Qá OO- fuf 1‘ii'ihc CORNELL XJNíversíTY ^■Í^IBRARYj CO«NLLl üMVERSITy LIBRARV 3 924 057 89 189 Digitized by the Internet Archive in 2016 https://archive.org/details/foldtanikozlony1051magy FÖLDTANI KÖZLÖNY BíOJlJlETEHb BEHEEPCKOrO rEOJlOEHMECKOrO OBILIECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN 105. BUDAPEST, 1975 I ; f >\i- ¥ ? A- y-' f i c \ r \ 7 \ ' I TARTALOMJEGYZÉK — COZlEP>KAHME — CONTENU (1975) ÉRTEKEZÉSEK - HAVMHblE CTATbH — MÉMOIRES Baksa Cs.: Üj enargitos-luzonitos-pirites ércesedés a recski Lahóca-iiegy É-i előterében — New data on the enargite-lusonite-pyrite massive sulphid deposits, North írom Lahóca-Hill, Recsk 58 — 74 Baksa Cs.: A recski mélyszinti szubvulkáni andezittest és telére! — Tlie subvolcanic andesite body of Recsk and its veins 612 624 Dr. Báldi T. — BAidiné Beke Mária— Horv.íth Mária — Nagymarosi a. — Balogh K.— Sós Edit; Adatok a magyarországi kiscelli agyag abszolút és relatív korához — On the Radiometric Age and the Biostratigraphic Positjon of the Kiscell Clay in Hungary 188 — 192 Dr. Barabásné Stuhl Ágnes: Adatok a dunántúli újpaleozőos képződmények biosztratigráfiájátioz — Contribution to the biostratigraphy of the Upper Paleozoio in Transdanubia 320 — 334 Dr. Bartha F.: A magyarországi pannon képződmények liorizontális és vertikális összefüggései és prob- lematikája — Horizontale und vertikale Verbindungen dér Pannonablagerungen von Ungarn und ilire Problematik 399-418 BÉrczinÉ M.akk Anikó: A Mezőkeresztes környéki eocén és oligocén üledékes kőzetek foraminiferidás fáciesei — Foraminiferal facies of Eocéné and Oligocene sedimentary rocks in the vicinity of Mezőkeresz- tes 344-336 Bohn P.: a Keszthelyi-hegység komplex földtani vizsgálatának újabb eredményei — New results of the complex geological investigations of the Keszthely Mountains 31-57 CZABALAY Lenke: Kagylőfauna a sümegi Kecskevári-kőfejtő hippuriteses mészkőrétegeiből — Muschel- fauna aus den Hippuritenkalken des Kecskevári-Steinbruchs bei Sümeg 429-459 Dr. Cseh Németh J.: A recski mélyszinti színesfémére előfordulás és annak teleptani, ércföldtani képe — Deep-seated base metál őre occurrence of Recsk: geological pattern of őre accunuilation 692 708 Dr. Csillag J.: a recski terület magmás hatásra átalakult képződményei — Rocks transformeorcelánszerű. Jellemző erre az alfajra, hogy a tekercs legalsó kanyarulatán és az utolsó kanyarulaton finom fonalak és itt-ott erősebb csíkok lépnek fel. A tekercs- kanyarulatnak az él alatt levő részén mutatkoznak a fonalak. A típusul vá- lasztott példányon ezek száma 3; az utolsó kanyarulatának ugyancsak az él alatt levő héj részén 5 fonal figyelhető meg. Ezek közül kettő valamivel erősebb csík. Az alsók lekanyarodnak a héj bázisa felé. A többi példányra vonatkozólag a következőket jegyezhetjük meg: a pél- dányok legnagyobb része a típushoz hasonló kifejlődésü; az összes példány- S c h r é t e r : Alsópleisztocén Melanopsidák 11 nak (73 db) kb. 2/3 része tartozik ide. A femiinaradó példányok kisebbik része (kb. 12 db.) átmenet a M. acicularis felől, nagyobbik része (kb. 15 db.) átmenet a M. doboi hicarinata subspecies felé. A házakon megfigyelhető fonalak számában és kifejlődésében azonban elté- rések mutatkoznak. A fonalak száma a holotypushoz viszonyítva lehet egyes példányokon több, de kevesebb is. így a holotypushoz ha.sonÍó, a II. tábla 12. ábráján feltüntetett példány két alsó tekercskanyarulatának az élen alul eső héjrészén csak két fonal s az utolsó kanyarulatának közepe táján négy csík húzódik végig. A fonalak és csíkok a legtöbb esetben a tekercskanyarulatok éle alatt levő héjrészeken figyelhetők meg, de még inkább az utolsó kanyarulat alsó részén. De néha a kanyarulatok éle fölött is látunk fonalakat. A két alsó tekercs- kanyarulat alsó harmadának felületén 2—4 fonalat találunk, az utolsó kanya- rulat alsó felén 4-től 8-ig terjedő fonalat számolhatunk meg. Leggyakoribb szám a 6, egészen kivételes a 10. Átmeneti alakokat is felismerhetünk. így vannak olyan példányok, amelyek átmenetet képviselnek a M. acicularis-hól a M. doboi vmltifilosa -ha,. Ezek külső alakja eléggé megegyezik a M. aciadariséval: kanyarulatainak oldalai kissé domborúak a tekercs legalsó kanyarulatán 4 fonál, az utolsó kanyarulatán azonban egy gyenge élkezdemény fölött és alatt néha kevés, máskor nagyszánni, a hajszálnál is vékonyabb fonálkák kanyarodnak körül; ezek közül az alsóbbak már csíkokká erősödnek. Némelyiken az egész alsó kanyarulatot fedik ezek a fonalak, másoknál csak a kanyarulat alsó felét. Van egy példány, amelynek díszítése a többi átmenetétől eltérő (III. táljla 13. ábra). Ennek az alakja is a M. acicularis-éhoz hasonló, oldalai domboro- dottak; a legalsó tekercskanyarulatok alsó harmadán és az utolsó kanyarulat közepe táján kis élkezdeményt is megfigyelhetünk. Az utolsó kanyarulat alsó részén nagyszámú, vékony, néha a hajszálnál is vékonyabb fonál húzódik. Az eltérés abban nyilvánul, hogy a legalsó tekereskanyarulat legfelső részén és az utolsó kanyarulat legfelső részén négy, szorosan egymás mellett húzódó spirális fonalat látunk, amelyek meg-megszaggatottak, mintegy szemcsézet- teknek látszanak. A legalsó tekercskanyarulat az előtte levőre, az utolsó kanya- rulat a legalsó tekercskanyarulatra kissé felluízódik, úgyhogy a varratvonal efölé a díszített rész fölé kerül. Ez a példány egyedüli, úgyhogy aberratio-nak kell tekintenünk. Méretek: I. példány (a holotypus, II. tábla, 11. ábra). ]\I/Sz = 10,2/4,0 mm; szájadék M/Sz = = 3, 8/2, 3 mm (7 kanyarulat, csúcsa letörött). II. példány (II. tábla, 12. ábra). M/Sz = 13,8/.5,6 mm; szájadék M/Sz = 5, 4/4,0 mm (8 kanyarulat). III. példány (III. tábla, 13. ábra). M/Sz = 14,0/5,5 mm; szájadék ]\I/Sz = 5, 2/3, 3 mm (8 kanyarulat). Melanopsis doboi rugósa n. subsp. (III. tábla, 15 — 18. ábra) Holotypus: III. tábla, 15. ábra. M. Áll. Földtani Intézet. Locus typicus: Eger, az egri vár Zárkándy bástyájának vasúti átvágása. Stratum typicu m: Alsópleisztocén mésztufa felső része. Derivatio nominis: rugósa: a héj felületén kifejlődött ráncok után elne- vezve. 12 Földtani Közlöny 105. kötet, 1. füzet Megvizsgált példányok száma: Eger, 10 db típusos és 4 db átmeneti példány; Buda- kalász: 4 db, Epöl: 33 db. Diagnósis: A ház tornyosán kúpos, az utolsó kanyarulat kissé kiszélesedő. A tekercs alsó kanyarulatain és az utolsó kanyarulatán erős él kanyarodik körül. A héj- nak az élek közé eső felületét ferde, a növekedési vonalak irányát követő alacsony ráncok fedik. Leírás: A liolotypusnak választott példány kicsi; kisebb az átlagosnál és emellett részben sérült is; de a Zárkándy-bástyai lelőhelyről származó példá- nyok között ezen látszanak legjobban az alfaj jellegei. A ház tornyosán kúpos, viszonylag gyorsan növekedő, az utolsó kanyarulata kissé kiszélesedő, valami- vel alacsonyabb, mint a ház magasságának a fele. A tekercs csúcsa letörött, a megmaradt tekercs öt kanyarulatból áll. A varrat vonal jól bemélyült. Szá- jadéba ovális, felül kihegyesedő, alul lekerekült; az oszlop (columella) mellett jól kialakult kis csurgóval. A külső szájadékszél letörött, eredetileg éles volt. A belső ajak egészen lapos. A tekercs három felső kanyarulata enyhén domborodó és sima, bár néhány gyenge ránc már ezeken is mutatkozik. A ház a két alsó tekercskanyarulat s az utolsó kanyarulat között a varratvonal irányában befűződik s így oldalai be- homorodnak. Az utolsó előtti tekercskanyarulat alsó negyedében gyengén kiemelkedő, le- kerekült él látható, amely a legalsó tekercskanyarulaton vastag, erőteljes, jól kiemelkedő, letompult éllé alakul. Az utolsó kanyarulaton ez az él még erő- teljesebbé válik. Ez az él a legalsó tekercskanyarulaton szorosan a varratvonal fölött kanyarodik. A tekercs legalsó kanyarulatán és az utolsó kanyarulatnak az él fölé eső részén, a felső varrat vonaltól lefelé, a növekedési vonalak irányával megegyező irányú ferde ráncok fejlődtek ki a héj felületén. Ezek gyengén kiemelkedők s a kanyarulat alsó részén végighúzódó élig terjedve ferdén, felülről lefelé, balról- jobbra irányulnak. Ezeket sekély árkocskák választják el egymástól, amelyek keskenyebbek, mint az alig kiemelkedő ráncocskák. Helyenként a ráncok el- mosódnak és csak a növekedési vonalak láthatók. Az utolsó kanyarulat élén és az élen túl, lefelé, a ráncok az ellenkező irányban haladnak, majd vissza- kanyarodnak az oszlop felé. A ráncok elég szabályosan következnek a kanya- rulatokon egymás után. A többi példányokra vonatkozólag a következőket jegyzem meg: az egri Zárkándy bástya átmetszésénél előkerült példányok száma 14. Ezek közül típusos 9 darab. A tizediknek utolsó kanyarulatán egy él helyett három gyen- gébb él kanyarodik. A többi négy példány közül kettő átmenet a M. doboi felé, a másik kettő átmenet a M . doboi bicarinata subspecies felé. Az egri lelőlielyen kívül ezt az alfajt megtaláltam még Budakalászon és Epöl mellett, az ottani alsópleisztocén édesvízi mészkövekben. Budakalászon megvan az egri holotypushoz hasonló alacsonyabb termetű alak (III. tábla 16. ábra), ezenkívül magasabb tekercsű nagyobb alakok is vannak (III. tábla, 17. ábra). Az epöli példányok sérültek és kopottak; ezek a magasabb tekercsűek közé tartoznak (III. tábla 18. ábra). Az alacsonyabb termetűek oldalai erőseb- ben behomorodnak az élek között (III. tábla 16. ábra), a magas tekercsűeké jóval kevésbé (III. tábla 17, 18. ábra). Utóbbiakon a ráncok többnyire erő- teljesek. Valamennyi általában tornyos, sőt majdnem lépcsőzetes képű. Néhány epöli példányon a ráncok részben már majdnem bordákká erősöd- nek (III.‘ tábla 18. ábra) és ennek következtében egyes pliocénkori Melanopsi- Schréter: Alsó pleisztocén Melanopsklák 13 sokhoz válnak hasonlókká. Hasonlít némileg a ma élő M. parreyssi Mühl- FELDT-hez is; az epöli alakon azonban a bordák fejletlenebbek, a felső végükön, a varrat közelében nem végződnek csomókban, továbbá a kanyarulatai nem kifejezetten lépcsőzetesek. A varratvonal néha szorosan az él alatt húzódik (III. tábla 15,16. ábra), máskor az él közepén figyelhetjük meg annak körülkanyargását. Az utólibi esetben a mélyebben levő kanyarulat felső szegélye mintegy ráhúzódik az előtte levő kanyarulat legalsó részére (III. tábla 17,18. ábra). A III. tábla 14. ábrája átmenetet jelez a M. doboi bicarinata és a rugósa alfajok között. A két spirális él ezen a példányon szorosan egymás mellett húzódik s a kettő között csak kes- keny csatornaszerű bemélyedés van. A két alsó tekercskanyarulaton körül- kanyargó kettőzött él alatt levő keskeny térségen jól láthatók az ellenirányú gyenge ráncok, vagy növekedési vonalak. Az utolsó kanyarulat kettőződött éle alatt levő héjfelületen már csak a növekedési vonalak figyelhetők meg, ráncok nem fejlődtek ki. Megjegyzem végül a következőket; az alfaj jellegzetesebb példányai a bu- dakalászi édesvízi mészkőből kerültek ki. így talán helyesebb lett volna innét származó példányt (pl. a 16. ábrán feltüntetett) választani holotypu- sul. De mivel elsősorban az egri Melanopsis fajok kialakulásának folyamatát óhajtottam megvilágítani, választottam az egri példányok egyikét holotypusul. Méretek: I. példány (holotypus, III. tábla, 15. ábra). M/Sz = 6, 6/2, 8 mm; szájadék: M/Sz = = 2, 7/1, 6 mm. (Csúcsa és külső szájadékszéle letörött, 5 kanyarulat.) Eger. 3. ábra. Az egri Zárkándy bástya Melanopsis acicularis és Melanopsis doboi és alfajai egyedszámának eloszlási görbéje 14 Földtani Közlöny 105. kötet, 1. füzet II. példány (III. tábla, 17. ábra). M/Sz = 13,3/6,6 mm. Szájadék M/Sz = 5,0/4, 3 mm (csiicsa letörött, 6 kanyarulat) Budakalász, Král kőfejtő. III. példány (III. tábla, 16. ábra). M/Sz = 9, 2/5,0 mm; szájadék: M/Sz = 3,5/2, 7 mm (7 kanj'arulat). Budakalász, Král kőfejtő. * Az eddig előadottakból nyilvánvalónak látszik, hogy az alsópleisztocén Melanopsis acicularis-n&k. variálódása folytán chaotikusan kifejlődött és egy- mással átmenetekkel összekötött változatai alakultak ki, amelyek bizonyos irányokban végső kifejlődést és önálló faji, illetve alfaji bélyegeket nyertek. Bár az itt nyújtott adatok a törzsfejlődés tanát nem szolgálják, a fajok és al- fajok lokális képződésének ismeretéhez némileg hozzájárulhatnak. 4. ábra. A Melanopsis adovlaris, a Melanopsis doboi és alfajainak lelőhelyei. Jelmagyarázat: 1. Tömeges előfordulás, 2. összehasonlító lelőhelyek, 3. Néhány összehasonlító példány III. A Zárkándy bástya vasúti átmetszésének alsópleisztocén mésztufájából előkerült egyéb ősmaradványok A Zárkándy bástya vasúti átmetszésének alsópleisztocén mésztufájából a leírt J\I elanopsis -íajokon kívül előkerültek még más édesvízi és szárazföldi csigafajok is, amelyek a pleisztocénben éltek és ma is élnek. Ezek a következők: Theodoxus prévostianus (C. E. Pfeitfer) 162 példány, Stagnicola palustris (Müller) 30 pld., Radix peregra (Müller) 32 pld., Succinea ( Succinella) ob- longa Draparnaud 4 pld., S. (Oxyloma) elegáns Risso 14 pld. egyéves és 2 pld. kétéves példány, Arianta arhustorum (Linné) 1 pld., Helicella (Helicopsis) hungarica Soós et H. Wagner 7 pld., Pomatia cfr. pomatis Linné héjtöredékei. A Stagnicola palustris és a Radix peregra példányai a normális, hidegvízben élőknél jóval kisebbek. A St. palustris példányai kb. félakkorák, mint a Cles- SIN által leírt és ábrázolt példány (1884, p. 388). E fajok kisebb termetének okozója kétségkívül a forrásvíz nagyobb hőfoka lehetett, ami jóval magasabb volt annál, ami a fajokra nézve optimális volt. S c Ii r é t e r : Alsópleisztocén Melanopsidák 15 A Thcodoxus prévostianus példányai többszínűek. A 224 példány közül 110 lila színű, 21 fekete, 72 barna, 2 sárga, 15 rózsaszínű és 4 fehér. H darab mész- tufával bekérgeződött. A 224 példány közül körülbelül 50 juvenilis. Ez a faj itt az alsópleisztocén végén kipusztult. A mai egri hévvizekben nem élt. A legutóbbi időben azonban mesterségesen idetele})ítették a miskolc- tapolcai melegforrásokból, ahol bőségesen él (Lukács D. 1955). Ezt ajánlatos a jövő geológusainak és paleontológusainak figyelembe venni. A szárazföldi fajok nyilván a partokról a szél által a melegvízű vízmeden- cécskébe besodort üres héjak lehettek. IV. Az egervári vasútállomáshoz felvezető Vécsey utcától DDK-re, a mésztufaplató szélének alsó, porhanyó rétegéből gyűjtött ősmaradványok (Gyűjtök: Legányi F. és Schréter Z., 1921.) Corhicula fluminalis Müller 9 pld. (4 jobb és 5 balteknö). Melanopsis acicularis Férussac 360 pld. Ezek közül 63 db ép, a többi többé- kevésbé sérült, részben juvenilis, kis számban bekérgezettek. Az ép példányok közül 23 széles szájadékú. Melanopsis dobi n. sp. 2 pld. Melanopsis doboi bicarinata n. subsp. 2 pld.; az egyik átmenet a Melanopsis doboi (típus) felől. Theodoxus prévostianus (C. Pfeiffer) 109 pld. Ezek közül 33 fekete, 45 világos- és sötétebb lila színű, 31 fehér-lilacsíkos. Limnaea palustris Müller 7 pld. Succinea (Oxyloma) elegáns Risso 7 pld. Helicella (Helicopsis) hungarica Soós et H. Wagner 1 pld. Fruticicola hispida Linné 2 pld. Arianta arbustorum depressa Held I pld. Ennek a lelőhelynek itt felsorolt fajaira vonatkozólag a következőket jegyez- hetjük meg: a Melanopsis acicularis innét származó példányai nagyobbak és vastagabb héjúak, mint a Zárkándy bástya átmetszéséből valók. Feltűnő, hogy az új M. doboi alfajok közül csak kettő van jelen és azok is rendkívül csekély példányszámú ak. Fontos a Corbicula fluminalis kagyló jelenléte. Ez a jellegzetes faj Angol-, Német- és Franciaország, valamint Jugoszlávia (Nagybecskerek = Veliki Beékerek) felsöpliocén és pleisztocén képződményeiben jelentős elterjedésű. Magyarország alsópleisztocénjéből eddig csak négy teknőjét ismertük. Ezek közül három töredékes (szarvasi ártézi kút) és egy ép balteknö (Városhídvég). Ezzel szemben az egri mésztufa lelőhelyeiről 22 ép teknője került elő közülük kilenc darab a szóban levő lelőhelyről. Ez azt bizonyítja, hogy az alsópleiszto- cénben ez a kagylófaj Magyarországon is nagyobb elterjedésű lehetett. A többi 13 példányról alantabb emlékszem meg. A Corbicula fluminalis ma a melegebb tájak vizeinek lakója (a Nílus alsó folyása, Szíria stb). Ezt figyelembe véve, valószínűnek tarthatjuk, hogy ez a kagylófaj is, a felsöpliocén után, a zordabb klímájú alsópleisztocén idején, mint reliktum, az egri melegforrások védelme alatt maradhatott meg. 16 Földtani Közlöny 105. kötet, 1. füzet V. Az egri Cifrapart mésztufájából előkerült ősmaradványok A Cifrapart az egri vártól északra esik; attól a Vécsey utca bemélyedése vá- lasztja el. Meredek fala a Bárány utca táján húzódik. Alsó részébe pincék mélyülnek s ezek egyikének falából Legányi F. 1921-ben a következő csiga- fajokat gyűjtötte: Melanopsis acicularis Férussac, 148 pld.; ezek egy része kicsiny, juvenilis példány. A kinőtt héjak hasonlítanak a Vécsey ixttól DDK-re eső lelőhelyről valókhoz. Melanopsis doboi n. sp. 13 pld. Melanopsis doboi bicarinata n. subsp. 8 pld. Theodoxus prévostianus (C. Pfeiffer) 83 fekete példány. Itt is ugyanaz a két új Melanopsis alak jelentkezik, — szintén csekély példányszámban — mint amelyeket a Vécsey úttól DDK-re eső lelőhelyről említettünk. A M. doboi filosa és a rugósa itt is hiányzik. VI. Az egri vár egykori Bolyky bástyájának mésztufa alapjából előkerült ősmaradványok Az elpusztult egykori Bolyky bástya a máig megmaradt várrészlettől (a vas- úti átvágástól) kb. 200 m-re KÉK felé feküdt. Innét Legányi F. 1930-ban a következő ősmaradványokat gyűjtötte: Corbicula fluminalis Müller 1 pld. Melanopsis acicularis Férussac 22 pld. ép, nagyobb példánya, továbbá 72 többé-kevésbé töredékes és mészlerakódással bekérgezett példány. Theodoxus prévostianus (C. Pfeiffer), 12 pld. Ezek részben lila színűek (8), részben lila és fehér csíkokkal díszítettek (4). Succinea (Succinella) oblonga Draparnaud 2 pld., Succinea (Oxyloma) elegáns Risso 1 pld., egy arb^lstorum-s7.evvi Helix töredékei. Legányi eme kövületeinek pontos lelőhelyét nem tudtuk rögzíteni. Az egy- kori Bolyky-bástya helyén jelenleg házak emelkednek. VII. Közelebbi lelőhely-megjelölés nélkül az egri mésztufából gyűjtött ősmaradványok Legányi Ferenc gyűjtéséből származó anyag, amelynek pontosabb lelő- helyét a gyűjtő nem jelölte meg. Ez csak két lelőhelyről származhatik: vagy a Vécsey utcától délre eső lelőhelyről, vagy az egykori Bolyky-bástya alapjából. Ezt az anyagot nem hagyhatom figyelmen kívül, mert egy, nálunk ritkaság- számba menő kagylófajnak, a Corbicula fluminalisndik szép példányai is vannak a gyűjtésben. A gyűjtött kövületanyagban a következő fajok szerepelnek: Corbicula fluminalis Müller 12 pld. Melanopsis acicularis Férussac 10 1 pld., ezek közül 16 szélesszáj adékú. Theodoxus prévostianus (C. Pfeiffer) 3 pld. Valvafa (Cincinna) piscinalis Müller 14 pld. S c li r é t e r : Alsópleisztocén Melanopsidák 17 VIII. A budakalászi édesvízi mészkő ősmaradványai Budakalász községtől Ny-ra, kb. 2 kin-re emelkedik a Harapovács-hegy alsópleisztocén kori édesvízi mészkötomege aMonalovác-hegy tövében, amelybe több kőfejtés mélyül. Az egykori Král és Müller-féle kőfejtésekből 1915-ben Kobmos Tivadarral együtt jelentős mennyiségű Melanopsist gyűjtöttünk. A későbbi időkben többször is felkerestem ezt a lelőhelyet, legutóbb 1950-ben. Egy akkor a Král-kőfejtőben feltárt 20 30 cm vastag kemény mészkőrétegben ezrével voltak Melanopsisok, amelyek alig szabadíthatok ki a kőzetből, de kioldódott, vagy kipattant jó példányokat is találtunk. A Melanopsisokat az első átnézetes vizsgálat után mind a Melanopsis acicvlaris fajhoz tartozóknak véltük; csak később, az anyag tüzetesebb, darabonkint történt átvizsgálása után tudtam megállapítani, hogy közöttük néhány eltérő példány is van, ame- lyek az egri mésztufából időközben felismert új fajokkal megegyeznek. Ezeket akkor összefoglaló néven Melanopsis doboi-rmk neveztem el (Schréter Z.: 1926, p. 108; 1951, p. 115, 124). Ez a név azonban máig nőmén nudum maradt, s csak ezúttal kerülhetett leírásra. Feltűnő, hogy ezen a lelőhelyen a Theodoxus prévostianus (C. Pfeiffer) hiányzik. Felemlítem, hogy az itteni édesvízi mészkőből (valószínűleg a Král kőfejtőből) egy gerinces maradvány is elő- került, amely Kretzoi M. meghatározása szerint az Equus rohustus Pomel alsó állkapcsa s amely szerinte az alsóplei.sztocén Mindéi szakaszára utal (Schréter Z. 1951. ]>. 115.). a) A Král-féle kőfejtésből előkerült ősmaradványok: Melanopsis acicidaris Férussac 165 ])ld. Ezek közül 46 ])éldánv utolsó kanyarulatán spirálisan haladó barna szalag húzódik, de általál)an igen hal- ványan. Melanopsis doboi n. sp. 1 pld. és 6 átmeneti példány a M. acicularis felöl. M. doboi rugósa n. suljsp. 4 példány (III. tábla, 16 és 17. ábra). Planorbis planorbis Linné, Planorbis carinatus Müleer, Pl. leucostoma Müller. b) A Müller-féle kőfejtésből előkerült ősmaradványok: A kövületanyag az édesvízi mészkő legfelső laza rétegeiből került elő. A kö- vetkező csigafajokat gyűjtöttük: Melanopsis acicidaris Férussac 232 példány. Ezek közül 112 az utolsó ka- nyarulatán jól látható, sj)irálisan haladó barna szalagot visel (I. tábla, 2. ábra). Ilyen barna szalagnak a héj felületén fellépő nyomáról a recens példányoknál is megemlékeznek (Soós L., 1943. p. 240). A fosszilis példányoknál ezt a jelen- séget eddig nem tapasztaltuk. Az itteni példányok jó részénél, kb. 40 példány- nál a növekedési vonalak mentén gyenge, ívesen haladó ráncok fejlődtek ki. Radix atiricnlaria (Linné) 40 pld. R. peregra (Müller) 4 pld. R. ovata (Draparnaud), Planorbis planorbis Linné 32 pld., Succinea (Succinella) ob- longa Draparnaud 9 pld, Abida frumentum (Draparnaud), Helicella (Heli- copsis) hungarica Soós et H. Wagner 28 pld. A Radix fajok és a Planorbis faj jóval kisebbek, mint az átlagos nagyságú példányok. Ez kétségkívül a melegforrások hatásának következménye. 2 Földtani Közlöny 18 Földtani Közlöny 105. kötet, 1. füzet IX. Az Epöl község mellett levő mésztufaplató ősmaradványai Epöl Komárom megyei községtől É-ra, kb. 1,5 km-re eső mésztufaplató DK-i oldalának felső laza mésziszapjából a következő ősmaradványok kerültek elő (gyűjtötték: Kormos T. és Schréter Z. 1915): Melanopsis acicularis Férussac 255 darab. A példányok többé-kevésbé le- koptatottak és részben sérültek. Az a körülmény, hogy elég sok a fiatal példány, valamint, hogy számos idős példányt mészkéreg burkol be, inkább amellett szól, hogy a koptatottság helyi mozgatás következménye és nem távolabbról való idesodortatás eredménye. A gyűjtésben 46 mészkéreggel bevont darab van. Az itteni példányok zömök termet űek. Melanopsis dohoi n. sp. 26 kifejlett és elég ép, továbbá 15 kicsi és sérült pél- dányát gyűjtöttük. Ezek jó része szintén kopott. Melanopsis dohoi rugósa n. subsp. 33 példány. Ezek jó része szintén kopott és sérült, kis része juvenilis. Theodoxus prévostianus (C. Pfeiffer) 15 példány. Ezek egy részét mészkéreg borítja. A példányok felületét zegzugos lila színű és fehér csíkok váltakozása díszíti. Planorbis planorbis Linné, Radix ovata (Draparnaud), R. auricularia (Linné), Bithynia tenfaculata Linné, Valyata cfr. antiqua Sowerbv, Chondrula tridens (Müller), Helicella (Helicopsis) hungarica Soós et H. Wagner. A Radix és Planorbis fajok az átlagos termetűeknél kisebbek, ami nyilván a meleg források hatásának következménye. * A föntebb előadottak alapján azt következtethetjük, hogy a mai Budakalász és Epöl községek közelében az alsópleisztocén folyamán hasonló természeti viszonyok között szintén hévforrások fakadtak, törtek fel, amelyekben a Melanopsis acicularis tömegesen élt, s amelyek némely egyedei szintén variá- lódásnak indultak. Vagyis az egri esethez hasonlóan ezeken a helyeken is meg- indult az új faj és alfajainak kialakulása ugyanolyan irányban, mint Egerben, de valószínűleg az egri fajkialakulási központtól függetlenül. Ezt egyfelől a faj bizonyos irányú belső variálódási hajlamának, másfelől a melegvizek ösz- tönző hatásának tulajdoníthatjuk. Kevésbé valószínű, hogy mechanikai úton, például a vízimadarak révén kerültek volna át az új alakok egyik helyről a másikra. Budakalász ugyan kb 100 km-re esik XyDNy-felé Egertől, Epöl pedig 135 km NyDNy-ra ugyanonnét légvonalban, de ezek a távolságok a vízi madarak részére csekélységek, úgyhogy ez a magyarázat első látszatra elfo- gadhatónak tetszik. Azonban ezt a magyarázatot mégsem vélem jónak ebben az esetben, hanem a fentebb leírt magyarázatot tartom inkább elfogadhatónak. Ez teszi érthetővé, hogy három egymástól elég távol eső központban, körül- belül egy időben, nagyjából egyforma irányú helyi fajkialakulásnak lehetünk tanúi. Végül köszönetemet fejezem ki Bartha Ferenc és Kretzoi Miklós kartár- saimnak, akik a fajok és alfajok értelmezése tárgyában tanácsaikkal támo- gattak. *S £• /( léte r: Alsópleisztocén Melanopsulák 19 Táblám agy aráza t I. tábla 1. Melanopsis acicularis Férussac, H,8x 2. Melanopsis acicularis F"ér. Utolsó kanyarulatán barna spirális sáv húzódik végig. 3,9 X 3. Átmenet a M. ucicularis-hól a M. dohoi felé. 4,2 X 4. További átmenet a M. acicularis felől a M. dohoi felé, de ez már inkább doboi jel- legű. 4,0 X 5. Melanopsis dohoi n. sji. Hololíjpus. 4,0 X 6. Melanopsis dohoi n. sp. 4,0 X JI. tábla 7. Melanopsis dohoi bicarinata n. ssp. Holotípus. Két egyenlő erős és egymástól távol- fekvő spirális éllel. A tekereskanyariilatokon levő alsó él mintegy összeolvad a var- ratvonallal. 3,3 X 8. Melanopsis doboi bicarinata n. ssj). A varratvonal szorosan az alsó él alatt húzódik. Két egyenlő erős éllel. 4,9 X 9. Melanopsis doboi bicarinata s. ssp. A két sjjirális él egymáshoz egészen közel s a kanyarulatok legalsó részén lép fel. Csúesa mésszel bekérgezett. 4,0 X 10. Melanopsis doboi bicarinata n. ssp. A felső él erősebi), az alsó él igen közel húzódik a vaiTat vonal hoz. A két él szorosan egymás mellett halad. Átmenet a M . dohoi midti- filosa felé. 4,0 X 11. Melanopsis dohoi multijilosa n. ssp. Holotípus. 3,3 X 12. Melanopsis dohoi rnultif ilosa n. ssp. 3,9 X III. tábla 13. Melanopsis doboi midtijilosa n. ssp. Aberratiós példány. 3,9 X 14. Átmenet a Melanopsis dohoi bicarinata-hó\ a M. doboi riujosa felé. 3,9 x 15. Melanopsis doboi rugósa n. ssp. Holotypus. 4,2 X 16. Melanopsis doboi rugósa s. ssp. 3,7 X 17. Melanopsis doboi rugósa n. ssp. 3,8 X 18. Melanopsis doboi rugósa s. ssp. töredék, 3,8 X Áz ábrázolt példányok közül a 2. Budakalászról, az egykori iMüller-féle kőfejtőből, a 18. Budakalászról, az egykori Král-féle kőfejtőből szái’inazik. Az összes többi ábrázolt példány az egri vár Zárkándy bástyájának vasúti átvágásából \ aló. Irodalom BaRTHA F. (1955); A várpalotai plioc^n puliatestü fauna biosztratiKrafiai vizsgálata. — Untersucliuiigen zűr Bio- stratigraphie dér Pliozanen Molluskenfaima von Várpalota. M. Áll. Földt. Int. Évkönyve. Jalirbuch dér Unga- rischen Geologischen Anstalt. Vol. 43., F’asc. 2. Bariba F. (1956): A tabi pannoniai korú fauna. — Die pannonische Fauna von Tab. M. Áll. Földt. Int. Évkönyve. Vol. 45., Fasc. 3. BRUSINA, Spiridion (1902): Kine subtropische Oase in Ungarn. Mitteilungen des Natur\vissens<-baftlichen Vereins fúr Steierniark. Jabrgang 1902, Graz. p. 101. Clessin, S. (1884): Deut.sehe Exeursions Mollusken-Fauna. Niirnberg Clessin, S. 0887): Die Molluskenfauna Oesterreieb — üngarns und dér Schweiz. Nürnberg Kormos T. (1903): Adatok a Püspökfürdö hévvízi Melanopsis fajainak ismeretéhez. — Beigráge zűr Kenntniss zu thermalen Melanophsis- Arten von Püspökfürdö bei Nagyvárad. Földtani Közlöny 33., p. 10. und p. 496., Tafel XIII. Kormost. (1905): A Püspökfürdö hévvízi faunájának eredete. — Über den Ursprung dér Thermenfauna von Püspök- fürdő. Földtani Közlöny 35., p. 375. und p. 421. Tafel II. Lukícs D. (1950): Adatok az egri melegvizek állatföldrajzi és állatökológiai viszonyaihoz. Hidrológiai Közlemények 30., p. 4.51. — Beitrage zu den tiergeographischen und tierökologischen Verhaltnissc dér Thermalwasser in Eger. Hydrologische .Mitteilungen 30., p. 479. LxjkAcs D. (1955); Jegyzetek a Bükk vizeinek állatökológiai és állatföldrajzi viszonyaihoz. Az Egri Pedagógiai Fő- iskola Évkönyve I.k. Eger, p. 445. (Notizen über die tierökologischen und tiergeographischen Verháltnisse dér Wasser des Bűkk-Gebirges. Jahrb. d. Padag. Hochschule in Eger, Bd. T. Nur ungarisch.) Neumayr, M. (1875): Beitrage zűr Kenntniss Fossiler Binnenfaunen. VII. Die Süsswasserablagerungen im SO-liohen Siebenbürgen. Jahrb. dér Geol. II. Anstalt, Wien, Bd 25., p. 423. Schréter Z. (1923): Az egri langyosvízű források. A M. Áll. Földtani Intézet Évkönyve XXV k. 4. füzet — Die lauen Thermen von Eger. Mittehingen aus dem Jahrbüche dér Ung. Geolog. Anstalt, Bánd XXV., Heft 4. (1926) Schréter Z. (1953): A Budai- és Gerecsehegység peremi édesvízi mészkő előfordulások. A M. .411. Földtani Int. Évi Jelentése 1951-ről. — Les occurences de calcaire d’eau douces des bords des montagnes de Buda et Gerecse. (Un extráit court.) Jahresberichte dér Ungar. Geolog. Anstalt für 1951. Soós L. (1943): A Kárp.átmedence mollusca-faunája. (Die Molluskenfauna des Karpatenbeckens. Nur ungarisch.) Akadémiai Kiadó. Budapest Soós L. (1955—59): Magyjirország állatvilága XX. kötet. Puhatestűek, Tapogatókoszon'isok, (Fauna Hungáriáé. Vol. XX., Mollusca, Tentaculata). A M. Tud. Akadémia Kiadása. Budapest 2* 20 Földtani Közlömj lOö. kötet, 1. füzet I. tábla S c h r é t e r : Alsóple isziocén Melnnopsidák 21 II. tábla I I 22 Földtani Közlöni/ lOá. kötet, 1. füzet III. tábla Földtani Közlöny, Bull. of t he Hungárián Geol. Soe. (I97ö.) lOö. 23 — 30 Stanislaw Staszic szerepe Magyarország földtani megismerésében Lorberer Árpád* (4 ábrával) Összefoglalás: Magyarországon eddig nem váltak közismertté a klasszikus lengyel geológus Stanislaw Staszic alapvető művének ,,A Kárpátok íoldszületése”-nek (1815), illetve térképének (1806) magyar vonatkozásai. Staszic térképe igen nagyjelentőségű Magyarország földtani megismerésének törté- netében, mivel nemcsak évekkel korábbi, de pontosabb is, mint F. S. Beud.\nt 1822-ben j megjelent térképe. Magyarország földtani megismerésének kezdetét, az első áttekintő földtani térkép megjelenését a tudománytörténeti irodalom és közvélemény egyértel- műen 1822-re, F. S. Beudant klasszikus beszámolója megjelenésének idejére teszi. Az ő munkásságát megelőzően csak szórványos adatközléseket és R. Townson útleírását tartjuk számon. Lengyelországban viszont általánosan ismert — és részben néhány hazai I szakember előtt is, hogy a Kárpát-medence ill. Magyarország csaknem teljes területéről (a Közép- és Dél-Dunántúl kivételével) már 1806-ban sok tekin- tetben részletesebb és pontosabb földtani térképet készített ,,a lengyel geológia atyja”: Stanislaw Staszic (1755 1826). Ez a térkép 1815-ben, tehát hét évvel BEUDANT-t megelőzően nyomtatásban is megjelent Varsóban ,,A Kárpátok- nak és Lengyelország más hegyeinek és síkságainak földszületéséről” c. mono- gráfia mellékleteként. Ebben a könyvben Magyarország és Erdély földtani fel- építése olyan részletességgel és súllyal szerepel, hogy semmiképpen sem hagy- hatjuk figyelmen kívül, ha a hazai földtani kutatás előtörténetét akarjuk értékelni. Staszic munkásságának elismerésére és közkinccsé tételére kötelez bennünket a lengyel és a magyar nép hagyományos barátsága is. Stanislaw Staszic 1755 novemberében született Pilában, a poznani vajdaság területén, a város polgármesterének fiaként. Szülei papi pályára küldték, ak- koriban a nem nemesi származásúak részére ez volt az egyetlen járható út a művelődéshez. A poznani teológia elvégzése után, apja biztatására húszévesen külföldre indult, hogy tovább képezhesse magát. Rövid lipcsei és göttingai tartózkodása után hosszabb időt töltött Párizs- ban, ahol filozófiát, történelmet, gazdasági- és természettudományokat, főleg fizikát tanult a Sorbonne-on. Ez az időszak egész későbbi életére és munkás- ságára kihatott: itt barátkozott össze KoáciuszKO-val, az enciklopédisták közül d’ALEMBERT-ral és RAYNAL-lal, DAUBEBTON-nal, a királyi udvar ter- I mészettudományi gyűjteményének gondnokával és GuETTAB,D-ral, a Francia f Akadémia tagjával, a neves mineralógussal és geológussal, aki az 1760—62 * Előadta a MFT Tudománytörténeti Szakcsoportjának 1973. november 9-ikl Elubdélutánján. 24 Földtani Közlöny 105. kötet, 1. füzet években Lengyelországban is dolgozott és SzTASzic-ot Párizsban emiatt is támogatta. Hazatérése után lefordította Buffon: A természet korszakai c. művét len- gyelre, megindítva ezzel a természettudományos irodalmat, a lengyel szakmai nyelvet minden előzmény nélkül. Széles körű társadalmi és politikai tevékeny- séget fejtett ki hazájában; harcolt a gazdasági élet korszerűsítéséért, a parasztok és a városi kézművesek jogaiért, sürgette az oktatási reformokat, a tudomá- nyoknak a skolasztikus gondolkodásmód korlátáiból való kiszabadítását, később együtt küzdött Kosciuskóval a nemzeti hadsereg megteremtéséért, résztvett az 1794. évi tragikus végű felkelésben. Közben újabb és újabb utazásokat tett; járt Olaszországban és az Alpokban, a nyolcvanas évektől kezdve pedig szüntelenül járta hazája és a szomszédos országok hegyes- völgyes vidékeit, gyűjtögette nagy összefoglaló művéhez az anyagot. Első nagyobb szabású földtani előadását 1805. december 13-án tartotta a porosz megszállás idején alakult akadémián, a Tudomány Barátai Társaságában. Ezt követően számos publikációja is megjelent különféle folyó- iratokban, 1815-ben pedig kiadta a ,,Földszületés”-t. 1. ábra. Stanislaw Staszic portréja (egykorú metszet) A felkelés bukása után rövid ideig félemigrációban hazánkban utazgat, de rövidesen ismét hazatér. Magas állami tisztségeket tölt be a Varsói Nagyher- cegség, majd a Kongresszusi Királyság idején. Szinte ,, lengyel Széchenyiként” hangoztatja, hogy a nemzet erejét kell erősíteni, modernizálni a gazdaságot és oktatni, felvilágosítani a jobbágyságot — akár a cárizmussal való kiegyezés árán is elő akarta segíteni a gazdasági fellendülést. Fáradhatatlanul utazik, Lorberer: Staszic szerepe Magyarország jöldtani megismerésében 25 tanácsokat ad bányáknak, üzemeknek, még 1825-ben, röviddel halála előtt is elutazott Lódzba, egy ottani kohóhoz. Ma is imponáló és korszerű tervezetet készített pl. egy Elba — Dnyeper-csatorna létesítésére. Részleges megalkuvását az egykori emigráns harcostársai és a fiatal radi- kális értelmiség természetesen nem nézte jó szemmel, tudományos munkássá- gát azonban senki sem vitatta, jószándékát, segítőkészségét mindenki be- csülte. Temetése felért egy függetlenségi tüntetéssel, a szétszabdalt ország minden részéből eljöttek a tisztelői és tanítványai, hogy utolsó útjára elkí- sérjék. o Ziemiorodzl wic Rarpal ov\-, i imiydi gór i ro\Mun Fol ki \> \ 7 p ■/ S í A N I S L A W A S I' A .S / I C A. w UAk''ZAV^■J^, i;,,Kr Ibi".. 1) r K k ! r 1 U , d Nv-i Iadía Lorberer: Staszic szerepe Magyarország földtani megismerésében 29 jegyzéke és bányászati termelési adatok táblázatai valamint a Tátra északi oldalának a panorámarajza és a gurál népviseletről készített vázlat, sőt egy szirtisas rajza is megtalálható. Az 1806-ban készített, Hoffmann és Frev által rézlapra metszett kézi festésű térkép 4 lapból áll, nagy vonalakban a Balti-tenger (Mera Morava Duna Fekete-tenger Dnyeper és a Nyemen által határolt területet ábrá- zolja. A korokat színekkel, a különféle képződményeket számokkal jelöli, ezenkívül különféle ])ontokkal és vonásokkal szemlélteti az egyes hegyek magassági viszonyait (ebben a vonatkozásban is egyedülálló a maga korában) és a tektonikai viszonyokat. Összesen 180 különböző jel található a térképen. Általánosságban megállapítható a térképéről, - a síkrajzi hiányosságoktól eltekintve (a Bükk-hegység hiányzik, a Tátra aránytalanul nagy területet foglal el, stb.) - hogy a különböző területrészeken eltérő pontosságú . Ez nemcsak a neptunista felfogásából adódott, hanem tudatos is: attól függően részletez egy-egy területet, hogy milyen mértékben volt alkalma megismerni. A hegyek magasságát és a dőlésirányokat csak a személyesen bejárt helyeken adja meg. Staszic művét egészében összehasonlítva Beudant klasszikus útleírásával, mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy a francia szerző sem ismerhette a ,,Föld- születés”-t, csak STASZicnak a ,,Sur le frontiéres de la Galicie” című, a Journal Physique (Paris) 1807-es évfolyamában megjelent cikkére találunk hivatkozást. Ha figyelembe vesszük, hogy Beudant tévedései - ha másfélék is — de legalább ugyanannyira jelentősek voltak, mint Staniszlaw Staszic téves elképzelései, megállapíthatjuk, hogy a lengyel természettudós munkája legalábbis egyenértékű a Francia Akadémia és a Magyar Tudományos Akadémia tagjának munkájával. Furcsa ellentmondás, hogy bár Staszic tudományos munkássága észrevét- len maradt Magyarországon, de mint hegymászó és a Magas Tátra egyik úttö- rője, a múlt század vége óta gyakran szerepel a magyar túrisztikai irodalom- ban is. Kétségtelen, liogy nem sokkal Staszic halála után, az aktualizmus elvének széleskörű elterjedésével, megállapításainak jelentős ré.sze elavult, s emiatt sem válhatott közismertté. Az a tény viszont, hogy térképe vitathatatlanul legkorábbi földtani térképe Magyarországnak és munkássága jelenleg is sok értékes adattal gazdagíthatja földtani ismereteinket, arra kötelez bennünket, hogy szakmailag is az öt meíi- illető megbecsülésben részesítsük. IRODALOM BIBLIOGRAPHIE Beudant, F. S. (1822); Voyage minéralogique et géologi O •?? MTi iíi O » -t O »-'^ O rH '^C 8“ i'15 c3 Ö 3 O 3^ *5 ^ {ft O) *-2 co ^ .■jí o o< 9 o is ^ S CL bo^-r 2-1-Ö o”S ü y MŰ s g ^ «9 ® o ^ s — >> flí :0 0> Ss a a 3 c o o c c O tí a c « s *- ^ c ® pLn ^ E-( O ecc g £ c! 5 >>+2 bo:ff -*íí= "l'S i g § » Q n íWű II fl .ti U n 1-^ ©» í© ' d PH ©4 Boh n: A Kesztliel;/i-liegysé(j komplex földtani vizsgálata 33 ,,karni felső márgacsoport” korszerű feldolgozása ilyen szempontból még nem történt meg. Az újabb eredményeket összefoglalva röviden közöljük. Makroszkó])osan eredetileg szürke, felszínen barnás színűre oxidált kemény, kagylós, vagy földes törésű vékony réteges és igen vékony réteges (Campbell C. V. 1967., Balogh K. 197 f. szerinti beosztás 3 10 cm, ül. 3 cm alatti réteg- vastagságok) márga, mészmárga. A kőzet egyes rétegeil)en a bioklasztikum- tartalom jelentős. Kőzettani, ásványtani és kémiai szempontból a ,,karni mészmárga” rész- letes mikroszkopikus (fény- és elektronmikroszkopikus), DTA, RTG, nedves analitikai stb. módszerekkel történő vizsgálata révén az I. sz. táblázatban összefoglalt eredményeket kaptuk. A Keszthelyi-hegységi előfordulás kőzettanilag az úgynevezett ,, felső márga- csoport”-ba tartozó kőzeteknek erő.sen meszes kifejlődési típusa. A l)alaton- felvidéki és a bakonyszücsi szelvényekben az agyagos mészkőtől a meszes agyag, ill. meszes aleurolitig terjedő minden kőzettípus előfordul az összlet- ben. Az I. sz. táblázatban közölt eredmények az összehasonlító viz.sgálatok szerint jól vonatkoztathatók az alacsonyabb karbonáttartalmú kőzetváltoza- tokra, mindössze az alkotórészek százalékos aránya tér el a megadottaktól. Az alloklasztikus karbonátok terrigén eredetű hányadát nem sikerült sem- milyen mód.szerrel sem elkülöníteni a kőzetben. A biztosan terrigén alkotók változó aránya miatt a kőzetet különböző part- távolságban keletkezett illetőleg oszcilláció.san változó part vonalú sekélytenger képződménynek minősítjük. Vizsgálataink alapján a Dunántúli Középhegységben általánosan elterjedt nagy vastagságú ,,karni felső márgacsoport” litosztratigráfiai szem])ontból megfelel a formáció alapvető természetes egység kritériumainak. A Sztratigrá- fiai Osztályozás Nemzetközi Albizottsága által (Lethaia Vol. 5 ]>p. 297 323. Oslo 1972. július 15.) előírt bevezetési procedúra azonban meghaladja mun- kánk kereteit, így mindössze a javaslatot tesszük meg a Magyar Rétegtani Bizottság felé. Biosztratigráfiai szempontból a Keszthelyi-hegységi ,,karni mészmárga” előfordulás az iijravizsgálat során pontosabb szintezésre is alkalmasnak bizo- nyult. Az előfordulás eddig megismert ősmaradványai a következők: Plantae: Gyroporella sp. Sporomorphae: (det: Dr. Bóna József) Ovalipollis ovális Krutzsch, Inaperturopollenites sp., roncsolt légzsákos fenyőpollenek, Aratrisporites sp., C hordás por ites sp. (roncsolt), Enzonalasporites sp. Patinaspo- rites sp., Podocarpus típusú fenyőplankton. Foraminiferae : Variostoma praelongense Kristan -Tollmann, Spirilina sp., Frondicularia sp., Dictyoti- dium sp. plankton, Textularia sp. Silicispongia: Leiospongia radiciformis Münst., Stellospongia loczyi Vin, Thaumastocoelia haconica ViN. Anthozoa: Montlivaultia obligua (Münster), Montlivaultia norica Frech, Montlivaultia septafindensY OTuZ, Thamnasteria zitteli Wührmann. Brachiopoda: Spiriferhui hiltneri Frech, Thecospira cf. semseyi Bittn., Rhynchonella sp. Mollusca — Lamellibranchiata: Costatoria inaeguicostata (Klips), Angustella angtista (Bittn.,), Schafhautlia cf. mellingi (Hauer), Mysidioptera cf. tenuicostata Bittn., Zyopúa montis caprilis Klipst, Amauropsis sp. Echinodermata: Cida- ris sp. A jelenlegi gyűjtésből származó ősmaradvány anyagban a: Variostoma praelongense Kristan-Tollmann Foraminifera-faj jelenléte 3 Földtani Közlöny 34 Földtani Közlöny 105. kötet, 1. füzet tette lehetővé az előfordulás besorolását a „karni emelet” legalsó szintjébe, a Cordevoli alemeletbe {Trachyceras aon-szint). Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy a karni mészmárgából folyamatos átmenettel kifejlődő fődolomit a Keszthelyi-hegységben csaknem az egész karni emeletet kitölti. Balatonedericsi fehér mészkő A hegység DK-i oldalát meredek falakkal jól feltárt fehér tengeri mészkő alkotja. Lóczy Lajos által (1913) elnevezett képződmény kora, kőzettani vi- szonyai és kifejlődése a legutóbbi időkig a részletes feldolgozás hiánya követ- keztében kérdéses volt. Legutóbbi irodalmi adat szerint (Veszprémi 200 000-es térképmagyarázó, 1972.) a Kolozsvári Gábor által meghatározott Thecosmilia de Filippe Stoppani telepes korall alapján nóri korúnak minősítették a kőzetet a már karni korúnak leírt fődolomit folyamatos, konkordáns rátelepülése ellenére is. A megálla})ítás a koralhnaradvány helytelen rétegtani és rendszer- tani értékeléséből adódott. A balatonedericsi fehér mészkő komplex földtani vizsgálatának eredményét a következőkben foglaljuk össze, részletadatok ismertetése nélkül. Az Ederics- hegy K-i oldalában a kőzet-test mintegy 1000 m hosszú, 180 — 200 m széles vonulatot alkot; rosszul rétegzett, gyengén jelentkező padosságú, főleg réteg- zetlen, szirtes makrostruktúrájú sárgásfehér, szürkésfehér kagylós törésű tömött mészkő. Vegyileg viszonylag tiszta, főleg kristályos kalcit alkotja (96 98%-ban). Szervesanyagtartalma 1% alatt van. Legszembetűnőbb mak- roszkópos jellegként a kőzet rendkívül magas bioklasztikum tartalmát regiszt- I. ábra. A balatonedericsi zátonymészkő kipreparálódott felülete Fig. 1. Weathered surface of the reef limestone of Balatonederics Boh n: A Keszthelyi-hegység komplex földtani vizsgálata 35 rálhatjuk (1. ábra). Ez a mállott kőzetfelületeken jelentkező tulajdonság indította el vizsgálatainkat a kőzetösszlet teljes faciológiai megismerésének irányában. Megállapítottuk, hogy az ,,Edericsi-fehér mészkő” összlet egy fosszi- lis szerves zátonykomplexum maradványa. A déli részen kis kiterjedésben felismerhető a rétegzetlen organogén kőzet- test, a központi zátony (central-reef) része. Itt az eredeti zátonyszerkezet és a zátony törmelék aránya 1:9. Az ehhez csatlakozó rosszul rétegzett, vastagpados bioklasztikumos mész- kőtömeg már zátonyháttéri (back-reef) képződmény. A kőzetanyag erős át- kristályosodása következtében a faunaelemek rendszertanilag csak közelítőleg határozhatók meg és a különböző ősmaradványcsoportok aránya is csak az erősen kipreparálódott kőzetfelületek beható vizsgálata révén volt megálla- pítható. A zátonyalkotó ősmaradványok közül elsősorban korallok vettek részt az eredeti biocoenozisban. A ,,Thecosmilia” , a ,,Thanmasteria” és a ,, Mount- livaultia” nemzetségekbe tartozó fajok közelebbről nem határozhatók meg csiszolatból sem, mivel szeptum szerkezetük erősen átkristályosodott. (A fel- sorolt három genus-név CuiF 1967-es megállapítása szerint a triászban nem Valid, mivel a jura genotípusok revíziója nem történt meg a triász alakokra vonatkozóan.) A másik jelentősebb mennyiségben észlelt ősmaradványcsoport a mészszi- vacsok. Ezek közül a Sphincfozoa és a Pharetrones rendbe tartozó formák ismerhetők fel nagyszámban a kőzetben. A mészalgák képezik a zátonyszerkezetet alkotó biocoenozis harmadik jelen- tős csoportját. A számos idetartozó forma közül egyedül a Solenopora sp.-t sikerült biztosan azonosítanunk. Alárendeltebb mennyiségben Bryozoák is résztvettek a zátonyváz kialakí- tásában. Pontosabb rendszertani besorolásukat további vizsgálatok oldhatják meg. A zátonyalkotó szervezetek közé soroljuk a kőzetben észlelt, főleg aggluti- nált vázií sessilis Foraminif érákat. A zátonyalkotó ősmaradványok mellett szép számmal ismerhetők fel a kőzetben az ún. ,, zátonylakó” fossziliák is. Ezek között Mollusca, Echinoder- mata, Brachiopoda és Foraminifera maradványok az említésre méltóak. Biosztratigráfiai szempontból értékelhető Foraminifera fajok: Frondicularia bryzaeformis Born, Schmidita inflata Fuchs, Oherhauserella cf. karinthiaca Fuchs, valamint a: Gxjroporella verticillata Kamptner alga alapján a kőzet kora karni (a Foraminiferákat Oraveczné dr. Sciieffer A. határozta meg). A kőzetre jelleinző mikrofácies viszonyokat és a mikrofaunát a III., IV. sz. táblák képein mutatjuk be. — Összefoglalóan megállapítható, hogy a ,,Balatonedericsi fehér mészkő” fáciesének és korának meghatározásával bebizonyosodott, hogy a felsőtriász folyamán megvoltak a Dunántúli Közéj)hegység területén is a zátonyképződés feltételei. A jövőben a képződmények részletes-átfogó vizsgálata során mind a hegység területén, mind pedig a dunántvíli medencealjzatban fokozottabb figyelemmel kell kísérni a zátonyfácies esetleges előfordulásait. 3* 36 Földtani Közlöny 105. kötet, 1. füzet Fődolomit A Keszthelyi-hegység fő tömegét felsőtriász dolomit alkotja. A képződmény „fődolomit” elnevezése a kétségtelen alpi analógiák és az egész Dunántúli Magyar Középhegységben betöltött jelentős szerepe folytán véleményünk szerint egyelőre helytálló. Ezért mindaddig javasoljuk használatát, amíg korszerű litosztratigráfiai, vagy biosztratigráfiai alapon történő feldolgozás folytán más elnevezése indokolttá válik. További indokként szól a fődolomit elnevezés használata mellett, hogy érzékletesen foglalja össze az idetartozó sokszor rendkívül változatos kőzettani kifejlődésű kőzetösszleteket. Ezenkívül áthidalja azt a magyar szakmai nevezéktani ellentmondást, hogy nincs külön szavunk a dolomit ásvány és a dolomit kőzet elnevezésére. A Keszthelyi-hegység felsőtriász dolomitjainak feldolgozásánál rendkívül nagymennyiségű és szerteágazó anyagvizsgálat elvégzését tűztük ki célul, mi- vel a szakirodalomban mindmáig igen kevés a kőzettani, a genetikai és a facio- lógiai adat erre vonatkozóan. A komplex földtani feldolgozás összes eredményét még összefoglalóan sem tudjuk itt közreadni, ezért az általános rétegtani és kőzettani szintézis, illető- leg az ezt alátámasztó fotó-dokumentáció közlésére szorítkozunk. Kami fődolomit A hegység K-i (a Vári-völgytől keletre eső) részét a legalsókarni mészmárgá- ból, illetve az edericsi fehér zátonymészkőből fokozatos átmenettel kifejlődött rendkívül változatos (bitumenes, réteges, pados, sejtüreges, cukorszövetű, al- gás, porlódó, murvásodó, autigén-brecciás stb.) bélyegeket mutató dolomit- összletet a karni emeletbe soroljuk. A Vállus 3. sz. fúrás 500 m vastagságban tárta föl ezt a kőzetet. Számos, a Juli és Tuvali alemeletbe tartozó Dasycladacea maradvány mellett egy közbe- települt bitumenes agvagrétegből biztosan karni korú flóraegvüttes került elő (VII., VIII. tábla).' A karúira utalnak az egész összletben felismerhető aprótermetű, vékony- héjú, AI egalodus-]íeTesztmetszetek is. A fődolomit egyik jellegzetes kőzetszöveti sajátsága igen pregnánsan és változatosan jelentkezik a Keszthelyi-hegységben. A Vállus 3. sz. fúrás 500 m-ig több szintben harántol antigén brecciás dolomitot. Üledékkőzettani és genetikai szempontból az alábbi eredményekre jutottunk a brecciás szövetű dolomitki- fejlődés vizsgálata révén. A dolomitban néhány mm-től több cm-ig változó szemnagyságú szögletes, saját anyagú szemcsék alakulhatnak ki ugyancsak dolomitanyaggal cemen- táltan. Több olyan magszakaszt produkált az említett fúrás, amelyekben két kom- pakt egynemű dolomitréteg, vagy dolomitpad között települt az antigén brecciás dolomitréteg. Az antigén brecciásodásnak ez a fajtája nem lehet a diagenezis után történt tektonikai hatás eredménye. A vizsgált mintasorozat- ban találtunk olyan szövetet is, ahol a brecciásodás során még csak a kőzet egyes darabjainak szétnyílása és összecementálódása történt meg (2. ábra). Az antigén brecciás dolomit szemcséi és a dolomitkötőanyag ásványtani és kémiai összetételében lényegesen nem tér el egymástól. Általában a kötő- anyagban alacsonyabb a kristályosodási fok, illetőleg a kristályok mérete. B 0 h n: A Keszthelyi-hegység komplex földtani vizsgálata 37 2. ábra. Kezdődő autigőn brecciásodás fődolomitban Fig. 2. Initial pliase of intraforinational brecoialion in the Hauptdolorait Összegezve az antigén brecciás dolomit vizsgálati eredményeit genetikai vonatkozásban megállapíthatjuk, hogy ez a szövet olyan üledékképződési sajátság, amely az ambientális kőzetképződési (amikor az eredeti ülepítő közeg- gel még közvetett, vagy közvetlen kapcsolatban áll az üledék) szakaszban alakulhatott ki. Az üledékgyűjtő egyenetlen, vagy valamely irányban monoklinálisan lejtő fenéktérszínére ülepedett mésziszapréteg a konszolidálódás bizonyos stádiu- mában gravitációs hatásra elmozdult. A géles állapotban levő üledék és az ülepítő közeg határán már újabban lerakódott következő lágyabb, kolloidális állapotú csapadék az elmozdulás következtében poligonálisan feldarabolódott rögök közé befolyt. Az ambientális fázis további szakaszaiban ez a folyamat ismétlődhetett is. Az üledék feldarabolódásában esetleg a különböző vízmoz- gások (áramlás, ár-apály, hullámzás) hatása is érvényesülhetett. Ezzel a genetikával az igen változatos atektonikus antigén brecciás dolomit kőzet- szöveti jelleg minden megjelenési formája jól értelmezhető. A legtöbb kőzettani bélyeg egyaránt jelentkezik a karni és a nóri korúnak tartott fődolomitban. Ezért elválasztásuk kizárólag kőzettani alapon nem oldható meg. Nóri fődolomit A Vári-völgy tektonikus vonalától Ny-ra kevésbé kiemelt rögterületen a fiatalabb, nóri emeletbe tartozó fődolomitösszlet van a felszínen. Az alapvető kőzettani jellegek hasonlósága mellett abban különbözik a karni emeletbeli fődolomittól, hogy hiányzanak belőle az algadús szintek, az apró-termetű Megalodus-íé\ék átmetszetei, ugyanakkor több tűzkő, illetve szarukő fordul elő bennük, valamint kormeghatározó értékű makrofaunát is tartalmaznak. A bélyegek egybevetéséből az tűnik ki, hogy a nóri fődolomit valamivel 38 Földtani Közlöny 105. kötet, 1. füzet mélyebb vízben keletkezhetett, mint a karni korú. (Természetesen azért még mindig sekélytengeri képződménynek minősíthető.) A hegység Ny-i oldaláról a Biked és Kaponár nevezetű dombok területéről értékelhető nagytermetű kagylómaradványok kerültek elő. A bemutatott faunaelemek Darnay Dornyai Béla gyűjtéséből származnak és Dr. Végh Sándorné határozta meg (IX. tábla). A fődolomit mikrofáciesének litológiai viszonyait az V. és VI. táblák ma- gyarázójában részletezzük. A Keszthelyi-hegységi fődolomitösszlet folyamatban levő részletes vizsgála- tával a bemutatottakon túl is várhatóan sikerül nagymennyiségű, jól általá- nosítható és a Dunántúli Magyar Középhegység más területeinek feldolgozásá- hoz is alapvető segítséget nyújtó litológiai és litosztratigráfiai adatokat szol- gáltatnunk. „Kösszeni rétegek” A Keszthelyi-hegység ÉNy-i részén, Rezi környékén kisebb foltokban raeti korú képződmények települnek. A tűzköves, lemezes, bitumenes dolomitkifej- lődés mellett gazdag faunát tartalmazó bitumenes mészkő (helyenként kagyló lumasella jelleggel), mészmárga és lágy meszes dolomitos rnárga is előfordul a területen. A jellegzetes fauna alapján a kifejlődést ,,kösszeni rétegek”-ként tartja számon szakirodalmunk (Lóczy L. 1913., Szentes F. 1957., Végh S. 1964.). Azonban a rétegsor felépítése és települési viszonyai a legutóbbi időkig tisztázatlanok voltak. Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a bitumenes makrofaunás mészkőkifejlődés nem összefüggő rétegekben jelentkezik, hanem a lemezes bitumenes dolomitban kisebb kiterjedésű (10 20 cm vastag 80 - 120 cm max. szélességű) lencséket alkot. A lágyabb, márgás dolomitod mészkő- betelepülések is inkább lencsés, kiékelődő jellegűek. ' A rezii Akasztó-domb régi kőfejtőiből, ahonnan a korábban leírt kagyló- fauna zöm© .származik (Böckh J. LóczyL. 1912., Végh S. 1964.). Szentes Ferenc, valamint saját gyűjtésünkből viszonylag gazdag, főleg aprótermetű gasztropodákból álló faunaegyüttes került elő. Munkánk során ezt a faunát igen részletesen fel kívánjuk dolgozni, mivel- várhatóan a rétegtani és kőzettani kapcsolatok tisztázhatók lesznek a munka révén. Az eddig meghatározott (a II. táblázatban feltüntetett) fauna alapján a következő megállapításokat tehetjük. A fauna egyedeit és összességét tekintve a hazai irodalomban iij. Uralkodólag gasztropodákból áll és elsősorban ezek apró termete szembetűnő. A jelentős példányszám, amely az ősmaradványok elő- fordulását jellemzi, lehetővé teszi a későbbiekben a fauna statisztikus kiérté- kelé.sét is. A Dunántúli Középhegységből feldolgozott faunákkal nem mutat hasonlóságot az általunk vizsgált anyag. A legfeltűnőbb kapcsolat, a déli Alpok St. Cassiani rétegeinek faunájával való rokonság alapján, rétegtanilag mélyebb szintre utal. A Keszthelyi-hegység fiatalabb képződményeinek (pliocén, ill. pannoniai) vizsgálatát jelenleg folytatjuk és eredményeinket később tesszük közé. A feldolgozást elősegítő minden munkatársunknak ez úton fejezzük ki kö- szönetünket. Bohn: A Keszthelyi-he(j)/ség komplex földtani vizsgálata 39 A Rezi környéki kösszeni fauna Kössen fauna from the vicinity of Rezi II. táblázat — Table II. Lelőhely: 1 2 3 4 5 0 7 8 9 10 Gasteopoda: Fám. PLEUnOTOMARIIDAE d'Orb. Worthenia apunctata plutonis Kittl + 4- 4- Fám.: EUOMPHALIDAEDV.KotS. Enornphalus casxianiis Koken 4- 4- Fám.: EEIilTIDAE hkn. Xeritaria plicatilis Klipstein + 4- 4- 4- 4- Fám.: PYRAMIDELLIDAE Cray. Coelostpliim conica MtfNST. + + F 4- 4- 4- 4- 4- 4- Coelostyliiia knrreri Kittl + + 4- 4- 4- Coelostylina reyeri Kittl Psendocrymlis cfr. stotteri depreum Kittl + 4- 4- 4- Loxonema n. sp. ZygopUnra obliqtiecoiistata Bronx Undularia scnlata SCHOTH. + 4- 4- 4- 4- 4- Fám.: CERITIIIIDAE m.VKV. Promathildia subnodosa MCnst. 4- 4- 4- 4- 4- Promathildia winkleri Klipstein Promathildia sp. -t- 4- 4- Scaphopoda: Denlalinm midulatiim Münst. + 4- 4- Lamellibranchiata : Modinla sp. Vardita n. sp. Lelőhely lista: 1. Budapest környéki felsőtriász fauna (Ki'Tassy E. 1927.) 2. Nóri dachsteini mészkő faunája, Bp. RemeteheKy. (CÓCZÁN F. 1958.) 3. Bakonyi Triász sastropoda fauna (Kittl E. 1912.) 4. Déli Alpok „marmolata mészkő” (Böhm J. 1895.) 5. Seisi Alpok pachycardiás-rétegek OlROlLl F. 1907.) 6. Déli Alpok (Dcltirol) \farmolata fehérzátony mészkő (Kittl E. 1899.) 7. Déli Alpok ,,Cassiáni-réte«ek” (Kittl E. 1892.) 8. Déli Alpok „Cassiáni réteKek” (Lal’BE 1870.) 9. Déli Alpok „Esinó mészkő” (K.ttl E. 1899.) 10. Cortina d’Ampezzó „Cassiáni-rétegek” (Lkonardi P. — Fiscon F. 1959.) Táblamagyarázat Explanation of Plates I tábla — Plate I. 1. Kami inószmárga (Szt.. Miklós forrás). Finonu'loszlású jielites kalciinikrit mátrixban jelentkező kalciriidit intraklaszt (nagyítás: 55 X , J1 nicol) Cai'nian calcareous mari (St. Miklós sjiring). Calcinidite intraelasts in a finely’ disjKU'sed pelitic caleimierite (55 X, plane-jiolarized light) 2. Kami mészrnárga (Szt. Miklós forrás). Egyenletes eloszlást! kaleilutit-pelit finom- diszperz üledékes textúra (nagyítás: 55 X , -fnieolj Carnian ealeareous mari (St. Miklós sjiring). Finely dispersed sedimentary textilre of calcihitite-pelite of uniform distribution (55 X, crossed nieols) 3. Kami mészrnárga (Szt. Miklós forrás). Ortokémikus középkristályos kalcit-jiátit (posztambientális sugaras tovább nö''ekedés) erősen pelites kaleilutit mátrixban nagyítás: 55 X , 4 nieol) Carnian ealeareous mari (St. Miklós spring). Orthoehemieal, medium-crystalline ealcite-sparite (post-ambiental, ower radial gi’ovvth) in a heavdly pelitic calcilutite mátrix (55 X, erossed nieols) 4. Kami mészrnárga (Szt. Miklós forrás). Tisztább kaleimikrit mátrixban jelentkező belyi agyagásvány-feldúsulások, koagulátuinok (valószínűleg bioklasztikumok kioldott he- lyét betöltő) (nagyítás: 55 X ,11 nieol) Carnian ealeareous mari (St. Miklós spring). Loeal enriehements of elay minerals in a purer caleimierite mátrix (seemingly eoagulates filling the voids left after the dissolut- ion of bioclasts) (55 X, plane-polarized light) 5. Kami mészmárga (Szt. Miklós forrás). Iiíiomorf kalcitkristály metszete pelites kalci- lutit környezetben az alloklasztikus kakátok mérete 0,00(5 — 0,02 mm között van (finom és közepes kaleilutit Folk R. L. 1968 szerint). Az agyagásványok eloszlása nem egyenletes, helyenként gömbös szerkezetű dúsulást mutatnak (nagyítás: 55 X, II nieol) 40 Földtani Közlöny 105. kötet, 1. füzet Carnian calcareous mari (St. Miklós spring). Cross-section of an idiomorphic calcite crystal in a pelitic calcilutite environment, the size of alloclastic calcite particles between 0,006 and 0,02 mm. The distribution of the clay minerals is nőt uniform, showing local enrichements of globular structure (55 X , plane-polarized light) 6. Kami mészmárga (Szt. Miklós fomás). Igen finom kiistályos ortokémikus kalcitgócok erősen pelites kalcilutit mátrixban. Az agyagásványok és a karbonátos fázis eloszlása irányítatlan, egyenetlen (nagyítás: 120 X, II nicol) Carnian calcareous mari (St. Miklós spring). Very finely crystalline, orthochemical calcite aggregates in a heavily pelitic calcilutite mátrix. The distribution of the clay minerals and of the carbonate phase is unoriented, uneven (120x plane-polarized light) II. tábla — Plate II. 1—4. Kami mészmárga (Szt. Miklós fomás). JEM 100 y típusú transzmissziós elektron- mikroszkóppal 8 KV gyomító feszültséggel, Gevaert Scientia 23 D 50 lemezre ké- szült felvételek; az eredeti kőzetfelületre kb. 10“® Hg mm-es vákuumban 50 mik- ron vastagságú szénréteg rápárologtatásával készült lenyomatokról a kőzet üle- dékszerkezeti mikrostruktúrájának vizsgálata céljából (dr. Ibrányiné Árkosi Klára felvételei). A kőzet zömét alkotó karbonátanyag elsősorban erősen változó szemcsenagyságú, osztályozatlan alloklasztikus kaleitszemcsékből áll. Idiomorf, ortokémikus ereiletű kalcitkristály csak elvétve fordul elő. Irányítatlan textúra. Az egyes szemcsék egyenetlen, éles határa, valamint hézagmentes, szoros illeszke- dése szintén jellemző a kőzetre Carnian calcareous mari (St. Miklós spring). Photomicrographs made on Gevaert Scientia 23 D 50 lamina, with transmission electron microscope JEM 100 y, at accelerating voltage of 8 KV. What have been photographed were replicas made of the original rock surface under a vacuum of about 10~® Hg mm, after evaporating a coal layer of about 50 y thickness by means of artificial evaporation fór the purpose of studying the sedimentary microstucture of the rock (photographed by DR. K. Ibrányi-Árkosi). The carbonate matter making up the búik of the rock is composed primarily of unsorted, alloclastic calcite grains of heavily varying grain size. Idiomorphic, orthochemical calcite crystale occur just sporadically. Texture unoriented. The sharp and uneven boundary lines of the individual grains as well as their voidless, close packing are alsó characteristic of the rock 6 — 6. Kami mészmárga (Szt. Miklós forrás). A kőzet agyagásvány frakciójából készült szuszpenció beszárítás után 15°-os szög alatt vákuumban palládiummal történő legőzölése, leárnyékolása után készült elektronmikroszkópos felvételek (az előző műszaki paraméterek mellett szintén dr. Ibrányiné árkosi Klára felvételei). A kőzet agyagásványainak zöme tömör agregátumokat alkotó, törmelékes (sza- bálytalan alakú), vékony lemezes, montmorillonit-típusú. Ezeknek a mérete erősen változó. A hexagonális, viszonylag ép, kis méretű kaolinit lemezkéket jól elkülö- nítve mutatja a felvétel. A kőzetben néhány tűs, léces, valószínűleg illit-típusú agyagásvány is előfordul Carnian calcareous mari (St. Miklós spring). Microelectrographs of the clay mineral fraction of the rock, made after drying of the suspension and artificial evaporation under vacuum, with palládium, at 15°angle (performed, again, by K. Ibrányi- Árkosi with the same technological parameters as the former). Most of the clay minerals of the rock are of the type of detrital (of irregular shape), thin-lamellar montmorillonite forming closely packed aggregates. These largely vary in size. The relatively complete and intact, hexagonal kaolinite lamellae of small size can be readily distinguished on the photograph. A few needled, lath-shaped clay minerals of probably illite type alsó occur in the rock III. tábla - Plate III. A „balatonedericsi fehér mészkő” mikrofácies jellegei és ősmaradványai Features of microfacies and fossils of the ,,Ederics White limestone” 1. Ophtalmidium sp. biopátitos környezetben, (zátony mögötti fácies), nagyítás 72 X Ophtalmidinm sp. in a biosparite environment (back-reef facies), 72 X 2. Glomospira sp. biomikrites környezetben (zátony mögötti fácies), nagyítás: 75 X Glomospira sp. in a biomicritic environment (back-reef facies), 75 X 3. Gyroporella verticillata Kamptner zátony mögötti fáciesből, nagyítás 24 X Gyroporella verticülata Kamptner from back-reef facies, 24 X Bohn: A Keszthelyi- hegység komplex földtani vizsgálata 41 4. Acicidlella sp. átkristályosodott algadetritusz inikrites környezetben (zátony mögötti fácies), nagyítás: 75 X Acicullella sp. in a recrystallized algal-detrital, micritic environinent (back-reef facies), 75 X 5. Oberhauserella sp. biokalkarenites környezetben (zátony mögötti fáeies), nagyítás: 75 X Oberhauserella sp. in a biocalcarenitic environment (baek-reef facies), 75 X 6. Frondicularia bryzaeformis (Born) biokalkarenites környezetben (zátony mögötti fácies), nagyítás: 75 X Frondicularia bryzaeformis (Horn) in a biocalcarenitic environment (back-reef facies), 75 X 7. Trochammina almtalensis Koehn — Zaninetti (oldalnézet), nagyítás: 75 X Trochammina abnUdensis Koehn — Zaninetti (side view/, 75 x 8 — 9. Schmidita inflata Fuchs felülnézet és oldalnézet detritiiszos mészkőben (biokal- cirudit ül. biopátit), nagyítás: 105 X Bchmidtia inflata F'uchs. Toj) and side views in a detrital limestone (biocalcirudite or biosparite), 105 X IV. tábla — Plate IV. A ,, bálát onederiesi fehér mészkő” mikrofácies jellegei Features of microfacies of the ,,Ederics White limestone” 1. Hydrozoa maradvány finom kalcilutit vagy kalcimikrit kitöltéssel (központi zá- tony fácies), nagyítás: 24 X Hydrozoa füled with fine calcilutite or calcirnicrite (central reef facies), 24 X 2. Olobohaete alpine Lombaru (közix)nti zátony), nagyítás: 175x Globohaete (üpina Lombard (central reef), I75x 3. Trochammina . almUdensis Koehn-Zaninetti bázisinetszet, nagyítás: 75 X Trochammina aff. almtalensis Koehn-Zaninetti, eross-section of base, 75 X 4. Mészalga metszet, algadetrituszos környezetben (biopátit, biomikrit a központi zátony fáeiesből), nagyítás: 24 X Cross-section of calcareous alga in an environment consisting of algal detritus (biosparite, biomicrite from the central reef facies), 24 X 6. Kalcimikrites kötőanyagban (mátrixban) algaszkeletek és pelletek (hátsó zátony területi fácies), nagyítás: 75 X Skeletons of algae and pellets in a calcimicritic mátrix (back-reef facies), 75 X 6. Biopátit és biokalkarenit uralkodó mennyisége a kalcimikrites kötőanyagú mész- kőben, nagyítás: 75 X Predominance of biosparite and biocalcarenite in a limestone of calcimicritic mátrix, 75 x 7 — 9. Bioklasztit; több mint 80%-ban különböző ősmaradvány csoportok törmelékéből álló detrituszos — szkeletes mészkőfácies kalcimikrit kötőanyaggal, helyenként átkristályosodás révén tovább nőtt kalcittal (molluszka, tüskésbőrö, alga, korall, Bryozoa, Hydrozoa stb. maradványok), nagyítás: 55 X Bioclastite; detrital-skeletal limestone facies composed in more than SO^Í, by the debris of various fossil groups, with a calcimicritic mátrix and, locally, with calcite of continued growth due to recrystallization (molluses, echinoi{d 50 Földtani Közlöny 105. kötet, 1. füzet IV. tábla — Plate IV. Bohn: A Keszthelyi-hegység komplex földtani vizsgálata 51 V. tábla — Plate V. 4* 52 Földtani Közlöny 105. kötet, 1. füzet VI. tábla ^ Plate VI, 53 Bohn: A Keszthelyi-hegység komplex földtani vizsgálata VII. tábla - riate VII. <2. 54 Földtani Közlöny 105. kötet, 1. füzet VIII. tábla - Plate VIII. l t lí í \ r ü t B V 1 Boh n: A Keszthely i-hegj^séq komplex földtani vizsgálata 55 IX. tábla - Plate IX. Földtani Közlöny 105. kötet, 1. jüzet 56 X. tábla — Plate X. Bohn: A Keszthely i-hegyséc/ komplex földtani vizsgálata 57 XI. tábla — Plate XI. Földtani Közlöny, Bull, of tht Hungárián Oeol. Soc. (1975) 105. 58 — 74 Üj enargitos-luzonitos-pirites ércesedés a recski Lahóca-hegy E-i előterében Baksa Csaba* (3 ábráv^al, 2 tábláv’al) Összefoglalás: A recsk-parádfürdői felsőeocén andezites vulkanizraus legfelső, lahócai típusú tagjában újabb enargitos, luzonitos, pirites ércesedés vált ismertté a Lahóca E-i előterében. Teleptanilag az ércesedés három típusra osztható. Az első — a ,,pri- mér” ércesedés — , a fekvőandezit padjai mentén létrejött kvarcitpadokban és tömzsök- ben található és hintett, fészkes, eres kifejlődésű; a második a kv^arcitpadoknak és be- fogadó kőzeteiknek intenzív lepusztulásából keletkezett polimikt breccsákat eres, fész- kes, barittal kísért ércásványokkal cementálló típus; míg a harmadikat a polimikt breccsák felszínéhez közeli helyeken ül. felszínén létrejött, valószínűleg exhalációs keletkezésű j)irittömzsök, lencsék alkotják. GenetikaUag az ismertetett ércesedés a mélyebb szinti réz és a parádfürdői polimetallikus ércesedések utolsó, hidrotermális-exhalációs tagjaként vezethető le. A vizsgálatok lehetőséget nyújtottak a lahócai típusú ércesedések genetiká- jának átfogó, egységes értelmezésére. A Recsk község melleti Lahócában már 125 éve folyik bányászat az Európa szerte is ritkaságnak számító tömzsös, telepes kifejlődésű enargitos-luzonitos, és nemesfémtartalmú pirites ércesedésben. A Lahócában a legutóbbi időkig 11 érctömzsöt ismertek meg. A tömzsök egy ÉNY — DK-i csapás vonal mentén helyezkednek el, amelynek az ércesedés keletkezése és továbbkutatása szem- pontjából már a régebbi időkben is nagy jelentőséget tulajdonítottak. Az ÉNY DK-i csapásirányú ,,tömzsfüzért” vagy vonulatot NY-ról egy nagy tektonikus vonal az ún. lahócai nagytörés határolja el. K-felé a lehatárolás nem ilyen éles és egyértelmű, további kutatásokra van szükség. A lahócai ércesedés területén már korábban, az ott dolgozó geológusok közül többen elképzelhetőnek tartották, hogy a lahócai tömzsök ÉNY— DK-i átlagolt csapásirányának ÉNY-i és DK-i folytatásában, lezökkent helyzetben esetleg újabb érces testek helyezkednek el. Konkrét kutatásokat ezen meggondolás alapján csak Vidacs A. kezdhetett meg (1958). Ezek a kutatások azonban nem a lahócai ércesedés továbbterjedését igazolták, hanem a mélyszinti metaszo- matikus-hidrotermális, ,,porfiros” réz- és metaszomatikus-hidrotermális poli- metallikus ércesedés felfedéséhez, megismeréséhez vezettek. Jóval később, 1969. év folyamán mélyfúrásos kutatással (Rm — 48) ismertük meg és tártuk fel a Lahóca É-i előterében, Mátraderecske község határában, rupéli agyagmárgával fedett területen az újabb enargitos, luzonitos, pirites ércesedést. Az új érces területen végzett kutatások és vizsgálatok a lahócai típusú tömzsös, telepes ércesedés földtani körülményeinek, genetikájának új, egy- séges földtani értelmezését teszik lehetővé, mely lehetőséget ad a Lahócán kívüli, azzal azonos paragenetikájú ércesedések eredményes kutatására, meg- ismerésére. •Előadva: Az MFT Geokémiai-Ásványtani Szakosztályának 1973. április 16-i előadóülésén. 59 Baksa: Új enargitos-luzonitos-pirites ércesedés a Lnhóca-hegy előterében 60 Földtani Közlöny 105. kötet, 1. füzet 1. Az ércesedés földtani viszonyai A Recsk- parádfürdői felsőeocén korii vulkáni összletek alatt mélyfúrások- ból ismert mezozóos, karbonátos, pelites üledékes alaphegység helyezkedik el, mely a felsöeocén transzgresszióig, és a vulkanizmus megindulásáig kiemelt, szárazföldi területet alkotott. A mélyfúrásos kutatás három fő, egymástól elkülöníthető felsőeocén korú andezitösszlet megismerését tette lehetővé. Az alsó, alaphegységre települő andezites összlet, főként a ni fibolbiotit andezit (E3a2 típus) láva- kőzetből, kevesebb piroklasztikumból, andezitpeperitből, valamint közbetele- ])ült és ősmaradványokkal rögzített korú (Nummulites fabianii) vulkáni i.szapos )nárga (mudstone), mészmárga, mészkő])adokból, lencsékből áll. Ez az andezit típus szövetében is különbözik a felette települő vulkáni kőzetektől. (A közbetelej>ült üledékek, az erős karbonát osodás, agyagásványosodás, vala- mint az andezitpeperitek ala])ján a kőzet szubmarin, vízbeömlött keletkezésű.) A képződmény eddigi kutatásaink alapján felszínen nem ismert. A m á s o d i k fő andezites összlet, mely csaknem minden esetben az alsóra települ; a parádfürdői típusú, korábban dácitosnak nevezett — kvarc- biotitamfiból - andezit (Egapj típus) lávakőzet és piroklasztikum. Lokálisan közbetelepült üledékeket is tartalmaz. A parádfürdői típusú kvarc- biotitamfibolandezit vulkanizmushoz kapcsolódnak a már régen ismert szfa- lerit, galenit, kalkopirit, fakóérc tartalmú teléres stockwerkes ércesedések (Orczy, Etelka, Macskahegyi, Jószomszéd tárók stb.). A h a r ni a d i k, egyben legfiatalabb andezites vulkáni összletet a lahócai típusú biotitos a ni f i b o l a n d e z i t (Ega^ típus) lávakőzet és piroklasz- tikum alkotja. Ez a vulkáni összlet a felszínen Recsk és Mátraderecske községek mellett a Lahóca, Kanázsvár és Háromhányás-puszta vonulatot alkotja, oli- gocén üledékekkel takarva a hegyvonulat É-i előterében és szintén lezőkkent helyzetben a D-i oldalán is megtalálható. A Lahóca-hegy környezetében a z összlet három fő szintre különíthető el: egy alsó, főként Ijiotitos amfibolandezit lávakőzetből álló szintre — amely egyben a legvasta- gabb - , egy középső, főként piroklasztikumokból és lepusztulási törmelékek- ből álló szintre, valamint az előzőeket az ércesedés lezajlása után követő an- dezit lávakőzet re. Az alsó és a középső, törmelékes szint tartalmazza az ércesedést. Teljes ki- fejlődésben a Lahóca középső részén, az érctömzsök által jelzett ÉNY DK-i irányú csajjással 250 300 m széles sávban, valamint a Lahóca É-i előterében, az újonnan feltárt érces területen ismert. A Lahócában ez a vonulat az érctöm- zsökkel együtt egy tektonikus árokban fenti csapásiránnyal megegyezően helyezkedik el, melyre a terület alaphegységi szerkezete és a fedőhegységi vul- káni összletek vastagsága is utal. Az árok NY-i oldalán a Sima-hegy kiemelt helyzetű, mely kiemelkedés ill. árkos besüllyedés ÉNY-DK-i irányú, a Darnó vonalra merőleges törések mentén következett be. Az ércesedést tartalmazó, főként vulkáni breccsákkal és piroklasztikumokkal kitöltött árkos süllyedők két oldalán az érctartalmú képződmények, ha meg is voltak egykor, már le- pusztultak, és jelenleg a lahócai típusú vulkáni összlet alsó, főként meddő andezitlávakőzetből álló tagja van felszínközeiben, ill. felszínen. Ez is az oka részben az ércesedés határozott irányú elterjedésének. Az újonnan, 150 m mélységig feltárt érces területen a lahócai típusú ande- Baksa: Új enargitos-luzonitos-pirites ércesedés a L(t}ióca-}iegij előterében G1 E o rsj J0>|p2A62fJ U22o6i10M 1 U2302 j 2. ábra. AB ininyú földtani szelvöny az fij drresedett területen keresztül. J e I ni a g y a r ;1 z a t; 1. Talaj, 2. Nyirok, patakliordalök, 3. Ru- píli aKyaKinürKa, 4. Tufit, 5. Biotitos aniiibolandezit (fekvöandezit típus), (i. Andezittufa, 7. Éretartalniú poliniikt vulkáni breeesa, 8. Biotitos anifibolandezit (fedöandezit típus), U. „Priinér” érctestek kvarcit pallókban, 10. llidroterrnális és exlialáeiós működési centrumok, 11. Törés 62 Földtani Közlöny 105. kötet, 1. füzet zitvulkanizmus alsó szintjének megfelelő biotitos amfiholan- d e z i t lávakőzet erősen bontott. Színe szürke, néhol sötétszürke. Jellemző az erős elbontás következtében a kőzetnek csúszólapok mentén történő, gyakran lencsésen elváló megjelenése. Egyes esetekben megfigyelhető a kőzet padossága, mely általában 0,5 m vastagságú. A kőzet ritkán lávaagglo- merátumot alkot, egyes helyeken andezit, andezittufa és kvarcit xenolitokat tartalmaz. A kőzet leukofil jellegű. Ezt támasztják alá a kőzetkémiai elemzé- sek is, melyek szerint a túlnyomó SÍO2 és AI2O3 alkotóelemeken kívül általában csak az alkálioxidok érik el az egy egész százalékot. M ikroszkópi vizs- gálatok szerint pilotaxitos szövetű, erőteljes lebontással. A kőzetben található kvarcitpadok, — erek és kisebb-nagyobb tömzsök tartalmazzák a ,,primér” ércesedést. Ércföldtan ilag legjelentősebb képződmény a polimikt vulkáni b r e c c s a. A képződményt túlnyomóan biotitos amfibolandezit lávakőzet, kevesebb andezittufa-, kvarcit-, valamint ritkán felismerhető néhány érctar- talmú kvarcittörmelék alkotja. Meg kell jegyezni, hogy már Rozlozsnik P. (1936 39.)alahócai tömzsök vizsgálatakor tett említést alaphegységi eredetű törmelékekről, amely alapján a lahócai vulkáni összlet fekvőjében kovapala alaphegységet tételezett fel. A polimikt vulkáni breccsa optimális helyein 50 - 70 m átlagvastagságot is elér. Települése igen szeszélyes, amit egyrészt a fekvőandezit felszíni egyenetlenségei, másrészt a breccsaképződés közben keletkezett, a breccsaösszletbe települt andezitlávakőzetpadok, ill. andezit- tufitlencsék okoznak. A polimikt vulkáni breccsa az ércesedett terület köz- ponti részén (R-224, R-227. sz. fúrások) levő optimális vastagságú kifejlődési helyétől csaknem minden irányban több szintre oszlik. A felső breccsaszintet csaknem minden e.setben, az alsót ritkábban, néhány méteres andezittufit fedi le. Az andezittufit felső tagja sokszor szinttartó, pa- dos jellegű. A két fő breccsaszint között a fekvőandezittel kőzettanilag meg- egyező biotitos amfibolandezit lávakőzet vagy lávaagglomerátum helyezke- dik el. A polimikt vulkáni brecsa agyagásvánnyal, vulkáni iszappal, ritkábban an- dezittufittal cementált, máshol a még tartó hidrotermális működés hatására a kötőanyag a törmelékkel együtt átalakult (lásd II. tábla). A polimikt brecs- csát alkotó törmelékek általában szegletesek, nem bombák ill. lapillik, nem szórt jellegűek. A kőzettörmelékek közül az andezittörmelékek és tufatör- melékek általában kifakultak, agyagásványosodtak, máshol az agyagásványos kötőanyagban kovásodott andezittörmelékek ágyazódtak. A polimikt vulkáni breccsa elsősorban helyben felhalmozódott, a fekvőan- dezitnek és az abban található érctartalmú kvarcitpadoknak a lepusztulásá- ból származó vulkáni törmelékes összlet. A szeszélyes települési viszonyok, valamint a breccsaösszletbe települő, azzal valószínűleg egyidejű képződésű andezitlávapadok a vulkáni kráter közelségére utalnak. Ezt látszik igazolni a képződmény lokális, jól körülhatárolható elterjedése is. Valószínűleg a vulkáni kráterben és közvetlen közelségében lejátszódó állandó mozgások okozták a kőzetanyag feltöredezését és lepusztulását. A kutatott terület É-i szegélyén a polimikt vulkáni breccsának ércesedés utáni lepusztulási termékei ún. má-i sodlagos polimikt breccsák is ismertek. Ezek további tárgyalásától eltekintünk.^ Fentiek értelmében nem látszik helyesnek a lahócai típusú breccsák képző- désének tektonikus úton való levezetése. A lahócai típusú biotitos amfibolandezit vulkanizmust és a polimikt vulkáni B aksa: Új enargitos-luzonitos-pirites ércesedéa a Lahóca-hegy előterében 63 breccsaképződést egy változó vastagságú — a vizsgált terület breccsaösszlete felett néhány méter — hiotitos amfibolandezit láva kőzet zárja le, mely ritka, porfiros elegyrészként szereplő, rezorbeált k v a r c t ár- iáim á v a l ismét a magmatizmus savanyodását jelzi. A kőzet üde állapot- ban a vizsgált területen csak mélyfúrásból ill. bányászati feltárásból ismert. A kőzet üdén sötétszürke, fekete, igen kemény. Üveges alapanyagú, amelyben néha cm-es nagyságrendet is elérő ])orfiros elegyrészek plagioklász, amfibol és kisméretű biotit, ritkán kvarc , vannak. A kőzet É-felé dőlő, vékonypados településű, amely néhol a padokkal párhuzamosan elválva oszloposságot hoz létre. Ezt a jelenséget mindenképpen települési kihűlési sajátságnak tekint- hetjük. Ez a sajátság azonban a vizsgált terület egészén nincs meg, elsősorban a terület Lahóca felőli részén található, és az erősödő kőzetelbontással együtt elhalványul. Az üde kőzet mikroszkópos vizsgálatok szerint pilotaxitos-, néhol trachitos szövetű, nagy porfiros beágyazásokkal. A profiros beágyazásokat ritkán előforduló rezorbeált kvarc, neutrális összetételű, zónás, ikres plagioklászok, kissé kloritosodott, piritesedett amfibolok, biotitok, igen ritkán és csak az ép kőzetben észlelhető hipersztén és augit alkotják. Az alaj)- anyagot elsősorban földpátok és üveg képezi. A kőzet erősen karl)onátos (CaCOg). Az ércesedett terület felett ép, üde változat nem figyelhető meg, csupán a felszíntől 50 m mélységben, az ércesedéstől távolabb. Á kőzetnek bányászati feltárásban sávos változata is ismert, amely viszkózus magmára utal. A kőzet gyakorta megfigyelhető meredek dőlésű repedéseit ill. éles, szeszélyes kontúrú üregeit finomszemcés, sok vulkáni eredetű kristálytörmeléket tartalmazó iszap tölti ki, amely néhány glaukonitszemcse mellett sok karbonátot, és egyes esetekben Foraminiferákat, kagyló héj metszeteket, azon belül két esetben meg- figyelhetően korjelző Nummulites sp. ősmaradványokat tartalmazott. Ez a lelet a kőzetképződés korát mindenképpen rögzítette és feltételezi a szubmarin vulkanizmust, ugyanis valószínűnek látszik, hogy az andezitlávaár ömlésekor a gyér tengeri üledék, elsősorban vulkáni törmelékes iszaj) a kőzet képződé- sével egyidőben ill. azt közvetlenül követően került az andezit hasadékaiba. Tekintve, hogy a lelet a jelenlegi felszíntől számítva, ugyanazon kőzeten l)elül 50 m mélyen fekszik, nem valószínű az utólagos befolyás lehetősége. A kőzet kora azonban semmiképpen nem lehet felsőeocénnél, esetleg alsóoligocénnél fiatalabb, amelyet a Lahóca-hegy tetején és mátraderecskei oldalán ugyan- ezen andezitre települő Nummulites fabianii által felsőeocénben rögzített korú mészkövek és tufitos mészhomokkövek is igazolnak. A fentiekben leírt fedőandezit az ércesedett terület központi részének ki- emelt helyzetű blokkjairól lekopott és az eróziós ablakokban ismét megjelent a polimikt vulkáni breccsa. Az újonnan feltárt, ércesedett terület vulkáni képződményeit átlag 30 m vastag közé psőoligocén {r u p é l i ) a g y a g m á r g a fedi le, mely azonos a mátraderecskei agyaggödörből ismerttel. Az agyagmárga alsó, 1 2 m vastag szakasza erősen tufitos, glaukonitos, és ezt andezit lepusztulási terméknek tekintjük. A középső részein a fekvőtől 10 m-re vékony, néhány cm-es tufitcsíkokat tartalmaz, amely a területen szintjelzőként használható. Az oligocén agyagmárga fedőjében jjatakhordalék és nyirok rakódott le. 64 Földtani Közlöny 105. kötet, 1. füzet A főbb kőzettípu:>ük kémiai összetétele (S%-ban) Chemical oompositions of roeks(in%) I. táblázat — Table I. Fedőtípusii biotitüs amfibolandezit Biotite-amphibole aridesite (overlyiiig tvpe) K-250. 4:>,00 m Polimikt vulkáni breccsa Mixed vülcanic l»reocia R -227. 28,00 m Fekvőtípusú biotitos amfiboU andezit Biotite-amphibole andesite (underlvüig type) R— 227. 117,50 m SiOj 59,61 79,06 67,48 TiO, O.ÖO 0,09 0,19 A1,Ü, 13,94 4,00 16,66 Fe,Ü3 0.4.3 0,05 0,27 FeO 2.20 0,25 1,37 MiiO Ü.20 0,10 0,03 MgO 1.63 0.40 0,24 CaO 5.80 0,14 0,28 Na,0 3.23 0,24 0,26 K,0 l,-)! 0,91 3,90 Fe 0.31 — Cu 0,01 — Zn <0.01 — Pb 0 — SO, 0 0,08 0,24 §2 o.se 0.0.3 0 PjOj 0.24 0,18 0,11 co. 6.73 0,18 0,04 - H2(.) 2.07 1,29 2,72 -- H,0 0.62 0,14 0..38 FeS, — 11,46 7,19 PliO — 0,08 — CuO (i)lilli.) — 0,79 — CiiO (szil.) — 0,1.3 ZnO — 0.(.»2 — Összeseu 99.42 (OÉÁ eienjzés) (Kiss j.) 99,64 (MÁFI elemzés) (NemE8NÉ/SOH.\XÉ) 100,43 (M.4FI elemzés) (Dr. Emszt/Soh.ísé/Guzysé) 2. A terület tektonikai viszonyai A terület tektonikai viszonyaira a Darnó vonal által megszabott nagyszer- kezeti irányok a jellemzőek. A vizsgált, ércesedett területen a leggyakoribbak az EEK-DDNY-i és ÉNY-UK-i csapásirány li vetők és feltolódások, melyek dőlése 40 — 80°. A törések túlnyomóan ércesedés utániak, az érces szinteken mért vetőmagasság 10 m körül mozog, de a terület lezökkent szegélyein a Bikk-patak felé nagyobb elvetés! magasságok is észlelhetők. A vizsgált terüle- i ten a Lahócától is elválasztó völgy ( Baláta-Bikk-patak) ÉÉK — DNyNy irányú i törésvonala fiatalabb, valószínűleg stájer mozgásokkal kapcsolatos. A terület i legfiatalabb szerkezeti irányai É D-i irányúak, de a jelentőségük a kutatott j területen kicsi. A darnói és arra merőleges irányok mentén kialakult tektoni- 1 kus árkok mind a lahócai, mind az újonnan feltárt érces területen nagy jelen- [ tőségnek, mert megóvták az érctartalmú polimikt breccsákat a további le- i pusztulástól. Az új érces területen jelentkező intenzív nyomásos tektonika, { amely gyakran feltolódásokat hozott létre, igen megnehezíti a bányászatot, i 3. A terület ércföldtani viszonyai | Az újonnan megismert enargitos-luzonitos, pirites ércesedés teleptani ésl metallogéniai jellegei a már régen ismert lahócai ércesedéssel való kapcsolatot J bizonyítják. A fekvőandezit kv'arcittá kovásodott, ércesedett padjai és a poli-i mikt vulkáni breccsaösszleten belül annak ércásványokban dús, hidortermáli-i Baksa: Új enargitos-luzonitos-pirites ércesedés a Lahóca-hegy előterében 65 san átalakított, erősen átkovásodott részei alkotják az érctőmzsöket és telepeket. Bebizonyosodott, hogy a polimikt vulkáni breccsa elterjedése szabja meg elsősorban a nagyobb tömegű ércesedés lehetőségét. a) Az új érces területen megismert ércásványok a következők (Ásványpara- genezis) : Fő ércásványok: Kísérő ércásványok: Meddőásványok: enargit luzonit stibioenargit famatinit fakóércek kalkopirit pirít inelnikovit szfalerit galenit bornit kalkozin wolfsbergit montbrayit stannin? galenobizmutit ? emplektit wittichenit termés Au és elektrum (Au, Ag) kovellin kvarc barit kalcit zeolit — klinoptilolit? mordenit? faujasit? dolomit sziderit dawsonit agyagásványok — illit kaolinit és montmorillonit terméskén h ) Az ércásványok települési jellegét elsősorban a befogadókőzetek elhelyez- kedése, porozitása határozta meg. Gyakran a hidrotermális működésből eredő ásvány képződés olyan erőteljes volt, hogy az érces testek egyes szakaszain az eredeti kőzet alkotóelemei az anyagkicserélődési folyamatok következtében eltávoztak. Eddigi ismereteink szerint az érces területen három fő ércásvány- települési típust különíthetünk el. Az első, amely a fekvőandezit padjai mentén és tektonikai irányokhoz kötötten kvarcitpadokban és testekben alakult ki, impregnációs, eres kifejlő- désű. A kvarcitban főként enargit, luzonit, fakóérc, kalkopirit, pirit vált ki, tömött fészkeket ill. ereket és hintést alkotva. Egy-egy helyen megfigyelhető az enargit és a pirit szalagos, ritmikus kiválása. Ezt az érctípust tekintjük az elsődleges ún. ,,primér” érctelepnek, mert néha érctartalmú, gyakrabban meddő kvarcittörmelékei áthalmozva megjelennek a polimikt breccsában, ahol az ércképződés folytatódott. A második, egyben főtípus a polimikt breccsában kialakult tömzsös, telepes érckiválás. Az ércásványok és azokon belül is gyakrabban az enargit- luzonit, ritkábban a fakóérc és pirit, elsősorban a törmelékközöket, repedése- 6 Földtani Közlöny 66 Földtani Közlönii lOö. kötet, 1. füzet két töltik ki, csekélyebb mennyiségben kvarcitban iinpregnációként jelentkez- nek (reliktumok a ,,primér” telepekből). Azokon a helyeken, ahol a hidroter- mális átalakulás a legintenzívebb volt, igen dús baritképződés is megfigyel- hető. Ez elsősorban a tömzsök olyan részein alakult ki, ahol a polimikt brecs- csát vagy andezitlá vápád, vagy tufitlencse fedi le, mintegy lefojtó közegként szerepelve. Ezt látjuk az Rm-48. sz. fúrás alsó telepe esetében (1,12 m) a leg- intenzívebben, valamint sok felső, a fedőandezit vagy tufitlencsék alatt levő érctelepnél is. Az ilyen barittal kivált érctípusoknál gyakran megfigyelhető, hogy az idiomorf, gyakran több cm-es egymással párhuzamosan rendeződött barittábla között enargit és luzonit vált ki. A h a r m a d il: típusií érckiválás csaknem kizárólag a pirittel kapcsolatos, ennek is egy finomszemcsés, földes megjelenésű, nemesfémtartalma miatt a gyakorlatban ,,aranyospiritnek” nevezett megjelenési formájával. Ez az érc- teleptípus-változat általában az ércesedés felső, a fedő andezithez közeli helyein ismeretes. Ez a jelenség analóg a Lahócában is ismert pirittömzsök el- helyezkedésével. A jnrittömzsökben ritkán lehet észlelni az eredeti kőzet jelen- létét. Valószínűnek tartjuk, hogy a pirittömzsök elsősorban tufitos, vulkáni iszapos környezetben a breccsaösszlet felett exhalációból képződtek. Ezt bizo- nyítják az érctelepek vertikális átliarántolását lehetővé tevő bányászati és mélyfúrásos kutatások is. A pirit képződése igen alacsony hőmérsékleten zaj- lott le, amire a sokszor kolloidális szemc.sefinomság és gélstruktúra utal. A pi- rittömzsökben más ércásványok alárendelten jelentkeznek. Az enargit-luzonit impregnációban, ritkán a piritet átharántolva, erekben jelentkezik. A fakóérc és galenit általában együtt, ritkán szfalerit társaságában egyes pirites telepek- ben törmelékesen jelenik meg. Jellemző még, hogy a tellur és a montbrayit ásvány is ehhez a felső, alacsony hőmérsékletű érctípushoz, a pirites érchez kapcsolódik. A pirites tömzsöket gyakran kíséri barit és kovásodás, valamint agyagásványosodás. c) A fő ércásványok megjelenési formája jellegzetes és már szabadszemmel is könnyen elkülöníthető. A leggyakoribb ércásványok az enargit és luzonit, valamint Sb-tartalmú változataik. Az azonos összetétel korlátlan elegyedést biztosít a két ásvány számára. Az enargit általában jól kristályos, sötétszürke, ibolyás, kékes árnyalattal, míg a luzonit sohasem kritályos, min- dig tömött, vaskos, ibolyás-lilás színű kitöltéseket alkot. Az enargitnak a ,,primér” érctelepekben kvarckristályokkal és d a w s o n i tt al (dr. Bognár László röntgenelemzése) együtt 1 2 mm-es fennőtt kristályai ismertek kvar- citdruzában. Ezek a kristályok oszlopos habitusúak és jól látszanak a rombos kristályformák. A luzonit az enargit mellett gyakori, de önálló, fakóérccel kisért kitöltéseket is alkot, néhol ipari jelentőségű mennyiségben, a fekvőande- zit kvarcitpadjaiban. Az enargit és luzonit mikroszkópi vizsgálata igazolta, hogy a két ásvány csaknem mindig együtt van jelen, egymással összenőve. Az enargit általában nem ikres, míg a luzonit ,, parkettás” ikerlemezrendszere állandóan megfigyelhető. Az enargitban mikroszkópi vizsgálatok során igen gyakori, fO — 50 ^u-os emplektit és iv it t i eh en it szételegyedéseket lehetett kimutatni. Ez a luzonitban nem volt megfigyelhető. így igazolt- j nak látszik az a feltevés, hogy az ikerlemezes luzonit enargittá való át- I kristályosodása során vált lehetségessé a Bi szulfósók önálló fázisként való I kiválása. Mikroszkópi vizsgálattal az egymással korlátlanul elegyedő As ill. j Sb túlsúlyt tartalmazó tagok nem különíthetők el egyértelműen, azonban az ; elvégzett néhány mikroszonda vizsgálat megközelítően körvonalazta a problé- ) .1 Baksa: Új etmrgUos-luzonitos-pirites ércesedés a Lahóca-hegg előterében 67 mát. (Az elektronmikroszonda méréseket dr. Pantó György végezte az MTA Geokémiai Kutatólaboratóriumában.) Az Rm-48. sz. fúrás H2.80 m-böl vett ércmintában — amely a telepek alsó, enargitban, luzonitban diis, baritos részét reprezentálja egy mikroszkópban is reflexiós szín és intenzitás alapján el- különíthető, egymással összenőtt enargit-luzonit fázisokat vizsgáltunk. Az el- különíthető háromféle fázisnak az összetétele is különbözőnek adódott. Figye- lembe véve azt, hogy az elektronmikro.szonda vizsgálattal elsősorban az ele- mek dúsulásának nagyságrendjeit lehetett meghatározni, ez a félkvantitatív elemösszetétel is bizonyítja a három fázis különbözőségét. Az ásványok röntgenelemzési eredményei Chemical compositions of wolfsbergite, famatinite, lusonite. Measured by microprobe analyser wolfsbergif faniatinit luzonit (feliéi') (szürke) (sötétszürke) Sb 45 16o„ :i% As 0,(i % 4% 10% S 2:1,0 <>;, 21% ■24% Cu 28 0/^ 42% 48% Fe 0,06% Zn 0,1 % 0,8% — A mért kémiai összetétel alapján az elektronképen fehérnek mutatkozó ás- ványt az ércmikroszkópi sajátságai, valamint a sztöcliiometrikus számítás alapján w o l f s h e r g i minősítettük, melynek a jelenléte a paragene- zisben új. A másik két ásvány, összetétele alapján, f a m a t i n i tne\i ill. l u z o n i ínak adódott. A mikroszonda vizsgálatokkal stibio-luzonitnak ill. famatinitnek meghatározott fázisban inhomogén eloszlásl)an igen sok Sn dús terület van, amelyek mérete általában 20x2ü mikronos. Ezen fázisok néme- lyike 20% Sn-t tartalmaz, így figyelembe véve a szemcsék S, Cu és Fe tartal- mát, — sztöchiometrikus számítás alapján igen valószínű a s t a n n i n jelen- léte. Igaz, hogy az ásvány jelenlétét ércmikroszkópban megfigyelni eddig nem sikerült, de megjelenése az adatok alapján biztosra vehető. Az enargitban szintén csak elektronmikroszonda vizsgálattal — apró pálcika alakú. Pb tartalmú bizmutszulfid ásványok voltak kimutathatók. Az ásványszemcsék hosszirányú mérete átl. 15 g. A hozzávetőleges összetétel, valamint a megjelenési forma valószínűsíti, hogy a galenobiz m útit sor egyik tagjáról van szó. Végül megjegyezzük, hogy a stibioluzonitnak mi- nősülő fázisban a mikroszonda vizsgálatok 0,2 0,4% Ag-ot is kimutattak. Az Au luzonitban levő üregek falán mind mikroszkópban mind elektron- mikroszondával megvizsgálva, termésarany ként és el eh t r u m ként néhány mikronos rögöket alkotva gyakran megfigyelhető (I. tábla). Az előzőekben tárgyalt fő ércásványokhoz tartozik, de mennyiségileg sokkal jelentéktelenebb a fakóérc. A breccsaösszlet felső régióiban az egykori felszín- közeiben, a felső érces szintekben is előfordul, de luzonittal együtt a telep mélyebb szintjén is megjelenik. Vaskos, tömött repedéskitöltésként erekben; a pirites telepekben törmelékes jellegű, aprószemcsés ércként galenittel, szfalerittel összenőve, jelentkezik. A törmelékes jellegű aprószemcsés érctípus- ban (R — 229 sz. fúrás 43,0 m) 20 — 50 y méretű. Mikroszkópos vizsgálattal vál- 6* 68 Földtani Közlöny 105. kötet, 1. füzet tozatait elkülöníteni nem tudtuk, viszont az elektronmikroszonda vizsgálatok az összetételt megközelítőleg meghatározták. A mikroszondavizsgálatok, vala- mint a vizsgált fakóérces minták nyomelemzési adatai alapján elsősorban As fakóérc, tennantit van jelen. A fakóérc mikroszonda röntgenelemzése (R-229; 43,0m) Chemical composition of tennantite (measured by microprobe analyser) Cu 38,0% As 15,5% S 22,0% Zn 7,0% Ag 2,5% Sb 3,0% Fe 1,0% A fakóérceknek általában jelentős Ag-tartalma is van. Tekintettel arra, hogy néhol 10% Ag-tartalmú szemcséket is ki lehetett mutatni mikroszondá- val, valószínűleg ezek a szemcsék már átmenetet képeznek a freibergit összetétel felé, és itt volt megfigyelhető a röntgendiffraktométerrel is igazolt jelenlétű, valamint mikroszkópban is megfigyelhető, kb. 10 mikron méretű montbrayit ércásvány is (lásd II. sz. tábla). A fakóércekben Au-ot ki- mutatni nem sikerült. Az enargit és luzonit után a legjelentősebb ércásvány a pirít Eddig két generációja ismert. Az első valószínűleg megegyezik a kőzetek eredeti, idio- morf, apró pirithintésével, amely az ércásványokban és a meddőásványokban önálló szemcsékben zárványként jelenik meg. Ez a piritgeneráció az ércesedés szempontjából nem jelentős. A második, fő, és azon belül a ritmikus kiválásból eredő másodlagos pritigenerációk - amelyek finomszemcsések, gyakran földes halmazokat, máskor tömeges gélpiritkiválásokat alkotnak — , az ércparagene- zis szempontjából jelentősebbek. Ez alkotja a pirites tömzsöket, amelyek magas nemesfémtartalmukról nevezetesek. A pirit II. az ércesedés alsó, ,,pri- mér” telepeiben — mint már említettük enargittal-luzonittal, de önállóan is — , erekben, repedésekben, kisebb fészkekben, gyakran szalagosán válik ki. Ennél sokkal jelentősebb az ércesedés felső részeiben megjelenő pirit, mely főként tömeges, erekben ritkább, és jellegzetes zöldessárga fényéről. Mikroszkópban vizsgálva a tömeges pirit gélstruktúrája, valamint az egymást követő gömb- héjas kiválási formák jól megfigyelhetők. Ritkán a pirit fakóércet ölel körül. A pirit mikroszonda vizsgálatával egy mintában (Rm-48. sz. fúrás 47,50 m) sikerült nemesfémtartalmat kimutatni, amely szerint inhomogén eloszlásban 0,05% Ag (500 ppm) és 0,07% Au (700 ppm) tartalma van. A pirit egyes helyeken 0,05% Co-ot tartalmaz. A kalkopiritet eddigi vizsgálataink során vagy önállóan, kovásodott andezitpadokban; vagy vékony zsinórokban ,,primér” telepek lepusztulásából származó kvarcitzárványokban; vagy a dús pirittömzsökben finomszemcsés pirit által körülölelve; vagy luzonitban szételegyedve figyeltük meg. A kalkopirit egyike a legelőször kivált ércásvá- nyoknak. A szfalerit és g a l e n i t általában egymás társaságában, az utóbbi gyakran fakóérccel összenőtt szemcsékben jelenik meg. A szfaleritet nagyobb mennyiségben csak egy fúrásból ismerjük (R-23I), de járulékosan másutt is megjelenik. Főként önálló szemcsékben, kovásodott andezitben, hintetten Baksa: Új enargitos-luzonitos-pirites ércesedés a Lnhóca-herjy előterében 69 ismerjük. A galenit az ércparagenezisben szintén alárendelt szerepet jászik. Leggyakrabban fakóérccel összenőtt apró, oldott, rezorbeált kristályokat alkot, melyek átlagosan 50 p, ritkán néhány száz mikron átmérőjűek. A fakó- érc és galenit összenő vési határon észleltük a ínonthray itot. A szfalerit és galenit a paragenezis elsőként kivált ércásványai közé tartoznak. Ritkán, a szfalerit, galenit és fakóérc mellett megjelenik a kalkozin és kalkopirit szételegyedéseket tartalmazó b o r n i t. 4. Az ércképződés genetikája A felsőeocén vulkanizmus befejező fázisaként az alai)hegységben nyomult szubvulkáni andezittestnek és környezetének többlépcsős ércesedése zajlott le, melynek legjelentősebb tagja a hidrotermális-metaszoinatikus ,,porfiros” réz- ércesedés. A szubvulkáni, intruziós régiókban lezajlott elemmobilizáció és közöttük is elsősorban a réz mobilizációja adta meg a lehetőséget a magasabb, felszínközeli régiókban is az alacsony hőmérsékletű, hidrotermális ércesedések kialakulására. Mind a mélyszinti alaphegységi szerkezeti preformáció, mind az ennek megfelelően történt szubvulkáni benyomulás és felszíni vulkanizmus, valamint az ércesedések elrendeződésének körvonalazható csa])ásii’ányai a Darnó-vonal nagyszerkezeti irányainak megfelelően alakultak. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Darnó-vonal a szávai feltolódáskor csupán megújult, de nem akkor keletkezett. A parádfürdői Veresagyagbérc- Hegyeshegy- Veresvár- Fehérkő vonulatot alkotó kvarcbiotitatnfibolandezit vulkáni sorozatban csak csekély mértékben van olyan vulkáni törmelékes formáció, mint a lahócai típusú legfiatalabb felsőeocén andezittípus esetében láttuk. Ércesedése teléres, stockwerkes jellegű, és idősebb galenites, szfalerites, fakóérces ércesedést tar- talmaz. Ezek az ércesedések (Orczy táró, Hegyeshegyi táró, Etelka táró, Jó- szomszéd táró) a Darnó-vonalra merőleges hasadékokban képződtek. A fiata- labb lahócai típusú vulkanizmushoz kapcsolódó ércesedések csapásirányai — utalok itt a lahócai tömzsök ÉNy DK-i, valamint a lahócai nagy törés csapásirányára - a fentiekhez hasonlók, a Darnó-vonalra merőleges lefutá- súak. Figyelembe véve azt, hogy az újonnan feltárt területen de a Lahócá- ban is — , a legfontosabb tektonikai irány a Darnó-vonallal párhuzamos ill. arra merőleges, valamint azt, hogy a mélyszinti rézércesedésnek a Darnó- vonalra merőleges irányú húzódása mellett, azzal azonos csapásvonalú a la- hócai típusú enargitos, tömzsös ércesedés is, a kapcsolat nyilvánvalónak lát- szik. Az ércképződés először a parádfürdői típusú szfalerit-galenit, fakóérc- pirit- kalkopirit paragenezist hozhatta létre, ennek rejuvenációs reliktumai megtalál- hatók a lahócai típusú ércesedések szegélyzónáiban, majd a legfiatalabb, ala- csonyhőmérsékletű enargitos, luzonitos, j)irites ércesedés vált ki felszínközeiben először ,,primér” éi’cként andezitben, kvarcitpadokban, tömzsökben, majd folyamatos lepusztulás és hidrotermális, exhalációs működés mellett az érc- kiválásra legalkalmasabb, porózus kőzetben; apolimikt vulkáni breccsában. A legdúsabb nemesfémtartalmú érctípus az ún. ,,aranyospirit”, mely a legalacso- nyabb hőmérsékleten vált ki Sztrókay K. korábbi megállapításait elfo- gadva és kiterjesztve — , valószínűleg többszöri mobilizációval, áttételesen tartalmazza koncentrálva és cementálva az egész rézércparagenezis nemes- 70 Földtani Közlöny 105. kötet, 1. füzet fémtartalinát, amit a mélyebb régiók extrém Au, Ag szegénysége is indokol. A pirittelepek földtani helyzetük és teleptani jellegeik alapján a vulkáni tör- melékek felszínén (ill. víz alatt) alacsonyhőmérsékletű, exhalációs képződé- sűek. A polimikt vulkáni breccsa — a földtani fejezetben kifejtettek szerint — vul- káni kürtő közeli képződmény, amely az effuzív és explozív kőzetek és érc- tartalmú , felszínközeli kvarcitpadok gyors, ércesedés közbeni folyamatos le- pusztulásából és gravitációs felhalmozódásából keletkezett. A vulkáni brecs- csaképződés majd az érc képződési folyamatok után nagyobb szünettel kö- vetkezett a vulkáni breccsaösszletet, valamint az ércesedést lezáró lávaömlés (üdébb andezit), amely ércesedésre utaló nyomokat nem tartalmaz. A víz- alatti vulkanizmus feltételezése a l a h ó c a i k é k j) a l a képződését és sze- repét az ércképződésben az eddig ismerteknél megfoghatóbbá teszi, mert való- szinűsíti a polimikt breccsaképződést a Lahóca D-i oldalán lezáró kékpala, áthalmozott tufit ill, törmelékes vulkáni iszap (mudstone) voltát, amely a vul- káni hidrotermákat és exhalációt lefojtotta, ill. a pirites érctípussal maga is impregnálódott. A kékpalával analóg kőzetfáciesek halványabb kifejlődésben a Lahóca más részein ill. az új területen is ismertek. Ugyanakkor ismételten igazolódott az is, hogy az ércképződésnek a kékpala nem következménye ill. terméke, hanem bizonyos körülmények között képződött, lokális ércdúsuláso- kat okozó, már a vulkáni tevékenység és lepusztulás során létrejött kőzetfácies. A kékpalának az alatta levő térségek PH és PT viszonyainak stabilizálásában lehetett lényeges szerepe, ami magyarázatot ad arra, hogy a kékpala alatt miért dúsabbak az ércesedések, mint a kékpala, vagy azzal analóg kőzetfáciesek nélküli területeken. Kiemelt terület LezoKkent terület 1 [TT] 2{V3 3[^ /.EH 5[Z3 sra ’O 8E3 sEIl Baksa Csaba 1973 3. ábra. A lahócai típusú érctelepek elvi, genetikai szelvénye. Jelmagyarázat: 1. Biotitos ainfibolandezit (fekvéandezit típus), 2. Polimikt vulkáni breccsa, 3. Andezittufa, 4. Biotitos amfibolandezit (fedöandezit típus), k „Primér” érctarlamú kvarcitpadok, töinzsök, 6. Hidrotermális és exhalációs működési centrumok, 7. Felsöeocén mészkő, 8. Rupéli agyagmárga, 9. Törés Fid. 3. Idealized section of the Lahóca-type őre deposits. L e g e n d e: 1. Biotite-amphibole andesite (underlying type), 2. Mixed volcanic breccia, 3. Andesite-tuff, 4. Biotite-amphibole andesite (overlying type), 5. „Primary” ore- bearing chert beds, stock-like massive bodies, 6. Centres of hydrothermal and exhalative activity, 7. Üpper-Eocene limestone, 8. Middle-Oligocene clayey mari, 9. Fault Bakun: Uj enaniitos-lnzonitofi-pirites ércesedés a Laliócn-hegi/ előterében 71 Meg kell említeni, hogy az ércesedés és a hidrotermális működések állandó kísérője a kőolaj — néha több liter mennyiségben — , amely mindig hidroter- mákhoz kötődve, valószínűleg mélyebb tárolókból mobilizálódott. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a területen folyó földtani munka során kialakult számos felismerés, a lahócai típusú ércesedések genetikájának pontosabb körvonalazása lehetővé teszi a már olyan sokszor megszüntetésre ítélt lahócai bányászat továbbfolytatását, sőt új területekre történő kiterjesz- tését. Fény derült arra, hogy a változékonynak, szabálytalannak nevezett, nehezen kutatható tömzsös, telepes ércesedés kialakulását meghatározó föld- tani preformációk, törvényszerűségek felismerése után, az ilyen típusú érce- sedések kutatása hatékonyabbá tehető. Táblamagyarázat ^ Explanation of Plates I. tábla — Plate I. 1. Kompozíciós elektronkép 2.5 K\'. Névleges nagyítás a képernyőn = 600 X. A képen 6 mm = 17 /<. Apró, fényes pálcák = Bi-ásványok. Szürke = enargit, luzonit. Fe- kete = pirít Microprobe electron-photo. Magnification (on the display) = 600. 6 mm = \1 fj,. Minute white laths = Bisrnute rninerals. Gray = Enargite-Lusonite. Black == Pyrite 2. Bi La röntgenkép a 3478 A képpel azonos beállítással Bi La X-ray microprobe photo of the same area as 3478 A picture 3. Kompozíciós elektronkép 25 KV. Nagyítás a képernyőn 1200x. A képen 6 mm = = 8,3 /<. Luzonitban az üregben levő fényes folt termésarany Microprobe electron-photo. Magnification (on the display) = 1200 X. 6 mm = 8,3 jU. The white patches in lusonite are native gold grains 4. Au Maröntgenkép a 9528 képpel azonos beállítással (Foto: dr. Pantó Gy.) Au Ma X-ray microprobe photo of the same area as 9528 picture (microphotos: dr. Pan - tó Gy.) II. tábla — Plate II. 1. 1200X-OS beállított nagyítás kompozíciós elektronkép 25 KV. A képen 6 mm = = 8,3 (I Fehér = galenit, szürke = fakóérc, fekete = meddő Microprobe electron-photo. Magnification (on the display) = 1200X- 6 mm = 8,3 /í. White = Galenite, gray = Tetraedrite, black = gangue rninerals 2. Ag L^j (felső, szürke) és Te L,,, (alsó, fehér) vonalmenti eloszlási görbék az 1. kép nyomvonala mentén. Az Ag és Te max. jelzi a montbrayitot (Foto: dr. Pantó Gy.) Linear distribution curves fór Ag L^, (upper, gray) and Te L^j (Lower, white) along the trace oí the Fig. 1. Montbrayite is marked by Ag and Te max. (Microphotos: dr. Pantó Gy.) 3. Furómagminta agyagásvány (vulkáni iszap) kötőanyagú polimikt vulkáni breccsából Core sample of polymict voícanic breccia with claxish mátrix 4. Furómagminta hidrotermálisán átalakított, enargittal, barittal cementált polimikt vulkáni breccsából (Foto: Baksa Cs.) Core sample of hydrothermally altered jjolymict voícanic breccia, cemented by enargite, barite (Photo Bak.sa Cs.) Irodalom — Refereiices Oaoyi P. et al. (1971): A recski mélyszinti ércelőfordulás összefoglaló jelentése OÉÁ. Baksa Cs.— Nemes á. (1970): összefoglaló földtani jelentés a recski Km-48. sz. mélyfúrás környékén 1970. évben végzett mélyfúrásos kutatásról. (OEÁ. Kézirat) MÁFI adattár Kiss J. — Kisv.arsínyi G.: Jelentés az 1954. évi nyári Damó-hegyi (Recsk) földtani térképezésről. (Kézirat.) MAFI Adattár Kisvaesányi G. (1955): összefoglaló jelentés a recsk— parádfűrdői ércelőfordulásokról és a Recski Ércbánya érc- vagyonbecslése. (Kézirat.)MAFI Adattár Pantó G. (1951): A recski Lahóca és érce. Földtani Közlöny 81. p. 146 — 152. Pantó G. (1952): Bányaföldtani felvétel Recsk és Párád környékén. MÁFI Évi jel. 1949-ről p. 67-75. 72 Földtani Közlöny 105. kötet, 1. füzet Pantó gy. (1970, 1973): Elektron-raikroszonda vizsgálati jegyzőkönyv. Bp. MTA ROZLOZSNIK P. (1939): Geológiai tanulmányok a Mátra É-i oldalán Párád, Recsk és MátrabaUa községek között. MÁÉI Évi jelentés az 1933—35. évekről. 1 .köt. p. 645—620. KOsler a. J. et al. (1968): Geoszinklinális magmatizmus és a tengeralatti hidrotermális érctelepek. Keport of the 23. Session Czechoslovakia Endogenous Őre Deposits. p. 185 — 196. SzMiRNOV V. I., Borodaev J. Sz., Sztarosztin V. I. (1968): Japán pirites érctelepei. Geologija rudnüh mesztorozsgye- nij. X. köt. 1. sz. SzTRÓKAY K. (1940): A recski ércek ásványos összetétele és genetikai vizsgálata. Mát. és Term. Tud. Értesítő. LIX. p. 59. Török K. (1963): A recski andezittömeg földtani helyzete, a „kékpala” ércgenetikai jelentősége, a Se-tartalom kér- dése. Doktori értekezés Varrók K. (1962): Recsk— Parádfürdő környékének földtani viszonyai. MÁÉI. Évi jelentés, 1959. évről, p. 37—59. VIDACS A. (1958): Az 1958-ban meginduló recski szerkezetkutató mélyfúrás földtani indokolása. MÁÉI adattár ViDÁcs A. (1966): Jelentés a Recsk térségében folyó színesérckutatások helyzetéről. MÁÉI. Évi jelentés 1964. évről, p. 433-436. New data on the enargite — liisonite — pyrite massive siilphid deposits, North írom Lahóca-Hill, Recsk Gs. Baksa New massive sulphide deposits — with enargite, lusonite, pyrite őre bearing minerals — were discovered dnring the last years, connected with the uppermost unit of the Upper- Eocene submarine andesite volcanism in the area of Recsk — Parádfürdő. The mineralization can be subdivided intő three, genetically interrelated types of deposition. The first type is the „primary” őre which developed in the cherts and massive stocks associated with the underlying andesite unit. This occurs as Lmpregnation, patches and veins in the quartzite hőst- rock. The second type is a mixed lava-breccia, which contents the fragments of the intensively eroded ,, primary” őre, and the most part of the őre, associated with barite, occurs in veins, patches m the cement of this lava-breccia. The third type of őre formation occurs as lenses, small ore-bodies, consists of pyrite which localized near the top, or on the top of the lava-breccias. Genetically these above discussed őre deposits can be related to the deep-seated porphyry copper — and the Parádfürdő near-surface polymetallic vein type őre depo- sitions as the youngest hydrothermal — exhalative type of this mineralization, syngenetic with the last member of the Upper-Eocene volcanism. Baksa: Új enargitos-luzonito.s-piri.tes ércesedés a Lalióca-Jiegy előterében 73 I ■* • UV V I. tábla Fiaté I. 3 74 Földtani Közlöny lOő. kötet, 1. füzet II. tábla — Plate II. Földtani Közlöi^y, Bull, of the Hungárián Geol. Soc. (I97'>) 105, 75 — Hl Paleoökológiai megfigyelés a gáiiti középsőeocénbol Milíálij Sándor* (1 táblával, 1 ábrával ) Összefoglalás: A szerző a gáiiti középsőeocénbol^ előkerült néliánj- korall-csiga epökia jelenségét vizsgálja paleoökológiai szempontból. Éi'dekes megállapításokat tesz főleg az ottani egykori aljzat viszonyokra és a tenger sótartalom viszonyára nézve. Más paleontológiái vizsgálatok eredményével egyetértve, ezek a leletek is megerősítik, hogy Gánton sekély tengeri, normálsótarralmú viszonyok lehettek a középsőeoeén ezen perió- dusában. Gánt-Bányatelep ÉNy-i szélén, a Bagoly-hegy DK-i oldalán levő feltárásból, a Stbausz (1962) szerinti faunagazdag, felső agyaginárga rétegből töl)b olyan Cerithium corvinum subcorvinum Opp. példány keridt elő, melyek vázán koral- lok ránövését észleltem. A korallok a Ehizangidae{— Astrangidae) famíliába tartozó Rhizangia brevissima Deshayes fajt képviselik. Minthogy a paleoökológiai megállapítások sok esetben alátámasztják a fáciesvizsgálatok eredményeit, s ezen felül fontos segítséget adnak a biosztra- tigráfíának is, leleteink annál érdekesebbek, miv'el az előző vizsgálatok ezen a területen meglehetősen vegyes véleményeket eredményeztek. A gánti eocén rétegekkel és ezek faunájával többen foglalkoztak, így Papp K. (Í897), Taeger H. (1,909), Vadász E. (1946), Koeosváry G. (1949), Szö- rényi E. (1952), SzÖTS E. (1953, 1956), Kiss-Kocsisné Bányai M. (1955), Strausz L. (1962), Monostori M. (1972). Magáról a leleteket is érintő bagoly- hegyi feltárásról igen részletesen csak Strausz L. és Monostori M. adnak ismertetést. A bagoly-hegyi feltárás rétegsorában legalul melániás márga található, erre fokozatos átmenettel kb. 4,0 m vastag molluscás agyagmárga települ, s ezt miliolidás mészkő fedi. Strausz L. (1962) a molluscás agyagmárgát még tovább tagolja: a melániás márga felett kb. 1 m vastag faunaszegény márga, majd igen vékony kőszénzsinór, s e felett egy csigafaunában eléggé gazdag (1 m), majd egy igen gazdag (1 m) réteg különíthető el. Végül egy szegényedő csiga- faunájú réteg (1 m), erre pedig 0,2 0,3 m vastag kőszéncsík következik, melyek felett már a miliolidás mészkő települ. Előzőleg SzŐTS E. (1953) véleménye szerint a melániás márga tavi-édesvízi, a molluscás agyag alsó része csökkentsósvízi, a felső része normál sótartalmú kifejlődést képvisel. Strausz L. Szöts véleményével szemben a molluscás agyagot csökkentsósvízinek tartja, bár ennek felső részében még sótartalom- növekedést (3%) említ, amely azonban nem éri el a normál sótartalmat. Ugyan- így szerinte a fekvő melániás márga és a fedő miliolidás mészkő is csökkentsós- vízi kifejlődés a Gastropoda vizsgálatok alapján. A Cerithiumra telepedett •Előadta a MFT Ö.'ílínytani-rétegtani Szakosztály 1973. december 10-i előadóülésén 76 Földtani Közlöny 105. kötet, 1. füzet 1. ábra. A Gánt-bagoljiieíí>i középsöeocén feltórása (x-szel jelölve az epükiás példányok gyűjtési helye a rétegsorból) Fig. 1. Outcrop of Middle Eocéné sediments at Gánt-Bagolyhegy (x indicates the points from wich the specimens displaying epoekia have been sampled) korallok a felső agyaginárga Gastropodákban igen gazdag rétegéből kerültek elő. Ebben a rétegben a Cerithium corvinum suhcorvinum-dk dominánsak. A jelentősnek mondható korallelőfordulás indokolttá teszi azt a feltevést, hogy a rétegsornak ezen részén - ha nem is hosszabb ideig normál-sótartalmú környezetnek kellett kialakulnia. Ilyen utalások a dunántúli eocénre nézve már Kopek G. Kecskeméti T. Dudich E. (1966) munkájában is történ- tek, akik megállapítják, hogy a csökkentsósvízi rétegekbe tengeri betelepülések is gyakran vannak, (p. 251.) Megerősítik ezt Monostori M. (1972) vizsgálatai is, aki a Cerithium corvinum suhcorvinum vázait kitöltő üledékek Ostracoda faunáját elemezte. Megállapítása szerint az anyagban a csökkentsósvízre jel- lemző Ostracodák csak elvétve fordulnak elő, főleg normál sótartalmú tenger- vízben élő fajok alkották a faunát. Ugyanúgy, mint Strausz L. (1962. p. 313.), ő is említ Aní/mcoa-töredékeket, ezek is a csökkentsósvíz ellen szólnak, mivel a korallok semilyen sótartalom ingadozást nem viselnek el. Strausz szerint a kis példányszám miatt nem kell figyelembe venni jelenlétüket; szerinte éppúgy a korallok, mint Szörényi E. (1952) által leírt, ezzel a gánti réteggel equívalens rétegből - Gánti szőlők. Horogvölgy - előkerült két Echmoidea-ía] (Echino- cyamus hungaricus Szö:^. és Echinocyamus pannonicus Szőr.) is bemosódás útján kerültek az üledékbe. Ezen előzmények után nézzük meg, milyen paleoökológiai viszonyok között élhettek a csigaházra települt korallok. Mindenekelőtt ki kell emelnem, hogy megállapításaink synökologikus jelle- gűek. Ez abból adódik, hogy a paleokökológiában az ősmaradvány és a bezáró kőzetanyag alapján próbálunk visszakövetkeztetni az egykori élőlény és kör- nyezetének (biotóp) élő és élettelen viszonyaira. Ezért kapcsolódik szorosan az ősmaradvány értékelése az aktuopaleontológiai vizsgálatokhoz, feltételezve Mihály: Faleoökológiai megfigyelés a gánti középsőeocénból í I a LYELL-féle aktualizmus elvét az élővilágra is vonatkoztatva. A cél tehát az, hogy egyrészt megállapítsuk az ősmaradványok alapján, milyenek voltak az üledékképződési viszonyok, másrészt ez utóbbiak figyelembevételével milyen életkörülmények között éltek az egykor élő, az üledékben talált ősmaradvá- nyok. Természetesen számolnunk kell azzal, hogy ez a rekonstrukció nagy hibaszázalékot rejt magában. A gánti korall-csiga lelet esetében egymásranövés (epökia) áll fenn. Külön- ben Kolosváry G. (1949) is említ más eocén lelőhelyekről Rhizangia-típusú korallokat Mollusca vázakra ránőve. Lakókörzet szerinti tagolás alapján a halobiosz, sekély tengeri (neritikus) részében, igen sekély vízmélységben él- hettek. A legtöbb szerző a gánti agyagmárgás fácies megítélésében ezzel egyet- ért. Életmód szerint meg kell néznünk az életkörülményeket befolyásoló élet- telen és élő tényezőket. Épökia révén, mind a korall, mind a csiga szempontjá- ból értékelnünk kell. Élettér, aljzat, vízmozgatottsági viszonyok A korallok mind a szesszilis epibentoszt képviselik, az aljzathoz szilárdan rögzítődnek, helyváltoztatásra képtelenek. Kivétel a koralloknál az ivaros szaporodás útján létrejött ún. planula-lárva, amely a tengervíz által sodortatva (pseudoplankton), kellő helyen, sokszor más élő állat vázára rögzítődik, s ezen fejlődik ki azután az Anthozoa-tele\). A koralltelepnek a csigaházra való telepedésével a korall fixoszesszilis epi- bentosszá válik. Recens viszonyok között számos esetben megfigyeltek élő csigák vázára települt korallokat is. Más esetben elpusztult üres csigaházat remeterák (Pagurus) foglalt el, amely azután helyváltoztatáskor magával vonszolta a csigaházra települt virágállatokat is. A gánti leleteknél ezek a lehetőségek nem valószínűek. Itt csak a csiga egyik oldalára voltak a korallok ránőve, tehát azon a részen, amely kiállt az iszapból. Mivel igen sekély tenger- vízben élhettek, a korall is mindig a fény felé igyekszik a szilárd vázát építeni. A korallok települése mindig merőleges a gánti Cerithiuyn-vázakon, tehát heverő, fekvő, azaz feltételezhetően elpusztult vázakon történhetett a koral- lok kifejlődése. Élő csiga esetében — mivel a csiga tornyos házát hegyes szög- ben kiemelve tartja az iszapból és úgy mászik tova az aljzaton - ha a korall a vázára települ, akkor a fény irányába való törekvés miatt szintén szögben volna kénytelen a szilárd vázát kifejleszteni, azaz alkalmazkodnia a csiga aljzaton elfoglalt helyzetéhez. Ez pedig a gánti példányoknál nem tapasztal- ható. A rátelepedés nem feltételezi a szimbiózist, mivel a csiga számára az együtt- élés közömbös volt, csak a korall részére volt előnyös. A korall líiegtelepedése a csigaházakon azzal is magyarázható, hogy a finom iszapos aljzat a korallok többségének alkalmatlan a rögzítődésre. Magyarázható továbbá a rátelepedés az üledékkel való elborítódás elkerülésére, mely a szesszilis epibentosz alakok mellett még sokszor a vagilis bentoszt is veszélyezteti. A mozgó állat azonban képes kiásni magát a kisebb iszapbetemetődés alól, vagy nyugodtabb helyre elvándorolni. Ezt bizonyítják a recens Bryozoák, Balanusok kagyló vagy csiga vázakra települései is. A csigák szabadon mozgók, általában lassú mozgással, a ,,láb” vagy csúszó- talp segítségével megtapadnak az aljzaton ill. változtatják helyüket a hullám- 78 Földtani Közlöm/ lOö. kötet, 1. füzet verésmentes, iszapos vagy homokos tengerfenéken. Gánton az üledék agyag- márga, ez megfelelt a csigák kedvező aljzatviszonyainak. A hullámveréses parti régiót a korallokkal együtt elkerülik, a mechanikai sérülések illetve a váz szétzúzódása miatt. Ezt bizonyítja a gánti csigaházak csaknem ép volta, s a koralltelepek épsége is. A beágyazódás is autochton módra utal, az azonnali iszapbetemetödéssel jó fosszilizációs körülmények közé került az elhalt állat. Nem volt idő arra, hogy a vízmozgás vagy szállítódás a koralltelepeket letörje, lekoptassa a csiga vázáról ill. a csigák vázát mindenféleképpen összetörje a hullámverés. Az iszapos aljzat mellett szólnak Szörényi E. (1952) által leírt Fibularidák is, melyeknek ez az optimális életterük. A sótartalom A sótartalom vonatkozásában főleg csak az aktuopaleontológiai vizsgála- tokra támaszkodhatunk. Főleg a %-os sótartalom megállapítások teljesen bizonytalanok a tengeri paleofáciesekre nézve. Recens viszonyok között számos beosztás ismeretes, általában megegyeznek abban, hogy a normál tengervíz sótartalma 35 ezrelék. Hiltermann szerint a 20- 30 ezrelék közötti tengervíz a brachyhalin víz, az elegyes ill. csökkentsósvíz 0,2 — 20 ezrelék sótartalmú. A korallok kizárólag csak a normál sótartalmú tengervízben képesek megélni (stenohalin szervezetek), rendkívül érzékenyek a sótartalom változására (ste- nök-ök), a legkisebb változást vagy ingadozást sem viselik el, elpusztulnak. Mivel a Cerithiumokra települve elég sok példány fordult elő, arra kell követ- keztetnünk ha rövid ideig is — hogy Gánton az üledékképződés ezen sza- kaszában normál sótartalom körülijiek (35 ezreléket félté telez ve)kellettek hogy legyenek a viszonyok. Ezt igazolják a Szörényi E. által leírt Echinoideák is, amelyek feltétlenül stenökök. Strausz L. (X962) által feltételezett korall teleji-bemosódást az üledékbe az ej)ökia ténye nem támasztja alá. A Cerithiumok esetében általánosan ismeretes, hogy a tengervíz sótartalom- változásait széles határok között elviselik, sőt többségük a csökkentsósvizet kedveli. Éppen ezért, mivel euryhalin szervezetek, egy fácies sótartalom- viszonyainak meghatározására nem jellemzők akkor, ha mellettük stenohalin, szesszilis epibentosz faunaelemek is előfordulnak. Kiss— Kocsisné Bányai M. (1955) GeriíÁÍMm-tanulmányában külföldi analógiákra hivatkozva megálla- pítja, hogy a Gerithium corvinum subcorvinum inkább normál sótartalmú ki- fejlődésekre jellemző, bár megemlíti, hogy elegyesvízi rétegekben is előfordult. A gánti Gerithium corvinum subcorvinum vázak vastagok, nagyméretűek. ScHÁFER W. szerint a váz vastagsága nem mindig a tengervíz mechanikai mozgása elleni védekezésről tanúskodik, hanem a tengervíz só- és mésztartal- mától függ. A normál sótartalom mellett szól a többi csigák nagy faj és egyed- számban való előfordulása is Gánton. Fény és hőmérséklet viszonyok | Általánosságban — főleg a zátonyalkotó korallok esetében — a korallok a | jól átvilágított (euphotikus) sekélytengeri övben élnek, ugyanígy a csigák is j ezt az életteret kedvelik. Ez összefügg táplálkozási viszonyaikkal is. A szesz- szilis epifauna csak dús tengeri növényzet esetében alakulhat ki, a növények- Mihály: Faleoökolóyiai megfigyelés a gánti középsőeocénból 79 nek a fotoszintézishez pedig fényre van szükségük. Ez pedig 30 — 50 m jnélységi elterjedést jelenthet, az oxigén ellátottsági viszonyok is ebben a zónában a legjobbak. A korallok és csigák így photophil élőlények. A fényigényt igazolják a recens viszonyok is, ahol a korallpolipok ektodermájában zooxanthellák vannak, ezek intracelluláris avsszimilálók, szimbiózisban élnek a korallpolippal és oxigén termelők. A fényviszonyok szorosan összefüggenek a hőviszonyokkal is, a fent említett folyamatok 20 C° feletti vízhőmérséklet mellett léteznek. A korallok pedig stenothermek, .számukra az állandó 20 25 C° közötti hőmérséklet a legopti- málisabb. A szilárd vázhoz szükséges mészki választás is a meleg vízben ked- vezőbb. Ezt igazolják ismételten a gánti csigák nagy mérete, vastag váza és előfordulást tekintve a nagy faj és egyedszám. A nagy egyedszámot többek között a bő táplálékviszojiyok, s a kevés természetes ellenség is alátámasztják. Recens viszonyok között a csigának csak néhány hal, rák, 1 2 Asferoida és az árapályövben a madarak a pusztítóik. Biocönózis Biocönózis megállapításokat Strausz L. (1962) tett. Mint megállapította, az egykori faunában a gazdag Foraminifera előfordulás mellett csak a Gastro- podák dominálnak, emellett csak néhány Lamellibranchiala, Bryozoa, Echi- noidea és Anthozoa fordult elő. Kiegészíti ezt még Monostori M. (1972) Ostracoda előfordulás említése is. * Ez úton mondok köszönetét dr. Eoda Jenőnek, aki az ELTE Őslénytani Tanszék által gyűjtött epökiás példányokat is átengedte tanulmányozásra, valamint Klinda Lajos (ELTE Földtani Tanszék) fényképésznek a kiváló fotók elké.szítéséért. Táblamagyarázat — Explanation of the Plate I. tábla — Plate I. l —4:. Rhizangia brevissima Desh. ránövése (epökia) a Cerühium corvinum subcorvinum Opp. vázára Overgrowth (epoekia) of Rhizangia brevissima Desh. on the shell of Cerühium corvinum subcorvinum Opp. Irodalom Bogsch L. (1968); Általános őslénytan. Tankönyvkiadó. Budapest Kedves, M. — Kolosváry, G. (1966): Eozán-Korallen und faziesökologisch-biostratigraphisch Beinerkenswerte Sporomorphen aus dem Bakony-Gebirge betrachtet. Acta Univ. Szeged. Act. Bioi. N. S. T. 12. Faso. 1 — 2. pp. 49-53. Kiss-KocsisnÉ bányai M. (1955): Dunántúli eocén Cerithium-félék. Földt. Közi. 85. pp. 360—380. KolosváRY G. (1949); Dunántúli eocén koraUok. Földt. Közi. 79. 5—8. pp. 141—242. Kolosváry G. (1956): A Bükk-hegység eocén koralljai. Földt. Közi. 86. pp. 67—85. KolosváRY, G. (1966): Eozán-Korallen aus TiefBohrungen bei Balinka, Mór und Olaszfalu. Acta Univ. Szeged. Act. Bioi. N. S. T. 12. Faso. 1-2. pp. 135-142. Kopbk Q.— Kecskeméti T.— Dudich E. (1966); A Dunántúli Középhegység eocénjének rétegtani kérdései. MÁFI Évi Jel. 1964-röl pp. 249—264. Monostori M. (1972): A gánti eocén Ostracodák fácies értékelése, ősi. Viták. 20. pp. 55 — 61. Oppbnheim, P. (1912): Neue Beitráge zűr Eozánfauna Bosniens. Beitráge z. Pál. u. Geol. österr. — Ungarn. Orients. Bd. 25. pp. 87-149. Papp K. (1897): A fornai eocaen medencze a Vértesben. Földt. Közi. 27. 11 — 12. pp. 417 — 448. 80 Földtani Közlöny 105. kötet, 1. füzet Reuss, a. (1864): Die fossilen Foraniiniferen, Anthozoen und Bryozoen von Oberburg in Steiermark. Denkschrift d. k. Akad. d. Wlss. Mát. nat. w. Cl. 23. pp. 1—38. Reuss, a. (1874): Paláontologische Studlen über die álteren Tertiarschichten dér Alpen. Denkschrift. d. k. Akad. d. Wiss. Mát. nat. w. Cl. 33. pp. 1—60. Strausz L. (1927—28): Geologische Fazieskunde. Magy. ÁH. Földt. Int. Évkönyve. 28. pp. 74—272. Strausz L. (1962): A gánti eocén fauna ökológiai viszonyai. Földt. Közi. 92. 3. pp. 308—318. Szörényi, É. (1952): Két új Echinocyamus-faj a dunántúli eocénből. Földt. Közi. 82. 7—9. pp. 289—293. SzöTS E. (1953): Magyarország eocén puhatestül. I. Gánt, Geol. Hung. Ser. Pál. 22. pp. 1—270. SzŐTS E. (1956): Magyarország eocén (paleogén) képződményei. Geol. Hung. Ser. Geol. 9. pp. 1—320. Taeger H. (1909): A Vértes-hegység földtani viszonyai. Magy. Áll. Földt. Int. Évkönyve. 17. 1. pp. 3—256. Vadász E. (1946): A magyar bauxitelőfordulások földtani alkata. Magy. Áll. Földt. Int. Évkönyve. 37. 2. pp. 173—286. Paleoecological observations in the Middle Eocone of Gánt, Hungary S. Mihály In the outcrop on the SE slope of Mt. Bagolyhegy, on the NW margin of Bánt-Bánya- telep, the Upper Clayey Mari, referred to as abundantly fossiliferous by L. Strattsz (1962), has yielded several specimens of Gerithium corvinum subcorvinum Opp. On the shells of these the author observed the overgrowth of corals. These represent the species Rhizangia brevissima Deshayes belonging to the family Rhizangidae (= Astrangidae). This occurrence of corals, significant as it may be considered, justifies one to suppose that a marine environment of normál salinity must have existed here, fór nőt too long a time though. References of this kind were made in the paper of G. Kopek — T. Kecs- keméti— E. Dudich (1966) on the Eocéné of Transdanubia. These workers pointed out, notably, that the brackish-water deposits included very often interbedded layers of normal-salinity sediments. This point is confirmed by M. Monostori (1972) who, when examining the ostracods in the sediment filling the tests of Gerithium subcorvinum speci- mens from Gánt, found the overwhelming majority of the faima to be formed of species characteristic of normál sea water. Taking intő consideration the results of actuopaleontological studies, the writer examin- ed the gastropod-coral occurrence of Gánt representing the phenomenon of parasitic overgrowth (epoekia). The corals seem to have settled upon shells of dead gastropods, which is suggested by the completely vertical disposition of the colonies with respect to the lying gastropod shell: a direction indicating, at the same time. the direction of shortest light-bound growth. Representing a fixo-sessile epibenthos, these organisms chose this means of anchorage in order to avoid a coverage by silt and on account of the lack of any other solid substrate whatever. The embedding seems to have been autochto- nous, a hypothesis confirmed by the intact condition of the coral colonies and gastropod shells. As fór salinity, though associated with Gerithium tolerant of a wide salinity rangé, the corals nőt enduring even the slightest salinity fluctuationare indicative, by all me- ans, of a sea water environment of normál salinity. Given the presence of epoekia, it is the representatives of the fossile benthonic fauna that are crucial in determining the respective facies in this case and in generál as well. Since only corals could have profited from the overgrowth, no symbiosis could have been the case. The presence of normál salinity is proved by the echinoids described by E. Szörényi (1952, too, fossils recovered from sediments identical with the strata of the Bagolyhegy outcrop. Both gastropods and corals seem to have had the optimum of life conditions in that period of the Middle Eocéné history of the Gánt sea basin: a hypothesis suggested by the evidence of such factors as depth, temperature, light and biocoenosis (distribution of nutrients and enemies). 81 M i h á l ]f : Paleoökológidi megfigyelés a gánti középsöeocénból I. tábla — Plate I. 6 Földtani Közlöny Földtani Közlöny, Bull, of ihe Hungárián Geol. Soe. (1975) 105, 82-88 Az ÉK-dunántúli eocén rétegtani kapcsolatai dr. Gidai László Bevezetés A Földtani Közlöny már beszámolt (100. k. 1,. szám p. 90- 108) a Magyar Állami Földtani Intézet centenáris ünnepség sorozatáról. Ennek keretében rendeztük meg őszinte, jó kollegiális légkörben, nagy nemzetközi nyilvános- sággal az Eocén Kollokviumot (1969). A rétegtani korreláció fölötti vitaindító előadás a Kollokvium anyagának idegen nyelvű anyagában a rétegtani pár- huzamosítással foglalkozó előadások bevezetője. Magyar nyelvű közreadásá- val, a tájékoztatáson túlmenően, a rétegtani problémákra szeretnénk ráirá- nyítani a figyelmet, abban a meggyőződésben, hogy ezzel is elősegítjük hazai eocén képződményeink megismerését. A magyarországi eocén rétegtani megismerése az elmúlt évtizedben jelentős mértékben előrehaladt. Monográfiák, térképek, publikációk sora jelent meg. Sok probléma tisztázódott, viszont újabb ellentmondások, bizonytalanságok és nézeteltérések is jelentkeztek. Szűkebb munkaterületemről — az ÉK- dunántúli területről kiindulva szeretném ezeket a kérdéseket felvázolni. Ezenkívül szeretném felvetni a középsőeocén tartalmának meghatározását, alsó és felső határa megvonásának kérdését. Végül pedig szeretnénk utalni a Magyarországon kívüli eocén képződményekkel való párhuzamosítás lehető- ségeire. 1. Elterjedés tagolás Az ÉK-dunántúli eocén elterjedési vázlatát több ezer fúrás adatának figye- lembevételével összeállított részletes térképek alapján szerkesztettük meg. Ezek szerint az eocén jelenlegi előfordulási területei egymástól elszigeteltek. A réteg- tani tagolásnál figyelembe vettük a Foraminiferák és MoUuscák, a nanno- plankton, a sporomorphák fajöltőit, dominanciáját, az ősmaradvány asszociá- ciókat, az ásványkőzettani összetétel változásait és a regionális méretű földtani történéseket. 2. Ősföldrajzi változások, szerkezetalakulás Az eocén fejlődésmenetét értelmező korábbi koncepciók (Vadász E. 1953. 1960; SzŐTS E. 1956; Vigh F.- Szentes F. 1952) az eocén képződmények terü- leti tagoltságát csak azzal magyarázták, hogy az eocén tenger főleg triász dolomitból és mészkőből álló kisebb-nagyobb szigetekkel tagolt területre ér- kezett. Az alsóeocén kőszénképződés és általában az üledékképződés is ilyen Gidai: Az EK-dunánlúli eocén rétegtnni kapcsolatai 83 felszínen levő mezozóos rögvonulatokkal elválasztott öbleikben, lagúnákban, medencékben ment végbe. Véleményem szerint a kőszénképződési és üledék- képződési terek a jelenlegi eocén elterjedési területeknél lényegesen nagyobb kiterjedésűek lehettek. Erre utal: a) A parti fáciesek hiánya, a felszínen levő mezozóos rögcsoportok közelében. h) A jelenleg teljesen izolált eocén előfordulások szelvényeinek minden nehézség nélküli korrerálhatósága. c) Az eocén üledékképződés megindulásától a cuisi emelet végéig követhető üledékciklus; szárazfölditől a sekély tengerig. Az alsóeocén területi tagoltságának kialakulásában véleményem szerint jelentős szerepe volt ugyan az egykori morfológiai viszonyoknak, de az alsó- eocén képződmények jelenlegi elterjedését legalább ilyen mértékben befolyá- solta az alsóeocén végi és középsőeocén eleji szárazföldi })eriódusban végbe- ment részleges letárolás. Az alsóeocén képződmények letarolt ságára utal, hogy a középsőeocénben koptatott, töredezett formában, helyenként számottevő mennyiségben is kimutathatók alsóeocén faunaelemek, elsősorban nagy Fora- miniferák. Az alapszelvényként feldolgozott Tokod 527-es sz. mélyfiirás és a lencsehegyi területen megismert rétegsorok, valamint az ótokodi szelvények alapján valószínűsíthetjük, hogy ezzel a szárazföldi periódussal azonos időben léteztek olyan feltehetően -- szűk üledékképződési ,,vályúk" , amelyek össze- köttetése a geoszinklinális övezettel az alsólutéciai üledékképződés alatt sem szűnt meg. Tektonikailag és ősföldrajz ilag a legmozgalmasabb a középsőeocén volt: lokális kiemelkedések, gyakori fáciesváltozások (főleg édesvízi-csökkentsósvízi- tengeri kifejlődések között), alsóeocén faunaelemek áthalmozódása, műrevaló barnakőszéntelepeket eredményező kőszénképződés. A priabónai transzgresszió előtti lokális jellegű prepireneusi (illír) kiemelkedés és letárolás a középsőeocén képződmények egy részének lepusztulását ered- ményezte. A priabónai emeletben az előzőeknél nagyobb területre kiterjedő tengerelborítás következettbe. Az ősföldrajzi kép egységesebb. A Vértes- és a Budai-hegységek között két eocén előfordulási területet választ el egy kiemelt küszöb. A két elválasztott terület az eocénben összefüggött; a letárolás oligo- cén-eleji. E küszöbön az eocénnek csupán denudációs reliktumai maradtak (legelterjedtebb az alsóeocén tarkaagyag, édesvízi mészkő). A dunántúli infraoligocén dedunáció felismerője tiszteletére Telegdi Roth küszöbnek java- soltuk elnevezni. A Telegdi Roth küszöbhöz hasonló és azzal párhuzamos ős- földrajzi alakzat van a Magas-Bakony— Kisbér Császár, Dad Tatai rögcso- port és a Gerecse-hegység között. E küszöbök az oligocén elején alakultak ki, ezért velük bővebben most nem foglalkozunk. 3. Az eocén vulkanizmus kérdése A Gerecse Dorog Pilisi területek alsóeocén-végi kiemelkedésével és a Nagyegyháza —Csordakút zsámbéki eocén üledékképződés megindulásával egyidőben uralkodóan andezitet, alárendelten dacitot és tufáikat eredményező vulkáni tevékenység kezdődött, nagyjából ÉK DNy-i csapásban, a Velencei- és Budai-hegységek között. Nagy kiterjedésű, eddig csak egy-egy részletében ismert eltemetett vulkáni hegységet feltételezünk ÉK DNy-i csapásban Seregélyes Vereb— Vál Páty között. A vulkáni képződmények vizsgálata annál is indokoltabb, mert kevésbé letarolt és degradált formában nagy mennyiségű bauxitot fedhetnek. 6* 84 Földtani Közlöny 105. kötet, 1. füzet 4. A középsőeocén alsó és felső határa és a középsőeocén tartalma A Dunántúli-Középhegység két területén dolgozó kutatók véleménye e kér- désekben eltér. I. ÉK-Dunántúl (Gidai L.) a) A terület egy részén eróziós diszkordancia van az alsó- és középsőeocén között. h) A Tokod 527-es fúrás rétegsorában az alsó-középsőeocén határ folyama- tos. A Nmnmulites perforatus fellépésétől számított középsőeocén alsó szaka- szában a Nummulites perforatus-dk együtt mutatkoznak a következő, zömmel alsóeocén korú nagy Foraminiferákkal, Jámborné Kness M. meghatározása szerint: Nummulites anomalus de la Harpe Nummulites praelucasi Douvillé Nummulites subramondi de la Harpe Nummulites suhj)lamdatus Hantken et Mad. Ojjerculina aff. ammonea Leym. Operculina granulosa Leym. Discocyclina douvillei (Schlumberger) c) Többoldalúan igazoltnak látjuk, hogy a nummuliteses-operculinás réteg- csoport kora nem fiatalabb alsóeocénnél. Ha tehát az átmenet folyamatos közte (nummuliteses-operculinás rétegcsoport) és a lutéciai emeletbeli perforatusos rétegcsoport között, ez utóbbi faunája idősebb, mint felsőlutéciai. Ezért köztes helyzetű ÉK-dunántúli területünkön a cuisi-lutéciai határt a Nummulites per- foratus megjelenésétől célszerű számítani. A lutéciai emelet tartalma (alulról felfelé): Perforatusos i’étegcsoport Alsó molluszkás-striatusos rétegcsoport Felső striatusos-molluszkás rétegcsoport Ősmaradvány szegény- (,,tokodi”) homokkő. d ) Az ÉK-dunántúli területen a lutéciai emelet végén helyenként lefűződés, feltöltődés, lokális kiemelkedés és lepusztulás ment végbe. A lutéciai emelet felső határát a priabónai transzgresszió kezdetétől számítjuk. Eltérés a kőzet- tani jellegekben kevésbé, de az ősmaradvány összetételben annál feltűnőbben jelentkezik. A nagy Foraminiferák gyakori — tömeges és kőzetalkotó mennyiségben jelennek meg: Nummulites incrassatus de la Harpe Nummulites chavannesi de la Harpe Nummidites pulchellus de la Harpe Operculina alpina Douvillé Operculinella vaughani (Cushmann) és Discocyclina-íé\ék. A Tokod 527-es fúrás rétegsorában, Coccolithus neogammation Br. et WiL- COXON és a Coccolithus pseudocarteri Hay et al. jelenléte Báldiné Beke M. szerint a képződmény alsópriabónai emeletbe való sorolását indokolja. A Nyer- Gidai: Az E K-dunántúli eocén rétegtani kapcsolatai 85 gesújfalu — Lábatlan közötti partfal szelvényéből, és a Nyergesújfalu 29-es fúrás rétegsorából Vitálisné Z. L. kimutatta a Globigerapsis semiinvoluta Keijzeb és a Globorotalia (Turborotalia) cocoaensis Cushman et Bermudez zónákat. e) A Nummulites millecaput sztratigráfiai értékelése Már korábban is Hantken M. (187f), Rozlozsnik P. (1924), Bieda F. (1967), Andrüsov D.— Köhler E. (1963) és Nemkov G. J. (1964) kutatási eredményeihez hasonlóan az volt a véleményünk, hogy a N. rnillecaput fajjal együttesen előforduló egyéb fajok alapján a N. millecaput fajöltője a lutéciai emelet felső szakaszából felhiizódhat a pribónai emelet alsó részébe. ÉK- dunántúli viszonylatban a Nummulites millecaput-oka.t önmagukban nem tartjuk korjelzőnek. A Nyergesújfalu 29-es fúrás Globorotalia cocoaensis zónájának közepén 17,5 m vastag Nummulites millecajmt Boubííe A és B-formát gyakori és tömeges módon tartalmazó nummuliteses-discocyclinás mészkő települ. A Numimilites millecaput-ok taxionómiájának vizsgálata és fajöltőjének meghatározása mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban véleményünk szerint még megoldásra vár, és nemzetközi együttműködést igényel. DNy-Dunántúlon: a Bakonyban, a Nummulites millecajmt kizárólag középső- eocén fajokkal együtt fordul elő. Biztosan igazolt felsőeocén rétegekben Num- mulites millecaput nincs. A különbség oka még tisztázatlan. II. A Dunántúli-középhegység DNy-i részén Kopek G.- Dudich E.- Kecs- keméti T. (1971) a Bakony-hegység területén a középsőeocént a Nummulites laevigatus-dk megjelenésétől számítják. A Bakony-hegységben a fenti szerzők véleménye szerint a N umnmlites per- foratus-ók megjelenése nem jelezheti a középsőeoeén alját, mert alatta tetemes vastagságú Assilina spira-H és a Nummulites lacvigatus-oH rétegesoport van. A középsőeoeén felső határa nem mindenhol egyértelmű. A lutéciai emelet zárótagjaként egyelőre a Nummulites millecaput-oa rétegcsoport feletti glau- konitos márgát tekintik. Ebből a rétegesoportból kimondottan felsőeocén alak eddig nem került elő, legfeljebb átmenő fajok ismeretesek (Nannoj)lankton, Foraminifera). A legújabb plankton Foraminifera vizsgálatok felvetik annak a lehetőségét is, hogy a glaukonitos rétegek feletti tufitos összlet alja (kb. 30 m), még középsőeocén korú (M. Toumarkine vizsgálatai, 1971). Bár Nannoplank- tonnal és plankton Foraminiferákkal igazolt felsőeocén van a Bakony-hegység- ben, ezekből Nummulites fabianii-t nem sikerült kimutatni. Fentiekből is kitűnik, hogy a Dunántúli-középhegységi eocén képződmény- csoportok korbesorolásában két koncepció tükröződik: a) A Dunántúli-középhegység ÉK-i részén dolgozó szakemberek (Jám- BORNÉ Kness M. — Gidai L.) a megelőző évtizedekben kialakult befogást tet- ték magukévá, s azt igyekeztek tovább fejleszteni, és korszerű szintre emelni. Az eocén kor hármas beosztását megtartva az alsóeocénbe sorolták be az alsó barnakőszénösszletet, annak fekvőjét, csökkentsósvízi kifejlődésű fedőjét és a tengeri kifejlődésű Nummulites subplanulatus-os operculinás agyagmárgát. A középsőeocénbe helyezték a N . perforatus-os — N . millecaput-os rétegeket, a N. striatus-os és a szerves-maradványoktian szegény összletet (,,Tokodi homokkő”). A nummuliteses-discocyclinás mészkövet és plankton Foramini- ferás aleurolit összletet pedig felsőeocén korúnak tartják. 86 Földtani Közlöny 105. kötet, 1. füzet h) Ezzel szemben a Dunántúli-középhegység DNy-i részén tevékenykedő kutatók (Kopek G.— Dudich E.— Kecskeméti T.) véleménye szerint az alsó barnakőszéntelepek középsőeocén korúak. A másik kutatócsoport által a felső- eocénbe sorolt mészkövek többségét is egy ideig a középsőeocénbe sorolták be. A véleményeltérés oka részben felfogásbeli különbségből fakadt. Másrészről az okok tárgybeliek is lehetnek : megismerésünk szerint EK-ről DNy-i irányban az alsó barnakőszénrétegcsoport és a perforatusos rétegcsoport közötti scök- kentsósvízi tengeri rétegek egyre vékonyabbak, a perforatusos rétegek az alsó barnakőszénrétegcsoport közelébe kerülnek. Ha az üledékképződés folya- matos, a barnakőszénképződéstől a N. perforatusos rétegek lerakódásáig, akkor véleményünk szerint is feltételezhető, hogy az északi-bakonyi barnakőszén- telepek esetleg fiatalabbak, mint a dorogiak, vagy a tatabányaiak. Az állás- pontok első kifejtésétől már jelentős közeledés történt, elsősorban az 1969. évi Budapesti Eocén Kollokviumon és a Kollokvium előtti baráti légkörű ál- láspontegyeztetések hatására. A mind egzaktabb módszerekkel végzett vizs- gálataink előrehaladásával az álláspontok további közeledése várható. 5, Az Ek-dunántúli középsőeocén rétegtani párhuzamosítása A kifejlődési és letaroltsági viszonyok alapján elkülönített területegységek eocénjének korrellálásához összehasonlítási alapként a legteljesebb rétegsorú tát - dörög csolnoki terület szelvényét választottuk. A párhuzamosítás alap- jául alapszelvényként feldolgozott fúrások és feltárások szolgálnak. (Gidai L. 1,971, 1972: Bajóth-24, Bajna-38, Csolnok-648, -695, Esztergom-20, -21, Lábatlan-3, Mogyorósbánya-93, Nyergesúj falu- 19, -28, Nagysáp-67 sz. fúrások, valamint az ótokodi rézsű szelvénye, az ótokodi kábelaknai feltárás, a bajóti vízmosás szelvénye és a Nyergesújfalu Lábatlan közötti parfal szelvénye.) A következő, ősmaradványok által jól párhuzamosí tható és korban jól definiálható három tengeri rétegcsoportunk van (alulról felfelé): 1. Perforatusos rétegcsoport 2. Alsótriatusos-molluszkás rétegcsoport 3. Felsőtriatusos-molluszkás rétegcsoport. A középsőeocén tengeri rétegek között települő terresztrikus édesvízi és részben csökkentsósvízi rétegcsoportok rétegtani helyét a faunákkal meghatá- rozott korú, tengeri rétegekkel viszonyított települési helyzetük alapján hatá- roztuk meg. 5ja Párhuzamosítás a többi dunántúli eocén kifejlődéssel A Dunántúli-középhegység ÉK-i és DNy-i része között — a korbeosztástól eltekintve a párhuzamosítás tengelyéül a Nummulites perforatus-os réteg- csoport tekinthető. Párhuzamosítani lehet még az e fölötti Nummulitse striatus-os rétegcsoportot és a Nummulites millecaput-os rétegek egy részét. Kopek G.— Kecskeméti T.— Dudich E. szerint az ÉK-i Bakonyban és az ÉNy-i Vértesben két barnakőszénösszlet van. Az alsó barnakőszénösszlet kora véleményük szerint alsólutéciai, a felsőé pedig felsőlutéciai (Kopek G.— Dudich E. — Kecskeméti T. 1971). Gidai: Az ÉK-dunántúli eocén rétec/tani k'apcsolatai 87 5b ) Párhuzamosítás az országhatáron kívüli területekkel a) A Dorogi-medencével közvetlenül összefüggő Dél-Szlovákiai-medence- rész területén Senes, J. (1960) a dorogihoz hasonló rétegcsoportokat különített el, amelyet az yprézi, a lutéciai és a priabónai emeleteklie sorolt. Sámuel, O.— Vanova, M. ugyanezt a rétegsort nagy és jjlankton Foraminiferák alapján a felsőlutéciai, a bartoni és a wemmeli emeletbe sorolta. E kérdésre vonatkozó- lag Kopek G.Dudich E. Kecskeméti T. legújabban 1972-ben foglalt ál- lást Sámuel, O. és Vanova, M. mellett. b) A folyamatos kréta-paleogén rétegsorú Nyugati Kárpátok területének tengere a paleogén alatt először a cuisi emelet idején került közvetlen ka])cso- latba a Dunántúli-középhegységivel. A Dunántúl és a Nyugati Kárpátok eocénjének elterjedési területei között jelenleg kontinuitás nincs, köztük van a Keleti Alpokhoz csatlakozó neogénnel fedett részmasszívum. Egyetértünk Andrusov D. és Köhler E. következtetésével, hogy a Nyugati Kárpátok tengere a magyarországival a részmasszívum fölött ka])csolatban volt egy- mással (1963). ej Az Erdélyi-medence középsőeocénje valószínűleg nem volt közvetlen kapcsolatban a dunántúliközéphegységivel. Ennek ellenére az azonos ősföld- rajzi övezetben való elhelyezkedés miatt számos faunisztikai és lithológiai egyezés van (pl. N. perforál us-oh rétegek (Tatarim N. 1964, Bombita Gu., 1972). d) A Keleti- és Déli-Kárpátok eocénjével, irodalmi adatok alapján (Vialov 0. S. 1964, Nemkov G. J. 1964), egyelőre közvetett ka])csolatot valószínűsítünk a cuisi emelet elejétől kezdődően. A Szovjet-Ukrajnai Kárpátokkal a közvet- len kapcsolatok lehetőségét nem tartjuk kizártnak. E kérdésben az alföldi paleogén (?) — eocén képződmények földtani megismerése után foglalhatunk állást. e) A középsőeocén képződmények párhuzamosítása az Északkeleti- Alpokkal egyelőre problematikus. f) DNy-Isztria és Dalmácia felé az alsó- és középsőeocén rétegtani kajmso- lata közvetlen. Szlovéniával a kapcsolat közvetett lehetett. Az ottani nummu- liteses-alveolinás mészkövek az Alpoktól a Dínaridák felé kanyarodó flishez kapcsolódnak és a Dunántúli-középhegységinél idősebbek (Pavlovec, R. 1963). g) A nyugati alpi slir-flis területről Schaub, H. (1951) által ismertetett számos nagy Foraminiferát az ÉK-dunántúli területről is ismerünk. (Nummu- lites nitidus de la Harpe, N. subramondi de la Harpe, N. partschí de la Harpe, N. praelucasi Douvillei, N. burdigalensis de la Harpe, N. globulus Legmerie, N. aff. pernotus Schaub, N. aff. planulatus (Lamarck)^. h) A dél-szovjetuniói (Ukrán platform, fekete-tengeri süllyedék, Kaukázus) és az ÉK-dunántúli eocén faunáját egybevetve véleményünk szerint a leg- nagyobb faunaegyezést a felsőeocén mutatja (Olobigerinoides conglobatus SuBBOTiNA, Nummulites millecaput Boubée, N. chavannesi de la Harpe, N. incrassatus de la Harpe, N. fabianií (Preber). Bizonyos faunarokonság a cuisi emelet képződményei között is megállapítható (Oloborotalía (A.) penta- camerata Subbotina, Oloborotalía (A.) interposita Subbotina, Nummulites globulus Leymerie, N . nitidus de la Harpe, Operculina ammonea Leymerie, Discocyclina d'archiaci Schlumberger). Eltérőbb a lutéciai faunakép, arány- lag kevés az egyező forma: Oloborotalía (A.) rotundimarginata (Subbotina), Oloborotalía (A.) crassaformis Subbotina, Olobigerina eocaena Gümbel, Num- mulites perforatus (Montfort), N. laevigatus Lamarck. 88 Földtani Közlöny 105. kötet, 1. füzet 5c) Párhuzamosítás a sztratotípusokkal Elsősorban a Nummulites fabianii, a plankton Foraminiferák és a nanno- plankton formák alapján felsőeocén képződményeinket a priabonai (Granella és Ghenderle) stratotípussal korrelálhatjuk. Az alsó- és középsőeocén képződ- ményeket a párizsi-medencei stratotípusokhoz viszonyítjuk. A párizsi-medence cuisi emeletéből kimutatott Globorotalia pentacamerata Subbotina ismert a dorogi területről is. A lucéciai emelettel pedig a következő közös fajok vannak: Globigerapsis higginsi (Bolli) Globanomalina micra (Colé) Globorotalia rotundimarginata (Subbotina) Globigerina yaguaensis Weinzierl et Applin Ezenkívül számos közös lutéciai benthosz formánk is van. Lényeges eltérés, hogy a Párizsi-medencében nincs Nummulites perforatus, Nummulites millecaput és nincs N . subplanulatus sem. Ezek a mediterrán át- meneti övezet jellemző fajai. Az ÉK-dunántúli cuisi és lutéciai nagy Foramini- ferák inkább mediterrán rokonságot mutatnak. Irodalom ANDRi’sov, J). — Köhler, E. (1963): Nummulites, faciés et développement prétectonique des Karpates occidentale an paléogéne. Geol. Sbor., Kos. XIV. C. 1. pp. 175 — 192. Bieda, F. (1963): Duze otwornice eocenu Tatrzanskiego. Instytut Geologiczny Prace, XXXVII. pp. 1—215. Bombita, CJh. (1961): Kevizuiri biostratigrafice in flisul paieogen din Carpatii Örientali (I.). Studii Si Cercetaride Geologie, VI. 3. pp. 405 — 435. Bombita, Gh. (1972): Études geologiques dans les Monts Lapus. Anuarul Institutului Geologie. Vol. XXXIX. pp. 7 — 108. Bukarest Gidai, L. (1970): A Vértes-Gerecse és a Buda-PUis hegységek közötti infra-oligocén (Telegdi Roth) küszöb. Földt. Int. Évi Jel. 1969-ről pp. 115 — 122. Gidai, L. (1971): Les relations stratigraphiques de 1’ éocéne de la région nord-est de la Transdanubie. A Magy. Áliami Földtani Intézet Évkönyve, Vol. LIV. Fasc 4. Pars I. pp. 361—366. Gidai, L. (1972): A dorogi terüiet eocénje. Ann. Inst. Geol. Publ. Hungarici, LV. kötet, 1 fűzet, pp. 1 — 140. Hantken, M. (1871): Az esztergomi barnaszén terület földtani viszonyai. Földt. Int. Évk. I. pp. 1 — 141. Kopek, G.— Kecskeméti, T.— Öudich, E. (1966): A Dunántúli Középhegység eocénjének kérdései. Évi Jel. 1964-ről, pp. 249—264. Kopek, G. — Dudich, E.— Kecskeméti, T. (1971): L’Eocéne de la Montagne du Bakony. A Magy. Áll. Földt. Int. Évkönyve, Vol. PIV. Fasc. 4. Pars I. pp. 201—231. Kopek G-— Dudich E.— Kecskeméti T. (1972): Essai comparatif sur la paleo-geographie éocéne de la Transda- nubie et de la Slovaquie du Sud. Zbornik Geol. Vied, Zápodné Karpaty, rád 2K— zvazok 17, pp. 147—163. Mészáros, N.— Dudich, E. (1966): Exquisse comparative de la parallélisation stratigraphique et de l’évolution pa- leogeographique de l’Europe Centrale et Sud-Orientaíe. Aeta Géol. Hung. X. 1—2. pp. 203—231. Nemkov, D. I. (1964): Distribution zonale des assises éocénes de l’U.R.ás. d’aprés les Nummulitides. Colloque sur le Paléogéne. (Bordeaux, Septembre 1962) Mem. du B.R.G.M. N-28, pp. 761 — 765. Pavlovec, R. (1963): Die Stratigraphische Entwicklung des álteren Paleogens im Südwestlichen Teil Sloweniens. Razprave, Dissertationes, VII. pp. 421—556. Ljubljana Rozlozsnik, P. (1924): Nummulinák Magyarország 6-harmadkori rétegeiből. Földt. Szemle I. 4. pp. 159—189. Buda- pest Sámuel, O.— Vanova, M. (1961): Nővé poznatky o Stratigrafii eocénu v okol! Sturova. Géol. Prace, Zpravy 41. pp. 41 — 51. Bratlslava SCHAUB, H. (1951): Stratigraphie und Paleontologie des Schlieren-flysches, mit besonderer Berücksichtigung dér paleocaenen und untereocaenen Nummuliten und Assilinen. Schweiz. Pai. Abh. 68. Senes, J. (1960): Základné crty paleogénu podnunajskej niziny. Geol. Práce, Zosit 59. Bratislava Tatarim, Nita (1964): Corrélation des dépots du paiéogéne inférieur de la depression Gétique avec le paléogéne d’aut- res régions de Roumanie et pays voisins á base de grandes Foraminiféres. An. üniversitatii Bucuresti, Seria Stiin- tele Naturii, Géologie — Géografie, anul XIII. — Nr. 1. pp. 9—24. Toumarkine, M. (1971): Étude des Foraminiféres planctoniques de deux sondages (H— 849 et Pgyt-31) dans l’Éocéne de la Montagne du Bakony (Transdanubie, Hongrie). MÁFI Évkönyve, Vol. LÍV. Fasc. 4. Pars I., pp. 283—300. Vadász, E. (1953): Magyarország földtana, p. 1—402. Budapest Vadász, E. (1960): Magyarország földtana. II. kiadás, pp. 1—646. Budapest VlALOV, O. S. (1964): Flyseh du Paléogéne des Carpates orientales. Colloque sur le Paléogéne. (Bordeaux, Septembre 1962), Mem. du B.R.G.M. N- 28. pp. 741-746. Víg, F.— Szentes, F. (1952): A Dorogi-medence hegyszerkezeti és védőréteg viszonyai, különös tekintettel a karszt- víz elleni védekezésre. Bány. Lapok 85. pp. 588—600. ,, ViTÁLlSNÉ ZiLAHT L. (1967): Plankton Foraminifera zónák a Dorogi-medence rétegsorában. Földtani Közi. XCVII. 4. # pp. 112-120. RÖVID KÖZLEMÉNYEK Földtani Ködörty, Bull. of the Hungárián Géni. .‘oc. (I97ö) 105. 80 — 01 Száz esztendős értekezés Kolozsvár föld- és őslénytani viszonyairól Fuchs Hermán* 1971-ben múlt 100 éve annak, hogy a ÉVlldtani Intézet Évkönyve 1. köteté- ben napvilágot látott Pávay Elek ,, Kolozsvár környékének földtani viszo- nyai”. c. értekezése. Ez a mű ha nem is jelent mérföldkövet a magyar földtani és őslénytani kutatások történetében, mégis elég jelentős ahhoz, hogy róla most, száz esztendő távlatából megemlékezzünk. PÁVAY Vájná Elek (1820 1874) erdélyi származású geológus és paleonto- lógus 1868-ban kapta Hantken Miksától, az újonnan létesített független magyar földtani osztály vezetőjétől azt a megbízást, hogy Torockó és Kolozs- vár vidékének földtani vizsgálatát végezze el. E vizsgálatok Kolozsvárra vo- natkozó eredményei a szerző szóbanforgó munkájában láttak napvilágot. E száz éves értekezés Kolozsvár föld- és őslénytani viszonyainak majd min- den vonatkozását tárgyalja s bár száz év nagy idő, azóta sem jelent meg tel- jesebb összefoglaló mű e területről. A szerző e művében, bár kőzettani és rétegtani tekintetben általában nem igen haladja túl Hauer és Stache erdélyi monográfiájában foglalt adatokat, mégis kétségtelen érdeme, hogy az idevágó ismereteket rendszeresen, teljes- ségre való törekvéssel és magyar nyelven adja.** Az általa bemutatott földtani képződmények tárgyalási sorrendje már kor- szerű, azokat keletkezésük időrendi egymásutánjában mutatja be. Rétegtani beosztása a részletek tekintetében távol áll még Kocii A. erdélyi földtani monográfiájában közölt adatoktól, de mentségéül szolgáljon az a tény, hogy PÁVAY viszonylag rövid ideig végzett vizsgálatokat ezen a földtanilag eléggé bonyolult, változatos felépítésű területen, melyről 3 évvel később még Koch is csak ,,adatok”-at közöl, rámutatva arra, hogy még sok kutatás szükséges ahhoz, hogy e város és környéke földtani képződményeinek ])ontos sorát és egykorúságát más, jól ismert harmadkori rétegekkel megállapíthassák. Szerző részéről e műben erős törekvés nyilvánul meg, hogy a földtani isme- reteket az ipar, mezőgazdaság és a város ivóvízzel való jobb ellátása céljaira •Kolozsvári „Bábes-Bolyai”-Tudoniányegyeteni, Földtani-Őslénytani Tanszék. ••Kolozsvár földtani-őslénytani viszonyaira vonatkozó adatok magyar nyelven először KÓCSI Károly: „Kolozs- vártól a Batrináig és vissza” c. dolgozatában (Erdélyi Múzeum Egylet Évkönyvei II. köt., Kolozsvár, 1862.) Jelentek meg. Ebben a kis dolgozatában a szerző, a város közvetlen környékéről, a Fellegvár és a Bácsi torok föíd- és őslénytani viszonyait ismerteti váziatosan. Kócsi, STACHErt kísérte a terepen s tulajdonképpen az itt szerzett tapasztalatairól számol be. 1870-ben jelenik meg, Jakab Elek „Kolozsvár története” c. híres mongráfiája I. kötetében Pávay E. „Kolozsvár és határa földtani története” c. fejezete (id. mű 68—94. 1.). Ugyanebben az évben a szerző gr. Eszterházy Kálmán- nal közösen jelenteti meg „A sztánai kimosási völgy és a kolozsvári medence” c. értekezését (A Magyar Orvosok és Természetvlzsgálók Fiumében 1869-ben tartott XIV. nagy gyűlésének Munkálatai, Pest 1870). Ezek a munkák, mint PÁVAY is megjegyzi, csak vázlatos áttekintést nyújtanak Kolozsvár föld- és őslénytanáról. Az általunk méltatott monográfia tehát igen jelentős mértékben vitte előre e földtani és őslénytani tekintetben is igen kedvező fekvésű, híres egyetemi városra vonatkozó szóbanforgó ismereteinket. 90 Földtani Közlöny 105. kötet, 1. füzet gyümölcsöztesse. Gyakorlati tanácsokat ad a Kolozsvár környékén található kőzetek gyakorlati felhasználási lehetőségeiről (útburkolás, téglaégetés, cement és beton készítés, ásványi trágva alkalmazása). Vannak téves megállapításai is (pl. bácsi tályag felhasználhatóságát illetően, vagy ami az ezek alatt feltétele- zett széntelepeket illeti); viszont egyes megállapításai még ma is korszerűen hangzanak (ilyenek pl. az agrogeológiai természetűek). E száz esztendős innnka legértékesebb s mint ilyen legidőtállóbb részei azok, melyekben szerző az ősmaradványokkal foglalkozik. Pávay hozzájárulása Erdély fővárosa ősmaradványainak megismeréséhez lényegesnek mondható. Különösen az eocén kori kövületeket tárgyaló rész értékes, melyben az addig ismert s részben általa begyűjtött ősmaradványoknak nem csak a teljes fel- sorolását igyekszik adni, hanem azok leírását is megkísérli. Az itt leírt új fajoknak, mint amilyenek a Gryphaea eszterházyi, Laganum ( — Peronella ?) transilvanicum, Leiopedina [ii'm.Chrysomelon) samusi, Echinolampas giganteus stb. jól sikerült rajzait adja, melyek eredetijét a szerző maga készíti el. Pávay már ebben az értekezésében rámutat a tengeri sünök életföldtani, rétegtani fontosságára s arra, hogy ezek a jellegzetes ősmaradványok értékesebb ,,vezény- kövületek”-et szolgáltatnak mint a csigák vagy kagylók. Pávay akkor a ten- geri sünök európai szinten levő szakértője s már ebben a művében közli a hazai ,,Tüskönczök” monografikus feldolgozásának tervét, melyet korán bekövet- kezett halála miatt sajnos csak részben valósíthatott meg. A gerinces maradványok ismertetése során Pávay említést tesz, elsőként, a szirén maradványok kolozsvári előfordulásáról is (Halitherium sp.), igaz hogy e tekintetben elég sokat bizonytalankodik s e maradványokat részben harmad- kori ősgyíkkoknak (Saurier) tulajdonítja. 10 kagylós rák fajt és 1 Estheria-íélét ír le Bosquet klasszikus művében használt szakkifejezések általa kreált magyar megfelelőjének felhasználásával. Kétségtelen érdeme e kutatónak, hogy elsőként írt le mikroszkopikus ősmarad- ványokat e kövületeiről messze földön híres város környékéről (sőt — ha nem tévedünk egyben ő az első magyar őslénybúvár, aki osztrakodák monogra- fikus leírására vállalkozik). Mint szóbanforgó művében írja szerette volna az általa is jelzett gazdag Bryozoa- és Foraminifera-ísbunát is leírni, de ,,ki micros- copikus állatkák gyűjtésével és meghatározásával foglalkozott, tapasztalatból tudhatja, mennyi időt vesz igénybe azoknak tudományos feldolgozása, kivált oly nyelven, mely nem bírja még az ehhez múlhatatlanul megkívántató ter- minológiai műszavakat.” így azután ennek az anyagnak feldolgozását későbbre halasztja. Sajnos korai halála e tervét is meghiúsítja. Pávay tehát a magyar parányőslénytani (mikropaleontológiaí) kutatások egyik úttörője (ennek első erdélyi előfutára). Centenáriumát megért művében hitet tesz a darwinista tanok mellett, le- írásaiban, elemzéseiben, a rokon fajok elkülönítésénél e haladó eszmék vezérlik. Például művének abban a részében, ahol az Ostrea génusz fajainak és magának az Ostrea, Gryphaea és Exogyra nemzetségnek átmenetes voltát taglalja a kö- vetkezőket írja: ,, Ilyen és ehhez hasonló több ezer jelenség után ki merné- Darwin geniális elméletének helyességét kétségbe vonni”. (Elemzett mű 375. lap.) Ha nem is alkalmazza e haladó eszméket oly nagyszerűen, mint zseniális kortársa V. O. Kovalevszkij, de időrendbelileg ezt, valamint még sok más nagy és művelt nemzet fiát megelőzte. Pávay tehát világviszonylatban is a legelső haladószellemű evolucionista paleontológusok közt foglal helyet. Fuchs: Száz esztendős értekezés Kolozsvár föld- és őslénytani viszonyairól 91 Az akkori idők szellemében Pávay is az általa leírt ősmaradványok minde- nikének magyar nevet is igyekszik adni s mivel ilyenek általában nem voltak, maga kreált ilyeneket. Ezek túlnyomó többségét nem vette át a magyar ős- lénytani gyakorlat s ezért ma már eröltetettnek, sőt kissé humorosan hatnak (mint pl. a ,,hosszpödrű Uszoga”, , .vakaró Gerencs” stb.), még akkor is, ha tudatában vagyunk annak, hogy komoly, méltánylást érdemlő szándék szülte azokat. PÁVAY a kiegyezést követő évek felpezsdült, lelkes hangulatában, bizonyára egyéni becsvágyói is fűtve, de mindenképpen az úttörők bátorságával és tett- vágyával nagy feladatra vállalkozott amikor Kolozsvár föld- és őslénytani viszonyai monografikus megírásál)a kezdett, tekintve a viszonylag rövid ku- tatási időt, a megelőző kutatások viszonylag szegényes adatait s mindenek fölött e terület, illetve anyag változatos földtani felépítését, gazdagságát (mely még száz év eltelte után is mindég bőven nyújt kutatási lehetőséget). Maga a szerző is szerényen vallja értekezésének záró soraiban, hogy: , .Senki sem érzi jobban ennek hiányait mint szerző, ámbár huzamos időt fordított az ottani geológiai viszonyok tanulmányozására. Legyen azonban kezdetnek ennyi elég ! Folytatandó búvárlat helyre igazítandja a hiányokat s netalán becsú- szott tévedéseket” (méltatott mű 460 461. 1.). Azóta sok kutató folytatott e város föld- és őslénytani megismerését célzó vizsgálatokat, de mind ezideig PÁVAY monográfiájánál nagyobb és teljesebb, korszerű mű még nem látott napvilágot. Noha sok mindent másképpen látunk azóta, különösen ami a földtani vonat- kozásokat illeti, mégis joggal állapíthatjuk meg azt, hogy ha e szerző csak ezt az egy művet hagyta volna hátra akkor is megérdemelné, hogy kegyelettel és elismeréssel adózzunk neki, különösen mi, erdélyi föld- és őséletbúvárok. HÍREK, ISMERTETÉSEK Az International Confederation fór Therinal Analysis (ICTA) 4. Nemzetközi Konferenciája Budapest, 1974. júí. 8—13 Az ICTA 4. Nemzetközi Konferenciáját az ICTA Elnökségének és a Magyar Ké- mikusok Egyesülete Analitikai Szekciója elnökének Pongor Ernő professzornak irányítása mellett rendezték Budapesten. A Szervező Bizottság tagjai; Dr. Paulik Ferenc elnök, dr. Buzágh Éva, dr. Zapp Erika, dr. Liptay György, dr. Gál Sándor voltak. A konferencia iránt nagy nemzetközi érdeklődés nyilvánult meg. A résztvevők száma a 400-at meghaladta. A legnagyobb V’olt a részvétel hazánkból (közel 150 fő), de igen nagj' csoportok képviselték Cseh- szlov'ákiát, Lengj^elországot, az NDK-t, az NSzK-t, a Szovjetuniót. Jelentős számú szakember érkezett a tengerentiili orszá- gokból is, így többek között Ausztráliából, USÁ-ból, Japánból és Európának csaknem valamennyi országából. A nagyszámú előadást 6 szekcióban bonyolították le. Ezek a következők: 1. Kinetikai reakciók szekciója (elnök SOLYMOSI F.). 2. Szervetlen kémiai szekció (elnök Szé- kely T.). 3. Organikus és makromolekuláris ké- miai szekció (elnök Meisel T.). 4. Földtudományok szekciója (elnök Földváriné Vogl M.). 5. Alkalmazott termál analízis szekciója (elnök Simon J.). 6. Módszertani és módszeres szekció (el- nök Paulik J.). Legnagyobb volt az előadások száma a Szervetlen kémiai szekcióban és az Alkal- mazott termál analízis szekciójában. A Földtudományok szekciójában el- hangzott előadások elsősorban az alábbi témakörökkel foglalkoztak : a) termikus módszerek alkalmazási le- hetősége a földtudományokban, h ) agyagos kőzetek termikus vizsgálata. c) különböző ásványok reakciókineti- kai és dekompoziciós vizsgálata, d) vízkötés vizsgálatok zeolitoknál és perlites kőzeteknél, e ) különböző ásványok kvantitatív meg- határozásának finomítása, j) talajok ásványos összetételének kvan- titatív meghatározása. Az előadások alapján megállapítható volt, hogy viszonylag kevés előadás szá- molt be valamely új ásványfázis termoana- litikai meghatározásáról. Sokkal nagyobb volt azoknak az előadásoknak a száma, amelyek több ásványfázis egymásmelletti meghatározásának finomításával, Uletőleg valamely ásványfázis pontos kvantitatív meghatározásának tökéletesítésével fog- lalkoztak. Különösen érdekesek voltak azok az előadások, amelyek részben elméleti, rész- ben gyakorlati célkitűzéssel egyes ásványok pl. zeolitok, illetve perlites kőzetek víz- kötési típusairól hangzottak el. A perlites előadáson kívül a di-, és triok- taéderes montmorUlonitok elkülönítésével, a kaolmitek kristályossági rendezettségé- vel, GO 2 atmoszférában történő vizsgála- tával, a CaSO^ és HjO rendszer fázisainak egjunás melletti, a talajok ásványtani összetételének kvantitatív meghatározásá- val foglalkozó előadások voltak érdekesek. Nagy figyelem kísért számos az 1. szekció- ban elhangzott kinetikai reakciókkal fog- lalkozó előadást is. Általában nagy volt az érdeklődés és az idő megszabta keretek között élénk volt a vitaszellem is. A konferencia szervezése, kiadványai minden dicséretet megérdemelnek. A kon- ferencia résztvevői kézhez kapták v^ala- mennyi elhangzott előadás részletes angol nyelvű összefoglalását, programot, részt- vevők névsorát. Az előadások teljes szöve- gét tartalmazó kötet a konferencia után jelenik meg. SzÉKYNÉ Fux Vilma Hírek, ismertetések 93 ,,Víz- Kőzet Kölcsönhatás” nemzetközi szimpózium Prágában 1974. szeptember 9. és 17. között tar- tották Prágában a Nemzetközi Geokémiai és Kozmokémiai Asszociáció és a prágai Földtani Intézet rendezésében az első „Víz kőzet kölcsönhatás'’ nemzetközi szimpóziu- mot. A szimpózium megszervezésében és sikeres lebonyolításában nagy szerepe volt Tomás Pacesnek, a Földtani Intézet mun- katársának. A mintegy 150 résztv'evő kö- zül Magyarországot ketten képviselték. A szimpózium néhány plenáris előadás- sal kezdődött. Ezek közül H. C. Hel(!ESON a víz-kőzet kölcsönhatásra alkalmazható elméleti modellek felállításának lehetősége- it tárgyalta. A fázisszabályon alapuló egyensúlyi modellek csak speciális esetek- ben alkalmazhatók. Ehelyett a természet- ben lejátszódó reakciósorozatok számító- gépes modellezése a célravezetőbb. Ez a módszer az irreverzibilis termodinamika anyag- és energiaátviteli egyenleteiből indul ki, és az egyensúlyi modellekkel szemben a folyamatok időbeli lefolyásáról és a keletkezett fázisok mennyiségi viszo- nyairól is számot tud adni. P. A. Krjukov az üledékes kőzetek pórusvizének termé- szetes körülményeket (nagy nyomás, hő- mérséklet stb.) utánzó laboratóriumi viszo- nyok közötti vizsgálatára h'vta fel a figyel- met. T. Paces a természetes vizek össze- tételének idő-függésével foglalkozott. Ál- talános képletében a kőzettel való kémiai reakciók, a diffúzió és az áramlás hatásait veszi figyelembe. A többi előadást a következő témakörök szerint csoportosították (tétnakörönként néhány érdekesebbnek látszó munkát ki- emelve) : 1. ,, Különböző eredetű hévizek és átsvánt/- vizek megkülönböztetésének kritériumai” . Ezt a szekciót az izotóp (H, ü, C, S)-vizs- gálatok nagy száma jellemezte. A tisztán kémiai vizsgálatok közül kiemelkedett Sz. I. Naboko előadása, aki kamcsatkai jelenkori hidrotermális elváltozásokra vo- natkozó megfigyeléseit ismertette. Az egyes zónák (propilites, alkáli metaszomatikus, agyagásványos) kialakulásában a hőmér- séklet szerepét tartja döntőnek. J. R. O’Neil és Y. K. Kh.vr.vka izotópos mód- szerrel az agyagásványok (kaolinit, illit, montmorillonit) és a vdz közötti kölcsön- hatást kísérték figyelemmel: Míg a proton- csere jelentős, oxigén-kicserélőtlés gyakor- ratilag nincs. Az agyagásványok között a montmorillonit a legreakcióképesebb. 2. „Híg oldat-kőzet kölcsönhatás felszín- közeli hőmérsékleten.” E témakörben főleg mállás! és talajtani témák tartoztak. Ter- modinamikai számítások mellett többen használták a geokémiai anyagmérleg mód- szerét. C. V. Clemency és E. Busenberg szerint szemi-trópusi területen kvarctar- talmú magmás kőzetek széles (dm, m nagyságrendű) mállási övében főleg kaoli- nit képződik, míg kvarcmentes kőzetek keskeny (mm, cm nagyságrendű) mállási zónájában főleg gibbsit. Ez a különbség a mállási termékként keletkező Al-hidroxid kovasavv’al való reakciójával (ill. annak hiányával), szemcsenagyságával és poli- merizálódási sebességével magyarázható. M. E. Thompson az Erie-tó vizéről mutat- ta ki, hogy az karbonátokra nézve leg- többször telítetlen, és a víz a tavon át- folyva a karbonátos ala])kőzeteket oldja. B. B. Hanshaw Colorado állam egy édes- vízi geothit-telepének kialakulását vizs- gálta. 8z. L. SvARCEV a víz mint kémiai vegyület sorsát kísérte végig a litogenezis során: a mállás során jelentős mennyiségű vdzmolekula bomlik le, amelynek hidro- génje az agyagos, oxigénje a karbonátos kőzetekbí' kerül. A diagenezis és katage- nezis során tov^ábbi vízmolekulák bomla- nak, a H+ oldatba megy, míg az 011“ az agyagásványokban kötődik meg (mont- morillonit és kaolinit átalakulása illitté és klorittá). A metamorfózis \iszont a víz regenerációjával jár. 3. ,, Kísérleti víz-kőzet kölcsönhatás” . E szekcióban .1. L. Bischokf és F. W.Dick- SON azokról a kísérletekről számolt be, amelyekkel az óceáni bazalt és a tengervíz kölcsönhatását modellezték. Ez a folya- mat fontos szere{)ct játszhat nehézfémek érctelepí'i kialakulásában és a tengerv'íz kémiai összetételének szabályozásában. Po- rózus üledékes kőzetek cementációja szem- j)ontjából volt éi'flekes R. B. de Boer előadása, aki a k\ arc nyomás hatására való oldódásával foglalkozott. Kísérletei szerint ez igen lassú folyamat, ha a szilárd fázis tiszta kvarc, valószínűleg más ásványok jelenléte gyorsítja, d’öbb előadás foglalko- zott természetes vizek nyomelemtartal- mának eredetével is. 4. ,,A viz-kőzet kölcsönhatás modelleí és kinetikája.” Az idetartozó előadások nagy része különböző kőzetalkotó ásványok komponenseinek vízben való oldódási se- bességét tárgyalta a hőmérséklet, az oldat összetétele és COo-tartahna függvényében. Ilyen ásványok voltak pl. a wollastonit, föídpát, piroxének, amfibolok, kalcit, kv^arc. E kísérleti adatokon alapulnak a számító- gépes modellezések, amelyekre egy érdekes példát B. Fritz és Y. Tardy mutattak be, akik gránit trópusi mállását követték végig elméletileg. 94 Földtani Közlöny 105. kötet, 1. füzet 5. ,,Fórusvizek geokémiai viselkedése.'' Szinte valamennyi előadás a pólusvíznek az üledékes kőzetek diagenezisében ját- szott szerepével foglalkozott. R. Dayal és G. K. Muecke agyagásványok és ten- gervíz kölcsönhatását vizsgálták a nyomás (1 — 1000 bár) függvényében. Nagy nyo- más a legtöbb esetben növeli a kation- leadás mértékét, ill. lassítja a kation-fel- vételt. IMd illit 2M módosulatba való átmenetét, az illit kristályossági fokának növekedését, montmorillonitból klorit kép- ződését és a kaolinit kristályossági fokának növekedését lehetett megfigyelni a legfel- jebb néhány napos kísérletek során. Y. K. Kharaka és F. A. F. Berry a membrán- filtráció jelenségével magyarázták egy californiai olajmező rétegvizeinek kémiai összetételét. Az amerikai mélytengeri fú- rás-program eredményei volt a témája E. A. Perry jr. J. M. Gieskes és J. R. Lawrence, valamint F. T. Manheim előadásainak. Egyik fontos általános meg- figyelésük volt a Mg gyors csökkenése a pórusvízben a korai diagenezis során, amely szmektitek képződéséhez használódik fel. Ez gyakran a kaiéit oldódásával és ugyan- akkor a Ca-nak a pórusoldatokban való feldúsulásáv'al jár. A diagenetikus folya- matok jellege nagyon függ az üledék eredeti összetételétől (pl. agyagos terrigén üSedékek, biogén karbonát, szerves anyag- ban gazdag üledékek stb.). 6. „Aktív geotermikus rendszerek." Be- számolók hangzottak el a Föld fontos geotermikus területeiről, így Kamcsatká- ról, a Kurili-szigetekről, Japánból, Új-Zé- landról, a Yellowstone-parkról, Izlandról, elsősorban a hidrotermális oldatok és a mellékkőzet kölcsönhatása szempontjából. Ez a környezet a zeolit-fácies kialakulásá- nak is kedvező területe. Ezzel kapcsolat- ban Y. Seki a CO;-nek az alacsony fokú metamorfózis jellemző ásványai lebontásá- ban játszott szerepével foglalkozott. Vi- szonylag kis mennyiségű CO, hatására is már a pumpellyit és prehnit (epidot-) kal- cit-klorit-szericit együttessé bomlik le. Wairakitból és laumontitból ugyanígy kaiéit- és kaolinit- (vagy pirofillit-) tartal- mú asszociáció keletkezik. A flisüledékek áttekintése során I. Barnes úgy találta, hogy azok metamorfózisát világszerte a Na-ban és hidrokarbonátban gazdag vizek kísérik. Ezek forrása a kőzet eredeti albit- és kalcit-tartalmában keresendő, amelyek oldódása során a visszamaradó ionok (Al, Si, ill. Ca) metamorf mész-szilikátok formájában válnak ki. A szimpóziumon elhangzott előadások kivonatai (International Symposium on Water-Rock Interaction, Czechoslovakia, September 9 to 17, 1974, Abstracts. Pub- lished by Geological Survey, Prague), v'ala- mint a T. Paces által ü t kirándulásvezető megtalálhatók a MÁFI könyvtárában. A szimpózium ideje alatt tartották a Nemzetközi Geokémiai és Kozmokémiai Asszociáció Természetes vizek geokémiájá- val foglalkozó munkacsoportja keretében működő, a víz-kőzet kölcsönhatás témaköré- be eső, érdeklődési csoportok közgyűlését. Ezek az érdeklődési csoportok (interest groups) jelenleg kisebb, mintegy 40 — 80 fős létszámú társulások, amelyek fő tevé- kenysége, hogy a tagok az elnökök közve- títésével rendszeresen tájékoztatják egy- mást munkájukról. Jelenleg a következők működnek: 1. Víz-kőzet kölcsönhatás a diagenezis- ben. 2. Víz-kőzet kölcsönhatás a metamor- fózisban. 3. Víz-kőzet kölcsönhatás reakciókineti- kája. 4. Membrán-filtráció. 5. A folyadék-összetétel termodinami- kai és számítógépes megközelítése. 6. Híg oldat-kőzet kölcsönhatás szoba- hőméraéklet en . 7. Víz-kőzet kölcsönhatás magmás folya- matokban. 8. Víz-kőzet kölcsönhatásra vonatkozó kísérleti reakciók kis és közepes hőmér- sékleten. Ezeknek az érdeklődési csoportoknak mindenki, aki a kérdéssel foglalkozik, tagja lehet, függetlenül attól, hogy tagja-e a nem- zetközi asszociációnak. Az érdeklődési csoportok új közös elnö- kévé Brian HiTCHON-t (Kanada), alelnö- kévé Tomás PAÓES-t (Csehszlovákia) vá- lasztották. A legközelebbi szimpózium' előreláthatólag szintén Európában lesz, 1977-ben. VicziÁN István I A II. Európai Krisztallográfiai Konferencia Keszthelyen 1974. augusztus 26. és 29. között tar- tották Keszthelyen az MTA, a MATE és a Magyar Kémikusok Egyesülete rendezésé- ben a Nemzetközi Krisztallográfiai Unió II. IMrópai Krisztallográfiai Konferenciáját, amely egyszemmind a VII. Magyar Diffrak ciós Konferencia volt. A nagy nemzetköz: érdeklődésre jellemző, hogy 21 európa ország képviseltette magát, a mintegj 550 részvevő közül nem egészen 100 vol' 95 H Írek, ismertetések csak magyar. A beérkező hatalmas elő- adásanyag feldolgozása és megvitatása csak különböző nem-hagyományos szerve- zési fogásokkal volt megoldható. Ezek közül, úgy tűnik, a legjobban a kiállítás- szerű ún. ,,poster session” vált be. A plenáris előadások közül ásványtani szempontból kiemelkedett H. Jagod- ZINSKI professzoré, aki a doménstruktúrák kutatási módszereit jórészt a Holdról szár- mazó és földi földpátok összehasonlításával mutatta be. Sok ásványtani tárgyú munka szerepelt a 15. szekcióban, amely a politi- piával és a rétegszerkezetekkel foglalko- zott. Itt DORNBERfíER — ScHIFF és Zv,JAGIN szimbolika-javaslatai a politípia leírására, valamint Plancon és Tchoubar a kaolini- tek rendezetlenségére vonatkozó mérési módszerei említhetők. A röntgen-topográ- fiát (14. szekció) használta Becherer és SiTAREK muszkovitban levő szalagszerű kontrasztok kimutatására, amelyek az elemi cella egy újfajta felvételével jól értel- mezhetők. Slind és Sorúm természetes ileformált olivineket vizsgált topográfiai módszerrel. A fázisátalakulásokkal foglal- kozó 16. szekcióban számoltak be Kotov- Frank-K.\menyecki.j és Go.jlo hidroter- mális agyagásvány-átalakítási kísérleteik- ről. Ezek lefolyásában a szokásosan figye- lembe vett fizikai-kémiai paraméterek mel- lett az öröklött szerkezeti elemek egyik fázisból a másikba való átvitelének is je- lentősége van. A ,, Szervetlen vegyületek rendszerezése” c. 21. szekcióban is több ásvány — Ba-tartalmú káliföldpát, Fe-tur- malin, armstrongit, ortopiroxének, niobo- ne-nadkevicsit, dehidrált szepiolit és mag- netit — szerkezete szerepelt. Fons és Tchoubar a kisszögű röntgenszórást al- kalmazták szenek szerkezetének vizsgá- latára, ViCZi.\N István * Zapfe, H. (szerk.) 1974: Die Strati- graphie dér alpinmediterranen Trias. — The Stratigraphy of the Alpine-Mediter- ranean Triassic. (Vienna Symposium 1973) — Schriftenreihe dér Erdwissenschaftli- chen Kommissionen. Öster. Akad. Wiss. 2. 251 p. 12 tábla, 42 ábra, 15 táblázat. Springer-Verlag. Wien — New-York, 1974. Hosszabb ideje tartó egy helyben topo- gás után az utolsó két évtizedben a triász képződmények rétegtana jelentékeny fej- lődésen ment keresztül. Kívánatosnak lát- szott tehát annak megállapítása és össze- hasonlítása, hogy a Tethys környezetébe eső különböző vidékek és országok az ez- irányú kutatás milyen állapotában vannak. Az e célból 1973. májusában Bécsben rendezett szimpózium anyagát összefog- laló kötet 30 dolgozatot tartalmaz a Föld számos vidékének triász létegtana köréből. A nyomdatechnikailag is kifogástalan kö- tetben — Ausztria, Olaszország, Csehszlo- vákia, Magyaroi-szág, Jugoszlávia, Romá- nia, Bulgária, Franciaország, Törökország és Izrael triászának 15 cikkben történt, regionális bemutatásán kívül — 10 cikk a triász rétegtani egységeinek elhatárolási és világkorrelációs kérdéseivel, 5 tanul- mány pedig a parakronológiai szempontból fontos ősmaradványokra alajjított szin- tezés lehetőségeivel foglalkozik. A Nemzetközi Földtani Korrelációs Program (IGPC) keretében, a két sai’ok- pont (Ausztria és Kanada) szakemberei- nek vezetésével, példásan megrendezett bécsi szimpózium — az eddigi eredmények helyzetképének lerögzítésén túl igen hasz- nosan szolgálta a kérdéssel foglalkozó szakemberek személyes kapcsolatainak megteremtését, és e réven a ,,pelágikus triász” klasszikus rétegtani beosztásának nemzetközi revíziója szempontjából nél- külözhetetlen további konzultációk ügyét . Az ott bemutatottak viszonylag gyors leközlése pedig rt*mélhetőleg szélesebb körben és nálunk is továbbgyűrűzteti a nemzetközi összefogás e téren is szükséges voltát. Ennek jegyében szakembereinktől a hazai triász kutatás életrétegtani irány- zatának jelentős kiszélesítését, a magyar földtan irányító szerveitől pedig alapszel- vényeink sokoldalú és modern feldolgo- zása anyagi és időbeli lehetőségének meg- teremtését várjuk. ,,,, •' Bat,(K!H Kálmán M.vhei,’, M., et al (1974): Tectonics of the Carpathian-Balkan Regions, Bratislava, 453 p. A Kárpát-Balkán Geológiai Asszociáció 195S. évi kongresszusának határozatára alakult Tektonikai Bizottság, Mahel’, M. pozsonyi egyetemi tanár vezetésével az 1963—1968. években elkészítette és a po- zsonyi Földtani Intézet az UNESCO segít- ségév’el kiadta a Kárpát-Balkán területiek tektonikai térképét és angolnyelvű térkép- magyarázóját, amely a terv szerint oroszul is meg fog jelenni. A térkéj)magyarázó az 1973. évben kinyomtatott ,,Tectonic Map of the Carpathian-Balkan Mountain System and Adjacent Areas” című 1 : 1 OÓO 000 méretarányú tektonikai térképhez készült. A tektonikai térkép 9 lapon ábrázolja a 40 — 52 szélességi és 1 2 — 30 hosszúsági fo- kok közé eső területet. A térképlapokat — a rájuk eső legnagyobb városokról — V’^ienna, Lvov, Lodz, Zagreb, Budapest, 96 Földtani Közlöny 105. kötet, 1. füzet Bukarest, Split, Sofia és l’lovdiv névv'el jelölték. A térkép készítésében albán, oszt- rák, bolgár, csehszlov’ák, görög (-francia), jugoszláv', magyar, kelet- és nyugatnémet, lengyel, olasz, román és szov'jet geológusok vettek részt. A Kárpát-Balkán tektonikai térkép, az 1 : 2 500 000-es méretarányú ,,Tectonic Map of Európa” (N. N. Satszki.j és A. A. Bogdanov, 1900) továbbfejlesztésé- nek és részletezésének tekinthető. Színe- zése nem a földtani korokat, hanem a szer- kezeti egységeket jelöli de azok keletkezési korát is kifejezi. Az alpi hegységrendszer közös alapv’onásai mellett az alacsonyabb szerkezeti egységek közötti különbségeket igyekszik feltüntetni, nagy segítséget nyújt mind a jelen helyzet, mind pedig a fejlődés az összefüggések tanulmányozásához, és alapul szolgálhat a geotudományok más ágainak (hidrogeológia, geofizika, geográ- fia, geokémia stb.) tov'ábbfejlesztéséhez. A térképmacjy arázó számos részlettér- képpel földtani szelvénnyel és tömör szö- v'eggel törekszik kiegészíteni a térképet. Főbb fejezetei a következők; Az Osztrák Keleti Alpok belső-külső és molassz- öveinek szerkezete. — A Nyugati Kárpátok belső szerkezeti egységei, a flisöv, szirtöv, magmás kéjiződinények és medencék szer- kezete. — A Lengyel Kárpátok szirtöv'e, flisöve és előmélysége. — A Szovjet Kár- pátok általános tektonikai jellemzése, a Kárpátaljai medence, a szirtöv, márama- rosi ÖV', flisöv és az előmélység szerkezete. — A Keleti- és Uéli Kárpátok kristályos — mezozóos övei, flisöv'e, előmélysége, a vulkáni hegységek és fiatal képződmények, valamint az Erdélyi Közéjjhegység szerke- zeti egységei és felépítése. — A jugoszláviai Déli-Kárpátok és a Szerb-Macedón niasz- szív'um szerkezete. — Északkelet Görög- ország szerkezete. — A bulgáriai Kárpát- Balkán vidék, a Déli-Kárpátok, Balkani- dák, Ehőbalkán, Sztara-Flamina, Szredno- gorie, Krajsztidák, a Szerb-Macedon Masz- szívum és Rhodope szerkezete. — A Ju- goszláv Dinaridák szerkezetegységei, mag- matizmusa és tektonikai fejlőiléstörténete. — Albánia földtani szerkezete. — A Ma- gyar-Medence és környéke. — A Cseh masszívum részeinek földtani szerkezete, az előtér lengyel— orosz táblás területei- nek, — Podolia, a Prut — Dnyeszter vidé- kének és Mőziai táblának a szerkezete. A térképmagyarázó összefoglalása a tárgyalt terület szerkezeti jellemvonásai- nak; a kialakult ismeretek rövid tárgyila- gos leírására, a szubjektív vélemények kerülésére törekszik. De nem sikerült még- sem a nagy terület teljesen egységes szem- léletű szerkezeti képének kialakítása, a magyarázón érződik az országok szakem- bereinek a jelenségek értelmezésében való különböző felfogása. Talán a tervezett 1 : 500 000 méretű térkép szerkesztői egy- ségesebb szemléletet tudnak majd kiala- kítani. Mégis nagyon jó tájékoztatást nyújt annak, aki nem elégszik meg szűk határok, kis területek szerkezeti ismeretével, hanem a környező nagy egységekkel való összefüg- gések is érdeklik, amelyek ismerete föltét- len szükséges a helyi szerkezeti kérdések helyes megoldásához is. A részletkérdések megismeréséhez szükséges irodalmat is igyekszik megadni de ez nem elég kimerítő. Leginkább csak az újabb irodalmat sorolja fel, a régebbi alapv'ető munkák többnyire hiányoznak. Hiánj'osságnak tűnik az, hogy a hegy- ségek részletesebb tárgyalása mellett a medenceterületek szerkezeti viszonyainak ismertetésére alig tér ki. Hiányzik pl. az Erdélyi-Medence, a Havasalföld szerke- zeti viszonyainak leírása. Ezekről a terüle- tekről ma már jóval több az ismeret, a szer- kezeti térkép és földtani szelvény, mint amit e munka tüki’öz. Nagyon hiányzik a név'- és tárgymutató is, mely a szerkezeti és földrajzi nevek tömegében a tájékozó- dást és a visszakeresést megkönnyítené. A többnyire v'ilágos angol szöveg érthető- ségét helyenként sajtóhibák zavarják. Mind a tektonikai térkép, mind a ma- gyarázó nagyon hasznos lehet mindazok számára, akik a földtani tudományokkal v'agy azok gyakorlati alkalmazásával fog- lalkoznak. Dr. Körössy László TÁRSULATI ÜGYEK A Magyarhoni Földtani Társulat 1974. június augusztusi ülésszakán elhang- zott előadások Június 3. őslénytan — Rétegtani Szakosz- tály előadóülése Elnök: Galácz András CzABALAY Lenxe: Az ugodi foriná(MÓ kagylói Monostoei Milós: Sekély tengeri képződ- mények elvi alapjai. Vita: Haas J., Sidó M., Géczy B., Kecskeméti T., Czabalay L., Monostori M. Résztvevők száma: 19 fő Június 5. Ásványtan — Geokémiai Szak- osztály előadóülése Elnök: Sztrókay Kálmán Hudec, I. (Prága): Mesterséges korund jellemzőinek megváltozása Co foton be- sugárzás hatására Vita: Sztrókay K., Pesthy L., Hudec T. Résztvevők száma: 15 fő Június 10. Agyagásványtani Szakosz- tály és Zeolit Munkabizottság közös előadó- ülése Elnök: Nemecz Ernő Klüpp Gábor — Mándy Tamás: Mole- kulaszűrő adszorbensek előállítása a tokaj- vidéki klinoptilolit-tartalmii riolittufából Vita: Sztrókay K., Pécsiné DonáthÉ., Soha I., Varjú Gy., Klopp G., Mándy T., Nemecz E. ViGZiÁN István: Dániai útibeszámoló Résztvevők száma 23 fő Június 11. Matematikai Földtani Szakcso- port Rendszerszervezési Bizottságának ülése Téma: Földtani gépi-adatfeldolgozás Résztvevők száma: 6 fő Június 14. Tudománytörténeti Bizottság ülése az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat visegrádi alkotóházában Elnök: Allodiatoris Irm.a A bizottsági megbeszélés alkalmával , Dobos Irma ismertette a múltszázadi ma- gyar vízkutatás történetét a Zsigmondy emlékszoba egyidejű bemutatásával. I Résztvevők száma: 12 fő Június 17. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Beszámoló a második ne- gyedévi tevékenységről, 2. 1974. második félévi nagyrendezvények, előadóülésekkel kapcsolatos kérdések. 3. Nemzetközi kon- ferenciák. Résztvevők száma: 7 fő Június 17. Mérnökgeológia-Epitésjöldtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Rónai András Napirend: 1. Titkári beszámoló. 2. ,, Mér- nökgeológiai szemle” cikkeinek összeállí- tása. Résztvevők száma: 7 fő Június 17. Mérnökgeológia- Építésföldtani és az Általános Földtani Szakosztály közös klubdélutánja Elnök: Szalai Tibor Rónai András: Földtani és mérnök- geológiai térképek a párisi világtérkép szerkesztőbizottság ülésén Vita: Székyné Fux V., Jantsky B., Ka- rácsonyi S., Szalai T. Rónai A. Résztvevők száma: 18 fő ■Június 28. Ifjúsági Bizottság ülése Elnök: Anijó József Napirend: 1. A középiskolai földtan - oktatás szemléltető anyagának összeállí- tása. 2. Színesérckutatási tanfolyam. Résztvevők száma: 8 fő Július 8. Nemzetközi Kapcsolatok Bizott- ságának ülése Elnök: Székyné Fux Vilma Napirend: 1. 1974. második félévi ki- küldetések, 2. 1975. évi nemzetközi kon- ferenciák. Résztvevők száma: 4 fő Július 9. Földtani Közlöny Szerkesztő- bizottságának ülése Elnök: Székyné Fux Vilma Napirend: 1975. évi 1. és 2. sz. füzet anyagának összeállítása Résztvevők száma: 6 fő 7 Földtani Közlöny 98 Földtani Közlöny 105. kötet, 1. füzet A Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szakosztálya 1,974. jú- nius augusztusi ülésszakán elhangzott előadások Június 14. Ifjúsági előadóülés a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Csoportjával közös rendezésben Elnök: Balogh Kálmán Babarczi Imre: Az Algyő-2. szénhidro- gén tárolószint peremi vizeinek vizsgálata Rakonczai János: A nagyvisnyói vasúti bevágások felső] )erm rétegsora Stefler Mária: A derenki hallstatti mészkő Conodontái Török József: A Tisza-völgy déli része pleisztocén rétegvizeinek rétegnyomása és vízminősége Vita: Balogh K., Babarczi I., Mezősi J., Antal S., Stefler M. Résztvevők száma: 34 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Dunántúli Területi Szakosztálya 1974. június augusztusi ülésszakán elhangzott előadások 1974. június 4. ,, Tolna megye építésföldtani és vízföldtani helyzete" ankét Szekszárdon közös rendezésben a Magyar Hidrológiai Társaság pécsi és tohuunegyei csoportjával Elnök: Goóts Kálmán, Székyné Fux Vilma, Némedi V. Zoltán, Várnai Tivadar SciiEUER Gyula: A paksi erőmű terüle- tének építésföliltani és építéshidrológiai viszonyai Szederkényi Tibor: Tolna megye épí- tőipari alajmnyagkérdései a földtani kuta- tások tükrében (felkért hozzászóló Falu János) Angster .József: Új építőanyag a váz- kei'ámia Bordás István: Tolna megye közmű- vesítési, vízellátási helyzete, az ivó- és termálvízkutatás eredményei Némedi Varga Zoltán: A dombóvári vízkutatások eredményei Hetén Yi Rudolf: A földtani térképezés helyzete Tolna megyében Pataki József: A szekszárdi szőlőhe- gyek eróziója Goóts Kálmán: A Sió -torkolati mű Vita: Szederkényi T., Bittér J., Scheuer Gy., Pólai Gy., Pataki L., Várnai T. Pinczés J. A délutáni program a Sió-torkolati mű megtekintése volt Goóts Kálmán vezeté- sével, valamint Pataki József előadása: Az emberi tevékenység és az erózió kap- csolatának helyszíni bemutatása. Résztvevők száma: 112 fő Július 1. Vezetőségi ülés Elnök: Tóka Jenő Napirend: 1. A szekszárdi ankét érté- kelése, 2. Következő félévi és 1975. évi nagyobb rendezvények előkészítése, 3. Saj- tóbizottsági program ismertetése. Résztvevők száma: 1 1 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi Területi Szakosztálya 1974. június augusztusi ülésszakán elhangzott előadások Június 6. Előadóülés Elnök: Pojják Tibor Kéri János: Nagybátonyi szerkezet és vízkutatás eredményei Földessy János: Földtani térképezé- sek tapasztalatai az É-i Középhegység vulkáni területén Vita: Zelenka T., B. Szabó L., Baksa Cs., Kovács L., Szlabóczky P., Csillag J., Föl- dessy J., Kéri J., Pojják T. Résztvevők száma: 28 fő I ■ ín ' ./ - - ■vn f r- ‘ I \ ■ * •■ r“ . I A kiadásért felel az Akadémiai Eladó igazgatója Műszaki szerkesztő ; Sós Attila A kézirat nyomdába érkezett: 1974. X. 14. Terjedelem: 9,1 (A/6 iv) 76.1000 Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Bemáth György A KÜLFÖLDI MŰSZAKI-TUDOMÁNYOS CSERÉKET LEBONYOLÍTÓ ÖSSZ-SZÖVETSÉGI EGYESÜLÉS segítséget nyújt a szovjet és külföldi tmlotná- nyos, kutató, tervező-szerkesztő és tervező- technológiai intézeteknek, i])arvállalatoknak és cégeknek a műszaki-tudományos együttműködés megvalósításával kapcsolatos kereskedelmi, szállítmányozási és jogi kérdésekben az alábbi témakörökben; közös, illetve egyedi megrendelésre elkészített tudományos, kutató, servező-szerkesztő és tervező- technológiai munkák kivitelezése; szovjet és külföldi cégek részére műszaki dokumentáció készítése és átadása, valamint tudományos berendezések, kísérleti minták, termékek és anyagok megrendelés szerinti kivitelezése; műszaki-tudományos szakvélemények kidolgoztatása, berendezések és anyagok vizsgálala, konzultációk lebonyolítása. VNYESTECHNIKA ÖSSZ-SZÖVETSÉGI EGYESÜLÉS Moszkva, Starokoniushenny, 6. VNYESTECHNIKA SZOVJITUNIÓ MOSZKVA 132 Egy új és korszerű tudományág számos problémáját tárják fel a TIDOMÁNYSZERVEZÉSI FÜZETEK c. sorozat egyes kötetei. Eddig megjelent kiadványok: BALÁZS TIBOR A TUDOMÁNYOS KUTATÁSTÓL AZ IPARI GYÁRTÁSIG AZ IZZÓLÁMPA TÖRTÉNETE NYOMÁN 165 oldal • Fűzve 20, — Ft SZAKASITS D. GYÖRGY A TUDOMÁNYOS KUTATÁS SZEREPE A GAZDASÁGI FEJLŐDÉSBEN 143 oldal • Fűzve 16, — Ft KLÁR JÁNOS A KUTATÁSSZERVEZÉS GAZDASÁGI KÉRDÉSEI 165 oldal • Fűzve 20, — Ft A TUDOMÁNY NÉHÁNY ELMÉLETI KÉRDÉSE írták: Bóna Ervin, Farkas János stb. 291 oldal • Fűzve 34, — Ft CSÖNDES MÁRIA— SZÁNTÖ LAJOS- VAS ZOLTÁN PÉTER TUDOMÁNYPOLITIKA ÉS TUDOMÁNYSZERVEZÉS MAGYARORSZÁGON 233 oldal ■ Fűzve 22,— Ft RÖZSA GYÖRGY TUDOMÁNYOS TÁJÉKOZTATÁS ÉS TÁRSADALOM 155 oldal • Fűzve 20,— Ft VAS ZOLTÁN PÉTER A BRAIN DRAIN. AZ AGYAK ELRABLÁSA 160 oldal • Fűzve 20, — Ft PACZOLAY GYULA TUDOMÁNYOK ÉS RENDSZEREK. TUDOMÁNYTERÜ- LETEK KÖZÖS TÖRVÉNYSZERŰSÉGEI 293 oldal • Fűzve 33, — Ft AKADÉMIAI KIADÓ 113 AGROKÉMIA ES TALAJTAN A Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetének és a Magyar Talajtani Társaságnak a folyóirata Főszerkesztő: SZABOLCS ISTVÁN A talajtan, agrokémia, talajmikrobiológia, talaj- és növénybiokémia szakterületéről közöl előzetesen nem publikált, eredeti munkákat, összefoglalókat, továbbá könyvismertetéseket, kongresszusokról és szimpóziumokról szóló beszámolókat magyar és külföldi szerzők tollából. Megjelenik évente egy kötet 4 füzetben Évi előfizetési díja: 48,— Ft Előfizethető a Posta Központi Hírlap Irodánál (1051 Budapest, József nádor tér 1 .) AKADÉMIAI KIADÓ 108 A FÖLD- ÉS BÁNYÁSZATI TUDOMÁNYOK KUTATÁSI EREDMÉNYEI az Akadémiai Kiadónál megjelenő folyóiratokban FÖLDRAJZI ÉRTESÍTŐ A Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézetének folyóirata Főszerkesztő: MAROSI SÁNDOR Legújabb kutatási eredmények a természetföldrajz és gazdaságföldrajz, a természeti adottságok, az ipar és mezőgazdaság területi elhelyezkedése, a települések és a népesség problémáival kapcsolatban. Megjelenik évente egy kötet, 4 füzetben • Évi előfizetési díj: 44,— Ft FÖLDRAJZI KÖZLEMÉIVYEK A Magyar Földrajzi Társaság tudományos folyóirata Főszerkesztő: PÉCSI MÁRTON A gazdagon illusztrált folyóirat tanulmányai kiterjednek a természeti és gazdasági földrajz különböző ágazataira (felszínföldrajz, éghajlat, vízrajz, talaj, növényzet stb.), továbbá az egyes országok regionális és egyéb földrajzi tárgyköreinek összefoglaló ismertetésére. Megjelenik évente egy kötet, 4 füzetben • Évi előfizetési díj: 36,— Ft FÖLDTANI KÖZLÖNY A Magyar Földtani Társulat folyóirata Felelős szerkesztő: DANK VIKTOR Tanulmányok az általános, rétegtani és tektonikai földtan, az ásványtan és paleontológia tárgyköréből. Megjelenik évente egy kötet, 4 füzetben • Évi előfizetési díj: 40,— Ft GEOl^ÓMIA ÉS BÁIVYÁSZAT A Magyar Tudományos Akadémia Föld- és Bányászati Tudományok Osztá- lyának közleményei Főszerkesztő: SZÁDECZKY-KARDOSS ELEMÉR A földtudományok nemzetközi és hazai kutatási eredményeinek ismertetése udósítások a tudományos intézetekben, bizottságokban végzett munkákról. Megjelenik évente egy kötet, 4 füzetben • Évi előfizetési díj: 60,— Ft Pöldtani Közlöny V-;, A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BIOJlJlETEHb BEHTEPCKOrO : TEOJlOrHMECKOrO OBmECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE^ HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY 105. v.^>y No. 2. (1975) FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 105. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK - COflEP>KAHHE - CONTENU ÉKTEKEZÉSEK — HAYMHblE CTATbH — MÉMOIRES DR. Steqena L.— dr. Géczt B.— Horváth F.: A Pannon-medence késö-kalnozóos fejlődése — Évolutlon néogénlQue récente du Bassin pannonlque 101—123 DR. Géczt B.; A magyar őslénytan időszerű problémái 124—128 Kováts L.— de. Nagy L.: Űjabb észlelések a szilikogén porok DTA vizsgálatában 129—142 Németh Márta: Űjabb mészalgák a Bükk-hegységi középsőkarbonból — Neuere Kalkalgen aus dem Mittel- karbon des Bükk-Gebirges in Nordungam 143—154 DR. SlDÓ Mária: A tatai formáció Foraminiferái (felsőapti) — The Foraminifera of Tata Formation (Upper Aptian) 155—187 DR. BÁLDI T. — BÁLDINÉ BEKE MÁRIA — HORVÁTH MÁRIA — NAGYMAROSI A. — BALOGH K. — SŐS EDIT: Adatok a magyarországi kisceUl agyag abszolút és relatív korához — On the Radiometric Age and the Biostratigraphlc Position of the KisceU Clay in Hungary 188—192 SiNGH A. K.: A talajgeokémiai vizsgálatok, mint alkalmazható geokémiai kutató-módszer a rózsabányai területen — Sóit anaiysis aa a metliod of geochemical prospecttng in Nagybörzsöny őre deposit, Hungary 193—207 Galácz a.: Bajóci szelvények az Északi Bakonyból — Coupes bajociennes dans le Bakony Septentrlonal 208—219 DR. T. Kovács G.: A Duna— Tisza köze déli részének miocén képződményei — Das Mlozán im Südtell des Donau— Theiss-Zwischenstromlandes 220—236 HiREK, ISMERTETÉSEK - COOBLHEHHH, PEUEH3HH — NOTICES, REVUE BIBLIOGRA- PHIQUE 237—247 TÁRSULATI ÜGYEK - AEJIA OBIHECTBA - AFF AIRES DE LA SOCIÉTÉ 248-255 ERTEKfJZESEK FöhlUitii Közliiny, Hull. of the Hungíiriiin Oenl. Foi'. lO't. lo! - I'.’-l A Paiinon-inedence késd-kaiiiozóos íejldclése dr. Stegeiia IjijoF, dr. (íéczij Barnabás és Jlorválh Ferenc"^ (11 áhrával, I táblázattal) Összefoglalás: A l’annon-niedenee ])aleo — inezozóos magja egy euiopicl és egy gondwanid inikrolemez kollíziója révén alakult ki. Ez a mag a k(‘ső kainozoikumban km-t lesüllyedve hozta létre a mai medencét. A Süllyedés aktí\- k<")|)('nydia|)ir ered- ménye, amelyet a környező hegységekhez kapcsolódó szubthdvció generált (séukidásos hő és mélybe került volatilok révén). A köjjenydiapir bizonyítékai (*s következményei a Eannon-medencében az alábbiak: /. Erős miocén andezites-riolitos és pliopleisztoeíhi bazaltos v'ulkánosság. 2. (geotermikus maximum és a felsőkö])enyre számított magas hő- áram ((?(, ~ 1,2- 1,7 HEU). 3. Anomális felsőköpeny (kisebb sűrűség, kisebb Szeizmikus sebesség, magasan fekvő LV’Z és HCL). A H('L emelt helyzete (40 -tjO km) arra utal, hogy a geotermikus maximum a medence alatt nagy mélységig ki van fejlődve; ez a medence fiatal kora (10 -15 millió év) miatt egyedül hővezetéssel nem magyarázhat é), konvektív hőszállítás feltételezése szüks(-ges. 4. \'ékony, kontinentális típuséi kéreg, amelyet a dia])ir szubkrusztális eréiziéija vékonyított el. A medencekialakulás elséidleges oka az elvékonyodott kéreg izoSztatikus süllyedése. Egyéb hegységközi (intermountain, interare) medencék (Tirréni-tenger, Egei-tengi'r, Great-Hasin) tanulmányozása arra utal, hogy ezek kialakulása is haSonlé) méxlon, a szub- flukcié) által generált köjienydiapir szubkrusztális eióziéija révén törti'-nhetet t (szialikus ívközi medencék). Más medencéknél (Nyugat -paeifikus melléktengerek) a köjienydiapii- szétszakította a kérget éS a medence a szubdukcié) regresSziéija ré\én, óceáni kéreggel fejlődött ki (szimaikus ívközi medencék). Bevezetés A szerzők véleménye szerint ti kialakult hegységekkel kapcsolatban kétféle Ísüllyedék figyelhető meg: az elősüllyedék (Vorsenke, foredeep) és a hegységközi süllyedék (intermountain through, iiiterarc hasin). Az eh'isüllyedék a hegység- ívek konvex, külső peremén fejlődik ki, a hegységközi süllyedék jtedig azok belső területén. I Elősüllyedék az Alpok molasse-medencéje vagy a Kárjiátok El i és K-i elő- I terének süllyedéke. Hegységközi süllyedék a Pannon-medence, az Erdélyi-medence, az Égei- j tenger, a Déli-Káspi süllyedék, a Tirréni-tenger. Talán ilyen jellegű a I.om- 1 bárd-síkság, és a EAkete -tenger is. Eszak-Amerikában jól tanulmányozott I hegységközi süllyedék a (íreat Hasin, a Ifasin and Rangé provincia területén. \’alószínűleg hasonló jellegűek a Csendes-óceán nyugati peremi medencéi. Az T. táblázat (összefoglalja az ívközinek vélt medencék geofizikai és geoléigiai jellegzetességeit. A táblázat alapján úgy tűnik, hogy a hegységközi süllye- I dékek közös jellegzetességekkel bírnak, az alábbiak szerint: * Eötvös Loránii TuiiományeKyetem, Budapest. I Földtani Közlöny 102 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet — anomális felsőköpeny. A szeizmikus csökkent sebességű zóna (LVZ) és az elektro- mosan jól vezető réteg (HCL) magasabban fekszik, a lithoszféra vékonyabb, a menetidő- reziduálok j>ozitívak éS a Sűrűség alacsonyabb az átlagosnál; — vékony földkéreg. Kgy részüknél a gránit-réteg megvan (szinlikus ivközi medencék). jVIásik részüknél a gránit-réteg hiányzik és a kéreg óceáni vagy szubóceáni (szirnaikus medencék ) ; — tektonikusán nem, vagy kevéssé igénybe vett Szinorogén és főleg jDOSzíorogren üledék- sor; — vulkáni tevékenység. A szialikus medencékben a kezdeti vulkánosság, amikor a határoló orogén íveknél a szubdukció folyamatban volt, andezites (szigetív-típusú, kompressziós), a szubdukció megszűnte után bazaltos (interarc-Spreading típusú, exten- ziós). A szirnaikus medencékben a v'ulkánosság bazaltos; — magas geotermikus hőmérsékletek és hőáram; — fiatal, jelenleg képződő medenceterületek alatt mélyfészkű szeizmicitás, a medence alá hatoló litoszféra lemez folyományaként. Régebbi, érett medencék kevéssé szeizmi- kusak, vagy aszeizmiku.sak. E jellegzetességek többé-kevésbé általános jelentkezése alapján feltehető hogy az ívközi medencék kéj:)ződése lényegében azonos folyamat révén megy végbe. A gránitos kérgű medencék képződése valamelyest eltérő kell legyen az óceáni szubóceáni kérgű medencékétől. Jelen értekezésben a Pannon-medence példáján kívánjuk megmutatni, hogy az orogenezis és a hegységközi medencék képződése genetikai kapcso- latban van: a hegységközi medencék kéi)ződése is a lithoszféra lemez szub- dukciójának következménye. A Pannon-medence előtörténete A Pannon-medence késő kainozoós süllyedésének tektogenetikai vizsgálata előtt összefoglaljuk a medence területének neogén előtti történetére vonatkozó lemeztektonikai elképzelésünket. A jelenlegi medence előtörténetét az afrikai és európai lemezek relatív moz- gását, a Tethys-tenger alakulását vizsgálva lehet megközelíteni. A paleozoikum végén az egységes őskontinens — Pangea keleti részén Afrika és Eurázsia között egy nagy öböl, a Tethys-tenger terült el (Dietz és Holdén, 1970). A Közép-Atlantikum 200 millió évvel ezelőtti kinyílásával megkezdődött az őskontinens feldarabolódása és az egyes részek relatív moz- gása. Afrika és Európa relatív mozgásában 3 fő fázis létezésére következtettek az Atlanti-óceán mágneses anomáliából levezetett tágulási (spreading) modell alapján (Smith, 1971; Hsü, 1971; Pitman III. és Talwani, 1972): Afrika Euró])ához viszonyított mozgása (1) K-re irányuló a felsőtriásztól a felső- krétáig (180 80 m. év), (2) Ny-ra irányidó a felsőkrétától az alsóoligocénig (80 38 m.év), (3) É-ra irányuló az oligocéntől kezdődően. Ez a modell a Tethys egyeidetes záródását mutatja (Payo, 1972). Paleogeográfiai adatok azonban arra mutatnak, hogy ez a modell túlegysze- rűsített. Az ősfökhajzi adatokból a következő mozgásmechanizmus vezethető le. A jialeozikum végén és a mezozoikum elején a nyugati Tethys tengeri üle- dékei self környezetre utalnak. A nyugati Tethys mint óceán csak ezután nyílt ki. A Tethys táguhisa K-ről Ny felé irányult (Smith, 1971). A Tethys l)-i peremén a triászban kialakult, nagykiterjedésű tengeralatti karbonátos platform az alsój urában összerogyott és elmerült. A platform e S t e (j e n a et ni.-. A Pannon-medence kc.ső-kainozóofi fejlődése 103 lezökkenése révén hosszú, kes- keny üledékszegény tengenneden- cék ”leptogeoszinkIináIisok” ala- kultak ki, köztes tengeralatti hát- ságokkal ( Bernoulli -Petebs , 1970; Laubscher, 1971). A Pan- non-medence É-i részén (a Magyar Középhegységben és a Bükk- hegyvségben) elhelyezkedő mezo- zóos terület eredetileg ebbe a dél- tethysi ősföldrajzi-lemeztektoni- kai egységbe tartozott (Gííczy, 1972). A Tethys É-i peremrésze a déli peremmelegyidejűlegszintén meg- süllyedt, az alsójurában az inten- zív terrigén-anyagbeáramlás foly- tán még csak self-jelleggel. A kö- zépsőjurától kezdődően, a transz- gresszió általánossá válásával (Hallam, 1969) a Tethys l)-i és É-i pereme közti üledék- és víz- mélységkülönbségek fokozatosan elmosódtak. A ])aleogeográfiai és a biosztratigráfiai adatok arra utalnak (Géczy, 1972), hogy a Pannon-medence D-i részén ( Me- csek-hegység, Villány i-hegység) el- helyezkedő mezozóos terület ere- detileg ehhez az É i ])eremkomp- lexumhoz tartozott (1. ábra). A Pannon-medence mezozóos magja tehát nem liomogén, hanem feltehetően két, különl)öző eredetű (,,gondwanai” és ,,laurázsiai”) mikrolemez ütközése (kolliziója) i’évén tevődött össze (Géczy, 1973). így válik érthetővé az az ellentmondás ami a külföldi szerzők Pannon -medencét érintő szintézisében tükröződik. Gwinner (1971) a Bakonyt a Dél-alj)i és Felső-kelet- al])i fáciesterület folytatásának tekintette. Dimitrijevic és Dimitrijevic (1973) szerint viszont a Pannon-medence aljzata a Szeri) -Makedón és a Rhodope- masszívummal együtt a Paleoeurópától levált mikrokontinenshez tartozott, amelyhez az eredetileg aTethysben elhelyezkedő Dinaridák kollizió útján csak később kapcsolódtak. Ciocardel és Socolescu (1972) Erdélyben és a Pan- non-medencében ,,fennoszarmáciai” és ,,gondwanai” elemeket feltételezett. A Tethys beszűkülése csak a krétától kezdődő és helyenként máig tartó, az Atlanti-óceán expanziójával és az afrikai és az európai lemez konvergenciájá- val kai)CSolatos folyamat (Dercourt, 1971). Philiji’S és Forsytíi (1972) a rendelkezésre álló mágneses és ])aleomágneses adatok alapján újabban szin- tén arra az eredményre jutott, hogy a Tethys a krétáig extenziós jellegű volt és csak a krétában kezdődött meg a beszűkülése. A beszííkülés során a Tethys I. rihrii. A Tethys északi és iléli peremszegélyeinek eredeti elhe- lyezkedési sémája a mezozoikund)an LADBSf'HER (1971) nyo- mán (fent) és jelenlegi inverz helyzete a Pannon-medencében lent, Nagy (1971) adatainak újraértékelésével Fiy. /. Scliéma de distrihution originale des bordures nord et sud de la Téthys dans le Mé.sozoique — d’aprés I.AUB- SCHKR (1971) (en hant) — et aleo- gén flis szerű kéj)ződmények (Balüoh és Körössv, 1908; Juhász, 1970) (2. ábra), az alsókréta? diabázos vulkánosság (2. ábra), a Magyar Középhegység területén az eocén andezites vidkánosság (Székyní: F’ux, 1957) és a Közéj)- hegységtől délre húzódó paleogén szerkezeti vonal (,,Balaton-vonal”) szol- gálhat kiindulói)ontul. A Pantioti-medeMce jellemzése A Pannon-inedence alatt a felsőkö])env anomális. A sűrűsége valamivel kisebb az átlagosnál (Stegena, 1904). A HC'L emelt helyzetű (Ádám, 1905), mélysége 40- 00 km (3. ábra). A magnetotelhirikus szondázások erős regio- nális anizotro2)iát mutatnak, egy-irányban elnyúlt mélyszerkezetre utalva (Stegena et. ah, 1971). A LVZ is magasan van; Belgrád térségében 88 km (Egyed és Bisztricsány, 1973). Buda])est térsé ében 75 km (Bisztricsány, 1973). Az antij)odális P hullámok menetidői a Pannon-medence területén + 1 — + 2,0 s késést mutatnak (Moreeli et.al., 1908) (4. ábra). A VAaneea- rengéseknek a Pannon-medence területén mért menetidő-reziduáljai ( +4 + 0 s) még markánsabban utalnak a felsőköpeny ki.sebb szeizmikus sebes- ségére (Román, 1973). A Pannon -medence alatt a kéreg vékony, átlagosan mintegy 20 km (.Mituch és PoSGAY, 1972). A felsőkéreg gránitnak megfelelő sebességeket mutat (0,2 -0,4 km/s) és normális vastagságú ( 10 19 km). Az alsó kéreg bazaltrétege vékony (5 8 km) (5. ábra). •?. áhrti. A niagnetntellurikus szondázással meghatározott jólvezetö réteg-mélységek hisztogramja a Pannon- medence és az Orosz tábla területén (Ádám, 11)60 adatai nyomán). Jelmagyarázat: 1. Orosz tábla, 2. Pannon-medence Fig. 3. Hystogramme des profondeurs des concbes bien condnctriees déterminées pár sondages magnélo-tellnrkpies au territoire du Bassin pannoniqne et de la Plate-forme russe (d’ai)rés les données de Apám, 1965). Bégen de; 1. Plate-forme russe, 2. Bassin pannonkiue 106 Földtani Közlöny 106. kötet, 2. füzet MENETIDŐ REZIDUÁLOK (sec) i. ábra. Az antipodillis P-huUámok menetidö-reziduáljai Európában. A Pannon-medence és a Lombard síkság terüle- tére e.s6 állomások nagyobb menetidő-késéseket mutatnak (Morelli et al., 1968 adatai nyomán) Fig. 4. Résiduels de durée de propagation des ondes P antipodales, en Europe. Les stations, situées aux territoires du Bassin pannonique et de la Plaine de Lombardié, montrent de retards de durée de propagation plus élevés (d’aprés les données de Morelli et al., 1968) A Pannon -medencét vékonyabb miocén, vastag jiliocén, vékonyabb pleisz- tocén rétegek töltik ki (6. ábra). A medence süllyedése az alsópliocénben volt a legnagyobb, mint azt az üledékvastagságok mutatják KŐröSSY, 1970). A neogén-pleisztocén üledékek átlagos vastagsága mintegy 3 km és helyenként eléri a 6 8 kni-t. Wein (1969) az üledékekben kimutatott vetők jellege alap- ján arra következtetett, hogy az üledékeket kompressziós tektonikai hatások a kréta-paleogén során érték, míg a neogén-kvarter üledékek extenziós feszült- ségekre mutatnak. A medence erős, a Kárjiátok fő orogén fázisával egyidős miocén vulkános- sága andezites-riolitos, a jiosztorogén (jdiopleisztocén) ,,finális” vulkánosság bazalt OS (7. ábra). A medence területén csak szórt, kis fészekmélységű (5 16 km) és kis méretű (M <; 6) földrengések fordulnak elő (Csömör, 1970). Ezek a rengések valószínű- Stegena et ni.: A Pannon-medence késő-kainozóos fejlődése 107 DINARIBÁK PANNON-MEDENCE KÁRPÁTOK Dubrovnik Fruska- Gora 1 1 I 2Í 1 sEZI M:»:I M'.vI e| | ? | ■— | 8r~l l 'Q| (J I 5. ábra. Kárpát-dinári kéreKkutató szelvény (The Crustal Stnicture of Central and Southeatern Kurope based on the results of Explosion Seismology, 1972 nyomán), a felsóköpenyre számított höáramértékekkel (IJuntkbarth szemé- lyes közlése), a HCL (Apám, 1965) és a LVZ (Bisztricsányi és Euyed, 1973; BisztricsAnyi, 1973) lefutásával. Jelmagyarázat; 1. A Pannon-medence fiatal üledékei, 2. Üledékes összlet, 3. A Pannon-medence mezozóos aljzata, 4. A gránit réteg, 5. A bazalt réteg, 6. A Conrad felület, 7. A Moho felület, 8. Az elektromosan jólvezető réteg (HCL) teteje, 9. A csökkent sebességű zóna (LVZ) teteje, 10. Höáram értékek a felsököpenyben (HFU) Fig. 5. Coupe de recherche de l’écorce carpatho-dinariqne (d’aprés: The Crustal Structure of Central and Southeastern Europe based on the results of Explosion Seismology, 1972) inquant les valeurs du flux thermique calculées pour le manteau supérieur (communioation personelle de Bunteb.yrth) et la position de HCL (Apám, 1965) et de LVZ (Bisztricsány et Eoyep, 1973; BisztricsAny, 1973). Légende: 1= Sédiments récents du Bassin pannonique; 2 = Complexe sédimentaire; 3 = Substratum mésozolque du Bassin pannonique; 4 = La couche de gránit; 5 = La couche de basalte; 6 = La surface Conrad; 7 = La surface Moho; 8 = Sommet de la couche électriquement bien conductrice (HCL); 9 = Sommet de la zone á vitesse réduite (LVZ); 10 = Valeurs du flux thermique dans le manteau spérieur (HFU) leg üledékképződési és termikus különbségek kiegyenlítődéseinek eredményei és csak gyenge korrelációt mutatnak a lokális tektonikai vonalakkal. Az utóbbi 60 év legnagyobb hazai i’engésének (Dunaharaszti, 1956. I. 12, M = 5.5— 6.0) fészekmechanizmusa (Csömör, 1967) azonban úgy értelmezliető mint a Balaton vonal menti szinisztrális értelmű elmozdulás. A medence beleesik abba a geotermikus övbe, amely DK-Európában Ma- gyarországtól az Arai-tóig terjed, az alpi orogén területén és az azzal É-on határos területen. A Pannon-medence ennek a zónának kiugróan legmelegeb része (8. ábra). Roy et. al. (1971) módszert dolgoztak ki a ,, felsőköpenyben érvényes hő- áram” (Qo) meghatározására a felszíni hőáram (Q) és a mérési pont környe- zetének hőforrássűrűsége (A) segítségével. A 9. ábra Roy et al. eredményeit mutatja, kiegészítve a Pannon-medence átlagos hőárama és a jiannon üledé- kek rádioaktivitásából számolt átlagos hőforrássűrűség segítségével kapott adattal. A Pannon-medence felsőköpenvére számított érték magas (~1,4 HFU). Buntebarth (1973) számításokat végzett az Alpok északi előterének kéreg és felsőköpeny hőmérsékleteire vonatkozólag. Módszerét alkalmazta a Pannon - medencére is, a felszíni hőáramsűrűségeket és a földkéregkutató szeizmikus méréseket véve alajiul. A 60 km-re számított hőáramsűrűségek a fenti átlag- értékekkel jól egyező, magas értékeket eredményeztek (5. ábra). A l^annon-medenee neogén evolúciója A neogén medencekialakulás folyamatának vizsgálatához a nagy geometri- kus hőanomália és a vulkáni jelenségek adják meg a kiindulópontot. A mélyfúrásokban meghatározott pozitív geotermikus anomália a Pannon- medencében nemcsak a felszín közelében, hanem a felsőköpenyben is ki van MIOCÉN PLIOCEN 26-7 millió év ' /// 7-15 millió ev 108 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet S t e q e n (t et Igo Ige 20» 22” 24” 26” 7. ábra. Neogón vtilkiínossáK n Kárpát-Dinarid rendszer területén (Internatinnal (iei)loMÍ<'al Ma]) ijf Kuro])e, lilOtl: Harta GeoloKía, 1907; Kovács, 19(17 és Kőiiössv. 1970 ala])j;ín). J e 1 m a k y a r á /. a t : 1. Andezlt riolit vulkánok a felszínen (‘s azok kora (nij = inioi'én. ng = neonén), 2 — :i. A neoKÓn üledékek között levő amlezitek-riolltok és tufák elterjedése és kora MatryarorszáK területére (2 = 0 — .'>00 in vastattság, 3 = >500 in vastagság). 4. liazalt- vulkánok a felszínen és azok kora (in, = i)liooén, qii = iileísztoeéii) Fi(i. 7. Voleanísine néogéne au territoíre du systénie eariiatlio-dinariiiiie (d’aiirés: International (leologieal Ma]) of Europe, 1969; Harta Geológia, 1967; Kovács, 1967; KöliössY, 1970). I, égenile: 1 = Voleans andésit iijiies et rliyolitiiiues á la siirface et leiir ágé (11I3 = .Mioeéne, ng = Néogéne); 2 — 3 = líéiiartition et ágé, au territoire de la Hongrie, des andésites et rhyolites et de leiirs tiifs, interealés dans les sédiinents néogénes; 2; éiiaisseiir 0 á 500 iii., 3; épaisseur > 500 ni. 1. Voleans basaltkpies á la surfaee et leur ágé (iii, = IMioeéne, (]p = l'lidstoeéne) alakulva. Ezt az emelt helyzetű HCL Itizonyít ja. A inélyehh ktízetek elekti'(4- mos vezet ()kt'pess(3ge ugyanis els(')(llegesen a h(')m(.*rséklet függvénye TAKE, 1952). Meg lehet mutatni (Appendix 1), hogy a Eamion-medence felst'íköpenyének ez a jelentt'ís htítöbblete nem képes a felszín közeiéig felhatoh) h(')anomáliát pusztán hővezetés révén kialakítani, mivel egyrészt a hővezetés sebessége a kőzetekben igen alacsony, másrészt a Pannon-medence fiatal korú: lö 15 millit) éve alakult ki. így fel kell tételeznünk, hogy a felszínkozeli hőanomália 110 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet 8. ábra. Geoizoterniák (°C) 1 km mélységben (Steoena, 1973) és néhány jellemző höáram adat a Pannon-medence környezetében. A höáram adatok Boldizsár (1964), Cermak (1968), Pleva (1967), Kutas és Gordienko (1970), Lubimova és Pólyák (1969) valamint Salát szóbeli közlése nyomán Fig. 8. Géoisothermes (C°) á la profondeur de 1 km. (Stegena, 1973) et certaines données caractéristiques du flux thermique, dans l’entourage du Bassin pannonique. Données du flux thermiques, d’aprés; BOLDIZSÁR (1964), Cermak (1968), Pleva (1967), Kutas et Gordienko (1970), Lubimova et Pólyák (1969) et Communications orale de Salát 9. ábra. Höaram-értékek az é.szlelési hely környezetének radiogén hőforrás sűrűségének függvényében (B.OY et al., 1971. Fig. 15, BR: Basin and Rangé; EUS: Keleti USA). A Pannon medence átlagos értéke (-f) a magas köpeny- höáramú Q» = 1.4 HFU egyenesre esik Fig. 9. Valeurs du flux thermique en fonction de la densité en sources thermales radiogénes de l’entourage de la station d’observation (Roy et al., 1971. Fig. 15., BR; Basin and Rangé; EUS; USA orientaux). La valeur moyenne (4-) du Bassin pannonique situe á la droite Q„ — 1.4 HFU á flux thermique de manteau élévé S t e g e n (i ct al. : *4 F(tnnon-medence kínő-hiinozóoH fejlődé.'ie 111 BA2ALT0S VULKÁNOSSÁG extznziós feszültségek ANOEZITES VULKÁNOSSÁG MIKROLEMEZEK 10. ábra. A Pannon-medence neogén evolutiojának sémája. Jelmagyarázat: 1. Üledékek, 2, Aktív köpenydiapir í'ig. 10. Schéma de l’évolution néogéne du Has.sin pannonique. L é g e n d e: 1. Sédiments, 2. Manteau diapiriiiue aetif kialakításában a felsőköpenybeli felfelé irányuló anyaginozgásos (konvektív) hőszállítás döntő szerepet játszott. A fölfelé niigráló forró anyagok jelenlétét a vulkánosság is kézzelfoghatóan mutatja. A felfelé irányuló anyagmozgásos (kf)nvektív) hőszállítás mellett tanúsko- dik a Pannon-medence felsőköpenyére számított magas érték is. Az ilyen Qo értékű helyeken a felsőköpenyben részleges olvadást (,,j)artial melting”-et) és felfelé történő migrációt, köpenydiapirizmust tételeznek fel. (Rov et al. lí)7 1 ). A köpenyből feláramló anyag, a ,, köpenydiapir” a Pannon-medence és a hasonló hegységközi medencék kialakulásának kidcsa. A Pannon terület alatti kö]>enydiapir nézetünk szerint a következőkép])cn alakult ki. Feltesszük, hogy a K;ii‘pátok íve egy centrikusán a medence belseje 112 Földtani Közlőn;/ 105. kötet, 2. füzet felé irányuló szubdukciós folyamat eredménye, amely folyamat legintenzíveb- ben az alsó- és a kózépsőmiocénben működött. A szubdukciós lemez felső felü- letén, mélyen a köpenyben részleges olvadás jött létre. Ez az olvadás a súrló- dá.sos hő, valamint a mélyre került alacsony olvadású felszíni eredetű litosz- féra-anyag kontaminációjának eredménye (Scholz et ab, 1971.). A forró, részben olvadt anyag diapir-szerűen felemelkedett és elérve az erős szialikus kéreg alját, oldalt szétterjedt (10. ábra). Itt magába olvasztotta, erodálta a kéreg alját (,,szubkrusztális erózió”). A szid)krusztális erózióval összhangban áll az a tény, hogy a Pannon-me- dence alatt a felső kéreg normális vastagságú, míg az alsó kéreg igen vékony. A Kárpátok fő felgyűrődési folyamatai az alsó-középsőmiocén orogén fázi- sokkal lezáridnak (Khain és Slavin, 1972), a szubdukció megszűnik, eltekintve a ma is élő Vrancea-zónától. A szubdukció megszűnése után a Kárpát-Dinarid ív közti terület extenzióssá vált, a köpenydiapir által erodált kéreg elkezdett süllyedni. A Pannon-medencében számottevő üledékképződés a középső-felsőmiocén- ben kezdődött és legnagyobl) intenzitását az alsópliocénben érte el. A süllye- dés sebessége térben és időben változott (6. ábra), ami a medencealjzat blok- kos szerkezetét (,,basin and rangé” szerkezet) alakította ki. Mégis, az üledék- gyűjtő főtengely vándorlása mutat bizonyos tendenciát (6. ábra). Ez a tengely a miocénből a pleisztocénig mintegy 150 km-t vándorolt, 0,5- 1 cm/év ,, ív- közi spreading” .sebességgel, a INIagyar Középhegységtől DK-i irányban. A Magyar Középhegységtől ÉNy-ra a főtengely vándorlása nem mutat szabá- lyosságot . Az el vékonyodott kéreg lesüllyedése izosztatikus folyamat. A normális alsó- kéreg vastagsága 13 16 km (Press, 1961; Subbotin et.al., 1965), a Pannon- medencében ])edig 5 8 km. így az elvékonyodás mintegy 8 km. A 8 km-el elvékonyodott kéreg az izosztatikus egyensúly beálltáig kb. 1 km-el süllyed le. Az egyidejűleg lerakódott ~ 3 km vastag neogén-pleisztocén üledék további mintegy 2 km-es süllyedést okozott (Api)endix 11.). így alakult ki az átlagosan 3 km-es üledékkel fedett Pannon meflence (Stegena, 1967). A Pannon terület fentiekben vázolt fejlődése összhangban van a medence vulkánosságával is. Amíg a terület a szubdukció miatt kompressziós jellegű volt (miocén), azon feljjré.selődött andezites-riolitos vulkánosság alakult ki. A terület extenzióssá válásával a vulkánosság jellege megváltozott: a plio- pleisztocén vulkánosság a Pannon-medencében mindig bazaltos. Scholz et al. (1971). Dickinson (1970) eredményei ala])ján mutattak rá arra a törvény- szerűségre, hogy a komj)ressziós területen andezites, extenziós területen bazaltos vidkánosság alakul ki. A Keleti-Kár])átokban p^z andezites vulkáni működés átnyúlik a pliocénbe és a bazaltos vidkánosság csak a ])leisztocén elején kezdődik (7. ábra). Ez arra utal, hogy ezen terület extenzióssá válása, vagyis az alábukott litoszféra lemez leszakadása nem a közé])sőmiocében hanem csak a pliocénben történt meg. Ez ö.sszhangban van azzal, hogy jelenleg csak a Keleti-Kári)átokl)an (Vrancea- régió) van mélyfészkíí .szeimicitás az alábukott litoszféra lemez egy még nem asszimilálódott daral)ja következtében (Román, 1970). S t e fi e )i a et al.\ A Patuton- medence kénn-kabiozóoN fejlődébe 113 Diszkusszió A geológusok ;i Pannon-(Kárj)át) niedencét és a Kárj)átok liegységívét mindig is genetikus kapcsolatl)an állónak képzelték. Knnek ellenére nem isme- retes olyan régebbi hipotézis, amely a medencesüllyedés és a Kárpátok ki- alakulását kózós okra vezette volna vissza. Meg lehet jegyezni, hogy Stiocena (1964) a Pannon-medence alatti szubkrusztális erózi(')ra. Szénás (1965) a környezd hegységív hdgyűjtő hatására, Szádeczky-Kakdoss (1967) ])edig a medence alatt felszállé) anyagáramlásra már következtettek. Szénás (1972) úgy véli, hogy a Pannon-medence külöideges fiatal süllyedék, nem tekinthető hegységközi medencének, sót nem lehet semmilyen tektonikai kategémiába besorolni. Nézetünk szerint az 1. táblázat eléggé meggyőzően bizonyítja, hogy a Pannon-medence jól beleillik az ívközi (interarc, retroarc) medencek közé. > -W //. úbrn. A szimaikus és szialikus ívközi medencék lemeztektonikus képz'^Mlési niíjdelje Fiij. II. Modöle d’évolutioii de teetünitiiic des plaqiies dts bassins simaítiiies et sialitpies, situés entre les arcs 114 Földtani Közlöjiy 103. kötet, 2. füzet A l’annon-medence fentiekben vázolt tektogenetikai modellje nagymérték- ben hasonló ahhoz, amit korábban Scholz és tásai (1971) a Great Basinre (Kgyesült Államok Ny-i része) vezettek le. A Nyugat-Pacifikum peremi meden- céinek kialakulását Karig (1971), Matsuba és Uyeda (1971) valamint Pack- HAM és Palvey (1971), a Liguri-medencének a kialakulását Boccaletti és Guazzone (1972) lényegében hasonlóan: felemelkedő köjjenyanyaggal és ,, ív- közi spreading”-el magyarázták. Jogosnak látszik ezért az a következtetés, hogy a szialikus és a szimaikus ívközi medencék kialakulása lényegében azonos módon történik: mindkettőt a szubdukciótól létrehozott aktív köpenydiapir irányítja. (11. ábra). A szimaikus medencék esetében a köpenydiapir szét- szakította a kérget és mivel a szubdukciós zóna a nyílt óceán felé hátrálni tudott (,,a szubdukció regressziója”) a medence új óceáni kéreggel fejlődött ki. A szialikus medencéknél viszont a szubdukció nagyobb mérvű regressziója nem figyelhető meg. A feltörő diapir — eltekintve a vulkánosságtól — nem törte át a kérget, hanem oldalról szétterülve alulról elvékonyította azt. A Kárpátok szubdukció révén történt keletkezését a jelen értekezésünkben részletesen nem tárgyaljuk. Először Stíllé (1953) tételezte fel a nagy szia- likus tömegek benyomulását az Orosz tábla felől a Kárpátok és a Pannon- medence alá. Andrusov (1968) Krakkó földrajzi hosszúságánál 330 km hori- zontális térrövidülést mutatott ki, és megmutatta, hogy a takaróredők semmi- képp sem magyarázhatók gravitációs csúszási tektonikával. Újabban Radu- LESCü és Sandulescu (1973) a Keleti-Kárpátok és az Apuseni-hegység föld- tani felépítése alapján, Bleahu és társai (1973) a vulkánosság alapján adnak bizonyítékot a Kárpáti szubdukció mellett.Ügy véljük, hogy vizsgálataink, amelyek a kárjiáti alsó- és középsőmiocén orogén fázisoknak valamint a Pannon terület vulkánosságának és medencealakulásának genetikai kapcso- latára mutatnak rá, egyben közvetett bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a Kárjiátok kialakulására alkalmazható a lemeztektonika szubdukciós hegység- ké])ződési modellje. .A kö])enydia2iir folyamatok tektonikai jelentőségét Van Bemmelen ismerte fel már évtizedekkel ezelőtt. Újabban a Pannon-medence kialakulását is kö])enydiai)ir révén vezeti le és iigy véli, hogy a köpenydiapir pannóniai centruma idézte elő a kárjjáti ívet a kainozoikum folyamán (Van Bemmelen, 1973, ]). 62.). Azonl)an, azok a földtani jelenségek, amelyek a Pannon terület alatti kö])enydiapir kifejlődésére utalnak, részben egyidősek, túlnyomóan pedig fiatalabbak mint a Kárj)átok. Ezért a Kárj)átok keletkezéséből kell le- vezetnünk a Pannon-medence köpenydiapirját és nem megfordítva. A lemez- tektonika és a kö])enydia])ir Karig (1971), Scholz et al. (1971), Thompson (1972) és saját megfogalmazásunkban nem egymást kizáró hanem kiegészítő folyamatok; a mélybe kerülő lithoszféra lemezrészek egyúttal a köpenydiapir szülői. Következtetések 1. A Pannon-medence paleo-mezozóos magja nem egységes, hanem egy európai és egy gondwánai mikrolemez kollíziója révén alakult ki a nyugati Tethys fejlődésével szoros összefüggésben, részleteiben még pontosan nem tisztázott módon. 2. A Kái’pát-Pannon terület intenzív andezit vulkánossága az alsó-középső- miocén (Ny-i és É. -Kárpátok) valamint a középsőmiocén-pliocén (K.-Kárpá- S t e 825 — 5865 . Ad.ím, a. (19(>5): Einige Hvpothesen über den Autliau des oberen Erdniantels in Ungarn. Gerl. Beitr. z. Geophys., 74 (1). 20-40. B.tLOGH. K.. Körüssy. L. 09(>8): Tektoniscbe Karte L'ngarns iin Masstabe 1 : 1 000 000. Acta Geol. Aead Sci. Hung. 12 (1-4), 255-202. Beloussov, V. V., SoRSKY, X. A., BrxE, V. I. (szerk.), (1900): The seismoteetonic map of Eiirope. Inst. Phys. Eartb, M oscow Beloussov. V. V. (1908): Sonie problems of developinent of the Eartb’.s erust and upper mantle of oceans. In : L. Knopüff. 1). I>. líR.tKE, 1’. J. H.4RT (szerk.), The Crust and Upper Mantle of the Paeific Area. Geophys. .Monograpb, 12: 4 — 59. Berxoulli, 1)., Peters. 1). (1970): Traees of rbyolitietrachytic voleanism in the Upper Jurassic of the Southern .41ps. Eelogae geol. Hely. 03 (2). 009 — 021. Bisztrics.íny. E. (1973). Computation of LVL depth on European earthiquake zones. I-th EGS Congress Materials, Ziirieh Bisztrics.yny. E., Egyed L. (1973): The detennination of LVL depth from data of elosely spaced seismological stations. Geofiz. Közi.. 21 (1—4): 81 — 83. Bleahu, M. 1)., Bocc.aletti, .M., M.4NETTI, P., Peltz, S. (1973): Neogeiie Carpathian Arc: A Continental Arc Display- ing the Features of an Tsland Arc’, .lourn. Geophys. Kés 78 (23): 5025 — 5032. Bocc.tLETTl. .M.. Guazzone, G. (1972): (ili archi appenninnici, il mar Ligure ed il Tirreno nel quadro ilella tettonica (lei bacini marginali retroarce. Mem. della Soc. Geol. Italiana, 11 (0): 201—210. Boldizs.ár. T. (1904): lleat flow in the Hungárián hasin. Natúré. 202: 1278 — 1280. Buntebarth. G. (1973): Model calculations on temperature-depth distribution in the area of the Alps and the fnreland. Zeitschr. f. Geophysik, 39: 97—107. Cermak, V. (1908): Terrestrial heat flow in Czechoslovakia and its relation to somé geophysical features. In: XXIII. Intern. Geol. Gong. l'rague. 5: 75—85. ClocARDEL. K.. SocoLEScr, M. (1972); Quektues aspects de la geodynamique du domine Carpato— Balkano — Dina- rique. In: Internat. Geol. Congress 24-th Bession. Section 3, Tectonics, Montreal: 25 — 35. Csömör D., Kiss Z. (1959): Die Seisinizitat von Ungarn. Studia geoph. et geol. 3: 33—42. Csömör. 1). (1907): üpredelenie naprazsenii deistvovavsih v ocsage vengerskogo zendetrasenia 12. I. 1956. g. Ann. Univ. Sci. Budapestinensis, 10: 3 — 8. Dercoi'RT, J. (1971): L’expansion océanique actuelle et fossile ses implications géotectonique. Bull. Soc. Géol. Francé, 12: 201 — 309. Dickinson, W. K. (1970): Relation of andesites, granites and derivative sandstones to arc-trench tectonics. Rév. Geophys. Space Phys., 8: 813 — 800. Dietz, R. Z.. Holdén, J. C. (1970): Reconstruction of Pangea: breakup and dispersion of continents, Permian to Present. .1. Geophys. Rés., 75 (26): 4939-4950. UiMlTREScr, R. (1900): Beitrage zűr Kenntniss dér magmatisch-tektonischen Verhiiltnisse im kárpát isch-balkanischeu Raum. Acta Geol. Acad. .Sci. Hung., 10 (3 — 4): 357 — 300. DiMiTRi.iEVic, M. 1)., Dimitrijevic, M. N. (1973): Olistotrome mélange in the Yugoslavian Dinarides and Laté Mesozoic plate tectonics. J. Geol. 81: 328 — 340. F’edynsky. V. V.. Fanenko, K. E., Garkalenko, .1. A., Goncharov, V. P., Khrychev, B. a., Malovitsky, Ja. P., .Milashin, a. P., Neprochxov, .ír. P., Ushakov, S. A. (1972): The Earth’s crust of the inland seas and Continental depressions of the West Tethys region. In: Internat. Geol. Congress 24-th .Session, Section 3, Tectonics, Montreal: 16-24. Fischer, a. G., Heezen. B. C. (1969): Deep sea drilling project — Lég 6 (JOIDES). Goetimes, 14 (8): 13 — 16. G.ílfi, J., .Stegena. L. (1960): Deep reflexions and crustal structure in the Hungárián hasin. Ann. Univ. Sci. Buda- I>estinensis 3: 41 — 47. GÉczy B. (1972): A jura faunaprovinciák kialakulása és a mediterrán lemeztektonika. MTA X. Oszt. Közlemény. 5/3-4: 297-311. GÉczy B. (1973): Lemeztektonika és jialeogeográfia a kelet-mediterrán mezozóos térségben. MTA X. Oszt. Közle- mény. 0/1—4: 219 — 225. Glangeaud, L. (1971): Neotectonique. La plaine du Po et la tumeur Padane. C. R. Acad. Sci. Paris., 273 (D): 923 — 928. Gorái, M. (1908): Somé geological problems in the developinent of .lajmn and the neighbouring island arcs. In: L. Knopoff, C. L. Drake. P. .1. llART (szerk.), The Crust and Upper Mantle of the Pacific Area. Geophys. Monograph, 12: 481-485. GOR.AI, M. (1908): Somé geological problems in the developinent of Japan and the neighbouring island arcs. In: L. Knopoff, C. L. Drake and P. J. Hart (szerk.), The Crust and Upper Mantle of the Pacific Area. Geophys. Mono- graph, 12: 481 — 485. Gwinner, M. P. (1971): Geologie dér Alpen. Veri. Schweizerbart, Stuttgart: 1 — 477. Hallam. A. (1909). Tectonism and eustasy in the Jurassic. Earth Sci. Rév., 5: 45—08. Harta Geologica, 1 : 200 000, 1907. Comitetul de Stat al Géologiei Institul Geologie. Bucuresti. Hsü. K. .1. (1971): Origin of the Alps and Western Mediterranean. Natúré, 233. 44 — 48. International Geologie .Map of Europe, 1 : 1 500 000, 1909. Bundesanstalt fiir Bodenforschung/UNE.SCO, Hannover JONGSMA, I). (1973): Heat flow in the Aegean Sea. l-th FiGS Congress .Materials, Zürich S t e g (i n a et al.: A Pannon-medence k'é.ső-kdinozóofi fejlődése 117 Jl’HÁsz, A. (1970): The fly.sdi-like fonnations of the (ireat Hungárián Piain. Acta Géni. Arail. Hd. Hung., U: 407-415. K.1R1G, D. E. (1971): ürigin and developement of inarginal basins in the western Pacific. J. Geophys. Kés., 76: 2541-2561. KH.fiN, V. Ye., Slavin, V. I. (1972): An outline tectonic description of Central and South-Eastern Europe. In: Szénás Gv. (szerk.), The Crustal Structure of Central and Southeastern Europe hased on the results of e.xplosion .seismology. Geophysical Trans. Spec. Edit. Budapest: 19 — :19. Kovács, G., Erdélyi, M., Ma.ior. P., Korim, K. (1971): Hydrological investigation of subsurface water. In: Erdélyi ,M. (szerk.), Materials of International Postgraduate Course on Hydrological .Methods fór Ileveloping Water Kesources Management. \HTUKI, Budapest Kovács L. (1967): Magyarország regionális földtana. Tankönyvkiadó, Budapest, 2.')0 iiji. Körössy, L. (1970): Entwicklungsgeschichte dér neogenen Becken in Ungarn. Acta Geol. Acad. Sci. Ilung., 14: 421-429. Kutas, K. I., Gordienko, V. V. (1970): Teplovoe pole i glubinnoe stroenie vostocsnih Kárpát. Geofiz. Sbornik, 24: 29-41. LaUBSCHER, H. P. (1971): Das Alpen-Dinariden Problein und die Palinspastik dér südlichen Tethys. Geol. Kundsch. 60 (3): 813-833. Lubimova, E. a.. Pólyák, B. G. (1969): Heat flow niap of Eiirasia. In: P. ,1. Hart (szerk.), The Eartli’s Crust ami Upper Mantle, Geophys. .Monograph. 13: 82 — 87. Lubimova, E. A., P'eldmann, I. S. (1970). Heat flow, teiniierature and electrical conductivity of tlie crust and u|)i)er mantle in the USSK. Tectonoiihysics. 10 (1 — 3): 245 — 282. Matsuda, T., Uykda, S. (1971): On the pacific-type orogeny and its nuxiel-extension of the iiaired belts concept and possible origin of marginal seas. Tectonophysics, 11: 5 — 27. Mituch, E., Posoay, K. (1972): Hungary. In: Szénás Gy. (szerk.). The Crustal Structure of Central and Soutt eastern Europe based on the results of E.xplosion Seismology. Geophysical Trans. Spec. Edit. Budapest: 118—130. Morelli, C., Bellenü, S., de Visintini, G. (1968): Nondirectional travel-time anomalies fór European stations. Bull. di geofis. teor. ed appl., 10 (38): 164 — 180. Müller, St., Talwani, ,M. (1971): A crustal section across the Eastern Alps based on gravitv ami seismic refraction data. PAGEOPH, 85 (2): 226-239. Nagy' E. (1971): A lábai fázis jelentősege a Dunántiil szerkezetfejlőilóse szempontjából. M. All. Földt. Int. Évi Jel. 1969. évről: 583-586. Neprochnov, Yu. P. (1968): Structure of the earth’s crust of epi continental seas: Cas[)ian, Black, and .Mediterranean. Canad. Jour. Earth Sci., 5: 1037 — 1043. Packham, G. H. Falvey, D. a. (1971): An hypothesis fór the formulation of marginal seas in the Western Pacific. Tectonophysics, 11: 79—109. Papazachos, B. C., Comninakis, P. E. (1971): Geophysical and tectonic features of the Aegean arc. J. Geophys. Kés., 76: 8517-8533. Payo, G. (1972): Crust-mantle velocities in the Ibérián Peninsula and tectonic implications of the seismicity in this area. Geophy.s. J. Kcy. Astr. Soc. 30 (I): 85 — 99. Phillips, J. I)., Forsytii, I). (1972): Plate tectonics, paleomagnetism, and the opening of the Atlantic. Geol. Soc. Am. Bull. 83: 1579-1600. PiTMAN III., W. C., T.alwani, M. (1972): .Sea-floor spreading in the North Atlantic. Geol. Soc. Am. Hull. 83: 619-646. Pleva, S. (1967): Measurement results of the surface heat flow on the Polish territory. In: K. Teisseyre (szerk.), Selected problems of upper mentle investigations in Poland. Polish Sci. Publ. 103—113. Pólyák, B. G., Smirnov, Ya. B. (1970): Svjaz teplovogo potoka s geologo-tektonicseskim stroeniem zemnoi kori. In: Á. V. Peivb (szerk.), Teplovoi rezsim SSSK. Izd. Nauka, Moszkva, 162 — 172. POSGAY K. (1967): A magyarországi földmágneses hatók áttekintő vizsgálata. Geofiz. Közi. 16 (4): 1 — 118. Press, F. (1961): The Earth’s crust and upper mantle, .Science, 133: 1455—1463. Radulerod. D. P., íSandulescu, M. (1973): The platetectonics concept and the geological structure of the Garpathians, Tectonophysics, 16: 155—161. Eikitake, T. (1952): Electrical conductivity and temperature in the Earth. Bull. Earthipiake. Rés. Inst. Tokyo Univ., 30: 13—23. Ritsema, a. K. (1972): Deep earthcjuakes of the Tvrrhenian Sea. Vcrh. Xed. Geol. Mijbouwkd. Geuoot. 51/5: 541-545. Román, 0. (1970): Seismicity in Románia — Evidence fór the sinking lithosphere. Natúré, 228: 1176-1178. Rom.aN, C. (1973): Travel-time residuals in the Garpathians and plate tectonics. Kev. Koum. Géol. Geophys. Géogr., Ser. Géophys., 17 (1): 77-83. Roy, R. F\, Bl.ac'KWELL. D. I)., Decker, K. K. (1972): (Vmtinental heat flow. In: E. C. Kohertson (szerk.), The Natúré of the Solid Earth. McGraw Ilill, 506 — 543. Ryan, W. B. F., Stanley, D. J. .Hersey. J. B., Faiilquist. I). A.. Allan, T. I). (1970): The tectonics and geology of the Mediterranean Sea, In: A. E. Maxwell (szerk.). The Sea. Wiley-Interseience, New York, 4 (2): 387 — 492. SCHOLZ, C. II., Barazangi, U., Skar. M. L. (1971): Laté Cenozoic cvohition of the Gnait Hasin, Western United States, as an ensialic interarc hasin, Geol. Soc. Am. Bull., 82: 2979 — 2990. Smith. a. G. (1971): Alpine deformation and the oceanic areas of the Tethys, .Mediterranean, and Atlantic. Geol. Soc. Am. Bull., 82: 2039 — 2070. •Stegena, L. (1964): The structure of the Earth’s crust in Hungary. Acta Geol. Acad. Sci. Hung., 8 (1 — 4): 413 — 431. Stegena L. (1967): A Magyar medence kialakulása. Földt. Közi. 97. 3.: 278—285. Stegena, L. (1972): Geothermal map of Eastern Europe. Geothermies, 1 (4): 140—141. Stegena, L., Apám, A., Horváth, F. (1971): Siieading tectonics investigated bv magnetotelluric anisotro))y. Natúré 231: 442-443. Stíllé. 11. (1953): Dér geotektonische Werdegang iler Kárpátén. Geol. Beih., 8: I —239. SUBBOTIN, S. I., Naumchik, G. L., Kakhimova, I. Sii. (1965): Influence of upper mantle processes on the structure of the Earth’s crust. Tectonophysics 2 (2 — 3): 185—209. Szápeczky-Kardoss E. (1967) Elgondolások a Kári)áti meilenceremlszer mélyszerkezeti és magmatektonikai vizs- gálatához. MTA. X. Oszt. Köziem. Bmlapest, 1: 41 — 65. SzÉKELYNÉ Frx V. (1957): Adatok a Duiiántiili Medence harmadkori vulkánosságához. Földt. Közi. Budaiiest, 87. 63-68. Szénás Gy. (1964): Néhány megjegyzés a magyarországi földkéregről. Geofiz. Közi. 13 (3): 301—308. .Szénás, Gy. (1972): The Garpathian system and global tectonics. Tectonophysics. 15 (4): 267-286. Thompson, G. A. (1972): Genozoic hasin rangé tectoidsm in relation to deep structure. In: Internat. Geol. Gongress 24-th Session, .Section 3. Tectonics, Montreal: 84 — 90. Tuezov, I. K . (1972): The structure and geophysical fields of the Earth’s and upper mantle in the region of the marginal Eastern Asiatic seas and island arcs. In: Internat. Geol. Gongress XXIV Session, Report of Soviet Geologists, 2 Földtani Közlöny A szialikus és szimaikus ívközi medencék geofizikai és földtani jellemzői Les caractériques géophysiqiies et géologiques dcs bassins simaíques et sialiíjues, situés elitre les arcs 118 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet I ^ ^•7 C M B, Ix, WM g g á öű S ö a .£ o o V &0 03 <1 (JJ (l> -Q a •- <Ü 4) fi g fc< SÖ :0 4) MM t. 7 •* OJ W o '= -r a ^ O SD Q> — '3 « a ^ a (m a |l CU .2 n 2 3 o -O ;0 c, ^ ec cö S ? c ® s ■J a|.ls 5 O P « M * I ; )'<3 o *0 *3 *<3 — S 0.5 j: S3 .2 5 t» ■g S i °i ^ S.S O a S>-*s - ® !S I a *o § cL ha s* ' = ^ O ® «o 3 § II 4) <; Ni) g g öálllii <1 I '4> *4J ; jR < i:sí: ;d £ ■g O 0x0) « 3 = C. g:íS ^SS-3- 3 .2á a j3 a ® -*» 53 •s a K * :S§g " 5|f.t < < .3 CO = P ^ c a - o 43 'O c t: ^ a O N fc ^ S t e t] e n (t et al.: A Pannon-medence késő-ka inozóos fejl/)d(íse 119 II Ü3 J S - aí M CQ tíO M § 'O' *C« £ -c 'I 'S al ■A N tti -O I ^ 2 g 8 '2 ös r 3:s*fc uí a ^ A •Oí m’ -3 a; •r c ^ 5P X. 2 a I ^ a r M I s II m 0 íO ^ II - SS- 3 Ojí 72 M 3 g S| =3 .2 ;§ a • • “ 'T a> s «5 ^ a) >j OJ ű 1 1 a i 2|||£ S 5 W5 ^ 'CÖ íi£'2 •- £ a -a ,-g áo M’3: § S :3 w S »o 1=? trt 1-H 'S ^ J S '§ al^l a*« o \ '>4 a :s c» S«o '3 a o ■sl" ” ^ '3 '3 a .- N a a* l-’f í 2 • “ ^'í'P'g .■3 O M a 4s 'g o» w ö '5 ^ ^'B a> 5 g ‘V S .22 w «3 'Oi üű — '0) - o «> a tc O ei TD ja a a 2 i o -d c^í I -SP . '^i ^ 25 » I '«8 l-w >. N 'O ^<1 a vA f)i :S o c o ^ 3 ;o ^ r/j U3 jg :ít *T< ^ 4J .■a :2 -ri ja a. a ^ o ce 2^, . .2S á a ? ^ Sí.í;' a jxi a 53 ^ ^ o ,g fc- -3 =p a j< a a ;0 Y 5 !5 S o ■5Í fO I ^ O J4 C •3i ce aa -a 1% ,§>M3 S S 5 M 8g I II’ o a V C > a j jíi <1 a 1^ ^ 2^ •í:' O ^ O ^ 5 Oi > QO ^ CD O <0 05 N o; ts^ IJ . - 1) - ^ ^H-3 íss ' ffl . (i> ^ S3 cd *»í • - H a; O J 3 oí;: w iJ3 05 2 0- 4a -f< O íM «í , . in íO w Oi -M J2 05 •< H'tís ^ 5 . r/T ° -í a; 7) > 2 ai ®- ^ S í §„g 2h' t- m Oí 2 Jr s) -2 S_;C3 .* -«} eí ..-V X N ^ t>. O PH Cl, oí -«J N • • >- i5 ^ ® Cr cc a 05 in o “ ■'co O) Ó*'-' ^ W go w — t^ w CL| a 05 ^ ^ 4) CO w - M 04 45 b 5 Sí 00 te ÓT Hl u se o 5h iJ ü 05 aá ta Hl ^ Q Dj *" í w o'.w'*^ w O «U HH rS2S "IS W , eí ^ ?; W -w U) ►» X ® o 3 S > Hl ^ X o Pí Q Em ^ 05 W o ^ ^ oí fö tN. 4> 05 05 05 «o ,-1 Hl 05 S b o 20^5 a ^ Hl O ^ OT > o S o oí S ^ s Cl, Ctí « W Hl , X S^gp . ►óo tJ ^ 04 H}05 >, w ^ g 05 w ^ r o 5^, re 2 ► Sí Hl a 2 <; ÍH n3 4- (5 Sí 0) O w Cű ^ O' o fc-gSS g ’iC'® ^rH t cc te ® o Ah 04 2* 120 Földtani Közlöm/ lOö. kötet, 2. füzet Problem 8. Geology and geophysics of oceans. Geological iiivestigations of tlie í)arth’s Crust. Moscow: 41-47. Van Bemmelen. R. W. (197:5): Geodynamic models fór tlie .\lpine type of orogeny (Test-case II: the Alps in Central Europe). Tectonophysios, 18 (1—2). 33 — 79. Vashilov, Yu. Ya., Popov. r. G. (1971): Quantitative estiniation of elenients of the block structure of the Earth’s cru.^t and upper inantle of the Black, Caspian and Mediterranean seas from gravity data. — Sbornick „Maríné Gravity Investigations” No. 6. WATAN.4BE, T., Epp, I).. Uyeda, .S.. Langseth. M., Y.asi'I, M. (1970): Heat flow in the Philippine Sea. Tectonophysios, 10 (1-3): 205-224. Wein Gy. (1969): Tectonic review of the Neogenecovereci areas of Hungary. .\cta Géni. Acad. Sci. Hung. 13: 399 — 436- Rvolution néogéniqne réeente de Hassin pannoniqiie L. Stegenn, B. Géczy et F. Horváth Introdiiction Selon Fopinion des auteiirs, on petit obser\ er deux types d'affaissements en rapport aux montapnes déjá évoluées: av-ant-fosse (foredeeji) et főssé interinontaine (intermoim- tain tliroupli, interare hasin). L’avant-fosse développe le long de la bordűré extérieure, convexe des ebaines, taiulis (jue la főssé interniontaine se sitiié au territoire intérieur de eelles- ei. I>e Tableau I. ro-capitule les earaetéristitjues gt^ojiliysiijues et géologiques des bassins présuniés eoinme situés entre les ebaines. D’aprés le Tableau, il páráit que les fosses inter- inontaines possedent des earactéristiijues eoinmunes, d’aprés eeux qui suivent: — inanteau supérieur anomal. La zone á vitesse séismique réduite (LVZ) et la couche éleetriquenient bien eonduetriee (HCL) se trouvent en position plus élev^ée, la lithosphére est plus niinee, les résiduels de tenips de propagation sont positifs et la densité est in- férieure á la nioyenne; — eroűte terrestre inince. Dans une pai'tie, la eouebe de gránit existe (bassins sialiques entre les ebaines). Dans d’autres, la eouebe de gránit inanque, et la eroüte est océanique ou suboet*anique (liassins siniaicjues); — sueeessioris sétliinentaires synorogénes — teetoniquement non ou peu affectées — et surtout postorogénes; — aetivitc voleanique. Dans les bassins sialiques, le voleanisme initial, — quand la subduetion était en eours dans les ebaines liinitrophes, — est andésitique (de type des ebaines arehipélagiques, coiupressif), ajirés la eessation de la subduetion il devdent basal- tique (de type «interarc-spreading», extensif). Dans les bassins siniaíques, le v’oleanisme est hasalt ique; — tenipératures géotheriniques élevées et flux therinitjue; — au-dessous des territoires des bassins réeents, aetuelleinent en voie de dév^elloppe- ment, séismieité á hypoeentre profond pár suite la subduetion de la plaque lithosphérique en dessous du bassin. Les Iiassins plus aneiens, déjá développés inanifestent une séisnii- eité faible ou ils sont aséisinitjues. D’ajirés la jirésenee jilus ou nioins générale de ees earactéristiijues, on jieut supposer que le déi'elojipeinent des bassins, situés entre les ebaines, déroule essentielleinent pár un proeessus identique. L’évolution des bassins á eroüte de gránit dóit un peu différer de celle des bassins á eroűte oeéaniqne ou subocéanique. Dans le jirésent artiele, nous voudrions inontrer jiar Texeiujile du Bassin jiannonique ce qu’il y a de relation génétique entre l’orogenése et le dévelojipeinent des bassins intra- montains: le dévelopjieinent des bassins intrainontains sóit aussi la eonséijuence de la subduet ion lithosphérique. Histoire ancieiine du Bassin ])annoiii(iue Les données paléogéographiques indiijuent ce que le inodéle, inontrant la ferinetiu’e uniformé de la Téthys, est trop simjilifié. Des les données jialéogéograjihiijues on peut déduire le niéeanisme cinétique suivant. A la fin du l’aléozoique et au début du Méso- zoique, les sédiinents marins de la Téthys oeeidentale indiquent du milieu de. jilate-forme. Comme océan, la Téthys oeeidentale ne s’ouvrait que plus tárd. L’extension de la Téthys a été dirigée de l’E á l’W (Smith, 1971). La jilate-forme á earbonates de grande extension 12] S t e (j e n a et ni.: .-l Pannmi-inednire k'i'.ső-k'dinozóo.s fcjlődrse dévelojipóe á la boi'dim' sud de la Tétliys daiis le Trias, a été efíbiidiK' et suhtnergée dans le .Jurasísi(|ue inférieur. l’ar sülte l’alTaisseineiit de la })late-fomi<', des hassins maritis longs, étroits, paiivres en sédirneiits, — des «lept()géosyneliiiaux», — S(‘ sorit forrnés, sépa- rés jiar des dorsales sous-mai’ines interposi'es (Bernoulu- 1’ktkrs, I!)7(); Laubschhr, 1971). Le tei'i’itoire mésozo'ujue sitiié á la pai'tie noi’d du Bassiii paniioniqite (Moiitagne Centrale Hongioise et Montagne Bükk) apjiai'tenait origiiialemeiit á cefte unité pal<*o- géogi’ajihique et de teetoniijue des plarjnes de la d'éthys inéridionale ((lÉczY, 1972). Kii inénie teinps íjue la hoi'dui'e síid, eelle nord de la Tétliys a éti- aussi aíTaissée, pár siiite de l’apjiort terrigéne intensif, dans le Jiirassi(|iie inlérieur eiieon* á earactére de plate-lbrriie. Dés le Jurassique inoyen, pár suite la généi-alisat ion de la transgressioii (H.vll.vm, I9ti9) les différences sédiinentaires et hatyhrriétriijues s’eíTavaieiit gradiielleinent entre les lior- dures sud et nord de la Tétliys. Les données paléogéogra[)hiques et hiost rat igrapliic|ues indiquent (jue le territoire inésozoí([ue sitiié á la partié sud du Bassin j)annoni([ue (.Mon- tagnes Meesek et de Villány) apparteiiait originaleineiit á ee eoiujilexe de liorduri' nord 1) Alors, le noyau niésozoíijue n relation á rexpaiision de rOcíi'an atlaiitique et á la eoiivergeiice des plaijues d’.At'rique (>t d’Kurope (DKRcmurr, 1971). Mais, á líause des nouvelles distiilmt ioiis postérieures des plafjues, jiour le moiiKait oii ne [leut eiieore préciser les niouveiiieiits eii teiiips et eii espaeei rles iiiieroplaques eértaeéo-jialéogéiies et le déroulemeiit exaet de la eollisioii. Caniftére du Bassiti jnintKiuitjue Le iiiaiiteau supérieiir est anoiiial aii-di^ssous du Bassin paiinoiiiipie. Sa deiisité est un peu inférieure daisseur moyeime dc's assises iii'Ogénes et pléistoeénes est enviroii de 9 km., t‘t pár endroits atteint (1 á 8 km. Sur la base des earae- teres des failles démontn-es dans les sédimeiits, Wkin (19(19) a fait la eonelusion, seloii laquelle dans le Crétaeé et le Bakkigéne des iiifliienees teetoiiiqiies eompressiv'es ont affeeté les sédimeiits, taiidis <|ue les assises ii('*ogéiies et quaternaires moiitriMit des teii- sions exteiisives. Le \oleanisme mioeéiie intensif, aiidésitique et rliyolit ique, du bassin, — est eontemporain á la pliasi* orogéiie jiriiieijialt' des Carpatlies, tandis que eelui jiostoro- géné «fiiiab> (l’lio-I’lé‘istoeéiie) est basaltiijue (Fig. 7.) Au territoire du bassin ne se mani- festeiit (|ue de t remblemeiits de terrc' sjioradiques á hypocentre peu profond (5 á Ki km.) et á iiitensité moindre (M (1) ((’somor, 1970). Le bassin appartieiit á la zoiie gé'othermiquo qui éteiid eii Fui'ope sud-est dés la lloiigri(> jusiju’au Lae .Arai, au territoin* de Forogéiie aljiiii et á eelui nord, limitro[)lie. Le Bassin paiinoiiiijue préseiite la part ie lóin la plus chaude de cette zone (Fig. 8.) La valeur ealeulée poiir le manteau supérieiir du Bassin pannonique, est élevée (~ 1,4 HFL^). Buntei!.\rtii (1979) a fait des ealculs eoiicernant les temjK'raturi^s de la eroűte et du manteau sujiérieiir de l’avantqiays se[iten( rional des Alpes. 11 a aussi utilisé sa méthode pour le Bassin pannonique, prenant eomme base les densités du fliix tliermi(|ue superfieielles et les mesures séismi()ues de reela'rclie de la croűte. Les densités du flux tliermique, ealeulées pour (10 km., ont résulté des valeurs Q„ élevées bien eoiiformes á la valeur moyenno, mentionnée ci-íiaut (Fig. 5.) 122 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet Évolution néogéne du Bassin pannonique Dans le Bassin j)annoni(jne, l’anomalie géothermique positive, détenninée dans les sondages profonds, n’est développée seuleinent á la proximité de la surface, mais aussi dans le manteau supérieur. Elle est bien prouvée pár HOL de position élevée. On peut montrer (Aj)j)endice 1.) ee que ce superflu thennique important du manteau supérieur du Bassin jjannonique ne sóit pás capable dévelojjper Fanomalie thermique — ascendant á la j>roximité de la surface — simplement pár la conductibilité! thermique, cár d’une part la vitesse de la conduite thermis rléveloppé pár la collision d’une plaque européenne et d’une téllé gonduanienne, en rela- tion étroite á révolution de la Téthys oecidentale de maniére eneore non pn'-cisée en dé- tails. 2. Le volcanisme andésitique intensif du territoire earj)atho-|)annoni(jue — dans le Miocéné inférieur et moyen (Carpathes oceidentales et septentrionales) et dans le Miocéné moyen á Pliocéne (Carpathes oiientales) — indiíjue le plongement de la j)la(jue litho- sphérique dirigé vers le bassin, le long de l’arc de la montagne. 3. La subduction de la plaque lithosphérique a produit un manteau diapiriíjue actif qui a érődé la base de la croúte. Aprés la cessation de la subduction, pár ralTaissement isostatique de la croűte amincie le Bassin jiannonicjue a pris són naissance, dans le Plio- céne et Pléistocéne. 4. La forte ressernblenco des caraetéristicjues géophysiques et géologicpies des bassins, situés entre les arcs, fait allusion á ce que l’on peut employer généi'alenient le modéle de manteau diapirique de Tévmlution des bassins jxmr les bassins sialiíiues. Földtani Közlöny^ Ball. of tbe Hungárián Geol. Soc. (1975) 105 124 — 128 A magyar őslénytan időszerű problémái dr. Géczy Barnabás Bevezető Az őslénytan az élővilág múltjával foglalkozó önálló, nagymúltú és ma is virágzó tudomány. Fejlődésének jellemzői: fokozódó önállóság. Az őslénytan két fő ága különböző tudományágaktól szakadt el: az ősállattan a geológiától, az ősnövénytan a biológiától. Ma az ősállattan és az ősnövénytan egysége tagadhatatlan. Az őslénytan önállóságát a nemzetközi decimális katalógus is tükrözi, ahol a természet- tudományok (5) között az őslénytan (56) a földtannal (55) és a biológiá- val (57) egyenértékű; — fokozódó széttagolódás az őslénytanon belül, az új tudományágak gyors szétkülönülésével (j)aleobiológia, paleoökológia, mikropaleontológia, pa- leobiogeográfia, palichnológia, biomineralógia, biosztratigráfia stb.); — fokozódó kapcsolat a tágabb értelemben vett rokontudományokkal (geo- fizika, tektonika, klimatológia, oceánológia, szedimentológia, genetika stb.). Ami a gyakorlati nyersanyagkutatást illeti a paleontológia a réteg- tanhoz fűződő szoros kaj)Csolatával közel 200 éve előkelő helyet tölt be. A rohamos külföldi fejlődéshez viszonyítva a magyar őslénytan színvonala alacsony. A fofozott mértékben tiszteletre méltó kivételekkel a felmérés nem foglalkozhat. A tudományos munka értéke összefügg a mű olvasottságával: a külföldi idézések számából egy-egy mű nemzetközi sídya általában leolvas- ható. Az ilyen irányú felmérés adott esetben felesleges. Az elmaradás tényét maguk a munkák tükrözik: az idézett irodalom évszámai, a feldolgozás mód- szere és elsősorban a következtetések hiányosságai. Mindennél többet mond azonban az a szomorú tény, hogy a magyar őslénytan a hazai, földtani szem- ])ontból is döntő fontosságit csojiortok feldolgozását sem vállalhatja, hanem ehhez kénytelen külföldi (szovjet, szlovák, jugoszláv, keletnémet, román, olasz stb.) geológusok vagy jialeontológusok segítségét kérni. Kérdés, milyen tudományos eredménnyel vagy eredménytelenséggel járhat a külföldön lelő- hely, gyűjtésmód stb. ismerete nélkül végzett feldolgozás és mennyivel lenne megalajiozottabb az őslénytani és az erre éjmlt rétegtani-tektonikai kutatás, ha ezt belső gárda végezné. Kötelességünk vizsgálni az elmaradottság okait. Ké])zés Az őslénytani kutatás nehéz és felelőségteljes: széles körű geológiai és bio- lógiai tájékozottságot, formaérzéket, vizuális és nominális memóriát, legalábbis olvasó fokon 4 5 nyelv ismeretét, a régi irodalommal kajicsolatosan bizonyos fokú filológiai érdeklődést és nem utolsósorban tárgyszeretetet igényel. Ezek- Oéczy: A magyar őnlénytaa időszerű jjroblétmii 125 nek a feltételeknek csak kis része az ami technikusi segédszemélyzetre áthárít- ható. Az őslénytanban, mint a történettudományok területén általában, a technikai fejlődés hatása korlátozott. A gyűjtési és a ])reparálási im'xlszerek sokat tökéletesedtek, ez azonban a lényegen keveset változtatott. A ])aleonto- lógiai szintézist magának a paleontológusnak kell elkészítenie. A műszerezett- ség fokának, a számíté)gépeknek, a szabályt erősítő kivételektől eltekintve sokkal kisebb a jelentősége, mint a tertnészettndományok más területein álta- lában. A paleontológusnak változatlanul a legfontosabb eszköztára a kéz, a szem és az agy. A paleontológus felelőssége a gyakorlati felhasználás keretein kívül a publi- kációk maradandóságában rejlik, legalábbis ami a rendszertani, ])aleontográfiai dokumentációt illeti. Az őslénytani feldolgozásnak elvben minden 1758 után közzétett munkával .számolni kell, ami az adott csoporttal foglalkozott. Az ős- lénytanban a hibák örökzöldek maradnak. Az őslénytani munka összetettsége sokoldalú, huzamos ké})zést előfeltéte- lez. Az őslénytannak nincsenek csodagyerekei. Az őslénytan .számára kedvező az olyan oktatási rendszer, amely a közép- iskolál)an a biolé)gia keretében áttekinté.st nyújt a legfontosabb tengeri szerve- zetekről, és a , .legismertebb” fosszilis cso])ortokról ( Dinosannis, Arr/ieoj)ler>/x stb): a földtan keretében pedig vázolja az élet fejlődését és a gyakorlati okta- tásban a kőzetfelismerés mellett őslénytani anyagvizsgálatot is biztosít (mikro- paleontológia); a felsőoktatásban a geolé)gusokat illetve a ])aleontológusokat a tehetséges biohígus-geológus tanár szakos hallgatók közül választja ki, és ezek .számára folyamatos őslénytani oktatást nyújt (a francia rendszerben a hallgatók G évből 5 éven át hallgatnak őslénytant). .Mivel az őslénytan a középiskolai oktatás ré.sze, a paleontohigusok továbl»i munkáját a tanárok és a szakkörökben dolgozó diákok figyelme kíséri. Magyaror.szágon j)aleontolé)gns ké])zés nincs. Az KLTE Őslénytani 'fanszéke alapítását tekintve Euró])a egyik legrégibb tanszéke. A Tanácsköztársaság bukása után összevont tanszék önállósítása a Eelszabadnlás ntáni kulturális forradalom gyümölcse. A tanszék kizárólag a geológus hallgatókkal foglal- kozik, a 10 féléves ké])zési időből mindö.ssze 3 féléven át. A korábban kötelező biológiai előké.szítő tárgyak és a mikropaleontológia a jelenlegi képzésben háttérl)e szondt. A jelenlegi körülmények között az Egyetemtől nem várható, hogy ké])zett s])cciali.stákat nyújt.“on. A .színvonalcsökkenés egyik oka a képzés hiánya. A magyar ])aleontol(')gus gárda részint geológnsokbé)!, részint biol(')gusokból vagy más területről verődött ö.ssze, sajnos nemegyszer fordított szelekci(')val: nem a tehetség, hanem a geológusi munkakörben vak) alkalmatlanság szabta meg a ])ályaválasztást. A kellő ké])zettség hiányában a mélyvízbe vetett ])aleontológus vagy az , .általános” ( — tankönvv.szintű) ismeretek alapján igyek.szik mindent meghatározni a felületes.ség vagy az újrafelfedezés veszé- lyével, vagy és ez a gyakoribb e.set a szűk specializálódás mentsvárába menekül, lemondva azokról az ismeretekről, amelyek anyagának kor.szerű feldolgozásához szükségesek. Így szürkülhet el a bioszféra múltjának feltárá- sára hivatott őslénytan az eszmeszegény rutin-szintre, ahol a ])aleontol(')gu.s (és a geológus) megelégszik a , .faunalista” látszateredményével. A tervezett egyetemi reform (1075?) természettudományos alaj)ké])zést, a specializákklási lehetőséget, tartósabb (10 felévl)ől G félév) és átgondoltabb ős- lénytani oktatást, valamint nagyobb hallgatói létszámot biztosítana. A tudó- 126 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet Hiányos gyakornoki ösztöndíj stb. lehetővé tenné azt is, hogy a már képzettebb paleontológus-jelölt disszertációjának elkészítéséig további 2 évet a tanszéken töltsön. így, ha nem is minden évre számítva, a paleontológus képzés problé- mája lényegében megoldódna. A fiatal kutatók számára a külföldi tanulmány- utak rendszeresítése biztosítaná a beépülést a nemzetközi tudományos áram- latokba. A működő paleontológusok számára az önképzés kimeríthetetlen lehetőségein kívül a posztgraduális képzés megszervezése is figyelmet érdemelne. Szervezettség A paleontológusok világszerte a Földtani Intézetek, Múzeumok, Egyete- mek, I])ari laboratóriumok keretében dolgoznak. Több szocialista országnak önálló Akadémiai Intézete van (Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia), az időigényes őslénytani alapkutatások biztosítása végett. Magyarországon az őslénytannak önálló kutató-bázisa nincs. A történeti tényezők hatásaként az őslénytan hazánkban szorosan a geológiához kapcso- lódott. Az őslénytani tanszék első professzora korábban az Állami Földtani Intézet igazgatója volt, és az őslénytani oktatás is, mint láttuk, a földtan keretél)e épült. Jóllehet az evolúció megértése a pedagógusnak a tudományos világkép kialakításához kötelességszerű a biológus reform az oktatásból az őslénytant kiiktatta. Ellentétben a Szovjetunióval, ahol az őslénytan a bio- lógia osztályába tartozik, a hazai paleontológusok a geológia segítségét igény- lik. A hazai földtan a Felszabadulás óta mennyiségi és minőségi szempontból nem várt fejlődésnek indult. FI lendület konkrét feladatok felvetésével az őslénytannak széles lehetőséget nyújtott. A mélyfiirások és a nagyszabású fel- színi feltái’ások gazdag ősmaradvány anyagot szolgáltattak, a szelvény sze- rinti gyűjtés megkönnyítette az evolúciós vizsgálatokat; a térképező munka szempontjait követő regionális feltárások a paleoökológiai, paleobiogeográfiai kutatásokhoz nyújtottak bőséges anyagot. A képzésből fakadó hiányosságok, a gyakorlati feladatok idő-kötöttsége a lehetőségek teljes kihasználását nem engedték meg. Sajnálatosan kevés volt a hosszú-távú, koncepciózus, elmélet és gyakorlat igényeit egyaránt szem előtt tartó feladat. Az alapkutatások hát- térbe szorultak, az őslénytan konkrét de rutin jellegű munkákra esett szét. Az akadémiai kutatóintézet megteremtése véleményem szerint nem idő- szerű: ennek tárgyi feltételei (könyvtár, gyűjtemény stb.) hiányzanak. Egy- egy önálló kutatói állás biztosítása azonban akár az Egyetemen, akár más Intézményben az alapkutatás kérdésein segíthetne. Az igényes munkának a kutató tehetségén kívül az igényes feladat is előfeltétele. Társadalmi szinten az őslénytani eredmények bemutatására a METESZ őslénytani és rétegtani szakosztálya nyújt lehetőséget. Az előadásoknak kicsiny és lelkes közönsége van. Sajnálatos, hogy a hazai paleontológusok nagy része a kollektív tájékozódás és az általános kérdéseket is érintő szakmai vita lehetőségével nem él. G é r z ij : A 'magyar őslénytan időszerű problémái 127 Publikáció Az őslénytani munka maradandó eredménye a publikáció. A minden további értékelés kiinduló pontjául szolgáló leíró munkák (paleontográfia) értelem- szerűen monográfiákban kapnak helyet ; az anyagfeldolgozíisból adódó álta- lános következtetéseket, az új módszereket és az esetleges kisebb flóra vagy faunafeldolgozásokat a folyóiratok közlik. Külföldön az őslénytani munkák keresettek. Az blLTE Őslénytani Tanszékére 43 olyan folyóirat jár, amely címében is jelzi az őslénytant. A Szovjetuniónak 8, a Német Szövetségi Köz- társaságnak 11, Franciaországnak 4, Lengyelországnak 2 ilyen őslénytani folyóirata van. A nyugati őslénytani kiadványok magas ára, a régi őslénytani sorozatok újranyomása (Monographs Palaeontographical Society, Palaeonto- graphica stb.) arra enged következtetni, hogy a kiadás anyagi szem])ontból sem előnytelen. Hazánkban az őslénytani munkák kiadásának fokozott jelentősége van. A paleontológusok kis száma és a feladatok sokfélesége korlátozza az adott téma behatóbb megvitatását. A továbbfejlődés szem])ontjából oly lényeges érdemi bírálat elsősorban a publikálást követő külföldi értékeléstől várható. A publikálás egyben vizsga is. Magyarországon a monográfiák számára a Geologiea Hungarica j)aleonto- lógiai sorozata nyújt lehetőséget, valamint a ritkán és alkalomszerűen meg- jelenő akadémiai kiadványok. A munkák átfutási ideje általában lassú. Az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent legutóbbi (1974) őslénytani gyűj- temény 1959-ben ( !) illetve 1961-ben ( !) lezárt dolgozatokat tartalmaz, és csak az utolsó mű az, amely 1971-ben kiegészítést nyert. A múlt évben meg- jelent, legigényesebb őslénytani munka kiadása is öt évet igényelt. A természet- tudományok rohamos fejlődését szem előtt tartva, főleg az előbb endített munkák esetében, elkéj)zelhetetlen, hogy a monográfiák már megjelenésük pillanatában korszerűségüket maradéktalanul megőrizzék. A leíríís és az ábrák időtállóságát elismerve sajnálni kell azokat az új tartalmi és formai szeni])on- tokat (szinonimika, irodalom, módszer, tér- s időbeli értékelés stb.) amelyek az 5- 10 évig raktárban (?) porosodó munkákból szükségképpen kimaradnak. Abban a tudományágban ahol a j)rioritásnak napra bontva oly nagy jelentő- sége van, az új rendszertani egységek késleltetett közlése különösen hátrányos. Természetesen a késés okozta értékcsökkenés nem csak az érdeklődést befo- lyásolja, hanem visszahat a szerző munkakedvére is. A kiadás esetlegességé- ben esetlegessé válik a feldolgozás. Törekedni kell a monográfiák kiadására és a kiadások meggyorsítására a külföldi, 1 1,5 évi időtartam megközelítésével. Ellentétben a környező országokkal, Magyarországnak önálló őslénytani folyóirata nincs. A kisebb őslénytani munkáknak általában a földtani folyó- iratok szorítanak helyet. Az őslénytani Viták időszakos sokszorosítása tár- sadalmi munkában készül, példaszerű önzetlenséggel, de érthetően kis ható- sugárral. Lehetséges, hogy a kérdés pillanatnyilag nem időszerű, mégis a szomszéd-államok példáját követve az önálló magyar őslénytani folyóirat kiadásával foglalkozni kell. 128 Földtani Közlöni/ lOö. kötet, 2. füzet Feladatok A magyar őslénytan jelenlegi helyzete sokrétű, történeti, tudománypolitikai folyamatok eredménye. A fejlesztés ugyanígy sokrétű, idő- és munkaigényes, hosszú távú tudományjjolitikai konce])CÍót igényel. Óraszám és bizottság, kutatóintézet és folyé)irat önmagában mind kevés. A hazai őslénytan ala])vető és más ország kutatóira át nem hárítható köte- lessége a hazai ősmaradványanyag korszerű feldolgozása és sokoldalú értéke- lése. E feladat szükségességét a Magyar-medence kulcsfontosságú ősföldrajzi helyzetét felismerő külföldi geohigusok és paleontológusok egyaránt hang- súlyozták. Az adottságok mérlegelésével a feladatot bontani kell, elsősorban a földtan számára fontos vizsgálatok kiemelésével: a rétegtani koiTeláció nemzetközi kötelezettségének eleget téve a bio- kronológiai szempontból jelentős csoj)ortok feldolgozása sürgős feladat, a hitelesség érdekében az eredmények idegen nyelvű, monográfikus közzétételével; — a jelenlegi kutatások homlokterében álló paleogeográfiai, paleotektonikai szintézis megteremtése érdekében ugyancsak nemzetközi erkölcsi köte- lezettség a hazai ősmaradványok összetett paleoökológiai és paleobio- geográfiai értékelése. Az őslénytan és a biológia kapcsolatából adódik a harmadik kiemelt feladat: világnézeti szem2)ontból indokolt a hazai őslénytani anyag evolúciós vizsgálata, a törzsfejlődés konkrét menetének és általános törvény- szerűségének feltárásával. E feladatok elvégzése nemcsak a hazai őslénytan magánügye, hanem szoro- san összefügg a hazai földtudományok színvonalának kérdésével. A kölcsönös támogatás ezért remélhető. Az elmaradottság felmérése hálátlan feladat. Kárjmtlás: a hazai ősmarad- vány anyag j)áratlan gazdagsága és az őslénytan beláthatatlan tudományos távlatai Földtani Közlöny, Bull. r>f the Uatujarian Géni. Sor. (l'.n.’i) I:i!i - NJ Újabb észlelések a szilikogéii porok D I A vizsgálata l)aii Kovát s László — dr. Xa(/>/ Lajos (í) ál)rával, fi lálilázattal) Összefoglalás: A szerzők iiagysziíinú szilikog(‘n ])or (szi'-n, ásvány, t)ánva])or, tüdőf)or) kvarctartalinának a Mecseki Szénbányák éij m'A nn'íszerével végzett iiKTési eredményéről számol he. A műszer érzékímysége lehetővé teszi a szénl)en és le\ála.Sztott vitritjéhen jelenlevő szerves eredetű kiistályos alfá-k\arenak, a szakirodalomhan ezideig nem ismert DTA göi'héje alaj)ján, a felismerését, mennyiségi mérését és a növényi és ásványi eredetű kvareegyűttes jelenléte esetén kűlömkülön is k\alilatí\' és k\antitatív meghatározásukat. A szénbánya lev(‘gőjél)ől vett frakeionált ])orminták kvaretartalmá- nak az ismertetett nK)dszf‘rrel v'égzett \izsgálati eredményei, a szerzők megállapítása szerint, a szilikogén porok ohjektívehh értékelésére hívják fel a figyelmet. A Mecseki Szénbányák Kutatási Osztályán kifejlesztett DTA berendezé- sünkkel 1970. őszéig végzett munkánkról korábbi előadásunkban beszámol- tunk. Az előadás anyaga a Földtani Közlöny 1971. évi 4. számában jelent meg. Az 1970. szeptembere óta végzett munkánkat szeretnénk most ismertetni. Tekintettel arra, hogy 197()-ben a berendezésünk szabadalmaztatá-sa még folyamatban volt, az új műszaki megoldásokat nem ismertethettük. A készü- lék 1973-ban szabadalmi jogot kaj)ott. Az elmulasztott ismertetést az alábbi- akban pótoljuk röviden. A mennyiségi meghatározás érdekében dinamikusan is hőstabil berendezés a Mecseki Szénbányák szolgálati szabadalma. A kísérleti ])éldány l9()9-től 1971-ig, az iij, sorozatgyártásra alkalmas ju’ototípus 1971. januárjától 1973. novemberéig a Mecseki Szénbányák Kutatási Osztályán üzemelt. Az eredményes mikroanalitikai viz.sgálatokat az alább felsorolt új megoldá- sokkal értük el: 1. A palla{)lat termoelemek mérőpontja egyben a mintatart(') is. 2. A termoelemek vonatkozási j)ontja a vizsgálat idején ö,l (' -nál kisebb eltérés.sel O C°-on termosztált térben van. 3. Az inért anyagot tartalmazó tennoelem dinamikusan nagyobb termő- feszültségű, mint a vele differenciál kapcsolásban működő, mintát tartalmc.zó tennoelem. A differenciál ka])Csolás kiegyenlítését az inért termoelemre kaj)- csolt, változtatható értékű ellenállás teszi lehetővé. A fent felsorolt három fő feltétel kielégítése tette lehetővé az igen nagy érzé- kenység mellett a })ontos mennyiségi meghatározást DTA-val. Előző előadásunkban említettük, hogy egy-egy minta vizsgálati ideje 15 perc, így lehetőség volt különböző munkahelyekről begyűjtött szállóporok nagy számú vizsgálatára. Az új DTA l)erendezés rutinvizsgálatok céljára is alkalmas. Célszerű hasz- nálatával egy 8 órás műszak alatt 15 20 minta is elemezhető. A műszerrel eddig több, mint 2700 vizsgálatot végeztünk. A minták több- sége a Mecseki Szénbányák munkahelyeiről származik, de más magyarországi 13Ü Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet és néhány külföldi hánya, valamint egyéb porveszélyes munkahely anyagát is analizáltuk. Az elvégzett 2700-nál több analízis során elemeztük a bányabeli kőzetek, szállóporok és szénminták kvarctartalmát. Az utóbbiak vizsgálata során fi- gyelmünk kiterjedt arra a kvarcra is, amelyet a szenek vitritje tartalmaz. Ismeretes, hogy a liász kori ősibb típusú növények jelentős mennyiségű szilícium vegyületet tartalmaznak. A ma élő zsurlók és páfrányok hamuja több mint 5Ü% kovafölddet tartalmaz (M. G. Voronkov és munkatársai). A szerves anyagok száraz roncsolása során 450 és 900 C° között kvarc kelet- kezik. Abban a kérdésben, hogy a szilícium vegyületek kolloidális, vagy amorf opál formában vannak -e jelen a növényekben, az említett összefoglaló munka úgy egyezteti a két táborhoz tartozó nagyszámú szerző véleményét, hogy való- színűleg mind két forma megtalálható. A növények röntgenográfiás vizsgálata során többen kimutatták bizonyos mennyiségű kristályos kvarc, tridimit és krisztobalit jelenlétét is. A szenekkel a fenti vonatkozásban foglalkozó szegényes szakirodalom sem foglal határozott állást azok szilícium vegyületeivel kapcsolatban. Általában amorfnak tartják őket. Ezzel a határozatlansággal magyarázható az a hagyományos szemlélet, hogy a műszaki porelhárítás is a szén kísérő kőzeteinek (pala, homokkő, agyagásványok stb.) a kvarctartalmát kíséri figyelemmel. Négy éve a Mecseki Szénbányák szilikóziskutatással foglalkozó orvosa és főgeológusa igénye alapján számos törzskönyvezett szén- és vitritminta analí- zisét végeztük el a DTA műszerünkkel. Korábban egyes szállóporok vizsgá- latánál felfigyeltünk arra, hogy 573 C°-os súlyponttal nem a közismert alakú, kvarc-görbe jelentkezett. Azt, hogy a szokatlan alakú görbe a kvarc kristály- szerkezetének az átalakulását jelezte, az 573 °C-on lejátszódó reverzibilis folyamat igazolta. Felmerült az a gondolat, hogy a rendellenességet a por szénfrakciójában előforduló növényi eredetű kvarc okozza. A szénminták ilyen irányit vizsgálatát 1971-ben kezdtük el. A sorozatvizsgálat folyamán az István-akna IV. mélyszintjéről származó, a besorolásunk szerint 32-es számú szénmintát is elemeztük. E szén hamutartalma 16,5%. A hamu DTA vizsgá- latakor kifejezetten jelentkezett a levágott kvarccsúcs. Feltételezve, hogy a le- vágott csúcsú kvarcgörbe 50% körüli kristályos kvarc jelenlétét mutatta, 13 mintából álló hígítás! sort készítettünk. Kitöltő és hígító anyagként pro anal AI.2O3 szolgált. Az etalonsor minden egyes mesterséges keverékéből 5 — 5 felvételt készítettünk (1. ábra), majd az alapul szolgáló 32-es számú szén hamujának levágott csúcsú kvarcgörbéjét fedésbe hoztuk 10 db. 0,5%-onként emelkedő 50- 55 s%-ban ásványi kvarcot tartalmazó etalonsor kvarccsúcsai- val. A hegyes csúcs kivételével a 38,8 mm csúcsmagasságú ásványi eredetű kvarc görbéje teljesen azonos volt a 32-es számú szénminta hamujának levá- gott csúcsú kvarcgörbéjével. Ezek után elfogadhattuk, hogy etalonunk 53,6 s% növényi eredetű kristályos alfa-kvarcot tartalmaz (I. táblázat). Ugyenezen mintában a MTA Geokémiai Laboratóriumában a röntgendiffraktométeres el- lenőrzés során 54,0 s% kristályos alfa-kvarcot találtak. A növényi eredetű kvarcot tartalmazó minták DTA grafikonjának a mennyiségi értékelése oly módon történik, mint az ásványi eredetű kvarccsúcsé, de a csúcsot az endoterm folyamat elindulását és befejezését jelző görbeszakasz gondosan végzett meg- hosszabbításának a metszés])ontjában kapjuk. A liász kori kőszenek tisztán növényi eredetű kristályos alfa-kvarcának a DTA vizsgálatakor a trigonális K o V á t s — A’ rt /■/ y : Ú jnbb észlelések a szilikogén porok DTA vizsgálutában 131 kr kvarc súly*/. 284 566 680 7.62 8 78 1006 1674 csúcs mm 2 4 48 54 6.2 78 11.8 573 C» csúcs mm 156 196 23 0 272 30.2 34.6 388 kr. kvarc súly*/. 2212 27 04 3275 3780 43 12 48 60 53.60 1. ábra. Az 5 // alatti AljOj és a 32. sz. szénhamu keverékeinek csúcsai Fig, 1. Quartz peaks obtained fór niixtures of AizO, of < 5 // size ami coal ash of sample N“ 32 tengelyű alfa-kvarc 573 C°-on történő hexagonális béta-kvarccá alakulása az ásványi eredetű kvarcéval azonos módon és ugyanazon átalakulási súlyponttal történik, azonban az endoterm átalakulási folyamat hőfelvétele a folyamat ismert befejezése előtt leáll, majd időben folyamatosan ismét a szokásos mó- don végződik. Ez a jelenség egy Szovjetunióból kapott szénminta hamujában levő kristályos alfa-kvarc és a Mád környéki bentonitban és kovaföldban talál- ható bacillariophyták (diatomeák) megkovásodott páncéljából származó kristályos alfa-kvarc, valamint a perm kori antracit minőségű kőszén hamu- jának a DTA vizsgálatánál is ugyanígy megy végbe. A 32-es számú szénminta hamujának a röntgendiffrakciós kvalitatív és kvantitatív képe az ásványi eredetű alfa-kvarcéval azonos. Szemcsézetük csaknem monodiszperz (Dr. Gyurkó István szóbeli szíves közlése). A mellékelt Az 5 ^ alatti AljOj és a 32-es sz. széuhamu keverési súlyaránj'ai és adatai Mixing weight ratios and data of AljOj of < 5 /x size and coal ash of sample N® 32 /. táblázat Table I. 5 fx alatti 32-es széuhamu; s% 5 fx alatti AI2O3; Csúcs mm Kimetszett kvarc; s% Számított kvarc; s% Eltérés a számí- tott-tói; s% 5,0 9.5,0 2,0 2,84 2,68 -1-0,16 10,0 90,0 4,0 5,66 5,36 + 0,30 12,0 88,0 4,8 6,80 6,43 -4 0,37 14,0 86,0 5,4 7,62 7,50 -(0,12 16,0 84,0 6,2 8,78 8,56 1 0,22 20,0 80,0 7,8 10,06 10,72 0,66 30,0 70,0 11,8 16,74 16,10 — 0,64 40,0 60,0 15,6 22,12 21,44 •( 0,68 50,0 50,0 19,6 27,04 26,80 -t 0,24 60,0 40.0 23,0 32,75 32,20 + 0,55 70,0 30,0 27,2 37,80 37,75 ( 0,05 80,0 20,0 30,2 43.12 42,86 -1 0,26 90,0 10,0 34,6 48,60 48,25 (0,35 100,0 — 38,8 53.60 (53,60) 132 Földtani Közlön)/ Kló. kötet, 2. füzet elektronmikroszkópos felvételt a POTE elektronmikroszkópos laboratóriumá- ban Trombitás Károly volt szíves részünkre elkészíteni. Arra, hogy az eddig ismeretlen differenciál- termoanalitikai jelenség kialakulásában a vizsgált minták szerves eredete milyen szerepet játszik magyarázatot adni nem tu- dunk. A monodiszperzitás szerej)ének tisztázása céljából egy N8ZK-ból származó, mesterségesen előállított 32, ü iu'-/g fajlagos felületű mintát vizsgáltunk. Az ásványi eredetű kvarcokra jellemző csúcs jelentkezett 573 C°-on. Tebát a le- vágott csúcs nem a monodiszperzitás következménye. D'PA analízi.seink tanúsága szerint a Mecseki Szénbányák munkahelyein a művelt területtől függően az ásványi és a növényi eredetű kvarc együttes előfordulása a leggyakoril)]). Hogy együttes jelenlétük e.setén ])ontos kiértéke- lést végezhessünk, új etalonsort kellett készítenünk (2. ábra, 11. tábk), amely kisőrsi kvarc]»orból és a 32-es szénminta hamujából állt. Külőn-külön és az együttes kiértékelés módját az etalonsor görbéi alapján lehetett kidolgozni. Ha a DTA-csúcs alul vállas, majd hegyes csúcsú, a vállas rész a növényi, a hegyes csúcs az ásványi eredetű kvarc jelenlétét mutatja. Az emelkedő görbé- nek a vállas részig terjedő szakaszának megbosszabbítása és az egész endoterm folyamat befejezését végző szakasz meghosszabbítása metszéspontjának az ala])vonaltól mért merőleges távolsága adja a növényi és az ásványi eredetű kvarc együttes súlyszázalékára jellemző csúcs magasságát. A vállas rész után kiinduló hegyes csúcs kezdeti inflexiós j)ontját az egész endoterm folyamat be- fejezését jelző inflexiós }K)nttal összekötő vonal pedig a hegyes csúcs végpontjá- Kovát s — Nagy: Újabb észlelések a szilikogén porok DTA vizsgálatában 133 Ossz Ásv kr kvarc súly •/. 9.65 Q86 10.78 2.12 13.35 13.92 28.15 510 5.95 0.86 Ossz. Ásv Ossz Ásv csúcs mm 2Q4 2.0 22 8 58 250 84 414 70 43.4 11 2 Ossz Ásv kr kvarc súly •/. 290 2 82 3245 8 22 35.80 1238 58.60 1008 6048 15 32 2. ábra. \7, 5 fi alatti kisörsi kvari‘i)or és a 32. sz. szénliainu liÍHÍtási sor keverékeinek csúcsai Fig. 2. Quartz peaks obtained fór niixtures of Kisörs quartz dúst of < 5 /< size and coal ash of .saniple N” :i2 tói metszi ki az ásványi eredetű kvarc mennyiségére jellemző csncs mai>:asságát. A növényi eredetű kviirc mennyiségét megkajijnk, ha a kapott összkvarc mennyiségéitől kivonjuk a kapott ásványi eredetű kviirc mennyiségét. ígv mindhcárom esetben az eredeti kiilibrációs görbe használható :iz értékelésre. A három szerkesztővonal alkalmazásából származó értékelési hiba alig h;d;idj;i meg a 0,5%-ot, azonban a szerkesztővonalak meghúzásánál migyon gondosiin kell eljárni. A kompenzográfokhoz kajicsolható, a, csúcsok éi'tékelésére mind- több analitikai területen alkalmazott integrátor segítségével a hibát mini- málisra lehetne csökkenteni. Az 5 (U. alatti kisörsi kvarcpor és a 32-es sz. széiihamu keverési súlyaráiiviü és adattii Mi.xiiií? weight ratios and data of Kisörs (juartz dúst t)f < 5 /x size and coal asli //. táhUhut - - TtibU //. f3 /X alatti kisörsi kvarc s% Csúcs Mért értékek Számított értékek Kitérés a számítottól c S o Ásványi: mm Növényi: mm C -o o .. V s i- í c r/j -iJ 'F 'VI' % * •X X > c u ^2 C w " =; F r>. sz. etalon; mért és számított kristályos kvarctartalimimik középértéke: 8.H7 s% Uí>,20 0.80 6.8 0.6 6.2 9,65 0,86 8,79 9.38 0.78 8,60 ' d-0.27 j d 0.08 : 0.19 9H,0U 2,00 7.6 1,5 6.1 10,78 2 12 8,66 10.45 1,95 8,50 ! ■fO.33 -f0,17 ' : 0,16 95,00 5,00 9.4 3,6 5,8 13,35 5Íl0 8,25 13.10 4.86 8.24 -I 0.25 1 0.24 [ i-0.01 94.00 6,00 9.8 4,2 5,6 13,92 5.95 7.97 13.98 5,83 H,15 1 — 0,06 ■ 0.12 j — 0.18 Ü. sz. etalon: mért és számított kristályos kvarctartalmának középértéke: 26.H2 s‘*o 99,20 0,80 19,8 0,6 19,2 2H.15 ! 0,8() 27.29 27,48 0.78 26,70 1 0.67 - 0.08 -}-0,59 97,00 3,00 20,4 2,0 18,4 21),00 1 2,82 26,18 29.03 2,92 26,11 - 0.03 I 0,10 0.07 92,00 8,00 22,8 5,8 17.0 32.45 8,22 24,23 32,54 7,78 24.76 -- 0.09 1 i 0.44 • 0,53 88,00 12,00 25,0 8,4 16,6 3.'),8U 1 12,38 1 23,42 35,66 11,68 23,68 ^ 0.14 ' 0,40 0.26 il2.-es szénhamu; kristályos kvarctartalmáuak értéke: 53,60 s% 90,00 10,00 41,4 7,0 34.4 58,60 10.08 48,52 57,97 1 9,73 48,24 : 0,63 i 0.35 85,00 15,00 43,4 11.2 32,2 60,48 15.32 45,16 60.16 ' 14,60 45,56 0,32 + 0,72 ^ Földtani Közlöny 134 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet CSÚCS mm 38.0 kr. S ÍO2 súly*/. 54.00 8.8 1Z50 18 2.50 18.6 26.45 9.4 13.30 38.8 55.00 23.6 33.60 3. ábra. Szfnhamuk, bányaporok kvarccsúcsai Fig. 3. Quartz peaks of coal ash and mine dúst samples 97. szénbányász Si III. 103. szénbányász Si II. 131 porcelángyár! m. Si 178. ércbányász 573 C° csúcs mm 6.3 17 6 53 160 kr. SÍO2 súly 7» 8 90 24 60 7.50 22 70 4. ábra. Formamiddal feltárt tüdöporok hamujának kvarcc.súcsai Víg. i. Quartz peaks of the asli of pulmonary dúst attacked by fonnamide Íí ‘TI Kováts — Na;/}/: Újabb észlelések a sziliko;/én /mrok DTA rizst/álatábaa 135 Szénporok, báuyaporok és tüdőporok adatai Data of coal dúst, underground airbore dúst and pulrnonary dúst samples ///. táblázat — 7'ahle III. Minta eredete Csúcs; mm Kristálj’os kvarc; s% Krist. SÍO2 mg egész tüdő- ben Növénjú Ásványi Ossz. Növényi Ásvánju Ossz. 51. István-a. III. sz. 24-es telep szénhamu 38,00 — 38,00 54,00 — .14,00 73. István-a. III. sz. 13/14. telep szénhamu 6,0 2,8 8,8 8,50 4,00 12,50 11. István-a. II. sz. 11. telep szénhamu __ 1,8 1,8 2,50 2.50 2446. István-a. III. sz. 3. fedőtp. vitritje 18,60 — 18.6 26.45 — 26.45 63. Béta-a. II. sz. palahamu 6,2 3,2 9.4 8,80 4,50 13,30 62. Béta-a. 11. sz. homokkő (hamu) .18,8 38,8 53,60 53,60 MÉV 2/1971. bán3'aüzemi szállópor ' 23,6 23.6 33.60 33,60 97. szénbányász türöpor hamuja 103. szénbányász tüdöpor hamuja 131. porcelángy. műnk. tüdőpor-hamuja 178. mecseki ércbánj'ász tüdőpor-hamuja 4.8 12,4 1,5 5.2 5.3 16,0 6.3 17,6 5.3 16,0 6,80 17,50 2,10 7,10 7,50 22.70 8,90 24,60 7,50 22,70 614 4.390 219 349 A fentiek alai)ján néhány szénliainunak, l)ánya])ornak és fonnamiddal fel- tárt tüdőpor hamujának részdetes értékelését és vizsgálati eredményét a 3. és a 4. ábrán, valamint 111. táblázaton mutatjuk be. Az ismertetett vizsgálati mé)dszer alkalmazásával az István-akna 16 telepé- ből geológusok által vett és jegyzőkönyvezett 100 db szénminta vizsgálata alapján szén, ásvány és az uté)bbin belül a kristályos növényi és ásványi ere- detű kvarc s%-os összetételét telepenkénti eredményátlagolás alajiján a 5. ábra szemlélteti (VI. táblázat). Figyelemre méltók a fenti 16 telep közül 5 telej)ből származé) szénminták átlageredményei és az azonos fejtési munkahelyeken (íothe-készülékkel vett porminták kristályos növényi és ásványi eredetű kvarctartalmát összehason- lító megoszlási ábrák eredményei (6., 7. ábra). A szilikóziskutatással foglalkozó szakemberek részére értékes paramétereket szolgáltathat a tüdőporok nagyszámú vizsgálata. Szemléltetésképpen a Mecseki Szénbányák Kutatási Osztálya anyagából vett néhány tüdőpor hamu vizs- gálati eredményét a 8. ábrán mutatjuk be. Az egész tüdők kvarc-tartalmának mennyivségi megoszlását a 9. ábra szemlélteti. A 3. és 4. ábra bemutatásakor említettük, hogy a Mecseki Ércbányászati Vállalat bányaüzemi szállópora és a j)écsi Zsolnay-féle ])orcelángyárból szár- mazó ])or csak ásványi eredetű kvarcot tartalmaz. Növényi eredetű kvarcot a vizsgált ércbányász és jxu'celángyári munkás tüdejében nem tudtunk kimu- tatni, csak ásványi eredetűt (8., 9. ábra). A szénbányászok tüdejében a növényi és az ásványi kvarc is kimutathaté). Az ismertetett vizsgálati eredmények ala])ján látható, hogy a (Mecseki Szén- bányák szállóporában növényi eredetű kristályos alfa-kvarc dominál. Tájé- kozódó jellegű vizsgálatokat végeztünk arra vonatkozólag is, hogy a szén könnyű elegyrészében mennyi kvarc található. A Mecseki Szénbányák központi MFO laboratóriumában leválasztott 1,36 fajsúlyú vitritminták vizsgálati ered- ményeit a IV., V. táblázaton mutatjuk be. A vitritminták hamutartalma 6%, a szénmintáké 30% körüli. A vitrit hamujának a kvarc-%,-a jóval maga.sabb, mint annak a szénnek a hamujáé, amelyből leválasztották. Kristályos S1O2 súly*/. ^ Kristályos S1O2 súly 136 Földtani Közlöny lOö. kötet, 2. füzet István akna 5 kőszóntelepónek kvarctartaloni-meKOszlasa a szónmintákban. Jelmagyarázat: 1. összes kristályos SiOj, 2. Növényi kristályos SiO^, 3. Ásványi kristályos SiO^ Fi(j. G. Distribution of quartz in 5 seams of István Shaft 7. ábra. Az István akna 5 kőszéntelepének kvaretartalom százalékos megoszlása Ootlie mintákban. J e 1 m a g y a r á zat: 1. összes kristályos SiOj, 2. Növényi kristályos SiO^, 3. Ásványi kristályos SiOj Fig. 7. Distribution of quartz in (íotbe saniples reeovered front 5 eoal seams of István Shaft Kristályos SÍO2 mg Kovát s — N a fj i) : Újdhb észlelések a szilikogétt porok DTA lázsr/dlíitában 137 8. ábra. Fornianiiciilal feltárt tiiilőporlummk kvarc-tartalmának százalékos megoszlása. J e 1 in a g y a r á z a <: 1. összes kristályos SiO„ 2. Növényi kristályos SiOj. 2. Ásványi kristályos SiOj Fig. 8. I’ereentage clistribution of tfe quartz content of imlmonary clust asli samples attaoked by formamid szénbányász szénbányász porcelángyári m ércbányász 0. ábra. Egész tüdők kvarctartalmának mennyiségi megoszlása. .Jelmagyarázat: 1 . összes kristályos SiOj, 2. Növényi kristályos SiOj, 3. Ásviinyi kristályos SiOj Fhj. í). Qnantitative clistribution of tlie quartz content of complete lungs 138 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet István-akiiai széimiiiitáknak és azok vitritjeinek vizsgálati adatai Analyses of coal samples from István Shaft and of their vitrite IV. táblázat — Table IV, Minta eredete Hamu o/ /o Kristályos kvarc; s% hamuban szénben növ. ásv. 1 ossz. növ. j ásv. 1 össz. 2440. szén 45,50 5,10 1,13 6,23 2,32 0,52 2,84 2440. vitritje 5,59 12,75 2,13 14,88 0,71 0,12 0,83 2441. szén 32,60 12,48 0,86 13,34 4,07 0,28 4,35 2441. vitritje 7,10 16,30 — 16,30 1,16 — 1,16 2444. szén 31,30 5,66 1,14 6,80 1,77 0,36 2,13 2444. vitritje 4,74 11,06 — 11,06 0,53 — 0,53 2445. szén 25,26 7,10 0,85 7,95 1,80 0,20 2,00 2445. vitritje 5,71 11,62 — 11,62 0,66 — 0,66 2446. szén 42,60 10,78 2,84 13,62 4,58 1,12 5,80 2446. vitritje 4.29 26,45 — 26,45 1,14 — 1,14 2447. szén 41,6.5 9,08 3,12 12.20 3,78 1,30 5,08 2447. vitritje 5,11 13,05 — 13,05 0,67 — 0,67 2448. szén 26,21 10,20 — 10,20 2,68 — 2,68 2448. vitritje 6,89 14,74 — 14,74 1,02 — 1,02 2449. szén 30,96 12,76 — 12,76 3,95 — 3,95 2449. vitritje 5. "4 16.14 — 16,14 0,93 0,93 Petofi-aknai ázénmiutáknak és azok vitritjeinek vizsgálati adatai Analyses of coal samples from Petőfi Shaft and of their vitrite r. táblázat — Table V. Minta eredete Hamu o '0 Kristályos kvarc: s°o hamuban szénben növ. ásv. össz. növ. ásv. össz. 3266. szén 48,60 8,25 1,10 9,35 4,00 0,53 4.53 3266. vitritje 8,43 7,71 — 7,71 0,65 — 0.65 3267. szén 45,50 7,52 — 7,52 3.42 — 3,42 3267. vitritje 5,87 5,74 — 5,74 0,37 — 0,37 3268. szén 15,58 4,54 1,98 6.52 0,69 0,31 1,00 3268. vitritje 6,09 5,10 1,14 6,24 0,31 0,07 0,38 3269. szén 62,20 11,60 2,56 14,16 7,22 1,58 8,80 3269. vitritje 8,20 21,26 — 21.26 1,75 — 1,75 327(L szén 40,65 6,52 0,84 7,36 2,65 0,34 2,99 3270. vitritje 7,53 18,16 3,98 22,14 1,37 0,30 1,67 3271. szén 29.76 9,35 2,30 11,65 2,78 0,68 3,46 3271. vitritje 6,72 12,05 4,25 16.30 0,81 0,29 1,10 3272. szén 37,20 3,10 0,86 3,96 1,15 0,32 1,47 3272. vitritje 5,69 9.50 2,55 12,05 0,54 0,15 0,69 3273. szén 35.00 13.34 — 13,34 4,67 — 4.67 3273. vitritje 5,18 24,85 — 24,85 1,29 — 1,29 3274. szén 44,35 24.84 — 24,84 11,02 — 11,02 3274. vitritje 5,80 22.42 — 22,42 1,.30 — 1,30 3275. szén 54,25 15,58 — 1.5,58 8,45 — 8,45 3275. vitritje 6,25 19,56 — 19,56 1,22 — 1,22 3276. szén 16.12 11,64 1,12 12,76 1,78 0,28 2,06 3276. vitritje 5,76 12,48 — 12,48 0,72 — 0,72 3277. szén 16,90 11,35 — 11,35 1,92 — 1,92 3277. vitritje 6,03 12,20 — 12,20 0.74 0,74 K o V á t s — Nagy: Újabb észlelések a szilikogéyi porok DTA inzsgálatában 139 István-akna 16 telepében a növényi és ásványi eredetű kristályos kvarc vizsgálati adatai Analyses of phyto- and mineralogenic crystalline quartz in 16 seains of István Shaft VI. táblázat — Table VI. István akna telep Hamu % Kristályos kvarc súly% Hamuban Szénben növ. ásv. ossz. növ ásv. össz. 2. 43,34 11,23 1,73 12,96 3,14 0.76 4,20 3. 28,73 11,67 0,27 11,04 3,25 0,12 .3,37 4. 16,01 17,59 0,43 18,02 2,50 0,05 2,64 7. 18,30 16,05 — 16,05 2,78 — 2,78 11. 20,19 8,64 0,38 0.02 1.41 0,12 1,53 12. 20,08 16,52 — 16,52 3,64 - 3,64 13. 31,94 10,40 10,40 3,32 - 3,32 13/14. 12,01 18,89 1,07 19,96 2,08 0,12 2,20 15. 10,80 30,87 30,87 3,33 3,33 20. 18,47 14,73 0,42 15,15 2,25 0,10 2,44 22. 16,06 11,48 0,68 12,16 1,.53 0,10 1,63 23. 19,51 16,26 16,26 3,07 3,07 24. 26,88 12,01 0,72 12,73 3,45 0,15 3,60 25. 14,71 14,52 0,50 15,02 1,92 0,14 2.06 26. 16,72 18,70 — 18,70 3,60 — 3,60 27. 19,69 15,32 — 15, .32 3,10 — 3,10 A rendelkezésünkre álló szakirodalomban nem találtunk arra adatot, hogy más is észlelte volna a vizsgált anyagok analízise során az tlsványi és a növényi eredetű kristályos kvarc közötti különbséget. Feltételezhetően nem a kristály- szerkezet anomáliája okozza ezt a különl)séget, mert abban az esetben a rönt- gendiffraktometria és az elektrondiíTrakció az elváltozást jelezte volna. Az elmúlt év folyamán a Mecseki Szénbányák szilikózisveszélyes bánya- üzemeiben egy általunk kidolgozott pormintavevő berendezés segítségével gravimetrikus pormennyiség-meghatározásokat végeztünk. A ])ormintavevő egy centrifugáló előleválasztóból és egy finom porozitású szűi’őből áll. A frakciók kvarctartalmát DTA berendezésünkkel határoztuk meg. Meg- állapítottuk, hogy szignifikáns különbség észlelhető az előleválasztóban visz- szamaradó és a kiszűrt, finomabb ]>orfrakció kvarctartalma között. Az elektron- mikroszkó})os felvételeken látható ])orszemecskék átmérőjének a meghatáro- zását dr. Gyurkó István mérnök végezte el a Mecseki Szénbányák Kutatíísi Osztályán. Az előleválasztóban visszamaradó részecskék átlagos átmérője 5 és 10 mikron közötti, a kiszűrt finomal)b frakcióé 5 mikronnál kisebb. A dur- vább frakció kvarctartalmát 2,43%-nak, a finomabbét 9,35%-nak találtuk. A megoszlási arány a szénbányákból származó mintákhoz hasonlóan a növényi ei’edetű kristályos kvarc túlnyomó tííbbségét mutatja. Figyelemre méltó azonban, hogy az 5 és 40 mikron közötti frakcióban mért 0,17 súly % ásványi eredetű kvarc is több mint háromszorosára: 0,55 súly %ra dúsul lel az 5 mikronnál kisebb frakcióban. A szemcseméret és a fajlagos felület között expo- nekciális összefüggés van. p]zért nem alaptalan az a feltevés, hogy az alkalma- zott munkahelyi szállópormérések és analízisek nagysági’enddel kisebb szili- kózis-veszélyességi mutatót szolgáltatnak. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a mecseki szénbányák légterében lebegő finomabb ])orfrakció, amely a szilikózis kiváltásáért felelős, közel 4-szer több kvarcot tartalmaz, mint az egészségre ártalmatlan durvább frakció. Hogy ennek a jelenségnek a kiváltá- sában milyen szerej)et játszik a gépi művelés, robbantás, a különböző ásványi 140 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet anyagok fizikai tulajdonságai, a inikroklimatikus viszonyok és egyéb tényezők, megfelelő feltételek hiányában nem tudtuk tisztázni. A jelenlegi készülék más íisványi anyagok T)TA vizsgálatát is lehetővé teszi. Elektronikus hőfokszabályozóval, 1600 C°-os kemencével és integrátorral ki- egészítve még joblian elősegítené a levegő szennyezettségére vonatkozó kuta- tásokat és a szilikogén porok részletesebb elemzését; ugyanakkor más tudo- mányágakban is szélesebb területen alkalmazhatnák. New oltservations on the differentialthermal analysis of silieogenic dusts L. Knváts — dr. L. Nagy On tlie work / : Újabb észlelések a szilikor/éii porok DTA vizsgálatában 141 when analyzing somé airborne dúst sam[)les we could ol)serve t hat tlie r(M-ord ol)taiiied witli a 574 °C gravity point was othei' tlian tlie (jiiartz eurve of well-kiiown fönn. Tlie fact that tlie eurve of unusual ahape indicated tlie transformat ion of tl)e erystal struettire of quartz was warranted by tlie reversible j)i’oeess taken piacé at 574 °C. The idea árosé that the anomaly was due to tlie ({uartz of vegetál origin present in tli(í (;oal fraction of the dúst. An exainination of this kind of eoal aaniples was eoinmeneed in lí)7l. In tho course of the serial analyses a eoal saniple deriving írom the IVth deep level of István Shaft (sample X° 42) was alsó analyzed. The ash eontent of this eoal is lt).5‘’„. At the DTA analysis of the ash the (juartz j)eak eul off was distinet. Sni)posing that the eut-off (juartz eurve indieated the prt^senee of erystalline (juartz in about 50%, a dilution series eonsisfing of 14 samples was prepared. I’i'o anal A UD.) was used as filling annie roeess, to he ended then, without any tina' disconti- nuity, in the usual way. The same jihenomenon eould he ohsei'vc(l to take |)la((e in t h(‘ same way at the analysis of a erystalliii(( alj)ha-(juartz deriving from the ash of a Soviet eoal samj)le; at that of the erystalline ali>ha-(jnartz reeo\ered from the silieified shells of j haeillarioj)hyta (diatoms) oeeuri-ing in th(( hentonite (l(‘j)osit of Alád; as well as at that of the erystalline al])ha-(jnartz jaesent in the ash of l’ermian eoal of ant hraeite i'ank. 'fho cjualitativ(> and (jüant itat iv(( X-ray diffraetion j)atteins of the ash of the eoal sam|>le I X° 42 are identieal with those of the mineralogeaiie idj)ha-(juaitz. Their gi’ain size dis- \ trihution is ídmost monodisjjers(( (Órai eommnnieat ion hy Dk. I. (Iyukkó. 'fhe eleetro- mie,rograj)h enelosed herewith was made in l’OTE’s eleetron mieroseojw lahoratory hy I the kind eontrihntion of Károly 'rKoMnrr.\s; 000 ])]>.) W’e eannot give an answer, how(‘ver, as to the (juestion eoncíMiiing the role tlu' organie origin of th(( (“xamin((d samjik's may have j)layed in this newly diseova'red t hermoanalyt iea 1 [(lumomenon. To make ekrar th(* role of monodisj)ersity, an iutifieial samj)l(( of 42.0 nf'/g sjx'cific surfaee arca deri\ ing from the FKO was amdysed. d’he jx'ak charaeteristic of miiK'rido- genic rjnartz was ohtained at 574 ('ons(Mju(>nt ly, the ent-off j)eak is nőt the i(*snlt of monodispersity. As evideneed hy onr l)d\A ívsults, tlu( eomhiiUMl oeeurreiua' of hoth rnineralo- and j)hytogenie (juai'tz is most fr(>(jnent at th(' nndergronnd working fac((S of the Mecsek C'ollieries, fliongh loeal deviations may oeeur. To h(* ahle to earry out an exaet evaluation with their eomhiiKHl oeeurrenee, w(* had to |)r(>])are a new set of standard sam|)les (Fig. 2, Tahié II) whieh eonsistí'd of (juartz dúst from Kisöis and the ash of eoal samj)le X° 42. The ja’oeedun'S of their sej)arate and eomhined ((valuation eould he deve- lojied on the hasis of the eurves of the standard series. I f t he D'FA jx^ak is shonldered at the hasí* and j)ointed at the toj), the shonldeix'd j)art indieate.s tho |)r(‘senee of j)hvt(>genic, the pointed j>eak that of mineralogenie (juartz. The jaolongat ion of the j)oint of int(>rsee- tion of the eurve str(>teh extending to the shonldered j)art hy the ja’olongat ion of the fiiad eurvo streteh ofthe whole endothermal jiroeess is markíxl and its jierjiendicular distanee to the hasé line is measured. This distanee will give the height ofthe eharaeteristie jieid-: of the weight jiereentage of hoth jihyto- and mineralogenie (juartz eomhined. Th(‘ lin(( eonneeting the initial infk'xion jioint with that marking the eomjiletion of the whole endothermal j>roee*ss interseets the height of the jieak eharaeteristie of mineralogenie (juartz, issuing from the end jioint of the sharj) jjí-ak. d’h(' (jüant ity of jihytogenie (juartz is ohtained suhstraeting the (juanfity of mineralogie (juartz from that of the reeorded totál (juartz. Thus the original ealihration eurve ean he used in all threo eas(‘s. The error 142 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet of interpretation resiilting from the use of the three plotting lines hardly exeeds 0.5%, bút great care sliould be taken in tracing the jjlotting lines. The use of an integrátor that can be connected with the compensograph and that is applied in an ever increasing number of fields fór tlie evaluation of peaks, could miniinize the error. The detailed evaluation of the analytical results obtained, on the hasis of the above, fór a few sainjiles of coal ash, inine dúst and puhnonary dúst attacked by formamide has been presented in Fig. 3 and 4 and Tahié III. Fig. 5 and Tahié VI show the seam-by-seam averages of the weight °o composition of crystalline phyto-and mineralogenic quartz and coal and minerals as observed in 100 coal sainples reco vered and documented by geologists from sixteen seams of István Shaft by using the method described above. The average results of coal samples recovered fróm 5 of the above-mentioned 16 seams and the results of the comparative distribution curves showing the crystalline phyto- and mineralogenic quartz content of dúst samples taken by the (íothe instrument at the same working faces (Fig. 6 and 7) are noteworthy. The great number of analyses of pulmonary dusts may provide valuable parameters fór ex- perts studying silicosis. To illustrate this, in Fig. 8, the analytical results obtained fór a few pulmonary dusts deriving from the matéria! of the Explorations Department of the Mecsek Collieries Company are shown in Fig. 8. The quantitative distribution of the quartz content of complete lungs has been shown in Fig. 9. The DTA graphs of Fig. 3 and 4 alsó certify that the aü-borne dúst in the mine workings of the Mecsek Őre Mining Company and the dúst deriving from the Zsolnai Porcelain F^actory at I’écs contain only mineralogenic quartz. No j^liytogenic bút mineralogenic quartz could be found in the lungs of the examined őre miners and porcelain factory workers. In the lungs of coal miners both phyto- and mineralogenic quartz varieties can be shown to exist (Fig. 8 and 9). Studies of informative natúré airned at determining the (juantity of quartz in the light mineral fraction of coal were alsó undertaken. The analy- tical results of vitrite samples of 1 .36 specific weight separated at the Central MEO Labora- tory of the Mecsek Collieries are j)resented in Tables IV and V. The ash content of the vitrite samj)les is 6%, that of the coal samf)les about 30^f,. The quartz content of vitrite ash is much higher than that of the coal ash from which it has been recovered. In the available literature the author could nőt found any data that might suggest anybody’s havdng observed differences between crystalline quartz of phyto- and minera- logenic origin while analyzing materials of this kind. Supposedly, the cause responsible fór this difference is other than an anomaly in crystal structure, because any change of that kind would have been detected by X-ray diffractometry or electronic diffraction. In the last year, using a self-designed dúst samjjler, we carried out gravimetria deter- minations of dúst content . The dúst sampler consists of two centrifuging pre-separators and One filtei’ of fine porosity. The quartz content of the fractions was determined by our DTA instrument. The determination of the diarjieter of the dúst grains visible on the mici’oelectrographs was ])crformed by Dr. I. Cyurkó of the Fixplorations Dejmrtment of the Mecsek Collie- ries. The particles remaining in the pre-separator vary between 5 and 40 fi in diameter, the sepai'ated finer fraction has a diameter lower than 5 /i. The quartz content of the coarser fraction was found to be 2.43”ó) that of the finer one 9.35%. The distribution ratio shows the predominance of phytogenic crystalline quartz, like in the case of the saiufiles of colliery origin. What is worth of attention, however, is that even the mineralo- genic quartz measured in 0,17 weight •’í, quantity in tlie 5 to 40 fi fraction will be enriched to the thrice of this figui'(% 0.55*’ó, in the < 5 y fraction. There is an exponential relation- shij) between grain size and sj)ccific surface area. Therefore it would nőt be unmotivated to suppose that the airborne dúst measurements undertaken at underground working faces and the corresponding analyses yield an index of silicosis hazard by one order of magnitúdó ower than is really the case. These data certify that the finer dúst fraction sus{)cnded in the underground atmosphere of the lUecsek Collieries’ mines, a factor res- j)onsible fór the generation of sili(!OSÍs, contains nearly four times more (juartz than the coarser fraction harmless to health. The role the mechanized working and blasting and the physical properties of the various mineral substanc.es, the microclimatic eonditions and other factors may play in provoking the phenomenon could nőt be cleared bi'cause of the lack of proper eonditions. The present instrument renders possible alsó the DT analysis of other mineral sub- stances. Supplemented with an electronic th crmore'gulator, a 1600 °C furnace and an integrátor, it would promote even more efficie ntly the investigations of air pollution and a moi'e detailed analysis of silicogenic dusts. At the same time, it could be applied in other scientific fields as well. Földtani Közlöny^ Bull. of the II un^jarian Oeol. Sor. (lUTő) lO.}. 143 — 154 Üjabb mészalgák a Bükk-liegységi középsőkarbouból Némefh Mária (I álirával, 4 tál)lával) Összefoglalás : Szerző kimutatja, hogy a Hükk-hegység egyes felsőinoszkvai mészkőlencséi a Hkrak, M. — Kochansky, V. (HHilJ) leírta 1 lasyelaJaeeákcjn (Vcnni- porelía sp., Anthracoporclln sp., A. ■spectahili.'t Pia, Drinclht coinata (’hv^orova) kívül filloid algákat ( Archdeollthophyllum ef. níLssoiir lenne Johnson és Ivanovin sp.) is tartal- maznak. Ezek a Magyarországról most első ízben leírt alakok egyes mészkőpadok egyes részein tömegesen fordulnak elő. A nagyberenási főlenesében azonban rajtuk és az emlí- tett Dasycladacea-hon kívül még Olii/oporelln s[). és O.'iíKjin sj>. is található. Bükk-hegységi kirándulásaink során megállapítottuk, hogy a felsőinoszkvai agyagpalasorozat egyes mészkőleneséi a Herak, M. Kochansky, V. (1!H)3) meghatározta DaHycladdceákon, ( Vermiporella sp., Anthmro])orella sp., A. .s'/;er- tahilis Pia és Dvinella romata Ciivürova) kívül más niészalga-nemzetségekben is bővelkednek. A nagyvisnyói 1. sz. vasúti bevágásból, a Bánvőlgy K-i ohhilá- nak a Dédesi Vártól ÉNy-ra levő részéből, Mályinka I)-i szomszédságából, a Kapubércről, a Tarófő csúcsának Ny-i oldaláról és ;i migylierenási főlencse mélyebb részéből származó) mészkőmintákban az Arcfiaeolíf/ioplii/llttnu Iva- novia, Olu/oporella ? és Omgin nemzetség tagjait fedeztük fel. Az első két genusz a Pray, Íj. C. W'ray, .1. L. (1963) által filloid a l ]>orella a Dani/rladaccae családba tiirtozik, az Osíigia pedig bizonytalan rendszertani helyzetű, bekérgező mészalga. Legérdekesebbek ezek közül a filloid algák, amelyek teste falevélhez hasonh) alakú és nagyságú, enyhén vagy erősebben hullámos. Nevük azonban csak morfológiai ha>soidóságukat fejezi ki, való)jában különböző rokonsági körök (zöld-, illetve vörösalgák) alakjait foglalja össze. A kifejezés amerikai szerzők- től származik. ílnnek az a magyarázata, hogy a filloid algák az USA középső- és felsőkarbonjában (pennsylvanian) és alsópermjében gyakran kőzetalkotó mennyiségűek; a görbült lemezeik között (vagy azok alatt) levő üregek fenn- maradása pedig a bezáró i’étegek szénhidrogéncsapdákká válását nagymérték ben elősegíti. Behatóan foglalkoztak azonban e csoporttal a szovjet irodalom- ban is; a,7.Ivanovia nemzetség leírása pl. Chvorova, 1. V.-től ( 1946) származik. Az alábbiak ezen, nálunk még nem ismert csoj>ortra vonatkozó ismeretek összefoglalása mellett egyúttal az annak földrajzi elterjedésére vonatkozó) képet is tágítják. A bezáró rétegek jellemzése A Bükk-hegység 5 50 m vastag felsőmoszkvai mészkőlencséi sötétszürke, néhol feketébe hajló, másutt barnás vagy világosszürke, rétegezett mészkőből állanak. Az egymástól sötét agyagpalarétegekkel elválasztott és többé-kevésbé 144 Földttmi Közlöny lOő. kötet, 2. füzet meredek dőlésű lencsék általában egymással párhuzamos sorokat alkotnak. A már említett lelőhelyek mészkőrétegeinek mállott felületén a mészkiválasztó algák vékonyabb-vastagabl), enyhébben vagy erősebben hullámos, vagy el- ágazó rajzolata könnyen felismerhető. Az algaesövek és lemezek belső üregei- nek pátitos kitöltése ui. inkább ellenáll a mállásnak, mint a bezáró kőzet mik- rites vagy mikropátitos alapanyaga. A mészkőlencsék képződését az algák jelentősen előmozdították, mert: a) a felálló testű alakok egymással érintkező nagyobl) darabjai — a bekcrgező for- mákkal megerősítve — a kőzetiu'k Szilárd támaszt ó\ázat biztosítottak; h ) hullámzás letörte nagyobb darabjaikkal és az azok szétesésével keletkezett finom karbonát isza])pal gyarapítoiták az üledék mennyiségét; c) a felálló testű formák — a vízmozgás lefékezésével — elősegítették a képződött kai’bonátisza])nak a keletkezés helyén történő leülepedését. Aktuojtaleontológiai párhuzam alajtján az algák élettere sekélytengeri lehe- tett. Az ArchneolUhnphyllnm mai megfelelője, a TAthophyllum (Wray, J. HH54) 2)1. főleg a litorális övben él, bár 30 m-ig a szublitorális övben is megtalál- ható. Lehetséges azonban, hogy a filloid algatele2)ek a tengerfenék egykori magaslatain alakultak ki, hiszen az átvilágítottság itt számunkra még kedve- zőbb volt. .Mintáinkban a filk)id algatestek elhelyezkedése némileg irányított (II. tábla 1.). s ebben lemezeiknek az egykori üledékké])ződési felszínhez simulása tük- röződhetik. Ez viszont a tengervíz csekély mozgatót tságára utal, bár a víz- mozgás korlát ozódásának maga az algal)ozót is oka lehetett. Az általunk vizsgált minták ősmaradványanyaga - a nagyberenási fő- lencse mélyebb részéből származó kivételével csaknem kizárólag Archaeo- lif/io})/nfUum és Ivanovia; ezenkívül általában csak kis-Eoramíní/era-kat és f'riöíOíV/cu-nyéltagokat tartalmaz. Az Imnovia és Arcfmeolithophylhun ké2)vise- lői a nagyvisnyói 1. sz. vasúti bevágásban egymás mellett is előfordulnak, bár a mészkőlencse különböző részeiben kiUönböző mértékl)en dúsulnak fel. Az ősmaradvánvtartalomnak ez az egyveretűsége azt bizonyítja, hogy a csekély \ ízmozgásii algabozót más fenéklaké) szervezeteknek nem biztosított megfelelő életteret. Ezzel szemben a nagyberenási főlencse, amelyben az Archaeolithophyllum-ok. s 1 mnnvin-\í gyérebb ])éldányain kívül Oliyoporella ? s|). és Omgia s})., a Fara-, minifera-k közül Br(Hlyinay.p.,iiTahuIat(t-kkö7Á\\ egy-két é7/rie/c/e.>í-tele2)töredék éó/.s7/Y)/)odr/ -át metszetek és Crí/m/r/cu -nyéltagok is megfigyelhetők, nyih^án erősebben mozgatott, tá|)anyaggal jobban ellátott környezetet jelez. A I)ükki filloid algák erős átkristályosodottsága miatt nehéz volt eldönteni, hogy azok a négy legfontosabl) filloid alga-nemzetség ( Aiickicodmm Johnson lÜ4f), ArcIu(eoUt}in)>hyUt()>i Johnson llbőü, FnyonofthyllKm Konishi et Wray 19(51 és Ivanovia ('hvorov.\ 194(5) közül melyikhez tartoznak. Hasonló nehéz- ségekkel küzd()ttünk az általunk talált Oliyoporella ? s]>. és O.sayia s]). esetében is. Ezért a talált alakokra csak nyílt elnevezéseket alkalmazhattunk. Mégis bízunk benne, hogy alábbi leírásaink a megnevezett alga-nemzetségek magyar- országi előfordidását meggyőzően dokumentálják. N é ?n e t h : Újabb mctizah/ák a Bükk-hegyscgi közcpsökarbonbóJ 145 Rendszertani leírás Törzs : Chloropln/rojjhi/ta I’ap?:nfuss, 194(1 Osztály: Chloroj)hyccae KÜTZiNf;, 1849 t' S a 1 á (i : Dasyciailaceíie N e in z e 1 s é g : Oraioporella I'ia, 1912 (í e M o 1 í j) 11 s : O. p'do.sit l’iA Olujopoorella? sji. (1. t. 1-2.) L e í r á s: A inészváz hengeres, a tengelysejl viszonylag vastag. Az egymás- tól változó távolságban levő nyitott jiórnsok eléggé szabálytalan örvóket al- kotnak, a tengelysejttel 90°-tól kissé eltérő szöget zárnak be. A váz átmérője (D) 1,1 -1,5 mm, falának vastagsága (d) 0,13 0,30 mm, a jiórusok átmérője (p) 0,11 0,16 mm. Megjegyzések: Olbjojtorella-níús. minősített paleozéios alakokat idáig főleg a japán jjermből ismertettek (Johnson, .1. H. 1963. p. 177). A japán felső- pennszilvánikum Olbiojtnrella sp.-e azonban Johnson, J. H. (1963. ]>. 15; 11. tábla 3.) szerint inkábl) Macropordla. Sajnos, az idáig előkerült bükki példá- nyok száma és megtartása jiontosabb meghatározást nem tesz lehetővé. Valószínűleg új fajról van szó. L e 1 ő h e 1 y: A nagyberenási főlenese mélyebb része. Elterjedés: USA, Euró]»a, .lajián (a nemzetség egészére). Kor: Felsőmoszkvai })erm triász. (J s a 1 á (1 : Cixliarcae ('I’revis.vn) Zanardini, 1S4:1 N e in z e t s é g : Innmria I\hvorov.\ 1!)4() () e n o t í j) ii s : I. touii.xsiuat Chvorov.v (I94(i. jip. 737 -739. 1 2. iiüru) Imnorin sp. (11. t. 1 -3.) 1903. Ivanovia sp. — Johnson, pp. 23 — 24. 2Ü. t. 3. Leírás: Falevélhez hasonló alakú és nagyságú, enyhébben vagy erőseb- ben hullámos lemezek, amelyek vastagsága a bükki példányoknál 1 3 mm, leggyakrabban 1 1,5 mm. (Minden lemez három rétegű; a bél- nek (medállá) nevezett közé])ső lemezrészt ni. két felől vékonyabb k é reg (eortex) sze- gélyezi. A vo\íon Anchidocinm nemzetséggel vp.ló ősszevadés alapján föltehető, hogy a medulla olyan fonalak halmazábéil állott, amelyek fala nem meszese- sedett el. Ennek megfelelően a medulla eredeti szerkezete példányainknál sem látható, helyét jiátit és mikrojiátit kitöltés foglalja el. M e g j e g y z é s e k: Az ugyanezen esaládba sorolt rokon nemzetségektől való megkülönböztetés az eredetileg is meszes eortex kifejlődésének módján alapul. Konishi, K. Wray, J. L. (1961) szerint az ide tartozó nemzetségek a eortex szerkezete alajiján az 1. ábrán látható filogenetikai sorba állíthatók. Ennek kezdő tagja a kéreggel még nem rendelkező ('alcifoliii)n , következő tagjai a sötét oszlojios, illetve világos háromszögű kéregrészekkel jellemzett Ivannvia, illetve Aiichirndium. Végső tagja pedig az EiujonojdniUum . amit a megelőző tagok sajátságait mintegy magában egyesítő, , .kétrészes” kéreg- szerkezet jellemez (1. ábra; I. tábla 3.). 146 Földtani Közlöny 105. kötet 2. füzet Pusztán kéregszerkezet alapián azonban a három utóbbi neiuzetség közül — az esetek többségében, a megtartási állajjot miatt - inkább csak az Eugono- pJujUum elkülönítése lehetséges, az Anclncodium és az Ivanovia megkülönböz- tetése ellenben mint azt Johnson, J. H. (1963) is hangsúlyozza — meglehe- tősen kétes. Ezért a kéreg szerkezetén kívül a telep alakját is figyelembe kell fgCWIWTnnrmiyWHyUIIWromiglW EUGONOPHYLLUM y y yY^vv ANCHtCODtUM IIIIIIUIIIIHIIIIIIIIIUIH mwiHnMiHiinmMÍÍMi NANOVtA CALCtFOUm I. ábra. Újpaleozóos f illőid Codiaceúk lemezeinek felépítése és törzsfejlődési sora Konishi, K.— Wkay, J. L. (1961> szerint (vázlat). Az elsődleRes elnieszesedés mértékét a pontozás sűrűsége jelzi. A fonalakkal átszőtt belső rész meduila; ezt a cortex szegélyezi. (A Calcifolitwiníik még nincs cortexe.) Fin. I. Struktur und pliylogeneti-sche Keibe jungpalaozoiseher plii/lloiden Codiuceen nach Konishi, K. — Wray, J. L. (19(>1) sebeinatiscli. l)as Mass dér primáren V'erkalkung ist durch die Dichte dér Punktierung wiedergegeben. Dér mit Kálién durdiwobene innere Teil ist (iie Meduila, und wird vöm Cortex umrandet. (Calcifolium besitzt noch keinen Cortex.) vennünk. Johnson, J. H. (1946, 1963) ui. az Anrhicodium-oí elágazó, hengeres formának tartja (1. tábla 4.), Chvorova, V. (1946) pedig az Ivanovia-t hatá- rozottan lemezes alakként jellemzi (1. tábla, 5.). Újabb vizsgálatok azonban (in Konishi, K. W'r.vv, J. L. 1961) arra utalnak, hogy egyes Anchicodium- fajok teste lemezszerű is lehet. | Ha Johnson megállapításait fogadjuk el, akkor a bükki példányoknak az j Ivanovia nemzetséghez való tartozása mellett kell döntenünk, mert azok leme- 1 zesek és el nem ágazóak. Megerősíteni látszik ennek jogosságát, hogy jiéldá- , nyaink medullája éjtjnígy nem meszesedett el elsődlegesen, s ezért annak belső j szerkezete épjnígy nem tanulmányozható, mint az Ivanovia irodalomból ismert li alakjain. Ezzel szemben az Anchicodium medullája őrzi elsődleges fonalas |i szerkezetének nyomait (1. ábra; 1. tábla 4.). j A bükki Imnovia-k vastagsága általában 2 3-szorosa az Ivanovia tenuissi- j ma Chvorova jelezte 0,5 mm-es vastagságának. Mikrot anyagú kérgüket sem j lehet a bezárc) kőzet mikrites alajianyagától élesen elkülöníteni. A cortex i Németh: Újabb mészalgák a Bükk-hegységi közép.sőkarbonból 147 jellegzetes oszloj)OS szerkezete azonban helyenként az erős átkristályosoclott- ság ellenére is felismerhető (II. tábla 2 3.). A medulla pátitjába fogazódó mikrites oszlopocskák hossza 0,08 0,10 mm körüli. Kz azonban faji azonosí- tást nem tesz lehetővé. Lelőhelyek: Bánvölgy K-i oldala (a Dédesi Vártól ÉNy-ra); a nagy- berenási főlencse mélyebb része; Nagyvisnyó, 1. sz. vasúti bevágás (7/1955. Szabó Pál); a Tarófő csúcsának Ny-i oldala. Elterjedés: A nemzetséget a Moszkvai-medencéből, az USA-bé)l és Jugoszláviából említették idáig. Kor: Középsőkarbon felsőkarbon alsé) része (Atokan I)es Moinesian Missourian); Magyarországon felsőmoszkvai. Törzs: fíhodopJiycophi/ta Oapení’USS, 194ti Osztály: Rhodophyceae Kuprkcht, 1851 Család : Corallinaceae vagy Bolcnoporaceae Nemzetség: Archaeolitophyllum Johnson, 1950 Genotípus: A. misHourlensum Johnson Archaeolithophíjllum cf. missonriense Johnson ((IV. tábla 1 5.) 196:J. Archaeolithophyllum misnouriensum — Johnson, p. 6 — 7. 2. t. 1—2: 6. t. 2. 1964. ATchaeolithophyllum missouriense — Wray, p. 7—8; :i — 4. szövegközti ábra; 1. t. 1. és 3 — 7. 1964. ArchaeolUhophuUum rnissouriensum — Koch.ansky-Devipé, V. p. 516. III. t. I. Leírás : Az eredeti jellemzés szerint a váz változé) vastagságú, szabály- talan alakú, erősen hullámos lemez vagy kéreg, amin igen gyakoriak mm magas- ságú kidudorodások (II. tábla 4.). Igen jó megtartású példányok harántmetsze- tén megfigyelhetően (III. tábla 1.), a kéregszerű test három részre különül. A nagyobb, sokszögű sejtek ívelt soraiból álló, vastagabb közjionti hijiothal- liumot ui. csak egyik, vagy mindkét oldalán kisebb, négyszögletes sejtek felü- lettel jiárhiizamos soraiból felépített, vékonyabb perit hallium borítja. Az első esetben bekérgező, a második esetben az aljzathoz csak helyenként nögzítő- dött, nem-bekérgező alakokról van szó. A sjiorangiumok konceptákulumokban foglaltak helyet (III. tábla 2 3.). A bükki példányok alakja ezzel a jellemzéssel elég jól egybevág. Az erősen hullámos lemezek vastagsága ü,l 0,8 mm, a lemezeken találhaté) dudorok (IV. tábla 4.) nagyságrendje 0,1 mm. A peri- és hipothallium némileg elkülö- nül ugyan, azok belső szerkezete azonban az átkristályosodottság miatt tíibb- nyire nem figyelhető meg. A hijiothallium helyét jiátit vagy mikropátit fog- lalja el (IV. tábla 1.). Az egykori sejtes szerkezet nyomait őrző algatöredékek igen ritkák (IV. tábla 2.). Egyes példányokon azonban konceptákulumok is megfigyelhetők (IV. tábla 5.). Megjegyzések: A bükki jiéldányok az Arr/meolitíiophi/lliaii mi.s.snii- riense Johnson fajjal egyező alakú, szimmetrikus felépítésű, tehát nem-be- kérgező alakok. És bár koncejitákuhimaik átmérője a Johnson, J. H. (1956) által közölt 585 990 //-nál jóval kisebb (100 230 //), azok alakja az eddig ismert nem-bekérgező ArchaeoUthophylhun-o\í közül leginkább az A. minnnu- riense-re emlékeztet. Lelőhelyek: Nagyvisnyó, 1. sz. vasúti bevágás; Mályinkától l)-re, a Mártuskőtől KÉK-re 450 m-re (52/1955. B. K.); Kapubérc; a nagyberenási főlencse mélyebi) része. 148 Földtani Közlönji 105. kötet, 2. füzet Elterjedés : USA; Karavankák (Jesenicétől É-ra); Velebit. Kor: Középsökarl)on felső része íélsőkarbon teteje. (A nemzetség a középsőkarbon aljától az alsóperm aljáig.) Algáé ineertae sedis Székei ó ; Fro.stroniata 1927 X e ni z e t s é g : <)sagi(t Tweniiofki,, 1919 (í e n o t í j) u s : O. incnixtata Twkxhofel O.satjia S}). (IVb tábla (i 7.) 194(1. Oíiaq'm sp. — .JOHXSON. pp. 1102—1104: 2. t. 2 — 5; 4. t. 3 — 5: 5. t. 5 — O: 10. t. 2. 1903. Osutjia sp. — JoH.vsox. p. 27; 22. t. 2 — 4. Leírás: Sötét színű, finom algafonalakkal körülvett, világos csökvekből és kamrákliól álló, lemezes feléjiítésű telep, amely általában ősmaradvány- töredékeket kérgez be, A belső mag körüli tele]) alakja galiona-, víigy bab- szemre emlékeztet. A .Johnson. .1. H. által talált legnagyobb (5,8 mm-es) tele])átmérővel szemben a nagyberenási főlenc.sében 15 mm hossziiságú telepet is találtunk. .Mivel azonl)an a telej)átmérő a bekérgezett ősmaradvány (a bükki ])élda esetél)en egy filloid algatöredék) méretétől is függ, ezt a méretet sem tarthatjuk rendkívülinek (l\b tálila 7.). .M e g j e g y zése k: .Johnson (1. e.) szerint az O.sotjia -tele}) a GirvanellaX^- hoz hasonló fonalas algák és a N {(herul/iria nevű liekérgező Fnmminifera szim- l)iózisa révén alakult ki. Ennélfogva inkál)J> csak növekedési forma, nem ])edig önállé) faj. (Ölte r j e d é s: USA, .Jugoszlávia, Magyarország. K o r: Ivözé})sőka,rJ)on alsóperm. 1'ál)lamagyarázat Tafelerklárung I. tábla -- Tafel t. 1—2. ()l ii/oporella s|). A nagyberenási főlenese mélyebb része. ,5/1970. B.K. Bükk-liegy- ség. Felsőinoszkvai. 1. Kissé ferde hosszmetszet, 2. Kissé ferde keresztmetszet Oligoporellii ? sp. Tieferer Teil dér Hauj)tlinse von Nagyb(‘renás. 5/1970. B.K. Bükk-Gebii'ge. Oberteil dér MoSkau-Stut(*. / . hm l>issehen sehráger Langsschnitt. 2. Ein l)issclien sehráger QnerSelinitt. 3. Engonophi/Iluni johnmni Konishi et Wr.vv haránt metszete vékonyesiSzolatban, jó megtartáséi kéregszerkezettel. Holder formáeió, Otero Connty, N^ew Mexieo, USA. — Konishi, K. -Wr.w, J. L. (1901) és .Johnson, .1. H. (1903, 18. tábla 8.) után Eiigonoplii/llinn john^o)ii Konishi et Wr.w. Qnersehnitt im Uünnseliliff, mit gut erhaltenem zweiteiligen f'ortex. Holder Formát ion, Otero Connty, New Mexieo, i USA. — Naeh Konishi, K. -Wr.w, ,T. T.,. (1901) und .Johnson, .Í. H. (19()3, Taf. i 18. Fig. 8.) j 4. Anchicodiuiii fnnile .Johnson vékonyesiszolata. WakaruSa-i mészkő, Brown Connty, Kansas, UÍ8.4. Felsőjienszilvánikuin. — .Johnson, ,1. H. (1940, 7. tábla 1. és 1903. 17. tábla 4.) után Anchicodiuin /moVe .Johnson. I Minnsebliff. Wakarusa-Kalk, Brown Connty, Ivansas, l^SA. Oberes Bennsvlvanien. — Naeh .Johnson, .1. H. (194(i, Taf. 7. Fig. 1.; 1903, j Taf. 17. Fig. 4.) ■ Németh : Üjahh mészalgák a Bükk-hegységi középsőkarhoiihól 149 5. Ivanoí'ia sp. csaknem harántállású metszete vékonyesiszolalhan. Hermosa formá- ció, New j\Iexieo, USA. Pennszilvánikiim. — Johnson, J. H. (HKÜt, 20. tábla 3.) után Ivanoina s\). Beinahe (juerliegender I )urelisehnitf im DünnsehliíT. Hermosa Forma- tion, New Mexico, I^SA. Pennsvlvanien. — Naeh Johnson, J. H. (1903, Taf. 20. Fig. 3.) 11. tábla - Tafel II. 1. Tranovia sj). polírozott kőzet felületen. A 'Parófő csúcsának Ny-i oldala. Lkc.vnyi F. gyííjtcse. Bükk-bcgység. Felsőmoszkvai Ivanoria Sp. an poliei’ter ( lesteinsflácbe. \\’eslscitc des Tarófő-( ;ij)fels. (íesammelt von F. Lkcíányi. Bükk-( íebirge. Obertfdl dér .Moskau-St ufe. 2 — 3. /íYí/ioí’íVí Sp. bai’ánt metszete vékonycsiszolat Imn, a cortex jállcrcs Szerkezet (‘iiek nyomaival (nyilak). Nagyvisnyó. 1. sz. vasúti be\'ágás Ny-i oldala. Biikk-b(‘gyscg. Felsőmosz k vai Irathorlfi sp. QíKM’sclmitt im 1 tünnscbliff, mit Spuren dei- sáuleid'őrmigcn Struklur des {'ortex (mit Pfeilen bez(ácbnet). Wü-Stseite des I. FiSenbalmeinScbnittes \on Nagyvisnyó. Bükk-( íebirge. OberteiI df'r .Moskau-St ufe. 4:. Arrhaeolithoj)hyllian missnurietiHe Johnson polírozott kőzet felületen. Captain Cr(>ek-i mészkő, Wilson (’ounfy. Kansas, I^SA. Pennszil vánikum. — W'h.vy, J. I>. (1904) ntáir ArrhaeoUthophyllnm )»!s.s(>nricnse Johnson. Polierte Oberfiáebe, Captain Creek Kalkst(‘in, 4VilSon County, Kansas, USA. PennsyKanien. - Naeb \\'r.vy, .1. I... (1904) 111. tábla - Tafel 111. 1. Archacolithíjjiliylhuii mÍHfiouriense Johnson baránl metszetének \ ékonyesiszolata. — h, - bipot ballium, p perit ballium. Collinsviik', Illinois, I^S.V. Pennszilváni- kum. J(.)HNS0N, J. H. (I9ő0, 14. tábla 3.) után Archacolithophyllnm 'tiiismmrienne JoirNSoN. (,)u(*rSclmitt im 1 binnscblif f. h Hypot ballium, p Perit ballium. Collins\ ille, Illinois, l^S.A. PennsyKanien. — Naeb Johnson, J. H. (I9ő0, Taf. 14. Fig. 3.) 2. Archaeolithophyllnm dclicatum Johnson meri'dek í\ íi konee])tákulumiínak vékony- esiszolati képe. CollinSvillei mészkő, ( 'ollins\ille, Madison County, Illinois, US.A. I’ennszilvánikum. — Johnson, J. II. (1950, 14. tábla 0.) után ArcJiacol Ithopin/lhuii dclicatum .Johnson. SteiI gesebw ungene Konze))takeln im Dünnsebliff. Collins\ille-Kalk, Collinsville, Madison County, Illinois, IkSA. Penn- sylvanien. — Naidi .Iíhinson, ,J. H. (1950, Taf. 14. Fig. ti.) ‘i. Archaeolíthophyllum missouriense .Johnson. A ])erit ballium szö\’etébe ágyazott két kone(‘j)tákulum vékonycsiszolat bán. Caioll Count y, Missouri, US.A. J’ennszilváni- kum. — Johnson, .1. H. (1950, 14. tábla 1.) után Arrhaeollthophylluin luinsourieniie .Johnson, /wei, ins ( lewebe des Peritballiums eingelndtete Konzej)takeln im Dünnsebliff. Cai'rol (íounty, Alissouii, l^SA. Pemi- SyK'anifíii. - Naeb .Johnson, .J. IJ. (1950, Taf. 14. Fig. 1.) IV. tábla — Tafel IV. 1. Archufíolitho/j/iyllum ef. missourién se .Johnson. J^b'ősen átki istályosodott egyed vékonyesiszolata. Mályinkáté)! l)-re, a Mártuskőtől KJ-'ilY-re 450 m-i’e. 52/1955. B.K. Bükk-begység. J-iAásőmoszkvai Archaeolithophylhim ef. missouricnsc .Johnson. I tünnSebliff eines stark umkristal- llsierten T^ixemplars. Südlieb von Mályinka, ONO-lieb von Alártuskő. 52/1955. B.K. Bükk-tíebirge. OberteiI dér Aíoskau-Stufe. 2. Ugyntatz. Kevésbé átkristályosodott egyed vékonyesiszolata. Nagyberenási fő- leneSe mélyebb részt'. .5/1970. B.K. Bükk-begység. Felsőmoszkxai Dasselbe. Dünnsebliff eines weniger umkristallisierten KxemjJars. Tieferer Teil dér Hauptlmse von Nagyberenás. 5/1970. B.K. Bükk-Gebirge. OberteiI dér Moskau- Stufe. 4 Földtani Közlöny 150 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet 3. Ugyanaz. I’olírozott kőzet felület. Nagyvüsnyó. 1. sz. vasúti bevágás. Bükk-hegység Felsőnioszkvai Da.sselbe. Polierte Oberfláclie. Xagyvisnyó. 1. EisenbahneinSchiiitt. Bükk-Gebirge. Oberteil dér ^[oskan-Stufe. 4. Ugyanaz, a növény teste fölé emelkedő dudorokkal. Harántmetszet, vékonycsiszo" lat. A nagy berenási főlenese mélyebb része. 5/1970. B.K. Bükk-hegység. Felső- morizkvai Danselbe, mit über den Körper dér Pflanze anschwellenden Höckern. Tieferer Teil dér Hauj)tlinse von Xagyberenás. 5/1970. B.K. Bükk-Gebirge. Oberteil dér Moskau- Stufe. 5. U gyan(tz. V.gy konoeptákulimi vékonyesiszolati képe. Mályinkától D-re, a Mártus- kőtől KEK-re 450 m-re. 52/1955. B.K. Bükk-heg;vség. Felsőmoszkvai Dasselhe. Bild eines Konzeptakels im Dünnschliff. Südlich von Mályinka, OXO-lich von /Nlártnskő. 52/1955. B.K. Bükk-Gebirge. Oberteil dér Moskau-Stufe. ii—~.O.sagia S]t. Vékonyesiszolati kép. A nagyberenási főlencse mélyebb része. 5/1970. B.K. Bükk-hegység. Felsőmoszkvai Osagia sp. im Dünnsehliff. Tieferer Teil dér Hauptlinse von Xagyberenás. 5/1970. B.K. Bükk-Gebirge. Oberteil dér /Moskau-Stufe. Irodalom — Literatur Chvorova. I. V. (1946); On a new genus of algae írom the Moscow Basin. Doki. Akad. Nauk SSSK. 53. 8. pp. 737-739. Herak, M. — Kochansky, V. (1963): Bükkliegj'ségi újpaleozóos mészalgák. — Jungpaláozoische Kalkalgen aus dem Bükk-Gebirge (Nordungam). Geol. Hímgarica, Ser. Pál. 28. pp. 45 — 77. Budapest Johnson. J. H. (1946): Lime-secreting .41gae from the Pennsylvanián and Permian of Kansas. Bull. Geol. Soc. Amer. 57. 12. pp. 1087-1120. Johnson, J. H. (1956); Archaeolithophylluin, a new genus of Paleozoic coralline Algae. Joum. Pál. 30. 1. pp. 53 — 55. Johnson. J. H. (1963): Pennsylvanián and Permian Algae. Quart. of Colorado School of Mines. 58. 3. Golden, Colo- rado. 211 p. Johnson. J.H. — D.anner. W. K. (1966): Permian ealcareous Algae from northwestern Washington and south- western British Columbia. Journ. Pál. 40. 2. pp. 424—432. Kochansky-Devidé, V. (1964): Die Fusuliniden und Kalkalgen des jugoslawischen Karbons. Compte rendű 5. Congr. Intern. Strat. Géol. Carbonifére. Paris, 1963. pp. 513—518. Kochansky, V. — Herak. M. (1960): On the Carboniferous and Permian Dasycladaceae of Yugoslavia. Geoloski Vjesnik. Zagreb. 13. pp. 65 — 94. Konishi. K. — WraY, J. L. (1961): Eugonophyllum, a new Pennsylvanián and Permian algal genus. Joum. Pál. 35. 4. pp. 659 — 666. Parks, J. H.. JR. (1958): Plate-shaped ealcareous algae in Laté Paleozoic rocks of Midcontinent. (Abstr.) Geol. Soc. Amer. Bull. 69. 12. p. 1627. Pia J. V. (1920): Die Sipboneae Vertioillatae vöm Karbon bis zűr Kreide. Abhandl. Zool.— Botan. Ges. Wien. 263 p. Pray, L. C. — Wray, J. L. (1963); Porous Algal Faeies (Pennsylvanián). Honaker Trail, San Juan Canyon, Ctah. In: Shelf Carbonates of the Paradox Basin. Four Cornes Geol. Soc. Symposium, Field Conference. pp. 204 — 234. Twenhofel,W. H. (1919): Pre-Cambrian and C’arboniferous algal deposits. Amer. Journ. Sci. Ser. 4. 43. pp. 339 — 352. WraA'. J. L. (1964): Archaeolithophyllum, an abundant ealcareous Alga in limestones of the Lanslng Group (Penn- sylvanián), Southeastern Kansas. Bull. State Geol. Survey Kansas. 170. 1. pp. 1 — 13. Wray, J. L. (1968): Laté Paleozoic Phylloid Algal Limestones in the Unites States. Report XXIII. Session Internat. Geol. Congr. 8. Genesis and Classification of Sedimentary Rocks. — Prague. pp. 113—119. Neiiere Kalkalgen aiis dem Mittelkarbon des Bükk-Gebirges in Nordungam M. Németh* Verfasser weist nacli, dass einige dér obermoskauischen Kalklinsen des Bükk-Gebirges ausser den von Her.ak, M. — Koch.ansky, V. (1963) determinierten Dasycladaceen (Ver- miporella sp., Anthraroporella sp., A. spectabilis Pi.A und Dvinella comata Chvorova) aucli phylloide Algen (Archaeolithophyllum cf. missouriense Johnson und Ivanovia sp.) entlialten. Diese aus Ungarn jetzt zum erstenmal beschriebenen Formen treten an ge- wissen Teilen einiger Kalkbanke massenhaft auf. In dér Hauptlinse von Xagyberenás aber kommen neben ihnen und den vorerwáhnten Dasycladaceen auch noch Oligoporella? sp. und ().e igen változatos és jellegzetes. A rétegsoron belül határozott biofáciesek és biotársulások váltják egymást. Ezek alaj)ján az izopikus és heteropikus fáciesek egymástól jól elkülöníthetők. Gazdag mikro- és makrofaunája mellett az egyéb plankton organizmusok is figyelemre méltók. A bemutatott mikrofácies kéj>eken (IX XV. tábla) láthatjuk, hogy a bio- társulásokban hol a plankton, hol a bentosz életmódot folytató egyedek domi- nálnak. Megfigyelésünk szerint az Echinodermaták maradványai, főleg a UrÍHoirfm -félék, Echinoideák és Holothuroideák végig jellemzőek, gyakran kőzetalkotók. Ezek határozzák meg a képződmény jellegét, adják elnevezését, még akkor is ha egyes vékonyabb-vastagabb rétegecskében, vagy jiadokban velük ellentétben a Foraminifera-, Radiolaria-, Fjmngia-í'élék dominálnak. Az egyél) j)lankton organizmusok: a Nannoconusok, a Coccolithophorák (B. Beke M. 1964 in Fülöp J.) a Dinofiagellaták, Hystrichos])haeridaek és a 158 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet pollen-sporomorpha együttesek (Góczán F. 1964) lehetnek még fontosak. Ahol ezek a Foraminiferáktól eltérő ökológiájú csoportok túlsúlyba jutnak, ott rendszerint a Foraminiferák egyed és fajszáma csökken, különösen a bentosz formák szorulnak erősen háttérbe. A képződmény makrofauna társulását csak érintőlegesen említem, és csak a rétegtanilag fontos adatokat használtam fel (I. táblázat). Fülöp J. (1964) szerint gazdag és jellemző a Cephalopoda, Bmchiopoda és Echinodermata tár- sidása is. A Cephalodák közül főleg a Neohibolites aptiensis (Stolley) Kiliak, a Ilolcophylloceras (juetfardi d’ÜRB., a Desmoceras getulium (Coo.), a, T etragonites dumlianus (n’ÜRB.), Melchiorites melchioris (Tietze), Acanthohoplites, Hypa- canlhoplites, Gargatiiceras, Douvilleiceras és Parahoplites-ié\é\í igazolják ennek a képződménynek az apti emeletbe való tartozását. Az Echinodermata marad- ványokat a vízmozgás eléggé felaprózta, teljes j^éldányok nemigen találhatók. A vékonvcsiszolatokban (IX -XIV. tábla) Crinoidea nyéltagok, kelyhek (Tnrinocrinn.'i, Electrionia ) Echinoidea ( Discoidea ) tüskék és Holothuroidea ma- radványok ismerhetők fel. Horváth A. szerint a Brachiopodák közül gyako- riak a Rynchonella polygnna d’Orb., E. parvirostris (Sow.) R. decipiens d’Ürb., a Terehratula mnutoniana h’Orb., Terehratulina striata (VVahl.). Kagyló és csiga faunája gyérebb. A felsoroltakon kívül még Bryozoákat, valamint vörös- és zöld alga-féléket, (Chara vázakat és termést) továbbá halmaradványt, cá])afogat figyelhettünk meg a képződményből készített és vizsgált vékony- csiszolatokban. A kijelölt stamlard fúrási szelvényekből üledékváltozásonként rétegről- rétegre gyűjtött anyagot vizsgáltunk. A tatai formáció mészkőpadjaiból csak csiszolat! anyagot vizsgálhattunk. Ugyanakkor a köztes agyag, vékony luárga, vagy agyagmárga sávokból jól iszapolható, jobb és kevésbé jó megtartású Eoraminifera együttes került elő. Ezek megtartási állapota és összetétele mindenkor jól tükrözi a fáciesjelleget. A vékonycsiszolatokból meghatározott fajok azonban sok esetben tisztább, meggyőzőbb képet tárnak elénk. Ezeken a generikus, vagy faji bélyegek határozottabbak, jobban kivehetők. Az eddig vizsgált vékony csiszolat! és az iszapolt anyagból együttesen 81 Eoraminifera fajt sikerült meghatározni (I. tábla). Az egész komplexust értékelve; egyed- szánira nézve a plankton fajok dominálnak, viszont fajszámot tekintve a ben- tonikus, meszes és főleg az agglutinált házú egyedek vezetnek. Ezek az együt- tesek a fáciesviszonyok függvényében váltakozhatnak, vagy egymással keve- redve végigkövethetők a rétegsoron. Az összfaunakéj) nagyon karakterisztikus és határozottan különbözik a fekvő és a fedő formációk együtteseitől. A tatai formációban talált és meghatározott Eoraminifera fajokat és társu- lásokat vizsgálva a következő megállapításokat tehetjük: az első kategóriába sorolhatjuk azokat a fajokat, amelyek fojöltője csak az apti emeletre korláto- zódik. Ilyen fajunk azonban csak kevés van, ezek közül a Globigerinelloides algerianus Cusiiman et Ten Dam faj a legjellemzőbb. Ez kisebb nagyobb egyed- szánimal végigkövethető a vizsgált komplexuson. Az irodalmi adatok csak az a])ti emeletből, egy-két adattól eltekintve (Salaj Sámuel, 1966, Conte — Trünchetti, 1972) - kizárólag csak a felsőapti emeletből közlik. Ugyanakkor a fajnak horizontális elterjedése nagy, a mediterrán régión belül nagyon sok helyről kimutatták, de még a boreális régióban is megtalálható. Igen jellegzetes, jól felismerhető, de erő.sen variábilis faj. Gyakran más Globigerinelloidesekkel a Gl. ferreolensis (Moulaue), a Gl. blowi (Bolli) fajokkal társul. Ezek a Hedbergellákkal; a H. infracretacea (Glaessner), //. trochoidea (Gand.), H. IIunHnry*» liliart menti fácie.st jelzik. Ugyanakkor a planktondús rétegek nyíltvízi kapcsolatra, esetleg már valami- vel mélyebb tengeri üledékké])ződésre utalnak. A hannadik kategóriába tartoznak a korra nem jellemző ])crzistens formák, melyek a mezozoikumtól napjainkig megvannak. Ilyenek a Dentalina, Lenti- culina, Margimilina, Glomospira, Te^tularia, Atnmobaculite.'i, ApiroUjntlina stb. nemzetségek egyes fajai. Ezeknek faj és egyedszámai azonban az első két kategóriához viszonyítva jelentéktelenebb. GóczAn E. (1962) a Sümeg 1. sz. fúrás vizsgálata során 215, t) 251,5 m közötti szaka.szban a várhegyi krinoideás mészkőösszletből készített pollen preparátumokban a Sporomorplia és a Ilustrichosphaeridiuni , Dinnflagellata asszociáció mellett szervesvázi'i Foraminifera maradványokat is talált. Ezek a Foraminiferák ])roto])lazmájának kitines köpenymaradvánvai. A j)re])arátu- mokban főleg rotálóid formák figyelhetők meg. Góczán F. 1962-ben leírta és ábrázolta őket (i'otaloid formák), de a bizonytalansági tényezőket figyelend)e véve, reiidszertani és őslénytani értékelésüktől eltekintett. Az ábrázolt és utólag átnézett anyagban házfelé])ítésük, alakjuk után főleg aGlobigerinelloide.'i. a Hedbergella és esetleg a Gavelinella nemzetség házait és kamramaradvánvait ismerhetjük fel (XV. tábla). A standard szelvénynek tekinthető Sümeg 1. sz. és Devecser 3. sz. fúrások rétegsorában a krinoideás mészkő folvtonosan fejlő- dik ki egy sötétszürke mészmárgából, amelynek mikrofauna társulása teljesen eltérő. Éles faunisztikai határ mutatkozik itt, amely rétegtani határnak is tekinthető. Ezeken a területeken tehát az apti emelet határozottan alsó és felső részre tagolódik, ami kőzettani és mikrofaunisztikai összehasoidítás alap- ján megfelelhet a stratotypus szerinti bedulien és gargasien emeletbe vak) be- osztásnak. Favre Taxy Mottllade Thomel (1963) által az apti strato- typusról közölt szelvény Foraminifera együttesei nagyjából egyeztethetők a mi mészkőkomplexusunk mikrofauna együtteseivel. Álégpedig azzal a meg- jegyzéssel és eltéré.s.sel, hogy a mi felsőapti együttesünk fajgazdagabb, jobban. 160 Földtíini Közlöny 105. kötet, 2. füzet élesel)ben elkülönül az alsóajüitól. Eddigi ismereteink szerint az ajdi alsó tagozatában, a sötétszürke márga komplexusban, határozottan szegényesebb és más Fara unni fém asszociáció jelentkezik. A Glohujerinelloides algerianus hiányzik, a })lankton szegényesebb, más aiu’ótermetű formákkal, a Hedbergel- lákkal és Clavihedbergellákkal jellemezhető. Sajnos az eddig vizsgált réteg- sorokban a Schackoinát nem találtuk meg. Ugyanígy, feljebb a krinoideás mészkökoni])lexusból sem került elő egyetlen rétegtanilag ugyancsak fontos Schackoina sem. A felsőajüiban a krinoideás mészkőösszleten belül fáciesvál- tozásokkal, mikro- és makrofauna asszociációval, egyes fajok felléj)ésével és eltűnésével, határozottan zónák állapíthatók meg. Mai tudásunk szerint ez a faunatársulás, a vezérkövület jellegű Globigerinel- loUles (dgerianuH Cushman et Ten Dam faj jelenlétével határozottan a felsőapti emeletet jelzi és kizái’ja a képződmény mélyebb, vagy magasabb rétegtani kategóriába való tartozását. A zonáció nem lokális, hanem hazai viszonylatban is regionális értékű és megegyezik a nemzetközi adatokkal, ami világviszony- latban is határozottan az apti emelet felső részét (gargasien) jelzi. Ezt bizo- nyítják az egyéb mikropaleontológiai vizsgálatok is. így Góczán F. (1972) szerint az alsóapti emeletben a szürke mái'gakom])lexusban domináns Gleicheni- idites div. sp., Ciratricosisporites div. sp. és a következetesen fellépő Callialo- s])orites sp., valamint a két légzsákos fenyőjmllenhez tartozó fajokból álló S})oromorpha a.sszociáció dominancia viszonya lényegesen eltér egyrészt az alatta települő, kőzettanilag hasonló kifejlődésű, Cejüialopodákkal is igazolt felsőliarrémi összlettől, másrészt eltér a belőle folyamatos üledékképződéssel kifejlődött felsőapti krinoideás mészkőkomplexiistól. A felsőaptit elsősorban a Gonynulax orthocera.s Eis., a Temia hystrix Eis., a Coronifera oceanim CooKS.- EiS. és a különböző II y.stricfio.sphneridiii m fajok jellemzik (H. complex (White) Defl., H . fihriatum Defl. et Cooks., Micrhyslridium sümeyense Góczán stb.) (1. táblázat). Beke M. szerint a Nannoplankton adatok is ezt bizonyítják. Á'agyis az Ammonitesekkel igazolt felsőbarrémi emeletből üledékfolytonos- ságai fejlődött ki a szürke márgaösszlet felső része, melyben a Nannoconus együttes; a N. mimtlus Bronn., N. frutti Bronn., N. hucheri Bronn., N. tvas- ■mlli Bronn. fajok dominálnak és már határozottan az ajüi emeletet jelzik. Ez a faunaasszociáció ezeknek a fajoknak a dominanciájával élesen eltér a -elsőbarrémi agyagmárga és a feléje települt krinoideás mészkőösszlettől, ahol is egyedül csak a Namioromts steinmnni Kamptner faj mutatható ki. Mindezeket összegezve ha a II. táblázaton összeállított világirodalmi adato- kat összehasonlítjuk vizsgálati eredményeinkkel, akkor a következőket rög- zíthetjük le. Többé-kevésbé biztos plankton zonációk érvényesek az apti emeleten l)elül. Különböző szerzők más liton és más nomenklatúrával lé- nyegében ugyanarra az eredményre jutottak még akkor is, ha az egyes fajokat s]jecifikusan differenciálták. Ha a végeredményeket nézzük és össze- hasonlítjuk azokat, akkor nyilvánvaló, hogy a különböző névvel jelölt fajok fajöltője ugyanaz. Egy időintervallumra jellemzőek és egymásnak sok esetben synonimjai lehetnek. így, ha összehasonlítjuk BoLLinak (1959) a trinidadi zónajelző értékeit más szerzők eredményeivel, akkor láthatjuk, ])1. a, Leupoldina proUdteran.'i-oi^ zóna megfelel a Mouleade (1966), Bandy (1967), Fuchs (1967) és a Khu.\ry (1971) által rögzített Srhackoimt rahri-s zónának, ami mindenütt a bedulient jelzi. A trinidadi faj is ebből a rétegtani szintből származik, tehát \igyancsak ennek az időegységnek felel meg. Herms (1966) szerint a Bolli fajok közül a Pmeglnhotruncana rohri faj a lledhergella trocoiden (Gand.) fajjal S i (l ó : *1 tatai formáció Foraminijerái 161 synoniin. Ugyanúgy a Bi(jlo})i(jerinella barri Loehlich Tappan fajt egyesek azonosnak tartják a (UohUjerindloides algerianm Cusum. et Ten Dam fajjal. Bóléi a Biylohigerinella barri-a zónál)ól nem említi sem a (11. algerianits, sem a Planomalina sheniourensis (Sioal) fajt, ami szerte a világon ebben a fáeiesben és ebben az időintervallumban kell hogy jelentkezzen. Uzek szerint és a ha- sonló ábrák alapján is a BUjlobigerinelloides barri Bolli faj, a (11. algerianus CuSHM. et Ten I)AM-nak biztosan synonimja. Űrre legjoI)ban Francois és SíüAL (1958) mutatnak rá, és ábrán is bizonyítják, hogy nincs éles, spí'cifikus különbség a BoLLi-féle és a Cüshm.\n Ten 1)am féle faj között. A Bolli (1959) által megadott és a trinidadi rétegekre épült zonáeió egy kissé bizony- talan is, mert nem telje.sen összefüggő rétegsorokra (üledékhiány) é])ült fel. Moullad Skíai, (1963) a lyoni kongresszuson a rétegtanilag fontos plankton fajok fajöltős táblázatát publikálták, ahol a Tiritielbt roberli ((!.\nd.) és a Thalmanindla tirinend.'i ((Iand.) faj megjelenését és eltűnését exjionálták ki, ugyanakkor a T. roberli ((Iand.) fajöltőjét kiterjesztették. Késől)b az 1965-ös munkájában Moullade a V'oeonti-árok |)lankton Foraminii'eráinak zönajelző értékelésével foglalkozott igen behatóan és eredményesen. Rétegtani értelme- zésének előnye, hogy összefüggő rétegsorokat, tektonikailag zavartalan szel- vényeket vizsgált meg. A foraminiferás zónákat összehangolta a jellemző am- moniteses zónákkal, ami biztos kontrollt jelent. Az általa feltételezett Hedbcr- rjdla trocoide.s-Ticindla roberli-Bolalijiora tirinen.si.'i filogenetikai sort néhány mikropaleontolé)gus csak fikciónak tartja, ami még további alaposabb filo- és ontogenetikai vizsgálatokat igényel. .Mindezek után az összehasoidíti) táblá- zaton (II. táblázat) látható a (llobigerindloide.'i ab/erianii.s-oH ziúiánk. melyet a felsőapti emeleten belül jelöltem meg, megfelel a nemzetközileg bevezetett zónaértékelésnek. A jiozitív és negatív érvek alajiján rögzített zóna a gargasien és az alsóclansayensien alemeleteket foglalja magába. ,Még])edig azon tény alapján, hogy a standard szelvényekként felhasznált összefüggő rétegsoraink- l>an a 8p. U, l)v. 3., Cs. 1. sz. fúrásokban az egyéb faunatársulásokkal, Am- monitesekkel, Nannoplanktonnal, Sjioromorjihákkal igazolt alsóapti agyag- márgakomj)lexusbé)l üledékfolytonossággal következik a krinoideás mészkő- összlet. Bár a szürke márgakonpilexusban, mely egyéb fauna alapján biztosan a bedulienhez kell hogy tartozzon, a zéinajelző Scharkoina cabri Sic.vl fajt egyelőre nálunk még nem találtuk meg, de ez nem zárhatja ki esetleges későbbi előkerülését és rétegtani fontosságát, Továblii részletesebb vizsgálatot igényel még ez a rétegösszlct is. Vizsgálatunk tárgyát kéjiező rétegsoroklian a krino ideás mészkőösszletben sem figyeltük meg ezt a fajt. Ugyanakkor n világszerte felsőaptiban gyakori és zónajelző fajok és társulások itt megvannak: így a Globigermelloides algeriann.s Cusiiman et Ten Dam, a fii. ferreoíeusi.s (.Moi ll.), Gl. bentonen.'iis (Morrow), a Hcdbergdla Iroroidea (CIand.), a //. infrarrelacea (Glaessner), II. planispira (Tappan), TirineUa roberli (Gand.) stb. Ezek, mint már jeleztük a vizsgált rétegsorokon keresztül végig követhetők voltak. Társulásuk, faj és egyedszámuk, dominancia viszonyuk a fáeiesviszonyoknak megfelelően változott. A tatai formáció Foraminifera asszociációja (1 Vili. tábla) fajokban igazán gazdagnak mondhaté) és ezek viszonylagosan jól határozhatók. Mindezek elle- nére még nem lehetett azt a finomrétegtani distinkciéú, amit Moi'LLADE ( 1966) a Voconti -árokban elvégzett a rendelkezésemre álló anyaggal megoldani. Plankton Foraminifera társulásokkal, nálunk egyeidőre nem lehetett alzó- nákra felosztani a felsőa])ti emeletet, úgy mint a Voconti-árokban, ahol a gar- 162 Földtani Közlöny lUő. kötet, 2. füzet A rétegtanilaíí fontos zónajelzö Foraminifera és Ammnnites fajok az apti emeleten belül .Stratigraphically iinportant foraminiferal and ammonite species, as zonal indices within the Aptian Stage II. táblázat — Table II. A P T 1 Eme let B e d u 1 i e n Gargosi en Clansayesien A i e m e l e t Ocshoyesilcs Subnodosocostalura Nodosocoslatum A Bolli(1959) Amenko Goullamc.Bolli.Bcckmon (1969) ChoHotetlQ dccipxns Lcupoldma proluberans ^r- Biglobigcrinello borri — ^ PracQlobotruncona infrocrctocca F Pusosio gcUulmum — A Glinzbokcl Tunisz M958) Mogne Algcno G 1 0 b 1 g e r 1 n c II o 1 de s olgcrianus F A Gorbocsik (196A) Koukozus GlobigcrmcUoides olgcnanus F Deshaycsiies de&haycsi cIovQ schmidli Hypaconthoplitcs jQCObi-noloni A Moorc (1957) Anglia Bondy(1967) Schochoino cQbri Gl btowi Gl olgcnanus F Porohoplite^ dcshayesi SolfcIdicUa gueltordi Hypoconthoplitcs jocobi H elegáns A BrcistroKcr (1947) Froncioo Moullodc (1966) Schockomo cobri GlobigenncMoides Icrrtolensis Gl blowi Gl olgcnanus Hed trocoideo Ticinctio bcjouacnsis F A Kuhry (1971) Spanyol o Schockomo cobn GlobigcrmcUoides blowi Gl ferreolensis Gl olgcr lonus F A Hons (1971) Nemet o Gl Qlgcrionus F A Longo - Montovoni Olasz o (1971) Hcdbergello plamspiro H IroeoidCQ Gl ol gcrionus F De&hayesites dcshoyesi Pofohoplites mcichioris Columbiccros lobleri A Tzonkov (1965) Bulgóno Trochoimo opticnsis EpiStomino rcticulota Lomorckina lomplughi F A Ncogu (1965) Romónio Globigerinclloidcs F A Fuchs (1966) Ausztria Scbac koino cobri Globigcnnelloides sp F Ccshoyesitcs dcshayesi Mclchionlcs mclchioris Tetragonites duvoli A Solaj-Samucl(l966) t SR NyKórp Gl Qlgerionus Hcdbcrgcllo roberti Oiscorbis vQSSowizi Epislommo chorloioc Heterostomcllo noniomdcs F M mclchioris — Gorgosiceros rebooudi H clegons - A nolom A Fulop(1969) - Horvolh(1972) Sidó (1971) Mogyor o Glo big c r 1 ne 1 1 0 1 d c s olgcrio nus Ticincllo F — Schockomo cobri Siqol — GlobigcrmcUoides blowi (Bolti) — 1— tcrrcolcnsis (Moullodc) _ — 1— olgcnanus Oj^«IT03t sp Clovihcdbcrgcllo bizonoc (Chcvolicr) Biglobigcrincllo born (Bolli) Hcdbcrgcllo groysoncnsis (Toppan) — B— sigoli (Moullodc) — irocoidco (Gondold) — t— tnfrocrctoccoCGIocssrw — B- ddnocndsCCarscy) * Pkanotnolino chcriourcnsis (Siqol) Ticin^lla roberti ((jondoMi) — bcjoucnsis (Sigol) (Mvclmcllo borrermono Bettenstedt — t— intcrmcdio (Bcrthclm) ■■ Globorololitcs opticnsis Bettensiedt Asonquiorio brotseni Gortdolfi Picuroslomctio subnodoso pasitól a clansayesi alemeletet a Ticinella hejmtensis-eíi zónával lehet elkülö- níteni. Ugyanakkor Fruip J. és Horváth A. (1972) Ammonites vizsgálatukkal a tatai (Kálvária-domb) külszíni feltárások anyagából a clansayesire jellemző Aranthoplites nolani (Sernas), Tetragonites duvalianns (d’Orb.), Hypaiantho- plites elegáns (Fritel) zónajelző fajokat mutattak ki. Fúrási rétegsorainkból (Sj). 1., Dv. 3., Cs. 1.) kitűnik, hogy a krinoideás mészkőkomplexusunk üledék- folytonossággal fejlődött ki az alsóapti rnárgából és a fent ismertetett Ammoni- Sidó: A tatai formáció Foraminiferdi 163 tes faunatársulás alapján tehát a gargasi és a clansayesien aleineleteket kell hogy magába foglalja. A makrofauna vizsgálatok egyelőre csak nagyvonalak- ban egyeztethetők a mikrofauna vizsgálati eredményekkel. Feltételezhető, hogy úgy mint MoULLADEnál (1966) és Salaj SAMUKL-nél (1966), vagy a legutóbbi adat szerint Conte TRONCHETXi-nél (1972) az egyes Ammonites zónáknak megfelelő és jellemző foraminiferás zónák és alzónák nálunk is ki- fejlődtek, csak az általunk eddig vizsgált fúrási szelvényeinklien (Sj). 1. sz. 117,0 — 248,0 m-ig, a Dv. 3. sz. 1035,0— 1094, Om-ig stb.) az aj)ti emelet legfelső részét képviselő rétegeket a szenon előtti erózió lepusztította. így egyik-másik fúrásban a gargasi alemelet alsó és közéj)ső tagozata maradhatott csak meg, amit a Globigerinelloides algerianus Cusiiman et Ten Dam fajjal jól lehet jellemezni. Még több szelvény és átnézett anyag birtokában bebizonyíthatjuk, hogy a Gl. hloivi-s zóna vagy alzóna, mint másutt, nálunk is meg kell hogy legyen, mivel mint már többször is hangsúlyoztam az apti emeleten belül folyamatos üledéksorunk van. Leginkább azért is, mert Bandy (1967) és más mikro- paleontológusok véleménye szerint a t7/. algeriami.s a Gl. hlmri fajból származ- tatható le, az pedig már az alsóajúi emeletben megjelenik. Egyesek, így Moullade (1966), Banüy (1967) szerint pedig a Globigerinelloides blotri az alsógargasi alemelet alzónáját jelző faj. Vizsgált szelvényeinkben a Globigerinelloides ferreolensis (Moull.) és a Gl. bentonensis (Morrüw) fajok kis egyedszámmal és nem is mindenütt a Gl. alge- rinnus együttesben jelentkeznek. Ezek nálunk nem annyira tÍ2)usosak és nem is követhetők végig úgy a szelvényeken, mint a Gl. algerianus faj. ezért MouLLADE-al (1966) a (?/. ferreolensis-7.ó\VA\e\YA-) értékével szemben, valamint Salaj — Sámuel (1966) a Hedbergella roberti zónajelző fajaival ellentétben amik egyébként nálunk szintén ugyanabban az időintervallumban jelentkez- nek és jellemzőek — én a Gl. algerianus Cushman et Ten Dam fajnak tulajdo- nítok zónajelző értéket. Ez a faj nálunk makrofaunával is bizonyíthatóan a gargasi alerneletet jelzi, de fajöltője esetleg még a clansayesibe is felnyúlhat. Megfigyelésünk szerint dominanciája a gargasi alemelet közéjjső részére esik (Sj). 1. sz., Dv. 3. sz. fúrás), arra tíjnisos. Ez a megálla])ításunk egyébként a külföldi adatokkal is egyezik. Eddigi tai)asztalatunk az, hogy a gargasi alemelet felső részén egyedszámuk csökkenőben van és ott rendszerint a faj túls])eciali- zált, nagyranőtt példányai figyelhetők meg (8]). 1. sz. 194,0 ni, Dv. 3. sz. fúrás 1069,0 m). Sajnos a Tata környéki krinoideás mészkőkomjilexusból összefüggő szelvényt nem állt módomban vizsgálni, így erről konkrét követ- keztetést nem vonhatok le. Néhány iszapolt minta alajiján (Ta. 1039 sz., Kisbér 1. sz. fúrás) és a tatai Kálvária-dombi szelvényekből vizsgált vékony csiszola- tokból azonban iigy tűnik, hogy az Ammonitesekkel bizonyítottan, már a clansayesi alemeletbe tartozó mészkőösszletben a Globigerinelloidesek száma erősen lecsökkent, csujián 1 2 jiéldányukat {Gl. cf. algerianus fajt, valamint ind. Gl. sji.-t) figyelhettünk meg. Viszont feltűnt, hogy a Globigerinelloidesek helyett a Ticinellák egyed és fajszáma erősen megnőtt. Ez arra enged követ- keztetni, hogy behatóbb, szelvényszerinti vizsgálattal esetleg a Moullade- féle Ticinella befauensis-es a clansayensienre jellemző ])lankton zóna nálunk is bizonyítható lesz. Annyi azonban már most is megálla]jítható, hogy a Tata környéki krinoideás mészkőkomi^lexus legfelső szakaszát más zónajelző fajok- kal (Ticinellákkal) lehet rögzíteni. A bakonyi felsőajúi krinoideás mészkő- kom2)lexushoz viszonyítva itt időbeli eltolódással is számolhatunk. 164 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet Táblamagyarázat Explanation of Plates I. tábla — Plate I. \ . Annnohandite.s cf. suberetarens Cushman et Alexander; Devecser 3. sz. fúrás 104S m 53 X 2. Tritaxia pyramidata Reuss; Dev^ecser 3. sz. fúrás 1051 in 70 x 3. Sph'ojdertinata complnnatn praecur.Hor Modllade; Devecser 3. sz. fúrás 1052 m 70 X 4. Spiroplectinata annectens (J(jnes et P.arker); Csehbánya 5. sz. fúrás 398,2 m _ 70x 5. Spirojjlectinata robu.sta Moull.\de; Balinka 235. sz. f. 466,3 — 469,3 m 70x 6. Spirojdectinata annecten.s (Jones et Parker); Devecser 3. sz. fúrás 1074 m 70 X 7. Sjiirojdectinata robn.sta Moull.^de; Dev'ecser 3. sz. f. 1074 in 70 X H. Splfojdertainnuna lonya L.vlicker; Devecser 3. sz. f. 1074 in 70 X D. Spirojilectnnnnhm coníjdanata (Ke;uss); Dev'ecser 3 Sz. f. 1039 in 70x lil. Spiroplectannnhm cf. coníjdanata (Reuss); Ralinka 235. sz. f. 466,3 — 469,3 m 70x Sphoplectannninn sp.; Devecser 3. sz. f. 1066 in 70x \2. Sp'troplectanmiinn coníjdanata (Reuss); Dv. 3. sz. f. 1039,0 in 70x \'5. Biyenerina loehlicliae Crespin; Balinka 235. sz. f. 466,3 — 469,3 in 70x 14. Bii/enerina roniprc.ssinscula Ch.vpm.\n; Balinka 235. sz. f. 466,3 — 469,3 in 70x \5. Textulavia chajnnanl L.vlicker; Sümeg 1. sz. f. 234 in 53x \5j-A. Textularia anylica Lalicker; Devecser 3. sz. f. 1069 in 70 x U). Textulai la rijdeyensis Berry; Devecser 3. sz. f. 1067 in 70 X \~ . Textidaria snbylabra Cushm.\N; Csehliánya 5. sz. f. 3(i6,7 in 70 X 11. tábla — Plate II. \. Dorothla ( Mar.ssonella ) trochus (d’Orbiony); Dv'. 3. sz. f. 1073,0 in 70x 2. Dorotliia ( Mamsonella ) troclnos (d’Orbiuny); Dv. 3. sz. f. 1060 m 70x 3. Dorotliia ( iSIar.ssonella ) oxycona (Reuss); Dv. 3. sz. f. 1052,0 in 70x 4. Dorotliia ( ]\Iarssonellredominant number ofsj)ecies belongs to benthonic forms liav'ing calcareous and mainly arenaceous shells or tests. Thf'se assemblages may vary in depend- ence on the faeiological cojiditions or they arc trac(‘able, intermingled, thronghout the seqiiences studical. The totál fannal pattei'n, however, is v'ery eharacteristic and differs markedly from the assemblages of tbc over- and undei-lying sediments. Accordingly; (1) there arc forms tvpical of tbc Aptian and eharacterist ic exelusively of tlie Ujjper Aptian Substage. (2) The spc^cies first aj)[)caring and getting extinct within tbc Cretaceous arc in great number. (3) The assemblage ineludes jjersistent forms which are traeeable from the Mesozoic ujj to the jjresent tinié. According to our jiresent-day knowlínlge, the jiresence of this fannal assemblage ami among them of the sjiecies Globir/erinclloides algerianu.s Cusiim.vn et Ten 1).\m of zonal index value is a clear testimony to the jiresence of the Ujijier Ajitian Substage and it precludesthe jiossibility ofassignement of the formát ion to deejier or higher stratigrajihic units. Zoning is nőt local, being of régiónál value even within Hungary, and it aggrees with the international data that indiiíate definitely tbc toji of the Ajitian Stage, the (íarga- sian, even on a world-wide scale. This is evidenced by micropaleontologieal results as well (Tables 1, JJ). With its 81 relatively well-identifiable sjjecies. Tata Formation’s foraminiferal assemhl- age can be regarded as fairly rich. Desjiite this, the fine-stratigrajihic dist inc-t ion, carried out in the Vocont ián trough by Moule.vde ( 19ti6), could nőt be jierformed on t he available matéria!. As it is evidenced hy the lithological columns of our borehoh's (Sj)-l, Dv-3, Cs-1), the crinoidal limestone sequence must have develojied with a continuity of sedi- mentation from the Lower Ajitian maiIs evidenced by Nannojilankton and Malacofauna. Its eharacteristic ammonitic fannal assemblage (J. Für.öp 19(i4, A. Horváth 1972) with the species Aíe/r/í /or/íes melchioris (Titze), (íargasiccraft rebbondi (CoQ.), Tetragonites dacali- ann.s (d’Orb.), H npacanthoplites elegáns (Fritze) and Acanthoplites nolani (Sovv.) must thus comjirise the (largasian and (’lansayan Substages. The mierofaunal examinations can be well correlated with the results of studies on the microfauna. In other words, this means that ammonite zones corn'sjionding to the (llobigerinclloides (dgerianus- and ,,TicineUa bejauensis" Zones are jiresent in Tata Formát ion. Just like it was shown by Moullade (19()()) and by Salaj-Samuee (1972), or (juite recently by Conte-Trunchetti (1972), the foraminiferal zones ami subzones corresjxmding to the individual ammonite zones have develojx'd in Hungary too, though, in most of the borehole profik's studied by the author and her eolleagues (e.g. Sjj-1, l)v-3, etc.), the strata repri'sent ing the tojimost Ajitian have been removixl by jire-Senonian erosion. Thus, in somé boreholes, only the lower and middle jiarts of the (largasian could be jireserved, as jirovaxl by the zonal index fossd Globigerinelloides (dgerianus Cushman et Ten 1).\m. The ujijier TicincUa assemblage or the Ticinella bejaguensis íStdjzone, which must indicate the Clansayan Substage al- ready, has heen eroded in generál or, in somé jjlaces, it may nőt have been develojjed at all. Notably, thesc stratigrajjhie eategories eoidd so far be observed in a few sele(;ted samjjles recovered from Tata’s Kálvái'ia Hill and the cross section of the Várhegy at Sümeg only. Fortheoming micro- and macrofaunistic researeh to be jjfU'formed in even fidler detail will verify the biostratigrajjhie. conelusions outlined here. 172 Földtani Közlöny lüó. kötet, 2. füzet Uelying on the iiiterpretation of lier detailed tnacrofaiinistic research, the author lias toinpared lier ooncdusions to tlie newest inica'opaleontological results obtained fór the fornif-tions of indeiitieal sf ratigrapliic position of adjacent and more remote areas. Within the Uj)]jer Aptian slie has identified and selected tlie foraminiferal species, assemhlages and zones of stratigrajjliic iin])ortance, considering the Globlyeí'inelloides alyerianus Zone to he t^■J)ical of the (Jargasian and the Tirinclla assemidage (T. bejauensis Zone?) to he cliarac'teristic of tlie ('lansayan. She lias songiit to i>ring the stratigraphic V'aliie of tliese zones in liarinonv witli tlie relevant aininonite zones, hotli Hungary and in other areas (Tahié II). ‘ Sidó: A tatai formáció Foramiuiferái 173 1. (ál)la — l’lati' I. 174 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet II. tábla — Plate II. S idó: .1 tatai jorniáció Fimtminijerái 175 III. táhiii i'iutL- rii. 176 Földtani Közlöni) lOő. kötet, füzet IV. tábla — Platc IV. S i ■ ka leit >> dolomit >> illit -klór it -kevert szerkezetű agyagásvány > kao- linit >> szeriéit -illit j> glaukonit > klorit >• plagioklász j> anortit > pirít >> rutil. A minta CaCOg tartalma 25%, melyet Scheibler-eljárással mértünk. A kiscelli agyag szemcseö.sszetétele ebben a rétegben: 31% agyag, 63% aleurit, 6% homok. Szedimentokígiai vizsgálatok ala})ján a kőzet helyes neve: ,,agyag- márgás aleurit”. A minta át lag-szemcseát mérője (M^) 7,55, ami Folk, R. L. rendszerében igen finom aleuritnak felel meg. A szemcsék osztályozottsága igen rossz. A glaukonit binokuláris mikroszkópban sötétzöld, változatos alakú szem- csékkel jelentkezik. Általános a gömbös-,, vésés” forma, de éj)pen így gyakoriak azok a szemcsék is, melyeknek élei és csúcsai jól láthatók. A glaukonit sűrűn előfordul Foraminifera-vázkitöltésként is. Utóbbi tény bizonyítja, hogy a glaukonit helyben keletkezett. X földtani viszonyok ismeretében biztosnak vehetjük, hogy a kőzet nem esett át metamorfózison és 150 C°-nál nem került magasabb hőmérsékletű környezetbe. így a kőzetben nem ment végbe Ar-diffúzió a hőmérséklet hatására. A minta előkészítése radiometrikus-kor meghatározásra a következőképpen történt: A 0,25 0,10 mm közötti szemcsefrakciót nedves szitálással elkülöní- tettük, majd a glaukonitot mágneses szeparálással leválasztottuk. A glauko- nitos minta K-tartalmát láng-fotometrikus eljárással állajntottuk meg: 4,81% K (= 5,8% KgO). • ELTE, Földtani Tanszék. *• MT.4, ATOMÉI, Debrecen. Bálái et al.: Adatok a kisecelli a Inti tik meg. Knnek az értéknek a kiszámításához a = 5,305 x év teljes bondási állandót használtuk fel. A megadott analitikai tévedés egyenlő a közé])érték közepes hibájával; a radiogén Ar-tartalom 52,5",, volt. A fenti glaukonitos minta a következő nanno])lankton együttest tartal- mazta: Neticulofcne.dra nbi.secta (Müllkr) — nafíyoii sok Reticulojeneíitm lockeri (AfÜLLKH) — gyakori Hetirulofcncfitra biserla (Hav, Mohler ot Waue) — gyakori Cocrolithu.s pelagicAi.'i (W.m.lich) — gyakori Sphenolithns tnoriformi.s (Brönnimann ct Stradnkr) — g^■akori Dóscolithina multipora (Kamptnkr) — gyakoii Zugrhablithus bijugatun (1 )kfi..\ndrk) — gyakoii Spheriolithu.s cfr. di.s.simili.'i (Hukry ct Pkrcivai.) - ritka Dlscolithina pygmaea (Lockkr) — ritka Braarudo.sphaera bigelou'i ((.Irán ct Iíraarui)) - ritka Goccolitlius ? orangensi.s' (Hukry) — iicliáiiy Dificol itlnna latelliplica (HÁi.ni- Heke) — egy pcidány Tran.irer.wpouti.s zigzag (Roth ct Hay) — egy pcidány A nannonjtlankton együttes teljes egészében autochton jellegű, idősebb kő- zetekből történt Itemosás nincsen. A lielieulofenetilra alflaecta, Difieolithiua pygmaea, S])/ienolit/in,s di.'i.'ihuUi.'i és a ('oecoUihus é orangcufii.i fajok alapján ezt a kiscelli aggagmintál az A"P-24-es nannoplanklon zónába ■soroljuk. Meglehetéísen gyakoriak az egész kokkoszférák, melyeket fajra meghatá- rozni nem lehet. Jelenlétük nyugodt leülepedési környezetet jelöl. Keresztezett nikollal vizsgálva megállajiítható, hogy ti ktirbonátszemcsék legmigyobb része elég jó megtartású kokkolit. É-Németerszág felséírujtéli kéjiződménvei szintén az NI’-24-es zi'mába tar- toznak, és nannojilankton együttesük erősen hasonlít a magyarországira (Müller, 1971.). A vizsgált minta Foi'aminiferákl.an is igen gazdag. Iszapolási maradéka 30 : 70 arányban glaukonitszemcsékből és Foraminifera vázakból áll. A gazdag Foraminifera-fauna 90%-ban bentosz alakokat tartalmaz, és az Uvigervna- Heterolepa társulás jelit mzi; az igen gyakori Uvigerina hantkeni C'usjiman et Edwards, Heterolepa hullata Franzi;nau, Heterolepa praecineta Franzíínau, Heterolepa ro.stata Franzenaii, a gyakori Anomalina crgplomphala (Reuss), Plarmlina ro.stata (Hantken), Plannlina rompre.s.sa (Hantken), Plannlína wuellerntorfi (Schwager), Gyroidina soldanü (F)rbigny), Tritaxia .szabói (Hantken) fajok dominanciájával. Plankton Foraminiferák csak kis számban kerültek elő. Leggyakoribb a Globigerina praebnlloides (Rlow et I^anner) s. 1., egyáltalán nem találtunk Turborotalia-i. A tanulmányozott kiscelli agyagréteg ,, külső self”, ,, felső batiális zóna” jellegű keletkezési körülményeire a mikrofauna alajiján következtetünk. Az ülepedési mélységet 150 250 m-re becsüljük, amely összhangban áll a szedi- mentológiai eredményekkel. 190 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet A budapesti kiseelli agyagból származó Foraminifera-társulások horizontá- lis és vertikális elterjedésének ismeretében a pilisborosjenői glaukonitos köz- betelepülést az egész formáció közepére helyezzük. A lelőhelyen molluszkák is előkerültek: Nuculana sp., Malletia sp., Gryjihaea sp., Cardium sp., Thracia sp., Cassidaria sj)., Dentalium div. sp. További gyűj- tés szükséges. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a kiseelli agyag radiometrikus kora jól ka])Csolódik a Paratethys területén belül egerien és eggenburgien képződ- ményeken mért adatokhoz. Odin et al. 30,5 millió évben állapították meg az egri sztratotípus alsóegerien részének korát, és az északnémet katti képződ- ményeken is ugyanezt a kort mérték. A Serényfalva-2. fúrásiján harántolt tercier előtti képződményekre települő glaukonitos réteg korát szintén 30 millió évesnek határozták (Balogh Kadosa és B.\logh Kálmán személyes közlése). A rétegben Miogypsina formosensis Yabk et Hanzawa található (ugyanezt a fajt írták le a fentebb említett egri alsóegerien homokkőből), így radiometrikus és relatív kor alapján is korrelál- liató ez a serényfalvi glaukonitos réteg az egerien Wind-gyári sztratotípusának alsó tagozatával. Ilyen módon megállapíthatjuk, hogy az egerien alsó határá- nak pontosabban kezdetének - kora 30 31 millió évesre becsülhető. Az NP-24-es nannozónába helyezett kiseelli agyag eszerint meglehetősen fiatal képződmény, hiszen az XP-24-es zóna felső része és az NP-25-ös zóna képviseli az egerient. A vizsgált minta, melyet a kiseelli agyag középső részéből gyűj- töttünk, 33,5 millió éves korával jól kapcsolódik a Ny-európai radiometrikus és rétegtani adatokhoz. (Odin, 1973.) A DSDP (Bukry, 1974) által elfogadott időskála az NP-24-es zóna alsó határát 30 millió évesnek tekinti. Ez figyelemre méltó eltérést jelent a mi eredményeinkkel szemben. A DSDP időskálája azonban mintegy négy millió év állandó időbeli elcsúszást képvisel az oligocén-miocénben, összevetve a Partethys adataival, így ezen eltérés további, általános elsősorban mód- szertani kutatásokat tesz szükségessé. Irodalom — References lirKRY. I). (1974.): Phytoplankton stratigrapliy offshore East-.\frira. DSDP lég 25. (In. Rep. DSDP., 25, p. 635 — 646) Mt^LLER. C. (1971): Nannoplankton Genieinschaften aus den Westdeutschen Mittel-Oligozan. (Notizeblatt Hess. Landesamt Boden forseh., 99., p. 43 — 53) Odin. (1. S. (1973): Ré.sultats de datation radiometriques dans les series sedimentaires du tertiaire de l’Europe occiden- tale. (Rév. fíeogr. fis. et de Gíol. dinamique, 15., 1973., p. 317.) Odin. G. S. — Bodell. J. — L.vy, Cl. — Pomerül. Ch. (1970): Géoehronologie de niveaux glauconieux paleogénes de Allniagne du Nord (méthode potassium-argon). Resultat.s préliminares. (C. R. Som. Séanc. Soc. Géol. Francé, Faso. G., Paris) Bálái et ni.: Adatok a kisecelli agyag ah.'tzoUít és relatív korához 191 j On the Radiometric Age and the Biostratigraphic Position of the Kiscell Clay in Hungary I T. Bálái* , M . Bálái- Beke* , M. Honvith* , A. Naggniarosi* K. Balogh**, E. Sós** There were no radiometric data uj) to now írom tlie Kiscellian, a régiónál stage under- i lyi ng the Egerian. We found recently an 1 m tliick glanconitic intercalat ion in the Kiscell I Clay, cropping out NW of Ifudapest in tlie pit of the I’ilishorosjenő hriek-yard, located I beside the Dorog road (old \'ienna road) nőt far from the municdpal limit of Budapest. ' The rock, found at this locality, represcnts a typical, grey Kiscell Clay. The glauconite I grains of the intercalat ion are well visible fór the naked ey(“S. j After the KT( J-analysis of M. T(')th, the mineralogical composition of the rock is as ' follows: cpiartz > calcite > dolomité > illite-chlorite-mixed structure > kaolinite - i > sericite-illite > glaiu^onite > chlorite > plagioclase > anorthite > pyrite > rutile. The CaCOg content is 25°, , (hy Scheihler-method). The Kiscell Clay here consists of tiH",, ji süt, 31'’,, clay and only ti'’,, sand. After the granulometric distrihution tlie correct name il fór this rock would he ,,clayey-marly süt”. The mt>an grain-diametcr is (Mz) 7,55, repro- I senting a very fine sitt (alcurite) (sensu Foi.k, R. L.). The sorting of the grains is vcry had I The glauconite, stiulied under a hinocular microscope, app(*ars niainly as dark-green I grains of varied sliape. The spheric shajie is conirnon, there are however as many grains || with visible corners and edges. The glauconite nőt infrequently oecurs as filling of forani- I tests. This lattfu’ occummce proves the autigenous (autochtonous) chaiacter of this rnineral. We are satisfied ourselves that after all evddence this glauconite is contempora- neous with the rock. Alsó we can take it ff>r granted tliat the rock was never suffering from metamorj)hism and reached never a tempís-ature higher than 150° centigrade. There has heen never dur- ing the history of the rock an Ar-diffusion caused hy temj)erature. The j)rej)arat ion of the samjjle fór the radiometric age determinat ion was carried out in this way: first the 0,1 —0,2,5 mm fraction was separated hy a ,,wet” sieve, thereafter the glauconite was extraíded hy magnetic separation. The K-content of the glauconite was determined by flame-[)hotometry; the result has heen 4,S 1 potassium ( — 5,S*’(, K„()). The radiogenic Ai"*'’ content was det(>rmined hy the stahle isotop dilution technics with an Ar”* spike. Isotop ratios were obtained on a dynamically operated mass specti-o- rneter. Tlie details of the analytical technics will he puhiished elsewhere (ATOMKI Köz- lemények, Dehrecen). [ By the above method we found the radiometric age of the Ki.srell Clay from Pili.sborosjenő as old as 33,5 + 2,4 millión years. This value has he<>n computed with A — 5.305 X 10~"* yr. totál decay constant. The given analytical error is the standard deviation; the radio- J genic argon content was 52,5'’,,. The nannoplankton of the same glaiKíonitic sample is represented by the following I taxa; Retirulofenestra abi.secta (Müllp;r) — in large numher, R. lockeri AIüllkr — very comrnon, R. bisecta (H.\y, Mohler and Wade) — common, Coccol ithus pelagicus (W.al- lich) — common, Sphenol ithus moriformis (Brönnim.vnn et Str.vuner) — common, Discolithina mnltipora (K.\mptner) — common, Zygrhablithus bijugatus (Deflandre) — common, Sphenolithus cT. áissimilís Bukry et Percival — uncommon, Discolithina pygmaea Locker — uncomnion, Braaruáosphaer-a bigeloici ((Irán et Br.\.\ru1)) — un- common, (7occco//t/u/.s' .í* orangensis Bukry — somé, Discolithina httelliptica B.Ái.m — Beke — One, Transversopontis zigzag Ríjth et Hay — one. The nanno-assemhlage is autochtonous in its entire mass, there is no outwashed speci- men from older rocks. The Reticulofenestra abisecta, Discolithina pygmaea, Sphaenol ithus , cf. áissimilis and the Coccol ithus ? orangetisis are taxa so young that we piacé this Kiscell \ Clay intő the NR 24 nannozonc. j One can find rather frequently whole coccosjiheres, which can nőt detennined fór 1 species. Their j)resence indic.ates a calm seawater near to the hottom. One can ohserv'e 1 under crossed nicols that the majority of the CaOOj grains are rather safely preserved ( coccoliths. j The Upper Rupelian of X-Oermany belongs alsó to zone NI’ 24 and its nannoplankton has a great resernblance to oura (Müleer 1971). Eötvös University, Dep. of Geology, Budapest, Hungary. ’ Hungárián Aradeiny of .Science, ATOMKI, Debrecen, Hungary 192 FöUUítni Közlöny lOő. kötet, 2. füzet The glaueonitie sainple is very ricli in Foraminifera too. After outwashing of the sample, tlie matéria! olitained consists of foraminiferan tests and glaueonitie grains in a ratio 70/30. Tlie rich Foraminifera fauna yields benthonic taxa in 90 percent, and can be oliaracterized as a Uvigerina-Heterolepa association dominated l)y Uvigerina hantkeni- very coinmon, Heterolepa buUata-very eommon, H. praecincta-very common, H. costata- very conmion Anomalina cryptom]>hala-fon\n\on Flanulina costata-oou\mor\, P. compressa- eommon, P. wuellerMorfi-fOtmuon, Gyroidina soldanii-common, Tritaxia siaftoi-common. Plankton is poorly rejjresented in the Foraminifera fauna, Globigerina praebulloides occurs most ahundantly. There is no Turborotedia at all. As fór the depositional eni'ironment of the studied Kiscell Clay layer, the ,,outer shelf” or the ,,upper hathyal zone” ean he designated with high probability on the hasis of the microfauna. The dejith ean be estimated to 150 — 250 m in good accordance with the sedimentologieal résül ts After our knowledge of the loeal, vertical distrihution of the Foraminifera associations in the Kiseell Clay of the Budaj)est arca, we can piacé the glaucojiitic intercalation of Pilis- borosjenő intő the miudle part of the whole formát ion. Alollascs were alsó found at the loeality (N^uculana sp., Malletia sp., Gryphaea sp., Cardium S])., Thracia sj)., Cassidaria sp., Dent(dium div. sp.), further colleeting work and studies are needed. As fór summary, we ean eonelude that the radiometric age of the Kiscell Clay fits in very well with the data obtained earlier from the Pigerian and Eggenburgian of the Para- tethyan area. Odin et al. obtained 30,5 m. years fór the Lower Egerian of the Eger strato- type, and they got the same age fór samples from the N-German Chattian. A glaueonitite, transgressively everlying pretertiary rocks in the Serényfalva-2 boring (N-Hungary) and bearing J\I iogypsina formosens is Y abe (the same taxon which was des- erihed from the aliove mentioned Lower p]gerian sandstone of Eger too) preved to be alsó 30 millión years old (after a personal communication of Balogh Kadosa and B.alogh Kálmán), and ean be correlated hoth after the radiometric age and the M iogypsina formo- sensis with the Lower Egerian of the Wind’s briek-yard stratotype. This way we can con- clude that the age of the lower houndary of more eorrectly the beginning — of the Egerian can be estimated fór 30 — 31 millión years. The Kiscell Clay, because of its identity with the NP 24 nannozone, seems to be a rather young forrnation, however it is still old enough considering the faet that it is everlain by the Egerian, by a stage which is equivalent with the uj)per KI’ 24 and KP 25. The 33,5 m. y. age of the measured sample collected from the middle part of the Kiscell Clay eorrectly fits in with the W-europa radiometric and biof tratigraphic data too (Odin 1973). The time-scale, generally accepted at tíiis time hy the DSDP (Bukry, 1974), places the hasis of the zone KP 24 as high as to the 30 m. y. level, indicating a considerable departure fiom our residts. This time-scale constantly demonstrates an about 4 m. y. difference (shifting in time) fór the whole Oligo-Miocene intervall in comparison with the Paratethyan data, therefore this discrepancy would need a further, more generál study. Földtani Közlöny^ Bull. of the Hungárián Geol. jSoc. (1U75) 10). 193 — 207 A talajgeo kémiai vizsgálatok, mint alkalmazliató geokémiai kiitaté)-mó(Iszer a lózsabáiiyai területen A. K. Singh* (Ki ábiá\al) Bevezetés A geokémiai kutatás a fedett érctelepek felderítésének egyik legfontosabh eszköze. A könnyen, egyszerű módszerekkel megkutatható telej)ck nagy részét már hosszú idők óta ismerik. A fokozott nyersanyagigények következtében a fedett érctelepek kutatása felé egyre nagyohb tudományos érdeklődés for- dul. Ennek következtében a geokémiai és egyéb kutatóimklszerek, melyek a fedett érctelepek felderítését célozzák, egyre jobban felkeltik azoknak a kuta- tóknak az érdeklődését, akik a jövő nyersanyagforrásainak biztosításán fára- doznak. A nagybörzsönyi ércesedés területén kiterjedt és részletes geokémiai kuta- tást eddig nem végeztek, de ércásványainak geokémiájáv'al már többen fog- lalkoztak. A Börzsöny-hegységben légi-gammaspektroszkópiai nuKlszerrel mért káliumeloszlást Wéber B., Nagy L., Géresi (Jv. értelmezte. \’izsgálatuk regionális jellegekre terjedt ki. Említett szerzők a kálium fő forrásásványainak a biotitot és amfibolt tekintették, s a nagybörzsönyi területen egy kálium anomáliát ( j> 3%) mutattak ki. Az érces terület átlagos káliumtartalma 3,57",',, míg a Börzsöny-hegység egészére vonatkozó átlagérték 3,1%. Kimutatták, hogy a káliumnak ércesedés-jelző szerepe lehet és e tárgyban további kutatá- sokat javasoltak. A szerző 1,6 km- nagyságú területen amely az altáró és a Rózsa-bánya területét is magába foglalja nagyszámú talajmintavételt végzett. A vizsgá- latelsőrendű célja volt, hogy értékelhessük a talajgeokémiai módszernek, mint geokémiai kutató módszernek alkalmazhaté)ságát, egyéb hasonló területeken. Mintavételi módszerek A területet borító talajtakaró éretlen, nagyrészt reziduális típus, 5 em -- 1 ni vastag talaj képződményből áll. Á talaj rendszerint a vulkáni kőzeteket fedő, nyirok-lepelként jelentkezik, uralkodóan a helyi vulkáni kőzetek inállási képződménye. A kisebb lejtőket és a völgy területét alluvium borítja. A nyirok általában vörös, ritkán lilásbarna színű. A Nagyj)ogány-hegy meredek lejtőit talajmenti's kőzettörmelék-görgeteg borítja. A mintákat a lejtőkön felfelé baladv’a gyűjtöttük, a Kováes-jiataktól indulva a kör- nyező geiinevonulatig. derékszögű hálózatban, kb. 100 ni-es közökben. A hálózatot mérőszalaggal és komjiasszal tűztük ki. Tökéletes geometriai hákVzat kialakítása a terejii- egyenetlenségek miatt nem volt kivitelezhető. A geokémiai \izSgálatra gyűjtött minták • Kloadta a MFT Ásványtan (^s (ieokéiniai szakosztálya 1974. május 27-i (ilósén. 194 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet úbra. A nagybörzsönyi érces terület mintavételi térképe. Szerkesztette: A. K. Singh (1973). Jelmagyarázat: 1. Bányavágatok, 2. Hányó Í’íj;. /. Map of sampling of Nagybörzsöny őre (leposit. Plotted by A. K. SiNOH (1973). Légén il: l.Tunnels, 2. Spoil-heaps Singh: A talajgeokémiai vizugálatok a róznabányai területen 195 legnagyobb része nyirok, kisebb része a völgyek alluviuma. A mintákat 5 ein mélységből vettük, hogy csökkentsük a külső forrásokból való hozzákeveredés valószínűségét. A mintából a gyökérrészeket és a szerves törmeléket eltávolították. A mintákat 40 C° alatti hőmérsékleten szái'ítotttik, s szitálás után a 0,1 mm alatti frakciót vizsgáltuk. A frakció egy részét 27 elemre kvarc-spektrográffal elemeztük. A minta másik részét vízzel 10 jjercig kevertük, ilekantáltuk az esetleges szervesanyag- szennyeződés eltávolítása érdekében. A leülejrcdett (szuSzpenzió) anyagon szárítás és porítás után röntgen- és lángfotometriás vizsgálatokat végeztünk. A több menetben iszapolt és dekantált nem lebegő frakciót szárítottuk, majd binokuláiis mikroszkój) alatt a nehézásvány tartalmának meghatározása céljából vizsgáltuk. A nagyobb kőzet- törmelékeket esetenként szitálással eltávolított uk, a 0,2 mm szemcsetart ományií frakciók- ból a nehézásványokat bromoformozással — a szokásos módon — dúsítottuk fel. A nchi'z- frakció binokuláris mikroszkóppal nem identifikálható (degyiésztíj)uSait röntgenelem- zéssel diagnosztizáltuk. Az eredeti érintetlen talajminták abráziós pH értékeit több esetben mértük, amely 4,7 és 7,3 között változott (desztillált víz pH-ja 0,2 volt). A vizsgált talaj gyengén alkáli, esetenként savanyú jellegű vf)lt. A terület keleti szegélyt alajai gyengén alkáli jellegűek voltak, amely illites agyagásványainak következménye. A kaolinites talaj gyengén savas 4,7 pH-jú volt. A területről összesen 20(5 talajmintát gyűjtöttünk (1. ábra) és elemeztünk, az ered- ményeket az alábbi három pontban foglaljuk össze: Színképelemzések A talajmintákon 27 elemre terjedő kvantitatív elemzt.st végeztünk. Az egyes elemek koncentráeió-értckeit térkéjien rögzítettük, az azonos eloszlási jellegeket kontúroztuk. Az elemek többségére az értékek változási tartománya megfelelően nagy volt ahhoz, hogy a növekvő nagyságrend sorrendjében osztásköröket használva öves elrendeződést állajtíthasstink meg. Amennyiben az értékek csak kevés változást mutattak, önkényes osztásközöket alkalmaz- tunk. Az ily módon kialakult izo-koncentrációs vonalak a legtöbb esetben jellemző geokémiai anomáliákat körvonalaztak, kihangsédyozva az elemek ércindikátor jelentőségét. Megjegyezzük, hogy az izo-koncentráeiéis vonalak kvantitatív értékelésekre, pl. érckoncentráció, érckészlet számításokra nem alkalmasak (Herald, 1970). Továbbá az általunk vizsgált minták a 0,01 mm alatti átmérőjű frakcióból származnak, nagyobb arányban tartalmaznak fi- nomszemcsés frakciót, mint a talaj egésze, s ezért ixdiéz-fém tartalmuk esetleg nagyobb lehet, mint az eredeti mintáé. A talaj ólom koncentrációja 25 és 4000 p])m közötti érték, maximálisan 400 kurtosis-t képvisel, amennyiben a háttérértéket Vinocradov adatai alapján fogadjuk el. Az ólomszulfátnak kis oldhaté)ságából következően kicsi a geokémiai disz])erziója, továbl)á az ólom elsősorban az ismert telepek fölötti talajban akkumulálódik, ezért az erősen fedett ólomérctele])ek, a polimetallikus érctípus nyomozására alkalmas ércindikátorok. A 2. ábrán az ólom eloszlását tüntettük fel, három osztásközzel (■< 160 j)])m, 160 639 ])])m, >» 640 p])m) kijelölt zé)nák szerint. A 640, ill. ennél nagyobb Pb-tartalom a fedett érctelejtet valószínűsíti. A talajminták 100 ppm 1% között változó mennyiségű cinket tartalmaz- nak, 200 maximális kurtosis értékkel. A cink, mint az eloszlási térképen is látható (3. ábra) a patakok, vízfolyások területén diszperz módon szóródik. A térkéj) szerint a vízfolyások irányában nagy cink koncentrácié)k vannak. A cink-eloszlás öveinek kijelölésére ■< 200 ])])m, 200 799 |)j)in és j> 800 pj)m osztásközöket alkalmaztunk. A cink, mivel szulfát-alakban jól láthatóan oldó- 196 Földtani Közlöny 106. kötet, 2. füzet 2. áhrii. A nagybörzsönyi Pb-eloszlás térképe. Szerkesztette: A. K. Singh. Jelmagyarázat: 1. < 160 ppm, 2. 160—639 pi)iii, 3. > 640 ppm. 4. Hányó, 5. Talaj mintavételi lielyek; I. Altáró, II. Ludmilla táró, III. Istenáldás táró, IV. Alsórózsa táró, V. Felsőrózsa táró Fi‘j. 2. Map of Pb clistribution at Nagybörzsöny. Plotted by A. K. SiNGH. Légén d: 1. < 160 ppm, 2. 160 to 639 ppm, 3. > 640 pimi, 4. Spoil-heaps, 5. Sampling pnints; I. Asit, II. Ludmilla adit, III. Istenáldás adit, IV. Alsórózsa V. Felsörózsa aditadit. 3. áhra. A nagybörzsönyi Zn-eloszlás térképe. Szerkesztette: A. K. Sinuh (1973). Jelmagyarázat: 1. < 200 ppm, 2- 200 — 799 p|)m. 3. > SOO ppm, 4. Hányó, 5. Talaj mintavételi helyek; I— V. lásd: 2. ábrát Fiy. 3. Map of Zn distribution at Nagybörzsöny. Plotted by A. K. SiNGH (1973). L e g e n d: 1. < 200 ppm, 2. 200 to 799 ppm, 3. > 800 pi)in, 4. Spoil-beaps, 5. Sampling points; I — V. See Fig. 2. S i n (j h : A talajijeokémiai vizfiffálatok a rózsah/nn/ni teriili'teu 197 i. ábra. A nagybörzsönyi Cu-eloszlás t(^rk('*pe. Szerkesztette: A. K . Singh (197:5). .1 e 1 ni a k y a r á z a t: 1. < 20 ppiT), 2. 20—39 pprn, 3. 40—59 ppin. 4. > 60 ppm, 5. M;iny6, 6. Talaj mintavételi lielyek: 1— V. lásd: 2. ábrát Fíff. 4. Map of Cu distribution at Nafiybörzsöny. Plotted by A. K. Singh (1973). Lekend. I. < 20 ppm, 2. 20 to 39 ppm, 3. 40 to 59 ppm, 4. > 60 ppm, 5. Spoil heaps, 6. SamplinK points; 1— V. See Fid. 2. 5. ábra. A nadybörz.sönyi Mn-eloszláa térképe. Szerkesztette: A. K. Singh (1973). Jelmagyarázat: 1. < 1000 ppm, 2. 1000-1600 ppm, 3. > 2000 ppm, 4. Hányó, 5. Talaj mintavételi helyek; I— V. lásd: 2. ábrát Fig. .5. Map of Mn distribution at Nagybörzsöny. Plotted by A. K. Singh (1973). Legend: 1. < 1000 ppm, 2. 1000 to 1600 ppm, 3. > 2000 ppm, 4. Spoil heaps, 5. Sampling points; 1— V. See Fig. 2. 7 Földtani Közlöny 198 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet dik és migrál, erősen szórt eloszlású. A reziduális talajokban tapasztalt erős diszperz viselkedése miatt a cink mint ércindikátor korlátozott mértékben használható fel. Ugyanakkor az ismert érces terület fölötti talaj cinktartalma az átlagosnál rendszerint nagyobb, pl. egy Pb, Ag anomália esetén a cink anomáliája kiegészítésül szolgálhat, összességében pozitív anomáliaként kezelendő ! A vizsgált talajok réztartalma erősen ingadozik és szabálytalan eloszlású: 10 ppm és 600 jjpin között, 30 maximális kurtosis értékkel. A réz eloszlását a talajokban a 4. ábrán láthatjuk; négy osztásközt (< 20 ppm, 20 — 39 ppm, 40 59 ppm, 60 ppm) alkalmaztunk. A szulfátkötésű réz jól oldódik, s az ismert telep kis mennyiségű rezet tartalmaz ahhoz, hogy megfelelő anomália- ként jelentkezhessen. Fedett érctelepek követésére ércindikátorként nem alkal- mazható nagy diszperzitása, esetünkben pedig a telepben viszonylag kis kon- centrációja miatt. A talajminták mangántartalma 100 ppm és 1% között ingadozik, eloszlását az 5. ábrán tüntettük fel, ahol három osztásközt (< 1000 ppm, 1000—1600 ppm, >> 2000 pi)m) alkalmaztunk. A maximális anomália kurtosis értéke 12 körüli. Rózsa-bánya feletti talajminták Mn-tartalma viszonylag kicsi, a talaj- geokémiai kutatásban támpontként felhasználható. A talajmintákban a titán 1% és 1000 ppm között mozog. A titán területi eloszlásának ábrázolására három osztásközt (1000— 1600 ppm, 2500 — 4000 ppm és >> 4000 ppm) alkalmaztunk (6. ábra). A legkisebb titán-koncentrációk az ismert érces zóna fölötti talajmintákban mutathatók ki, amely alkalmassá teheti az érces mező lehatárolására. 6. ábra. A nagybörzsönyi Ti-eloszlás térköye. Szerkesztette: A. K. Singh (1973). Jelmagyarázat: 1. 1000 — 1600 ppm, 2. 2500—4000 ppm, 3. > 4000 ppm, 4. Hányó, 5. Talaj mintavételi helyek: I— V. lásd: 2. ábrát Fig. 6. Map of Ti distribution at Nagybörzsöny. Plotted by A. K. SiNOH (1973). L e g e n d: 1. 1000 to 1600 ppm» 2. 2500 to 4000 ppm, 3. > 4000 ppm, 4. Spoií-heaps, 5, Sampling points; I— V. See Fig. 2. S in g h : A talajgeokémiai vizsgálatok a rózsabányai területen 199 t . ábra. A nagybörzsönyi Ba + Sr-eloszlás térképe. Szerkesztette: A. K. SiNCfH (1973). J e 1 m a g y a r á z a t: 1. < 600 ppm, 2. 600—899 ppm, 3. 900 — 1199 ppm, 4. > 1200 ppin, 5. Hányó, 6. Talaj mintavételi lielyek, I — V. lásd: 2. ábrát Fig. 7. Map of Ba + Sr distriliution at Nagybörzsöny. Plotted by A. K. Singh (1973). Légén d: 1. < 600 ppm* 2. 600 to 899 ppm, 3. 900 to 1199 ppm, 4. > 1200 ppm, 5. Spoil beaps. 6. Sampling points; 1 — V. See J*'ig. 2. S. ábra. A nagybörzsönyi V-eloszlás térképe. Szerkesztette: A. K. Singh (1973). Jelmagyarázat: 1. < 100 ppm, 2. 100 ppm, 3. 160 ppm, 4. 250 ppm, 5. Hányó, 6. Talaj mintavételi helyek; I— V. lásd. 2. ábrát Fig. H. Map of V distribution at Nagybörzsöny. Plotted by A. K. Singh (1973). Legend: 1. < 100 ppm, 2. 100 ppm, 3. 160 ppm, 4. 250 ppm, 5. Spoil-heaps, 6. Sampling points; 1— V. See í’ig. 2. t 200 Földtani Közlöny 106. kötet, 2. füzet A bárium és stroiicium kurtosis értékei a terület talajmintáiban a legmaga- sabb koncentrációk esetében 3 5 kurtosis. A két elem együttes eloszlását a 7. ábrán tüntettük fel. Négy osztásközt (< 600 })pm, 000 — 899 p2)in, 900 — 1199 ppm, 1200 i)pm) alkalmaztunk. A térkéjíen kitűnik, hogy a területi eloszlás véletlenszerű, általában a maximális koncentrációk a Rózsa-bánya és altáró feletti területen mutatkoznak. A vanádium mennyisége a terület talajaiban 25 2>pni-től 400 p2>m-ig terjed, a maximális kurtosis érték 4. Eloszlását a 8. ábrán mutatjuk be, négy önkénye- sen választott osztásköz: < 100 ppm, 100 2)pm, 160 2)pm és 250 2)l)m alkal- mazásával. Figyelemre méltó, hogy az ismert érces terület talajmintái követ- kezetesen vanádium-hiánnyal jellemezhetők, ez a megfigyelés hasonló telepek kutatásában felhasználhatónak tűnik. A talajminták arzebi-tartalma erősen ingadozik (0 1000 2d^í^^) ^ maximális kurtosis érték eléri a 200-at. Megjegyezzük, hogy csak kevés minta éri el ezt a mennyiséget (160 '11- ennél nagyobb), melyet az eloszlási térképen (9. ábra) tüntettünk fel. Az arzén régóta ismert ércindikátor, dúsulása egybevág a Rózsa-bányát, a Ludmilla- és Istenáldás-aknákat magába foglaló területek - lekkel. A színké2)elemzés a továbbiakban Ay, B, Co, Cr, Oa, Mo, Ni, Sn, Bi, Cd jelenlétét mutatta ki, míg a Te, Ag, Ge, Be, Sb, Zr, W, In a ki mutat hatóság alatt volt. Koncentrációjuk a talajmintákban az alábbiak szerint változik: Ag 0 25 2>pm között, B <10 100 p2)m, kobalt 0 40 2)l>m, króm 6 25 2)pm, ón 0 100 2)2)iií, bizmut 0 25 pi^iu között volt. Kadmiumot csak két mintában észleltünk, mennyisége mindkettőben 40 pinn alatt maradt. 9. ábra. A nagyborzsönyi As-eloszlás térképe. Szerkesztette: A. K. Singh (1973). Jelmagyarázat 1. > 160 ppm, 2. Hányó. 3. Talaj mintavételi helyek; I — V. lásd: 2. ábrát. Fig. 9. Map of As distribution at Nagybörzsöny. Plotted by A. K. SiNOH (1973). L e g e n d: 1. > 160 ppm. 2. Spoil- heaps, 3. Sampling points; I— V. See Fig. 2. S i n (/ /i : A taldfjeoknniíti viz.síjálatok a rózsabám/ai területen 201 I^ánp;fot()metriás elemzések A lángíbtometriás elemzéseket MOM lángfotométeren végeztük, a talajmin- ták K.JD, Na^O és M(jO tartalmának meghatározására. A készülék relatív elemzési hibája 4%. Az előzőkhöz hasonlóan a meghatározott komponensek el- oszlását térkéjjen ábrázoltuk. A talajminták K JJ tartalma 1,0 és 5,7% között mozog. A K J) területi el- oszlását bemutató térké])en (10. ábra) négy osztásközt (<( 1,5%, 1,5 -< 2%, 2 — ■< 3%, >> 3%) használtunk. A A./O legnagyobb koncentrációi az ismert ércesedés fölött jelentkeznek, tehát ércindikátor szerepét töltheti be. A talajmintákban a NaJ) mennyisége 1,0 és 3,0% között változik. Területi eloszlását a 11. ábrán láthatjuk, melynek szerkesztésénél két osztásközt (< 2% és > 2%) használtunk. A Na,,Ü legnagyobb kiugró értékei az érces területtől távol helyezkednek el. Valószínűtlennek tűnik, hogy a talajok Na.^ü tartalmát ércindikátorként lehetne felhasználni. A CaO mennyisége a talajmintákban erősen változik 0,5% és 3.4%,. Elosz- lása a 12. ábrán látható, ahol három osztásközt (<( 1%,, 1 EO'/j, és >2%,) alkalmaztunk. Véletlenszerű eloszlási jellege miatt a CaO nem tekinthető fedett érctele])ek kutatására alkalmas indikátornak. A MtjO mennyisége a talajmintákban 0,4 és 2,3%, között volt, területi el- oszlását a 13. ábrán láthatjuk, melynél két osztásközt (< 1%, és >■ 1%,) alkal- maztunk. Az érces terület fölötti talajmintákban, az erőteljes kőzetlebontás (kloritosodás) miatt mindig nagyobb a MtjO tartalom, llymódon a magnézium esetleg indikátor értékű lehet. Egyes szerzők (A(jnew, 1055) a Mg()/('a() arányt tekintik a fedett érctelejiek kutatására legalkalmasabbnak. 10. ábra. A nagybörzsönyi K jO-eloszlAs térképe. Szerkesztette: A. K. Sinoh (1973). Jelmagyarázat: 1. < 1,5%, 3. 1,5— <3“ii, 3. 2— <3'’,,, 4. 3";, é.s a felett, 5. Uáiiyé), 0. Talaj mintavŐeli helyek; I— V. lásd: 3. ábrát Fig. 10, Map of K,0 di.stribiitioii at Nagybörzsöny, l’lotted by A. K. Sl.voH (1973). L e g e n d: 1. < 1.5'’„, 2. 1.5 to < 2°ó, J. 2 to < 3"o, 4. above 3''„, 5. Spoil-beaps, 0. Sanipling points; i— V. See Fig. 2. 202 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet 11. ábra. A nag>’börzsnnyi Na,0-elos7,lás térképe. Szerkesztette: A. K. SiXGH (1973). Jelmagyarázat 1. < 2,0“o. 2. > 2.8'';,. 3. Hányó, 4. Talaj mintavételi helyek; I— V. lásd: 2. ábrát Fig. 11. Map of NajO distribution at Nagybörzsöny. Plotted by A. K. SlXGH (1973). Legend: 1. <2.0% 2. > 2.8'',,, 3. .Spoil-heaps, 4. Sampling points; I— V. See Fig. 2. 12. ábra. A nagybörzsönyi Ca,0-eloszlás térképe. Szerkesztette: A. K. SiNGH (1973). Jelmagyarázat: 1. < 1,0%, 2. 1,0— 1,9%, 3. > 2,0%, 4. Hányó, 5. Talaj mintavételi helyek; I— V. lásd: 2. ábrát Fig. 12. Map of CaO distribution at Nagybörzsöny. Plotted by A. K. SiSGH (1973). Legend: 1. < 1.0%, 2. 1.0 to 1.9%, 3. > 2.0%, 4. Spoil-heaps, 5. Sampling points I— V. See Fig. 2. S i 71 g h : A talajgeokémiai vizsgálatok a rózsabányai tei'i'dete7i 203 /.?. ábra. A nagybörzsönyi MfjO-eloszlás térképe. Szerkesztette: A. K. SiNOH (1973). Jelmagyarázat; 1. < 1,0%, 2. > l,0'’o> 3. Hányó, 4. Talaj mintavételi lieiyek: I— V. lásd: 2 .ábrát F/ff. /J. Map ofMgO (iistribution at Nagybörzsöny, l’iotteil by A. K. SiNGH (1973). Legend; 1. < 1.0%, 2. > 1.0%, 3. Spoil-heaps, 4. Sampling points; I — \'. See i’ig. 2. 14. ábra. A nagybörzsönyi érces terület talajmintáinak röntgenelemzés térképe (uralkodó ásványok elterjedési terű. lete). Szerkesztette: A. K. Singh (1973). Jelmagyarázat: 1. Krisztobalit, 2. Kvarc, 3. Földpát, 4. Hányó 5. Talaj mintavételi helyek; I— V. lásd: 2. ábrát Fig. 14. Map of X-ray analyses of soil samples from Nagybörzsöny őre deposit (area of predominant minerals), Plotted by A. K. Singh (1973). Legend; 1. Cristobalite, 2. Quartz, 3. Feldspar, 4. Spoil-heaps, 5. Sampling points. 1— V. See Fig. 2. 204 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet Röntgenelemzések A területről származó 150 kiválasztott talajmintát vizsgáltuk röntgenelem- zéssel, Siemens Kristalloflex-4 diffraktométerrel. A vizsgálat célja a talajok ásványos elegyrészeinek meghatározása, a dúsulási zónák felderítése, valamint a mellékközettel és érctelepekkel való esetleges eloszlási törvényszerűségek meg- ismerése volt. A talajmintákból kvarc, krisztobalit, földpát, biotit, rutil, szericit, mit, kaolinit, ejndot, sziderit, zoizit, kalcit volt kimutatható. Mivel a talajminták ásványos összetételének vizsgálatához standard minták nem álltak rendel- kezésünkre, közelítő módszert alkalmaztunk, melynél kilenc lényegesebb ásványos elegyrész relatív elosztását értékeltük, jellemző összehasonlítható esűesintenzitásuk felhasználásával. Tisztán összehasonlítási alapon vizsgáltuk az íisványok közelítő mennyiségét, melyet három térképen ábrázoltunk. A 14. ábra a krisztobalit, kvarc, és földpát eloszlását; a 15. ábra a biotit, rutil és tur- malin eloszlását mutatja be; a 16. ábrán a Mórit, piroxén és szericit eloszlása látható. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezek a térképek csak azokat a zónákat tüntetik fel, ahol az adott ásvány nagy koncentrációban jelentkezett, s ameny- nyiben a térké])en valahol nem tüntettük fel, ez nem jelenti azt, hogy arról a területről telje.sen hiányzik. 15. ábra. A nagybörzsünyi érces terület talajmintáinak röntgenelenizés térképe (uraikodó ásványok elterjedési területe. Szerkesztette: A. K. Singh (1973). Jelmagyarázat: 1. Biotit, 2. Rutil, 3. Turmalin, 4. Hányó, 5. Talaj minta) vételi helyek; I— V. lásd: 2. ábrát Fiy. 15. Map of X-ray analyses of samples from Nagybörzsöny őre deposit (area of predominant minerals). Plotted by A. K . Singh (1973). L e g e n d: 1. Biotite, 2. Rutile, 3. Tourmaline, 4. Spoil-heaps, 5. Sampling points; I— V. See Rig. 2. Singh: A talajgeokémiai vizftgálatok a róznahángai területen 205 16. ábra. A nagybörzsönyi íroes terület talajmintáinak röntgeneleinzés térképe (uralkodé) ásványok elterjedési terü- lete). Szerkesztette: A. K. Sinoh (1973). Jelmagyarázat: 1. Klorit, 2. J’iroxén. 3. Szeriéit, 4. Hányó, 5. Talaj nnntavételi helyek I— V, lásd: 2. ábrát Fig. 16. Map of X-ray analyses of samples from Nagj-börzsöny őre deposlt (area of predondnant minerals). l’lotted by: A. K. Singh (1973). Legend: 1. C'blorlte, 2. Pyroxene, 3. Serieite, 4. Spoil-heaps, .ü. Sampling points; I — V. See Kig. 2. A vizsgcálati eredmények értékelése A színképelemzés eredményei képet nyújtottak a dúsuk) íénitartalomról, az egyes elemeknek egymáshoz, valamint a földtani jellegekhez viszonyított eloszlási jellegeiről, továbbá az egyes fémek kvantitad'v eloszlásáról. Több fém esetében számos kisebb anomália-koncentrációt találunk, de ezek- nek nincs közvetlen gyakorlati értéke. Különös jelentőséget kell tulajdonítani az ó/omnak, mely kis kémiai diszperziója következtében jó indikátornak te- kinthető. Magas, 400 kurtosis értéket elérő ólom-koncentráció jenetkezik az ismert ércesedés feletti területen. A cí»A-nek, erős (liszj)erziós hajlama miatt a talajgeokémiai érckutatásban alig van jelentősége. A nagyobb diszperziós hajlam az eloszlási térképen is követhető (3. ábra), ahol nagyobb koncentrácúók a vízfolyások mentén jelentkeznek. A cinket a növényzet' is akkumulálhatja, főleg a cserjék, a fák, melyek a Pb Cu-nél mindig nagyobb mennviségben tartalmazzak. Ugyanakkor, ellentétben más kutatók véleményével, a ritik a vizsgált területen ércindikátornak tekinthető, mert líruttó értékben növeli az ércterület fölötti talaj nyomelemtartalmát. Az érctelejiek kis réztartalma már elgendő ahhoz, hogy értékelhető anomáliaként jelentkezhessék. A réz diszperziója a terület talajmintáiban .szeszélyes, s ércindikátorként nem alkal- mazható. Az arzén a Rózsa-bányát, Ludmilla- és Istenáldás-aknákat magába foglaló érces terület feletti talajokban erősebben koncentrálódik. A titánium, bárium, stroncium és vanádium dúsulásai az érce.sedési zónától távolabb mutat- 206 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet koznak. Hasonló tendencia figyelhető meg, kisebb mértékben a mangán ese- tében. Az egyéb vizsgált elemek vagy nem mutathatók ki, vagy jelentéktelen mennyiségben jelentkeztek, eloszlásukban felismerhető trendeket nem tudtunk kijelölni. A talajminták K.^0, Na./J, CaO, MgO területi eloszlását bemutató térképek a lángfotometriás vizsgálatok eredményei alapján készültek. A kálium a terü- let ismert érces területe felett erősebben koncentrálódik. Vizsgálataink alá- támasztották a káliumeloszlásnak, mint a fedett érctelepek jelentős indikátorá- nak szerepét a talajgeokémiai kutatásban. A talajok NaJj- és CaO-tartalma szeszélyes, mindennemű szabályszerűség nélküli. A magnéziumnsb\i ezzel szend)en jelentős dúsulását tapasztaljuk, nem elké2)zelhetetlen, hogy a kálium- hoz hasonló szerepe lehet az érckutatásban. A röntegenelemzésekkel vizsgált kilenc kiválasztott ásványos elegyrész el- oszlási jellege (14., 15. és 16. ábrák) alaj)ján szoros kaj)csolat mutatható ki az ásványtartalom és a környező kőzetek között. A biotit a biotitamfibolos ande- zit fölötti talajokban szajjorodik fel. A klorit jobban koncentrálódik azokon a területeken, ahol kloroandezit van a talajtakaró alatt, mint ahol klorodácit van. Piroxén a piroxén-amfibolos andezitagglomerátum elterjedési területén található nagyobb mennyiségben. A szeriéit elsősorban a dácithoz kaiícsolódik. A nagybörzsönyi ércesedés fölötti talajt elsősorban a szeriéit és klorit jellemzi. A szerke-sztelt metallometriai térképeink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a Rózsa-bányai ércesedés továhhnyomozását dél és északnyugat felé várhatjuk, amely a Rózsa-hegy nyugati lejtője és a Nagypogány-hegy déli lejtője közé esik. A metallometriai térképek jó iránymutatóként szolgálhatnak a további érckutatás- ban, Ninrsetiek viszont olyan indikációink , melyek egy újabb ércesedés határait körvonalaznák és ennek érzékelhető gyakorlati jelentősége lenne. Vizsgálataink impulzust adhatnak a folyamatban levő rendszeres kutatá- sokhoz, s a figyelmet a közeli ércesedett területek, Bánya2uiszta és Fagyos- asszony bányák felé irányítják. * * * Köszönetnyilvánítás: A szerző hálás köszönetét fejezi ki dr. Kiss Jánosnak, az ELTK Ásványtani Tanszéke tanszékvezetőjének, aki a vizsgálatok során taná- csaival, állandó ösztönzésével nyújtott segítséget. A kvantitatív színkéj)elemzést az KLTE Kőzettan-Geokémiai Tanszékén Nagy Bné végezte. A röntgenelemzések az FILTE Ásványtani Tanszékén készültek dr. Bognár László adjunktus és Bérczi Jné laboráns segítségével. A lángfotometriás vizsgálatokat K2O, Na,0 és CaO, MgO meghatározásra korlátoztuk, aliban Bérczi János tanársegéd nyújtott segítséget. Irodalom - References Agnew, a. F. (19,")5): Application of OeoloRy to the discovery of Zinc-lead őre in the Wisoonsin-Illinois-Iowa district. Mining Enginering, Vol. 7. p. 781 — 795. Boyle, R. W. and CR.tCG, R. C. (1957): Soil analysis as a method of geocliemical prospecting in Kenő hill — Galena hill area, Yiikon territory. Geologieal Survey of Canada, Bull. 39. Boyle, R. W. and Garnet, R. G. (1970): Geocliemical prospecing — a review of its status and future. Earth Se Reviev, No. 6. De Geoffray, J., Wü, S. M. and Heins, R. W. (1968): Selection of drilling targets from geocliemical data in the Southwest Wisconsin zinc area. Economic Geology, Vol. 63., p. 787 — 795. Urewes, H. (1970): Structural control of geochemicai anonialies in the Greaterville Mining District, Southeast of Tucson, Arizona. U. S. G. S. Bull. 1312-A (1970) S i n (j h : A ialajtjeokémiai vizsgálatok a rózsabányai területen 207 Huff, L. C. (1952): Abnormal Cu, Pb and Zn content of soil near metalliferons veins. Econoniic Geolofsy, V'ol. 47. p. 517-542. Huff, L. C. (1972): A geochemical study of alluvium covered copper deposits in Piina country, Arizona, U. *S. G. S. Bull. 1312-c. Kbnnf.dy, V. C. (1960): Geochemical studies in the Coeur d’Alene district .Sliochone county, Idaho. U. S. G. S. Bull. 1098-A. Lavery, N. G. and Barnes, H. L. (1971): Zn dispersion the Wisconsis Zn— Pb District. Econoniic Geologj', Vol. 06. p. 226-242. PantÓ G. — Mikó L. (1964): A nagybörzsönyi ércesedés. Eöldt. Int. Évkönyve 50., I. Pantó, Gy. (1968): Volcanism and petrocheinical cbaracter of Northern Börzsöny Mountains. Acta Geol. XII/1 — 4. 31—50. Pantó, Gy. (1969): Textúrái, mineralogical and alteration characteristics of the Börzsöny Mountains volcanic rocks. Acta Geol. XII/1-4. 277-302. Reed, B. L. and Miller, K. L. (1971): Orientation geochemical .soil survey at the Nixon Eurk mines, Medra ipiad- rangle, Alaska. U. 8. G. 8. Bull. 1312 — k. Rösler, H. J. and Lanoe, H. (1972): Geochemical Tahles. Edition Leipzig SiNGH, A. K. (1974): Geochemical and mineralogical study of the sulphide minerals of Nagybörzsöny tűnnél and Rózsa mine. Annales Univ. 8cient. Búd. Rolando Eötvös Norn. 8oc. Geology, Vol. XVII. TROSIN, P. Ji (1961): Geokimija. Ak. N. S88R. Vol. 4. Wéber B., Naoy Ij and GÉresi Gy. (1971): A kálium eloszlása a Börzsöny hegységben légi-gamma-spektrometriai felvétel alapján. Eöldtani Közlöny, 102. p. 136 — 150. Soil analysis as a method of geocliernical prosjieetinp; in Nagybörzsöny őre deposit, Hnno;ary .1. K. Sittíjh Tliis work rejm'sents the pedogcociieinival iiivestigation oí'a part oftla* sulpliiih' miiie- ralization at Nagyhürzsöny, covering tfie Jíózsa inine and tlie tűiméi o\er au arca of l,t) square Km. The pedogeoehemieal [irospi'et ing of tlie area was eondueted with the intention of finding out the extension of the knowii deposit, if anj', and to assess the applicahility of soil analysis as a method of geoehemieal prospecd ing in similar mineralized areas. A totál number of 20(5 soil sam[)les was eolleeti'd on a reetilinear grid [lattern, sur- veyed hy tape and eompass, at a rough interval of 100 metres. The soils of t he area are largely residual occurring as a eover of loam derived írom the voleanie eountry roek. d’he soil samples after adequate treatment were subjected to a series of analyses hy X-ray, spectrograph, fiamé photomoter and mieroscope. The important elenients in the soil were plotted intő distrihution majis. Distrihution majis weri' alsó prepared fór somé mineral constituents of the soil samples as identifii'd froni the X-ray and mieroseopie investi- gations. Numerous small anomalous eoneentrat ions of many metals were ohs(>rvf>d, hűt rarely any appears to be of direet eeonomic significanee. Lead showing a low ehemieal dispei - sion, proves to he an excellent indieator of mineral dejiosits. Kieh eoneenti'at ion of lead, the kurtosis value reaehing a maximum of 400 lias heen ohser\ed over the already-known mineralized zone. Zink is of only resti'ieted use heeause of its strong disjiersion habit . 4’he dispersion of copper is ei’ratic and thus has no őre indieating v'alue. .A.rsenic, howi'ver, proves to hi^ an excellent indieator. Ti, Jfa, Sr and \' show a geuK'ral trend of enrichment away from the mineralized zone. This tendency has heen noticed to a lesser exteni in the case of Mn. The other investigated elements were either ahsent or jiresent in insigni- ficant quantity. KjO is richly eoneentrat ed in the soil over the known mineralized zoiu' and proves to be a good indieator of eoneealed deposits. The distrihution of .XajO and CaO are erratie and ineonclusive. Ilowerver MgO has jirox'ed to he a good indieator. As identified from the X-ray data, the soils from the earlier known mineralized zone exhihit a generál en- richment in serieite and ehlorite. On the hasis of the invest igations, the őre deposit of Rózsa mine is sujiposed to extend in South and NW direetions, towards the wetern s1ojk> of Rózsa bili and the hilltoj) ami the South slojie of Nagypogány bili, respeetively. Ilowever, (here is no evidenee to suggest an diri'ct significanee of the deposit due to this additional mineralizat ion. F()ldto)ti Közlötiy. Ball. of the fhutgarian Geol. Boc. (lU7ö) 10.5. 208 — 210 Bajóci szelvények az Északi Bakony ból Onlácz András* (5 ábrával) Bevezetés A Dunántúli Közéj)liegység - és ezen belül a Bakony — középsőjura kép- ződményeit három összefoglak) munka ismertette. Ifj. Noszky J. (1961) a budapesti Mezozóos Konferenciára készített összefoglalásában felsorolta az előfordulásokat, kőzettíj)Usokat, és szelvényben ismertette néhány lelőhely rétegsorát. \"ai)Ász E. (1960) Magyarország földtana című munkájában rövi- den összegezte a közé])hegységi juráról ismert adatokat, néhány ősmaradvány felsorolásával. 1969-ben, a Mediterrán Jura Kollokviumra készített beszámo- lójában Fülöp J. (1971) foglalkozott röviden a közéi)sőjura képződményekkel is, eLső,sorban mikrofaunisztikai adatok alapján. Ezen munkák, valamint az újabb szelvények begyűjtött faunái alapján ki- tíínt, hogy a közéj)sőjura emeletei közül a Bakonyban nagyobb területen csak a bajóci fejlődött ki Ammonites-tartalmú fáciesekkel. Aaleni Ammonitesek eddig csu])án Esernvéről kerültek elő (Giíczy 1967a, b), a bath emelet ammoni- te.ses mészkőfáciesét ])cdig mind ez ideig csak Gyenespusztán sikerült meg- találni (Galácz 1970). INIáshol a bathban a csak mikrofaunát tartalmazó radio- larit ismert. A kallovi emelet a Bakonyban csak radiolaritfáciesben található. A bakonyi bajóci emelet részletes biosztratigráfiájával eddig csak két munka foglalkozott. A bakonycsernyei Tűzkövesárokban az aaleni Ammonitesek fel- dolgozása ka])csán Gkczy B. (1967a, b) egy szegényes fauna alapján kimutatta a Sonninin m^rerhyi Zónát. A gyenes])usztai közéj)sőj ura szelvény alsó részén gazdag faiinájii, jól tagolható középső- és felsőbajóci rétegek váltak ismertté (Gal.vcz 1970). 1969 és 1973 között a Magyar Állami Földtani Intézet számos bakony- hegységi közéj)sőjura szelvény Ammonites-faunáját gyűjtötte be. A pontos gyűjtésekkel előkerült rendkívül gazdag anyag lehetőséget ad a bakony- hegységi bajóci ])ontosabb megismerésére. Jelen munka az eddig csak szórványos irodalmi utalásokból ismert bajóci szelvények rétegtani tagolásával és párhuzamosításával foglalkozik. A több mint 1 7 000 j)éldánvból álló faima őslénytani eredményeinek közlése és a finom- rétegtani összefoglalás későbbi j)ublikációk alapját képezik. A leírt szelvények az Északi Bakonyban találhatók (1. ábra). A lókúti szel- vény az ún. folyamatos, vagy medencerétegsorok, a somhegyi, közöskiiti és kisnyerges-árki pedig a hézagos, vagyis a ,,sea-mount” tíj)usú rétegsorok cso- ])ortjába tartozik. • Eötvös Loninil TinlonuinyeRyetein, Ósk-nytani Tanszök. G alá ez: Bajúri szelrrnyelc az Északi Bakonyhól 209 /. áhrn. Térképvázlat a vizs;í;Ut északi iiakonyi bajóei szelvények ellielyezkedéséről Fig. I. Kscpiisse eartuRrapliiipie ile la sitiiatiDii (les eoiipes liajoeiennes étudiées dans le líakony Septentrional A szelvények vizsgálata L ó k út A lókiiti domb jiu’a rétegei a magyar irodalomban már régen ismertek. Részletes vizsgálatra azonban mindeddig csak a liász faunát tartalmazó réte- gek kerültek. A bajóei Ammonitesek lelőhelyét elsőként Telegdi-Roth K. említette (1934, 217. o.), néhány faj felsorolásával {Phyllocera.'i nilhoni HÉB., Cadomites hayleanus OVV .,CadomUe>s hrodiaei SOVV.). Az Ammonitesek alapján a középső- dogger Stephanocera.s' humphrie.úanum Zónát valószínűsítette. Konda J. (1970) részletesen újravizsgálta a terület középsőjura képződ- ményeit is, és néhány újonnan gyüjtíítt Ammonites példány alapján (Graj)ho- ceratinaek és Stephanoceratinaek — Géczy B. határozásai) a felsőaalenit és az alsó- és középsőbajócit mutatta ki. Az 1970-es évtől kezdődően Konda J. vezetésével nagyarányú rétegről- rétegre folytatott gyűjtés indult meg Telegdi-Roth K. eredeti' lelőhelyétől északnyugatra, a lókúti domb DNy-i peremén. A feltárt rétegsor és a külön- legesen gazdag fauna alapján a bajóei rétegek sztratigráfiai és települési vi- szonyai pontosíthatókká váltak. Rétegsor A lókúti domb DNy-i részének főtömegét adó liász összlet legfelső részét az Ammoniteseket nem tartalmazó ún. tűzkííves, j)aleotrixes-radioláriás mész- kő ké])viseli. Mivel ez a toarei mangánösszlet fedő képződménye, feltételesen 210 Földtayii Közlöjiy 105. kötet, 2. füzet az aaleni emeletbe sorolható (v. ö. Fülöp et al. 1969, 59. old., 17. ábra, Konda 1970, 171. o., 2. ábra). A makrofaunamentes tűzköves rétegekre települnek a bajóci emelet ammoniteses mészkőrétegei, 6 m vastagságban. A mészkősorozat szabálytalanul váltakozó agyagosabb és meszesebb, felső részén tűzkőgumókat tartalmazó rétegekből áll. A litológiai jellegek a szelvény felső részén folyama- tosan változnak, és a fauna elszegényedik. A néhány dm vastag átmeneti, ős- maradvány-mentes rétegcsojiort után a fedő bath-kallovi radiolarit következik. Fauna és zónabeosztás Az Ammoniteseket tartalmazó 33 réteg gyűjtése hatalmas anyagot ered- ményezett. Az átlagosan 19 m--es felületről rétegről -rétegre gyűjtött 16.465 Ammonites mellett 10 Xautilus példány, kb. 400 Belemnites rostrum, 212 Inoceramus sp. és 34 Anisocardia sp. kagyló, valamint 17 tengeri sün marad- ványa (Orhignyana sp.) került elő. A nagy példányszám mellett a kitűnő meg- tartási állapot alapján is ez a rétegsor kulcsfontosságú lehet a mediterrán bajóci sztratigráfia szempontjából. 2. ábra. A Irtkúti bajóci rétegsor, a jellemző Ammonitina-genusokkal (fellépésük sorrendjében) F>g. 2. La succession bajocienne de Lókút avec les genres d’Ammonitines caractéristiques (en ordre de leur apparition) GnJácz: Bajóci szelvények az Északi Bakonyból 211 A fauna túlnyomó részét (kereken 85%) a Phylloceras- és Lyfoceras-íélék alkotják. Rétegtani szempontból viszont csak az Ammonitinák fontosak, ezért a fauna értékelésénél csak az ebbe az alrendbe tartozó genusok elterje- dése szerepel (2. ábra). Tekintettel a munka előzetes jellegére, a szöveg és az ábrák csupán a genus-szintű meghatározásokra korlátozódnak. S o n n i n i a s o w e r b y i Zóna. A szelvény legalsó tíz (33 24. sz.) rétegéből viszonylag szegényes fauna került elő, amely a Sov'erbyi zónára utal. Néhány Sonninia és Witchellia mellett jellegzete.sek a Striyoceras-i'ik és Brad- fordia-k, valamint a Docidoceras -ok és Trilohiticeras -ok. A Trilohiticeras elő- fordulása várható volt, mert a közelben levő TELEGDi-Roxn-féle lelőhely tör- melékéből e genus egy jíéldánya korábban előkerült (Gae.ícz 1971). A zónán belüli tagolódás a gyér fauna ala])ján is kimutatható. Az alsó, Discites Szubzónára jellemző Bradjordia-k és Trilobiticems-ok csak a 33 - 2ü. sz. rétegekben jelentkeznek, míg a 25. és 24. rétegek csupán néhány Strigo- ceras- és Éonninia-íó\éi szolgáltattak. Ez a két réteg tehát valószínűleg aLaevi- uscula Szubzónát képviseli. O t o i t e s s a 11 z e i Zóna. A lókúti bajóci szelvényben, felfelé haladva az első Ot(JÍtes-ek és Emileia-k a 23. rétegben jelennek meg, így a Soirerbyi és Sauzei Zóna határa a 24. és 23. réteg közé hiizható. A zónajelző Oloites-o^ fokozatosan gazdagabb csoportot alkotnak, majd a 2U. rétegtől kezdvx* számuk újra csökken. Az utolsó, töredékes Otoites sp. indet. })éldány a 13. sz. rétegből került elő. Az Emilem genus képviselői a 23. rétegtől a 12. rétegig végig igen gazdag csoportot alkotnak. E mellett gyakori formák, különösen a közéjiső rétegekben, a Frogdenites fajok, a felső (13 12.) rétegekben iiedig a Lnbyrinlhocerns-ok. A zóna középső részén jelennek meg a Stephanoceratidaek, a Sfejj/ianoceras, Skirroceras és N ormanniles s. 1. genusokkal. A zóna alsó részén megvannak a Sorverbyi Zónában gyakoribb Sonninia és Witchellia genusok késői fajai. Az első Dorsetensia-k (1). lio.strara Ruckm., J). deltafalcaia (Quenst.)) mára 12. rétegben, tehát a zóna legfelső rétegében meg- jelennek. Az ismertetett faunaeloszlás alapján valószínűnek látszik a Sanzei Zóna 3 szubzómú’a osztásának lehetősége. Alsó szakaszát a Sonni)iia-k és W itchellia-k, középső részét a nagyobb gyakoriságit ()toites-ck, Erogdenitesek, és a meg- jelenő Stephanoceratidaek, felső harmadát pedig a Labyrinlhoreras-ok és az első Dorstensia-k jelzik. S t e ]) h a n o c e r a s h u m p h r i e s i a n u m Z ó n a. A zóna kezdete all. rétegtől számítható, ahol a korábban domináns ( itoitidaekkel szemben a Stephanoceratidaek veszik át az uralkodó szerepet. A zónában végig a Stephano- ceras-ok és Normanniíe.'^-ek számszerinti és alakgazdasága jellemző, ezek mel- lett a Dorsetensia-k, Chondroceras-ok és ()ppelia-íé\ék fordulnak elő. A zóna felső határát a Stephanocera.'i-íéXók számának 5. és ü. réteg közötti hirtelen le- csökkenése jelzi. A Humphries iámon Zóna alsó részét Lókúton a/forsc/e/í6iV/-k jelzik. A középső részen a Stephanoceras genus különböző fajainak tömeges jelentkezése és a Chondroceras-ok nagy formagazdagsága jellemző. Érdemes megjegyezni, hogy az egyetlen Poecilomorphus példányt a 9. rétegből, vagyis a zóna középső részé- ről sikerült gyűjteni. A példány szerencsés leletnek tekinthető, különösen ha meggondoljuk, hogy ezenkívül a 9. réteg még 1.235 Ammonites j)éldányt szol- gáltatott. A Humphriesianum Zóna felső részében a Teloreras-ok és a Peri- 212 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet típhínrfaceae í'öcsalád első képviselői jellemzők. Ugyanitt találhatók azok a formák, amelyek átmenetet jelenthetnek a Stephanoceras és a Cadomifes genu- sok között. Ezek az alakok a Suhfurcatum Zónáha, is áthúzódnak. Egy, eddig még pontosabban nem vizsgált ágról van itt szó, melyet hol St ephanoceras -ok - nak, hol Cadomites-eknek írtak le, de a pontos hovatartozásukat rétegtani kontroll híján még nem sikerült tisztázni. Valószínű, hogy az ARKELL-től (1956, 264. o.) Észak-Afrikából említett, Cadomites-ekhöl álló fauna is hasonló együttes lehet. A Humphriesianum Zóna Lókiiton hármas tagozódást mutat. Szintén 3 szubzónát különített el Pavia és Sturani (1968) a Digne-i (DK-Franciaország) szelvényben. A lókúti domb igen gazdag faunájában ezek közül az alsó, ún. ,,Poerilomorp/im'’ szubzónát nem lehetett azonosítani, mivel az egyetlen PoecUomorphus példány a zóna középső részéből származik. A Pavia-Sturani- féle közé])ső, ún. ,,Stephanoceras" szubzóna a nagytömegű Stephanoceras és Normannites alapján Lókúton is kimutatható. A Humphriesianum Zóna felső szubzónája Lókúton a szubzónajelző Teloceras blagdeni (Sow.) előfordulása alaj)ján bizonyítható. fCbbe a szubzónába tartozik a 7. és 6. réteg, ahol viszony- lag nagy formagazdagsággal jelentkeznek az első Perisphinctes-íélék (Lepto- sphinctes spj)., Caumontisphinctes sp]).). Hasonló faunájú rétegeit Pavia (1971) a Suhfurcatum Zóna aljára helyezte. Lókúton a Humphriesianum és Subfurca- fum Zónák határát indokoltabb a Stephanoceras -ok és Teloceras-ok eltűnésével meghúzni, és a Perisphinctaceae főcsalád képviselőinek megjelenését a Hum- phriesianum Zónán belülinek venni, annál is inkább, mert az első Perisphinctes- íélék Európán kívül már a Sauzei Zónában jelentkeznek (Imlay 1973). S t r e n o c e r a s s u b f u r c a t u m Zóna. A 6. rétegtől a Stephano- eera*’-félék száma eltekintve az említett, Cadomites-íelé átmenetet mutató formáktól teljesen lecsökken. A fokozatosan rosszabb megtartásúvá váló faunában a Leptosphinctes és Caumontisphinctes fajok mellett Spiroceras-ok és a 2. rétegben egy Garantiana ? sp. indet. példány fordult elő. A szubzóna-beosztás a gyenge megtartási állapot és az alacsony példány- szám miatt nem valósítható meg. S o m heg y A Bakony Viéltől keletre, a pénzesgyőri országút északi oldalán emelkedő Somhegy középsőjura rétegei szintén régóta ismeretesek. Az első innen gyűj- tött Ammonitesekről Paul (1862, 228 229. o.) rövid faunalistát is közölt. A meghatározott fajok a következők voltak (zárójelben a valószínű modern nevek): Animonites ptyctioicus Quenst. (= Ptychophylloceras Sp.) d. Ziynodianus d’Orb. (= Holcophylloceras sp.) d. Kudernatschi Hau. (= Phylloceras sp.) d. dimorphus d’Orb. (= Dimorphinites dimorptnis (d’Orb.)) d. hiplex Sow, (= ? Leptosphinctes sp.) d. Achilles d’Orb. (= ? Leptosphinctes sp.) Paul megjegyezte, hogy a Phylloceras -íélék (,,Heterophyllen”) a fauna túl- nyomó részét alkotják. A somhegyi középsőjura e korai említése ellenére későbbi kutatók sokáig nem találták meg ezeket a rétegeket. Schafarzik F. (1890) részletesen vizsgált 213 G alá ez: Bajod szelvények az Északi Bakonyinál egy somhegyi szelvényt, de középsöjura rétegeket nem említ. Nem tesz emlí- tést dogger rétegekről Taegeb H. (1912 a,b) sem. IFJ. Noszky J. (1943) újravizsgálatai során megtalálta a baj(')ci rétegeket, és utalt azok gazdag faunájára. Posidonomyn -'kon kívül Phylloceras sj)p.-t, valamint Sonninia-t említett. Egy másik máig meg nem talált lelőhelyről Stephanoceras, Phylloceras, Sphaeroceras, Morphoceras {= Dimorphinites) és Perisphinctes (s. 1.) genusok mellett előforduló iSpiroceras bifurcatum Qu. és Apsorroceras bacidatum Qu. jelenlétére utalt. Konda J. (1970, 187. o.) részletesen újravizsgálta a somhegyi rétegsort. Árkolással feltárta a 649,6 méteres magassági pont közelében a triász-jura rétegsort, és a középsőjura Ammonite.seket Gpjczy 11. előzetes meghatározásá bán ismertette. E szerint Stephanoceras sp., N annolytoceras sp., llolcophyllo- ceras mediterraneum (Neum.) és Sphaeroceras sp. fordult elő, melyek a felső- bajócira utaltak. A Budapesten 1969-ben tartott Mediterrán Jura Kollokvium idején J. Wendt megvizsgálta a faunát, és előzetesen, a települési viszonyok pontos ismerete nélkül, egy hasadékkitoltő faunát ismert fel (Wp^ndt 1971, 125. o.). Rétegsor A Konda J. vezetésével a somhegyi 649,6 m-es magasstlgi ])ont közelében létesített mesterséges feltárás anyaga alapján nem lehetett a gyűjtött faunából pontosan rekonstruálni a rétegsort. Időközben az árkolás beomlott, megrongá- lódott, és a faunagyűjtések pontos lelőhelyeit sem sikerült azonosítani. 1973-ban Szabó) J. a somhegyi középsőjura csigák feldolgozásához újra- gyűjtést végzett, és így a korábbi anyagot is használni lehetett. Konda J. (1970) és Szabó J. közlései szerint a Somhegyen az alsóliász dach- steini típusú mészkő felszínére üledékhézaggal vörös, gumós, ammoniteses bajóci mészkő következik. A dachsteini mészkőben egy kb. 60 cm vastag, foko- zatosan kiékelődő hasadék található, melyet vöröses, mangános mészkő tölt ki, bajóci ősmaradványokkal. A vörös, gumós, ammoniteses mészkőre, mely- nek vastagsága kb. 1 m, kimmeridgei Aspidoceras-oka,t és más Ammoniteseket tartalmazó mészkő települ. A sorozat tehát igen kondenzált, amire nemcsak a rétegtani adatok, hanem a szedimentológiai jellegek is utalnak (a dachsteini mészkő mangános, egyenetlen kemény-felszíne, hasadékkitöltés, stb.). Fauna és zónabeosztás A dachsteini mészkőre települő vörös, gumós, ammoniteses mészkőben két bajóci zónát sikerült kimutatni (3. ábra). Az alsó 3 réteg Ammonitesei: Phylloceras Sj). Calliphylloceras sp. Lytoceras sp. Eurystomiceras polyhelictum (Bückh) Oppelia sp. Lissoceras semicostulatum. Buckm. Stephanoceras spp. Normannites spp. Az Ammoniteseken kívül 7noreram?ís-ok, Brachiopodák, Belemnites rostrumok és tengeri sünök fordultak elő. 8 Földtani Közlöny 214 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet Humphriesianum zóna Sauzei Zóna FELSÓTOARCI 3. lihru. A Közöskíiti árok liajóci rétegsora, a jellemző Ammonltina-genusokkal (fellépésük sorrendjében) Fiij. -3. La snceessjon bajocienne du ravin Közöskiiti-árok avec les genres d’Ammonitines caractéristiques (en ordre de leur ajiparition) Ez ;i íauiia egy tíjmsos aininonitico rasso mészkőben megjelenő együttes, mely a Humphriefilanntn Zóna középső részére utal. Viszonylag gazdag Ammo- nites-társaságában a Phyllorerns-ié\ék túlnyomó többséget alkotnak. E fölött a 3 réteg fölött egy sokkal szegényebb faunát tartalmazó, litológiailag azonos, 5 rétegből álló tagozat különíthető el, a következő Ammonitesekkel: l'hylloceras sp. Hnlcophylloceras iiiediterraneuni (Nei'JI.) Lytoceras sp. Enrystotniceras jx/lyhel irtuiii ( Böckh) Dhnorphin-itcn d'unorphu.'i (dü)rh.) Fítrkinson 'ia spp. indet. Az alsó 5 rétegben a I)imorphinile.‘i-e\í jellemzők, míg az igen rossz megtar- tású Parki n.'^onia ])éldányok az 1. (legfelső) és az 5. (legalsó) rétegekből kerül- tek elő. A Dimorphiniles dimorpJnis (d’Orb.) előfordulása alapján ez a felső összlet a Pnrkinsonia Zóna felső részébe sorolható (vö. Galácz 1970). Az alsó három és a felső öt réteg között igen tekintélyes üledékhézag mutat- kozik, a Hum])hricniannm Zóna felső részétől a Parkinsoni Zóna közepéig. A hiányzó időtartamra utaló faunát a dachsteini mészkől)en található hasadék tartalmazza. E hasadékból került elő a gazdag Gastropoda-fauna, valamint a Suhfarratum éi^Oarantinna Zónára utaló Ammonites-társaság. A mangánkéreg- G a l á r z : Hajód szelvények az Északi Bakonyból 215 gél bevont Ainmonitesek kisméretűek és igen jó inegtartásúak. A közet})öl való kiszabadításuk igen nehéz, mert a vékony mangánkéreg alatt kaloitki- töltésűek. Az eddig meghatározott formák: Hhylloceras sp. Partschiceras sp. H olcophylloccras sj ) . Lytuceras sp. Eurystomiceras polyliel irtuni (Böckh) Oecotraustes (O.) (jenicnlaris Waaoen Spluteroceras bronyn imti (Sow.) Sphaeroceras spp. Spiroc.eras s]). (htratitia'nn Sp. indet. Ez a fauna a iSuhfinralum és ílaraiitiana Zónákat jelzi, de mindeddig nem sikerült olyan iijragyűjtést végrehajtani, ami tisztázná, hogy itt a két zóna vékony rétegeinek szabályos egymásutánja, vagy a formák keveredése jelent- kezik-e. Mindenesetre helytállónak bizonyult W’enut megállajtítása (1971, 125. ().); a szelvényben üledékliézaggal képviselt zónákat az S-hasadékhan talál- haté) kondenzált fauna részben, vagy egészében reprezentálja. Ez a fauna nem tekinthető törj)e-faunának. Egy része (Oerotrnnstes, Sphaerocera.s, Eurjislomi- ceras) apró-termetű faj, másik része ( Lt/foreras, Splroceras ) nagy- termetű faj fiatal (végig kamrázott házú) juddánva. Az Ammoniteseken kívül igen sok esiga, kagyló és süntüske található a fau- nában. A teljes anyag ismertetése az ökológiai vizsgálatok eredményeivel együtt újabl), finomrét egtani gyűjtés elvégzése után lehetséges. K ö z ö s le út i ár 0 k A közöskúti árok Hárskút kíizségtől kb. 2,5 km-re l)Ny-ra húzódó, a Jloros- tyánhajagot Ny felől határoló völgy. Az itt felszínen levő jura rétegekről első- ként IFJ. Noszkv J. közíűt adatokat (1948). Az alsójura rétegeket részleteseh- l)en, a doggert csak érintőlegesen tárgyalta. Később, az Északi Itakony 1 : 25 OOO-es méretarányú fíűdtani térké])én ( 1957) a területről liász és felsőjura ké})ződményekkel együtt k(')zé])sődogger ,,tömött mészkövet” jelolt. Magyar- ország jura rétegeit ismertetve szintén iF.r. Noszkv J. (líMil) az aaleni-bajóci mangángumós, ee])halopodás mészkő előfordulása között említi a Közöskúti ái’kot, és a lelőhely vázlatos szelvémyét is közli. A Mediterrán .Jura Kollokvium vezetőjében (EÜLÖPetal. 19ü9) részletes szelvény ismertette a lelőhelyet, a leírás ])edig kitért a képződmények tele])ülési viszonyaira és a litológiára. Kond.a .1. (197(1) szintén ismertette a lelőhelyet, és felhívta a figyelmet a hézagos rétegsor ))ontos megismerésének szükséges- ségére. Ezek után került sor a rétegszerinti gyűjtésre, amely viszonylag gazdag fau- nát eredményezett. Rétegsor A Közöskúti árokban, a patakmederben feltárt szelvényben a hézagos alsó- jura rétegsor felsőtoarci korú legfelső (12. sz.) rétegére üledékhézaggal követ- keznek a hajóéi rétegek. A 11 rétegben begyűjtött közéj)sőjura vastagsága 8* 216 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet 133 cm. A vörös, gumós, ammoniteses mészkő fedőjében a bath-kallóvi korú radiolarit található, a két képződmény határát azonban nem sikerült feltárni. IFJ. Noszky J. szóbeli közlése alapján várható, hogy a szelvényben a radiolarit alatt még előkerülhetnek fiatalabb bajóci, esetleg alsóbath faunát tartalmazó mészkőrétegek. Fauna és zónabeosztás A közöskúti bajóci Ammonites-faunában, akárcsak a többi bakonyi jura faunák esetében, a Phylloceras-ok és Lytoceras-ok túlsúlya jellemző. A 271 példányból álló közöskúti bajóci faunát 60%-ban ezek a formák alkotják. A kísérő-fauna rendkívül szegényes, csupán egy Inoceramns példány, (10. sz. réteg), egy Nautilus (11. sz. réteg) és néhány Belemnites rostrum töredéke került elő. A rétegtanilag értékelhető Ammonitinák vizsgálata alapján a szelvényben két bajóci zóna mutatható ki (3. ábra). A 11., tehát a legalsó réteg igen szegény ősmaraflványokban, de az innen kikerült Emileia sp. alapján az Otoites sauzei Zóna megléte bizonyosnak tekinthető. A többi réteg (10 — 1.) a Stephanoceras hmnphriesianum Zónába tartozik, amit a több fajjal kéj)viselt Stephanoceras és Norjnannites genusok gyakorisága igazol. A zóna hármas felosztása nem végezhető el pontosan. A Teloceras-ok alapján a felső rétegek (5 1.) nTeloceras hlagdeni Szubzónába tartoznak. A szu- zóna alsó határa a 6. és 5. réteg közé húzható, mivel a 6. rétegből előkerült nagyméretű Dorsetensia sp. már a Htimphriesianum Zóna közepet jelzi. Az alsóbb rétegek szubzónába sorolása bizonytalan. K i s n y e r g e s árok Az Északi Bakonyban elterülő Hajag csoport DK-i részén található Kis- nyerges árok jura rétegeiről elsőként ifj. Noszky J. közölt adatokat (1953). Később, 1957-ben megjelent földtani térképén középsődogger mészkövet jel- zett a területről. Konda J.: (1970) részletesen leírta az itteni szelvényt, amelynek meredek dőlésű rétegsorából liász, dogger és felsőjura rétegeket ismertetett. A liász ké])ződményekre települő vörös, ammoniteses mészkőből Géczy B. előzetes meghatározásaként Stephanoceras sp.-t említett. 1970 -71-ben a Magyar Állami Földtani Intézet részletes, rétegről-rétegre végzett gyűjtést indított a lelőhelyen, amelynek alapján a fauna pontos meg- ismerése lehetővé vált. Rétegsor A Kisnyerges árok meredek dőlésű rétegsorában a legidősebb képződmény a dachsteini típusú alsóliász mészkő, melynek egyenetlen felszínére tömött, vörös ammonitico rosso rétegek következnek. A 88 cm vastag alsó 6 réteg hézagos felsőszinemuri és pliensbachi sorozat. Erre települ, üledékhézaggal, a 173 cm vastag bajóci mészkő, melyet a 9 — 15. rétegek képviselnek. A bajóci emelet két zónáját, az Otoites sauzei és a Stephanoceras humphriesianum Zóná- kat biztosan, a Strenoceras subfurcatum Zónát pedig kérdésesen sikerült ki- mutatni. G a l á c z : Bajád szelvények az Északi Bakonyhól 217 (/) UJ O — J KIMMERIDGEI Subfurcatum Zóno Humphriesianum ZÓno Sauzeí Zóna ALSÓPLIENSBACHI 4. ábra. A Kisnyerges árok bajóci rétegsora, a jellemző Aiiimonitlna-genusokkal (fellépésűk sorrendjében) Fig. 4. La succession bajocienne du ravin Kisnyerges-árok avec les genres d’Ammonitines caraotéristiques (en ordre de leur apparition) 5. ábra. Az Északi Bakony bajóci rétegsorainak sztratigráfiai párbuzainosftása (nem méretarányos) Fig. íi. Corrélation stratigrapbique des successions bajociennes du Bakony Septentrional (échelle improportionnelle) 218 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet Az igen hézagos jnra sorozat érdekessége, hogy radiolaritot nem tartalmaz: a hajóéi rétegekre a kimmeridgei aspidocerasos vörös mészkő rétegei követ- keznek. Fauna és zónabeosztás A Kisnyerges árok hajóéi faimájának kiértékelését a rossz megtartás mellett nagyhal! nehezíti az alaesony {léldányszám. Az átlagosan 3,4 m^-felületről gyűjtött rétegekhől összesen esak 97 Ammonifes példány került elő. Ammoni- tesek mellett mindössze egy Brachiopoda (9. sz. réteg) és néhány Belemnites rostrum volt található. Az Ammonitesek ala})ján kimutatható volt, hogy a szelvény a hajóéin helül is tekintélves hiányokat mutat, mivel egyes zónáknak esak bizonyos részeit kéjiviseli (4. áhra). A fauna itt is túlnyomórészt Phi/lloceras- és Li/foceras-íé\ékhő\ áll. A kor- jelzés szemjiont jáhól fontos Ammonitinák közül a Btephanoceras-ok gyakoriak. A 9. réteghői előkerült Kmileia sji. alapján az alsó három (7 — 9.) réteg az Otoifes sauzei Zónába sorolható. A 10. réteglien Stephanoceras-okon kívül egy rossz megtartású Teloceras példány volt található, ami a Humphriesianum Zóna felső szubzónájára utal. A 13. sz. rétegtől kezdve a hajóéi PerispJdnctes-íéXék jelentkeznek, amelyek alapján a Subfurratum Zóna jelenléte feltételezhető. A Leptosphinctes genusba tartozó, rossz megtartású példányok közelebbi meghatározása nem lehetséges, így az is kérdéses, hogy a Humphriesianum Zóna felső határát a 10. és a 11., vagy a 11. és 12. rétegek közé kell-e luizni. Összefoglalás A Bakony-hegység északi részéből vizsgált szelvények közül a legteljesebb hajóéi sorozatot a lókúti-dombi lelőhely szolgáltatta. Az itteni zóna- és szub- zóna-felosztás alapját kéjiező rendkívül gazdag fauna ősföldrajzi, törzsfejlő- dési és rétegtani szempontból egyaránt nemzetközi érdeklődésre tarthat szá- mot. A többi erősen hézagos szelvény a fauna alapján jól korrelálható a koráb- ban vizsgált gyenes])usztai (Galácz 1970) és csernyei (Géczy 1967a, b) hajó- éi szelvényekkel (5. ábra). A bakony-hegységi hajóéi szelvényekben a legnagyobb területi elterjedése a Humphriesianum Zónának van, az alsó- és felsőbajóei zónák gyakrabban hiányoznak. Az alapvetően mediterrán jellegű Am//^0!^^^7e6’-faunák a részletesebben vizs- gált ENy-európai együttesekkel jól korrelálhatók; a jövőbeni részletes feldol- gozások további érdekes eredményeket ígérnek. G alá ez: Bajád szelvények az Északi Bakonyból 219 Irodalom — Bibliographie Aiikell, W. J. (1956); Jurassic Keology of tlie world. Olivér and Hoyd. Kdinlnirt!h. pp. 1 —806. FüLöp, J, (1971): Les fonuations jurassiques de la lloiiKrie. Coll, Jurassnpie Medit. MÁFl Évk., LIV., 2. pp. 31 — 62. Fülöp J. et al. (1969). F’öldtani kirándulás a Meesek liegyséKben, a Villányi he^ysésben és a Dunántúli KözépheKység- ben. Mediterrán Jura Koll., Budapest 1969. MAFl, pp. 1—68. Oal.ícz, a. (1970): BiostratiKrapliio investisation of tlie Middle Jurassie of (íyenespuszta, Northern Bakony, Trans- danubian Central Mountains, Hungary. Ann. Univ. Sri. Bp.. Sec. (leol., t. Xlll. pp. 109—128. Gal.ícz, a. (1971): Trilobitieeras (Aniinonoidea, Otoitis; les étiides dé-- taillées á fairé nous jironiettent des résultats supiiliunentaires intéressants. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1975) 105. 220 — 236 A Duna-Tisza köze déli részének miocén képződményei Dr. T. Kovács Gábor* (2 ábrával, 2 táblázattal, 1 táblával) Összefoglalás: A vizsgált terület a Duna— Tisza közének Miske — Kiskun- halas — Sándorfalva vonalától D-re eső, az országhatárig nyúló, miocén és pliocén üledé- kekkel kitöltött része. A tanulníány célja a kőolajkutató fúrások által feltárt miocén képződményeknek az újabb adatok fényében való újraszintezése. Eszerint a kimutatható ottnangi, kárpáti, bádeni és szarmata emeletek mindegyike egy-egy önálló üledék- képződési ciklust képvisel, amelyeket általában letárolás és diszkordancia választ el egymástól. A bádeni emelet két alemeletre osztható, a szarmatán belül két szint külön- böztethető meg. A Duna —Tisza köze D-i részén a harmadidőszaki üledékképződés csak a középsőmiocénben indult meg. Bár a rendelkezésre álló fúrási anyagban az ottnangi és kárpáti (együtt ,, helvéti”), a bádeni (tortonai) és a szarmata emele- tek mindegyike szerepel, ezek sora korántsem mindenütt folytonos. A három idősebb emelet csak Miske D-i szomszédságában van meg egymás fölött, innen É-ra, D-re és K-re azonban csak 12 miocén emelet volt kimutatható, az 1. ábrán feltüntetett kombinációban. A négy miocén emelet általában négy önálló üledékciklust képvisel. Ott- nangi-kárpáti üledékfolytonosságot csak Miskén, bádeni-szarmata üledékát- menetet csak Csávalyon, szarmata-pannon közötti hézagmentes kifejlődést pedig csak Üllésen feltételezhetünk. A legalsó — ottnangi-ciklus terresztrikummal kezdődik és édesvízi rétegek- kel végződik. A második kárpáti-ciklust Kiskunhalason alsótriászra. Miskén az ottnangi emelet édesvízi rétegeire települő tengeri rétegsor képviseli. A harmadik ciklust a bádeni emelet durvatörmelékes, transzgressziós kép- ződményei vezetik be és partközeli sekélytengeri üledékei zárják. Az ősmarad- ványtartalom alapján az emeleten belül két transzport különíthető el. A negyedik ciklust alkotó szarmata üledékek — foraminifera-faunájuk segít- ségével két szintre oszthatók. A képződmények sjjoromorfáit Krivánné Hutter E. (1965—1972), fora- miniferáit Majzon L. (1956 1959) és KŐváry J. (1952—1972), puhatestűit és ostracodáit pedig Széles M. (1952 1972, 1963) határozta meg. A faunák és flórák kiértékelésénél főleg KŐváry J. (1968), Planderová, E. (1967, 1971), Senes, J. — Cicha, I. (1973), Koreczné Laky I. (1969) és Boda J. (1971) munkáira támaszkodhatunk. A képződmények vastagságváltozásait az I. táblázat mutatja be. • Előadta a MFT Alföldi Területi Szakosztályának 1972. december 15-i előadóülésén Szegeden. A kézirat lezárva: 1973. szeptembeer 0. Kovács: A Duna — Tisza köze déli részének miocén képződményei 221 Szarmata, 4. Bádeni, 5. Kárpáti, 6. Ottnangi 222 Földtani Közlöm/ lOő. kötet, 2. füzet 1. Ottnangi emelet Ősmaradványmentes terresztrikuma a D-i országhatái’ mentén Katymár (1. sz. fúrás), Báesmadaras (1., l/a., 2. és 3. sz. fúrás). Kunbaja (1., 2., 3. és 4. sz. fúrás) és Csikéria (1., 2., 3. és 4. sz. fúrás) kornyékéről ismeretes. Anyaga durvaszemű konglomerátum, homokkő és breccsa, amelyek törmelékanyagát a mezozóos és a kristályos alaphegység lepusztulása szolgáltatta. Betelepülés- ként vulkáni tiifa. tarka agyag és agyagmárga is jelentkezik. Ez az összlet egyes helyeken igen vastag. A Bácsmadaras-2. sz. fúrás ])1. 457 m-t haladt benne anélkül, hogy teljesen harántolta volna. A Miske D-1. sz. fúrás 1215 1349 m-e között vörösesbarna agyag és agyag- márga váltakozik üledékes breccsabetelepülésekkel. Erre 1060 1215 m között, 20 25° dőléssel világosszürke, helyenként kavicsos, kőszéncsíkos homokkő telej)ül, amibe ritkán barnásszürke agyagmárga és aleurit iktatódik, s amit alsó szakaszán breccsa, föntebb ])edig konglomerátumrétegek tarkítanak. Ezen édesvízi összlet 1100,0 1108,5 m közötti rétegei Krivánné Mutter E. (1965) meghatározása szerint viszonylag gazdag sporomorhi, -társaságot tar- talmaznak: A Duna— Tisza köze D-i részén feltárt miocén képződmények vastagsága Máchtigkeit dér miozáuen Ablageruiigeii am síidlichen Teil des Donau— Theiss-Zwisohenstronüaiides I. táblázat — Tabelifi /. Algyő — 110 0 m Kiskunhalas— 4 1890 m Algyő— 21 > 90 in Tompa— 1 0 m Algyö— 26 138 m Tompa— 3 >40 m Algyő- 27 0 m Csikéria— 3 >47 m Alg>'ő- 30 0 m Csikéria— 5 0 m Algyő— 72 0 m Kunbaja— 4 93 m Katymár — 1 >77 m Kiskundorozsma— 1 355 in Csávoly 1 133 m Kiskundorozsma— 4 306 m Forrávskút — 1 >97 m Pusztamérges- 3 0 m íniés— 1 >76 m Pusztamérges— 5 '^■7 m ITlés- 10 >21 m Szeged- 2 77 m tTlés DK- 1 182 m Szeged— 9 360 m rilés ÉXy- 2 138 m Báesmadaras —1 /a 247 m Ásotthalom -8 0 m Báesmadaras— 4 0 m Ásotthalom —13 0 m Jánoshalma — 1 0 m Ásotthalom— 20 6 m Jánoshalma— 3 50 m Kelebia— 1 8 m Jánoshalma— 6 0 m Kelebia 4 35 m Jánoshalma— 7 >120 m Kelebia— 5 >49 m Rém— 5 113 m Kelebia —12 12 m Rém — 6 >33 m Öttömös — 1 86 m Rém- 7 0 m Öttömös— 2 0 m Miske- 1 24 m Öttömös 4 0 m Miske- 2 35 m Öttömös— 6 >30 m Miske D-1 >807 m Öttömös Ny— 1 43 m Sükösd — 1 0 m Eresztő — 1 21 m Sükösd— 2 290 m Eresztő— 4 >120 m Érsekcsanád- 1 340 m Harka- 1 >104 m Érsekcsanád 6/a 186 m Harka — 3 >522 m Baja — 1 >56 m Kiskunhalas— 1 >930 m Lrtevigaiosporites hanrdti R. PoT. et. Ven. fíeticuloido.sporites S]3. Inaperturopallenites hiatufi R. PoT. J nnperturopollenites incertus joveolatus Pf. et Th. Pityosporites microalatua (R. PoT.) Pf. et Th. Pityosporites lahdacns (R. Pót.) Pf. et Th. Trintriopollenites myricoides (Kremf) Pf. et Th. Triatriopollenites riirensis Pf. et Th. Triatriopollenites coryphaeus microcorip/iaeus (R. Pót) Pf. et Th. Kováén: A Duna —Tisza köze déli részének miocén képződmémjei 223 Triporopollenites roryloides Pf. Kubtriporopollenites sitnplex (H. PoT. et Ven.) Pí’. et Th. Intratriporopollenites instrurtus (R. Por. et Ven.) Pf. et Th. P oly por o pollen ites undulosus (Wolff) Tricolporopollenites pseudocinqulum (H. I’oT.) Tricolporo pollen ites villensis (Thoms) Pf. et Th. Tricolporopollenites c.inyuluni pusillus (H. Pót.) 1’f. et Th. Tricolporopollenites meyaexactus exactiis (R. PoT.) Pf. et Th. Tricolporopollenites microreticulatus 1’f. et Th. E mikroflóra túlnyomó része átfutó alak, amely a paleotíénen kívül az e^geti- burgi, ottnangi és a kárpáti emeletből is ismert. Csujtán öt olyan alakot tar- talmaz, amelyek alajtján bezáró rétegeinek korát az eggenbiirgi és az ottnangi emelet határán lehet megállajtítani. (II. táblázat). A Misko D l. fúrás 1100,0- llos,5 m közti korjelzö pollenjeinek fajöltői Heineren tler altersbestimmeuden Pollen in dér Dohrnng Miske-s^üd-l. (1100,0 - 1 lOH. 5 m) II. táblázat — Taht’Ue II. A faj neve Paleoprén Egofpiibiirgi Ottnangi Kárpáti Tr iatriopol U‘ n i tps r u tp n s is ? -b PolypOTOpollPnites umlulosus - + -i- -t- Triporopollenites cori/loid^s - ? -1- + / ntratripoTO]>oUenitrs instructus ? -h -t- I naperturoyolleniles incertus foreolritus ? Ezzel szemben módosítanunk kell az alábbi fúrások korábban tévesen ottnanginak minősített kéj)ződményeinek korát: így a Pusztamérges-4. és 5. sz. fúrilssal feltárt mészhomokkő és konglome- rátum mai megítélés szerint a szarmatával párhuzamosítható, noha korábl)an CsiKY G. (1963. p. 22.) az alsópannon alapkonglomerátumához, Dank V. (1963. }). 315.) pedig az alsóheh'éti alemelethez tartozónak vélte. A Csikéria-1. sz. fúrás, Csiky G. (1963. p. 2.) által helvétinek tartott, mere- dek dőlésű agyagmárgáját és márgáját (az 5. sz. fúrás alaj)ján) a felsőkrétába soroltuk át. A bajai fúrásnak Vad.ász E. (1960. p. 330.) által alsóhelvétinek minősített lithothaíuniumos rétegei inkább a bádeni emeletbe illenek. 2. Kár])áti-einelet Juegjellemzőbb kifejlődése Kiskunhalason található. Mind az öt fúrásban harántolták; itt fekvője werfeni agyagpala. Vastagsága a 4. sz. fúrás 3000 m-es talpmélysége felett 1860 m-t is meghalad. E nagy vastagságon belül transzgressziós, nyíltvízi és regressziós üledékszakasz különböztethető meg. E rétegsor fedője mindenütt alsóbádeni üledék. Mind a három fázis a 2. fúrásban volt kimutatható. Ennek 200 m-nyi alsó szakasza transzgressziós jellegű, csillámpala- és gneisz-anyagú konglomerátum- ból és breccsából áll. hírre 280 m összvastagságban - a nyíltvízi agyag- márga, aleurit és homokkő települ. Legfelül 370 m vastagságú, metamorf 224 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet anyagú breccsa és konglomerátum van, alján mészkő- és homokkőkavicsokkal. Az ősmaradványtartalom Bolivina sp.-re, Globigerina s]).-Te és halpikkelyekre szorítkozik. A 4. fúrásban a kárpáti emeletnek a nagy rétegvastagság ellenére is csak két fáciesét észlelték. A feltárt szelvény alsó 1650 m-e kevés homokkő- és konglo- merátiímcsíkot is tartalmazó, szürke agyagmárga-, márga- és aleurit. Középsd részén riolittufa és tufitbetelepüléseket figyeltek meg. A kárpáti szelvény felső 210 m-e regressziós jellegű homokkő és konglomerátum. Miskén a D-1. sz. fúrás harántolt kárpáti korú tengeri képződményt. A tör- melékes alsóbádenivel fedett 462 m vastagságú összletben azonban szintén csak a nyíltvízi és a regressziós fácies van jelen. A 863—1060 m közötti nyíltvízi kifejlődést szürke agyagmárga, aleurit, homokkő- és konglomerátum váltakozása alkotja, amely az ottnangi emelet édesvízi rétegeire tele- pül, sőt feltehetően fokozatosan fejlődik ki azokból. A konglomerátum márga-, mész- márga- és mészkő kavicsaiból a jura/kréta határra utaló Calpionella alpina Lorenz, Glomospira gordialis Jón et Pask. és Lenticulina sp. került elő. A miocén összlet pelites- tagjai Radiolariákat és szivacstűket tartalmaznak. Az 598 — 836 m közötti regressziós szakasz szürke konglomerátumból és kavicsos homokkőből áll. A kavicsok anyaga főként kréta korú mészmárga és mészkő, ritkán metamorfit. Az egyik mészmárgakavicsban Globotruncana sp.-t találtak. A kárpáti emeletbe utaltuk azokat az Eresztőn és Harkán feltárt rétegeket is, amelyeket korábban egyes szerzők (pl. Juhász Á. 1966. p. 432.) alsókréta korúnak tekintettek. Eresztőn a 4. Sz. fúrás 1999 — 2029 m-e közt feltárt, túlnyomórészt mezozóos anyagú, faunamentes breccsa a regressziós fáciesbe sorolható. Harkán a 2. és 3. sz. fúrásból ismeretes kárpáti korú üledék. Legnagyobb vastagságban, a 3. sz. fúrás tárta fel. It t a 2500 m-es talpmélység fölött 427 m vastagságban harántolták. A képződmény átmenetet alkot a partközeli és nyíltvízi fácieSek közt. Szürke agyag- márga, aleurit és homokkő váltakozásából áll, olykor konglomerátum- és mészmárga- csíkokkal. Alján mezozóos anyagú breccsabetelepülés van. A breccsa ősmaradványt nem tartalmaz. Az agyagmárgából azonban Kővári J. (19(i8. p. 533) a következő foraminiferákat találta: Rotál ia beccarii (L.) Rotalia beccarii paplllona Hr.-vdy Xonion unibilicatuluni (Montaííu) Nonion .soldanü (d’Ohh.) Xonion sp. Plectina cf. rut/ienica (Rss.) Robulu.s sp. Bolivina sj). Bulimitia sp. Uviyerina cf. yracilijormi.s Paff et Turnowsky ((,,helvétire” jellemző) Triloculina triyolnna Lamarck Gavelinella sp. Textularia sp. Qninqueloctdina Sp. Elphidium sp. Gibicides sp. Cornuspira sp. Globiyerina bulloides d’Orb. Globigerina sp. Spiroplectanunina sp. S piroloculina sp. Amtnobaculites Sp. Kovács: A Duna — Tisza köze déli részének miocén kéjjződményci 225 A 2302 2305,5 in közötti agygainárgáliól Krivánné Mutter E. (1905) az alábbi paleogén-niiocén sjioromoríákat határozta meg: Inaperturopollenites hiatus (K. l’oT) I’f. et Th. Pityosporites microalatus (R. 1’ut) Rí’, et Th. Pityosporitcs labdacns (R. R(jt) Pf. et Th. Pityosporites alatus (R. Pót) Pf. et Th. Subtriporopollenites simplex (R. Pót. et Ven.) Pf. et Th. Tricolporopollenites cingidum fusus (R. I’ot.) I’f. et Th. A 2070 — 2075 m közötti agyagi nárgából Pirenella cf. moravica R. Horn került elő. Bércziné Makk A. Bérczi 1. (1909. ji. 9.) az Algyön (18. sz. íViráK brecs- -csája, 26. és 29. sz. fúrás konglomerátuma), Kiskundorozsmán (1. sz. fúrás breccsája) lés Öttömösön (1. sz. fúrás kvarchomokköve) jelentkező, ősmartKl- ványmentes, durvatörmelékes összlet alsó szakaszát a helvéti emeletbe, felső részét pedig az alsótortonaiba sorolta. Ezeket a rétegeket a szegedi ered- mények alapján alsóbádeni korúaknak tartjuk. 3. Bádeni emelet A Duna —Tisza köze D-i részén a bádeni képződmények nagy elterjedésűek, s a katymári-csikériai, kelebiai és ásotthalmi terület kivételével mindenütt jelen vannak. A bádeni cikluson belül transgressziós, sekélytengeri és regresz- sziós szakasz állapítható meg. A regressziós szakasz üledékei azonbaii K en le- pusztultak, Ny-on viszont csak részben pusztultak le, egyes területrészeken, pl. Sükösdön és Jánoshalmán kimutathatók. A bádeni üledékek átlagosan 100 200 m vastagságúak. 300 400 m vastag- ságban csak Szegeden, Kiskundorozsmán és (illésen találhatók. A medence- aljzat kiemeltebb részei fölött azonban hiányoznak (1. ábra) A fúrások a báde- nit általában átharántolták, egyes területrészeken, pl. (illésen és Eorráskúton. azonban benne álltak meg. Az üledékek közé helyenként vulkáni tufa iktat ódik. A bádeni rétegek K-en közvetlenül a medencealjzatra, Ny-on rendszerint a kárpátira települnek. Fedőjük szarmata vagy alsópannóniai üledék. A bádeni képződmények a durvatörmelékes fácies kivételével igen sok korjelzö ősmaradványt tartalmaznak. A keleti területrész alsóbádeni képződményei Az üledékképződés transzgressziós jellegű, durvatörmelékes összlettel indul, és ez a fedő felé fokozatos átmenettel sekélytengeri kifejlődésbe megy át. A túlnyomórészt breccsából és konglomerátumból, kisebb részt homokkőből álló ősmaradványokban szegény durvatörmelékes összletet Szegeden, Algyőn, Kiskundorozsmán és (illésen tárták fel, egyes helyeken viszonylag nagy 250 m-t is elérő - vastagságban. A durvatörrnelékos összlet Algyőii csak a 26., 28. éS 29. sz. fvirásokhól ismert. A 26. Az. fúrás által közvetlenül a kristályos alajihegység fölött 3262 3400 m között feltárt konglomerátum felső része középsőtriász dolomitkavi(!Sokból áll, az alsó részén azonban — alárendelt mennyiségben — mészkő- és metarnorfitkavdcsok is előfordulnak. A 28. sz. fúrás, 2760 — 2775 m között, metamorf anyagú alapbreecsába és konglomerátumba ju- 226 Földtani Közlöny lOö. kötet, 2. füzet tott. A 29. sz. fúrás dolomitkavicsokból álló v'ékony alapkonglomerátuma fokozatosan sekélytengeri rétegekbe megy át. Fekvőjét közéi)sőtriász dolomitbreccSa alkotja. Szegeden eddig csak a 2. (2()65— 2(398 m), a 7. (2770 — 2873 m) éS a 9. (3007 — 3255 m) Sz. fúrásban vettek magot a képződményből. Ezek szerint a középsőtriász dolomitra vagy a werfeni rétegekre transzgredáló legiilősebb bádeni üledék itt vegyes (középsőtriász dolomit, werfeni homokkő és pala, kvareit, esillámpala) anyagú alapbrecesa, amit csak a 7. és 9. sz. fúrások tártak fel (Iíalogh K. et al. 1973. j). 4.) Erre már homokkőrétegeket is tartalmazó konglomerátum települ, amelynek szemeséit nralkodóan a középsőtriósz dolomit alkotja. Ez fölfelé foraminiferás-lithothamninmos homokkőbe megj- át, amire fekete mészmárga települ. Kiskundorozsmán az 1. sz. fúrás (3296—34(32 m) durvaszemű, esillámjialából és vörös werfeni homokkőből álló alapbreeesájára kis vastagságú, durvaszemű homokkő és konglomerátum települ. A 3. sz. fúrás 3164 m-től a talpig (3239,3 m) harántolta a törme- k'kes összletet. Ez túlnyomórészt homokkőből áll, a konglomerátum csak betelepülésként fordul elő. A konglomerátumot kvarc- és kvai’cit-, kisebbrészt mészkő- éS esillálmpala* kavicsok alkotják. A homokkőből Globigerhia hulloides d’Orbigny, Globigerina sp. és Globigerinoidcs sj). került elő. A 4. sz. fúrás, 2844 — 3012 m között, alján aleuritcSíkokat is tartalmazó konglomerátumot tárt fel. Az t’llés l)k-l. sz. fúrásnak 3398 — 3482 m közötti, a werfeni rétegekre települő bádeni törmelékes összletet kvarc-, kvarcát- és csillámpalakavicsokból, valamint töimelékekből álló breccSa c»s konglomeiátum, felső részén jccdig homokkő alkotja. A bádeni emeletbe kell sorolnunk Üllésen a 2., 9. és 12. sz. fúrás által feltárt tönnelékes összletet is. Egyik helyen sincs átfúrva. A 2. sz. fúrásban 2308 — 2535 m, a 9. sz. fúrásban 2150 — 2260 m, a 12. sz. fúrásban ]>edig 2250 — 2280 m között található. Mindhárom fúrás- ban durvaszemű konglomerátum alkotja, azonban a 2. sz. fúrásban, az összlet alján aprószemű konglomerátum, finomszemíí homokkő és préselt agv’agbetelepülés is ki- mutatható. A kavicsok anyaga sötétszürke kvarcát, fehér kvarc, werfeni vörös homokkő és zöldesszürke csillám|)ala. ^leg kell jegyeznünk, hogy az t"llés-2. sz. fúrás ezen összletét D.ank V. (1963. p. 313 — 314.), s késői)!) mások is, felsőkréta flisnek minősítették. A szegedi fúrások alapján azonlcan helyesebb azt az alsóbádenibe beosztani. A durvatörnielékes összlet fokozatosan megy át a felette levc'5 globigerinás- orbulinás szintite. Alsctbádeni minősítését is települési helyzete szabjti meg. A sekélytengeri összlet Szegeden, Algyőit, Kiskundorozsmán, Üllésen és fátrráskűton található. ^Meredek dctléstí rétegeit Üllés és Forráskút kivételével átfúrták. Ossz vastagsága csak ritkán éri el a 100 - 200 m-t, mert nagy része lepusztult. Agvagmárga. aleurit és homokkő sűrű váltakozásából áll, de betelepülésként konglomerátum, agyag, márga, mészmárga és tufa is jelentkezik. Sok korjelző ősmaradványa a Koreczxé Laky 1. (1969) féle alsóbádeni alemelet globi- gerinás-orbulinás és amjihisteginás-heterosteginás szintjei között oszlik meg. Lithothamnium a törmelékben dúsabb, mint a meszes-pelites üledékben. Algyőit az alsóbádeni rétegek globigerinás szintje a 29. sz. amphisteginás-heterosteginás szintje pedig a 6., 21. és 29. sz. fúrásokban van jelen. Szegeden az idetartozeí rétegek minden fúrásban megtalálhatók. Li’gjellemzőbb kifej- lődésüket a 9. sz. finás 2904 — 3007 m között tárta fel, sötét agyagmárga, aleurit és ho- mokkő sűrű váltakozása képében, ide sorolhatc't az 1., 2. és 7. sz. fúrások (10 — 45 m vas- tagságban harántolt) márgája, mészmárgája és aleuritja is. Az 5. sz. fúrás 2639 — 269(3 m-e között lithothamniumos konglomerátum jelentkezik. h3rre — a 2640 — 2652 m közti mag tanúsága szerint — már finomabb üledék települ, mert a konglomerátum mellett aleurit-, homokkcicsíkos aleurit-, márga-, homokkő- és kavicsos homokkőrétegek is akad- nak. A közép- és durvaszemű konglomerátumot kvarc-, kv'arcit-, csillámjiala- és dolomit- kavicsok alkotják. Kiskundorozsmán csak az 1. és 4. sz. fúrásban található, a 3. sz. fúrásban valószínűleg lepusztult az alsóbádeni sekélytengeri fáciese. Ennek a globigerinás-orbulinás szintbe tartozó homokkőcsíkos aleuritját az 1. sz. fúrás 3107—3296 m között harántolta. A 4. sz. K ovács: A Duna — Tisza köze déli részének miocén kéjrződményci 227 fúrás 2706 — 2844 in közötti aleurit, afíyaginárga és niárga fát-iesű összlete ősmaradványt nem tartalmaz. Üllésen szinte valamennyi (1., 2., 3., 4., (i., 7., 8., t)., 10. és 12. sz.) fúrásban észlelték e Globigerinákhan dús fáciest, amit agyag, agyagmárga, márga, mi'szmárga, aleurit, homokkő és konglomerátum szeszélyes váltakozása épít fel. Legnagyobb, 130 m vastag- ságban, a 8. sz. fúrásban (2370 2500 m) található. A 0. és 8. sz. fúrásokban tufanyomok is jelentkeznek. A rétegek itt is meredek (15- 40°) dőlésnek. \ (Jlobigerinák mellett, több fúrásban, LTvigerinák, Huliminák és llolivinák is jelentkeznek. Alásutt |)1. a 10. sz. fúrásban, a (llobigerina, Globigerinoides és Candorbnlina fajok fordulnak elő tömegesen. Az Ullés ENy-1. sz. fúrás az alsóbádeni összlet sekélytengeri fáeiesének mélyebl) (zömmel konglomerátumból és homokkőből álk>) heterosteginás-amphistí'ginás szintjéből az Ullés ENy-2. és az Ullés 1)K-1. sz. fúrás pedig ugyanennek magasabb, nyíltvízi, orbu- linás-globigerinás szintjéből hozott fel fúrásanyagokat. Forráskúton az alsóiiannon rétí'gek alatt, 34tl3 — 35tK) m között tártak fel orbulinás- globigerinás szintbeli finomabb szemű rétegeket. Az üllési, kisktindorozsmai és algyői főraininiferás alsóliádeiii rétegeket JÍKRCziNÉ .Makk A. és IMíkczi J. (1909. p. 1 1 17.) a Köv.Áuv-íéle ídnuniniíera- sziiitezésre támaszkodva közéjisőtorton és részkén í’elsőtorton korútiknak tartják. A nyugati területrész alsó- és felsöbádeui képződméaiyei Eresztc), Harka, Kiskunlialas, Miske. Ottöniös, ('sávoly, dánoshalmti, Sü- kösd, Érsekcsanád, Rém és Raja környékén :t bádeni emelet mindkét ttigoztitá- nak zömmel jiartközeli üledékei kimutathatók. Atlagvastagságuk az iitóhigos lejmsztulás miatt 50 lOo m. A kiemel- tebb aljzatrögök felett (Jánoshalmán, Sükösdön, Ottömösön és Rémen) azon- ban teljesen liiányzanak. Rartmenti kifejlődésük olykor homokkő- és konglomerátiimbetelepülésekkel is tarkított lithothamninmos-foraminiferás mészkőből és mészmárgából tiyíltvízi kifejlődésük pedig ősmartidvánvb.ui dús tigyagból, agyagmárgából, márgából és aleuritból áll. Kevés vulkáni tufa is közbetelejiül. A Kokhczné ].iAKY l.-féle (1909) felsőbádeni foraminiferti-szintek a rottiliás szint kivéte- lével a fúrási szakaszokból kimutathatók. Eresztőn az I. sz. fúrás néhány m vastag foraminiférában szegény Hl hol bamniumos mészköve és niészmái’gája az alsó lajtaösszletlji* sorolható. \ 4. sz. fúrás 1!)0!),5 - 10!)í),5 m közötti szakaszán a kárjiáti rétegek fölött feltárt !)() m \’astagságú foraminiferákbau dús lithothamniumos mészkő éS mészmárga zöme az alsóbádeni am])bist(‘giuás szintjébe tai'tozik. A felső szakaszában jelentkező S])iro])leetamminák, Cassidulinák és az igen nagy faj- és egyedSzámú Elphidiumok viszont már felsőbádenit jeleznek. Harkán az 1. sz. fúrás 1890 -2000 m közti szakaszának alséi része ősmaradvány- mentes, transzgressziós jellegű homokkő és konglomerátum, felső szakasza ellenben ősmaradványokban dús nyíltvízi agyagmái’ga, márga, mészmárga és aleurit. Ez utóbbi foraminiferákon kívül Línopis S]).-t, Amussiiun crisíaliun HiioNX-t, .íniussliun sp.-t. Teliina si>.-t, Chbtmg.s ef. nndtisiriata l’or.i-t, Conas (Conollthns) dujardini llÖRNES-t is tartalmaz. A nyíltvízi fáeies tehát az alséibádeni globigerinás szintjélx* tartozik. \ 2. sz. fúrás lithothamniumos mészköve az Amphistegina hauerina (d’Orií.) alapján az alsó lajtaösszletbe sorolhaté). \ 3. sz. fúrás 1978 — 2073 m közti szakaszának alsé) részén jelentkező homokkőbetele- püléses, lithothamniumos, jjaitmenti mészkő és mészmárga az ampbisti^ginás-hetero- steginás szintet, a felső részén található nyíltvízi márga és mészmárga viszont a globi- gerinás szintet ké])viseli. 228 Földtani Közlöny lOö. kötet, 2. füzet Kiskunhalason a bádeni összlet mind az öt fiirásban jelentkezik. Zömmel lithothamniumos mészkőből, homokkőből és konplomerátumból áll, és csak ritkán szakítják meg agyagmárga-, márga-és aleuritrétegek. Mindezek igen sok ősmaradványt tartalmaznak. Elkülöníthető az alsóbádeni partmenti, amphi- steginás-heterosteginás és a sekélyvízi, orbulinás-globigerinás és lagenidás szintje, de a felsőbádeni rétegek is kimutathatók. A terület K-i részén csak az alsóbádeni, a Ny-i részén viszont már az alsó- és felsőbádeni is megtalálható. Az 1. sz. fúrásban (1070—1217 m) a partinenti ainphisteginás-heterosteginás szint fölött a nyíltvízi lagenidás szint is kimutatható. Nagy számban találhatók: Angulogerinn angulosa (Williamson) Dimorphina variábilis (Neugebüren) JMarginulina inrsuta d’Orb. Trifnrina hradyi Cushm.vn Cancris auriculus (F. et M.) Lagena hispida Reuss Lagenn striata {d’Orb. ) Nodosnria hispida d’Orb. Nodosnria acideata d’Orb. A Ny-abbra eső 2. sz. fúrás 1036—1304 m közti magjai az alsó- és felsőbádeni rétegek- nek esak a nyíltvízi kifejlődését tárták fel. Felül a spiroplectamminás, valamint a leg- felső buliminidás szint mutatható ki több, nagy egyedszámú Marginulina, Dentalina és Bnlirnina faj kíséretében. A jelzett szakasz alsó része ellenben már az alsóbádeni globigerinás szintjét képviseli. A lagenidás szintet a hiányos magvétel miatt csak fel- tételezni lehet. Talp 3000m 2. dbra. Földtani szelvény Kiskunhalas területéről. Szerkesztette: T. KOVÁCS Gábor (19^3). J elmagyarázat 1. A fúrásokban azonosított szintek száma, 2. Vulkáni tufa Abb. 2. Geologisches Profil durch das Gebiet von Kiskunhalas. Zusaramengestellt von G. T. KOVÁCS (1973). Erklárungen: 1. Numinern dér in den Bohrungen identifizierten Horizonté, 2. Vulkanischer Tuff. Kovára: A Dnna — Tiaza köze déli részének miocén ké/iződniénifci 229 Az 5. sz. fúrás 1052- 1220 ni közt i magjaiban az alsóhádenit a part ment i amphistegi- nás, a nyíltvízi orbnlinás-globigerinás, valamint a lagenidás szint, a felsőbádenit azonban csak a spiroplectamminás szint képviseli. Az utóbbi jellemzőbb ősmaradványai: Spiroplectammina carinata (d’Orb.) (sok) Martinottiella communis (d’Oeb.) Haplophracpnoidcs obi iquecn nieratus Marks Hnplostiche rudis (Costa) Spirolocnlinn sp. Sigmoilina sp. Kiskunhalas köi'nyékén tehát a bádeni rétegek nagy része, \'alószínüen a szarmatával együtt, lepusztult (2. ábra). Miskén a bádeni emelet breccsa- és konglomerátumrétegekkel indul. Az ezekre települő sekélyvízi üledékek kevés ősmaradványt tartalmaznak, szintezésük sem egyértelmű. Az 1. sz. fúrás dentritinás kavicsos aleuritja a mecseki felső lajtaösszlet dendrit inás szintjének felelhet meg. A II. sz. fúrás mészköve s mészmárgája szint jelző foraminiferát ugyan nem tartalmaz, a Cassidiilina laevigata d’Orb. és az Kljiíiidiumok nagyobb száma, valamint a Miliolidae család különböző képviselői alapján, mégis a felső lajtaösszlet be sorolható. A Miske I)-l. sz. fúrás csak hahnaradványokat tartalmazó agyagmárgáját és márgáját a felső lajtaösszlet nyíltvízi helyettesítőjéiiek tartjuk. A miskei bádeni rétegeknek az eddigiektől eltérő kifejlődését a Lithothamniuniok hiánya is érzékelteti. üttömösön csak az 1., 6. és 7. sz. fúrás tárt fel (partküzeli) bádeni üledéke- ket, ezek azonban a szerkezet többi részéről hiányoznak. Rétegeik foramini- fera-tartalma szegényes, ezért szintezésük nem könnyű. Az öttömös-1. sz. fúrás mélyebb (valé)színűleg még alsóbádeni) homokkövéből Hajdo- phrngmoidcs sp., felsőbb (valószínűleg már feísőbádeni) karbonátos rétegeiből j)edig Korelis meló (F. et M.), Miliolinák és Klphidiumok kerültek elő. A 7. sz. fúrás lajtai mészkövében található Disrorbis bertheloti (d’Orb.), Anoimtlina badenensis d’Orb., Spirolocidinn sj>., Cassidulina sj). és Pyrgo sp. a feísőbádeni emeletre utal. Lithothamniuniok mindhárom fúrásban találhatók, sőt a 7. sz. fúrásban tömegt^sen fordulnak elő. Az 1. sz. fúrásban feltárt konglomerátumot és homokkövet Bkrcziné Makk A. (1971) helvéti vagy alsótortonai korúnak tekintette, a karbonátos rétegeket p«“dig közéjiső- tortonainak tartotta. Ezt a fentiek szerint kell módosítanunk. Ugyanő (1971. p. 28.) az öttömösi földtani szelvényen, a II. sz. fiirásban felsőtortónai homokos márgát és mész márgát tüntetett fel. Ez azonban KÖv.4ry J. (1971) szerint valéijában a szenonba tartozik. Csávolyon az 1. sz. fúrás 907 1038 m között tárt fel parti és nyíltvízi fáciesű alsó- és feísőbádeni üledékeket. Ezek konglomerátum- és homokkő- rétegekkel induló sorát lithothamniumos mészkő, majd mészmárga-márga követi, legfelül pedig agyagmárga és aleurit helyezkedik el. A Duna Tisza közének D-i részén ez az első fúrás, mely a bádeninek a szarmatába való folya- matos átmenetét tanúsítja. Emellett szól hogy a buliminidás szintben meg- jelenő Eljihidiumok följebb teljesen uralomra kerülnek. Az összlet alján levő ősmaradványinentes homokkőre és konglomerátumra települi lithothamniumos mészkő az alsó lajtaösszletnek felel meg. Az ebből kifejlődő mészmárgát, márgát, agyagmárgát és aleuritot két magfi'irás tárta fel. A 9011,5 — 914,0 m között fúrt magok a feísőbádeni spiroplectamminás és buliminidás szintjét kéjiviselik. Följebb apró- termetű, eurihalin foraminiferák jelennek meg a szarmata medenceüledékekre jellemző mikrobiofáciesben. 9 Földtani Közlöny 230 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet A vizsgálati terület Ny-i részén mélyített sekélyfúrások bádeni rétegeit Dank V. (1963) és Csiky G. (1963) ismertette. Üjravizsgálatukat az emeleten belüli szintezés tette szükségessé. Ennek eredményei: Jánoshalmán a 8. sz. fúrás lithothamniumos mészköve és homokköve az alsóbádeni amphisteginás szintjével azonosítható. A 3., 5. és 7. sz. fúrás konglomerátuma, agyag- márgája és márgája viszont a felsőbádeni dendritinás és a buliminidás szintjét képviseli. Sükösdön a 2. és 5. sz. fúrásból ősmaradvány nem került elő. A 4. Sz. fúrás lithotham- niiunos mészköve és homokköve a felsőbádeni alemelet partmenti, boreliszes-dendritinás szintjébe tartozik. Az érsekcsanádi mélyfúrások mindegjdkében találhatók bádeni üledékek. Rétegsoruk homokkő- és konglomerátumrétegekkel indul; ezt nagy vastagságú lithothamniumos mészkő és mészmárga követi, amely az alsóbádeni partmenti amphisteginás-heterostegi- nás (alsó lajta) szintjébe tartozik. Az 5. sz. fúrás nyíltvízi üledékeinek magasabb része ellenben már a felsőbádeni alemeletbe tartozik. Itt ui. az amphisteginás-heterosteginás szint fölött előbb a lagenidás szint ősmarad vány társasága jelentkezik. Még följebb azon- ban a Buliminák, Bolivmák és Uvigerinák nagy faj- és egyedszáma a buliminidás szint jelenlétét valószínűsíti. A Rémen harántolt összlet (zömmel mészkő, konglomerátum és homokkő) ősmarad- ványt alig tartalmaz; csak az 5. sz. fúrás agyagmárgájából került elő egyetlen Globigerina sp. példány. Rétegtani helyzete és a Jánoshalma 8. sz. fúrással való összesítés alapján benne mégis az alsóbádeni partmenti, amphisteginás-heterosteginás és nyíltvízi globi- gerinás szintjének képviselőjét látjuk. Ugyancsak alsóbádenmek tartjuk a bajai fúrásnak 1313 m-től a talpig, 1369,3 m-ig tartó, lithothamniumos mészkő- és konglomerátumbetelepüléseket tartalmazó agyag- márgaösszletét is. 4. Szarmata emelet Vizsgálati területünkön a szarmata emelet a bádeninél nagyobb elterjedés- ben, de kisebb vastagságban jelentkezik. Rétegei a K-i és Ny-i területrészen egyaránt megtalálhatók. A Duna Tisza köze D-i részén a hazai szarmatának általában csak az alsó (elphidiumos-miliolinás) szintje mutatható ki, azonban Üllésen a felső (rota- liás-nonionos) szint kifejlődését s a pannóniai rétegekbe való fokozatos át- menetét is bizonyítottnak tekintjük. Csávolyon — mint már ismertettük — a felsőbádeni sekély tengeri rétegekből szintén fokozatosan fejlődött ki a szarmata rétegsor. A szarmatát túlnyomórészt transzgressziós, vagy partmenti konglomerátum, homokkő, mészhomokkő, mészkő és mészmárga alkotja: nyíltabb vízi agyag- márga és aleurit csak elvétve fordul elő. A szarmata üledékek nagy része azonban (pl. Kiskunhalas, Kelebia, Sükösd, Öttömös, Érsekcsanád, Forráskút stb. környékén) lej)usztult. A terület egyes részeinek alsópannonjában ui. átmosott bádeni és szarmata foraminiferákat találtak: Forráskúton az alsópannon márga 3369,8 — 3375 m közti szakaszából bádeni korú Gyroidina soldanii mamillata (Andreae), Caucasina elongata (d’Orb.), Globigerina para- bulloides Blow. és Nonion Sp. került elő. Harkán a 2. sz. fúrás (1995 — 2000 m közt feltárt) alsópannon agyagmárga, márga és mészmárga rétegeiben Limnocnrdium sp. és a Planorbis sp. mellett Nonion sp., Elphidium sp. és Cibicides sp. is volt. Érsekcsanád on a 4. sz. íúvás Limnocardium apertum Münster, &L. desertum Stoliczka, aL. abichi Hörnes tartalmú alsópannon rétegeiből először Dank V. (1963. p. 317) közölt szarmatából átbalmozott foraminiferákat Botalia beccarii Linné, Nonion granosum d’Orb., Cibicides dutemplei d’Orb. és Elphidium crispum Linné. Kovács: A Duna — Tisza köze déli részének miocén képződményei 231 A szarmata összvastagsága általában 10 — 20 m, s csak ritkán 50 100 m. Legnagyobb vastagsága 110 tn (Ásotthalom-9. sz. fúrás: 1101 1211 m). Vul- káni betelepülésüket nem észleltünk. A rétegek ősmaradványtársasága sze- gényes, a foraminiferák egyedszáma azonban nagy. A magvétel hézagossága miatt az emeleten belül csak a KővÁRY-féle (1968. p. 50) két szint ismerhető fel, a Koreczné Laky I. (1969. pp. 41 42) által a Mecsekből kimutatott öt szint azonban már nem. Szarmata üledékeket a vizsgálati terület keleti részén Ásotthalmon, Kele- bián, Üllésen és Algyőn észleltünk. Aöotthalmon és Kelebián csaknem minden fúrásban átharán tolták, a Szerkezet tete- jéről azonban (pl. Kelebián 1. és 10., valamint Ásotthalmon 7. és 111. sz. fúrásban) hiány- zik. Ásotthalmon a cSökkentsósvízi foraminiferák mellett Dendritina haueri d’Orb. is megjelenik, és ez a képződménynek a felsőbádeniből való kifejlődését sejteti. A Kelebia-G. sz. fúrás 8. Sz. magjából szánnazó minta viszont prepannon kiemelkedésre utal. Az 1046,65 m-ből előkerült szarmata mészkő egyenetlen felszínére ui. diszkordánsan települ a vékony kőszéncsíkot is tartalmazó alsópannóniai mészmárga (1. tábla). Az utóbbi csak Ostracodákat, a szarmata mészkő viszont (Küváry J. 1973) Cardiurn cf. vindobonense PARTSCH-ot, Cardiurn sp.-t, Elphidium sp.-t, QuinquelocuUna sp.-t, fíotalia sp.- és Serpula- töredékeket zár magába. Az Üllés 10. SZ. fúrás 2204 — 2236 m közötti csaknem teljes magnyereségű folyamatos magmintáin (7. magfúrás: 2204 2219 m, mny: 15 m, 8. magfúrás: 2219 2236 m, mny: 11 211) az alsóbádeni a felsőszarmata és az alsópannon képződmények egymáshoz való viszonya egy szelvényben tanulmányozható. A felsőszarmata agyagmárga és mészmárga szögeltéréssel telej)ül az alsóbáde- nire, fölfelé viszont folyamatosan megy át az alsópannonba: Alsópannón (2204 — 2215 m): ősmaradványmentes, szürkésbarna mészmárga. Felsőszarmata (2215 — 2219): szürkésbarna mészmárga és szürke, közel vízszintes agyagmárgarétegek váltakozása. Kővárt J. (1965) szerint alábbi, rotaliáS-nonionos szintbeli foraminiferákkal: QuinqueloculÍ7ia Sp. fíotalia beccarii (L.) fíotalia Sp. Nonion depressulutn (W.-J.) Nonion granosmn d’Orb. Nonion sp. Bolivina dilatata (Rss.) Bolivina Sp. (apró) Dentalina elegáns d’Orb. DenUdina sp. Nodoplitlialmidium tibidum (JoN. — Park.) Globigerina sp. (bemosott) Diszkordancia Alsóbádeni (2219—2236): szürke, zöldesszürke, réteges elválású, fényes csúszási felületekkel átjárt, finomhomokos, csillámos agyagmárga, 17°-os rétegdőléssel a követ- kező jellemzőbb foraminiferákkal: fíhabdammma abyssorum M. Sars Candorbulina universa Jedl. (tömeges) Globigerina bidloides d’Orb. Globigerinoides quadrilobatus (d’Orb.) Globigerinoides bisphacricus Todd. Globigerinoides trilobus (Rss.) Az algyői szerkezetnek csak a Ny-i részén (j)l. a 6., 21., 28. és 29. az. fúrásban észleltek Szarmatát. 9* 232 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet A vizsgálati terület nyugati részén Eresztön, Öttömösön, Pusztamérgesen, Tompán, Jánoshalmán, Csávolyon, Érsekcsanádon, Rémen és Miskén talál- kozunk szarmatával. Ez Eresztőn esak az 1. sz. fúrásban mutatható ki néhány m v'astagságú márga, mész- márga és mészkő képében. Öttömösön esak a Ny-1. sz. fúrásban jelentkezik. Kréta aljzatra települt több, mint 40 m v'astagságú összletének alsó része konglomerátumból, felső része ooidos mészkőből áll. A mészkőben a nagy számban található Elphidiumok mellett Articulina probléma Bőgd. is előfordul. A mészkő alsó szakaszából bemosott bádeni foraminiferák (pl. Globi- gerina sp., Globiyerinoide.s triloba (Rss.), Globorotalia sp., Anomalina sp. és Reussella sp. kerültek elő. A mészkő teljes vastagságában tömegesen találhatók íSerpi^Za-töredékek. A pusztamérgesi és tompái fúrások pannon alatti törmelékes képződményeit Dank V. ( 1963) és Csiky G. ( 1963) a helvéti terresztrikumhoz sorolta, Csiky G. pedig a sorozat felső tagjait alsópannon alapkonglomerátumnak tekintette. Ezek azonban kőzettani alapon ősmaradványok hiányában is - inkább a szarmatához oszthatók be. Tompán pl. a 3., 6. és 7. sz. fúrással megütött, de a 4. sz. fúrásban középSőtriász dolomit fedőjében át is harántolt, kizárólag dolomitkavicsokból álló konglomerátum tartozik ide. Pusztamérgesen a 4. és 5. sz. fúrásokban tártak fel idesorolható mészkőkonglomerá- tumot és mészhomokkövet. Valószínű, hogy a Csikérián megismert ,,ottnangi” törmelékes összlet egy része is a szarmatába tartozik. Jánoshalmán csak az 5. és 7. sz. fúrás tárt fel szarmata képződményeket. Vékony konglomerátum- és homokkőrétegeire az 5. sz. fúrásban márga és mészmárga, a 7. sz. fúrásban mészmárga és mészkő települ. Csávolyon a felsőbádeni rétegekből fokozatosan fejlődik ki az agyagmárga-, márga- és aleuritrétegekből álló szarmata alsó szintje. Érsekcsanádon csaknem valamennyi fúrásban található szarmata képződ- mény. Az 1., 2., 4., 5., 6. és 6/a. sz. fúrások 20 — 60 m vastag szarmatáját mész- márga és mészkő alkotja. A Rém-5. sz. fúrásnak az alsóbádenire települt, 20 m vastagságú, ősmarad- ványmentes homokkövét és konglomerátumát a jánoshalmi szarmata alsó szakaszával párhuzamosíthatjuk. Miskén a szarmata csak az 1. és 3. sz. fúrásban mutatható ki. Felsöbádenire tele})ült, néhány ujjnyi, helyenként ooidos és homokos mészkőből áll, amely Cardinm plicatofittoni SiNZ., Elphidium, Triloculina és Quinqueloculina tar- talma alapján a szarmata alsó szintjébe sorolható. Táblamagyarázat — Tafelerklárung I. tábla — Tafel T. A Kelebia-6. sz. fúrás magmintája letarolási felszínének vetületei. .Jelmagya- rázat: A = mészmárga, B = mészkő Projektionen dér Abgetragungsfláche dér Kernprobe dér Bohrung Kelebia-6. E r- klárungen: A = iKalkmergel, B = Kalkstein Kovács: A Dumi —Tisza köze déli részének mioréti képződményei 233 Irodalom Literatur (A kéziratos munkák *-gal jelölve) Bállá K. (1965): Az üllési kutatási terület inályfoldtani ismertetése. Köldt. Közi. 95. pi>. 190—197. •B.alocih K. et ai. (1967 — 1971): Évi jelentések az OKOT részére végzett munkákról. Szeged •Balogh K. (1972): Jelentés a Szeged környéki mélyfúrások anyagának üledéktani vizsgálatáról. Szeged Balogh K. (1973): A dél alföldi neogén transzgressziós rétegsorok üledékjegyei. Földt. Közi. 103. pp. 251 — 269. Bartha F.— Kled B.— Sz. Kilényi É. — Körössy L.— Szatm.ári P. — Széles M.— Szénás Oy.— Tóth K. (1971): A magyarországi pannonkori kéi>z(5dmények kutatásai. Akadémiai Kiadó. Bp. BÁLDI T. (1971): A magyarországi alsómiocén. Földt. Közi. 101. pp. 90 — 95. BÉrczi I. (1971): Üledékföldtani vizsgálatok az ásotthalmi szénhidrogéntároló szerkezet alsótriász és felsömiocén képződményein. Földt. Közi. 101. pp. 380—395. •Bércziné Makk A. — Bérgzi I. (1969): A szegeili meilenc.e pannonnál idősebb üledékes képződményei. AKÜ Jelentés BÉRCZINÉ Makk A. (1971): A bácskai paleo mezozóos rögvonulat folytatása az öttömösi területen. Földt. Közi. 101. pp. 26-33. Buda J. (1971): A magyarországi szarmata emelet taglalása a gerinctelen fauna alapján. Földt. Közi. 101. pp. 107-113. CsiKY fi. (1963): A Duna— Tisza köze mélyszerkezet i és ősföldrajzi viszonyai a szénhidrogcnkutatások tükrében. Földr. Köziem. 93. pp. 19 — 35. •CsoNGRÁPi B.-NÉ (1968): Az algyői területen a miocén és az alsópannon üledékek határkérdésének tisztázása szedi- mentpetrográfiai és paleontológiái vizsgálatok alapján. OKtlT Jelentés Dank V. (1963): A i). 115—124. Körössy L. (1963): Magyarország medence területeinek összehasonlító földtani szerkezete. F’öldt. Közi. 93. pp. 153-172. •Köváry J. (1967): Szénliidrogénkutatü fúrásaink által feltárt tortónai üledékek rétegtani tagolódása mikrobio- fáciesek alapján. OKGT Jelentés Köváry J. (1968): Mikropaleontológiai vizsgálatok a hazai kőolajkutatásban. F’öldt. Közi. 98. pp. 47 — 54. •Köváry J. (1958 — 1973): Laboratóriumi fúrási jelentések mikropaleontológiai vizsgálatoknál. GKGT Adattár •Krivánné Hutter E. (1965 — 1972): Laboratóriumi fúrási jelentések i)alynológiai viszgálatokról. OKGT .Aiiattár Majzon L. (1966): F'oraminifera-vizsgálatok. Akadémiai Kiadó •.Majzon L. (1956 — 1959): Laboratóriumi fúrási jelentések mikropaleontológiai vizsgálatokról. (JKGT Adattár •Mucsi M. (1973): A DK-Alföld neogén földtani fejlődéstörténete. Szeged Planderová, E. (1967): Palynologische Charakteristik dér Karpatischen Serié. Cronostratigrapbie und Neostratotypen. Miozán Mj (Kárpátién). Bratislava. pp. 269 — 285. Planderová, É. (1971): Palynologisclie Charakteristik dér Flggeidnirgcr Schiclitengruppe. ('ronostratigrai)liie und Neostratotypen. Miozan M, (Flggenburgien). Bratislava. pp. 778 — 807. Senes, J.— Cicka, I. (1973): Neogene of the West Carpathians Mts. Bratislava. j>p. 1 — 46. Straüsz L. (1971): A pannóniai emelet (pliocén). Földt. Közi. 101. pp. 114 — 119. Széles M. (1963): Szarmáciai és pannóniai korú kag> lósrákfaiina a Duna— Tisza közi sekély- és mélyfúrásokból. Földt. Közi. 93. pp. 108 — 116. Széles M. (1970): A felsőmiocén (szarmata) képződmények rétegtani értelmezése az alföldi széidudrogénkutató fúrások alapján. F’öldt. Közi. 100. pp. 132 — 143. •Széles M. (1958—1972): Laboratóriumi fúrási jelentések makropaleontológiai vizsgálatokról. OKGT Adattár SzUROVY G. (1948): A Nagy Magyar Alföld földtörténeti és nagyszerkezeti vizsgálata. F’öldt. Köz.. 78. pp. 206—216. Trócsányi G. (1970): A Nagyalföldnn végzett szeizmikus mérések és azok eredményeinek ismertetése 1957. évtől 1968. évig. F’öldt. Kút. 1. pp. 46 — 53. Vadász E. (1960): Magyarország földtana. Akadémiai Kiadó V.ÁNDORFl It. (1968): Az alföld szénhidrogénkutatások legújabh eredményei. F’öldt. Közi. 98. i>p. 67 75. VÁNDORFI R. (1970): Alföldi széidiidrogénkutatásaink jelenlegi lielyzete és feladatai. Magy. Geofizika. 4 — 6. pp. 131-138. VÖLGYI L. (1959): A nagyalföldi kőolajkutatás újabb földtani eredményei. F'öldt. Közi. 89. jip. 37 — 52. VÖLGYI L. — Bállá K. — Suba S. — Csalagovits I. (1970): Magyarország szénhidrogén teleiiei. Algyő. OKtlT Buda- pest Wein Gy. (1967): Délkelet-Dunántúl hegységszerkezete. F’öldt. Közi. 97. pp. 371—395. 234 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet Das Miozán ini Siidteil des Donaii — Theiss-Zwischenstromlandes G. T. Kovács Irn Südteil des Doiiau —Theiss-Zwischenstromlandes sind uns keine Beckenablage- rungen von eozánem und oligozanem Altér bekannt. Die tertiáre Sedimentation begann hier erst im inittleren Miozan. Obzwar sowohl das Ottnangien und Karpathien (Helvet), als aucb das Badenien nachweisbar sind, ist die Abfolge dieser Stufen bei weitem nicht überall ummterbrochen. Die drei álteren Stufen sind nur in dér südlichen Nachbarschaft von Miske in einer Aufeinanderfolge vorbanden, nördlich, südlich und östlich davon konnten jedoch nur ein oder zwei Stufen des Miozáns in dér in Abb. 1 angefübrten Kom- bination nacbgewiesen werden. Die vier miozánen Stufen stellen in dér Regei vier selbst- stándige Sedimentationszyklen dar. Eine Sedimentationskontinuitát zwischen Ottnan- gien—Karpathien kőimen wir nur bei Miske, einen Sedimentationsübergang Baden-Sar- mat nur bei Csávoly, und eine ununterbrochene, kontinuierlicbe Ausbildung zwischen Sarmat und Pannon nur bei Ullés vermutén. In dér Umgebung von Katymár, Bácsmadaras, Kunbaja und Csikéria ist das Ottangien durcb ein fossilleeres (taubes) Terrestrikum vertreten. Das Matéria! ist Konglomerat, Sandstein und Brekzie, das durcb die Abtragung des mesozoisehen und kristallinen Untergrundes geliefert wurde. Als Einlagerungen treten aucb noch vulkanische Tuffe, bunte Tone und Tonmergel auf. In dér Bohrung Miske D-1 wurden terrestrische-Siiss- wasserablagerungen ei-schlossen, über welcher die marine Scbichtenfolge dér Karpathien- Stufe lagerte. E. Kriván-Hutter bestimmte aus den Tonmergellinsen — von 1100.0 bis nos. 5 m — des Süsswasserstandsteins alterbestimmende Sporomorphen. Die an Fossilien sebr armen Tonmergel, Aleurite (Schluffsteine), seltener Sandsteine und Konglomerate dér bei Miske und Kiskunhalas jüngst niedergebrachten Bohrungen haltén wir für Karpathien. Zum selben stratigrajihischen Horizont werden auch die an dér Basis dér Bohrungen von Barka und Eresztő erechlossenen áhnlichen Ablagerungen ge- rungen gerechnet . Bei Harka, \ om 2302.0 — 2303.6 m — Intervall dér Bohrung Harka-3 hat E. Kriván-Hutter aus Tonmergeln auch die für das Karpathien eharakteristsche Art Suhtriporopolhmües sitnplex nachgewiesen. Die charakteristische Ausbililung des Karpathens (Oberhelvétien) ist jedoch in Kis- kunhalas vorzufinden, wo oberhalb dér an dér Basis dér Bohrung Nr. 4 in 3000 m Tiefe angestossenen Untertrias das Karpathien in einer transgressiven, pelagischen und regres- siven Serie in 1860 m Máchtigkeit erschlossen wurde. Die küstennahen und dieinoffenem Wasser abgelagerten Fazies des Badeniens sind — mit Ausnahme des mit dér Staatsgrenze benachbarten Gebietes von Katymár-Csikéria imd Kelebia — Ásott halom — überall vorbanden. Die Sedimente dér Regressionsphase des Badener Sedimentationszyklus sind jedoch im Osten abgetragen, wáhrend die im Westen in manchen Teilgebieten — z. B. bei Sükösd und Jánoshalma — nachweisbar sind. In grösster Máchtigkeit — 300 bis 400 m — können die Badener Schichten in Szeged, Kiskundorozsma und Üllés angetroffen werden. Ihre Durchschnittsmáchtigkeit betrágt 100 bis 200 m, über Grundgebirgsschnollen von höherer struktureller Position fehlen sie jedoch. Stellenweise führen sie auch \’ulkanische Einlagerungen. Im Osten lagern sie un- mittelbar auf dem Beeken untergrund, im Westen in (ler Regei auf das Karpathien. Ihr Hangendes ist entweder Sarmat oder unteres Pannon. Ilire Bildung im östlichen Gebiet- teil (Szeged, Algyő, Kiskundorozsma uml Üllés) wird durch eine an Fossilien arme, trans- gressive Serie von groben Konglomeraten, Sandsteinen und Basisbrekzien eingeleitet, die gégén das Hangende allmáhlich in eine neritische Seichtwasserausbildung übergeht. Dicse, in Szeged, Algyő, Kiskundorozsma und Üllés vorkommende marine Serie be- steht aus einer dichten Wechsellagerung von Tonmergel, Aleurit und Sandstein, doch führt sie auch Einlagerungen von Konglomerat, Tón, Mergel, Kalkmergel und Tuff. In ihr können die v^on I. Korecz-L.\ky (Í969) unterschiedenen neritischen Globigerinen- Orbulinen-Horizonte und küstennahen Amphisteginen-Heterosteginen-Horizonte des un térén Badeniens nachgewiesen werden. Im westlichen Gebietteil ist sowohl das untere, als auch das obere Badenien vertreten. - In dér Umgebun|í von Eresztő, Harka, Kiskunhalas, Miske, Öttömös, Csávoly, János- halma, Sükösd, Ersekcsanád, Rém und Baja erreicht jedoch die Durchschnittsmáchtig- keit des Badeniens — wegen nachtráglicher Denudation — nur 50 bis 100 m, an den Stel- len von höherer Position aber gleicht sie geradezu Null (z. B. in Jánoshalma, Sükösd, Öttömös und Rém). Die litorale Ausbildung dieser Stufe ist durch Lithothamnien — Fora- miniferen-Kalke und -Kalkmergel — manchmal mit Sandstein- und Konglomeratein- Kovács: A Duna — Tisza köze déli részének miocén képződményei 235 lagerungen — vertreten. Die pelagische Ausbildung ist dagegcn von Tonen, Tonmergebi und Aleuriten, manchmal mit Tuffschnüren, aufgebaut. In Kiskunhalas kann ein küsten- naher unterbadener Horizont mit Amphisteginen-Heterosteginen und ein neritischer Horizont mit Orbulinen-Globigerinen und Lageniden abgesondert werden. Das obere Badenien (Bohrimg Nr. 1, 2 und 3) ist durch flen Spiroplectamminen- Horizont uml den Buliminen-Horizont vertreten. lm Rest des Gebietes von Kiskunhalas wurde jedoeh dér Grossteil dér Badener Schichten — wahrscheinlieh zusaimnen mit dem Sarmat — aljge- tragen (Abb. 2). Das Sarmat kommt im Vergleicli zum Badenien in grösserer Verbreitung, aber kleine- rer Máchtigkeit vor. Vöm Sarmat lásst sich vor allém nur dér von J. Kőv.áry unterschiedene untere Hori- zont (mit Elphidium und Miliolinen) naehweisen, in tdlés ist jedoeh auch dér obere Horizont (mit Rotalien imd Nonion) vorhanden. Seine Gesamtmáchtigkeit ist in dér Regei 10 bis 20 m, nur^selten eireicht sie 50 bis 100 m. Die grösste bekannte Máchtigkeit ist 110 m (Bohrung Asotthalom-9, 1101 — 1211 m). Lithologisch besteht es vor allém aus küstennahem Konglomerat, Sandstein, Kalk- sandstein und Kalkmergel; eine pelagische Ausbildung (Tonmergel, Aleurit) koniint nur sporadisch vor. In dér Ümgebung von Kiskunhalas, Kelebia, Sükösd, Ottömös, Ersek- csanád und Forráskiit ist ein betráchtlicher Teil des Sarmats abgetragen. Das Unter- pannon bei Forráskút, Harka und Érsekcsanád führt eingewaschene sarmatische Fora- miniferen. An dér Kernprobe dér Bohrung Kelebia-6 ist die Diskordanz zwischen Sarmat/ Pannon deutlich zu sehen (Tafel I). 236 Fölritimi Közlöny 105. kötet, 2. füzet I. tábla — Tafel I. HÍREK, ISMERTETÉSEK Helyreigazítás Sajtóhiba miatt a Földtani Közlöny születési éveként 1845 Szere'pel. A helyes 104. kötetének 242. oldalán Koch Antal születési év: 1844. * lAGOI) IV. Sziin])óziiinia Az International Association on the Genesis of Őre Deposits Várnában ren- dezte 1974. IX. 19 — 20. között IV. Szim- póziumát. Az elhangzott több mint 200 előadás (angol v. orosz nyelven) főleg 4 témakörrel foglalkozott: 1. az éretelep<*k mélységi kiterjedése, 2. vulkáni hidroter- mális telepek keletkezése és a kísérő nyomelemek, 3. az éretelepek áványainak kén izotópos összetétele és folyékony zár- ványai. Külön előadássorozat foglalko- zott a lemeztektonika és ércesedéS problé- májával. A lAGOD Bizottságai tudo- mányos és adminisztráeiós üléseket tar- tottak. A Szimpózium lehetőséget adott, hogy a keleti és nyugati országok szak- emberei az elméleti és gyakorlati szem- pontból fontos éregenetikai j)robléinákat korszeifí kutatások tükrében megvitassák. A Szim|)é)ziumon hivatalos kiküldeti'-s- ben Grasski.ly Gyula és Székynk 1)r. Fux ViLM.\ tanszékvezető egyetemi taná- rok, Kiss .János tanszékvezető egyetemi doeens, Hoonár László és Moln.\r Pál egyetemi adjunktusok, CsiLL.\r;NÉ Tep- l.4nszky Krik.a és Naoy Béla tudományos munkatársak (MA FI), B.aks.v Csaba ('-re- bányászati főgeológus v^ettek részt. Gr.vs- SELLY Gyula — mint elnök - a ^langán Bizottság üléseit vezette. Székyné Fux ViLM.\ ,,Contribution to the Origin of Hydrothermal Őre Mineraliz.ation” címen a 2. témacSojiortban tartott előadást. Felsőkréta-harmadidőszaki niagmat izmus és ércesedés Szimjtóziuma Jugoszláviában A Szerb és a Macedón Tudományos Akadémia a felsőkréta-harmadidőszaki vnil- kánosság érctelejiei keletkezési problémái- nak és kutatási lehetőségeinek megvdta- tására 1974. október 9—19. között autó- buszos, terejii bejárással egybekötött Szim- póziumot szervezett. A Szimpózium részt- vevői: az alpi orogén területről meghívott külföldi és hazai geológus szakemberek voltak (összesen 40 fő). A Szimpózium elnöke Pavlovic S. akailémikus, titkára és főszervezője Kar.amata S. jirofesszor ak. lev. tag. A külföldi meghívottak közül Ausztria: Petraschek \V. E. és Exner I., Bulgária: Boudanov B., Ma- gyarország: Székyné Fux V., Románia: Janovici V., Svájc: Woodtli R., Szovjet- unió: Dzozenidze G., Mao.akian 1. G., Z.VRIDZE G. vettek részt. A földtani bejárásokkal (Szerbia, Mace- dónia és Montenegró legfontosabb érc- telejiei) kapcsolatos viták legfontosaljb eredményeit a Cetinjében tartott záró- értekezés határozatai rögzítették. A hatá- rozatok mint a Szerb és Macedón Akadé- mia Szimpóziumának javaslatai kerültek az érckutatást irányító minisztériumi, illetve vállalati szervekhez. A Szimjióziuin ezenkívül lehetővé tette mind a hazai, mind a vendég geológusok számára az alj)i orogénhez tartozó színes ércesedések összehasonlítását és problémáinak meg- vitatását. 238 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet 100 éves a Belga Földtani Társulat A Magyarhoni Földtani Társulat elnöke- ként MTESZ kiküldetésben vettem re-szt Liege-ben (Belgium) 1974. 09. 8—13. között a Belga F'öldtani Társulat 100 éves fennállásának ünnepségein. A regiszter és a pótlólagos kiegészítés szerint : Sorsz. Résztvevő Résztvevők ország Száma (belga ABC szerint) 1 . Algéria 5 2. NSZK 13 3. Ausztria 2 4. Ausztrália 5 5. Belgium 178 B. Kanada 11 7. Dánia 1 8. Spanyolország 10 9. Egyesült Államok 16 10. Franciaország 50 1 1 . Finnország 1 12. Nagybritannia 23 13. Magyarország 1 14. Indonézia 1 15. Irán 2 16. Írország 2 17. Izrael 3 18. Olaszország 6 19. Marokkó 1 20. Japán 1 2 1 . Norvégia 3 22. Hollandia 20 23. Lengyelország 1 24. Románia 2 25. Svédország 1 26. Svájc 6 27. Csehszlovákia 3 28. Szovjetunió 2 29. Délafrikai Unió 7 30. Jugoszlávia 3 31. Zambia 9 32. Zaire 10 32 ország összesen 399 fő A Belga f'öldtani Társulat 100 éves évfordulójának ünnepi üléssorozatán az ottani elnöknek Ch. ÁNCiON-nak a Liegei Egyetem professzorának átadtam a Ma- gyarhoni Földtani Társulat 125. évd'onhilé)- jára készített emlékplakettet és egy díszes kivitelű kézi festésű oklevelet, mely a magyar geológustársadalom jókívánságait és az emlékérem adományozását tartal- mazta francia nyelven. Ez a megemlékezés igen nagy elismerést váltott ki az ünnej)i ülés szei’vező bizottságából. Az ülésszak szakmai vonatkozásban 4 szekcióra tagozódott; A. Kristályos képződmények geológiája, a mélyebb földkéreg tanulmányozására alapított egyesüléssel (AZOPRO) közös rendezésben. Ezt a csoportot J. Bel- EiERE koordinálta és a végén a Belga Földtani Társulat fogadást is adott. B. Réztartalmi'i üledékek és provinciák. P. Bartholome koordinálásával, aki egyébként a Szervező bizottság társ- elnöke. C. Mérnökgeológia. L. C.vlembert koordi- nációjával. 1). Az Északi tenger folyómedencéinek fej- lődése a negyedkorban. P. Macai koor- dinálta az ülést. Ezt az előadássoroza- tot követően kétnapos kirándulás volt a MeuSe folyó völgyében. Részvételem elsősorban reprezentatív jellegű volt, azonban szakmailag is igen hasznosnak bizonyult. Az A. szekció elő- adásai az új geotektonikai elméletet érin- tően számos kiegészítő újdonságot tartal- maztak. Különösen A. F. Wilson előadása, mely a földkéreg mélyzónáinak gazdaság- geológiai kérdéseivel foglalkozott. De meg- említhetem U. S. Heier előadását is, mely a mélyebb kéregrészek geofizikai mérései- nek geológiai értelmezésével foglalkozott. Publikációk vonatkozásában az A. Szekció előadásai tárgyidőszakban még nem voltak kinyomtatva, ez a kötet vár- hatóan 1974. decemberben készül el. Min- den résztvevő a részvételi díjjal együtt egy kötetet ingyen kap meg. Az előadások 4 kötetben kerülnek közreadásra. Ingyenes kiadványként az A. előadások kötetét ren- deltem meg, mely a Magyarhoni Földtani Társulat könyvtárában a tagság rendelke- zésére áll majd. Második kötetként a mérnökgeológia angol nyelvű kötetét vásá- roltam meg, melyet hazaérkezésem után átadtam a Társulat könyvtárának. A Magyarhoni Földtani Társulat res- pektálását jelzi, hogy a valamennyi részt- vevő számára rendezett fogadáson túl- menően 1974. 09. 10-én részt vehettem a liézsi Kormányzóságon a tartományi Kor- mányzó által rendezett fogadáson, 1974. 09. 11-én az akadémiai ülésen, melyen Baudoin király is végig ott volt. Tagja voltam annak a szűkszámú csoportnak, melyet a király fogadott. A Királlyal foly- tatott mintegy 4 perces beszélgetés Során átadtam a Magyarhoni Földtani Társulat üdvözletét és kifejeztem a tudomány vonatkozásában mindenkori kölcsönös ér- dekalapii együttműködési készségünket. Az a körülmény, hogy Belgium első embere végigült egy geológiai tárgyú ünnepi ülést — nem iS az elnökségben, — Hírek, isynertctések 239 és fogadást adott a geológusok Számára, a belga földtani tevékenység nagyra- értékelését jelenti. Indokolt és eretlményeS volt a Társulat belgiumi képviselete, növelte hírünket, öregbítette tekintélyünket. A MFT tavaly volt 125 éves, és ez itt fokozottabban hangsúlyozódott azzal, hogy Hazánkban milyen korán felismerték a Föld tanulmá- nyozásának társadalmi keretek között vég- zett szükségességét. Tanulmányutakon nem v’ettem részt, de a kiállításokat megnéztem. Az egész városra rányomta bélyegét a Földtani Társulat ünnepségsorozata. Az áruházak- ban is kiállítások voltak: a kő és az ember, az ékszerüzletekben eredeti kőzetek, drága- kövek, fiatalok házában a fiatal geológusok által rendezett gyűjteíinényes bemutató Szellemes dokumentációkkal a földtani munkáról. Az egyetemen, sőt a bankokban is kiállítottak állami és niagángyűjtenié- nyeket, régi térkéjicket (Általános Hank, Brüsszeli Bank, Lambert bankház, Nagel- macher bank, Schötzen bank, Liézsi hitel- bank, Takarék bank). Ezek igen komoly kivitelű makettek v'oltak, pl.: az Ekofisk olajtelepei, tfmgeri olajkutatások, kőzetek és ősmaradványok Szerepe a kőszénbányá- szatban, drágakőkiállítás, kőzetek a kéjrző- művészetben, bányamakettek stb. és min- denütt a Földtani 'Pársaság centenáriumi plakátja. Tetszett az egyetemek, tudományos intézetek, a felhasználó-ipar és kereske- delem együttműködése a kiállítások és a propaganda általánosításában . Budapest, 1974. IX. 16. l)r. 1).\XK Viktor Galli László 70 éves Galli László, aki 1904-ben Léván szü- letett, mérnök család sarja. Munkássága a József Műegyetem mérnöki oklevelének megszerzése után 1928-ban kezdődött. Pályája első éveiben különböző építőválla- latok, illetve hivatalok keretében statiká- val, mély- és útépítések vezetésével foglal- kozott, majd tanársegéd a Budapesti Műegyetemen. Sokoldalú érdeklődését már a pálya- kezdő években magára vonta a földanyag változatossága, soki’étűsége. így figyelme az akkor még kialakulóban levő talaj - mechanika felé fordult. Mint magán- mérnök 1939-ben saját laboratóriumot szerelt fel és hamarosan talajmechanikai, mélyépítési, vízbeszerzési kérdésekben az ország egyik legtekintélyesebb szakértője. A felszabadulás után szervezett állami tervezőapparátusba laboratóriumán kívül ezt a szaktudását hozta magával. Az ÁMTI, majd a MÉLYÉPTERV szerveze- tében a talajmechanikai, hidrológiai és mérnökgeológiai osztályokat vezeti. Mű- ködésének ebben a korszakában nem csupán az eléje kitűzött feladatok sok- rétűsége, hanem egyéniségét jellemző ku- tatói szelleme is — amely sohasem elég- szik meg tények regisztrálásával, hanem mindig keresi a tényekre vezető folyamatot és azok eredetét is — a földtan, a természeti földrajz felé irányítja figyelmét. Munkásságát komplex Szemlélete jel- lemzi, az a mindenkori törekvése, hogy a természetleíró tudományok eredményeit az adott feladat megoldása érdekében számszerűsítse, a mérnök részére haszno- sítható megállapításokat konkrétan reali- zálja. Ez a Szintetizáló szemlélet teszi olyan nagyjelentőségűv'é Galli László főteehno- lógusi működését a VlZITER\^-ben (1959 — 71) és általában a vízügyi szolgá- latban (jelenleg is). Alig található hazánkban az utóblii év- tizedekben é[)ített vagy tfírvezett olyan nagyobb jelentőségű vízgazdálkodási mű, amely nem viselné Galli László keze nyomát. Az ő szakértelmét dicséri számos vízmüvünk, nagyobb vülgyzárógátunk, fo- lyami vízlépcsőnk, öntöző- és lielvízrend- szerünk és — bár utoljára (‘inlítve, de kiemelkedő jelentőséggel — korszerű ái - vízvédelmi Szemléletünk. Galli László a MFT Mérnökgeológia- Epítésföldtani Szakosztálya megalakulásá- tól kezdve. Számos rendkívül színvonalas előadás, önálló ankét tartásáv'al, a szak- osztályvezetőségi munkában é*s munka- bizottságokban való aktív részvételével, az 1963 — 66. évben a szakosztályelnöki tisztség ellátásával, a földtani és a műszaki tudományok határmesgyéjén nemcsak a Szakosztály, de a MF'T részére is általános elismerést szerzett. Munkássága magas szintű elismerí-sc'-t jelzik kormánykitüntetései : — a ,, Szocialista munkáért ” érdemérem két ízben (1958) — a ,, Munka érdemrend” ezüst foko- zata (1966) — a ,, Munka érdemrend” arany foko- zata (1970). 240 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet Pályafutását a főhatósági és vállalati kitüntetések hosszú sora kíséri. (ÍALLI László tanító egyéniség. A tudás, a felismerés örömét akkor érzi teljesnek, ha ezekben másokkal osztozhat. Ez nem esupán közismert széles körű irodalmi, előadói tev^ékenységében, hanem mentor- sága alatt felnőtt, a földdel és annak mű- szaki vonatkozásaival foglalkozó szak- embereknek, hálás tanítványainak széles körében jut kifejezésre. Galli László ma is tanít benníinket és mindannyiunk leg- hőbb kívánsága, hogy töretlen lelkese- déssel még Sokáig tanítson. Herzog Henrik A ,, Földvári Aladár földtani kutatóállomás” A Nehézi])ari Műszaki Egyetem Bánya- mérnöki Kara abaújkéri földtani kutató- állomásának elnevezését az állomás alapí- tója tiszteletére ,, Nehézipari Műszaki Elgye- tem Eöldvári Alar 15-én dr. Simon Sándor a NMPl rek- tora, dr. Takács Ernő a NME Bánya- mérnöki Kar dékánja, dr. Bognár Rezső a Kossuth Lajos Tudományegyetem rek- tora és dr. Richter Richard a NME Földtan-teleptani Tanszék professzora mél- tatták az elhunyt érdemeit. A Magyarhoni E'öldtani Társulat nevében dr. D.-^NK Vik- toi' elnök tartotta a következő meg- emlékezést: Tisztelt Avató Unnejiség ! ■A. AIFT nevében tisztelettel üdvözlöm a megjelenteket, azokat, akik kezdemé- nyezték és most a névadó ünnepségen megvalósították azt az elhatározásukat, hogy ezt a kutató állomást ür. Fölov.vri •Aladárról nevezzék el. Köszönöm a Társulat nevébim Dr. Simon Sándor rektor úr, Dr. Tak.vcs Ernő < lékán úr meghívását. Nagy öröm számunkra, hogy a Társulat sok évtizeden át aktív" választmányi tagja, majd tiszteleti tagja az Eszakinagyai’- oi'szági Szakosztály elnökségi tagja lehet névadója ennek a korszerű létesítménynek. A MFT mindig szív^esen adott helyt Földv.ári Aladár (dőadásainak és jiubli- kációinak, mert azok mindig korszerűek voltak és időszerű, érdeklődésre számot- tartó kérdések megoldásához járultak hoz- zá. ■A Társulat hagyománya szerint éves közgyűlésünkön emlékezünk meg elhunyt- jainkról. Az 1974. évi közgyűlésen el- hangzott nekrológ is lerögzíti, milyen küzdelmesen nehéz gyermek- és ifjúkora volt Földvári Aladárnak és szinte szim-; bólumnak tekinthetjük, hogy az ifjúság nev'elését szolgálni hivatott kutató állo- más ezentúl az 0 nevét viseli. Mint ahogy egyik utolsó nyilvános szereplésén, a 125 esztendős MFT jubi- leumi közgyűlésén Földvári Aladár ösz- szefoglalta kutatási éS geoműködési ars poeticáját, és terviekkel telve jövőbemutató jirogramot vázolt fel, ugyani'igy most ennek a kutató állomásnak és a benne ismereteket elsajátító új generációsorozat- nak prominens feladata az ország termé- szeti erőforrásainak mind maradéktala- nabb felkutatása és hasznosítása. Ennek első jelentős és a későbbi tevékenységet megalapozó fázisa a földtani kutatás, mely különös súlyt és nyomatékot kap nap- jainkban, amikor minden ország foko- zottan törekszik hazai nyersanyagforrá- sainak kiaknázására. A nyersanyagok megtalálásához vezető út azonban rögös. Szisztematikus kuta- tásokat, korszerű koncepciót, eszközöket és szüntelen fejlődő metodikát kíván. Ennek az irányzatnak egyik megalapozója és kiv'áló művelője volt F'öldvári Aladár, aki a vulkanológia, az őslénytan, érctelep- tan, üledékföldtan és a hasadó anyagok geológiája vonatkozásában egyaránt út- törő munkát végzett és szaktudását, is- mereteit egyetemi oktatóként önzetlenül átadta a felnöv"ckv"ő szakgárdának. Kívánjuk, hogy a kutató állomás sike- resen fejlődjék és névadója emlékéhez méltó eredményeket érjen el a nevelés és a tudomány területén egyaránt. Sírkőavatás 1974. december ti-án volt Dr. Horu- SITZKY Ferenc egyetemi tanár. Társulatunk volt elnöke és főtitkára Síremlékének ava- tása. Ez alkalommal Dr. Dank A'^iktor a Magyarhoni Földtani Társulat elnöke a társulat éS Dr. Boda Jenő a tanítványok nevében mondott emlékbeszédet. Ezek anyagát Dr. B.vukr Jenő lejegyzésében a következőkben rögzítettük: Bank V Iktor aratóhe.széde H orusitzky Ferenc sircmlékavatásán a Farkasréti temetőben H írek, ifonertetének 241 Három esztendeje immár, iiogy egy ugyancsak ilyen sugárzóan napsütéses de- demberi napon kísértük ide utolsó litjára Dr. Horusitzky Ferenc egyetemi tanárt, társulatunk volt elnökét és tiszteleti tag- ját, — nekem személy szerint mesteremet, professzoromat, Feri bácsit, v'alameny- nyiünk szeretett ,,Horu”-ját, Ugyanolyan szikrázóan fényes decem- beri nap volt: mintha a természet meg akarta volna tréfálni önmagát, — méltóbb keretet nem adhatott vobia távozásának. Három esztendeje, hogy a márciusi közgyűlés 1971-ben tiszteleti taggá v'álasz- totta, három esztendeje, hogy november végén már nem volt az élők sorában. Szinte hihetetlen, hogy nem jelenik meg már szálfa termete, vállas alakja jelleg- zetesen biccentő mozgásával és boltozatos homloka alatti tarajos szemöldöke alól nem nevetnek ránk okosan csillogó szemei. Hogy a társulati üléseken nem előzi meg felszólalását a szokásos izgatott morajlás, mikor arra készült, hogy az elhangzott előadáshoz egy olykor Karinthynál is szellemesebb összefoglalást hozzáfűzzön. Három év után annyi történt, hogy ismét Szürke hétköznapok következtek el valamennyiünk számára: dolgoztunk és rohantunk, bíráltunk és bíráltattunk, vi- tatkoztunk, megsértettük egymást^ és min- ket is megsértettek. Aztán ilyen alkalom- kor összejövünk és világosan elébünk hullik a tennivaló — és világos az iit a bölcsőtől a Sírig. Ez a megemlékezés jó arra, hogy rnélté) megjelenési helyen magunkba szálljunk — próbáljuk megbecsülni egymást még éle- tünkben ! Dr. Horusitzky Ferenc nekrológja, méltatása megjelent már. Mi valamennyien ismertük tevékenységét, munkásságát, ter- veit. Tervektől duzzadó optimista hittel telve, váratlanul hagyott itt minket. Leg- szebb örökségként hagyta ránk optimiz- musát, s páratlan, utánozhatatlan szelle- mességgel megalkotott, összefoglalatlan és befejezetlenül maradt életművét. Mint temetése napján, ugyanilyen szépen süt ma is a nap, mintegy megfogadva azt, amit Horn szokott szavalni: ,,A Nap feljő, a Nap lemegy . . .” Egy naplementét követő emlékezésre gyűltünk most itt össze. Az emlékezés sok virága, koszorúja csak jelkép; tiszteleti tagunk tovább él közöttünk: ott van a kövek közt, ott van a budai hegyekben, — nemcsak a tudo- mányos könyvtárakban, a vájtfülűek ré- szére elzárt irodalomban. Elődeinktől ránk- hagyott dicséretesen szép hagyományként Társulatunk ezt a megemlékezést szánta arra az évfordukira, amikoi' a korábbinál maradandóbb, díszesebb megjelölést ka- pott szeretett tagtársunk — jirofesszo- rom — nyugvóhelye. Fibbcn a Társulat tagjai is aktívan részt vettek Buda Jiniő kollégánk odaadó fáradozása nyomán, melynek tíredményeképp egyéniségéhez és szelleméhez méltó síremlékkel tiszteleg- hetünk, mi, a jelen — az t) utéxlai - és Társulatunk jövőjének folytatói. Dr. Boán Jenő merjemlékezé-^te dr. Horu.sitzky Ferenc .•iirkőavntá.sán Feri Bácsi ! Szomon'i találkozás ez nekünk, de örömteli ez Neked, mert barátaid, tanít- ványaid, tisztelőid jöttek el Hozzád, hogy az eltávozásod óta eltelt 3 év után — mi- lyen gyorsan száguld is az idő ! - meg- emlékezzünk síremléked, végső otthonoil mellett Rólad — mi, akik még jái'juk az élet göröngyös útjait, amelyről félreálltál. E röpke idő óta ismét kevesebb lett azoknak a száma, akiket ismertél kö- vettek Téged az örök béke honába. De nem cSak ez történt. Örömmel ail- hatom hírül, hogy életműved, melyet oly nagy gonddal építettél, s melynek végső kimunkálását reám, tanítványodia hagy- tad, készen áll a kiadásra. A sorokban ott van szellemed, utánozhatatlan logikád, a nem személyeskedő, sohasem sértő vita- készséged. Mindezek az erényeid nem engedik meg, hogy a kézirat ne legyen közkincsévé a geológiának az emb(*ii Szellem kincsestárában. Szívünkben pedig ott van embeii mi- voltod, szeretetreméltó gyöngeSégeid, tisz- teletet S bámulatot keltő felemelkedet t - séged, amellyel mindig túltetted magadat az élet kicsinyességein; igazi bölcs voltál, aki — bár ismerve a természet örök tör- vényeit — ártatlan gyermeki alázatos- sággal örülni tudott a szépnek, aki ismerte a művészetek harmóniáját, a költészet zenéjét. Az idő távlata megszépít mindent; Te is úgy állsz előttünk, hogy enyésző emberi tested mindinkább szellemi alakot ölt, csak a nemes marad. Barátaid, tanítványaid, tisztelőid áll- nak síremléked előtt és mégegyszer fel- jajdul bennünk a veszteség. Vigaszt csak az nyújthat, — amint a költő mondja — ,,Non omnis moriar” . . . nem haltál meg egészen ! Ott vagy kitörülhetetlenül emlékeze- tünkben, ahogyan a sírfeliratod is hirdeti: élsz ! 242 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet Elhalálozások 1974. október 29-én, életének 74. évé- ben, hosszú szenvedés után elhunyt dr. Koch Ferenc geográfus, az Eötvös Loránd Tutloinányegyetein Regionális földrajzi tanszékének volt tanszékvezető egyetemi tanára. Dr. Koch Ferencet 1974. novem- ber 5-én, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Elhunyt tagtársunk ér- demeit az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem Természettudományi Kara részé- ről dr. Láno Sándor egyetemi tanár, a Magyar Ttidományos Akadémia Földrajz- tudományi Kutató Intézete részéről jjeclig dr. Somogyi Sándor idézte fel. Sírjánál a tanítványok nevében dr. Marosi Sándor vett búcsút tőle. 1974. november 6-án, tragikus autó- baleset következtében, 46 éves korában elhunyt dr. Babos Károly, a Budapesti Műszaki Egyetem Vizgazdálkoilási Fő- iskolai Kara Alaptárgyi tanszékének ve- zető főiskolai tanára, a Geodéziai és Kar- tográfiai Egyesület Bajai Csoportjának nagy aktivitású titkára, a ,, Térképészet Kiváló Dolgozója” kitüntetés birtokosa. Dr. Babos Károly Társulatunk szakembe- reivel mind oktatás-fejlesztési, mind pedig együttműködés-építési tekintetben Szoros, baráti kapcsolatokat alakított ki. Tragikus halála fájdalmas veszteségünk. Dr. Babós Károlyt a Budajiesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Főiskolai Kara Saját ha- lottjának tekintette. 1974. november 16-án, a bajai Rókus temetőben, osztatlan rész- vét kíséretében helyezték örök nyugalomra ketlves emlékű kartársunkat. 1974. december 19-én, 53 éves korában, hosszú szenvedés után elhunyt dr. Szénás György tagtáisimk, a föld és ásványtani tudományok _ dokt óra, címzetes egyetemi tanár, a M. All. Eötvös Loránd Geofizikai Intézet főgeológusa, a Magyar Geofizi- kusok Egyesületének alapító tagja, a Geo- fizikai Közlemények szerkesztője, a Mimka Érdemrend bronz fokozatának és számos magas fokú kitüntetés birtokosa. Tragikus sorsú, közszeretetben és közmegbecsülés- ben részesült kitűnő társunkat ravatalánál dr. Adám Oszkár búcsúztatta. Hantja fölött, méltón, Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd c. versének sorai hangzottak el. Szénás György a Farkasréti temetőben nyugszik. 1974. december 28-án temettük el. Kitüntetések, címadományozások Dr. Bogárdi János akadémikust, a Magyar Hidrológiai Társaság vezetőségi tagját a bécsi Technische Hochschule 1973. június 8-án díszdoktorrá avatta. A díszdoktori ,,laudatio”-t — melynek teljes szöv’egét a Hidrológiai Közlöny közzé is tette — dr. Kemmerbing, W. egyetemi tanár tartotta; méltatva dr. Bog.vrdi János érdemeit a hordalék- mozgás tudományteréről, valamint nem- zetközi tudományszervezési eredményei teiiiletéről (Hidrológiai Közi. 53. évf. 12. sz. 1973. dec.). Az Eötvös Loránd Tudományegyete- men, az 1973174. tanév évzáró közgyűlésén, a Temiészettudományi Kar aranydiplo- mával tüntette ki dr. Marzsó Lajost, a Magyarhoni Földtani Társulatnak több mint félévszázaila (1910 óta) bejegyzett rendes tagját, aki 50 évvel ezelőtt, 1924. június 20-án földtan főtárgyból, őslény- tan, földrajz melléktárgyakból tett ered- ményes szigorlatot a dr. Papp Károly vezette Egyetemi Földtani Intézetben. (ELTE Rektori Hivatala: ,, Egyetemi Tá- jékoztató” 1974. VI — IX. Sz. 15. o.) 1974. július 1-én, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán c. egyetemi tanári címet kapott dr. Bisztricsány Ede, a műszaki tudo- mányok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézet Szeizmológiai Osztályának veze- tője;^ c. docensi címben pedig Ibrányiné dr. Arkosi Kl.vra tagtársunk, a Magyar Tudományos Akadémia Földtani Tanszéki Kutatócsoportja tudományos főmunka- tárSa részesült. (ELTE Rektori Hivatala: „Egyetemi Tájékoztató” 1974. VI — IX. sz. 11-12. o.) A művelődésügyi miniszter A Magyar Agrártudományi Égyesület VI. Országos Tisztújító Közgyűlése alkalmából dr. Fe- kete Zoltánnak, tagtársimknak, a Kerté- szeti Egyetem tanszékvezető tanárának eredményes és érdemes munkássága el- ismeréséül a Szocialista Kultúráért kitün- tetést adományozta (Művelődésügyi Közi. XVIII. évf. 16. sz. 1974. aug. 29.). A Magyar Hidrológiai Társaság 1974. szeptember 3-án tartott vezetőségválasztó Hírek, ismertetések 243 közgyűlése M. dr. Dobos Irma tagtársun- kat Zsiginondy Vilmos Einléklajjjial tün- tette ki a következő indoklással: „Dr. Dobos Irma geológust, a VIKUV^ fő- geológusát Zsigmondy Vilmos Emléklaj)- pal tüntetjük ki, nemcsak széjjen ívelő szakirodalmi munkásságáért, hanem a visegrádi Zsigmondy Vilmos emlékmiizeum szervezéséért és a kiállított anyag tudo- mányos gondozásának elismeréseképpen”. A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta- nácsa nyugállományba vonulása alkalmá- ból, eredményes munkája elismeréséül Haszkk í'erencnek, az Eötvös Loráinl Tudományegyetem Kőzettani-Geokémiai Tanszéke tanszéki munkatársának, a kő- zettani mikrotechnika, a vékonycsiszolat s érccsiszolat készítés mesterének; a Szabó József terem társidati illései, közgyűlései rendezőjének, a közkedvelt Feri bácsinak a Munka Érdemrend bronz fokozatát ado- mányozta (Művelődésügyi Közi. XVIII. évf. 19. sz. 1974. okt. 3.). A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta- nácsa dr. Radó Sándor Kossuth- és Állami díjasnak, a földrajztudományok doktorá- nak, az Országos Földíigyi és Térképészeti Hivatal főosztályvezetőjének kiemelkedő földrajzi-kartográfiai tudományos mun- kássága, valamint a nemzetközi mtinkás- mozgalomban kifejtett töhb évtizedes tevékenysége elismeréséül, 75. születés- naj)ja alkalmáhól a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést LosoNczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke aflta át. (Magyar Nemzet 1974. nov. 7. XXX. évf. 2(11. sz.) Tudományos minősítések 1973. december 10-én volt dr. Nagy István Zoltán tagtársunk ,, Alsóbbrendű tetrapodák származás-, rendszertani kér- dései a chorda dorSalis vizsgálata alapján” c. kandidátusi értekezésének nyilvános vitája. Az opponensek véleménye, jelölt felkészültségi szintje, elért eredményei, a kialakult vita eredményessége, s a jelölt abban megmutatkozott vitakészsége alap- ján a kiküldött Bíráló Bizottság javas- latot terjesztett a Tudományos Minősítő Bizottság elé a kandidátusi fokozat oda- ítélése érdekében. Az értekezés opponensei dr. Kiszely György az orvostudományok kandidátusa és dr. Stohl Gábor a biológiai tudományok kandidátusa voltak. 1974. május 29-én rendezték meg dr. Némedi Varga Zoltán tagtársunk ,,A Mecsek hegység! feketekőszénterület föld- tani és hegységszerkezeti vizsgálata” c. kandidátusi értekezésének nyilvános vitá- ját. Jelölt felkészültsége, tágas és elmélyült ismeretanyaga, elemző és összegzőkész- sége, a vitában való jártassága, s elért eredményeinek az opponensek véleményé- ben rögzített elismerése és elfogadása alap- ján a kiküldött Bíráló Bizottság javaslatot terjesztett a Tudományos Minősítő Bi- zottság elé a kandidátusi fokozat oda- ítélése érdekében. Az értekezés opponensei dr. Balogh Kálmán a földttidományok doktora és dr. Bartkó Lajos a földtudo- mányok kandidátusa voltak. 1974. június 17-én volt dr. Gyarmati Pál tagtársunk ,,A Tokaji hegység inter- medier vulkanizmuSa” c. kandidátusi érte- kezésének nyilvános vitája. Az opponensek véleménye, jelölt elmélyült felkészültsége, elért eredményei, a kialakidt vita Során tanúsított helytállása alaj)ján a Bíráló Bizottság a benyújtott értekezést érdemes- nek tartotta a kandidátusi fokozat el- nyerésére S ily értelmű javaslatot terjesz- tett jóváhagyásra a Tudományos Minősítő Bizottság elé. Az értekezés op|)onensei dr. Fant(') György és dr. Mezősi József a földtudományok kandidátusai v'oltak. 1974. június 19-én volt dr. Dojcsák Győző kanadai állampolgár, önköltséges aspiráns ,,A meteorit krát erek morfogene- zise és gazdasági jelentőségük” c. kandi- dátusi értekezésének nyilvános vitája. Az opponensek véleménye, a kialakult érdemi vita, jelölt abban mutatott vitakészsége alajiján a kiküldött Bíráló Bizottság érde- mesnek tartotta elfogadásra a benyújtott értekezést s ilyen értelmű javaslatot ter- jesztett a Tudományos Minősítő Bizottság elé. Az értekezés opponensei ilr. Jakucs László a földrajztudományok doktoi'a és dr. KriváN Pál a földtudományok kandi- tlátusa voltak. 1974. június 19-én rendezték meg dr. Molnár Béla tagtársunk ,,A Nagyalföld negyedkori üledék-komplexumának gene- tikája” c. kandidátusi értekezésének nyil- vános vitáját. Az opponensek véleménye, jelölt másfélévtizedes, nagy munkabefek- tetéses, eddig legrészletesebb vizsgálati támasztékú feladatmegoldása, értékelő ösz- szegzéSe, valamint jelöltnek a kiterjedt vitában tanúsított helytállása nyomán a 244 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet kiküldött Híráló Bizottság alkalmasnak találta dr. Molnár Béla értekc*zését a kandidátusi fokozat elnyerésére. Javas- latát ebben az értelemben küldte meg a Tiulomáuyos Minősítő Bizottságnak. Az értekezés opponense dr. PÉCSI Márton akadémiai levelező tag, dr. Kriván Pál és dr. Moldv.w Loránd a földtudományok kandidátusai voltak. 1974. december 20-án volt dr. Somos- vári Zsolt bányamérnök ,, Aláfejtett (kö- zel szintes településű) fediikőzetek mozgás- mezejének meghatározása” c. kandidátusi értekezésének nyilvános vitája. Az oppo- nensek véleménye s a kialakult vita ered- ményessége alajiján a kiküldött Bíráló Bizottság javaslatot terjesztett a Tudo- mányos Minősítő Bizottság elé a kandidá- tusi fokozat odaítélése érdekében. A disz- szertáció opjionensei dr. Kertész Pál és Patv.\ros József a műszaki tudományok kandidátusai voltak. 1974. december lü-án rendezték meg dr. Borsy Zoltán, a földrajztudományok kandidátusa ,,A futóhomok mozgásának törvényszerűségei és védekezés a szélerózió ellen” c. akadémiai doktori értekezésének nyilvános vitáját. Az opponensek véle- ménye, a kialakult vita eredményessége, jelöltnek a vitában való jártassága alapján a kiküldött Bíráló Bizottság egyhangúlag alkalmasnak találta jelölt disszertációját az akadémiai doktori fokozat elnyerésére. Ilyen értelmű javaslatot terjesztettek te- hát jóváhagyásra a Tudományos Minősítő Bizottság elé. Az értekezés opponensei: dr. Stefanovits Pál akadémiai levelező tag, dr. Jakucs László és dr Péczel György a földrajztudományok doktorai voltak. Lignitkutatás Az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat Miskolcon levő észak-magyarorszá- gi üzemv'ezetősége nemcsak Borsodban, ha- nem az ország más vndékein is széles körű kutatásokat végez az ásványvagyon fel- tárására. A miskolci üzemvezetőség dol- gozói többek között a Szombathely köze- lében levő lignittelepek felmérésén mun- kálkodnak. A kutatófúrásokkal jelenleg a lignittelepek lehatárolását v’égzik. A terü- Fellendült az újítómozgalom A nagyalföldi kutató és feltáró üzemben bejegyezték az indulása — 1949 — óta benyújtott 2000. újítást. Az ország szén- hidrogénvagyonának feltárásában döntő Szerepet játszó vállalatnál, különösen az utóbbi két évben növekedett meg a mű- szakiak és munkások alkotó kedve. 1973- ban a benyújtott ötvenöt ésszerűsítési javaslatból 39-et bevezettek a gyakorlat- ban is. A műszaki színvonal emelését, a fúróberendezések jobb kihasználását és a balesetvédelmet szolgáló újítások 3 millió 735 ezer forint hasznot hoztak a vállalat- nak. as megyében let úgynevezett északi mezejében ötven fúrólyukat mélyítettek le. Ezzel meg- határozták a lelőhely kiterjedését, az egyes telepek vastagságát és elhelyezkedését. Megkezdték ezután a déli rész kutatását, hogy az ott levő lignitvagyon alapján meghatározzák, vajon gazdaságos-e a ki- termelés. A kutatásokat a tervek szerint 197f)-ban fejezik be és ezt követően dönte- nek a lignitvagyon hasznosításáról. az alföldi olajbányászatban Mindezek 1974-ben számszerűleg már csaknem megduplázódtak. Az előző évi teljesítmény: 94 alkotó ötlet került meg- vitatásra, S ezekből a vállalati bizottság hetvenhármat fogadott el. Az újítások mintegy három millió forint kalkulálható megtakarítást eredményeztek. Az üzem dolgozóinak az elmúlt két év alatt a benyújtott újításokért 425 ezer forintot fizettek ki. A mozgalom fellen- dülése 1975-ben is tovább tart, az év eleje óta január végéig öt újítási javaslatot nyújtottak már be. * * * Spilites and Spilitie Rocks. Szerkesztette: G. C. Amstutz. International Union of Geological Sciences, SerieS A, Number 4. — Springer-Verlag, Berlin — Heidelberg — New York 1974, p. 482, with 138 Figures and 13 Plates. A spilit tengervíz alatt, illókban gazdag környezetben keletkező bázisos (gabbroidá- lis vagy gabbrodioritos) kémizmusú vul- káni kőzet. A földkéreg nagy üledék- gyűjtőiben, geoszinklinálisaiban keletkező ofioíitos kőzetek sorába tartozik, az oro- H írek, ismertetések 245 génövek kezdeti (iniciális) magmatizinusá- nak terméke. Érthetően napjainkban — a szubdukciós övék nyomozásában — az ofiolitos kőzetek sorába tartozó spilitek az érdeklődés középpontjába kerültek. A nemzetközi kiadvány kiemelkedő tudósokból álló Szerkesztő Bizottságának elnöke: Amstutz, Heidelberg; tagjai: Battey, Nevvcastle-upon-Tyne; Fiala, Prága; van dér Kaaden, Heiflelberg; Korzsinsky, Moszkva; Lehmann, Gar- misch-Partenkirchen; Niooli, Bern; Pat- WARDHAN, Chandigarh; Hittmann, Katá- nia; Rocci, Nancy; Saupé, Nancy; Vae- LANCE, Sidney; Vuaíínat, Geneva — irányítása mellett reprezentatív érteke- zésekben fogja össze a spilitekre vonat- kozó mai ismereteket. Az egyes értekezésekhez részletes iro- dalmi felsorolás is kapcsolódik. A külön- böző szerzők felfogása a spilitek keletke- zésére vonatkozóan ma sem egységes. A vita — a hazai kőzettani nevezéktan szerint — a hipo-, illetve metaeredet (primer vagy Szekundér) körül zajlik. A tárgyalt kiadvány a különböző földtani korú spilites kőzetek klasszikus területei- nek — elsősorban az alpi orogén ívből — bemutatása mellett, taglalásában a spilitek keletkezésére vonatkozó eltérő felfogásokat is kifejezésre juttatja. Amstutz bev-ezetése után ugyanis a könyv 4 fő részre tagolódik. 1. A spilitek jellemzőit és a kapcsolatos problémákat tárgyaló általános érteke- zések. 2. A primér eredet mellett- állástfoglaló értekezések. 3. Autohidroterrnális és autometamorf eredetet javasló értekezések. 4. Szekundér, diaganetikus vagy meta- morf származás mellett állástfoglaló érte- kezések. A négy fejezetet a tárgykörre vonat- kozó különböző szempontok szerint össz<‘- állított csaknem teljes bibliográfia egészíti ki. A vonatkozó magyar irodalom felhasz- nálása nem teljes. Az általános vonatko- zású értekezéseknél Szádeczky-Kardoss E. 2 dolgozatát sorolja fel. A kor és hely szerinti bibliográfiai felsorolásban csak SzENTPÉTERY Zs. a Bükk-hegySégi diabá- zokat tárgyaló értekezése szerepel. A könyv jelentős segítséget nyújt mind a korszerű kőzettani, mintt anyaga egy igen Szűk körű, de annál aktívabb, több na{)OS tudományos vita eredményeit adja. A vitában geológusok, biológusok, asztronómusok, kozmológusok vettek részt, szám szerint 25-en. Á vita a követ- kező fontosabb témák köré eso]>ortosult; 7. A j)revitális szerves vegyületek iden- tifikálásának problémái. 2. A paleobiokémia létjogosultsága. 3. Az élet keletkezésének energetikai és V'alósznu'iségi tényezői. 4. Uj koncepciók a geokémiai ciklusok- ról. A konzultáció végeredményeként le- szögezték, hogy bár a jjrevitális polimerek szintézise bizonyos kísérleti körülmények mellett megvalósítható, az önismétlésre, anyagcserére, növekedésre képes élő sejt létrehozása a geológiai ősállapotoknak megfelelő körülmények létrehozása esetén sem látszik ezidőszerint még megoldható- nak. Nagy várakozás előzi nieg az 1975-ös ,, Viking expedíció” új információs adatait a Marsra vonatkozóan. Remélhető ebből talán egy előreléj)és a \itatott témákban. Föi.i)v.\ri-\'d(;e M. Ana Sokac: Pannonian and Pontién Ostraeoda Faima of MT. .Medveniea. T’anonska i pontska ostraeoda Medveniee. Jugosl. Akad. Znan. Umj., Palaeontologia Jugoslaviea vol. 11, Zagreb, 1972. Zágráb környékének kitűnő jiliocén fel- tárásaiból igen gazdag kagylósrák- faunát gyűjtöttek, s ennek részletes feldolgozását adja a szerző angol nyelven és kissé rövidí- tett horvát nyelvű szögeggel, összesen 140 kvart-oldalon, 47 fényképes táblával. 10 Földtani Közlöny 246 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet Kétegtani beosztásában a Jugoszláviá- ban általánosan használt szint -neveket használja: alsópannonnak nevezi a Ma- gyarországon alsópannonnak minősített összlet alsó harmadát, felsőpannonnak a közój)ső harmadát, alsópont usinak a ,,Fel- ső-Abifhi”-s szintet, felsőpontusinak a portaferrient (a mi felsőpannonunk alsó felét). Utóbbi a leginkábt) elterjedt Zágráb környékén éS ez szolgáltatta a leggazda- gabb mikrofaunát. A fajra meghatározott 100 alak közül csak 1 1 (és két bizonytalan) található a legmélyehb szintben, a fajok- kb. fele egynél több Szintben is megvan; az is előfordult, hogy egyik területrészen más szintben található bizonyos fauna, mint egy másik területrészen (p. 28, 111). Ha ez már ilyen, aránylag kicsi területen is előfordul, akkor nagyobb távolságra, a Pannon-medence távolabbi részeire nem találjuk egyszerűen átvihetőnek az itteni rétegtani adatokat. A rendszertani részben a nemzetségek és alnemzetségek tlefinicióit atlja. Nomen- klatúrája világos és célszerű, nem emeli nemzetségi rangra az alnemzetségeket. 19 új fajt és alfajt ír le. Ismert fajok ábrá- zolásánál is feltüntet olyan aprólékosabb jellegeket (izombenyomatok, peremek ki- fejlődése, héjfazerkezet), amelyek az azo- nosítást biztosabbá, könnyebbé teszik. A fajokról csak fényképeket közöl (rajz- beli ábrázolásokat nem). Egészében azon- ban ez a kiváló munka a hazai kagylósrák- vizsgálatokban igen nagy segítséget nyújt. Széles Margit Nadezd.a Krstic: Biostratigrafija konge- rijskih sloveja okoline Beograda na osnovu Ostrakoda sa opisom vrsta roda Amplo- cypris. Biostratigraphy of the Congerian beds in the Belgrade region on the hasis of Ostracoda, with the description of the species of the genus Amplocypris. (A Belg- rád környéki congeriás rétegek bioSztra- tigráfiája a kagylósrákok alapján, az Amp- locypris nemzetségek fajainak leírásával. (Inst. Geol. Explor., Monogr. vol. 4., Beograd 1973., 1 — 158. oldal, 18 táblával, 6 táblázattal, 2 térkép és 1 szelv'ény- melléklettel. A szerző 1968-ban készült doktori disszertációjának egy részletét közli ebben a dolgozatban; a disszertáció más részei megjelentek már különböző kiadványok- ban és azok a többi kagylósrákcsoportokat tárgyalják. A rétegtani beosztásban a következő neveket használja: 1. alsószlavóniai alemelet vagy ,, alfa- fázis” (legidősebb pannon), 2. felsőszlavóniai alemelet vagy ,, béta- fázis”; ezt a két alemeletet foglalja össze ,,alsópannoniai” néven (de a magyar- oi’szági alsópannoniaitól egészen eltérő értelemben !), 3. alsószerbiai alemelet vagy ,, gamma- fázis”, 4. felsőszerbiai alemelet vagy ,, delta-fázis”, ez a két alemelet viseli náluk a ,,felső- pannóniai” megjelölést, 5. alsópontusi vagy novorossziai, 6. felsőpontusi vagy portaferraei (a ma- gyarországi kőolajkutatásban a két utób- bi alemelet közt vonjuk meg az alsó — felsőpannon határt). Az alsóslavonienben megkülönböztet két szintet és két fáciest: a pelites kifejlődés- ben Candona postsarmatica, a homokos ki- fejlődésben Hemicytheria lörentheyi jel- lemző az alsó szintre, míg a felső szintre az agyagösszletre Hemicytheria hungarica, a pszammitokra Cyprideis tuberculata. Ugyancsak két szintre osztja a felső- slavonient is: az alsó részben Hemicytheria tenuistriata , a felsőben Propontoniella can- deo a szintjelző; a finomabb és durvább szemcséjű üledékek kagylósrákfaimája csak kisebb mértékben különbözik egymástól. Az alsóservien alsó felének vezéralakja Amplocypris abscissa, felső felének Hemi- cytheria croatica. A karbonátos biofáciesből hiányoznak a Cyprideis nemzetség kép- viselői, v'iszonylag gazdag a káspibrakk biofácies faunája, míg a kiédesedettebb vizek üledékeiben általában kevés faj sze- repel, de nagy példányszámban. A felsőservien alsó szintjében Serbiella sagittosn és S. maximunguiculata, felső szintjében Zalnnyiella drzici, Caspiola alasi alasi és Typhlocyprella lineocypriformis jellemzők. Felső részében már fiatalabb (pontusi) fajok is jelentkeznek. A novorossienben igen változatosak a kifejlődések, azonos kőzettani kifejlődés mellett is; de ez a szint igen vékony réteg- összletet jelent Belgrád környékén. Alsó szintjére az ide is átterjedő idősebb fajok jelenléte, felső (nagyobbik) részére Ser- bielle ilici, Cyprideis parallela jellemzők. A portaferrien gazdag faunája nem tesz lehetővé további korbeli tagolást, mert ha egymás felett a rétegsorokban eltérő kagy- lósrák társulások jelentkeznek is, ezeknek összetétele nem a kortól, hanem csak az üledék jellegétől függ. A Candona és Cypria nemzetségek az agyagos, az Amplocypris, Cyprinotus és Hungarocypris a homokos képződményekben gyakoriak. A szerb nyelvű részben 28 Amplocypris fajt ismertet, az angol kivonatban csak a Hírek, ismertetések 247 1 1 új faj és 1 új alfaj leírását adja, leg- többről fényképes, néhányról igen jó rajzos ábrát. A fajkereteket elég szííken Szabja, bár a kagylósrákoknáí ismert teiTnetbeli változékonyságot sem hagyja figyelmen kívül. Különösen jó szabatos leírását adja az Amplocypris nemzetségnek (93 — 98. és 136—137. oldal), a héjszerke- zetet feltüntető rajzokkal (48 — 58. ábra). Magyarországi vdszonylatban a munka inkább ökológiai és rendszertani tekintet- ben használható, mintsem rétegtanilag. Mind a puhatestűek, mind a kagylósrákok rétegtani elosztása tekintetében azt lát- hatjuk, hogy olyan fajok, amelyeket jugoszláviai szerzők külön szintekre jel- lemzőknek (tehát eltérő korúaknak) minő- sítenek, nálunk együtt fordulnak elő. Vitatható, hogy ennek okait eltérő fácies- viszonyokban, vagy a kutatók eltérő szemléletében kell-e keresnünk. SzÉLKS M.vruit 10* TÁRSULATI ÜGYEK A Magyarhoni Földtani Társulat 1974 szeptember — decemberi ülésszakán elhangzott előadások Augusztus 27. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. 1975. évi Állami Díj- javaslat, 2. Főtitkári tájékoztatás pénz- ügyekről, előkészületben levő nagyrendez- vényeki’ől, 3. Folyó ügyek Résztvevők száma: 4 fő Szeptember 2 — 6. Ifjúsági Bizottság ,, Színes- érckutatási tanfolyam" -& Elnök: Andó ^József, Székyné Füx Vilma, Vetüné Ákos Éva, Csillag Já- nos, Csongrádi Jenő, F’öldessy János. Székyné Fux Vilma: Az éreképződés, kőzetkifejlődés és ércesedés kapcsolata B.alla Zoltán: Az érckutatás szaka- szossága a perspektivikus területeken Zelenka Tibor: A szerkezetföldtan jelentősége az érckutatásban Horv.áth István: Az érckutatás terepi (felszíni) módszerei Zsillé Antal: A színesérckutatás fel- színi geofizikai módszerei SiNORos Szabó Lóránt: A színesérc- kutatás mélyfúrási módszerei Bxjcsi Szabó László: A színesérckutatás karót tázs geofizikai módszerei Cseh Németh József: Az érckutatás bányászati módszerei Vörös István: Ón-kutatás Molnár Pál: Wolfram-kutatás Földessy János: Réz-kutatás Csillag János: Érckísérő kőzetelválto- zások mikroszkópi vizsgálata Bérczi János: Neutronaktivációs vizs- gálatok Rischák Géza: Röntgen-vizsgálatok CoRNiDES István: Izotóp- vizsgálatok Zentai Péter: Kémiai és nyomelemzés Vörös Istv'án: Ércmikroszkópiai vizs- gálatok Pantó György: Mikroszonda- vizsgá- lat ok CsiLL.AG János: Folyadék- és gázzárv’á- nyok vizsgálata Kiss János: Hidrotermális kristály- fázis modellkísérletek és genetikai értel- mezésük ifj. Gagyi Pálffy András: KéSzlet- számítási módszerek VÉGH Sándor: Világpiaci és expedíciós tájékoztató Cseh Németh József: Magyarország jelenlegi színesérckutatási perspektívái Résztvevők száma: 52 fő Szeptember 12 — 13. Matematikai Földtani Szakcsoport ankétja ,, Matematikai mód- szerek, számitástechnika a nyersanyagkuta- tásban" címmel a Magyar Geofizikusok Egye.sülete Automatizálási Bizottságával kö- zös rendezé.sben Elnök: Alföldi László Vitavezetők: Dienes István és Fuchs Péter Abr.amovics I. I.: Sokváltozós statisz- tikai analízis kőzet kémiai és geofizikai adatok komplex értelmezésére Ambrus Zoltán — Balkay Bálint— Len- gyel Vilmosné: Lencsés érctelep mélyfi'i- rásos felderítő kutatásának matematikai szimulációja Benes M.: Megjegyzések érctestek ma- tematikai leírásának néhány kérdéséről Böcker Tivadar— Csoma Jánosné — Liebe Pál — Lorberer Árpád — Major Pál — Müller Pál: A felszínalatti vízkész- letek komplex vizsgálata a bükkábrányi tervezett külfejtés környezetében Dienes Istyán: Fúrási adatbank szer- vezése a M. Áll. Földtani Intézetben ifj. Gagyi-Pálffy András: Operáció- kutatási módszerek alkalmazása hintett rézércelőfordulások kiértékelésénél Gálos Miklós: Vizsgálatértékelési rend- szer az éjiítőkőkutatásban és minősítésben Kis Károly: Geofizikai térképek két- dimenziós digitális szűrése éS a térképek korrelációs analízise Kov.Ács Ferenc— Nagy Zoltán — Sághy György: Számítógépi geofizikai adatfel- dolgozás az OKGT Geofizikai Kutatási Üzemében Nemec V.: Kísérletek érctelepek számí- tógépi értékelésre Társulati ügyek 249 Rajecki M.: Rövid ismertetés a Len- gyel Népköztársaság geológiai információs Szolgálatának jelenlegi állásáról és fejlő- dési irányairól Rodionov D. a.: Szukcesszív j)rognó- zissorozat hibavalószínűsége Rodionov D. A.: Az ASZU-Geologia rövid ismertetése Somos László: Vagyonszámítási jjara- méterek megbízhatósága Stencel 1’.: F'úrási adatbank szerve- zése a varsói Földtani Intézetben SzENDRÖ Dénes: Karottázs módszerek alapján történő litokígiai tagolás ViRÁüH Károly Draveoz Zoltán — Ré- vész Bendegúz: F'öldtani jelenségek elem- zése interaktív programrendszerrel Zilahi-Sebess László: Izovonalas tér- képek gépi rajzolása Résztvevők száma: 57 fő Szeptember 13. ÁÜaláno.s Földtani Szak- osztály előadóülése Elnök: Szarai Tibor Dimitrescu, R. (Románia): Az Erdélyi Középhegység Szerkezete Vita: Szepesbázy K., Wein Gy., Balogh K., Szalai T., R. Dimitrescu Résztvevők száma: 22 fő Szeptember 25. Ifjúsági Bizottság vezetőségi ülése Elnök: Földvári Mária Napirend: 1. „Az ország tf>rmészeti erő- forrásainak kutatása és feltái’ása” e. témá- val kajicsolatos javaslattétel megvitatása, 2. Oktatási bemutatóanyag összeállítása, 3. 1975. évi munkaterv' Résztvevők száma: 8 fő Október 3 — 4. Recski Vándorgyűlés Dank Viktor: Elnöki megnyitó F'ülöp József: Új perspektívák a föld- tani kutatás előtt Gaoyi l’ÁLFFY András: A recski mély- szinti színesfémérc-előfordulás megisme- rése, általános jellemzése és néjigazdasági jelentősége Cseh Németh József: A recski mély- szinti színesfémérc-előfordulás és annak teleptani, ércföldtani képe Zelenka Tibor: A recski mélyszinti Színesfémérc-előfordulás Szerkezet i-magma- földtani helyzete ifj. Gaoyi P.vlffy András: A recski mélyszinti színesfémérc-előfordulás gazda- sági-műrevalósági értékelése és felismert törvényszerűségei Földessy Jánosné;: A recski mélySzin- tek üledékes képződményei Baksa Csaba: A recski mélyszinti szid)- vulkáni andezit összlet Földessy János: A recski rétegvulkáni andezit összlet CsiLLAí! János: A recski mélyszintek magmás hatásra elváltozott képződményei CsoNOR.ÁDi Jenő: A recski mélyszinti színesfémércesedés jellemzése mikroszkópi vizsgálatok alapján Sz.VLAi István: A recski kutatási terület felszíni geofizikai mérései és azok ered- ményei Morv.-u László: A recski mélyfúrási geo- fizikai kutatások eredményei ScHMiEDER Antal - SziL.\OYl Gábor — WiLLEMS Tibor — Zei.enka Tibor: A rec-ski mélyszintek hidrogeológiai viszonyai Október 4-én a kedvezőtlen időjáiás miatt, a tanulmányi kirándulás megkezdése előtt a recski bányászotthon nagytermében egy órás vitaülésre került Sor, ahol előadók számos felmerült kérdésre adtak választ. A téma újdonságát és a kutatási eredmé- nyek fontosságát mutatta a résztv-ev'ők nagy aktivitása. A tanulmányút során a siroki Kisvárhegynél Zelenka Tibor, a dai'iiói Nagyrézoldalnál Földessy .János, a mátraderecskei fürdőnél pedig B.vks.a C'saba tartott előadást. Végül az ércbányá- ban CsoNDR.VDi .Jenő ismertfúte a minta- vétel és magvizsgálat rendszerét, majd résztvevők megtekintették a magraktára- kat és az ott kiállított, az érceSedés külön- böző típusait rc'prezentáló, látványosan előkészített szelvényszakaszokat.. A kuta- tási terület központi i'észének a magas fedőtől a fekvőig terjedő teljes szelvényét az Rm-99. sz. fúiásnál Földessy .János mutatta be. Résztvevők ugyanitt meg- tekinthették fúi'ástechnikai lijdonságként a folyamatos magmintavevő berendezést. A \ ándorgyűlés a kutat óakna érces hányé)- járól történt széles körű ércmintagyűj lés- sel zárult. Résztvevők száma: 138 fő. Oktéjber 7 . T adomái nytörténeti Bizottság ve- zető.ségi a lé, se Elnök: Allodiatoris Irma Najiirend: Munkaprogram összeállítása 1975-i’e, Tudománytörténeti Pivkönyv. liésztvevők száma: ü fő Október 7. Tudománytörténeti Bizottság klubdélután ja JGnök: ÍJooscii I^ászló Allodiatoris Irma: Rásky Klára emlé- kezete Dohos Irma: A múlt Századi hazai víz- kutatások története Résztvevők száma: Ifi fő Október 8. Elnök.ségi ülés Elnök: Dank Viktor Naj)irend: 1. P\'ítitkári tájékoztató, 2- 250 Földtani Közlöny 105. kötet 2. füzet Beszámoló a külföldi utakról, 3. Választ- mányi ülés előkészítése, 4. MTESZ Díj Résztvevők száma: 5 fő Október S. I fjií.'iági Bízott .súg vezetőségi ülé.se Elnök: Főim vári Mária Najiirend: ,,Az ország természeti erő- forrásainak kutatása és feltárása” c. anyag folytatólagos vitája Résztvevők száma: 9 fő Oktijhcr S. GeoKgus Szakkör alakuló ülé,‘szt vevők száma; 9 fő November 2 6 . J I érnökgeol óg ia - E p í tés jöl d - tani — és a Magyar II idrológini T'ársa.ság H idrogeológiai Szakosztály közös rendezésű vitaülé.se J'ilnök: Rón.ai .-Viidrás (Lvlli László: P^pítésföldtani vizsgá- latok Vita: Rónai A., .Jantsky B., Szilvágyi I., Herzog H., Mitók B., I.,áng S., Kará- csonyi S., Szalai T., (Jreschik fJy., Galli L. RéSztvev'ők száma: 49 fő 252 Földtani Közlöny 105. kötet, 2. füzet Noi'ember 28. Tudománytörténeti Bizottság ülése Elnök: Allodiatoris Irma Napirend: Az 1975. évi mnnkaterv összeállítása Résztvevők száma: 10 fő December 2. Öslénytan-Eétegtani Szakosztály vezető.ségi ülése Elnök: Bárdi Tamás Najiirend: 1. Az 1975. évi munkaterv, 2. Szakosztályi vezet őségválaszt ás elő- készítése Résztvevők Száma: 12 fő December 2. Őslénytan- Rétegtani Szako.sz- tály elöadóülé.se Elnök: Bárdi Tamás Oravecz János: A eáki konglomerátum földtani vizsgálata SzTR.ÁKOS Károly: A Karáil-buzsáki paleogén revíziója Mih.ártz Istvánné: Pollenszelvények a medencejieremi jjannonból Barogh Kadosa — Bárdi Tamás — Bár- diné Beke Mária — Horváth Mária — Nagymarosi András: A kiscelli agyag radiometrikus kora (bejelentés) Vita: Nagy Lné, JánosSy D., Kecske- méti T., Kopek G., Horváth L, Szepesházy K., Buliics I., Sztrákos K. Résztvevők száma: 04 fő December 2. Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály előadóidé. se Elnök: Vörös István Hidasi János: Bauxitok mikroszkópos szövet i vizsgálat a T. Gecse Éva — T<íth Almos: Bedolomi- tosodott kőzetek a nagyegyházi bauxit- előfordulás fekvőjében Vita: Kubovics 1., Székyné Fux V., Jámbor A., Balkay B., Bárdossy Gy., Knauer Jné, Mindszenty A.^ Hidasi J., T. Gecse É., Vörös 1., Tóth A. Résztvevők száma: 2S fő December 0. Mérnökgeológia-Epitésjöldtnni Szakosztály előadáülé.se az ELTE Alkal- mazott és Mű.szaki Földtani Tanszékkel közös rendezésben Elnök: VÉGH Rándorné, Szirvágyi I mre Jesen.ák, J. (Bratislava): Régiók ki- jelölése, jiroblémái a mérnökgeológiai tér- képezés Során V'ita: Rapay E., Tardy 1., Kertész P., Szilvágyi 1., Géléi Gné, Végh Rné, JeSenák, J. Résztvevők száma: 22 fő December 10. Elnökségi ülés Elnök: Hámor Géza Napirend: Az 1975. évi tisztújítás elő- készítésével kapcsolatos kérdések Résztvevők száma: 4 fő December 10. Geológus Szakkör Orsovai Imre: Drágakövek és féldrága- kövek Résztvevők Száma: 23 fő December 13. Agyagá.sványtani Szakosztály előadóülése Elnök: VicziÁN István Juhász Zoltán: A montmorillonit és pirofillit kristályszerkezetének átalakítása katalizált mechanokémiai reakcióval Vita: Szántó F., Sztrókay K., Barna J., Viczián I., Juhász Z. Résztvev'ők száma: 11 fő December 16. Ásí'ánytan-Geokémiai Szak- osztály előadóülése Elnök: Székyné dr. Fux Virma Buda György: Tanulmányúton a finn- országi migmatitos területeken Vita: Wein Gy., Buda Gy. Résztvevők száma: 18 fő December 16. Öslénytan-Eétegtani Szak- osztály klubdélutánja Elnök: Garácz András Nagy Lászróné: Beszámoló az Amerikai Egyesült Államokban tett tanulmányútról Nagy LászríÍné: Neogén palinológiai rétegtani táblázat Vita: Bartha F'., Góczán F., Gellert F., Galácz A., Nagy Lné Résztvevők száma: 25 fő December 18. Általános Földtani Szakosz- tály kereka.sztal-beszélgetése Él nők: Szarai Tibor Prof. Kimura, T. (Tokio): A Japán Szigetvilág földtani fejlődése a japán tenger kialakulásával kapcsolatban Vita: Wein Gy., Póka T., Vető I., KőröSsy L., Bérezi I., SzalaiT., Kimura, T. Résztvevők száma: 11 fő December 19. Tudománytörténeti Bizottság klubdélutánja Elnök: Szarai Tibor és Arrodiatoris Irma Arrodiatoris Irma: Staub Móric emlé- kezete Bidró Gábor: Emlékezés Schrnidt Sán- dorra CsiKY Gábor: Beszámoló éS emléke- zések Résztvevők száma: 17 fő Társulati ügyek 253 A M.agyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szakosztálya 1974 szeptember decemberi ülésszakán elhangzott előadások Szepteynber 27 — 29. Mátra-hegységi tanul- mányút Vezető: Balooh Kálmán és Mí;züsi József Útvonal : Szolnok — ( íyöngyös — Gyön- gyöspata— Szurdokpüspöki -- Sámsonháza — Tari-Cse vice- völgy — N agy bátony Szo- rospataki bányaüzem — Kisterenye — Sirok — Pai'ád — Mátraháza — Gyöngyös Máti-a- szentistván — Mátraszentimre — Hasznos — Salgótarján — Pásztó — Hatvan — Szolnok ' Szeged. Bemutatásra kerültí'k belvéti és tortonai vulkáni-, valamint felsőoligocén, helvéti és tortonai üledékes ké{)ződmények. Résztvevők száma: 32 fő Október 25. Előadóülés Elnök: Somfai Attila T. Kovács Gábor: Szeged város alatti szénhidrogénkutatás geofizikai-geológiai le- hetőségei, problémái és eredményei Unoár Tibor: Képződmények földtani kora, összenyombatóságuk és mérnökgeo- lógiai vonatkozásaik ' Vita: Gyarmati J., Lakatos T., Molnár B., Somfai A., Ungár T., T. Kovács G. i Résztvevők száma: 32 fő November 4. E ndéki'Dmep.ség Lóezy Lajos születésének 125. évjordulóján a MTESZ Csongrád megyei Szervezetével közös rende- zésben Emlékbeszédet Juhatovics Aladár mon- dott, a Társulat elnöksége nevében az ünnepségen Csiky Gábor választmányi tag vett részt November 15. Vezetőségi ülés Elnök: Bai.ooii Kálmán Napirend: 1. Az 1975. évi munkaterv és költségvetés, 2. Az 1974. évi pályamun- kák bírálata, 3. Az 1975. évi tisztújítás előkészítése, 4. Egyéb javaslatok, bejelen- tések Résztvevők Száma: ti fő November 15. Klubnap Elnök: Mezősi JózSíT Pap Sándor: Magashegyi ösvényeken (Tátra, FogaraSi havasok, Rila-hegység) Résztvevők száma: 21 fő November 29. FJlőadó'úlés Elnök: Balooh Kálmán Balooh Kadosa Rakovits Zoltán: K- Ar kormeghatározás ])roblémái E-Tiszán- túl vulkánit jainak elemzése kapcsán Hktknyi Magdolna: Szerves szenes anyagok oxidációja alkalmazásának né- hány lehetősége Vita: Balogh K., Mezősi J., Lakatos T., Rakovits Z., Balogh K. Résztvevők Száma: 25 fő December 13. Előadóülés Elnök: B.vlooh Kálmán Bokosné dr. SzKOEDi Judit: (dedékes kőzet ek oh Ihat ó szervesanyag- 1 art almának vizsgálata Vita: Mezősi J., á^arsányini-, BoroSné Résztvevők Száma: 21 fő A Magyarhoni Földtatii Társulat Déldunántúli Területi Szakosztálya augusztus deceniberi ülésszakán elhangzott előadások Augusztus 28 — 30. Mátnt-liegy.ségi. tanul- mányút a Magyar H Idrológiai Társaság Péc..si C.soportjával közös rendezé.sben A tanulmányút Során Siklóssy Sánilor a gyöngyösoroszi ércbányászatról, a föld- tani-vízföldtani viszonyokról adott tájé- koztatót. Az ércdúsítómüvet Dankó Sá- muel mutatta be. A visontai külfejtésnél Madai László ,, Gépészeti, művelési és talaj vízszintsüllyesztési feladatok” címmel tartott előadást. A markazi víztározó meg- tekintése után Eger éjiítésföldtani helyze- tét a Városi Tanács részéről Fekete Mihály ismiTtette, míg a vonatkozó éjiítésföhl- tani térképezésről Ki.eb Béla tájékoztatta a résztvevőket. Kéri János kirándulás- vezető az éjJÍtésföldtani térképezés egri pincerendszerrel kajK'SolatoS vonat kozásait mutatta be, míg B.vnkó Béla az egri gyéigy- és strandfürdő vízellátással kap- csolatos kérdéseit tárgyalta. Az egri vár és kazamaták megtekintése után Recsken az éi’cbányászat földtani és vízföldtani vonatkozásairól Füldessy János tartott előadást. A Köszörüsvölgyi víztározónál GyíÍrffy Lajos adott táji'-koztatót. Résztvevők száma: 45 fő Szeptember 26. Előadóülés Elnök: NÉmedi \'arga Zoltán Szilágyi Tibor: A komlói andezit ás- vány-kőzettani vizsgálata Selmeczi béi.áné: BükkszentkereSzt i 254 Földtani Közlöny lüö. kötet, 2. füzet kvarcporfir-tufák anyag\ izsgálatának ered, menyei B(')XA József: Spora-])ollen maradvá- nyok a Villányi-liegySég középsőtriászából Vita: Némedi V. Z., Wéber B., Selmeczi Bné, Barabás Ané, Bóna J., Hónig (ly., Kovács Mné Résztvevők Száma: 22 fő Október 24. ElőndónUé.'i Xnyyk1 BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BIOJUlETEHb BEHTEPCKOrO TEOJIOrMMECKOrO OBIHECTBA T. 105. ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN rU GEOLOGICAL SOCIETY No. 3. (1975) FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 105. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK — COÍ(EP>KAHHE - CONTENU ÉRTEKEZÉSEK - HAYMHblE CTATbH - MÉMOIRES Dr Dank V.: Gyors fejlődés és nagy feladatok előtt a hazai földtan (az 1975. március 12-i tisztújító köz- gyűlés elnöki megnyitója) 261—274 Dk. Rónai A.: Adatok az Alföld negyedkori vízadó rétegeiről — Information on the Quatemary aquifers of the Alföld (Great Hungárián Piain) 275—296 Fazekas Via— Kósa L.— Selmeczi B.: Ritkaföldfém ásványosodás a Soproni-hegység kristályos palái- ban — Rare earth mineralization in the crystalline schists of the Sopron Mountains 297—308 WÉBER B.: Az urán és tórium eloszlása az Északi Középhegység földtani képződményeiben légi gamma- •spektrometriai mérések alapján — Distribution of uránium and thorium in the geological formations of the Northern Highland Rangé of Hungary as shown by aerial gammaspectrometry 309—319 Dr. Barabásné Stuhl Ágnes: Adatok a dunántúli újpaleozóos képződmények biosztratigráfiájához — Contribution to the biostratigraphy of the Upper Paleozoic in Transdanubia 320—334 Horvíth Zs. — dr. Scheüer Gy.: a balatonföldvári és a fonyódi magaspartok állékonyságának mérnök- geológiai vizsgálata 335—343 Bércziné Makk Anikó: a Mezőkeresztes környéki eocén és oligocén üledékes kőzetek foraminiferidás fáciesei — Foraminiferal facies of Éocene and Oligocene sedimentary rocks in the vicinity of Mező- keresztes 344 — 356 Dr. Kenawy a. I.— dr. Hafez H.: Microfacies of the Thebes Fomiation at Gabal Um El Ghanayem and Gabal Ghanima, Kharga Oasis, Egypt 357—375 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KPATKHE COOBHIEHHH - NOTICES Lorberer a.: Hegységszerkezeti és karsztgenetikai niegfigjelések Pilisszántó környékén — Tektonische unar, a MÁFI képviselőivel, működjenek közre a MTESZ nagyrendezvényeinél. Megrendezték az első és közkívánatra Pécsett folytatott üledékföldtani kon- ferenciát, és a jugoszláv geológusokkal szervezett kétoldalú találkozók és elő- adássorozatok révén tevékenységüket nemzetközivé szélesítették. Az átfogó előadásokat részterületek vizsgálati eredményeinek ismertetésével és szakmai tanulmányutakkal kombinálták. Jelentős eredményük, hogy az ifjúságot is aktívan bevonták a társulati életbe. Az Általános Földtani Szakosztály 1969. máj. 14-én alakult. Elnöke: Dr. SzALAi Tibor közölte, hogy azóta 41 előadást tartottak, melyből 10-et társ- egyesületekkel közösen. Több tanulmányi kirándulást is szerveztek. Legfőbb feladatként a Kárpátokat és a Balkanidákat kialakító tényezők megismerésére törekedtek. Ennek érdekében az érdekelt országok geológusainak meghívásán kívül az NSZK-ból és Japánból is érkezett előadó. A szakosztály kiadványa az ,, Általános Földtani Szemle” edtlig 5 számmal jelent meg. A Matematikai Földtani Szakcsojyort 1970-ben alakidt. Dienes István szerint azóta lÜÜ előadást rendeztek, egy tanfolyamot, két ankétot tartottak és két kiadványt jelentettek meg. Céljuk a matematikai gondolkodás és a számitás- technika ,, népszerűsítése”, bevezetése, alkalmazása a földtanban. Figyelemre méltó, hogy az aktív témaművelők számát nem sikerült növelni, hogy a tárgy- kör nem kapott szerepet még az egyetemi oktatásban. 1* 264 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet Az Ifjúsági Bizottság 1970. áprilisában alakult és Földvári Máriától a bizottság vezetőjétől megtudhattuk, hogy alapvető feladatuknak az érdek- védelem mellett a továbbképzést tekintették. Ankétokat rendeztek igen figyelemre méltó tárgykörökkel; ,,A geológusképzés tapasztalatai és jövője”, ,,A geológusok külföldi munkavállalásai”, megszervezték a ,, Technikus Napok” -at azonkívül 6 egyhetes továbbképző tanfolyamot szerveztek. Kon- zultáltak a közéijfokú geológiai képzés, valami nt a földtani közművelődés témákban a KFH-val. A Tudománytörténeti Sznkcsojwrt 1970. június 15-én alakult, és mint elnöke Allodiatoris Irma közölte, azzal a feladattal, hogy az MFT-ban a haladó hagyományok ájiolását szervezettebbé tegye, másrészt a tudománytörténeti kutatásokat megkezdje, folytassa. Igen aktív tevékenység folyt az elmúlt 4 év alatt, bekapcsolódtak az MTESZ Tudomány- és Technikatörténeti Bizottságá- nak munkájába is, és az MTA Tudomány- és Technikatörténeti Komplex Bizottság felkérésére a földtani szakterület részéről képviselő-tájékoztatást adtak. A Tudománytörténeti Évkönynek eddig 2 száma jelent meg. Folya- matban van nagy elődeink életrajzi monográfiáinak elkészítése és megkezdő- dött az elhunyt magyar geológusok kataszterének összeállítása, valamint a Társulat 1950 — 1973 közötti történetének megírása. Az Ásványtan-Geokémiai Szakosztály 1963 márciusában alakult. Kubovics Imre elnök közlése szerint azóta a szakosztály összesen 22 alkalommal ült össze. Az előadóüléseken 42 előadás hangzott el, 6 bejelentés, 2 beszámoló, 3 élménybeszámoló és egy szakmai látogatás. A rendezvények megoszlása az egyes évek között rapszodikus volt: 1972-ben 4 rendezvény, 1973-ban 12 ren- dezvény, 1974-ben 4 rendezvény és 1975-ben 1 rendezvény volt. A szakosztály munkájában hiányosságnak mondható az élménybeszámolók kis száma, s a szakmai kirándulások, üzemlátogatások csaknem teljes hiánya. Kiemelkedő eredményként lehet megemlíteni a mongóliai ónérckutatás tudományos ered- ményeiről tartott két előadást. Ugyancsak pozitívum volt a szakosztály műkö- désének a társszakosztályokkal, különösen a Középdunántúli Területi Szak- osztállyal több ízben rendezett közös előadóülés. A Gazdaságföldtani Szakosztály 1967-ben alakult. Elnöke Dr. Varjú Gyula közlése szerint a szakosztály fő feladatának tartotta a földtani kutatásokkal kapcsolatos gyakorlati kérdések rendszeres konzultálását és az eredményeknek előadások keretében való bemutatását. Rendszeresen hangzottak el előadások a külföldön dolgozó geológusok részéről és az ott szerzett tapasztalatokról és az illető országok illetve területek gazdaságföldtanáról, valamint kooperá- ciós lehetőségekről. A szakosztály keretében aktuális feladatok megoldására munkabizottságok alakultak. Eredményesen mííködtek a Földtani Természet- és Környezetvédelmi Munkabizottság és az Agyagásványtani Szakosztály- lyal közösen szervezett Zeolit Munkabizottság. Az Agyagásványtani Szakosztály 1960-ban alakult. Nemecz Ernő a szak- osztály elnöke közlése szerint igyekeztek megőrizni interdiszciplináris jelle- güket: kolloidikusok, kerámikusok és geológusok együttműködését. A hagyo- mányos témák mellett előtérbe kerültek az üledékes képződmények agyag- ásványai, több agyagásvány hazai első előfordulásáról hangzott el beszámoló. Tisztelt Közgyűlés ! Széleskörű kapcsolatok szövődtek minden szinten és vonalon a szovjet geológusokkal és ezek az együttműködések nagyban hozzájárultak a hazai föld D a n k: Elnöki megnyitó 265 alaposabb megismerésében való előrehaladásunkhoz és az eddig kevéssé ismert és hozzáférhető „keleti” szakirodalom kincsestára meghatározóan serkentőleg hatott a magyar geomunkálatokra. Tudományos kutatás, ipari célkutatás, oktatás, továbbképzés vonalán egyaránt új világ tárult elénk. Általános és speciális szakmai vonatkozásokban, geoműszaki és szervezeti területen egyaránt sokat tanultunk és vettünk át a szovjet kollégáktól. Most nem sorolnám azokat az eredményeket és segítséget, mely a közvetlen műszaki eszköz tekintetében tette lehetővé a kutatások elkezdését és fejlesztését, mert erről részben a KGST 25. jubileumi évfordulója alkalmával már szólottunk. Nem árt azonban visszaidézni egy 20 esztendős periódust, nem is a legutolsó éveket is magában foglalót, csupán a nagyságrendek érzékeltetése miatt. 1948 — 1968 között Magyarország a Szovjetuniótól 18(5 beniházási tervet, 932 komplett műszaki (gép, berendezés) dokumentációt, 364 technológiai dokumentációt kapott és ugyanakkor 23, 401, 350 az átadott dokumentációk száma Magyarország részéről. 1968 után e fejlődés még gyoi’sabb lett, mert a KGST 25 éves időszaka alatt (1949— 1974) a magyar intézmények 4000 doku- mentációt kajjtak, és ugyanakkor 2600-at bocsátottak a Szovjetunió rendelke- zésére. Szovjet szakembei’ek bevonásával folyik az országban a színesfémek, bauxit, szénhich’ogének kutatása, feltárása, bányászata, fiirástechnológia és a másodlagos szénhidrogéntermelés módszereinek kialakítása. 1949 — 1970 között 6000 magyar szakember vett részt tanulmányúton a Szovjetunióban és mi 2000 szovjet szakembert fogadtunk. De meg kell endítenem azokat a módszertani ismereteket, melyeket az Aka- démiától, az ipari, bányageológiáig terjedő széles intervallumban tanulmá- nyozhattunk, átvehettünk és hasznosíthattunk. Gondoljunk arra, hogy a világ- piacon ,,Know how” vagy ,,licenc” címén mennyit kellett volna fizetnünk hasonló jellegű és tömegű információ, ismeretanyag megszerzéséért. Nem vélet- len, hogy ipari nagyberuházást igénylő vállalkozásainknál kezdetben mindenütt ott találhatók a szovjet kollégák, akár munkatársak, akár tanácsadók, akár időnkénti konzulensek formájában, a földtan legfelső irányító szerveinél, az akkori Országos Földtani Főigazgatóságon (OFF), az akkori bánya és energia- ügyi minisztériumban (BEM), a vállalatoknál és a kutatóexpccUcióknál egy- aránt. A Szovjetunióban az ország méreteinek és ásványkincsgazdaságának megfelelő méretű geológiai minisztérium működik és irányija a félmilliónyi kutatót. Nagy szerepe volt ennek, hogy hazánkban is sikerült a földtani szol- gálat szükségességét elismertetni, tevékenységét megszervezni és eredményesen beindítani, megfelelő szinten kéi)viseletet szerezni a geológiai szervezetnek hivatali-állami és társadalmi fórumokon egyaránt, természetesen országunk méreteinek és kormányszerveinek megfelelő kapcsolatokban. Ami e harminc esztendő földtani tevékenységét illeti, kemény, nehéz, de szép nagy horderejű hosszútávra kiható feladatok megoldása hárult a földtani szakgárdára. Ennek az időszaknak egyes periódusai azonban kedvezőtlen hatással voltak a földtani munkálatokra, az ezt a szakmát művelők, ezt választók perspektíváira egyaránt. Legutóbb a gazdasági irányítás 1968-ban bevezetett mechanizmusának másutt kedvező befolyása például az alapanyag, nyersanyagtermelőkre, a bányászatra, ezen keresztül a földtani kutatásra, így a geológiai munkára nem vonatkozott, sőt az érvényben levő szabályzók kife- jezetten hátrányosan érintették. A szabályzók mechanikus és tévesen merev alkalmazásából fakadt a szénbányászat közismert és jelentős anyagi és emberi problémákat okozó helyzete, mely egyébként a gazdaságtalan bicskabányák 266 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet felhagyásának racionális gondolatával semmiféle logikai összefüggésbe nem hozható. De megemlíthetném a szénhidi’ogénij)art is: azt az Országos Kőolaj - és Gázipari Trösztöt, mely csupán egy a NIM 100-nál több vállalata közül, de amelyik a nehézij)ar tevékenységéből egymaga 40% -ot képvisel a társa- dalmi termelés és eszközállomány tekintetében. Itt is az említett időszakban, a szolgáltatás került előtérbe, a termelést és az azt előkészítő kutatás fejlesztési alapjait 40 — 60%-kal, a kutatási kapacitást ezenkívül mintegy 30%-kal csök- kenteni kellett. Az e szférába utalt beruházások részlegesen is nehezen való- sultak meg, lassan vontatottan haladtak a többi szocialista országhoz viszo- nyítottan is. Olyan vélemény is kialakult ekkor (sajnos mértékadó körökben is), hogy az ország ásványi nyersanyagokban szegény, s amink van, azt nem érde- mes művelni, bányászni, mert gazdaságtalan, ch’ága, amiről még nem tudunk azt felesleges intenzíven kutatni, mert más hazai termelvények csere ellen- értékeként kapott valutáért érdemesebb megvásárolni. Ezeknek az éveknek következményei jelenleg is érezhetők, annak ellenére, hogy a kormányzat, a minisztertanács 1973-ban, az Állami Tervbizottság 1974-ben jelentős össze- geket bocsátott szénhidrogénkutatásokra és az ahhoz szükséges fejlesztőberu- házásokra. Milyen nemzetközi nyersanyag-gazdálkodási viszonyok voltak jellemzők erre az időszakra? A nyersanyagok, alajíanyagok és az élelmiszer minden gazdaságban kulcsfon- tosságii szerei>űek. Ezek azonban a Földön rendkívül aránytalan megoszlásúak. Jelenleg a nyersanyagok képezik a legfontosabb tételt az olyan ijjarilag fejlett országoknál, melyek nem rendelkeznek megfelelő nagyságrendű hazai nyers- anyagbázissal — mint Magyarország is. A világj)iacon egyre gyakoribb jelenség a nyersanyaghiány. A gazdaságilag fejlett országok ezért a jövőben jóval több saját vagy új, más energiaforrást lesznek kénytelenek felhasználni, nagyobb termelési költséggel. A második világháború előtt a világkereskedelem 2/3-át nyersanyagok alkot- ták, ez a háború után 50%-ra csökkent, jelenleg mintegy 30%, a többi kész- termék. A cserearányromlásra jellemző, hogy az iparcikkek árindexe közel 15 év alatt emelkedett lü0%-kal, míg a nyersanyagoké egyetlen év alatt dup- lázódott meg ! A tőkés és szocialista gazdasági rendszerek egymással kereskedve, egyre gyakrabban találkoznak ezzel a problémával. Az árszint, az árak ingadozása hat a szocialista gazdaságra is. A hatás az egyes szocialista országokra külön- böző. Más hatással van a világpiaci árak alakulása a Szovjetunióra, mely nyers- anyag vonatkozásában is nagyhatalom és más Magyarországra, mely tőkés államokból is kénytelen nyersanyagot imj)ortálni. Az összes import értéke a nemzeti jövedelem 40%-a, ebből 13% tőkés viszonylatú. A szocialista orszá- gok számára a Szovjetunió biztosítja az alapvető nyersanyagok zömét. (Az SZU számos nyersanyag termelésében első a világon, várhatóan a kőolajtermelésben is ez évben az első helyre kerül.) Nem titok azonban, hogy a tőkés nyersanyagárak más területre történő kihatásai, továbbá a világszerte fokozódó nyersanyaghiány nagy, sokrétű intézkedést követelő feladatok elé állítják országunk gazdaságát is. Az is nyilvánvaló, hogy a szocialista országok egymás közötti kereskedel- mében, a KGST-ben a jövőben az árakat a valóságnak megfelelően módosít ják, hozzáigazítják a világpiaci árakhoz. Az új árak is azonban lényegesen alacso- nyabbak lesznek annál. (A szovjet olajárak eddig a világpiaci árak 1/4 — 1/5-ét Dank: Elnöki me(/nyitó 267 képviselték: 16 Rbl, azaz 20,8 $ tonnánként. A hazai termelésű kőolaj a viláfj- piaci árnak mintegy 1/10-ébe kerül.) Ezek a problémák természetszerűen előtérbe helyezték saját földtan és kutatási tevékenységünk gyors fokozásának szükségességét. A politikai és gazdasági vezetés felismerte ezeket és megtette és folyamatosan teszi a hatásos intézkedéseket . Az energiahordozók közül a szénhi(h-ogének és a szénfélék készleteinek })rog- nosztizálása igen nehéz, bonyolult művelet. Jelenlegi számítások alapján a Föld , ezekből mintegy 12 800 G egyezményes t földtani készlettel rendelkezik, mely- ből a szén 11 200 G-, a kőolaj 740 G-, a földgáz 630 G egyezményes tonna- 1 mennyiséget képvisel. Ennél lényegesen kisebbek a kitermelhető (ipari) kész- letek, melyek mintegy 3800 G egyezményes tonnára rúgnak. Ebl)ől a szén [ 2900 G (a prognózis földtani készletek mintegy 25%-a), azért ilyen kevés ipari I készletet kéj)visel, mert a 0,5 m-nél vékonyabb és 1500 m-nél mélyebl)en tele- pülő készleteket egyelőre elhanyagolták gazdasági meggondolásokl)ól. Az i])ari kőolajkészletek 370 G t-át (50%), a földgázkészletek pedig 500 G t-át (80%) tesznek ki. Ezek a becslések általában véve óvatosak és a valóság mindig többnek bizonyult. Ennek ellenére, ha az 1973. év világ-fogyasztásának 9 G egyezményes ton-- náját az ezredfordulóra 25 G egyezményes tonnára növekvőnek feltételezzük az eddigi tendencia alapján, akkor a 2000-ben szükséges fogyasztáshoz a kész- letek az end)eriségnek mintegy 150 esztendőre elegendők még akkor is, ha a növekedés üteme 1990 után várhatóan csökkenni fog. Erre utal az a jelenség, hogy pl. a világ kőolajtermelés-növekedése 1974-ben mindös.sze 0,8%-os volt szemben az előző évek 7 — 10%-os növekedésével, de már így is 2870 M tonnára emelkedett. A szénkészletek több.szörösét teszik ki a szénhichogén-készleteknek és a termelés műszaki eszközeinek tökéletesedésével önköltsége különösen kül- fejtések esetében versenyképes a szénhi(h’ogénekével, így a szénbányászat megújulásával számolhatunk mindenütt, nálunk is, elsősorban a hatalmas erő- művekbe2i, villamosenergia, hőenergiatermelő központokban tervezett szén- hidrogénfelhasználás kiváltására. A hasadó anyagok (urán, tórium) ])rognózisbecslé.se még nehezebb, de abban I valamennyi irodalmi adat szerzője megegyezik, hogy a hasadó anyagok energia- egyenértékben lényegesen felülmúlják a szén-szénhidrogének együttesét. A földön általában mindenütt ennek megfelelően alakul az energiahordozó felhasználásának szerkezete, és az emberiség nem áll katasztrofális nyersanyag- hiány előtt. Ide számíthatjuk még az egyes országok helyi adottságaitól függő nem általánosan használható és az előzőektől nagyságremlekkel kisebb geo- termikus-, szél-, nap-, vízenergia mennyiségeket. Hazánkban főleg a geotermi- kus energianyerési és felhasználási lehetőségek jelentősek ezek közül. Az energia- majd nyersanyagáremelkedések, a válság a tőkés világban tehát nem a ké,szletek hamarosan várható kimerülése miatt alakidtak ki, hanem a megváltozott hatalmi viszojiyok, gazdaságpolitikai okok váltották ki azokat, nem utolsó sorban azért, mert a nyersanyagárakat a nagy monoj)óliumok mes- tersége.sen hosszú ideig alacsonyan tartották megsértve az ásványkincsekben gazdag fejlődő országok érdekeit. Megvilágítja ezt a tényt az a körülmény, hogy külszíni fejtéssel termelt amerikai szén 3,5 4-szer többe kerül, mint az óriási távolságról a Közel-Keletről importált olaj. A mélyművelésű szén hatszor, az alaszkai olaj 16-szor, a bitumenpalából lepárolt olaj 20 — 25-ször, — a szén elgázosításából előállított termék 35-ször drágább az arab olajnál. 268 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet Az európai tőkés országokban még rosszabb a helyzet és az arány. Annak ellenére, hogy gombamódra szaporodnak az atomerőművek, a szén javára módosul az energiastruktúra, a szénhidrogének nem pótolhatók csak részben. Ezt mutatják azok a roppant erőfeszítések, melyeket a selfkutatások vonalán végeznek. Az Északi-tenger térségében nemrégen még csak 200 m-es víz- mélységben folyt a tevékenység ma már van 1439 m vízoszlop felett telepített fúrópont, mely a fenék alatt 500 m mélységben talált olajat és hamarosan a 2000 m-es vízmélység sem lesz akadály. Megkezdődött a vita és a harc a kon- tinentális talapzatok felosztásáért Anglia, Norvégia, Írország, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Törökország, Görögország között az áldozatok, a költségek és a technika nagymértékű fejlettségével, növekedésével egyidejű- leg. Ettől a self kutatástól az ezredfordulóra a szénhidrogénszükséglet 20 — 30%- ának fedezését várja a tőkés Európa. Hatalmas beruházások (h’ágítják az egyre kisebb koncentrációban jelenlevő, ennek ellenére műre való, és gazdaságos ércbányászati termékeket is, melyek ugyancsak az egyre inkább növekvő mélységekből kerülnek elő világszerte. Gazdaságpolitikai manipulációs eszközök lettek az ásványi nyersanyagok a világpiacon. Vajon milyen szerepe van a földtannak ma, ebben a technikailag igen gyorsan fejlődő roppant nyersanyagigényű világban? Többször, több helyen hallottam már azt a kitételt, hogy a földtani tudomá- nyok korunkban egyre inkább veszítenek jelentőségükből és szerepük csökken mind elméleti, mind gyakorlati vonatkozásban. Meg kell állapítanunk mindjárt elöljáróban, hogy ha ezt a klasszikus földtaima értjük, akkor valóban így van, mert a földtan mint a természettudományok földre vonatkoztatása a társ- tudományok fejlődésével, sőt újabb társtudományok létesülésével számos olyan interdiszciplináris határterületen tevékenykedik, ami tényleg távol áll már attól a modelltől, amikor még vita tárgyát képezhette, hogy mikor, melyik a ,,fő-” és melyik a ,, segédtudomány”. Annál is inkább igaz ez a megállapítás, mivel az ún. földtudományok már más égitestekkel is foglalkoznak és a Holdról származó kőzetanyagok vizsgálati eredményei szakkörökben közismertté vál- tak. Tulajdonképpen magasabb szinten a speciális fejlődés egy felsőbb szaka- szán ismétlődik meg a földtan fejlődése. A motiváló tényezők mindig a szükség- letekből fakadtak. A ,,régi” földtani tevékenység is a bányászatból fejlődött ki, mely az emberiség ősi foglalkozásának és bizonyos időtől kezdve alaptevékeny- ségnek számított. Azokból a ,, bányászokból” váltak azután geológusok, akik a szerencsére bízott kutatásokon túl érdeklődést tanúsítottak a kutatások tár- gyát képező anyagok jellege, kéjiződése, felhalmozódására, földtani környezete stb. iránt. Ugyanígy van ez ma is és lesz mindinkább a jövőben. A világszerte növekvő ásványi nyersanyagszükségletek, a nyersanyagoknak ugrásszerű árnövekedése, az emberiség létszámának feltartóztathatatlan sza- porodása (1975-ben 4 G, 2000-ben 8 G ember), a tárgyidőszaki készletek foly- tonos felmérése és a prognózisok készítéséből fakadó ismeretek, eredmények mind serkentőleg hatnak a tudományokra, így a földtudományokra is. A műsze- rek és eszközök fejlődése olyan területeket is hozzáférhet övé tesz, melyek koráb- ban kiestek a vizsgálódási körből, de a régebben vizsgált területek reambulá- ciója is mindig szolgál eredményekkel. Az ún. közvetett módszei’ek szintén jelentősen megnövelték a hatósugarat, de a közvetlen módszerek, a mély- fúrások során nyerhető információk is jelentősen bővültek mind vertikális Dank: Elnöki megnyitó 269 (mélység), mind horizontális (tengeri selfek, tengerfenék) irányban a földkéreg felsőbb szakaszában. A megnövekedett ,,természetátalakító” aktivitás ma már sok helyen olyan káros következményekkel járt, hogy új határterületi tevé- kenység és az erre épülő intézmények, hivatottak környezetünk emberi lét- megkövetelte változásainak szabályozására, védelmére. A sok adat, a tudo- mányok szolgáltatta újabb és újabb információ új földtani konce2)CÍókat is szült a Föld keletkezését, feléjjítését , szerkezetét, változását, fejlődését ille- tően. Ezeknek nemcsak megvitatása, elméleti jellegű vizsgálata, de a gyakor- j latban történő kipróbálása is a sürgető feladatok közé tartozik. ' A földtudományok szerepe tehát nem csökkent világszerte, hanem növe- kedett. És ezt nemcsak a szakmánk, tudományunk becsülete mondatja velünk, hanem az a tény, hogy a Föld ismert ásványi nyersanyagkészlete és a felhasz- nálás aránya időről időre a földtani kutatások eredményessége következtében egyre jobban növekszik, de természetesen nem kimeríthetetlen és nem terme- lődik újra — emberi időintervallummal mérve — egyszercsak kimerül. A szén- hidrogének például az ismert készlet = fogyasztás arányt figyelembe véve, mindig egy-két évtizedre látszottak elegendőnek immár lOü esztendeje. És most is ez a helyzet. A három milliárd tonnás évi kőolaj kitermelésre felnövő bányászat mellett ismét 15 — 16 évre becsülhető a készletellátottság. Ami világ- szerte követelmény, érvényes, sőt némely területen fokozottan érvényes igény a földtudományok művelőivel szemben. Nagyon igaz, és csak hangsúlyozni lehet azokat a megfogalmazásokat, melyek ezzel kapcsolatban születtek. j El kell érni minden vonatkozásban, hogy az elméleti-tudományos eredmé- nyek minél hamarabb a gyakorlatban termelőerővé váljanak. Ez a mi esetünk- ben az ásványi nyersanyagokra vonatkozik. A tudomány közvetlen termelőerővé válásának folyamata a tőkés géj>i nagy- ipar kialakulásával vette kezdetét (Marx). Ekkor kezdődött a tudomány termelőerőként való tudatos, társadalmi méretű felhasználása. A termelőerők rohamos növekedésének eredményeként a tudomány nagymértékű sjjecializá- lódása megy végbe. A XX. században kibontakozó tudományos-technikai for- radalmat a természettudományok forradalmi fejlődése nyitotta meg, majd egyre nagyobb mértékben megkezdődik a tudományágak integrálódási folya- mata. A kollektív kutatás különböző formái váltják fel az egyéni kutató- 5 munkát, napjainkban a tudomány közvetlen termelővé válásának folyamata ( döntő szakaszába léjiett. A nemzeti jövedelem viszonylag egyre jelentősebb hányadát fordítják tudományos kutatásra és műszaki fejlesztésre. Hazánk összes kutatási fejlesztési ráfordításai 1960-ban 2 G Ft-ról, 1970-re 7,3 G Ft-ra nőttek, azaz a nemzeti jövedelem 1,2%-ról 2,6%-ra. Előrejelzések szerint ez 1985-re elérheti a nemzeti jövedelem 4%-át. Még távolabbi előre- jelzések a termelőerők nemzetközivé válásának folyamatára utalnak. A ter- melőerők fejlődése ugyanis szétfeszíti az országhatárok szabta kereteket (Eurój^ai Gazdasági Közösség, KGST). Lengyelországban 1975-ben a nemzeti jövedelem mintegy 2,5%-át fordítják kutatásra és műszaki fejlesztésre, Bulgáriában 2,5 — 3%-át, Csehszlovákiában 4,4%-át. A tőkés Magyarországon mindössze 23 kutatóintézet működött, akkor sem korszerű felszereléssel. A tudományos kutatás fő bázisát ekkor az egyetem és főiskolai tanszékek jelentették (350). A második világháborúban ez is meg- I semmisült. 270 Földtani Közlöny 105. kötet, S. füzet 1953-ban 81, 1970-ben 131 volt a kutatóintézetek száma. A kutatóintézetek száma 1953 és 1970 között évente 3,3%-kal, az intézeti kiadások évi 16,3%-kal nőttek. A kutatási-fejlesztési ráfordítások beruházás nélkül évente 16,8%-kal. a nemzeti jövedelem ugyanezen időszakban átlagosan 7,5%-kal növekedett, tehát a kutatási ráfordítások növekedési üteme jelentősen meghaladta a nem- zeti jövedelem ütemét. Az MSZMP KB tudománypolitikai irányelvei rámutatnak, hogy ezt a ten- denciát a jövőben is fenn kell tartani. Az 1975. március 9-i MSZMP Programnyilatkozat tervezetben a IV/3 feje- zetben többek között ez áll: ,,A szocialista társadalom alapvető érdeke a ter- mészet és társadalom törvényszerűségeinek tudományos feltárása, gyakorlati felhasználása. Továbl) kell javítani mind a műszaki és természettudományok, mind a társadalomtudományok anyagi és személyi feltételeit.” ,, Biztosítani kell a tudományos kutatómunka szabadságát, s ugyanakkor erősíteni kell a tudósok társadalmi felelősségét a szocialista építőmunka feladatainak alkotó megoldásában. A tudományok egészséges fejlődésének nélkülözhetetlen köve- telménye a tudományos vita, a téves nézetek bírálata”. . . A magyar földtannak felelősséggel kell válaszolnia igen alapvető, meghatá- rozó jellegű kérdésekre. Arra az alapvető kérdésre: érdemes-e a hazai föld kutatása bizonyos haszno- sítható ásványi nyersanyagok szempontjából csak megalapozott prognózisok segítségével tudunk felelni. Ezek a prognózisok nem kampányszerű tevékeny- ség során készültek, hanem folyamatos munka eredményeként egyre fejlettebb, valósághoz közelebb állóbl) modellt képviselnek — az optimális döntéshez. A 1 V . ötéves terv eddig eltelt idejét vizsgálva és a még hátralevő év várható eredményeit megbecsülve megállapíthatjuk, hogy: A szénhidrogének vonalán mintegy 25 M t új ipari készlet felfedezésére szá- míthatunk. A magyar föld geológiai felépítettségéből következően azonban nyilvánvaló, hogy szükségleteink ma és a jövőben is jelentősen meghaladják a hazai távlati termelési lehetőségeinket. Jól jellemzi a fejlődést, hogy a magyar szénhidrogénipar hazai földből az elmúlt egy esztendő alatt több szénhidrogént termelt ki, mint a Magyar Amerikai Olajijíari RT (MAORT) a teljes fennállásá- nak ideje alatt (8 év). Aő.s'íiéw-féleségeinknél (fekete, barna, lignit) a lehetőségek a jövőben is bizto- síthatják szükségleteink kielégítését eltekintve egyes kohászati különleges szén- fajtáktól. Különösen megnőtt a külfejtéses földes-fás barnaszénbányászat jelentősége. A felfedezett mintegy 250 M t szénmennyiség újabb lehetőségeket nyit. Színesércek (réz, cink, ólom) tekintetében a szükségletek szintén jelentősen felülmúlják a jelenlegi termelési volument, de a jövőben, perspektivikusan a réz vonalán várható a hazai igények kielégítését felülmúló fejlődés, mint ahogy a tavaly őszi igen jól sikerült recski vándorgyűlésünk előadásaiból meg- tudhattuk. Évi 5 — 7 M t ércbányászatát előirányzó tervek ezt a prognózist hivat ottak megvalósít ani . Bmixit és mangánérc készlethátterünk a jövőben is fedezni látszik várható szükségleteinket. Itt főleg minőségi és felhasználás-technológiai problémák is megoldásra várnak. Általánosságban elmondhatjuk, hogy tárgyidőszakban összes ásványi nyers- anyagszükségletünknek 2/ 3 -át hazai forrásokból fedeztük. Ezen belül az ener- giahordozók területén az igények több mint 50% -át, éi)ítőanyagipari vonalon Dank: Elnöki megnyitó 271 j)edig 95% -át hazai földből bányászott ásványi nyersanyagokkal erőteljesen növelik a hazai ásványkincsek értékét és kutatásának, bányászatának jelen- tőségét. Az V . ötéves terv a földtani kutatásoktól koordináltságot, erőteljes koncent- ráltságot követel. Szénhidrogéneket 1937 óta bányászunk. Ettől kezdve 1974-ig bezárólag kereken 80 M t-t termeltünk ki 50 — 50%-os kőolaj -földgáz megoszlásban. Több, mint 100 előfordulást kutattunk fel ez idő alatt, de a hazai földtani felépítettség következtében mindössze 12 lelőhely tartalmazza a ma ismert készletek 90% -át. Ez idő alatt mintegy 8 M méter fúrást mélyítettünk és a becsült ])otenciális készletnek mintegy felét találtuk meg. Jelenlegi kőolajkészletünk 10 éves, földgázkészletünk 20 éves ellátottságot biztosít a bányászathoz. Olajtermelési terveinkben 1980-ig is már új előfordulások bekapcsolásával számolunk, és az 1980 — 85 tervperiódus gáztermelési terveinek teljesítéséhez is új gázelőfordu- lások felfedezése szükséges. A jelenlegi 7 M t évi szénhich’ogéntermelés mintegy 20 M t mélyműveléses jóminőségű barnakőszéntermeléssel egyenértékű, de míg ez utóbbi kifejlesztéséhez 2 emberöltő volt szükséges, a szénich’ogének vonalán 15 évre tehető ez a felfutási idő. 1970 — 1980 között 60 M t új készlet felkuta- tását tervezzük. Kőszénbányászatunk mintegy 200 évre tekint vissza. Azóta mintegy 1 G t szenet bányásztak ki az országban. 1975 - 1990 között további 350 400 M t termelését tervezzük, melyből Í20 M t külfejtéses lignit lesz. Meg kell valósítani a stabil rendezett, hosszú távra szóló kutatási koncepció szerinti kutató- munkát, hogy megfelelő választók álljon a bányászat rendelkezésére. Uránérckutatásunk és bányászatunk 20 esztendős múltra tekint vissza. A perspektíva az ezredforduló utánra is biztosított és néhány 1000 M W erőmű létesítéséhez nyújt bázist. Az eddigi 1 G Ft-os kutatási ráfordításon túl az V. ötéves tervben 300 —500 M Ft kutatási költségelőirányzat szerepel. Bauxitkutatásainkat követő bányászatról 1926 óta beszélhetünk, azóta 50 M t bauxitot bányásztunk ki. A kereken évi 3 M t bauxittermelés 0,8 M t timföld, illetve 0,3 M t allumínium-mennyiséget képvisel. Az elkövetkező 15 esztendő- ben 50 M t bauxit kibányászását tervezzük. A kutatástól azt várja a bányászat, hogy ezt meghaladó mennyiségű új készleteket fedezzen fel. Színesérckutatásaink (réz, ólom, cink, vas, mangán) vonalán a Cii és Mn perspektívái kiemelkedőek. Recsk környékén a jelentős mélyszinti érckészletek Cu, Zn, Pb kombinát kió])ítését teszik lehetővé. Mn érckészleteink igen jelen- tősek. A rudabányai vasércbányák azonban a hazai szükségletek kielégítésében csupán 5%-kal vesznek részt. Az V. ötéves terv időszakában a szénhich’ogén, szén, bauxit, színesérc- kutatásra kereken 7 G Ft-ot fordítunk és ettől azt reméljük, hogy 80 — 90 G Ft in situ értékű nyersanyagot sikerül felfedezni. Ásványbányászati és építőipari nyersanyagokból a készletek fedezni tudják a szükségleteket a jövőben is. A tárgyidőszaki évi 4 M t cementtermelés 1980-ra 60 M t-ra, 1990-re 80 — 90 M t-ra növelhető hazai forrásokból. A világpiaci áralakulások időről időre átértékelést tesznek szükségessé és mint ahogyan eddig is, a jövőben várhatóan növekedni fognak a műrevaló készletek, és egyre nagyobb ráfordítással is megéri a hazai nyersanyagbázist hasznosítani. A prognózisok világosan mutatják, hogy a továbbiakban is érdemes a föld- tani kutatásokat folytatni, mert pl. az energiahordozóknál és egyes fémek 272 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet érceinél az a helyzet, hogy a jelenleg ismert készleteknek megfelelő nagyság- rendű jmognózisvagyon vár még megkutatásra. A földtani kutatások alaj)vető célja végső soron új ipari értékű ásványi nyersanyagkészletek felkutatása, művelésre előkészítése a lehető legolcsóbb módon. A hazai földtudományok művelői a lehetőségek keretem belül igyekez- nek mindenkor ennek a célkitűzésnek eleget tenni és ma elmondhatjuk, hogy hazánk ismert ásványkincs vagyona a teljes nemzeti vagyon mintegy 10%-át kéi^ezi (in situ érték). Ennek zömét, több mint 90%-át az energiahordozók és a fémek ércei képviselik, maguk az energiahordozók több mint 80% -ot (szén 47%, szénhidrogének 35%). Arra a kérdésre: hogyan történjen ez a kutatás, a kutatási módszerek folya- matos elemzése, értékelése és fejlesztése útján lehet csak választ adni. Az a kérdés sem közömbös, mely arra kíváncsi: vajon meddig érdemes ezeket a kutatásokat végezni ? Erre is csak a különböző fejlettségű módszerek és a hoz- zájuk rendelt kapacitások variációjának együttes értékelése adhat választ. A kutatási eszközök megválasztásának kérdése pedig szükségessé teszi az eszközök, berendezések, műszerek vizsgálatát és fejlesztését, ami döntő alapja a i)otenciális kapacitások növelésének. Végezetül nagyon lényeges tényező az, hogy ezek a tevékenységek milyen szabályzók keretei között folynak, tehát igen nagy gondot kell fordítani azok karbantartására, életmegkövetelte fejlesztésére, módosítására. Tisztelt Közgyűlés ! A Társulat feladata, hogy tevékenysége az alapító okiratban megfogalma- zottak szerint mindig a társadalmi szükségletek, a népgazdasági igényeknek megfelelően alakuljon és végső fokon a tudományos tevékenység legelvontabb jellegű fajtája is valamilyen áttételen keresztül az ilyen irányú erőfeszítéseket szolgálja. Ez volt a 3 év célkitűzése és ebben tevékenykedett társulatunk tag- sága mind a központi, mind a területi, szakosztályi rendezvényeken, amikor a kőszén-, érc-, szénhidrogének és víz témáinak átfogó vizsgálatát jelölte meg irányvonalként. Engedjék meg, hogy az ezzel kapcsolatos tételes felsorolástól eltekintsek és a továbljiakban is inkább az elvi jellegű kérdéseknél maradjak. Számunkra, és az új elnökség számára is a feladatokat elsősorban az élet, a gazdasági-társadalmi közeg szabja meg, melyben társulatunk működik. Az is, mint társulatunk élete, fejlődése jó modellje az ellentétek, viták harcából fakadó előrelépésnek. Az elmúlt három évben sikerült azt a törekvést megvalósítani, hogy növeltük a központi nagy rendezvények számát, beleértve a Társulat alapításának 125. évfordulója ünnepi üléssorozatát, mely átfogó szakmaiságával is kitűnt. Rendszeresen időben jelenik meg a Földtani Közlöny, előreléptünk a képzés, továbbképzés területén is. A központi nagyrendezvények is a társadalmi szük- ségletekhez igazodtak és a területi szakosztályok is aktív működéssel kapcso- lódtak a helyi vérkeringésbe. Mindezt gazdasági-reprezentatív szempontból a korábbinál szerényebb körülmények és kedvezőtlenebb elhelyezési viszonyok mellett produkálta a tagság. Az elmúlt időszak közgyűlései, választmányi-szakosztályi, elnökségi ülésein felvetődött a differenciálódás és az integrálódás kérdése többször, de nem egyértelműen. Vannak, akik azt tartják, hogy túlzott a Társulat tagoltsága, nem jó, hogy a területi szakosztályok nagy önállósággal pezsgő társulati életet élnek. Mások büszkék arra, hogy vidéken is erős képviselete van Társulatunk- D a n k : Elnöki me(jnyitó 273 nak, mely szorosan résztvesz a terület tudományos, kulturális életében, ötvözi az oktatást és az ipart, kooperál más társadalmi szervekkel, népszerűsíti a geo- tudományokat. Egyfajta véleménycsoport rendkívül nagy jelentőséget tulaj- donít a központi nagyrendezvényeknek és azok sűrítését, szaporítását sürgeti, a másik csoport azt tartja, hogy ezek a monstre rendezvények költségesek, csak reprezentatívok, szakmailag nem gyümölcsöző találkozások, összejövete- lek csupán. Olyan jelzések is regisztrálhatók, hogy a fél-, vagy esetleg tucatnyi résztvevőt számláló szakosztályülések eleve megszüntetésre ítélik ezt a rend- szert, mások szerint igazi elmélyült szakmai viták csak a hasonló érdeklődésű - képzettségű ,,egy nyelvet beszélők” között alakulhat ki, és itt lehet tanulni, véleményt cserélni, fejlődni - a létszámtól függetlenül. — Üjabb szakosztá- lyokat létrehozni a tudományok fejlődésének megfelelően kívánság ellen- tétjeként — megtalálható a: ,, vonjuk össze a szakosztályokat az interdiszcipli- náris határterületi kérdések, problémacsoportok alakulása szerint” gondolata. A szervezetet, működési szabályokat illetően szintén találunk véleményeltéré- seket, és itt is csak a végleteket említeném a számos változattól eltekintek. 1 Sűrűbben kellene összehívni a választmányt és jobban belevonni a vezetésbe, [ hangzik az egyik. Ilyen nagylétszámű választmánnyal eredményesen dolgozni nem lehet, i szól a másik. ' Cselekvőképes, tevékeny embereket a választmányba — óhaj csoporttal szemben: szűnjön meg az autom.atikus választmányi tagság — szegül. Van egy kívánság, mely szerint: legyen külön, a választmány közgyűlés által választott része. Olyan igény is van, hogy alakuljon meg a szakosztályelnökökből egy bővített elnökség, az 5 tagú elnökség mellett. Mások szerint ne ez legyen, hanem legyen ! országos elnökség, ügyvezető elnökség, társelnökök helyett alelnökök. I Szűnjön meg a formális választás, ahol minden tag csak elvileg választ, ' viszont küldöttek válasszanak tovább felső szerveket. További probléma: legyen-e az ifjúsági tagoknak szavazati joguk, ha már van egyébként is a közéletben, vagy ne legyen, mert még nem rendelkeznek megfelelő képességekkel, ill. képesítéssel. De akkor hogyan legyen ez a geológus és a technikus esetében? Sorolhatnám még tovább, de csak jelezni kívántam, hogy vettük, értettük, rendszereztük a jelzéseket. További feladat lesz megállai)ítani az egyes igények mögötti tényleges erő és tömegbázist és azt, hogy melyik hasznos, és viszi előre a Társulat, a közösség ügyét. A gyakorlat azt l)izonyította, hogy ezeket : a kérdéseket egyenként külön-külön kiragadva nem lehet vizsgálni és meg- oldásuknak nem a toldás-foldás a módja. A vélemények módosulása persze* nemcsak idővel, személyekkel kapcsolatosan koml)ináhklik, de feljegyzéseim alapján állíthatom, hogy a fenti témákkal kapcsolatosan felszólaló egyes sze- mélyeknek a véleménye időnként egymással homlokegyenest ellentétes volt — teljesen azonos kérdéscsoportot illetően is. Az elnökség nem is törekedhetett I arra, hogy e viszonylag rövid idő alatt, melybe a jubileum is beleesett, kellően megalapozottan széleskörű elemzés és vizsgálatok nélkül ezekben az összefüggő szervezeti, működési ügyekben érdemben lépjen, vagy az előbl)iekl)cn vázolt helyzetkép közej^ette ezeket közj)onti kérdésnek tekintse. Az elnökség véleménye az, hogy ehhez először meg kell vizsgálni a felada- I tokát, a tennivalókat, majd ehhez igazítani, felmérni a rendelkezésre álló erőt I és időt, valamint a szabályzókat, azután megnézni mi, hol, milyen mértékben 274 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet akadályozza az optimális tevékenységet, vagy ha ez 2iem állapítható meg, mi az (a szervezet, rendszer, folyamat), amit ha megváltoztatunk, javul a hatásfok, könnyebb, eredményesebb a működés. Ez azonban már az új elnökség feladata lesz és ehhez nekik a leköszönt elnökségi tagok már most, mint társulati tagok eddigi tapasztalataik készséges átadásával a továbbiakban segítségüket felajánlják. Addig pedig nyilvánvalóan a jelenlegi alapszabályokban rögzítettek szabják meg tevékenységünket. Ha azonban alaposabban szemügyre vesszük a szervezeti változások mérté- két, módját, valamint a működési közeg, az élet változásait, láthatjuk, hogy a földtani tevékenység mértékét, igényét ez utóbbiak szabták meg és ez elmond- ható a legutóbbi 3 esztendőre is. A mostani (1973-ban indult) fejlődés és fellendülés igen örvendetes. Az MSZMT^ GPB II. 10-én foglalkozott a földtan hazai helyzetével és alapvető határozatok születtek, melyek az oktatást, továbbképzést, létszámokat, lét- számigényt, ])erspektívákat, posztgraduális továbbképzést, a földtani tevé- kenység kiszélesítését, a geológusok erkölcsi, anyagi megbecsülését, a kutatások intenzifikálását, gazdasági -műszaki hátterének biztosítását egyaránt fel- ölelték. ( Irszágszerte folynak a IV. ötéves terv értékelő, és az V. ötéves terv elő- készítő munkálatai, melyek már eddig is érzékelhetően mutatják a feladatok é;s a támogatás nagyságrendjét a földtani tevékenység várható perspektíváit. Új megfogalmazásban széleskörű bázison megvitatva és ismertetve tárta Fülöp .1. akadémikus a KFH elnöke a geoközvélemény elé ,,Az ország termé- szeti erőforrásainak kutatása és feltárása” című tárcaszintű főirányt, melyben az alap és alkalmazott kutatások és az összes tudomány számára bekapcsoló- dási lehetőség nyílik a népgazdasági igényszintű tevékenységbe. Társulatunk elnöksége a főirány célkitűzéseivel egyetértett és a maga eszkö- zeivel a Földtani hatóságot támogatásáról biztosította. Tisztelt vezetőségválasztó, tisztújító Közgyűlés ! Végezetül engedjék meg, hogy a lelépő elnökség nevében megköszönjem a Társulat valamennyi tagjának, hogy három éve ugyanitt, kb. ugyanebben az idő])ontban bizalmat szavazott és felhatalmazott minket a közgyűlések közötti időben a választmánnyal együtt a társulati tevékenység irányítására. Mint a Társulat tisztségéből távozó elnöke szeretném megköszönni a támo- gatást és munkámban a segítséget a társelnököknek: Dk. Székyné Db. Fux ViLMÁnak, Db. Alföldi Lászlónak, a főtitkárnak Db. Hámüb Gézának, a társulat titkárának Db. Bébczi Istvánnak és a szervezőtitkárnak Db. Fobb.Ith LÁszLÓNÉnak szűkebb munkatársaimnak, a választmány és a Szer- kesztőbizottság tagjainak, a szakosztályok vezetőinek, a jogi tagok képviselői- nek mint tágabb körű munkatársaimnak, támogatását. Külön kívánom hangsúlyozni az MTESZ főtitkárhelyettesének Db. Tubi ISTVÁNNÉnak hathatós és mindenkori segítő együttműködését. Megköszönöm a MAFI igazgatójának: Db. Konda Józsefnek, hogy immár hagyományosan, ez alkalommal is otthont nyújtott Közgyűlésünknek. Kérem valamennyiüket, hogy a mostani közgyíüésen megválasztott új elnökséget együttműködőén támogassák ! Földtani Közlöny, Hull. of the Hunyarian Geol. Kor. (VJ7i) lo.i 27Ö—2ÍHÍ Adatok ciz Alföld negyedkori vízadó rétegeiről dr. Rónai Andróis* (12 ál)rával, 3 1ál)lázattal) Az a 39 fúrás és mélységi vízjárás figyelő kút, amelyet az Állami Földtani Intézet 1965 és 1974 között az Alföld tengelyében létrehozott, alkalmat ad az alföldi vízadó rétegek és felszínalatti vízviszonyok beható vizsgálatára. Föld- tani osztályozásban az Alföld negyedkori rétegei a legfontosabb mélységi víz- tárolók. Ezeknek a vastagsága az északi hegységperemeken még néhány méter, vagy néhányszor tíz méter, de a hegylábaktól az Alföld belseje felé haladva, már 5 — 10 km távolságban 100- 200 méter vastagságra gyarapodnak. P] folyó- vízi származású üledékösszletben a hegységperemek közelél)en sok a dnrva homok- és kavicsréteg, távolabb már csak közép- és a])rószemű, majd finom- szemű homokot találunk. Ezek sűrű egymásutánban és a folyóvízi iszap- és agyagrétegek között elegendő vastagságban vannak ahhoz, hogy jó vízadó rétegek legyenek. A negyedkori rétegek vastagsága az Alföld közepén 200 — 300 m körül van, a jászsági süllyedékben azonban 300 métert, a körösi és dél-tiszai süllyedékekben pedig 600 métert is meghalad. E mély süllyedékek vízföldtani szempontból igen különbözőek. A jászsági és körösi süllyedéket hosszan és sokszor borította nyílt víz, így jobbára finom anyag települt bennük, dó vízadó réteget 300— 500 m mélységig alig taláhmk köztük. A dél-tiszai süllyedékekben ezzel szemben túlnyomó a homokréteg, a süllyedék mélységi vízben igen gazdag. A negyedkori rétegek alatt az Alföld nagy részén a ])liocén rétegsor egy vízben szegény agyagos üledéksorozattal indul. Ennek vastagsága többfelé meghaladja a 300 — 400 métert. P]zt követi lefelé a felsőj)annóniai üledéksor, ebben szintén sok az édes vizet adó jó homokréteg. Ezek az adatok nagyrészt a Tisza síkjára vonatkoznak. A Duna Tisza köze hátságán és a Nyírségben a negyedkori rétegek 100 — 200 m vastagok, a legfelső pliocén agyagos rétegsorozat többhelyt hiányzik. A sé)s vizes rétegek, amelyek a Tisza síkján az alsópannóniai rétegekben 1500 2500 m körüli mélységben jelentkeznek, itt közelebb vannak (600 — 1000 m) a felszínhez. A M. Áll. Pkíldtani Intézet az 1965-ben indult Alföldkutatás során az Alföld É — D-i tengelyében mélyített le földtani alaj)fúrásokat. Erdőtelektől Mind- szentig. így áttekintésünk van az északi hegységperem előteréről, a dél-jászsági süllyedékről, Szolnok tájáról, ahol a medencealjzat jelentősen kiemelkedik, és a dél-tiszai nagy süllyedékről. Ny - K-i irányban eddig 3 helyen mélyült 8 fúrás és ezekből 8 észlelő kút éj)ült: három Kecskeméten, kettő Öcsödön és három Szarvason (1. ábra). * Előadta a Magyar Hidrológiai Tár.saság és a MET Szegedi C.soiiortj.-íiiál 1974. 111. lí) én 276 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet 1 • 7. ábra. A Magyar Alliuni Földtani Intézet földtani alapfúrásai és kiépített rétegvíz figyelő kútjai. Jelmagya- rázat: 1. Földtani alapfúrás és mélysége méterben, 2. Fúrás és egy kiépített észlelő kút, 3. Fúrás és két kiépített észlelő kút. 4. Fúrás és három kiépített észlelő kút, 5. Fúrás és négy kiépített észlelő kút, 6. Domb- és hegyvidék (150 m tszf-nál magasabb) Fig. 1. Geological key boreholes and equipped ground-water observation wells of the Hungárián Geological Institute. L e g e n d: 1. Geological key borehole and its depth in metres, 2. Borehole and one equipped observation well, 3- Borehole and two equipped observation welLs, 4. Borehole and three equipped observation weUs, 5. Borehole and four equipped obsersation wells, 6. Hills and highland (above 150 m altitude) Az alábbiakban összehasonlító vizsgálat alá vonjuk a víztartókat, a víz- szolgáltató kapacitást, a rétegekben megfigyelhető nyomásingadozást, a hőmér- sékleti és vízkémiai viszonyokat. Döntően az alföldi negyedkori rétegek víz- földtani vizsgálatáról van szó, de néhány fúrás és kút a negyedkori rétegek alatt a pannóniai rétegviszonyokat is feltárja. Rónai: Adatok az Alföld nec/i/edkori vizadó rétegeiről 277 Az alföldi medence süllyedésében mutatkozó gyorsuló és lassuló mozgás következtében a folyók esésgörbéje szakaszosan változott és ennek megfelelően hol durvább, hol finomabb üledéket raktak le ugyanazon vidékre a folyók. Az árvizekkel és kis vizekkel egy -egy süllyedési szakaszon felül is sűrűn változik az üledék szemnagysága. Az alföldi fúrások rétegsorait vizsgálva az a tapasz- talat, hogy a folyóvízi rétegsor szemcseösszetétele centiméterenként változik, alig lehet találni olyan réteget, amely néhány méter vastagságban egynemű lenne. A szarvasi 1000 méteres fúrásból például 2100 réteget írtak le, pedig nem különítettek el minden apró réteget és többször szerej)el a rétegleírásban ilyen tétel: finom homok és iszap sűrű váltakozása. A szolnoki szediment laboratóriumban a fúrómagokat részletes szemcse- vizsgálatnak vetették alá, így az átfúrt rétegek szemcseösszetételéről pontos adataink vannak. Egy-egy azonosnak vehető agyag, kőzetliszt, vagy homok- réteg vastagsága általában nem haladja meg az 5 — 10 métert. A rétegváltozás gyakorta éles, hirtelen; jóval több azonban az olyan eset, amikor a változások- nak egyirányba tartó tendenciájuk van. Vagyis, a rétegsor fokozatosan fino- modik, vagy fokozatosan durvul. Ilyenkor is közbeékelődhetik egy-egy kirívóan más összetételű üledéktag, de ez a durvulásnak vagy a finomodásnak általános tendenciáját nem változtatja meg. Egy-egy ilyen üledékritmus indulhat diirva szemű rétegből és elérhet egy legfinomabb szakaszig, amely után éles határral újra durva üledék következik. Ennek az lenne a magyarázata, hogy a meg- süllyedt medencealjzatot a folyó a feltöltődésnek megfelelően mind kisebb eséssel és mind finomabb szemcséjű hordalékkal töltötte fel. Ezt követőleg hirtelen erős süllyedést szenvedett a terület és a megnövekedett esésnek meg- felelően durvább üledék került éles változással a medencébe. Van azonban sok olyan üledékképződési szakasz, ahol a feltöltődés durva üledékkel indul, azután fokozatosan finomodik, (.le nem vált át újra durvára, hanem igen foko- zatosan líjra eldurvul. A süllyedés menetében itt nincs hirtelen változás csak gyorsuló és lassuló folyamat. Egy-egy ilyen teljes üledékképződési szakasz, a diirva üledéktől a következő diu váig 30- 70 m vastag lehet. Ez is széttago- zódik, néha kisebb szakaszokra vagy egybekapcsolódhat ik nagy óbbakká. Ezekből az üledékképződési szakaszokból kiolvasható, hogy egy-egy medence- rész hány jelentősebb mozgásütemben vett részt. A medence ugyanis nem egységesen süllyedt, hanem különálló blokkokban, részmedencékben külön- böző időben és különböző intenzitással. Érthető ezek után, hogy a negyedkori folyóvízi vízadó rétegek, sohasem egyneműek. Néhány észlelő kút beszűrőzött rétegének szemcseösszetételét az I. táblázat ismerteti. Néhány vízadó réteg változatos belső szerkezetét és szemcsenagyság arányait a 2. ábra szemlélteti. Az adatokból egyértelműen csak a dél-tiszai terület (Csongrád — Mindszent) vízadó rétegeinek durvább szemcsézettsége derült ki. Az északi részen egyedül Erdőtelek vízadó szintjei durva szemcséjűek, Hevesvezekény és Jászladány negyedkori rétegei már ugyanolyan finomszeműek, mint az Alföld közepén lévők. A szemcseösszetétel szélső értékei azonban nagyon különbözőké])pen alakulnak az egyes fiírásokban, mint azt az egyenlőtlenségi tényező (U) igen különböző értékei bizonyítják. Az egyenlőtlenségi értéket a vízadó különböző fi- nomságú rétegeinek átlagos Dg^ésD^Q-éből számítottuk. Az átlag súlyozott átlag. A táblázatból kiderül, hogy egy-egy 5 — 10 m vastagságú vízadó réteg szem- cseösszetételét nem lehet egyetlen görbével, még kevésbé egy -két jellemző számértékkel megadni. 2 Földtani Közlöny 278 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet hevesvezekény TOROKSZENTMIKLÓS mindszent 2. ábra. A vízadó rétegek szemcseösszetétele néhány kútban. Jelmagyarázat: 1. 0,000—0,005 mm 0, 2. 0,005— 0,02 mm 0 , 3. 0,02—0,06 mm 0, 4. 0,06—0,1 mm 0, 5. 0,1— 0,2 mm 0, 6. 0,2— 0,5 mm 0, 7. 0,5— 2,0 mm 0 J^íg. 2. Grain size composition of the aquifers in a few wells. L e g e n d : see in the Hungárián version Rónai: Adatok az Alföld negyedkori vizadó rétegeiről 279 Alföldi vlzadó rétegek jellemző szemcseméretei I. Characteristio grain-size of the aquifers in the Great Hungarina Piáin 7. táblázat — Tahié /. A kút helye Site of well A réteg mélysége és vastagsága m Depth and thick- ness of layer, m Dto a legfinomabb rétegben mm, 0 Dio in the f inest layer, mm 0 D«o a leg- durvább rétegben mm 0 D,o in the coarsest layer mm 0 Dm átlagos mm 0 Dm average mm 0 Átlagos U Average U Erdőtelek I. 40 - 48 0,001 0,3.9 0,18 10,4 Erdőtelek II. 237 - 249 0,001 0,42 0,20 7,5 Erdőtelek lU. 311 - 321 0,003 0,28 0,10 1,2 Hevesvezekény I. 68- 76 0,003 0,30 0,00 1,2 Hevesvezekény II. 126 - 200 0,001 0,25 0,03 40,0 Jászladány I. 320 331 0,001 0,10 0,03 3,3 Jászladány II. 892 -- 907 0,001 0,24 0,12 69,5 Besenyszög 84- 96 0,001 0,17 0,02 9,5 Óballa I. 75 — 85 0,003 0,22 0,12 11,0 Óballa II. 133 - 140 0,004 0,26 0,13 7,5 Tószeg I. 67- 73 0,002 0,13 0,10 18,0 Tószeg II. 214 222 0,034 0,17 0,14 3,0 Kengyel I. 53- 61 0,005 0,24 0,12 10,0 Kengyel II. 172 - 166 0,001 0,26 0,02 7,0 Kengyel III. 306 - 312 0,001 0,14 0,05 8,6 Öcsöd I. 58 — 66 0,002 0,14 0,13 24,0 Öcsöd II. 228 — 233 0,002 0,14 0,05 21,8 Szarvas I. 193- 210 0,003 0,32 0,16 6,3 Szarvas II. 352 — 358 0,002 0,33 0,13 5,0 Szarvas III. 870- 885 0,001 0,28 0,10 10,0 Cserkeszöllö 4.3 — 49 0,004 0,05 0,03 10,0 Cserebökény 74 - 89 0,001 0,23 0,03 13,0 Csongrád I. 234 241 0,053 0,25 0,15 1,7 Csongrád II. 428 — 445 0,046 0,35 0,20 3,2 Csongrád III. 642 - 655 0,001 0,28 0,20 26,8 Csongrád IV. 1029- 1056 0,008 0,30 0,23 2,6 Mindszent I. 99 — 110 0,001 0,30 0,10 30,0 Mindszent 11. 189 210 0,004 0,30 0,14 3,0 Mindszent III. 295 — 308 0,001 0,32 0,20 2,7 Mindszent IV. 799 - 823 0,020 0,54 0,20 3,7 Mindszent V. 1035- 1319 0,002 0,28 0,17 6,2 Ennek bizonyítására, hadd álljon itt Jászladánv sekélyebb kútjának beszű- rözött vízadó rétege. A szűrő pontosan 11 ni vastag honiokrétegct csapol meg. E rétegben a fiirómagok vizsgálata alapján 31 különböző szemcseösszetételű réteget figyeltek meg, és a laboratóriumi szemcseelemzés mind a 31 réteget tényleg különbözőnek találta. A 3. ábra mutatja a vízadó réteg legfinomabb és legdurvább részének szemcseösszetételi görbéjét és az egész réteg szemcséinek súlyozott átlagát ábrázoló görbét. Jászladány 891 — 906 méter mély vízadó rétegében a szemcsevizsgálat csak 10 réteget különböztetett meg, de ezek között az eltérés jóval nagyobb, mint a sekélyebb megcsapolt rétegben. Ilyen adatok láttán joggal kételkedhetünk azoknak a számításoknak a megbízhatóságában, :ihol áteresztőképességet, vízleadási k;ipacitást vagy tározási értéket számítanak egy-egy szemcse- összetételi számsorból, görbéből, vagy épjfen egy-egy jellemzőnek vett értékből. Vannak — természetesen — homogénebb vízadó rétegek is, de ezek ritkáb- bak. Bemutatjuk Csongrád két kútjának beszűrőzött rétegét, illetve a rétegek 2* 280 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet AGYAG ISZAP H 0 M 0 K por finom apró közép durva 0 mm 891.7-906 90 80 3. ábra. Két jászladányi kút vízadó rétegének szemcseösszetétele (A 31, B 10 magminta szemcseelemzéséböl készült). Jelmagyarázat: l.A legfinomabb réteg szemcseeloszlása, 2. A legdurvább réteg szemcseeloszlása, 3. A szemcse- eloszlás súlyozott átlaga Fig. 3. Graln size composition of the aquifers of two wells at Jászladány (made on the basis of gramilometric analyses of core samples 31, B 10). L e g e n d: 1. Graln size distribution of the kayer of finest grains, 2. Grain size distribution of the layer of coarsest grains, 3. Weighed average of the grain size distribution szemcseeloszlási különbségeit a 4. ábrán. A 204,5—217,4 in mélységű rétegből 26 mintát elemeztek meg, a 642—655 m mélységből 38 mintát. E minták szemcseeloszlási görbéi széles mezőt foglalnak el a szemilogaritmikus skálán. A legfinomabb és legdurvább szemű rétegek között nagyon széles átmenet van. Ahogyan a vízadó rétegek aránylag vékonyak és változékonyak az alföldi folyóvízi származású üledékekben, ugyanúgy vékonyak és szemcseösszetéte- lükben nagyon változékonyak az őket egymástól elválasztó, úgynevezett víz- záró rétegek. Összvastagságuk a negyedkori rétegösszletben általában jóval Rónai: Adatok az AlJöld negyedkori vizadó rétegeiről 281 4. ábra. Két csongrádi kút vízadó rétegének szemcseősszetétele (A 26, 1? 39 magniinta szemcseelem zéséből készült) Jelmagyarázat: lásd a 3. ábrát Fig. 4. Órain size composition of tbe aquifers cf two wells at Csongrád (made on the basis of tbe granulometric analyses of core samples 26, 15 39). L e g e n d: see Fig. 3 nagyobb a homokrétegekénél, lévén a folyók finomszemű hordaléka — a nagy alföldi folyóknál — mindig lényegesen nagyobb tömegű a durva szemű üledék- nél. A legagyagosabbak az Alföld északi medence részének és a Körösök vidé- kének negyedkori üledéksorai, de ezek sem egységesek. Olyan réteget, amelyben az agyagfrakciü súlya az 50%-ot meghítladja, keveset kapunk fúrásainkban. 282 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet Q£>CDtDO>tr>0 0 0^ o CT>o^->Í^CnODO NJ -.■vWWVWWWM -,\VV\VVVVVVVV1 Egy?k -.VXVVVVVWV.'l is . .\\\\\\\V\\\\\i jászladány Oholln kwww.'s.'j Szolnok AVVVV\VW\'','l Inrnk<;7ffnt- miklós sVV'-WWVVVVVH Lwwwwww'i Kengyel K\\\\\\\\\\\N Lserkeszöló wvwwwww l\\\\\\\\\\\\\\\'i Or«;hd K\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\'i Cí^erebokény Mindszent 5. ábra. Mekkora vfzoszlopot tart a 100 m mélységben megcsapolt réteg Fw. 5. The water column held up by the layer tapped at 100 m depth Nyomásviszonyok a vízadó rétegekben E változatos és vidékenkint egymástól eltérő' rétegsorok magyarázzák azokat a különbségeket, amelyeket a nyugalmi szintek elhelyezkedésében, tehát a nyomásviszonyokban találunk. A statisztikus tanulmányok az Alföld peremei- től a belső részek felé egyenletesen lejtő potenciál-görbéket rajzoltak ki. A rész- letes és pontos mérések és megfigyelések ezeket csak nagy általánosságban támasztják alá. 283 R ó n a i: Adatok az Alföld negyedkori vizadó rétegeiről rrr iszf. cn -o a o o n I 6. ábra. A 100 m mélységből és a tengerszint mélységéből fakasztott vizek nyugalmi szintje. Jelmagyarázat: 1. A felszín leegyszerűsített vonala, 2. A nyugalmi vízszint vonala 100 m mélységből, 3. A nyugalmi vízszint vonala a tengerszint mélységéből . Fig. 6. Hydrostatic level of waters tapped at 100 m depth and at the depth corresponding to sea level. L e g e n d: 1 1. Simplified surface line. 2. Line of the hydrostatic level at 100 m depth. 3. Line of the hydrostatic level at the depth corresponding to sea level I I m 7. ábra. A nyugalmi vízszint emelkedésének mértéke a mélység függvényében Fig. 7. Extent of the rise of the hydrostatic level in dependence on depth 284 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet Álljon itt egy példa arra nézve, hogy a MÁFI észlelő kútjaiban adott azonos mélységből jövő rétegvizek, milyen nyomás alatt állanak. Az 5. ábra, azt mutatja, hogy mekkora rétegoszlopot tart el egy-egy 100 m mély rétegből eredő víz talpnyomása. Az értékek 94 és 104 között váltakoznak, tehát 9,4 és 10,4 atmoszféra között. A 0. ábra bemutatja milyen abszolút magasságig emelkedik a kutak vize 100 ni mélységből. A nyomásváltozás vonala nem egyenletesen lejt az Alföld belseje felé, hanem ingadozó és az Alföld közepén helyenkint ugyanolyan poten- ciálszintet találunk, mint az északi hegységperem közelében. Ez azt mutatja, hogy a víz különböző irányokból szivárog és az egyes részmedencék helyzete változó a tápláló területekhez viszonyítva. Lefelé haladva, a rétegekben található talpnyomás nem egyformán növek- szik az Alföld területén. Negatív és pozitív nyomásállapotú területekről beszé- Artózi vizek nyugalmi szintje a terepszinthez és tengerszinthez viszonyítva méterben Hydrostatic level of artesian waters referred to ground- and sea levels, in metres II. táblázat — Table II. Mélység m 2 a m o W Jászlaciány 87,3 m .s, 2 i°- -S o 00 N CG Kengyel I 87,3 m Szarvas 84,1 m 1 Csongrád 83,1 m Mindszent 83,8 m 1 Hódmezővh. 82,5 m 1 Szeged 79,0 m Kecskemét 126,2 m 100 — 0,2 —1,0 —5.0 —4,0 —5,0 —4,0 + 0,0 —2,9 +1,0 + 0,5 —4,0 tszf. 106,3 95,0 82,3 83,0 82,3 80,1 83,1 80,9 83,5 79,5 122,2 300 + 0,5 + 11,0 + 3,0 + 3,7 + 1,5 + 1,0 + 8,0 + 3,7 + 5,0 + 7,0 — 18,0 tszf. 107,0 107,0 90,3 90,7 88,5 85,1 91,1 87,5 87,5 86,0 108,2 500 + 0,9 + 13,2 + 5,0 + 12,0 + 6,8 + 5,8 + 12,0 + 8,0 + 9,0 + 9,0 —19,0 tszf. 108,4 109,2 93,3 99,0 94,1 89,9 95,1 91,8 91,5 88,0 107,2 700 + 15,0 + 8,0 + 18,0 + 7,0 + 14,6 + 9,0 + 13,5 +13,0 —13,0 tszf. 111,0 95,3 105,0 91,1 97,6 92,8 96,0 92,0 113,2 900 + 17,0 + 13,2 + 23,0 + 9,2 + 15,5 + 11,3 + 16,0 + 19,0 —11,3 tszf. 113,0 100,5 110,0 93,3 98,6 95,1 98,5 98,0 119,9 Mélységköz m 100 m mélységnövekedésre eső nyugalmi szintnövekedés, iU. csökkenés méterben Depth Rise or depression of hydrostatic level per 100 m interval interval m 100—300 300—500 500—700 700—900 + 0,6 -t'0,2 + 6 -4 + 1,1 -1,0 + 0,9 +1,5 + 1,0 +2,6 + 3,7 + 4,1 + 3,0 + 2,5 + 3,2 -1-2,6 + 2,5 + 2,4 + 0,6 + 1,1 + 4,0 + 2,0 -1,3 + 0,5 1 +3,3 + 2,1 + 0,5 -1,1 + 2,0 1 +3,2 + 2,0 ; +1,0 + 2,2 1 +2,0 + 1,2 +3,0 —7,0 — 0,5 + 3,0 + 0,8 összes szintnöve- kedés 100—900 m-ben Totál rise of level in the 100 —900 m interval, m + 18,0 + 18,2 + 27,0 + 13,2 + 15,5 + 14,2 + 15,0 + 18,5 -7,3 Átlagos szintvál- változás 100 — 900 m mélység- közben lOÓ m- re számítva Average change of level per 100 m over the 100—900 m interval + 2,3 + 2,3 + 3,4 + 1,6 + 1,9 + 1,8 vl,9 + 2,3 -0,9 Rónai: Adatok az Alföld negyedkori vízadó rétegeiről 285 lünk és ilyeneket több ízben térképeztek. Negatív nyomásállapotot általában a Nyírség homokszigetén és a Duna — Tisza közi homokdombvidéken találtak, pozitív — lefelé erősen növekedő — nyomásállapotú területeket a Tisza síkján. A Máfi észlelő kútjai zömükben az Alföld tengelyében helyezkednek el, tehát pozitív nyomásállapotú területeken. A nyomás növekedésének görbéje a vízadó rétegekben általában parabolikus. A kezdetben gyors nyomásnövekedés leg- több esetben lelassul. Vannak azonban területek, ahol a nyomásnövekedés egyenletes és vannak olyanok, ahol szakaszosan hirtelen változik. A 7. ábra néhány olyan kút helyén mutatja a nyomásváltozásokat, ahol 3 — 4 — 5 (Mind- szent esetében 8) egymás alatti vízadó réteget vontak hidrodinamikai vizs- gálat alá. A 11. táblázat néhány összehasonlító adatot közöl a nyomásviszonyok alaku- lásáról a részletesen vizsgált kutakban, zömében a MATT kútjaiban. A táblázat felső része bizonyos mélységközökben összehasonlítóan mutatja a nyugalmi szint terej) alatti ill. feletti mértékét méterben. Erdőtelektől Szegedig a figye- 1 lembe vett kutak nagyjából az Alföld E D-i tengelye mentén helyezkednek el. Külön választva szerepelnek Kecskemét kútjainak adatai, minthogy földtani helyzetük teljesen eltérő a többitől. Kecskemét környéke kiemelt rög, erősen negatív nyomásjiotenciállal. A táblázat alsó része a 100 m mélységnövekedésre eső nyugalmi szintvátozást (növekedést az esetek túlnyomó részében, csökkenést Kecskemét térségében) mutatja, összesítésben pedig a 100 — 900 mélységközben mutatkozó nyugalmi vízszint növekedést ill. csökkenést, továbbá a 100--900 m mélységközben mutatkozó szintváltozás 100 m mélységszakaszra számított átlagos értékét. A nyomásnövekedés lefelé csökkenő tendenciája kiolvasható a táblából, , ugyanúgy a szélsőséges értékek is, amikkel az Alföld különböző részein szá- molni lehet. A 8. ábra vízszint potenciál görbéket mutat be az É D-i Alföld tengely mentén. Kecskemét és Szarvas távol esik e tengelytől, ezért adataik elkülö- nítve szerepelnek. S. ábra. Milyen mélységből emelkedik az artézi vizek nyugalmi szintje adott tengerszint feletti magasságig? Fiy. 8. Depth from which the bydrostatie level of artesian waters rises to given altitude ahove sea level 286 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet Hőmérsékleti viszonyok A mélységi vizek hőmérséklete — mint ismeretes — tájankint és mélység- kategóriánkint változó az Alföldön. Artézi kútjaink nagyobb része 100 — 200 m mélységű, így csak a mélyebb kutaknál lehet a geotermikus gradiensnek a mélységgel összefüggő változását kimutatni. A talphőmérsékletekből számított gradiens (m/C°) északról délre haladva a MÁFI kutakban a következő: Erdőtelek Jászladány Tószeg Kengyel Kecskemét Kecskemét Öcsöd Öcsöd Szarvas Szarvas Csongrád Mindszent Mindszent Mindszent 320 m mélységből 900 m mélységből 300 m mélységből 375 m mélységből 316 m mélységből 520 m mélységből 120 m mélységből 140 m mélységből 300 m mélységből 880 m mélységből 1056 m mélységből 290 m mélységből 800 m mélységből 1365 m mélységből számítva 13 m/C'’ számítva 16 m/C° számítva 15 m/0° számítva 14 m/C° számítva 20 m/C° számítva 17 m/C“ számítva 12 m/C° számítva 8 m/C° számítva 21 m/0° számítva 16 m/0° számítva 21 m/0° számítva 12 m/C° számítva 19 m/C" számítva 25 m/C° Kecskemétnél lefelé haladva a melegedés gyorsabb, Mindszentnél lefelé haladva lassul. Gyakorlati szempontból álljon itt a különböző mélységekből várható kifolyó víz hőfoka a figyelt kutak adataiból kiértékelve: A kifolyó víz várható hőmérséklete 100 m 300 m 800 m mélységből Erdőtelek 18 °C 24 °C Hevesvezekény 17 °C 26 °C 50 -C Egyek 16 °C 27 “C 51 °C Jászladány — 27 °C 54 °C Tószeg 14 °C 26 ’C - Kengyel 19 “C 32 °C — Kecskemét 12 °C 25 “C 49 °C Öcsöd 16 °C 22 °C — Szarvas 16 “C 25 °0 50 °C Csongrád 14 °C 22 'G 33 °C Mindszent 14 “0 21 °C 36 °C Az a megfigyelés, hogy a hőmérsékleti anomáliák a mélységi vizekben nagyobb mélységekben mérséklődnek, a negyedkori víztartókban nem min- denütt érvényesül. Ezer méter mélységben nagyobb az azonos mélységből fakasztott vizek hőmérsékletében jelentkező különbség tájankint, mint pl. 100 m mélységben. A MAFI kútjaiban végzett mérések szerint 11 helyen 100 m mélységben az Alföld különböző tájain a vizek hőmérsékletében 7 °C különbség mutatkozott (12 — 19 °C) ugyanakkor és ugyanott 800 m mélységben a hőmérsékleti különbség 21 °C volt. 300 m mélységben a különbség a szélső értékek között 11 °C. Kengyel kútjaiban a hőmérsékletek a legmagasabbak, utána Jászladány következik. Mindkét helyen erősen agyagos rétegsorok vannak. Kengyelen a legmélyebb kút vízadó rétegének mélysége 310 m, az agyag és kőzetliszt rétegek 76%-ot képviselnek a rétegsorban a 24% homokréteggel szemben. Rónai: Adatok az Alföld riegyedkori vizadó rétegeiről 287 Jászladányban 735 m mélységig 70% az agyag és kőzetliszt arány. A legalacso- nyabb hőmérsékleteket Csongrád és Mindszent bővizű kútjaiban mérték, ami a nagyobbarányú utánpótlódásra és a homokrétegek túlsúlyára mutat. A rétegek vízadó képessége Fontossága van a felszínalatti vízkészletszámítások érdekében annak, hogy a mélységi vízadó rétegek szemcseösszetétele és vízleadó képessége közötti összefüggést vizsgáljuk. E téren az első nehézséget az jelenti, hogy a szemcse- eloszlásnak nincsen számmal kifejezhető jellemzője. A különböző számítási képletekben szerepelnek a Dg^, Dgg, a = U mint a szemcseeloszlás jellemző értékei,* de egyik sem képes megfelelő információt adni, különösen Szemoseösszetétel és vízadú-képesség az alföldi észlelő kutakban Grain-size composition and water-yielding capacity in the ground-water observation wells o£ the Great Uungarian Piáin ni. táblázat Tabu III. A kút helye Site o£ well A réteg mélysége Depth of layer m Súlyozott Weighed L>io Átlagos Average I>*o Fajlagos vízhozam Specific water yíeld l/p/m Erdőtelek I. 40- 48 0,002 0,23 37,0 Erdőtelek II. 237 - 249 0,004 0,30 13,0 Erdőtelek III. 311— 321 0,012 0,15 13,0 Hevesvezekény I. 68— 76 0,007 0,13 8,0 Hevesvezekény II. 126 — 200 0,002 0,06 8,0 Jászladány I. 320— 331 0,002 0,06 2,7 Jászladáuy II. 802 - 007 0,002 0,16 14,0 Besenyszüg 84- 96 0,002 0,05 12,6 Öballa I. 75 - 85 0,012 0,13 5,6 óballa 11. 133— 140 0,020 0,02 0,3 Tószeg I. 67 - 73 0,006 0,12 2,3 Tószeg II. 214— 222 0,050 0,75 1.1 Kengyel I. 53- 61 0,013 0,13 0,8 Kengyel II. 170 - 177 0,004 0,03 5,5 Kengyel III. 306 - 312 0,005 0,09 5,3 Öcsöd I. 58 - 66 0,005 0,15 2,0 Öcsöd II. 228— 233 0,004 0,10 14,3 Szarvas I. 193 - 210 0,003 0,10 30,0 Szarvas II. 352— 358 0,003 0,15 48,0 Szarvas III. 870 - 884 0,001 0,16 60,0 Oserkeszöllo 43— 49 0,004 0,05 10,0 Oserebükény 74— 80 0,001 0,04 1,0 Osongrád I. 232— 241 0,070 0.26 130,0 Osongrád II. 428 -445 0,008 0,96 50,0 Osongrád III. 624 655 0,002 0,04 24,3 Osongrád IV. 1020 -1056 0,093 0,25 50,0 Mindszent I. 99 -- 100 0,001 0,02 6,4 Mindszent II. 180 210 0,050 0,15 90,0 Mindszent III. 295 - 308 0,090 0,23 90,0 Mindszent IV. 799— 823 0,062 0,23 115,0 Mindszent V. 1305 1310 0,032 0,21 3,00 “A Dio, Djo, D„ azon szemcseméret, ameiyböl és amely alatti méretből a szemcsehalmazban 10, üü, 90% van. Az U az egyenlőtlenség! tényező, amely a szemcsék közötti nagy.ságkülönbséget mutatja, ile nem a szél.ső értékeknek, hanem a szemcsék zömét alkotó méreteknek a figyelembevételével. 288 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet nem olyan esetben, amikor a vízadó réteg számtalan különböző szemcse- összetételű rétegsorból áll. A III. táblázatban leközöljük a MÁFI kutak szemcseösszetételi jellemzőit és összehasonlításul a próbaszivattyúzások során kapott fajlagos vízhozam értéket 1/p/m. IVIinthogy a legfinomabb rétegek a legdurvább rétegek Dg|)-át, úgyszintén az U értéket az 1. táblázat már tartalmazza, ez alkalommal a k)jo és I)g„ súlyozott átlagát adjuk meg. A táblázat tanúsága szerint sem a D^q’ ^ határozza meg döntően a vízadó kapacitást. Minthogy sok egymáshoz közel eső mélységű kút azonos szemcsejellemzői mellett igen különböző fajlagos vízhozamérték állhat; a nyo- mással kombinált szemcsenagyság sem mutat szoros összefüggést a vízleadó képességgel. A kis mélységküíönbségeknél sem a víz hőfoka, sem viszkozitása nem játszik szerepet, hiszen a kimutatásban szereplő vizeknek kémiai jellege nagyon hasonlatos egymáshoz. A vízadó rétegeknek tehát további olyan szer- kezeti, tömörségi és ásványtani tulajdonságai vannak, amelyeket a szemcse- eloszlás nem fejez ki, de amelyek a vízszolgáltató kapacitásra befolyással vannak. Nyilvánvaló, hogy az egyes kutak vízszolgáltatási adatát a kútkiképzés esetlegességei is befolyásolják, de itt olyan kutakról van szó, amelyeket nagy- részt ugyanazon fúróvállalat, részben ugyanazon fúróbrigádja épített ki, tehát a kútkiképzés műszaki vonatkozásában a legkevésbé kell jelentős különbségek- kel számolni. A 9. ábrán megjjróbáltuk grafikusan szemléltetni a vízadó rétegek egyik szemcsenagysági jellemzőjét, a D^-et (D50) a vízadó képességgel és a mélységi 0,25 0.24 0.2 3 0.22 0.21 0,20 0,19 0.10 0,17 0.16 0,15 0,14 0,13 0.12 011 0.10 0.09 0,00 0,07 0,0S 0,05 0.04 0,03 0,02 0,01 e/1 O . 0 2 V 3 2 V: 0/' - .y , • T/1 M 1 O H'-' 0/2 K/3 o ^ Cs/3 © 100 200 300 400 500 600 700 800 vizadó retegek mélysége, m 1000 1100 1200 1300 2 o 3 O 4 9. ábra. A rétegek vizadóképessége az átlagos szemcsenagyság és a mélység függvényében. A függőleges tengely az átlagos szemcsenagyságot, a vízszintes a vízadó rétegek mélységét mutatja. A betű és számjelzések a kutak helyére és sorszámára vonatkoznak. Jelmagyarázat: 1. 0—1 1/p/m, 2. 1 — 10 1/p/m, 3. 10—20 1/p/m, 4. 20—30 1/p/m, 5. 30-40 1/p/m, 6. 40-50 1/p/m, 7. 50-100 1/p/m, 8. 100-200 1/p/m Fi{!. 9. Water-yielding capacity of the strata in correlation with the average grain size and depth. The vertical axis shows the average grain size, the horizontul one, the depth of the aquifers. Letters and numbers refer to the location I and serial number of wells. L e g e n d: 1. 0—1 í/min./m, 2. 1 — 10 l/min. /m, 3. 10—20 l/min./m, 4. 20—30 l/min. /m, | 5. 30—40 l/min./m, 6. 40—50 l/min, /m, 7. 50—100 l/min./m, 8. 100—200 l/min./m | 289 Rónai: Adatok az Alföld negyedkori vizadó rétegeiről helyzettel való összefüggésben. A durvábbszeniű vízadóknál az egymásnak ellentmondó adatok között nincsen olyan nagy rés, mint a finomszemű réte- gekben, ahol nehéz kapcsolatba hozni a vízadó képességet a szemcsenagyság bármely jellemzőjével. A mélységi vízadó rétegek vízadó képességének számításánál figyeleinbe szokták venni a rétegek vastagságát. Nemcsak a szűrő által bekapcsolt vas- tagságot, hanem a réteg teljes vastagságát. A negyedkori folyóvízi rétegsorok- ban e téren nagy különbségek nem adódnak. A vízszolgáltatásban mutatkozó és a szemcsenagysággal szemben megállapítható anomáliákat a rétegvastagság figyelembevételével sem lehet kiküszöbölni vagy megelőzni. A kút helye A szemnagysághoz mérten igen nagy ; rendkívül kicsi vízszolgáltatás j vízszolgáltatás a vízadó réteg vastagsága Csongrád 3. kút 17 m i — Cserkesz ól lő 7 m Mindszent 8. kút ' If. m Jászladány 2. kút — 12 m Törökszentmiklós — 13 lu Ccsüd 2. kút — 10 m Óballa 2. kút — 7 ni Besenyszög — 4 lu 1 A mélységi vizek minősége A vízminőségre vonatkozóan azt állapíthatjuk meg, hogy a mélységi viz(‘k az Alföldön általában kevesebb oldott sót tartalmaznak, mint a legfelső talaj- víz és típus szerint is mindössze két csoportba tartoznak, szemben a felszín alatti talajvíz számtalan változatával. Kalciummagnéziumhidrogén-karboná- tos vizek vannak az északi hegységperemhez közel és a kiemelt homokvidé- keken 200 — 400 méter mélységig, továbbá a délkeleti peremhez közel, a dél- tiszai alföld egyes részein (Mindszent) 500 — 600 méterig. EgyélAént mindenütt már 60 — 100 m-től lefelé csak nátriumhidrogén-karbonátos víz található. Az oldott sók összes súlya a homokos rétegsorokban 400 — 700 mg/l, az agyagos rétegösszletekben 1000 — 1600 mg/l. Míg az Alföld területén a talajvízben literenkint 2000 — 3000 mg oldott s<)t találunk és gyakoribb az 5 — 10 000 mg/l-es oldat, mint az 500 mg/l-cn aluli, kirívó esetenként pedig 20— 25 g sót is mérhetünk a vizekben, addig a mélyebb rétegek vize jóval kevesebb sót tartalmaz. A nátriumnak, szulfátnak, magné- ziumnak olyan koncentrációja, mint amilyent a talajvízben találunk, a mély- ! ségi vizekben 1— 2000 m mélységig az Alföldön nem fordul elő. A mélység függvényében vizsgálva a rétegvizek kemizmusát, azt találjuk, I hogy a talajvíz nagyon tömény oldatai alatt 60 — 100 m, egyes helyeken 300—400 m mélységben a legkisebb az oldott sótartalom. Ettől a fordidó- ponttól lefelé haladva lassan növekszik a víz sótartalma az Alföld nagyobb 290 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet Rónai: Adatok az Alföld negyedkori vizadó rétegeiről 291 részén 1500 — 2000 m mélységig. Elérve az alsó-felsőpannóniai rétegek határát a töménység hirtelen megnövekszik és a nátriumhidrogén-karbonátos vizet felváltja a nátriumkloridos víz. A 10. ábra mutatja a legfontosabb fúrások és kutak vizének kémiai jellemzőit. Egyes kúttelepeknél több vízmintát is ábrázoltunk különböző mélységből, ahol ennek jelentősége volt. Szintingadozás a rétegvizekben 13 olyan rétegvízfigyelő kiitunk van, ahol a rendszeres helyi észlelés már 1967-ben megindult, tehát hétéves idősorunk van. Erre az időszakaszra esik az 1970-es esztendő, amelyet nagy árvizek és rendkívül magas talajvízállás jellemeztek. A mélységi vizek nyomásingadozásaiban ez az esztendő szintén nagy vízszintemclkedést hozott létre. A talaj vízjárásban mutatkozó 14-16 éves ingadozási periódusnak felét az eddigi észlelésekből áttekinthetjük. A hosszabb ideje észlelő 13 kút megcsapolt vízadó rétegeinek mélysége 36 és 312 m között váltakozik. 3 olyan hely van, ahol két-két egymásalatti víz- adót figyelnek, egy olyan, ahol hármat. (Ez az adat csak a már 7 éve működő kutakra vonatkozik, 1974-ig már 6 háromszintes, sőt két négyszintes kúttelej) is kiépült.) A 7 év folyamán bekövetkezett vízszintingadozás anntlitúdójának mértéke a következő: A kút helye A szűrő mélysége m A terep tszf.-i magassága lU Az ingadozás nagysága m Szolnok IV. 24- 30 86,8 4.5 Tószeg XV/A 67 - 73 87,7 2,4 Óballa X/A 75 - 85 87,1 1,9 Öcsöd X/A 58 - 66 82,7 1,8 Besenyszöp VI/A 84 96 87,7 1,8 Kengyel XX/B 172 - 177 87,5 1,3 Cserkeszüllő IV/A 4:i— 49 86,8 1,2 Törökszentmiklós 75 - 87 86,6 1,2 Óballa X/B 133- 140 87,0 1,2 Kengj-el XX/C 306-312 87,5 1,1 Tószeg XV/ B 214 222 86,9 1,0 Kengyel XX/A 52- 61 87,9 0,9 Öcsöd X/B 227 233 82,7 08, A rendkívül nagy vízszintingadozást mutató szolnoki és tószegi kút a Tisza partjához közel fekszik, s minthogy nem nagy mélységűek, feltehető, hogy a Tisza vízszintingadozását, illetve az ártérre kilépő nagy víztömeg terhelését megérzik. De ugyanígy a Tisza mellett vannak az óballai kutak is és a Körös partján az öcsödi kutak. Közülük a sekélyebbeknek az ingadozása elég nagy, de nem közelítik meg a szolnokit. Valamelyes összefüggés mutatkozik a vízadó 10. ábra. A Magyar Állami Földtani Intézet észlelő kútjainak vízkémiája. A körnagyságok az összes oldott só mennyi Bégével arányosak, a háromszögek az egyes ionok egyenérték százalAát mutatják, a diagramok melleti számok a kutak mélységét méterben jelzik Fig. 10. Hydrochemistry of the ground-water observation wells of the Hungárián Geological Institute. The size of the circle is proportional to the quantity of totál dissolved solids, the triangles show the ionic balante equation of the individual ions, the numbers beside the diagrams indicate the depths of the wells in metres 292 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet m A f 8 5.0 80.0 II. ábra. Kéteg\'ízészlelö kutak vízjárása I. Sekélyebb kutak. Jobb oldalt a kutak helye (községnév) látható és a be- szürőzött mélység méterben Fig. II. Oscillations of the water table in ground-water observation wells. I. Shallow wells. On the right sídé the piacé of wells (viliágé name) and the depth of filtering in metres can be seen rétegek inél^ysége és a vízszintingadozások között, abban az értelemben, hogy a felszínhez közelebb nagyobb az ingadozás, mint nagyobb mélységben. Kivé- telt képeznek a kengyeli, törökszentmiklósi és cserkeszöllöi sekély kutak arány- lag kis ingadozással és a legújabban telepített szarvasi 870 — 884 m mélységű kút kezdeti tekintélyes ingadozásával. Legújabban folyamatosan mérő- műszeres észleléseink a mélységgel arányosan csökkenő ingadozást nem igazol- ják, inkább arra mutatnak, hogy a réteg helyzetétől és anyagától függ a szint- ingadozás nagysága. i Ez az összefüggés sem egyszerűsíthető le egyetlen tényezőre. A szemcse- I összetételnek és a benne mutatkozó vízszint ingadozásnak egyszerű össze- I függése a szemcseeloszlási adatokból nem tűnik ki. A D/m és D/90 átlagos , Rónai: Adatok az Alföld negyedkori vizadó rétegeiről 293 12. ábra. Rétegvfzíszlelö kutak vízjárása IT. Mélyebb kutak. Jobb oldalt a kutak helye (közséffuáv) látható és a beszűrózött mélység méterben Fig. 12. Oseillatioris of the ground water table in ground-water observation wells. TT. Deeper wells. On the right side the piacé of wells (viliágé name) and the depth of filtering are indicated, in in értékei az 5 legerősebb ingadozású kútban 0,02 és 0,13 mm, illetve 0,15 és 0,4 mm között változtak; a legkisebb ingadozást mutató 3 kútban ezek az értékek 0,5 és 0,14 mm, illetve 0,17 és 0,22 mm között adódtak. Lényeges különbség nincs az általában finomszemű víztartók szemcsenagyságában, holott a vízszintingadozások különbségei nagyok. All. ábra a 7 éve figyelt kutak vízjárásgörbéit szemlélteti a tengerszinshez viszonyított helyzetben. A kengyeli két mélyebb kút görbéjét, az öcsödi és a tószegi mélyebb kutakét a 12. ábra mutatja. Szerepel még az ábrán az 1971- ben épített hevesvezekényi és egyeki két kút 1972-től észlelt adata. Ezeknek a vízszintje olyan magasan helyezkedik el a tengerszint fölött, hogy a többi kútéval együtt nehéz lett volna ábrázolni. Ami első tekintetre szembetűnik, az a 7 éves vízjárás nagy egyöntetűsége a kutak valamennyiében, pedig ezek különböző mélységűek és az Alföld északi részétől a Körösök vidékéig, tehát az Alföld közepéig terjednek. A részletekben 3 Földtani Közlöny 294 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet apró, de nagyon tanulságos eltéréseket találunk. Ha az idősorok kritikus pont jait vizsgáljuk, az 1970. évi magas vízállás Kengyel legmélyebb kútjában (312 m) márciusban, a középsőben (177 m) áprilisban, a legsekélyebben (ü2 m) júniusban tetőzött. Az 1968. évi alacsony vízállás a két mélyebb kútban júniusban, a legsekélyebben — szintén késve — júliusban következett be. A szolnoki sekély kútban (30 m) 1970 ájmilisában szökött fel rendkívül magasra a vízállás, a tószegi 73 méteresben májusban volt a tetőzés, majd kisebb vissza- esés után júliusban egy második és még nagyobb maximum jelentkezett. Május- ban volt maximuma az óballai kút szintjének. Júniusban tetőzött a víz a már említett kengyeli sekély kútban, továbbá az óballai 85 méteres, az öcsödi 66 méteres és a besenyszögi 96 méteres kútban. Hirtelen mélyresüllyedő, majd újra visszaemelkedő vízszint ingadozás mutatkozott 1969 őszén — ha nem is azonos mértékben — minden kútban. Legerőteljesebben hirtelen süllyedést majd ugyanolyan hirtelen emelkedést figyeltek meg Óballa mindkét és Öcsöd sekélyebb kútjában 1969 október hónapjában. A kile2igés mindhárom helyen néhány hét alatt 60 cm-t tett ki. Óballa és Öcsöd között légvonalban a távolság 37 km. Óballa a Tisza, Öcsöd a Hármas Körös mellett fekszik. Szolnokon ez a hirtelen süllyedés hamarabb következett be, már augusztusban, Beseny- szögön júliusban volt a nagy süllyedés és októberben megismétődött. Cserke- szöllőn októberben volt a mélypont. Minden rétegvíz figyelő kút vízjárása 1970-től kezdve süllyedő tendenciát mutat. A süllyedés nem hirtelen, hanem fokozatos és egyes kutakban elég jelentős visszaugrások figyelhetők meg. Az általános süllyedő mozgásban kisebb emelkedések jelentkeznek. E vissza- ugrásokban a különböző kutaknál eltérések vannak mind az időpontban, mind a kilengések nagyságában. Nagy általánosságban 1973 nyarán egy emelkedő fázis figyelhető meg a 2 és fél éve tartó általános süllyedés menetében. Az év második felében fokozódott az általános süllyedés, az év legvége azonban újra emelkedő irányzatú. Áttekintve a 13 kút vízjárásának menetgörbéit, tagadhatatlan, hogy 30 — 300 méter mélységben valamennyi kút vízjárását ugyanazon hatóerők szabályozzák. A rétegek vize nem érintkezik közvetlenül, hiszen akkor kiegyenlítődnének a nyomásszintek, nem lehetne 4 — 6 m különbség az egymás mellett telepített különböző mélységű kutak vízszintjében és nem maradhatna meg a nagy különbség — le és fel ingadozás mellett is — éveken keresztül. E különbségek azt jelentik, hogy azonos hatások alatt álló nagy rendszerben azokon a különbségeken túl, amit a vízadó rétegek különböző mélysége, külön- böző vastagsága és szemcseösszetétele jelent, az egyes rétegek között a közbe- ékelődő vízzáró rétegek változtatják a szivárgási sebességet és a nyomás ter- jedését is. A vízzáró rétegek ugyancsak különböző vastagságúak, különböző elterjedtségűek és önmagukban sem homogtúiek, éj)púgy, ahogy a vízvezetők sem azck. E tényezők együttesen tartják fenn azokat a különbségeket, amelyek — a nagyban egészében azonos hatások alatt álló rendszerben — megfigyel- hetők. Ami egységes, az elsősoiban az, hogy minden rétegben van nyomás- ingadozás, az ingadozásnak évi és sokévi menete van, a vízszint mozgásának menetiránya azor.os vagy hasonló minden kiitban. Az egyes maximumok és minimumck időbeli kialakulása egyező vagy értelmezhető tendenciájú kis eltolódásokat mutat. A vízszintingadozások amplitúdója valamelyes kapcso- latot mutat a vízadó réteg mélységével olyan értelemben, hogy a felszínhez közel a vízszintváltozás szélesebb határok között alakulhat ki. A vízállás leg- magasabb pontjának, a tetőzésnek ideje a mélyebb rétegekben megelőzi a fel-| Rónai: Adatok az Alföld negyedkori vizadó rétegeiről 295 színközeli rétegekét, ami bizonyos alulról való vezérlési’e mutat. Az egész rend- szer mozgásritmusa azonban egyező az északi hegységperemtől az Alföld belsejéig, a felszínközeiben és több száz m mélységben; semmiesetre sem helyi erők és tényezők alakítják. Viszont a nyomásgörbék lefutása egyezik a Kárpát- medence többéves periódusú csapadék járásával és az alföldi talajvízjárás több- éves regionális menetgörbéjével. Ez bizonyíték amellett, hogy a negyedkori rétegek vízjárása legalábbis az eddig megfigyelt 300 m mélységig a kárpát- medencei felszíni légköri viszonyokkal kajicsolatot tart. A nyomásemelkedésben jelentkező vízutánpótlás a mélyen fekvő rétegekbe a helyszínen lehulló csapa- dékból nem juthat le. Része az az egész medencében végbemenő felszíni és felszínalatti vízkörforgalomnak. A 300 m mélységhatáron aluli rétegek vízszintingadozásáról nincsen még elegendő adatunk, egyrészt azért, mert a mélyebb kutakat később mélyítették le és rövidebb idő óta állnak megfigyelés alatt, másrészt mert a 10 — 15 méterre a felszín felé szökő vizet adó kutak vízjátékának centiméteres nagyságrendű észlelésére eddig megfelelő műszer nem áll rendelkezésre. A mélységi vizekre eddig gyűjtött adatokból megállapítható, hogy a víz- készletre és vízutánpótlódásra vonatkozó számításokat tájankénti és víz- emeletenkénti részletezéssel lehet csak elvégezni. Figyelembe kell venni a vízadó rétegek inhomogenitását és az ebből adódó nagy áteresztő képesség! különbségeket, végül legalább egy 14 — 16 éves kis éghajlati periódus adatait kell a számítások alapjául venni. Information on the Qiiaternary aquifers of the Alföld (Great Hungárián Fiain) Dr. A. Rónai In the years 1965 — 1974 the Hungárián Goological Institute developed 39 groiind- water observ’ation wells in the Great Hungárián Piain. The wella are aligned in southward direction from the northern niargin of the Great Hungárián Piain to the vicinity of the frontier in the south. They have been constructed so as to táp one, two, throe and four vertically superimposed aquifers each, respectively. Their depth varies between 30 and 1100 m. The matéria! recovered from core-drilling was subject to an exact granulometric investigation in full length of the lithologieal lóg. The results obtained thereby allow to draw the conclusion that the aquifers, as a rule, are 5 to 10 m thick and of very different grain-size composition. Pressure conditions vary from region to region. In relatively elevated sand areas the potential decreases with depth; in the other areas, it inereases. The increaso is rapid down to 100 — 200 m depth, getting slovver deeper on. The differenees in pressure conditions will reflect the directions of ground-water flow. The geothermal gradient measurable in the formation waters of the Alföld shows a wide rangé of v'ariation by regions and depth categories. The divergencies will diminish dephtwards. The water-yielding capacity of the strata, eapecially that of the fine-grained sedimen- tary layers, does nőt show any close connection with grain-size composition or deptli; formations of the same depth and of roughly the same grain-size composit ion show very different transmissivity of ground-water flow. The waters of aquifers of few extending to hundred metres in depth belong to two different types. The aquifers of the relatively elevated sand ridges calcium-magnosium- hydrogen carbonate waters, down to 200 300 m depth in the north and to 300 — 500 m depth in highly sandy water-bearing strata in the south bear. Over the rest of the Alföld there are sodium-hydrogen carbonate waters throughout the strata down to 1000 2000 m 3* 296 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet depth; the quantity of totál dissolved solida is smaller in the coarse-grained sediments (500 — 1500 mg per litre) and greater in the fine-grained ones (1000 — 2000 mg per litres), showing an increase downwards. The water level shows the same variation in all wells kept under observation, inde- pendently of whether on the northem or the Southern margin of the Great Hungárián Piain or whether at 30 m or 300 m depth is the oscillation of the water table observed. The amplitudes of water level oscillations are different, being smaller in deeper aquifers. Remarkably enough, the times of the onset of rise and depression in the deeper aquifers precede the similar movements setting in shallow^er aquifers. The data files of the observed wells furnish Information fór recharge and water reserve calculations on one hand, and serve fór hydrogeological forecasts on the other. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Qeol. Soc. (1975) 105. 297—308 Ritkaföld íém ásványosodás a Soproni-hegység kristályos paláiban Fazekas Via — Kosa László — Selmeczi Béla* (2 ábrával, 5 táblázattal, 3 táblával) Összefoglalás: A Soproni-hegységet felépítő kristályos palákban szálban állóan, a fedő lösztartalmú kőzettörmelékes talajtakaróban törmelék és görgeteg formá- ban ritkaföldfémeket és thóriumot tartalmazó kőzetek kerültek elő. A szerzők az érce- sedés elterjfídésével, ásványkőzettani és kémiai jellemzésével, a lehetséges keletkezési körülmények vizsgálatával foglakoznak. A Soproni-hegység területén az utóltbi néhány évben végzett komplex igényű földtani kutatások (földtani térképezés, sekély és mélyfúrásos kutatás, elektromos mérések stb.) eredményeinek többsége Vendel M. korábbi meg- állapításai mellett tanúskodnak. A jelenlegi vizsgálatok töltb új eredményt szolgáltattak, melyek azonban alapvetően nem változtatták meg a hegység feléj)ítésére vonatkozó megállapításokat, de mindenk('ppen a földtani-kőzettani ismeretanyag jelentős bővülését eredményezték. A korábbi vizsgálatok és a jelen időszakban elvégzett kutatások eredményei alai)ján az ún. központi kristályos terület felépítésében a kövekező kőzetek vesznek részt: ortó-paragneiszek, injekciós gneiszek, kvarc-leuchtenbei’git palák csillámpalaszerű fillitek, és azok karbonátosodott változatai, diszténes kvar- citok, pegmatoidok, amfibolpalák, ,, sávos csillámpalák”. A képződménytípusok töbl)ségének részletes ásvány-kőzettani és telej)ülési jellemzése Vendel M. munkáiban megtalálhatók. A ritkaföldfém ércesedés területi és kőzettani értelmezéséhez azonban indokoltnak tartjuk a sávos csil- lámpala (Vendel M., Kisházi P., Boldizsár I.) vázlatos ismertetését. Az összlet vastagsága 40 —60 m. Felszíni elterjedése a központi kristályos terület köze- pére esik (Füzes-árok, Szarvas-hegy). Elterjedése nem összefüggő, a morfológiától füg- gően foltos megjelenésű. Sávosságát 1 -5 cm-es világos és sötét elegyrészek feldűsulásá- nak ritmikus váltakozása okozza. A világos sávok fő alkotója kvarc és földpát, helyen- ként ez utóbbi nélkül, a sötét színezetű sávokat biotit, gránát és kevés kvarc építi fel. A sávos csillámpala egyes változataiban szillimanit, staurolit és andaluzit is előfordul. A kőzet változó mértékben kloritosodott. A Központi Kristályos területet felépítő metanif)rf kőzetek felszínéről vagy a fedő lösztartalmú törmelékes talajtakaróból számos, Th-t és ritkaföldfémeket tartalmazó szögletes törmelék, görgeteg, részlten pedig jól koptatott kavics- anyag került elő. Nagyságuk néhány cm-től, maximálisan 0,5 m^-ig változik. A Th — RF anomális kavicsok részben a — patakról távol — morfológiailag kiemelt térszínen (1. ábra) fordulnak elő (Nagyfüzes, Szarvas-hegy, Ház-hegy). • Előadták a MFT Déldunántúli Csoportja 1972. ápr 26-i szakülésén és új adatokkal kiegészítve a MFT Ásványtan- Geokémiai Szakosztály 1974. március 12-i előadóülésen. Kézirat lezárva 1972. május 11. 298 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet I. ábra. Térképvázlat a Soproni-hegység területéről Fig. I. Map sketch of the Sopron Mountain A ritkafüldeket tartalmazó képződmények legfőképpen a sávos csillámpala elterjedési területére koncentrálódnak, de megtalálhatók az ún. normál csillám- pala felszínén is. A Központi Kristályos terület D-i — országhatár menti — részén a Szarvas- hegy gerincén és ennek ÉK felé, enyhén lejtő oldalán — a törmelékes előfor- duláson kívül — ritkaföldfémeket tartalmazó, szálban álló, határozottan ÉNy — DK-i csapásirányéi metamorf kvarcit is előkerült. A kvarcitféleség a sávos csillámpalában lencsésen települ, dőlése ÉK-i irányban 20 — 30°-os, mely közel egyezik a sávos pala dőlés- és csapásirányával. A kutatófúrások adatai alajiján, dőlésirányii kiterjedése 100 — 150 m; csapás- irányban pedig 250 — 300 m hosszúságban lehetett követni. Vastagsága alig éri el az egy métert, néha 2 — 3 padra oszlik, ilyen esetben a padok vastagsága 10 — 20 cm. A vizsgált helyen a Th-t és RF-t tartalmazó kvarcit — az általában nyugodt településű csillámpala összleten belül — erősen összezúzott állapotban van; apró 1 — 2 cm-es kockákra esik szét. Települése és megjelenése alapján — fel- tehetően — lapos síkú szerkezeti zónához kapcsolódik. A Központi Kristályos terület Magyarországra eső részét, ÉK — DNy-i irányú földrajzi vízválasztó felezi. A vízválasztótól É-ra, ÉD-i irányítottságú (Tolvaj-árok, Köves-árok, Hevesi-árok), tőle D-re pedig ÉNy — DK-i irányú (Házhegy-árok, Kánya-szurdok, Kecske-patak) szerkezeti vonalak húzódnak. Ez utóbbi tektonikus zónák iránya, azonos a Szarvas-hegy környékén meg- talált Th-t és RF-et tartalmazó — valószínűleg szerkezethez kapcsolódó — - kvarcitféleség csapásirányával. A ritkaföldfémeket tartalmazó kőzetek (makroszkóposán is, de főleg anyag - vizsgálati meghatározások szerint) több tíj)usba sorolhatók. Fazekas et al. : Bitkajöldjrm ásí'ányosodás a Fopro)ii-he(/ységben 299 1. Sávos, lencsés felépítésű, diszténes kvarcit muszkovittal, hidromuszkovittal és klorit- tal (klinoklor — leuchtenbergit) kevés hintett turmalin, valamint apatit és rutil is elő- fordul. A ritkaföldfém ásványosodást-, mely a (lisztén -muszkovit klorit sávokhoz mezők- höz fűződik — florencit és alárendelt mennyiségben monacit képviseli — torit és kevés tórianit kíséretében. 2. Külsőleg tömör, vagy nem kifejezetten j)alás felépítésű, nehéz fajsúlyú, világos- szürke kőzet, drappos zöldesdrappos sávokkal, foltokkal, kvarcbetelepülésekkel, vagy anélkül. A kőzet összetétele: színtelen, vagy halványzöld klorit és muszkovit, hintetten, vagy dús szirtekben aprószemű, zöld színű turmalint, toritot, kevés apatitot és toria- nitot tartalmaz. A ritkaföldfém ásványok közül a florencit fő kőzetalkotóként lép fel, a monacit mennyisége alárendelt. 3. Külsőleg tömör, nehéz fajsúlyú, zöldesszürke színű kőzet, rozsdavörös-, drapp színű, sávokkal, foltokkal. Az előbbitől csak az uralkodóan zöld színű klorit-, és a florenciténél jelentősebb mennyiségű monacit tartalma révén különbözik, kvarcot nem tartalmaz. d. Erősen lebontott, apró, 1 — 2 cm-es kvarcit darabkákat tartalmazó kőzetmálladék, mely a Szarvas-hegyi kvarcit zúzaléknak felszínközeli változata. A kőzet fő alkotója a kvarc, kevesebb muszkovit és illit, alárendelten disztén, apatit, lazulit és florencit. A meg- közelítőleg 1 m vastagságú összleten belül a lazulit és florencit aránya szélsőségesen vál- tozik. 5. Kvarc-muszkovit-kloritpala csillámszirtekkel és kvarclencsékkel. A muszkovit- lemezek mérete gyakran eléri az 1 cm-t. Gyakori elegyrész az apatit, és kevés gránátot is tartalmaz. A ritkaföldfém ásványosodást egyedül a monacit képviseli. Az apatit és monacit kevés rutil és torit kíséretében, a kőzet palássági irányát követő sávokban dúsul. Az első négy kőzettípus közös jellemzője a disztén-tartalom és tulajdonképpen a kvarc — disztén — muszkovit palák különböző mértékben ásványosodott vál- tozatainak tekinthetők. Színük, szövetük, stb. pedig az új ásványosodás mértékének és jellegének függvénye. Határozottan különálló kőzettípusként csak a monacit-, apatit- és gránát- tartalmú kvarc — muszkovit — klorit palákat jelölhetjük meg (5 típus). Gyengén ásványosodtak (max. i7Rr203 ~ 1%, Th 0,07%). A vizsgált kőzetanyag kloritja az esetek többségében színtelen, vagy igen halványzöld és csak ritkán élénkebb zöld színezésű. Optikai jellemzői leg- jobban a klinoklor — leuchtenbergit csoportnak felelnek meg. Derivatográfiás elemzések alapján jól azonosítható a közismert soproni-hegységi kvarc — muszkovit — leuchtenbergit palák (leukofillitek) kloritjával. A két ritkaföldfém ásvány közül a florencit — CeAlgííPOjjjíOHjg] világviszonylatban igen ritka ásvány. Eddig ismert előfordulása gránit-pegmatitokhoz, kvarc-csillám- palákhoz, fillitekhez, andaluzit-gránáttartalmú metamorf palákhoz, karbonatitokhoz és Ásv4nyoso(Jott (iisztéaes kvarcitok kőzetelemzési alapadatai (%-ban) /. táblázat - Table I. k.1 ásványosodás mértéke 1 gyenge közepes erős SiO, 71,40 22,20 21,20 TiO, 0,02 0,40 0,33 A1.0, 16,40 36,70 30, 80 Fe,0, 0,50 1,10 0,75 PeO 1,30 2,40 1,40 MnO 0,01 0,01 MgO 1,90 8,80 4,60 CaO 1,00 1,00 0,80 Na,0 0,13 0,18 0,40 K.O 0,69 0,60 2,80 H,0 1,53 7,50 8,31 P.O. 1,95 8,75 13,70 F 0,02 ZRP 1,80 5,80 11,80 Th 0,19 0,19 0,30 300 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet toriatokhoz kapcsolódik (Labuncov A. N. 1950, Szemenov J. I. 1963, Theunissen K. — Martin H. 1970). A floroncitképződés geokémiai közegéről és paragenetikai asszo- ciációiról irodalmi adat nincs. Úgyszintén kevés a floreneitre vonatkozó kristálytani, optikai és kémiai adat is. A florencit ditrigonális szkalenoéderes osztályhoz tartozik; a tércsoportja = R3m; ag = 6,96, Cg = 16,34. Kristályformái : romboéderes és pira- misos, egy optikai tengelyű, pozitív; Ng— Np = 0,009; N = 1,71 — 1,72. Kristályszerke- zetileg közel áll az alkáli fémek-, alkáli földfémek-, és földfémek hidroxilfoszfátjai és szulfátjai csoportjához, melyekhez a közismertebb ásványok közül alunit és jarozit is tartozik. A csoport tagjai izostrnkturálisak (Szemenov J. I. 1963). A florencit szelektív cérium ásvány, melynek RF27-ját gyakorlatilag négy elem: La, Ce, Pr és Nd teszi ki. Az elméleti CcjOg-tartalom tiszta ásványra számítva 31,99%. Ismeretes Ca-, és Sr-tartahnú florencit változat is (Mc Kié 1962). A soproni-hegységi kristályos palákban a florencit uralkodóan 0,1 — 3,0 mni-es szemcsékben jelenik meg, de előfordulnak 5 — 8 mm átmérőjű kristá- lyok is. Leggyakoribbak a rombusz alakú kristályok, egyrészük erősen meg- nyúlt dárda alakú, ritkábbak a piramis formák, valamint szabálytalan szem- csék és szemcsehalmazok is. A mért törésmutatói Ng = 1,686 + 0,0025, Nj) — 1,678 + 0,0020 — bár jelentéktelen mértékben — , de eltérnek az iro- dalmi adatoktól. Hasadása rossz, és bizonytalanul figyelhető meg, romboéderesnek látszik. Színe halvány mézsárga. A kristályok jelentős része zónás kifejlődésű, a zónás- ság mentén és a kristálylapokon szennyeződések, narancsvörös színű torit- kiválások, mikroszkópos méretű torianit- és monacitszemcsék, néhol kevés klorit látható. A florencit kristálylajjjain található monacit — torit — toiianit- mennyiség jelentős is lehet, sőt meglialadhatja a tulajdonképpeni florencit mennyiségét. Olykor a monacitkristálykák teljesen körülveszik a tlorencitet, mintegy kérget képezve, néha repedéseit töltik ki. További lépcsőként a flo- rencit után részleges vagy teljes monacit — pszeudomorfózákat figyelhetünk meg és emellett a florencitkristályok primér zónás szerkezete reliktumként még jól látható. A florencitkristályok zónássága mentén látható bevonatok, valamint monacitzárványok mind az autoradiográfiákon, mind a thoronos eljárással készített kontakt lenyomatokon határozott tórium nyomokat adnak, így a florencit zónás felépítése azokon is jól látható (III. tábla, 1., 2. ábra). A flóré licitet röntgendiffraktometriás elemzésekkel is egyértelműen azono- sítottuk. II. táblázat — — Table II. Soproni florencit Ural hgys-i florencit (Ur. KISHÁZI P. (Erakk Kamen- ASTM (1967) 1970) JECKIJ és mások 1953) 15-16° (1) 11 -12° (2) 15-16° 15-16° (5) 16-17° (1) 18-19° 25-26° (3) 25-26° (5) 25—26° 31-31° (2) 30—31° (1) 30 -31° 31-32° 37—38° (6) 40 -41° (5) 40-41° 41- 42° (4) 41-42° (5) 45-46° (7) 48-49° (3) 48—49° 52-53° (4) 52—53° (4) 62-63° Megjegyezzük mé^, hogy az adatsorok közötti némi eltérés természetes, hiszen a relatív intenzitások várhatóan nem 100%-osan azonosak, lényegesen különböző helyről származó azonos ásványok esetén sem. Ezért az ASTM a nyolc legerősebb csúcs intenzitás- viszonyaira már nincs is tekintettel. Fazekas et al.: RitkaföHJém ásuányosodás a Soproni-hegyséyhen 301 A nagy tisztasági fokú (^98%-os) florencit dúsítniánvl)ól vegyi elemzéseket végeztünk, melyek eredményeit a III. táblázat foglalja össze. A florencit vegyi elemzés adatai (%-ban) Iir. imázat - - Tabu III. Elméleti összetétele Brazília | (Hussak, Prior ' 1897) Szovjetunió Ural (Kuhahen-ro 1961) Soproni hegység (1970;» í:rf,o. 31,99 28,00 31,69 22,10 P^O. 27,68 25,61 27,27 27,30 SiOj -- 0,48 1,15 . - AljO, 29,80 32,28 24,35) 33,60 Fc,0, — 0,76 1,46 CaO — 1,31 1,.50 0,20 MgO — — 0,38 1,98 SrO — — 0,26 HjO 10,53 10,87 11,46 13,20 100,00 99,31 99,30 98,44 A táblázaton felsoroltakon kívül nyomelemként a florencit báriumot, tóriumot és í’e’ ^-at tartalmaz. •A Soproni liegységre vonatkozó ásvány- és közetkémiai és színkép elemzéseket a MÉV kísérleti Kutatási és Automatizálási Üzem Kémiai Laboratóriuma végezte dr. Upor Emire vezetésével. A különböző mértékben ásványosodott kőzetek ritkaföldfém tartalma félkvantitatív és kvantitatív színképelemzések .alapján (%-ban) I V. táblázat — Table I P, Az ásvájiyosodás jellege La Ce Pr Nd Sm Eu Gd Tb Dy Ho Er Tu Yb Lu Y Tiszta monacitos, gyengén ásványosodott 0,3 0,3 0,1 0,3 0,1 0,03 0,003 0,01 Uralkodóan monacitos, erő- sen ásványosodott 3,0 3,0 0,1 1,0 0,1 0,03 ? ? 0,01 Florencites-monacitos, erősen ásványosodott 3,0 3,6» 1,0 1,0 0,1 0,03 0,01 Tiszta florencites, erősen ásványosodott 2,5 3,3 0,3 1,3 0,1 - 0,01 0,01 • — Vegyi elemzés adata A kis mennyiségű tórium jelenlétéről csak a mikroautóradiográfiás felvéte- leken észlelhető ritka a-nyomok tanúskodnak. Mennyisége %-osan nem becsül- hető meg. A Fe^+ jelenlétét vasoxidos — hidroxidos szennyeződésnek tulajdo- nítjuk. A florencit kémiai összetétele (III. táblázat) és derivatogramja (2. ábra) kapcsán az alábbi következtetésekre jutottunk; A florencit endoterm csúcsa az irodalmi adatoknak megfelelően (Szemenov J. I. 1963) 720 — 780 C° között jelentkezik. Ebben a hőmérsékleti intervallum- ban súlycsökkenés is tapasztalható, ami nyilvánvalóan a vízleadástól szár- mazik. Ugyanezen a hőmérsékleten adnak csúcsot az augelit: Ab[(0H)3P04] és lazidit: (Fe, Mg)Al2[(0H)3(P04)2]. Ezek az ásványok nem izostrukturálisak a florencittel, de kémiai rokonságuk szembetűnő, melyet termikus viselkedésük is igazol. így a soproni-hegységi florencit magnézium tartalma rokonságot 302 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. jüzet mutathat a magnézium tartalmú augelittel, vagy lazulittal; bárium- és stron- cium tartalma pedig gorceixittel: BaAl3H[(OH)g(PO,)2] — goyazittal: SrAlgH (0H)g(P04)2 — crandalittal: CaAl3H[(0H)g(P04)2J. A felsorolt bárium-, ill. stroncium- és kalcium hidroxilfoszfátok a florencittel izostrukturálisak (SzEMENOV J. I. 1963). A Mg, Ba, Sr a florencitben ritkaföldfémeket helyet- tesíthetnek (Mg, Ba, Sr . . . (H) — >■ Ce séma szetint). A helyettesítést a vegyi elemzésekkel kimutatott, az elméletinél kisebb ritkafoldfémtartalom is igazolja (elméleti = 31.99, az elemzett ásványban 22,10%). Következésképpen az irodalomból ismertektől a soproni -hegység! florencit kisebb ritkaföldfém tartalmával és a magnézium jelenlétével különbözik. A ritkaföldfém összetétel jellege azonban megfelel az irodalmi adatoknak. A florencit ritkaföldfém összetétele (rBF = 100%) F. táblázat — Table V. Lelőhely La% Ce % Pr% Nd % Sm% Szovjetunió, Ural 29,2 48,6 5,4 16,8 Soproni-hegység 33,3 44,0 4,0 17,3 1,3 2. ábra. A florencit derivatogramja Fig. 2. Derivatogram of florencite Az általunk vizsgált florencit elektromág- neses, és szeparátorral 2,5 A-nál jól levá- lasztható. Erről az irodalmi források nem tesznek említést; valószínű, hogy ilyen jellegű vizsgálatokat nem végeztek. A soproni -hegység! monacit igen finom szemcseméretű; 0,01 — 0,02 mm 0-jű kiválá- sokban jelentkezik. Igen ritkák a 0,1 mm-t is elérő szemcsék. Vékony csiszolatban lát- ható metszetek többsége szabálytalan alakú, de előfordulnak idiomorf téglalap-, rombusz-, valamint jellegzetes aszimmetrikus (010) sze- rinti metszetek is. A monacit színe sötét- sárga vagy vörösbarna. Színét nagymérték- ben az élénk színezésű torit fedi. Optikai jellemzői megegyeznek az irodalomból ismer- tekkel. VI. Táblázat - Table VI. Soproni-hegységi monacit (DB. KISHÁZI P., 1970) Monacit (Frondel 0. 1958) 21 - 22“ (2) 27 — 28° (2) 28 - 29° (1) 28—29° (1) 31 — 32° (2) 31 — 32° (l) 34 — 35° (3) 42-43°( 4) 42 — 43° (2) 46 - 47® (?) disztén fedés 46—47° (2) 48-49° (2) 48 — 49° (2) 52-53° (3) 52 — 53° (2) Fazekas et at.: Ritkaföldfém ásváni/osodás a Soproni-hegyscyhen 303 Röntgendiffraktometriás elemzés szerint a legerősebl) csúcsai alapján a inona- citot egyértelműen azonosítottuk. A monacit vegyi összetételéről csak a viszonylagos dúsítmányok elemzési eredményeiből és a mikroautoradiográfiás vizsgálatokból alkothatunk képet. Ennek alapján a so2)roni-hegységi monacit ritkaföldfém összetétele megfelel az irodalomból ismerteknek (Szemknüv J. I. 1963), — azaz a ritkaföldfém összegét La, Ce, Pr, Nd és Sm teszik ki, jelentéktelen Gd- és Y-tartalom mellett (IV. tábl.). A monacit tórium tartalmáról mikroautoradiográfiai kéjjé tanús- kodik. Az a-nyomok eloszlásából látható, hogy a kőzet tórium tartalmának egy része a tórit-, ill. tórianit zárványokhoz kajjcsolódik, másik része j>edig egyenletesen oszlik meg a monacitban. A florencit és monacit kevés téjrium tartalmán kívül a fő tóriumhordozó ásványok a tórit és tórianit. A tórit narancsvörös színű, vékony bevonatokat és ajjrószemű szferolitos kiválásokat kéjjez. Azonosítása RTG vizsgálattal is megtörtént (Dr. Kisházi P. 1970). A tórianit mennyisége a tórithoz kéjjest kevés; azonosítása fekete szine és erős radioaktivitása alajjján volt lehetséges. A ritkaföldfém — tórium ércek mikromorfológiai kéjjé igen bonyolult. Az ásvá- nyosodat folyamata több lépcsős volt. A maximális mennyiségű ritkaföldfém ásvány feldúsulások a diszténes — csillámos sávokhoz fűződnek, erős klorito- sodással jjárosulva. Megoszlásuk szeszélyesen foltos, sávos, szalagos. Egyes mintákban jól megfigyelhető a mikrobeccsás és hálózatosán rejjedéskitöltéses szövet, továbbá a muszkovit mechanikai felajjréjzódása — szericitkéjjződés. A szöveti kéjj alajjján a klorit és a florencit képezik a legidősebb ásványosodási fázist. A 7nonacit — legalább is részben - a floreiicit átalakulási tertnéke. Legfiatalabb kiválásként az egyes ásványosodási tíjjusokban zavaros, részben kollomorf apatit jelentkezik, mely a szemcsék közti tereket tölti ki. A soproni-hegységi kristályos jjalák ritkaföldfém ásványoscjdás kéjjződési problémái egyelőre nyitott kérdések. Tekintettel arra, hogy világszerte a meta- morf képződményekben az érckutatások inkább csak az utóbbi években kezde- nek jelentó'sebb mértéket ölteni, az irodalmi adatok legjobb esetben is csak felsorolásszerű ténymegállajjításokat kéjjesek nyújtani. így pl. vannak utalások a monacitelőfordulásokra migmatitokban, gneiszekben, szillimanit jjalákban, korund tartalmú csillám jjalákban, grafitjjalákban (Surnyikova O. M. 1ÍI52). A florencit — mint már említettük — a metamorf kőzetek közül csillámjjalák- ból, andaluzit-gránáttartalmú metamorf jjalákból és fillitekből ismeretes. A sojjroni-hegységi ritkaföldfém ásványokat tartalmazó kőzetek egy része — telejjülésük alajjján — a jelenlegi helyükön kéjjződött (Szarvas-hegy). A törmelékes formában előfordulók származásánál lokális jellegű glaciális szállítás is feltételezhető. Elem.forráskéyit pedig mind magmás — pegmatitos eredetű forrás, mind őstoriatok vagy üledékes — oxidos dúsulások jöhetnek számításba. Az ut(jbbi esetben a jelentős mértékű ritkaföldfém feldúsulás metamorf nujbilizáció útján is végbe mehetett. A szerzők köszönetüket fejezik ki Dr. Barabás Andornak, Virágh Kánjly- nak, Dr. Majoros Györgynek, Vincze Jánosnak és Dr. Kisházi Péternek a munkálatok során nyújtott .szakmai .segítségükért. 304 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet TÁBLAMAGYARÁZAT - EXPLANATION OF PLATES I. TÁBLA - PLATE I. 1. Piramis alakú, zónás florencitkristály. Vékonycsiszolatfel vétel, analizátor nélkül Pyramidal zoned florencite crystal Thin section photograph, without analyzer 2. Táblás monacitmetszetek. Vékonycsiszolatfelvétel, analizátor nélkül Platy monazite sections Thin section photograph, without analyzer ír. TÁBLA — PALTE II. 1. Zónás florencitkristályok klorithan. A zónásság mentén narancs- színű tóritbevonatok, kevés tórianittal. A felvétel közepén levő kristály repedéseiben tóritbevonatok-, a kristály magjában pedig a fent említettekhez monacit és klorit társul. Vékonycsiszolatfelvétel; + analizátorral. N = 60 X Zoiied florencite crystals in cblorite. Orangecoloured incrustations by thorite along the zoning. Thorite crusts are visible in the cracks of the crystal at the centre of tlie photograph; in the nucleus of the crystal, the afo rement ioned minerals are accompained by monazite and cblorite. Thin section photograph -|- analyzer N = 60 X 2. Ttőséges florencit kiválások klorithan, a felvétel közepén idiomorf, rombuszalakú metszettel. Vékonycsiszolatfelvétel, -[-analizátorral. N = 45 X Abundant segregation of florencite in cblorite, with an idiomorphic, rombic section at the centre of the photograph. Thin section photograph -f analyzer M = 45 X III. TÁBLA - PLATE III. 1. Monacit pszeudomorfóza, dárda alakéi florencit kristály után jól látható, reliktum zónássággal. Apró pontszerű kiválások — monacit. Fekete — tórit kevés tórianittal. Lemezes alakú kiválások — klorit. A felvétel bal szélén fehér, rejiedezett kristályok — disztén. Vékonycsiszolatfelvétel, + analizátorral. N = 60 X iUonazite pseudomorph after a spear-like florencite crystal, with a distinct residual zoing. Tiny dotlike segrogations; monazite. Black: thorite with somé thorianite. Lamellar segregations : cblorite. Wliite, craked crystals at the left edge: disthene. Thin section jihotograph analyzer M = 60 X 2. Tóriumnyomok a monacitérc radiográfián. A megoszlásuk florencit- kristályok formáit és zónásságát hangsúlyozza. Expozíció 20 nap. Méret 1 : 1 Traces of thorium on the radiograph of monazite őre. Their distribution indicates the forms of florencite crystals and emphasizes their zoning. Exposition: 20 days. Scale 1 : 1 N = 100 X M = lOOx N = 440 X M = 440 X Irodalom References BARAB.ÍS A. (1970): Gondolatok a sopronkömyéki Th — EF-dúsulások keletkezéséről. Kézirat. MÉV Cabron, M.— Naeser, C.— Rose, H. — Hildebrandt, F. (1958): Frational precipitation of rare earths with phos- phoric acid. Geol. Surv. Bull. N 1036 — N. Doelter, C. (1912, 1931): Handbuch dér Mineralchemie. Dresden und Leipzig I — IV. Fazekas V.— Kósa L.— Vincze J. (1970): A sopronkömyéki kutatási minták komplex anyagvizsgálata. Kézirat. MÉV Fazekas V.— Vincze J. (1971): A sopronkömyéki kutatási minták 1970. II. félévi anyagvizsgálati eredményei. Kézirat. MÁV Fazekas et al.: Ritkaföldfém ásványosodás a Soproti'i-liei/yséyhen 305 Fink Index to the Powder Diffraction Fiié. (1067). Philadelphia A.STM puhiication PD IS — 17F. FöLDVÁriné Vool M. (1958): A DTA szerepe az iísványtanban ds a földtani nyersanyaítkiitatáshan. M. K. Budapest ippaHK-KaMeHeuKHíl, B. A. — Komkob, A. H. — Hapnos, B. B. (1953): PeHTrenoMeTpimecKHe aaHHwe o cjino- peHCHTe H KOfíBHHHTe. MocKBa. SanHCKM Bcec. Mhh. 06-Ba, 4. 82, Bbin. 4. Frondel C. (1958): Systematic niineraloíty of uránium und thoriuni. Bull. Geol. Surv. Amerira. N- 1064. p. 1 — 400 Gerzson I.— KóSA L. (1970): Jelentés a Soproni-hegységben 1969-ben végzett kutatásokról. Kézirat. MEV Hussak, E.— Prior, G. (1970): Florencite a new hidrated phosphate of aluminium and cerium from Brasil. Mineral. Mag. 12, N- 57, p. 244-248. MHCTHTyT MHHepanorHH, Pboxhmhh m KpnCTannoxuMHH penKHX aneMeUTOB. (1964): FeoxHMHn, Mnuepano- rnn h reHeTHuecKHe THnbi MecTopo>KAeiinfí peAKMx aneMenTOB. t. I — II - III. Mockbu MsaHOBa B. FI. (1961): TepMorpawMbi MHHepanoB. MoCKsa. SanpcKH Bcec. Mhh. Oö-Ba. Cep. 2 (1). KOCH 8.— SZTRÓKAY K. I. (1967): Ásványtan II. kötet. Tankönyvkiadó Budapest KÓSA L. (1968): Soproni hegység kutatásának felújítása. Kézirat. MÉV KÓSA L. (1970): Javaslat a Sopron(S)-6. sz. fúrás lemélyítésére. Kézirat. MÉV KyxapeHKO A. A. (1951): O aaMexKe A. H. /laöyucoBa eO KpHcrajinax (JjnopeHCHTa* MocKsa. 3annCKH Bcec. Mhh. 06-Ba. 4. 80, Bbin 3. KyxapeHKO A. A. (1961): MHHepanorHH poccbinefl. MoCKsa. FocreoTexHH3Aar JlaéyULtOB A. H. (1950): O KpuCTannax (JjnopencHTa. TpyAbi Mhh. Myaen AH CCCP, Bbin. 2. MocKBa Manly, R. L. (1950): The differential thermal analysis of certain phosphates. Am. Min. 35, 108—115. Mc Kié (1962): Goyazite and florencite from two African carbonatites. Mineral Mag. 33, N 259. Selmeczi, B. (1971): Application of the derivatograph in rock analysis. Hungárián scientifietie instniments. N- 22. Budapest UlyöHHKOBa O. M. (1952): Mnuepanbi peAKHX ancMenTOB -p hx AnarHOCTHKa. 4, I. M3A-bo AH CCCP. Mockba CeMeHOB E. M. (1963): MHHepanorHH peAKHX seMenb. H3A-bo AH CCCP MocKBa Theunissen, K. — Martin, H. (1969): Découverte d’un phosphate alumineux des terres rares dans un coticule de Vielsalm. Ann. Soc. geol. Béig. 22; N- 1, 173—176. VENDEL, M. (1929): Die Geologie dér Umgebung von Sopron. 1929. Vendel M. (1969): Vélemény Kósa László geológusnak a „Soproni hegység kutatásának felújítása”, c. tématervéről. Kézirat MÉV Vendel, M. (1971): Über die Genese dér „Leukophyllite”. Wien Rare earth mineralization in the crystalline schists of the Sopron Mountains V. Fazekas— L. Kósa—B. Selmeczi In the Hungárián outposts of the Eastem Alps, tlie inetaniorphic roeks rnaking u|t tlie so-called Central crystalline area of the Sopron Mountains, rare earth- and thoriuni- containing accumulations were discover<>d. The ore-mineralized roeks are reprcsenttul as bedrock in the so-called ,,banded inica-schists” occurring in the uppermost horizon of the metamorphic schists of that part of the mountain; on the other hand, they are rt'j)- resented by detritus and boulders in the loess-containing soil cover of the overburden. The ore-bearing rock is constituted mainly by differently mineralized varieties of quartz-, disthene- and muscovite-schists and in one case, by garnetiferous, ehloritized quartz-miiscovite-schists. Karó earth thorium-eontaining minerals are floreneitt*, inona- zite, thorite and thorianite; their associates are chlorite of the clinochlore-leuchtenbergite group, occasionally tourmaline, apatito and lazulite. The florencite of the Sopron Moun- tains was identified by X-ray thermogravimetric, differential-t honnal and chemieal analyses. It is charactorized by a lower rare earth, magnesiuin and strontium eontent as compared to the thooretical composition. The highest valuo of RE-Ü' of the ores is 1 1 ,80”^, Th 0,30%. On the hasis of the textúra! pattern of the rock, the older mineralization phase is represented by florencite and chlorite, while monazite is, in part at least, the alteration product of florencite. Mineralization was coupled with tectonic deformations of the rock. On the hasis of the data available thus far, the circumstances of the mineralization ean- not be cleared convincingly. 306 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet Fazekas et al.: I\ Itkaföl'iféiii lisrani/o.so'iá.s a t'^oprnui /irí/i/srgben 307 II. tábla J’late II. 308 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet III. tábla - Plate III. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Géni. Sne. (1075) 105, 309 — .319 Az urán és tórium eloszlása az Északi Középhegység földtani képződményeiben légi-gammaspektrometriai mérések alapján Wéber Béla* (8 áljrával) Összefoglalás: a dolgozat az Északi Középhegységben v^égzett légi-gamma- spektrometriai mérések U és Th arlatainak földtani értelmezésével foglalkozik. A vizsgált terület ~ 3800 km^. Szerző az egyes földtani képződményekre átlagos U- és Th-tartalom adatokat ezámított ki. Megvizsgálta az U és Th eloszlását az egyes kőzettípusokban és kifejlődési sorozatokban. Az üledékekben', a fő üledéktípusok az átlagos U és Th tartalnnikban is elkülönülnek. Az U- és Th-tartalom között az üledéktíf)iisok sorozatában pozitív korreláció van, s ezen belül a két elem eltérő jellegei csak a változások amplitúdójában tükröződnek (U 1 • 10"^ %, Th 3-10-^ %). A vulkánitokban: a bázisos — neutrális — savanyú sorozatban az átlagos SiOj- tarta- lommal elsősorban az átlagos Th-tartalom korrelál. Az andezitek átlagos U-tartalma az Északi Középhegységben Ny-ról K-felé a feltétele- zett fiatalodás irányába — kémiailag a növekvő átlagos SiOj-tartalommal együtt növekszik. A hegységek (Börzsöny — Mátra —Tokaji) kálimobilizációs zónáiban az átlagos K-tar- talom növekedésével együtt az átlagos U-tartalom is növekszik a Th-tartalom határo- zottabban csökken. A kiszámított adatokból lehetségessé vált az U és Th eloszlásának vizsgálata az Északi Középhegység rétegsorában is. A vizsgálatok eredményeiből kiemelhető az, hogy az egyes korok — üledékes időszakok — képződményeinek átlagos U- és Th-tartalma szoros kapcsolatban van az ugyanezen földtani időegységekre kiszámított átlagos üledékképződési sebességgel is, ami az üledékek szórt elemtartalma alakulásában a geotektonikai tényező fontosságát tükrözi. Bevezetés Az adatok légi-gammaspektrometriai mérések kiértékeléséből szái’inaznak. A légi méréseket a Mecseki Ércbányászati Vállalat végezte. Az alapadatok kiszámítása izokoncentrációs elemeloszlási és azonos méretarányú (1 : 50 000) földtani alaptérképek felhasználásával történt. Az Északi Középhegységben ily módon ^3800 km^ terület légi mérési adatait értékeltük. A területről és az érintett felszíni földtani képződményekről az 1. ábra tájékoztat. A légi térképeket V. P. Tyihomirov és Géresi Gy. geofizikusok szerkesz- tették. Az elemeloszlási alapadatok kiszámításában közreműködött Kis 1). geológus technikus. * Előadva a Magyarhoni Földtani Társulat Déldunántúli Területi Szakosztálya „20 éves a mecseki érckutatás” c. konferenciáján 1973. okt. 16. 4 Földtani Közlöny CSEHSZLOVÁKIA 310 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. Jüzet (Véber: Az U és Th eloszlása az Északi középhegységben. . 311 Alapadatok Az Északi Középhegység területén az egyes képződményeken mért légi fel- vételi adatokból számított átlagos U- és Th-tartalmakat, valamint az ezekből képzett Th/U értékeket a 2. ábra adatai mutatják. A közölt adatok az egyes képződmények vizsgált felszíni elterjedési területével súlyo- zott átlagokat jelentenek. A képződmények besorolása, jelölése és megnevezése a nyomta- tásban megjelent (MÁFI) 1 ; 200 000-es földtani térképével azonos. A /v/3800 km^ vizsgált területre vonatkozó összes mért U és Th eloszlási adat felhasználásával az Északi Középhegység 1. ábrán jelzett területére és képződményeire Th/U KŐZET Hc&2kŐ CdcSVIZI (Codollű) Homok, hornokkft, k ovics, agyag (GodoHö) Homok, agyag, kovtcs, tdidcs cs (ás barnakőszén Homok cs andezil, kovics ( MÓtra) Homok, ogyog, borrtakőszén , szurkcogyog ( BukkaljQ) Homok, agyagos homok, lufit (Tokaj) Kavics, homok, szórazfotdi ogyog (Sukk) Kovauledckck (Tokoj) KóliUachil (Tokaj) Piroxénomf iboldócit (Tokaj) Andezilkőzclck cs (utóik (Tokaj) Riolitközeick cs (utóik (Toka j, Bukkalja) Poramtnifcrós (chcr agyag (helyenként középső rieh(tuto,homokkŐ cs lajtQi mészkő is ) (Bükk) Bozaltos (un fedő) andezit (MÓtro) Kólizónók ( kilitf ochit) (MÓtro) Amfibolondczit (Börzsöny) Oacit Piroxcnamfibolondczit (Börzsöny) Andezit ossz let (Mótro) Piroxcnes amf ibolondczit cs piroklasztikumai (Borzsorryj Piroxenondezit (Mólra) Pír oxenam 1 1 boldóc 1 1 (Tokaj) Rietiltuta Riolit , dacit ( Bukkolja ) Gránátos amfibolbiotitandczit (Börzsöny) Agyagos, mórgós ateunt (stír) Homok, homokkő (Chlomyszos) Barnakőszcntclcpes osszicl Alopkavics Riolittufa osszict (Bukkalja) RioliHufo Kavics, homok . homokko k onglomcrotum tarka agyag és kavics Homok , homokkő Homokos agyag Islir) Homok, homokkő ( Pcctuncutuszos ) Agyagmórga, toraminifcrós Homokkő (hórshegyi) holpikkclyes ogyag Oiabóz, gobbrő, ultrobózit (Bükk) Pehér mészkő (Bükk) Diabóz, portiMt, kvarcpor tir cs tűt óik (Bükk) Fehér ( tcnnsiki mészkő (Bükk) Fehér (rcpóshutai) mészkő (Bükk) TÜzkOves mészkő (Sukk) Agyagpala, homokkő lúzkoves mészkő kovopolo (Bukkj Dolomit (welt c rsle ni } (Déli Gomor ) Mészkő (wcttcrstcni ) ( Deli Gomor) Fehér mészkő (Sukk) Porfint, diabóz rs tutóik ( Bükk) Dolomit (Sukk ) Anizusi rétegek ( mészkő dolomit) oilalcban Komptii rétegek ( homokkő mészkő) óltól óban Alsó-triósz rétegek Szcizi rétegek (olcuri I , homo kkő ) olt al abon (Dél Gomor ) Mészkő , tekele bitumenes ( ^ikk) Agyogpalo-homokkÓ OSSZ let ( bükk ) Agyagpala -homok kő osszict , kovapala, mangánérc cs diabaztuto betelepülésekkel (Uppony) Mészkő , potoosszlet diabóztutóvol (Uppony) Mészkő, téligknstólyos (Uppony) Agyagpala-homokkő, kristályos mészkő (Szendrő) Agvagpala- homokkő osszict szcncilcs mcsz1iőlcncsckkcl_ (Szendrő )_ Knstólyos mészkő (Szendrőihg) 4* 2. ábra. A légi felvételi adatokból számított átlagos U- és Th-tartaJom Fig. 2. Average U and Th contents calculated from the data of aerial gamma spectrometric surveys 312 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet 3,8 lO--* % U 10,8 10-“ % Th átlagos tartalmat számítottunk ki: amelyből Th U = 2,84 Ez az arány, jól megközelítve a vonatkozó irodalmi adatokat, egyszersmind a felvételi mó^zer s a kiszámítások helyességére is utal. Az urán és a tórium területünkre érvényes Z gyakorisági görbéit a 3. ábrán mutatjuk be. Az U és Th a különböző kőzetkifejlődésekben Az összesített adatokat a 4. ábra mutatja. Az egyes adatok az általában különböző korú, de azonos kifejlődésű kőzeteki’e vonatkozó átlagos tartal- makat jelentenek. Az üledékes sorozat adatai ~1800 km-, a magmás (vulkáni) kőzetekre vonatkozó adatokat pedig ^2000 km- terület légi-gammaspektro- metriai felvétel feldolgozásával számítottuk ki. 1. Az üledékes sorozatban — az első szembetűnő jellemző az urán és tórium közötti jó korreláció. Az adatok arra utalnak, hogy az átlagos gyakoriság mértéke mindkét elem esetében az üledéktípushoz kötött. Az U- és Th-tartalom a különböző típusokban együttesen változik. Az elemek egyedi geokémiai tulajdonságait inkább csak a mennyiségi változások amplitúdója fejezi ki (a 4. ábrán U -- 1.10““ %, Th -- 3.10"“ %). A tengeri képződmények mind sekélytengeri kifejlődések. A karbonátokból kiindulva azt tapasztaljuk, hogy a törmelékes üledékek felé mind az urán-, mind a tóriumtartalom növekszik, s a maximum az agyagos -homokos kifejlő- désekben van. 4 6 8 9 12 15 20 25>25 lO’^'V. U,Th 3. ábra. Az U és Th iT gyakorisági görbéi az Északi Középhegység területéről (Wéber B., 1970) Fig. 3. Frequency curves of U and Th S obtained fro the territory of the Northern Highland Rangé of Hungary (B. WÉBER, 1970) W éber: Az U és Th eloszlása az Északi középhegységben 313 U Th/U Th 2 3 in “• 4. ábra. Az U és Th eloszlása a különhözö kőzetkifejlódésekben az Északi Középhegység területén (WÉlKR B., 1970). Jelmagyarázat: a = Karhonáto.s, b = Karbonátos-agyagos, c = Agyagos-homokos, d = Homokos (a— d tengeri kifejlődés), e = Kőszéntelepes, homokos-agyagos, f = karbonátos (e— f sz;írazföldi kifejlődés), h - kvarcpoffr-dlabáz és tufák (triász), i— j = andezit, riolit és tufáik (miocén) (h— j vulkánitok) Fig. 4. Distribution of U and Th in different facies in the territory of the Northern Highland Rangé of Hungary (B. WÉBER, 1970). L e g e n d: a = Carbonate, b = Carbonate-argillaceous, c = Argillaceous-arenaceous, d = Are- naceous (a— d = marine facies), e = Arenaceous-argillaceous with coal seams, f = Carbonaceous (e— f = terrestrial facies), h = Quartzporpliyry diabase and tuff (Triassic), i— j = Andesite, rhyolite and their tuffs (Miocéné) (h— j - vülcanics) Az adatok tehát a vizsgált tengeri összletek szórt urán- és tóriunitartalnia alakulásában a szárazföldi anyagbeszállítás jelentőségét mutatják. Ez a lehor- dási terület fontosságát emeli ki. Területünkön a földtani kor (és lehordúsi terület ) hatásának vizsgálatára össze- hasonlítottuk az agyagos-homokos tengeri összletek U- és Th-tartalmát. Az I. táblázatban levő adatokat, jellemzőnek a Th/U értéket tekintve, úgy értel- mezzük, hogy a paleozóos törmelékek inkább az urános, a mezozóos pedig inkább tóriumos jellegűnek nevezhetők, míg a kainozóosak köztes helyet foglal- nak el. Az ilyen adatok mögött olyan fejlődésmenti összefüggések is lehetsé- gesek, amelyek adott területen a tárgyi elemekre együttesen egy időszak vagy kor metallogéniai lehetőségeire utalnak. A prognózis színvonalán ezt figye- lembe lehet venni. I. táblázol — Tabu /. Agyagos- homokos kőzetösszletek U • 10-‘ % Th • 10'*% Tli/Ü Paleozóos 4,1 9,9 2,8 Mezozóos 4,5 12,0 3,4 Kainozóos 3,9 10,2 3,2 Az Északi Középhegység egyes üledékes képződményeinek (pl. miocén üledékek, középsőoligocén agyagmárga, középsőtriász agyagpala, és karbo- nátok) U- és Th-tartalma alakulásában a lehordási terület mellett fontos föld- 314 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet tani tényezője a vulkanizmus is. A különböző tektonikai fázisokkal kapcsolatos vulkanizmus (pl. szórt-) anyagszolgáltató hatása igen kiterjedt. Ennek jelentő- ségét esetünkben a vulkáni anyag elsődlegesen (különösen savanyúbb magmá- kat jellemző) magasabb U— Th-tartalma és a geokémiai hatása (pl. az aktív komponensek — foszfor — - megjelenése) adja meg. A feldolgozott, kémiailag is feltáródott vulkáni anyag leginkább a finomszemű és agyagos frakciókban jelentkezik. A vulkáni anyag üledékekben való felderítését, tapasztalataink szerint, elsősorban a Th és K eloszlásának vizsgálatával lehet megoldani, ami a légi mérések egyik közvetett alkalmazási lehetőségét jelenti, pl. a foszfor prognózisban (Wébeb 1970). A vizsgált szárazföldi összletek mind harmadidőszakiak. Elterjedésben uralkodó a közepes Ú- és Th-tartalmat mutató barnakőszéntelepes kifejlődés, amelyben a barnakőszéntelepek mellett homokos -agyagos kísérő rétegek is szerepelnek. Az U- és Th-tartalom maximuma a homokos-agyagos, a minimum a karbonátos kifejlődésre esik. A részletesebb értelmezést az összletek csak nagyon eltérő nagyságban vizsgálható területei miatt nem végezhettük el. Annyi mindenesetre megállapítható, hogy a típus — tartalom viszonyában az elemeloszlás hasonló szabályosságot mutat mint a tengeri összletek esetében. 2. A magmás sorozat, amelyet a 4. ábrán a növekvő Si02-tartalom szerint állítottunk össze, vulkáni és szubvulkáni képződményeket foglal magába. A legbázisosabb a felsőkréta diabáz és gabbró (4. ábra ,,h”). U- és Th-tartalma a legalacsonyabb, Th/U = 3,0. Már savanyúbbak a triász vulkánitok, amelyek a mezozoikumban legidősebbnek ismert anizusi és ladini diabázt-kvarcporfirt és tufáikat foglalják magukba. Ezek — a légi módszerrel csak összevontan értékelhető — átlagos U- és Th-tartalmára nagyobb befolyással a savanyú kvarcporfir és kvarcporfirtufa tömegek vannak. A legmagasabb U-tartalom mellett ebben találjuk az U-hoz viszonyított legkisebb tóriumtartalmat, Th/U < 2. Az ilyen adat prognosztikus szempontból általában már kedvezően értékelhető. A magmás sorozatot a harmadidőszaki andezit és riolit kőzetek zárják. Ezeket, az előbbihez mérten közepes urántartalom mellett magasabb tóriumtartalom jellemzi. Ennek megfelelően Th/U = 3,0. Elterjedtségük következtében részletesebb vizsgálatokat csak a harmad- időszaki (miocén) vulkánitokon lehetett végezni. Eredményeink az 5. ábrán láthatók. Az 5. ábrán feltüntettük az érintett hegységek andezitjeinek átlagos SÍO2- tartalmát is. Az adatok összevetéséből kitűnik, hogy az átlagos urántartalom az átlagos SiO^-tartalommal kitűnően korrelál. A tórium eloszlásában, ha nem is olyan tisztán, de pl. az andezit esetében lényegében jól követhetően, az uránéhoz hasonló tendenciák figyelhetők meg. Ezzel szemben a bükkaljai vulkánitok felett észlelt kiugróan magas átlagos tóriumtartalom igen figyelemre méltó elkülönülés mind a mátrai, mind a tokaji- hegységi hasonló kőzetektől ! A kérdés tovább vizsgálata célszerű lenne, mert elképzelhető, hogy a tóriummal indikált geokémiai különbözőség mögött mélyrehatóbb földtani okok is vannak. A magasabb tóriumtartalmú kőzetek ismerete — geokémiai okokból — általában a ritkaföldfémkutatás prognózisa szempontjából bír jelentőséggel. Az urán és tórium eloszlását, módszerünk lehetőségei szerint, csak azokban a magmás folyamatokban tudtuk követni, amelyeket a kálium mozgása is jelez. W éb e r: Az U és Th eloszlása az Északi középhegyséyhen . . . 315 Az Északi Középhegység csaknem valamennyi vulkáni területén kimutat- ható a kálium különböző mértékű s a vulkáni fejlődésmenettel, belső szerkezet- alakulással kapcsolatos dúsulása. Legkevésbé a Börzsönyben és legjobban — méreteiben és önálló kőzetfáciesében is — a Tokaji-hegységben. A 6. ábrán látható, hogy a káliumtartalommal együtt növekszik az U-tartalom, míg a tóriumtartalom csökken. Az U és Th eloszlása szempontjából — a metaszomatózist szenvedő kőzet eredeti U-tartalma mellett — legfontosabb tényező a metaszomatózis kemiz- musa. A végterméket reprezentáló kálitrachit képződéséhez vezető folyamat- sorban olyan hatók — magasabb alkália tartalom, lúgos, oxidatív közeg (oxi- dációs fok 50 — 80), könnyen illók (CO^, F) — szerepelnek, amelyek közegében az U és Th mozgásra kényszerülnek. Az urán egy ré.sze a különböző mértékben elváltozott kőzetekben és a kálitrachitban újra megkötődik. Ez a rész az éppen stabil kőzetállapotnak megfelelő, esetleg annak növekvő SiO^-tartalmával arányos. A tóriumtartalom csökkenését — amellett, hogy a hidrotermális fázis- ban a két elem egymástól általában már elválik — közvetlenül a sötét ásványi elegyrészek elbomlásával, átalakulásával magyarázzuk. A kálimeta8zomatiku3 folyamatok valószínű hatásterületét mérlegelve elképzelhető- nek látszik, hogy bizonyos uránfelesleg is keletkezett, amely továbbra is mobilis marad- hatott. Alihoz, hogy kiválhasson kevésbé lúgos közeg és redukáló komponens (pl. HjS) 5. ábra. Az U és Th eloszlása az Északi Középhegység harmadidőszaki (miocén: hurdigálai-szarmata) vulka- nitjaiban (W'ÉBER, 1971). Jelmagyarázat: 1. Eiolittufa, riolitközetek általában, 2. Dácit, riolit, 3. Andezit; a = Börzsöny— Dunazúg-hegység, b = Cser- hát-hegység, c = Mátra-hegység, d = Bükkalja, e = Tokaji-hegység Fig. 5. Distribution of U and Th in the Tertiary vol- canics of the Northern Highland Itange of Hungary (Miocéné: Burdigalian— Sarmatian) (Wébbr, 1971). L e g e n d: 1 . Ehyolite tuff, rhyolitic rocks in generál, 2. Dacite, rhyolite, 3. Andesite: a = Börzsöny-Dunazúg Mountains,b = Cserhát Mountains, c = Mátra Moun- tains, d = Bükkalja e = Tokaj Mountains 6. ábra. Az U és Th eloszlása az Északi Középhegység miocén vulkáni területek kálimobilizációs zónáiban (WÉBER, 1971). Jelmagyarázat: a = Bör- zsöny-hegység, b = Mátra-hegység, c = Tokaji-hegy- ség Fig. fi. Distribution of U and Th in the zones of potas- sium mobil ization of the Miocéné volcanio areas in the Northern Highland Rangé of Hungary (WÉBER, 1971). Legend: a = Börzsöny Mountains, b = Mátra Mountains, c = Tokaj Mountains 316 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet jelenléte szükséges. Ilyen körülmények a kálizónák szegélyén; vagy belső kontaktjai men- tén (a színesércesedés környezetében is), lehetségesek. Ez lehetne az egyik indítéka a káli- zónák prognosztikus vizsgálatának. A perspektíva felveti a kálizónák mélységi és mor- fológiai vizsgálatának szükségességét is, különös tekintettel vulkáni összleteinek általá- ban változó permeabilitású kőzetekből való felépítettségére. Mindaddig, míg alkáliás (vagy hidrokarbonátos) aszcendens oldatvándorlás van az urán mozgásával számolni lehet. Ez a tény a prognózis lehetőségeit (az alkáliafront határait) a vulkáni működés befejező szakaszában feltört kőzetekig adja meg. Az urán és tórium eloszlása a rétegsorban A 7. ábrán — az egyes képződményekre kiszámított U — Th adatok mellett — a terület földtani viszonyait jellemző főbb tényezőket is feltüntettük. A terület földtani adottságai következtében az U és Th eloszlását össze- függően csak a liarmadidőszak egy részében lehetett követni. 1. Az adatok áttekintő összevetéséből (elsősorban a karbon -per m -triászra és oligocénre vonatkozóan) azt emeljük ki, hogy az egyes korok rétegeire kiszámí- tott átlagos U- és Th-tartalom jjozitiv korrelációt mutat az ugyanezen földtani időegységekre kiszámított átlagos üledékképződési sebességekkel. Ez az összefüggés azonfelül, hogy összhangban van a földtani kifejlődések változásaival, adat- szerű utalás a geotektonikai tényező geokémiai hatására az üledékek átlagos, szórt elemtartahna alakulásában. 2. A Szench’ői-hegység ma középsődevonba sorolt rétegeinek alsó két soroza- tában az U- és Th-tartaiom felfelé növekvő tendenciát mutat, emelkedő Th/U érték mellett. A legfelső sorozatra a Th-tartalom és a Th/U érték erőteljesebb növekedése a jellemző. Ennek egyik lehetséges okául — a terepi gammaspektro- metriai mérésekkel észlelt esetenkénti nagyobb (4 — 6%) káliumtartalmat is figyelembe véve — feltételezzük az egyidős devonkori vulkanizmus létezését és hatását. IMivel a magasabb káliumtartalmat mutató devonkori rétegek felszínközei- ben (kutatóárkokban) éppen az irotai jarositelőfordulás (Jámbor Á. 1960) környékén ismertek, további mérlegelés és vizsgálat tárgya lehet az a lehetőség, amely szerint a jarosit S04-tartalmán kívül, az ásványképződéshez feleslegben szükséges káliumtartalom is az idős alaphegységből származhat ! A karbon-permre és a triászra vonatkozó adatok az Upjjonyi-hegység és a Eükk-hegység, valamint Dél-Gömör területének vizsgálatából származnak. E területek legvalószínűbb földtani fejlődésmenete a korábbi kutatások szin- téziséből (Balogh K. 1964) ismert. Ha adatainkat ehhez rendeljük, akkor a karbonban azt látjuk, hogy az upponyi alsókarbon tagozataira egységesen kiszámított nagyobb üledékképződési sebesség és ezzel összhangban a viséi agyagpala-homokkőösszleten észlelt magasabb U — Th-tartalom amellett szól, hogy ennek az összletnek a képződése közvetlenebb kapcsolatban lehetett a szudétai fázissal. A szudétai mozgásokat követően a bükk-hegységi felső- karbonban és felsőpermben fokozatosan kisebb üledékképződési sebesség és U — Th-tartalom volt rögzíthető. Sajnos, hogy a csekély felszíni elterjedés és kedvezőtlen morfológia miatt az alsópermi képződményeket nem lehetett érté- kelni ! Szembetűnő változás mutatkozik a perra-triász határon, amelytől az alsótriászban erőteljesen megnövekedett üledékképződési sebesség és a felső- karbon-permhez képest magasabb U — Th-tartalom is van (8. ábra). Ezek az adatok területünkön a pfalzi fázis jelentőségét mutatják. A triászban a fiata- < o!£! NJ u u. rodani _ Cíjstáier óstQjer szavai laromi szubher- “cinl ausztri- hilsi újkime- nai okimé- nál pfalzi oszturiQi crchcgys szudctai breton 7. ábra. Az ü és Th eloszlása a rétegsorban Fig. 7. Distribution of U and Th in the sequence 1, • ) ! '■..t • i V' ^ A. * V ■m ; / -i j íN i • '-J* . 'í í ; i r -' . W éber: Az U és Th eloszlása az Északi középhegységben . . . 317 labb rétegek felé — a kifejlődésekkel és az üledékképződési sebességgel összhangban — az átlagos U — Th-tartalom csökkenő ten- denciájú. Ettől csak az anizusi és ladini vulkáni összletek különülnek el, nagyobb U-tartalommal, kisebb Th/U érték mellett. Az oligocén képződményei területünkön jól elterjedtek. Adataink az üledékképző- dési sebességgel való pozitív összefüggés mellett felfelé általában növekvő U-tartal- mat mutatnak (7. ábra), csökkenő U/Th értékkel. Az U — Th-tartalom az alsóoligo- cén érett üledékeiben még nagyon alacsony, de a növekvő üledékképződési sebességnek megfelelően a középsőoligocénben már ma- gasabb. A középsőoligocén nagyobb sugár- zóanyag tartalmában helyenként a vul- kanizmus hatása is felismerhető (Mátra É.). A miocén tanulmányozott rétegsorát te- rületünkön az üledékek és vulkánitok vál- takozása nagymértékben jellemzi (7. ábra). Az üledékképződési sebességgel való össze- vetés ezért nem oldható meg egyértelműen. A vulkánitok megjelenése azonban a tekto- nikai fázisokhoz köthető. így azok ü — Th- tartalma közvetett jellemzésül szolgálhat. Az alsóbb miocénből kiugróan magas Th- tartalmukkal, amint már említettük, a bükkaljai vulkánitok különülnek el. Az alsó és középső barnakőszéntelepeket is maguk- ba foglaló miocén üledékeket kissé maga- sabb U-tartalom mellett kisebb Th/U ér- ték jellemzi. A középső- és felsőmiocén vulkánitok közül magasabb U — Th-tar- talmat a savanyúbb vulkánitok mutat- nak. A pliocénban az attikai, majd rodáni fá- zist követően képződött törmelékes, agya- gos, széntelepes üledékeket felfelé általá- ban csökkenő U — Th-tartalom és kissé nö- vekvő Th/U érték jellemzi. Ezen belül a felsőpannóniai széntelepes rétegek kissé nagyobb U-tartalmat és kedvezőbb Th/U értéket mutatnak. összefoglalásul a 8. ábra szolgál, amelyen a rétegoszlopban jelölt vastagságok a vizs gált felszíni elterjedéssel arányosak, és így az egyes képződmények átlagos U — Th- tartahnának súlyát mutatják a vizsgált területen. Kor J e l U Th 2 4 6 8 10 12 14 16 Th/U 12 3 4 A A V V A A V V A A r -UJ Irt ~KRéfi^ i?5R& UET a 4 R? 8. ábra. A vizsgált képzöilmányek felszíni elter- jedtsége — U- és Th-tartalina Fig. 8. Extension|ofthe siirveyed formations at the surface, and tlieir U and Th content 318 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet Befejezés A légi -gaminaspektrometr iái mérésekkel kapcsolatos elsődleges földtani fel- adatok teljesítését követően — kedvező terepi tapasztalatok birtokában — célszerűnek látszott az adattömeg földtani információ tartalmát tovább vizs- gálni. Mind korábban a kálium, mind pedig most az urán és tórium adatok feldolgozási eredményei igazolni látszanak e módszer többoldalú földtani fel- használásának lehetőségeit és szükségességét. Irodalom — References liAXOGH K. (1964): A Bükk-hegység földtani képződményei MÁFI. Évkönyv XLVIII. 2. Baranvi I. — Elek I. — Géresi Gy. (1970): Komplex légi-gammaspektrometriai és légi mágneses mérések Magyar- országon. Magyar Geofizika XI. 1—2. Beloüszon, V. V. (1962): Osznovnüje voproszi geotektoniki. Gosztgeolteliizdat Moszkva Betyentyix, a. G. (1959): üb ekzogonnüh zovanija uranovüh mesztoroszdenij. Geológija tidnüh inesztorozsdenij. Moszkva J.4MBOR A. (1960): Jarosit-kötoanyagú homokkő a Szendrői hegység DK-i peremén. Földtani Közlöny. 90. 3. Kubüvics I. — Fantó Gy. (1970): Vulkanológiai vizsgálatok a Mátrában és a Börzsönyben. Akadéml ai Kiadó Budapest Mártonné Sz.alay E. (1971): llarmadkori vulkáni hegységeink paleomágneses kutatása. Gconómia és Bányászat. 4/2-4. Nemecz E. (1971): Agyagásványok fáciesjelző szerepe az üledékes kőzetekben. Geonómia és Bányászat. 4.2—4. Fantó G. (1961): Mezozóos magmatizmus Magyarországon MAF'I. Évkönyv XLIX. 3. Femberton, B. II. — Siegel, II. (1966): Airbonie radioactivitytesto Elliot Laké area. Ontario. Canadion Mining Journal 1966. Oct. Kosküva, Ií. D.: a szorbció szerepe az üledékes kőzetek uránkoncentrációjának alakulásában. ENSZ. II. Nemzetközi konferenciája az atomenergia békés felhasználásáról Sz.ibEOZKY Kardoss E. (1968): A F’öld szerkezete és fejlődése. Akadémiai Kiadó, Budapest Sz.ÁPECZKY K. E. (1955): Geokémia. Akadémiai Kiadó. Budapest SzÉKYNÉ F’ux V. (Í970): Telkibánya éreesedése és kárpáti kapcsolatai. Akadémiai Kiadó, Budapest Tyihomirov, V. F. — WÉBER B. — GÉRESI Gy. (1968) Jelentés az 1966 vi aerogammaspektrometriai mérésekről. MÉV Fées Vadász E. (1960): Magyarország földtana. Akadémiai Kiadó, Budapest WÉBER B. — GÉRESI Gy. (1970): A kálium eloszlása a Mátra hegységben légi-gammaspektrometriai felvétel alapján. Földtani Közlöny, 100. 1. WÉBER B. (1970): Hozzászólás Baranyi I.— Elek I. — Géresi Gy. dolgozatához. Magyar Geofizika XI. 1—2. WÉBER B. — Nagy L. — Géresi Gy. (1972): A kálium eloszlása a Börzsöny hegységben légi-gammaspektrometriai felvétel alapján. F'öldtani Közlöny, 102.2. WÉBER B. — Géresi Gy. (1972): A kálium eloszlása a Tokaji-hegységben légi-gammaspektrometriai felvétel alapján. F'öldtani Közlöny, 102.2. WÉBER B. (1972): A légi geofizikai mérések alkalmazása a földtani kutatásban. Modern térképészeti módszer a föld- tani kutatás szolgálatában, p. 149 — 174. Magyarhoni F'öldtani Társulat, Budapest Distribution of uránium and thorium in the geological formations of the Northern Highland Rangé of Hungary as shown by aerial gammaspectrometry B. U’e'öer The interpretation of the U and Th data of aerial gamma-spectrometric measurements is discussed. Tlie aerial measurements were carried out by the Mecsek Metál Mining Com- pany. The survey area is the Northern Highland Rangé of Hungary sketched, with the | formations studied, on the geological map of Fig. 1. Aerial measurements of an area of ^3800 km^ have been interpreted. ' Basic information I The average U and Th contents of the single geological formations were calculatedi by means of isoconcentration maps of elements and geological base maps of the samel scale (1 : 50 000). The spacing of the aerial tra verses was 250 m. The results calculatedi arc shown in Fig. 2. The average obtained fór the whole area examined was 3.8 10“ * %i U and 10.8~‘ % Th concentration (Th/U = 2.84) distributed as shown in Fig. 3. ; W éb e r : Az U és Th eloszlása az Északi középhegységben . . . 319 Uránium and thorium in different rocks The data are shovm in Fig. 4. Those of the sedimentary sequence are representative of an area of ~1800 km^, the data concerning voleanic rocks represent an area of ~2000 km2. Sedimentary rocks: The data show tliat the variation of tlie average content is dependent on the respec- tive type of sediment in the case of both elements. The U and Th contents vary combiniMl in the various rock types, and it is rather tlie arnplitude of variations only that express(>s the individual geochemical characteristics of the single elements. The results of compari- sons concerning the geological age and average U -Th content of the strata concerned are shown in Table I. (The type of sediment stúdiód is a marine argillaceous-arenaceous facies.) As shown by part results, syngenetic volcanism alsó plays a significant role in the behaviour of the average U and Tli contents, |)rimarily in the case of somé marine sedi- ments. Voleanic rocks: Detailed analyses in the survey area could be carried out only fór the wide-spread Miocéné volcanics (andesite, rhyolite, dacite and their tuffs). The data are shown in Fig. 5. It is evident therefrom, that the average uránium content increases according to the chronological succession of the paroxisms from the Cserhát to the Tokaj Mountains (from left to right in the figure). The increasing averagi^ uránium content correlates with the SiO^ content. Thorium shows a trend similar to that of uránium. Exception to the rule is the high thorium content of the volcanics occurring in the foreland of the Bükk Mountains made up of Mesozoic sediments. Distribution of uránium and thorium in the sequence The distribution of elements and the relev'ant geological data are illustrated in Fig. 7 and 8 (1. stratigraphie subdivisions, 2. geohisforieal evolution, 3. tectonic phases, 4. rate of sedimentation, 5. aerial data As suggested by a eomprehensive cornparisan of the data, the average U and Th contents calculated fór the deposits of t he single stratig- raphic units are in a positive correlation with the mean rate of sedimentation calculated fór the same geological time units. In addition to being in harmony with the variations of the geological features, this correlation is a virtual and conende dátum referring to the geochemical effect of the geotectonic factor. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeöl. Soc. (1975) 105. 320 — 334 Adatok a dunántiili újpaleozóos képződmények biosztratigráfiájához dr. Barabásné Stvhl Ágnes* (5 ábrával, 2 táblával) Összefoglalás: Az elmúlt évtizedben végzett nyersanyagkutatások szükségessé tették a dunántv'ili felszínről és fúrásokból megismert újpaleozóos üledékek földtani korának minél pontosabb megállapítását. Ezt a szerző elsősorban palynológiai vizsgálatok útján végezte el, mely a plaeozóos szárazföldi üledékekben világszerte alkabnazott bio- sztratigráfiai módszer. E vizsgálatok alapján a Polgárdi-2 fúrás által harántolt törmelékes üledékeket a felső- karbonnal, a Tabajd-5, Ősi-33, Csór-7, Dinnyés 1, 3. fúrások által harántolt, valamint a balatonfelvidéki triász és fillit között települő üledékösszletet felsőpermmel (zechstein), a Ny-mecseki gránit és triász között települő törmelékes összletet alsó-(rotliegend) és felsőpermmel (zechstein) párhuzamosította a szerző. A Villányi hegység északi előterébe mélyült Turony-1 fúrás anyagának rétegtani beso- rolásához j)alynoíógiai vizsgálatokon kívül az itt talált őskétéltű lábnyomot is felhasz- nálta és e kétféle őslénytani lelet alapján e fúrás által harántolt törmelékes üledékeket felsőkarhon-alsópermbe sorolta be. Fenti ősmarad vány vizsgálatok tehát részben alátámasztották az előző korbesorolá- sokat, részben kiegészítették, vagy új megvilágításba helyezték azokat. 1. Bevezetés A dunántúli felszínről és fúrásokból megismert újpaleozóos üledékes képződ- ményekből, uralkodóan szárazföldi kifejlődésűek lévén, állati ősmaradványok — a mecseki permben talált phyllopodákon (Várszegi K. 1961) kívül — eddig nem kerültek elő. Földtani korbesorolásukat éppen ezért kőzettani kifejlő- désük, települési helyzetük és az esetleg gyéren talált makroflóra alapján végezték el. A Mecseki Ércbányászati Vállalat által az elmúlt két évtizedben a karbon perui üledékekben folytatott intenzívebb kutatások előtérbe helyezték ezen összletek korának minél pontosabb megállapítását, tehát az előző korbesoro- lások igazolását, vagy pontosítását, revízióját és esetleg további, kisebb réteg- tani egységekre való tagolását. Ezt elsősorban palynológiai vizsgálatok útján végeztük el (1. ábra), mely a paleozóos szárazföldi fáciesű üledékekben világ- szerte általánosan alkalmazott és szinte egyetlen biosztratigráfiai módszer. A palynológiai vizsgálatok alapján történt korbesorolásokat természetesen kiegészítettük a gyéren mutatkozó egyéb ősmaradványok és őséletnyomok rétegtani értékelésével is. ® Előadva a Magyarhoni Földtani Társulat Déldunántúli Területi Szakosztálya „20 éves a mec-seki érckutatás’’ c. konferenciáján 1973. okt. 16. Barabásné S tu hl: Adatok a dunántúli ópaleozóos képződmények . . . 321 1. ábra. A palynoIógiailaK vizsgált dunántúli újpaleozóos üledékes összletek helyszínrajza. J elmagyarázat: 1. Tabajd 5. fúrás, 2. Dinnyés 1., 3. fúrás, 3. Csór 7. fúrás, 4. ősi 33. fúrás, 5. Litéri perm, 6. Polgárdi 2. fúrás, 7. Balatonfelvidék É-i perm vonulat, 8. Balátonfelvidék D-i perm vonulat, 9. Ny-mecseki perm, 10. Turony 1. fúrás Fig. 1. Location map of the Transdanubian Laté Paleozoic sedimentary sequences studied palynologically. L e g e n d- 1. Borehole Tabajd-5, 2. Boreholes Dinnyés-1, -3, 3. Borehole Csór-7, 4. Borehole ösi-33, 5. Permian at Litér, 6. Bore- hole Polgárdi-2, 7. Northern Permian beit of the Balaton Highland, 8. Southern Permian beit of the Balaton Higland, 9. Permian of the western part of the Mecsek Mountains, 10. Borehole Turony-1 Tekintettel az ismerteté.sre váró nagy anyagra, nem térünk ki a minőségi és mennyiségi részletvizsgálatokra, hanem csak ezek rétegtan ilag értékelhető végeredményeit ismertetjük, a növényi élet fejlődéstörténetével összekapcsolva. Ez utóbbit vizsgálva azt találjuk, hogy (Dr. Géczy B.: Ösnövénytan, 1972) „a növényvilág a felsőkarbonig egységes volt, ekkor azonban négy flóra- birodalomra különült szét. Hazánk területe az euramerikai flórabirodalomhoz tartozott, mely Európát, ÉNy-Afrikát, É-Amerika K-i részét foglalta magába. Valamennyi birodalomban ugyanazon növényosztályok éltek, de más-más arányban és más-más családokkal, fajokkal képviselve”. A karbonban ural- kodó növények a harasztok voltak (korpafű, zsurló, páfrány, ősharaszt), de a felsőkarbonban már megjelentek a fejlettebb nyitvatermők is, melyek azután a felsőpermben uralkodóvá váltak. Ebben az időszakban lerakódott üledékekben csaknem kizárólag a nyitvatermőkhöz tartozó fenyő, ösfa és magvaspáfrányok maradványait találjuk. A növényvilágban bekövetkezett nagy változás az éghajlat megváltozásával volt kapcsolatos. 322 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet A vázolt földrajzi és növénycsoportokon belüli különbségek természetesen megmutatkoznak a talált spóra-pollenanyagban is. Ezek előrebocsátásával tárgyaljuk tovább a vizsgált anyagok spóra-pollenképét és rétegtani értékelését területi elkülönítésben. II. Polgárdi-2 sz. fúrás Ezt a fúrást a MÉV kutatási programja keretében 1961-ben mélyítették a felsőpermnek tartott, felszíni kibúvásban ismert ,, fülei” törmelékes összlet mélységi kutatására. A fúrás kőzettani kifejlődése, valamint a fülei összletben talált Calamites növénymaradvány alapján — amit Andreánszky G. határo- zott meg — Szabó I. és Majoros Gy. geológusok feltételezték, hogy e réteg- összlet kora nem felsőperm, hanem annál idősebb: alsóperm vagy felsőkarbon lehet. Ezt a feltételezést az elvégzett palynológiai vizsgálatok igazolták és ezáltal spóra-jiollenmaradványokkal sikerült bizoyítani e képződmény korát. (Prepa- rátum sz.: 633, 635, 645, 646, 647, 609.) A vizsgálati anyagban uralkodóan harasztok spórái vannak, elvétve akad csak egy-két nyitvatermőtől származó pollen. A spóraképben legnagyobb mennyiségben jelenlevő V errucososporites és Granulatosporites formák alapján a vizsgált üledékösszlet korát a felsőkarbon wesztfáliai (esetleg Stefániái alja is) emeletbelinek határoztuk meg (2. ábra). III. Dunántúli Középhegységi perm, valamint a Dinnyés 1, 3. fúrás Ezen a nagy területen vizsgáltuk Balatonfelvidék északi és déli vonulatának j)ermjét, a litéri perm vonulatot, a Tabajd-5, Ősi-33, a Csór-7, valamint a Dinnyés-1, 3. fúrások (3. ábra) alsótriász szeizi és az ópaleozóos fillit (Dinnyé- 2. ábra. A Polgárdi 2. sz. fúrás vázlatos szelvénye. Jelma- gyarázat: 1. Vörös törmelékes üledékek, 2. Zöld és szürke törmelékes üledékek, 3. Tarka törmelékes üledékek, 4. Szem- nagyság, üledékciklus, 5. Spóramaradvány Fig. 2. Sketched lithological lóg of borehnle Polgárdi-2. Legend: 1. Red clastic sediments, 2. Green and grey ; clastic sediments, 3. Variegated clastic sediments, 4. Grain-size, ! sedimentary cycle, 5. Spore remnant Barabás né S t uhl: Adatok a dunántúli ópaleozóos képződmények . . . 323 Balatont elvidék É,D-i vonulat Literi perm Ösi-33 Csór-7 Tabajd-5 Dinnyés 1,3 8 CS® 9 (é 3. ábra. A Dunántúli Közáphegység és környéke permi képződményeit liarántolt fúrások földtani szelvénye. Jel- magyarázat: 1. Vörös törmelékes üledékek, 2. Zöld és szürke törmelékes üledékek, 3. Dolomit, márga, 4. Gipsz, g { anhidrit, 5. Fillit, 6. Kvarcdiorit, 7. Szemnagyság, üledékciklus, 8. Pollenmaradvány, 9. Makrót lóra Fig. 3. Sketched geologioal profile of boreholes intersecting Permian formations in the Transdanubian Central Moun- tains and their neigbbourhood. L e g e n d: 1. Red clastic sediments, 2. Green and grey clastic sediments, 3. Dolomité, mari, 4. Gypsum, anhydrite, 5. Ptiyllite, 6. Quartz-diorite, 7. Grain-size, sedimentary cycle, 8. Pollen grains, 9. Macroflora sen gránit) között települő törmelékes szárazföldi (Tabajdon, Dinnyésen kar- bonátos és tengeri is) kifej lődésű összleteit, melyek közül a felszínről is ismer- teket a régebbi szerzők perm korúnak tartottak. (Id. Lóczy L. 1911, a Déli Alpok grődeni homokkövével azonosította.) Több fúrás anyagát dolgoztuk fel. Pollenek a kőzettani és őslénytani alapon megvont perm-triász határ alatti 250 — 300 ni vastagságú rétegekből kerültek elő. Kivétel a tabajdi fúrás, ahol mélyebb szinteken is találtunk polleneket. A pollenképet légzsákos formák uralják, melyek növénytanilag a nyitva- termő fenyőfélék pollenjeit jelentik. Harasztok spóráit csak elvétve találtunk. Rétegtani szempontból összefoglalóan nézve a pollenképet a következőket állapítottuk meg: Az uralkodó formák a Klausipollenites schaubergeri (Pót. et Klaus) Jansonius 1962, Lueckisporites virkkiae B. Pót. et Klaus 1954, Lueckisporites microgranulatus W. Klaus 1963, valamint a kis számban jelenlevő, de rétegtanilag nagyon fontos ■Nuskoisporites dulhuntyi R. Pót. et Klaus 1954 alapján az összlet akár a német zechsteinnel, akár az alpi grődeni és bellerophonos rétegek pollen- képével azonosítható felsőperül (középső-felsőperm) korú képződmény (3. ábra). De elmondható, hogy ez a pollenkép jellemző a többi eiuamerikai flórabiro- dalomhoz tartozó terület felsőperm korú képződményeire is, tehát nemcsak közeli, hanem a távolabbi területekkel is párhuzamosítható. 6 Földtani Közlöny 324 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet Az anyagban figyelemre méltó mennyiségben talált Cordaitinák az Angara- flórabirodalommal való kapcsolatra utalnak. (Preparátumok sz.: Bf-3, 118, 107, 112, 231, 283, 292, 496, 498, 499, 500, 501, 504, 505, 507, 513, 514, 515, 464, 467, 470, 474, 478, 480, Po-571, 572, 573, 575, 576, 577, 578, 581, 583, 584, 585, 586, 588, 589, 590, 591, 592, 594, 595, 602, 663, 733, 735, 834.) A Dinnyés- 1 fúrás felső részén, az alsótriász alatti karbonátos tengeri réte- gekben Dr. Majoros György Mizzia velebifana Pia Gymnocodium bellerophontis (Rothpletz) algákat határozott meg, melyek egyértelműen jelölik e rétegek felsőperm korát. < Kfi ■ a o ö CD o 4 [FT\ 5 rrr| 6|\ 7í2í0©84>9(^ 4. ábra. A Ny-mecseki perm és a Turony-1 fúrás vázlatos földtani szelvénye. Jelmagyarázat: 1. Vörös tör- melékes üledékek, 2. Szürke törmelékes üledékek, 3. Tarka törmelékes üledékek ,4. Kvarcporfir, 5. Gránit, 6. Szem- nagyság, üledékciklus, 7. Spóra- és pollenmaradvány, 8. Makroflóra, 9. Öskétéltű lábnyomok Fij. 4. Sketched geological profile of the Permian in the western part of the Mecsek Mountains and inborehole Turony-1 . L e g e n d: 1. Red clastic sediments, 2. Grey clastic sediments, 3. Variegated clastic sediments. 4. Quartz porphyry, 5. Gránité, 6. Grain-size, sedimentary cycle, 7. Spores and pollen grains, 8. Macroflora, 9. Footprints of a paleoreptile Bar abás né S t uh l: Adatok a dunántúli ópaleozóos képződmények . . . 325 IV. Ny-mecseki perm A Ny-mecseki jól ismert permi rétegsorból pollentartalmú anyagunk a kvarc- porfir alatti összletből, azután jóval fejlebbről az ún. tarka-szürke -zöldhomokkő összletekből, valamint a jakabhegyi homokkő legfelső, triász felé való átmeneti részéből, végül az alsótriász kampili gipszes rétegekből volt. Előző szerzők itteni permre vonatkozó rétegtani beosztásainak bemutatását mellőzve (lásd 4. ábra) röviden ismertetjük, hogy a pollenvizsgálatokból milyen eredményt kaptunk. Összefoglalóan: A középső-felsőperm korúnak tartott egyetlen üledékcilushoz tartozó tarka- szürke és zöldhomokkőben levő pollenanyag uralkodóan a nyitvatermőkhöz tartozó fenyőfélék légzsákos alakjaiból áll és minőségi-mennyiségi összetételben teljesen megegyezik a Dunántúli Középhegységivel, következésképpen a német zechsteinnel, tehát felsőperm korú képződmény. (Preparátum sz.: Po 2, 6, 11, 21, 33, 233, 235, 245, 255, 257, 259, 295, 297, 300.) A tarka-szürke-zöld összletekből legutóbb Greguss ősi fenyőtörzsmaradvá- nyokat és Baieria-t írt le, mely utóbbi a felsőpermben megjelenő páfrányfenyő maradványa. Az alsópermből — melynek kőzetrétegtani tagolását dr. Jámbor Áron végezte el 1964-ben készült összefoglaló munkájában — csak egy rétegből, mégpedig a kvarcporfir alatti szárazföldi törmelékes összletből kerültek elő pollenek. Ezt a pollenanyagot úgy jellemezhetjük, hogy nagy részben szintén fenyőpollenekből áll, de teljesen hiányoznak belőle azok a formák, melyek csak a felsőpermre jellemzők (Níiskoisporites, Klausipollenites ) . Uralkotbiak az ún. átfutó formák, amik az egész permen át követhetők. Eltérés a felső- permi anyagtól a fentieken kívül az is, hogy mintegy 20%-ban itt még idősebb karbon spóraformák is jelentkeznek, mint az alsóperm folyamán eltűnő harasztok utolsó képviselői. Kis számban van itt jelen az alsóperm jellegzetes pollenformája a Vittatina. (Preparátum sz.: Po 306.) E rétegekből Andreánszky G. 1961-ben Voltzia heterophylla-t és Pecopteris sp-t határozott meg. A Voltzia heterophylla permre is, triászra is jellemző, de a Pecopteris -félék már a felsőkarbonban megjelentek, így ez a makroflóra a per- men belüli idősebb növénytársulást jelezhet. Ha a gránitra települő kvarcporfir alatti összlet pollenképét és makroflóráját együttesen értékeljük azt mondhatjuk, hogy felsőpermnél mindenképpen idő- sebb kort, alsópermet jeleznek, de a pollenképben uralkodó fenyőfélék alapján nem tartjuk az alsóperm legidősebb, tehát közvetlenül a felsőkarbonra követ- kező tagjának. Egyébként dr. Jámbor Áron is utal arra tanulmányában, hogy az általa tagolt és a gránitra diszkordánsan telejjülő Ny-mecseki alsópermi összlet valószínűleg nem tölti ki a rotliegend egészét. A jakabhegyi homokkőösszlet legfelső részéből, az ún. átmeneti rétegekből, egészen közel a triászhoz, kerültek elő pollenek. A feltárt anyagban a légzsákos fenyőpollenek uralkodnak. Teljesen hiányoznak már a felsőpermet egyértel- műen meghatározó alakok, sok az átfutó forma, s kis számban már megtalál- hatók az alsótriász uralkodó pollenformái közül az Alisporites és a Triadispora. Ez a pollenkép arra utal, hogy a jakabhegyi homokkő felső része palynológiai alapon már az alsótriászhoz kapcsolódik. (Preparátum sz.: Po 218, 726, 162, 164, 329.) 5* 326 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet V. Turony-1 fúrás (Villányi-hegység É-i előtere) A Tu-1 fúrást 1962-ben a Villányi-hegység északi előtere paleozóos képződ- ményeinek kutatására mélyítette a MÉV. Mivel ezek a képződmények az itteni területen a szóban levő fúrás által váltak először ismertté, bővebben foglalko- zunk a harántolt kőzetek ismertetésével és besorolási problémáival. A fúrási anyag, illetve a kutatott terület előző feldolgozói (db. Szederkényi T. 1963, JÁMBOR Áron 1964, majd dr. Kassai M. 1969 és 1971) a következő- képpen tagolták a fúrás által harántolt j)aleozóos összletet (4. ábra). 1. sz. rétegcsoport; Legalul, 285 m vastagságban harántolt vöröseslila, jól rétegzett aleurolitos, finomszemű szericites homokkő- és aleurolitösszletet a Ny-mecseki alsóperm legfiatalabb rétegcsoportjával, az ún. ,,aleurolit”- összlettel azonosították, vöröses színárnyalata, finomszemcsézettsége és a Ny-mecsekihez hasonló egyhangú kifejlődés miatt. (A fúrás a képződményben állt le, így vastagságát nem ismerjük.) 2. sz. rétegcsoport: Előző rétegcsoport felett szerkezeti síkokkal sűrűn átjárt határ után következő halványvörös, rózsaszín, zöld, szürke színű, finom-apró- és középszemű, igen kemény, alig rétegzett, aleurolitos közbetelepüléseket tar- talmazó 125 m vastag összletet a Ny-mecseki felsőjjermi tarka-szürke-zöld homokkőrétegcsoportokkal azonosították, színbeli kifejlődésük és általuk az alsóperm felső részébe besorolt vörös alemolitos homokkőre {1. rétegcsoport) való településük miatt. 3. sz. rétegcsoport: A következő, mintegy 590 m vastag, malkodóan vörös színű, zöld közbetelepüléseket tartalmazó, alul durvábbszemű kavicsos, feljebb finomszemű homokkő és aleurolitos homokkőből álló képződménycsoport, amely szintén szerkezeti síkok mentén érintkezik az alatta levővel, a Ny- mecseki felsőpermi vöröshomokkő (fedővörös) összlettel lett azonosítva. A finomszemű homokkőben és aleurolitban nagyon jellemző az iszapfaló féreg- nyomok nagy gazdagsága. A fentebb leírt vöröshomokkő rétegcso2)ortra, tektonikus diszkordanciával és a jakabhegyi konglomerátum hiányával 146 m vastag lilás vörös -zöld bete- lepüléseket tartalmazó jakabhegyi homokkőösszlet, majd alsó -középsőtriász (szeizi-kampili-anizusi) végül pannon rétegek következnek. Mivel az 1 — 2 — 3 rétegcsoportokban idézett szerzők ősmaradványokat nem találtak, az ismertetett rétegtani beosztásuk alapja a települési helyzet és a Ny-mecseki permmel való ásvány-kőzettani, üledékföldtani, általános mak- roszkópos összehasonlítás volt, a DK-Dunántúl regionális földtani, fejlődés- történeti és szerkezeti képébe helyezve és értékelve ezen adatokat. E lithosztratigráfiai módszernek azonban természetesen bizonytalanságai vannak, amelyeket jelen esetben a következő földtani tények támasztanak alá: A 2 és 3 rétegösszletnek felsőjjermbe való besorolásánál döntő jelentőségűnek tartották a telei)ülési helyzetet, vagyis a fekvő- és fedőképződményekhez való viszonyt. Ámde a települési helyzetet a fedő (jakabhegyi) felé nézve azt talál- juk, hogy a jakabhegyi homokkőnek, mint fedőnek nincs rétegtanilag teljes értékű jelentősége az alatta levő összlet korának megítélésénél, mert, mint transzgresszív képződmény, túlterjed a felsőjDermi vörös homokkőösszleten és idősebb képződményekre is telejiül. Erre több j^élda van DK-Dunántúlon (Szalatnak-3 szilur kovapalára. Szilágy- 1, Martonfa-1, Bátaszék-1 gránitra) Tovább mélyíti ezt a bizonytalanságot az a tény is, hogy a turonyi fúrásban Barabás né S t u h l: Adatok a dunántúli ópaleozóos képződmények . . . 327 tektonikus érintkezés van a jakabhegyi homokkő és az alatta levő törmelékes összlet, a 3 rétegcsoport között, amit a jakabhegyi konglomerátum hiánya, a jakabhegyi homokkőösszlet vékonysága és a két összlet határán mintegy 70 m-en át jelentkező szerkezeti zóna (csaknem teljes maghiány) bizonyít. A 2 és <3 törmelékes összlet fekvőjét {1 képződménycsoport), mint már emlí- tettük a Ny-mecseki alsóperm legfelső részét képező és nagyon jellegzetes kifejlődésű (Ny-Mecsekben Goricától Cserkútig, 17 km-en át kőzettani meg- jelenésében teljesen változatlanul jelentkező) aleurolitösszlettel azonosították, mondván, hogy ugyanolyan egyhangú, minimális változékonyságxi, vörös színű, finomszemű összlet, mint a Ny-mecseki és kiemelve a nagyfokú makrosz- kópos azonosságot, az esetleges különbségeket az ősfölch’ajzi helyzet különbö- zőségével magyarázták. Magunk részéről azonlian a két azonosított összlet között, az egylningú kifejlődésen kívül semmi makroszkóposán megállapítható azonosságot nem találtunk, sőt színben, szemnagyságban, ásványos összetételben, rétegzett- ségben óriási különbség tapasztalható közöttük. Ezért nem tartottuk egyértel- műen elfogadhaté)nak korbeli azonosításukat, még az ősföldrajzi helyzet különbözőségének feltételezése esetén sem. Azonkívül itt is tektonikus érintkezés van az 1 és 2 rétegcsoport között, amit dr. Kassai M. is említ, vízszintes elmoz- dulásnak minősítve azt. Ha a vázolt és a fedő és fekvőképződmények felé mutatkozó bizonytalansá- gokhoz hozzávesszük azt, hogy a turonyi íelsőpermnek tartott összlet ásvány- kőzettani összetétel, valamint geofizikai paraméterek tekintetében teljesen eltérő a Ny-mecsekitől, indokolt volt az az igényünk, hogy a Tu-1 fúrásban harántolt képződmények rétegtani helyzetének biztosabb megítélé'séhez ősma- radványokat próbáljunk keresni, hogy a fúrás által harántolt paleozóos képződ- mények tagolását biosztratigráfiai úton lehessen megoldani, illetve az eddigi lithosztratigráfiai beosztást ezzel alátámasztani. így került sor 1972-ben palynológiai vizsgálatokra a Tu-1 fúrásban és minta- gyűjtés közben találtunk a fúrás 1. rétegcsoj)ortjában őskétéltű lábnyomokat és egyéb, eddig meg nem határozott állati és növényi maradványokat, mely a lábnyomokkal együtt véleményünk szerint a legérdekesebb ősmaradvány lelet, mely a magyarországi szárazföldi kifejlődésű paleozóos összletekből eddig előkerült. A legjobb megtartású lábnyomokat dr. Hartmut Haubold, a hallei egyetem munkatársa határozta meg, aki specialistája az újpaleozóos életnyomoknak és e tárgyban könyve is jelent meg. Meghatározása szerint a lábnyom az Anthich- nium (Saurichnites) salamandroides (Geinitz 1861) Haubold 1970 őskét- éltűtől származik, és rétegtanilag rendkívül értékesnek minősítette. Szerinte a felsőkarbon Stefániái emeletében és az alsórotliegendben található e forma, a felsőrotliegendben már nincs jelen, jelenléte vagy hiánya igen fontos az alsó- és felsőrotliegend határ megvonásánál. Ilyenformán tehát ez az összlet nem azonos a Ny-Mecsek felsőről liegendbe sorolt legfelső, azaz a vörös aleurolit tagozatával, hanem annál idősebb. Ezt igazolja az idézett lábnyomon, valamint a makroszkópos megjelenésbeli különbségen túl az is, hogy a felette következő rétegekből, — 2 rétegcsoport — még alsópermet jelentő spé)ra-pollenanyag került elő, amiről összefoglalóan a következőket mondhatjuk: Felsőpermet meghatározó formát egyetlenegyet sem tartalmaz, egészében a Ny-mecseki kvarcj)orfir alatti rétegekben talált spóra-pollenanyaghoz hason- 328 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet 5. ábra. A palynológiailag vizsgált dunántúli üjpaleozóos képződmények rétegtani helyzete a növényvilág fejlődéstör- ténetének tükrében Fig. 5. Stratigraphic position of palynologically studied Laté Paleozoic formations in Transdanubia as found in the light of flórái evolution lítható, azzal a különbséggel, hogy sokkal több a harasztoktól származó, tehát idősebb rétegekre utaló spóra (Verrucososporites, Calamosporites és más Trilét formák). Nagy mennyiségben tartalmaz Vittatinát, mely egyes K-európai és Ny-európ;ii irodalmi adat szerint ilyen nagy mennyiségben az alsóperm alját jelenti. (Preparátum sz.: Po 927, 944, 942, 948, 946.) Összefoglalva: Jelenlegi ismereteink szerint a talált ősmaradványok alapján, a fúrás által harántolt paleozóos összlet rétegtani beosztását a következőképpen állítottuk össze: Az alsó 1 ,,lábnyomos” rétegcsoportot, az Anihichnmiu salamandroides alap- j ján felsőkarbon -alsópermbe sorolhatjuk. j Barabásné S tuhl: Adatok a dunántúli ópaleozóos képződmények . . . 329 Ezen összlet felett következő 2 törmelékes képződménycsoportot a benne levő spóra-pollenegyüttes alapján az alsój)erm aljára helyeztük, lejjebb, mint a Ny-mecseki kvarcporíir alatti összletet abból a meggondolásból, hogy a toro- nyi fúrásban sokkal több idősebb spóraformát találtunk. A 3 rétegcsoporttal tulajdonképpen új üledékes ciklus indul, ebben az össz- letben ősmaradványokat nem találtunk, de az alsóperm aljára való települése, kifejlődése, valamint egyéb jellemzők alapján alsópermnek tartjuk, melyre tektonikusán került a jakabhegyi összlet. Indokolja e rétegcsoportnak alsó permbe sorolását, hogy a kőzettani kontroll (kavicsösszetétel, kvarcporfir kavics hiánya, a nagy vastagságú vörös színű, laza, finomszemű homokkő és aleurolit, a vékony férgektől teljesen átrágott jellegzetes szövettípus) és a geo- fizikai paraméterek alapján sokkal jobban azonosítható a Ny-Mecsekben meg- ismert alsópermi — kvarcporfir alatti — összlettel, valamint a Siklósbodony-1. fúrás alsópermi részével, mint a Ny-mecseki felsőpermmel. E tanulmány összegezéseként az 5. ábra bemutatja a dunántúli újpaleozóos képződmények palynológiailag vizsgált összleteinek rétegtani besorolását. Táblamagyarázat — Explanation of Plates I. tábla — Plate I. 1 — 2. Verrucososporües obscurus 1250 X .3 — 4. Oranulatosporites granulatus 1250X 6. Vittatina sp. 1000 X 6. Nuskoisporites klausi 450 X 7. Klausipollenites schaubergeri 1000 X 8. Lueckisporites virkkiae 1000 X 9. Lueckisporites microgranulaium 1000 X 10. Nuskoisporites dulhuntyi 450 X II. tábla — Plate II. Anthichyiiurn salamandroides Irodalom — References Alpeen, B. (1960); Étude palynologique préliminaire du bassin houiller de Lorraine. Application lí la correlation des coushes. Extráit du bulletin de la Société Geologique de Francé, 7 séries, törne II., 5‘27— 533. Alpeen, B.— (1960): Ilépartition stratigraphique de quelques microspores du carbonifere pupérieur francaié. Proceedings of the international Committee fór coal Petrology. No. 3. 173 — 176. Alpeen, B. (1963): Coupe paiynologique de We.stphalien du bassin houiller dér Lorraine. C. B,. Acad. Se. t. 256. 1—3. AndeeInszkt G. (1954): Ösnövénytan. Budapest Andeejeva, E. M. (1956): Atlasz rukovodjascsich form iszkopaemüch florü i faunü pennszkich otlozsenyij Kuznyec- kovo basszejna. Goszgeoltyehizdat Balme, B. E. (1957): Spores and pollen grains frora the inesozoic of western Australia. Commonwealth Scientific and Industrial Research organisation. Reference T.C. 25. Balme, B. E. and Playpoed, G. (1967): Laté Perraian plánt raicrofossils from the Prince Cliarles Mountains, Antarc- tica. Revue de Micropaléontologie. Vol. 10, no 3, pp. 179 — 192. Paris De. B.AEAbAs A. (1956): A mecseki perm időszaki üledékek földtani viszonyai. Kandidátusi disszertáció. Kézirat De. BaeabAs Á.né Stohl A. (1963): A dunántúli szárazulat! perm üledékek palynológiai-rétegtani vizsgálata. Kéz- irat. MÉV. Adattár De. BaeabAs Á.-né (1967): Jelentés a Mecsek hegység! perm időszaki üledékek palynológiai vizsgálatának revízió- járól. Kézirat. MÉV. Adattár De. BAEAbAsné Stphl A. (1971): A Polgárdi-2. sz. fúrás palynológiai vizsgálatának eredményei, Őslénytani Viták (Discussiones Paleontologicae ) 18. pp. 21—50. Baeanyi I. (1968): Magyarázat a Mecsek -Villányi hegység közti paleográfiái szelvények értelmezéséhez. Kézirat MÉV. Adattár Bhaedwaj, D. C. (1957): The palinological investigations of the Sear coals. Palaentograpliica, Bánd 101. Abt. B 73-125. Bolhovityina, N. a. (1959): Szporovo-pülcevüje komplekszü mezozojszkich otlozsenyij viljujszkoj opagyimi juch znacsenyie dija sztratigrafii. Iszdatyeljsztvo Akademii Nauk SzSzSzR. Moszkva 330 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet Bond, T. a. (1968): Perniian palynological assemblage froni the Wellington foiroation Kay County, Oklahoma. Pollen et Spores Vol. X-N“ 2. Paris Böckh J. (1867): Pécs városa környékének földtani és vízi viszonyai. M. K. Pöldt. Int. Évk. IV. k. Budapest H. DEÁK Margit (1959): A mecsekheységi gipsz kísérleti palinológiai vizsgálata. Földtani Közlöny LXXXIX. k. 2. f. 1JYBOV.Í. S.— Jachovicz, (1957): Mikrospory Gómo-Slaskiego Karbonu produktywnego. Institut Geologiczny Prace, tora XXIII. Warszawa Földváry a. (1952): A szabadbattyáni ölömére és kövületes karbonelőfordulás. MTA. Műsz. Tud. Oszt Közi. V/3, 25-41. Földváry, A. (1952) Lead Ores and Fossiliferous Dinantien (Lower Carboniferous) at Szabadbattyán. Acta Geol. Tóm. I. 11-36. GÉczy B. (1972): Ösnövénytan. Budapest GóCZÁn_ F. (1969): Tájékozódó jellegű rétegtani palynológiai vizsgálatok hazai karbon időszaki képződményeken. M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1969. évről. 677 — 701. Greguss, P. (1967): Fossil Gymnospemi Woods in Hungary from the Permian to the Pliocene. Akad. Kiad. Budapest Haubold, H. und Katzvng, G. (1972): Die Abgrenzung des Saxon. Geologie, Jahrgang 21. Heft 8. Berlin Heer O. (1S77): A Pécs vidékén előforduló permi növényekről, M. K. Földt. Int. Évk. V. K. Budapest ISCSENKO, A. M. (1958): Szporovo-püleejov analiz nyizsnyekamennougoljnüch otlozsenyij Dnyeprovszko-Donyeckoj opagylnü. Izdatyeljsztvo Akademii Nauk ükrainszkoj SzSzSzR. Kijev Dr. Jámbor A. (1964): A Mecsek hegység alsópermi képződményei. Kézirat. MÉV Adattár JANSONIUS, J. (1962): Palynology of Permian and Triassic sediments. Pence Kiver Area, Western Canada. Palaeon- tographica Abt. B. 110. Liefg. 1 — 4. 35 — 98. Stuttgart Dr. Kassai M. (1971): A Villányi hegység északi előterének permi képződményei. Kézirat. MÉV Adattár Klaus, W. (1953): Alpine Salzmikropalaontolgie (Sporendiagnose). Palaeont. Z. 27. 1—2. Klaus W. (1953): Mikrosporen Stratigraphie dér Óstalpinen Salzberge. Verh. Geol. B. A. 3. Klaus, W. (1955): Alpine Salz-Sporendiagnose. Z. Deutsch. Geol. Ges. 105. Klaus, W. (1955): Über die Sporendiagnose des deutschen Zechsteinsalzes und des alpinen í alzgebirges. Z. Deutsch. Geol. Ges. 105. Klaus, W. (1963): Sporen aus dem södalpinen Perm. Jb. Geol. B. A. Bd. 106. Wien Klaus, W. (1964): Zűr sporenstratigraphischen Einstufung von gipsführenden Schichten in Bohrungen. Erdoel- Zeitschrift H. 4. Wien— Hamburg Klaus, W. (1965): Zűr Einstufung alpiner Salztone mittels Sporen. Verh. Geol. B. A. Sonderheft G. S. 288— 292 Wien Kosanke, R. M. (1950): Pennsylvanián spores of Illinois and their use in correlation. State Geol. Surv., 74. Leschik, G. (1956): Sporen aus dem Salzton des Zechsteins von Neuhof (bei Fulda). Palaeontograpgica 100. B. Lóczy L., id. (1913): A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerint telepedése. A Bal. tud. tanúim, eredm. I. Kt. r. I. Szak. Bp. Medvegyeva, a. M. (1960): Sztratigraficseszkoje raszcsleleményie nizsnyich gorizontov Tunguszkoj szeriji metodom szporovo pülcevovo analiza. Iszdatyelsztvo Akademijl Nauk SzSzSzR. Moszkva Payford, G. and Heley, R. (1968): Spores from a carboniferous section in the Hunter VaUey, New South Wales. J. Geol. Soc. Aust. 15/1, pp. 103-119. pls. 9-11. POTONIÉ, R.- Kremp, G. (1955): Die Spóráé Dispersae des Ruhrkarbons, ihre Morphographie und Stratigraphie mit Ausblicken auf Arten anderer Gebiete und Zeitschnite. Palaeontographica, Bánd. 98. Abt. B. 1 — 136. POTONIÉ, R. und Kremp, G. (1956): Die Spóráé Dispersae des Ruhrkarbons, ihre Morphographie und Stratigraphie mit Ausblicken auf Arten anderer Gebiete und Zeitschnite. Palaeontograhpica, Bd. 99. L-4— 6. Segroves, K. L. (1969): Saccate plánt microfossils from the Permian of Western Australia. Grana Paleontologica 9, 1-3. SiMONCSics, P. (1956): Verkieselte permische Stammreste von dem Mecsek-Gebirge. Acta Bioi. Szegediensis, I. Stuhl Á. (1961): A Balatonfelvidék perm időszaki üledékeiben végzett spóravizsgálatok eredményei. Földtani Köz- löny 91—4. Budapest SzAMOJLOVics, Sz. R. (1953): Pülca i szporü iz permszkich otlozsenyij Cserdünszkovo i Aktjubinszkovo Priurala. Paleobotanicseszkij Szbomyik, Gosztoptyechizdat Dr. Szederkényi T.— Várfalvi L. (1963): Előzetes jelentés a Villányi hegység É-i előterében 1961—62. években végzett kutatásokról. Kézirat. MÉV. Adattár Tuzson J. (1911): A balatoni fossilis fák monográfiája. Bai. tud. tan. eredm. Pál. függ. Vadász E.: A Mecsek hegj'ség. Magyar tájak földtani leírása Vadász E. (1957): Földtörténet és földfejlődés. Budape.st Vadász E. (1960): Magyarország földtana. Budapest Varjuhinya, L. M. (1971): Szporü i pülca krasznocvetnüch i uglenosznüch otlozsenyij penni i triásza szeverovosztoka evropejszkoj csaszti SzSzSzR. Akademija Nauk SzSzSzR. Leningrád VÁRSZEGI K. (1961): Levéllábú rák (Phyllopoda) maradányok a mecseki perm összletben. Földtani Közlöny. XCI. k. 2. f. VisscHER, H. (1971): A palynological investigation related to régiónál stratigrapgical problems in the Permian and Triassic of Western Europe. Geological Szervey of Ireland, Special Paper No. 1. Contributioii to the biostratigraphy of the Ilpper Paleozoic in Transdamibia (W-Hungary) A. Barabás-Stnhl I. To be able to detemiine the geological age of the Ujiper Paleozoic formations known in Transdanubia, W-Hímgary, hoth in outerops and boreholes with highest possible precision and accuracy, the author carried ont palynological investigations: a biostra- tiguaphie method used widely all over the world in studying Paleozoic terretsrial deposits. These palynological stndies were eompl ement ed with a stratigraphie evalnation of searce traces of fossil life. Barabás né S t u hl: Adatok a dunántúli ópídeozóos képződmények . . . 331 Neither quantitative, nor qualitative detail investigations liave bcen tackled in the present paper and only their stratigraphically evalnable and intcrj)ivtable final rosnltg have been discussed, conpled with tlie evolntion of the flóra. The arcas affected by the present stndy are shown in Fig. 1. II. Borehole Polgárdi-2. Predoininantly the spores of ferns were found in the matéria! exainined with sjjoradical occurrences of one or two angiospermons pollen grains. On the hasis of the rejiresentatives of V errucososporites and Granulato.sporites present in greatest quantity in the spore spoctrnm the age of the sedimentary sequence helonging to one sedimentary cycle has bf'en determined as Upper Carhoniferons (Westphalian or eventually the hasé of the Stephanian) (Fig. 2.). III. The Pennian of the Transdanuhian Central Alountains, and the boreholes Dinnyés-1, -3 The matéria! of several boreholes of this comparatively large area has heen elahoratcd. Taken the pollen matéria! recovered from there as a whole, the following stratigraphic conolusions conld he drawn: On the hasis of the predominant forms Klausipollenites .schaubergeri (Pót. et Klatip) Jansonius 1962 ÍAieckisporites virkiiae R. Pót. et Klaus 1954 Lueckisporites micrograniilatus W. Klaus 1963, as well as on that of Nuskoisporites dulhuntyi R. Pót. et Ki.aus 1954 present in a small nnmber, hűt v'ery important stratigraphically, the sefjuence nnder consideration is an Upper Permian fomiation (Fig. 3) that can be correlated either with the germanotype Zechstein or, fór that matter, with the pollen spectra f>f theAlpine Gröden and Bellerophon Beds alike. In the upper part of the profile of borehole Dinnyés-1, Dr. Gv. Majoros eould iilen- tify, in the marine carbonate sediments underlying the Lower Triassic, ealcareous algae, Mizzia velebitana Pia and Gyrnnocodium bellerophontis (Rothpi.etz), whieh testify convincingly to the Ujiper Permian age of the deposits invoKed. IV. Permian of the western part of the Mecsek Mountains From the Pennian sequenoe of the western part of t he iMecsek Mountains, we have had a sample matéria! recov^ered from the so-called ,, sequence underlying the quartz- porphyry” and, from the higher horizons, the socalled ,,v'ariegated, green to grey sand- stone complexes” as well as from the uppermost beds of the Jakahhegy Randstone grad- ing intő the Triassic (F'ig. 4). In summary, the pollen grains occurring in the variegated green to grey santlstones helonging to one sedimentary cycle and held by earlier workers fór Middle to Upper Per- mian, consist predominantly of gymnospermous air-sacked pollen grains of Conifera, and are completely conformahle to those of the Transdaniihian Central Mountains. There- fore the age of this sedimentary sequence too has heen determined as ITpper Permian. The pollen matéria! recovered from the coarse detrital sequence overlying the gránité at the hasé of the Permian sequence here, is alsó characterized by the predominance of coniferous pollen grains, hűt in this speetrum the forms characteristic of the Upper Permian alone are totally ahsent, whilst persistent Carhoniferons forms can still he found in a considerable quantity, being the last representatives of the fems getting extinct during the Farly Pennian. Accoiilingly, this spore-pollen speetrum in indicative of a pre-Upper Permian age: Lower Permian. I'. Borehole Turony-1 (northern foreland of the Villány Afountains ) In the fine-grained sericitic sandstone and siltstone sefjuence of reddish-purjikf colour shown as 1 in Fig. 5, the author found a foot-print left ov'er hy a j)aleo-rej)tile (sec Plate II.) which Ur. IIartmut Hauboi.d detennined as 332 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet Anthichnium (Saurichnites) salarnandroides (Geinitz 1861) Hatjbold 1970. He declared it to be of very great stratigrphie value. AccordLng to his opinion, this form oceurs in the Stephanian Stage of the fJpper Carboniferous and the Lower Rotlie- gend, being already absent in the Úpper Rotliegend. Its presence or absence is very im- portant fór tracLng the boundary of the Lower and Upper Rotliegend. In the sandstone sequence 2 overlying the member 1 the author found a pollen assem- blage including Viitatina. Thus she, on the hasis of Anthichnium salarnandroides, assigned member 1 as a whole to the Upper Carboniferous-Lower Permian; while, on the hasis of the pollen spectrum she placed the members 2 and 3 overlying the former to the base of the Lower Permian. Summarizing the present study, Fig. 5 presents the stratigraphic positions of the palynologically studied sequences of Transdaniibia’s Upper Paleozoic. 333 B a r a b á s n é S t u h l : Adatok a dunántúli ópnlcozóos ké])zödiné)}yek , J. tábla J’late I. 9 334 Földtani Közlöny lOŐ. kötet, 3. füzet II. tábla — Plate II. Földtani Közlöny^ Bull. of the Hungárián Oeol. *S’or. (1075) 105. 335 — 343 A bala tonf öld vári és a fonyódi magaspartok állékonyságának mérnökgeológiai vizsgálata Horváth Zsolt ~dr, Scheuer Gyula* (5 ábrával) 1. Bevezetés A Balaton-parti területek iránt, liazai vonatkozásban kiemelt szerepüknél fogva, egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg. Az eddig alkalmatlannak minősített területrészek igénybevétele is sürgetően jelentkezik. A Balaton D-i somogyi oldalán több olyan területszakasz van, amely morí'ológiai és egyéb adottságaiból eredően mozgásveszélyesnek minősíthető. Az ilyen területek nehezítik a telejjülésí'ejlesztést, az egységes l)eépítést, városreiidezési eélkitű- zések megvalósítását, ill. az üdülő övezetek kialakítását. A gyorsütemű beépítéssel együttjáró közművesítésnek (ivóvízellátás, csator- názás) és az általános területrendezésnek összhangban kell lennie azokkal az intézkedésekkel (építési tilalom) és védőművekkel, amelyek a vizsgált magas- partszakaszok állékonyságát együttesen kedvezően befolyásolják, mert az eset- leges bekövetkező mozgások súlyos károkat okozhatnak környezetükben és erre vonatkozóan már számos példát szolgáltattak a balatoni, dunai magas- partoknál (Balatonakarattya, Balatonkenese, Dunaújváros stb.) lezajlott part- rogy ások. A dél-balatoni magaspartok közül az előzetes helyszíni szemrevételezés alapján potenciálisan a legcsúszásveszélyesebb területeknek tartották a bala- tonföldvári és a fonyódi partfalakat. E mozgásveszélyesnek ítélt területrészek mérnökgeológiai vizsgálatára, állékonyságának meghatározására és az esetleges szükséges védőintézkedési javaslatok kidolgozására adott megbízást Vállala- tunknak a Földinérő és Talajvizsgáló Vállalatnak, a Somogy megyei Tanács. A vizsgált területeken ismereteink szerint korábban jelentős mozgások nem voltak, csak kisebb omlások, pergések, amelyek ilyen partfalaknál szokványo- sak és azokon a területrészeken, ahol ezek veszélyt okoztak a szükséges védő- intézkedéseket már meghozták. 2. Földrajzi és földtani viszonyok A mérnökgeológiai és állékonysági vizsgálatok tárgyát képező balatonföld- vári és fonyódi magaspartok morfológiailag a Külső vSomogy tájegységhez tartoznak, azoknak északi peremén helyezkednek el. Közvetlenül a Balaton partján találhatók 30 — 60 ni-rel emelkedve a tó szintje fölé. A partfalak felső része közel függőleges, majd meredek lejtőbe mennek át, amely a leomlott kőzetekből áll. A lejtőt növényzet borítja. A magas])artok kialakulását a Balaton abráziós tevékenységével magyarázhatjuk. Az abrázió alámosó és • Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 336 Fülfltnni Közlömj 105. kötet, 3. füzet I. ábra. A balatonfölitvári magaspart helyszínrajza. Jelmagyarázat: 1. A magaspart pereme, 2. Kiemelt terü- let, 3. Mélyfekvésű területek, 4. Szelvényvonal, 5. Fúrási pontok, 6. Vízáramlás! irányok jKirtjiusztító szerepe a vasút, országút és a partvédő művek megépítésével ma már lényegében megszűnt és ezért a Balaton partátalakító tevékenységében lényeges változások következtek be. A balatonföldvári magaspart földrajzilag a balatonföldvári — adonycsi-háthoz tartozik és annak É-i peremét alkotja (1. ábra). A peremi terület legmagasabb része 145 — 150 mAf, tehát 40 — 45 m-rel emelkedik a Balaton vízszintje fölé. A Körösliegyi-völgy felé a hát felszíne meredekesésű, míg a Szabadi- völgy irányában fokozatosan lealacsonyodik. A fonyódi magaspart a Nagyberek mélyfekvésű, mocsaras területéből kiemelkedő (3. álira) szigethegy Balaton felé néző peremi része (2. ábra). A fonyódi hegynek két csúcsa van, a magasabb Vár-hegy és a Kilátó-hegy, melyek fákkal, ill. kisebb erdőséggel borítottak. A magaspart legmagasabb része 60 — 65 m-rel van a Balaton vízszintje felett. A partfal felső része függő- leges és ez alatt fákkal borított meredek lejtő következik egészen az M-7-es útig. Horváth-Scheuer: A balat07iföldvári és fotiyódi magaspartok vizsgálata 337 2. ábra. A fonyódi magaspart helyszínrajza. J e 1 m a g y a r íÍ z a t: 1. A magaspart pereme, 2. Szigethegy, 3. Mély- fekvésű területek, 4, Szelvényvonal, 5. Fúrási pontok, 6. Vízáramlás iránya Mindkét magaspart részletes bejárása során megállapítható volt, hogy sehol- sem fedezhető fel csúszás, vagy egyéb olyan jel, aifiely a partfalak mozgására utalna. Néhány helyen kisebb omlások, hámlások figyelhetők meg. Ezenkívül ott, ahol a felszíni vizeket koncentráltan vezetik ki a partélre több méteres hátra vágódás mutatható ki. A Balaton D-i partjának földtani felépítése jól vizsgálható a Balatonaligától egészen Balatonberényig kisebb-nagyobb megszakításokkal nyomozható magas- partok természetes feltárásaiban. Ezek közé tartozik Bálát onföldvár és Fonyód 338 Földtani Közlöny lOö. kötet, 3. füzet DK Ék mAf 160 1 50 UO 130 120 UO 150 160 170 180 10 20 30 m 'Dmi ‘El 'E ’E 3. ábra. A balatonföldvári magaspart áttekintő mérnökgeológiai szelvénye. Jelmagyarázat: 1. Lösz, 2. Agyag, 3. Homok, 4. Iszapos homok, 5. Leomlott anyag, 6. Balatoni üledékek (homok, agyag), 7. Felsőpannonlai-negyedkor határ is, amelyekről id. Lóczy Lajos (1913) részletes földtani leírást és szelvényeket közöl. A vizsgálatok szerint a magaspartok földtani felépítésében felsőpannóniai, felsőpliocén és negyedkori képződmények vesznek részt. Balatonföldvárnál a felsőpannóniai üledékekre lösz, ill. annak változatai települnek. A fonyódi szigethegy ettől eltérő kifejlődést mutat. Itt is a felsőpannóniai képződmények kéjiezik az alapot. Ezt az üledéksort a Balaton felvidéki bazaltvulkánossághoz kajicsolódva bazalttufa törte át. A felszínen már csak kisebb területen fordul elő, a Vár-hegy (233 m) és közvetlen környékén. A pannóniai rétegekre kisebb vastagságban pleisztocén szemcsés képződmények halmozódtak fel. A lösz alárendeltebb, mint Balatonföldvárnál. A magaspartok előterében részben a magaspartokra lehullott anyag talál- ható, részben pedig tavi üledékek, amelyek általában homokos, iszapos kifej- lődésűek. A változó magasságú, néha 60 m-rel a Balaton fölé magasodó partokat túl- nyomórészben tehát felsőpannóniai képződmények építik fel. Ezért a partfalak állékonysága szempontjából a rétegek kőzetfizikai tulajdonságai, települési viszonyai stb. igen fontosak. 3. A feltárási munkálatok ismertetése Az előzetes és tájékoztató jellegű feladatoknak megfelelően a Balatonföldvári és a Fonyódi magaspartoknál egy -egy Balatonra merőleges szelvényben elhelye- zett fúrások segítségével tártuk fel a mérnökgeológiai és vízföldtani viszo- nyokat. Balatonföldváron a község beépített területétől Ny-ra két fúrást helyeztünk el a magasparton. A magaspart lábánál egy fúrás készült el, felvonulási problé- Horváth-Scheuer: A balatonf öld vári és foni/ódi mngaspnrtok vizsgálata 339 mák miatt a szelvény vonalátál kb. 65 m-re ÉK-re. A szelvényben lemélyített fúrásokon túlmenően a földtani viszonyok tisztázása érdekében még egy fúrás készült a móló területén is (1. ábra). A balatonföldvári magaspart felépítésében pleisztocéíi és felsőpannóniai korú rétegek vesznek részt. A pleisztocén viszonylag vékony 3 — 7 m vastag- ságú löszréteggel telejml a pannóniai agyag-, ill. homokrétegekre (3. ábra). A pannóniai rétegek a szelvényből látható módon uralkodóan homokok, ill. cementált homokok, amelyek közé változó vastagságú agyagrétegek települ- nek. 10 m-t meghaladó vastagságú agyagréteg helyezkedik el a magaspart alsó szakaszán, az alatt azonban ismét homokréteg települ. A magaspart lábánál 5,5 m mélységig a Balaton által áthalmozott üledék van, amely alatt pannóniai korú homok, ill. iszapos homok települ a feltárt mélységben. A 4. sz. fúrásunkat 15 m mélyre a balatonföldvári móló területén mélyí- tettük le. A Köröshegyi-völgy tengelyében a fúrásban feltárt mészkő, bazalt és vöröshomokkő kavicsokból álló kavicsrétegek igazolják azt a feltevést, hogy a Balaton medencéjének lesüllyedése előtt a Bakony és a Balatonfelvidék területéről lefutó patakok a Köröshegyi -völgyhöz hasonló meridionális völgyek- ben rakták le hordalékiikat . Vízföldtani szempontból vizsgálva a magaspart szelvényét bebizonyosodott hogy az egyetlen jelentős vízadóréteg a magaspart legalsó szintjében települő iszapos homokréteg. Erre a rétegre kéj^ezték ki a József A. u. 13. sz. alatti ásott kutat, amelynek fenékszintjét 103,29 mAf-ben állapították meg. A kút- ban a víz nyugalmi értékét 1972. II. 2ü-án 105,29 mAf-ben mértük. A 2. sz. fúrásunkban ennek az iszapos homokrétegnek az átfúrása után a nyugalmi vízszint 105,02 mAf-ben (1972. II. 7.) mutatkozott A 3. és 4. sz. fúrásainkkal az áthalmozott balatoni üledékekben a Balaton szintjével azonos nyugalmi vízszintű talajvizet tártunk fel. A fonyódi feltárómunkálataink során a magasparton, hasonlóan Balaton- földvárhoz két fúrást mélyítettünk le. A magaspart lábánál a szelvényvonaltól c.sak kb. 50 m-re ÉNy-ra lehetett elhelyezni harmadik fúrásunkat, miután az országút mellett felvonulás-problémák voltak. A pleisztocén-holocén 1— 8 m vastagságú homokrétegekkel — felső részükben miu'vazsinórokkal — települ a pannóniai rétegekre. A felsőpannóniai összlet agyag, agyagos homok és nagyobb vastagságú (5 —12 m) homoki’étegekből áll (4. ábra). A magaspart lábánál 4,2 m-ig a Balaton által átmozgatott üledékek vannak. Ezek alatt a magasparttal azonos homoklisztes agyag, agyagos homok, homok- és agyagrétegek települnek. Vízföldtanilag vizsgálva a magaspartot, megállapítható volt, hogy az majd- nem teljes szelvényében száraz. Egyedül 123,3 niAf (1972. IV. 9.) szinten tár- tunk fel olyan rétegvizet, amely nem tölti meg a homokréteget teljes vastag- ságában. Ez a víz a magaspart lábánál időszakos szivárgás formájában csapo- lódik meg. A magaspart lába alatt 102,8 mAf-i ( 1972. IV. 20.) helyzetben értük el a második, környező területekre is jellemző vizet, amely hasonlóan az elsőhöz a partfal mögötti részen nyomás nélküli rétegvízként, azontúl pedig a balatoni üledékekben tárolt vízzel együtt talajvízként jelentkezik. így a réteg és talaj- víz közvetlen kapcsolatban van a Balaton mindenkori vízállásával és a feltárási adatainkból megállapítható, hogy vízutánpótlódását is onnan kapja. 6 Földtani Közlöny mAf 340 Földtani Közlöny 105. kötet, S. füzet Horváth-Scheuer: A balatonjöldvári és fonyódi magaspartok vizsgálata 34 1 4. Megállapítások és következtetések A balatonföldvári és fonyódi partfalak beletartoznak a Balatonfüzfőtől Balatonberényig övező magaspart vonulatokba. A vizsgált két magaspartnál, így kimutathatók mindazok az adottságok, amelyek a balatoni magaspartokra jellemzőek, azonban ezek mellett megtalálhatók azok az egyedi sajátosságok, amelyek környezetük helyi viszonyaiból erednek. A partfalak állékonyságát sok tényező együttesen határozza meg. Ezek nagy része természetes, de az emberi beavatkozás is pozitív vagy negatív irányban befolyásolhatja a partfalak stabilizálását. Vizsgálataink szerint a balatonföldvári és fonyódi magaspartoknál is kimu- tathatók mindazok a hatótényezők, amelyek befolyásolják a partfalak állé- konyságát. A Balaton-part rendezése előtt ezeket a magaspartokat a Balaton állandóan pusztította, alámosta. A Balaton ilyen jellegű munkájából eredően, miután az abrázió a partfalak stabilitásának egyensúlyát bontotta, csuszamlá- sok jöttek létre. A Balaton mint állandóan ható tényező döntő szerepet ját- szott — az egyensúly állandó megbontásával — az időszakosan lezajlott csuszamlások kialakulásában. Az emberi beavatkozás az előzőekben vázolt folyamatokat megváltoztatta. Balatonföldvárnál és Fonyódnál is a vasút és az országút kiépítésével megszűnt a Balaton partfal pusztító tevékenysége. Ennek megfelelően az egyik mozgást előidéző tényező megszűnt. Vizsgálataink szerint a mozgást előidéző hatótényezők; morfológiai, földtani viszonyok, vízföldtani viszonyok stb. kedvező kialakulást mutatnak a part- falak állékonysága szempontjából. Morfológiailag különbség mutatható ki az egyéb Balaton-parti mozgás- veszélyesnek ítélt magaspartok között. A balatonföldvári magaspartnál a mögöttes kisebb fennsíkszerű felszín fokozatosan elkeskenyedik míg a fonyódi magasparthoz egy aránylag a környezetből magasan kiemelkedő szigethegy tartozik. Az ilyen jellegű morfológiai formák természetszerűen döntően, kihatnak a hidrológiai és vízutánpótlódási viszonyokra. A Balaton-metiti csúszászveszélyes partszakaszok mögött nagy clterjedésű fennsíkok csatla- koznak. Ezért a vizsgált két magaspartszakasz morfológiai adottságait, úgy kell értékelnünk, hogy azok a partfalak stabilitása szempontjából kedvező kialakulást mutatnak. Ha az egyes magaspart szakaszok földtani összehasonlítását is elvégeztük, akkor olyan különbségeket találunk, amelyek földtani értelemben nem dön- tőek, de az állékonyság szempontjából már fontosak. Balatonakarattyánál és Balatonkenesénél végzett fúrások szelvényei szerint a rétegösszletet — az átfúrt kb. 70 m-es üledékszakaszt — igen sűrűn tagolják homokerek, ül. kis vastagságú homokréteg, a rétegek a Balaton felé dőlnek. A balatonföldvári és fonyódi fúrások a felsőpannóniai rétegek eltérő kifejlődését mutatják (5. ábra). Ezek több nagy vastagságú majdnem egységes kifejlődésű homok- és agyagréteget tártak fel, tehát a kelet-balatoni magaspartoknál mutatkozó finomrétegzettség itt kevésbé jellemző, s ami még a stabilság szempontjából lényeges a rétegek gyengén dőlnek D — DK-i irányban. Itt kell még meg- említenünk azt a lényeges különbséget is, hogy hiányzik, ill. csak egész kor- látozott formában van meg a partfal előtt az omlásokból, csúszásokl)ól ere- dő anyag. Vízföldtani vonatkozásban a vizsgált partszakaszok is kedvezőnek mond- 6* 342 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet hatók. Ezt több tényező együttes hatása eredményezi. A fúrásokban talaj- vizet — csak a partfal lábánál — és rétegvizet tártunk fel, amely Balaton- földvárnál csak kis mértékben áll nyomás alatt, míg Fonyódnál a homokréte- gekben áramló víz a korlátozott vízutánpótlódás miatt nincs nyomás alatt és csak részben tölti ki a víz vezető homoki’éteget. A magasparti fúrásokban feltárt víztartó rétegek a partfalon túl is folytatódnak és közvetlen, ül. közve- tett kapcsolatban vannak a talajvízzel és a Balatonnal. Ennek megfelelően mögöttes területekről érkező vizek természetes úton történő kilépésére a fel- tételek biztosítottak. Vizsgálataink szerint a partfalhoz hátsó területekről érkező vízmennyiség minimális és nincsenek olyan feltételek és adottságok, amelyek a jelenlegi egyensúlyi helyzetet hidrológiai vonatkozásban kedvezőtlen irányban befolyásolnák. A partfalhoz érkező csekély vízmennyiség a tápterület morfológiai és földtani viszonyaival magyarázható. A szigetliegyként kiemel- kedő Fonyódi-hegy kis vízgyűjtő területtel rendelkezik, továbbá a felszín közelében agyagos rétegek helyezkednek el, amik megakadályozzák a csapadék- vizek mély beszivárgását, továbbá a térszíni adottságoknak megfelelően a már beszivárgott víz minden irányban elszivárog, a nagybereki mélyfekvésű terü- letek irányába. Megközelítően hasonló viszonyokat találunk Balatonföldvárnál is, ahol a vizsgált magasparti mögöttes kiemelt területszakaszt patak völgyek határolják, így a korlátozott beszivárgó csapadékvíz mozgása nagyrészben a patak völgyek felé irányul. Ezért a partfalhoz érkező vízmennyiségek igen korlátozottak és megcsapolódásukra a feltételek is adottak. Ennek megfelelően megállapíthatjuk, hogy a vízföldtani adottságok miatt a felsőpannóniai kép- ződményekbe bejutó víz kevés, így a partfalra nagyobb szivárgási nyomás és egy esetleges csúszási felületre számottevő hidraulikus nyomás nem adódik át. Eltérő vízföldtani adottságokat ismerünk azonban azokon a balatoni magas- partoknál, ahol csúszások voltak. Az irodalmi adatok szerint a kis vastagságú homokrétegek vízzel telítettek, nyomás alatt állnak, kilépésüket korlátozza és gátolja a partfal lábánál települő megcsúszott törmelékanyag és folyamatos vízutánpótlódást kapnak a homokrétegek a nagy kiterjedésű mögöttes terü- letekről. A kőzet-fizikai vizsgálatok szerint a fúrásokban feltárt felsőpannóniai üledék- összletet kötött — iszap, agyag és szemcséshomok, homokliszt — talajok alkotják. Uralkodóan a szemcsés képződmények vannak képviselve. Az állé- konysági vizsgálatokhoz szükséges szilárdsági paraméterek is a követelmé- nyeknek megfelelően meghatározást nyertek. Az elvégzett állékonysági számí- tások alapján (Vágó Iné) a magaspart szélétől 20 m-re a jelenlegi állapotok között a biztonság értéke n = 1,45 Balatonföldvárnál és n = 1,24 m a fonyódi magaspartnál. A magaspartoknál az állékonyság szempontjából kedvező természeti adott- ságok voltak kimutathatók, főleg a vízföldtani és földtani viszonyok mutatnak ilyen helyzetet. Az állékonyság megtartása érdekében azonban a jelenlegi álla- potot fenn kell tartani. Ennek érdekében a szükséges védőintézkedéseket végre kell hajtani (beépítési korlátozások, felszíni vízrendezés, szennyvíz elvezetés stb.), mert ellenkező esetben éppen az antropogén hatások lesznek azok, amelyek a jelenlegi stabilitást károsan befolyásolják. ő, ábra. A vizsgált partszakaszoknál mélyített jelentősebb fúrások részletes l t I ' . J*' •J í í • •/ Horváth - Scheuer: A baZatonföldvári és fonyódi magaspartok vizsgálata 343 Irodalom And&i P. (1970): A dunaújvárosi löszpart rendezése. Mélyépftéstudományi Szemle. 20. p. 298 — 312. ÁDOM L.— Marosi S.— Szilárd J. (1959): A Mezöföld természeti földrajza. Földrajzi Monográfiák 2. Akadémiai Kiadó. Budapest 1—514. DomjAk J. (1952): Középdunai magaspartok csúszásai. Hidrológiai Közlöny. 32. p. 416—422. Oalli L. (1952): A dunai és balatoni magaspartok állékonyságának törvényszerűségei. Hidrológiai Közlöny. 32. p. 409-416. Horváth Zs.— Scheüer Gy.— Váqó I.-né (1972): Tanulmány a Balatonföldvári és Fonyódi magaspartok csúszás- védelmével kapcsolatos hidrogeológiai és talajmechanikai vizsgálatáról. FTV. szakvélemény. Kézirat Karáosonyi S.— Scheuer Gy. U969): Vízföldtani megfigyelések Dunaújváros környékén. Hidrológiai Közlöny. 49. p. 115-126. Karácsonyi S.— Scheuer Gy. (1972): A dunai magaspartok vízföldtani sajátosságai. Hidrológiai Közlöny. 52. p. 375-383. Kézdi A. (1960): Talajmechanikai II. kiadás I. kötet Tankönyvkiadó. Budapest, p. 1—618. KÉZDI A. (1970): A dunaújvárosi partrogyás. Mélyépítéstudományi Szemle. 20 p. 281—298. Lóczy L. (1913): A Balaton kömyékények geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. A Balaton tud. tanulmányozásának eredményei. I. k. Budapest, p. 1—617. Szilárd J. (1967): Külső-Somogy kialakulása és felszínalaktana. Földrajzi tanulmányok 7. Akadémiai Könyvkiadó. Bp. p. 1 — 150. Vitális I. (1911): A Balatonvidéki bazaltok. A Balaton tud. tanulmányozásának eredményei. I. k. 1. rész. Ásvány és kőzettani megfigyelések. Budapest, p. 1 — 170. Földtani Közlöny, Bull. of Ihe Hungárián Oeol. Soc. (1975) 105. 344- 556 A Mezőkeresztes környéki eocén és oligocén üledékes kőzetek foraminiferidás fáciesei Bércziné Maki' Anikó* (7 ábrával) Összefoglalás: A Bükk-hegység déli előterében levő mezőkeresztesi területen a paleogén üledékciklus képződményei többnyire a triász erősen lepusztult felszínére települnek. A Ny-felől jövő eocén transzgresszió a felsőeocén végén éri el ezt a területet. Az üledékképződés — a terület legnagyobb részén — partközeli, lithothamniumos, bryo- zoás, nummuliteszes mészkő lerakódásával kezdődik. Ny-felé haladva a lerakodott üledék fokozatosan mélyülő tengert jelez. A felsőeocénből folyamatos üledékképződéssel kifejlődött alsóoligocén medencebeli üledékek lerakódásával indul. Kétféle kifejlődést különböztetünk meg — egy Foramini- fera tartalmú mélyebb vízi fáciest és az ún. ,,tardi” fáciest — , amelyek egymásnak hete- ropikus fáciesei. A későbbiek folyamán a mezőke resztéi terület középső részén ,, hárshegyi homokkő” típusv'i parti üledék rakódik le. Ezzel egyidőben a mezőkeresztesi gravitációs maximiun peremén ,,tardi” üledékkéi3ződés volt, amely az alsóoligocén végén az egész területen általánossá válik. Az alsóoligocén rétegekre üledékhézag nélkül települ a középsőül igocén rétegösszlet. A paleogént követő erőteljes denudációval magyarázható, hogy Mezőkeresztes környékén csak az alsórupélibe tartozó képződmények képviselik a középsőoligocént, a középső- oligocén teteje és a felsőoligocén teljesen hiányzik. A középsőoligoeén alján az alsóoli- gocén folyamán megindult transzgressziós üledékfelhalmozódás képződményeit találjuk. A középsőoligoeén agyagmárgarétegek közé sűrűn közbetelepült homokkő, helyenként konglomerátum és tufarétegek bizonyos oszcilláló mozgásokra utalnak, amely kiemelke- dések, süllyedések a mikrobiofáciesek alapján is jól nyomonkövethetők. A Bükk-hegység déli előterében helyezkedik el a mezökeresztesi terület ( 1. ábra), ahol 1947-ben az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet végzett méréseket a IVLASZOLAJ megbízásából. E mérések alapján Mezőkeresztesnél gravitációs maximum vált ismertté, amelyet É-ról (Vatta-maklári-árok) és D-ről (Tisza- árok) minimum zónák öveznek. Észak-felé a mezőkeresztesi gravitációs maxi- mumot a Vatta -makiári -árok választja el a Bükk-hegységtől. A mezőkeresztesi gravitációs maximumtól délre eső, mélyre süllyedt terület már a Tisza-árok része. Az első szerkezetkutató fúrásokat 1949 — 1950-ben mélyítették. Ezek ered- ménye alapján 1950 — 1954-ben 83 db szénhidi’ogénkutató fúrás létesült a mezőkeresztesi szerkezeten, amelyek közül 42 fúrás elérte a mezozóos (triász) alaphegységet. További 6 fúrás 1960 — 1961-ben került lefúrásra. A paleogén üledékciklus képződményei a triász medencealjzat erősen denu- dálódott felszínére települnek. (A dolgozatban szereplő plankton Foraminifera fajokat dr. Sztrákos Károly határozta meg.) • Készült 1972-ben az OGIL Földtani Anyatífeldolgozó Osztályán. Előadta a MFT Őslénj’tan-Eétegtani Szak- osztályának 1974. május 6-i szakülésén B é r c. z i ti é M a k k : .1 Mezőkeresztes környéki eocén és olijocén . . . 345 I. ábra. A mezőkeresztesi kutatási terület környékinek térképvázlata. Jelmagyarázat: 1. A térképvázlat magyarországi helyzete; 2. A kőolajkutató fúrásokkal feltárt mezőkeresztes! terület Fig. 1. Schematical map of the neighbourhood of the exploration area of Mezőkeresztes. J> e g e n o o o =o Q. N O „dobig er 1 nis [ócies ( Mezőkeresztes - 3,-5 sz fúrás) „Rhabdamminás fócies ( Mezőkeresztes- 3,-5 sz fúrás) „Parti" fócies ( Mezőkeresztes -3-sz fúrás ) „Rhabdamminás” fócies (Mezőkeresztes 3,- 8,-49, - 74 sz fúrás ) „Parti fócies ; Mezőkeresztes- 8,-12, -21,- 24,- 38,- 47,-4 8,- 52,-53,-59,-63.-65,-70,- sz fúrás) „Rhabdamminás 14,-17,-33,-35,-36 fócies ( Mezőkeresztes-4,-6,-8,-9,-12,-13,- -44:46,-54,-61,-62,-63.-66,-74 sz fúrás) „Almaenas" szint (Mezőkeresztes- 11,- 20.-22.-25.-30,- A2,- „Cassidulinás'-főcies 60.-75 sz fúrás (Mezőkeresztes- 6,-12715.-19:“ 34,-55:64775:sz fúrás) „Rhabdamminás” facies (Mezökeresztes-2*375,-11,-l3,- 15- •„Cassidulinas" fácies(Mezökereszte”T' 5,-15-17,-20:sz fúrás 16- 20.-22 -25.-30,-32.-33.-39,-40,-A1.-42r43,- 55,-60 -61.-64,-72,-73, sz fúrás) „Parti fáctes ( Mezőkeresztes- 1,-2-3,- 6/a,- 8,-9 - 13.-15,-16.-22,-25r3 2.-43.-sz fúrás) Tardi agyag o o -o (/> ő.ábra, A A mezőkeresztesi középsÖoUgocén Foraminifera fáciesek és elterjedésük Fig, 6. Middle Oligocene foraminifera! facies of Mezőkeresztes and their extension 352 Földtani Közlöny lOö. kötet, 3. füzet Ezek a fáciesek a következők: ,, Parti” fácies: A középsőoligocén alján több ízben megjelenik. Mikro- faunája szegényes, az agglutinált fajok dominálnak, a leggyakoribbak a Rhab- dammina, Bathysiphon, Haplophragmoides, Ammodiscus genuszok fajai. A középsőoligocén tenger legsekélyebb részén élhetett ez a faunatársulás. A kőzetkifejlődés homokkő, erősen homokos agyagmárga. A mezőkeresztesi területen általánosan elterjedt fácies. ,,Ehabdamminás” fácies: A legelterjedtebb fácies a mezőkeresztesi területen. Mikrofaunájára jellemző egyes agglutinált fajok nagy egyedszámban való jelenléte \Bhahdammina abyssorum M. Sars, Bathysiphon sp., Ammodiscus incertus (d’Orbigny), Glomospira charoides (Jones — Parker)ú Cyclammina placenta (Reuss), Clavulinoides szabói (Hantken), Clavulinoides havanensis (CusHiL\N — Bermudez), Vidvidina subflabelliformis (Hantken), Karreriella hantkeniana Cushman, T ritaxilina hantkeni Cushman]. Ezek mellett gyakoriak még a Bidimina, Gyroidina, Eponides, Cassidulina, Chilostomella, Anomalina, Cibicides genuszba tartozó fajok. Egyes szintekben a Miliolinák is jellemzőek. Érdemes felfigyelni a Cibicides conspiciendus Pischvanova és a Gyroidina soldanii (d’Orbigny) fajok nagy egyedszámára. A plankton Foraminiferák ritkák, de egyes szintekben (Mezőkeresztes-3, 5, 6, 11, 13, 16, 20, 22, 55. sz. fúrás) nagy számban találhatók. Ezen a fáciesen belül a legkülönbözőbb társu- lások megfigyelhetők. A kőzetkifejlődés homokos agyagmárga. A ,, parti” és ,,rhaljdamminás” fácies a középsőoligocén alján többször meg- található ])lankton Foraminiferákban gazdag kifejlődések között. Általánosan elterjedtek a ,,cassidulinás” fácies alatt és felett. ,,Cassidulinás” fácies: Jellemző az agglutinált Foraminiferák alárendelt szerepe. Egyes bentosz Foraminifera genuszok fajai általános elterjedtek \T ritaxilina hantkeni Cushman, Oolina marginata (Walker), Bulimina elon- gata d’Orbigny, Uvigerina pygmaea d’Orbigny, Uvigerina hantkeni Cushman, Bolivina beyrichi Reuss, Bolivina semistriatus Hantken, Bolivina dilatata Reuss, Siphonina reticidata (Czjzek), Cassidulina subglobosa Brady, Cassi- dulina vitaiisi Majzon, Planulina wuellerstorfi (Schavager), Ahnaena osnabru- gensis (Münster), Escornebovina cuvillieri (Poignant)]. Feltűnő a Siphonina reticidata (Czjzek) és az Ahnaena osnahrugensis (Münster) fajok jól fejlett példányainak a gyakorisága a Cassidulina vitaiisi Majzon mellett. E fácies felső részén egy ,,almaenás” szint az egész területen nyomonkövethető, amely- nek mikrofaunája rendkívül gazdag \^Vulvidina subflabelliformis (Hantken), Bolivina semistriata Hantken, Bolivina dilatata Reuss, Gyroidina soldanii (d’Orbigny), Siphonina reticulata (Czjzek), Ahnaena osnahrugensis (Müster)]. A jilankton Foraminifera fajok nagy faj- és egyedszámmal képviseltek ebben a íáciesben, az iszapolási maradék 70 — 80%-át alkotják [Globigerina prae- bulloides Blow, Globigerina officinalis Subbotina, Globigerina angustiumbilicata Boeli, Globigerina tripnrtita Koch, Globigerina angiporoides Hornibrook, Globigerina anguliofficinalis Blow, Globigerina ouachitaensis ouachitaensis Howe — Wallace, Globigerina ouachitaensis gnaticki Banner — Blow, Globi- gerina praebulloides praebulloides Blow, Globigerina piraebulloides leroyi JIanner — Blow, Globorotalia ópium nana Bolli, Gloroborotaloides suteri Bolli], Ez a fácies csak a közéjisőoligocén aljára jellemző. A kőzetkifejlődés agyagmárga. ,,Globigerinás” fácies: Ez a Majzon-féle 2. szintnek felel meg. A terület É-i részén a Mezőkeresztes-3. sz. fúrásban mintegy 100 m vastagságban harán- Bérc z i n é Makk: A Mezőkeresztes környéki eocén és oligocén . . . 353 tolták. A kőzetkifejlődés agyagmárga. Ez a fácies a mikrofaunavizsgálat alap- ján folyamatosan fejlődik ki egy plankton-gazdag rhabdamminás fáciesből. Mikrofauna társaságára jellemző a jó megtartási állajjot, a plankton Foramini- ferák nagy faj- és egyedszámban [Olobigerina officinalis Subbotina, Glohi- gerina praebulloides Blow, Globigerina angnstiumbilicata Bolli, Globigerina ampliapertura Bolli, Globigerina ouchitaensis ouacJiitaensis Howe — Wallace, Globigerina ouachitaensis gnaucki Banner — Blow, Globorotalia opima nana Bolli, Globorotalia rmtnda Jenkins, Globorotaloides suferi BolliJ, valamint egyes bentosz formák nagy példányszámban való jelenléte [Lagena striata d’Orbigny, Uvigerina hantkeni Cushman, Bolivina begrichi Reuss, Siphonina reticulata (Czjzek), Álabamina ivolterstorfi (Franké), Cassidulina subglobom Brady, Sphaeroidina bulloides d’Orbigny, Almaena osnabrugensis (Münster), Anomalina affinis (Hantken), Cibicides iingerianus (d’Orbkíny), Escorne- bovina cuvillieri (Poignant)]. Ősföldrajzi viszonyok A triász időszak után a terület hosszú földtörténeti időn át szárazulat volt. így a triász képződmények erősen denudálódott felszínére tele})ülnek a ])aleogén üledékek. A Ny-felől jövő eocén végi transzgresszió a mezőkeresztesi területet csak a felsőeocén végén éri el. Az üledékképződés jiartközeli lithothamniumos, bryozoás, nummuliteszes mészkő lerakódásával kezdődik. A lerakódott üle- dékek Ny-felé haladva fokozatosan mélyülő tengert jeleznek. Olyannyira, hogy a Ny-i részen (Mezőkere.sztes-20, 42, 77. sz. fúrás) az eocén végén a budai márgával egykorú sekély tengeri globigerinás agyagmárga, márga rakódott le. A felsőeocén képződményekből folyamatos üledékképződéssel fejlődött ki az oligocén. Az alsóoligocén üledékképződés a ,,tardi” rétegek lerakódásával kezdődött. Két fáciest különböztetünk meg. A mezőkeresztesi gravitációs maximum tetővidékén feltárt (Mezőkeresztes- 7, 16, 35, 36, 44, 47, 81. sz. fúrás) rnélyebbvízi Forarninifera faunát tartalmazó, apró globigerinás mészmárga, márga és a terület peremén megismert típusos ,,tardi” rétegek, a halj)ikkelyes, növény maradványos márga, mészmárga egymásnak heteropikus fácáese. A későbbiek során a ,,tardi” rétegek válnak uralkotlóvá az egész területen. A kőzet kifejlődés alajtján az alsóoligocén folyamán a szerkezet közéj)ső részén kisebb kiemelkedésnek kellett bekövetkeznie, mivel jiarti, durva törmelékes, , .hárshegyi homokkő” típusú üledék rakódott le (Mezőkere.sztes-28, 67, 68, 66, 71, 72, 76, 79, 88. sz. fúrás). Míg a mezőkeresztesi terület peremén ezzel egy- időben ,,tardi” üledékkéj)ződés volt. A kétféle fácies együtt fejlődött ki, egy- másnak heteropikus fáciese. A durva törmelékes összlet felett a területen álta- lánossá válik a ,,tardi” üledékké2)ződés, amely egy transzgressziós ciklus kez- detét jelzi, folyamatos átmenettel a közé])sőoligocén felé. Az oligocén tenger p]K K-felől érkező, az alsóoligocén közei)én megi?ulult fokozatos transzgressziója (Ma.jzon L. 1961) a közéiisőoligocén kéjjződmények- ben jól követhető. A közéjisőoligocén ké2)ződménvek kőzetkifejlődése és ősma- radvány tartalma jól jelzi a tengerfenék lassú süllyedését, de egyben azt is, hogy a közéjisőoligocén folyamán gyakori volt az oszcilláló mozgás. Erre az ingadozásra utalnak a közbetele2)üít diu’vaszemű homokkő (Mezőkeresztes- 1, 2, 6/a, 8, 10, 17, 59, 65, 74, 79, 84. sz. fúrás), konglomerátum (Mezőkeresztes-9, 18, 24, 32, 37, 38, 83. sz. fiirás), tufás homokkő, vulkáni tufarétegek. < Földtani Közlöny 354 Föhltdni Közlöny 105. kötet, 3. füzet 7. ábra. Magyarorszáíri felsöeocín és oligooén szelvények összehasonlítása Fig. 7. Comparison of the Oligocene and Upper Eocéné profiles of Hungary A paleogén-neogén határon bekövetkezett lepusztulás eredményeként a mezőkeresztesi területen a fiatalabb középsőoligocén és felsőoligocén képződ- mények teljesen hiányzanak. Irodalom References BaTJES, D. a. J. (1088): Foraminifera of the Oligocene of Belgium. Kon. Béig. Inst. Nat. Verh. vol. 143. p. 1—188. Békcziné Makk A. (1972): A niezőkeresztesi kutatási terület üledékes kőzeteinek őslénytani és rétegtani vizsgálata. OKOT Adattár Bütt, a. a. (1966): Laté Oligocene Foraminifera from Escomebeon. SW Francé. Utrecht CsiKY G. (1952): A mezőkeresztesi kutató terület szerkezeti képe a szeizmikus mérés k és mélyfúrási adatok alapján. OKGT. Adattár CSIKY G. (1961): Az Észak-Magj’arországi szénhidrogén kutatások kőolajföldtani eredményei. Földt. Közi. 91.2., p. 95-118. CsiKY G. (1968): A szénhidrogénkutatások újabb eredményei és kilátásai az északi paleogén medencében. Földt. Közi. 98. 1. p. 29-40. UtJBAY L.— jAMNiczKY K. (1961): k mezőkeresztesi terület niélyföldtani viszonyai. OKGT Adattár Hantken, M. (1875): Die Fauna dér Clavulina Szabói Schichten. Mitt. Jahrh. Kön. üngam. Geol. Anst. Bánd IV, H. 1, I. Theil: Foraminiferen p. 1 — 82. Kaasschieter, J. P. M. (1961): Foraminifera of the Eoc ne of Belgium Mém. Inst. Boy. Sci. Natúr. vol. 147., p. 1-271. Kenawy, a. I. — Nyirö, M. K. (1967): Zwei neue Foraminiferen aus dem Oberoligozán in Eger (Nordungarn). Ann. Hist. Natúr. Mus. Nat. Hung. vol. 59., p. 103—107. Kertai Gy. (1957): A magyarországi medencék és a kőolajtelepek szerkezete a kőolajkutatás eredményei alapján. Földt. Közi. 87. 1.. p. 393-394. Kertai Gy. (1960): A magyarországi szénhidrogénkutalás eredményei 1945 — 1960-ig. Földt. Közi. 90.4., p. 406—418. Kiesel, Y. (1962): Die oligozánen Foraminiferen dér Tiefbohrung Dobbertin (Mecklenburg). Freib. Forsch. H., C. 122., p. 1-123. KOmmerle, E. (1963): Die Foraminiferenfauna des Ka.sseler .Meeressandes (Oberoligozán) im Ahnetal bei Kassel. Abhandl. Hess. Landesamt Bodenforsch. 45., p. 1 — 72. Bérezi né Makk: A Mezőkeresztes környéki eocén és oliyocén . . . 355 Majzon L. (1940): A bükkszéki mélyfúrások. Fölt. Int. Évk. 34. kötet, 2. füzet Majzon L. (1942): Bükkszék és környéke oligocén rétegeinek Foraminiferákon alapuló szintézise. Föleit. Int. Évi Jel. 1936-1938-ról. II. kötet Majzon L. (1948): Az újabb bükkszéki mélyfúrások. Földt. Int. Évk. 37. kötet, 3. füzet Majzon L. (1948): Centenarina gen.nov. und Cassidulina vitálist nov. spec. aus den Budaer unterrupelischen Schichten, Földt. Közi. 78/1., p. 22-25. Majzon L. (1956): Kőolajfúrásaink újabb rétegtani eredményei. Földt. Közi. 86/1. p. 44—58. Majzon L. (1959): Mezókeresztesi mélyfiirások réteg- és őslénytani viszonyai! Kézirat Majzon L. (1960): Ma^arországi paleogén Foraminifera szintek. Földt. Köz,. 90/3. p. 355—356. Majzon L. (1961): Az Eszak-Magyarországi oligocén rétegtani tagolódása Foraminifera tanulmányok alapján. Földt. Közi. 91/2. p. 121-125. Majzon L. (1962): Ilantken Miksa „Clavulina Szabói rétegek faunája” című művének nevezéktan! módositá.sa. Földt. Közi. 92/3. p. 268-273. Majzon L. (1966): Foraminifera vizsgálatok. Akad. Kiadó. Budapest Majzon L. (1972): Adatok a magyarországi Clavulina fajokhoz. Föld.t Közi. 102/2. p. 109 — 121. Majzon L.— Csiky G. (1963): Az őslénytan szerepe és jelentősége a szénhidrogénkutatásban. Bányászati Bapok 10. szám Majzon L.— Nyirö R. (1954): A magyarországi oligocén üledékek taglalása mikropaleontológiai viz.sgálatok alapján. Kézirat Nagyné Cellái á. (1973): Oligocén Foraminiferák Dorog környékéről. Ann. Inst. Geol. Publ. Hung. 60.3. p. 419— 495. Nyirö, R. (1958): The Studying of Foraminifera in Thin Seetions. Ann. Kist. Natúr. Mus. Nat. Hung. vol. 50., .series 9., p. 31-38. Nyir(í, R. (1963): Beitrage zűr Foraminiferen-Fauna dér Oligozan-Schichten von Törökbálint. Ann. Hist. Natúr. Mus. Nat. Hung. tóm. 55., p. 61 — 70. D’Orbigny, a. (1846): Foraminiferes fossiles du bassin Tertiaire de Vienne. Paris SZTRÁKO.S K. (1973): Foraminifera fáciesek az Eger— Demjén környéki paleogénben. Földt. Közi. 103/2., p. 156 — 165. SZTRÁKOS, K. (1974): Plancton Foraminifer Zones in the Paleogene of Northeast Hungary. Fragmenta Min. Pál., 4. (in press) Trunkó, L. (1965): Geologische Cntersuchungen ani Doberg bei Bönde und die Foramlniferen des Doberges bei Bünde und vöm Astr.up Beih. geol. Jb. Bd. 60., p. 7 — 42: p. 121 — 206. Foraminiferal facies of Eocéné and Oli^ocene sedimentary rocks in the vicinity of Mezőkeresztes -í. Bérezi- i^Iakk In the Mezőkeresztes area south of the Bükk Mountains, NE Ilun/rary (Fig. 1), tlie sediments of the Paleogene cyele overlie the heavily eroded paleorelief of the Triassic basement Latest Eocéné transgression, which came from the west, reached the area linder consideration as laté as the end of the Upper I]ocene. The sedimentation begins with deposition of littoral Lithothamnkmi-Bryozoa-Kummulites limestones. Varying bet- ween 16 and 115 m in thickness, the Eocéné sequence is made up of limestones, calca- reous maris and clayey maris of latest Eocéné time. The sediments thiis deposited will indicate a sea environment gradually deepening westwards (Fig. 2). Notably, in the western part of the area (boreholes Mezőkeresztes- 20, -42, -77) shallow-water clayey maris to maris tvere deposited synchronously with the Buda ]\Iarl, at the end of the Eocéné . The Oligocene evolved by continuous sedimentation from the Upper Eocéné formations. Varying in thickness between 72 and 265 m, the Lower Oligocene sediments attain their greatest thickness in the western and eastern parts of the area, becoming gradually tbin- ner towards the edgo of the Mezőkeresztes gravity high and the Central area. Early Oligo- cene t ransgrassion begins with the deposition of the Tárd Beds. Two different facies thereof ean be distinguished. The calcareous maris and maris with a depper-water fora- miniferal fauna and smaller globigerinids (Fig. 3) uncovered in the Central closure area of the gravity high under consideration (boreholes Mezőkeresztes- 7, -16, -35, -36, -44 -47, and -81) represent a facies replaeing the typical Tárd Beds recognized on the edge, of the gravity high and eonstituted by maris and calcareous maris with fish scales and vegetál remnants. Subsequently, it was the Tárd Beds that became predominant through- out the territory under consideration. As suggested by the lithofacies, a minor uplift and emergence must have taken piacé in the Central jiart of the structure in the course of the Early Oligocene (Fig. 4), as littoral, eoarsely detrital, Hárshegy Sandstone-type sediment was deposited (Mezőkeresztes-28, -67, -68, -69, -71, -72, -7(>, -79, -88). At the same time. Tárd Beds sedimentation wastaking placc in the margin of the Álezőkeresztes area. The two facies developed synchronously, mutually replaeing each other. Above the eoarsely detrital sequence, the Tárd Beds sedimentation becomes universal which indieates the onset of a new transgression eyele with a continuous transition intő the Middle Oligocene. 356 Földtani Közlöny 105. kötet, 3, füzet The Middle Oligocene seqiience ov'erlying the Lower Oligocene Tárd Beds attains its greatest thiekness in the southeastern part of the Mezőkeresztes structure (592 m in borehole Mezőkeresztes- 7 2). Corning from the northeast-east and starting in Early Oligo- cene time, the gradual transgression of the Oligocene sea (L. Majzon, 1961) is readily traceable in the Middle Oligocene formations. Both the lithology and fossil content of the Middle Oligocene show distinctly that the sea was slowly deepening and alsó that differential, oscillative movements occiirred frequently during the Middle Oligocene. Such oscillations are indicated by the interbedded coarse-grained sandstone (Mező- keresztes-1, -2, -6/a, -8, -10, -17, -59, -65, -74, -79, -84), conglomerate (Mezőkeresztes- 9, -18, -24, -32, -37, -38, -83), tuffuceous sanstone and tuff layers. A marked post-Baleogene denudations seems to account fór the fact that, in the vicinity of Mezőkeresztes, the Middle Oligocene is represented by Lower Rupelian sedi- ments, the top of the Miildle Oligocene and the whole LTpper Oligocene being absent. An exainination of the Middle Oligocene inicrofauna allows one to distinguish between facies characteristic of different water depths. These can be observed to be repeated se- veral tiines in the course of the Middle Oligocene (Fig. 6). Let us list them; ,,Littoral'' facies: This facies recurs sev^eral times at the base of the Middle Oligocene. Its inicrofaima is rather poor, arenaceous species predoininate in it, species of the genera Rhabdammina , Bathysiphon, Ha2)lophragynoides and Ammodiscus being most frequent. ,,/? h a h d a m m i n a" facies: This is the most eommon facies in the Mező- keresztes area. Its micro fauna is characterized by the presence of somé arenaceous forms in great number of specimens. In somé horizons the representatives of Miliolina are characteristic, too. The great number of specimens of Cibicides spiciendus Pischvanova and Gyroidina soldayiii (d’Orbigny) is noteworthy. Planktonic Foraminifera are rare; in somé horizons, however, they occur in a great number. ,,C a s s i d u l i n a" facies: The subordinate role of Foraminifera is characteristic. Species of somé benthonic foraminiferal genera are eommon. The abundance of well- dev'eloped specimens of Siphonina reticulata (Czjzek) and Almaetm osnabrugensis (Müns- ter), in association with Cassidulina vitaiisi Majzon, is remarkable. In the upper part of this facies there is an ,,Alrnaena'" horizon tliat can be traced throughout the area. Planktoiric foraminiferal species i n this facies are represented in abimdance both speci- fically and indi\’idually, making up 70 to 80°q of the residue of washing. This facies is characteristic only of the base of the Middle Oligocene. ,,G l 0 b i g e r i n a" f a c i e s: As shown by an examination of the microfauna, this facies evolv'es continuously from a plankton-rich Rhabdammina facies. Its microfaunal assemblage is chareterized by the good State of preservation, the great specific and indi- vidual numbers of jjlanktonic Foraminifera as well as by the presence of somé benthonic forms in a great number of specimens. Földtani Közlöny, Ball of the líunqarian Oeol. Sor. (1975) t06. 357 — 375 Microfacies of the Thebes Formádon at Gabal Uin El Ghanayem and Gabal Ghaniina, Kharga Oasis, Egypt Dr. Kenawy A. I. and Dr. Ha fez //.* (witli 2. fifís., 1 table and 0 j)lates) A b s t r a c t: This pajjcr deals witb tlie diíscription of the microfacies of the Early Eocéné limestone (Thebes Formát ion), exposed at Gabal Um El Ghanayem and Gabal Ghanima, Kharga Oasis. The stratigraphic and ecologic significance of tbese microfacies has been discussed. Nineteen microfacies associations can be fonnd. These different type reflect deposition in an envii'onment ranging between littoral zone and infralit torai subzone. Introduction The Thebes Formation of Said (1960) covers an extensive area. It extends westward from the Nile Vallcy untill Kharga Oasis, where it caps tlie soarp which hounds the dejtression írom tlie east. This scarj) extends unbroken between Qasr Gyb at the north tind Dusli at the Southern ptirt of the dejtres- sion. Two columnar seetions were tneasured atid samjtled in somé detail. One in Gabal Ghanima and the otlier at Gabtil Um KI Ghanayem. The indurated rock succession is more or less hointtgeneous in character and is typically Lower Eocéné. Detailed study of about 100 thin seetions shows that they are fairly rich in various orgtinisins, and accordingly several microfacies assoc- ciations are encountered. In the jtresent work Folk’s petrograjthic classification fór limestones is used (Folk; 1959, 1962). Publications of Cuvillier (1951), Ghobab and ISMAiL (1957), Hanzawa (1961), Swett (1964), Rown (1964), Sam Bolacentula, A. praesjiira and A. nili and few per- centages (less than 10%) of algal, bryozoan, operculines, nummulites and smoutina fragments. In other varieties rare benthonic foraminifera and pri- mitive small nummulites are alsó recorded. All these constituents are cemented by micrite cement. In other variety, the cement is mostly dolomitized, so that the rock is termed dolomitic assilina biomicrosjjarite. This microfacies association is mainly represented within the Assilina — Operndina zone, in both Ghanima and Um El Ghanayem section. 4. Miscellanea biottiicrile In thin section.s, this rock type is mainly composed of Miscellanea sp. (20—30%), and few jnámitive small nummulites, bryozoa, pelecypod and algal fragments, and rare benthonic small foraminifera. In other variety and where the cement is microsparite, the rock is termed Miscellanea bio- microsparite. It is represented at the upj)ermost i)art of Assilina — Operculina zone in Gabal üm El Ghanayem. 5. Alveolina biomicrosparite This type is mainly composed of Alveolina sp. (20—30%), represented by Alveolina oblonga, A. decipiens, A. ellipsoidalis, A. cucumiformis, A. ovicula and A. pnsticillata. Few percentages of other fossd fragments, probably algae, bryozoa and molluscan fragments, and rounded to subrounded intraclasts are alsó encountered in somé varieties. All are cemented by microsparite calcite. This type forms the main part of the Alveolinae biozones in Gabal Um El Ghanayem. 6. Smoutina biomicrite It is mainly composed from abundant Smoutina sp. (20 — 30%) and few percentage of Opterculina canalifera, benthonic and j^lanktonic foraminifera and rare bryozoa and algal fragments, embedded in micrite cement. It is only rej)resented in Gabal Ghanima within Nummulites deserti zone. 7. Foraminiferal biomicrosparite It consists of smaller foraminifera mainly miliolids and few percentages of algal and molluscan fragments, embedded in microsparite, partially sparite cement. It is only represented as a bánd within the Alveolina zóna, in Gabal Um El Ghanavem. K e n a w y - H af e z: M icrofacies of the Thebes Formation 361 Where the miliolid percentage becomes most abiindant, tbe rock is termed miliolid biomicrosparite. 8. Bryozoa biornicrudite It contains abundant bryozoa fragments (up to 40%), and otber fossd fragments, propably algal and moUuscan fragments of an average diameter >2 mm, embedded in micrite. It is represented in more tban one liorizon witbin the alveoUnes biozone of Gabal Um Gbanayem. 9. Annelid biomicrite Tbe rock is mainly composed of abundant unidentified annelid fragments with few percentages of algal fragments (<10"4)> cemented by micrite cement. This microfacies rock type forms a tb in l)andwitbin tbe operculiniid assili- niid biozone in Gabal Um El Gbanayem. 10. Nummidites — Operculina biomicrite In tbin sections, the rock is formed of an accuimdation oí NHm»i>dife>i bnrdi- galensis, Niimmnlites deserfi, otber small primitive nummulites, and Operculina canalifera, and O. libyca, as well as small percentage of Imvozoa, orbitolites, algae and molluscan fragments, embedded in micrite cement. In otber varicty, the cement is completely stained by iron f)xidcs, and tbe rock is termed ferru- gineous Nwmmdites — Operculina biomicrite. Tbis microfacies association forms tbe gradational part between biozone 2 and 3, in both Um El Gbanayem and Gabal Gbanima. 11. Operculina — Hmout ina biomicrosparite It is essentially comj)osed of Operculina canalifera, O. libyca (30 40%), and Smoutina sj). (10— 15%) and few percentages of algal, nummulites, bryo- zoan, ecbinoid spines, rare intraclasts and bentbonic foraminifera. Mostly tbe above allochems are partially replaced by cbalcedony or stained by iron oxides. Partially where tbe groundmass is dolomitized, the rock is partially termed dolomit ic OpercuUnes — Sinoutina biomicrosparite. It is represented in tbe lower 2>art of operculiniid -assiliniid biozone of Gabal Gbanima. 12. AlveoUnas - F ab ularia biosparite It is mainly formed of Alveolimi sp. (20 — 25%) and Fabularia sp. (>>10%), and small percentage of miliolids, especially quinqueloculins and otber bentbo- nic foraminifera, and rare algal and bryozoan fragments, embedded in s]>arite cement. This type is represented in the uj)per part of alveoliniid biozone of Gabal Um El Gbanayem. 13. Nummtdites — Smoutina biomicrite Tbis association is mainly composed of Nummulites deserti, N. burdigalensis, j small primitive nummidites, Smoutina sp. and otber small percentage of j Operculina canalifera, O. ammonea, pelecypods, algae and bryozoan fragments 1 and bentbonic and planktonic foraminifera, embedded in micrite cement. 1 It is represented at tbe upper part of Nummulites deserti biozone of Gabal Gbanima. 362 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet 14. Assilina — Opercnlina hiomicrite It is mainly composed of a mixture of assilines and operculines (20 — 30%), represented by Assilina laminosa, A. placentula, A. praespira, A. nili, Oper- culina libyca, 0. ammonea, O. canalifera, and small percentage of algae, bryo- zoan and molluscan fragments. Badly preserved benthonic and plantonic foraminiferal sp. are alsó recorded in other variety. All the constituents are embedded in biomicrite cement. This microfacies association forms the assiliniid — operculiniid biostrati- graphic zone, in both Gabal Um El Ghanayem and Gabal Ghanima. 15. N umrmdites — Algái hiomicrite In thin sections, the rock is mainly comj)osed of Nummulites deserti, N. ata- cictís, N . glohuliis, small primitive nummulites, and of abundant algal frag- ments, with few percentages of other fossil fragments, benthonic small fora- minifera and echinoid spines, in micrite cement. The latter is distirrbed by recrystallized sj)arite patches. On the other hand the fossil allochem is mostly recrystallized either to microsparite or sparite. It forms one bed within the Nummulites deserti zone in both Gabal Ghanima and Gabal Um El Ghanayem. 16. Algal — Ostracoda hiomicrosparite This microfacies association is mainly composed of abundant algal fragments and Ostracods, and few percentages of miliolids, mostly quinqueloculines and otlier unidentified fossil fragments cemented by microsparite cement. It forms one bed within the alveoliniid biozone of Gabal Um El Ghanayem. B. Mi crocrystalline limestones 17. Nummulites bearing micrite This association consists mainly of fossil fragments which do nőt exeed lü% of the Nummulites sp., embedded in micrite cement. It is recorded within Nummulites deserti zone of both Gabal Ghanima and Gabal Um El Ghanayem. 18. Micrite It is mainly composed of cryptocrystalline to microcrystalline calcite. Somé unidentified fossil fragments constitute less than 2% of this association. 19. Microsparite Comj)Osed of pure microspary calcite (0,035 mm in diameter). The latter two lithofacies form thin bands within the succession of the Thebes Formát ion. Diagenesis Fost lithification diagenetic processes are well recorded in the Ghanima — Um El Ghanayem Lower Eocéné lirnestone succession, and include: 1. Recrystallization : Most of the fossil allochem is mostly recrystallized intő either microsparite or sparite. This phenomenon is alsó observed in the groundmass, where the original micrite is now microsparite or sparite. Kenaiüy-Hafez: Microfncies of the Thebes Formntion 363 2. Dolomit izat ion : It is a less extensive diagenetic phenonienon and it is well represented by one bed at the lower j)art of the assilines— operculines zone. In thin sections parts of the fossd allochem and most of the cement calcite are partially replaoed by dolomité rhombs. 3. Silicification : It is represented by replacement of patches of the calcite groundmass and the other allochems by a chalcedony and microcrystalline quartz. 4. Ferrugination: Ferrugination diagenetic phenonienon is observed, where isolated grains of iron oxides are scattered within the cement, or where parts of the fossd allochem, or most of the cement is replaced by iron oxide. Paleoenvironment and conditions of sediraentation The following, is an attempt to throw more light on the conditions of sedi- mentation, and the environment of deposition of the Early Eocéné succession of Gabal Ghanima and Um El Ghanayem, based on the above dctailed micro- facial analysis. Microscopically, the different microfacies types are fairly rich in various organisms. However, they have little significance as regard to bathymetric considerations. In the present work, calcareous green algae, bryozoa, OrhiioUtes and the larger foraminifera are considered to be deposited in an environment, ranging from reefal to outer neritic zone (Brown, 1964, ümara et ah, 196Í), Mouhad et ah, 1969, and Tillman, 1971). The presence of scattered benthonic and planktonic foraminifera, echinoid spines molluscan fragments with bryozoa, algae, orbitolites and nummulites indicate an open shallow marine facies, and within the zone of light penetration (Tillman, 1971). The presence oí Ostracoda sp. with algae are alsó considered here to indicate shallow (reefal) environment. The absence of any terrigenous matéria! means that the site of dejiosition was I far enough from the shore, and the current was nőt strong enoiigh fór trans- porting these materials. The presence of few rounded to subrounded intra- clasts reflects local iiplifting of the bathymetric siuTace, gentle agitation, water turbidity, and the currents were strongly enough to remove the intra- clasts to a distance nőt far from the site of deposition. The allochem ical con- stituents of the biogenetic types are mostly fragmented and abraded. However the evidence of only minor abrasion and lack of evidence of breakage of other faunal structures may alsó indicate that these allochems were originated closc to the site of deposition. Micrite and microsparite microfacies iiulicate dejiosi- tion in relatively deeper part (inner neritic) and short lived currents (Folk, 1959). The above disoussion shows that the médium of deposition was of osíalla- tory type and no generál trend fór deepening or shallowing of the sea can be easily traced. It is probable that after the deposition of the underlying Fsna Shale, which is considered to have been deposited in the deep neritic environ- ment (Moore, 1963, and Hafez, 1973) the sea became relatively shallow, and the Thebes Formation was deposited in an environment ranging between reefal to the shallow neritic environment (open shelf), lying on the eastern side of El Kharga uplift (Hafez, 1973). 364 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet 'Ea 'EZ3 ‘S Ficj. 2. HiostratiKrapliic correlation of Uni KI fJlianayem and fíhanima sections. Kliarga oasis, Kgypt. L e g e n d: 1. Alveolinid liniestone, 2. Chalky limestone, 3. Nuniniulitic liinestone, 4. Esna shale Summary and conclusions Study of al)Out 100 thin sections, re])resenting the indiu’ated hard limestone of the l'hel)es Formation in two columnar sections exposed in Gabal Um El Ghanavem and Gabal Ghanima, shows that microfacial properties of these limestones lead to a better nnderstanding of the environment of deposition of these rocks. It was found that the snccession in the studied two sections is entirely cal- careons, and is composed of limestones which vary to chalky limestone and it is nummulitic, operculiniid, assiliniid or alveoliniid. kithologic and faunistic distinctions in the snccession allow dividing it intő different and distinct nineteen microfacies associations. Somé of these micro- focies form distinct and characteristic biostratigraphic zones. Correlation by microfacies between the two sections is attempted (Fig. 2). It was found that microfacies associations containing Alveolina sp. (Alveolina zone) are only rej)resented in Gabal Um El Ghanayem. This is attributed to the generál north-northeast dipping and the subsecpient erosion in Gabal Ghanima. \Ve can conclude that, the microscopical and megasco2)ical characters of the different limestone types indicate the deposition in an open shelf, ranging from reefal to inner neritic zone, and is lying on the eastern side of El Kharga uplift (Hafez, 1973). Explanation of Plates Plate I. 1. F'oraminiferal biomicrosparite. Alveolina deci piens-pn Stic illaté zone, Um El Ghanayem section. X 20 2. Algái biomierite. Alveolina decipiens-pasticillata zone, Um El Ghanayem section. X 20 K e n a w y - H afez: Microfacies of the Thebes F ormntion 365 Plate II. 1. Alveolina — Fabularia biosparite. Alveolina decipiens-pasticillata zone, Uin El Ghanayern section. xlO 2. Miliolid biosparite. Alveolina decipiens-pasticillata zone, Uin El Glianayein section. x20 Plate III. 1. Alveolina biomicrite. Alveolina decipiens-pasticillata zone, Uin El Gbanayeni section. X 10 2. Bryozoa biornicnulite. Alveolina decipiens-pasticillata zone, Um El Ghanayein, section. X 20 Plate IV. 1. Numnmlites biomicrite. Nummulites deserti zone, Ghanima section. X 20 2. Nummulites biomicrite. Numtnulites deserti zone, Um El (Ihanayem section. XlO Plate V. 1. Srnoutina biomicrite. Nummulites deserti zone, Ghanima section. X 20 2. Nummulitcs-Fnumtina biomicrite. Nummulites deserti zone, Ghanima section. X 20 Plate VI. 1. Assdina-Operculina biomicrite. Assilina granulosa-Operculina canalijera zone, Ghanima section. X 20 2. Algái- Ostracoda biomicrosparitc Alveolina decipiens- pasticdlata zone, Um El Ghanayern section. X 20 Plate VI 1. 1. Annelid biomicrite. Assilina granulosa-Opercxdina camdifera zone, l^m Ei vtiianayem section. X 20 2. Nummulites-Operrulina bif)mierite. Nummulites deserti zone, Ghanima section. X 20 Plate VIII. 1 . Assilina-Operculina biomicrite. Assilina yranukisa-O percül in,a canalijera zone, Ghanima section. X 20 2. M iscellanea biomicrite. Assilina r/ratiulosa-Opcrndina catudifera zoia*. Ibn El Ghanayern zone. X 20 Plate IX. 1. Assdina biomicrite. Assilina yramdoS(t-0 percül ina c/ -Haj v z: M irrofaries of the 'J'/irbes F(iniiatKin 367 l’late I. 368 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet Plate II. K e n a w y - f{ af e z: \I icrofaciea of the Thebes Formation 369 Plate III. ! I I 8 Földtini Közlöny f 370 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet Plate IV. Kennwy-Hafez: M icrofacies of the Thebes Formát ion 371 Plate V. 8* Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet 372 Plate VI. Kenaivij-Hafez: Microjaries of the Thehes Formát Inti 373 i'liite VIT. 374 FüMtnni Közlönif 105. kötet, 3. füzet Ke ii a wy-H a fez: Mierofacies of the Thches Formution 375 riate IX. RÖVID KÖZLEMÉNYEK Földtani Közlöny, Bull. nf the Hungárián Oeol. Soc. (1975) 105. 375— 3S3 Hegységszerkezeti és karsztgenetikai megfigyelések Pilisszántó környékén Lorbere?’ Árpád (0 ábrával) Összefoglalás; A szerző egy új, gyüredezett és hidrotermálisán átalakult dach- steini mészkő feltárást ismertet a Pilis-hegységben, a Dunántúli Magyar Középhegység ÉK-i részén. A feltárás környezetének mikrotektonikai és hidrológiai vizsgálata alapján tárgyalja a terület szerkezetfejlődését és karsztgenetikáját. Az elsődleges szerkezeti elemek (redők, pikkelyes feltolódások és ollós vetődések) elrendeződése alapján E — D-i irányú nyomó- igénybevételre következtet, amely az auszt- riai orogén fázishoz kapcsolódott. A felszíni morfológiát döntően meghatározó árkos- sasbérces szerkezet a neogén folyamán alakult ki. A felsőkréta-paleogén kori és a jelenlegi felszíni karsztosodás mellett kimutatható egy hidrotermális — keveredési korróziós karsztosodási fázis is a pliocén és pleisztocén határán /. ábra. A pilisvörösvári „Pilismente” M(?. Tsz. líj kőbányája ÉK-felől .166. /. Neuer Steinbruch dér LPG ,,Pilisniente” von Pilisvörösvár, gesehen vöm NO L o r h e r e r : Hcni/sér/fizerkczeti ffs karsztgcnelikni meí/fir/yelc.'íek . . . 377 1974 márciusában, terepjárás közl)en, a pilisvörösvári ,, Pilismente” Mg. Tsz. Pilisszántó község közelében fekvő kőbányájában redőzött-gyűredezett kőzet- rétegekre figyeltem fel (1. áljra). A redőzött összlet fehér és szürkt'sfehér daehsteini típusú mc'szkő, tűzköves mészkő és márga, mészmárga, agyagmárga, feheT-sárgásfehér lemezes dolomit, barna tömött dolomit, valamint bitumenes e'S tűzkőlencsés mészkő- és dolomit- rétegekből áll; helyenkéid vöröses, lútegzett agyagos hasadékkitöltéssíű. Az egyes hajlított rétegek változó vastagságúak, gyakran kiékelődnek a redőkre merőlegesen erős repedezel tséget mutatnak (2. ábra). A sokféle, r.ehezen definiálható átmeneti kőzetváltozat, a gyakori foltos elszíneződések a környéken Vitális Gy. Hegyi L-né (1973) által részleteiben is tanulmányozott hidrntennáUs-metasznmaliku,'; jelenségek hatására utalnak. Különösen erős jiiritesedés figyelhető meg. A kőbánya környékéről rendelke- zésre álló földtani felvételek és térképek (Sciiafakzik P.: 1884, Ferencz K.; 1953, Szentes F.: 1958, 1968.) a területen raeti emeletbe sorolt dachstein- mészkövet tüntetnek fel, az új feltárástól I)-re, a Legelő-hegy és a Köves-árok környékén faunával is igazolt daehsteini mészkőelőfordulások találhatók (3. ábra). A kőfejtő kőzetanyaga a közeli kőfülkék falában található Megalodns sp.- héjtöredékek alapján a daehsteini mészkőösszlet mélyebb, nóri emeletbe tartozó dolo- mitpados szintjébe sorolható be, a raibli összlethez hasonló agyagos-márgás ki- fejlődés a hidrotermális-metaszomatikus hatások következménye (dr. Wein Gy. szóbeli közlése). A kőbánya dolgozóitól megtudtam, hogy az új bánya megnyitására 1966-ban került sor, amikor a Köves-árok K-i végén az 1930-as évek óta meglevő kőfejtő 2, ábra. Redőzött nóri rótegek a kőbánya D i sarkában Abb. 2. Oefaltete norer Schiohten ini Sűdwinkel des Steinbnicbs 378 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet 3. ábra. A feltárás környékének vázlatos földtani térképe (Ferencz K. és Hegedűs Gy. 1943—45. évi felvételei alapján, összevonásokkal és kiegészítésekkel). Jelmagyarázat: 1. Negyedkori üledékes képződmények, 2. Felsőoligocén homok, homokkő, 3. Hárshegyi homokkő (lattorfi), 4. Felsőkréta — alsóeocén szárazföldi tarka agyag, 5. Dachsteini mészkő (raeti), 6. Fődolomit (kami-nóri), 7. Gyűrt dolomitpados dachsteini mészkő (nóri), 8. Dőlés- csapás, 9. Kövületlelőhely, 10. Litoklázis, 11. Feltolódás, 12. OUós vetődés, 13. Egyenes vetődés a felszínen, 14. Fiata- labb képződményekkel eltakart vetődés, 15. Barlang, lé. Foglalatlan rétegforrás, 17. Foglalt forrás, 18. Kőfejtő, 19. Magassági pont, 20. Földtani szelvény helye Abb. 3. Geologische Kartenskizze dér Umgebung des Aufschlusses (aufgrund dér durch K. FERENCZ und Gy. HEGEDŰS 1943—45 durchgeführten Aufnahmen, mit Vereinigungen und Ergánzungen). Erklárung; 1. Quarterablagerun- gen, 2. Oberoligozaner Sand, Sandstein, 3. Hárshegyer Sandstein (Lattorf), 4. Oberkretazischer — untereozaner ter- restrischer bunter Tón, 5. Dachsteinkalk (Rhát), 6. Hauptdolomit (Kam-Nor), 7. Gefalteter Dachsteinkak mit Dolomitbanken (Nor), 8. Einfallen-Streichen, 9. Fossilfundort, 10. Lithoklase, 11. Aufschiebung, 12. Sche- renartige Verwerfung, 13. Geradlienige Verwerfung an dér Oberfláche, 14. Verwerfung, überdeckt von jüngeren Bildungen, 15. Höhle, 16. L'ngefasste Quelle (SchichtqueUe), 17. Gefasste Quelle, 18. Sieinbruch, 19. Höhepunkt, 20. Geologisches Profil művelése a bányafal magassága és a meredeken É felé dőlő rétegek miatt a kisüzemi módszerekkel gazdaságtalanná és balesetveszélyessé vált. Az új kőfejtő helyén eredetileg egy kb. 30 m magas mészkőszikla volt s ennek alapján arra következtettek, hogy a kőzetanyag a hegy túloldalán található jóminőségű dachsteini mészkővel azonos. A termelés során egyre növekedett a meddő mennyisége, s jelenleg a fejtés északi (orográfiailag baloldali) részét már nem is művelik, annyira agyagos -márgás kifejlődésű az anyaga. A szerkezeti helyzet tisztázása céljából Szentes László mérnökkel részletes tahiméteres felvételt végeztünk a működő bányában egy szombati üzemszünet alkalmával. A geodéziai felvétellel egyidőben — a robbantási törmelékkel el nem takart részeken — sorozatos dőlés-csapás-méréseket is végeztünk. A vizs- gálatok eredménye a 4, ábrán látható. Az új feltárás érdekessége, hogy a redők elrendeződésében bizonyos irányított- ság is felismerhető: az áZ/aj/os dőlések a kőfejtő D-i és É-i széle felől egyaránt a Lorberer: Hegységszerkezeti és karsztgenetikai megfigyelések . . . 379 4. ábra. A feltárás részletes helyszínrajza. Jelmagyarázat: 1. Inaktív hévizes barlangok, 2. Felsákréta-paleogén kori kitöltött karsztos üreg, 3. Ilőlés-csapásmérés helye Abb. 4, Ausführlicher Lageplan des Aufschlusses. B r k 1 á r u n g e n: 1. Inaktive Thermalhöhlen, 2. Ansgefüllter, oberkretazisch-palaogener karstischer Hohlraum, 3. Stelle von Einfall- und Streichungsmcssungen hányafal Tcözeye felé növekednek, ezzel egyidejűleg a redők ellaposodnak, ;i közép- tályon enyhén hullámos 90°-os, vagy a függőlegeshez közelálló rétegek talál- hatók. A rétegek elrendeződéséből közel É D-i irányú, excentrikus nyomó- igénybevétel hatására következtethetünk. A redőkre merőleges ropedezettség a gyűrődéssel lényegileg egyidejű és a kőzetösszlet plasztikus alakváltozását meghaladó erőhatást bizonyítja. A részletes felvétel során a bányafal alsó részén olyan üregkitöltést is t:ilál- tunk, amely a felszínen foltokban észlelhető felsőkréta-alsóeocén szárazfökli tarkaagyag- és áthalmozott bauxitfoltokkal (Ferkncz K., 1953) hozható összefüggésbe, amelyek szintén egykori karsztos töbrökben rakódtak le. A bányaművelés során robbantással feltárt — eredetileg felülről zárt hévizes barlang és a bánya DK-i sarka közelében talált két kisebl) kőfülke jellege a fosszilis üregtől eltér. Kéjiződményeik — a Pilis-hegy környékének többi barlangjához hasonlóan (Láng S., 1948; J.,eél-üssy S., 1954; Lorbeuer Á., 1973) — nem felszíni, hanem mélységi, hidrotermális karsztosodás hatására jöttek létre. Kialakulásukban döntő szerejie lehetett a redőkre merőlegesen észlelt repedezettségnek, amely lehetővé tette a hévizek feláramlását, s így 380 FöMta>ii Közlöny lüő. kötet, 3. füzet 5. ábra. Készlet a kőbányában feltárt barlangból Abb. 5. Dctail aus dér ini Steinbruch erscblossenen Höble azok a kevésbé karsztosodé rétegekben is kifejthették hatásukat. Az 5. ábrán ](')] látható a barlang falában a lemezes dolomit redőzött szerkezete. Maga a liarlang kereszt metszet -szűkülésekkel és -tágulásokkal jelzi a jobban és kevésbé karsztosodé rétegek határait. Az új feltárás környezetének részletes bejárásával megállapítható volt, hogy a gyüredezett rétegek Dfelétektonikusan érintkeznek a raetidachsteini mészkővel, É-on pedig az alséoligocén , .hárshegyi” homokkővel. A 3. és 6. ábrákon látható, hogy a területen a fiatalabb (neogén) szétlazulásos vetők mellett idősebb pikkelyes feltolódások és ezekkel kombinálódó ollós vetődések is találhatók. Az utóbbiak kialakulása azzal magyarázható, hogy a feltorlódás során egyes kőzettömegek a súrlódás miatt kisebb sebességgel mozogtak, s így a feltorlódó kőzettömegen belül dőlésszög-eltérések keletkeztek. Hasonló ollós vetődéseket ismertetett Kókay J. (195(3) Várjjalota környékéről. Az idősebb törések elrendeződése alapján szintén É — D-i irányú torlódás ismerhető fel, vagyis nyyanannak az erőhatásnak az eredményeképpen kellett létrejönniük , mint amelyik a gyűrődést okozta. A szerkezeti elemek különböző- sége a felsőtriász kéjfződmények eltérő szilárdsági tulajdonságaival magya- rázható. Az újabb adatok birtokában a terület szerkezetfejlődéséről és karsztgeneti- kájáról is pontosabb képet alkothatunk. A feltárás környezetének — és vele együtt az egész Magyar Közéjfhegységi vályiinak az É — D-i irányú térrövidülése az ún. , .középső” kréta időszaki Lorherer: Hegységszerkezeti és karsztgenetikai megfigyelések . . . 381 ®1ZZ1 6. ábra. Az új feltárás környezetinek átnézetes É — D-i irányú földtani szelvénye (Ferencz K. 1943. évi 2. sz. szel- vénye kiegészítve). Jelmagyarázat 1. Gyűrt dolomitos mészköösszlet (nóri), 2. Födolomit (karni-nóri), 3. Dactisteini mészkő (raeti), 4. Felsőkréta-alsóeocén szárazföldi tarka anyag. 5. Alsóoligocén hárshegyi homokkő, 6. Negyedkori homokos agyag, lejtőtörmelék, 7. Barlang, 8. Feltolödás, 9. Ollós vetődés, 10. Egyenes vetődés, 11. Mű- ködő kőfejtő, 12. Felhagyott kőfejtő Abb. 6. N-S gerichtetes geologisches Übersichtsprofil dér Umgebung des neuen Aufschlusses (Profil Nr. 2 von K. Ferencz 1943, erganzt). Erklárungen: 1. Gefalteter doiomitfülirende Kalkstein (Nor), 2. Ilauptdoiomit (Kam-Nor). 3. Dachsteinkalk (Rhát), 4. Oberkretazisch-untereozáner terrestrischer bunter Tón, 5. Unterologi- záner Hárshegyer Sandstein, 6. Quartárer sandigerTon, Gehangeschutt, 7. Höhle, 8. Aufschiebung, 9. Scherenartige Verwerfung, 10. Geradlinige Verwerfung, 11. Aktiver Steinbruch, 12. .\ufgelassener Steinbruch utáni, ausztriai-mediterrán orogén fázisokban zajlott le. Az egykori felszín köze- lében levő merevebb felsőtriász mészkő- és dolomittömegek az intenzív nyomás hatására táblásán összetöredeztek és a mobilisabb alsókarni rétegeken elcsúszva egymásratorlódtak, miközben a karni (raibli) összlet meggyűrődött és helyen- ként — egyes nagyobb törések mentén — felpréselődött, sőt a fiatalabb réte- gekre is rátolódott (pl. a Feketekő a Pilis hegy É-i végén). Az új feltárás tanú- sága szerint ez a plasztikus alakváltozás a tektonikailag leginkálib igénybevett zónákban (az egyes táblák homlokfelületén) a dachsteini mészkőösszletre is kiterjedt, s a ridegebb kőzetben repedezettséggel is együttjárt. Az intenzív hegységképző mozgások hatására kiemelkedett térszínen ezután az eocén végéig szárazföldi lepusztulás, felszíni karsztosodás folyt ; töbrök kelet- keztek, amelyben tarkaagyag és bauxit rakódott le. Az oligocén elején, a pireneusi fázisban kezdődő ,,szétdarabolódásos” szer- kezetalakulás hatására a terület süllyedni kezdett, az egykori karsztos rögöket a hárshegyi homokkőösszlet durva konglomerátuma, majd egyre finomabb szemcséjű mélyebbtengeri üledékek borították el. A fiatalabb hévizes barlan- gok Pilis-hegy környéki elterjedése és nagy száma alapján arra következtet- hetünk, hogy a vízzáró oligocén fedőképződmények a meg-megújuló szerkezeti mozgások ellenére a negyedkor elejéig nem ]>usztultak le teljesen a karsztos összlet felszínéről. Emiatt az újabb intenzív karsztosodás mélyen a nyomás alatti karsztvízszint alatt, a hidrotermális és keveredési korróziós hatásokra játszódott le a pliocén legvégén illetőleg a ])leisztocén elején. A negyedkorban a Pilis-hegység szakaszos, ,,diapirszerű" kiemelkedésével (Moldvai L., 1972) párhuzamosan ezek a hévizes üregek fokozatosan felszínre kerültek, egyrészük — megváltozott funkcióval — a jelenkori felszíni karszto- sodási folyamatba is bekapcsolódott. 382 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet A szakaszos kiemelkedéssel párhuzamosan az idősebb szerkezeti vonalak egyrésze\ ismét aktivizálódott. Erre kell következtetnünk a hévizes barlangjáratok szét- . darabolódásán (Láng S., 1948; Lorberer Á., 1973) kívül abból a tényből is, ; hogy a feltárás környezetében észlelhető feltolódások és ollós vetődések metszés- pontjaiban forrásfeltöréseket találunk. Ezek a források a felsőoligocén homok- ; kőből és a negyedkori összletből fakadnak, tehát az említett töréseknek ez ( utóbbiakkal is kapcsolatban kell lenniük. ’ A Pilis-hegység szerkezetével, a budapesti karsztos hévizek utánpótlódásá- ban játszott szerepével, az egykori hidrotermális-metaszomatikus folyamatok esetleges ércképződési lehetőségeivel stb. kapcsolatos problémák közismertek. A feltárás vázlatos ismertetésével ezeknek az alapvető kérdéseknek a meg- ; oldásához, a további vizsgálatokhoz kívántam néhány újabb adatot szolgál- tatni. Ei)ítésföldtani szempontból a Tsz -kőbányával kapcsolatban ismételten levonható az a tanulság, hogy új bányahelyek nyitásánál mennyire alapvető jelentőségű lehet egy előzetes földtani szakvélemény. Ha az új kőfejtő kijelö- lésénél az üzemeltetők a hegy D-i oldalán tapasztalt viszonyok durva extra-; ])olációja helyett szakemberhez fordultak volna, sokkal jobb minőségű mész- követ termelhetnének, lényegesen kedvezőbb körülmények között. ^ Az időközben megalakult Területi Földtani Szolgálatok szakembergárdája"! a biztosítéka annak, hogy hasonló esetek a jövőben remélhetőleg eg5T'e ritkáb-,; bán fordulnak elő. Irodalom — Literatur j Fekencz K. (1953): A Pilishegy és a tőle D-re eső terület földtani viszonyai. Magyar Állami Földtani Intézet Évi( jelentése az 1943 évről, I. pótkötet pp. 7—27. ^ HeoepOs (iY. (1947): Adatok a Pilis hegység földtani ismeretéhez. MÁFI Évi Jelentése az 1945—47 Evekről, pp., 173-189. ; KóKAY J. (1956): Hegységszerkezeti mozg.ásviszonyok Várpalota környékén. Földtani Közlöny 86. kötet. pp. 17—29.' Láng S. (1948): Karszttanulmányok a Dunántúli Középhegységben. Hidrológiai Közlöny. 28. évf./l— 4. sz. pp. 49-52. LeÉl-Össy S. (1954): A Pilisi Legény- és Leány barlangok. Földrajzi Értesítő — Űj folyam 3. kötet/3, füzet pp. 594— 603. V Moldvai L. (1972): A neotektonikus felszínalakulás jelenségei a magyarországi középhegységekben (II. rész). MÁFI j Évi Jelentése az 1970 évről pp. 155 — 179. i Lorberer Á. (1973): Karszt- és barlangkutatás műszaki földtani módszerekkel a Pilishegyen és környékén. Előadás ! a .Magyar Karszt és Barlangkutató Társulat. 1973 III. 5-1 ülésén (Kézirat, p. 49.). MKBT -Tájékoztató 1973/2. sz. i p. 3. (összefoglalás) Oravecz J. (1963): A Dunántúli Középhegység felsőtriász képződményeinek rétegtani- és fácieskérdései. Földtani Közlöny 93. kötet/pp. 63 — 73. Schafarzik F. (1884): Jelentés az 1883 év nyarán a Pilishegységben eszközölt részletes földtani felvételről. MÁFI Évi Jelentése az 1883 évről, pp. 91 — 114. Szentes F. (1958): Budapest környékének földtani térképe. (Kézirat 1 : 25 000) Szentes F. (1961): A magyarországi mezozóos kéregmozgások. MÁFI Évkönyve 49. kötet. pp. 741—746. Szentes F. (1968): Magyarázó Magyarország 1 : 200 000-es földtani térképsorozatához L-34-I. Tatabánya. MÁFI Kiadása, Budapest Vitális Gy. — Hegyi Istvánné (1973): Hidrotermális és metaszomatikus jelenségek a Pilis és Dunazúg hegységben. Hidrológiai Közlöny, 28. évf./5. sz. pp. 220 — 227. Wein Gy. (1974): A Budai-hegység szerkezetalakulása. Földtani Kutatás XVII. évf. 13. sz. pp. 23—34. Tektoiiische und karstgenetische Beobachtimgen in dér Umgebung von Pilisszántó ;i A. Lorberer \ Verfasser beschreibt einen neuen Aufsclihiss von gefálteten karnischen (,,Raibler”)J Ablagerungen im Pilis-Gebirge, im Nordostteil des Transdanubischen Mittelgebirges vonj Ungarn. Aufgrund einer mikrotektonisohen und hydrologischen Untersuchung dér Um-, gebung des Áufschlusses erörtert er die tektogenetische Entwicklung und Karstgenetik des (jlebietes. Lorberer: Hegységszerkezeti és karsztgenetikai megfigyelések . . . 383 An Hand dér Anordnung dér primáron Struktnrelemente (Faltén, Aufschuppungen und scherenartige Verwerfungen) schlussfolgert er auf eine N— S gerichtete Druckbeans- pruchung, die an die austrische Orogenphaae gebunden war. Die die Geomorphologie entscheidend bestimmende Graben — Horst-Struktur hat sich wáhrend des Neogens entwickelt. Neben dér oberkretazisch-paláogenen und gegenwartigen Oberfláohenverkarstung lásst sich auch eine hydrothermale und durch Mischkorrosion bedingte Verkarstungs- phase an dér Pliozán-Pleistozán-Grenze nachweisen. Vöm ingenieur-geologischen Gesichtapunkt stellt dér Aufschlusa das Beisjjiel einer falschen geoloeischen Extrapolation dar. ISMERTETÉSEK Kahler, F.: Fusuliniden aiis Tien-sclian und Tibet mit Gedanken zűr Geschielite dér Fusuliniden-Meere im Perm. — Rep. sci. exji. N-W prov. China leadertsip Sven Hédin. — Sino-Swedish Exped. Public. 52. — V. Invertebrate Palaeontology 4. — Stockholm, 1974. — 10 + 148 p., 2. fényképtáhla, 1 táblázat, 2. ábra. Régi adósságát törleszti Szerző az E. Norin által az 1931. évi Sven Hédin expe- díció során összesen 7 lelőhelyről gyűjtött 15 Fusulinida-íaj modern szempontok sze- rinti leírásáv'al, aminek alapján azok be- záró rétegeit a mélyebb-perm alsó- és felsőasszeli, szakmarai ill. alsóartinszki szintjei között osztja meg. Ez a Fusulini- dák Fossilium Catalogus-ánalí társszerző- jétől önmagában még csak rutinmunka lenne, ha nem ötvözné azt a permi időszak valamennyi jelentősebb tengeri képződ- ménysora Fusulinidákra alapított réteg- tani beosztásának ö.sszehasonlító elemzésé- vel. Kimutatja pl., hogy a Fusulinida- tartalmú rétegsorok Japánban sokkal ha- marabb értek véget, mint Dél-Kínában, jóllehet a permet Kínában is üledékhiány választja el az alsótriásztól. Az USA-ban evaporitos, az Orosz-táblán és az Uraiban részint evaporitos, részint kontinentális vörös kőzetekből álló rétegek alkotják a perm magasabb részét. A felsőperm és az alsótriász közötti ülsdékfolytonosság azon- ban a Paleotethys területén is ritka, és táv'oli korrelációra alkalmas ősmaradvá- nyokkal mindmáig kielégítően meg nem fogott, jelentség. A tengeri karbon/perm közti üledékfolytonosságra főleg Európá- ból ismerünk könnyebben hozzáférhető példákat. Legfontosabb megállapítása azonban Szerzőnek, hogy a paleotethyális tengeri rétegsorok közéj^sőpermi korii és délkelet- ázsiai jellegű ( F uüulinida- ) faunájának a texasival nincs szoros származástani kap- csolata, mert az utóbbi terület akkor már egy a paleotethyális permtől helyileg el- különült ősföldrajzi egységet alkotott. El- terjedésüket a Dietz — HoLDEN-féle Pan- gaeára rávetítve ui. azt látjuk, hogy: 1. az uráli és észak-kanadai tengerág kivéte- lével az alsó- és középsőperm tengerek tulajdonképpen csak a Panthalassa self- régiói (szegélytengerei); 2. a délkelet- ázsiai tengerrésznek ^ a nyugat-amerikai selftengerrel Közép-Azsián és az Uralon, valamint Eszak-Kanadán át a perm elején még fennállott kapcsolatai a későbbiekben megszűntek; az amerikai kontinensek Ny-i partjai szárazra kerültek, és a ,,Midconti- nent” így lefűződött epikontinentális ten- gerébe legfeljebb a mai Brit-Columbián át, és csak időnként juthattak belé egyes délkelet-ázsiai faunaelemek. A tenger to- vábbi visszahúzódása, a sós fáciesek tér- hódítása végül is a Fusulinidák kihalását eredményezte . Mindebből következőn az eurázsiai ten- geri perm beosztását függetleníteni kell a ,,M ideont inent" permi beosztásától, és annak húrom tagozatát a délkelet-ázsiai fauna- hullámok fellépése és tartama szerint kell megállapítani. Eszerint az alsópermet a pseudoschwagerinás — pseudofusulinás — misellinás, a középsőpermet a cancellinás — neoschwagerinás — lepidolinás +yabeinás faunák sora, a felsőpermet pedig a mindezek kihalá.sát túlélő (részint ,,aberráns”) Palaeo- fusulina és Codonofusiella nemzetségek je- lenléte jellemzi. Az amerikai beosztással való párhuzamosítás lehetőségét egyes délkelet-ázsiai faunaelemeknek a Mideon- tinent rétegsoraiban való megjelenése biz- tosítja. Ennek következtében az amerikai wolfcampiannal együtt a leonardian is az alsó-, a Word, a Capitan és a Marble Canyon formáció a k ö z é p s ő-, az ochoan túlnyomó része pedig a felső- p e r m b e kerülne. A nyugat-szerbiai, velebiti és karniai szelvények legújabb, jórészt V. Kochansky — DEViDÉ-nek kö- szönhető párhuzamosítása szerint a Kah- i.ER értelmezése szerinti alsóperm a rattendorfi és a trogkofcli emeleten kívül a grödeni emelet (ill. az ezzel párhuzamosított ,, velebiti rétegek”) alsó részét is magába Ismertetések 385 foglalná. A középsőpermet a grö- deni rétegek zöme (ill. a „velebiti rétegsor” neoschwagerinás — yabeónás része), a fel- sőpermet pedig (mint a kínai lopin- gian megfelelője) a bellerophonos, ill. zazari emelet töltené ki. Magyar szempontból ez a beosztás ked- vezőbb, mert a nagyvisnyói mészkő és dolomit peiTn-végi ülepedését az eddig néha tiilbecsült capifan, sőt word vonat- kozásokkal szemben joblmn hangsúlyozza. F. IvAHLER javaslatainak részünkről való elfogadása tehát teljesen indokolt. Balogh Kálmán Móra László: ’8igmond Elek, a talajtan magyar klasszikusa. Magyar Vegyészeti Múzeum, Budapest, 1974. 275 lap. A várpalotai Magyar Vegyészeti IVIú- zeum szép feladatot teljesített, amikor kiadta dr. Móra László monográfiáját a száz éve (pontosabban: immár 102 esz- tendeje, 1873-ban) született ’Sigmond Elekről, a nemzetközi tekintélyt kivívott magyar tudósról, a talajtan klasszikusáról, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszék- teremtő (és vezető) professzoráról, az Országos Kémiai Intézet igazgatójáról. Annál is szebb volt e feladat, mert - mint a kötet előszavát író Holló János professzor is megálla[)ította — ,, mintha e szerény, de valóban maradandót alkotó nagy tudósunkról az utóbbi időszakban nem sokat beszélnénk, mintlia egy kicsit megfeledkeztünk volna róla”. A feledésből adikló tartozásból a nem- zetközi és hazai tudományos élet ’Sig- mond születésének 100. évfordulója alkal- mával törlesztett már v^alamit : a Magyar Tudományos Akadémián emlékülést és tudományos ülésszakot rendezti^k, sírját is megkoszorúzták. De a korábban elhang- zott javaslatok közül több még megvaló- sításra vár: az, hogy a Magyar Talajtani Intézetet róla nevezzék el, s hogy a fő- városban egy utca vagy tér viselje nevét . . . Mór.\ László könyve viszont mind a haláláig alkotó nagy tudós, mind a példa- mutatóan szerény ember portréját megraj- zolja, iigy hogy az olvasó egyaránt képet alkothat a munkás hétköznajiok eredmé- nyein világhírre jutó tudós akaraterejéről, rendíthetetlen kutatói szorgalmáról, illetve a tanítványai és munkatársai között meleg légkört teremtő, a politikai viharok között is szilárdan helytálló nemes férfi jelleméről. Különösen színes az a körkép, melyet ’Sigmond Elek kutatómunkájáról, a gya- korlati vegyész tevékenységéről tár fel a szerző. E fejezetek során megismerked- hetünk ’Sigmond pályakezdő éveivel (a magyaróvár! Növénytermelési Kísérleti Ál- lomáson), külföldi tapasztalatszerző uta- zásával és az utána kezdődő műegyetemi tanári évekkel. S minthogy az egyre na- gyobb nevet kiérdemlő tudóst közben — 1926-ban — az Országos Kémiai Intézet igazgatójának is kinevezik, ebben a minő- ségében végzett áldozatos munkája révén az intézet kísérleti eredményei számszerű- ségükben és minőségükben egyaránt jelen- tősen megnőnek, ezzel a tudós munkájá- nak társadalmi hatékonysága is. Ezzel pár- huzamosan erősödik ’iSigmond nemzetközi tekintélye, s nagyrészt az ö munkásságá- nak köszönhető, hogy a magyarországi talajtani kutatások eredményeire egyre jobban felfigyel a világ, s az első világ- liáború utáni elszigeteltségéből ’Sigmond professzor tudósi tekintélye révén is sikerül kiemelkedni a magyar tudomiínyos élet- nek. A monográfia rendkívül részletesen tár- gyalja azt az utat, melyet ’Sigmond elmé- leti kutatásaiban s azok eredményeinek gya- korlati kamatoztatása terén megtett, lle- vezetőként ismerteti a hazai szikjavítási munkéilatok kezdeteit, Tessedik Sámuel szarvasi kíséileteit, majd Szaró József első tudományos összegezését, a vele vitába szálló Kv.\SSAY Jenő elméletét, hogy ezután alaposan elemezze ’Sigmond űdfogását a szikesek kialakulásáré)!, a különböző szikes talajok osztályozásáré)!, s beszéimol a tu- dé)snak a szikesek javít éisának lehetőségei terén végzett vizsgálatairól. Külíinösen izgalmasak a könyv' azon fejezetei, me- lyekben .Móra Lászlé) az első állami szik- javítási akciéiról ír: mert itt szélesebb t ársadalmi hát tf'ret is rajzol a t udomémyos fejtegetés mögé. Külíin fejezetet szent (d a szerző ’Sig- mond t alaj vizsgálati módszereinek és ál- talános talajrendszerének. E fejezetlien először a fizikai és mechanikai, majd a kémiai talajvizsgálatokré)! sz<)l, hogy ezután részletesen bemutassa a ’SiGMOND-íéIe el- járás lényegét, s végül - mintegy össze- gezésképpen ismertesse ’Sigmond álta- lános talaj rendszerét. Ennek során elemzi a tudós életművének legkiemelkedőbb irodalmi alkotását-, 1934-ben megjelent ,, Általános talajtan” című művét. Ma, amikor a magyar mezőgazdaság szocializálása folytán a nagyüzemi gaz- dálkodás széles lehetőséget biztosít, a kor- szerű mezőgazdasági módszert'k alkalmazá- sának, a kemizálás elterjedésének, különös jelentőséget kapnak ’Sigmond éittörő agro- kémiai munkálatai. Ezért örülünk annak, hogy Móra a tudós ilyen irányú munkás- ságának is külön fejezetet szentelt köny- vében. Ez természetesen már nem választ- 9 Földtani Közlöny Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet 386 ható el az egyetemi tanár tevékenységétől, hiszen a Hiidapesti Műszaki Flgyetem Mező- gazdasági Kémiai Technológiai Tanszéké- nek alapító, vezető s nyugállományba vonulása után is irányító ])rofesszora volt ’SiGMONn. S ebbfui a minőségében nemcsak kitűnő tanítványi gárdát nevelt, hanem j)áratlanul éleslátású tudományszer%-ező- nek is bizonyult. Az a naj)jainkhan igazo- lódó oktatási metódus, mely az elmélet próbakövének, s így az oktatás alapelvé- nek is a gyakorlatot tekinti — többek között — az ő nevéhez is fűződik. A széles tudománytörténeti látókörrel átfogott, elmélyülten és olvasmányosan megírt ’SiGMOND-mongráfiát a tudós tudo- mányos és ismeretterjesztő munkáinak, valamint a személyére és munkásságára vonatkozó irodalomnak alapos bibliográ- fiája egészíti ki. Móra László könyve nyeresége tudomá- nyos életünknek; hozzájárult ahhoz, hogj' a tudományos eredményeihez képest eddig eléggé nem méltányolt ’Sigmoni> Elekkel szemben adósságunk csökkenjen. VÉGH Ferenc TÁRSULATI ÜGYEK A Majívarhoni Földtani "l'ársulat 1975 janiuu’ inárciusi ülésszakán elhangzott előadások J amiár 7 . Tiszteleti taijokal ajánló hizott-sáij ülése I'diiök: At.földi László Napin^nd: 1975. évi Tisztújít(') Köz- gyűlésen megválasztandó bel- és külföldi tiszteleti tagjavaslatok. Résztvevők száma: 4 fő Január 13. Af/nadásrán/áan i Szakosztáli) előadóülé.se Idnök: SzÉKYNÉ Ei:x Vii.ma Szántó Ferenc: Beszámoló az Európai Agyagásványtani Csojiortok 2. strashoiirgi kon ferenciáj áról Dékány István — Szántó Ferenc - Nagy Lajos György: A szek'kfív folyadék- adszorpció és a tluzzadás vizsgálata külön- böző organofilitású montmorillonitokon Vita: Viezián I., Juhász Z., Szántó F., Varjú Gy. Résztvevők száma: IS fő Január 17. llantken Miksa Kntékércin bizattsá;/ ülése Elnök: Hámor Géza Tárgy: Javaslat Hantken Miksa Emlék- érem kiadásái'a Résztvevők száma: 5 fő Januéir 21. FAnök.séíji ülés Elnök: Dank Viktoi- Napirend: 1. Központi Földtani Hiva- tal részére összeállítandó „Az ország ter- mészeti erőforrásainak kutatása és fejlesz- tése” e. anyag megvitatása, 2. 'risztfijít(') Közgyűlés előkészítése, J. Egyéb Résztvevők száma: 5 fő Januéir 21. Szabó Józsej Knilékérnnbizott- sáíj ülé.se Elnök: D.ank Á'iktor Tárgy: javaslat Szabó József emlékérem kiadásái'a Részt ve\ők száma: 5 fő Januéir 2 1 . Mérnökdeoló fő Februéir 3. Általános Földtani Sza kosztéiig rezető.ségi ülé.se Elnök: Körössy László Tárgy: Szakoszt ál\i vezetőségválasztás előkészítése Résztvevők száma: 10 fő Februéir 3. Oslén i/tan- llélei/tan i Szakosztály vezetőséjp'éilasztéi.s.sal egybeköt ölt előadóülése Elnök: Székyné Fi'.x \'ir.ma, G.arácz .András Bubics István- Bóna József— Nyíró i\L Réka: .Az I9()8 — 1974 között mélyített metró- fúrások földtani és őslénytani ered- ményei, rétegtani problémái Horváth Mária— Kernerné Sümegi Katai.in- Nyíró M. Réika: Biosztratigrá- 9* Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet 388 fiai problémák a Dunától keletre eső meti'o- fúrások miocén anyagában Bóna József— Horváth Mária— Ti- Márné Talált Teréz: Középső- és felső- miocén nannoplankton és foraminifera vizsgálatok a metrofúrásokban Vita: Boda J., Jánossy D., Nagy Lné Nyírő R., Bubics I., Horv'áth M. Résztvev'ők száma: 43 fő Az újraválasztott szakosztályelnök: Báldi Tamás, titkár Galácz András Február 4. A Társulat ^'álasztmányi j>; nem új de egyre inkább divatba jön szakosztályaink- nál is a munkabizottsági módszei' (zeolit munkabizottság, rendszervezési miudva- bizottság, tei-mészet védehni-környez(d vé- delmi munkabizottság). Jelentős fejlődés m\itatható ki a társ- egyesületekkel vagy azok szakosztályaival való kapcsolatteremtés és közös nuidezvé- nyek rendezése terén: 8 szakosztályunk, illetve szakcso[)(n'tunk a 3 év alatt össze- sen 34, azaz (évi II 12) esetiben szerve- zett rendezvényeket ilyeti alapon. (Záró- jelben említem, luigy ennek j() hatása aktivitásukon is lemérhető.) Kedv'eltek továbbra is a tanulmány- utak; ez szakmánk szerv'cs része, d’árgy- időszakban 31 tanulmányúton 1380 kol- légánk vett részt, ami azt. jelenti (mivad egy-<>gy tagtársunk több úton is résztvett), hogy a tagságnak h'galább a feh', de inkább kétharmada nem juttot el 3 év alatt társu- lati tanulmányútra. Ezt nagyon egészség- telen tünetnek tartjuk. A választmány és Ehuikségi Bizottsá- gaink munkáját a kíivet kf'zőkben foglal- hatjuk röviden össze: Az (dmúlt 3 évben 7 vála.sztmánip ülést tartottunk. Az itt fel- mei’ült 48 témából 5 nagyjelentőségű, ki- tekintő, az egész társulati életet és jövőn- ket előbbrevívő kéi’dés volt, a többi nagy- részt bfdső sz('rvez('ti életünk üiíyviteli kér- déseivel foglalkozott. Mivel elníikünk be- számolója kitért e tárgykíírre, ezalkalom- mal eri’ől itt nem lenne hasznos ismét lé- 8(‘kbe bocsátkozni. A Közliimj szerkcfiztő bizottsága rendsze- resen ülésezett és (déite, hogy a társulati folyóirat ma már késés nélkül, rövid idő alatt, időben megjelenik. Nem szorosan ide tartozó kérdés, de itt említem meg, hogy (dmúlt közgyűlésünkön is felemlített pi'ob- lémánk, a .szakosztályi kiadványok tech- nikai szerkesztése a MTESZ segítségéved megoldejdott egy eíj, időszakosan foglalkoz- tatott munkatárs beállít áseLval. A szakmai szerkesztők személye a Mérnökgeoleigiai- Epítésföldtani Szakejszteíly kiv’ét (elével még meegoldatlan; az (‘inlített szakosztály a mostani tisztújítás alkahnábe')! Ckeschik (íyula tagtársunkfit választ ejt ta e felelős posztra. E helyről is iirra kell kéiiiem a T. szakosztály-elnökségeket, hogy az eilaj)- szabály lazasága ellenére veílasszanak vagy jelöljejiek ki egg felelős szerkesztőt, mert fiz id(! vonat koz(') törvényes renileikezéseknek (!sak így tudindv eleget temu. Oktatási bizottságunk folytatta igen aktív t(!vék(uivségét . l'V) témái az egyeteuni képzcés, postrgaduális kéfizés, interdiszcij)- lináris képzés, technikuskéjfzés (és tovább- képzés, a fíildtan középiskolai oktatásban betöltött szer(‘[)e köré csoportosultak. Erő- feeszítéseinknek remél lu'tőleg része \um abban, hogy a budajiesti g('oh)guské))zés ismét a kívánt mértékre! (anelkedik, tag- társaink keözül többen küle'inböze') szakmér- nöki továbbképzésben vesznek részt. Leg- ut()l)b a Magyar ( íeofizikusok Egye'sületé- v(d közös elaborát uminal fordiütunk a MTESZ Közjionti Oktatási Bizottságán keu’esztül az üledékes szervekhez a Szabe') JeVzsef Oeole'fgiai Szakközépiskola helyzeté- nedv renileze'*se tárgyában. Av. Oktíitási Bizottság munkáját nagy- mértékben segítedte! je')l műkeidő Ifjúsági Bizottságunk a már említett továbbképző tanfolyíiinok, a technikus ankét, külein- beiző fedmérésedv me'gszervezéséved. mimi- kájának némi kiszélesítésére' i'uíy érzem azéid van szükség, mivel társulatunkban örvende'tesen magas a 35 év alatti fiatíilok száma (400 körüli) és hamamsan (ba már nean ma) ők alkotják a társulati éled de*rék- badfit (bár lehet, hogy ekeizbe'ii e")k maguk is kiesnek, sajnos, az Ifjúsági Bizottság hatáskeiréből). Külüggi Bizottságunk igyekezett évi ülésein nemzetközi ke'itelezet tségeink telje- sítése, a társultfii tagság részére'íl ténylege- sen meglevő igény és ige'ii szerény anyagi lebete'íségeink közeit t (‘gyensúlyt terem- teni. Kiutazeí tagtásíiink száma: 1972. : 5 1973. : 8 1974. : 10 fő. Külföldről éi’ezett ve*ndégeink száma: 392 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet 1972.; 4 197a.: 7 1974.: 11 fő volt (utóbbi emelkedése csak látszólagos, mivel a kötségvállalás tekintetében igyekeztünk tartani magunkat múlt évi közgyűlési határozatunkhoz és a költségeket más szervekre áthárítani). A jövőben ennek a bizottságnak nagyobb részt kell vállalnia a társulatok közötti közvetlen kapcsolatok, tanulmányuti cse- rék lebonyolításából, melyre az 1965 — 70-es években már volt néhány szép példa. Kétségtelen tény, hogy azóta az egyesületi és vállalati lehetőségek e téren nagymér- tékben csökkentek, de véleményem szerint legalább az önköltséges vagy támogatott tanulmányutak megszervezése a környező szocialista országokba igen fontos lenne — különösen fiatal kollégáink részére. Jogri-tagdíjbizottságunk az utóbbi idő- ben nem működött. Ennek ellenére a jogi tagdíjak és az alkalmi támogatások alap- vető részét képezik költségvetésünknek. A teljesítés terén az OKOT, a MÉV, az OEÁ és a Borsodi Szénbányák vezetőségét és ottani aktivistáinkat külön köszönet illeti. Engedjék meg, hogy itt tegyek említést pénzügyeinkről (ez teljes pénzforgalmat jelent). Csak kerek számokban: 1972 évi bevétel 562 356, — kiadás 528 560,- áll. tám. 150 000, 1973 évi bevétel 890 908, — kiadás 770 658,— áll. tám. 300 000 , 1974 évi bevétel 1 214 644, — kiadás 891 908,— áll. tám. 200 000. Látható, hogy hiányainkat a MTESZ állami támogatásból fedezi, külön köszö- netét kell mondanunk a jubileumi ünnep- ségek évére biztosított, kiemelt összegű állami támogatásért. Mint látható, bevé- teleink és kiadásaink mintegy duplájára nőttek tárgyidőszakban. Ebben szerepe van különböző feladatvállalásainknak is, amelyek évi 200 — 300 ezer forinttal növe- lik anyagi erőforrásainkat. Tisztelt Közgyűlés ! Az ünnepi és nagyrészt eredménycent- rikus beszámolóban sort kell kerítenünk problémáinkra, is. E problémák nagyrészét az elnöki beszámoló már érintette; a be- érkezett szakosztályi értékelések azonban ezeket részletesen taglalják és nekünk ezen a fórumon legalább regisztrálnunk kell, optimális esetben megoldási módozatokat kell felvetnünk a továbblépés érdekében. A felmerült problémák tehát a követ- kezők: a látogatottság kérdése: Itt a közre- adott statisztikai összesítőre hívnám fel figyelmüket, hogy mondandóm érthetőbbé váljék: össztársulati szinten a rendezvé- nyek összlétszáma azt tükrözi, hogy egy társulati tag a statisztika szerint, évenként 2 — 3 alkalommal venne részt társulati rendezvényen. Mivel azonban tudjuk, hogy vannak emrél sokkal aktívabb tagok is (L : a többi rovatot) egyértelműen megálla- pítható, hogy tagságunk jelentős része egyáltalán nem jut el rendezvényeinkre és ezzel a képpel nem lehetünk elégedettek. Ha a statisztika fajlagos részvétel rovatát nézzük, az anomáliák még szembetűnőb- bek. Részletezés nélkül, csak a végleteket emelném ki: kiemelkedően jó eredményeket mutatott fel Északmagyarországi Területi Szakosztályunk ; a meghívót kapó társulati tagok itt statisztikus átlagban évenként 5 — 6 alkalommal vettek részt rendezvé- nyeinken és kiemelkedő az előadások szá- ma is: kereken 100 előadás hangzott el a triermium idején. Ezt Déldunántúli Terü- leti Szakosztályunk csak az előadások szá- mával tudta túlszárnyalni 101 előadással. Itt és az Alföldi Területi Szakosztályban is kedvezőbb az összkép, mint a Közép- dunántúli vagy a tematikus szakosztályok- ban. A megoldásra ugyancsak a statisztika ad némi támpontot: bár egyéb mutatói nem a legjobbak, az Építésföldtani-Mér- nökgeológiai Szakosztály megtalálta az al- kalmas lij módszert: a mvmkahelylátoga- tásokat, helyszíni szemléket, az ágazat leg- fontosabb elméleti és módszertani kérdé- seink napirendre tűzését. Másik figyelemre méltó jelenség; ahol sok a közös rendezvény (I’écs, Miskolc, Mérnökgeol.) hatékonyságunk sokkal jobb. Harmadik érdekes megfigj’elés: az egy előadáson résztvevők átlagos száma az Általános Földtani Szakosztályban a leg- magasabb (24 — 25). Ez két dologra utal: évi átlagban 8 — 10 ülést tartanak( havi ülések) és egy-egy ülésen általában egy előadás szerepel. Ha a téma és az előadó személye jól kiválasztott, akkor úgy látszik ez is eredményre vezethet. Végül az elnökségek mentségére meg kell említenem: 3 év alatt 394 rendezvény esett, | ez azt jelenti, hogy a vasár- és ünnepna- pokat is beleszámítva átlag 2 — 3 napon- | ként vagy sűrűbben volt valami társulati megmozdulás. Úgy érzem, ez alátámasztja a jövőre vonatkozóan azt a célkitűzést, hogy nem annyira a mennyiségi, inkább a minőségi munkát kell előtérbe helyez- nünk. Bár az aktivitás csökkenését a MTESZ közgyűlés országos szinten is meg- állapította, mi szakmánk kis méretei miatt könnyebben léphetünk előbbre e kérdés- ben. Az elnökség és több szakosztályvezető- ség megállapításaiban szerepel az egyes Társulati ügyek 393 társulati egységek bizonyos mértékű izo- láltságának kérdése. Az agyagásványtani szakosztály ezt úgy fogalmazta, hogy „el akarják kerülni a társulaton belüli elszi- getelődést”. Ezt több helyen is felismerték, legalábbis lemérhető az a törekvés, hogy több szakosztály közös rendezésében le- bonyolított ülések és témák száma örven- detesen növekvő tendenciájú. Hasonló horderejű és fokozott figyelmet igénylő kérdés a tudományos vitakészség és vitaszellem ügye. Ezt a hozzászólók számán közelítőleg le lehet mérni. Ilyen adatsort szolgáltatott — az egyébként az előzőkből megállapíthatóan jól működött — Déldunántúli Területi Szakosztály — , ahol a hozzászólások átlagos száma 1969 — 74. között 5, 4-ről 1,8-ra esett vissza. Saj- ' nos statisztikai adatok nélkül is megálla- pítható, hogy ez az össztársulati életben is tükröződik. Fő törekvésünkké kell tenni hogy megfelelő témaválasztással, az előre- I vivő, konstruktív viták szervezett elő- készítésével változtassunk ezen a helyzeten, í Ugyancsak több helyről érkezett jelzés anyagi és erkölcsi ösztönzésünk jelenlegi, pályázati formájával kapcsolatban. A be- érkező pályamunkák csekély száma nem teszi lehetővé az érdemi, a színvonalat el- sődleges szempontnak tekintő értékelést. Ezen kiírási rendszerünk változtatásával, esetleg az anyagi dotáció Tnegnövelésével, pályázati témák előzetes kiadásával se- \ gíthetünk elsősorban. A választmányi ülések fontos témája volt többször az alapszabály . A problémák itteni részletes tárgyalása helyett (amely úgyis csak egy alapszabály-módosító bi- zottság kiküldése után, következő köz- gyűléseken történhet ) összefoglalóan csak armyit említünk, hogy azt már szükséges lenne az élet köv'etelményeihez igazítani és feltehetően az lij elnökség ezt meg is fogja tenni. Beszámolóm végére érve, engedjék meg, hogy jövő feladatainkra utaljak röviden. Ez természetesen nem könnyű, mert minden elképzelés annyit ér, amennyit kollektív munkával megvalósítunk belőle. Nem könnyű azért sem, mert részben könnyebb, részbi-n nehezebb körülmények között kell a jövőben tevékenykednünk. Könnyebb lesz a helyzet, mert kikristá- lyosodott mindaz a népgazdasági igény és elv’árás, melyet a földtani tudomány elé állítottak és amelyben világosan a hazai temiészeti erőforrások fokozott felkutatása és hasznosítása a fő felaflat. Könnyebi) lesz, mert feladataink a párt programnyilatko- zatának te'rvezetében, ,,Az ország tenné- szeti erőforrásainak kutatása és feltárása” című távlati tudeanányos kutatási tervben és még néhány alapvető dokumentumban lefektetettek. Nehezebb lesz munkánk azért, mert az igazán bőkezű kutatási lehetőségeket — nyilvánvalóan magas szintű kormányzati figyelem mellett — felelősségteljes és ered- Az 1972. március 1975. március között időszak statisztikai adatai összlétszám (meg- hívót kap) összlétszám a ren- dezvényeken Fajlagosrészvétel (rendezvényeken résztvevők száma osztva a létszámmal összes rendezvény száma Szakülés, ankét, klub Előadás Szakülési részvétel átlagban (fő) Előadáson átlag (fő) Tanulmányút Résztvevők száma, tan. kiránduláson (fő) Egyéb egyesülettel közös rendezvény Központ 1107 424 0,38 45 4 41 94,2 10,3 n 303 Szeged 68 695 10,22 32 23 54 30,2 12,8 2 57 1 Pécs 123 1359 11,04 43 31 101 43,8 13,4 5 190 8 Veszprém 78 314 4.02 11 9 40 34.8 7,8 1 Miskolc 97 167B 17,27 46 37 100 45,2 16.7 2 166 5 AffvaeásvánY 218 269 1.23 15 11 20 24,4 13,4 Ált. földtan 376 914 2,43 38 30 37 30,4 24,7 1 30 6 Ásv, geokémia 293 533 1,98 19 18 36 32,3 16,1 1 26 3 Mémökgeológia 325 759 2,33 37 19 51 39,9 14,8 6 263 9 Öslénvtan-rétegtan 319 448 1,40 24 20 44 22,4 10,1 2 55 Matematika 144 129 0,89 7 6 31 21,5 4.1 1 Gazd. földtan 1030 222 0,21 9 8 16 ‘>7,7 13,3 — — Ifj. Bizottság 406 315 0,77 20 5 70 63,0 4,5 2 184 — Ásvány gyűjtök 90 54 0,60 5 3 7 18,0 7,7 2 37 — Tudománytörténeti 1030 177 0,23 15 7 18 25,2 9,8 — Geol. szakkör 20 -30 361 28 19 19 19,0 19,0 6 75 — összesen: j 8(i99 394 250 685 35.7 12,4 32 1386 34 394 röl itmii Közlőin/ llhi. kötet, 3. főzet inényes niiinkával kell koin[)enzáliiuiik, a tiiiloinánypolitikai hatáiozatoklmn fog- laltak pedig igen magas követelményrend- szert állítanak elénk a megoldás inódozatiat illetően. Társnlati életünkben meg kell találnunk (a teljes társulatnak és a szak- osztályoknak egyaránt) azokat a témákat, módszereket, fi)rmíkat, amelyek ojttimá- lisan segítik elő e feladatok megoldását — társadalmi úton. Tovább kell léjjnünk és erre minden lehetőségünk adott. Hajtunk, a 'fársnlat tagságán múlik, hogyan tudunk e lehetőségekkel érni ! Tisztelt Közgyűlés ! Most, mikor a besz.imoli) végére érve annak elfogadását kérem a közgyűléstől, engedjék meg, hogy köszönetét mondjak nevek kieiu'dést' nélkül min lazoknrtk, akik a társulati élet bármely részletének tovább- vitfdéhez az elmúlt évek során bármilyen formában munkájukkal hozzájárultak. .\ tisztújít (') közgyűlés a Társulat tisz- teleti tagjává választotta, dk. C'sepreghy- NÉ DK álEZNERICS Il.üNÁT, DK. VOCÍL álÁ- RiÁT, DK. J.VNTSKV Hélát és (Iaeli Lászlót. l)r. Róbert J.\nüschek osztrák és dr. Jan Sexes esehszlovák geológus tiszteleti tag- ságát a közgyűlés ugyancsak egyhangúlag megszavazta, azoid^an e határozat a kül- ügyi szervek jóváhagyása után válik jo- erőssé. Hziitán a kíizgyűlés 'n Szabó József emlékéremmel tűntették ki dk. SzÉkyné Fux NTl.m.v ,, Telkibánya éreesedése és kár- páti kapcsolatai” -- Ilantken Miksa em- lékért'inmel dk. Hái.di Tamás ,,Mollusea Fauna of the Hungárián uppei' Oligocen (Kgerien)” — valamint dk. Szepesh.4zy Kálmán ,,A Tiszántúl északnyugati részé- nt'k felsőkréta és jtaleogén korú képződmé- nyei” című munkáját. Több év-tizedes, eredményekben gazdag társulati műkö- désükért emlékgyűrűt kaptak H.vlogh Kálmán, álEiSEL János, Mezősi József és Rónai András. A közgyűlés díszoklevéllel tüntette ki a már legalább 50 éve társulati tagokat: Bogsch László, Jugov-ics Lajos, Kocn Siíndor, Str.vdsz László, Szae.\i Tibor, Sz.4deczky-Kardoss Elemér, Tas- n.4di Kub.\csk.\ András, \'endel Mikhis és Vitális Sándor. Ifjúsági Díjban mun- kásságuk révén .-Vntal Sándor, Lén.4rt László, Németh Márta és Vaksányiné DK. Tóth Irén részesültek. A tisztújítás során a 4’ársulat tiszti- karába az alábbiakat választották meg: Elnök: 1)ank á'iktor, társéi nökíik: SzÉ- kyné Fux á’iLMA és .ÁLFÖLDI László, fő- titkár: 1L4jior (léza, titkár: Hérczi István. áőUasztmányi tagok: .ád.ám Oszkár, Hartkó Lajos, Benkö Fennie, Bíró Ernő, Bogsch Lászk), (’salagovits Imre, Cseh- NÉ-Meth József, Fülöp József, (Jéczy Barnaliás, Ok.vsselly Oyula, Jámbor Áron .Juhász .Ándrás, Kiss .János, Kók.\y .József, Kond.v József, Kriv.4n Pál, Majoros Oyörgy, Meisel .János, Morvái Ousztáv, Nagy Lászlóké, Némedi Varga Zoltán, Oravecz .János, Pálfy .József, Sólyom Ferenc, Somfai Attila, Somssich IjÁszlóné, SzABADVÁRY László, Szepesházy Kálmán, Széles Lajos, Tormássy Jstván, Ván- doréi Róbert, Végh Sándorné, Virágh Kái'oly, ViZY Béla, Zelenka Tibor. Póttagok: Baksa Csaba, Bardócz Béla, Horváth Istyán, \'örös Istv-án. Hivatalból a választmány tagjai: Allo- Di.vTORis I’rm.v, Balogh fÁálmán, Bálim Tamás, Bogn.4r László, (í'siky Gábor, Dienes István, Dudich Endre, Földvári .M.4ria, Galácz András, Hahn (Jyörgy, Knauer József, Kovács Endre, Körössy László, Kubovics Imre, ÁIajoros I.,ászló- -NÉ, álEISEL .JÁNOSNÉ, MONOS .JállOS, Ne- MECZ Ernő, Rónai András, Szantner Ferenc, Tóka Jenő, Varjú Gyula, VicziÁN István, Vit.4lis György, Zentay Tibor. A választmány tagjai a tiszteleti tagok: Csepreghyné Meznerics Jlona, Galli László, Jantsky Béla, .JuGOVics l.,ajos, Koch Sándor, Szádeczky-Kardoss Ele- mér, SzTRÓKAY lÁálmán, Tasnádi Ku- B.\CSK.\ András, á’endel Miklós, Vit.ális Sándor, VoGL Mária. A tiszti'íjítást SzTRÓK.AY Kálmán vezette le, a jelölőliizottság elnöke Kond.a József — , a szavazatszámláló bizottság elnöke Vit.4lis György volt. A közgyűlési jegyző- könyvet ('sEH Németh .József és .J.4mbor Áron hitelesítették. Március 17. Xcmzetközi Kapcsolatok Bi- zottság ülése Elnök: Székyné Fux Vilm.a Tárgy: Az 1975. évi meghívások; Nem- zetközi szerv-ezetekben tagság. Résztvevők száma: 5 fő d [á re i US 17 . d I crnökíjeolőg ia- E p ítésföldtani és A(/i/ar/étst'áni/teini Kzakoszíál;/ közös ren- dezésű előadóülése Elnök: Vitális György P.AÁL Tamás: Budai agyagok mérnök- geológiai összehasonlítása matematikai sta- tisztikai vizsgálatok alapján Vita: Szilvágyi L, Bidló G., Viczián I., Paál T., Vitális Gy. Részt vev-ők száma: 14 fő Március 19. O.sléni/tan- Iíéte(/tani Szakosz- tétli/ előiidóülcse Elnök: (4.al.4cz András .Monostori Miklós: A Tokod-527. sz. fúrás Ostracodái .JÁnossy Dénes: A paleornithológia újabb eredményei Társ Ilin ti ü'Ufi'k' 395 Koruoss László; Holocéii gerinces hio- sztratigráfiánk kérdései és távlatai Vita: Kecskeméti T., Monostori M., Bogsch L., Jánossy 1)., Kroloj)j) E. Résztvevők száma: 13 fő Március 24. Elnök.séíji megbeszélés Fllnök: Székynk k’ux Vilma Napirend: 1. Nemzetközi kapcsolatok áttekintése és beszámoló a MTFiSZ ré- szére, 2. Egyéb ügyek. Résztvevők száma; 3 fő Március 24. Agyagásvángtani és Asrány- tan-Geokémini Szakosztály közös előadóülése Filnök; Kubovics rmri' ViCZiÁN István: Beszámoló a Nemzet- közi Geokémiai Asszociáció [)rágai ,, Kőzet víz kölcsönhatás” című szimjiózinmáról l’ÉcsiNÉ Donáth Éva— Lihor Oszkár — Kitnáné Gráber Lea: Istenmezei és mádi bentonitok Cn, Pb, Zn, ('d ion-meg- kötőkéjiességéről ^"ita: Szánt(') F., Székyné Ftix V., Bidló G., Knbovdcs 1., \'iczián I., Bartha L. Résztvevők száma: 19 fő Március 25. A Geodéziai és Kartográfiai Egyesület Léf/ifénykéj>interpret állási B izott- ,sága és az Általános Eöldtani Szakosztály közös rendezé.sn előadóülése Elnök; R.vday Ödön ('zakó Tibor ,,Fotogeológus-képzés a hollandiai ITC-ben” és ,, Interpretálási lehetőségek a magyarországi müholdfel- vétek'ken (ERTS-I)” címmel tartott elő- adást . Résztvevők száma: 2ő fő A Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szakosztályit 1975 január-márciusi ülésszakán elhangzott előadások Eehruár 14. Vezetőségrálasztás.sal egybekö- tött előadóülés Elnök: T. Kovács Gáboi’ Baloc.h Kálmán; A bécsi medence aljzatának felépítési^ Vita: Hámor G., Jnratovics A. Résztvevők száma: 31 fő A megválasztott nj szakosztáKvezető- ség: Elnök: Balooh Kálmán, Titkár: Zentay Tibor, VT'zetőségi tagok: Gras- SELLY (lyida, Hetényi Magdolna, T. Kovács Ctábor, Kulcsár László, Kurucz Béla, Mezősi József, ÍMolnár Béla, Som- fai Attila, \"ÁNI)ORFY Róbert, VÖLtiYI László Ecbruár 26. ]’ezetőségi ülés Elnök: Bai.ogii Kiílmán Napirend: 1. Az 1975. 1. félévi i>rogriim 2. Az 1975. év'i tannhnányút előkészítése 3. Pályázati kiírás Résztvevők száma: 10 fő Március 27. Előadóülés Elnök: Balogh Kálmán Vai.cz Gyula: kiskundorozsimii ku- tatási terület mélyföldtani \ iszonyai T. Kov.\cs Gábor: A délalföldi szén- bidrogénkutatások 1974. évi eit'dményei Vita: K. Szal)i') S., T. Kovács (!., \'ölgyi L., Gvfirmati J., Balogh K., Paj)]) S., Lakatos T., Valez Gy., Molnár B., .Mezősi J. Résztvevők száma: 2S fő A Magyarhoni Földtani Társulat Déldunántúli Területi Sziikosz.tálvii 1975 január-márciusi ülésszakán elhangzott előadások Január 29. Előadóülés Elnök: Kovács Endre Kaszás Ferenc — ()rb.4n Józsid': Föld- alatti üregek megszi'mtetése, ki'üönös te- kintettel a környezet-földtani és hidro- geológiai vonatkozásokra Soós JÓZSEFNÉ: A földtani köinyezet- védelem gyakorlati kéi’dései a Baranya me- gyei példákon Vita; Wéber B., Szederkényi T., Berényi Üveges L, Orván J., Kovács E., Kaszás F., Soós Jné, Pordán S. Résztvevők száma: 27 fő Február 11. V czetőségválasztéissal egybekö- tött előadóülés Elnök: Hetényi Rudolf Jantsky Béla: a ])annóniai köztes masz- szí\ um fejlődéstörténete és szerepe a belső kárpáti vulkanizmiis kialakulásában Vita: Pordán S., Szedei-kénvi f., Jantsky B. Résztvevők száma: 45 fő A megválasztott i'ij szakosztály vezető- ség: Elnök: Tóka Jenő, Titkár: Kovács Endre, Vezetőségi tagok; Némedi Varg.\ Zoltán (társeln(')k). Bíró Ernő (társelnök), 396 Földtani Közlöny 105. kötet, 3. füzet Barabás Andor, Balogh Sándor, Érdy Krausz Gábor, Koch László, Lipi Imre, Németh Gusztáv, Szederkényi Tibor Március 27. Előadóülés Elnök: Kovács Endre VÁRHEGYI Pál: Teljesszelvényű, és mag- fúrási módok kombinációjának gazdasági kihatásai Vita: Wéber B. Pólai Gy., Várhegyi P., Fekete L., Honig Gy., Kovács E. Résztvevők száma: 15 fő A Magyarhoni Földtani Táívsulat Északmagyarországi Területi Szakosztálya 1975 január-márciusi ülésszakán elhangzott előadások Február 6. V ezetőséyválaszlással egybekötött klubdclután Elnök: Juhász András Böcker Tivadar: Vízkutatás Jemenben Résztvevők száma: 36 fő A mecválasztott új szakosztályvezető- ség: Elnök: Monos János, Titkár: Ma- joros Lászlóké, Vezetőségi tagok: Baksa Csaba, Benkö Ferenc, Juhász András, Kéri János, B. Nagy József, Pojják Tibor Március 8. ,, Felszínalatti vizek minősége” c. ankét közös rendezésben a Magyar Hid- rológiai Társaság Borsodi Csoportja Hidro- geológiai Szakosztályával Elnök: Pojják Tibor Juhász András: Vízminőségváltozás a tápterület és a vízkivételi hely között Takács Sándor: Mikroelemek jelentő- sége a felszínalatti vizekben Elek Iz.abella — Majoros Lászlóké: Felszínalatti vizek kémiai tulajdonságai és a talajok összefüggése IvÉRi János: Kavicsbányászat hatása az ivó- és ipari vízbeszerzési területekre Sült Tibor: Kányás-akna hidrogeoló- giája és vízhasznosítása Az előadásokat élénk vita köv’ettc, majd a délutáni program keretében a Borsodi Sörgv'ár vízműtelepén ismertetésre kerül- tek a felszínalatti vízminőségi, vízvédelmi problémák s a Miskolci Csúcsvízműben a vízműfelep megtekintése után a Hemád folyó hatásáról hangzott el tájékoztatás. Részt vev'ők száma: 93 fő Március 25. Vezetőségi ülés Elnök : Juhász András Napirend; 1. Borsodi Műszaki Hét programjának, IT. félévi nagyrendezvény terviének megbeszélése, 2. Beszámoló a MTESZ Borsod megyei titkári értekezle- téről. A v’ezetőség 5Iokos János elnök kéré- sére az ügyvezetői elnöki teendők ellátásá- v^al egyhangúlag Juhász András tagtársat bízta meg. Résztvevők száma: 7 fő Március 27. Előadóülés Elnök: B. Nagy József R.akovtts Zoltán: Új morfometrikus módszerek és eszközök gyakorlati alkal- mazásának lehetőségei SzALAY Árpád— Vass Gábor — Szöts András: Az Alföld mezozóos képződményei Herédi Pál— Palkó IMiklós: Építő- anyagipari kutatás felszíni geofizikai mód- szerekkel Vita: Palkó 1\I., Rakovits Z., Császár G., B. Nagy J., Elek I. Résztvevők száma: 16 fő A ^Magyarhoni Földtani Társulat Közéjidunántúli Területi Szakosztálya 1975 január-márciusi ülésszakán elhangzott előadások Január 10. Előadóülés az Ásványtan-Geo- kémiai Szakosztállyal közös rendezésben Elnök; Sztrók.\y Kálmán, Sz.\ktner Ferenc Vörös István; Laterit- és karsztbauxi- tok genetikai kérdései T. Gecse Év'A— Tóth Álmos: Dedolo- mitosodott kőzetek a nagv'egyházi bauxit- előfordulás fekvőjében Tóth Álmos— Brokés Ferenc: Újabb adatok a Halimba-környéki felsőeocén vulkanizrnushoz (bejelentés) Brokés Ferenc: Diseoaster sublodoensis (NP-14) és Nannotetrina fulgens (NP-15) alsólutéciai nannoplankton zónák a Déli Bakonyban (bejelentés) Mikdszekty Andrea— T. Gecse Éva; A crandallit egyes megjelenési formái a nagyegyházi és halimbai bauxitokban (be- jelentés) Vita: Varga Gy., Komlóssy Gy., Jám- bor Á., Knauer J., Szabó E., Nemecz E., Bárdossy Gy., Ottlik P., Mindszenty A., Sztrókay K., Alföldi L., Bartók A., Haas Társulati ügyek 397 J., Dávid K., Havas L., Kecskeméti T., Kerekes Ané Résztvevők száma; 55 fő Február 13. Klubdélután vezetőségválasztás- sal egybekötve Elnök : Makrai László Szabó Imre: A nukleáris ipar földtani alapjai Franciaországban Résztvevők száma: 29 fő A megválasztott új szakosztály vezető- ség: Elnök: Szantner Ferenc, Titkár: Knauer József, Vezetőségi tagok: Brokés Ferenc, Bubics István, Konda József, Kopek Gábor, Makrai László, Somssich Lászlóné, Szabó Zoltán A kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója — Műszaki szerkesztő; Agócs András A kézirat nyomdába érkezett: 1975. V. 27. — Terjedelem: 12,6 (A/5) ív 75.1885 Akadémiai Xyomda, Budapest — Felelős vezető: Bernát György SZPKK-2 típusu akusztikai karottázs berendezés Olaj és gázfurólyuk akusztikai karottázsa céljára alkalmas Értékeli és regisztrálja a hegyi kőzetek kinematikus és dinamikus paramétereit. B SZPBK-2 M tipusu berendezések segítségével kapott diagrammok lehetttvé teszik, hogy — a fúrólyuk hasítékok felosztását elvégezhessük, — megállapíthassuk a rétegek kőzettani jellemzőit, — meghatározhassuk a rétegek porózitását, — pontosan rögzíthessük a rétegek telítettségének jellegét. — Fotóregisztrátokkal felszerelt szabvány karottázs — berendezésekben háromeres kábellel üzemel. A IVEACHIXOEXPORT S I47IS-42 yQf SSSR MOSKVA 117330 «^7207 rfV MOSKVA V-330 Földtani A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BIOJUlETEHb BEHrEPCKOrO TEOJiorHqECKoro obuiectba BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY T. 105. No. 4. (1975) FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 105. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK — COJIEPIKAHHE - CONTENU ÉRTEKEZÉSEK — HAYMHblE CTATbH - MÉMOIRES DR. Bartha Ferenc: A magyarországi pannon kápződmányek horizontális és vertikális összefüggései és problematikája — Horizontale und vertikale Verbindungen dér Pannonablagerungen von Ungam und ihre Problematik 399 — 418 DR. Géczy Barnabás: A Davoei Zóna a Bakony -hegységben — La zone á davoei dans la Montagne du Bakony 419—428 CzABALAY Lenke: Kagj’lófauna a sümegi Kecskevári-kófejtő hippuriteses mészkörétegelböl — Muschel- fauna aus den Hippuritenkalken des Kecskevári-Steinbruchs bei Sümeg 429 — 459 El-Dawoody, Ahmed Sami: Ultrastructural remarks on somé Paleocene Coccoliths from Duwi Rangé, Quseir Distrlct, Egypt — Peleocén coccolitliok Egyiptomból 460—487 SZTRÁKOS Károly: A Karád-buzsáki paleogén rétegek újra vizsgálata — Wiederuntersuchung dér Paláogen- schichten von Karád— Buzsák 488—494 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KPATKHE COOEmEHHH - NOTICES DR. Kov.ích Ádám, DR. ScHiENK Bálint, Székyné DR. Fux Vilma: Nagyfrekvenciás, nagyfeszültségű fény- képezés ásvány-kőzettani alkalmazásai — 495—505 Müller Pál: Decapoda (Crustacea) fauna a budapesti miocénből (3) — Fauné de Décapodes (Crustacés) du Miocéné de Budapest (3) 506—515 Müller Pál: Trapezia (Crustacea, Decapoda) a magyar eocénből és miocénből 516—523 DR. Nagy L.íszlóné: Palynológiai tanulmányúton az Északamerikai Egyesült Államokban 524—530 Dr. Balkay BIlint: Hozzászólás dr. Stegena Lajos, dr. Géczy Barnabás és Horváth Ferenc „A Pannon- medence késő-kainozóos fejlődése” c. dolgozatához 531 — 533 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE - BHBJlHOrPA. 30 -31; 1971b). A mindö.ssze 20 1 m va.stagságú ,,A” szint még sok szarmata faunaelemet tartalmaz az ,.F” pedig már a felsőpannon alsó részéhez tartozik. I Az alsópannon tó vízmélysége legfeljel)b 500 m lehetett. Völgyi L. (1965) Íezt az értéket Szebényi L. (1955) módszerével, a térszín tszf. magasságának, a rétegek vastagságának, a süllyedés mértékének és a süllyedéstöbbletnek együttes figyelembevételével kapta. Jómagam soknak tartom. A tó vize j - aktuopaleontológiai analógiák szerint — pliohalin volt. Az alsópannon medencebelseji kifejlődésére a magvétel szakaszossága következtében — idáig még csak az alábbi, felülről lefelé haladó, de korántsem általános érvényű, litológiai beosztás született (Kőrössy L. 1968).: 4. Aleuritos agyagmárgaösszlet 3. Homokkőrétegekkel tagolt agyagmárgaösszlet. 2. Világosabb vagy sötétebb szürke mészmárgaösszlet. 1. Partmenti alapkonglomerátum, amely azonban részint földrajzi helyzete, részint a transzgresszió időbeli eltolódása miatt, nem alkot sem messzekövethető, sem időjelző szintet. Ahol azonban megvan, ott ez a legidősebb j)annon képződmény. Lito- és biosztratigráfiailag egyaránt jól megalapozott beosztás készült I ellenben a Dunántúli Középhegység déli előterének három szintre osztható alsópannonjáról (Jámbor Á. Korfás-Hódi 1971): 406 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet Az alsó szint szürke agyagmárgájának a|szarmatától való elválasztását litológiailag az aljába települt biotitos dacittufarétegek, őslénytanilag pedig a Gorjanovió — Kram- BERGER K.-féle (1890) „praepontusi fauná”-val egyező, kis növésű, de igen változékony ősmaradványai teszik lehetővé. Ezek között egy olyan alak is jelen van, amely látszólag a dáciai eredetű Gongeria neumayri Andr. alakkörébe tartozik. Ezt azonban, mivel a ha- sonlóságot homoeomorfia is okozhatja, egyelőre csak Gongeria sp.-ként említjük. Talán a romániai szannatából ismert G. mytiliformae alakkörével rokon ez a faj ? A Limno- cardium joraepo?ip. Í42 144). A felsőpannon alsó tagozatának neosztratotípusát Budajiest-Kőbánya Jászberényi-úti téglagyári fejtésének szelvényén belül jelölték ki (Bartha F. 1971. Í07 108, Hódi Ál. 196(3). Ez ui. azon ritka helyek közé tartozik, ahol a C. ungulacaprae és a C. rhomboidea egy szelvényben található, s az utóbbi csak néhány m-re van az előbbi fölött. E kor gerinces faunáját Kretzoi M. (1951, 1954, 1969. p. 182) írta le a csákvári Esterházy (újabban Báracházi) barlangból (Vértes-hg.). A ,,Csákvárium” biosztratotípusában Anckitherium már nincs, fajainak zöme mégis miocén alak. Ezek mellett jelen van azonban a Hipparion, a Microstonyx és a II ipparion-íd^wwék számos más eleme. A magyarországi felsőpannon alsó tagozata a Bécsi-medence ,,F” szint- jével párhuzamosítható. Középső tagozat Felsőpannonunk középső tagozata a Lörenthey és HALAVÁTS-féle un. ,,balatonicás rétegösszlet”-nek felel meg, amihez régebben a Congeria hdntonica Partsch-oí tömegesen tartalmazó, mélyebb rétegeken kívül az azok fedőjé- ben levő, gyakorlatilag ,,balatonica-mentes” lignittelep-összletet is hozzá- számították. A tagozat e két részének elkülönítésére először Bartha F. (1959 a és b) tett javaslatot, mert az azok ősmaradványtársasága, lito- és biofáciese. 410 Földtani Közlöny lOő. kötet, 4. füzet k()rnyezeti és ősföldi’ajzi viszonyai közötti különbségeket regionális elterje- désben sikerült igazolnia. Szerinte a tagozat alsó, „bnlatonicás szint’^-jét igen sekély vízmélység mellett is még összefüggő víztükör, a felső, ,, oszcillációs szinf’-iét pedig már a résztavakra bomlás és ismételt lápképződés jellemzi. Ez utóbbit a C. halatonica-Yísik a C. neumnyri ANDR.-val való helyettesítődése kíséri. A fajok átlagméretének a rhomboideás-ungulacapraes szintben tapasz- talt maximumával szemben a balatonicás és osztillációs szintben fölfelé haladva egyre kisebb méretű fajokkal találkozunk, a parti fácieseknek a medencebeliektől való megkülönböztetése pedig egyre nehezebbé válik. A tagozat neosztratotípusa a tihanyai Fehérpart szelvényében jelölhető ki (Bartha F. 1971). a ) A C. balatonicás szintet a O. balatonica Partsch, a C. triangularis I’artsch, helyenként (pl. Tabon) pedig a Prosodacna vutskitsi (Brus.) domi- nanciája tünteti ki. Alsó határának megvonását a tihanyi alapszelvényben a rhomboideás-ungulaca])raes szintből kifejlődő, legalsó rétegeinek fedettsége akadályozza. Felső határát az első mocsári-lápi közbetelepülésnél vonhatjuk meg. E szintnek a fajszám megkétszereződésében és a Dáciai-medencéből származó V iviparus-ok hirtelen megjelenésében tükröződő, új biosztratigráfiai vonásait Bartha F. (1971) a Porta Ferrea-i összeköttetés újabb (immár har- madik) megnyílásával magyarázza. Barnabás Strausz (1947) az ország déli részén nem végig magvételes fúrásokban, de pontosan megjelölt helyzetű magmintákban együtt talált Congeria rhomboidea-Yal Congeria balatonica pél- dányokat. A kísérő fajok azt igazolják, hogy a C. balatonica hosszabb fajöltő- jével lehet számolnunk, vagyis már a felső])annon alsó részében megjelenik ez a faj (porta ferraei-2), de csak a felsőpannon középső részében domináns, ahol legtöbbször Viviparus sadleri kíséri (porta ferraei-3). A rhomboideás szint tetejének és a balatonicás szintnek a szárazföldi gerin- cesek Kretzoi M. (1965, 1969) által S ü m e g i u m -nak nevezett együttese felel nieg. Ez a DK-európai //ippariow-faunákkal való szoros rokonsága mel- lett számos új mediterrán elemet (pl. ,,Pentaglis”-t, Progonomys-t, Rotundo- mys-t) tartalmaz, és régibb keletű nemzetségeit is új fajok képvisehk. b ) Az oszcillációs szint a feLsőpannon egyik legjellemzőbb és legnagyobb elterjedési! rétegösszlete. A tihanyi Fehérpart és a balatonkenesei Magaspart : természetes feltárásain kívül számos dunántúli és alföldi mélyfúrásban ész- lelték és tanulmányozták. Max. 200 m vastagságú összletét világosszürke j homok- és aleuritrétegek közé iktatódó, sötétbarna mocsári iszapok, hgnit- csíkok és -telepek jellemzik. Az utóbbiak száma helyenként 50-et is elér. Vékonyabb lignitcsíkokkal a pannon idősebb és fiatalabb szakaszaiban is i találkozhatunk. A lignitképződés főideje Magyarországon mégis világosan a j balatonicás-triangularisos-vutskitsis szintet követi. Mátraalján a hgnit szá- j razabb és nedvesebb erdőtípusok váltakozásával (Nagy E. 1958), a mai erdő- 1 típusok fái mellett előforduló Daphnogene cinnamomen (Rossm.) Knobl., I Engelhardtia macroptera (Brong.) Ett. (Pálfalvy I. 1952), valamint Taxo-\ dium-o\i (Bona J. Rumli-Szentai M. 1966) alapján a mainál enyhébb és I nedvesebb klímában keletkezett. Ezzel kb. egyidejű hgnitképződés folyt azon- 1 bán a Paratethys egyéb területein is (Jaskó S. 1972 a és b; 1973). I Mivel az oszcillációs szintet a biofáciesek sokszoros váltakozása jellemzi, [ annak kezdetét az első mocsári, végét pedig az utolsó ohgohahn közbetele- pülésnél vonhatjuk meg. Az ohgohahn fauna ismételt visszatérése csak úgy, magyarázható, ha a lagunafeltöltődés folyamatát olyan kéregmozgásokkal |j Bárt ha: A magyarországi pannon összefüggései és problematikája 411 kombináljuk, amelyek az egymás melletti részmedencék fenekét időbeli késésből fakadó fáziskülönbséggel süllyesztették le. Ennek következtében az oligohalin víztömeg mindig az éppen legmélyebbre süllyedt medencerészbe vándorolt, miközben a süllyedésben elmaradt, feltöltődött vagy épjíen emel- kedő aljzatú medencerészek ,,lignitképző” mocsarakká váltak. Emiatt az É-D-i,‘ vagy ÉK DNy-i törésvonalakkal határolt részmedencék oligohalin rétegei egymással pontosan nem is azonosítliatók, mert közöttük a legjobl) esetben is félfázisnyi különbség van, tehát a törésvonal egyik oldalán levő lignittelepnek a másik oldalon oligohalin faunájú réteg felel meg. A medencealjzat ilyen billegő mozgásait látszik igazolni az alsó- és felső- pannon ,,határfácies”-einek geoszeizmikus módszerekkel niegálla])ított meg- oszlása is (Szabóké Kilényi É. Szénás Gy. 1971). Az oszcillációs szintnek a Bécsi-medence ,,G” zónájának teteje és ,.H” zónája, a gerinces fauna tükrében pedig kb. Kretzoi M. (19G9) Hat va n i- u m-a felel meg. Az utóbbi észak-kínai, szibériai és észak-jjontusi rokonságú, füves-erdős területen élt ősmaradvánvtársaságát a Cervocerus nemzetség fel- lépése tünteti ki. Az oszcillációs szint utolsó, ma.x. 5 m vastagságú, oligohalin rétegét - amit Bartha F. (1971. a. p. 150) jól felismerhető , .vezető rcteg”-ként óhajt elkülöníteni, általában a Theodoxns vetranici (Briis.), Tli. cremdatus (Klein), Vivi])arus saclleri Partsch, Melanopsis fnchsi (Handm.) dominan- ciája, és a Comjeria neuniayri Andr., Limnocardium soósi Bartha, L. vicimun (Fuchs) előfordulása jellemzi. Balatonszentgyörgyön viszont még Melanopsis honéi sturi (FuCHS)-ot, Tabon ])edig Prososthenia sepulcralis (PARTSCH)-ot és Prosodacna vutskitsi (BRUS.)-t is találunk a vezető rétegben. Az ezt fedő édesvízi rétegek faunaelemei még különböznek a szokásosaktól. Ebben azonban csak a kiédesedés folyamatának érthető árnyalati különbségei tükröződnek. Ez a vezetőrétegnek 'elnevezett szint Balatonszentgyörgy, Öcs, Vár])alota, Győrszentmárton, Petőfibánya, Rózsaszentmárton, Gyöngyösszücsi, Visonta, Hatvan feltárásaiban felismerhető. Pantó G. 195G-ban Rudabányán (p. 368 371) barnakőszenes agyagszintet talált, melynek ősnövényeit Andre- ÁNSZKY G. vizsgálta és felhívta a figyelmet a petőfibányai lignitből előkerült ősnövényi alakokkal való megegyezésre. A gerinces maradványokat Kretzoi M., a molluscácat Bartha F. értékelte. Csökkentsósvízi, szárazföldi és édes- vízi fajokat talált. Akkor még hiányoztak az adatok a rudabányai feltárás pontosabb besorolásához, most is csak a képződmény fáciés jellege alapján helyeztük ide, molluszkái azonban nem tesznek lehetővé pontos kormegálla- pítást. Felső tagozat Az idetartozó, 500 — 600 m vastagságot is elérő képződinénysor vagy édes- vízi (tavi, folyóvízi) vagy szárazföldi fáeiesű (édesvízi mészkő; durva folyami homok és aleurit; tarka agyag stb.). Ősmaradványai: szárazföldi molluszkák Tachaeocampylaea doderleini Brus.; édesvízi Pisidiurn-oVi, Unio-k. stb. Neo- sztratotípusául a várpalotai Kálvária-domb szelvénye szolgál, ahol az osz- cillációs szint ,, vezető réteg” -e fölötti planorbariusos-tachaeocampylaeás édesvízi mészkőrétegek közé 1,5 m víxstagságú, ,,Unio wetzleri-s” folyóvízi homok (K2 réteg) iktatódik. Újabban azonban Krolopp E. (in: Bartha F. 1972) kimutatta, hogy a miocén molasszból leírt U. wetzleri (Bunker) 412 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet a magyarországi felsőpannonban már nincs jelen, és a vele összetévesztett alak a kelet -európai Margaritifera flabellatiformis (Gbig. — Berez.) fajjal azonos. Egyébként a felsőpannon felső tagozatának részletesebb felosztásához a puhatestűeket sokáig nem is tartották alkalmasnak. Ennek főokát abban kereshetjük, hogy a szárazföldi és édesvízi Molhiscák fajöltői valóban hosszúak. Gyors evolúciós tempót a gerincesek közt is főként az Arvicolida-í körében észleltek (Kretzoi M. 1969). Az erre alapozott faunahullámok sora: Balta- várium (Keetzoi M. 1959 a), Estramontium (Jánossy D. 1972), Ruscinium (Kretzoi M. 1962), Csarnótanum (Kretzoi M. 1959 b, 1962; Kretzoi M. — Krolopp E. 1972). A kisgerincesekre alkalmazott — ^ és minőségi megkülön- böztetés mellett a fajok mennyiségi megoszlását is figyelembe vevő — elem- zésnek a puhatestűekre való kiterjesztésével először Krolopp E.-nek (in Kretzoi M. Krolopp E. 1972) sikerült olyan, a Molluscákon alapuló szin- tezést elérnie, amely a gerinces-sztratigráfiával is összhangban áll. így pl. a Csarnótanum alföldi kéj)viselőjének, a mindszenti komplexumnak a jellemzői: , .archaikus” Arvicolida-h, Ajwdermis domináns Kretzoi mellett a Dreissena polymorpha Pallas, díszített Unió, Viviparus dezrnanianns Brus., Melanopsis sp., Tnchaeoawipylaea doderleini (Brus.). A Pannon tó végső feltöltődésében részes ősfolyók irányainak vázlatos kijelölésében Molnár B. (1965, 1966, 1971) mikromineralógiai, száraz-meleg éghajlatának megállapításában pedig Lőrincz H. (1972)-nak a Jászladány- 1. sz. fúrás gyér pollenanyagán végzett vizsgálatai jelentenek előbbre lépést. (Utóbbi szerint a többséget lakotó Alnus (29%), Ginkgo (13%) és Tilia (12%) mellett még ekkor is sok volt a Taxodium, a Quercus és a Castanea.) Problémák és javaslatok » A mélyfúrások szaporodásával gazdasági okokból — ugrásszerűen meg- nőtt a harántolt rétegsorokra vonatkozó közvetett információk mennyisége. Ezek ugyan semmiképpen nem helyettesíthetik a folyamatosan felszínre hozott magminták kőzettani és őslénytani tanulmányozásával nyerhető, közvetlen információkat, mégis érthető, hogy segítségükkel sokan megkísérel- ték már a pannon rétegsor olyan litológiai taglalását, amelyben a szakaszos magvétellel nyert faunaelemeket is elhelyezni igyekeztek (Urbancsek J. 1963; Kőrössy L. 1968; Dank V. 1965). A karotázsra alapozott szintezés hatékonysága azonban csak akkor érheti el a kellő hatásfokot, ha a hiányos magvételű fúrások karotázsgörbéit a bio- és htosztratigráfiailag részletesen megvizsgált, teljes magvételű fúrások karotázsszelvényeivel vetik össze (3. ábra). A 3. ábrán közölt 2 karotázsszelvény közül az első az alsópannonban kezdődik és folyamatosan halad a kvarterben is (Szeged-K-453 Haladás TSZ- 2.-es kút). A másik szelvény a miocénben indul és eléri a negyedidőszakot (Hegykő, Sopron megye, B-5. Március 15. TSZ. kútja). Nagyvonalú beosztást és rétegazonosítást a pannon rétegvizek sótartalma is lehetővé tesz (Korim K. 1966). Az alsópannon rétegvíz ui. NaCl-os, a felsőpannon alsó részében tárolt víz Na H CO3-OS, a felsőpannon felső részé- ben levő pedig Ca,Mg(HC03)2-os jellegű. Mivel azonban a sótartalom változá- sára az eredeti környezeti viszonyokon kívül még sok más tényező is ha- tással lehet, teljesen megbízható támpontul mégsem szolgálhat. (Pl 3) Biofócies típusok Szárazulat , sekély tavak .folyóvíz Viviparus desmanianus Tacheocampylaea doderleiní Margaritifera flabelatifor- mis Szarazulot.édesvizi oligohalin, viz Radix peregra Tacheocampylaeo doderlemi Planorbis confusus Helicigona pdntica Limnocardium decorum Theodoxus vetronici Mekanopsis fuchsi Congena neumayn Unió Qtavus Uledekek part közel ■ medence tarkaagyag homok lignites mocsári rétegek homok oleunt i CD XJ -o lO X Miohalin tavi Theodoxus vetronici Melonopsts fuchsi Melanopsis bouei sturi Limnocardium opertum Viviparus sodlen Congeria balatonica Congena tnangulans Partkozel medence belseje Melanopsis caryola Oreissena aunculoris Congeria rhomboidaea schmidti Limnocardium pcnslii Phyllocardium complanatum Limnocardium mojeri C ungulacaprae Medence perem -medence belseje partkozel . mezo-pliohalin víz homok aleurit agyag homok Kavics homok, homokos Melanopsis fossilis Congeria czjzeki Paradacna abichi 1 Melanopsis fossilis Congena banatica Paradacna lenzi Paradacna abichi agyagmargo homokos PiSidium sp Congena cf C neumayri Theodoxus sp Ongoceras sp Melanopsis impressa Limnocardium praeponticum Limnocardium plicataeíormis homokosabb mcszmórga Melanopsis impressa 3. ábra. A legfontosabb fajok előfordulása és doniinanciíija — Abb. 3. Vorkommen und Doniinanz dér wichti gsten Arten 414 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet A Pannon-medence és függelékei hat ország között oszlanak meg. Éppen ezért a kitöltő rétegsorok beosztásának szempontjai is országonként külön- böznek. Az eltérő beosztások korrelációja, a pannon kor üledékképződésé- nek környezeti és faunavándorlási folyamatainak egységes megítélése egysé- ges szempontú nemzetközi együttműködést kíván, nagyjából a következők szerint: 1. Törekedni kellene arra, hogy a medence teljes rétegsorát végig mag- vétellel feltáró alapfúrások száma emelkedjék. Ezek anyagának modern fel- dolgozása mellett elkerülhetetlen a klasszikus lelőhelyek egészen részletes újragyűjtése és értékelése. így a magyarországi mollusca fauna helyes értelmezéséhez — az eddig figyelembe vett tényezőkön kívül - a jövőben fokozottan figyelni kell a nagy földrajzi elterjedésű fajok ,, földrajzi rassz” képződésére (ami alfajnak fe- lel meg). Ma ide vezetem vissza a Viviparus sadleri ún. formáit is. Az elterje- dési szigeteken ui. a környezeti hatások eltérése és a fajon belüli keveredés korlátozott volta jelentős formakülönbségeket eredményezhetnek, amelyeket külön fajoknak írtak le. Ide sorolom a Dreissena aurimlaris pellérdi fúrás- ból előkerült széle-hossza egyenlő változatát és az északabbra előforduló kar- csú alakot is. Meggondolandónak tartom, hogy a Congeria praerhomboidea - Congeria rhomboiden C. rhomboidea rumana közti különbségek fő ténye- zője nem ez volt-e? 2. Egységesíteni kellene mind a magyarországi, mind a környező rész- medencék gyűjtési technikáját, a korszerű tömegvizsgálati módszerek alap- ján. Pubhkáció esetén közölni kellene, hogy a vizsgálati anyag hézagos, avagy teljes magvételből származik-e, s a fajok dominancia-, illetve abundancia- viszonyainak megállapítása statisztikus elemzés, avagy csak becslés ered- ménye-e, hiszen összehasonlításra csak a számszerű adatok alkalmasak. 3. Minél előbb el kellene érni az irodalomban szereplő fajok korszerű reví- zióját. Legalább a nagy példányszámú és kielégítő megtartású ,, alapfajok” változékonysági határait kellene sürgősen tisztázni tömegvizsgálati eszkö- zökkel, hogy a fajnevek szinte áttekinthetetlen zűrzavarából végre kikerül- hessünk. Ez a következő lépésekben lenne lehetséges: a) egy rétegen helül, a fajok változékonyságának tisztázása; b) egy lelőhely vertikális szelvényében, a fajöltők megállapítása; c) különböző lelőhelyek között, a földrajzi rasszok elkülönítése; d) nemzetközi összesítésben, valamennyi szempont együttes figyelembevétele. Hogy minderre mily nagy szükség van, azt a romániai dáciennek és a ma- gyarországi felsőpannon rhomboideás és balatonicás szintjeinek jelenlegi faj- listái között fennálló nagy különbség mutatja. Közös fajaik száma ui. annak ellenére kevés, hogy az említett magyarországi szintek fajszámának ugrás- szerű megemelkedése csak a Dáciai-medencével való kapcsolat létrejöttével magyarázható. Meggyőződésünk, hogy egy nemzetközi méretű fajrevízió meglepően nagy számú közös fajt igazolna, mind Románia, mind Jugoszlávia felé, ha a fajok teljes változékonysági körét tömegvizsgálattal értékelnék. Alátámasztja ezt az álhtásunkat, hogy pl. az Öcsön talált Viviparus leios- traca BRUS.-t (amely Jugoszlávia ún. levantei rétegeiben is gyakori) saját tömegvizsgálati értékelésünk eredményeként (Bartha F. 1971. pp. 53 - 69) a Viviparus sadleri Partsch változékonysági körébe kellett utalnunk, ugyan- úgy, mint a Győrszabadhegyről és Kisvaszarról korábban Viviparus neumayri Bárt ha: A magynrorszáqi pannon össze füíjqései és /jrohle)natik(iJ(i 415 BRUS.-nak határozott alakot is, amely viszont a romániai dácienhen elterjedt. Sok lehet tehát még az olyan faj, amely a különböze') országok fajlistáin külön- böző néven szere])el, noha változékonysági körük alaj)ján egyesíthetök len- nének. Nyomatékosan fel szeretnénk azoid)an hívni a figyelmet arra, hogy a tömeg- vizsgálati módszereket nem szabad csak az utolsó lépésre, a kiértékelésre korlátozni. Már a mintavételnél és gyűjtésnél alkalmazni kell azokat, mert csak így érhető el, hogy ké.sőbbi egyszerűsítő összevonásaink valól)an homo- gén szakaszokat fogjanak össze. Irodalom Literatur Andrusov, N. (1900); Fossile und lebende Ilreissensidae F^urasiens. F'rstes Supplenient AkdrüSOV, N. (1903): Studien über die Brarkwasser-Cardien. — Meni. Arad. Sci. ,St. Petersbiire. 8. Ser. 13. Barnab.íS K.— Strausz L. (1947): A Délnyuftat dunántúli pannonicuui. (Kúzirat jelleRÜ) Bartha F. (1954): Pliocén puhatestü fauna öcsről. M. A. F'öldt. Int. Évk. 42. p. 167 — 200. Bartha F. (1955): Várpalotai pliocán pubatestű fauna biosztratigrafiai vizsgálata. — Földt. Int. Évk. 43. p. 275 — 351. Bartha F. (1956): Tabi pannóniai korú fauna. .M. A. Földt. Int. Évk. 45. p. 481 — 579. B.ARTHA F. (1959); Finouirétegtani vizsgálatok a Balaton körnvéki felsőpannon kápződinényeken. M. A. Földt. Int. Évk. 48. p. 3-147. Bartha F. (1962): A makói és gyulai vízkutató fúrások puhatestűinek őslénytani vizsgálata. M. All. Földt. Int. Évi Jel. 1959- ről. p. 271-293. Bartha F. (1963); Lázi felsőpannóniai korú faunájának biosztratigrafiai vizsgálata. A Magy. All. Földt. Int. Évi Jel. 1960- ról. p. 263-274. Bartha, F. (1966); Examen biostratigrapbique de coucbes pannoniennes de la niontagne Mecsek. Acta Geol. Hung. 10. p. 169-194. B.artha F. (1971): A magyarországi pannon biosztratigráfiai vizsgálata. (Magyarországi pannonkori képződmények kutatásai kötetben) p. 9—172. Bartha F. (1972): A „Pannon Monográfia” (1971) és a Rétegtani Lexikon problémáiról. Földt. Közi. 102. p. 314 — 323. Bartha, F’. (1974): The problems of the Pannonian of Hungary. Acta Miner.-Petrg. Szeged. XXI/2. 283 — 301. Boda J. (1959): A magyarországi szarmata emelet és gerinctelen faunája. M. A. Földt. Int. Évk. 47. p. 569 — 862. Boda J. (1974): A magyarországi szarmata emelet rétegtana. Földt. Közi. 103.- 3.. pp. 249 -^260. Bóna J.-R. Szentai M. (1966): A mátraaljai lignitkutató fúrások palynológiai eredményei. Földt. Közi. 96. p. 421 — 426. Böckh J. (1875 — 79): A Bakony déli részének földtani viszonyai II. — M. A. Földt. Int. Évk. 3. p. 1 — 155. Böokh J. (1876): Pécs város környékének földtani és vízi viszonyai. .M. A. Földt. Int. Évk. 4. p. 9—289. Ctyrokt, P. (1975): Neogen severovychodniho okraje videnské panve u Kyjova na Moravé, Sborn. Geol. vid. Journ. of Geol. Sciences 27., pp. 143 — 188. CsiKY G. (1963): A Duna— Tisza köze mélyszerkezeti és ősföldrajzi viszonyai a szénhidrogénkutatások tükrében. Földr. Közi. p. 19 — 35. Dank V. (1965): A dél-alföldi medencerészek mélyszerkezeti viszonyai és kapcsolatuk a dél-baranyai és jugoszláviai területekkel. Földt. Közi. 95. p. 123 — 139. Ferenczi, I. (1931): Beitráge zűr Kenntniss iler Geologischen Verhaltnisse des Tertiaren Beckenabsehnittes in dér Gegend von Pécs. M. A. Földt. Int. Évi Jel. 32. p. 365 — 408. Fuchs, Th. (1870): Die Fauna dér Congerienschichten von Tihany am Plattensee und Kúp bei Pápa in I ngám. Jahrb. d. kgl. k. Geol. R. A. 20. p. 531—548. Fuchs, Th. (1870); Die Fauna dér Congerienschichten von Radmanesti im Banate. Jahrb. d. kgl. k. Geol. R. A. p. 343-364. Gaíl I. (1922): A magyar neogén-korú rétegek legújabb tagolódása. Terin. Tud. Közi. 54. (Pótfüzet) p. 64 — 65. GaAl I. (1938): Mi a „pannon” s mi a „poutusi”? Bány. Koh. Lapok. 71. p. 357 — 365. Gorjanovió-Kramberoer, K. (1890): Die praepontischen Bildungen des Agramer Gebirges. Glasnika Horvatskoga Norarosloonoga Drustea V. Godina Agram 1890. Soc. Ilist. Nat. Croatic p. 151 — 164. H.uós M. (1971): A Csákvári neogén medence alsó pannóniai diatomás rétegeinek mikroflórája. Földt. Int. Élvi Jel. 1968-ról, p. 34-38. Hajós, M. (1971): Diatomées du Pannonién inférieur Provenant du Bassin Néogéne de Csákvár. 1. Ac. Bot. Ac. Sci. Hung. I. 17. (1-2) p. 59-82. Hajós, M. (1973): Diatomées du Pannonién inférieur Provenant du Bassin Néogéne de Csákvár. II. Act. Bot. Ac. Sci. Hung. T. 18 (1-2) p. 95-118. H.UÓS M.— Radócz Gy. (1972); Diatomás rétegek a Biikkaljai alsópannonból. M. All. Földt. Int. Évi Jel. 1969. Évről, p. 271-297. HalavAts Gy. (1911): A Balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája. Bal. Tud. Tan. Eredni. IV. 2. t>. 1—74. Hódi M. (1966): Kőbányai pannóniai agyaggödrök biosztratigráfiai vizsgálata. Egyetemi szakdolgozat. Élte FöMtani Tanszék Könyvtára Budapest Jaskó S, (1973): Az űledékképződés törvényszerűségei a Kárpátokat, Dinaridákat és a Balkán hegységet övező pliocén- korú medencékben. Alt. Földt. Szemle. 4. p. 5 — 18. JAmbor a. — Korp.As- Hódi M. (1971) A pannóniai képződmények szintezési lehetőségei a dunántúli középhegység DK-i előterében. M. A. Földt. Int. Évi Jel. 1969-ről. p. 155—191. JAnossy, D. (1972); Middie Pliocene Microvertebrate Fauna from the Ostranos Loc. 1. (Nordstern Hungary). Ann. Hist. Natúr. Mus. üng. 64. p. 27 — 52. j Kleb B. (1971): A pannon emeletbeli kiédesedés üledékföldtani és geokémiai vizsgálata. (.\ magyarországi pannonkori képz. kutatásai kötetben.) p. 174 — 197. I Kieb B. (1973): A mecseki pannon földtana. M. All. Földt. Int. Évk. 53. p. 747 — 942. Korim, K. (1966): The Connate Waters of the Hungárián Neogene. Act. Geol. Hung. 10. p. 407-426. i t 2 Földtani Közlöny Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet 416 KÖRÖSSY L. (1971): Mélyföldtani és fejlődéstörténeti vázlatok a magyarországi pannonból. (A magyarországi pannon kori képz. kutatásai kötetben) p. 199—221. Köváry’ J. (1956): Thékamobák (Testaceák) a magyarországi aisópannoniai korú üledékekből. Földt. Közi. 86. p. 266-273. Kretzoi M. (1951): A Csákvárl Hipparion fauna. Földt. Közi. 81. 384—417. Kretzoi M. (1954): Befejező jelentés a Csákvári barlang őslénytani feltárásáról. M. Á. Földt. Int. Évi Jel. 1952-ből. p. 37-55., 213-238. Kretzoi M. (1961): A diósdi gerinces fauna és a miocén— pliocén határ kérdése. Földt. Közi. 91. p. 208—216. Kretzoi, M. (1965): Die Hipparion fauna von Győrszentmárton von NW Ungarn. Ann. Hist. Nat. Mus. Hung. 57. p. 127-143. Kretzoi M. (1969): K magyarországi quarter és pliocén szárazföld biosztratigráfiájának vázlata. Földr. Közi. 3. p. 179-204. Kretzoi M. — Krolopp E. (1972): Az Alföld harmadkorvégi és negyedkori rétegtana az őslénytani adatok alapján. Földr. Ért. 21. p. 133 — 158. Lóczy L. sex (1913): A Balatonkömyékének geológiai képződményei és ezek vidékek szerinti telepedése. Bal. Tud. Tan. Eredm. I. 1. p. 1—581. LOresthey, J. (1902): Die pannonische Fauna von Budapest. Palaeontographica 48. pp. 137 — 295. Lörexthey 1. (1911): Adatok a balatonmeUéki pannóniai korú rétegek faunájához és sztratigráfiai helyzetéhez. Bal. Tud. Tan. Eredni. IV. 3. p. 1 — 193. Lörincz H. (1971): A Jászladány-l. sz. perspektivikus kutatófúrás palinológiai vizsgálata. M. A. Földt. Int. Évk. 56. 1. p. 253-262. Marinescu, Fl. (1973): Les mollusques pontiens de Tirol. (Bánát roumain). Inst. Geol. Mémoires 18. p. 7—56. Bucarest Molnár B. (1965): Adatok a Duna— Tisza köze fiatal harmadidőszaki és negyedkori rétegeinek tagolásához és szárma- zásához nehézásványösszetétel alapján. Földt. Közi. 95. p. 217—225. Molnár B. (1966): Pliocén és pleisztocén lehordási területváltozások az Alföldön. Földt. Közi. 96. p. 403—413. Motas, I.— Andrescu, I.— Papalanopol, I. (1973): Les Prosodacnes sous genre Psilodon. Memoires 18. p. 57—78. Mottl, M. (1955): Neue Sáugetierfunde aus dem Jungertertiar dér Steiermark. Mitt. d. Mus. f. Bergbau Geol. u. Tech- nik am Landes. VI. „Joaneum” Graz 15. p. 51 — 76. Naoy E. (1958): A Mátraaljai felsőpannon korú barnakőszén palynológiai vizsgálata. M. Á. Földt. Int. Évk. 47. p. 1-354. Nagy, E. (1965): The microplankton ocuring in the Neogene of the Mecsek Mountains. Act. Bot. 11. p. 197—216. PAN.t, I. (1971): Lithofacies et facies paléontologiques dans la region de la courbure des Carpates Orientaux. Földt. Közi. 101. p. 254 — 265. PantÓ G. (1956): A Eudabányai vasércvonulat földtani felépítése. MÁFI Évk. p. 329-636.; Pannón: 368 — 371. Papp, .4. (1951): Die Molluskenfauna des Pannon im Wiener Becken. .Mitteil. d. Geol. Ges. in Wien. Bd. 41. p. 87—222. Papp, a. (1959/a): Tertiár Bd. 1. Stuttgart, p. 1 — 411. Papp, A. (1959/b): Biostratigraphische Gliederung des Pannon im Wiener Becken. Földt. Közi. 89. p. 16—22. Papp. A. et. al. (1968): Zűr Nomenklatur des Neogens in Österreich. Verh d. Geol. Budesanst. 1 — 2. PÁLFALVY I. (1952): Alsó pliocén növénymaradványok Rózsaszentmárton környékéről. M. Á. Földt. Int. Évi Jel. 1949- ről. p. 63-66. R AVASZNÉ B.tRANYAl L. (1962): Az Ellend 1. földtani alapfúrás kőzettani vizsgálata. M. A. Földt. Int. Évi Jel. 1959-röl. p. 439-453. SCHRÉTER Z. (1912): A magyarországi szarmata rétegek szintezése. (Koch Emlékkönyv) p. 129 — 137. SCHRÉTER Z. (1941): A Kárpátok által körülvett medencék Szarmáciai képződményei és azok áilatviiága. Tud. Ac. Mát. Term. Tud. Ért. p. 243—301. SCHWÁB M. (1963): Az 1957—58. évi távlati kutatófúrások. M. A. Földt. Int. Évi Jei. 1957—58. p. 285—335. Stevanoviú, P. M. (1951): Pontische Stufe im engeren Sinne. Obere Congerienschichten Serbiens und dér angrenzenden Gebiete. Serbische Ac. d. Wiss. Mát. Nat. KI. 187. p. 293 — 361. StevaNOVIÓ, P. M. (1955): Neue Beitráge zűr Kentniss dér Kaspibrackischen Facies dér Portaferrien (0. pont s. str.) in Serbien. Ann. Geol. de la Péninsule Balk. 13. p. 45 — 65. Stevanovió, P. M. (1959): Pont (I. Eng. Sienne) im Nördiichen Jugoslavien seine Fazies und Horizonté mit einem Rückblick auf die Verháitnisse dér Nachbarlander. Földt. Közi. 89. p. 3 — 15. Steeanoviö, P. M. (1971): Umfang und charakter des Portaferien (Pont. s. str.) im Westteii des Paratethys vor allém in Jugoslavien. Földt. Közi. 101. p. 296—306. Strausz L. (1941): Melanopsisok változékonysága. Földt. Közi. 71. p. 135—170. Str.yusz L. (1942/a): A magyarországi pannonikum párhuzamosítása délkeleteurópai üiedékekkel. Földt. Közi. 72. p. 301-308. Strausz L. (1942/b): Viviparusok a Dunántúl középső részének pannóniai korú rétegeiből. M. A. Földt. Int. Évk. 136. p. 13-68. Strausz L. (1971): A pannóniai emeletről. Földt. Közi. 101. p. 114 — 119. SŰMEGHY J. (1939): A Győri medence, a Dunántúl és az .Alföld pannóniai üledékeinek összefoglaló ismertetése. M. All. Földt. Int. Évk. 32. p. 67-157. SüMEGHY' J. (1951): Medencéink pliocén és pleisztocén rétegtani kérdései. M. A. Földt. Int. Évi Jel. 1950-ről. p. 233— 263. Szabóké Kilényi E. — Szénás Gy. (1971): A pannon képződmények geofizikai vizsgálata. (A Magyarországi pannon- kori képződm. kutatásai kötet) p. 224—232. Szatmári P. (1971): A kvarchomokképződés feltételei és a magyarországi felső pannon (A Magyarországi pannonkor! képződm. kutatásai kötet) p. 233—252. Szádeczky-Kardoss, E. (1939): Geologie dér Rumpfungarlándischen kleinen Tiefebene. Bánya és Kohómémöki Oszt. Közi. Sopron p. 10—444. SZEBÉNYl, L. (1955): Compaction of sediments and Structure formation. Földt. Közi. 85. p. 425—441. Széles M. (1971): A Nagyalföld medencebeli pannon képződményei. (A Magyarországi pannonkori képz. kutatásai kötet) p. 252-344. Thenius, E. (1959): Tertiár Bd. 2. Stuttgart, p. 412—740. Telegdi Roth L. (1879): A Rákos-ruszti hegyvonulat és a Lajta-hegység déli részének geológiai viszonyai. Földt. Közi. 9. p. 99-110. Tóth K. (1971): A Vértes-hegység délkeleti előterének pannon képződményei. (A Magyarországi pannonkori képz. kutatásai kötet), p. 345 — 361. üRBANCSEK I. (1963): Püocén és pleisztocén üledékek földtani szintezésének újabb lehetőségei. Hidr. Közi. 43. p. 392— 400. Vitális I. (1951): Sopron környékének szarmáciai és pannoniai-pontusi üledékei és kövületei. Földt. Int. Évk. 40. p. 71-75. VÖLGYI L. (1965): A nagpalföld középső részének mélyföldtani vizsgálata. Földt. Közi. 95. p. 140—163. WiNKLER— Hermádén, A. (1957): Geologisches Kráftespiel und Landformung. Wien Bárt ha: A magyarországi pannon összefüggései és problematikája 417 Zaxányi B. (1955): Kagylósrák (Ostracoda) faunák rétegtani értékelése. M. Á. Földt. Int. Évi Jel. 1953. p. 503 — 528. Zalányi B. (1956): Kagylósrák (Ostracoda) faunák rétegtani értékelése. M. Á. Földt. Int. Évi Jel. 1954-ről. p. 187—210. Zalányi B. (1959/a): Felsőpannon Ostracodák Tihanyból. M. Áll. Földt. Int. Évk. Függelék. 48. p. 195 — 238. Zalányi B. (1959/b): A magyarországi kagylósrák (Ostracoda) faunák rétegtani értékelése. .M. Á. Földt. Int. Évi Jel. 1955—56. p. 424—442. Zapfe, H. (1948): Dle Sáugetierfauna aus dem unterpliozán von Gaiselberg bei Zisteldorf in Niederösterreich. Jahr d. Oeoi. B. Anst. 93. p. 83—97. (Wien) Horizontale und vertikale Verbindiingen dér l^annonablageriingen von Ungarn und ihre Problematik Dr. F. Bartha Hiinderte von Oberfláchenscliürfungen sowie Struktiir- und Schürfbohrungen habén in den letzten Jahrzehnten das iingarische Pannon erschlo8sen. 8elbstverstándlich war ein betriichtlioher Teil dér Schürfbohrungen auf Wasscr, Erdői und Kohlé (Lignit) nicht mit vollstándigein Kerngewinn durchgeführt, doeh lieferteii auch rliese viele, gut braiich- bare Angaben. In dér in 1971 erschienenen Pannon -Monographie wurden die Angaben von diesen bearbeitiü. Jetzt liabe ich versuclit, die Ergebnisse durch eine inöglichst ausführliche zeitlich-ráuniliche Gliederung, uiiter Berücksichtigung dér mannigfaltigsten Untersuchun- gen ztisamnieiiziifassen und über die offen gebliebíuien Problenie eine Übersicht zu gébén. Neben vielseitigeii lithologischen Eorschungen und dér detaillierten biofaziologisGien Aus- wertung dér Molluskenfauna ergeben dió liesultate von Untersuchungen an Vertebraten, Diatomeen, Pollen, paláophytologischen Funden, Thecainoeben und Őst rácodén in vielen Gebieten einstimmig das vielseitige Bild eines und desselben Geschehens, wiihrend an ande- ren Stellen iinmer noch Widers[)rüche, Ungewissheiten vorherrschen. Zűr Klarung dér offenen Fragen hált Verfasser die Einführung einer einheitlichen Methodik für den wesent- lichsten und dringendsten Schritt, sowohl beim Vergleich dér Fauna, als auch bei jenem von Basisprofilen. Probleiiie und Vorschláge Mit dér Vermehrung von Tiefbohrungen hat die Menge von indirekten Informationen über die durchquerten, durch teuften Schichtenfolgen sprunghaft zugenommen. Obwohl diese die durch das lithologische und paláontologische Stúdium dér kontinuierlich lieraus- gewonnenen Kernproben erháltlichen, unmittelbaren Informationen keineswegs ersetzt werden können, ist trotzdem verstándlich, dass mit ihrer Ililfe viele V'^erfasser versuclit habén, die pannonische Schichtenfolge lithologisch auf solche Weise zu gliedern, um dabei auch die durch abschnittsweise vorgeriommenes Kerngewinn gewonnenen Faunenelemento lokalisieren zu können (J. Urb.ancsek, 19G3; L. Körössy, 1968; V. Dank, 1965). Die Effektivitát einer, auf Bohrlochmessungen basierten stratigrojihischen Horizontierung kann jedoch tlen erforderlichen Grad nur in dem F'alle erreichen, wenndie Karottagenkurven von Bohrungen von unvollstándigem Kerngewinn mit den Karottagenprofilen bio- und lithostratigraphisch ausführlich untersuchter Bohrungen von vollstándigein Kerngewinn verglichen werden (Abb. 3). Von den, in Abb. 3 mitgeteilten 2 Karottagenprofilen beginnt das erste im iinteren Pannon und setzt sich auch noch im Quartár kontinuierlich fórt (Szeged-K-453, Haladás TSZ-2). Das andere Profil beginnt im Miozán und erreicht das Quartár (Hegykő, Komitat Sopron), Brunnen dér LPG Március 15.). Eine grosszügige Einteilung und Schichtenidentifikation ermüglicht auch dér Salzge- halt dér pannonischen Schiehtenwásser (K. Korim, 1966). Die unterpannonischen Schichtenwásser sind námlich von NaCL-, das im unteren Teil des oberen Pannons gespei- cherte Wasser von NaHCO,- das im Oberteil des oberen Pannons befindliche von Ca, Mg(HC03)2-Charakter. Da aber die Veránderung des Salzgehaltes neben den ursprüngli- chen ökologischen Verháltnissen des Milieus auch noch durch zahlreiche andere Faktorén beeinfluBt werden kann, darf dieser Faktor trotzdem nicht zu cinem vollkomrnen vertrau- lichen Kritérium dienen. Das Pannon-Becken und seine Anhánge verteden sich zwischen sechs Lándern. Eben deswegen sind die Prinzipien rler Gliederung dér Ausfüllung.sschichtenfolgen von Land zu Land verschieden. Die Korrelation dér unterschiedlichen Gliederungsscheinata, worauf 2* 418 Földtani Közlöny lOö. kötet, 4. füzet wir die einheitliche Beurteilung dér Sedimentations-, ökologisclien und Faunenwande- rungsprozesse dér Fannonzeit tjasieren kőimen, erfordert eine internationale Zusaininen- arbeit nach unifizierten Prinzipien, was in groBem und ganzem wie folgt zusammengefaBt werden kann: 7. Es sollte angestrebt werden, die Zahl dér Bohrungen, wo die vollstándige Schichten- folge des Beckens erschlossen ist, zu erhöhen. Xeben einer modernen Bearbeitung des Materiales von diesen sind die ganz detaillierte Wiederbemusterung und Auswertung dér klassischen Lokalitáten unvermeidlicii. So für die richtige Interpretierung dér ungarisehen Molluskenfauna muB mán neben den bisher in Betracht gezogenen Faktorén auch die »geographische Rassenbildung« von Arten von groBer geograjihiseher Verljreitung in dér Zukunft in gesteigertem Masse mit berücksichtigen. Zűr Zeit hierauf führe ich selbst die Formen von V iviparus sadleri u. n. zurück. Wegen dér Unterschiedliehkeit dér ökologisehen Effekte und dér beschrankten Vermischung innerhalb einer und derselben Art kőimen in den sogenannten »Verbreitungs- inseln« erhebliche Formenimtei'sehiede zustande kornmen, die dann als selbstándige Arten besehrieben werden. Hierzu reclme ieii die aus dér Bohrung von Pellérd zum Vorechein gekommene und dureh die Gleiclilieit dér Breite und Lángé charakterisierte Varietát von Dreissena auricuhtris und die nőrdliclier vorkommende schlankere Form auch. Es ist meines Erachtens zu überlegen, ob nicht dieser Umstand dér Hauptfaktor bei dér Unter- scheidung vmn Congeria praerhoniboldea und Congeria rhomboidea sowie C. rhomboidea rumana war ? 2. Die Fossilsammhmgstechnik von Ungarn und dér benachbarten Teilbecken sollte unifiziőrt werden, und diese Unifizierung sollte auf dér Basis dér modernen Massen- untersuchungs-Methoden vorgenommen werden. Bei Publizierung sollte mán mitteilen, ob das Untersuelumgsmaterial \'on unvollstándigem oder vollstándigem Kerngewinn stainmt oder ob die Bestimmung dér Dominanz bzw. Abundance-Verháltnisse dér Arten auf statistischer Analyse oder nur auf Schátzungen beruht, denn für einen Vergleich sind nur zahlenmássige .\ngaben geeignet. 3. Eine zeitgemásse Revision dér in dér Literatur figurierenden Arten sollte mőglichst hald realisiert werden. Wenigstens die Variabilitátsgrenzen dér »Grundarten« von grosser Exemjilarzahl und befriedigendem Erhaltungszustand sollten dringendst — dureh Massemmtersuchungsmittel — geklárt werden, um den zűr Zeit fást unübersehbaren, trüben Wirrvvarr dér Artennamen zu beseitigen. Das kőnnte in folgenden Schritten vorge- nommen werden : a) Klárung dér Veránderlichkeit dér Arten innerhalb einer und derselben Schicht; b) Feststellung dér stratigraphischen Reichweite dér Arten im Vertikalprofil eines Fundortes; c) Absonderung dér geographischen Rassen zwischen verschiedenen Lokalitáten; d ) sámtliche Berücksichtigung aller Prinzipien in einer internationalen Zusammen- stellung. Wieweit das alles erforderlich ist, beweist dér grosse Unterschied zwischen den gegen- wártigen Artenlisten des Daziens von Rumánien und des Ehomboidea- imd Balatonica- Horizontes des oberen Pannons von Ungarn. Die Zahl dér gemeinsamen Arten ist námlich trotz dér Tatsache gering, dass die sprunghafte Zunahme dér Artenzahl in den erwáhnten imgarischen Horizontén nur mit Zustandekommen dér Verbindung mit dem Dazischen Becken erklárbar ist. Wir sind überzeugt, dass eine Artenrevision auf internationaler Ebene die Existenz einer auffallend grossen Zahl v'on gemeinsamen Arten bestátigen würde, sowohl mit Rumánien, als auch mit Jugoslawien, wenn dér ganze Variabilitátskreis dér Arten dureh Massenuntei'suchungen geprüft imd bewertet würde. Diese Feststellung wird dadurch imterstützt, dass z. B. wir infoige unserer eigenen Auswertung von Massenunter- suchungen (F. B.\rtha, 1971, pp. 53 — 69) die in Öcs gefundene V iviparus leicatraca Brus. (die auch in den levantinischen Schichten Jugoslawiens háufig vorkommt) in den Variabilitátskreis von V iviparus sadleri Partsch überweisen mussten, genauso, wie auch die aus Győrszabadhegy und Kisvaszar früher bestimmte Viviparus neumayri Brus., die ihrerseits im Dazien von Rumánien verbreitet ist. Gross dürfte sein alsó noch die Zahl von solchen Arten sein, die in den Artenlisten von verschiedenen Lándern unter verechie- denen Namen figurieren, obwohl sie aufgrund ihrer Variabilitátsbreite miteinander vereinigt werden düi’ften. Wir mőchten nachdrücklich darauf aufmerksam machen, dass mán dieMassenunter- suchungsmethoden mán nicht nur auf den letzten Schritt, die Auswertung beschránken sollte. Bereits bei dér I’robenahme und Sammlung müssen diese Methoden angewandt werden, weil nur dadurch geklárt werden kann, ob unsere spáteren, vereinfachenden Artenvereinigungen tatsáchlich homogene Taxa umfassen oder nicht. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1975) 105. H9—42S. A Davoei Zóna a Bakoiiy-hegységben dr. Géczy Barnabás összefoglalás: A Bakony-hegység nyolc, részletesen vizsgált, alsójura szelvé- nyében a pliensbaehi emeletbe tartozó Prodactylioceras davoei Zónát ammonitico rosso mészkő, illetve kivételesen ,,hierlatz” típusú krinoideás-braehiopodás mészkő képviseli. A rétegről rétegre gymjtött faunából 10 450 példány generikusan meghatározató volt, és összesen 22 genus 118 fajába tartozott. A fauna qualitatív és quantitatív összetétele messzemenően eltér a vele egyidős északnyugat-európai faunaprovincia ammonites fau- náitól. A mediterrán jellegű bakonyi faunákban példányszám szempontjából a hosszii- életű genusok az uralkodók. Az evohú-iós tempó lassúsága az éx'eáni feltételek állandó- ságával magyarázható. A bakonyi fauna összetételében történeti (jialeo- és neoendemikus alakok), ökológiai (bathypelagikus alakok) és ősföldrajzi (a Tethys szétnyílásának ered- ményeként izolálódott alakok) tényezők együttesen játszhattak szerej)et. líe vezető A középsöliászon belül Oppel (1856, p. 246) különítette el az , .Ammonites Davöi” zónát. Az ammonitesek közül a legjellemzőbb fajoknak az Amm. capricornus-t és az Amm. Dnvöi-t jelezte, amelyek kizárólag erre a zónái'a korlátozódnak, és titalt az Amm.fimhriatiis és az Amm. Henleyi gyakoriságára. Mai értelmezésben a Davoei Zóna az alsójurán belül a j)liensbachi emelet carixi alemeletének felső zónáját alkotja. Az északnyugat-európai faunaprovinciában a zónát az Androyynocems Oiütocems evolúciós sor alapján tagolják (Dean et al. 1961, p. 466) alulról felfelé haladva az Androgynocerns macidatum és A. capriconms, valamint az Oistoceras figulinum szubzónát különítve el. Maga a zónajelző Prodactyloceras davoei Dean et al. szerint csak a két felső szubzónában fordul elő, Mouterde et al. (1971, p. 5) szerint Franciaországban a zónajelző a ,,capricornu hori- zontra” jellemző. A Eakony-hegységben az északnyugat-eurójtai zóna és szubzónajelző fajok ritkasága az elhatárolás és a továbbtagolás feladatát megnehezítette. A Davoei Zónába soroltuk azokat a rétegeket, amelyekben az Ibex Zónára jellemző T rojndocerns-ok és Acanthoplenroceras-ok már hiányoztak, és a Stokesi Zónára jellemző Amaltheus-dk még nem jelentek meg. Az Androgynocerasok és Oisto- cerasok szórványos előfordulása alapján kétségtelen, hogy az így körülhatá- rolt rétegek az északnyugat-európai Davoei Zónával földtani értelemben egy- idősek. A zónajelző Prodactylioceras davoei nehány példánya ugyancsak e mellett szól. Arkell (1956, p. 190) jogosan nevezte a Bakony-hegységet a világ egyik leggazdagabb liász ammonites lelőhelyének. A klasszikus magyar jura kuta- tók (Vadász, 1910, Kovács, 1931, 1942) több Davoei Zónáiba tartozó ammoni- 420 Földtani Közlöny 10 5. kötet, 4. füzet test írtak le, általában azonban a faunákat fiatalabbnak tekintették és az Amaltheus margaritatus zónába sorolták őket. 1960-tól a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatósága Dr. Fülöp, majd különösen Dr. Konda a Bakony földtani újravizsgálata során rendszeres és nagyon részletes alapszelvény vizsgálatokat végzett, és a feltárások során előkerült ammonitesek feldolgozásával megbízott. A pbensbachi szelvények biosztratigráfiai értékeléséről 1971-ben rövid dolgozat készült (Géczy, 1971), majd 1972-ben a bakonyi carixi ammonitinák rendszertani leírása lezárásra került. E munkában (Géczy, 1975) a korlátozott terjedelem miatt a Bakony- ban oly gyakori Phyllocernt ideae, Juraphyllitidae és Lyiocerafidae családok ismertetésére nem kerülhetett sor. 1972 után újabb bakonyi szelvények kerül- tek begyűjtésre. Közülük különösen jelentős az 1974-ben feltárt hamuházai szelvény, amelyből csaknem annyi ammonites került elő (5679 példány) mint a korábbi szelvényekből együttvéve (5936 példány). Valamennyi szel- vény esetében a gyűjtés 2 35 m- között változó felületen, rétegről rétegre haladva, nagy pontossággal történt. A 15 évi gyűjtőmunka eredményeként a Davoei Zónából összesen 11 616 ammonitest ismerünk, mely 8 aísójura feltárás részletesebb biosztratigráfiai értékeléséhez nyújtott lehetőséget. A gyűjtött anyag önzetlen átengedéséért Dr. Konda József igazgatónak ezúton fejezem ki őszinte köszönetemet. Lelőhelyek Valamennyi Davoei Zónába tartozó lelőhely az Északi Bakony területén fekszik, Zirc, illetve Bakonycsernye közelében. A Zirc közelében fekvő szelvények közül az alsójura viszonylag legteljesebb rétegsorát a lókúti-dombi feltárás tartalmazza. Lókút Zirctől délre 6 km távolságban fekszik. A községtől KDK-i irányban 2 km-re levő alapszelvény- ben a Davoei Zóna 87 cm vastag. E szelvénytől kelet felé 1 km-t haladva a kávás-hegyi feltárásokhoz jutunk, ahol a zóna vastagsága 174 cm. A Lókút községtől DK-i irányban 3 km távolságra. Mohoskő és Kávás-hegy közelében, középbáti-szelvényben a Davoei Zóna 206 cm vastag. E feltárástól ugyancsak DK felé 500 m-t haladva a büdöskúti szelvényhez érünk, ahol a zóna össz- vastagsága mindössze 46 cm. A Lókút községtől 2 km-re DDK-re, a Papod- hegy északi oldalán a kericseri szelvényben a Davoei Zóna vastagsága 259 cm. A Bocskor-hegy a Borzavár felé vezető út mentén, Zirctől 2,5 km-re ÉXy-i irányban fekszik. A Davoei Zóna itt a legvastagabb, összesen 319 cm. A Zirc környéki szelvényekről Konda (1970) monográfiája részletes föld- tani értékelést nyiijtott, és a Lókút közelében levő feltárásokról földtani térképet is közölt. Zirctől 16 km-re ÉNy-ra a bakonycsernyei Tűzkő vesárokl)an a Davoei Zóna 123 cm vastag. A Tűzkövesároktól mintegy 3 km-re DNy-ra a hamu- házai szelvényben a Davoei Zóna hasonló vastagságú (111 cm). A csernyei viszonylag teljes jura rétegsort Prinz (1904) klasszikus munkában mutatta be. Hamuháza földtani viszonyait pedig Kovács 1931-ben ismertette részle- tesen. A bakony-hegységi jura szedimentációs viszonyok általános dinamizmusá- ról Galácz és Vörös (1972) kitűnő összefoglalást nyiijtott. G éczy: A Davoei Zóna a Bakony -hegységben 421 Fauna A Davoei Zónából a következő fajok kerültek elő: Phylloceras hantkeni (Schloenbach in Prinz, 1904) Phylloceras meneghinii Gemmellaro, 1884 Phylloceras hebertinum (Reynés, 18G8) Phylloceras frondosum (Reynés, 18G8) Phylloceras zetes (d’Orbigny, 1850) Phylloceras bonarellii Bettoni, 1900 Phylloceras lavizzarii (Hauer, 1854) Phylloceras discifornie (Rey'NÉs, 18G8) Phylloceras sp. Partschiceras anonymum (Haas, 1913) Partschiceras sp. Calliphylloceras emeryi (Bettoni, 1900) Calliphylloceras calais (Meneghini, 1881) Calliphylloceras seroplicatum (Hauer, 1854) Calliphylloceras geyeri (Bonarelli, 1900) Calliphylloceras cf. capitanei (Catullo, 1855) Calliphylloceras sp. J uraphyllites libertus (Gemmellaro, 1884) Juraphyliites diopsis (Gemmellaro, 1884) J uraphyllites quadrii (Meneghini in Fucini, 1901) Juraphyliites limatus (Rosenberg, 1909) Juraphyliites nardii (Meneghini, 1853) Juraphyliites planispira (Reynés, 1868) Juraphyliites telegdirothi (Kovács, 1934) Juraphyliites n. sp. Juraphyliites sp. Harophylloceras eximium (Hauer, 1854) Meneghiniceras bicicolae (Bonarelli, 1895) Meneghiniceras lariense costic illatúm (Fucini, 1900) Lytoceras humile Vadász, 1910 Lytoceras postfimbriatum Prinz, 1904 Lytoceras alturn Vadász, 1910 Lytoceras cf. fimbriatum (Sowerby, 1817) Lytoceras cf. victoriae Bettoni, 1900 Lytoceras cf. tuba de Stef.ani, 1887 Lytoceras cf. baconicum Vad.ysz, 1910 Lytoceras cf. fimbriatoides Gemmell.\ro, 1884 Lytoceras cf. paulostomaticum Rosenberg, 1909 Lytoceras cf. secernendum de Stef.\ni, 1886 Lytoceras cf. celticum Geyer, 1886 Lytoceras cf. ovirnontanum depressum Géczy', 1967 Lytoceras cf. haasi Géczy, 1967 Lytoceras cf. mompianense Bettoni, 1900 Lytoceras sp. Aegolytoceras juggeri (Geyer, 1893) Aegolytoceras cf. czjzekii (Hauer, 1856) Audaxlytoceras cf. grandonense (Meneghini, 1881) Aiulaxlytoceras sp. Holcolytoceras quadrijugum (Rosenberg, 1909) Holcolytoceras ? sp. Radstockiceras wiltshirei (Wright, 1882) ? Radstockiceras cf. oppeli (Schloenbach, 1863) Radstockiceras sp. Metaderoceras evolutum (Fucini, 1921) Peripleuroceras ? sp. Phricodoceras bettoyiii Géczy, 1976 Phricodoceras urcuticum (Géczy), 1959 Phricodoceras cf. urcuticum (Géczy), 1959 422 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet Phricodocerns umiticmn pmeparonai Géczy, 197Ü Fhricodocerafi oistoides Géczy, 1976 Coelocents (Coeloceras) n. sp. Coeloceras (Coeloceras) c-f. grenouillouxi (u’Okbigny, 1844) Coeloceras ( Reynesocoeloceras) aspernm Fucini, 19Ü5 Coeloceras ( Reynesocoeloceras) cf. obesum Fucini, 1905 Coeloceras (Reynesocoeloceras) cf. subcrassnm Fucini, 1905 Coeloceras (Reynesocoeloceras) intermedium Fucini, 1905 Coeloceras (Reynesocoeloceras) incertum Fucini, 1905 Coeloceras (Reynesocoeloceras) cf. levicosta Fucini, 1905 Coeloceras (Reynesocoeloceras) indunense (Meneghini, 1881) Coeloceras (Reynesocoeloceras) indunense monscetonae Fischer, 1971 Coeloceras ( Reynesocoeloceras) siniülans Fucini, 1905 Coeloceras (Reynesocoeloceras) sirmdans cf. subplanatum Fucini, 1905 ? Coeloceras (Reynesocoeloceras) fallax Fucini, 1905 Coeloceras (Reynesocoeloceras) psiloceroides Fucini, 1905 Coleoceras (Reynesocoeloceras) psiloceroides raricosta Fucini, 1905 Coeloceras (Reynesocoeloceras) longispira Fucini, 1905 Prodactylioceras ( Prodactylioceras) davoei (Sowerby), 1822) Prodactylioceras (Prodactylioceras) cf. enode (Quenstedt, 1884) cf. acanthoides (Reynés, 1868) acanthoides pinnai Géczy, 1976 italicum (Meneghini in Fucini, 1900) italicuni jucinii Fischer, 1971 n. sp. 1861) (Sowerby, 1821) Prodactyl ioceras (A veyroniceras ) Prodactylioceras ( Aveyroniceras ) Prodactylioceras (Aveyroniceras ) Prodactylioceras (Aveyroniceras ) Prodactyl ioceras (Aveyroniceras ) Reyncsoceras 7ncdolense (Hauer, JAparoceras ( Becheiceras) bechei Liparoceras (Becheiceras) gallicum Spath, 1936 Liparoceras ( Pnrinodiceras) cf. parmodus (Quenstedt, 1884) Androgynoceras cf. lataecosta (Sowerby, 1827) Andi-ogynoceras lataecosta subcapricornu Spath, 1938 Androgynoceras capricornus (Schlotheim, 1820) Androgynoceí'as maculatum spath í Géczy, 1976 Androgynoceras n. sp. aff. maculatum (Young et Bírd), 1822 ? Androgynoceras cf. sparsicosta (Trueman, 1919) Ayidrogynoceras sp. Oistoceras ? sp. Oistoceras cf. sinuosiforme Spath, 1938 Oistoceras cf. curvicor^ie (Schloenbach, 1863) Protogrammoceras praecurionii dubari Gécza’, 1976 Protogrammoceras isseli (Fucini, 1900) Protogrammoceras isseli cantaluppii Géczy, 1976 Protogrammoceras pectinatum (Meneghini, 1881) n. subsp. Protogrammoceras exiguum angulosum Géczy, 1976 Protogrammoceras sp. Protogrammoceras ? dilectum (Fucini, 1900) P ncinicerns ? sp. Puciniceras dubari Cantaluppi et Montanari, 1968 Puciníceras n. sp. aff. jalciplicatwn (Fucini, 1904) Puciniceras kericserense Géczy, 1976 Puciniceras costicillatum (Fucini, 1900) Puciniceras detractum (Fucini, 1900) Puciniceras detractum port isi főnné Géczy, 1976 Puciniceras pantanellii serratum (Fucini, 1905) Puciniceras boscense pannonicum Géczy, 1976 Puciniceras boscense evolutum (Fucini, 1905) Puciniceras cf. inclytum (Fucini, 1900) P^iciniceras n. sp. aff. ruthe^iense in Fucini, 1900 (non: ReynéS, 1868) Puciniceras cf. lavinianum (Meneghini in Fucini, 1900) A Davoei Zónából 22 genus 118 faja (ill. alfaja) került elő. A fajok genuson belüli megoszlása, a gyakorisági viszonyokat figyelmen kívül hagyva, egyen- Géczy: A Davoei Zóna a Bakony-hegyscgbcn 423 letesnek tűnik. Mindössze 4 genus (Harpophylloceros, Metaderoceras, Peri- pleuroceras ? , Reynesocerns ) az, amelybe egyetlen faj tartozik, és három (Partschiceras, Meneghiniceras, Holcolytoceras ) amelyet két-két faj képvisel. Megváltozik azonban a helyzet, ha az összetételt nem a taxonszám hanem a példányszám felöl vizsgáljuk. Gyakoriság alapján a genusok sorrendje a következő: Genus példányszám Calliphylloceras 2 126 Fuciniceras 1 968 Phylloceras 1 956 Juraphyllites 1 732 Partschiceras 856 Protogrammoreras 634 Lytoceras 521 Coeloceras 181 Prodactyl ioceras 167 Harpophylloceras 133 Aegolytoceras 39 Androgynocera s 27 P adstock ícera s 25 M eneghiniceras 25 Phricodoceras 18 Liparoceras 17 A udaxlytoceras 12 Reynesoceras 11 Holcolytoceras 3 0 istoceras 3 Peripleuroceras ? 1 M etaderoceras 1 10 456 A faunáliól 1159 példányt, azaz a teljes fauna 9,9%-át a rossz megtartás, illetve a kis méret miatt generikusan nem határozhattuk meg. A genusra meghatározott példányok 7 4, 4% -a mindössze négy genusra tartozik (Calliphylloceras, Fucmicerns, Pfiylloceras, Juraphyllites). Ezzel szem- ben 12 genusba olyan kevés példány tartozik, hogy ezek összesen a faunának mindössze 1,7%-át alkotják. Indokolt tehát a kérdést családonkénti bontásban vizsgálni : Család (Familia) példányszám 0 ' 0 Ph yllocerat idae 4938 47,23 H ildoceratidae 2602 24,89 Juraphyllitidae 1890 18,07 Lytoceratidae 575 5,50 Dactyliocerat idae 360 3,44 Liparoceratidae 47 0,45 Oxynoticeratidae 25 0,24 Poiymorphitidae 19 0,18 A Bakony-hegységben a Davoei Zónában egyértelműen a Phylloceratidaek, Juraphyllitidaek és Lytoceratidaek a jellemzők: Phylloceratidae 47,23"„ Juraphyllitidae 18,07% Lytoceratidae 5,50 Ammonitina 29,20°i, 424 Földtani Közlöny 105, kötet, 4. füzet Az Ammonitinák aránya azonban szelvényenként nem egyforma, hanem messzemenően függ a biofácies-típustól, illetve az ennek megfelelő egykori paleooceánográfiai feltételektől. A kericseri szelvényben a Davoei Zónát krinoideás, brachiopodás, kis ammoniteseket tartalmazó ,,hierlatz” típusú mészkő képviseli, amelyben az Ammonitinák %-os aránya feltűnően nagy: Phylloceratidae 9% J uraphyllitidae 13% Lytoceratidae 1% Ammonitina 77% Sokkal kisebb arányban vesznek részt az ammonitinák azokban a faunák- ban, amelyek az ammonitico rosso fácies különböző típusába tartoznak. Viszonylag sekélyebb vízi nyugodt környezetre utalnak azok a rétegsorok, amelyekben az ammonitico rosso mészkő rétegei közé kovaszivacsok váz- elemeiből származó tűzkőrétegek iktatódnak. Vastagabb tűzkő- és vékonyabb márgarétegek ritmikus változása jellemzi a bocskor-hegyi szelvényt, amelyben az Ammonitinák még viszonylag gya- koriak: Phylloceratidae 39% J uraphyllitidae 21% Lytoceratidae 6% Ammonitina 34% Ugyancsak tűzkőközbetelepülésekkel jellemzett a büdöskúti és középháti szelvény. Büdöskúton a százalékos megoszlás a következő: Phylloceratidae 44% Juraphyllitidae 7% Lytoceratidae 23% A mmonitina 26% Középháton : Phyllocerat idae 42% J ura phyllitidae 24% Lytoceratidae 9% Ammonitina 25% Hasonló az ammonitinák aránya az erősen kondenzált lókúti faunában: Phylloceratidae 37% J ura phyll it idae 29% Lytoceratidae 7% Ammonitina 27% Lókút közelében a kávástetői szelvényben az Ammonitinák kissé nagyobb arányban vesznek részt: Phylloceratidae 34% J uraph yllit idae 7°ó Lytoceratidae 28% Ammonitina 31% Hamuházán az Ammonitinák aránya kissé alacsonyabb: Phylloceratidae 58% Juraphyllitidae 15% G é c zy : A Davoei Zóna a Bakony -hegységben 425 Lytoceratidae 5% Ammonitina 22% A legkevesebb Ammonitina a csernyei típusos, erősen sztilolitos amrnonitico rosso mészkőből került elő: Fhyllocerat idae 59% J uraph yll ítidae 13% Lytoceratidae 10% Ammonitina 18% A hierlatz mészkőtől a típusos amrnonitico rosso mészkő felé haladva az Ammonitinák százalékos aránya csökken. A Juraphyllitidaek és a Lytocera- tidaek arányának váltakozásánál figyelembe kell vennünk azt a körülményt, hogy az egyes szelvények kronosztratigráfiai szempontból nem teljesen egyen- értékűek, és vagy csak a Davoei Zóna egy részét képviselik, vagy pedig a zónán belül különböző kisebb időegységeket testesítenek meg. Az egyes fajok gyakoriságára térve a Phyllocerasok közül a P. hantkeni a leggyakoribb. A Calliphyllocerasok közül a C. emeryi különösen jelentős. A Juraphyllitidaek közül a J . libertus mindvégig nagyon gyakori. A J. limntus és a J . lunensis inkább a zóna alsó részére jellemző. A J . qiuidrii két példánya szintén a zóna alsó részéből származik. Ezzel szemben a J . planispira és a J. telegdirothi inkább a zóna felső részét jellemzi. A Lytocerasok köréből feltűnően sok a fajra pontosan meg nem határozható példány, ami elsősorban a meg- tartási viszonyokból adódik. Az Amrnonitico rosso fáciesből előkerült ammoni- tesek legnagyobb része kőbél, amelyen a héj díszítése természetesen hiányzik. Az ammonitinák körében a Hildoceratidaek a leggyakoribbak. Közöttük a Fuciniceras costicillatum a Davoei Zónában annyira gyakori, hogy a Bakony 1 területén biozóna-jelzőként jól felhasználható. A Dactylioceratidaek között a Prodactylioceras italicum gyakori, ezzel szemben a zónajelző P. davoei-riek mindössze 5 példánya került elő. Nem sokkal kedvezőbb az északnyugat- európai faunaprovincia szubzóna-jelzőinek a Liparoceratidaeknek előfordu- lása sem. A több lelőhelyen végzett nagyarányú mennyiségi gyűjtés egyér- telműen arra utal, hogy a Liparoceratidaek a bakonyi faunákban csak szór- ! ványosan vettek részt. Az Ammonitinák kisebb példányszámát bathymetri- , kus viszonyokkal, az epipelágikus formákhoz viszonyítva a bathyj)elágikus ■ Phylloceratidaek és Lytoceratidaek nagyobb arányával magyarázhatjuk. I A Liparoceratidaek ritkasága azonban inkább ősföldrajzi elkülönülésre a ' Tethys déli peremén a mediterrán faunaprovincia önállósulására vezetliető vissza (Géczy, 1973). A faunában mutatkozó mennyiségi törényszerűségek ' — a mediterrán elemek szórványos előfordulása a középeurópai faunapro- ' vinciában és a középeurópai elemek szórványos előfordulása a mediterrán ' provinciában nem támasztják alá azt a feltevést, ami az ammonitesek i esetében a mai Nautilushoz hasonló, huzamos ])osztmortális transzportálással I számol. , Az Oxynoticeratidaek és a Polymorphitidaek szórványos előfordulásának evolúciós magyarázata van. Az Oxynoticeratidaek a szinemuriban, a Poly- I morj)hitidaek a szinemuri-pliensbachi határán virágoztak. Ezeknek a relik- 1 tum-formáknak előfordulása a Davoei Zónába arra utal, hogy a kihalás még az Ammonitesek esetében is viszonylag lassú folyamat. 1 Evolúciós szempontból tehát a bakonyi faunák leggyakoribb tagjai hosszú- I életűek. A négy leggyakoribb genus közül a Phylloceras és a Gally phyllocems 426 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet a krétába is áthúzódik. A Juraphyllitesek a szinemuri emeletben jelennek meg és az egész pliensbachin végig követhetők. A Hildoceratidaek családján belül a Fuciniceras és a Protogrammoceras genus feltűnően hosszúéletű. A Fucini- cerasok a Bakony-hegységben az Ibex Zónában jelennek meg, és a doméri alemeletbe is áthúzódnak. A Protogrammocerasok első képviselőit a Jamesoni zóna felső részéből ismerjük, de maga a genus Madagaszkárban még az alsó- toarciban is megtalálható. Összehasonlítva a család többi képviselőivel (Cana- varia, Hildoceras, Pseudolioceras stb.) feltűnő a két genus perzisztenciája. A PartscMceras és Lyioceras a jurától a krétáig követhető. Végül ami a Coelo- ceratidaeket illeti, a Coeloceras élettartama sokkal nagyobb (felsőszinemuri ^ carixi), mint a család toarci genusainak ( Dactylioceras, Peronoceras stb.) egy-két zónára szorítkozó elterjedése. A hrssú evolúciós tempójú genusok gyakoriságát a bakonyi faunákban az óceáni feltételek kiegyenlített voltával magyarázhatjuk, ahol a létért folyó harc szerepe alárendeltebb volt, mint a változó környezeti hatásokkal jellem- zett sekélytengeri északnyugat -európai faunaprovinciában. Irodalom - Bibliographie ARKELL, J. \V. (1956): Jurassic geology of the world. Olivér et Boyrl edit. Edinburgh, London, 1—806. Dean, W. T., Dongván, D. T., Howarth, M. K. (1961): The liassic ammonite zones and subzones of the North-West European province. Bull. British. Mus. (Nat. Hist.) Geol. 4/10, London, 435 — 505. Galácz a.. Vörös a. (1972): A bakony-hegj'ségi jura fejlődéstörténeti vázlata a főbb üledékföldtani jelenségek kiérté- kelése alapján (Jurassic history of the Bakony Mountains and interpretation of principal lithological phenomena). Földt. Közi. 102, Budapest, 122 — 135. GÉczy, B. (1971): The Pllensbachlan of the Bakony Mountains. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 15. Budapest, 117 — 125. Géczy, B. (1973): The origln of the Jurassic faunal provinces and the Mediterranean plate tectonics. Ann. Univ. Sci. Budapest. Sect. Geol; 16 .Budapest, 99 — 114. Géczy, B. (1976): Les amraonitines du Óarlxien de la Montagne du Bakony. Budapest, Akad. Kiadó Konda J. (1970): A Bakony hegység! jura időszaki képződmények üledékföldtani vizsgálata. (Lithologische und Fazies-Untersuchung dér Jura-Ablagerungen Bakony-Gebirges). Magy. Áll. Földt. Int. Évkönyve 50, Budapest, 160-260. Kov.Ács L. (1931): Adatok az Északi Bakony júraképzödményeinek ismeretéhez. (Beitrage zűr Kenntnis dér Jura- bildungen des Nördlichen Bakony). Közi. Debreceni Tud. Egyetem Asvány-Földt. In. 1. Debrecen, 1—60. Kov.tcs, L. (1942): Monographie dér liassischen Ammoniten des Nördlichen Bakony. Geol. Hung. Ser. Palaeont. 17, Budapest. 1—220. Mouterde, H. et al. (1971): Les zones du Jurassique en Francé. Compt. Rend. Soc. Géol. Francé, Paris, 1—27. Oppel, a. (1856): Die Juraformation Englands, Frankreichs und des südwestlichen Deutschlands. Württemberg. naturw. Jahreshefte, 12, Stuttgart, 121—556. Prinz G. (1904): Az Északkeleti Bakony idősb júrakorú rétegeinek faunája. (Die Fauna dér álteren Jurabildungen im nordöstlichen Bakony). Magy. Kir. Földt. Int. Évkönyve. 15, Budapest, 1—124. Vadász. M. E. (1910): Die Juraschichten des Südlichen Bakony. Result. Wiss. Erforsch. Balatonsees 1. Pál. Anhang, Budapest, 1—89. La zone á davoei dans la Montagne du Bakony Dr. Barnabás Géczy All cours ele la réambulation géologique du Bakony, des l’année 1960 la Direction de rinstitut Geologicjue de Hongrie — M. le Dr. Fülöp, puis plus particuliérement M. le Dr. Konda — a effectué des études systématiques et trés détaillées en coupes-repéres, et e’était moi qui fut chargé de l’étude des Aminonites, provenant au cours des creuse- ments. L’évaluation biostratigraphique des coupes pliensbachiennes fut présen tée dans un court article en 1971 (Géczy, 1971), puis en 1972 la deseription systématique des Am- monitines earixiennes du Bakony a été terminée. Dans ce travail (Géczy, 1976), á cause du volume limité, il n’y avait pás d’occasion de fairé connaitre les familles des Phyllocera- tidae, J uraphyllitidae et des Lytoceratidae, si fréquentes dans le Bakony. Aprés 1972, on éehantillonnat des nouvelles coupes de Bakony. Panni celles-ci, c’est la coupe de Hamu- háza, explorée en 1974, qui est particuliérement importante, et d’oü presque antant d’Am- monites est jirovenu (5679 individus) qu’en ensemble des coupes précédentes (5939 indi- (I é c z y : A Daróci Zóna a Bakony-hegységhen 427 vidus). Dans le cas de chaque coupe, la collection a été exécutée av^ec une exactitude de haute précision, en allant de coiiehe en couehe, sur des surfaces de 2 á 35 m^. En résidtaiit des travaux de collection de 15 ans, 11.(11(3 Ainmonitines ont été prov^ennes de la Zone á Prodactylioceras davoeí, — ajjjjartenant á la partié siipérieure du sons-étage carixien, et en mérne temps á la partié inoyenne dii Jurassique infériear, — dönt 10,455 déterminahles. La fauné est provenue de hűit coupes. Panni celles-ci une seide (Kericser) appartient au faciés de calcaire á Crinoides et Bracliiopodes de type de Hierlatz, toutes les autres appar- tenant ou au calcaire á silex de l’Ainnionitieo rosso ou au calcaire compaet et stylolithique, sans silex. Toutes les localités se situent au territoire du Bakony septentrionaí, aux en\ i- rons de Zirc et Bakonycsernye. 118 espéces, resj). sous-espéces des 22 genres ont été provenues tle la Zone á Daróci (voir: p. ...). A rintérieur des genres, la distribution des espéces semble d’étre égale. Seuls 4 genres ( Harpophylloreras, Metaderoceras, Beripleurorerasf et Rcynesoccras) ne con- tiennent qu’une seule espéce. Trois genres ( Partsciiireraft, Meneghiniccras et Holcolytocc- ras) sont représentés pár deux espéces. Mais, la répartition de la fauné est tout á fait dif- férente, si nous étudions sa (^omposition du point de vue du noinbre des indi\ idus et non du célúi du nonibre des taxons (p.). 74,4‘’ó 4es individus, détenninés g(-nériquement, n’a[)partient (jii’aux quatre genres seuleinent (Calliphylloceras, Fuciniceras, I’hyllocertis et J urapiiyllites ) . Pár contre, dans 12 genres le nombre de^s individus est si peu qu’il ne eomprend que 1,7% de la fauné, seulement ! Nous illustrons á la page les noinbres des indi\ idus, j>ar fainillcs et en pourcen- tages. En récapitulant les résultats, dans la Zone a Daróci de la Montagne du líakony la fréquence des Fhylloceratidae, Juraphyliitidac et des Lytoceratidae est caractéristique: Phylloceratidae 47,23% J ra phyll itidae 1 8,0 7 % Lytoceratidae 5,50% Ammonitina 29,20°u En analysant les pourcentages des Ainmonitines — j)ar coupes, resj). pár types biofacio- logiques, — on peut constater ce qu’en allant du calcaire de Hierlatz vers le t^alcaire ty{>i- que de l’Ammonitico rosso, le pourcentage des Aminonitines diminue. En ce fjui coneerne la variation des proportions des Juraphyliitidac et Lytoceratidae, nous devons tenir compte de ce fait que les coupes ne sont complotement équivakmtes cbronostratigrajdiicpiement, ne représentant qu’une partié de la Zone á Daróci ou des unités cbionostratigrapbiiiues plus petites et différentes, á Pintérieur de celle-ci. En abordant les fréquences des espéces, parmi les Phylloceras c’est P. hantkeni cpii est la plus abondante. Panni les Calliphylloceras C. emeryi est particidiércnient important. Parmi les Juraphyliitidac J . libertás est partout trés frét(uent. J . Ihnatus et J . lunensis sont plutőt caractéristiques á la pai'tie inférieure de la zone. Les deux imlividus de J . quadrii proviennent également de la partié inférieure de la zone. Pár contre, planispira et J. telegdirothi caractérisent plutőt la partié supérieure de la zone. Panni les Lytoceras, le nombre élévé des individus — spécifiqueinent non détenninablcs avec exactitude — est frappant, résultant preiniérement >4 a > ■0 A Alga Nerinea Nerinella Actaeonella ílaustator 1 e Qastr. indet. Anomia 1 Pecten Neithaea Cucullaea Ostrea Exogyra Cardiuni Lima 30 8 29 28 2J •J6 — 100 6 - 24 23 22 — F — — — — — — — — 7 — 12 — 13 1 21 20 19 — — T 18 — 18 — — 2 — — — — — — — 105 — 37 — 17 1 — — — 16 T lő — 3 14 1 — — — T 121 1.1 — — — 17 — — — — — — — 23 32 — 60 — 11 - 9 — 8 X 6 X — — — J — — — X — — — — — — — 5 25 — — — 1 — — — 4 .56 28 74 - — — — 8 — — 8 5 K N 3 — — 19 — 1 3 — — — — — — 3 + 8 — — — 2 4 — 8 2 5 1 — — — 1 — 2 1 — 1 — 1 2 _ — — —1 36 14 1 16 1 4 — — — 7 1 1 2 -- — o 41 14 38 — — — — — — - — 2 — — 3 58 6 46 — — — — — 4 75 — 1 — 31 — — — — — — — 1 4 — — -5 — — — — 15 — — 1 — — — — — — 5 T = tömeges, — massenhaft S = sok, — viel mechanikai és kémiai hatása, valamint a rátelepülő szervezetek a héjdíszíté- seket, de legtöbb esetben magát a héjat is elpusztították. Általában a byssus fonallal rögzített fajoknál, mint Granocardimn-íélék, figyelhetők meg az utó- lagos rátelepülés nyomai, más kagylófajokon harapás!, törési nyomok észlel- hetők. Palaeoökológiai viszonyok A kagylófauna ~ mint már a bevezetőben említettem a zátony és zátony- körüli fácies nagytermetű fajaiból áll. Ezek a formák zátonyok által lehatárolt tengerrészeken, 50 méternél nem nagyobb tengermélységben éltek. A meleg erősen mozgatott tengervízben a sótartalom állandóan ingadozó volt, ezen- kívül a parti törmelékes anyag jelenléte és az algavegetáció milyensége is Czabalay: Kagylófauna a sümegi hippuriteses mészkőből 431 palaeoökológiai táblázata Kecskevári-Steinbruchs von Sümeg I. tábliizat — Tabelle I. 17 18 19 j 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 Teliina Pregotrigonia Púrókagyló Plagyoptychns « Hadiolites í Hippurites (2) Telepes korall Magános korall CydolUes Nautüus 1 I Kchinida 4) ÍIŰ 0, — — - - 27 140 - — 40 20 — - - — — 2 1 4 - — — 6 11 - - - - 62 40 - - 10 4 - - - - - 12 - - - 1 4 1 40 81 61 3 — 1 1 1 2 — - 30 58 - 1 - 34 15 128 - 108 - - 1 3 196 xS — - 32 - X X - 26 29 2 - - 1 1 - 15 8 1 - - 1 1 5 - 24 1 X 1 - - - 28 26 27 19 5 - 1 - 2 - - 1 - - - - — - - 10 1 változott. Ezek a fauna összetételének alakulásában jutnak kifejezési’e. A tengervíz kémiai összetétele, a helyi partingadozásokkal kapcsolatos belső tengeri algatenyészetek kialakulása — mint későbbiekben látni fogjuk játszottak fontos szerepet. Figyelemmel kísérve a két rétegből vizsgált kagylófaunát, a következőket állapíthatjuk meg: az alsó 12. rétegben (1. ábra, I. táblázat), a Pterotrigonia-, Cucullaea (Trigonarca ^-félék fordulnak elő. A kísérőfaunában levő hatalmas termetű Actaeonella crnssn styriaca Kollmann csigafaj található, ezek a fajok a zátonykörüli fácies pelites üledékképződési szakaszára utalnak, ahol a főtá])- lálékot az algák biztosították. Ugyanebben a rétegben lencseszerű közbetele- pülésként tengerisünös padot találunk, ezenkívül Hydrozoákat és Racholites féléket. A 12. rétegben végzett nyomelemvizsgálatok igazolták a Mo, Ni, Sr nyom- 3 Földtani Közlöny 432 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet elemek jelenlétét, ezek mennyisége a mai tengerekben a hőmérséklet növe- kedésével és az algák jelenlétével függnek össze. A 13. rétegben a tengervíz mozgása fokozódott, az algák szerepe csökkent, a törmelékes anyag mennyisége növekedett. Megjelennek a Granocardium- félék, a Cucidlaea (Trigonarca) és Pema-félék aránylag még nagy egyedszám- mal vannak képviselve. A kísérőfaunában a Radiolitesek mellett a Hippurite- sek jelennek meg nagy faj és egyedszámmal. Ezek még nem zátonyépítő formák, hanem iszapos aljzaton élők (Czabalay L. 1966). Ebben a faunában a Rudista-, Granocardium- és Pema-félék héja is aragonitos. Tudjuk, megálla- pított tény, hogy a kagylók vagy más élőszervezetek vázaiban a kalcit/ara- gonit arányszám a hőmérsékletre és a héjképződés körülményeire ad felvilá- gosítást. Az aragonit viszonylagos növekedése a hőmérséklet emelkedését 23-32 ■19-24 18 14-17 13 12 5-11 2-4 ^^00 0 (5) (5) (5) IP o I O o~| o~ o o ! o o 6 6 00 00 001i^ 000 ööö J)D2)DZ) 66660 mn Alga 0 Csiga 6 Oslrea Exogyra Cucullaea etc ó Kagyló Hippurites Radiolites Echinida (o) Korall 1-5 példány 6-20 példány 21-50 példány 51-100 példány 100 - példány 0 9 © © © © © © © © © © © © szürke , sárga tömött mészkő rózsaszín mészkő meszmárga leveles marga lumasellás mészkő B I O O I 00 o I 0 0 i~ö I 00 I 00 7. ábra. A sümegi kecskevári kőfejtő vázlatos palaeoökológiai szelvénye Abb. 1. Schematisches palaoökologisches Profil des Kecskevári-Steinbructis von Sümeg Czabalay: Kagylójauna a sümegi hippuriteses mészkőből 433 jelzi. A Sr elsősorban az aragonit héjába épül be, így a Sr/Ca arányszámból ugyancsak az előbb említett tényezőkre lehet következtetni. Chave (1954) foglalkozott a tengeri élőlények mészvázainak CaCOg poli- morfizmusával, az élő és fosszilis alga, korall, Molluszka és Bryozoa féléket vizsgálta. Megállapította, hogy az aragonitot kiválasztó kagylók és csigák a szubtró})usi zátonyfácies jellemzői és általában az aragonitos váz trój)usi- szubtró])usi éghajlatot jelez. A kaiéit megjelenése a vázban hőmérséklet csökkenésssel van kapcsolatban. A sümegi kagylófaunában a Granocardium- és Pernn -féléknél az aragonittartalom a héjban 90% fölött van, a Rudisták esetében 90 100% körül mozog. Ez a fauna szubtrópusi környezetben élt, ahol a tengervíz hőmérséklete 20 C° fölött volt. Megemlítem, hogy a Rudistáknál a zátonyépítő formáknál az aragonittar- talom 100% felett van, így itt természetesen a Sr-tartalom is növekszik, hiszen a Sr az aragonit rácsszerkezetébe épül be. A zátonyépítő formáknál a héj is lényegesen vastagabb (18 32. rétegek), ez a sókoncentrációval szorosan össze- függ, tehát feltétlenül eltérés volt a zátony és zátonykörüli fácies tengervizé- I nek hőmérsékleti és sókoncentráció viszonyai között. Chave (1954) szerint a mai tengerekben lehetséges nagymennyiségű Sr jelenléte viszonylag alacsony hőmérsékleten is, ha tömeges algavegetáció van. Az ugodi formáció alsó 12. rétegében a Sr mellett Mn és Ba is kimutatható, mellette az algák szerepe is jelentős. Ebben a rétegben azonban feltehető, i hogy nem csupán az algavegetáció befolyásolta ezeknek a nyomelemeknek i feldúsulását, hanem elsősorban hőmérsékleti viszonyok játszottak közre. ; A 13. rétegben változatlanul vastaghéjii kagylók vannak, azonban a Radioli- i tesek mellett a Rudisták is megjelennek. A tengervíz hőmérséklete 20 C° felett I volt, viszont a tengervíz mozgása fokozódott, az algák szerepe kisebb. Eel- ! tehetően a víz átvilágítottságí foka is nagyobb volt. A fauna biosztratigráfiai viszonyai, faiinisztikai és ősföldrajzi kapcsolatok Az aránylag nagy faj és egyedszámú kagylófauna inkább ])alaeoökológiai szempontból fontos részünkre, mert a rendszertani munkát sok esetben a rossz megtartási állapot hátráltatja. A bevezetőben említettem, hogy a kagyló- I faunában a Cucullnea (Trigonarca )-íélékne^ jut jelentős szerep, mellette a il Pterotrigonia-, Granocardium- , Pholadomya-, Modiolus-, Mytilus- és Cytherea- I félék vannak jelentős faj és egyedszámmal képviselve. A fauna elemzésében ' elsősorban ezeknek a nemzetségeknek fajaival foglalkozom. A faunában ezen- j| kívül szereplő egy-egy Pentunculus-, Pycnodonfa-, Myoconcha-, Crassafella-, Psammobin-, Panopaea- és Plagyotychus-íajok jelentősége kisebb (II. táb- lázat). : A Cucullaea (Trigonarca )-íé\ék öt fajjal, jelentős egyedszámmal vannak jj képviselve. Ezek közül a Cucullaea (Trigonarca) chiemiensis Gümbel faj szerepel a legnagyobb egyedszámmal. Ez egyben talán a legnagyol)b ősföld- rajzi elterjedésű faj, mely az ausztriai gozauban, Romániában (Hlrdély), Felső- Bajorországban és Indiában megtalálható. A Cucullaea (Trigonarca ) szabói Pethő a szerző által leírt jugoszláviai Cerevic lelőhely hiperszenon rétegeinek jellemző faja, míg a Cucullaea (Trigo- narca) tumida D’Orb. faj a pireneusi kampani rétegekben gyakori. 3* 434 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet ac c 5 c o 1 1 1 1 I 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 X 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 a < SBxax 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 X 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 ^iqnmpj 1 1 1 1 II 1 X II 1 1 III 1 II 1 1 III 1 1 1 1 1 I?![ZSBaEpi;K 1 1 1 1 1 I X 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 X 1 1 1 1 1 1 1 1 1 d Btqapo 1 1 1 1 1 1, 1 III 1 1 III 1 1 1 X 1 1 1 1 1 1 1 1 1 cipai 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 X 1 1 X 1 1 X 1 1 1 1 1 1 1 1 1 «mzc 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 X 1 1 1 1 1 1 1 1 1 X 1 1 1 1 X 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 ^iqiX 1 > 1 1 II X 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 C9 oáaox 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 X 1 1 1 1 1 1 \ 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 < «iz9Tinx 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 X 1 1 1 1 1 X 1 1 1 1 1 1 1 1 1 oqqojEK 1 1 1 1 II 1 III 1 1 III 1 1 1 X 1 III 1 1 1 1 1 ji3[y 1 1 1 1 II 1 r 1 1 1 1 1 1 1 X 1 1 1 1 III 1 1 1 1 1 EIABIZSOSnp X 1 1 1 1 1 1 1 1 1 X 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 ^i?p-ia ^ru^raoa; 1 1 1 1 1 X 1 III 1 1 III 1 II 1 1 III 1 1 1 1 1 ■Biopox onm^a^oz^ 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 X 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 t 1 X 1 cS & S?zsjo;aniax 1 1 1 1 1 X 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 X 1 1 S^zs -jOBrooBJx ’5 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 X X 1 1 1 1 1 1 1 1 1 X 1 X 1 1 §^zs -jOBiotrejx ’Q 1 1 X 1 1 1 1 1 1 1 X 1 1 1 1 X 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 X X Bij^zsny X X 1 ^ X X 1 1 X X 1 X XXX X X X X X XXX X X 1 1 X 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 I 1 X l 1 1 1 1 1 1 1 1 1 .S . . M , Í4 /-*> M . . s s ? ^ rS"' g a e a I S 1 ? 'i l- í ■? 1^-5 -35« = I 5 g i|ui ! £ § 5 z fe;5-í . II w í< s: N =i a ' a B ■ \3 »j a J g ■§ : o ^ 0> ^ S s § l" s s fc ö" l '-C -S ’A . =í ^ •S' S *5: S3 ■ “ ' 5 '* :5-aO' ; W ■' 1 a. t 3 a "i § i| 1 1 i«l ll| S S §• I S 3 8 a a I N 3 §■•_^ S « •3 a 5 * 3 ^ §? 2 ^ C zab ul a y : Kayylófauna a nümegi hippuritesea mrszkőből 435 A Cucullnea (Trigonarca ) nustriaca Zittel és C. crassitesta Zittee fajok viszont kizárólag Ausztriában a gozaui kampani képződményeiből ismertek. A Cuc2íllaea ( Idonearca ef gabrieli.s Leym. faj Eurój)ában az alsókrétából is ismert, míg Afrikában: Szomália, Tunézia; Dél-Amerikában: Columbia, Argentína cenomán-szenon képződményekben egyaránt előfordul. A következő fajok kizárólag Ausztriában a gozaui kamjiani rétegekből ismertek; Perna exjmnsa Zittel, Lima pic/deri Zittel, Mytilus sfrigillatus Zittel, Myoconcha dilatnta Zittel, Crassafelln au-driaca Zittel, Granocardium gosaviense Zittel, Psnmmobia suessi Zittel, Panopaen freffuens Zittel. A Spondylus spinosus Deshayes Franeiaor.szágban (Meudon, Grasse, Sougraigne) szantoni-kampani rétegekből, a Pycnodonta vesindaris (Lám.) szinte az egész világon az aptitól a szenonig ismert faj. A Modiolus fypicits Forbes szintén nagy ősföldrajzi elterjedésű faj (P]uró])a: Ausztria, Afrika: Nigéria, Alsó Kongó, India, Madagaszkár), mely a felső- szenonban fordul elő. A Cytherea polymorpha Zittel, Psammobia imjxtr Zittel, Pholadomya rostrata D’Orb. és Pholadomya rodrafa royana D’Orb. fajok csak Európá- ban, Ausztria (Gosau), Franciaország (Le Mans) a kampani rétegekben gya- koriak. A további fajok ősföldrajzi elterjedése lényegesen nagyobb, mint a Píero- trigonia limbafa (D’Orb.) Ausztria (Gosau), Franciaország ( Fireneusok), Romá- nia (Erdély, Marossomlyó), India (Rondiclierry) a kamjiani képződményekben gyakori faj. A Granocardiinn produdum (Sow.) Eurójia: Ausztria (Gosau), Franciaor- szág (Meudon), Afrika; Tunézia, Marokkó, Imba: Madaga.szkár, Celelies, a cenomántéil a szenonig nyomozható. A CrassateWf macrodonia var. sidcifera Zittel mindenütt a kampaniból ismert (Európa: Ausztria (Gosau), Afrika: Tri])olisz. India; Fondicherry). Pholadomya caudata Rümer faj a kamjiani-masztrichti képződményekből ismert (Eurójia: Németország. Szovjetuniéi: Kaukázus, India: Trichnojioly). Plagyopfychus aguilloni (D’Orb.) viszont szintén csak Ausztria (Gosau) és Dél-Franciaország (La Dacücre, Martigues, Fiolen, Le Reausset) szenoni- kamjiani rétegeiben fordul elő. Ös.szefoolalá.s Az ugodi formácié) kagylófaunája az osztrák gozaui (kampani) faunához áll legközelebb, a fajok jelentős része azonos, mint az előző felsorolásból láttuk. Ezenkívül néhány faj a dél-franciaonszági Fireneusok Provence lelő- helyeinek fajaival azonosíthatók (Cytherea jwlymorpha, Pholadomya rodrata var. royana, Pholadomiyt rostrata, Pterotrigonia limbata, Cnmdlaea tumida). A faunában van 12 faj, melyeket Romániában (Erdély) is megtalálunk pl. Cucullaea ehiemiensis Gümbel. Jó néhány faj azonosítható Freinex által Afrikából (Angola) leírt fajokkal: Modiolus typicus Forbes és Tavaxi Szo- máliából jelzett Cucidlaea ( Idosearea ) gabrielis Leym. fajával. A fauna ö.sszet ét eléből kitűnik, hogy a fajoknak kisebb része található meg máshol, mint Ausztriában, mintegy 40%, ebből kb. 25% az, amely rend- kívül nagy ősföldrajzi elterjedésű, ez .sok e.setben több kontinensre is kiter- jed. (C. ehiemiensis, C. (1) gabrielis, Modiolus typicus, Pholadomya caudata). 436 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet A fajok részben — nagy vertikális elterjedésűek, mint Modiolus typicus, mely az egész szenonra kiterjed, míg a, Pycnodonta vesicularis aiúitól- szenonig bezárólag ismert faj. A fajok legnagyobb része azonban az osztrák gozaui lelőhelyek kampani képződményeiből ismertek, ugyancsak Jugoszláviában, Franciaországban Cucullnea szabói, C. chiemiensis, Perna expansa, Lima pichleri, Myfihis strigilln- tus, Myoconcha dilatata, Crassatella ansfriaca, Cytherea polymorjdia , Psammohia irnpar etc. fajok. A faunisztikai elemzés ala])ján az osztrák gozaui faunájával állapítható meg közvetlen faunisztikai kapcsolat, esetleg Románia felé is feltételezhető ez, azonban ennek kimutatását nehezíti, hogy faunáik rétegtani átértékelése még nem minden esetben történt meg. Déli irányban sok faunabeli hasonlóság van a cerevici (Jugoszlávia) faunával, de feltétlenül fáciesbeli eltérés volt, mely a faunaeltérésben érzékelhető. A faunisztikai kapcsolat valójában a Pireneusok Provence Ausztria Jugoszlávia - Románia (Erdély) — Görögor- szág Indiáig nyomozható. Igen érdekes, hogy az ugodi formáció kagylófaunájának vizsgálata megerő- sítette az előző években vizsgált Rudisták értékelésével kapcsolatban tett megállapításainkat a faunisztikai kapcsolatokra vonatkozóan. Mindkét eset- ben elég nagy %-os arányban szerepelnek a faunában dél-franciaországi (pireneusi) fajok, ez arra enged következtetni, hogy közvetlen DNy-i irányú faunisztikai kapcsolat lehetett ebben az irányban, mely az alpi medencerészt részben elkerülte, ennek a zártal)b medencerésznek keleti irányban volt köz- vetlen ka])csolata a mi hazai faunáinkkal a szenon folyamán. Őslénytani leírórész Család; Glycimeridae Thiele 1935. Genus: Glycimeris Costa 1778 (Pectuncidus Lám. 1799) Glycimeris noricus (Zittel) II. tábla, 4. ábra 1865. Ptctunculus noricus Zittel: S. 167, Taf. IX., Fig. 9/a— c. Lelőhely: Bakony-hegység, Sümeg, Kecskevári kőfejtő. Földtani kor: Kampani alemelet, ugodi formáció, hippuriteses-korallos mészkő, 13. réteg Vizsgálati anyag: 1 példány Méretek: magasság: 30 mm szélesség: 32 mm átmérő: 25 mm Leltári szám: 10.667 Leírás: A teknő vastag, erősen domború, oldalai majdnem azonosak. Ovális formájú, valamivel magasabb, mint széles. A felületen díszítés nem észlelhető. A búbok hegyesek és erősen előreugróak, alattuk keskeny és aránylag hosszú area he- lyezkedik el. A rosszmegtartású kettős-teknőn a fogazat nem vizsgálható. Ez a faj rendszertanilag a Glycimeridae családba, közelebbről a Glycimeris genuszba tartozik. A Pectuncidus név használata helytelen, mert Costa előbb írta le ezt a nemzet- séget, mint L.amarck. Földrajzi elterjedése: Ausztria, Gosau Földtani kor: Kampani alemelet. 437 Czabalay: Kagylófauna a sümegi hippurüeses mészkőből Család: Cucullaeídae Stewart 19‘.10. Genus: Cucullaea Lamarck 1801. S u b g e n u s: Trigonarca Conr.ad 1802. Cucullaea (Trigonarca) szabói Pethö 1892. Cucullaea (Triiionarca) szabói Pethö: pp. 154 — 161., fig. 1 — 3. Lelőhely: Bakony-hegység, Sümeg, Kecskeváii kőfejtő Földtani kor: Kampani alenielet, ugodi formáció, hipjjuriteses-korallos mészkő, 12. réteg Vizsgálati anyag: 1 példány Méretek: magasság: 33 mm szélesség: 47 mm Leltári szám: 10.085 Leírás: Teknői majdnem egyenlő nagyságúak, a jobb teknő valamivel kisebb. Oldal- nézetben a teknők megnyúlt trapéz formájúak, mellső peremük lekerekített, a hátsó szögletes és fertlén lemetszett. A búbtól a hátsó perem alsó szögletéig ívszerű befelé-hajló gerinc vonul végig, mely a hátsó peremen szívalakéi udvart választ le. A teknők hossza meghaladja a magasságot. A két búb majdnem összeér, alattuk alacsony és keskeny pánt- udvar helyezkedik el, melynek közepén háromszög jelöli a sarokpánt helyét. I )íszítése kon- centrikus és sugárirányéi vonalakból áll; a mellső peremen 8 10 élesebb barázda indul ki, ezek befelé haladva fokozatosan eltűnnek, a hátsó peremen szintén 8 — 10 barázda indul ki, de sokkal erősebbek, ezek megszűnnek, majd a hátudvart 12 15 barázda díszíti. A záros pereme ívelt, mellső részén finoman lekerekített. A kettős teknőn a fogazat nem vizsgálható. Megjegyzések: A Cucullaea szabói faj legjobban a C. semisulcata ]\L\theron fajhoz áll legközelebb. Matheron ezt a fajt elég hiányos ábrázolással közölte és Arca semisulcata néven írta le (Catal. method. et descr. p. 163. Tab. XXI., fig. 5 — 6), szerinte a tágabb értelemben vett Arca nemnek zárt teknőjű csoportjába tartozik az előbbi faj, ezeknek a hátulsó záró izma alatt nincsen kiálló lemez, míg a gosaui példányokon a belső lemez jól felismerhető. ZiTTEL a C. semisulcata fajt két helyről írta le, megjegyzi, hogy a jobb teknőt sugár- irányéi bordák borítják, míg a bal teknőn ezek hiányoznak (Gosau, Bivah en, 1. ji. 172, Taf. X. Fig. 6.). Pp;thö szerint valószínűleg a C. bifasciculata faj ezzel a fajjal azonosíthatéi. A C. crasóitesta Zittel fajhoz is (Zittel, p. 61, Taf. X. fig. 2.) közeláll, de ennek pánt- udvara igen magas. Zittel faja a G. subglabra D’Orb. fajhoz közeledik vastag héjával és erős fogaival. A sümegi példányunk Pethö cerevici példányáv'al jól megegyezik formájában és díszí- tésében. Földrajzi elterjedés: Jugoszlávia, Cerevic, 7. réteg, Ausztria, Gosau Földtani kor: Kampani és masztrichti alemeletek. Cucullaea tumida D’Orbigny 1844 VII. tábla, 1, 4. ábra. 1844. Arca Tumida D’Orbiony: p. 244, Pl. 328. Lelőhely: Bakony-hegység, Sümeg, Kecskevári kőfejtő Földtani kor: Kampani alemelet, ugodi formáció, hippuriteses-korallos mészkő, 12, 13. réteg. Vizsgálati anyag: 4 példány Méretek: hossza 125 mm szélesség: 80 mm (10.457) Leltári szám: 10.457; 10.459; 10.461; 10.464. Leírás: A teknő háromszögalakii, erősen oldalra hajlított, a száji oldal rövid lekerekí- tett. A köpenyi oldal oldalirányban nyomott. A széles sarokpánt felülete mélyen kiárkolt. A búbok egymáshoz közel vannak. A teknők zártak. A zár ferde irányban elhelyezkedő fogakat tartalmaz. A kőbél egy mély árkot mutat, mely a teknő belső lemezének felel meg. Megjegyzések: Ez a faj háromszögalakú formájával a G. beaurnonti fajhoz közel- áll, de eltér sokkal szélesebb anális oldaláv'al és a béibjai sincsenek olyan mélj'en kimetszve, közelebb helyezkednek el egymáshoz. 438 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet Földrajzi elterjedése: Franciaország; Pireneusok: Royan, Epaillac, Rive- rac, Verteillae (Dordogne). Földtani kor: kampani alemelet. Cncullaea (Trigonarca) austriaca Zittel 1865. Cueullaea austriaca Zittel, S. 172, Taf. IX. fig. l/a — d. Lelőhely: Bakony diegység, Sümeg, Kecskevári kőfejtő Földtani kor: Kampani alemelet, ugodi formáció hippuriteses-korallos mészkő, 13. réteg. \’izsgálati anyag: 2 példány Méretek: magasság: 8,9 mm szélesség: 12,2 mm Leltári szám: 10.47(5/1 — 2 Leírás: Ez a különleges fonnájú Cueullaea faj a sima felületével és rendkívül megnyúlt elülső oldalával eltér a többi fajtól. A teknő ferdén hosszúkás, majdnem háromszögalakú. A felületen nagyítóval csupán finom növekedési vonalak láthatók. Az elülső oldal igen erősen lekerekített és valamivel vékonyabb, mint a rövddebb lemetszett hátsó oldal, melyet a búbtól az alsó szélig húzódó erős él választ el. A hátsó oldal közepe előtt egy kimélyült csatorna van, mögötte egy kevésbé erős él helyezkedik el. A pántmező viszony- lag rövid és négy rombuszalakú cső van rajta. A zár elég széles, az oldalán és közepén is ferde fogak vannak. Megjegyzések: A Cueullaea ligeriensis D’Orb. faj felülete hasonló ehhez a fajé- hoz. Azonban a rendkívülien megnyúlt elülső oldal, a röviden lemetszett hátoldal, a viszonylag kicsiny pántmező és kisebb méretei jól elkülönítik ezt a fajt az előbbitől. A bakonyi példány az ausztriai példányokkal jól megegyezik. F' ö 1 il r a j z i elterjedés: Ausztria; Lasenstein, sötét agyagos mészkő Földtani kor: kampani alemelet. Cueullaea (1’’ rigó na reá) crassitesta Zittel 1865. Cueullaea crassitesta Zittel, S. 171, Taf. X. fig. 2/a — b. Lelőhely: Bakony-hegység, Sümeg, Kecskevári kőfejtő Földtani kor: kampani alemelet, ugodi formáció, hippuriteses-korallos mészkő, 12, 13. réteg Vizsgálati anyag: 3 példány Méretek: magasság: 25 mm szélesség: 36 mm Leltári szám: 10.490, 10.501, 10.502 L e í r á s: A teknő ovális alakú, erősen domború a vastag héj. A teknő közepén koncent- rikus vonalak vannak, míg a hátsó oldalon rácsozott díszítés figyelhető meg. A búbtól a hátsó élig egj" lekerekített él húzódik, ez a rész hosszabb, mint a lekerekített és elkeske- nyedő elülső oldal. A búbok elég hegyesek és közelállnak egjTnáshoz, a rövid trapézalakú pántmezőt határolják. A zár széles igen vastag és eltérő módon kifejlődött fogak helyez- kednek el rajta. A középen levők vastagok, oldalirányban kisebbek lesznek. Megjegyzések: Külső formájában a Cueullaea crassitesta Zittel a C. glabra Goldf. fajhoz áll legközelebb. Goldfuss Arca glabra néven két fajt írt le, ebből D’Orbigny A. subglabra néven egyiket új fajnak írta le. A C. erassitesta faj hosszabb ferde teknőjével, kisebb nagj^ságával és eltérő zárszerkezetével elkülönül jól az A. glabra fajtól. A C. matheroniana D’Orb. faj sokkal rövidebb, ovális forma, a héj vékonyabb és a zárszéle lényegesen keskenyebb. Földrajzi elterjedése: Ausztria; Gosau Földtani kor: szantoni-kampani alemeletek. Cueullaea (Trigonarca) chiemiensis Gümbel VI. tábla, 5 ábra 1864. C. chiemiensis GOMBEL. S — 5 -t- 1, 1865 Zittel S 169, Tfa. X. Fig. 31a— g. L e 1 ő h e 1 y: Bakony-hegység, Sümeg, Kecskevári kőfejtő Czabalaij: Kayylófauna a sümegi hipptirüeses mészkőből 439 Földtani k o r: Kampani aleinelet, ugodi formáció, hiirpuriteses-korallos mészkő, 12, 13. réteg. Vizsgálati anyag: 18 példány Méretek: magasság: 8—7 mm (10.500) szélesség: 8 — 9 mm Leltári szára: 10.478-79; 10.491-92; 10.494 10.500; 10.503; 10.504 1-2; 10.500-10.509. Leírás: A teknő trapézalakú, a hátsó oldalon kiszéleserlik. A teknő erősen domború, koncentrikusan vonalkázott, a kőbéleken más díszítés nem figyelhető meg. Az elülső oldal rövid, szabályosan lekerekített, a hátsó oldal ferdén megnyúlt és a biibtól az alsó szélig egy éles él fut végig, mely az alsó szélen egy szögletet alkot. A hátsó szél ferdén lemetszett. Az area lapos és enyhén bemélyült. A búbok erősen előreállnak és egymáshoz közel van- nak, alattuk hosszúkás romboidalakú pántárok helyezkedik el, melyet 4 — 5 cső határol el, ezek párhuzamosak egymással. Megjegyzés: Suwerby C. caritiata fajához közeláll, ile eltér a különböző díszí- téssel és az erősebb zárszerkezettel. D’Orbigny a Prodrome-ban Arra davon sind ca. 25% Fornien V'on áusserst grosser palaogeographischer Verbrei- tung, in sehr vielen Falién sogar mehrere Kontinente umfassend (C. chiemiensis, C. (P) gabrielis, Modiolus typicus, Pholadomya caudata). Die Arten sind — z. T. — von grosser Vertikalverbreitung, wie ]\Iodiolus typicus, dér das ganze 8enon umfasst, wáhrend Pycnodonta vcsicularis vöm Ajit einschliesslich bis zum Senon bekannt ist. Dér grösste Teil dér Arten ist jedoch aus tlen Campan-Bildungen dér üsteiTeichischen Gozau-Fundorte sowie aus ■Jugoslawien und Frankreich bekannt: Cucullaea szabói, C. chiemiensis, Pcrna expansa, Lima pichleri, Mytilus strigillatus, Myoconcha dilatata, Crussatella austriaca, Cytherea polymorpha, Psammobia impar usw. Aufgrund dér faunistischen Analyse lasst sich eine direkte faunistische Verbindiing mit tler Gosau-Fauna von Österreicli feststellen, eventuell lasst sich eine solche Verbin- dung auch mit Rumiinien annehinen, docli wird dér Nachweis von dieser dadurch erschwert, dass die stratigraphische Reinterpretation dér Faunén noch nicht in jedem Fali durchge- führt ist. In südlicher Richtung besteht viel Ahnlichkeit mit dér Fauna von Cerevic (Jugoslawien), doch müssen die Fazies verschieden gewesen sein, was auch in dér Unter- schiedlichkeit dér Faunén zum Ausdruck koinmt. Die faunistischen Verbindungen sind in dér Tat in Richtung Pyrenáen-Province. Österreicli, Jugoslawien — Rumánien(8ieben- bürgen) — Griechenland verfolgbar. » Es ist sehr interessant, dass die Untersuchung dér Muschelfauna dér Fonnation \-on Ugod unsere Feststellungen über die faunistischen Beziehungen im Ztisammenhang mit den in den früheren Jahren untersuchten Rudisten bekraftigt hat. In beiden Falién figu- rieren südfranzösische (pyrenaische) Arten in ziemlich grossem Prozent in dér Fauna. Das lasst darauf schliessen, dass in dieser Richtung eine rlirekte, 8\V gerichete faunisti- sche Verbindung bestand, dic dem alpinen Beckenteil teilweise auswich. Dieser geschlos- senere Beckenteil hat te in östlicher Richtung im 8enon eine unmittelbare Verbindung mit den Faunén von Ungarn. 452 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet I. Tábla — Table I. 453 Czabalay: Kagyló jatma a sümegi hippuriteses mészkőből II. Tábla - Table II. Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet 454 1 Czabalay: Kagyló fauna a bümegi kippuritescb mrszkőből 455 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet 456 V. Tábla — Table V. Czabalay: Kagyló fauna a sümegi hippuriteses mészkőből 457 458 Földtani Közlöny lUö. kötet, 4. füzet VI r. Tábla — Table VII. Czahalay: Kagyló fauna a sümegi hippuriteses mészkőből 459 Vnr. Tál)la — Table Vili. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1975) 105. 460—487. Ultrastmctural remarks on somé Paleocene Coccolitlis from Duwi Rangé, Qnseir District, Egypt Ahmed Sami Ahmed El-Dawoody* (with 1 Figur and 15 Plates) A b s t r a c t: One rock-sainple of Upper Paleocene age from the Esna Shale in Gebei Duwi has been examined in the electron-inicroscope fór its calcareous nannoplankton content. Twenty species of coccoliths belonging to 15 genera „calcareous elements of the shells of uniceUular algae; Phylum Chrj’sophyta, Class Chrj sophyceae, Order Coccolitho- phorales” are described and illustrated on 15 plates. They are represented by the famUies Coccolithaceae, Sphenolithaceae, Thoracosphaeraceae and Discoasterotnonadaceae. Three new species of fossil coccoliths are proposed. These species are: Scapholühus solidus n. sp., Syracosphaera stradneri n. s.p, Thoracosphaera esnaensis n. sp. Introduction This Work deals with the nannopaleontology of a number of Paleocene samp- les from various closely situated outcrops in Duwi Rangé, Quseir District, Egypt (Fig. 1). These samples were collected from a marly member in the basal })art of the Esna Shale unit. Most of these samples contain well preserved assemblages of nannofossils that constitute the Disaster multiradiatus zone (El-Dawoody, 1969, 1970) in that locality. Such recent study is mainly restrict- ed to the ultrastructures of somé Paleocene coccohths and discoasters from the area under invest igát ion. The study of morphological characters by means of the electron-microscope pro ved to be a turning point in the knowledge of this group of nannoflora. All original plates of electronmicrographs are deposited in the Electron- microscope Laboratory of the Technical High School of Veterinary Medicine, Vienna, Austria ,,Elektronenmikroskopisches Laboratórium dér Medizinischen Klinik dér Tierárztlichen Hochschule Wien”. In accordance with normál prac- tice fór carbon replicas, these plates are considered as hypotypes. In case of neAv species, these plates are considered as holotypes and paratypes respec- tively. Systematic descriptions Carnpylosphaera dela (Bramlette & Sullivan) Hay & mohleb (pl. I, pl. II, figs. 1, 2) 1961 Coccolithies delus Bramlette & Scllivan; Micropaleont., 7 : 151, pl. 7, figs. 1, 2. 1963 Carnpylosphaera bramletíei Kamptner; Ann. Naturh. Mus., 66 ; 152, pl. 1, fig. 6. 1964 CoccoUthites delus Bramlette & Sullivan— Sullivan; Cniv. Calif. Publ. Geol. Se., 44 : 180, pl. 1, figs. 8, 9.|i ** Geology Dept., Faculty of Science, Cairo l'niversity ® El-Dawoody: Ultrastructural remarks on paleocene coccoliths jrom Egypt 461 1967 Coceolühus delus (Bramlette & Sullivan) Perch-Nielsen; Eelog. (Jeol. Helvet., 60 : 22, pl. 1, figs. 1 — 3. 1967 Campylosphaera dela (Bramlette & Sullivan) Hay & Mohler; J. Paleont., 41 : 1531, pl. 198, fig. 14. 1969 CainpylosphaeTa dela (Bramlette & Sullivan) Hay <& Mohler— St -adner; Ann. Soc. Géol. Pologne, 39 : 414, pl. 85, figs. 1—4. 1972 Campylosphaera dela (Bramlette <& Sullivan) — El-Dawoopy & Barakat; 8th Arab Petrol. Congr., 70 (B-3) : 9, pl. 1, fig. 1. Subquadrate placoliths, more or less rectangular in plán view. A conspi- cuous groove is noticed in the proximal shield, forming a ridge-structure along Fig. 1. Loeation map 1. ábra. Helyszínrajz its inner margin. The distal shield is composed of about 42 segments, separated by straight radial sutures. The Central opening is spanned by cross bars in the major and minor axes. 462 Földtani Közlöny lOó. kötet, 4. füzet Chiasmolithns consuetus (Bramlette & Sullivan) Hay & Mohler (pl. III) 1961 C'occolUhus consuetus Bramlette & Sullivan; Micropaleont., 7 : 139, pl. 1, fig. 2. 1963 Coccolühus cotisuetus Bramlette & Sullivan — Bystricka; Geol. Sborn., 14 ; 273, pl. 1, fig. 9. 1963 Coccolühus consuetus Bramlette & Sullivan— Stradner; (in Gohrbandt), Mitt. Geol. Ges. Wien, 56 : 74, pl. 8, flgs. 10—12. 1964 Coccolühus consuetus BRAMLETTE & SULLIVAN— SULLIVAN; Univ. Calif. Publ. Geol. Se., 44 : 180, pl. 3, fig. 1. 1967 Chiasmolühus consuetus (Bramlette & Sullivan) Hay & Mohler; J. Paleont., 41 : 1526, pl. 196, figs. 23—25, pl. 198, fig. 16. 1968 Chiasmolühus consuetus (Bramlette <& Sullivan)— Radomski; Ann. Soc. Géol. Pologne, 38 : 559, pl. 45, figs. 11, 12. 1969 Chiasmolühus consuetus (Bramlette <& Sullivan)— Bilgutay Jafar & Stradner; (in Bilgutay & others), Proe. Ist Internat. Confer. Plankt. Microfos., 1 (1967) : pl. 2, fig. 5. 1971 Chiasmolühus consuetus (Bramlette & Sullivan) Hay' & Mohler— Haq; Stockh. Contr. Geol., 25 ; 15, pl. 3, figs. 6, 7. 1972 Chiasmolühus consuetus (BRAMLETTE & SULLIV.AN)- El-Dawoody & Bar.akat; 8th Arab Petrol. Gong., 70 (B-3) : 10, pl. 1, fig. 2. Coccoliths with two closely appressed shields. The distal shield is coniposed of about 40 wedge-sha])ed imiiricate segnients, appearing sliglitly thick oii the periphery in the proximal view and separated by straight radial sutiires. The proxinial shield is composed of two layers of crystal elements; an outer wider layer of dextrally imbricate segnients and an inner layer with segments sinist- rally imbricated. These two layers are connected through a third narrower layer coniposed of segnients alternatively situated between those of the others. The X-shaped Central strncture is inadé of calcite rhombs interfingering in a sfmiewhat regiilar pattern. ChuismoUtlius danicus (Brotzen) Hay & Mohler (pl. II. fig. 3) 1959 Cribrospluierellii danica Brotzen; Sver. Geol. Undersok., (C) 571 : 25, text-fig. 9. 1964 Coccolühus danicus (BROTZEN) BR.AMLETTE & M.ARTINI; Micropaleont., 10 : 298, pl. 1, figs. 15, 16. 1964 Coccolühus danicus (BROTZEN)— MARTINI; N. Jb. Geol. Paleont., Abh. 121 : 48, pl. 6, figs. 3, 4. 1967 Chiasmolühus danicus (Brotzen) Hay & Mohler; J. Paleont., 41 : 1526, pl. 196, figs. 16, 21, 22, pl. 198, figs. 8, 12, 13. 1968 Chiasmolühus danicus (BROTZEN)— Locker; Monatsber. Deutsch. Akad. Wiss., 10 : 223, pl. 1, figs. 1, 2. 1969 Chiasmolühus danicus (BROTZEN) H.ay et al — Perch-Nielsen; Medd. Dán. Geol. Fórén., 19 : 58, pl. 1, figs. 1—4, pl. 7, figs. 11, 12. 1969 Chiasmolühus danicus (Brotzen) Hay et al — Perch-Nielsen; N. Jb. Geol. Paleont., Abh. 132 : 321, pl. 33, figs. 1, 2. 1971 Chiasmolühus danicus (BROTZEN) Hay & Mohler — Martini; Proc. 2nd Plankt. Confer., 2 (1970) : 778, pl. 1, figs. 7, 8. 1971 Chiasmolühus danicus (Brotzen) Hay & Mohler — Haq; Stockh. Contr. Geol., 25 : 16, pl. 3, fig. 4. Placoliths of this species could be distinguished froni those of Chiasmolithus consuetus (Bramlette & Sullivan) Hay & Mohler by the robust X-shaped strncture spanned in a deep and líroad Central area. This strncture is constructed of large fused calcite rhombs. CoccoUtlms bisulcus Stradner (jil. IV, figs. 1 3, pl. V, figs. 1 4) 1963 Coccolühus bisulcus Stradner; (in Gohrbandt), Mitt. Geol. Ges. Wien, 56 : 72, pl. 8, figs. 3—6. 1967 Prinsius bisulcus (Stradner) Hay & Mohler; J. Paleont., 41 : 1529, pl. 196, figs. 10—13, pl. 197, fig. 6. Toireius craticulus Hay & Mohler; ibid.: 1530, pl. 196, figs. 7—9, pl. 197, figs. 2, 3. 1968 Coccolühus bisulcus Str.adner— Radomski; Ann. Soe. Géol. Pologne, 38 : 561, pl. 45, figs. 15, 16. 1969 Coccolühus bisulcus Stradner— .Stradner; ibid., 39 ; 412, pl. 84, figs. 7 — 10. 1971 Prinsius bisulcus (Stradner) Hay & Mohler — H.aq; Stockh. Contr. Geol., 25 : 18, pl. 3, fig. 1. 1972 Prinshis bisulcus (Str.adner) Hay & Mohler — El-Dawoody; (in Kupper & Str.adner), Jb. Geol. B. A., Sonderbd. 19 ; 136, pl. 1, figs. 1—6. I’lacoliths small, elliptical to nearly circular. The proximal shield is bright, composed of dextrally very sliglitly imbricate segments. The distal shield is El-Dawoody: Ultrastructural remarks oh pnleocene coccolitlis from Egypt 463 somewhat fainter, composed nearly of the same number of segments as there in the proximal shield bút acquires a more or less radial pattern. The Central area is perforated, containing about 4—10 circular to subcircular pores which are separated by raised ridges united to fönn a well defined knolj in the proxi- inal side. In the distal side, it is noticed that these ])ores are arranged in such a way as to leave out a longitudinal Central ridge with one row of j>ores on either side. Sometimes the Central area together with the most part of the proximal shield is concealed distally by a lid or ,,an o})ercidum” which may play a role in the life cycle of the coccolith. This species is easily distinguished in the light microscope by thin elliptical to subcircular placoliths having two apparent furcae at the ends of the major axis of the ellipse in the Central area. The ultrastructure ]>rooves tluit the two genera (Genus: Prinsins & Genus: Toireins) proposed by Hay& Mohler (1967) seem to be the same genus, that is the genus CoccoUthus Schwarz, 1894. Reticulofenestra dupouyi (Deflandre & Fért) Hay, Mohler & Wade (pl. VI, fig. 1) 1952 Discolühug dupouyi Deflandre & Fért; C. R. Acad. So., 234 : 2101, fig. 1. 1954 űiscolühus dupouyi Deflandre& Fért — Üeflandre & í’ert; Ann. Paléont.. 40 : 142, pl. 14. fig'. 1. 9. 10, 12. 1957 Cribrosphaerella dupouyi (Deflandre & Fért) üeflandre & ÜurrieU; C. R. Acad. Se., 244 : 2950, fig. 1. 1962 Cyathospitaera dupouyi (Deflandre & Fért) Hay <& Towe; Eciog. Geol. Helvet., 55 : 509, pl. 3. figs. 1 — 4. 1966 CoccoUthus dupouyi (Deflandre & Fért) Haq; Stockh. Contr. Oeol., 15 : 30, pl. 4, figs. 2, 6. pl. 6, figí. 1. 2. 1966 Reticulofenestra dupouyi (Deflandre & Fért) Hay, Mohler & Wade; Edog. Geol. Helvet., 59 : 387. 196S Reticulofenestra dupouyi (UKFLS.SDRE & Fért) Hay, Mohler& W\ade — Stradner; (in Stradnf,r& Edwards), Jb. Oeol. B. A., Sonderbd. 13 : 20, pl. 15. Small elliptical coccolitlis witli distal shield larger and overlap])ing the jiro- ximal shield, both cosisting of 35 40 imbricated segments. The ultrastructure of this species shows an inner cycle of crystal elements wuth sinistral imbrica- tion surrounds the Central area, which is füled by short irregularly shaped anastomosing rods protruding from the proximal shield. This species can be distinguished from the small speciniens of Reticulo- fenestra dietyoda (Deflandre & Fért) Hay, Mohler & Wade by the more irregular pattern of the Central membráné. In few speciniens, the net-like appearence is to somé extent obseured due to overcalcification, and it gives instead a mosaic-like pattern. Reticulofenestra sp. (pl. VI, fig. 2) This species has features near to a coccolith structure. It is characterized by its large Central opening, narrow proximal rim of fine rays and wide distal rim of relatively thicker elements. Central area spanned by a very thin membráné which is more or less reticulate. It lacks the marginal narrow elongate fenestra- tion of Reticulofenestra caucasica Hay, Mohler & Wade. Markalius astroporus (Stradner) Hay & Mohler (pl. VI, figs. 3, 4) 1963 C yclococcolithus astroporus Stradner; (in Gohrbandt), Mitt. Geol. Ges. W'ien, 56 : 75. pl. 9, figs. 5 — 7. 1964 Markalius inversus (Deflandre) Bramlette & Martini; (part) .Micropaleont., 10 : 302, pl. 2, figs. 4 — 6. 1967 Markalius astroporus (Stradner) H.ay & Mohler; J. Paleont., 41 : 1528, pl. 196, figs. 32 — 35, pl. 198, figs. 2, 6. 71988 C yclococcolithus astroporus Stradner— Radomski; Ann. Soo. Géol. Pologne, 38 : 568, pl. 46. fig.s. 1, 2. 5 Földtani Közlöny 464 Földtani Közlöny lOő. kötet, 4. füzet 1969 Markalim iiiversus (Deflandre) Bramlette & Martini— Perch-Nielsen; Medd. Dán. Geol. Fórén., 19 : 63 pl. 3, fiRs. 5, 6. 1973 Markalius agtroporus (Stradxer) — El-Dawoody & Barakar; Riv. Ital. Paleont., 79 : „in press”. The photoniicrographs of forms that were referred to Markalius inversus (Deflandre) by Bramlette & Martini (1964) most closely resemble Strad- ner’s figures (1963) oi Cyclococcolithus astrojtorus. The other light and electron- micrographs of Bramlette & Martini possibly represent Ericsonia subpertusa Hay & Mohler. A sjiecies assigned to Cydolithus Kamptner ex Deflandre because it has tlie fönn of a ring or narrow circular bánd with large Central opening. It seems closely related to Markalius asfrojtorus (Stradner) in the close similarity of the fine elements and their arrangement, as indicated by the electronmicro- graphs of each. However, marked difference in proportions characterize the two different genera in any classification. Si/racosphaera stradneri El-Dawoody, n. sp. (pl. VII) Diagnosis and description: Caneoliths elliptical, with a wide Central area containing ten pairs of lamellae united at the médián line to fönn a longitudinal sutiire. The outer ends of these lamellae are inserted alternatively in the rhombohedral crystals forming the jiroximal rim. The distal rim is composed of an equal number of crystal segments in continuation to those of the proxi- mal rim, bút they seem to be thicker. Derivation of name: This species is named after Dr. H. Stradner, Geologi- cal Survey of Austria/Vienna. Dimensions; Length — 5.5 // Width = 4.0 ju Holotype/ 318 - Paratype/ . . . Locus typicus: Gebei Duwi, Quseir District, Egypt. Stratiim tvpicum: Upper Paleocene (Landenian) Esna Shale, sample No. IID. Occurrences; This species occurs rarely in one horizon at the base of the Dis- coaster multiradiatus zone of Upper Paleocene age at Duwi area. Discolithina puklira (Deflandre) Leyin (pl. VIII, fig. 1) 1954 DiscoliíKus pulcher Deflandre; (in Deflandre & Fért), Ann. Paléont. 40 : 142, pl. 12, figs. 17, 18. 1961 Discolithm pulcher Deflandre — Bramlette <& Sellivan; Micropaleont., 7 : 143, pl. 3, fig. 8. 1964 Discolithus pulcher DEFLANDRE— SüLLIVAN; Univ. Calif. Pubí. Geol. Se., 44 : 183, pl. 4, fig. 10. 1965 Discolithus pulcher Deflandre— Sullivan; ibid., 53 : 34, pl. 5, figs. 5, 6. Non 1965 Discolithina pulchra (Deflandre) Levin; J. Paleont., 39 : 266, pl. 41, fig. 6. 1966 Transrersoponiis pulchra (Deflandre) Hay, Mohler & Wade; Eclog. Geol. Helvet., 59 ; 391. 1967 Transversopontis pulcher (Deflandre) Hay et al— Perch-Nielsen; ibid., 60 : 27, pl. 3, figs. 9—11. 1967 Discolithus pulcher Deflandre— Reinhardt- Freiberger Forschungsh., C 213 : 214, pl. 3, figs. 10, 14. 1 969 Discolithina pulchra (DEFLANDRE) Le\4N — Achuthan & STRADNER; Proc. Ist Intemat. Confer. Plankt. Microfos., 1 (1967) : 6, pl. 2, fig. 4. 1969 Discolithina pulchra (Deflandre) LEnN— Stradner; Ann. Soc. Géol. Pologne, 39 : 419, pl. 87, figs. 13, 14. 1972 Discolithina pulchra (Deflandre)— El-Dawoody per Paleocene (Landenian) f]sna Shale, sample No. 1 l/D. Occurrences: This species is i-estricted to sam])le No. II D described by the electron microsco]>e, existing at the hasé of the Esna Shale unit at Gel)el Duwi. So, it is found in the Disconster mnltimdiatn.'i zone of Landenian age. FasricuWhus involutus Br.ami.ette & Slelivan (])1. XIV, fig. 2, ])1. XV, fig. 1) 1961 Fasciciilithus inrolutus Br.\mlkttk & SlLLIv.vs; .Micropaleont.. 7 : 164. pl. 14, fiRs. 1 — ,'>. 1963 Fasciculithiis iiirolntiis BK.4MLETTE & .SI LHV.4N — .STR-4PNEK; (in (ÍOHKB.4XPT), -Mitt. Geol. Ges. Wien, 56 ; 79, pl. 10, figs. 14, 15. 1964 Fasciculitlius iiivolitius BR.4MLETTE& SULLIV.AX — .SULLIV.4N-: Cniv. Ciilif. Piibl. Geol. Se., 44 ; 193, pl. 12, fig. 9. 1966 Fasciculithuis involutus Br.imlette <& SVLLI\ an — UEmi.4: Mem. Aeead. Patav., Cl. Se. .Mai. Xatur., 79 ; 10, pl. 1, fig. 1. 1967 Fasciculitims inrolutus Bramlette & Sellivax — Hay & .Mohler; J. Paleont., 41 : 1537. pl. 203, figs. 1, 3, 6, 9. pl. 204, figs. 4, 8, 9. 1971 Fasciculithus inrolutus Bramlette <& Si llivan — Haq; Stoekli. Contr. Geol., 25 : 32. pl. 1, figs. 4 — 7. Specimens short, cylindrical and with a rosette-shape at the end view. So they are very siniilar to the firiginal descri])tions, bút have a more or le.ss shorter cylinder. Electron niicrographs reveal tliat tliis s]iecies is coni])osed of short polygonal jirisma having one end slightly convex and tlie other end nearly irregularly concave. From the corners of the convex side. ribs arise to the edges of the prisnis forming the main skeleton of the species. These ribs extern! down along the sides of the ])risnis wiiich inay be joined locally by additional tra- verse thinner ribs. The spaces encircled by these ribs, if present, are slightly depressed. Tlioraco.'., Em. No. 38/69, oblique j^roximal view, 40,000 X, (Holotype 318, sample ll/D) Plate Vili. - VI II. tábla 1. Discolithinn pidchra (Defl.andre) Levin. Em. No. 293/69, distal view, 24,000 X (Hypotype 319, sample ll/D) 2. Eli ipsoi ithus distichus (Bramlette & Sullia'an) Sulliv.an. Em. No. 144/69, proximal view, 15,000 X, (Hypotype 320, sample ll/D) 3. Zygodiscus siymoides Br.amlette & Sulliv.an. Em. No. 269/69, distal view, 12,250 X, (Hypotype 321, sample ll/D) Plate IX. — IX. tábla Zygodiscus slmplex (Bramlette & Sulliv.an) Haa' & Mohler. Em. No. 141/69, proximal view, 3(),000 X, (Hypotype 323, samjile ll/D) E l - D a w Q o >1 u : Ultni.struduml rcuKirk-^ on palcorcne corruliths fmin Etjupl 47 1 7’late X. — X. tábla Zyrjodi'scHS sbnplux (Hramlkttk & Süli.ivan) Hay & AIohlkr. Ein. Xo. 149 tif), (listai vievv, 28,000 x, (Hypotypc 922, sainple ll/D) I’late XI. — XI. tábla Scapliolifhii.'i rhninhi fonnia & AIuHLKR. Ein. No. 902, (19, Oblique \ ie\v, 44,000 X, (Hypotype 924, sani])le 11/D) riate XII. Xir. tábla 1. Scapiiolitus apertufi H.av & Mohler. Ein. N(j. 140/09, plán vievv, 22,ő()0 X, (Hviiotvpc 925, sainple ll/D) 2. Scapholithus apertun H.ay & AIohler. Ein. No. 15t)/(i9, jilan vievv, 11,250 x, (Hypo- type 92(5, sainjile ll/D) 'i. Scapholithus apert HU H.ay (S: Mohler. Ein. No. 147/(59, plán vievv, 27,000 X (Hypoty])e 927, sainjvle ll/D) 4. Scapholithus solidus El- D.avvooda', 11. sji., Ein. No. 152/(59, plán vievv, 21,000 X, (Holo- typf" 928, sainjile I l/D) Pl.atk XIII. - XII 1. tábla Thorneosphaera esuaensis FIl- I )awoody, n. sji.. Fim. No. 154/(59, fraginentaiy speeiiiien, 24,000 X, (Holotypt' 929, sainjile ll/D) Plate XIV. - XIV. tábla 1. Thoracospluiem dt'flandrei K.amptner. Fim. No. 270/(59, fVagmenlary s])e( inien, 19,750 X, (Hypotype 990, sainple ll/D) 2. Fasciculithus involutus Brami.ette ., Em. No. 295/(59, plán vievv, 25,000 X, (Hypotyj)e 999, samjile ll/D) 9. Discuaster multiradiatus Hr.amll;tte s fossiles. C. R. Acad. Se.. Paris, 244: 2948—2951, 2 figs. Defl.vn'dre, C., Fért, C. (1932): Sur la structure fine de quelques cocoolithes fossiles observées au inicroscope clectro- nique. Signification morphogénétique et application a la .systematique. Ibid., 234: 2100 — 2102, 8 figs. Defl.vndre, G., Fért, 0. (1934) (dbservations sur les Corcolithophoridés actuels et fossiles en microscopie ordinaire et (^lectronique. .Ann. Paléont., Paris, 40: 113 — 170, 13 pls. 472 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet El-Dawoody, a. S. (1969): First report on the fossil nannoplankton frora the Duwi liaage, Quseir District, Egypt. Verh. Geol. B. A., Wien, 1969: A 95. „Abstr.” El-Dawoody, A. S. (1970): Stratigraphical and paleontological studies on somé Cretaceous and Lower Tertiary sedi- inents in Egypt. Ph. D. Thesis, Univ. Cairo: 559 pp., 70 pls. El-Dawoody, A. S. (in KOpper, H. et Stradner, H.) (1972): Review of Calcareous nannoplankton investigations. Kefresher Colloquium 1971 in the fields of stratigraphy and micropaleontology. Jb. Geol. B. A., Wien, Sonderbd. 19: 132-136, 1 pl. El-Dawoody, A. S., B.arakat, M. G. (1972): Nannobiostratigrapby of the Upper Paleocene/Lower Eocéné In Duwi Rangé, Quseir District, Egypt. 8th Arab Petrol. Congr., Algiers, Pap. 70 (B-3): 43 pp., 6 pls. El-Dawoody, a. S., Barakat, M. G. (1973): Nannobiostratigrapby of the Upper Cretaceous-Paleocene contact in Duwi Rangé, Quseir District, Egypt. Riv. Ital. Paleont., Milano, 79: „in press” Haq, U. Z. B. (1966): Electron microscope studies on somé Upper Eocéné calcareous nannoplankton from Syria. Stockh. Contr. Geol., Stockholm, 15: 23 — 37, 6 pls. Haq, U. Z. B. (1968): Studies on Upper Eocéné calcareous nannoplankton from NW Germany. Ibid., 18: 13 — 74, 11 pls. Haq, U. Z. B. (1971): Paleogene calcareous nannoflora. Part I: The Paleocene of West -Central Persia and the Upper Paleocene-Eocene of West Pakistan. Ibid., 25: 1-56, 14 pls. Hay, W. W., Mohler, H. P. (1967): Calcareous nannoplankton from early Tertiary rocks at Pont Labau, Francé, and Paleocene-early Eocéné Correlations. J. Paleont., Tulsa/Oklahoma, 41: 1505; 1541, pls. 196—206. Hay, W. W. , Mohler, H. P., Wade, M. E. (1966): Calcareous nannofossils from Nal’chik (Northwest Caucasus). Eclog. Geol. Helvet., Basel, 59: 379-399, 13 pls. Hay, W. W., Towe, K. M. (1962): Electronmicroscopic examination of somé coccoliths from Donzacq (Francé). Ibid., 55: 497-517, 10 pls. Levih, H. L. (1965): Coccolithophoridae and related microfossils from the Yazoo formation (Eocéné) of Mississippi. J. Paleont., Tulsa/Oklahoma, 39: 265—272, pls. 41—43. Locker, S. (1968): Biostratigraphie des Alttertiars von Norddeutschland mit Coccolithophoriden. Monatsber. Deutsch. Akad. Wiss., Berlin, 10: 220—229, 2 pls. Martini, E. (1961): Nannoplankton aus dem Tertiar und dér obersten Kreide von SW-Frankreich. Senckenb. Leth., Frankfurt/Main, 42: 1 — 32, 5 pls. Martini, E. (1964): Die Coccolithophoriden dér Dan-Scholle von Katharinenhof (Fehmarn). N. Jb. Geol. Paláont. Abh., Stuttgart, 121: 47-54, pls. 6, 7. Martini, E. (1971): Standard Tertiary and Quaternary calcareous nannoplankton zonatlon. Proc. 2nd Plankt. Confer., Roma, 2 (1970): 7:19-785, 4 pls. Perch-Nielse.n, K. (1967): Nannofossilien aus dem Eozán von Dilnemark. Eclog. Geol. Helvet., Basel, 60: 19—32, 7 pls. Perc'h-Nielsen, K. (1969): Die Coccolithen einiger Dánischer Maastrichtien- und Danienlokalitaten. Medd. Dán. Geol. Fórén., Kobenhavn. 19: 51—68, 7 pls. Perch-Nielsen, K. (1969) Elektronenmikroskopische Untersuchungen dér Coccolithophoriden dér Dan-Scholle von Katharinenliof (Fehmarn). N. Jb. Geol. Paláont. Abh., Stuttgart, 132: 317—332, pls. 32—35. Perch-Nielsen, K. (1971): Durchsicht tertiárer Coccolitlien. Proc. 2nd Plankt. Confer., Roma, 2 (1970): 939—979, 2 pls. Radomski, (1968): Calcareous nannoplankton zones in Paleogene of the Western Polisli Carpathlans. Ann. Soc. Géol. Pologne, Krakow, 38: 545—605, pls. 43—48. Reinhardt, P. (1967): Zűr Taxionoinie und Biostratigraphie dér Coccolithineen (Coccolithophoriden) aus dem Eozan Norddeutschlands. Freiberger Forschungsh., Leipzig, C 213: 201—241, 7 pls. Stradner, H. (in Gohrbandt, K.) (1963): Zűr Gliederung des Palaogen im Helvetikum nördlich Salzburg nach plank- tonischen Foraminiferen. Mitt. Geol. Ges. Wien, 56 (1963): 1 — 116, 11 pls. Stradner, H. (1969): The nannofossils of the Eocéné Flysch in the Hagenbach Valley (Northern Vienna Woods), Austria. Ann. Soc. Géol. Pologne, Krakow, 39: 403—432, pls. 80—89. Stradner, H., Edwards, A. R. (1968): Electron microscopic studies on Upper Eocéné coccoliths from the Oamaru Diatomite, New Zealand. Jb. Geol. B. A., Wien, Sonderbd. 13: 66 pp., 48 pls. Stradner, H., Papp, A. (1961): Tertiáre Discoasteriden aus österreich und dérén stratigraphische Bedeutung. Ibid., Sonderbd. 7: 160 pp., 42 pls. SfLLlVAN, F. R. (1964): Lower Tertiary nannoplankton from the California Coast Ranges. I. Paleocene. Univ. Calif. Publ. Geol. Se., Berkeley/Los Angeles, 44: 163—227, 12 pls. Sl’LLlVAN, F. R. (1965): Lower Tertiary nannoplankton from the California Coast Ranges. II. Eocéné. Ibid., 53: 1 — 75, 11 pls. Paleocén coccolithíjk Egyiptomból El-Dnu'oody, A. S. A földtanilag és nannojilanktonra részletesen feldolgozott Duwi lelőhely, Quseir kerület. Kelet Egyiptom (1. ábra) egyetlen mintájából 13 nemzetség 20 coccolith faját írja le a szerző részletesen. Az Esna pala összlet legalsó részének egy márgás rétegéből gyűjtött anyag jó meg- tartású nannoplanktont tartalmaz (El-Dawoody 1969, 1970). Az őslénytani feldolgozás transzmissziós elektron mikroszkóp segítségével készült, a coccolithokat először fémmel, majd utána szénnel árnyékolva. Az Esna pala korát felsőpaleocénnek (landeni) tartják, nannoplanktonja a Diseoaster multiradiatus zónába (NP 9 Martini szerint) tartozik. Jellemző fajai a következők: Gampylosphaera dela (Braml. et Sull.), Chiasmolithus danicus (Brotzen), Chiasmolithus consuetus (Br.aml. et Sull.), Coccolithus bisulcus Stradner, Ellipsolithus distichus (Braml. et Sull.), Zygodiscus sigmoides Braml. et Sull., Zygodiscus simplex (Braml. et Sull.), Fasciculithus involutus Braml. et Sull. és Diseoaster multiradiatus Braml. et Ried. A dolgozat 3 új faj leírását közli; Syracosphaera stradneri n. sp., Scapholithus solidus n. sp. és Thoracosphaera esnaensis n. sp. El-Dau'oody: UltraMrurtural remarks on paleorene corrolitli.s froin Et/ypt 473 Plate I. — I. Tábla 474 Fvhltnni Közlöny lOÖ. kőid, /. füzet Fiaté ír. — II. Tábla . V \ El-Dawoody: Ultrastructural reiit<(rks on jxtleorene rácról it ha from Egifpt 475 476 Földtani Közlöny lüő. kötet, 4. füzet l’late IV. — IV. Tábla El-Dawoody: Ultrastructural remarks on paleocene rorroli>hs jrorn Egypt 477 478 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet riate VI. — VI. Tábla El-Dawoody: Ultrastructural remctrks on paleocene ccccoliths from Kgíjpt 479 riatp VI 1. - VII. Tábla 6 Földtani Közlöny 480 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet Plate VIII. - VIII. Tábla El-Dawoody: U Urast ructural remarks on paleocene coccoUths from Egypt 481 Plate IX. - IX. Tábla i 6* 482 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet E l - D a w o o d y : Ultrantructural remarks on paleocoie cuccoliths frotn Eyypt 483 484 Földt'ini Közlöny 105. kötet, 4. füzet Plate XII. - XII. Tábla El-Dawoody: Ultrastructural remarks on paleocene coccoliths jrom Egypt 485 Plate XIII. - XIII. Tábla 486 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet Plate XIV. — XIV. Tábla 2 El-Dawoody: UUrastructural remarks on pnleocene corroliths from Egypt 487 I’late XV. — XV. Tábla Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soe. (1975) 105. 488—494. A Karád-buzsáki paleogén rétegek újravizsgálata Szirákos Károly (2 ábrával) Összefoglalás: A szerző újra vizsgálta a Balatontól délre talált, paleogérmek tartott előfordulásokat. A Báldiné Beke Mária által végzett nannoplankton vizsgálatok segítségével bebizonyosodott, hogy a buzsáki, felsőeocénnek tartott rétegek kiscellienbe sorolhatók, a rupélmek tartott rész pedig egerien kori. A foraininifera fauna pontos réteg- tani értékelésre nem volt alkalmas. A kiscellien korszaki szakasznak a Bled-ljubljanai oligocénnel volt összeköttetése, és csak az egerien idejére jött létre kapcsolat a jugoszláv és a magyar, északi középhegységi oligocén között. A II. szávai orogén szakaszban a buzsá- ki oligocén rétegek felpikkelyeződtek. A karádi oligocén fauna a középsőmiocénbe(,, hel- vét”) áthalmozott. A kutatás története 1954 és 1957 között került sor a buzsáki szénhidrogéntároló szerkezet meg- kutatására. Az 1955-ben lemélyített Buzsák-8-as fúrás vizsgálata meglepő eredményt hozott, melyet Majzon L. (1956) publikált, ő említi, hogy a torto- nai rétegek alatt a rupéh 3. és 4. szint volt kimutatható. A fúrás alsó részében ő még felsöeocén rétegeket is talált. 1957-ben került sor a Buzsák-13-as fúrás lemélyítésére. Erre ismét Majzon L. (1966) hívta fel a figyelmet. E fúrásban megvolt a kiscelh agyaghoz hasonló ohgocén, és ez alól, 1541 m-től ö tévesen sötétszürke, szerinte a tardi agyaggal azonosítható képződményt emht. Majzon L. (1966) a Karád-3-as fúrásban is észlelt oligocén rétegeket, aggluti- nált foraminiferákkal jellemzett agyagmárgát és foraminifera mentes, szenese- déit növénymaradványokat tartalmazó képződményt. A buzsáki paleogén revíziója A fúrások szelvényén feltüntetve a magmintákon észlelt dőlésadatokat azt találtam, hogy azok igen különbözőek, de egyes szakaszokon belül közel meg- egyeznek. Az azonos dőléssel jellemzett egységek mint egymásratolódott pikke- lyek értelmezhetők. Mindkét fúrásban 5-5 pikkelyt lehetett feltételezni, melye- ket nem sikerült egymással párhuzamosítani. Jelölésükre a fúrás számát és a sorrendet mutató római számot alkalmaztam (1. ábra). Mivel a bonyolult tektonika miatt finomrétegtani azonosítás lehetetlen, a faunaváltozásokat tektonikai egységenként kell ismertetni. Buzsák-8. fúrás 8-1. pikkely: A fúrásban 1692 — 1590 m között található. Dőlés a mintákon nem mérhető a sok csúszási felület miatt. A talpat képező mezozóos vagy paleo- Sztrákos: A Karád — buzsáki paleogén rétegek éíjravizsgálata 489 zóos, faunamentes mészkőre glaukonitos, kemény agyagmárga települ, mely valószínűleg a középsőoligocén tengerének első lerakódása. Felfelé haladva a glaukonittartalom csökken és a foraminifera fauna gazdagodik: 1677 168U m között Triíaxia szabói (Hantken), Heterolepa dulmntinn (v. Bellen), //. costatd Franzenau, Anomalina affinis (Hantkbn) stb. és néhány Glohigerinn volt. Az 1644,5 — 1667 m között vett mintában már az Uvigeritia hantkeni CüSii- MAN et Edwards is megtalálható, tömegesen előfoi’duló plankton foraminife- rákkal együtt. Az igen rossz megtartási állapot miatt a planktont nem lehetett pontosan meghatározni, a Glohigerina angust mmbilicata Bolli, G. jyraeb'ulloides Blow, G. senilis Bandy, G. otíachitnensis gnaucki Blow et Banner, G. tripar- tita tapuriensis Blow et Banner, G. etut pertum Jenkins, Globorotaloides snteri Bolli és Turborotalia opima nana (Bolli) jelenléte valószínűsíthető. Bu-13 930 1. ábra. A Buzsiík-8., -13. fúrások paleogén részének szelvénye. Jelmagyarázat: 1. Homokkő, 2. Agyag, agyag- márga, 3. Márga, 4. Mészmárga, 5. Mészkő, 6. Dolomit, 7. Biztos feltolőilási sík, 8. Feltételezhető feltolődási sík; Sí, = Szublitorális fácies, K. - Agglutinált foraminiferákból álló társulás, U = Meszes- perforált foraminiferákból álló társulás Abb. 1. Profil des Paláogens dér Bohrungen Buzsák-8, 13. E r k 1 a r u n g e n: 1. Sandstein, 2. Tón, Tonmergel, 3. Mér- gei, 4. Kalkmergel, 5. Kalkstein, 6. Dolomit, 7. Sichere Aufschiebungsflache, 8. Annehmbare Aufschiebungsflilclie; SL = Sublitoraie Fazies, K = Assoziation mit sandschaligen Foraminiferen, U = Assoziation mit kaiksclialigen, perforierten Foraminiferen 490 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet Az ezután következő rész (1637,5 -1654,5 m, bitumenes agyagmárga-mész- márga) helyenként osztrakoda maradványokat és meghatározhatatlan fora- miniferákat tartalmaz. 1620,5 1623,5 m között ismét glaukonitos márga van, gazdag, de rosszul határozható foraminifera faunával: Tritaxia cf. havanensis (Cushman et Beb- jvíVDEZ), V ulvulina suhflaheUiformis Hantken, Sphneroidina hulloides d’Or- BiGNY, Heterolepa rostnta Franzenau, Uvigerina sp., Globigerina spp. M AJZON L. (1956, 1966) a fúrásnak ezt a részét felsőeocén korinak vette. Báldiné Beke M. volt szíves néhány minta nannoplanktonját megvizsgálni. Ezek 1677 1680; 1644,5 1667; 1620,5 1623,5 m-ből származnak. Megálla- pította, hogy a három minta ugyanazt a nannoplanktont tartalmazza, melyben felsőeocénre utaló alak nincs. NP 24-ben fellépő fajok a Cyclocargolithus abisec- tus (Müller), mely gyakori alak, és a Helicoponto.sphaera cf. recta (Haq). Ennek alaj)ján a képződmény valószínűleg NP 24 kronozónába tartozik, azaz a kiscelli agyaggal egyidős. NP 25-re jellemző alak nem került elő, de ezek rit- kasága miatt az egerienbe való tartozás sem teljesen kizárt. Foraminiferák segítségével a korkérdés nem dönthető el, a talált fajok alap- ján a minták felsőeocén és alsóegerien koriak is lehetnek. Az alsóegerient a Tritaxia szabói, T. cf. havanensis jelenléte nem zárja ki, ezeknek a szóbanforgó szintben való előfordulására eddig is számos példa van. A szakaszt a talp])al megegyező, mezozóos vagy paleozóos mészkő zárja le, a pikkelyeződést bizonyítva. 8-II p ikk el y X szakasz két mintáján közel függőleges rétegződés figyel- hető meg. A pikkely 1590 - 1300 m között helyezkedik el. Az alsó rész agyag- niárga, mely följebb homokkővel váltakozik, az 1336,5 - 1342 m-ben vett minta pedig már teljes egészében homokkőből áll. Az 1556 — 1494,5 m között vett minták mikrofaunája ugyanarra a vízmély- ségre jellemző, a Bolivina /íc6íísí Hofmann, Uvigerina hantkeni Cushman et EmvARDS, Ahnaena osnabrugensis (Münster) jelenléte alapján 70 — 100 m- nél nagyobb vízmélységet lehet feltételezni. Az 1457 1373,5 m közötti részen gyakoribbak az agglutinált foraminiferák ( Rhabdamnima sp., Cycla nunina acutidorsata (Hantken), Ammodiscus incertvts (d’Orbigny), Glomospira charoides (Parker et Jones)), az Uvigerinák hiány- zanak, így ez a társulás 140-150 m körüli, vagy annál mélyebb vízben élhetett. A legfelső, homokkő minta faunát nem tartalmazott. 8-111. p i k k e l y: A szakasz kb. 1300 — 1 130 m között található, a 60 — 70°- os dőlés jellemző rá. Az alsó részén homokkő váltakozik agyagmárgával, leg- felül már csak homokkő található. Az 1222—1260,5 m között vett minták mikrofaunája az előbb ismertetettel egyezik, az agglutinált házú fajok nagyobb mennyisége jellemzi, míg ez alatt és fölött gyér, 1- 2 fajból álló faunát vagy semmit sem tartalmazó rétegek vannak. Ez a típus valószínűleg a szublittorá- lis övnek felel meg. 8-1 V. pikkely: Az 1130 — 1000 m közötti rész közel függőleges hely- zetű rétegekből áll. A szakasz legalsó mintája homokkő (1123 -1125 m), feljebb homokkő váltakozik agyagmárgával. A szakasz mikrofaunisztikailag egységes, a foraminiferák ritkasága jellemzi. A már említett agglutinált fajok gyakoribbak, de néha előfordul az Uvigerina hantkeni Cushman et Edwards egy-egy példánya is. Vízmélységként 150 m valószínűsíthető. Sztrákos: A Karád — buzsáki imleogén rétegek líjravizsgálnta 491 8-V. pikkely: A fúrás legfelső két oligocén mintáján dőlés nem figyel- hető meg. Lehetséges, hogy különálló egységről van szó, mely 1000 és 910 m között helyezkedhet el. A 956 — 962 ni-ben vett minta homokkő, mikrofaima nélkül, a 903,5 904,5 m-ben vett pedig agyagmárga, melyben sok foramini- fera van. Gyakori a Khahdammina sp., de előfordulnak a Bolh'ina-k és az Uvigerina-k is. E mintában figyelhető meg először a Valvvlineria aff. romplanata (d’(4r- bigny), Cibicides horislavensls Aisenstat. A plankton foraminifera fauna igen gazdag, a kiscelhen-egerien átmenetre jellemző. Gyakori a Olohigerina onachi- taensis gnaucki Blow et Banner, G. onarhitaensis ciperoensis Bolli, G. ena per- tura Jenkins, előfordul még a Glohigerina ampliaperhirn Bolli, G. nngusli- umbilicata Bolli, G. praebulloides Blow, Turborotalia munda (Jenkins), T. aff. obesa (Bolli) is. Báldiné Beke M. nannoplankton vizsgálata szerint a minta egerien korszaki, mint azt a Sphenolithus conicus Bukry előfordulása jelzi. Az oligocénre bádeni konglomerátum települ, mely felfelé mészkő-mész- márgába megy át. Buzsák-13. fúrás 13-1. p ikkely: A 2089 m-ben található dolomiton csaknem függőleges helyzetű homokkőrétegek helyezkednek el, melyben néhol agyagmárgaközbe- település található. Ezek semmiféle mikrofaunát nem tartalmaznak. 13-11. pikkely: 1875 1800 m között helyezkedik el, dőlése 45°. Két homokkő mintát vettek belőle, melyekbe lenc.sésen agyagmárga települ. Csak az egyik minta tartalmazott mikrofaunát, 1845,5 1848 m között. (Rhabdam- mina sp., Ammodiscus incerfus (d’Orbigny), Cychtmmina acutidorsata (Hant- ken), Glomospira charoides (Parker et Jones), Allnmnrphma sp., Cibicides roemeri (Reuss). A víz 150 m-nél mélyebb lehetett. 13-111. pikkely: Ennek a vastagsága a legnagyobb (1800 1270 m), és ez a legnyugodtabb településű is. A dőlések szélsőértékei 10 28°, átlagosan 20° adódik. Kőzettanilag egységes, homokkő és agyagmárga váltakozásából áll. A mikrofauna hasonlóan egy veretű. Jellegzetessége a Rhabdammina sp. jelenléte, a fáciesre a Bolivina liebnsi Hofmann, B. crenubtta Cushman, B. nobilis Hantken, Uvigerina hantkeni Cushman et Edwards ritka előfordulá- sából következtethetünk. A Bolivina és Uvigerina nemzetségek a jelenlegi tengerekben 80 -100 m-től kezdve találhatók meg, ez a vízmélység valószínű- síthető a szakasz egészére. Egy helyen az Uvigerinák gyakoribbak (1343 1344,5 m), 1600 -1633,5; 1684,5 1690,5 m között pedig faunamentes, ill. gyér faunás betelepülések vannak. 13-1 V. j) ikkely: 1270 970 m között található, dőlése felfelé haladva nő 45°-tól 60°-ig. Az alsó rész kőzettanilag megegyezik az előzővel, homokkő - agyagmárga váltakozása, körülbelül ugyanolyan faunával. Felfelé a ftuma foko- zatosan gazdagodik, amely a tengerfenék süllyedésével lehet kapcsolatban. 1119 1122 m között a vízmélység pontosan meghatározható. Gyakori faj az Uvigerina hantkeni, de előfordul az Elphidkun subnodosum Roemer egy pél- dánya is. Chierici, Busi és Cita (1962) vizsgálatai alapján az Uvigerinák 100 m alatt gyakoriak, az Elphidiumok pedig 170 m mélységig fordulnak elő egyes 492 Földtani Közlöny 105. köUt, 4. füzet példányokban az Adriai-tengerben. Mivel a szóbanforgó minta faunája vala- mennyi között a leggazdagabb és a plankton foraminiferák is gyakoriak, ezt tekinthetjük a terület legmélyebbvízi előfordulásának, mely az adriai-tengeri . analógia alapján max. 170 m mély tengerben élhetett. A pikkely felső harmadában a homokkő az uralkodó kőzet, a minták mikro- faunát nem tartalmaznak. 13-V . p i k k e.l y: A 943,5 948,5 m között vett minta rétegződése közel függőleges. Lehetséges, hogy egy pikkely foszlányáról van szó. A minta homok- kő és agyagmárga részekből áll. Mikrofaunája igen szegényes: Rhahdammina sp., RathysÍ2)hon S])., Lenticnlina sj)., Gyroidinoides soldanii girardana (Reuss). A Buzsák-13. fúrásból Báldiné Beke M. 3 minta nannoplanktonját volt szíves meghatározni (943,5 — 948,5; 1119 1122; 1714 — 1719,5 m). A minták- ban talált Reticulofenestrn lorkeri Müller, Cydocargolithus ahisectus (Müller), Jlelicoponto.sphaera-k a kiscellieia-egerienben gyakoriak, a Sphenolithus conicus. Bukry, S. delphix Bukry és S. cf. cajjricornutus Bukry et Percival pedig’ biztosan egerient jeleznek. A vizsgált minták a 13-III. IV. V. pikkelyből származnak. Valószínű, hogy a Lírás egésze az egerienbe sorolható. Ugyanígy egerien lehet a Buzsák-8. Lírás is a 8-1. pikkely kivételével, mivel foraminifera- faunájának összetétele és a kőzettani jellegek is a Buzsák-13-éval egyeznek meg. A foraminifera fauna a korkérdés eldöntéséhez nem használható fel, mivel a meghatározott, közel 200 faj között egyetlen biztos szintjelző sincs. Felső-' kiscellientől kezdve gyakoribbak a Texfnlaria deperdita d’Orbigny, Caumsina elongatn (d'Orbigny), Cassidulma crnssa ij’ürb., Hanzmcaia boueana (d’Or- bigny), Valvulineria aff. complannta (d’Orbigny), Cibicides borislavensis' Aisenstat, melyeket több mintában sikerült megtalálni. A Buzsák-8. fúrás vizsgált mintáiban ritkábban, a 13-éban sűrűbben lehetett krétából és eocénből áthalmozott nannoplanktont találni, mely a Bakony-hegységből származtat- ható. A karádi oligocénről A Karád-3. Lírás egyetlen mintája tartalmazott oligocén foraminifera fau- nát. A fúrási jelentés szerint ez a minta (1396,3 — 1397,3 m) a következő alako- kat tartalmazta: Ammodiscus incertus (d’Orbigny), Rhabdammina abyssorum M. Sars, Cyclammina cannriense Brady, Textidaria sp., Robulus sp., Bulimina ovata (d’Orbigny), Ostracoda, szivacstű, Spntangida tüske. Az efölött és alatt elhelyezkedő minták faunamentesek voltak. Figyelemre méltó viszont az a körülmény, hogy a szóbanforgó minta és a faunával igazoltan (Ammónia beccarii (Linné)) miocén (,, helvéti”) rétegek kőzetanyaga teljesen megegyezik: világosszürke, aprószemű, rétegzetlen homokkő-, növényi maradványokat tartalmazó finomhomokos agyagmárga. A szóbanforgó minta alatti rész kőzet- anyaga is hasonló, csak tektonikailag jobban igénybe van véve. Valószínűnek tartom, hogy a fenti oligocén fauna áthahnozott. Ősföldrajzi következtetések 1. Mivel bebizonyosodott, hogy a Buzsák-8. fúrásban talált, felsőeocénnek tartott rész valójában középsőoligocén, így a korábban feltételezett, a Balaton- Sztrákos: A Karód — buzsáki paleogén rétegek újruvizsgálata 493 tói D-re húzódó felsőeocén tengerág létezésére bizonyíték nincs, az legfeljebb egy Várpalota felől Ságvárig lenyiíló öböl lehetett. 2. A területen a transzgresszió valószínűleg a felsőkiscellienben kezdődött el (8-1. pikkely alapján). Mivel az ekkor lerakódott kőzetek (márga-inészinárga) különböznek az Északi Középhegység hasonló korú kőzeteitől (agyag-agyag- márga), valószínű, hogy a buzsáki területnek nem volt összeköttetése a közép- hegységi tengerággal. A buzsáki meszesebb kőzetek mediterrán kapcsolatra utalnak, és a Bled-ljubljanai oligocénnel lehettek közvetlen kapcsolatban. Az utóbbi területen a mészkőfácies nem ritka az oligocénben. 3. Az összeköttetés a Bled-ljubljanai és az északi középhegységi tengerág között csak az egerien folyamán jött létre. Ennek bizonyítéka az, hogy Buzsá- kon csak az egerientől kezdve fordul elő a boreális területekről bevándorolt Turborotalin munda (Jenkins), melyet Budapesttől keletre a teljes kiscellien- ben és egerienben megtalálhatunk. További bizonyíték, hogy a buzsáki bent ősz foraminifera fajok és asszociációk megegyeznek a közé})hegységiekkel. Ezen a tengerágon át vándorolhattak be az Escornebéouból (Dél-Franciaország, Btjtt, 1966) említett mediterrán fajok. Tektonika A Buzsákon inegfigyelt feltolódások kialakulására a 11. szávai orogén fázis során kerülhetett sor. Egy dél felől ható erő az oligocén rétegeket a l)uzsáki gránit batolithoz nyomta és azok egymásratolódását okozta. Ezt követően 1 a dunánti'di oligocén rétegek nagyarányú le]>usztulása indult meg az alsó- I középsőmiocén során, mely a pannóniai korszakban is folytatódott. Ezt a ! középsőmiocénben (Karád-3) és a pannóniaiban (Mesztegnyő-2). talált, áthal- I mozott fauna bizonyítja. 2. ábra. Az oligocén tenger elterjedése a Kárpát-medencében. Jelmagyarázat: 1. Tengerrel borított terület, 2. Szárazföld, 3. A középsöoligocén tenger partja, 4. A felsőoligocén transzgresszió határa. Abb. 2. Verbreitung des oligozánen Meeres lm Karpaten-Becken. Erklarungen: 1. Meeresgebiet, 2. Festland, 3. Küstenlinie des mitteloligozanen Meeres, 4. (Jrenze dér oberoligozánen Transgression 494 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet Irodalom — Literatur Bütt, a. a. (1966): Laté Oligocene Foraminifera from Escornebéou, SW Francé. Schotanus et Jens, Utrecht CiMERJLAN, F. (1967): Oligocene Beds in Upper Carniola (Slovenia, NW Yugoslavia) and their Forarniniferal Fauna. Bull. Sci. ConseU Acad. RSF Youg., Sect. A., vol. 12., No. 9 — 10., p. 251., Zagreb Chierici, M. a., Busi, M. T., Cita, M. B. (1962): Contribution á une étude écologique des Foraminiféres dans la mei Adriatique. Kev. Micropal. 5., No. 2., pp. 123—142., Paris Kőolaj és í’öldgázbányászati Ipari Kutató Laboratórium fúrási összefoglaló jelentései. Kézirat Majzon L. (1956): Kőolajfürásaink újabb rétegtani eredményei. Földt. Közi. 86., pp. 44—58. Majzon L. (1966): Foraminifera vizsgálatok. Akad. Kiadó, Budapest SZTR-ÁKOS K. (1973): Foraminifera fáciesek az Eger-Demjén környéki paleogénban. Földt. Közi. 103., pp. 156—165. SZTR.ÁKOS, K. (1974): Planktonic foraminifera zonation of the Paleogene in NE Hungary. Fragm. Min. Pál. 5., pp 29 —81 \^'iederllntersuchung dér Paláogenschichten von Karád — Buzsák K. Sztrúkos Verfasser hat die südlich vöm Balaton gefundenen und für Paláogen gehaltenen Vor- kornmen von Buzsák und Karád neu untersucht. In den Bohrungen von Buzsák mit durchteuftem Paláogen hat er bemerkt, dass sich das Einfallen im Profil sogar mehrmals veránderte. Er nahm an, dass diese Erscheinung auf eine Aufschiebung zurückzuführen war. In den beiden Bohrungen mit diu’chteuftem Paláogen (Bu-8, -13) liessen sich 6 Schuppen vermutén, die miteinander nicht identifiziert werden können. Auf grund dér Foraminiferenfauna hat Verfasser 3 Faziestypen unterschieden. 1. Ty]) ohne Foraminiferen bzw. mit spárlichen Foraminiferen. Vertreten zumeist durch Sandsteinproben Bildungsstelle wahrscheinlich die sublitorale Zone. 2. Typ, eharakttrisiert durch das Überwiegen von agglutinierten Foraminiferen. Die Population ist wahrscheiidich für ein Meer von mehr als 140 m-Tiefe charakteristisch. 3. Typ, eharakter isiért durch die Háufigkeit dér Uvigerinen. Gesellschaft, die von mehr als 100 m tiefen Meeresteilen zeugt. Bei Buzsák scheint das Meer höchstens 170 m tief gewesen zu sein. Uen Kazieswechsel zeigt die Abb. 1. Über das Altér des Paláogens von Buzsák gébén die Foraminiferen keine genaue Aus- kunft, weil unter den gefundenen fást 200 Arten kein stratigraphisches Leitfossil vorhan- den ist. Die Altersbestimmung konnte durch die Nannoplankton-Untersuchungen von M. Báldi — Beke erledigt werden. Dementsprechend scheint die Schuppe 8-1 dem Kis- cellien (Oberteil des mittleren Oligozáns) anzugehören. In Np 24 treten die Arten Cyclo- cargolithus hbisectus (Müller), Helicoponthosphaera cf. recta (Haq.) auf. Für NP 25 cha- rakteristische Arten waren in diesem Teil nicht vorhanden. Die anderen untersuchten Proben (stammen von Schuppe 8-V, 13-III, IV, V) gehören zum Egeiden. Leitfossilien; Sphenolithus conicHS Bükry, S. delphix Bukry, S. cf. capricorniitus Bukrv et Percival. Die in Karád gefundene oligozáne Fauna ist allochton, geraten durch Umlagerung in die : mittelmiozánen »H!elvet((-Schichten, die früher für Oligozán gehalten wurden (Majzon, 1966). Paláogeographische Schlussfolgerungen 1. Da das tatsáchlich mitteloligozáne Altér dér in Bohrung Buzsák-8 (Schuppe 8-1) gefundenen, für Obereozán gehaltenen Ablagerungen mit voller Sicherheit festgestellt worden ist, gibt es nunmehr keinen Beweis für die Existenz des früher angenommenen obereozánen Meeresarmes südlich vöm Balaton. 2. Die Transgression in diesem Gebiet setzte im oberen Kiscellien ein. Da die derzeit abgelagerten Sedimente (Mergel-Kalkrnergel) sich von den gleich altén Gesteinen (Ton- Tonmergel) iles Nordungarlándischen Mittelgebirgszuges unterscheiden, ist wahrschein- lich, dass dér Meeresarm von Buzsák keine Verbindung mit dem Meeresami dér Mittelge- birgszone gehabt hat. Die mehr kalkigen Gesteine von Buzsák weisen auf mediterráné Beziehungen hin und scheinen mit dem Oligozán vmn Bled-Ljubljana in Verbindung gewe- sen zu sein. 3. Die Verbindung zwischen dem Meeresarm vmn Bled-Ljubljana und jenem des Mittel- gebii’ges kain erst im Egeiden zustande. Ein Beweis dafür ist das Erscheinen dér borealen Turborotalia munda im Egeiden von Buzsák, sowie die Übereinstimmung dér benthoni- schen Foraminiferen-Arten und Assoziationen mit denjenigen des Mittelgebirges. Durch dicsen Meeresarm konnten die erwáhnten mediterránon Arten von Escornebéou (SW- Frankreich, Bütt, 1966) in dicsen Haum migrieren. RÖVID KÖZLEMÉNYEK Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. lO.í, 49'i—H0>. Nagyfrekvenciás, nagyfeszültségű fényképezés ásvány-kőzettani alkalmazásai dr. Kovách Ádám — dr. Schlenk Bálint — Székyné dr. F ux Vilma (1 ábrával, 5 tábláv'al) Összefoglalás: Az értekezés ismerteti a nagyfrekvenciás és nagyfeszültségű fényképezés első eredményeit és lehetőségeit az ásványok és kőzetek vizsgálatában. A módszer és a vizsgálatok ismertetése Az elmúlt években egyre szélesebb körben került alkalmazásra, elsősorban biológiai vizsgálatok keretében (Kkippner, 1973; Tiller (1974.), a Kirlian- házaspár által kidolgozott új fényképezési eljárás (1961), amely nagyfeszült- ségű, nagyfrekvenciás térben létrehozott kisülés alkalmazásán alapul. Kísérlet történt arra is, hogy ezt a technikát kőzetek és ércek vizsgálatára felhasználják (Mihalevszkij Frantov, 1966). Jelen munkánkban számot kívánunk adni ' első eredményeinkről, amelyeket egy az ATOMKI-ben kifejlesztett, ilyen felvé- telek készítésére alkalmas berendezéssel (Schlenk Somogyi) kőzet- és érc- ! minták vizsgálata során értünk el. I A nagyfrekvenciás, nagyfeszültségű kisülés alkalmazásán alapuló fényképe- I zés elvét az alábbiakban foglalhatjuk össze. Ha egy síkkondenzátor egyik fém ! elektródáját homogén, egyenletes vastagságú dielektrikummal fedjük le és közelítjük a kondenzátor másik fegyverzetéhez, adott távolságnál a dielektri- j kum felületéről kisülés indul meg, amely a polarizálódott dielektrikum teljes ' felületére, homogén módon kiterjed. Amennyiben a kondenzátor fegyverzetei közé helyezett dielektrikum inhomogén elektromos sajátságokkal rendelkezik (a dielektromos állandó, vezetőképesség stb. térben inhomogén eloszlást mu- tat), a létrejövő elektromos kisülés is tükrözni fogja ezt az inhomogén elektro- mos struktúrát. Ha a kisülési közbe fényérzékeny anyagot (fotofilmet) helye- zünk, ez mint homogén dielektrikum nem változtatja meg a kisülés sajátos- ságait, ugyanakkor a fényérzékeny rétegl)en latens kép alakul ki, amely a vizsgálandó, elektromos szempontból inhomogén tárgy (elektromos) struktú- ráját tükrözi. A vizsgálatainkban alkalmazott készülék (Schlenk- Somogyi) változtat- ható, 1. . .200 impulzus/sec ismétlődési frekvenciával meredek felfutású, igen rövid (néhány n sec) időtartamú, kb. 30 . . . 40 kV amplitúdójú lökésfeszültség- impulzusokat állít elő, amelyeket közvetlenül a mintát közrefogó kondenzátor elektródáira vezetünk. Jó vezetőképességű minták (ércek) vizsgálatánál a nagyfeszültség egyik kivezetését közvetlenül a mintára lehet csatlakoztatni, amelynek megmunkált felülete a kondenzátor egyik fegyverzetét helyettesíti. A felvételek gyakorlati elkészítésénél több megoldás áll rendelkezésre (1. ábra), amelyek között a minta jellege és elektromos sajátosságai figyelembe- 7 Földtani Közlöny 496 ' Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet vételével, tapasztalati alapon választhatunk. Alacsony elektromos vezető- képességű minták esetén az l/a ábrán látható elrendezés alkalmazása célszerű, ahol a mintából vágott vékony (1 3 mm) lemezre síkfilmet fektetünk (emul- ziós oldalával a vizsgálandó minta felé fordítva), és így helyezzük a kondenzá- tor fegyverzetei közé. Jó elektromos vezetőképességű mintáknál (magas érc- tartalom esetén) elegendő az egyik felületén megmunkált, és a kondenzátor i egyik fegyverzetének szerepét is betöltő minta felületére fektetni a filmet, és i _^Fiim -Minta v/////wii/ii^//nii/iiililh b 1. ábra. Kőzet- és ásvány minták nagyfrekvenciás, nagyfeszültségű fényképezésénél alkalmazható kísérleti berendezések Fig. 1. Experimental Instruments applicable in the high-frequency and high-voltage photographing of rock- and mineral samples így illeszteni a kondenzátor másik fegyverzetéhez (1/c ábra). További lehető- séget jelent az a mind jó, mind rossz elektromos vezetőképességű mintáknál alkalmazható eljárás, hogy a kisülést nem a minta felületének egészén, hanem csak egy él mentén hozzuk létre egy késalakú elektróda segítségével, amelyik a kondenzátor fegyverzetét helyettesíti. Ebben az esetben a kisülés, illetve az ezt rögzítő kép lokálisan, a késelektróda környezetében jelentkezik, a teljes minta felületéről a felvétel a késalakú elektróda egyenletes sebességgel való mozgatása révén alakítható ki (l/b,d ábra). Különösen előnyös e módszer alkalmazása rossz elektromos vezetőképességű minták vizsgálatánál. Első kísérleteink során tokaji-hegységi fluidális riolitot vizsgáltunk. Mikrosz- kópos vizsgálataink szerint a kőzet barnásszürke sávjai apró kvarc és földpát szemcsékből állnak. Ezek a sávok színtelen átlátszó, üveges sávokkal váltakoz- nak. Az egymással váltakozó sávok szélessége tág határok között ingadozik (I. táblázat). A barnásszürke sávok szélessége 150 1000 p, a világos sávok szélessége 100 200 ji. A nagy méretű fenokristályokat az alapanyagot képező sf ve- sén megkerülik. Leggyakoribb és legnagyobb méretű fenokristályok ö d- K o V a c h — ti c h l e n k — S z é k y n é F u x : Natjyjrckvenriás . . . 497 pátok. Méretük gyakran az 1000 p-ot is meghaladja. Jellemző képviselőjük a nyúlt, táblás vagy oszlo} os kifejlcdésű, gyakran kaiLsbadi ikres szanidin. A korrodált kvarc fenokristályok általában kisebb méretűek. A vizsgált csiszo- latban csak egy kvarc szemcsemérete haladta meg a földpátok nagyságát (1680x420 n). A fenokristályok jelentős része a csiszolásnál kiesett. Ilyenek a töredékben, illetve maradékban jelentkező apró biotitszemcsék is (I. tábla). A II. tábla nagyfeszültségű eljárással készült felvételt mutat a fluidális riohtról. Az eredeti (kontakt) negatívról készített, változó nagyítású pozitív képpel. A felvételek készítésénél ORWO FO-6 típusú síkfilmet alkalmaztunk, amelynek előhívása FD-53 típusú, metol-hidrochinon hívóban történt. A II. tábla felvétele a fluidáhs riolitról mintegy 1,5 mm vastag, jjárhuzamos felületű lemezalakú minta felhasználásával készült, az 1/b ábrán látható elrendezésben. A minta felülete a lemez vágásánál kialakult felszíni simasággal rendelkezett, polírozást nem alkalmaztunk. A nagy frekvenciájú, nagyfeszültségű felvétel- ből megállapítható, hogy a riolit sötét és világos elektromos-vezetőképességben eltérő sávok összessége. A felvétel áttekintést ad a teljes vékony lemezről, a sötét és világos sávok, a fenokristályok megoszlásáról. Sőt a sávozásra merőleges finom repedések is jól észlelhetők, amelyek a mikroszkópos felvételen jiem is látszanak. A pontos ásványos összetétel azonban csak a vékonycsiszolat mik- ro.szkópos vizsgálatával állapítható meg. A III. tábla ércmikroszkópi felvétele egy recski (Rm-59 sz. fúrás) érces min- táról készült. Az ércmikroszkópi vizsgálat szerint a minta uralkodóan piritet, szfaleritet tartalmaz. A pirít középszemű, zömében idiomorf, korai kiválás, jelentős anizotrópiával. A szemek legömbölyödöttek, roncsokra tagolódtak. A karbonátos felszakadás mentén elhelyezkedő szfalerit erősen emészti a j)irit- szemcséket (La III. tábla mikrofotóit). A szfaleritet nagyméretíí összetett szemek jellemzik. Szabálytalan hintésben kalkopirit zárványokat tartalmaz. A galenit csak néhány kisebb fészket alkot, a pirít vagy a szfalerit rovására, zárványokat nem tartalmaz. A legké.sőbbi kiválásokat képező karbonátok jó- részt felemésztik a szulfidokat. A nagyfeszültségű felvételhez a minta felületét az ércmikro.szkój)ia felvétel- nek megfelelő finomságra políroztuk, azaz az ércmikroszkópia ])reparátumot használtuk fel. A nagyfeszültségű felvételen a piritszemcsék alakja és elrende- ződése jól kitűnik (IV. tábla). A szfalerit és kalcit felismerését az elektromos kisülések erősen zavarják, de jól mutatják a jól és rosszid vezető ásványok határfelületeit. Az ásványos összetétel pontos megállapítására csak az érc- mikroszkópos vizsgálat ad lehetőséget. Az eddig lefolytatott tájékozó jellegű vizsgálatok ala])ján a következő álta- lános jellegű megállapításokra utalhatunk: A vizsgálatokból levonható következteté.sek: i. A felvételek amellett, hogy tükrözik a minták szöveti és szerkezeti sajá- tosságait, a nagyfeszültségű kisülések néhány általános jellegzetességét is magukon viselik. így elsősorban az eltérő elektromos sajátosságú összetevők határán, valamint élek és csúcsok mentén létrejövő erős térgradiens hatására e helyeken fonalas jellegű kisülési csatornák ,, pamacsszerű”, képződmények kialakulása figyelhető meg (IV. tábla), pl. a recski ércminta felvételén a kalcit és az uralkodó ]>irit, valamint az egész minta határfelületén. Ez egyes esetekben a felvétel kontrasztos jellegét fokozza, így elősegíti annak értékelhetőségét, más esetekben viszont elfedi a minta szöveti sajátosságait, illetve ásványos komponenseit. 498 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet 2. A vizsgált minták alakjával, valamint felületi megmunkálásával kapcso- latos követelmények a minta jellegétől függően változnak. így a rossz vezető- képességű mintánál (savanyú kőzetek pl.) vékony lemez alkalmazása célszerű, viszont a felületi simaság nem meghatározó a kép kialakulása szempontjából. A jó átlagos elektromos vezetőképességű mintáknál (pl. érccsiszolatok vizsgá- latánál) a leképezendő felület geometriai inhomogenitásai fokozott szerephez jutnak, így nagyobb figyelmet kell fordítani a megfelelő felületi simaságra. Ilyen minták esetén ugyanekkor a minta egyenletes vagy egyenlőtlen vastag- sága nincs hatással a kép minőségére. 3. A tapasztalat szerint a felvételek minősége szempoiitjából meghatározó jelentőségű a vizsgálandó felület és a film közötti távolság (légrés) helyes értéke. Irodalmi adatok szerint (Krippner, 1973) optimáüsnak tekinthető az 5 ... 50 i-i távolság, amelyet a megmaradó felületi egyenlőtlenségek általában biztosítanak. Nagyobb felületű minták esetében megfelelő figyelmet kell for- dítani a film egyenletes felfekvésének biztosítására. 4. A vizsgált minták felszínének ])olarizációs mikroszkópi ül. ércmikroszkó- piai vizsgálatának eredményeivel való egybevetés alapján valószínűnek tűnik, hogy a felvételek elsősorban a minták felületi anyageloszlását tükrözik. (A recski órcminta nagyfeszültségű nagyított felvételéből azonban úgy tűnik, hogy a kialakuló ,, képre” a minta mélyebb rétegeinek anyaga és annak elosz- lása is befolyást gyakorol.) 5. A fentebb ismertetett módszer említésre méltó előnye, hogy viszonylag gyorsan és nagy felületről ad tájékozódást a jól és rosszul vezető ásványos elegyrészek egymáshoz való viszonyáról és elrendeződéséről. A fentiek közreadásával célunk elsősorban az volt, hogy új technika egy lehetséges alkahnazására hívjuk fel a figyelmet. Az alkalmazhatóság korlátai- nak, pozitív és negatív sajátosságainak körülhatárolása további vizsgálatokat igényel. Táblamagyarázat — Explanation of Plates I. tábla — Plate I. 1. Fluidális, sávos riolit. Tokaji-hegység. 1 Nikol, 20 X Fluidal, banded rhyolite, Tokaj Mountains 2. Fluidális, sávos riolit. Tokaji-hegység. A sávok ívesen kerülik meg a nagy kvarc feno- kristályokat. 1 Nikol, 20 X Fluidal, banded rhyolite, Tokaj Mountains. The bands skirt the large quartz phenocrysts in an arched way II. tábla — Plate II. Nagyfeszültségű eljárással készült felvétel a fluidális, sávos riolitról. Az eredeti (1) (kon- takt), és a 2,3 X nagyítású negatívról készített, 5 X nagyítású (2) pozitív képpel High-voltage photograph of a fluidal, banded rhyolite sample. Original (1) (contact) and positive picture (2) of 5 X magnification inadé of an negative of 2,3 X inagnification III. tábla — Plate III. l/a Pirites szkarnérc, Recsk (ércmikroszkópi felvétel).. Korai kiválású, idiomorf pirit szfaleritben és a szulfidokat fokozatosan emésztő karbonát. 25 X Pyritiferous skarnous őre, Recsk, (picture oremicrophotographs). Idiomorphic pyrite K óvá eh ~ S c h l e n k — S z é k y n é F ii x : Nayy frckvenc iás . . . 499 of early segregation in splialerite, and carbonate gradually consuming tlie sulphides. 25 X 1/b Az l/a foto tükörképe. Megfelel a nagyfeszültségű kontakt felvételnek. Az V. táblán az 1/b foto helye összehasonlításul be van jelölve Mirror-hnage of photo l/a. Corresponds to the high-v'oltage, contact photograph. Fór comparison, the site of photo 1/b has been indicated in Plate V 2/a Pirites szkarnérc, Recsk. Korai kiválási!, idioinorf pirit szfaleritben és a szulfidokat fokozatosan emésztő karbonát. 25 X Pyritiferous skarnous őre, Recsk. Idiomorphic pyrite of early segregation in sphalerite, and charbonate gradually consuming the sulphides. 25 X 2/b A 2/a foto tükörképe. Megfelel a nagyfeszültségű kontakt felvételnek. Az V. táblán a 2/b foto helye összehasonlításul be van jelölve Mirror-image of photo 2/a. Corresponds to the high-voltage, contact photograph. Fór comparison, the site of photo 2/b has been indicated in Plate V IV. tábla - Plate IV. Pirites szkarnérc, Recsk. Nagyfeszültségű eljárással készült felvétel. Az eredeti (kontákt) negatívról (1) készített és 5 X nagyítású (2) pozitív képpel Piritiferous skarnous őre, Recsk. High-\'oltage photograph. Positive ]!icture of 5 X magnification (2) made of the original (contact) negative (1) V. tábla — Plate V. Pirites szkarnérc, Recsk. A IV. tábla ei’edeti (kontakt) negatívjárói készített 12 X nagyí- tású pozitív kép. (A III. tábla 1/b és 2/b mikroszkópos foto helyét bejelöltük.) Pyritiferous skarnous őre, Recsk. Positive picture of 12 x magnification made of the ori- ginal (contact) negative of Plate IV. (The sites of rnicrophotographs 1/b ans 2/b of Plate III have been indicated.) Irodalom ~ References Krippn'ER, S. (1973): Galaxies of Life, Gordon and Breadi Kirlian, Sz. D., Kirlian, V. H. (1961): Zsurnal naucsn. i prikl. fotogr. i kinematogr. 6. p. 397. Mihalevszkij, V. I. — Frantov, G. Sz. (1966): Zsumal naucsn. i. prikl. fotogr. i kinematogr. 2. p. 380 SCHLENK B.— Somogyi Gy.: ATOMKI Közlemények. (Nyomás alatt) XlLLER, W. A. (1974): New Scientist, 25, April, p. 160. High-frequency, high-voltage photographing: applications in mineralogy and petrography .4. Kovách — B. Schlenk—V. Széky-Fux In recent years a new rnethod of photographing developed by the couple Kirlian and based upon an electric discharge of high-frequency and voltage (1961) has found wide application primarily in biological research (Krippner, 1973), (Tiller, 1974). The present paper is to report on the first results obtained in the eourse of examining rock and őre samples with an instrument (Fig. 1) developed at the Institute of Nuclear Research of Debrecen and suitable fór photogi-aphing of this kind (Schlenk, Somogyi). Fór the first experiments a fluidal rhyolite of poor electric conductivity (Tokaj Mountains) and an őre sample containing mainly highly conductive minerals (pyrite, sphalerite, galena) were chosen. As shown by comparison with investigations under microscope and mainly petro- graphical microscope, the first striking observation w’as to remark that the high-frequency photographs (Plates I to IV) reflected mainly the surfacial distribution of the substances of the samples. Discharge channels and “iDrush-like” figures can be observed which are 500 Földtani Közlöny lOő. kötet, 4. füzet due to heavy gradient of electric fiekl produced at the contacts of electrically different minerals as well as along eilges and apiees. In somé cases this will favourably increase the eontrast featnres of the sample, in other cases, however, tliis phenomenon willconceal the textúra! characteristics of the sarnple and,or its mineral components. The most impor- tant adv'antage of tlie method consists in the fact that it provides, fór a comparatively large surface area, valuable infonnation on the mutual relations and arrangements of mineralogical constituents of higli or low electric conductivity. It remains fór furtlier rescarcli work to determine the limits and positive or negative features of applications in tlie field of mineralogy and petrography. K 0 V á c h — S c h l e n k — S z é k y n é F u x : Nagyfrekveiici/is . . . 501 I. Tábla Fiaté 1. -I 2 502 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet 1 503 K óvá eh — S cl e n k — S z é k ;/ n é F ux : Nagif frekvenciáid . . . III. Tábla - Plate III. 504 Földtani Közlöny lOő. kötet, 4. füzet TV. Tábla - Plate IV. S z é k y II é F ii r : Nayyjrekvenciá.s. . . 5ü5 K o V á c h — S c hitük V. Tábla — í’late V. Földtani Közlöny, Bull. o/ Ihe Hungárián Geol. Soc. (1975) 105. 506—517. Decapoda (Crustacea) fauna a budapesti miocénből (3) Müller Pál (3 táblával) Összefoglalás: A budatétényi felsőbadeni korú lelőhely alsó rétegeiből gjdíjtött két Decapoda-íeMWA 15 fajból áll, melyből 3 újnak bizonyult. Az egyik lelőhelyen mintegy 10 — 30 méter mély, viszonylag erősen mozgatott vízben, ásható, homokos aljzaton éltek a rákok, míg a másik lelőhely korallfolt (,,coral patch”). A talált rákok jelentős részének mai rokonsága az indo-nyugatpacifikus faunatartományban él. Bevezetés, a lelőhelyek leírása Az első két cikkben (Müller, 1974/a és b) leírt rétegek fekvője kőzettanilag és őslénytani szempontból is élesen elválik, mert teljes vastagságában nagy- mennyiségű kvarchomokot, alul kavicsot is tartalmaz, míg a magasabb szint gyakorlatilag homokmentes. A teljes rétegsor az ,,F” lelőhelyen, a Balatoni út és Szabadkai tit deltájában, az útbevágásban látható (lásd Müller, 1974/a 1. ábrát). A rétegsor itt a következő: (lentről) laza, gyér faunás konglomerátum, durva kaviccsal, 0,4 rn; kavicsos mészkő kevés Glycymeris ohtusatus-Bol, 0,4 m; homokos mészkő sok Glycymeris-seX, 0,4 — 0,5 m; laza mészhomokkő, kavicsok- kal, 1,0 m; kemény homokos, kissé kavicsos mészkő Scutella-vsX, 0,4— 0,5 m; aprófaunás kemény homokkő, 0,2 m; ez hirtelen vált át (esetleg diszkordanciá- val) a fedő Piso -tartalmú rétegbe. A Glycymeris-t&vt&lmú. két réteg Mo/?wsca-lenyomatairól készült öntvények alapján DR. Kókay József (aki ebben a munkában nagyon nagy segítségemre volt) a következőket írta: ,, Balatoni műút, kavicsos mészkő: Díodora graece L., Oxystele patula orientalis CosSM. & Peyr. (gyakori), Turritella benoistí Cossm. & Peyr., Cerithium europeum Mayer, Gypraea (Zonaria) cfr. amigdalum Brocc., Murex (Muricanthus) turonensis pontileviensis Tourn., Fusus valenciennesi Grat., Galeodes cornuta pseudobasilica Str., Ancilla glandi- jormis Lamk., Conus fuscocingulatus Bronn (gyak.), Gonus ventricosus Bronn. Terebra cfr. acuminata Bors., Arca ( Anadara) diluvii L.amk., Glycymeris pilosa deshayesi Mayer, Glycymeris obtusatus Partsch (gyakori), Beguina partschi Goldf, és Korallok: Tarbellast- rea sp., Stylophora? sp. Értékelés: rendes sótartalmú tengervízben élt fauna. Mediterrán- szubtrópusi éghajlat. A víz maximálisan 30 méter mélységű volt, de inkább sekélyebb, a korallok alapján; erősen mozgatott, durvahomokos és aprókavicsos aljzat. Az ilyen ten- gerfeneket a Glycymerisek kedvelik (a jelen faunában a leggyakoribb), amelyek szusz- penzió-evők és beásó életmódot folytatnak. Gyakran csak pár méter mélységű vízben élnek tömegesen. A víz mélysége tehát 2 — 30 méter között lehetett”. Az ,,A” lelőhelyen csak vékony laza mészhomokkövet lehetett látni, mely a fent leírt rétegsor kemény homokkövének fedője lehet. A ,,K” lelőhelyen (Kamaraerdei út bevágása) az előbbi rétegsorral nagyjából egyidejű, de eltérő anyagú réteg található. M üli er: Decapoda fauna a budapesti miocénből (3) 507 Ezt a lelőhelyet már LÖrenthev (1909, 1929) és StraüSZ (1923) is leírták. A laza kong- lomerátumba itt korall-gyep települ lencsésen, nyilván az energiaszint ideiglenes csökke- nésekor. Ebben gazdag Mollusca-í&\in& van, melyről dr. Kókay József a következőt írta; ,, Fauna: Haliotis tuberculata lamellosoides Sacco, Uissoina steüiabrunnensis Sacco, Gerithium crenatum communicatum Sieb., Cerithium cfr. europeum May., Cypraea (Zóna- ria) amygdalurn Brocc., Conus voeslauensis Hoerx. & Aüing., Conus ponderosus grinzin- gensis Sacco, Conus cfr. suessi Hoern. & Auing., Arca (Navicula) noaea L., Arca ( Arcop- sis) cfr. lacteaL., Arca (Arcopsis) cfr. papillifera Iíoern., Aixa (Barbatia) barbata L., Arca (Acar) clathrala Defr., Musculus aff. sarmaticus Eichw., Chlamys ex gr. scabrella Lamk., Ostrea sp., Beguina (Mytilicardita) calycxdataL. (gyakori), Ghama cfr. gryphina Lamk., Venus (Periglypta) cfr. miocaenica Micht., és korallok: Tarbellastrea sp. (gyakori), Porites sp. Értékelés: rendes sótartalmii vízben élt fauna. Mediterrán-szubtrópusi éghaj- lat. A víz maximálisan 30 méter mélységű volt, de inkább sekélyebb, jól mozgatott, átszellőzött, teljesen tiszta.” A fajok és mai rokonaik geográfiai és mélységi elterjedése Distribution géographique et bathymetrique des éspéces et les taxous voisins recents I. táblázat — Tnbleau I p Lelőh A ely - K Rákos, Kerepesi | , p Ausztria ^ Autriche | Név — nőm Mai rokonság les taxons voisins recents Atlanti Medit. Tmlo-Pac. mélység profontieur + + + Dromilites eotvoesi Drornia kozmopolita 10 - 100 in + Ebalia globulosa Ebalia kozmopolita 10 —2500 m -t- + + Calappa heberti Calappa (-é) (+) -f 1 - 100 m + + + Matuta brocchi i Matuta (+) + 0 (50; m -1- Maja biaensis Maja {+) (+) + 1 -30 ni -I- ? Charybdis‘i sp. Charybdi!< + 1 - 20 m -t- + + Pilumnus mediterr. PUumntis kozmopolita 0 —20 in -1- 1 Xantho cfr. incisus Xantho incisus -1- -H 1 100 m + yyZosimiLs" mediterr. Chlorodielle ? ? + + Dalra speciosa Dalra perlata + zátonv-récif A Decapoda-fajok ismertetése Glaessner (1969) rendszere szerint Ordo: Decapoda Latreille, 1803 Subordo: Pleocyemaia Burkenroad, 1963 Infraordo: Anomura H. Milne-Edwards, 1832 S u p e r f a m i 1 i a: Thalassinoidea Latreille, 1831 Família: Callianassidae Dana, 1852 Genus: ,,Callianassa” mint olló-gyűjtőgenus ,,Callianassa” munieri Brocchi, 1883 A Budapest-Rákosról leírt faj gyakori az ,,F” lelőhelyen, főleg a Glycymeris- tartalmú rétegekben. Az ,,A” és ,,K” lelőhelyen nem találtam. ,,Callianassa” pseudorakosensis Lőrenthey, 1929 Az ,,F” lelőhely leggyakoribb rákfaja, kilónyi kődarabokban sokszor három- négy olló is van. Az ,,A” és ,,K” lelőhelyen ezt sem találtam. 508 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet ,,Calliatiassa” sp. nov. ? I tábla, 1. — 4. képek A Magyarországról eddig leírt ,,Cnllianassa” fajokkal nem azonos ollók kerültek elő az ,,A” lelőhely homokkövéből. Mivel a gyűjtőgenus alakjai között a leírt számtalan faj, sokszor hibás ábrák miatt az európai miocénre kiterjedő revízió nélkül nem igen lehet i’endet teremteni, a faj leírására egyelőre nem vál- lalkozom. S u p e r f a m i 1 i a: Pagiiroidea Latreille, 1803 Família: Pnguridae Latreille, 1802 Genus: ,,Pagurus" mint olló-gyűjtőgenus Lörenthey (1929, p. 70) egyértelműen lerögzíti, hogy a nemzetséget gyűjtő- fogalomnak tekinti. Bár feltűnő hasonlóságok alapján az idetartozó fajokat később más genusokba osztották, a mai taxonokkal egyenrangúan a rendszert - legalábbis alapos revízió nélkül nem lehet felállítani. Ezért mindenképpen célszerű a Lürenthey által írtak mellett maradni. ,,Pagurus” priscus Brocchi, 1883 Löresthey, 1929, Petroehirns priscus: Gl.\essn'er, 1928 Az ,,F” lelőhelyen gyakori. Genus: ,,Paguristes” , mint olló-gyűjtőgenus Löremthey (1929, p. 70, 71) értelmében a keresztlécekkel díszített ollókat nevezem így. Mivel Lőrerthey a gyűjtőgenus nevét egyértelműen ÜANA-tól kölcsönözte, a rossz helyesírást ki kell javítani (Pagurites). „Paguristes” hungaricus Lörenthey, 1929 Lőrenthey locus typicus-án, a ,,K” lelőhelyen (,,Militárstrasse”) egy szép példányt találtam. ,,Pagurisfes” substriatiformis LöyENTHEY, 1929 Az ,,F” lelőhely két példányt adott. Infraordo: Brachyura Latreille, 1803 S e c t i o: Dromiacea de Haan, 1833 Superfamilia; Dromioidea de Haan, 1833 Família: Dromiidae de Haan, 1833 Genus: Dromilites H. Milne-Edwards, 1837 A genust eddig csak a paleocénből és eocénből ismerték, a D. koberi Bach- MAYER, & Tollmann, 1953 faj valószínűleg új nemzetség tagja. Ezt a burgen- landi miocénből írták le. Dromilites eotvoesi n. sp. I tábla 5. kép, II tábla 1., 4. kép Anyag: egy carapax (holotypus) az ,,F” lelőhelyről, valószínűleg a Scu- /c//a-tartalmú rétegből, s egy-egy töredék az ,,A” lelőhelyről és a Kerepesi út csatornaárkából. Múller: Dccapoda fauna a budapesti miocénből (3) 509 Stratum typicum: miocén, felsőbadeni. Locus tvpicus: Budapest-Budatéténv, ,,F” lelőhely. D i a g n o s i s: igen erősen domború, a középgyomortáj felé kissé csúcsos carapax. a cervicalis és a branchiocardicalis barázda közti részt további barázda nem tagolja. D e r i V a t i o n o m i n i s: Eötvös Lórándról, a nagy fizikusról és geo- fizikusról. Holoty pus: MF 11. I tábla 5. kép, II tábla 1. kép. Magyar Nemzeti Múzeum, őslénvtár. Descripti o: a kör alaprajzú carapax nagyon domború, a középgyomor- táj hosszában kettéosztott, mint a I). bucklandi-n. A kopoltyiitájat a cervicalis és branchiocardicalis barázdák között iijabb barázda nem tagolja, ebben a Dromia fajokra hasonlít. A peremen 5 fog látszik. Az elülső részek minden pél- dányon hiányoznak. Sectio: Oxystomatn H. Milne-KIdwards, 1834 S u p e r f a m i 1 i a: Calappoidea de Haan, 1833 Família; Calappidae de Haan, 1833 S u b f a m i 1 i a: Calappinae de Haan, 1833 Genus; Cnlappa Weber, 1795 Calnppa heberti Brocchi, 1883 A fajt számos példányban találtam az ,.F” lelőhely homokos mészkőrétegei- ben, az ,,A” lelőhely homokkövében, de a ,,K” feltárásból hiányzik. S u b f a m i 1 i a; Matutinae McLeay, 1838 Genus; Matuta Fabrictus, 1798 Matula brorchii Glaessní:r, 1969 ])ro M. inermis Brocchi, 1883, nőm. preocc.) Az ,.F” és ,,A” lelőhelyről összesen három jiéldány került elő. S u p e r f a m i 1 i a ? F a m i 1 i a; Leurosiidae Samouelle, 1819 Genus; Ebalia Leach, 1817 A családon belül a nemek elkülönítése nem egészen biztos, újravizsgálata indokolt volna. Carapax alapján különösen az Ebalia és Handallia nem külön- böztethető meg biztosan. Ebalia globidosa n. sp. II tábla, 2., 3., 5. képek Anya g; egy carapax (holotyjms) az ,,A” lelőhely homokkövéből. Stratum typicum; miocén, felsőbadeni. Locus tvpicus; Budajiest-Budatéténv, ,,A” lelőhely. D i a g n o s i s; sima, erősen domború carapax, a hátsóperemen két három- szögletű nyúlvány. Dér i V a t i o n o rn i n i s; közel gömbölyű carapax. H o 1 o t y j) u s; MA 11., II tábla 2., 3., 5. ké2>ek. Természettudományi Múzeum, Őslény tár. Descrijjtio; A carajiax alaj)rajza erősen lekerekített rombusz, hátsó peremén két viszonylag nagy háromszögű nyúlvánnyal. Az intestinalis tájat 510 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet kiálló domborulat alkotja, de a hasonló E. hungarica-va\ szemben a többi táj alig különül el, beleolvad a carapax erősen domború felületébe. Az E. hunga- rim-tól élesen elkülöníti széles fronto-orbitalis pereme, valamint a felület sima volta. Az ausztriai miocénből leírt E. vanstraeleni lényegesen szélesebb. Sectio: Oxyrhyncha Latreille, 1803 Família, Genus? Oxyrhyncha sp. Egy töredék került elő az ,,F” lelőhely homokos mészkövéből, mely való- színűleg az eddig leírt miocén Oxyrhyncha alakoktól eltérő fajhoz tartozik. Família: Majidae Samouelle, 1819 S u b f a m i 1 i a: Majinae Samouelle, 1819 Genus: Maja Lamarck, 1801 Maja hiaensis Lörenthey 1929 III. tábla, 2. kép; biai példány Anyag: három töredék az ,,F” lelőhelyről, s az elveszett holotypusnál épebb példány Biáról, a típuslelőhelyről. Ezen a szemüreg is megvan, ezért ábrát is adok róla. Sectio: Brachyrhyncha Bobjeíadail.^, 1907 S u p e r f a m i 1 i a: Portunoidea Rafinesque, 1815 Família: Portunidae Rafinesque, 1815 Genus: Gharyhdis? de Haan, 1833 Charybdis? sp. III tábla, 3. kép. Egy carapax-töredék, melynél csak a jobboldali peremek szöglete maradt meg, három foggal. A Lörenthey által (1929) a Macropipus (— Portunus) rakosensis fajjal azonosított ollók (p. 172 — 173, XII tábla, 20 — 23. képek) valószínűleg Charybdis-oWók, s esetleg ehhez a fajhoz tartoznak. Superfamilia: Xanfhoidea Dana, 1851 Família: Xanthidae Dana, 1851 Genus: Xantho Leach, 1804 Xantho cfr. incisus Leach, 1804 A felsőbb rétegekben (,,B”, ,,G” lelőhelyek) gyakori faj egyetlen rossz megtartású példányát az ,,A” lelőhely homokkövében leltem. A ,,K” lelőhely- ről két példány származik. Genus: Pilumnus Leach, 1815 Pilumnus mediterraneus (Lörenthey), 1898 Két carapax és két olló került elő az ,,F” lelőhelyről. Genus: „Zosimus” mint ideiglenes gyűjtőgenus ,,Zosirmis" medilerranetis Lörenthey, 1929. III tábla, 1. kép. A Budapest-Rákosról, zátony-eredetű mészkőből leírt faj négy példányát gyűjtöttem a ,,K” lelőhely korallos mészkövéből. A faj valószínűleg nem tartó- Müller: Decapod-a fauna a budapesti miocénből (3) 511 zik a Zosimus Leach, 1823 nemhez, részletesebb vizsgálatot igényel. Ehhez a visegrádi korallos márgából gyűjtött anyag (kb. 40 {)éídány) atí majd lehetősé- get. Família: Xnnthidne^. Dana, 1851 Genus: Daira de Haan, 1833 Guinot (1967) a nem rendszertani helyzetét vizsgálva a Parthenopidae csa- láddal való szoros rokonságot állapított meg, de nem foglalt állást a rendszer- tani hely módosítása mellett. Daira speciosa (Reuss), 1871 A ,,K” lelőhely korallos mészkövében 5 példány töredékét találtam. Következtetések A leírt rákfajok rokonsága ma részben az atlanti és mediterrán faunatarto- mányban él, de fő területe mégis az indo-nyugat-pacifikus tartomány trópusi és meleg-szubtrópusi része (lásd a táblázatot). Az ,,F” és ,,A” lelőhelyeken gyűjtött rákok mintegy 10 — 30 méter mély tengerben élhettek. A kisebb, elszórt koralltelepek szerint a klíma, illetve víz- hőmérséklet szubtrópusi jellegű lehetett. E telepektől eltekintve az aljzat üle- déke laza, ásható volt, kedvező a Callianassa fajok számára. A carapaxok alap- ján számított diverzitási index 6,6, viszonylag nagy érték, ami kedvező körül- ményekre utal. A kis példányszám miatt az érték nem megbízható. A ,,K” lelőhelyen a korall-folt 10 méternél sekélyebb vizet jelent. Erre utal- nak Kókay következtetései is. Jellemző, hogy az ásó életmódot folytató Calli- anassák itt teljesen hiányoznak. A carapaxok száma alapján számított diver- zitási index kicsi: 1,9, ami a zátonyszerű élőhelyek speciális adaptációt követelő körülményei közt érthető. A mai zátonyokkal egyezően itt is a Xanthidae család gyakori: a Brachy^ira -ííi]o]í mind ide tartoznak. A Dalra speciosa faj Glaessner (1928) szerint is mindig korallos kőzetben található. Az ,,F” és ,,A” lelőhely hasonlít a Budapest -rákosi anyaghoz (Lörenthey. 1929), különösen a gyakori fajok közösek. Táblamagyarázat Explication des planches I tábla — Planche I 1. — 4. Callianassa sp. nov? 5. Dromüites eotvoesi n. sp. holotypus felülről — vue dorsale II tábla Planche II 1. Dromüites eotvoesi n. sp. holotypus 2. Ebalia globulosa n. sp. holotypus balról — vue de profil gauche 3. Ebalia globulosa n. sp. holotypus felülről — vue dorsale 4. Dromüites eotvoesi n. sp. holotypus balról — vue de profil gauche 5. Ebalia globulosa n. sp. holotypus élőiről — vuie en face 8 Földtani Közlöny 512 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet III tábla — Planche III 1. „Zosiinus” mediterraneus Lörenthey carapax 2. Maja biaensis Lörenthey carapax (Bia) 3. Charyhdis? sp. 4. ,,Zosi>mis” mediterraneus Lörenthey homlok — front Irodalom — Bibliographie Glaessser, M. F. (1928): Die Dekapodenfauna des österreichischen Jungtertiars, Jahrb. Geol. Bundesanst. Wien, vol. 78 Lörenthey, I. (1909): Neue Beitrage zűr Entwicklung und zűr Fauna des oberen Mediterrans. Math. u. Natunviss. Bér. aus Ungarn, XXVII. Lörenthey, I. (1929): in Lörenthey — Beurlen: Die fossiien Dekapoden dér Lánder dér Ungarischen Krone. Geolo- gica Hungarica, Series paiaeontologiea, F'asc. 3. MÜLLER P. (1974/a, 1974/b): Decapoda (Crustacea) fauna a budapesti miocénből (1, 2). Földtani Közlöny 104. 1, 3. Strausz L. (1923): Fáciestanulmány a tétényi lajtameszeken. Földtani Közlöny 53. Fauné de Décapodes (Criistaeés) dn Mioeéne de Budapest Pál Müller Résumé; Les deux faunes de Décapodes, recueillies dans les couches inférieures de la localité badenien supérieiir de Budatétény (prés Budapest), se composent en totál de 15 espéces dönt 3 nouvelles. A rune des localités (localités «F» et «A», voir: Müller, 1974a), les Crustacés vdvaient dans l’eau relativ’ement trés agitée, sur un fond sableux et creusable, tandis que l’autre localité (localité «K») étáit un lambeau corallifére. La parenté actuelle de la partié consi- dérable des Crustacés y trouvés vit dans la province fauniejue indo-pacifique ouest. Deseription des nouvelles espéces Dromilites eotvoesi n. sp. (Planche I., Fig. 5,. Planche II., Figs. 1, 4.) La carapace circulaire est trés convexe, la région ventrale médiane en longueur est divisée en deux parties, comme chez D. bucklandi. La région branchiale n’est pás divisée pár un nouveau sülön, entre les sillons cervical et branchio-cordical, et de cet aspect elle ressemble aux espéces de Dromia. Au bord, 5 dents visibles. Les parties antérieures man- quent chez tous les individus. Ebalia ylobulosa n. sp., (Planche II., Figs. 2., 3., 5.) Le contour de la carapace présente un rhombe fortement arrondi, au bord postérieur i avec deux proéminences triangulaires, relativement grandes. Région intestinale formée d’ime convexité saillante, mais contrairement á E. hungarica, espéce semblable, les autres I régions ne se distinguent guére, en estompant dans la surface trés convexe de la carapace. j Les cachets qui la séparent á'E. hungarica, ce sont le bord fronto-orbital large et la sur- face üsse. Elle est considérablement plus étroit que E. vanstraeleni décrite dans le Miocéné ' de l’Autriche. M üller: Dccapodn jauna a budapesti miocénből (3) 513 I. Tábla Planche I. 8* 514 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet II. Tábla — Planche II. 10 mm 1 5 M üller: Dernpoda fauna n budapesti miocénből (Ü) 515 III. Tábla — I’lanche III. Földtani Közlöny, Bull. of the Hunjariaii Oeol. Soc. (1975) 105. 516—525. Trapezia (Cmstacea, Decapoda) a magyar eocénből és miocénből M üller Pál (2 táblával) Összefoglalás: Az indo-nyugat-pacifikus korallzátonyok legjellemzőbb és leg- gyakoribb Decapoda-gemisa a Trapezia, eddig fosszilisan ismeretlen volt. Egy faja most a budapesti eocén lithophyllimios, egy pedig a visegrádi alsóbadenien (miocén) korallos kőzetekből került elő. A Vörös-tengertől Amerika nyugati partjáig elterjedt Trapezia tehát viszonylag régi nemzetség, de ez a tény önmagában nem magyarázhatja nagj^ elter- jedését. Amerikába ugyanis csak a közép-amerikai szárazföldi híd kialakulása után tele- pülhetett, másként a Karib-tengerben is kellene élnie. A lelőhelyek leírása A budapesti Felsö-Kecske-hegyen, a Szépvölgy felső végénél a ,, Rozmaring” TSz. kőfejtője több rétegben mintegy 2 4 méter vastag lithophyllumos, kevés telepes korallt is tartalmazó mészkövet tár fel. A kőzet kora valószínűleg felső- eocén. A mészalga-telepek általában vázszerűen egymáshoz kapcsolódnak, így a biotop bioherma- jellegű volt. A réteg megegyezik a Mátyás-hegyről Monos- tori (1965, p. 146) által leírt 2. számú kőzettel. A víz mélységét Monostori 10 25 méterre becsüli, de a korallpadokat partközelinek minősíti. Gazdag -faunája feldolgozás alatt áll. Eddig meghatározott alakok: ,,Pagurus” sp., Galathea s]!., Protomunida? sp., Cyamocarcinus angnstifrons Bittner*, Gemmelarocarcinns loerentheyi Checchia-Rispoli, Oxyrhyncha sp.. Darányin granulata Lörenthey*, N. gén. n. sp. ex aff. Dnranyia, Dalra eome- nim (Lörenthey),* Galenopsis aff. similis Bittner,* Branchioplax? n. sp., Neptocarcinus millenáris Lörenthey,* Panopeus n. sp., Lobonotus? n. sp., Phlyctenodes krenneri Lörenthey*, további 3 Xanthoidea sp., és az itt leírt Trajnzia loerentheyi n. sp. A visegrádi lelőhelyet a Fekete-hegyen találjuk. Kora alsóbadenien. Korall- faunáját Scholz (1970) dolgozta fel. A korallos márga egy kis területrészen sok rákot tartalmaz. A fíiuna feldolgozás alatt áll. Eddig meghatározott alakok: Galathea weinftirteri Bachmayer, Porcellann n. sp., Dromilites koheri Bach- mayer-Tollmann, Libinia? sp., Porhmus cfr. granulatus Milne-Edwards, Charybdis n. sp., Portunidae n. sp., Carpilius cfr. antiquus Glaessner, Daira speciosa (Reuss), Pilumnus n. sp., ,,Titanocarcinus” aff. sismondne Milne- Edwards, ,,Zosimus" mediterraneíis Lörenthey. A *-gal jelölt fajok a budapesti Martinovics-hegy (Kissváb-liegy) mészkövéből is előkerültek (Lörenthey, 1929), a fauna tehát hasonlít ahhoz. kis távolság, azonos( ?) kor és fácies ellenére mégis jelentős az eltérés. Az anyag hasonlít a szicíliai Balzo dél Gatto eocén mészkövéből leírt anyaghoz. A közös fajok száma négy (Cehcchia-Rispoli, 1905). M ü 1 1 e r: Trapezia ( Decapoda ) a magyar eocénből és miocénből 517 Bevezetés A Trapezia nemzetség a Xanthidae család (Decapoda, Brachynra) erősen specializálódott genusa. A Trapeziinae Miebs alcsaládba 5 genus tartozik, ezek közül három korallzátonyokon, koralltelepeken él, kettő pedig mélyten- geri (Balls, 1957.). A Trapezia nemnek négy faja van. Legelterjedtebb a T. cymodoce, melynek élénk színű változatait a \"örös-tengertől Amerika nyugati partjaiig megtalálhatjuk. A T. digitális elterjedése is hasonló. Ezzel szemben a Karib-tenger zátonyain a genus egy faja sem él. Taylob (1968) szerint a Seychelles-szigeteken ,, minden Pocillopora telepen legalább két példány él az ágak tövénél”, tulajdonképpen commensalistának tekinthető a korallokkal. A fajok leírása Família: Xanthidae Dana, 1851 S u b f a m i 1 i a: Trapeziinae Miebs, 1886 Genus: Trapezia Latbeille, 1828 Trapezia loerentheyi n. sp. IHepatiscus laevis Lőbenthey, 1929 (I tábla, 1. és 2. képek) Anyag: 2 hiánvos carapax D i a g n o s i s: széles, sima felületű, gyengén domború carapax, erősen előre- nyúló homlok, gyenge extraorbitalis tüske. Stratum typicum: felső( ?)eocén. Locus typicus: Budapest, Felső-Kecske-hegy. Derivatio no minis: Lőbenthey Imbe tiszteletére. Holoty pus: EK 11, Magyar Nemzeti Múzeum őslénytár, I tábla 1. Descriptio: A carapax gyengén domború, a homlok erősen előreugrik, ívelt, valószínűleg sűrűn hullámos. A szemüregek mélyen bevágódtak hossz- irányban, de oldalról csak gyenge szöglet határolja őket, szemben a mai alakok- kal, ahol az extraorbitalis tüske általában erősebb. Az oldalperemen valószí- nűleg nincs tüske, de ezt a meglevő két példányon nem lehet egyértelműen meg- állapítani. A hátsó perem rövid. A hátsóoldah perem enyhén konkáv. Ez jól megkülönbözteti a mai fajoktól. A Lőbenthey (1929) által a Kissváb-hegyről leírt Hepatiscus laevis fajjal az azonosság nem dönthető el, mert annak holo- typusa elveszett. Az oldalperem és szemüreg körvonala némileg hasonlít Lőbenthey ábrájához, de a hondokperem teljesen más jellegű. Lehetséges azonban, hogy Lőbenthey példányán a homlok hiányos volt. Trapezia glaessneri n. sp. (I tábla 3. kép, II tábla 1. — 3. képek.) Anyag: 4 carapax és ?1 olló-kőbél. D iagnosis: A carapax homlokpereme hullámos, a hátsó perem keskeny. A felület sima, gyengén domború. Stratum typicum: miocén, alsóbadenien. Locus typicus: Visegrád, Fekete-hegy. 518 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet D e r i V a t i o n o m i n i s; Martin F. Glaessneb ade Iáidéi professzor tiszteletére. Holotypus; MV 11, Magyar Nemzeti Múzeum Őslény tár, II tábla 1. Descriptio:A carapax gyengén domború. A homlokot jobb és baloldalt 3 3 hullámvonal díszíti, ezek közül a középsők szélesebbek, kettősek. A szem- üreg mélyen bevágódik, az extraorbitahs tüske viszonylag jól fejlett. A mellső- oldali perem jól ívelt. Az oldalperemen tüske határolja a mellső és hátsó részt, ez hasonlít a T. cymodoce tüskéjére. A hátsóperem keskeny, ívelt. A faj körvo- nala a T. digitalis-ra, hasonlít, de homlokpereme a T. cymodoce-hoz hasonlóan erősebben hullámos. Általában a mai fajok erősen változékonyak, így a rendel- kezésre álló példányok alapján az elkülönítés nem definiálható a fentieknél pontosabban. Tárgyalás A Trapezia loerentheyi és a mai fajok között a leszármazási kapcsolat való- színű, hiszen morfológiailag hasonlóak, s az indo-nyugat-pacifikus tartomány, valamint a hozzá kapcsolódó Tethys és Paratethys biohermái folyamatosan fejlődhettek a triásztól máig. A Trapezia loerenlheyi biohermán élt, telepes korallal való kapcsolata nem bizonyítható, de lehetséges. A Trapezia glaessneri korall-folton (coral patch) élt, életmódja a mai T. cymodoce-iö\ valószínűleg nem tért el lényegesen. Az alcsalád eredete bizonytalan. A kréta Brachyurák közül egyedül a Carpiliopsis ("? = Caloxanthus ) mutat némi hasonlóságot, széles hullámos hom- lokával, nagy szemüregeivel, osztatlan mellső oldalperemével. A Carpiliopsis is zátonyon élt. A Trapezia genus fajainak mai elterjedése meglepő. Lebour (1928) szerint a benthonikus Bracliyura-ísiiok az akváriumi kísérletek során 4 5 hétig éltek j)elagikus lárvaállapotban. Thobson (1961) szerint így a kelet-pacifikus gát (,,barrier”) átlépése számukra lehetetlen. Ha feltennénk, hogy a Trapezia-iüiok ])elagikus lárvaállapota a többi rövidfarkú rákkal ellentétben több hónapos, érthető lenne amerikai előfordulásuk. De mint látjuk, már az eocénben és a miocénben is éltek a Paratethysben, s nyilván az ezzel kapcsolatos Indo-nyu- gat-Pacifikumban is. Ezért már a harmadidőszak elején áttér jedlietett volna Amerika nyugati partjára. Ekkor azonban meghonosodott volna a Karib- tengerben is, hiszen a tengeri összeköttetés még nyitott volt. Az ottani jól fejlett zátonyokon pedig a sikeres genus utólagos kipusztulása nem valószínű. A Carpilius genus ma is él ott. Fel kell tehát tenni, hogy a két Trapézia-ía,] Amerikában csak a pliocén óta jelent meg, valami viszonylag ritkán előforduló terjedési folyamat révén. Ennek az elképzelésnek a valószínűségét viszont csökkenti az a tény, hogy a Daira (mely ugyanilyen biocoenosisban lépett fel a budapesti és sziciüai eocénben) mai elterjedése lényegében ugyanilyen, mert a trópusi Indo-nyugat-Pacifikumon kívül ez is él Amerika nyugati partjain. l\lai arealjuk kialakulása valószínűleg azonos módon történt. Müller: Trapezia (Decapoda) a magyar eocénből és miocénből 519 Táblamagyarázat — Explication des Planches I tábla — Planche I 1. Trapezia loerentheyi n. sp. holotypus 2. Trapezia loerentheyi n. sp. paratypus 3. Trapezia glaessneri n. sp. paratypus II tábla — Planche II 1. Trapezia glaessneri n. sp. holotypus 2. Trapezia glaessneri n. sp. paratypus 3. Trapezia glaessneri n. sp. paratypus A szerző felvételei Irodalom — Bibliographie Bails, H. (1957): Decapoda, in: H. G. Bronn’s Klassen und Ordnungen des Tierreichs, 12. Lieferung Chbcchia-Bispoli, G. (1905): I Crostacei dell’Eocene dei dintorni di .Monreale in Provincia di Palermo, Giornale di Scienze Naturali ed Economiche di Palermo, XXV pp. 309 — 325. Lebouk, M. V. (1928): The Lárvái Stages of the Plymouth Brachyura, Proceedings of the generál meeting fór scientific business of the Zoological Society of London, pp. 473 — 560. Lörenthev, I. (1929): in. Lörenthey — Beurlen: Die fossilen Decapoden dér Lánder dér Ungarischen Krone, Geolo- gica Hungarica, series Palaeontologica, Fasc. 3. pp. 1 — 420. Monostori, .M. (1965): Paiaoökologische und Faziesuntersuchungen an den Obereozán-Schichten in dér ümgebung von Budapest, Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio Geologica, Tomus VIII pp. 139 — 152. SCHOLZ G. (1970): A visegrádi Fekete hegy tortonai korall faunája. Földtani Közlöny 100. pp. 192 — 206. Taylor, J. D. (1968): Coral reef and associated invertebrate communities (mainly Molluscan) around Malié, Seychelles, Philosophical Transactions of the Royal Society of London, Series B. No 793. Vol. 254. pp. 129 — 206. THORSON, G. (1961): Length of pelagic lárvái life in marine bottom Invertebrates as related to lárvái transport by óceán currents. Oceanography, invited lectures, .\.\AS publications No 67. Trapezia [Crustacea. Deeai)oda] dans 1’ Eocéné et le Miocéné de Hongrie Pál Müller Trapezia — le genre le plus caractéristique et le plus frcquent tles Décajiotles des récifs- coralligénes de l’Indo-Pacifique Occidental — a été jusqu’ici inconnu, en état fossile. Récemment, une espece est provenue des roches á Lithophyllums éocénes de Budapest et une autre de celles coralligénes badenien inférieur (iniocénes) de Visegrád. Alors, Tra- pezia répandue des la Mer rouge jusqu’á la cőte occidentale de l’ Aniérique sóit un genre relativement ancien, mais ce fait ne petit expliquer, en soi-inéme, la grande ex- tension géographique. C’est-á-dire, il ne pouvait s’instalier en Ainérique qu’aprés la genése de l’isthme de l’Ainérique centrale, d’ailleurs il devrait vivre aussi dans ia Mer des Caraibes. Description des localités A la collíné «Felső-Kecske-hegy» á Biulapest, á l’extrémité supcrieure ile la vallée «Szépvölgy», dans la carriére du Coopératif «Rozmaring)> affleure le calcaire á Lithophyl- lums — en épaisseur de 2 á 4 m. environ — contenant aussi quelques coraux en colonies. L’áge de la roche est probablement de l’Eocéne supérieur. Les colonies tles Algues caleaires se sont jointes, en général, en trames, ainsi le biotope présente l’aspect du bioherm. La couche correspond á cehe n° 2. décrite pár Monostori, M. (1965, p. 146), á la collíné «Mátyás-hegy». Monostori, M. estime la profondeur tle l’eau tie 10 á 25 m., mais il consi- dére les bancs coralligénes á ceux sublittoraiix. 520 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet La riche fauné de Décapodes est sous étude. Les formes jusqu’ici déterminées ; «Pagurus» sp., Galathea sp., Protomunida ? sp., Cyamocarcinus angustifrons Bittner,* Gernmelarocarcinus loerentheyi Checchia-Rispoli, Oxyrhyncha sp., Daranyia granulata LŐrenthey*, N. gén. n. sp. ex aff. Daranyia, Daira eocaenica (Lőrenthey), Galenopsis aff. similis Bittner,* Branchioplax ? n. sp., Neptocarcinus millenáris Lőrenthey,* Panopeus n. sp., Lobonotus ? n. sp., Phlyctenodes krenneri Lőrenthey,* puis 3 espéces de Xanthoidea et Trapezia loerentheyi n. sp. décrite, ici. Les espéces signalées pár astérisque sont aussi provenues du calcaire de la collíné «Martinovicshegy» (anciennement «Kissvábhegy») de Budapest (Lőrenthey, I., 1929), alors les deux faunes ressemblent, l’une á l’autre. Malgré la petite distance, l’áge identique (?) et le faciés, la différence est assez importante, entre elles. L’association ressemble á celle décrite dans le calcaire éoeéne de Balzo dél Gatto, en Sicile. Le nombre des espéces communes est quatre (Checchia-Rispoli, 1905). La localité de Visegrád se trouve au mont «Fekete-hegy». L’áge est du Badenien infé- rieur. La fauné de coraux a été étudiée pár Scholz, L. (1970). Dans une petite partié du territoire, la marne corallifére contient beaucoup de Crustacés. La fauné est sous étude. Les formes déterminées jusqu’ici: Galathea weinfurteri Bachmayer, Porcellana n. sp., Dromilites koberi Bachmayer et Tollman, Libiniat sp., Portunus cfr. granulatus Milne-Edwards, Charybdis n. sp., Portunidae n. sp., Garpilius antiquus Glaessner, Daira speciosa (Reuss), Pilumnus n. sp., «Titanocarcinusi> aff. sismondae Milne-Edwards, vZosimus» mediterraneus Lőrenthey. . Introduction Trapezia représente un genre fortement spécialisé de la famille Xanthidae ( Decapoda, Brachyura). Cinq genres appartiennent á la sous-famille Trapeziinae Miers dönt trois vivent aux récifs et colonies coralligénes et en deux sont des habitan ts des mers profondes. Le genre Trapezia comprend quatre espéces. Farmi celles-ci T. cymodoce est la plus répan- due dönt nous retrouvons les variétés á couleurs vives dés la Mer rouge jusqu’aux cőtes occidentales de l’Amérique. L’extension de T. digitális est aussi pareiUe. Far contre, ni l’une des espéces du genre ne vit pás aux récifs de la Mer des Caraibes. Selon Taylor, (1968) á dchaque colonie de Pocillopora au moins deux individus vivent aux pieds des branches», au fait on pourrait les considérer comme commensalistes des coraux. Description des espéces F a m i 1 i a: Xanthidae Dana, 1851. Subfamilia: Trapeziinae Miers, 1886. Genus: Trapezia Latreille, 1828. Trapezia loerentheyi n. sp. ? Hepatiscus laevis Lőrenthey, 1929. (Flanche I., Figs. 1. et 2.) M a t é r i a u x: 2 carapaces défectueuses. D i a g n o s i s: carapace large, légérement convexe á surface üsse, front fortement pro- longé en avant, épine extraorbitaire faible. S t r a t u m t y p i c u m: Eocéné supérieur ( ?). Locus typicus: Budapest, collíné i'últ Államokban 529 zet alatt kevés tőzeg van és a K-i rész a miocén „Tamiaini-forniáción” fekszik, ami homokos mészkő, nélia homokos vagy meszes agyaggal fedett. Az ,,Everglades”-t Ny-on a magasabb ,,Big Cyjjress Swamp”, K*-en az ,, At- lanti Coastal Ridge” határolja. A következő tájegységek alkotják; 1. Az északi részén keménylevelű erdős szigetek 2. A középső részén jellegtelen végnélküli sásas. 3. A déli részén mangrove. Magát az ,,Everglades”-t mély, édesvízi mocsárvegetáció borítja, alatta van a tőzeg. Az ,,Everglades” tőzegláp rétegződése szubtrój)usi, trópusi vegetációra vezethető vissza. 1. A holocén transzgresszió sós, árapály járta mocsárral jelentkezik délen és a délnyugati részeken. 2. A tőzeggel borított terület egy mai szénképződésű lápnak felel meg. S végül jelentős részeket foglal el a 3. édesvu'zi kék algák nagy tömege is a meszes üledékekben. A tőzeglá]) vegetációja ui’alkodóan Cíjpemreae: Mariscus jamnicenis sás. 8pikulái erősen szilikátosak, ezért veszedelmes vágófelületet alkotnak. Ez a növény fő alkotóeleme a tőzegnek is. A tőzeg fekete, a Pn-ja 6 ü,G és gyakran ég. Vastagsága nagyon különböző, a vastagai)!) részeken 1,8 m, a mészmárgán 90 cm. Ez a sás az ára])ály zónában is megél, G0*^y-os tengervíz-hozzáelegyedést is elbír. A mocsaras területek fő növénye a Ni/m])/iaea . Megtalálhatók az Utricularia sp.-ek. Ez utóbbiak húsevő növények és a tá])lálékban szegény vízre utalnak. Ezt jelzi az Eleorharis sayittaria és a Crinum s])., AmaryUUlncene és a külön- böző Cypcracene fajok is. Ezeknek a mocsaraknak ])H-jii ő,o 6 között van. I A zsombékok (,.Hammock”) keménylevelű fák, bokrok maradványainak j felhalmozódásából állnak. Itt a tőzeg a víz felszíne felé emelkedik. A hammock- I ok könnyese])]) alakúak és p] D-i irányban, ])árhuzamosan helyezkednek el, I a ])[_,-juk 4,4 4,9. A növényzetük eddig még nem eléggé tanulmányozott. I Általánosak a Persea, Macjnolia, Salix és Taxodiuin fajok. Sok más növény is él itt: mohák, ])áfrányok, e])i])hvta Orrhidea-k és Vilis, Brnmeliaceae-íók'k. Az ,,Evesglades”-t december 10-én P. J. (1le.\son hidrogeológus mutatta be ötórás heliko])ter utazás során. Palm-Beachből kiindulva. Miami körzetéig, több alkalommal leszállva tanulmányoztuk a környezetet, a vegetációt, mintát véve az édesvízi láp anyagából is. A heliko))t érből megfigyelhettük a gazdag állatvilágot, ezen belül a leggazdagabb a madárvilág. Megtekintettük St. Augustinot, Amerika legrégibl) városát és a tőle D-re levő Marineland nevű hatalmas tengeri akváriumot. Összefoglalva, a tamdmányút jelentős élménye a nevezetes, ])aleo- botanikai vonatkozáséi helyek: a Sierra Nevada, Okefenokee és Plverglades megismerése. Legfontosabb az Okefenokee Taxodíum lá])crdő megismerése volt, miután saját kutatásaimhoz ez ka])CSolé)dik a legjobban. Meggyőződ- hettem arról, hogy azok az adatok, állásfoglalévs és feltételezés, amit a felső- pannon fás barnakőszéntele])ek ])alynológiai vizsgálatai és irodalmi adatok ala])ján nyertem, ti. a Iá]) Taxodinm erdőre vonatkoztatása, helytállónak bizo- nyultak. 9* 530 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet Irodalom Caulfield, P. (Í971): Everglade<. A Sierra Club/ Ballat iné book. New York. 1 — 142. COHES, F. D. (1971): Petrology, Paleoecology and diagenezis of the peats of the Okefenokee Swamp of Georgia. Geol. Soo. Araer. .\bstr. with Prog. fór 1972. Ann. Mtgs. Vol. 4. No 7, p. 473. COHEN, A. D. (1973): Petrology of somé Holocene Peat .Sediments from the Okefenokee Swamp — Marsh Complex of Southern Georgia. Geol. Soc. of Am. Bull. 84, p. 3867 — 3878. Gleasox, P. Y. (1972): Holocene Sediraentation in the Everglades and Saline Tidal Lands.Fieldtrip Guidebook fór the American Quaternary Congress and National Meeting. Miami Fia. H.artbsweldt, 11. J. (1973): Field guide book fór Sequoia Kings Canyon National Parks. Sixth Annual Meeting of the American Association of Stratigraphic Palynologist, Anaheim, Califomia, October 16—20. 773, p. 1 — 32. Wriqht, a. H. and Wright, A. A. (1932): The habitats and composition of the vegetation of Okefenokee Swamp, Georgia. Ecological Monograph. 4. 2. p. 110—259. Földtani Közlöny, Bull. of tlie Hungárián Gcol. Soc. (IU7Ö) lOi. ■531—Ó3.3 t I j Hozzászólás dr. Stegena Lajos, dr. Géczy Barnabás és Horvátli Ferenc I „A Pannon-medence késó-kainozóos fejlődése” I c. dolgozatálioz i i dr. Bfdkny Bálint Stegena és szerzőtársainak (1975) korszerű interdiszci])lináris szemléletben fogant, érdekes dolgozata (a továbbiakban: ,,a dolgozat”) tetszetős magyará- zatot ad a címben megjelölt tárgykör néhány fontos problémájára. Talán e jH’oblémák megközelítésének újszerűsége miatt van az. hogy a magyarázat j az olvasóban legalábbis l)ennem egy soi- izgatii kérdést hagy megvála- szolatlanul. Kzek közül szeretném itt a legégetőbl)eket föl.sorolni. I 1. Akárhogyan nézzük is, a problémakör alapkérdése ez; miéiü van hegység- j közi medence a Kárjíátok körülfogta területen, és miért simulhatnak össze I a medencét közrefogó hegyláncok tőle nyugatra és keletre, illetve délre ( Általánosabban, miért vannak egyes lánchegységekben ívközi medencék, ami- kor ez a lemeztektonikai modell lehető legegyszerűbb megfogalmazását I tekintve energetikailag kedvezőtlen l Erre a kérdésre nemcsak a dolgozat, I hanem tudtommal az egész lemeztektonikai irodalom adós a válasszal. Az I idestova több, mint ötvenéves ..köztes tömeg”-elmélet. amely egyes kéreg- ' ré.szletek eltérő mozgékonyságát illetve szilárdságát föltételezte, legalább hozzá- szólt ehhez a kérdéshez, bármennyire elvetendőnek is tartjuk egyébként. I 2. A 10. és 11. ábrán látható súlyos, alábukó kéreglemezek ..centrikusán ' a medence belseje felé irányuló szubdukciós folyamata” (111 112. o.) a leme- zek körcikkes összetorlódását, a medenceközép alatti összemoi’zsolódását vagy elfogyását, konszumpcióját (nem konszumáció !) igényli, ami geometriailag i eléggé nehezen elkéjjzelhető. Kérdés, hogyan fér ez össze a 10. ábrán látható (hihetőbb) ÉK — DNy irányú, az Orosz-táblától a Oinaridák felé irányuló két- oldali torlódással ^ (Igaz, hogy ez meg a Kárpátok cipóformáját hagyja magya- rázatlanul.) Végül hogyan fér mindez össze a Pannon-medence belsejének határozott ÉK DNy alpid szerkezeti főcsa])ásával, amely a dolgozat 1.. ü. és I 7. ábráján is szembeszökő? I 3. A ])aleogeográfiai és biosztratigráfiai adatok a 103. o. 3. bekezdése szei-int arra vallanak, hogy a Pannon-medence területén a Tethys északi és déli szélé- I nek ké{)ződményei mintegy helyet cseréltek. Ennek taglalása átvezetne ] Géczy két ott idézett dolgozatának (1972, 1973) diszkussziójához, amiljen nem l| érzem magam kompetensnek. Ezért itt csak annyit, hogy egy efféle, a vizsgált i' terület méreteihez kéj)est hatalmas méretű és intenzitású föltételezett mozgás- nak szembe.szökő tektonikai bélyegekben kellene tükröződnie, már])edig ilyen 1 bélyegeket tudtommal még nem sikerült fölfedezni. Abban a megália])ításban, I hogy ezt a helycserét ,,dextrális transzform mozgás” hozta vohia létre (104. o. alja), tárgyi vagy terminológiai tévedést sejtek; a transzform mozgás a termi- nus eredeti jelentése szerint csak siklat (transzlatál), nem forgat. 4. Hogyan fér meg a szilárd, tehát viszfuiylag hideg alátolódó lithoszféra- 532 Földtani Közlöny lOö. kötet, 4. füzet lemez a feláramló, részlegesen olvadt, tehát az átlagosnál melegebb köpeny- anyaggal (pl. all. ábrán) ( Hiszen pl. a esendesóceáni árkok alá húzódó mély- fészkű földrengéseket (700 km körüli fészekmélységig) éppen azzal szokás magyarázni (Xavier Le Pichon szól)eli közlése), hogy a lithoszféralemezben tárolt hűvösség és a felmelegítésével járó böfogyasztó reakciók bűtik le a lemez környezetét; így kerülhet egyáltalán sor ebben a mélységben rugalmas feszült- ségek fölhalmozódására és kipattanására ! Tény, hogy a mélyfészkű földrengé- sek fókuszai fölött van andezites vulkánosság; tehát a posztulált jelenségek együtt vannak, csak összeka])Csolásuk tnódja hagy hiányérzetet. A kritika természetesen nem közvetlenül a dolgozatnak szól, mert ez véleményem sze- rint a lemeztektonikai elmélet egészének alaposabb magyarázatra váró pont- •5. Mindent összevetve az az érzésem, hogy a dolgozat kulcsszereplője volta- képpeji a köpenydiapir; ennek a léte a legjobban igazolt, föltételezése a leg- gyümölcsözőí)b. A fölsorolt jelenségeknek a dolgozat szerinti magyarázata igazában a lemezalátolódás föltevése nélkül is megáll a lábán. G. Utoljára hagytam a légié nyegesel)b kérdést, a tudományos módszer kérdését. A dolgozat módszerét, ha helyesen értelmezem, ilyesféleképpen lehet összefoglalni: ,,így lehetett tehát így is volt.” Már])edig egy exakt jelenség- magyarázatnak azt kell bizonyítania, hogy ,.így volt, mert minden más lehető- séget megvizsgáltunk, és mindegyiket el kellett vetnünk.” Igaz, hogy ha a geo- tektonikában következetesen alkalmaznánk ezt a mércét, nem maradna geo- tektonikai elmélet. De azért a kialakított geotektoníkai elképzelést okvetlenül szükséges legalább a rendelkezésre álló tere})i megfigyelésekkel kritikailag egybevetni. Sajnos ebl>en Stegena és szerzőtársai bizonyára egyetértenek velem a geotektonikai, elsősorban a lemeztektonikai elmélet-építéshez és elmélet -kritikához ma még elégtelenek Magyarországon a terepi megfigyelések. Hanem ebben nem elég megnyugodni. Hogy csak két ismeretet említsek, (A) aki rátekint az m. Noszky Jenő-féle nagyszerű 1 : 75 000 méretarányú Cser- hát-térképre, a ])ontosan fölmért alsótortonai andezittelérek rajára, annak erős kételye támad afelől, hogy egy ilyen jellegzetes hasadék-típusú vulkáni al- építmény nyomófeszültségek hatása alatt kialakulhatott volna. Okunk van föltételezni, hogy az egész északkelet-magyarországi, dél- és kelet-szlovákiai vulkánosság alépítménye hasonló; a jelenség nem lokális. (B) A balatoni, salgótarjáni, kelet-ausztriai és keleti-kárpáti bazaltokkal egyidős vagy kvázi- egyidős, félreismerhetetlen torlódásos formák vannak pl. a Mecsek-hegység- ben, a Muraközben, és tudtommal a Keleti-Alpokban és a Keleti-Kárpátokban is. Nem csupán illendőségből, hanem meggyőződésből írom ide, hogy kritikai megjegyzéseimmel az induló magyar lemeztektonikai kutatást, ezen belül Stecíena és szerzőtársainak kezdeményezését nem letaglózni, hanem további, sikeres működésre serkenteni szeretném. Ennek zálogául két javaslattal is szeretnék élni: 1. A föntebb fölsorolt ])roblémák egyrésze magától megoldódik, ha a kéreg- és köpenyfolyamatot monoton helyett szaggatottnak (meg-megakadónak, újra- és iijraindulónak) tekintjük, olyanformán, amint azt a Kárpát-medence vulkánosságának értelmezésében magam is tettem (Balkay 1960AB). Ez azért is kézenfekvő, mert minden olyan mechanikai hatás, amelynek ellenhatásában a tehetetlenség alárendelt a súrlódáshoz képest, szeret szaggatott folyamatban feloldódni. B al k a 1/ : Hozzászólás 533 2. Célszeríí lenne a lemeztektonikai elmélet továbbépítésénél nemcsak a már publikált földtani megfigyeléseket tekintetbe venni, hanem javaslatot tenni arra is, hogy az elmélet kontrolljaként hol milyen földtani kutatást kellene elvégezni. Bizonyos vagyok abban, hogy az ilyen javaslatokat f()ldtani föliató- ságaink is fölkarolnák. Irodalmi hivat kf)zás Balkay B. (1960A): The tectonics of the Cenozoic vok-anUm in HmiKary. Ann. C. Se. Budaiiest. Sect. (ieo). :i, 7— 14. Balkay B. (1960B): Probleine dér tektonisdien Spannunf'sverteilun.i? itii Karpatenrauiii. Oeoloijiselie Kiindsdiau, 50, 396-403. Stbgena L. és szerzőtársai (1975): A Pannon-medence későkainozóos fejlődése. Földtani Közlön.v 105, 101 — 123. A magyar földtani irodalom jegyzéke 1974 Bii6jinorpa(})HH jiiirepaTypbi reojiorHMecKnx h cMewHbix nayK b BeHrpHH 1974 r. Répertoire bibliographiques des publications du domaine des Sciences géologiques en Hongrie 1974 Adler, R. E.; Gyakorlati tektonikai ana- lízis és szintézis — Praktisch-tektonische Analyse und Synthese. Föld. Közi. 104.- pp. 1-9, 2 ábrával, néni. R. Alföldi L.: Schafarzik Ferenc emlék- táblájának leleplezése. Földt. Közi. 104., pp. 240—241. Árkai P.: Geocheinical study on tlie Early Tortonian andesitic volcanism of the Central and Sout Western Cserhát bilis. Ann. Univ. Sci. Budapestinensis Sec. Geol. Ití., pp. 19 — 111. Au.jeszky G. — Scheuer Gy.: Adatok a Bükk-hegység karsztvízföldtani viszo- nyailioz. Ilidr. Közi. 11 — 4. jip. 1711 — ISII., 10 ábra, ném., or. R. Al’Jeszka' G. Karácsonyi S. ScheuerGy.: A DXy-i Bükk karsztsíkföldtani viszo- nyai. Hidr. Közi. 10. pji. 465-470. 16 ábra, 1 táblázat, mém. R. Badixszky P.: Újabb őslénytani és föld- tani megfigyelések a veszprémi karni képződmények rétegsorában. Veszprém IMegyei ^Múzeumok Közleményei 12. köt., t’eszjn'ém, pp. 43 — 51., 14 ábra, ang., ném. R. Badinszka' P.: A Veszj)rém könyéki felső- karni dolomit üledékföldtani vizsgálata. Veszprém Megyei Múzeumok Közle- ményei 12. köt., Veszjirém, pp. 511 — 72.. 111 ábra, 11 tábla, ang., ném. R. B.4ldi T.: a kiseellien egerien és eggen- burgien paratíjiusaként javasolt Buda- fok-2. sz. fúrás szelvénye és makró- faunája — Profil und Makrofauna dér als Paratypus für das Kiseellien, Egerien und Eggenburgien vorgeschlagenen Bohrung Budafok-2. Földt. Közi. 104., pp. 40 — 59., 4 ábra, 6 táblázat, 4 tábla, ném. R. Báldi T.: lásd; Báldiné Beke M. Báldiné Beke ]\I.: A csabrendeki Tüskés- major II. számú bauxitlencsében talált nannoplankton vizsgálata — Nanno- plankton from a bauxite lens Tüskés- major 11. Csabrendek, Bakony Mts, W-Hungary. Földt. Közi. 104., pp. 446 — 457., 2 ábra, 4 tábla, ang. R. Báldiné Beke M. — B.4ldi T.: A novaji típus szelvény (kiseellien — egerien) nan- noplanktonja és makrofaunája — Nan- noplankton and molluscs of the Novaj profile, a faciostratotype fór Egerian. Földt. Közi. 104., pp. 60 — 88., 4 ábra, 3 táblázat, 9 tábla, ang. R. Báldiné Beke M. lásd: Ibrányiné Árkosi K. Balkay B.: Böckh Hugó, Irán és a ,, köz- tes tömeg” — Hugó Böckh, Irán and the ,, Medián Mass”. Földt. Közi. 104., jip. 232 — 239., 2 ábra, ang. R. B.4LOGH K.: Dr. Földvári Aladár emlé- kezete. Földt. Közi. 104., pp. 372 — 380., 1 fénykép B-\logh K.: Kurzfassung dér triassischen Stratigraphie in Ungarn. In: Die Stra- tigraphie dér alpin-mediterranen Trias. Symposium Wien, Mai 1973. Schriften- reihe Erdwiss. Komin. Österreich. Akad. Wiss., 2. Wien, 1974., pp. 41 — 43., 1 táblázat Balogh K.: Felszólalás a MTA 19 i4. évi közgyűléséhez kapcsolódó nyilvános osztályülésen. MTA X. Oszt. Köziem. = Geonómia és Bányászat. 7. 3 — 4., pp. 209-212. B.\logh K. — Kürössy L.: Hmigarian Midd-Mountains and adjacent areas. In; Tectonics of the Carpathian Balkan Regions. Geol. Inst. Dionyz Stur, Bra- tislava, 1974. pp. 391 — 403., 9 ábra B.\logh K.: Szepesházy K. ,,A Tiszántúl északnyugati részének felsőkréta és jialeogénkorú képződményei” 96 p., 14 ábra, 5 térkép. Akadémiai Kiadó, Budapest (ismertetés). Földt. Közi. 104/3., pp. 354 — 355. B-VLOGH K.: Kollárová-Andrusovová V. — Kochanová M.: ,,Molluskenfauna des Bleskovy pramen bei Drnava (Nor, Westkarpaten)”. Veri. Slow. Akad. Wiss. Bratislav'a 1973. 215 p. 18 + 10 fényképtábla, 65 ábra. Bibi., (ismerte- tés). Földt. Közi. 104/4., pp. 496 — 497. A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1974 535 Balooi M. ami Vadkerti-Tóth: J3eter- inination oí' the inethoxy-group content of insoluble organic substances of sedi- ments. Acta Miner.-Petr., T. XXI., Fasc. 2. Szeged, pp. 253 — 257, 1 ábra, 1 táblázat. Bábdossy Gy.: Földünk karsztbauxit telepei. (Akadémiai doktori értekezés), 264 p., 149 ábra, 29 táblázat, 3 melléklet B.-vrnabás K.: Bauxitkutatások hazánk- ban. Fokit. Közi. 104., pj). 200 208., 1 táblázat. Bartha Gy.: Kopernikusz, a sokoldalú reneszánsz ember. Geonómia és Bányá- szat 7/1 — 2., pp. 7—10. B.4.RTA Gy.: Distortion of the gravity field and its consequencies. Proceed- ings of Symposium on Earth’s Gravit- ational Field and Secular Variations in Position 1974., pp. 213 — 217. Barta Gy.: Anwendungsmöglichkeiten dér Satellitengeodásie bei dér Erfor- schung dér inneren Struktur dér Erde. V^röffentlichungen des Zentralinst. f. Physik dér Erde, No. 30., Teil 2., Potsdam, pp. 351 356. Bart.a Gy.: Satellite geodesy and the intei’nal strncture of the Earth. Spaee Researeh XIV. Akad. Verlag Berlin, pp. 3—11. B.arta Gy.: Hozzászólás a MTA X. Föld és Bányászati Tudományok Osztálya 1974. május 8-i osztályülésének osz- tályelnöki beszámolójához. Geonómia és Bányászat, 7/3 — 4., ]>p. 208—209. Bélteky L.: Hévizeink hasznosítása. Ter- mészet világa, 1974/9., Bélteky L. — Korim K.: A hazai artézi kutak gáztartahnú vizének felhaszná- lásával kapcsolatos problémák — Prob- lemü, szvjazannüje sz iszpol’zovanyi- jem gazoszogyerzsannüh vöd artyezi- janszkih szkvazsin Vengrii — Problems related to the use of gaseous waters from artesian wells in Hungary — Probleme dér Benützung des gashalti- gen Wassers dér ungarischen artesiani- schen Brunnen. Vízügyi Köziem., 1974/1 pp. 77 — 92., 3 ábra, 1 táblázat, ang., ném., or. R. Bendefy L.: Hévizes barlang és termé- szetes vízgőzexhaláció a beremendi kő- bányában. Földt. Közi. 104., j)]5. 341 343., 2 ábra Benkö F. — Dank V.: Szénhidrogén-elő- fordulások gazdasági értékelése. Bá- nyászati és Kohászati Lapok, Bányá- szat 107. 8., pp. 526 — 530. Bérczi Sz: lásd: Stegena L. Bércziné Makk A.: A Nagykőrös-kál- mánhegyi paleozóos és mezozóos me- dencealjzat földtani viszonyai — Geo- logy of the Paleozoic and Mesozoic of Nagykőrös — Kálmánhegy. Földt. Közi. 104., pp. 401 — 413., 2 ábra, 2 táblázat, 2 tábla, ang. R. Bidlú G.: Megemlékezés Sehafarzik Fe- rencről a hazai műszaki földtan megalapí- tójáról. Földt. Közi. 104., pp. 226 — 231. Bidl() G.: Differentialthermal Untersuch- ung ungarischer Rote-Tone. Proc. IV. ICTA Conference 1974, Budapest, Aka- démiai Kiadó Bidló G.: lásd: Simon A. B. Bilik I.: lásd: H.\mor G. Büu.\ J. :A magyarországi szarmata eme- let rétegtana — Stratigrajiliie des Sar- mats in Ungarn. Földt. Közi. 104., pp. 249 — 260., 2. ábra, 3 táblázat, ném. R. Bod.\ J.: I)ie Entwicklung des Sarmats in Ungarn Stratotypen aus dér sarmati- sehen Schichtengrujiiie im Ostalpin- intrakarpatisehen Raum. in: Chrono- stratigraphie und Neostratotypen. Mio- zán M-. Sarmatien. Bratislava, pji. 90 94., 195-202. Bodri B.: Influenee of Viscosity of the Phase of the Earth Tides. Physii's of the Earth and Plánét arv Interiors, Vol. 9., ]ip. 141 146., 1 ábra Bodri B.: Az árapály súrlódás szerepe a Hold termikus tíirténetében. Asztro- nautikai Köziem. (Md'líSZ Ausztr. Szako. különkiadványa), pp. 5 — 81., 24 ábra Bodri B. (Ierber P.: Karsztvízszint- mérési adatíjk feldolgozásának előzetes eredményei és az eredmények bánya- vízvéilelmi xonatkozásai. Magyar (4eo- fizika X^^ 5 — 6., pp. 153—159., 7 ábra, ang., or. R. Bodri B.— Gerber P.: Somé Processing Results of Observations of Carstic Water Movement of Tidal Gharacter. Rivista Italiana di Geofisica, Vol. XXllI., No. 3/4., pp. 139 140., Milano Bogsch L.: Dr. Majzon László emléke- zete. Földt. Közi. 104., ])j). 381— 387., 1 fénykép Bogsch L.: Emlékezés Papp Károlyra, születésének 100. évfordulóján. Földt. Közi. 104., ])p. 432- 437., 1 fénykép Bogsch L.: Dr. Horusitzky Ferenc (1901 1971). Karszt és Barlang 1971. 2. ji. 94. Bogsch L.: Mi okozta az őshüllők kiha- lását? In: SiMoNFFY (.íéza (szerk.): Tudományos Kaleidoszkóp (MRT-Mi- nerva) 1974. pp. 160—161. Bohn Péterné: A Keleti-AIecsek törtön mollusca faunája. MÁFI Évkönyv LIIT. 4., pp. 1-217. Bohn Péterné: Uie Rhezakia Schichten in Nordungarn. Chronostratigraphie und Neostratotypen. M„ Ottnangien, Bd. III. pp. 1Ó7 — 119., Bratislava 536 FöMatti Közlöny lOö. kötet, 4. füzet Búna J.: a mecseki feketekőszénösszlet palynológiai vizsgálatának rétegtani eredményei. Pécsi Műszaki Szemle XIX. évf. 12. sz., pp. 17—18. Böcker T.: Feladatok a Bükk hegység! források vízminőségének védelmével kapcsolatban. Karszt és Barlangkuta- tási Tájékoztató 1974. 3 — 4. Böcker T. — Csümaj J.\nosné-Liebe P.— Lorberer Á.— Major P. — Müller P.: A felszínalatti vízkészletek komplex kutatása a bükkábrányi tervezett kül- fejtés környezetében (1) — Recherche complexe des eaux souterraines dans la région de la taille a ciel ouvert planifié a Bükkábrány Kompleksznoje isszle- dovanyije reszurszov poverchnosztnoj vü- jemki. „Matematikai módszerek, szá- mítástechnika a nyersanyagkutatás- ban” c. ankét anyaga, I. kötet. A Ma- gyarhoni Földtani Tái’sulat önálló kiad- ványa, pp. 47 — 79., lü táblázat, fr., or. R. Böjtösné Varrók Kornélia: IMetaszo- matikus érccsedés nyomai a Bükk hegység E-i részén — Traces of rneta- somatic őre mineralization in the North- ern Bükk ^lountains. A MÁFI Évi Jel. az 1972. évről, j)p. 49- 52, 1 táblázat, ang. R. CzvK(') T.: lásd: H.vmor (1. Cs.VB.v L.: A M. Áll. Földtani Intézet 1972. évi alföldi rétegvízszint-megfigye- lési eredményei — Results of artesian water level studies on the Great Hun- gárián Piain. A MÁFI Évd Jel. az 1972. évről, ])p. 133 140., 2 ábra, 1 táblázat, ang. R. Cs.isz.VR G. H.vas J.: Irodalmi áttekin- tés a lemeztektonikai elmélet mai hely- zetéről. — OÖ3op jiiirepaTypbi, riocBBuieH- Hoíí coBpeiweHHOMy coctobhiuo reopmi o iiaiiTOBOH TCKTOHiiKe. Földt. Kutatás, XVII. évf. 3., j)p. 41 — 56., or. R. CsiKY G.: Koch Antal szerepe és jelentő- sége a magvar földtanban. Földt. Közi. 104., pp. 221-225. CsiKY G.: A 100 esztendős Magyar F''öld- rajzi Társaság. Földt. Közi., 104. pp. 350 351. físiKY G.: Kari Friedl emlékezete. Kőolaj és Földgáz, 7. (107). évf. 6. f'siKY G.: Zsigmondy Béla emlékezete. Kőolaj és Földgáz, 7. (107) évT. 7. CsiKY G.: Bányai János (1886— 1971). Hidrológiai Tájékoztató, 1971. évf., 8-9. CsiKY G.: Az erdélyi kőolaj- és földgáz- kutatások története. (Fejezetek a ma- gyar kőolajkutatás történetéből.) A I\Iagyar Olajipari Múzeum Évkönyve, I. köt. (1969-74), pp. 101-134, 14 ábra, ang., ném. R. CsiKY G.; Beszámoló és megemlékezések az 1971 — 72. évről. Földtani Tudo- mánytörténeti Évkönyv 1973., 2., pp. 3-14. CsiKY G.: Krónika és ÍMggelék. Földtani Tudománytörténeti Évkönyv 1973., 2., pp. 55—61. CsiKY G.: lásd Kocsi T. CsoMAj Jánosné: lásd: Böcker T. D.\nk V.: Elnöki megnyitó (a 125 éves MFT közgyűlésén) — Eröffnungsrede. Földt. Közi. 104., pp. 151—166. ném. R. D.vnk V.: A Magyarhoni Földtani Társulat és a kőolajipar. Földt. Közi. 104., pp. 190-199., 10 ábra D.\nk V.: A földtani kutatások és a velük kapcsolatos társadalmi igény (A MFT 1974. III. 13-i közgyűlésének elnöki megnyitója.) Földt. Közi. 104., pp. 365-371. Dank V.: lásd: Benkö F. Dénes Gy.: A Jósva- és Ménes- völgy közötti fensík karsztosodása és a Csa- pás-tetői barlang — Uie Verkarstung des Plateaux zwischen dem Josva- und dem Ménes-Tal und die Höhle von Csapás-tető. A Hermáim Ottó Múzeum Évkönyve XII., pp. 583 — 588., 3 ábra, ném. R. Detre Cs.: Mit nevezünk pelsóinak? — Zurn Begriff ,,Pelsonisch”. Földt. Közi. 104., pp. 336 — 340., 1 ábra, ném. R. Detre Cs.: A Mecsek és Villányi-hegységi anizuszi képződmények biosztratigrafiai határainak és tagolhatóságának prob- lémái — Problems of biostratigraphical boundaries and divisibility of the Ani- sian formations in the Mecsek and Villány Mountains. A MÁFI Évi Jel. az 1972. évről, pp. 189 — 197., 2 ábra, ang. R. Dienes I.: General formulation of correla- tion jiroblems and its solution in two special situation. Journ. of International Association fór Mathematical Geology, V. 6. No. 1. New York, pp. 73 — 81., 4 ábra, 1 táblázat Dobosi Z.— Járai-Komlódi M.: Investig- ations on the Upper Pleistocene albedo of Eurasia. Acta Geologica Ac. Se. Hung. 18/1—2., p[>. 91 — 98, 6 ábra Domokos ^M. -NÉ: lásd: Vecsernyés Gy. Donáth É. P.: Thermal Analysis in the Inv^estigation of Waterbonds in Natural Zeolites. Fourth International Conference on Thermal Analysis, Budapest, 1974. július Dün.\th É. — Gr.4ber L. and Libor O.: Somé Sorption Properties of Clinoptilo- lizeted Pyroclastics of Tokaj Mountains, A 7nagyar füldlatti irodalom jegyzéke, 1974 537 Hungary. Acia Miner.-Petr., Szeged, XXI. 2., pp. 229 — 239., (j ál)ia, ő táb- lázat Elek S.\rolt.\ — Nemkcz E.— \'ar.jú (Iy.: Hazai természetes nyersanyagokra ala- pozható zeolitelőállítás. Eöldt. Kutatás, XVII. évf. 1—2., pp. 05—69., 6 ábra, 1 melléklet, or. R. Elsholz L. — Selmecziné Ant.vl R. — Selmeczi B.: Kingit előfordulás Ma- gyarországon, a kiiigit derivatogranija — Ein Kingit-Vorkommen in Ungarn, das Derivatogram von Kingit. Eöldt. Közi. 104., j)j). 328 335., 5 ábra, néni. R. Embey I. A.: l’etroohemistry of the dike- rocks in the \^elenee Hills. Ann. Kist. Mát. Mus. Nat. Hung. 00., pp. 23 32., 7 ábra, 0 táblázat Falu J.: lásd Karácsonyi S. Fesztb.aum Jolán — Vincze L.: .á 15 éves távlati kavicsigény kutatásának elő- készítése. Műszaki tervezés, 7., pp. 23 — 24., 2 ábra, 2 tábla Földi M. lásd H.vmor (4. Földvári A.: A geológia és a Földtani Társulat szerepe az ,, ércek” és ,,nem- ,, ércek”, akausztolitok teleptanában. Földt. Közi. 104., jip. 174 — 179. 1 ábra I Földvári A.: lásd Hajdúnk Molnár K. ^ Földváriné Vool M.: A kvantitatív geokémiai módszerek kritikai vizsgá- lata. Geonómia és Bányászat (MTA X. Oszt. Köziem.) 7/1—2. pp. 87— 99., 5 ábra Fuchs H.: Adatok Kolozsvár környéke Brachiopodáinak ismeretéhez — Bei- trag zűr Kenntnis dér Brachioiioden aus dér Umgebung Klausenburg (Cluj). Földt. Közi. 104., pp. 133— 135., ném. R. Fuchs H.: Újabb adatok a Chapmanina gassinensis (Silvestri) ősföldrajzi és föld- tani elterjedéséhez — Beitrag zűr ge- nauerem Kenntnis dér jialáogeographi- schen und geologischen Verbreitung \'on Chapmanina gassinensis (Silvestri). Földt. Közi. 104., pp. 325 — 327., 1 ábra, ném. R. Fülöp J.: a földtani kutatás és a társa- dalmi-gazdasági haladás. Földt. Közi. 104., pp. 167— 173. Fülöp J.: Tudománypolitikai irányelvek és a hazai bauxitkutatás helyzetképe. MTA X. Oszt. Közi. 7/1 — 2., pp. 53 — 62. Fülöp J.: Szegény-e Magyarország ásvá- nyi nyersanyagokban? Valóság, 1974/8., pp. 49—50. Gálos M. — Kertész R.- Kürti 1.: Ge- neral mentality of engineering geological rock examinations. 2.nd International Congress of the International Associa- tion of Engineering Geology, Vol. 1. IV. 10., pp. 1—9., 3 ábra, fr. R., Sao Raulo Géczy B.: Rlate teetonics and paleo- geography in the East-Meditenanean Mesozoic. Acta Geol. Acad Sei. llung. 17. 1973., pp. 421-428. Géczy B.: Lemeztektonika és jialeobio- geográfia. MTA X. Oszt. Köziem. 7 1., pp. 130 — 145. Géczy B.: Hozzászólás az osztálybeszá- molóhoz. ÁITA X. Oszt. Köziem. 7 1 2., pp. 37 - 38. Géczy B.: Címszavak a ,, Modern biológia cdmsza\akban” e. munkáiban, (társ- szerzőkkel) Xatura, Budajiest, 1974. 450 ]). Géczy B.: Lemeztektonika és jialeontokí- gia. Földt. Kutatás, 17., pp. 17 -21., í ábra, or. R. Géczy B.: Biozones et ehronozones dans le Jurassiqiie de Csernve (Montagne Ba- kony). Colloque du Jurassique, Luxem- bourg, 1907. Mém. B. R. G. ÁL X"o 75., l’aris, 1974. pp. 411 —422. 4 ál)ia Géczy B.: lásd Horv.vth F. Gell.\i ál B.: Kösszeni rétegek vizsgálata a Halinilia H — 1505 sz. fúrás réteg- sorából — Untersuehung von Kössener Schichten aus dér Schiehtenfolge dér Bohrung llalimba- 1505. Földt. Közi. 104., pp. 438 - 445., 2 ábi-a, 4 tálila, ném. R. Gell.'VI ál B.: Úrkút környéki albai mész- kő rétegsorok inikrofácies vizsgálata — Álikrofaziologische Untersuehung \on Sehichtreihen des Alb-Kalksteins aus dér Umgebung \on Úrkút Áliero- faeies Study on t he Albaian Limestone of Úrkút. A Á'eszjirém megyei Álúzeu- mok közleményei 12. köt. pp. 75— 92., 5 ábra, 0 tábla, ang., ném. R. Gerber R.: lásd Bodri B. Gidai L.: Az É-dunántúli eocén 1972. évi vizsgálatának eredménye — Results of investigations on the Floetuie of Xorth Transdanubia in 1972. A MÁFl Évi Jel. az 1972. évről, pp. 147— 159., 0 álira Gid.\i I>.— Jámbor-Kness ÁL; Coupe- type liiostratigraphique de l’éoeéne, dans la region Nord-Est de la Álontagne (,!entrale de Transdanubie (Hongrie). Revista Espanola de Álicropaleontologia, Vol. ÁG., No. 1. pp. 25 — 38., 3 ábra, spanyol R. Giesecke J.; lásd Simon A. B. Gráber L.: lásd Don.áth E. Grasselly Gy. and Hetényi áL: Con- tributions to the interpretation of solu- ble organic materials of sedimentary rocks. Acta Áliner.-Retr., T. XXL, Fasc. 538 Földtani Közlöny lOö. kötet, 4. füzet 2. Szeged, pp. 199 — 206., 1 ábra, 3 táblázat Orasselly Gy., Varentsov I. M.: Report of the Teelinical Session of the Coinntis- sion on Manganese, 4th Sympositim of the lAGOD, Várná, Bulgária, Sep- teinber 23, 25, 1974. Acta Miner.-Petr., T. XXL, Fasc. 2., Szeged, pp. 303 — 312. Grasselly Gy., Varentsov 1. M.: Report on the Business Meeting of the Connnis- sion on Manganese, 4th Symposiuin of tlie lAGOD, Várná, Bulgária, Sej)- teniber 25, 1974. Acta Miner.-Petr., T. XXL, Fasc. 2. Szeged, jtp. 313 — 316. Greíjuss P.: Die neue systeinatisclie Stellung von Cycadinoxylon Czeczotti Zalewska (Miozán, Turów, VR Polen) und vergleichende Lhttersuchungen mit Pseudotaxodioxylon Jaeniclieni Gre- guss n. g. n. sp. (Miozán Xiederlausitz, DDR). Paleontograpliica Abt. B. 134, Lfg: 1—4., pp. 1- 17., 11 tábla, Stutt- gart, 1973. Greguss P.; Új fenyőféleségek az eplényi jurakori mangánérc bányából. — A New Representative of Coniferae from tbc ■lurassic Manganeous Őre Mine of Ejt- lény. A iMAFI É\ i Jel. az 1972. évről, pp. 167— 187., 7 tábla, ang. R. Guóth Ib: Special [lajters 1974/2 Buda- pest MAFl Guidlines fór engineering- geological mapping on the scale of 1:10.000. 47 jj., 5 ábra, 12 melléklet Gyarm.\ti 1’.: Magyarázó a Tokaji hegy- ség földtani térképéhez 25.000-es soro- zat ,, Tárcái -Tokaj”. MÁFI kiadvány, p]>. 1 — 67., 6. ábra, 5 táblázat, 6 tábla ILajuuné ^Moln.ár K. — Földvári A.— \V.\LL.\CHER L.: Sedimentary petro- graphie investigation of the Üpjter Üligoeene and Lower Miocéné clastic sedimentary rocks of Xorth Hungary. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 18. (1 — 2), pjj. 157— 173. H.ajós i\L; The Mediterranean Diatoms. Initial Reports DSUP. Vol. XIIL, Part IL, pp. 944-969., Table L, Pls. 19, Lisbon, Portugál (Csak angol) (1973.) Hajós M.: Diatomées tlu Pannonién in- férieur provenant du Bassin Néogene de Csákvár. lE Partié. Acta Botanica Acad. Sci. Hung., Tóm. 18, Fasc. 1 — 2, pp. 95 — 118., Figs. 6—12., Tab. 1 — 2., Pls. VH — X, Budapest, ang. R. (1973.) H.ajós M.: Nagy E. 1969.; Palynological elaborations the Miocéné layers of the ^lecsek Mountains. Magyar Állami Föld- tani Intézet Évkönyve, LII. kötet, 2. füzet, (könyvismertetés). Acta Botanica Acad. Sci. Hung., Tóm. 18. Fasc. 3 — 4. p. 437. Budapest, magy. R. H.ajós M.: F'aciological and Stratigraphic Importance of the Miocéné Uiatoms in Hungary. Second Symposium on Recent and Fossilis Maríné Diatoms, London 1972. Nova Hedwigia, Beiheft 45., pp. 365 — 376., 3 ábra, 1 táblázat, 12 tábla. 3301. Lehre, Germany H.ajós M.: La microflore des formations á diatomites sarmatiennes de la région orientale de la montagne de Mecsek. Mémoires du B. R. G. M. — V^ Congrés du Néogene Méditerranéen, Lyon 1971. Törne 2., No 78., pp. 503 — 507. Fig. L, Tab. L, Lyon (Csak franciául) H.ajós M. — Reh.áková Z.: Fossile Dia- tomeen des Sarmats s. str. aus dér Tschechoslowakei und Ungarn. Chrono- stratigraphie und Neostratotypen, Mio- zán Mj Sarmatien, pp. 546 — 597., 4 ábra, 8 tábla, Bratislava H.ajós M. — lásd: Kennett J. B. H.alm.ai J.: a Fót és Csornád közötti terület harmadidőszaki képződményei — Tertiárablagerungen des Zwischen- raumes von Fót und Csornád. A MÁFI Évi Jel. az 1972. évről, pp. 65 — 86., 3 ábra, 4 táblázat, 4 tábla, ném. R. Hámor G.: Az Észak-Magyarországi Osz- tály 1972. évi kutatási eredményei — Results of investigation carried out by the North, Hungary Department in 1972. A MÁFI Évd Jel. az 1972. évről, pp. 15 22., 1 ábra, ang. R. H.ámor G.: a Börzsöny hegység D-i részének ősföldrajzi vázlata — Paleo- graphical scheme of the Southern part qf the Börzsöny Mountains. A MÁFI Évi Jel. az 1972. évről, pp. 23 — 32., 5 ábra, ang. R. H.ámor G.— Czakó T.— J.axkovich I.— Siposs Z. — Szentes F.: A Nógrád- Cserháti kutatási terület; földtani tér- képe. i\I = 1 : 50 000. MÁFI kiadás H.ámor G. —Földi M. — Heténa'I R.— N.aga' I. Bilik L: ^Magyarázó a Mecsek hegység földtani térképéhez, 10 000-es sorozat, Magjwegregy, pp. 3 — 51. ]\IÁF1 kiadás H. De.ák ]\I.: Beszámoló a Térképszerkesz- tési Osztály működéséről — Report on the Work of the Map-Editing Depart- ment. A MÁFI Évi Jel. az 1972. évről, pp. 257 — 262., 5 ábra, ang. R. Hega'i I.-né: lásd Vit.ális Gy. He(íai-P.akó J. lásd Vitális Gyl Hega’iné P.akó J.— Vitális Gy.: Magyar- országi cementipari nyersanyagok műre- valósági és minőségábrázolási kérdései — Fragen dér Abbauwürdigkeit und dér Qualitátsdarstellung dér Rohstoffe dér Zementindustrie in Ungarn — A magyar földtani irod(dom jegyzéke, 1974 539 Problem of Qiiality and its Graphical Representation of Raw Materials fór the Cement Industry. Építőanyag, XXVI. 3., pp. 100—106., 12 ábra, 2 táblázat, ang., nérn., or. R. Hegyiné Rakó J.— Vitális Gy.: A gellért- hegyi sziklák erózió elleni védelmének lehetőségei — Erosionsschutzmöglich- keiten dér Felswánde des Gellért-Berges — Possibilities of Erosion Protection of the Gellérthegy Rocks. Építőanyag, XXVI. 5., 00. 191 — 197., 1 ábra, ang., ném., or. R. Hetényi M.: lásd Grasselly Gy. Hetényi R.: lásd H.áMOR G. Horváth F. — Stegena L. — Géczy B.: Szialikus és szirnaikus ívközi medencék. Földtani Kutatás XVII., pp. 11—16., or. R. Horváth F. — Stegen.a L. — Géczy B.: Laté cenozoic Evolntion of the Pannoni- an Basin. Acta Geol. Acad. Sci. Hung., T. 18. 1-2., pp. 21-22. Horváth F. — Stegena L. — Géczy B.; Geophysical and geologieal character- istics of the ensialic interarc basins. Abstracts Eur. Geophys. Soc. 2. ÍMeeting, Univ. Trieste, 1974. 105. p. Horváth M.— Makk Á.: A Budafok-2. oligo-miocén típusszelvény üledék- földtani és mikropaleontológiai elem- zése — Lithologisehe und mikropaláon- tologische Analyse des oligo-miozánen Typenprofils von Budafok-2. Földt. Közi. 104. pp. 89 — 104., 2 ábra, 1 táb- lázat, ném. R. Horváth Zs. — Szilágyi I. —Tóth I.-né: Budapest csúszásveszélyes területeinek katasztere. Műszaki Tervezés, 7., pp. 21 — 22., 6 ábra Horváth Zs.— Vágó 1.-né: A dunaföld- vári partcsúszás hidrogeológiai és talaj - mechanikai vizsgálata. Műszaki Ter- vezés, 7., pp. 38 — 40., 6 ábra Ibrányiné Árkosi K. — B.á.ldiné Beke M.; A budai márga nannoplanktonjá- nak elektronmikroszkópos vizsgálata — Electron microscopic study of the nan- noplankton in the Buda Mari. Földt. Közi. 104., pp. 105—118., 3 ábra, 5 tábla, ang. R. Jámbor Á.: Beszámoló a Középhegységi Osztály 1972. évi tevékenységéről — Bericht über die Tátigkeit dér Ábteilung Transdanubisches , Mittelgebirge im Jahre 1972. A MÁFI Évi Jel. az 1972. évről, pj). 141 — 145., 1 ábra, ném. R. Jámbor Á. — Korpás L.: A nagygörbői szerkezetkutató fúrás — Strukturbohr- > ung von Nagygörbő. A MÁFI Évi Jel. az 1972. évről, pp. Kil — 166., 2 ábra, ném. R. Jámbor Á. — Korpás- Hódi M.: Möglieh- keiten für die Horizontierung dér pan- nonischen Ablagerungen im Südost- Vorland des Transdanubiselien [Mittel- gebirges — Vozmozsnoszti drobnovo sztratigraficseszkogo raszcslenenija pan- nonszkih otlozsenij v jub peredo\oj zone zadunajszkogo szvednegorja. Acta Geologica 17., pp. 429 — 467., 12 ál)ra, 6 táblázat, or. R. Jámbor-Kness M.: lástl Gidai L. Jankovich I.: Adatok a Börzsöny hegy- sí^g DXy-i peremének rétegtanálioz — Contribution to the stratigraphy of the 8VV^ inargin of the Börzsöny Álountains. A MÁFl É\'i Jel. az 1972. évről, pp. 33 37., 2 ábra, ang. R. J.vnkovich 1. :lásd Hámor G. J.4.NÍJSSY 1).; Neuere Angaben zu Ent- w'icklungsgeschichte dér Kleinsáuger- fauna Europas im l’leistozán. Symjio- sium Theriologicum. 11. l’rága., )i[). 39-47. Jánossv D.: The Boundary of the IMio- l’leistocene based on the Mieroverte- bi-ates in North Hungary (Üsztramos Locality 7). Vertebrata Hungariea 14., PJ). loi 1 12. J.4.NOSSY 1).: Die Mittelpleistozane \'ogel- faiina von Hundsheim (Xiederöster- reich). Sitzungsber. Osterr. Akad. W’iss. Math. naturwiss. KI. Wien, Alit. I. 182. 6-8., pp. 211 257. Jánossv 1).; The 4"ertebrate Fauna, in: J.\NosSY — Kordos — Krolopp -Top.\i,: The Porlyuk Cave of Jósvafő. Karszt- és Barlangkutatás 7., 1972., p]>. 32 — 41. ,1ár.\i-Koml<)di M.: lásd Dobosi Z. JuH.\sz ,J.: \'íztechnológia (Felsőfokéi to- vábbképző jegyzet) 1. fejezet. Magyar Hidroléigiai Téirsaság (Szerk.: Xagy L. Dénes) Karácsonyi S.— F.\lu J.: Methods and Exjieriences of the Building- 1 ndustrial Cadaster of Limestone. Proceedings of the iSecond International Congress. lAEG. Sao Paulo, Vol. I. 111—4., pp, 1—8., 5 ábra, fr. R. Kar.vcsonyi 8. — Reményi P.: Engineer- ing-Geological Works of En\ ironinental Protection in the Towns. Pioceedings of the Second International Congress. 1AE(t. Sao Paulo, Vol. I. 111—5., jip. 1—6., 3 ábra, fr. R. Kar.4.csonyi S. — Scheuer Gy.: Observa- tion of the Natural Supply of Aqiűferic Water. Proceedings of the Second Inte'r- national Congress. lAFlG. Sao l’aulo, \'ol. I. Ili — 6., PJ). 1 — 8., 6 álira, fr. R. Karácsonyi S.: lásd Avjeszky G. 540 Földtani Közlöny lOö. kötet, 4. füzet Karácsonyi S.: lásd Scheuer Gy. Kárpát V.: A korszerű községi vízellátás tervezési kérdései. Műszaki Tervezés, 7., pp. 25., 1 ábra K.aszab 1.: Adatok a Maros- torkolat talaj- vizéről. A Magyar Hidrológiai Társaság Fiatal hidrogeológiisok II. találkozó- ja", Áliskole, 1974. jip. 81 — 89. 5 ábra Kecskeméti T.; Neue Numnmliten-Arten aus deni Bakonygebirge (Transdanubien, Ungarn). 11. Teil. Annales Plist.-nat. Mus. Nat. Hung., 66., pp. 33 — 46. Kecskeméti TiBORNÉ — lbAPSov.A I.: Étiide malaeologiqnes coinparatives snr quel- ques eoiipes éocénes de la Transdanubie (Hongrie) et de la Slovaquie. (leologické Práee, Spr. 61., pp. 273 — 303., Bratislava Kedves M.: Baleogene fossil sporoinorphs of the Bakony Áloiintains Part II. Studia Bioi. Hiing. 13., p. 124. Kedves M. — P.árdutz Á.: P’ltrastructural studies on Ainentiflorae pollen grains, II. Aeta Bioi. Szeged, 20. (1- 4), pp. 69 — 80., 7 tábla Kedves ÁL — P.árdutz Á.: Ultrastructural Studies on Álesozoic inaperturate Gymnospermatophyta jiollen grains. Aeta Bioi. Szeged, 20. (1 — 4), pp. 81 — 88., 4 tábla Kenn'ett, J. P.- Houtz, R. E. — Hajós M. el all.; Pleistocene — Pliooene bio- stratigraphy, paleoelimatologj' and pro- duetivity: South Pacific deep-sea dril- ling subantarctic to tropics. 9th INQUA Congress, Chriseburch, 1973, pp. 184 — 185. Chriseburch. L^j Zéland (Csak angol) Kertész P.: lásd Gálos Ál. Kr-AUEr .1.: Kettőshéjú Cadosinák (Proto- zoa?) a bakonyi albai képződményekből — Dopjielschalige Cadosinen (Protozoa?) aus den Alb-Bildungen des Bakony- Gebirges — Duselaj Cadosina (Proto- zoa?) specioj el albiaj i’okajoj de Ba- kony montaro, Transdanubo, Hungario., Földt. Közi. 104., pp. 414—431., 1 ábra- 1 táblázat, 3 tábla, néin., esp. K. Kocsi T. — Sz.ALÁNCZY' Gy. — CsiKY' G.: Geológia II. Szakközépiskolai tankönyv. 1973. Kond.a J.: a Álagyar Állami Földtani Intézet 1972. évi munkája — On the ■vvork of the Hungárián Geological Institute (ÁIÁFl) in 1972. A MÁF'I Évi Jel. az 1972. évről, jip. 7—14., ang. R. Kordos L.: Ősmaradványok a Vass Imre- barlang tárójából. Karszt és Barlang, 1971/11., p. 92. Kordos L.: A Csajiás-tetői-barlang gerin- ces maradványai. A Áliskolci Hennáim Ottó Álúzeum Köziem. 12. köt., jip. 52 — 57., Áliskolc Kordos L.: Újabb gerinces ősmaradvány lelőhelyek Jósvafő környékéről. Karszt, és Bralangkutatási Tájékoztató, 1974/1.- p. 18. Kordos L.: Adatok az Esztramos és a Felső-Bódva- völgy fejlődéstörténetéhez. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1974/2., 2ip- 23 — 24. Kordos L.; Adatok az Esztramos bar- langjainak ismeretéhez. Karszt és Bar- lang, 1973. I— II., pp. 7—12., ném., or. R. Kordos L.: Jelentés a Vártetői-barlang- ban és a Fényeskő II. sz. víznyelő- barlangban végzett üledékföldtani vizs- gálatokról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1974/3 — 4., pp. 64 — 69. Korim K.: lásd Bélteky L. Korm.ány Teréz: lásd Nagy' G. , Korp.ás-Hódi M.: lásd J.ámbor Á. Korp.ás L.: lásd J.ámbor A. Körössy’ L.: lásd B.alogh K. Kriv.án P.: Dr. Grossz Adám emlékezete. Földt. Közi. 104., pp. 397 — 400., 1 fénykéji Krolopp E.: Quaternary malacology in Hungary — Negyedkori malakológia Álagvarországon. Földr. Köziem. 21. (97)''2., pp. 161-171., 1973. Krolopp E.: Faunengeschichtliche Be- deutung dér altplektozánen Álollusken- fauna von Ungarn. Álalaeologia, 14., pp. 29 — 32., Ann. Arbor (USA) 1973. Krolopp E. — R.adócz Gy.; Pleisztocén képződmények Bükkszenterzsébet kör- nyékén. A áIÁFI Évi Jel. 1972. évről, pp. 87—100., 3 ábra, 1 táblázat, ang. R. Kubovics I.: A hazai neutrális, bázisos és üledékes kőzetek petrurgiai vizsgálata. Földt. Kutatás, XVIII. 1 — 2., pp. 70 — 76. Kubovics I.: Change of ratio bf the solid phases precipitating from diabase-wehr- lite melt as a function of aggregates and crystallization temperature. Aeta Geolo- gica Hung. (sajtó alatt) Kubovics I.; Report on the volcanological researches between 1971 and 1974. Aeta Geodetica, Geophys. et Mont., Hung. (sajtó alatt) Kubovics I.: Gipo-metamagnatyeseszkije processziszvjazannie c tyektonyicseszki- mi jiojaszami — v nyeogenovih vulka- nyicseszkih rajonah Szevernoj V^engrii. (A KAPG nemzetközi szimpóziumon 1974. okt. 22-én elhangzott előadás) .A.cta Geologica Hung. (sajtó alatt) Kubovics I.: A neutrális- bázisos magma- titok, erőműi salak és üledékes kőzetek összehasonlító petrurgiai vizsgálata. Akadémiai doktori disszertáció, 177 ábra, 132 tábla Kugcs.ár L. — Pantó G.: Besprechung des Álakets dér Álét allogenetischen Karte A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1974 541 dér Kárpátén. Internationaler Geologen- kongress Karpato-Balkanische Geologi- sche Assoziation. Materialien dér Koinis- sion für Mineralogie und Geoclieinie. Verlag „Naukova Duinka” Kiev, pp. 99-100. Kürti I.: lásd G.4los M. Libor O.: lásd Donáth É. Liebe 1’.: Hévízterinelés hatása a liévíz- tároló hidrodinamikai viszonyaira a hévízkutak időszakos vizsgálata alap- ján. VIKUTI 1974. évi Tudományos Napok 111. ülésszak (,,A vízkészlet- gazdálkodás szerepe a környezetala- kításban”) anyaga. VITUKI időszakos kiadványa, pp. 1—10., 5 ábra Liebe I’.: lásd Böckeb T. ' Lorberer A.: Stanislaw Staszic a Baradla barlangról — Stanislaw Staszie über tlie Baradla- Höhle — Stanislaw Staszic pi'i la groto Barailla — Stanislaw Stastic o jaskini Baradlej — Sztanyiszla\\’ Sztasic o pescsere Bai'adla. Karszt és Barlang, 1971/11. (11. évf. 2. füzet), pp. 71 — 74., 5 ábra, lengyel, ném., oh, or. K. Lorbererné Szentes Izabell.v— Lor- berer A.: A rétegvízforgalom és a mélyszerkezet kapcsolatának vizsgálata a Duna— Tisza közének északi részén. ,, Fiatal hidrogeológusok II. találkozója Miskolc, 1974. május 211 — 24.” c. ankét anyaga, a Magyar Hidrológiai l'ársaság ! időszaki kiadványa, pp. 107—111., 5 ábra Lorberer A.: lásd Lorbererné Szentes Izabella ^ Lorberer Á.: lásd Böcker T. I Major F.: lásd Böcker T. Majzon L.: a két Kubinyi és a Földtani Társulat. Földt. Közi. 104., pp. 209 — 220. Majzon L.: Néhány oligocén kérdés. Földt. Közi. 104., pp. 201 274., 1 ábra, ^ 1 táblázat, 1 tábla Makk Á.: lásd Horv.Itii M. Mezősi J.: Froblems in X-ray diffraction detennination of mineral comj)OSÍtion of sedimentary rocks. Acta Miner.- Petr., T. XXL, Fasc. 2., Szeged, pp. 207 — 217., 8 ábra, 1 táblázat Moldva Y L.: A Balaton környékének részletes építésföldtani térképezése. Tájékoztató az állóvizek hidrológiai feltárásáról, 1972. VITUKI, Budapest ' Molnár E.: Possibilities of carbonate content detennination of sedimentary rocks. Acta Miner.-Petr., T. XXI., ! Fasc. 2., Szegeil, pp. 259 — 207., 5 ábra, 4 táblázat i Moln.ár P.: Sn-\V-Mo tartalmii granitoi- i dók jellemzése. ,,Mineralia Slovac-a” Morv.ai L.: Röntgensugárzás fluoresz- cenciás analízis alkalmazása érckutató fúrásokban. Magyar (leofizika, XV. 1 — 2., pp. 21 — 25., 5 ábra, ném., or. R. Müller P.; a metamorf eredetű szén- dioxid karszt korróziós hatása — Karst- korrosionswirkung des Kohlendioxid metamorphen L^rsprungs. Karszt és Barlang 1971/11. félév, pp. 59 — 50., ném. R. Müli.er P.: Decapoda (Crustacea) fauna a builapesti miocénből (1) — Les faunes (le Grustaces Décapodes des calcaires miocénes de Budajiest (1). Földt. Közi. 104., pj). 119—192., 1 ábra, 5 tábla, fr. R. Müller P.: Decapoda (Crustacea) fauna a budapesti miocénből (2) — Fauna de Décajiodes (Grustaces) du Álioccne de Buda])cst (2). Földt. Közi. 104., pji. 275 — 287., 1 táblázat, 9 tábla, fr. H. Müller P.: lásd Böcker T. N.\oy B.: a magyarországi hidrotermális szulfidásványok Se tartalma — Se contcnt of hydrothermal^sulphide mine- rals in Hungaiy-. A MAPI Évi Jel. az 1972. évről, pp. 99 — 48., 1 ábra, 2 táblázat, ang. R. Xa(íy E. — Planderov.á É.: Palynologi- sche Gharakteristik tles Sannatien s. str.-iMg Sannatien. Die Sarmatische Schichtengruppe und ihr Stratotyiius, j)p. 074 -707., Bratislava Naoy G.: Magyarázó a Dorogi medence földtani térképéhez 10 000-es sorozat ,,Piliscsév”. MAFl kiadvány, pp. 1 — 29. X.uiY G. — Kormány Teréz; Failure ana- lysis of microwave dcvices hy electron- microprobe. Proc. of tlie öü' Golloquium on Álicrowave Gommunication, Butla- pest, 1974. jún. 24 -90. Nagy G. — St.'VRk E.: Detennination of forcign jjhases in garnet materials by means of the raster System of the elec- tron microprobe-analyzer. I’roc. of the Golloquium on IMicrowave ( 'ommunic- ation, Budapest, 1974. jún. 24 — 90. Nagy I.: lásd Hámor G. Nemecz E.; lásd Elek Sarolt.a NÉMEDi V. Z.: Földtani anyagvűzsgálatok szerepe a komlói alsóliá.sz kőszénösszlet megismerésében. P<-csi Műszaki Szemle, XIX. évf. 1 -2. sz., ]jp. 18- 19. Németh M.: Newer lime-secreting algae Írom the Middle Garboniferous of the Bükk Mountains, Northern Hungary. Acta Min.-Petr. 21. 2., pp. 241 — 252. Szeged Noskené Fazekas G.: Feldspatunter- suchungen an den Dazitvorkommen des Südteiles des Börzsöny-Gebii'ges. Frag- menta Min. et Pál. 5. 542 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet Odor L.: A légifényképek alkalmazása a hajdúnánási terület 1 : 100 000-es föld- tani térképezésénél — Application of aerial photographs to geological map- ping in the area of Hajdúnánás (scale 1 : 100 000). A MÁFI Évi Jel. az 1972. éviről, pp. 125, 133., 4 ábra, ang. R. Örkényiné Bondor L.: The plagioclase crystals of the andesite agglomerate from the Csattogó hill in Börzsöny Mountains. Ann. Hist. Nat. Mus. Nat. Hung. T. 66. Örkényiné— ViNCZÉxÉ: 110, 110, 130 and 130 plagioclase twinnlng in andesite from Hungary. Acta Geologica P.YNTÓ G.:, lásd Kulcsár L. PÁRDDTZ A.: lásd Kedves M. Pesty L.— Tomschey O.— Tömör E.: Experimental instriunents of volatile pressurc originating in function of simultaneous increase of temperature and lead pressure. Veröff. ZIPE. No. 22., pp. 48 — 54. Potsdam Pesty L.: lásd Szádeczky-Kardoss E. Planderová É.: lásd Nagy E. PÓKA Teréz: Progress of Earthscoences and their education in Hungary. lUGS. Intern. Comm. on the History of Geolsc. V. Conf. Madrid, pp. 244—255. R.tDÓCZ Gy; Zostera-Bryozoa-Spirorbis biocönozis a borsodi miocénből — A Zostera-Bryozoa-Spirorbis biocpenose from the Borsod Basin. A MÁFI Évi Jel. az 1972. évről. pp. 55 — 63, 2 ábra, 2 tábla, ang. R. R.\dócz Gy.; Baritkonkréciók a ruda- bányai j)annonból. F'öldt. Közi. 104., pp. 136 — 140., 1 ábra, 2 táblázat, 1 tábla Radócz Gy.: lásd Krolopp E. Reháková Z.: lásd Ha.jós M. Reményi P.: Művi beavatkozás hatása a felszín és talajmozgásokban. Víz — Le- vegő—Élet ’73. Környezetvédelmi Szakmai Napok előadásai. MTA — MTESZ, V. köt. pp. 21 — 33., 2 ábra Reményi P.: Budajiest éjiítési altalajai. Budapest Lexikon, pp. 293 — 294., Aka- kémiai Kiadó 1973. Reményi P.: lásd Kar.4.csonyi S. Richter R.: Gedanken über die Berg- ingenieur — Ausbildung dér Zukunft. 8. Weltbergbaukongress, VIb 3. Lima, Peru 3 — 8. XI. Richter R. — Somosvári Zs.: ,,A visontai Thorez külfejtés elő víztelenítéséből eredő felszíni mozgások hatása a kör- nyező — főleg Visonta — községek építményeire” c. szakvélemény meg- állapításai. Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat, 107. 4., pp. 226 — 227. Rischák G.— Viczián I.: Agyagásványok bázisreflexióinak intenzitását megha- tározó ásványtani tényezők — IVIinera- logical factors determining the intensity of hasal reflections of clay minerals. A MÁFI Évi Jel. az 1972. évről, pp. 229 — 256., 12 ábra, ang. R. Rónai A.: Dr. Schmidt Eligius Róbert emlékezete. Földt. Közi., 104., pp. 388 — 396., 1 fénykép Rónai A.: Jelentés a síkvidéki Kutató Osztály 1972. évi működéséről. A MÁFI Évi Jel. az 1972. évről Rónai A.: Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához. L-34-XV. Szeged Rónai A.: Az Alföld Földtani Atlasza. Csongrád Rónai A.: Size of Quaternary mov^ements in Hungary’s area. Acta Geologica Ac. Se. Hung. T. 18. (1 — 2.), pp. 39 — 44. Rónai A. (társszerzőkkel): Magyarázó Ma- gyarország 200 000-es földrajzi térkép- sorozatához. L-34-XVI. Gyula, 190. p. Salamon B.: A terepi digitális regisztrá- lás szükségessége a lyukszelvényezés jelenlegi fejlettségi fokán — The neces- sity of digital field recording in view of the present technical level of well- logging — O SHaMCHHH noReBoií muj)p0B0H SaRHCH flaHHblX B npOMbICJlOBOH reO(J)H3HKe npii HacTOHipeM ypoBHC ee pasBHTHR. Geofizikai Köziem. 22., pp. 27 — 49., 1 ábra, 2 táblázat, ang., or. R. Salamon B.: Mélységmérés és információ közlés a karotázskábelen. Magyar Geo- fizika, XV. 5 — 6., pp. 183 — 188. ang., or. R. ScHEUER Gy.: lásd Aüjeszky G. ScHEUER Gy.: lásd Karácsonyi S. ScHEUER Gy.— Karácsonyi S.: Megfigye- lések a rétegvíz természetes után-pót lására. Hidr. Közi. 8., pp. 351 — 358., 7 ábra, 1 táblázat, ang., or. R. ScHEUER Gy.; Karszt- és hasadékvizek minőségi változásának kérdései. Hozzá- szólás. Hidr. Közi. 11., pp. 493 — 495., 2 ábra Schmidt E. R.: Mit adott a hidrogeológia a földtannak? Földt. Közi. 104., pp. 186-189. ScHOLZ G.: Adatok az É-i Bakony kö- zépsőkréta időszaki képződményeinek ismeretéhez — Beitrag zűr Kenntnis dér Mittelkreide-Bildungen im nördli- schen Bakony-Gebirge. Földt. Közi. 104., pp. 344 — 347., hém. R. ScHRÉTER Z. (kiegészítette és összeállí- totta; Mih.Ily S.): Die Nautiloiden aus dem oberen Perm des Bükkgebirges. A mmiifdr földtani irodalom jegyzéke, 1ÍI7I 543 in: Neue palaeontologische Krgebnisse aus dem Oberpalaeozoikuin des líükk- gebirges. Akadémiai Kiadó, lí)74. SiDÓ M.: Az ugodi formáció Forarninifera társulása — The foraminiferal assembb age of tlie Ugod Formation. Földt. Közi. 104., pp. 288 — 317., 4 ábra, 15 tábla, ang. K. SiDÓ Mária: Faláontologiscbe und stra- tigrajihische Untersuchung dér Klein- foraminiferen aus dem Jungpaláozoikum des Bükkgebirges. in: Neue paláonto- logische Ergebnisse aus dem Oberpaláo- zoikum des Bükkgebirges, jip. 11- 93., 1 térkép. Akadémiai Kiadó, Budapest Simon A. JT — Giesecke J. — Bidló G.: Use of Lateritic Soils fór Hoad (.'on- struction in Nortli-Dahomey. Engineer- ing Geology, 7. (1973), pp. 197 — 218. SiNGH A. K.: A rózsabánjai (Nagj'l)ör- zsöny) szulfidos ércásvánj'ok elekti'on- mikroszondás vizsgálata — Electi-o- probe analysis of the suljihide Őre mine- rals of Rózsa Mines (Nagj’börzsönv, Hungary). F'öldt. Közi. 104., ji[). 318 — 324., 11 ábra, ang. R. Siposs Z.: lásd Hámor G. Somosvári Zs: A bányakárok és álbánva- károk megítéléséről. Bánvászati Kohá- szati Lapok, Bányászat, 1., p]>. 30- 32. Somosvári Zs.: lásd Richter R. Stark E. lásd Nagy G. Stegena L.: Plattén tektonik, Tethvs und das Pannonische Berken. Bull. of the Slovak Acad. of Sci. Bratislava, j>p. 45 — 52., 13 ábra, 1 táblázat Stelena L.: Ptolemáiosztól Kopernikusz- ig. MTA X. Oszt. Közi. 7/4 — 2., pp. 21—28., 5 ábra Stegena L. — Bérczi Sz.: No Transform Faults on the Moon. J. Geophvs. 40., pp. 775-780., 5 ábra Stegena L.: lásd Horváth F. Szádeczky-Kardoss E.: Geonómia (Elő- zetes kiadás kollektív lektoráláshoz). Az MTA GKL kiadványa, Budapest Szádeszky-Kardoss E.: Kopernikuszi kérdések a geonómiában. Geonómia és Bányászat 7/1 — 2., pp. 2 — 5. Szádeczky-Karooss PL: A Nemzetközi Geodinamikai Terv jelen állásáról. Geo- nómia és Bányászat, 7/1 — 2., pp. 03 — 68. Sz.vdeczky-Kardoss E.: A módszeres szubdukcióvizsgálat a hasznosítbató te- lepek kutatásának szolgálatában. P’öld- tani Kutatás XV^II. 3., pj). 1—10. Szádeczky-Kardoss E.: Metallogenesis and distribution of elements around the zones of subduction. Springer Ver- lag Schriftenreihe dér Erdwissenseh. Komin. Bánd. 1., pp. 68 — 09. Szádeczky-Kardoss E.: The lole of sulxluetions in geodviiamie eom])uta- tions. Aeta Geol. Aead. Sei. Hűiig. XVI II. 1 2., PJ). 3-12. Sz.\deczky-K.\rdoss PL: Chaiiges in eom- position of the atmosphere sinee 4,5 hillion years. Aeta Geol. Aead. Sei. Hung. XVI II. 1--2., ]ip. 3 12. Sz.\deczky-Kari)OSS PL: A természetes szénhidrogének kémiai összetétele és a földtani szerkezet. Bánvászati és Kohá- szati La[)ok, Kőolaj és Földgáz, 7. (107), 10. Sz.ádeczky-Kardoss E. Pk.sty L.— 4’omschey (). Tömör PL: Phase Irans- foiiiiaitons of kaolinite and niontino- rillonite under simultaneous ehange of temperature, load and x'olatile pressure. 4’eroff. ZIPE, No. 22. [ip. 59 — ti9., Potsdam SzAL.vNCZY (4y.: Az észak dél-zalai kő- olaj- és földgáz.mezők. A Magyar Olaj- ipari Múzeum PK könj've I. köt-. (1909 — 74), pp. 135 — 154., 5 ábra, ang., néni. R. Sz.vLÁNCZY Gy.: lásd Kocsi T. SzEBÉNYi L.: Az alföldi mélységi \izek nvomás- és áramlási viszonyai — Pres- sure head and l'low conditions of deep artesian waters in the IPreat Hungárián Piain. A MÁPT PK4 Jel. az 1972. évről, pp. 199- 212., 5 ábra, 3 melléklet, ang. R. Székely P'.: 'ralajvízkitermeli's regionális és lokális hatásának előrejelzése elekt- rónikus számítógéppel. ,, Beszámoló a \4zgazdálkodási Tuilománvos Kutató Intézet 1971. év'i munkájáról” X'lTÜKl kiadása, jip. 441—450., 3 ábra, 4 táb- lázat SzÉKYNÉ DR. P’ux V.: Koeli Antal emli'-k- táblájának leleplezése. P’öldt. Közi. 104., pp. 242 —243. SzÉKY-P^ux V.: Dem Gedenken an Pi’o- fessor Gábor l’antó. Geologic-zkv Zbor- nik, Geologica Cariiatbiea, XXX'. I., pp. 191 — 193., 1 fénj'kép SzÉKYNÉ P’ux V.: A magjar ásvánv- és kőzetnévírás rövid áttekintése. A leg- fontosabb ásványok és kőzetek nevének szójegyzéke. Kémiai Közleménv'ek, 41., 3-4.,' pp. 457-493. SzÉKYNÉ P'ux V.: Az ásv'ányok és kőzetek elnevezéséről. A legfontosabb ásványok és kőzetek nevének szó jegyzéke. ,,A magyar kémiai elnevezés és lielvesírás szabályai” 3. kötetéből (szerk.: Plrdev- Grúz Tibor és P^odorné Csánvi Piroska) Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 9— 11., 19-55. Szénás Gy.: A lemeztektonika és bírálata. P'öldt. Kutatás, XX'll. 3. p]i. 35—38., or. R. 10 Földtani Közlon.v 544 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet SzKNTES F.; lásd Hámor (t. Szilvágyi 1. — Szörényi J.: Hazai fel- színmozgások típusai és a felszínmozgá- sok veszélyének figyelembevétele a tele- püléstervezésnél. Műszaki Tervezés, 7. pji. 18 — 20., ü ábra SziLVÁGY’i 1.: lásd Horváth Zs. SzL.YBÓczKY' P.: Karsztvíztározó rendszer termohidraulikai vizsgálata Miskolc kör- nyéki adatok alapján. Hidrogeológiai Közlöny, 11. SzöÖR (ÁY .: Faleobiokémia és kronológia. Acta Biologica Debrecina, X — XI. pp. 07 — 72., 4 ábra, 2 táblázat, ang. R. SzöRÉNY’i J.: lásd Szilvágyi 1. SzTR.ÁKOs K.; Révision des especes ,,Globi- gerina” apjilanata et ,,Globigerina” globosa décrites pár M. Hantken d’Eu- ganea (Italie). Revue de Micropaléon- tologie, 10. köt. pp. 224 -228., 2 tábla. Paris, 1973. Tasn.ydi Kubacska a.: Lóozy Lajos. Akadémiai Kiadó, Budapest, ji. 150, 1 arckép Tasnádi Kub.ycska a.: Ásványok. Móra Könyvkiadó, Budapest, p. 3, 29 színes tábla Tasnádi Kubacsk.y A.; Böckh Hugó. Eötvös ingával a magyar kőolajért. iMagyar Hírlap, 1974. július 15. Tasnádi Kubacska A.; Kincsencsungtól Arácsig. 125 éve született Lóczy Lajos. Magyar Hírlap, 1974. november 2. Tömör E.: lásd Pesty' L. Tömör E.; lásd Szádeczky’-Kardoss E. Tomschey O.: Preliminary report on tlie investigation of montmorillonite under high pt conditions. Acta Geol. Sci. Hung. XVIII. 1-2. Tomschey O.: lásd Sz.ádeczky’-Kardoss E. Toyischey’ O.: lásd Pesty' L. Tóth I.-né lásd: Horv.áth Zs. Vadkerti-Tóth: lásd Balogi M. VÁGÓ I.-NÉ: lásd Horváth Zs. Varentsov I. M.: lásd Grasselly' Qy. Var.iu Gy'.: a Központi Földtani Hivatal technológiai kutatásainak célkitűzései és az eddigi munka ismertetése. Földt. Kutatás, XVII. évf. 1 — 2., pp. 1 — 5., or. R. V.YRJU Gyl: Alunitkutatás és termelés lehetősége Magyarországon. Földt. Kutatás, XVII. évf. 1 — 2., pp. 21 — 28., 3 ábra, 1 melléklet, or. R. Varjú Gy'.: A golopi és mád-danczkai bentonit-előfordulások földtani viszo- nyai. A Tokaji-hegység felső in situ bentonitszintjei. Földt. Kutatás, XVII. év’f. 1—2., pp. 42 — 49., 6 ábra, or. R. Varjú Gya: Riolit és riolitszármazékú alkáli-kőzetek a Tokaji-hegységben. Építőanyag, XXVI. évf. 11., pp. 405 — 410., ang., ném., or. R. V^ARju Gy'.: Ondit a Tokaji-hegységben. Építőanyag, XXVI. évf. 12., pp. 457 — 403., 2 ábra, ang., ném., or. R. Varjú Gy’.: A finomkerámiai nyersanyag- kutatások földtani és gazdasági kér- ilései. Mérnökgeológiai Szemle (A MFT Mérnökgeológiai — Építésföldtani Szak- osztályának időszakos kiadványa) 14. pp. 33 — 53., 2 ábra (Kézirat) V.YRJU Gy.: lásd Elek Sarolta Vars.ányi I.: Contribution to quantitative determination of layer silicates by Chemical method. Acta Miner.-Petr., T. XXL, Fasc. 2., Szeged, pp. 191 — 198. 1 ábra, 3 táblázat Vecsernyés Gy. — Domokos M.-né: A külföldi földtani irodalom központi fi- gyelése, feldolgozása és nyilvántartása a MÁFI-ban — Centralized observation, Processing and récording of foreign geological literature at the Hungárián Geological Institute. A MÁFI Évi Jel. az 1972. évről., jrp. 203—209., 3 ábra, ang. R. VÉGH S.: A szénhidrogének és a természe- tes vízkészletek számítógépi program- jairól - A bont the computer programs of hydrocarbons and natural water resources. A MÁFI Évi Jel. az 1972. évről, pp. 223 — 227., ang. R. Végh-Neubrandt E.: Korrelations-Prob- leme dér ungarischen Trias. Die Stra- tigraphie dér alpin-mediterranen Trias, Schriftenreihe Plrdwiss. Komm. Osterr. Akad. Wiss., Bd 2., Wien, pp. 223 — 227. Végné Neubrandt E.: Új Megalodonta- cea fajok a magyarországi felsőtriász- ból — Neue Megalodontacea-Arten aus dér Obertrias von Ungarn. Földt. Közi. 104., ]ip. 10 — 39., 2 ábra, 10 tábla, ném. R. VicziÁN I.: lásd Risch.ák G. ViNczE L.: lásd Fesztbaum Jolán ViNCZÉNÉ: lásd Örkényiné ViT.ÁLis Gy'.: Emlékezés Böckh Hugóra születésének 100. évfordulóján. Bányá- szati és Kohászati Lapok — Kőolaj és Földgáz, 7. (107), 8., pp. 253 — 254., 1 ábra ViT.ÁLis Gyl: Dr. Vendl Aladár 1886 — 1971. Hidr. Tájékoztató, 1971., pp. 6 — 7. ViT.ÁLis Gy.: Megemlékezés dr. Böckh Hugóról (1874—1931) születésének 100. évfordulója alkalmából. Bányászati és Kohászati Lapok — Bányászat, 107. 9., pp. 665 — 668., 1 ábra ViT.ÁLis Gy’.: Cementipari agyagterületek kutatási és feltárási tapasztalatai. Mér- nökgeológiai Szemle, 14., pp. 89 — 107., 10. ábra, 2 táblázat A magyar földtaroi irodalom jegyzéke, 1974 545 Vitális Gy. -Hegyi-Fakó J.; Hydro- thennal and metasoniatic plienoinena in the Triassic lirnestone areas border- ing on the andesite niouiitain of tlie Uanube. Acta Univ. Szegediensis Miner.- Fetr., XXL 2., Szeged, pp. 219 — 227., 10 ábra, 1 táblázat Vitális Gy. — Hegyi I.-né: Hidrotermális kőzetelváltozások a Dunai andezitliegy- séggel határos dolomit területeken — Hydrotliermale Gesteinsveránderungen in den an das Andesitgebirge lángs dér Donau grenzenden Dolomitgebieten. Hidr. Közi. 54. 12., pp. 502 — 509., 13 ábra, 2 táblázat, nem., or. R. Vitális Gy.: lásd Hegyiné Fakó J. ViT.ÁLis S.: Kőszénkutatásaink fejlődése. Földt. Közi. 104., pj). 180—185., 2 ábra Vörös A.: Speculations on food supply and bathymetry in the Mediterranean Jurassic sea. Ann. Univ. Sci. Budapest, Sec. Geol., XVI., j>p. 213-220. Wall.acher L.: lásd H.a.idúné Moln.vr K. ZiL.'iHi S. L.: Matematikai módszerek, számítástechnika a nyersanyagkutatás- ban. A MFT különkiadvánva, 1974., pp. 102-110. A szerzők által beküldött anyag alapján összeállította: .Meisel Jánosné 10* HIRDETMÉNY A Magyar Állami Földtani Intézt't Nem- zetközi Hidrogeológiai Konferenciát ren- dez 1976. május 31.— június 5. között. Témája: A laza üledékes nagy medencék hidrogeológiája. A konferencia a Hidro- geológusok Nemzetközi Egyesülete (lAH) és a Tudományos Hidrológia Nemzetközi Egyesülete (TASH) keretében kerül lebo- nyolításra az UNESCO támogatása mellett. A konferencia részletes témájáról és programjáról, a részvétel módjáról minden érdeklődőt szívesen tájékoztat a Szervező Bizottság. Címünk: Magyar Állami Földtani Intézet 1442. Bp. XIV., Népstadion út 14. TÁRSULATI ÜGYEK A Magyarhoni Földtani Társulat 1975 április június havi ülésszakán elhangzott előadások Április 7. Tudománytörténeti Bizottság ülése Elnök: Allodiatoris Irma Tárgy: 1975. II. félévi program Résztvevők száma: 10 fő Április 7. Tudománytörténeti Bizottság \ klubdélutánja I Elnök: Allodiatoris Irm.\ I Bidló Gábor: W.vrtha Vince, a minera- lógus Molnár Béla (II): A Koch-féle péter- váradi fúrásszelvény Résztvevők száma: 14 fő , Április 8. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Tárgy: Tisztújítással kapcsolatosan lij- jáalakítandó, valamint újabb elnökségi bizottságok megalakítása. Résztvevők száma: 5 fő Április 14. Elnökségi ülés I Ellnök: Uank Viktor Tárgy: 1. Külföldi kiküldetések, 2. ük- ! tatási és Tudománytörténeti Bizottság j üléséről beszámoló, 3. A Műszaki értelmi- ! ség helyzetével kapcsolatos MTESZ anyag megvitatása, 4. Társulati működéssel kap- csolatos kérdések. Résztvevők száma: 5 fő Április 14. ÁlUdános l^öldtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Körüssy László Tárgy: 1. A szakosztályi munkaprog- ram összeállítása, 2. Kiadvánnyal kajicso- latos kérdések. Résztvevők száma: 9 fő Április 14. Agyagásványtani Szakosztály előadóülése Elnök: Var.ju Gyula Bidló Gábor: Szerves savak hatása az agyagásványokra (11. rész) V^ita: Barna J., Juhász Z., Vaíjú Gy., Szántó F., Székyné Fux V., Viczián 1., Bidló G. Résztvevők száma: Ki fő Április 15. Előadóülés a Budapesti Francia Műszaki és Tudományos Tájékoztatási Köz- ponttal közös rendezésben Elnök: Dank Viktor Sz.\B(í Imre; A nukleáris ipar földtani alapjai Franciaországban Résztvevők száma: 17 fő Április 15. Geológus Szakkör Előadás a vulkánokról Résztve\ők száma: 15 fő Április 22. Geológus Szakkör Cs.ÁoOLYi Éva: Őslénytan I. témájú előadása Résztvevők száma: 13 fő Április 25. Ifjúsági Bizottság vezetőségi ülése Elnök: Andó József Tárgy: 1. Ifjúsági Bizottság újravá- lasztása, 2. Oktatáspolitikai kérdések, 3. Munka ter\i ]>rogram jiontosítása. Résztvevők száma: 10 fő Április 2U. Geológus^ Szakkör Cs.ÁGOLYi Éva: Őslénytan TI. témájú előadása Résztvevők száma: 10 fő Május 5. Ásványtan-Geokémiai Szakosztál y előadóülése Elnök: Bognár László V. Dávid Klár.v: Kromit a tatabányai és vérteselőteri fúrásokban feltárt alsó- és középsőkréta korú üledékes kőzetek törmelékanyagában és a bauxit nehéz- ásványai között Mindszenty Andrea; Bauxitszöveti megfigyelések Vita: XTirös I., Farkas L., Kiss J., Dávid K., Komlóssy Gy., Bognár T.,., Mindszenty A. Résztvevők száma: 18 fő Alájus 7, Áltidános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök; IvmössY László Jámbor Áron - Solti Gábor: Olaj])ala- (dőfordulások a Dunántúlon 548 Földtani Közlöny 105. kötet, 4. füzet Arató Jánüsné — Hella Lászlóné: A dunántúli olajpalák kémiai és technológiai vizsgálatának eredményei Vita: Wein Gy., Körössy L., \'arga Gy., O. Hajós M., Dudich E., \"ető 1., Bidló G., Mucsi M., Góczán F., Horváth 1., Rav^asz Cs., Jámbor A. Résztvevők száma: 5'.i fő Május 12. Választmányi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Elnökség beszámolója, 2. Egyéb javaslatok, indítványok Jtésztvevők száma: 37 fő Május 13. Mérnökgeolóijia-E pítésföldtani Szakosztály közös előadóülése a Magyar H idrológiai Társaság Hidrogeológiai Szak- osztályával Elnök: Rónai András Lovas László: Agrogeológiai vizsgálatok Szíriában Vita: Gőbel E., Mitók B., Németh L., Salamin P., Vacsi L., Rónai A., Lovas L. Résztvevők száma: 40 fő Máj2is 19. Agyagásványtani- és Ásvány- tan-Geokémiai Szakosztály közös előadó- ülése Elnök: Székyné Fux Vilma Lelkesné Eelváki Gyöngam: Néhány permnél idősebb paleozóos kőzettípus vizs- gálata a Balaton-vonalnál Ravaszné Barana'ai Lívia —Viczián Istv'án: Jvevert-szerkezetű biotit-klorit a Hont-1. sz. fúrás által feltárt kristályos alaphegységben Vita: Szabó E., Balázs E., Sztrókay K., Viczián I., Tóth K., Székyné Fux V., Rischák G., L. Felvári Gy. Résztvevők száma: 27 fő Május 21. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Körössa: László Sz.ALAi Tibor: A Kárpát-tér alpi, dinári és kisázsiai kapcsolatai Vita: Szepesházy K., Kőrössy L., Du- dich E., Horváth F., Bendefy L., Szalai T. Résztvevők száma: 22 fő Május 26. Á Tudománytörténeti Bizottság emlékülése a Magyar Tudományos Akadé- mia fennállásának 150. évfordulója alkal- mából Elnök: Dank Viktor Az emlékülésen Sz.abií József, Hantken Miksa, Hofmann Károly és Koch Antal munkásságát méltatta Kriván Pál, Bogsch László, SzAL.Ai Tibor és Csika' Gábor. Résztvevők száma: 49 fő Május 26. Gazdaság földtani Szakosztály előadóülése Elnök: H.ahn György Varjú Gyula: Környezetföldtan Vita: Zboray Gy., Bohn P., Szilvágyi I., Halni Gy., Varjú Gy. Résztvevők száma: 21 fő Június 2. Ásványtan-Geokémiai Szakosztály előadóülése Elnök: Bogn.ár László Vetöné Ákos Éva: Folyadék- és gáz- zárványvizsgálatok jelentősége a földtani kutatásban Kov.ách Ádám— Schlenk Bálint — Székyné Fux Vilma: Nagyfrekvenciás, nagyfeszültségű fényképezés ásvány-kőzet- tani alkalmazásai Bérczi János — Schád Erzsébet; lon- szelektív kloridelektród alkalmazása geo- kémiai vizsgálatokban^ Vita: Kiss J., V. Ákos É., Csillag J., Hosszú Á., Rischák G., Nagy G., Pesthj' L., Székyné Fux V., Schlenk B., Bognár L., Bérczi J. Résztvev'ők száma: 20 fő Június 4. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kőrössy László SzEPESHÁZA' Kálmán: A neogén mag- matizmus és ércképződés összefüggése a tektonikával Kárpátalján. (B. V. Merlics és Sz. M. SzpiTKOVszKAJA könyvének ismertetése az előadónak a Kárpátivá és a közbezárt terület földtani fejlődéstörté- netéről kialakított elgondolása szempont- jából) Vita: Varga Gy., Szalai T., Horváth I., Kőrössy L., Szepesházy K. Résztvevők száma: 32 fő Június 9. Őslénytan-Két egtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kecskeméti Tibor Vörös Attila: A bakonyi alsó jura brachiopodák kutatásának újabb ered- ményei Géczy Barnabás: Az alsó jura Davoei Zóna ammonitesei a Bakony-hegységben Szabó János: A bakonyi liász és dogger Gastropoda faunák vizsgálata Galácz András: A Bakony-hegység középsöbajóci ammonitesei Vita: Boda J., Knauer J., Nagy I., Vörös A., Géczy B., Galácz A., Szabó J., Kecskeméti T. Résztvevők száma: 16 fő Június 14. Általános Földtani Szakosztály földtani sétája a Budai-hegység északi részén Wein György vezetésével. Résztvevők száma: 24 fő Társulati ügyek 549 Június 19 — 21. Geológus Szakkör Balatonfelvicléki tanulmányút Hidasi János, Mensáros Péter és Orsóvá i Imre vezetésével. Résztvevők száma: 10 fő. Június 27. Mérnökgeológia-E pitésföldtani Szako.sztály vezetőségi ülése Elnök: Rónai András Napirend: 1. 1975. II. f. é. program véglegesítése, 2. Mérnökgeológiai Szemle, 3. Egyéb bejelentések. Résztvevők száma: 7 fő Június 30. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. A műszaki fejlesztés hely- zete, feladatai a hazai földtudományok- ban c. MTESZ anyag megvitatása, 2. 1975. II. f. é. külföldi konferenciák, kiutazások, 3. Eocén bányaterületek távlati kérdései c. Vándorgyűlés előkészítése, 4. Egyéb kérdések. Résztvevők száma: 4 fő Július 1. Földtani Közlöny Szerkesztőbi- zottságának ülése Elnök: Dank Viktor Nai)irend: 1. Földtani Közlöny 1970. 1. sz. anyaga, 2. Recski Vándorgyűlés előadásainak megjelentetése külön Köz- lönyfüzetben. Résztvevők száma: 5 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szakosztálya 1975 április júniusi ülésszakán elhangzott előadások Április 24. Előadóülés Elnök: Balogh Kálmán SzENTGYÖRGYi K.ÁROLYNÉ: Battonya K kőolaj -földgázkutatás eredményei Vita: Mezősi J., Szentgyörgyi Kné, Balogh K., Völgyi L., PapjJ S., Szent- györgyi K. Kiss L.ászlóné: Számítógépes feldol- gozás alkalmazása a földtani értelmezés- ben Vita: Mezősi J., Balogh K., Dóczi A., Völgyi L., Kiss Lné. Résztvevők száma: 30 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Déldunántűli Területi Szakosztálya 1975 április júniusi ülésszakán elhangzott előadások Április 18. Előadóülés a Magyar Hidroló- giai Társaság Pécsi Csoportjával közös rendezésben : Elnök: Majorlaki József Koch László: Balatonfüredi Kossuth Lajos gyógyforrás felújítása VTta: Reisz L., Várnai T., Majorlaki J., Koch K. Résztvevők száma: 22 fő Április 24 — 25. „Városi pincerendszerek” c. konferencia közös rendezésben az Építő- ipari Tudományos Egyesület pécsi csoportja és Budapesti Környezetvédelmi Bizottsága, a Szervezési és Vezetési Tudományos Tár- saság Baranya Megyei Szervezete, a Köz- lekedéstudományi Egyesület Pécsi Területi Szervezete, valamint a Magyar Urbaniszti- kai Társaság Déldunántúli Csoportjával. A Szakosztály az alábbi szekcióüléseken felsorolt előadásokkal szerepelt: 1. ,,A mérnökgeológiai viszonyok és folyamatok hatása a pincerendszerek álla- potváltozására, illetve új üregek képző- désére.” Elnök: Gond.a László Kled Béla: flger város komplex méi'- nökgeológiai térképezésének jelentősége a pince-kérdés megoldásának előkészíté- sében Felkért hozzászóló Kéri János volt ,,Az állagromlás időszakos ellenőrzése” témával. Szederkényi Tibor: Pécs építésföld- tani, hidrológiai adottságai és a további kutatási feladatok (az előadást Soós JÓZSEFNÉ mutatta be) CsoBÓ István: Pécs építésföldtani-geo- technikai adottságai, különös tekintettel a pincék állagromlására és a kirnosásos üregképződésre Bisztricsányi Ede: Különböző forrás- ból származó földrengések lehetőségeinek vizsgálata, különös tekintettel a Mecsek környékére Koltai József: Pécs és Eger városok pincekérdóseinek vízgazdálkodási vonat- kozásai. Felkért hozzászólók: Vass Béla, BöCker Tivadar, Stefán Márton 550 Földtani Közlöny lUő. kötet, 4. füzet 2. „Ismeretlen pince- és üregrendsze- rek kutatási, feltárási és felmérési lehető- ségei és módszerei városi belterületeken” Elnök; Lovass Attila CSANDA Ferenc: A műszeres közmű- felderítés és a közműnyilvántartási tér- képek szerepe a pince- és üregkutatás előkészítésében Csókás János; Geoelektromos üreg- kutatási tapasztalatok Egerben (Az elő- adást Ferenczi László mutatta be) Baranyi István — Szabó Imre — Szabó János: Komplex geofizikai eljárás az üregkutatásban Ráner Géza; Az Egerben végzett üregkutató mérések tapasztalatai Felkért hozzászóló: Vágó Istvánné Zentai Kálmán: A pincerendszerek geodéziai felmérésének problémái és ta- pasztalatai Egerben Felkért hozzászóló: Sétáló Ferenc 3. ,, Pincék és üregek megerősítési vagy megszüntetési módszerei, technológiái a helvi környezeti adottságok függvényé- ben” Elnök: Csobó Istv'án Kaszás Ferenc — Orbán József; Pernye- gázbetonnal történő pincetömedékelési el- járás elméleti és gyakorlati eredménye Résztvevők száma: 230 fő Május 22. Előadóülés a Műszaki és Köz- gazdasági Propaganda Hónap keretében Elnök: Barabás Andor ViRÁGH Károly: Fácies-statisztikai vizsgálatok a Mecsek perm időszaki kép- ződményeiben Bérén Yi-ÜVEGES István: Dél-dunán- túli felszínmozgásos területek földtani és műszaki problémái Vita; Hőnig Gy„ Virágh K., Barabásné Stuhl A., Barabás A., Berényi-Üveges I., Lovász Gy„ Kovácsné Prantner E., Varga A., Weber B., Előd Sz. Résztvevők száma: 26 fő Június 19 — 20. Tanulmányút Tatabánya és környékén a Magyar Hidrológiai Társaság Pécsi Csoportjával közös rendezésben Gerber Pál a tatabányai szénbányák karsztvízvédelmi tevékenységéről, vala- mint a külszíni fúrásos kutatás legújabb eretlményeiről tartott részletes tájékoz- tatót. Molnár Sándor ismertette a Tata- bányai Szénbányák Víztisztító és Dúsító Berendezések Gyára tevékenységét, az ott folyó kísérleteket, a gyártmányfejlesztést és a perspektívákat. Az előadást színes- hangos mozgófilm bemutatása egészítette ki. Ezt követően került sor Tatabánya új szennyvíztisztító telepének helyszíni bemutatására. Az első nap befejező prog- ramja a vértesszöllősi természetvédehni terület és múzeum megtekintése volt. Másnap Fr.ynczi.a Gyula ismertette a Fővárosi Vízmű Káposztásmegyeri Fel- színi Vízkiemelő- és Víztisztító-mű tevé- kenységét és bemutatta az ott levő be- rendezéseket. SzALONTAi Gergely a buda- pesti fürdőkultúra kialakulása és fejlő- dése címmel tartott előadást, majd bemu- tatta a gellérthegyi karszt-tárót, a hévíz- foglalási helyeket s ismertette a hévíz- nyerési lehetőségeket, valamint a műszeres ellenőrző munkálatokat. A tanulmányút programjait élénk érdeklődés, s közvetlen, intenzív konzultáció és vita követte. A tanulmányút vezetője Rónaki László volt. Résztvev'ők száma: 33 fő A Magyarhoni Füldtani Társulat Északmagyarországi Területi Szakosztálya 1975 április- júniusi ülésszakán elhangzót előadások Április 10. Előadó ülés Elnök: Benkö Ferenc ÁloLN.VR Pál: VV-Sn-Mo érceket tar- talmazó granitoidok jellemzése M.vtyás Ernő: A Karlovy Vary-i érc- kutatási (ÍM.WVAM) szimpóziumról Vita: Benkő F., Molnár P., Pojják T., ÍMátyás E. Résztvevők száma; 14 fő JMájus ö. Vezetőségi ülés Elnök: JuH.ÁSZ András Napirend: Lignit-ankét előkészítése Részt vev^ők száma; 5 fő Május 19 — 20. „Lignitelőfordulásaink földtani kutatásának legújabb eredményei” című ankét a Borsodi Műszaki Hetek keretében Elnök; Monos János OsvÁTH István: A lignit szerepe az energiabázisokban Ád.ám Oszkár: A lignitkutatás népgaz- dasági jelentősége és perspektívái V.tRHEGYi Pál — B. Nagy József; A nyugat-magyarországi lignitelőfordulás (Torony — Nárai)-kutatások újabb föld- tani eredményei Gon.A. Lajos: A Cserhát-előtér lignit- kutatásának földtani eredményei M.4.DAI László: A bányászat igénye a földtani kutatással szemben B. Na(íy József— Szl.vbóczky Pál: É- Társulati ügyek 551 Magyarország lignitelőfordulásainak víz- gazdálkodási jelentősége Elek Izabella: Lignitterületek szén- kőzettani vizsgálatának eredményei B. Szabó László — Szokolai György: Karottázsmérés és a lignittelepek minőségi paramétereinek korrelációja Az ankét második napján a bükk- ábrányi kutatási területet, a visontai kül- fejtést és Bogács környékén egy pannon feltárást tekintettek meg a résztvevők. Ki rándulásvezető Szlabiíczky Pál volt. Résztvevők száma: 4ü fő Június 4. Előadóülés Elnök: B. Nagy József CsoNGR.vDi Jenő: A mátraszentimrei telér ércföldtani vizsgálata B.vksa Csaba — K.vdovits László: A bányabérci telérek ércföldtani vizsgálata Vita: Benkő E., B. Nagy J., Baksa Os., Csillag J., Jenei L, B. Szabó L. Résztvevők száma: 11 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Közé])dunántiili Területi Szakosztálya 1975 ájtrilis —júniusi ülésszakán elhangzott előadások Április 10. Vezetőségi ülés Elnök: Szantnek Eerenc Najjirend: 1. Az i'ij szakosztály vezető- ség feladata, 2. Az 1975. évi ])rogram véglegesítése, 9. Titkári tájékoztató, 4. A geológus technikusok helyzetév'el kaj)- csolatos szakosztályi tevékenység ismer- tetése, 5. Egyéb javYaslat.ok, indítványok. Résztvevők száma: tj fő Április 29. Beszámoló ülés a M. Áll. Föld- tani Intézettel, a ]\I. Áll. Eötvös Ijorátal Geofizikai Intézettel, az Országos Földtani Kutató-Fúró Vállfdat Dunántúli Üzemével, a Középdunántúli Szénbányákkíd valamint a Bauxitkutató V álUdattal közös rendezé.nben Elnök: Szantner Ferenc J.ÁMBOR Áron: A Középhegységi Osz- tály 1974. évi tevékenysége Bernh.vrdt Barna — Gyalog László — SzENTHE István: A Véi’tes- és Gerecse- hegység nyugati előterének földtani vi- szonyai Raincsák György— Gyaloíí László: Fenyőfő környékének földtani viszonyai Moldvay Loránd: A Balaton környé- kén folytatott építésföldtani térképezés eredményei P.VLFY József: A Középdunántéili Tei'ü- leti Földtani Szolgálat 1974. évi tevé- kenysége SzAB.YDV-YRY László: A Dunántúli Kö- zéphegység komplex geofizikai kutatása 1974-ben Tim.a Zsuzsanna: Beszámoló az OFKFV Dunántúli Üzemének 1974. évi kutatásairól Makr.m László: A Középdunántúli Szíhi- bányák Veszprém megyei területének szén- vagyonbővítési lebetősí'gei (az előadást Moln.vr István mutatta be) K.Iroly Gyula: Az 1974. évi bauxit- kiitatások eredményei és a további fel- adatok Sz-\BÓ Elemér: Földtani értékelő nmnka a Bauxitkutató Vállalatnál lIoRVÁi’H István: Anyagvizsgálat a bauxit kutatás szolgálat ábiin 47')TU Kálmán: Földtani anyagvizsgá- latok (-s eredményeik , Vita: Posgay K., Szantner F., Jámbor Á., Knauer J., Hernbardt B., Tóth K., Raincsák Gy., Pálfy J., Moldvay L., Bíró B., Szabad\áry L., Guthy T., Somssich Lné, Tima Zs., Tóth Á., Molnár L, Haas J., Bihari 1)., Buda T., Havas L., Konda J., Szabó E. Résztvevők száma: 77 fő Május L3. Előadóülés Flnök: Kn.^ukr József SzABé) Elemér: Genetikai kérdések a duniintúli karsztbauxit-telej)ek kialaku- lásával kajK-solat bán Siklójsiné Jenki Margit 'f. Gecse Eva: A sziderit -tartalom vizsgálata a nagy- egyházi bauxit bán Bal.Izs Endre: A kisalföldi medence trachitos és alkáli bazaltos vulkanizmusa Tóth Kálmán: A Bakonyoszloj) és Sur közötti terület eocén képződményei Vita: Knauer J., Edelényi E., Balázs E., TóthÁ., Komlóssy ( íy., Haas J., Korpás L., T. (íecse É., Pálty •!., Szabé) L, Szabó E., Solymái' K., Horváth I., Jámbor Á., Ravasz Cs., Haas J., Molnár I . H(‘sztvevők száma: 4Ü fő ír * .. >" ■ rf* ■■ *>• ?'■ ;, ■ ■ ;.'í : . , -^ ^ - ' . t L!~J^fXsJt/‘>:.a^. íl-1 ' . r ... ■ --íV.s -.4, - , . ^^áí.v _ ^ ^ ■ .v A- »» , ■ -r*’*' - -, ■• ■'* í^' r^ííi^ ' ■ ■ - - .1* ti '"i '"■ ^ "lí ‘ c ’ i-- •* ■ ; ■. , . •^■■' ,s • A f. r . II í ( * ‘i é\-ií.' ‘ j£^ . '^ . ^ ■í.i^ •'* 4i , ^ ••íNíM*^1 'T»/ÍS ■ '^ííí:i5'3iK^' - I •, .4 ; ■' :|. ' -i > Jí;j tTi . :■ “”* •Á«Jr- ■ ,•• •«’■•.■_ .Vs;V-v)^> :í 1 •• -fi » - ■(. /'*■- ' . A ‘■* lí ’ .f / ^ i f 3! í - ' *■; ■■'*■ ' .;. 'T , - ít ííí^ir^ t ; -.fc} . -<; V- T~í»i I* V ■ *' *-■■•' -■. • fi‘ 4Wi ■ 1*^ ,íí jŐ-VT^-í:. '(..■ ‘ - ’■ M ' f í^' ■' M-.,' í'-.l' '*í A kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója — Műszaki szerkesztő; Agócs András ^ - ■/nifj.!. kézirat nyomdába érkezett: 1975. X. 10 — Terjedelem 14 (A/5) iv • 76.2363 Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Bernát György A<Í'*!Í»* ^ Vív* - .'il V-A 116 EPITES- ÉPÍTÉSZETTUDOMÁrVY A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának közleményei Szerkeszti: Major Máté A kiadványban megtalálhatók az építészettörténet és -elmélet, az építészettudomány, a talaj- és kőzetmecha- nika, a tartószerkezetek mechanikája, továbbá a telepü- léstudomány témakörébe tartozó tanulmányok. Megjelenik évente egy kötet, 4 füzetben Évi előfizetési ára: 80, -Ft Megrendelhető az Akadémiai Kiadó Terjesztési Osztályánál (1054 Budapest, Alkotmány u. 21) 18 28 11 .11 —J AKADÉMIAI KIADÓ 108 A FÖLD- ÉS BÁNYÁSZATI TUDOMÁNYOK KUTATÁSI EREDMÉNYEI az Akadémiai Kiadónál megjelenő folyóiratokban FÍJLDR4JZ1 ÉRTESÍTŐ A Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézetének folyóirata Főszerkesztő; MAROSI SÁNDOR Legújabb kutatási eredmények a természetföldrajz és gazdaságföldrajz, a természeti adottságok, az ipar és mezőgazdaság területi elhelyezkedése, a települések és a népesség problémáival kapcsolatban. Megjelenik évente egy kötet, 4 füzetben • Évi előfizetési díj: 44,— Ft FÖLDRAJZI KÖZLERÉ]\YEK A Magyar Földrajzi Társaság tudományos folyóirata Főszerkesztő: PÉCSI MÁRTON A gazdagon illusztrált folyóirat tanulmányai kiterjednek a természeti és gazdasági földrajz különböző ágazataira (felszínföldrajz, éghajlat, vízrajz, talaj, növényzet stb.), továbbá az egyes országok regionális és egyéb földrajzi tárgyköreinek összefoglaló ismertetésére. Megjelenik évente egy kötet, 4 füzetben • Évi előfizetési díj: 36,— Ft FÖLDTANI KÖZLÖNY A Magyar Földtani Társulat folyóirata Felelős szerkesztő: DANK VIKTOR Tanulmányok az általános, rétegtani és tektonikai földtan, az ásványtan és paleontológia tárgyköréből. Megjelenik évente egy kötet, 4 füzetben • Évi előfizetési díj: 40,— Ft GE04ÓRU ÉS BÁIAYÁSZAT A Magyar Tudományos Akadémia Föld- és Bányászati Tudományok Osztá- lyának közleményei Főszerkesztő: SZÁDECZKY-KARDOSS ELEMÉR A földtudományok nemzetközi és hazai kutatási eredményeinek ismertetése, tudósítások a tudományos intézetekben, bizottságokban végzett munkákról. Megjelenik évente egy kötet, 4 füzetben • Évi előfizetési díj; 60,— Ft 113 AGROKÉMIA ÉS TALAJTAN A Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetének és a Magyar Talajtani Társaságnak a folyóirata Főszerkesztő; SZABOLCS ISTVÁN A talajtan, agrokémia, talajmikrobiológia, talaj- és növénybiokémia szakterületéről közöl előzetesen nem publikált, eredeti munkákat, összefoglalókat, továbbá könyvismertetéseket, kongresszusokról és szimpóziumokról szóló beszámolókat magyar és külföldi szerzők tollából. Megjelenik évente egy kötet 4 füzetben Évi előfizetési díja: 48, — Ft Előfizethetőa Posta Központi Hírlap Irodánál (1051 Budapest, józsef nádortér 1 .) AKADÉMIAI KIADÓ 139 MINDEN TUDOMÁNYÁG KÖZÖS FÓRUMA a MAGYAR TUDOMÁNY A Magyar Tiidományos Akadémia Értesítője Alapítva 1894-ben Főszerkesztő Köpeczi Béla Szerkesztő Bizottság Babics, Antal, Barta György, Csáki Frigyes, Elekes Lajos, Eörsi Gyula, Jánossy Lajos, Klaniczay Tibor, Márta Ferenc, Mócsy János, Straub F. Brúnó Szerkesztők Rejtő István, Szántó Lajos A MAGYAR TUDOMÁNY a külöidíöző tudományágak általános érdekű kérdéseivel foglalkozik; ismerteti a hazai és nemzetközi élet fontosabb eseményeit; közzéteszi a tudományos müvek bírálatát. Megjelenik havonta, magyar nyelven, orosz és angol nyelvű tartalomjegyzékkel. Évi előfizetési díja 60,— Ft. Példányonkénti eladási ára 5,— Ft. AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST 140 KIVÁLÓ TUDÓSOK - KORUNK TUDOMÁNYOS KÉRDÉSEIRŐL MINDENKIHEZ szólnak a KORUNK TUDOMÁNYA c. új sorozat köteteiben: Bonta János A KORSZERŰ ÉPÍTÉSZETI KÖRNYEZET 108 oldal • Fűzve 14,— Ft Kellner Béla RÁKKUTATÁS, DAGANATELLENES KÜZDELEM Eredmények és kilátások 92 oldal • Fűzve 10,— Ft Baránszky-Jób Imre AZ ALUMÍNIUMRÓL 226 oldal • Fűzve 22, — Ft Csáki Frigyes BEVEZETÉS AZ AUTOMATIKÁBA 160 oldal • Fűzve 16,— Ft Pándi Pál PETŐFI ÉS A NACIONALIZMUS 308 oldal • Fűzve 30, — Ft Bernát Iván A VÉRSZEGÉNYSÉG 195 oldal • Fűzve 19,— Ft AKADÉMIAI KIADÓ A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ' ^ FOLYÓIRATA BIOJlJlETEHb BEHTEPCKOrO TEOJlOrHMECKOrO OBLUECTBA BULLETIN) DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE T. 105, Supplementum (1975) ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 105. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK - CO;iEP>KAHHE — CONTENU (A recski vándorgyűlésen, 1974. október 3— 4-én, elhangzott előadások) Dr. Dank V.: A recski mélyszinti érckutatások tudományos és gazdasági jelentősége (elnöki megnyitó) . . . 559 — 564 Dr. FOlöp J.: Üj perspektívák a hazai földtani kutatás előtt 565 — 570 Dr. Gagyi PixFFY A.: A recski mélyszinti éreesedés megismerése, általános jellemzése és népgazdasági jelentősége 571 — 581 Dr. Zelenka T.: a recski mélyszinti színesfémére előfordulás szerkezeti-magmaföldtani helyzete — Struc- tural-igneous geological setting of the deep-seated hasé metál őre deposit of Recsk 582—597 Földessy Jánosné: a recski mélyszinti alaphegységi üledékes képződmények — Deep-seated sedimentary rocks of the basement at Recsk 598-611 Baksa Cs.: a recski mélyszinti szub vulkáni andezittest és telérei — The subvolcanic andesite body of Recsk and its veins 612-624 Földessy J.: A recski rétegvulkáni andezitösszlet — The stratovolcanic andesite formation of Recsk 625-645 De. Csillag J.: A recski terület magmás hatásra átalakult képződményei — Rocks transformed upon mag- matic effect in the Recsk area, Hungary 646-671 Dr. Csongrádi J.: A recski mélyszinti színesfémércesedés jellemzése ércmikroszkópi vizsgálatok alapján — Characterization of the deep-seated base metál őre mineralization of Recsk on the basis of ore-micros- copic analyses 672-691 Dr. Cseh Németh J.: A recski mélyszinti színesfémére előfordulás és annak teleptani, ércföldtani képe — Deep-seated base metál őre occurrence of Recsk; geological pattern of őre accumulation 692-708 Dr. ifj. Gagyi PÁLFFY A.: A recski mélyszinti színesfémére előfordulás gazdasági— mürevalósági értékelése és felismert törvényszerűségei — Subvolcanic base metál őre mineralization at Recsk : assessment of eco- nomic rentability and revealed regularities 709-728 SzALAY I.: A recski kutatási terület szerkezetkutató geofizikai mérései és azok eredményei — Geophysical rneasurements fór structural-geological purposes in the exploration area of Recsk and their results . . . 724 — 732 Dr. Morvái L.— Viola B.: A recski mélyfúrási geofizikai kutatások eredményei — Results of well-logging at Recsk 733-739 Szilágyi G.: A recski mélyszinti éreesedés vízföldtani helyzete — Hydrogeology of the subvolcanic őre mi- neralization of Recsk 740 — 754 Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1975) 105. 559—564. A recski mélyszinti érckutatások tudományos és gazdasági jelentősége (Elnöki megnyitó a MFT 1974. okt 3 — 4-i recski vándorgyűlésén) dr. Dani: Vilior Az ásványi nyersanyagok ismerete, anyaguk tudatos felhasználása az ember egyik olyan sajátossága, mely megkül«3nböztette már a kezdet kezdetén, egyre inkább szétvákS fejlődési ágát az élővilág többi tagjaité)!, és az ősrégészeti kutatások ennek alapján jól el is különítik az egyes korokat. így Iteszéllietünk kőkorszakról, annak kezdetlegesebb (paleolit), majd finomal)b megmunkálá- sával jellemezhető (neolit) szakaszáról, réz,- bntnz,- vas, sőt a gazdagságot, jólétet szimbolizáló ,, aranykorról”. Az ember kezdetben természetes állapo- tukban használta fel, alakította szükségleteinek megfelelően az anyagot. A fémek felhasználása is elsősorban ,,termés-előfordulások”-ból fakadóan indult meg, és a fémtartalmú ércekből a , .kinyerés” és a ])irotechnikai meg- munkálás, az ötvözés és a kohászat egyre magasabb technolé)giát és azt meg- előzően az anyag sajátosságainak, belső szerkezetének egyre jobb megismeré- sét igényli és egyben regisztrálja. Az ember megjelenése óta földünk térfogata, a szárazföldek és tengerek eloszlása mostani vizsgálódásunk szem]H)ntjából elhanvagolhaté)an változott, rendkívül erős, dinamikus fejlődés jellemzi viszont az emberiség számszerű szaporodását, technikai, tudományos fejlettségét, körnvezetátalakító tevé- kenységét és ásványi nyersanyag szükségletét. Az a kérdés tehát, melyet ma gyakran hallunk feltenni főleg geoszakembe- reknek, hogy milyen mértékben és meddig elegendők a föld ásványi nyers- anyagtartalékai a technikai fejlettség és a né])esedésj)rogné)zisok tükrében, és melyhez rendszeresen kapcsolódik a mi helyzetünk megítélését követelő kérdés miszerint: szegény vagy gazdag-e Hazánk e vonatkozásban, mind a Föld mind Magyarország tekintetében csak relatív lehet, és csak térhez és időhöz rendelten válaszolhaté) meg érdemben. Mert míg kevés az ember, kicsi a népsűrűség, kevés a nyersanyag- igény is, de ugyanez elmondható a tudomány és technikai fejlettség alacsony fokán álló időkre és néj)ekre, amikor ott volt az ember előtt az ásványi nyersanyag, csak épj)en nem tudta felhasználni még. Mai tudásunkból visszavetítve ez az idő a nyersanyagbőség ideje lehetne. (Tudjuk, hogy valójában ez sem mindig igaz, mert az ismerethiány éppoly szükségállaj)otot teremthet mintha nem is lenne ott az a nyersanyag). Később egyes jól hozzáférhető jóminőségű előfoi'dulások gyors leművelése következ- tében helyi nyersanyaghiány fellépése mellett a technológia fejlődése és az ismeretanyag a tudás alajiján, más még érintetlen területek megkutatását, feltárását és művelésbevételét regisztrálhatjuk. A történelmi események gaz- dasági mozgatórugóiként is egyre sűrűbben szerepelnek az ásványi nyersanya- gok. Végülis kialakult a mindmáig jellemző állajjot, mely röviden úgy definiál- ható, hogy a hasznosítható ásványi nyersanyagok köre egyre bővül, de a gaz- 1 Földtani Közlöny 560 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum daságilag művelhető és jelentős készletek, valamint a legnagyobb felhasználás igényének területei nem azonosak. Kialakultak az iparilag erősen fejlett igen nagy ásványi nyersanyagigényű országok és az ásványi nyersanyagaikat még nem ismerő, vagy hasznosítani nem tudó államok csoportjai az e helyzetben rejlő összes gazdasági, politikai, társadalmi ellentmondással együtt. Más megközelítésben úgy is szokás jellemezni a földtani kutatások és a bányá- szat tárgyát képező ásványi nyersanyagokat, hogy azok (szemben pld. a mező- gazdasági termékekkel) nem reprodukálhatók emberi tevékenységgel. E tekin- tet Ijen a bányászat vagy művelés, leművelés a helyes kifejezés, mert nem a szó szorosabb értelmében vett termelési folyamat a föld nyersanyagainak megkutatása, feltárása és kibányászása. Hazánk is azon országok közé tartozik, melyek már régóta eredményes bányászkodást folytatnak. Elég ha csak arra utalok, hogy nemesfém ércbányá- szatunk európai viszonylatban kiemelkedő jelentőségű volt hosszú évszáza- dokon keresztül. Elmondhatjuk, hogy a mátrai ércesedéssel a tágabb értelemben vett szak- emberek már igen régen foglalkoznak. A régészek által a Recsk és Sirok kör- nyékéről meghatározott rézkorszaki szerszámok azt mutatják, hogy az itteni termésrézelőfordulások anyagát már ekkor felismerték, feldolgozták, hasz- nálati eszközökké alakították őseink. A középkorban pedig Fehérkő-Veresvár térségében a kibúvásokon indult bányászatot folytattak, melyet azonban csakhamar beszüntettek. A tudatos kutatás és bányászkodás azonban éppen 125 esztendeje indult meg, mert ezt a tevékenységet 1849-től számítjuk, amikor a Recsk környéki Baj patak- Aszaláshegy környékéről előkerültek az első termésrézrögök és a kutatás kiterjedt a Recsk, Párád, Mátraderecske község határában emelkedő Kálvária, - Kanászvár,- Lahoca,- Fehérkő,- Veresvár,- Hegyestető hegyeire is. Nem lehet feladatom ennek szövevényes, gazdag hagyományú történetét ismertetni, de meg kell említenem néhány olyan mozzanatot, mely szorosan kapcsolódik a Magyarhoni Földtani Társulat tagjainak és a hazai bányászat művelőinek állhatatos és eredményes tevékenységéhez. Kitaibel Pál (1798) elsőnek mutat rá munkájában a Recsk -környéki kőolajnyomokra. Kubinyi Ferenc az első társulati főtitkár már 1850-ben tartott előadást a bajpataki termésrézről és ez később a MFT Munkálatai-ban jelent meg. Egyébként 1850- ben a Pest-Mátrai Bányatársulat kezdte meg kutatásait, majd a Gömör- Lahócai Bányatársulat is tevékenykedett a sok egyéb kisebb jelentőségű ma- gánvállalkozás mellett. 1860 körüli feljegyzések tanúsága szerint már Mát- rai Bányaegylet is létezett. Pettkó János a bányamérnöki főiskola tanára 1863-ban a M. Akadémiai Értesítőben hírt ad az általa itt felismert enargit- ról. Szabó József 1875-ben már rétegtani helyzetét, korát is rögzíti az érckép- ződésnek a Földtani Közlöny lapjain. 1877-ben Nendvich Károly szintén a parádi enargitról közöl tanulmányt a Matematikai és Természettudományi Közleményekben. Érdekességként megemlíthető, hogy 1880 körül az alsó- miocén riolittufában (Miklósvölgy) olajnyomokat fedeztek fel és megindultak az olajkutatások is. 1909-ben M.^uritz Béla kőzettani, — 1910-ben Noszky Jenő geológiai vonat- kozású vizsgálatairól ad összefoglalót, és hogy milyen jelentőségű volt a szí- nesfémtermelés 1870— 1913-ig, azt Greisingee, Róbertnek 1914-ben a Bányá- szati és Kohászati Lapokban közzétett nemesfémanyag statisztikájából tud- juk. 561 D a n k : A recski mélyszinti érckutatások jelentősége A bányászat forgótőkehiány miatt már hanyatlóban volt, amikor 1926- ban a Kincstár átvette. Erre utal Lőw Mártonnak a Földtani Közlönyben 1925-ben megjelent összefoglaló cikke, mely kutatási javaslatokat is tartal- maz a mélység irányába a terület bányászatának fellendítésére. Az állam beruházásokat eszközöl, iijra felméreti a területet — Vitális Sándor: Mátra- bánya arany, ezüst és rézércbányászata. Földtani Közlöny 1926. ércföld- tanilag és földtanilag egyaránt — Noszky Jenő 1927, és ennek az időszaknak bányagazdasági eredményeit rögzíti 1929-ben Pálfy Móric. A bányamunká- latokat ekkor Abzinger Gyula, majd Pollner Jenő bányamérnökök irányí- tották. A folyamatos kutatások időnként a közben elért eredményektől, tudományos megismerésektől, technikai és dúsítási, kinyerési eljárások töké- letesítésétől újabb és újabb lendületet kajinak. Ezt olvashatjuk ki Vitális Istvánnak a recski arany,- ezüst- és rézércbányászat címmel a Bányászati és Kohászati Lapokban 1933-ban megjelent optimista hangvételű dolgozatá- ból. 1934-ben Rüzlozsnik Pál telepítette az első mélyfúrásokat, melyek végülis újabb készletek (Vili. tömzs) felfedezéséhez vezettek. Az 1930-as évek köze- pétől ismét előtérbe kerültek az olajkutatások (Várbükk, Parádsasvár, Párád), de ezek mindmáig földtani érdekességek maradtak gazdasági eredmény nél- kül a szénhidrogének vonatkozásában. Érckutatási jelentőségük azonban nagy volt, mert a Bükkszék-környéki olajkutatások eredményein alajiulva kerültek kitűzésre a recski olajkutató fúrások, melyek közül egy a Rm-l-es 550 m mélységben dús fakóérces összletet harántolt. Közvetett módon tehát az olajkutatások is segítették a mai eredményekhez vezető úton haladást. Földtani térképezést végzett e területen Szentes Ferenc (1935). Ezzel egyidőben Rozlozsnik Pál is térképezett a területen, akinek kéziratos tér- képe ma is az egyik alapvető forrásmunka. A Darnó-vonal tektonikai jelen- tőségét ugyancsak ő ismerte fel, melyet 1937-ben Telegdi Rótii Károly neve- zett el és értelmezett feltolódásként. Soiiréter Zoltán (1942), és Majzon László (1940) szintén dolgoztak e vidéken rétegtani vonatkozávsban, míg érc- mikroszkópiai munkáival Sztrókay Kálmán (1941) írta be nevét a megismerés történetkönyvébe. Az első világháborút követően a földtani kutatások az új határú or- szágban; Mátra (színesércek), Bakony (mangán, bauxit), Bakony, Vér- tes (kőszén), Dunántúlon (kőolaj, földgáz), és a Nagyalföld területén (földgázzal kísért hévízelőfordulások) hoztak eredményeket. A második világ- háború után megindított rendszeres és módszeres szervezés eredményeként jelentősen növekedett a kutatási, és ennek eredményeként a bányászati tevé- kenység mind az energiahordozók (kőszén, lignit, kőolaj, földgáz, hévíz, urán), mind az ércek (színesércek, bauxit, vasérc), továbbá az egyéb haszno- sítható ásványi nyersanyagok és építőanyagok területén. Ez annál is inkább jelentős, mert az utóbbi évtizedben a geoműszaki szemlélet erőteljes gazda- sági impulzussal egészült ki. Elmondhatjuk, hogy az elmúlt 15 évben megkutatott recski rézércelőfor- dulás ércvagyona jelentős fejlesztésre és a hazai igények kielégítésére ad lehe- tőséget. Az előfordulás földtani alkata, kifejlődése és nagyságrendje pedig nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó. A második világháború végével az iijjáépítés szakaszában örökségként egy kimerülőben levő liánya, és a sürgető szükség ösztönözte a szakembere- ket a kutatások iijraindítására. E tevékenység bányászati irányítója Gagyi 1* 562 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum PÁLFFY András, geológiai szakértője esetenként Pantó Gábor volt. Vendel Miklós, Esztó Péter, Káposztás Pál (1948) javaslatokat dolgoztak ki a bányá- szat újraindítására. A munkák eredményeként részben a tervek készletalátá- masztása, részben a tevékenység meghosszabbítása vált indokolttá. Fontos szakasz volt ez, mert igen lényeges volt a régi rendszeres recski bányászat folyamatosságának biztosítása. A munkába egyre több intézmény, munkatárs kapcsolódott be és a MÁFI 1953 1957 években bevonta az ELTE-t és az ELGI-t. Az újraértékelést sürgette a lahoca-hegyi lelőhely ásványvagyonának csökkenése, minőségének romlása, a Társulat közlönyében találhatunk errevonatkozó adatokat. Ebben az időben Földvári Aladár szaktanácsadóként működött közre, Kisvarsányi Géza a lahócai-parádfürdői felszínközeli ércesedéssel foglalkozott. Kiss János a Darnó-hegyen térképezett. Mezősi József és Grasselly Gyula a Baj -pataki termésréz ércoptikai vizsgálatait végezték. A geofizikai újabb összefoglalók közül megemlíthetjük Sebestyén Károly (1952) természetes potenciál, — Erkel András (1957) gerjesztett ])otenciál. Szénás György (1955) szeiz- mikus refrakciós — , Lendvai Károly (1962) szeizmikus mérésekről szóló jelentéseit. A régebbieket torziós ingamérések és graviméteres mérések (Fekete Jenő 1936, 1938) képviselték, melyeket később légi mágneses (Komáromy István 1967) mé.résekkel is kiegészítettek. 1957-től a MAFl hegységenként i földtani térképezési munkálataival együtt a Mátrában is megindult a szerkezetkutató fúrási tevékenység. A mélység ])crspektívitását alátámasztották a KGkST Színesfémkohászati Állandó Bizott- ságában szerzett lengyelországi eredmények. A Külső Szudéta-i medencében lOüü m-t meghaladó mélységben talált rézérctelepek kutatása igen pozitív hatással volt a hazai szakgárdára, vezetőkre. A gyöngyösoroszi, mátraszentimrei, telkibányai szerkezetkutató fúrások után Böjtösné Varrók Kornélia földtani reambulációja (1959) is ennek keretében folyt. Vidacs Aladár, azóta sajnálatosan elhúnyt tagtársunk, volt ez időben (1959 1962) az itteni földtani kutatások irányítója, aki kezdemé- nyezően és a későbbiekre nézve meghatározóan tűzte ki a Recsk mélyebb szintjét megkutató (Rm-5, 6, 7, 8 sz.) Bírásokat, melyet továbbiak követtek. A kutatógárdát dicséri kitartása, állhatatossága és szakmájába vetett hite, liogy tagjai töretlenül teljesítették kitűzött terveiket, pedig az első fúrás rendkívül lassan, vontatottan folyt és költségek tekintetében is kedvezőtle- nek voltak a jiaraméterek. Az eredmények földtani jelentősége abban nyil- vánult meg, hogy eddig a recski bányászat tárgyát a felsőeocén biotit-amfibol- andezitben levő enargitos rézérc kéjiezte, most ]iedig az eocén andezittakaró alatt egy szingenetikusan líreccsásodott üledékösszlet metaszomatikus érce- sedése jelentett újabb perspektívát. Vidacs Aladár erről elsőízben 1963-ban Miskolcon számolt be a Selmecbányái Bányászati Akadémia első tanszék- ala])ításának 200. évfordulóján, recski helyszíni kirándulással egybekötve. Török Kálmán bányageológus közreműködésével. Munkájáról az ,,1963. évi ércföldtani vizsgálatok a Mátrahegységben” címmel 1964 márciusában adott elő a MFT, MÁFI, ELGI közös rendezésű beszámoló ülésén. Az új megismeréseket hozó mélykutatás a III. ötéves tervidőszakban eddig j)áratlan méretű összefogásban teljesedett ki. A kutató eszközök fejlődtek, az anyagvizsgálatok új alapokra helyeződve koncentrálódtak. Erre az időre tehető a KFH megalakulása és a (4FKFV létrehozása és a MÉV-nek a fúrási tevékenységbe való bekapcsolódása. D a n k : A recski mélyszinti érckutatások jelentősége 563 A feladat nehézségét fokozta, hogy a kutatás során nyert földtani-, szerke- zeti, kőzettani, technikai anyag és adathalmaz jelentős hányada olyan jellegű volt, melyeket eddig nem ismertünk hazánk területén. 1965-ben a megfelelő dokumentumok alaj)ján a KFH mellett működő OÁB jóváhagyta a felderítő kutatási programot és ettől kezdve az Országos Érc és Ásványbányák feladata lett a bányászat irányítása. Most felsorolhat- nám mindazokat a neveket, melyek viselői érdemileg részt vettek ebben a hatalmas, felgyorsított tevékenységben, de engedjék meg, hogy a teljességre törekvés nélkül csak néhányat villantsak fel. Morvái Gusztávét mint ércszak- emberét és a metallogéniai térkéj) egyik alkotójáét, Fülöp Jé)zsefét a MÁFI akkori igazgatójáét, Gagyi P.áLFFY Andrásét a bányászati vezetőjéét, a vál- lalat jelenlegi igazgatójáét. Cseh Német Józsefét az iparági főgeológusét a kutatás szakmai irányítójáét, Zelenka Tiborét az Országos Érc és Ásvány- bányák Vállalat vezetőgeológusáét a magmás-tektonikai kérdések szakértő- jét, hogy csak a törzskart említhessem. És ennek a vezetőgárdának volt bátor- sága nemcsak bevonni, hanejn felelős munkákat bízni a fiatalokra, akik főleg a délutáni előadásprogramban szerepelnek, és akikben nem csalódtak azok, akik bennük bíztak. Bevonták a munkába mindazt az intézményt, szervezetet, amely csak segít- hetett, lendíthetett az ügyön. Állandóan visszacsatolva ellenőrizték önmagu- kat. Felgyorsult, de alaposabb lett a tevékenység, és az említett és nem emlí- tett szakembergárdák munkája alapján értékelt összefoglaló jelentést az OÁB dicsérettel fogadta el. Az Rrn-38. fúrás helyére telepített egyik recski akna és a második akna szolgálják a bányászati kutatást, az ércesedés déli irányú kiterjedésének nyo- mozása fúrásokkal jelenleg is folyamatban van. Nem társulati elnökként, de i])ari vezetőként is megálla])íthatom, hogy dicséretesen kiváló volt a hátterül szolgáló gazdasági, adminisztratív, szer- vezési munka, mely végülis egy mintaszerűen komplex kutatásban teljesült ki. Tisztelt Vándorgyűlés! Az új kutatási fázisnak nincsenek még történeti távlatai. Nagyon új még, nem lehet róla olyan biztos értékítélő igazolásokkal alátámasztott befejezett múltidőben beszélni, mint a régiekről. De ezt nem is várja el senki. Tény azon- ban, hogy a közelmúltban megindult bányászati kutatás első adatai igazolják a kutatás során megrajzolt földtani modellt és joggal remélhetjük, hogy a további kutatómunkák biztosan ala])ozzák meg egy új fellendülő bányászati szakasz kialakulását, mellyel a hazai ij)arban oly fontos és a világpiacon egyre dráguló réz sajáterejű tevékenységből fakadó fedezetét teremthetjük meg. Az eredmények és az értekezésben foglaltak azért is nagyon értékesek, mert lehetőséget adnak más területek mélyebb régióinak jjer analógiám átértéke- lésére, mely során a persj)ektíva még tovább bővülhet. Nem tagadhatva meg a saját szakmát sem, érdeklődéssel konstatálom, hogy a rég ismert olajnyomok még a mélyszintben is megjelennek és ez kőolaj- genetikai aspektust is ad az ügynek. Számomra azonban érdekesebbek azok a szerkezeti mély földtani megismerések, melyek az ország egészét átfogó szén- hidrogénkutatások részére is hasznos adatul szolgálhatnak. Nagy öröm számunkra, hogv Vándorgyűlésünk adhat keretet egy korszako- sán jelentős előadássorozatnak és azt követő szakmai eszmecserének, melynek jelentőségét nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hiszen az eredmények egy 564 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum fogyó készletű végleges felszámolás előtti bányászat fellendítéséhez adtak alapot. Elismerés illeti az elődöket, a feltételek biztosítóit, a földtani, bányászati, gépészeti, kémiai, gazdasági területeken foglalkoztatott szakembereket, akik együttesen alkották meg Vándorgyűlésünk tárgyát. Köszönetét mondok valamennyiünk nevében Szekér Gyula nehézipari miniszternek, Fülöp József KFH elnöknek, akik a Társulat kezdeményezé- sére lehetővé tették és igényelték a kutatások eredményeinek társadalmi, tudományos szakfórum előtti bemutatását és megvitatását. Ez az információs fórum elsősorban szakmai jellegű, nem vár itt senki számszaki ipari szolgálati használatú adatközlést. A jól összeválogatott előzetes tájékoztató térképei és anyaga teljesértékű ismeretanyagot nyújtanak e tekintetben. Köszönjük a recski bányásztársadalomnak, hogy otthont adott Vándorgyű- lésünknek és kellemes keretet biztosított ebben a gyönyörű környezetben a gyümölcsöző építő eszmecserére. Végezetül szeretettel és tisztelettel üdvözöljük a 125 esztendős recski bányá- szatot, hálával adózva a bányamunka hőseinek és áldozatainak. A szakembe- rek eredményes munkája eredményeként további centennáris nagyságrendű jubileumok elérését kívánom a minket követő nemzedékeknek. A vándorgyűlést megnyitom Jó szerencsét! Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (I97-’i) 105. 5S5—570. Üj perspektívák a hazai földtani kutatás előtt dr. Fülöp József Tisztelt Vándorgyűlés! Nem túlzás azt állítani, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat ezévi vándor- gyűlését — a hazai földtani kutatás előtti új perspektívák kibontakozásának idő- szakában tartja meg. A jelenlegi helyzetet megelőzően mintegy fél évtizeden keresztül a hazai ásvá- nyi nyersanyagforrások szerepének, ül. jelentőségének leértékelését tapasz- taltuk és szenvedtük annak következményeit a hazai földtani kutatás és szi- lárd ásványi nyersanyaghányászat területén. Mindez ala])vetoen az akkori olcsó nyersanyagimportból és annak korlátlan bővítési lehetőségének felté- telezéséből származott. Konkrét restrikciós intézkedések ugyan csak a gaz- daságtalan barnakőszénbányák bezárására és az ottani munkaerő átirányítá- sára, valamint a felsőszintű szakemberképzés korlátozására történtek, az eredő hatás azonban ezeken a területeken messze túlterjedt: a földtani kutatás volumene legfontosabb ásványi nyersanyagaink terü- letén is jelentősen csökkent; a vállalati erőforrásokból finanszírozott bauxitkutatás esetében közel a felére; a vegyes finanszírozású szénhid- rogénkutatás területén pedig a korábbinak mintegy az egyharmadá- val; a szénkutatás iránti igény szinte teljesen megszűnt; - a bányászati és a kutatási ágazatok perspektívátlansága munkaerőván- dorláshoz vezetett, az utánpótlás elakadt és a felsőoktatásban még a néhány főben megállapított keretek érdemleges kitöltése is nehézségek- be ütközött, - az érdektelenség jelentősen fékezte a kezdeményező erőt és a kutatási koncepciók kibontakozását. A nyugati világban bekövetkezett energiaválság és annak hazánkat is érintő kihatásai, valamint saját fejlődésünk gyors üteme és a velejáró nagyarányú energia- és nyersanyagigény-növekedés kielégítésének nehézségei gazdasági- lag ismét indokolttá tették a hazai erőforrások széleskörű felmérését és foko- zottabb kiaknázását. A Párt és a Kormány, ill. a vezető kormányszervek a probléma jelentősé- gének megfelelően foglalkoztak a földtani kutatás és a hazai nyersanyagfor- rások fokozottabb igénybevétele feltételeinek biztosításával: - 1973 augusztus 16-án a Minisztertanács határozatot hozott a földtani kutatás terven felüli anyagi támogatására. A IV. 5 éves terv hátralevő időszakára szénhidrogénkutatásra 730 millió Ft-ot, szilárd ásványi nyersanyagok kutatására 200 millió Ft-ot hagyott jóvá. (Ez a költség- vetési forrásnak mintegy 50%-os emelését jelentette.) Ezenkívül még 566 Földtani Közlöny 105, kötet, Supplementum, további 800 mFt-ot biztosított a szénhidrogénkutatás műszaki bázisá- nak fejlesztésére. — 1973 december 17-én a Központi Bizottság Gazdaságpolitikai Bizott- sága tárgyalta meg a Központi Földtani Hivatal jelentését a geológiai kutatások helyzetéről. A Gazdaságpolitikai Bizottság többek között megállapította: ,,Az ásványi nyersanyagellátás területén világszerte mutatkozó problémák indokolják a geológiai kutatások volumenének bővítését, struktúrájának fejlesztését, továbbá nyersanyagvagyonunk gazdasági minősítésének felülvizsgálatát”. — Néhány héttel ezelőtt, szeptember 12-én az Állami Tervbizottság terven felül iijabb 134 millió Ft-ot hagyott jóvá a legfontosabb szilárd ásványi nyersanyagkutatások fokozására és 250 millió Ft-ot az Országos Kutató Fúró Vállalat, a Bauxitkutató Vállalat, a Magyar Állami Földtani Inté- zet és a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet műszaki bázi- sának fejlesztésére. A földtani kutatás támogatásán kívül egész sor döntés született új hazai nyersanyagtermelési kapacitások létrehozására, jóváhagyták a második recski nagymélységű akna létesítéséhez szükséges költségvetési fedezetet, a Minisz- tertanács határozatokat hozott a szénbányászat helyzetének javítására és távlati munkaerőellátásának biztosítására. A fokozott figyelem és támogatás ugyanakkor a földtani kutatás irányítói- nak és megvalósítóinak felelősségét is nagymértékben megnöveli. A követel- mények az anyagi ráfordításhoz mérten igen jelentősek, sőt nemegyszer feszí- tettek: 60 millió t kitermelhető műrevaló szénhidrogénvagyon felkutatása 1980- ig. 1000 — 2000 MW kapacitású hőerőművek létesítésére alkalmas külfej- téses lignitterületek felkutatása, az évi 3 millió t-ás bauxitbányászatunk nyersanyagbázisának hosszú távra való biztosítása, ehhez jelentős új bauxitlelőhelyek felkutatása, — a 300 mFt-ot meghaladó recski bányabeli földtani kutatással az ércbá- nyászat optimális műszaki -gazdasági megvalósításainak megalapozása, nagykapacitású építőanyagipari üzemek telepítésének előkészítése. Ügy gondolom, hogy az anyagi ráfordítás és a követelmények egyenes ará- nyú növekedése teljesen természetes és helyes kapcsolat ezen tényezők között. Ami más szavakkal azt jelenti, hogy az anyagilag alátámasztott sürgető nép- gazdasági igények meghatározóak a földtani kutatás számára. Biztos vagyok benne, hogy a földtani kutatás minden hazáját és szakmáját szerető dolgozója egyetért ebben velem és örül annak, hogy munkájának eredményei kiemel- kedően fontosak, sőt esetenként nélkülözhetetlenek a társadalom számára; és a kedvezőbb légkörben, javuló munkafeltételek között, fokozott felelősséggel és lelkesedéssel dolgozik a népgazdasági célkitűzéseket szolgáló földtani kuta- tási feladatok megvalósításán. Nem lehet puszta véletlen, hogy már az elmúlt évben, minden fontos ásvá- nyi nyersanyagunkból a kitermelhető műrevaló ásványvagyon növekedésé- ben jelentős eredményeket értünk el, amelyek több esetben számottevően meghaladták a IV. 5 éves tervben előirányzott legnagyobb évi termelési volu- meneket : — szénhidrogénvagyonunk növekedése 8,5 mt-, - kőszénvagyonunké 56 mt-. F ül ö p : Új perspektívák a hazai földtani kutatás előtt 567 — rézércünké 2,5 mt volt, — kitermelhető műrevaló bauxitvagyonunk növekedése 1973 74-ben közel 10 mt lesz. Mindez olyan körülmények között, amikor szénhidrogéntermelésünk évi volumene csaknem másfélszerese annak a mennyiségnek, amelyet 1937 és 1945 között összesen kitermeltek Magyarországon. Bauxitbányászatunk jjedig a IV. 5 éves terv első három évében többet termelt, mint a két világháború közötti együttes bauxittermelés volt hazánkban. De még a csökkentett szintű kőszéntermelésünk is több mint kétszerese az 1940 44 közötti hál)orús , , rekordtermelésnek ’ ’ . A továbbiakban röviden a földtani kutatás legfontosabb időszerű kérdéseiről szeretnék áttekintést adni. A szénhidrogénknfatásokat illetően az eddigi kutatási eredményeket össze- sítő és értékelő-, földtani egységekre, mélységszintekre és forinációcsoportokra tagolt prognózis elkészítése van tervbe véve 1974 decemberi határidővel. Rend- szeres gyakorlattá vált a kutatási programok szerkesztése és felhasználása; polgárjogot nyert a többszörös fedéssel mért és korszerű digitális feldolgozás- sal értékelt szeizmikus kutatás. Bevezetés alatt áll a vibrációs rengéskeltésű szeizmikus eljárás. A szénhidrogénkutatás súlyponti területe a Dél-Alföld és a Dráva-medence. A kőszénkutatás területén a lignitkülfejtések megnövekedett gazdasági jelentősége nyújtott új ])erspektívákat. A lignit kataszter elkészülte után az elő- és a felderítő kutatás kiterjed az ország összes jelentősebb pers))ektí- vikus lignitterületére. A Mátra- és a Bükkalji megkutatott lignitvagyonhoz kapcsolódó területek kutatására épj)úgy, mint a már ugyancsak előrehaladt Ny-magyarországi toronyi-lignitterület kutatásának folytatására, valamint a Kisalföld, a zalai és a somogyi perspektivikus területek vizsgálatára. A bauxitkutatás egyik súlypontja a Nagyegyháza-Csordakút -mányi medence, ahol a már megkutatott 170 millió t kitermelhető-műrevaló eocén barnakő- szénvagyonon kívül jelentős új bauxitlelőhely van kil)ontakozóban. A nagy vastagságú dolomitbreccsa alatt elhelyezkedő bauxittelej)ek eddig ismeret- len, új teleptípust képviselnek és a bauxitkutatás számára iij lehetőségeket jelentenek. A kutatás harmadik fő iránya ezen a területen a vízföldtani viszo- nyok beható tanulmányozása. A Nagyegyháza-Csordakút-mányi medence kőszén és bauxitvagyona a kimerülés előtt álló Tatabányai medence bányá- szainak jövendő munkaterülete, ahol a csordakúti lejtősaknával már a kőszén feltárása és termelése is megkezdődött. A bauxitkutatás másik súlyponti területe a Nyirádi-medence, amely nagy szerepet játszik az ajkai timföldgyár tehermentesítésél)en, amíg az a karbo- nátos szennyezettségű halimbai bauxit fogadására felkészül. A vízszintsüllyesz- tés és a bányászat összhangjának biztosítása is a Nyirádi-medence mielőbbi teljes megkutatását indokolja. Bauxitvagyonunk jelentős V, Ga és ritkaföldfémtartalommal is i’endel- kezik. Ezek a timföldgyártás során a körfolyamatban dúsulnak és abl)ól kinyerhetők. Közülük eddig a V és a Ga ipari előállítása valósult meg. Pontos vagyonfelméréssel és az ásványtani-teleptani kapcsolatok tisztázásával a ritkaföldfémek kinyerését is elősegíthetjük. Az érckutatás súlypontja továbbra is a recski rézérclelőhely területe és tágabb környezete. A bányabeli kutatás megkezdésén kívül folytatódik az ércesedés DNy irányú kiterjedésének és gyakorlati jelentőségének tisztázása, valamint 568 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum a felszínközeli enargitos ércesedés vizsgálata. Jelentősen előrehaladt aBörzsöny- hegység részletes földtani és geofizikai térképezése és átfogó földtani vizsgá- lata. Előkészületben van a Börzsöny-hegység és a Darnó öv felderítő jellegű színesére kutatásának megtervezése. Nagy jelentőségűek az építőanyagipari kutatások. Üj nagy teljesítményű cementgyár nyersanyagbázisát kell megkutatni a Dunántúli Középhegység- ben és nagykapacitású kavicslelőhelyeket kell biztosítani a nagyüzemi ház- gyári építkezések számára. Földtani és technológiai kutatásokat végeztetünk korszerű könnyűszerkezetes építőanyagok és falburkolólapok hazai nyers- anyagbázisának létrehozása érdekében. Uj feladatot jelent hasznosítható ásványvagy ónunk alapadatainak számító- gépre vitele. 21 ezer km^ területen végezték el eddig az Alföld rendszeres földtani, vízföld- tani, agrogeológiai és építésföldtani térképezését. Az Alföldet É-D irányban átszelő rétegvíz-megfigyelő kúthálózat kiépítése után folyamatban van a K-Ny-i irányú kútsor létrehozása, állandó jellegű műszeres regisztrálással. Mindez méltó folytatása az Alföld eddigi nagyszabású folyamszabályozási, vízfeltá- rási és agrogeológiai munkálatainak. Jelentősen előrehaladt a főváros, a Balaton-környék, valamint számos nagyvárosunk mérnökgeológiai térképezése. Evről-évre újabb igények merül- nek fel ezen a téren, vállalva a feladat megoldásának közös teherviselését is. Uj komplex kutatási irány az ország csúszásveszélyes területeinek földtani, vízföldtani és talajmechanikai vizsgálata. Területi geológiai osztályainkat rövid idő alatt az ország egész területén meg- szerveztük és megfelelő elhelyezésükről is gondoskodtunk. Kapcsolataik gyorsan fejlődnek és hatásuk máris jelentős az építőipari nyersanyagtermelés és a vízfeltárás földtani megalapozottságának elősegítésében. A földtani környezet és természetvédelem is gyorsan kibontakozó új feladat- kört jelent. Az Országos Természetvédelmi Hivatallal jó együttműködésben dolgozunk a kiemelkedő jelentőségű, közérdeklődésre számottartó természet- védelmi területek védelmének és közhasznúvá tételének megszervezésén. Folyamatban van a tudományos értékű geológiai feltárások számbavétele és védelmének megszervezése is. Tovább folytatódik a külföldön végzett geológiai kutatás. Közreműködésünk- kel Mongóliában nagyszabású nemzetközi (KGST) geológiai expedíciót szer- veznek, amely 1976-ban kezdi meg tevékenységét. Folynak a KGST geológiai- geofizikai-tengerkutató expedíció előkészületei. Ez év nyarán sikerrel próbál- ták ki a Szovjetunió fekete-tengeri kutatóbázisán a Magyar — NDK kooperá- cióban készülő tengerkutató szeizmikus berendezést. Üj, jelentős igények és kutatási ]>erspektívák minden területen. De vajon megvannak-e a növekvő anyagi ráfordítás mellett a realizálásukhoz nélkülöz- hetetlen természeti adottságok és rendelkezünk-e a megoldás hatékonyságát biz- tosító korszerű tudással és felkészültséggel ? A még felderítetlen természeti adottságok tudományos módszerekkel tör- ténő megítélésére a prognózisok hivatottak. Ezek megalapozott elkészítése a legnehezel)b, legsokrétűbb geológus! feladat, amely az összes rendelkezésre álló földtani ismeret szintézisét jelenti, a hasznosítható ásványi nyersanyagok elterjedési törvényszerűségeinek feltárása és lokalizációja céljából. Mindazon esetekben, amikor földtani viszonyaink a társadalmilag szüksé- ges ásványi nyersanyagok további jelenlétét még feltételezhetővé teszik, és F ül ö p : Új perspektu'ák a hazai földtani kutatás előtt 569 azok termelése nincs felderített ásványvagyonnal kellő mértékben megala- pozva, vagy a termelés növelése lenne kívánatos, a kutatás-tervezés és irányí- tás nélkülözhetetlen alapja a prognózis. Ilyen ásványi nyersanyagok hazánk- ban mindenekelőtt a szénhidrogének és a bauxit, valamint a nagykapacitású lignit- és építőanyagipari nyersanyaglelőhelyek. A prognózisok helytállósága a módszerek helyes megválasztása — de nem túlértékelése — mellett elsősorban a felhasznált földtani alap-információk megbízhatóságán és a kiválasztott analógiák realitásán nyugszik. Ez utób- biak ellenőrzése és kiegészítése, területi-, rétegtani- és mélységszintek szerinti konkrét elemzése, valamint a folyamatban levő kutatások eredményeinek figyelembevételével történő állandó továbbfejlesztése, a kutatási j)rogramok és a prognózisok szoros kaj)csolatának biztosítása a legfontosabb feladatok, amelyeket új nyersanyaglelőhelyek felkutatása érdekében meg kell oldanunk. Hozzá kell még tennem, hogy az ásványi nyersanyagprognózisok geológia centrikusak ugyan, de nélkülözhetetlen behatárolójuk — a technológiai- és — a gazdasági viszonyok (a világpiaci ár és a külkereskedelem) prognózisa. A rendelkezésünkre álló 'prognózisok általátios prognózisként megalnpozoftnak tekinthetők és a tervbevett kutatások indokoltságát alátámasztják . A tudományos megalapozottságon kívül az elmúlt évtized kutatási ered- ményei is igazolják, hogy természeti adottságainak még korántsem jutottak a kimerülés sorsára: — harminc évi intenzív szénhidrogénkutatás és 8U szénhidrogéntároló szerkezet feltárása után a közelmúltban került sor legnagyobb szénhid- rogénlelőhelyünknek, az algyői szénhidrogéntelepeknek a felfedezésére, évszázados érckutatás után tártuk fel a recski mélyszinti rézérclelőhelyet, amely eddigi jelentéktelen színesércbányászatunkat nemzetközi mércé- vel mérve is jelentős szintre fogja emelni, — lignitbányávSzatunk a legkedvezőtlenebb felszínalatti termeléstől a visontain át, a bükkábrányi-, feltárás előtt álló lelőhelyig egyre kedve- zőbb kondíciók irányába fejlődik, — a Nagyegyházi-medence bauxitvagyona nemcsak új kutatási perspektí- vát, hanem jelentős új kitermelhető műrevaló ásvány vagyont is jelent, — ritkafémforrásaink, termálvízkincsünk kiaknázása még csak a kezdet- nél tart. A felsorolt sikerek titka a kutatási eszközök és módszerek fejlődése, szoros kapcsolatban a bányászati és nyersanyagfeldolgozási technika, ill. technoló- gia fejlődésével. A kutatómunka eredményes megvalósításának kiemelkedően fontos eleme a kutatási célokat értő, azok megvalósításáért küzdeni akaró, a földtani viszo- nyokat behatóan ismerő és a korszerű kutatási technikát irányítani tudó ember, a felkészült kutató. Az műszaki fejlődés és a földtani megismerés gyors ütemét figyelembe véve az egyéni és a szervezett továbbképzés nagy jelentőségére kell utalni. Voltak ezen a téren hasznos rendezvényeink, de a helyzet korántsem kielégítő. Tanulni és tanítani kell lehetőleg minél kevésbé iskolás módon, a figyelmet maximá- lisan a lényegre koncentrálva, gondosan takarékoskodva az idővel, mert az anyagi eszközök mellett ebből rendelkezünk a legkorlátozottal)b mértékben. Befejezésül szeretném megragadni az alkalmat, hogy a magyar földtan e széles fórumán kifejezzem a Központi Földtani Hivatal elismerését mindazok- 570 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum nak, akik lelkiismeretes tudományos és gyakorlati munkájukkal hozzájárul- tak ahhoz, hogy hazánknak nemzetközi mércével mérve is jelentős, immár hányatelepítésre alkalmas módon megkutatott rézérckincse van. Tisztelettel és szeretettel gondolunk azokra is, akik már nem érhették meg a teljes kibon- takozás örömteli napjait. A kortársak emlékezete és a kutatástörténet lapjai megőrzik kiemelkedő munkásságuk érdemeit. Ügy gondolom az az értékelés a helyes, hogy ezen a helyen a tudoiiiány és a gyakorlat, a bányászat, a kutató vállalatok és a kutatóintézetek dolgozóinak példás együttműködése vezetett el bennünket a hasznosítás küszöbéhez. A meghívókból kitűnik, hogy a lelőhely földtani-teleptani viszonyairól többen tartanak előadást azok közül, akik a helyszínen szerzett tapasztalataik- ról és vizsgálataikról számolnak be, akik nap mint naj) kezükben tartották a fúrásokból kikerült mintaanyagot, akik a fúrások mellett állva izgalommal várták az lij eredményeket. A kutatás sorsa azonban a lelőhelytől távol élők számára sem volt közömbös. Nemcsak a felelős gazdasági és szakmai vezetők, hanem a földtani kutatás összes dolgozója nagy érdeklődéssel kísérte a kuta- tások eredményeinek kibontakozását. Üjabb cáfolattá vált ez a kutatási eredmény azokkal a felfogásokkal szem- ben, amelyek a magyar föld mélyét szegénynek, a további kutatómunkát kilátástalannak, a kutatási célkitűzéseket megalapozatlannak tartották. A szi- lárd ásványi nyersanyagkutatást illetően Magyarországon eddig szokatlanul nagy mélységig terjedő, nagy ütemű és költségű, de ugyanakkor kiemelkedően nagy eredményekre vezető kutatás osztatlan elismerést szerzett az egész geológus társadalomnak. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1975) 105. 571 — 581. A recski mélyszinti ércesedés megismerése, általános jellemzése és népgazdasági jelentősége dr. Gagyi Pálffy András (4 ábrával) Összefoglalás: Szerző ismerteti a recski kutatások rövid történetét, a kezileméiiye- zésére és irányításával kialakított kutatási koncepciókat, valamint az ezek eredménye- ként megtalált mélyszinti ércesedés jellegét és általános jellemzését. Rámutat az elért eredmények népgazdasági jelentőségére és azoknak az egyéb tudományágakra gyakorolt kedvező hatására, kiemelv^e a munkában résztv'ett kutató kollektn a érdemeit. Tisztelt Vándorgyűlés! Különös megtiszteltetés számomra és munkatársaim számára, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat szakértő tagsága előtt, a ma még kötelező korlátozó intézkedések figyelembevételével, lényegében első ízben számolha- tunk be egy olyan nagv horderejű és eredményes kutatómunka, valamint ahhoz kapcsolódó komplex műszaki-gazdasági értékelés eredményeiről, ame- lyekhez foghatók a szilárd ásványi anyagok tekintetében hazánkban még nem igen adódtak s ha őszinték akarunk lenni, a korábbi ismeretek ala])ján ilye- neket nem is igen remélhettünk. Ezek az eredmények röviden talán leginkább úgy jellemezhetők, hogv az olyan nagy fontosságú fémes alapanyagaink mellé, mint amilyenek edclig a hazai igényeket fedezni ké])es bauxitok és mangánércek voltak, most már további négy, a modern ij)ar számára nélkülözhetetlen ala])anyagot sorolha- tunk: a rezet, a piritet mint kénhordozót, az ólmot és a cinket. Ezek az alap- anyagok a jelek szerint ugyancsak elérik a szükségletek kielégítésének nagy- ságrendjét még akkor is, ha az utóbbi kettő a megkutatottság jelenlegi fázisá- ban még csak alaj)os reményként említhető. Ha most eredményekről beszélünk, akkor nem kis mértékben helyes bizo- nyos, a földtudományokban szinte észrevétlenül bekövetkezett szemlélet- beli változásokra is utalni. Ezek a változások a figyelmet egyrészt fokozato- san a nagvobb mélységek még feltáratlan lehetőségei felé fordították, más- részt az előfordulások megítélését a modern i})ar követelményeinek nagvság- rendjéhez igazították. Ezért hisszük, hogy most már szakítani lehet az érckutatásokkal ka])csolat- ban egyidőben, bizonyos körökben túlzottan eluralkodott, talán klasszikus középeurópainak is nevezhető szemlélettel, amely színes és nemesfémeket elsősorban telérszerű előfordulások keretében tudott elké])zelni. Ennek mint- egy prototípusaként hajdani, Selmecbányái jellegű előfordulásokat remélt vagy szeretett volna találni, néha olyan képződményeket is telérbe erőszakoló módon, amint az egykor a lahócai kékpalával, vagy később a pátkai ércese- dés értékelésével kapcsolatban is történt. 572 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum Nem véletlen tehát, hogy a modern ipar óriási mértékben megnövekedett igényeinek nagyságrendi ismeretében, az egykor talán jelentősnek ítélt, de mai szemmel már iparinak sem értékelhető felszínközeli ércelőfordulásaink újrakutatásával egyidejűleg, már 1953-tól mind tudatosabban kezdtük hang- súlyozni a tömeges előfordulásoknak kiemelt jelentőségét, jövőbeni meghatá- rozó szerepét. Ekkor hívtuk fel a figyelmet személyes tapasztalataink alap- ján, többek között olyan erdélyi példákra is, amelyek egyes régi, kimerült bányavidékek lijraélesztését tették lehetővé, a korábbiaknál jóval nagyobb termelés mellett, a viszonylag szegényebb, de mindenképpen tömeges ércelő- fordulások bázisán. A Recsk- parádi kutatások eredményeit sem lenne helyes éppen ezért csu- pán önmagukban vizsgálni, hanem abba a sok éves tudatos tevékenységbe beillesztve célszerű oknyomozó módon bemutatni, amely ezen a területen folyt és amelynek elválaszthatatlan részét képezik. Recsk- Parádfürdő környezetében a távoli múltba visszanyúló, időszakosan megismétlődő, kezdetleges bányászati tevékenységről, vagy inkább csak kuta- tásnak minősülő próbálkozásokról tudunk. Ezek a próbálkozások a viszony- lag nagy számú, szegény ércindikációra irányultak, de különösebb ipari jelen- tőségük sohasem volt. Minőségi változást ebben a vonatkozásban csak a lahó- cai enargitos ércesedésnek, feltehetően a múlt században történt felismerése és döntő módon a bányának 1926-ban, a Magyar Kincstár részéről történt megvásárlása hozott. Ennek, az egyébként kedvezőtlen ásványi összetételű és műszaki-gazda- sági szeni])ontból is számos problémát támasztó lahócai, szabálytalan, töm- zsös- érhálózatos- hintett előfordulásnak kutatása és művelése során sok évti- zedes tapasztalatokat szereztünk. A lahócai ércesedéshez kapcsolódóan, a bányászati szakemberek részéről kialakított kutatási, dokumentálási és érté- kelési módok, valamint az így elsajátított és eléggé nem hangsúlyozható tér- beli szemlélet, nagy mértékben járultak hozzá és könnyítették meg az ugyan- csak szabálytalan recski mélyszinti ércesedésnek helyes kutatását. Elősegí- tették az előfordulás jellegének, törvényszerűségeinek gyors felismerését és nyújtottak felbecsülhetetlen segítséget művelésének megtervezéséhez, gaz- dasági értékeléséhez. Ez a bánya ugyanakkor hosszú éveken át, a két világháború között, fon- tos bázisa, átmentője volt a hajdani magyar színesfémére -bányászati hagyo- mányoknak és a felszal)adulás után innen rajzottak ki azok a kisebb — nagyobb kutatócsoportok, amelyek 1949-től kezdve magját képezték a mátrai, börzsö- nyi, telkibányai, velencei-hegységi stb. kutatásoknak. IMagának, a lahócai ércesedésnek mélyfúrásokkal kombinált, döntően bányá- szati kutatási módszerekkel történt megismerését két kiemelkedően fontos időszak szolgálta. 1926-tól 1945-ig terjedően, amikor az ún. klasszikus lahócai tömzsöket kutatták meg, kiváltképpen Poller Jenő bányamérnök irányító munkája, Rozlozsnik Pál tevékenysége és Sztbókay Kálmánnak az ércese- dés genetikájával kapcsolatos munkássága említendő meg. A második fontos kutatási időszak zömében az 1947-től 1951-ig terjedő évekre esett, amikor az ismert ércvagyon kimerülésével a bánya mint kutató- üzem működött. A bányászati-földtani kutatás ekkor, a lahócai ércesedés mélységi lehatárolásán túlmenően, terveim alapján és Pantó Gábor eseten- kénti szakértői részvételével, mélyfúrások, régi tárok újranyitása, kutató- vágatok és aknák formájában, már kiterjedt a Lahóca távolabbi környezetére, Gagyi — Pálffy: A recski mélyszinti ércesedés jellemzése . . . 573 I. ábra. A recski ércesedés területi elhelyezkedése. Jelmagyarázat: 1. Mélyfiirások, 2. Aknák helye, 3. Terve- zett létesítmények helye, 4, Hintett porfiros rézérc (szubvulkáni andezit), 5. Szkarnos rézérc, ü. Polimetallikus érce- sedés, 7. Szkarnos-polimetallikus ércesedés, 8. A kutatott mélységig ércmentes terület határa valamint a Párád környéki ércindikációk vizsgálatára is (Fehérkö, Veresvár). A már akkor tudatosan, a klasszikus lahócai ércesedéstől (a késölib is sokat emlegetett törésvonaltól) Ny-ra telepített és kimondottan érckutatást szol- gáló, régi 93. számú, első nagyobb mélységű (465 m) magfúrásunk az alap- hegységet is elérte. Sajnos ez nem olyan szerenc.sével történt mint 10 évvel később az Rm-5. fúrás esetélien, mert itt a vizsgált mélységig az alaphegység teljesen ércmentes volt, amit utóbb az ugyancsak ide telepített Rm-21. fúrás is megerősített. Kis szerencsével egyébként már akkor meg lehetett volna találni az alaphegység komplex ércesedését (1. ábra). Az említett kutatások mindenesetre eléggé bizonyították, hogy a felszín közeli, rétegvulkáni andezitben jelentős ércesedés nem igen várható és azt, hogy további kiterjedt kutatásokhoz megalapozottabb földtani koncepció és olyan geofizikai előkészítés szükséges, amely az ércelőfordulás jellegzetes- ségeihez igazodik. Az elkövetkező években ezt kitartóan szorgalmaztuk, de nem sok eredménnyel, mert a közben iijból megindult földtani kutatás ismét csak a már sokszor vizsgált témákra szorítkozott és a korábbi eredményeket, a bőséges helyi ismereteket sem igen vette figyelembe. Az ércbányászati iparágnak, ahol akkor még Morvái Gusztáv is mint főgeo- lógus dolgozott, ismételt szorgalmazására, csak 1959-ben vette kezdetét az újabb időszak első nagymélységű fúrása az Rrn-5. .sz., amelynek kimondott célja, az addig kizárólagosan perspektivikusnak ítélt, közel E-D-i csapású, ún. lahócai törésvonalnak illetve törési zónának D-felé történő nyomozása volt. Ennek, az akkor még a MAPI hatáskörébe tartozó fúrásnak a kitűzése ViDACS Aladár nevéhez fűződik. Ekkor, a részünkről összeállított távlati 574 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplernentum 550 0,5 1,5 Cu“/. i50 700 750 800 850 900 950 kutatási tervben 20 db, 1000 m mélységű szerkezetkutató és felderítő fúrásra tettünk javaslatot Recsk— Párád körzetében. Ezek telepítését az ún. lahócai törésvonalra merőleges és azon főleg Ny-felé túlnyúló szelvényben folyamato- san szorgalmaztuk azt követően is, hogy az akkor még csak szigorúan az É-D-i szelvényben telepített első fúrásokban, az Rm-5., 6. és 8. sz. fúrásókban, az alaphegységben észlelt polimetallikus ércesedés értékelése során téves, részemről vitatott teleptani következtetés született. Ez a perspektívákat leszűkítő elképzelés, amelyet a megfúrt ércesedés jellege nem támasztott alá, vala- miféle, a lahócai törési zónával egybeeső, réteges, komplex, alaphegységi ércesedés feltételezésén ala- pult. Ebben a helyzetben, 1965-ben, az addig 7 év alatt lemélyült mindössze 4 db fúrás ütemét kévéséivé, a Nehézipari Miniszternek, úgy is mint a KGST Szí- l nesfémipari Állandó Bizottsága elnökének javaslatot tettem a kutatás jelentős meggyorsítására és jellegé- nek megváltoztatására. Amikor ezzel kapcsolatban a perspektívákat leszűkítő ún. lahócai törésvonal- nak a mélyszintre is vonatkoztatott elmélete ellen ^ is fellépve és a regionális jelleg bizonyítására, ha- rántszelvények telepítésében állapodtunk meg az ille- tékes földtani szervekkel és ehhez a szükséges anya- i giakat is sikerült biztosítani, a recski kutatás új fejezetbe lépett. Ezen időponttól kezdve, amikor már a kutatások : intézését is az Országos Érc- és Ásványbányákra bízták, létrehoztuk a recski földtani szolgálatot és azt fokozatosan tovább fejlesztettük. Egyidejűleg okulva a korábbi (Rm-5., -6., -7., -8.) fúrások anya- gának nem kielégítő feldolgozásából, a mintavételt, az anyagvizsgálatot és az értékelést, megelőző recski l gyakorlatunk alaj)ján úgy szabályoztuk, hogy ezt követően a fúrási anyagnak következetes, minden ' részletre kiterjedő, szó szerint méterről-méterre tör- ténő feldolgozása és gondos kezelése megoldást nyert. ' Ezt a bevált, megbízható módszert mind a mai napig alkalmazzuk. A jóváhagyott K-Ny-i harántszelvényekkel nem . csak az ala])hegység polimetallikus ércesedésének a lahócai törési zónán túlmutató regionális jellegét lehetett bizonyítani, hanem 1967. év végén, e két » szelvény Ny-ra eső utolsó fúrási pontjain, az Rm-16. ' és -17. fúrásokban, mélységi andezithez kötött hin- > tett rezes ércesedést sikerült felismernünk mintegy ; 500 m-nyi mélységközben. Ennek a teljesen új fel- ismerésnek kiemelkedő népgazdasági jelentőségére már akkor, az első 2 fúrás birtokában számszerűleg j is rámutattunk. (Az Rm-16. fúrás szelvénye, illetve ' a réztart álmát ábrázoló diagram, a kalkopiritnek i 2. ábra. A réztartalom változása az Km-16. fúrásban harántolt rézpor- firos összletben 575 G ag y i — P á l f f y : A recski inélyszinti ércesedés jellemzése . . . folyamatos jelenlétét bizonyítja és mint a porfiros rézérc jellemző példája mutatható be.) (2. ábra.) Az új helyzet megkövetelte, hogy a földtani kutatásnak is dialektikus módon olyan teljesen új irányt szabjunk, amely most már minden szempontból előtérbe helyezte a rezes formáció mielőbbi teljes megismerését. Erre vonat- kozó javaslatunkat a Földtani Tanacs is elfogadta. Annak ellenére, hogy a rezes formációt hordozó andezit jellegének megítélésével kaj)csolatban átme- 2 Földtani Közlöny 576 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum netileg a kürtő elmélet is felmerült, mégis sikerült ezt, a kutatást ugyancsak leszűkítő feltételezést leküzdve, a rézérces területen 250X250 m-ig fokozato- san sűrített, szabályos hálózatos mélyfúrásos kutatást megvalósítani. Ez felelt meg leginkább, a megismert adatok alapján biztosan várható, szeszélyesen hintett érces tömeg megkutatására. Eredménynek tartjuk azt is, hogy a for- máció egészének mielőbbi megismerésére törekedve, sikeresen kerültük el az ezen célnak nem megfelelő kutatási megoldásokat. így kerültük el pl. a csupán részletkérdések tisztázására és elsősorban réteges előfordulások meg- ismerésére alkalmas, de az adott esetben a kutatást lassító és költséges bokor- fúrási eljárás alkalmazását. A mind jobban kialakuló földtani kép teljességét szolgálta az a felismeré- sünk, amelyre az Rm-31. sz. fúrás alapján, 1968. év vége felé hívtuk fel a figyel- met. Ez a felismerés a mélységi andezit és az alaphegységi üledékek Ny-i érintkezési zónájában mutatkozó kontakt jellegű képződményekre vonatko- zott és az előfordulás igen dús, kontakt-metaszomatikus ún. szkarnos ércei- nek megismeréséhez vezetett. A felismerés egyben helyére tette a kutatási területen korábban diabáznak minősített kőzetek megítélését is. (Ez a meg- állapítás természetesen nem vonatkozik a darnói diabázra.) Ugyanakkor felismerve azt is, hogy a legdúsabb szkarnos ércek jórészt a 900 — 1150 m-es mélységközben helyezkednek el, egyetértést szereztünk a fúrási mélységnek 1200 m-re való növelésére, amit ezt követően minimumként következetesen betartottunk. (A szkarnos ércesedésre jellemző példaként az Rm-39., fúrás szelvényét, illetve réztartalom diagramját a 3. ábrán mutat- juk be, amely szemben a porfiros ércek közel egyenletes rézeloszlásával, a nagyobb mélységköz kiemelkedő réztartalmával tűnik ki.) Mindezek figyelembevételével már 1969. elején, a javasolt kutatások 4.-ik évében, pontosan meg tudtuk adni az előfordulás teleptani -földtani jellem- zését, amely a következőkben foglalható össze: A területen, a triász karbonátos alaphegység felszínére néhány száz méter- nyi, váltakozó vastagságú felsőeocén explozív-effúzív, rétegvulkáni andezit tele])ül. Az alaphegység szerkezetileg kiemelt részeiben felsőeocén szubvul- káni andezittömeg rekedt meg, amely hintett-eres formában ún. porfiros réz- ércet hordoz. Ahol a mélységi andezit a területen uralkodó karbonátos alap- hegységgel érintkezik, ott ])alást szerűen erős szkarnosodás jelentkezik. A szkarnosodást az andezittesthez közelebb dús, kontaktmetaszomatikus réz- érc, míg attól távolabb polimetallikus érctestek jellemzik. A benyomult ande- zit kupolájában erős kovásodás uralkodik. A magmás hatástól távolabb eső, részben karsztosodott triász kőzetek és fedőhegységi andezitek csak kis mértékben változtak el. Ezekben a kőzetek- ben, a szubvulkáni andezit telérei közelében, illetve azok hatására, különböző elváltozá.sokkal kísért hidrotermális, metaszomatikus polimetallikus ércesedés jelentkezik (4. ábra.) Tömörebben fogalmazva, igen találó az a jellemzés, amelyet Pantó Gábor akadémikus utolsó közéleti szereplése során, földtani zárójelentésünk tárgya- lása alkalmával adott az előfordulásról a következők szerint: ,,Itt egymásba növő és egymást helyettesítő ásványasszocíácíók csökkenő hőmérsékletű folyamatos sorozatával állunk szemben”. Az előfordulásnak kétségtelenül legértékesebb részét a mintegy 2 knP területen, általában 500 — 600 m-nél nagyobb mélységben elhelyezkedő központi rezes andezittömeg és nagyobb mélységben az ahhoz simuló szkarnos rézércek képezik. Ezek az Gagyi — Pálffy: A recski mélyszinti ércesedés jellemzése . . . 577 A RECSKI SZINESFÉmÉrC-ELÖFORDULÁS ELVI FÖLDTANI SZELVÉNYE NY ^ regi banya ^ 4. ábra. A recski színesfémírc-előfordulás elvi földtani szelvénye. J e 1 m a K y a r á z a t: I. Mészkő, 2. Üledékes kvarcit (dolomitos), 3. Agyaf^pala (1—3 triász), 4. Miírga, mészkő, 5. Szubvulkáni andezit, 6. Rétegvulkáni andezit- sorozat (4—6 eocén), 7. Oligocén márga, agyag, 8. Másodlagos kvarcit, 9. Szkarnos környezet ércesedése, 10. Hintett, porfiros, kalkopirites rézérc, 11. Rolimetaílikus ércesedés, 12. Lahócai tömzsös-érhálózatos, enargitos-luzonitos érc ércek a maguk egyszerű ásványtársulásával (iiralkodóan kalkopirit-pirit) igen kedvezően dúsíthatok és hasznosíthatók. A rézérceket minden oldalról körülvevő és regionális elterjedésű, Pb, Zn, Cu, Ag tartalmú polimetallikus ércek, a maguk teleptanilag szabálytalan jellege, szétszórt és viszonylag vékony kifejlődése következtében már jóval komolyabb problémákat támasztanak mind a kutatással, mind a műveléssel szemben. A polimetallikus ércek esetében azt is figyelembe kell venni, hogy nagy részük a vízveszély esnek ígérkező, kansztosodott alaphegységben szét- szórtan található. Az azonban mindenkéjípen figyelemre méltó, hogy jófor- mán nem volt olyan fúrásunk a környéken, a K-i lezökkent szárnytól elte- kintve, ahol a fúrások a polimetallikus ércet ki ne mutatták volna. Itt említjük meg közbevetőleg azt is, hogy a mélyszinti kutatás kapcsán, a Lahócátóí É-ra, eddig nem ismert felszínközeli enargitos ércesedést is talál- tunk, amely a jelenlegi recski bányászat néhány éves fennmaradásának némi biztosítékát nyújthatja. Ez az enargitos ércesedés, amely a lahócai klasszikus tömzsökétől némiképpen, részben a kevésbé intenzív kovásodás miatt is, elüt, véglegesen cáfolta a recski kék palának korábban tulajdonított kiemelt fontosságát és megerősítette azt az álláspontot, amelyet az ötvenes években Pantó Gáborral e kérdésben, az ún. XI. tömzs kutatása során felismert jelen- ségek kapcsán közösen kifejtettünk. Az elvégzett mélyszinti kutatások nagyságrendjének jellemzésére csupán azt említem meg, hogy az eddigi (1974. szeptember) 95 db mélyfúrásból 58 db szolgálta a rézérckutatást. Az összes lefúrt fúrás hossza a 110 ezer fm körül mozog. A sorozatelemzésre leadott minták száma 49 ezer, a meghatározott alkotók száma 127 ezer. Mindehhez közel 10 ezer csiszolat, 2600 db 32 elemre vonatkozó nyomelemvizsgálat és számos más vizsgálat járult. Nyugodtan állítható tehát, hogy az elvégzett kutatások és vizsgálatok olyan 2* 578 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum bőséges ismeretanyagot szolgáltattak, amelynek alapján az előfordulás nagy- sága, az ércvagyon és annak minősége, valamint a bányaművelés egészét elő- nyösen vagy hátrányosan befolyásoló legfőbb tényezők jellege és mértéke ma már kielégítő módon megítélhető. A művelés részletes megtervezéséhez azonban olyan kiegészítő bányászati kutatás szükséges, amely részben egybeesik az előfordulás feltárásával is. A bányászati kutatás azért szükséges, mert az eddigi megismerések csak viszony- lag ritkán telepített mélyfúrások útján adódtak, valamint azért, mert a szo- katlanul nagy mélység miatt, az igen költséges mélyfúrásos kutatási hálónak az előfordulás jellegéből következően kívánatos erőteljes továbbsűrítése, milliárd Ft-os nagyságrendű, elviselhetetlen költséggel volna csak megold- ható. A bányászati kutatásnak elengedhetetlen fontosságára már a kezdet kez- detén felhívtuk a figyelmet. Döntő jelentőségét főleg a polimetallikus ércese- déssel kapcsolatban hangoztattuk, ahol magának a részletes teleptani megis- merésnek is csak ez lehet a járható útja. Ez a megfontolás volt az alapja annak, hogy már 1969. végén javaslatot tettünk és engedélyt kaptunk annak az 1200 m mély kutatóaknának a lemélyí- tésére, amelynek telepítése körül sok vita folyt, de amelynek helyessége azóta, főleg a rézércek déli lehatárolását követően egyértelműen bizonyítást nyert. Az akna mélyítését azóta befejeztük és abból 700, 900 és 1100 m mélység- ben, három szinten vágathajtás indul az ugyancsak engedélyezett második akna felé. Az aknamélyítés számos olyan bányaföldtani megismeréshez veze- tett, amelynek hasznossága vitathatatlan és amelyeknek összevetése a mély- fúrásokból szerzett ismeretekkel, az egész előfordulásra is kivetíthető. A kőzet mechanikai viszonyok általában kedvezőbbek mint amilyenekre a fúrási magok vizsgálata ala])ján számítani lehetett. Ez az előfordulásnak nagy mértékű üregképzéssel járó művelése szempontjából igen megnyugtató. Az a tény, hogy az aknában, kevésbé homogén, töredezett kőzet esetén, az 1000 m-t meghaladó mélységben, néha erős hangjelenséggel kísért feszültségkiegyenlí- tődés folyt le, a kéj)en mit sem változtat. A víz veszély és a vízben oldott gázok szempontjából nem csak az aknában nyert közvetlen tapasztalatok, hanem az ezen kérdést meghatározó tektonika jobb megismerése, a mikrotektonikát is beleértve, szolgáltatták talán a leg- megnyugtatóbb képet. Az akna telepítése során magunk is a kedvezőbb viszonyokat kerestük akkor, amikor az aknát az Rm-38. sz. fúrás helyén, az előfordulás közelében, tehát még a kevésbé vízveszélyes és ala}>jában ércmentes, szkarnos zónában úgy telepítettük, hogy annak kötelező biztonsági pillére hasznos ásványvagyont lehetőleg ne kössön le. Az a tény azonban, hogy az esetenkénti, gyorsan apadó vízhozzáfolyások nagyságrendje a teljesen jelentéktelen, 15 — 20 1/perc-et jóformán sohasem haladta meg, bennünket is meglepett. A szerkezet, a tektonika zárt jellege és főleg a szkarnosodás-ércesedés hasa- dékkitöltő — cementáló szerepe, amire egyébként számítottunk is, erre a kedvező jelenségre magyarázatot adott. Az elvétve mutatkozó, rövid lefutású és a mélység felé csökkenő gáz jelen- ségek csupán kisebb zárványok felszabadulásából következtek. A mélyfúrások ala])ján az egész területre számított 23 m/C° átlagos geoter- mikus grádiens ismeretében, az 1200 m mélység körül 57 - 60 C°-ot közelítő kőzethőmérséklet volt várható. G a g y i— P á l f f y : A recski ^nélyszinti ércesedés jellemzése . . . 579 A valóságban, az akna talpán még a nyári, 30 C°-ot meghaladó külső hőmér- séklet mellett is, a munkahely hőmérséklete, 1 — 2 kivételtől eltekintve, az egyszerű szellőztetés hatására, a 25 C°-ot sem haladta meg. Ügy tűnik, hogy a kőzetnek valóban meleg szabad felülete a hőt viszonylag gyorsan leadja és elég rövid idő alatt kialakul egy olyan lehűlt köpeny, amely- nek hőutánpótlása kicsi. Ennek ellenére a legmélyebb szintek művelésével kapcsolatban a hűtés-kondicionálás szükségességével ma is számolunk. Az elmondottak összegezéseképpen nyugodtan állítható, hogy a rézércelő- fordulás ma már kellőképpen lehatárolt és bányatele})ítésre alkalmas mérték- ben ismert. A készletszámítás eredményei ugyan bizonyos értelemben csak statisztikailag értelmezhetők, de a készletek össztömege, átlagminősége és számos más fontos ])araméter viszonylag nagy valószíhűséggel és kellő biz- tonsággal becsülhető. Ezzel szeml)en, az előfordidáson l)elül, a rézl>en feldú- sult gócok térbeli helye, alakja és minsősége már kizárólag csak a bányabeli fúrással kombinált bányászati kutatás során lesz megállapítható, illetve pontosítható. Hasonló előfordulások esetében ez egyébként közismert gyakor- lat. Az érckészlet mennyisége tulajdonké])pen tág határok között változik attól függően, hogy milyen átlag fémtartalmú ércet kívánunk művelésbe vonni illetve, hogy a még művelésbe vont érc minőségi alsó határát, nem kis mértékben a változó fémárak függvényében, hol húzzuk meg. Ezért a készlet - számítást számítógéj)])el 16 változatban készítettük el. Ennek során számos törvényszerűség birtokába jutottunk, és az előfordulásra jellemző összefüg- géseket ismertünk fel. Ezen törvényszerűségek, és összefüggések, amelyek a művelésbe vont érc minőségi alsó határa és a termék átlagminősége, illetve a kitermelhető készletek mennyisége között fennállnak, a gazdaságilag o))ti- mális termelési kapacitásnak újszerű elemzéséhez is elvezettek. Az említett felismerések a változó gazdasági viszonyokhoz alkalmazkodó, helyes műszaki- gazdasági döntések meghozását mindenkor elősegítik, nemcsak az előfordulás egészét, hanem a művelési szinteket érintő különböző mélységközöket külön- külön is tekintve. A természeti adottságokat és jelenségeket a maguk bonyolultságában vizs- gálva sikerült azt is elérnünk, hogy a komj)lex elemzések kilé])jenek a l)ányá- szat szűk köréből és azokat a kölcsönhatásokat is vizsgálják, amelyek a Ijányá- szat, a diisítás és a kohászat szorosan összetartozó együttesét jellemzik. A kutatás és készletszámítás eredményeként egyértelműen megállapíthat- tuk, hogy a recski rézércelőfordulás a világ közismerten nagy rézporfiros lelő- helyeivel mutat egyezőséget. Értékét csak növeli a közvetlen közelében elhe- lyezkedő dús, szkarnos, kontaktmetaszomatikus rezes ércesedés, valamint a ma még kellő részletességgel nem ismert, de ugyancsak nagy reményekre jogosító polimetallikus ércek. Ezt az értékelést a felülvizsgálat céljából 1972. év elején meghívott szovjet szakértőbizottság is alátámasztotta és az Orszá- gos Ásványvagyon Bizottság is megerősítette. A földtani kutatással párhuzamosan széleskörű műszaki-gazdasági értékelő tevékenységet is folytattunk, amely a mielőbbi hasznosítás lelie+őségét és annak várható gazdaságosságát volt hivatott megítélni és az előfordulás bázi- sán telepíthető ipari létesítmények jellegét nagyságrendjét meghatározni. Már az első fúrásokban felismert rezes formáció alapján javasoltuk, hogy az előforduláson csak igen nagy ka])acitású bányászat létesüljön. Ugyancsak javasoltuk, hogy a feldolgozás az ércelőkészítéstől a kénsavgyártással kiegészí- 580 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplemenlum tett kohászaton keresztül, az elektrolit réz előállításáig bezárólag, komplex módon és teljes vertikumban, a legkorszerűbb technikára alapozva, kombinát- szerűen a helyszínen valósuljon meg. Ezt az elvet az országos szervek elfogad- ták és a kapcsolódó tervező munka több éve ilyen értelemben folyik. Ezt tartottuk szem előtt már a kutató akna telepítése során is, amikor az Európá- ban párját ritkító, 8 m-es aknaátmérőt megválasztottuk. Anélkül, hogy a jelenlévőket a technológia részletkérdéseivel untatnám és megértésüket kérve azért, hogy a termelés igen kedvező gazdaságosságát meghatározó tényezőket ma még nem részletezhetem, a recski színesércelő- fordulás népgazdasági jelentőségét talán úgy jellemezhetném legtömörebben, ahogy azt a bevezetőben már megtettem. Az említett négy alapvető fontosságú alapanyagban való ellátottság valószínűsítésén kívül azonban feltétlenül figyelmet érdemel még a porfiros rézércben kísérőfémként jelentkező molib- dén; ma még nyitva hagyva az esetleges egyéb ritkafém-szórvány elem ter- melési lehetőségeket. Ezen utóbbiak viselkedéséről, esetleges szerencsés fel- dúsulásukról a technológia valamely fázisában, majd csak az ipari méretű hasznosítás során szerezhetünk megfelelő ismereteket. A recski kutatások termékenyítő hatását néhány kapcsolódó műszaki- tudományos területen is fel lehet mérni. A kutatás mérete és főleg a kivitelezés során a mélyfúró vállalatok között támasztott verseny, ösztönzőleg hatott a fúrástechnikára, amely jelentős fej- lődésen ment keresztül. Nem csak a mélyfúrások kivitelezési ideje csökkent a korábbinak legalább a felére, hanem a tökéletes magkihozatalt is sikerült mind jobban megközelíteni. Hasonlóan kedvező hatással volt a recski téma a geofizikára, amely az elő- fordulás megtalálásához ugyan még különös segítséget adni nem tudott, de mivel a földtani modell elég egyértelműen és elég hamar kialakult, ez a modell a továbbiakban a geofizikát már orientálni tudta. Elősegítette a mérési ered- mények értelmezését és ezzel a további kutatás irányítását, főleg az előfordu- lás D-i folytatásában még akkor is, ha a mérések egyelőre csak közvetett megálla])ításokra alkalmasak. Most úgy tűnik, hogy a párhuzamosan végzett különféle mérésmódoknak valamilyen komplex értékelését, szintetizálását célul kitűzve, olyan értelmezési módra kellene törekedni, amely az alaphegy- ségre vonatkozó megállapításokon túlmenően némi tájékoztatást a kutatás tárgyát képező mélységi andezittömegekről is adhatna. Az ércgeofizikával szemben támasztott fontos követelmény a szulfidok szelektív értékelése, mert mindaddig míg e téren az önmagában értéktelen pirít hatása ki nem szűr- hető, a megállapítások alig hasznosíthatók. A recski kutatások nyomán szükségesnek látszott a bányászati távlati tudományos kutatásokat is a mélybányászat sajátos, eddig kellőképpen nem vizsgált kérdéseire irányítani. Az erre vonatkozóan a Magyar Tudományos Akadémián 1971-ben elhangzott javaslataink alapján ennek a témakörnek mint kutatási iránynak megfogalmazása már megtörtént és a soron következő kutatómunkák fontos részét képezi. Kissé ide is kapcsolódva és részben a nagy mélységben elhelyezkedő, eset- leg gyengébb ércekre, vagy a kitermelés után visszamaradó ún. nem műrevaló készletek hasznosítására is gondolva, kezdtünk el már évekkel ezelőtt, a Magyar Állami Földtani Intézet segítségére támaszkodva, a biokémiai-baktériumos módszerekkel intenzifikált oldásos fémkinyerési eljárások alapvizsgálataival foglalkozni s lettünk ezen kutatás országos koordinálói. Gagyi — Pálffy: A recski mélyszinti ércesedés jellemzése . . . 581 Az előfordulás tanulmányozása és értékelése során a bányászati tudományos kutatásnak számos olyan korábbi eredménye is hasznosításra került, amelyek a telepítés-elmélettel, kőzetmechanikával, a vízveszély elhárításával, az előfordulások értékelésével, az ércdúsítással stb. állnak kapcsolatban, illetve ezek továbbfejlesztését is elősegítették. A komplex kutatómunkában, amelyet a Nehézipari Minisztérium és a Központi Földtani Hivatal egyetértésével iparágunk irányított és koordinált, részmunkáival számos kutató- és tervező intézet, valamint az egyetemi tan- székek egész sora vett részt, akiknek értékes munkáját ezúton is köszönjük. Ugyanakkor személy szerinti kötelességem köszöntet mondani annak a nem nagy számú kollektívának is, geológu.soknak és bányászoknak, akik mér- hetetlen lelkesedéssel és szakmaszeretettel segítettek megküzdeni sok bizal- matlansággal és óvatoskodással. Nem kevés akadállyal kellett ugyanis szem- benézni és nagyon kitartó meggyőző — érvelő munkát kellett kifejteni addig, míg a mai helyzetig eljutottunk. Tisztelt Vándorgyűlés! Hazánkat, kissé túlzottan általánosítva és némiképpen hagyományos meg- ítélésekre alapozva nyersanyag szegénynek szokták mondani. Azt mindenképpen tényként kelí elfogadnunk, hogy az egyes területeken, sokszor ismételten végzett felszínközeli kutatások után, már valóban igen kevés a remény arra, hogy olyan iij, minden szempontból kedvező adottságú szilárd ásványi előfordulások és főleg ércek kerülhessenek megkutatásra, amelyek egyben a gazdaságos termelés nagyfokú koncentrációját is elősegíte- nék. A lehetőségek azonban egy irányban még nyitottak és ez, az eddigieknél jóval nagyobb mélység. Azt, hogy ez a mélység még számos, eddig nem remélt lehetőséget kínálhat, a mindenképpen újszerű recski eredmények birtokában és a nagyobb mélység hiányos megkutatottságára gondolva, részben analó- giák alapján is joggal feltételezhetjük. A települési mélység Szerencsé i'e csak egyike azon tényezőknek, amelyek a termelési költséget, illetve a gazdaságosságot meghatározzák. Mivel ])cdig a mélységnek nyilvánvalóan kedvezőtlen hatását más tényezők tudatos befo- lyásolásával, a kitermelés modern eszközeivel ellensúlyozni lehet, a nagy mély- ség ma már gazdaságilag sem leküzdhetetlen. Ebben a megvilágításban nyilvánvalónak tűnik, hogy hazai lehetőségeinket és adottságainkat felmérve, a földtudományokra vonatkozó kutatómunka továbbfejlesztésére is fokozodó mértékben kell meghatározó szerepj)el bírjon a mélykutatás és a mélybányászat problémahalmaza, mint megoldást igénylő társadalmi szükséglet. Mindezt befejezésül azért tettem szóvá, mert meggyőződésem, hogy a recski kutatásokkal jó úton indultunk el s most akkor járunk el helyesen, ha az elért eredmények bázisán, a földtudományokat és a szorosabban vett érckutatást a még perspektívát ígérő irányokban fejlesztve, olyan reális feladatokat tűzünk magunk elé, amelyek a nagyobb mélységek általánosabb és alaposabb megismerését célozzák. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1975) 105. 582—597. A recski mélyszinti szinesfém ércelőfordulás szerkezeti-magmaföldtani helyzete dr. Zelenka Tibor (8 ábrával) Összefoglalás: A recski mélyszinti színesfémére előfordulás két, fejlődéstörté- netében és szerkezet alakulásában egymástól eltérő alaphegységi pászta határán, az EEK-Dl)Xy-i irányú Darnó nagyszerkezeti öv EXy-i előterében helyezkedik el. A földtani, vidkanológiai adatok alapján egy csonka magmafejlődési ciklus ismerhető fel a területen, szoros kapcsolatban a szerkezetalakulással, miközben a magmás műkö- dés térben és időben súlypontilag fokozatosan K-ről Ny-ra tolódott el. A mezozoikumban a köpeny eredetű bázisos termékek vezették be a magmás működést. Ezt követték a fel- söecénben jelentkező, a felsőköpenyből származó, későorogén intermedier magmás- vulkáni sorozatok, amelyek szidjvulkáni-intruzív kifejlődései képezik a mélyszinti érc- kutatás tárgyát. A miocénben a szubszekvens vulkanizmus intermedier vulkánit jai és a másodlagos magmakamrákból származtatott savanyú ignimbrites ártufái-lávái egya- ránt megtalálhatók. A magmás ciklust a pliocén bazalt áttörések zárták. A Darnó nagyszerkezet 10 km széles övezete a hegységképződési fázisok idején több- szörösen kiiijult és eltérő mozgásmechanizmust mutatott. A larami-pireneusi és szávai mozgási fázisokban uralkodóan kompresszív hatásokra alátolódások és feltolódások keletkeztek. A Darnó nagyszerkezeti vonal több azonos irányú törés rendszere, amely- től EXy-ra főleg az ősi variszkuszi csapású szerkezeti elemek (EXy-DK, EK-DXy, KflK-XyDXy), míg DK-re a Darnó vonallal közel párhuzamos csapású (ÉEK-DDXy) szerkezetek uralkodnak. A kutatási terület szerkezetét a közvetlen tektonikai mérések, a légifotó inteipretáció, és a geofizikai mérések adatainak figyelembevételével vázoljuk fel. ■ Az elmúlt évtizedben a recski mélyszinti érckutatás keretében végzett jelen- tős mértékű földtani térkéjtezési, geofizikai, geokémiai felvételek, valamint a mélvfúrási, bányászati kutatások és az ezekhez kapcsolódó széleskörű anyag- vizsgálati munkák a területen sok vonatkozásban új földtani ismeretekhez vezettek. Ezen földtani eredmények elsősorltan a kutatási munkákat közvet- lenül végző és irányító Or.szágos Érc- és Ásványbányák földtani szakember együttesének szellemi termékei, de egyes témákban fontos és hasznos, segítsé- get nyújtottak az iparban dolgozó bányászati, fúrási, és vegyészeti szakembe- rek, valamint az egyetemi és kutató intézeti geológus, geofizikus és vegyész specialisták is. Köszönetemet fejezem ki valamennyi munkatársamnak és munkában ré.szt vevőnek, hogy átérezve a recski kutatások népgazdasági jelen- tő.ségét, tudásuk legjavát adva nagyban hozzájárultak az alábbiakban vázolt átfogó földtani kép kialakításához. A recski mélyszinti színesfémére előfordulás szerkezeti-magmaföldtani helyzetének rövid áttekintését a cikk két lépcsőben mutatja be. Először az előfordulás és a tágabb környezet földtani fejlődési vázlata és magmás kifej- lődésének nagyszerkezeti összefüggései, majd a kutatási terület konkrét szer- kezeti adatai kerülnek elemzésre. Z élénk a: A recski mélyszinli érceid fordulás macjmaföldtnni helyzete 583 A. Földtani fejlődéstörténet és a magmás kifejlődések nagyszerkezeti kapcsolatai Magyarország legmodernebb szerkezeti szintéziseit figyelembe véve (Wein Gy. 1969. Dank V. — Bodzay I. 1970.), a Vepor kristályos tömege és a Lóczy- hátság között ÉK-DNy-i csapásban három nagyszerkezeti alaphegységi pászta mutatható ki: ópaleozóos vonulat középheg ysécji süllyedék (eugeoszinklinális) Igal-bükki eugeoszinklinális . A kutatási terület legfontosabb nagyszerkezeti vonala az ÉÉK-DDNy-i irányú Darnó-vonal, a középhegységi süllyedék és az Igal-Hükk-i eugeoszinkli- nális területét választja el egymástól. A recski mélyszinti ércesedés kutatási területe a középhegységi süllyedék K-i részét alkotja. A paleozoikum felépítésére a fúrásos kutatás ala{)ján nem kaptunk választ, közéj)hegységi analógia alaj)ján ópaleozóos fillites sorozatot várhatunk. A Darnó-vonal és az azzal párhuzamos szerkezetek már a variszkuszi hegy- ségké])ződés idején kialakultak Rudabánya-U))j)ony-Recsk vonalában és már akkor is bizonyos mértékű ősföldrajzi határvonalat jelentettek. A f)erm idő- szakban a Darné)-vonal DK-i területére 2)artközeli, sekélvtengeri üledékkéj)- ződés volt jellemző. A kutatási terület, amely tulajdonképpen a Darnó-vonal ÉNy-i előtere, feltételezhetően ])artszegélv volt és így a peremeken szárazföldi konglomerátum és homokkő, míg a lefűzött öbhökben evttporil ké])ződlietett . A triászhnn megfordult az üledékfelhalmozódás és szállítás iránya. A DK-i terület lassan kiemelkedett, míg az ENy-i terület fokozatosan lesüllyedt. Alsótriász ké])zödménvek a kutatási területen egyelőre ismeretlenek. A fúrásokkal feltárt ké])ződmények adatai arra utalnak, hogy a ladini, karúi emelet üledékei vertikálisan egyetlen üledékeiklust képviselnek a fokozatosan mélyülő árokban. A ciklus induló és záró tagja ])ehtes-])Szammitos sorozat és ezek egy nagyvastagságú, karbonátcs-kovás vegyi kiválási! összletet közre- fognak. A karbonátos kőzetek finom mésziszajijában viszonylag nyugodt, erő- sen kénhidrogénes, szellőzetlen szedimentáeiós viszonyok között a makro- és a mikrofauna alig maradt meg (Oravkcz J. 1971, 1972.). A karbonátos összeleten belül, vertikálisan nézve éles határokkal három kovás .scí/d különít- hető el, amelyek megjelenése szin- és diagenetikus változásokra vezethető vissza. A kutatási terület közejién kb. 1 km széles és 5 km hosszú zónában az ÉNy-DK-i, majd megtörve az ÉK-DNy-i irányítottságú szerkezetek uralkod- nak. Ezen szerekezetek mellett a triász kéjiződményekre az eredeti üledékkép- ződési fáciesváltásból eredő kovatúlsúly jellemző. Az agyagpalaősszlet sokféle kifejlődése jelzi az üledékgyűjtő egykori oszcil- láló változásait, reduktív közegben történt szedimentáeiéival. A meszes, oolilos biogén törmelékes mészkőkéfzbetele púlések a ludlámveréses öv sekély, jiartszegélvi részén képződtek. Itt a fauna is joliban megmaradt. (Nannoplankton, Erhinodermata , Foraminifera és vékonyhéjú kagylók (Oravecz J. 1971, 1972.). A közbetelejiült homokkő allotigén eletíyrészei kis szállítási energiára és metamorf környezetre utalnak, míg a terület Ny-i részén jelentkező vastagaid), arkózás homokkőjiadok alajiján egy, akkor még a 584 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum I. ábra. Az ÉK Mátra szerkezeti — inaKmaföldtani vázlata. Szerkesztette: Zelenka T. J e 1 m a g y a r á z a t: 1. Éó szerkezeti vonalak, 2. Szerkezeti vonalak; j8 = pliocén bazalt, Ma, = tortonai andezit, M/lj = lielvéti dacittufa, Ma, = helváti andezit, MA, = helvéti riolittufa, Ola's = oligocén af^ag, homok. Ej — 01, = felsőeocén-alsóoligocén mészkő, márga, Eja = felsöeocén andezit, T, = középsőtriász mészkő kvarcit, d = diabáz, Pj = perm mészkő, Pz = ópaleo- zóos metamorf összlet, 3 = jelenkori földrengés epicentrum és erőssége Eíg, /, Struetural — igneous-geological sketch of the northeastern Mátra Mountains. Plotted by T, Zelenka. L e g e n d: 1. Main struetural lines, 2. Struetural lines; /3 = Pllocene hasalt, Ma^ = Tortonian andesite, MAj = Helvetian dacite tuffs, Ma, = Helvetian andesite, MA, = Helvetian rhyolite tuffs, Olj'a = Oligocene clay, sand, E3OI, — Upper Eocéné — Lower Oligocene limestone, mari, Eja = Upper Eocéné andesite, Tj = Middle Triassic ümestone quartzlte, ő = diabase, P3 = Permian limestone, Pz = Early Paleozoic metamorphic sequence, 3 = Epicentre of present-day eartlKfuakes and their magnitúdó Z el e nk a : A recski mélyszinti ércelőfordulás magmaföldtani helyzete 585 2. ábra. A recski színesfémére terület fedetlen földtani térképe. Szerke.sztette: Földessy J. Fig. 2. Surface geoloKícal inap of tlie base metál őre deposit of Recsk. l’lotted by J. Földessy D-i előtérben felszínen levő — közeli, jmsziuló gránit térszínre következtet- hetünk. Az 1000 m vastagságot meghaladó felsőladini, alsókarni üledékeknél a rétegtömörülés a radioláriák lajmltságából számíthatóan 10%-os üledékvas- tagság csökkenésnek felel meg (Oravecz J. H»72.). A lábai mozgási fázissal a terület kiemelkedett és egészen a felsőeocénig szárazulat volt. A kiemelt területről lepusztult képződmények vastagságát kőzettani ala- pon 4 600 m-re becsüljük. Valószínűleg a mezozoikum folyamán (triász-kréta) a Darnó-vonal mint a középhegységi eugeoszinklináíis szegélyi mélytörése mentén köjienv eredetű bázisos, ,, iniciális” magmás termékek (gabbro-jieridotit, diabáz szubvul- káni testek) nyomultak be a triász üledékek közé (Szarvaskő). A vízzel elön- tött területeken (pl. Darnó-hegy) egyidejű üledékképződéssel szpililes vulká- nitok (pillow-lávák, hialoklasztit) képződtek (Földessv J. 1973.). A Darnó-vonaltól ÉNy-felé eső kutatási területen a larámi mozgások hatá- sára gyengén gyűrt, ÉK-DNy-i irányba megnyúlt tengelyű, sasbérces ,,anti- klinális”, brachiantiklinális szerkezetek jöttek létre. Ezek milonitos zónái és nyírási felületei nagymértékben hozzájárultak a karbonátos összletek karsz- tosodásához és egyben, mint leggyengébb szerkezeti elemek, előre meghatároz- ták a későbbi andezitbenyomulások helyét. A pireneusi mozgások során DK felől ható erők révén a bükki mezozóos képződmények a darnói paleozoikumnak alátolódtak és ezzel létrejött a dar- nói tag asszimetrikus ékszerkezete, amely a paleogénben egy paleozóos kü.szö- böt alkotott Szendrőtől Upponyon át Sírokig. A közéjíhegységi triász összlet a földtani és geofizikai adatok szerint ENy fdé 15 km-en keresztül fokozatosan 586 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum 2000 m-t (SzALAY 1971. Kéby 1973.) lesüllyedt. így a középhegységi süllye- dék DK-i szárnyán a recski triász képződmények kerültek a legmagasabb térszíni helyzetbe. Egyidejűleg ÉNy felől a felsőeocén priabonai emelet Num- mulites fabianii szintjében a transzgresszió elérte a területet, ahol a kiemelt alaphegységi blokk Ny-i és K-i peremén sávszerűén elágazó csatornákban sekély szigettengeri üledékkéj^ződés folyt (Jámbobné 1971, 1972), bitumenes mészkő, márga formájában. Ezen időszak alatt a jelenlegi Darnó-vonal ÉNy-i előtere, mintegy 2 km széles sávban kiemelt szárazulat volt. Fenti mozgások hatására a darnói szerkezet ismét kiújult és mellette a köpeny eredetű magmás anyag felszínre juthatott. A legidősebb felsőeocén vulkáni termékek a kiemelt triász sasbérc Ny-i és K-i szárnyán egy 100 — 300 m mély töréses árokban jelentkez- nek, biotit amfibolandezit (eio undczií ^-benyomulások, kiömlések (peperitek, lávaagglomerátumok) formájában (4/a ábra). A vulkáni kéj)ződménvek közé felépültén kisebb vastagságban sekélyten- geri márga üledékek találhatók a szigettengerré változott vulkáni övben. Ennek központjában a triász alaphegység szirtszerűen, kb. 100 m-t meghaladó magas- ságban emelkedett ki egykori környezetéből. A vulkanizmussal egyidejű tektonikus mozgások általában csak 50 — 100 m elvetés! magassággal jelentkeztek. A vulkáni anyagszolgáltatás megújulását jelzi a kvarc-amfibol-biofifandezit (a/j andezit), amely nagy mennyiségben tartalmaz rezorbeált kvarcot és ennek alapján az eredeti lávaanyag valószínű- leg a típusos andezitnél savanyúbb összetételű volt. Ennek termékei az ENy-i területen, tengeralatti működéssel, pe])erites, lávaagglomerátumos képződ- ményeket eredményeztek. IMajd a szárazulattá vált térszínen a relatíve nagyobb viszkozitású lávaanyag nagy lávatakarós rétegvulkáni összletek formájában beborította az egész területet (4/b ábra). Ezen vulkáni anyagszolgáltatási időszakban a tektonikailag legjobban igény- be vett, kiemelt alaphegységi sávba dioritos, kvarcdioritos jellegű magma nyo- mult be, hipabisszikus kis intrúziók, illetve a felső részen differenciált szub- vulkáni biotit -amfibolandezit (a^ andezit J-tentek formájában. A magma nagy- mennyiségű karl)onátos kőzetet asszimilált és éppen ezért jelentős mértékben elváltozott. A test és kiágazó telérei a karbonátos alaphegységi képződmények- kel érintkező felületeken bimetaszomatikus és infiltráeiós-metaszomatikus folyamatok hatására endoszkarnos, míg a mellékkőzet exoszkarnos átalaku- lá.st szenvedett, jelentős vastagságban. A feltehetően már differenciált össze- tételű feltörő magma eredetileg is magas kalkofil elem tartalmú volt és így saját fluidumának hatására benne jött létre a Cu-(Mo) formációt tartalmazó ])orfíros rézércesedés. A szubvulkáni test. szegélyén és a kupolájában talál- ható asszimilációs breccsák és injektálási jelenségek részben a magmaanyag eredeti benyomulására és mozgására utalnak, míg az erős kovás sapkák utó- lagos hidrotermális működés eredményeképi>en jöttek létre. A kutatási terület ÉK-i részén az egykori szigettengerben a kialakult ,,kis kalderát” (Simahegy-Lahóca-Kanázsvár) heves explóziókkal és lávaömlések- kel létrejött biotit -amfibolandezit (a,^ andezit) termékei jelentik. A felsőeoeén magmás működés későorogén fázisú, mély törés mentén akti- vizálódott, felső köj^eny eredetű. Jellemző rá a vulkánitok 0,705 - 0, 708-as Sr*^^ /Sr®® aránya (Küvách A. 1972.), a Na-dominancia, a bázisos vulkánitok- ká! való kapc.solat, a sok köpeny-elem, illetve nyomelem jelenléte és ezek közül is a kalkofil elemek (Cu, IVÍo, Zn) feldúsulása. A magmából megszilár- dult kőzetekre a nem egyensúlyi kristályosodás (Pantó G. 1971), míg a magma 1 1^ 2 |20*,»| 3 , g?T] = [Í3 « H3 ’EH •EZ] 5 □□ “> E3 [ZÜ EZ EÜ EZ E3 EZ EZ EZ EZ > 'l'iM. íV renekl in61>'«i!intl<'rekutut4s terúletí'iick tiartnt-^* rMapAslrányú fftidtóiü szdvínj'e. Szerkesztette FÖLDRSsv JisosxÉ és Zhlrnkí lEJelmagyaréEnt: 1. KutatófüriU helye Jele. izAmu. 2. KuUlAfilrás •etijferszint feletti (haiti) moKassáffa. 3. KuUitéfúrds befejczó talpmélysége. 4 AgyagmiXrgu (kflzépsOollgocén). 5. Piroxéii líniflbolandezit. ö Bintit-amnbolamlezit és uggloineriUumai. 7. Kvare-hlolit-amnbolnnilezlt aggl^umerátuniüi. 8. Uluukonitos tufito* niarga. 9. Amfibol-biotitandezit és ngglonienStumoi, 10. Bitumenes mészkő, 11. Szubvulkéni blntit-amfibolandezit (5 — 11. felsóeocén). 12. Ag)itgpa1a, 13. AgyagpalasdvoB oihizkö. 14. K varéit, kuvapala. 15. Mészkő (12— 15-triAsz, ladínl-karni), 10. Andezittel injektált mészkő. 17. Szkamoiodott kőzet, 18. Kőzelváltozás hatAsteriUete, 19. Szerkesztett tektonikai dk nyomvonala, Intnyu, aor- száma, 20. Breccsds tektonikus öv md strike dlrection. Plotted by Mns. )le depth of exploratory borehole. 4. a, in i« aggiomeraies. i. Muarizbioiite-nornmen'ie amiesite and nggiomeraies, a. Olaueonitlc-tulTItlo mari, 9. Honiblenae-biomeunaesiieand aggiotneraie. lu bitummouaumeaione.il. auovoicanio uiouMfiiorii- oiende andesito (5-U. Upper Eocéné), 12. Sliale, 13 Limestone with shale bands, 14 Qiiartzite, siUceoas schist, 15. Limestone (12—15. Triaasic. Ladlnlan-Camian), 18. LImeelone Injected by andcslte. 17. Skar- nlfieíl rock, 18, Area of rock niteration. 19. Traek. direction and ourober of plotted iectonic pláne, 20. Breccloua tectonic rone Z e l e n k (t : A recski mélyszinti ércelőfordulás mag mci földtani helyzete 587 fejlődésére az intermedier niészalkáli jelleg és a savanyú irányba való eltolódás i jellemző. A mély töréshez való földtani, szerkezeti kaj)csolatot a magas geoter- mikus értékek is bizonyítják. A törésekkel körülhatárolt területen az egész j felsőeocén vulkanizmus kb. 75 km'“-en nyomozható és a felszínre jutott anyag mennyisége kb. 25 — 30 km'*-re tehető. A vulkáni anvagszolgáltatás végén a terület K-i fele süllyedni kezdett, így ! a Lahóca és a Darnó-vonal között kialakult egy 2,5 3 km széles sekélytengeri I öv, amelyben liihothamnimnos, nnmmulitese.s mészkő és márga ülepedett le (4/c ábra). Ezután a Darnó-vonallal közel párhuzamosan Recsk és Bükkszék I között 1,5 — 2 km széles és töl)b mint 500 m mély beszakadásos szerkezet jött létre, valószínűleg az eocén vulkanizmus során kiürült felszínközeli magma- kamra berogyásaként. így a darnói ])aleozóos előtér mellett az eocén vulkáni terület is kiemelt szárazulat lett, míg a közöttük levő, fokozatosan mélyülő medencében a lithothamniumos mészkőre sekélytengeri kifejlődésű budai márga települt, majd az eocén oligocén határon nagyobb vastagságú ande- zittufa, hifit sorozat következett a ])aleogén vulkanizmus utolsó e.xplóziója- ként (5/a ábra). 4. ábra. A recski színesft''mérc terület felsüeocén Ősföldrajzi vázlata. Szerkesztette: Zklknka T. X = A felsőeoeéii alsó szintjének ősföldrajzi vázlata, B = A felsőeoeén középső szintjének ősföldrajzi vázlata, C = felsőeoeén felső szintjé- nek ősföldrajzi vázlata. J e I in a k y a r á z a t : 1. Szárazulat! határ, az eséstüske a tengerrel horitott terület felé mutat, 2, Kiemelt helyzetű paleozőos alaphegj'ségi szárazföldi terület, 3, Kiemelt helyzetű triász alaphegységi szárazföldi terü- let, 4. Sekélytengeri-partszegélyi [laleogén kifejlődés, 5. Nyílttengeri paleogén kifejlődés, (i. l’aleogén transzgresszió, ingresszió iránya, 7. Kiemelt helyzetű paleogén andezit vulkánitok, 8. Vízalatti paleogén andezit vulkánitok, !). Kiemelt helyzetű paleogén üledék Fig. 4. Upper Eocéné paleogeography of the hasé metál deposit of Recsk. Előtted hy T. Zelknk.a. A = Raleogeogra- phic sketch of the lower horizon of the Upper Eocéné, B = l’aleogeographic sketch of the iniddle horizon of the Upper Eocéné, C = Raleogeographic sketch of the upper horizon of the Upper Eocéné. Legend; 1. Limit of land, the slope arrow being pointed towards the sea-covered area, 2. Emergent Paleozoic hasement area, 3. Emergent Triassic baseinent area, 4. Shallow water to littoral Paleogene facies, 5. Pelagic Paleogene facies, G. Direction of Paleogene tran.sgression, regression, 7. Emergent Paleogene andesite volcanics, 8. Suhmergent Paleogene andesite volcauics, ü. Emergent Paleogene sediments 588 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum •5. ábrn. A recski színesfémére terület oIÍRoeén ősföldrajzi vázlata. Szerkesztette: Zelenka T. A = Az alsóoligocén ős- földrajzi vázlata, B = A középsöoligocén ősföldrajzi vázlata. C = A felsőoligocén ősföldrajzi vázlata. Jelmagya- rázatot lásd a 4. ábránál Fig. 5. Oligocene paleogeography of tlie base metál őre deposit of Becsk. Plotted by T . ZELENKA. A = Sketeh of Lower- Oligocene paleogeography, B = Sketeh of Middle Oligoeene paleogeography, C = Sketeh of Upper Oligoeene paleo- geography. Fór legend, see Fig 4. A beszakadásos szerkezet szegélyén az alsó- és Jcözépsőoligocénban szublito- rális körülmények között glankonitos homokkő és márga képződött, lassú üledékké]>ződéssel, gyors vízáramlás mellett. Ugyanakkor az árok belsejében mélytengeri, nem konszolidált aljzatti, folyamatos üledékképződés a kiscelli agyagot hozta létre (Báldy T. 1971) (5/b ábra). A kutatási terület szegélyét az árok feltöltése után a kiscelli agyaggal egyidős transzgressziós glaukonitos konglomerátum érte el. Ez utóbbiban már megtalálhatók az enargitos és luzo- nitos ércek törmelékei, így az ércesedés korát a felsőeocénben rögzíthetjük. A jelzett kor valószínűségét megerősítik a Pb-izotóp vizsgálatok is (Kovách Á. 1971), amelyek szerint az ércesedés azonos korú a paleogén vulkanizmussal, tehát a mélyszinti, valamint a felszínközeli ércesedés egy genetikai egységet alkot. A felsőoligocénhen a terület csaknem teljesen víz alá került, melyből csak az eocén andezitkúpok emelkedtek ki szigetszerűen. A paleogén üledékciklust a glaukonitos homok- és márgaképződmények regressziós sorozata zárja le (5/c ábra). Az alsómiocén eggenburgi konglooncrátum a Darnó-vonal menti kiújult árok több ciklusú transzgressziós képződménye. A terület D-i részén az oligocén üledékek fokozatosan mennek át az alsómiocén glaukonitos homokkősorozatba. Az alsómiocénben a kiemelt darnói területen vastag, törmelékes szárazföldi vörösagyag képződött . Z e l e n k a : A recski mélyszinti ér celő fordulás magmaföldtani helyzete 589 A szávai mozgások során a klasszikus darnói feltolódási öv a Bükk felőli újabb kompresszív erőhatásokra alakult ki. A kutatási területen a Darnó-vonallal közel párhuzamos törések mentén kis piroxén-amfibolandezif (üa) anyagú szubvulkáni benyomulások, illetve telérek nyomozhatok. Az ó- és újstájer mozgási fázisok idején jelentek meg a szubszekvens vulka- nizmus termékei. Elsőként képződött a részben ártufa, részben vízben felhal- mozott alsó rioliítufa. A területtől D-re az ottnangi emelet lumasellái lassii üledékképződéssel jellemezhetők. Ezt az önálló üledékciklust képviselő kár- páti slirösszlet követi, melyre a csökkentsósvízi gyors üledékképződés jel- lemző, áramló közegben (Báldy 1971). A középső riolitíufa, dácittufa ignimbri- tes ártufái a darnói szerkezet kiújúlásával árokszerű (Sírok) kitöltések és terí- tések formájában a terület DK-i D-i részén nyomozhatók. A szubszekvens vulkanizmus piroxénandezit rétegvulkáni sorozatában a Darnó-vonal és az azt keresztező KÉK-NYDNY-i törések mentén az üledé- kekbe nyomuló szubvulkáni testek és telérkitöltések jelzik az első fázist. A középső és felső andezit rétegvulkáni termékei a Mátra főgerincét hozták létre, amelyekhez teléres-polimetallikus ércesedés kapcsolódik. A terület ezután kiemelt szárazulattá vált. A finális magmás működést a pliocénhen az ÉNy-i előtér ói)aleozóos aljza- tát áttörő bazaltömlések képviselik. A vázoltakból világosan levonható azon magmaföldtani törvényszerűség, hogy a mezozoikumtól a pliocénig a Darnó-vonal nagíjszerkezeti övezetében egy nagy magmás ciklus követhető meghatáirozott metallogéniai jellegekkel. Mellette térben és időben a vulkanizmus súlypontja fokozatosan K-ről Ny-ra tolódik el. Az egykori mezozóos eugeoszinklinálisokat (középhegységi, Bükk-igali) elválasztó köztes ,, hátságon” húzásos szerkezeti hatásra jelentek meg az ,, iniciális” fázisú ultrabázitok. Ezekre jellemző a relatíve kis magmakamra mélység, Ninkovich-Hays dia- gramm szerint kb 100 km, és a hozzákapcsolódó Ti-V ércesedés (Szarvaskő). Az eugeoszinklinális szegély szpilites diabázaira már nagyobb magmakanira mélység (kb. 120 km) és gyenge Fe-Cu ércesedés jellemző, mely képződmé- nyek több mint 150 km hosszban a Darnó-vonal övezetében követhetők (Tornakápolna-Darnóhegy-Tóalmás). A ,,későorogén fázist” jelentő felső köpeny eredetű mészalkáli jellegű inter- medier vulkánitok és szubvulkáni testek már mélyebb jnagmakamrából (kb. 145 — 155 km) származhattak és magas kalkofil elem-tartalmuknál fogva a Cu-Mo ércesedés hordozói. A felsőeocénban bekövetkezett ÉNy-i irányú alá- tolódás hatására ezen termékek a Darnó-vonal mentén kerültek felszínkö- zeibe. A szubszekvens vulkanizmust képviselő alsó- és középsőmiocén vulkánitok egy része a bizonyos mértékig konszolidálódott területen (a Darnótól DK-re) másodlagos magmakamrákból származik. A Darnó-vonallal párhuzamos csapású árkokban hasadékvulkáni ignimbrites riolit és dácit ártufák képződ- tek. A Darnó-vonal Ny-i szárnyán 150—180 km-es magmakamra mélységgel jellemezhetők az intermedier vulkánitok, melyek kezdetiben áttörések és szubvulkáni benyomulások, majd közéjbső szintjében rétegviilkánok és felső szintjében lávatakarós rétegvulkánok formájában jelentek meg. A középső szinthez kapcsolódnak a szubszekvens vulkanizmus polimetallikus érc telérki- fejlődései (Gyöngyösoroszi, Parádsasvár). 590 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum A torton-szarmata határon jelentkező riolitos termékek DNy-i eltolódást jeleznek. A „finális” vulkanizmust jelentő pliocén bazaltok ÉNy-ra a darnói alátolódási öv előterében kb. 200- 260 km-es mélységből származhatnak, áttörve a passzív ópaleozóos aljzatot. A földkéregkutató szeizmikus adatok (Mituch E. 1968, Szénás Gy. 1973) a Darnó-vonal ÉNy-i előterében a földkéreg relatív kivastagodására utalnak. A jelenkori földrengés-epicentrumok eloszlása a nagyszerkezeti vonalak mel- letti szeizmikus aktivitást bizonyítják (Csömör D. — Kiss Z. 1956, 1960). A Darnó-vonal iijabb lemeztektonikai értelmezése (Szádeczky Kardos E. 1971, 1973) közismert. A rendelkezésx’e álló nagyszámú mélyfúrási és geofi- zikai (SzALAY I. 1971) adat alapján a darnói nagyszerkezeti övezetet egykori orogén övék szegélyén többször kiújult mélytörésként értelmezzük (Zelenka T. 1973), mely mentén kompressziós hatásra visszavezethetően — elsősorban az ENy-i irányú alátolódásos (részben feltolódásos) szerkezeti elemek ural- kodnak. B, A kutatási terület szerkezete A terület szerkezeti felépítésével korábban többen foglalkoztak a földtani téi’képezés, az érc- és a kőolajkutatás során. Rozlozsnik P. (1934) volt az első, aki kimutatta a paleozóos darnói tag uralkodóan EÉK-DDNy-i csapáséi vetőit, és ettől teljesen eltérőnek minősí- tette a recski ,,antiklinális” ENy-DK-i szerkezetét. A további nagyszerkezeti vizsgálatokat Schréter Z. (1948) a miklósvölgyi boltózódás kimutatásával. Szentes F. (1937) pedig a Párád Bodony és Parádóhuta környéki kisebb antiklinálisok meghatározásával végezték. A darnói feltolódásos szerkezet első részletes ismertetését és értelmezését Telegdy-Roth K. adta (1951). A recski mélyszinti színesfémére telepek fúrásos kutatása során 1969-től egyre világosabbá vált, mennyire döntő jelentőségű a szerkezeti elemek helyes értékelése, hogy a jövendő mélybányászat tervezői részére — a lehetőségek- hez kéjxest - minél megbízhatóbb adatokat szolgáltathassunk. A gyakorlati érckutatás számára nélkülözhetetlen a kutatási terület tágabb szerkezeti képének meghatározása és lehatárolása. Ezért az előfordulásból kiin- dulóan minden irányban többféle geofizikai módszerrel szelvényeket készí- tett az ELGI és az alajxhegységben ennek alapján a főbb szerkezeti öveket kijelölte. A terület 1 : 25 000 földtani térképét az OEA földtani szolgálata összeállította és légifotók alapján elkészítette a felszíni tektonikát. A fenti vizsgálatok mellett a tágabb területen a különböző korú képződ- mények feltárásaiban és a bányászati létesítményekben több ezer kőzetrést mértünk meg. Mindezek alajiján bizonyítható, hogy a Darnó-vonaltól ÉNy-ra eső terüle- ten az ősi varisztikus elemek felújulásából álló törésrendszerek uralkodnak (ÉNy-DK, ÉK-DNv, KÉK-NyDNy). A Darnó-vonallal jiárhuzamos ÉÉK- DDNy-i és erre merőleges szerkezetek jelentkeznek. A jelenlegi külszíni for- mák nagymértékben tektonikus hatásra jöttek létre. A tulajdonképpeni Darnó-vonallal párhuzamosan ÉÉK-DDNy-i csapás- ban két nagyszerkezeti vonal különíthető el. Z el e n k a : A recski mélyszinti ércelőfordulás magmaföldtani helyzete 591 6. ábra. A recski mélyszinti színesfémére kutatás és tágabb környezetének összehasonlító tektonikai térképe. Szerkesz- tette: Zelenka T. Jelmagyarázat: 1. Légifelvételek alapján rajzolt tektonikai vonalak, 2. Geofizikai mérések alapján rajzolt tektonikai vonalak, 3. Szerkesztett tektonikai vonalak Fig. 6. Comparative tectonic map of the deep-seated base metál őre prospeeting area and its broader neighbourhood. Plotted by T. Zelenka. L e g e n d: 1. Tectonic Unes plotted on the hasis of aerial pbotographs, 2. Tectonic lines plotted on the hasis of geophysical raeasurements, 3. Plotted tectonic lines Az egyik a Darnó-vonaltól 4 kin-re DK-re Siroknál húzódó alátolódási sík. Ennek mentén a bükki triász képződmények a darnói paleozóos vonulat alá tolódtak. A Darnó-vonaltól 6,5 km-re ÉNy-ra, Párád és Bodony községek között húzódó másik töréspár egyben az andezit vulkanizmus ÉNy-i lehatárolását jelzi. Jelen ismereteink szerint a Darnó-vonal e több mint 10 km széles övezetre értendő, és ezen belül helyezkedik el a recski mélyszinti színesfémére előfordulás . A ktitatási terület közvetlen szerkezeti ké])éhez a legfontosabb adatokat a fel- sorolt módszereken (geofizika, légifotó, kőzetrés mérés) kívül a mélyfúrásos kutatás során és a bányászati létesítményekben megfigyelt szerkezeti elemek szolgáltatták. A tektonikai vizsgálatok a mért, vagy a fúrómag oldalához viszonyított el válási lapok dőlés irányára és dőlésszögére, az elmozdulás irá- nyára, a breccsás zónák jellegére, több tektonikai sík egymáshoz viszonyított helyzetére és a repedéskitöltő anyagok (érces, kovás, agyagásványos stb.) meghatározására terjedtek ki. Minden egyes fő képződménycsoportban a megfigyelt szerkezeti elemek visel- kedését megadtuk. Ugyanazon tektonikai elem más töredezettséget, érkitöl- tést mutat, pl. az alaphegységi üledékekben, mint a szubvulkáni, vagy fedő- andezitben. A mérési eredményeket a 250 m-enként szerkesztett hosszanti és kereszt- irányú földtani szelvényeken ábrázoltuk. A földtani szelvényekből szerkesz- tett tektonikai térkép segítségével az egyes szerkezeti elemek mellett végbe- ment változások térbeli helyzetét és időrendjét részletes elemzéssel, az adott 3 Földtani Közlöny 592 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum 7. ábra. A recski mélyszinti érckutatás északi területének tektonikai térképe. Szerkesztette: Zelenka T. J e 1 m agya- rázat:!. Kutatófúrás helye, jele, száma, 2. A triász alaphegységi képződmények felszínének tengerszint feletti magas- sága (m), 3. A szerkesztett tektonikai sík felszíni nyomvonala, 4. A szerkesztett tektonikai sík nyomvonala az alaphegy- ség felszínén, 5. Feltárásokban mért kőzetrések diagramja, 6. Földtani szelvények iránya Fig. 7. Tectonic map of the northern part of the deep-seated hasé metál prospecting area of Kecsk. Plotted by T. Zelenka. L e g e n d: 1. Site, Symbol and nuniber of exploratory borehole, 2. Altitude of the sirrface of the Triassic basement (m), 3. Surface track of plotted tectonic pláne, 4. Traok of plotted tectonic pláne on top of the basement, 5' Diagram of lithoclases measured in exposures, 6. Directions of geological sections Z e l e n k a : *4 recski mélyszinti ércelőfordulás mngmajöldtani helyzete 593 irányhoz tartozó valamennyi egyedi törés csapásmenti és dőlésmenti változá- sainak feldolgozásával sikerült közelítően rekonstruálni. A földtani szelvényekben külön szaggatott vonallal jelöltük az eredeti alap- hegységi töréseket, míg folyamatos vonallal a fedőhegységet ért eredeti és kiújult töréseket. A mellékelt tömbszelvény jól szemlélteti a szubvulkáni andezit benyomulá- sát meghatározó ÉK-DNy-i és ÉNy-DK-i irányú sasbérces alaphegység i anti- klinális szerkezet meghatározó szerepét. Az egyes feltüntetett szerkezeti elemek a nagyobb elvetés! magasságú tíírési övék egy-egy leegyszerűsített ábrázolását adják. A főbb szerkezeti elemeket röviden a következőkkel jellemezhetjük; 1. Az ÉNy-DK-i törések általában nyitottak. Ezek mellett andezittelérek- kel átjárt breccsás kőzeteket találunk. Az ÉNy-DK-i törések gyakorlatilag minden hegységképződési fázisban kiújultak, ezek mellett elsősorban a nagy tektonikai mozgások jelentősebb elvetés! magasságú vetőket (100 200 m), míg a vulkántektonikai moz- gások ennél jóval kisebb elmozdulásokat (50 m) hoztak létre. Az ÉNy-DK-i törések az alaphegységben a legnyitottabbak, a szubvul- káni andezit benyomulása után a hidrotermális működés az andezittes- ten belül azokat jórészt kitöltötte. 2. Az ÉK-DNy-i törések csak részben nyitottak, ezek mentén vulkanogén breccsákat találunk, melyek helyenként újra feltöredeztek és ezekben az esetekben agyagásványos kitöltésűek. Az ÉK-DNy-i törések ugyancsak ősi variszkuszi elemek, melyek a közép- hegységi mezozóos geoszinklinális fő csapását is meghatározták. Ezek a törések a kutatási terület D-i részén jelentősek, többszörösen felújultak, erősen breccsásak. A hidrotermális működés a szubvulkáni andezitben és a rétegvulkáni sorozatban is a járatokat jórészt eltömte. Miocén kori újraéledésüket az ÉK-DNy-i irányban benyomuló miocén andezittelérek bizorwítják. 3. Az ÉÉK-DDNy-i törések általában zártak, többnyire agyagásvánnyal kitöltöttek. A larami és pireneusi hegységképződés idején húzásos jellegűek voltak, majd a szávai mozgások során összenyomásos hatás érte őket. A nagy- tektonikai és a vulkántektonikai mozgások egyaránt meghaladják a 100 m-es elmozdulást, de gyakran 300 m-t is elérő, dőlésirányú vetővel jelent- keznek. A többszörös kiújulás ellenére ma az ércesedés után is zártnak tekinthetők. 4. Az É-D-i törések zártak. A mélyfúrásokban ezek mellett tektonikus brecs- csákat találunk, erősebb agyagásványosodás kíséretében. Ezt a törede- zett anyagot másodlagosan repedéskitöltő kvarc- és kalciterek cemen- tál ják. Az É-D-i törések az eocén vulkanizmus befejezésekor keletkeztek, kis elvetés! magasságú, vulkántektonikus mozgások hatására. A szávai fázis idején felújulva, a rátolódásos hatásra nyomásos, nyírásos felület- ként viselkedtek. Mint fiatal törések ugyan még a hidrotermális műkö- dés közben létrejöttek, mégis teljesen kitöltöttek. 5. A K-Ny-i törésele zártak. Ézek a mélyfúrásokban nem voltak egyértel- műen értelmezhetők, ugyanakkor a bányászati műveletek a réteg vulkáni andezitben több helyen feltárták azokat. A K-Ny-i törések D-i irányú 3* Rm-18 594 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum '«s „ S ^>1 0 . eS ^ s ö •It '<5 fii 2 “c5 'S'2 ^ cö ^ ^ M 5 -Is o ?3 532'^ Mw ^ £ 'Í2 C5 : slí bc c u i? cS o.-< fii . '3^ c £ S pM &c cO ü cO >» ft- gl » a -e 8 oí s o c 2W.2 ÖJ ü c= £• c fii o* 5 ” ►ír o ^8 Ha CR . C'5 1^ 'fii ‘C s 0)2.^ ÍS co ü . •*co II' 5 .4 h3*^ ^ £ P :ti o N '^a ^ c ^ w o aj >»^ c ^ o o 2 4J 05 £ ^ OJNU S OJ és N 4J . CO J=QO •= ö ff ^ o 6 S-^-s £Sq 5*£^. ^ fii aj 'O -2 fii OJ O JO - >:C ? 5 í® O 4J a; C fi oi Z el e nk a : A recski mélyszinti ércelőfordulás magmaföldtani helyzete 595 elvetés formájában jelentkeznek a fehérkői blokkban; nyomásos hatásra jöttek létre és végig zártak, kitöltöttek. 6. Az ÉÉNy-DDK-i törések zártak. A mélyfiirásokban andezittörmeléket tartalmazó breccsák formájában jelentkeznek, anhidrites és érchintéses erek kíséretében. Az ÉÉNy-DDK-i törések a pireneusi mozgások idején nyomásos hatásra képződtek és a repedéseket utólagosan a hidrotermális oldatok anyaga töltötte ki. Jelentős a szerepük a terület Nv-i lehatárolásánál. 7. A KÉK-NyDNy-i törések többnyire nyitottak. A mélyfúrásokban brecs- csás övékként jelennek meg és csak néhol észlelhető agyagásványos kitöl- tés. ősi szerkezeti elemek, melyek az andezit vulkanizmus elején nagy elve- tés! magassággal jellemezhető vetőkben fehíjultak, és később is, egészen az oligocén térszín kialakulásáig, fontos szerepet játszottak. A megszerkesztett vetők helyzete szerint a nagyobb vetők, vető övék közötti távolság a kutatási terület É-i részén 200 -300 m, míg délen ennél nagyobi), 4 -500 m. Az egyes vetők tört zónáinak átlagos vastagsága 10 — 60 m, némely esetben viszont a 200 m-t is eléri. Ezeken a szakaszokon a mellékkőzet igen erősen összetört, itt a nyomásos részeken is a kőzetrések mellett vállaposodás- sal, erős pergéssel és jelentős szilárdságcsökkenéssel kell számolni. A nyitott hasadékok mellett változó mértékű víz- illetve gázbetörés is fellé])het. A tört zónák mélység szerinti elhelyezkedése a rézérces formációban viszony- lag egyenletes, míg a mészkőben számuk a nagyobb mélység felé sűrűsödik. A törési övék közötti kőzetszakaszokat is kőzetrések járják át. Ezeken a helyeken a litoklázis gyakorisága, a kőzet áttörtsége, az egyes fő képződmény- formációkra jellemző. A fúrási magokon mért értékek szerint a szubvulkáni andezit a legkevésbbé áttört (0,72%) és a szkarnos összlet is kedvező áttört- ségi értéket mutat (1,4%). Ezzel szemben a mészkövekben közel egy nagyság- renddel nagyobb az áttörtség (8,75%). A kutatási terület szerkezetalakulását áttekintve megállapíthatjuk, hogy annak időrendi változása és formái szoros okozati kapcsolatban állnak a nagyszerkezeti változásokkal és az ezekhez kajicsolódó vulkanizmussal. Igyekeztünk az ércesedést befolyásoló, megelőző töréses elemek (ÉK-DNy, ÉNy-DK) kimutatására, valamint az ércesedéssel egyidős és az azt követő törések elkülönítésére. Egyértelműen megállapítható, hogy az ércesedés szinte minden irányban megjelenik, legkevésbé ércvezetők a nyomásos hatásra létrejött É-D-i repedések és KÉK-NyDNy-i hasadékok, de ezek mellett is jelentkezik meddő, hidrotermális kalcit- és kovás kitöltés. A területen uralkodóan az összenyomásos, térrövidüléses szerkezeti hatások érvényesültek. A legtöbb tektonikai sík mentén a hidrotermális működés folya- mán a szubvulkáni andezitben és a fedő andezitben is csaknem teljes repedés- kitöltés képződött, míg a szkarnos kőzetekl)en az eredeti kőzetek nagymér- tékű átalakulása ugyancsak kis hézagosságot eredményezett. Összegezve: szerkezetileg a bányászati művelés tárgyát képező rézérces for- máció a terület legkedvezőbb tektonikai adott sáigokkal rendelkező része. A részletes bányászati kutatási munkák során a tektonikai méréseket rend- szeresen, minden megfigyelésre kiterjedően továbbra is rögzítjük és ezek folyamatos kiértékelésével a szerkezeti ké]>et szükség szerint kiegészítjük, vagy ha kell módosítjuk, mert a gyakorlati érckutatás, és később a bányászat számára, igen fontos a helyes, méréseken alapuló szerkezeti kép megadása. Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum 596 Irodalom — References Báldy T. —Horváth M. (1971): Előzetes összesítő jelentés a recski rétegtani vizsgálatokra. ELTE Kézirat, Budapest Csömör, D.— Kiss, Z. (1956, 1960): The Seismicity of Hungary. Geof. Közi. VII. 3 — 4.; XI. 1—4. Dank V. — Bodzav I. (1970): A magyarországi potenciális szénhidrogén készletek fejlődéstörténeti háttere OKGT Budapest Földbssy J. (1973): Petrological study of a diabase — spilite magmatic rock suite, Damó-hegy Sírok (Hungary). Kézirat, Recsk Gagyi Pállfy a.— Cseh Németh J.— Zelenka T.— ifj. Gagyi Pálffy A. — Lázár B. szerk. (1971): A recski mély- szinti színesércelöfordulás összefoglaió jelentése. Kézirati jelentés, Recsk JÁMBORNÉ K. M. (1972): Nagyforaminifera vizsgálatok a recski (Rm-68, 75, 87) mélyfúrásokból. Kézirat, Budapest Kéry J. (1973): A Nagybátony 324. sz. fúrás földtani eredményei. Kézirat, Salgótarján Kovács A. (1972): Izotópanalitikai— kormeghatározási jellegű mérések Recskről. Kézirat, Debrecen MiTtJCH E. (1968): A III. nemzetközi földkéregkutató vonal mentén végzett magj’ar— szovjet közös szeizmikus mérés eredményei. Geof. Közi. XVII. 4. Budapest Ninkovich, D. — Hays, J. P. (1969): Tectonic setting of Mediterranean Volcanoes. Acta Int. Cong. on the volcano of Thera, Lamont — üoherty OGS. Oravetz J. (1971): Jelentés az Rm-14, 44, 51, 55, 58, 59, 60. sz. fúrások, a Darnóhegyi térképezés és a siroki Kis- és Nagy-Várhegy kőzettani vizsgálatáról. ELTE Kézirat, Budapest PantÓ G. (1971): Az Rm-59. sz. kutatófúrás kőzetvékonycsiszolatainak és érccsiszolatainak ásványtani leírása. Kézirat, Debrecen Rozlozsnik P. (1936): Szakvélemény Párád — Recsk geofizikai felvételének tektonikai értelmezése tárgyában. Kéz- irat. MÁÉI Adattár, Budapest Szalai I. (1971): Geofizikai érckutatás Recsk és a Darnó-hegy körzetében. MÁELGI évi jelentése SZALAi I. (1971): Jelentés az Ózd és Upponyi hegység között végzett vízgeofizikai kutatásról. Kézirat. MÁELGI Budapest SzÁDECZKY Kardoss E. (1971): Az új globális tektonika mozgásmechanizmusa és kapcsolatai a Föld és az élet fejlődé- sével. Alkalmazások a Kárpát-Pannon-Dinarid területre. Geonómia és Bányászat 4. kötet, 1. szám, Budapest SzÁDECZKY Kardoss, E. (1973): Compatation of the Parameters of Subduction. Stud. on the Mát an energy flows. Budapest SzÁDECZKY Kardoss E. (1973): A Kárpát-pannon terület szubdukciós övezetei. Földt. Közi. 103. 2. Budapest Szénás Gy. (1973): A kárpát rendszer és a globális tektonikák. Geof. Közi. XXI. 1 — 4. Budapest Telegdi Roth K.: (1951): A Bükkszék! ásványkutatás és termelés földtani tanulságai. MÁFI Évkönyve XL. kötet, 2. füzet, p. 3 — 19. Budapest Wein, Gy. (1969): Tectonic review of the neogene covered areas of Hungary. Acta Geol. Hung. 13, pp. 399 — 436 Budapest Zelenka T. (1973): New data on the Darnó rnegatectonic zone. ,\cta Geol. Acad. Sci. Hung. 17. 155 — 162. Budapest Sti’iictiiral-igneous setting of the deep-seated base metál őre deposit of Recsk Dr. T. Zelenka The deep-seated base metál őre deposit of Recsk is situated on the boundary of two hasement belts differring from each other both in their geological history and tectogene- sis, lying in the northwestern foreland of the NNE-SSW trending rnegatectonic Darnó Line. On the hasis of geological and volcanological data, an incomplete cycle of magmatic evolution can be recognized in the arca involved, in close connection with tectogenesis: the igneous activity was gradually shifted westwards both in space and time, whereas i the position of the magma chambers was displaced deepward (from about 100 km to 260 km). The magmatic activity started by basic rocks of mantle origin (gabbro-diabase) j in the Mesozoic. These events were followed in Laté Eocéné time by the formation of laté orogenic, intermediate magmato-v'olcanic (diorite-andesite) formations, whose sub- v’olcanic to intrusive facies represent the object of őre exploration at deep levels. In the Miocéné both the intermediate (diorite-andesite) volcanics of subsequent volcanism and the acidic (rhyolite-dacite) ignimbritic flood-tuffs and lavas of secondary magma cham- ber origin can be encountered. The magmatic cycle finished by hasalt eruptions in Plio- cene time. Forming a zone of 10 km width, the rnegatectonic Darnó Line is situated on the mar- gin of the onetime orogenic zones, whereas at the time of the orogenic phaies it was repeatedly rejuvenated and characterized by different kinetic mechanisms. In the Lara- mian-Pyrenean and Savian phases of tectonic movements the predominating compressive effects produced underthrusts and reverse faults. The rnegatectonic Darnó-line is a fault System, consisting of faults with the same orientation. Northwest of this line the struc- tural elements sleswing the ancient, Variscan trends (NW — SE, NE — SW, ENE — WSW) are predominant, while to the southeast structures subparallel to the Darnó- Z e l e nk a : A recski mélyszinti ércelőfordulás magma földtani helyzete 597 line dominate. The structure of the exploration area is ontlined on the hasis of direct tectonic measurements, aerial photograj>hic interpretations and geophysical measure- ments. The N\V^-SE trending faults liave defined the intrusion of suijv’olcanic andesite in tlie northern part of the area, where there are repeatedly rejuvenated disjunctive (open) structures of 100 to 200 m height of throw. The NE-SW trending faults in the Southern part of the area hrought about the paths fór the intrusion of subvolcanic andesite. Repeatedly rejuvenated partly open structures with a throw of 30 to 200 m. NNE-SSW trending faults are the main structural elements of the area (Darnó Line). These are closed faults of 100 to 300 m dip, of compression origin. N-S trending faults are the youngest structures controlling present-day morphology, being characterized hy low throw values (50 m or so) and a marked closure of faults. E-W striking faults are closed structural elements of compression origin. NNW-SSE striking faults of closed natúré are structures connected with the Pyrenean movements, being characterized by 200 to 400 m throw values. ENE-WSW striking faults are repeatedly rejuvenated Variscan elements, represen- ting open structures hrought about by tensive forces and showing of 100 to 300 m throw. The average thickness of the fault zones is 10 to 60 m, the distance measured between larger faults in the northern part of the area being 200 to 300 rn, in the south— 400 to 600 m. The subvolcanic andesite and skarnous zone carrying őre mineralization shows the most favourable tectonic characteristics, whereas the Triassic karsted sediments of the farther ne'ghbourhood are widely pierced by igneous rock bodies. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1975) 105. 598—611. A recski mélyszinti alaphegységi üledékes képződmények F. J órányi Klára (3 ábrával, 2 táblázattal, 2 táblával) Összefoglalás; A Reesk környékén elvégzett érckutatás egy rögökre tagolt, összetöredezett, változó mértékben lepusztult, jelenlegi ismereteink szerint mezozóos korú üledékes alaphegységet tárt fel. Az egész összletet igen szegényes, rossz megtar- tású fauna jellemzi. A foraminiferák, és a fillamentes mészkő alapján az üledékes alap- hegység a triász időszak ladini-karni emeletébe tartozik. Kőzettani különbségek alapján az összlet jól tagolható, szintként azonosítható kőzetösszletekre ; alsó agyagpala, alsó kvarcit, alsó mészkő, középső kv^arcit, felső mészkő, felső kvarcit, felső agyagpala. Ezek az összletek változó vastagságban fejlődtek ki, és a változatos felépítésű felső- és alsó agyagpala sorozattól eltekintve, igen homogén monoton sorozatot alkotnak. A kőzettani jellegek vegyi kiválású mésziszapból való keletkezést tanúsítják. A szin- genetikus pirit és a fauna hiánya illetve szegényessége szellőzetlen, magas szénhidrogén tartalmú ülepedési közeget jelez. Az agyagpalaösszlet közbetelepülései sekélytengeri, partközeli, sokszor hullámveréses övben való keletkezésre utalnak. Az üledékes alaphegység kőzetei a magmás, utómagmás hatások során nagy terüle- teken elváltoztak, elsősorban szkarnosodtak. ÍÉ- A Reesk környékén elvégzett érckutatások célja az alaphegységi üledékes képződmények között megrekedt szubvulkáni test megismerése volt. Ehhez szükségszerűen kapcsolódott az alaphegységi képződmények pontos térbeli helyzetének, kifejlődési jellegeinek, rétegtani felépítésének kutatása és meg- ismerése. Munkánk során a recski mélyfúrásos kutatás szolgáltatta adatokon túl, pontosabb ismereteket szereztünk a tágabb környezet, a Sirok környéki paleozóos és mezozóos képződmények földtani felépítéséről és a párhuzamo- san folyó geofizikai kutatások adatai alapján a környező fedett területek alaphegységi aljzatáról is. A szűkebb környezetben a siroki Kis- és Nagy várhegyen, valamint a Darnó- hegyen ismerünk felszíni előfordulásban alaphegységi üledékeket. Fedett alaphegységi képződményeket tártak fel a bükkszék! olajkutatások során mélyített mélyfúrások, ahol részben a recski mélyszinti kifejlődéshez, részben a darnói kifejlődéshez kapcsolható képződmények jelentkeztek. A Sirok- 1 szerkezetkutató fúrás által harántolt alaphegységi rétegsor a Darnó-hegyen felszínen előforduló képződményekkel azonosítható. A Darnó-hegy feltárásai- ban jelentkező mészJcő-agyagpala-radiolarit alkotta üledékes sorozat kora a mészkövekben talált Mizzia algamaradványok alapján felsőperm, és a sorozat a Bükk paleozóos rétegösszletéhez kapcsolható. A siroki Kis- és Nagyvárhegyen előforduló erősen gyűrt, agyagpala közbetelpüléses mészkő, amely helyenként krinoideákat tartalmaz, mezozóos, szintén a bükki triász kifejlődéshez csat- lakozik. Földessyné: A recski mélyszinti alaphegység üledékes képződményei 599 1. ábra. A recski mélyszinti színesfémére terület elvi földtani szelvénye. B.vksa Cs., Csill.\g, J., R.adócz Gy., V.argha Gy., Zelenka T. után szerkesztette: Cseh Németh J. Fig. 1. Ideiized geological section accross the deep-seated base metál őre deposit of llecsk. Plotted by J. Cseh Németh after Cs. Baksa, J. Csillag, Gy. Radócz, Gy. Vargha and T. Zble.nka A 10 km--nyi területre kiterjedő mélyfúrásos kutatás során a fúrások külön- böző vastagságban harántolták a felsőeocén vulkáni összlet aljzatát, a szub- vulkáni benyomulás befogadó szerkezetét alkotó alaphegységi kőzet összletet. Az erősen összetört, blokkokra tagolt alaphegységi szerkezet központi részén egy kiemelt zóna húzódik, ezt a keleti és nyugati szegélyen két lezökkent zóna 600 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum kíséri. A központi kiemelt zónában csak 70 — 300 m vastagságú eocén fedő- hegységi képződménysor jelentkezik, míg a szegélyi süllyedékek területén az alaphegység felszínére települő eocén, oligocén és miocén képződmények vastagsága 800—1000 m. A mezozóos kőzetösszletet átlagosan 900 m tengerszint alatti mélységig tárták fel a fúrások, így e mélységig az üledékes kőzetek vertikális és horizon- tális tagoltságát, kifejlődési változásait behatóan ismerjük. A képződménysor felépítésében, összetételében egyaránt eltér a környezet- ben eddig ismert kifejlődésektől, így erre vonatkozóan azonosítási lehetőségek- kel nem rendelkezünk. A kőzettani analógiák nem zárják ki a Bükk-hegység képződményeivel való rokonságot, de számos földtani jelleg, az egyes fauna- maradványok a középhegységi kifejlődéssel való szorosabb kapcsolatra utal- nak. A képződményekben talált, igen szegényes fauna alapján a kőzetsorozat kora triász, s valószínűleg a felsőladini, alsókarni emeletbe sorolható. Bár az összletben található fauna igen gyér, a képződmények a litológiai különbségek ala])ján igen jól tagolhatók, s az alábbi egymásra települő, szint- ként azonosítható kőzetsorozatok különíthetők el: alsó agyagpala, alsó kvarcit, alsó mészkő, középső kvarcit, felső mészkő, felső kvarcit, felső agyagpala. A kvarcitösszlet a korábbi munkákban mint kovásodott dolomit, dolomit- összlet szerepelt. Az utóbbi időben elvégzett nagyszámú vizsgálat nem bizo- nyította a dolomit jelenlétét, hanem az eredeti kovás üledékként való kelet- kezést támasztotta alá. Jelenlegi adataink alapján ezért az összletet üledékes kvarcitként tartjuk számon. Ez az összletekre való tagoltság az egész területen követhető, s jelentősen megkönnyíti az összetört, s változó mértékben lepusztult alaphegységi szerke- zetben jelentkező képződmények azonosítását. A szerkezetalakulások következtében, illetve a triásztól az eocénig tartó hosszú eróziós időszak során a már az eocén előtt is kiemelt helyzetű központi részről a felső agyagpalasorozat lepusztult, itt a felső kvarcit és a felső mész- kősorozat képződményei jelentkeznek az alaphegység felszínén. A nyugati, keleti és északi szegélyen a felső agyagpalasorozat, sokszor igen jelentős vas- tagságú kifejlődésben található. Dél felé, az oligocén, miocén képződmények- kel is fedett eocén vulkáni sorozat alatt fokozatosan mélyebb helyzetben jelent- kezik az alaphegység, 500 — 1000 m közötti mélységben. Itt viszont már a felső mészkőösszlet alkotja az alaphegység felszínét, ami e területrész még erősebb eocén előtti lepusztulását jelzi. A szubvulkáni test Ny-i és K-i szegélyén az üledékes alaphegységi szerkezet felépítése eltérő. A nyugati oldalon a mészkősorozatok vastagabbak, a keleti oldalon ez az arány megfordul, a kvarcitsorozatok kifejlődési vastagsága na- gyobb. Feltételezhetjük, hogy a kifejlődésbeli változás egy régi szerkezeti vonal mentén történt, s ennek kiújulása hozható kapcsolatba a szubvulkáni andezit benyomulásával. A magmás test környezetében az üledékes képződmények legtöbbször erős elváltozást, átalakulást, teljes vagy részleges asszimilációt szenvedtek és az üledékes képződmények azonosítását, rétegtani besorolását e részeken a fenti elváltozások megnehezítik. Földesayné : A recski mélyszinti alaphegység üledékes képződményei 601 ; Az alap hegység üledékes kőzetei ' Az üledékes összlet legidősebb ismert tagja az alsó agyag palasor ozat. Igen Ij kevés fúrás érte el, elterjedési jellegeit részletesen nem ismerjük. Legnagyobb J átfúrt vastagsága 43 m. Uralkodó kőzettípusa az anyagpala, amelyben igen j gyakoriak a közbetelepült mészkő-, homokkő-, kovapalalencsék. Az igen nagy ' kőzettani változékonyságé összlet képződményeinek .szövetére a jól kifejlő- I dött rétegzettség, iszaprogy ásos, csúszásos jelenségek, ezzel kapc.soíatos atek- li tonikus gyüredezettség a jellemző. Az alsó kvarcitösszlef az előzőkhöz hasonlóan kevéssé ismert, vastagsága 50 rn körüli. Az üledékes kvarcitként képződött kőzet .szövete és szerkezeti sajátságai a dolomitra emlékeztetnek, mikroszkópos vizsgálatok .szerint a kőzet primér kovás üledékként képződött. Az alsó, csak helyenként ismert sorozatokra települő alsó mészkőösszlefet a fúrások nagy elterjedésben, 100 m-t meghaladó átlagos vastagságban tárták fel. A nagy vastagságú, homogén felépítésű mészkőösszlet alsó részein egyre sűrűsödő agyagpalaközbetelej)ülések, felső részein a gyakoribl)á váló kovás- tűzköves közbetelepülések a fekvőben és fedőben tele|)ülő kőzetsorozatok felé az üledékkéj)ződés fokozatos megváltozását mutatják. A mikrokristályos, tömött szövetű mészkőben (I. tábla 1.) gyakoriak a közbetele])ült vékony agyagpala-, dolomit és márgasávok (II. tábla 2.), tűzkőgumók és padok, és jellegzetesek a sztilolitos felületek. Az összletben néhány helyen, nem szintálló- an 10 20 m-es vastagságban oolitos szövet is megfigyelhető. A ké|)ződmények- ből igen gyér, erősen át kristályosodott Echinodermata-, Ostracoda-, Forma- miní/era-maradványt írtak le, a tűzkőközbetelepülésekben pedig helyenként kőzetalkotó mennyiségűvé szaporodó Radiolaria figyelhető meg. Az alsó mészkőösszletet fokozatosan, egyre sűrűsödő közbetelej)ülések alkotta átmenettel váltja fel a középső kvarciíösszlet. Átlagos vastagsága a nyugati oldalon 85 m, a keleti oldalon 220 m, jelezve a már előzőekben emlí- tett vastagsági eltérést. Az erő.sen egyveretű, néhány meszes, dolomitos ])ad- tól eltekintve, közbetelepülést nem tartalmazó rétegösszlet kőzete ])alaszerűen finomrétegzett üledékes kvarcit (I. tábla 4.). A kőzetet szubmikroszkópos, kisebb csomókban durvábbszemcsés kvarc alkotja, szericitcsomók, dolomit - kalcitcsomók, illetve a rétegfelületek mentén felszaporodó klorit és agyagás- vány kíséretében. Ősmaradvány a néha kőzetalkotó mennyiségben jelentkező Radiolariatól eltekintve nem fordul elő. Kémiai összetételében a Si02-tarta- lom 70 -90% körüli, a karbonáttartalom nem haladja meg az 5%-ot. A középső kvarcitsorozatra települő felső mészkőösszlet helyenként 500 in- éi is vastagabb. A korábbiak során említett, a terület K-i és Ny-i szárnya közötti vastagsági eltérés (400 illetve 100 m .átlagos vastagság) itt is kimutatható. A nagy vastagságú, egybefüggő mészkőrétegeklien agyag- pala- és márgasávok, tűzkőpadok és gumók jelentkeznek. Közlietelejiült vas- tagabb dolomitos rétegek is megfigyelhetők. A tűzkő- és agyagpalaközliete- lepülések gyakoriságában kissé ellentétes tendencia tapa.sztalható. A tűzkő- közbetelepülések jellege változó, a mé.szkőben szórtan jelentkező tűzkőhomok, szabálytalan tűzkőgumók (II. tábla 1.), 20 30 cm vastag.ságú tűzkőpadok egyaránt előfordulnak. A sztilolitos szerkezetek az alsó mészkősorozathoz hasonlóan ebben a mészkőösszletben is átlagosan jellemzőek, a rétegzettséggel párhuzamosan vagy azt metszve, sokszor egymást: keresztezve, agyagos bevo- nattal jelentkeznek. 602 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum 2. ábra. Az alaphefrvséf? felszíni térképe. Jelmagyarázat: 1. + 100 m felett, 2. +100 — 0 ni, 3. 0—100 m, 4. — 100 — 200 ni, 5. —200—300 m, 6. —300—400 m, 7. —400—500 ni, 8. —500—600 m Fia. 2. Contour niap of the basenient’s surface. L e g e n d: 1. above+100 m, 2. +100 to 0 m, 3. 0 to— 100 m, 4. —100 to —200 ni, 5. —200 to —300 m, 6. —300 to —400 m, 7. —400 to —500 m, 8. —500 to —600 m A mészkőben a nagyszámú vékonycsiszolatos vizsgálat eredményeként az előzőekhez viszonyítva jelentősebb ősmaradvány-anyag vált ismertté. A kép- ződménvek faunaszegénységére jellemző, hogy átlagosan 100 megvizsgált vékonvcsiszolat közül mindössze háromban található felismerhető faunamarad- vány. A nyugati területrész több fúrásában vékonyhéjú kagylók alkotta kis vastagságú lumasella szerű padok, ún. fillamentes rétegek jelentkeznek (I. Földessyné: A recski mélyszinti alaphegység üledékes képződményei 603 i 3. ábra. Az alaphegység felszíni földtani térképe. Jelmagyarázat: 1. B'els(5 agyagi)ala, 2. Felső k varéit, 3. Felső mészkő, 4. Szubv'Ulkáni andezitáttörés Fig. 3. Surface geological map of the basement. L e g e n d: 1. Upper sbales, 2. Upper quartzites, 3. Upper limestones, 4. .Subvoleanic andesite body piercing tbe sedimentary basement sequenee tábla 2.). (Hasonló képződmények fordulnak elő a Dunántúli Középhegységi felsőladini-karni rétegösszleteiben.) Néhány fúrásban 1 2 m vastagságban krinoideás mészkő található, (Ez a kifejlődés a siroki Vár-hegy feltárásaiban talált krinoideás mészkőfáciessel mutat hasonlóságot.) Gyakoriak a külön- féle foraminiferák, melyek egy része Üravecz J. vizsgálata szerint a ladini emeletbe való besorolást alátámasztja (Nodosaria, Trochmnina, Gandryna fajok). Szórványosan Ostracoda, Echinodermata, Brachiopoda vázmetszetek, a tűzkőközbetelepülésekben Endiolaria-k figyelhetők meg. Mind az alsó, mind a felső mészkősorozat jelentős része a szubvulkáni ande- zittest átalakulási hatászónájába kerülve jelentős átalakulást szenvedett, és a fentiekben vázolt üledékföldtani, felépítési jellegek teljes egészében csak a szegély! területeken követhetők. A felső mészkőösszletre települő felső k varéit sorozat az idősebb kvarcitössz- letekhez hasonlóan a nyugati oldalon vékonyabb a keleti oldalon vastagabb kifejlődésben fordul elő, átlagos vastagsága 170 m. DK-en és ÉNy-on a felső mészkőösszletre közvetlenül a felső agyagpala képződményei telejiülnek, a kvarcitsorozat hiányzik. Az üledékes kvarcitot az alsó és középső kvarcit- összlet kőzeteivel megegyező szövet és ásványos összetétel jellemzi, az üledé- kes eredetű kovaanyag mellett szeriéit, és kevés szingenetikus karbonáttarta- lom jelentkezik. Néhány makroszkópos tulajdonsága (törés, ])orlódás) a dolo- mittal mutat hasonlóságot. 604 Földtani Közlöny 105. kötety Supplementum Az alaphegységi üledékes képződmények Summarizing table ofthe mineralogical and petrographic Összlet Kőzettípus Kifejlődés Gyakori- sága az összletben Települési jelleg Szövet agyagpala partközeli- uralkodó finomrétegzett tömött gyüredezett, kihengerelt FELSŐ AGYAGPALA homokkő sekélytengeri gyakori pados, rétegzett tömött, finomszem- csés, mikrolencsés, mészkő oszcillálva váltakozó gyakori pados közbetelepülések mikrorétegzett FELSŐ KVAECIT kvarcit sekélytengeri uralkodó tömeges vagy vastag- pados tömött, homogén FELSŐ MÉSZKŐ sztüolitos tüzkőgumós agyagpala- csíkos mészkő sekélytenger) (mozgatott vízi) uralkodó tömeges, egyveretű sztüolitos homogén, mikro- kristályos tűzkő- gumókkal KÖZÉPSŐ kvarcit sekélytengeri uralkodó tömeges, rétegzetten tömött kripto- kristályos KVARCIT kovás márga- pala gyakori vékonypados mikrorétegzett ALSÓ MÉSZKŐ mészkő sztüolitos agyagpala- csfltos mészkő sekélytengeri (hullámveréses öv) uralkodó ritka tömött rétegzetlen szitlolitos finomkristályos, homogén ALSí!) KVARCIT kvarcit sekélyvízi ritka tömött, palás kriptokristályos, tömött ALSl'> AGYAGPALA agyagpala partközeli ritka tömött, palás, homokkő, mészkő padok, iszap- rogy ásos gyüredezett mikrorétegzett Jelmagyarázat: H = agyagásvány, SZER = szeneit, Q= kvarc, FP = földpát, MU = muszkovit. Ke = kal- Legen d: H = clay mineral.SZER = sericite,® Q = quartz FP = féld spar, MTI = muscovite, Ke = calcite, D = dolo- A felső kvarcitösszlet a szubvulkáni andezittest környezetében nagymérvű átalakulást szenvedett, a benyomulás hatására kialakult másodlagos kvarcit zóna jelentős részben az ebbe az összletbe tartozó képződményekben fejlődött ki. A felső agyagpalasorozat a kiemelt részekről lepusztult, vagy csak néhány méteres vastagságú foszlányokban maradt meg. Nyugat és kelet felé a lezök- kent alaphegységi blokkokban azonban 600 m-t is meghaladó vastagságban jelentkezik. Igen változatos litológiai felépítés figyelhető meg, az agyagpalá- val — amelynek kovás, vasas, szericites, breccsás változatait ismerjük — , kovapala-, homokkő-, márga-, mészkő-, dolomit-, dolomitmárgaközbetelepü- lések váltakoznak (II. tábla 3.). A rétegek felépítésére a flexurás, gyüredezett. Földessyné: A recski mélyszinti alaphegység üledékes képződményei 005 ásványkÖzettani jellegeinek összefoglaló táblázata features of sedimentary basement rocks /. táblázat — Table /. Szín Kiválási törés Karbonáttarta lom Mikroszkópia alapján Változatok Ásványos összetétel Mikrofauna- tartalom sötétszürke, fekete palás, leveles váltakozó, csekély n (5-20), SZER, Q, Vf Radiolaria breccsás, tektonizált, szürke érdes, szögletes változó Q, SZER, MU, Ke, tömeges — vörös, oxidált szürke palás Q kötőanyag KC (5 — 10), kevés Q Hadiolaria márgiis, oolitos világos, okker, barna szögletes, szilánkos alacsony Q (5-20 //), 1), H (csomók) 0 - világosszürke, fehéres szürke egyenletes kevés dolomit- tartalom is Ke (5—10 ill. 300 ^i), kevés Q, helyenként Q, Ke, onkoidos ForaminifeTa, Radiolaria, Ech i nodemiata, OstTocoda^ fírachio'poda és MoUusca váz- töredék tűzkőhomokos, oolitos, krinoi- deás szürke, barnás poliéderes Őemezes) alacsony Q (8-150), H, D 0 szürke palás elválás igen alacsony SZER-KL, Q (50-100), Ke, P, LIM világosszürke szilánkos, kagylós kevés dolomittar- talom IS Ke (50 - 10), kevés Q, tűzkőgumók, oolitok (300) kevés H Radiolaria, Foraminijera, Echinodermata, Ostracoda törmelék oolitos, tűzkő- I>ados világosszürke pofiéderes karbonát csak nyomokban, erős kovásodás jellemzi Q (5-40), SZER H (10 -80) fekete, sötét- szürke leveles, palás 10-20% H, SZER, KL sok szerves anyag szenesedett növényi szárak mészmárga-, homokkő- közbe- települések cit, D = dolomit, KL = klorit, (zárójelben az átlagos szemcseméret mikronokban) mite, KL = chlorite (numbers in paranthesis are the mean grain size in //-s) iszaprogyásos jellegeket mutató rétegzettség jellemző. Az üledékképződés sűrű változásait jelzik a durvább-szemcsés törmelékes közbetele})ülések, homoktartalom, illetve a breccsás változatban jelentkező gyakori 1 2 cm-es átmérőjű kőzettörmelék. A homokkőj)adok vastagsága 5 lÜO cm között változó, a törmelékanyag részben helyi eredetű, részben magmás és meta- morf képződményekl)ől származtatható. Arkozás homokkő (II. tábla 4.) is jelentkezik a terület ÉNy-i részén. A karbo- nátos közbetelepülések márga, mészmárga, mészkő, dolomit — , valamint az agyagpala között a legtöbbször fokozatos rétegátmenet taj)asztalható. ős- maradványtartalma miatt is figyelmet érdemlő az ooidos mészkő, mely rész- ben foraminiferákat (Olandulina, Ophtalniidium, Lenticulina, Nodosaria fé- 606 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum A recski mélyszinti triász üledékes képződményeinek Petrochemical features (average) o£ the deep-seated Képződmény neve Minta db száma SiO, TiO, Al,0, FejOj FeO MaO MgO Mészkő 11 6,90 0,01 1,24 0,28 0,16 0,11 2,43 Gyengén kovás mészkő 2 22,54 0.11 0,86 0,08 0,08 0,04 0,89 Márvány 4 7,29 0,07 2,11 0,09 0,06 0,07 1,07 Agyagpala 11 % 63,64 0,69 15,87 1,41 1,70 0,07 1,96 Üledékes kvarcit 1 72,94 1,36 9,26 3,25 0,63 1,08 Dolomit 2 5,71 0,14 0,65 0,11 0,05 0,07 17,85 Kovapala 1 79,04 0,38 4,55 0,19 0,12 0,01 2,76 Homokkő 2 57,66 0,52 9,93 3,60 6,00 0,43 2,38 Az elemzéseket a MÁFI és az OÉÁ laboratóriumai készítették — lék), részben Echinodermata-,Ostracoda-, ilfoZ/íísca-maradványokat jelentősebb mennyiségben tartalmaz. Az ismertetett összletek kőzeteit igen sok módon vizsgálták. A vizsgálatok eredményeit csak a legjellemzőbb kifejlődésekre, a leggyakoribb kőzetekre szorítkozva táblázatban összefoglalva mutatjuk be. Kőzetkémiai jellegek Az üledékes alaphegység számos kőzetéből készült teljes kémiai elemzés. A főbb típuskőzetekre jellemző átlagértékeket táblázatban tüntettük fel. A mészköveknél a legnagyobb változást a SiOg mutatta, ami az utólagos hatá- soknak tulajdonítható. A CaO-tartalom kisebb mértékben változik. A 00^% a SiÖ2%-kal fordítottan ingadozik. Ezt jól tükrözi a gyengén kovás mészkő SÍO2- és C02-tartalma is. A márvány kémiai összetételét tekintve megfelel az átlagos mészkőnek. Az agyagpala mintákban a SÍO2 érték 55 — 68% között változik. A SiOg érték növekedésével csökken az AUOg és a K2O részaránya, míg a CaO + MgO-tartalom növekszik. Az üledékes kvarcitra a magas SÍO2- és a viszonylag nagy AI2O3- és Ee203- tartalom jellemző. A karbonáttartalom nagyobb, mint az agyagpalákban. Az Mgü érték szinte azonos a mészkőben, az agyagpalában és az üledékes kvarcitban. A mészkőösszletben jelentkező dolomitközbetelepülésből is készül- tek teljes kémiai elemzések, és ezek jól megfelelnek az átlagos dolomitössze- tételnek. A nyomelemzésekből megállapítható, hogy az átlagosnál kétszer-háromszor nagyobb nagyságrendben Cd, In, Sn, As, Bi, Se és Fe fordul elő, míg ugyan- ilyen mértékben csökken az Rb, Cs, Zr, és Nb mennyisége. A karbonátos rétegsorokból sorozatos, MgO-CaO, -CO2 elemzések készül- tek, és ezek lehetővé teszik a makroszkópos jellegek alapján igen hasonló üledékes kvarcit- és dolomitrétegek elkülönítését. A fiirások mintaanyagán tapasztalható makroszkópos szöveti, szerkezeti, összetételi jellegek, valamint az üledékes képződmények mintaanyagán dr. ÜRAVECZ J. által, az ELTE Földtani Tanszékén végzett vékony csiszolatos vizsgálatsorozatok értékelése alapján a recski mélyszint mezozóos képződ- ményeit az alábbi üledékképződési, kifejlődési tulajdonságok jellemzik: Földessyné: A recski mélyszinti alaphegység üledékes képződményei 607 kőzetkémiai jellege (átlag) Triassic sedimentary rocks of Recsk II. táblázat — Table II. CaO NajO KjO Fe SO, s PüOs + H3O -j- H2O co. FeS, Izz. Y. -0, 48,44 0,35 0,12 0,19 0,08 0,20 0,02 0,33 0,05 38,93 40,25 2,44 0,28 0,18 0,45 0,16 0,02 0,99 0,09 29,74 49,00 1,50 0,47 — 0,95 0,27 0,03 0,82 0,03 36,17 1,29 0,60 4,25 1,38 0,20 1,78 0,08 2,77 1,02 0,04 2,01 0,40 2,50 — — 2,67 — — 2,19 — 7,07 — 30,42 0,36 0,02 0,36 0,17 0,43 0,20 0.40 0,06 42,10 1,33 0,20 1,74 3,15 0 3,61 0,19 1,20 0,43 1,13 5,92 0,45 2,15 0,50 0,35 — 0,06 2,27 0,35 5,58 2,41 The aualyses were performed at the laboratorVes of MÁFI and OÁÉ A meszes rétegsorok (alsó és felső mészkőösszlet) kőzeteinek finomkristályos szövete arra utal, hogy a képződmények vegyi kiváláséi mésziszapként kelet- keztek. A mészkövekben is gyakori, és szingenetikus kiválásként jelentkező pirít szellőzetlen ülepedési közeget jelez. Ez magyarázatot ad az üledéksor makrofauna mentességére, illetve a szegényes mikrofauna kis változatosságára, ezen belül pedig a bentosz alakok hiányára. Ahol a kőzet szövete onkoidos, oolitos, mozgatottabb, oxigénben dúsabb vízi fáciest tételezhetünk fel, e ítésze- ken faunamaradványok közül közelebbi kor meghatározására csak a fora- miniferák alkalmasak, ezek viszont rossz megtartási állajiotuk miatt sok eset- ben csak alakkörre határozhatók meg. Az ezekben talált Nodosaria-íé\ék, a Pseudonodosaria latn, a Gaudryna, Trochamina, Variostoma a triász időszak ladini-karni emeletének üledékeiben ismertek. A kvarcitösszletek kőzeteit alkotó finomszemcsés kovaanyag szintén vegyi kivá- lásra utal. Az üledékes ])irit megjelenése, valamint a fauna teljes hiánya alajiján í e -képződmények esetében is szellőzetlen, magas kénhidrogén tártaiméi tenger- ízből való üledékkéjiződést tartunk valószínűnek. A kvarcit- és mészkőössz- letek között mutatkozó vastagságbeli eltérések igen szembetűnőek, de ennek genetikai magyarázata a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet- séges. A hazai mezozóos képződmények között ilyen nagy vastagságú kovás tengeri üledékes kőzetsorozatokat nem ismerünk, a kvarcitösszletek további részletesebb vizsgálatára van szükség a kovás üledékképződés genetikai ma- gyarázata érdekében. j Az aggagpalaösszletet nagy változatossága ellenére valószínűleg egyetlen összefüggő szedimentációs folyamat hozta létre. A változatos kifejlődés az üledékgyűjtő oszcilláló jellegű mozgásait, süllyedését, kiemelkedését bizo- nyítja. Bár az összlet uralkodó kőzete agyagjiala; a homokkő-, oolitos mészkő- ^ közbetelepülések sekély tengeri jiartközeli, sokszor a hullám veréses zónában i történő ülepedést bizonyítanak. ősmaradványok a radiolariáktéil eltekintve itt is csak a meszes közbe- településekben jelentkeznek: foraminiferák, nannoplankton és egyéb mikrofau- na-elemek figyelhetők meg. Mivel az alsó, és felső mészkőösszlet az ősmaradvány anyag alapján a ladini emeletbe sorolható, valószínű, hogy a felső agyag pa- lasorozat már a karni emeletet képviseli. Az agyagpalaösszlet a mezozóos alaphegységi sorozat e területen előforduló I legfiatalabb tagja. Fiatalabb mezozóos képződményeket a területen, de annak tágabb földtani környezetében sem ismerünk. 1 4 Földtani Közlöny 608 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum Az eocén előtt kialakult alaphegységi szerkezet és a szubvulkáni benyomu- lás között szoros térbeli kapcsolat mutatkozik. Az alaphegységi szerkezet pontos felméréséhez szükséges volt a felépítő üledéksorozatok vertikális és horizontális tagolódásának megismerése. Táblamagyarázat — Explanation of Plates I. tábla — Plate I. 1. Finomszemcsés mészkő, Rm-21., 740,6 m, II N, II X Fin-grained limestone, Rm-21, 740,6 m, II N, 11 X 2. Filamentes mészkő, Rm-39., 772,8 m, II N, 11 X Phylament limestone, Rm-39, 772,8 m II N, II X 3. Vörös, radiolariás kovapala, Rm-Í2., 897,7 m, II N, 11 X Red Radiolarian chert,Rm-12, 897,7 m II N, 11 X 4. Tűzkőlencse, Rm-62., 611,5 m, -|- N, 11 X Chert lens, Rm-62, 611,6 m + N, 11 X II. tábla — Plate II. 1. Kvarcit, Rm-56., 402,5 m, II N, 11 x Quartzite, Rm-56, 402,5 m, II N, 11 X 2. Finomkristályos dolomit, Rm-63, 1180,0 m, II N, 11 X Finely crystalline dolomité, Rm-63, 1180,0 m II N, 11 X 3. Szericites agyagpala, Rm-31., 201,0 m, II N, 11 X Sericitic shale, Rm-31, 201,0 m, II N, 11 X 4. Arkózás homokkő, Rm-51., 667,6 m — N, 28 X Arkosic sandstone, Rm-51, 667,5 m, — N, 28 X Irodalom - References Gaqyi Pálffy a.. Cseh Németh J., ifj. G.vgyi Pálffy A., Zelenka T., Lázár B. (szerk.) (1971); A recski mélyszinti színesére előfordulás összefoglaló jelentése. Kézirati jelentés, Recsk Oravecz J. (1971): Jelentés az Rm-li, -44, -51, -55, -58, -59 és -60 fúrások, a Damó-hegyi térképezés és a siroki Kis- és Nagy-Várhegy kőzettani vizsgálatáról.Kézirati jelentés, ELTE Budapest Deep-seated sedimentary rocks of the basement at Recsk Ms. F. K. Járányi In the course of prospecting fór őre accumulations in the vűeinity of Recsk a block- faulted, disintegrated sedimentary basement of seemingly Mesozoic origin, showing various degrees of denudation, has been uncovered by deep drilling. Covering a totál of about 10 sqiiare kilometres, the sedimentary sequence is characterized as a whole by a very poor fauna of poor state of preservation. On the basis of Foraminifera and of the so-called ,, phylament" limestone, the sedi- mentary basement belongs to the Ladinian-Carnian Stages of the Triassic System. On the basis of b'thological features the sedimentary sequence can be easily subdivided intő the following subformations identifiable horizon by horizont lower shales, lower quartzites, lower limestones; middle quartzites; upper limestones, upper quartzites, upper shales. Fach subformation is characterized by an extremely wide variation in thickness. Irrespective of the lower and upper shales of diversified development, they form a very homogeneous sequence. Földessyné: A recski mélyszinti alaphegység üledékes képződményei 609 The lithological features in the case of limestones testify to an origin of chemically precipitated calcareous silts. The presence of syngenetic pyrite and the j)overty of the fauna or its totál lack in somé places are indicative of a non-aerated sedimentary environ- ment of high hydrocarbon content. The primary lithological features of sedimentary quartzite, inluding interbedded calcareous-dolomitie layers, must have been changed by subsequent alterations, mainly in the upper member. The zone of secondary quartzite has developed mainly in this. The layers interbedded in the shale subformation are indicative of a shallow-water origin, in a near-shore , frequently agitated, environment. 610 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplernentum I. tábla — Plate I. Földessyné: A recski mélyszinti alaphegység üledékes képződményei 611 II. tábla - riate II. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1975) 105. 612—624. A recski mélyszinti szubviilkáni andezittest és telérei Dr Boksa Csaba (4 ábrával, 2 táblázattal, 2 táblával) Összefoglalás: A felsőeocénben Recsk térségében tektonikailag preformált triász alaphegységbe, felszíni sztratovulkáni működéssel egyidőben neutrális, mészal- káli összetételű, köpenyeredetű magmás intruzió nyomult be. Ennek eredményeként szubvulkáni andezit — a központjában mikrodiorit porfirit — test és telérei keletkeztek, amelyen belül összetételi és elváltozási zonalitások különböztethetők meg. Az intrúzió kémizmusa megfelel a magmaprovinciabeli jellegeknek. Na dominanciával, a köpeny- eredetre a magas kalkofil elemtartalom utal. A recski érckutatási terület mintegy 15 km^ nagyságú részének kétharmadán ismertek szubvulkáni képződmények, amelyek a centrális részen biotitos amfibolandezit (illetve mikrodioritporfirit) testként, a peremeken pedig annak telérei formájában jelentkeznek. Az intrúzió tektonikailag preformált triász alaphegységbe nyomult be, a kontaktuson átalakult kőzeteket hozva létre. Az intrúzió korát részben abszolút kormeghatározással, részben földtani úton állapítottuk meg. Ezek alapján keletkezése a vulkanizmussal megegye- zően felsőeocénbe tehető. A kőzet bontott színes eleg}T:észei következtében az abszolút kormeghatározás igen nagy hibahatárral értékelhető, amely szerint az intrúzió vizsgált részének kora 37 d: 10 millió év, ez a paleogénnel meg- egyező. Földtani adatok alapján az intrúzió metaszomatikus hatásai észlel- hetők a sztratovulkáni sorozat két alsó (ag és a^q) összletében, míg a legfiata- labb lahócai típusú biotitamfibolandezitet ilyen hatás már nem érte. A sztra- tovulkáni képződmények korát a fekvőben és fedőben települő Nummulites fabianii tartalmú üledékek felsőeocénben rögzítik, ami egyúttal — a fentiek alapján — az intrúzió korát is eldönti. 1. Az intrúzió elterjedése, alakja és megjelenési formája A szubvulkáni benyomulás az alaphegység tektonikusán kiemelt, ÉNy- DK-i, valamint ÉK-DNy-i irányú törésekkel preformált övében történt, és az É-i részén ÉÉNy-DDK-i, D-i részén ÉÉK-DDNy-i csapású, szabálytalan kúpalakú, lefelé szélesedő testet hozva létre. Az intrúzió a kutatási terület Ny-i harmadában, a Lahócától Ny-i irányban alakult ki. A jelenleg tárgyalt területen 3000 m csapáshosszban, 900 m átlagszélesség- gel és közel 400 m átlagvastagsággal ismertük meg. Az eddig lemélyült fúrá- sok a fekvő képződményét és mélységi kifejlődését nem érték el. A kutatott mélységig az intrúzió, beleértve endoszkarnosodott kifejlődéseit is, mintegy 0,8 km^ kőzettömeget képvisel. B a k s a : A recski mélyszinti szubvulkáni andezittest és telérei 613 1. ábra. A szubvulkám(an(lezit)test elterjedése és vastagsága. Szerkesztette: Cseh Németh J. 1974. Fig. I. Exteasion and thickness of subvolcanic (andesite) body. Plotted by J. Cseh Németh, 1974 Az elterjedését feltüntető izohipszás térképen jól látható, hogy legnagyobb vastagságát az Rm-49, fúrásban éri el (863 m). A benyomulás Ny-ról egv intenzív ÉÉNy-DDK-i irányú tektonikai vonal mentén élesen lehatárolódik, míg K-felé fokozatosan csökken a test vastagsága. Az 50 m-nél kisebb vastagságban harántolt szulivulkáni képződményeket a telérek, apofizák közé soroltuk. A tárgyalt terület kétharmadán jelennek meg 7,0 km‘^-es elterjedéssel, össztömegük 0,5 km^. Az intrúzió magjától távo- lodva a telérek el vékonyodnak és sűrűségük ritkul. A testet félkörívben, a É-i, K-i és D-i oldalon övezik a legintenzívebben. A terület K-i részén az Rm-12. fúrás alapján újabb, esetleg kutatásra érde- mes intrúzió helyezkedhet el, csakúgy, mint azt a terület D-i részén, az Rm-82. fúrásban is tapasztaltuk. Valószínű, hogy É-D-i irányban, töl)b helyen felszín- közeibe kerülő intrúzió sor helyezkedik el, esetleg közös mélységi folytatással. 614 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum 2. ábra. A szubvulkáni andezit teléres elterjedése és vastagsága. Szerkesztette: CSEH NÉMETH J. 1974. Fij. 2. Extension and tliickness of subvolcanic andesite veins. Plotted by J. Cseh Németh, 1974 2. Az intrúzió eddig megismert fő kőzetegységei A sziibvulkáni intrúzió a keletkezési körülményeket jól tükrözve négy fő részre osztható: a központi részein és a mélység felé niikrodioritporfiritbe átmenő szub- vulkáni biotitos amfibolandezitre; - a peremeken kialakult propilitre; az intrúziót köpenyként lefedő, kvarc- és anhidri terekkel átszőtt szub- vulkáni biotitos amfibolandezitre, illetve másodlagos kvarcitra; és az intrúzió felső, kupolazónájában illetve telérek környezetében kelet- kezett, alaphegységi üledéktörmeléket tartalmazó asszimilációs breccsára. B a k s a : A recski mélyszinti szuhvulkáni andezittest és telérei 615 3. Ásvány-kőzettani tulajdonságok A szuhvulkáni andezit (a^) nagy tömegénél, képződési körülményeinél fogva nagyrészt egységes ásvány-kőzettani jellegekkel rendelkezik. A magmás fácies- jellegű változatok vagy a mellékkőzet, esetleg beolvasztott üledékek asszimi- lációjának hatására jönnek létre, vagy a mélység növekedésével az andezit- test belső régióiban kialakult hipabisszikus jellegek eredményei. A kőzet makroszkóposán is jól azonosítható, színe általában középszürke, néhol zöldesszürke, melyen helyi hatások elszíneződéseket okozhatnak. A kőzet szövete szabadszemmel középporfiros (5 mm körüli). Egy-egy eset- ben elkülöníthettünk apró- illetve durvaporfiros változatokat is. Az intrúzió középső, mélyebb részein a porfíros jellegek csökkennek, a ; kőzet szabadszemmel is holokristályosnak, ,,dioritosnak” látszik. Jellemző, hogy az 1 10 mm-es földpátok körvonalai gyakran elmosódók. A mafitos elegyrészek közül szabadszemmel legjobban a biotit ismerhető fel, 1 5 mm-es táblákban, illetve 0,5 2,0 cm-es oszlopok formájában. Az intrúzió középső részein a biotit fekete, épnek tűnő, míg a felsőbb szinteken gyakran kifakult. Az amfibol gyakran teljesen elbontott, így szabadszemmel nehezen ismerhető fel. Mérete 0,5 — 2,0 cm, a biotittal kb. azonos mennyiségű. Gyakori az amfi- I bol utáni pirithintéses kalcit pszeudomorfóza. A kőzet alapanyaga egyértel- műen csak műszeresen tanulmányozható, szabadszemmel csak az elbontás I jellegét lehet megítélni. A kőzet repedéseit általában zeolitok (pl. laumontit) töltik ki, gyakori a kvarc, karbonát, anhidrit és pirit áterezés. i Mikroszkópi vizsgálatok igazolták, hogy az intrúziónak igen csekély hányada tekinthető épnek az átalakulások következtében. A kőzet szövete nagyrészt pilotaxitos porfiros, mikroholokristályos porfiros. A porfiros elegyrészek közül a leggyakoribb a plagioklász. Mérete 1000 2000 p, néha 5000 p. Az alapanyag földpátjai kb. 100 p-osak. Az ép ])éldányok összetétele neutrális, andezin, labradorit, néha oligoklász. Zónásak. A külső tagok savanyúbbak, az alaj)anyag földpátjaival azonosak. Gyakori az iker- lemezesség. Á földpátok összetételének j)ontosabb, kvantitatív meghatározása érdekében vékonycsiszolatokon elektronmikroszonda vizsgálatokat végeztünk (Dr. Pantó Gy. 1974). Az egyes, összetételben is kissé különböző övék és iker- tagok a mérések szerint andezin-labradorit összetételnek felelnek meg, ami jól egyezik a mikroszkópi vizsgálatok eredményeivel. Egy-egy esetben bázi- sosabb, savanyú bytownitig sőt anortitig terjedő összetételt is sikerült kimu- tatni. Viszont az Rm-36. fúrás 783,60 m-ből származó mintájában albit össze- tételű plagioklász is megjelent. A szubvulkáni andezit néhány mintáján vég- zett Fjodorov asztalos földpát meghatározások (Dr. Buda Gy. 1974) is alátá- masztják az előző megállapításokat. A plagioklászok gyakran kvarc- és apatit- zárványokat tartalmaznak. Elbontást az agyagásványosodás, szericitesedés, karbonátosodás okozott, amely a plagioklászok repedései mentén behatolva emészti fel a kristályt. Megfigyelhető a saussuritesedés is. A leggyakoribb, de egyben legrosszabb megtartású, színes elegyrész az amfibol, ép példányai még az üdének látszó andezittíjmsokban is ritkák. Hornblende típusba tartozó 500— 1000 p-os kristályai, oszlo])os termetűek, jűagioklász, biotit zái’ványosak. Kloritos, kai’bonátos, pirites, opacitos elbon- tás gyakori. Röntgenelemzésben az amfibolnak csak lel)ontási termékei jelent- keznek. 616 Földtani Közlöny 105* kötet^ Supplementum A recski mélyszinti szubvnlkáni andezittest kőzeteinek kémiai összetétele Chemical composition of the deep-seated subvolcanic andesite body of Recsk /. táblázat — Tabu I, Kőzettípus % Szubvulkáni andezit (ép) Rra-30, 1239,00 m Mlkrodioritporfi- rit 5 db, átlaga Szubvulkáni andezittelér 21 db, átlaga Propilites szub- vulkáni andezit Rm-17, 910,00 m Asszimilációs breccsa 8 db, átlaga SiOj 55,08 54,93 52,62 57,32 56,25 TiOj 0,91 0,80 0,72 0,47 0,43 AJjOj 14,24 15,04 13,81 13,93 14,53 Fe,0, 0,06 0,08 1,66 0,09 2,19 FeO 0,92 1,59 1,28 2,02 0,75 MnO 0,01 0,02 0,11 0,02 0,12 MgO 2,25 4,12 2,66 3,00 3,84 CaO 5,99 7,60 9,73 12,59 5,49 Na,0 2,04 2,57 2,15 2,04 2,01 KjO 2,18 1,03 1,99 1,28 2,52 Fe 4,84 2,98 1,89 0,32 2,13 Cu 0,06 0,20 0,04 — 0,02 Zn 0 0 0,06 0,01 Pb 0 0 0 — 0 SOj 2,15 1,64 2,36 0,49 1,67 s»- 5,56 3,43 2,12 0,38 2,23 — 0,15 — 0,18 »HjO 2,69 2,79 2,70 2,85 2,57 — HjO 0,39 0,65 0,61 1,66 0,38 COj 1,01 0,78 5,54 2,35 4,77 összes: 100,38 - - 100,81 - Az elemzéseket a MÁFI és az OÉÁ laboratóriumai készítették — The analyses were performed at the laboratories of MAFIandOÉÁ. A biotit 1000 2000 ^u-os ép kristályai csak ritkán figyelhetők meg, gyako- ribbak a kifakult, baueritesedett példányok. Az intrúzió mélyebb részein, csakiigy mint az endoszkarnokban, a biotit flogopitosodott. Szericites, piri- tes, kloritos, karbonátos elbontásuk gyakori. Röntgenelemzésben emiatt ritkán jelentkezik. ^ / — P / / é'X-— . ^ // / /A / / / / ,0-/ / yl/ / / / / j / / 1 A — 7 / / / / '' / y y f ///-^° / 6^^ ’ / f 6“' • ■ 7 7 / / / X /o ^ / et mutat, a plagioklászok szericitesedtek, agyagásványosodtak, karbonátosodtak, az amfibolok kloritos, pirites pszeudomorfózákat alkotnak. A l)iotit nyomtalanul felemésztődött. 618 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum A szubvulkáni andezittest képződményeinek ritkafém ada tai Sor sz. Képződmény m. sz. db. Co Ni Cd Ga In TI Ge 1. Síubvulkáni andezit 55 5—125* 2-480 10-98 1—56 1-9 3—3 1—22 32 26 8 26 2,2 2,2 1,8 2. Szubvulkáni andezittelér 24 4—56 2-100 10-70 2,5-110 1—10 3-3 1—5 24 105 12 26 2,5 3 1,5 3. Szubvulkáni andezit propilites típus 89 10-96 2-180 10-26 3-54 1—8 3-15 0,7—9 37 27 5,3 21 3 3,5 1,9 4. Asszimilációs breccsa 10-150 2-780 10-450 4—88 1—10 3-4,7 1—25 35 58 37 30 3,5 1,9 3,3 Sor sz. Képződmény m. sz. db. Sr Ba Se Y La Ce Pr 1. Szubvulkáni andezit 55 2-1000 5-1700 1—600 2-65 3—45 3-140 10-80 230 347 92 18 16 37 24 2. Szubvulkáni andezittelér 24 28—500 2—1600 1—50 3—56 3-75 10—160 5—90 216 371 28 19 24 40 24 3. Szubvulkáni andezit propilites típus 89 11—8200 5—7000 1-56 3-40 2-60 8—160 6-70 355 350 18 11 14 31 23 4. Asszimilációs breccsa 27 15—900 5—1550 2—32 3-35 3-80 10—90 10—61 166 422 19 13 15 28 18 » mimmális — maximális átlagos értékek g/t — | A ritkafém-elemzéseket a Bányászati Kutatóintézet és a MAFI laboratóriumai készítették 4. Az intrúzió kőzettípusainak kémiai jellegei A ktitatás során megismert szubvulkáni intrúzió vizsgálataink szerint az andezites, dioritos kőzetek neutrális, mészalkáli magmaprovinciájához tar- tozik. Az elemzési értékek jól azonosíthatók aDALY-féle andezit és diorit világ- átlagokkal. Eltérést csak a recski kőzetek magas S- és H20-tartalma okoz, amely a bontottság következménye. Az esetek többségében megfigyelhető, hogy a Na,ü magasabb értékekkel jelentkezik a K,0 értékeinél. A K elsősor- ban a bontott, szericites, illites típusokban dúsul. A K és Na negatív korrelá- ciójával szemben egyértelmű a CaO és NajO pozitív korrelációja. Ez az anor- titmolekulában jelenlevő viszonyokat is tükrözi. Az intrúzióban magas oxidá- 2Feoü ciós fokot (az ^ -alapján) a kovásodott típusokban észleltük. Eeü Az agyagásványosodott típusokban az alacsonyabb SiOo és magasabb AI2O3 érték figyelhető meg. A kovásodott típusokban ez fordítottan jelentkezik. I ACF háromszögdiagramban az intrúzió ép típusa a ÜALY-féle andezit és dácit átlagokhoz közelálló területet foglal el. A diagramban a legfiatalabb felső- 1 eocén vulkáni terméknek tekinthető lahócai, üde fedőandezithez áll a legkö- ! zelebb, ami összeegyeztethető egyéb genetikai következtetéseinkkel. j B a k s a : A recski mélyszinti sznbvulkáni andezittest és telérei 619 Karé element data of the rocks of the subvolcanic andesite body II. táblázat — Table II. Sn As Sb Bi Se Te Li Rb Cs Be 1—60 7—320 3—130 210—22 4—110 10-50 1-225 3—280 4-130 1-25 16 48 12 5,4 20 13 37 60 17 10 2,5—64 1—700 3—60 10-82 2—100 10 -.50 8-320 3-550 4-4 1 23 21 114 9,7 15 23 18 53 90 2,8 12 1—71 5-850 2-250 1- 126 1 -140 10-50 10-150 3 -400 4- 56 1 45 17 62 11 4,4 29 10 48 64 4,6 10 2—210 10-1000 2-1100 10-580 1-100 10-310 11 -740 3-320 4 4 3 - 31 33 199 77 38 27 32 90 113 2.1 9 Nd G(i Sm Zr V Nb Cr Mo Ke II 7—100 10—90 10 120 10-660 8-210 2—10 20 330 1 - 560 0 5 160 26 46 29 76 107 1.8 56 69 0 37 10—73 8-100 7-25 1- 290 5- 250 2,0 -9.0 1,6 -510 1,0- 66 0 1 -600 20 64 17 75 94 5 101 11 0 114 4-700 22-190 8—70 5-518 10 240 2 4-180 1 220 0 1.6- 150 47 60 25 107 95 2 35 33 0 44 10-25 10-70 8-32 1 260 25- 130 2 3 - 390 2 - 300 0 25 260 17 46 16 80 71 - 52 74 0 72 minimum— maximum values g/t average The analyses fór rare elemeiits were performed at the lalmratories of the Institute of Mining Research and the Hungárián (leulogi- cal Institute A propilitesedett változatban az ép tí])usnál magasabbak a SiO.,, Fe^O^, Mgü és Caü értékek, míg az alkáliak 1%-kal alacsonyabl) értéket mutatnak. Szembetűnő, hogy a K.,() itt sem dúsul fel. Az ép tí])ussal ellentétben itt a K2O és NagO pozitív, a NajO és CaO negatív korrelációját mutatják az elem- zések. Magasal)bak a SiO, és a karbonátosodást jelző CaO értékek (12,5%). A hovásodott, kvarceres változat jellegeit a kovásodás, agyagásványosodás határozza meg. Az alkáliatartalom bizonyos fokú csökkenése jellemzi a kép- ződményt, csupán a szericites tí])usban éri el a K,0-tartalom a 3,95 %-ot. Az asszimilációs breccsa kémiai jellegeit a keletkezési körülmények szabták meg. A nagyvonalakban szubvulkáni andezit összetételű kőzet magasabl), asszimilációból eredő karbonáttartalmával tűnik ki. Magas az oxidáci()s fok is. 5. Nyomelem-eloszlás Az intrúzió minden kőzetváltozatának nyomelemháztartását megvizsgál- tuk és összehasonlítottuk a bázisos és savanyú kőzetek klarkértékeivel. Az intrúzió nyomelemben gazdag képződmény. A telérek nyomelemháztartá- sának hasonlósága a genetikai összefüggést igazolja. 620 Földtani Közlöny 105. kötet, Snppleynentum C 4. ábra. A recski andezittípusok ACF diagramja. Jelmagyarázat: B = bazalt Daly szerint, A = andezit Dalt szerint, D = diorit Daly szerint, n, = szubvulkáni biotit-amfibolandezit, ot; = biotit-amfibolandezit, otíQ = kvarc- biotit-amfibolandezit, otí = biotitos amfibolandezit, ALK = NazO + KjO (%), C = CaO — CO, (%), FM = FeO + Fe^O, + MgO (%) Fig. 4. ACF diagram of the andesite types of Recsk. Legend: B = Basalt according to Daly. A = andesite accord- ing to Daly’, D = diorite according to Daly, aj = subvolcanic biotite-hornblende andesite, ocj = biotite-homblende andesite, = quartz-biotite-hornblende andesite, a, = biotite-hornblende andesite, ALK = NajO + K,0 (%), C = CaO - COj (%), FM = FeO -f Fe^Oj -f MgO (%) Az ép andezites, dioritos típusban a Co, Cd, Ga, In, TI, Ge, Sn, As, Sb, Bi, Se, Te, Li, Cs, Be, Se, V, Mo, B jelentősen dúsul a földkéreg átlagához képest és közülük a Cd, Ga, In, Tl^ Ge, Sn, As, Sb, Bi, Se, Te, Cs, Be, Se, Mo, B mind a földkéreg átlagánál, mind a savanyú és bázisos kőzetek világátlagánál job- ban dúsul. Kevesebbet tartalmaz viszont a világátlagnál Ni-ből, Rb, Sr, Zr, La, Nb, Cr-ből. Ezek közül a La, Sr, Nb, Zr mind a klarkértéknél, mind a bázisos illetve savanyú kőzetek világátlagánál kisebb mértékben dúsul. Megállapítható, hogy a nyomelemháztartás megfelel a magmaprovinciabeli jellegnek, és az érces formációnak is megfelelően elsősorban a kalkofil elemek dúsulnak. Szem- betűnő a dúsulás a Cu, Pb, Zn, Mo esetében, amik az ércesedés fő elemei is. A propilites típus a második legfontosabb változat a nyomelemháztartás szempontjából. A kőzet a vizsgált elemek (32) 90%-ában azonos dúsulást mutat az ép típussal. Az előzőhöz képest dúsul a Cu, Zn, Sr, Nd, Zr, és a B, míg kevesebb van a Cs, V, Se, Cr, és Mo-ból. A Cu, Pb, Zn, Mo és B dúsulása nagyobb a világátlag értéknél. A kovásodotf , kvarceres típus magasabb Mo-tartalmával tűnik ki. A fent ismertetett szubvulkáni andezittestrŐl megállapítható, hogy a Recsk térségében megismert, a pireneusi mozgásokig preformált triász alaphegységbe a felsőeocénben köpenyeredetű, mészalkáli, neutrális összetételű magma nyo- mult, amelynek eredménye az ismertetett szubvulkáni test. A kőzet összeté- tele, kémizmusa, nyomelemháztartása, valamint a hozzátartozó ércesedés, összhangban a nagyszerkezeti jellegekkel, genetikai következtetéseinket egyér- telműen alátámasztják. B a k s a : A recski mélyszinti szubvulkáni andezittest és telérei 621 Táblamagyarázat — Explanation of Plates I. tábla — Plate I. 1. Szubvulkáni andezit polirozott felszínének szöveti képe. Rm-30., 978,40 m Texture of the polished surface of subvoleanic andesite. Rm-30, 978.40 m 2. Szubvulkáni andezit mikroszkópi szöveti képe. Rm-16., 928,40 m, N, 63 X . Foto: DB. Csillag J. Texture of subvoleanic andesite as viewed under mieroscope. Rm-16, 928.40 m, + N, 63 X . Photo: J. Csillag II. tábla — Plate II. 1. Szubvulkáni andezittelér mikroszkópi szöveti képe. Rm-45., 728,40 m, + N, 63 X Texture of subvoleanic andesite vein as viewed under mieroscope. Rm-45, 728.40 m, -f N, 63x 2. Propilites szubvulkáni andezit mikroszkópi szöveti képe. Rm-53., 1012,40 m, -j- N, 63 X . Foto: DB. Csillag J. Texture of propylitic subvoleanic andesite as viewed under mieroscope. Rm-53, 1012.40 m, + N, 63x. Photo: Db. J. Csillag Irodalom — References Gaqyi Pálffy a., Cseh Németh J., Zelenka T., ifj. Gagyi PAlffy A., L.4z.4r B. (szerk.) (1971): A recski mélyszinti színesére előfordulás összefoglaló jelentése. Kézirat! jelentés, Recsk 3ZÍ.DBCZKY Kardoss E. (1968): A Föld szerkezete és fejlődése. Akadémiai Kiadó, Budapest Szénás Gy. (1973): A Kárpát rendszer és a globális tektonikák. Qeofiz. Közi. Vadász E. (1960): Magyarország földtana. Akadémiai Kiadó, Budapest The subvoleanic andesite body of Recsk and its dikes Dr. Cs. Baksa In the deep-seated exploration area of Recsk, in Laté Eocéné time, a magmatic ,,intru- sion” of mantle origin and neutral, intermediate, calc-alkalic composition penetrated, simulatenously with stratovolcanic aetivities at the surface, intő the tectonically defor- med Triassic basement. As a result of this, a subvoleanic andesite body and its dikes were formed within which changes in composition and alteration zonalities due to postvolea- nic effects can be distinguished. The Chemical composition of the ,,intrusion” corresponds to the features of the mag- matic province with predominance of Na and a high content of chalcophile elements of mantle origin. In the Recsk area, over somé 10 square kilometres, the subvoleanic formát ions can be traced as subvoleanic bodies in the Central zone of tectonically controlled NW-SE and SE-NW trend and as veins on the margins. The absolute age of the andesite body is 37 i 10 M. Y. On the hasis of observations the metasomatic effects of the intrusion can be observ’ed in the lower two members of the stratovolcanic subformation as well. The age of the stratovolcanic rocks has been identified with the U pper Eocéné with a view to the Num- mulitcs /aöiami-contain’ng sediments over- and underlying thern: an age corresponding to the time interval of absolute dating. Since the higher stratomembers were no longer affected by the influence of the “intrusion”, the age of the “intrusion” too can be conclu- ded to correspond to the Upper Eocéné. The subvoleanic “intrusion” and its environment can be split uji intő four main units: — in the Central part, intő subvoleanic biotite-hornblende andesite grading deejtward intő (micro-) diorite-porphyrite; 622 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum — intő marginal propylites (due to alteration); — intő subvolcanic biotite-hornblende andesite or secondary quartzite interlaced by quartz anhydrite veinlets, overlying like a mantle the “intrusion”; — intő assimilation breccia formed laterally in the vauit zone of the “intrusion” in the neighbourhood of veins. The results of the analyses of the andesite roeks of the subvolcanic body agree well with Daly’s global average of andesite and diorite. The high S and H^O content, the only divergency, is due to decomposition. Of the alkalis, the predominance of Na is characteristic. As regards the budget of elements of the subvolcanic andesite, the enrichment of chal- cojjhile elements (Cu, Pb, Zn, Mo) is conspicuous, the h'gh original copper content being a source of porphyric őre mineralization. Of the altered types, the propylitic variety with its high enrichment in chalcophile elements is similarly important. The concentration peak of Mo in the silicified varieties alsó deserves attention. Boksa: A recski mélyszinti szubvulkáni andezittest és telérei 623 I. tábla — Plató I. 5 Földtani Közlöny 624 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum II. tábla — Plate II. Földtani Közlöny, Bull. of the Hunyarian Geol. Soc. (1975) 105. 625 — 645. A recski rétegvulkáni andezitösszlet Földessy János (4 ábrával, 3 táblázattal, 3 táblával) Összefoglalás: A Keleti-Mátra lealacsonyodó szárnya és a Darnó-hegy előteré- ben helyezkedik el a (sztrato) vulkáni kifejlődésű terület egy EK-DNy-i szerkezeti zónában, amely a Darnó-vonallal párbuzamos, de attól egy mélyebb, azonos csajiás irányú, szerkezeti árok választja el. A vulkáni sorozat a kutatott terület középső részén van felszínen (Lahóca-V^örösagyag- bérc), másutt fokozatosan vastagodó oligocén és miocén képződmények fedik. A vulkáni összlet fekv'őjében triász üledékes kőzetek is vannak, fedőjében és egyes helyeken a sorozatban közbetelepülésként pedig felsőeocén (priabonai emelet A^wwí7/ím-. lites fnbianii szint) üledékek vannak A sorozat 6 fázisra bontható, amelyek közül az első három rétegvulkáni tag, a negye- dik teléres megjelenésű, az utolsó pedig piroklasztit összletként az oligocéidja át húzóilhat. A felépítő andezitek eredeti kémizmusa, szöveti-ásványtani képe csak kisebb eltéré- seket mutat, de jelentősek a másofllagos elváltozások. A vulkáni kifejlődési terület egy ÉK-DNy-i szerkezeti zónában helyezkedik el, ami a Darnó-vonallal párhuzamos, amelytől egy hasonló csapású, keske- nyebb szerkezeti árok választja el. A vulkáni sorozat csak a kutatott terület középső részén jelentkezik felszíni előfordulásban. A területrészt körülvevő környezetben mindenütt fokozatosan vastagodó oligocén és miocén képződ- mények fedik. A déli részen az oligocén képződményekre a Mátra vulkáni- üledékes összlete települ. A vulkáni összlet fekvője a triász alaphegység. A sorozat képződésének korát a legtöbbször az összlet kezdőtagjaként képződő, gyakran azonban különböző szinteken, közbetelepülésekként található sekély tengeri üledékes kőzetek faunája rögzíti, felsőeocén priabonai emelet Nummulites fabianii szintje. A vulkáni összlet kifejlődése, szerkezete A viszonylag rövid időszak (3 5 millió év) alatt lezajló vulkánosságot 5 fázisra oszthatjuk. A fő tömeget alkotó rétegvulkáni összletet 3 fázis, a kelet- kezés sorrendjében: a2, a^q, a^ sorozat képviseli, negyedik fázisként az oli- gocén piroklasztitok különíthetők el. Külön ötödik fázisl)a kell sorolnunk a bizonytalan korú, de a vulkáni összletet harántoló dike, illetve hasadékvul- káni kifejlődésben jelentkező üde andeziteket (üa). A mélységi kifejlődésben megismert ,,szubvulkáni” andezitösszlet képző- dése (ag) az ajq és aj fázisok közötti időszakban rögzíthető. A három rétegvulkáni sorozat tagjait csak kisebb összetételbeli különbségek választják el egymástól, ugyanazon, lényegében folytonos vulkáni működés termékei . 626 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum A tengeri üledékes közbetelepülések, s a képződmények szöveti jellegei egyaránt azt bizonyítják, hogy a vulkanizmus jelentős részben tengerrel borított területen alakult ki. A tengerelöntés a vulkáni összlet ÉNy-i és DK-i szárnyát érintette, a középső rész, amely az intrúzió csapásával párhuzamos alaphegységi kiemelkedésre települt, feltehetően szárazulat! kifejlődésű. Az üledékes képződmények földtani helyzete azt mutatja, hogy a tengeri üledékké])ződés csak szakaszosan jut túlsúlyba az egyidejű magmás tevékeny- séggel szemben, illetve ott jelentkezik, ahol a területen vulkáni anyagfelhal- mozódás nem történt. Az üledékképződéssel egyidejű vulkáni működést iga- zolják az olyan faunás üledékes közbetelepülések, melyekben kontakt szegély- lyel körülvett — feltehetően belehullott — andezitlapillik találhatók. Az üle- dékek előfordulásának igen szeszélyes vertikális és horizontális irányú elosz- lását részben a vulkanizmus közbeni oszcilláló fenékmozgásoknak, részben annak tulajdoníthatjuk, hogy a vulkáni tevékenység során a mindenkori felszín domborzata folyamatosan változott, s így mindig más-más területek kerültek olyan, a vulkáni anyagszolgáltatás szempontjából ideiglenesen ,, árnyé- kolt helyzetbe”, ahol az üledékek képződése és megmaradása biztosítottá vált. A vulkanizmus 1 — 3 fázisának befejeztével indult meg a terület nagyobb arányi! süllyedése, a felsőeocén végén, illetve az alsóoligocénben, a peremi területeken. Ugyanakkor a terület központi része (Veresvár, Veresagyagbérc, Hegyes-hegy, Fehérkő és részben a Lahóca) kiemelt helyzetben szárazulat maradt. Ezt igazolják az andezitösszletben tele])ülő szárazföldi vörösagyag képződmények, amelyekben a felsőeocén andezitnél fiatalabb törmeléket nem találtunk. A felsőeocén andezitösszlet vastagságának területi változása is jól illusztrálja a fentebb vázolt, egy központi kiemelt részre, s azt párhuzamosan követő kétoldali szegélyi süllyedékre osztott felépítést. Az összlet átlagos vastagsága 360 m, a központi rész és a ])eremi rész között erősen változó (70 — 770 m). A rétegvulkáni összletet felépítő kőzetsorozatok (a,, a^q, a^^) a három fázis közel azonos kifejlődéséről tanúskodnak. Mindhárom sorozat azonos kőzettí- pusokból épül fel, kivételt az a-2 fázisban jelentkező peperit, valamint a leg- fiatalo,!)!) a^ fázisban, az ércesedéshez kapcsolódó fáciesek jelentenek. Az egyes sorozatok közötti különbség kisebb szöveti, ásványos összetételbeli, kőzet- kémiai eltérésekben, valamint az egyes kőzetkifejlődések (pl. lávakőzetek — ])iroklasztitok) arány-változásaiban mutatkoznak meg. Ezeket a megkülön- böztető jellegeket a későbbiek során ismertetjük. Vizsgálataink során nem tisztázódott kellően ebben a dolgozatban 4. fázis- ként jelölt üde biotit- és piroxén-andezitek korbeli viszonya. Ebbe a kategó- riába soroltuk részben a mélyfiirásokban és a felszínen megismert, a rétegvul- káni összleteket kőzettelérként harántoló andeziteket, részben a Lahóca K-i szárnyán és a Kanázsváron hasadékvulkáni jelleggel jelentkező, s a rétegvul- káni összletet áttörő üde biotit-amfibolandezitet, részben az újabb bányászati kutatásokkal feltárt, a Lahóca É-i előterében jelentkező kisebb lakkolit- szerű üde andezittestet. Egy kategóriába tartozásukra utal az a tény, hogy mentesek a rétegvulkáni összlet egészére jellemző olyan kőzetátalakulásoktól, melyek az ércesedést kísérik, s így feltételezhetően e folyamatoknál fiatalab- bak. A 5. fázisként jelölt, a középsőoligocénig jelentkező tufaszinteket kevés mélyfúrásból (pl. Rm-7, Rm-20) és az általunk részletesen nem vizsgált kör- nyezetből, a területtől K-re eső részeken (Bükkszék, Miklós-völgy) ismerjük. Földes s y : A recski rétegvulkáni andezitösszlet 627 Az egyes fázisokban képződött vulkáni sorozatokra a hasonló felépítés a jellemző. Az 1. (a2) fázisban peperit és lávaagglomerátum kifejlődési változa- tok gyakoribbak, a 2. (ajq) és 3. (a^) fázisban a homogén lávakőzet kifejlődés jelentkezik nagyobb arányban. A piroklasztit kéjiződmények az 1. illetve a 2. fázisban fordulnak elő jelentősebb mennyiségben. A peremi területeken lokálisan túlsúlyba kerülnek a lávaképződményekkel szemben. A vulkáni összlettel egyidejű üledékes képződmények túlnyomórészt az 1. és 2. fázis működése során jöttek létre. Az egyes sorozatok elterjedését vizsgálva megállapítható, hogy az 1. (a2) fázis képződményei az alaphegységi kiemelkedés területén hiányoznak, a mélyebb helyzetű K-DK-i és ENy-i peremi részeken vastagságuk fokozatosan nő. A 2. (a^q) fázis képződményei a legnagyobb elterjedésűek a területen, ez az egyetlen tagozat, amely az alaphegységi kiemelkedés területén is kifej- lődött. A legfiatalabb aj rétegvulkáni fázis ké{)ződményei az alaphegység legkiemel- tebb részeiről szintén hiányoznak. Előfordulásuk a Lahócától K-re és Fehér- kőtől É-ra eső részre, valamint a déli területrész DNy-i irányú lesüllyedt alap- hegység részére korlátozódik. Vastagsága K-i irányban nő. Az 4. fázis andezit- telérei és andezittestjei az északi területrészen jelentkeznek, főleg a Lahóca területén, és annak környezetében. Az elterjedést jelző izopach térképek, és egyéb földtani megfontolá.sok alap- ján a terület szerkezetalakulásáról az alábbi következtetéseket vonhatjuk le: A vulkáni tevékenység lehetőségét az alaphegységet a Uarnó-vonallal j)ár- huzamos (ÉK-DNy) és arra merőleges (ÉNy-I)K) irányban feltagoló törések teremtették meg, az egyes vulkáni sorozatok elterjedését, csapását jelentős részben az alaj)hegység akkori morfológiája határozta meg, amely a vulkáni ciklus befejeződése után alapjaiban máig nem változott. A vulkáni terület peremi részei (É-i, Ny-i, K-i, DK-i szegélyek) a vulkános- ság megindulásától kezdve fokozatosan süllyedtek, s legalább is szakaszosan tenger alá kerültek. A DK-i és Ny-i szegélyt örések a Darnó-vonal irányát követik. A hidrotermális tevékenységet megelőzően, majd azt követően is, a terület húzásos tektonikai igénybevétel hatására horsztszerkezet kialakidá- sával blokkokra tagolódott. A felsőeocén végén a terület központi része kiemelkedett és szárazulat ma- radt, a peremi részek süllyedése meggyorsult, és az oligocén medencesüllye- dék részévé vált. I A rétegvulkáni összletet (1 — 3. fázis) felépítő I kőzettípusok I Mindhárom sorozat láva és j)iroklasztit változatokl)ól épül fel. A fejlődési [ típusokat a három sorozatra vonatkozóan összevontan ismertetjük, s csak a ki fejlődésbeli különbségeket említjük sorozatonként elkülönítve. Lávakőzetek Andezit és andezitlávaagglomerátum a két fő kifejlődési típus. Az 1. és a 2. sorozatban gyakran ])eperit szakaszok is jelentkeznek. A lávakőzetek kép- viselik az összlet jelentős részét, a piroklasztitok aránya általában 0 -10%, s csak a szegély! kifejlődésben nő meg a részarányuk, 30 -48%-ra. 628 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum A. Recsk környéki andezit vulkánosság ásvány-kőzettani Summarizing table of the mineralogical and petrographic Kőzet- típus 1 Kifejlődés Szövet Poríiros Plagioklász 1 Amfibol 1 2 3 4 1 2 3 1 ^ ÍÖ cá > szárazulat! apró -közép poríiros PT 25 800- 1000 ti léces AD- LA vissza- oldott H 5-15 200- 8000 fi elbon- tott folt H, Q U P, C vízbeömlött apróporfiros PT 25 1 o o o o léces LA Sz. H 5 zömök léces 1 P tömzs impregnációs EREDETI PORFIROS ELEGYRÉSZEK KIOLDÓDTAK, HEMA- lávaagglo- merátum agyagásványo- san bontott T K Szögletes folyásos szerk.? ANDEZIT, AGYAGPALA, KAOLINOS ANDBZITTUFA, 30 200- 300 /r táblás AD— LA C, Q 15 'CÖ szárazulat! apróporfiros liP 20 1 o o o o táblás AD — OL H 12-15 léces C, H vízbeömlött apróporfiros hP finom porf. táblás AD Sz, C ' lávaagglomerátum vízbeömlött T törmelékes irányítatlan ANDEZIT, AGYAGPALA, K folyásos apróporfiros FINOMPORFIROS, KARBONÁT-CSOMÓS, AGYAG szárazulat! T törmelékes összesült KLORITOSODOTT Sjq ANDEZIT, SZUBVXTLKÁNI K bontott apró- porfiros AGYAGÁSVÁNYOSAN BONTOTT; UTÓLAG szárazulat! hP (TT; 30 200 — 1000 /r léces AD H, C foltos 10 500 — 800 léces töre- dezett KL, LI H vízbeömlött hP 20 c, Q 10 C, P, Q lávaagglomerátum T hP 500— 3000 fi bontott Sz, H kevés 200 — 800 fi ron- csok C K hP 1000— 2000 n táblás H kevés ron- csok SzE peperit T K pszeudoaggl. apróporfiros hP 15 1 ron- csok c 10 vissza- oldó- dott KL Jelmagyarázar: 1. mennyiség %, 2. méret, 3. jelleg, összetétel, 4. elbontás; h = hialopiiites, GL = glaukonit, PL = anyag. HE = hematit. kr = kristály, AD = andezin, P = pirít, Q = ^arc, AMF = amfibol, LI = limonit, SzE = szerpentin. L e g e n d: 1. quantity, %, 2. size, 3. character, coinposition ,4. decomposition; H = hyalopilitic, G1 = glauconite, PL = plagio- HB = heniatite, kr = crystal, AD = andesine, P = pyrite Q ,= quartz, AMF = honiblende. LI = limonite, SzE = serpen- Földessy: A recski rétegvulkáni andezitösszlet 629 jellegeinek összefoglaló táblázata (lávaközetek) features of the andezité volcanism in the vicinity of Recsk /. táblázat — Tahié I . e ^egyrészek Kvarc Egyéb Alapanyag Utólagos elváltozás Biotit 1 2 1 1 ! 2 3 4 25 2 — 6 mm bontott oszlopos H, LI HE - - 35— 45 Ü, PL, BI Q, Sz, H 15 őszi. roncsok H, LI 55 Ü kr, Q, P, H, PL, AMF KVARCCAL IMPRECNÁLÚDTAK, KÖRVONALUK TITOS Q— H P fészkekkel breccsásodott KVARC 45 kr Ü, GL KL, PL 10 1 elmosó- 1 H dott i szemcsék | P fészkek 3—6 2—5 mm oszlopos C L 2-5 1—5 mm GR, P 40 63 t (Q. C csomós) PL préselődés, piritát- erezés hajlított kifakult Sz Ü, H BI, Sz összetíjrt limonitosodott KVARCIT ÁSVÁNYOSÁN BONTOTT ANDEZIT(?) KVARCIT KOVÁSOUOTT 2—5 200— 500 fi táblás léces n. Sz P hiutés 55 -58 kr = Ü, H C, P piritesedés, karbonátosodás 10 táblás foszl. LI, P csomók 60 H, Q kvarcerek P Ü- H, C két andezit érintke- zésénél kontakt zóna kovás 10 oszlopos Ü- H foltos, QII KL foltokkal hintett plagioklász, PT = pilotaxitos, GR = gránát, O = oligoklász, T = tönnelék, II = agyagásvány, LA = Ial)ródorit, K = kötö- BI = biotit.KL = klorit, C = karbonát, Ü = kőzetüveg, Sz = szeneit clase, PT = pilotaxitic, GR= garuet, 0 = oligoclase T = fragments, H = clay mineral, LA = labradorite, K = cement, mátrix, tine, BI = biotite, KL = chlorite, G = carbonate, Ü = volcanic glass, Sz = sericite 630 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementurn A szubmarin és a szárazulat! kifejlődés kőzettani elkülönítését eddig nem sikerült kielégítően megoldani. Biztosan szubmarin kifejlődésnek — jelen- legi ismereteink szerint — csak peperites kőzetváltozatok nevezhetők. Az andezit az 1. fázisban (a2) amfibol-(biotit)-andezit 2. fázisban (a^q) kvarc-amfibol-biotitandezit 3. fázisban (aj) biotit-amfibolandezit összetétellel jelentkezik. •18 1. ábra. Az alsó a, andezitsorozat vastafisiSgi tórképe. Jelmagyarázat:!. < 50 m, 2. 50—100 m, 3. 100—200 m„ 4. 200-300 m, 5. 300-400 m, 5. 400—500 m Fiy. 1. Isopach map of the lower andesite formation (a,). L e g e n d: 1. < 5o m, 2. 50—100 m, 3. 100—200 m, 4. 200 — 300 m, 5. 300-400 m, 5. 400-500 m F ö l d e s s y : A recski rétegvulkáni andczitösszlet 631 A IcőzeteTc megjelenésére a tömeges, irányítatlan szövet a jellemző. Se makro- se mikro-jellegeiben nem mutatkozik ismételt lávaömlést bizonyító })adosság. Gyakran az egyes fázisok közötti határ is elmosódik, a 2. fázis megjelenését sokszor csupán porfíros kvarcszemcsék felszaporodása jelzi. Lokálisan folyásos, irányított sávozottságot is megfigyelhetünk. Hólyagos, salakí)s változatok ritkán jelentkeznek, általában a 3. fázisra korlátozódnak. Mindezek a jellegek folyamatos, gyors és nagytömegű lávaömlésre utalnak, mely során a kőzet - összetétel csak kismértékí^en és fokozatosan változott. Az andezitek szövete egyöntetűen porfiros, hialopilites, pilotaxitos. Folyásos, irányított szövet esetén a porfiros szemcsék és irányított elrendezésűek. A kő- zetek alapanyaga a megszilárdulás idején feltételezhetően jelentős arányban üvegállapotú volt, de a nagyfokii átalakulások miatt csak átalakidási termék- ként jelentkező finomszemcsés kvarc-agyagásvány-szericitcsomók, szemcse- halmazok figyelhetők meg. A porfíros szemcsék mérete az a, andezitben leg- kisebb átlagosan 1 3 mm, míg az ajq és aj andezitekben átlagosan 4 6 mm, ritkán a 15 mm-t is eléri. Az ásványos összetételt vizsgálva a három andezit típust az alábbiakban jellemezhetjük: amfibol-biotitandezit Plagioklász - 200 500 y, méretű, 2000 y-t elérő idiomorf léces, erősen visz- szaoldott szemcsékként fordul elő. Andezin-labradoritos összetételű. Legtöbb- ször illit-szericitté alakult, az ép szemcsék ritkák. Mennyisége 30 35% körüli (I. tábla 1.). Amfibol — szemcsemérete eléri az 5 10 mm-t, átlagosan 500 800 y. Minden esetben elbontott; pirit-illit-limonit szemcsehalmazok figyelhetők meg, gyakran épen megőrződött idiomorf körvonallal határolva. Más vál- tozatokban karbonát-limonit szorította ki. Egyes esetekben biotit képződött az amfibol helyén. Mennyisége átlagosan 10% körüli. Biotit - csak egyes változatokban található. Lemezes, táblás idiomorf alakban, 200 — 500 //, maximálisan 8 10 mm szemnagyságban jelentkezik. Kifakult, elszíntelenedett szemcséi legtöbbször szericitté, agyagásvánnyá alakultak át. Mennyisége 2 — 5%. Opak elegyrész: az állandóan előforduló idiomorf pirit, hintésként, kis- közepes mennyiségben. Járulékosan magnetit, titanit figyelhető meg. Alapanyag: mennyiségi aránya 40 60%. Gyengén kristályos, üveges álla- potból alakult át. Agyagásvány, kvarc, szericit, klorit jelentkezik finom szö- vedékes szemcsehalmazokban. Gyakran asszimilált alaphegységi törmeléket is tartalmaz. a kvarc-biotit-amfibolandezit Korábbi vizsgálatok (PantÓ G. 1950, 1959, 1970) a porfíros kvarctartalom alapján dácitként írták le. Véleményünk szerint e képződmény szervesen az andezitösszletbe tartozik, s kőzetkémizmusa is az 1. és a 3. fáziséval azonos jellegeket mutat, így helyesebb ha ezt a kőzettípust is az andezitekhez sorol- juk (I. tábla 3.). Plagioklász két generációban jelentkezik, az egyik 2000 — 3000 //-os, másik 200 500 mikronos méretben jelentkezik, idiomorf, de töredezett labradorit. 632 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum 2. ábra. A középső (aiQ) andezitsorozat vastaRsiigi térképe. Jelmagyarázat; 1. < 100, 2. 100—200 m, 3. 200— 300 m, 4. 300-400 m, 5. 400-500 m Fiq. 2. Isopaeh map of the middle andesite formation (ajq). L e g e n d: 1. < 100 m, 2. 100 — 200 m. 3. 200—300 ra 4. 300-400 m, 5. 400-500 m Az eredeti anyagot rendszerint kvarc-illit másodlagos szemcsehalmazok szo- rították ki. Mennyisége kb. 20% (I. tábla 4.). Kvarc 1 — 5 rnm-es szemcséi erősen rezorbeált, lekerekített alakban jelent- keznek. Mennyisége 2 5%. Ritkán az eredeti hexagonális, bipiramisos forma is látható. Földess y: A recski rétegvulkáni andezitösszlet 633 Biotit 2 5 mm méretben jelentkezik, az ag andezithez hasonló jellegekkel, mindig erősen szericitesedve. Mennyisége 3—6%. Amfibol 5 — 8 mm körüli szemcséi egyes szakaszokban jelentősen felszapo- rodnak. Erősen bontottak, lirnonitos, pirites, karbonátos szemcsehalmazokká alakultak át, csak hasadás-rendszerük és körvonaluk alapján ismerhetők fel. 12—15% mennyiségben jelentkezik. Opak elegyrészek közül pirit, magnetit fordul elő. Járulékosan gránát, cirkon, apatit látható. Alapanyag: mennyisége 50 — 70% közötti. Az üvegállomány az aj andezi- tekhez viszonyítva kevesebb. Kristályos alakban plagioklász, ritkán biotit 20 50 p-os, szemcséi fordulnak elő. Az átalakulás eredményeként kovás- karbonátos, agyagásvánvfoltos, szericit-halmazos anvag jelentkezik (II. táb- la 1.). hiotit-amfibolandezit A lahócai ércesedéssel kapcsolatban sokat vizsgált, s a felszínen a kvarc- andezit mellett a legelterjedtebb kőzetváltozat. E legfiatalabb rétegvulkáni fázis képződmény a tömzsös-enargitos ércesedés mellékkőzete. Kristályossági foka nagyobb, mint az idősebb andeziteké, szöveti jellegei a kvarcandezittel mutatnak rokonságot. A helyenként fellépő szélsőséges átalakító hatások következtében az ép kőzetváltozatok mellett homogén agyagásvánnyá lebon- tott, illetve kvarcittá kovásodott változatokat egyaránt találunk. A sorozat jelentős részének szubmarin keletkezésére utalnak a bányabeli feltárásokban megfigyelhető áthalmozott andezitkavicsos tufalencsék, s a repedésekbe befolyt Foraminefera tartalmú tufit anyag. Hólyagüreges glaukonitos változatát is ismerjük (II. tábla 2.). Plagioklász 800 2000 /x-os szemcséi idiomorfak, andezin labradorit össze- tételűek. Zónás szerkezet esetén a bázisosabb tagok szeriéit agyagásvánnyá alakultak át. Gyakori a szemcsék erős visszaoldódása. Az erőseii bontott kőzetváltozatokban agvagásvánv-kvarc, illetve kalcit helvettesíti. Mennvisége kb. 25%. Amfibol 200—8000 p méretű, elmosódott szegélyű, átalakult, foltokként jelentkezik. Csak a megőrződött hasadási-nyomvonalak alapján azonosítható. Átalakulás terméke pirit, kalcit, agyagásvány, kvarc, limonit és jellemző a limonitosodott opacitos szegély. Mennyisége 5 — 15%. Biotit táblás, 2 — 6 mm-es szemcsékként fordul elő. Foltosán elszíntelenedett, lyukacsos, oldott szegélyű egyedei megőrizték ])leokróos tulajdonságukat. Mennyisége 5 — 15%. Opak elegy rész\iént idiomorf })irit, ritkán magnetit jelenkezik. Járulékosan kevés apatit található. A kőzet alapanyaga átalakult vulkáni üveg, ])lagioklász- és biotitlécekkel. Másodlagosan kvarc, szeriéit, agyagásvány jelentkezik, egyes változatokban a kalcit-limonit uralkodik. A glaukonitos-hólyagüreges változat elterjedése a 3. fázis és a fedő felsőeocén üledékek határához kapcsolódik. A viszonylag ép kőzetváltozat érhálózatát és hólyagüregét glaukonit (kvarc, kalcit) tölti ki, a kőzet alapanyaga klorito- sodott. 634 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum 2Q 2^ 4^ 3. ábra. A felső (a,) andezitsorozat vastagsáRi térkőpe. Jelmagyarázat: 1. < 50 m, 2. 50—100 m, 3. 100—200 m, 4. 200-300 m í’íi/- á. Isopach map of the upper andesite formation (a,)- L e g e n d: 1. < 50 m, 2. 50— 100 m, 3. 100— 200 m, 4. 200 — 300 m Lávaugglomeráfutn A lávakőzetek olyan kifej lodésű változata, amelyben az andezit saját anyagú (ritkábban polimikt) törmelékanyagot cementálva alkot kőzetet. A törmelék- anyag valószínűleg nem explóziós eredetű, hanem a sziibmarin képződési viszo- Földtani Közlöm/ 105. kötet, Supplementum 635 nyok hatására feltöredezett, megszilárdult lávakőzet anyagát zárja magába a rá következő lávafolyás anyaga. Elterjedése rendszerint a peperites kőzetvál- tozatokhoz kapcsolódik, s főleg az 1. és 2. fázis felépítésében játszik sze- repet. A törmelékanyagot uralkodóan a megfelelő fázis andezitje alkotja, lokális kifejlődésekben azonban jelentősen felszaporodik az alaphegységből felszakí- tott polimikt törmelékanyag (mészkő, dolomit, agyagpala változatok). A tör- melékanyag és a lávakötőanyag határfelületein kontakt jelenségek nem figyel- hetők meg. Az andezittörmelék és a cementáló andezit gyakran egybeolvadva jelentkezik, s csak a két kőzet szín- és szöveti eltérése alapján határolható el a törmelék a befoglaló lávakőzettől. Az inhomogén kőzetösszetétel követ- keztében a lávaagglomerátumok átalakulása is sokkal intenzívebb, mint a lávakőzeteké. A láva-kötőanyag sávos, folyásos szövet, finomszemcsés, gyakran nem tar- talmaz ])orfiros elegyrészt, minden esetben erősen agyagásványosodott szericites. Az 1. és 2. fázis vulkáni sorozatában a lávaagglomerátumokhoz kapcsolódva, több szakaszon megfigyelhetünk ])e])eritre utaló szöveti jellegeket. E .szaka- szok kőzetanyagának szövete erősen inhomogén, kisebb-nagyobb, különböző kristályossági fokii csomóból, gé)cból épül fel, a j)eperitek finomtörmelékes szövetére emlékeztetőén. A mikroszkópos vizsgálatok szerint a makroszkóposán megfigyelhető inho- mogén szövet az alapanyag jellegében is jól tükröződik. Azonban ami a peperit jelleget biztosan igazolná, a vulkáni üveganyag az igen intenzív átala- kulás következtében nem figyelhető meg. Átalakulási termékként inhomo- gén, csomósán kifejlődött anyagásvány-szericit-kvarc jelentkezik (1. táltla 2.). Pirók lasztit képződmények Piroklasztitok mindhárom (a2, a^q, aj) vulkáni sorozatban megtalálhatók. A vulkanizmus központi részén hiányoznak vagy igen csekély vastagság jel- lemző rájuk, mí<í a peremi területeken a 30 — 50%-os részarányt is elérik. A törmelékanyag szemnagysága a piroklasztit-sorozatokban igen változó 10 30 jii-os porszemcseméret és 20 30 cm blokkok egyaránt megfigyellietők tufit, tufa, lapilis tufa, agglomerátum kifejlődésben. Legnagyobb elterjedésű- nek (mind vastagságát, mind horizontális kiterjedését tekintve) az agglome- rátum változatok mutatkoznak, 20 40 m összefüggő vastagságban is megfi- gyelhetők. A különböző finomszemcsés és kevert, la])illis piroklasztitok sze- szélyes közbetelepülésekként 1 3 m körüli vastagságú ]>adokat alkotva for- dulnak elő. Gyakran összesült a törmelékanyag, az egyes törmelékszemcsék érintkezési felületén szemcsenagyság csökkenése, erősebb kovásodás látható. Andezittufit az összletben legtöbbször az üledékes közbetele})ülések környe- zetében jelentkezik. Vulkáni eredeti! törmelékanyaga mellett üledékes eredetű karbonátos illetve agyagos lencsék, foltok jellemzik. Gyakran a környező üle- dékekhez hasonlóan nagy Foraminifera vázakat tartalmaznak. Legtöbbször iszaprogy ásos, áthalmozott jelleg is látható. Az andezitösszlet legfelső részén mind az északi, mind a nyugati szegélyterületeken, glaukonitos andezittufit alkotja az összlet zárótagját, feltehetően át halmozott képződményként. A Recsk kömjéki andezit vulkáiiosság ásTány-közettani jellegeinek összefoglaló táhlúzata (piroklasztitok) Simmiarizmg table of the mineralogioal and petrographic characteristics of the andesite voleanism iu the vicinity of Hecsk (pyrodasties) 636 Földessy: A recski rétegvulkáni andezitösszlet Földtani Közlöny lOő, kötet, Supplernentum 637 A vulkáni sorozatban jelentkező üledékes képződmények A vulkáni sorozatban mind a D-DK-i, mind az É-Ny-i peremeken üledékes közbetelepülések jelentkeznek. A közbetelepülések vastagsága 0,20 10,00 m közötti, fekvőjében és fedőjében legtöbbször piroklasztit telej)ül, kontakt zóna kialakulása nélkül. Az üledékanyag hitmnenes ngyagmárga, márga, mész- márga, mészkő, homokkő, konglomerálitm, alapbreccsa. Csak egyes előfordulások tartalmaznak faunát, ezek viszont nagy mennyi- ségben és változatosságban. A faunaelemek (nagy Foraminiferák, bryozoák, krinoidea, echinoidca váztöredékek, ritkábban molluszka-vázak) sekélyt engeri, helyenként zát( nymészkő kifejlődésre utalnak. A képződményekben gyakori az andezittörmelék, ezek részben át halmozott kaviesokként, részben mint a törmelékszemcsék körül kialakult kontakt udvar jelzi lapillikként kerül- tek az üledékbe. A ké])ződmények Fomminifera társulása alapján (Horváth M., Badinszkv P, Jámbornió 1972) a felső eocén ]) r i a 1) o n a i emelet N u m m u 1 i t e s f a b i a n i i szintjét kéj)viselik (III. tábla 3 4.). A felsőeocén rétegvulkáni összlet kialakulását követő vulkáni fázisok A részletes terepi reambuláeió eredményeként imklosítani kellett a kabóca felépítéséről alkotott eddigi ké]>et (TörŐ)K K. 196Í)). Bizonyossá vált, hogy a mélyfúrásokban talált üde, üveges andezittelérek, amelyek mind az alap- hegységi, mind a vulkáni összletet áttörik, a felszínen is jelentkeznek és az 1 — 3. fázis képződményeinél fiatalabbak. A rétegvulkáni kőzetek i’egionális elbontottságával ellentétben sem a ])orfiros elegyrészek, sem az ala])anyag nem alakult át. Összetételük alapján biotitos piroxén-and'ibolandezitként írhatók le. ábra. A felsőeocén vulkáni amlezitö.sszlet felépítésének modellje Fiy. 4. Coinposition inodel of the Upper Eocéné volcanic andesite formation 638 Földessy: A recski rétegvulkáni andezitösszlet A kőzet kora nem tisztázott teljes bizonyossággal. Kovách Á. (1970) Rb/ Sr-izotóp arány vizsgálatai szerint, a képződmény kb. 25 millió évnél fiatalabb (e szerint miocén képződmény). A bányászati feltárások során egy repedés- kitöltő tufit anyagában viszont Nummulites-metszet látható, ez a miocén kort kizárja. A pontos] kormeghatározáshoz további vizsgálatok szükségesek, jelenleg a képződményt a vulkánizmus 4. fázisaként a felsőeocénbe soroltuk. A képződmény kőzettelérként, illetve hasadékvulkáni képződményként fejlődött ki. A teiérek vastagsága kb. 20 m, iránya ÉÉK-DDNy, illetve KÉK- NyDNy. Hasadékvulkáni kifejlődésben a Lahóca K-i szárnyain és a Kanázs- váron nyomozható. A kőzet szövete pilotaxitos, a teléres kifejlődésű finomporfiros, a miocén andezitekéhez hasonló, a hasadékvulkáni változatok durvaszemcsés, porfi- ros kőzetek. Plagioklász 5 6 mm-es méretű ép, zónás, ikres szemcsékként jelentkezik. Összetétele Ab 35 - 45, gyakran a külső zónákban visszaoldódás jelentkezik. Mennyisége kb. 5%. Kvarc lokálisan, 100— 200 p méretű rezorbeált szemcsékben figyelhető meg, 1 2% mennyiségben. Amfibol 2 8 mm-es megakristályai opak- és agyagásványos karbonátos szemcsehalmazzá alakultak át. Szegélyén gyakori a pigeonitból álló koszorú. A kisebb 200 — 400 p-os generáció szemcséi épek. Mennyisége kb. 20%. Biotit ép, tál)lás szemcsékként látható. Csak helyenként, kis mennyiségben jelentkezik. Angit szintén kis mennyiségű, 2 5 mm-es szemcsékként fordul elő. llipersztén 50 200 y, léces kristályok alakjában, gócokban szaporodik fel. IMennyisége 10% körüli. J árulékosan a]>atit, zoizit, epidot jelentkezik. Alapanyag : bázisos kőzetüveg, földpátlécek, piroxén szemcsékkel. Néhol lokálisan irányított jellegű a szövet. Az oligocén andezittufát az Rm-7, Rm-20. fúrások, valamint a régebbi, a kutatási területünktől K-re lemélyült kutatófúrások jelentősebb vastagság- iban harántolták. A bükkszék! olajkutatások során is ismertté vált ez a képződ- mény. Kőzetátalakiilások, hidrotermális folyamatok A vulkáni sorozatot két szakaszban érte átalakító hatás. Az idősebb átala- kulás egyidősnek tekinthető a vulkáni kőzetek megszilárdulásával, s a ten- geralatti kéjbződési viszonyoknak tulajdonítható, melynek során a ,, száraz” környezetben keletkező kőzetalkotó, szilikátok még a kőzet teljes megszilár- dulása előtt instabillá válnak, s víztartalmú szilikátok; agyagásvány, szen- eit, klorit, karbonátok, kvarc és pirit képződtek. A kőzetek hozzávetőleges ásványos összetétele a kőzetátalakulások nyomán: 30-50% kvarc, 10- 30% agyagásvány (illit — montmorillonit), 10 -20% szeneit (hidromuszkovit), 1 10% pirit, s e társulást kaiéit, klorit, alunit kísérhet. A hi(lrotermális folyamatok okozta kőzetátalakulások a fenti módon már erősen átalakult vulkánitokban lokálisan jelentkeznek, s újabb, igen inten- zív átalakulásokat okoznak. A hidrotermális érckiválás szinte kizárólag a két fiatalabb rétegvulkáni szakaszhoz kapcsolódik, az a^q sorozatot csak nyo- Földtani Közlöny 105. kötet, Supplenientum 639 mokban kíséri, az a^ sorozat képződményeiben gazdasági jelentőségű. Az átala- kulások intenzitása nagy, az átkovásodás során tömzskvarcit, az agyagásvá- nyosodás során tiszta kaolinitból álló anyag képződhet. A hidrotermális oldat- szállítás részben vertikális irányú volt, törések mentén (ennek során tömzsös ércesedések képződtek), részben laterális a kedvező ])ermeabititású vulkáni képződményekben, vulkáni breccsákban, agglomerátumban. Az ércesedés egy része a tömzsökben jelentkezik, hidrotermális-impregnációs jellegű, más része a vulkáni breccsákban, részben szubmarin exhalációs kifejlődésként. Az idősebb vulkáni sorozatban főleg galenit-szfalerit-fakóérces paragenezis, a fiatal vulkáni képződményekben főleg enargit-luzonit- pirít (kalkopirit) ásvány- társulása a jellemző. Utóvulkáni hévforrásos működés nyomai figyelhetők meg a déli területré- szen, ahol igen nagymennyiségű gejzirkvarcit törmelék borítja a Hegyes-hegy, Veresagy agbérc felszínét. Az andezitösszlet kőzet kémiai jellegei Az egyes működési fázisok között eddigi adataink ismeretében nem tudunk differenciációs folyamatokat kimutatni. A primér 8i0.2-tartalom eloszlását az ép kőzettípusok kis száma miatt követni nem lehet. A három rétegvulkáni andezittípus AI2O3 átlagértékeiben mindössze 1% különbség mutatkozik, bár a szélső értékeknél mindhárom tí])us esetében 10% különbség figyelhető meg. Az Al203-tartalom ilyen egyöntetű magas volta a regionális agyagásvá- nyosodás következménye lehet. Az AUO3 értékek növekedésével az MgO értékek mindhárom típusnál csökkenő tendenciát mutatnak. Az t) Fe értékek közepes illetve magas SÍO2 értékeknél mutatnak maximumot az MgO, CO.,, A4O3 mennyiségének egyidejű csökkenésével kísérve. A recski felsőeocén biotit-amfibolandezit Petrochemical features of the Upper Eocéné Kőzettípus Változat db SiO, TiO. A1,0, FejO, lAvaközetek Esa, biotit amfibolandezit 17 61,47 0.41 17,14 1,93 E,a, andezit lávaagglomerátum 3 54,32 0,33 15,38 2,71 EjaiQ kvarc-amfibol-biotitandezit 3.5 53,76 0,64 17,35 1,20 Eaa,q lávaagglomerátum 3 55,74 0,39 16,69 0,79 E^a^ andezit 13 57,22 1,03 16,20 3,26 Eaa2 andezit 5 56,09 0,38 16,10 0,88 Pir oklasztitok Bja, andezitagglomerátum 6 0/ /O 57,27 0,42 16,34 2,47 Bja, andezittufa-tufit 4 53,93 0,47 15,43 1,60 Bsaiq andezitagglomerátum 5 54,91 0,44 14,88 3,37 E,a,q andezittufa 11 49,63 0,33 14,16 1,00 E,a,q andezittufit 4 54,70 0,30 14,80 1,20 ^3^2 agglomerátum 6 54,42 1,23 11,38 3,43 Az elemzéseket a MÁFI és az OÉÁ laboratóriumai készítették — 6 Földtani Közlöny 640 F ö l d e s s y : A recski rétegvulkáni andezitösszlet Az MgO és a CaO értékek COj növekedésével párhuzamosan nőnek, a kar- bonát osodás mértékének megfelelően. Karbonátosodás az 1. fázisban magas Siüj-tartalom mellett jelentkezik. A kőzetek alkália-tartalmának változása a három fázisban eltérő. Az összal- kália-tartalom nagy ingadozásokat mutat 0,5 — 8,5% között, de változása nem függ a SiO., -tartalom növekedésétől. Egyedül az 1. fázis andezitje mutat kivételt, itt a Si02-tartalom növekedésével a KgO + NagO-tartalom is növek- szik. A K,0 és NaoO változása a SiOg-tartalom változásának függvényében egymáshoz képest ellentétesen változik mindhárom sorozatban. Az 1. fázis- ban a SiOo-tartalom növekedésével az NagO mennyisége nő, KjO csökken a 2. és 3. fázisban ellentétes tendencia figyelhető meg. A kőzetkémia rokonságot vizsgálva a kőzetek elemzéseit ALK-FM-C dia- gramban ábrázoltuk. A diagramban feltüntettük a bazalt, andezit és dácit ÜALY-féle átlagos összetételét. A diagramból megállapítható, hogy az ajq és a2 kőzetek főleg a szilikátos kötésű Ca kisebb mennyisége miatt különböz- nek az andezit ÜALY-féle átlagértékétől. Ugyanakkor az a^ andezitek az előző kettőtől elkülönülten magasabb össz-alkália és alacsonyabb CaO — MgO — FeO Ee2()3 értékekkel jellemezhetők. Az a^ andezitek eltérő kőzetkémiai jellege feltehetően az ércesedéssel kajicsolatos hidrotermális elváltozások következménye. A rétegvxdkáni sorozattól elkülönülő, telérekben jelentkező 4. fázis üde amfibol-piroxénandezitjének kémizmusa típusos andezitösszetételt tükröz. Összefogjlalás A fentieket összegezve az alábbi következtetéseket vonhatjuk le; A vulkáni összlei főtömegének képződése a felsőeocén priabonai emelete Num- mulites fabinnii szintjének megfelelő időszakbayi történt, jelentős részben szub- közetkémiai jellegei biotite-homblenrie antiesite of Recsk III. táblázat — Tahié III* FeO MnO MgO CaO Na,0 K,0 P2O, 00, 1.08 1,06 0,89 3,19 1,47 2,02 0,14 1,93 0,15 2,66 7,48 2,55 2,17 0,10 — 2,73 0,U8 2,03 5,87 2,51 2,75 0,26 4,66 2,88 0.06 1,51 6,00 3,14 1,.51 0,29 0.72 0,09 2,17 4,98 2,56 2.94 0,21 3,72 2,76 0,12 3,09 4,87 2,40 3,27 0,26 5,26 1,38 0.46 0,67 4,48 1,32 1,91 0,13 4,10 0,08 1,34 6,21 3,50 1,53 0,15 — 1,57 0,07 2,44 6,04 1,93 2,40 0,18 - 3,23 0,10 2,30 10,05 1,61 1,80 0,45 — 2,35 0,09 2,52 6,72 2,34 1,61 0,31 — 1,09 0,10 7,12 6,25 1,82 2,30 0,14 4,44 The analyses were períormed at the la^>oratories of MÁFI and OÉÁ Földtani Közlöny 105. kötet, Fnpplementnm 641 marin viszonyok között. Képződése genetikailag kapcsolódik a több földtör- téneti időszakon keresztül, aktív Darnó nagyszerkezeti zónához, elterjedésé- nek csapása azt követi. A vulkáni tevékenység 4 (esetleg 5) vulkáni fázisra tagolható. Ezek közül az 1 — 3. fázis rétegvulkáni összletet alkot, a 4. fázist telér, dyke kifejlődés jellemzi. Az 5. fázis (amennyiben autochton volta bizonyítható) nagyvastag- ságú piroklasztit-összletként jelentkezik, s a vulkanizmus oligocén kori foly- tatását jelzi. Az egyes sorozatok hasonló összetételűek, az őket felépítő kőzetváltozatok- ban is nagyfokú hasonlóság nyilvánul meg. Különbség csak az egyes soroza- tokat felépítő kőzettípusok egymáshoz viszonyított arányában és az ásványos összetétel is a szövet kisebb eltéréseiben nyilvánul meg. Az andezitösszlet regionális méretű átalakulást, uralkodóan agyagásványo- sodást szenvedett. A hidrotermális aktivitás során fellépő elváltozások azt követően, újabb elváltozásokat okozva, lokálisan jelentkeznek. Az andezitösszlet három sorozatának kémizmusa is hasonló, szisztematikus eltérés csak a NsuoO KoO arány változásaiban mutatkozik. Kémizmusa — ha eltekintünk a regionális átalakulás következtében a szi- likátos kötésű Ca-arányában mutatkozó hiánytól megfelel az andezitekre jellemző átlagértéknek. Táblamagyarázat — Explanation of Plates I. tábla — lüate I. 1. Az a, biotit-ainfibolandezit szöveti képe. Rin-H5., 229,00 rn, f- N, II X Textilre of biotite-hornblemle andesite aj. Rin-35, 229.00 rn, -]- N, 11 X 2. Az a2 biotit-anifibolandezT peperit változata. Rtn-51., 1193,20 in, -(- N, 11 X Peperite version of biotite-hoi-nblende andesite a,. Rin-51, 393.20 in, -f N, 11 X 3. Az ajq kvarcszemcsés biotit-amfibolandezit szöveti képe. Rin-28., 200,80 in, + N, 11 X Textilre of quartz-grained biotite-hornblende andesite ajcp Rin-28, 200.80 ni, + N, 11 X 4. Zónás plagioklász ajq andezitben. Rin-32., 203,40 in, N, 11 X Zoned plagioclase in a,q andesite. Rin-32, 203.40 in, + N, 11 X ír. tábla - Plate II. 1. Kalcedonér az ajq andezitben. Rm-28., 200,80 tn, + N, 11 Chalcedony veinlet in ajq andesite. Rm-28, 200.80 m, + N, 11 X 2. a, biotit-amfibolandezit. Rm-19., 40,00, m, -|- N, 11 X Biotite-hornblende andesite aj. Rm-19, 40.00 m, + N, 11 X 3. Üde biotit-amfibolandezit a 4. vulkáni sorozatból. Rm-10., 104,00 m, -t N, 11 X Fresh biotite-hornblende andesite from the 4*^ volcanic snbformation. Rm-10, 104.00 m, -f- N, 1 1 X 4. Miocén piroxénandezit. Györke-tető. + N, 11 X Miocéné pyroxenic andesite. Györke-tető. -|- N, 11 X III. tábla - Plate III. 1. Az ajq biotit-amfibolandezit agglomerátum szöveti képe. Rm-1 1., 87, .50 m, II N, 11 X Texture of biotite-hornblende andesite agglomerate a,ij. Rm-ll, 87.50 m, II N, 11 X 2. Finomszemcsés andezittufa. Rm-31., 37,80 m, II N, 11 X Fine-grained andesite tuff. Rm-31, 37.80 m, TI N, 11 X 3. Glaukonitos tufás márga. Rm-7., 288,50 m, II N, 11 X Glauconitic, tuffaceous mari. Rm-7, 288.50 m, 1 1 n, 1 1 X 4. Felsőeocén faimás mészkő. Rm-51., 390,00 m, -f- N, 11 X Ilpper Eocéné fossiliferous limestone. Rm-51, 390.00 m, + N, 11 X 642 Földessy: A recski rétegvulkáni andezitösszlet Irodalom — References Baksa Cs. (1970): összefoglaló földtani jelentés a recski Km-48. sz. mélyfúrás környékén 1970. évben végzett mély- fúrásos kutatásról. Kézirat, Recsk. Baksa Cs. (1973): Újabb adatok a recski enargitos rézérc előfordulás ércföldtani viszonyaihoz. Kézirat, Recsk BAldt T. — Horváth M. (1971): Jelentés az Rm-1, 2, 3, 4, 58, 59, 61. sz. mélyfúrások fauna vizsgálatairól és az 1971. évi felszíni vizsgálatokról. Budapest GAori PÁLFFY A.— Cseh Németh J. — Zelenka T.— ifj. Gagyi Pálffy A. — Lázár B. szerk. (1971): A recski mély- szinti színesére előfordulás összefoglaló jelentése. Kézirati jelentés, Recsk Kisvarsányi G. (1955): összefoglaló jelentés a Recsk— Parádfiirdői ércelőfordulásokról és a Recski Ércbánya érc- vagy on becslése. Kézirat. MAPI Adattár, Budapest KtTBOVics I.— Paiító G. (1970): Vulkanológiai vizsgálatok a Mátrában és a Börzsönyben. Akadémiai Kiadó, Budapest Pantó G. (1949): Bányaföldtani felvétel Recsk és Párád környékén. Kézirat. MÁFI Adattár, Budapest Pantó G. (1957): A Recsk környéki kutatások eredményei. Kézirat. MAPI Adattár, Budapest Török K. (1964): összefoglaló a Recsk— Parádfürdői környéki legújabb kutatásokról. Kézirat, Recsk Varrók K. (1959): Jelentés a Recsk— Parádfürdő környéki térképezésről. Kézirat. MAPI Adattár, Budapest The stratovolcanic andesite formation of Recsk J . Földessy The stratovolcanic fomiation lies in a NE-SW trending tectonic zone in front of the dipping fiánk of the eastern Mátra Mountains and Mt. Darnó. This zone is parallel to the Darnó Line, bút is separated therefrom by a tectonic graben of deeper position and similar strike. The volcanic formation is exposed on the surface in the Central part of the exploration area (Lahóca-Vörösagyagbérc), being covered by gradually thickening Oligocene and Miocéné rocks elsewhere. The volcanic formation is underlain by Triassic sedimentary rocks, being overlain and locally intercalated by the Upper Eocéné (Nummulites fabianii Horizon of the Pria- bonian Stage) sediment. The volcanic formation can be split up intő 5 phases. The búik represented by strato- volcanic members belongs to 1 to 3 phtises: 1. (a^) hornblende-(biotite)- andesite 2. (a^q) quartz-biotite-hornblende andesite 3. (aj J bíotite-hornblende andesite These are mainly lava rocks and lava agglomerates ; in phase 1 and phase 2 peperite is alsó frequent. The rock of phase 3 is the enclosing rock of the stocky enargitic-luzonitic őre mineralization of Lahóca. The 4th phase (üa) is represented hj jresh biotitic pyroxene-hornblende andesite rocks of vein character unaffected by rock transformation. The 5th phase represented by a pyroclastic complex may extend over intő the Oligo- cene. The andesites making up the formation show, when fresh, just very little differences in chemism and textural-mineralogical characteristics. The alté rat ion processes have produced, however, plenty of secondary features. Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum 643 I. tábla — I’latr* I. 644 Földessy: A recski rétegvulknni andezitösszlet II. tábla — Plate II. Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementiun 645 III. tál:ila — Plate III. Földtani Közlöny, Suli. of the Hungárián Oeol. Soc. (1975) 105. 646-671. A recski terület magmás hatásra átalakult képződményei dr. Csillag János . (4 ábrával, 6 táblázattal, 6 táblával) ^ Összefoglalás: A recski szubvulkáni andezittest keletkezésév'el kapcsolatban | megindult petrogenetikai folyamat három szakaszra osztható. A magmatikus stádium- ban erős asszimiláció és injektálás ment végbe márványképződés kíséretében. Az utó- magmás szakasz első felében a kontaktus közelében változatos összetételű, zonális diffú- I ziós és infiltrációs szkarnos összlet jött létre. A harmadik szakaszban a magmás test belsejében propilites — másodlagos kvarcitos, hidrotermális átalakulás játszódott le, a szkarnos összlet körzetében szerpentines — anhidrites — szulfidos — kvareos parage- nezisek keletkeztek. A magmás testben a porfiros, a kontaktus külső oldalán a szkarnos és hidrotermális metaszomatikus ércesedés és az átalakulási folyamat genetikailag szer- vesen összefügg. A recski mélyszinti színesérckutatás területén a szubvulkáni andezittest i behatolásával egy olyan petrogenetikai folyamat vette kezdetét, amely az andezit és a környező üledékes kőzetek jelentős átalakulását vonta maga után. A magmás test rendkívül bonyolult kontaktusa, a reakció- képes kőzetek jelenléte, a hülési repedések képződése és az erős hidro- termális oldatos tevékenység az átalakulási folyamatok szempontjából ked- ' vező környezeti feltételeket teremtett. Az andezittest körzetében az átalakulás mechanizmusa szempontjából I három körzetet különítünk el: 1. A szubvulkáni test központi, kontaktustól távoli részén szabályos pluto- | nikus hidrotermális folyamat mutatható ki, melynek számunkra leglé- nyegesebb hatása a porfiros Cu-Mo ércesedés képződése. 2. A reakcióképes kőzetek nagy hőmérsékletű kontaktusán az instabilissá vált komponensek ellenirányú áramlása (bimetaszomatózis) kíséretében összefüggő tömeges szkarnos köpeny alakult ki. A köpeny vastagsága a kiinduló kőzet jellegétől függően változó (10—150 m). 3. A tömeges szkarn mindkét oldalán 50 — 200 m vastag zónában az egyirányú (infiltrációs) tevékenység iijjasan szétágazó szkarnos csatornái jelentkez- nek metaszomat ikusan átalakult vagy átalakulatlan kőzetekben. A kon- taktus külső oldalán mindkét körzet szkarnos és hidrotermális metaszo- matikus Cu Zn — Pb-pirit ércesedéssel jellemezhető. Az infiltrációs hatásnak tudható be, hogy az átalakult összlet határa rend- kívül bonyolult és fokozatos. Az átalakulás szabálytalan csonkakúpszerű határfelületén belül a kontaktustól távolodva a szkarnok átalakulatlan kőzetek- kel váltakoznak. Az összlet legfontosabb jellegzetessége a fokozatos zonális felépítés, ami azonban a kiinduló kőzetek elhelyezkedésétől és a tektonikai viszonyoktól függően nem mindenütt követhető. Ez a zonális szerkezet a por- Csillag: A recski terület magmás hatásra átalakult képződményei 647 1. ábra. A recski mélyszinti területi ké/.etelváltoziísok elvi szelvénye. Szerkesztette: Cseh Némíith J., CsiLL.to J., 1974. (A földtani alapot lásd FöldessynÉ 1 ábra, 599. o.) Fi(j. I. Idealized sections sliowing spatial deep-seated rock transforinations. Plotted by J. Cseh Németh, J, Csillag, 1974 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum 648 MATRADERECSKE 2. ábra. A szubvulkáni testet övező exoszkarn elterjeriése és vastagsága. Szerkesztette: Cseh Németh J., 1974. í’/y. 2. Extension ami tliickness of e.xoskarns surrouading subvolcanic bodies. Plotted by J. CSEH NÉMETH, 1974- firos érctelepeknél a szokásostól (Lowell -Guilbert 1970; Jugyin 1969) eltérő, a káliföldpátdűs belső mag hiányzik és a hidrotermális zonalitást szkarnosodás egészíti ki. Az átalakulási folyamat meghatározó tényezői: a) A folyamat kiváltója a szubvulkáni, hipabissziális régióban megrekedt nagyjából egységes felépítésű, a mélység felé fokozatosan mikrodiorítos szövetűvé váló felsőeocén biotít-amfíbolandezít. b) At. átalakulás övezetében helyetfoglaló alaphegységi összlet lényegében mészkőből és üledékes eredetű kvarcitból áll. A két kőzettípus eltérése az átalakulási folyamat szempontjából meghatározó jellegű. Csillag: A recski terület magmás hatásra átalakult képződméyiyei 649 3. ábra. A szubvulkáni (an(iezit)test eiidoszkaníjíinak elterjedése és vastaKsáaa. Szerkesztette Cseh Németh J ., 1974. Fig. 3. Extension and thiekness of tlie endoskarn of a subvokanie (andesite) body. l’lolted by Cseh Németh, 1971. c) Az andezittest mérete és elhelyezkedése a típusos pirometamoi-f átala- kulások szempontjából nem kedvező. Ikír tíz üledékes karbonátos kőze- tek 0 izotó})os jtaleotermiktis mérései szerint 2,0 2,5 km-es sugarú körzetben a környezet legalábl) 150 300 C°-ra felmelegedett (Cornioes, Csillag 1971), számottevő terrnometamorf átalakulással nem talál- koztunk. A szkarnásványok kísérleti stabilitási görbéi szerint (Zsakikov 1968) az átalakult ásványjtaragenezisek keletkezése 750 650 C°-os hő- mérsékleten kezdődött meg. A recski szkarnok tehát metaszomatikus képződmények. d) A nyomásviszonyok meghatározó szerejiére utal az egyes fáciesCk hatá- rozott mélységhez kötött vertikális zonalitása. e) Az átalakult összlet változatossága állandóan hat() és fejlődő oldatos tevékenységre utal. Az átalakidási folyamatok során a kiindulé) kőzetek valamelyik fázisa csak addig volt stabilis, míg a rendszer hőmérsékleti és nyomásviszonyai, vala- 650 Földtani Közlöny 105. kötet, Suppletnentum ifi ^ CT) o TJ r:: vT o o + 0 ■'■o + o o e + + o + vT S' • • 1000,80 Csillag: A recski terület magmás hatásra átalakult képződményei 651 mint a jelenlevő elemek kémiai aktivitásai azt lehetővé tették. Mivel ezek a tényezők az idő előrehaladtával adott pontban erősen változók voltak, a kiinduló képződmény reliktumai több fácies ásványfázisaival összezárva for- dulnak elő. Az egyensúlyi viszonyok kialakulása általában nem jellemző. Emiatt a klasszikus Eskola (1934) féle fázisdiagrammok az átalakulási fácie- sek elkülönítésére nem használhatók. A bonyolult keletkezésű átalakult összletet genetikai szempontból három formációba soroljuk; 1. A magmás test főkristályosodásának befejeződéséig tartó átalakulási folyamatokhoz kapcsolódó magmatikus formációba. 2. Az utómagmás hidrotermális metaszomatózis nagy hőmérsékletű bázi- kus folyamataihoz kapcsolódó szkarnos formációba. 3. Alacsony hőmérsékletű savanyú jellegű folyamatokhoz kapcsolódó hid- rotermális metaszomatikus formációba. 1. A magmás stádium átalakult képződményei A szubvulkáni test központi részén a magmás test kristályosodása a ])lagio- klász kimérések adatai szerint egyenletes lassú lehűlés közben egyensúlyi viszo- nyok között ment végbe (Buda Gy. 1974). A fokozatosan kiterjedő kontaktus térségében többé-kevésbé beolvasztott üledékes kőzettömböket tartalmazó 10— 100 m széles asszimilációs breccsás öv keletkezett. Ez elsősorban a kvar- citösszletek kontaktusán észlelhető, mert a mészkő xenolitok könnyen felol- dódtak, (I. tábla 1.). Az asszimilációval összefüggésben keletkezett ])lagioklá- szok anortitos összetételűekké váltak (Pantó Gy. 1974). 4. ábra. Paleohőmérséklet mérések az fúrás karbonátos kőzeteiben (Cornides — CsiLL.vo, 1971). Jelmagya- rázat: 1. Atalakulatlan mészkő, 2. Szkarnosodott mészkő, 3. Kalcitér, 4. Érctelep aO»(%o) = ■ 1000, ahol Rjf és — CO'* 0‘*és a CO 2'* aránya a mintában és az etalonban. Az etalon PDB standard. A hőmérséklet leolvasása a: l = 16,5 — 4,3 á + 0,14 (mészkövek) és a t = 16,5 - 4,3(6 + 8) + 0,14(6 -|- 8)’' (hidrotermális telérek) képleteknek megfelelő görbék között grafikus kiegyenlítéssel történt Fig. i. Paleotemperature measurements in the carbonate rocks of borehole Rm-33 (Cornides— Csill.vg, 1971). L e- gen d: 1. Unmetamorphosed limestone, 2. Skarnified limestone, 3. Calcite veinlet, 4. Őre deposit 6 O‘«(%o) = -Ke Rjf and Rg = CO'“ 0'“ and COj" as related to one another qiiantitatively in the sample and tlie standard: PDB Temperature readings have been taken by graphic equilibration between the curves eorresponding to tlie formuláé: t= 16.5-4.36 + 0.146^ (limestones) and t = 16.5 — 4.3 (6-1-8) + 0.14 (6-|-8) (hydrothermal veins) 652 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplernentum Á. recski méiyszintek plagioklászainak átlagos CaO — NajO-tartalma Average CaO— Na^O content of plagioclases írom the deep-seated horizons of the Recsk deposit I. táblázat — Táble 7, Kőzetek CaO % Na,0 % Földpát Mikrodiorit (szubvulkáni andezit) 10.4 5,6 labradorit Szubvulkáni andezittelér 11,8 5,1 labradorit Asszimilációs breccsa 19,8 0,8 anortit Gránátos endoszkarn 20,7 0,3 anortit Amfibolos endoszkarn 10,4 5,4 labradorit Epidotos endoszkarn 0,2 11,3 albit Flogopitos endoszkarn 10,4 4.8 labradorit Propilites andezit 10,5 5,4 labradorit Piroxénes amfibolos exoszkarn 22,2 0,3 anortit Piroxénes exoszkarn 18,1 1,4 anortit Kvantitatív mikroszonda mérések átlaga (PanTÓ GY. 1974). A kontaktus külső oldalán helyetfoglaló 10 100 m vastag — injektált zónában — az üledékes kőzeteket az andezit 1 — 10 cm-es ereinek összefüggő hálózata járta át. Az injektálást sokszor csak a jíorfiros andezitogén szövet, a porfiros plagioklász vagy ainfibol csiszolat! méretű megjelenése jelzi (I. tábla 2.). A külső körzetek üledékes kvarcitösszlete ebben a szakaszban az injektálás- tól eltekintve szemmellátható változást nem szenvedett. Ezzel szemben a A recski mélyszinti átalakult közetfáciesek összefoglaló táblázata Sunimarizing table of the deep-seated metamorphosed rock facies of the Recsk deposit II. táblázat — Table II. Magmás folya- Formáció Fácies csoport Kiinduló kőzetek mát Mészkő Kvarcit Andezit fökristályo- sodás magmatikus márvány-wollasto- nitos márvány- wollasto- nitos exoszkarn - - gránátos piroxénes grosszuláros- diopszi- dos exoszkarn andraditos exo- szkam andraditos endo- szkam szkamos piroxénes amfibolos diopszidos- exoszakm augitos-aktinolitos exoszkarn augitos- aktinolitos endoszkarn epidotos epidotos exoszkarn epidotos exoszkarn epidotos endoszkarn utómagmás hidrotermális folyamatok flogopitos - - flogopitos endo- szkarn szerpentines- anhidrites szerpentines- anhidrites apo- szkarn szerpentines- anhidrites kvarcit propilites andezit hidrotermá- lis másodlagos kvarcitos kovás mészkő kvarc - szeneit (agyagásvány) másodlagos kvarcit utóh i d roterm á 1 is karbonátos— agyagásványos erek, epitermálisszulfidos nyomok Csillag: A recski terület magmás hatásra átalakult képződményei 653 mészkő gyenge pirometamorf átalakulása következtében a kontaktusközeli részen márvány, távolabb kristályos mészkő keletkezett. A márványfácies képződményei eredeti mikrotektonikai jellegeiket megtartották, kémiai össze- tételük nem, vagy alig változott. Az anyagszállítás hiánya miatt a szkarnos ásványok (wollasztonit) (I. tábla 3.), ritkábban diopszid vagy grosszulár csak a mészkő eredeti szilikátos szennyeződéséből, szaruköves, (I. táblá 4.), sztilolitos közbetelepüléseiből származtak. A hófehér finomkristályos alabás- tromszerű kőzetben a wollasztonitos közbetelepülések diszkrét eloszlásnak. A márvány a későbbiekben fokozatosan bekövetkező metaszomatikus folya- matok során jelentős részben szkarnosodott. Jelenleg csak a kontaktustól tá- voli infiltrációs zónákban nyomozható. 2. Szkarnos formáció A szkarnos formációba az utómagmás-hidrotermális folyamat legnagyobb hőmérsékletű pneumatolitos szakaszának kéj)ződményei tartoznak. Tipomorf ásványai, a grosszulár-andradit és diopszid-hedenbergit ásványsor tagjai. A megkutatott mélységben a Mg-szkarn ásványok (peri kiász, ensztatit, talk) nem stabilisak (Zsarikov 1968). A recski szkarnos összlet normális alkalitású, változó vastartalmú mészkőszkarnokból épül fel. Az egyes szkar- nos képződmények képződésük csökkenő hőmérséklete szerint zonális elo.sz- lásúak. Az egyes zónák határa, azonos kiinduló kőzeten belül általában fokozatos. A kőzethatáron az eltérő reakcióképesség eltérő hőmérsékletű átalakult fácie- sek képződésében tükröződhet vissza, pl. gránátos endoszkarn mellett adott helyen a gránátos exoszkarn (mészkő) es amfibolos exoszkarn (kvarcét) talál- ható. Ebben az esetben a fácieshatár éles. Az andezittest zonális kifejlődése miatt az üledékes eredetű exoszkar- nok, és az andezites eredetű — endoszkarnok kontaktusa a legritkább eset- ben éles. A szkarnos öv szélessége változó, mészkőben mindig nagyobb, mint a kvarcitban és andezitben. Az átlagos vastagsága a kontaktus zónájában 100 — 600 m, távolodva erősen csökkenő tendenciájú. A kontaktusközeli körzetben helyetfoglaló szkarnos kőzetek textúrája irá- nyítatlan tömeges vagy gyengén irányított foltos. Távolabb gyakran az eredet i rétegzettséggel párhuzamos infiltrációs sávozottság lép fel. Az endoszkarnok struktúrája általában megtartotta alapvetően porfiros jellegét, de emellett granoblasztos, fibroblasztos és szferoblasztos is lehet. Az exoszkarnok hasonló szövete néhol jjorfiroblasztosba vált át. A szkarnos formációban az ásvány-kőzettani jellegek egybevetése alaj)ján fácieseket jelöltünk ki. Egy metaszomatikus fácieshez az azonos kiinduló kőzetből azonos termodinamikai körülmények között nagyjából egyidőben létrejött ásványi elegyrészeket soroltunk. A tipomorf ásványok kísérleti hőmérsékleti adatai alapján (Zsarikov 1968) az egyes izoterm fácieseket fácies csoportokká egyesítettük és azokat összehasonlítva tárgyaljuk (1. ábra). Gránáíos-piroxénes fácies csoport A fácies csoport képződményei a kontaktus környezetének legnagyobb hőmérsékletű, jelentős anyagvándorlással jellemezhető körzetében helyezked- nek el. A tömeges, bimetaszomatikus keletkezésű tíjmsai kifelé haladva föl- 654 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum tos, sávos infiltrációs képződményekbe mennek át. Tipomorf ásványai — a gránátok — általában zónás felépítésűek. A kontaktus közelében túlnyo- móan andraditosak, az exoszkarnok szegélye felé túlnyomóan grosszulárosakká válnak. Ennek megfelelően a szkarnok színe a vörösesbarnából a halványzöldbe megy át. A fácies csoport elhelyezkedése és vastagsága a kontaktus két ol- dalán többnyire asszimetrikus. A gránátos endoszkarnokban a tömeges kiválás általában hamarosan fol- tos, eres szövetbe megy át, ahol a befoglaló andezit nagy része amfibolos endo- szkarnos jellegű. Tömeges kiválású gránát csak a porfiros amfibolokat nem szo- rítja ki. Összetétele erősen andraditos, a piroxén hiányzik. A megmaradt plagioklász összetétele anortitos. Vastagsága 1 — 10 m (II. tábla 1.). A kvarcitos eredetű exoszkarnok szintén vörös színű tömeges andraditos képződmények, kevés szemcseközi piroxéntartalommal. A szemcseméret 20 — 200 p-os, a szemcseközi hézagok mennyisége alacsony, kitöltésük általá- ban kalcitos. Vastagsága már gyakran 100 m-es nagyságrendű. A mészkő eredetű exoszkarnok változó színű általában inkább foltos, sávos, jobbára grosszuláros kőzetek, jelentős piroxéntartalommal. A granoblasz- tos gránátok szemcsemérete 20 5000 mikron. Ritkábban wollasztonit és vezuvián is előfordul (II. tábla 2 3.). A piroxének diopszidos, szalitos vagy hedenbergites összetételűek (Pantó Gy. 1974) (II. tábla 4.). A kisebb-nagyobb méretű karbonátos foltok előfordulása nagyon jellegzetes. A fácies csoport képződése 700 — ^ 500 C° között ment végbe (Zsarikov 1968). Piroxénes — amfibolos fácies csoport A csoport fáciesei a kontaktustól távolabbi alacsonyabb hőmérsékletű kép- ződmények. Átlagos vastagságuk azonban, különösen az endoszkarnos oldalon nagyon jelentős. Előfordulnak tömeges diffúziós és sávos infiltrációs típusaik is. A szkarnos piroxének és amfibolok átlagos AljOj*, FeO-, -MgO-, CaO-tartalma Average ALjOj, FeO and MgO and CaO content of skarnous pyroxenes and amphiboles III. táblázat — Tahié ///. Típus FeO % MgO % CaO % A1,0,'% Piroxénes \ diopszid 1,2 17,4 27,0 0,4 exoszkarn / diopszid 2,9 16,9 25,4 1,2 Piroxénes amfibolos > szállt 5,9 16,1 23,2 0,7 exoszkarn 1 1 porfiros Amfibolos 1 hornblende 15,0 13,1 11,5 6,8 endoszkarn I alapanyag hornblende 11,7 15,4 11,5 6,1 porfiros grammatit 2,1 24,2 13,3 1,0 Amfibolos alapanyag endoszkarn grammatit 1,0 25,4 13,7 0,2 aktinoliti 8,6 20,4 11,6 0,6 aktinolitg 11,0 17,6 11,7 2,5 Kvantitatív mikroszonda mérések átlaga (PaNTÓ GY. 1974.) Csillag: A recski terület magmás hatásra átalakult képződményei 655 Tipomorf ásványai a diopszidos, szalitos, helyenként augitos összetételű piro- xén és a grammatitos-aktinolitos, néhol hornblende összetételű amfibol (Grasselly— Mezősi Ravasz 1971, Bognár 1974, Rántó Gy. 1974). Egyik- másik fáciesben emellett szkarnos eredetű bytownitos, anortitos összetételű pla- gioklász jelenik meg'. A kőzetek színe zöldesszürke, zöld, szövete tömeges, sá- vos, porfiroblasztos, néhol szferoblasztos. A piroxénes endoszkarn fácies általában csak a szkarnos összlet átalakult andezitteléreiben fordul elő. A kis elterjedésű képződmény jellegzetessége a visszaoldott és ismét kivált sugaras, léces szferoblasztos augit és a hasonló, viszonylag nagyobb K-tartalmú földpát (111. tábla 1.). A csoport amfibolos endoszkarn fáciese az endoszkarnok legnagyol)b elter- jedésű kőzete. A gyengén szkarnosodott kőzet nagyjából változatlan ])lagio- klászos, kvarcos, liornblendés szövete foltosán vagy tömegesen 50 500 p-os rostos léces grammatit-aktinolitos vagy hornblende típusú amfibollal itató- dott át (111. tábla 2.). Erősen szkarnos típusokl)an a kőzet rostos amfibol szferolitokból és kvarcos, anhidrites ala])anyagbé)l áll. A ])lagioklász teljesen visszaoldódott és a kőzet eredeti szövete jelentősen átalakult. A kialakult laza szövet szulfidos impregnációja következtében az amfil)olos endoszkar- nok a leggazdagabb porfiros Cu-ércek anyakőzetei. A kvai’citos eredetű piroxénes-amfibolos exoszkarn fácies igen változatos kifejlődésű. A gyengén átalakult halványzöld típusokban a csaknem változat- lan kvarcanyagot 5 10 /í-os amfibolrostok impregnálják. Az erősebben átala- kult kőzetekben 20 300 /i-os amfibol-anortitos és augit-amfil)ol-anortitos foltok, sávok, gyakran augitos vagy amfibolos ])orfiroblasztok találhatók (III. tábla 3.). Az igen kemény kőzetet utószkarnos, andraditos-amfibolos- -pirites-anhidrites erek járják át. A mészkő eredetű piroxénes-amfibolos exoszkarnok a gránátos foltok foko- zatos kimaradásával következnek. Szalitos-aktinolitos anyaguk szemcsemé- rete 5- 3000 p között változik (III. tábla 4.). Szövetük ritkán tömeges, többnyire porfiroblasztos. A szemcsék hézagait nagy mennyiségű kaiéit vagy anhidrit tölti ki. A plagioklász elterjedése nem jelentős. Az amfibolos fáciesek képződése idején a szkarnos ásványokkal összenőtt szingenetikus kvarc, anhidrit és szulfidkiválás már a hidrotermális metaszo- matózisba való átmenet jele (IV. tábla 1.). A kéj)ződési hőmérséklet 550 — 300 C°. Epidotos fácies csoport A fácies cso])ort önálló kőzetalkotó megjelenése a kontaktusközeli és a külső infiltrációs körzetben alárendeltei)!). Az epidotos exoszkarnok általában az előbbi magasabb hőmérsékletű fáciesekben kisebb foltok, sávok, utószkarnos áterezések formájában figyelhetők meg. A belső infiltrációs zónában azonl)an az epidotos endoszkarn fácies igen elterjedt. Az epidot a változatlan szövetű andezit csaknem minden elegyrészében másodlagos hintést, kisebb-nagyobb foltokat képezve önálló jelentőségre tesz szert (IV. tábla 2.). Az epidotos endo- szkarn plagioklászai a szkarnosodás során albitos összetételűekké váltak ( Rántó Gy. 1974). A fáciesek epidotos csomóiban epidottal összenőve helyenként ortitos, apa- titos és titanitos szemcsékhez kötötten 20% mennyiséget elérő La, Ce-dúsulás 7 Földtani Közlöny 656 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum A recski mélyszinti szkamos íáciescsoportok Chemical composition of deep-seated Kőzettípus O/ O Gránátos-piroxénes fáciescsoport Endoszkam Exoszkarn Gránátos Rm-70. 1087,80 m Gránátos Rm-73. 785,50 m Kvarcitos típus Rm-38. 1254,00 m Kvarcitos típus Rm-47. 980,90 m Mészkö- ves típus Rm-32. 967,70 m Mészkö- ves típus Rm-15. 1222,00 m SiOj 37,48 56,95 40,92 39,43 30,90 41,90 TiO, 0,63 0,29 0,28 0,29 0,11 0,42 A],0, 11,30 13,36 7,42 2,21 6,19 14,60 Fe,0, 4,40 1,20 14,65 5,59 9,21 5,09 FeO 1,53 2,13 2,43 2,69 5,90 2,62 MnO 0,14 0,15 0,33 0,10 0,10 0,20 MgO 5,88 5,85 0,75 2,91 2,48 4,61 CaO 21,85 2,42 27,47 27,87 29,27 22,76 Na,0 1,21 2,94 0,14 5,42 3,50 0,71 KjO 1,11 1,03 0,19 3,36 0,11 0,40 Fe 2,62 1,92 0 1,39 1,20 0 Ou 0,02 0 0 0,04 0,33 0 Zn 0,00 0 0 0,06 0 0 Pb 0,00 0 0 0,29 0 0 SO3 2,28 0 0,38 0 8,62 0 s«- 3,01 2,29 0,72 1,65 1,37 4,63 0,27 0,16 0,12 0,04 0 0,09 -j-HjO 2,06 3,28 1,05 0,45 1,05 2,70 — HjO 0,27 0,29 0,13 0,70 0,11 0,15 COj 3,83 3,78 3,08 4,74 0,38 1,11 összes: 99,89, 98,04 100,06 99,23 100,83 101,99 Az elemzéseket a M^FI és OÉÁ The analyses were performed in észlelhető (IV. tábla 3.). A kőzetek ritkaföldfémfémtartalma azonban nem éri el az iparilag hasznosítható mennyiséget. Képződési hőmérséklete 350 — 250 C°. Flogopitos fácies csoport A flogopitos fácies csak a szub vulkáni andezit nagyobb mélységű szintjein a pro])ilites átalakulás mélységi helyettesítő fácieseként alakult ki. Az andezit- anyagban a szerpentin- és kloritcsomók helyét nagyobb kettőstörésű vöröses- barna csillám, flogo])it veszi át, mely gyakran az egész kőzetet átitatja (IV. tábla 4.). A plagioklász összetétele csaknem változatlan. A kőzetet gyenge an- hidrites és szulfidos hintés jellemzi. Képződési hőmérséklet 350 250 C°. 3. A hidrotermális-metaszomatikus formáció A hidrotermális metaszomatikus formációba a savanyú-bázisos hidroter- mális evolúció késői, alacsony hőmérsékletű fáciesei sorolhatók. A késői szkar- nos és a hidrotermális fáciesek között többnyire fokozatos átmenet mutatható ki. A formáció képződményei főleg a központi körzet magasabb felszínközeli és a kontaktustól távolabbi részein találhatók. Csillag: A recski terület magmás hatásra átalakult képződményei 657 típusos kőzeteinek kémiai összetétele Ukamous facies groups at Recsk IV. táblázat — Table IV- Piroxéiies-amíibolos fáciescsoport Epidotos Flogopitos Endoszkam 1 Exoszkarn fáciescsoport Kvarcitos Kvarcitos Mészköves Mészköves Epidotos Epidotos Flogopitos Piroxénes Amfibolos típus típus típus típus endoszkam exoszkarn endoszkam Rm-39. Rm-46. Rm-9. Rm-9. Rm-39. Rm-42. Rm-53. Rm-54. Rm-46. 1272,80 m 882,70 m 1112,00 m 1022,30 m 1262,00 m 918,80 m 766,80 m 1104,30 m 1175,00 m 49,96 71,59 38,18 49,63 39,87 46,98 58,93 53,18 65,45 0,70 0,12 0,73 0,62 0,63 0,03 0,62 0,48 0,34 10,58 2,58 3,00 8,72 9,95 2,18 12,02 11,35 12,14 2,36 1,12 0,61 0 2,45 3,08 0,91 3,36 0,59 2,92 4,70 0,15 1,62 1,32 4,30 1,90 0,96 1,18 0,26 0,10 0,20 0,09 0,28 0,27 0,05 0.18 0,04 8,43 0,97 8,32 10,81 6,36 11,76 2,61 3,09 2,92 18,67 3,23 22,90 13,84 18,97 19,19 5,83 12,49 4,53 2,52 1,03 2,25 1,48 0,41 0,43 2,08 0,45 3,76 0,16 1,22 0,47 0,18 0,86 0,17 1,60 0,10 2,60 0 3,35 1,58 3,85 0 0 2,40 5,58 1,31 0 0,86 0,01 0,07 0 0 0,10 0,19 0,28 o 0,01 0,08 0,09 0 0 0,01 0 0,01 0 0 0 0,08 0 0 0 Ü 0 0 3,86 12,81 2,56 0 0 0,46 0,07 0,49 0,73 0 1,84 4,42 2,10 1,33 2,85 5,15 1,13 0,10 0,11 0 0 0,06 0,05 0.11 0,08 0,18 1,29 2,86 2,78 1,19 3,58 0 0 2,92 2,25 0,88 0,30 0,98 0,52 1,06 0,54 0 0,19 0,28 4,14 1,18 2,22 0,71 13,93 9,83 3,71 1,13 0,74 103,70 99,19 99,11 100,48 101,83 100,14 96,09 100,95 100,22 laboratóriumai készítették the laboratories of MÁFI and OÉÁ De a folyamatok hatása a szkarnos összlet utólagos átalakulásaiban is kife- jeződik. A hidrotermális átalakulás kb. 3 — 4 km^-es területén a felszíntől a legnagyobb mélységig kimutatható. A formáció fácie.sei a szkarnokhoz hason- lóan nagy változatosságot mutatnak. A szkarnokkal szemben itt főleg az alu- szilikátok, a kvarc, a szulfátok és szulfidok képződése dominál. Gyakorta erős kilúgozó hatás érvényesül. Az új fázisok kialakulása csak alárendelten jár újfajta szöveti típusok képződésével, gyakoribb a pszeudomorfoza-képződés. A hidrotermális formáció fáciesei is az eredeti kőzetjellegek által nagymér- tékben preformáltak. Képződési hőmérséklet szerint három fácies csoportot különböztethetünk meg. Az első két fáciescsoport képződményei között fokozatosan átmenet mutatható ki, de a harmadik, az utóhidrotermális hasadékkitöltő oldatos fá- ciescsoport élesen elválasztható. A propilifes fácies csoport A ])ropilites fácies csoportba a névadó andezitogén fáciesen kívül szerpen- tines-anhidrites, szerpentines-kovás és szerpentines-magnetites fáciesek tar- toznak. A szerpentines fáciesek egy részét a szkaimokkal való szoros összefüg- gés és a nagy szöveti hasonlóság miatt aposzkarnokként különítettük el (ZsARiKOV 1970). Az ide sorolható típusok kb. 500 m-es mélység alatt helyez- kednek el. Felfelé is fokozatos átmenetet mutatnak. 658 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum A recski mélyszinti hidrotermális (ebben propilites és másodlagos kvarcit) fácies csoportok típusos kőzeteinek kémiai összetétele Chemical composition of the typical rocks of the deep-seated hydrothermal (propylitic and secondary quartzite inclusive) facies groups of Recsk V. táblázat — Table V, \ Kőzettípus % \ Szerpentines-auhidrites fáciescsoport Másodlagos kvarcit fáciescsoport Propilites Aposzkam Andezites- típus Rm-75. 353,40 m Kvarcitos típus Rm-10. 497,00 m Mészköves típus Rm-32. 615,00 m Andezit Rin-16. 870,50 m Andezit Rm-40. 832,80 m Szerpen- tines- kovás Rm-38. 767,00 m Szerpen- tines- kovás Km-16. 825,50 m Szerpen- tines-an- hidrites Rm-48. 1030,00 m Szerpen- tines-an- liidrites RM-9. 861,50 m SiOa 63,01 54,38 53,06 48,85 11,02 25,33 63,55 79,89 38,66 TiO, 0,25 0,49 0,12 0,58 0,10 0,11 0,41 0,75 0,17 4,60 14,19 14,49 1.5,98 6,61 3,97 15,73 7,59 10,99 Fe^Oj 1,81 0,07 4,41 0,23 0,28 19,37 0,18 0,06 6,41 FeO 7,45 0,57 0,91 3,12 1,74 6,76 0 0,04 1,10 MnO 0,01 0,01 0,10 0,10 0,01 0,03 0,06 0,01 0,90 MgÜ 3,96 4,33 2,76 10,72 22,35 27,32 1,08 1,49 9,37 CaO 6.47 2,96 7,03 4,72 22,77 3,31 1,23 1,13 11,13 NUjO 0,86 3,74 0,25 1,04 0,20 0,41 0,90 0,10 0,15 K,0 0,41 1,75 2,37 2,18 0,10 0,01 5,20 2,05 2,48 Fe 1,60 4,32 0 1,00 0,53 0,72 2,48 1,15 0 Cu 0,96 0,17 0 0 0,06 0,06 0,01 0 0 Zn 0 0,01 0 0 0,01 0,01 0,01 0 0 Pb 0 0 0 0 0,03 0 0 0 0 SO3 0 2,87 3,81 6,70 32,25 3,96 0.86 0 0 s*- 1,84 4,96 3,27 1,16 0,61 0,83 2,80 1,32 5,62 PeOs 0 0 0,11 0 0,05 0,07 0,18 0 0,11 +H20 2,69 3,21 3,10 3,22 2,78 4,90 3,21 3,87 1,40 — HjO 0,47 0,52 1,49 1,33 1,18 0,80 0,62 0,20 . 0,37 OO3 4,22 0,45 2,36 0 2,38 0,90 1,27 0,12 14,86 összesen: 100,61 99,00 99,64 100,99 99,06 98,87 99,78 99,77 103,72 • Az elemzéseket a MÁFÍ és az OÉÁ laboratóriumai készítették — Theanalyseswereperformedinthelaboratoriesof MÁFIand OÉÁ i A propilites andezitek az említett mélységben az andezittest központi részén helyezkednek el. Képződésük korai szakaszában az új szerpentines, kloritos, kissé epidotos, anhidrites, szulfidos fázisok képződése csak a színesszilikátokra : korlátozódik (V. tábla 1.). Kifejlett állapotukat a plagioklász jelentős mér- tékű kvarcos kiszorítása jellemzi (Vasziljevszkij 1970). A propilites andezi- i tekben a kvarcos-anhidrites (esetleg plagioklászos) anyagban a szerpentines- i kloritos-szulfidos csomók, foltok összefüggő metaszomatikus hálózata alakult ki, melyet a hűlési repedéseket kitöltő erős kvarcos-anhidrites-szulfidos átere- zés kísér (típusos porfiros rézérc). A plagioklászok kilúgozását laumontít kivá- lás jelzi (SzENDEROV, Hitarov 1970). A poliéderesen repedezett kvarcitokban az andezittel injektált és azon kívüli zónákban a kriptokristályos kovaanyag foltos, sávos átkristályosodását a szemcseközi hézagokban jelentős mennyiségű anhidrit, szulfid és helyenként szerpentin kiválás kíséri. Az ilyen szerpentines anhidrites kvarcitokban a szem- cseméret 50—5000 /z-osra változik (V. tábla 2.). Mészkövekben és szkarnokban többnyire szerpentines anhidrites aposzkar- nos sávok, erek képződtek. A szerpentin gránát és piroxén után, vagy önállóan, foltokban jelenik meg (V. tábla 3.). A karbonátot ritkán kevés kvarc kíséreté- ben 100 — 500 p-os anhidrites anyag szorította ki. A fácies képződését néhol csak gyér szulfidos hintés kíséri, de gyakran, különösen az infiltrációs átalaku- lás külső zónájában csaknem monominerálikus vastag, tömör, szulfidos, főleg Csillag: A recski terület magmás hatásra átalakult képződményei 659 pirites, ritkábl)an kalkopirites, szfalerites, galenites szkarnos és metaszomati- kus érckiválások keletkeztek. A fácies csoport kéj)ződése 350 200 C°-ra tehető. Kitérőleg meg kell jegyezni, hogy a szerpentines anhidrites aposzkarnok helyenként több-kevesebb magnetit mellett ritkaságként ensztatitot, talkot és periklász után keletkezett brucitos-szerpentines ])szeudomorfázákat tar- talmaznak és Mg-tartalmuk a 30 -40%-ot is elérheti (V. tábla 4.). Ezekben a képződményekben a kutatási mélységben instabilis Mg szkarnok helyettesítő fácieseit sejtjük. Másodlagos kvarcitos fácies csoport A csoportba sorolható fáciesek kb. 500 m feletti mélységben az andezitben és a szkarnos ké])ződményeket körülölelően helyezkednek el. Fő sajátosságuk a kovás-agyagásványos, hidrocsillámos átalakulás, de ide sorolunk néhány hasonló hőmérsékletű, de kovásodással egyáltalán nem járó folyamatot is pl. karbonátosodást, vagy agyagásványosodást . A másodlagos kvarcitot képező metaszomatikus hatás a szubvulkáni test felett elhelyezkedő rétegvulkáni összletre is kiterjedt, miáltal a távolabb oly nagy gazdagságban előforduló autometamorf elváltozott andezitogen kéj)ződmények fakó világosszürke egyveretű kőzetekké alakultak át. Az andezitekben a csoport kvarc-szericites, kvarc-agyagásványos fóciesei- ben a földpátok és színesszilikátok helyén szericites, agyagásvánvos, helyen- ként karbonátos, szulfid hintéses anyag keletkezett és a kőzetek jelentékeny kvarctartalma domborodik ki. A hűlési repedéseket kitöltő kvarcos, anhidri- tes erek megszűnnek és a kőzetekben a propilites folt hálózathoz hasonló csak 1 5 cm-es agyagásványos dolomitos foltrendszer alakult ki (VI. tábla 1.). Ezek a képződmények 60 80% SiOo-tartalmuk ellenére a másodlagos kvarcit kategóriába sorolhatók (Vlaszov, Boriszov 1970). A fácies metaszomatikiis eredetére utalóan a kvarcitos eredetű kőzetekl)en a tőbbé-kevésbé átkristályosodott kovaanyagban az előbbiekhez hasonló agyagásványos dolomitos-szulfidos foltrendszer jelenik meg, és a mészkövek szabályos kovás átalakulása sem ritka jelenség (VI. tábla 2 3.). A mészkövekben áthaladó andezittelérek és a mészkő között jelentős anyag- kicserélődés mehetett végbe, minek eredményeké]>pen a telérek anyaga tel- jesen átkarbonátosodott (VI. tábla 4.). Képződési hőmérséklet 250 100 C°. Utóhidrotermális hasadékkitöltő fácies csoport A petrogenetikai folyamatok utóhidrotermális hasadékkitöltő szakaszában a kőzetek re}>edéseit kvarcos szénhidrogén-nyomos kalcitos, igen gyakran dolomitos, elvétve baritos, fluoritos, ankerites erek járják át. A kvarcos, karbonátos erek elszórtan pirites, szfalerites, galenites, fakóérces nyomokat tartalmaznak. A karbonátos hasadékok falán bevonatként illites, kaolinites, helyenként dickites kiválás figyelhető meg. A hidrotermális tevékenység elcsillapodása- ként a repedésekben gipszes, realgáros, termés kénes és higanyos nyomok észlelhetők. Képződési hőmérséklet 250 20 C°. 660 Földtani Közlöny lOő. kötet, Supplementum A. magmás hatásra átalakult Rare element data of magmatically s. Képződmény m. sz. Co Ni Cd Ga In Ti Ge SZ. db. 1. Asszimilációs breccsa 27 10—150® 2—780 10—450 4—88 1—10 3—4,7 1—25 35 58 37 30 3,5 1,9 3,3 2. Márvány 20 3-49 2-100 10—150 1—44 1—14 3 1—25 17 20 22 10 5 3 2,9 3. Gránátos-piroxénes endoszkarn 4 14—45 10—49 10 11—30 1 3 1—3 29 21 10 20 1 3 1,5 4. Gránátos-piroxénes exoszkam 21 3-80 4—1000 10-45 4—78 1—13 3 1—25 33 176 10 22 5 3 4 5. Amfibolos endoszkarn 53 4 -180 2-700 10 1—48 10-10 1,5—12 1—11 44 83 4,6 21 4 3,8 2 6. 32 5—88 6—1000 10-10 2—33 1—5 3 1—4 exoszkam 29 221 8 16 2 1,7 2 7. Epidotos endoszkarn 28 3-90 3—520 10—10 9—190 1—10 3 1—15 32 102 5 31 2,8 1,8 2,7 8. Epidotos exoszkam 42 1-120 1—1000 3—180 2-45 1—20 3—3 1—25 20 76 21 16 6 2,5 2,4 9. Flogopitos endoszkarn 1 32 3 10 26 1 3 1 10. Propilites szubvulkáni biotit-amfibolandezit 89 10-96 2—180 10—26 3—54 1—8 3—15 0,7—9 37 27 5,3 21 3 3,5 1,9 n. Szerpentines-anhidrites aposzkam 36 5-120 2—520 10—74 2-39 1-18 3—3 1—20 25 37 10 14 4 2,7 2,6 12. Szericites másodlagos kvarcit 79 2—130 2—180 10—130 2—60 1—14 3—3 1—25 35 21 12 19 3 1,2 2 s. sz. Képződmény m. sz. Sr Ba Se T La Ce Pr db. 1. Asszimilációs breccsa 27 15—900 5—1550 2-32 3-35 3—80 10—90 10—61 166 422 19 13 15 28 28 2. Márvány 20 40 -1600 7 -15000 1—35 3—35 3—27 10-60 10—14 295 845 11 20 10 10 2,9 3. Gránátos-piroxénes endoszkarn 130—200 60—170 16-31 6-22 3-20 10—17 10-17 165 120 21 12 6 13 13 4. Gránátos-piroxénes exoszkam 21 60-1100 7—700 2-60 12—64 3—150 10-150 3—40 276 82 21 27 26 18 7 5. Amfibolos endoszkarn 53 10-900 1—10000 3,5-66 3—45 3-35 5—100 9-80 202 404 25 13 12 20 25 6. Piroxénes-amfibolos exoszkam 32 35-800 12-270 10—54 8—42 3—300 10—80 8—17 209 84 25 20 60 21 4,5 7. Epidotos endoszkarn 28 27—2000 7—280 4—56 4-100 3-42 10—200 10—40 283 102 29 16 9,4 29 11 8. Epidotos exoszkam 42 70-15000 7—800 1-44 3-45 3-200 7—120 6-50 626 131 17 22 25 12 8 9. Flogopitos endoszkarn 1 290 190 18 8 12 20 20 10. Propilites szubvulkáni biotit-amfibolandezit 89 11—8200 5—7000 1—56 3—40 2-60 8—160 6—70 355 350 18 11 14 31 23 11. Szerpentines-anhidrites aposzkam 36 60—4000 12 - 1000 1—55 3—46 3-280 10—260 10-76 427 126 15 21 29 45 20 12. Szericites másodlagos kvarcit 79 13—800 13- 4500 1—37 3-44 3-51 2-80 5—80 173 377 16 15 13 28 16 ^ minimális — maximális átlagos ^ min imám — marírnnm értékek A ritkafém elemzéseket a Bányászati Kutatóintéz et és a WÁFI average values The analyses fór rare elements were performed in the laboratories of the Institute Csillag : A recski terület magmás hatásra átalakult képződményei 001 képződmények ritkafém adatai metamorphosed rocks VI. táblázat — Table VI • Sn ÁS Sb Bi Se Te Li Bb Cs Be 2-210 10-1000 2—1100 10—580 1 —100 10—310 11—740 3—320 4—4 3—31 33 199 77 38 27 32 90 113 2,1 9 1—110 7—1000 2—500 10-130 10—370 10—44 10-190 3-100 4-4 1 16 23 238 80 39 63 16 42 16 1,8 5 15—23 40-110 3-11 10—39 1 50 17-29 3-52 4 7 — 32 20 74 7 13 1 50 24 36 4 14 1—100 4-1000 3—54 10-78 1—52 10—50 8 - 1000 3-50 4-4 4 -48 34 88 8,5 15 23 15 80 10 3,2 15 3-62 8—340 2—1600 10—52 1—100 10 1 135 3-250 4—42 2—23 19 35 38 6,7 25 8,6 27 41 3,5 12 5-45 2-260 3-48 10-42 10-91 10-10 8-190 3-110 4 4 1-21 23 51 10 13 31 9,7 35 40 3,4 11 3—90 9—120 3-11 10—27 1—130 10—50 7-54 3 -180 4-4 2-78 25 38 4 5,7 33 14 25 28 3,3 15 1—140 4—1000 1-250 3—250 1- 180 10 50 3-140 3-94 4-35 1 20 37 152 31 203 64 27 34 27 3,2 7 16 12 3 10 22 50 17 70 4 14 1—71 5-850 2—250 1—126 1—140 10-50 10 150 3 -400 4-56 1—45 17 62 11 4,4 29 10 48 64 4,6 10 1—200 5-840 2—3 20—290 1—500 10—50 1 - 230 3-150 4 4 1 11 63 87 2,1 41 71 36 35 22 2 4 1—200 1—1900 2—250 10- 320 1,8-2000 10 400 7 860 3 400 4-28 1 88 38 173 12 27 71 28 84 97 4,5 8 Nd Gd Sm Zr V Nb Cr Mo Re B 10-25 10-70 8-32 1-260 25-130 2 4 -180 1 220 0 1,6 150 17 46 16 80 71 2 35 33 0 44 10-23 10 94 9—60 1—340 4 160 2 1.6 400 1-76 0 1 62 4 38 17 12 33 2 41 13 0 14 7—14 30-65 13—33 30-130 80-120 0 10 -46 5—68 0 17 - 48 8,4 48 22 65 93 0 30 35 0 46 10-80 23-110 9-25 10—1300 22 180 2 4 8-1600 1 48 10 1 100 11 56 15 187 78 2 165 9 10 30 10-160 5—190 7-^5 10-760 25-190 2 5-500 1 -170 10 5 110 27 54 20 128 95 1.1 94 38 10 34 10-200 37—125 10-22 1—290 12-180 5-9 . 3 500 2-54 0 3 8 40 67 14 70 83 70 110 10 0 36 10-38 19-115 9-25 1-270 27—170 2 5—520 1- 200 0 3 60 14 62 14 82 92 2 1 134 46 0 28 10-35 33-86 7- 18 9-450 8 180 2 8 400 0,9 -150 0 1 14 8,4 58 12 92 53 1 74 12 0 24 32 54 28 20 82 4 27 40 0 23 4—700 22 -190 8-70 5—518 10 240 2 4-180 1-220 0 1,6 150 47 60 25 107 95 2 35 33 0 44 10-130 10-125 10-34 10-240 8—500 2 3—420 1-310 0 1-110 24 49 14 43 87 2 47 26 0 ' 26 3-60 10-90 8-45 1 -1300 4- 200 2 3 - 200 1—300 0 1 -210 15 53 1 19 82 67 1,4 29 46 0 62 laboratóriumai készítették fór Mining Research and the Hungárián Gleological Institute 662 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum Az átalakulási folyamat geokémiai vizsgálata A nagyszámú típusos átalakult kőzetminta elemzése alapján megkísérel- tük feltárni a petrogenetikai folyamat geokémiai törvényszerűségeit. Az ered- mények értelmezését nehezítette a kiinduló kőzetek és az átalakulási folyamat sokrétűsége és bonyolultsága. A kiinduló kőzetek közül az andezit az átlagosnál jóval magasabb kalkofil elemtartalmával tűnik ki, míg a mészkő és a kvarcit adatai a szokásosnak megfelelőek. A magmatikus stádiumban az andezit nagymennyiségű Ca-t és COg-t asszi- milált magába. Erre utal az alapanyag plagioklászok bázisosabb jellege és az állandóan megfigyelhető kalcittartalom. A mészkő és a kvarcit átalakulása ebben a szakaszban gyakorlatilag izokémikusnak bizonyult. A szkarnosodás stádiumában főleg a főelemek nagytömegű ellenirányú vándorlása figyelhető meg. A Si állandó jelenléte ellenére magas vegyület- potenciállal rendelkező telítettlen Ca, Mg, Fe szilikátok képződtek. A hőmér- sékletcsökkenéssel párhuzamosan a kőzetek szingenetikus SiOo-tartalma nőtt. A szabad kvarc a szkarnosodás befejeződése idején az amfibolos-epidotos- -flogopitos fáciesekben a szulfidokkal és az andhidrittel egyidőben jelent meg- A szkarnásványok keletkezésével kapcsolatban kisebb Mn, Ni és ritkaföld- fém dúsulások észlelhetők, a szkarnosodás azonban a legtöbb ritkaelem kon- centrálódása szem])ontjából nem volt kedvező. A hidrotermális stádiumra a megelőző képződmények izokémikus átala- kulása és a nagytömegű kvarckiválás jellemző, melyet szulfidok és anhidrit képződése egészített ki. Különösen erőteljes átalakulással jellemezhetők a kontaktus közelében elhelyezkedő a hidrotermális oldatokat semlegesítő bázi- kus szkarnos és karbonátos kőzetek. A hidrotermális metaszomatikus képződmények szulfid-, illetve szulfáttar- talma a 30—90 %-ot is elérheti. A szulfidos kőzetek kalkofil elemtartalma ugrás- szerűen megemelkedett. Az arra alkalmas helyeken műrevaló minőségű Cu, Zn, Pb-telepek keletkeztek és néhol figyelemre méltó Mo, As, Sb, kisebb Ag, Cd, Ga, Ge, In és Re dúsulások észlelhetők. A szkarnosodott környezet- ben kivált ércásványok Co, Ni, As, Sb, In, Ge és Bi tartalomban gazdagabbak, Ag és Se tartalmukat tekintve szegényebbek mint a hidrotermálisán átalakult környezetben kivált társaik. A ritkaelem dúsulások kivétel nélkül az érctelepek- hez ka])csolódnak, így a meddő kőzetek ritkafém adatait tartalmazó táblázat ezt a tendenciát nem tükrözi. A szerpentines-magnetites aposzkarnok 20 40 %-ot elérő MgO-tartalma és a bennelevő hipersztén, periklász maradványok Mg-szkarnos eredetre utal- nak. A hidrotermális folyamatok alacsony hőmérsékletű szakaszában a szulfid- és anhidrittartalom visszaesik. A rendkívül egyhangú összetételű kovás kőze- tek gyakorlatilag kvarcból és hidrofilloszilikátokból állnak. Ezekben a kép- ződményekben kisebb As, l\Io, Se, Ba, Li, Rb dúsulás mutatható ki. Végül az összlet tektonikus repedéseiben egy lassan csökkenő hőmérsékletű epitermális oldatos tevékenység fejlődött ki. Csillag: A recski terület magmás hatásra átalakult képződményei 663 összefoglalás 1. A recski szubvulkáni test behatolásával kapcsolatban egy összefüggő teljes petrogenetikai folyamatsor játszódott le, melyhez a reakcióképes kőzetek jelenléte által kiváltott szkarnos-metaszomatikus átalakulás járult. 2. A petrogenetikai folyamatsor az átalakult kőzeteknek egy olyan zonális szerkezetű összességét hozta létre, mely az ércesedés zonális kifejlődésének kedvezett. 3. A folyamatok magasabb hőmérsékletű szkarnos szakasza önmagában nem járt műrevaló koncentrációk kéi)ződésével, de bázisos, sokszor kar- bonátos anyagával, mint a hidrotermális oldatok semlegesítője, nagy kon- centrációjú ércesedés anyakőzetéül szolgált. 4. A folyamatok hidrotermális szakasza részben mint a porfiros ércesedés anyakőzetének előkészítője, részben mint az egész ércesedés előidézője a folyamatok leglényegesebb tényezője. Táblamagyarázat — Explanation of Plates I. tábla — Plate I. 1 . Asszimilálódó kvarcit-xenolit (Q). Asszimilációs brcccsa. Km-83., 918 00 m, -j- N, 20 X Quartzite-xenolith in way of assimilation (Q), assimilation breccia. Rm-83. 918.00 m, 4- N, 20 X 2. Andezittel injektált üledékek. Rrn-38., 334,00 m Sediments injected by andesite. Rm-38, 334.00 m 3. Sugaras wollasztonit (W) kiválás. Wollasztonitos exoszkarn. Rm-33., 801,00 m, -j- N, 100 X Radial segregation of wollastonite (W), wollastonitic exoskarn. Rm-33 861.00 m, + N, 100 X 4. Wollasztonitfoltok (W) a szarukő szegélyén. Wollasztonitos exoszkarn. Rm-42., 908,50 Wollastonite patches (W) on the margin of hornfels, wollastonitic exoskarn. Rm-42, 968.50 m II. tábla - riate II. 1. Andradit (A). Gránátos endoszkarn. Rm-53., 573,00 m, II N, 100 X Andradite (A). Garnet-bearing endoskarn. Rm-53. 573.00 m, II N, 100 X 2. Sugaras, kév’és wollasztonit (W). Gránátos, piroxénes exoszkarn. Rm-43., 897,50 m, -f N, 200 X Radial, beamed wollastonite (W). Garnet-pyroxene endoskarn. Rm-43, 897.50 m, + N, 200 X 3. Grosszulár (Gr) és vezuvián (V). Gránátos, piroxénes exoszkarn. Rm-21., 000,00 m, II N, 200 X Grossular (Gr) and vesuv'ian (V). Garnet-pyroxen exoskarn. Rm-21, 060.00 m, II N, 200 X 4. And rád it (Ad) és diopszid (Di) anhidritescdett (A) gránátos, piroxénes exoszkarnban. Rm-15., 1022,00 m, II N, 100 X Andradite (Ad) and diopside (Di) in anhydritized (A), garnetbearing, pyroxenic ex(js- karn. Rm-15, 1022.00 m, II N, 100 X III. tábla — Plate III. 1. Atkristályosodott szferolitos léces plagioklász. Piroxénes amfibolos endoszkarn. Rm-52., 1147,00 m, + N, 20 X Recrvstallized, spberulitic, latbed plagioclase. Pvroxene-hornblende endoskarn. Rm-52 1147'.00 m, -h N, 20x 664 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum 2. Szferoblasztos szövetű anhidrit-kvarcerekkel átjárt amfibolos endoszkarn. Rm-16. 917.80 Hl Hornblende-bearing endoskarn of spheroblastic texture, interlaced by anhydrite- quartz veinlets. Rm-16, 917.80 m 3. Augit (Au) és aktinolit (Ak) porfiroblasztok amfibolos, anhidrites, pirites alapanyag- ban. Piroxénes, amfibolos exoszkarn. Rm-42., 1120,50 m, -f N, 20 X Augite (Au) and actinolite (Ak) porphyroblasts in a groundmass of hornblende, anhyd- rite and pyrite. Pyroxene-amphibole exoskarn. Rm-42, 1120.50 m, -f N, 20 X 4. Diopszidok (Di) és anhidrit (A). Mészköves eredetű piroxénes exoszkarn. Rm-65., 930.00 m, 4- N, 100 X Diopsides (Di) and anhvdrite (A). Pvroxenic exoskarn of limestone origin. Rm-65, 9.30.00 m, + N, 100 X * IV. tábla — Plate IV. 1. Szkarnos Összenő vésű szingenetikus amfibol (A) és pirit (P). Amfibolos endoszkarn. Rm-42., 1111,30 m, -f N, 20 X Syngenetie amphibole (A) and pyrite (P) of skarnous intergrowth. Hornbleude-bearing endoskarn. Rm-42, 11 11.30 m, + N, 20 X 2. Koncentrikus oszlopos epidot (E) folt. Epidotos endoszkarn. Rm- 50., 915,00 m, +N, 20x A patch of concentrically columnar epidote (E). Epidotic endoskarn. Rm-50, 915.00 m, ^N, 20x 3. Ortitmezőket (O) tartalmazó epidot (E). a) kompozíciós elektronkép. b) Cei^ rönt- genkép azonos beállításban. Rm-50., 1130,00 m, kb. 600 X , Foto: Pantó Gy. Epidote (E) containing orthite (O) fields. a) Composed electron micrographic pattern. b) Cei^^ X-ray pattern of identical position. Rm-50, 1130.00 m, about 600 X . Photo: Gy. Pantó 4. Flogopitcsomók (FI). Flogopitos endoszkarn. Rm-16., 979,00 m, -p N, 20 X Phlogopite lumps (FI). Phlogopitic endoskarn. Rm-16, 979.00 m, -f N, 20 X V. tábla — Plate V. 1. Szerpentinesedett amfibol (A). Propilites andezit. Rm-30., 845,00 m, -p N, 20 X Serjientinized hornblende (A). Propylitic andesite. Rm-30, 845.00 m, -p N, 20 X 2. Kissé pirites klorit. Deriv^atográf felvétel. Rm-54., 1047,00 m. Bemérés 950 mg Slightly pyritized chlorite. Derivatogram. Rm-54, 1047.00 m. Weighed sample 950 mg 3. Szerpentinfoltos (Sz), anhidrites (A) aposzkarn. Rm-42., 1012,50 m, -P N, 100 X Aposkarn, with serpentine (Sz) patches and anhydrite (A). Rm-42, 1012.50 m, + N, 100 X 4. Szerpcntines pszeudomorfóza periklász (Pe) után. Szerpentines, magnetites apo- szkarn. Rm-80., 647,80 m, -p N, 200 X Serpentinic pseudomorph after periclase (Pe). Serpentine magnetite aposkarn. Rm-80, 647.80 m, -t- N, 200 X VI. tábla — Plate VI. 1. Dolomitos, szericites (Sz) met aszómat ikus foltok. Kvarc-szericit másodlagos kvarcit. Rm-38., 331,60 m, -p N, 20 X Dolomitic, sericitic (Sz) metasomatic patches. Quartz-sericite, secondary quartzite. Rm-38, 331.60 m, + N, 20 X 2. Szericit-dolomit-piritfoltok. Kvarc-szericit másodlagos kvarcit. Rm-38., 335,60 m Sericite-dolomite-pyrite patches. Quartz-ser'cite secondary quartzite. Rm-38, 335.60 m 3. Kovásodott mészkő. Rm-51., 1064,80 m, + N, 100 X Sil'cified limestone. Rm-51, 1064.80 m, -j- N, 100 X 4. Karbonátosodott aiidezittelér. Rm-19., 656,00 m, -p X, 20 X Carbonatized andesite vein. Rm-19, 656.00 m, -p N, 20 X Irodalom — References Bogn.ír L. — Bcd.v Gt. (1974): Recski mélyszinti minták röntgen és Fjodorov vizsgálata. Jelentés, Budapest Bowen, R. (1969): Paleoternperature analysis. (Nedra), Leningrád CORNIDES I. (1964 — 70): Tömegsprektométeres izotóp -geokémiai vizsgálatok a mátrai ércesedés területén. Jelentések, Budapest Csillag: A recski terület magmás hatásra átalakult képződménge i 665 Csillag J. (1973): A recski szkarnos kőzetek Reokémiai vizsgálata. Doktori értekezés, Eger Csillag J. (1973): Hazai szkarnos kőzetek ritkafém viz.sgálatai. Uitkaféra Ankét, Kézirat Grasselly Gy.— Mezősi J. — Ravasz Cs. (1970 — 71): A recski mélyfúrások magminta anyagának ásvány -kőzettani vizsgálata. Jelentések, Szeged JUGYIN, J. M. (1969): Mednoje mesztorozsgyenyije Kounrad. Moszkva Korzsinszkij, D. Sz. (1969): Teorija metaszomaticseszkoj zonalnosztyi i orogenija. Problemü Geol. Min. Meszt. 121 — 133. Moszkva Lowell, J. D.— Gúilbert, J. M. (1970): Mineralization Zoning in The Prophyry Őre Deposits. Econ. Geol. No 4. MiuPI T. (1967—74): Röntgendifrakciós vizsgálati jegyzőkönyvek. Budapest Pantó Gy. (1974): Elektron mikroszonda vizsgálatok. Jelentés, Budapest POLOVINKIKA, J. K. (1966): Strukturü i texturü izverzsennüh i metamorficseszkih gornüh porod. Moszkva SZEKDEREV, E. E. — HiTAROV, N. I. (1970): Zeolitü ih szintezü uszlovija obrazovanija v prirode. Moszkva XUKNER F. J. (1968): Metamorphic petrology. Vasziljevszkij, M. M. (1970): Vzaimootnosen ija propilitizacii i orugyenija. Problemü Metaszomatizma. 115—120. Moszkva Vlaszov, G. M. — Boriszov, 0. K. (1970): Vzaimootnosen ija vtorecsnüh kvarcitov sz rudami. Problemü metaszomatiz- ma, 99 — 102. Moszkva WiNKLER, M. G. F. (1965): Petrogenesis of Metamorphic Rocks. SZMIRNOV V. I. — Zsarikov, V. A. (1968): Genezisz endogennüh rudnüh mesztorozsgyenij. Moszkva, Szkarnovüje mesztorozsgyenija 4. glava v. Zsarikov V. A. (1970): Parageneztszü izvesztkovüh szkarnov. Problemü Metaszomatizma. 227—238. Moszkva Rocks transformed upon magmatic effect in the Recsk arca, Hungary Dr. J. Csillag In the Recsk area of prospecting fór deep-seated base metál őre mineralization, the intrusion of the subvolcanic andesite body marked the onset of such a petroffenetieal process which provoked a considerable change of both the andesite itself and the sedi- mentary country rock. The intricate contact of the magmatic body, the presence of rocks capnble of reacting, the fracturing generated by the processes of cooling and the heav'y hydrothcrmal activi- ties of hot Solutions created circurnstances favourable fór alterations. From the viewpoint of alteration, three environments should be distinguisbed : (1) Central parts of the subvolcanic body with hydrotherrnal processes and jiorjiliyric őre mineralization; (2) a skarnous mantle that can be considered continuous with massive (bimetasoimi- tism), skarnous mineral formation; (3) areas of disintegration and ramification of the massive skarns with varying skarnous and unmetamorphosed rocks (infiltration). In the altered rocks, contact-metasomatic copper and polymetallic őre mineralization was formed. The metamorphosed complexes can be assigned to three different genetic groups: (1) Magmatic formaiion lasting up to the completion of the main crystallization of the magmatic body,whose most typieal representatives arc the marble-wollasto- nitic skarns. (2) High-temperature, postmagmatic, hydrothermal-metasomatic, basic skarnous formation in which garnet-pyroxene, pyroxene-hornblende, enargite and plilogo- pite facies groups were produced. (3) Hydrothermal-metasomatic formation connected with low-temperature processes of acidic character, this includes the propylitization of the subvolcanic andesite body and the serpentine-anhydritous facies group. The secondary quartzitic facies group, which essentially envelojies the subvolcanic environment, belongs to the final phase of the processes. The set of metamorphic processes has brought about such a zonal entity of metamor- phosed rocks which was favourable fór the zonal development of őre mineralization. The basic, calcareous environment developed in the course of the skarnificatory jiroces- ses was essential fór the neutralization of hydrotherrnal Solutions, being at the same time, in part, the mother rock of őre mineralization. Partly as a preparator of the mother rock of prophyric őre mineralization, partly as the generátor of the entire mineralization as a whole, the hydrotherrnal phase was the most substantial factor of the entire set of processes under consideration. 666 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum I. tábla — Plate I. Csilla g : A recski terület magmás hatásra átalakult képződményei 667 II. tiil)la — riate TI. 668 Földtani Közlöny 105. kötet, Supphmet.tum III. tábla - Plate III. Csillag: A recski terület magmás hatásra átalakult képződményei 669 IV. tábla — Plate IV. 670 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum V. tábla — Plate V. Csillag: A recski terület magmás hatásra átalakult képződményei 671 VI. tábla - P laté VI. 1 8 Földtani Közlöny Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol Soc. (1975) 105. 672—691. A recski mélyszinti színesfémércesedés jellemzése ércmikroszkópi vizsgálatok alapján dr. Csongrádi Jenő (4 ábrával, 2 táblázattal, 5 táblával) Összefoglalás: A recski mélyszinti érckutatás során megismert felsöeocén korú szubvulkáni biotit-amfibolandezithez és hatására környezetében szkarnosodott és hidrotermálisán elváltozott triász üledékekhez több szakaszú ércesedés kapcsolódik. Az ércesedés öves felépítésű, a szubvulkáni andezitben hintett porfiros rézérc képző- dött. Kifelé haladva a szkarnos környezetben réz- és polimetallikus ércesedés, illetve távolabb a peremeken a kisebb metaszomatikus elváltozást mutató környezetben főleg polimetallikus ércesedés van. Az ércesedési folyamatokat a lahócai közvetlen környezet- ben enargitos-luzonitos nemesfémtartalmú pirites ércesedés zárja le. A mélyszintek rézérctelepeiben uralkodóan kalkopirit-pirit ércásványok a döntő jelen- tőségűek, más fémszulfidok alárendeltek, csupán a porfiros rézérc molibdenitje jelentő- sebb. A polimetallikus ércekben a szfalerites ásványtársulások a jellegzetesek, a galenit, a pirit és a kalkopirit kisebb jelentőségű. Az elv'égzett vizsgálatokból leszűrhető adatok alapján az ércesedés mezotermális hőmérsékleti tartományban zajlott le. Az ÉBCFORMÁCIÓK KITERJEDÉSE ÉS TÉRBELI ELHELYEZKEDÉSE A recski mélyszinti kutatás során eddig megismert ércesedés a földtani adott- ságoknak megfelelően összetett jellegű. A recski területre a nagyobb tömegű porfiros rézércen kívül a szkarnos környezet rezes és polimetallikus ércei, valamint a szegélyzónában hidrotermális metaszomatikus, polimetallikus tele- pek képződése jellemző. Az ércesedés jól megfigyelhetően horizontálisan zónás felépítésű. A szubvul- káni andezittestben és a közvetlenül környezetében elhelyezkedő, kovásodott üledékes kőzetekben létrejött hintett kalkopirites érc képezi a legbelső és leg- nagyobb kiterjedésű zónát. A szubvulkáni andezittestből kifelé haladva, a szár- nyakon — főként már kőzettelérek formájában megjelenő — andezit hatására átalakult karbonátos összletben alakult ki a szabálytalan nagyságú és elhelyez- kedésű, kisebb kiterjedésű szkarnos érczóna. A peremi területeken, a szubvul- káni andezittesttől esetenként több száz méter távolságban is, az átalakulási folyamatoktól már alig érintett mészkövekben a hidrotermális-metaszomati- kus polimetallikus érczóna követhető. Az ércmikroszkópi vizsgálatok alapján az alábbi legfontosabb ásvány társu- lásokat tudtuk elkülöníteni: I. Kontakt-metaszomatikus, szkarnos környezetben A) Rézércek: a) Kalkopirites-pirites érctípus b) Kalkopirites-pirites-magnetites-pirrhotinos érctípus 1. kalkopirites-pirites-magnetites paragenezis Csongrádi: A recski mélyszinti ércesedés ércmikroszkópi vizsgálata 673 1. ábra. A recski mélyszinti színesfémére terület éreesedésének elvi szelvénye. Szerkesztette: Cseh Németh J., Csillag J., Csongrádi J. 1974. (A földtani alapot lásd Földessyné 1. ábra, 599. o.) Fig. 1. Idealized geological section of tlie deep-seated base metál őre deposit of Recsk. l’lotted by J. Cseh Németh, J. Csillag, J. Csongrádi, 1974 2. kalkopirites-hematitos-pirites paragenezis 3. kalkopirites-})irites-])irrhotinos-magnetites paragenezis c) Kalkopirites-fakóérces-jiirites érctípus 8* 674 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum B) Polimetallikus ércek: a) Szfalerites-pirites-(kalkopirites) érctípus b) Pirites-(magnetites) érctípus II. Hidrotermális-metaszomatikus, szubvulkáni andezitben és peremi elváltozott (injektált) környezetben A) Rézércek: a) Hintett porfiros rézérc; kalkopirites-pirites-magnetites érctípus B) Polimetallikus ércek; a) Pirites-szfalerites-kalkopirites érctípus b) Szfalerites-pirites érctípus. III. Hidrotermális-tömzsös ércesedés: a) Enargitos-luzonítos-pirites érctípus Fentieken kívül sok lényeges eltérést nem mutató paragenezis változat van, amelyeket itt nem részletezünk, mivel azok nem jelentős területi elterjedésűek. I. Kontakt-metaszomatikus szkarnos környezetek ércesedése Az ércesedések meddője uralkodóan szkarnásványokból áll. Lényegében ez az elkülönítési alap az egyébként hasonló ércásványos összetételű és hasonló hőmérsékleti tartományban képződött hidrotermális-metaszomatikus ércekkel szemben. Az endoszkarnok ércesedése gyakorlatilag azonos a szubvulkáni andezit porfiros rézércével, mivel egyazon folyamatsor eredményeként, a szubvulkáni andezittesten belül levő zárványokban jött létre. Az endoszkarn fáciesekre — az esetek többségében — a nagyobb szemcse- méretű, csomós, fészkes, eres érckiválás jellemző. Az érctartalmú exoszkarn fáciesek egy, a szubvulkáni andezittestet övező, mintegy 200 m széles sávban helyezkednek el. A nagy fémtartalmú szkarnos érctelepek többségükben az andezittelérek közvetlen közelében, általában a jelenlegi felszíntől számítva 500 m mélység alatt alakultak ki. A rézérctelepek vastagsága az exoszkarn zónában 1 — 40 m között változik. Az eddig lemélyített fúrások közül a nyugati szárnyon, az Rm-60. sz. fúrás harántolta a legnagyobb, mintegy 100 m-es összvastagságban a szkarnos rézércet. Vizsgálataink alapján az alábbi érctípusokat lehetett elkülöníteni: A) Szkarnos rézércek a ) Kalkopirites-inrites érctípus A leggyakoribb szkarnos rézérctípusban a fő ércásványok: pirit, kalkopirit, járulékos ércásványa a magnetit, hematit, szfalerit és ritkán molibdenit. A xenomorf piritszemcsék kisebb-nagyobb csomókban, erekben jelennek meg. A kalkopirit uralkodó szemcsemérete 100 — 200 p, mintegy kétszerese, mint a })orfiros rézércekben. Összenövése a ])irittel általános, gyakran a pirit repedéseit, lyukacsait tölti ki. Jelentős része a szkarnásványok társaságában vagy anhidrittel összenőve észlelhető. I Csongrádi: A recski mélyszinti ércesedés ércmikroszkópi vizsgálata 575 Erctlpusok Ásványok x. Kontakt- met aszómat ikus Hidrotermális metaszomatikus Hidrotermális Endoszkarn ércei Exoszkarn ércei Portiros ércek Pohmetallikus ércek Tómzsos érc Teléres érc a •UJ Kalkopirit V Somit Ncodigenit ( kalkozin' Fakóérc II Enargit Szulfosók Koveilin Molibdenit Szfolcril Galenit 1 > r Pirit Oéipint Pirrhotin 1 Magnetit Hematit MEDDŐ Kvorc n Plagioklösz Kakit N MM 1 Dolornit Szeneit £ Anhidrit 1 Agyagásvány Klorit Szerpentin J Amfibol 1 Piroxén y Epidot Gránát Zeolit 1 1 Bar 1 1 _J b 2. ábra. A fontosabb ércásványok és medclöásványok viszonylagos gyakorisága a recski előfordulás érceiben F>g. 2. Relatíve frequency of major őre minenils and barren niinerals in the ores of the Recsk deposit ^ A vizsgált mintákban a kalkopirit mintegy 15%-a erek, 40%-a hintés, 45%-a fészkes formában figyelhető meg. A járulékos elegyrészek néhány kisméretű zárvány formájában fordulnak elő. b) Kalkopirites-pirites-mngnetites (hematitos) -pirrhotinos érctípus 1. Kalkopirifes-pirites-magnetites paragenezis Többnyire endoszkarnos környezetben képződött, jellegzetes meddőásvá- nyokkal; amfibol, epidot, antigorit, anhidrit. A paragenezis fő ércásványai : kalkopirit, pirít, magnetit. Járulékosan a szfa- lerit is előfordulhat. 676 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum A recski mélyszinti ércelőfordulás főbb érctípusainak Chemical composition of the main őre types \ Kőzettípus Kontakt-metaszomatUms (szkamos) Rezes Polimetallikus Kalkopirit-pirit Kalkopirit-magnetit P irit — magnet it \ Rm-57 Rm-42 Rm-60 Rm-46 Rm-53 Rm-9 Rm-47 Rm-52 Rm-47 \ 623,00 — 974,20 m 1085,40 m 906,50 m 574,00 — 861,50 m 980,90 m 974,20 m 1013,80 m 0/ \ 628,00 m 581,00 m SiOj 34,47 21,07 28,21 61,52 61,75 25,33 39,43 4,78 12,76 TiO, 0,24 0,14 0,11 0,25 0,27 0,11 0,29 0,10 0,06 AljOa 7,73 3,87 3,84 0,10 4,32 3,97 2,21 0,02 1,24 FejOj 0 0,30 2,96 0,34 1,81 19,37 5,59 8,15 0,71 FeO 2,97 2,75 6,68 8,30 8,55 6,76 2,69 12,97 2,14 MnO 0,26 0,08 0,31 0,10 0,08 0,03 0,10 0,01 0,05 MgO 1,38 0,66 1,71 6,53 2,14 27,32 2,91 1,05 4,05 OO 17,91 25,56 21,20 5,87 3,36 3,31 27,87 2,99 16,95 Na,0 0,20 3,07 0,20 0,25 0,24 0.41 5,42 0,01 1,54 K,0 0,10 1,09 0,10 0,10 2,83 0,01 3,36 0,20 2,59 Fe 6,85 10,21 8,70 5,76 2,64 0,72 1,39 29,73 14,33 Ou, 1,09 0,35 3,02 1,15 1,02 0,06 0,04 0,11 1,04 Zn 0,01 0,02 0 0 0,03 0,01 0,06 0,02 0,89 Pb 0 0 0 0 0 0 0,29 0 0 SO3 8,50 8,02 0 0 0,33 3,96 0 0 5.73 S* 7,89 11,74 10,06 6,60 2,97 0,83 1,65 34,16 16,90 p»o. 0,03 0,06 0 0 0,07 0,07 0,04 0 0 + H20 1,26 1,82 1,17 1,45 1,74 4,90 0,45 1,86 0,89 — H30 0,66 0,40 0,10 0,05 0,43 0,80 0,70 0,59 0,32 003 8,06 8,19 11,93 1,83 4,60 0,90 4,74 2,64 17,02 BaO összesen 99,61 99,40 100,30 100,20 99,18 98,87 99,23 99,39 99,21 Az elemzéseket a MÁI'I és az OÉÁ Analyses performed at the A magnetit xenomorf szemcsékből álló pirit- és meddőerekkel átjárt testek- ben fordul elő. Ritkábban hipidiomorf rombusz átmetszetű szemcsékben hintve is megfigyelhető. A pirit durvakristályos szemcsékben képződött, csomókat vagy magnetit körül bevonatot alkotva. A kalkopiritre főként a fészkes, pecsétes megjelenés jellemző, de hintésben és erekben is megfigyelhető volt. A ritkán előforduló szfaleritben jellemző a mintegy 10%, irányítottan megjelenő kalkopirit szételegyedés. 2. Kalkopirites-hematitos-pirites paragenezis Az érctípus exoszkarnos környezetekben jellemző. Az ércmikroszkópi vizsgálatok során az alábbi kiválási sorrendet állapítot- tuk meg; pirit, idiomorf szkarnásványok, hematit, kalkopirit, egyéb ásványok. A pirit durvakristályos, hipidiomorf pentagondodekaéderes szemcsékben, illetve xenomorf csomókban fordul elő. Szövete kataklasztos, a repedéseibe nyomuló hematit gyakran kiszorítja. A hematit kéveszerű csomókban képződött. Lemezei között jelentős mennyi- ségű finomszemcsés kalkopirit vált ki (II. tábla 2.). A kalkopirit nagyméretű fészkekben is előfordul. Ilyen esetekben gyakoriak az 50 — 200 mikronos kvarczárványok. Csongrádi: A recski mélyszinti ércesedés ércmikroszkópi vizsgálata 677 kémiai összetétele of the deep-seated ore deposit of Recsk /. táblázat — Table I. Hidrotermális — metaszomatikus Hidr otennálís Rézporfiros Polimetallikus Teléres Töm- zsös- rezes Szubrulkáni andezit, injektált üledék Endoszkarn Propi- lites Rm-16 Rm-45 Rm-47 Rm-52 Rm-16 Rm-26 Rm-30 Rm-42 Rm-47 Rm-52 Rm-40 Rm-48 722,70 - 563,00- 644,00 — 922,00 — 920,00— 677,20 - 821,40 - 917,60- 589,80 — 733,70 565,00 650,00 926,00 870,50 923,00 682,20 822,40 923,00 590,60 112,50 m m m m m m m m m m m m 64,53 67,15 71,51 29,30 63,01 47,36 58,56 19,00 12,16 18,71 24,04 52,00 0,31 0,30 0,23 0,16 0,25 0,23 0,23 0,26 0,16 ny 0,25 0,18 5,19 4,51 5,04 3,08 4,60 5,98 7,73 6,07 232 2,16 6,26 1,30 0,46 0 0,10 0,09 1,81 0,32 0,25 0 0,46 0,32 0 0 1,09 0,11 1,28 3,29 7,45 4,50 1,17 1,24 0,64 0 1,47 0,44 0,05 0,06 0,0 0,04 0,01 0,04 0,03 0,58 0,04 0,38 0,28 0,03 1,91 1,55 0,41 0,47 3,96 3,49 4,57 12,70 0,37 2,65 6,15 2,30 6,89 3,83 2,49 10,50 6,47 6,15 2,90 16,36 7,54 6,87 5,77 0,10 0,46 0,22 0,43 2,02 0,86 1,56 1,17 2,41 0,65 0,06 0,42 0,15 2,86 2,99 2,89 0,10 0,41 2,09 2,04 1,74 1,53 0,46 1,58 0,99 2,04 4,38 3,74 16,44 1,60 8,05 6,46 2,86 24,37 27,33 11,37 3,47 0,76 1,05 0,64 1,11 0,96 0,80 0,64 0,37 0,16 0,03 0,97 7,84 0,02 0,02 0 0 0 0,02 0,02 4,92 3,82 0,27 10,38 0 0 0 0 0 0 0 0 0,08 2,92 0,11 0 0 1,05 0,19 1,10 3,11 0 3,53 0 0,68 1,85 - 1,64 5,75 2,35 5,05 4,30 18,86 1,84 9,34 7,42 5,67 30,36 31,36 18,02 7,92 0,15 0,09 0,05 0,35 0 0,16 0,05 0,09 0,17 0,35 0,15 0,15 2,40 2,21 1,14 1,25 2,69 2,08 1,84 2,10 0,29 0,80 2,93 3,05 0,84 0,44 0,52 0,29 0,47 0,43 0,61 0,80 0,39 0,11 0,28 0,18 7,00 5,18 3,45 9,66 4,22 2,50 3,48 21,56 9,53 8,21 8,47 1,83 11,02 99,36 99,33 99,34 100,12 100,61 98,63 99,17 99,49 99,73 100,18 100,43 98,70 aboratóriumiai készítették laboratories of MÁPI and OÉÁ 3. Kalkopirites-pirites-pirrhotinos-magnetites paragenezis Az érc szövetét döntően meghatározza a pirrhotin tömeges kiválása és az abban egyes helyeken megfigyelhető cm-es porfiroblasztos idiomorf pirit. A magnetit megjelenése a kevésbé pirrhotin dús telepszakaszokra jellemző. A kalkopirit főként a pirrhotin lyukacsaiban, vagy a pirit és pirrhotin hatá- rán vált ki (III. tábla 1.). Az ércmikroszkópi vizsgálatok alapján a következő kiválási sorrend rekonstruálható; magnetit, pirit, pirrhotin, kalkopirit. c) Kalkopirites-fakóérces-pirites érctípus Exoszkarnos környezetben kis területi elterjedésben ismertük meg. Fő érc- ásványai a képződés sorrendjében; pirit, kalkopirit, fakóérc. Meddőásványai kvarc és kalcit. A kalkopirit egybefüggő tömegként vált ki az idiomorf pirit körül. A fakó- érccel gyakran bonyolult összenövéseket képez. A fakóérc kiszorítja a piritet és a pirit repedéseiben is megfigyelhető. Elektron- mikroszondával (Pantó Gy. 1971) egy a tetraedrithez, és egy a tennantithoz közelálló összetételű változat volt kimutatható. 678 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum 3. ábra. Szkamos környezetek jellemző ásványképződési sorrendje Fig. 3. Characteristic mineralization order in skamous environments B) S zic a r n 0 s polimetallikus ércek A szkarnos polimetallikus érctelepek átlagos vastagsága lényegesen kisebb ! mint a rézérces telepeké, és általában magasabb szinten, azok felett jelentkez-1 nek. E polimetallikus érctelepek fő ércásványai a szfalerit és pirit, kevés kalko- pirit kíséretében. A galenit igen ritka a szkarnos fáciesekben, ilyenkor viszont önállóan is telepalkotó mennyiségű. a) Szfalerites-pirites(kalkopirites) ércíípus Az érc szövetére a sávos, helyenként telérszerű kiválás, leggyakrabban cső-' mós, slires ércelhelyezkedés jellemző. A fő ércásványok képződési sorrendje; pirit, szfalerit, kalkopirit. Járulékosan galenit is megjelenik. A pirit hipidiomorf, visszaoldott szegélyű, zárványüreges szemcsékben kép- ződött. A szfalerit durvakristályos szemcsékben jelenik meg. Sűrű, irányítottan elhe- lyezkedő, 1 — 10 p-os kalkopirit-szételegyedést és 10 — 20 p-os zárványokat tartalmaz. Gyakran szkarnásványok hézagait tölti ki. A kalkopirit a többi ércásvánnyal összenőtt fészkekben képződött. Nagy- mennyiségű, kisméretű szfalerit zárványt tartalmaz (IV. tábla, 1, 2). A galenit néhány fúrásban pókhálószerű szövedékként, illetve finomszem- csés hintéses formában figyelhető meg. b) Pirites-(magnetites) érctipus Az érc többnyire tömör, uralkodóan ércásványokból áll. A tömören illesz- kedő finomszemcsés magnetitet a pirit 1 — 10 mm széles erekben hálózatosán kiszorítja, helyenként teljesen fel is emészti (V. tábla, 1). Járulékosan kalkopirit és szfalerit is gyakori. Csongrádi: A recski mélyszinti ércesedés ércmikroszkópi vizsgálata 679 c) Pirites érctípus Általában több méter vastagságú, legalább 50% piritet tartalmazó érces szakaszokban jelenik meg. Az érc szövete finomszemcvsés kiválások esetén slires is lehet, egyébként irá- nyítatlan. A tömör telepeknél gyakori a kataklasztos szövet. II. Szubviilkáni andezitben és hidrotermális-metaszomatiknsan elváltozott (injektált) környezetben A) Rézércek: a) Hintett, porjiros rézérc: Kalkojnrit-pirit-molihdenitcs ércesedés A szubvulkáni andezittest ÉÉNy DDK-i csaj)ású, majd egy harántoló törésrendszert követve ÉK- DNy-i irányba fordul. Az andezittest nagy részét érintették az ércesedést eredményezd hidroter- mális hatások, amelyek nyomán nagy tömegű, viszonylag kis minőségi ingado- zást mutató, a szakirodalomban ,,disseminated porj)hyrv copper ores”, azaz, j hintett porfiros rézérc néven ismert formáció jött létre. Az ércesedett andezit (isszvastagsága a szubvulkáni andezittestben lemélyí- tett fúrásokban helyenként száz méteres nagyságrendű. Az egyenletesen érce- I sedett szakaszokon belül szeszélyes eloszlásban jelentkeznek a kisebb vastag- ságú, jobb minőségű érces zónák. Az érctartalom szelvény szerinti eloszlását vizsgálva a következőket állapít- hatjuk meg: — A földtani készlet minőséget elérő réztartalmú szakaszok kevéssé nyúlnak át az andezit felett elhelyezkedő ,, másodlagos kvarcit” rétegekbe. — Ugyanakkor a szubvulkáni andezittest szárnyain, oldalasán a mellék- kőzetekben, egyes esetekben jó minőségű érces szakaszok képződtek. - Az érctartalmú kőzetet éles határ nélkül, fokozatosan váltja fel a meddő- kőzet. Pl.: a 0,40 0,10% Cu-t tartalmazó átmeneti zóna vastagsága vertikáli- san 20 - 100 m is lehet. Horizontálisan az átmeneti sáv vastagsága szélesei )b határok között ingadozhat, nagyobb mélységben a 150 m-t is elérheti. — A molibdén a rézérces test határain kissé túlterjedve is nyomozható. Maximális dúsulási értékei ritkán esnek egybe a réz maximális dúsulási értékeivel. A porfiros rézérc a szubvulkáni andezittesten belül elsősorban az anifibolos endoszkarnban és a ])ropilitesedett andezitben, az andezittest szegélyein ])edig a ,, másodlagos” kvarcitokban jelentkezik. Az ércesedést bezáró kőzeteknek megfelelően, kissé változik az ércásványos összetétel és az ércszövet is. Az amfibolos endoszkarnban képződött a legválto- zatosabb ércásványtársulás. Ércmikroszkópi vizsgálatok szerint a ])irit és kalko- pirit fő ércásványok mellett kevés magnetit,pirrhotin és molibdenit is megfigyel- hető. A szkarnásványos foltokat kvarc és anhidriterek szelik át. Az amfibolos foltokban a pirit túlsúlyban van a kalkopirittel szemben. Az egymást metsző kvarcerekben finomszemcsés, főként kalkopiritből álló érchintés van. 680 Földtani Közlöny 105. kötety Supplementum \ < b 1 CÍ2 313/1800 233/1800 460/4000 413/4000 127/3000 637/3000 725/6000 630/6000 462/1900 386/1900 237/1200 230/1200 229/1800 193/1800 i V P5 13/98 13/30 10/29 14/200 11/60 11/60 18/65 20/70 5/15 5/15 4/64 4/24 56/60 60/60 ; ^ 13/50 44/88 4/67 11/250 50/50 50/50 12/350 13/350 26/150 3/150 23/200 21/200 30/208 33/208 1 0) CO 49/1200 44/1200 92/530 78/800 109/1200 87/1200 170/1000 133/1000 227/800 174/800 291/1800 251/1800 128/620 156/1200 S 10/360 3/360 31/430 37/820 4/25 6/47 779/7200 530/7200 171/620 137/620 96/630 90/630 63/160 73/600 £í CO 42/1400 22/1400 63/1600 47/1600 9/250 12/400 204/1240 121/1240 127/1000 94/1000 197/3000 197/3000 1642/23240 1232/23240 CO <5 162/2500 110/2500 171/1500 182/3400 60/600 46/600 143/350 125/350 339/2500 261/100 290/2500 275/2500 63/3800 502/3800 a CO 27/250 24/250 38/200 45/220 36/145 32/145 58/190 49/190 36/130 46/150 36/200 34/200 42/253 37/263 0) 1 ^ 4/56 3/56 5/40 5/40 4/24 3/24 2/2 2/10 3/25 2/25 4/90 3/90 4/20 4/20 Ga In 5/15 5/22 7/25 7/75 8/31 8/31 8/17 8/32 14/40 11/40 7/88 7/88 11/80 10/80 26/105 25/140 18/44 20/30 19/43 17/43 19/34 25/120 21/50 19/50 25/130 23/130 30/160 26/160 T3 Q 4/64 3/64 23/480 16/480 5/60 4/100 340/1940 250/1940 338/1200 254/1200 212/1200 194/1200 226/1400 188/1400 g 27/220 24/300 58/780 68/1150, 34/160 30/160 27/63 29/95 17/250 17/50 21/150 24/150 24/112 31/250 o O 110/160 76/260 39/140 45/750 48/60 46/160 34/105 33/105 31/150 35/300 17/84 20/84 26/100 28/130 'O M 105 ö 299 M 91 ü 167 M 52 Ö 72 M 12 ö 21 M 27 ö 38 M 92 ö 111 M 67 ö 87 Porfiros rézérc Kalkopirit'pirites szkamérc Kalkopirit-mag- iietit-pirrhotinos szkamérc Szfal.-piritkalko* pirít szkamérc Pirites-szfalerites (± kpir) hidro- term. metaszoma- tikus érc Szfal.-gal.-hidro- term. met. érc Hidrotermális- teléres breccsás érc Csongrádi: A recski mélyszinti ércesedés ércmikroszkópi vizsgálata 681 O O O O o o o o o o ifi 00 o o ÍN ffo ec o o o o o o o o o o o o oo 00 o o :0 ÍO «o So CT. ■-« ao Se I pH a a 2 o 4; .a s_- s ^ u .Id O rgrown with one another. Rm-55, 741.60 m, ÍI N, 200 X Irodalomjegyzék — References Dr. Gaoyi PAlffy a. — dr. Cseh Németh J. — dr. Zeienka T.— ifj. dr. Gaoyi PAlffy A. — L.ízár B. szerk. (1071): A recski mély.szinti színesére előfordulás összefoglaló jelentése. Kézirat! jelentés, Kecsk Houister, V. F. (1970): Molibdenum in the porphyry copper deposits. Min. Mag. 3. Lowell, J. D. — Guilbert, J. M. (1970): Lateral and Vertical Alteration Mineralization Zoning in Porphyry Őre Depó- sits. Econ. Geol. 4. Pantó G. (1970): A recski mélyszinti ércesedés ércmikroszkópi vizsgálata. Kézirat, Ilehrecen Pantó Gy. (1971): Kecsk mélyszinti érckutatás. Elektronmikroszonda vizsgálatok. Kézirat, Budapest Ramdohr, P. (1950); Die Erzmineralien und ihre Verwachsungen. Berlin SZTRÓKAY K. (1940): A recski ércek ásványos összetétele és genetikai vizsgálata. Mát. és Terin. Tud. Ért. VÖRÖS I. (1970): Éremikroszkópiai határozó. Budapest Characterization of the deep-seated base metál őre mineralization of Recsk on the hasis of ore-microscopic analyses Dr. J . Csongrádi The Upper Eocéné subvolcanic biotite-hornblende andesite and the associated skar- nified and hydrothermally altered Triassic sedirnents explored in the course of subsur- face ore-mineral prospecting at Recsk, carry several successiv^e jihases of őre minerali- zation. The őre mineralizatioyi shoirs a zomd structure. Disseminated poiphyric copjier őre was formed in the subvolcanic andesite. Farther outwards, copper and j)oÍymetallic őre niine- ralization ean be found in a skarnified environinent . TÍie őre nhnei'alization jirocesses 686 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum in the stratovolcanic andesite of Lahóea ended with an enargitic-luzonitic pyrite minera- lization containing precious metals. Of decisive importance in the skarnous copper ores of the deep horizons is chalcopyrite which may be accompanied by pyrite, pyrrhotine, magnesite, magnetite and hematite as associates in somé parageneses. Pyrite occurs frequently even in form of an indepen- dent deposit. In the skarnous polymetallic deposits it is primarily sphalerite that is essen- tial, being accompanied by pyrite, chalcopyrite, galena and magnesite as associates. In the porphyric copper őre bodies chalcopyrite forms the basic dissemination of copper mineral, being joinded, as a result of successive enrichments, by pyrite. Extending beyond the boundaries of copper őre bodies, molybdenite is ratber concomitant of siliceous- anbydritic passages. In the polymetallic őre accumulations within hydrothermally-metasomatically altered rocks too, sphalerite is predominant, beside pyrite galena and chalcopyrite. In the enargitic copper őre mineral assemblage beside the former luzonite and Au- Ag-containing pyrite and conntless copper-bismuth- and antimony minerals are charac- teristic; sometimes sphalerite and galena can alsó be observed. As shown by the results of investigations the őre mineralization must have taken piacé in the mesotliermal temperature rangé. Csongrádi : A recski mélyszinti érccsedés ércmikruszkópi vizsgálata 687 1. tábla — l’lato I. 9 Földtani Közlöny 688 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum II. tábla — Plate II. Csongrádi: A recski mélyszinti ércesedés ércmikroszkópi vizsgálata 689 III. tábla — Plate III. 9* 690 Földtani Közlöny lOö. kötet, Supplementum IV. tábla — Plate IV. j Csongrádi : .4 recski mélyszinti ércesedés ércmikroszkópi vizsgálata 091 V. tábla — Plate V. Földtani KözUhiy, Bull. of Ihe Hungárián Oeol. Soc. (1975) 105. 692 — 708. A recski mélyszinti szinesfémérc előfordulás és annak teleptani, ércföldtani képe dr. Cseh Németh József (7 ábrával 2 táblázattal) Összefoglalás: A Keleti-Mátra-hegység Recsk-Parádfürdő-Bodony-Mátrade- recske közötti részén a régi ércnyomoknak és a bányászattal is feltárt Lahóca ércesedés- nek mélyebb szinti nyomozására telepített nagymélységű fúrások a felsőeocén andezit- takaró alatt agyagpala, mészkő és kvarcitból álló triász kőzeteket tártak fel. A terület nyugati oldalán pedig a sztratovulkáni andezit mélységi szubvulkáni kapcso- latát sikerült megismerni szerkezettel preformált területeken. A mélységi szerkezetben a szubvulkáni andezit környezetét átalakította, a testet burkoló szkarnos övezet alakult ki, a távolabbi környezetben, főleg andezittelérek kör- nyezetében szintén jelentős metaszomatikus elváltozások voltak. A magmás tevékenységhez kapcsolódóan, fenti elváltozásokkal szoros kapcsolódással gazdaságilag jelentős ércesedés történt. A szubvulkáni testben és közvetlen környezeté- ben hintett porfiros rézércek, a szkarnos környezetben rézércek és polimetallikus ércek (Pb, Zn, Cu) váltak le, a távolabbi környezetben szintén polimetallikus ércek, a befejező szakaszokban pedig a régebben is ismert enargitos rézércek, a sztratovulkán breccsás zónáiban. A recski mélyszinti ércesedés a porfiros rézérctelepek sajátos típusát képviseli, ahol a központos rézércterületet övezetesen polimetallikus ércesedés kíséri. Az előfordulás rokon az Alpi-Kárpáti-Balkán-Kaukázusi réz-(molibdén) övezetben találhatókkal, annak legközelebbi tagjai a Bánátban, a Timokban és a Szrednagorá- ban európai jelentőségűek. Előzmények A Recsk - Parádfürdő Bodony — Mátraderecske közötti területen végzett inélykutatás kezdeti időszakában (1959 -1965) a ,,lahócai csapásirányban” telepített fúrások a felsőeocén vulkáni (effuzív) andezisorozat átharántolása után triász korú agyagpala-, kvarcit- és mészkőösszletet tártak fel, és ebben az alig észrevehető elváltozásé környezetben ismerték fel az Rm-5, -6 és -8 fúrá- sokban az első polimetallikus (Pb, Zn, Cu) érctelepeket, amelyeket a környe- zet csekély elváltozásait is figyelembe véve metaszomatikusnak ítéltek. A harántszelvényben is kibontakozó kutatás során az Rm-16 fúrás 1020 m mélységig, — jelentéktelen közbetelepülésektől eltekintve — andezitben haladt és fejeződött be. Ebben az andezitben eddig nem ismert kifejlődésű hintett kalkopirit volt megállapítható szokatlan vastagságban és helyenként dúsultságban. Ez az eredmény - és időközben más megismerések — új irányba terelték a kutatást, mivel a hintett, nagytömegűnek ígérkező, első megítélésben mono- minerálisnak tekintett ércesedés az eddig szeszélyesen változó mélységben és formában megismert polimetallikus ércekkel szemben — tágabb perspektí- vákat jelzett és joggal remélt népgazdasági jelentősége következtében meg is gyorsította a kutatás ütemét. BODONY 693 Cseh N ém eth: A recski mélyszinti ércelőfordulás teleptani. -UJ •a 3 c w a s o-n \a í B ■3 K C 5d «3 C ^ fl ü c 2 5 Cx >»'5; í3 .3 "ifi Cí-tl -í = C<3 - g S 4^—2 ^.g.5 ..s « oí — Cj « S 3 Mi > — •a X5 .2^ 3 ^ ás s >> aj "O S O O l| ai tÍB a § c 6CO-E ® o > rt 3 “ ^ 9 " c-r c ® c ? o 5C ■c V ' tíl ^ I o c c 'í aj > CC 3 c II 694 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum Természetes volt az is, hogy a kutatás újabb és újabb adatai és eredményei arra késztettek bennünket, hogy a lehető legszélesebb ismeretanyagot szerezzük a közvetlen Kárpát-Balkán környezet, sok esetben a távolabbi környezetek hasonló kifejlődéseiről mind a földtani, szerkezeti, kőzettani-geokémiai viszo- nyokra, mind az ércesedés jellegére, annak gazdasági értékére vonatkozóan. Egyúttal problémaként jelentkezett, hogy a kutatásban új irányok keresése volt számunkra az egyetlen lehetséges út, hazai ércföldtani szempontokból hasonló kifejlődések eddigi teljes hiányában. A kutatás során szerzett példátlan tömegű földtani adat, a széleskörű tájé- kozódás és összehasonlító anyag tették lehetővé a recski mélyszintek első átfogó értékelését is számunkra. Bevezetőben is hangsúlyozni kívánjuk, hogy a munka nagyságához mérten kollektív volt, így megállapításai, következtetései is. Az alaphegység és a közbetelepülő szubvulkáni összlet Az előfordulás területén az elvégzett mélyfúrásos kutatás során mintegy 10 km^ területet kutattunk meg változó sűrűségű hálózattal. Ebben a feltárt, illetve kutatott területen az 1200 m kutatási mélységgel számolva mintegy 800 m vastagságban ,, alaphegy séget'” ismertünk meg, amely döntő részben triász kőzetekből áll, a terület egyes részein megtalálható eocén üledékes foltok nem jelentősek. Ezt a mélységi alapot mintegy 400 m vastagságban, zömében felsőeocén korú biotit-amfibolandezitsorozat fedi le. A triász kőzetösszlet amely mai képében enyhe antiklinális szerkezetet jelez — középső szakaszán nagy vastagságban meszes és kvarcitos, még pon- tosabban, nyugaton inkább meszes, keleten inkább kvarcitos (dolomitos), felső és alsó szakaszaiban agyagpala kifej lődésű. E szerkezetben, az antiklinális tetőrészein az erőteljesen feltört részeken a felsőeocén andezit megrekedt (szubvulkán), és az alaphegységi kőzeteket e helyeken jórészt fel is emésztette. E szubvulkáni környezethez kapcsolódóan a kőzetek nagymértékű elváltozása, szkarnosodása állapítható meg, részben az andezittesten belül, de főleg oldalasai! - a telérekben is megjelenő andezit környezetében — , a szubvulkáni testet lényegében burkolóan. E szubvulkáni andezit a magmás, utómagmás hatások során változásokon ment keresztül, eredendő, jirotore fémtartalmánál fogva pedig az ércesedés forrásává vált. A mélységi mezozóos környezetbe ékelődött szubvulkáni andezittest a Lahócától nyugatra húzódik É D-i, közel 3 km hosszú csapásirányban, mint- egy 2,5 km^ eddig ismert területen, és mintegy 0,8 km^ kőzetanyagot képvisel. A .szubvulkáni andezittest legerőteljesebben az északi kutatott területen az Rm-35, -49, -36 és -54. fúrások, valamint az Rm-46, -53, -50. fúrások környe- zetében alakult ki, míg dél felé az Rm-17, -73. fúrások vonala jelzi a további hasonló meglétét. A ])eremeken vékonyabb kifejlődésben ismerjük az Rm-45, -40, -57. fúrások- ban, de nyilván a jelenlegi kutatási lehatárolás (1200 m) hiányából, mert mély- ségben! folytatódása bizonyos. A szubvulkáni andezit teléres formában a kutatott terület mintegy kétharma- dán nyomozható (6,0 km'^) és 0,5 km^ kőzetanyagot képvisel. Legerőteljesebb kifejlődési területei lényegében kapcsolódnak a szubvulkáni andezitéhez. Cseh Németh: A recski mélyszinti ércelőfordulás teleptani, . . . 695 távolodva már csak néhány m-es vastagságokban figyelhető meg. A szubviil- káni test felett olyan terület is van, ahol hiányzik. A szubvulkáni andezittestet ,,szkarnos” övezet burkolja, mintegy 100 m merőlegesen mért vastagságú zónában, de a test felett hiányzik, itt a helyén átkovásodott kőzetösszlet van. A szkarnos kőzetek mintegy 3,5 km^ területen követhetők és 0,5 km^ tömeget jelentenek. Az eddig felsorolt mélységi képződmények; az andezittest, az andezittelér, a szkarnok együttesen 1,8 km^ kőzetanyagot tartalmaznak. Ha az eddigieket összevetjük látható, hogy a 10 km^-en kutatott aljazat kb. 8 km^-nyi kőzetéből a szubvulkáni folyamatokhoz tartozó kőzetek mintegy 25%-ot tesznek ki, és mivel ezek lényegében a terület egy kisebb kedvező szerkezeti adottságú részére koncentrálódnak, kirajzolódik az az ércföldtani adottság, amelynek hatásai nyomán a területek ércesedése kialakiilhatott. A felsőeocén magmás képződés anyagszolgáltatása mellett döntő fontosságú az ércesedés menetében az a hatalmas ,, energia”, amelynek hatásai során a környezet erőteljes elváltozása végbement, miközben részben azzal egyidőben, részben utólag az ércképződés is 2uegtörtént. Az elváltozások már a magmás folyamatok befejeződése idején, a pneunuato- litos szakaszban megkezdődtek. A szubvulkáni andezittestben, a bentrekedt üledékes kőzettömbökben és a szubvulkáni testhez csatlakozva oldalasán és felette szkarnok kéjjződtek. A teléres szubvulkáni andezit környezetében pedig, a mezozóos üledékekben folytak le jelentős metaszomatikus elváltozások. Az ércesedés formációi Az eddig vázolt szerkezetekben, a szubvulkáni hatásterületeken a kontakt - metaszomatikus fázistól kezdve a hidrotermális fázis hidegebb képződési sza- kaszáig több ércesedési típus van. Ezek közül a döntő értékű a rezes ércesedés, amely önállóan viszonylag kis területre, a szubvulkáni andezittest és a csatlakozó szkarn területekre koncent- rálódva, és korlátozódva, szintén több tíj)usban található. A rezes ércesedésnél jóval nagyobb területen szétszóródottan, — részben a rezes kifejlődés felett is polimelallikus (ólom cink réz) ércesedés van. A mélyszintek eddig kutatott részein a kontakt-metaszomatikus szkarnos környezetek és a hidrotermális-metaszomatikus kifejlődési környezetek a jelen- tősek és döntő értékűek. A ) Rezes formáció A ,, rezes formáció” fémtartalmának megítéléséhez elegendő néhány jellemző adatot felsorolnunk. Amint már az előzőkben is utaltunk rá, az északi terüle- ten a szubvulkáni hatásterületek kőzetei, a szubvulkáni test, az exoszkarnok és az ezekhez közvetlenül csatlakozó területeken található szubvulkáni ande- zittelérek 1,5 km^ tömeget jeleiitenek. Megvizsgálva az e területeken harántolt összleteken belül a réztar tál inakat megállapíthatjuk, hogy a 2,3 km- területen 1,4 km-'* kőzetanyag van, amelyben 100 gr/t-át meghaladó réztartalom van (átlagosan 0,21%), és e fémtartalom több mint fele számliavehető dúsultságú kőzetekben van. A réztartalmú szakaszok három nagy formáció területére kon- centrálódnak . A recski szinesfémérc terület érces formációi Őre formations of the base metál deposit of Recsk 696 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum m O la S o S 3 .-á 2 'n *s 5)^ ® ö a 0} "h g ^ ^ (ö g S '3 o 'c; ■C 3 -2 ^ S "H ^ c3 ^ M P. w JtiDM 2,00 m > 0,40% Cu Kontakt-metaszomatikus „szkarnos” rézérc > 2,00 m > 0,80% Ou Kontakt-metaszomat ikus polimetallikus érc > 0,80 m > 1,3 Pb eé Hidrotermális-metaszo- matikus „porfiros” rézérc > 2,00 m > 0,40% Cu HidrotermAlis-metaszo- matikus „porfiros” réz- > 2,00 m > 0,80% Cu Hidrotermális-metaszo- matikus polimetallikus érc > 0,80 m > 1,3 Pb eé o/ Szubvulkáni test kőzetei Szubvulkáni andezit Szubvulkáni andezit endoszkamjai Szubvulkáni andezit mészkőzárványai Szubvulkáni andezit kvarcitzárványai összes: \/ /\ X X 47 24 2 3 41 39 2 1 X X X 76 80 3 SzubTuIkáni telér injektálásai Injektált mészkövek Injektált kyarcitok Injektált agyagpala és átmenetek X X X 8 15 4 15 25 18 4 összes; X X X 23 19 47 Távoli injektálások Mészkövek Kvarcitok Agyagpala és átmenetek összes: X X X X X 12 10 8 X X X X X 30 Szubvulkáni test- közeli szkamok Mészkőszkaraok Kvarcitszkaraok Szkamok általában összes: 3 11 4 6 6 9 X X X 14 10 15 X X X Szubvulkáni telér- kőzeli szkamok Mészkőszkamok Kvarcitszkamok Szkamok általában összes: 23 14 5 15 5 4 32 11 3 X X X 42 24 46 X X X Távoli szkamok Mészkőszkamok Kvarcitszkamok Szkamok általában összes: 34 4 4 65 2 6 29 3 5 X X XX XX 42 63 37 X X X Szerkezet 2 3 2 1 1 20 összes 100 100 100 100 100 100 702 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum ö. ábra. A réz elterjedési tendenciája a recski mélyszinteken Fiij. 5. The trend of copper distribution in the deep horizons of the Recsk deposit Az ércesedés típusa A mélyszintek kutatott ércesedése, a befogadó földtani szerkezettel, magmás képződéssel, az elváltozott környezettel együtt, egyértelműen olyan ércesedési típust jelez, amelyet összefoglalóan ,,j}orfiros” ércesedésnek neveznek. Ezek az előfordulások ma a világtermelés több mint felét adják és a világ réztermelésének bázisa is egyre inkább ezek felé a hintett ércesedések felé toló- dik el. Elegendő utalni arra, hogy a pacifikus rézöv (-molibdén) ércesedéseinek döntő többsége is ide tartozik, hogy az alpi -kárpáti —balkáni ^kaukázusi rézövezet előfordulásai amelyek hazánk közelebbi környezetében európai jelentőségű előfordulásokat hordoznak ugyancsak ide sorolhatók. Napjainkban rendkívül nagy erőket vetnek be mindenütt e formációk kuta- tására és értékelésére, mivel nagytömegű előfordulásuk — különösen külszíni előfordulások esetén kedvező bányászati telepítést tesz lehetővé. Főleg a ])acifikus rézöv hasonló ércesedéseinek értéke jelentős. Az irodalmi anyagokra támaszkodva, elsősorban ezek alapján kíséreljük meg a típus ismer- Cseh Né m e t h : A recski mélyszinti ércelőfordulás teleptani, . . . 703 ö. ábra. A cink elterjedési tendenciája a recski mélyszinteken Fi(j. 6. Tlie trend of zinc distribution in the deep tiorizons of the Recsk deposit tetését, de természetesen döntően figyelembe véve a szomszédos országokban I régebben (Bor, Majdanpek) és iijai)ban iiiegismert (Sasca Montana, Medet stb.) előfordulások ismeretanyagát is. A ,,porfiroo” rézérctelepck (és tágabb ércesedésének) fogalmát a következőkben lehet meghatározni; — nagyterjedelmű, tömeges réz- (molibdén) szulfidos érctelepek, hintett-eres megje- lenésben, — — rendszerint csak fémtartalom alapján körv’onalazható hatalmas hengeres, oszlo- pos, gyűrűs testekről van szó, öves kifejlődésben, — — általában szegényes ércparagcnezissel, szegényes alajthintéssel, magasabb dúsult- ságú oxidációs zónákkal, — — főleg ,, passzív” benyomulású 1000 — 1500 m mélységű szubvulkáni (,,magaspluto- ni”) magmás hatásokhoz kapcsolódva, — — magmás-utómagmás hatásokra, nyomozható övezetekben a mellékkőzetek (de a magmás test is) elváltoztak, és ezek az elváltozások rendszerint meghatározóak az ércesedés jellegére is, — — a központos, meghatározó magmás testek általában szegényércesek, gyakran csak ,,})otenciális”, "protore” érctartalommal, — 10 Földtani Közlöny 704 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum 7. ábra. Az ólom elterjedési tendenciája a recski mélyszinteken Fig. 7. The trend of lead distribution in the deep horizons of the Recsk deposit — az érctestek (területek) peremein polimetallikus érctársulások ismertek, — — az egyes kifejlődési övékben (területeken) az érctelepek formájában is változás van, a belső hintett-eres övezetektől kifelé az eres-teléres, majd teléres telepek vál- nak jellegzetessé, — — az érctestek nagy érckészleteket tartalmaznak, 20 — 500.10® t nagyságrendűek, ahol az átlagos fémtartalom a réztelepekben Cu 0,80% Mo 0,02% molibdéntelepekben Mo 0,60% Cu 0,05% Mindezen jellegzetességek természetesen egyes előfordulások esetében változó formák- ban találhatók, hiszen az egyes előfordulásokon éppen a magmatizmus jellege, kőzet- tartománya, a mellékkőzetek állapota, kifejlődése, a képződés időszakának geotermikus vúszonyai, a szerkezeti viszonyok stb. döntően befolyásolták az ércesedés lefolyását. Az érctelepek keletkezése A mélyszintek kutatása során, a felszínközeli nyomokból és a lahócai bányá- szattal feltárt földtani adatok alapján az érces terület genetikai alkata meg- rajzolható. Összehasonlításokat tehetünk a hasonló előfordulásokkal. Cseh N é 7ti e t h : A recski mélyszinti ércelőfordulás teleptani, . . . 705 Megállapíthatjuk, hogy a mélyszintek érceseclése a ,,rézporfiros” érctípusba tartozik, ahol a magmás-utómagmás hatásformák és a kapcsolódó ércesedések nagy változatokban nyomozhatók. Megállapíthatjuk, hogy a recski mélyszinti terület földtani képe és ércese- dése egészét tekintve beletartozik a több mint 5000 km hosszúságban nyo- mozható alpi-mediterrán orogén öv környezetébe, ahonnan a larámi szakasz időtartamához kapcsolódóan jelentős réz- (molibdén) előfordulásokat ismer- tünk, mint: a Bánát-, a Timok-, a Szrednagora-, a Kelet-Pontusz-, Kis-Kauká- zus- és az Iranidák -előfordulásai. A recski terület maga az alpi kárpáti övezet belső előterében van, átmeneti kéregterületen és mellette húzódik az egyik leg- jelentősebb hazai nagyszerkezeti elem, a mélyszerkezetet is jelölő darnói vonal. Az 1200 m-ig kutatott terület földtani felépítésében, szerkezetében alapvető és meghatározó jelentőségű, hogy a triász alaphegység szerkezetileg preformált helyein az alaphegységi kőzetek közé a felsőeocénben andezit nyomult be, amely részben a mélységben megrekedt (,,szubvulkáni”), részben a felszínre került (,, vulkáni”), és létrehozta a környezeti elváltozásokat. A kialakult szerkezetben találhatók a recski mélyebb szintközök ércesedései, nevezetesen : — a mezozóos kőzetekben, a szubvulkáni hatásterületeken szkarnosodott kőzetekben a (kontakt-metaszomatikus) kalkopirit-pirit- és polimetalli- kus érctelepek, a szubvulkáni testben alárendelten annak környezetében — (hidro- termális-metaszomatikus) hintett kalkopirit — (molilxienit) telep, a ,,porfiros rézérc”, a mezozóos kőzetekben hidrotermális-metaszomatikus módon alakult polimetallikus érctelepek, — a vulkáni sorozatban a hidrotermális teléres-blokkos polimetallikus érc- telepek, — valamint a lahócai kovásodott környezetben és más területeken, a brecs- csás zónákhoz kapcsolódó hidrotermális luzonitos-enargitos-pirites-rézérc tömzsök. A korábban már megismert Recsk környéki rézércnyomok — a lahócai luzo - nitos-enargitos, gazdaságilag is jelentős előfordulástól eltekintve — elsősorban a Darnó környezetében, a Baj -patakban diaházhoz látszottak kapcsolódni. Emiatt a környezet ércesedésének megítélésénél sokáig ez a feltételezett kapcsolat volt az alapvető szempont. Még a mélyszintek kutatása során is sokáig (1968-ig) e kapcsolatkeresés okozott gondot, amíg egyértelműen nem tisztázódott, hogy a mélyebb szinteken megismert ,,diabáz-szerű” kőzetek szkarnos kőzetféleségek. Ezzel az is eldönthetővé vált, hogy a darnói környezet ércnyomai jellegükben mások, mint a mélyszintekéi, nem tartoznak ehhez a színesfémtartalmú környezethez. Az ércesedést tehát a recski mélyszint területén is ahhoz a magmaföldtani folyamatokhoz kell kapcsolni: - amelynek szubvulkáni tömegét az északi területen részben körülhatárol- tuk és előzetesen megkutattuk, — — amelyek különböző andezit-féleségeit a vulkáni sorozatban a felszínen nagyobb területen megtalálhatjuk, — - amelynek utóhatásait a szubvulkáni testet övező területen sokféle elvál- tozott, elsősorban szkarnosodott kőzet mutatja, — 10* 706 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum — amely folyamat környezetében, több szakaszban ismétlődő kontakt- metaszomatikus ,,szkarnos” — majd hidrotermális — metaszomatikus ércdúsulások képződtek, köztük a kalkopirites, ,,porfiros rézérc” , a befe- jező szakaszban pedig a hidegebb fázisokat is jelző szfalerit, galenit érc- ásványokat is tartalmazó ércesedés, — — és végül amely folyamat elvezethet a Lahóca-hegyben és más közeli területen (Rm-48) eddig megismert és teleptanilag, de bányászatilag is jelentős tömzsös luzonitos-enargitos ércesedés régóta keresett, helyes meg- ítéléséhez . Mindezek együtt változatos teleptani nagy egységet jelölnek, amiben gazda- ságilag különböző lehetőségek rejlenek és hordozzák hazánk eddig megismert legnagyobb réz- és polimetallikus ércesedését. A földtani felépítésből és a kőzettani jellemzésekből kitűnik, hogy a szub- vulkáni andezit több szakaszra bontható. A ,,dioritos” andezit kőzetek a szub- vulkáni tömeg belső részét jelzik, míg a szubvulkáni test alsó szakaszában még gyakorlatilag üde andezitféleségek vannak. Az andezittömeg nagyobb zónáját propilitesedés és erőteljes endoszkarnos kép- ződések jellemzik. E jelenségekkel kapcsolatos kőzetelbomlások kitöltéseként - különösen e zóna felsőbb részein - az érdemes dúsultságú kalkopirit-pirit- telepek, helyesebben kőzettömegek jellegzetesek. A szubvulkáni andezittestekhez, andezittel sűrűn átjárt, szabdalt, injektált üledékek csatlakoznak, amelyben szintén találhatók még érces feldúsulások, de már korántsem olyan mértékben, mint pl. a propilitesedett andezitben. A belső szubvulkáni tömegben lezajlott utómagmás elváltozásokkal egy- időben zajlottak le azok a folyamatok, amelyek a peremek szkarnosodását okozták. E folyamatok elhúzódtak távolabbi területekre is — ahol már szoro- sabban kapcsolódva szerkezeti vonalakhoz, vagy más ércbefogadásra, vezetésre alkalmas zónákhoz (mészkőpadok, lencsék , morzsolt övék), — a hidrotermális- metaszomatikus szakaszba tartozó ércesedést eredményezték. A magmás-utómagmás képződés mechanikai folyamatainak döntő szerepük volt azokban a mikrotektonikai elemeknek a kialakításában, amelyek az érce- sedés ,, helyét” és szállítási útját biztosították. A magmás-asszimilációs környezetben a lehülési folyamatok során képződ- tek azok a ,, porózus” kőzettömegek, amelyben később kedvezően közlekedni tudtak a magas kalkofil elemtartalmú oldatok és ahol a reakcióképes karboná- tos, vagy korábban karbonátosodott kőzetek az érckiválás biztosítékai voltak. A szkarnosodás környezetében a magas hőmérsékletű ásványképződések is kedvező adottságot biztosítottak a későbbi éréké jiződésnek, ezért itt különösen gyakoriak az ásványok kőzeteit kitöltő ércésványok. A belső magmatömeg lehülési folyamata a szubvulkáni testen belül is repede- zettséget okozott. Ennek a nyomai különösen a propilites zónákban, de más andezit övékben is láthatók, a kovás, anhidrites, kalkopirites, pirites utólagos eres kitöltésekben. Gyakoriak a nagyobb vastagságú kőzetsávok, vagy zónák is, ahol ezekre a korábban kialakult sávokra merőlegesen újabb repedezettség képződött, amit gyakrabban pirit, de kalkopirit is - tölt ki, meddőként pedig kova. Az ércké])ződésben tehát jelentős szerepe volt a belső magmatömeg, részben a környezetében levő üledékösszlet szerkezeti viszonyainak, felvezető öveze- teinek és kőzeteinek is. A rézporfiros típusnál az alaphintés mellett döntő jelen- Cseh Németh : A recski mélyszinti ércelöfordnlás teleptani, . . . 707 tősége van a felrepedezettség érces újratitöltődése következtében előállott további feldúsulásoknak, részben ezek teszik ipari értékűvé az egyébként kis fémtartalmú „protore” alaphintésű kőzeteket. Az ércképződés folyamatával egyidőben az elváltozások és átalakulások a környezet kőzeteiben tovább folytatódtak, előkészítették az ércesedés kivá- lását, de gyakori volt, hogy a már korábban kialakult ásványok újraoldódtak, pl. a pirít (ritkábban kalkopirit). Ilyen jelenségek megfigyelhetők a korábban már említett szegényhintéses központi zónában, az Rm-36, -49 fúrásokban. A peremek polimetallikus ércesedését, amelyről a ritkáid) kutatási hálózat ' miatt lényegesen kevesebb adatunk van, ugyanazok a folyamatok motivál- ták, mint a rezes ércképződést, de már csökkenő hőmérséklet-tartományokban és nyilván már változott oldat-fémtartalmakkal. A polimetallikus ércek kiválási I helyei és elsősorl)an a repedezett környezet, a szkarnokban csakúgy mint a távo- labbi területeken a szubvulkáni teléres andezitek környezetében oldalasán, szintén gyakran breccsás, jku’Ózus kőzetviszonyok között adódtak. Az ércké])ződés megítélésénél, különösen az eredendő fémtartalom származá- sának megítélésénél nem hagyhatjuk figyelmen kívül a terület meghatározó szerkezeti elemeit, a Darnó- vonalat, amely az egész é.szak- magyarországi szer- kezetalakulásra rányomta a bélyegét. Kutatásaink során e vonalat nem közelí- tettük meg, annak niélységbeli kitöltéséről, esetleges ércesedési kaj)csolatairól nincsenek adataink. Mivel a napjainkban folyó kutatások eredményei szerte a világon arra hív- ják fel a figyelmet, hogy az ilyen szerkezetek döntőek lehetnek az ércfelvezetés i szempontjából, a jövő kutatásai során erre figyelemmel kell lennünk. Az ércesedési a terület magmaföldtani tevékenységéhez tartozónak és a • földtani-szerkezeti adatokkal összhangban felsőeocén korúnak tekintjük. Ez a nagyszerkezeti képből is természetszerűen következik. Az eddig levont következtetések a mélyszintekre vonatkozóan jórészt mélyfúrásos harántolásokra támavszkodnak. A bányászati kutatások során nyerhető új adatok, amelyek elsősorban a telepek kiterjedésére, alakjára, fém- tartalom változásaira, és genetikai problémákra vonatkozhatnak, újabb értel- mezések adódhatnak és hozzásegíthetnek lényegesen pontosabban megrajzolni a mélyszinti terület ércföldtani képét. Plz első bányászati létesítmény, az akna, eddigi megállapításainkkal egyező földtani adatokat szolgáltatott. Irodalomjegyzék — References Gaoyi Pálffy a.— Cseh Németh J.— Zelenk.a T.— ifj. Gagyi PXlffy A. — Lázár B. (szerk.) (1971): A recski mélyszinti színesére előfordulAs összefoglaló jelentése. Kézirat! jelentés, Recsk. Bogdanovic, P. (1968): Geologija i tektonika sire okoline rudnika bakra „Bor” sa ovstrom na Cu mineralizaciju. Zavod za Geol. i Geof. Istrazivanja Vesnik Knjiga XXVII. Beograd Jantsky B.— Vidacs a. et al. (1966): Ásványtelepeink földtana. Budapest Lowell, J. I). (1968): Geology of the Kalamazoo Orebody San Mamiéi District, Arizona. Kcon. Geol. 6. Lowell, J. I). — Güilbert, J. M. (1970): Lateral and Vertical Alteration-Mineralization Zoning in Porphyry Őre Depo- sits. Econ. Geol. 4. Magakyam, I. G. (1963): On the primery zoning in the distribiition of different őre formation on the territory of the Armenian SSR. Simp. Probl. of Postmaginatic Őre Deposition, Praga Pantó G. (1951): A recski Lahóca felépítése és érce. Pöldt. Közi. 81., Budapest Ramovic, M. (1968): Principles of Metallogeny. Sarajevo Rose, a. W. (1970): Zonal Relations of Wallrock Alteration and Sulfíde Distribution at Prophyry Copper Deposits. Econ. Geol. 8. StJPERCEANtT, C. I. (1967): Metallogenetische Provinzien Rumaniens. Zeitschrift für Angewandte Geologie 2. SzTRÓKAY K. (1940): A recski ércek ásványos összetétele és genetikai vizsgálata. Mát. és Terin. Tud. Ért. Budapest Zelenka, T. (1973): New data on the Darno megatectonic zone. Acta Geol. 17. Budapest 708 Földtani Közlöny 105, kötet, Supplementum Deep-seated base metál őre occurrence of Recsk: geological pattern of őre accumulation Dr. J. Cseh Németh In the Recsk-Parádfürdő-Bodony-Mátraderecske part of the eastern Mátra Mountains, boreholes of great depth, drilled fór the exploration of old őre traces and fór the tracing of the Lahóca őre mineralization deeper underground, uneo vered Triassic shales, limes- tones and quartzites under the Upper Eocéné andesite mantle. On the western side of the area, in turn, the deepward subvolcanic connections of the stratovolcanic andesite in tectonically controlled areas could be explored. In the deep underground structure, the subvolcanic andesite had transformed its environment and led to the development of a skarnous zone surrounding the andesite body. Farther away from the subvolcanic centre, mainly in the neighbourhood of ande- site veins, alsó significant metasomatic changes had taken piacé. In connection with Laté Eocéné magmatic activities, in closest interrelation with the afore-mentioned changes, a considerable őre mineralization took piacé. In the sub- xiolcanic body and its immediate neighbourhood a disseminated porphyric copper orea mineralization was generated; in the skarnous environment copper ores and polymetallic ores (Pb, Zn, Cu), in the farther neighbourhood again polymetallic ores were accumulated. In the final phases, enargitic copper ores, known earlier too, were segregated in the brec- ciated zones of the stratovolcanic mass. The őre deposits can be observed to show a zonal arrangement. In the elongate subvol- canic body, porphyric copper ores are emplaced. These are accompanied on both sides by a skarnous copper őre accumulation in which the richer parts occur on the western side, the eastern one being characterized by its presence in patches only. The polymetal- lic őre bodies occurring in the higher horizons of the skarnous zone are alsó zonally arran- ged around the subvolcanic body. In the Mesozoic sediments occurring farther away (an environment affected by slight transformations) the polymetallic őre bodies show again a zonal distribution. The formation of the őre bodies began with a postvolcanic activity of subvolcanic masses that got stuck within the mass of the tectonically affected Triassic basement, where skarnous rocks were formed and subsequently affected by hydrothermal-metaso- matic changes over considerably large areas. The favourable rock conditions (basic skarns) were suitable fór letting the chalcophile elements precipitate from the hydro- thermal Solutions in tectonically, physico-chemically “prepared” zones. The high “protore” copper content of the subvolcanic andesite was favourable fór the formation of porphyric copper ores. It played an important role in the continued enrich- ment of the basic disseminations in favourably altered, mainly propylitized, rocks. The deep-seated őre mineralization of Recsk represents a peculiar type of porphyric copper őre deposits, where a Central copper őre area is zonally surrounded by polymetal- lic őre mineralization. The deposit under consideration is akin to those available in the Alpine-Carpathian- Balkan-Caucasian copper (molybden) zones, whose closest representatives in the Bánát, the Timok and the Sredna-Glora are of European significance. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (197.5) 105. 709 — 723. A recski mélyszinti szinesfémérc előfordulás gazda sági-műre való sági értékelése és felismert törvényszerűségei dr. ifj. Gagyi Pálffy András* (13 ábrával) A recski ércelőfordulás különleges teleptani sajátosságai, népgazdasági jelentősége és a kutatás során megismert adatok nagy száma a gazdasági-műre- valósági értékelő munkától egyértelműen megkövetelte, hogy — az alkalmazott módszerek igazodjanak az előfordulás ércteleptani sajá- tosságaihoz és az ezáltal meghatározott bányaművelési lehetőségekhez, — a szubjektív megítélés minél nagyobb mértékű kiküszöbölésével, objek- tíven és komplex módon mutassa be a különböző gazdasági és termelési körülmények között várható műrevaló érckészlet mennyiségi és minőségi paramétereit, illetve az azokban rejlő bizonytalanságokat, — minél nagyobb mértékben használjuk fel a műre valósági minősítéssel és a bányászati telepítések analitikájával kapcsolatos legújabb tudományos eredményeket, sőt ha az előfordulás jellege azt megkívánta, ezen eredmé- nyek továbbfejlesztésével, illetve általánosításával tegyük alkalmassá azokat a recski ércelőfordulás értékelésére, — minél nagyobb mértékben használjuk ki a korszerű elektronikus számítás- technika által nyújtott lehetőségeket. A következőkben röviden ismertetjük az előfordulás kiértékelése során alkal- mazott főbb módszereket és a felismert fontosabb összefüggéseket. A készletek meghatározása és nyilvántartása a minőség függvényében A vizsgált rézércelőfordulásra az jellemző, hogy a műrevaló es nem műrevaló ércet tartalmazó térrészeknek, vagyis az ,, ércnek” és a ,, meddőnek” nincsenek földtani határai. A kitermelendő érces tömbök határait a gazdaságosság szem- pontjából megkívánt százalékos fémtartalom alapján mesterségesen kell kiala- kítani. Az érckészlet mennyisége így erősen függ attól, hogy milyen átlagfémtartalmú ércet kívánunk művelésbe vonni. Minél kisebb lehet a termelendő érc átlagos fémtartalma, annál nagyobb érckészlettel számolhatunk. Tehát arra a kérdésre, hogy milyen mennyiségű érc található egy adott terü- leten, csak akkor lehet egyértelműen válaszolni, ha egyúttal megjelöljük azt is, hogy ez milyen átlagminőség mellett értendő. • Országos Érc- és Ásványbányák, területi főmérnök 710 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum 1. ábra. Az ércmennyiség alakulása a minőség függvényében Fig. 1. Variation of őre quantity versus quality A készlet mennyiséget tehát nem egy adat, hanem az átlagminőség— érc- mennyiség összefüggés jellemzi. Ezért a hazai hagyományoktól eltérően olyan dinamikus készletkiértékelést végeztünk, melynek során az átlagminőség függ- vényében jelöltük ki a fúrólyukak ércesnek minősítendő szakaszait és határoz- tuk meg a készletek mennyiségét (1. ábra). Az ilyen számítás nagy segítséget nyújt a különböző gazdasági viszonyok között szükséges döntésekhez, az optimális kapacitásnak a közismert telepítés- elméletnél sokkal körültekintőbb meghatározásához és a műrevalóságot meg- határozó feltételek változása esetén a műrevaló készletek gyors megállapításá- hoz is. Előfordulhat ugyanis, hogy az idő soi’án változnak, vagy jobban pontosít- hatók a műrevalósági feltételek (termelési költség, réz világpiaci ára, stb.), de változhatnak a rézzel kapcsolatos gazdaságpolitikai megfontolások is, ame- lyek döntően befolyásolhatják a műrevalósági előírásokat. A 2. ábra alapján könnyen megállapítható, hogy a világpiaci rézárnak és az érc termelési költsé- gének a változása milyen mértékben befolyásolja a még gazdaságosan kiter- melhető érc Cu-tartalniát. Az érckészlet-átlagminőség függvény birtokában jobban felmérhető a gazda- ságosságot befolyásoló tényezők esetleges változásaiból eredő kockázat mér- téke is. A készletek mennyiségének az átlagos Cu-tartalom függvényében való nyil- vántartása, illetve ábrázolása az említett előnyökön kívül azt is lehetővé tette, hogy a recski ércelőfordulást más előfordulásokkal összehasonlíthassuk, az egyes előfordulások érckészletét és átlagos Cu-tartalmát képviselő pontok, vala- i f j. G a g y i —Pál ff y : A recski >iiélyszinti ércelőfordulás . . . 711 900 1000 1100 1200 1300 1400 1500 1600 1700 1800 Réz világpiaci ára {$ !\) 2. ábra. A határrémtartaluin alakulása a réz viláKPiacM ára és a termelési költséK függvényében Fig. 2. Variation of limiting metál eontent as a funetiüii of tlie world markét price of copper and production rost mint a recski ércelőfordulást képviselő ércmennyiség-ércminőség függvény görbéjének egymáshoz viszonyított helyzete alapján. Pl. az 1. ábrán a pont által képviselt előforduláshoz képest a recski előfordulás kisebb, a Po pontnak megfelelő előforduláshoz képest viszont nagyobb, mivel a Pj pont a recski készlet görbéje felett, a P., pont jiedig a görbe alatt helyezkedik el. A világ jelentős rézlelőhelyeire vonatkozó készletek mennyiségi és minőségi adatait ilymódon összevetve a recski rézércelőfordulás megkutatott területének adataival az adódott, hogy a recski rézércelőfordulás nagyságrendben a köz- ismerten nagy rézlelőhelyekkel mutat egyezőséget. Az átlagminőség függvényében megliatározott érckészlet segítséget nyújt a különböző módon végzett készletszámítások eredményeinek összehasonlítá- sához is. A különböző időpontokban, a kutatás különböző fázisaiban, külön- böző minőségi követelmények mellett meghatározott készletek mennyiségi és minőségi adatai, melyeket az 1. ábrán kereszttel jelöltünk meg, egymástól eltértek. Ezen adatokhoz tartozó ])ontok azonban az előfordulásra jellemző görbéhez simulnak, tehát többnyire csak látszólagos eltérésekről lehet beszélni. A valóságos eltéréseket mindig a görbéhez viszonyítva, rögzített átlagfémtar- talom mellett lehet meghatározni. A készletszámítás matematikai modellje Mint az előzőekben láthattuk, az érckészletet a (^ = f{a) függvény jellemzi, ahol Q az a átlagos fémtartalom mellett maximálisan kitermelhető érckészlet mennyiségét jelöli. A függvényt első lépésben fúrólyukanként határozzuk meg, ugyanis adott átlagfémtartalom mellett az összkészlet mennyisége akkor maximális, ha a fúrólyukanként kijelölt érces szakaszokra meghatározott a átlagfémtartalom mellett az érces szakaszok M összhossza maximális. 712 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum A feladat tehát visszavezethető az (1) M = cp{a) = MAXj = 0 i ‘ > a i függvény meghatározására, ahol a, az adott fúrólyuk i-edik méterében levő fémtartalmat jelenti. (Megjegyzendő, hogy a recski készletek kutatása során az ércesedést hordozó kőzetekben minden fúrólyuk minden egyes méterében meghatározták a fémtartalmakat.) x, aszerint vesz fel 1, vagy 0 értéket, hogy a fúrólyuk i-edik méterében levő szakasz ércesnek, vagy meddőnek minősül az átlagminőségre meghatározott feltétel mellett. Az M = (p{a) függvény meghatározása során még bizonyos műszaki szem- pontok által megszabott korlátozó feltételeket is figyelembe kell venni. így .r, értékekre fenn kell álljon, az (2) \ ^ i^i+j - 1) < a:,+i - Xi ^ ~ ^Xi+j (I j = \ h ) = i egyenlőtlenség is, mely azt jelenti, hogy az ös.szefüggően kitermelhető érces szakaszok hossza nem lehet /í-nál kisebb és két összefüggően kitermelhető szakasz közötti távolság nem lehet d-né\ kisebb. Tehát a művelés által meghatá- rozott technikai feltételeknek megfelelően legalább h magasságú üreget és két üreg között legalább d vastagságú pillért kell figyelembe venni. Recsk esetében a kitermelhető készletet h — 2 m, d — ám feltételekkel hatá- roztuk meg. Könnyen belátható, hogy minél nagyobb d illetve h értéke, vagyis minél szigorúbbak a korlátozó feltételek, annál kisebb lesz a műrevaló szakaszok összhossza. Tehát d, > és /íj ^ esetén (p[a, í/j, /íj) > cp{a, dj. /*2)- \ d = 0, h = 0 feltételnek megfelelő megoldás így mindenkor a keresett M ^ q)(a, d, h) függvény felső korlátját adja, s egyúttal megadja a természetes fémeloszlást, vagyis a geológiai készletet is. A y ^ I _ I (p{a, 0, 0) hányados a művelési technológia által minimálisan okozott ércveszteséget jellemzi. Az ércveszteség fogalmát itt tágabb értelemben kell venni, mivel az érchigulás esetén is csökken a rögzített átlagfémtartalomhoz tartozó érc meny- nyisége. Bizonyítható, hogy az optimális megoldás esetén minden egyes a átlagfém- tartalomhoz, illetve a hozzátartozó M vastagsághoz egy ún. X határfémtar- talom rendelhető, amelynél minden kitermelhető szakasz jobb minőségű, vagy i f j. Gagyi — Pálffy: A recski mélyszinti ércelőfordulás . . . 713 azzal egyenlő és amelynél minden egyes nem műrevaló meddőszakasz gyengébb minőségű. Tehát van olyan X, amelynél (2) feltétel figyelembevételével a (3) - A) - MAX i ugyanolyan x,- értékeknél teljesül, mint az eredeti (1) (2) feltételek esetén. A feladat tehát úgy oldható meg, ha X értékét 0 és flí, rnax között változtatva, rendre meghatározzuk a (2) és (3) feltételt kielégítő Xi értékeket, s ez alapján a A-hoz tartozó M — X.r, összvastagságot, valamint az a = ^ átlag- M ^ fémtartalmat is. Tehát a keresett Q = f(a) függvény úgy határozható meg, hogy a X határfém- tartalom értékét rendre változtatva, különböző határfémtartalmak mellett elvégezzük a készletszámítást. Esetünkben a határfémtartalmat 0,1 Cu %-on- ként változtatva 16 változatban készítettük el a teljes készletszámítást, bele- értve az optimálisan kitermelhető érces szakaszoknak az előzőekben ismertetett módon való kijelölését is. Ezt a feladatot ODRA 1013 típusú elektronikus számítógéppel oldottuk meg. A matematikai modell és az elektronikus számítástechnika felhasználásával sikerült kiküszöbölni az érces szakaszok kijelölésénél elkövethető szubjektív hibákat, valamint a nagymennyiségű számításokkal óhatatlanul együttjáró számolási hibákat. Az átlagos féintartalom, a határférntartalom és az éremennyiség közötti összefüggés Az átlagos fémtartalom és a határférntartalom, vagyis a még művelésbe von- ható érc fémtartalma közötti összefüggést a 3. ábra tünteti fel. Ezek szerint a = 1,76 X — 0,09, ha X > 0,.t a = 1,13 X + 0,21, ha X < 0,5 0,2 :0,4 0,6 0,8 1,0 1,2 1,4 1,6 1,8 Határt émt arialom Cu'/. 3. ábra. Az átlagos fémtartalom változása a határférntartalom függvényében Fig. 3. Varlation of average metál content as a function of limiting metál content 714 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum Ezen összefüggés birtokában meghatározható a művelési tömbök lehatáro- i lását kijelölő minimális fémtartalom annak érdekében, hogy az egész üzem által I biztosítandó átlagos fémtartalom az ásványvagyon optimális igénybevételével ; legyen elérhető. Bár a művelési technológia, és az érces feldúsulások térbeli ki- | terjedésének ismeretében ez az összefüggés még változhat, a minőségtervezéshez i szükséges trendek már az előzetes kutatás adatainak kiértékelésével is kellő })ontossággal megállapíthatók. A határfémtartalom és az átlagos fémtartalom közötti összefüggés jellemző az egyes fúrólyukakra is. Az egyes fiirólyukakra meghatározott, közel lineáris trendet követő függvények alai)ján megállapítható volt, hogy 0,1 Cu % határ- fémtartalom változás milyen mértékű változást eredményez az átlagos fém- tartalomban. Ezeket az adatokat térké])en ábrázolva, kirajzolódtak az előfor- dulás érctíjjusaira jellemző vonalak (4. ábra). Az előfordulás középvonalában luizódó nagytömegű és gyengébb minőségű porfiros ércesedésre az jellemző, hogy a határfémtartalom változása közel azonos mértékű az átlagos fémtarta- lom változásával. Az előfordulás Ny-i peremén viszont, ahol a szkarnos zóna található, az átlagminőség változása igen nagy, meghaladja a határfémtartalom változásának a kétszeresét is. Ez a különbség abból adódik, hogy míg a hintett érces területen a minőség változása térben folyamatosabb és egyenletesebb, addig a szkarnos területen fokozottabb mértékben találhatók ugrásszerű fel- diisulások, illetve elszegényedések. Bizonyítottuk, hogy az átlagos fémtartalom és a határfémtartalom közötti összefüggés ismeretében az átlagos fémtartalom és az ércmennyiség közötti összefüggés jellege is meghatározható. Ez alapján a recski készletre jellemző összefüggés egyszerűsített formában a (4) Q = Const ,2 .21 @ 4. ábra. Az át lagmi nősig változásának izovonalai 0.1 Cu °o határfémtartalomváltozás esetén Fig. 4. Isolines of the variation of average quality at a limiting metál content of 0,1 Cu % i j j. Gagyi — Pálffy: A recski mélyszinti ércelőfordulás . . . 715 0,5 1 1,5 2 2,5 Cu •/. 5. ábra. Az átlagos Fe-tartalom változása az átlagos Cu-tartaloni függvényében Fig. 5. Variation of the average Fe content as a function of average Cu content függvénnyel közelíthető, ahol Q az érc mennyiségét, a pedig az átlagfémtartal- mat jelenti. A készletszámítás során kapott mennyiségi és minőségi adatok ezt a függvényt igen jól közelítik. A (4) függvény azt jelenti, hogy ha a termelt érc átlagminősége pl. a réz világpiaci árának növekedése következtében 0,9-szeresre csökkenthető a ter- vezetthez képest, akkor az érc mennyisége — 7,2d-szorosára növekszik. Ha pedig a kitermelhető érc mennyiségét kívánjuk kétszeresre növelni, akkor azt az átlagminőség == d,73-szorosára történő c.sökkentésével érhetjük el. Összefüggések a fő- és járulékos alkotók között A sok változatban elvégzett készletszámítás lehetővé tette a gazdaságosság szempontjából döntő fontossággal bíró főbb alkotók (Cu, Pb, Zn) és az ezekhez kapcsolódó, hasznosítás szempontjából szintén figyelemre méltó, de a gazda- ságosságot már csak kisebb mértékben befolyásoló i'in. járulékos alkotók (Fe, Mo, Ag, Cd) közötti összefüggések meghatározását is. A rézércek pirittartalmának vizsgálata céljából meghatároztuk az érc átlagos Cu- és Fe-tartalma közötti összefüggést (5. ábra). Figyelembe véve a kalko- piritben és más kőzetalkotókban levő vastartalmat is, a rézérc százalékos ])irit- tartalma a Py % = 6,8 + 7 ,7 Cu % összefüggés alapján számolható. Tekin- tettel arra, hogy a Cu- és Fe-tartalmak között igen szoros korrelációs ka[>cso- lat van, a termelés .során az Fe-tartalom a Cu-tartalmak alapján jól tervezhető. Ha nem a ké.szlet egészére vonatkozó fémtartalmak, hanem az egyes fúrási minták Cu- és Fe-tartalmai közötti összefüggést vizsgáljuk, arra a következ- tetésre jutunk, hogy a viszonylag gyengébl) minőségű porfiros érc Cu és Fe elemzési értékei között általában szorosabb kapcsolat van, míg a jobb minőségű szkarnos érceknél az Fe-tartalmak az átlagos tendencia mellett igen szeszélye- sen változnak. 716 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum 6. ábra. A polimetallikus ércek Zn és Cd tartalmai közötti összefüggés Fig. 6. Relationship between the Zn and Cd contents of polymetallic ores A rézércek molibdén-tartalniainak vizsgálata azt mutatta, hogy a porfiros ércek Mo-tartalma nagyobb, a szkarnos érceké ivedig kisebb. Adott típusú érc esetén viszont a nagyobb Cu-tartalom mellett tendenciaszerűen általában nagyobb Mo érték adódott. Ebben a kérdésben azonban még további vizsgála- tokra van szükség, mivel a Mo elemzések terén a számos erőfeszítés ellenére sokáig nem sikerült az elemzési módszerek összhangját megteremteni, illetve a valóságos értékeket leginkább biztosító eljárásokat meghatározni. A polimetallikus érceknél a flotációs dúsítás során a Zn-kel együtt kinyerhető Cd és a Pb koncentrátumban dúsuló Ag-tartalmakat vizsgálva a 6. és 7. ábrán látható összefüggéseket nyertük. IMegjegyzendő, hogy a Zn- és Cd-tartalom közötti összefüggés közel azonos a Gyöngyösoroszi körzetében levő polimetal- likus ércekre meghatározható összefüggéssel. Az előzőekben ismertetett összefüggések további pontosításával elérhetővé fog válni, hogy a későbbiekben a járulékos alkotókra vonatkozó elemzések száma csökkenthető lesz, mivel a tervezéshez és a termeléshez szükséges pon- tossággal a főbb alkotók ismeretében a megfelelő becslés elvégezhető. Az érc térfogatsúlyának vizsgálata Az érces szakaszokra meghatározott térfogatsúly adatok zöme 2,5 és 4,0 g/cm^ között változott, vagyis a szokatlanul nagy térfogatsúlyok gyakorisága mellett az adatok szórása is viszonylag nagynak mondható. Még az egyes ábra. A polimetallikus ércek Pb és Ag tartalmai közötti összefüggés Fig. 7. Kelationship between the Pb and Ag contents of polymetallic ores I i i j. G a g y i — P ál f f y : A recski mélyszinti ércelőfordulás . . . 717 8. ábra. A térfogatsúlyok eloszlása Fig. 8. Distribution of specific weights fúrólyukakra vonatkozó átlagos térfogatsúlyok között is nagy eltérések adódtak. Ezért az egész érces területre jellemző átlagos térfogatsúly használatától el kellett tekinteni és a szokásosnál részletesebben kellett megvizsgálni a térfogat- súlyok alakulását, s az abból adódó hibalehetőségeket. A sokirányú vizsgálat többek között rámutatott arra is, hogy a térfogatsú- lyok a Cu-, Fe-, illetve a Pb-, Zn-tartalom függvényében csak kismértékben változnak, s a térfogatsúlyokban levő viszonylag nagyobb eltérések fő okát elsősorban a különböző területeken levő és a területekre átlagosan jellemző kőzettípusokban kell keresni. Ilyen módon sikerült olyan részterületeket ki- alakítani, melyeken belül a térfogatsúlyok már kevésbé szórtak és szabályos eloszlásfüggvényekkel jellemezhetők. A térfogatsúlyok eloszlását a főbb érc- típusok esetén a 8. ábra tünteti fel. Bizonyítható volt az is, hogy az egyes részterületeken belül a térfogatsúlyok 2,2 g/cm^ feletti értékeinek logaritmusai normális valószínűségi eloszlást követ- nek, vagyis a térfogatsúly növekedését befolyásoló 2,2 g/cm^-nél nagyobb faj- súlyú kőzetalkotók közel lognormális eloszlásúak. A viszonylag nagyobb térfogatsúly értékek a nehezebb kőzetalkotók nagyobb gyakoriságán túlmenően részben az érchordozó kőzetek törnöttségének, igen kis porozitásúnak (a nedvességtartalom 0,5%-nál kisebb) is tulajdonítható. A térfogatsiilyok részletes vizsgálatával és megfelelő figyelembevételével elérhető volt, hogy az ebből adódó hibalehetőség a készletekben csak ±0-55%. A készletszámítás pontosságával kapcsolatos megfontolások A 250 X250 m-es, igen ritka hálóban telepített fúrások alaj)ján nem lehet a művelendő érces gócokat, tömböket körülhatárolni, geometrizálni, hiszen a fúrások a művelendő érctesteknek még 5%-át sem harántolták. így a készlet- számítás során is csak statisztikus módszereket, a matematikai statisztikából ismert reprezentatív mintavétel kiértékelési módszereit lehetett alkalmazni. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a statisztikus módszer nem feltétlen ered- ményez ,, pontatlanabb” becslést a készlet mennyiségére vagy átlagminőségére vonatkozóan, mint más módszerek. 718 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum A pontosság csupán a fúrások számától függ, vagyis attól, hogy elegendő számú adat, információ álljon rendelkezésre. A recski előfordulás kiértékelése során arra a következtetésre jutottunk, hogy egy terület készleteinek megha- tározásához 32 —36 db. fúrás szükséges ahhoz, hogy a figyelembe vett területre becsült érckészlet 2/3-ánál nagyobb készlet valószínűsége 95%-nál nagyobb legyen, illetve a becsült készlet 80%-nál nagyobb készlet valószínűsége 85 %- nál nagyobb legyen. Természetesen a statisztikus módszerekkel meghatározott készletek pontos térbeli elhelyezkedése nem állapítható meg; csak a térbeli elhelyezkedésre utaló tendenciákra, törvényszerűségekre, a készletek térbeli eloszlására lehet következtetéseket levonni. A készletszámítás során azt tételeztük fel, hogy a fúrólyukakban észlelt produktivitás mértéke jellemzi az egész előfordulást, vagyis hogy a műrevaló érctestek ugyanolyan gyakorisággal töltik ki a teret, mint amilyen gyakoriság- gal a fúrólyukak műrevaló érces szakaszokat harántoltak. A terület egészére vonatkozó hatásos becslés érdekében az egyes fúrólyukak- ban észlelt produktivitást a Boldirev módszerrel kijelölt sokszögek területére kivetítve volt célszerű figyelembe venni. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy az egyes sokszögekre egyedenként is hasonló pontossággal határozhatók meg a készletek mint a terület egészére. Ezért az egyes fúrólyukak köré szerkesztett sokszögek nem alkothatnak önálló készletszámítási tömböket, azok csak számí- tási segédletként vehetők figyelembe. Hasonlóan az érces szakaszok sem vetíthetők ki a fúrólyuk köré szerkesztett ún. hatásterületre, mintha az érces testek hasáb, vagy ,, korong” alakúak len- nének, még akkor sem, ha ilyen feltételezés mellett is ugyanolyan készletada- tok adódnak. Erre a körülményre azért kell felhívni a figyelmet, mivel még a recski hintett ércelőfordulás értékelésével kapcsolatban is felvetődtek olyan téves nézetek, melyek a telepszerű előfordulásra jellemző körülmények (pl. telepkiékelődés) figyelembevételét javasolták a készíetszámítás, a megbízható- ság, illetve a kategorizálás során. A recskihez hasonló hintett ércelőfordulások esetén nincs értelme pl. a fúró- lyukban harántolt érces telepek kiékelődéséről beszélni, viszont meg kell jegyeznünk, hogy a kitermelhető készletek becslésének helyessége a figyelembe vett adatok számán túlmenően elsősorban attól függ, hogy a fúrólyukakban 0. ábra. A p valószínűséKSel meghatároztiati') készletre jutó fajlagos kutatási költség alakulása a fúrási hálósűrűség függvényében Fig. 9. Variation of the speclfic exploration rost corresponding to the őre reserves determlnable with p probability as a function of borehole spaolng 1 i f j. Oagyi — Pálffy: A recski mélyszinti ércelőfordulás . . . 719 vonal mentén meghatározható művelési feltételek (pl. minimális művelési vastagság) mennyire közelítik a térbeli feltételeket (pl. minimális üregméret). Ezt a kérdést azonban csak a részletes bányászati kutatás során lehet ponto- sabban vizsgálni. A kutatási adatok statisztikai kiértékelése alapján megvizsgáltuk az opti- :| málisan szükséges fúrási hálósűrűséget is. A 9. ábrán feltüntettük a kutatási költség és a ^ valószínűséggel meghatározható készlet hányadosának alakulását a hálósűrűség függvényében. Az ábráról látható, hogy a 95%-os biztonsággal (megkutatott készletekre vonatkozóan a fajlagos költség minimuma kb. az 500X500 m-es hálósűrűségnél, míg a 99,9 %-os igen nagyfokú biztonsággal 1 megkutatott készletekre vonatkozóan 250 X250 m-es hálósűrűségnél van. j Tehát az érces területen található készletek összességének meghatározósára ] már az 500 X500 m-es hálósűrűség is megfelelő. A 250 X250 m-es hálósűrűség i már nemcsak a terület egészére, hanem bizonyos részterületekre vonatkozóan is megfelelő információkat nyújt. Megállapításunkat alátámasztja az a körül- mény is, hogy a különböző hálósűrűségek feltételezése alapján több változat- ban utólag elkészített készletszámítások eredményeiben a legnagyobb eltérés i 7 %-os volt. Tehát már az 500 X500 m-es fúrási hálózat eredményei alapján I indokolt és megalapozott volt az előfordulás gazdasági értékelése, s a kutató- 1 akna létesítése. Az optimális termelési kapacitás és az optimális ércminőség együttes meghatározása Az optimális bányaüzemi termelési kapacitás meghatározása igen sokoldalú vizsgálatot igényel még abban az egyszerű esetben is, ha a hazánkban elterjedt gyakorlatnak megfelelően a vizsgálat csupán a bányaüzemre korlátozódna, s adottnak tételeznénk fel a műrevaló érc mennyiségét és minőségét. A recski mélyszinti rézércelőfordulással kapcsolatos gazdaságossági vizsgálatoknál azon- ban csakis akkor járunk el helyesen, ha a vizsgálatok körét kibővítve, a bányá- szathoz csatlakozó ércelőkészítő műből, kohóból, kénsavgyárból, elektrolízis 10. ábra. Az átlagos fejtési magasság alakulása az átlagos Cu-tartalom függvényében Fig. 10. Variation of average working face height as a function of average Cu content 11 Földtani Közlöny 720 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum üzemből, kiszolgáló és segédlétesítményekből álló teljes vertikum kölcsön- hatásainak figyelembevételével, komplex módon határozzuk meg az optimális kapacitást. Mint azt az előzőekben már láttuk, a műre való érc mennyisége és minősége sem tételezhető fel állandónak, mivel azok, valamint a határfémtartalom és a termelési költségek között szoros összefüggés áll fenn. (1., 2,. 3. ábrák.) A termelési költségek viszont döntően a termelési kapacitástól, az üzem élettartamát befolyásoló ércmennyiségtől és a termelési koncentrációtól függnek. A 10. ábrán az érc átlagminőségének függvényében tüntettük fel a fejtési üregek átlagos magasságát. Látható, hogy gyengébb minőségű érc termelése esetén a fejtési üregek mérete és így a termelési koncentráció növelhető. Végső soron tehát a termelési költségek a termelési kapacitástól és az átlag- minőségtől függnek, s így ezek optimális értékét együtt kell meghatározni. Ezt indokolja a vertikum komplex vizsgálata is, hiszen a termelt érc minő- sége és mennyisége együttesen határozzák meg a továbbfeldolgozó üzemek kapa- citását, azok fajlagos költségeit és a végtermékek után járó árbevételt is. Az optimális kapacitás és az optimális Cu-tartalom kijelölése céljából meg kell határozni az egységnyi költségre jutó árbevétel, vagyis az m műrevalósági mutató izovonalait a kapacitás és a termelt érc minőségének függvényében. All. ábrán egy ilyen izovonalas diagramot tüntettünk fel, melyen a számszerű értékek torzítottak, s csak az alkalmazott módszer könnyebb megértését szol- gálják. Az m ~ 1 értékek vonalán kívüli, az ábrán vonalkázással megjelölt terület jelzi a gazdaságtalan kapacitás és ércminőség zónáját, a maximális m értéket adó pont pedig az optimális kapacitást és Cu-tartalmat jelöli ki. Látható, hogy az optimum körzetében viszonylag szabadon választhatunk, mivel az m értéke itt alig változik, tehát egy optimális zóna jelölhető ki. Megállapíthatjuk azt is, Műrzvalo asvanyvagyon Qopt (mi 11 ló t ) Termelési kapacitás (millió t/év ) 11. ábra. Az optimális termelési kapacitásnak, a műrevaló érc minőségének és mennyiségének együttes meghatározása Fig. 11. Determination of the optimum of output capacity and of the quality and quantity of workable őre combinep i f j. G a g y i — P ál f f y : A recski mélyszhiti ércelőfordulás . . . 721 hogy az optimálisnál jobb minőségű érc termelése esetén növekszik az érc faj- lagos termelési költsége, melyet csak részben ellensúlyoz a nagyobb fémtarta- lom. Ezért az izovonalak a nagyobb fémtartalmak felé záródnak. Ugyanígy a kisebb fémtartalmak felé is záródnak a vonalak, mivel egy adott Cu-tartalomnál kisebb fémtartalmú érc termelését sem a termelési kapacitás, sem a termelési koncentráció növelése nem képes ellensúlyozni. Az optimális kapacitás meghatározásának egyik kulcskérdése a megfelelő kamatláb kiválasztása. Ennek áthidalása érdekében célszerű, ha a szóbajöhető legkisebb és legnagyobb kamatlábak mellett meghatározzuk az m = const izo- vonalakat, s a különböző kamatlábak esetén adódó optimumok körül kialakít- ható optimális zónák közös részét tekintjük optimális megoldásnak. Rá kell mutatnunk arra a sajátos körülményre is, hogy a recski rézércelő- fordulás esetén, mint azt all. ábra mutatja, az abszolút optimális megoldáson kívül létezik egy másik közel optimális megoldás is (az ábrán A ponttal jelöl- tük), ha elsősorban a szkarnos ércek kitermelését célozzuk meg. Esetünkben ez a körülmény igen előnyös lehet, mivel nem feltétlenül kell egyszerre megvaló- sítani az optimálisnak minősülő igen nagy termelési koncentrációnak megfelelő kapacitást, hiszen a bányászati kutatáslioz nélkülözhetetlen első két aknával már biztosítható termelési kapacitás közel optimális gazdaságosságot eredmé- nyez, ha a teljes kapacitás megvalósításáig az átlagosnál jobb minőségű, több- nyire szkarnos ércet termelnek. Egy ilyen megoldás esetén a kapacitásbővítés anyagi feltételeit a vertikum már saját maga képes megteremteni. Az optimális kapacitással kapcsolatos vizsgálatokból az is kiderült, hogy az érc komplex feldolgozásával és a vertikum kombinátszerű telepítésével járó 12. ábra. Az átlagminőséghez viszonyított Cu-tartalom alakulása a mélység függvényében Fig. 12. Cu content referred to average quality versus depth 722 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum gazdasági előny azonos rézár és azonos gazdasági hatékonyság mellett 0,10 Cu %-kal gyengébb minőségű, s ezáltal jóval nagyobb mennyiségű érc művelés- be vonását teszi lehetővé. Az érc minőségének alakulása a mélység függvényében Az átlagos minőséghez viszonyított Cu-tartalom változását a mélység függ- vényében a 12. ábrán tüntettük fel. Látható, hogy az átlagosnál kiemelkedően jobb minőségű szkarnos ércek a 950 1150 m mélységben helyezkednek el, s így a beruházás minél nagyobb megtérülése érdekében a művelést ebben a mélységközben kell megkezdeni. Ilyen megoldás esetén a réz világpiaci árának esetleges időszakos csökkenése sem eredményezhet gazdaságtalan termelést. Óhatatlanul felmerül azonban az a kérdés, hogy vajon nem lenne-e célszerűbb kisebb mélységben kezdeni a művelést, ahol esetleg nagyobb fejtési tömbök is kialakíthatók, s így a termelési költségek csökkenése ellensúlyozná a kisebb Cu-tartalmat. A 13. ábrán feltüntettük a Cu-tartalom megengedett csökkenését a réz világpiaci árának és az önköltség csökkenés függvényében. Látható, hogy pl. 1500 $/t rézár esetén már 0,2 Cu % minőségromlást is csak kb. 220 Ft/t önkölt- ségcsökkenés tudna ellensúlyozni, de 2000 $/t esetén már csak 270 Ft/t. Tehát a Cu-tartalom csökkenését csak olyan költségcsökkenés tudná ellensúlyozni, mely az elképzelhető műszaki intézkedésekkel nem valósítható meg. Az is megállapítható, hogy minél nagyobb a réz világpiaci ára, annál nehezebb ellen- súlyozni a minőségromlást, vagyis annál inkább a jobb minőségű ércek műve- lésére kell a termelés kezdeti időszakában törekedni. Ez az oka annak is, hogy a részletes bányabeli kutatási munkákat elsősorban a legmélyebb szintekre, az átlagosnál jobb minőségű ércek megkutatására kell koncentrálni. 13. ábra. Az ércminőség megengedett romlása a világpiaci ár és az önköltség függvényében Fig. 13. Admissible decrease in őre quality versus worid markét prices and prime cost i f j. G a g y i — P ál f f y : A recski mélyszinti ércelőfordulás . . . 723 Irodalom — References 1 Gagyi Pálffy a.— Cseh Németh J.— Zelenka T.— Lázár B.— ifj. Gaoyi Pálffy A.— Félegyházi Zs. (1969): I A recski mélyszinti ércelőfordulásra telepítendő kutatóakna tervjavaslata. Kézirat Gaoyi Pálffy A.— Cseh Németh J.— Zelenka T.— ifj. Gagyi Pálffy A.— Lázár B.: A recski mélyszinti színesére előfordulás összefoglaló jelentése. I Gaoyi Pálffy A. (1971): A mélybányászat meghatározó szerepe a tudományos feladatok továbbfejlesztésében. MT.Y X. Osztály Közleményei 2 — 4. Gagyi Pálffy a. (1969): A komplex ércek értékének és műrevalóságának megítélése. BKL — Bányászat, 5. IFJ. Gagyi Pálffy A. (1974): Operációkutatási módszerek alkalmazása hintett rézércelőfordulások kiértékelésénél. (Matematika és számítástechnika a nyersanyagkutatásban II.) Magyarhoni Földtani Társulat IFJ. Gagyi Pálffy a. (1974): Bányaüzemek optimális paramétereinek meghatározása, (in: HOSSZÚ M.: Műszaki szélsö- értékfeladatok II/2.) Tankönyvkiadó Hosszú M.— IFJ. Gagyi Pálffy A. (1973): Operation Research in mining: I. Conferenc on raathematical programming Analyziiig rentability and revealed regularities of the Recsk deposit Dr. A. Gagyi Pálffy, Jr. On account of the particiilar őre acciimulation features of the Recsk deposit, of its significance fór people’s econoiny and of the great number of data obtained in the eourse of exploration work and prospecting, the present eoonomic evaluation lias had to rely on the newest scientífic results, to preclude any subjectivisin wiiatever and thus to de- monstrate, in an objective and integrate forrn, tlie quantitative and qualitative parame- ters of the workable őre reserves to be expeeted under different eoonomic and exploita- tion conditions and the uncertainties that may be inlierent tliercin. The author gives a brief accoimt of tiie principal inethods used fór the evaluation of the deposit and the major relationships recognized in this work. He calls attention to the advantages of fímctionlike recording of orc reserves and presents a növel mathemat - cal model of computer reserve estimation belonging to the field of diserete programming (formuláé (1) (2)). The relationships between őre quantity, average metál content, limit metál content, average height of face, production cost and world markét prices (Fig. 1, 2, 3, and 10), representing the hasis of economy calculations, are shown. The variation of the accessory constituents (Fe, Mo, Cd, Ag) as a function of the main constituents (Fig. 5, 6, 7) is expoun- ded and conclusions are drawn a? to the distribution of specific weights (Fig. 8). The optimum of borehole spacing is defined by the minimum of specific cost corres- ponding to the quantity of reserves determinable with given probability (F'ig. 9). Furthermore, it is pointed out that the optimum of output cajiacity, the quality of workable őre and thus the quantity of őre exploitable optimally should be determined together, with a view to the junctions of the whole verticum. As evidenced by Fig. 11, high quality skarnous ores are closely related with poorer, though more voluminous, porphyric őre accumulations which is a peculiar feature of the Recsk deposit. As a result of this peculiar feature the optimum of the output may need to be achieved step by step, as it is evidenced by Fig. 13. With a view to the rate of production achievable by the two shafts indispensable fór underground exploration and prospecting work in the first step, the optimum can be fairly well apjiroximated, if skarnous ores having a quality higher than the average are worked in the first years of exploitation. Examining the variation of őre quality with depth, one can conclude that exploitation should be commenced in the 950 to 1150 m interval, as the lower production cost to be expeeted in the eourse of the extraction of more voluminous őre bodies at lower depths does nőt compensate fór the decrease of value due to the lower metál content (Fig. 12, 13), and thus underground exploration and prospecting works too have to be concentra- ted to this interval in the initial phase of exploitation. Földtani Ködöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1975) 105. 724 — 732. A recski kutatási terület szerkezetkutató geofizikai mérései és azok eredményei Szalay István (5 ábrával) A mélyszinti színesérckutatással kapcsolatban, a KFH megbízásából, a földtani kutatásokkal összehangolt szerkezetkutató geofizikai mérések történ- tek az Északkeleti Mátra térségében, 1968 — 71. között. Az Országos Érc- és Ásványbánya Vállalat geológusaival kialakult jó együtt- működés lehetővé tette a mérések földtani követelmények szerinti tervezését és értelmezését. A mérések eredményeiről 1971-ben összefoglaló jelentés ké- szült. Azokról az eredményekről kívánunk a következőkben beszámolni, amelyek elősegítik az Északkeleti Mátra földtani felépítésének megismerését, és általá- nosítható tapasztalatnak tekinthetők hasonló vulkáni területek alaphegység- hez és szubvulkáni testhez kötődő ércesedésének geofizikai közreműködéssel történő kutatásához. Előzményként ismeretes volt a ma létező mélyfúrások egyharmada Parád- fürdőtől É-ra, és a megelőző évek, évtizedek változatos módszerű, de korlá- tozott behatolású, vagy áttekintő geofizikai méréseinek anyaga. Az újabb mérési időszak első éveiben olyan kutatási munkahipotézist kellett kialakí- tani, amely lehetővé teszi a középsőtriász karbonátos aljzatba nyomult szub- vulkáni andezittest kiterjedésének megállapítását, vagy legalább a mély- fúrásos továbbkutatás irányának és lehetőségeinek geofizikai előrejelzését. Ugyanis az aljzatban megrekedt intruzív testben van a porfiros rézércesedés, a szubvulkáni andezit és a reakcióképes karbonátos aljzat kontaktusán jött létre a szkarnos kontakt metaszomatikus ércesedés, és kissé távolabbi környe- zetében az aljzatban levő polimetallikus ércesedés. A földtani újravizsgálat után (Csillag J., Nagy I., Radócz Gy., Varga Gy., Zelenka T., 1969.) kialakított földtani modellhez kapcsolódva, a fel- színi geofizikai mérések és a meglévő mélyfúrások összehasonlításából, vala- mint laboratóriumi kőzetfizikai mérések eredményeiből állítottuk össze az 1. ábrán látható földtani-geofizikai modellt, amely a kutatott terület földtani felépítését és főbb képződményeinek kőzetfizikai paramétereit szemlélteti. Ez a modell a kutatások egyik eredményeként alakult ki, a hozzá tartozó táblázattal együtt alkalmas annak megítélésére, hogy valamely képződmény az adott helyzetben mely geofizikai módszerrel kutatható. Direkt érckutató eljárás, például gerjesztett potenciál módszer, a többszáz méteres mélységben lévő mélyszinti ércesedés kutatására, jelenlegi műszaki fzeelsreltségünk korlátái és a felszínközeli piritesedés miatt, nem alkalmaz- ható. Kézenfekvő lenne a szubvulkáni andezittömeget mágneses módszerrel kutatni, azonban annak az eocén amfibolandezitekhez közelálló szuszceptibili- tása egy nagyságrenddel kisebb a Mátra legelterjedtebb miocén vulkanitjainál. S z al a y : A recski terület szerkezetkutató mérései és azok eredményei 725 Jel Kor Kepződm ény 6 [g/cm^] X DO^cgs] 9 [ohmm] V [ m / s] T I Holocén Pleiszt. Pliocén kavics homokos ] .. • \ uledek agyagos J tufa 2.0-2 2 1.7 - 0 > 100 10-30 1700-2100 Miocén '' V piroxénandezit 1.7- 2.6 >1000 7 3700 -4300 Oligocen homokkő 2 2 ? 0 50-150 agyagmórga.tufa betelepülés 22-2 6 0 6-25 X X Eocén biot it-amfi bot andezit 0-500 3Ó-55 (oo)? 3500 -4400 X q kvarc- biotit-amfibolandezit 0-200 A A A amfibol -biotitandezit 0-150 + + + szubvulkáni andezit 2.7? 7 4300-5200 V s/ V Kréta diabáz 2.7 itooo-lö® 27-38 4400-4700 Triász m agyag, - már ga,- kova pata 7 0 50- oo 4300-5200 mészkő, dolomit 2.7 0 OO 5100-6400 injektált mészkő ,kovás dolomit 7 0 7 4300-4800 m Perm agyagpala 2.7 0 ? 4700 mészkő 0 oo 5500-6100 1. ábra. Földtani -geofizikai modell Fig. 1. Geological-geophysical model a piroxénandezi tekénél és a közeli Darnói nagyszerkezeti öv diabázainál. Ezért a földi- és légimágneses térképen a piroxénandezit és diabáz hatása dominál. Előbbiek miatt más úton, szerkezetkutatással kell a kutatási célt megköze- líteni. A mélyfúrások szerint 1000 m vastagságot is elérő középsőtriász karbo- nátos aljzat kiemelkedései antiklinális jellegűek, tetőrészük húzott zónaként fölrepedezett, meggyengült, az ilymódon előkészített szerkezetbe a Darnó- vonal menti nagyszerkezeti övben feltörő eocén magmás képződmények beha- toltak részben áttörve, részben megolvasztva a mellékkőzeteket, részben pedig különböző mélységben megrekedve. Ez a szerkezeti meghatározottság a szerkezetkutató geofizikai mérések alkalmazásának a logikai alapja. Mini- mális célkitűzés volt a karbonátos aljzat mélységének és területi elterjedésé- nek nyomozása, mert az 1200 m-nél nagyobb mélységű, vagy nem karbonátos aljzatú területeket ki kell zárni a fúrásos kutatásból. A mérések során kide- rült, hogy a fedőre, az aljzat szerkezetére és a szubvulkáni benyomulások helyé- re további hasznos adatokat is lehet szerezni. A bonyolult földtani felépítés a mérések komplexitását, a minimális ráfordítás elve pedig a fokozatosan növekvő részletességű méréseket kívánta meg. Ennek megfelelően gravitációs, geoelektromos és szeizmikus kutatást végeztünk. 726 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum A sűrűségkülönbség mérésén alapuló gravitációs módszerrel jó eredménnyel lehet kutatni a számunkra mindenképpen legfontosabb aljzatkiemelkedések elterjedését, főleg a nagyobb sűrűségű vastag karbonátos összletet, amely a kiemelkedés helyein gravitációs maximumot hoz létre. Azonban az aljzat felett elhelyezkedő effuzívumok hatása szuperponálódik az aljzat hatásával, hol erősítve, hol gyengítve a gravitációs szélső értékeket. A közvetlenül aljzatra kiömlő eocén andezitek nagy vastagságuk és sűrűségük következtében jelen- tékeny pozitív anomáliát okoznak. Az eocén andezitek a tapasztalatok szerint az aljzat kiemelkedésein szintén kiemelkedést alkotnak, lényegében a mélyben rekedt intruzív testek felnyomulási övében, azokkal azonos felvezető csator- nák környezetében helyezkednek el, ezért pozitív gravitációs hatásuk nem befolyásolja károsan az aljzatkiemelkedés kutatását. Annál kedvezőtlenebb a kutatási terület D-i részén, a Mátra-hegység területén a szeszélyesen változó elterjedésű és vastagságú miocén piroxénandezitek szerepe, amelyek erősen torzítják a gravitációs képet. A gravitációs módszer integráló hatású, ezért szükséges, hogy más, független módszerrel állapítsuk meg a ható, vagy hatók mélységét és egyéb jellemzőit. Az egész országról rendelkezésre álló áttekintő gravitációs Bouguer-anomá- lia térkép jó kiinduló alap a további kutatási irányok kiválasztásához. A gra- vitációs mérési hálózat megfelelő kiegészítése után készült maradékanomália térkép (2. ábra) már a szerkezeti egységeket szemlélteti. Eszerint a recski 2. ábra. Gravitációs niaradékanomália térkép a Mátra-hegységben Fig. 2. Map of remanent gravimetric anomaly in the Mátra Mountains Szalay : A recski terület szerkezetkutató mérései és azok eredményei 727 mélyszinti ércesedés területe egy É-D felé elnyúlt gravitációs maximum terület- tel esik egybe. Hasonló maximum területek Disznókőnél, Parádóhutától D-re és Parádsasvártól Ny-ra vannak, tehát ezek a továbbkutatás fő irányai. A térképen jól kirajzolódik a darnói diszlokációs öv, amelynek Ny-i részén az oligocén árkot minimum-zóna jelzi, K-i részén a Bükk szegélyi aljzatkibúvások és sekély aljzatú területek pozitív anomáliaként jelentkeznek. Több képződmény mélységének és fizikai paramétereinek kimutatására a helyenként geoelektromos szondázással kiegészített szeizmikus rekfrakciós módszer bizonyult alkalmasnak. Mindkét módszerrel jól kimutatható a miocén tufák, üledékek, valamint oligocén üledékes kőzetek alatt az eocén andezitek felső határfelülete, valamint a karbonátos aljzat. E két módszer kiegészíti egymást a fizikai paraméterekre I alapozott geofizikai képződmény-meghatározásban, amelynek főleg az egyik módszernél azonos fizikai paraméterrel jelentkező képződmények szétválasz- tásában van szerepe. Ilyen tapasztalatokat szereztünk például az eocén andezit peremterületein, I ahol a paleogén üledékes képződmények meszes, vagy kovás kötőanyagúak, il a hullámterjedési sebességek a kissé bontott, vagy tufás andezitekéhez hason- ( lók, de az agyagmárga fajlagos ellenállása fele-harmada az eocén andezitének. Fordított a helyzet az aljzat kimutatásánál, felszíni lávaelőfordulás e.seté- ! ben, mert az andezit és a triász agyagj)ala fajlagos ellenállása hasonló, sőt a szubvulkáni andezittel átjárt karbonátos aljzat sem jelentkezik a megszo- ^ kott, közel végtelen ellenállással. A mezozóos és paleozóos aljzatban a szeiz- mikus hullámok terjedési sebessége viszont az esetek többségében nagyobb, mint a fedő miocén és paleogén rétegvulkáni alakidatokban. Vastag lávatö- megek, kitörési centrumok, intrúziók nagyobb sebességgel jelentkeznek, agyagpalával összetéveszthetők, de a mészkőben és dolomitban tapasztalt í terjedési sebességet nem érik el. i Éppen ezen alapul az a fontos felismerés, hogy a karbonátos aljzat antikli- nálisának felső részén a hullámterjedési sebesség csökkenése révén a szubvul- káni benyomulás által gyengített kupola részek megkülönböztethetők az ép karbonátos aljzatszakaszoktól. Természetesen ilyen következtetésre csak vul- káni környezetben kimutatott antiklinálison mért sebességcsökkenés esetén érdemes jutni, amikor meggyőződtünk a karbonátos határfelület folyamatos nyomonkövetésével arról, hogy nem az üledékes aljzatban levő képződmény- váltásról, hanem inkább állapotváltozásról (feltöredezés, beolvasztás, szubvul- káni benyomulás) van szó. Fentiek elégségesek kutatófúrások kitűzésére, de az intrúzió geometriai méreteiről csak annyi mondható, hogy annak sík- metszete kisebb az antiklinálisénál, de valószínűleg nagyobb a sebességcsökke- nési zóna területénél. Ez a gondolatmenet alkalmazható kristályos aljzat ese- tén is, de nem alkalmazható, vagy fordított meggondolás érvényes agyagpala, homokkő, felszínközeli bontott gránit esetén (mert az intrúzióbeli terjedési sebesség eléri, sőt meghaladja az aljzatbeli sebességet). A Recsk környéki szeizmikus és geoelektromos mérések az ismertből az ismeretlen felé haladva történtek. A Parádfürdőtől É-ra végzett szintazono- sító refrakciós mérések lehetővé tették a mélyfiirásból ismert szerkezet jelleg- zetességeinek felismerését a geofizikai mérési anyagban, egyúttal pedig új információkat szolgáltattak a lelőhely néhány km-es környezetéről (3. ábra). A Parádfürdőtől D-re, mély földtanilag ismeretlen környezetben történt refrakciós és geoelektromos mérések feladata már a kutatott szerkezet tovább- 728 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum 3. ábra. Az alsó refraktáló határfelület mélységtérképe, helyszfnrajz. Jelmagyarázat;!. Refrakciós szelvény, 2. Jellemző, bemutatott szelvény, 3. Reflexiós szelvény, 4. Az alsó határfelület (karbonátos aljzat) mélysége (m) tszf. 5. Diabáz, 6. Mészkő, agyagpalaközbetelepüléssel, 7. Mélyfúrás, 8. Sebességcsökkenési zóna az alsó határfelületen Fig. 3. Contour map of the lower refracting limit, layout. L e g e n d: 1. Refraction profilé, 2. Characterlstic profile demonstrated, 3. Reflexión profile, 4. Depth of the lower refracting limit (carbonate basement) (meter, a.s.l.), 5. Diabase 6. Limestone with interbedded shale layers, 7. Borehole, 8. Zone of velocity reduction on the lower limiting surface nyomozása volt . Ezek a szelvények a földtani eredményekkel együtt lehetővé tették a méréseket követő mélyfúrások racionális telepítését. Egy Ny-K-i és egy É-D-i szelvényt mutatunk be a geofizikai mérések föld- tani interpretációjának szemléltetésére. Az A-B szelvény Parádóhuta és a siroki Nagyvárhegy között húzódik (4. ábra). A szelvény Ny-i szakaszán 3 határfelület mutatkozik. A felsőt az eocén andezit felszíneként, a középsőt a triász agyagpalaösszlet felszíneként, az alsót a vastag középsőtriász karbo- nátos összlet felszíneként értelmezzük. Szembetűnő, hogy a karbonátos aljzat- kiemelkedés Ny-i szegélyén észlelhető határsebesség csökkenés, a K-i szegé- lyen nem. Ezzel összhangban van az a tény, hogy a Ny-i szegélyen a mély- fúrások magasra felnyomult szub vulkáni andezitet, K-en pedig vastag mész- követ találtak. Felismerhető a mélyszinten az egykori tektonika. A középső 729 zalay : A recski terület szerkezetkutató mérései és azok eredményei of wave propagation (in/s) 730 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementurn vagy alaphegységi felszín erózió alakította diszkordancia felület. A szelvény K-i folytatásán a darnói nagyszerkezeti öv mentén elhelyezkedő oligocén árok, valamint a Darnó-hegy D-i eltakart nyúlványa látható. A refrakciós mérések a kiemelkedés felső peremét kimutatták, az alsó szög- let és a meredek dőlésű feltolódási sík árnyékolt helyzetben van. A Sírok- 1 fúrásban talált, diabázzal átjárt agyagpala közepes hullámterjedési sebes- séggel jellemezhető. A legkiemeltebb részen mért nagy sebesség mészkőtől eredhet. Az aljzat morfológiája és belső szerkezete aszimmetrikusan kiemelt, K felé billent szerkezetek sorozatát sejteti. Érdekesség, hogy a jelenleg leg- délebbi (itt nem közölt) Ny-K-i szelvényen az agyagpala, sőt a mészkőösszlet egy része is lepusztult, de a határsebességcsökkenés (mint a pálbükki mély- fúrásból kiderült), az előzőekben megfigyelt szubvulkáni áttörés zónájába esik. Az É-D-i csapású C-D szelvény a Mátra D-i szegélyétől Parádfürdőig ter- jed, tehát a K-i Mátra keresztmetszetét adja (5. ábra). Ez a szelvény kimutatta a Mátra gerince alatt. Disznókőnél a karbonátos aljzat kiemelkedését, majd D-re Mátraalja felé a többlépcsős, 1500 m-es leszakadást. Disznókőnél a fedő sebességek eloszlásából és a nagy repülési magasságban is észlelhető jelenté- keny pozitív mágneses anomáliából andezit láva túlsúlyra következtettünk, a Mátra D-i oldalán pedig túlnyomóan piroklasztikum és üledékes fedő sejt- hető a kisebb átlagsebesség és kis fajlagos ellenállás alapján. A kiemelkedésre telepített mélyfúrás még a vártnál is kiemeltebb átalakult üledékes aljzatot és piroxénandezit kitörési centrumot ért. A C-D szelvény mentén problémamentes a karbonátos aljzat geofizikai kimu- tatása, de kétséges a középső határfelület értelmezése. Hegyeshegy— Disznókő között e határfelületet régebben triász agyagpalával azonosítottuk, de az lijabb fiirások szerint eocén andezitként kell értelmezni. Eszerint Disznókőtől D-re a középső határfelület egy paleogén diszkordanciafelület lehet. A refrakciós mérések eredményeit határfelületenként térképen ábrázoltuk. A felső refraktáló szint mélységtérképe lényegében az eocén andezit területi és mélységi elterjedését ábrázolja. Feltehető, hogy a peremterületeken, főleg a Ny-i és K-i szegélyen oligocén márga és mészkő keveredik az andezittel. A középső refraktáló szint mélységtérképe a túlnyomóan középsőtriász, ún felső agyagpala összletből felépülő medencealjzat domborzatát ábrázolja. A medencealjzaton belüli középsőtriász karbonátos összlet felső határfelüle- tét ábrázolja az alsó refraktáló szint mélységtérképe (3. ábra). Ezt tekintjük a legfontosabb eredmény térképnek, ugyanis lehetőséget nyújt az eocén vul- kanizmust megelőző, rejtett aljzatszerkezet felismerésére. Határozottan kiraj- zolódik a mélyszinti ércesedést hordozó antiklinális alakulat. A vonalkázott terület az alsó határfelületen mért hullámterjedési sebességcsökkenés zónáját jelöli. Ennek ismeretében következtethetünk a szubvulkáni andezitbenyomu- lások helyére a fellazított zóna környezetében. Érdekes, hogy e zóna D-i .szakaszán nagy káliumanomália mutatkozott (Géresi Gy., Wéber B., 1970). Az érckutató mélyfúrások telepítésére még kedvező mélység, szerkezet és a fellazított zóna a térképről leolvasható. Mélyföldtanilag még teljesen ismeretlen területek kutatása esetén a felderítő mélyfúrások helyének kijelöléséhez elengedhetetlen minden más földtani, geokémiai és geofizikai adat figyelembevétele (kőzettípus, elváltozások, geokémiai-, mágneses-, GP-, PS- és kálium-anomália, felszínközeli ércnyom), mert ezek összeesése egy-egy jellegzetes kiemelkedés.sel, vagy annak peremé- AOO — ! — ^ ' 4000 731 i i I S z a l a y : A recski terület szerkezetkutató mérései és azok eredményei T. Ü U. O/ íS o be ^ Ü ■c> «b 732 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum vei, elősegíti a hatékony területszelektálást. Fordítva is érvényes: a szerkezet- kutatással kimutatott kedvező helyekre érdemes koncentrálni a részletkuta- tásokat. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a M. Áll. Eötvös Loránd Geofi- zikai Intézet és az Országos Érc- és Ásványbánya Vállalat együttműködése eredményeként az Északkeleti Mátrában olyan szerkezeti, kutatásmetodikai összefüggések váltak ismeretessé, amelyek a geofizika közreműködésével vég- zett tudatos mélyszinti érckutatás alapját képezhetik a Mátrában és más, hasonló földtani felé])ítésű vulkáni területeken. Irodalom — References CsiLL.\G J., — Nagy I.— Radócz Gy. — Varga Gy’. — Zelenka T. (1969); Előzetes jelentés a recski mélyszinti érckutaté mélyfúrások földtani újravizsgálatáról. (Kézirat) Erkel A. — Géresi Gy. — Szabó Gné — Szalay I.— Verő L. — Wéber B. (1971): összefoglaló jelentés a Recsken ós környékén végzett geofizikai kutatásokról. Felszíni geofizikai kutatások. (ELGI Adattár) Géresi Gy. — Wéber B. (1970): A kálium eloszlása a Mátra hegységben légi-gammaspektrometriai felvétel alapján. Földtani Közlöny, 100. Geojthysical measiirements fór structural-geological piirposes in the exploration area of Recsk and their results I . Szalay Tlie {rpojihysical exjiloration of deep-seated őre bearing zone carried out at the surface in the Recsk őre prospeeting area was done in a close harmony with the geological evi- dence of tlie area. Thus, the geophysical niodel of tlie area could be developed. The integrated, comple.x geophysical investigation included gravimetric, geomagnetic, geoelectric and seismic exploratory methods. The gravimetric method of integrating effect enabled to delineate and identify the liorsts of the carbonate basement. On the hasis of Bouger anomaly, the area of Recsk’s ore-mineralization in the deep regions eoincides with a gravitation high elongated in N-S direction. Geoelectric soiindings combined with seismic refraction techniques allowed us to sepa- rate from one another formations characterized by the same physical parameters. Al- though the subvolcanic bodies cannot be directly identified, bút the decreíise in wave velocity observable on tojt of the carbonate basement is partly indicative of the presence of a dome weakened by subvolcanic intrusion. Refraction measurements fór correlating the horizons enabled the explorers to distin- guish between main structural units within the basement. The contour map of the upper refracting horizon has enabled to sketch up the lateral and vertical distribution and extent of the Upper Eocéné stratovolcanic andesite forrnation, that of the middle refracting horizon has provdded information on the morphology and relief conditions of the base- ment complex of the Triassic shale sequence. The contour map of the lower refracting horizon gives the upper surface of the Triassic carbonate baserpent. The geophysical measurements carried out in the vicinity of Recsk were done with a progress from the unknown to the known and were very helpful in the choice of explo- ratory borehole sites. A regular verifieation and comparison of geological and geophysical data allowed őre prospectors to use geophysical information with a good result in prepar- ing the geological prospeeting of the area involved. Földtani Közlöny, Bull. ol the Hungárián Oeól. Soc. (1975) 105. 733 — 739. A recski mélyfúrási geofizikai kutatások eredményei dr. Morvái László — Viola Balázs (5 ábrával) A recski földtani kutatásokhoz a geofizikai vizsgálatok szervesen kapcsokkl- tak. A fúrásos tevékenységgel egyidőben megkezdődött a terület inélyfúrási geofizikai vizsgálata is. E vizsgálatok a kutatás folyamán egyre jobban hozzá idomultak a terület bonyohdt földtani feléi)ítéséhez és az általuk szolgáltatott információk mennyisége folyamatosan nőtt. A recski kutatási területen végzett mélyfúrási geofizikai vizsgálatok két nagy csoportra oszthatók: elsősorban a hagyományos mérési módszerek, — amelyek a kutatások első fázisában játszottak számottevő szerepet, a földtani adatokra támaszkodva lehetővé tették a terület geológiai viszonyai- nak mélyebb ismeretét és speciális földtani problémákra is ráirányították figyelmünket. Továbbá az érces szakaszok megbízható kijelölése kéj)ezte a mélyfúrási geofizikai módszerek továbbfejlesztésének irányát. Röviden taglalni kívánjuk a mélyfúrási geofzikai mérések, valamint a föld- tani adatok alapján a terület geológiai arculatát. A mezozóos medencealjzat kvarcitos, agyagpalás, mészköves kőzetösszletek a karotázs szelvények ala])- ján jól elkülöníthetők a látszólagos fajlagos ellenállás útján, amely nagymér- tékben megnövekszik a kvarcittal és mészkővel szemben, hasonlóan a gamma- gamma görbéből megállapítható térfogatsúly növekvő értékéhez. Az agyag- pala kis fajlagos ellenállásával egyértelműen jelölhető ki. Jellemző, hogy a széles határok között mozgó fajlagos ellenállású mészkövek közé gyakran különböző vastagságú vulkáni ké])ződmények települnek. A fúrásokban gyak- ran találkozunk kovás mészkővel, melynek fajlagos ellenállása eléri a 2000 ohmm-t is. A mészkövekben előforduló rej^edezett zónákat a gamma-gamma és lyukbőségszelvények jól elkülönítik. A homokkő, agyagmárga és breccsa- képződmények alárendelt szerepet játszanak. A mezozóos medencealjzatra települt vulkáni anyag eocén andezit, amely sem földtanilag, sem kőzettanilag, sem pedig fizikai ])araméterek szempont- jából nem egységes. Az andezittakaró általában utólagos átalakulásokon ment át. Gyakran nagy elbontottságú és üde andezitek váltogatják egymást. Szá- mos fúrásban az andezitet kvarcit, mészkő, agyagpala váltja fel, majd ismét megjelenik az andezit nagyobb mélységben. A különböző minőségű andezitek vastagsága az egyes fúrásokban teljesen rendszertelen. Az üde andezit ellen- állása és térfogatsúlya megnő, hidrogéntartalma csökken az elbontottakhoz képest. A bontott andezit az elbontottság mértékétől függően eltérő fajlagos ellenállással, térfogatsúllyal és nedvességtartalommal rendelkezik. Az agyag- ásványosan bontott szakaszokon a természetes-gamma és gamma-gamma görbék megemelkedett szintje jelzi a fokozott sugárzóanyagtartalmat és a térfogatsúly csökkenését. Az 1. sz. ábrán az Rm-20. sz. fúrás 580 m és 690 m 734 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum Term-Y' t~T Q 2000 cpm 1. ábra. Az Rm-20 sz. fúrás 550 m-től 800 m-ig terjedő képződménysora. Jelmagyarázat:!. Andezit, 2. Mészkő. 3. Agyagpala Fig. 1. Geologic column of boreliole Rm-20, Interval 550 to 800 m. L e g e n d: 1. Andesite, 2. Limestone, 3. Shale M o r V a i-V i o l a : A recski mélyfúrási geofizikai kutatások eredményei 735 közötti szakaszán levő mészkőösszlet megnövekedett fajlagos ellenállásával, lecsökkent természetes aktivitásával, megnövekedett sűrűségével (gamma- gamma minimum zóna), valamint csökkent nedvességtartalmával (neutron- gamma maximum zóna) élesen elkülönül a fedő andezittől és a fekvő agyag- palától. A karotázs mérések értelmezése során, amikor csak az elsődleges anyagfel- dolgozás állt rendelkezésünkre, az egyes képződményekre egymást átfedő paraméter értékeket kaptunk, amely a geofizikai értelmezést megnehezítette. A területen végzett földtani újraértékelés azt bizonyította, hogy a geofizikai paraméterváltozások alapján a legfontosabb kőzettíj:)usok (andezit, mészkő, dolomit, agyagpala) egymástól elkülöníthetők, sőt ezek elváltozási tí]>usai (kovásodás, agyagásványosodás) gyakran jellegzetes értékeket szolgáltatnak. Az újraértékelés során a karotázs szelvények alaj)ján a rej)edezett, mállott, tektonikailag igénybevett zónákat egyértelműen elhatároltuk. A maghiányos fúrásszakaszok pontosításában - különös tekintettel az érces szakaszokra az újraértékelés során teljes mértékben a karotázs információkra támaszkod- tunk. A technikai mérések közül a lyukbőség, fei’deség és hőmérséklet (folyamatos és pontonkénti, valamint késleltetett) méréseket úgyszólván minden fúrás- ban elvégeztük. A lyukbőségmérés a rétegek repedezettségéről, valamint kavernásodásáról ad felvilágosítást; a gamma-gamma sűrűségszelvény értel- mezésénél pedig nélkülözhetetlen. A hőmérséklet méréssel kapcsolatos ada- tok a bányanyitás szempontjából rendkívül fontosak. Folyamatos hőmérsék- letméréssel figyelemmel kísértük a kőzetek hőmérséklet változását a mélység függvényében (2. sz. ábra). Számos fúrásban a hőmérséklet mérésnek az úgy- nevezett késleltetett változatát is alkalmaztuk, hogy az öblítő folyadék hűtő- hatását is figyelembe vegyük. Ezért öblítés után közvetlenül, majd 12, 24, 48 óra elteltével is vizsgáltuk a harántolt kőzetek hőmérséklet viszonyait folyamatos és pontonkénti hőmérséklet szelvényezéssel, illetve méréssel. Azt az eredményt kaptuk, hogy 48 óra elteltével a nyugalmi hőmérséklet l)cállt. Néhány megfigyelő fúrásban pedig - közel lOOO m mélységbe beé))ített ter- moszondával — figyelemmel kísérik éves viszonylatban jelenleg is a kőzetek hőmérséklet változ ását . Az ércesedés is a bonyolult geológiai viszonyoknak megfelelően rendkívül változatos képet mutat. Leggyakoribb a hintett ércesedés, mely a felnyomuló 500 700 900 1100 » m 2. ábra. Az átlaghőmérséklet alakulása a mélység függvényében a recski kutatási területen Fig. 2. Variation of the average temperature in tlie Recsk exploration area in dependence on tlie deptii 12 Földtani Közlöny 736 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum hidrotermális oldatok széles területi diffúziója útján jött létre. A felszínkö- zeiben ritkán fordul elő ércindikáció; jobbára 500 m és a talp közötti mély- ségintervallumban figyelhető meg. Az Rm-48. sz. fúrásban viszont a karotázs mérések 150 m-ig több szintben felszínközeli ércesedést jeleztek. Az ércesedés főleg a vulkáni képződményekhez kapcsolódik, de agyagpalá- ban és mészköves összletben is előfordul. A hintett, szórt ércesedés mellett tömzsös kifejlődés is megfigyelhető. A recski kutatási területen első időszakban a mélyfúrási geofizika főleg a PS görbe alapján jelölte ki az érces szakaszokat. A természetes potenciál görbe alapján történő értékeléshez összefüggő ércek jelenlétére van szükség, hogy az oxidációs-redukciós folyamatok következtében kialakuló potenciál kü- lönbség természetes áramot hozzon létre. Összefüggő érc esetén a természe- tes-potenciál oxidációs-redukciós komponense megnő, aminek eredménye- képpen az érces szakaszok pozitív anomáliával különíthetők el a meddő réte- 3. ábra. Az K-258. sz. fúrásban 30 és 115 in között felvett karotázs-szelvények. Az K-258 sz. fúrásban Am**’ izotóppal és rövidebb szondahosszal felvett szelektív Kamma-gamma szelvény jobban elkülöníti az érces zónákat, mint a Se’® izotóppal és naíiyobb szondahosszal felvett j?örbe. A, B a dús érces, C az ércmentes zónát jelöli Fig. 3. Well-loKKing profiles of interval 30 to 1 1 5 m in borehole R -258. The selective gamma-gamma profilé obtained by Am’*‘ isotope and shorter sound length in borehole R-258 ensures a better differentiation of őre zones than it is the case with Se’® isotope and greater sound length. A, B indicate the ore-bearing zone, C indicates the oreless, barren zone Morvái— V io la : A recski mélyfúrási geofizikai kutatások eredményei 737 3 5 7 (Cu + Fe)V. 1 4. ábra. Az R-233. sz. fúrás 40 — 85 m-ig terjedő szakaszának érckoncentrációs vizsgálata. Az R-233. sz. fúrásban fel- vett szelektív gamma-gamma görbéből számítógépes úton nyert diagram (2) jó egyezést mutat a kémiai elemzés alap- ján kapott diagrammal (1) Fig. 4. Őre concentration analysis of the 40 to 85 m interval of borehole R-233. The diagram obtained by data Proces- sing from the selective gamma-gamma curve of borehole R-233 (2) shows a good agreement with the diagram obtained on the hasis of Chemical analyses O) gektől. Statisztikus vizsgálataink alapján a PS görbék útján az érces szaka- szok mintegy 20%-a mutatható ki. Ennek alapján látható, hogy az érckutatás hatásfoka kezdetben nagyon alacsony volt. Mivel az érces szakaszok megbízható kijelölése komoly problémát jelentett, a Geofizikai Intézetben módszertani kutatást indítottunk be. Olyan geofi- zikai módszer kidolgozását tűztük ki célul, amely az érc elemi összetételére érzékeny és alkalmas az össz-fémtartalom meghatározására, valamint az ele- mek elkülönítésére. Erre a szelektív gamma-gamma és a neutron-aktivációs eljárás bizonyult eredményesnek. A neutron aktivációs eljárás a rézérc kimu- tatására alkalmas. A metodikai feladatot megoldottuk, de a fúrásokban a módszer csak részben került alkalmazásra, mivel a kis érckoncentráció határt szabott az eljárás széleskörű alkalmazására. A szelektív gamma-gamma eljá- rás viszont az összfémtartalom kimutatását oldotta meg. A szelektív gamma- gamma eljárás a sugárforrás és a kőzet kölcsönhatásának egyik fajtáján, a fotoeffektuson alapszik. Ez a hatás a harántolt képződmények kémiai össze- tételével hozható kapcsolatba és lehetővé teszi a nehéz elemkoncentráció meg- határozását. A szelektív gamma-gamma szelvényezést számos fúrólyuk körül- mény befolyásolja, ilyenek: a kőzetsűrűség változása, a fúrólyuk átmérőjének változása, fúróiszap jelenléte stb. Módszertani kutatásaink során ezen hatá- sok minimumra való csökkentését, az érces szakaszok megbízható kijelölését 12* 738 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum Ellenállás 0 100 Qm Szelektív jf-y D O ^ ti « íL ^ > KJ ^ O OD f' o 3 o B o o In < 3 o o — íii cn O NJ Ö CD » II A tn NJ- « ooooí Cn q -í 00 ^ Q.'*4 tn < ^tn í u CD > .5. ábra. Uöntgenradiometrikus eljárás karotázs alkalmazása. Ólom kimutatása érckutató fúrásban. 62,5 keV-töl 87,5 keV-ig és 107,5 keV-től 132,5 keV-ig terjedő energiaintervallumokban történt egyidejű regisztrálás hányadosának maxi- muma mutatja az ólom feldúsulását. I = méréshatár, G = galvanométer-érzékenység, Q = sugárforrás erőssége Fig. 5. Well-logging application of X-ray radiometric techniques. Detecting of lead in ore-exploratory borehole. The peak of the ratio of synchronous registration in the energy intervals of 62.5 keV to 87.5 keV and 107.5 to 132.5 keV is that which shows the enriohment of lead. I = measuring limit, G = galvanométer sensitivity, Q = intensity of radiation source megoldottuk. Ezt az R-258. sz. fúrásban felvett szelvénnyel (3. ábra) kíván- juk bizonyítani, ahol a szelektív gamma-gamma görbe az ércmentes szakaszon nem változik (C), ércesedés esetén pedig az érctartalom változásával arányos anomáliát ad (A, B). A kedvező geometriai elrendezés eredményeképpen nagy érzékenységet és felbontóképességet értünk el, a 0,5%-nál nagyobb érctar- talmú szakaszokat megbízhatóan ki tudjuk jelölni. Méréseinket a laboratóriumi ércelemzésekkel összevetve megállapítottuk, hogy azok az esetek túlnyomó többségében jó egyezést mutatnak. Az újonnan bevezetett fúrástechnológia alkalmazása eredményeképpen ez az egyezés csaknem teljes. Eltérést okoz- hat az, hogy a laboratóriumban csak a magmintát elemzik, a karotázs mérés viszont a kérdéses fúrásszakasz radiális irányú tágabb környezetétől szolgál- tat információt. Az R-233. sz. fúrás 40 m-től 82 m-ig tartó szakavszán a szelek- tív gamma-gamma felvétel és a laboratóriumi elemzés igen jó egyezést mutat (4. sz. ábra). M o r V a i-V i o l a : A recski mélyfúrási geofizikai kutatások eredmémjei 739 Kutatásaink további célja az érces zónákon belül a különböző fémes ele- mek elkülönítése volt. A réz, vas, cink és az ólom elkülöntíése a röntgenradio- metrikus eljárással oldható meg. A fémes elemek, így az ólom is gamma sugár- zással történő gerjesztés során karakterisztikus röntgensugárzást bocsát ki. A két különböző energiatartományban történő egyidejű regisztrálás során nyert beütésszámok hányadosa és az ólom koncentráció között egyértelmű ka])csolat áll fenn. A mérések elvégzéséhez energiaszelektív szcintillációs berendezésre és legalább két csatornás analizátorra van szükség (5. sz. ábra). A szelvényezés során a karakterisztikus röntgensugárzáson ala])uló elem- koncentráció meghatározásának másik lehetősége a szűrőpárok alkalmazása. Ez esetben a megfelelő szűrőkkel mért beütésszámok különbsége arányos a vizsgálni kívánt elem karakterisztikus röntgensugárzásának intenzitásával és ez jellemző az elem koncentrációjára. Ez a módszer lehetőséget nyújt bánya- vágatokl)an, magmintákon és sekélyfúrásokban az elemek elkülönítésére, beleértve a bányászat számára legfontosabb réztartalom meghatározását is. üsszefoglalásképj)en megálla})íthat juk, hogy sikerült átfogó mélyfúrási geofizikai méréskomj)lexumot kialakítani, amely a recski kutatási területen a földtani feladatok megoldását elősegíti, a litológiai tagoláson túlmenően az érces zónák egyértelmű elkülönítésével, ezen belül az egyes nehéz elemek kimutatásával, valamint a fiu’ások technikai adatainak szolgáltatásával. Results of well-logging at Reesk Dr. L. Morvái — ít. Viola On the hasis of well-logging results and geological data the g('ological setting of the exploration area of Reesk is discussod. An account is given of the grailual develojiment of geophysical well-logging teehniques in the light of the inereasing need fór explorations and investigations. The methods applied in ore-exploratory drilling fór the delimitation of metalliferous zones and, consequently, fór detecting inetallic elements are listed. Comparison is made between őre analyses in lahoratories on one hand and őre coneentra- tions determined hy geophysical well-logging technitpies on the other. Finally, the most up-to-date method fór the determination of inetallic ehanents is cxjiounded. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1975) 105. 740—754. A recski mélyszinti ércesedés vízföldtani helyzete Szilágyi Gábor* (9 ábrával) Összefoglalás: A szerző a recski mélyszinti ércelőfordulás földtani-szerkezeti- geofizikai és hidrogeológiai kutatásainak eredményeire támaszkodva a regionális víz- földtani képhez illesztve vizsgálja az ércesedés víztároló kőzeteinek nyomásviszonyait, utánpótlódási helyzetét, töredezettségének alakulását, tárolt vizének kémiai karakterét, gáztartalmának mennyiségi és minőségi változását, s végül rámutat a tervezett mély- művelésű bányászat várható vízföldtani hatására. Regionális vízföldtani kép A térség mélyvíz-földtani képe alapvetően az érces szubvulkáni testet is magába ölelő triász karbonátos alaphegység térbeli helyzetében, kapcsolatai- ban és szerkezeti állapotában körvonalazódik. A középhegységi süllyedék ÉK-DNy-i csapású, határa ÉNy-on az ópaleozóos öv, DK-en a paleozóos ék és a bükki eugeoszinklinális. ÉK-i folytatása a vas- tag oligocén és miocén takaró alatt egylőre bizonytalanul nyomozható (Schmie- DER et al. 1971, Schmidt 1962). Szerkezeti állapotát a többszörösen kiújult Darnó térségi mozgások jellem- zik, melyek eredményeként számos tört zóna és karsztelem harántolja. A repedéseiben tárolt víz valószínűsíthető nyomásfelületének tendenciája, valamint vegyi jellegének változása alapján feltételezhető, hogy a Darnó menti tört zónában a Gömör - Tornai karszt, a rudabányai- hegység, az É-i és Ny-i Bükk, valamint a Mátra dinamikus vízkészletének talán nem elhanya- golható hányadát gyűjti össze és szállítja az Alföld pannon medencéjébe. Az 1. ábrán látható áramkép természetesen sok tekintetben feltételezésre épül, és a nagyvonalú tendenciák szemléltetésével csupán a kutatási terüle- tünket is magában foglaló Darnó szerkezeti zóna vízföldtani szerepére és jelentőségére kíván rámutatni. Az ércesedés közvetlen környezetének vízföldtani helyzete A karbonátos alaphegységbe nyomult magmatömeg hidrogeológiai szempont- ból is számottevő mértékben megváltoztatta környezetét; — az eredetileg tektonikusán legjobban igénybe vett közvetlen környezet merev mészkő- és dolomitkőzeteit nagy mértékben összeroncsolta, s ezzel víztároló- és vízszállítóképességüket nagyságrendekkel megnövelte; • Bányászati Kutató Intézet. A dolgozat dr. Schmieder Antal, Szilágyi Gábor, dr. Zelenka Tibor és Willems Tibor közös munkájában készült „A recski mélyszinti színesfémére előfordulás hidrogeológiai viszonyai” című kutatási jelentés rövid összefoglalója. Szilágyi: *4 recski mélyszinti ércesedés vízföldtani helyzete 741 /. ábra. A Darno zóna térségének regionális hidrodinamikai vázlata. J el magyarázat: 1. Valószfnűsíthetó nyo- másmagasaág (m.A.f.), 2. Valószínűsíthető áramlási irány Fig. 1. Begional hydrodynamic sketoh of the Darnó zone. L e g e n d: 1. Supposed piezometric head (above Adriatic .Sea level), 2. Supposed flow dirertion — az alapliegységben tárolt víz viszonylag zavartalan nyomásfelületét eltorzította; — a víz kémiai összetételét, illetve vegyi jellegének tendenciáját átalakí- totta; — s végül, de nem utolsósorban a környezet geotermikus állapotát is módo- sította. A szubvulkáni andezittest szintvonalakkal ábrázolt burkolt felületét a 2. ábra vázolja. A szubvulkáni test és karbonátos környezetének töredezettsége Hasadozott víztároló kőzetekről lévén szó, a repedéssűrűség vagy más néven töredezettség alapvető hidraulikai paraméter: ez határozza meg a víztároló- és vízvezetőképességet. 742 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplernentum 2. ábra. A szubvulkáni andezittesst burkolófelülete. Jelmagyarázat:!. A burkolófelület magassága (m.A.f.), 2. Érckutató fúrás Pig. 2. Enveloping surface of the subvolcanic andesite body. L e g e n d: 1. Altitude of the enveloping surface (above Adriatic Sea level), 2. Ore-exploratory drilling A makro- és mikrotektonika által eredményezett töredezettség! állapot — a makroszkópos mag vizsgálatokon, illetve repedésstatisztikai elemzések ered- ményein túl — az érckutató fúrások kanalazásos és víznyeletéses kútvizsgá- Szilágyi : .1 recski mélyszinti ércesedés vizjöldtnni helyzete 743 3. ábra. A vízszilllíWkípessi'iK területi alakulása. J e 1 m a k y a r á z a t: 1. V'izszilllítóképessáK (kM) (m7sec.), 2. Érc- kutató fúrás Hy. 3. Areal variation of transmissivity to Kround-water flow. L e k e n d: Transiuissh ity to ground-water flow (kM) (inVsec), 2. Ore-exploratory drilling 744 F'ildtani Közlöny 105. kötet, Supplementurn lataiból nyert vízszállítóképességgel jellemezhető. E tényező a porózus kőze- tek hidraulikájából ismert szivárgási tényező és rétegvastagság szorzata, de tartalma repedezett víztárolók esetén — extenzív jellegéből következően nem a kőzet, hanem a formáció vízszállítóképességét fejezi ki, ezért itt település- szerekezeti, áttör tségi vagyis töredezettségi mutatóként is értelmezhető. A recski kútvizsgálatokból nyert vízszállítóképességi értékek összessége tehát nem az andezit, vagy a mészkő hidraulikai paramétere általában, hanem e földtani formáció szerkezeti állapotának egyik kvantitatív jellemzője. A 3. ábrán a vízszállítóképesség vagy most már csak egyszerűen a töredezett- ség mértékének területi alakulása látható. (A sraffozás sűrűsége a töredezett- ség mértékét jelzi.) A karbonátos alaphegység szerkezetileg kiemelt, erősen igénybe vett részén a benyomuló magma továbbroncsolta környezetét, így a formáció alakjához - a 2. ábrán bemutatott burkolófelület körvonalaihoz — simuló öv mentén nagyságrendekkel megnöveltei az alaphegység egyébként viszonylag mérsé- kelt vízszálhtóképességét. A triász mészkő ..zavartalan” vízszállítóképessége a szubvulkáni andezitek közelében két nagyságrenddel megnövekszik, 10“®-ről 10"-'^ m^/s-ra emelke- dik. Magának a szubvulkáni andezitnek alig van vízszállítóké pessége; a (kM) érték többnyire 10~® m^/s alatt marad. A szubvulkáni andezittestet átszelő alaphegységi tektonikus vonalak mellett azonban esetenként jelentősebb víz- szállítóképességgel kell számolni. A vízszállítóképesség egy Ny-K-i szelvény menti alakulását mutatja a 3. ábra alsó részlete. A szubvulkáni andezit hatá- sára létre jött palástszerű szkarnos övben a vízszállítóképesség átmeneti érté- ket mutat. Csupán a nagyságrendek érzékeltetéséül néhány ismert triász medence átla- gos vízszállítóképessége: dorogi dachsteini mészkő 4 • 10“^ m^/s nyirádi nóri fődolomit 3 • 10“ ^ m^/s tatabányai dachsteini mészkő 1 • 10“ ^ m^/s iszkaszentgyörgyi karni dolomit pedig 0,3 •10“^ m^/s Megállapítható tehát, hogy a recski alaphegység vízszállítóképessége a tört zónában mintegy 1,5 — 2, a zavartalan külső környezetben közel 4, a szubvul- káni test belsejében pedig már 5 nagyságrendet meghaladó mértékben kisebb a Dunántúli Középhegység jól karsztosodott triászában tapasztalhatónál. E nagyságrendi különbségek értelmezésénél azért megjegyzendő, hogy nem csupán és nem elsősorban töredezettségi különbségek mutatkoznak itt, hanem karsztosodottsági, illetve a réstérfogat alakulása tekintetében azzal ellentétes hatású metaszomatikus folyamatok eredményeinek különbségei is. A vízszállítóképesség mellett a kőzetek réstérfogata is a töredezettség mér- tékét jellemző mérőszám. A zavartalan alaphegységben 0,1 — 0,5%-os, a ron- csolt zónában 1%-ot megközelítő, a szubvulkáni testben pedig 0,1% alatt maradó szabad hézagtérfogat becsülhető. Ismét csak érzékeltetésül: a bányászati csapolások során a Nyirád térségi dolomitban 3%, az iszkaiban 2 %, a Dorog térségi mészkőben pedig 1 — 1,5% szabad hézagtérfogat adódott (Schmieder 1970). A különbségek itt is szembetűnnek, bár koránt sincs nagyságrendekről szó. S z il ág y i : A recski mélyszinti ércesedés vízföldtani helyzete 745 4. ábra. Az alaphei?ység és a szubvulkáni test priinér vfznyomásfelülete. Jelmagyarázat: 1. Nyomásmagasság (m.A.f.). 2. Áramlási irány, 3. Érckutató fúrás Fig. 4. Primary water pressure surface of the basement and the sub volcanic body. Legend : 1 . Piezometric bead (metre, above Adriatic Sea level), 2. Flow direction. 3. Ore-exploratory drilling 746 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementuni Az érctest és l'örnyezeténeTc hidrodinamikai vázlata A szubvulkáni andezittest és a karbonátos alaphegységi környezet egyet- len szabad felszínű hidrodinamikai rendszert alkot. Repedéseikben tárolt" víz nyomásmagassága több-kevesebb anomáliával tarkított felületté szerkeszt- hető (4. ábra). A 4. ábrán látható áramkép szerint az áramlás uralkodó iránya a Darnó- vonal, illetve Bükkszék felé mutató. Számottevő eltérés ettől csupán a Lahóca- hegy környezetében mutatkozik, ahol mintegy 40 m-es depresszió tapasztal- ható. Magyarázatául a közel 100 éves lahócai bányászat csapoló hatása kínál- kozik, de csak a fedő rétegvulkáni andezit és az alaphegység hidraulikai össze- függésének érvénye esetén. Azért feltételes e magyarázat, mert nyolc kutatófúrásban elkülönítve vizsgál- ták az alap- és fedőhegységet, s e vizsgálatok során — leszámítva a három siker- telenül végződöttet a fedőhegység vízszintje mindenkor különbözött az alaphegységben mérhetőnél. Négy esetben 2 37 m-rel magasabban, egy eset- ben jíedig 11 m-rel mélyebben adódott. Ez az anomália a két víztároló hidraidikai önállóságának feltételezését tenné szükségessé, ezt viszont sem a települési helyzet, sem a szerkezeti viszonyok, sem a felszínről kimutatható közvetlen utánpótlódás, és a fentebb említett lahócai de^iresszió sem indokolja. Az ellentmondás feloldása a D-i terület kuta- tásától, illetve a mélybányászat csapoló hatásának eredményétől várható majd. \hsszatérve a nyomásfelület elemzésére; a bemutatott áramkép alapján kétirányii utánpótlódás valószínűsíthető: az uralkodó K-i, ÉK-i áramlási irány Ny, DNy felől tehát a Mátrából származó, vagyis oldalirányií, — a nyomásfelület Ny-K-i gerincű relatív kiemeltsége, ,,dombhátja” pedig a felszínről, beszivárgásból származó utánpótlódásra utal. A laterális utánpótlódás bázisa a Mátrában évente beszirvágó 30 — 40 mm csapadék EK felé áramló része, ami nagy valószínűséggel nem haladja meg az 5 m^/ percet. A felszínről közvetlenül beszivárgó csapadék magassága az oligocénnel nem borított rétegvulkáni andezit nyílt felületén is 30 — 40 mm/évre tehető, ami összértékben kifejezve nem éri el percenként az 1 m^-t. Az együttes, vagy teljes utánpótlódás értéke tehát nagy valószínűséggel 6 m^/]íerc alatt van. E számok vízháztartási vizsgálatok és hidraulikai becslések eredményei, amiket a kutatás során létesített vízszintészlelő fúrásokban mért éves vízszint- ingadozások kvantitatíve is megerősítettek. Csu{)án érdekességként említem, hogy a figyelőkutakban is jól követhető a Hold-járás okozta napos periodusú, 70 — 80 cm-es amplitúdójú vízszintinga- dozás, továbbá a csapadékeloszlás hatása 3 5 hónapos fáziskéséssel, valamint az éves vízjárás 8 m-es szélső értékkel. A vízben oldott gáz mennyisége és összetétele Fúrás során számos esetben tapasztalták az öblítőközeg bugyborékolását és ún. ,, gyarapodását”, kanalazások során pedig a kút vizének kapcsolóállá- sig fellövelő erupcióját. Az Rm-ll/a. számú fúrás ma is működő hévízkúttá Szilágyi : *4 recski mélyszinti ércesedés vízföldtani helyzete 747 Rm-AA Rm-7A ' • ^ o 5. ábra. A vízben oldott gáz mennyiségének és összetételének alakulása. Jelmagyarázat: 1. Gázos kút, 2. Érc- kutató fúrás Fig. .5. Variation In the quantity and composition of gas dissolved in water. L e g e n d 1. Gaseous water proiiucing well, 2. Ore-exploratory drilling 748 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplernentum 0 100 500 1000 1500 m 1 ^ Rm -74 6. ábra. A víz vegyi jellegének alakulása. Jelmagyarázat: 1. Uralkodóan NaHCOj, 2. Uralkodóan CaS04, 3. Kevert vegyi jelleg, 4. Érckutató fúrás Fig. 6. Variation of the Chemical character of the water. L e g e n d: 1. Predominantly NaHCOj, 2. Predominantly CaSO,, 3 Mixed Chemical composition, 4. Ore-exploratory drilling Szilágyi : A recski mélyszinti ércesedés viz földtani helyzete 749 alakult. E jelenségek javarészt a szubvulkáni testet környező, vagy átszelő zúzott övben jelentkeztek. A mélységi vízmintavételek tanúsága szerint a repedésekben tárolt víz széndioxidot, nitrogént, szénhidrogéneket és egyebek között kénhidrogént is tartalmaz. Az oldott gáz mennyisége a szubvulkáni testen belül többnyire 1 m'^/m^ alatt marad, az alaj)hegységi zúzott övben viszont ugrásszerűen 6 m^^m^ fölé emelkedik (5. ábra). E mennyiségi ugrás összetételi változást is jelent, ugyanis e környezetl)en a széndioxid 95 tf %-ot meghaladó uralkodó komponenssé növekszik. A többi összetevő — nitrogén, szénhidrogének, kénhidrogén — mennyisége e kontúr mentén is többnyire változatlan marad, csupán az összes gáztartalomhoz viszonyított térfogatarányuk változik. így, a 0,5 m^/m-* átlagos metántarta- lom az intrúzióban 50%-os, az alaphegységben viszont 5% alatt maradó tér- fogatszázalékot jelent. A kénhidrogéntartalom nem éri el a 0,02 tf %-ot. A gáztartalom ugrásszerű változása a tárolókőzet víz- és gázszállítási ténye- zőjének ugrásszerű változásával magyarázható. A gázok származását illetően az a feltevés valószínűsíthető, hogy a szén- dioxid, a metán és társai közeli szénhidrogéntárolóból, illetve szerves anyag bomlásából származtathatók. A gázösszetétel egyébként nagyfokú rokonsá- got mutat a Bükkszék-fedémesi boltozatban feltártakkal (Barnabás 1949, Majzon 1940). A víz kémiai összetétele A víz vegyi jellegének alakulását is az alaphegységbe nyomult szubvulkáni test elterjedése és kőzettani összetétele határozza meg (6. ábra). Az alaphegység külső környezete uralkodóan nátriumhidrogénkarbonátos vizet tárol, a szubvulkáni test viszont többnyire szulfátos jellegűt melynek uralkodó kationja a kalcium. Az alaphegység vizének nátriumhidrogénkarbonátos jellege a Mátra felől valószínűsíthető utánpótlódást látszik igazolni, az intrúzió szulfátos jellege viszont a szulfidos ércek bomlásának tulajdonítható. Az ellentétes vegyi jelleg a kontaktus mentén természetesen keveredik. Számottevő mennyiségben jelentkezik a kationok között még magnézium, amely főleg az alaphegység dolomitosodásának környezetében dúsul, illetve anionok között a klór, melynek ilyen mennyiségben való jelenléte azonban még nem teljesen tisztázott. (Itt is szénhidrogéntároló közelségére kell gya- nakodnunk.) A víz oldott anyagtartalma helyenként a 20 000 mg/l-t is eléri, általában az intrúzióban magasabb, kémhatása pedig a környezet közel semleges jelle- gével ellentétben itt enyhén savas. A geotermikus gradiens területi alakulása E kérdés csupán annyiban tartozik ide, hogy a fúrásokban mért hőmérsék- letek többnyire vízhőmérsékletek voltak, no meg érdekességként, amennyiben a földtani formáció helyzetéből következően - a geotermikus gradiens területi alakulását is szembetűnően módosította (7. ábra). 750 Földtani Közlöny 105. kötet, Supplementum 7. ábra. A geotermikus Kradiens alakulása. Jelmagyarázat: 1. Geotermikus gradiens (m/C°), 2. A szubvulkáni andezit elterjedése, 3. Érckutató fúrás Fi(j. 7. Variation of the geotlieruial gradient. L e g e n d 1. Geotliermal gradient (m/C"), 2. Extent of subvolcanic ande- site, 3. Ore-exploratory drilling A 7. ábrából látható, hogy a geotermikus gradiens az intrúzióban és hatás- területén az ércesedés övezetében többnyire 25 m/C° fölött van, helyenként a 30 m/C°-ot is eléri, a peremeken viszont 20 m°C alá csökken. I Szilágyi : A recski mélyszinti ércesedés vízföldtani helyzete 751 8. ábra. Az aknamélyités hatás;íra bekövetkezett vizszintsiUlyeiiések Fig. 8. Depressions of grounil water table KAHHE — COXTEKU ÉRTEKEZÉSE - HAVLiMblE CTATbM - MÉMOIRES Dr. Báldi T.: a Dunántúli Középhegység és Észak-Magyarország oligocénjének korrelációja — Correlation between the Transdanuhian and N-Hungarian Oligocene 407— fit Dr .Báldi T.— Nagymarosi A.: A hárshegyi homokkő kovásodása és annak hidrotermális eredete — Silification of the Hárshegy Sandstone and its hydrothermal origin 257—275 Dr. Báldi T., B. dr. Bekb Mária, dr. Kecskeméti T., dr. Monostori M. és Nagymarosi A.: A Hárshegyi Homokkő Formáció kora és képződési körülményei — Altér und Bildungsverháltnisse des Hárshegyei Sandsteins 353—386 Bérczi J., Bognár L. et Kiss J.; Neutronaktivációs analitika és jelentősége a földtani-geokémiai kutatások- ban — Neutron activation analyses and its importance in geological and geochemical research 161—169 Chikán G.: Az Eger-tiiiaméri mocén diatomás képződmények vizsgálata — HsyMeHHe nHaroMOBbix ot- aoHteHHH B MHOueHe M3 OKpecHOCTM ropoHB Erep 127-142 Dr. Dank V.: Elnöki megnyitó 333 — 338 Dr. Dank V.: A hazai szénhidrogénprognózis néhány kérdése 457—463 Dr. Detre CS. : Rétegtan és fejlődés — Stratigraphy and Evolution 31—41 Dóczi A.— Maros I.; A szénhidrogénkutatási információs rendszerek fejlesztésének problémái — Problems of developlng Information Systems in hyrocarbon prospecting 486 —494 Embey-Isztin a.: Felsőköpeny eredetű Iherzolitzárványok a magyarországi alkáli olivinbazaltos, bazanitos vulkanizmus kőzeteiben — Lherzolite nodules of upper mantle origin in the alkáli olivine basaltic rocks of Hungary 42—51 Dr. Gidai L. A Párizsi-medence és a Dunántúli Középliegység eocén rétegtani analógiáiról 143—148 Haas J.: CaCOj-oldás a tengervízben jelenleg és a geológiai milltban — Dissolution of a CaCO, in sea water at present and in the geological pást 276 —289 Dr. Hámor G.: Főtitkári beszámoló 339—845 Horvai á.: a szénhldrogénkutatók számára javasolt új érdekeltségi rendszer, mely összefügg a kutatások útján létrehozott potenciális népgazdasági eredménnyel — A new System of stimulators fór hydrocarbon prospectors as a means fór potential eontribution to the progress of people’s economy 495—502 Horváth Zs. — dr. Scheuer Gy.: a dunaföldvári partrogyás mérnökgeológiai vizsgálata — Engineering- geological investigation of the river bank síidé of Dunaföldvár 425—440 Kajes Ju. V.: A Szovjetunió főbb kőolaj- és földgáztároló területei 476 —481 Kerekesné Tüske Mária— Kernerné Sümegi Katalin: A Nagyveleg 2. sz. fúrás eocén rétegsorának mikropaleontológiai vizsgálata 441—447 Koch L.: a balatonfüredi Kossuth Lajos gyógyforrás vízföldtani viszonyai és felújítása — Hydrogeologi- sche Verháltnisse und Emeuerung dér Kossuth Lajos Heilquelle in Balatonfüred 1—19 Kozák M.: Aggtelek környékének vízbeszerzési lehetőségei — Possibilities fór water revocery in the neigh- bourhood of Aggtelek 52—68 Körössy L. a kőolajkutatás tervezésének tudományos földtani alapjairól — Scientlfic geological funda- mentals of oil prospecting planning 537—546 Krolopp E., Schweitzer F., Scheuer Gy., Dénes Gy., Kordos L., Skoflek I., J.ínossy D.: A budai Vár- hegy negyedkori képződményei — Quatemary formations of Castle HUl in Buda 193—228 Lörincz Hajnalka —Vető I. : A szénhidrogénprognózis geokémiai szakasza — The geochemical phase of hyd- rocarbon prognosis 547—554 Molnár K.: a felszíni geofizikai kutatás jelenlegi helyzete Magyarországon — Present-day situation of surface geophysical pro.specting in Hungary 528 —536 MÜLLER P.: Decapoda (Crustacea) fauna a budapesti miocénből (4) — Fauné de Décapodes (Crustacés) dans le Miocéné de Budapest (4) 149—160 Dr. Némedi Varga Z.— Szilágyi T.: Amfibolandezit-xenoagglomerátum a komlói területről — Homblende andesite xenoaggloinerate from the Komló area 387—406 Dr. Paál T.: a budai agyagok mérnökgeológiai összehasonlítósa matematikai statisztikai alapon — Engineering geological compaiison of Buda clays by mathematical statistics 229—256 Pap S. : Alföldi és Északi-középhegységi kőolaj- és földgáztároló kőzetek — Hydrocarbon reservoir rocks in the Great Hungárián Piáin and the North Hungárián Highland 555—580 Dr. Reményi K. a.: Geoprognosztika: kísérlet egy új interdiszciplína körvonalazására — Geoprognostik; Umfassung einer neuen, interdiszcipllnaren geonomischen Verfahrensmethode 20—29 Székyné dr. Fux Vilma: Dr. Jugovics Lajos emlékezete 346— 352 SzÉKYNÉ DR. Fux Vilma: Treiber János emlékezete 448—450 SzEMjoNovics V. V. — Namesztnyikov Ju. G.— Rotenfeld V. M..: Kőolaj- és földgáztároló területek osztályozása 482—485 SzviRiDEXKÓ V. G.: A Kárpátaljai-süllyedék és aljzatónak földtani felépítése és szénhidrogénföldtana 464—475 VÖLGYI L.: Szénhidrogéntelepek előrejelzésének lehetőségei földtani meggondolások alapján — Possibilities fór predicting hydrocarbon deposits on the basis of geological considerations 503—52" TUDOMÁNYTÖRTÉNET — MCTOPMH HAVK - HISTOIRE DES SCIENCES Dr. Allodiatoris Irma: Megemlékezés Staub Móriczról halálának 70. évfordulóján (1842—1904) 73—83 Dr. Bogsch L.: Böckh Hugó élete és munkássága az őslénytan és a stratigráfia területén 99—108 Dr. Bogsch L., dr. Kriv.ín P. et dr. Csiky G.; Böckh Hugó centenáriuma — Böck Hugó Centemary 97—98 Dr. Csiky G. Lückh Hugó szerepe és jelentősége a magyar szénhidrogénkutatásban Dr. Csiky G.. Emlékezés Pávai Vájná Elekre halálának 100. évfordulóján Dr. KjuvAjí P. {^Általános földtan Böckh Hugó tolmácsolásában 115—124 125—126 109-114 KÖVID KÖZLEMÉNYEK - KPATKHE COOBLHEHHH - NOTICES Dr. Eqerer F.: Megjegyzések a kőzetek mennyiségi mikroszkópos analíziséhez 290—292 De. Nagy LAszlóné: Paleoflóra változások a magyarországi neogénben palynológiai vizsgálatok alapján 177—180 Dr. Radóoz Gy.: Akkréciós tufagömbök jellemzése és települési formái a Borsodi-medence miocén riolit- tufáiban — Accretionary tuff balls and their modes of occurrence in the Miocéné rhyolite tuffs of the Borsod basin (NE-Hungary) 69—77 Dr. Sidó MAria: Opaleozóos Tintinninák Belső-Ázsiából — Early paleozoic Tintinnlnae from Central Asia . 170 — 176 A magyak Földtani irodalom jegyzéke 1975 - BMBJiHorPAOMH JiHTEPATypbi rEOJIOrMMECKHX M CMElKHblX HAYK B BEHrPMH 1975 r. - RÉPERTOIRE BIB- LIOGRAPHIQüE DES PUBLICATIONS DÜ DOMAINE DES SCIENCES géologiqües en HONGRIE 175 293-306 hírek, ismertetések - COOBUIEHMH, PEUEH3HH - NOTICES, REVÜE BIBLIOGRAPHIQ 84—89, 181—186, 307 — 322, 451-454, 581-586 TÁRSULATI ÜGYEK - HEJIA OBUIECTBA -AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 90-95, 187-191, 323-329 No. 1. (1976) FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 106. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK - COHEP>KAHHE - CONTENU ÉRTEKEZÉSEK - HAVMHblE CTATbH — MÉMOLRES Koch L.: a balatonfüredi Kossuth Lajos gyógyforrás vízföldtani viszonyai és felújítása — Ilydrogeologische Verhaltnisse und Erneuerung dér Kossuth Lajos Heilquelle in Balatonfüred 1 —19 dr. Reményi K. A.: Geoprognosztika; kísérlet egy új interdiszciplína körvonalazására — Geoprognostik; Umfassung elner neuen, interdlszipllnaren geonomischen Verfahrensinethode 20—29 dr. Detee Cs.; Rétegtan és fejlődés — Stratigraphy and Evolutlon 30—41 Embey-Isztin a.: Felsüköpeny eredetű Iherzolitzárványok a magyarországi alkáli olivinbazaltos, bazanltos vulkanizmus kőzeteiben — Lherzolite nodules of upper mantle origin in tiie alkali olivine basaltic, rocks of Hungary 42—51 Kozák M.: Aggtelek környékének vízbeszerzési lelietőségei — Possibilities fór water recovery in the neighbourhood of Aggtelek 52—68 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KPATKHE COOBIHEHMH - NOTICES dr. Radócz Gy.: Akkréciós tufagömbök jellemzése és települési formál a Borsodi-medence miocén riolit- tufáiban — Accretionary tuff balls and their modes of occurrence in the Miocéné rhyolite tuffs of the Borsod hasin (NE-Hungary) 69—77 TUDOMÁNYTÖRTÉNET - HCTOPHH HAVK — HISTOIR DE SCIENCE dr. Allodiatoris Irma: Megemlékezés Staub Móriczról halálának 70. évfordulóján (1842-1904) 78—83 hírek - COOBUIEHHE - NOTICES 84-89 TÁRSULATI ÜGYEK - HEJIA OBUIECTBA - AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 90-95 Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1976) 106. I — 19 A balatonfüredi Kossuth Lajos gyógyforrás vízföldtani viszonyai és felújítása Koch László* (7 ál) fával) Összefoglalás: A balatonfüredi Kossuth Lajos gyógyforrás vízminősége (sza- bad COj tartalma) évtizedek óta szinte folyamatosan romlott. Ezért szükségessé v'ált a kút felújítása, amely a szűrőkavdcs cseréjét és egy CO, felfogó szerkezet beépítését fog- lalta magában, valamint mélyebb szinten állandósítottuk az üzemi vízszintet. A bea\ at- kozás eredményeképpen az utóbbi években általános 800 — 900 mg/l szabad CÜ2-tartalom 1600—1800 mg/l-re nőtt. A felújítás során sikerült tisztázni a gyógyvíz feltörésének j)on- tos körülményeit. Ennek ismeretében szükség esetén a kút modem és szakszerű foglalása megtervezhető és kivitelezhető. Az adott területen a gyógyvíz további kutatására és feltárására is hasznosítható tényeket ismertünk meg. Bevezetés Balatonfüred a ,, Balaton fővárosa” címet igénylő három város egyike. A másik két esélyessel. Siófokkal és Keszthellyel szemben azonban jelentős helyzeti előnnyel rendelkezik: fürdőtelepének közéjipontjában Európa, vagy talán világhírű gyógyvízforráscso])ort ismert már több évszázada. Gyakran megfordultak itt a reformkor nagy irodalmár és politikus egyéniségei, s jelen- létük, a gyógyvíz hatásáról szóló irodalmi alkotásaik projiagandisztikusan hatottak, s kialakították az egész éven át tartó idegenforgalmat. A század- forduló után már több szanatórium és kórház hasznosítja balneológiái célokra a fakadó szénsavas gyógyvizeket. A nemzetközi hírnevű gyógyvízzel kapcsolatban már meglehetősen régóta komoly 2)roblémák voltak, ezekaz 1914- 18 közötti időszakra vezethetők vissza Az egyre romló minőségű gyógyvizeket szolgáltató 6 kiit közül a kórház keze- lésében levő 5-öt, hosszas kísérletezés után megjavították. A módszeren, melyre később még visszatérünk, sokat vitatkoztak, de lényegében véve azóta a kórházi kutak vízminősége és vízadóképessége megfelelőbb, bár nem tökéle- tes. További javításukra volna mód. Az Állami Kórház előtti Gyógy-téren levő Kossuth Lajos (régebben Ferenc József) kút vízminősége azonban 1914-től állandóan romlott, s a kifolyó víz már régóta nem vagy csak esetenként kivéte- lesen érte el a gyógyvíz alsó határát jelentő 1000 mg/l szabad CO., mennyiséget. 1972 őszén a Magyarhoni Földtani Társulat Déldunántúli és a Magyar Hidrológiai Társaság Pécsi Csoportjának közös Balaton-körüli tanulmányútja érintette Balatonfüredet is. Itt Kertész Gáspár kórházi főmérnök előadásában, valamint dr. ZÁKONYi Ferenc a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal nyugdíjas vezetője hozzászólásában vázolta az áldatlan helyzetet. Ezért a • Előadta az MFT Déldunántúli Területi Szakosztályának és az MHT Pécsi Csoportjának közös szakülésén 1975. ápr. 18-án. 1 Földtani Közlöny 2 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet jelenlevő Tóka Jenő, a MÉV igazgatója, a MFT Déldunántúli Csoportjának elnöke ígéretet tett a Kossuth Lajos kiit hidrogeológiai viszonyainak vizsgá- latára s a lehetőségek szerint a víz minőségének javítására. Előtanulmányok és a kút története Az előzetes tanulmányokra 1974. márciusában került sor, amikor alkalmunk volt megismerkedni a tényleges viszonyokkal és átvizsgálni az Állami Kórház műszaki adat- tárában fellelhető, sajnos valószínűleg a háborús események miatt eléggé hiányos, a gyógy- vízre vonatkozó iratokat. Ekkor és a tov'ábbiakban is maximális segítséget nyújtott az Állami Kórház vezetősége, elsősorban Kertész Gáspár főmérnök. A publikált, Balatonfüredre vonatkozó irodalom viszonylag keveset tudott nyújtani a tényleges feladatok megoldásában, hiszen a cikkek zöme általános vagy regionális szinten mozgott. Rendkívül kevés adatot közöltek a tárgyalt terület konkrét és részletes földtani viszonyairól, a kutak jiontos kiképzéséről, illetve a foglaláskor dokiunentálható kőzettani tényekről. Legtöbbet Cziráky József 1 955-ben készített felmérései nyújtanak, de földtani adatokat érthetően ő sem közöl. Segítségünkre voltak dr. Zákonyi Ferenc, Fazekas György, Ilcsik Istv^án balatonfüredi lakosok, akik emlékeikből felidézve, sehol sem rögzített adatokat hoztak tudomásunkra. Legtöbb használható adatot a műszaki adattárban fellelhető, hiányos iratok adták, amelyek a Kossuth Lajos kút egykori tulajdonosa, a Tihanyi apátság és bérlője a Balaton- füredi Gyógyfürdő RT. között 1918-ban keletkezett per, sajnos hiányosan fennmaradt mellékletei. ’O BALATON /. ábra. Helyszíni vázlat a balatonfüredi Kos.suth Lajos forrás környezetárül. Jelmagyarázat: 1. Kossuth Lajos gyógj’forrás, 2. öskiit. 3. i'-l., 4. F-2., 5. Lobogó, 6. Savós, 7 — 8. Talajvízkút, 9. Kutatófúrás (L.vrp H. 1917), 10. Tektonikus vonalak, 11. Perm-triász határ id. és ifj. Lóczy L. szerint, 12. Perm-triász határ Szabó Imre szerint Ahb. 1. Lageplan dér Umgebung dér Kossuth Lajos Quelle von Balatonfüred. Erklarungen: 1. Kossuth Lajos- Heikiuelle, 2. Altbrunnen. 3. F-1. 4. F-2, 5. Lobogó, 6. Savós, 7—8. Grundwasserbrunnen, 9. Schurfbohrung (H. Lapp 1917). 10. Tektonische Linien, 11. Perui— Trias-Grenze nach L. Lóczy sr. und jr., 12. Perm— Trias-Grenze nach I. Szabó K 0 eh: A hnlatonfüredi Kossuth Lajos gyógyjorrás . . . 3 A megértés kedvéért vázoljuk a kutak ellielyezkedését: a Gyógytér közepén oszlopos filagória alatt található a Kossuth Lajos gyógyforrás, tőle mintegy 20 m-nyire az Állami Kórház fala mellett négy (Lobogó, Savós, Falmelletti I és II), a Kórház egyik földszinti helyiségének padlózata alatt egy kút (Oskút) (1. ábra). Kiképzésüket az alábbi táblázatban közöljük: Név Talpmélység a felszíntől (m) Kútkáva jelenlegi kiállása (m) Kút átmérő (m) Talpról lemélyltett fúrás hossza (m) Lobogó 3,22 0,25 1,0 7,9 Öskút 4,35 0,0 2,7 1,24 Savós 3,74 0,38 1,0 2,43 Falmelletti I 4,2 0,35 1,0 4,18 Falmelletti II 4,2 0,32 1,0 2,0 Kossuth L. 4,0 -0,60 0,83 Az Őskút a kórházépület belsejében helyezkedik el, a padlószint a tér talajszintje fölött 24 cm-rel van. A Kossuth L. forrás 0 m-e, az ivócsamok padlószintje 0,60 m-rel a talaj szintje alatt helyezkedik el, a talajszinttől számított mélysége tehát 4,6 m. Megjegyezzük, hogy a rendelkezésünkre álló anyagokban a fenti adatok nem egysége- sek. Az iratok és az irodalom tanuhnányozása során az a meggyőződés alakult ki bennünk, hogy a vízminőség romlása elsősorban antropogén okokra vezethető vissza. Műszaki dokumentációk hiánya vagy hiányos volta miatt a kiit történetének tanul- mányozása révén következtethetünk a víz minőségét (szabad COj-tartahnát) és mennyi- ségét befolyásoló tényezőkre. Ennek során nem szakíthatjuk el a Kossuth Lajos és a többi 5 kút történetét. Az első szabad COj meghatározást 1855-ben Flórian Hellkr (Récs) végezte, ered- ménye 2067 mg/l volt. 1910-ben Hankó Vilmos akadémikus 2471,8 mg/l-t állapított meg. 1912 — 14 között nagyarányú építkezések folytak a Gyógytéren, ekkor építették ki lénye- gében a mai Állami Kórház épületkompleximiát (akkor Erzsébet és Klotild szanatórium, Tibor fürdő). Az építkezések során ,,nem tartották be a balneológiái szempontokat és súlyos hibákat követtek el” (id. Lóczy L.). Ezért ugyanezen időben id. Lóczy L. tervei alapján újra foglalták a mai kórházi kutakat, 1914-ben pedig Julián Kugler (Bécs) tervei szerint a Kossuth Lajos gyógyforrást is. Ideiglenesen ugyan sikerült javulást elérni, de lényegében véve azóta sem szűntek meg tökélet<‘sen a j)roblémák a vízminőség- gel. A szabad CO,- tartalom és a vízmennyiség időnként a beavatkozások során meg- növekedett, de ezt nem sikerült állandósítani. 1914-ben ])1. a Gyógytéren csatornaépítést végeztek, melyek során a munka-árkokat 2—3 m-rel a kutak vízszintje alá mélyítették. Ekkor a kutak szinte kiszáradtak. A már elhelyezett csatornák kiemelésével, az árkok agyaggal való betömedékelésével a helyzetet megjavították. Az állandósuló nehézségek miatt a tulajdonos Tihanyi Apátság a jóminőségű vizet mélyfúrásokkal is igyekezett feltárni. Elsőként a Kalamaznik és Tsa., majd id. Lóczy L. tervei alapján a Lapp H. mélyfúró cégek mélyítettek kutat egymáshoz közel a mai kórház ÉNy-i falától kb. 50 m-re, ma már pontosan meg nem határozható helyre. Az első fúrás mélysége ismeretlen, áttételesen tudunk róla annyit, hogy vizének szabad COj- tartama 500 mg/l körüli volt. A Lapp H. cég által 1916 — 17-ben mélyített fúrás 232, .34 m-t ért el, 196 m-ig csövezett állapotban, de id. Lóczy szerint a cső mögül 160 m körüli mélységből származó víz hidrogeológiai vizsgálatai az alábbi eredményeket adták: Q = 125 l/p, h = 7,3 m, nyug. vízszint = 3,1 m, t = 17,5 — 18,0 C°. A szabad CO -tartalom a kiemelt vízben 1962 mgjl, ugya>iakkor a Kossuth Lajos gyógyforrásban 12üő,6 mg/l (dr. Horváth Béla elemzése). A hitlrogeológiai vizsgálat (szivattyúzás) idején a gyógyforrásokban vál. tozást nem tapasztaltak. Rétegsora id. Lóczy L. leírása szerint: 0— 1,6 m feltöltís, kavicsos, murvás agyag — 2,5 sötét, zsíros agyag (alluvium) — 99,47 vékoriy, dolomitos homokkő-lemezek törmeléke és szálbanálló dolomitlemezek homokos, palásagyag, (rétegközökkel legalsó szeizi, werfeiii rétegek) —232,34 veres homokkő és veres palás agyag (permi képződmény). A talphoz közeli rétegekben gipszerek észlelhetők. 1* 4 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet Ez utóbbiban az öblítővíz 50%-a megszökött. 159,43 — 167,63 m között a lágy talajban a fúrószerszám hirtelen 8 m-t süllyedt. A fúrás a hidrogeológiai vizsgálatok során elszerencsétlenedett. Továbbfúrására nem volt anyagi fedezet. Jelentősége a gyógyvíz mélyfúrásos feltárása lehetőségeinek megíté- lésében igen nagy. Sajnos ma a felszínen semmi nyoma sincs, pontos helye ismeretlen. 1918. jan. 1-től a gyógyszállókat és a kutakat a Balatonfüredi Gyógyfürdő RT vette bérbe a tulajdonos Tihanyi Apátságtól. Az állandósult vízhozamcsökkenés és vízminőség- romlás miatt a tulajdonos szakszerűtlen kezelés címén beperelte a részvénytársaságot. A felperes (az Apátság) szakértője ifj. Lóczy Lajos volt. A fennmaradt, hiányos peres iratok tartalmazzák a kutakra vonatkozó adatokat. Ezek között szerepelnek még id. Lóczy Lajos előzetes írásbeli feljegyzései, véleményei is. Ifj. Lóczy ,,a rendkívül kis csapadékmermyiségben és a források túlfárasztásában” látta a romlás magyarázatát. A Kossuth Lajos forrás rendbehozatalára újból Balatonfüredre hívták Julián KuglerI, aki még 1918 őszén betonkútgyűrűkkel zárta ki a kúttérbe állítólag betört talajvizet. Ez részben javított is a helyzeten. 1923-ban Benno Winter karlsbadi forrásmérnököt kérte fel a részvénytársaság a bajok orvoslására. Három évi vizsgálat és méréssorozat után a kórházi kutak üzemi vízszintjét megközelítőleg egy iiiéterrel lesüllyesztette és állandósította egy nívócső segítségével (,,W-cső”), amely ma is működik. A Kossuth Lajos gyógyforráshoz, mivel az a szanatóriumok fürdőszolgáltatására, — mely pedig a részvénytársaság számára elsőrendű feladat volt — nem volt bekötve, nem nyúlt. Ennek következtében a mai napig a korházi kutak vízszintje a felszíiitől 2,2 — 2,4 m, míg a Kossuth Lajos fori’ásé 1,0 — 1,1 m körül mozgott. A kórházi kutak vízhozama a mélyebb üzemi vízszintnek megfelelően megnőtt és az igényeket kielégítette. Megjavult a víz minősége (szabad GO j- tartalma) is, a Kossuth Lajos forrásé pedig változatlan maradt ill. tovább romlott. Mindezek ellenére B. WiNTERt sokan és sokat támadták, ifj. Lóczy pedig egyenesen károsnak minősítette a beavatkozást és kijelentette, ,,hogy ez a víztermelési mód a források kifárasztásához vezetett” (1932). Azóta bebizonyosodott, hogy ez nem fedi a valóságot, a kórházi kutak máig is megfelelőek. Ehhez természetesen jelentősen hozzájárult, hogy tisztításuk azóta több ízben is megtörtént, a Kórház műszaki vezető- sége állandóan gondozza őket, amit az id. Lóczy által tervezett foglalási mód könnyebben lehetővé tesz, mint a Kossuth Lajos forrásét (J. Kugler foglalása). Megjegyzendő azon- ban, hogy tisztításukra az iratokban csak utalásokat találtunk, pontos idejüket és tech- nikai kivitelezésüket nem ismerjük. Jelen pillanatban az a helyzet, hogy az igen jól működő Lobogó adja a víz zömét és biztosítja a niegfelelő minőséget. Ez okból az összes kiit szakszerű tisztítását az Állami Kórház, a MEV-szakmai segítségévvel 1975-ben végrehajtja. Visszatérvve a kiit történetére, megjegyezzük, hogy legtöbbet az 1932 v'égi vagy 1933 év eleji tisztításokról tudunk, melyet a perben szereplő szakértők (ifj. Lóczy L., Pávai Vájná F., és Becsey A.) tanácsára v'égeztettck el Mazalán Pál cégével. Mazalán kitisz- tította a kutak alján lemélyített vörösfenyő szűrőcsővel bélelt furatokat. Tekintve, hogy ,,a Ferenc József forrás foglalásának módjáról azonban sem megbízható vázlat, sem meg- bízható leírás nem áll rendelkezésére” a talju’ól egy 17 m-es ,, kémlelő fúrást” mélyített le. A szakértő bizottság ez ellen tiltakozott ugyan, de mégis ennek alapján tudta megálla- pítani, hogy ,,a fúrás révén kiderült, hogy ... a kút annak idején nem dolomitba, hanem egy veres agyagba mélyosztetett, vagyis a mélyebb altalaj viszonyok . . . megfelelnek a többi szénsavas kút ismert (?. K. L.) rétegviszonyainak.” (III. sz. bírósági jegyzőkönyv, 1933). A fúrást Mazalán a szakértőbizottság követelésére betömette, és a kút talpán elhelyezett szűrőkavicsot átmosatta. Nagy v'ita folyt ezidőben a vízkémiai elemzések meg- bízhatóságáról. dr. Emszt Kálmán eredménveit Hunkár Béla (Székesfővárosi Élelmiszer- vegyvizsgáló Int. igazgatója) elfogadhatatlannak tartotta. Emszt Kálmán azonban, a századeleji vegyelemzések segítségével is bebizonyította igazát és végül a bíróság az ő elemzéseit fogadta el. Eredményeiből látszik, hogy a kutak vízminősége a tisztítás után megjavult. Az említett jegyzőkönyvből azonban jól kiviláglik, hogy mi akadályozta a Kossuth L. forrás rendbehozatalát: a kút hírneve miatt óvakodtak minden jelentősebb beavatkozástól. így például amikor az ,,Alj)eres (Gyógyfürdő RT) azon kívánságát fejezte ki, hogy a szakértői bizottság a források tisztítására vonatkozó további terveit vélemé- nyezze. A bizottság azonban kijelenti, hogy bármennyire is fontosnak tartja maga részé- ről is, hogy a források és ktitak már régóta szükséges szakszerű tisztítása, sőt újrafoglalása is mielőbb eszközöltessék, sajnálatára nem tai’tja magát illetékesnek ez ügyben hivatalos vélemény a( 1 ásra ” . K 0 c h : A balatonfüredi Kossuth Lajos gyógyforrás . . . 5 I 1936-ban azonban ifj. Lóczy szakvéleménye alapján mégis iij ratisztították a kutakat és valószínűleg nem lényegbevágó átalakításokat hajtottak végre rajtuk. Közelebbit ennek mikéntjéről nem ismerünk. Ezután hosszú ideig nem tudunk semmi érdemlegeset a Kossuth L. forrás történetéről. Dr. Telegdy-Roth Károly 1948-ban kéziratos jelentést készített vizsgálatai eredmé- nyeiről. Ebben ellentétben ifj. LóczYval, Winter beavatkozását (a kórházi kutak víz- szintsüllyesztését) nem tartotta károsnak. Említést tett arról, hogy ,,a kutak 1943 óta 1 nem voltak kitisztítva, holott azelőtt évenként kétszer rendszeres kézitisztítás volt esedé- kes.” A rendszeres mérések és megfigyelések mellett javasolta ,,a kutak alapos kitisztítá- sát a szokásos módon”. Erről pontos ismereteink nincsenek, valószínűleg a kiittérben levő víz huzamosabb ideig tartó leszív'ását, tehát lesüllyesztett üzemi vízszint megnöve- kedett vízbeáramlását, esetleg a szűrőkavics rudakkal való fellazításának hatását értette ezalatt. Telegdy Róth K. fenti és egyéb javaslatait nem hajtották végre. Végre 1955-ben a Kaposvári Mélyfúró Vállalat kitisztította a kutakat, de a Kossuth L. forrás vizét csak leszívatta és a talpon levő szűrőkavicsot fellazította. Érmek eredménve természetesen nem lehetett hosszúéletű. Dr. Cziráky József, az akkori munkák műszaki ellenőre azonban felmérte a kutakat, s ezzel régi hiányt pótolt. Minden újabb munkának alapjai e műszaki szelvények, ha a Kossuth Lajos gyógyforrásnál némi módosításra szo- rult is néhány aflat. 1964-ben az OVFV kutatásokat végzett részben sekélyfúrásokkal, részben a talaj- levegő CO 2- tartalmának mérésével. Magán a Gyógytéren fúrásokat nem mélyítettek, hanem attól É-ra és K-re 1 km rádiuszon belül. A munkákba a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Geofizikai Tanszéke is bekapcsolódott. Méréseivel a környezet szerke- zeti képét igyekezett tisztázni. A munkálatok célja új gyógyvízfeltárás v'olt, eredmény- nyel azonban nemigen jártak, hiszen mindössze egy helyen sikerült gyenge szabad CO^- tartalmú vizet találni a Kórház kertjében. A fúrások tényleges liaszna inkább abban áll, hogy a fiatal fedőüledékek minőségét és vastagságát meghatározta, valamint a paleo- mezozóos alaphegységre is számos adatot kaptunk. Végül 1966-ban a MÉLYÉPTERV tervei alapján az új földalatti vízgyűjtőtartály építése során a kórház kútjait kívülről kibontották, a betongyűrűk hibáit kijavították. Tisztítást azonban a kórház kútjaiban sem végeztek, a Kossuth Lajos forráshoz, mivel az akkor már a balatonfüredi Városi Tanács tulajdonát képezte, hozzá s(un nyi'iltak. A kutak története »itán rendkívül tanulságos a Kossuth Lajos gyógyforrás vizének szabad COj-tartama változásának összehasonlítása. Az adatokat irodalomból, kéziratos jelentésekből, az Állami Kórház jegyzőkcinyv'ídből sth. állítottuk össze. Szabad COg- tartalom (nig/l) Elemzés éve Elemző 2067 185.5 P. IlELLER 2472 1910 Hankó V. 2770 1914 Hankó V. 2270 1915 Mankó V. 194.3 1916 Horváth B. 18.-Í5 1917 Horváth B. 1206 1917 Horváth B. 1409 1921 ? 2100 1923 ? 532 1932 E.MSZT K. 2(H5 1933 E.MSZT K. 1276 1955 dr. tV.IRÁKT .1. 500-1100 1970-74 B.füred Áll. Kórház Labor 836 1974 oki. 4. B.füred Áll. Kórház Labor 866 1974 (léc. 9. B.füred Áll. Kórház Labor A vízminőség szinte folyamatos romlása szembetűnő. Az utóbbi években a gyógyvíz alsó határát jelentő 1000 mg/l szabad COj- tartalmat a víz nemigen érte el. 6 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet A Kossuth Lajos gyógyforrás előzetes vizsgálata és felújítási terve A kút kikéj)zésére v'onatkozóan Cziráky József műszaki adatai álltak rendelkezésünkre, a konkrét és részletekbemenő földtani viszonyok nem voltak ismeretesek. Az előzetes, tájékoztató v'izsgálatokra, melynek célja leginkább a teljes leszívatáshoz szükséges szivattyúteljesítmény meghatározása v'olt, 1974. okt. 4-én került sor. A kifolyó eltömése után meg tudtuk állajiítani a nyugalmi vízszintet, amely ekkor 0,4 m volt az ivócsarnok padlószintje alatt. (Ez 0,6 m mélyen helyezkedik el a környező talajszint alatt. A tov'ábbiakban miiulen adatot a padlószinttől adunk meg.) Normál kifolyás mellett mértük az első üzemi vízszintet, az ehhez tartozó adatok: Q. = 11 l/p hl = 0,56 m Sí = 0,16 m ti = 14,4 C° Szabad Cüj-tartalom 836 mg/l A kifolyás mellett beindítva a nyári poharazást szolgáló kisszivattyút, így állapítottuk meg a második üzemi vízszintet: Q2= 21 l/p hj = 0,85 III Sj = 0,45 m t, = 14,4 Szabad COa-tartaloni 884 ing/1 Az eredményekből jól látszik, hogy a vízhozam növelésével és vízszint csökkentésével máris közel 6°ó-kal megnövekedett a víz szabad COj tartalma. Méréseinket a nyári poha- razáshoz használatos szivattyú csővezetékei számára készített 0,80 m mély kisaknán keresztül végeztük, amely a kúttér felé teljesen nyitott volt. Megállapítottuk, hogy a normál üzemi vízszintéi a kút vize benyomul a kisaknába, melynek lezárása nem higiéni- kus. Az összes csővezeték erősen korrodált, a kisakna talpát több cm vastag vasas iszap borította. A csőv^ezetékekj kötése nem volt tökéletes. A ki'ittérben a vízben a szabad COg feltörése (buborékolás) nem volt észlelhető, a pangó víz felszínét vastag, olajszerű, vasas hártya borította. Előzőleg már ismert volt előttünk, hogy a Kossuth Lajos gyógyforrás üzemi vízszintje 1,1 - 1,3 m-rel magasabban helyezkedik el, mint a Kórház kútjaié. Földtani meggondolá- sok alapján nyilvánvaló, hogy a Gyógy-téri források egy rendszerből származnak, a fenti tényből azonban az is látszik, hogy a kapcsolat nem annyira közvetlen, hogy a Kossuth Lajos gyógyforrás teljes leszívása a felújítás során veszélyeztetné a kóidiázi kutak víz- hozamát. Az előzetes vizsgálatok alapján műszaki felújítási tervet készítettünk, melytől a fel- újítás során csak lényegtelen dolgokban tértünk el. A munkálatok elvégzéséhez, ül. a tervhez megkértük az Állami Kórház, a Középdunán- tiili Vízügyi Igazgatóság és a Veszprém megyei KÖJÁL hozzájárulását és véleményezését. Munkánk során ezeket messzemenően figyelembe v^ettük. A Kossuth Lajos gyógyforrás felújítása A munkálatokra 1974. dec. 9 14 között került sor. Dec. 10-én a tényleges beavatkozás előtt mért adatok: Q* = 9,6 l/p hj = 0,44 m s, = 0,12 m t =14 2 C° Szabad CO, : 866 mg/l Nyugalmi vízszint: 0,32 m K o c h: A balatonfüredi Kossuth Lajos gyógyforrás . . . 7 ! Ugyanekkor a kórházi kutak vízszintje (a talajtól) üzemelés közben: Savós kút 2,21 m Lobogó kút 2,21 m I Falmelletti I 2,40 in Falmelletti II 2,32 m j A kutat fedő vörös mészkő medence és a csővezetékek szétbontása után j szivattyúval még egy üzemi vízszintet állítottunk be, hogy a vízliozam-vízszint é (Q— h) görbét megszerkeszthessük, s a felújítás után nyerendő adatokkal összehasonlíthassuk (2 ábra). Q. = 40 l/p lu = 1,00 m Sj = 1,58 m A I12 megközelítőleg azonos a kórházi kutak normális üzemi vízszintjével, melyek vízszintváltozását ekkor figyelemmel kísértük. Szubjektiven a Kos- suth L. gyógyforrás .szivattyúzásának megkezdésekor szinte azonnal észlelhető volt a vízhozzáfolyás lecsökkenése. Méré.seinket az alábbiaklian táblázatosán közöljük: Savós kút Lobogó kút Falmelletti I Falmelletti II Vízszintcsökkenés a Kossuth L. újitíÍs sziv'attyúzásának mf^gindítása után (cm) 7 perccel 9 9 9 0 105 perccel 31 24 30 31 A fenti adatok a Ko.ssuth Lajos-forrás és a kórházi kutak hidrogeológiai kap- csolatára, de annak korlátozott voltára is utalnak. környező talajszinl h (m) vQS fedőlaptól merve ( ) ben Q környező talaj szintjétől mérve 2. ábra. A balatonfüredi Kossuth Lajos gyógyforrás szivattyúzás! eredményeiből szerkesztett vízhozam — vízszint (Q — h) görbék felújítás előtti és utáni állapotban. .Szerkesztette: KocH L. Abb. 2. Wasserergiebigkeit — Wasserniveau-Kurven, konstruiert naeh den Pumpenergebnissen dér Kossuth Lajos Heilquelle von Balatonfűred, vor und nach dér Pirneuerung dér Anlage. Zusammengestellt von L. Koch 8 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet Ezután nagyteljesítményű szivattyúval (Q = 7— 800 l/p) a régi szűrő- kavicsba benyomott csövön keresztül kísérletet tettünk annak átmosására 10 12 m^ összvízmennyiséggel. A felhasznált víz igen sok iszapot és homokot mosott ki a kavicsból, de a néhány feldobott kvarcanyag kavicson vastag limonitf s kérget észleltünk. Miután pedig a következő napon az újra kifolyó víz szabad CÓ2-tartalma csak 954 mg/l-re emelkedett, szükségessé vált a szűrő- kavics cseréje. A leszivabtyúzás során a kavicsolás tetejét 3,1 m-ben találtuk, a kút talpa, mint később kiderült 4,0 m, tehát igen sok volt a kavics mennyi- sége s minősége sem volt megfelelő, felül iszapos homokos, rostálatlan beton- kavics, alatta iszapos gyöngykavics. Minden szemcse vastag limonitkéreggel volt bevonva. A rostálatlan betonkavicsot egy tisztításnak nevezett művelet- nél helyezhették be anélkül, hogy az alatta levő gyöngykavicsot kimerték volna. Szóbeh közlések alapján úgy értesültünk, hogy régebben egy alkalom- mal rostált kokszot(!) is szórtak a kútba, ez nyilván elporlott, mert nem volt felismerhető. A kút kiképzését a következőkben ismerhettük meg (3- 4. ábra). A 4 db 0,8 m magasságú betongyűrű, melyek illesztésébe faggyús kenderkötél tömítés \ olt beépítve, belülről j>edig 2 cm vastag simított cementhabarccsal vontak be, 3,2 m mélységig szinte tökéleteten zár. ÉNy-i irányban egy rossz állapotú fadugót, amely egy valamikori csővezetékhez kapcsolódott, és amelyen keresz- tül talajvíz szivárgott a kútba, újjal cseréltük ki. (A csővezeték annak idején a mai SZOT üdülő parkjában levő női szobor melletti, ma lezárt talaj vízkút hoz vezetett. Ilcsik István szóbeli közlése.) A betongyűrűk hiányos téglarakatra, betongerenda darabra ülnek fel, mely mögött az eredeti (?) terméskőfalazat alja is látható. A fenti biztosítószerkezet 4 db betontömbre van elhelyezve, melyek a kéit talj)ához közel, természetes kőzetbe ismeretlen mélységig vannak beépítve. Ezalatt 25 — 35 cm mélységben a kút talpát szabálytalan üstszerűen mélyítették ki. A kúttalp K-i oldalán kb. karvastagságú járatból tör fel a gyógyvíz, emiatt a fölötte levő betontömb megbillent. A forrás víz járatot 70 80 cm hosszan sikerült kitisztítani. A feltörés módjának megismerését az egyik legfontosabb vízföldtani eredménynek tartjuk. Ez szinte meghatározza és könnyűvé teszi az esetlegesen később szükséges új foglalás tervezését és ki- vitelezését, de befolyásolja a további gyógyvízkutatás és főleg a feltárás mi- kéntjét is a Gyógy-tér környékén. A kúttalp Ny-i oldalán a kútgyűrűk mögül gyenge édesvízbefolyást észleltünk. Feltehetően egy, Ny-i irányban 50 m körüli távolságban levő, talajvizet feltáró ásott kútból származik, amelyet ma egy virágágyás fed, és pontosan helyét nem ismerjük. Szóbeh közlés szerint a Kossuth L. gyógyforrás egy régebbi leszivatásakor (valószínűleg 1955-ben) az akkor még csak fedéllel lezárt kútban a vízszint azonnal lesüllyedt, s ez a közvetlen kapcsolatot igazolja. Erre enged következtetni dr. Zákonyi Ferenc ny. idegenforgalmi hivatalvezető, helytörténész közlése is, hogy a régebbi időkben a Kossuth L. gyógyforrást az ÉNy-i oldalon mély árokkal többször körbeásták és azt agyaggaí tömedékelték be. Ilyenkor a gyógyforrás vízminő- sége megjavult. Célszerű lenne mindkét fentebb ismertetett talajvízkút mi- előbbi lijbóli feltárása és betemetése agyaggal. Az édesvizet nem állt módunkba kizárni, mert vízalatti betonozásra nem voltunk felkészülve, a rendelkezésre álló idő pedig rövid volt. Teljesen leszívott állapotban a kiemelt vízmennyiség. Qá = 110 l/p li' = 4,0 m K o eh: A balatonfüredi Kossuth Lajos gyógyforrás . . . 9 környező talajszint DDK 0,6 m (Balaton felé) padlózat (vas fedőlap) -Om- -0.80 (-1.40) -0.92 (-1 52) -0.98 (-1.58) -1.05- (-1.65) szintje 4 db kútgyuru faggyús kenderkötél tömitissel e 0.82 m, belső cement- simit ássál .gr 0.80 rn, kútgyűrű mögött terméskő falazat (?) nivocso kifolyó elfolyós^^ — (y'- Hiányos teglozat habarcs nélkül, betongerenda, a tér- _j- méskö falazat alja ~ ~ 4 db betontömb P c> 4.0 m Természetes közetanyag (vilógosszurke-sőrga ^ agyag kötőanyagú dolo- mit és mórgadarabok) , ^-eOj- felfogó harang talajvíz- folyás ^ ^ Új mosott forróstölcsér gyöngykavics (gyógyviz) szűrő 3. ábra. A balatonfüredi Kossuth Lajos gyógyforrás metszete »DDK — ÉÉNy-i irányban, a beépített szerelvényekkel Szerkesztette: Koch L. Abb. 3. Schnitt dér Kossuth Lajos-Heilquelle von Balatonfűred in SSO — NNW-Riehtung, mit den eingebauten Arma- turen. Hergestellt von L. KocH Ebből becslésünk szerint 8 10 l/p a betörő talajvíz, a többi gyógyvíz. Ez sem tette szükségessé a kényes betonozási művelet azonnali elvégzését. A be- törő gyógyvíz szabad C02-tartalmát 1024 mg/l-ben határozták meg, ez a minta- átvéteb nehézségekkel magyarázható. Tiszta kúttalpnál sikerült feltárni azt a földtani képződményt is, melyből a víz a kútba jut. Ez sárga és világosszürke agyagba ágyazott piszkosfehér márga és dolomit - törmelék, melyek 6 8 cm átmérőjű, szabálytalan darabjai kissé legömbölyí- tettek. Véleményünk szerint ez a triász legalsó szintjét képviselő karbonátos képződmények alig szállított, felaprózódott, kissé mállott anyaga, mely agyaggal keveredett. A környékbeli sekélyfúrások és sajnos az antropogén hatásokra igen meg- változott morfológiai viszonyok alapján a kút jelenlegi talpa alatt néhány méterrel feltehetően bejutnánk a permi képződményekbe. Ezt igazolja Maza- 10 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet 4. ábra. A balatonfürefti Kossuth Lajos gyógyforrás kúttere kitisztított állapotban. (Foto: FERK.y S.). Jel- magyarázat: I. A gyógyvízbetörés helye és a megbillent betontömb, 2. A talajvízbetörés helye, 3. Kicserélt fadugó, 4. Kifolyó, 5. Szivattyútömlő Abb. 4. Brunnerraum dér Kossuth Lajos-Heilquelle von Balatonfüred in gereinigtem Zustand (Foto: S. Ferka). Erklárungen: 1. Stelle des Heilwasser- einbruchs und dér gekippte Betonblock, 2. Stelle des Grundwassereinbruchs, 3. Ausgetauscliter Holzpfro- pfen, 4. Ausfluss, 5. Pumpenschiauch 5. ábra. A balatonfüredi Kossuth Lajos gyógyforrás szerelvényei (F’oto: Ferka S.). J el magyarázat: 1. CO2 felfogó harang, 2. Üj kifolyó a harangból felve- zetve, 3. Nívócső, 4. Vezeték a kis szivattyúhoz a ha- rangból felvezetve, 5. Szivattyú Abb. 5. Armaturen dér Kossuth Lajos-Heilquelle von Balatonfüred (Foto: S. Ferka). Erklárungen: 1 . Einpfangsglocke, 2. Neuer Ausfluss, geleitet von dér Glocke, 4. Niveauröhre, 4. Leitung von dér Glocke zűr Kleinpumpe, 5. Pumpe LÁN P. ,,kémlelőfiirása” anyagának leírása is. A kút helye közvetlenül az alap- hegységi perm-triász határvonal közelében lehet. A kúttér dokumentálása után a talpon 30 35 cm vastagságban helyeztünk csak el mosott gyöngykavicsot (d =34 mm). Tetejére egy rétegben 8 — 10 cm átmérőjű kvarckavicsot helyeztünk. A szűrőkavics kis mennyisége kisebb ellenállást kéjiez a feltörő gyógyvíz számára. E munkafázis után a kifolyóig felemelkedett vízszintnél a szabad C02-tartalom már 1584 mg/l volt, és erő- teljes buborékolás volt észlelhető. Ezután a kúttérbe, mintegy 3,0 m mély- ségbe egy saválló korróziómentes acélból készült kiipalakú harangot helyez- tünk el. A csúcsból két 32 mm átmérőjű, ugyancsak saválló acélból készült csövet vezettünk a nyári poharazáshoz használt szivattyúhoz, ül. az újonnan beépített kifolyó acélcsőhöz. A ka])csolatokat megfelelő helyeken közcsavarok- kal biztosítottuk, így szétcsavarásukkal az egész szerkezet egyben, könnyen kiemelhető. A harang feladata az, hogy a felbuborékoló CO, gázt ne engedje megszökni a nem hermetikusan lezárt kúttér felső részébe, liánéin bevezesse a kifolyóhoz ül. a szivattyúhoz. A harang nem illeszkedik pontosan a kútgyűrű- Koch: A balatonfüredi Kossuth Lajos (i;/ógf/forrás . . . 11 höz, attól kb 1 cm-es rés választja el, hogy a felette levő víztömeg j)angását megakadályozzuk. Az új kifolyót, eleget téve a helybeliek kívánságának a lehetőségek szerint kissé feljebb helyeztük, 92 cm-re a padlózat szintjétől (a régi 105 cm volt). A kifolyó mellé egy vízszintszabályozó nívócsövet építettünk be, amely lényegében egy olyan hajlított cső, melynek felső pereme, a kúttéren belül van a kifolyás fölött 12 cm-rel (d = 32 mm). A nívócső akkor lép mű- ködésbe, ha a vízhozzáfolyás oly nagy, hogy a normál kifolyó levezetni nem tudja, és az üzemi vízszint emelkedni kezd. A nívócső peremét elérve azon keresztül is megindul a vízkifolyás. A két cső mindenképpen alkalmas az ehhez a szinthez tartozó vízhozam kivezetéséhez. Gyakorlatilag tehát az üzemi vízszintet állandósítani tudtuk a kifolyó és a nívócső ])ereme között (92 80 cm a padlózat szintjétől). Osszehavsonlítva a felújítás előtti adatokkal ez 35 48 cm-es további vízszintcsökkentést jelent. A mélyebi) üzemi vízszint termé- szetesen nagyobb vízhozamot és erőteljesebb vízmozgást eredményez és ez szintén hozzájárul a szabad CO^-tartalom megnövekedéséhez. A nívócső további előnye, hogy a CG, felfogó harang fölötti víztömeg ]>angását meg- akadályozza és lehetővé teszi a vízfelszín esetleges szennyeződéseinek leszívását. Amennyiben az üzemi vízszint huzamosabb ideig nem éri el a nívócső ]>eremét, akkor a normál kifolyó ideiglenes eltömésével a felső víztömeg c.seréje meg- oldható, (a kút szerelvényeit a 3. és 5. ábra mutatja be). Az új legmagasabb üzemi vízszintnél nem juthat be víz a kúttér melletti kisaknál)a, de hogy onnan semmiké])pen ne kerülhessen szennyeződés a vízbe, egy 2(J cm magas falazatot készítettünk a kisakna peremén. A szerelvényezés után a kút kifolyóvizének adatai a következők (lezárt nívócsőnél) : Qí = 20 l/p h'j = 0,72 ni sj = 0,40 m Szabad COj = 1504 mg/l A munka közben a harang beszerelésekor beállított üzemi vízszint adatot is felhasználva Q2 = 82,3 1/j) lú = 2,()0 m Sj = 2,37 m megszerkesztettük a felújítás utáni állapot Q h görbéjét is (2. ábra). Az el- térés a két időszakban mért adatokból szerkesztett görbéknél jól látszik. Viszonyukból világosan megfigyelhető, hogy ugyanazon üzemi vízszinthez a felújítás után magasabb vízhozam tartozik, mint előtte, tehát a kút vízadó- képességét is sikerült megjavítani. A kút felújítása óta is figyelemmel kísérjük a szabad C()2-tartalom változá- sát, melyet az Állami Kórház laboratóriuma rendszeresen vizsgál. A vizsgála- tok eredményei azt mutatják, hogy a szabad CO.^-tartalom 1600 1800 mg/l érték között állandósult, beavatkozásunk tehát sikeresnek mondliató. Összefoglalva eredményeinket, megállapíthattuk, hogy a Kossuth Lajos gyógyforrás vize ma újra gyógyvíz minőségű. A javulás az alábbi okokra vezet- hető vissza: a forrásjárat kitisztítása, a szűrőkavics cseréje és kis mennyisége, a beépített CO2 felfogó harang és a mélyebb szinten állandósított üzemi vízszint. A munkát a MÉV Kutató Mélyfúró Üzemének szakmai brigádja (Ferka S., Septe J., Baumann S., Spierig F.) önzetlen társadalmi munkával végezte a szerző irányításával. 12 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet A Kossuth Lajos gyógyforrás környezetének földtani, vízföldtani viszonyai A Gyógy-tér környékén a perm-triász alaphegységet néhány méter vastag- ságú fiatal üledék fedi. Az 1913-ban kijelölt védőterületen belül fúrásokat csak engedéllyel lehetett volna mélyíteni, erre azonban óvatosságból közvetlenül a kút környezetében nem került sor. Kivételt képezett a Kossuth L. gyógy- forrás talpáról mélyített kutatófúrás. Az általa feltárt rétegek már a permbe tartoznak. A Kórház műszaki adattárában fellelt, valószínűleg m. Lóczvtól származó vázlatos földtani szelvény szerint a kútnál mintegy 2 m alluvium alatt kb 2,5 m congeriás agyag (pannon) helyezkedik el. Az adatok eredete ismeretlen, de valószínűleg a téren végzett mélyépítési munkálatok idejéből származnak. A morfológiai viszonyok alapján a gyógyvízfeltárások és a Bala- ton között mésztufa lerakódások is valószínűsíthetők. A Balatonpart mentén, a sétányon jelentős a mesterséges feltöltés. A fiatal üledékek alatt a perm- triász alaphegység lepusztult felszíne helyezkedik el. A Balatonfelvidéken álta- lános dőlésviszonyoknak megfelelően e képződmények csapása nagyjából azonos a Balaton hossztengelyével, dőlésük ÉNy-i irányban 25 — 30°. A perm- triász határvonal a Gyógy-téren húzódik, szerintünk néhány m-rel ÉNy-ra, lu. és ifj. Lóczy térképei szerint DK-re a Kossuth Lajos for- rástól, de ezzel saját, másutt megtalálható megállapításaik is ellent- mondanak. Szabó Imke, aki a területet újratérképezte, a határt a forrástól méginkább DK-re, a morfológiailag is jelentkező meredek lejtőrészre helyezi. Figyelembe véve a fenti, ellentmondó adatokat egyrészt indokoltnak látszik a terület részletes újravizsgálata, másrészt az is valószínű, hogy az id. Lóczy által a kórház épületének DNy-í oldalán jelzett töréshez olyan ÉK DNy csapásirányú feltolódás csatlakozik, mely a Gyógy-téren a perm-triász határt megisméth. Az mindenesetre látható, hogy a Gyógy-tér környezetének földtani-szerkezeti viszonyai igen bonyolultak (1. ábra). A permi üledékes kőzetek alapját képező ópaleozóos metamorfizált képződ- mények (filht, szericitpala, kvarcporfir) e területen többszáz méteres mély- ségben helyezkednek el. Erre a Balatonfelvidéken közismert vörös permi tör- melékes rétegsor települ, mely alul zömében meszes, dolomitos homokkőből, felfelé folyamatos szemcsefinomodással egyre inkább aleurohtba és lemezes agyagba megy át. A triász legalsó része (alsószeizi) világosszürke és sárgás homokkőbetelepüléses márga és dolomit, melyre tovább karbonátos üledékek települnek egészen a hegységalkotó anizusi képződményekig. A területre, mint már régóta ismert, a töréses szerkezet a jellemző. A tekto- nikus zónák fő iránya ÉK DNy (hosszanti) és erre közel merőleges (haránt). A Gyógy-tér környezetében jelentős harántirányú törés jelenlétére több adatunk van. Az m. Lóczy által tervezett és dokumentált fúrás a kórház fő épületétől mintegy 50 m-re ÉNy-ra 99,47 m után jutott be a permi képződ- ményekbe, a Kossuth Lajos kút vonalában pedig még nincs meg a triász. Normáhs dőlésviszonyokkal számolva ez csak szerkezeti mozgással magya- rázható. A MÉV által végzett, távolabbi területről kiinduló kutatások alapján szerkesztett földtani térkép is tektonikát jelez. Érdekes képet mutat a Víz- kutató és Fúró Vállalat talajlevegő C02-tartalmának mérési eredményeiről készített izovonalas térkép is: az izovonalak határozott ÉNy — DK-i irányított- ságot mutatnak (6. ábra). Ez vagy tektonika eredménye, vagy az alap-, és a fedőhegység határán mozgó magas CO^-tartalmú vízjáratok hatása lehet. K 0 c h: A balatonfüredi Kossuth Lajos gyógyforrás . . . 13 6. ábra. A talajlevegö COj tartalmának izovonalas eloszlási térképe (a VKf'V térképe után). J e 1 m a k y a r á z a t . 1. A Kossuth Lajos gyógyforrás, 2. Izovonalak, a ráírt szám a talajlevegő COj tartalma térfogat “,,-han Abb. 6. Isolinienkarte dér Verteilung des COj-Gehaltes in dér Bodenluft (naoh dér Karte von VKFV). E r k 1 a r u n - gén: 1. Kossuth Lajos-Heilquelle, 2. Isolinien (die drauf geschriebenen Ziffern zeigen den Cüj Gehalt dér Boden- luft in °o) A gyógyvíz keletkezésével kapcsolatosan régóta ismertek elképzelések, el- méletek. Régebben utóvulkáni működés eredményeként tartották számon. A Balaton környéki szénsavas (savanyú) vizek előfordulásának lineáris el- rendeződése, és ennek jiárhuzamossága a Balaton tektonikus eredetű meden- céjével, feltétlenül szerkezeti hatásokra utal. Leytöbb kutató álláspontja már régóta megegyezik abban a kérdésben, hogy a CO, gáz és a víz eltérő eredetű. Általános felfogás az volt, hogy nagymélységből tektonikus zónákon át fel- törő ,,juvenilis CO^” (Telegdy Roth K.) a felszín alatt néhány méterrel az alap-, és a fedőhegység határának közelében mozgó talajvizekkel keveredve hozza létre a szokványos koncentrációjú savanyúvizeket. Ennek ellene moml az a tény, hogy az 1917-ben mélyített fúrásból nagyobb mélységljől (160 m) jelentős hozamú magas CÜ^-tartalmú vizet emeltek ki. id. Lóczy ezért akarta mindenáron továbbmélyíttetni a fúrást, egészen a fi Hitig, de a pénzügyi fe- dezetet senki sem vállalta. (,,. . . a vízvezető fdlites kvarcitos telejfck . . . már messzire nem lehetnek. Ezeken a fillit rétegeken mindenütt van víz, és 14 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet jíedig ásványos tartalommal ... A fúrás folytatását okvetlenül kívánatosnak tartom”, id. Lóczy L. 1917. szept. 9-én kelt levele a tihanyi főapáthoz.) A fillit és a gyógyvíz kapcsolata, pubhkálás híjján, feledésbe merült, dr. Majoros György szerint is, aki a MÉV Balatonfelvidéki kutatásainak egyik irányítója volt, a CO., a mélyebb helyzetű metamorf tömegek geokémiai folyamataiból származik. A keletkezéssel kapcsolatos másik kérdés a víz származása, hiszen, ha nem is számíthatunk a fillitl)ől ,, száraz” gáz feltörésére, kétségtelen, hogy a víz zöme a kis víztározóképességű metamorf kőzetekből nem származhat. Erre egyébként a víz alacsony hőfoka is utal. A régi elképzelések szerint a mélyből feltörő gázok a talajvizet telítik, a talajvíz pedig részben a Balatonfelvidéket felépítő karszt vizéből nyeri utánpótlását. E magyarázatnak ellentmond annak a többszöri hangsúlyozása, hogy a kutak vízminősége a felső talajvíz betörések miatt romlott meg. A kút vízhozama állítólag mintegy 3 hónapos eltolódással követi a csapadékos vagy száraz időszakot. Különösnek kell mondani azt a többször leírt szóbeli hagyományt, melynek ellentmondásaira Telegdy Roth K. mutatott rá először, de azt magyarázni igyekezett, hogy tudniiUik a kutak vize akkor jóminőségű, amikor csapadékosabb időszakok vannak és magasabb a vízszint. (,, Tavasszal, amikor a tölgyfa virágzik”.) A kérdés tisztázását nagy- mértékben befolyásolja, hogy az összefüggések tisztázására és hidrológiai, bal- neológiái célból egyaránt fontos rendszeres hidrológiai és meteorológiai mérések nincsenek. Egyébként a vízszint és a vízminőség fent leírt jellegű kapcsolata nemigen magyarázható, sőt a kórházi kutak jó minősége éppen alacsony üzemi vízszintnél jött létre. A Kossuth Lajos gyógyforrás felújítása során nyert eredmények is ez utóbbit igazolják. Szükséges tehát tisztázni a víz származását is. A fillitből származó kevés, feltehetően igen magas CO., -tartalmú víz a ])ermbe felemelkedve kevered- het az abban tárolt vízzel. E kőzettömeg utáii])ótlását valóban kaphatja a karsztból, de távolabbról és csak a mélybenyúló nagy tektonikus zónákon keresztül. A karsztvízzel való kapcsolatra utalnak a vízkémiai elemzések eredményei is. (Készítette a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság Vízminőségi Felügyeletének kémiai laboratóriuma. ) A vízmintát a kút felújítása után vettük. Eredmények: mg/l egyenértéksúly Kationok Ca-''' 76 21,7 110 51,1 Na''' 100 24,9 K''' 15 2,2 Anionok Cl~ 41 7,5 sor 280 38,0 FÍCO3- 510 53,3 COi- G 1,2 A szabad CO2 ugyanekkor a helyszíni meghatározás szerint (Áll. Kórház labor.) 1504 mg/l, a vízhőfok 14,0 C volt. A Ca, Mg, HCO3 tEennyisége a karsztvízre jellemző. Mecseki analógia alap- ján a magas Na és S04-tartalom a mélyebb zónákból származó permi repe- désvízre utal. Az SO4 mennyisége a nagyobb mélységben kimutatott gipszes, anhidrites összletből is származhat. K o c h: A balatonfüredi Kossuth Lajos gyógyforrás . . . 15 Rétegződés mentén, ahol a vízáteresztőképesség nagyobb, mint rá merőlege- sen, a permi kőzetek jelentős vízutánj)ótlást kaphatnak a Balaton felől is. Ezt a települési (dőlés) viszonyok valószínűsítik. A ])erm homokkövekben tárolt szénsavas rej)edésvíz elsősorban tektonikus zónák mentén mozoghat, éspedig az elnyelt gáz felhajtó ereje hatására felfelé. A legfelső permet ké])viselő aleurolitos, agyagos tagok vizet zárók, ezért az alájuk feljutó víz a rétegdőléssel ellentétes irányban tovább mozog felfelé a vízzáró rétegek alatt, és végül ahol ezek megszűnnek, tehát a ])erm-triász határnál, jut ki a felszínre, vagy a fedőüledékek talajvizébe. Az a tény, hogy Balaton környéki savanyúvizek feltörései ehhez a vonalhoz kötődnek, már régóta ismert. A talajvíz hígító hatását nem szabad egyoldalúan vizsgálni. Mint kimutattuk, a fedő üledékekben, valamint a fedő-, és az alaphegység határán a talajvíz nagy átmérőjű és víz- szállítóképességű járatokban halad. Ennek a víznek keveredése a gyógyvízzel már káros, mert felhígító hatása igen gyors és erős. Ezt a talajvíztípust, meg- felelő módszerekkel viszonylag egyszerűen ki tudjuk zárni a gyógyvízkutakból. Véleményünk szerint azonban a mélyebb szinten, az alaphegység hosszii földtani időn keresztül felszínen levő kőzeteinek mállási. aprózódási zónáiban ENy dk [• x:-j 8 I ^ — -► 7. ábra. A balatonfüredi Ryóíryvizek keletkezési vázlata. J e I ni a (? y a r á z a t: 1. Holooén, pleisztocén, pliocén üledékek, inesterséiíes feltöltés, 2. Alsótriász karbonátos képződmények, 3. Felsőpenn aleurolitos csoport, 4. Perui hoinokköves csoport, 5. Fillit, 6. Felszín közeli mállási zóna, 7. Vízjárat a feilőrcteKckben, 8. Talaj- vagy karsztvíz (nem gyógyvíz), 9. Gyógyvíz, 10. CO, gáz kevés vízzel (Szerkesztette: Koch L.) Abb. 7. Entstehungsskizze dér Heilwásser von Balatonfüred. E r k 1 á r u n g e n: 1. Holozane, pleistozane, pliozáne Ablagerungen, künstlíche Aiifschüttung, 2. Untertriadísciie Karbonatbildungen, 3. überpermiscbe Aleurolitb-tdruppe, 4. Permisciie Sandsteín-Griippe, 5. Ptiyllit, 6. Oberflácliennahe Verwitterungszone, 7. Wassergang in den Hangend- sctiichten, 8. Grund- oder Karstwasser (nicht Heilwásser), 9. Heilwas.ser, 10. CÜj-Gas mit kleiner Menge von Wasser (hergestellt von L. Kocn) 16 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet mozgó talajvizek adják a vízmennyiség jelentős részét. A sűrű repedéshálózaton keresztül egyenletesen és hosszan keveredő magas C02-tartalmú felfelé mozgé gyógyvíz és a mélyebbszinti talajvíz hozzák létre a még megfelelő minőség gyógyvizeket. Ez a zóna becslésünk szerint a perm képződmények felső 30— i 50 m-e lehet. Itt még jelentős a karsztból, annak szintén repedezett zónájából származó víz is. Ha az e szinten kialakult COj-tartalmú víz a Kossuth Lajos forrásban kimutatott agyagos forrásjáraton keresztül kijut a felszínre anélkül,, hogy talajvizes járattal találkozna, akkor a gyógyvíz jó minőségű. Ha azonban a kapcsolat akár a kúton belül, akár kívül létrejön, akkor a felhígulás túlságosan nagymértékű lesz (7. ábra). A gyógyvíz minőségromlásának okai, további feladatok a Kossuth Lajos forrással kapcsolatban Az eddig elmondottak ismeretében a Kossuth Lajos gyógyforrás vizének minőségromlását az alábbi okokra vezethetjük vissza. A forrás foglalása nem a legszerencsésebb, az alsó biztosítatlan rész édesvíz hozzáfolyást tesz lehetővé. A talpon elhelyezett szűrőkavics igényh a rendszeres cserét, ez pedig hosszú idő óta nem történt meg, ennek következtében a kavics erősen eliszaposodott, áteresztőképessége lecsökkent. A régi tisztítások során a kavicsot csak átmosni igyekeztek, cserélni nem, sőt egyre több újabb kavicsréteget helyeztek a talpra, amelynek következtében a feltörő vízre ható nyomás megnőtt. Emellett a forrásjárat is többé-kevésbé el volt tömődve. Nagyon magasnak bizonyult az üzemi vízszint is, különösen azután, hogy a kórházi kutakét mesterségesen erőteljesen lesüllyesztették. így azután a CO2 gázok mozgása egyre inkább a kisebb ellenállású kutak felé irányult. Ismerve azonban azt a tényt, hogy valamikor a Kossuth Lajos forrás a mosta- nihoz hasonló beavatkozás és szerkezetek nélkül, a kórház kútjai pedig a mainál kb. 1 m-rel magasabb üzemi vízszintnél is megfelelő minőségű és mennyiségű gyógyvizet adtak, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az 1910— 20-as évek között, amikor a problémák kezdődtek, valóban bekövetkezett egy mélyreható változás, amely a minőségromlást létrehozta. Vizsgálataink szerint a felső néhány méter vastagságú pannon és negyedkori fedőüledékekben az 1912 -1914 közötti építkezések (Klotild és Erzsébet szálló, a mai Állami Kór- ház épületének részei) során megváltoztatták az altalaj nyomásviszonyait. Az alapozásokkal és a csatornaéjntkezésekkel (1914) megzavarták a Gyógy-tér környékének addig kialakult hidrogeológiai egyensúlyát, sőt megtörténhetett, hogy a most fehsmert gyógyvíz) áratok közül néhányat eltömtek vagy elvágtak. Ezzel a feltörő gyógyvíz nyomás és minőségi paramétereit akaratlanul is meg- változtatták, s lehetséges, hogy a gyógyvíz egy része ezért a Balaton felé mozog új járatokon vagy az alap-, és a fedőhegység határán, amit a parti sétány laza mesterséges feltöltése is lehetővé tesz. Elképzelhető, hogy ezt az új helyzetet reprezentálják a talajlevegő C02-tartalmának mérési eredményei is. Szerepet játszhattak még a vízminőség romlásában szekuláris földtani -tekto- nikai változások is. A CO2 nagy mélységből, tektonikus zónák mentén mozog a felszín felé. A földkéregben fellépő feszültségváltozások hatására e zónák össze- záródhatnak vagy szétnyílhatnak, áteresztőképességük tehát változik. Adott esetben a folyamatos összezáródás lecsökkenthette a felfelé mozgó CO2 meny- nyiségét. K o c h: A balatonfüredi Kossttth Lajos gyógyforrás . . . 17 Megvizsgáltuk azt a felvetődött lehetőséget is, hogy a Balaton vízszintjének süllyedése nem fejt-e ki olyan depressziós hatást, mely a gyógyvizeket elszívja. A Balaton tartós vízállása 1790 -1820 között szállt lejjebb 3 8 m-rel A víz- szintet az 1863-ban megépített Sió zsilij)rendszer állandósította úgy, houy csak normális évi ingadozása van. A Balaton tartós vízállásának szintje 1790-l)en -(-110,5 m A. f. volt, 1863 óta pedig -j- 105,0 m A. f. körüli. Az időpontol; nem ka])CSolhatók a gyógyvizek minőségromlásával. A Balaton j)artjának közismert változásait e területen 1893-óta inkább a feliszapolódás, nádasképződés és fel- töltés okozta. A Kossuth Lajos gyógyforrás felújításának megtervezése és kivitelezése során számtalan nehézségekbe, problémába ütköztünk, melyet az okozott, hogy rendszeres megfigyelések korábban nem történtek, ill. az Állami Kórház is csak néhánv éve végez e vízből is szabad CO, meghatározásokat. Ezért fel- tétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a jövőben a kút kezelője rendszeresen vé- gezzen vízszint, vízhozam, víz-, és levegőhőmérséklet , légnyomás méréseket, melyet a CO ^-tartalommal együtt szigorúan dokumentálni, jegyzőkönyvezni kell. Minden további munkának ez az alapja, de ezt a gyógyvíz hírneve is megköveteli ! Amennyiben újabb minőségromlás következne be, az alaj)os tisztítás mellett meg kell vizsgálni annak szükségességét, hogy nem célszerű-e a fori'ást úji’a- foglalni. Ez előreláthatólag a forrásjárat közvetlen és kizárólagos foglalását, bekötését jelenti. Kísérletet lehet tenni a Ikilaton felé megszökő gyógyvizek visszaduzzasztására is. Megemlítendő még, hogy a kutak védőterületével kapcsolatban is van tenni- való. Az ID. Lóc7,y Lajos javaslatára 1913-ban kialakított, és minden szem- pontból megfelelő belső és külső (hidrogeológiai) védőövezetet a vízügyi szervek 1971-ben annyira leszűkítették, hogy feladatának jelenleg nem tud megfelelni : lehetővé teszi a vízminőség további romlását és mennyiségének csökkenését. A M.\FI Közé])dunántúli Területi Földtani Szolgálatának javaslatára az OVH Vízkészletgazdálkodási központja most végzi a védőidom felülvizsgálatát. A további gyóoyvízkiitatás és feltárás lehetőségei A megismert vízföldtani viszonyok alapján szükség esetén mód nyílik to- vábbi gyógyvízfeltárásra. Ebből a szem])ontból a lehetőségeket két csoportra cszt hatjuk. Ásott kutakkal sekély mélységben tudjuk a C( l^-tartalmi'i vizet feltárni. Ez gyakorlatilag az alap-, és fedőhegység liatárán vagy annak közelél >en nyi- tott járatokon keresztül mozgó vizek megfogását jelentheti. A járatok kimuta- tása azonban igen nehéz, valé)színűleg csak felszíni, sekélybehatolású geofizikai szelvényezéssel lehetséges. Ezt a módszert azonljan a csatornázás és a külön- böző felszín alatti főm vezetékek nagymértékben bizonytalanná te.szik. Egyéb- ként pedig, mivel a járatok futása nyilván szabálytalan, egy esetleges sik'i'i’cs új kút valamelyik meglevő működését befolyásolhatja. A másik feltárási módszer mélyfúrások segítségével történhet. Lnnék célja többszáz méter mélységijén tektonikus zóna feltárása a perm kőzetekben, vagy a fillit elérése. Előzetesen szükse>ges a terület tektonikai viszonyainak pontos megismerése is geofizikai mérésekkel, sekélvfúrásokkal. (Meg kell állajjítani a perm-triász felszíni határvonalát és a felszínre kijutó haránttörések helyzetét. Csak ezután lehetséges kijelölni a tektond^ai zónát feltáró mélyfúrás lielvét 2 Földtani Közlöny Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet I 18 Ennek szakszerű fúrástechnikai kivitelezésére, mélyítés közbeni folyamatos , hidrogeológiai megfigyelésére és vizsgálataira igen nagy gondot kell fordítani, á Ennek kivitelezése során magasabb hőmérsékletű vizet nyerhetünk. I Úgy látszik azonban egyelőre ezekre nincs szükség. A meglevő kutak szak-í szerű kezelése esetleges újrafoglalása, véleményünk szerint a távoh jövőig is; biztosítja a gyógyvizet ivó és fürdési célokra, mennyiségileg és minőségileg i egyaránt. I Befejezés Szándékkal nem emhtettük edchg Balatonfüred többi savanyú vízfeltárását, a most is működő Berzsenyi kutat és a tönkrement Polányi és Vörös kutat. Ezek vízföldtani viszonyai némileg eltérnek az eddig tárgyaltaktól, felújításuk külön vizsgálatot és tanulmányt igényelne. Mindenesetre a Hajógyár környéki kutak helyzete igen kedvező. A Marina Szálló, a Baricska Csárda közelléte megfelelő pi’opagandával igen jó kihasználtságot biztosíthatna és tovább növel- hetnék Balatonfüred gyógyvizének nemzetközi jó hírnevét, de vízellátási célokra is hasznosítani lehetne. Balatonfüred város voltát, a balatoni fürdőhelyek közüli kiemelkedését a gyógyvíznek köszönheti, érdemes lenne erre nagyobb és állandó figyelmet fordítani! Irodalomjegyzék - Literatur I>r. Besdefy L. — (Ír. V. N.így L. (1969): A Balaton évszázados partvonalváltozásai. Műszaki Könyvkiadó. Bp. Bolemaxn I.: A Balaton-parti fürdők és üdülőhelyek leírása. A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. III. kötet I\’. rész CziR.ÍKY J. (1961): A Balaton környéki szénsavas források. Hidrológiai Közlöny pp. 387 — 397. 1929-3ü röl pp. 175-184. DALM.U1T Z. (1933): Szakvélemény a balatonfüredi kincstári szénsavas források balneológiái értékéről. MÁFI Évi Jel. Kertész G. A balatonfüredi Állami Kórház szénsavas víz ellátásának helyzete az 1966 évi felújítási munkák után. Kézirat KOCH L. (1974): Jelentés a balatonfüredi Kossuth Lajos gyógyforrás jelenlegi állapotáról és a javasolandó felújítási munkákról. Kézirat. Balatonfüred Városi Tanács Irattára, MÉV Kutató-Mélyfúró Üzem Adattára Koch L. (1975): Jelentés a balatonfüredi Kossuth Lajos gj'ógyforrás felújítási munkálatairól. Kézirat. Balatonfüredi j Városi Tanács Irattára, MÉV Kutató-Mélyfúró Üzem Adattára I id. Lóczy L. a Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. BTTE. I. kötet I I. rész. ifj. Lóczy L. (1930): A tihanyi hidrogeológiai kutatások és azok geológiai tanulságai. Hidrológiai Közlöny, pp. 123— 135. ifj. Lóczy L. (1933): A Balatonfüred és Aszófö között elterülő vidék hegységszerkezeti és hidrogeológiai viszonyai, különös tekintettel a széndioxidgáz és savanyúvíz feltárására. MÁIT. Évi Jel. 1929—32. pp. 71 — 158. PantÓ D. (1933): A balatonfüredi szénsavas savanyúvizek foglalása. MÁPI Évi Jel. 1929—32 pp. 159—173. PÁLFY J.— Horváth Vera (1973): A balatonfüredi szénsavas savanyúvizek hidrogeológiai viszonyai. Földtani kutatás, XVI. évf. 3. pp. 52-59. SCHCLHOF ö. szerk. (1957): Magyarország ásvány és gyógyvizei. Akadémiai Kiadó Bp. Dr. ZÁKONYI F. (1973): A balatonfüredi Horváth-ház története. A MÉV kiadása. Pécs I Az Állami Kórház műszaki tervtárának anyagából: dr. Telegdy Roth Károly: A balatonfüredi ásványvízkutak 1948 márciusában (kézirat) I id. és ifj. Lóczy Lajos, Pávai Vájná Ferenc, Mazalán Pál és mások szakvéleményei, levelezései, állásfoglalásai | bírósági jegyzőkönyvekben és okiratokban. (Kéziratok) Hankó Vilmos, Emszt Kálmán, Hunház Béla, Horváth Béla, Cziráky József és mások, valamint az AUami Kórház Laboratóriumának vegyelemzései. (Kéziratok) Egyéb kéziratok, levelezések, ügyiratok. X balatonfüredi Aliami Kórház kútjainak kiviteli tervdokumentációi (MÉLYÉPTERV) Szakvéiemény a balatonfüredi Szívkórház szénsavas víz kutatási munkáiról (Országos Vízkutató és Fúró Vállalat). Kéziratos jelentések és térképek a MÉV balatonfelvidéki kutatásairól. (MÉV. KMÜ Adattár) K o c h : A balatoni üredi Kossuth Lajos gyógyforrás . . . 19 i Hydrogeologisehe Verháltnisse und Erneuerung der Kossuth Lajos Heilquelle in Balatonfüred t L. Koch I I » Die hydrogeologisehe Untersiichiing und Erneuerung der Kossuth Lajos Heilquelle in Balatonfüred wurde deswegen notwendig, weil die Qualitát des Wassers seit bereits mehreren Jahrzehnten sich verringert hatte und in jüngster Zeit den 1000 mg/l-Gehalt an freiem COj, der die untere Grenze für ein Heilwasser darstellt, nur ausnahmsweise erreichte. Wegen Mangels an technischen und hydrogeologischen Angaben konnte inán die Ursachen der Qualitátsverringerung an Hand der Geschichte des Brunnens bzw. aufgrund der beim Abban des Brunnes erfahreren Tatsachen bestinnnen. Die Verringerung der Wasserqualitat wurde aufgrund des Gesagten mit der Verunreinigung des an der Sohle des Brunnens befindliclien Filterschotters und des jetzt bekannt gewordenen Heilwasserganges sowie mit dem schádlichen bodenmechanischen und hydrogeologischen Effekt der in den 1910-er Jahren durehgeführten Bauarbeiten erklart. Durch Austausch des Filterschotters, den Einbau einer fJmpfangsglocke aus sáurefestem Stahl für den Empfang von COo und die unter den gegebenen Verháltnissen mögliche maximale Verringerung des Betriebswasserniveaus gelang es, den Gehalt an freiem COj auf das Doppelte des vnr der Befreiung gemessenen Wertes zu erhöhen. Sein Wert variiert zűr Zeit zwischen lüOO und 1800 mg/l. In Kenntnis der geologisehen und hydrogeologischen Angaben seben wir eine Möglich- keit dafür, um irn Falle von Notwendigkeit die Quellenfassung auf radikale Weise zu verándern oder neues Heilwasser zu gewinnen. Weitere Sucharbeiten auf Heilwasser dürften unserer Meinung nach vor allém auf Tiefbohrungen basieren. Pline Gmndlage dafür liefert unsere in vielen Details neue Vorstellung über die líntstehung der Heil- wásser von Balatonfüred, dérén IModell auch mitgeteilt wird. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (I97S) I9S. 20 — 20 Geoprognosztika; kísérlet egy új interdiszciplína körvonalazására dr. Reményi K. András* ( 1 ábrával, 1 táblázattal) Bevezetés Az egységes értebnezés céljából szükséges az alkalmazott fogalmak meghatározását szerzői értelemben megadni. Valamely rendszer (pl. energia/anyag) meghatározott helyen és meghatározott idő- pontban — esetleg meghatározott feltételek között is — fennálló állapotát keletkezett és keletkeztetett (észlelésekből, mérésekből, számításokból stb. összeálló monoplex, de inkább komplex) adatokkal lehet jellemezni. Ha az adott rendszerre nézve nemcsak egy időpillanatra állnak rendelkezésre adatok, hanem azok időben egymást követően állnak elő és ezek között kauzalisztikus kapcsolat létezik, akkor az adatokat idősorba lehet rendezni. Az idősorba rendezett adatsor homogén paraméterei, összeköthetők és így' időgörbék szerkeszthetők. Kézenfekvő, hogy az időgörbék tényadata a ,,most”-hoz — mint logikai nullához — , képest csak visszamenőleges, múltbanyúló lehet. Az időgörbéknek szükségszerűen van egy, vagy több iránytangensük, amely a görbe eddig lefutott szakaszaira jellemző. Ha ezt az iránytangenst a ,,most”-hoz képest koordi- nátarendszerünk jövőbenyúló szakaszára extrapoláljuk, a görbemenetnek várható szaka- . szát több-kevesebb közelítéssel ki lehet vetíteni, ezeket a kiv^etítéseket nevezzük ese- tünkben trendnek. Ha a számított trend alapján nagy valóságtartalmú előrejelzést is készítünk, meg- valósítjuk a rövidtávú tervezés jjrognosztikának nevezett módszerét. Rögtön jelezzük azonban azt is, hogy a szerkesztéses prognóziskészítésen túl számos, konkrét alkahnazott logikai, matematikai és más módszerrel is lehet a feladatot megoldani. Kézenfekvő az is, hogy a prognosztizált görbeszakasz valóságtartalma az alapként felhasznált görbeszakasz v'alóságtartalmától függ, avval arányos, illetve korrelációban van. A közgazdaságtanban a rövidtávún kívül ismert a középtávú és a hosszútávú prog- nosztika is, mely utóbbi a tudományos futurológiába torkollik, ez azonban jelen fejtege- | tésünk keretén kívül esik. A prognosztika tárgyfüggő, v'agyis mind módszerét, mind a v'árható eredményeket alapvetően befolyásolja az a tárfg\% amelyre vonatkozóan a prognózis készül, ezért a tárgykörök eltérőségétől függően elméleti és metodikai eltérőségek is létezhetnek. A geonómiában eddig a ,,progrnózis” és belőle derivált kifejezések az ásványi nyers- anyagok készletei számításával kapcsolatos kategóriaként kerültek bele a fogalmi és a nyelvkincsbe. Ettől az értelmezéstől jelen tanulmánv tárgyát élesen el kell határolni, mert a prognosztikus készlet objektív valóságként (függően a megkutatottságtól) jelen van, — más kérdés, hogy a leműv^elés során milyen közelítéssel sikerül azt kinyerni; v'agyis mennyi ,, termék” lesz belőle. Az időfaktor szerepe a természettudományokban Az idő faktor (nevezhetjük negyedik dimenziónak is) szemléleti hasznosítása szinte valamennyi természettudományban általános. Az esetek többségében azonban sem retrospektív, sem prognosztikus vonatkozásában nem szekuláris, vagyis az évszázados nagyságrendet általában nem haladja meg. Kivételt Kézirat lezárva: 1975. VI. 18. 7? e m é n y i: Geoprognosztika 21 képeznek a földtudományok, amelyek szakosított módszereikkel a természet- tudományok történelmi ágazatát alkotják, mivel a Föld keletkezésétől nap- jainkig bekövetkezett eseményeket és okaikat kísérik nyomon. Amíg azonban a meteorológia, a kbmatológia, a hidrográfia a rendszeresí- tett észlelések miiltbeli adatai alapján trendeket készítenek és ezt extraj)olálva adnak rövidebb hosszabb távra előrejelzéseket, addig a geonómiai szakiro- dalomból teljességgel hiányzik a földismereti (= okozathalmaz) és a földtani (= okfeltevések) jelenségek konkrét (természetesen összetevőkre bontottan végrehajtott) elemzett és összegezett elővetítése pl. egy emberi generáció átlagos élettartamának periódusára. Ezen az általánosított megállapításon nem változtat az, hogy a lemeztektonika, a kontinensek elúszása elméletének újraéledése magával hozta a kontinensek meghatáro- zatlan nagyobb időtávban várható térbeli helyzetének előrejelzését, vagy legalábbis mozgási irányuk kirajzolását, de az sem, hogy közel 10 éve jelentkezett önálló irányzat- ként a ,, földrengés előrejelzés”, mint progimsztikus szolgálat, amely azonban csak a konk- rét vészhelyzet bekövetkezésének előrejelzésére terjed ki. Ezen a felismert hiányosságon kíván a szerző alábbi, a teljességre sem a ter- jedelmi korlátoknál, sent más okoknál fogva igényt nem tartó, ,, tézisszerű” feltevéseivel változtatni. A geoprognosztika, mint új interdiszciplína A geoprognosztika — a szerző által alkotott új kifejezéssel és tartalommal; — alkalmazott tudomány, tárgyának és módszerének távolállósága miatt inter- diszciplináris jellegű, azonban műfajilag - hasonlóan a földtudományokl)an szép számmal alkalmazott, de más diszciplínáklioz tartozó módszerekhez, (melyek közül a legfiatalabb a geomatematika), helye a földtudományok között van, mert sajátos módszerével azt szolgálja ki. Nagyon nyomatékosan kell előrebocsátani, hogy a földtudományok egésze az emberi ismeretanyag egyik legkoni])lexebb része, ami az egyes interágens összetevők egyedi kielemzése során igen nehezen dokumentálható. Ez a tény rámutat a geoprognosztikának, mint munkamócLszernek igen körültekintő alkalmazása szükségességére. Felmerü tehát a kérdés: milyen feladatok elvégzésére alkalmas, milyen cé- lokra használható a geoj)rognosztika? A geo])rognosztika a rövid- és középtávú tervezés konkrét segédeszköze, amelynek segítségével lokális, regionális és globáhs kihatású kérdések és kérdéscsoportok geonómiai vonzatúra lehet nagy valóságtartalmú előrejelzéseket adni. Ilyen lokális kérdés lehet egy atom- erőmű telepítése, egy zárógátas víztározó létesítése, regionális kérdés lehet folyórendszerek művi csatornával történő összekötése, ára])ály erőművek léte- sítése, globális kérdés lehet nyílt óceáni tengeri bányászat megindítása, víz- bontásos H előállítás vagy éppen a földi méretű környezetvédelmi intézkedés- tervezet és maga a környezettervezés és fejlesztés. A sok millió lakosú agglomerációs települések, az infrastruktiira, nagyfor- galmii autó})ályahálózat, nagyfeszültségű távvezeték, óránként 20-nál töl)b gépet fogadó rej)ü lőtér, óriás méretű i])artcle))ek, erőművek geonómiai hatása ma már mérhető. A ma létesítésre kerülő ilyen létesítmények az évezredfordulón még üzemben lesznek. Kézenfekvő, hogy ma már megfogalmazható kérdés.sé 22 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet válik, hogy az antropogén hatások pl. 2000-ben várhatóan milyen geonómiai vonzatokkal fognak járni, vagy éppen úgy megfogalmazva a kérdést: hogyan fog akkor várhatóan Földünk arculata kinézni? Kísérlet a Föld 2000-ben várható arculata megrajzolására a geoprognosztikai módszer segítségével Levezetésünkben fel kell tételezni, hogy az olvasó bizonyos alapvető; — utalt, de nem hivatkozott — fogalmakkal tisztában van és ismeri a konkrét tárgyköri adatokat is, így a közlések ezek tudottságának feltételezésével tör- ténnek. Kiindulási alapunk az, hogy a Föld - nem hasonhtva össze semmilyen Na])-rendszerbeli más, vagy egyéb galaktikabeli bolygóval, — sajátosan fóku- szált erőcentrum, amely köré meghatározott formában, kauzáhs összefüggés- ben fellépő energiák és ezek anyagi jellegű inkorporálódásai halmozódtak fel. Ez az erőhalmaz kialakulása óta komplex rendszerként hat, amelynek — dön- tően a környezeti (kozmikus és galaktikus) hatásokra, alárendelten belső induk- cióra, illetve a kéregfelszínére vetítve exdukciókra visszacsatolható - idő- i szakos változásai vannak. A változások többsége (antropocentrikus léptékkel mérve) igen lassan akkumulálódik, azonban összhatásuk, vagy annak egy idő- pillanatban az összképet meghatározó formája (a földtani jelenségek általános , jellegétől eltérően) robbanásszerűen következik be, az ilyen periódusvégek a fennálló konvenciók szerint a földtani időszakok határai. Fentiekből következik, hogy a földtani erők napjainkban is, ,, saját menet- rendjük” szerint hatnak, illetve hatnának, ha az antropogén hatások nem szuperponálódnának. Az antropogén hatások földtani összetevői a Homo genus társadalmi fel- lépése óta és interakciója következtében hatnak ugyan azonban a közelmúltig ~ néhány kivételtől; mint a növénytakaró kipusztítása következtében fellépő sivatagosodás, vagy karsztosodás, eltekintve, — sem az összetevők egyedi nagyságrendje, sem azok összhatása nem haladta meg a földtani többi erő nagyságrendjét. A II. Világháború óta az antropogén hatások földtani vonzatai mind meny- nyiségileg, mind minőségileg fokozódtak olyannyira, hogy azok egy része már geonómiai méretekben és mértékkel is észlelhető. Az adatszerű ismeretek száma hovatovább elegendő ahhoz, hogy belőlük trendeket lehessen szerkesz- teni és prognózis legyen készíthető. A „világmodellek” földtudományi megállapításai A futurológusok — és ezen belül a Római Klub tagjai, a MIT munkatársai és mások - által kidolgozott és nyilvánosságra került, illetve hazánkban hozzá is férhető ,,világmodell”-jeinek alapját éppen különféle geonómiai megfonto- lások alkotják (a közismert ,,A növekedés határai” alapanyag kidolgozói között két földtudós is volt), azonban ezek csak a meg nem újítható ásványi nyersanyag- és energiakészletek, illetve egyes szerkezeti anyagok (fémek) mennyiségi prognosztizálásáig mentek el; mérlegbe állították a készleteket és R e m é n y i: Geoprognosztika 23 mozgósítható tartalékokat, azonban a földtani hatásokkal már nem foglal- koztak. Megállapításaiknak voltak a Föld felszínére is vonatkozó környezet- ügyi részei, amelyek azonban a szocioszférán túl nem terjedtek. Ilyen előrebocsátások után következhetnek a konkrét megállapítások. Eze- ket a csatolt táblázat mátrixos formában tartalmazza. Szükséges azonban kiegészítő megjegyzéseket tenni. A gondolatmenet és a táblázat is a jelenségcsoportokat szférák szerinti bontásban taglalja, tudva azonban azt is, hogy más közelítések is léteznek. Szerzői értelemben a szférák nem elsősorban anyagi közelhomogenitásukkal tűnnek ki, hanem a Föld nagy- rendszerben önálló funkcióval, vagy mondhatjuk ,, élettel” is rendelkező al- rendszerek, így tagolásuknak rencLszertechnikai szempontból is van lét- jogosultsága. E rövid foglalatban nem térhettünk ki valamennyi, jól elkülöníthető szfé- rára, az elsődleges cél a gondolati kifejtés módszerének bemutatása. Az égitestünk Nap Föld Hold rendszerbeli helyzetének emlékeztetésére az 1. ábra vázlata szolgál, amely egyben keretet is ad a szférikus bontásnak. Minden szféra elsődlegesen valamely rá jellemző anyagból áll, amely közeg- ként hat és formációként jelenik meg. Ezért az egyes szférákban bekövetkező változásokat ebben a logikai bontásban tartalmazza a táljlázat. Rögtön rá kell azonban arra is mutatni, hogy a korszerű szemléletben általában az ener- giát teszik sorrendben az anyag elé, azonban a földtudományokban ma még az anyag, annak megjelenési alakja és a benne/rajta végbement folyamat gon- dolati kapcsolódása az elterjedtebb, néhány geokémiai kivételtől eltekintve I. ábra. Égitestünk Nap — Föld — Hold rendszerbeli helyzete (az US National Science Board 197:i nyomán) Fig. I. Die Lage unseres Planets in dem Sonne— Erde — Mond System 24 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet Áttekintő táblázat a Föld i.u. 2000-ben várható arculatáról Übersiohts-Tafel über dem lm Jahre 2000 zu erwartende Angesicht dér Erde I. táblázat — Tabelle 1 Szféra Anyag Közeg Formáció Atmoszféra Az anyagi összetétel megváltozik: az O2 és O3 abszolút szabad mennyisége csökken, kötésbe megy elsősorban NO^ formában, továbbá az SO2 és a COg fel- dúsulása révén, amit az elfo- gyott növénytakaró hiányában nincs, mi asszimiláljon. Szabad 0 hiányában feldúsul a töké- letlen égésből származó CO, az általános felmelegedés követ- keztében feldúsul a HgO, amely elérheti a tartós páratelt- ségi határértéket. Csökken a nemesgázok aránya, nő a fúziós és fissziós eljárások mellékter- mékeként a radon, toron. A megváltozott göznyomási viszo- nyok között feltételezhető to- vábbi anyagok gőz- és /vagy gáz- halmazállapotú megjelenése, lo- kális felszaporodása. A szféra új termikus állapota kö- vetkeztében az új arányban je- lenlevő anyagok térbeli elhelyez- kedése megváltozik. A pára álla- potban levő vízgőz állandósult felhőtakarót képez és emyőző hatást fejt ki (üvegház-effektus). Csökken a Nap-ból beérkező sugárzás mennyisége és spektru- ma az ernyő szürőhatása folytán eltolódik. A felhötakaró és új gázburkok a földi gerjesztett elektromágneses rezgéseket is csökkent mértékben bocsátják át. Termoszeffektus is fellép, a csökkent 0 mennyisége miatt megnő az UV sugárzás áthatoló képessége, ugyanígy a kemény radioaktív spektrumé is. A mag- netoszféráii belül új ütközési frontzóna kialakulásával kell számolni. Az elektromágneses emisszió hozzásegíthet a polari- tásváltozás bekövetkeztéhez. A szféra energetikai egyensúlya megbillen, az egész légkör globá- lis hőmérséklete megemelkedik, elmosódik a helyi hőmérséklet- különbség okozta nyomáskülönb- ség, csökken a légtömegek áram- lási intenzitása, megszűnnek a mai ciklonrendszerek, a széljelen- ségek nagyságrenddel kisebbé válnak. A párateltség következ- tében a víz körforgása új ütemet vesz fel. A megváltozott anyagú és energiájú légkör közvetlenül befolyásolja a földtani ható erőket, a biológiai körforgást, az élelmi lánc kiala- kulását, elsősorban a fotoszinté- zis és asszimiláció csökkenése kö- vetkeztében. Az energiaátadás és anyagvándorlás a szférák között lecsökken, a jelenségek az átlago- lódás felé tendálnak. Hidroszféra Az anyagi összetétel megváltozik: csökken, egyes zónákban telje- sen elfogy a szabad Ü-tartalom, növekszik a HDU és a DjO ará- nya. Ezt elöiilézi a légkör meg- változása, a tengervíz elektro- lizálása a H-gazdaság általános- sá válása folytán, a desztillációs folyamatok az édesvíz előállítá- sáhíjz és a tengervízből történő ásványi nyersanyagok előállítá- sához, végül a fúziós és fissziós folyamatok melléktermékeinek felszaporodása miatt. Megváltozik a világóceán koncent- rációja a vízben oldott anyagok bányííszati méretű kinyerése miatt, ez az anyalúg helyi feldú- sulására vezet. Az oldási ener- giát lekötik a kalkofil elemek, ezért csökken a kőzetekből ki- oldható elemek száma és a kiol- dott mennyiség. Az antropogén hatásra a szféra szennyezettsége jelentősen meg- nő. a szennyvíz! üledék új típusú kőzetalkotóként jelentkezik. A szféra az új termikus állapot kö- vetkeztében új energetikai álla- potot vesz fel. Csökken a vízfel- színre beérkező energiakvantum, eltolódik az inszolációs spekt- rum. Lelassul a hőmérséklet- különbség miatti tengerárami ás, csökken a horizontális vízcsere és vándorlás. A tengerfenékl bá- nyászat és a mesterséges szige- tekre telepített vízbontó atom- erőmüvek megzavarják a víz termikus rétegződését. A jég- sapkák megfogyatkozása miatt csökken a pólusok felöl az egyen- lítő irányába tartó hidegvíz áramlás. A szélrendszerek átala- kulása miatt kimarad a szél ke- verő hatása és felületnyomó ha- tása. Az árapály jelensége általá- nosodik. A szféra szárazföldi része lényegileg megszűnik, mert a folyók és álló- vizek teljes egészükben emberi szabályozás alatt állnak és művi rendszerré alakulnak át. A szá- razföldről a víz többszöri átfor- gatás uták mennyiségi és minő- ségi ellenőrzés után jut a part- falakkal lehatárolt világtenge- rekbe. Ezek árapály! hullámtere a maradék „szabad zóna”. A ten- ger alatti kolóniák a tengerfenék jelentős felületét foglalják el, mikrokömyezetalakítók. A ten- ger élővilága elszegényedik, csök- ken a kőzetalkotó élőlények szá- ma. Az üledékképzödés mértéke és elterjedtsége csökken. A szára- zulatmozgások miatt partvonal- eltolódások következnek be. Litoszféra A feldúsult előfordulású ásványi nyersanyagok többségének bá- nyászati kitermelése befejező- dik, így a víziiyerés céljából a jégtakarók és poláris jégsapkák felhasználiísa is. A szárazföldi rétegvíz, a karsztvíz, a kőolaj és földgáz kitermelése következté- ben a kőzetpórusok és hasadé- kok kiürülnek. A geotermikus energia kinyerése céljából a ré- tegekbe sajtolt víz oldó hatása növekszik, a kioldásos és bioló- giai bányászat további mélységi hézagokat hoz létre. Ebből kö- vetkezően az anyagok energeti- kai újracsoportosulávSa, a dia- genezis és metamorfózis új jelen- ségcsoportjainak fellépése vár- ható. A kéreg egyensúlyi helyzete meg- változik részben a bányászati anyagelvonás, részben az antro- pogén létesítmények statikus és dinamikus terhelő hatására, növekszik a talajelmozdulások, a tektonikai mikro- és mezo- jelenségek száma, erősödik a ké- reg árapály pulzációja, gyako- ribbá válnak a földrengések. Az ember által gerjesztett elektro- mágneses rezgések, a felszabadí- tott radioaktivitás a kéreg új- szerű terheléseként lép fel, ezek hatása az égitest egészére is ki- terjed és annak geofizikai tulaj- donságait is átalakítja. Mind a szegregáló bányászat be- vezetése miatt, mind a felszín alakító tevékenység következté- ben a geomorfológiai formakincs többsége megszűnik és helyét antropogén elemek foglalják el. A burkolt felszínen alig érvénye- sül a lehordás és az üledékképző- dés, ez teljesen áttevődik az effluensekbe, illetve beltengerek- be, itt a szennyvíz-iszapokból új biogén ületlékmátrix alakul ki. (Szénhidrogénképződés). A földi növényi és állati élet fajszegénnyé lesz, csak a kiválasztott új do- mesztikált fajok nagy egyed- számáiiak lesz életlehetősége. A tápláléklánc felbillen, megszűnik a természetes talajképzödés. Az anaerob élőlények robbanás- szerű fejlődésnek indulnak. 7i’ e m é ny i: Geoprognosztika 25 Szféra Anyag Közeg Formáció Antroposzféra A humán biomassza mennyiségileg megkettőződik, de az életfolya- matokhoz szükséges víz és a nyomelemek szíikdssége behatá- rolja a folyamatot. A Föld összes élőlényében megtes- tesült bioenergia jelentős része a humán biomasszába és annak eltartásához szükséges növényi és állati táplálékláncba tevődik át. A Föld embereltartó képességének végső határáig erősödik az antro- poszféra és járulékos szférái. Ezen belül új növényi, állati és gomba- fajok domesztikálása következik be. A Föld művi ellenőrzéséhez, a felszínalakításhoz minden moz- gatható energiaforrás kimerítésre kerül. Minden termék és szolgál- tatás energiatartalma a véglete- kig megnő. Gcoszféra 1 Magnetoszféra kevés mért adat ismeretes az egyes kőzetek, vagy épjien ké))zőes elmozogni. Ha a táblázati rendszerünkben az anti'o- poszféra anyagi változásaira kell megállapítást tenni, oda tiüajdonké})])en csak a mennyiségi összetevő kerülhetne bele (több ember = több biomassza), minőségi változást lényegében a testméret növekedésének általános trendje sem jelent. A következő oszlopok kitöltése logikailag valósan lehetséges, azon- ban az a szűkebb tárgykörünkön kívül eső társadalmi és gondolati szférába vezetne. Megjegyzések a táblázat szféráihoz 1. Atmoszféra Az emberi élet szemj)ontjából az atmoszférának csak az ü-ban dús, legalsó ,, hártyája” (szakszerűen a troposzféra alsó rétege a tszf. 0 5000 m magassági tartományban) a meghatározó. A Föld energia- és anyagfoi’gahnában azonban a légkörnek, mint az ábra szerinti magnetoszférának determináns jelentősége van a földi élet csak egy ilyen rendszerben fejlődhetett ki és maradhatott fenn, ezért elemezni kell mindazon öveit is, amelyek a földi jelenségeket befolyásolják. 2. Hidroszféra A földi élet elsődleges anyagi meghatározója a víz: az élőlények testének 70 -95%-a víz, de a test szöveti felépítésében résztvevő iin. ,, kötött” víz mel- lett az élőlények életfolyamataiban (táplálék/energia felvétel) nélkülözhetet- len. Ha tehát az emberiség 2000-re megkétszerezi saját létszámát, nemcsak a 26 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet humán biomasszában lekötött víz mennyisége kétszereződik meg, hanem ' az emberi táplálékláncba bekapcsolt élőlények testében, biomasszájában le- kötött víz is. Az antroposzféra vízszükségletének kiszámítása közelítően: humán élő biomassza, humán holt biomassza, tápláléklánc élő és holt biomassza, biogén körforgásban levő víz, a termelési láncban levő technológiai víz, vesz- teségvíz a remineralizációs folyamatokban. A közvetlenül felhasználható víz mennyisége már ma sem elegendő, a víz- , szennyezés tovább apasztja ezt a számításba vehető szabad vízkészletet. A vízhiányt csak a földi vízkészlet gyors és többszörözött átforgatásával lehet bizonyos határig csökkenteni. Minden átforgatás növeli a víz egységnyi meny- nyiségére eső energiatartalmát (= több társadalmi ráfordítás árán állítható csak elő). Felmerül az a kérdés is, hogy a víz mint anyag az ilyen többszörös és rege- neratív időt nem hagyó átforgatások során nem fárad-e ki? A szilárd halmaz- állapotú szerkezeti anyagok és a kőzetek ,, kifáradása” közismert; végső soron maga a diagenezis, vagy a metamorfózis is felfogható az anyag elfáradása következtében előálló energiaegyensúly megbomlása és újraalakulásaként. Egy találó mondás szerint: ,, nincs a világtengerben egy kortynyi víz sem, amely legalább egyszer nem fordult volna meg az ember szájában!” Ha ez ma még szellemes túlzásnak is hat, a mobilizálható földi vízkészletre nézve 2000-ben biztosan valószínűsíthető. 3. Litoszféra Az ember fellépésének időpontjál)an a kéreg anyaga adott, a találó francia kifejezéssel élve: ,, téllé, quelle” = olyan, amilyen. Ha az anyagot a periodikus rendszerbe sorolt elemekre és ezek abiotikus és biotikus kombinációira korlá- tozzuk; a kéreg anyagában minőségi változás nem várható, csak az eloszlás változik meg jelentősen. így a litoszférából és a pedoszférából jelentős anyagmennyiségek vándorol- nak át a bioszférába és az antroposzférába: a humán biomassza és a táplálék- lánc, valamint a technológiai folyamatban résztvevő lin. ,, szárazanyag tar- talom” (az emberi testtömeg negyede) csoportosul át. Mennyiségileg a biogén elemek dominálnak, azonban mivel a földi lét kulcsanyagai a nyomelemek, ezek felszabadítható mennyisége a víz mellett a Föld embereltartó képességének a legszűkebb keresztmetszete és a jövő bányászatának elsőbb rendű céljai lesz- nek, mint a víz, az energiahordozók, vagy éjipen a szerkezeti anyagok. A Föld szilárd kérgének az ember által lakható része a felszín esetünkben a közeg funkcióját látja el. Ez több funkcionális részre oszlik: a humán élőtömeg (l)iomassza!) élőhelye a lakott felszín, az eltartáshoz szükséges agroipari fel- szín, a kiszolgáláshoz szükséges termelő és szolgáltató felszín az infrastruktúrá- val együtt, a regeneratív (0 termelő erdő és nyílt tenger) felszín, a rekreatív felszín (pl. nemzeti jjark) ezek tartalékai és az előbbi célokra felhasználhatatlan maradék és egyéb felszín (pl. magashegységek növényzetmentes sziklarégiói). Meglejjőnek tűnhet, de az emberiség ma éppen a felszín kihasználásában: a felületgazdálkodásban folytatja a legátgondolatlanabb ,,rablógazdálkodás”-t! Az emberiség túlélésének elsődleges feltétele a célfelszínek statikus és dinamikus arányainak allometrikus megállapítása és kitűzése, pontosabban újrakitűzése, a célratörő felületgazdálkodás bevezetése. Megjegyzendő, hogy a vertikális 27 K c rn é n y i: Geoproynosztika terjeszkedésnek mind a felszín alá mélyített, mind az afölé létesített kiemel- kedő építmények tekintetében meghatározott korlátái vannak. A litoszféra mint formáció megszűnik: átalakul kultx'irsivataggá, ahol a felszíneknél felsorolt célcso])ortos antropogén zónák váltogatják egymást. 4. Antroposzféra Az antroposzféra részben biológiai (naturális), részben társadalmi szerkezet. Itt eredeti kikötésünk szerint csak a geonómiai vonzatokkal foglalkozunk, annak ellenére, hogy az ember egyéni és társadalmi Föld-alakító hatása ön- gerjesztő jellegű, ezért valójában munkamódszerileg nem volna szabad a szocio- szféra, a technoszféra és a nooszféra jelenségeinek elemzését az eddig tárgyalt szférák jelenségeitől elválasztani. Az ember (sensu lato: Homo genus!?) a kortárs élőlényekhez kéj)est a törzsfejlődésben későn jelentkezett, a földtani időlé[)tékhez képest hirtelenül és robbanásszerűen elszaporodott élőlény. Mind a rétegtanban, mind az őslény- tanban és törzsfejlődéstanban ismert jelenség egy nem, egy faj (illetve több kon- vergens faj), általánosítva egy élőlény típus hirtelen fellépé.se, nagy areális el- terjedése, nagy egyedszámban való egyidejű együttélése. Ha ehhez a test- méreteknek a testet felépítő szövetek végső statikai és dinamikai határát elérő növekedése, az egyes szervek allometrikus határokon bekövetkező túlnövése, az ivarérettség viszonylag kései beállása, a magzat hosszú kihordási ideje, az utódszám növekedés irányában való eltolódása, a megszületett utód arány- talanul hosszú időre a szülői, vagy társadalmi eltartásra szorulása (arányszám, amely a lehetséges átlagéletkorhoz viszonyítja a születéstől a teljes öneltartási képesség, a túlélési készség bekövetkeztéig eltelt életidőt) és egyél) foktoi’ok járulnak: előttünk áll az extinkeiót megelőző, jól ismert tünetcsoport. A prognózisokat azok végső tartalmi kicsengése szerint gyakran soi-olják l)e ,, optimistának”, vagy ,, pesszimistának” így ez utóbbit érdemelte ki ]>!. a Római Klub jelentése is, ami a tények önáltató meghamisítása és tenden- ciózus denunciálás. Ha a világ és jelenségei valóban a tudatunktól független objektív valóságok akkor az események nem attííl válnak igazzá, vagy nem igazzá, hogy az ember azokat ipszocentrikus szemléletében és ipszos])ecifikus ké])ességei függvényé- ben felismeri-e, kimondja-e, és ha igen, ki, mikor, hol és miért mondja ki. Ha tehát az elkötelezett természettudós felelősségével és e tekintet l)en a legtöbb objektív ismerettel éppen a földtudományok művelői rendelkeznek, a Homo genus távlati jövőjét kell prognosztizálni, arra csak és egy, egyértel- mű válasz adható. Figyelembe véve, hogy a Föld évmilliárdokon át megvolt biológiai élet nél- kül, majd évszázmilliókon át megvolt a legfej lettel)!) földi élőlény nélkül, Ixízvást feltételezhető, hogy a Homo is besorol a rétegtan tranziens jelenségeinek sorába és esetleges extinkciója semmikép])en nem befolyásolja a bolygó toválxbi létét. Ha azonban ez a felismerés igaz, trendszerű érvényesülése ])rognosztizál- ható, akkor fokozott felelősség hárul a Föld és népessége sorsának intézőire. Amit ehhez a geoprognosztika hozzátehet: objektív adatszolgáltatás az eiUliy figyelmen kívül hagyott szféra: a geoszféra területéről. 28 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet í 5. Geoszféra i Végezetül érintőlegesen szóbii kell az égitest egészére kiható jelenségcsopor- tokról, amelyek számos, csak geofizikai módszerekkel mérhető jelenséget fog-j lalnak magukban, azonban szoros korrelációban vannak, vagy legalábbis lehetnek az antropogén hatásokkal. Kézenfekvő, hogy a geoszféra jelenségeit sem lehet szükségszerűen a táblá- zat oszlopail)a besorohii, ezért itt is közvetítő megoldásokhoz kell folyamodni. Valójában olyan áthatásról van itt szó, amely a bolygó egészét az őt körülvevő magnetoszférával együtt (!) érintik. Ilyen jelenség például a polaritás kérdése, a pólnsváltás alatt a magnetoszféra alakulása, a pólusok feletti ,, ablakok” alakulása a pólusvándorlások során, a nehézségi gyorsulás változása a mag- netoszféra térgeometrikus alakváltozása közben, a bolygó elektromos töltött- ségének kérdései, az antropogén gerjesztett elektromágneses ,,sugárözön”-nek a magnetoszféra által át nem bocsátott része és annak sorsa, a Nap-ból érkező energia- és anyagfluxus mennyiségi és minőségi spektrális eloszlása a magneto- szféra alakulása közben és más hatások — ismét a felsorolási teljesség igénye nélkül! Összefoglalás A fentiek szerint szerző kíséi’letet tett arra, hogy a földtudományokban ön- magukban általában ismert jelenségek okai és okozati összefüggéseiben ki- mutatható kauzális kapcsolatokat feltárva extrapolációt végezzen és ennek eredményeképpen körvonalazza a geoprognosztika — mint új interdiszciplina — , mivoltát, helyét a földtudományokban, célját és felhasználhatóságát. Példakép])en bemutatja szemelvényes jelleggel és tézisszerű felsorolásban, hogy az általa javasolt módszerrel a Föld 2000-ben várható arculata hogyan rajzolható meg. Szerző meggyőződése, hogy az ember a legaktívabb környezetalakító ténye- zővé lett és az antropogén hatások hovatovább geonómiai hatóerőkké is vál- tak. Az antro])ogén felszínalakító erők nagyságrendje és minőségi jellege is elérte a földtani léptéket, ezért Földünk és a rajta lakó emberiség közeh és távoli sorsának alakításában az antropogén földtani hatásokkal az eddigieknél lényegesen nagyobb súllyal kell számolni. Az antropogén földtani hatásokat mérni lehet, ezért azokat tervezni és célra- törően fejleszteni is kell. Ehhez a geoprognosztika — mint új interdiszciphna — nyiijthat hathatós segítséget. A geoprognosztika célszerű alkalmazásával az emberi nem túlélését nagyobb valószínűséggel lehet biztosítani. Geoprognostik; Umfassung einer neuen, interdisziplinaren geonomischen Verfahremsmethode Dr. András K. Beményi* Dér ]\Ienscli ist mit seiner Umweltanderungs-Tátigkeit ein neuer geonomischer Faktor geworden dessen Effekte bereits messbar sind. I)a die Grösse und Zeitspanne dieser Wirkung sclion wáhrend dér Lebensdauer einer menschlichen Generation auftreten, ist es notwendig die interagenten Effekte zii prognostisierí n. • OMKDK, Budapest. R e m é n y í: Geoproynosztika 29 Die Geoprognostik ist eine Mcthode, mit dér mán auf Grund dér l)islier erkaimten geo- nomischen Daten die möglichen Anderungen dér Erde v'orhei'sagt. Die neue Disziplin hat einen interdisziplinaren Charakter, gehört aber zu den Geowissenscliaften. Mit dér geoprognostisclier Methode ist es möglich fest zustellen, welelie Anderungen in den geologischen Formationen und Spiiáren auftreten werden. Dadureii kann mán die Planung und Projektierung dér Gross- l)zw. Rieseninvestitionen objektiver ilurclifüliren, eine komplexe Umweltplanung, sogar Umweltgestaltung verwirklicben. Als Beispiel erwáhnt dér Author das von ihm bearbeitete Modell; wie wird das zu erwartende Gesicht unseren Planeten „Blrde” im Jahre 2000 möglieherweise aussehen? In einer Matrix-Tabelle sind die in Betracht gezogenen Sj)háren, wie die Athmosphare, die Hydrospháre, die Lithosphare, die Anthropospháre un«Í die Geospháre analysiert. Die einzelnen Spháren sind auf Grund ihrer materiellen Beschaffenheiten, als Media und schliesslich als Formation betraehtet. Dér Verfasser kommt zu dér Überzeugung, dass sich das Gesicht unserer Elrde bis ziun Jahre 2000 wesentlich ándern wird, — keineswegs aber zu ihrem Vorteil. Die auf 7 Milliarden Kopf gewachsene Mensehheit braucht zum Aufbau dér Human- Biomasse zweimal so viel VVasser, biogene ytruktimdemente und die 8i)urelemente — als Engpass. Entsprechendo Mengen áhnlicher Stoffe braueht die Nahrungskette und die technologische Kette dér Bedienungsinrlustrie. Aber Süsswasser, Spurelemente werden knapp, dér Bergbau richtfit sich vdel mehr an diese. Dér schwache Punkt dieser Ejjoche wird die Bdáchenökonomie. Die ganze ErdoD'r- fláche wird zu einer Kulturwüste, wo sich anthropogenen Zonen, wi(^ Wolinfláchen, Agro- industrie, Infrastruktur, Bf'dienungs- und Produktionsindustrie, 0 erzeugende Wálder als Regenerationsflachen, Rekreationsfláchen, die Ri^servefláehen und schliesslich difi unbenutzbaren Restfláchen wechs(dn. Zusammengefasst: mán kann und soll his zum Jahrtausendwende mit wesentlichen geonomischen Anderungen reehnen. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1976) 105. 30—41 Rétegtan és fejlődés dr. Detre Csaba (7 ábráv’al) Összefoglalás; A rétegtani irodalom legnag%'obb hiányossága a réteg fogalmá- nak általános értelmű meghatározatlansága. Szerző ezért először a rétegtan tárgyát, a réteg fogalmát határozza meg. A rétegtan egyetlen lehetséges meghatározása, amely elhatárolja a földtantól az, miszerint a rétegtan a földkéreg egy részének, a szedimento- szférának fejlődés-elmélete. Szerző rámutat mindazon koncepciók hiányosságaira és zsák- utcáira, amelyek a rétegtanban nem a fejlődés és az okság elvét, hanem az osztályozás és nevezéktan problematikáját helyezik előtérbe. Ez egysíkú, fenomenologikus szem- léletet eredményez. Az utóltbi években fokozott érdeklődés tapasztalható a rétegtan elméleti ])roblémái iránt. Rengeteg olyan dolgozat jelenik meg, amely a rétegtan elmé- leti ])roblémáival foglalkozik, ezek között azonban kevés az olyan, amely az oksági összefüggéseket keresi. Az elméleti munkák zöme elvész a réte^ani osztályozás és nevezéktan problémáinak a lényeget kikerülő hitvitáiban. CvSANUS a nagy haladó renaissance-gondolkodó már ötszáz évvel ezelőtt figyelmeztetett: ,,Az észnek a puszta szavak teljesítőképessége fölé kell emel- kednie és nem megállnia a szavak jelentésénél.” A mai elméleti rétegtani munkák nagy többsége pedig éppen a szaA^ak jelen- tését helyezi előtérbe, a terminológiai és nevezéktani kérdéseknek elsőbbséget ad az t)ksági prf)blémákkal szemben. Ebben különösen az egyre elterjedő hed- bergiánus koncepció jár az élen. Először is azzal kell kezdenünk, hogy mi a rétegtan? mi a réteg? Azaz mi a rétegtan tárgya. Engedtessék meg nekem, hogy ezekre a kérdésekre az alábbi válaszokat adjam: A réteg a földkéreg egy részének a minőség alapján elkülönített része. A ré- tegtan ezt a minőségi elkülönítést végzi. Azt kutatja, hogy egy minőség meddig extra])olálható, hogy a földkéreg milyen minőségekre, azaz milyen minőség által elkülöníthető részekre osztható. Alapvető célja az ellentétek keresése a földkéregben. Mivel egy bizonyos minőséget egy bizonyos mozgásforma jellemez, a réteg- tan a földkéreg mozgásformáinak elkülönítését végzi. A rétegtan tehát elméleti tudomány. A rétegtan elméletéhez felhasználja a statikus geotudományok vizsgálati eredményeit, elméletét azaz dialektikáját ezekre ala})Ozza. A rétegtan sensxi lato tehát a földkéreg fejlődéselmélete, azaz a földkéreg cUalektikája. Fülöp J. (15)72) hangsidyozta: ,,A rétegtan a földtan alapvető része. Együtt született a földtan tanulmányozásával és vele együtt fejlődik szüntelen.” Rchindewolf (1970b, ]j. 7) mondatából ugyanez csendül ki: ,,Die Stratigraphie bildet eine fundamentale Grundlage dér Geologie und Paláontologie.” Detre: Eéteqtnn és fejlődés 31 A rétegtan előbbi meghatározásából kitűnik, hogy a rétegtan a geonóiniának részdiszciplínája. A geonómia a Föld egészének, míg a rétegtan sensu stricto a I földkéreg azon részének fejlődéselmélete, amelyben a biológiai mozgás nyomai I megtalálhatók. Ez pedig a földkéreg egy viszonylag vékony, de magasabbrendű, azaz gyorsabban fejlődő részét jelenti, amelyet szabad legyen szedimento- szférának elneveznünk. E szféra kialakításában három másik szférának volt döntő szerepe: Az atmoszférának, a hydroszférának és bioszférának. A szedi- mentoszféra kiinduló anyagát a földkéreg primér ősanyaga, a magmás kőze- tekből álló magmatoszféra szolgáltatta. Az eddigi rótegtani elméleti munkák a rétegtan determinációját kikerülték, vagy amennyiben meg is adták, ezek a determinációk nem voltak világosak, hiányzott belőlük a rétegtan differencia specifikája, azaz nem lehetett tudni, hogy mi választja el a rétegtant a többi diszciplínától. Jól jellemzi ezt j)l. Hedberg (1967, p. 16) determinációja is: ,,8tratigraj)liy, goiiig hack to the roots of the word, is simply tüe Science of strata. Oi', fór our purposes, siinj)ly the scieirce of rock strata. Stratigraphy deals with rock strata (and inevdtably alsó witli saiue othcr intiinately associated non-stratiforin rock-bodies) — their foriíi, aii’angeinent, distribution, rela- tionships, coinposition, fossil contcnt, succession and classification and it alsó involves The interpretation of rock strata with respect to inadé of origin, env'ironment, age’ history, relation to organic evolution, and relation to inany other geologic concejits.", Felmerül a kérdés, hogy a rétegtan ilyetén meghatározása után Hedberg miképpen határozná meg azt, hogy mi a geológia? A i’étegtan és a geológia közötti disztinkció nem is lehetséges a rétegtan ilyen determinációja esetén. Ez a determináció végeredményben nem a rétegtani kutatás célját határozta meg, hanem a módszereit. Azokat a módszereket, amelyek a földkéreg dialekti- kus szemléletéhez vezetnek, azaz a rétegtan empirikus alapdiszciplínáit sorolta fel! E hedbergiánus koncepció következménye az. hogy a rétegtanban az ellen- tétek és összefüggések kérdése egyszerű nevezéktan! kérdéssé alakul át. Jel- legzetes pozitivista jelenség ez. Az ismeretek felhalmozódásával egyre töbl) és több ellentmondás válik ismertté. Ezeket e konce])CÍó hívei nem megszün- tetni kívánják, azaz nem az összefüggéseket keresik a földkérgen belül, hanem a földkérget egyre több és több mozaikra, azaz formációra tördelik szét. Ez szüli az ún. rétegtani nevek áttekinthetetlen dzsungelét, a földkéreg i)cdig összefüggések nélküli kőzethalmazzá hullik szét, amely maga alá temeti a földkéreg fejlődésének oksági problematikáját. A hedbergiánus rétegtan-koncepció teljesen egysíkú, hiányzik belőle a fej- lődés gondolatának még a szikrája is, nem ismer magasabb és alacsonyabb- rendű organizációs szinteket. Kőzet és fácies: okozat és ok A földkéreg kialakulásának folyamatában az egyes kőzetminőségek kialaku- lásában különféle tényezők játszottak közre. A kőzetminőségek ezen ténvezők, azaz okok okozatai. E tényezőket nevezhetjük kőzetfáciesnek. A nem túlságo- san találó terminust csupán a szónak nőmén conservatumként történő elter- jedése miatt használjuk. 32 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet A „fácies” szónak a földtani irodalomban nagyon sokféle értelmezésével talál- kozunk. (Összefoglalóan 1.: Bogsch L. 1968, pp. 248 -249.) Gyakori az olyan használat is, amely a ,,kőzetfó leség” vagy kőzetminőség szinonimájaként alkalmazza. Ezzel a fácies fogalma értelmét veszti. Sokkal célszerűbb az a fácies-koncej ció, amely a fogalomnak genetikai, azaz oksági értelmezést ad. Ez a koncepció legvilágosabban Konda J. (1965) munkájában jut kifejezésre. Az okság elve alapján, tehát: A fácies az ok, a kőzetminőség az okozat. A fácies mindazon mozgások összessége, amely egy kőzetminőséget eredménye- zett. A fácies egyúttal a rétegtani egységek oka is, mindenféle kőzetminőségi változás oka, a legáltalánosabb oki tényező a rétegtanban. Egy kőzetminőség elkülönítésével elkülönítettük a fáciest is. A fáciesek, azaz az okok analízise Vizsgáljuk meg, hogy milyen mozgások okozzák a kőzetminőségek kialakí- tását. Az okokat, azaz a fácieseket két fő csoportra oszthatjuk: Az élettelen moz- gásokra és az élő mozgásokra. Az előbbieket nevezhetjük litofáciesnek, míg az utóbbiakat biofáciesnek. Az élővilág ,, bejátszása” földtörténeti szempontból döntő minőségi tényező a kőzetminőségek elkülönítésénél. Ez különösen az üledékes kőzeteket érinti. IMi ,,biofáciesen” azokat a kizárólagosan biológiai mozgásokat értjük, amelyek egy a kőzetbe zárt ősmaradványegyüttes kialakításában szerepet játszottak. A biofácies már előzőleg feltételezett számos fizikai és kémiai faktort, azaz számos élettelen mozgásformával dialektikus kapcsolatban állott. (Fiziko- és kemofáciesek). A betemetődés körülményei külön fácies elemet jelent, amely már összekötő ka])ocs az élettelen okokhoz, azaz a litofácieshez. A biológiai mozgásokra , .játszanak rá” a litofácies tényezői, amely azután a biológiai moz- gással együtt a kőzet kialakulásának összokozatát adja, azaz a summa fáciest. A diasztrofizmus A diasztrofizmus kifejezés etimológiájával most nem akarunk foglalkozni. A diasztrofizmus a földkéreg különböző mozgásait jelenti. Ezek a mozgások a földkéreg belső dinamizmusának az eredményei, tehát igen bonyolult szer- vetlen mozgások. E szervetlen mozgások, azaz a földkéreg szervetlen eredetű minőségi válto- zásai olyan lassúak, hogy számunkra a földkéreg egész szervetlen fejlődési folyamata nem tűnik irreverzibilisnek. A földkéreg fejlődésének egy bizonyos típusú komponens szervetlen mozgása, pl. egy transzgressziós üledékképződés nem jellemző egy bizonyos időintervallumra, azaz nem időspecifikus. Ugyanígy nem időspecifikusak az orogenetikus mozgások sem. A STiLLE-féle szabályok csak egy bizonyos területen érvényesek. Stíllé orogenetikus időszabálya az orogén fázisok időbeh egyidejűségének világérvényességét mondja ki. Ezt az egyidejűséget azonban kizárólag a már emberileg is érzékelhetően irreverzibilis biológiai fejlődés alapján tudjuk meg- állapítani. Azt, hogy két hegység bizonyos képződményei egyidejűek, vagy D e t r e: Rétegtan és fej lődés 33 nem, azt az ősmaradványokból tudjuk csak kispekulálni. Mind az őslénytani, mind pedig az ún. ,, abszolútkor” vizsgálatok gyakorta ellentmondanak e STiLLE-féle szabálynak. Azt, hogy az orogenezisek időtartama viszonylag rövid, szintén a biokrono- lógiai skálával történő összehasonlításokból állapíthatjuk meg (egyébként a STiLLE-féle szabályoknak a lemeztektonika alapján történő átértékelésével több cikk is foglalkozik, ezekre most nem akarunk kitérni, fenti általános meg- állapításainkat nem érintik, se pro, se kontra). Egy bizonyos diasztrofikus mozgás globálisan sohasem jellemez egy bizonyos földtörténeti kort, de az élővilág fejlődési szakaszai igen, hiszen a földtörténeti időskála éppen e fejlődési skála alapján készült. Erre utal (többek között) ScHWiNDEWOLF (1950, 1960, 1970a) is, aki a diasztrofikus módszer alkalma- zásában ,,circulus viciosus”-t látott, hangoztatva, hogy a diasztrofikus mozza- natok idejét is, a faunákkal rögzítik. Megállapítható az is, hogy a STiLLE-féle szabály kétségkívül érvényes egy bizonyos korlátozott területen, és az orogenezisek ősmaradványok nélkül addig korrelálhatók biztosan, ameddig az összefüggések közvetlenül nyom on követ- hetők, amíg a litológiai korreláció közvetlenül, folyamatosan elvégezhető, a litológiai minőségek kétséget kizáróan összekaj)csolhatók. A SxiLLE-féle epirogenetikus egyidejűség szabálya a nagy epirogén moz- gások, a transzgressziók és regressziók ,, egyidejű egyértelműségét” emeli ki (thalattokratikus és geokratikus periódusok változá.sa). Ezek a szakaszok is csak a földfelület egy bizonyos részére érvényesek, és nem lehetnek érvényesek a földfelület egészére. A diasztrofizmus elméletét legrészletesebben Horusitzky F. fejtette ki. Horusitzky diasztrofizmus értelmezésében nem különítette mereven el a szervetlen mozgásokat az élő mozgásoktól, szemben a diasztrofizmus olyan ,, merev” képviselőivel, mint pl. Chamberlin, T. C. (1909). A szerves élet mozgásait is ebbe a fogalomba helyezte bele. A kettőt együttesen nevezte , .analitikus sztratigráfiának”. Horusitzky egész rétegtani alapkoncepciója ízig-vérig dialektikus volt, az egyedüli elméleti sztratigráfus volt, aki követ- kezetesen hangoztatta az élettelen és élő földtörténeti tényezők dialektikáját. Horusitzky az elsődleges determinánsnak az élettelen diasztrofikus mozgáso- kat tekintette. Kétségtelen tény, hogy az élettelen környezetnek jelentős hatása volt és van az élővilág fejlődésére. Schindewolf (1960) megállapítja, hogy; ,,Az élet fejlődése nem teljesen antigénét ikusan és a külvilág feltételeitől függetlenül megy végbe. A mutabilitást és ezzel a típusképződés periódusait a külső kör- nyezet tényezői váltják ki.” Schindewolf soraiból nem derül ki világosan, hogy a környezetbe csak az élettelen környezetet, vagy az élőt is beleért i-e. Mint látni fogjuk, ez döntő kérdés. Horusitzky rögtön le is csap erre a bizony- talanságra; ,,Nos, éppen a külső környezet tényezői azok, amelyek ,,par excel- lence” a diasztrofikus tényezők függvényei.” Schindewolf és Horusitzky már nem jutottak el DarwinIioz, azaz az élővilág belső dialektikájához. Az élő- világon belüli kölcsönhatások messzemenően erősebbek és bonyolultabbak, mint az élettelen és élővilág kölcsönhatása. Előbbit már csak mint strukturális elemet hordozzák magukban az élővilág fejlődési törvényszerűségei. Az élő- világ belső dialektikája döntő tényezője volt az élővilág egyre gyorsuló fejlő- désének. Az élővilág nem az élettelen környezet játékszere, egy új erő, egy új mozgás, amelynek saját fejlődési törvényszerűségei vannak. Ez a fejlődés 3 Földtani Közlöny 34 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet gyorsabb ütemű és emberi mértékkel kivehetően is irreverzibilis és így egyes szakaszait finomabb mérceként tudjuk a sokkal lassúbb élettelen fejlődés mellé állítani. Azok a koncepciók, amelyek a diasztrofizmust abszolutizálják, akaratlanul is a fejlődést tagadják meg. Egy alacsonyabbrendű mozgás felsőbbrendűségét hangoztatják és tagadják az élővilág fejlődését, amely a következő, magasabb- rendű organizációs szintet, a társadalmi mozgásformát eredményezte. Az élettelen és élővilág dialektikájából következik, hogy az élővilág hatást gyakorol az élettelen környezetére és átalakítja azt. Az élővilág hatását az élettelenre, különösen földtörténeti viszonylatban még nem ismerjük eléggé, valószínűleg sokkal nagyobb, mint eddig tudjuk. Az élővilágnak jelentős hatása van az üledékes kőzetek képződése terén. A kí- sérletek egyre inkább bizonyítják, hogy a baktériumoknak jelentős szerepük van az üledékes kőzetek keletkezésében, de még a metamorfizációban is. A diasztrofizmust dialektikusán csak úgy lehet értelmezni, hogy a földkéreg összes mozgásainak dialektikus összegződése, amelyek együttesen a földkéreg fejlődését jelentik. A rétegtannak, mint a földkéreg fejlődéselméletének célja az egyes fejlődési szakaszok elkülönítése és a fejlődési szakaszok minél nagyobb területen való egymásutániságának megállapítása. Erre a célra a legalkalmasabbnak az élő- világ fejlődési szakaszai, mint földtörténeti szempontból legmagasabb organi- zációs szintű és ezért leggyorsabban fejlődő rendszer fejlődési szakaszai a leg- megfelelőbbek. Az evolúció elvének minden tudományban így a rétegtanba is be kell törnie. E vonatkozásban Schindewolf elméleti rétegtani munkásságát úttörőnek kell minősítenünk. Ö volt az első modern sztratigráfus, aki a paleontológia elsődleges szerepét hangoztatta a rétegtanban, aki a W. Smith-í rétegtani alapkoncepciót visszaállította megtépázott, de jogos piedeszt áljára. ,,Stratí- graphy and biostratigraphy are practically identical.” (Schwindewolp, 1970. a, p. 22). Az ún. litosztratigráfia, a Schindewolf-í ,,Prosztratigráfia” ki- zárólag a földkéreg lokáhs kis darabkáinak, nagyon szűk övezeteken belül történő korrelációinál alkalmazható, vagy pedig a geológiai megismerés első fázisát képezheti. Néhány szót még az ún. ,,chronosztratigráf iáról”. Schindewolf (1970a, p. 22) leszögezi, hogy ez a kifejezés a biosztratigráfia, azaz a sztratigráfia egy új szinonimája. Nem akarjuk itt idézni a különféle hedbergiánus chronosztrati- gráfia-meghatározásokat. Egyben azonban mindegyik megegyezik, hogy oly kőzettesteket kíván kivágni a földkéregből, amelyeket nem különít el az anyag változása. A földkéreg bizonyos területein nyomozható változásokat akarja globálisan extrapolálni, anélkül, hogy ezt a bizonyos változást globálisan való- ban kimutatná. A chronosztratigráfia koncepció hivei időt akarnak csinálni az anyag mozgása nélkül. Ez maga az idealizmus! Az idő az anyagmozgások egymásutániságának rendje. Az idő maga a fejlődés! A rétegtan ismeretelméleti alapjairól A földkéreg kialakulása az anyag szervezettségének két alapvető szintjén megy végbe. Két alapvető mozgásforma játszott közre mint ok; az élettelen és élő. A földkéreg kialakulása, mint élettelen mozgásforma alapfeltétele volt a 35 D e t r e : fíétegtan és fejlődés biológiai mozgásformának, ezért mint a legmagasabb rendű élettelen mozgás- formát, a geológiai mozgásformaként (Kedrov, 1965) különítjük el. Az élővilág élettelen produktumai véletlenszerű és szükségszerű folyamatok ' útján a földkéreg élettelen kőzeteivé válhatnak. Az ilyen kőzetté vált, az egykori élőlények produktumait nevezzük fosszíliának. Az élővilág fejlődése , az élőlények kőzetté vált produktumai révén rekonstruálható, ősmaradvá- ^ nyok jelentéktelen kivételektől eltekintve csak az üledékes kőzetekben fordul- nak elő. Ezért a rétegtan tehát elsősorban a földkéreg üledékes kőzeteinek a szedimentoszférának a fejlődéselmélete. A rétegtani megismerés alapjait képezik a (bio)sztratigráfiai egységek. I A biosztratigráfiai egységek fogalmát így definiáljuk: Olyan kőzettömeg, j melyet ősmaradványtartalma alapján különítünk el a többi kőzettömegt-ől, I amelyek nem ezt (ezeket) az ősmaradványt(okat) tartalmazzá(k). A biosztrati- gráfiai egység lehet egyúttal réteg is, ez már kizárólag nevezéktan i kérdés. I A biosztratigráfiai egység, mint kategória ,, egység” is, de egyúttal ,, sokaság” ! is, mert további részekre osztható. A legalapvetőbb biosztratigráfiai egység a biozóna. A biozóna egy bizonyos taxon, vagy több taxon élettartama alatt képződött üledék, mely ezen taxon, vagy taxonok maradványait tartalmazza. A biozóna vertikális kiterjedése függ a taxon, vagy taxonok élettartalmától, a biosztratinómiai tényezőktől biosztratinómiai tényezőkőn azokat a mozgásokat értjük, amikor az élő- lények elpusztulása után azok szervetlen produktumai teljes mértékben az élettelen mozgások befolyása alá kerülnek a diagenetikus, majd a tekto- nikai tényezőktől. HorizontáUs elterjedését pedig a taxon, vagy taxonok paleo- biogeográfiai elterjedése, majd az előbb emhtett két további tényező határozza meg. A biozóna határainak megvonása magában hordja a taxonómiai határok szubjektív voltát. Egy bizonyos kőzettömegben nem állapítható meg, hogy ott egy taxon át- futása felöleli-e egész élettartamát. Ezt a bizonytalanságot jól fejezi ki Habrington (1965) ,,recorded local endurance” terminusa. Egy biozóna kialakulásának, mint okozatnak az okát nevezhetjük biozóna- fáciesnek. Ez mindazon mozgások összege, amely egy biozóna kialakulásához vezetett. A biozóna 3 féle típusát különíthetjük el: 1. Monospecifikus biozóna. Egyetlen taxon (,, index fossilia)” élettartama alatt képződött kőzettömeg (1. ábra).' Fiy. I. .Monospecific biozone 3* 36 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet Fig. 2. Polyspecific biozone ■ ■ Valamilyen tu- lajdonsága miatt kitüntetett taxon , biozónája Nem kitüntetett taxon biozónája 2. Polispecifikus biozóna. Néhány, valamilyen megkülönböztető tulajdonságok alapján (kiemelkedő mennyiség, néhány taxon biozónájának közel egybeesése) kiválasztott taxon együttes biozónája. Ebbe a típusba soroUiatók az ún. ,,Oppel-zónák”, ,,concurrent rangé zone”-ok, stb. (2. ábra). 3. Omnispecifikus biozóna. Egy kőzettömegen belül az összes taxon átfutásá- ban mutatkozó változások alapján elhatárolt biozóna (3. ábra). Ide sorolhatók a ,,cönozónák”, ,,faunizónák”, ,,assemblage zone”-ok. E típus ősének a d’Orbigny (1852)-féle exaktul nem meghatározott, csak nagyvonalakban vázolt zóna-koncepció tekinthető. A szukcesszív vertikális biosztratigráfiai változások kérdése Az olyan szukcesszivitás, mint amilyen a 2. ábrán az A és A’^, valamint a B és biozónák esetében látható, ideális, valóságban nem létező esetek. Az esetek legnagyobb részében azonban az egymást követő elsődlegesnek kiemelt biozónák, amelyek az ún. ,,orthochronológiát” szolgáltatják, rend- szertanilag egymástól távoleső index fossiliák biozónái és a szukcesszivitás csak bizonyos, lokális fáciesváltozások következménye. Éppen ez az oka a 3. ábra. Omnispecifikus biozóna Fig. 3. Onmispecific biozone D e t r e: Rétegtan és fejlődés 37 rétegtani tagolás legkülönfélébb problémáinak. Pl. egészen a legutóbbi időkig az alpi és magyarországi kifejlődési területeken a középsőtriász anisusi emele- tet 3 olyan index-species biozónájára tagolták, amelyek három állattörzshöz tartoznak: Dadocrinus gracilis (Buch): Echinodermaia, Decurtella decurtata (Gib.): Brachiopoda, Paraceratites trinodosus (MoJS.): Mollusca. Később ki- derült, hogy ezek a biozónák a különböző ,,recorded local endurance”-okban egyáltalán nem szukcesszívek, hanem a fáciesviszonyoktól függően gyakorta fedik egymást, vagy egészen változatos sorrendben is követhetik egymást. A biozónák tökéletes szukcesszi vitása metafizikus elképzelés. így ideális a tökéletesen szukcesszív ,,filozóna” és ,, evolúciós zóna” koncej)ció. Egy fejlődési ágon belül a tökéletes minőségi szukcesszivitás nem követ- kezhet be, mert ez végeredményben a Tér tagadásához vezetne. A Tér ugyanis az egymásból kifejlődő minőségek egymásmellettiségének rendje. Amennyiben a minőségek egymást szukcesszíve váltanák fel, akkor nem lehetnek egymás mellett, tehát nem jöhet létre Tér. A szukcesszív filozóna-elképzelés végeredményben a metafizikus rekreáció- koncepciót támogatja. A fajok egymásból történő egymásutáni kifejlődése 4. ábra. A „phylozóna” metafizikus értelmezése Fia. 4. Metaphysical interpretation of a „phylozone” 5. ábra. Orthophyletikus biozóna (Oj név a közvetlen leszármazásra nem utaló „phylozóna” név helyett. Az ortho- phyletikus biozónák sohasem követhetik szukcesszíve egj’mást) Fig. 5. Orthophyletic biozone (A new term replacing the term „phylozone” which does nőt refer to direct origin. Orthophyletic biozones can never be successive in respect to one another.) 38 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet 6. ábra. Heterophyletikus biozónák. A rétegtanban használatos biozóna-sorok ehhez a típushoz tartoznak Fig. 6. Heterophyletic biozones. The sets of biozones used in stratigraphy belong to this type sem egy fejlődési vonal mentén történik, amelynek egyes szakaszai a fajok, hanem a Fejlődés Törzsfáján minden egyes faj egy ág. Egy időszak, pontosab- ban végtelen kicsiny időintervallum élővilága mindig a Fejlődési Törzsfának a törzsre merőleges metszetét jelenti. Minden egyes metszetben a fajok egy- másmellettisége, a biológiai tér, azaz az élővilág más és más. A fajok egy meg- határozott egymásmellettisége azonban mindig meghatároz egy időpontot, azaz egy fejlődési állapotot. Ha egy fejlődési ág elágazik, az sohasem jelenti azt, hogy az az ág, amelyik- ből kinőtt, megszűnik, azaz egy faj elkülönülése nem vonja maga után annak a fajnak a kihalását, amelyiktől elkülönült (5. ábra). Elvileg a megközelítően szukcesszív biozónák kialakulása akkor következhet be, amikor az egyik faj kipusztulását egy másik faj megjelenése közvetlenül idézi elő. Természetesen a szukcesszivitás ez esetben sem tökéletes. Az átfedést ez esetben a kiirtás folyamata jelenti (7. ábra). Ez azonban földtörténeti mér- tékkel mérve a legtöbb esetben elhanyagolható. A tökéletes szukcesszivitás csak véletlenszerű lehet, csak úgy lehetséges, ha a két egymást időben felváltó faj között semmiféle kölcsönhatás nincs. 7. ábra. Exterminációs biozónák Fig. 7. Extermination biozones D e t r e: Rétegtan és fejlődés 39 Konklúziók A rótegtannak, mivel fejlődéselmélet, elsősorban a fejlődési törvényszerű- ségeket kell vizsgálnia, a földkéreg (szedimentoszféra) fejlődési törvényszerű- ségeit, a fejlődési sorok oksági alapon történő rekonstruálásával. Ezt elsősor- ban a távkorrelációs koncepció, a minőségek minél szélesebb körű egybeveté- sére való törekvés segíti elő. Csak az ez irányú törekvések segíthetik elő a szedimentoszféra fejlődési törvényszerűségeinek minél közelebbi megisme- rését. Az olyan problémakört, mint a rétegtani osztályozás és nevezéktan csak kisegítő diszciplínaként kell kezelni. Az osztályozás, amely végeredményben primitív logikai művelet, nem lehet elsődleges célja egyetlen tudománynak, így a rétegtannak sem. A nevezéktan! problémák túlzott előtérbe állítása pedig a rétegtant teljesen hamis, pozitivista-szemantikus irányba sodorhatja. A formáció és sztratotípus definiálása még nem maga a rétegtan, azaz a fejlődéselmélet, legfeljel)b annak egy megelőző statikus előfázisa. A rétegtan legtöbb problémája abból ered, ha azt hisszük, hogy egy formáció, vagy sztratotípus leírásával már rétegtant csináltunk. Ilyenkor lesz a formációból a földkéreg egy izolált darabkája, a sztratotípusból jiedig magányos, , .szent szelvény.” A formációk és sztratotípusok kampányszerű gyártása nem ered- ményezhet mást, csak azt, hogy idővel minden jelentősebb feltárás valamilyen formáció sztratotípusává váljék. Irodalom — References Baloch K. (1972) A réteKtani és ősföldrajzi szemlélet raegi'iJhódiUának viláRképépítő szerepe. MTA. X. osztályának közleményei 5/3 — 4. (Gieonómia és Bányászat) pp. 283—287. Bálpi T. (1971): A rétegtani osztályozás és nevezéktan elvei. Őslénytani viták. 17. f. pp. 23 — 45. Beli,, W. C. (1950); Stratigrapliy: a factor in paleontologic taxonomy. Journ. Paleont., 24. Tulsa Oklalioma, pp. 492-496. Boosch 1j. (1968): Általános őslénytan. Tankönyvkiadó, Bp. Chamberlis, T. C. (1909): Diastrophism as the ultimate basis of correlation. Journal of Geology, 17., pp. 685 693, Chicago Darwin, Ch. (1973): A fajok eredete. Magyar Helikon. 751p., Budapest Detre C!s. (1973): A középső triász anisusi emelet határainak és tagolásának problémái az alpi és magyarországi kifejlődési területeken. Őslénytani Viták, 22. f. (sajtó alatt) Detre Cs. (1976): A Fejlődés, (előkészületben.) Doktori értekezés. KLTE Bölcsészettudományi Kar. Fülöp J. (1972): A rétegtan alapvető kérdései tanulmányozásának időszerűsége, őslénytani Viták, 19f.. pp. 5 — 9. Géczy B. (1972): A fossziliák üledékföldtani értékelésének módszerei és újabb eredményei. Földt. Közi., 102., 3 — 4., pp. 270 279. Harrington, H. J. (1965): .Space, Things, Time and Events an Essay on Stratigraphy. Bull. Amer. Assoc. Petrol. Geol. Vol. 49, No. 10. pp. 1601-1646. 7. figs. Hámor G. (1971): A rétegtani korreláeió üledékföldtani alapjai. Őslénytani viták, 17. f. pp. 15—21. Hedbero, H. D. (1967): Status of Stratigraphic Classification and Terminology. Geological Newsletter, vol. 1967. no. 3. pp. 16—29. Antwerpen Hedberg, H. D. (1965); Chronostratigraphy and Biostratigraphy. Geological Magaziné, vol. 102. No. pp. 451—361. Hoiujsitzky F. (1972); Hozzászólás a Magyarhoni Földtani Társulat Ősi. Kétegt. Szakoszt. rétegtani ankétján. Őslénytani Viták, 19. f. pp. 19 — 36. Horúsitzky F'. (1971): Alsómiocén rétegtanunk útvesztői és kiútjai. Földt. Közi., 101. k. pp. 194—203. Horusitzky F. (1955): Geokronológiánk mai problémái. Földtani Közlöny. 85. k. 1. f. Horusitzky F.: A Dunainedence mélyebb miocén problémái. Akad. Kiad. (sajtó alatt.) 679-706. Tulsa Okla Kedrov, B. M. (1965): A természettudományok tárgya és kölcsönös kapcsolata. Kossuth, 304 p. Konda J. (1965): Üledékes fáeies vizsgálatok. Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozatából: 4412., 25 p. Konda J. (1970): A Bakony hegység! jura időszaki képződmények üledéklöldtani vizsgálata. Magyar Áll. Földt. Int. 50. k. 2. f. pp. 161-256. LÜttig, G. (1968): Bio-Zone, Chrono-Zone, Geo Zonezí Geol. Ib. 86. 1 — 3. Hannover, pp. 1 — 3. Kretzoi M. (1973); Interactions of Geonomy and Bionomy. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. Tomus 17, (1 — 3) pp. 205—212. Miller, T. G. (1965): Time in stratigraphy. l’aleontology, vol. 8. pp. 113 — 131. Monty, C. L. V. (1968): D’Orbigny’s concepts of stage and zone. Journ. l’aleont., vol. 42. no. 3. pp. 689 — 701. Orbigny, a. d’ (1849). Cours élérnentaire de Paléontologie et de Géologie stratigraphiques. Masson, Paris, v. 2. fasc. 1. pp. 1—299. Orbigny, A. d’ (18,52): Cours élérnentaire de Paléontologie et de Géologie Stratigraphiques. Masson. Paris, v. 2. fasc. 2. pp 1 — 382. Regu ant, S. (1971) Los conceptos de facies en Estratigrafia. .Acta Geol. Hisp. 1971/4. Barcelona. 40 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet ScHlNDEWOLF, 0 H. (1950): Grundlagen und Methoden dér paláontologischen Chronologie. (III. kiad.) Berlin— Nikolassee pp 1 — 143. SCHINDEWOLF, Ó H. (1960): Stratigraphisches Methodik und Terminologie. Geol. Kundschau 40, 1. pp. 35. SCHINDEWOLF, 0. H. (1970): Stratigraphical principles. Newsl. Stratigr. I. Leiden, pp. 17—24. SCHINDEWOLF, 0. H. (1970a): Stratigraphie und Stratotypus. Abhandl. Mathem. Naturwiss. ki. Jhg. 1970. Nr. 2. SCOTT, G. H. (1967): Time in stratigraphy. New Zealand J. Geol. Geophys. 10. pp. 300—301. Wellington ScOTT, G. H. (1960): The lovality coneept in timeistratigraphy. New-Zealand J. Geol. Geophys, 3. pp. 580—584 Wellikgton Shaw. A. B. (1964): Time in Stratigraphy. New-York, Mc Graw. Hill. XIV. t. p. 365. Richter-Bernbcrg, G. (1950): Zűr Frage dér absoluten Geschwindigkeit geologischer Vorgánge. Naturwissen- sohaften, 37. pp. 1—8. 4. Abb. Berlin, Göttingen, Heidelberg Seitz, 0. (1958): (íibt es eine Chronostratigraphie^ Geol. Jb. 75 p. Si.MON, W.— Lipolt, H. J. (1967): Geochronologie als Zeitgerüst dér Phylogenie. In: Die Evolution dér Organismen (Hrsg. G. Heberer), 3. Aufl. 1. (pp. 161—237) 36 Abb. Stuttgart, Fischer Stíllé, H. (1924): Grundfragen dér vergleichenden Tektonik. Berlin, pp. 1—443. Hoss, H. H. (1962): A synthesis of evolutionary theory. Englewead Cliffs, New-York Szádeczky-Kardoss E. (1973): Geonomy and Society. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. Tomus 17 (1—3), pp. 163—175 WiCKMAN, F. E. (1968): How to express time in geology. Amer. J. Sci., 266., pp. 316—318. New Haven, Conn. Stratigraphy an(i Evolution Cs. Detre The stratigraphie works published thiis far avided the determination of stratigraphy or, even if they did give somé determination, this was nőt clear and lacked the specifica- tion of differences in stratigraphy. In other words, that whieh separated stratigraphy from the other disciplines was unknown. A good illustration fór this fact is fór instance, the determination given by Hedberg (1967, p. 16) whieh does nőt allow the reader to reeognize the differenee between stratigraphy and geology. Properly speaking, Hedberg listed the empirieal basie diseiplines of stratigraphy. This Hedbergian eoneeption accounst fór the fact that the qiiestion of contradictions and relationships will turn to a simple question of nomenclatiire and stratigraphy will beeome a mere phenomenology. Consequently, the first question to answer is to show what the subject of stratigraphy and what the síibstance of a stratum is. A stratum is a qualitatively distinguished portion of a part of the earth crust. Strati- grajihi is that whieh makes this distinction on the basis of quality. What it examines is to find out the point up to whieh quality can be extrapolated and to determine the kinds of cjualities whieh can be distinguished in the earth crust and the parts whieh can be identified on a cpiality basis. The basie goal of stratigraphy is to explore contradictions within the earth crust and dissolve them. Stratigraphy is a discipline of basieally dialectic character. Accordingly, stratigraphy is a theoretical branch of knowledge. It utilizes fór its theory the empirieal results of static geoscientific research, its theory, i.e. dialectics, being based thereupon. Stratigraphy sensu lato is the theory of Earth ’s evolution, i.e. the dialectics of the earth crust. Consequently, stratigraphy is a part-discipline of geo- nomy. Geonomy is the theory of evolution of that part of the earth crust, in whieh the traees of biologieal movement can be found. This means, in turn, a relatively thin part of the earth crust, of reduced thickness, though of higher order, i.e. characterized by a higher rate of evolution, whieh is called as sedimentosphere. The formation of this sphere has been decisively influenced by the evolution of other three spheres: the athmosphere, the hydrosphere and the biosphere. The source of the substance of the sedimentosphere was supplied by the primary substance of the earth crust— the magmatosphere consisting of rocks of magmatic origin. The process of formation of the earth crust involved the interplay of various agents whieh were rcsponsible fór the development of particular rock qualities. These rock qualities are the effects of those agents, i.e. causes. The factors under consideration can be called rock facies. Accordingly, according to the principle of casuality: facies is the cause and rock quality is the effect. A facies is the the síun of all movements that have produeed a rock quality. The causes, i.e. facies, can be pigeon-holed intő two basie groups: abiological move- ments and biologieal movements. The first group may be called lithofacies, the second — biofacies. A biofacies had presupposed the existence of a number of physical and Chemical factors, i.e. it was in a dialectic relationship with numerous abiological motions. Biologieal movements will be superimposed by the factors of the lithofacies. whieh will then yield, together with the biologieal motion, the summarized effect of the formation of rocks, i.e. the facies sum totál. D e t r «: Rétegtan és fejlődés 41 Diíistrophism can be interpreted dialectically only by saying that it represents the 8um totál of the motions of the earth crust, i.e. its evolution. Stratigraphy as the theory of evolution of the earth crust aims at distinguishing between individual phases of evolution and to find out the succession of evolutionary stages Valid fór as large part of the Globe as possible. The most suitable means fór this aim are provided by the phases of evolution of the bios, being the evolutionary stages of the geohistorically most important System of highest level of organization and consequ- ently characterized by the most rapid rate of development. „Stratigraphy and biostrati- graphy are practically identical” (Schindewolf, 1970, p. 22). The so-called lithostrati- graphy, ,,prostratigraphy” in the sense of Schindewolf, can be applied solely to correla- tions of minor local portions of the earth curst, fór zones of very limited extent. The devotees to the so-called ,,chronostratigraphy” are inclined to extrapolate to the globalscale changes traceable in certain areas of the earth crust, without being able to show the reál existence of these changes globally. They want to make a time scale without implying the corresponding motion of matéria!. This is obviously idealism. Basical fór stratigraphic recognitions are the (bio-) stratigraphic units. The notion of a (bio-) stratigraphic unit is defined as follows: It is a rock mass distinguished on the hasis of its fossil content from other rock masses containing fossil(s) other than this (these). A biostratigraphic unit cannot be a stratum at the same time, this being alrcady exclusively a cjuestion of nomenclature. A biostratigraphic unit as a category is both a „unit” and an ,,aggregations” which could be divided intő further units. The most basical unit of biostratigraphy is a biozone. A biozone is a sediment formed during the life rangé of one taxon or two or more taxa, sediment containing remnants of that taxon or those taxa. The vertical rangé of a biozone depends on the range(s) of the taxon (taxa), on biostratinomic factors understood as representing the abiological movements that controlled the postmortal history of the organism(s) concerned. In addi- tion, it depends on both diagenetic anfl tectonic factors. The lateral rangé of a biozone, in turn, is determined by the paleobiogeographic spread of a taxon or taxa as well as the two afore-mentioned additional factors. The definition of the boundaries of a biozone is pregnant with the subjectivity inherent in the taxonomic limits. It cannot be found out in a given rock mass whether the rangé of a taxon may encom- pass its whole life rangé. This uncertainty is well-expresscd by the term ,,rccorded local endurance” proposed by Harrington (1965). It is the cause of the formation of a biozone, as an effect, that may be called a biozonal facies. This is the sum totál of all movements that have led to the formation of a bio- zone. Three different types of biozones can be distinguished: 1. Monospecific biozone: a rock mass formed during the life rangé of a single taxon (,, index fossil”) (Fig. 1).2. Polyspecific biozone: the combined biozone of a few taxa selected on the basis of somé specifie distinc- tive features (striking quantity, sub-coincidence of the biozones of somé taxa). The socalled ,,Oppel Zones”, ,,concurrent rangé zones”, ete. may be assigned to this type (Fig. 2). 3. Omnispecific biozone: a biozone defined and outlined on the basis of changes in the concurrence of all taxa within one rock mass (Fig. 3). ,,Coenozones”, „faunizones”, ,,assemblage zones, etc. can be assigned to this category. The zone concept proposed by d’ORBiGNY (1852), though bút vaguely outlined and nőt specified, may be regarded as ancestor of this type. No perfect succession of biozones is available in reality. The biozones really succeeding to one another in a stratigraphic sequence are biozones of fossils taxonomically distant in respect to one another and the successivity is only the result of certain local changes in facies. This very fact accounts fór lots of different problems faced in the field of strati- graphic classification. Á successivity cannot take piacé in the case of ,,phylozones” phylogenetically follow- ing one another, either. In phylogeny, single species do nőt represent the individual stretches of an evolutionary lineage, bút each species is an offshoot of a phylogenetical ,,family tree”. These ofshoots sprouting from one another may be co-existing in time. In principle, it is the extermination biozones that may come closest to the notion of a perfect successivity. Perfect successivity may occur only as an accidental phenomenon. Because of being an evolutional theory Stratigraphy should investigate primarily the regularities of the evolution of the sedimentosphere. Such a group of problems as strati- graphic classification and nomenclature should be treated merely as an auxiliary disci- pline. Any exaggerated preference given to these may push stratigraphy to false direc- tions like positivism and phenomenology. The absolutization of stratotyjjes rendering a stratotype a kind of ,,holy section” is alsó an incorrect approach. Földtani Közlöny, Bull. of Ihe Hungárián Oeol. Soc. (1976) 106. 42 — 51 Felsőköpeny eredetű Iherzolitzárványok a magyarországi alkáli olivinbazaltos, bazanitos vulkanizmus kőzeteiben Dr. Embey-Isztin Antal (4 táblázattal, 1 táblával) Összefoglalás: A magyarországi alkáli olivirxbazaltos, bazanitos vulkanizmus: kőzeteiben talált ultrabázisos zárványok majdnem 100%-a ún. tipikus négyfázisú Iherzo- lit. Fázisai, a Mg-ban igen gazdag Ni-tartalrnú olivin, Al-tartalmú ensztatit kevési Ci'oOj-al, valamint a Cr-diopszid és a spinell, mintegy 10 — 20 kb (35 — 70 km) nyomás- határok között keletkeztek. A Fe, Mg megoszlása a koegzisztens olivin és ensztatit párok' között, 1100—1200 0° keletkezési hőmérsékletre utal. Az egyes xenolitok változatos' ásványos és kémiai összetétele a parciális olvadásos modellel összhangban magyarázható. Ultrabázisos zárványelőfordulások már igen régen, pontosabban Beudant: (1822) magyarországi földtani kutatásai óta ismeretesek a Balatonfelvidék bazaltos kőzeteiben. E zárványokat Hofmann K. (1875- 78), továbbá Vitá- lis I.| (1911) különböző neveken, pl. ,,olivinszikla”, ,,olivinbomba” írták le.j Koch S. (1966) ,, Magyarország ásványai” című könyvében három ,,olivin- bomba” elemzés is található (1. táblázat). Ezenkívül két ohvinelemzést is közöl egy szentgyörgyhegyi bombából, melyek közül a ,, sötétzöld olivinszemekre” vonatkozó elemzés sokkal inkább ortopiroxénre jellemző mint olivinre, újabb adataink alapján. Mindezekből kitűnik, hogy az ultrabázisos zárványokra vonatkozólag a magyar földtani irodalomlian csak igen szórványos adatok találhatók. Még a zárványokat feléjiítő ásványok minőségéről sincs megbízható adatunk, még kevésbé azok mennyiségi viszonyairól. Márpedig ahhoz, hogy a tudomány mai fejlettsége mellett e zárványok keletkezési viszonyaira azok p, t értékeire legalább közelítő értéket kapjunk és kémiai egyensiilyi viszonyokat tanul- mányozhassunk, az említett adatokon kívül arra is szükség van, hogy ismerjük az ásványfázisokat alkotó kom])onensek mennyiségi arányait, pl. egy piroxén esetében a különböző hipotetikus ,, tiszta” molekulák mint a ferroszilit (FeSiOg), ensztatit (MgSiOg), diopszid (CaMgSÍ2Ö6) stb. részvételének arányait, sőt ezen túlmenően az elemek megoszlását is a társult ásványok között. Bár a szerző ez irányéi vizsgálatai egyelőre még kezdeti stádiumban vannak, mégis az újonnan megállapított adatok már elegendők arra, hogy a magyar- országi bazaltos kőzetek ultrabázisos zárványainak genetikájára néhány lénye- ges megállajiítást közzé tegyünk. A telítetlen bazaltos kőzetek ultrabázisos zárványainak áttekintése elterjedés, összetétel és keletkezés szempontjából A telítetlen alkáli olivinbazaltos, továbbá bazanitos jellegű láva, breccsa, tufa kőzetekben igen elterjedtek az ultrabázisos összetételű kisebb-nagyobb zárványok. Forbes és Kuno (1967) áttekintették a világon ismert összes elő- E mb e y — I s z t i n : Felsőköpeny eredetű Iherzolitzárványok . . . 43 fordulást, összetétel valamint a bezáró kőzet jellege szempontjából. Kiderült, hogy a telítetlen kőzetekben 200-at is meghaladja a zárványlelőhelyek száma, ezzel szemben a tholeitekben mindössze 3 előfordulás ismeretes. Az ultrabázisos zárványanyag változatos, főbb tíjíusai a Iherzolit (olivin + ortopiroxón + klinopiroxén spinéi! vagy gránát), a wehrlit (olivin + klinopiroxén) harzburgit (olivin + ortopiroxén), websterit (klinopiroxén + ortopiroxén), valamint a monomineralikus változatok, a klino- és ortopiroxenitek és a dunit (olivin). Az ultrabázisos zárványokat ritkábban egyéb kőzetzárványok is kísérik, így gabbró, granulit, eklogit, valamint az ún. megakristályok: leggyakrabban Al-tartalmú klinopiroxén, Ti-hornblende (kaersutit), s])inellek, rornbos piro- xén, olivin, apatit és földpátok. Az összes kőzetzárvány közül a Iherzolit a leg- I elterjedtebb, majd a wehrlit és piroxenit következik, eklogit csak néhány hely- ről ismert, ahol mindig Iherzolittal, gránát-lherzolittal fordul elő. Természetesen nem sorolhatjuk fel az összes ultraliázisos zárványelőfordulást de néhányat megemlítünk: a stájerországi, csehországi, eifel-hegységi, vala- mint a franciaországi (Auvergne) tartoznak a magyarországiakkal együtt Európában a legfontosabbak közé. Egyéb kontinensekről jelentősek többek között a Kilbourne Hole-i (Űj-Mexiko), a nigériai, a szibériai és a Viktória állambeli (Ausztrália) ultrabázitzárványok. Az egyes ultrabázisos zárványok genetikájára vonatkozó bármely hipo- tézisnek összhangban kell lennie az alábbi négy lehetőség egyikével (Grekn és Ringwood 1967a): 1. Az ultrabázisos zárvány olivingazdag pikrites vagy bazaltos olvadékból kivált kristályok akkumulációja köze])es és nagy nyomásokon. 2. Az ultrabázisos zárvány olyan kö{)enyanvagú xenolit, melyből még bazal- tos magma származhat megfelelő olvadási körülmények között (,,parental mantle”). 3. Az ultrabázisos zárvány reziduális köpenyl)ől származó xenolit, amelyből a bazaltos magma már kivonódott (,,refractorv mantle”). á. Az ultrabázisos zárvány olyan köpenyanyagú xenolit, mely csak szelektív anyagveszteséget szenvedett, nevezetesen, csak az i'm ,,inkompetibihs” elemek, a Ba, Ti, K, Hf, P, Zr, Ib Sr, kisebb mértékben a Na, távoztak el. Ezek az elemek rács helyettesítéssel nehezen éjnilhetnek be az ultrabázitot alkotó ás- ványok szerkezetébe. Balatoufelvidéki „olivinbombák” kí^miai összetétele. Chemical composition of ,,oliviiie bombs” írom the JialatonfelvMék I. táblázat — Table I. Tihany Szigliget Szentbékálla SiO 45,66 44,85 46,60 AljOj 6,26 .1,05 2,92 FeO H,03 7.54 8,66 TiO. nyom nyom nyom CaO 1.64 L',05 1,21 MgO 38,17 41,40 40,45 MiiO 0,07 0,11 0,10 NiO 0.23 0,08 0,17 100.06 99,98 100,11 Elemző: Rózsa É. (Koca, 1966) Aiialyst: RÓZSA É. fKoCH, 1966) 44 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet A magyarországi ultrabázisos kőzetzárványok Hazánk mindkét alkáli olivin bazalt területén, a Dunántúlon és Nógrád megyében egyaránt megtalálhatók a szóban forgó zárványok. Míg a dunántúli zárványok néhány helyen bőven és több kg-os súlyban is jelentkeznek, addig Salgótarján környékéről eddig csak kis számban és legfeljebb 1 — 3 cm át- mérőjű zárványokat találtunk. A legnevezetesebb lelőhelyek: Kapolcs Bondo- róhegy, Szentbékálla, Mindszentkálla, Sitke, Szighget és Tihany (Hofmann K. 1875 -78, Vitális I. 1911, Koch S. 1966). Az egyes ultrabázittípusok gyakorisági sorrendje megegyezik a világ egyéb előfordulásairól megállapított gyakorisági sorrenddel (lásd előbb). Az általunk eddig megvizsgált mintegy száz zárvány, kivéve 1 piroxenit, 1 gabbró, 5 khnopiroxén ül. kaersutit mega- kristályt, Iherzolitnak bizonyult. Gránát-lherzolitot és eklogitot idáig még nem találtunk. A Iherzolitzárványok mind az iin. tipikus négyfázisú Iherzolitok közé tar- toznak, melyek sokkal gyakoribbak más lelőhelyeken is, mint az ún. atipikus háromfázisú Iherzolitok (lásd Carteb, 1970). A tipikus Iherzohtot alkotó 4 ásványfázis a következő: olivin, ortopiroxén, khnopiroxén és spinell. Mennyi- ségi viszonyunkat a következő séma jellemzi: ol ^ ortpx >■ khpx > sp. Az egyes fázisokat optikai úton határoztuk meg, de ezen túlmenőleg 8 db szepa- rált ásványmintáról nedves kémiai analízis is készült (Pitteb Gy.) (Ha táblá- zat). A vizsgálatokat 15 szeparált minta röntgenanalízisével egészítettük ki (Árkai P. és Tóth M.). Az olivin összetételének meghatározására a d^go reflexiót vettük figyelembe Yoder és Bahama (1957) módszere szerint, a rombos piroxénnél pedig a í/q.ö.o 0^0 3^1 reflexiókat Zwaan (1954) szerint. Az ásványszemek szeparálását mikroszkóp alatt végeztük és az ásványok felületét híg sósavas kezeléssel tisztítottuk meg. A legtöbbször halványzöld olivinre a nagy Mg-tartalom jellemző, összetétele Fag 81 F091 19 és Faio 70 Fogg 30 szélső értékek között változott. A nagy MgO- A Iherzolitzárványok ásványainak kémiai összetétele Composition of the minerals írom Ihersolite nodules lla. táblázat — Tcá>le ll.a Bo-mi Bo-1112 Bo-1120 Szt-1000 01 En 01 En Di 01 01 SiO, 41,05 52,54 41,14 51,87 46,13 40,55 40,86 TiO, 0,00 0,11 0,00 0,25 0,64 0,00 0,03 A1,0, 1,49 5,82 0,19 8,17 11,02 0,28 0,44 Fe,0,* t.48 5,48 11,02 6,37 3,52 9,40 9,51 MgO 46,54 30,84 46,42 29,90 16,28 48,95 47,24 MnO 0,12 0,14 0,15 0,16 0,12 0,13 0,12 CaO 0.6S 3,12 0,92 1,95 18,53 0,53 0,48 NajO 0,09 0,12 0,15 0,29 1,76 0,07 0,12 K,0 0,36 0,68 0,25 0,81 0,86 0,24 0,25 HjO+ 0,00 0,21 0,90 0,00 0,71 0,00 0,00 H,0- 0,00 0,31 0,00 0,00 0,00 0,00 0,02 P2O5 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 CrO, 0,00 0,37 0,00 0,27 0,27 0,00 0,00 NiO 0,30 0,00 0,21 0,00 0,00 0,20 0,20 100,06 99,74 100,45 100,04 99,84 100,35 99,27 • összvas totál Fe Elemző: Pli'j'ER Gy. Analyst: Gy. PITTER 1 E mb e y — I s z t i n: Felsőköpeny eredetű Iherzolitzárványok . . . 45 Lherzolitzárrányok ásványainak ionarányszámai (olivin esetében 4, piroxéneknél 6 0-anionra számolva). Numbers of ions o£ minerals írom Iherzolite nodules (oUvines on the basis of 4, pyroxenes on the basis of 6 oxygen atoms) Ilb. táblázat — Tabu lí.b ^íinta jele: Bo-nil Bo-1112 Bo-1120 Szt-1000 01 En 01 En Di 01 01 Sí A1 1,010 1,862 0,138 ■2,000 1,017 1,831 0,169 ■2,000 1,697 0,.303 )2,000 1,002 1,014 A1 0,043 0,064 0,006 0,164 0,175 0,008 0,013 Ti 0,000 0,003 0,000 0,006 0,018 0,000 0,000 Fe*+ 0,176 0,145 0,205 0,166 0,097 0,174 0,177 Mg 1,707 1,613 1,712 1,545 0,893 1,802 1,748 Mn Ca 0,002 0,016 1,965 0,004 0,117 1,990 0,003 0,024 1,961 0,004 0,072 2,016 0,004 0,730 2,088 0,003 0,014 2,015 0,002 0,013 1,970 Na 0,004 0,008 0,003 0,019 0,126 0,003 0,005 K 0,011 0,030 0,004 0,036 0,040 0,007 0,008 Ni 0,006 0,000 0,004 0,000 0,000 0,004 0,004 Cr 0,000 J 0,006 0,000 0,004 0,005 0,000 0,000 01 = olivin, En = ensztatit, Di = diopszid 01 = olivine, En = enstatite, Di = diopside tartalomból következően optikailag mindig pozitív. Jellemző a NiO csekély, de minden mintában kimutatható mennyisége (0,20 — 0,30%). A barnás, olykor zöld színű ortopiroxén szintén Mg dús sőt valamivel még több Mg-ot is tartalmaz mint a vele egy kőzetben levő olivin (Ofg 25^1191,-5 — Ofg 7oEngQ 30). Nedveskémiai eljárással Ni nem, ellenben a Cr jelenléte kimu- tatható (Cr.203 = 0,18 — 0,24%). Az A1 beépülése a 4-es koordinációba a Si helyére igen jelentős (6,9 8,4% lásd Ilb táblázat). A smaragdzöld klinopiroxén kationaránya egy elemzés alaj)ján: Mg5i,92 ^^5,64 Ca42,44- A Cr203 tartalma 0,18%. Az ásvány tehát a Cr-diopsziddal azonosítható. A fekete, gyakran sajátalakú spinellekre nézve még nincs kémiai adatunk, mivel kis mennyiségük és csekély méretük mikroszondás meghatározást igényelne. Bizonyos azonban, hogy összetételük a különböző zárványokban erősen ingadozik mert színük sötét vöröses barnától az opakig változik. Külön- ben az összes ásványi összetevőre jellemző az optikai zónásság teljes hiánya és az ortopiroxénekben klinopiroxén szételegyedését eddig még nem ta])asztaltunk. Az előző bekezdésekben leírt összetételű négy ásványfázis nyilvánvalóan nem stabihs a földkéreg felső szintjén. Erre utalnak a reakciós koszorúk a Iherzolit ásványai körül a bazalttal való kontaktus mentén. A kísérleti mun- kákból (Gbeen és Ringwood 1967a, 1967b, 1970) meglehetősen jól ismerjük a Iherzolit zárványok ásványegyüttesének stabilitási viszonyait. Ezek szerint az olivin — A1 tartalmú ])iroxének — spinell együttes kb. 1100 C°-nál, 10 -20 kb nyomáshatárok között stabilis. A 10 20 kb nyomásnak 35 -70 km-es mélység-felei meg. Ez tehát azt jelenti, hogy a Iherzolitzárványok a Mohoro- viciö-féle törésfelületnél mélyebbről, a felsőköjienyből származnak. Hátra van azonban még annak tisztázása is, hogy a Iherzolit-zárványok keletkezéséről alkotott elképzelésünk a korábbiakl)an felsorolt négyféle lehető- ség melyikével hozható leginkább összhangba. Ami az elsőt illeti vagyis azt, hogy a Iherzoht olvadékból kristályosodott fázisok akkumulációja lenne, nehéz összhangba hozni e kőzetek ásványtani, geokémiai, és strukturális viszonyaival (Gbeen és Ringwood 1967a). A Iherzolitzárványok kémiai összetétele és ásványtani jellegzetességei azt kívánnák, hogy a kezdetben kivált fázisok [Mg- 46 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet bán igen gazdag olivin Al-tartalmú ensztatit és /vagy Ca szegény Al-tartalmú klinopiroxén] legyenek. Ez az ásvány társulás akkumulációval létrejöhet olivinbazalt, olivintholeiit és pikrit magmákból 5 — 10 kb nyomáson. A lehűlés során az Al.^Og kioldódnék a piroxénekből létrehozva a negyedik fázist a s])inellt. Ez a hipotézis csak korlátozott mértékben alkalmazható, egy igen komplex ,, előéletet” feltételez, amely erősen spekulatív jellegű és nehezen értel- mezhető a Iherzolitzárványok jelenleg megfigyelhető kémiai és ásványtani jellegzetességeiből. A második feltevést azaz, hogy a Iherzolitok olyan köpenyanyagot kép- viselnek amelyből bazaltos olvadék származhat — Kushiro és Kuno (1963) támogatta. Számítással kimutatták azonban, hogy mindössze 2 — 9% Hawaii típusú bazalt származhat a Iherzohtokból mielőtt a TiOg, P2O5. KgO vala- melyike nullává csökkenne. A parciális olvadás ilyen kis mértéke ellentétben van e bazaltok nagy Mg-tartalmával és az ún. inkompetibilis elemek viszony- lagos dúsulásával. A harmadik feltevés, melyet többek között Roever (1961), O’Hara és Mercy (1963) támogattak, összhangban van a Iherzolitok megfigyelt kémiai jellegeivel. Ez a hipotézis fokozatosan átmegy a negyedikbe, melyet Hess (1964), Ringwood (1966) és Green (1967) állított fel. Nagyon valószínű, hogy a hármas és négyes hipotézis együttesen a legjobb magyarázat a tipikus Iherzolitzárványok genezisére vonatkozólag. A Iherzolitzárvány tehát xenoht, mégpedig ún. ,,accidental” zárvány, amelynek nincs köze a bezáró kőzethez. Ezzel szemben áll a ,,cognate” zárvány fogalma, amely ,, vérrokon” a bezáró kőzettel (lásd 1. hipotézis). A Iherzolitzárványok tektonit jellege is a köpenyeredet mellett szól. Az I. tábla 1. képén a Bondoróhegyről származó egyik Iherzolitzárvány nagyméretű olivinkristályán többszörös mechanikai ikresedés figyelhető meg. Ilyenfajta ikresedés más genezisű olivin esetében nem fordul elő, viszont a Iherzolitzár- ványok olivinjein igen elterjedt. Collée (1962), Schütz (1967) és Den Tex (1969) Eedorov-asztallal végzett szöveti kiértékelése is arra utal, hogy többé- kevésbé komplex tektonitokkal állunk szemben, amely kristályakkumuláció esetében nehezen lenne magyarázható, ill. minden esetben fel kellene tételezni valamilyen hi])otetikus tektonikai hatást. Külön említést érdemel egy Szigligeten előkerült összetett zárvány (I. tábla, 2.). Itt ugyanis a Iherzolit síklapokkal határolva egy amfibolitérrel érint- kezik. Az amfibol, optikai adatai alapján [ny = 1,689 ± 0,001; pleokroiz- musa: y.^ = sötétbarna, a = világossárga; optikailag negatív; alacsony ket- tőstörés; kioltásszög — 7°] kaersutitos jellegű. Az ilyen zárvány rendkívül ritka és genetikai jelentősége nagy lehet. Mason (1968) feltételezi a kaersutit jelenlétét a felsőköpenyben, mint a bazaltok K-tartalmának ,, forrásanyagát”. Lehet, hogy ez az összetett zárvány alátámasztja Mason feltevését? Minden- esetre, egyelőre még más lehetőségeket sem lehet kizárni. Kémiai egyensúlybecslés Mint ismeretes a kémiai termodinamikából, az elemek megoszlása a koeg- zisztens fázisok között, egyensúly esetén, lényegében a hőmérséklet és nyomás függvénye. A CaFeSigOg + MgSiOg CaMgSigOg + FeSiOg ioncsere reakció kd eloszlási koefficiense a Bondoró-1112 jelű Iherzolitzárvány Ca-szegény és E m h e y — I s z t i n: Felsőköpeny eredetű Iherzolitzárványok . . . 47 Ca-gazdag piroxénjére számítva, 1,0 1-nek adódik. Ennek az értéknek reciproka az 1/kd = 0,99 távol van mind a magmás (1,4), mind pedig a metamorf (1,8) piroxénpárok eloszlási koefficiensétől (1. Kretz 1961, Bartholomé 1961). Ezzel szemben jól beillik Ross, Foster és Myers (1954) nyolc Iherzolit eredetű piroxénpárjának 1/kd értékei közé (0,96 1,4). Ez a tény a Iherzolitzárványok világszerte hasonló genetikai körülményeire utal, amely a kéreg magmás és metamorf viszonyaitól egyaránt különbözik. Az 1/kd értékek csökkennek a növekvő hőmérséklettel és nyomással, ezért a Iherzolitzárványok piroxénpárjainak alacsony 1/kd értéke vagy magas hő- mérsékletnek, vagy nagy nyomásnak esetleg mindkettőnek a következménye. Viszont bizonyos elemeloszlások arra engednek következtetni, hogy a hőmér- séklet nemigen haladhatta meg a szokásos magmás hőmérsékletet (lásd alál)b) sőt apiroxének Ca-tartahna T < 1000 C°-ra utal [Green és Ringwood 1967a]. Ha az utóbbi igaz, akkor viszont az egyensúlyi viszonyok igen nagy nyomásra engednek következtetni. Erre utal Green és Ringwood (1967b) szerint az ensztatitokba beépült A1 magas részaránya is (lásd II. táblázat). A Bondoró-1111 és 1112 jelű Iherzolitzárványok olivin-ensztatit párjainak kd eloszlási koefficiense rendre 1,14 és 1,12 amennyiben az egykationliázisú MgSiOg + 1/2 Fe2Si04 FeSiOg + 1/2 Mg.^SiO 4 ionkicserólő reakciót vesszük figyelembe. Ha a Mg molfrakcióját az olivinben és a koegzisztens piroxénben Saxena (1969) diagramjára (B modell) felvisszük, a két olivin-ensztatit ])árra 1100 - 1200 C°-ot kajnink képződési hőmérsékletként. Ez a modell már figye- lembe veszi azt is, hogy az ortopiroxének nem alkotnak teljesen ideális szilárd- oldatot mivel az M4- és az M^- jelzésű kationj)ozíciók közötti csere szabad- energiaváltozással jár. A bezárókőzet kemizmiisa, a Iherzolitzárványok összetételbeli változásának értelmezése Mint a bevezetőben láttuk, a telítetlen (alkáli) bazaltos kőzetek világszerte sok Iherzolit xenolitot zárnak magukba, igy hazánkban is. A magyarországi bazaltok alkáli jellegét legmeggyőzőbben Mauritz és Harwood et al. (1948) bizonyították. Az újabb irodalom a bazaltok osztályozását csak az indirekt módszer, a CIPW normák ahi])ján végzi. A következő beosztás használatos: Tholeiit: bazalt, normatív hijierszténnel Kvarctholeiit : bazalt, normatív hi])erszténnel és kvarccal Olivintholeiit : bazalt, normatív hijierszténnel és olivinnel, hipersztén > 3% Olivinbazalt: normatív olivin és ü — 3% normatív hipersztén, normatív nefelin nélkül Alkáli olivinbazalt: normatív olivinnel és nefelinnel, nefelin <5% Bazanit: bazalt, normatív olivinnel, nefelinnel és albittal, nefelin /> 5%, a Ibit >2%. Ha Maur;tz és Harwood et al. (1948) magyarországi bazaltokra vonatkozó 58 elemzését és átszámítását eszerint a beosztás szerint csoportosítjuk, akkor az alkáli jelleg kidomborodik, mivel 24 bazanitra, 21 alkáli olivinbazaltra és 5 olivinbazaltra mindössze 6 olivintholeiit és csak 2 kvarctholeiit elemzés jut. A telítettebb tholeiites jellegű bazaltból (Kab-hegy) nálunk sem került elő Iherzolitzárvány. 48 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet Az eddig megvizsgált zárványok ásványos és kémiai összetétele bizonyos határok között változik (II — III. táblázat). Ez a változás a 3-as és 4-es hipo- tézis alapján a parciális bazaltkiolvadás mértékének függvényeként értékel- hető. A fiziko-kémia tanítása szerint ebből a rendszerből a csekély mennyi- ségben levő anyagok olvadnak ki először, tehát egy négyfázisú Iherzolit előre- haladó parciális olvadás során a következő séma szerint változik: ol + ortpx -+- kpx sp i ol + ortpx + kpx ▼ ol ortpx y ol Ezek szerint, a felsőköpeny a parciális megolvadás előrehaladtával, forsteri- tes összetétel felé tolódik el. Az eddigi, ásványos összetételre vonatkozó méré- seink két szélső esetét a III. táblázat mutatja be: A IherzoUtzárványok összetételének két szélső értéke The end-composition of the Iherzolite nodules III. táblázat — Tabu III. Bo-1022 Bo-1112 Olirin 72,1% 62,9% Edsz tátit 26,2% 18,3% Diopszid o,9<;ó 15,3% Spinell 0,7% 3,6% Nyilvánvaló ebből, hogy a Bondoró-1022 jelű Iherzoht igen erős parciális kiolvasztást szenvedett, ún. ,,depleted” típus, míg a parciális olvadás lényege- sen csekélyebb volt a Bondoró-1112-es Iherzolit esetében. Ebből az is követ- kezik, hogyha egy területről megfelelő nagy számban áll rendelkezésünkre Iherzolit-zárványokról ásványos és kémiai elemzés, akkor ezeket a kiolvasztás növekedését jelző paraméterek szerint sorba álhtva (pl. növekvő Mg-tartalom az olivinben, csökkenő diopszid és spinell a moduszban stb), a sor elején meg- kapjuk azt a tagot, amelynek összetétele legjobban megközelíti az eredeti felsőköpeny összetételét az illető terület alatt. Ilyen számítást Cabter (1970) végzett az Üj-Mexikoi Kilbourne Hole alatti felsőköpenyről. A felsőköpeny kutatása világszerte nagy intenzitással folyik. Várható, hogy a speciális tekto- nikai helyzetű Pannon-medence alatti felsőköpeny sok érdekességgel szolgál még. Táblamagyarázat — Explanation of the plate I. tábla — Plate I. 1. Többszörös mechanikai ikresedés egv bondoró hegyi Iherzolitzárvány olivinkristályán. -f N, N = 32 X Repeated mechanical twinning of olivine crystall from a Bondoro-hegy Iherzolite nodule. -f N, N = 32 x; 2. Kaersutit és Iherzolit összetett zárvány. Szigliget, Kámonkő. Kaersutite and Iherzolite composite inclusion. Szigliget, Kámonkő. E m b e y — I s z t i n: Felsőköpeny eredetű Iherzolitzárványok . . . 49 Irodalom — References BarthoiomÉ, P. (1961): Co-existing pyroxenes in igneous and metamorphic rocks. Geol. Mag. 98., 346 — 348. Beudant, F. S. (1822): Voyage Minéralogique et Géologique en Hongrie. Paris C.ARTER, j. L. (1970): Mineralogy and chemistry of the Earth’s upper mantle ba.sed on the partial fusion-partiil crystallization model. Geol. Soc. Am. Bull. 81., 2021—2034. COLLÉE, A. L. G., (1962): A fabrlc study of Iherzolites with special reference to ultrabasic nodular inclusions in the lavas of Auvergne (Francé). Leidse Geol. Med.: 28., 1 — 102. Den Tex, E. (1969): Origin of ultramafic rocks, their tectonic setting and history: A contribution to the discussion of the paper „The origin of ultramafic and ultrabasic rocks” by P. J. Wyllie. Tectonophysics. 7., 457 — 488. Forbes, Ú. B. — Kuno, H. (1967): Peridotite inclusions and basaltic hőst rocks. In: P. J. Wyllie (Eiiitor), Ultra- mafic and related rocks. Wiley, New York, N. Y. 288—302. Green, D. H. (1967): The origin of basaltic magmas; to be published in: Basaltic rocks (Hess ed.) New York W'iley Green, D. H.— Rinqwood, a. E. (1967a): The genesis of basaltic magmas. Contr. Mineral. and Petrol. 13.. 10:1—190. Green, D. H.— Rinqwood, A. E. (1967b): The stability fields of aluminous pyroxene peridotite and garnet peri- dolite and their relevance to upper mantle structure. Earth Plánét. Sci. Letters 3., 151 — 160. Green, D. H.— Rinqwood, A. E. (1970): Mineralogy of peridotitic corapositions under upper mantle conditions. Phys. Earth Plánét, interiors 3., 359—371. Hess, H. H. (1964): The oceanic crust, the «pper mantle and the Mayaguez serpentinized peridotite. In: A study of of serpentinite (Bürk ed.) U. S. National Acad. Sci. — Nat. Research Council Pupl. No. 1188., 169—174. Hofmann K. (1875 — 78): A déli Bakony bazalt-kőzetei. M. Kir. Földt. Int. Évk. 3., 39—525. KOCH S. (1966): Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó, Budapest Kretz, R. (1961): Co-existing pyroxenes. Geol. Mag. 98., 344 — 345. KüSHIRO, I.— Kuno, H. (1963): Origin of primary hasalt magmas and cIas.sification of basaltic rocks. J. Petrology 4.. 75-89. Mason, B. (1968): Kaer.sutite from San Carlos, Arizona, with comments on the paragenesis of this mineral. Mineral. Mag. 36., 997-1002. Maüritz B. — Harwood H. F.— Theobald L. S.— Endrédy E. (1948): A dunántúli bazaltok kőzetkémiai viszonyai. Földt. Közi. 78., 134-169. O’Hara, M. J. — Mercy, E. L. P. (1963): Petrology and petrogenesis of somé garnetiferous peridotites. Trans. Koy. Soc. Edinburgh 45., 251 — 313. Rinqwood, A. E. (1966): The mineralogy of the mantle. In: Advances in earth Science (Hürley eii.) B jston, .M.I.T. Press Roever, (de) W. P. (1961): Mantelgesteine und Magmen tiefer Herkunft. Fortschr. Mineral. 39., 96 — 107. Ross, C. S.— Foster, M. D. — Myers, A. T. (1954): Origin of dunites and of olivine-rich inclusions in basiltic rocks. Am. Min. 39., 693-737. Saxena, S. K. (1969): Silicate solid Solutions and Geothermometry 2. Distribution of Fe*+ and Mg’+ between coexist- ing olivine and pyroxene. Contr. Mineral. and Petrol. 22., 147 — 156. SCHÜTZ, D. (1967): Petrographisch-geochemische Untersuchungen an Olivinknollen venschiedener Vorkommen. N. Jb. Miner. Abh. 106. ViT.ÁLIs I. (1911): A balatonvidéki bazaltok. A Balaton tudományos tanulmányozá.sának eredményei. .4 balaton- vidék bazaltos bombái. 1. rész 6. fejezet. Budapest Yoder, H. S.— Saiiama, Th. G. (1957): Olivine X-ray determinativ curve. Amer. Min. 42., 475 — 491. Zwaan, P. C. (1954): On the determination of pyroxenes by X-ray powder diagrams. Leidse Geol. .Meil. 19., 167 Lherzolite nodules of upper mantle origin in the alkali olivine basaltic, basanitic rocks of Hungary A. Emhey-Isztin Nearly all the ultrabasic nodules főnnel in Hungárián alkali olivine basaltic and basani- tic rocks arc so-called typical 4-pbaso Iherzolites. Their jibases arc as follows: i\Ig-ricb olivine baving the coinposition rangé of Fag gt Fogi jg — FajQ 70 Fogg jg, Al-enstatite (^k,2s Kn9i,75~Ofo,70 Fiigo so). Cr-diopside (Mgg, 9,. Fej j, Ca,, 4,, and siiinel. The olivine eontains somé Ni (NiÜ = 0,20 — 0,30%) and the Al-enstatite’ somé Cr (Cr.Og 0,1H — 0,24). The relative abundances of tbese minerala arc as follows: 01 En > l)i > Sj). This association of minerals could bave crystallized at a jiressiire rangé of 10 — 20 kl> at a deptli of 35 — 70 km ((4reen and Ringwood 1907a, 1907b, 1970). The nodtile inclosing rock is freqiientely basaltic tuff or rarely basalte. The iinder- saturated character of the basalte has been jirov'ed by the analyses of M.auritz H.vr- WOOD et al. (1948). Among 58 rocks analysed tbere bave been 24 bigbly undersaturated basanite, 21 alkali oli\ine basalte, 5 olivdne basalte, 0 olivine tboleiite and only two quartz tboleiite samples. The distribution coefficient fór Mg’"*" and Fe^’*' of tlie coexisting Ca-ricb and (’a-j)oor pyroxene is 1,01, and tbat of the olivine — enstatite pairs is 1,12—1,14. All tbese data indicate a temperature of 1100 — 1200 0° at tbe crystallization. The mineralogy and the chemistry of tbe nodules are in accordance with tlie following model of partial melting: 4 Földt.ini Közlöny 50 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet ol + ortpx + epx + sp I ol + ortpx + cpx i ol + ortpx Those having a lót of diopside and spinéi in their mode are close to the primitive mantle coniposition, on the contrary those containing less of these minerals bút abundant for- sterite are the so-called „depleted” types. E m be y — Isztin: Felsőköpemj eredetű Iherzolitzárványok . 51 I. tábla — Plate I. 4* Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1976) 106. 52 — 68 Aggtelek környékének vízbeszerzési lehetőségei Kozák Miklós* (5 ábráv'al, 2 táblázattal) Összefoglalás; A dolgozat célja korábbi és új kutatási eredmények alapján Aggtelek környékre vízföldtani és vdzbeszerzési viszonyainak összefoglalása, a vízkutatás és vízellátás továbbfejlesztési lehetőségeinek tisztázása. Bevezetés Aggtelek és tágabb környezetének (1. ábra) idegenforgalmi jelentősége rohamos ütem- ben növekszik. Magára Aggtelek községre centrális helyzete és kedvező természeti adott- ságai miatt súlyozott terhelés nehezedik. Az értékes terület viszonylagos elmaradottságának felszámolása sokirányú fejlesztést tesz szükségessé. Az utóbbi éviekben született számos terv' és kezdeményezés eredménye- ként részleteiben is kialakult Aggtelek kiemelt turistacentrmnmá való nagyarányú fej- lesztésének koncepciója. Ennek keretében megoldandó központi probléma a jelenleginek többszörösére növekedő vízigény kielégítése. Az üdülőközpont szezonális jellegének felszá- molása érdekében fokozott igény jelentkezett strandfürdő létesítésére. A kérdés megoldását célzó 1970 — 72 évi termálvíz-kutatási program (Gaál Cs-né, 1971, Pálfi J. 1970, Szla- BÓCZKY P. 1972) csupán részleges eredményt hozott. Vizsgálati körzetünk a Kecső (Kecovo) — Jósv’afő — Imola — Alsószuha — Szuhafő — Hosszúszó (Dlha Vés) közötti terület (2. ábra), amely két élesen elütő részre tagolódik. E-i fele a triász alaphegység pereme, közelítőleg a Baradla és Béke barlangok vízrend- szerének vízgyűjtője, míg D-i része fiatal üledékekkel kitöltött medencerész. A földtani v'iszonyok különösen Schréter Z., Jaskó S., Balogh K. részletes terepi felvételei, Fux V. kőzetvüzsgálatai ill. a fiatalabb karsztüledékek esetében Csillag P., Bidló G. és ÍMaucha L. elemzései alapján tisztázódtak. A vízföldtani ismereteket első- sorban Strömpl G., Kessler H., Láng S., Láng G., Jakucs L., Zsilák Gy. és Maucha L. munkássága alapozta meg. Az utóbbi évtizedek során készült komplex geofizikai felvételek (Banai Gy. 1953, Lányi J. 1965) szerkezetkutató (pl. Alsószuha- 1, Jákfalva-28, Dubicsány-2 stb.), szén- kutató- (pl. Szuhogy, Jákfalva, Órmosbánya stb.), érckutató- (pl. Rudabánya, Felső- telekes stb.) és vízkutató- (pl. Edelény. Aggtelek- 1 stb.) fúrások adatai révén a medence- perem és medencealjzat geológiája jelentős mértékben feltárult, sőt néhány vonatkozás- ban a korábbi megállapítások revízióját tette szükségessé. Vízföldtan A képződ mé nyék jellemzése Alaphegység Területünk földtani felépítésére a középsőtriász sekélytengeri karbonátos üledékeinek túLsúlva jellemző (2. ábra). Alsótriász rétegek csak az ÉK-i részen, Jósvafő környékén bukkannak felszínre. • Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szakosztályának 1975. szeptember 18-án Szegeden tartott azakűlésén. Kozák: Aggtelek környékének vízbeszerzési lehetőségei 53 t. ábra. Aggtelek kömy<^k<^nek viízlatos morfológiai és hidrogeognífiai térképe. Jelmagyarázat: 1. Terepszint- vonal, 2. Töbör, mélyedés, 3. Víznyelő, 4. Barlangjárat felszíni vetülete, 5. Tó, 6. Forrás Fig. 1. Schematicalgeomorphologioaland hydrogeographic map of the vicinity of Aggtelek. L e g e n d: l.Ground level contour líne. 2. Dolina, depression, 3. Sínkliole, 4. Surfacial projection of a cave, 5. Laké, 6. Spring 54 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet Kozák: Aggtelek környékének vízbeszerzési lehetőségei 55 Legidősebb képződmény a sötétszínű, tömött, gyüredezett, v'ékonylemezes kampili mészkövek csoportja, alárendelten homokos, főleg agyagos közbetelepülésekkel. A kam- pili alsóbb tagozatai K-felé haladva a Jósva-völgy oldalában kerülnek felszínre. Össz- vastagságuk Balogh K. szerint az SCO — 800 m-t is elérheti. E kőzetek magas oldási maradéka (15 — 20%), s detritogén anyagának nagy mennyisége partközeli képződésre utal (Fux V. 1941). A gyüredezett rétegek uralkodó dőlésiránya közel DNy-i, keskeny pásztájuk Jósvafő D-i határában húzódik. A kampili kőzetek karsztosodásra kőzettani jellegük, szerkezetük alapján kevéssé alkalmasak, sőt agyagos tagozataik miatt egészében vízzárónak minő- sülnek. Szerepük főleg a leszálló karsztvíz kismérvű visszaduzzasztásában, lokáüs elterelésében és a fedőszintjükből fakadó nagyszámú bővizű forrás változatos fakadási szintjének meghatározásában jelölhető meg. E képződ- ményekkel DNy-i irányban felszínen nem lehet találkozni, viszonylagos fel- színközelségük azonban csaknem a nyíltkarszt pereméig feltételezhető. A szer- kezeti mozgások jellege, mértéke és a karsztfelszín! üledékek tele))ülési viszo- nyai kizárják, hogy a triász utáni kiemelkedések nagyarányiiak, a karsztosodás pedig előrehaladott lehetett volna. Ezt igazolja a karsztos járatok függély menti tendenciózus fiatalodása, szűkülése a mélyebb szintek felé (pl. ALsó- Baradla). Az anizuszi emelet alsó tagozatát sötétszínű gutensteini típusú mészkő- és dolomit- csoport képviseli, mely a kampilitől főleg agyaghiánya és dolomitbetelepülései alapján különíthető el. A feljebb vastagpadossá váló összletbe márga- és egyre világosodó dolomit- szintek épülnek be. A 120 — 250 m vastag, DNY-i dőlésű rétegsor 200 — 400 m széles fel- színi pásztája a Magos-hegy— Láz-tető vonalban húzódik. Csökkenő detritogén szennye- zettsége a tengerpart kitolódására, transzgresszióra enged következtetni. A rétegcsoport gyengén, főleg tektonizált részeiben karsztosodó, korróziós formái a dolomitokban különösképpen éles, szögletes kontúrokkal tűnnek ki. Gyenge vízleadása, s csekély elterjedése miatt a triász alaphegység vízház- tartásában nem játszik fontos szerepet. Az anizuszi középső tagozatában lencsésen, padosán kifejlődő világos, cukorszövetű dolomit, feljebb világos, alig rétegzett, krinoideás-brachiopodás 300 m-nyi vastag, DNY-i dőlésű mészkőtömeg következik, amely a szinklinális fennsíkrész középső zónáját építi fel. A középsőanizuszi kőzeteket NY-felől a folyamatos átmenettel települő, világos, wettersteini típusú, diplopórás ladini mészkövek hatalmas koszorúja öv'ezi. A két képződ- mény elkülönítése igen nehéz, Fux V. szerint főleg detritogén anyaguk típusváltása alapján lehetséges (Fux V. 1941). Hasonlóságuk a karsztosodásban és vízv'ezetésben egyaránt szoros. Ebben a tekintélyes vastagságú és kiterjedésű homogén összletben fejlődött ki a Baradla-barlang járat rendszerének túlnyomó része. A kőzetet jó old- 2. ábra. Aggtelek környékének földtani térképe. Jelmagyarázat: 1. Agyag, homok, kavics (pannon), 2. Kavics (pannon-szarmata), 3. Agyagos, homokos kőzetliszt (slir) (eggenburgi-katti (?) ), 4. Wettersteini dolomit, 5. Wetter- steini mészkő (4—5. ladini), 6. Wettersteini mészkő, 7. Gutensteini mészkő és dolomit (6—7. anizusi), 8. Lemezes mészkő, palás agyag, homokkő (kampili), 9. Rétegdőlés, 10. Fedett nagyszerkezeti vonai vaiószínü felszínközeli csapása Fig. 2. Geological map of the vicinity of Aggteiek.L e g e n d: l.Clay, sand, gra vei (Pannonian), 2. Gravel (Pannonian— S armatian), 3. Clayey, sandy silt (schlier) (Eggenburgian Chattian ?), 4. Wetterstein Doiomite, 5. Wetterstein Lime- s tone (4.-5. Ladinian), 6. Wetterstein Limestone, 7. GutensteinLimestone and Dolomité (6. — 7. Anisian), 8. Laminated limestone, shale,‘_ sandstone (Campilian), 9. Dip of strata, 10. Probable near-surface strike of buried megatectonir line 56 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet hatósága, csekély szennyezettsége, tektonikus preformáltsága és nyitott rés- rendszere karsztosodásra igen alkalmassá teszi. A karsztosodás folyamata a hegységnek a DNy-i zónájában különösen fejlett, előrehaladott, amit nemcsak a barlangjáratok méretei, hanem a dohnasorok, karrmezők, víznyelők stb. nagy száma és fejlettségi foka is bizonyít. A fenti elemek térbeli helyzete hatá- rozott K — ÉK-i orientációt mutat. A triász alaphegység vizsgált részén középsőtriász utáni tengerelöntés nyomai nem találhatók. A kréta időszak során alacsony térszíni mediterrán karsztbauxit képződés zajlott le. A dolinaüledékek vizsgálata vezetett többek között annak megállapításához, hogy a karsztos formák többsége a bauxitképződésnél lényegesen fiatalabb (Bidló G. — Maucha L. 1964). A pleisztocén-holocén során áthalmozott, lepusztult és a karsztos felszín mélyedéseibe bemosott, iparilag értéktelen terra rossák vízrekesztő, sőt vas- tagságuktól függően vízzáró képességgel rendelkeznek. Vízföldtani jelentő- ségük a felszíni beszivárgás akadályozásában, párolgásnövelésben, a karsztos járatok elzárásában sőt kisebb felszíni állóvizek (pl. Vörös-tó) létrehozásában jelölhető meg. Karsztos területünkön a csapadék felszíni beszivárgása rendszerint gyors, még tartós csapadék esetén is. A beszivárgás regionálisan a nyílt kőzetrés- hálózaton, koncentráltan pedig víznyelőkön át történik. A sekélykarszt vizét barlanghálózat gyűjti össze s a Jósva-völgy mint erózióbázis felé vezeti (1. ábra). A hegység karszt forrásainak többsége a Jósva-völgy oldalain, a lepusztult antiklinális szárnyaiból, a vízrekesztő alsó- és a karsztos középsőtriász határán fakad, változatos magasságban. A karsztvíz fő tömege Jósvafő közvetlen kör- zetében jut felszínre. A Baradla vízrendszerének megcsapolási helye a Jósva forrás, míg a Béke- barlang vize a Komlós forrásban kerül felszínre. Mindkét forrás igen bővizű, de ingadozó hozamú. A karsztos triász képződmények vize Ca-Mg-hidrogénkarbonátos jellegű, 16 — 24 nk° keménységű, s átlagosan 8— 12 C° hőmérsékletű. M ed e n ceü led ékek Az Aggtelek-Égerszög vonaltól D-re mélybezökkenő triász alaphegység fel- színén DNy-felé egyre vastagodó takaróként nagytömegű oligocén-miocén- pannon üledékösszlet települ, amely alól szigetként bukkannak elő a triász alaphegység foltszerű kibúvásai (2. ábra). A medencealjzatot a Darnó-vonal K-i oldalán paleozóos, Ny-i oldalán pedig mezozóos képződmények alkotják. A paleozóos alaphegység a stájer (miocén) szerkezeti mozgások idején rátolódott a triász alaphegységre. Az Alsószuha-1 sz. szerkezetkutató fúrásban (tovább Asz-1.) 806,0 m terepszint alatti mélységben töredezett, szürke anizuszi dolomitot, az Aggtelek- 1 termálvíz-kutató fúrásban (tovább A-1.) pedig 70 rn-ben szintén középsőtriász korú töredezett mészkövet harántoltak. Az Asz-1. fúrás dolomitaljzatának fedőjében mintegy 2, 3 m Vastag kcng'o- merátum települ, egy későbbi eróziós folyamat Vjizonyítékaként. Kozák: Aggtelek környékének vízbeszerzési lehetőségei 57 3. ábra. A triász alapliegység fedetlen, szintvonalas tárkípe kutatási adatokkal. Jelmagyarázat: 1. Termálvíz kutatási terület (1970—71.), 2. Triász alaphegység feltételezett felszínének szintvonala, 3. Fő szerkezeti vonal fel- tételezett felszínközeli csapása, 4. .Szeizmikus (KÓIl-64/1 B — B') és fúrási adatokbói szerkesztett (A — Á) földtani, ^ vízföldtani szelvények nyomvonala Fig. 3. Contour line map of theTriassic basement with exploration data and with the post-Trias.sic peeled off. Légén d: 1. Thermal water prospecting area (1970—71), 2. Supposed contour line on the surface of the Triassic basement, 3. Sup- posed near-surface strike of main structural line, 4. Tracks of geological and hydrogeological profiles (A— A) plotted from seismic (KÓK-64/1., BB?) and drilling data 58 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet A medencealjzat felszínének térbeli lefutását a 3. ábra mutatja be. Az alj- zatról a legtöbb információt a geofizikai felvételek (Banai Gy. 1953, Lányi J. 1965) szolgáltatták. A 3. ábrán be van jelölve az 1964 évben felvett B-B’ szeiz- mikus szelvény, valamint az Asz-1. és A-1. fúrásokon át megrajzolható A-A’ földtani szelvény nyomvonala. A szeizmikus szelvény (4. ábra) Szuhafőtől ÉNy-i irányban kb. -f 100 m körüli szinten jelzi az ala])hegység tetőrészét, DK-felé a tengerszint alá süllyed s Zádo/falváig közel e szinten marad. Ezután rohamosan süllyedve mélypont- ját Alsószuha és Dövény között éri el. A nagyvastagságú medenceüledékek fő tömegét Schréter Z. (1935, 1953) és Balogh K. (1952, 1964) felsőoligoeén korúnak tartotta. Az összletnek a pannon alól szórványosan kibukkanó foltjai NY-felé egyre összefüggőbbekké válnak. Az Asz-1. fúrásban 54,0 — 806,0 m között, közel 750 m vastagságban harántolták a tengeri eredetű, agyagos homo- kos aleuritból álló egyveretű slirösszletet. A későbbi anyagvizsgálatok során részletes nannoplankton, egyéb mikroflóra- és faunaelemzésnek vetették alá az uralkodóan Atnussium és Bathyasiphon tartalmú sliranyagot. A vizsgálat eredményeként a rétegsor korát az alsómiocénbe (eggenburgien) helyezték (Bona J. — Somssich L-né 1970). Mivel az összlet ősmaradványai és kifejlődése alapján jól azonosítható többek között a Susa 1. és Sajóvelezd 42. fúrások hasonló képződményeivel is, így a nagykiterjedésű réteg- összlet pontos kora kérdésessé vált. A slir finom szerkezete, jelentős agyagtartalma és nagy vastagsága miatt gyakorlatilag vízzárónak tekinthető, a víztartó triász aljzatot vastag szigetelő- rétegként fedi le. Vízmozgás benne még szerkezeti vonalak mentén sem tör- ténhet, mivel plasztikussága miatt nyílt vető ill. törésvonal valószínűtlen. 4. ábra. Földtani viszonyok a B — B’ szeizmikus szelvény alapján. Jelmagyarázat: 1. Agyag, homok, kavics (pannon), 2. Kavics (pannon-szarmata), 3. Agyagos, homokos közetliszt (slir) (eggenburgi-katti ?), 4. Mészkő és dolomit (triász), 5. Mélyfúrás Fig. 4. Geological conditions on the hasis of the seismic profile KÓR-64/1 (B — B’). L e g e n d: 1. Clay, sand, gravel (Pannonian), 2. Gravel (Pannonian— Sarmatian), 3. Clayey, sandy silt (schller) (Eggenburgian— Chattian ?), 4. Lirae- stone and dolomité (Triassic), 5. Borehoie Kozák: Aggtelek környékének vízbeszerzési lehetőségei 59 Az amussiumos slirro egy uralkodóan agyag, homokos agyag, homok, kavics össze- tételű 2 — 200 m vastag pannon rétegsor települ. Legnagyobb vastagságát Imola kör- nyékén éri el, NY-felé pedig fokozatosan kiv'ékonyodik. A pannon összletben vízvezetés és tárolás szempontjából a homokos, kavi- csos tagok értékesek, de korlátozott elterjedésük és lencsés kifejlődésük miatt az összlet egészében véve gyenge vízadó, amit a térszín forrásszegénysége s különösen forrásainak jelentéktelen hozama (■< 50 1/j)) bizonyít. A pannon rétegek a medenceperemen közvetlenül érintkeznek a triász aljzattal, így közöttük kommunikáció lehetséges. E rétegek vizének valószínű- leg a korábban feltételezettnél kiseblí hányada kerül a Baradla vízrendszerébe, míg nagyobb része a triász medencealjzat mélykarsztjába jut. A pannon rétegvizekre általában magas klorid- és szulfáttartalom, valamint agresszivitás és viszonylag nagy keménység jellemző. A medence felszínén kis (átlag 2 4 m-es) vastagságban negyedkori agyagos, ritkábban homokos képződmények települnek. A pannonnál lényegesen rosz- szabb vízadók, helyenként vízrekesztők. Szórványosan előforduló kishozamú időszakos vízfakadásaiknak vize magas klorid- és szulfáttartahnával, valamint jelentős nitráttartalmával is kitűnik. A patakvölgyek alluviális hordalékanyagában csekély mennyiségű, vegyileg kifogásolható minőségű, de könnyen feltárható teraszvíz tárolódik. Szerkezeti viszonyok A Gömör-Toimai Karszt nagyméretű, már lej)usztidt antiklinális redőzónák- ból és általuk közrezárt fennsík jellegű, viszonylag la])osabb szinklinálisokból épül fel. Az előbbiekhez tartozik területünkön a Jósva-völgy, az utóbbihoz pedig az Aggtelek Jósvafő Égerszög közötti fennsikrész. A fennsíki jelleg már elmosódik mivel a szerkezeti mozgások s az azt követő arcális erózió egy rögökre tördelt karsztos tönkfelületet formált ki. A triász-ohgocén közötti üledékhiány a szerkezeti mozgások időbeli nyomon- kö vetését szinte lehetetlenné teszi. A karbonátos kőzettömeg felszíni lepusztulása valószínűleg a triász alaphegy- ség juraeleji kiemelkedése után indult meg. A hegység fő szerkezeti irányai részben az ausztriai orogenezis során kiemelt határos varisztid tömegek (Szepes — Gömöri Ercliegység, Szendrő — Upponyi hegység) csapásához igazodnak ill. kevésbé markánsan haránt irányban fejlődtek ki, másrészt viszont a paleozóos képződmények által közvetített ausztriai korú erőhatások domináltak, melyek diszharmonikus redőződést és pikkelyes rátolódásokat is eredményeztek. A rögtorlódás és felpikkelyeződés a hegység D-i felében D — DK-felé irányult. A szerkezeti kép kialaku- lásához még horizontális eltolódások, valamint a közel K — Ny-i irányú redők felszakadása és lepusztulása is hozzájárult. A fenti módon képződő nagy és középtektonikai elemeknek kiemelkedő vízföldtani jelentősége van (Láng G. 1959). A vegyes összetételű alsótriász összlet mobilitása miatt erősen gyüredezett, míg a rátelepülő merev középsőtriász mészkőtömeg törésekkel preformált. Üledékhiány miatt a szubherein orogén fázishoz kapcsolliató mozgások nem nyomozhatók ki, de a hegység szerkezetének kialakításában való részvételük valószínű. A tektonizmus megélénkülése a szávai és stájer (miocén) orogén fázisok ide- jén következhetett be. 60 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet Ennek sprán a korábbihoz hasonló erősségű és jellegű, de közel ellentétes irányított- ságú (E — ENY) mozgások játszódtak le. A korábban előformált szerkezeti elemek ekkor váltak határozottakká, s mai állapotukhoz sok tekintetben hasonló állapotúvá. A darnó vonalnak a fiatal medenceüledékek alatti folyamatosságát a Sajó völgyi gravitációs mérések igazolták ^banai Gy. 1953.), s a fedett aljzat több pontján a fővonalra közel merőleges beszakadásokat is kimutattak. Egyik ilyen Jiaránthely- zetü lefedett nagyszerkezeti vonal a Stitnik-patak — Pelsőc— Domica ~ Csörgő-patak > vonalában ÉÉNy^DDK-i csapásiránnyal húzódó Ny-DNy-i dőlésű nagyvető, melynek felszínalatti folytonosságát az Aggtelek termálvíz-kutatási program kere- tében 100 m-enkénti sűrített szelvény számmal végzett VESZ ( vertikális elektromos szonda) mérések bizonyították. A kutatási terület és a vetővonal valószínű fel- színközeli csapásvonalát a 2. és 3. ábrán tüntettük fel. A részletes mérések ■ nem egy, hanem két vető vonalat mutattak ki. Az új, korábban ismeretlen vető \ az előzőtől Ny-ra mintegy 200 m-nyire párhuzamosan húzódik, elvetési iránya ' azonban ÉK-i, tehát a jelzett sávban egy tektonikus árok húzódik. A vetősávtól Ny-felé a triász alaphegység egyre mélyebbre zökken. A medencealjzat teknőszerű ; lépcsős süllyedékének hossztengelye Imola—Putnok vonalában húzódik, az Alsó- szuha-Dővény közötti részen át tehát a nagyvető ÉK felől határolja le a medencét. A mélyszerkezet hosszanti határai feltehetően a Darnó rendszer keretébe tartozó szerkezeti vonalak, melyek keresztezik az említett nagy vetőt, s így egy csaknem négyzethálós szerkezeti rendszert alakítanak ki. A szomszédos borsodi barnakőszén területen már Schréter Z. (Schmidt E. R. 1962.) is említ hasonló, hálózatos típusú, rátolódásos jellegű szarmata utáni vetőrendszert, kiemelve, hogy ott az ÉÉK— DDNY-i irányok elsődlegesek. Sajnos a pannon és oligocén .5. ábra. A — A földtani, vízföldtani és termohidraulikai szelvény. Jelmagyarázat: 1. Agyag, homok, kavics (pannon), 2. Agyagos, homokos közetliszt (slir) (eggenburgi-katti ?), 3. Mészkő és dolomit (triász), 4. Feltételezett szerkezeti vonalak, 5, Mélyfúrás, 6. Nyugalmi vízszint, 7. A termogravitatív vízcsere mozgáspályái Fig. 5. Geological, hydrogeological and thermohydraulic profile. Legend: 1. Clay, sand, gravel (Pannonian), 2. Clayey, sandy silt (schlier) (Eggenburgian— Chattian ?), 3. Limestone and dolomité (Triassic), 4. Supposed struc- tural lines, 5. Borehole, 6. Static water level, 7. Paths of motion of thermogravimetric water exchange Kozák: Aggtelek környékének vízbeszerzési lehetőségei 61 térszínen a tektonizmus nyomonkövetése igen nehéz, szinte lehetetlen. A medence ÉNY-i lépcsős süllyedésü szárnyának egy részét mutatja a 3. ábra. Trizs és Ragály térségében meredek lezökkenés nyomai tűnnek elő, melyet a földtani szelvények (4., 5. ábra) medence- aljzatának lefutása is érzékeltet. Az Újonnan feltárt szerkezeti vonalaknak lényeges szerepe van a mélybe zökkent triász alaphegység víz vezető zónájának vízellátásában. A hegység egészének ismételt. Bulla B. szerint jelenleg is tartó kiemelke- dése a pliocén során indult meg. Korábban általában alacsony térszín lehetett jellemző (Bidló G. — Maucha L. 1964.) s ennek megfelelően enyhe karsztosodással kell számolni, de a pliocéntől kezdődően e folyamat nagymértékben felgyorsult. A térszín enielkedése a relief energiák rohamos növekedéséhez, fokozódó erózióhoz, korrózióhoz, s nem utolsó sorban a fedett karszt homokos kavics takarójának részleges lehordásához vezetett. A tektonikus, másodsorban oldásos eredetű járatrendszerekbe jutó hordalék koptató hatása a nagyméretű barlang- üregek kialakításában nagy szerepet kaphatott. A m e d e n c e a l j z a t h a n tárolt víz Mélyfúrási adatok A medencealjzat triász mészkő- és dolomitrétegeinek réshálózatára, vízadó képességére stb. csak az Asz-1 és A-1 fiirások kisszámú földtani és hidrogeológiai adata alapján következtethetünk (5. ábra). Az Asz-1 szerkezetkutató fúrásban 806,0 m-ben érték el a triász ala])hegység felszínét. Fél méteies behatolás után fúróiszaj) veszteség jelentkezett, mely rohamosan növekedve rövidesen elérte a 28 m^-t, majd egészen a talpig (863,7 m) mérsékelt de folyamatos elszivárgást észleltek. A fúrólyuk 350 m felszín alatti mélységéig lett béléscsövezve, alatta pedig a slir alsó zónájában és a triász aljzat teljes feltárt szelvényében a lyukfal nyitott volt. A slir tökéletlenül konszolidált plasztikus anyaga az öblítőfolya- dék hatására összeduzzadt, így az alsó szakasz geofizikai szondázását akadá- lyozta, de nem zárta el teljesen az alaphegység felső szintjeiből bőségesen utánpótlódó mélykarsztvíz föláramlásának útját. A tere]>szint alatt 65,7 m-ben beálló nyugalmi vízszintet üzemi kanalazásssal, Q = 80 l/min hozam mellett 2,1 m-rel, Q = 160 l/min mellett ])edig 6,8 m-rel lehetett leszívni. A beáramlási magasság egy méterére eső fajlagos vízhozam az alábbi kép- lettel számítható: s ahol Qp a termelt vízhozam l/min s: a depressziós leszívás ni Qp a fajlagos vízhozam 1/min/m A leszívásokból kapott fajlagos hozam értékek 23,5 és 38,1 l/min/sec — között adódó különbség oka a hozamnövekedésben, a vízkivétel módjában és lyukfalkiképzés hiányában jelölhető meg. Az aktív vízadó szint pontos kiterjedése, vastagsága ismeretlen, de a fúrási tapasztalatok, iszapveszteség stl). alapján minimálisan 15 - 25 m-nyinek 62 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet tételezhető fel. Analógiák alapján, kúttá történő kiképzés esetén legalább i 500 800 1/inin hozam kivétele látszik realizálhatónak. A mélységi vízminta elemzése szerint a feltárt víz kalcium-magnézium- | hidrogénkarbonátos, csekély kénhidrogén tartalommal. A lyuk talpán 43 C° talphőmérsékletet mértek. Két további mérési pont adatait felhasználva a fúrás környezetében a geotermikus gradiens értéke gg = 23m/C°-nak adódik (5. ábra). Az évi középhőmérsékletet Bacsó N. izo-: terma térképe alapján 8 C°-nak vettük. Folyamatos termelés esetén a fúrásból felszínre hozható víz hőmérséklete I kb. 38 C°-t is elérhetne. ' A medencealjzat térbeli lefutását, szerkezeti vonalainak valószínű helyzetét i és irányát, valamint a tetőszint kb-i víz adóképességót ismerve racionálisan | adódik a föltevés, hogy a mélykarszt közvetlen kommunikáció kapcsolatban ' van a nyílt és felszínközeli fedett karszt leszálló övével. A víztartó zóna alsó szintjeiben történik a hideg karsztvíz utánpótlódása, míg felső régióiban a melegvíz termogravitatív feláramlásával lehet számolni. Lényegében erre i éj)ült az Aggtelek termálvíz-kutatási program, melynek keretében az említett VESZ méréseken kívül geotermikus méréseket is végeztek a melegvíz feltétele- zett migrációját igazoló felszínközeli, pozitív, termikus anomáUák kimutatása céljából (3. ábra). Az 1 2 m mélységű fúrások talpán mért hőmérsékletekből adódó anomáhák értelmezése bizonyos támpontot jelentett ugyan, de a fúrás- technikai, to])ográfiai nehézségek és a növényzet befolyásoló szerepe miatt nem lehetett egyértelműnek tekinteni. A geofizikai, elsősorban a VESZ-mérések eredménye alaj)ján jelölték ki az A-1 termálvíz -kiitató fúrás helyét. A fúrás (5. ábra) 70 m terepszint alatti mélységben már elérte a víztároló triász kéjiződményeket, s a talpig (158,5 m) több vízadó szintet is harántolt. Béléscső 107,4 m-ig lett beépítve. A három legjobb vízadó szint - 76,8 — 81,8 m, 83,9 — 88,9 m és 95,9 104,3 m mélység- közökben, — összesen 18,4 m összmagasságban lett perforált szűrőcsővel be- szűrőzve. A háromlépcsős j)róbaszivattyúzás (150 210 320 l/min) igen kis mértékű (1,5 1,8 — 2,4 m) leszívást eredményezett. A nyugalmi vízszint 30,2 m terepszint alatti mélységben állt be. A depressziókból számítható fajlagos hozamok átlaga Qy = 110 1/min/m, tehát a kút kitűnő vízadó képességűnek bizonyult. Folyamatos termelés esetén a fajlagoshoz képest kb. 10 — 15-ször nagyobb hozamra lehet számítani. Á fúrásban 21 - 140 m között történt termikus szelvényezés, amely 82 m-ben, a két fölső, szűrőzött vízadó szint határán jelzett 19,6 C°-os termikus maximu- mot, a végponton, 140 m-ben pedig 18 C°-ot. A 150- 320 l/min hozamú próba- szivattyúzás során a víz hőfoka a környékbeli leszálló karsztvizekre jellemző ll,5C°-os konstans értékre állt be. A feltárt víz 21 nk°-ú kalcium-magnézium-hidrogónkarbonátos karsztvíz volt. Az igen bőséges, szinte korlátlan vízutánpótlódás és a próbatermelés során roha- mosan csökkenő vízhőmérséklet tág járatrendszer létezésére, a kezdeti magas hőfok a víztömeg pangáséira, rohamos lehűlése pedig a termikus feláramlás igen lassú voltára enged következtetni. A geotermikus lépcső számításánál a termelés során jelentkező kedvezőtlen 10,5 C° talphőmérsékletet vettük figyelembe, így a fúrás környezetében a le- szálló hideg karsztvíz hűtőhatása miatt igen magas gg = 45 m/C° gradiens érték adódott (5. ábra). A biztonság javára történő elhanyagolást a gyenge Kozák: Aggtelek környékének vízbeszerzési lehetőségei 63 hőutánpótlódás indokolta. Igen közel húzódik a nyíltkarszt leszálló öve, míg termikus feláramlás legfeljebb Ragály irányából lehetséges (3—5. ábrajkét nagyméretű valószínűleg tektonikus ,, lépcsőn” (ragályi és trizsi) keresztül. A trizsi lépcső É-i, ellaposodó oldalán az esésviszonyok erőteljes csökkenése jellemző, s így e zónán keresztül feltehetően csak mérsékelt kapcsolat lehet- séges. Az Asz-1 és A-1 fúrásokban beálló nyugalmi vízszintek között adódó magas- ságkülönbség 126,38 m, ami szintén megkérdőjelezi a szoros és közvetlen hid- raulikai ka2)csolatot. Aktív vízmozgás elsősorban a nagyvető votialában lehetséges valószínűleg a borsodi szénmedence irányában, DK felé. Másodlagosan e bázisról termogravitativ vizesére történhet feltételezett harántvetők által determinálva az alaphegység felszínének csapása mentén DNy EK-i irányban. A triász aljzat felső tört, morzsolt, karsztosodott ( ? ) szintjében pedig nagy területen kis mérvű, de minden irányú kommunikáció valószínűsíthető. Az A-1 fúrásban sem a karsztvíztömeg természetes mozgásirányának ki- mutatását, sem a hőutánpótlódás időbeli mértékének megálla2)ítását célzó mérések nem történtek. A deju’essziós távolhatás határa, a leszívási hullám terjedési sebessége valamint, a vízadó kőzet hézagtéríögata és karsztosodott - sági foka is ismeretlen. A termálvízfeltárás lehetőségei Az említett termikus adatok, valamint a Dubicsány-2 és egyéb fúrások ada- tainak felhasználásával az Aggtelek-Alsószuha szelvény (5. ábra) izoterma vonalai közelíthetőleg megszerkeszt hetők voltak. A felszín felé irányidó földi hőáram (j kcal/m^h jelentős része a mélykarszt- ban tárolódó víztömeg felmelegítésére fordítódik. A víztároló szint magasabb régiói- ban föláramló melegvíz az alaphegység felszínén pozitív termikus anomáliákat okoz, az izotermák emelkedő görbületét eredményezi. A hővezetési tényező X kcal/m hC° értékeit szakirodalmi adatok (Boldizsár Gózon 1965, Jakosky 1949) alai)ján álla])ítottuk meg. Az Asz-1 fúrás környezetében az ala])hegységből a fedőüledékek felé irányuló hőáram a q = Á/gg összefüggés alajtján kb. 0,1 kcal/m- h = 24x 10^ kcal/km- nap értékű. A leszálló hideg és feláramló meleg karsztvíz ún. keveredési zónájának elhelyez- kedése a Trizs és Ragály alatti alaphegységi szintek között valószínű. Az ettől É-felé mélyfúrással feltárható víz hőmérséklete a leszálló karsztövből történő gyors utánpótlódás miatt a leszálló karsztvizek 11 12 G°-os áitlagos hőmérsékleté- vel jellemezhető, amint ezt az A-1 fúrás vizének hőmérséklete is bizonyította. Strandüzemi felhasználásra alkalmas melegvíz feltárása - véleményünk sze- rint a Miskolc Aggtelek-i ,, idegenforgalmi csatorna'’ vonalában Aggtelekhez legközelebb Ragály község D-i előterében lehetséges. A fúrás helyét fúrástechnikai, víztermelési és hőkivételi szempontok ala]iján a község DNy-i határában, a 250 m-es terepszintvonal közelében (1. ábra) tartjuk indokoltnak kijelölni. Ez esetben kb. 350 — 400 m-es mélységközben 27 30 C°-os melegvíz feltárása várható, amely folyamatos termelés mellett kedvezőtlen esetben is 23 —25 C°- os hőmérsékletű vizet jelent. 1000 l/min fiktív hozamot feltételezve 25 C°-os víz esetén a kitermelt dinamikus hőkészlet kb. 284 kai/sec = 1022,4 kcal/h lenne. 64 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet A mélykarszt geohidrológiai utánpótlódása A mélykarszt vízkészletének lehetséges utánpótlódási irányait az előzőek- ben vázoltuk. Kiegészítésül megjegyezzük, hogy a medence nagyrészét kitöltő amussiumos slir anyagánál és vastagságánál fogva jelentős felületi beszivár- gást nem tesz lehetővé. A pannon-pleisztocén és holocén felső fedőrétegek kevés rétegvize tehát forrásokban lát napvilágot, ill. a morfológiának megfelelően részben a Csörgő- és Szuha-patakok völgyében DK felé szivárog, részben pedig az ÉÉNy-i szegélyen átadja vizét a fedett és a nyílt karsztnak. A medenceüledékek és a nyílt karszt határzónájában húzódó peremi vető tehát két irányú utánpótlódással rendelkezik. Mint aktív vizvezető zónát részben a leszálló nyílt karszt, részben pedig a pannon fedöüledékek táplálják. A nyílt karszt felől közvetlen ka])csolat tételezhető fel, a Pelsőc-Égerszög közötti kb. 19 km-es szakaszon, míg a pannon rétegek közvetlen felfekvési felülete ismeretlen, de az előbbinél kiterjedtebbnek tekinthető. A hegységperemi fedett vetősáv tehát két irányból származó vizek összegyűjtését végzi, s csőgalériához hasonló módon funkcionál. Annak eldöntésére, hogy a hegység irányából kb. mekkora víztömeg után- pótlódása lehetséges, becslés jellegű vízháztartási vizsgálatot végeztünk (Kozák M. 1973.) az Aggteleki karszt 160 knP-nyi részére. A fontosabb ada- tokat az I. táblázatban foglaltuk össze. Kessleb H. korábl)i eredményei és véleménye alapján a beszivárgás! szá- zalék értékét sok év átlagában nyílt karsztra 32%-ban, fedett karsztra pedig 10%-ban határoztuk meg. A területről felszínen távozó vízmennyiség meg- állapításánál nem az egyes források, hanem azok együttes hozamát tartalmazó élővízfolyások pesszimális augusztusi hozamadataival számoltunk és figye- lembe vettük a vízkörforgalomból felhasználás miatt véglegesen kivont víz- mennyiséget is. Az Aggteleki karszt fontosabb vizháztartási adatai Major water budger data of the Aggtelek karst I. táblázat — Table I Beszivárgás! terület megoszlása Évi csapadék összege A rendszerbe jutó víztömeg kb. Felszínen távozó víz kb. Felszín alatt elfolyó víz kb. Nyílt k. km^ Fedett k km^ (30 évi átl.) mm mill m^/év mill m^év mill m®/év 100 60 667 25 15 10 V égeredményben a területről a felszín alatt távozó víztömeg mennyiségét 10 millió m^jév nagyságrendűnek találtuk. A fenti víztömeg eláramlása elsősorban három helyen lehetséges. Részben a topografikus vízgyűjtőből kizárt Ménes- völgy néhány nagyhozamú forrásának (pl. Patkós f.) környezetében, részben a K-re nyíló patakvölgyek völgytalpi allúviumaiban és végül a DNy-i hegység- peremen. Bizonyos, hogy a veszteség túlnyomó része az utóbbi határzónában áll elő. Az elemzés pontosabbá tétele céljából a vizsgálat körét le lehetne szűkíteni a medenceperemmel határos Baradla vízgyűjtő rendszerre. Sajnos az ehhez Kozák: Aggtelek környékének vízhefizerzési lehetőségei 65 szükséges, rendelkezésre álló adatok többnyire bizonytalanok. A rendszer 40 60 km^-nyi (VITUKI) topografikus vízgyűjtőjének lehatárolása sem problémamentes, sőt a Jósva forrás hozamadataival végzett visszaszámítás alapján kiadódott, hogy a karsztos vízgyűjtő nagysága a fenti értéknél is nagyobb kell, hogy legyen. A feladat megoldása tehát csak a részletek tiszt- zása után lehetséges. Vízellátás A vízheszerzés jelenlegi helyzete Aggtelek község vízellátását korábban néhány ásott kút, a líarlang-szállóét pedig az 1940-es évektől a csekélyhozainú, fertőzött vizű Kastélykút rétegforrás biztosította. Jósvafőn szintén ásott kutak szolgáltatták a felbasználbató vizet lí)20-ig, amikoi- a Tengerszem-szállót a Jósva-forrásból, magát a községet l)edig 19119-től a Szalxjkút forrás- ból látták el vezetékes vízzel. A két község jelenleg üzemelő közös rendszerű vizelláló egységét a kiváló fizika- kémiai és baki er iákig iái tulajdonságokkal rendelkező Bahotkút forrás látja el (Auer R. — Berhidai G. 1971.; Láng G. 1959.; Zsigák Gy. L. 1964.) Az Aggtelekre kerülő víz NA 100-as nyomóvezfitéken át előbb a Baradla-tető oldalán elhelyezett 100 m^-es szolgálati medencébe jut, majd egy 15 m^-es nyomáscsökkentő medencén, ezt követően pedig NA 125-ös gi'avitácáós gerincvezeték('n át jut el nuideltetési helyére. Jósvafő ellátása közv'etlenül gravitáíriós V'czetéken történik, melybe 100 iiB-es kiegyenlítő medencét iktattak. 1971 74 között a Borsod megyei V^ízművek Üz. Oszt. adatai szerint a Babotkút törpevízrnűvéből értékesített víz mennyisége átlagosai! Jósvafőn napi 14 m^. Aggteleken jiedig napi 124 m^, együttesen 138 m'* volt (4 évi átlag). A fogyasztás stagnáló tendenciájú, csúcsfogyasztás július és szeptendier hó- napokban jelentkezett. A Babotkút forrás hozama max. 2000 l/min -= 2880 m-’*/nap, min. 500 l/min — = 720 m^/nap, átlagosan 1200 l/min = 1728 nrknítp- A jelenlegihez képest tehát kapacitásának közepes hozam esetén több mint 12-szeres, minimális hozamnál pedig több mint 5-szörös többlet lekötése lehetséges. A viilóságban a fentieknél alacsonyabb értékekkel kell számolnunk, mivel a csapadék, a forráshozam és a fogyasztás időbeli változása nem követi szorosan egyniást, tehát csapadék- szegény csiicsfogyasztási időszakoklian (pl. július) bizonyos szűk keresztmet- szetek jelentkeznek. Kzenkívül a napi forráshozam 24 órás időtartamra oszlik el, míg a fogyasztás legfeljebb 16 18 óra alatt történik. A lekötetlen időszak hozamkülönbözetének (20 35'VÍ,) felfogása jelentős tárolóteret igényelne. Az Aggtelektől D-re fekfő helységek vízellátása napjainkban nem-, vagy csak részben, és nem kielégítően megoldott. A lakosság vízszükségletét főként a patakvölgyek jileisztocén-holocén hordalékába mélyült ásott kutakból nyeri. Azon községek vízellátási viszonyainak rövid jellemzését, melyeknek korszerű vízellátását a mélykarsztból megoldhatónak véljük röviden össze- foglaltuk (II. táblázat 1 4 oszlop). A települések kiválasztásának szempontjai közé tartozott a lakosság ellátatlanságának foka, s részben az Aggtelekre irányuló idegenforgalom érdeke. A táblázat 1 4 oszlopának adatait 1970—71 évi felmérések (Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Ásvány- és Kőzettani 5 Földtani Közlöny 66 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet Tanszék, 1972.) eredményei szerint állítottuk össze. Ásott kutak esetében az adatok kizárólag kataszterileg nyilvántartott, tanácsi kezelésű közkutakra vonatkoznak, az ellenőrizhetetlen magántulajdonú ásott kutak adatainak mellőzésével. Az ellátottság mértékének megállapításánál csak a jó ill. javít- ható minősítéssel jellemzett kutak lettek értékelve. A vizek vegyelemzés alapján jó (iható), vegyileg kifogásolt, de javítható és vegyileg kifogásolt, nem javítható kategóriákba lettek besorolva. A coh tartalom minden esetben javithatónak minősül. Aggtelektől D-re fekvő medenceperemi községek vízellátása Water supply to basin-marginal communities to the south of Aggtelek II. táblázat — Tabu II. Helység Vízadó létesítmény A felhasznált víz minősége Ellátat- lanság mértéke [%] A javasolt vízkutató fúrás kb-i neve •S c a > ÍIj típusa száma [db] helye talp- mély- sége [m] termelt víz hőfoka [C°] Trizs 20 ásott kút 2 egyik kút vize ve- gyileg kifogásolt, de javítható 90,9 a község ÉNY-i szélén a 275 m-es tp. szint közelében 150-200 12-15 Ragály 60 ásott kút rétegforrás 4 1 vegyileg kifogásolt, de javítható 89,5 Trizsről ellátva - - Szuhafő 30 ásott kút 5 vegyileg kifogásolt, de egy kivételével javítható 79,6 a községtől ÉK-re, a 300 m-es tp. szint közelében 250-300 14-18 Zádor- falva 30 ásott kút 4 vegyileg kifogásolt, de csak két kút vize javítható 93,1 a községtől É-i irányban a 250 — 300 m-es tp. szin- tek között 250-300 14-18 Imola 20 galériás forr. fogla- lásokra épült tórpevízmü 1 vegyileg megfelelő 60,0 község DKy-i olda- lán a ragályi út és a 250 m-es tp. szint közelében 140-170 11-14 A községi térképeken 100 m-es max. hordási távolságot véve alapul kiszer- kesztették a kutak hatásterületét. Az ezeken kívüleső lakóterület és a község teljes területének hányadosa adta az ellátatlanság mértékét. A vízellátás távlati lehetőségei A.7. eddigiekből kitűnik, hogy bár Aggtelek vízellátásának továbbfejlesztése a nagyarányú községfejlesztés miatt sürgető, gyakorlatilag kevésbé kritikus kérdés mint a környező községek vízellátásának megfelelő biztosítása. A jövőben Jósvafő vízigényének jelentős emelkedése nem várható, így a Bahot- knt lekötetlen kapacitása Aggtelek számára felhasználható, sőt bővíthető bázist jelent. A tényleges üzemórák számának növelése, a szivattyúteljesítmény fokozása és szükség esetén újabb 100 200 ni^-es szolgálati medence megépítése révén Agg- telekjelenlegi szükségletének 5 ^ 7 -szerese is viszonylag olcsón biztosítható. Szükség Kozák: Aggtelek környékének vízbeszerzési lehetőségei 67 esetén mélyfúrásokból feltárt karsztvízzel, helyileg bármiféle igény korlátlanul ki- elégíthető, az A-1 fúrás közelében, a vetőzóna csapásában telepített mélyfúrású kútsorral. E kérdés részleteinek tisztázása további vizsgálatokat tesz szüksé- gessé. Többek között tisztázandó a vízmozgás természetes iránya, a vízadó szint tároló kőzetének kb-i hézagtérfogata, a depressziós távolhatás mértéke, a vízminőség időbeli változása stb. Elképzelhetőnek tartjuk a mélykarsztra mint vízadóra telepített vízellátó egység és a jelenlegi Babotkút vízellátó rendszer össze- kapcsolását. Jósvafő nagy hozamú karszforrásai vizének hasznosítása régi keletű, de ma sem megoldott kérdés. Ivóvízellátás céljaira a Jósva- és Komlós-források ingadozó hozamuk, szoros csapadékfüggésük, s szennyezettségük miatt köz- vetlenül fel nem használhatók, de ipari célokra, megbízható minőségű karszt- vízzel keverve, stabilizálva, alkalmasak lehetnek. Az 1950-es években Ruda- bánya vízellátását Jósvafőről kívánták megoldani. Ekkor elsősorban az emlí- tett két forrásnál lényegesen jobb minősítésű Nagytohonya forrás felhaszná- lásának kérdése vetődött fel, de foglalását csak vízjáratának (Kossuth-barlang) felfedezése tette lehetővé. Minőségi tulajdonságai alapján a Babotkút és Szaldó- két forrásokon kívül e forrás felhasználása ígérkezik leginkább persj)ektiviku8- nak (Kessleb H. 1955.; Láng G. 1959.; Zsilák Gy. L. 1964.). Az Aggtelektől D-re eső medenceperemi községek hosszú távúi vízellátása a mély- karszt ún. keveredési zónájának mélyfúrással feltárható hideg ül. langyos karszt- vizének felhasználásával oldható meg. Helyi felszíni és felszínközeli vízadókra telepített ásott-, vagy sekély mélységű fúrott kutakkal a vízellátás legfeljebb átmenetileg biztosítható. A vizsgált községek környezetében lemélyítésre javasolt vízkutató fúrások várható kb-i adatait a II. táblázat 5. oszlojdában foglaltuk össze. Ragály ivóvízellátása helyi vízkivételből a várható magas vízhőfok miatt nem java- solható. A trizsi fúrás vizével viszont mindkét község gravitációsan ellátható lenne, mivel a két helység távolsága mindössze 3 km, és Trizs átlagosan 33 m-el nagyobb tengerszint feletti magasságban fekszik (271 m 238 m f.). A javasolt fúrások összmélysége pesszimálisan 900 960 m, teljes költsége pedig kb. 1,8 — 2, 3 millió Ft-ra becsülhető. Üsszeha.sonlításul közöljük, hogy az A-1 termálvíz -kutató fúrás tervezett összes költsége előzetes kutatásokkal együtt 376 ezer Ft volt (1971). A Trizs határában lemélyítésre javasolt kutatófúrás műszaki gazdasági tervezetét (Kozák M. 1973.) ])róbaként el- készítettük. A biztonsági és kutatási okokból 200 m talpmélységűre tervezett fúrás összköltsége 1973-as árszinten 420 ezer Ft-ra adódott. Irodalom — References Atjer R. — Berhidai G. (1971): Aggtelek- és Jósvafő egyesített vízelliltó rendszere. Víz. Közi. 1. f. Balogh K. (1948): Adatok a Gömör;Tornai Karszt geológiíijálioz. Köldt. Int. Évi Jel. 1948. Balogh K. (1950): Az északniagyarországi triász rétegtana. l’öldt. Közi. 80. k. Balogh K. (1952): A Gömör-Tornai karszt déli szegélye, i’öldt. Int. Évi Jel. 1944. Balogh K. (1953): Földtani tanulmányok Felsöc (Plesivec) környékén (1942), továbbá Bndvaszilas és Jósvafő között (1943). Földt. Int. Évi Jel. 1943. Balogh K. (1964): A Bükk 1 : 100000-es földtani térképe. Földt. Int. Évk. 48. k. Banai Gy. (1953): Jelentés az 1952 évben a Sajóvölgyben, illetve Uppony— Kudabánya környékén végzett gravitációs mérésekről. KLGI. Kézirat. MÁFI Adattár Bidló G. — .Maücha L. (1964): A Jósvafő környéki karszt üledékek vizsgálata. EKME Tud. Közi. 10. k. Boldizsár T. — Gőzön J. (1965): A geotermikus energia basznosítá.sa. Műsz. Könyvk. Bp. Bona J. — Somssich L-nÉ (1970): Alsószulia — 1. sz. szerkezetkutató fúrás mikropaleontológiai vizsgálatának ered- ményei. OFKFV. Komló. Kézirat. MÁFI Adattár F. Tóth G. (1968): Alsószulia 1. szerkezetkutató fúrás befejező jelentése. OFKFV. ÉM. Ov. Kézirat. M.4FI Adattár. Fux V. (1941): Kőzettani vizsgálatok Jósvafő környékén. TISIA. 5. k. Gaál Cs-nÉ (1971). Aggtelek-kutatófúrás. Jelentés. Kézirat. OFKFV. E.M. Ov. Adattár 5* 68 Földtani Közlöny 196. kötet, 1. füzet JAKUCS L. (1951): Vízföldtani vizsgálatok a Gömöri karsztban. Földt. Közi. 81. k. JASKÓ S. (1935): A Jósva patak felső völgyének geológiai leírása. Földt. Közi. 65. k. JAKOSKY, J. J. (1949): Exploration Geophysics. Los Angeles Jl H.Ász J. (1970): Hidrogeológia II. Tankönyv. Bp. Kessler H. (1954): A karsztból tartósan kiemelhető vízmennyiség és a beszivárgás! százalék megállapítása. Hidr. Közi. 34. Kessler H. (1955): Forrástan! részletvizsgálatok az Aggteleki karsztvidéken. Beszámoló a VITUKI 1954. évi munká- járól Kessler H. (1959): Az országos forrásnyilvántartás. VITCKI kiadv. Bp. Kozák M. (1973): Karsztvízfeltárási lehetőségek a Baradla bg. bejárata közelében. Kézirat (diplomaterv). NME Miskolc Láng G. (1959): A Sajó — Bódvaköz vízföldtani viszonyai. Kézirat. MÁFI Adattár Lányi J. (1965): Jelentés az 1964. évben Szuhafő és Gesztely, továbbá Felsőzsolca és Encs vonalában végzett refrak- ciós szeizmikus mérésekről. ELGI. Kézirat. MÁFI Adattár Miskolci Nehézip. Műsz. Egy. Ásv.-Kőzett. Tsz. (1972): Vízbeszerzési lehetőségek B.-A.-Z. megyében. Északborsod i terület. Kézirat (tanulmány) B.-A.-Z. Megyei Tanács E. K. V. O. Adattár P.ÍLFY J. (1970): Aggtelek termálvíz kutatási javasiat. Kézirat. OFKFV. ÉM. Üv. Adattár Kadócz Gy. (1964): Földtani vizsgálatok a feketevölgyi (Észak-Borsöd) barnakőszénterületen. Földt. Int. Évi Jel. 1962. Raüócz Gy. (1965): Vízföldtani megfigj'elések Észak-Borsodban a feketevölgyi barnakőszén-területen. Földt. Int. Évi Jel. 1963. SCHMIDT E. R. (1962): Vázlatok és tanulmányok Magyarország vízföldtani atlaszához. Műsz. Könyvk. Bp. SCHRÉTER Z. (1935): Aggtelek környékének földtani viszonyai. Földt. Int. Évi Jel. 1925—28. ScHRÉTER Z. (1953): Ózd— Tornaija (Safarikovo) vonalától keletre e.ső harmadkori terület földtani viszonyai. Földt. Int. Évi Jel. 1943. Stehlik B. (1964): A „Gömöri kar.szt” c.sehszlovák szakaszáról Magyarország területére átfolyó vízmennyiség. Hidr. Közi. 44. SzLABÓt'ZKY P. (1972): Kutatási céljava.slat az Aggtelek térségében mélyítendő perspektivikus kutatófúrásra. Kézirat. OFKFV. ÉM. Üv. Adattár ZsiLÁK Gy. L. (1964): A Jósvafó környéki források hidrológiai vizsgálata. ÉKME. Tud. Közi. 10. k. Possibilites fór water recovery in the neighbourhoo(i of Aggtelek M. Kozák The main problem of develojiinent Aggtelek and its vicinity (Fig. I ) intő a touristic centre is the potential increase in water demand and the need fór thermal water necessary fór eliniinating the seasonal cliaracter of the locality. The hydrogeological conditions of the southwestern inarginal zone of the outcrop of the Triassic hasement in tlie vicinity of Aggtelek and of the suVisurface karstic basement of the hasin füled up with Oligocene, Miocéné and Pannonian sediments, both being hydrolo- gically interconnected with each other are discussed here. In addition to the schema- tical geological characterizat ion of the individual formations (PÁg. 2), new deep drill- ing and geojihysical result.s have been interjireted in order to provide a coinprehensive portrayal of the strnctural jiattern of the .síibbasin (Fig. 3 and F'ig. 4), of the direction of probable snbsurface water movement and their thermal State (Fig. 5), tlie recharge of the water reserv'es (Tahié I ) and the causes of f'arlier resiiltless thermal water prospecting fór thermal water. Beside analyzing the deficient water supplies of the individual villages and communities (Tahié II), the possille ways to their solution and a tangible plán of achi- eving this are demonstrated. The final conclusion that can be drawn is that there are two ways of satisfying the potential water demand of Aggtelek community which es supposed to reach the multiple of the present-day figure in the long run. ()n theone hand, the jiroducing and transporting facilities of Babótkut sjiring at Jósvafő, the present-day base of water supply, should be amplified. On the other hand, bore-holes with a totál depth of 80 to 150 m to be drilled intő the deep snbsurface karst should be completed, or the two Solutions might be com- bined. In the case of the basin-marginal communities South of Aggtelek deep-wells pe- netrating 100 to 1100 rn deep intő the zone of mixing of the deep snbsurface karst may provide the final solution to the problem of water supply -The Southern foreland of Ra- gály viliágé can be shown to be the closest point along te Miskolc Aggtelek ,,channel of tourism”, where thermal water suitable fór the development of open-air bath pools can be recovered from the snbsurface karst of the basement complex, RÖVID KÖZLEMÉNYEK Földtani Közlöny^ Bull. of the Hungárián Geol. Sor. (1976) 106. 69 — 77 Akkréciós tufagömbök és települési formái a Borsodi-medence miocén riolittu fáiban dr. Radócz Gyula (2 ábráv’al, 2 táblával) Összefoglalás: Az akkréciós tufagömbök a bezáró tufában általában elszórtan, egyes rétegekben pedig nagyoblj gyakorisággal mutatkoznak, több bf)rsok érintése után, a tölcsér- szerű alakzatokat is a kapcsolódó genetikai kérdések oldaláról mutatja be. A Borsodi-medence torttmai és szarmata, zömében szárazföldi riolittnfájá- nak tufagömböcskéit, ,.göml)zárványait” részletesebb leírás nélkül töb- ben említették (Schkk'ier Z. 1952, Balogh K. Hl4!l. Radócz öy. 19()4). Hasonlókorú tnfagönd)öcskék a hazai riolitos ])iroklasztikumokb(')l a Meesek-, a Cserhát-, a Mátra- és a Tokaji-hegységből is ismeretesek. Megfigyeléseitdc szerint E-Magyarországon elvétve az alsó riolittidában is eló'fordidnak (Sajó- szentj)éter 102. sz. fúrásban 500 505 m között és a Mátraverebély 19. sz. fúrástól ÉK-re kutatóvágatban). A tufagömböcskék a legtöbb helyen 1 em nagyságúak. ])izolitszerűek, a be- záró tufával megegyező anyagúak, a l)ezáró tufánál finomabl) szemnagysá- gúak. A legtöbbször jól láthatóan koncentrikus felé])ítésű gömböcskék alaj)- anyagának szemnagysága kifelé szakaszosan, de általában egyre finomodé). A bezáró tufában általában elszórtan, egyes rétegekben nagyobb gyakoriság- gal mutatkoznak. Több borscali feltárásban (feltehetően mindenhol a szaiinata riolittufában) az alább ismertetendő ukkIou sajátos fonnák szerint tí)lesér- szerű alakzatokban csojuu'tosulnak. A tufagömbök, ill. tufagöndxieskék mint az irodalondud ismert sokféle néven szerepelnek: akkréeié)s lapilli, pellet, tufa-galacsin, iszap-])ellet, gömb- zárvány, konkréeié), gömbkonkréeié), isza])-gömb (labda), tufagömb (labda), fo.sszilis esőese])]). vulkáni jég.szemese, ehalazoidit. vulkáni pizolit. Cvakori- ságuk a Föld egyes riolitos- és daeitos összetételű tufáiban közismei't. Magyar- országon csak a miocénből ismei’etesek, de a hőild kiilöid)öző j)ont jain a devon- tól na])jainkig követhetők. Ritkábban bázisos tufában is előfoi’dulnak. A gömböcskék keletkezését már sokan magyarázták (FKrTSC'ii und Reiss 1868, Levinszon-Lessing 1888. Mcgge 1898, Hovev 1902, Lac'koix 1904, Pkatt 1911, 1916, Ferket 1913, W illiams 1921, .Iaggar et Finch 1924, Stearns 1925, Scrore 1929, .Macdonald 1949, Wentworth and .Macdonald 1935, Moore and Feck 1962, .Maleev 1963 stb.), Magyarországon Korim K. (1951), Pantc) fi. (1962), Ha.iós M. (1965) és Vargáné AIÁthé K. (1967) fog- lalkozott a tufagömbök keletkezésével. Szélsőséges nézetkülönbségeket talá- lunk annak ellenére is, hogy ilyen gömböcskéket, sőt azok levegőből való esését is megfigyelték már a történelmi idők vulkáni kitöréseivel kapcsolatban 70 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet (Hovey 1902, Pratt 1911, Jaggab et Finch 1924, Scbope 1929, stb.). Kép- ződésük módjára ez esetben is csak következtetni lehetett. A gömböcskék keletkezésének eddigi magyarázatait nem mérlegeljük, azonban megjegyezzük, hogy a vulkáni tufákban szereplő sajátanyagú, kettő — vagy annál több — eltérő szemnagyságú övét (koncentrikusságot) tartal- mazó gömböcskéknek a bezáró anyagot szolgáltató vulkáni működéstől füg- getlen magyarázatait ma már csak igen kivételes esetben lehet elfogadni. Az általunk vizsgált gömböcskék (I— II. tábla) keletkezését a vulkáni műkö- déssel összekapcsolva magyarázzuk, elsősorban Moore és Peck (1962) rész- letesen kifejtett elképzelése alapján. A tufagömböcskék - véleményünk szerint - a vízgőzben gazdag vulkáni porfelhők lehűlése, lassú ülepedése (eset- leg örvénylése) közben, a vízgőznek egyes nagyobb porszemcséken való kon- denzálódása, ill. a poranyagnak ugyanazon maghoz kapcsolódó akkréciója révén keletkezhettek. Az egyre finomodó szemnagyságú övék kialakulását a kondenzált nedvesség fokozatos csökkenésével, illetve ,, vonzóerejének csök- kenésével magyarázhatjuk. Az a jelenség, hogy a tufagömböcskék külső öve finomabb szemnagyságú és, hogy a gömböcskék metszetében a hólabdaszerke- zethez hasonló spirális rajzolat nem mutatkozik, igen lényeges a keletkezési elméletek szempont jáliól. Nem utolsósorban lényeges, hogy jelenlegi vulkánok esetében már megfigyelték amint bizonyos tufagömböcskék a hamuszórást kísérve földre estek. Megjegyezzük, hogy azokat a Mátra-hegységi tufagömböcskéket, amelyek- ből Hajós M. (1965) kovavázú egysejtű maradványokat említ, az általunk vizsgáltakkal még nem sikerült összehasonlítani. Újra vizsgálatot igényel Vargáné Máthé K. (1967) vulkáni működéstől független magyarázata, vala- mint Kobim K. ( 1951 ) elgondolása is. Pantó G. ( 1962) magyarázata a Moore és Peck (1962) által részletesen kifejtett elképzeléshez hasonló, azonban Pantó a nedvesség (kevés gőz) meghatározó szerepét nem hangsúlyozza, illetve magya- rázatát a ])orfinomságú ércanyagok többszáz fokos hőmérsékleten történő ijiari darabosításával (pelletizálásával) jiéldázza. Moore és Peck a levegőben ,, jelentős mértékben” lehűlő tufákra (főként az ún. szórt anyagú tufákra), Pantó pedig a forró ártufák esetére ad közelítő magyarázatot. E két tufatípus elkülönítése (széles határesetük miatt) gyakran kérdéses. A borsodiakat ez ideig főként szórt anyagú tufának tekintettük. A különféle magyarázatokból kitűnik, hogy a tufagömböcskék között külön- féle típusokkal is számolni kell. Az eltérő felépítésű gömböcskék minden bizony- nyal a hőmérséklet, a nedvességtartalom, az akkretizálódó finom tufaanyag mennyisége és a megfelelő környezetben tartózkodás időtartamának függ- vényei. Egyes helyek vagy rétegek közel azonos nagyságú tufagömböcskéi el- különülését szél- vagy egyéb szállítóeszköz is eredményezheti. A lazán összeálló gömböcskék esetében töredékes alakok is megfigyelhetők. A töredezés bizonyára egymáshoz ütközés során és részben már a levegőben megtörténik. A gömböcskék vízzel borított, vagy tufitos környezetben további elváltozást is szenvedlietnek. A tufagömböcskéknek az említett tölcsérszerű elhelyezkedési formáival részletesebben kívánunk foglalkozni, miután azok esetében a gömböcskék keletkezését érintő kérdések is felvetődtek. A tárgyalt esetben az általában ismeretes (szétszórt, ritkán kaotikus, vagy bizonyos rétegekben dúsuló) meg- jelenésekkel szemben függőleges erekben, gyakran felfelé szélesedő, 0,5— 1,5 (esetenként 2) m hosszú, nem ritkán tölcsérszerű, ill. ék, vagy keskeny zsák R adó ez: Akkréciós tufagömbök a borsodi miocén riolittu fáiban 71 alakban (tölcsérszerű alakzatokban) figyelhetők meg a gömböcskék a közel függőleges helyzetű feltárási falakban. A tölcsérek tengelyéből gyakran hiány- zanak a gömböcskék s ilyenkor, V, ül. U alakú csoportosulást látunk (2. ábra és II. tábla). Ezek az alakzatok a bezáró tufával a legtöbb esetben elmosódó határral érintkeznek. E sajátos elhelyezkedésű tufagömbök eddig ismert borsodi feltárásait az 1. ábrán tüntettük fel. Ezek közül a legszebb és legtöbb tölcsérszerű alakzatot a Kondó községtől ÉNy-ra a Balázstetőn levő feltárás- ban láthatjuk (2. ábra). A hasonló jelenséget mutató többi borsodi feltárásban főként csak az tűnik szembe, hogy a tufagömböcskék legtöbbje közel függő- leges sorokban és sávokban csoportosul. Egyes feltárásokban, itt Borsodban is, elszórtan, vagy csak egyes rétegekben dúsulva figyelhetők meg a gömböcs- kék (természetesen vannak olyan feltárások, ül. rétegek is, ahol egyetlen tufa- gömböcske sem található a tufában). A gömböcskék nagysága a tölcsérszerű alakzatokban és annak környékén főként 0,5 1,5 cm körüli, ugyanakkor néhány helyen (Miskolc — Bedeg- völgy, Egercsehi) egyes rétegekben szinte kizárólag 0,2 cm körüli nagyságú gömböcs- kék találhatók. A 0,2 és az 1 cm körüli, valamint a nagyobb gömböcskék rend- szerint — de nem minden esetben külön rétegben dúsulnak. A tufagömböcskéket elszórtan vagy nagyobb gyakorisággal tartalmazc) tufarétegek változó vastagságúak (területünkön max. 2 3 m). Legtöbbször 1 O 2-1- 3 ® 4 V 5 ® 1. ábra. A tufaRömbös riolittufák el<3forrlulási helyei a Bükk-hegyséK környékén. Jelmagyarázat 1. Felszín paleo-inezozóos képződmények, 2. Felszíni tufagörabös miocén riolittufa, 3. Tufagömbös miocén riolittiifa mélyfúrás- ban, 4. Tufagömböcskékkel kitöltött függőleges erek és tölcsérszerú alakzatok a felszínen, 5. Város FU). 1. Places of occurrence of tuff-balled rhyolite tuffs in the surroiindings of the Bükk Mountains. L e g e n d 1. Paleozoic-.Mesozoic formations at the surface, 2. Miocéné rhyolite tuff with tuff balls at the surface, 3. Tuff-balled Miocéné rhyolite tuff in borehole, 4. Vertical streaks füled with tuff globules and funnel-shaped structures e.xposeil 5. Town 72 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet 3. ábra. A tufafiömböcskék települési formái a kondói Balázs-tetö egyik feltórásában (1971). Jelmagyarázat; I. Horzsaköves riolittufa, 2. TutUgömböcskékkel kitöltött „tölcsérszerű” alakzatok a feltárás falán, 3. Álló szenesedett fatörzs (2 db), 4. Rétegzett, a felsó részén erősen tufagömbös riolittufa, 5. Tufás agyag (1—5. szarmata), 6. Pleisztocén- liolocén képződmények Fig. 2. Modes of occurrence of tuff globules in one of the outcrops of Balázs-tetó at Kondó (1971). L e g e n d: 1. Pumi- ceous rhyolite tuff, 2. ,,Funnel-shaped” struetures füled with tuff globules on the face of the exposure, 3. Standing coalified tree trunks (2 pieces), 4. Rhyolite tuff, strati fied, in the upper part heavily tuff -balled, 5. Tuffaceous clay (1—5. Sarmatian), 6. Plei stocene-Holocene formations 20 — 5í) cm vastag rétegekben jelentkeznek a gömliöcskék. E rétegek határa általában egyenetlen. A bezáré) tufa általában ép, horzsaköves, üveges alap- anyagú, finom- és közéj) szemnagyságii; néhol vízbehullott és bentonitoso- dott. az Edelénv 47(i sz. fúrás ..legfelső riolittufájában” ek'ífordul durva szem- nagyságú agglomerátumos tufában is (1. tábla 8 10 kép). A tölcsérszerű alakzatok értelmezése Független, kajicsolóth), vagy azonos folyamat eredményezte-e a tölcsér- szerű üregek és a gömböcskék keletkezését? Erre az alajivetö kérdésre, mint három lelietö.ségre, az alábbiakban válaszolunk; /. leUclíUéy : A gömböcskék keletkezése megelőzte az üregek kialakulását, illetve a gömböcskék később kerültek az üregekbe. Ebl)en az esetben a negyedkorgeológia terü- letén jól ismert jégékes, jégzsákos j)oligontundra jelenségekhez kötődő át- rendezett telej)ülés lehetőségeit vizsgáltuk meg. Dr. Kriván Pál lektori véle- ménye szerint is az észlelt jelenségek egyes kéjjei nagymértékben hasonlítanak az említett negyedkori jelenségekhez, azonban egyéb lehetőségekkel is szá- molnunk kellett, miután az egynemű tufában a negyedkori kéj)ződmények alatt 2 3 m-re is kirajzolódnak a keskeny csatornák és tölcsérszerű alakzatok, idegen törmelékanyag nélkül. A 2. ábra szerint a tölcséres kéj)ződmények fölé először vékony gönd)zárvá)iyos tufarétegek, majd ugyancsak szarmata — tufás agyag telej)ül. A tölcséres jelenség tehát ezen a helyen nem lehet negyedkori. 2. Ichetőscg : Az üregek kialakulása korábban történ t, illetve a jelenség k a j) c s o 1 ó d ó tényezők eredménye. El)ben az esetben jelentős időkülönbségre nem gondolhatunk, mert a gömböcs- kék anyaga a tölcséreket bezáró tufáéval megegyező. A kétféle tufa lerakódása közötti rövid idő alatt a keskeny, függőleges üregek, berogyások esővizek hatására, esetleg fumarolaszerű kifúvások hatására jöhettek létre, gyakran a tufában állva maradt fák tör.sze és ágai ,. mentén”. Ez e.setben a röviddel utána lehullé) akkréciós tufa a függőleges üregekbe egyszerűen gravitációs úton (esetleg a gömböcskék esővíz hatására történt összemosé)dása révén) jutottak be, majd - mint a l)alázstetői feltárásban látható - a tuíagömböcs- R adó ez: Akkréciós tufagömhök a borsodi miocén riolittufáihnn 73 kék nagyobb kiterjedésű rétegekben is feldúsultak fölötte (2. ábra). Magunk részéről ezt a lehetőséget tartjuk legvalószínűbbnek. 3. lehetőség : Mind az üregeket mind a gömb öcskéket azonos folyamat eredményezte. Ez a lehetőség azt érzékelteti, hogy a már lerakodott tufatömeget a kürtők környékén több helyen forró ki- fúvások törték át. Ezekben a kisméretű csatornákban (forró és nedves, eset- leg forróvizes környezetben) a tufagömböcskék keletkezése úgy képzelhető el, ahogy az , .akkréciós lapillik” keletkezését Moore és Peck ( 1962) a jéjval nagyobb méretű kimberlit tölcsérek (Arkansas) vonatkozásában már leírta. Az említett leírás szerint a gömböcskék ott is a bezáré) anyag töredékeiből áll- nak, kifelé csökkenő szemcsenagysággal 25 30 mm átmérővel. Keletkezésük a talajszint alatt a gázzal telített vulkáni csatornában történt, ahol a tufa- anyag a levegőbe fúvódott, de az ott kialakult akkrécié)S gömböcskék (,,la])illik”) a kifúvó csatornába vissza-vissza estek. Ilyen módon a gömböcskék növekedé- sének lehetősége is tovább fennállhatott. I Igen érdekes, hogy a Tokaji-hegység Ny-i peremén, Viz.solytól D-re a műút I melletti kőfejtő szarmata, zárvánvos, laza riolittufájának függőleges, maximum í 1 m (általában 20 30 cm) széles és a feltárás teljes (3 9 m) maga.sságában : végighúzódó, zömében a bezáró tufa anyagának durvább alkotóival, zárvá- nyaival kitöltött erei, keskeny kútszerű csatoi'iiái (II. tál)la 6.), meglepően emlékeztetnek a borsodi terület némely, tufag()mI)okkel kitölttet függőleges , .csatornáira” (])1. II. tábla 5.). A vizsolyi durvatörmelékes erek kialakulása bizonyos meggondolások ala))ján szintén magyarázhatc') ..kifúvással” is, ameTinyiben a fumarolaszerű kifúvások a tuíáösszlet durvább anyagát már nem tudták kiszórni. A kútszerű csatornák teiuíclyéből több esetben ugyanúgy hiányzanak a durvább törmelékek, mint töl)l) borsodi tölcsér ese- tében a tufagömböcskék is hiányzanak a tölc.sérek tengelyél)ől, illetve tengely- zónájából. E jelenség a kútszen'í csatornák és tölcsérek kitöltési módjának további vizsgálata szempontjából jelentős lehet. A ..vizsolyi tolc.séreket” az 1968. évi prágai geol. kongr. 40 C kirándulásvezetője (p. 82) descendens kitöltés- sel írja le. A fentiekben ismertetett tíilc.sérszerű alakzatok, ill. az a tény, hogy azokban a Borsodi-medencében tufagömböcskék íői'dulnak elő. érdekes színt ad a borsodi tufáknak, azonban az akkréciós tufagömbok általunk elfogadott korábbi keletkezési elméletét, ill. elméleteit, a gömbíicskék tölcsérszerű alak- zatokban csoportosuló itteni meujelenése — a fentiek alapján nem kell, hogy kiegészítse. Táblamagyarázat Explanation oí Plates I. tál>lá/.at — 1‘late I. 1. Tufafííinibrészlet és a bezáró iU iges ala])anyatr'’i riolittuía \ ékonvcsiszolati képe. Felsőnyárád l()5. sz. fi'ii'ás, 43 — 49 m, szarmata, I \ic. Tbin seotion j)hot(gra[)b of the detail of a tuf'f l)all and of the rhyolite tiifl’ of glassy groundmass. I’orehole Felsőnyárád- 1 (J5, 43 — 49 ni, Sarniatian, Xie. 2. ITgyanaz, -|- Nie. Idein, -f Nie 3. Tufaiíömbös riolittufa. Felsőnyárád 195. sz. fi'irás, 43- 49 m Tiiff-balled rluolite tuff. Boreliole Felsőnyárád- 1 95, 43 — 49 m 4. A legnagyobb borsodi tufagónib (4,0 em 0) szarmata vagy tortánál bontott riolit- tufában. Sajókaza 177. sz. fiirás 74 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet The largest Borsod tuff ball (4,0 cm 0) in Sarmation or Tortonian decomposed rhyolitei ( tuff. Borehole Sajókaza- 1 77. i 5. Részlet a Sajószentpéter 102. sz. fúrás harántolta alsó riolittufa 500 — 505 m közötti tufagömbös szakaszából (kicsinyítve) Detail from the tuff- balled part, 500 to 505 m, of the lower rhyolite tuff intersected by borehole Sajószentpéter- 102 (reduced in size) i 6 — 7. Alul: laza, üveges alapanyagú rétegzetlen riolittufa; a fedőben ugyanez a tufa .. erősen tufagömbös, gyengén rétegzett kifejlődésű. Kondó, Balázs-tető D-i oldal, szarmata ' Bottom: loose, unconsolidated and unstratified rhyolite tuff of glassy groundmass; top: the same tuff, bút heavily tuff- balled and slightly stratified. Kondó, Balázs-tető. S side, > Sarmatian 8 — 10. Tufagömbök durva-horzsaköves, laza, agglomerátumos riolittufában. Edelény ; 466. sz. fúrás, ,, legfelső” szarmata riolittufa Tuff balls in coarse-pumiceous, loose, agglomeratic rhyolite tuff. Borehole Edelény-466, ' ,,uppermost” Sarmatian rhyolite tuff 11. Bontott tufagömböcskék szarmata riolittufitban. Alsóvadász 1. sz. fúrás Decomposed tuff globules in Sarmatian rhyolite tuff. Borehole Alsóvadász- 1 II. tábla — Plate II. ^ 1 . A 2. ábrán szereplő balázs-tetői feltárás K-i része, a tufagömböcskékkel kitöltött I tölcsérszerfl alakzatok határának berajzolásával Eastern part of the Balázs-tető outcrop shovvn in Fig. 2, with the tuff-globuled, funnel- shaped structures indicated by drawing 2 A 2. sz. ábrán szereplő feltárás tufagömböcskékkel kitöltött egyik, közel függőleges iránvú tölcsérszen'í alakzata alsó (keskenyebb) részének vízszintes metszete Horizontal section of the lower (narrower) part of one of the subvertical funnel-shaped structures füled with tuff globules from the outcrop shown in Fig. 2 3 — 4., 7. Tufagömböcskékkel kitöltött tölcsérszerű alakzatok a balázs-tetői feltárás falán. A 4. kép a tölcsérszerű üreg eróziós továbbformálását, a 7. kép pedig a kalapács fejénél elvégződő, de nem jjontosan függőleges üreg (ér, ill. lyuk) folytatódását jelzi a kép alján Funnel-shaped structures füled with tuff globules on the faee of the Balázs-tető outcrop. Picture 4 shows the continued erosional shaping of the funnel shaped cavern, picture 7 indi- cates the continuation (at the base of the picture) of the cavern or hole ending at the hammer-head, though nőt exactly vertical 5. Részlet a 2. sz. ábrán szerej)lő balázs-tetői feltárás NY-i feléről. A függőleges erekben sorakozó tufagömböcskék mellett, a kalapács fejénél, szenesedett álló fatörzsek részlete látszik Detail from the western half of the Balázs-tető outcrop shown in Fig. 2. Beside the tuff globules aligned in vertical streaks, at the hammer-head, portions of coalified trunks can be seen 6. Részlet a vizsolyi tufabánya faláról, ahol nincs akkréciós tufagömb, de a tufa durvább alkotói, zárványai ugyanúgy függőleges erekben (nem repedésekben) dúsuLnak, mint sok helyen (pl. az 5. képen) a borsodi tufagömböcskék Detail from the face of the tuff quarry of Vizsoly, where no accretionary tuff ball is available, bút the components, inclusions, of the tuff are aligned in vertical streaks (nőt fissures), just like, in many {üaees (e.g. in picture 5), the tuff globules of Borsod Irodalom — References Baxooh K. (1949): A Bódva és Sajó közti barnaköszénterület földtani viszonyai. Földt. Közi. 79. p. 207. Bekry, J. a. (1928): The volcanic deposits of Scinde Island with special referenoe to the pumice bodies called chalazoi- dites. New Zealand Inst. Trans. 59, p. 571. Cloos, E. (1947): Oolite deformation in the South Mountain fold, Maryland. Geol. Soc. Araer. Bull. 58, 9, p. 843. Fisher, R. V.— Waters, a. C. (1970): Base surye bed forms in maar volcanoes. Amer. J. Se. 268. 2. p. 157. Friedlander, I. (1914): Über die Kleinformen dér vulkanischen Produkte. Zeitschr. für Vulkán., 1. p. 32. Fritsch, K.— Reiss, W. (1868): Geologische Beschreibung dér Insel Teneriffe. Winterthur Hajós M. (1965); Riolittufa gömbkonkréciók vékonycsiszolatl vizsgálata. Földt. Közi. 95. 4. p. 455. Hámor G. (1970): A Kelet-Mecseki miocén. Földt. Int. Évk. 53. 1. pp. 172 — 173. Hovet, E. 0. (1902): Observations on the eruptions of 1902 of La Soufriére, St. Vincent, and Mt. Pelée, Martinioue. Amer. Sci. 4. 14. p. 319. Jaogar, T. a. (1921): Fossii footprlnts in Kau Desert. Hawaiian Volc. Observ. Bull. 9. p. 114. Jagoar, T. a.— Finch, R. H. (1924): The explosive eruption of Kilauea in Hawaii. Amer. J. Sci. 5. 8. p. 353. Kinkel, a. R. — Hall, W. E.— Albers, J. P. (1956): Geology and base-metal deposits of West Shasta copper-zinc district, Shasta County, Califomia. Geol. Surv. Prof. Paper 285, Washington R adó ez: Akkréciós tufagömbök a borsodi miocén riolittufáiban 75 KORIM K. (1951): Konkréeióképzódés riolittufában. Földt. Közi. 81. p. 3:i2. Lacroix, a. (1904): La Montagne Pelée et ses éruptions. Paris, 662 p. Levinszon — Lesszino, F. J. 0888): Oloneckaja diabazovaja formácija. — Tp. Sz. P. b. Obses. ectectvoucp. 19, 19—396. and: Izbrannüe trudü, III. 1952). LiFFA A. (1942): Hazai tűziillóaftyag és kaolinelófordulások 1937. évben végzett geológiai megvizsgálása. Földt. Int. Évi Jel. 1936-38-ról III. p. 1171, 1199. MacDONALD, G. a. (1949): Petrography of the Island of Hawaii. Geol. Survey Prof. Paper 214-D, pp. 51 — 96. Washington Maleev, E. F. (1963): Vulkanoklaszticseszkije goműe porodü. Goszgeoltehizdat. Moszkva Moore, J. G. (1967): Base surge in recent voicanic éruptions. Bull. Volc. 30. pp. 337—363. Moore, J. G.— Peck, D. L. (1962): Acretionary lapilli in Voicanic rocks of the western Continental United States. J. of Geol. 70, 2. p. 182. Chicago Müooe, O. (1893): Untersuchungen über die „Lenneporphyre” in Westfalen und den angrenzenden Gebieten. Neues Jahrb. Beilage 8, p. 535. PantÓ G. (1962): Tufa-„galacsin”. Földt. Közi. 92. 2. p. 236. Perrbt, F. a. 0913): Somé Kilaueau ejectamenta. Amer. J. Sci. 4. 35. p. 611. PraTT, W. E. (1911): The eruption Taal volcano, Jan. 30, 1911. Pbilippines J. Sci. 6. p. 63. Pratt, W. E. (1916): An unusual form of voicanic ejecta. J. Geol., 24, 5. p. 450. RadóCZ Gy. (1964): Földtani vizsgálatok a feketevölgyi (észak-borsodi) barnakőszén területen. B’öldt. Int. Évi Jel. 1962-ről p. 511. SchrÉTER Z. (1952): Üjabb földtani vizsgálatok a .sajóvölgyi barnakőszén medencében. Földt. Int. Évi Jel. 1949-ről p. 115. SOROPE, P. (1929): On the voicanic district of Naples. Geol. Soc. London Trans. 2d. 2. p. 337. Stearns, H. T. (1925): The explosive phase of Kilauea volcano. Hawaii in 1924. Bull. Vulc. 5—6. p. 193. Taiiaferro, N. L. (1934): Contraction Phenomae ik Cherts. Bull. Geol. Soc. Amer. 45. 2. p. 189. VargAnÉ MÁthé K. (1967): A Mátra hegység hidropiroklasztikumos összletének elterjedése és ősföldrajzának viz.sgá- lata. Földt. Int. Évi Jel. 1965-ről p. 333. Wentworth, C. K. — MacDonald, G. a. (1953): Structures and forms of basaltic rocks in Hawaii. Geol. Surv. Bull. 994. Washington Williams, H. (1921): The igneous rocks of the Capel Curig District (North Wales). Liverpool Glol. Soc. Proc. 13. p. 3., p. 166. Accretionary tiiff balls and their modes of occurrenee in the Miocéné rhyolite tuffs of the Borsod hasin Dr. Gy. Radócz Accretionary tuff balls in the enclosing tuff inatter oceur usnally at ranedig az országos ankétra. 1891-ben felkérték, hogy a Neues Jahrl)uch für Mineralogie, Geologie und Palaeontologie című folyóirat részére rendszeresen referálja a hazai szakiro- 9 Földtani Közlöny 82 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet dalmat. Ugyanekkor a KárpátegyevSület budapesti osztálya első elnökévé válasz- ^ tóttá, majd később az ebből megalakult Magyar Turistaegyesület alebiöke > is lett. 1887 óta tagja volt a Közegészségügyi Egyesületnek is, mint választmányi — és ])énzt árvizsgáló tag. l’ártoló tagja volt a gyógyult elmebetegeket segélyező egyletnek is. A Ma- I gyár Földrajzi Társaság is vezetőségi taggá választotta, sőt bekerült a Balaton > bizottság soraiba is, egyben felkérték, hogy dolgozza ki a phytophenológiai i megfigyelésekhez az utasításokat. 1892- ben a Természettudományi Társulat Növénytani Szakosztálya az újonnan megalakult tőzegkutató csoport, illetve bizottság is tagjává válasz- totta. így került sor külföldi tanulmányútjára, melyen nemcsak a tőzeg hasznosítását tanulmányozta, hanem felhatalmazást kapott arra is, hogy ; előadást tartson. E kiküldetésen többen vettek részt. Oly jelentős anyag gyűlt össze jelentéseikben, hogy Staub az anyag szerkesztéséhez tüstént hozzá- láthatott. E jelentés mindenre kiterjedt, így a Földművelésügyi minisztérium részéről Staub anyagi támogatásban is részesült. A jelentéshez a magyaror- szági tőzegtelepeket feltüntető térkép is elkészült. Ez előbb a Földművelésügyi minisztérium kiadásában, majd a Földtani Közlönyben is megjelent. 1892-ben Staubot a Természettudományi Társulat örökítő tagjai sorába választotta. 1893- ban a Gesellschaft zűr Förderung dér naturhistorischen Erforschung des Orients in Wien működő tagjává választotta. Ugyanebben az évben kinevezték az ezredéves kiálhtás II. és III. csoportjá- nak tagjává. A közművelődésügyi csoport irodalmi alcsoportja készítette el a kiállítás terveit. Ugyancsak 1883-ban a Szabad Lyceum alakuló közgyűlése választmányi tagjává, a természettudományi csoport pedig alelnökévé választotta. 1894- ben az országos kiállítás természetrajzi szakbizottságának tagja, majd rövidesen annak alehiöke, illetve ehiöke lett, végül is a kiállítás ehiöksége csoportbiztossá nevezte ki. 1895- ben a Természettudományi Társulat Növénytani Szakosztálya másod- ehiökké választotta, majd tagja lett még a Közegészségügyi Egyesület Ala- pítványi Bizottságának is. 1896- ban lemondott a Botanischer Jahresbericht referensi megbízatásáról. E feladatát 1879 óta látta el. Ez évben ui. a milléneumi kiállítás rendezése foglalta el. Bemutatta azon a magyar középiskolák teljes felszerelését, a tan- terv és a hazai viszonyok követelményei szerint. A sikeres kiállítás eredménye- ként Staubot meghívták a zsűribe, mely a kiálhtási főjelentés részére bízta meg őt Magyarország közművelődési és tudományos egyesületei című fejezet megírásával. Ez évben a M. Kir. Földtani Intézet kiállításán is résztvett, az általa már feldolgozott fitopaleontológiai anyaggal. Ehhez a lelőhelyeket is összegző térképet szerkesztett. A kiállítás bányászati és geológiai kongresszusa is első jegyzőjévé választotta őt. Ugyancsak ebben az évben a budapesti Rabsegé- lyező Egylet igazgató választmányi tagja, a Budapest-rákosi Közművelődés- ügyi és Jótékonysági Egyesületnek pedig alapító tagja lett. Sokoldalú munkássága kormányzati elismerésbeii is részesült. Több ízben kapott miniszteri dicséretet és köszönetét, 1879-ben pedig királyi tanácsosi címmel tüntették ki. 1899-ben az Országos Tanszermúzeum igazgatója lett, innen küldték ki a A 1 1 o d i a t o r i s : Megemlékezés Staub Móriczról 83 párizsi nemzetközi kiállítás tanulmányozására. Ott a kiállítás magyar része által elért sikerek részben neki voltak köszönhetők. Kitüntetésként királyi elismerést és a kiállítás aranyérmét kapta meg. 1904. április 14-én bekövetkezett halála családját és környezetét váratlanul erte. A látszólag egészséges embert már régóta alattomos betegség emésztette. Staub igen önérzetes, erélyes, szókimondó, de érzókenylelkű férfi volt. Szerette ha elért eredményeiért megfelelő elismerésben részesül. Meggyőződé- séért bármikor kész volt harcohii. Véleményének kialakításához ui. mindenkor alapos és elmélyült, gondos előtanulmány, elemző megfontolás és gazdag ta- pasztalatok árán jutott. Magatartása szaktársai és barátai iránt férfiasán egyenes, szókimondó, nyílt, szívélyes és szolgálatkész volt, még ha ellenkező volt is a véleménye. Társaságban igen kedélyes, bizalmat keltő modor jelle- mezte. Szeretett élcelődni, de mindig vigyázott arra, hogy más érzékenységét feleslegesen ne sértse meg. Közvetlen volt, könnyen ismerkedett és társalgóit, de igazi benső barátságot kevés emberrel kötött. Családjáért rajongott. Aggodalmasságig gondos és szerető férj és apa volt, aki meg is érte mind a hat gyermeke boldogulását. A tudományt önmagáért szerette, önzetlenül művelte. Szerencsétlen ember- társai javára mindig legjobb ei'ejével és tehetségével áldozó. Valódi ember- barát volt. 6* hírek Szalai Tibor 75 éves Ötvenöt évvel ezelőtt egy fiatal egye- temi hallgató, a geológusnak készülő SzALAY Tibor kérte felvételét a Magyarhoni Földtani Társulat tagjai sorába. Őt kö- szöntjük most, amikor betöltötte 75. élet- évét. Köszöntjük szeretettel és tisztelettel, mint társulatunk egyik legrégibb és érde- mekben gazdag tagját. Pozsonyban született 1900. nov. 13.-án. Középiskolai tanulmányait Pécsett végez- te, majd a budaj)esti Pázmány Péter Tudo- mányegyetem hallgatója lett. Földtan, ásvány-kőzettan és vegytan tárgykörből ,,cum laude” fokozatú doktori oklev'elének megszerzése után a Magyar Nemzeti Mú- zeum Ásvány-Óslénytára örömmel fogadta munkatársai sorába. Életének ebben az időszakában jelent meg első, általános el- ismerést kiváltó dolgozata: ,,Bionomische und metbodologiscb-sistematische Unter- sucbunííen an rezenten und fossilen Testu- dinaten” (Palaeobiologica III. Bd. Wien, 1930). 1 936-ban a Nemzeti Múzeum Ásvány- Óslénytárában kiállítást rendezett a Föld és az élet fejlődéséről. Ez a rendkívüli si- kert aratott kiállítás a maga nemében a legelső korszerű rendezvénye volt a Nem- zeti Múzeumnak. Következményeként a kultuszminisztérium megbízta Szalai Ti- bort, hogy ,,A Föld és az élet története” címen írjon egy ismeretterjesztő munkát a középiskolai oktatás számára. Ne mulasszuk el megemlíteni, hogy e kis könyv és kiállítás jelentős előzménye volt SzALAinak a Debreceni Szemlében (4. évf. 1930) megjelent: ,,A XX. század termé- szettudományi múzeuma” című tanulmá- nya, melyhez MÓRA Ferenc melegen gratu- lálva e sorokkal kereste meg a szerzőt: ,, Minden tisztelet azoknak, akik már most zengik a jövő dalát, mint Kolléga Uram, — ha egyelőre csak a süket levegőbe is.” — E munkáihoz kapcsolódik: ,,Der Einfluss dér Gebirgsbildung auf die Evolution des Lebens” — (Paleontologische Zschrift. Bd. 18.) 1936-ban megjelent tanulmánya, mely- re már az 1938. évi angol és német szak- könyvek is hivatkoznak. Jelentős munkásságot fejtett ki Szalai T. a v'elencei andezitek kutatásával. A ko- rábbi irodalom ezeket miocén korúaknak tekintette, ő pedig óharmad-időszakiaknak minősítette őket. A későbbi fúrások Sza- lai elméleti véleményének helyességét bi- zonyították. Ez a tétel a szerzőnek ,,Eine paleogene, vulkanische Kette entlang dér ,,0” Linie des ungarischen Internid” c. tanulmányában (Zentralbl. f. Min. etc. Jbuch 1938. Abt. A. No 3.) jelent meg. S ez v’olt az az értekezés, amelyben magyar geológus elsőként jutott kapcsolatba a hazai szintv'áltozások Gárdonyi Jenő publikálta eredményeivel. Hírek 85 Nemcsak föld- és szerkezettani, hanem tudománytörténeti szempontból is figyel- met érdemlő „Az Északkeleti _ Kárpátok geológiája” c. munkája (MÁFI Évk. 38 kt. 1947), amelyben a háború alatt az ÉK-i Kárpátokban tevékenykedő magyar fel- vevő geológusok eredményeit összegezi. , Az itt közölt földtani szelvényeit a szovjet [ irodalom is átvette. 1948-ban, az UGGI osdói nemzetközi kongresszusára Szalai T. a hazai hévizek I eredetéről, mennyiségéről és hőfokáról szóló I dolgozatot (Origin of the ,,Juvenil” Sub- 1 stances of the Thermal Waters in Hungary 1 and their Quantity of Heat) küldött be. E dolgozatában Szalai a hazai mezozóos termális vizek hőbőségével kapcsolatban radioaktív hőtermelésre gondol. Feltéte- lezi, hogy ott, ahol a normálistól nagyon eltérő hőmérsékletű vizet találnak, ott a mélybe beszivárgott normális csapadékvíz gránittömegek közelségéből, vagy azokkal érintkezve jut ismét a felszínre. A hőbősé- get tehát — Szalai szerint — a gránitok- ban végbemenő uránium és thorium atom- bomlása során termelt hőenergia okozza. E magyarázatot azóta a tudományos világ általában elfogadta, s így a juvenilis víz eredetére vonatkozó korábbi feltételezé- seket törölték az irodalomból; ma már csak mint tudománytörténeti érdekesség- ről történik róluk említés. Itt kell meg- említenünk azt, hogy a hazai urán- és tlio- riumkutatások megindítója is Szalai Tibor volt. Lehetetlenség lenne Szalai Tibor gaz- dag munkásságának teljességét csak fel- sorolni is. 1924-től 1975-ig megjelent tanul- mányainak száma 106. Földszerkezeti tár- gyú dolgozatai alapján a debreceni egye- tem 1938-ban magántanárrá habilitálta, 1952-ben pedig a föld- és ásványtudoiná- nyok kandidátusa fokozatot nyerte el. 1946. aug.-tól 1950. januárjáig a Magyar Állami Földtani Intézet rnb. igazgatója, majd a Dorogi Szénbányák, illetőleg az Országos Mélyfúró Vállalat főgeológusa; ezt követően pedig az Eötvös Lóránd Geo- fizikai Intézet geológiai tanácsadója. 1951/ 52-ben az Országos Földmérési Intézet felkérésére résztvett az új országos szin- tezési főalappontok helyének kiválasztásá- ban. 1958-ban jelentős földszerkezeti müve jelent meg ,,Geotectonische Synthese dér Kárpátén” címmel (Geofiz. Közi. VII/2. sz.). Ugyanebben az évben M. Mlynarski lengyel tudós ,,I)ie fossiles Schildkröten in den ungarischen Sammhmgen” c. monográ- fiáját (Polska Akad. Nank, Acta Zool. Cracoviensia Tóm. XI. Nr. 8.) Szalai Tibornak ajánlja. Kimagasló az 1966-ban, az Acta Geol. Hung. sorozatban megjelent ,,Aufbau und Tektonik des Ostalpin- und Karpaten- blockes” c. munkája. Ezt követte 1970- ben ,,Die pannonische Masse (Tisia)” c. szintetizáló nagyszerkezeti tanulmánya (Acta Geol. Acad. Se. Hung. Tóm. 14.). Á ,,Lóczy-küszöb” megjelölést, amelyet elsőként ő vezetett be az irodalomlia, mai értelemben először ebben a munkában használja. Az ,, Alföldi-küszöb” megjelö- lést is ugyanitt vezette be. S mivel ajándékozta meg a 75 éves Szalai Tibor a magyar geológusok és rokon szakmák dolgozóinak ezreit? Egy 1008 oldalas kiváló kézikönyv szerkesztését s több, mint harmadának fordítását v'égezte el. A mű ,,A Föld és fejlődéstörténetf*” címen a Gondolat kiadó gondozásában 1975 karácsonyára jelent meg. (Eredeti címe: Die Entwicklungsgeschichte dér Erde. Leipzig, 1970.) Sokat fáradozott Szalai Tibor a társu- lati élet fejlesztése terén is. Egyike volt azoknak, akik a legtöbbet tették az Általá- nos Földtani Szakosztály megszerv^ezése érdekében. S hogy milyen nagyon időszerű volt ennek életrehívása, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy taglétszáma már a megalakulás utáni első hónapokban (1969- ben) elérte az össztagsági létszám 50"(,-át. A szakosztály első elnöke az öt évi időtar- tamra megválasztott Szalai Tibor volt. Ez idő alatt az Általános Földtani Szemlének — az ő szerkesztésében -- hét száma jelent meg. Szalai Tibor nem kis egyéni veszély vál- lalásával felmérhetetlenül nagy szolgálatot tett a magyar geológusokért, a tudomá- nyos fejlődés biztosításáért, a fővárosnak 1944-ben elrendelt evakuálása idején, a legveszélyesí'bb hónapokban. A korábbi rendelkezések során 1944 kora-őszén már Balatonaráesia és Somogyvárra került egy- egy szállítmány a Földtani Intézet európai szinten is páratlanul gazdag könyvállo- mányából. Ezek a könyvek az utolsó dara- big elj)usztultak. Néhány héttel később Szalai kapott megbízást, hogy az Intézet könyvtárának még saját termeiben maradt részét (a könyveknek több, mint 90%-át) ládákba csomagoltassa és vidékre ,, mene- kítse” a várható bombázások elől. Szalai megkezdte a kíinyv'eknek ládába esomagol- tatását, de a megtöltött ládákat nem vidék- re, hanem az Intézet j)incéjébe szállíttatta. S ezek a ládák épségben vészelték át a főváros ostromát. S ezzel mintegy 1 20 000 szakkönyvet és (lolgf)zatot mentett meg így a teljes jnisztidástól. Amikor a magyar geológus társadalom és társulatunk nevéb<*n köszönetét mon- dunk Szalai Tibornak nem egy ízben tanú- 86 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet sított bátor helytállásáért és a magyar földtudomány, a társulati élet színvonalá- nak emeléséért, tisztelettel kívánunk neki további igen hasznos működéséhez jó egészséget, töretlen munkakedvet és még sok esztendőt, az emberi élet végső hatá- ráig. Bendefy László Hírek a geológiai iparágakból Megkezdte üzemet a Hejőcsabai Cementgyár Múlt év májusában és júniusában meg- történtek az előkészületek a 4,7 milliárd Ft költséggel felépült Hejőcsabai Cement- gyár üzemének megindítására. A cement- gyár nyersanyagtárolóit mészkővel és agyaggal töltötték fel; folyamatosan pró- báztatták a cementgyár alapanyagelőké- szítő technológiai berendezéseit, valamint az I. számú 104 m hosszú, többszáz tonna súlyú klinker-égetőkemencét. A gyárban június közepéig több mint húszezer tonna klinker készült el. 1976-ban a gyár előre- láthatólag 1 millió tonna cementet termel. Lengyel szénexport Franciaországnak A lengyel szén hagyományos piaca Franciaország, ahol most is nagymértékben importálnak szenet Lengyelországból. A két világháború közötti időszakban a len- gyelek csaknem 12 millió tonna szenet szállítottak a franciáknak. 1946-ban fel- újították a szénexportot és 1974 végéig mintegy 28 millió tonna volumenű szenet szállítottak. Idén a Franciaországba irá- nyuló lengyel szénexj)ort kb. 3,8 millió tonnát tett ki (1975). E szénexporton belül jelentős arányban szállítanak a lengyelek szénport is elektromos erőművek számára. A Franciaországba szállított lengyel szén mennyisége átlagosan évente eléri a 3,5 — 4,5 millió tonnát. Kohóipari fejlesztés Lengyelországban Lengyelországban a mostani ötéves terv- ben kiemelt ágazatként korszerűsítik és fejlesztik a kohóijmrt. Felsősziléziában a Szovjetunió részvételével épül az ország legnagyobb kohóműve, a ,,Katovice”, amely 1978-ban már 4,5 millió tonna acélt olvaszt. Közben francia vállalatokkal kö- tött hitelegyezmény keretében korszerűsí- tik és bővu'tik a ,,Zawiercie”, és ,,Nomotko” kohászati kombinátot, amelyek termelése így évi 2 millió tonnával növekszik. Ugyanakkor megkezdődött a ;,Bierut”, ,,Pokoj”, ,,Ladeda” és ,,Baildon” — egy sor kohászati vállalat — modernizálása is; viszont az új kohászati létesítmények üzem- behelyezésével egyidejűleg több régi felső - sziléziai kohót bezárnak. Lengyelország acéltermelése az idén meghaladja majd a 15 millió tonnát. A gyorsütemű fejlesztés és korszerűsítés ered- ményeként a lengyel acéltermelés 1978-ban 20 millió tonnára emelkedik. Geológiai expedíció Mongóliában A KGST 9 tagországának kormánykép- viselői egyezményt írtak alá arról, hogy a mongóliai ásványi kincsek geológiai fel- mérése céljából nemzetközi szakértő-kül- döttséget hoznak létre. Az elmúlt 10 év során a KGST országok segítségével már számos szénlelőhelyet, ércbányát tártak fel. Az újabban létrejött nemzetközi geoló- giai kutatóexpedíció tagjai az eddig kevéssé ismert területeken folytatják ezt a munkát. A csoport tevékenységének költségeit a KGST országok arányosan osztják el egymás között. A Brennberg-v'ölgy védehne A soproni hegyvidék egyik legszebb tá- ján a Brennberg-völgyben mi'ilt év júniu- sában helyszíni ülést és szemlét tartott a soproni természetvédelmi albizottság. A szemle célja az volt, hogy előkészítse a természetileg és tájképileg ritka értékű völgy védelmét. Köztudomású, hogy e völgy állat- és növényvilága egyedülálló az országban. Olyan növ^ények és állatfajok élnek itt, amelyek vagy csak itt, vagy csak kevés más helyen találhatók. A szemlén két súlyos károsodást regisztrált az albizottság; a völgy elején tábor épül és a földgj^aluk már tönkretették az egyik legszebb mellékvölgy bejáratát. Ugyanakkor az ágfalvi termelő- szövetkezet felparcellázta ottani területét, melyen már megjelentek a táj képét elcsú- fító első bódék. Mivel a magyar természetvédelem táv'- lati programjában szerepel az egész sop- roni hegyvidék és a Fertő-táj természet- védelmi területté történő nyilv'ánítása, a szakemberek arra törekszenek, hogy a Brennberg-v'ölgynek e programon belül is különleges védelmet biztosítsanak. Hírek 87 Elhalálozások 1974. április 27-én, hosszú, nagy türe- lemmel viselt szenvedés után hunyt el Adám Manó nyugalmazott gimnáziumi igazgató, a középiskolások tudományos szakköreinek, így a Magyarhoni Földtani Társulat keretén belül működő, tudomány- szakunknak sok érdemes munkatársat ado- mányozó Geológus Szakkörnek is az alapí- tója. Adám Manó ezzel, dr. h. c. Vadász Elemér megértő támogatásának birtoká- ban, elévülhetetkm érdemeket szerzett szakember utánpótlásunkban a tehetséges fiatalok kiválogatódásának, képzésformá- jának, továbbfejlődésük feltételeinek biz- tosításával. Adám Manó 1887. február 28-án született. Hamvait 1974. május 14-én helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. 1974. május 29-én elhunyt dr. h. c. Bacsó Nándor klimatológus, ny. egyetemi tanár, a földrajzi tudományok doktora, a Kerté- szeti Egyetem és a Gödöllői Agrártudomá- nyi Egyetem volt tanszékvezető tanára. IVIint klimatológus a negyedkori éghajlat- történet és klímaváltozás-mechanizmus fel- derítésében segítségére volt dr. Bacsák Györgynek, égi mechanikai alaj)ozottságú eredményei kifejlesztésére. A 71 éves korá- ban elhunyt kiváló klimatológust 1974. június 7-én, nagy részvéttel helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. Az elhunytat mindkét egyetem saját halottjá- nak tekintette. 1975. április 17-én, Budapesten, 84 éves korában hunyt el Tőry Kálmán gyémánt- diplomás mérnök, a folyamszabályozás kiváló szakértője, a Szocialista Mimkáért Érdemérem és más kitüntetések tulajdo- nosa, a Vízrajzi Intézet v'olt igazgatója, a Dunabizottság titkárságának volt főmér- nöke. Hat évtizí'des kiemelkedő hazai és nemzetközi tudományos munkásságának egyik maradandó értékeként ismert és meg- becsült alkotása ,,A Duna és szabályozása” címmel 195.3-ban került kiadásra. Türy Kálmánt az Országos Vízügyi Hiv^atal saját halottjaként, 1975. május 5-én, mély rész- véttel búcsúztatták a h’arkasréti temető ravatalozójában. 1975. szeptember 25-én, életének 97. évében hunyt el dr. Réthi.y .Ántal ny. egyetemi tanár, a i\Iet(‘orológiai Intézet ny. igazgatója, a magyar meteorológusok köz- tiszteletben és közszeretetben álló nesztfira. Gazdag életpálya és mindvégig aktív', alko- tó, érdeklődését sohasem vesztő működés maradt mögötte. Társulatunk legrégibb belépésü tagjai soraiba tartozott — tevé- kenységének, különösen a század első felé- ben aktív részese v'olt. Elévuilhetetlen és nélkülözhetetlen alapot nyújtanak kuta- tásai, melyek a Kárpátok övezte terület természeti csapásaiv'al foglalkoznak. Ezek adják hazánk területének s a közv'etlen környezet első összegző szeizmikai törté- nésmenetét. Dr. Réthly Antalt, több tudo- mányos egyesület tiszteleti tagját 1975. szejjtember 30-án, őszinte részvéttől öv'e- zetten hfdyezték örök nyugalomra az Ó- Ijudai t ‘metől)en. Kitüntetések A Budapesti Honvéd Sport Egyesület fennállásának 25. évfordulója alkalmából Hüllay Gyula tagtársunknak, a Központi Földtani Hivatal osztályvezetőjének a test- nevelés és sport területén végzett jó mun- kájának elismeréséül a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsa 1 .029/1952/VII 1. 30. sz. határozatával engedélyezett Test- nevelés és Sport Kiváló Dolgozója kitüit- tető jelvényt adományozta. A kitüntetést 1974. december 18-án dr. Beckd Sándor államtitkár, az OTSH elnöke nyújtotta át A Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsa Magyarország felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából dr. Pécsi Már- ton akadémikusnak, tagtársunknak, a Magyar Tudományos Akadémia Földrajz- tudományi Kutatóintézete igazgatójának ,,a geomorfológia kutatási irányzatának kidolgozása és gyakorlati alkalmazása, valamint Magyarország és a Kárpát- Balkán térség geomorfológiai térképének elkészí- téséért”; PoHL Károly tagtársunknak, az Aliuníniumipari Terv^ező Vállalat műszaki igazgatóhelyettesének ,,a magyar bauxit- bányászat műszaki fejlesztésében és az aktív vízvédelem megvalósításában vég- zett munkájáért” az Állami Díj II. fokoza- tát — dr. Skoflek István tagtársunknak, a tatai Eötvös József Gimnázium tanárá- nak pedig ,, oktató- ne v'elő munkájáért, a v'értesszöllősi, v’alamint a tatai ősember- leletek felfedezésében szerzett érdemeiért” az Állami Díj III. fokozatát adományozta. (Magyar Közi. 1975. ájir. 8. 22. sz.) 88 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet A Mapyar Népköztársaság Elnöki Ta- nácsa hazánk felszabadulásának 30. év- fordulója alkalmából, a felszabadulás idő- szakában kifejtett tevékenységük, illetve a szocialista termelő munkában, a kulturá- lis életben, az államigazgatásban, a párt- és tömegszervezetekben szerzett érdemeik el- ismeréséül dr. JÁMBOR Áron választmányi tagunknak, a M. Áll. Földtani Intézet tu- dományos osztály v’ezetőjének, dr. Túri Istvánné ÁlTESZ főtitkárhelyettesnek, az alajitudományi egyesületek, így társula- tunk hatáskör szerinti szövetségi főtitkár- helyettesének a ÍNIunka Érdemrend ezüst fokozatát adományozta. (Magyar Közi. 1975. á]ir. 14. 25. sz.) A Közjionti Fíildtani Hivatal elnöke hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából jó munkájuk elismeréséül Bakk László, dr. Barabás Andorné, dr. Bod- ZAY István, dr. Bohn Péter, dr. Csillag PÁLNÚ, Érdi Krausz Gábor, Marik Jó- zsef, ÁIuNTYÁN István, PÁLFY József, dr. PÓLAi Györgj% Ravasz Csabámé, dr. Richter Richárd, Rischák Géza, Sóki Imre, dr. Szabó Imrémé, dr. Szolmoki János, Tormássy István, Tóth József, dr. Török Endre, Várhegyi Pál és dr. Zsilák György László szaktársaink; valamint a M. Áll. Eötvös Loránd Geofizikai Intézet és a IMaginr Geofizikusok Egyesülete részé- ről Gerzsom István, Karas Gyula, Liszt Ferenc, Nagy Miklós, Naga' Zoltán, Nyit- RAi Tibor, Rezessa' Géza, Simom András és Ujhela'i Ga'örga'mé részére a Földtani Ktitatás Kiváló Dolgozója kitüntetést ado- mányozta. (Kivonat a Központi Földtani Hivatal 2/1975. sz. Elnöki Utasításából; 1975. ápr. 4.) Tudományos minősítések 1975. március 28-án volt Varga Péter ,,A gravitációs árapály regisztrálása, analí- zise és lehetséges kapcsolata a Föld szer- kezetével” c. kandidátusi értekezésének nyilvános vitája. Az opponensek véleménye s a vita eredményessége alapján a kikül- dött Bíráló Bizottság jóváhagi’ásra javas- latot terjesztett a Tudományos Minősítő Bizottság elé a kandidátusi fokozat odaíté- lése tárgyában. Az értekezés opponensei dr. Barta György akadémikus és dr. Al- p.ÁR Gyula a műszaki tudományok kandi- zésének nyilvános vitája. Az opjxmensek véleménye, jelölt több évtize- des elmélyült témaavatottsága, jártassága, hivatottsága és a vita eredményessége alap- ján a kiküldött Bíráló Bizottság SiMÓ Béla számára a kandidátusi fokozat odaítélését javasolta a Tuilományos Minősítő Bizott- sághoz to\ábbított felterjesztésében. Az értekezés ojiponensei Kliburszkyné dr. Vogl Mária akadémikus és dr. Pécsiné dr. Donáth Év.a a földtudományok kandi- dátusa voltak. TÁRSULATI ÜGYEK A Magyarhoni Földtani Társulat 1975. augusztus ^október havi ülésszakán elhangzott előadások Augusztus 27. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1975. második félévi nagy- rendezvények, szakosztályi programok, kül- földi konferenciák Résztvevők száma: 6 fő Szeptember 8. Tudománytörténeti Bizott- ság vezetőségi ülése Elnök: Allodiatoris Irjia Najiirend: 1975 második félévi program Résztvevők száma: 9 fő Szeptember 8 — 10. Mediterrán Xeogén Bi- zottság VI. Nemzetközi Kongresszusa (Bra- tislava) magyarországi tanulmányútja (Vl^^ Congress oj G .M .N .S.. „D" Excursion) A szervezőbizottság elnöke: Hájior Géza A földtani tanulmányút a magyarországi egeiden és a neogén néhány alapszelv'ényét mutatta be. Útvonal: Bratislava — Hosszú- pereszteg — Balatonkenese — Bántapuszta — ^'árJJalota — Tinnye — IMáriahalom — Tinnye — Eger, tVind téglagyár — Kazár, Aranyospuszta — Sámsonháza — Széesény Kirándulásvezetők.;^ Báldi T., Boda J., Hámor G., Jámbor A., Kókay J. A Társulat elnöksége a résztvevők tisz- teletére szeptember 10-én a MTESZ Kos- suth téri székházában zárófogadást adott. Résztvevők száma: Eurójia, Ázsia és Amerika 13 országából 23 fő s a magyar kísérő szakemberek. Szeptember 17. Általános Földtani Szak- osztály előadóülése Elnök: Cz.vKÓ Tibor Hass János: CaCOa-oldódás a tengervízben jelenleg és a geológiai múltban Vita: Szádeczky Kardoss E., Géczy B., Fülöp J., Knauer J., Pesty L., Haas J. Résztvevők száma: 25 fő Szeptember 26. Mérnökgeológia-Epitésföld- tani Szakosztály tanulmányútja Kirándulásvezető: Rónai András Útvonal : Budapest — Kecskemét — Kis- kunfélegyháza — Bokros — Csongrád — Szentes — Cserkeszőlő — Szarv'as — Buda- pest. Kecskemét: Az egykori zsinagógából át- alakított és az 1974. évben elkészült új Technika Háza megtekintése Németh Jné vezetésév'el. Bokros, Tiszavölgy: A csongrádi terve- zett vízlépcső ismertetése (Papp F.) és hely- színi tanulmányozása, valamint a MÁÉI ál- tal az 1974. évben kiadott csongrádi földtani atlasz terepi bemutatása (Rónai A.) Csongrád: a MAPI artézi vízfigyelő kút- telep ismertetése (Rónai A.) Cserkeszőlő: A melegvízű gyógyfürdő ismertetése (Dobos I.) és látogatása. Szarvas: A DATE Öntözéses — Meliorá- ciós Főiskolai Kara (Herényi E.), az Ön- tözési Kutató Intézet (Dombóvári J.), az Arborétum (Semetka P.) és a MÁÉI artézi vízfigyelő kúttelep (Rónai A.) be- mutatása. A változatos programú, jól sikerült ta- nulmányút során az autóbuszban, menet- közben Rónai A., Galli L., Papp F., Dobos I. és Vitális Gy. tartottak szak- előadást és magyarázatot. Résztv'evők száma: 44 fő Szeptember 29. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Beszámoló nemzetközi konferenciákról, 2. 1975. évű vándorgyűlés és a második félévú jirogram, 3. Az 1976. évi munkaterv előkészítése, 4. Egjőb Résztv'evők száma: 6 fő Október 2 — 3. Vándorgyűlés ,,Az Észak- kelet Dunántúli eocén barnakőszénkvdatás és -termelés kérdései" témakörben az MTA Geológiai Tudományos Bizottsága Alkalma- zott Földtani Albizottságának közreműködé- sével Dank Viktor: Elnöki megnyitó Ádám Oszkár: A Központi Földtani Hi- vatal földtani kutatásai az északkelet- dunántúli eocén barnakőszénterületeken Demeter Ferenc: Az északkelet dunán túli eocén barnakőszénelőfordulásokra tele" Társulati ügyek 91 pített és telepíthető bányák termelési kér- dései JÁMBOR Áron — Szab ADVÁRY László: A Gerecse-hegység déli előterének földtani viszonyai Gerber Pál: A Tatabánya — Nagyegy- háza— Mány-i terület földtan- teleptani vi- szonyai Gondozó György: Az Oroszlány — Már- kus-hegyi terület földtani felépítése és víz- v^édelmi kérdései Guttmann György: A Lencse-hegyi bányatelepítés földtani kérdései VÉGH SÁNDORNÉ — FÁY MiKLÓSNÉ — I Mensáros Péter: A Tatabánya — Nagyegy- háza— Mány-i terület földtani kérdései, kü- lönös tekintettel az alaphegység- viszonyok- I ra SzANTNER Ferenc: A Gerecse déli elő- terének banxitföldtani vizsgálata Az előadóülés utáni élénk vita az MTA Geológiai Tudományos Bizottsága Alkal- mazott Földtani Albizottsága által rende- zett kiállítás megtekintésével ért véget. A vándorgyűlés második napján Kopek Gábor, Tóth Álmos és Gondozó György vezették a földtani tanulmányutat a Tata- bánya— Nagyegyháza — ]\Iány-i területen és r Oroszlány — Márkus-hegy környékén. I Az 1975. évi vándorgyűlés keretében a ! Társulat elnöke a vendéglátó Tatabányai i Szénbánya V. és az Oroszlányi Szénbánya V. vezetőségének egy-egy ,,125 éves jubi- I leumi emlékplakett’-et nyújtott át. Résztvevők száma: 108 fő Október 4. Geológus Szakkör földtani sétája Vezető: Hidasi János Résztvevők száma: 32 fő Október 6. Gazdaságföldtani Szakosztály elő- adóülése Elnök: Varjú Gyula Badinszky Péter: Az építőanyagijmr gazdaságföldtarii helyzete Martényi Arjiád: Műrevalósági vizs- gálatok a DCM mészkőalapanyagú bányá- jában Az előadásokat élénk vita követte. Résztvevők száma: 36 fő Október 7. Ásránytan-Geokémiai Szakosz- tály előadóülése Elnök: Kiss János W^EiDiNGER István: A soproni közjionti kristályos alajihegység Th és ritkaföldfém tartalmú kőzettörmelékeinek irányított- sági vizsgálata Weidinger István — Kósa László: A soproni kristályos alaphegység természetes rádióaktív tereinek összehasonlító mate- matikai statisztikai vizsgálata Weidinger István: Komponens analí- zis alkalmazása bonyolult földtani (üledé- kes-metamorf) kifejlődésű területek érc- genetikai viszonyai felderítésére egy érctest meghatározott mélység- intervallum eseté- ben Vita: Bognár L., Kiss J., Felvári Gy., Dienes I., Weidinger I. Résztvev’ők száma: 11 fő. Október 7. Geológus Szakkör Hidasi János földtörténeti előadása a szakkör kezdő hallgatói számára. Résztvevők száma: 26 fő Október 8. Altabínos Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kürössy László Beck-Mannagett.\, P.: A Keleti-Alpok szerkezete, fejlődéstörténete és kajicsoíata Magyarorezág nyugati területeiv'el Vita: Jantsky B., Wein Gy., Kőrössy L., Beck-i\Iannagetta, P. Gidai László: A párisi-medencei és a dunántúli-középhegységi eocén rét’gtani analógiáiról Vita: Kecskeméti T., Jámbor Ané, Weiii Gy., Gidai L. Résztvevők száma: 36 fő Október 13. Alapszabályinódositó Bizottság ülése Elnök: Alföldi László Résztv'ev'ők száma: 8 fő Október 13. Tudománytörténeti Bizottság klubdélutánja Elnök: Csiky (.tábor Bidló Gábor: Az ásványtani és föliltani oktatás kezdete a Műszaki Egyetemen Bogsch László: 20 éve hunyt el Telegdi Roth Kái'oly PÁLFALVY István: 80 esztendeje szüle- tett Andre.lnszky Gábor SzTRÓKAY Kálmán: Ezelőtt 30 évvel hunyt el Vendl Mária Boda Jenő: Emlékezés Vogl Viktorra születésének 90. évfordulóján Résztvevők száma: 46 fő Október 11. Geológus Szakkör Hidasi János földtörténeti előadása a szakkör haladó hallgatóinak. Résztvevők száma: 13 fő Október 21. Őslénytan- Réteejtani Szakosztály vezető.ségi ülése Elnök: Báldi Tamás Napirend: 1 . Az 1976. évi munkaterv előkészítése, 2. Őslénytani Viták kiadvány- anvaga, 3. Egyéb. Résztvevők száma: 7 fő. 92 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet I Október 21. Geológus Szakkör Horváth ^IÁria ,,A naprendszer kelet- kezése, a Föld szerkezete” című előadása a szakkör haladó hallgatói számára. Résztv'ev'ők száma: 26 fő Október 23. Oslcnytan-liétegtat- ronálásában a JMagyar Föhlrajzi Társaság Debreceni OsztálynKAHME - CONTENU TUDOMÁNYTÖKTÉNET - MCTOPHH HAVK - HISTOIUE DES SCIENCES I)R. Bogsch L., dr. Kriván P. et dr. Csiky G.: Böckh Hugó centenáriuma — Böckh Hugó Centenary .... 97—98 Dr. Bogsch L.: Böckh Hugó élete és munkássága az őslénytan és a stratigráfia területén 99 — 108 Dr. Kriván P.: Általános földtan Böckh Hugó tolmácsolásában 109 — 114 Dr. Csiky G.; Böckh Hugó szerepe és jelentősége a magyar szénhidrogénkutatásban 115 — 124 DR. Csiky G.: Emlékezés Pávai Vájná Elekre halálának 100. évforduló án 125 — 12fi ÉRTEKEZÉSEK - HAVMHblE CTAVbH - MÉMOIRES ClllKÁN G. Az Eger-tihaméri miocén diatoraás képződmények vizsgálata — MayMeHHe HHaroMOBbix OT- 127 — 142 jioweHHü B MHOLicHe n3 OKpccHocTH ropoga 3rep Dr. Gidai L.: A Párizs medence és a Dunántúli Középhegység eocén rétegtani analógiáiról 143 — 148 MOxler P.: Decapoda (Crustacea) fauna a budapesti miocénből (4) — Fauné de Décapodes (Crustacés) dans le Miocéné de Budapest (4) 149 — 160 Bérczi J., Bognár L. et Kiss J.: Neutronaktivációs analitika és jelentősége a földtani-geokémiai kutatások- ban — Neutron activation analyses and its importance in geological and geochemical research 161 — 169 RÖVID KÖZLEMÉNYEK — KPATKHE COOBHIEHHH — NOTICES Dr. Sidó Mária: Ópaleozóos Tintinninák Belső-Ázsiából — Early paleozoic Tintinninae from Central Asia 170 — 176 Dr. Nagy Lászlóné: Paleoflóra változások a magyarországi neogénben palynológiai vizsgálatok alapján 177—180 HÍREK, ISMERTETÉSEK - COOBIHEHHH, PEUEH3HH — NOTICES, REVUE BIBLIOGRAPHIE 181-186 TÁRSÉ LATI ÜGYEK - HEJIA OBLHECTBA - AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 187-191 BÖCKH HUGÓ EMLÉKFÜZET TUDOMÁNYTÖRTÉNET Földtan' Közlöny. Iliill. of the Hnnyarian Ueol. Soe. lOö. Böckli Hugó centenáriuma Dr. Bogsch László — dr. Kriván Pál — dr. Csiky Gábor* Ezelőtt 100 esztendővel született Böckh Hugó geológus, a selniecl)ányai Bányászati Akadémia volt tanára, a Magyar Állami Földtani Intézet volt igazgatója, a magyar földtani tudomány egyik legnagyohb alakja, akinek a munkássága nemcsak az elmélet hanem inkább a gyakorlat, az alkalmazott földtan éspedig a kőolajföldtan területén teljesedett ki. A hazai kőolajföld- tannak legnagyobb, világszerte is elismert személyisége, a magyar kőolaj- és földgázkutatás atyja volt. Nevéhez fűződik az 1009-ben felfedezett erdélyi földgáznak, Pmrópa akkori legnagyobb előfordulásának a felkutatása. Böckh Hugó az első volt a világon, aki ezelőtt 60 évvel az E(>tvös-ingát Egbellen felhasználva, a kőolajkutatásban a geofizikai módszert alkalmazta, ami korszakalkotó, úttörő kezdeményezés volt. Ugyanakkor elsőként hangoztatta a Magyar Alföldnek mélyfúrásokkal való megkutatását kőolajra és földgázra, ahonnan jelenleg az ország szén- hidrogéntermelésének ki) a 80%-a származik. Végül mint az Anglo-Persian Oil Co. geológus tanácsadója (1921 1929) elsősorban Irán és Irak földtani viszonyait tanulmányozta. Munkássága ered- ményeit a Geological Hociety of London elnökének, J. W. Gregory szerkesz- tésében 1929-ben megjelent ,,The Structure of Asia” c. könyv foglalja magába, mely kútfője Irán és Irak geológiájának. Böckh Hugó centenáriumi emlékülésén elhangzott három előadás életművét és tudományos jelentőségét mutatja. Az első a sztratigráfust mutatja be. a második általános földtani megállapításait ismerteti, a harmadik ]>edig szerepét és jelentőségét a szénhidrogénkutatásban. Böckh Hugó Centenary L. Bogsch — P. Kriván— G. Csiky It was 100 years ago tliat gcologist Hugó böckh, forrner professor of the Mining Academy of Selmecbánya, fhf'ii i őslénytani vonatkozósú cikk anyagát állítja össze. Ez az Orca semset/i leírását tartalmazza. Itt fejezte be doktori értekezését is, amelynek alapján Münchenl)en megszerezte a bölcsész doktorátust. Mün- cheni tanárai közül Zittel, K. A. magyarországi tétnát dolgozott föl annak idején doktori disszertációként. A müncheni egyetemen most nála egy magyar ifjú ismét magyarországi vizsgálatok ala])ján nyeri el a doktorátust. A müncheni sikeres esztendő után 1899. szeptember 5-én jelenik meg rendkívüli tanári kinevezése a Selmecbányái Akadémiára. A következő évben már rendes tanárrá léptetik elő s megkapja a bányatanácsosi címet. 1910- ben főbányatanácsosi címet és I. osztályii főiskolai rendes tanári kinevezést nyer. Főiskolai tanári tevékenysége ébresztette benne azt a tudatot, hogy ,, tanít- ványai iránti tartozást ró le”, amikor Geológia c. két kötetes tankönyvét a nyilvánosságnak átadja. Röviddel Selmecbányára történt tanári kinevezése után házasságot köt Kresz Erzsébettel, Kresz Gézának a budapesti Mentőegyesület létrehozójá- nak és első igazgató-főorvosának leányával. Házasságukból egy leány- és két fiúgyermek született. Tanári tevékenysége nagyarányú fejlesztést jelentett tanszéke vonatkozá- sálmn. A ])énzügyi fedezet biztosítását Zittel egy levelének segítségével sikerült főhatóságától kieszközölnie. A tanszék rendkívül értékes, számos régi alapmonográfiát tartalmazó könyvtárának korszerűsítésén kívül lehetővé vált a gyűjteménv fejlesztése és — a mai szóhasználattal élve — a műszerpark tökéletesítése is. A mind terjedelmesebbé váló tananyag, az oktatandó tárgyak egyre széle- sedő köre időközben arra a meggyőződésre vezette, hogy tanszékét kétfelé kell osztania. Elgondolását a pénzügyminisztérium magáévá tette, így Böckh Boíjsch: Böckh Hugó munkássága kivételes szervezői készsége kinevezésének szinte első pillana- tától fölismerhető. Tudatos és jól átgondolt terv szerint, pontosan ütemezve építi ki tanszékét, növeli sfdyát, fontosságát a bánya- és kohómérnöki oktatás- ban s midőn azt időszerűnek látja, meg tudja valósítani a tanszék kettéoszt tusát is. Kitűnő emberismerettel szemelte ki munkatársául Vitális Istvánt, aki addig adjunktus és a Selmecbányái evangélikus gimnázium tanára volt. Vitális István tudományos tevékenységét írásai öi’ökítik meg. í.lyakorlati tevékenységének jiáratlanul gazdag eredményei ma is jelentős szerepet ját- szanak bányászatunkban. Oktaté)i hírevét, előadásainak kristálytiszta logi- káját, színes és az érdeklődést mindvégig fenntartani tűdé) stílusát ma még éléi tanítványai éppúgy ti.sztelettel említik, mint azok, köztük magam is, akik szakelőadásait a Földtani Társulat, vagy a Bányászati és Kohászati Flgyesidet ülésein hallhatták. Böckh Hugóban így a jó szervező mellett a jó emberismerőt is megláthatjuk. Kitűnő érzékkel találta meg mindig a megfelelő férfiút a megfelelő helyre. A/. 1910. év jelentős f'oiilulafot liozott életébe. Az Eidélyi-inedeneében l'olytatott kálisókutatások, amelyeket Löczy Lajos ii’ányítsával F.vpp Károly, Hőhm Fereia' és Cholnoky Jenő végzett, a kissármási gázmező föltárását eredményezték. Ez a fel- fedezés vezetett arra az elgondolásra, hogy az Erdélyi-medenee szerkezeti viszonyairrak tisztázásával szérrhidr'ogének után kelt kutatni. így ker irltsor Böckh Hugórrak a Bérrzügy- nrinisztér’ium részéről e vizsgálatok V'ezetésére törtérrő rnegbízásár’a. Ezzel a megbízással indult miig a szénhidrogérrkutató Böckh Hirgó munkássága. Neki ez r’övirleserr magas kitüntetést, a 111. osztályri Vaskoionarendet jeleni <>t try majd még az első világbábori'i előtt, 191IL végén az egbelli kőolajmező föltár'ását is, az egykor'i Pozsony rnegyébrui, ~ a srdrneebányai főiskolán azorrban tanári tevékenységé- nek fokozatosan szíikebb időre kor lát ozódását . így közvetlenül az első világhábor-it kitörése előtt 1914-berr főiskolai tanár-i állásáré)! lernondoU, s rrrirrt pénzügyrninisztr-ri tanácsos vezette a szénbidrogérikutatásokat. A világháboréi k'gelején rövid ideig a galíciai fronton teljesítídt katonai szolgálatot Bzázadparanesnokkérrt . Ilövidesf'n felmentették azortbarr, hogy folytathassa kutatási tevékenységét, ami hadi szempontból is fontos volt. Az időrerrdbeli sor r’í'ud kedvéér t itt említerrr meg, hogy a Magyar’ 'rudornáuyos .\ka- dérnia Böckh Hrrgót 1915-berr választotta levfdező tagjai sor-ába. Az első világlrábort) alatt Böckh Hugó valóbarr sokoldalr'r t(“vékerrys('‘ggel igazolta kivételes tirlajdorrságait , képességét és tehetségét . A Iforvátországbiirr v<-gzett , szérr- hidrogérrkrrtatás szerrrporrtjából is eredrnérryes földtarri felvétidek utárr harrgoztatta a Drrrrárrtr'rl területén a szérrhidr'ogén előfőr’dulások lehetőségét. Ebbe az időbe r*sik az EÖTVÖS-féle tor’ziós irrgárrak a földtarri krrtatásbarr tör-fénő köv'ct kezetes alkalrtrazásár’a, nriután az egbelli kutatások az Eöxvös-féle irrga er’f'drtrérryes haszrrálatát már- igazolták. De ugyarrebben az időben foglalkozott Böckh Hirgó az alurrrírriurrr-szüksi'-glet fedezésé- rrek kér’désével is. Látókör’e széles rrrivoltát igazolja, hogy arrrikrrr’ a ber’egrrregyei alurritok feldolgozásával kapcsolatban a kálium kirryerésíMX'k lehetőségit is rrri'grrrul atkozott, Böckh Hrrgó azonnal utalt errrrek, az így rryer’i káliurrrnak a mezőgazdaságbarr rnűtr-ágya- kérrt való felhasználhatóságára. De az ér’ebányászat fejlesztését és koi'szerr'tsíti'sét is szívügyének tar’totta. Az első világhábor'ii alatt., r))irrt rtrindebből látható, nagyorr sokoldali'ran tevékerry- kedett Böckh Hrrgó. Mrrrrkássága plisrrrer’ésf'í'rl 1917-berr a 11. osztályfi ))olgári hadi érdemkereszttel tüntetik ki, 1918-barr rrrirriszet ri tarráesosi minőségben iiz állami Irárryá- Rzati nrorropólirrrrrok és bárryászati krrtatások közjronti igazgatója lett. 19LS. dee. Jl-én helyettes állarntitkár-r'á nevezték ki. A hábori'r irtán kezdeményezésére megalakul az .Arrglo- Pei’sian Oil Co. Ltd. fiók- vállalata a Hungariarr Oil Syndicate, amely BíjcKH Hrrgót kív.irrta a kutatások vezetésé- 102 Földtani Közlönif 106. kötet, 2. füzet V'el megbízni. Ezért - összeí'érhetetlenség miatt — 1921. február 21-én megválik az állami szolgálattól. Ezzel kezdődik meg nemzetközi kőolajkutató [)ályafutása is. Ennek egyik legfontosabb eretlrnényét Lees, G. M. és Rich.'VRDSON, F. D. S. társszerzőkkel egjditt fektette le az Irán földtanát tárgyaló munkában. Ezt a Földtani Társulat 125 éves jubileumi közgyűlésén H.vlkay Bálint méltatta részletesen, nemzetközi tudományos jelentőségének megfelelően, liaki kutatási eredményeiről ViENNOT, F.-vel együtt számolt be a Francia Tudományos Akadémia ülésén és jelentetett meg rövid ismertetést az Akadémia Comjites rendus-jében (1929). A Hungárián Oil Syndieate kutatásai még folynak, amikor Böckh Hugó már el- hagyja az. országot, hogy a világ legkülönbözőbb területein folytassa kőolajkutatásait. Ezen kutatásai közül esak_ az 1926 — 27-ben végzett kutatást említem. Ekkor Közép- Amerika és Dél-Amerika E-i részeit (Guatemala, Columbia, Trinitlad a híres aszfalt- tó\al, Venezuela) tanulmájivozza. Egykori főnökömtől, Böckh Hugó egyetemi hallgatótársától, Papp Károlytól úgy tudom, hogy itt kapta azt a súlyos fertőzést, amely azután a halálthozó trópusi máj baj kialakulásához vezetett. 1929-ben hazatér Magyarországra. Nopcsa Ferenc lemondása következtében a Föld- tani Intézetnek nincs ekkor igazgatója. így október 8-án megjelenik kinevezése a Föld- tani Intézet igazgatójává helyettes államtitkári ranggal. A Földtani Intézet munkáját alapvetően átszervezi. Adminisztrációjában a kőolaj- kutató vállalatok gazdaságosabb módszerét vezeti be. Számos, kisebb jelentőségű ügyben is fenntartotta jogát a személyes intézkedéshez. Hallatlan munkabírását, kitűnő emlé- kezőtehetségét és minden apró adatra kiterjedő figyelmét igazolják ezek a részletek. Elvileg természetesen sokkal jelentősebb volt a Földtani Intézet tudományos munkás- ságára vonatkozó szervezői tev'ékenysége. Az addig kihangsúlyozottan tisztán tudomán5'OS célú kutatásokat, földtani felvételeket olyan műszeres eljárással, az Abney-féle szintező és mérőasztal alkalmazásával végeztette, amelyek a munka gyakorlati vonatkozásainak is teljes mértékben megfeleltek. Rendkívül kényesen követelte meg az aju’ólékos és pontos munkát. A najji átlagos feladat 1 km- fölvételezése volt, ami így, első hallásra elég szeu’ény óhajnak látszik. A műszeres fölvétellel azonban egyes területeken ezt a felülctegységet sokszor nem is lehetett elvégezni s így valóban csak napi átlagként szere- ]ielt az 1 km- terület. A kutatások főleg a szénhidrogénekre irányultak, de előtérbe jutottak az érckutatások is. Ezek kapcsán került sor Telegdi-Roth Károly, akkor már debreceni professzor mun- kássága nyomán, a nagyharsányi bauxittelepek fölismerésére. Támogatta Bückh Hugó Ruttk.w Udónak az Alföld öntözésével kajjcsolatos terveit is. Ez utóbbi munkásságának a kíizchm'iltban értek be a gA’ümölcsci. Fontosnak tartotta a Balaton -környék iv'óvíz- ellálását is. 19110-ban a Földtani Társaság s annak Hitlrológiai Szakosztálya (a mai Magyar Hidro- lógiai Táisaság jogelődje) tiszteleti taggá, a Szent István Akadémia j)cdig levelező tagjává xálaszi ja. 19:il-l)cn egy trimesteren keresztül a londoni egyetemen tart előadásokat. A mai Kárpát-Balkáni Geológiai Asszociáció első megnyilvánulásai közé tartozott az az ülésszak, amelyet 1991. augusztusában Prágában tartottak. Ezen Böckh Hugó fiatal magyar geológusok kíséretében (P.vpp Károly mutatott egy ezen alkalomból küldött képeslaj)ot, amelyen még R.vkusz Gyula aláírására emlékszem) vett részt. Hazaérkezése után betegsége annyira elhatalmasodott, hogy kórházba kellett mennie. A kórházi ágyon vette át élete utolsó kitüntetését, a görög Phoenix rend nagykeresztjét. 1991. (U-cember 6-ára \ irradó éjjel hunyt. el. Minden életrajzírója meleg hangon emlékezik tneg BÖCKH Hugó emberi kiválóságáról. A legmeghatóbbak azonban azok a sorok, amelyek Böckh Hugó halála után már 1 1 nappal a Bányászati és Kohászati Lapokban Vizek Vilmos tollából jelentek meg: ,,Hogy mi \ olt mint ember? Talán egy régen múlt, letűnt kornak késői lovagja, ki tehetségének és képzettségének lagyogó talizmánjával nekiindult viaskodni a sivatag árnyaival és a hegyóriások rémeivel, hogy küzdelmeinek eredménye árán szeretteit boldognak lát- hassa és unokáinak kacagását hallgathassa.” A magyar felsőfokú földtanoktatásnak három kimagasló személyisége látott napvilágot a múlt század hetvenes éveinek első négy év-ében: V^IT.ÁLIS István 1871-ben, P APP Károly 1879-ban és Böckh Hugó 1874-ben. Bár több év telt el születésük között, a budapesti tudományegyetem akkor Bölcsészettudományi karának egyidejűleg is voltak hallgatói. Hallomásból tudom, hogy Hantken Miksa előadásain hármasban vettek részt, mind- hárman együtt ültek Hatsttken dolgozószobájának hosszú asztala körül. Ezt a tudomány- történeti jelentőségű asztalt még magam is jól ismertem. Mindig rnegilletődötten gondol- B o (/ .s c li : Böckh flur/ó niunkássáqa az ő.sléiii/lítn és stratir/rafia területén 103 tam arra, hogy ineHettf* ülve tai’totta előadásait az őslénytan első magyar professzora, akit ez a három kitűnő tanítványa együttesen hallgatott. Talán itt emléki^zhetünk meg arról is, hogy Böckh Hugó stratigrafiai* munkái mellett őslénytani kérdésekkel is foglalkozott. Nagy könyve második részének töhh mint 27U oldalán keresztül ősállattani bevezetőt is ad a stratigrafiához, melyet ,,1’aleontológiai áttekintés”-nek lU'vez. A könyv bevezetőjében már olvashatjuk, liogy Böckh Hugó őslénytani szemléletét is áthatotta az az irány, amelyet most paleoökológiának nevezünk. ,,A fizikai viszonyok és a szi-rves világ közötti létező szoros kapcsolat folytán ezek a kövületek rendkí\iil fontos segédeszközeink a Föld fejlődéstörténetének kinyomo- zásánál ...” Ez a ,,1’aleontológiai áttekintés”, amely a címlapon még pontosabljan körülhatároKa. mint ,,Zoopaleontolé)giai áttf'kintés” szerej)el, nem foglalkozik az ősnövénytannal, jeléül annak, hogy századunk elején a hányamérnöki képzés földtani vetületében az ősnövény- ■ tannak nem tulajdonítottak jele?itőséget.” A növényi maradványoknak csak egyes kivételes esetekb<>n, mint pl. a produktív karbon taglalásánál van nagyobb fontosságuk.” A ,,Zoopaleontológiai áttekintés” \iszont kétségtelenül úgy tekinthető, mint az első magyar nyelvű főiskolai szintű ősállattani tankönyv. Az előszóban Böckh Húgé) erről a következőket írja: ,, Miután nincs még magyar nyelven írt paleontológia, i'ö\ id zoo- paleontokigiai áttekintést is adtatn. Ez az áttekintés, amely elsősorban Zittel és 8teix- M.\NN kitűnő könv\'einek felhasználásával készült, csak első be\ezetésül akar szolgéilni” A rendszer természetesen az előbb idézett két szerző müveiiK'k - az akkori idők leg- korszerűbb munkáinak — nyomán halad. Az állat\ilágot Protozoákra és Metazoákra osztja. A Metazoákon belül a Coelenterata, Wmies, Molluseoidea, Eihinodermfita, Mollusca, ArthrojX)da és \ő‘rtebrata törzset különít el. A mai egyetemi hallgató szátnára ez a reialszer bizon\áia annyi elavult, télihaladott I vonást tartalmaz, mint amennyit, vagy még sokkal többet az lijabb 70 é\' médva az akkori egyetemi hallgatéik ma hasznéilatos rendszeiiinkben fognak találni. Érdekes megfigyelni Böckh Húgé) következetességét is, amelyet az (isédlati nevek íréis- mé)djában alkalmaz. A. ma érvényes nevezé-ktani szabálynak azt a k<)vetelmén\ét, hogy a genus és ennél magasabb rendszertani csoportok nevét nagy kezilé)betű\el kell írni, csak a genus névre és a ragozatlan szé)alakra hasznédja. Mai előíréisaink szerint ez helytelen, azonban az a következetesség, amellyel Böckh Húgé) ezt az eljáréist alkal- mazta, minden tiszteletet megé'rdemel. (Ha már nevezéktani kérdéseknél tartunk, szeretné-m azt is hangsérlyozni, hogy amint arra egy magánbeszélgetés sor'éin a magyar' nyid\ rm'i\'elés \ al0ban kirnagaslé), t udé)S képviselője (Iomhocz Zoltán is oktatott, ÍIöckh Húgé) is .Alpesekr'ől ír' tankí'my vében.) Az anyagnak oktatási mé)dszertani sz(“m|)ontbé)l \'iilé) fölépítést^ rnindtm diesér-etr'e érdemes. A kevésbt't fontos ősállati csoportoknak ert'lsen csökkentett terjedelme, a fontt)- sabbaknak részletesebb téirgyaléisa kitűnő oktat éri érzt''kre vall. Amit az anyag kiválogatása szempont jéibéil azonban hat ártrzot tart hiáriyolmrnk kell, az a magyar \’onatkozások rnellérzése, így pl. )i Nmnrnulitest‘k téiigyalása kapcséin ugyan megemlíti, hogy ,,a nép Szent Eéiszló pérrzérrek ne\'czi tikét”, semmiféle tt)\ábbi magyar anyagra vagy előftrr'tluléisr'a vált) hivat kt)zás aztmban ntan olvashat é). A gerinces trirzs tárgyalásában a Cetaren remi egyet len oldal terjtaltdernben szerepel, ebben még a rnagéité)! BöcKHTt'ir, leírt Orra senisei/i fajt sérti említi. A zoopaleontolétgiai áttekintés \-égén a legfttntttsabb tan- és kéziköny\'t“k jegyzékét atlja. A jegyzékbf'n német, francia és angttl círnektü találunk, ile \')dé)ban csak tan- és kézikciny vekét . Ezért nem olvashaté) a jegyzékben magyar szerző) nevt* s nyilván az össze- foglaló magyar munkák hiéinya ttkozza, hog\' az őtsríllat tani anyagban alig-alig talrilunk magyar v'ttnat kozéist . Böckh Húgét tanulmányainak soréiban két tisztán jtaleontolétgiai jellegű dttlgozattal találkozunk. Mintlkettt'i ifjiikori munka. Az első Atlatttk a Perten (lenudutus és a Plenronert ia comitntus kér'iléséhez lijabb magyar - országi leletek alapján címmel a Földtani Közlöny 28. kötetében 18!)S-ban jrdent meg. Böckh Húgét ar'ra az eredményre jut, hogy a két fajt egyesíteni kell, miután ,,a kettő) között számtalan variatio van”. Utal még egyébként ,,aifa a közeli rokonságra, mely a mi alakjaink és a Pseudamuslnin corneuni közt fennáll.” Böckh Hugétnak ez<‘k a tnegálla[)ítéisai ma is helyt állétak, azonban a dolgozat ennek ellenére alig részesült figyelemben. • Böckh Hukó trástnódjrU követve tiasznúljirk itt és koráljlnin, az előállás Ciliiében következetesen a „stratirírafia" szóalakot . 104 Földtani Közlöny ]()6. kötet, 2. füzet Ugyanez a sorsa Höckh Hugó másik őslénytani vonatkozású dolgozatának is, amely- | ben a Getacea rend egy új faját: az Orca Semseyi-t írja le ,,a salgótarjáni alsómiocén rétegekből” a Földtani Intézet Évkönyve KI. kötet, II. füzetében. Mindkét közlemény a pontos és megbízható adatokon kívül igen jó ábrákkal is dicse- kedhetik,s így annál meglepőbb, hogy az őslénytani irodalomban olyan kevés méltánylás lett osztályrészük. Röckh Hugó életművében ennek két fiatalkori őslénytani értekezésnek a jelentősége valóban nem kiemelkedő s így nem csodálatos, hogy kevés hivatkozás történik ezekre. Hiszen Böckh Húgé) kimagasló munkásságában messze fontosabb szerepet játszanak a földtudományok egyéb részterületei. (íeolé)gia c. tankönyvének elsri kötetében, amely Selmecbányán Joeroes Ágost . özvegye és fia kiállásában 1903-ban jelent meg, a Bevezetés-ben (p. 2.) könyve tárgyalás- i menetét ismertidve 1. a geogéniai és geofizikai részt, 2. a kőzettani, 3. a dinamikai és | petrogenetikai, valamint 4. a tektonikai részt általános geológia néven foglalja össze, j ,,Az rész, a történeti geokigia v'agy stratigrafia, azután az általános geológiában levont következtetések alapján a Föld és a rajta élő lények fejlődéstörténetét tárgyalja azon időpontté)! kezdve, hogy Földünk szilárd kéreggel vette magát körül.” A stiatigrafia ezen meghatározása teljesen megfelel a százatl elején szokásban volt föltogásnak. Bubnijff, S. ugyan - s nyomán a hazai irodalomban Vad.vsz E. is — földtörténetnek nevezi a földtannak Böckh Hugótól stratigrafiának mondott ágát, azonban nagyon gyakian találkozunk mind a magyai’, mind a külföldi irodalomban a stratigrafia megjelölésnek földtörténetet jelentő — megítélésem szerint helytelen — értelmezésével. Ma az elnevezés kérdése még mindig nincs v'églegesen lezárva. ScHiN- DKWoLF, (). H. ligy látja, hogy a stratigrafia adattára az általános földtanból a prostra- tigrafián, az őslénytanból a biocbronológián és a fizikából a chronometrián keresztül alakult ki. S míg Böckh Hugó nu*ghatározásában a történeti geológia (az én hallgató- koromban a budaj)esti egyetemen: történeti földtan) fogalma azonos a stratigrafiával, addig SCHINDEWOLF szerint a stratigrafia nem azonosítható a históriai geológiával, azaz törtf'aieti földtannal. Szerinte a stratigrafia, amely a biochronológiával szoros kölcsön- hatásban \an, csak részterültü a földtanban, előlépcső a történeti földtanhoz, annak alap- vázát szolgáltatja. ,,A történeti földtan ezt az alapvázat azután a lithogenetikai és szedimentokigiai, paleogeográfiai, ])aleoklímatológiai, tektonikai, magmai ológiai és \ulkanológiai, ])aleont ológiai s egyéb sz(‘inj)ontok hozzávételével a Föld és az élet átfogó, vérbő történetév'é szélesíti.” [p. 34. = ^ (132).]. Kétségtelen, hogy ez a ScHiNDEWoLF-féle meghatározás j)ontosan ugyanazt a fogalmat jelenti, mint Bubnoff, S. földtörténete: a Föld életének és a földi életnek a történetét. A történeti földtan megjelölés nemcsak fölöslegesen és értelmetlenül hosszabb, hanem - érzésem szeuint kevésbé kifejező is, mint a földtörténet. Hogy valóban nehézkes, mutatja az is, hogy ala])jában vév'e alig-alig fordul elő az újabb irodalomban s így nagyon sajnálatos, hogy Schindewolf 1970-ben ezzel a nehézkes megjelöléssel helyettesíti a földtörténetet, amelybe természetesen a Föld egészének története beletartozik. BöcKHHugó stratigrafiai jellegű munkássága doktori értekezésével kezdődik. Ez Nagy- maros köi'nyéke felsőoligocén és alsómiocén rétegeMiiek stratigraf iájával foglalkozik. A föliltörténeti kor megállaj)ítását — mai tei'ininológia szerint — a biochronológiai mód szerrel végzi. Megfigyelései pontosak, ősmaradványairól adott leírásai jók, ábrái többnyire világosak, stratigrafiai következtetései eredményei alaj)ján logikusak. A leírt ősmarad- ványok jelentős része a tulajdonképpeni felvételi területen kívülről, a gödi Dunapartról származik. Itt is felsőoligocén és alsómiocén fordul elő. Nem érdektelen — minden további megjegyzés nélkül — Böckh szövegéből a strati- grafiai helyzetre vonatkozó rész bevezető mondatait idézni: ,,Az itt tárgyalt, kövülete- ket tartalmazó réti'gek stratigi'afiai helyzetének megálla[)ítása többszörös nehézségbe ütközik. Mint láttuk: ugyanis folytonos rétegsorozattal v'an dolgunk, melynek alsó tagjai oligocén, felső tagjainak mioc-én jellegű faunájuk van. De tudvalevőleg éppen a miocén és oligoci'u határán levő rétegek taglalása számos kontroverziára adott okot. Megnehezíti az ilyen rétegek taglalását a különböző fáciesbeli kifejlődés, anielyet tán nem lészesítettek mindig kellő figyelemben.” (j). 33 — 34.). A továbbiakban megállapítja: ,, kétségtelen, hogy az andezit-ei’upeiókat az alsó és közéj)ső miocén, illetve az I. és II. mediterrán közé kell helyeznünk.” (p. 42.). A II. mediterrán vagyis a középsőmioeén rétegeivel s az ezekből előkerült ősmarail- ványokkal is foglalkozik és röviden íi- a diluviumré)! és az alluviumról. ,, gyakorlati értékű az a futóliomok lerakódás, melyet Nagy-Maros alatt a Hegedűs-szigeten és alatta találunk, mely az európai szőlőrx'k a filloxera elől menedéket nyújtott.” (p. 5(i.). A munka végén egyoldalas fejlődéstörténeti-stratigiafiai összefoglalás mutatja, hogy B o f) s c h : Börkh Híkjó mnnkássáqa az őslénfitan és strat 'Kjrájla területén 105 Böckh Hugó már ekkor milyen világosan tudja széles skálán nyert vizsgálati eredmé- nyeit (hiszen kőzettani és őslénytani vizsgálatokat egyaránt végzett) ('gységes képbe összefoglalni. A 3/4 évszázada írt sorok ma is korszerűt'k. De egy valami hiányzik még ebből a disszertációból: a későbbi tektonikus Böckh Hugó! A Windgálle quarczporphyrjának koráról c. Schafarzik Ferenccel együtt írt dolgozata is arról győz meg, hogy a két szerző a földtörténeti kor eldöntésében az ősmaradványok - [ nak juttat kizárólagos szerepet. Mindenesetre szerepet játszanak már a kéregmozgásokkal kapcsolatos megoldások is ebben a munkában. Amennyire Böckh Hugó munkásságát át tudtam tekinteni, a szerkezet meglátásának első igazi megnyilatkozása a Kod ru- hegységben v’égzett 1903. évi felvételi jelentésében található meg. BethÖ Gyulával ellentétben azt állapítja meg, hogy a Kodru nem tönk- hegység, mint Pethö gondolta, hanem egy régi lánchegységnek a maradv'ánya. Geológia c. tankönyvének 2 kötete két ,,könyv”-ben jelent meg. Az 1. könyvet 1907- ben zárta le az Előszó tanúsága szerint, a 2. könyv címoldalán — éj)])en úgy, mint az 1. könyvén sem — semmi utalást nem találunk már a kiadóra, a kiadás helyéi’c és idejére vonatkozóan. Az Előszóból azonban 1909 adódik megjelenési évként. Az 1. könyvivel kapcsolatban már említettem, hogy 273 oldal terjedelembeti zoopaleon- tológiai áttekintéssel kezdődik. A Stratigrafia e könyv 274. -430, és a 2. kíinyv' 43(5 -804 oldalára terjed. (A 43(i. oldalszám kétszeres szerejilése azzal magyarázható, hogy az oldal szedése az 1. könyvben a felső, a 2. könyvben az alsó félre terjed ki.) (A kötetek ,, Betűrendes névsora és Tárgy- mutatója” a 805 — 893. oldalra terjed. Valóban bő és megbízható. Sajtóhibajegyzék van a 895 — 897. oldalon s az utolsó oldalon ,, Pótlások” is találhatók, melyek igazolják, mennyire törekeilett Böckh Hugó arra, hogy tankönyvébe a legújabb ailatokat is be- dolgozza.) Didaktikailag talán kifogásolható, hogy a Stratigrafia tárgyalása minden további bevezető, elvi szemj)ontok ismertetése nélkül az ,,1. Archei vagy azói kor”-ral kezdődik. Ennek nyilván azaz oka, hogy magának a st ratigrafiának az értelmezését a könyv' szerzője már az első kötet elején megadta. De oka lehet az is, hogy nem tartotta szükségesnek azon elvek ismertetését, sem amelj'ek tulajdonképpen már a bolognai 1881. évi nemzetközi geológus kongresszus és még inkább a párizsi 1900. évi kongresszus óla a st rat igraf iái terminológiát és a stral igrafiai munkamódszereket egyi’f' részlet esel )ben és mind hevesebb viták között igyekeznek előírni. Na))jainkban ez a vita éj)p(*n megint forr])onton van, anélkül, hogy akárcsak kecsegtetne is bennünket valamilyen legalább átmenet i ál- talánosan elfogailott elvi állásjjonttal. A kategóriák hierarchiáját Böckh Hugó nem domboiílja ki, az anyag mégis világosan rendezett és jól áttekinthető. Az ,, Archei vagy azói kor” mindössze (j oldalra terjedő tárgyalása után is teljes oldal- nyi irodalomjegyzéket közöl, köztük magyai' szerzők műveit is. ,,ir. Eozói kor” néven mindössze 3 oldalnyi szöv'eget találunk, amelyből oldalt tesz ki az irodalom. ,,...a tudomány haladásával sikerült kimutatni, hogy a sok ideig legrégibb kővülettartalmú formációnak vélt kambriumésa t ulajdonképeni archei vagy azói k o r kőzetei között még tetemes vastagságú lerakódások foglalnak liely(“t, melyeket hatalmas d i s z k o r d a n c i á k választanak el amazoktól és amelyek kelet - kezése minden valószínűség szerint oly nagy időt igényel, mint a ])aleozói, mezozói és kenozói kor kéjiződményei együttv'éve. E kort eozói, agnotozói, kryptozói, j)rotozói és archeozói kornak, prekambriumnak és algonkiumnak is nevezték.” ,,Az eozóikum néhány előfon hilásának taglalása” (“ímmel itr találjuk az első össze- hasonlítható adatsorozatot s ebben bejelölv^e a diszkordanciákat . A III. Paleozói kor bevezetőjében azt olvassuk: ,,a jialeozói csoport lerakódásait 5 korszakra osztjuk fel, úgymint kambriumra, szilui'ia, devonra, karbonra és diaszra vagy permn*.” Innen kezdve logikusan következik az egyes idő('gységek tárgyalása: a név eredete, a jellegzetes kőzetek, az eruptiv'umok szerej)e, hegységképződési mozzanatok, a vezérlő ősmaradványok általános tárgyalása s az ősföldrajzi viszonyok ismeitetése. Ezután következik az állat- és növényvilág részletezése, majd az egyes kifejlődési területek és azok lerakódásainak taglalása. A kambriumra vonatkozóan ősföldrajzi térkéj)pel találkozunk, s a táblázatosán összefoglalt főbb (dőfordulások taglalásával. A szilur és devon tárgyalása hasonló beosztásban töiténik, majd külön fejezetet talá- lunk: A kambi’ium, szilur és devon az Aljjesekben és Magyarország területén. Ebb(‘u a V’^as megyei, Hofmann Károlyt ól említett Rámfalva, Egybázas-Füzes és Sóskút középső- devonját és a Lajta hegységbeli Szarvkő környékéről Telecdi K(JTH Lajos nyomán ugyan- esak közé jjsőilc von korú dolomitot és mészkövi't, alatta pedig az alsódevonbeli kvarci- 106 Földtani Közlöny 106. kötet, 2. füzet tokát és dolomitos mészköveket említi. ,,Kzen előfordulásokon kívül Hazánk területén az alsó karhonái régibb paleozoikum nines kimutatva.” A karbon táigyalását „A karbon Magyarországon”, a permet pedig ,,Az Alpesek és Magyarország iliaszkori üledékei” c. fejezettel zárja. A diasz név előnyben részesítését talán azzal magyarázhatjuk, hogy a vörösfekű és; zeehstein régi bánj^ász elnevezések, a diasz pedig erre a kettősségre utal. Érdekes, hogy ezen időszakok táblázatos összeállításában már nem szerepelnek a ,,disz- ! kordanciák”, mint az eozóikuméban. Míg az ősállattani bevezetővel kapcsolatban hiányolhattuk a hazai adatok kidombo- rítását, aildig a stratigrafiai tárgyalásban a hazai vonatkozások mindég megfelelő súllyal szerepelnek. A földtörténet fiatalabb szakaszai felé haladva, egyre jobban megfigyelhetjük ezt az irányvonalat. A 2. könyv a ,,IV. IMezozói kor” tárgyalásával kezdődik. Alig féloldalas általános jellem- zés után már a ,, Triász” ismertetése következik. ,, Nincs korszak, melynek taglalásánál annyi félreértés, annyi tév^edés fordult volna elő, inint az alpesi triász taglalásánál. E tévedésekre különösen Míjjsisovics munkálatai adtak okot, aki különben igen nagy érdemeket szerzett az alpesi triász cephalopoda faunájának feldolgozása körül” (p. 438 — 439). Míg ősföldrajzi térkép csak egy tartozik a triászhoz, ez az alsó- és felsőtriász tengereinek és szárazulatainak az eloszlását tünteti fel, addig a táblázatok száma itt gazdagodik. Az egyik MoJSisovicsnak ,,a hallstatti lueszekre” vonatkozó taglalásait adja 18ü9-ből, lS74-Í)ől és 1892-ből. A másik Diener, Müjsisovics és waagex közös taglalása 1893- b(')l. bdiben alul a Szittya csoportot találjuk a Brahmin emelettel (a Gangesi és Gandái' alcmelettel), fölötte következik a Dinári csoport, a Jakut, Hydaspesi és Anisusi emelettel (utóbbi a Balatoni és Bosnyák alemeletre tagolódik), majd a Tirol csoport alul [!], a Noii emelettel (ez a Fassai és Longobard alemeletet tartalmazza), fölül [!] pedig a Kami emelettel (a Cordevolei, Juli, Tuvali alcmelettel). Legfelül van a Bajor csoport a Juváviai emelettel (Laci, Alaun és Sevat alemeletekkel) és a Khát-tel. A táblázat jobb oldalán találjuk ,,A Triász emeletei jelenleg” feliratú rovatot. (Főbben a felsőtriász már Kami, Nori, Kháti emeletre oszlik.) A harmadik táblázat — az előző időszakoknak megfelelően — a főbb előfordulások összehasonlítását adja. Külön rovata van ebben a Bakonynak. Az óceánikus triász Magyarországon” c. fejezet nagyon részletesen foglalkozik a Bakony-hegyscggel, a Vértes- Gerecse, a Buda- Kovácsi és a Mecsek-hegységgel. A Kár[)átok triászának tárgyalása ugvancsak igen n'-szletes. A jura ismertetésével kaf)csolatl)an említi Böckh Hugó, hogy ,,már Leopold v. Buch a németországi jura lerakódásokat az őket alkotó kőzetek szerint fekete, barna és fehér juiáia osztotta fel, t^UENSTEDT mindegyik osztályt ti szintre taglalta. Quenstedt tanít- ványa, Oppel a paleontológiái alajKm való taglalást még kibővítette és köi'ülbelül 3 szintet különböztetett meg.” Mint ebből az idézésből kiilerül, a stratigrafiai kategóriák elnev'ezése tnég elég lazán történik. Az ÜPPEE-féle zóna szintként azonban már szerepel. Az ősföldrajzi térkép a jura ,,mélyel)b” és ,, felsőbb részeil)en” fennállott viszonyokat kívánja rögzíteni. Külön-külön táblázat tünteti föl a liász, a dogger s ,,a magyar közép- hegység túladunai részének jurájái-ól” összefoglalt adatokat. A kréta ősföldrajzi térképe a neocom, cenomán és a senon viszonyait ábrázolja. A két táblázat közül egyik az alsó, a másik s felsőkréta kifejlődéseinek összehasonlítását adja. A kenozói korral kapcsolatban először a megjelölésnek ez a hazai irodalmunkban kevéssé meggyökei’esedett alakja tűnik fel. A másik feltűnő sajátosság a kainozóikum tagolása: harmavlkorszak vagy tercier, negyedkorszak v'agy diluvium és jelen korszak vagv' allirvíum. Ősföldrajzi térképet találunk a paleogénről az eocén és oligocén szái’azulatainak fel- tiintetésév’el, valamint a neogénről a miocén és jiliocén adataival. FÍrdekes itt megjegyezni, hogy a jialeocént nem veszi önálló időegységnek. ,,A déli típusi'i eocén” ismertetését Magyarország eocénjével kezdi. A ,, túladunai részek” tagla- lásában természetesen aprólékosan foglalkozik müncheni tanára, Zittel és egyetemi társa, Papp Károly nyomán a ,,pusztafornai” rétegekkel. Ismerteti H.vntken eredményeit is a Nuintnul itesek szintezési használhatóságáról. Az oligocén ismertetése oldalszám szerint kb. ugyanannyi, mint az eocéné, s részletes- ségében sem marad mögötte. Az oligocén taglalását illetően a következőt olvashatjuk; ,,Mi a következőkben az alsó oligocéni tongresi emekü, a felsőt etampi'si emelet elnevezésé- B o (] s c h : Böckli Hur/ó munkánsáf/a az őtiléni/tan én nlralti/rafia területén 107 vei fogjuk illetni.” A lia/.ai irodalomlian a/, utolsó évti/.ei lekben Horusitzkv Ferene volt ennek az álláspontnak kép\iselőj<‘. A tankönyv i’öviden ismerteti az oligoeén mu- laszt, majd hosszasan foglalkozik ,,Az Aljjesek oligoeén flise és a Kárjjátok flis vonulata” c. fejezetben ezekkel a képződményekkel már esak Ijányászati fontosságuk miatt is. S talán itt azaVjad megemlítenem egy régi élményemet. Midőn Böriín Hugó igazgatói működésének idején szó volt a liajdúszoboszlói fúrásban feltái't mélyebb réti^gek föld- történeti koráról, ezeket a rétegeket a legtöbl) kutató, maga Huckh Hugó is, a paleo- zóikumba tartozónak vélte. I’.vpp Kái’oly az előadásai előtti szokásos beszélgetések során — Hurusitzky Ferenchez és hozzám fordulva egyszíure csak azt mondja: ,, Mond- játok meg Hugónak, Fapp Károly üzeni neki, hogy a bajdúszol)oszlói fúrás taljián kárpáti homokkő van!” Az akkori idők illemtana szeiint egészen elborzadtam attól, hogy a helyettes államtitkár-igazgatót előttünk főnökünk egyszerűen Hugónak nevezi. Hiszen én még arra sem merészkedtem, hogy dolgozataimat, mertem \'olna neki elküldeiu. (Érdekes volt viszont utólag megtttdni, milyen sokan biztosították HöC’kh Hugót dcágo- zataik megküldésével” ,, őszinte, mély f isztelet ük-rő|” abltan a |)illanat bán, mihelyt hazai hivatali hatalom birtokosa lett - még tá\oleső szakterületek és az egészen fiatal korosztály kéjjviselői is!). A miocén ismerteté.sében nagyszerepet kapott, mintegy jiélda területet jelent a Réesi- medence. Ennek stratigrafiáját Hoernes Rudolf alaj)ján ismerteti. Ezután kö\'etkezik a magyarországi miocén nagyon részletes összefoglalása. Kemence környékéiől oKassuk (p. 707): ,,A lajtamész itt néiu)l andezit t uíá\al és breeesiá\al \ált akozik, de főtömege az andezitek kitörése titán rakódott It*.” Külön rövid fejezettü kap a mioetbi-mohisz, majd ,,,\ miocén Európa más részeiben” és végül ,, Amerika miocénje.” A főbb előfordulások ttiglalásának táblázata természetesen a miocénben sem hiányzik. A jiliocén rövidebb terjedelmet kapott, mint az eocén, az oligoeén és a mioet-n, nagy- jából azonos oldals/,ámá\al. .\ tengeri plioet'-n t<üg\!il)ísa utáni fejezet: ,,Mag\arország t'-s a bécsi mt'dencf' ])lioe(hije.” ,, M agyarországon . . . a jtliocén két emelet r<‘, az tdsó ptinno- niai és a felső levantei (>melt*tre oszthatt') föl, amelyek közül tt pannoniai tunelet ismét egy alsó és egy felső alemeletre t aííollait ó.” (p. 7101). ,,.A píinnoniai emeletre a jiontusi emelet elnevezést is alkiilmazzák, de tunint azt Lörenthe\ kifejtette, a jnunioniai elne\-ezés alkalmasabb.” Él(“sszemíien vázoljti hazai pannoniai \ iszonytiinkat . ,,A levantei emtdet idejt-ben Magyarország ntigy rt'-sze m;ir szárazzá vált és esak a Nagv Alföldet, Szlavonországot t'-s Erdtdv eg\’ rt'-sztü borították migvobb ta\iik.” (j). 7:i8.'). A kas|)i-|)ont usi terület plioet'nje” e. fejeztuben (747. old.-on) olvassuk: ,,.Ani>RUSSow az oflesszai meszet, a bilit i emeletet, )i Keresi félsziget (‘S Románia laleneiennesiás rétegeit a jtannoniai (V)iig. rhomboidea szinttf'l állítja egybe és azon véleményének ad kifejezést, hogy a mi mélyi'bb jiannoniai rétegeink a miiotiai emelet ek\d\'alensei”. A ináot iái emeletet Röckh Hugó a miocén zárt'itagjakt'-nt ismertette. Ezért ...Andrussow beosztásáv'al szemben, amennyiben az a mélyebb ri-tegekn* \onatkozik, rá kell tttalnunk arra, hogy a maot iái enudtd nálunk is megi iin, hog\ a balti emtdtú emlős faunája hatá- rozottabban régebb jtdiegű és, hogy végre a |)iinnoniai rétegek faunája 1 télioroszorszáKban nem következnek egészen úgy egymásután, mint nálunk.” E sorok olvastán az ember felsóhajt: vájjon léjitünk-e egyáltalában előbbre az utolsó 70 év alatt az eleve kétséges ,,stratigrafiai” k('rd(‘sekben? ,,A jilioeén néhány főbb emójiai előfoidulása” feliiiitú táblázat szerkesztése aligha okozott kevés gondot a kitűnő szerzőnek! A pliocén végén adott irodalomjegyzék az egész harmad időszíikra is szól s míg iiz (‘gyes korok végén található irodalomjegyzékek nagyon kevés magyar s/.(‘rzőt (‘inlítenek, ha ugyan egyáltalában említ(‘nek, itt már gazdag hazai anyaggal is találkozunk az egész harmad időszakra \’onatkozóan. A ,,2. N(‘gyedkorszak vagy diluvium” eljegesedésével kajtesolalban már 1’enpk í'-s Brüokner 1001 IffOf) között megjelent ereclményeit is figyelembe veszi. Külön fejezet foglalkozik ,,A jégkorszak okai”-val. ,,Az ember a diluviumbati” e. hosszú fejezet nagy teret szentel az ősemberi kultúra inaraiK'ányainak. A ,,H. Alluvium” mindössze alig féloldalnyi. ,,Az alluvdum a jelen állajiotok ideje.” Böckh Hugó Stratigniíiája a megjelenése óta eltelt (5 i., évtized ellenére is használliaté) adattár. Természetesen neiti kereshetünk benne azóta kialakított ogalmakat és elméleteket. De éppen a tárgyilagos anyaggyűjtéssel és össze- 108 Földtani Közlöny 106. kötet, 2. füzet állítással fogott Böckh Hugó olyan tudományos kritikával átszűrt és rendkívül ' világosan fogalmazott óriási ismei’etanyagot egységes keretbe, amely nemcsak i a maga korában volt elsőrendű tankönyv a bányamérnökök számára, hanem i máig is megbízható tudástár mindazoknak, akik a század elején rendelkezésre ( állott ismeretanyagból meríteni kívánnak. S be kell vallanom, hogy nekem személy szerint is nagyon kedves, hiszen i 50 évvel ezelőtt az Eötvös-Collégium természettudományi könyvtárában ebből a könyvből merítettem földtörténeti ismereteim első alapjait. A Természettudományi Történeti Gyűjtemény vezetőjének, Dr. Allo- DiATORis Irmának szíves engedélyével, amelyért itt is őszinte köszönetét mondok, be])illantást nyertem abba a mennyisége és minősége alapján egy- aránt tekintélyesen nagy anyagba, amely BöCKH-hagyatékként a Böckh család jóvoltából került a gyűjteménvbe. Ez a hatalmas anyag egyebek közt világosan megmutatja, hogy Böckh Hugó is tökéletesen tisztában volt Schaffer F. X. nagy tankönyvének téte- lével: ,, Paleontológia nélkül nincs stratigrafia és stratigrafia nélkül nincs tek- tonika.” Megmutatja egyúttal azt is, hogy milyen kimagasló egyéniség volt Böckh Hugó az egész földtudomány egén. Olyan valaki, aki előtt 100. születés- napja alkalmából a magyar földtudomány tisztelettel és hálával hajtja meg az emlékezés zászlóját. Idézett irodalom böckh H. 1898): Adatok a Peoteii deiuidatus és a Pleuronectia coniitatu.s kérdéséhez újabb iiiagj'arországi leletek alap án. Pöldt. Közi. 28., p. 353 — 357, 2 tábla. Budapest. Böckh H. (1899): Nagj-Maros környékének föbltani viszonyai. M. K. Földt. Int. Évkönyve 13. kötet, 1. füzet, p. 1—58., 5 szeivény, 9 tábla. Budapest. Böckh II. (1899): Orca Seinseyi, új Orca-faj a salgótarjáni alsó-núoczén rétegekből. M. K. Földt. Int. Évkönyve 13. kötet, 2. füzet, p. 93 — 97., 1. tábla. Budapest. Böckh H.. Geológia. — I. kötet: Selmecbánya 1903. II. kötet 1. könyv Selmecbánya 1907. II. kötet 2. könyv Selmecbánya 1909. Böckh H. — Sch.if.vrzik Ferenc (1902): A Windgalle quarczporpbyrjának koráról. Földt. Közi. 32., p. 331 — 337., 3 ábra. Budapest. SCHlNDEWOLF, O. II. (1970): Stratigrai)bie und Stratotypus. Abb. d. Matliem. — Naturw. KI. d. Ak. d. Wiss. u. d. Literatur, Mainz, Jahrg. 1970. Nr. 2. Mainz. VlT-iiis Gy. (1974): Megemlékezés dr. Böckh Hugiiról (1874 — 1931) születésének 100. évfordulója alkalmából. Bányá- i szati és Kohászati Lapok — Bányászat 107. évfolyam, 9. szám. p. 665 — 6ti8., 1 rajz, Budapest (Tartalmazza a j Böckh Hugóról szóló valamennv i előző megemlékezés könyvészeti adatait, amelyeket ezért nem idézünk itt újra. | Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1976) 106. 100 — IH Általános földtan Böckli Hugó tolmácsolásában Dr. Kriván Pál Tisztelt Ünnepi Emlékülés! A Magyarhoni Földtani Társulat Tudománytörténeti Bizottságától kaj)ott » megtisztelő megbízatásnak teszek eleget, ha ezen ünnepélyes alkalommal , .Általános földtan Bückh Hugó interpretálásában” címen néhány mondatot fűzhetek Böckh 1903-ban, Selmecbányán kiadott, , .Általános geológia” 3Ímű, a Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akadémia hallgatói számára írott tankönyvéhez. Megbízatásom elvállalásál)an és teljesítésében szinte feltétel és szükséglet volt az a két évtizedes gyakorlat, amit e tárgy előadásain és praktikumában szereztem, függetlenül attól, hogy ezt a tárgyat geológusképzésünk fennállása óta — Vadász Elemér állásfoglalása, jegyzete, majd könyve nyomán a benne alkalmazott, az oktatásl)a tudatosan átvezetett analitikus szemléletre célozva, az aktualizmuson ti'd, a neoaktualizmus okfejtését is alkalmazó volta miatt , .Elemző földtan-”nak nevezett a szerző, s nevezünk mi is. Megvallom, vállalásom nem volt idegenszerű feladat, hiszen minden évnyitót követően, valahányszor az , .Elemző földtan” tárgy oktatásába kezdek, asz- talomra kerülnek és évfogytáig ott maradnak a tárgy ala])könyvei, így Szabó József ,,Geológiá”-ja, aktualizmusának, a magyar földtan századtávlatos alapozásának és egyenes útjának biztosítékai: a Békés-csanádi mű, valamint a lyelli kontinentális mozgásokkal adekvát értékű belsőkontinentális. Szabó -felismerte dokumentumok és mellettük megannyiszor Böckh Hugó 25 évesen kezdett, 29 évesen kiadott, s 35 évesen már le is zárt nagy o])usza a Geológia I —II. Az 1903-ban kiadott I. kötet, az , .Általános geológia” előszavában így nyilat- kozik meg az alkotó: , .Tanítványaim iránt tartozást rovok le, a mikor ezt a könyvet a nyilvánosságnak átadom. Teljes tudatával vagyok a feladat nehéz- ségének, melyet magam elé tűztem. Tudom, hogy tökéleteset nem nyújthat- tam. De már 20 év múlt el azóta, hogy dr. Szabó József geológiája megjelent és égető szükség volt oly könyvre, mely a tudomány haladásával szájnolva, annak jelenlegi álláspontját édes anyanyelvűnkön adja elő.” ,,Nem kézikönyvet, csak tankönyvet óhajtottam írni s ezért a dolog természe- ténél fogva e tankönyben, a hol a tudomány mai álláspontjáíiak a feltüntetése a czél, sok önállót ne várjon az olvasó. És ha helyenként nem nyújtottam azt, a mit akartam, szolgáljon mentségül, hogy itt, ez irodalmi segédeszközökkel rendkívül mostohán ellátott főiskolán igen nehéz az író feladata.” Mondta és írta ezt akkor, mire tanszékének, gyűjteményeinek és könyv- tárának a kor európai színvonalára emelésében megtette már a döntő és ered- ményes lépéseket — Zittel Károlynak, hírneves tanárának hozzá intézett levelét a pénzügyminisztériumi támogatás megszerzésére fordítva. Az így 110 f'öldtani Közlöni/ 106. kötet, 2. füzet fakasztott támogatás, a nyomában kelt nagyarányú megújulás és felfutás (és Semsky Amlor áldozatkészsége) volt a feltétele és biztosítéka a II., a sztratigráfia kötet előkészítésének és megírásának, s egyben a selmeci szak- emberké])zés, a selmeci iskola páratlan intenzitású iijravirágzásának. AVm álszerénység, vagy előrelátó mentegetőzés, de még csak nem is a cap- tatio l)enevolentiae óhaja vezette Böckh Hugó tollát, könyvét ,,csak tanköny”- nek s nem kézikönyvnek nevezve, hanem a méi'téktartó tárgyilagosság, ’ a korán megszerzett európai és hazai átnézet, s az az értékítéleti biztonság, ^ amely a tudományág jelenét és előzményeit magától értődő természetesség- ! gél kezelte, harmonizálta és határozott hizonsággal, s gyorsan a helyéretette. Hogy mennyire igaz a fiatal Böckh Hugó hangvétele — máshonnan ])éldázom. 1901 -l)en, a Földtani Közlöny laj)jain tette közzé selmeci műkö- désének első termését Böckh ,, Előzetes jelentés a Selmeczhánya vidékén elő- fordxdó eru])tív kőzetek korviszonyairól” címmel. Dolgozatának előszavában megnyilatkozik. A készülő ,, Általános geológia” előszavában olvasottakkal egylényegű és egyívású, Böckh Hugó szakeml)eri, szerzői etikáját alapjaiban jellemző nyilatkozat így hangzik: ,, Mikor a selmeczi M. Kir. Bánya- és Erdé- szeti Akadémia ásvány-földtani tanszékét két év előtt elfoglaltam, egy épp oly szé]), mint nehéz örökséget vettem át. Pettkó József és Szabó József liagyták ezt rám. Az a lángoló szeretet, az a nagy ügylxuzgalom, mellyel e két nagy mester e vidék geológiáját kutatta, nékem is szent kötelességemmé tette, hogy azt, amit ők megkezdték, én a tudomány mai, előrehaladottabb álláspontjával elől)bre vigyem, amint azt ők is megtették volna, ha még kö- zöttünk járnának.” A kortárs Pabp Károlynak 1919-ben, Schaffer Xavér Ferenc ,, Általános geológiá”-jának magyar nyelvű kiadása elé illesztett, a fordítást , a ,, honosító” kibővítést indokló előszava egészen más hangvétellel tekint vissza az előz- ményekre. Szabó ,,Geológiá”-ját sommásan és elég kíméletlenül, tudomány- történeti méretezés nélkül (vagy a rá való készség hiányával) egyszerűen el- avultnak titulálja — a BöcKH-művet, egyetemi társának, a sóformációk és ,szénhidrogéntele])ek kutatásában irányítójának, eszmét sugárzó kollé- gájának művét pedig fonákütéssel ,, méltatja”, nem többel — nem keveseb- bel: ,, elfogyott”. Az egyebekben hasznos Schaffer könyv megjelenése és a PAPP-féle gesztus minden esetre sokat tett a Böckh-í vállalkozás feledtetésé- ben. Járultak azután ehhez többen is. X'a])jainkban, mire Böckh Hugó születésének századik évfordulóját is át- léptük csendes reneszánszának lehetünk tanúi. Talán a 1\I. Áll. Földtani Intézet centenáriumán kezdődött az utódok emlékező számonkérése, vagy már előbb, a külföldet járt szaktársak bukkantak újból és újra a kezenyomára i a közelkeleten vagy másutt — mindenesetre a Magyarhoni Földtani Társulat 125 éves jubileumán ill. jubileumi ünnepi ülésének füzetében, a már előttünk fekvő Balkay' cikkben, revelációs kicsengéssel hallottunk és olvastunk róla ,, Böckh Hugó, Irán és a ,, köztes tömeg” ” címmel, szakmai rangjához, emberi i nagyságához emelt tollal, egy, külország! munkákban sok tapasztalatot és < érdemet szerzett szaktársunk avatott méltatásában. 8 ha felidézzük ez alkalomra Balkay Bálint cikke záradékát, már valól)an tudjuk, hogy születési centenáriumára szé]) csendben, de mégis- csak megérkezett az életmű reneszánsza is. így írt Balkay cikke záradéká- ban: ,, Böckh és társainak munkáját 45 év távlatából szemlélve, ez a fő fel- ismerés marad meg bennünk: kiválóan xnegtettek mindent, amit korukban Kriván: Altdlános földtan Böckh Hhijö tolnnírffolásáhan 111 meglehettek, és ezt a feladatot akkoriban senki más sem tudta volna jobban elvégezni. Tévedtek is, mert tévedni emberi, de szorgalmuk és szellemi bátor- ságuk nélkül az utódok nehezebben juthattak volna el mai ismereteikhez. Szellemi hagyatékukat nem lerombolta, hanem a neki járó megtisztelt helyre éjjítette be az elismerő utókor.” Tisztelt Ünnejn Emlékülés! Társulatunk Tudománytörténeti Bizottságától kaj)ott megbízásom a Bal- KAY-féle magatartásból indul ki. Nagy szavak nélküli tisztelettel veszi kézbe Böckh Hugó élő ,, Általános geológiá”-ját melynek az ,,élő” nem kegyeleti jelzője, de nem is a tudománytörténész udvariassága. Ez a könyv, ez a szerzői biztonságérzet Akasztotta szerénységből tankcinyvnek nevezett kézikönyv, a század első, sokáig megismételhetetlen, vagy sikertelenid megkísérelt vállal- kozása tárgyában. Terjedelme, felszerelése, szerkezete, tartalmi kitöltése jelzőszámokkal kifejezhető: 459 oldalon, 180 ábrával, 8 táblával s 4 nagy ,,rész”-ben é])ült -- 56 oldalon sorra véve a geogéniát és a geofizikát, 209 oldalát szentelve a kőzettannak, 179 oldalon tárgyalva az endogén és az exogén erők fejezeteire bontott dinamikai és jjetrogenetikai részt, s végül viszonylag, s talán feltűnően összevontan, 13 oldalon Böckh nagy jártasságú területét a tektonikát. Szerző magától értődő természetességgel, kora világszínvonalán kezeli anyagát. Biztos kézzel hárítja el a fölösleges s csak lexikálisán fontos adat- közlést, a lényeges, a választott cél világos láttatása érdekében. A geokémia Böckh pályakezdésekor még csak ígéret tudományszakunk fejlődésében. Böckh Hugónál a II., kőzettani részben mégis megcsillan ez a szemléletmód. Hallgatóit minden propedeutium nélkül máris kőzetföldtanra oktatja. A kőzetalkotó ásványok bemutatásál)an a választott sorrend egyben a kéregfelépítési gyakoriság sorrendje is — JJedig Clarké és W ashington számításai, becslései még a jövő fejlődése. A ÜANA-féle rendszert viszont betar- tani ezidőtájt, még kőzettani fejezetben is némiké])p illő, különösen ha az a fejezet egyben ásványtani alapvetés is kíván lenni. Nem így BöcKH-nél. Alapos a gyanúm, hogy néhai profe.sszorom Vadász Elemér negációs állás]>ontja a lexikális bőségű, súlyozatían sorrendű ásvány- ismeret gyakorlati szükségességével szeml)en innen ered. Vaü.vsz Elemér sokszor hangoztatta — szóban legaláljbis , hogy egy gyakorló geológus számára az ötven legíönto.sabb ásvány jó felismerése már elégséges - a többi a mineralógusok dolga. Nos Böckh Hugó súlyozó anyagkezelése jószerével 60 ásványnál ill. csoportjaiknál többet nem mutat be. Az adott szemléleti ágazatban még,sem vádolhatja senki felületességgel, az ismeretanyag meggondo- latlan redukciójával. íme a kőzetalkotó ásván vök tárgyalási rendje: ,, Szilikát ok : 1. Földpátok. 2. Föld])át])ótló ásványok, úgymint a szodalit cso])ort, nefelin, leuezit, melilit. 3. Skapolitok. 4. Csillámok, merev csillámok, kloritok, szerpentin, talk, kaolin. 5. Piroxén és amfiljól csoj)ort. 6. Olivin csoport. 7. Gránát csoport. 8. Epidot csoport. 9. Bázikus és fluor meg bór tartalmú aluminium-szilikátok: staurolit, andaluzit, sillimanit, disztén, cordierit, topáz, turmalin, vezuvián. 10. Titánsavas vegyületek: titanit, perowskit, ilmenit. 112 Földtani Közlöny 106. kötet, 2. füzet Oxidok és hidroxidok: 1. Kvarcz, tridimit, kaiczedon, o])áI. 2. Rutil, anatáz, brookit. 3. Zir- kon. 4. Konind. 5. Hematit. 6. Diaszpor. 7. Hidrargillit. 8. Sassolin. 9. Beauxit. 10. Limonit. H a 1 o i d s ó k : 1 Kősó. 2. Fluorit. Karbonátok : 1. Kalczit, dolomit, magnezit, sziderit. 2. Aragonit. Nitrátok : Nátronsalétrom, kálisalétrom. A 1 u m i n á t o k és f e r r i t e k : Spinellcsoport : spinellek, magnetit, krómit. Foszfátok : Apátit. Szulfátok : 1. Anhidrit. 2. Gipsz. S z u 1 f i d o k : 1. Pirit. 2. Pirrhotin. Termés elemek: 1. Grafit. 2. Kén.” * A kőzetek rendszerét illetően: a magmás, üledékes, metamorf tartományokat tisztán kezeli. A magmás rendszer tekintetében: az ő ,, Általános geológiá”-ján keresztül j)lántálódik át hazai környezetbe, szakmai köztudatunkba a RosenbüSCH- féle (1889) rendszer. Teleptani tekintetben kora világszínvonalán áll. Ismeretanyag közlésének bőségét, a külhoni anyag gyakori sőt túlnyomó használatát azonban indo- kolni kényszerül: ,,A mi a könyv irányát illeti, első sorban hallgatóim igé- nyeit tartottam szem előtt.” (Böckh Hugó kiváló tanár volt. ,, Tanári pályára predesztinálta szónoki készsége, nagy közlékenysége, az ifjúság iránti szeretető és egyéni szeretetreméltóságának varázsa” írta róla Rozlozsnik Pál, első tanítványainak egyike. 1932.) ,,Fel fog talán tűnni, hogy érczelőjövetelek tárgyalásánál többnyire külföldi példákra hivatkozom. Ennek oka az, hogy a magyar érczelőjöveteleket a tudománynak e téren éppen az utóbbi években tett haladásának megfelelően, csekély kivétellel, újra kell tanulmányozni és én éppen az újabli felfogás alapján pontosan tanulmányozott példákat hoztam fel, hogy erre az impulzust megadjam.” Vessük össze ezt a szerzői, szemléletre és haladási igényességre nevelő maga- tartást ID. Lóczy Lajos emlékére mondott és írott, a Földrajzi Közlemények- ben megjelent ,,ars rerum naturalium”-mal, melyet Rozlozsnik Pál emelkedett ihletésű megemlékezése is idéz: ,,A tudós munkájában a legbecsesebbnek tar- tom azt, amikor valami teljesen újat mond, amikor kartársait megelőzve megsejt vagy meglát olyan dolgokat, amik csak sokkal később válnak el- fogadott tudományos megismeréssé, köztudattá. A tényeknek megelőző felismerése, megsejtése az, ami az istenáldotta, kiválasztott tehetségeket jellemzi.” K r i r ú ti : Allalá nos fölilfim Böckh Ihajó íolmársolásrihn ii:} Böckh , .Általános geológiá”-ja a kor modern, világszintű eredményeit hozta: az njból is kiemelve mindig a maradandót, a fejlődést hozót, a gondol- kodásra, kutatásra gerjesztőt. Aktuogeológiai híranvagkövetése szinte naprakész. Példa rá a Mont Pelée 1902-es kitöréséről közölt fénykéj) (277. old.) jóllehet a könyv már lí)03-ra napvilágot is látott. A jó aktuogeológiai ráérzést bizonyítja, Böckh intuitív készségének jele, liogy a jelenségsort még indulásakor már kifejlésében látja, pedig a Pelée híres vulkáni tűje a belonit klasszikus ])éldája — még csak a kéziratlezárás után, ItKKPra tette majd vulkanológiailag igazán híressé Marti- nique szigetét. Művének megítélésél)en, s a továbl) búvárkodás inspirálására jó szolgálatot tesz Böckh Hugó a kulcsirodalmak fejezetvégi összegezésével. Könnyen és feltevések nélkül tájékozódhatunk közölt ismeretanyagán, hitelének, kivonat! biztonságának szilárdságán. Mondhatjuk bízvást; k()iiyvével kezünkben min- dent tudunk, s értékelve ismerünk, amit 1903. június 30., a kézirat lezárás előttről az általános földtanban ismernünk fontos és érdemes. Böckh Hugó ily módon előolvasója volt az utókornak. Sem Vkndl Aladár, beosztásában is rokon kétkötetes ,,Geológiá”-ja, som Vadász Elemér ,, Elemző földtan”-a nem ment tőle. Bár szerények az utalások, az újabb munkák előzmény feldolgozó és átrendező ereje a fogalmazási fordulatok, a tárgyalás- módok, a választott ])éldák, sokszor a közölt kéj)i és vonalas ábrák jelzésein át mégsem oly átlényegítő, hogy ne vennők észre egy nagy közös ős leküzd- hetetlen létét és hatását a századfordulóról. Hogy Böckh Hugó mennyire túlmutatott korán bizonyság rá a könyv III., , .dinamikai és petrogenet ikai” része, már címében is. Az endogén és exogén erők működésének, a dinamikai kőzetképződésnek szentelt 179 oldal a Szabó József nyomán hazai földön is megtermett aktualizmus gyümölcse. A ma megfigyelhető, az aktuogeológiai tények felől indul, s a közvetve megfi- gyelhető felé halad tárgyalásában. Szabó József aktualizmusa nyomdokán haladva igen konzekvensen; előbb tárgyalja a magmatevékenység felszíni megnyilvánulásait, s csak később a mélységi magmaműködést. Előbb a hozzáférhet őt, a keletkezésében, műkö- désében rnegfigyelhetőt, s csak késől)b a keletkezésében közvetlenül megfigyel- hetetlent, a mélységi magmás tevékenységet és termékeit, a mélységi magma- ké})ződményeket . Érdemes felidéznünk az átvezetést a mélységi magmás fejezet felé, miköz- ben Böckh a denudáció szubvulkáni képződményeket feltáró, láttató jelen- tőségét méltatja: ,,a denudáció és erózió egyrészt. . . szétrombolja az eredeti vulkánokat, másrészt a lakkolitoknak és a vulkánok erupcziós csatornáinak feltárásával lényegesen elősegíti a vulkánosságról való ismereteinket. A mélységbeli és kiömlésl)eli kőzetek közötti összefüggést például csak ily módon ismerhettük meg” (308. old.). Nem kell túl messzire mennünk tehát V'adáSZ Elemér ,, Elemző földtan”- ának e részre vonatkozó szerkezeti, tárgyalási rendjét illetően. íme a szemléleti előzménv. Ha az exogén erők fejezetét vesszük, ott is az aktualizmus önmagából fakadó logikai rendje a meghatározó. ,,A víz geológiai hatása”, ,,A levegő geológiai hatása”, s a , .Szerves élet, mint geológiai tényező” adja a tárgyalás rendjét. A víz geológiai hatását tárgyaló szakaszban, ha lehet, még joliban kidomboro- dik az alkalmazott logikai rend; ,,A Földbe szivárgó víz, a Föld felszínén Földtani Közlöny 114 Földtani Közlöni/ 106. kötet, 2. füzet tovafolyó víz hatása”, ,,A szilárd halinazállajjotú víz hatása”, ,,A tavak, mint geológiai tényezők” és ,,A tenger, mint geológiai tényező”. Böckh Hugó ,, Általános geológiá”-ját méltató sok szempont közül ki emelt még a stiláris szempont. Böckh Szabó József, Hantken Miksa, Koch Antal, Krenner József, Schmidt Sándor, Schafarzik Ferenc, ID. Lóczy Lajos, Eötvös Loránd tanítványa. Tőlük vette az ismeretanyagot, a tárgy nyelvezetét, praktikumát, szellemét, a megfogalmazásokat. Leginkább talán KocH-LÓczY-ScHAFARZiK-tól a nyelvet, amely a nyelvújító Szabó, a csendesen átrendező és szelektáló Koch után, már a mai szaknyelvet szólaltatja meg BöCKH-ben, a természetes hangzás biztonságával. Tisztelt Ünnepi Emlékülés! Böckh Hugó ,, Általános Geológiá”-ja a Millenium lendületében fogant nagy összegezések egyike. Egy zseniális fiatalember alkotókészségének s a nagy mecénás Semsey Aiidor áldozatkészségének találkozása és vetülete. Kompendiuma a XIX. század meghatározó jelentőségű általános földtani eredményeinek. Nyitás a XX. századra. Felhasznált irodalom B.4LKAY B. (1974): Böckh Hugó, Irán és a .köztes tömeg”. Föliit. Közi. 104. köt. 2. fűz. p. 232 — 239. BÖCKH H. (1901): Előzetes jelentés a .Selmeczbánya vidékén előforduló eruptív kőzetek korviszonyairól. Földt. Közi. i XXXI. köt. 2S9-297. Böckh H. (1903—1909): Geológia I — II. Selnieczbánya. I Böckh H. (1930): Lóczy Lajos és a magyar geológia. Földr. Köziem. 58. köt. p. 106 — 184. Magyar Életrajzi Lexikon (1967): Böckh Hugó. I. köt. p. 256. Kozlozsnik P. (1932): Nagysúri Böckh Hugó élete és munkái. Földt. Közi. LXI. köt. 1 — 12. fűz. p. 15—36. SCHAFFER X. F. (1919): Általános geológia. Budapest. SZABÓ J. (1861): Békés és Csanádmegye. Geológiai viszonyok és talajnemek ismertetése, egy színezett földtani térkép- pel. Magyar Gazdasági Egyesület, Pest Szabó J. (1862): Egy continentális emelkedés és sűlye. II > 124 Böckh Hugó szerepe és jelentősége a magyar szénliiclrogénkutatásban Dr. Csihy Gábor Ay. előző előadások Böckh Hugóról a geológus tanárról, a földtani tudomány művelőjéről és oktatójáról, tudományos munkásságáról szóltak. Böckh Hugónak az életműve, a munkássága azonban nem az elmélet, hanem inkább a gyakorlat, az alkalmazott földtan, éspedig a kőolajföldtan, a szénliidrogén- kutatások területén teljesedett ki. Böckh Hugónak, a nemzetközileg is el- ismert és eredményes kőolajkutató geológusnak a munkásságáról kívánok megemlékezni. Ma, amikor a dinamikus enei’gia, a szénhidrogének, a szó .szo- ros értelmében a világot rengető gazdasági jelentősége és jjolitikai kihatása épjjen kulminál, igen fontosnak tartjuk a legnagyol)b magyar kőolajgeológus életművéből a tanulságot levonni. A magyar föld területén a földtan alkalmazásának eddigi legkiemelkedőbb eredményei a szénhidrogénkutattis, a kőolajföldtan területén születtek. Ez hazánk medence földtani jellegéből eredően természetes. A kőolajíöldtan- nak világszerte ismert magyar képviselője és a korszen'i szénhidrogénkutatás megindítója volt Böckh Hugó. Ezt nemcsak mi magyarok állítjuk, hanem alátámasztja a "J'lie Science of Petroleum című 1938-ban megjelent kiinyv első kötete 272. oldalán található idézet, amelyben a kőolajkutatás fejlődésének történetéről szóló fejezetl)cn a következők olvashatók: ,,Az első imklszer, amelyet a kőolajijuirban tudomány kutatásra használtak fel, az Eötvös inga volt. A lehetőségét annak, hogy az Eötvös ingát gravitációs mérésekre alkalmazzák, már 1888-l)an báró Eötvös Lt)ránd, a buda])esti egyetem fizika professzora dolgf)zta ki. Az első műszert 18(t0-ben készítették és azzal 1891- ben végeztek első ízl)en méréseket. — PIötvös megvalósította és demonstrálta a lehetőségét, hogy eltemetett földalatti szerkezeteket gravitációs anomáliá- val kimutassanak. A határozott felismerésnek hasznosíthatóságát azonban, mint a geológia eszközét, Böckh Hugó, a Magyar Fcildtani Intézet késől)bi igazgatója realizálta, aki 1!)1 7-ben először hívta fel a figyelmet an-a a tényre, hogy antiklinálisok és dómok a környezettől eltéi'ő kis vagy nagy sűrűségű ,, magokkal” megtalálhatók Eötvös ingájának segítségével. így mutatta ki először a világon geofizikai eszközzel az egbelli ant iklinálist. 1918-ban Böckh tanácsára Németországban is liasználták az ingát és egy kősótelejjet fedeztek fel .segítségével. E pionír munkák után vette át kutatások- ra a Shell és az Angol Perzsa Olajtársaság. Az első felfedezett terület az egyi])tomi Hurghada olajos szerkezet volt l!»21-l)en. Ezután következett az Eötvös-inga világszerte történő térhódítása, amely egybeesik a tudomá- nyos olajkutatás felívelésének korszakával”. Ugyancsak a The Science of Petróleum ban, a ktizelkeleti olajterületekről szóló fejezetbe2i (140. oldalon) olvashatjuk: ,,A területek szerkezeti felismerése 2* 116 Földtani Közlöny 106. kötet, 2. füzet és a továbbkutatás alapja Böckh Hugónak és társainak „The Structure of Asia” c. könyvéből merített ismeretek alapján történt.” E könyv több szerzővel együttes műként 1929-ben jelent meg. I E világviszonylatban is elismert nagyságán belül, Böckh Hugó hazai tevé- kenységét mindnyájan jól ismerjük, hiszen Papp Simon szavai szerirít ő küldte ki Papp Simont és Pávai Vájná Ferencet a dél zalai területek térké- i pezésére, s ez a munka vezetett végső soron az első jelentős magyar olajterület , felfedezéséhez. Ismeretes vezető szerepe az erdélyi földgáz területek felkutatá- sában is. Böckh Hugó tehát mindenképpen a magyar kőolajföldtan és kutatás első és legnagyobb személyisége volt. Felfogására jellemző a Tanácsköztársaság idején, 1919. május 14-én a Tudományos Társulatok direktóriuma által, a Földtani Intézet és a magyar ; földtan feladataival kapcsolatban tartott ülésen mondott felszólalása: ,,A Földtani Intézet a bányászatból, tehát a gyakorlati működésből sarjadzott ki, el sem képzelhető tehát, hogy tisztán tudományos célokat szolgáljon. Fel- adata, hogy alapot nyújtson a bányászatnak további kutatásra, de részletes » kutatásokat (így fúrásokat, aknákat) nem végezhet. A gyakorlati kérdés min- dig tudományos kérdéseket involvál, melyek nélkül további kutatás lehetet- ; len. Kettős: tudományos és gyakorlati legyen tehát a Földtani Intézet munkás- i sága, úgy, mint azelőtt volt.” Ezen koncepció szellemében kezdte meg 10 évvel később, 1929-ben, mint i a Földtani Intézet igazgatója, működését. Böckh Hugó felfogása eltért elődje, | Nopcsa Ferenc kissé elvontan tudományos vezetési felfogásától. A gyakorlati i geológia igényeit szem előtt tartva mind szakmai, mind adminisztratív téren j törekedett újraszervezni az Intézet munkáját. A legmagasabb fokú elméleti képzettség és gyakorlatiasság ritka harmóniájával áthatott nagyobb távlatra í szóló munkatervének keresztülvitelét, sajnos korai halála megakadályozta. ! Megjegyezni kívánjuk, hogy a hazai geológus társadalomnak ID. Lóczy 1 Lajos óta egyik kedvenc vitatémája volt — érthető módon, de nem mindig 1 indokoltan — a Földtani Intézet lielyes ill. korszerű vezetésének, irányításá- f nak a problémája ill. kritikája. Böckh Hugó utódainak viszont módjukban , állt e két felfogás, az elmélet és gyakorlat ill. a kettő jó ötvözetének helyességét i ill. követését eldönteni! Amint már említettük, Böckh Hugó életének legkimagaslóbb eredményeit a kőolaj és földgázkutatás terén érte el és ebben a tekintetben világszerte ' vezető szaktekintélynek ismerték el. Munkássága ezen a téren két részre oszt- ható: az 1910 — 1921 közötti hazai és az 1921 —1929 közötti külföldi tevékeny- ségre. Hazai tevékenysége magába foglalja az erdélyi medencebeli, az egbelli i és horvátországi szénhidrogénkutatások irányítását és az alföldi kutatások megkezdését. Szerteágazó külföldi kőolajkutatói tevékenysége pedig a közel- keleti — iráni és iraki — munkásságában csúcsosodott. Böckh Hugó házi tevékenységének fénypontja az erdélyi földgázkutatás és feltárás, melynek keretében kezdte meg nagyjelentőségű gyakorlati célú tudományos munkásságát az Erdélyi-medence antiklinálisainak tanul- mányozásával. A magyar kőolaj történelem első, 1920-ig tartó korszakának legdicsőbb fejezete és legnagyobb eredménye az Erdélyi-medence földgázának a fel- fedezése volt. Az erdélyi kincstári kutatások szervezettség, anyagi befektetés, tudományos előkészítés és felszerelés tekintetében messze kiemelkedtek e korszak hazai szénhidrogénkutatásai közül. Csíki/: Börkh Hnc/ó jel entőséí/e a maí/i/ar szénhidroi/énkutntúsban 117 Az Erdélyi-medence földgázának a felfedezése, a kissármási gázkút nem mindenna])i története, mely váratlamd tárta fel az erdélyi földgázt, Európa akkori legnagyobb előfordulását — közismert — nem kívánom részletezni. Papp Károlynak, a legilletékesebbnek a szavait idézem; ,,A bányászkodás történetében gyakori eset az, hogy a kutatások közben egész másra bukkannak, mint amit kerestek. Ez történt a Mezőségen, Kissármáson is. Itt a magyar kincstár kálisóra kutatott, s e helyett a fúró földgázra bukkant.” A M.vly Sándor bányamérnök, a ])énzügyminisztérium bányásztai osztálya vezetője és tanácsadója, Lóczy Lajos által kezdeményezett, és Lóczy Lajos — Papp Károly által kitűzíitt 1. és 2. sz. kálisófúrás közül a másodikban, a kissármásiban tört fel 1909. április 22-én, 8t»l,9 m talpmélységl>en a Mezőség földgáza, szarmata korú agyagos homokrétegekből. Az eredmény 8G4 000 m^/na]) majdnem tiszta metán. A kút sokáig, 27 hónapon keresztül eruptált, míg sikerült BŐhm Ferenc bányamérnöknek lezárni 1911. július 30-án, de október 29-én a kút környékén keletkezett hasadékokon újból feltört, és kráterek keletkeztek, melyek csak a kút megnyitása után álltak le. Nagyjából ugyanaz történt, mint a Kőrösszega])áti 1. sz. kúttal a 40-es években. A váratlan felfedezés lázba hozta az egész országot, a kissármási kút ún. ,, felrobbanása” ])edig országos szenzációt keltett, nagy vitákat támasztott mind a sajtóban, mind a szakértők világában. Sajtókampány keretében tá- madták a kormányt, a ])énzügyminisztériumot, kivizsgálásokkal, magyaráz- kodásokkal ])róbálták a kedélyeket lecsillaj)ítani — , és a kedélyek mint mindig, most is lecsillapodtak. - Az állami gázakció (,, gázprogram”) pedig megkezdte munkáját; első feladat volt a gázelőfordulás részletes földtani vizsgálata, a földgáz feltárásának, termelésének és felhasználásának tanulmányozása. Már 1909-ben megkezdték a gázos terület földtani térkéjiezését Lé)CZY Lajos irányításával, majd 1910-ben a pénzügyminisztérium elrendeli az erdélyi neogén medence egész területére kiterjedő részletes tanulmányozást, s e munka vezetését Bückh Hugóra bízza, aki ezzel egy életre el jegyzi magát a kőolaj- kutatással. Meg kell állapítanunk, hogy altban az időben a világ egyetlen kőolaj- vagy földgáz területén sem előzte meg a fúrásokat olyan alapos és rendszeres föld- tani vizsgálat, mint az Erdélyi-medencében. Mindenütt másutt, így nálunk is, felszíni kőolaj- vagy földgáznyomok ala]tján fi'irtak számos fúrást, és csak később fogtak a terület földtani megvizsgálásához. Az Erdélyi-medencé- ben a helyes sorrendet köv'ették és tervszerű földtani kutatással oly biztos alapot készítettek a feltáró munkálatokhoz, hogy a fúrások a legkisebb kockázattal indulhattak meg. Ebben a nagyszabású kutatási munkában társai voltak: Papp Simon, Pávai Vájná Ferenc, Vitális István, Szádeczky K. Gyula, Strömpl Gábor, Lázár Vazul, Gaál István, Phleps Ottó, Wachner Henrik, Lörenthey Imre, Fazék Gyula, Pantó Rezső, Rozlozsnik Pál. Már egy évi tájékoztató földtani térképezés alapján Bückh felismeri az erdélyi gázos terület földtani szerkezeti felépítését és erről először ,,Az blrdélyi medence földgázelőfordulásainak geológiájáról” című tanulmányában 1911- ben, valamint ,,Az erdélyi medence földgázt tartalmazó antiklinálisaind” c. dolgozatában szintén 1911-ben számolt be. A földtani kutatások első ered- ményeit összefoglalva Bückh Hugó és munkatársai kimutatták, hogy a meden- ce tektonikai felépítésében a legfontosabb szei’epet a gyűrődések játsszák, és vizsgálataik alapján kidolgozták a medence gyűrődéses tektonikai térkéjiét. Ezekről a ])énzügyminisztérium kiadásában megjelent közleményeikben 118 Földtani Közlöny 106. kötet, 2. füzet számoltak be, 1911 és 1913-ban: , .Jelentés az Erdélyi-medence földgáz előfor- dulásai körül eddig végzett kutató munkálatok eredményeiről” címen. Az antiklinális elméletet a múlt század 60-as éveiben Hunt amerikai geoló- gus íUlította fel, Eöckh Hugó azonban azt tapasztalta, hogy az Erdélyi- medencében hiányoznak a HuNT-féle hosszii tengelyű antiklinálisok. Az erdélyi l)oltozatok rövidek, hosszúságuk kevéssé múlja felül szélességüket, és ezért ezeknek új nevet adott: ezek a brachiantiklinálisok, dómok, melyekben a földgáz felhalmozódott. Böokh Hugó és munkatársai 36 zárt boltozatot álla- pítottak meg a Mezőség és a Kis- és NagyküküUő folyók vidékén. Megje- gyezzük hogy Eöckh Hugó iíjszerű tektonikai szemléletének, melyet az akkor egyedül elfogadott antiklinális elméletre támaszkodva az Erdélyi-medencéről alkotott, tudománytörténeti jelentősége van, és annak továbbfejleszté.sét jelentette. A földtani kutatásban elért eredményei láttán a kormány 1914-ben a pénz- ügyminisztériumban megszervezett bányászati kutató osztály élére nevezi ki, ahol mint miniszteri tanácsos, majd mint helyettes államtitkár a hazai hasznosítható ásványkincsek, főleg a szénhidrogének felkutatását és haszno- sítását irányítja, egészen 1918-ig. Mint a szénhidrogénkutatások legfőbb irányí- tójának, állandó műszaki munkatársa Eőhm Fei’enc bányamérnök volt, a fúrási munkálatok vezetője, geológusai pedig Paff Simon, Pávai Vájná Ferenc és Lázár Vazul voltak. Eöckh Hugó világra szóló érdeme, hogy ő kezdeményezte az Eötvös Loránd által tisztán tudományos célokra készített torziós ingának gyakorlati földtani feladatokra, nevezetesen kőolajkutatásra való alkalmazását. Ugyan- is az 1912- és 13-ban Eötvös Loránd vezetése alatt Pékár Dezső, Fekete Jenő, Rybár István, Pogány Eéla, Renner János és Fröhlich Pál által Erdélyben, a Maros völgyében végzett gravitációs mérések első látásra nem igazolták a gázkutatások földtani szerkezeti eredményeit. Eöckh kimutatta azonban, hogy ez az eltérés csak látszólagos, és azt az antiklinálisokban levő sótestek okozzák. Ily körülmények között természetes, hogy ott, ahol a föld- tani szelvényben antiklinális van, a geofizikus gravitációs minimumot jelez, a színklinálisok felett pedig maximumot. ,,Ha ez a feltevés beválik — írta ez- előtt 60 évvel, 1914-ben — akkor a nehézségi mérések megbecsülhetetlen szolgálatot tehetnek.” — És 1915. év nyarán javaslatára Pékár Dezső és Fekete Jenő geofizikusok Eötvös Loránd irányításával Egbell mellett első ízben alkalmazták a világon a geofizikai kutatási módszert, a torziós inga felhasználásával, a szénhidrogénkutatás érdekében. 1917-l)en a Bányászati — Kohászati Lajmkban megjelent , .Brachiantikli- nálisok és dómok kimutatása torziós mérleggel végzett nehézségi mérések adatai alapján” című, koi’szakalkotó jelentőségű munkájában az eddig csak feltételezett összefüggéseket az egbelli kutatási és mérési eredmények fel- használásával már bizonyítja is és kijelenti: ,,a mélyben meggyűrt medencék- ben, ahol a holoeén és pleisztocén üledékek a szerkezet geológiai megfigyelését lehetetlenné teszik, és ahol az altalaj szei’kezetének kinyomozása eddig csak mélyfúrások segítségével volt lehetséges, a nehézségi mérések megbecsülhe- tetlen szolgálatokat tehetnek a szénhidrogénekre való kutatásnál,” — majd hozzáteszi, ,a geofizikusok feladata, hogy a geológusokkal karöltve a módszert tökéletesítsék.” Eöckh Hugónak ez a világviszonylatban is nagy jelentőségű dolgozata, a Petroleum 1917. évfolyamában német nyelven is megjelent, és ezzel elindította az Eötvös ingát világkörüli hódító útjára. C s í k y : Böckh Tíagá jeleufősér/e a magj/ar szénhidrogénkutatánhan U9 A Böckh által vezetett kincstári szénhidrogénkutatásuak másik jelentős eredménye volt az egbelli kőolajelöfordulás felfedezése, mely a történelmi Magyarország első megkutatott olajmezője volt. A Papi* Simon által földtani térképező módszerrel kimutatott boltozaton, a Böckh által kitűzött 1. sz. fúrás kismélységben levő szarmata rétegből tárt fel kőolajat és földgázt 1914-ben, vagyis ezelőtt GO évvel. Amint már endítettük, ezen a területen bizonyította az Eötvös inga Böckh Hugó elgondolását, hogy alkalmas a földkéreg szerkezetének a megállapí- tására, mely vSzerkezet esetleg tartalmazhat szénhidrogéneket. És az is kiderült, hogy a geofizikusok által jelzett gravitációs maximum csaknem teljesen egylte- esik a Papp Simon kimutatta földtani szerkezettel. Egbell magyar viszony- latban is kis termelésű olaj mező volt, de akkor az első világháború alatt, amikor mind Galícia, mind Románia olajterületeitől el voltunk zárva, mégis csak fedezte a központi hatalmak vasúti forgalmának kenőolajszükségletét. De van Egbellnek még egy más vonatkozású jelentősége is, ami viszont kevés- sé köztudomású. Az egbelli olajmező a Bécsi-medence északi részél)en, az ún. Morvamezőn található, éspedig kereken 20 km távolságra a mühlbergi olaj- mezőtől, mely az ausztriai zistersdorfi olajterület legészakibb mezője. Ebből viszont az következik, hogy a Bécsi-medence első kőolajelőfordulását Böckh Hugó fedezte fel, ezelőtt GO esztendővel. És 20 esztemlőnek kellett eltelnie, amikoris Feiedl Károly, az ausztriai kőolajliánvászat megteremtője, munkás- sága nyomán 1934-ben felfedezték az első jelentős osztrák olaj mezőt, Göstinget, nem messze Mühlbergtől. Friedl Károly elismeréssel hivatkozik Böckh Hugó i'ittöi’ő munkásságára az 193G-ban megjelent ,,Der Steinl)erg-Dom bei Zistersdorf und sein Ölfeld” c. könyvében, és kijelenti, hogy neki sikerült felfedezni a Bécsi-medence első olajmezőjét Egbellnél. Megemlíti, hogy Böckh Hugó feltérkéjiezte a Bécsi- medence szerkezeti viszonyait, ttibb boltozatot mutatott ki, köztük a Stein- berg-dómot is, és az ő felvételi térképét használta fel alapul Friede is, amikor 1925-ben a Vacuum Olajtársaság megbízásából megkezdte a Bécsi-medence földtani felvételét a kőolajkutatás megindítása céljából. Hasonló elismerés.sel írt BöcKHről már 1914-ben Hermáim Vetters osztrák geológus is, az ausztriai kőolajkutatás másik úttörője, kihangsúlyozva az egbelli felfedezés nagy jelen- tőségét Ausztria számára és megjegyzi, liogy a Morva folyó bár ])olitikai határ, de nem geológiai határ és a Bécsi-medence osztrák részében hasonló földtani felé])ítés mellett kőolajnak kell lennie, mint Egbellen. Az úttörőknek persze — mint mindig és mindenütt — ellenfeleik is voltak, akik azt hangoz- tatták, hogy könnyű volt felfedezni a Steinberg-dóm kőolaját, hiszen tiszta időben az egbelli fúrótornvok odalátszottak! Az 191 5 és 18 között Horvát-Szlavonia területén, úgyszintén a Dunántúl DNy-i részében végzett kincstári kutatásokat szintén Böckh Hugó irányította, a földtani felvételeket ])edig Papp Simon, Pávai Va.jna Ferenc és Lázár Vazul készítették. Ezek a munkálatok igazolták véleményét, mely szerint a neogén kéj)ződménvek úgy mint az Erdélyi-medencében, itt is meggyűrőd- tek és több boltozatot mutattak ki. A Lipik melletti l)ujavicai boltozaton javaslatára lemélyített 1. sz. fúrás 1918-ban földgázt és kőolajat tárt fel kis mélységben alsó})annon-.szarmata rétegekből. A szerkezet és előfordulás megkutatását a háborús események megakadályozták. Ezek a földtani fel- vételek mutatták ki a budafa])usztai boltozatot is. Ezek voltak Böckh Hugó kincstári tevékenységének fontosabb és sikeres 120 Fölfltani Közlőiül 106. kötet, 2. füzet állomásai. Ezeket a felfedezéseket azonljaii, melyek a Böckh vezette kutatások során összekováesolódott első magyar szénhidrogénkutató gárda, geológus, mérnök és geofizikus nemzedék kiváló munkáját hirdeti és a magyar kőolaj- történelem első és dicső fejezete, sajnos nem tudta a magyar állam hasznosí- tani. A hálxu'ú miatt leszegényedett országban nagyobb szabású szénhidrogén- kutatást saját erőből folytatni lehetetlen volt, Böckh Hugónak azonban sikerült külföldi kajtcsolatai révén a kutatásokat lijból megindítani. Az Angol — Perzsa ülajtái’saság 1920-ban a Hagyar Állammal kötött egyezmény és szerződés értelmében megalapítja a Magyar Olajszindikátust és a kutatások vezetését Böckh Hugóra bízza. Az 1921 és 25. között működő szindikátus története szintén közismert; három meddő fúrás után felszámolták. Böckh és munkatársai tevékenységét ezúttal már nem kfsérte a bányássz jószerencse. A vállalkozás kudarca viszont hosszú időre diszkreditálta a külfölcli tőke előtt a magyar területeket, és nehéz idők következtek a magyar kőolajkutatásra és kutatókra. Bcíckh Hug() az őt emiatt ért méltánytalan támadások következtében állásáról lemondott, és megkezdte ill. folytatta külföldi működését, mint az Angol- Perzsa (Olajtársaság geológus tanácsadója. Az 1923 — 24- és 25. évek- ben Perzsia földtani viszonyait tanulmányozta, 1925 és 26-ban lsedig a Török Olajtársaság — a későbbi Iraki Olajtársaság — megbízásából egy nemzetközi szakértői bizottság tagjaként a társaság kőolajföldtani kutatásait végezte Irakban. 1926 28-ban eleinte fijra Perzsiában dolgozik, majd Közép- és Dél-Amerikában — Guatemala, Kolumlúa, Trinidad és Venezuela szénhid- rogén előfordulásait tanulmányozza. 1928 és 29-ben Albániában, végül újból Perzsiában végez kutatásokat, ahonnan véglegesen hazatér 1929-ben, világ- hírnévvel, tekintélyben és tajiasztalatíikljan gazdagon. A magyar kormány is belátta végre, hogy vétek az, ha a külföld által oly nagyra értékelt szaktudása nem a haza javát szolgálja. Böckh Hugó nagy érdeme az említetteken kívül, hogy már 1911-ben, majd 1914-ben elsősorban az erdélyi felfedezés hatására, továbbá főleg a Derna-tatarosi aszfaltos előfordulás és az Alföld északi peremvidékén észlelt olaj és gáznyomok alapján kimondja, hogy mindezek indokolttá teszik a medenceterületek, elsősorban a Nagy Magyar Alföldnek szénhidrogének .szem- jjontjából való rendszeres átkutatását, ami rövidesen be is következett miután a megváltozott körülmények is erre kényszerítették Böckh Hugót ill. a Ma- gyar Államot. A torziós inga sikeres egbelli alkalmazása nyomán 1917-ben Böckh meg- bízásából Pékár Dezső és társai, köztük Hekker János, megkezdik az Alföld EK-i részének, a Hortobágy és környékének geofizikai felvételét, majd 1918-ban megindul az első alföldi szénhidrogénkutató mélyfúrás, a Hortobágy 1. lemélyítése. A Hortobágy 1. sz. fúrás telej)ítésének előzményei tudomány- lörténeti szempontból említésreméltók. Böckh két })árhuzamos fúrást tervezett, a kimutatott két gravitációs indikáció természetének kiderítésére: egyiket a hortobágyi minimumon, a másikat a hajdúszoboszlói maximumon. Mindkét fiirást Papp Simon tűzte ki. A Hortobágy 1. fúrás a minimumon mélyült és csak kevés gázt adott, gyakorlatilag meddő lett, a másik a hajdúszoboszlói fúrás már nem Böckh, hanem Pávai Vajka Ferenc vezetése alatt mélyült és nem a maximum tetővidékén, ahol Papp Simon kitűzte, hanem attól kb. 4. km-rel délre. A Pávai féle fúrásból a közismert termálkút lett, a Papp Simon féle tervezett fúrópont környékén viszont ma gázkutak termelnek. Az Csíki/: Bückh Hugó jelentősége n nutggur szénhiilrogénkutatásban 121 alföldi kincstári szénhidrogénkiitatást Bückh Hiig(3 külíöldi tartózkodása alatt, 1923—29 között, munkatársa Pávai Vájná Ferenc irányította. Bückh Hugó külföldi munkáságának tudományos eredményei csak részl)cn jelenhettek meg, minthogy ipari vállalatok részéi’e dolgozott. így a francia ViENNOT-val együtt Irak geológiáját foglalták össze új megvilágításban, mely dolgozat 1929-ben jelent meg a francia akadémia Comjjtes Rendues- jében és P. Termiek mutatta be az akadémián. Megírta a közismert Hüfer Engler féle ,,Das Erdői” című kézikönyv második kiadá»sa számára a perzsiai olajterületek geológiáját, de oly kimerítően ismertette az Angol — Perzsa Olaj- társaság szénhidrogénelőíördulásait, hogy a társaság elnöke, miközljen gi'a- tulált kiváló munkájához, nem engedélyezte a megjelentetését. Bückh Hugó nagy általános tudását szinte hattyúdalként önikítette meg az a nagy koncejjciójú munka, melyet Cíkegory a londoni íöldtani társaság elnöke, gla.sgowi egyetemi tanár szerkesztésében 1929-ben megjelent , .Ázsia szerkezete” című munkájában tett közzé inunkat ársaiv;d Lee.s és Rich.vrd.son angol geológu.sokkal, ,, Adalékok az iráni hegyláncok i’étegtanához és szerkeze- téhez” címen. Ezen alapvető munka kútforrása Perzsia, úgyszintén Irak geo- lógiájának. Vende Aladár szerint, ,,ez a munka Bückh Hug(') legnagyolib alko- tá.sa s ])áratlan tektonikai ké.szségének a külföld előtt is igen natívra becsült bizcnyítéka.” Idevonatkozólag még csak annyit, hogy a múlt évben tartott előadást Balkay Bálint ,,Böckh Hugó, Irán és a köztes tömeg” címen, melyben érté- kelte Bückh és társainak dolgozatát és vázolta a dolgozat magyar ill. iráni vonatkozásainak megítélésében azóta történt változásokat a tektonika mo- dern irányzatainak tükrében. Ehhez hozzáfűzni valémk nem lehet, de figyelemre méltéik és megszívlelendők Balkay végszavai: ,, Bückh Hugó és társai ki- válóan megtették, amit korukban megtehettek és ezt a feladatot akkoril)an senki más sem tudta volna jobban elvégezni. Tévedtek is, mert tévedni embei-i, de szorgalmuk és szellemi bátorságuk nélkül az utéxlok nehezebljen juthattak volna el mai ismereteikhez.” Amint azt ID. Lóczy' Lajosról megálla])ította, a róla szóló tanulmányában, Bückh Hugó is a magyar tudomány ,,daring ])ionerjai”, merész úttörői közé tartozik, akik valami teljesen újat adtak, akik kortár-saikat megelőzve, megsejtettek vagy megláttak olyan dolgokat, amik csak késől)b váltak el- fogadott tudományos megismeréssé, köztudattá. A tényeknek a kortársakat megelőző felismerése, megsejtése az, ami a szellemi nagyságokat jellemzi. Nagyjaink életművének méltatása, értékelése közben felmerül a kérdés: milyen tanulságokat vonhatunk le belőle? Jelen e.setben, milyen szere]>e és milyen kihatása volt Bückh Hugónak a későbbi hazai kőolajbánvászat kialakulására. A legfontosabb talán az, hogy miután a magyar iUlam az erdélyi földgáz felfedezé.sekor megalkotta az 1911. évi kőolajmonopólium törvényt, lerakta a jövő, a magyar kőolajkutatás és bányászat ala])jait. Volt ugyanis egy vezető, szervező egyéniség Bückh Hugó — , akinek a keze alatt első- sorban az erdélyi gázkutatás keretében, felnőtt a kőolajkutatók első hazai nemzedéke, melynek soraiból kerültek ki a következő korszak kutatásainak vezetői, irányítói. Paff Simon és Pávai Vájná Ferenc voltak Bückh Hugó legjobb tanítványai és munkatársai, a hazai kőolajkutatásnak a két világhá- ború közötti idők kitartó harcosai, akik külön utakon járva, más módsze- rekkel, más munkahipotézisek alaj)ján, de egy közös cél érdekélien harcoltak a magyar kőolajért. 122 Földtani Közlöny 106. kötet. 2. füzet A második és a harmadik hazai kőolajkutató nemzedék, kiváló úttörő tanító- mesterei nyomdokain haladva, de már kedvezőbb feltételek mellett foly- tatta elődei munkáját. Az alaj)ok már megvoltak, csak a mindenkori új tudományos elgondolásokat, módszereket kellett helyesen megválasztani és az újabb kutatási koncepciót kialakítani. Mert az utódok feladata a kor tudományos színvonalán, a helyes felismerésen és megítélésen alapuló új kutatási — koncejició kialakítása. Utódai, mindnyájunk számára legfontosabb Böckh Hugó azon felismerése, megállapítása, mely szerint ,,a neogén lerakódások azok, amelyeket a Nagy- alföldön való kutatásoknál a szénhidrogének előfordulása szempontjál)ól első- sorban kell vizsgálni” írta 1917-ben. Tisztelt Emlékülés! Böckh Hugóra emlékeztünk, a magyar kőolaj- és földgázkutatás atyjára — születésének 100. évfordulóján. Rá emlékezve, életművét igyekeztünk mél- tatni, aki a geológia mind elméleti de főleg gyakorlati fejlődésére maradandó hatással volt. Méltán megérdemelné, hogy centenáriuma alkalmából, — nevét — nagymúltú l’ársulatunk, Böckh Hugó emlékérem alapításával meg- örökítse. Teszem ezt a javaslatot előremutató nagyjaink megbecsülése jegyében, a magyar tudomány nagyobb dicsőségére és a fiatal nemzedék példát követő 1)uzdítására. Felhasznált irodalom I5.\LK.\V B. (1974): Böckh Hugó. Irán és a ..köztes tömeg”. Földtani Közlön.v 104. K., 2. f. Böckh H. (Í913) Rövid ö.sszefoglaló jelentés az Krdélyi-inedence földgázelöfordulásainak az 1911 — 12 években tör- tént tanulmányozásának eredményeirói. M. Kir. Pénzügyminisztérium kiadványa. Böckh H. (1917): Brachiantiklinálisok és dómok kimutatása torziós mérleggel végzett nehézségi mérések adatai alap- ján. Bányászati és Kohászati Lapok. őO. évf. I. K. Böhm F. (1939): Ásványolja- és földgázbányászat Magyarországon 1935-ig. Bányászati és Kohászati Lapok 9. sz CsiKV G. (1959): Az ötven esztendős erdélyi földgáz. Bányászati Lapok 9. sz. CSIKY G. (1974): .Az erdélyi kőolja- és földgázkutatások története. (F'ejezetek a magy'ar kőolajkutatás történetéből). Magyar Olajipari Múzeum Évkönyve I. 1969 — 1974. Friedl. K. (1936): Dér Steinbergdom bei Zistersdorf und sein ölfeld. In: F. E. SUESS: Festscbrift dér Geologischen Gesellschaft in Wien. Wien. Friedl. K. (1957): Das Wiener Berken. In: Erdői in österreich. AVien. Horusitzky H. (1931): Dr. nagysüri Böckh Hugó emlékezete. Hidrológiai Közlöny. K.ÍNT.ts. K. (1961): Geophysikalisohe Interpretationsfragen lm Wiener Becken. Erdői und Kohlé Nr. 8. P.vpp K. (1940): Kelet -Magjarország és az erdélyi .Mezőség ásványkincsei. Földtani Értesítő 3 — 4. sz. P.vpp .S. (1964): A magyarországi kőolaj és földgázkutatás az 1780-tól 1945-ig terjedő időszakban. MTA Műszaki tudományok osztályának közleményei. I. rész 32. K. II. rész 33. K. Pékár, D. (1932): Dr. Hugó von Böckh. Ergánzungs-Hefte für angewandte Geophysik, Bd. 2. Heft 4. Leipzig. Rozlozssik P. (1931): Nagysüri Böckh Hugó élete és munkái. Földtani Közlöny LXI. The Science of Petroleum. — 1938 — 1962. — London-New A^ork —Toronto. Vendl a. (1934): Böckh Hugó 1. tag emlékezete. M. Tudományos Akadémia-emlékbeszédek. XXI. K. 23. sz. ViZER V. (1931): Nagysüri Böckh Hugó. Bányászati és Kohászati Lapok. Böckh Hugó szakirodalmi munkássága 1. A Pozsony környékén előforduló állítólagos megalithikns emlékekről. 1897. 2. Ásvány-újdonság Budapesten a Kis-Svábhegyről. (Föld. Köz. 28. k. pag. 129.) 1898. ' Eine mineralogische Novitat vöm Budapestéi' Kleinen Schwabenberg (Föld. Köz. 28. k pag. 167.) 3. Adatok a Peeten denudatus és a Pleuroneetia eomitatus kérdéséhez újabb magyar- országi leletek alapján. (Föld. Köz. 28. k. pag. 358. (1898. — Beitráge zűr Frage über Peeten denudatus und Pleuroneetia eomitatus auf Grund neurer ungarlándiseher Funde. (Föld. Köz. Bd. 28. pag. 371.) 1898. Csiky: Böckit Huqó jelentősébe a ymtbyar szénhidror/éiikutalásban 123 4. Nagymaros környékének földtani viszonyai. (M. K. Föld. Int. E\ könyve 13. k. 1. f. pag. 1.) 1899. — Die geologisclien Verháltnisse dér Umgebiing von Nagymaros. (Jahrb. K. U. Oeol. Anstalt, B. 13. H. 1. pag. 4.) 5. Orca Semseyi, új Orca-faj a salgótarjáni alsó miocén- rétegekből. (M. Ív. Föld. Int. Évkönyve 13. k. 3. f. i>ag. 93.) 1899. — Orca Semseyi, eine neue Orca-Art aus dem unteren ,AIiocaen von Salgótarján. (Jahrb. K. U. Geol. Anstalt. H. 13. H. 3. pag. 105.) 6. Előzetes jelentés a Selmecbánya \ idékén előforduló eru[)tív kőzetek korviszonyairól. (Föld. Köz. 31. k. pag. 289.) 1901. — Vorláufiger Bericht öber das Altersverháltnis in dér Umgebung \on Selmecbánya vorkommenden Eru|)tivgesteine. (Föld. Köz. 31. B. pag. 365.) 7. B. H. és ScHAFARZiK F.: A Windgálle rjiiarzporphyrjának koráról. (Föld. Kö)/.. 32. k. pag. 331.) 1902. I — H. B. und F% Sch.vfaiizik: Éber das Altér des (,)iiarz])orj)hyrs tler W'indgálle. (Föld. Köz. B. 32. pag. 387.) . 8. Geológia. Tankönyv főiskolai hallgatók számára. 1. kötet. Általános geológia. Selmec- bánya 1903. 19. Adatok a Kfxlru-hegvség geológiájához. (M. K. Föld. Int. E%-i Jelentése 1903. ]>ag. 138.) 1904. — Beitráge zur Gf'ologie des Kodru-Gebiiges. (Jahresb. K. U. Geol. Anstalt 1903. pag. J 155.) 110. A fichtelitről, mint az első monoklin-hemimorph osztálybeli ásványról. (Föld. Köz. 34. k. pag. 335.) 1904. — Über (len Fichtedit, als das erste monoklin-hemimor[)he Mineral (Föld. Köz. B. 34. pag. 369.) |ll.A görnörmegyei Vashegy és a Hradek környékének geológiai viszonyai. (M. K. Föld. I Int. Évkönyve, 14. k. 3. f. pag. 57.) 1905. I — Die geologisclien V<*rháltnisse des Vashegy, des Hradek und dér Umgebung dicsér ; (Comitat Gömör). (.lahrb. K. U. Geol. Anstalt, B. 14. II. 3. pag. 63.) 12. Einige Bernerkungen zu dér Mitteilung des Herrn H. v. Staff: ,,Zur Stratigraphie und Tektonik dér ung. Mittelgebirge. I. Gerecse-Gebii'ge.” (Zentralblatt für Alin. Geol. und. Pál. Jahi’g. 1905. No. 17 18. pag. 555). Stuttgart. 1905. 13. Adatok a Szepes-gömöri Érchí'gység lerakódásainak taglalásához. (M. K. Föld. Int. Évi Jelentése 1905. pag. 39.) 19Ö6. — Beitráge zur Gliederung dér Ablagerungen des Szepes-Gömörer Erzgebirges (Jah- resb, K. Geol. Astalt 1905. pag. 46.) 14. B. H. és Emszt K.: Egy új, víztartalmú, normális ferriszulfátról, a Jánositról. (P’öld. Köz. 35. k. pag. 76.) 1906. — H. B. und K. Emszt: Über ein neues, wasserhaltiges, normales Ferrisulphat . (Föld. Köz. B. 35. pag. 139.) 15. B.H. és Emszt K.: A Jánosit és a Copiapit közötti különbségeki'ől. Válasz \Vf:in- SCHENK E. cikkére: ,,A Jánositról és annak a Copiapittal való azonosságáról.” (l*7ild. Köz. 36. k. pag. 186.) 1906. — H. B. und K. Emszt: Üb(*r Unterschiede zwischen Jánosit und Copiaj)it. Antwort auf den Artikel E. Weinschenks. (Föld. Köz. B. 36. pag. 228.) 16. B. H. és Emszt K.: Válasz Weinschenk E. cikkére: ,,Még egyszer a Copiapitról és a Jánositról.” (Föld. Köz. 36. k. pag. 404.) 1906. — H. B. und K. Emszt: Antwort auf den Artikel E. W'einschexks. (Föld. Köz. B. 36. pag. 455.) 17. Emlékbeszéd Dr. Schmidt Sándor felett. (Föld. Köz. 36. k. pag. 165.) 1906. — Gedenkredo übt*r l)r. Alexander Schmidt. (Föld. Köz. B. 36. pag. 213.) 18. A Szepes-gömöri Érchegység, Nagyröce, Jolsva és Nagyszlabos köi nyékére terjedi") részében eszközölt részletes földtani felvételről. (M. K. Föld. Int. Évi .Jelentése 1906. pag. 136.) 1907. — Über die gf'ologische Detailaufnahme des in d(a- Umgebung \'on Nagyröcf', .Tolsva und Nagyszlabos gelegenen Teiles des Szepes-Gömörer Erzgebirges. (.Jahresb. K. U. Geol. Anstalt 1906. ])ag. 157.) 19. Helyreigazítás a napilapokban a Földtani Társulat április 3-án tartott szaküléséről megjelent tudósításhoz. Levél a szerkesztőséghez. (Bány- és Koh. Lapok 40. évf. I. k. pag. 504.) 1907. 20. Megjegyzések Dr. Toborffy úr v'álaszára.) Bánv. és Koh. Lapok 40. évf. I. k. pag. 709.) Í907. 124 FölrUani Közlöny 106. kötet, 2. füzet 21. Válasz Toborffy dr. úr cikkére. (Bány. és Koh. Lapok 40. évf. II. k. pag. 94.) 1907. 1 22. Benierkungen zii ,,Die Erzlagerstátten von Dobschau und ihre Beziehungen zu den • gleiehartigen Vorkoininen dér Ostaljien.” (Zeitschrift für praktisehe Geologie Bd. 16. pag. 506.) 1908. 23. Xéhány megjegyzés István dr. cikkére. (Bány. és Koh. Lapok 41. évf. II. k. . pag. 6Í6.) 1908. 24. Néhány adat a szilicei inészplateau geológiájához. (M. K. Föld. Int. Évi Jelentése ■ 1907. pag. 41.) 1909. -- Beitráge zűr Geologie des Kalkjdateaus von Szilicze. (Jahresh. K. U. Geol. Anstalt I 1907. ]3ag. 45.) 25. Geológia. Tankönyv főiskolai hallgatók számára. II. kötet. Stratigrafia (zoopaleonto- i lógiai áttekintéssel). Selmechánya 1909. 26. Az Erdélyi-medence földgázelőfordulásainak geológiájáról. (Bány. és Koh. Lapok j 44. évf. II. k. pag. 75.) 1911. I 27. Az Erdélyi-medence földpizi tartalmazó antiklinálisairól. Jelentés az Erdélyi-medence j földgázelőfordulásai körül étidig végzett kutató munkálatok eredményeiről. Kiadja a I m. k. pénzügyminisztérium. 1. rész. 1911. 28. Átlátok a kissármási gázkitörés ismeretéhez. (Bány és Koh.. Lapok 45. évf. I. k. pag. 65.) 1912. 29. Üher tlie Erdgaseruption hei Kissármás. (Zeitschrift des Intern. Vereines dér Bohringe- \ nieure und Bohrtechniker. ) Wien 1912. 30. i\Iég egyszer a kissármási gázkitörésről. (Bány. és Koh. Lapok 45. évf. I. k. j^ag. i 335.) 31. B. II. -Küveslkíethy B. - -W(jdetzky J. — Strümpl G.: A sármási gázkút mellett i történt rohhanásról. (Természettudományi Közlöny 44. k. pag. 366.) 1912. 32. Rövid összefoglaló jeletés az Erdélyi-medence föltlgázelőforthilásainak az 1911 — 1912. években töi-tént tanulmányozásának eretlményeiről. — Jelentés az Erdélyi- j medence földgáztdőfortlulásai körül eddig végzett kutató munkálatok eredményeiről. ' II. ri'*sz 1. füzet. Kiatlja a m. kir. pénzügyminisztérium. 1913. 33. Néhány megjegyzés a Morvavölgy és a Nagy Magyar Alföld fosszilis szénhidrogén -előfoi’dulásairól. (Bány. és Koh Lapok 47. évf. I. k. pag. 705.) 1914. 34. Einigc Bemerkungen üher das Vorkommen fossiler Kohlenvvasserstoffe in dér March- i nietlerung untl in dér grossen ungarischcn Tiefehene. (Zeitschilft d. Int. Ver. d. Bohring Bohrtech.) Wien 1914. 35. Brachiantiklinálisok és tlómok kimutatása torziós mérleggel végzett nehézségi mérések adatai alapján. (Bány. és Koh. Lajiok 50. évf. 1. k. pag. 265.) 1917. 36. Dér Nachweis von Brachiantiklinalen und Dömén mittels dér Drehwage. (Petroleum, i Zeitschrift für die gesamten Interresen iler Petroleum -Industrie und des Petroleum- ' Handels. Jahrg. XII. No. 16. i>ag. 817.) Berlin-Wien 1917. 37. Einige Bemerkungen zu dem Aufsatze Prof. Dr. Schvveydars: Die Bedeutung dér Drehwage von Eötvös für die geologische Forschung usw. . . (Zeitschrift für praktisehe Geologie Jahrg. 27. Heft 2. ])ag. 29.) Halle a. ti. S. 1919. 38. II. B., V. Láz.vr, M. P.vlfy, T. Szont.vgh, S. P.vpp and A . Zsigmondy: Mining and Stoneindustry of Hungary. Budapest 1920. 39. H. B., G. M. Lf:es and E. D. S. Ricii.vrdson: Contribution to the Stratigraphy and Tectonics of the Iranian Ranges. (Report Brit. Assoc. Glasgow) 1928. 40. H. B., G. M. Lees and E. D. S. Rich.vrdson: Contribution to the Stratigraphy and < Tectonics of the Iranian Ranges. J. W. Gregory: The Structure of Asia, Chapter III. , pag. 58 — 176. London 1929. 41. H. B. et P. Viexx(Jt: Sur la Géologie ile l’Irak. (Comptes rendus des séances de l’Aca- démie des Sciences, T. 189. pag. 1000.) Paris 1929. 42. Lóczy Lajos és a magyar geológia. (Föltlr. Közlemények 58. k. pag. 106.) 1930. — L. V. LticzY und die ungaiische Geologie. (Geogr. Mitteilungen 58. k. ]3ag. 184.) 43. B. H. és Ferenczi István: A Balaton-környék vízellátásának hidrogeológiai lehetőségei. (Az Orvosi Hetilap tudományos közleményei, 75. évf. IS. szám). 1931. _ í 44. Jelentés 1929 — 30-ról. (Igazgatósági jelentések — M. Á. Földt. Int. Évi Jelentése 1929- 32. pag. 18. és 22.) 1937. — Bericht üher das Jahi' 1929— 1930. (Jahresh. Ung. Geol. Anstalt 1929 — 32. pag. 19. und 30.) 193 7. Összeállította: Dr. Csiky Gábor Földtani Közlöny^ Bull. of the íiiuKjarian Geol. Soc. (1976) 106. I2')^126 Emlékezés Pávai Vájná Elekre halálának 100. évforclulóján Dr. Csikif Gábor Ezelőtt lÜO esztendővel 1874-ben hunyt el Budapesten, a inúltszázadi romantikus, hősi korszak nagy geológus nemzedékének éi’dekes tagja. Pávai Vájná Elek paleontológus, a M. A. íÁildtani Intézet osztálygeológusa. Erdély- ben Nagyenyeden született 1820-])an. Iskoláit a nagyenvedi kollégiumban járta A Selmecbányái Bányászati Akadémia elvégzése után folytatta tanulmányait Bécsben, Berlinben, Párizsban és Londonban, majd tanulmányutat tett Észak-Amerikában. Humboldt ajánlatára mint geológus részt vett Wilke délamerikai expedíciójában, és Nyugat-Indián át tért haza. Egy ideig Kolozs- várott az Erdélyi Múzeum Egyesület múzeumának az őre, majd 1870-től 1874-ben bekövetkezett haláláig , mint a M. A. Földtani Intézet geológusa dolgozott. Amikor Hantken M. a Földtani Intézet szervezését ill. vezetését átvette, az Intézet fő feladatát az ország földtani térké])ezését gyakorlatilag néhány munkatársával kezdte el; Hofmann Károllyal, Böckh Jánossal, Koch Antallal és Pávai V'ajna Elekkel. Négyük közül Pávai \'ajna volt a legidősebb, 50 éves korában került az Intézet szolgálatába és annak munkájá- ba szűkebb hazája, Erdély térképezé.sére ka])csolódott be. Nagyon sok oldalú, nagy koncepciójú, világlátott, de korlátok közé nehezen szorítható ember volt. Rövid intézeti működése alatt — betegsége miatt három évet töltött ott - sikerült nevét az őslénytan történetébe beírnia. PÁVAI Vájná E. akkor a tengeri sünök európai szinten levő szakértője volt . Echinoidea munkássága nemcsak a magyar szakirodalomban terem- tette meg ennek a területnek az alapjait, de nyugaton, főleg Franciaországban az echinológiai szakirodalom legjobbjai mellé sorakozott fel idevonatkozó munkáival. Ezekben széles alapozású műveltség, nagy nyelvismeret, tiszta kritikai készség mutatkozik, továbbá az a felismerés, hogy nevezéktan és szaknyelv nélkül nincs szakirodalom. Pávai másik fontos műve ,, Kolozsvár környékének földtani viszonyai” című 1871-ben megjelent monografikus értekezése, melyben elsőként és már magyar nyelven foglalja össze az idevonatkozó ismereteket (Fuchs H.: Száz esztendős értekezés Kolozsvár föld- és őslénytani viszonyairól. Földt. Közi. 105. 1.). E munkájának legértékesebb része az őslénytani. Számos új fajt írt le és azok nagy részéhez maga készítette kitűnő ábrákat közölt; egyben a magyar kifejezéseket is gyarapította. — Az általa leírt közismert Gryphaea Esterházyi, eocén korú vezérkövületet, gr. Esterházy Kálmánról nevezte el, aki a szabadságharcban Bem mellett félkarját vesztette s mint Kolozs me- gye és Kolozsvár városa főispánja geológiával is foglalkozott. Miként írta ,,ez önálló fajt Kolozsmegye tudós főispánja s a geológiának a magyar aris- 126 Földtani Közlöny 106. kötet, 2. füzet tocratiábaii egyetlen bajnoka emlékének” szentelte, aki munkatársa is volt. — PÁVAI e művében hitet tesz a darwini tanok mellett és azokat alkalmazni is igyekszik, időben megelőzve e tekintetben sok kortársát. Tehát világvi- szonylatban is a legelső evolucionista, haladó szellemű paleontológusok közt foglal helyet. PÁVAI Vájná Elek, Hantken M., Hofmann K. és Böckh János mellett, — érdemes, de kissé elfelejtett tagja annak az úttörő bányász -geológus nem- zedéknek, amely a M. Á. Földtani Intézet megalakulásával megkezdett orszá- gos földtani térképezés keretében, annak a kornak elinduló őslénytani irány- zatát képviselve, a hazai őslénytan alapjait is lerakta. ÉRTEKEZÉSEK i Földtani Közlöny^ Ball. of the }IanijaTÍan Geol. Soc. (l'J76) 20$. 227 — 142 Az Eger-tihaméri miocén diatomás képződmények vizsgálata Chikán Géza (4 ábrával, 1 táblázattal, 4 táblával) A miocén kori riolitvulkanizmus eredményeként a Bükkalján nagy vastag- ságú riolittufaösszlet rakódott le. A riolittufa relatív korát jtontosan meg- ■ határozni eddig nem sikerült, mivel elsősorltan .száraztérszíni lerakódás. I Helyenként azonban édesvízi-tengeri közbetelepülé.sek .szakítják meg a soro- I zatot; ezek ősmaradványtánsaságának vizsgálata kózeleltb liozhatja :i szintezés j és pontos korbesorolás problémáinak megoldását. E rétegtani kérdés megoldásához szolgáltatott adatokat az a vizsgálat, amelyet őslénytani, í'aciológiai és sztratigraí’iai szempontból végeztem el az egri Wind-féle téglagyári fejtőtől D-re húzíkló doml)sor felszíni feltárásainak i anyagán, elsősorban azok mikro flóráján. A viz.sgált terület földtani térkéi)én . ábra. Eaer-Tihamér környékének föliltani térképvázlata (Chik.íx, 1973.). Jelmagyarázat : 1. öntéstalaj holocén), 2. Nyirok, 3. Kavics (2—3. pleisztocén), 4. Kiolittnfa a felszínen, szálban, 3. Jtiolittufa törmelékben (4—5. miocén), 6. Vető, 7. Növénymaradványos tufa feltárása, 8. Diatomás képződmények feltárása. (fiaa. /. Ka Jryp iin rcínorHsecKan Kapra OKpecHocrn 3rep-Tnxa.\iepa (Kaprorpa(()HpoBaji T. Mhkuh, 1973. 128 Földtani Közlöni/ 106. kötet. 2. füzet (1. ál)ra) feltüntettem a réte^ről-rétegre történt mintagyűjtések helyét (1. ill. 2.) és a makroflóra-maradvánvok lelőhelyeit (A. ill. B.)- A képződmények rétegsorrendjét idealizált szelvény mutatja (2. ábra). A legidősebb tufakibúvások közvetlenül a vizsgált terület északi határán találhatók. Ezek anyaga fehér, szürkésfehér, közép- és durvaszemű, gyakran ])orló; nagy méretű, helyenként gyermekfej nagyságú horzsakőzárványokat, riolitla])illit tartalmaz. Jelentős mennyiségű 2 — 3 mm-es átlagnagyságú biotitszemcsét, dihexaéderes kvarckristályokat tartalmaz, amelyek szabad szemmel is megfigyelhetők. A kötőanyag legnagyobV) része amorf vulkáni üveg. Rétegzetlen, tömeges megjelenésű. Belőle helyenként nagyon rossz megtartású, meghatározhatatlan levél maradványok (kétszikűek) kerültek elő; ezek viszoiiylag megegyező síkú elhelyezkedéséből esetleges vízi lerakódás- ra következtettem, a kovás maradványokra történt feltárás után gyér számú, de viszonylag jól meghatározható Chryso7nonadales-cÍHzía,, néhány Diatonia- jmncél (AcJinanthes, Cymhella) és Phythoütharia került elő az anyagból (1., 2. ábra, I. táblázat: A. tufa; I. tábla, 2 — 4.). Mivel ez utóbbiak csak édesvízi 1 I 2[ZÍ] 6E3 7[Z] 8[V] "El 12^3 2. ábra. Az Eger-Tihamér környéki diatomás kéi)zödmények települési viszonyai. Jelmagyarázat: 1. Nyirok, 2. Kavics (1 — 2. pleisztocén), 3. I>iatoniás agyag, 4. Portufa, 5. üurvaszenid tufa, 6. Diatomaföld, 7. Homokko, 8. Horzsaköves tufa, 9. Göinbkonkréeiós tufa, 10 Hasadozott portufa (levélmaradványokkal), 11. Sávozott portufa, 12. Levélmaradványos tufa (3—12. miocén) {Cu^. 2. 3ane>Kb 3rep-TnxaMepCKHx TycjiOB h AHaTOMHuecKHX oOpaaoBaHMfl Chikán: Az Eger-tihaméri, miocén diatomás képződméngek 129 , üledékekből ismertek, e tufa feltehetően álló édesvízben, tóban rakódott le, erre utalnak a makroflóra és a Melosim prnegramdata maradványok is. Az élettér mező- és eutróf, rosszid szellőzött, alacsony sótartalmú lehetett. A sótartalom alacsony voltát az itt talált néhány Chrysomonadales, a tó ' rosszul szellőzöttségét a levéllenyomatokon található elszenesedett, elkorhadt, de teljesen el nem mállott levélhártya bizonyítja. E riolittufa-típus fölé telei)ül az összlet másik, terjedelemre nézve leg- jelentősebb tagja. Fő jellemzője az előbbivel szeml)en, hogy sokkal keményei)!), átkovásodott, így kevésbé porló. Több, de finomabb szemíí horzsakövet tar- r talmaz, a biotitok is kisel)b méretűek. E típus anyagában többszöri feltárás I után sem sikerült szerves maradványokra bukkannom. Ezek feltehetőleg a száraz térszínen történt lerakódás következtél)en hiányoznak Ezután a területen térszínsüllyedés játszódott le, újal)b állóvizek alakultak ki. Ezeknek a nagyobb tavaknak egyikében rakódott le a ])ortufa-csoport, amely két részre osztja az előzőekben ismertetett vastag, szárazföldre rakódott tufát. A horzsaköveket tartalmazó rétegek között mintegy 12 méternyi, aprószemű ])ortufa helyezkedik el. Különböző változatai különíthetők el: alul 2 m-nyi sávozott ])ortufa helyezkedik el, amelynek sávozottsága a szem- I nagyság változásának függvényében alakul. Erre 1,5 m vastag hasadozott ! portufaváltozat települ, amelynek legfelső részén, réteglapján iiéhánv gyenge j megtartású levéllenyomatot találtam (1., 2. ábra, I. táblázat: Jl. tufa). Erre : következő 1,5 m-ében a })ortufa jellegzetes gömbkonkréciókat tartalmaz, melyek anyaga megegyezik a bezáró tufáéval. A konkréciós változatra jKnlig I ismét a horzsaköves tufa következik, előbb két 1,5 m-es j)addal, majd l)cdig I egyöntetű kifejlődéssel. A portufában talált levéllenyomatok megtartása nem tette lehetővé a meghatározást: a kovás maradványokra történt feltárás néhány Chrysomona- do/es-cisztát, több vizsgálat után pedig számos apró Diatoma-\rÁncé\i ered- ményezett ('71/e/o.síra), ami e tufatípus éde.svízben való lerakódását teszi vahi- színűvé. Ismételt kiemelkedés és szárazulattá válás után a területen újabb térszín- süllyedés játszódott le. Ennek kapcsán a terület egyenetlenségeiben, nagyobb mélyedéseiben édesvízi üledékkéj)ződés kezdődött, diatomaföld rakódott le, amely alatt változó vastagsági! tufás homok települ. A lapos, egyenletes lej- tésű partokról csak kis mennyiségű törmelékanyag került a medencékbe. Ezért a fekvőben levő homok kizárólag a tufa feldolgozott anyagából áll; a diatomaföld agyagásványai pedig a Reiner Gy. által végzett DTA-vizsgá- latok (3. ábra, a.) ala])ján a tufa mállásának bentonitos-montmorillonitos jellegű képződményei. Ezt az agyagos diatomaföldréteget két helyen sza- kítja meg néhány cm vastagságú tufabetelej)ülés. Ez alacsonyabb mállott- sági fokot mutat (3. ábra, b.), s szemcséinek nagyobb átlagmérete, a benne található kisebb mennyiségű Diatomn a körülmények kis időtartamú megvál- tozására utal. Ezektől a betelejiülésektől eltekintve egyveretűnek látszik a diatomaföld, azonban a flóra részletes stati.sztikus vizsgálata kisebl) változások kimutatását is lehetővé tette. Ennek a képződménynek begyűjtött feltárása az Eger — Andornaktálya közti út mentén lévő pincesor egyik használaton kívüli pincéjének főtéjében, Eger — Tihamér vasútállomástól mintegy 1,5 km-re délre található (1., 2. ábra, I. táblázat: 1. feltárás) A diatomaflóra és a makroflóra vizsgálatakor a makroflóra megléte vagy hiánya, vízi vagy szárazföldi jellege, a Diatomák közül a plankton ( Melosira ) , 3 Földtani Közlöny \z í*(?ri iU;it«'»más kóp/ödményck Üurája MiiKpoijuiopa Mnonetibix ;tiiaTOMOBbix oGpaauBamiií oKpecnocm 3rep-TiixaMcp. 130 Földtnní Közlöny 106. kötet. 2. füzet 3 Saiaj XX 4- 4- + »c gajaj xiX -- -r - - + + t3 £ Sajaj 'iiiAX - ^ - - + - + 1 'IIAX - + + lAX + + seioa ‘AX + + + ’AIX + + 4- + áaia,i -nix - + + + + te :ö gajaj 'iix -a--- + + 4- + + té u ^ JodlOJ *IX + 4- + + saidj *x -r + + + saidj *xi - + + 4- + + áa;aj aiIA + + + - + + + + áajaj 'iiA + * + + - 4- ‘lA + + + + + + + + gajaj 'A + + + + + + áajaj \\i + ^ + + sai^j 'in -t- + + - _i_ + sajaj 'ii + +"^ + - + + + + gajaj ’i + + + + + + - gajaj -iiiA + + + + + gajaj iiA + + + -r + ődifj fA + + + 2 -X -0 -a ^ Sa^aj 'A + + + + + SaaaJ 'aI + + + + ^ Q gajaj aiI - + + + + gajaj ’il -r a- + + I Saiaj A - 4- ^ + + vjtn -a + + 4- 4" v.jm ‘Y + + a- ; — r í3 ^ !> 1 1 1 í* 3 I s-.S & |)|. t '1^ S .2 s 4 5 p te o> c a a ^5 5 s X*= .•= z 2 . X = S B 5 5 — 5x X tc:z ^ s: ” > “ > j > ^ ^ S 2 e X ^ o 5 3 4i 5 5 iá ^ .2 V? . ^ *2 .2 ? g.5 ? 5 g-2 o-^ S*r 2j-SX;3SpStí^y~S «< =: SS Ch i k á n ; A « z Eger- tihaméri m iocén diatomás képződmények 131 + + + 4- -4- 4- + + + + -I- + + + + 4- 4- + 4- + -^ + + + + + -f - -r •- -r -- -i_ + + + + + + -t- - - + + + + * .. „ - — -r + + + + + - - ... -4- + + + 4- + j_ + + + + -l- .4- 4- -i- + + + I- + 4- 4- ^ -f - + + ++ + ■■ + r 4- + -4- -U + + + + - -■ 4- ... ^ + + + -r - -- + ++ + + + + + + -4- i- + -*- -f -4- ‘ + + + + + + + + + + + 4- + + + + + + + + + + 4- -r- -r + + ^ -4- + + + + + + + + + •i" 4- + + + + + + + + + + + - 1- + + + + + fr + + + + + *• - + + “ + + ' + + + •f -4- ^ -f + + -• + + + 4* - + + + + + + + + + 4- I- - 4- -h 4- + + + - 4- + I + :|L + + r -f- 4" .ÁÁ + 1 1 + j jár-. % 4- }-+ + I Ü a ® i ■2 ¥ » •; 3 ' • 11' “I- I a |l I o 3-^0 mai- iig' • C X I’ <3 X5 O. C . 5 a 'n o •- ü o -t^ o-ga -§| 3 73 «fl J O O ; ° -g. 3 tiD O .9 3 •/!- < « «sj 2 a: g 3 Íö3Í«i=&| 3 . 3 73 vH to : 23 : -í - ; cu . * -** s 5 o :e - 3 , ! M3 ” I $K a £ £ a s - á '2 . , a . k 2 — d g 'J 3 o 3 O 3* 1. feltárás 2. feltárás Diatomaföld Diatornás agyag Chikán: Az Eger-tiharnéri miocén dintomás képződmények 133 + + + + I- -f + + + I- + + -f- i- -(- + + + + + !- + + + + + + + + + + + -f + + -f + + + + + -t- + + + -f + + - -f + + + + -f + + + + + + + + + -f + + + + + + + - -r + + + -1- + í- + -f + + + + + + + + • ! + - + + + + -‘r - + ^ f + -f -í- ^ + r )- - -[- t- + -1- i + - - - -f + J - . L + u + + -(■ ;.+ + ■f + + T + + ; ++ + + + + + + + ++ + + + + ++++ + - i ■> • . . . + ++++ + + + + + + * T- ■ ■ _u + ++++ + + + +- - r + + + + + + + + + ; + + + ++++ -1 + + + + + ++ + i- + + + + + - : + ++ - -í- + : - ■ + + i a ■3 ^ w 5 2 •50- a -5 2; ■ c > sí <-3 ’W ca » fl *o :|| > « 3 a; ^ a a 2 » 2S o ^2 g '2 íS ^ ai--3a IMII *2 ^ Ja 0 1 ■£ .12 •: ^ a a - a 3 ^ a £.a !« a .2 á = 3 “5i = á- i ! I I a I I íö c ' S i-gi ;£ ^ a ► •• a.— ' a 1 ^3 o a :ő .:í a 3 ^ *3 o :3 ba a í3 -c 134 Földtani Közlöny 106. kötet, 2. füzet vagilis bentosz ( Fragilaria, Navictda) és szesszilis, epifita (Achnanthes, Cymhella, Gomphonema ) alakok egymáshoz való aránya mutatta meg az egyes rétegek életföldtani körülményei közti különbséget. Az egyes flóraelemek egymáshoz való arányának meghatározásához a mikroszkópi preparátumokban megszámolt 2183 db Diatovia-pkncél adatait használtam fel. A makroflórára vonatkozó adatokat Pálfalvy I. bocsátotta rendelkezésemre. A feltárásban alul 40 cm vastag homokkő, majd 2 m vastag diatomaföld telejíül. A vízi üledékképzödés kezdetekor (I. réteg) a nem túl mély üledékgyűj- tőbe a partokról tufahomokos törmelékanyag került be, amelynek felületén a mállás következtében agyagfelszín alakult ki; az iszapos vízben a Fragilaria- fajok elszaporodása a jellemző. Hiányoznak, illetve kis számban vannak jelen a vízinövényeken fent nőtt formák, ami arra mutat, hogy a fejlettebb növé- nyek még nem foglalták el a vízi életteret. A terület kis kiemelkedése kapcsán (III. réteg) a lebegve és fent nőtten élő formák pusztulása még kedvezőbbé tette a detritusban élő fajok életfeltételeit. A csökkenő egyedszám mellett a fajszám is csökken. Az újabb mélyülés ezután állt be (IV. réteg), s a nagy mennyiségű levélmaradvány, melyek között sok a vízinövény, már arra mutat, hogy a terület mocsári-lápi jellegűvé változott. Ennek kapcsán a vízinövé- nyeken élő, epifita Achnanthes nagyobb arányban jelentkezik, viszont a túl- nyomórészt lebegő életmódot folytató alakok (Melosira ) száma a szabad víz- felszín hiányában csökkenő tendenciát mutat. Szintén jellemző di, Gomphonema és C ymbella-ídiiok elszaporodása is, ami az édesvízi környezet fennőtt fajokban való gazdagságát mutatja. Ezután ismét kis kiemelkedés történt, a tufa- betelepülésben (V. réteg) csökkenő faj- és egyedszám jelentkezik, a Fragilariák túlsúlyával. Az üledékgyűjtő ismételt mélyebbé válásával (VI. réteg) egyúttal nagyobb szabad vízfelület is kialakiilt, ezt mutatja a lebegve élő Melosirák mennyiségének növekedése. A VII— VIII. rétegben a viszonyok a megelőző- ekhez hasonlóan állandósidnak, növénvzettel fedett lápi körnvezet alakult ki. Még szorosan a diatomaföldhöz csatlakozik az a néhány 10 cm vastagságú réteg, amely a fedőben helyezkedik el, s amelynek legnagyobb részét átková- sodott és szenesedett növényi törmelékek halmaza adja. Ebből Diatomák nem kerültek elő. Az édesvízi diatomaföld lerakódását követően a területen a vegetáció })usztulása következett be, a térszín megemelkedett, s újabb tufaszórás °c 3. ábra. Az í^Ker-Tihamér környéki diatoimis képződmények DTA-KÖrbéi (a vizsRálatokat Reixkr Gy. végezte). Jel ni agy aráz at: a = l. feltárás, IV. réteg, b = 1 . feltárás, V. réteg, c = 2 . feltárás, IX. réteg 0ue. 3. ATA-flnarpaMMbi 3rep-xHxaMepcKHx nHaxoMOBbix oöpaaoBaHHfl. AHannabi HcnonHnn r. PeítHep.). a = 1 . oTKpbiTHe, IV. 3ane>K, b = 1 . oTKpuTHB V. aane>K, c = 2. OTKpwTHe, IX. aaneiK Chikán: Az Krier-tilirunéri miocén dkitomás képződtnént/ck 135 nyomait viseli magán. A 8 m-nvi, száraz térszínre hullott tufa lerakódása után ismét süllyedés állt be, erre utal a mintegy 2 m vastag, antigén breccsa- jellegű agyagos tufa, melyre azután 4 m vastagságban fehér j)ortufa rakódott le. A portufában talált, rossz megtartású kagylóbelek nem árulnak el lényeges ökológiai tényezőket, azonban a kiragadott, Diatomákra feltárt mintákban parti és nyíltvízi, tengeri 2>lankton alakokat találtam. Ez a tény, valamint az üledék finomszemű volta azt mutatja, hogy la])os térszínről, lapos partokkal körülvett, de a nyílt víz felé kajícsolatban álló tengerrészben leülepedett képződménnyel van dolgunk. A terület megsüllyedését, esetleg a vízkemizmus megváltozását jelzi az a 2 m vastag agyagos réteg, melynek anyaga hasonló a portufáéhoz, de jobban montmorillonitosodott (3. ábra, c.). Ennek az agyagnak egy házéjiítés során eltárt 2 m-re képezte a 2. feltárás megvizsgált anyagát, melyben anyagváltozás nem lépett fel, tehát a körül- ^ — ^Réteg Genus^'-'^.^ 1. II Ili IV V. * VI. VIL Vili ' ixT X ^ XI XII XIII XIV XV XVI XVII XVIII XIX XX Archaeomonas " " " " ■ " ® Paralia Coscinodiscus Actinoplychus ■- mm "1- Chaetoceros _ " ■* Rhaphone IS Grammatophora Plagiogramma Dimerogramma — — ^ - Fragilana Synedra - . — — Cocconzis — - Achnanthes - ■ Diplonzis 20V. 4. ábra. Genusok (tyakorisága a diatoiiiás agyaKban (2. feltárás; a vonalszélessÓK a ?o-os arány függvénye) 0ue. 4. MacTocTb ponoa b AMaTOMOBoíi r/inHe (2. oTKpbiTiie. llIiipoTa uuhhh npuAaroK yAenbHoro aeca.) 136 Földtani Közlöny 106. kötet, 2. füzet menyek a keletkezés folyamán látszólag azonosak voltak. A diatomaflóra változásai azonban finomabb részletek megállapítását is lehetővé teszik. Általánosságban a litorális és nyíltvízi alakok egyensúlya jellemzi a flórát, ami 20 — 35% között változó sótartalomra, nyílt vízre utal. A ma is élő kép- viselőkkel rendelkező fajok közül jelentősek a Paralia sulcata, Diploneis, GrammatopJiora tengerparti vizekre jellemző alakjai, az Actinoptychus sena- rius, A. splendetis, Coscinodiscus octdus-iridis, C. ohscurns plankton alakok. A normál sótartalmú vizekre jellemzőek az Archeoinonas, a Distephanus rrux, a Cfiaeíoceros-íé\ék. Az euryhalin formák közül a Navicula halionata gyakori. Partról történő beszállításra mutat az édesvízi Cyclotella. Ezek mellett az általános adatok mellett az egyes rétegekre speciális keletkezési körül- ményeket a flóra statisztikus értékelésével tisztázhattam. A 4. ábrán az egyes fontosabb nemzetségek gyakoriságának változását tüntettem fel, 4976 db Dintoma százalékos arányaival. A rétegek lerakódásának kezdetén tÍ2)usos iszapos sekélv])arti üledék- ké])ződés és élethely alakult ki; uralkodnak a fenéken élő A"atic«/o -fajok és a Fragilaria hirosaJciensis. Lebegve, a i)lanktonban a Paralia és az Actino- ptycliu.s fajai szerej)elnek nagy számban. A nyílt vízzel való ka2)csolatot jelzik az Archaeomonas, a Distephanus (I. réteg). Ezután kisebb emelkedés kezdődik (II. réteg), ami a nyíltvízi alakok számának csökkenésében, a fenéklakók térnyerésében mutatkozik meg. Az emelkedés tetőzése a IV. rétegben van, itt jelentős mértékben megnő a hullámverést tűrő, vastag 2íáncélú Gramma- to2)horák aránya, s itt jelentkeznek legkiselíb számban a kagylóbelek is. Az V. rétegl)en beálló kisebb vízelőnyomulás után a litorális öv mélyebb sza- kaszán élő fajok száma lassan csökken, a fokozatos emelkedés miatt a nyílt tengeri alakok részaránya kisebb lesz (VI — IX. réteg). Ezután további lassú ])artközeledés következik, a tengervízi-e jellemző Archaeomonasok lassan eltűnnek (XIV. réteg); a XV. réteg lerakódásának idején a viszonyok feltehe- tően a 28%0-es sótartalom és a -f2,9°C-os hőmérséklethez állhatták közel, mert itt a Paralia sulcata, melynek ezek az o2)timális körülményei, 65,7%-ban van meg a rétegl>en. Nincs okunk azt feltételezni, hogy ez az ugrásszerű növe- kedés a faj egyedeinek tömeges 2^usztulásával járt volna, mert a következő rétegljen a megelőző arányoknak megfelelő mennyiségben szere2)el a faj; tehát valószínűbb, hogy az o2)timális körülmények kialakulása nagymérvű elsza2>orodást és a levetett 2»áncélok viszonylagos mennyiségének növekedését eredményezte. A 2)araliás réteg lerakódása után távolodott a 2>art, az Archae- omonas, Distephanus mennyisége nő, s a 2)lankton alakok uralma állandósul. A diatomás agyag Z)m/o»ía-maradvánv együttese nagy vonalakban meg- egyezik a .szimlok2:>üs2iöki felső diatomaföld összletével, elsősorban ennek alsó részével (10 5. i’étegmintákig) (Hajós M., 1968).. A tpiikusan partmenti, litonllis fajok és a 2)elágikus alakok ott is szembetűnően közel azonos arányban vesznek ré.szt a flóratársaságban. A ho.sszú fajöltőjű ( Actinoptychus senarius), ubiquista (Navicula lyra) és a recens alakokkal teljesen megegyező fajok mellett találunk helyre és korra s2)eciálisan jellemző alakokat is. Ilyenek a Coscinodiscus dispersepunctatus, a C. moelleri var. excentricus, a C. pannonicus, a C. glohosus, a Dimerogramma tortonicuin. Mivel a rétegek kőzetanyaga is hasonló agyagásványos szennyezettségű, a keletkezési körülményeket hasonló- nak vehetjük, s a szurdok2)üs2)öki diatomaföldrétegek felső, tengeri diatoma- föld összletével 2^árhuzamosíthatjuk az egri diatomás agyagot. Feltételezhető, hogy a Paratethys ÉK DNy irányii öblében, a szurdok2iüs2)ökinél elzártabb Chikán: Az Er/er-tUinniéri miocén dintomás képződmém/ek 137 tengerrészben rakódtak le ezek a képződmények; az elzártságot bizonyítják azok a fajok is, melyek Magyarországról elsőízben az egri flórából kerültek elő (Hyalodiscus scoticus, BiddiiljMa aurita stb.). A maradványegyüttes és a faciológiai vizsgálatok alapján a következők állapíthatók mett: 1. Az egri édesvízi diatomaföld mikroflóráját tekintve eltér minden eddigi magyarországi előfordulástól. A korban feltehetőleg hozzá legközelebb álló magyaregregyi (Mecsek -hegység) diatomás előfordulás eltérő ősföldrajzi körülmények és ökológiai viszonyok között jött létre. Az egri diatomaföld édesvízi jellege következtében eltér a közeli földrajzi helyzetű szurdokj)üspöki (Mátra-hegység) hasonló kőzettani jellegű kéj)ződményektől is. A földtani körülmények, az üledékkéjjződési sorban elfoglalt helyzete alapján vélemé- nyem szerint kora a legalsó bádenienben rögzíthető, szemben a korábbi véle- ményekkel (Adbeánszky G., 1955.; Cziffery— Szilágyi G., 1967.; E. Knob- LOCH, 1972.) amelyek feltételesen a helvétibe sorolták. 2. A diatomás agyag flórája jól azonosítható a szurdokjnisjiöki tengeri diatomaföld flórájával (Hajós M., 1968.), s korban is ])árhuzamosíthatók, bár valószínűleg tengertől elzártabb, endemikusabb körülmények között rakódtak le az egri diatomás képződmények. 3. A Eükkalja miocén rétegösszletébe helyezve a viz.sgált kéjiződményeket , megálla])íthatjuk, hogy koruk meghatái’ozása rétegtani jelentőséggel bír. Ez az előfordulás ugyanis nem egyedülálló a Bükkalján. A demjéni Pünkösd- -hegyen hasonló rétegtani helyzetben megegyező kifejlődésű diatomás képződ- ményeket találunk, s tovább nyomozhatók e rétegek Egertől keletre is, Novaj, Borsodgeszt határában. Ez utóbl)iak részletes vizsgálatának elvégzése után a diatomás kéjiződmények rétegtani vezetőszintként jelölhetik a bükk- alji bádenien alsó határát. 4. A magyarországi neogén üledékek komplex diatomavizsgálata már eddig is számos fontos rétegtani kérdés megoldását hozta közelebb. A vizsgálatok kiszélesítése további fontos adatokat eredményezhet más korok faciológiai és rétegtani kérdéseinek megoldásához is. Táblamagyarázat I. tál)la rau.miua I. Eger-Tihaniér; miocén diatomás képződmények mikroflórája. Erep-TnxaMep. MnKpo())Jiopa MiioucHbix auaTOMOBwx oöpaaoBaMiin. 1. Archaeomonns cíjlíndropora Defl. (2. feltárás, V". réteg) 2 — 4:. Cleritia sp. (A. txifa) 5. Distephanus criix (Ehr.) Hckl. (2. feltárás, II. réteg) ü. Melofíirn praegrnnuldta JousÉ (1. feltárás, 1 1. réteg) 7—8. Stephanopi/xis turris (Grev. et Arn.) R.\lfs (2. feltárás, ITT. réteg) 9. Stephanopyxis turris (Grev. et Arn.) K.\lfs (2. feltárás, XII. réteg) 10— II. Paridin sulccita (Ehr.) Cl. (2. feltárás, XV. réteg) II. tábla — Taojinua 11. Eger-Tihamér; miocén diatomás képződmények mikroflórája 1. Actinoptychus bifrons A. Schm. (2. feltárás, 1. réteg) 2 — ;i. Actinoptychus senurius (Ehr.) Ehr. var. octoplicatus Cl. (2. feltárás, VIII. réteg) 4. Actinoptychus sjdcndcns (Shadb.) R.alfs (2. feltárás, XVIII. réteg) 138 Földtani Közlöny 106. kötet, 2. füzet in. tábla — TaOjiHita III. Eger-Tihaniér; miocén diatoinás képződmények mikroflórája 1 — 3. Fragilaria pinnata Ehr. (1. feltárás, V. réteg) 4. Achnanthen hauckiana Grun. (1. feltárás, V. réteg) 5 — 6. Diatoma vulgare Bory (2. feltárás, XX. réteg) 7. Cocconeis placentula Ehr. (2. feltárás, III. réteg) 8. llhaphoneis amphiceros Ehr. (2. feltárás, V. réteg) 9. Cocconeis scutellum Ehr. (2. feltárás, III. réteg) 10. Synedra ulnn (Xitzsch) Ehr. var oxijrhynchus (Kütz.) V. H. (2. feltórás. IV. réteg) 11. Diploneis bomboides (A. Schm.) Cl. var. média Grun. (2. feltárás, XVI. réteg) 12. Diploneis papnla (.A. Schm.) Cl. (2. feltárás, Ili. réteg) 13. Xavicnla yarrensis Grun. var magnn H.\JÓS (2. feltárás, XVI. réteg) n*. tábla — Taöaima IV. Eger-Tihamér; miocén diatomás képződmények mikroflórája Xavicnla rostellata Kütz. (1. feltárás, VII. réteg) 2 — ’Á. Gomphonema intricatum Kütz. var. vibrio (Ehr.) Cl. (1. feltárás, VII. réteg) 4. Caloneis liber W. Sm. (2. ffeltárás, III. réteg) 5. Cymbella aspera (Ehr.) Cl. (1. feltárás, V. léteg) 6., H. Cymbella cymhijormis (Ar;.g, Kütz.) V. H. (1. feltárás, VIII. réteg) 7. Surirella sp. (2. feltárás, ^*III. réteg) Irodalom — BH6jiHorpa(tiHS .\NT)líE.ÍNiZKV G. — S. Kovács É. (1955): A liazai fiatalabb liannadido.-zaki flórák tagolódása és ökológiája. MÁFI Évkönyv, ISudapest. .Andrews, G. AV. (1970): Laté Miocéné Nonmarine Diatoms front the Kilgore Area, Cherry Coiinty. Nebra.ska. USGS Professional Pajter. Washington. Cleve-Ei lek. a. (1951 — 1955): Die Diatoineen von Schweden und Finnland I— V.. Stockholm. CziFFEKY — Szilágyi G. (1967): Contributions a l’étude de la flore helvétienne des environs d’Eger (Hongrie septen- trionale). .Ann. Hist. Nat. Mtis. Nat. Hung., Budapest. Ha.iós M. (1968): Malraalja miocén üledékeinek Diatomái. Geologica Hungarica, Budapest. HrsTEDT, F. (1927 — 1961): Die Kieselalgen Deutschlands, österreicb und dér Scliweiz. In: Kabenhürst, L.: KrjTito- g.vmen flora. Leipzig. Hl STEDT, F. (1966): Bacillariopliyta. Diatomeae. In: Pascber. .A.: Die Süsswas-erflora Mitteleuropas. Jena. JorsÉ. A. P. (1966): Ergebnisse dér Limnologie. .Arcb. für Hidrobicl.. Stuttgart. Pantocsek J. (1886 — 1905) Beitráae zűr Kenntniss dér fossilen Bacillarien Lngarns I — III. Xagytapolcsány-Pozsony. St HMIDT. A. (1874 — 1959) Atlas dér Diatomaceen kiinde. Berlin — Leipzig. HsyqeHiie aiiaiOMOBbix OT.io'/KeHiiH b MiioueHC ii3 OKpecHOCTii ropoAa Erep r. ^ UKUH B K'apnarcKo.M GacceiíHe b cbbrii c tpctiimhoh Mai MaTimecKOií gefiTeabHOCTbio cKRagbiBajiitcb MHoro fliiaro.MOBbix nT.iOKeHiiii. 3rep-Tiixa.MepcKHH giiaTOMiiTbi a iiayaaji ii3 aacTbix mccto- poFKaeHiiM Kpe.MHeacMOB b BenrepcKOM MiioiieHe. Hiifkhhíí, npecHOBOgHbifi h BepxHitH, MopcKiiii ropiiaoHT MO>KHo OTíiejiHTb; a áru a iiayaaji c MCTOnaMii tohkoíí CTparurpaiJiiiH. CrpaTHrpaijiH- aecKoe iio.aoyKeinie hthx aiiaTOMOBbix oT.iOAKeHHH mo>kho ycraHOBJuiBaTb b pcayabTaTe b hh3- lue.M TopToiie (őa.ieHiieH). C kik (in: Az Erier-tihaméri miocén diatomás képződmények 139 140 Földtani Közlöny 106. kötet, 2. füzet 10, I Chikán: Az Eqer-tihaméri miocén diatomás képződmények 141 in. tábla — Taojinua III. 142 Földtani Közlöny 106. kötet, 2. füzet IV. tál4a — Taő.nHua IV. 8> Földtani Közlöny, Hull. of the Hungariaa Geol. Soc. (1U70) Idfí. I-l-i — MS A Párizsi-medence és a Dunántúli középhegységi eocén rétegtani anahSgiáiról Dr. Gidai László (5 ábrával) Dolgozatomban személyes tapasztalatok és iroflalmi adatok ala])ján a Pári- zsi-medencei eocén rétegtani és ősföldrajzi viszonyairól szeretnék beszámolni. I Összevetve, s az analógiákat keresve a Dunántiili Középhegységivel. A Párizsi-medencei eocén i’étegtani és ősföldrajzi viszonyainak megismerésén a francia geológusok nemzedékei munkálkodtak, s a jelenleg rendelkezésre álh) < összefoglalások alapján megbízható kéjjet alkothatunk földtani felé])ítéséről és j követhetjük nyomon fejlődését. j A terejn megfigyeléseken kívül felhasználom a magyarországi eocén réteg- tani összehasonlítása szemj)ontjából legfontosabb irodalmi közlemények ada- tait. Ezek közül szeretném kiemelni Ch. Pomerol professzor 1973-ban ,,Ere Cénozoique” címmel megjelent könyvét. A paleogént Franciaországban három korra tagolják. A paleocén az össze- vont dániai-monszi és a thanéti emeletet foglalja magába. Az eocén ké])ződmé- nyek besorolására az yprési (alsó), a lutéciai (középső) és a bartoni (felső) eme- leteket alkalmazzák, az yprési emelet esetében két, a lutéciai és bartoniéban három alemelettel. Fentiek kiemelését és magyarországi viszonyok közötti alkal- mazását, tekintettel a korbesorol ássál kapcsolatos vitákra, fontosnak tartjuk. A Dunántúli Középhegységi viszonyokhoz hasonlóan a paleogén üledék- képződés előtt a mezozóos képződmények jelentős mértékben denudálódtak. Lényeges eltérés mutatkozik viszont az aljzat felépítéséV)en: A Párizsi-medence területén a ])aleogén aljzatát kréta alkotja. Legfiatalabl) helyben maradinak ítélhető kréta a cam])aniai emeletbe sorolható (Belemni- tella mucronatás írókréta). A Dunántúli Közé])hegység területén a j)aleogén képződmények alatt nagyobb részben triász dolomit és dachsteini mészkő, kisebb részl)en kréta, alárendelten jura ké])ződmények találhatók, l)izonvítva a Dunántiili Középhegység nagyobb mérvű mezozoikum végi letaroltságát. A dániai-monszi emelet idején a Párizsi-medencébe Ny-ról, a La Manche-on keresztül tért vissza a tenger, amelynek üledékei, a Meudon-i (Párizstól DNy-ra) márga és a ,,])izolitos mészkő”, Melunig, (Párizstól DK-re a Szajna partján) nagyjából a Szajna vonalával megegyező ÉNy — DK-i, ezentúl i)edig az ÉK— DNy-i irányban ])reformált szerkezeti depresszió területén ismertek. A korábban ,,pizolitos” mészkőként jelölt ké])ződmények valójában durva mészkövek vagy biokalkarenitek, amelyek mészalga mezőkből alakultak ki. Koraitokon, Cidaris tüskéken kívül több nagy méretű Molluscát is tartalmaz. (E képződménycsoport koráról a francia földtani irodalomban több mint 50 évig vitatkoztak. LTi. a fauna — főleg a korallok — több mezozóos elemet is tartalmaz. Ostracoda és Foraminifera vizsgálatokkal tisztázták, hogy koruk már kétségtelenül paleogén, dániai-monszi.) 144 Földtani Közlöny 106. kötet, 2. füzet P A RIZS 1 - M E D E N C E ÉSZAKKELET -DUNA NTÚl Kor Emelet és alemelet FŐ tóc 1 es Fö f Q c t e s Emelet és alemelet Kor Ludi Pontini fehér mórgók Argcniculi kék márgők Gipsz és márga kbzbctclcpulcs S-s Foromi- 12- <^[_meszko íű Felső B a r 1 0 n i Mormesiai Mannésiai homokok Crcsncsi homokok tudományi Közlemények, XXVII/2. Mihály S. (1969): Tortonai Echinoideák a Kerepesi úti csatornázás feltárásából. Földtani Közlöny, T. 99. pp. 253— : 257. Müller P. (1974/a. és b.): Decapoda (Crustacea) fauna a budapesti miocénből 1., 2. Földtani Közlöny, T. 104. pp. ! 119-132 és pp. 275-287. Müller P. (1976)' Decapoda (Crustacea) fauna a budapesti miocénből 3. Földtani Közlöny, T. 105. pp. 506—515. Fauné (ie Décapodes (Crustacés) dans le Miocéné de Budapest Pál Müller Non lóin de la localité de la fauné de Budapest-Rákos décrite pár LÖRENTHEY (1898), á l’a venne ,, Kerepesi út” on a de nouveau exploré les couches de calcaire et de sable badenien siipérieur (miocénes). La riche fauné a été décrite pár Bartkó et Kókay (1966), resp. pár Mihály (1969). La nouvelle fauné de Décapodes provient d’un calcaire sableux, contenant aussi une riche fauné de Mollusques et Echinoldes. A leur sujet Bartkó et Kókay ont écrit les suivants: ,,Scutella vindobonensis á ooquille épaisse n’est pás rare , préférant le fond agité pár eau. Les Foraminiféres indiquent l’eau peu profonde et chaude. 8ans aueun doute, on dóit ranger l’affleurement dans l’étage tortonien supérieur.” ( = Badenien supérieur, sensu Lyon, 1971.) A la localité on retrouve en grand nombre d’individus des représentants de tels genres fjui viv'ent actuellement surtout dans la province faunistique indo-pacLfique occidentale (Matuta, Mursia). La présence de deux especes de Dromioidés et de celles trois de Calap- poidés préte á la fauné un cachet archaique. Toutes les deux super-familles dérivent des temps lointains (Jurassique supérieur et Crétacé inférieur) et actuellement se régressent déjá. Pár contre, le nombre d’individus des espéces des Portunidés (dés l’Éocéne) et des Xanthidés (dés le Crétacé supérieur) — actuellement répandues — est peu á la localité. II páráit que les membres des anciens groupes stables, survivants dans des conditions favorables pour eux, pouvaient encore vúvre en grand nombre, cependant le milieu variable — exigeant de l’accommodation accentuée — favorise les formes modernes. Pour les dernieres présentent des exemples les genres Pilumnus, XarUho, Ebalia, Pachy- grapsus et Brachynotus fréquents dans les couches plus élevées et á la plupart saumátres, mais actuellement vúvant dans la Méditerranée et la Mer nőire. Les couches de la localité ont été déposées dans une mer á salinité normale, fond creusable et á eau claire. Le chiffre de diversité relativement élévé — 3,5 environ — prouve aussi les conditions favorables. Description des espéces nouvelles et peu connues ,,Callianassa” kerepesiensis n. sp. Planche I., Fig. 1 . á 5. Carpe quadrangulaire, coin arriére supérieur arrondi, bords tranchants en haut et en bas. A l’intérieur du doigt, relativement long, se présente une dent fórt saillante. En bas du cóté intérieur de la carpe il y a un enfoncement grossiérement plissé. Le long du bord du doigt et au bord inférieur de la carpe allonge une lamelle dönt le long se trouvent des pores de soie trés fins. Müller: Decnpoda (Crastacea) fauna a budapesti miocénből (4) 155 Genus: Kerepesin n. gén. Kerepesin viai n. sp. , ^ l’lanche II. Fig. 4., Plance III. Fig. 1. á 3. ■ ( ■ _ _ , ■ Seule la partié — située devant le sülön branchioeardical - de la carapace est conservee . Cette 'partié antérieure est oonvexe, en directions longitudinale et transversale. La demiére dent du bord latéral antérieur forme un angle de 20° environ avec l’axe longitudi- nal et elle est assez longue. Les autres dents du bord se présentent le long d’une ligne (sauf la dent extraorbitale), mais cette ligne passe profondément au-dessous de la surface de la carapace, cár au-dessus d’elle un faux bord latéral est développé — ■ divergeant en á0° environ - formánt un bord légérement arrondi et passant au bord supérieur de l’orbite.^ Le bord latéral jjropremeíit elit est dirigé profondément au-déssous de l’orbite ét aeules les dents indi(|uent són traeé, la carapace ne plie que légérement, ici. La dent extraorbital se trouve á són endroiit habituel, pár suite.elle différe de la direction des autres dents du bord latéral, et de ce caractére ellő n-ssemble aux espéces de Drornia et Dromilites. Outre eello extraorbitale, le nombre des dents du bord latéral est quatre. Quatre épines fortes se j)résentent au bord frontal. La position extraordinaire du bord latéral sóit unique j)armi les Urachyures connus iusqu’ici, c’est ce qui motive l’établisse- ment du genre et de l’espéce nou\'eaux. A l’exception de la partié médiane, le sülön cervical est peu développé. Sülön brancliio- cardical relativ^ement profond, et la coquiUe est probablement plus faible la, cár tous les indixddus ont été cassés ici, av'ant renterrernent. Surfacé relativenient üsse. Mursia loczi/i (MÜllkr, 1074) Flanellé IV. Figs. 3. á 4., Planehe V. Fig. 1. á 4. Parthenope lorzyi MOller (1974/b) D’aprés les individus plus intaets que les tvqjes et d’aprés les ciseaux, Pespéce appartient au genre Mursia. Malheureusement, le bord frontal et les orbites n’ont pás été conservés sur aucun spécimen. Bord latéral arriére concave, pár suite la carapace est allongée vers le bord arriére. Le bord postérieur — au moins sur la moule — ne porté pás de dent. La région médio- ventrale est fórt saillante ornée de grands tubercules. Les tubercules de la région branchiale se rangent en trois lignes divergeant en éventail. D’ailleurs la surface est finoment granu- lée. Le bord latéral antérieur présente un arc de cercle, ornó de dents dönt la plus arriére forme une épine longue presque perpendiculaire á Paxe longitudinal de la carapace. Le bord supérieur du ciseau est divisé en six lobes, au moins. Au cóté extérieur, trois rangées de tubercules dönt le nombre est différent. Parmi les espéces vivantes c’est la variété de Mursia armnta curtispina á laquelle elle ressemble le plus, en ce qui concerne la distribution des rangées de points et la dimension de l’épine du bord postérieur. Mais, elle différe en ce que le bord postérieur de l’espóce miocéné est arrondi sans dents (au moins sur la moule), la sculpturf' de la surfac(> est plus forte, les sillons plus profonds. Les tubercules du ciseau sont cousidérablement plus serrés. Quand mérne, la parentó proche semble probable. A la région branchiale des esjjéces oligocénes américaines M. obseura et M. marcusana, celle miocéné japonaiso M. takahashii et de celle actuelle M. eristimana, la ligne de la rangée de tubercules intérif^- ure est fórt divergeante á l’ariére, tandis que sur l’espéce de Budapest et sur M. nrmata elle est paralléle á l’axe longitudinale. Pár leurs carapaces moins ornarnentóes, l’espéee récente américaine M. gaudichaudii et celle oligocéne M. yaquinensis differe fortement des espéces précédemment mentionnées. On ne connait que le ciseau de l’espöce oligocéne panamienne M. macdonaldi. Mais, la distribution des tubercules y est différente, cár üs ne se rangent pás en lignes paralléles á l’axe longitudinal. n est intéressant á noter que l’on indique les espéces actuelles dans les ]>rofondeurs d(> 100 á 200 métres (de 37 m au minimum). II páráit qu’elles pouvaient jadis vüvre dans des eaux peu profondes, actuellement étant en régression. Ce phénoméne est fréquommont observé dans le groupe des Brachyures. 156 Földtani Közlöny 106. kötet, 2. füzet I. tábla — Planche I. 5 L 5 mrn J Müller: Decapoda (Crustacea) fauna a budapesti miocénből (4) 157 II. tábla Planche II. 1 I l 4 1 1 5 cm 158 Földtani Közlöny 106. kötet, 2. füzet III. tábla — Planche III. 1 Tcm 3 ( I lem lem M üller: Decapoda (Crustacea) fauna a budapesti miocénből ( 4 ) 159 IV. tábla — Planche IV lem lem 160 Földtani Közlöny 106. kötet, 2. füzet V. tábla — Planche V. ( cm lem Földtani Közlöny^ Hull. of the Hungárián Geol. Soc. (líGö) KfG. löl — H'/j Neiitronaktivációs cinalitika és jelentősége a földtani-geokémiai kntatásokl)an Bérezi János — Bognár JAszló — Kiss János* (2 ál>iá\al, 4 IúIjI ázat tál) Az alapkutatások és alkalmazott tudomáiivok műszeres auv;i<ívi/;sgálat ok- kal szemiteu támasztott követelményei szükségessé tették olyan elemzömód- szerek kifejlesztését, amelyek a mintaelőkészítést öl az eredmények szolgál- tatásáig minimális beavatkozást igényelnek, ugviinakkor a klasszikus nuKlsze- reket messze meghakidé) érzékenységgel és gyorsasággal rendelkeznek. E követelmények a földtudományok területén elsősorban a geokémiai kuta- tások során lé])iiek fel. A nagyfokú aut(»matizálhatóság és nagymennyiségű minta gyors feldolgozása statisztikus vizsgálatokra alkalmas mennyiségű adatot szolgáltathat. A vázolt igényeknek több korszerű vizsgálati nuklszer tesz eleget, ezek egyike a neutron-aktíválásos elemzés. A neutronakt íváeiós analitika első ered- ményének Hevesy és Levi (193ü) közleménye tekinthető, mely a di.szpn')- zium meghatározását ismerteti. A második világháborút követően a nukleáris méréstechnika és az elektro- nika nagyarányii fejlődése e módszer előtt is óriási távlatokat nyitott. Évente ezres nagyságrendben jelennek meg az aktivációs elemzéssel közvetlenül vagy közvetve foglalkozó dolgozatok, melyek k()zött a földtudományok területén való alkalmazások is jelentős szerephez jutnak. Hazánkban az ílgyetemi Atomreaktor (EAR) megnyitásával (1971. \H. 9) vált lehetővé a módszernek az oktatásba és kutatást)a való intenzívebb bevo- nása. Célunk e rnódszer megfelelő ada])tálása, saját kutatási témákat .segítő új eljárások kidolgozása és geológus hallgatóink felkészítése e módszer alkal- mazására. A neutronakt ivácié)s vizsgálat két, időben egymást követő folyamatlx')! áll: aj a minta besugárzása e célra alkalmas berendezésben, h) a besugárzott (aktíváit) minták emittálta sugárzás mérése. Az aktiválás esetünkben mindig neutronokkal való besugárzást jelent. (Megjegyzendő, hogy az aktiváhls sj)eciális berendezések alkalmazéisakor töl- tött elemi részekkel vagy y-sugárzással is történhet, de analitikai szempontból ezek alárendelt szei’ejjűek.) Neutronforrásként laboratóriumi neutronforrás, neutrongenerátor és atom- reaktor szolgálhat. Az általános törvényszerűségeken túl az aktiválás módja jelentős eltérések forrása lehet az aktivált anyag radiokémiái sajátságait ille- tően. A továbbiakban ezért c.sak a reaktorbeli aktiváhissal foglalkozunk. A neutronaktiválás során a neutronok és a mintában levő elemek stabil izotópjai között magreakciók jönnek létre, instabil, radioaktív izotópok kelet- • Előadva Ásvi'iny-közettan-geokémiai Szako.sztály előadói ülésén 1973. V. 5 Földtani Közlöny 162 Földtani Közlöny 106. kötet, 2. füzet kezhetnek, melyek az esetek töl)bségében /3- és y-sugárzás révén stabilizálód- nak. A y-energias})ektrumot és ennek intenzitását minőségi és mennyiségi meg- határozásokra használjuk fel. Az atomreaktorban leggyakrabban leját.szódó magreakciók a következők; 1. (n, y) reakfiók (neution bef'ogápsal), Pl. 23Xa (n, '/) -'Al (n, y) -yAl. 2. (n, jj) reakc-iók. Pl. *'X (n. p) ”C, (n. p) >«X. ■3. (n, a) ivakciók. Pl. -’Al (n, a) -^Xa. 4. (n. 2n) raakciók. Pl. -"(íp (n, 2n) 690e. A neutronsugárzás hatására a vizsgált minta izotópjai aktiválódnak, a .s])ektrum különösen többkomponensű anyagok (ércek, kőzetek) esetén — áttekinthetetlenül bonyolulttá válhat. A besugárzás körülményeit úgy kell megterveznünk, hogy az aktiválás feltételei a keresett elem (elemek) valamely izotópjára (izotópjaira) optimálisak legyenek. A feladat megoldásakor az alál)bi tényezők hatásával kell számolnunk: 1. Meghatározottnak ve.sszük a reaktor által maximálisan termelt neutron- hozamot (fluxus), melynek maximális értéke az EAR esetében kb. 4 • 10^’- , a KFKI esetében ez jóval nagyobb: 10^-— 10^^ . Nvilvánvaló, cm- sec ' cm- .sec liogy adott izotój) annál nagyobb mértékben aktiválódik, minél nagyobb a neutronfluxus értéke. 2. A neutronok az egyes izotópokkal különböző valószínűséggel váltanak ki magreakciókat. E valószínűséget rej)rezentáló függvény, az ún. neutron- V»efogási hatáskeresztmetszet, a különl^öző izotópok különböző típusú mag- reakcióira extrém határok között változhat. A hatáskeresztmetszet értéke adott magreakció esetén döntően függ a besugárzó neutronok .sebességétől. Ha pl. ré.szecske-emisszióval járó magreakció kiváltása a célunk [n, a); {n, p)\ stb. reakciók] előnyösebb a gyorsneutronok használata. Gyakorlatban azon- l)an inkább (yi, y) reakció kiváltása a cél, mert e reakciók hatáskeresztmetszetei az előbbieknél általában nagyságrendekkel nagyobbak, elsősorban a kissebes- ségű (ún. termikus) neutronok esetében. A neutronok ,,termalizálását” a reak- tor aktív zónáját körülvevő víz( és grafit) végzi, melynek H-atomjaival ütköz- ve a neutronok fokozatosan lefékeződnek. A vízbe (ill. grafitba) telepített be- sugárzó csatornákba érkező mintát már csak a környezet termikus energia- szintjének megfelelő sebességgel rendelkező neutronok érik. 3. Fontos tényezőként kell figyelembe vennünk az aktivált izotópok felezési idejét. Tajjasztalat igazolja, hogy az aktiválást általában a kiválasztott izotóp felezési idejének 4 — ,5-szöröséig célszerű végezni, ha ma.ximális érzékenységre ttirekszünk. Hosszú felezési idejű izotópoknál ez természete.sen nem valósít- ható meg, de kedvező hatáskeresztmetszetnél nem is lenne célszerű. 4. Lényeges, hogy a vizsgálandó elem izotój) ö.sszetételében milyen mérték- ben vesz részt az elemzés alaj)jául szolgáló izotóp. Esetenként a kisebb gyako- riságban levő izotój)ra érdemesebb az elemzést tervezni, mert ennek nagyobb a hatáskeresztmetszete és kedvezőbb felezési idejű radióizotój)ja nyerhető. A Bérezi Bognár -Kiss: Neutronnktivációs nnalitika 163 1. ábra. Aktfviilt cirkon (Zr SiO,) 7-spektniina (NaI-Tl szerint) Fig. I. y spectniin of activated zircon (Zr SIO,) (according to (Nal-Tl) gyakorlatban tehát a táblázatok felhasználásával végzett számításokkal meg- határozzuk az 02>timális besugárzási és hűtési (a besugárzás végétől a mérés kezdetéig tartó) időket, és eldöntjük, hogy mintánkat termikus vagy gyors neutronokkal szükséges-e besugározni? Egy-két alkotó elemzése esetén a szá- mítás nem okoz nagyobb jtroblémát, töbl) komjjonens esetében az aktiválási és hűtési idők optimalizálását számítógépen célszerű végezni. Az aktivált minták mérése általában a y-sj^ektrum felvételéből, kiegészítés- képpen /5-sugárzás, felezési idő, stb. meghatározásából áll. Mindezen műveletek elvégezhetők egy kis célszámítógéjipel (ún. sokcsatornás analizátor) és a hozzá csatlakozó perifériális berendezésekkel (detektor, nyomtató, rajzoló, lyuksza- lag lyukasztó és beolvasó stb.) Az 1. 2. sz. ábrákon sokcsatornás analizátorral felvett sjíektrumokat mutatunk be*. A minőségi értékelés ismert energiájii etalonokkal, a mennyiségi értékelés ismert koncentrációjú standardokkal való összehasonlítással történik. A sokcsatornás analizátorhoz csatlakozó különféle nukleáris és elektronikus berendezések, illetve a velük megvalósít hat (S mérési technikák nagymértékű szelektivitást biztosíthatnak, ami egyre inkább kiküszöböli a mérés előtti ké- miai műveleteket. Az ilyen mérési módszert roncsolásmentes aktivácié)s elem- zésnek nevezzük. Többkomjíonensű meghatározásoknál az elemzés nem mindig végezhető el kémiai elválasztások nélkül. A használatos elválasztási imklszerekkel szemléén • Az 1 sz. spektrum felvétele NaI(Tl)-szcintillációs-, a 2 sz. pedig Ge(Li)-félvezető detektorral történt. 5* 164 Földtani Közlöny 106. kötet, 2. füzet 2. ábra. Aktíváit biotit y-spektruma Ge (Li)-detektorral Fhj. 2. y-spectrum of activated biotite with tbe use of a (ie (Li) detector támasztott fö követelmény a szelektivitás, a műveletek egyszerűsége és gyoi’- sasága. E szempontokat számos klasszikus és korszerű elválasztási módszer elégíti ki, ha azokat a sjteciális körülményeknek megfelelően módosítjuk. Ilyenek ])1. a esajtadékképzés, ioncserés kromatográfia, elektroforézis, extrak- ció, elektrolízis stb. Az ún. félvezető detektorok és a különböző elektronikus módszerek együttes alkalmazása egyre több lehetőséget nyújtanak a kémiai elválasztások részle- ges. vagy teljes kikü.szöbölésére. Összefoglalva, a neutronaktiváeiós elemzés a következő előnyökkel rendel- kezik; 1. Sok elemre nézve extrém nagy érzékenység (I. táblázat) 2. Roncsolásmentes vizsgálattal nagyvolumenű sorozat méréseket-, egyes fő- és nvomelemek gyors, pontos mérését teszi lehetővé. 3. A mérések és számítások automatizálhat ósága. 4. Nagy előnye a módszernek, hogy az ezzel kapcsolatos irodalmi adatok fel- dolgozása számítógépek segítségével, az egyes szakterületek, az elemek, mát- rixanyagok stb. szerint szelektálva rendelkezésre áll. 5. Kémiai elválasztás esetén az egyes reagenseket besugárzás után adhatjuk a mintához, így a bennük levő szennyezések az elemzést nem zavarják. 6. Minthogy az elemzésnél a magban lejátszódó folyamatokat használjuk fel, az egves elemek meghatározása első közelítésben független az elektronszerke- zettől. Ezzel kiküszöbölhetők az egyél) műszeres eljárásoknál zavart okozó mátrixhatások, de ugyanakkor hátrányos abból a szempontból, hogy az elemi összetétel ismeretében a minta kémiai összetételére nem tudunk következtetni. Az utóbbi mellett az aktivációs elemzéseknek még a következő hátrányai vannak : Bérezi— Bognár Kiss: N eutronaktivációs analitika . . . 165 Neutronaktiválásop analitikai vizsgálatok maximális érzókenysóge 10^*n/rm^ ‘fluxusnál (QlTTTNER P. nyomán) /. táblázat — Tahié /. Elem Maximális érzé- kenység nagyságrendje (g) Európium, diszprózium Holmium, indium, irídium, lutécium, mangán, rhénium, szamárium, 10-11 10 i» Antimon, arany, arzén, bróm, gallium, itterbium, jód, lantán, nátrium, prazeodi- mium, palládium, réz, szkandium, tantál, terbium, tulium, wolfrám. 10-1“ fO * Bárium, erbitim, foszfor, gadolinium, germánium, hafnium, ittrium, kadmium, kálium, klór, kobalt, nikkel, ozmium, tubidium, szelén, 10 • 10 ' Cérium, cink, cirkónium, ezüst, higany, króm, molibdén, neodimium, platina, nité- nium, stroncium, tallium, tellur, 10 « 10-> Bizmut, kalcium, kén, szilícium, vas, 10 ’ 10 • a) A besugárzás és mérés után a minták rövidebb hosszabl) időn át radioaktivan szennyezettek maradnak, így nem használliatók fel azonnal. I h) Számolni kell a sugárveszéllyel. ' c) A rendelkezésre álló lehetőségek mellett nem minden elem aktiválása végezhető el. A mérés pontossága roncsolásmentes vizsgálatoknál főalkotók esetén elérheti a klasszikus módszerek ])ontosságát, ppm alatti tartományokban 95%-os meg- bízhatósági faktorral számolva legfeljebb 14%, roncsolásos esetben 21% a hibalehetőség. I Az aktíválásos elemzés néhány alkalmazási területe a földtudomá- nyokban Az ismertetett előnyök valamelyikét, vagy azok együttesét a geotude^mányok I számos területén alkalmazzák. Részben saját vizsgálataink alajfján nagyjából a következő felosztás tehető: 1. A nagy érzékenység kiaknázásának nagyjából két területen van jeleiitő- I sége. I aj Viszonylag nagyobb anyagmennyiség esetében (néhányszor 10 mg) mik- I rokomponensek meghatározása lehetséges. Pl. a vasmeteoritok gallium nieg- ! határozása, arany kimutatása kvarcban, a homokkő tantál, ezüst, hafnium I tartalma, a természetes vizek nyomelemeinek (pl. Hf, In, Pd, TI) mérése. Kormeghatározásoknál a K-Ar arányt, uránérceknél “'’-Th -tart álmát lehet meghatározni. Lehetőség van továbbá a természetes izotópösszetétel (pl. Pb és U izotópjai) mérésére is. Külön kell említenünk a nagyfelbontókéjjességű detektorral és számítógépekkel végzett többkomjfonensű (esetleg 20 25) szisztematikus elemzések lehetőségét. A holdkőzetminták elemi összetételének vizsgálatában döntő szerepet ka- pott az aktivációs elemzés, amely túlnyomórészt roncsolásmentes módszerrel történt. A ritkaföldfémek ipari jelentőségének növekedésével egyre nő az aktivációs analitikai meghatározásokkal foglalkozó dolgozatok száma. A mérések célja itt is a ritkaföldfémek egymás melletti meghatározása. 166 Földtani Közlöny 106. kötet, 2. füzet Általában a nyomelemvizsgálatok azokra a területekre terjednek ki, ahol a hagyományos klasszikus vagy műszeres eljárások kis érzékenységgel rendel- keznek (pl. Se, Nb, Ta), vagy kémiai elválasztási problémák vannak (pl. ritkaföldfémek) illetve a nehézségek együtt jelentkeznek (pl. Zr-Hf). b) Gyakori eset, hogy a vizsgálandó anyagból pl. szeparációs okokból csak kis mennyiség áll rendelkezésre (< 1 mg). Ilyenkor néha még a főalkotók kvantitatív meghatározása sem lehetséges. Aktivációs analitikai módszerrel viszont fő- és gyakran a mellékkomponensek elemzése is elvégezhető. 2. A mérés gyorsaságát, automatizálhat óságát, a roncsolásmentes vizsgálat lehetőségét használják fel a nagyobb koncentrációjú komponensek gyors, pontos meghatározására. Percek alatt sorozatelemzéssel végezhető el ásvá- nyokból és kőzetekből pl. a Mn, Mg, Al, V, Zn, Cu, As, Sb, stb. meghatározása. Szárnítógé])i adatfeldolgozást feltételezve a legújabb félvezető detektorokkal egyidejűleg 20— 25 elem is mérhető. 3. Ide tartozik az ásványi anyagoknak a kitermelés helyén (in situ) megvaló- sítható sorozatban végzett gyorselemzése. Természetesen itt neutronforrásként laboratóriumi neutronforrás vagy generátor szolgál. E területen a bauxit Si — Al hányados meghatározásánál magyar szabadalommal büszkékedhetünk (Tatár J. és munkatársai). Az EAR-ban végzett vizsgálatok ásvány-mintákon A vizsgálataink kezdeti fázisában a következő szempontok vezettek: 1. A vizsgálatok illeszkedjenek bele a tanszék kutatási témáiba, a korábban alkalmazott módszerek eredményeit egészítsék ki. így lehetővé vált az új eredményeknek a régiekkel való összehasonlítása, újabb következtetések levo- nása. [[. táblázat — Tabu I Minta neve Besugárzási idő (óra) Hűtési idő (nap) Mérési idő (sec) Se koncentráció (ppm) Hiba (±ppm) BiotitüS gránit Feked 5 21 500 10,66 0,79 Alapközet, biotit Erdősinecske 5 21 500 33,23 1,36 Biotitos gránit Kismórágyi v.á. 6 21 500 18,23 0,51 Biotitzárványos gránit Erdösmecske, v. á. legfelső szint 6 21 500 23,90 0,61 Biotitos amfibólos zárvány Mórágy, szintezési pont 5 21 500 10,55 0,77 Biotitos gránit fehér mikroklinnel Véménd, Csele patak 6 21 500 7,98 0,33 Zárványbiotit Kismórágy 6 21 500 23,05 0,56 Biotitos zárvány Mórágy, kőfejtő 6 21 500 6,72 0,30 Biotitosabb zárvííny Erdősmecske 6 21 500 33,34 0,68 Erősen biotitos zárvány Mórágy, kőfejtő 6 21 500 5,77 0,28 Biotitos ortoklász - pegmatit Erdősmecske, v. á, legfelső szint 6 21 500 78,02 2,10 Főleg amfibólos zárvány Mórágyi kőfejtő 10 , 14 500 13,13 0,28 Biotitos zárvány Kismórágyi v. á. 10 14 500 15,37 0,31 Biotitos zárvány Erdősmecske, kőfejtő 10 14 500 11,88 0,27 Bérezi B o (f n á r ^ K i n s : Ncutronaktivációs analitika . . . 167 Iir. láMázal — Tahi’ III. Minta Hesugárzási idő (óra) Hűtési idő (óra) Mérési idő (sec) Hf. tartalom (%) Zr ; Hf arány Cirkon bauxitból 4 168 100 1,60 30, :í Hidrocirkon 4 16K 100 0,88 55,7 Cirkonhomok (ausztrál) 4 168 100 o.in 53,8 Crkonhomok (egyiptomi) Cirkonhomok (isnieretleu 4 168 100 0,97 50,4 lelőhely) 4 168 100 0.75 65,4 i I 2. Önálló kutatási témaként új vizsgálati módszerek kidolgozása és alkal- 1 mazása az alapkutatásokban ill. konkrét gyakorlati j)roblémák megoldásában, j 3. Roncsolásmentes elemzések végzése egyelőre egy-két komj)onensre. Egyéb tényezőket is figyelembe véve a jól aktiválható, általában bosszal)b felezési idejű izotópokra épített sorozatelemzéseket végeztünk, ezenkívül ese- tenként egyéb elemek minőségi-mennyiségi meghatározására is sor került. A minták besugárzásánál az alkalmazott termikus neutronfluxus értéke 2,4 • 10^^ volt. Mérőberendezésül NTA 512/ B sokcsatornás amj)litudó- cm''^ sec analizátort és NaI (TI) szcintillációs később kb. 25 cm^ aktív térfogatú Ge(Li)- félvezető detektort, fluxusmonitorként ezüstlemezkét alkalmaztunk. I. Az irodalmi utalások szerint a t>iotit szkandium tartalma ill. eloszlása genetikai következtetések megtételére alkalmas. t)lyan módszert dolgoztunk ki, melynek segítségével 10 rng-nyi l)iotitl)ól roncsolásmentesen a Se meghatá- rozható. A vizsgálati eredményeket a II. táblázat tartalmazza. II. Hafnium, ill. Zr/Hf arány meghatározása cirkonban. A hafniumnak cir- kónium mellett való meghatározása kémiai elválasztással körülményes. A meghatározás a röntgenspektrográffal is elvégezhető roncsolás nélkül, azonban a módszer kis érzékenysége miatt viszonylag nagy anyagmennyiség szükséges. Módszerünkkel már néhány, mikroszkóp alatt válogatott szemcse elegendő a Hf ill. Zr/Hf arány meghatározására. Az eredményeket a III. táblázat tartalmazza. IV. (áhhizat — Tahié IV. Minta Besugárzási Idő (perc) Hűtési i nanin-lTrt, Kast .Mongólia, from a ilark grey erystalliiif* limestoiie seijiienee witli mari nodules dated as Siluro- Devonian tm the hasis of otlier miero- and maerofossils (eorals, Hah/sites, ISir/osa, I Echinodennata, Btcrojxsla ) . Jn tlif* matéria! studied, heside oiie siiigle identified species, from the samjile of Sara ISahal-Oho (Vautritíellii híjtparetdi (hTVii.i.iER et S.vcAi. indicative of a Devoniaii age) se- I veral, at least seven, types coiild he distiiiguished mor[)hologieally (l’lates 1, 11,111). I Because of their pour preservation State, tlieir ehitinous, lu-avily ealcified loriea and the fevv, jioorly orientiul sections availahle, they eannot Ix* deserihed reliahly as new taxa. Sharing the opinion of 1 1 ermks ( I and (,'n ennaiix ( I ÍHÍT), the aut hor proposes to t reat them just as types. Shonld this nőt he fór other reasons, so heeause then' is thongh a great difference in morphology hetween l’aleozoie and Meso-/,oie forms (TintinnopseUa, Calpionella, Favelloides, ete.), hűt the ti-ansitional forms that oiight to eorrespoinl to the large span of time hetween the two systiuns are still imknown. IIemane (I9()4), lio- wever, did nőt assign the simílar forms to one /.oosystematii^ eategory with reeent forms, bút he treated them just as Brotista incertae sedis. l’aleo/.oie Tintümina closely related or, morphologically, identieal to th(* Mongolian matéria! have thus far been recorded only from North Afriea, by Cuvillier (K);!?) and CuviLLiER and Sacal (1963), and from Spain, by Chennaux (1967) and IIer.mes (1966). On the basis of the data availahle so far the T intinnirvt recxjvered from Lower I’a- leozoic sediments are likely to beeomo suitable fór biostratigraphie evaluations and inter- regional correlations as soon as more data will be availahle. The main i'eason to aceo- unt fór this is, on one hand, the similarity to their counterparts in other eontinents and, on the other hand, their diviu-gency from the Alesozoie forms. 174 Földtani Közlöny 106. kötet, 2. füzet I. tábla — Plate I .‘a* 175 S idő: Öpaleozóos Tintinninák Belső- Ázsiából TT. tábla — Plató II. 176 Földiául Közlöny 106. kötet, 2. füzet Hí. táljia Plate III. Földtani Közlöny^ Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1976) 106. 177 — 180 Paleoflóra változások a magyarországi neogénben palynológiai vizsgálatok alapján Dr. Nagy Lá szí óné (1 táblázattal) Magyarországi neogén palynológiai kutatásaim során az elmúlt 25 évben az oligocén felső részétől kiindnlólag pleisztocénnel, holocénnel lezárva, végez- tem palynológiai vizsgálatokat. Fontosabb, neogénre vanatkozó palynológiai vizsgálati eredményeimet táblázatban foglaltam össze olyan módon, hogy a ' geológusok által megadott geológiai időegységeket véve figyeleml)e össze- ^ geztem adataimat. A jelentősebb feltárásokat, fúrásokat idézem elsősorban, igyekezve összefüggő szelvényekből a flóraváltozásokat figyelemmel kísérni. I Miután a Magyar Állami Földtani Intézetben munkatársaim közül elsősor- ban a neogén foraminiíérológus Koríxznk Laky Ilona dr., valamint Bohnné Havas Margit dr. Mollusca kutatóval vizsgálataim során is többször megbe- széléseket folytattam igyekezve adatainkat egyeztetni, ezért most az ő követ- keztetéseiket, eredményeiket is íéltüntettem ebben a táblázatban annak elle- nére, hogy biozónáikat az anyag természetéből következően nem követhettem. Ezt az összefoglalást bemutattam azoknak a kollégáknak, akik a legtöl)b vizs- gálati anyagot rendelkezésemre bocsátották. Elsősorban Hámor (Jéza dr., valamint Jámbor Áron dr. tették meg észrevételeiket erre a táblázatra vonatkozóan. Néhány irodalmi adatot is felhasználtam, elsősorban az egeri- enre Báldi Tamás dr. 1966-os adatait. Az egerient részint az egri téglagyáii feltárásból, részint az ott lemélyített egri fúrásból tanulmányoztam. Az egerien j)alynológiailag 2 részre oszlik: az alsó részében az un. ,,X.^ — ”• rétegig (alsó flóra) még az oligocénre jellemző paleotrópusi rokonságit elemek száma dominál: oligocén Gleichenüdiles s{).-ek, Lygodioisporites puucivallatus, Ij. mvllivallafus, kevés Plicatopollis pliratus, jelentősebi) mennyiségű Sapotaceoidaepollenites, a jellegzetes gyűjtő genus a Tricolporopollenites lihlarensis, T. fallax, C i/rillaceaepollenites exactus, C. mega- exactus, Engelhardtioidites microcoryphaens. Ezek mellett azonban, kisebb mennyiségben mutatkoznak holartikus elemek: Zelkova, Castanea is. Főleg az egri fúrásban Deflandrea phosphoritica, Plevrozonaria conrinna és mikrofo- raminifera maradványok találhatók. Az egerien felső részének a ké])viselői az egri téglagyári feltárásban átmeneti jellegű flóraösszetételű ún. ,,K” rétegek a középső flórával és a felső flórát ké])vLselő itn. ,,U” rétegek (Uniós rétegek). Ez utóbbiakat nagyon részletesen vizsgáltam, miután a szelvényt rétegről- rétegre begyűjtöttük. Itt az oligocén elemeknek visszahúzódása mellett az a rétegsor érdekessége, hogy jelentős mennyiségijen fordulnak elő, paleotropi- kus ])álmapollenek, ugyanakkor ]>edig az alsó rétegekben nagyobb mennyiség- ben jelentkeznek a holarktikus elemek is: Zelkova, RhoipUes, Almis, Car- pinus, Ostrya, Carya. Az eggenbnrgienre jellemző, hogy az egerienben még döntő mennyiségű (> Földt:ini Közlön.v 178 Földtani Közlöny 106. kötet, 2. füzet Paleoflóra változások a magyarországi neogénben Kor Mikrofauna Mollusca Palynológia Pliocén Thfkanioeba V, wetzUriy U. neszmelyen- siSy C. balatonica, C. neumayriy C. ungula- caprae, L. schmidti, L. abichiy C. partschiy C. czjezkiy Congeria bana- tica, lAmnocardium praeponticum. Észak-Magyarországon az oszcillációs szakaszban láperdők jellemzőek. (Alsóvadász, Petőfibánya, Visonta.) A vegetáció hasonló az alsópannonhoz. A perem- területeken Dinoflagelláták is előfordulnak a felsőpannonban is. Erős áthalmozódás tagolja a 2 pliocén szakaszt. Hidas 53. sz. f. 258,1—258,5 m. Lajoskomárom 200-400 m. Dominálnak a 0)niferák és a mérsékelt meleg kevert lomberdő. TVG. 26. sz. f. 18,3—32,1 m. Az Alföldön Dinoflagelláták jellegzetesek. Sarmatien Elphidium sp.-k Sonion granosum HotoHa beccarii yodophihalmidiuniy Arti- culina, Ammomarginuli- nat AmmobactdiUSy Ci- bicieSy Müiolidae Cardíum latisulcumy C. vindobonense, Irus gre- gariuSy Musculus sar- maticuSyErvilia,Callio- stoma (Lajoskomárom 1. 671 — 718 m.) Car- dium vindobonense y Modiolus incrassatuSy Musculus sarmaticuSy Pirenella picta (Nagv- görbő 322,0 - 350,7 m). Uralkodóan szubtrópusi holarkticus kevert fenyő- lomberdő, fenyő dominancia mellett (Quercus, Fagaceae IleXy Caprifoliaceaey Rhoipites) és aljnövényzet: Compositaey Chenopodiaceae. Né- hány paleotrópusi elem (Sapotaceaey Cyrillaceaey kevés pálma, Engelhardtiay Myrica). Hidas 53. 417,0—554,3 m., Lajoskomárom 1. 671 — 718 m. Cserhátszentiván 1. 13,2—200 m.. Alsó- vadász 1. 240,4 — 709,5 m., NagygÖrbő 1. 322,0 — 350,7 m. Badenien Bidiminidae Spiroplectammina curi- nata Rotalia papUlosa Rotcdia beccarii Globigerinidae, Lagenidae Flahellipecten solariumy Chlamys neumayriy (La- joskomárom 718,5 — 750 m.) A felső részben a vegetáció elszegényedése paleo- trópusi elemekben. A flóra nagyobb változás nélkül megy át a szarmatába. (Hidas 53. 558 — 600,0 m) A barnakőszén fáciesben ismét növekszik a paleo- tropikus elemek száma ( Sapotaceaey SymplocoSy Engelhardtiay Polypodiisporites histiopteroides), a gazdag holarktikus vegetáció mellett (Tsuga, AbieSy Fagaceae). Hidas 53. 600—669,8 m. Hidas 88, 89, 91, 105. sz. fúrások és a Hidas- bányabeli feltárások. Az alsó részén transzgressziót jelentenek a plankton szervezetek, a spóra-pollen anyaga szegényes (Hidas 53. 735—763,3 m, Zengővárkony 59. 24,8- 44,7 m ?, NagygÖrbő 1. 350,7—706,0 m) Kárpátién Globigerina uoodi, Gl. fal- coneriMs, Globorotalia aeostaensiSy Cibicides ungerianus, Uvigerina graciliformis, Cibicides teneüusy Dyocibiddes biserialis Macoma elliptica ottnan- gensis, Lucinoma icolfiy Mitraefusus ottnangensis (Garáb 1.) A paleotrópusi elemek jórészt új elemek: Hydro- cerapollis, Dacrycarpites. — A holarktikus elemek dominálnak, gazdag szubtrópusi vegetáció jel- lemző: Liguidambaty Zelkova, ülmus, FagaceaCy J uglandaceae : Carya, Pterocarya, Juglans. (Vár- palota 133. 161,0—167,7 m. Komló 120. 178,0— 178,8 m, Zengővárkony 59. 56,0-83,0 m, Kis- réti árok. Hidas 53. 763,3 — 839 m, NagygÖrbő 1. 706,0—923,0 m, Garáb 1. 84—320 m.) Főleg plankton szervezetek: Pleurozonaria concinna Ottnangien Globigerina praebuUoideSy Gl. triloculariSy Boli- vina beyrichiy B. fasti- gia, C. ungerianuSy Glo- horatalia acostaensis. Miliammina sp. Brotia escheriy Bulimus vadásziyTheodoxus yBy- thiniay Unió (Nagy- görbö 1. 892—1000,4 m.) Pireneüa, Tereb- raliay TheodoxuSy Car^ dium (Alsóvadász 1. 875- 1039 m.) Az oligocénben induló paleotropikus elemek mel- lett (Glecheniay Cyrillay Sapotaceae), az eggen- burgienből is előfordul néhény (Mimosaceae)y s néhány új elem is van Polypodiisporites histiopteroides A nedvesebb folyóparti elemek jelentősek (páfrá- nyok, MyricipiteSy Salix.) (Várpalota 133. 175,6 - 208,0 m, Zengővárkony 45. 16,0—17,8 m. Pusztakisfalu 10,5 — 27,1 m, Nagj'görbő 1) 923.0 1023,2 m, Alsóvadász 1. 875—1039 m. Eggenburien Globigerina ciperoensiSy Gl. icoodi woodi, Cibi- cides buday, Elphidium cribrostomumy Loxosto- műm limbaíum siria- íum, Biscorbis squa- mula Pecten beudanli Pecten pseudobeudanti (Lak 1. 440,0—512,0 m.) Az egerienben jelen levő paleotrópusi elemek erősen lecsökkennek, de új paleotrópusi fajok jelentkeznek Alangiopollenites barghoornianum, Malvaceae, MimosaceaSy Sapindaceae. A holark- tikus elemek száma az előzőnél jóval nagyobb- számú: Ulmaceaey Castanea, FaguSy Betula, CarpinuSy Carya, Engelhartia (NagygÖrbő 1. 1023.0 - 1067,0 m, Lak 1. 440 -512 m, Ipoly- tamóc környéke, ? Várpalota 133. 208,0 — 226.0 m.) Nagy L-né: Paleoflóra változások a magyarországi neogénhen 179 Kor Míkrofauua Mollofíca Pal^'nológia Egerien Rotalia heccaHi Polymesoda convexa AZ egri téglagyári feltárás felső része (középső- flóra) „K” és „U” rétegek és felsőflóra: az oligo- Miogvpsina cí. sepientrio- kucula mayeri nalis Laevicardium tenuisulca- tum Pitar polytropa Turritella venus marga- rethae Nuculana psammobiaefor- mis Crassat4>lla bosgueti Thyasira vara Scala amonea Ringicula auriculata ven- tricosa, Dentcdium apenninicum cén elemek kisebb Tisszahúzódása mellett paleotropikus pálmák mutatkoznak, de amellett holarktikus elemek nagj'obbmértékű előfordu- lása jellemző: Zelkova, Rhoipites, Alnus, Cnr- pinus, Ostrya, Carya AZ egri téglagyári fúrás (0,00 -51,5 m), feltárás („alsó flóra” x„ Xj rétegek): sok, oligocénbŐl átjövő trópikus elemmel: OleicheniiditeSy Lygo^ dUnsporitfü paucivallatus. L. mulíirallatus, Plica- fopoUis plicatus, SapotaceaepoUeniíes, Tricolpo- Topoüenites libUtrensiSy T. fallax, Cyrillareae- poRenites exactiis, C. megaexaetus, Engelhard- tioidites, kevés holarktikus elemmel: Zelkova, Castanea. A fúrásban plankton: Deflandrea phosphoritica, Pleurozonaria conrinna és mikro- foraminifera. oligocén paleotrópusi elemek, már sokkal kisebb számmal jelentkeznek. A paleotrópusi elemek között új speciesek is mutatkoznak, így az Alangio- pollenites harghoornianum, ami fácies jelző is, a Malvacearumpollenites és a Mimosaceae, Sapindaceae családok fajai. E mellett a holarktikus elemek továljbi emelkedése látható faj- és egyedszámban is: az Ulmaceae mellett a Caslanea Fagus, Betula, Carpinus, Carya, Engelhardtia. Ezt a rétegtani egységet a Nagygörbő 1. fúrás 1023,0 — 1067,0 m-ből. Lak 1. fúrás 440,0 —512 m közötti mintákban, továbbá az Ipolytarnóc környéki felszíni feltárásokból tanulmá- nyoztam. A Várpalota 133. Lírás 208,0 -226,0 m-köze pontos rétegtani liely- zetét az eddigi vizsgálatok nem döntötték el, mindenesetre gazdag flórájával elüt a fúrás ottnangiennek tartott részétől. Az ottnangienhen már csak néhány paleotrópusi elem vezethető vissza az ^erienre: Gleichenia, Cyrilla, Sapotaceae és az eggenburgienből a Mimosaceae. Uj elemként jelentkezik a Polypodiisporites histiopteroides. Ezt a rétegössz- letet a Mecsekből a Zengővárkony 45. fúrá.s 16,0 — 17,8 m-éből, a Puszta- kisfalu VI. fúrás 10,5 — 27,1 m-ig, a Várpalota 133. fúrás 175,6 208,0 m- közéből, a Nagygörbő 1. fúrás 923,0 -1023,2 m. közéből tanulmányoztam. A folyómentét nagyon sok páfrány, Myrica, Salix jellemzi. A barnakőszenes szakasz az Alsóvadász 1. fúrásban igen jellegzetes spóra-pollen fajokkal jelentkezett. A karpatienhen a paleotropikus elemek társaságában megint új fajok mutat- koznak: Hydrocerapollis, Bacrycarpites fajok és a Mecsekisporites genusz fajai, amely Cyatheaceae vagy Pteridaceae családot valószínűsítenek . E mellett azonban nagyon gazdag holarktikus flóraelemekben: Liquidambar, Zelkova, Ulmus, Fagaceae, J uglandaceae: Carya, Pterocarya, Jnglans. Ez a nagyon sok helyen képviselt rétegösszlet a Mecsek-hegységben Zengővárkony 59. fúrás 56,0 — 83,0 m-ig, a Kisréti árokban, azután a Komló 120. fúrás 178 178,8 m-ben, a Bakonyban a Várpalota 133. fúrás 161 — 167,7 m-ében, Nagygörbő 1. fúrás 706 — 923-m-es szakaszában található. Az észak-magyaroszági Garáb 1. fúrás 84 320 m-es kárpátién szakaszában a plankton szervezetek tengert jeleznek. A badenien 3 részre oszlik palynológiai szempontból. Az alsó részében a spóra-pollen szám visszahúzódik, plankton szervezetek jelzik a transzgressziót. 180 Földtani Közlöny 106. kötet, 2. füzet ilyen a Hidas 53. fúrás 735 — 763,3 m, a Zengövárkony 59. fúrás 41,7 m-től fölfelé lévő szakasza, Nagygörbő 1. fúrás 350,7 — 706,0 m-ig, s a Szokolya 2. és 3. fúrások. A középső részben a gazdag barnakőszén fáciest jelzik az újra feldúsuló paleotrópusi elemek a Sapotaceae, Symplocos, Engelhardtia, Polypodiisporites histiopteroides, ugyanakkor nagyon gazdag holarktikus flórával (főleg Fagaceae) és fenyőfélékkel is jellemzett, (Tsuga, Abies előre- töréssel). E szakaszt kéi)viseli a Hidas-bánya anyaga, a Hidas 53. fúrás 558,0 — 672 m közötti szakasza, valamint a Hidas 88., 89., 91., 105. fúrások. A bade- nien felső részében, a kőszenes összletre települő rétegekben a vegetáció elszegényedése mellett plankton-szervezetek jelentkeznek (Hidas 53. fúrás 558—600 m). A szarmatában van még néhány paleotrópusi elem: a Sapotaceae, Cyrillaceae, néhány pálma, Engelhardtia, Myrica, de mindegyik kis mennyiségben, el- szórtan jelentkező. Domináns a szubtrópusi kevert lombhullató erdő Quercus és egyéb Fagaceae-YoX, a bokrok közül az Ilex, Caprifoliaceae, Rhoipites, aljnövényzetként Compositae-k, holarktikus elemek és nagyon sok Coniferae fordul elő. Palynológiai szempontból a felsőbadenien és szarmata nehezen el- különíthető, fokozatos átmenetet mutat. Ez a Hidas 53. fúrás 417,0 — 554,3 m-es, a Lajoskomárom 1. fúrás 671 — 718 m-es, a Nagygörbő 1. fúrás 322,0 — 350,7 m-es, a Cserhátszentiván 1. fúrás 13,2 — 200 m-es , az Alsóvadász 1. fúrás 240,4 — 709,5 m-es szakaszában tanulmányozható. A szarmata majdnem elválaszthatatlan a pliocén alsó szakaszától, amelyben a Coniferae állomány uralkodó, Pinus, Picea, Abies, Tsuga fajokkal és Taxo- diöceae-val a szenes fáciesekben. A paleotrópusi elemek teljesen hiányoznak. A Mecsekben különösen jellegzetes egy erős áthalmozódási réteg a 258,1 — 158,5 m-ből a Hidas 53. fúrásban és itt a pannon mindkét szakaszában Dino- flagellaták vannak. A litorális fáciesben általában ezek a felsőpannonban is jelentkeznek. Mindinkább a mai hazai vegetációtól el nem különülő flóratár- saság mutatkozik. A felsőpannonban az oszcillációs szakasz nagyon szépen tanulmányozható a Mátra alján, mind a Petőfibánya bányabeli feltárásokban, mind a visontai felszíni fejtésben, a Taxodium láp jellegzetes növénytársulásá- val. A nagyalföldi medencebeli fúrásokban, a dinoflagellaták előfordulása a pannon beltengerre jellemző, de az alsópannonban nagyobb, s a felsőpannon- ban kisebb számmal mutatkoznak. Felhasznált irodalom Báldi T. (1966): Az egri felsőoUgocén rétegsor és molluszka-fauna újravizsgálata. Földt. Közi. 96, 2, 172—193. Kokec'zné Laky, I. (1973): Foraminiferal studies on Miocéné formations in Hungary, őslénytani Viták 21. 7, 73—80. Nagy L.-né (1938): A raátraalji felsó-pannóniai kori barnakőszén palynológiai vizsgálata — Palynologische Unter- suchung dér ani Fusse des Mátra-Gebirge gelagerten oberpannonischen Braunkohle. Földt. Int. Évkönyv. 47, 1, pp. 1 — 354, 28 tábl. Nagy' L.-né (1962): New Pollen Species form the Lower Miocéné of the Bakony Mountain (Várpalota) of Hungary. Acta Bot. VIII. 1-2, pp. 153-163. Nagy" L.-né (1963): Spores et pollens nouveaux d’une coupe de la briqueterie d’Eger (Hongrie). Pollen et Spores, V. 2, pp. 397-412, Pl. 3. Nagy’ L.-né (1969): A Mecsek hegység miocén rétegeinek palynológiai vizsgálata — Palynologioal elaborations the Miocéné layers of the Mecsek Mountains. MÁFI Évkönyve LII. köt. 2 (záró) füzet, 1—417 (232—648). Budapest. Nagy’ L.-né (1973): Palynological Data fór the Neogene of Cserehát. Acta Botanica Acad. Sci. Hung. Tóm. 19 (1—4) pp. 453—460. Nagy* L.-né — PAlfalvy I. (1961): Felsö-pannóniai flóra Rudabányáról. MÁFI Évi Jelentés 1957—1958. évről, 1, pp. 417 — 426. Nagy' L.-né — Pálfalvy I. (1963); Az egri téglagyári szelvény ősnövénytani vizsgálata — Revision paleobotanique de la briqueterie d’Eger. Földt. Int. Évi Jel. 1960-ról, pp. 223—263, 10 tábla. WILLIS, J. C. (1966): A dictionary of the Flowering Plants and Ferns. pp. 1—752. Cambridge. hírek, ismertetések Ellialálozások [ 1975. december 14-én, életének 88. évé- ben váratlanul elhunyt dr. JuGOVics Lajos ny. egyetemi tanár, geológus, a Magyarhoni Földtani Társulat közszere- tetben álló tiszteleti tagja. Elhunyt kiváló tagtársunk az egyesületi eszme soha nem fáradó, példát lamd lelkes és hasznos hor- dozója volt. Segítő, átmentő készsége sike- resen volt jelen a társulati élet buktatói- nál. Indítványai, megmozdulásai érdemiek voltak. Megvalósításukban mindig élen járt. Legutoljára a Társulat Tudománytör- ' téneti Bizottságában adott elő, mintegy belső kötelességként, kissé anekdótázva is, hogy nagy mestereinek lényét, szellemisé- gét élő valóssággá tegye a késői utódok j számára is. így vált Eötvös Loránd, I Semsky Andor, Krenner József világa I mindenkié, ki őt valaha hallgathatta. Dr. JuGOVics Lajos professzort, min- dannyiunk közszeretetben álló Lajos bácsi- ját osztatlan mély részvéttel helyezték örök nyugalomra Monoron, a családi sír- I helyeit. A Magyarhoni Földtani Társulat gyászát a végtisztességen dr. Dank Viktor elnök fejezte ki, 1975. december 22-én. 1976. január 30-án, életének 87. évében hunyt el dr. Renner János Kossuth-díjas, a műszaki tudományok doktora c. egye- temi tanár, a M. Áll. Elötvös Loránd Geofi- zikai Intézet nyugalmazott igazgatója, a Magyar Geofizikusok Egyesülete társel- nöke, tiszteleti tagja, az Eötvös Emlékérem tulajdonosa, több tudományos egyesület vezetőségi, illetve tiszteleti tagja, számos magas állami kitüntetés birtokosa. Halálá- val Eötvös Loránd utolsó közvetlen mun- katársa távozott a tudományos ^életből. Dr. Renner Jánost a M. Áll. Eötvös Loránd Geofizikai intézet, a Magyar Geofi- zikusok Egyesülete s a Magyar Tudomá- nyos Akadémia X. Osztálya saját halottjá- nak tekinti. Földi maradványait 1976. február 10-én osztatlan részvéttel helyez- ték örök nyugalomra a Farkasréti teme- tőben a Magyar Tudományos .Akadémia által adományozott díszsírhelyen. Ravatalánál az Oktatásügyi Miniszté- rium s volt iskolája a Fasori Gimnázium nevében dr. Berti Béla, a Magyar Tudo- mányos Akadémia, a Magyar Geofizikusok Egyesülete valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem s a többi egyetemek geofizikusai nevében dr. Bartha György akadémikus, a M. Áll. Eötv'ös Loránd Geofizikai Intézet és közvetlen munkatár- sai, tanítványai részéről dr. Sz.\bó Zoltán főosztályvezető, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat megbízásából pedig Vermes Miklós középiskolai tanár vett búcsiit az elhunyttól. Renner János sírhantjánál a Magyar- honi Földtani Társulat, a Központi Föld- tani Hivatal és a M. Áll. Földtani Intézet képviseletében dr. Kriv.4n Pál egyetemi docens mondott a\ atott hangú gyászheszé- det . Tudományos minősítések 1975. november 5-én volt H.\hn György ,,A magyarországi hegységelőtéri, dombvi- déki és medencebeli löszök és lösszerű üledékek morfogenetikája és kronológiá- ja” c. kandidátusi értekezésének nyilvá- nos vitája. Az opponensek véleménye s az eredményes megvédés nyomán a kikül- dött Bíráló Bizottság jóváhagyásra javas- latot terjesztett a Tudományos Minősítő Bizottság elé a kaiulidátusi fokozat oda- ítélése érdekében. Az értekezés 0])poiiensei dr. Moln.4r Béla a földtudományok kan- didátusa és dr. SziL.VRn Jenő a töldrajz- txidoinányok kandidátusa \oltak. 1975, dei-(*mber 12-én rendezték meg Bui Minh Tam aspiráns ,,.A Velencei- hegység granitoid kőzeteinek utómagmás 182 Földtani Közlöny 106. kötet, 2. füzet és utóvulkáiii átalakulásd” c. kandidátusi értekezésének nyilvános vitáját. Az oppo- nensek véleménye és a vita eredményessége alajjján a kiküldött Bíráló Bizottság ja- vaslatot terjesztett a Tudományos Minő- sítő Bizottság elé a kandidátusi fokozat odaítélésére. Aspiránsvezető dr. Jantsky Béla a földtudományok kandidátusa volt. Az értekezés opponensfú Klibcjrszkyné DR. VocL Mária akadémiai levelező tag és dr. Buda György egyetemi adjunktus vol- tak. 1976. január 26-án volt dr. Kiss János a íöldtudománN'ok kandidátusa „Hidro- termális kristályfázisok (25°— 300° C) ére- genetikai vizsgálata és értelmezése” c. akadémiai doktori értekezésének nyilvános vitája. Az opponensek véleménye nyomán hosszú és élénk vita alakult ki, minek alapján a kiküldött Bíiáló Bizottság ne- gatív álláspontot képviselt. Az értekezés opponensei Kliburszkyné dr. ^ óul Mária akadémiai levelező tag, dr. (ír.vsselly Gyula a földtudományok doktora és dr. Tóth József a kémiai tudományok dokto- ra voltak. 1976. január 29-én rendezték meg dr- Jantsky Béla a földtudományok kandi- dátusa ,,A Mecseki kristályos alaphegység földtana” c. akadémiai doktori értekezésé- nek nyilvános vitáját. Az opponensek véle- ménye s az eredményes \ita alapján a kiküldött Bíráló Bizottság alkalmasnak találta dr. Jantsky Béla éitekezését a tudományok doktora fokozat, elnyerésére, s ily értelmű felterjesztést továbbított a Tudományos Minősítő Bizottság elé. Az értekezés opponensei Kliburszkyné dr. VOGL Mária akadémiai levelező tag, SzÉKYNÉ DR. Fux ViLMA a földtutlomá- nyok doktora és dr. Barab.ás Andor a földtudományok kandidátusa \oltak. 1976. január 29-én volt dr. Szederké- nyi Tibor aspiráns ,,A délkeletdunántúli ópaleozóos képződmények ritkaelemkuta- tása” c. kandidátusi értekezésének nyilvá- nos vitája. Az opponensek véleménye s a kialakult vita eredményessége alapján a kiküldött Bíráló Bizottság javasló véle- ményt küldött a Tudományos Minősítő Bizottság elé, a pályázott tudományos fokozat odaítélése érdekében. Aspiránsve- zető dr. Kubovics Imre a földtudományok doktora volt. Az értekezés opponensei Kliburszkyné dr. Vogl Mária akadé- miai levelező tag és dr. Barabás Andor a földtudományok kandidátusa voltak. K ö's'z öntés Közismert, hogy a Magyarhoni Föld- tani Társulatot elsősorban a hanyatló hazai bányászat szorongatott helyzetén való segíteni akarás hozta létre ezelőtt 127 esztendőv'el, amint az Zipszer K. András- nak 1847-ben, a soproni nagygyűlésen elhangzott alapító jav^aslatából kitűnik, j Továbbá az is, hogy múltszázadi nagynevű úttörő geológusaink közül többen tulaj- donképpen bányamérnökök voltak, akik közül ZsiGMONDY Vilmost említjük meg, mint akinek a személyében harmonikus egységben ötvöződött a bányász és geoló- gus. A régi nagy hagyományokkal rendelke- ző bányász-geológus barátság és a további egyöntetűbb együttműködésnek a jegyé- ben — azoknak a közös feladatoknak az elvégzésére, melyek hazánk ipari nyers- ' anyag és energiabázis növelését célozzák ] — köszöntjük a hazai bányász társada- i lom négy kiváló tagját. A 80. esztendős i Székely Lajost, a Bányászati Tervező i Intézet Kossuth-díjas nyug. igazgatóját, j az Országos Bányászati és Kohászati 1 Egyesület Történelmi Bizottsága elnökét, i a 75. éves Gyulay Zoltán professzort, a 1 hazai olaj bányászati egyetemi oktatás, to- \ v’ábbá a rezervoármérnöki tudomány meg- j alapozóját, a magyar bányászati múlt lég- I jobb ismerőjét, úgyszintén a 70. éves Binder Bélát, a hazai olajbányászat, főleg a termelés egyik legkiválóbb egyéniségét, a Kőolaj és Földgáz felelős szerkesztőjét ' és a 70. éves Heinrich Józsefet a Bányá- I szati Lapok főszerkesztőjét. j Mindnyájuknak jó egészséget kívánunk, ami további közhasznú tevékenységük leg- főbb záloga és — jó szerencsét! CsiKY Gábo Kitüntetések, kinevezések 1975. március 26-án, hazánk felszaba- dulásának 30. évfordulója alkalmából tar- tott ünnepi ülésen, a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, Béréi Ferenc a veszprémi városi tanács elnöke dr. Nemecz Ernő rektornak, az Agyagásványtani Szakosz- tály elnökének, választmányunk tagjának a városért végzett önzetlen és lelkes fela- datvállalása és elévülhetetlen érdemei elis- meréséül a ,, Veszprém v'árosáért” érmet adományozta. (Magyar Nemzet, 1975. márc. 27. XXXI. évf. 73. sz.) A Minisztertanácsnak az oktatási mi- niszter előterjesztésére hozott 1017/1975 (VI. 24.) számú határozata alapján dr. Híre k, ismertetések 183 Meisel János egyetemi tanárt, választ- mányi tagunkat a Budapesti Műszaki Egyetem rektori teendőinek ellátására 1976. júlitis hó 1. napjával kezdődő 3 évi időtartamra megbízták. (Magyar Közlöny, i 1975. június 24. 45. sz.) 1)r. Meisel Jánost ' 1975. június 30-án a Buda[)es1i Műszaki ! Egyetem rektoi i tanácsülésén db. Polinsz- KY Károly oktatási miniszter iktatta be I új tisztségébe. I A Közjjonti Földtani Hivatal elnöke a Bauxitkutató Vállalat fennállásának 25. I évfordulója alkalmából Knauek József és I SzANTNER Ferenc választmányi tagunknak j és Károly {Jyula, Sz.abó Eleméi' tagtár- , sainknak jó munkájuk elismeréséül a I Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója kitün- tetést adományozta (1975. augusztus 28.) A Közjionti Földtani Hivatal elnöke a Földmérő ős Talajvizsjgáló Vállalat fenn- állásának 25. évfordulója alkalmából jó munkája elismeréséül Horv.áth Zsolt tag- társunknak a Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója kitüntetést adományozta (1975. augusztus 28.) A kulturális miniszter a Közalkalmazot- tak Szakszervezetének főtitkárával egye- tértésben kiemelkedő múzeológusi, illetve a múzeumügy fejlesztése érdekében v'ég- zett tevékenysége elismeréséül dr. .F.vnos- SY Dénes tagtársunknak, a Természettu- dományi Múzeum osztályvezetőjének a Móra F'erenc Emlékérmet adományozta (Művelődésügyi Közlöny, XIX. évf. 17. sz. 1975. szeptember (>.). Az oktatásügyi miniszter az 1975. évi Pedagógus Naji alkalmából, eredményes munkájuk elismeréséül dr. J.akucs László tagtársunknak (József Attila Tudomány- egyetem, tanszékvezető egyetemi tanár) és DR. Török Endre tagtársunknak (Bu- dapesti Műszaki Egyetem, Ásvány- Föld- tani Tanszék adjunktusa) az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést adományoz- ta (Művelődésügyi Közlöny, XIX. évf. 17. sz. 1975. szeptember G.). Az oktatásügyi miniszter dr. Bürsy ZOLTÁNNÉ vezető tanárt, palynológust az 1975. évi l’eilagógus Nap alkalmából, eredményes munkája elismeréséül minisz- teri dicséretben részesítette (Művelődés- ügyi Közlöny, XíX. évf. 17. sz. 1975. szeptember (i.). A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta- nácsa 60. születésnapja alkalmából, négy évtizedes tudományos munkássága elisme- réséül DR. Kasz.^b Zoltánnak, a Természet- tiKlományi Múzeum főigazgatójának a Munka Érdemrend arany fokozata kitünte- tést adományozta. (Művelődésügyi Köz- löny, XIX. évf. 20. sz. 1975. október 18.) A Magyar Né|iköztársaság Elnöki Ta- nácsa eredményes munkássága elismeré- séül DR. PiNCZÉS Zoltánnak, a földrajztu- dományok kandidátusának, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem docen- sének a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést adományozta. (Művelődésügyi Közlíinv XIX. évf. 22. sz. 1975. november 18.) A kulturális miniszter db. L.ászló Mihály geokigus tanárt, a budapesti i\Iikszáth-téii gimnázium könyvdárosát miniszteri dicsé- retben részesítette. (Művelődésügyi Köz- löny, XIX. évf. 19. sz. 1975. október 1.) Az oktatási miniszter eredményes mun- kássága elismeréséül Kiváléi Dolgozó ki- tüntetésben i'észesítette Dyöbe Gézámé tagtársuukat , az Eötvös LorándTuilomány- egyetem Ás\'ánytani Tanszékének hozzá- értéséről, készségességéről, értelmes szoi'- galmáról és emberi szolgálat készségéről ismert hűségf's munkatársát. (Művelődés- ügvi Közlönv, X.\. évf. 2. sz. 1975. január Iád A Magyar Népköztársaság Ellnöki Ta- nácsa Morvái Gusztávnak, választ rnéuiyi tagunknak, a Központi Földtani Hivatal elnökhelyettesének eredményes munkás- sága elismeréséül, megbízatásában töltött évtizedes jó munkája eredményéül, a színesféméi'ckutatásban elért kimagasló tevékenysége megbecsülésére a Álunka ílrdemrend arany fokozatát adományozta. (Magyar Közlöny, 197fi. január 16. 4. sz.) A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének 1976. január 30- án tartott Közgyűlése társulatunk társ- elnökének DR. SzÉKYNÉ DR. F’UX ViLMA egyetemi tanárnak kimagasló munkálko- dása elismeréséül, elévülhetetlen érdemei- nek kifejezésére MTESZ- Díjat adományo- zott. A Magyar Népköztársaság Miniszterta- nácsa Elnöke 1975. szejitember 7-én, a XXV. Bányásznap alkalmából, Dr. Csiky Gábort, a Tudománytörténeti Szakcsoport titkárát és Dr. Körössy Lászlót, az Álta- lános Földtani Sz^akosztály elnökét a Bányász Szolgálati Érdemérem arany foko- zatával tüntette ki. 184 Földtani Közlöny 106. kötet, 2. füzet SzALAi Tibor (szerk.): A Föld és fejlő- déstörténete. Bpest, 1975. 1 — lOOÜ o. 4. o. színes és egy hajtogatott melléklettel, 48 műmell. táblával és 246 szövegközti ábrával. A ,,(4ondolat” kiadása. Legalább 15 éve, hogy bizonyos szak- mai szervezkedés kezdődött a magyar geológusok körében egv' hasonló tárgykörű munka kollektív megírására. Eveken át még a keretei sem tudtak formát ölteni, majd a kiszemelt szerzők közül többen megbe- tegeiltek, sőt meghaltak. így 1970-re bizonyossá vált, hogy ez a nagyon bízta- tó kezdeményezés végleg hamvába holt és ilyen formában meg nem valósítható. Ekkoi- lépett elő a ,, Gondolat” kiadó azzal a tervével, hogy a nagymulti'i Brockh.vus lipesei kiadónak már négy kiadást megért, s a 90 000-es példányszá- mot meghaladó ,,Die Entwiekelungsge- sehic-hte dér Erde” c. kiadványát fordítás- ban teszi közzé. A múlt év végén meg is jelent a könyv magv'arul 10 000-es pél- dányszámban. Mindenekelőtt a könyv felé])itésének vázát ismertetem. A mű 16 nagy fejezetből áll. Ezek — szükséghez mérten — több alfejezetre oszlanak. Az első kiadás szerzői között a legnagyobb német geológusok neve olvas- ható: R. Hohl, az egész mű fő szervező- jéé, S. von Bubnoff, H. Gallwitz, W. Lanuf: és még más jjrofesszoroké. De a 4. kiadást is olyan nevek fémjelzik, mint R. Lauterb.\ch, K. von Bülow, C. 1). Werner, R. Meinholu, H. Lángé és mások. A magj'ar kiadás szerkesztője és a mű kb. harmadának fordítója Szarai Tibor professzor, a Magyar Állami Földtani Inté- zet egykoii mb. igazgatója. A további részek fordítói (a munka közben váratla- nul elhunyt) Horusitzky Ferenc, prof., J.^SKÓ Sándor, és Bertalan Mária, lek- tora pedig Bogsch László prof. voltak. A mű pompás tipográfiai kiállítása Novak László műszaki szerkesztő kiváló tudását dicséri. A magyar szakemberek közreműködése nemcsak az eredeti német szöveg gépies fordítását jelentette. Természetes dolog ugyanis, hogy egy, a német nyelvterület lakósai számára készült kézikönyvben az adott területen levő és könnyen megköze- líthető termé-szetbeni példákat használtak fel a német szei'zők a földtani viszonyok illusztrálására. Ezen — érthető módon — változtatni kellett. Különösen Szal.\i T., Horusitzky F. és Jaskó S. érdeme, hogy a tőlünk távoleső jx'-ldák helyett hazánk területén előforduló pékiákat iktattak a szövegbe. Ezenkívül hazai vonatkozású, illetve olyan, a legfrissebb földtani kuta- tások eredményeit megvilágító részekkel egészítették ki az eredeti szöveget, amelyek még az 1970-es német kiadásban sem talál- hatók. A magyar szerzőktől szánnazó leg- fontosabb részek a következők. SzALAi Tibortól: Az új globális tekto- nika elmélete — Magyarország magmás kőzetei — Paleozóos tengeri képződmé- nyek Magyarországon — Hazánk mezozóos képződményei — Magyarország harmad- időszaki képződményei — Áttekintés ha- zánk ősmaradványairól (összesen 42 o. ter- jedelemben). J.vsKÓ Sándortól: Magyarország ás- vány- és gyógyvizei — A Dunántúli- Középhegység karsztvize — Magyarország ércföldtani viszonyai — A magyarországi földtani térképek készítésének története — Magyarország hasznosítható ásványi nyers- anyag-előfordulásainak teleptana és bá- nyászata — A vízföldtani tudomány Ma- gyarországon — Mérnökgeológiai térké- pek készítése Magyarországon (összesen 29 o. terjedelemben). Az előttünk fekvő kötet óriási terje- delme és sokrétűsége miatt tekintélyes időbe kerü’, míg a recenzor egységes és részletekbe menő tárgvűlagos képet alakít- hat ki magának a mű teljes anyagáról. Mindenesetre fölöttébb megragadó a könyv alajivető felépítése. Á geológiát a szerzők a Föld története kutatásának eredményeként, mint ezeknek summázá- sát és logikus rend szerinti értelmezését mutatják be. A földkéreg építőanyagaiból, a kőzetekből kiindulva fizikai-mechanikai, illetve fizikai-kémiai, s részben biológiai alapokra támaszkodva vizsgálják a földi folyamatokat és jelenségeket a térben a természeti erők működésének és összjátéká- nak eredményeként. Ennek az általános, helyesebben fizikai fökltannak a megisme- rését a történeti földtan kísérli meg beil- leszteni a földtörténet időbeli menetébe. A regionális geológia tárgyalásánál a szerzők feladatukat abban látják, hogy bemutas- sák a mai földfelszín kisebb-nagyobb terü- leteinek földtörténeti fejlődésmenetét és — i’cnd jét . Mivel a mű a Föld fejlődéstörténetét kívánja bemutatni, a földtantól történeti kérdésfelvetéseket kíván meg, és ebben egyedül áll a természettudományok kö- zött. Felteszi a kéi’dést: miként változott meg Földünk természeti állapota és képe a földtörténeti fejlődés évmilliárdjai során: bolygónk kezdeti állapotától napjainkig. E kérdésfelvetésben — természetesen — nemcsak a Földet v'izsgálják a teljes föld- felszínnel és tengermedencéinek alakulásá- val, a hegységek és síkságok, a folyók és tavak arculatának változásáv'al, de nagy gonddal kísérik a földi éghajlatnak, s ezzel együtt a növény- és állatvilágnak változá- Hírek, ismertetések 185 sát. Egyszóval: ez a könyv nagyméretű szintézis, amelyben együtt van szerves a szervetlennel, az élő és holt vűlág kölcsö- nös egymásrahatásban. A földtan célja, amit a szerzők és fordítók (részben átdolgozók) követnek — lényegét tekintve: földtörténetkntatás és ennek szolgálatában ,, történeti forrás- kutatás”; útját tekintve: a jelen fökltani viszonyainak megismerése nyomán a múlt nyomainak megértése és értelmezése; s végül célját tekintve: a földtörténet átfogó megismerése alapján a törvényszerűségek megállapítása. Fentiek értelmében az előttünk fekv'ő mű tehát lényegében tört énét kutatás, ahol a kőzetrétegek egymás feletti vagy alatti települése egyúttal időbeni egymásutánt vagy egymáselőttiséget jelent. Ezt a réteg- tani elvet 300 évvel ezelőtt Nicolaiis Steno ismerte fel és az elv igazsága meg- dönthetetlenül érvényes. Érvényes még akkor is, ha időközben a földkéregben vég- bemenő földszerkezeti folyamatok, hegy- ségképződési mozgások a rétegek ei-edeti helyzetét megváltoztatva, azokat egymásra tólják, átbuktatják stb. A geológus akkor is felismeri a szerkezeti mozgásokat és szeme előtt szinte újból lejátszódnak a kőbe fagyott folyamatok. A földszerkezet tan művelői négy dimen- zióban gondolkodó szakemberek. Művé- szetük — H. Cloos szerint — abban áll, hogy ,,a bonyolultat egyszerűnek, a moz- dulatlant pedig mozgásban levőnek látják. Steno felismerése csakis az egjunáselőt- tiség, vagy az egymásutániság megállapí- tására szolgál, de egymagában nem alkal- mas aiTa, hogy bizonyos kőzetrétegek vagy rétegcsoportok a szigorú földtani idő- rendbe besorolhatók legyenek. p]hhez a rétegekbe zárt ősmaradványok nyújtanak segítséget. Éppen ezért könyvünk nagy részletességgel foglalkozik az őslénytan- nal is, és a német szerzők által adott világ- méretű áttekintést Szalai Tibornak kizáró- lag a Kárpát -medence területére vonatkozó fejezetei szerencsésen egészítik ki. Az azonos időben képződött kőzetek keletkezési körülményeinek felderíti'-se nyomán lehetőség nyílik az azonos jellegű képződési területeknek térképi lögzítésére. A térképen elválnak egymástól a vizsgált földtörténeti időszakok vagy korok szá- razulatai, tengerei s tengerágai, és elénk tárul egy bizonyos időszak ősföldrajzi ké'- pe. Minél gazdagabb őslénytani anyag áll rendelkezésünkre, annál ))ontosabban bont- hatjuk rövidebb időtartaméi közökre tér- képsorozatunkat. Ilyen módon mintegy szemünk előtt játszéxlnak le, élednek éijjá azok a geodinamikai folyamatok, amelyek elvezetnek a mai földtörténeti kép kiala- kulásáig. S az ősföldiajzi térképek soroza- tán át így nyerünk bepillantást a paleokli- matológiai változásokba is, amelyek az életfeltételek változásait hozták magukkal — elsősorban a szárazföldi növény- és állatvilág számára. Meglepő, hogy meny- nyivel több tengeri állatfaj hordozza még a mezozóos ősök nyomát, mint a száraz- fökli állatfajok. (Utalunk itt a (.íalapagos- -szigeti, részben mezozé)os állatvilág máig is fennmaradt képviselőire.) Különös érdeme a könyvnek, hogy kimerítően foglalkozik a geológiai megis- merések terén az utolsó két évtizedben megtett, foriadalminak nevezhető előre- lépésekkel. A második világháborúban és az azt követő években >igyanis olyan geo- fizikai műszereket szerkesztettek, illetve tökéletesítettek, amelyek eddig megköze- líthetetlen mélységű kéregszinteket vontak be a kutatások körébe. Sőt a felsőköpeny szerkezetének részletekbe menő kutatása is napjaink nemzetközi kutatásainak egyik legfontosabb programja. A geofizikai kuta- tások eredményeinek általános földtani, valamint fejlődéstörténeti értékelésével ma- gyar nyelvű kézikönyvben e munkán kívül még nem találkoztunk. Élismeréssel kell szólnunk arról, hogy a fordítók közül Sz.al.ai T., J.vskó S., vala- mint a könyv lektora, Bogsch L. az ere- deti szöveget — lábjegyzetek formájában — számos hazai vonatkozású kiegészítő megjegyzéssel látta el. Legtöbbet nyéijtja e tekintetben Szalai Tibor, akitől a mű első felében, 480 oldalon a magyarországi földtani viszonyokra vonatkozó 74 fontos adalékot találunk. Ezek között is említést éixlernel az a tíz soros közlés, amelyben ID. Lóczy Lajosnak a Széchényi-expedíció (1877 — 1880) keretében Kínában folyta- tott lösz-tanulmányait méltatja. Külön érdeme a könyvnek az eredeti német szöveg gondos fordítása. Nem könnyű dolog egy 1000 oldalas művet úgy éitjára bocsátani, hogy az olvasó ne érez- zen törést az egyes fordítók fejezeteinek váltásánál. Ez alkalommal ez a kív'ánalom is megvalósult, ami a kiváló szerkesztői munkát dicséri. Nagyon értékes a 200 oldalt kitévő ..Földtani ABC” című fejezet: Bert.al.an M-VRIA gondos összeállításában. Elsősor'ban a könyvben előforduló i'tj földtani rntísza- vak k'xikonszer’ű összt‘ foglalása i'-s rövid magyarázata. Nem szolgai for-dítás, ha- nem mindenütt szem előtt tartja a magyar vonatkozásokat. Néhány helyütt az ere- deti szöveghez képest (zár’ójelben) lénye- ges kif'gészítéseket is közöl. ■A könyv szöv-egközti ábrái és a 48 táblán elhelyezett (részben szín('s) képei első- rangú kivitelűek. .A rnűv-et záró (hajtoga- 186 Földtani Közlöny lü6. kötet, 2. füzet tott) térképen a Föld és Európa tektonikai szerkezete jelenik meg K. Meinholu szerkesztésében. A Kárpát-dinári térség ábrázolásában a magyar tektonikai kuta- tások legújabb eredményei érvényesülnek. A térkép hátlapján a földtörténet össze- foglaló, nagy ,,Formáeiós táblázata” segíti az olvasót az azonos időben lejátszódott földfej lődési folyamatok értékelésében. A rendkívül gazdag táblázat a következőket tartalmazza: idő, időszak (rendszer), kor; ezek kezdete millió években. Az itt közölt abszolút koradatok megfelelnek annak a bizottságnak táblázatában foglaltaknak, amelyek a radimetrikus és rétegtani adatok koordinációját egy adott világidő számára határozzák meg. Ez a táblázat az 1970-ben elfogadott időértékeket tünteti fel. Azóta — az újabb abszolút kormeghatározások alapján — bekövetkezhettek bizonyos elto- lódások a közölt időadat-értékektől. De azt is figyelembe kell vennünk, hogy az idő- határok térben is eltolódhatnak, sőt bizo- nyosra vehető, hogy térben el is tolódtak egymástól. (F táblázat — jiéldául — a jileisztocént l,ő ^ 0,5 millió évvel ezelőtt kezdődőnek mondja. Az 1974. évi spanyol országi Inqua-konferencia a plio-pleiszto- cén korhatárt 700 ezer évnél is kevesebbnek ítéli: az ottani előfordulások alapján.) A továbbiakban a táblázat ismerteti a földtörténet során végbement kéregalakító folyamatokat, különös tekintettel Közép- Európa (és az NDK) területére; közli az e területeken található kőzeteket, haszno- sítható nyersanyagelőfordulásokat, s végül ugyanitt az élővilág fejlődésének főbl) sza- kaszait. Mindent összegezve: e könyv nagy nye- resége a magyar földtani irodalomnak. Rendszeres és módszeres, könnyen átte- kinthető, a legkorszerűbb eredményeket tartalmazó munka. Minden elismerésünk nemcsak a kiváló német szerzőké, hanem ugyanolyan^ mértékben a tudós magyar fordítóké. És köszönettel kell adóznunk a ,, Gondolat” kiadónak a könyv megjelen- tetésével kapcsolatos áldozatkészségéért, valamint a Franklin Nyomda kitűnő dol- gozóinak a mű példásan szép kiállításáért. Dr. Bendefv László TÁRSULATI ÜGYEK A Magyarhoni Földtani Társulat 1975 noveinl)er — 1976 január havi ülésszakán elhangzf)tt előadások. November 1—2. Geológus Szakkör larnitiná- nyútja a Börzsöny-hegységbe. A lliu.\si I János által vezetett szakkör 12 tagja meg- tekintette a Verőee- Királyrét közötti terü- let földtani kéi)ződinényeit. Útközben a j különféle andeziteken kívül opálos kőzete- ket és a királyrét! Vár-hegyen gránátokat gyűjtöttek. November 10 - 11. Tektonikai Ankét az Álta- lános Földtani Szakosztály rendezésében A kétnapos ankénton D.vnk Mktor, I majd Balogh Kálmán, VVein György, illetve Körössv László elnöklése alatt, a következő előadások hangzottak el; Szagai Tibor: A kárpáti ívet és az általa f bezárt teiületet összefoglalóan tárgyaló [ szerzők munkáinak ismertetése POSGAY Károly: Keflexiós mérésekkel meghatározott területek és sebességelosz- lás a földkéregben és köpenyben Horv.áth Ferenc; Geofizikai eredmé- nyek tektonikai alkalmazása a Kárpát- Pannon területen Némedi Varga Zoltán: A Kapos-vonal Kókay József: A Bakony-hegység DK-i ! szegélyének geomechanikai vizsgálata és a litéri törésvonal kora I Jámbor Áron: A Dunántúli Középhegy- i ség pannóniai képződményeinek szerkezeti I fej lődése ! Wein György: A Budai-hegység tekto- nikája SiKLÓSSY Sándor: Gyöngyösoroszi és környékének szerkezeti értékelése Zelenk.a Tibor: Recsk és Parádsasvár környéki kutatások szerkezetföldtani ered- ményei Herny.ák Gábor: A Rudabányai-hegy- ség szerkezeti elemzése az elmúlt húsz év kutatásai alapján Szalay István-ZsiLLE Antal: A Darnó- vonal menti szerkezetkutató geofizikai mé- rések eddigi eredményei Bendefy László: Kéregmozgások és flisképződés a Kárpát-medencében Jantsky Béla: A magyarországi pre- kambriumi és ópaleozóos képződmények SzKPESHÁZY Kálmán: .\v. .AltoM mezo- zóos magmás képződményei Kürössy László: A magyarországi flis- jellegü képződmények szerkezeti beljzete és kapcsolatai CJsiKY Gábor; Újabb adatok az Erdélyi- medence tektonikai megismeréséhez (a legfrissebb irodalmi adatok alajiján) J.’VSKÓ Sándor: A középdunai medeiu-e- rendszer besüllyedése és feltöltődése a neogénben R(')x.,u András; Kegyedidőszaki kéi-eg- inozgiisok a Alagyar-medf'ncében Moldvay Loránd: A ,,diai)iroid” a magyarországi tektonika jelenség\ilágá- ban G.\.idos fstván-F.VPP Sándor: 'föréses szei'kezetalakulás lehetőségei az alföiili pliocén üledékekben Valamennyi előadást élénk vita kö\'e- tett, melyben AVein Gy., Horváth F., Szádeczky-Kardoss E., Balogh K., Szabii T., Bodzay L, Hadzsi J., Jantsky B., Juhász Á., Czakó T., Bállá Z., Bubits L, Székyné Fux V., Szebényi L., Csidi-Xémelh J., Jaskó S., Szabó E., Szejiesházy K.. Völgyi L., Kőháti .A. szólaltak fel. Résztvevők száma: lü9 fő November 11. Geológus Szakkör ÜRSOV.\i Imre előadása a diágakö\'ek- ről Résztvevők száma: 112 fő November 11. Ifjilsági Bizottság vezetőségi ülése Elnök: Andó József Napirend: 1. MTESZ-től kapott célki- tűzések ismertetése 2. A földtani tananj'ag oktatásával kapcsolatos kérdések Résztvevők száma; 1 1 fő November 17. Elnökségi ülés Elnök: 1).\nk Auktor Napirend: 1. A'álasztmányi ülés előké- szítése 2. Egyéb ügyek Résztvevők száma: ti fő 188 Földtani Közlöny 106. kötet, 2. füzet November 17. Választmányi ülés Elnök; Dank Viktor Napirend: 1. Beszámoló az utolsó vá- lasztmányi ülés óta eltelt időszakról, 2. 1976 évi munkaterv 3. Egyéb indítványok, javaslatok. Résztvevők száma; 43 fő November 21. Földtani Közlöny szerkesztő bizottságának ülé.se Elnök: Dank Viktor Napirend: Földtani Közlöny 1976 évi 2 — 3. számának összeállítása Résztvevők száma: 7 fő November 24. AgyagásványOini Szakosztály vezetőségi ülése fllnök: Nemecz Ernő Napirend: 1975. évi munka értékelése és 1976. évi munkaterv összeállítása Résztvevők száma: 8 fő November 24. Agyagásványtani Szakosztály előadó ülése íllnök: Nemecz Ernő T(Íth M.4ri.\: Kaolinitek szerkezeti ren- dezettségének jellemzése G.4DÓ Pál — Grioer ÁfíNES: Eredmé- nyek és problémák ásványok diffrakciós fázisanalízisében Vita: Nemecz E., Bárdossy Gy., Sztró- kay K., Juhász Z., Varjú Gy., Dudich E., Takáts T., Viczián 1., Szántó F., Nagy A., Tóth M., Gadó P., Griger Á. Részt vevők száma: 34 fő November 2S. Mérnökgeológia Építésföld- tani Szakosztály nnmkahelyi látogatása a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézetben Rónai A. szakosztályelnök beköszöntő szavai után, Müleer P. igazgató átfogóan ismertette az Intézet szervezetét és tevé- kenységét. Ezt követően a résztvevők két csojioi’tra osztva. Fejes I. tud. csoport- vezető s M.\oyar B. tud. munkatárs veze- tésével, foigószínpadszerűen a következő- ket tekintették meg: A Szeizmikus és Számítástechnikai Fő- osztály munkásságát Nyitrai T. tud. főmunkatárs, a Dimántúli Asványkutató Osztály (D.4K0) tf'vékenységét Rezessy G. tud. munkatárs, a Mélyfúrási Geofizi- kai Főosztály munkáját ViOL.\ B. tud. nuinkatárs, a Vi'/.- és Mérnökgeofizikai Osztály feladatait J(>S.\ E. tud. osztályve- zető, l)ui).\s J. tud. csoport v'ezető és Simon P. laboratóriumvezető ismertette. .4 Sz(‘izmikus Műszer Laboratóriumot X.VGY M. laboratóiiumvezető, a Számító- gép Közi)ontot Kasz.4s M. tud. osztályve- zető, v<*giil az luKaion kiállított terepi műszereket S.^e.-vmon B. tud. főmunkatáis. Kaktjcs F. műszaki előadó és Jósa E. tud. osztályvezető mutatta be. Résztvevők száma: 50 fő December 1. Tudománytörténeti Bizottság vezetőségi ülése Elnök: Allodiatoris Irma Napirend: Az 1976. évi munkaterv Résztvevők száma: 9 fő December 1. Ásványtan-Geokémiai Szakosz-\ tály előadó ülése Elnök: Kubovics Imre Zelenka Tibor: A KGST tagországok Cu-, Pb, Zn-érc lelőhelyeinek ipari- és genetikai osztályozása Kiss János-DÓDONY István: A parád- sasvári ,,paligorszkit” kristálykémiai prob- lémái Bérczi János-BUDA György: Hazai: biotitok neutronaktivációs vizsgálata Vita: Bognár L., Morvái G., JantskyB.,; Sztrókay K., Kiss J., Zelenka T., Kubovics I., Bérczi J. Résztvevők száma: 22 fő December 3. Mérnökgeológia Építésföldtani ■! Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Rónai András Napirend: 1. Az 1976. évi munkaterv t 2. A Mérnökgeológiai Szemle szerkesztése Résztvevők száma: 8 fő December 3. Általános Földtani Szakosztály ii előadó ülése Elnök: Körössy László Kassai Miklós: A paleozoikum- végi ős- í földrajzi kép megoldatlanságának hatása a Dunántúl nagyszerkezeti vizsgálatában Vita: Majoros Gy., Horváth F., Csala- i govits I., Jantsky B., Bárdossy Gy., Sze- ■! pesházy K., Bodzay I., Barabás A., I Bállá Z., Szalai T., Dank V., Galácz A., I Haas J., Szabó I., Kőrössy L. Résztvevők száma: 45 fő December 8. Nemzetközi Kapc.solatok Bízott- 1 ságának ülése Elnök: Székyné Fux Vilma Napirend: Az 1976. évi külföldi konfe- I renciák Résztvevők száma: 6 fő December S. O.slénytan-Rétegtani Szakosz- l tály előadó ülé.se Elnök: Kecskeméti Tibor Müller Pál: Zátonyszerű élőhelyek Decapodái SzTR.VKOS Káioly: ÉK- Magyarország paleogén ősföldrajza Vita: Géczy B., Dudich E. , Kecskeméti : T., Szt rákos iv. Résztvevők száma: 10 fő Társulati ügyek 189 December 8. Agyagásványtani Szakosztály előadó ülése Elnök: Sztrókay Kálmán Varjú Gyula: Magyarországi kaolinok genetikájának kérdései — valamint: A „Kaolinok genezise” nemzetközi korrelá- ciós program Vita: Székyné Fux V., Gáti F., Juhász Z., Pécsiné Donáth É., Bidló G., Sztrókay K., Takáts T., Viczián I., Cseh-Nérneth J., Póka T., Barna J. Szántó F., Varjú Gy. Résztvevők száma: 25 fő December 15. Tudománytörténeti Bizottság évadzáró klubestje Elnök: Allodiatoris Irma CsiKY Gábor: Beszámoló és emlékezé- sek Kriván Pál: Emlékezés Timkó Imrére születésének centenáriumán Rónai András: 20 éve hunyt el Sümeghy József Papp Péter: A geológia Apáczai Csere János Magyar Encyclopaediájában Résztvevők száma: 37 fő December 17. Általános Földtani Szakosz- tály klubdélutánja Elnök: Kürössy László Erdélyi Mihály: Beszámoló Brazília hidrogeológiájáról Résztv'evők száma: 27 fő December 18. ÁlUtláuos Földtani Szak- osztály vezető.ségi ülése Elnök: Körössy László Napirend: 1. A Tektonikai Ankét érté- kelése 2. Az 197Ü. é\'i rnunkaterx' 3. Álta- lános Földtani Szemle szerkesztése Résztv'evők száma: 5 fő Január 5. Őslénytan- Bétegtani Szakosztály előadó ülése Elnök: Báldi Tamás A Magyarhoni Földtani Társulat 1975 november — 1976 január havi December 11. Vezetőségi ülés Elnök: Balogh Kálmán Napirend: Az 1975. évd pályamunkák értékelése, valamint az 1976. év'i munka- terv és költségvetés összeállítása Résztvevők száma: 10 fő Haas János-CsÁszÁR Géza: Formáció fogalom a nemzetközi szakii’odalomban és alkalmazása hazánkban Vita: Bodzay L, Báldi T., Császár G., Knauer J., Kőrössy L., Csepreghyné Mez- nerics L, Nagy I., Vörös A., Haas J., Géczy B., Galácz A. Résztvevők száma: 22 fő Január 12. A műszaki értelmiség helyzetével foglalkozó bizottság ülése Elnök: Vizy Béla Résztvevők száma: 7 fő Január 14. Általános Földtani Szakosztály klubdélutánja Elnök: Körössy László Komlóssy György: Bauxitkutatás a Vietnami Demokratikus Köztársaságban Résztvevők száma: 42 fő Január 20. Alapszabály módosító Bizottság ülé.se Elnök: Alföldi László Résztvevők száma: 6 fő Január 26. Elnökségi ülés Unok: Alföldi László Napirend: Az 1976. évi munkaterv és egyéb ügyek Résztvevők száma: 5 fő Január 26. Agyagásványtani Szakosztály előadó ülé.se Elnök: Varjú Gyula Gilde Ferencné-Sz.vntó Ferenc-VARju Gyula: Kaolin-tartalmú szuszpenziók üle- pedésf' és flokknlálása Vita: Viczián L, Sztrókay K., Szántó F., Juhász Z., Lenkei M. Résztvevők száma: 18 fő Alföldi Területi Szakosztálya ülésszakán elhangzott előadások December 11. Évadzáró klubnap Elnök: B.alogh Kálmán Szederkényi Tibor: Legújabbkori föld- tani jelenségek a Pacifikum területén, Új- zéland példáján Résztv'evők száma: 29 A Magyarhoni Földtani Táísnlat Déldimántúli Területi Szakosztálya 1975. november — 1976. január havi ülésszakán elhangzott előadások November 18. Vezetőségi ülés hidroléigiai napok értékelése 2. Sajtóügyek, Elnök: Tóka Jenő 3. 197ti évi munkaterv 4. Jutalmazások. Napirend: 1. Somogy megyei földtani és Résztvevők száma: 9 fő 90 Földtani Közlöny 106. kötet, 2. füzet Xorember 28. Előadó ülés Klnök: Koch László Szederkényi Tibor: Progresszív nieta- moi f sorozat a DK- Dunántúl ópaleozóos alaphegységében Fazekas Via-Kósa László: Üjabb ada- tok a fertőrákosi kristályos palasziget föld tani- kőzettani felépítéséhez Vita: Majoros Gy., Szederkényi T., Kósa L., Wéber B., Fazekas V., Mikolai I., Kassai M. Résztvevők száma: 28 fő December 9. Előadóülés a Magyar Hidroló- giai Társaság Pécsi Csoportjával közös rendezésben Elnök: Kovács Endre Koch László — Lendvai László: A Tor- tyogói vízmedence geotermikus viszonyai- nak vizsgálata Vita: Balázs F., Koch L. Résztvevők száma: 30 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi Területi Szakosztálya 1975. november 1976. január havi ülésszakán elhangzott előadás Xovember 12. Vezetőségi ülés Elnök: Juhász András Napirend: 1. Az 1976. évi munkaterv 2. Pályázatok 3. Jutalmazások Részt v'Bvők száma: 5 fő November 12. Előadó ülés Elnök: J’ojj.ák Tibor M.4.TYÁS Ernő: A Tokaji-hegység neo- gén képződménysorának értelmezése a földkéreg mély és sekélydilatációja alapján Harnos János: Rudabányai bányász- kodás problémái a karsztvízszint alatt Vita: Juhász A., Pojják T., Elek I., Szlabóczky P., Mátyás E., Harnos J. Résztvevők száma: 36 fő December 10. Vezetőségi ülés Elnök: Juhász András Napirend: Az 1975. évi rendezvények összefoglalása és értékelése Résztv^evők száma: 10 fő December 10. Klubnap Elnök: Juhász András Baksa Csaba-MoLNÁR Pál: Élménybe- számoló a várnai lAGOD kongresszusról Résztvevők száma: 20 fő Január 29. Vezetőségi ülés Elnök: Juhász András Napirend: „Borsodi Műszaki Hetek” előkészítése Részt v’evők száma: 4 fő Január 29. Klubnap Elnök: Juhász András Moln.4r Pál: Geológiai tanulmányút a Kaukázusban Résztvevők száma: 14 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Középdunántúli Területi Szakosztálya 1975. november 1976. január havi ülésszakán elhangzott előadások November 2ő. Előadó ülés Elnök: Szantner Ferenc Cs.ÁszÁR Géza-HA.AS János-HoRVÁTH .Já- nos: A Dunántúli Középhegység mezozóos képződményeinek szerkezetföldtani kérdései Haas .Tános-J. Euelényi Emőke: Sü- meg környéke felsőkréta képződményeinek fácies és ősföldrajzi viszonyai .JÁMBOR Aron-KORPÁS László: A Du- nántúli Középhegység oligocén és neogén képződményei rétegtanának fejlődése az elmúlt 10 évben .Jámbor Áron- Peregi Zsolt-SoLTi Gá- bor: A Tajiolcai medence K-i részének földtani felépítése Kaiser Miklós: A Dunántúli Közép- hegység tönkfelszíneinek és pedimentjei- nek kialakulása Ravasz Csaba; A pulai és gércei olaj- pala mikroszkópi vizsgálatának eredmé- nyei Vita: Jámbor A., Horváth I., Knauer .J., Korpás V., Szantner F., Császár G., Haas J., Edelényi E., Góczán F., K. Nyirő R., Bohn I’., Tóth K., B. Beke M., Kerekes A. -né, Brokés F., Peregi Zs., Bihari D. Résztvevők száma; 47 fő December 4. Vezetőségi ülés Elnök; Szantner Ferenc Napirend: 1. Beszámoló az éves tevé- kenységről, 2. Az 1976. évi munkaterv, 3. Jutalmazás, 4. Fiatal szakemberek tevé- kenysége, 5. Pályázat Résztvevők száma: 9 fő Társulati ügyek 191 December 11. Előadó ülés Elnök: Knauer József Zenkovics Ferenc: A bauxitbányászat és -kutatás földtani kapcsolatának alaku- lása és aktuális kérdései Bíró Béla: A bányageológia szerepe a bauxitbányászatban Erdélyi Tibor: A Halimba III. bauxit- bánya termelésének CaO,, MgO problémái Farkas Sándorné: A nyírádi térség aktív vízvédelmének eredményei és lehető- ségei Hegedűs Istvánné-Höriszt György: A kincsesbányai vízszintsüllyesztés felülvizs- gálata Vita: Dudich E., Zenkovics F., Károly Gy., Knauer J., Komlóssy Gy., Brokés F., Nyei’ges L., Kardos L.-né., Biró B., Tulák L., Szantner F., Erdélyi T., Farkas S.-né, Hőriszt Gy., Hegedűs I.-né. Résztvevők száma: 32 fő December 19. Klubdélután Elnök: Knauer József Bihari Dániel: Mongóliái élmények, képek és hangok Résztvevők száma: 19 fő Január 20. Az Országos Földtani Kutató- Fúró Vállalat szakmai napja Elnök: Somssich L.Íszlóné ill. B. Nagy József B. Nagy József-VÁRHEGYi Pál: A Torony-nárai lignitelőfordulás kutatásá- nak legújabb földtani gazdasági eredményei Regös Pál: A nyugat-magyarországi lignit kutatófúrások geofizikai korrelációs értékelése Elek Izabell.a: Összehasonlító szén- kőzettani vizsgálatok különböző lignitku- taf ási területeken Csajági Zsuzsa: A dél-dunántúli lig- nitkutatás földtani eredményei Nyirö Réka-Sümegi Katalin: Kisfo- raminifera vizsgálatok eddigi eredményei a budapesti metró fúrásaiban SzLABÓCZKY Pál: Hidrogeológiai táj- egységi térképek szerkesztési alapelvei (borsodi terület) Kopek Gábor: A Sümeg-Tatabánya közötti terület eocénjének vízföldtani tér- képe Vita: Knauer J., Nyerges L., Hegyi I.-né, Somssich ^L.-né, Szlabóczky P., Jaskó S., Jámbor A., Horváth K., Krolopp E., Buda T., B. Nagy I., Csajági Zs. Résztvevők száma: 65 fő A kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója — Műszaki szerkesztő: Agócs András A kézirat nyomdába érkezett: 1976. IV. 28. — Terjedelem: 8,4 (A/5) ív 70.:5117 Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Bernát György A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BIOJIJlETEHb BEHTEPCKOrO rEOJIOTHMECKOrO OBIUECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ' ' : . .ír: BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY ke • T. No. 3. (1976) FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 106. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK - COREP>KAHHE - CONTENU ÉKTEKEZÉSEK - HAVMHblE CTATbH - MÉMOIE.ES Krolopp E., Schweitzer F., Scheuer Gy., Dénes Gy., Kordos L., Skoflek I., JAnossy D.: A budai Várhegy negyedkori képződményei — Quaternary formations of Castle Hill in Buda 193—228 Dr. Paál T.: a budai agyagok mérnökgeológiai összehasonlítása matematikai statisztikai alapon — Engineering geological comparison of Buda clays by mathematical statistics 229—256 Dr. B.áldi T. — Nauym.arosi A.: A hárshegyi homokkő kovásodása és annak hidrotermális eredete — Silification of the Hárshegy Sandstone and its hydrothermal origin 257—275 Haas J.: CaCOj-oIdás a tengervízben Jelenleg és a geológiai múltban — Dissolution of a CaCOj in sea water at present and in the geological pást 276—289 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KPATKHE COOBUIEHHH - NOTIOE3 Dr. Eoerer F..- Megjegyzések a kőzetek mennyiségi mikroszkópos analíziséhez 290 — 292 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE 1975 - BHBJlHOrPAHH JlMTEPATyPbl rEOJlOrMMECKHX K CMEWHblX HAVK B BEHEPHH, 1975r. - RÉPERTOIRE BIBLIO- GRAPHIQUES DES PUBLIC.\TIONS DU DOMAINE DES SCIENCES GÉOLOGIQUE3 EN HONGRIE 1975 293-306 HÍREK, ISMERTETÉSEK - COOBUIEHHH, PEUEH3HM — NOTICES.REVUE BIBLIOGRAPHIE 307-322 TÁRSULATI ÜGYEK - HEHA OBIHECTBA - AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 823-329 ÉRTEKEZÉSEK Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Qeol. Soc. (1976) 106. 193—228 A budai Várhegy negyedkori képződményei Krolopp Endre — Schweitzer Ferenc —Scheuer Gyula — Dénes György — Kardos László — SJcoflek I stván J únossy Dénes* (10 ábrával, 4 táblázattal, 3 táblával) Összefoglalás: A budai Várhegy paleogén bázisát negyedkori képződmények, többek között pleisztocén édesvízi mészkő borítja. Szerzők — szakterületüknek meg- felelően — több éve tanulmányozták e képződmények morfológiai földtani, és őslény- tani viszonyait. Vizsgálataikról az eredmények adatszerű rögzítése és rövid értékelése formájában ez úton számolnak be. Bevezetés (Krolopp E.) A budai Várhegy a magyar történelem kiemelkedő szerepű területeinek egyike. Föld- tani felépítésének megismerését azonban az évszázadok óta fennálló beépítettsége akadá- lyozta. így Szabó Józsefnek ma már inkább tudománytörténeti jelentőségű leírásai után (Szabó, 1863; 1879) az Alagút víztelenítési munkálataival kapcsolatban került sor a terület földtani viszonyainak részletesebb vizsgálatára (Szontagh, 1908). A negyedkori képződményekre vonatkozó ismeretek bővülése a várhegyi pincebar- langok feltárásainak vizsgálatával kapcsolatos. A 30-as években kezdődött el ui. a mély- pincék („törökpincék”, ,, barlangpincék”) feltárása, helyenként tárókkal történt össze- kötése, egy részük idegenforgalmi bemutatása, óvóhely céljára történő kiépítése. A mun- kálatok során IVadió Ottokár részletesen tanulmányozta a pleisztocén képződményeket (KadiÓ, 1933; 1934; 1937; 1942) és az előkerült őslénytani leletek (Mottl, 1942; 1943) alapján közelítő korbesorolást is adott (Kadió, 1939). A pleisztocén képződmények kőzettani és rétegtani viszonyaira vonatkozó ismeretek- kel szemben a keletkezési mód kevésbé tisztázódott: különböző felfogások láttak napvilá- got (Cholnoky, 1936; Papp, 1936; Horusitzky H., 1938a). Az 1950-es évek végétől új adatok tették lehetővé a Várhegy negyedkori képződmé- nyeivel kapcsolatos problémák megoldását. 1958-ban Krolopp E. bejárta a hozzáférhető mélypincéket. Ezek nagyobb része különböző célú átalakítások során természetes jellegét elvesztette. Néhány pince viszont tanulságos szelvénnyel szolgált. A megvizsgált mintegy 90 pince közül több is fontos őslénytani leleteket szolgáltatott. Számos helyről, laza üledékekből Mollusca-ía.\iná,t gyűjtött, néhány helyről pedig gazdag gerinces-fauna ke- rült elő. 1963-ban a pincerendszer egy részét az érdeklődők számára megnyitották. A Szabó József Geológiai Technikum tanulói Barátosi József szaktanár vezetésével végeztek itt földtani megfigyeléseket (Kordos, 1969). A várhegyi építkezések alapozási előtanulmányai során (Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat) új lehetőségek adódtak a negyedkori képződmények vizsgálatára. A fúrások és néhány középület (Hilton Szálló) alapozása során Scheuer GY.-nak alkalma volt külö- nösen az édesvízi mészkő rétegtani és genetikai viszonyainak részletes tanulmányozá- sára (Scheuer, 1972; Scheuer-Szabó, 1967), Dénes Gy. pedig az egykori Várpalota környékén végzett megfigyeléseket. Az összegyűjtött ismeretanyag mennyisége és jelentősége indokolta a jelen munkaegyüt- tes létrejöttét. Így készült el ez a szintetizáló dolgozat. A helyszínrajzon (1. ábra) tüntettük fel a lelőhelyeket, a fontosabb észlelési pontokat. A feldolgozás utalásai erre vonatkoznak. • A szerzők sorreadje megfelel a részmunkák sorrendjének (Szerk.) 1 Földtani Közlöny 194 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet 1. ábra. A budai Várhegy helyszínrajza. Jelmagyarázat: 1. Hilton Szálló területe, 2. Fontosabb ftirásol, 3. Fontosabb észlelési pontok és ielóhelyek, 4. Főbb szerkezeti vonaiak ’ Fig. 1. Layout of Buda’s Castle Hill. L e g e n d: 1. Area of Hotel Hilton, 2. Major boreholes, 3. Major obseryation points and fossilrecovery points, 4. Major structural lines A Várhegy geomorfológiai helyzete, földtani alkata (Schweitzer F.) Az Ördögárok-patak és a Duna-völgy között elhelyezkedő Várhegy (2. ábra) a Budai -hegység része, a hegység K-i peremén helyekzedik el. Mai domborzata teljes egészében a negyedkorban alakult ki. A Budai-hegység központi részéhez csatlakozó, K-felé fokozatosan lejtősödő, lepusztulási szintekkel tagolt, rögökre bontott, völgyekkel felszabdalt terüle- téről a Várhegyet a Budai-hegység tengelyén végigfutó, ÉNy— DK-i irányú Ördögárok-patak és a Pesti-síkságról Ny-felé tolódó Ős-Duna szakította le a középsőpleisztocéntől* kezdve. így a Várhegy Ny-i és DNy-i, valamint D-i * A cikkben használt „középsőleisztocén” alatt szerzők JáNOSsr Dénes és Krolopp Endre gerinces és csiga faunák alapján kialakított rétegtani keretéhez igazodva, a Mindéitől a Riss-Vürm (K-W) interglaciálisig terjedő szakasz tartalmát értik. Krolopp et ál.: A budai Várhegy negyedkori képződményei 195 2. ábra. A budai Várhegy és környezetének geomorfológiai térképe (Leél— ÖSSY Sándor— JUHisz Ágoston adatai- nak felhasználásávai szerkesztette; Schweitzer F.). Jelmagyarázat: 1. 160—170 m Bmf. édesvízi mészkó- szint, 2. 152—160 m. Bmf édesvízi mészköszint, 3. 142—152 m Bmf édesvízi mészkószint, 4. Eróziós-deráziós sziget- hegy, 5. Deráziós terasz felszíne és pereme, 6. Erózióval átalakított deráziós völgy, 7. Eróziós völgy, 8. Domborzati nyereg, 9. Az Ördögárok-patak völgytalpa, 10. 1. sz. magasártéri szint, 11. II. a. sz. terasz pereme, 12. II, b. sz. terasz pereme, 13. III. sz. terasz pereme, 14. IV. sz. terasz pereme, 15. Eeltöltödött medermaradványok, 16. Fosszilis csu- Bzamlásos lejtő, 17. Recens csuszamlásos felszín, 18. Fosszilis szolifiukciós lejtő, 19. Stabil lejtők, 20. Kiépített part- szakasz, 21. Antropogén tereplépcsők Eíg. 2. Geomorphological map of Buda’s Castle Hill and its immediate neighbourhood (plotted by F. Schweitzer nslng data of S. Leél-ŐSSY and Á. Juhász). L e g e n d: 1. Freshwater limestone horizon of 160—170 m alfitude, 2. Freshwater limestone horizon of 152—160 m altitude, 3. Freshwater limestone horizon of 142 — 152 m alfitude, 4. Erosion-derasion mselberg, 5. Derasion terrace surface and margin, 6. Derasion valiey transformed by erosion, 7. Erosion vailey, 8. Saddle, 9. Vailey íloor of Ördögárok brook, 10. High flood-plain level I, 11. Margin of terrace II. a, 12. Margin of terrace II. b, 13. 5largin of terracce III, 14. Margin of terrace IV, 15. Remnants of replenished channel-bed, 16. Fossil slide-stricken slope, 17. Recent slide-stricken slope surface, 18. Fossil solifluction slope, 19. Stable slopes, 20. Developed stretch of river bank, 21. Anthropogenic benches ol(ialát az Ördögárok, K-i, DK-i részét a Duna meredek völgyoldala határolja és különíti el a Budai-hegység szomszédos, fiatal üledékekkel fedett rögeitől (Rózsadomb, Martinovics-hegy, Nap-hegy, Sas-hegy) és félig ,, exhumált” sasbérceitől (Gellért-hegy). Az átlagosan 155 -160 m magasságra — legnagyobb magassága 170 m Bmf — kiemelt édesvízi mészkőösszlettel fedett rög morfogenetikailag csu- szamlással, derázióval átformált eróziós teraszsziget. Magassága DDK-felé 150, 145 — 135, 120— 115 m Bmf-i magasságú szintekkel fokozatosan csökken a Tabán és a Duna felé. E szintek egyben jelzik a Nap -hegy— Várhegy közötti törésvonal mentén az ismételten bevágódó Ördögárok fokozatos mélyülését a Duna-völgy bevágódásával párhuzamosan (2. ábra). A fentiekben körülhatárolt terület legnagyobb része 400 625 m^-nyi kiterjedésű édesvízi mészkőtakaróval védett lapos térszín. A magasabb szin- ten lévő édesvízi mészkő alatt az Ördögárok középsőpleisztocén IV. sz., III. 1* 196 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet sz., míg az alacsonyabb fekvésű területeken az Ördögárok és a Duna felső- pleisztocén Il/b. sz. és Il/a. sz. teraszai — ezek a teraszszintek legtöbb esetben a tömegmozgásos folyamatok közben lepusztultak — és holocén ártéri szintjei (Vérmező és a Duna jobbparti síkja) a jellemzőek. A negyedkori képződmények részletező ismertetése 1. Völgytalpi üledékek (folyóvízi kifejlődések) (SCHEUER Gy. — SCHWEITZEE F.) A Várhegy területén a Dísz-tértől É-ra 150—155 m Bmf-i magasságban az édesvízi mészkő alatt több helyen 0,5 — 1,5 m vastag völgytalpi rétegsor — görgeteges kavicsos homok, ,, iszapos” homok — települ a harmadidőszaki fekvőképződményekre. Előfordulását és kifejlődését több pincében — Táncsics M. u. 5., 24., Országház u. 6., Úri u. 32., 72., illetve a Petermann bíró utcai és a Hilton Szálló alapozása helyén feltárt szelvényben — részletesen tanulmányoz- hatjuk (3., 5., 6. ábrák). Petermann Bu.57 5 túrás 1637mBt = 11.5 Un utca Hotel Hilton Cs 4. fúrás :1653mBf '73 313.1 S 2^ 3[^ 4| -166,5 mB.f 1.9 ■ ■ 3 13.2 14.7 20.0 Var palotai 1. fúrás ,154.4 mB.f 1.2 w 5.8 ^7.6 6^ 7H2 3. ábra. Fúrásszelvények a Várhegy területéről. Jelmagyarázat: 1. Feltöltés, 2. Agyagos, kavicsos görgeteg, 3. Homokos, görgeteges kavics, 4. Édesvízi mészkő oldási üregekkel. 5. KisceUl agyag, 6. Budai márga, 7. Feltöl- tött pince Fig. 3. Lithologlcal logs of boreholes in the Castle Hill area. L e g e n d: 1. Eeplenishment, 2. Clayey, graveUy boul- ders, 3. Sandy gravels with boulders, 4. Freshwater limestone with solntion cavities, 5. Kiscell Clay, 6. Buda Mari, 7. Replenished cellar K r ol o p p et ál.: A budai Várhegy negyedkori képződményei 197 4. ábra. A Várhegy összevont rétegsora. Jelmagyarázat: 1. Tetaráta üledékek, 2. Üregek, üregkitöltések, 3. Hasadékkitöltés, 4. Fagyaprozódás Fig. 4. Combined profile of Castle Hill. L e g e n d: 1. Tetarata sediments 2. Cavities . cavity-fills, 3. Fissure-fiUs, 4. Reduction in size due to frost action A völgytalpi rétegsor kifejlődése változatos. Néhány feltárásban erősen görgeteges, 8 az összletből teljesen hiányzik a finomabb frakció — máshol a folyóvízi homok, ,, isza- pos” homok kerül túlsúlyba — és varrnak olyan feltárások is — pl. a Petermann bíró utcában — ahol uralkodóan az „iszapos” homoklencsékkel tagolt agyagos képződmé- nyekre 10 — 16 cm 0-jű görgeteges, 1—4 cm 0-jü kavicsos agyagos ,, iszap” települ. A kavicsos rétegre 35 — 45 em vastag, 0,5 — 1 cm vastag szintekkel tagolt mésziszap és agyag települt. 198 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet A B c D Fíg. 5. GeoloRical sections of cellars on Castle Hűl A = 8, Bécsikapu Square, B = 5, Táncsics M. Street, C • 43, Űri Street, D = 8, Dísz Square. L e g e n d: 1. Freshwater liraestone, 2. Urey to reddish-brown ciay filling cracks and solution cavities, 3. Freshwater limestone fragmented by frost action, 4. Caic-tufa consisting of grey and yellowish- white beds, 5. Grey calcareous clay, 6/a. Cemented gravel with boulders, 6. Sandy gravels with boulders, 7. Lower Oligocene caicareous maris (Buda Mari) A várhegyi folyóvízi rétegsort részben ördögároki, részben dunai eredetű- nek tartották, s egyben a Duna IV. számú (fellegvári) teraszának írták le Kadió, 1933; Kéz, 1933; Cholnoky, 1941). E tanulmány szerzői a részletes helyszíni vizsgálatok ellenére az ásvány- kőzettanilag igen jól elkülöníthető Duna IV. sz. teraszának anyagát a Várhegy területén sehol sem találták meg, még ott sem, ahol a Kéz és Kadió által leírt dunai eredetű terasznak lenni kellett volna (Táncsics M. u.— Fortuna u.). A várhegyi kavicsanyag uralkodóan triász mészkőkavicsból és mészkőgörgetegből áll. Anyagának csak kisebb része kvarc, kvarcitkavics, amelynek egy része közepesen (görgetettségi értéke 4,5—5), a másik része gyengén (1,5—2) görgetett, a szemcsék élesek, gyengén koptatottak. PÉCSI M. (1958) kutatásai alapján a Duna folyóvízi üledékeiben ennél lényegesen nagyobb számban találunk jól görgetett kvarcit, kvarc, metamorf palából álló kavicsot, valamint andezittörmeléket. A várhegyi völgytalpi rétegsor alig görgetett anyagából csak igen rövid szálhtásra lehet következtetni. Molnár B. nehézásvány vizsgálatai céljára egyrészt a Kéz A. által Duna-terasznak leírt Táncsics M. u. 5. alatti pince teraszanyagából (1. ábra; 6. sz. lelőhely, II. tábla, 4.), másrészt a Pesti-síkság dunai teraszanyagából K r 0 l o p p et ál.: A bitdai Várhegy negyedkori képződményei 199 A 0.0 0 4 09 11 205 28 32 3.7 fi. ábra. A Hilton Szálló alatti pincék szelvényei. A = a várfal közelében, B = a Hess András tér alatt. Jelma- gyarázat: 1. Édesvízi mészkő, 2. Vörös talajdarabos agyag (iiregkitöltés), 3. Laza, fehér mésziszap, 4. Apró kvarc- kavicsos, szürke mésziszap, 5. Szürke, meszes agyag, 5/a. Homokos, kavicsos agyag, 6. Homokos, görgeteges kavics, 6/a. Homokos kavics homokrétegekkel, 7. Sárgásszürke harmadidőszaki agyag Fig. fi. Geological sections of cellars in the basement of Hotel Hilton. A = Near the Castle waU, B = Beneath Hess András Square. L e g e n d: 1. Freshwater limestone, 2. Clay with red soil fragments (cavity-fill), 3. Loose, white calc-tufa, 4. Grey calc-tufa with small quartz pebbles, 5. Grey calcareous clay, 5/a. Sandy, gravelly clay, 6. Gravels with sands and boulders, 6/a. Sandy gravels with sand layers, 7. Yellowish-grey Tertiary clay vettünk mintát. A vizsgálat alapján kitűnt, hogy a korábban dunai eredetűnek tartott várhegyi völgytalpi üledékek nem hozhatók kapcsolatba a Dunával (I. táblázat). A táblázatból jól látható, hogy a várhegyi mintában igen jelentős az opak ásványok szerepe, és hiányoznak a Dunazúg-hegységből származó amfiból és hipersztén ásványok. A várhegyi anyag egyszerűbb összetételű, kevesebb ásványfajta ill. csoport mutatható ki, mint a Pesti-síkság dunai ere- detű teraszanyagában. A várhegyi völgytalpi rétegsorban az Ördögárok vízgyűjtő területére jel- lemző Budai-hegységi kőzetféleségek mutathatók ki. A vizsgálatok alapján bizonyítottnak tekinthető, hogy a Várhegy K-i oldalán eddig dunai eredetűnek tartott völgytalpi üledéksor a Ny-i részen már korábban is az Ördögárok-völgy hordalékanyagának tekintett kifejlődéssel azonos eredetű. Ennek megfelelően kell módosítani a korábbi álláspontot a várhegyi kavicsanyag dunai származá- sát és a dunai IV. sz. terasz kavicskifejlődés formájában való várhegyi jelen- létét illetően. 2. Édesvízi mészkő (ScHEUER Gy.— Dénes Gy.) A Budai-hegység területén a felsőpliocéntől napjainkig melegforrások fakadnak. E források a feltörési hel3dik környezetében számos helyen édesvízi mészkövet raktak le (ScHEiTER — SoHWEiTZER, 1973; 1974). Ezeknek sorába tartozik a várhegyi előfordulás 200 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet A várhegyi völgj^lpi üledékes képződmények és a mai Duna hordalékának nehézásvány-összetétele Heavy mineral composition of present-day Danubian aUuvlum and of Castle Hill’s sedimentary fonnation of valley floor origin /. táblázat — Tahié I Ásvány származása Bp. Várhegy Csepel rV. 2. Neme Táncsics M. u. 5. Origin and sonrce of mineral Its species db % db % blpersztén 23 7,6 egyéb rombos pirosén 2 0,7 6 2,0 ITralkodólag magmás ásvány augit — — 3 1,0 Predominantly igneous minerals diopszid 3 1,1 6 2,0 bazaltos amíiból — — 13 4,3 magnetit-ilmenit 174 63,8 26 8,6 biotít 2 0,7 2 0,7 cirkon — — 1 0,3 klorit 3 1,1 14 4,7 turmalin 3 1,1 2 0,7 zoizit 2 0,7 közönséges amfiból — — 17 6,6 Uralkodólag metamorf ásvány aktinolitrtremolit — — 1 0,3 gránát 63 23,1 105 34,9 Predominantly metamorphic sztaurolit — — 2 0,7 minerals cianit — — 6 1,7 epidot 1 0,4 1 0,3 kalcit-dolomit „ 2 0,6 pirit 3 1,1 — — egyéb csUlám — — 3 1,0 mállott ásvány 17 6,2 69 23,0 273 100,0 301 100,0 A vizsgált frakció összes nehézásvány súly %-a Weight percentage of the totál of lieavy mlnerals in the examined grain size fraction. Várhegy = 3,13% Csepel = 4,1% is, beleilleszkedve és kapcsolódva azokhoz a folyamatoklioz, amelyek meghatározták és befolyásolták a forrásokhoz tartozó karsztvízföldtani adottságokat. A pleisztocénben a hegység kialakulásában résztvevő tektonikus, üledékképződési, lepusztulási stb. folyamatok a karsztrendszer fejlődését olyan irányban befolyásolták, hogy a forrásfeltörési helyek időszakonként átrendeződtek. Ilyen két forrás-áthelyeződés közötti állapotot rögzít a Várhegy édesvízi mészkőösszlete is. A várhegyi édesvízi mészkövet lerakó hévforrások a pleisztocénkori Ördög- árok völgyében kezdték meg működésüket. Valószínűnek látszik, hogy a tek- tonikai adottságokon túlmenően a patak bevágódása és az evvel kapcsolatos eróziós tevékenység hatására indult meg a forrásműködés. A patak hordalék- anyagának lerakódása idején már megindult a vízfeltörés, de a patak vizének hígító hatása miatt nem volt meg a lehetőség a mészkőképződésre. A kezdeti szakaszban az árterületen mésziszapos, agyagos üledékek keletkeztek (7. ábra). Amikor a patak már árvizei idején sem tudta elönteni a források területét, akkor indult meg az édesvízi mészkő lerakódása. Ez fokozatosan ment végbe, mert a mészkő alján — a Hilton pince feltárásoknál — az agyagos-mésziszapos rétegek 2 — 3 cm-es édesvízi mészkőrétegekkel váltakoznak, majd felfelé ural- kodóvá válik a mészkő (7. ábra). Az édesvízi mészkő az egész Várhegy területén megtalálható (I. tábla, 4). Csúcsmagassága a Szentháromság tér környezetében van, 167 — 170 tszf. magassággal. Ettől É-ra és D-re a mészkőfelszín lejt és átmegy 160—164 m-es szintbe, amihez a Várpalota területén egy 152—154 m-es mészkőfelszín csat- Krolopp et al.: A budai Várhegy negyedkori képződményei 201 m d 7. ábra. A Hilton SzáUó munkagödör falának szelvénye. Jelmagyarázat: 1. Édesvízi mészkő (helyenként lemezes), 2. Vékonyan rétegzett mésziszap üregkitöltés, 3. Oldás! üreg (kitöltés nélkül), 4. Vörösbarna, vörös, szürke agyag üregkitöltés Fi^. 7. Section of the extraction pit of Hotel Hilton. L e g e n d: 1. Freshwater limestone (locally laminated) 2 I Thinly laminated, cavity-filling calc-tufa, 3. Solution cavity (without filling), 4. Kedbrown, red, grey cavity-filling clays lakozik. Ezek a magassági különliségek a harmadidőszaki fekvőben is kimu- tathatók. Az édesvízi mészkő vastagsága a Várhegy középső és É-i részén a fúrások szerint meghaladja a 10 m-t. A Hilton Szállónál lemélyített fúrásokban 13 m-nél is vastagabb volt. E területrészen a mészkő fehér vagy szürkésfehér, általában kemény, erősen kristályos szerkezetű (cukor szövetű), törő szilárd- sága magas. Néhol pados, vagy vékonyrétegzett, de megfigyelhetők tömött, rétegzetlen szakaszok. E mellett vannak még laza, mésziszapos kifej lődésű részek is. Egyes helyeken pizolitos és növénymaradványokban gazdag. Külön kell foglalkoznunk a Várhegy fennsíkjának déli részén, a Dísz tértől D-re elterülő édesvízi mészkőfedővel. Erre a területre vonatkozólag koráblian alig rendelkeztünk adatokkal, csak a felszabadulást követően lefolytatott nagy- szabású ásatások tárták itt fel a forrásmészkőfedőt és így nyílt lehetőség el- helyezkedésének, anyagának és kiterjedésének vizsgálatára. Az édesvízi meszkőfedő a Dísz tértől D-felé összefüggően folytatódik, cső- fektetések során a régi Honvédelmi Minisztérium előtt és alatt, a V^árszínház homlokzata előtt, a Sándor palota Ny-i és D-i homlokzata előtt is folyamatosan követhető volt. A régi Honvédelmi Minisztérium épülete előtt és alatt a mé.szkő tömör, benne egymástól elszigetelt, jórészt eltömött üregek is mutatkoztak. Tovább D-felé az édesvízi mészkő laza szerkezetűvé válik, mállékony, kézzel szétmorzsolható, mésziszapos, benne csigák is találhatók. A Sándor’ jialota déli homlokzata és a Várpalota északi homlokzata előtti árkf)kl)ól vett minták- ban Pelikán P. 15 %, illetve 18 % oldhatat lan maradékot mutatott ki , amelyek- nek színes nehézásvány frakciójában a gránát és amfibol mintegy 30 30 ')ő-kal vannak képviselve. A Várpalota É-i homlokzata előtt húzódó árok mélyén, a Szent György tér felszíne alatt 3 — 3,5 m-rel pizolit-tömeget találunk. E gömb- héjas szerkezetű képződmények is laza szerkezetűek, mállékonyak. A Várpalota ÉNY-i sarkánál az édesvízi mészkő tömörebb, keményebb vál- tozatát találjuk, felszínének tszf. maga.ssága 158,5 m körül van. Ezt a mészkő- 202 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet tömeget az épület alapozásakor 3,5 m mélységig feltárták, az így kapott met- szeten a mészkő egymásra települt keményebb és lazább szerkezetű rétegei jól szemlélhetők (I. tábla, 2). Itt D-felé hirtelen tereplépcső következik, 3,5 m szintkülönbséggel. A Várpalota udvarán feltárt édesvízi mészkőtakaró bolyga- tatlan, természetes felszíne 154—155 m tszf. körüli magasságban helyezkedik el, egészen a Palota déli homlokzatának alapjáig, a középkori István toronyig, ahol az édesvízi mészkőtakaró déli irányban végetér. A mészkőtakaró nemcsak a Várpalota udvarán, de az épületek alatt is kimutatható volt, így a középkori kápolna és az ún. Király-pincék alapjaiban is. Ezek a feltárások lehetővé tették az itt mélyített fúrások adatainak átértékelését is, a fúrásnaplókban ugyanis — nem tudva arról, hogy édesvízi mészkőben fúrnak — mészkőtörmelék vagy egyszerűen törmelék feltüntetése szerepel ezekben a szintekben. A Palota udva- rán az édesvízi mészkőbe őskori és középkori gödrök mélyülnek, némelyik 8- 10 m mélységig is, de még e gödrök talpát is mészkő képezi. A vizsgálatok szerint az édesvízi mészkő rendkívül változatos kifejlődését a keletkezési körülményekre vezethetjük vissza. Az édesvízi mészkőösszletet kisebb-nagyobb tetaráta medencéken átbukó forrásvizek építették fel. A me- dencén belül és annak homlokfalánál eltérő típusú mészkövek képződtek. A bonyolult felépítést még a köztes- és az oldási üregeket kitöltő üledékek tovább fokozták. A megfigyelések szerint a források működése többször szüne- telt. Ilyen időszakokban a mészkő felszínén különböző típusú üledékanyag halmozódott fel. Ezeken túlmenően a fagyhatásra bekövetkezett aprózódás is kimutatható az egykori mészkőfelszíneken (Úri u. 43. pince, 5. ábra, l. ábra: 7. sz.). Az édesvízi mészkő különböző szintjei, a harmadidőszaki fekvőben mutat- kozó magasságkülönbségek, valamint a mészkőben megfigyelhető kifejlődés- beli eltérések alapján két, egymástól jól elkülöníthető szakaszra bontható a várhegyi édesvízi mészkőösszlet képződése. Az idősebb mészkőösszlet a Dísz tértől E-ra fordul elő, míg az alacsonyabban települő fiatalabb mészkő a Vár- palota területén található és a kettő között átmeneti, ill. összekötő szakasz figyelhető meg (2. ábra). A megfigyelések szerint a forrásfeltörés központja feltehetően az egész mész- kőképződés alatt nem változott. Ezért azoknak a forrásj áratoknak a környeze- tében, amelyek a fiatalabb mészkő lerakását végző vizeket vezették a fel- színre, az idősebb mészkőre közvetlenül is rátelepül a fiatalabb édes vízi mész- kő. E helyeken a fiatalabb mészkőösszlet vastagsága kicsi (2—3 m) és nem is mindenütt van meg, mert a mészkiválásnak nem voltak meg az optimális fel- tételei (hőmérséklet-csökkenés, megfelelő terepesés és egyéb fizikai körülmé- nyek). Ezt a Várpalota területén érte el és ezért ott halmozódott fel nagyobb vastagságban. Itt egy lépcsős tetaráta-rendszer képe rajzolódik ki. A Szent György tér helyén nagyobb kiterjedésű tetaráta tó helyezkedhetett el. A teta- ráta medencét dél felé ív alakú, keményebb szerkezetű perem határolta, amely- ről mintegy 3- 3 1/2 méter eséssel hullott alá a víz a következő szintre, ahol újabb vastag mészkőréteg alakult ki (I. tábla, 1.). Az egykori forrásvizeket levezető árok vize a Várhegy középső és E-i részén folyt. A Hilton Szálló több, mint 100 m hosszúságú feltárása (I. tábla, 3.) során a mészkőösszletben megfigyelt tetaráták alakja, iránya, valamint a tetaráta medencéket feltöltő üledékek települése, az üregkitöltő mésziszapok település- viszonyai, valamint a mészkőben megfigyelt szerkezeti viszonyok azt bizo- nyítják, hogy a víz a mészkőképződés első időszakában É — ÉK irányban Krolopp et al.: A budai Várhegy negyedkori képződményei 203 folyt. A fiatalabb édesvízi mészkőképződés időszakában azonban már D -DK irányú volt a forrásvizek folyásának iránya. A víz az édesvízi mészkőtakaró fel- színén D-felé lefolyva tetaráta lépcsősort alakított ki, másrészt a Várhegy középső részén már korábban kialakult mészkőtakaró alatt utat törve és ürege- ket kialakítva folyt el, illetve újabb kilépési pontokat alakított ki D-i irányban is, létrehozva az alacsonyabb szinten elhelyezkedő mészkőtakarót, amely alatt már nem ismerünk üregeket. A fő források feltörésében lényegében nem történt változás, legfeljebb kisebb mellék feltörési helyek apadtak el ill. szüntették meg működésüket. A lefolyás! irányok megváltozása azonban kihatott az édesvízi mészkőben keletkező jára- ' tok fejlődésére. így a fiatalabb édesvízi mészkő képződésének szakaszaiban az idősebb mészkőben a lefolyás iránya felé mutató járatrendszerek fejlődtek. A főfeltörés helyéül a Szentháromság teret és környezetét jelölhetjük meg. E területrészen éri el a legnagyobb magasságát és a legvastagabb kifejlődést i a mészkő, továbbá oldási üregekkel, vízjáratokkal igen erőteljesen átjárt. De 1 erőteljesen átjárt üregekkel az egész Várhegy É-i része is. Ez lényegében avval í magyarázható, hogy a Várhegy édesvízi mészkőtakarója valamikor nagyobb kiterjedésű volt. E fő forrásfeltörési centrumok áthelyeződésének nem voltak meg a vízföld- tani előfeltételei. A környező fúrások és gyógyforrások adatai, valamint a vizek feltörési magassága azt bizonyítja, hogy ezen a területrészen a budai márga vízvezető képessége kedvezőtlen. Ha jó vízvezető lenne, akkor az Ördögárok völgyében ma is hévizeknek kellene feltörnie, mert a Tabán és a Döbrentei tér I alacsonyabban fekszik, mint a források kilépési szintje. A nagyszámú fúrásban ! egyetlen esetben sem jelentkezett a budai márgában hévíz, sőt a Várkertiben több mint 200 ni-t haladt l)enne a fúró érdemleges vízbeáramlás nélkül (Horu- SITZKY, 1938 b.). A hévíz azonnal feltört, amikor a dolomitot elérték, ill. abban repedést harántoltak. Ismeretes továbbá, hogy a Rxidas fürdő forrásait a budai márga duzzasztja vissza és így azok a dolomitból a márga tetején lépnek ki. Joggal feltételezhetjük, hogy a budai márga víz vezető képessége hasonló volt abban az időben is, amikor a várhegyi édesvízi mészkő kéj)ződött. A harmad- időszaki képződmények kedvezőtlen vízvezető tulajdonságai miatt a mai forrá- soknál oly gyakori típust — a felszálló forrásvíz törmelékes folyóvízi üledékeken keresztül törő kiemelt helyzetben levő karbonátos (mészkő- vagy dolomit) kőzetből származik, valószínűsíthetjük. A várhegyi édesvízi mészkövet a Gellért-hegy körül fakadó hévforrások ősei rakhatták le. 3. T et a r át a-ü l ed ék ek (Scheűer Gy.) A különböző nagyságú és mélységű tetaráta-medencékben a megfigyelések alapján az alábbi üledéktípusokat lehet megkülönböztetni: a) Szemcsés mészüledékek (mésziszap, mészhomok, oolit) b) Áthalmozott mészkőtörmelék c) Erősen meszes áthalmozott löszszerű üledék d) Hidromorf talaj e) Rétegzett és rétegzetlen agyagok f) Agyag és mésziszap váltakozásából álló üledékanyag. A szemcsés mészüledékek (mésziszap, mészhomok, oolit) az egyik leggyako- ribb üledéktípus, amely számos helyen megtalálható. Feltárták a Hilton Szállónál, a Bécsi kapu téren, a Petermann bíró u.-ban, valamint a Várpalota 204 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet területén. E típushoz kapcsolódva fordulnak elő a mészkőtörmelékek is, ame- lyek vízszállítással kerültek telejJülési helyükre. A szemcsés mészüledékeknek kétféle változatát lehet megkülönböztetni. Az első* amely keletkezési helyén eredeti településben mutatható ki. A másik az, amikor a forrás- vizek áthalmozták, ezért ilyen esetben gyakran keveredik más típusú üledékanyaggal, így lösszel is. Az erősen meszes áthalmozott löszös tetaráta üledékeket a Tárnok utcában, a Dísz téren a csőfektetési munkálatok során lehetett megfigyelni, továbbá a Szentgyörgy téri feltárásokban (1. ábra 26 — 27. sz.). A Hilton Szálló alapozási munkálatai során kisebb és nagyobb lapos aljzatú tetaráta medencéket tártak fel, amelyekben szürke agyagos üledékek mutat- koztak. Az agyag gyakran mésziszaprétegekkel tagolt, egészen az olyan válto- zatig, amikor az egész kitöltő üledékanyag ezek váltakozásából áll. A köztes tetaráta üledékek egyrészének (c— f típusok) keletkezése, hasonlóan a hasadékokat és üregeket kitöltő anyagokhoz, összefüggésben van az édesvízi mészkőképződés intenzitásának csökkenésével vagy teljes megszűnésével. Ilyenkor a mészkőfelszínen különböző típusú üledékanyag halmozódik fel. A lerakódott anyagokat már keletkezésük során is sok hatás érhette, záporok vize beöblítette a tetarátákba, talaj folyás által történő át mozgatás is valószínűsíthető, továbbá mállási folyamatok — talajosodás — segítették átalakulását, eredeti kiindulási anyagának és szerkezetének elvesztését. A hévízműködés újbóli megindulásával a forrásvizek lemosó hatására ezek az üledékek áthalmozódtak és így kerültek jelenlegi helyükre. Másodlagos hely- zetükben sok esetben a forrásvizek még további módosító hatást — kioldást vagy meszesedést — fejtettek ki az adott körülményeknek megfelelően. 4. Üregkéjiződés, karsztosodás (Kordos L.) A budai Várhegy barlangpince rendszere, amelynek össz hosszúsága meg- haladja a 10 km-t (Kadic, Í942), egy-két, vagy három szintben követhető. A legalsó szinten levő, budai márgára vagy kavicstakaróra települt üregek mes- terséges pincék, míg az édesvízi mészkőben magasabb szinten található, ma már ugyancsak mesterségesen kibővített és átalakított üregek eredetileg bar- langok voltak, nagyrészük a barlangüreg kialakulását követően teljesen kitöl- tődött. Az üregrendszer nagyrésze a Dísz-tértől a Bécsikapu tér E-i vonaláig húzódik, míg a Várpalota területén a barlangokat nem ismerjük. A kisebb üregek eloszlása rendkívül szeszélyes, jelenlétük rendszerint egy-egy réteglaphoz kötött. A barlangpincék térbeli elhelyezkedése Szontagh T. (1908) térképe és szel- vényei szerint szabályos ÉK DNY-i és ÉÉNY — DDK-i irányú hálózatba rendeződött. Nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy a természetes barlangok elhelyezkedése ezt az édesvízi mészkőben utólagosan keletkezett tektonikus preformációt követi-e (Kordos L. 1969), vagy a jiincerendszer a település- hálózattal alakult szabályossá. A várhegyi barlangok keletkezéséről eddig többféle nézet látott napvilágot. Cholnoky J. (1936) a tetarátás mésztufa keletkezésekor bezáródó elsődleges mésztufabarlangoknak tartotta azokat. Horusitzky H. (1938a) szerint az édesvízi mészkövet lerakó forrásvíz végül helyenkint már nem tudott keresztülhatolni saját üledékén, s így a budai márga és az édesvízi mészkő határán keresett magának utat, ahol a mészkőben kisebb termé- Krolopp et al.: A budai Várhegy negyedkori képződményei 205 szetes üregeket is kioldott, vagy kimosta a mészkő alatti lazább üledéket. A barlangok falán korróziós nyomokat figyelt meg. KadiÓ O. (1942) másként magyarázza keletkezé- ' süket: ,,A mésztufa lerakódása után, a benne keletkezett repedéseken és hézagokon át a felszínen összegyűlő víz a mélységbe szivárgott és annak alján részben oldó, részben i pedig vájjó hatásánál fogva létrehozta a szóban levő mésztufaüregeket”. Láng S. (1958) visszatér Cholnoky elképzeléséhez, vagyis a járatok elsődlegesek, egyidősek a mésztufá- ii val. Papp F. Cholnokyt idézi, miszerint ,,A Várhegy még közvetlenül összefüggött a Szabadság-heggyel, és az onnan lerohanó patakok vágták volna ki a forrásvízi mészkő H takaró alatti üregeket”, (in: Schafarzik— Vendl — Papp 1964). Nézetét azonban nem 'I osztja Kordos L. (1969) a várhegyi barlangokat poligenetikusnak tartja. Eszerint meg- találhatók az elsődleges mésztufaüregek, valamint a mészkőben keletkezett utólagos I repedések mentén feltört vizek kémiai oldó és kvarckavicsos eróziós barlangjai is (II. tábla 3., 4.). ' Az eddigi igen ellentétes nézetek revíziójához a következő újabb megfigyelé- I sek kapcsolódnak: az édesvízi mészkő tetarátás kéj)ződésű; a mészkövet lerakó I forráscsoportok több periódusl)an törtek fel; a tetaráta üledékeket több helyen ^ újabb mésztufaréteg fedte be; a barlangok jelentős részét kitöltő laza üledékek már kialakult barlangüregekbe halmozódtak át - különböző módon — , de : ezek és a bezáró mészkő földtani kora között őslénytani vizsgálatokkal jelentős I korkülönbséget nem lehet kimutatni. A fenti tények igazolják, hogy elsődleges mésztufabarlang képződésének a lehetősége megvolt, viszont semmilyen jel nem mutat arra, hogy felszínről beszivárgó víz, vagy patak erodálta volna ki I az üregeket. A barlang- és hasadékkitöltések helyzete, jellege és kora alapján I legvalószínűbb, hogy a barlangokat a feltörő víz alakította ki az általa lerakott, és már megszilárdult mésztufában. így a mésztufatestben a forrásműködéssel egyidejűleg üregképződés, máshol a már kialakult üregekben esetleg üledék 1 beiszapolódással barlangfeltöltés játszódott le, miközben az e folyamatokat I létrehozó víz a felszínre törve mésztufát rakott le, ill. tetaráta medencéket ala- kított ki. A forrásműködés helyének vándorlásával változott az üregképződés és üregkitöltés menetének ideje és helye is. Ezek pontos rögzítése az antropogén i hatások miatt ma már nem rekonstruálható. 5. Üreg- és hasadékkitöltések (Scheuer Gy.) A Várhegy édesvízi mészkövének oldási üregeit és hasadékait rendszerint különböző eredetű és származású anyagok töltötték ki. Az utóbbi években az édesvízi mészkőbe mélyített feltárások lehetőséget nyújtottak arra, hogy ezeknek településviszonyait közvetlenül vizsgáljuk, különböző típusait elkülönítsük és származásukra vonatkozóan megállapításokat tegyünk. A Hilton Szálló, Szentháromság tér 7 — 8. (8. ábra). Dísz tér 8. sz. (5. ábra) alatti alapfeltárások (1. ábra: 4 — 5. sz.), továbbá számos pincében (pl. Bécsi- kapu tér 8, 6. ábra, L ábra: 10. sz.) és a Várbarlangban végzett megfigyelések szerint az üreg- és hasadékkitöltő üledékek alábbi típusai különíthetők el: a) A járatban áramló forrásvízből ritmusosan kiváló lemezes édesvízi mészkő (I. tábla 3.). h) du forrásvízből kivált és lerakódott rétegzett mésziszap. c) Mésziszappal, mészhomokkal kevert agyag (II. tábla, 1 — 2.). d) Vörösbarna, barna talajdarabos agyagos kitöltés (I. tábla, 4.). e) Szürke és sárga átalakult löszös anyag. f) Apró mészkőtörmelékes átalakult lösz, mangános és vasas kiválásokkal. 206 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet 8. ábra. A Szentháromság tér 7—8. sz. alatti alapgödör szelvénye. Jelmagyarázat: 1. Talaj, 2. Mészkonkréclös talajosodott lösz, 3. Bamássárga agyagos lösz, 4. Édesvízi mészkő Fig. 8. Geological section of building pits at 7—8, Szentháromság (Trinity) Square. Legend: 1. Black soil, 2* Humlfied loess with lime concretlons, 3. Brownish-yellow clayey loess, 4. Freshwater limestone A fenti felsorolásból látható, hogy az üregkitöltő üledékek igen különböző keletkezési körülmények között jöttek létre. Az a, b típusú üledékek a forrás- tevékenységgel kapcsolatosak. Keletkezésük arra az időszakra tehető, amikor a forrástevékenység csökkent, a víz már nem töltötte ki az üregeket teljes szelvényben, illetve a fő vízáramlás áthelyeződése következett be. Lerakódásuk álló, vagy gyengén mozgó vízben történt. A c— f típusú üledékek keletkezési módjai és körülményei élesen eltérnek az előzőektől. Ezek a forrásműködés több alkalommal bekövetkezett megszű- nését ill. intenzitásuknak erőteljes csökkenését, a karsztvízszint süllyedését, a járatok szabaddá válását jelzik. A mészkőképződés megszűnése után az akkori mészkőfelszínen löszképződés történt. A vörös és barna talajok jelenléte pedig a löszös üledékek talajosodását bizonyítják. Az oldási üregekbe a kitöltő üle- dékek olyan éghajlati szakaszban kerültek, amikor a forrásműködés szünetelt. A mészkövet fedő agyagos, löszös rétegek víztartalma olyan fokot ért el, hogy plasztikussá váltak és ilyen fizikai állapot mellett lassú ,, talaj” folyással a fel- színre nyíló üregekbe és hasadékokba benyomultak és azokat fokozatosan kitöl- tötték. Az üregkitöltő folyamat többször megismétlődött. Ezt bizonyítják a külön- böző típusú üregkitöltő anyagok, továbbá, hogy a forrásműködés szakaszossá- gából eredően az üregek is különböző képződési fázisokhoz kötődnek. Az üregkitöltő anyagoknál az újból meginduló forrástevékenység anyag- kihordása, továbbá a hévíz átalakító hatása is megfigyelhető. 6. Szerkezeti viszonyok (Scheuer Gy.) A Várhegy szerkezet-alakulásával korábban Szontagh (1908) és Horusitzky H. (1938a) foglalkoztak. A Wein Gy. (1974) által a Budai-hegység területére felvázolt tektonikai és hegység kialakulási adottságok és körülmények jól beilleszthetők a Vár- hegynél tapasztalt képbe. A Várhegy és az édesvízi mészkövet lerakó források vízföldtani adottságai- nak kialakulásában a tektonikai tényezőknek meghatározó szerepük volt. Krolopp et al.: A budai Várhegy negyedkori képződméyiyei 207 A már ismert törésrendszereken (az Ördögárok-völgye, a Várhegy Duna felőli pereme) túlmenően sikerült újabb töréseket kimutatni, ill. valószínűsíteni. A legjelentősebb, ÉNy — DK-irányú törésvonal a Magas u. és az Anjou bástya Ny-i vége között mutatható ki. E törés mentén érintkeznek a felsőeocén és oli- gocén képződmények (1. ábra). A fúrások adatai szerint a harmadidőszaki fekvő felszínében jelentős, 10 — 20 m-es eltérések mutathatók ki. Ezeket a felszínkülönbségeket ÉK — DNy-irányú kisebb törések okozták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nem ismer- jük kellően a víz vezető vetőket, amelyek az egykori forrásokkal álltak kapcso- latban. A mai hévforrások adatait, valamint a harmadidőszaki fekvőképződ- mények vízvezető képességi adottságait figyelembe véve azonban valószínű- síthető, hogy a forrásfeltörési helyek alatt sasbércszerűen karbonátos kőzet van. A korábbi megállapításokon túlmenően lerögzíthetjük, hogy a források keletkezésében az Ördögárok törésrendszere mellett a Várhegyen mutatkozó másodrendű törések által kialakult helyi adottságok is jelentősen közreját- szottak. A Várhegyet — a Budai-hegység más területein végzett vizsgálatok ered- ményeihez hasonlóan — a pleisztocén folyamán szakaszosan végbemenő függő- leges mozgások és az ezek következtében fokozódó folyóvízi erózió hozta létre. A harmadidőszaki fekvő és az édesvízi mészkőfelszín magassági helyzete alap- ján három kiemelkedési fázist állapíthatunk meg (2. ábra). A kiemelkedés a középsőpleisztocénben indult meg és ekkor két emelkedési szakasz zajlott le. Az első fázisban csak a Várhegy középső és É-i része emelkedett meg. A máso- dik emelkedési fázisban már a D-i — a Várpalota területe — is részt vett a moz- gásban. A harmadik fázisban, amely a felsőpleisztocénben ment végbe, a Vár- hegy egész tömege tovább emelkedett. Ebben a szakaszban már a várhegyi édesvízi mészkövet lerakó források elapadtak, mert mélyebb szinten új, eddig vízzáró képződményekkel elfedett vízvezető járatok nyíltak meg, amelyek hatására a magasabban fekvő régi források megszüntették működésüket. Az édesvízi mészkövet ÉÉNy DDK és ÉK DNy irányú repedések, hasadé- kok járják át. A megfigyelések szerint ezek mentén elvetődések nem történtek. Keletkezésüket a Várhegy kiemelkedésével hozhatjuk összefüggésbe. 7. A Várhegy geomorfológiai fejlődéstörténete (SCHWEITZEB F.) A Várhegy fejlődéstörténete sok hasonlóság mellett több vonatkozásban is különbö- zik a hegységnek támaszkodó, K-felé fokozatosan lejtősödő, rögökre töredezett, lepusz- tulási és teraszszintekkel tagolt begységelőtéri terület részeinek kialakulásától és geo- morfológiai fejlődésmenetétől. Ezek a különbségek elsősorban a Várhegy sajátos földtani felépítésében és sajátos hidrogeológiai adottságaiban jutnak kifejezésre. A Várhegy kialakulásához, teraszszigetté fejlődéséhez egyrészt a korábbi hegység- előtér szakaszos emelkedésének hatására az Ördögárok és a Duna erőteljes bevágódásá- hoz kapcsolódó teraszszintek, másrészt a fenti folyamatokból adódó karsztfelszínek kipreparálódása következtében megindult újabb és mélyebb helyzetű karsztforrásműkö- dés hatására kiváló édesvízi mészkőrétegek geomorfológiai helyzete és szintjei adnak megbízható képet (Scheuer — Schweitzer, 1974). A középsőpleisztocénben a Várhegy tágabb környezete rögökre töredezett, völgyekkel felszabdalt hegységelőtéri térszín volt, amelynek legjelentősebb, egyben legrégibb vízfolyása az Ördögárok-patak. 208 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet A felszínfejlődést és a szerkezeti mozgásokat érzékenyen tükröző édesvízi mészkőszintek az Ördögárok völgyében Máriaremetétől a Rózsadombig, illetve a Várhegyig egyre fiatalodó mészkőképződési szinteket jeleznek, közülük 160 — 170 m Bmf. magasságú szintek jelzik a terület mindéi végi, mindel-riss eleji térszínét s egyben a közeli Duna IV. sz. teraszának kialakulását is. A mindéi végi, mindel-riss interglaciális eleji szerkezeti mozgások ezt a hegységelőteret jelentősen megemelték. Ezáltal újabb rögök, rögcsoportok alakultak ki, amelyek az erőteljes denudáció következtében részben ,,exhumá- lódtak”. A törésvonalak mentén újabb és újabb völgyek vágódtak hátra. Mé- lyebb szintbe vágódott az Ördögárok is, a térszín erózióbázisa, a Duna újabb bevágódásának hatására. Az Ördögárok bevágódásával a Várhegy területén jelentős mértékű areális és lineáris erózió kezdődött. E folyamatok hatására jelentős vastagságú har- madidőszaki és negyedkori üledék pusztult le a Várhegy területéről. A lepusz- tult felszínen - amely ekkor még nem volt teraszsziget — az Ördögárok nagy- kiterjedésű alluviális térszínt alkotott, s a jelenlegi Várhegy területén a Szent- háromság-tértől É-ra többszáz m szélességben mintegy 0,1 — 0,9 m vastag völgvtalpi üledéket hagyott hátra. Ennek az üledéksornak fekvő magassága 150-152 m Bmf. (KÉZ, 1933; Pécsi, 1959; Kadió, 1942). Az újabb vizsgálatok alapján az egész üledéksor közelhegységi eredetű törmelékanyagot tartalmaz, az Ördögárok hordaléka. A paleogeomorfológiai viszonyok rekonstruálása alapján úgy tűnik, hogy a inindel végi, mindel-riss Duna (IV. sz. terasz) eróziós pályája néhány 100 m-rel K-ebbre helyezkedett el, s a Várhegy közvetlen környezete olyan nagyobb ki- terjedésű alluviális térszín lehetett, amely kiterjedt a jelenlegi Pesti-síkság feló is. Az Ördögárok IV. sz. (150 — 152 m Bmf. magasságú) teraszszintje és az édes- vízi mészkőösszlet mindenképpen a középsőpleisztocén Duna IV. sz. teraszá- nak ártéri szintjét jelöli (Pécsi, 1952, 1974; Scheueb— Schwbitzee, 1974). A Várhegy középsőpleisztocén nagykiterjedésű térszíne D— DNy-, valamint Ny-felől lejtő térszínnel kapcsolódott a Nap-hegy, Gellért-hegy, Martinovits- hegy kiemelt, fiatal üledéktakaróval fedett térszínéhez. A pleisztocén közepétől a Duna-völgy szakaszos süllyedésének hatására az Ördögárok völgye is megkezdte bevágódását a Nap-hegy és a Várhegy között húzódó ÉNy — DK-i irányú törésvonal mentén és megkezdődött a Gellért- hegy—Nap-hegy és a Várhegy között levő lejtős térszín átvágása, amely az újholocénig tartott. Ennek a bevágódási folyamatnak kezdetét és a folyamat mértékét jelölik eg5rrészt azok az alacsonyabb fekvésű édesvízi mészkőszintek, amelyek 150 — 155 m, 143 — 145 m Bmf. fekvőmagasságban helyezkednek el, másrészt pedig azok a határozottan elkülönülő teraszformájú deráziós szintek, amelyek a Várhegy D— DNy-i, a Nap-hegy KDK-i, a Gellért-hegy ÉÉK-i lej- tős térszínein 4 — 5°-os lejtőkkel és lejtőüledékekkel fedettek. Ezek a szintek legtöbb esetben egymás felett települnek, 135 — 140, H5 — 120 m Bmf. magassá- gúak, s a III. és a Il/b. sz. teraszok peremének homlokmagasságában alakultak ki. A szintekről a folyóvízi üledékek a legtöbb esetben hiányoznak, valószínű- leg a szoliflukciós, deráziós, felületi eróziós és csuszamlásos hatásra pusztultak le. A Duna és az Ördögárok holocén bevágódása után kialakultak a holocén ártéri szintek (magas ártér, alacsony ártér), amelyeket a Várhegy duna-völgyi, vérmezői oldalán a feltöltés következtében a legtöbb helyen már nem találunk meg. Krolopp et al.: A budai Várhegy negyedkori képződményei 209 A holocénre a Várhegy geomorfológiailag iskolapélda-szerű eróziós-deráziós teraszszintté formálódott, amelyet az ember majdnem teljes egészében techno- gén térszínné formált. őslénytani adatok Botanikai vizsgálatok (Skoflek I.) 1970-től kezdődően tanulmányoztam a budai Várhegyen épülő Hilton Szálló alapozásához szükséges építésföldtani vizsgálatokhoz mélyített fúrások édes- vízi mészkőanyagát. A fúrómagokat, amelyeknek átmérője 8 és 12 cm között váltakozott, kalapáccsal mintegy 0,5 cm-es darabokra szeleteltem fel, majd részletesen megvizsgáltam. A több évig tartó munka eredményeként 51 pont (10. sz. ábra) fúrómagjait, összesen 370 méter anyagot dolgoztam fel. Az eredmény, a munka nagyságához mérten, szerénynek mondható (összesen 1238 db életnyomot fedeztem fel a mésztufában, ezeknek csak 40%-a növényi eredetű, a többi az állatvilághoz tartozik — a csigákat nem számítva !). Az előkerült flóra a következő: 1. Cf. V aucheria sp. — a bekérgezett algafonalak tömege felismerhető. 2. Chara sp. — a csillárkára jellemző bekérgezett levélkék töredékeinek tömege. 3. Cf. Alga (lenyomat) — átkristályosodott fonal-kötegek figyelhetők meg a mész- tufában, amelyek közelebbről nem határozhatók meg. 4. Bryophyta indet. Párhuzamos, bekérgezett moha-szálak tömege. A többszöri kioldás és átkristályosodás hatására ,,faji” jellegei nem ismerhetők fel (az elhelyezkedés, a nagyságrend a fosszilis Barbula csoportra utalhat, de egyetlen esetben sem sikerült határozható, biztos bélyeget felismernem). 9. ábra. A Hilton Szálló vázlatos lielyszinrajza a fúráshelyek feltüntetésével. Jelmagyarázat: 1. Szelvények, 2. Fúrások helye, 3. Fúrás, a fekvőből núkrofaunavizsgálat, 4. Faunalelőhely (17. sz.) Fig. 9. Schematical layout of Hotel Hilton’s site with indication of boreholes. L e g e n d: 1. Sections, 2. Sites of boreholes, 3. Borehole, inicrofossils from the foot-wall examined, 4. Fossil-recovery point (No 17l 2 Földtani Közlöny 210 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet % 100 T 50 8/q 8/b 25 15 11 Oi 19 24 17 1 P/;/: 2^ 4CÖ3 10. ábra. A várhegyi Mollusca-le\6helyek szárazföldi faunájának dominancia-megoszlása mikroklíma igányük alapján. Jelmagyarázat: 1. Meleg, száraz (xerotherm), 2. Meleg, nedves, 3. Indifferens, 4. Nedves, 5. Tágtűrésű, 8/a.— 17. = A lelőhelyek jelölése. Fig. 10. Distribution of the frequencies of terrestrial faunae from Castle Hill’s mollusc localities in terms of micro- climates needed fór molluscan life. Légén d: 1. Warm. dry (xerothermous), 2. Warni, huraid, 3. Indifferent, 4. Huoiid, 5. Of wide tolerance, 8/a— 17. = Signs of localities 5. Cf. Equisetuni sj). — A szárkeresztmetszetek között egy 0,8 cm átmérőjű, és erőtel- jes bordájú + valószínűséggel az Equiscturn genusba tartozó lenyomat. 6. Pimis cf. silvestris L. A kettős tűlevelek lenyomata 3,5 . . . cm hosszú. A tűlevelek alapja több lenyomaton megvan. A levelek keresztmetszete félkör alakú (III. tábla, 1.). 7. Cf. Juniperxis cf. sabina l. A hajtásvég 2 cm hosszú, elágazó, 1,2 mm átmérőjű, a levélpikkely lenyomatok rombusz alaktiak, fedik egymást (hasonlít a J. virgiliana-hoz is, sőt egyes mohák lenyomata is közel áll hozzá, csak a nagyságrendben van különbség) (III. tábla 2.). 8. Cf. Eysimachia sp. — a lev’él 2,2 cm hosszú, visszás tojásdad, épszélű. 9. Betula cf. pendula Roth. A levél 3,4 cm hosszú, kétszeresen fogas, a levélalap és a csúcs hiányzik. Az érpárok száma 5, hegyesszögben erednek (III. tábla, 3.). 10. Betida cf. pubescens Ehrh. A levél 2,5 cm hosszú, majdnem kerek, egyszeresen fogas, a levélalap toinpaszögben nyélbe keskenyedő. Az érpárok száma 5, hegyesszögben, részben váltakozva erednek. A levél csúcsa hiányzik (III. tábla, 4). 11. ,,Lotnblevél” — Kétszikű levéltől eredő lenyomat töredékek, amelyek nem határoz- hatók meg közelebbről (a mészkristályok viszonylagos nagysága lehetetlenné teszi az epidermisz vizsgálatot !). 12. Cf. Schoenoplectns sp. — A szárkeresztmetszetek között van néhány finoman bor- dás, amelyek közül több, egymással majdnem párhuzamosan helyezkedik el. Ezek + valószínűséggel a Schoenoplectus genusba tartoznak. 13. Gramineae — A levéllenyomatok alakja, erezete az egj'szikű pázsitfűfélék (esetleg sásfélék) csoportjára utal. 14. Cf. Phragmites communis Trix. — Icvéllenyomat. 15. Egyszikű levél — A levéllenyomatok töredékein a párhuzamos erezet kKehető. \6. Szárkeresztmetszet — A mésztufában előforduló, szabályos, különböző nagyság- rendbe tartozó üregek összefoglaló jelzése. Meghatározásuk gyakorlatilag lehetetlen. Ebben az esetben mégis van jelentősége, mert növények jelenlétét bizonyítja. 17. Szerves töredék (detritusz) — A bekérgezett növényi maradványokon egyedi bélye- gek nem ismerhetők fel. A várhegyi édMylfl ináa&kd nOvány (!• iultlábú loaradványal — Vegetál aod nrthropodal remnants of Cutle HilVe rreshwaler limeatone ll. l4bl4Mt-T«l>ld ll. A fúrás k betfi 6s Bcámjeisfisel - Letter aad numerloal symbols of boreboles 13/7 1 1. Szelvény 3. a idTt.7 3. szelvény 4. szelvény - í A 3 A B 7 A 8 X T vn vm t. L D 1 0 D 0 3 D 4 0 6 0 8-8 0 8 D n.. n. 13/b 1 B B B 8 1 P 0 1 p Q P O Q 0 P 6 1 F 0 8 0 2 ' » ■ 1 " B 13/b B 14 B Ifi Otf u. 13/7 11/b p 1 10 3 FLÚai Ot. VauehrHa ep. CAora «p. Ot. Of. Uoba Of. SfwtMMn ap- Hnui rilretfrti 01 Junipfrm ip. 01. LviimaeMa ep. B. pvbtieittt „I/omblerAT' Of. ScAamopfecfiw Qnmituoe C/. PhroffmUá* „Bgyttlkd* teir 0 Detritua PAUNA Of. Oenvnoru* „belUAbá" Üf. Ntvrppura ilellutea Hadit ptrtfta BuHvaia unlaeulata ClaunlHdaa ep. 1 fi S 1 S 1 1 3 1 l 13 1 6 1 1 3 3 3 3 13 + 3 fi 1 3 1 1 1 s 3 3 1 1 I • 8 3 3 3 38 1 1 1 1 3 3 3 1 1 i 31 1 3 1 1 3 1 6 3 1 1 3 1 1 10 1 1 3 .. 10 1 1 3 1 3 •14 18 3 7 3 3 1 1 3 3 1 1 3 1 3 10 1 l 7 3 7 3 3 38 1 3 3 1 1 1 1 es 3 8 3 8 3 3 3 3 33 1 3 1 3 1 1 1 3 3 3 1 8 1 3 1 3 1 3 6 6 3 3 1 1 1 1 1 3 3 l 1 10 1 3 1 01 8 0 1 3 3 3 8 1 l 8 fi 1 1 1 1 1 1 3 3 Krolopp et al.: A budai Várhegy negyedkori képződményei 211 A 497 darab növényi lenyomat megoszlása a következő: Tűlevelű 15,2% Lo m bosfa 2,0% Fűféle 19,2% A többi moha, alga és egyéb meghatározhatatlan, vagy jellegtelen lenyomat (II. táblázat). A mennyiségi változások az alábbi szakaszosságot mutatják: A. Iá— 10 méter között: A Pmus silvestris növekvő mennyisége jellemző, amit a maximum körül a nyírfélék megjelenése tesz változatossá. Ezek mellett nagyon sok a vízi élőlény (Mollusca, Copepoda). A fűfélék alárendelt szere- pűek, (atlantikus, csapadékos, kiegyenlített, de inkább hűvös éghajlat). B. 10 — 8 7néter között: A fenyők százalékaránya növekszik, a Gramineák mennyisége maximumot mutat, a lombosfák csak nyomokban fordulnak elő. A vízi élőlények mennyisége is csökken (az atlantikus éghajlat az előző szakasz- nál kontinentálisabb lehetett !). C. 5- 5 méíer A tűlevelűek átmeneti visszaesés után a maximumot érik el, a lombosfák eltűnnek, a Gramineák is visszaszorulnak. A vízi élőlények mennyisége lényegesen csökken (kontinentális, hegyvidéki éghajlat). D. 5 2 7néter között : A tűlevelűek csak nyomokban fordulnak elő, a Grami- neák mennyisége nő, lombosfák nincsenek. A vízi élőlények is fokozatosan el- tűnnek. (Itt csigák már nincsenek !) A mésztufát főleg moha alkotja (kontinen- tális, egyre szárazabbá váló éghajlat, amit a forrásműködés és a mésztufakéj)- ződés megszűnése követ). A botanikai anyag alapján a mésztufa ké])ződése minden valószínűség szerint egy hidegebb éghajlati szakasz kezdetére és kifej- lődésére esik. I z e 1 1 1 á h ú-l e 71 y o m n t o k (Skoflek I.) A fent említett fúrómagok vizsgálata során 741 db ízeltlábú-lenyomat is elő’ került (II. táblázat). Ezek a következő típusokhoz sorolhatók: l..Cf. Copepoda — 6 mm hosszú lenyomatok, kissé bunkó alakúak, 8 szelvény fifíyel- hetö meg rajtuk. Egyéb részletek nem láthatók (III. tábla, 5.). 2. Cf. Gammarus sp. — A lenyomat 22 mm bosszú, kb. 10 — 12 szelvény figyelhető meg rajta. A töredékes lenyomat nem őrizte meg az összes jellegzetességet, így csak feltéte- lezésekre szorítkozhatunk (III. tábla, fi.). 3. ,, ízeltlábú” lenyomat — 1 em bosszú, 12 mm széles szelv^ényezett, vagy ízelt élő- lény lenyomata. 4. Cf. Neuroptera — 4 mm széles és kb. ugyanilyen bosszú, szelvényezett (ízelt) élő- lény lenyomata. M oll7isc a- f auna (Krolopp E.) A Várhegy negyedkori képződményeiből a korábbi irodalom csupán 2 helyről említ Mollusca-f&unát. Szabó J. az Alagiit K-i szája környékéről, a löszből közöl ,,Helix- fajokat” (Szabó, 1879), a Dísz tér K-i házainak pincéjéből pedig a budai márga és az édesvízi mészkő közé települt ,,diluviális agyagból” említ ,,apró Helix, Flanorbis és CíaMsiíia-töredékeket” Schafarzik F. (1882). A Buda környéki édesvízi mészkő- és mésziszapelőfordulások il/o//n.9ru-faunájának tanulmányozása során (Krülofp, 1961) néhány Vár-beli pincét is felkerestem. Mivel kitűnt, hogy a Kadió által említett ,,laza lösz-szerű anyag” mésziszap, amely helyenként Mollusca-ieMnút is tartalmaz, a hozzáférhető helyeket (mintegy 90 pince) rendszeresen végigvizsgáltam. Ennek a munkának során M ollusca-anyag mellett több helyen gerinees- fauna is előkerült (1. ott). 2* 212 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet A Várhegy pleisztocén lelőhelyeinek Mollusca-faunája Fajok Species Lelőhelyek jelzése 8/a. 8/b. 25. 15. 11. 9. db 0/ /o db % db % db % db % db % Pisidium ct. obtusaie (C. Pfr.) Pisidium sp. 4 7,7 62 4,8 VaXvata crislaXa MÜLL. y divata piscinális (MÜLL.) 5 3,9 44 35,5 27 51,9 26 6,3 4 0,3 Bühynia íerUaculata (L.) 1 0,8 4 7,7 6 1,5 43 3,3 Bithyn ia operculum X X X X X X Fagotica cf. esperi (Fér.) Melanoides tuberculata (MÜLL.) 1 0,1 Radix peregra (MÜLL.) 15 11,6 38 9,2 20 1,5 Gólba truncatula (MÜLL.) 5 3,9 3 2,4 4 7,7 23 5,5 16 1,2 Flanorbis planorbis (L.) 70 54,3 12 9,7 51,6 6 11,5 188 45,3 959 74,1 5 Anisus spirorbis (L.) Anüus leucostomus (MILL.) Gyraulus cf. laevis (ÁLD.) 34 26,4 64 7 13,5 134 32,3 73 5,6 Armiger crisía (L.) Segmentina nitida (MÜLL.) 116 9,0 összesen: 129 100,1 124 100,0 52 100,0 415 100,1 1294 99,9 5 Pomaíias elegáns (MÜLL.) CaTychium minimum MÜLL. 2 0,2 21 1,6 17 9,8 4 0,6 1 0,1 Succinea cf. pulris (L.) 1 0,1 Succinea elegáns RI3SO 8 0,6 7 0,5 21 3,1 15 2,1 4 5,3 Succinea oblonga Drap. 15 1,1 40 3,1 1 0,6 12 1,7 41 5,8 5 6,6 Cochlicopa lubrica (MÜLL.) 6 0,5 5 0,4 Abida frumenttum (DR.VP.) 855 64,6 631 49,2 25 14,4 367 53,4 359 50,4 32 42,6 Yertigo pygniaea (DR.VP.) 9 0,7 16 1,2 4 2,3 3 0,4 Vertigo antivertigo (Drap.) 7 0,5 16 1,2 4 2,3 Verigo aagustior JEFFR. 10 0,8 27 2,1 11 6,3 1 0,1 2 0,3 1 1,3 Vertigo cf. alpestris ÁLD. 1 0,1 Pupilla muscorum (L.) 4 0,3 11 0,8 2 0,3 4 0,6 1 1,3 Pupilla iriplicata (STUD.) Truncatellina cylindrica (FÉR.) Truncatf Uina sp. 28 2,1 32 2,5 1 0,6 28 4,1 1 0,1 Vallonia pulchella (MÜLL.) 31 2,3 69 5,4 8 4,6 43 6,3 Vallonia costata (MÜLL.) 48 3,6 71 5,5 47 27,0 66 9,6 X 1 1,3 Vallonia enniensU ((.tREDL.) 11 0,8 55 4,3 15 8,6 10 1,5 13 1,8 Chondrula trUiens (MÜLL.) 23 1,7 15 1,2 23 3,3 2 0,3 1 1,3 Clausilia pumila C. PFR. 48 3,6 124 9,7 X Clausiliidae sp. 10 5,7 3 0,4 10 1,4 Vitrea crystallina (MÜLL.) Nesovitrea hammonis (STRÖM) ZonUoides nilidus (MÜLL.) 1 0,1 3 0,2 Euconulus fulvus (MÜLL.) 1 0,1 Limacidae sp. 28 2,1 47 3,7 12 6,9 5 0,7 3 4,0 Discus perspectivus (MüHLF.) Punctum pygmaeum (DRAP.; liradybaena fruticurn (MÜLL.) Helicella obvia íHartm.) Helicella ,,Jiungarica" SOüS — 1 0,6 36,0 H. W.iGN. 189 14,3 88 6,9 1 0,6 97 14,1 263 36,9 27 Perforatella biderUata (GMEL.) Helicodonta obvoluta (MÜIA.) 14 7,6 Cepaea vindobonensis (FÉR.) 1 0,1 2 0,2 3 1,7 Ilelix pomatia L. Helicidae sp. X X 2 0,3 Összesen — Totál 1324 100,0 1282 99,9 174 100,0 687 99,9 712 99,9 75 99,7 Vízi — Water — dwelling 129 8,9 124 8,8 52 23,0 415 38,1 1294 64,5 5 6,3 Szárazföldi — Terrestrial 1324 91,1 1282 91,2 174 77,0 687 61,9 712 35,5 75 93,7 összesen — Totál 1453 100,0 1406 100,0 226 100,0 1092 100,0 2006 100,0 80 100,0 Jelmagyarázat: lelőhelyek: 8/a = Petermann bíró u. 4, alsó szint; 8/b - Petermann bíró u. 4, felső szint; 2; 10/a. = Bécsikapu t. 8, mésziszap; 10/b. - Bécsikapu t. 8, üregkitöltés; 26. = Dísz t.; 27. - Szentgyörgy t.; horizon; 25. = 3, Tárnok Street, 15. = 52, Űri Street, 11. = 25, Fortuna Street; 9. - 21, Országház Street; 19. = 6» fill; 26. = Dísz Square; 27. = Szentgyörgy Square; 28. = NW corner of the Palace; 17. = Hotel Hilton; x = Frag- Krolopp et al.: A budai Várhegy negyedkori képződményei 213 MoUusc fauna of Castle Hill’s Pleistocene localities III. Táblázat— Tabk III. Locality indications 19. 24. 10/a. 10/b 26. 27. 28. 17. db 1 % db % db % db % db % db o/ /o db = db 1 % 1 2 1 2 3 5 62 2 2 1 13 X 11 104 47,7 2 2 X X X X X 22 1 0,5 4 1 X 2 7 3,2 1 1 3 57 17 21 75 34,4 5 4 3 4 23 7 3,2 2 1 9 15 6,9 2 9 4,1 7 6 79 26 85 218 100,0 69 19 20 6 5,9 1 0,6 5 1 2 4 3,9 1 0,3 1 0,6 1 1 2 4 3,9 211 69,9 132 79,5 11 7 3 1 1 1,0 X 1 1 1 4 3,9 1 0,3 1 1 X 2 9 8,8 1 0,5 1 1 2 0,7 1 0,6 11 6,0 2 0,7 1 0,6 1 0,5 1 1 22 21,6 1 0,5 17 5,6 6 3,6 2 7 3,8 1 0,5 1 0,3 1 0,6 1 X 7 12 11,8 5 4,9 4 3,9 2 1 1 1 9 8,8 17 16,7 2 2,0 3 2,9 3 67 22,2 23 13,9 18 10 X 1 162 88,1 X X X 302 100,0 166 100,0 42 24 8 40 102 100,0 184 99,9 7 2,3 6 3,5 79 65,3 26 52,0 81 91,4 218 84,5 69 25,5 19 9,4 302 97,7 166 96,5 42 34,7 22 48,0 8 8,6 40 15,5 102 74,5 184 90,6 309 100,0 172 100,0 121 100,0 50 100,0 89 I 100,0 258 100,0 1 171 100,0 203 1 100,0 25. = Tárnok u. 3, 15 = Űri u. 52; 11. = Fortuna u. 25; 9. = Országház u. 21; 19. = Országház u. 6; 24. = Űri u 28. = a Palota ŰNY-i sarka; 17. = HUton Szálló; x = töredékek L e g e n d: localities; ^a = 4, Petermann bíró Street, lower liorizon; 8/b = 4, Petermann bíró Street, upper Országház Street; 24. = 2, Űri Street; 10/a. = 8, Bécsikapu Square, calc-tufa; 10/b. = 8, Bécsikapu 'Square, cavity- ments 214 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet A harmadidőszaki fekvőre telejiülő folyóvízi üledékekből MoUusca-msira.d- vány nem került elő és ugyancsak faunátlannak bizonyult a kavics fölötti szürke, meszes agyag is (1. ábra: 6 sz.). Gazdag Mollusca-íannát sikerült azon- ban gyűjteni abból az általánosságban mésziszapnak nevezhető, igen különböző kifej lődésű képződményből, amely vagy közvetlenül a harmadidőszaki fekvőre telepszik, vagy az édesvízi mészkő között rétegeket, lencséket alkot. A legnagyobb fajszámú faunát a 8. sz. lelőhely (Petermann bíró u. 4.) szol- gáltatta. A fedőt képező mintegy 6 m-es szilárd, illetve a fekvőt adó laza édesvízi mészkő közé települt mésziszapos üledékből 6 vízi és 22 szárazföldi faj került elő (III. táblázat). A víziek kisebb vízmedencére jellemző euriök fajok. A szárazföldiek között dominálnak, a xerotherm elemek. Hidegtűrő faj nincs afaunában, amely így a maihoz hasonló, esetleg kissé melegebb klímára utal. Az üledék felső részében a xerotherm elemek dominanciájának csökkenése, egyúttal a nedvesebb környezetet igénylők nagyobb számban való fellépése észlelhető (10. ábra). Ezzel párhuzamosan a nyílt, füves vegetációt jelző fajok- kal szemben növekszik a bokros, ligetes területen élők száma. Ugyanakkor a felső szintben az üledék színe is sötétebb. Ezekből az adatokból a klíma csapa- dékosabbá válására lehet következtetni, ami együtt járt a humuszanyagoknak a medencébe való fokozottabb mértékű bemosódásával. Ugyancsak nedvesebb, egyúttal azonban valamivel hűvösebb éghajlatra utal a pincerendszerben kb. a Tárnok u. 3. sz. alatt (25. sz. lelőhely), közvetlenül az édesvízi mészkő alatti barnás mésziszapból gyűjtött fauna, amelyben néhány olyan, nagy ökológiai tűrőképességű, részben hidegtűrő faj is van, amely a Várhegy területérőí egyedül innen került elő (III. táblázat). Nagyobb tetaráta-medence, vagy forrástó üledéke lehetett az Úri u. 52. (15. sz. lelőhely) pincéjében feltárt mésziszap, amely a tárgyalt 8. sz. lelőhely alsó szintjéhez hasonlóan igénytelen vízi és főleg xerotherm elemekből álló szárazföldi csigafaunát tartalmazott (III. táblázat). Jellegében megegyező ezzel a Fortuna u. 25. (U. sz. lelőhely) anyaga. A gazdag gerinces-faunát szol- gáltató ,, lencse” és a felette levő mésziszapos szint (II. tábla, 1 — 2.) lényegében azonos faunáját összevontan a III. sz. táblázat tartalmazza. Az ugyancsak gerinces faunát szolgáltató 9. sz. lelőhelyről (ürszágház u. 21.) hasonló jellegű, de fajszámban kisebb csiga-anyag került elő és ide sorolható a 19. sz. (Ország- ház u. 6.) és 24. sz. (Úri u. 2.) lelőhelyek faunája is (utóbbi helyen közvetlenül a budai márgára települő vékony, agyagos mésziszaprétegből gyűjtöttem) (III. táblázat). A tárgyalt lelőhelyek vízi faunájának közös jellemvonása a kis fajszám mel- lett a meglehetősen nagy egyedszám, a nagytermetű fajok hiánya, több fajnál az átlagméret alatti példányok. A fauna nagy ökológiai tűrőképességű euri- therm (ezen belül inkább termofil) fajokból áll. Ezek figyelembevételével és a Buda környéki pleisztocén mésziszapok faunájának tanulmányozása során tett megfigyelések alapján (Kbolopp, 1961) 20 -25°C-os vízzel kell számol- nunk. Valamennyi eddig ismertetett Mollusca-ía.uníi összefoglalóan ,,tetaráta üle- déknek” nevezhető, különböző színű, többnyire durvaszemű, sokszor néhány apró kavicsot tartalmazó mésziszapból kerül elő. Több helyen azonban az édes- vízi mészkő — vagy az említett ,,tetaráta üledékek” — alatt finomszemű, tömött, alig rétegzett mésziszaj) található, jelentős vastagságban. Ez az üledék valószínűleg nagyobb, mélyebb forrástavak üledéke. Jelentősebb faunát csak a 10. sz. lelőhelyen (Bécsi kapu tér 8.) sikerült gyűjteni belőle (III. táblázat). Krolopp et al.: A budai Várher/y negyedkori képződményei 215 másutt csak néhány, átkristályosodott csigahéj, illetve számos Bithynia tenta- culata operculum került elő (1,3., 16., 18., 21., 23. sz. lelőhelyek). Fajszegénysé- gét a héjak utólagos kioldódásával, vagy melegebb (25 - 30 °C) vízhőmérsék- lettel magyarázhatjuk. Az édesvízi mészkő felszínéhez közel két helyről került elő il/oZ/wsca-anyag. A Dísz téri csatornaásásnál (26. sz. lelőhely) ,,tetaráta-üledékből” származó kis fauna (III. táblázat) érdekessége a Melanoides tuberculafa vízicsiga, amely ma a Földközi -tenger mellékén és Távol-Keleten él (Zsagyin, 1952). A pleisz- tocénből Szomód mellől folyóvízi üledékből, valószínűleg a vértesszőllősivel egykorú faunából ismeretes (nem közölt adat). Az indifferens szárazföldi faunában 3 fiatal példánya került elő egy //e/irc/Za -fajnak. Ezek recens példá- nyokkal való összehasonlítás alapján llelicella obvia-irnk bizonyultak. A //. obivá Közép-Európában holocén bevándorló, a pleisztocénből a Balkán-fél- szigetről ismeretes (Lözek, 1963). A várhegyi adatok alapján a Kár2iát-meden- cében a fajnak egy középső})leisztocén bevándorlásával is számolnunk kell (együtt a Melanoides tuberctilata-\íú !). A másik felszínközeli mésziszapelőfordulást a Palota előtt (28. sz. feltárás) és a Szentgyörgy téren (27. sz. feltárás) a legújabl) időben csatornaásás, illetve régészeti ásatás révén tárták fel. Itt a két lelethely csigafaunájából (III. táblá- zat) néhány olyan faj került elő, amelyek a Várhegy ])leisztocén kéjíződményei- ből máshonnan ismeretlenek voltak (Pomatias elegáns, Discus perspectivus, Nesovitrea hammonis, Helicodonta obvolutn). A részben erdei elemekből álló fauna enyhe, esapadékos ,,inter” szakaszra utal (1. ábra). Említésre méltó, hogy a Pomatias elegáns nálunk eddig csak a Riss-Würm interglaciális üledékei- ből ismeretes (Krolopp, 1969; 1973). Előkerült a faunából a Melanoides tuber- culata-wduk egy koptatott és mésszel bekérgezett töredéke is (bemosás?). Mindezek figyelembevételével ezt a mésziszajjelőfordulást a többinél fiatalabb- nak, ugyanakkor egy ,, interglaciális” szakaszban képződöttnek, valószínű- leg Riss-Würm korúnak kell tartanunk. A Várhegy j)leisztocén képződményei közül magából az édesvízi mészkőből csupán a talajmechanikai fúrások anyagából került elő il/o//?í.sc«-fauna. Ez az anyag kőmagokból és lenyomatokból, ritkábban átkristályosodott héjakból áll és így nem mindig határozható meg j)ontosan. Majdnem kizárólag egyetlen faj, a Radix peregra példányaiból áll (II. táblázat a botanikai résznél). Ez a nagy ökológiai tűrőképességű faj melegebb vizekben is megél (35°C-ig), más- részt viszont a gyorsabban áramló és sekélyebb vizekben is otthonos (Star- MÜHLNER, 1957). Ezekből az adatokból a mészkő képződési körülményeire következtethetünk. Az édesvízi mészkő üregeit kitöltő üledékekből is került elő d/o//«sca-fauna. Mindenekelőtt a Hilton Szálló alapgödrének falából (17. sz. lelőhely), a mészkő üregét kitöltő barnás-vörös agyagból (I. tábla, 5.) származó faunát említem (III. táblázat). Ez a fauna — összhangban a gerinces paleontológiái adatokkal — meleg, száraz klímát és sztyej)-vegetációt jelez. Néhány vízicsiga is előkerült, jeléül, hogy az elsődleges üledékkeletkezés időnként vagy részben vízzel borí- tott felszínen ment végbe. Külön kiemelendő a már említett Melanoides tuber- culata-wak néhány töredékes, valószínűleg bemosott j)éldánya. Mivel a szóban- forgó üregkitöltést a gerinces fauna a tetaráta-üledékeknél fiatalabbnak datálja, így a Dísz téri, eredeti M. í?í6ercM/ato-előfordulás ,,ante quem” alapon ennél idősebb, valószínűleg a pincékben feltárt mésziszajielőfordulásokkal egy- korú — geológiailag. 216 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet A budai Várhegy pleisztocén gerinces lelőhelyeinek faunája Fauna of the Pleistocene vertebrate localities on Buda’s Castle HUl 7F. táblázat— TabU 17. Rendszertani egységek Lelőhelyek jelzése — Locality indications Taxonomic units 12. 1 11. 1 20. 1 14. 13/a 13/c 9. 1 13/d 1 17. 1 10. 1 21. PUces 3 Anura — 1470 — — — — 20 — X — — Emys orbicularis L. — 106 — — — — 13 — — — — Lacertilia — — — — — — — — X — — Ophidia — 870 — 1 1 — 130 — gy- gy. 2 Anguis sp. — — — — — — 7 — — — — Aves indet. — 36 — 1 — — 1 1 X — — Pelargosteon tothi KRETZOI — 1 Anser cf. anser L. — 1 Anas sp. 1 — — — — 1 — — — — — Lyrurus partium KreTZOI — 1 — — — — — — — — — Lyrurus cf. tetrix L, — — — — — — — — 1 — — Perdix cf. perdix L. — 1 — — — — — — — — — Ons sp. — 1 — — — — — — — — — Otis cf. tarda L. — — — — — — — — 3 — — Otis cf. tetrax L. — — — — — — — — 2 — — AccipitriformU indet. — — — — — 1 — — — — — Talpa cf. fossüis Petényi — 32 — — — 1 ö — — — — Talpa cf. euTopaea L. — — — — — — — 2 — — Desmana thermalis KORM. — 19 — — 1 — — — — — — Sorex cf. subaraneus HELL. — 4 — — 1 — — — — — — Crocidura cf. obtusa Kretz. — 6 — 2 — — — — — — — Crocidura sp. Erinaceus aff. pTafiglacUdis — — — — — — — — 1 1 Bruítner — 7 — 1 — — — — — — — Erinaceus sp. — — — — — — — — 2 — — Rhinolophus cf. vuJielyi Mat. — 6 Rh. cf. hipposideros Bechts. — 6 Myotis cf. oxygnathus MONT. — 1 — 631 — — — — — — — Aí, cf. naUereri KUHL — 7 — — — — — — — 1 — M. sp., kis faj — — — 2 — — — — — — 2 Miniopteru^s cf. Schreibersi KUHL Trogoniherium cf. schmerlingi — — — — — — X — — Laugel — 2 — — — — 1 — — — — Cüellus citellus csop. — 1» — 2 — — — — gy — — Marmoía cf. bobak (MÜLL.) — — — — — — — — 2 — — Spalax cf. leucodon NORDM. — — — — — — — — 8 — — Sicista cf. praeloriger KORM. — 2 — 9 — — 1 — — — — Sicisia cf. subtilis Páll. — — — — — — — — X — — Qlis cf. glU L. — 1 Dryomys cf. nitedula PÁLL. — — — 1 — — — — — — — Apodemus cf. sylvaticus L. — 1 — 20 1 — — — — — 2 Mus muscvlus synardhropus Kret. — 18 — — — — — — — — — ■ Cricetxdus sp. — !• — — — — — — — — — Aüocricetus buTsae Schal^ — — — 1 — — — — gy — — Cricetus cricetus ssp. — — — 1 1 — — — gy — — Pliomys episcopalis MÉH, — — — 10(M,) — — — — — — — Myodes sp. — — — — — 1 — — — — — Lagurus transiens JÁNOSSY — cf.l — 8(MJ 2(M.) 2(MO — — — — cf. 1 Arvicola canliana (HINTON) — 40(6M,) — 20 1 3 — — — — cf.2 Arvicola sp. („sima zománc**) — — — — — — — — ö(ÖMi) — — Pitymys arv^idens KRETZOI — 34 — 36 3 4 — — — — — Pitymys gregaloides H INTŐN — — — 3 — 3 — — — — — Microtiís arvaUnus HINTON — 20 — 13 — — 1 — — — cf. 3 Microtus cf. arvalis PÁLL. — — — — — — — — 43 — — MicTOtus gregalis PÁLL. — — — — — — — — 1 — — Microtus ratiicépoides HINT. — — — — — — 1 — — — — Microtus sp. („aberráns") — — — — — — — — 3 — — Lepns sp. — 26 — 2 — — 1 — — — — Ochotona sp. — — — — 1 — — gy — 1 Canis mosbachensis Soerqel. X 7 — 9 4 X — — — — — Canis sp. (lupus nagys.) — — — 1 — — — — — — — Vulpes sp. — — — — — — 1 — — — — Vulpes cf. vulpes L. — — — — — — — — 2 — — MusUla nivalis L. — — — ?1 — — — — 1 ■ — — Eyaena sp. X — — — 1 — — — — — — Leó spelaeus ixurmi FRETJDENB. X Ormenalurus laiidens OWEN X — — — — — — 1 — — — Vtsus deningeri Reichenau X ÜTsus stehlini (KRElzoi) X — Dicerorhinus cf. etruscus Falc. X X 1 Krolopp et al.: A budai Várhegy negyedkori képződményei 217 Kendszertan i egységek Taxouomic units Lelőhelyek jelzése — Locality indications 12. 11. 20. 14. 13/a 13/c 9. 13/d 17. 10. 21. Állohippus ^yStenosis minőt" COCCHI X — — Equus mosbachensis Reichenau X — — — — — — — — — — Capreolus süssenbornensis Kahlke X — — 2 — — — — — — — Cervus acoronatus BENTNDE X 15 X 21 13 X — — — — — Uegaloceros sp. X — — — — — — — — — — Bison priscus ssp. X 3 — 2 — — — — — — Archidiscodon írogontheTÜ POHL. X — — — — — — — — — — Palaeoloxodon antiquus Falconer — 1 Jelmagyarázat; Lelőhelyek; 12. = Űri u. 72; 11. = Fortuna u. 25; 20. = Országház u. 14; 14. = Ország- ház u. 16; 13/a = Országház u. 20, I. lelet hely; 13/c = Országház u. 20. III. lelethely; 9. = Országház u. 21; 13/d = Országház u. 20, IV. lelethely; 17. = Hilton Szálló; 10. = Bécsikapu t. 8; 21. - Várbariang; X = eiőfordui, gy = gyakori, * = csak az aisó rétegből. Legend; Localities; 12. = 72, Úri Street; 11. = 25, Fortuna Street; 20. = 14, Országház Street; 14. = 16, Országház Street; 13/a = 20, Országház Street, fossil-recovery point I; 13/c = 20 Országház Street, fossii-recovery point IV; 17. = Hotel Hilton; 10. = 8, Bécsikapu Street; 21. = Castle Cave; X = sporadicai, gy = frequent; 1» = írom the lower bed. A Bécsikapu tér 8. ház pincéjében található üregkitöltések anyagából faj és egyedszámra csekély, jellegtelen fauna került elő, amelynek kora bizonytalan. Meglepő módon itt is számos vízicsiga került elő (III. táblázat). Az édesvízi mészkő felszínét borító eolikus üledékeknek a beépített területen ma már nyomai is alig vannak, ezért külön érdeklődésre tarthat számot a Szentháromság tér 7 — 8. alatt (5. sz. lelőhely) feltárt löszös üledék, amelynek talajosodása a belőle kikerült Zebrina detrita alapján a holocénben ment végbe. Gerinces-fauna (Jánossy D.) A budai Várhegyről első ízben Mottl írt le pleisztocén emlősmaradványokat az Úri u* 72. ház pincéjéből (12. sz. lelőhely). Ezeket a profilrajz tanúsága szerint az édesvízi mészkő fekvőjében, illetve a budai márga fedőjében levő, homokos, kavicsos agyagban gyűjtötték (IV. táblázat). Az Archidiscodon trogontherii, a ,,merkoid”, evolváltabb orrszarvú ( Opsiceros etrus- cus), az Equus mosbachensis, valamint a Cervus „marál fossilis” alapján a fauna korát, — az akkori nomenklatúrának megfelelően, — a ,,mosbachienbe” helyezi. Gombaszög és Brassó közé, azt egykonlnak tartva a mindéi I glaciálissal (Mottl, 1942). Egy évvel később az édesvízi mészkő alatti 1 — 2 m vastag ,,porhanyós lösszerű meszes agyagból” (a későbbiekben: mésziszap) az Országház u. 14. és a Szentháromság u. 7. házak pincéjéből Palaeoloxodon antiquus, Cervus „marat” és lihinoceros sp. ( etrus- cus seu mercki) maradványokat említ (Mottl, 1943). A lelőhely (20. sz.) KadiÓ alapján: Szentháromság u. 5 — 9 (Kadic, 1939). Fontos adat a Palaeoloxodon antiquus első hazai előfordulása, mert a bezáró üledék az alábbiakban tárgyalásra kerülő lelőhelyek mész- iszap-anyagával nyilvánvalóan azonos. Az újabb anyagok egy részére építkezési munkálatok során hívták fel a figyelmet (Jánossy, 1969). így az 1955. évben Barbie L. akkori várgondnok figyelmeztetett az Országház u. 16. ház pincéjében, a jelenlegi felszín alatt kb. 10 m mélységben előkerült csontokra (14. sz. lelőhely). A maradványokat, egy szarvas állkapocs- és fogtöredékeit, — az édesvízi mészkőből kiszabadítani nem tudtuk. Egy légakna közelében azonban — az édesvízi mészkőbe települt (vagy annak bázisát képező) mésziszaplencsében — nagyszámú csontkavicsot találtunk, mely tény erős folyóvízi tevékenységre enged következtetni. Néhány 218 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet kilogramnyi anyag iszapolása révén igen gazdag, főleg aprógerincesekből álló fauna került felszínre (IV. táblázat). A lelőhelyet nem sokkal munkánk befeje- zése után befalazták. A következő lelőhelyek legnagyobb részének felfedezése már rendszeres kutatómunka eredménye. 1958-ban Krolopp Endre a M. Áll. Földtani Intézet részéről járta be a várhegyi barlangpincéket, elsősorban puhatestű faunák gyűjtése céljából. A bejárások során több helyen bukkant csontmaradványokra és azokat szíves volt nekem átadni, illetve a lelőhelyekre figyelmemet felhívni. Az egyik lelőhely ugyan a Táncsics Mihály utca 28. számú házhoz tartozó pince, azonban helyileg a Fortuna utca 25. szám alatt fekszik (11. sz. lelőhely). A mélypincében, a felszín alatt kb. 10 m-nyire az édesvízi mészkőösszlet bázi- sán különböző színű, szalagos rétegződést mutató mésziszap helyezkedik el (I. tábla, 1 2.). A mésziszap két szintre tagolható. Az alsó szintben kevesebb a csigaanyag, de lencseszerűen gerinces faunafeldúsulást figyelhettünk meg. A gerinces faunát tartalmazó lencse anyagát (kb. 1/2 tonnányi) teljes egészében kiiszapoltuk. A felső szintben gerinces mikrofauna csak szórványosan mutat- kozott, gazdag csigafauna kíséretében. Ebből csak kisebb minták kerültek iszapolásra. A fosszilia-tartalomnak megfelelően az alsó rétegből gazdag, a felső- ből szegényesebb fauna került napvilágra (IV. táblázat). A további lelőhelyekre szintén Krolopp Endre hívta fel a figyelmet. Az Országház u. 21. ház pincéjében (9. lelőhely) nagyobb csontfeldúsulásra nem bukkantunk, de egy viszonylag kisebb mennyiségű anyagminta némi faunát mégis szolgáltatott (IV. táblázat). A lelőhely felszín alatti mélysége az előzőék- hez hasonló és itt is az édesvízi mészkő fekvőjében helyezkedik el. A hasonlókorú lelőhelyek sorozatában utolsóként közlöm azt a hármat, melyek az előzőekkel szemben nem az édesvízi mészkő fekvőjében, hanem az abba közbetelepült mésziszapbán található. Ezek közül kettőhöz az Ország- ház u. 19. házból juthatunk le, de helyileg az Országház u. 20. számú ház alatt fekszenek (13. sz. lelőhely). Itt keresztrétegzett szürke mésziszapbán és kőtör- melékes üledékekben erősen legörgetett csontokat, valamint iszapolással olyan mennyiségű faunát találtunk, mely igazolja azok egykorúságát a többi, eddig tárgyalásra került lelőhelyekével (IV. táblázat). Csak futólag említem meg azt a lelőhelyet, melyet Krolopp Endre az Országház u. 26. házból le mén ve közelített meg, s az alsó pincékben tovahaladva kb. a 20-as számú ház alatti részben ért el. Az előbb említett lelőhelyekéhez hasonló állagú üledékben néhány csontszilánkot fedezett fel, melyek közül egy kardfogú tigris szemfogának töre- déke ismerhető fel. A Várbarlang Úri u. 9. alatti részén (15I-es terem: 21. sz. lelőhely) az édesvízi mészkő boltozat egyenetlenségeit kitöltő mésziszapból 1968— 69-ben Kordos L. gyűjtött gerinces-maradványokat (IV. táblázat). Az előző faunákhoz való kapcsolódását a Lagurus sp. jelenléte alátámasztja. Ugyancsak a Várbarlang- ban (22. sz. lelőhely) a mennyezeten Elep}iantidae-íog\enyoma,tot találtak zo- mánctöredékekkel (Barátosi K. 1970). Végül külön ki kell emelnünk mint látni fogjuk, a többiektől eltérő kora miatt is — azt az állattársaságot, mely a Halászbástya és a Mátyás templom között épülő Hilton Szálló 1974. évi alapozásánál került napvilágra (17. sz, lelőhely). Scheuer Gyula figyelt fel az édesvízi mészkő felsőbb részeiben levő vörösbarna agyaggal kitöltött üregekre (I. tábla, 5.), melyekből Krolopp Endrével együtt jelentős faunát gyűjtöttünk (IV. táblázat). A fauna nemcsak Krolopp et al.: A budai Várhegy negyedkori képződményei 219 korban tér el az összes többi eddig ismert várbarlangitól, hanem abban is, hogy kifejezetten szárazföldi jellegű, amazok vízi fáciesével szemben. Amellett olyan nagytestű szárazföldi (sztyejjp) madarak (túzokok) találhatók benne, melyek bekerülése az üledékbe csak úgy magyarázható, hogy a Várhegy semmi- képpen sem lehetett annakidején olyan kiemelkedő hegy, mint később (nehezen képzelhető el, hogy bármilyen kisebb testű ragadozó, mely az üregek zsák- mányállatait összehordta, egy 10—15 kg-os madarat egy magasabb hegy tete- jére vitt volna fel). A budai Várhegy mésziszapösszletének faunáit egymással összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a helyi ,, színezőelemektől” eltekintve ezek az egymás- i tói néhány száz méternyire fekvő állattársaságok földtani értelemben véve j egy korúak. ' A faunák klimatikus jellegét figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a Fortuna utcai anyag kifejezetten ,,interglaciális” jellegű, amit a gazdag két- éltű- és hüllő (elsősorban Test udinata-íduXínaj), valamint az afrikai -délázsiai rokonsági körbe tartozó fehérfogú cickányok és denevérek (Crocidura és főleg a Rhinolophus méhelyi ) különösen kihangsúlyoznak. A Várhegy nyugatibb- délnyugatibb részein fekvő lelőhelyek jellege is hasonló (Ürszágház u.), csupán azzal a különbséggel, hogy itt a jelenleg északibb rokonsági körrel bíró ,,grega- loid” és ,,ratticepoid” elemek jelentkeznek a pocokfaunában, továbbá ezek egy része kifejezetten ,,denevéres fauna”, ami egykori üregek jelenlétére utal. Ezek a különbségek a különböző részmedencék ül. a tetarátarendszerek geoló- giai értelemben ma mégn em igazolható csekély korkülönbségeivel magya- rázhatók. A Fortuna utcai gazdag fauna a legalkalmasabb rétegtani megállapításokra, természetesen a többi hasonlókorú állattársaságok egyes elemeivel kombinálva. A középsőpleisztocén kisemlősök evolúciós-rétegtani jelentőségének részletes elemzésére hivatkozva (Jánossy, 1969), a következőket állapíthatjuk meg: az anyagban a típusos alsópleisztocén elemek (ősi cickányok, mint Episoriculus , vagy pockok, mint a ilíimomys-nemzetség tagjai) teljesen hiányoznak, a Trogontherium őshód egyértelműen meghatározható maradványai viszont iga- zolják, hogy a középsőpleisztocén idősebb szakaszánál fiatalabbak nem lehet- nek. Végül a pockok közül a Pitymys arvalidens és Microtus arvalinaa nagyjából azonos aránya (a későbbi pleisztocénből eddig hasonló arányt nem ismeriiuk), a, Lagurus transiens megjelenése és a nagytermetű pele (Glis) együttes előfor- dulása a közepes termetű hörcsöggel (Cricetus cricetus ssp.) a tarkői l-es réteg- gel való hasonlóságra utal (Jánossy, 1975). Sok a megegyezés mind a makro-, mind a mikrofaunában a vértesszőllősi lelőhelyek anyagával is (a Vértesszőllős II. lelethelyen kisebbtermetű pele (Glis) fordul elő együtt a közepes hörcsöggel, viszont ennek fekvőjében Pliomys is előfordul). Ha az ürszágház utca anyagá- ban levő görgetett Pliomys -leleteket is egykorúnak tételezzük fel a többi faunaelemmel, a várhegyi összes rnésziszap-faunát a tágabb értelemben veit bihari faunaszakasz tarkői fázisába helyezhetjük, mégpedig nagyrészt annak fiatalabb részébe (idősebb középsőpleisztocén, a régebbi nevezéktan szerint ,, mindéi”, ,,mosbachi” stb.). Külön rövid elemzést érdemel a Hilton-pince faunája, melyet különleges helyzete miatt másutt szándékozom részletesen ismertetni. Itt töblíek közt a vízipocok (Arvicola) különleges alakja, a marmota jelenléte, a törpe és közcj)cs nagyságú hörcsög ( Allocricetus és Cricetus) száml)elileg hasonló aránya és a mezei pocok (Microtus arvalis) szinte egyedülálló volta a pockok körében 220 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet (egészen különleges variánsokkal) a fauna minden „semlegessége” mellett arra utal, hogy a középsőpleisztocén fiatalabb szakaszával van dolgunk. Erre a hazánkban eddig kétségtelenül teljesen ismeretlen szakaszra aCastellumi szint elnevezést javaslom (a latin castellum = vár, erődítmény). Ismereteink jelenlegi állásának megfelelően ez leginkább az upponyi és solymári szakaszok közé helyezhető (fiatalabb középsőpleisztocén, ,, fiatalabb mindéi — rissz”, ,,oldenburgi”, holsteini stb.). Paleolit-leletek (Kbolopp E.) Az Űri u. 72. sz. pincéjéből (12. sz. lelőhely) az édesvízi mészkő alatti kavicsos üledékből 17 db kovaszilánkot gyűjtött Kadió (1939). Vértes L. az atipikus, de felismerhető kavicseszközöket a vértesszőllősi lelettel azonosította és B ud a-i p ar néven írta le (Vértes, 1965). A 13. sz. lelőhelyen az édesvízi mészkőben tört kavicsra akadtam. Ez, mint a bezáró kőzetre idegen anyag, ,,manuport” lehet. A Várbarlangból, a 22. sz. lelőhelyről mésziszapból, megmunkáltnak tűnő kvarcszilánk került elő. Ugyan- itt Barátosi K. és Haas J. korábban is talált megmunkált kovaszilánko- kat (Maron F. 1970). Ezek a szórvány-leletek arra figyelmeztetnek, hogy valahol a Várhegy terü- letén, a középsőpleisztocénben az előember tanyázott. Tanyahelyét szerencsés véletlen felszínre hozhatja. összefoglalás A Várhegy a Budai-hegység K-i előterében, az Ördögárok -patak és a Duna völgye által határolt területen 170 m magasságra kiemelt, mészkőtakaróval fedett teraszsziget. Fő tömegét budai márga alkotja. Az újabb megfigyelések során kimutatott képződmények (tardi agyag, kis- celli agyag), illetve ezek kifejlődése azt bizonyítják, hogy a negyedkori kőzetek harmadidőszaki fekvőjének földtani felépítése sokkal bonyolultabb, mint azt korábban feltételezték. A középsőpleisztocénben a hegység előterének jelentős megemelkedésével és az Ördögárok bevágódásával a Várhegy területén jelentős mértékű areális és lineáris erózió vette kezdetét. A lepusztult térszínen az Ördögárok patak folyóvízi üledéksort hagyott hátra. A Várhegy É-i részén 150— X55 m tszf. magasságban több helyen megtalálható folyóvízi üledékek (kavics, homokos kavics, meszes agyag stb.) egy részét korábban a Duna hordalékának tartot- ták. Az újabb vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy ezek nem dunai erede- tűek, így az egész folyóvízi rétegsor az Ördögárok IV. sz. terasz -szintjét jelöli. A folyóvízi üledékekre — a Várhegy D-i részén közvetlenül a budai márgára — települő édesvízi mészkő hévforrásokból rakódott le. Ezek a források a rossz víz vezető képességű budai márga törésein törtek föl az olyg,n helyeken, ahol a felszín alatt eocén mészkőből álló sasbércek valószínűsíthetők. A fő forrásfeltörési centrum a Szentháromság tér környékén volt, e mellett csupán két-három kisebb jelentőségű vízkilépési hely (pl. Dísz tér) valószínű- síthető. Az édesvízi mészkövet a forrásfeltörési helyektől ki indulóan lépcsősen — tetaráta-szerűen — kisebb -nagyobb medencéken átbukó vizek rakták le. Krolopp et al.: A budai Várhegy negyedkori képződményei 221 A mészkőképződés többször megszakadt, az ilyen időszakokban a mészkő fel- színén és a tetaráta medencékben különböző típusú laza üledékek képződtek, amelyek a későbbi időszakokban különböző módon az édesvízi mészkő üregeibe jutottak, illetve az újból meginduló forrásműködés során keletkező édesvízi mészkő rétegei fedték le és zárták közre azokat. A többször megismétlődő folyamat a laza üledékek egyrészének áthalmozódását is előidézte. Az édesvízi mészkő képződésének szüneteit éghajlati tényezők (csapadék- szegény időszak) okozták. Az erózióbázis süllyedését ugyanis a források nem követték, mivel mélyebb szinten nem nyíltak meg újabb, a források elapadá- sát okozó vízvezető járatok. A kialakuló térszínkülönbségek így az erózió- bázis irányába lépcsősen — tetarátásan — képződő édesvízi mészkő kialakulá- ; sát okozták. A forrásfeltörés központja az egész mészkőképződés alatt nem változott, Íígy a feltörési helyek közelében az idősebbre vékony rétegekben közvetlenül is rátelepül a fiatalabb édesvízi mészkő. A Várhegy D-i részén (a Várpalota környékén) 155 m tszf. körüli felszín- magassággal a fiatalabb édesvízi mészkő előfordulását rögzíthettük. Ez a terü- let a közéijsőpleisztocén mozgások második fázisában kapcsolódott !)e az emel- kedésbe. Az édesvízi mészkő fiatalabb, valószínűleg rissi-würmi korát itt a malakológiai adatok is megerősítették. Fentiek alapján a jelenleg egységesnek tűnő édesvízi mészkőtakaró kéj)ző- désének korábbi — egyetlen nagy tóhoz kötött — elképzelését az újabb meg- figyelések nyomán dinamikus szemlélettel, időben és térben változó tetarátás képződéssel kell helyettesíteni. A vizsgálatok során a negyedkori képződményekl)ől gazdag őslénytani anyag került elő. Az édesvízi mészkőből származó paleobotanikai leletek a mészkőképződés megszűnését hűvös és fokozódó mértékben kontinentális ég- hajlati szakaszban rögzítik. Külön érdekesség a nagyszámú ízeltlábú-lenyomat. A tíz lelőhelyről elő- került, összesen 48 fajt számláló Mollnsca-ÍA\m?í statisztikus vizsgálata alapján elsősorban a környezeti viszonyokra nézve ka])tunk adatokat. Az édesvízi mészkövet lerakó források vize 30 35 °C körüli, a tetaráta-medencék vize pedig 20 — 25°C körüli lehetett. A szárazföldi csigafauna meleg, száraz éghaj- latot és nyílt, füves vegetáció) ú környezetet jelez, csak a Várhegy D-i részén lerakódott fiatalabb mészkő képződését rögzíti enylie és csapadékos szakasz- ban. Gerinces-fauna H lelőhelyről került elő, ezek közül \ kavicsljól, 7 mésziszap- ból illetve tetaráta üledékből, 3 üregkitöltésből származik. A kavicsból csak nagyemlősök ismeretesek, melyek esuj)án tágabb kormeghatározást (középső- pleisztocén) tesznek lehetővé. Az összes mésziszapbán fekvő lelethely faunája az aprógerincesek beható analízise alapján a középsőj)leisztocén tarkői szaka- szára esik, — éspedig annak fiatalabb részébe. Az egyes lelethelyek kisel)b, inkáid) fácieskülönbséggel magyarázható (különböző részmedencék) eltérése- ket mutatnak. A Hilton Szálló alapozásánál előkerült gazdag üregkitöltés- fauna új szintet képvisel a pleisztocénben, melyet jelenlegi ismereteink szerint az upponyi és solymári szakaszok közé helyezhetünk (castellumi szakasz). A negyedkori kéj)ződményekből előkerült paleolit szórvány leletek alapján az előember is élt a Várhegy területén. 222 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet Táblamagyarázat — Explanation of Plates I. tábla — Plate I. 1 — 2. A Palota EXY-i sarkánál feltárt tetaráta-lépcső és metszete (a lépcső felső, illetve alsó forrásmészkő felszínét a nyilak jelölik) Cross-section of the tetarata steps uncovered at the northwestern corner of the Palacc (the ufiper and the lower freshwater limestone surface of the steps are indi- cated by arrows) 3. A Hilton Szálló alapozási munkálataihoz készült munkagödör látképe Panoramic view of the pit made fór Hotel Hilton’s foundations 4. Üregkitöltő vörös talajdarabos agyag (nyíl) a Hilton Szálló feltárásában (1974. V.) Cavity-filling red clay with soil fragments in the exposure at the Holtel Hilton site (^Iay 1974) 5. Édesvízi mészkőszikla a Várhegy K-i oldalán Freshwater limestone cliff on the eastern slope of Castle Hill 6. A mészkőjáratban mozgó vízből kicsapódott réteges, laza szövetű édesvízi mészkő (nyíl) Layered, loose freshwater limestone precipitated from the water which percolated through channelways in the limestone II. tábla — Plate II. 1—2. Az éilesvízi mészkő üregeit utólag kitöltő rétegezett agyagos -homokos mésziszap a Fortuna u. 25. sz. ház mélypincéjében (11. lelőhely) Stratified, cla3’ey-sandy calc-tufa filling secondarily cavities in the freshwater limestone in the deep cellar of the property of 25, Fortuna Street (fossil-recovery point 11) 3. Az édesvízi mészkő rejjedései mentén létrejött másodlagos oldásnyomok a Fortxma u. 25. sz. ház mélypincéjének mennj^ezetén Traces of secondary dissolution along cracks in the freshwater limestone on the ceiling of the deep cellar of the propertj^ of 25, Fortuna Street 4. Az édesvízi mészkő alatti foljmvízi üledéksor (mésziszapos agyag, agyagos-homok- eres kavics) a Táncsics M. u. 5. sz. ház mélj’pincéjében (6. lelőhely) Kéz A. (1933) közleménj’ében szereplő kavicselőfordulás Fluviatile sedimentar\- sequence (clay with calc-tufa, claj^ey gravel with sand stringers) in the deep cellar of the jjropertj' of 5, Táncsics M. Street (fossil-recovery point 6). Gravel occurrence figuring in the paper of A. Kéz (1953( III. tábla - Plate III. 1. Finus cf. sihiestris L. 2. Juniperitfi cf. sabimi L. 3. Betula cf. pendula Roth 4. Betula cf. puhescens Ehr. 5. Cf. Copepoda sp. 6. Cf. Gammarus sp. A példánjmk mellé helyezett cédula mérete: 2x1 cm Size of the label attached to be fassil specimens: 2x1 cm Irodalom — References Barátosi K. (1970): Mammutfog lenyomat a Budai Várbarlangban. Hídról. Tájék. 1970 jún. p. 189. Boros Á. (1967): Bryogeographie und Bryoflora Ungarns. Budapest. Cholnoky J. (1936): A budai várhegyi barlangok. Barlangvil. 6. 12. p. 10—18. Cholnoky J. (1941): A cseppkő és mésztufa. Barlangvil. 11. 1 — 4. p. é. 12. PTI. Talajmechanikai és mérnökgeológiai szakvélemények. FTI Adattár. HORUSITZKY H. (1937): A budai Várhegy csuszamlásl okairól új megvilágításban. Földt. Közi. 67. 4—6. p. 161 — 109. Horüsitzky H. (1938a): Budapest Duna-jobbparti részének geológiai viszonyai. Hidr. Közi. 18. HORUSITZKY H. (1938b): A várkerti melegforrás. Hidr. Közi. 18. IbrAnyiné árkosi K. — B-íldiné Bekb M. (1974): A budai márga nannoplanktonjának elektronmikroszkópos vizs- gálaU. Földt. Közi. 104. p. 105-113. Krolopp et al.: A budai Várhegy negyedkori képződményei 223 JÁSOSSY, D. (1969); Stratigraphische Auswertung dér europaischen inittelplesitozanen Wirbeltierfauna. Bér. Deutsch. Ges., geol. Wiss., Paláont. 14. 4. p. 367 — 438. JAnossy, D.( 1975); Die Felsnische Tarkó. Karszt és Barlangkut. 8. (szerk. alatt.) Kadiő 0. (1933); Beszámoló a várbeli pincebarlangok kutatásáról. Barlangvil. 3. 1. p. 14 — 20. KadiÓ O. (1934); A budavári pincebarlangok jelentősége. A Természet. 30. p. 220—223. KapiÓ 0. U937); Budapest a barlangok városa. Földt. Ért. 2. KadiÓ 0. (1939); A budavári barlangpincék földtani viszonyai. A Szt. István Akadémia Menny. -Term. Tud. Oszt. Ért. 3. 4. p. 1—20. KadiÓ 0. (1942); A budavári barlangpincék, a várhegyi barlang és a Barlangtani Gyűjtemény ismertetése. Bariang- vil. 12. 3-4. p. 49-75. Kerekes J. (1938); Morfológiai adatok a Budai-hegység kialakulásához. Ilidről. Közi. 18. p. 494 — 500. KÉZ A. (1933); A budai Várhegy terraszkavicsa. Földr. Köziem. 61. p. 266 — 268. Krivák P. (1964); Erózióbázis feletti édesvízi mészkóaiakuiatok föidtani vizsgálatának elvi alapjairói. Őslénytani viták. 2. p. 13—18. KrivAn P. (1973); A periglaciális Duna-üledékek közelhegy.ségi törmelékanyagának eredete a Duna kanyartól a Pesti síkságig. Földt. Közi. 103. p. 136 — 144. Kkiván P. (1974); Jelentés Budapest mérnökgeológiai térképezés 1973. évi munk.álataihoz. II. a Budai-hegységi pleisztocén édesvízi mészkóformáció részletező földtani vizsgálata. Alsópleisztocén (mindeli) édesvízi mészkófor- máció. I. FTl. Adattár (kézirat). Kriván P.— SZENTIRM.U I.— VÉOH 8. -NÉ (1974); Budapest építésföldtani térképezése. Földtani térkép magj'arázója a 8. sz. „Rózsadomb” térképlap. FTf. Adattár (Kézirat). Kordos L. (1969); A budai Várhegy és a Várbarlang földtani viszonyai. Karszt és Barlang. 1969. 2. p. 47 — 50. Krolopp E. (1961); A Buda környéki alsó-pleisztocén mésziszapok csigafaunájának állatföldrajzi és ökológiai vizs- gálata. Doktori dissz. p. 1 — 141 (kézirat). Krolopp, E. (1969); Die jungpleistozáne Molluskenfauna von Tata (Ungarische VR). Bér. deutsch. Ges. geol. Wiss. Geol. Paláont. 14. 4. p. 491—505. Krolopp E. (1973); Quaternary malacology in Hungary. Negyedkori malakológia Magyarországon. Földrajzi Köziem. 21 (97). 2. p. 161-171. Láno S. (1958); Karsztjelenségek. In; PÉCSI M. (szerk.); Budapest természeti képe. p. 1 — 744. Lozek, V. (1963); Quartármollusken dér Tschechoslowakei. Rozpr. U.U.G. 31. p. 1—374. Praha. Maron F. (1970); őskori kemping a Várhegyen. Delta, 4. évf. 8. pp. 9 — 11. Matonickin, I. — Pavletic, Z. (1964); Studi;ekologici déllé biocenosi sulié deposizioni travertinose. Arch. di Oceanogr. et Limnol. 13. p. 197 — 204. Mottl M. (1942); Adatok a hazai ó- és;iij-pleisztocén folyóterraszok emlósfaunájához. Földt. Int. Évk. 36. 2. p. 1 — 70. Mottl M. (1943); A várhegyi barlangiiincék ópleisztocén emlósfaunája. Barlangkut. 16. 3. p. 275 — 292. MÓCZÁR L. (1965); Allathatározó (I — II.). Budapest. MÜller, a. H. (1966); Lehrbuch dér Palaozoologie. 3. 1. Leipzig Papp F. (1936); A budai Várhegy. Földt. Ért. 1. Pécsi M. (1948). Budapest természeti képe. p. 1 — 744. Budapest PÉCSI M. (1959); A magyarországi Duna-völgy kialakulása és felszínalaktana, p. 1 — 346. Budiij)est PÉCSI M. (1974); A Budai-hegység geomorfológiai kialakulása, tekintettel hegytípusaira. Földr. Ért. 23. p. 171 — 182. PosEWITZ G. (1936); A várhegyi földcsuszamlás. Földt. Ért. 1. 3. SCH.AFARZIK F. (1882); A budai várhegyben talált pisolith-telepról. Földt. Ért. 3. p. 99 — 102. t ScHAFARZiK F.— Vendl A. (1939); Geológiai kirándulások Budapest környékén. Budapest SCHAFARZIK F.— VENDL A. — Papp F. (1964); Geológiai kirámlulások Budapest környékén. Budapest SCHEÜER Gy. (1972): Hotel Hilton mérnökgeológiai szakvéleménye. FIT. Adattár. Tsz. 69/2069 (kézirat) SCHEUER Gy. — .SCHWEITZER F. (1970); A karsztvíz eredetű édesvízi mészkónek csoportosítása. Földr. Ért. 19. p. 356-360. ScHEUER Gy. — SCHWEITZER F. (1971); A negyedkori fagyaprózódási folyamatok hatása a karsztforrásokra. Fölil. Ért. 19. p. 465 — 468. SCHEL'ER Gy. — SCHWEITZER F. (1972); Az édesvízi mészkövet lerakó karsztforrások paleogeográfiai viszonyai és 1 osztályozásuk. Földr. Ért. 21. p. 385 — 390. j ScHEüER Gy.— SCHWEITZER F. (1973); A magyarországi travertinó összletek képződésének fázisai a negyedkorban. Földr. Köziem. 21. p. 133-144. SCHECER Gy. —SCHWEITZER F. (1974); Űj Szempontok a Budai hegység környéki édesvízi mészkőnek képződéséhez Földr. Köziem. 22. p. 9—28. SCHEUER Gy. — Szabó P. (1967); Újabb építésföldtani problémák a Budai Várhegyen. .Mérnökgeol. Szemle, p. 25 — 32. SCHRÉTER Z. (1912); Harmadkori és pleisztocén hévforrások tevékenységének nyomai a Budai hegyekben. Földt. Int. Évk. 19. p. 181-231. SCHRÉTER Z. (1953); A Budai- és Gerecsehegység peremi édesvízi mészkő előfordulásai. Földt. Int. Évi Jel. 1951-ről. p. 111-150. Skoflek I. (1972): Kérész-lárva lenyomata a tatai pleisztocén korú mésztufában. A tatai Hermán Ottó Term. Tud. Stúdió Műnk. II. köt. p. 147-148. Tata. Soó R. (1951): A magyar növényvilág kézikönyve (1—2.). Budapest ! StarmOhlner, F. (1957): Ergebnisse dér österreichischen Island-Expedition 1955. Zűr Individuendichte und Forrn- I ánderung von Lymnaea peregra Müller in islandischen Thermalbiotopen. Sitz. Bér. d. Wiss. Wien. 166. 7 — 8. : Steinmann H. (1967): Magyarország Állatvilága 13. 14. (.Megaloptera). Budapest Szabó J. (1863); Pest-Buda környékének földtani leírása. Term. Tud. pályaműnk. M.T. Ak. Szabó J. (1879); Budapest geológiai tekintetben. M. Orv. és Term. Vizsg. Vándorgy. Műnk. SzoNTAGH T. (1908): A budai várhegyi alagút hidrogeológiai viszonyai, p. 1—23. Budapest Ullmann Teréz (1971); Területi-smertető talajmechanikai szakvélemény a Várhegy területén jelentkező vízelöntések okairól. Fömterv 3. kötet, (kézirat) VÉRTES L. (1965); Az öskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon, p. 1 — 385. Budapest Wein Gy. (1974): A Budai-hegység szerkezetalakulása. Földt. Kút. 17. 3. p. 23—24. Zsagyin, V. I. (1952): Molljuszki presznüh i szolonovatüh vöd SzSzSzR. p. 1 — 376. Moszkva 224 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet Quaternary formations of Castle Hill in Buda E. Krolopp, F. Schweitzer, Gy. Scheuer, Gy. Dénes, L. Kardos, I. Skoflek, D. Jánossy Castle Hill is a limestone-covered terrace island, rising to an altitude of 170 m in the eastern foreland of the Buda Hills, between Ördögárok brook and the Danube valley. Its búik is constituted by Upper Eocéné calcareous maris (Buda Mari). As evidenced by the formations identified in the course of recent investigations (Tárd Clay, Kiscell Clay), and/or by their lithofacies, the Tertiary basement of the Quaternary rocks is geologically much more complicated than was earlier believed. With the considerable uplift of the forreland of Buda Hills in Middle Pleistoeene time and with the incision of the Ördögárok, a sheetwash and linear erosion of considerable intensity began in the territory of Castle Hill. Ördögárok brook left over a fluviatile sedimentary sequence on the eroded surface. Somé of the fluviatile sediments (gravels, sandy gravels, calcareous clays, etc.) occurring in several places in the northern part of Castle Hill were earlier believed to represent, a part of the Danubian alluvium. As evidenced by more recent investigation, these are of non-Danubian origin, thus the whole fluviatile sequence represents the IVth terrace level of Ördögárok. The freshwater limestone overlying the fluviatile sediments —or, in the Southern part of Castle Hill, directly the Buda Mari — was deposited from bot springs. These springs welled up via fractures in the Buda Mari of low permeability in places, where horsts consisting of Eccene limestones are supposed to occur buried under the surface. The main centre of spring activities was in the vicinity of Szentháromság (Trinity) Square, besides only two or three minor exit points of groundwaters (e.g. Dísz Square) are likely to have occurred. The freshwater limestone was settled by overspill w'aters that flowed stepwise, in a tetarata pattern, from the springs across basins of varying size. Limestone formation was interrupted several times, when loose sediments of different type were formed in the tetarata basins and on the surface of the limestone. These sediments were later introduced, in different ways, intő the cavities of the freshw’ater limestone and/or they were buried or interlocked by freshwater limestone beds that would be formed in the course of re- starting spring activities. liecurrence of the process led to a redeposition of a part of the loose sediments. Interruptions in the formation of freshwater limestones were provoked by climatic factors (periods of extremely low precipitation). Notably, the springs did nőt follow the sinking of the hasé level of erosion, as new water-conducting channelways that would have led to the exhaustion of the springs did nőt open at deeper levels. Thus the resulting topographic level differences caused the freshwater limestone to be accumulated stepwise — in a tetaiata pattern — with stej)s oriented towards the base level of erosion. The centre of spring act ivities (lid nőt change during the whole time rangé of limestone formation. Accordingly, the older limestone beds in the vicinity of the places of welling uj) of spring water are iinmediately overlain by younger freshwater limestones. In the Southern part of Castle Hill (close to Castle Palace) younger freshwater limes- tones could be recorded to occur at an altitude of about 155 rn above sea level. This area joined the generál uplift in the second phase of Middle Pleistoeene movements. The younger, j)robably Riss-Würm, age of the freshwater limestones here has been confirmed by malacological data too. On the hasis of the considerations above, the earlier concept suggesting a uniform formation mechanism, oonnected with one large laké, fór the freshw'ater limestone mantle should be rej)laced by a tetarata mechanism that must have changed in space and time, as evidenced by recent observations interpreted by a dynamic approach. In the course of research work a rich paleontological matéria! was recovered from the Quaternary formations. As shown by paleobotanical records, limestone formation must hav^e stopped with the setting in of a cool climate that would become increasingly more and more Continental. The great number of arthropodal casts is of particular interest. On the hasis of the statistical examination of a totál of 42 gastroj)od species recovered from 10 localities, mainly paleo-ecological informations have been obtained. The temperature of the springs yielding the freshw’ater limestones seems to have been about 30 to 35 °C, that of the tetarata basins about 20 to 25 °C. The terrestrial gastropodal fauna is indicative of an arid climate and an open environment with grassland vegetation. Only the younger limestones deposited in the Southern part of Castle Hill are suggested to have been formed in a mild and humid climatic j)hase. K r o l 0 p p et al.: A hudai Várhegy negyedkori képződményei 225 Vertebrates have been recovered from 1 1 localities, of which 1 from gravels, 7 from calc-tufa and/or tetarata sediment and 3 from cavity-fill. The gravels have yielded only larger mammals enabling just a broader age determination (Middle Pleistocene). As shown by careful analysis of smaller vertebrates, the fauna of all fossil-recovery points situated in calc-tufa, would correspond to the Tarkő stage of the Middle Pleistocene, precisely to its yotinger member. The individual fossil-recovery points show minor differences that may be explained mainly by differences in facies (different subbasins). The rich cavity-fill faima recovered from the foundation trench of Hotel Hilton ’s construc- tion site represents a new horizon in the Pleistocene, a horizon that can be placed, accord- ing to OUT present-day knowledge, between the Uppony and Solymár stages (Castellum Stage). As suggested by paleolithic finds scattered in Quaternary formations, the territory of Castle Hill was inhab ited by early mán, too. 3 Földtani KOzlOny 226 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet I. tábla — Plate I. 2 3 4 5 6 K r o l o p p et al.: A budai Várhegy negyedkori képződményei 227 II. tábla — Plate II. 3* 228 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet III. tábla — Plate III. 5 6 Földtani Közlöny, BuU. of the Hungárián Oeol. Soc. (1976) 106. 2Í9 — 256 A budai agyagok mérnökgeológiai összehasonlítása matematikai statisztikai alapon* dr. Paál Tamás** (21 ábrával, 3 táblázattal) Összefoglalás: A geotechnikai, talajmechanikai vizsgálatok eredményei nyil- vánvalóan kell tükrözzék azokat a hatásokat, melyek az anyag keletkezésében közre- játszottak és amelyek a réteget kialakulása óta érték. Ennek az alapelvnek a számszerű alátámasztására matematikai statisztikai vizsgálatok készültek budai agyagterületeken végzett mintegy tízezer talajfizikai adat feldolgozására. A tanulmány első két fő fejezete az eloszlás-vizsgálatok és a regresszió analízis néhány geológiai vonatkozású részletére utal, majd a harmadik az eloszlások eltérésének szignifikancia vizsgálata útján geotech- nikai adatokból geológiai köv^etkeztetésekre, kérdés felvetésekre jut. Végül a függelék a rendelkezésre álló — viszonylag kis számú — agyagásvány-vizsgálat eredményeit fog- lalja össze. Bevezetés A műszaki és földtani tudományok határterületén a különböző célú és mód- szerű vizsgálatok, az eltérő beállítottságú gondolkodás összhangját kell meg- teremteni. A kérdést egy kissé túlságosan leegyszerűsítve azt lehetne mondani, hogy a geotechnikai vizsgálat általában a ,, kicsiből halad a nagy felé”, viszony- lag kis talajminták anyagjellemzőiből következtet a nagy talajtömeg tulajdon- ságaira. A geológia — bár természetesen végez anyagvizsgálatot — inkább a ,, nagyból halad a kicsi felé”, nagyobb területegységek földtani felépítését figyelembe véve következtet a szűkebb terület jellegére. E kettősségen kívül az is különbséget jelent, hogy a mérnök számára általá- ban értékesebb a matematikai formába öntött közelítő szabály még akkor is, ha kisebb területen érvényes, mint az általánosabb érvényű, de számításra alkalmatlan logikai tétel. A matematikai megformálás során viszont óhatatla- nul bizonyos egyszerűsítésekre van szükség, melyek jogosságát a gyakorlati tapasztalat kell igazolja. így van szerepe a tömeg-jelenségek kiértékeléséből levont következtetéseknek. Az itt bemutatásra kerülő tanulmány alapvető célkitűzése, hogy megkísé- relje összevetni a műszaki előtervezés során végzett geotechnikai vizsgálatok eredményeit és a talajminták származási helyének geológiai viszonyait. A vizsgált réteg ,, geológiai előélete' \ a keletkezési körülmények és az azóta eltelt idő alatt bekövetkezett változások, valamint a jelenlegi állapot ugyanis nyil- vánvalóan együttesen meghatározó jelentőségűek. Természetes, hogy egy adott hézagtényező, vagy bizonyos nyírószilárdsági paraméterek nem jelzik egyértel- műen a vizsgált réteg összes tulajdonságát és az azonos számértékekhez nem • Elhangzott és megvitatásra került a MFT Mémökgeológia-Épitésföldtani és az Agyag.'ísványtani Szakosztályok 1975. III. 17-i közös előadóülésén. •* Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat. 230 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet tartoznak szükségképpen pontosan azonos tulajdonságok is, többek között a rétegek ,, előélet ének” sokfélesége miatt sem. A vázolt cél érdekében a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat több mint 20 éven át készített talajfeltárásaiból kiválogattuk a budai agyagterületeken végzetteket és részletesen végigvizsgáltakat. Az összegyűjtött mintegy tíz- ezer talajfizikai adatot matematikai statisztikai úton vizsgáltuk tovább (Paál, 1973). Az első két vizsgálati csoportról, az eloszlás vizsgálatról és a regresszió analízisről a Mélyépítéstudományi Szemle egy-egy cikke, (Paál, 1974) és (Paál 1974) számolt be. A következőkben egyrészt az ott bemutatottak néhány geológiai vonatkozású részletére kívá- nunk utalni, másrészt további, mélyebb matematikai statisztikai elemzés (az eloszlások eltérésének szignifikancia vizsgálata) útján igyekszünk geotechnikai adatok- ból geológiai következtetésekre, kérdés-felvetésekre jutni. Vizsgálati előzmények A már néhány éve megindult budapesti mérnökgeológiai térképezés előkészí- tése után megállapították (Kaeácsonyi S.— Reményi P. 1972), hogy Budán (a XXII. kér. kivételével) átlagosan 90 db fúrás készült km^-ként. A térképe- zési irányelvek szerint ritka feltártsághoz kb 50 db fúrás/km^, közepes feltártsághoz kb 150 db fúrás/km^ szükséges. Látható tehát, hogy a bonyolult geológiai felépítésű terület feltárt- sága ritkánál nem sokkal több, annak ellenére, hogy általános hiedelem szerint itt viszonylag sok fúrás készült már és így Buda az átlagosnál jobban ismert terület kellene legyen. A minduntalan felbukkanó anomáliák azonban alapozási nehézségeket okoznak, rosszabb esetben felszínmozgásokhoz vezethetnek, s így mindúntalan újra meggyőződhetünk arról, hogy sehol sincsen ,,már ele- gendő mértékben” feltárt terület. A matematikai statisztikai vizsgálatokban szereplő talajfizikai jellemzők Buda legkülönbözőbb pontjain készített fúrásokból származnak. Az ily módon vizsgáltnak tekinthető terület határai, délen a Duna mellett indulva: Galvani utca — Őrmező — Farkasrét — Orbán tér — Szép Bona — Lipót- mező — Csatárka — Zsigmond tér — Bécsi út — Jablonka utca — Filatori gát — Rómaifürdői dunapart. A talajfizikai jellemzők adatait, az anyag geológiai hovatartozását szem előtt tartva, az alábbiak szerint csoportosítottuk: A. középsőoligocén szürke kiscelli agyag B. közéjisőoligocén sárga kiscelli agyag, amely az eddigi ismereteink sze- rint a későbbi korokban lényegesen átalakult C. zömmel a pleisztocénban áthalmozott másodlagos fekvésű agyag a kis- ceUi agyag felett D. az eocén-oligocén kor határán keletkezett budai márga E. zömmel a pleisztocénban áthalmozott másodlagos fekvésű agyag a budai márga felett. Padi: A budai agyagok mérnökgeológiai összehasonlítása 231 Tényleges geológiai kormeghatározás csak a legújabb vizsgálati anyagok közül volt néhánynál, a többinél a kategorizálás geológiai térkép alapján tör- tént. E célra legalkalmasabbnak Horusitzky H. (1938) térképe bizonyult léptéke és utca-hálózata alapján. A későbbi térképek ehhez képest át nézetes- nek minősíthetők és alig azonosíthatók. így bár részletesebb felvétel és korsze- rűbb elemzések alapján készültek ezek a térképek, mégis kevésbé voltak köz- vetlenül felhasználhatók. A kiscelli agyag és az alsóoligocén ún. ”tardi” szint elválasztása a térkép készítése idején még szóba sem került, így a megkülön- böztetés ennek alapján nem lehetséges. A tardi és a kiscelli agyag egyes építés- földtani tulajdonságai eltérésének gondolata újabban többször felvetődik (1970), (Kbiván 1971), ezért ahol biztos volt az elválasztás, ott a tardi szint any igái nem szerepelnek a vizsgálatokban. A bizonytalanságok miatt azonban feltételezhetjük, hogy néhány adat mégis a tardi agyagra vonatkozik, melyet hosszú ideig mindenki kiscelli agyagnak tekintett (Jámbor— Moldvai— Ró- nai 1966). Részletek az eloszlás-vizsgálatokról A vizsgált, talajfizikai jellemzők közül néhánynak a legfontosabb eloszlási adatait az I. táblázat mutatja be. A 2. oszlopban az észlelési adatsor szélső- értékei szerepelnek. A 3. oszlop médián (M) értéke a halmozott relatív gyakori- ság ábrájáról került meghatározásra. A 4. oszlop szórásértéke a korrigált empi- rikus szórásnégyzet pozitív négyzetgyöke. s n 2^ xf Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a szereplő szórásérték tulajdonkép- pen ,, összegezett szórás”-nak tekintendő és nem kizárólag a réteg heterogenitásá- ból adódik. Természetes ugyanis, hogy minden vizsgálati módszer csak többé- kevésbé ad reprodukálható eredményeket és emellett minden vizsgáló személy- nek van bizonyos hatása az eredményre. Rétháti L. kutatásaiból ismeretes, hogy ahol s — a jelentkező összegezett szórás, 5^ — a vizsgálati módszer és a vizsgáló személy egyedi szórásértéke, — a ténylegesen vizsgálandó szórás, a heterogenitásból. Éppen az itt jelentkező bizonytalanságok indokolják, hogy a más jellegű vizs- gálatoknál szokásos 95-99%-os valószínűségi szint helyett elégedjünk meg p = 90%-kal, ugyanis a pontosság ,, látszatának” hajszolása valójában pon- tatlanságot, illetve használhatatlanul széles intervallumokat eredményezne. Ebből a megfontolásból kiindulva az 5. oszlopban az M i 1,64 • 5 képlettel meghatározott p = 90%-os megbízhatósági intervallum határait tüntettük fel (Paál, 1974). 232 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet /. UUMnt Eloszlási adatok Az anyag-megnevezésnél alkalmazott rövidítések: A szürke kiscelli agyag B sárga kiscelli agyag 0 kiscelli agyag feletti másodlagos fekvésű agyag D bndai márga E bndai márga feletti másodlagos fekvésű agyag Anyag Terjedelem határai Medián M Szórás 8 Egyedi észlelés 90%-oe megbízhatósági intervallom határai 1 2 3 4 5 folyási határ % A 38—77 54,7 7,2 42—67 B 28-92 68,9 8,6 45—73 0 23—82 53,2 11,2 35—71 D 33—97 67,8 10,5 40—75 E 23-82 63,7 14,6 30—77 plasztikus index % A 13-52 29,1 6,2 18—39 B 13—62 33,0 7,2 21—45 0 3—52 29,0 8,4 15—43 D 13—67 31,3 8,1 18—45 E 8—57 29,0 11,5 10—48 konzisztencia index A 0,85—1,95 1,29 0,16 1,03—1,66 B 0,75—1,75 1,19 0,12 0,99—1,38 0 0,75—1,65 1,13 0,15 0,88—1,38 D 0,75—1,85 1,24 0,17 0,96—1,52 E 0,55 -1,65 1,11 0,15 0,86—1,36 hézagtényezt A 0,25—0,95 0,54 0,11 0,36—0,72 B 0,25—1,15 0,66 0,11 0,48—0,84 C 0,45-1,15 0,70 0,13 0,49—0,91 D 0,15—1,35 0,63 0,18 0,33—0,93 E 0,35 -1,15 0,69 0,15 0,44—0,94 ósszenyomódási modidus kpjcm* A 65-315 138 37 78—199 B 45—254 117 40 62—182 0 45 -164 91 23 53—129 D 45 —434 133 77 7—259 E 45-374 120 48 41—199 A táblázati adatoknál képiesebb a hisztogram ábrája. Az 1. ábrán bemutat- juk a vizsgált ötféle talajtípus közül a szálban állók folyási határ értékeinek eloszlását. A kiscelli agyag kétféle megjelenési formája és a budai márga össze- hasonlításánál érdekes megjegyezni, hogy a sárga kiscelli agyag és az ugyan- csak sárga színű budai márga kereken 4 %-kal magasabb középértékű, mint a szürke kisceUi agyag. Ezt a különbséget nem tekinthetjük véletlennek, hanem — többek között — a vasvegyületek különbözőségének hatását kell ebben lát- nunk. Ismeretes (Véghnb, 1968), hogy a vastartalom növekedése emeli az agyagok plaszticitását, de ezt itt úgy kell értenünk, hogy a szürke kiscelli agyagban is benne levő vasvegyületek a pirit vízben nem oldódó, kristályos formája miatt kevésbé befolyásolják a folyási határ növekedését, mint a sárga agyagokban levő vashidroxid, amely könnyen kolloidot képező csapadék. P a ál: A budai agyagok mérnökgeológiai összehasonlüása 233 t 30 20 10 n 1 i 1 1 1 szürke kiscelli agyag ns órga kií ;cel 1 ag /ag 1 1 H j b udai ma rga “1 n 1 _p “1 L — — -3s 30 40 50 -I64s 60 547 70 1.64s 80 90 100 % wl ( 1 1 “3s -2s -s 1 M s 2s szürke kiscelli agyag -164s 58,9 1.64s 1 ' r- "3s -2s -s M s sarga kiscelli agyag -V64s 578 1,64s -2s -s M s 2s 3s 1. ábra. Folyási határ értákek eloszlása Fig. I. Distribution of the liquid limit values Megfigyelések szerint a mállóit anyag általában képlékenyebb, mint az üde, mivel a mállás! folyamatok már mintegy ,, feltárták” az agyagásványokat, s így hatásuk jobban érvényesül. (Analógiája ennek a folyási vizsgálatot meg- előző előáztatás képlékenységet növelő hatása.) A márga Wi^ = 80% körüli kiemelkedő értékeit és a legmagasabb adatokat a rétegben tapasztalható tufaszórásnyomokkal (Jámbor —Moldvai^ Rónai, 1966), (ScHRÉTER— SzŐTS— Horusitzky— Matjritz, 1958) magyarázhatjuk, melyek általában kiugróan magas plaszticitásúak. Ugyanez a hatás mutatko- zik meg a következőkben tárgyalandó CASAGRANDE-diagramnál is. A plasztikus index adatai alapján — külön ábrán történő bemutatás nélkül is — megállapítható, hogy az eloszlások lényegében ugyanazt tükrözik, mint amit a folyási határnál elemeztünk. A másodlagos fekvésű rétegek plasztikus indexének középértékei itt is alacsonyabbak, mint a szálbanállóké, de a különb- ség már csak 0,3 ^0,9%. Ez az eltérés arra mutat, hogy azok a hatások, melyek a folyási határnál a nagyobb különbséget okozzák, itt már kevésbé érvényesül- nek (a plasztikus határ értékei bizonyos mértékben kiegyenlítik a differenciát). Korábbi adatgyűjtések (FTV X970) szerint az agyagásványok sokkal jobban befolyásolják w^-értékét, mint az 7p-t 234 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet -V64s 0.54 V64s I ^ ^ ^ I ^ szürke kiscelli agyag -3s -2s -s M s 2s 3s -164s 063 1.64s , , , , -1--, 1 budai margó -3s -2s -s M s 2s 3s 2. ábra. Hézagtényezö értékek eloszlása Fig. 2. Distribution of the void ratio values A 2. ábra érdekesen mutatja, hogy a külső megjelenésre gyakran hasonlónak tűnő' szürke kiscelli agyag és budai márga hézagtényezőinek eloszlása milyen jellegzetesen különböző. Az összes talajfajtából a szürke kiscelli agyag medián- ja a legalacsonyabb és legkisebb a szórása is (ez utóbbi a sárga kiscelli agyagé- val egyező). A budai márga viszont viszonylag alacsony mediánja mellett szél- sőségesen nagy szórású. A márga rendkívül nagy terjedelme (1,2, a többi típus 0,7 — 0,9 közötti értékével szemben) egyrészt magas CaCOj-tartalma miatt sok helyen ,, kőzetszerű” megjelenésével magyarázható, ihnen az e = 0,2 körüli értékek, másrészt a márga gyakori töredezettségével, melyek az e = 1,0 feletti értékek forrásai. (Ez utóbbiak részben mintavételi problémákra is visszavezet- hetők.) A sárga kiscelli agyagnak a másodlagos fekvésű rétegeket megközelítő tömör- sége többek között arra is utal, hogy a pirit bomlása közben jelentős térfogat- növekedés következik be, ami az eredetinek tízszeresét is eléri. Ez természete- sen az egész talaj tömegben érezteti a hatását. P a ál: A budai agyagok mérnökgeológiai összehasonlítása 235 Az összenyomódási modulus értékek között a budai márga és a szürke kis- celli agyag mediánértékei kiemelkedően a legmagasabbak, de feltűnő a márga több mint kétszeres nagyságú szórása. A kiscelli agyag feletti másodlagos fek- vésű réteg kivételével a másik két típus egymáshoz közeli átlagokat adott. A márga és a felette levő másodlagos réteg 300 kp/cm^ feletti nagyságú terje- delme lényegesen eltér a többi típusnál tapasztaltaktól. A márgában levő igen kemény, kis kompresszibilitású részek magyarázzák ezeket a magas értékeket, hiszen a márga feletti rétegbe is belekerülve ott is észlelhetők. Részletek a regresszió analízisekből A különböző talaj -adatok összefüggései közül ezúttal csak a mintavételi mélységgel való kapcsolatok közül kettőt és a folyási határ — plasztikus index viszonyát kifejező CASAGRANDE-féle ábrát tárgyaljuk. W|_ % 30 40 50 60 70 3. ábra. A mintavételi mélység és a folyási határ összefüggése Fig. 3. Liquid limit values connected witli tlie depth of sampling 236 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet Ténylegesen homogén réteg esetén a mintavételi mélység nem lehet hatássá’ a folyási határ értékére. Ezt az előzetes feltételezést csak részben támasztják . alá az eredmények. A sárga kiscelli agyagnál egyértelmű a mélység szerinti i növekedés, az összes többi talajtípusnál csökkenés tapasztalható, éspedig a \ szürke kisceUi agyagnál és a budai márgánál kicsi (2%/10 m), a másodlagos rétegeknél valamivel több. A közölt kismértékű csökkenés véletlen jellegűnek is felfogható lenne, külö- i nősen, ha a regressziós együttható szórása miatt a 90%-os megbízhatósághoz i tartozó szélső helyzetű regressziós egyenesek függőlegesnek is tekinthetők, vagyis a mélységtől független értéket adnak. | A 3. ábrán feltüntetett összevetésben mégis a jellegzetes különbözőséget : keU l,ássuk, hiszen ezek a rétegek tulajdonképpen azonos regressziós egyenest kellene adjanak. A sárga kiscelli agyag méterenkénti osztályátlagai azonban | következetesen a szürke agyag pontjai felett vannak (egyetlen pont esik gya- ' korlatilag egybe, ahol a sárga réteg 0,2 %-kal alacsonyabb). A két réteg szükség- J szerű egymás felettisége ugyanis azt igényelné, hogy a sárga réteg mélységgel ! növekvő MY-értékei mintegy folytatódjanak a szürke réteg felszín közeli ada- M kp/cm^ 4. ábra. A mintavételi méiység és az összenyomódási modulus összefüggése Fig. 4. Coefficient of compressibility values connected with the depth of sampling Pa ál: A budai agyagok mérnökgeológiai összehasonlítása 237 ' taiban. Ez azonban nem így adódik, hiszen a metszéspont 1 m-nél van és a szó- ; rás miatti szélső helyzetű regressziós egyenesek között is jelentős szög-diffe- i rencia van. 1; A két talajtípus variációs együtthatóit vizsgálva feltűnő, hogy a sárga rétegé i!a mélységgel jelentősen csökken (kb. 19%-ról 6%-ra), míg a szürkéé enyhén emelkedik (ugyanazon intervallumban kb. 12%-ról 14%-ra). A mintavételi mélység és az összenyomódás! modulus kapcsolata egyértel- 1 műén pozitív korrelációt mutat, ami a mélységgel növekvő tömörség természe- tes következménye (4. ábra). A változás mértéke azonban meglehetősen eltérő: a legmagasabb M-értékeket a márga adja, majd csökkenő sorrendben a szürke, a sárga kiscelli agyag, a másodlagos fekvésű rétegek együttes vizsgálata, végül a kiscelli agyag feletti másodlagos réteg. A márga különválása természetes, mivel gyakran kőzet jellegű, a kiscelli agyag kétféle változata viszonylag kis- mértékben tér el egymástól. Az ábrán szerepel Vabga László (1,966) korábbi vizsgálatainak eredménye is. A BSZELRT jelű minták a 40-es évek elejéről származó előzetes feltárási anyag- ból, a FAV jelűek a Budapestet teljesen átszelő Kelet — Nyugati Metró-vonal feltárásából származnak, melynek mentén a Vérmező táján budai márga, tovább a Duna felé kiscelli agyag, tardi agyag található, majd a pesti oldalon főleg miocén agyagok fordulnak elő. A különböző körülmények között keletkezett és eltérő viszonyok között fennmaradt anyagok együttes vizsgálata során ter- mészetesen egybemosódnak az eltérések és annak az anyagnak a jellege érvé- nyesül erősebben, amely nagyobb számmal szerepel az összesítésben. A föld- alatti vasúttal kapcsolatban vizsgált anyagok zöme a pesti oldalról származik, tehát csak részben hasonlítható a mostani elemzés kizárólag budai eredetű anyagaihoz. A folyási határ és a plasztikus index összefüggésének vizsgálata a követ- kező regressziós egyenleteket adta: 5. ábra. A képlékenységl diagram részlete FUi .5. Detail of the plasticity diagram 238 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet szürke kiscelli agyag sárga kiscelli agyag kiscelli agyag feletti másod- lagos réteg budai márga márga feletti másodlagos réteg Casagrande ^-vonala Ip 0,'n{wL - 16,8) Ip = 0,77{tcY - 15,6) Ip = 0,7S{wt^ - 16,0) Ip = 0,72{wi^ - 13,4) Ip = 0,77(u’l - 15,7) Ip = Q,7Z{w^ - 20) Valamennyi vizsgált budai talajtípust az ^-vonal feletti egyenes jellemzi, s a márga kivételével az egyenesek gyakorlatilag párhuzamosak egjmaással, de nem párhuzamosak az ^-vonallal. A márga egyenese közel párhuzamos Casagrande vonalával. Az 5. ábra csak a képlékenységi diagram elejét tünteti fel a kellő nagyítás érdekében. Jól látható, hogy Ip = 0-nál legtávolabb egymástól a szürke kis- celli agyag és a budai márga indul, de a regressziós együtthatók eltérése miatt u>i^ = 66%-nál metszik egymást. Ez arra utal, hogy Wi^= 66% alatt azonos Ip értékhez a kiscelli agyagnál magasabb Wi^ érték tartozik, mint a márgánál. Magas Wi_ mellett azonban a márgához tartozik nagyobb folyási határ, mint a kiscelli agyaghoz, ami szintén a már említett vulkáni közbetelepülésekkel hoz- ható összefüggésbe. Ezek az anyagok ugyanis bomlásuk során nagyobb aktivi- tású agyaggá alakulnak. Az előző ábrából kiemelve a szálban álló anyagú rétegeknél mutatkozó össze- függéseket és a szórásokból meghatározható p = 90%-os valószínűségi inter- vallumokat is feltüntetve a regressziós egyeneseken azt tapasztaljuk, hogy az eltérés minimális (6. ábra). A különböző regressziós egyenletekkel jellemezhető talajtípusok éppen a legvalószínűbb előfordulás tartományában alig különböz- tethetők meg. Tovább csökken a talajtípusok eltérése, ha nemcsak a regressziós egyenes mentén, hanem síkidomként ábrázoljuk a 90%-os valószínűségi tarto- mányt (7. ábra). Az így kapott területek tehát a fenti valószínűséggel tartal- mazzák az összes szálban álló anyag u>i^ — Ip adatpárját. Az átfedés még telje- 6. ábra. Szálban áUó rétegek képlékenységi diagramja Fig. 6. Plasticity diagram fór nndisturbed layers 239 Padi: A budai agyagok mérnökgeológiai összehasonlítása % 7. ábra. A szálban álló rétegek W£— Ip adatainak p = 90%-os valószínűségű előfordulási tartományai Fig. 7. Rangé of 90% probability of Wi— Ip values fór undisturbed layers sebbnek látszik és úgy tűnik, hogy a talaj típusonkénti megkülönböztetésnek egyre kevesebb a jelentősége. Az eddig bemutatott vizsgálati módszerekkel való- ban nem lehet ilyen helyzetben az eltéréseket regisztrálni, ezért a következők- ben vizsgáljuk meg, hogy mi a tényleges különbség a látszólag azonos jellegű adattömegek között. Eloszlások eltérésének szignifikancia vizsgálata Ha valamely jellemzőre vonatkozólag két különböző eredetű adatcsoport eloszlása áU rendelkezésünkre, megvizsgálható (Paál, 1973, 1974), hogy a két minta (adatcsoport) ugyanazon folytonos eloszlású statisztikai alapsokaságból származik-e ? (Kellően nagyszámú adat esetén a tapasztalati eloszlás függvény az osztályok lépcsőzésének lineáris kiegyenlítésével eloszlási poligonná alakít- ható, mint azt a 8. ábra mutatja.) A kérdés az, hogy az eloszlási hisztogramok milyen J^niax eltérése esetén beszélhetünk közös, vagy eltérő eredetről. Ha ugyan is a minta elemszáma fokozatosan igen nagyra nő és az alapfeltevés igaz, akkor mind a két vizsgált tapasztalati eloszlás függvény (eloszlási hisztogram) az alapsokaságnak ugyanazt az elméleti eloszlás függvényét kell megközelítse, tehát határértékben D^ax 0- A Kolmogorov— SzMiRNOV próba szerint képezni kell a ^ ~ -^max értéket és ennek alapján táblázatból állapítható meg, hogy milyen valószínű- séggel vethető el a két görbe azonos statisztikai sokaságból származására vonat- kozó alapfeltevés. (Táblázat pld.) (Reimann, 1972 p. 248 — 249.). 240 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet 07 0.8 0.9 1.0 1.1 12 13 1.4 1.5 1.6 17 18 19 20 8. ábra. Eloszlási poligonok összehasonlítása Fig. 8. Comparison of distribution polygons A közös eredet (kevéssé szignifikáns eltérés) feltételezése p = 90 %-os való- színűséggel elvethető akkor, ha 2 = 1,23 A képletből jól látható, hogy a próba igen érzékeny a minta elemszámára. Az eltérő eredet 90 %-os valószínűségének feltételezéséhez meghatároztuk, hogy n = 500 esetén -^max = 0,078 00 n — 300 -^max = 0,100 n = 150 > > -^max = 0,142 n = 100 >> -^max = 0,174 74 = 30 i f -^max = 0,318 (31,8%) szükséges. A 9. ábra részletesen feltünteti a Dmax minimálisan szükséges értékét az elem- szám függvényében. Az ábra segítségével a későbbiekben bárki könnyen meg- állapíthatja, hogy az általa vizsgált eloszlások eltérő eredetének feltételezésére van-e elég alap ? Magasabb z értékek esetén az eltérés valószínűsége a következő: Z : 1,30 P = 93,2% z = 1,40 P = 96,0% z = 1,60 P = 98,8% z = 1,80 P = 99,7% z = 1,95 p = 99,9% z = 2,23 p = 99,99% Ez a gondolatmenet — inverz formában — megjelenik hidrológiai vizsgála- tokban is (Rétháti 1974). Talajvízadatok idősorát ugyanis akkor lehet homo- génnek feltételezni, ha nem szignifikáns az eltérés. Esetünkben pedig szignifi- káns eltérés esetén vethető el a közös eredet (homogenitás) feltételezése. Pa ál: A budai agyagok mérnökgeológiai összehasonlítása 241 9. ábra. KoLMoaoROV— Szmibnov próba a különböző eredet valószínűségének vizsgálata Fig. 9. Kolmoqorov— SzMiKNOV test fór the examination of probability of dlfferent origlns Az előzőekben röviden vázolt módon és a (Paál, 1974)-ben részletezett elosz- lások ismeretében lehetséges ezek összehasonlítása is. Annál is inkább, mert ha bizonyos talajtípusok eloszlásai között a különbség kellő mértékben szignifi- káns, akkor matematikai statisztikai alapon is bizonyítottnak tekinthetjük, hogy a két minta különböző eredetű anyagból származik, vagy legalább is azt, hogy az eltérő típusokat joggal tekintjük külön rétegnek. Ennek ellenkezőjét, vagyis ha nincs kellően szignifikáns eltérés bizonyos talajtípusokból eredő min- ták egyes talajfizikai jellemzőinek eloszlásai között, már nem ilyen könnyű értelmezni. Vannak esetek, hogy különböző eredetű anyagok hasonló tulajdon- ságokat mutatnak, tehát ha nincs nagy különbség, még nem kell feltétlenül fel- vetni a közös eredet kérdését. Vizsgálatokat végeztünk ötféle talajfizikai jellemző eloszlási poligonjainak eltérésére vonatkozóan. A vizsgált jellemzők: ti'i^ folyási határ Ip plasztikus index Ic konszisztencia index e hézagtényező M összenyomódási modulus Szálban álló rétegek eltérése Az elsődleges fekvésű, szálban álló budai márga és a kétféle kiscelli agyag összehasonlítása alapján a különböző eredet valószínűségére a következő %- értékek adódtak: Wi Ip I. e M Kétféle Mscelli agyag között Sárga kiscelli agyag és budai márga között Szürke kiscelli agyag és budai márga között 100 53,5 99,99 100 78,9 98,72 100 99,99 95,56 100 99,99 99,99 99.98 78,0 59,3 4 Földtani Közlöny 242 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet Az eloszlások különbözőségét a 10 — H. ábrák is dokumentálják. A legszembetűnőbb a szürke és a sárga kiscelli agyag eloszlási adatainak különbözősége. Eddigi ismereteink szerint a kiscelli agyag eredetileg szürke színű volt teljes vastagságában s felső része az atmoszferiliák hatására alakult át többé-kevésbé. Ennek tudatában s részben a jellegzetes szín különbség folytán, általános az a gyakorlat, hogy külön rétegnek tekintjük a kiscelli agyag kétféle változatát. A mostani vizsgálatok teljes mértékben alátámasztják ezt a pra- xist, hiszen a szálban álló rétegek anyagai között ez az egyetlen talajtípuskettős, amely valamennyi vizsgált jellemzőnél rendkívül nagy valószínűségű eltérést mutat. Mindezek természetesen a jelenlegi állapotra vonatkoznak, és a talaj- fizikai jellemzők mai, igen szignifikáns eltéréséből nem következik még az, hogy a sárga réteg eredetileg is más réteg lett volna, mint a szürke. Mivel azon- ban az eocén kori budai márga jobban ,, hasonlít” az oligocén kori kiscelli agyag sárga és szürke változatára, mint azok egymásra, ezért legalább is fel kell vetnünk azt a gondolatot, hogy célszerű volna részletes (őslénytani, ásványtani 100 % 10. ábra. Szálban álló rétegek folyási határ és plasztikus index adatai eloszlásának eltérése Fig. 10. Differences in the distribution of W£ and Ip values fór undisturbed layers P a ál: A budai agyagok mérnökgeológiai összehasonlítása 243 100% 0 5 10 e ti. ábra. Szálban álló rótegek konszisztencia index és hézagtényezö adatai eloszlásának eltérése Fig. 11. Differences in the distribution of relatíve consistency and void ratio values of undisturbed layers stb.) vizsgálatot végezni a Iciscelli agyag leél típusának még tökéletesebb megisme- résére, az esetleges különbözőségek pontosabb mérlegelése érdekében. Itt kell megemlíteni db. Bidló Gábornak azt a szíves közlését, hogy vizsgá- latai során eltérő típusú földpátokat talált a sárga és szürke kiscelli agyagban. Ebből arra következtet, hogy a két réteg anyaga különböző lehordási terület- ről származik, tehát eredet szerint is eltérő. Amilyen feltűnő a kiscelli agyagon belül mutatkozó különbség, olyan meg- lepő a sárga kiscelli agyag és a budai márga közötti eltérés valószínűségének három talajfizikai jellemzőnél is meglevő viszonyltig alacsony értéke, melybe esetleg belejátszhatnak az elválasztás kérdései is. A konszisztencia index és a hézagtényező jelentős differenciája azonban felhívja a figyelmet e két réteg megkülönböztetésének a fontosságára is. A szürke kiscelli agyag és a budai márga összevetése csak az összenyomódási modulusnál nem adott 90% feletti valószínűségi eltérést, bár a többi adat is 4* 244 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet alacsonyabb a kiscelli agyag két típusa között mutatkozónál. Az Jf-értékek eloszlásának közelsége a mindkettőnél meglevő palás jellegre vezethető vissza. Röviden visszatérve az előző fejezetben látott nagyfokú egybeesésre, az itt bemutatottak világosan igazolják, hogy az igen közeli regressziós egyenesek nagyon különböző eloszlásokból eredhetnek. A matematikai statisztika alapján vizsgált különbözőségeket ,, hagyományos” összehasonlítással is kiegészíthetjük. A 12. ábrán bemutatjuk a szürke és a sárga kiscelli agyag fázisos összetételének eltérését. A szürke kiscelli agyag tömörebb volta és a sárga kiscelli agyag magasabb víztartalma (helyenként teljesen telí- tett is!) jól leolvasható az ábráról. Ugyancsak a hagyományos értékelési módok közé tartozik a nyírószilárd- sági paraméterek tan 0 — c koordinátarendszerben történő ábrázolása is. A 13. ábrán is jellegzetes különbözőség mutatkozik. Az a) ábrarészen szereplő szürke kiscelli agyagnál a sűrűn előforduló adatok zónája mellett el kellett választani azt a sávot, melyben csak egy-két adat fordul elő — feltehetőleg természetes anyag-heterogenitásból és mintavételi, vizsgálati okokból ered a szórás. Ab) ábrarészen a sárga kiscelli agyagnál tömegesen előforduló alacso- nyabb nyírószilárdsági paraméterek látszanak. Az összehasonlítás képiesebbé tételére szolgál a ábrarész, melyen csak a zónahatárokat tüntettük fel. Kiscelli agyag és fedőrétegének eltérése A legtöbbször mélyen fekvő és színe miatt is egyértelműen elválasztható szürke kiscelli agyag nem igényel külön vizsgálatot. A felszín közelében levő sárga kiscelli agyag és a közvetlenül felette levő, ugyancsak sárga, másodlagos fekvésű réteg eltérésének vizsgálata már rendkívül fontos és érdekes. Itt is tisz- tázandó ugyanis az a kérdés, hogy milyen jelentősége van egy felszín közelében levő szálban álló réteg és egy ugyanabból az anyagból származó, de áthordott, keveredett réteg tulajdonságai megkülönböztetésének. A 14. ábrán bemutatott és a többi eloszlás alapján a különböző eredet valószínűsége a következőre adó- dott. 12. ábra. Szürke és sárga kiscelli agyag fázisos összetétele Fig. 12. Soil phases of grey and yellow Kiscell clays Padi: A biidai agyagok mérnökgeológiai összehasonlítása 245 a • • • • • • • • • » . • • • • » • 7 \’ V. s 1 zürke kiscel J L i agy ag 0.0 0.1 0.2 0.3 04 0 5 06 tan 0 tan 0 tan 0 13. ábra. A kiscelU agyag nyírószilárdsági paramétereinek összehasonlítása Fig. 13. Comparison of the shear strength parameters fór Kiscell clays Wi^ 99,81% I 97,18% le 77,98% e 94,18% M 95,31% 246 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet 100 % 100 % 14. ábra. A kiscelli agyag és fedőrétege folyási határ és konszisztencia index adatai eloszlásának eltérése Fig. 14. Differences in the distribution of W£ and values fór Kiscell ciay and its overburden layer Az alap és fedőrétegének eltérése a konszisztencia index kivételével minden adatfajtánál jellegzetes. Ez arra mutat, hogy az előzőekben felvetett kérdésre — ti. van-e jelentősége a szétválasztásnak — határozottan pozitív választ kell adni. A konszisztencia nem nagy eltérése valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a sárga kiscelli agyagban is gyakran jelentkezik talajvíz, s ezért állapota kevésbé tér el a fedőrétegétől, melyben többször van talajvíz (esetleg időszakos víz). Budai márga és fedőrétegének eltérése Az alap és fedőréteg igen szignifikáns eltérése itt a vártnak megfelelően adó- dott (15. ábra): w, 99,98% I 99,83% le 100 % e 99,99% ií . 90,30% Pa ál: A budai agyagok mérnökgeológiai összehasonlítása 247 100 % 10 15 Ic 15. ábra. A budai márga és fedSrétege plasztikus index és konszisztencia index adatai eloszlásának eltérése Fig. 15. Differences in the distribution of Ip and !<; values fór Buda mari and its overburden layer Figyelemre méltó az előző ponttal összevetésben a konszisztencia teljes külön- bözősége, amely a márga belsejében igen ritkán előforduló víz és a fedőrétegben gyakran megjelenő talajvíz hatására vezethető vissza. A különbözőséget mutatja a hagyományos tan 0 -c ábra is, melyet a 16. ábrán közlünk. A márgánál, a szürke kiscelli agyaghoz hasonlóan, itt is két csoportra oszthatók a nyírószilárdságot jelző pontok. E felosztás oka feltehetően ugyan- az, mint amit ott említettünk. Mértékadónak és jellegzetesnek a fő-adattöme- gek különbözőségét tekinthetjük. Meg kell jegyeznünk, hogy e két talajtípusnál elsősorban kohézióban mutat- kozik különbség, míg a szürke és sárga kiscelli agyagnál az eltérés mindkét paraméterre vonatkozik. A vizsgált anyagok különböző eredetének valószínűsége tehát csak az aláb- biaknál nem éri el a megkívánt 90%-ot; folyási határ és plasztikus index vonatkozásában budai márga és sárga kiscelli agyag 248 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet tan ^ 16. ábra. A budai márga és fedőrétege nyfrószUárdsági paramétereinek összehasonlítása Fig. 16. Comparison of the shear strength parameters fór Buda mari and its overburden layer konszisztencia index vonatkozásában sárga kiscelli agyag és fedőrétege összenyomódási modulus vonatkozásában budai márga és a kiscelli agyag mindkét típusa. (Hézagtényezők eltérése mindenből igen szignifikáns.) Padi: A budai agyagok mérnökgeológiai ösazehasonlitása 249 Kiértékelés A bemutatott matematikai statisztikai vizsgálatok ugyan talajmechanikai ' anyagvizsgálati adatokra vonatkoznak, mégis több esetben közvetlen kapcso- latba hozhatók geológiai hatásokkal, melyek vagy a keletkezés idején befolyá- solták a réteg összetételét, vagy az azóta eltelt idő alatt eredményeztek válto- zásokat. Az eloszlás vizsgálatok és a regresszió analízisek során tapasztalt talajtípu- sonként! elkülönülések mellett látszólag lényeges átfedések is mutatkoznak j a, p = 90%-os valószínűségű előfordulási tartományok összehasonlításából. A talajfizikai jellemzők adattömegein belüli eloszlás-viszonyok eltérésének I szignifikancia vizsgálata a kérdés mélyebb elemzését tette lehetővé és módot ■ adott az egyszerűbb vizsgálatok után mutatkozó ,, átfedések” kiküszöbölésére. , A 9. ábrán szereplő határgörbe általános használatra számíthat. A számszerű- ! lég és grafikusan is bemutatott különbözőségek különösen a szálban álló réte- j gek esetén adtak nem várt eredményt: az eocén kori budai márga jobban ,,hason- ’ lít” az oligocén kori kiscelli agyag sárga és szürke változatára, mint a kétféle kis- celli agyag egymásra. Ez utóbbi különbözőség tulajdonképpen mind az öt talaj- ' fizikai jellemző esetében teljesnek tekinthető és ezért további kiterjedt vizsgá- ! latok indoka lehet. FÜGGELÉK Agyagásvány vizsgálatok A kiscelli agyag kétféle megjelenési formájának az előzőekben javasolt nagyobb mélységű összevetése pillanatnyilag csak agyagásványok szempont- jából volt lehetséges (Paál, 1973). Bevezetőben meg kell jegyezni, hogy az előzőekhez viszonyítva itt lényege- sen kevesebb adat szerepel. Sajnálatosan nagyon kevés agyagásvány vizsgálat készül — elsősorban azért, mert a többi talajfizikai vizsgálatnál lényegesen költségesebb és időigényesebb, továbbá azért, mert az eredmények közvetlen felhasználása még nem alakult ki. A rendelkezésre álló vizsgálati anyagból a sárga kiscelli agyagra vonatkozóak a FŐMTERV tervtár! adatai. A szürke kiscelli agyagra vonatkozók közül egy szakirodalmi közleményből származik (Albert —jVIÁtrai X969), öt pedig a Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány és Földtani Tanszékén készült a Szilikát- ipari Központi Kutató és Tervező Intézet laboratóriumának közreműködésével. Köszönettel tartozom dr. Meisel János professzornak a vizsgálatok elké- szíttetéséért, valamint dr. Bidló Gábor adjunktusnak a derivatográfos vizs- gálatok készítéséért, a diffraktométeres vizsgálatok kiértékeléséért és az ezek- kel kapcsolatos eszmecserékért. A minták ásványos összetételét és plasztikus tulajdonságait a II. táblázat tartalmazza. Az agyagtalajok tulajdonságait elsősorban determináló agyagásványoknak a teljes anyagmennyiséghez viszonyított arányán kívül nagy jelentőségű a különböző aktivitású agyagásványok egymáshoz viszonyított aránya is. Ezért a III. táblázatban feltüntettük az összes agyagásvány-tartalomra vetí- tett montmoriUonit-, iUit-, kaolinit-arányt is. A táblázatok adatait háromszögdiagramban ábrázoltuk (17. ábra). 250 Földtani Közlöny 106. kötet, 8. füzet Kiscelli agyagminták ásványos összetétele A táblázat fejlécében alkalmazott rövidítések: Mont. montmorillonit-tartalom % Hl. = Ulit-tartalom % Kaol. kaolinit-tartalom % össz. = összes agyagásvány-tartalom % Karb. karbonát-tartalom % többi = többi ásványianyag-tartalom % W£ = folyási határ % Ip plasztikus index % n. táblázat Anyag jele Mont. ni. Kaol. össz. Karb. Többi h Sárga kiscelli agyag a 36 21 16 b 24 37 7 0 12 33 16 d 6 40 — e 22 42 4 f — 30 1 g 6 37 5 h 4 33 5 i 12 35 2 j 10 29 5 k 12 17 5 1 12 21 5 m 20 21 5 73 1 26 66 68 2 30 81 61 2 37 61 46 21 33 53 68 2 30 73 31 16 53 38 48 14 38 54 40 17 43 49 49 11 40 61 44 18 38 67 34 35 31 62 38 37 25 66 46 9 45 65 Síürke kiscelli agyag D 3 12 17 32 18 50 46 0 5 19 15 39 18 43 43 P 3 13 14 30 22 48 43 r 2 10 12 24 32 44 52 8 1 11 11 23 33 44 50 t 9 23 17 49 12 39 — 39 47 34 30 43 18 31 29 37 43 37 41 43 26 23 25 32 30 20 A kiscelli agyag agyagásvány tartalmának %-os megoszlása Alkalmazott rövidítések; Mont. = montmoriilonit tartalom az összes agyagásvány %-ában lU. = illit tartalom az összes agyagásvány %-ában Kaol. = kaolinit tartalom az összes agyagásvány %-ában m. táblázat Anyag jele Mont. m. Kaol. Sárga kiscelli agyag a 49 29 22 b 35 55 10 c 20 54 26 d 14 86 — e 32 62 6 f — 97 3 g 12 77 11 h 10 82 8 i 25 71 4 3 23 66 11 k 35 50 15 1 32 55 13 m 44 45 11 Szürke kiscelli agyag n 18 47 35 o 9 37 54 P 14 48 38 r 11 42 47 s 7 44 49 t 5 48 47 Pa ál: A budai agyagok mérnökgeológiai összehasonlítása 251 b) kaolinit arany % 17. ábra. A szürke (1) és sárga (2) kiscelli agyag, a) ásványos összetétele, b) az agyagásványtartalom %-os megoszlása Fig. 17. a) mineral components, b) percentage of clay mlnerals, in grey (1) and yellow (2) Kiscell clays Az összegyűjtött adatokat kiértékelve megállapíthatjuk, hogy az aj ábra- részen is mutatkozik bizonyos különbözőség a szürke és sárga kiscelli agyag mintái között, de a ábrarész szerinti különbség igen jellegzetes. A szürke kis- celli agyag montmorillonit-aránya általában alacsony (5 — 14%), míg a sárga kiscelli agyagnál ugyanez az agyagásvány 0-49% között változik. Még nagyobb a differencia a kaolinit-arány vonatkozásában, ahol a szürke kiscelli agyag mintái 35 — 54%, a sárga kiscelli agyag mintái 0—26% közötti értékeket adtak. A kétféle megjelenésű kiscelli agyag agyagásványkülönbsége jól alátámasztja az eltérések szignifikancia vizsgálata során nyert különbözőséget és a földpá- tokkal kapcsolatos differenciával együttesen értékelve, még nagyobb a jelentő- sége. 252 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet 18. ábra. összefüggés a kiscelli agyag agyagásvány tartalma és folyási határa közOtt a) regressziós egyenes a vizsgálatok szerint, b) simított Wi érték (FTV 1970) szerint Fig. 18. Clay mlneral content of Kiscell clays related to liquid limit values a) regression line according to the tests b) estimated Wi, values according to (FTV, 1970) A rendelkezésre álló adat-csoportot feldolgoztuk, úgy is, hogy az összes agyagásványtartalom {A, %) kapcsolatát kerestük a folyási határral. A X8, ábra felső a) részén látható pontokra illeszthető regressziós egyenes egyenlete Wi^ = 0,64 • A -f 29 A pontok az egyenes körül értékben szórnak. Ez az összefüggés jól egyezik azzal a tapasztalati ténnyel, hogy az agyagásvány-tartalom nélküli homokliszteknek is van 20— 25%-os folyási határértéke. Ismeretes ((FTV. 1970), hogy a természetes agyagok folyási határ értéke megbecsülhető az alábbi képlettel: Wi^ = 2 • 8^ -f 1 • -f- 0,6 • Sjt P a ál: A budai agyagok mérnökgeológiai összehasonlítása 253 I ítmor r "mo inon t 1430 < Iliit 1( 05 zn í kac Minit 7 13 — -4 illi l 4 98 / klorít kaoltnit- Iliit 4.72 444 kvarc 427 LDL kalcit 3.87 kvar ka : a34 ilinit 3 56 ■ 1 — : kalcit 3 04 dolomit kalcit 2 88 2 84 < 1 ill ka t olinit irc kalcit almit 2 2 2 2 58 94 kvc ka 46 37 kvarc 1 2 29 kvarc 2.23 1 kvarc kalcit 213 2,09 kaolinit 1 1.99 kalcit 1.92 kalcit 1 83 81 \ ' M ■ i/i kva re ■ 67 . { pirít kalcit l.bJ 1 60 \ kvarc 1 1 S4 r *N \ ’.g - ooo ooo ooooo o<7*® t-' ^D r mon móri onit 1430 1 } ilht 10.0 «=r A j kaol nit '7i: illit 498 klór kaol kva t nit-y nt 4.72 444 c 4,27 kalcit 387 kvar kao :3.34 föld kalc init 3.56 pót .3,21 t 304 dolo kalc dók mit it 2 88 284 mit 266 Iliit kolcit-koo 256 2 49 2 46 kvarc-kalcit 1 1 kva kvar c-ka< )bt 229 2 23 213 209 kalcit kaolinit 199 kalc kalc kvar t 1 92 188 t kvar c 1,67 n kalcit 1.60 1.54 < _ kvar c j 1 > ooooooo ooo 19. ábra. UTG. dlffraktométeres felvétel a szürke kiscelli agyag „s” jelű mintájáról í’ig. 19. X-ray diffraction curve fór sample „s” of the grey Kiscell clay 20. ábra. RTG. dlffraktométeres felvétel a szürke kiscelli agyag „s” jelű mintájáról Fig. 20. X-ray diffraction curve fór sample „s” of the grey Kiscell clay ahol Sj, S,^ az agyagban levő montmorillonit, illit, kaolinit agyagásvány súly %-a; 2, 1, és 0,6 az agyagásványok aktivitását kifejező tapasztalati szor- zók. Kísérleti adatok szerint ugyanis a tiszta Ca-inontmorillonitnak kereken Wi^ = 200%, a tiszta illitnek = 100%, a tiszta kaolinitnek =60% a folyási határa. Az ennek figyelembevételével meghatározott pontsor regresz- sziós egyenesének egyenlete esetünkben u’l = 1,51 - A — 15 lenne. Az előbb hivatkozott ábra b) részén feltüntetettek szerint itt is ±11% nagy- ságú tartományban szórnak a pontok. A két egyenes összehasonítása érdeké- ben feltüntettük a saját adatainkon alapuló regressziós egyenest is. A nagyon jelentős különbség magyarázatát abban kell keresnünk, hogy a tiszta agyagásványok folyási határ értékei a különböző publikációkban igen 254 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet mg 50 100 150 200 250 300 21. ábra. Derivatográfos felvétel a 20. ábra anyagáról Fig. 21. Derivatographe eurves fór sample „s” of the grey Kiscell clay eltérőek s így a szorzótényezők alkalmazott kerek értékei csak közelítésnek tekinthetők. így pl. (Dumbleton— West, 1966), (Grim, 1962) és (Kezdi, 1967) szerint az egyes agyagásványok az alábbi folyási határ értékekkel jelle- mezhetők: Dumbleton— West Grim kezdi (1961) (1962) (1967) Montmorillonit 150% 100- 200% 290—710% Iliit 40- 90% 95—120% Kaolinit O co 30 - 70% 38- 59% Valószínűnek tarthatjuk, hogy a tiszta agyagásványok lü^^-értékeinek különbsége mellett nagyon lényegesek a természetes agyagokban levő agyag- ásvány-társulások geológiai okokra visszavezethető egyedi tulajdonságai és egymásrahatásai is. Irodalom - References Albeet J.— MllRAl J. (1969); Téglaagyagok égetésénél végbemenő folyamatok. Építőanyag XXI. k. 6. sz.p. 201—213. Dumbleton, M. J.— West, G. (1966); Somé factors effecting the relation between the clay minerals in boU and thelr plasticity. Clay Minerals VoÍ 6. Num. 3. p. 179—194. Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat (1970); Nagybudapesti csúszásveszélyes területek, (kézirat) Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat (1970); Tervezési segédlet agyagok talajmeclianikai célú kolloidkémiai vizsgálatá- hoz. (kézirat) P a ál: A budai agyagok mértiökgeológiai összehasotdítása 255 Grdí, R. E. (1962): Applied Clay Mineralogy. McGraw-Hill, New York (Toronto) London Horusitzky H. (1938): Budapest duna -jobbparti részének (Budának) hidroReológiája. Hidrológiai Közlöny jámbor a.— Moldvát L.— Rónai A. Ő966): Magyarázó Magyarország földtani térképsorozatához (Budapest). MÁFI kiadv. Bp. Karácsonyi S.— Reményi P. (1972): A városfejlesztéshez kapcsolódó feltárások jelentősége a mérnökgeológiai térképezésnél. Földtani Kutatás 4. sz. p. '85 — 90. KÉzdi a. (1967): Stabilizált földutak. Akadémiai Kiadó. Bp. KrivAn P. (1971): A fővárosi építésföldtani térképezést előkészítő földtani felvétel feladatai. Mérnökgeológiai Szemle 10 Bz. p. 57-60. PaAl T. (1973): Alapozási kérdések és felszínmozgások budai agyagterületeken. Műszaki doktori értekezés. Budapesti Műszaki Egyetem PaAl, T. (1974): Distribution-analysis of soil-physical characteristics. Proc. 2nd Int. Congr. of Int. Áss of Eng. Geol.- Sao Paulo PaAl T. (1974): Talajfizikai jellemzők eloszlás vizsgálata. Mélyépítéstudományi Szemle 8. sz. p. 379 — 387. PaAl T. Q975): Regresszió-analízis talajfizikai adattömegek esetén. Mélyépítéstudományi Szemle 1. sz. p. 22—30. i Reimann J. (1972): Ismerkedés a valószínűségszámítással. Zrinyi Katonai Kiadó, Bp. II RéThAti L. (1974): Talajvíz-idősorok homogenitásvizsgálata. Hidrológiai Közlöny, 1. sz. p. 1 — 9. '< SCHRÉTER Z.— SzÖTS E.— HORüSiTZKY F.— Mauritz B. (1958): Budapest és környékének geológiája. In- Bp. termé- ' szeti képe. Akadémiai Kiadó, Bp. Szilvágyi I. (1955): Zusammenhánge zwischen Kennzilhlen und bautechnischcn Eigenschaften dér Bődén. Gedánk- buch für Prof. Dr. J. Jáky, Budapest ■Varga L. (1966): Rugalmas ágyazáson alapuló számításaink megbízhatósága. EKME Tudományos Közlemények 4. sz. p. 99 — 136. VÉGH SAndorné (1968): Nemércek földtana. Tankönyvkiadó, Bp. Engineering geological comjiarison of buda clays by mathematical statistics Dr. T. Paul Correlation of the numerical figures of soil physical characteristics used in engineering I practice to the geological conditions of the parent layer are known only in principle. Paper illustrates the evaluation of the soil mechanical data sets of different geological origin materials by means of mathematical statistics. I The test samples have been taken over the hilly area of Budapest, to the West of the Kiver Danube. Here, over the mesozoic bedrock of limestone and dolomité, the Eocéné I and Oligocene mari and clay types can Ije found in a great thickness and extent. These substances are still close to the surface, covercd by a recumulated layer. Materials Type A : Type B: Type C : Type D: Type E : tested were Oligocenic grey Kisccll clay, Oligocenic yellow Kiscell clay, higher part of type *1, decomposcd upon the effect of upper atmospheric condensations. Pleistocenic top layer vvith scrce over type B, Buda mari, produced around the turn of Eocéné and Oligocene, respecti- vely, representing a stratum of significant carbonate content, and exhibit- ing a rock type charactiu' in certain places, Pleistocenic top layer with scree over type D. The present processing has involved the examination of a totál of about 10.000 data from the five different materials. Investigations employed values pertaining to the 90°ó reliability, although other mathematical statistical processing methods have worked with 95 or 99% reliabilities. This is explained by the fact that in the determination of the soil conditions an extremely heterogenous matéria! produced by natúré is studied with only more or less reliable laboratory techniques. It would nőt be reasonable, therefore, to increase further the numerical value of reliability, since this ought to enhance uncertainly instead of accuruncy When comparing the liquid limits of the strata (Fig. 1.), it deserves attention that the mean value exhibited by both the yellow Kiscell clay and the yellow Buda mari is about 4 % higher than that of the grey Kiscell clay. This difference may be attributed mainly to that in the iron compounds involved, as it is well known that an increased iron content Avould similarly increase clay plasticity. This must be understood here in such a way that, owing to the crystalline form of the pyrite insoluble in water, the iron com- pounds in the grey Kiscell clay influence the increase of the liquid limit to a lesser degree than the iron hidroxide in the yellow clay, which is a {írecipitat.ion readily forming colloid. The about = 80% outstanding values and peak data of the mari can be explained by the tuff dispersion traces observed in the stratum which are, generally, of an extremely high plasticity. 256 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet The most significant difference between the void ratio data sets of mean values and standard deviations is that, while the grey Kiscell clay is the lowest in both, Buda mari has an extreme standard deviation as against its médium average (Fig. 2.). The excessive extent of the mari can be explained partly by its frequent rock-like appearance, leading | to the values around e = 0.2 and partly to its similarly frequent fissures representing the source of the values above e = 1.0, which, however, may be attributed to sampling problems as well. The high void ratio of the yellow Kiscell clay is due, among others, to the significant volume increase during the decomposition of the pyrite, in certain cases, to as much as the tenfold of the original. This, of eourse will exert an effect on the entire soil mass. In the regression analysis we can see on Fig. 3. the liquid limit values of grey and yellow Kiscell clays connected with the depth of sampling. If the tested layer is really homogenous, three is no difference of Wl values according to the depth. Bút there is a remarkable devdation between the two types, although they are throught to have a common origin. Coefficient of compressibility has pozitive correlation to the depth of sampling, beeause of the grwoth of compactness (Fig. 4.). The separate layers have different growth of M-values and they are different of the lines of Dr. L. Varga, originated from the soil investigations of Budapest METRÓ. This underground-railway line crosses the whole Capital from East to West and in its way crosses different clay types (Miocéné, Oligocene, Eocéné). So it is nőt separated according to irigin. The plasticity diagram, after Casagrande, shows the connected w/^ — Ip values (Fig. 5 — 6.). The differences of undistrubed layers (type A, B and D) are very small on Fig. 7. looking to the ranges of 90% probability, so it is necessary to search the reál distingtion more widely, that is the significance test of distribution differences. If the distribution of the soil physical characteristics of the different strata are known, these characteristics can be readily compared, and it can be deterrnined whether the two samples (data sets) have come from the same statistical basic assembly of con- tinuous distribution, or nőt. The question is according to the Kolmogorov — Smirnov test, uj) to what difference of the distribution histograms (Fig. 8.) may we speak about a common or different origin ? If the element number of the sample is graduaUy increasing to a very high value, and the basic assumption is true, then both empirical distribution functions under test ought to approximate the same theoretical distribution function of the basic assembly, which means that at the limit value “*■ 0. Fig. 9. presents in detail the minimum necessary D„,ax value in the function of the element number (above the line there is the probability of different origin over 90%). The small table shows that the comparison of the three undisturbed layers tested has led to very high percentages in most cases, reflecting the probability of different origin (Fig. 10—11.). Most conspicuous is the difference between the distribution data displayed by the grey and yellow Kiscell clays. The Eocenic Buda mari ,,resembles” the yelow and grey versions of the Oligocenic Kiscell clay to a much higher degree, than the latter two one another. Differences of the two tvpes of Kiscell clay are supported by conventional figures too (Fig. 12-13.). The above test methods proved to be excellently adaptable fór the separation of the geological substratum and its recumulated covar, e.g. types B — G and D—E (Fig. 14 — 15-16.). An APPENDIX is at the end of the paper to show the clay mineralogical differences between the two Kiscell clay types. The ratios of the individual clay minerals (Mont- morillonite, Illite, Kaolinite) to the totál of the clay minerals differ significally (b. part in Fig. 17). The Montmorillonite of gray Kiscell clay is 5 — 14%, while that of the yellow clay is 0 — 49%. The Kaolinite-ratio of the grey one is 35 — 54%, and of the yellow one is 0 — 26% It is in conformity very well with the observations of Dr. G. BidlÓ, who has found different types of Feldpars in the grey and yellow Kiscell clay and he suggested the matéria! of the two originated from different areas. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1976) 106. 257—275 A hárshegyi homokkő kovásoclása és annak hidrotermális eredete* Dr. Bálái Tamás** és Nagymarosi András** (6 ábrával, 4 táblával) Összefoglalás: Szerzők rekonstruálják a hárshegyi homokkő kovásodásának folyamatát csaknem 50 felszíni feltárás, 13 mélyfúrás anyaga alapján. Megállapítják, hogy a kovás kötőanyag nem antigén, hanem elég nagy hőmérsékletű, lúgos-kovás hidrotermális oldatok lehűlése és pH csökkenése révén vált ki az eredetileg savanyú pórusvízű homokban a középsőoligocén elején. Magyarázatát adják a kioldás! jelenségeknek is. A hárshegy homokkő területileg is elváló két típusát különítik el. Kimutatják a ková- sodás törésvonalakhoz kötött jellegét és ezzel kapcsolatban felismerik a budai vonal tektonogén pásztáját, amely meghatározó jelentőségű volt a hárshegyi homokkő szedi- mentációjában és kovásodásában. Felismerik a felsőeocén magmatitok elterjedési ten- gelyének és a hárshegyi homokkő kalcedonereinek azonos csapásirányát. A középsőoligocén kovásodást (hidrotermális folyamatot) a felsőeocén magmatizmussal hozzák összefüg- gésbe. Ennek kapcsán utalnak a Darnó -vonallal durván párhuzamos budai vonal esetle- ges ércföldtani jelentőségére is. Módszereik kiterjedtek a makroszkópos terepi megfi- gyeléstől a csiszol ati-mikroszkópi, szedimentológiai, RTG-DTGr, nyomelem és dekre- pitációs vizsgálatokig. A hárshegyi homokkő egyik szembeötlő, tercier homokköveknél igen ritka (Pettijohn et al. 1973) sajátosságát, kovás kötőanyagát Scheéter (1912), ScHEKF (1922), Fekete (1935) és Horusitzky (1958) hidrotermális eredetű- nek tartotta. Az utóbbi évtizedekben általánossá vált azonban az a nézet, mely a hárshegyi homokkő kovásságát a diagenezis során végbement oldási- kiválási folyamatokkal magyarázza, a kovás kötőanyagot diagenetikus erede- tűnek tartja: Kaszanitzky (1956), Vadász (1960), Ákos (1964). A Cserhát, Pilis és Budai-hegység területén 1973 óta csaknem 50 felszíni fel- tárásban, valamint 13 fúrási szelvényben tanulmányoztuk a hárshegyi homok- követ, és ennek kapcsán e kőzet utólagos elváltozásairól sokirányú anyagvizsgá- lattal alátámasztott képet tudtunk kialakítani, sőt e kép alapján bizonyos ércprognosztikai hipotézis felvázolására is vállalkozni mertünk. 1. A hárshegyi homokkő kőzettani jellegei Az elkovásodás megértéséhez előbb röviden át kell tekintenünk e képződ- mény kőzettani jellemzőit. A hárshegyi homokkövet, mint formációt, három fő kőzettípus alkotja: • Szerzők a téma sokoldalú támogatásáért köszönetüket nyilvánítják a Magyar Állami Földtani Intézetnek, továbbá Dr. Hímor Gézának és Dr. Zklbnka Tibornak. Az agyagok ásványtani vizsgálatáért külön köszönetüket fejezik ki Dr. Bognár Lászlónak. •• ELTE Földtani Tanszék 6 Földtani Közlöny 258 Földtani Közlöny 106. kötet, S. füzet a) A típusos, erősen kovásodott hárshegyi homokkő b) Kevésbé típusos, alig kovásodott hárshegyi homokkő c) Vörös-, tarka-, és tűzálló agyagok Az a) és b) típus bizonyos mértékig földrajzilag elkülöníthető (L, 6. ábra), amennyiben a Bi atorbágy — Báty — Nagykovácsi — Pihsszentiván — Pilisvörös- vár— Pilisszántó —Pilisszentkereszt, nagyjából 20 — 200° csapásirányú vonal- tól Ny-ra kizárólagos ab) típusú, alig vagy egyáltalán nem kovásodott hárs- hegyi homokkő, míg e vonaltól K-re uralkodik (bár nem kizárólagos) az típus erősen kovás homokköve. A két típus különbsége és földrajzi helyzete már Horusitzky (In: Schréteb et al. I959.)-nak is feltűnt. A két típus egy- idejűsége dilemmatikus. Mindkettő oligocén kori transzgressziós báziskonglo- merátum, a pontos egyidejűség mellett és ellen azonban számos érv szól, melyről egy következő dolgozatunkban kívánunk részletesen szólni. A c) típus (a vörös- és tűzállóagyagok) mind az aj, mind ab) típushoz kapcsolódva, az említett vonal mindkét oldalán megtalálható. A kovásság mértéke az a) és b) típuson belül is eléggé változékony, kis terü- leten, vagy akár egy szelvényen belül is nagyon különböző lehet. A kovásodás erőssége függ ui. a tektonikai helyzettől (törésvonalak mentén jóval erősebb a kovásodás), a homokszemcsék átmérőjétől és osztályozottságától (az agyag- szegény, durva, jól osztályozott homokkő — jobb permeabilitása révén — jobban kovásodott), a karbonátos aljzattól való távolságtól (pH-viszonyok változása). Amikor tehát a fenti területi elkülönülésről beszélünk, átlagos, túlsúlyban levő megjelenési formákra gondolunk. a) A típusos, erősen Tcovásodott hárshegyi homokkő Azért tartjuk típusosnak, mert a Nagy-Hárshegyen is ez van. Tömegének nagy részében erősen kovásodott, igen kemény, fehéres-szürke, sárgásbarna, vagy vörösesbarna durva homokkő, konglomerátum és finom homokkő. Pados, vagy keresztrétegzett. Csillámszegény, CaCOg-tartalma <5%, gyakorlatilag 0%. A karbonátkioldással kapcsolatos egyes rétegekben észlelhető sejtes szö- vete (kioldott mészkő- és dolomittörmelék), valamint a molluszkák kőbeles előfordulása (még a kalcithéjas Ostreák és Chlamysok is !). Gyakoriak a növényi törmelék és teredos uszadékfák maradványai. Sok helyen kalcedon- és barit- erek járják át. A kalcedonerek iránya majdnem mindig KDK— NyÉNy (80— Í20 és 260 — 300° közötti pásztában) és csak kivételesen található az erre durván merőleges 15 — 195°-os csapásban (1. ábra). Ugyanezt a csapást észlelte Kaszanitzky (1956) is a Vöröskőváron. Akárcsak a kalcedonerek, a bariterek is meghatározott törésirányokhoz kötöttek, éspedig 20 — 40 — 200 — 220° és a 135 — 170 — 315 — 350° csapású törési pásztákhoz. Mind a kalcedon- mind a bari terek dőlésszöge 45 — 90° közötti lehet, az esetek többségében a 75° körüli dőlésszöget mértük. Vékony csiszolatban a detritális anyag mennyisége átlagban 70—90% közötti (a kimérést beosztásos okulárral a RosiWAL-elv alapján két irányban végeztük, az ásványok mennyiségét térfogatszázalékokban adtuk meg). Szélsőértékek: 45 — 91%. A törmelék anyaga zömében magmás és metamorf eredetű k varéit, továbbá kvarc. Muszkovit 0,5 — 3,0%-os elegyrésze a homok- kőnek (makroszkóposán többnyire nem is észlelhető). A földpát nagy ritkaság (csak egy mintában észleltük), karbonáttörmelék egyáltalán nincs. Kiméréseink Bálái — Nagymarosi: A hárshegyi homokkő kovásodása . . . 259 Rnnlí o / B 0 1 2 km ' ' ' 1. ábra. A hárshegyi homokkő elterjedése a kalcedonerek és a fő litoklázis irányok csapásának feltüntetésével. J el- magyarázat: 1. Felszíni feltárás, 2. Mélyfúrás, 3. Fő litoklázis irány, 4. Kalcedonér és iránya, 5. Hárshegyi homok- kő felszíni elterjedése, 6. Makrofauna Fig. 1. Distribution of the Hárshegy Sandstone with indication of main lithoclase strike directions. Légén d: 1. Surface exposure, 2. Deep borehole, 2. Main lithoclase strike direetion, 4. Chalcedony streak and its direction, 6. Suífacial distribution of the Hárshegy Sandstone, 6. Macrofauna során észleltünk még cirkont, amfibolt, rutilt, gránátot és epidotot. Külön tanulmányozta Hahtai Éva a kavicsok anyagát. Az uralkodó kvarciton és kvarcon kívül 3— 14%-nyi fekete, finoman palás szövetű grafitpala, továbbá elvétve egy-egy homokkő, csillámpala és kovás fatörzs alkotja a kavicsok anya- 6* 260 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet gát. Azokban a rétegekben, melyek valamilyen okból elkerülték a kioldási- kovásodási folyamatot (általában a transzgresszív helyzetű bázistagozatban) nagy százalékban találhatunk mészkő- és dolomitkavicsot illetve finomabb tör- meléket. A bázisrétegek törmelékében gyakori a tűzkő. A kötőanyagot is vékony csiszolatokban tanulmányoztuk, bár itt segítséget jelentett a röntgendiffraktométeres mérés is. Ez utóbbi segítségével Bognáb László a Hárshegyről, Telki-Sziklafalról, Romhány tanácsi kőbányából néhány % kaolinitet tudott kimutatni, mely a kötőanyag részét képezi. A Pilisboros- jenő-Kövesbérc 0,063 mm alatti frakciója 50%-nyi jól kristályos kaolinitet tartalmaz. A Tök-hegyen a teljes kőzet kaolinittartalma max. 20%. A kötő- anyagban tehát több-kevesebb kaolinit lehet jelen. (Erre már Horusitzky In: ScHRÉTEB et al (1,959) is utal.) Egyébként négyféle kötőanyag cementálja a hárshegyi homokkőnek ezt a típusát: barit, kalcit, vasoxid, kova. A baritos és kalcitos cementáció rendkívül ritka. A pesthidegkúti Tök-hegy egyetlen mintájában figyelhettük meg a baritos kötőanyagot, mennyisége 5%. A kalci- tos cementáció a pilisszántói Hosszúhegy Martini -féle egykori kőbányájában fordul elő kovásodással együtt. A vasoxidos cementáció viszont igen gyakori, a kovásodással mindig együtt jelentkezik. Általában vörösesbarna, opak össze- függő póruskitöltéseket alkot, máskor tűs kifej lődésű. Igen gyakran erekben, sávokban cementálja és színezi a kőzetet. A pilisszentkereszti Szurdokban és Csobánka-Hosszúhegyen hidrohematitot is találtunk. A leglényegesebb kötőanyag ennél a típusnál a SiOa- A kötőanyagban levő SiOg mennyisége, néhány %-tól 50%-ig terjedhet. A cementáló kovaanyag színtelen, vagy ha vassal szennyezett, sárga, sárgásbarna. Megkülönböztethető egy gyakoribb, szálas-rostos, sokszor sugaras változat, és egy tömöttebb, xeno- morf szemcsékből álló változat. Utóbbi könnyen összetéveszthető a kvarccal, ettől csak aprószemcsés kifejlődésében, valamivel kisebb törésmutatójában és kettős törésében különbözik. A röntgenvizsgálat a kötőanyagot is kvarcszerke- zetűnek állajiította meg, de optikai jellemzői alapján a kovakötőanyag kalce- don. Az előbb leírt kétféle kalcedon gyakran együtt is megjelenik. Míg az első, szálas típus csak bekérgezéseket alkot a szemcséken, addig a másik változat mindig repedés-, ill. póruskitöltésként jelentkezik, mégpedig teljesen kitöltve az üreget. Együttes megjelenéskor a tömött szemcsés második változat gyakran körülnövi az elsőt. Munkánk során vizsgáltuk azt is, vajon mutat-e a kovás cement eloszlása egy rétegen vagy szelvényen belül valamiféle szabályszerűséget. Feltételeztük, hogy az átlag-szemcseátmérő — tehát közvetve a permeabilitás — függvényé- ben kovásodtak az egymás fölött elhelyezkedő homokkőrétegek. Eredményeink azt mutatják, hogy ilyen egyértelmű kapcsolat nincs a kovásodás mértéke és az átlag-szemcseátmérő között. Minták Átl. szemcse átmérő (mm) Kvarc- törmelék o/ /o Kovás cement % Vasas cement 0/ /o Ezüsthegy 1. 0,125-0,063 82,7 17,2 Ezüsthegy 2. 0,063-0,031 84,7 16,4 19,0 — Hosszúhajtás-hegy 1. 0,5 —0,25 81,0 — Hosszúhajtás-hegy 2. 0,063—0,031 67,6 10,3 22,1 Nagyhárshegy (alulról felfelé m-ként) ..0” 0,063-0,031 77,2 22,8 .,A” 0,125—0,063 76,6 24,4 — „0” 0,6 —0,26 91,4 8,6 Bálái — Nagymarosi: A hárshegyi homokkő kovásodása . . . 261 Hasonlóan esetlegesnek tűnik a kova kiválása pl. egy, az esztergomi Kálvá- ria-dombról származó minta esetében, ahol ugyanazon kőzetdarab vassal meg- festett része (a.) 61,7% kvarctörmeléket, 32% karbonát kötőanyagot és -tör- meléket és 6,3% vasas kötőanyagot, míg vassal nem színezett része (b.) 50,1% kvarctörmeléket, 32,5% kovás cementet és 17,4% karbonát kötőanyagot és -törmeléket tartalmaz. Egyértelmű szabályszerűséget fedeztünk fel a kovásodás mértékében a kova- szállító repedések helyzetéhez viszonyítva. A telki Sziklafal két különböző helyen gyűjtött mintáiból sorozatot csiszoltunk és ásványtani összetételt mér- tünk. Minták Kvarc (törmelék) 0/ /o Kovás cement 0/ /o Karbonát % (törmelék kötőanyag) Telki 6. a) Közvetlenül a kovaér mellett 72,8 27,2 b) Kovaértöl 2 cm-re 78,5 21,5 _ Telki 3« a) Közvetlenül a kovaér mellett 55,4 44,6 b) Kovaértől 3 cm-re 65,0 35,0 nyomokban c) Kovaértől 6 cm-re 66,4 9,6 24,0 Kimutatható tehát, hogy a kovaértől távolodva — egyre csökken a kovás cement mennyisége — egyre nő a ki nem oldott karbonát törmelék és -kötőanyag mennyisége — egyre nő a ki nem töltött pórustérfogat. b) Kevésbé típusos, alig kovásodott hárshegyi homokkő Az a) típustól abban tér el, hogy csak egyes rétegei kovásodottak, sőt a ková- sodás teljesen elmaradhat, továbbá jelentősen több agyag és aleurit kísérheti a homokkövet. Felépítése ennek megfelelően finom és durva homokkő, konglo- merátum és agyagos aleurit váltakozásából adódik. Változóan kemény, színe fehéres szürke, sárgás barna, vagy vörösesbarna. Vékony-lemezesen, padosán rétegzett, vagy keresztrétegzett. Makroszkóposán is gyakran észlelhető musz- kovit, néha mállott biotit, glaukonit. CaCOa-tartalma gyakran nagyobb 10 %- nál. A sejtes szövet igen ritka, a kisebb vagy nagyobb átmérőjű karlmnáttör- melék viszont gyakori. Molluszkákban igen szegény, viszont sok a növényi törmelék, teredos uszadékfa-maradvány, levéllenyomatok. Kalcedon- és baritér ebben a típusban nincs. Az agyagos aleurit betelepülésekből nem egy helyen Ostracoda- és Foraminifera-í-a,unát (Rotalia propinqua, Ammónia heccarii, Ammomarginulina, Ammobaculites , Rhabdammina, Hyperammina) mutatott ki Horváth Mária. Ez a hárshegyi homokkő tíjíus halványan emlékeztet egyes felsőoligocén homokokra, ezért felületes vizsgálat esetén össze is téveszthető azokkal. A kevéssé kötött rétegek anyagát iszapolási — ülepítési eljárásokkal, szitálás- sal lehetett előkészíteni, míg a kötött homokkövet ez esetben is vékonvcsiszo- latokban vizsgáltuk. A legteljesebb átmenet mutatkozik a meszes agyag- aleurit-homok-kavics frakciók között. A detritális anyag mennyisége 57 % körüli. A törmelék anyaga — szemben az a) típussal a kvarcon és kvarciton kívül mindig több-kevesebb karbonát. A karbonátszeiTicsék aránya a kvarcit- 262 Földtani Közlöny 106. kötet, S. füzet hoz képest elérheti az 50%-ot. Fentieken kívül több-kevesebb tűzkőszemcse, néhol glaukonit, egy-egy plagioklász és csillámok észlelhetők. A kavicsanyag minősége az a) típuséhoz hasonló, mennyisége azonban kisebb az üledék töme- géhez képest. A kötőanyag — szemben az a) típussal — többnyire kalcit és a tűs, opak limonit. Csak egyes rétegekben jelentkezik a kalcitos cementációval együtt a kalcedonos póruskitöltés. Pilisszentlélekről foszforitos cementációt jelez Nagy G. (1968). c) Vörös-, tarka- és tűzálló agyagok A hárshegyi homokkő mindkét típusának jellegzetes kísérői. A vörösagyag többnyire a homokkő bázisán jelentkezik szeszélyesen változó vastagságú, kiékelődő tömegek formájában a karbonátos fekvő mélyedéseiben. Granulo- metrikus vizsgálataink szerint agyag és finomhomok tartalmú aleuritnak bizo- nyult. Bognár László röntgenográfiai és DTG vizsgálatai szerint max. 60 %-ban ^ jól vagy közepesen kristályos kaolinitból áll, melyhez kvarc, változó mennyi- ségű kalcit és vas (az utóbbi sokszor kimutathatóan hematit formájában) valamint Pilisvörösvártól É-ra, a Vörös-hegyen 40%-nyi böhmit társul. A transzgresszív formáció bázisán jelentkező vörösagyag, mely egyes szelvények- ben alig koptatott mészkő, dolomit és tűzkőtörmeléket tartalmaz lencsésen kiékelődő rétegecskékben — át iszapolt, áthalmozott, degradált bauxitnak vagy a korai oligocén klimatikus viszonyainak megfelelően már alig bauxitosodott, terra-rossa eredetű vörösagyagnak tekinthető (Varjú 1957, valamint Bár- DOSSY György szóbeli közlése). Kevéssé valószínű, hogy a korábbi földtani térképek által ,, krétának” jelölt kor elfogadható lenne. A vörösagyag eredeti anyaga az oligocén abrázió során áthalmozódott és így szervesen kapcsolódik a hárshegyi homokkőhöz. A vörösagyag, ha nem is összefüggő kőzettestként, a Hárshegytől egészen Kesztölcig és a Romhányi rögökig sok szelvényben meg- található. A tűzálló agyagok legdúsabb szemcsefrakciója a durva aleurit és az agyag. A vörös agyagoktól állandóan kicsi (<7%) CaCOg-tartalmukban és kis vastar- talmúkban különböznek. A tűzálló agyag Budakeszitől Romhányig ill. Pilis- csabáig nyomozható szabálytalan, lencsés testekben közbetelepülve a hárs- hegyi homokkőben. A kaolin és a hárshegyi homokkő között minden átmenet megvan. így gyakoriak a kaolinos hoinokközbetelepülések különösen Budake- szitől Ny-ra és a romhányi rögökben, de máshol is előfordulnak. Mint láttuk a hárshegyi homokkő kemény, kovás változatából sem hiányzik a kaolinit mint kötőanyag. 2. A hárshegyi homokkő kovásodása Füchtbauer (in Füchtbauer und Müller 1970) háromféle kvarcitot külön- böztet meg. — Metakmrcit : homokkő rekrisztallizációja útján keletkező metamorf kvar- cit. Jelen vizsgálataink szempontjából érdektelen. — Diagenetikus kvarcit (,,Druckquarzite”, ,,pressolved quartzite”): réteg- terheléses nyomás hatására egyes szemcsék részleges vagy teljes oldása (2. ábra) majd kiválása révén megkeményedett agyagos vagy csillámos homokkő. A kova kötőanyag ebben az esetben autochton, vagyis a homokkőtesten belül Bálái — Nagymarosi: A hárshegyi homokkő kovásodása . . . 263 2. ábra. Nyomás hatására létrejött oldódás szomszédos homokszemcsék között (FüCHTBAtTER und MOilek, 1970^ Fig. 2. Dissolution between adjacent sand grains due to pressure (FüChtbaijer and Müller, 1970) képződött vagy az említett nyomás hatására, vagy a földpátok kaolinosodása révén: 4KAISÍ3O8 + 4H2O - Al4(OH)8SÍ40io + 2K2O + 8SÍO2 káliföldpát kaolinit A fenti reakció során képződő amorf csapadékból mint kísérletek igazolják — a kaolinit és a kova ki fog kristályosodni. Az autochton (antigén) kvarc a homokszemcsék azonos optikai orientációban való (homoaxiális vagy syntaxiá- lis) továbbnövekedéseként válik ki. A továbbnövekedett szemcsék száma a süllyedési mélységgel arányos (3. ábra). Az utóbbi idők felfogása a hárshegyi homokkövet — véleményünk szerint tévesen — idesorolta. — ,, C ement” -kvarcit : a kőzettestbe kívülről behatoló, allochton Si02-től elkovásodott agyagszegény homokkő. A homoaxiálisan továbbnövekedett kvarc helyett itt a pórusokat rostosan-hullámosan (,,faserig-undulöse”) kioltó, vagy kriptokristályos kvarc tölti ki (epitaxiális rárakódás Pettijohn et al. 1973 szerint). A SiOg ebben az esetben gyorsan vált ki. Heald and Renton (1966) (in Füchtbauer und Müllee 1970) hidrotermális kísérletei szerint ez koncentrált oldatok gyors bevezetésekor következik be. A ,, közép-német” tercier kvarcitokat pl. ojiál -» kalcedon ^ kvarc cementálja (Füchtbauer und Müller 1970). továbbnött kvarcszemcsék (%) 10 20 30 40 50 60 3. ábra. Kvarcszeracsék homoaxiális (syntaxiális) továbbnövekedése a növekvő betemetődési mélység függvényében (Füchtbauer und Müller, 1970) Fig. 3. Homoaxial (syntaxial) over growth of quartz grains in dependence on the deptli of burial (Füchtbauer and Müller 1970) 264 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet A hárshegyi homokkő az általunk átvizsgált, csaknem 60 db vékonycsiszolat alapján, ahol egyáltalán kovásodott, tehát az a) típus és helyenként a b) típus esetében, — egyértelműen a ,,cement-kvarcitok” osztályába sorolandó (vő. 1. fejezet kötőanyag leírása). Kioldási nyomok csak néhány minta kvarc- szemcséin voltak megfigyelhetők, a kioldási öblösödésekbe többnyire vasas kötőanyag hatolt be. A szemcsék felületére kivált kovakötőanyag követi a szemcse körvonalát, a továbbnövekedés azonban más orientációjú, új ásvány alakjában történt. Egyetlen mintában (Hárshegy) találtunk csak egy homo- axiálisan továbbnövekedett kvarckavicsot, egyébként a kötőanyag kristály- orientációja mindig más, mint a szemcséké és ez kizárja a diagenetikus, ,,Druck- quarzit” -jellegű kovásodást. A SiOg a hárshegyi homokkőbe kétségtelenül kívülről hatolt be erősen lúgos (pH 9—11) oldatokkal (4. ábra, oldh. diagr.). A homoktest durvaszemű, jól osztályozott, nagy porozitású és permeabilitású részei ez oldatok kitűnő vezetői voltak, szemben az agyagosabb rétegekkel. A SiOg oldat a homoktest eredeti pórusvizével reakcióba lépett. Ez az eredeti pórusvíz savanyú kellett, hogy legyen. Ez utóbbira bizonyíték a kaolinit gyakorisága a hárshegyi homokkő- formációban, a kaolinit tudvalévőén a savanyú vizű trópusi lagúnákra jel- lemző és ott stabil (Füchtbauer és Mülleb 1970, Kukal 1971, Pettijohn et al 1973, Ne]VIECZ 1973). Az eredetileg is viszonylag savanyú partközeli tengervíz pH értéke a lerakodott homok pórusaiban az ott bomló, nagy mennyiségben betemetett növényi anyagtól tovább csökkent (humuszsav kép- ződése a bomlás során). A hárshegyi homokkő pórusvize az üledék lerakódása után tehát savanyúbb volt, mint az átlagos tengeri üledékek gyengén savas pórusvize, közvetlenül az üledék felszíne alatt (Kukáé 1971). A hárshegyi homokkő pórusvize jíH 6-ra becsülhető (feloldotta a karbonát kavicsokat és a molluszkaházakat). Az erősen savas jelleget bizonyítja, hogy még a dolomit- szemcsék és a kalcit-teknők is feloldódtak. Nem valószínűtlen azonban, hogy a lúgos-kovás oldatokon kívül — azokkal nem egyidőben — savanyú hidro- terma is hatott, és ez tetőzte be az agresszív kioldási folyamatot. A lúgos SiO,-dús oldat tehát az egykori homoktestbe hatolásakor lehűlve és a fenti savanyú pórusvízzel reakcióba lépve kovasav tartalmának jelentős részét leadta (4. ábra), mely utóbbi kalcedon formájában a pórusokban kivált. hőmérséklet °C 0 2 4 6 8 10 12 dh 4. ábra. Amorf kovasav oldhatósága (FÜchtbatjek und MŰxler, 1970). a = vizes oldatban a hömórséklet függvé- nyében, b = 25 °C-on a függ^'ényében Fig. 4. Solubility of amorphous silica (Füchtbauer and Müller, 1970). a = in an aqueous solution as a function of temperature, b = at 25 °C as a function of pa Báldi — Nagymarosi: A hárshegyi homokkő kovásodása . . . 265 Miközben a hárshegyi homokkő java tömegében a kovásodás a fenti módon lejátszódott, a homokkő bázisrétegeiben az egykori pórus víz összefüggött a karbonátos alaphegység karsztvizével. A karsztvíz — mint ismert — lúgos, az alábbi összefüggés szerint: CaCOa + 2H2O ^ Ca(OH), + HoCOg melyből a Ca(0H)2 jobb disszociációja révén következik a rendszer lúgos pH- ja. A lúgos karsztvíz a homokkő alsó néhány méterében a pórusvizet közömbö- sítette, sőt lúgosíthatta, ezért itt elmaradt a karbonát-kavicsok és molluszka- héjak kioldása és a kovasav sem vált ki nagyobb mennyiségben. Pilis vörös- váron az OÉÁ irodája mögötti feltárásban (,, állomás-bánya”) triász dolomitra települ a hárshegyi homokkő alul 2 m vastag dolomitbreccsával, melyre 4 m vastag, barna, sejtes kovás kvarchomokkő következik. A breccsából és homokkőből alulról felfelé haladva vett minták CaCOg- tartalma a következőképp csökken: 15,3%, 6,3%, 3,f%, 4,7%, 7,1%. Hasonló a helyzet többek között a solymári Várerdőhegyen is, ahol Monostori 31. (1964) az ascendens kovásodás elleni érvként írta le az alsó néhány méter nem kováso- dott jellegét, karbonát-törmelékességét. A kovásság hiányát a fekvő rétegekben azonban itt is a karsztvíz hatásának tulajdonítjuk. 3. A cementáló SiOg eredete Vékony csiszolat i mikroszkópi vizsgálataink tehát egyértelműen bizonyítot- ták, hogy a kovasav kívülről, hirtelen hatolt be a hárshegyi homokkőbe, a cementáló anyag antigén eredetét (Drucklösung) gyakorlatilag kizártuk. Fel- merül a kérdés: honnan került a nagy mennyiségű kovasav a homokkőbe? Az alábbi lehetőségekre gondolhatunk: a) a medence más területén oldott Siüg- ben gazdag, lúgos tengervíz volt ; b) a tufák (földpátok) kaolinosodása során felszabaduló kovasav (1. feljebb); c) hidrotermális oldatok ková.sítottak. A kö- vetkezőkben bizonyítani fogjuk, hogy az első két folyamat, ha egyáltalán, akkor is igen korlátozott mértékben járulhatott hozzá a kovásításhoz. a) Bár a hárshegyi homokkő lerakódási területén mint láttuk az átla- gosnál savanyúbb volt a tengervíz, a vele szomszédos és durván egyidősnek tekinthető kiscelli agyag üledékgyűjtőjében a tengerek átlagára jellemző gyen- gén lúgos (pH 8) közeg alakulhatott ki. Ilyen közegben a nein kristályos SiOg (vulkáni üveg, Diatoma-vkz) könnyen oldatba megy, hogy azután az üledék mélyebb rétegeinek savanyúbb környezetében - vagy esetleg áramlással távolabbi, savanyúbb rendszerbe kerülve - kiváljék. A Kárpátok mélyebb oligocénjében elterjedt menüitek kovásodása így történhetett. A hárshegyi-kis- celli üledékgyűjtő esetében azonban ez kizárható, mivel az olyan kiscelli agyag- ban sincsenek gyakorlatilag diatomák, melyek egyéb mikroflórában illetve -fau- nában gazdagok és maga a kiscelli agyag sehol sem kovásodott el úgy, mint a menüitek. h) A hárshegyi homokkőhöz kötötten sok a kaolinit (vö. 2. fejezet). Tufás- ságra utaló nyomok is akadnak egy-két helyen a hárshegyi homokkőben, mint pl. Pilisborosjenőtől ÉNy-ra, a Fehér-hegyi árokban, ahonnan több mint 50,0% kaolinit mellett 10%-nyi montmorillonitot mutatott ki Bognár L. A helyszí- nen is bontott tufitosnak tűnő homokkő tehát tufás volt és a halmirolizist (montmorillonit) kaolinosodás is kísérte. Tegyük fel, hogy a hárshegyi homok- 266 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet kőben is annyi tufaanyag volt eredetileg, mint az egyidős kiscelli agyagban és e tufa földpátjának kaolinosodásakor felszabaduló SiOg kovásított. Az átlagos kiscelli szelvényben azonban a rétegoszlopnak mindössze 2 — 3%-át teszik ki tufák, tuffitok, és — mint a tufákban általában — ezeknek földpáttartalma legfeljebb 20%. Az így adódó mennyiség rendkívül csekély a hárshegyi ho- mokkövet cementáló nagy tömegű kovasavhoz képest. Tehát az eleve kevés tufából és még kevesebb földpátból kevés kova származhatott. Azonfelül a tűzálló agyag (kaolin) lencsés, kiékelődő települése, keresztréteg- zett homokkal keveredő megjelenési módja külső (extrabazinális) eredetre és behordásra utal, vagyis a kaolin javarészt nem in situ keletkezett a hárshegyi homokkőben, hanem még a lehordási területen és már kaolinitként került az üledékgyűjtőbe. c) Már kizárásos alapon is maradna tehát a hidrotermális eredet feltevése, melyet azonban szerintünk meggyőző téimyé emelnek az alábbi pozitív bizo- nyítékok: — a kovásodás törésekhez kötött változékony jellege ; — a törésvonalakhoz kötött kalcedonerek gyakorisága; — a barit gyakorisága, a hidrohematit és (az eocénben) a cinnabarit jelen- léte, a Berkenye-4. sz. fúrás hárshegyi homokkövének pirites-kalcitos erei, hintett piritessége ; — a nyomelemek. Két barit-minta és egy kovaér (mindegyik Pilisboros jenő, Kövesbércről) nyomelem-tartalma a Zn, Cu, Pb figyelmen kívül hagyásával az alábbi eredményeket adta:* Barit I. Barit n. Kovaér B 55 100 40 ppm Zr 190 300 36 V 18 34 7 As 180 320 200 Cr 30 28 5 Se 90 10 10 Co 58 40 43 Sr 150 250 13 Ba sok sok <300 Az As, Se, Ba gyakorisága (utóbbi a kovaérben) egyértelműen hidrotermális eredetet bizonyít Zelenka T. szerint. Vitális Gy. és Hegyi I. (1974) a Buda- pilisi kovás dolomitokból a mi eredményeinkkel teljesen egyező elemzési ada- tokat nyert (kiemelik a Sr, Ba, As gyakoriságát, elemzésük kiterjedt az elég gyakorinak mutatkozó Pb, Zn és Cu-ra is). Pécsiné Donáth É. (1973) a felső- petényi hárshegyi homokkőformációból és a fekvő kőzetekből a Cu, Zn, As, Ba, Sr viszonylagos gyakoriságát mutatta ki egyéb elemek mellett. — a kovásító oldat feltűnően nagy mezotermális hőmérséklete. Az Országos Érc- és Ásványbánya Vállalatnál Csillag János mérése szerint két, a piíis- borosjenői Kövesbérc kőfejtőjéből származó barit-minta dekrepitációs vizsgá- lata az alábbi eredményeket adta: ,, barit I.” = 310 °C; ,, barit II.” = 320 °C. E meglepően nagy értékek további vizsgálatokat tesznek indokolttá. A kalce- don kiválási hőmérsékletét eddig nem tudtuk meghatározni, de egy esetleges mezotermális hőmérséklet ebben az esetben is várható, a kalcedon ui. már 500 °C-tól kezdődően 200 °C-ig keletkezhet. Az elemzés a Bányászati Kutató Intézetben készült 267 Bálái — Nagymarosi: A hárshegyi homokkő kovásodása . . . — a cementáló kova nagy mennyisége, mely az eredeti pórus térfogat alapján kiszámítható. Jól kovásodó hárshegyi homokkő térfogatának átlag 15%-át alkotja a pórusokat csaknem teljesen kitöltő kalcedoncement. Minthogy a kvarc (2,65 g/cm®) és a kalcedon (2,57 — 2,65 g/cm®) sűrűsége csaknem egyenlő. í. ábra. A SiOi kristályos és amorf változatainak oldódása (Nemecz, 1973). Jelmagyarázat: I. Kvarc, II Kristobalit, III. Opál, IV. Amorf kovasav Fig. 5. Dissolution of the crystaUine and amorphous modifications of SiO, (Nemecz, 1973). L e g e n d: I. Quartz, II. Cristobalite, III. Opal, IV. Amorphous silica ez ténylegesen kb. 400 kg kalcedont jelent a homokkő minden m®-ében. Ameny- nyiben a kalcedon a törmelékes kvarcszemcsék visszaoldása révén keletkezett volna, úgy a homokkő eredeti pórusvizének, és a benne átáramló víznek, kel- lett volna 400 kg SiOg-t feloldani a kvarcszemcsékből. Ez az érték lehetetlen- nek tűnik, ha tudjuk, hogy 7 pH mellett a víz 25°-on mindössze 7 g/t, 200°-on pedig kb. 50 — 55 g/t kvarcot old fel. A fenti hatalmas tömegű kovaanyag csakis máshonnan származó, SiOg-t tartalmazó oldat át áramlásával magyarázható. 4. A középsőoligocén hidrotermális tevékenység térben és időben ScHRÉTER (1,912) a budai hidrotermális folyamatot az alsó mediterránban (alsómiocénben) kezdődő és a pleisztocén travertinó képződésig terjedő egysé- ges jelenségsorként értelmezte, nyilvánvalóan a miocén vulkanizmushoz kötve azt. ScHERF (1922) és Fekete (1935) ugyanakkor találóan mutatott rá arra, hogy a hárshegyi homokkövet ért hidrotermális hatások a kiscelli agyag lerakó- dása előtt kellett, hogy bekövetkezzenek, mivel az utóbbit nem érte hidrotermá- lis elváltozás. Valóban, ha arra gondolunk, hogy a tardi agyag a törésvonalak mentén még kovásodott, viszont a kiscelli agyag még ilyen helyeken sem, akkor a kovásító folyamat záródását a középsőoligocén elejére helyezhetjük. Ugyanez lehetett a barit nagyobb tömegű kiválásának befejező dátuma is. Az is me- győző, hogy az egerien (felsőoligocén) nagyon hasonló fáciesű homokrétegei a kovásodás legcsekélyebb jelét sem mutatják a hárshegyi homokkővel azonos tektonogén pásztában sem. A térképen (1. és 6. ábra) feltüntettük az erősen kovásodott és az alig kovás hárshegyi homokkő típusok elterjedését, valamint a kalcedonerek előfordulá- sát és csapását. A hárshegyi homokkő K-i határa, mely mentén laterálisán, hirtelen átmegy a kiscelli agyagba egy 30 — 210°-os csapású, feltehetően Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet 268 pireneusi (vagy még korábbi) tektonikai vonal Csitár—Nézsa—Kósd— Szent- endre—Üröm— Jánoshegy— Törökbálint— Nadap vonalában. Az eró'sen ková- sodott, a) típusú hárshegyi homokkő Ny-i határa (Pilisszentkereszt — Pilis- szántó—Pilisvörösvár— Nagykovácsi— Páty—Biatorbágy) nagyon durván '[*□ ‘EÜ3 6[b3 7[3 0 10 20 km 6. ábra. A hárshegyi homokkő és az eocén vulkánitok elterjedése cl budai vonal helyzete, a kalcedonerek csapásának vázlatos feltüntetésével. Jelmagyarázat: 1. Felsőeocén vulkánit, 2. Tardi agyag, 3. Hárshegyi homokkő A-típus, 4. Hárshegyi homokkő B-típus, 5. Feltételezett hárshegyi homokkő, 7. Budai vonal, 8. Kalcedonér csapása Fiff. 6. Distribution of the Hárshegy Sandstone and of the Eocéné volcanics, the position of the Buda Line, with sche- matical indication of the strike directions of the chalcedony streaks. L e g e n d: 1. üpper Eocéné volcanics, 2. Tárd Clay, 3. Hárshegy Sandstone, Type A, 4. Hárshegy Sandstone, Type B, 5. Supposed [Hárshegy Sandstone, 7. Buda Line, 8. Strike of chalcedony streak Bálái — Nagymarosi: A hárshegyi homokkő kovásodása . . . 269 üárhuzamos a keletivel, ily módon a képződmény és ezzel a kovásodás egy 10 — 20 km széles ÉK— DNy-i csapású D-felé keskenyedő tektonogén pász- tához kötődik. E pásztát és különösen annak K-i határát budai vonalnak nevezzük, és a hidrotermális tevékenység ennek mentén hatott (6. ábra). A kalcedonerek eloszlása arra utal, hogy a hidrotermális befolyás nem volt azonos intenzitású a budai vonal teljes hosszában. Míg a Cserhátban kevés kalcedoneret találunk, addig a Pilis egy részében és a Budai hegységben ezek gyakoriak. Tehát a budai vonal mentén D-felé haladva a hidrotermális elválto- zás intenzitásának fokozódásával számolhatunk. A budai vonal környezetében a Budai -hegységben a preoligocén képződményeken észlelt hidrotermális ere- detű elváltozások is jóval jelentékenyebbek és különösen markáns hidrotermá- lis elváltozásokat mutat a Velencei-hegység, a budai vonal D-i folytatásában, gondolva itt pl. a, pázmándi kvarcitra, mely utóbbi Jantsky (1957) szerint is a felsőeocén magmatizmus utóhatásaként elkovásított képződmény. A kalcedonerek csapása meglejjően állandó: KDK -NyÉNy. A priabonien andezitelőfordulások, melyek erősen lepusztított és jórészt mélybesüllyedt szubvulkáni és sztratovulkáni tömegek (inkább foszlányok) formájában húzódnak a Vértes D-i előterétől és a Velencei -hegységtől a Bicskétől D-re elterülő (Csákvár 18. sz. fúrás), valamint a Budaörs - Budafok körüli területen (Budaörs-1, Budafok-1. sz. fúrások) át Sári és Újhartyán vidékéig (Székyné — Bababás 1953, Jantsky 1957, Gidai 1975, Wein 1974, Juhász 1971) lényegé- ben azonos csapásirányú tengely mentén nyomozhatók, tehát azonos törés- rendszerhez kötődnek (6. ábra). Az idősebb oligocén hidrotermális tevékenység , a hárshegyi homokkő kovásodása is minden jel szerint a felsőeocén magmatizmushoz kötődik. Ennek bizonyítékai tehát a kovásítás kora (mivel a magasabb oligocén már nem kovásodott) csapásirányok fenti egyezése és a kovásodás térbeli helyzete (a priabonien andezitelőfordulások felé való erősödése). 5. Ércföldtani következtetések A felsőeocén magmatizmus érchozó jellege közismert (Recsk — Darnó). A Budai-hegység vonatkozásában való ilyen jellegű jelentőségére már Wein (1974) is utalt. A budai vonal Cserháttól Velencei-hegységig húzódó, Darnó vonal- lal párhuzamos pásztája, különösen annak D-i része, ebből a szempontból minden- képp figyelemre méltó. A budai vonal nemcsak lefutásában, de geokémiai szi- tuációjában is emlékeztet a Darnó vonalra (magmás tömegek és karbonátos kőzetek érintkezése). Hámor (1972) érckutatási perspektívából a Naszály- Berkenye között húzódó pásztát prognosztikus jelentőségűnek tartja, tehát nem hanyagolandó el a budai vonal Duna-balparti folytatása sem, különösen ha a hárshegyi homokkőben még itt is szórványosan észlelhető kalcedonérre és hintett piritesedésre gondolunk. A priabonien andezit vonulat esetleges É-i kiszögellése a Börzsöny irányában, vagy esetleg egy — a délitől független — vonulat léte ebben a térségben, még a jövő kutatásainak tárgya. Vitális Gy.— Hegyi I. (1974) a triász dolomit kovásodását ugyan a miocén vulkáni zmussal hozza kapcsolatba, ,,mélyebbszinti, metaszomatikus ércesedés (magnezitese- dés)” lehetőségét azonban hangsúlyozza, és rámutat a törésvonal és hidroter- mális tevékenység összefüggésére. 270 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet Vitális Gy. és Hegyi I. (1974), valamint saját nyomelemvizsgálataink is az As, Ba, Se, Cu, Pb, stb. gyakorisága alapján esetleges mélyebbszinti hidro- termábs ércesedés lehetőségére vetnek fényt. Utalva a korábbi fejezetekben tárgyalt egyéb jelenségekre is (magas mezotermális hőmérséklet, a kovásodás nagy kiterjedése, jelentősége) a további, részletesebb kutatás ebben az irány- ban nem tűnik érdektelennek. E munka zárásánál nem mulaszthatjuk el köszönetünket nyilvánítani a Földtani Tanszéken dolgozó geológus-hallgatóknak: Bolneb Katahn, Hartat Éva, Tóth Zsuzsa és Varga Péternek, akik számos terepi és anyagvizsgálati munkában értékes segítséget nyújtottak. Táblamagyarázat — Explanation of Plates I. tábla — Plate I. 1. Pilisborosjenő, Kövesbérc. Kovaerek hárshegyi homokkőben Pilisborosjenő, Kövesbérc. Streaks of silica in the Hárshegy Sandstone 2. Nagyhárshegy, kőfejtő. Kovaerek hárshegyi homokkőben Nagyhárshegy, quarry. Streaks of silica in the Hárshegy Sandstone II. tábla — Plate II. 1. Azonos orientációban továbbnőtt kvarcszemcsék (Füchtbauer und Müller, 1970) Quartz grains with over growth of the same orientation (Füchtbatjer and Mün- LER, 1970) 2. Külső hatásra elkovásodott homokkő (a fekete foltok opálból, a finomszemcsés foltok kalcedonból állnak). (BVchtbatjer und Müller, 1970) Sandstone silicified upon external effect (the black spots consist of opal, the fine- grained spots are composed of chalcedony) (Füghtbatter and Műller, 1970) III. tábla - Plate III. 1. Sziklafal Budakeszi és Telki között. Hárshegyi homokkő kovaanyaggal cementált tektonikus breecsája. Az üledék már előbb kőzetté vált, mielőtt kovásodás érte volna Cliff Wall between Budakeszi and Telki. Tectonic breccia of the Hárshegy Sandstone, cemented by siliceous matter. The sediment had been lithified, before being affected by silicification 2. Az előző minta egyik kovás repedésének mikroszkópos képe keresztezett nikolok között. Nagyítás kb. 100 X One of the siliceous cracks in the previous sample asseen in microscope.Magnification about 100 X rV. tábla - Plate PV. 1. Felsőpetény-292. fúrás, 39,00 — 44,00 m. Hárshegyi homokkő mikroszkópos képe keresztezett nikolok között. Nagyítás kb. 100 X . Jól látható az aprószemcsés kőzet- anyag Borehole Felsőpetény-292, 39.00 — 44.00 m. Microscopic, image of the Hárshegy Sandstone as viewed with crossed nicols. Magnification about 100 X. The fine-grained rock matéria! is clearly observable 2. Üröm — Ezüsthegy. Sugaras szálas kalcedon kötőanyag hárshegyi homokkőben. Mik- rosz kópos felvétel, keresztezett nikolok között. Nagyítás kb. 250 X Üröm — Ezüsthegy. Radiaxial, broad chalcedony mátrix in the Hárshegy Sandstone. Microscopic photograph with crossed nicols. Magnification about 250 X Bálái — Nagymarosi: A hárshegyi homokkő kovásodása . . . 271 Irodalom — References ÁKOS É. (1964): A romhányl rög földtani és kőzettani vizsgálata. Szakdolgozat, ELTE Földtani Tanszék, Budapest, kézirat Fekete Z. (1935): Adatok a hárshegyi homokkő geoiógiájához. Föidt. Közi., 65, pp. 126—150. FOchtbauer, H. - Müller, G. (1970): Sedimente imd Sedimentgesteine. Teil II. Schweitzerbart’sche Veri., Stutt- gart, p. 726. Gidai L. (1975): Az ÉK-dunántúli eocén rétegtani kapcsolatai. Föidt. Közi., 105, pp. 82—88. Hámor G. (1972): A Börzsöny-hegység D-i részének ősföldrajzi váziata. MÁFI Évi Jel. 1972-ről, pp. 23—32. Horusitzky F. (1958): 1. in Schréter et ai. 1958. JAKTSKY B. (1957): A Velencei-hegység föidtana. Geol. Hung., 10, p. 170. Juhász Á. (1971): A Duna— Tisza köze harmadidőszaki vulkanitjai. Föidt. Közi. 101, pp. 1 — 12. Kaszanitzky F. (1956): Az alsóoligocén (hárshegyi) homokkő ásvány-kőzettani vizsgálata. Föidt. Közi. 86, pp. 244—256. Kukái, Z. (1971): Geology of Eecent Sediments. Academia, Publ. House, Prague, p. 490. Monostori M. (1964): üledékföldtani vizsgálatok a Budai-hegység paleogén rétegein. Szakdolgozat, ELTE Földtani Tanszék, Budapest, kézirat Nagy G. (1968): Pilisszentlélek. Magy. a Dorogi-med. földtani térképéhez, 10 000-es sor., M.ÁFI Budapest, p. 42. Nemecz E. (1973P Agyagásványok. Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 507. PEcsi-Donáth É. (1973): Geochemical Investigations oí Sedimenlary Kocka from the Vicinity of Felsőpetény. Annál. Univ. Sci. Bpest., sect geol., 16, pp. 157—185. Pettijohn, F. J., Potter,iP. E. - Siever, K. (1973): Sand and Sandstone. Springer V., Kew York— Heidelberg— Berlin, p. 618. ScHERP E. (1922): Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzelmetamorfózis) a Buda-Pihsi-hegység- ben. Hidr. Közi., 2, pp. 19—88. Schréter Z. (1912): Harmadkori és pleisztocén hévforrások tevékenységének nyomai a budai hegyekben. MÁFI Évkönyv, 19, pp. 181—231. Schréter Z., Szöts E., Horusitzky F. -- Mauritz B. (1958): Budapest és környékének geológiája. In Budapest természeti képe. Akad. Kiadó, Budapest, pp. 35—145. SzÉKYNÉ Fux V. - Barabás A.: (1953) A dunántűli felsőeocén vulkánosság. Föidt. Közi. 83, pp. 217—229. Varjú Gy. (1957): A pilisi töböragyag (tűzállóagyag) teleptani viszonyai, ásvány -kőzettani és technológiai jellemzői. Bány. Kút. Int. Közi., 2, pp. 133—140. Varjú Gy. (1959): A Romhányi-rög területén levő (Bánk-petényi) tűzáUó-agyag-előfordulás. MÁFI Évi Jel. 1955— 56-ról, pp. 361-373. Vitális Gy. — Hegyi I. (1974): Hidrotermális kőzetelváltozatások a dunai andezithegységgel határos dolomit- területeken. Hidr. Közi., pp. 562—569. Wein Gy. (1974): A Budai-hegység szerkezetalakulása. Föidt. Kút., 17, pp. 23—34. Silicification of the Hárshegy Sandstone and its hydrothermal origin Dr. T. Bálái aná A. N agymarosi The procesB of silification of the Hárshegy Sandstone is reconstructed on the hasis of ahnost 60 exposures and 13 boreholes. The authors conclude that the siliceous mátrix is nőt authigenic, bút it precipitated at the beginning of the Middle Oligocene in sands which originally carried acid interstitial water and its segregation took piacé as a result of coohng of alcaline-siliceous hydrothermal Solutions of rather high temperature and owing to a decrease in pH. Explanation is alsó given fór dissolution phenomena. Two tjrpes, distinct even territorially, of the Hárshegy Sandstone are distinguished. The authors show that silification is controlled by fracture lines and in this context they have recognized the tectonogenic beit of the Buda Line which must have been deter- mining factor in the sedimentation and silicification of the Hárshegy Sandstone. They have recognized that the axis of distribution of the Upper Eocéné igneous rocks and the chalcedony streaks of the Hárshegy Sandstone have the same strike direction. Lower Oligocene silicification (hydrothermal process) is suggested to have been connected with Upper Eocéné magmatism. In this connection, the possible metallogenic significance of the Buda Line, being subparallel to the Darnó Line, is alsó referred to. The methods used by the authors have included a wide rangé of techniques from the megaloscopic field observations to thin section microscopy, sedimentological, RTG — DTG, trace element and decrepitation analyses. 272 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet I. tábla — Plate I. fl B ú l d i — N a g y m a r o s i : A hárshegyi homokkő kovásodása . . . IT. tábla — 273 Plate II. 6 Földtani Közlöny 274 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet III. tábla — Plate ül. I Bálái — Nagymarosi: A hárshegyi homokkő kovásodása 275 IV. tábla — Plate IV. 6* Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1976) 106. 276 — 289 CaCOs-oldás a tengervízben jelenleg és a geológiai múltban Haas János (8 ábrával) Bevezetés Az utóbbi évekl^en, elsősorban a lemeztektonikai elmélet alkalmazásával kapcsolatban, gyakran merül fel az a kérdés, hogy értelmezhetők-e bizonyos üledékes kőzetek többezer méter mély tenger-aljzaton képződött nek, vagy sem. Az Alp-kárj^áti területen, így természetesen hazánkban is, több mint félévszá- zad óta vita tárgya a ,, vörös jura” képződési környezetének, elsősorban képző- dési mélységének kérdése. Természetesen e régió lemeztektonikai értelmezésé- nek kísérlete líjra felélénkítette a régi vitát, hiszen az elmélet alkalmazásának egyik kulcskérdése a jura-beli Tethys óceáni mélységének bizonyítása, vagy elvetése. Amióta az óceánkutatás megismerte az aljzaton végbemenő karbonátoldás jelenségét és megállapította az ún. kompenzációs szintet, az abisszikus mélység Íiíveinek egyik fő érve az, hogy a kőzetekben megfigyelt, tenger-aljzaton végbe ment oldásnak tulajdonított jelenségek (pl. a CaCüg hiánya egyes formációk- ban, az eredetileg aragonit vázú ősmaradványok, ill. ősmaradvány részek hiánya vagy viszonylagos csökkenése a kaiéit vázú fossziliákhoz képest, hullá- mos felszínek, szabálytalanul visszaoldott ősmaradványok stb.), amelyek fel- tehetően a kompenzációs szint alatt jöttek létre, az e szintre vonatkozó, jelen- kori adatok alajjján 4000 5000 m mélységben való képződést jeleznek. Mivel az aktualizmus túlságosan leegyszerűsített és kritikátlan alkalmazása, vagyis a jelenkori megfigyeléseknek, az egykori feltételek kellő mérlegelése nélküli im'dtba vetítése, súlyos tévedések forrása lehet, megkíséreltem az említett problémát szemügyre venni. A tengeri karbonátoldódásra vonatkozó mai ismeretek összegyűjtésével először arra a kérdésre kerestem választ, hogy milyen tényezők befolyásolják napjainkban az oldási folyamatot, mert csak ezek ismeretében lehet megfontolás tárgyává tenni, hogy milyen mértékben változtak meg ezek a földtörténet során, továbbá, hogy a változások miképpen módosították az egykori oldási modellt. Összeállításom a karbonátoldás tárgyában, a legutóbbi években publikált modellkísérletek és tengerkutatási megfigyelések, mérések eredményeit, illetve értékelését adja, elsősorban a földtani, őskörnyezeti interpretációnál való alkal- mazásuk nézőpontjából. Kalciumkarbonát-oldódás a mai óceánokban, az oldódás ,, nevezetes szintjei” Az 1960-as évek végén rendkívüli mértékben fellendült óceánkutatás ki- emelkedő fontosságú vizsgálati eredményeket szolgáltatott az óceánok víz- tömegében és aljzatán végbemenő karbonátoldódás, illetve az óceánok karbo- Haas: CaCO^-oldás a tenrjervízben jelenleg és a geológiai múltban 277 nát háztartásának megismeréséhez. A vizsgálatok 3 fő irányát lehet megkülön- böztetni. a ) Nagy területeken mérték az óceánok aljzatán levő üledékanyag karbonát tartalmát, az eredményeket izovonalas karbonáteloszlási térkéjieken szemlél- tetik. (Viszonylag sok adat gyűlt össze a Mélytengeri Fúrási Program során mélyített fúrásokból.) Ez a vizsgálat az fin. kompenzációs mélység (CCD) meg- állapítására, illetve változásainak nyomon követésére nyiijt lehetőséget. — A komj)enzációs mélység az a mélységhatár, amely alatt az óceánaljzati üledékek gyakorlatilag karbonátment esek (3 6%-nál kevesebb CaCOg-ot tartalmaznak). Természetesen eltér a komjienzációs mélységszint a kalcitra és az aragonitra (ez utólxbié magasabb szinten van) valamint az alacsony és magas IMg tartalimi kalcitra is (a magas Mg-tai’talmú kalcité van magasabban). h) Vizsgálják a különböző szervezetek karbonátos vázának oldódását a mélység függvényében, oly módon, hogy az aljzatról, illetve az óceánvíz külön- böző mélységtartomáiiyaiból emelnek ki mintát és mérik az élő és a már elpusz- tult szei’vezetek vázának mennyiségét. Ez a módszer a kompenzációs mélység meghatározásán kívül az lín. lysoclin mélységének megállapítására is alkalmas. ~ A lysoclin fogalmát Berger (1968) vezette l>e, annak a szintnek a meg- jelölésére, ahol a kalcit vázú foraminiferák oldódásának sebessége hirtelen megnő. Később a fogalmat kiterjesztették és ma már annak a mélységnek az általá- nos megjelölésére szolgál, ahol karbonátszemcsék oldási sebessége hirtelen megnő. c) Regisztrálják az oldási sebesség mélység szerinti változását úgy is, hogy CaCOg anyagú próbatestet engednek fokozatosan egyre mélyebbre az óceán vizébe és mérik a ])róbatest siilyának egységnyi idő alatti csökkenését (Peter- SON kísérlete 1966). Ezzel a módszerrel a kompenzációs mélység és a lysoclÍ2i nyomozásán kívül az egyensúlyi szint helyzete is regi.sztrálható. — Az egyensúlyi szint az a mélység, ahol a tengervíz CaCOg-ra éppen telí- tett. E felett a víz telített, oldás nincs, ez alatt telítetlen, és a CaCÜg anyag — elméletileg — oldódik (gyakran előfordul, hogy az egyensidyi szint alatt sem következik be oldás, példáid akkor, ha a kalcitszemcsét organogén védő- film burkolja). A fenéküledék CaCüg tartalmának eloszlásái-ól jó információink vannak az Atlanti- és a Csendes-óceán területéről. Igen értékes adatokat tartalmaz D. B. Ellis és T. C. Moore Jr. (1973) cikke, az Atlanti-óceán I3-i részének vizsgála- táról. Megállajiították, hogy a kompenzációs mélység az óceárdian rész-medencén- ként jelentősen változik. így a Brazil és az É-Argentin medencében 4800 m, a Cape medencében 5400 m. A karbonáttartalom eloszlását ábrázoló téi'képet az I. ábra mutatja. A tér- képről a karbonáttartalom és az óceánaljzat morfológiája, illetve az óceáni mélységviszonyok közötti korreláció világosan leolvasható. A kompenzációs szintre vonatkozó konkrét adatok megegyeznek M. N. Bramlette (1961), Turekian (1965) W. H. Berger (1971) és mások korábbi adataival, így összegezve megállapíthatjuk, hogy a kompenzációs mélység általában 4700 — 5500 m között változik. Akad igen jelentős eltérés is ettől az 278 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet 1. ábra. Az óceánfenék üledékanyagának CaCOs tartalma az Atlanti-óceán déli medencéjében (K. K. Turekiau nyomán) Jelmagyarázat: 1. 80-100'’o. 2. 60 - 80%, 3. 40-60%, 4. 20-40%, 5. 0-20% CaCO, Fig. 1. CaCO, content of the sediment of the óceán floor in the southem basin of the Atlantic Óceán (after K. K. TrREKIAS). Legend; 1. 80-100“o. 2. 60-80%, 3. 40-60%, 4. 20-40%, 5. 0-20% CaCO, értéktől, például a Ross tengerben csupán 500 m a kompenzációs szint (Ken- det 1966). A szervezetek vázának oldási viszonyait W. H. Bergeb vizsgálta igen alapo- san az elmúlt években. Különösen a kompenzációs mélység és a lysoclin közötti összefüggéseket elemezte. Foraminifera kamrákon végzett megfigyelései sze- rint a lysoclin általában mintegy 1000 — 1500 m-rel a kompenzációs szint fölött helyezkedik el, tehát 3000 -4000 m mélységben. A lysoclin és a kompenzáciás mélység közötti tartományban ellenálló vázanyagú Foraminiferák találhatók. Fontos megállapítása, hogy az egyenlítő közelében a kompenzációs mélység növekszik, míg a lysoclin hasonló mértékben magasabbra kerül. További értékes megfigyelése, hogy a telítettségi szint az É-i féltekén 300 — 400 m-rel átlagosnak tekinthető, az egyenlítőtől D-re fOOO m alá süllyed (2. ábra). A szerves eredetű aragonit oldásával kapcsolatban Pteropoda vázakra vonat- kozó megfigyelések vannak. Különösen érdekes Friedmannak az az adata, amely szerint a Vörös-tenger határozottan meleg (20 °C feletti) fOOO — 2000 m mélységű vizében a Pteropoda vázak oldódása figyelhető meg. Ez az észlelés méginkább figyelmet kelt, ha szembesítjük azzal a tapasztalattal, hogy a hide- gebb óceán vízben az aragonit váz csak jóval nagyobb, például a Bermudák környékén kb. 4500 m mélységben oldódik (Friedman 1,965). Erre az első pil- lanatban valóban különösnek tűnő jelenségre Hudsost (1,966) hívta fel a figyel- met. Haas: GaCO^-oldás a tengervízben jelenleg és a geológiai múltban 279 egyensúlyi s^nt lysoclíne kompenzációs jülliiiiiill szint I I N 40° 30° 20° 10° 0° 10° 20° 30° 40° S 2. ábra. Az egyensúlyi, a lysoclin és a kompenzációs szint helyzete a földrajzi szélesség függvényében (Beroer nyomán) Fig. 2. Variation of the equilibriura, lysocline and compensation levels in dependence on the latitude (after BERGER) A tengerben lejátszódó oldási jelenségek regisztrálásában jelentős előreléjjést hozott Peterson kísérlete. Kaleitgöinböket engedett le 4 hónap alatt fokozato- san 5000 m mélységig a Csendes-óceán vizébe és mérte a súlyváltozást. Kiderí- tette, hogy a súlycsökkenés már néhány száz méter (300 500 m) mélyen meg- indul, — tehát ez alatt a mélység alatt a víz már telítetlen CaCOg-ra és elkez- dődik az oldás. Kísérletét folytatva azt tajiasztalta, hogy az oldási sebesség 3700 m-ben hirtelen megnő. A Peterson által kimutatott, és egyéb megfigye- lésekkel is alátámasztott hirtelen oldási sebességnövekedés okát a különböző szerzők sokféleképpen magyarázták. Elgondolásaikra később részletesebben kitérek. A kalciumkarbonát tengervízben való oldódására vonatkozó legfontosabb megfigyelések eredményeit, valamint a ,, nevezetes szintek” átlagos helyzetét a 3. ábra mutatja. (A Bergertől átvett ábra a Csendes-óceán középső részére 3. ábra. A tengeri CaCOs oidódás „nevezetes szintjei” (Beroer összeáliítása) Fig. 3. „Significant leveis” of CaCO, dissoiution in sea water (after Beroer) 280 Földtani Közlöyiy 106. kötet, 3. füzet vonatkozó adatokat tartalmazza, de a görbék lefutása és a ,, nevezetes szintek” helyzete közelítőleg az óceáni területek nagyrészére vonatkoztatható.) A ,, nevezetes szintek” konkrét térbeli helyzetét egyre pontosabban ismer- jük. Az óceánokban végbemenő oldási jelenségek pontos lefolyásáról, a legfon- tosabb befolyásoló tényezők hatásáról azonban még nincs kialakultnak mond- ható, általánosan elfogadott állásj)ont. A legfőbl) kérdés az, hogy mi okozza az oldási sebesség hirtelen növekedését, a lysoclin jelenséget. Mutatnak-e az óceán inérhető fizikai-kémiai paraméterei valamilyen jellegzetes változást, amivel a jelenség magyarázható lenne? A kalcium-karbonát oldását befolyásoló tényezőkre vonatkozó mérési adatok A Scripps Uceonógráfiai Intézet munkatársai 1966-ban részletes méréseket végeztek a Csendes-óceán vizében (É 18°49’; Ny 168°31’) a hőmérséklet és a sótartalom mélység szerinti változásának megállapítására. A 4. ábra mérési eredményeiket mutatja, kiegészítve a szovjet Vityaz óceánkutató állomás (É 19°58’ Ny 169°59’) által regisztrált pH értékekei. A közölt mérési adatok szerint a Csendes-óceán adott pontján az óceánvíz hőmérséklete kb. 500 m-ig viszonylag gyorsan csökken, az ezt követő 1000 m-en meglehetősen lelassul a hőmérsékletcsökkenés üteme, 1500 m alatt a további csökkenés már nem & pH, -030 -010 ±0 ^•0.10 + 0 30 V V pH. 7 60 780 8,00 8.20 o* o sótartalom %o 3420 3440 34.60 34.80 1 ^ r. 1 I I I hőmérséklete® 0 10 C® 20 C® 30 C® 4. ábra. A tenger hőmérsékletének, sótartalmának, pH és JpH-jának változása a mélység függvényében Fig. 4. Variation of the temperature, salinity, pH and zlpH as a function of depth H aas: CaCO^-óldás a tengervízben jelenleg és a geológiai múltban 281 haladja meg az 1 °C-ot, 3000-m-től pedig gyakorlatilag konstans hőmérsékletű, 1,4 — l,5°C-os a víz. A sótartalom 500 m-ig csökken, majd 2500 m-ig ismét no. Ez alatt alig válto- zik (34,65 — 34, 68%g közt). A pH 1200 m-ig csökken, majd kismértékben no és végül 4000 m alatt — a bemutatott példán — iijra csökken. Ezek az értékek és tendenciák, vagy vonalakl)an a jelenlegi óceánokra jel- lemzőnek tekinthetők. Az adatok egybevetése világosan mutatja, hogy a vizsgált j)araméterekben nem tapasztalható olyan markáns változás, amely a lysoclin jelenséget (és a viszonylag éles kompenzációs mélység szintet) megmagyarázhat óvá tenné. A nyomás nyilvánvalóan egyenlet eseia nő a mélységgel, a hőmérséklet a lysoclin mélységében már csaknem konstans, és a pH, valamint az alkalinitás esetében is csupán igen csekély mértékű a változás. Az észlelt jelenségek okát a legalaj)vetőbb fizikai-kémiai tényezők mérése nem mutatta meg, viszont jó alapot adott a laboratóriumi kísérletekhez, ame- lyek során a tengervíz egyes paramétereit — a többi feltétel stal)ilizálása mel- lett — mesterségesen változtatták, keresve azt a jiaramétert, amelynek meg- felelő változtatásával az óceánokban tapasztalthoz hasonló lefutású oldási sebesség görbék nyerhetők. A kalciumkarbonát tengervízben történő oldódásának laboratóriumi modellezése A mélytengerekben lezajló oldási jelenségek kísérleti tanulmányozásáról a közelmúltban cikksorozat jelent meg az American Journal of Science folyó- iratban, amelyben R. A. Bernek és J. W. Morse számolt be vizsgálatairól. Kísérletük célja az volt, hogy meghatározzák az oldási sebesség változását a pH változtatása szerint, a töl)bi feltétel változatlansága mellett. Olyan berendezést szerkesztettek, amely a konstans pCÜ2-t, Ca^+ koncentrá- ciót és 25 °C-os hőmérsékletet biztosított, továbbá a pH-t automatikusan sza- Sebesség — »■ 5. ábra. A CaCO, oldási sebesség változása a JpH változtatása során (Bernek és Morse nyomán) Fig. 5. Variation of the rate of CaCOj dissolution with changing ^pll (After Bernek and Morse) 282 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet bályozta (HCl-adagolással). Az oldáshoz 1 — 20 m//-os kalcitport, illetve eredeti, óceánból kiemelt karbonát üledéket használtak. A ApH (zJpH = pH-pH, ahol pH = CaCOg-ra telített oldat számított pH-ja, ugyanolyan Ca2+ és pCOg, továbbá nyomás, és hőmérséklet viszonyok mellett mint amit a kísérlet során alkalmaztak; pH = a kísérlet során szabályozott pH aktuális értéke) és az oldási sebesség közti összefüggésre az 5. ábrán lát- ható görbét kapták. A diagramon 4 jellegzetes szakasz különíthető el. Ezek közül az egyensúlyhoz közeli (1 és 2 számmal jelölt) tartomány viszonyai való- sulhatnak meg az óceánok vizében. Az egyensúlyhoz igen közeli tartomány- ban (1.), tehát kis telítetlenség esetén (jiH << 0,10) az oldás nagyon lassan és mindezideig kevéssé meghatározott módon megy végbe. 0,1 — 0,16 ApH-val az oldási sebesség hirtelen megnő (az 5. diagramm felnagyított szakasza). Elektronmikroszkóiios vizsgálatokkal kimutatták hogy a 1 — 0,16 /JpH-nál tapasztalt sebességváltozás oka a kristályfelszín molekuláris jelenségeiben található meg. E kritikus értéknél ugyanis lehetővé válik, hogy a kristályfel- színről leváló molekulák áthatoljanak a felületen abszorbeált gátló ionokon, amelyek közül a — kísérletek végzői szerint — a foszfát hatása a legjelentősebb, de egyéb ionok és szerves molekulák szerepét sem tartják kizártnak. Kolcit gombok (mgcm'^év’') 0 Q1 0.2 0.3 6. ábra. A CaCOj oldási sebességének változása a mélység függvényében, a tengeri mérések és a laboratóriumi kí- sérletek során (Berner és Morse nyomán). Jelmagyarázat: 1. Gömbök (Peterson), 2. Foraminlfera (Ber- GER), 3. Kalcitpor, 4. Üledék Fiff. 6. Variation of the rate of CaCO, dissolution with depth as measured in the sea and in the course of laboratory experiments (after Berger and Morse). L e g e n d: 1. Spheres (Peterson), 2. Foraminlfera (Berner), 3. Calcite powder, 4. Sediment Haas: CaCOyoldás a tengervízben jelenleg és a geológiai múltban 283 A kísérletek során tajjasztalt kritikus megegyezik azzal, amely az óceáni lysoclinnál számítható és ahol a PKTERSON-féle kísérletben az oldás gyor- sulása felléj)ett. Bár a kísérletileg kimutatott és az óceánokban végl)emenő természetes oldás sebességgörbéi nagymérvű hasonlóságot mutatnak, az abszolút sebességérté- kekben jelentős eltérés mutatkozik. A laboratóriumban mért sebesség csak- nem két nagyságrenddel nagyobb (6. ábra). Bernek és Morse az eltérést első- sorban a kísérleti és termé.szetes körülmények közti jelentős hőmérsékletkülönb- ségnek tulajdonítja (a laborkísérletnél 25 °C, míg a Peterson kísérletnél 2 °C). A laboratóriumi kísérlet tehát arra is felhívja a figyelmet, hogy állandó pCOa esetén a hőmérséklet növekedésével az oldási sebesség igen jelentős mértékben nő. (Ez magyarázatot adhat pl. a Vörös-tengeri kis kompenzációs mélység okára is.) I A kísérleti és természetes viszonyok közötti oldási sebességkülönbség a gátló ionok koncentrációjából is levezethető. Ha a korábban leírt oldási kísérletet I -ionos közegben hajtották végre, az oldási sebesség lelassult és az így ' kapott diagram bizonyos Pü^~^ koncentrációjánál megegyezett a Peterson féle görbével. A kívánt Pü^^ ^ koncentráció hozzávetőlegesen megegyezett azzal, amelyet Peterson és Bernek mértek, említett vizsgálataik során az óceán vizében. A mai óceánokban lezajló CaCOa-oldódás értelmezése A mérések és a laboratóriumi modellkísérletek eredményeinek áttekintése arra hívja fel a figyelmet, hogy az óceánokban végbemenő oklási jelenségek nem olyan egyszerűek, mint azt a részletes vizsgálódás előtt még a közelmúltban is gondolták, sőt a rendkívüli nagyszámú befolyásoló tényező miatt igen bonyo- lultak. Ennek tulajdonítható, hogy a különböző kutatók az eredményeket különbözőképpen értelmezik, és így az oldási jelenségek okaként más és más tényezőket emelnek ki, bár a legtöbben elismerik, hogy az óceáni karbonátoldás jellegeit nem lehet csupán egyetlen faktorra visszavezetni. — A részletes kutatás előtti általános elkéjizelések szerint az óceánokban a karbonát oldódás a nyomás, a hőmérséklet és a koncentráció (telítetlenség, pH) adataiból egyszerűen levezethető. Az oldhatóság a nyomás növekedé- sével a hőmérséklet csökkenésével nő. — Edmond (1971) szerint, az óceáni oldási jelenségek oka nem kereshető pusztán a víz kemizmusának megváltozásában (pH változás) hiszen ebben nem tapasztalható éles törés, az oldási sebességben viszont igen. A lysoclin jelleget a víz áramlási sebességének hirtelen növekedéséhez kapcsolja, vagyis tengeri áramlatok hatásának tulajdonítja. R. A. Bernek és P. Wilde (1972) véleménye az, hogy nem lehet döntő ok a víz áramlási sebesség, hiszen a ly- soclin jelenség nem áramló rendszerben is megfigyelhető, sőt kísérletileg is kimutatható. A turbulenciának viszont szerepe lehet a szemcsék körüli egyensúlyi víz telítetlen vízre való kicserélésében. — Peterson (1966) vetette fel a kristályfelületi jelenségek szerepének hang- súlyozását. Nem tartja elfogadhatónak, hogy az oldási sebesség egysze- rűen a telítetlenség fokának függvénye, és a kristályfelszínen abszorbeált idegen ionok, bevonatok jelentőségét emeli ki. Végeredményben hasonló megállapításra jutottak laboratóriumi kísérleteik 284 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet során Berner és Wilde (1972), illetve Berner és Morse (1974), akik lég- ■ fontosabb oldási sebességcsökkentő ionnak a POg-at tartják (bár más i hasonló hatású ionok, vagy szerves molekulák szerepét sem tagadják) és úgy vélik, hogy a lysoclin jelenséget egy kritikus telítetlenség értéken (0,14 - 0,16 pH) megfelelő foszfátionok jelenlétében a kristály felületén vég- bemenő folyamatok változása idézi elő. Véleményük szerint az oldás se- i bességét a hőmérséklet is jelentősen befolyásolja, mégpedig úgy, hogy a i sebesség egyenesen arányos, a hőmérséklet változásával, ha a többi para- ' méter konstans. — W. H. Berger (1971) véleménye az, hogy termodinamikai paraméterek és a vízcirkuláció hatásán kívül a tenger biológiai produktivitásának is jelen- tős szerep jut a karbonátok oldásában. Ez okozza azt a megfigyelt jelensé- get, hogy a nagy produktivitású területeken (egyenlítő környéke) a nagy mennyiségű COj-felszabadulás miatt a lysoclin viszonylag közel kerül a tengerszinthez (3000 m). Ugyanakkor a nagymennyiségű biogén üledék- termelés következtében a kom])enzációs mélység az átlagosnál mélyebbre (5000 m) süllyed (2. ábra). — Hudson (1966) fontosnak tartja az elvi (termodinamikai) és a természetben észlelhető (aktuális) kai’bonátoldás megkülönböztetését. Az elvi oldási sebesség változásának értelmezésében a hőmérséklet hatását emeli ki. Gondolatmenete a következő: az oldási sebesség kétségtelenül nő a telítet- lenséggel, ugyanakkor az is igaz, hogy a reakciósebesség a csökkenő hő- mérsék lettel általában csökken. A jelenlegi óceánok hideg mélységi vizei- nél mindkét hatással számolni lehet, és az utóbbi hatás meg is haladhatja az előbbit, ami azt jelentené, hogy az alacsonyabb hőmérséklet az oldási sebességet csökkenti. (Ezt a feltételezést mint említettük R. A. Berner és P. Wilde laboratóriumi kísérletei is megerősítették.) Az elvi és az aktuális karbonátoldás közötti eltérést Hudson szerint, elsősorban a tengervízben oldott egyéb ionok és a biogén karbonátszemcséket gyakran burkoló szerves film oldódást gátló hatása okozza. — D. B. Ellis és T. C. Moore, (1973) atlanti-óceáni méréseik alapján arra következtettek, hogy az óceánfenéken végbemenő karbonátoldódást első- sorban az agresszív vizű sarki fenékáramlatok hatása szabja meg. Az oldás szemjiont jából nem az áramlatok vizének alacsony hőmérséklete a döntő hiszen láttuk, hogy állandó koncentráció viszonyok mellett hideg vízben az oldási sebesség csökken, hanem a sarki ei’edetű vizek nagyfokú telítetlen- sége, agresszivitása (ez természetesen kapcsolatban van a hőmérséklettel is), és a telítetlen zóna folytonosságát biztosító állandó, szabályszerű víz- mozgás. A mély helyzetű óceánmedencék aljzatán, ahová az áramlatok sarki eredetű vizet szállítanak a karbonátoldás csaknem teljes, míg a hátságok területén alig észlelhető (f. ábra). A különböző irányú és módszerű vizsgálatok eredményeinek összegezése alap- ján bizonyosnak látszik, hogy az oldást, a meghatározó tényezők közt a nyo- máson, hőmérsékleten és a telítettségen kívül, rendkívül fontos szerepe van bizonyos ionoknak és szerves molekiüáknak, feltétlen figyelembe veendő továbbá a biológiai jiroduktivitás intenzitása, a szárazföldről bekerülő üledék- anyag mennyisége és jellege, az aljzat morfológiája és igen lényeges a sarki fenékáramlatok hatása. Haas: CaCO^-oldás a tengervízben jelenleg és a geológiai múltban 285 A CaCOa-oldást befolyásoló paraméterek változásának lehetősége a földtörténeti során Ha a felsorolt paramétereken végigtekintünk .megállapíthatjuk, hogy ezek mindegyike kisebb, vagy nagyobb mértékben változott a földtörténet során, tehát ha fosszilis üledékek leülepedés! mélységeinek elemzésére kívánjuk fel- használni a karbonátoldódás jelenségeit, értékelnünk kell ezen változások lehetőségét és mértékét. — A tengervíz nyomása, adott vízoszlopot tekintve, a víz sűrűségétől függ, ez viszont a sókoncentrációtól és a hőmérséklettől. A fanerozoikumot tekintve az átlagos sókoncentráció lényegesen nem változott, jelentősen változott viszont a hőmérséklet. — Az őshőmérséklet vizsgálatával, az utóljbi évtizedekben különböző mód- szerekkel (oxigén-, szénizotópos vizsgálat Ca/Sr-arány stb.) számos kutató foglalkozott. Az adatokból világosan látszik, hogy a változás önmagában sem elhanyagolható, de főképpen akkor nem, ha a legutolsó f millió év adatait vetjük össze az idősebb korokéval. Fairbridge (1967) felhívja a figyelmet arra, hogy ,,a jelenlegi hőmérsékleti viszonyok nem tekinthetők földtörténeti ,, normál” állapotnak, hiszen a holocén a negyedkor interglaciá- lis szakasza és . . . jégkorszakok csak ritkán fordulnak elő a geológiai idő- ben”. A geológiai ,, normál” őséghajlati képet, a jelenlegi- vel összehasonlítva, a következőket mondja: ,,a közepes szélességeken az óceánvíz és a levegő átlagos hőmér- séklete kb. fO °C-kal, az egyenlítő szélességén 3 — 5°C- kal, míg a sarki részeken kb. 20 °C-kal melegebb volt mint ma, és nem volt sarki jégsapka. Az óceánaljzat vizé- nek hőmérséklete nagy általánosságban 2 — l,0°C-kal ha- ladta meg a jelenlegit”. A jelenlegi állapot tehát, legalábbis tengervíz hőmér- sékleti szempontból, tulajdonképpen interglaciálisnak felel meg és így a mai karbonátoldódási modell is ezt tükrözi. Óceáni fúrások bizonyítják, hogy az intergla- ciálís, interstadiális és a glaciális üledékek CaCOg-tartal- ma között milyen jelentős különbség mutatkozik (7. ábra). Legalább ilyen jelentős lehet a különl).ség az in- terglaciálisok és a ,, normál” (eljegesedés nélküli) föld- történeti szakaszok közt, legalábbis a sarkokhoz vi- szonylag közeli területeken. — A jelenlegi modellnek még egy nagyon fontos jellege van, ami összefügg a legutolsó jégkorszak közelségével, és ez a sarki jégsapkák léte. Ez a földtörténetben viszonylag ritka jelleg döntő mó- don befolyásolja az óceánok vízforgalmát, a globális fe- 7. ábra. A CaCO, változása az Észak-Atlanti óceáni pleisztocén-holocén rétegsorban (Olausson nyomán) Fig. 7. Variation of CaCOa in a Pleistocene-Holocene sequence of the North Atlantic Óceán (after Olausson) CaCOa % 20 50 80 286 Földtani Közlöny 106. kötet, S. füzet 0.01% 10’* 01% io“ 1% 10^’ 10% io“ 100% í co. 10' .23 9 10' 10' c t) i »o 10’ szabad égköri V óceóni COj COj az üledékekben alpi orogen V / t \ \ / l a pelagikus foraminiferák megjelenese \ permkarbon jégkorszak / , I o nagy koszénkorszak oz első sSó^ztöldi növények^- az első karbonoTbs váz az állatok fellépte , 0, ^''atmoszferikus " ♦óceáni CO2 ’a fotoszintézis kezdete oz élet megjelenése 10 0 01 % 01% 10'^ 1% 10-' 10% 100% A jelenlegi atmoszférikus szinthez viszonyított oxigén tartalom 8. ábra. A CO, tartaom változása a földtörténet során (Fairbridge nyomán) Fig. 8. Variation of tlie CO, content in the course of geological liistory (after Fairbridge) nékáramlatok hajtómotorja, és ezekkel biztosítja az óceánok mélyebb ré- gióiban az agresszív sarki víz folyamatos áramát. Azokban az időperiódu- sokban tehát, melyekben nem volt jégsapka, teljesen más áramlási, hő- mérsékleti és vízkémiai modellel kell számolnunk, mint a mai óceánok ese- tében. Szemléletesen mutatja ezt a Földközi-tenger K-i medencéje és a Vö- rös-tenger esete, amelyekbe nem jut el a sarki fenékáramlat és így paramé- tereik is teljesen eltérnek az óceánokétól. — Ügy vélem, nem kíván részletesebb bizonyítást, hogy a tengervíz COg-tartal- ma is nagy mértéklien változott a földtörténet során és elég, ha a Fairbridge összefoglaló diagramját közlöm e változások számított mértékéről (8. ábra). — Kétségkívül változott a biológiai produktivitás pl. a tengeri karbonátos vázéi plankton élőlények gyors evoliiciójával a jura — kréta folyamán, vál- tozhatott az oldást befolyásoló ionok (pl. POI^) koncentrációja, a beáramló terrigén üledékanyag mennyisége és a tengeraljzat morfológiája is. A fenti felsorolás éigy vélem, elgondolkoztatja azokat, akik a mai modell kritikátlan felhasználásával, az egyes kőzetekben észlelt és tengeraljzaton vég- bement oldásként értelmezett jellegekből rögvest, a mai modellnek megfelelő környezeti adatokat olvasnak ki, és ha oldási jelenségeket vélnek észrevenni, nyomban 4000 — 5000 m képződési mélységre következtetnek. 287 Haas: CaCOyoldás a tengervízben jelenleg és a geológiai múltban Az oldási paraméterek változásának figyelembevétele az egykori környezet interpretálásnál Reménytelen-e tehát az oldási jellegek felhasználása az egykori leülepedési mélység becslésére? Erről nincs szó, mert ma már a jelenkori környezetek beható vizsgálata és a természetes körülmények közt, illetve a laboratórium- ban végzett kísérletek értékelése módot ad arra, hogy az értelmezéshez szüksé- ges paraméterek nagyrészét figyelembe vegyük. (Van már számos példa erre az irodalomban, például Hudson (1966) a felsőkréta írókréta képződményeket értelmezte az oldás egykori paramétereinek sokoldalú elemzésével.) í Nyilvánvaló, hogy minden konkrét esetben az összes tényezőt értékelni kell, ' és nem adható egységes rece])t az értelmezésre. Ezért itt csuj)án néhány szem- : pontra szeretném felhívni a figyelmet. — Láttuk, hogy milyen fontos a sarki áramlatok szerepe. Első lépésben cél- szerű tehát megállapítani, hogy a vizsgált ])eriódusban lehetett-e sarki jégsapka, vagy sem. — Sarki jégsapka hiánya esetén is volt hőmérsékletkülönbség a ])oláris terü- letek és az egyenlítői részek közt, tehát lehetett globális áramlás, jóllehet kisebb hatásfokkal. Megállapítandó azonban, hogy az adott területre elju- tott-e a sarki eredetű víz, vagy sem. A longitudinális, sarkok felé nyílt óeeánmedencébe valószínűleg eljuthat a fenékáramlatokkal szállított víz, latitudinális orientáció esetén (Tethys !), ennek az esélye kisebb. A kérdés a plankton és nekton, illetve a bent ősz fossziliák őshőmér.sékleti adataink összevetésével nagy valószínűséggel eldönthető, i Ha bizonyítható, hogy nem volt folyamatos agresszív vízutánpótlás a sarki áramlatok segítségével, akkor egy igen fontos, a mai modellt jelentős rész- ben megszabó tényező kiesik. Nem számolhatunk nagy mértékben telítet- len fenékvízzel, tehát a pCOj felszínközeli zónák alatt közel konstans, ezzel kérdésessé válik az éles lysoelin felület, valamint a határozott kompenzációs szint feltételezésének jogosultsága is. Ilyen körülmények között a hőmérsékleteloszlás; a szerves produkció és a terrigén anyagbeszállítás aránya, valamint a víz karbonát - és egyéb ion koneentráeiója lesz, az oldási jelenségeket irányító legfontosabb tényező. — Amennyiben a víz nincs ka])csolatban a globális áramlatokkal, a tenger aljzatának hőmérséklete nagyjából a környező szárazföldek minimumá- val egyenlő (])1. mai Földközi-tenger). A szárazföldi környezet hőmérsék- letére a fosszilis flóra és a szái’azulati üledékek jellege utal, de megtud- hatjuk pl. riff környezetek kőeteinek őshőmérsékleti méréseiből is. A kísérletek szerint állandó ])C()2-vel jellemezhető tengervízben a karl)o- nát oldási sebessége a hőmérséklet emelkedésével nő, tehát a komj)enzációs mélység csökken. Ezt támasztja alá Frieomann korábban idézett Vörös- tengeri megfigyelése is a Pteropodák oldódásával ka])Csolatban. — Láttuk, hogy a mai tengerekben az egyensúlyi szint csupán néhány száz (300 400) méter mélységben van, ez alatt, mint azt a PprrERSON kísérlet mutatja, már van lassú oldás. Amennyiben tehát az üledékkéj)ződési sebes- ség kicsi, az aljzaton a karbonátszemcsék hosszú ideig oldódhatnak és ez lassú oldás esetén is teljes feloldáshoz vezethet. Ha azonban az üledékképző- dés sebesség nagy és nincs határozott lysoelin, akkor az egyensúlyi szint alatt nagy mélységben sem tud oldódni a karbonátüledék. 288 I Földtani Közlö?iy 106. kötet, 3. füzet — A beszállítódó terrigén nem karbonátos üledék mennyisége növeli ugyan , az üledékképzödés sebességét, és így csökkenti az aljzaton a karbonát i oldódást, ugyanakkor azonban ,, felhígít ja” a karbonát-üledékeket, tehát i a CaCOg százalékos értékét csökkenti. Láthatjuk ezt pl. f. ábrán az Ango- ] lai-öböl esetében. — Az egyensúlyi szint aktuális helyzetének becslésénél az üledékgyűjtőbe I jutó COg és a karbonátkicsapó faktorok viszonyát elemeznünk kell. Ebben i segítségül szolgálhatnak a mai tengeri környezetre vonatkozó vizsgálatok : eredményei. — A felsoroltakon kívül is számos tényező létezik, amelyekről tudjuk ugyan, hogy szerepük fontos, de amelyekkel ma még a szükséges recens és fosszilis adatok hiánya miatt - többnyire nem számolhatunk (jil. nyomelemek, szerves vegyületek, kolloid bevonatok stb.). A bevezetésben vázolt kérdésekre válaszolva, összefoglalásképpen, azt szeret- ném hangsúlyozni, hogy a karbonátos kőzetek rétegfelszínén megfigyelt tenger- aljzati oldásra utaló jelenségek értelmezése (nem tekintve azt a gyakorta elő- forduló tévedést, hogy a diagenezis során létrejövő sztilolitokat fenékaljzati oldással képződött felszíneknek vélik) nem kezelhető leegyszerűsítve. Az üledékanyag oldódásának jelensége csakúgy mint a legtöbb földtani jelenség, nyilvánvalóan végbement a múltban, de a maival csak olymértékben azonos módon, amennyire a jelenséget megszabó, illetve befolyásoló tényezők hasonlóak voltak a jelenlegihez. Az értékelésnél a változó paraméterek által okozott eltéréseket lehetőség szerint korrekcióba kell venni. Amennyiben a folyamatot megszabó tényezők jelentősen különböztek a maitól (a földtani múltban visszafelé haladva egyre nagyobb mértékben számíthatunk erre), a jelenkori modellel nem számolhatunk. A karbonátoldódási jelenség múltbeli interpretációjának kérdése csupán egyetlen jiélda arra, hogy a ma lezajló folyamatok múltba vetítése milyen elővigyázatosságot igényel, éppen ezért zárszóként azt az általános szemlélet- módot szeretném aláhúzni, amely a földtani értelmezésnél nélkülözhetetlen aktualizmus elvét nem a jelenlegi és egykori jelenségek azonosságaként, hanem változó mérvű liasonlóságaként fogja fel, és a földtörténet során kétségtelenül végbement egyirányú változásokkal is számol. Irodalom — References Bathürst, R. G. C. (1966): Depth indicators in sedimentary carbonates. Maríné Geol. v. 5 No. 5/6. Bekger, \V. H. (1968): Planktonic i'oraniinifera: Selective solution and paleoclimatic interpretation. Deep-Sea. Ees. V. 15. Berger, W. H. (1971): Sedimentation of planctonic Foraminifera. Marin Geol. v. 11. Berner, K. a., Morse, J. W. (1972): Dissolution kinetics of calcium carbonate in sea water II. A klnetic origin fór the lysocUne. Am. J. Sci. v. 272 No. 9. Berner, R. A., Morse, J. W. (1974): Dissolution kinetic of calcium carbonate in sea water IV, Theory of calcite dissolution. Am. J. Sci. v. 274 No. 2. Berner, R. A., Wilde, P. (1972): Dissolution kinetics of calcium carbonate in sea water I. Saturation State para- meters fór kinetic calculation v. 272 No. 9. Bramlette, M. N. (1961): Pelagic sediments In: Sears (ed.) Oceonography. Publ. Am. Assoc. Sci. v. 67. Edmond, J. M. (1971): An interpretation of the calcite spberes experiment. Am. Geophys. Union, EOS Trans. v. 52. Ellis, D. B., Moore, T. C. (1973): Calcium carbonate, opal and quartz in Holocene pelagic sediments and calcite compensation level in South Atlantic Óceán. J. Marin Rés. v. 31 No. 3. Eairbridge, R. \V. (1967): Carbonate rocks and paleocUmatology in the biogeochemical history of the plánét. In: G. V. Chillingar, H. J. Bissell, E. W. F.airbridge (ed.) Carbonate rocks. Development in sedimentology. 9/A New York Elsevier Friedman, G. M. (1965): Occurrence and stability relationships of aragonit, high-magnesium calcite and low-magnesium calcite under deep sea conditions. Bull. Geol. Soc. Am. v. 76. IltJDSON, J. D. (1966): Speculations on the depth relations of calcium carbonate solution in recent and ancient seas. Marin Geol v. 5 No. 5/6. Haas: CaCO^-oldás a tengervízben jelenleg és a geológiai múltban 289 Kennet, J. P. (1966); Foraminiferal evidence of a shallow calciura carbonate solution boundary, Ross Sea, Antartio Science v. 153 i OlaussON, B. (1965): Climatological, geoeconomical and paleoooeanographical aspects on carbonate deposition. In; M. Sears (ed.) Progress in oceonography Pergamen Press Pbterson, M. N. a. (1966): Calcite: rates of dissolution in a vertical profile in the Central Pacific. Science v. 154 ' SCHNITKER, D. (1974): West Atlantic abyssal circulation during tlie pást 120 000 years. Natúré v. 248 No. 5447 I Ttoekian, K. K. (1965): Somé aspects of the geometry of maríné sediments. In: I. P. Riley, G. Shirrow (ed.) Chemical I Oceonography Acad. Press London Dissolution of CaCOg in sea water at present and in the geological pást J. Haas In recent years, primarily in connection with the application of the plate teetonic theory, the question is often aroused, whether somé sedimentary rocks can be interpreted as having been formed on a sea bottom of several thousand inetres depth, or nőt. In the ' Alpine-Carpathian region, including Hungary, the problem of tlie depositional environ- j ment of the Red Jurassic and, first of all, that of the depth of its forination, has been 1 heavily discussed fór more than the half of a century now. Of course, the at tempt at a plate teetonic interpretation of this region has re-animated the old discussion, fór one of the main points of the application of this theory is to prove or to refute the oceanic depth of the Jurassic Tethys. Since oceanographic research has revealed the phenomenon of carbonate dissolution on sea bottom and it has stated the existance of a so-called compensation level, one of the main argmnents of the representatives of the abyssal depth theory is that phenomena observed in rocks and attributed to dissolution on a sea bottom (e.g. the lack of CaCOj in somé formations, the absence or relative decrease of originally aragonite-skeletoned fossils as compared to calcite-skeletoned ones, undulated surfaces, irregularly redissolved fossils, etc.) which seem to have taken piacé below the compensation level would indicate a deposition at a depth of 4000 to 5000 m as shown by recent data. Since the over- simplification and the unscrupulous use of the principle of actualism, i.e. extra- polation of present-day observations to the geohistorical pást without due consideration of the one-time conditions, would be the source of grave errors, the authors has attempted to serutinize the afore-mentioned problem. By collecting present-day information on the dissolution of carbonate in sea water, he has sought to find an answer first of all to the question: which are the factors controlling the process of dissolution recently? Notably, unless these are known, it would be impossible to judge as to the extent of the relevant changes that may have taken piacé during geological history, the less so to determine the ways in which those changes could modify the one-time dissolution model. The present paper has been intended to report on the results of model experiments and oceanographic observations published in the last years and to give their evaluation, primarily from the point of view how to use them in geological or paleo-ecological inter- pretations. 7 Földtani Közlöny RÖVID KÖZLEMÉNYEK Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1976) 106. 290—292 Megjegyzések a kőzetek mennyiségi mikroszkópos analíziséhez Dr. Egerer Frigyes összefoglalás: A dolgozat a kőzetek ásványkomponenseinek optikai úton történő mennyiségi meghatározásának pontosságával foglalkozik. Egyszerű kőzetszá- mítási módszert közöl, amellyel a vizsgálatoknál az elvégzendő észlelések száma, azaz a vizsgálathoz szükséges munka mennyisége, jó közelítéssel meghatározható. Bevezetés Ismeretes, hogy a mikroszkópos analízis — mint az ásvány-kőzettani vizs- gálatoknak ma már klasszikusnak nevezhető módszere — igen régen haszná- latos a kőzetek alkotórészeinek mennyiségi meghatározására. A vizsgálatok — melyeket manapság egyre korlátozottakban alkalmaznak — eredménye mégis az esetek jelentős részében egy csiszolatra vonatkozik. Ez a tény kettős 2)roblémát vet fel. Nevezetesen, az első az, hogy egy néhány tized mm vastag kőzetcsiszolatot vizsgálunk. Ez pedig az esetek többségében jóval alatta marad az ún. kritikus méretnek (Egerek, 1967), tehát annak a legkisebb mintaméretnek, amelynél — a vizsgálat megkívánt hibahatárán belül — a minta (csiszolat) összetétele megegyezik annak a kőzetnek az összetételével, amelyből a minta származik. Ez néhány tized mm vastag csiszolatok esetén csak igen ritka kivételek esetén teljesül. A másik kérdés pedig az, hogy egy, vagy több csiszolaton hány észlelést kell végeznünk ahhoz, hogy a mintában részarányban jelenlevő kőzetalkotót + zlp közéjihibával határozzuk meg. Az irodalom (Vendel f959, Sztbókay et al. 1970) általában különösebb indokolás nélkül közli, hogy 300 vagy 1000 észlelést kell végezni közelebbről sokszor meg sem határozott ,, kielégítő pontosság” eléréséig. A felhasznált adatok pontosságát ivedig jól ismerni igen fontos dolog. Ezzel kapcsolatban ma már széleskörű irodalom ismert (Benkő 1970, Miller-^ Kahn 1962). Az elmondottak indokolják valamilyen módszer alkalmazását, hogy egy ásványkomponens adott hibájú meghatározásához szükséges észlelések számát előre — legalább jó közelítéssel — meg tudjuk mondani, annak megítélése cél- jából, hogy a kívánt eredmény eléréséhez milyen mennyiségű (reálisan számí- tásba vehető, vagy irreális) munkát kell végezni. Általános meggondolások Ha a mikroszkóp látómezejében — hálós módszerrel, vagy integrációs asz- tallal végzett észleléseket egymástól függetlennek tekintjük, akkor a nagy számok törvényeinek segítségével a kitűzött feladatot egyszerűen és gyorsan Egerer: Megjegyzések a kőzetek mennyiségi mikroszkópos analiziséhez 291 megoldhatjuk. (Független észlelés az, ahol valamely észlelés független bárme- lyik másikkal kapcsolatos eredménytől.) A mikroszkóp! észlelések valójában nem tekinthetők minden vonatkozásban függetlennek egymástól, hiszen például a két szomszédos észlelés a kőzetszem- csék meghatározott elhelyezkedése miatt nem mindenkor független egymástól. Mégis ennek a ténynek a tudatában a nagy számok törvényének alkalmazása — gyors és egyszerű volta miatt — mindenképpen célszerű, bár eredménye nem teljesen pontos (alsó korlát). A vizsgálat végeredményének pontos szórá- sát pedig természetesen csak a kapott eredmény vizsgálata alapján határoz- hatjuk meg. Legyen tehát egy kőzetalkotó ásvány térfogata a térfogatú kőzetben, így az elfoglalt térfogati részarány A vizsgálat során azonban nem pontosan a valószínűséget, hanem ahhoz egy közelálló értéket, a pí relatív gyakoriságát tudjuk meghatározni. A feladatunk az tehát, hogy határozzuk meg az észleléseknek szükséges minimális számát (A); ahhoz, hogy a relatív gyakoriság és a tényleges érték eltérésének abszolút értéke I — ő biztonsággal. Tehát megoldandó feladatunk \P1- Pl < Ap U) ahol a nagy számok törvényének értelmében Ap = a (2) A kifejezésben Pi = 1 — p, a pedig az + 0 1 c , 1 A ö e ^ dx — 0{a) 27t J 0( a)>l- — 2 (3) —a feltételből határozandó meg. A (3) feltételt közismerten a következőképpen írhatjuk : 0{a) - 0{~a) = 20{a) — 1 > 1 - - (4) 2 A fentiekben leírt egyszerű összefüggéssel, tehát feladatunkat egyszerűen és gyorsan megoldhatjuk. Ugyanis Zlp ; p^ és megadása után (4) összefüggésből a számítható, ezután a (2) formula közvetlenül a N-t adja N = ' a ■ Vi-qi (5) Példa: Egy kőzetben egyik alkotó ásvány p^ részarányban van jelen. Hány független észlelést (A) kell legalább végezni ahhoz, hogy p^-t 1 - ő biztonság- gal a Pl értéken belül határozzuk meg. Legyen egy igen pontos feltétel, azaz Pl = 0,01; Zlp = d^0,001 és 1 — ú = 0,8. Ekkor (4) formulából 0 (a) minimum 0(a) = I — = 0,95 4 7* 292 Földtayii Közlöny 106. kötet, 3. füzet Táblázatból (Bolsev, Szmirnov 1965) a = 1,64, (5) formulából pedig 1,64 Y 10-3 ) • 10-2 . 0,99 = 26627 Ez p = 0,1; Ap = 0,01-nél 1 — á = 0,8-nál is iV = 2421; vagy p = 0,1; Ap = 0,03; 1 — <5 = 0,8 esetén (ami egy igen szerény pontossági feltétel) N = 269 a független észlelések száma. Összefoglalás Ha a mikroszkópi szediment- vagy csiszolat vizsgálatoknál mennyiségi ada- tokat akarunk meghatározni, a minimálisan szükséges független észlelések (szemcsék) száma a nagy számok törvényével határozható meg. IVIivel ezen számok általában 103, (jg szerényebb pontossági igények esetén is 102 nagyság- rendűek, ezért a mikroszkópi módszerek mennyiségi adatok meghatározására történő alkalmazása erősen korlátozott, mert kielégítő pontossághoz igen sok észlelés szükséges. Irodalom Vendel M. (1959): A közetmeghatározás módszertana. Akadémiai Kiadó Bp. SZTRÓKAY K., Graselly Gy., Nemecz, E., Kiss, J. (1970): Ásványtani praktikum II. Bp. Benkö F. (1970): Az ásványelőfordulások értékelése. Ásványkutatás és Bá^aföldtan Bp. 241—396. Miller, U. L., Kahn, J. S. (1962); Statictical Analysis in the Geological Sciences. J. Wiley. London Prokov, Rozonov (1967): Teorija verojátnosztyej. „Nauka”. Moszkva. Kényi a. (1954): Valószlnűségszámítás. Bp. Bolsev, Szmirnov (1965); Tablici matematicseszkoj sztatisztikl. „Nauka”. Moszkva Eoerer, F. (1967): Primecsenylje k opregyeíényiju fizicseszkili parametrov gronih porod v csasztnosztyi ih tyeplop rovogyimesztyi. Acta Geod. Geophys. et Montonist. Ac. Sci. Hung. 2 (1—2) 131—143. A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1975 293 A magyar földtani irodalom jegyzéke 1975 — BH6jiHorpa(J)HH JiHTepaTypu reoJiOFHMecKHX h CMewHbix nayK b BeHrpHH, 1975 r. — Répertoire bibliogra- phiques des publications du domaine des Sciences géologiques en Hongrie 1975 Ádám a.: lásd: Kiss K. Alföldi L.: Principles of Hydrogeology UNESCO International Post-Graduate Course on the Principles and methods of engineering geology (1975) (jegyzet) Alföldi L. — JBalogh K.— Radócz Gy.— Rónai A. — Láng S. — Szűcs L.; M-34- XXXII. Miskolc. Magyarázó Magyar- ország 200 000-es öldt. térk. sor.-hoz. MÁÉI kiadv. Budapest, pp. 1—276. 52 ábra, 43 táblázat Antal S.: Subdivision of the Laté Permian Sequence of the Bükk Mountains in Northern Hungary. Acta Min. Petr. Szeged. 23. 1. pp. 113—118. Aujeszky G. — Scheuer Gy. — Zsámbok I.: A Hatvan környéki lakó- és ipartele- pek vízellátásának előmunkálatai. Mű- szaki Tervezés. XV. évf. 1975. 7. sz. pp. 35 — 37., 4 ábra Aujeszky G. — Scheuer Gy.: Az Eger déli víznyerő terület tájékoztató feltárása. Hidrológiai Tájékoztató. 1974. pp. 61 — 65, 5 ábra. (Megjelent 1975-ben !) Aujeszky G. — Scheuer Gy.: Szeged város építéshidrológiai adottságai. Hidroló- giai Tájékoztató. 1973. pp. 84 — 86., 3 ábra (Megjelent 1975-ben !) Badinszky P.: Papp Ferenc mérnökgeoló- giai tevékenységének továbbfejlesztése az építőanyagkutatás területén. Mérnök- geológiai Szemle. 16. sz. 1975. szept. pp. 19-31. Badinszky P.: lásd: Falu J. Balázs Á.— Lelkes Á.— Koncz I.: Mély- ségi vizek szervesanyag-tartalmának vizsgálata és szerepe a szénhidrogéntele- pek kutatásában — Untersuchung des Gehaltes an organischer Substanz dér Tiefenwásser und ihre Rolle m dér Er- kundung von Kohlenwasserstofflager- statten. Földtani Kutatás XVIII. évf. 3. sz. pp. 39 — 46., 4 ábra, 1 táblázat, német R. Balázs Á. — Koncz I.: Üledékes kőzetek diszperz szervesanyagának vizsgálata. Földtani Kutatás XVIII., 3. sz. pp. 7 — 20.,, 8 ábra Balázs A.— Koncz I.: Geochemische Un- tersuchungen übertiefer Bohnmgen. 24. Haupttagung dér Deutschen Gesell- schaft für Mineralölwissenschaft und Kohlechemie e. V., Hamburg, 1974. pp. 84 — 97,. 7 ábra Bal.'Izs Á.— Koncz I.: Geochemische Un- tersuchungen übertiefer Bohnmgen. Erd- ői und Kohlé, 28. 6. pp. 289., Leinfelden. Balázs E.: A szanki szénhidrogénmező rétegtani, ősföldrajzi és szerkezeti viszo- nyai. OGIL Műszaki-Tudományos Köz- leményei. 10. szám. Szénhidrogén Kuta- tás. Bp. (1973.) pp. 7-18. Balázs Gy. — Buda Gy. — Borján I.— Kerté.sz P. — Kovács Miklósné — Lip- TAY A.— Zimonyi Gy.: Építőköv'eink vizsgálata útépítési alkalmasság szem- pontjából. BME Építőanyagok Tanszék, angol orosz R. Báldi T. — Horváth M.— T. 1\Iakk Á.: Profile Budafok-2: Parastratotype pro- posed fór the Paratethyan stages Kis- cellian, Egerian, Eggenburgian. Annales Univ. Sci. Budapestinensis de R. E. SectioGeol., 17., 1973., 1974., pp. 3 — 57., 6 ábra, 1 táblázat, 5 tábla, orosz R. Báldiné Beke M. — B.vldi T.: Nanno- plankton and maerofauna of the typo section at Novaj (Kiscellian-Egei’ian). Annales Univ. Sci. Budapestinensis, Sectio Geol., 17., 1973., 1974., pp. 59 — 103., 4 ábra, 3 táblázat, 10 tál^la, orosz R. B.vldi T. — Báldiné Beke M. — Horváth M.— Nagym.vrosi a. — Balogh K. — Sós E.: Adatok a magyarországi kiscelli agyag abszolút és relatív korához — On the Radiometric Age and the Bio- stratigraphic Position of t he Kiscell clay in Hungary. Földtani Közlöny 105., 2., pp. 188-192. Báldi T. — Senes, J.: Die Definition dér Zeiteinheit OM — Egerien. In: Chrono- stratigraphie und Neostratotypen Mio- zán dér Zentralen Paratethys-, Bánd V., 294 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet OM Egerien, Slowakisehen Akademie dér Wissenschaften. pp. 41—42. Bratis- lava Báldi T.: (társszerzőkkel): Die Entwick- lung dér Egerer Schichtengruppe in Ungarn, in dér Tschechoslowakei, in Rumánien und in Jugoslawien. Li; Chro- nostratigrapliie und Neostratotypen Mio- zán dér Zentralen Paratethys., Bánd V. ÓIM Egerien, Slowakisehen Akademie de > Wissenschaften. pp. 55 — 62, 2 ábra^’ Bratislava , Báldi T. (társszerzőkkel): Holostratotypus und Faziostratotypen dér Egerer Schich- tengruppe. In: Chronostratigraphie und Neostratotypen Miozán dér Zentralen Paratethys., Bánd V., OM Egerien, Slo- "wakischen Akadémia dér Wissenschaf- ten, pp. 97 — 191, 28 ábra, Bratislava Báldi T. (társszerzőkkel): Die Mollusken- fauna des Egerien. In: Chronostrati- graphie und Neostratotypen Miozán dér Zentralen Paratethys., Bánd V., OM Egerien., Slowakisehen Akademie dér Wissenschaften, pp. 341 — 375, 14 tábla, Bratislava Báldiné Beke M.: lásd: B.4.ldi T. Ball.v Z.: rnapoTepMa.nbHaH AUiHepaJiim- HiiH K)>KHO-KepyjieHCKoro noAHHTHH (Bo- CTOMHaH Mohiojhih) — Hydrothermal mineralization of South-Kerulen uplift (East Mongólia). Novoszibirszk. PeoJiorHH 11 reo(})ii3HKa 8. pp. 37 — 44. 2 táblázat, angol R. Balogh, K.: Kahler, F.: ,,Fusuliniden aus T’ien-Schan und Tibet mit Gedanken zűr Geschicbte der Fusuliniden-Meere im Perui.” (Rep. sci. exp. NW prov. China leadership Sven Hédin. Sino Swedish Exped. Public. 52. V. Inver- tebr. Pál. 4., Stockholm, 1974. 10 + 148 j). 2 tábla, 1 táblázat. 2 ábra) — Ismer- tetés. Földt. Közi. 105. 3. pp. 384 — 385. Balogh, K.: ,,Fusulinids from T'ien Shan and Tibet with Concepts concern- ing the history of the Fusulinidaea during the Permian.” (Rep. Sci. Exp. NW-Prov. China leadership Sven Hedm. Sino-Sw'dish Exped. I'ublie. 52. V. Invertebrate l’al. 4., Stockholm, 1974. — 10—148 p. 2 photopl., 1 table, 2 figs.) — Ismertetés. Acta i\Iin. Petr. Szeged. 22. 1. pp. 187- 188. Balogh K.: Zapfe, H. (szerk.): ,,Die Stratigraphie der alpin — mediterránén Trias — The Stratigrajiliy of the Alpine — iMediterranen Triassic. Symposium Wien, Mai 1973” — Schriftenreihe Erdw. Komin. Österr. .Akad. Wiss. 2. Springer Verlag. Wien — New York, 1974. 251. p., 12 tábla, 42 ábra 15 táblázat. — Ismer- tetés. Földt. Közi. 105. 1. p. 95. Balogh K. — lásd: Alföldi L. Balogh K. — lásd Báldi T. Barabásné Sthhl Á.: Adatok a dunán- túli újpaleozóos képződmények biosztra- tigráfiájához. Földtani Közlöny 105. 3, pp. 320 — 334., 5 ábra. 2 tábla, angol R. Baráth I. et ah: Megemlékezés a magyar — szovjet tudományos műszaki együttmű- ködés 25. évfordulójáról — 25th Anni- v^ersary of the Hungarian-Soviet Scienti- fic-Technical Cooperation — OTMCMa- eicH 25-AeTHe BeHrepCKO- Cobctckobo HayMHo-rexHHHecKoro corpyaHHHecTBa. Magyar Geofizika XVI., 1. pp. 1 — 6., — angol, orosz R. B.árdossy, Gy. — Vassel K. R.— Ibrá- NYiNÉ Arkosi K.: Quantitative Phase Analysis and Texture of Typical Hungá- rián and Soviet Bauxite Samples. Mine- ralogical and Technological Evaluation of Bauxites. pp. 43 — 141. Barta Gy.: A Föld mágneses tere okáról. Az ionoszféra-fizikai Szeminárium elő- adásaiból. MTESZ, 1974. Sopron pp. 5-11. Barta Gy.: Geofizikai kutatások a Balaton vidékén. Balaton monográfia Bp., 1974. Panoráma pp. 60 — 68. Barta Gy.: Vannak-e különlegesen veszé- lyes pontjai Földünknek? Föld és Ég, X. 4. sz. pp. 102.; Élet és Tudomány, XXX. pp. 2238-2239. Barta Gy.: A Föld magjának szerkezeté- ről. Magyar Meteorológiai Társaság Réthív Antal emlékkönyve 1975. pp. 81-89. Barta Gy.: A Magyar Geofizikusok Egye- sületének szerepe a magyar geofizika fejlődésében. Magyar Geofizika XVI. 6. sz. pp. 211—222. Barta Gy.: Réthly Antal 1879 — 1975. Magyar Geofizika XVI. 6. sz. pp. 239. Bérczi I.— Viczi.án I.: Clay rainerals of a Neogene sedimentary sequence in Southern Hungary. Proc. Xth Congr. CBGA, Bratislava, 1973, Sect. II. Sedi- mentology pp. 7 — 17. Bércziné Makk A.: A Mezőkeresztes kör- nyéki eocén és oligocén üledékes kőzetek foraminiferás fáciesei. — Foraminiferal facies of Eocéné and Oligocene sedimen- tary rocks in the vicinity of Mezőkeresz- tes. Földtani Közlöny 105. kötet, 3. szám. pp. 344 — 356., 7 ábra, angol R. Bernáth Z.: a nyersanyag minőségének vizsgálata a kavicskutatási eredmények alapján. Mérnökgeológiai Szemle. 16. sz. szept. pp. 3 — 17., 2 tábla Bidló G.: Schmidt Sándor (1855 — 1904). Természet Világa 106. pp. 353 — 364. 1 fénykép Bidló G.: Investigation of the decomposi- tion of Clay Minerals by means of the Derivatograph. Előadás és összefoglaló. A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1975 295 Abstrats of papers. EUROAXALYSIS 11. Budapest, pp. 422 — 423. Bidló G.: Thermal investigation of differ- ent types of Hungárián Red-Clays. Thermal Analysis. Vol. II. pp. 599 — 609. Akadémiai Kiadó. Budapest Bidló G.: lásd: Simon A. B. Boccalbtti M. — Géczy B. — Horváth F. — Loddo M.— Mongelli F. — Stegena L.: The Tyrrhenian sea and the Panno- nian Basin. in: Ahstracts Intern. Union Geodesy Geophys. XVI. Áss. Grenohle, pp. 21. Bodri B.: Is the Earth tide phase lag unaffected hy anelasticity ? Xature, Vol. 254. No. 5498 March 27, pp. 314. London Bodzay I.: lásd: Körössy L. Bohn P.: a Keszthelyi-hegység komplex földtani kutatásának újahh eredményei. Földtani Közlöny 105. évfolyam 1 füzet, pp. 31—57., 2 ábra, 2 táblázat, 11 tábla, angol R. Bohn P.: A Keszthelyi-hegység regionális gazdaságföldtani potenciálja. Földtani Kutatás XVIII. évfolyam 1—2. szám. pp. 75 — 95. 2 ábra, 4 táblázat, 3 tábla, orosz R. Bohn P.: A Keszthelyi-hegység geomorfo- lógiai felépítéséből adódó környezetvé- delmi feladatok. Földrajzi Értesítő XXrV. évfolyam 1 füzet, pp. 1—6. Bohn P.: Bevezető és kutatások értékelése a Mélyfúrási Alapadatok 1970. évi kötet- hez. MAFI Kiadvány. Budapest Bohn P.: Bevezetés a ,, Mélyfúrási Alap- adatok 1971.” kötethez. MÁFI Kiad- vány. Budapest Bohn P.— Horn J.: Nem feltárásos jel- legű földtani kutatások célkitűzése (1969—1974). Földtani Kutatás XVIII. évfolyam 1—2 szám. pp. 5 — 26. orosz R. Bóna J.: lásd: Juhász M. Borján I.: lásd: Balázs Gy. Böcker T.: Vízhozamkiegyenlítés a Felső- Szinva forrásnál. Hidrológiai Tájékoz- tató 1973. Böcker T.: Változások a UMK természetes karsztvízkészletének. VITUKI Tudomá- nyos Napok — kézirat Böcker T.: Hidrogeology of Karstic Terraons I. A. H. kiadvány, Avignon Böcker T.: Felszínalatti vízforgalom elem- zése a Bükk-hegység déli előterében. Vízügyi Közlemények 2. sz. Böcker T. — Csoma Jánosné — Liebe P.— Lorberer Á. — Major P.— Müller P.: A felszínalatti vízkészletek komplex kutatása a bükkábrányi tervezett kül- fejtés környezetében — Récherche com- plexe des eaux souterraines dans la région de la taille a ciel cuvert planifiée a Bükkábrány — Kompleksznoje iszsz- ledoványije reszurszov podzemnüch vöd V rajonye planyirovannoj Bjukkábrány- szkoj poverschosztnoj vüjemki (II. rész). A Magyarhoni Földtani Társulat Mate- matikai Földtani Szakcsoportja és a Magyar Geofizikusok Egyesületének Au- tomatizálási Bizottsága által szervezett Matematika és számítástechnika a nyers- anyagkutatásban” c. nemzetközi kon- ferencia (Budapest, 1974. IX. 22 — 23) anyaga, MTESz kiadása, Budapest, II. kötet pp. 24 — 35. (Az első részből ki- maradt 9 ábra pótlása a magyar nyelvű összefoglalóval kiegészítve) Böcker T. — Csoma Jánosné — Liebe P.— Lorberer Á.— Major P.— Müller P.; A felszínalatti vízforgalom elemzése a Bükk-hegység déli előterében — Analy- sis of the underground water budget in the Southern bordér arca of the Bükk Mountain Rangé — Analyse di régime des eaux souterraines dans les contre- fors de la montagne de Bükk — Analisie- rung des unterirdischen Wasserv'erkehrs in (lem südlichen Vorraum des Bükk Gebirges. Vízügyi Közlemények. 2. sz. füzet pp. 183 — 209., 11 ábra, 8 táblázat, angol, francia, német R. Buda Gy. — lá.sd: Balázs Gy. Bujdosóné Lengyel E.: lásd: Mucsi M. Cicka I. — Ctyroká, J. — Horváth M.: Die Foraminiferen des Egerien. In: Chronostratigraphie und Neostratotypen Miozán dér Zentralen Paratethys, Bánd V., OM Egerien, Slovvakischen Akademie dér Wissenschaften. pp. 233 — 277., 12 tábla, Bratislava CzAKÓ T.; Application of Aerial Photo- graphs in the Engineering Geology. UNESCO International Post-Graduate Course on the Principles and Methods of Engineering Geology 11., 73 p., Hung. Geol. Inst. B]). CsiKY G.: Böckh Hugó (1874-1931). Természet Vil. 11. pp. 501., 1 ábra CsiKY G.: Megmelékezések az 1973. évről. Földt. Tud. Tört. Évkönyv 1974. 3. sz. CsiKY G.: Krónika és függelék. Földt. Tud. Tört. Évk(")nyv 1974. 3. sz. Csoma Jánosné: lásd: Böcker T. Csongrádi Bél.4né: A beleznai kutatási terület rétegtani viszonyai. OGIL Mű- szaki-Tudományos Közleményei. 10. sz szám. Szénhidrogén Kutatás. Bp. (1973.) pp. 18 — 25. Dank V.: A geofizikai mérések és értéke- lési módszerek fejlődése döntő tényezője a korszerű szénhidrogénkutatásoknak. Magyar Geofizika 1975. XVI. 6 pp. 223 — 233. 296 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet Dank V.— Hingl J. — Szabó Gy. — Bérczi I.: A nagymélységű szénhidrogénkutatás helyzete Magyarországon. Földtani Ku- tatás 1974. XVII. évf. 4. szám. Dank V.: Kőolajipari munkalehetőségek a fejlődő országokban. MTESZ Kiadvány 8. sz. pp. 291 — 307., Bp. 1974. Dank V.: Gyors fejlődés és nagy feladatok előtt a hazai földtan (az 1975. márc. 12-i tisztújító közgyűlés elnöki megnyi- tója. Földtani Közlöny. 105., 3. pp. 261 — 274. Dank V.; 100 éves a Belga Földtani Társu- lat. Földtani Közlöny' 105. 2. pp. 238 — 239. Dank V. — Koncz I.: Koreferátum Tóth József előadásához. Földtani Kutatás XVIII. 3., pp. 37-39. Dankházi Gy.— Verő L.; A gerjesztett potenciál jelenségek analitikus vizsgá- lata. Magyar Geofizika, XVI. kötet, 1. füzet, pp. 27 — 40., 13 ábra, orosz, angol R. Deák M.VRGIT: Az Alföld földtani térképe- zése napjainkban. Hidr. táj., 1974. pp. 65-66. Dénes Gy.: (társszerző). Aggteleki Karszt- vidék (útikalauz) 1975. Dienes I.: Fúrási adatbank szervezése a MÁFI-ban. In: ^Matematika és számítás- technika a ny'ersanyagkutatásban II. Az jMFT IMF szakcsoportja és a MGE AB 1974. 09.12 — 13. rendezett ankétja elő- adásai. Szerk. Dienes I., pp. 87 — 97. i táblázat Dobos Irm.v: Eaux medicinales en Hongrie. Bp- Drahos D. — Salát 1’.: A felszíni es karot- tázs elektromágneses szondázások inter- pretációjának az információ-elméleten és a lineáris rendszerek elméletén alapuló stratégiája. Magyar Geofizika, XVI. évf. 1. sz. pp. 14 — 26. Dr.viios D. — S.A.L.Á.T P.: Mérési eljárás föld- felszín alatti tértartományok geofizikai struktúrájának elektromágneses jelensé- gek vizsgálatán alapuló földerítésére. Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő 80. évf. 2. sz. pp. Í21 — 122. Dudich E.: Obzor bokszitovüh mesztorozs- denij Vengerszkoj Xarodnoj Reszpub- liki. Geologija Rudnüli mesztorozsde- nij. Tóm. XV. 3. pp. 93—103., 1 ábra. A. X. Sz. Sz. Sz. R., Moszkva Egri G. — Szilvágyi I.: Exjilorations, Field- and Laboratory Examinations. Bp. MÁFI. 1975. 202. p., 73 ábra, 2 tábla. (UNESCO International Post- Graduate Course on the Principles and Methods of Engineering Geology) Embey-Isztin a. — Fazekas Gabriella: Petrologische Untersuchung dér Andesit intrusion von Nadap. Ann. Hist-nat. Mus. Nat. Hung. 67. Embey-Isztin A.: Dilatációs és kiszorítá- sos (metaszomatikus) telérek a Velencei hegységben — Dilatation — injection and replacement dikes in the Velence Hills. Fragmenta Mineralogica et Pale- ontologica, 6. köt. pp. 43 — 61., 9 ábra, 2 táblázat, 4 tábla, angol R. Embey-Isztin A.: lásd: Noskéné Fazekas Gabriella Erdélyi M.: A Magyar Medence hidro- dinamikája — Hydrodynamik des Unga- rischen Beckens. Hidrológiai Közlöny 55. évf/4. sz. pp. 147 — 156., 9 ábra Fábián P.: lásd: — Székyné Fux Vilma Falu J. — Badinszky P.: Az építőanyag- ipar távlati fejlesztését megalapozó ásvá- nyi nyersanyagkutatásaink. Szihkát- technika 1975., 1. pp. 4 — 8., 3 ábra, 1 tábla Fazekas G.: lásd: Embey-Isztin A. Fazekas V.— Kósa L. — Selmeczi B.; Ritkafém ásványosodás a Soproni hegy- ség kristályos paláiban. Földtani Köz- löny 105. 3 pp. 297 — 308., 2 ábra, 5 táblázat, 3 tábla, angol R. F. Cs.Inyi Piroska: lásd: Székyné Fux Vilma Fisch I.: lásd: R.4.CZ D. Földváriné Vogl M.ária: A területi geo- kémiai kutatás elméleti és g^yakorlati módszerei. 2. bőv. kiadás. MÁFI, Alk. kiadv. Frana’Ó F.: Építésföldtan. Magyarázó Magyarország 200 000-es térképsorozatá- hoz. L-34-X. Békéscsaba, pp. 98 — 105., 9 ábra. MÁFI, Bp. Franyó F.: Építésföldtan. Magyarázó Magyarország 200 000-es térképsorozat- hoz. L-34-V. Kisvárda, pp. 101 — 105., 4 ábra, MÁFI, Bp. Frau T. L. — Szabó P.: Ergebnisse bei dér Böschungssicherung. IX. Internationale Konferenz Mechanisierung im Erdbau. Praha. 1975. Bánd 3., pp. 105 — 110. orosz R. Fodor Tamásné: UNESCO Nemzetközi Mérnökgeológiai Továbbképző Tanfo- lyam Magyarországon — UNESCO In- ternational Postgraduate Course on Engineering Geology in Hungary. Föld- tani Kutatás. XVIII. évf. 1—2 szám. pp. 71 — 74. Fodor Tamásné: A mérnökgeológiai tér- képezés története és jelenlegi helyzete Magyarországon. Mérnökgeológiai Szem- le. 15. szám. pp. 5 — 22., 7 ábra Fodor Tamásné: UNESCO Nemzetközi Mérnökgeológiai Továbbképző Tanfo- lyam Magyarországon. Mérnökgeológiai Szemle. 15. szám. pp. 99 — 107. A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1975 297 Fülöp J. et al. (szerk.): A rétegtani osztá- lyozás, nevezéktan és gyakorlati alkal- mazásuk irányelvei. A Nemzetközi Ré- tegtani Osztályozási Albizottság (ISSC) irányelveinek figyelembevételével és a Magyar Rétegtani Bizottság állásfogla- lása alapján. Magyar Rétegtani Bizottság Bp. 32 p. Í^LÖP J.: Új perspektívák a hazai Föld- tani kutatás előtt. Földt. Kút. XVIII. 1 — 2., pp. 1 — 4. orosz R. Fülöp J.: Earth Sciences. Science and scho- larship in Hungary. Corvina, Bp. pp. 81-97. Fülöp J.: A magyar föld kincsei. Népsza- badság. Vasárnapi melléklet. 1975. május 18. Fülöp J.: A tatai mezozóos alaphegység- rögök. Geol. Hung., Ser. Geol. 16. Fülöp J.: A ritkafémkutatás és felhaszná- lás a Ritkafém Tárcaközi Koordináló Bizottság 10 éves működése alatt. IV. Országos Ritkafém Konferencia, Buda- pest. 1975. okt. 2 — 3. előadásai. III. kötet. Fülöp J. et ah; A föld- és bányászati tudo- mányok szerepe ásványkincseink feltá- rásában. Geonómia és Bányászat, VIII. 1-2. Gaál Csabáné — Szlabóczky P.: Az Orszá- gos Földtani Kutató és Fúró Vállalat Északmagyarországi Üzemvezetőségének vízkutatási tevékenysége 1966 — 1974 között. Hidrológiai Tájékoztató Gabos G.: Applications of Fngineering- Geological Maps and ,Guiding Princij)les of Mapping. Bp. MÁFI. 1975. 124 p., 19 ábra. (ÚNESCO International l’ost- Graduate Course on the Principles and Methods of Engineering Geology) Galácz a.: Bajóci szelvények az Északi Bakonyból. Földt. Közi., 105. 2. pp. 208-219. Gálos M. — Kürti I.— Kertész P.: Tri- axiál tests of solid rocks in Hungary. Proceedings of the first Baltic Confer- ence on Soil IMechanics and Foundation Engineering, Gdansk, pp. 145 — 157., 8 ábra Gáspár J.: lásd; Verebélyi S. Géczy B.; The Lower Jurassic ammonite faunas of the Southern Bakony. Ann. Univ. Sci. Budapestinensis Sect. Geol. 17 (1973.) pp. 181-190., 2 ábra Géczy B.; A magyar őslénytan időszerű problémái. Földt. Közi., 105. pp. 124 — 128. Géczy B.; Tatai alsóliász Ammonitoszek. in; Fülöp J.; Tatai mezozóos alaphegy- ségrögök. Geol. Hung. Ser. Geol. 16. pp. 28-30. Géczy B.; lásd; Boccaletti M. Géczy B.; lásd; Horváth F. Géczy B.; lásd; Stegena L. Gesztesi Gy.; lásd; Sellyey Gy. Gidai L.; Az ÉK-dunántúli eocén réteg- tani kapcsolatai Földt. Közi., 105. 1. pp. 82 — 88. Glant T.; lásd; Mándi B. Grasselly Gy.; A geokémia szerepe és lehetősége a szénhidrogén-prognózisban. Földtani Kutatás XVIII. évf. 3. sz. pp. 3-5. Haas J.; A karbonátos üledékképződés folyamata, szakaszai és alapvető ténye- zői. A karbonátos kőzetek képződése, vizsgálata és gazdasági jelentősége, pp. 34-83., MTESZ, Bp. Haas J.; A karbonátos kőzetek vizsgálata, az eredmények összegezése, értelmezése és az őskörnyezeti kép kialakítása. A kar- bonátos kőzetek képződése, vizsgálata és gazdasági jelentősége, pp. 1 —32., MTESZ Bp. H.A..TÓS M.4.RTA; Laté Cretaceous .Vrchaeo- monadaceae, Diatoniaceae, and Silico- flagellatae from the South Pacific Óceán. Deep Sea Drilling I’roject, Lég 29, Site 275. Initial Re[)orts of the Deep Sea Drilling Project. XXIX, Part III. pp. 913 — 1009, 21 ábra, 4 táblázat, 40 tábla. Washington Hajós M. — Kennett, J. P. — Houtz, R. E. et ah; Site Reports, Site 275, 276, 277, 278, 279, 280, 281 and 283. Initial Reports of the Deep Sea Drilling Pro- ject, XXIX. I’art 1— V. pp. 1 1197., W^ashington Hámor G.; Magyarázó a INlecsek hegység földtani térképéhez, 10 000-es sorozat. Bonyhád, 30. p. 1 tálilázat, MÁFI, Bp. H.vmor G.; The Lower and Middle Miocéné of Hungary. Guide fór the Excursion in the Egerian and Neogen areas of Hungary, pp. 5 — 9., 1 ábra. (VI. Cong- ress of. C. M. N. S. — Bratislava 1975) MTESZ, xp. Hegyiné P.\kó J.; A esoznyatetői agyag- terület minősítő vizsgálata — Qualitát- bestimmungsuntersuchungen dér Ton- lagerstatte in Csoznyatető (Ungarn) — Qualification Study of the Csoznyatető Clay Deposit. Éiiítőanyag, XXVII. 2. pp. 57 — 62., 3 ábra, 7 táblázat. Orosz, német, angol R. Hegyi-Pakó .1.— V1T.4.LIS Gy.; Gcologi- sche und Eignungsuntersuchungsmetho- den, erláutert am Beispiel eines Tonv^or- kommens für die Zement Industrie — Geological and research methods illust- rated by an examjile of a clay dejiosit fór the cementindustry. Tonindustrio Zeitung, 99. 6. pp. 143 — 148., 6 ábra, 8 táblázat, orosz, német, angol R. Hegyiné Pakó J.; lásd; Vit.ílis Gy. 298 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet Hegymegi L.: Elektronsűrűség mérése whistlerekkel és a plazmaszféra. Asztro- nautikai Köz., Ionoszféra és magnetosz- féra fizika. II. pp. 37 — 46. Hegymegi L.— Tóth P. et al.; Characte- risticss of the Plasmasphere at Middle Latitudes. Rivista Italiana di Geofisica Bologna II., 1., pp. 37 — 40., 6 ábra, olasz, angol R. Helle I.— Reményi P.: A mérnöki elő- tervezés szerepe a beruházási folyamat- hoz kapcsolódó környezetvédelem és környezetfejlesztés terén. Építési Kuta- tás Fejlesztés. 3. sz. pp. 162 — 165., 2 ábra Hembach K.: Gázmentesítés víztechnoló- giai lehetőségei. Kutak és vízművek gázosságának technológiai problémái. (Szerk.: Karácsonyi S. és Sellyey Gy.) Bp. MHT. pp. 43-48., 3 ábra Hetényi M. and Varsányi I.; Rapid Determination of Calcite and Dolomité fór Routine Analysis by Gasometry. Acta Mineralogica-Petrographica Tomus XXII., Fasc. 1. pp. 165 — 170. 1 ábra, 5 táblázat Hidasi J.; Karbonátos kőzetek A1-, Mg-, V- és Mn-tartalmának neutronaktivációs elemzése. A karbonátos kőzetek képző- dése, vizsgálata és gazdasági jelentősége (MFT alkalmi kiadványa Bp. 1974.) pp. 293 — 310. Horányi Ágnes — Sugár L.; Vizsgálatok a Hévízi-tó utánpótlási viszonyairól. VITUKI Tudománvos Szemle 1975. XII. 1 Horn J.: lásd: Bohn P. Horváth F. — Stegena L. — Géczy” B.: Ensialic and ensimatic interarc basins. Journal of Geophysical Research, Vol. 80. Xo. 2. pp. 281 — 283. 2. ábra, 1 táblá- zat, Washington, D. C. Horváth F. — Stegena L. — Géczy B.: Laté cenozoic evolution of the Panno- nian hasin. Tectonojihysics, Vol. 26. Xo. 1—2. pp. 71—90. 10 ábra, függelék. Amsterdam, The Xetherlands. Horváth F. — Stegena L. — Géczy B.: A Pannon medence késő-kainozóos fej- lődése. Földtani Közlöny, 105. évf. 2. sz. pp. 101 — 123. 11 ábra, 1 táblá2at, függelék, francia R. Horváth F.: Application of plate tectonics to the Carpatho-Pannon region; areview. Acta Geologica Acad. Sci. Hung., 18. köt. 3 — 4. sz. pp. 243 — 255, 1974., 10 ábra, orosz R. Horváth F.: lásd: Boccaletti jM. Horváth F.: lásd: Stegena L. Horváth M.: lásd B.áldi T. Horváth M.: lásd: Cicha J. Horváth Zs. — Scheuer Gy.: A balaton- földvári és fonyódi magaspartok állé- konyságának mérnökgeológiai vizsgá- lata. Földtani Közlöny. T. 105. No. 3. pp. 335 — 343., 5 ábra Horváth Zs.: A dunaföldvári és balaton- földvári magaspartok összehasonlító mér- nökgeológiai vizsgálata. Mérnökgeológiai Szemle. 16. sz. pp. 51—60. 4 ábra Horváth Zs. — Scheuer Gy.: A Kiscelli Múzeum mélypincéjének károsodásával kapcsolatos mérnökgeológiai vizsgála- tok. Mérnökgeológiai Szemle. 15. sz., pp. 71 — 80., 3 ábra Ibrányiné Árkosi K.— Varjú Gy.: Qua- lification of Clay-Minerals by Granulo- metric Investigations. Proceedings of the Balaton Conference on Electron Microscopy, 1975. C-9. Ibrányiné Árkosi K.: lásd: B.árdossy Gy. Jámbor Á.: A magyarországi neogén karbonátos képződmények keletkezési körülményeinek alapvonásai. A karbo- nátos kőzetek képződése, vizsgálata és gazdasági jelentősége, pp. 165 — 186., 5 ábra, 3, tábla, 1 térkép. MTESZ, Bp. Jámbor Á.: The Upper Miocéné and Plio- cene (Pannonian) of Hungary. In: Guide fór the Excursion in the Égerian and Xeogen areas of Hungary, pp. 1 1 — 25. 4 ábra. — (VI. Congress of C.M.N.S. — Bratislava 1975) MTESZ, Bp. Jámbor Á.: Olajpala Magyarországon. Élet és Tudomány, 30. pp. 1688 — 1693. 6 ábra, 2 térkép Jánossy" D.: Pliomys lenki in Ungarn. Acta Zoologica Cracovűensia, 20 (10) pp. 427-430. Jánossy D.: New ,, Middle Pliocene” Microvertebrate fauna from Northern Hungary (Osztramos Loc. 9). Frag. Min. Pál., 1974, 5. pp. 17-27. Jánossy D.: New „Middle Pliocene” Microvertebrate faunas from Northern Hungary (Osztramos 9. and 13.) Actas i Coloyuio Internat. Sobre Biostr. Conti- nental Neogene Sup. Cuatern. Inf. Mad- rid, pp. 93 — 97. Jánossy D.: Upper Pliocene and Lower Pleistocene Bird Remains from Poland. Acta Zoologica Cracoviensia, 24. pp. 531-564 Jánossy D.: Somé new data on faunistical exchanges through the Bering-Bridge. Aquila, 1973-75, pp. 81-89. Jánossy D.: Faunatörténeti és jelenlegi adatok a császármadár (Tetrastes bona- sia) előfordulásához Magyarországon. Aquila, 1971 — 72, pp. 153 — 156 Jánvári J.: lásd: Petrovtcs Ilona JocHÁNÉ Edelényi E.: Jelenkori plat- form és zátonyjellegű karbonátos üledé- A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1975 299 kék. A karbonátos kőzetek képződése, vizsgálata és gazdasági jelentősége, pp. 1-32. MTESZ, Bp. JocHÁNÉ Edelényi E.; Mészkövek szöveti vizsgálata. A karbonátos kőzetek képző- dése, vizsgálata és gazdasági jelentősége, pp. 187-208. MTESZ, Bp. Juhász J.: Engineering Geology of Hid- raulic Engineering Works and Reser- voLrs. UNESCO Nemzetközi Mérnök- geológiai Továbbképző Tanfolyam jegy- zete, 1975. Juhász M.— Bóna J.; A Tata környéki alsó-albai aleurit palinológiai vizsgá- lata. (in: Fülöp J.: Tatai mezozóos alaphegységrögök, Geol. Hung. Ser. Geol. 16.) Kakas K. et ab: A bányavágatok alatti bauxitfekii kimutatása geoelektromos mérésekkel. Magyar Geofizika, XVI. 3. pp. 80 — 86, 5 ábra, magyar, orosz, angol R. Kakas K. et ab: A bánya vágatok alatti bauxitfekű kimutatása geoelektromos mérésekkel Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat. 108 8. pp. 545 — 547., 5 ábra Kakas K.: lásd: Szabó J. Karácsonyi S. — Scheuer Gy.: Hatvan város vízföldtani viszonyai. Hidrológiai Tájékoztató. 1973. pp. 70—72., 7 ábra. (Megjelent 1975-ben !) Karácsonyi S.: Kutak gázvizsgálatának tapasztalata. Hidrológiai Közlöny. 55. évf. 12. sz. pp. 560 — 568., 13 ábra, orosz, német R. Kar.\csonyi S.: A koi-szerű v'édőövezet kialakítás elvi és gyakorlati kérdései. Hozzászólás. Hidrológiai Közlöny. 54. évf. 1974. 11. sz. p. 497. (Megjelent 1975-ben !) Kar.-Icsonyi S.: Kutak indító terhelésének különleges esetei. Hidrológiai Közlöny. 54. évf. 1974. 11. sz. pp. 501-508., 13 ábra, német R. (Megjelent 1975-ben !) Karácsonyi S.: A gázos vdz és a gázmente- sítés jelentősége a vízellátásban. Kutak és vízművek gázosságának technológiai problémái, pp. 7—14., 5 ábra, Bp. MHT. Kaszab I. Újszeged építésföldtani tér- képezése. — HHiKeHepHO — reoJionmec- Koe KaprapoBaHHe r. yiicereg Földt. kút. XVIII. 1—2. pp. 55 — 69., 9 ábra, 2 táb- lázat, orosz R. Kecskeméti T.— Vörös A.: Biostrati- graphische und Palaeoökologische Unter- suchungen einer transgressiven Eocae- nen Schiehtserie (Darvas-tó, Bakony- gebirge). Frag. Min. Bab, 6, pp. 63 — 93. Kertész P.: Rock Physics. UNESCO Post Graduate Course on the Principles and Methods of Engineering Geology. pp. 176, 79 ábra. Bp. Kertész P.: Kő- és kavicsipari termékek szabványosítása. Szilikátipari Szabvá- nyosítási Ankét. Magyar Szabványügyi Hivatal pp. 17 — 23. Kertész P.: A karbonátos kőzetek építő- anyagipari minősítése és a minősítés kőzetfizikai alapjai. A karbonátos kőze- tek képződése, vizsgálata és gazdasági jelentősége, pp. 367 — 383, 3 ábra, Bp. Kertész P.: A jó beton adalékanyagai. Szabványosítás. 27. évf. 11. sz. pp. 328 — 332, 5 ábra Kertész P.: lásd: Balázs Gy. Sz. Kilényi Éva: Application of stacking fór refraction time sections — Refrak- ciós időszelvény előállítása stacking alkalmazásával — blocTpoeHiie Bpe.MCH- Hbix paapeaoB KMblB no Merogy OTT. Geofizikai Közlemények. 23., pp. 39 — 46., 3 ábra, 2 táblázat, angol, orosz R. Sz. Kilényi Éva: A szintetikus szeizmo- gram számításának pontossági követel- ményei. Magyar Geofizika, XVI. 3., pp. 87 — 97., 12 ábra, orosz, angol R. Kis K.— Ádám A.— Stegena L.: Magneto- telluric, geothermic and paleomagnetic investigations in Hungary 1971 —1974. Acta Gcodaetica, Geoj)hysica et Monta- nistica Acad. Sci. Hung. Tomus 9. Fasc. 3. pp. 183-190., 1974., 8 ábra. Kiss L.: Gázos jelenségek kérdései. Kutak és vízművek gázosságának technológiai problémái, pp. 35 — 36. Bp. MHT. Kiss L. — Scheuer Gy. — Levárdy I.-né: A Balf környéki ásványvíz kutatási munkálatok eredményei. Műszaki Ter- vezés. XV. évf. 7. sz. pp. 38 — 41., 8 ábra IvLEB B.: Mérnökgeológia. Tankönyv’kiadó Bp. 1975. pp. 1—241. 119 ábra, 44 táb- lázat. Egyetemi jegyzet Komlódi M.: Címszavak (v'egetációtörté- net): Str.\ub F. B.( főszerk.) Biológiai Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest Komlódi M.: An Atlas of recent eurojjean moss Spores. Akadémiai Kiadó. Buda- pest Koncz I.: lásd: Bal.ázs A. Koncz I.: lásd: Dank V. Kordos L.: Jelentés a Vártetői-barlangban és a Fényeskő II. sz. víznyelőbarlang- ban végzett üledékföldtani vizsgálatok- ról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoz- tató 1974. 3 — 4. pp. 64 — 69. Kordos L.: Az Esztramos barlang gene- tikai, hegységszerkezeti és üledékföldtani vizsgálata. Karszt- és Barlang, 1974., 1., pp. 2 — 26. angol, orosz R. Kordos L.: Paleoklímatológiai vizsgála- tok lehetőségei barlangokban. Karszt és Barlangkutatási Tájékoztató, 1974. 5 — 6. pp. 18-19. Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet 300 Kordos L.: Barlangok korával kapcsola- tos kérdések. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1974. 5 — 6. pp. 14—15. Kordos L.: Jelentés a Hajnóczy barlang- ban végzett őslénytani és üledékfökltani vizsgálatokról. Karszt- és Barlangkuta- tási Tájékoztató, 1974. 5 — 6. pp. 20 — 25. Kordos L.: The loss of Vegetation in the Aggtelek Karst in the light of Paleonto- logical Studies. International Conference Baradla 150. Bp. — Aggtelek, 26 — 29.08. magyar, orosz R. Kordos L.:, Gerinces fauna történeti vizs- gálatok. Állattani Közlemények., LXII. 1-4. p. 162. Kordos L.: Holocén gerinces biosztrati- gráfiánk kérdései és távlatai. Őslény- tani Viták. 22., pp. 95 — 108. angol R. Korim K.: Mmeral and thermal waters in porous rocks in the bashi of the Great Hungárián Fiain — Eaux minérales et themiales dans les roches poreuses du bassin de la Grande Plaine de Hongrie. ,,Lucrarile Simpozionului International de Ajje Minerale si Themiale” (Eforie Nord, 1974). Institutul de Geologie si Geofizics, (Budapesti) — Studii Technice siEconomice SeriaE/Nr. 12. pp. 104— 106. Korim K.; A Balaton környéki hévízfel- tárás helyzete és jövője — Lage und Zukunft des Thermalwassererschliessung in dér Umgebung des Balaton. Hidroló- giai Tájékoztató 1974. pp. 46 — 47. ill. V. Korim K. — Liebe P.: A szolnoki hévíztá- roló rendszer fő jellemzői — The main characteristics of the thermal ground water hasin at Szolnok — Caractéristi- ques principales des gisements des aux thermales de Szolnok — Hauptkenn- zeiehen des Thermal wasserreservoire - Systems von Szolnok. Vízügyi Közle- mények 1974/4. sz. pp. 44 — 64, 7 ábra, 7 táblázat, angol, francia, német R. Korim K.: lásd: Bélteky L. Korvix G.— Petrovics I.: Seismic data Processing using a reduced number of bits — OőpaOoTKa cencMHHecKnx aaHHbix MOB C nOHIDKCHRblM KOJTHHeCTBOM pasp- Rrob. Geofizikai Közlemények 23., pp. 47 — 69., 10 ábra, orosz R. Korvin G.— Petrovics I.: Reflexiós szeiz- mikus adatok csökkentett bitszámú fel- dolgozása. Geofizikai Közlemények 23. pp. 47 — 69., 10 ábra Korvin G.: lásd: Petrovics Ilona Kós.v L.: lásd: Fazekas V. Kov.ics F.: lásd: 1\Ieskó A. Kov_4.cs Miklósné: lásd: Bal.Izs Gy. Kovách Á. — Schlenk B. — Székynb Fux Vilma: Xagyfrekveziciás nagyfeszültségű fényképezés ásványkőzettani alkalma- zásai. Földtani Közlöny 105. pp. 1 ábra, 5 tábla, angol R. Köháti a.: a bolygók földtana. Delta 1975/6, pp. 44 — 47. 7 ábra Köháti A.:^ Földtani kutatás földkörüü pályáról. Élet és Tudomány 1 975/23 — 24. szám. jip. 1064-1069, 1134-1138. 8 ábra KőrÖSSY L.: a magyarországi mély- és nagymélységű kutatás — Deep and Ultradeep drilling in Hungary — Die tiefe und übertiefe Erkundung in Ungarn. A Magyar Olajipari Múzemn Évkönyve I. 1969-1974. pp. 187-197. angol, német R. Zalaegerszeg KőrÖSSY L.: Rol’ tektonicseszkogo faktora V razmestyenii nefti i gaza v Vengrii. (Tektonikai tényező szerepe a magyar- országi kőolaj és földgáztelepek eltende- ződésében. Csak orosz nyelvben) in: Zakonomernoszti formirovania i raz- mescsenija mesztoroszdenia hefti i gaza V geotektonicseszküi territorij sztran — cslenov SZEVA című könyvben, pp. 176 — 196. Moszkva ,,Nedra” 1975. Körössy L.— Réti S.— Németh G.— Bodz.vy I. — Tenkei S.: Gidrogeologi- eseszkie iszledoványija vengerszküi mesz- torozsdenij nefti i prirodnogo gaza. (A magyar kőolaj és földgázelőfordulá- sok hidrogeológiai vizsgálata. Csak orosz nyelven), megjelent az előbb idézett munkában, pp. 99 — 119. Kriván P.: Ursprung des aus nahe gelege- nen Abtragungsgebieten stammenden Schuttmateriales dér periglazialen Do- nauablagerungen vöm Donauknie bis zűr Pester Ebene. Annales Univ. Sci. Budapestinensis, Secto Geol., 17., 1973., 1974., pp. 191 — 200, 10 ábra, orosz R. Krolopp E.: Helicella obvia (Hartmann 1840) a magyarországi pleisztocénből — Helicella obvia (Hartmann 1840) aus dem ungarisehen Pleistozán. Soosiana, 3. pp. 3 — 10, német R. Kulcsár L.: Szakvélemény a Troulli község (Ciprus) melletti rézércelőfordu- lásról (I — XVI táblázat). Geominco adat- tára. Kézirat. 1975. 1—66. 1. Lénárt G. — Pintér J.— Rischák G.: Vlijanyie szzsatyija na kosztnoj tkanyi. Mehanyika Polimerov, 1975, 4, pp. 664 — 668. Izdatyelsztvo ,,Zinatnye”. Riga. Lev.árdy F.-né — Scheuer Gy.— Tóth L.- NÉ: Balf fürdő és környékének vízföld- tani viszonyai. Hidrológiai Tájékoztató. 1973. pp. 43 — 48., 6 ábra. (Megjelent 1975-ben !) Láng S.:,lásd: Alföldi L. , Lelkes Á.: lásd: Balázs Á. Lén.4rt G.: lásd: Pintér I. Liantand G.: lásd: Simon A. B. Liebe P.: Hydrodynamische Untersuchun- A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1975 301 gén dér Mineral- und Thermalwásser Ungarns — Hydrodynamic Investiga- tions of mineral and thermal waters in Hungary. „Lucrarile Simpozionului In- ternational de Ape Minerale si Termale” (Eforie Nord, 1974). Institutul de Geo- logie si Geofizics (Bucaresti) Studii Technice si Economice Seria E/Nr. 12. pp. 107-110. Liebe P.: lásd: Böcker T. Liebe P.: lásd; Ivorim K. , Liptay a.: lásd: Balázs A. Liptai E. — Scheuer Gy.; Újabb adatok az egri források vízföldtanához. Hidro- lógiai Tájékoztató, pp. 74 — 77., 6 ábra Lorberer a.; Stanislaw Staszic szerepe Magyarország földtani megismerésében — ílole de Stanislaw Staszic dans la reconnaissance géologique de la Hongrie — Róla Stanislawa Staszica w historii geologii Wegier. Földtani Közlöny lOő. kötet/l. sz. füzet pp. 23 — 30. 3 ábra., 1 táblázat, francia, lengyel R. Lorberer A.: A magyar föld kutatásának lengyel úttörője: Stanislaw Staszic — Polnischer^Pionier dér Erdforschung von ungarische Land: Stanislaw Staszic — Polski pionier badania ziemi wegierskiej; Stanislaw Staszic. Hidrológiai Tájékoz- tató 1974. pp. 5 — 9., 2. ábra, 1 táblázat, német, lengyel R. Lorberer Á.: Oligocénkori kettős porozi- tású homokkőösszlet hidraulikai paramé- tereinek vizsgálata szokványos kútada- tok alapján — Iszszledovanyije gidrav- licseszkich parametrov oligocenovüch peszcsányikov sz dvojnoj porisztoszty’ju na osznoványiji obücsnüch dannüch o szkvazsinach. Hidrológiai Közlöny 55. évf./5. sz.,pp. 211 —223: 14 ábra, orosz R. Lorberer A. : Hegységszerkezeti és karszt- genetikai megfigyelések Pilisszántó kör- nyékén — Tektonische und karstgeneti- sche Beobachtungen in dér Urngebung von Pilisszántó. Földtani Közlöny 105. kötet/3, sz. füzet pp. 376 — 383, 6 ábra, német R. , Lorberer A.: lásd: Böcker T. Lorberer A.: lásd: Lorberer Arpádné Szentes Izabella Lorberer Árpádné Szentes Izabell.4.— Lorberer A.; A mélyszerkezet és a fel- színalatti vízkészletek összefüggésének vizsgálata a Duna— Tisza közének észak- nyugati részén. Általános Földtani Szem- le 7. sz. (1974). pp. 3 — 53., 17 ábra Major P.; lásd: Böcker T. Majoros Gy. — Szabó I.: A Balaton kör- nyék földtani felépítése és kialakulása. Balaton. Panoráma kiadó (1974. Buda- pest) pp. 48 — 60., 5 ábra Mándi B. — Peckó M. — Szöőr Gy. and Glant T.: Connective tissue alterations following neonatal thymectomy. Acta Morphologica Acad. Sci. Hung. 23. pp. 59 — 69., 1 ábra, 12 mikrofotó, 3 táblázat, német, orosz R. Mecsnóber M.: lásd: Verebélyi S. Meskó a.— Kovács F.: Digitális szűréssel felbontott gravitációs anomáliák értel- mezésének problémái. Magyar Geofizika, XVI. köt. 2. sz. pp. 54 — 62. Meskó A.— Kovács F.: An unbiassed com- parison of two methods suggested fór the computation of residual gravitgy. Acta Geodaet., Geophys. et Mont. Acad. Sci. Hung. Tóm. 10. Fasc. 1 — 2. pp. 69 — 78., 7 ábra, orosz R. Meszéna Bernadetté: Az öttömösi szén- hidrogénkutatási terület földtani felépí- tése. OGIL Műszaki-Tudományos Köz- leményei. 10. szám. Szénhidrogén Kuta- tás. Bp. (1973) pp. 25 — 36. Mezősi J.; Comparison between the X-ray Diffractometric Quantitative Determi- nation Methods of Calcite and Dolo- mité on the Basis of the Investigations of Neogene Sedirnents of the Great Piain. Acta Mineralogica et Petrographiea Tomus XXII, Fasc. 1. pp. 157 — 164. 5 ábra Mihály S.; Geológiai természetvédelmi területeink és nevezetességeink. Búv’ár 30. évf. 2. Mihály S.; Paleoökológiai megfigyelés a gánti középsőeocénből. Földt. Közi. 105. 1. pp. 75 — 81, 1 ábra, 1 tábla, angol R. Mihály S.; Újabb pikerrni jellegű gerinces fauna előfordulás, a Polgárdi-Ipartelepek nagykőfejtőjében. Ősi. Viták. 22., pp. 89 — 94., 1 ábra, angol R. Mituch Erzsébet — Posgay K. et ab: Deep seismic sounding in the eastern part of the Pannonian hasin along the international profile XI fór the investi- gation of the Earth’s crust, conducted by Hungárián and Roumanian parties in co-operation — Magyar — román közös szeizmikus mélyszondázás a pannon medence K-i részében a XI nemzetközi földkéregkutató vonal mentén — PC3 B Boctohhoh MacTii DaHHOHCKoro Oac- ceíÍHa no XI MewgynapogHOMy npoijtnjiio c uenbK) HccjiegoBaHiiH aeiviHOH Kopw, npoBegcHHoe coB.viecTHoií BenrepcKO -py- MbiHCKOÍi 3KcnegnuHeH. Geofizikai Közle- mények 23. pp. 7 — 12., 6 ábra, angol, orosz R. Moldvai L.: Magyarázó Magyarország 200 000-es Földtani Térképsorozatához. M-34-XXXV., Kisvárda - L-34 V. Mátészalka. (Társszerzők: Bócán B., Franyó F., Szepesházy K., Széles M., Szűcs L.) 115 p. MÁFI, Bp. 302 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet Molnáe B.: Über die Gesetzmássigkeiten dér terrestrischen klastischen Sedimen- tation in dér Ungarischen Tiefebene. Zeitschr. Geol. Wiss. Berlin. 3. 10. pp. 1349—1367., 12 ábra, 2 táblázat Molnár B.— Murvai M.: Geohistorieal Evolution and Dolomité Sedimentation of the Nátron Lakes of Fülöpháza, Kis- kunság National Park, Hímgary. Acta Min. Petr. Szeged, 22. 1. pp. 73 — 86., 4 ábra, 1 táblázat Molnár P.: (Társszerzőkkel) Pécsváradi földpáttartalmú homok finomkerámiai alapanyagként való hasznosítása. BKL. Bányászat, 108. 1—2. pp. 46 — 49. Monostori M.: The microfauna of the Carboniferous ILmestone at Szabadbaty- tyán. Part I. Ann. Univ. Sci. Budapesti- nensis Sect. Geol., 17. (1973.) 1975. pp. 217-241 Monostori M.; Ostracodák az óbudai tardi kifejlődésből — _ Ostracods from the Tárd facies of Óbuda (Budapest), ős- lénytani Viták, 22., pp. 81 — 87. Mucsi M.— Bujdosné Lengyel E.: Kor- referátum Balázs Adám — Lelkes Ákos — Kon ez István előadásához. Földtani Kutatás XVIII. évf. 3. sz. pp. 47 — 48. Mucsi M. and Révész I.: Neogene Evolu- tion of the Southeastern Part of the Great Hungárián Piain on the Basis of Sedimentological Investigations. Acta Mineralogica-Petrographica Tomus XXII., Faso. 1., pp. 29 — 49. 10 ábra, 4 táblázat Morvái M.: lásd: Molnár B. Müller P.: a melegforrás-barlangok és gömbfüLkék keletkezéséről — On the origin of thermal caves and spherical niches — O formirovanyii termalnüh pescser i saroobraznüh nyis. Karszt és Barlang 1974. 1., pp. 7 — 10, 2 ábra, angol, orosz R. Müller P.: A karsztos kőzetek, mint víz- tárolók. Karsztvizek In. A karbonátos kőzetek képződése, vizsgálata és gazda- sági jelentősége, pp. 359 — 366, Budapest 1974 (megj. 1975-ben) MFT kiadása (Az MFT Ifjúsági Bizottsága 1974. április 8 — 12 között Veszprémben szervezett tanfolyamának előadásai.) Müller P.: lásd; Böoker T. Nagy L.-né — Planderova E. — Klaus W.: Palynologische Charakteristik des Egerien und mikrofloristische Korrela- tion dér Schichtengruppen in dér Tsche- choslowakei, Ungarn imd Österreich. Chronostratigraphie und Neostratoty- pen. Miozán dér Zentralen Paratethys. Bd. V. pp. 553 — 577. Bratislava. Nagy L.-né: Results of the Working Group of Paleobotany Eastem European sec- tion. Report on activity of the R.C.M. N.S. Working Groups (1971 — 1975), pp. 97 — 99, Bratislava Nagymarosi A.: lásd: Báldi T. Némedi Varga Z.: Mezo-kajnozojszkij magmatizm na jugo-vosztoke zadunajsz- kogo kraja — Meso-cenozoic magma- tism and tectogenesis in southeast Transdanubia. Acta Geol. Acad. Sci. Hímg. Tóm. 18, (3-4) Németh G.: lásd: Körössy L. Németh M.: Újabb mészalgák a Bükk- hegységi középsőkarbonból. — Neuere Kalkalgen aus dem Mittelkarbon des Bükk-Gebirges in Nordungam. Földt. Közi. 105. 2., pp. 143-154., 1 ábra, 4 tábla, német R. Németh M.: A Comparative Petrologic Study of Sarmatian Pyroxene-Andesites near Telkibánya — Pányok (Tokaj -Mts, NE-H\mgary). Acta Min. Petr. Szeged. 22. 1., pp. 97 — 112. 5 ábra, 4 táblázat, 3 tábla Noskené Fazekas Gabriella— Embey- IszTiN A.; Petrologische Untersuchrmg dér Andesitintrusion von Nadap. Anna- les Hist.-Nat. Mus. Nat. Hung., 67. kötet, 5—17. 1 ábra, 6 táblázat, 4 tábla, angol R. Nyerges L.: lásd: Szabó J. Örkényi R.-né— Vincze T.-né: Reehne- rische Auswertimg dér wichtigsten U- Tischoperationen durch elementara Vek- tormethoden. (Sajtó alatt) PÁLEY J.: A mátraderecskei hévíz földtani viszonyai Hidr. Táj., 1975. pp. 77 — 79. 2 ábra, 1 táblázat Peckó M.: lásd: Mándi B. Pethö G. — Újszászi J.: Barlangkutatás radiokip módszerrel. Magyar Geofizika 1975. XVI. évf. 5. sz. pp. 181-185. 6 ábra, orosz, angol R. Petrovics Ilona — Jánvári J.— Korvin G. — Sípos J.: Reflexiós szintek korrelá- ciójának vizsgálata digitális szűrés, ener- gia-analízis, abszorpciós számítás fel- használásával. Magyar Geofizika XVI. 3., pp. 98 — 105, 9 ábra, orosz, angol R. Petrovics Ilona: lásd: Korvin G. Pintér J. — Lénárt G. — Rischák G.: Ultrastructure of a Mixed From of Cal- cinosis. Clinical Orthopaedics and Relat- ed Research, 107. March— April pp. 295-297. Pintér I.: lásd: Lénárt G. POSGAY K.: Mit Reflexionsmessi^gen bestimmte Horizonté und Geschwindig- keitsverteilung in dér Erdkruste und im Erdmantel — Reflexiós mérésekkel meghatározott felületek és sebességelosz- A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1975 303 lés a földkéregben és köpenyben — I FopHsoHTbi H pacnpegejieHHe CKopocxeH b SeMHOH KOpe H B MaHTHH HO gaHHblM MOB. Geofizikai Közlemények 23. pp. 13 — 18., 2 ábra, angol, orosz R. PosGAY K.: lásd; Mitüch Erzsébet RÁcz D. — Szolnoki J. — í^isch L.; Fel- színi szénhidrogén-geokémiai kutatások. Földtani Kutatás: XVIII., 3. sz. pp. 49 — 51., 2 ábra Radócz Gy.: lásd: Alföldi L. Ravasz Cs.: Regeneration of Precious Opals. Acta Mus. Nat. Prágáé, 29 B, 1—2 pp. 49 — 53. Reményi P.— Varga M.: A mérnöki elő- készítés szerepe az ipari nagyberuházá- sok területfelhasználásánál és üzemelte- tésénél. III. Ipari Építészeti Konferen- cia, 1975. pp. 193 — 199. Bp. ETE Reményi P.; lásd; Helle I. Réti S.: lásd: Körössy L. RÉVÉSZ I.: lásd: Mucsi M. Richter R.: Aktiven Alisban beim Metro- Bau. Metróépítési Konferencia. 1975. pp. 443 — 450. Rischák G.; lásd: Lénárt G. Rischák G.: lásd: Pintér J. Rónai A.; Az Alföld földtani atlasza. Csongrád — The Geological Atlas of the Grcat Hungárián Piain. MÁFI, Budapest, 1974. XXII. p. 22 t. Rónai A.: Size of Quaternary movements in Hungary’s area. Acta Geol. Ac. Sci. Hung. 1974. (1975) Tóm. 18., 1-2. pp. 39-44. Rónai A.: A talajvíz és rétegvíz kapcsolata az Alföldön. Hidr. Közi., 2. pp. 49 — 53. Rónai A.; Engineering-Geological Mapping International Postgraduate Course. Bu- dapest. MÁFI + UNESCO. 103. p. Rónai A.; Classification des sédirnents fluviatils de grain fin au point de vue géotechnique. In: Hydrology and Engi- neering Geology. Proceedings of the X.th Congress. Carpatho-Balkan. Geol. Asso- ciation. pp. 223 — 230. Bratislav^a Rónai A.: Review on the present State of art in the knowledge Neogene-Quater- nary Boundary in Austria— Hungary — Czechoslovakia. Scientific Papers. Inter- nat. Union of Geolog. Sciences. Paper 6. II. Symposion. The Neogene-Quaternary Boundary. 11. p. Rónai A.; Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához. L-34-X. Békéscsaba. (Társszerzők: Bó- czÁN B., CsiKY G., Fr.\nyó F., Széles M. Szepesh.4zy K., Szűcs L.) 125 p. MAFI, Bp. Rónai Á.: Adatok az Alföldi negyedkori vízadó rétegeiről. Földt. Közi., 105. No. 3. pp. 275-296. Rónai A.: lásd: Alföldi L. Rón.\ki L.: a mecseki karszt 1 : 10 000 méretarányú vízföldtani, morfológiai és speleológiai térképe. Hitlrogeológiai Tá- jékoztató (1973), pp. 78 — 81., 3 ábra, német R. SAL.4.T P. — Dr.\hos U.: Mérési eljárás föld- felszín alatti tértartományok geofizikai struktúrájának elektromágneses jelensé- gek vizsgálatán alapuló földerítésére. Szabadalmi Közlöny és Védjegyértéke- sítő, 80. évf. No. 2. ]ip. 121 — 122. Salát P.— Dr.vhos D.: A felszíni és karot- tázs elektromágneses szondázások inter- pretációjának az információ-elméleten és a lineáris rendszerek elméletén alapuló stratégiája. Magyar Geofizika XVI. köt. No. 1. jip. 14 — 26. ScHEUER Gy.: Kiegészítő adatok a Bükk- hegységi édesvízi mészkövek előfordulá- saihoz. Földrajzi Értesítő. XXIV. évf. 1. sz. pp. 75 — 78., 6 ábra, német R. ScHEüER Gy.; a Bükkhegységi Kács — Sályi karszt források foglalásának építés- hidrológiai tapasztalatai. Mérnökgeoló- giai Szemle. 15. sz. pp. 61 — 70., 3 ábra Scheuer Gy.— Tóth I.né: Az óbudai- Árpád-forrás földtani és vízföldtani vi- szonyai. Földtani Kutatás. XVI 11. évf. 1—2. sz. pp. 41—45., 5 ábra, orosz R. Scheuer Gy. — Schweiter F.; Új szem- pontok a Budai-hegység környéki édes- vízi mészkőösszletek képződéséhez. Földrajzi Közlemények. XXII. köt. 1974. 2. sz. pp. 113-134., 21 ábra, 1 tábla, angol R. (Megjelent 1975-ben !) Scheuer Gy. — Schvveitzer F.: Adatok a Balaton-felvidéki forrásüledékek vizs- gálatához. Földrajzi Értesítő. XXIII. évf. 1974. 3. sz. pp. 347 — 357., 19 ábra, német R. (Megjelent 1975-ben !) Scheuer Gy.: lásd: Aujeszky G Scheuer Gy.; lásd: Horv.vth Zs. Scheuer Gy.: lásd: Kar.vcsony S. Scheuer Gy.: lásd: Levárdy F.-né Scheuer Gy.: lásd: Lipt.vi E; ScHLENK B.: lásd: KovÁcii Á. SchmidtE. társszerzővel: Extrémé Varian- tcn des l\Ij dér Feldmaus (Microtus arv'a- lis Pallas) in Ungarn II. Zeitschrift f. Saugetierkunde Hamburg, 40 (1) jip. 34-36. Schvveitzer F.: lásd; Scheuer Gy. Sellyey Gy.— Gesztesi Gy.: Gázmente- sítési kísérleti tapasztalatok. Kutak és vízművek gázosságának technológiai problémái, pp. 37 — 42., 3 ábra, Bp. MHT Selmeci Józsefné: Optikai feszültség- vizsgálat a kőzetmechanikában. Tan- széki segédlet. 1975. NME, Miskolc, p. 112 Selmeczi B.; lásd: F.vzekas V. 304 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet SiDÓ ]\Iáeia; a tatai formáció foramini- ferái (felsőapti). Föleit. Közi. 105. 2. pp. 155-187. Simon A. B. — Bidló G. — Liautaud G.: On the Black Cotton Soils of North- Cameroon. Engineering Geology (Ams- terdam). 9. (1975) pp. 312 — 328., 3 ábra, 2 táblázat, angol R. Sípos J.: lásd: Petrovics Ilona Somos L.: Vagyonszámítási paraméterek megbízhatósága. (Calculation Parame- ters.) Földt. Kút., XVIII. 1—2, pp. 33-40. Somosvári Zs.: Dui’ch die Herstellung unterirdischer Hohlrámne verursachte Bodenbewegungen. Metróépítési Konfe- rencia, pp. 207 — 218. SoMOSV.\Ri Zs.: A kőzetek anyagjellemző- ként számbavehető nyomószilárdságá- nak meghatározása. I. Tatabányai Szén- bányák Műsz. Közgazd. Közi. 2., pp. 80-87. Sós E.: lásd: Báldi T. Stegena L. — Géczy B.— Horváth F.: A Pannon-medence késő-kainozóos fejlő- dése. Földt. Közi., 105. pp. 101 — 123. 1 1 ábra, 1 táblázat Stegena L.: lásd: Boccaletti M. Stegena L.: lásd: Horv.áth F. Stegen.\ L.: lásd: Kis K; SüG.ÁR I.: lásd: Korányi Ágnes Szabó I.: lásd: Majoros Gy.: Szabó J.— Nyerges L. — Kakas K.: Bá- nyavágatok alatti bauxitfekü kimutatása geoelektromos mérésekkel. Magyar Geo- fizika 1975. XVI. év'f. 3. sz. pp. 81 — 86 5 ábra., orosz, angol R. Sz.tBÓ P.: lásd: Frau T. L. Sz.ABÓ Z. — Zsillé A.: A geofizikai érc- kutatás helyzete és tapasztalatai a fejlő- dő országokban. METESZ fejlődésben levő országok tudományos kérdéseivel foglalkozó bizottsága kiadv. 1974., 8., 4 ábra, 2 táblázat Szádeczky-Kardoss E.: A Föld- és Bá- nyászati Tudományok Osztálya osztály- elnöki beszámolója a MTA 1974. évi közgyűléséről. Geonómia és Bányászat 7. 3-4., pp. 181-188. Szádeczky-K.ardoss E.: Bevezető Horno- ródi Lajos akad. lev. tag székfoglalójá- hoz. Geonómia és bányászat 7. 3 — 4. pp. 217-218 Szádeczky-Kardoss E.: Bevezető Nemecz Ernő akad. lev. tag székfoglalójához. Geonómia és Bányászat 7. 3 — 4. pp. 231-233. Szádeczky-Kardoss E.: Alpiner Magma- tismus und Plattentektonik des karpati- schen Beckensystems. Acta Geologica Acad. Sci. Hung. XVIII. pp. 213-232., 6 ábra, német R. SzALAY I.: Tectonic setting of the NE- Mátra mountains aceording to geophysi- cal measurements. Acta Geologica Sci. Hung. 18. 3 — 4. pp. 411 — 419. 5 ábra SzANTNER F.: lásd: Verebélyi S. Szederkényi T.: Paleozoie magmatism and tectogenesis in Southeast Trans- danubia. Acta Geol. Ac. Sci. Hung., T. 18, 3-4. pp. 305-313. 1974. Székely F.: Estimation by digital compu- ter of the dravvdown caused by ground- water withdrawal. Hydrological Sciences — Bulletin — des Sciences Hydrolo- giques Oxon, United Ivingdom. Volume XX. No. 3. (September 1975) pp. 341—351 3 ábra, 1 táblázat SzÉKYNÉ Fux Vilma: Az International Confederation fór Thermal Analysis (ICTA) 4. Nemzetközi Konferenciája Budapest, 1974. júl. 8 — 13. Földtani Közlöny, 105. pp. 92. SzÉKYNÉ Fux Vilma: Spilites and Spilitic Rocks. Szerkesztette: G. C. Amstutz. Földtani Közlöny, 105. pp. 244 — 245. SzÉKYNÉ Fux Vilma — Fábián P.— F. CsÁNYi Piroska: Az ásvány- és kőzet- nevek írásának rendezése. Magyar Tudo- mány, XX. 2. pp. 88 — 92. SzÉKYNÉ Fux VILM.A.: lásd: Kovágh Á. Széles Margit: A kunadacsi mélyfúrás pannóniai puhatestű faunája. OGIL Műszaki-Tudományos Közleményei. 10. szám. Szénhidrogén Kutatás. Bp. (1973) pp. 36 — 40. Széles Margit: A pliocén rétegek felépí- tése. Az Alföld Földtani Atlasza. Magya- rázó. Csongrád. MÁFI, Bp. 1974. X. o. Széles Margit: Pliocén. Magyarázó Ma- gyarország 200 000-es Földtani Térkép- sorozatához. L-34-X. Békéscsaba. MÁFI, Bp. pp. 44 — 47. Széles Margit: Pliocén. Magyarázó Ma- gyarország 200 000-es Földtani Térkép- sorozatához. M-34-XXXI. Kisvárda. L- 34-V. Mátészalka. MÁFI, Bp. pp. 42 — 44. SzEMETHY A.: Karbonátásványok rönt- genvizsgálata. A karbonátos kőzetek képződése, vizsgálata és gazdasági je- lentősége. pp. 275 — 292. MTESZ, Bp. SzEPESHÁZY K.: A negyedkorinál idősebb képződmények. In: Rónai A.: Magya- rázó INIagyarország 200 000-es földtani térképsorozatához. L-34;-X. Békéscsaba, pp. 20 — 43., 9 ábra. MÁFI, Bp. SzEPESH.vzY K.: A negyedkorinál idősebb képződmények. In: Moldvay L.: Ma- gyarázó Magyarország 200 000-es föld- tani térképsorozatához. M-34-XXXV. Kisvárda. L-34-V. Mátészalka, pp. 24 — 34. MÁFI, Bp. Szilvágyi I.: Á Salgótarján, Arany János út melletti ,,D” út tárnfalának csúszása. I A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1975 li j Mérnökgeológiai Szemle. 15. sz. pp. j 43-49. l| Szilvágyi I.: lásd: Egri G. ÍSzLABÓczKY P.: A Bükk hegységet harán- toló karsztvíztározó alagút létesít énének elvi lehetősége. Magyar Hidrológiai Tár- saság győri V. ifjúsági napok kiadványa. SzLABÓczKY P.: lásd: Gaál^Csabáné ; Szolnoki J. — K. Mendlik A.: CH-oxidiz- I ing soil bacteria as indicators of hydro- carbon accumulations. Vllth Scientific Session of Soil Biology, Keszthely, p. 15. Szolnoki J.: lásd: RÁcz D. SzöÖR Gy. et al. (Contributors): Atlas of thermoanalitical curves. Edited by G. Liptay. (Calcite from Bervavölgy, Ara- gonit from Doghacea, Cerussite from Broken Hill, Malachite from Ural, Azu- rite from Chessy, Smithsonit from Dog- nacea.) Akadémiai Kiadó Budapest, Heyden and Són Ltd., London. 4. pp. 247-259., 8 ábra SzöÖR Gy.: lásd: Mándi B. SzTRÁKOS K.: Paleogene Planktonic Fora- miniferal Zones in Northeastern Hun- gary — Paleogén planktonforaminifera- zónák Magyarország északkeleti részén. Fragmenta Mineralogica et Paleontolo- gica. 5. Budapest, pp. 29 — 81., 3 ábra, 3 táblázat, 10 tábla SzTRÁKOS K.: A Budapesttől északkeletre elterülő terület paleogén j ének ősföldrajza. I. rész: A felső lutéciaitól a kiscelli agyag/tardi agyag határáig — Paláogen Paláographie des NO von Budapest lie- genden Gebietes. I. Teil: Vöm oberen Lutet zűr Tarder Ton/Kisceller Tón Grenze. Őslénytani Viták. 22. f. pp. 51 — 80. 6 ábra Szűcs L.: lásd: Alföldi L. Tenkey S.: lásd: Kőrössy L. Tóth I.né: lásd: Levárdy F.né Tóth I.-né: lásd: Scheuer Gy. T. Makk Á.: lásd: Báldi T. Tóth P.: Whistlerek előfordulási gyakori- sága és azok kapcsolata a Nap — Föld eseményekkel. Asztronautikai Közlemé- nyek. Ionoszféra és magnetoszféra fizika. II. p]i. 13 — 24. 6 ábra Tóth P.: Mágneses térváltozások spektru- ma és a szoláris ciklusok. Asztronauti- kai Közlemények, Ionoszféra és mag- toszféra fizika. II. pp. 25 — 36. 7 ábra Tóth P.: lásd: Hegymegi L. Ungár T.: Szeged negyedidőszaki képződ- ményeinek fizikai sajátságai. Földtani Kutatás. XVIII. évf. 1—2. sz. j)p. 47 — 53., 7 ábra, 1 tábla, angol H. Ungár T.: Szeged pleisztocén-képződmé- nyeinek összenyomhatóságáról. Mérnök- 305 geológiai Szemle. 16. sz. pp. 75 — 80. 2 ábra, 1 tábla Üjszászi J.: lásd: Pethö G. Varga Gy., Csillagné Teplánszky E., FÉLEGYH.4.ZI Zs.: A Mátra hegység föld- tana. 575 p., 47 tábla, 174 ábra, 5 térk. és grafikus mell. MÁÉI Évk. LVII. k., l.f. Varga Gy.: Tectonic conditions of the Mátra Mountains and tlieir surroundings. Acta Geol. Ac. Sci. Hung., T. 18, 3 — 4., pp. 401-410. Varga M.: lásd: Reményi P. Varga P.: Possible variations of the mo- mentum on inertia and of the ellipticity on the Earth during the last five hundrcd millión years — A Föld inerciamomen- tumának és lapultságának lehetséges változásai az utolsó félmilliárd év alatt — Bo3MO>KHbie BapiiauiiH Mo.MeHxa iiHepmiii II OKaTHH SCMJIH 33 nOCRegHlIC nOJlMHJI- Jiiiapna JieT. Geofizikai Közlemények 23. p[). 19 — 26., 1 ábra, 1 táblázat^, orosz R. Varjú Gy.: lásd: Ibr.4.nyiné Árkosi K. Vars.\nyi I. : Clay IMinerals of the Souther Great Hungárián Fiain. Acta Mineralo- gica-Petrographiea Tomus XXII, Fás. 1. pp. 51—60. 3 ábra, 9 táblázat Varsányi I.: lásd: Hetényi M. Vassel K. R.: lásd: B.vrdossy Gy. Végh-Neubrandt E.: Korrelations-Pro- bleme dér ungarischen Trias — ,,l)ie Stratigraphie dér alpin —mediterránén Trias.” Schriftenreihe Erdwiss. Komrn. Östen-. Akad. Wiss., 2, Wien, 1974. pp. 223-227. Végh-Neubr.\ndt E.: Stratigraphischo Lage dér Triaskomplexe des Budaer Gebirges. Annales Univ. Se. Budapesti- nensis de R. Eötvös nőm. Section Geol. XVII, 1973. pp. 287-301. VÉGH S.: Az ásványi nyersanyagkutatás helyzete és lehetőségei Dél- Amerikában. Fejlesztési tapasztalatok a fejlődő or- szágokban. A MTESZ Fejlődő Országok Bizottságának 8. sz. kiadv'ánya, jip. 247 — 260. Builajiest V^EREBÉLYI S. — IVIeCSNÓBER M. — Sz.\NT- NER F. — G.\sp.\r .1. etc.: A Bauxitkutató Vállalat 25 éve. Balatonalmádi Verő L.: lásd: Dankházi Gy. Viczi.VN I.: Karbonátos kőzetek agyagás- ványai. A karbonátos kőzetek képző- dése, vizsgálata és gazdasági jelentősége, pp. 111-129. MTESZ, Bp. VicziÁN I.: lásd: Bérczi I. ViT.\Lis (4y.: Vízföldtani gondolatok Buda- pest centenáriumán. Hidrológiai Tájé- koztató, 1973. 6 — 7. ViT.VLis Gy.: A csoznyatetői agyagterület f()ldtani vizsgálata — Geologische Unter- suchung dér Tonlagerstátte in Csoznya- 8 Földtani Közlöny 306 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet tető (Ungarn) — Geological Examina- tion of the Csoznyatető Clay Deposit. Építőanyag, XXVII. 2. 1975. pp. 52 — 56. 6 ábra, 1 táblázat, orosz, német, angol R. ViNCZE T.-né: lásd: Örkényi R.-né Vitális Gy.: Bányaföldtani szolgálat agyagterületen — Grubengeologischer Dienst bei Tonlagerstátten — Geological Servica in Clay Pits. Építőanyag, XXVII. 2. 1975. pp. 79 — 83., 1 ábra, 1 táblázat, orosz, német, angol R. Vitális Gy.: A cementipari nyersanyag- kutatások korszerű módszerei. Bányá- szati technológiák az építőipari nyers- anyagtermelésben, (A Miskolci Nehéz- ipari Műszaki Egyetemen 1974-ben el- hangzott mérnöktovábbképző előadások anyaga). A Szilikátipari Tudományos Egyesület kiadványa, soksz. Bp. pp. 175-191. 20 ábra Vitális Gy. — Hegyiné Pakó J.: A Hejő- csabai Cement- és Mészmű nyersanyag- bánj’áinak bővítése során végzett föld- tani és anyagvizsgálatok — Die bei dér . Erweiterung des KaUcstein- und Tonberg- baus dér Zement- und Kalkwerke in Hejőcsaba durchgefülirten geologischen Untersuchungen und Materialprüfungen — Geological investigation and matéria! tests carried out in conjunction with the extension of the limestone and clay mining of the Cement- and Lime Works at Hejőcsaba — Essais des matiéres et études géologiques au cours de l’élar- gissement des carriéres de l’entreprise Hejőcsaba! Cement- és Mészmű. Bányá- szati és Kohászati Lapok — Bányászat, 108. 1-2. 1975. pp. 120-126. 5 ábra, 4 táblázat, orosz, német, angol, francia R. Vitális Gy. — Vitálisné Zilahy L.: Pest megye vízföldtani tömbszelvénye. Hid- rológiai Közlöny, 55. 5. 1975. pp. 185 — 188 2 ábra Vitális Gy.: lásd: Hegyi- Pakó J. Vitálisné Zilahy L.: lásd: Vitális Gy. Vörös A.: Bathymetric distribution of somé Mediterranean Lower Jurassic bÉÍfehiopod (Bakony Mts., Hvmgary). Ann. Univ. Sci. Budapest, Sec. GeoL, 18. pp. 279-286. Vörös A.: Jelenkori karbonátos üledék- képződés a kontinensperemi és óceáni területeken. In: A karbonátos kőzetek képződése . . . stb. MFT kiadvány, pp. 33-54. Vörös A.: A biológiai tényezők szerepe a karbonátos üledékek képződésében. In: A karbonátos kőzetek képződése . . . stb. MFT kiadvány, pp. 83 — 96. Vörös A.: lásd: Kecskeméti T. WÉBER B.: Az urán és tórium eloszlása az Északi Középhegység földtani kép- ződményeiben légi gammaspektrometriai mérések alapján. Földtani Közlöny 105. 3 pp. 309 — 319., 8 ábra, angol R. WÉBER B.: Ráumliche Verteilung von Kálium und seine struktureUen Bezie- hímgen in den vulkanischen Gebirgen von Nordungarn. Acta Geologica 18. (1974) pp. 359 — 375., 8 ábra, orosz R. Zilahi Sebess L.: Geofizikai programozás (Nehézipari Műsz. Egy. Bányamérnök! Kar, Miskolc) Tankönyvkiadó, Bp. p. 267, 6 ábra ZiMONYi Gy.: lásd: Balázs Gy. ZsÁMBOK I.: lásd: Aujeszky G. Zsillé A.: lásd: Szabó Z. A szerzők által beküldött anyag alapján összeállította Meisel Jánosné hírek, ismertetések A Szlovák Földtani Társulat XX. Országos Geológiai Kongresszusa (Kassa, 1975. június 24—28) A XX. Országos Geológiai Kongresszus szervezésében a Szlovák Földtani Társulat Keleti Csoportján kívül a Szlovák Tudo- mányos Akadémia, a Csehszlovák Ásvány- tani- és Földtani Társulat és a Csehszlovák Tudományos Akadémia is résztvett. A kö- zös szervezés hatása a nagy érdeklődésben is megnyilvánult, a Kongresszusnak 400 hazai (szlovák, cseh) résztvevője volt. A rendezvényt K-Szlováika Állami és Párt vezetői, bányászati és ipari Vállalatai kitünően támogatták. Anyagi támogatá- suk jelentősen hozzájárult a Kongresszus sikeréhez. A Magyarhoni Földtani Társulat elnök- ségének képviseletében Székyné Fxjx Vilma társelnök és Bérczi István titkár vettek részt a Kongresszuson. A magyar delegáció népes volt: az elnökségi tago- kon kívül Társulatunkat 1, a Központi Földtani Hivatalt 2 kiküldött, a Magyar Állami Földtani Intézetet 3, a Kossuth L. Tudományegyetem Ásvány- és Földtani Tanszékét 2 geológus képviselte. Rajtunk kívül lengyel, bulgár és finn meghívottak is résztvettek a Kongresszuson. A Kong- resszus elnöke Prof. Ing. L. Rozloznik, titkára RNDr. P. Grecula volt. A 3 napos Kongresszus ünnepélyes meg- nyitóból, bevezető szakmai összefoglaló előadásokból és 2 — 2 napos földtani bemu- tató kirándulásból állott. A Kongresszust Rozloínik professzor ünnepi bevezetője nyitotta meg. Az üdvözlések sorában a külföldi vendégek nevében Székyné Fux Vilma társelnök köszöntötte a Kongresz- szust. A megnyitót követő plenáris ülésen, a kirándulások szakmai előkészítésére a következő magas szintű összefoglalások hangzottak el: 1. A Szepes-Gömöri-Erchegység föld- tana és ércgenetikája 2. A Keleti-Kárpátok Gömörid mezo- zoós sorozatának tektonikai helyzete 3. A Keleti-Kárpátok flis sorozata 4. A Kelet-szlovákiai neogén képződ- mények 5. Kelet-szlovákiai mérnökgeológiai ku- tatás eredményei Az összefoglaló előadásokat élénk vita követte. A vita legélénkebb résztvevője Andrusov akadémikus volt. A 2 napos földtani kirándulások szoro- san csatlakoztak az előadásokhoz. Az 1. kirándulás a Szepes-Göinöri-Érc- hegység, a Szalánci-hegység és a Vihorlát fontos, lij nyersanyagelőfordulásait mu- tatta be. A 2. kirándulás résztvevői a Gömüridák mezozóos képzőfhiiényeit tekintették meg. A 3. kirándulás a Kelet-szlov'ákiai flis képződmények szedimentológiai és petrog- ráfiai problémiának bemutatására szolgált. A 4. kirándulás Kelet Szlovákia neogén vulkanitjait és üledékeit ismertette az Eperjesi-hegység és a Vihorlát területén. Az 5. mérnökgeológiai kirándulás a legújabb műszaki földtani létesítményeket mutatta be. A magyar geológusok jelentős része az 1 — 3. kiránduláson vett részt. A kirán- dulások igen hasznosak V'oltak a közös földtani problémák megvitatása és a to- vábbi együttműködés szempontjából is. Székyné Fux Vilma A Régiónál Commitee on Mediterranean Neogene Stratigraphy VI. (bratislavai) I kongresszusa A CMNS felkérésére a Szlovák Tudo- mányos Akadémia, a Cseh- és Szlovák Földtani Hivatalok 1975. IX. 4 — 7. kö- zött rendezték meg a szervezet VI. kon- gresszusát Bratis lávában. A kongresszussal egyidőben ülésezett az I.G.C.P. 25. témá- jának munkacsoportja (a Tethys-Para- tethys rétegtani korrelációja). 8* 308 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet A kiválóan szervezett és mintegy 300 külföldi résztvevővel lebonyolított kon- gresszuson a magyarországi neogénkutatást 12 tagú delegáció képviselte. A kongresszus plenáris üléseit panel- diszkusszió formájában bonyolították le az előzetesen közreadott anyagok alapján. A kongresszus témái röviden a következők voltak; (az eredmények és ajánlások teljes szövege a „Proceedings of the VI. th Cong- res” 1976-ban megjelenő II. kötetében található): 1. Mikropaleontológia (ezen belül: szinte- zési lehetőségek a plankton Foraminife- rák, nannoplankton, benthosz Forami- niferák, Diatomák, Otholithok, Ostra- codák alapján; ajánlják a Berggren (1972) hivatkozási skála használatát, to- vábbá az Ostracoda-tanulmányok ki- szélesítését). 2. Molluszkavizsgálatok (a Pectmidaek ver- tikális elterjedését bemutató táblázat korrekciója; javasolják a Pectinidaek, Turritellidaek, Cardiidaek, Limnocar- diidaek, továbbá a Dreissena-Congeria- félék törzsfejlődési vizsgálatát rétegtani célokra). 3. Gerinces vizsgálatok [Mein (Lyon) által bemutatott, emlősökre alapozott neogén rétegtan vitája]. 4. Pahnológia (megtörtént; az első kísérlet a sztratigráfiai egységek palinológiai jel- lemzésére; határozat született a munka- módszerek egységesítésére). 5. Radiometrikus kormeghatározás éspaleo- magnet izmus (szükség van a fő kifej- lődési területek tengeri neogénjéből új, lehetőleg mindkét módszerrel megalapo- zott adatokra; különösen fontos a határ- képződmények vizsgálata. A kor táv- korrelációja bizonyíthatónak látszik, fel- állítandó a szárazföldi képződmények abszolút korskálája is. 6. Tengeri és szárazföldi üledékek korrelá- ciója (a palinológia kezdeti eredményeit tov'ább kell fejleszteni és részletesebben kell vizsgálni a tengeri üledékek emlős- maradványait) . 7. Standard regionális emeletek. A kongresz- szus egyik fő célkitűzésére alábbi hatá- rozat született, viharos vdták alapján. Regionális emeletek (mint kronosztratig- ráfiai egységek): 8. Világkorreláció, szuper emeletek és stan- ilard globális kronosztratigráfiai (geo- kronológiai) skála felállítása. E témakörben összegezte tulajdonkép- pen a kongresszus a továbbterjesztendő javaslatokat és a főbb kutatási feladatokat. a) A világkorreláció érdekében meg kell oldani — a Tethys és Paratethys (utóbbi középső és keleti része között is) korrelációját Tethys Középső Paratethys K-i Paratethys piacenzieu romanien akcsagilien O o *p. zancleanien dacien kimmerien (tabianien) messzimen pontién pontién tortonien pannon s. str. meotien (malvesien) d o serravallien szarmatien szarmatien s. 1. langhien badenien konkien burdigalien kárpátién karaganien akvitánien ottnangien csokraidén eggenburgien tarhanien egerien kocahurien szakaraulien kaukázien — a miocén alsó és felső határának pontos definiálását és a miocén belüli határok megvonását plankton-Foraminiferák alapján. b) A szuper-emeletek feltételes hasz-j nálatát nagy vita után határozták el. — girondien (cortemilien) = alsómiocén — cessolien = középsőmiocén — castellanien = felsőmiocén — rosselien = pliocén c) A globális kronosztratigráfiai (geo- kronológiai) skála neogén emeleteinek a Mediterrán Tethys neogén emeleteit tekint- hetjük. d) A következő kongresszus témájául a mediterrán területen előfordult világvi- szonylatú események hatásának tanulmá- nyozását tűzték ki. További határozatok: A kongresszus az 1975—1979. időszakra 15 tagú Végre- hajtó Tanácsot választott J. Senes elnök- ségével. Elfogadta Görögország megbízását az 1979-ben Athénben rendezendő VII. kongresszusra és 5 munkacsoportot hozott létre (mikropaleontológia, molluszkák, ge- rincesek, radiometrikus kor és paleomág- nesség, Paratethys) az egyes feladatok megoldására. A kongresszushoz két elő és két utó- kirándulás csatlakozott. A szervezőbizott- ság felkérésére a D utókirándulást a Ma- gyarhoni Földtani Társulat vállalta. A háromnapos tanulmányút a magyarországi egerien és neogén közelítőleg teljes szel- vén vét mutatta be a következő útvonalon: Braüslava — Rajka — Hosszúpereszteg (pan- non), Balatonkenese (pannon) —Várpalo- ta—Bántapuszta (kárpátién) —Várpalota— Szabóbánya (badenien) — Tinnye (szarma- tien) — Máriahalom (egerien) —Tinnye (pan- non)— Eger (egerien) — Kazár (ottnangien- kárpátien) — Sámsonháza (kárpátien-bade- nien-szarmata) — Szécsény (eggenburgien). Hírek, ismertetések 309 A kirándulásvezetőben Báldi T. a ma- gyarországi egerien, Hámor G. az alsó- és középsőmiocén, Jámbor Á. a felső- miocén és pliocén összefoglaló leírását tette közzé, az alapszelvények bemutatásában rajtuk kívül Boda J. és Kókay J. tag- társaink vettek részt. A MFT elnöksége a kongresszusi kirán- dulás 11. országból származó 24 külföldi résztvevője tiszteletére szeptember 10-én fogadást adott a MTESZ székházában. Hámor G. Az Európai Földtani Társulatok Találkozója, Reading 1,975. szejíteinber 8 — 1,2. Az Európai Földtani Társulatok első Találkozóját 1975. szeptember 8 és 12. között tartották a hangulatos közép- angliai egyetemi városban, Readingben. A rendezés költségeit a Geological Society of London és a Readingi Egyetem vállalta, míg a szervezési feladatok oroszlánrésze a Readingi Egyetemre várt, amelynek gár- dája P. Allén professzor és a fáradhatat- lan Mrs. D. M. PowELL vezetésével biz- tosította a meglehetősen feszített prog- ram zavartalan lebonyolítását. A mintegy 400 résztvevő között európa csaknem vala- mennyi földtani társulatának képviselői jelen voltak, sőt magánemberként számos tengerentúli (egyesült államok-beli, brazil, ausztrál, új-zélandi, rhodéziai hong-kongi) geológus is volt a résztvevők között. A Magyarhoni Földtani Társulatot SzékYné Fux Vilma társelnök és Bérczi István titkár képviselte, rajtuk kívül, a Szerv’ező Bizottság vendégeként Báldi Tamás vett részt a Találkozón. A szervezők célja az volt, hogy a szek- ciókra bontott szakmai programon kívül — amelyben helyet kapott az érc- és kő- olaj- és mérnökgeológia, valamint Európa földtörténeti és tektonikai fejlődésének főbb kérdései — a jelenlevők megvitassák egy, az európai földtani társulatokat tö- mörítő nemzetközi szervezet létrehozásá- nak kérdését. A sokszor késő éjszakába nyúló hivatalos tárgyalások és magán megbeszélések eredményeképpen kialakult az az egységes álláspont, hogy a tervezett nemzetközi szervezet létrehozása kívánatos összhangban van a Hesinki dokumentumok szellemével, súlyos hiba lenne azonban kellő előkészítés és pontos megfogalma- zott tevékenységi háttér nélkül megalakí- tani. (Magánbeszélgetésben C. A. Rao brazil geológus hozta fel negatív példa- ként a Latin-Amerikai Földtani Társulatok Regionális Szervezetének soi’sát, amelyet 1974-ben Caracasban létrehoztak ugyan, de előre kidolgozott programok, tevékeny- ségi terv híján a Szervezet látható ered- ményt még nem produkált.) Mindezek figyelembevételével a delegá- tusok egyhangú döntéssel Időközi Szervező Bizottság létrehozását határozták el. Tag- jai: Percy Allén (elnök); D. V. Ayer, F. W. Durming, C. ÍVIcCann, J. Watson, A. Hepworth (mind Nagy- Britannia); J. Aubouin (Franciaország); M. Zuffardi (Olaszország); K. Bjodikke (Norvégia); G. S. Dzodzenidze (Szovjetunió); G. Let- tig (NSZK); M. Jankovits (Jugoszlávia); P. Fontaville (Sjianyolország); \V. Krantz (Hollandia); és Svédország egy később kijelölendő képviselője. Az Időközi Szervező Bizottság dolgozza ki a leendő Európai Szervezet alapszabályát, műkö- dési szabályzatát. A Találkozó magyar vonatkozása — az érces, illetve alkalmazott földtani és kőolajföldtani szekcióban elhangzott hozzá- szólásokon kívül — hogy a Londoni F’öld- tani Társulat fogadásán Székyné Fux Vilma társelnök társulatunk jubileumi emlékplakettjét nyújtotta át a Londoni Földtani Társulat soros elnökének Sir Peter IvENT-nek, francia nyelvűi üdvözlő beszédében kiemelve, hogy a plakettel Európa rangidős földtani társulatát kívánja Európa hartnadik társulata megtisztelni. A szép kivitelű plakett és a gesztus igen kedvező benyomást tett a megajándé- kozottakra és a résztvevőkre egyaránt. A találkozó sikeres kezdeményezésnek bizonyult, amit az bizonyít legjobban, hogy mindenki egyetértett abban, hogy a hasonló rendezvényeknek jövőjük van. Folytatás 1977- vagy 1978-ban, F’rancia- országban vagy Hollandiában. A ,,Geologische Bundesanstalt in Wien” fennállásának f25. évfordulója A ,,Geologische Bundesanstalt in Wien” 1975. szeptember 12— 13-án ünnepelte fennállásának 125. évfordulóját, melyre meghívta a környező államok földtani intézeteit, szaktudományi egyesületeit. Te- kintettel a Magyar Állami Földtani Inté- zet alapítási körülményeire, a Magyarhoni Födtani Társulat 1848. óta vitt tudomány- 310 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet szervező szerepére, valamint az élénk szak- mai kapcsolatokra és a hazai hasonló jubileumokon megnyilvánult magasszintű osztrák képviseletre, a rendezvényen a hazai földtudomány a Központi Földtani Hivatal, a Magyar Állami Földtani Intézet és a Magyarhoni Földtani Társulat képvi- selőiből összeállított 8 tagú delegációval vett részt. A Magyarhoni Földtani Társu- latot az elnökség határozatára Hámor Géza főtitkár képviselte. A jubileumi ünnepi ülést 1975. szep- tember 12-én tartották az Intézet dísz- termében. Az ülésszak másnap Wien — Linz — Salz- burg útvonalon az Alpok nagyszerkezetét bemutató tanulmányi kirándulással, illetve a Bécsi Nemzeti Múzeiun drágakő-gyűjte- ményét bemutató programmal egészült ki. Az ülésszak a szövetségi kultuszminisz- ter védnökségével és részvételével zajlott, programjában emlékbeszédek, üdvözlések, kitüntetések átadása, kamarakoncert és miniszteri fogadás szerepelt. Figyelemre méltó és további együttmű- ködésünk szempontjából jelentős az oszt- rák kormány által, az Intézet első igazga- tója, Dionysos Stur emlékére alapított tudományos ösztöndíj. Az ösztöndíjat éven- te három fiatal külföldi geológus pályáz- hatja meg egy-egy hónapi időtartamra. Pályázni lehet azokból az országokból (területekről), ahol Dionysos Stdr mun- kásságát kifejtette (Csehszlovákia, Magyar- ország, Jugoszlávia). A pályázati felhívá- sokat az illetékes földtani intézetek kap- ják meg és tehetnek javaslatot az osztrák fél számára. Az ülésszakon az osztrák tudományos élet jeles képviselői mellett megjelentek Csehszlovákia, Magyarország, a Német Szövetségi Köztársaság képviselői. Magyar részről a jubileumot dr. Fülöp József akadémikus, a Központi Földtani Hivatal elnöke személyes képviselője útján levélben köszöntötte, dr. Konda József igazgató a Magyar Állami Földtani Inté- zet nevében mondott üdvözlő szavakat, dr. Hámor Géza főtitkár átadta a Magyar- honi Földtani Társulat díszoklevél formá- ban készített emlékiratát és a társulat 125. éves jubileumi emlékplakettjét. A jubileum alkalmából a Geologische Bundesanstalt levelező tagjai sorába vá- lasztották magyar részről dr. Fülöp József akadémikust. A jubileumi ülésszak plenáris ülésén és a magánbeszélgetéseken osztrák részről történt megnyilatkozások egyértelműen a szakmai kapcsolatok fontosságára, erő- sítésére irányultak. A brnoi nemzetközi petroarcheológiai kongresszus (1975. április 21 — 25.) 1975 április 21—25. között Brnoban nemzetközi petroarcheológiai kongresszust rendeztek, amelyre a rendező J. E. Purkyne egyetem részéről én is meghívást kaptam. A 4 napos kongresszus első napján meg- tekintettük a brnoi archeológiái múzeu- mot, ahol eredetiben láthatók Burján festőművész összes őslénytani tárgyú fest- ményei. A 2. és 3. napon előadások hangzottak el, a 4-ik napon pedig tanulmányi kirándu- lást rendeztek, aminek során a Brno kör- nyéki nevezetes archeológiái feltárásokat, a morvái karszt területének ősember lakta barlangjait majd a ,,Nagy Morávia” és Mikulcice hatalmas ásatásait mutatták be. Az előadások közül magyar vonatkozás- ban említésre érdemes a lengyel delegáció egyik tagjának A. SKOCZYLAS-nak előadása a Tokaj környéki obszidián eszközök len- gyelországi kereskedelmi útvonalairól, to- vábbá Trdlicka Z. előadása a Öaslavi erődítmény rendszer építéséhez Visegrád- ról a Dunán szállított andezittufáról, amit abban az időben cement helyett kötőanyag- ként használtak az építkezéseknél. A brnoi Spolecnost pro Mineralogie a Geologie ülésén (a kongresszus 3-ik napján este 7 ó-kor kezdődő ülésén), cseh nyelven előadást tartottam ,,A Pannóniái Medence kristályos aljzata” címmel. Az előadásnak igen nagy sikere volt, hallgatóim még este 9 ó-kor is adták fel kérdéseiket a Pannóniái köztesmasszívum földtani fejlődéstörténetével kapcsolatban. Az előadás után megmutatták a föld- tani tanszék vendégkönyvét, amelyben 1931. V. 22-i bejegyzéssel a prágai Károly Egyetem kirándulása résztvevőjeként e beszámoló szerzőjének neve is szerepel. Jantsky Béla Hírek, ismertetések 3U VIII. Magyar Diffrakciós Konferencia A VIII. Magyar Diffi-akciós Konferen- ciát 1976. április 22 — 26. között rendezte az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Tihany- ban. A konferencián mintegy 60 magyar és 60 külföldi szakember vett részt. A hi- vatalos nyelv az angol volt. A szervezés rendkívül jóf sikerült. A munkák bemutatá- sának három formáját alkalmazták; hosz- Ezabb általános előadások, rövidebb szó- beli előadások speciális témákról, valamint faliújságon való bemutatás (poster). Kü- lönösen ez utóbbi forma aratott tetszést kötetlensége és az idő jó kihasználása miatt. A konferencián 3 nagyobb témakör sze- repelt: 1. egykristály -szerkezetvizsgálat, 2. folyadékok szerkezete, 3. pormódszerek. Az ásványtani, és a földtani kutatásban alkalmazott röntgenvizsgálatok szempont- jából a pormódszerek témaköre volt a leg- érdekesebb. A kvantitatív fázisanalízis terén különösen Gadó Pál és mimkatár- sai (Fémipari K. I.) hoztak sok újat azáltal, hogy a régóta fennálló és ismert problémá- kat számítógéppel igyekeznek megoldani (pl. csúcsszétválasztás, Náray-féle konstan- sok, orientáció, reális szerkezet figyelembe- vétele). J. Fiala a kvantitatív fázisanalí- zisre számítógé]3es optimalizációs módszert mutatott be. Ásványtani vizsgálatokban is jól alkalmazhatók azok a módszerek, amelyeket a porfelv^ételekből az elemi cella meghatározására, indexelésére (R. Shik- ley), a cellaméretek pontos mérésére (S. Popovié), valamint a vonaljDrofil-ana- lízisre vonatkozólag ismertettek. A konferencián néhány speciálisan kő- zetekre és ásványokra vonatkozó munkát is bemutattak, így Sasvári J. és Vargha N. a neogén, ún. pergő márgák fáziaanalí- ziséről, K. Pawlowski a feketekőszén grafittá alakulásáról, Neubauer I. és Romwalter a. műszaki cirkon kristá- lyosodásáról, Gadó P. és Zábráczky J. a korundpreparátumok kitüntetett orien- tációjának meghatározásáról. A konferencia előtt Budapesten R. Shirley angol kutató háromnapos tan- folyamot tartott a pormódszerekben az utóbbi években elért fejlődésről. VicziÁN István Az 1975. évi Freibergi Bányász — Kohász Napok Mint már évek óta, a Freibergi Bányá- szati Akadémia 1975. évben is megrendezte, május 21—23. között a Bányász -Kohász Napokat. A rendezvények fő témája a környezetvédelem volt: a víz, a levegő és a talaj védelme a bányászati környezet szennyező hatására, továbbá a zajártalom elleni védekezés a bányaiparban. A Magyarhoni Földtani Társulatot Csiky Gábor és Csongrádi Jenő képviselték. A plenáris ülésen, május 21-én, D. Rotter rektor üdvözölte a résztvevőket, majd F. Ullmann Freiberg város polgár- mestere köszöntötte a vendégeket. Á meg- nyitó előadást az NDK minisztertanácsá- nak elnökhelyettese, H. Reichelt tartot- ta, ,, Környezetvédelem a bányászatban, mint az NDK környezetvédelmi politiká- jának jelentős tényezője” címmel. A május 22. és 23-án tartott számos, zömmel műszaki előadás közül két föld- tani vonatkozású említhető meg: 1. R. WiENHOLZ professzor vitaindító előadása, ,,A földtani tudományok szerepe a kör- nyezetvédelemben”, továbbá 2. H. J. Rösler professzor előadása, ,, Nyomelemek az iparban és a bioszférában” címmel. Ezenkívül 24-én kirándulást rendeztek a Szász-Érchegységbe. A házigazdák kul- turális programról is gondoskodtak. dr. Csiky Gábor Tanulmányút a Német Demokratikus Köztársaságban A MFT Északmagyarországi Területi Osztályától Juhász András, Józsa Gábor, Kéri János, Majoros Lászlóné és Mé- száros Zoltán 1975. május 26-tól június 4-ig tanulmányúton volt a Német Demok- ratikus Köztársaságban. A tanulmányút során bejártuk a Harz és Kyffháuser hegységet. A felszínen a gipsz és anhidrit karsztot és szerkezetét, a karsztforrásokat és víztározókat tanul- mányoztuk (Uftrungen környéke, a Harz és Aue folyókon levő víztározók). Megtekintettünk több anhidrit külfej- tést (Uftrungen, Niedersachswerfen) és barlangot. (Jelentősebbek Rübelandban a Hermann és Baumami, és Kyffháuser hegy- ségben a híres Barbarossa barlangok). Láttuk a rézpala-bányászat nyomait és 312 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet bemutatták számunkra azokat a felszíni mozgásokat és károkat, amelyeket a német szakemberek szerint a rézpala-bányászat- tal összefüggő vízkiemelés okoz. A tanulmányút érdekessége és eredmé- nye az volt, hogy olyan földtani felépített- ségű területeket tanulmányozhattunk, ame- lyet Magyarországon nem láthatunk. Né- met vendéglátóink igen szívélyesek voltak. dr. Juhász András A IX. Nemzetközi Szedimentológiai Kongresszus (Nizza, 1975) A Szedimentológusok Nemzetközi Asz- szociációja 1975. július 6 — 13. között ren- dezte meg IX. kongresszusát Nizzában. A közel ezer résztvevő csaknem 40 ország- ból érkezett; az előadással szereplők száma meghaladta az ötszázat. Az előadásprog- ramot szerencsésen egészítette ki egy egy- napos kirándulás a Tengeri Alpok (Szub- alpi hegyláncok) területére. A kongresszus rendkívül széles temati- kai skálát fogott át. Általános tanulság- ként megállapítható volt, hogy míg a re- cens üledékképződést, a nagyszabású szin- téziseket, és a jól vizsgálható, általános üledékképződési folyamatokat tárgyaló előadások nagy tömegeket vonzottak, ad- dig a szükebb területek helyi problémáit bemutató előadásokat csekély érdeklődés kísérte. A záróülésen az Asszociáció elnöke Friedman professzor bejelentette, hogy a X. Nemzetközi Szedimentológiai Kong- resszus Izraelben lesz, 1978-ban. Vörös Attila A mérnöknők és tudományos pályán működő nők IV. világkongresszusa (Krakkó, 1975. IX. 8-13.) . 1975 szept. 8—13. között tartották Krakkóban a mérnökök és tudományos pályán működő nők IV. világkonferenciá- ját. A I\ITESz nőküldöttség tagjaként e sorok írója is részt vett ezen a rendezvé- nyen. A konferencia munkáját hat szek- cióban végezte. A 6. szekció a nyersanyag- és energiaforrások problémakörével fog- lalkozott. Az előadások középpontjában különösen két témakör áUott: 1. A környe- zet védelme széntüzeléses ipari létesítmé- nyek esetében, 2. Újfajta energiaforrások kutatása. Az első témakörbe tartozó előadások (főként lengyel előadóktól) lényegesen új és átalános érvényű megoldásokról nem számoltak be, inkább helyi jellegű megol- dásokat javasoltak. A második témakörben azonban sok érdekes előadás hangzott el. Hallottunk például arról, hogy Japánban alagútépí- tésnél a hagyományos robbantásos tech- nikával szemben igen előnyösnek mutat- kozik a kőzetek megbontása mikrohullá- mokkal történő gyors lokális felmelegítés- sel. Sokat hallottunk a geotermikus ener- giák hasznosítására világszerte folyó kí- sérletekről. Sok szó esett a fejlődő országok nyersanyag kincseiről. A konferenciát né- hány kultmáUs programmal és kirándulá- sokkal tarkították. VoGL Mária A KBGA Szedimentológiai Bizottságának Ivovi ülése (1975. IX. 23 — 29.) A Szedimentológiai Bizottság ülése két részben zajlott le. Szeptember 23 — 25. kö- zött az Ukrán Tudományos Akadémia Ivovi Földtani-Geokémiai és Fűtőanyag- kutató Intézetének tanácstermében elő- adásokra, illetve az egyes nemzeti delegá- ciók beszámolóira került sor. Szeptember 26 — 29. közötti az ülés résztvevői kirán- dulás keretében ismerkedtek meg az Ukrán- Kárpátok földtani felépítésével. Az első napi ülésen (szeptember 23-án) az Ukrán-Kárpátok kréta képződményeit ismertető előadásokra került sor. Ezek el- hangzása után A. Slaczka főszerkesztő mutatta be a Kárpát-medence kréta idő- szaki képződményei paleotranszport mun- katérképét. A programot a nemzeti delegációk tag- jainak hozzászólása zárta, amely áthúzó- dott a következő napi (szeptember 24-i) ülésre is. Ennek keretében Haas J. rövi- den ismertette a hazai kréta időszaki kép- ződményeket, illetve tájékoztatást adott a Magyar Rétegtani Bizottság elmúlt három esztendőben végzett mmikájáról. Szeptember 25-én külön ülést tartott a Hírek, ismertetések 313 Szedimentológiai és a Sztratigráfiai Bizott- ság. A KBGA Konferenciák hagyományait követve a Ivovi ülés után is sor került közvetlen, terepi tapasztalatcserére és a szedimentológiai, illetve rétegtani prob- lémák terepi áttekintésére. A kirándulás útvonalát a szovjet fél úgy állította össze, hogy az demonstrálja az Ukrán-Kárpátok szerkezeti egységeit és az egyes egységek rétegtani karakterét. A szerkezeti csapásra nagyjából merőlegesen két szelvényvonal mentén ismertették meg a résztvevőkkel a földtani felépítést, először Lvov — Sztrij — Vereckei hágó— Poljana — Ungvár, majd Huszt — Mezsgorje— Viskovszki hágó — Sztrij — Lvov irányokban . Az ülés és a kirándulás tapasztalatai a következőkben összegezhetők: 1. Az ülések és a kirándulások jól szer- vezettek, alaposan előkészítettek voltak. 2. A Szedimentológiai Bizottság tevé- kenysége eredményes, a témák feldolgo- zása megfelelő ütemben halad. 3. A jól szervezett kirándulások egyrészt lehetőséget nyújtottak az EK-i Kárpátok szerkezetének, másrészt fiatal mezozóos- paleogén, illetve részben neogén üledékes képződményeinek megismeréséhez. 4. A kirándulások útvonalát bemutató metszetek és szelvények rendkívül alapos térképező, szerkezetelemző és nyersanyag- kutató munkákra utalnak. A Szedimentológiai Bizottság következő ülésére 1976. szeptemberben, Romániában kerül sor. Témája a karbonátos kőzetek szimpóziuma, illetve a paleogén paleo- transzport térképmodellek megvitatása. Haas János,, Korp.4s László Szűcs István, dr. Jámbor Áron Nemzetközi kooperációval készülő térkép A Moszkvai Állami Egj^etem ,,a geológiai környezet változásai az emberi tevékeny- ség hatására Kelet-Európa területén” című térképatlasz kíszítését kezdeményezte. Az atlasz a következő lapokat fogja tartalmani: a) & geológiai környezetváltozás térké- pét a hasznos ásványi nyersanyagok fel- tárásával kapcsolatban; b) & geológiai környezetváltozás térké- pét az ipari-, lakó- és út-építésekkel kap- csolatban; a geológiai környezetváltozás tér- képét a hidrotechnikai és meliorációs épí- tésekkel kapcsolatban; d) aT. emberi tevékenység hatására keletkezett környezetváltozások komplex térképét. A nemzetközi kooperációval megvaló- sítandó 1 : 2,500.000 méretarányú térkép előkészítése ügyében megbeszélések voltak Moszkvában 1975. szeptember 29— októ- ber 3. között. A Magyar Állami Földtani Intézet részéről dr. Rónai András vett részt a tárgyaláson. Társulatunkat dr. PaAl Tamás képviselte. A KBGA Ásványtan-Geokémiai Bizottságának ,,Az üledékes kőzetek geo- kémiája” témájú munkaülésszaka (Krakkó, 1975. XI. H — 15.) Az ülésszakon Bulgária (J. Uzxjnov), Csehszlovákia (V. Cambel), Jugoszlávia (L. Barics), Lengyelország (I. Guczva, W. Narebski), Magyarország (Bogn.^ L., CSALAGOVITS I., PÉCSINÉ-DONÁTH É.) és a Szovjetunió (V. I. Pavlisin) képviselői vettek részt. Az ülésszakon a résztvevők beszámoltak az egyes országokban folyó nyomelem- kutatásokról, az elért főbb eredményekről, a kutatási módszerekről és bemutattak egy-egy konkrét kutatást. Az üléseket követően a vendéglátók terepbejárást szerveztek a kárpáti flis területekre, a Pieninekbe és a lengyel Tát- rába. Az ülésszak végeztével, vitát követően a résztvevők záróközleményt írtak alá, melyben a KBGA tagállamainak további együttműködési terve került megfogalma- zásra az üledékes nyomelemkutatásokra vonatkozóan. Ezt a közös dokumentumot minden országban eljuttatták az illetékes földtani hatósághoz (magyarországon a KFH-hoz). A dokumentum szerint a részt- vevő országok a jövőben azonos módon kell, hogy feldolgozzák nyomelemkutatási ered- ményeiket és a nyilvántartásra kidolgoz- nak egy katalógust. A KBGA 1977-es kongresszusa ezt megvitatja és az ott elfo- gadott elvek alapján alakítják ki a közös ,,adatbank”-ot az üledékes kőzetek nyom- elemzésére vonatkozóan. Bognár László 314 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet 75. éves a Szabó József emlékérem A Magyarhoni Földtani Társulat a ma- gyar földtan megalapítójának, legelső hazai geológusuiik Szabó Józsefnek, a budapesti Tudományegyetem első ásvány-földtani professzorának emlékezetére Szabó József emlékérem alapítását határozta el az 1897. évi február 3-án tartott közgyűlésen, „oly természetvizsgálók kitüntetésére, akik mint az ás vány -föld tani szakcsoport valamely ágának kutatói, a tudományt kiemelkedő értékű munkával, a szakcsoportot önálló kutatások alapján új adatokkal, eredmé- nyekkel, gyarapították.” Az 1910. évi közgyűlés az eredeti ügyrend idézett részét akképp módosította, ,,hogy az ne a kitün- tetendő szerzőről vagy szerzőkről, hanem a kitüntetendő munkáról vagy munkákról szóljon”, vagyis az emlékérem nem a szerző, hanem a munka kitüntetésére szol- gál, amiről a közelmúltban néha megfeled- keztünk ! A Társulat az emlékérmet az arra érdemesített munka szerzőjének 3 évenként az évi közgyűlésen adományozza. A Szabó József emlékérem, mint a hazai földtan kimagasló műveléséért kiérdemelt legnagyobb magyar tudományos kitüntetés első ízben az 1900. évi februári közgyűlésen, vagyis ezelőtt 75 évvel került kiadásra, amikoris Böckh Jánosnak, a M. A. Föld- tani Intézet igazgatójának adományozták. Azóta a kitüntetettek alábbi névsora ill. felsorolt munkáik hűen tükrözik tudomá- nyunk fejlődését és haladó irányzatát. Az 1975. évi közgyűlésen 26. -szór került sor az emlékérem kiadására, melyet az ajánlóbizottság javaslatára a választmány egyhangú határozata alapján, a közgyűlés hozzájárulásával a Társulat elnöke Széky- NÉ Fux ViLMÁnak nyújtott át. A Szabó József emlékéremmel kitüntetett munkák jegyzéke: 1. 1900. Böckh János: Adatok az Iza völgye felső szakasza geológiai viszonyainak ismeretéhez, külö- nös tekintettel az ottani petró- leumtartalmú lerakódásokra. M. K. Földtani Intézet Évkönyve, XI. k. 1. f. 1894. A háromszékmegyei Sósmező és környékének geológiai vdszonyai, különös tekintettel az ottani petróleumtartalmú lerakódások- ra. M. K. Földtani Intézet Év- könyve, XII. k. 1. f. 1895. 2. 1903. Uhlig Viktor: Die Geologie des Tatragebirges. I. Einleitung und stratigraphischer Teil. II. Tekto- nik des Tatragebirges. Denk- schriften dér mathematisch-na- 3. 1906. 4. 1909. 5. 1912. 6. 1915. 7. 1918. 8. 1921. 9. 1924. 10. 1927. 11. 1930. 12. 1933. 13. 1936. 14. 1939. turwissenschafthehen Klasse dér kaiserliehen Akademie dér Wis- senschaften in Wien. Bánd LXIV и. LXVIII. 1897. u. 1900. Wien. Kalecsinszky Sándor: I. A szo- vátai meleg és forró konyhasós tavakról, mint természetes hő- akkumulátorokról. II. Meleg sós- tavak és hőakkumulátorok elő- állításáról. Földtani Közlöny XXXI. kötet, 1901. Pethő Gyula: Die Kreide-(Hy- persenon-) Fauna des Peterwar- deiner (Pétervárader) Gebirges (Fruska-Gora). Palaeontogra- phica Bánd LII., Stuttgart 1906. Pálfy Mór: Az erdélyrészi Érc- hegység bányáinak földtani vi- szonyai és érctelérei. M. K. Föld- tani Intézet Évkönyve, XVIII. к. 4. f. 1911. ID. Lóczy Lajos: A Balaton kör- nyékének geológiai képződmé- nyei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. A Balaton Tudomá- nyos tanulmányozásának ered- ményei. I. kötet 1. rész. Bpest, 1913. Balleneggeb, Róbert: A tokaj- hegyaljai nyirok talajról. Föld- tani Közlöny, XLVII. kötet, 1917. Toborffy Zoltán: A csillámok. Adatok a hazai és külföldi csil- lámok felismeréséhez és megha- tározásához. K. M. Természet- tudományi Társulat kiadványa. 1916. Krehner József: Schafarzikit ein neues Mineral. Zeitschrift für Krystallographie u. Mineralo- gie. Bánd LVI. Leipzig, 1921. XoPCSA Ferenc: Die Éamilien dér Reptilien. 1923. Berlin. ZiMÁisTYi Károly: Kristálytani vizsgálatok Krassó-Szörény vár- megye pyritjein. Mathematikai és Természettudományi Értesítő, XLI. kötet. M. Tud. Akadémia. 1924. Lörenthey Imre: Die fossilen Decapoden dér Lánder dér imga- rischen Krone. Geologica Hunga- rica, series paleontologica. Fasci- culus 3. 1929. Vendl Aladár: A Szász városi és Szebeni Havasok kristályos területe. Geologica Hungarica, series geologica. Tomus 4. 1932. Rakusz Gyula: Die oberkarbo- Hírek, ismertetések 315 nischen Fossilien von Dobsina und Nagyvisnyó. Geologica Hun- garica, series paleontologica. Fasciculus 8. 1932. 15. 1942. Rozlozsnik Pál: Bevezetés a nummulinák és assilinák tanul- mányozásába. M. A. Földtani Intézet Évkönyve, XXVI. k. 1. f. 1924. 16. 1946. Majzon László: Adatok egyes kárpátaljai fUsrétegekhez, tekin- tettel a Globotruncanákra. M. A. Földtani Intézet Évkönyve, XXXVII. k. 1. f. 1943. 17. 1948. ID. Noszky Jenő: A Cserhát- hegység földtani viszonyai. Ma- gyar Tájak Földtani Leírása, III. k. 1940. 18. 1950. Vendel Miklós: Életműért ado- mányozott ,,Centenáris Szabó József emlékérem”, a Magj’ar- honi Földtani Társulat jubiláris éve alkalmából. 19. 1954. Vadász Elemér: Magyarország földtana. Akadémiai kiadó, 1953. 20. 1958. Szádeczky-Kardoss Elemér: Szénkőzettan. Akadémiai kiadó, 1952. 21. 1961. Szörényi Erzsébet: Bakonyi kréta Echinoideák. Geologica Hungarica, series paleontologica. Fascicul. 26. 1955. 22. 1963. Pantó Gábor: A rudabányai vasércvqnulat földtani felépíté- se. M. Á. Földtani Intézet Év- könyve, XLIV. k. 2. f. 1956. 23. 1966. ScHRÉTER Zoltán: A Bükk- hegység felső-permi Brachiopo- dái. Geologica Hungarica, series paleontologica, Fascicul 28. 1963. 24. 1969. Fülöp József: A Bakonyhegység alsó-kréta (berriázi-apti) képződ- ményei. Geologica Hungarica, series geologica, Tornus XIII. 1964. A Villányi-hegység krétaidőszaki képződményei. Geologica Hun- garica, series geologica, Tomus XV. 1966. 25. 1972. Koch Sándor: IMagyarország ás- ványai. Akadémiai kiadó, 1966. 26. 1975. SzÉKYNÉ Fux Vilma: Telkibá- nya ércesedése és kárpáti kap- csolatai. Akadémiai kiadó, 1970. Megjegyezzük, hogy a felsorolt 26 Szabó- emlékérmes közül öt tagunknak a Társulat elhunytuk után adományozta az érmet. A posztumus emlékérmesek: Pethő Gyula, Krenner József, Lörenthey Imre, Ra- Kusz Gyula és Rozlozsnik Pál. Dr. CsiKY Gábor Jubilál a ,, Hidrológiai Tájékoztató” 1975. évben tizenötödik évfolyamába lépett a Hidrológiai Tájékoztató. 1961-ben Dr. Papp Ferenc egyetemi tanár, a Magyar Hidrológiai Társaság akkori elnökének kezdeményezésére jött létre időszakos ki- adványként. Kezdetben évi három, majd 1963-tól évenként egy száma jelent meg, oldalszám szerint majdnem azonos terje- delemben. Az első kilenc évben füzeten- ként 1000 — 2200 példányszámban, majd 1970-től, a Forrás Tanácsi és Vízügyi Vál- lalatok Egyesülésév'el közös kiadványként 3000-es példányszámban. Az elmúlt tizenöt év alatt 20 alkalommal jelent meg. 982 közleménnyel, összesen 2240 oldal terje- delemben. Az elmúlt 1 5 év számait végignézve meg- állapíthatjuk, hogy a kiadvány megjelen- tetése nem volt hiábavaló. Nemcsak az 1961. évi ,,Beköszön*őben” vázolt célkitű- zéseknek tett eleget. A Magyar Hidrológiai Társaság hivatalos folyóirata, a ,, Hidroló- giai Közlöny” mellett célszerű volt ennek a második kiadványnak a megjelentetése is. A nagy számban megjelent cikkek, mind tartalomban, mind változatosságban és időszerűségben értékesek. Számos neves szerző írt tanulmányokat, anyagi érdek nélkül. Ezt bizonyítja az olvasók elismerő véleményének sokasága is. A kiadvány hasábjain, a vdzgazdálkodás egész területét átfogó tanulmányok iránt, nemcsak a Hidrológiai Társaság tagjai, hanem más területek, így a földtan szak- emberei is érdeklődnek. Számos geológus, földtani, — főleg hidrogeológiai tárgyú cikke jelent meg az egyes számokban. A vízföldtan, vízkutatás témakörben a legtöbb, — 131 szakközlemény látott nap- világot. Nagy jelentősége van ennek, figye- lembe véve, hogy a földtani publikációs lehetőségek elég korlátozottak hazánkban. A Hidrológiai Tájékoztatóban megje- lent közlemények 17 szakterületbe csopor- tosíthatók. Ezek között a legfontosabbak: ismertetés, rövid hír, beszámoló, vízföld - tan-vízkutatás, hidrológia, vízellátás-csa- tornázás, vízgazdálkodás -vízvédelem, víz- kémia-vízminőség, meteorológia, vízépítés- vízrendezés, öntözés-mezőgazdasági \dz_ 316 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet hasznosítás, balneológia, víztisztítás, szennyvízkérdés, limnológia. A közlemény a Magyar Hidrológiai Társaság szakosztályaiban, területi szerve- zetében elhangzott időszerű és közérdeklő- désü előadások, hozzászólások, egyesületi események és hírek közlésével az időszerű híradás szerepét is betölti. A Hidrológiai Tájékoztatót a Magyar Hidrológiai Társaság egyéni és jogi tagjai a tagdíj ellenében, valamint a Forrás Tanácsi és Vízügyi Vállalatok Egyesülése tagvállalatai kapják. Könyvtárak és egyéb intézmények pedig folyóirat vagy kiadvány csere formájában juthatnak hozzá. A Hid- rológiai Tájékoztató cikkeinek írása és a kiadvány szerkesztése társadalmi munká- ban történik. A Tájékoztatót 15 éve, vagyis indulásától kezdve Dr. Vitális György szerkeszti, aki nagy szakmai hozzáértés- sel, fáradtságot nem ismerő lendülettel gyűjti össze évről-évre az időszerű szak- anyagot, és rendezi azokat sajtó alá. Eüsmeréssel üdvözöljük a Hidrológiai Tájékoztató Szerkesztő Bizottságát, illetve szerzőit, a közlemény tizenhatodik évének indulásakor. Rásonyi László Ifjúsági Bizottságok hírei Az ÁIFT Ifjúsági Bizottsága a TIT Ter- mészettudományi Stúdióval és az ELTE geológus KISZ-alapszervvel együttműkö- désben 1976. március 6-án ,,Ifjú Geológus Összejövetelt” rendezett a Természettudo- mányi Stúdió Bocskai úti épületében. A rendezvény célja az volt, hogy szórakoz- tató program keretében elősegítse az ifjú szakemberek és diákok szakmai-baráti kapcsolatfelvételét, az IB szakemberbázi- sának erősítését. Az összejövetelt Dank Viktor, társula- tunk elnöke nyitotta meg. Felhívta az ifjúság figyelmét azokra a feladatokra, amelyeket a magyar földtan vár tőlük, utalva a szakmai irányzatokra és az ifjúság beilleszkedésének általános problémáira. Ezt követően GaláCZ András humoros dia- vetítéses összeállítás keretében a távolabbi és a közelmúlt ifjú geológusainak szakmai- tanulmányi életéből villantott fel epizódo- kat. Az est további részében Mindszenty Andrea V'ezetett tréfás csoportos szakmai vetélkedőt, majd a hagyományos geológus- nótázás és tánc tetőzte a hangulatot. Az összejövetel célját maradéktalanul elérte. Különösen örvendetes volt a geoló- giai szakközépiskola tanulói népes csoport- jának aktív részvétele. A Magyar Geofizikusok Egyesülete Ifjú- sági Bizottsága az ifjú geofizikus szakem- berek számára 1976. április 1 — 3 között ankétot rendezett Dobogókőn a Nimród Szállóban. A kiválóan szervezett ankét célja egyrészt az volt, hogy az IB beszá- moljon tevékenységéről, ismertesse terviéit, s ehhez az ifjú tagtársaktól javaslatokat gyűjtsön. Másrészt módot adott arra, hogy feltárja a fiatal szakemberek szak- mai-továbbképzési problémáit, s ezek meg- oldási lehetőségeit. Különös súlyt kapott a geofizikai kutatások fejlődési, illetőleg fejlesztési perspektívájának elemzése az új ötéves terv feladatainak vizsgálata tükré- ben. Az ankétot Deres János az MGE főtit- kára nyitotta meg, majd Komxósi Zsolt és PÁZSIT Imréné beszámolt az IB tevékeny- ségéről, terveiről. E napirendi ponthoz hozzászólt Bérczi István társulatunk tit- kára. Hozzászólásában rávilágított a két rokon szakma társulatának közös felada- taira (határterületi problémák vizsgálata, ajánlotta Ifjúsági Bizottságuk együttmű- ködési szándékát ezek végrehajtásában. Az ankét második napján Stegena Lajos (ELTE) a globális tektonikai ehné- letről tartott előadást, Ad.ám Oszkár (KFH) pedig az ötödik ötéves terv feladatait is- mertette. Ezt követően Ceglédi István a karotázsgeofizika problémáiról tartott előadást. A napirend délutáni programját ,,fó- rum”-szerű szervezésben bonyolították. Az előzetesen írásban és a helyben felvetett kérdésekre a KFH, az ELGI, az OKGT üzemei és vállalatai, az OFKFV, az egye- temek, valamint az MGE és társulatunk képviselői válaszoltak. A 42 kérdésre adott válasz széleskörű tájékoztatást biz- tosított a szakterület aktuális kérdéseiről. Az ankét utolsó napján Jantsky Béla tagtársunk érdeklődéssel kísért kirándulás keretében mutatta be Dobogókő környé- kének földtani-kőzettani felépítését. Az ankét a fiatal tagság aktivizálását, a problémafeltárást és a tájékoztatást együttesen biztosító rendezvények mintá- jául szolgálhat. Andó József Hírek, ismertetések 317 Bisztricsány Ede: Mérnökszeizmológia. Akadémiai Kiadó Budapest, 1974. pp. 1 — 216. 118 ábrával. Az utóbbi évtizedekben a hírközlési eszközök és -szolgálat fejlődésével párhuza- mosan mind gyakrabban hallunk ijesztő híradásokat, látunk borzalmas részleteket több ezer, sőt több tízezer ember halálát okozó földrengésekről; mint legutóbb az 1976. éveleji quatemalai földlökésekről. Nem kétséges, hogy a halálnak ilyen mértékű aratása ott és akkor következik be, ahol a lakóházak építésekor a földren- gések lehetőségét, illetve azok várható méreteit nem vették figyelembe, és ha a földmozgások kipattanására éjjel kerül sor, az alvó tömegekre a hirtelen bekövet- kezett földrengések hatására otthonaik ráomlanak. Az említett quatemalai föld- rengésnél méreteiben és természeti valósá- gában bizonyára sokkal borzalmasabb lehetett az a múlt század eleji kaukázusi földrengés, amelynél kb. 800 (nyolcszáz !) szabadban élő hegyipásztor vesztette éle- tét: vagy a leomló sziklák ütötték agyon őket, vagy az irtózatos robajjal ketté repedő hegyek többszáz méteres hasadékai- ban lelték halálukat nyájaikkal együtt. A műszaki létesítményeknek a várható földrengésekre való tekintettel történő tervezésével ma már a föld rengés tannak egy nagyon is összetett (komplex) tudo- mányága: a mérnökszeizmológia foglalko- zik. A földrengéstan maga is összetett tudo- mány: műveléséhez és a szeizmikus jelen- ségek értelmezéséhez geológiai (közelebb- ről: földszerkezeti, geofizikai) és matema- tikai ismeretekre van szükség. Fokozza a téma nehézségét, hogy a földrengésjelen- ségek kétféle: szemünkkel látható és egyen- súlyérzékünkkel azonnal, kétségtelenül ész- lelhető-, valamint emberi érzékekkel nem, hanem csakis igen finom műszerekkel ész- lelhető rengéshullámokkal támadják Föl- dünk ,, szilárdnak” vélt kérgét. (Az előb- bieket nevezzük makro-, az utóbbiakat mikroszeizmikus rengéseknek.) Említsük meg, hogy az állatok a földrengés kipatta- nását megelőző, fokozottabban erős, de az emberek által még nem é.szlelhető mikro- rengéseket is észlelik és elmenekülnek az epicentrum közeléből. A mérnökszeizmológia az eddig ismer- tetett földrengéstannál jóval összetettebb tudományág. Műveléséhez több tudomány és tudományág neves művelőinek közös munkájára van szükség: így statikus, talaj- mechanikus, geológus, geofizikus, geokine- tikus, fizikus és matematikus szakértőkre. Bisztricsány könyve e szerteágazó ismeretkörből a szorosabban vett szeizmo- lógiai fejezetekre szorítkozik. Mindenek- előtt bevezeti az olvasót a földrengéstan alapvető ismereteibe. Az itt tárgyalt jelen- ségek közül a rugalmas visszapattanás elméletére szánt alfejezet ilyen összefog- laló kézikönyv jellegű műben első a magyar szakirodalomban, de mindössze tíz sorban. Hiányolható ez annál inkább, mert e jelen- ségnek a földrengést megelőző, illetve követő szabatos geodéziai mérésekből való nagyságrendi megállapítása kontinensbel- seji viszonylatban (az 1956. jan. 12-i duna- haraszti földrengés alkalmával) magyar- országi mérések alapján vált lehetségessé. A rugalmas hullámokkal, illetve a rugal- mas közegben keletkező feszültségekkel foglalkozó, nagyon alaposan kidolgozott, és az egész mű 20% -át kitevő fejezet a különféle rengéshullámokat írja le szaba- tos matematikai apparátussal. A nem szeizmológus olvasók számára a rövidre fogott, de nagyon világosan fogalmazott szövegek adnak a képletekbe foglaltakról eligazítást. A 3. fejezet a földrengés-erősségi skálák- ról nyújt tájékoztatást. Ez a — mind- össze 1 1 oldalnyi — nagyon hasznos fejezet lehetővé teszi a nemzetközi szeizmológiában használatos tucatnyi földrengés-erősségi adatainak megközelítő átszámítását. Fon- tosak ezek az adatok épp úgy, mint pél- dául a fészekmélységek meghatározása. (A mű első fejezetében — természetesen — röviden ezt a tárgykört is érinti.) A következő, 30 oldalra terjedő fejezet az altalaj hatásával foglalkozik. Bevezető- ben az 1948. október 6-i ashabadi kataszt- rofális földrengés izoszeiztáit állítja elénk a helyi szeizmológiai obszervatórium köz- lései alapján. Ashabad, Türkménia fővárosa, a szov- jet-iráni határ közelében; a Köpet- Dag hegylánc lábánál. A város évezredes törté- nete folyamán több ízben is elpusztult, de agyagból döngölt, tapasztott házait rövi- desen újra építették. 1948-ban is — az 1963. évi szkopjeinél erősebb rengés hatá- sára — csupán az epicentrumtól távolabbi néhány lakóház kivételével a város teljesen elpusztult. (Ma már a város kivétel nélkül korszerű, európai értelemben vett lakó- és áruházakkal, színházzal stb. teljesen újra épült.) Mi okozta a több, mint százezer lakosú település többszöri pusztulását? Az alatta rejlő rácsszerkezet jellegű szeizmotek- tonikai törésrendszer, amelyben a 30 — 40 másodpercig tartó földrengés tartama alatt a törések csapásiránya pillanatonként harmonikaszerűen megváltozik. Eközben a mélységben rejlő kőzettömegek EK-felől igyekeztek felnyomulni a Kopet-Dag vonu- latában máris feltornyosult tömegekre. 318 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet 1. ábra. a) Az Ashabad többszöri pusztulását okozó töráses rácsszerkezet (Bendefy L. 1973): b) A rácsos törések pillanatonkénti bekövetkező és ismétlődő deformációja a rengés tartama alatt (Bendefy L. 1975) 2. ábra. Az 1948. évi ashabadi földrengés alkalmával észlelt hipocentrumok mélységi eloszlása (ScstJKiN Ju. K. 1976 M. Geof. XVII. évf. 1. sz. 7. old. 3. ábra) Hírek, ismertetések 319 A hegységben e rácsrendszer csapásirányai- nak megfelelő friss törések megállapítha- tók voltak (1 — 2. ábra). E fejezet utolsó oldalain (p. 98 — 99) a felszínt borító talaj maradó alakváltozá- sait tárgyalja a szerző, összegezve a föld- rengés! szempontból kedvező és kedvezőt- len körülményeket. Mind e helyütt, mind a korábbiakban nagy részletességgel tárja fel a mű (szavakban és matematikailag) a földrengések alkalmával keletkező külön- böző épületkárosodásokat kedvezőtlenül befolyásoló körülményeket. Az 5. fejezet a földrengések kipattaná- sakor feloldódó energia gyakorisága, inten- zitása és mérete közötti összefüggéseket tárja elénk, elsősorban Gutenberg és Richter kutatásai alapján. A magyaror- szági viszonyokat Bisztricsány E., Csö- mör D. és Kiss Z. vonatkozó földrengés- gyakorisági térképei alapján tárgyalja. A ,,Szeizmotektonika” című 20 oldal terjedelmű fejezetet a nemrég elhúnyt Szénás György írta. Bevezetőben 8 oldalon át tektonikai alapfogalmakról nyújt rövid összefoglalást, majd ,,A Kárpát-rendszer kialakulása és szerkezete” címen a Tectono- physics-ben megjelent angol nyelvű tanul- mányának magyar nyelvű kivonatát adja. A benne közölt, a Föld tektonikai egysé- geinek összehasonlítását tartalmazó 6.1 táb- lázat, valamint Csömör Dezsőnek földren- gés-veszélyességi-, és Csömör D. — Kö- RÖSSY L. földrengésmegoszlási térképei a legerősebb kapocs, amely ezt a fejezetet a téma gyakorlati oldalához fűzi. Végül Szénás Gy. E. Gubin szovjet szeizmoló- gusnak a Tien-San hegységben végrehaj- tott vizsgálatait említi példaként arra, hogyan lehet megközelítőleg előrejelezni egy esetleges földrengést valamely fiatal lánchegység környezetében. Ami a földrengések előrejelzését illeti. Szénás is úgy vélekedik, hogy a kéregde- formációk meghatározásának legismertebb és ma leginkább elfogadott módja a sza- batos geodéziai mérés. Téves azonban az a megállapítása, hogy ,,a geodéziai mérések- nek az az alapvető hibája van, hogy nem lehet őket akármilyen rövid időközönként megismételni. A kéregdeformációk mérté- kére csak a folytonos észlelés adhatna meg- bízható felvilágosítást.” Ez a megfogalmazás merőben téves, mert a szabatos szintezések, illetve három- szögelések vagy egyéb szabatos alappont- meghatározások megismétlés! időinterval- luma elsősorban a várható elmozdulások nagyságától függ. Nyilván sokkal rövi- debb idő múltán ismételhető meg (a nálunk megkívántnál észrevehetően kisebb pon- tossággal) bármiféle szabatos geodéziai mérési eljárás Japánban, ahol egy-egy jó közepes erősségű földrengés alkalmával az alappontok néhány dm-től több méterig terjedő elmozdulást végeznek horizontális és vertikális irányban. Ezzel szemben ná- lunk egy olyan földrengés alkalmával, mint az 1956. január 12-i volt, amely négy faluban okozott tetemes anyagi károkat, a Széchényi-hegyi csillagvizsgálónak Pas- sage-pillére mindössze 21 mm-rel emelke- dett meg. Hasonló nagyságú elmozdulást tapasztaltunk 10 hónappal a földrengés után a visegrádi kanyar szikláiba beépí- tett egyes szintezési alappontokon is. A megismétlés intervalluma függ továb- bá attól, milyen szabatosságú műszereket alkalmaznak-, és milyen magasfokú gya- korlattal rendelkeznek az észlelők. A könyv egyik legfontosabb része a földrengéshullámoknak az épületekre gya- korolt hatását tárgyaló fejezete. A rengés keltette alakváltozásokat épületfajtánként tárgyalja építési anyaguk és az emeletek száma szerint. Minden változást matema- tikai képletekkel közelít meg, illetve tleter- minál, azt az egyetlen esetet kivéve, ami- kor az épületszerkezet siilypontja nem esik egybe a szimmetriaponttal (tengellyel) és emiatt csavaró igénybevétel is keletkezik, amit szintén figyelembe kell venni. A tervezők számára igen hasznos az ide- vonatkozó szabányokat részletezően ismer- tető 8. fejezet. A következőkben a földrengés! adatok meghatározásának módjáról kap az olvasó tájékoztatást. S v'égül az utolsó, 10. feje- zet a mai korszerű szeizmográfokat ismer- teti megfelelő matematikai apparátussal. Mindent egybevetve: a könyve kiváló kezdeményezés a magyar szakirodalomban. Megérdemli, hogy ez elméletet tárgyaló ezen első kötet után egy következő, számos gyakorlati példával gazdagított kötetben az e téren adódó speciális feladatokat végre- hajtó szakemberek sok hasznos tanácsot és útbaigazítást kaphassanak. Dr. Bendefy Móra László: A Budapesti Műszaki Egye- tem Kémiai Technológia Tanszék százéves története. Bp. Franklin ny. 1975. 306 p. (Budape.sti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára Műszaki Tudománytörténeti Kiaelványok. 23. sz.) A műszaki kémiai felsőoktatás első ön- álló tanszékét Eötvös József az egyetemi rangra emelt József Műegyetemen 1870- ben állította fel. Az alapítás centenáris ünnepségén elhatározták, hogy az elődök eredményeit, a megtett utat megörökítik. Száz év eseményeit, egy fontos tanszék sokrétű tevékenységét áttekinteni hálás, de 320 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet nem könnyű feladat Móka László — szá- mos sikerült tudománytörténeti monográ- fia szerzője — e megbízást is a publi- kált és az irattári anyag gondos feldolgozá- sával, a munkatársak visszaemlékezéseinek összegyűjtésével, a tőle megszokott alapos- sággal teljesítette. A munka kiemelendő erénye, hogy a jelentős katedra történetét a hazai vegyipar fejlődésével összefüggés- ben tárgyalja, mint erre a mű szaklektora, PoLiNSZKY Károly akadémikus, a Tanszék volt munkatársa az Előszó-ban rámutat: ,,Ez a könyv a dokumentum hűségével és tudományos igényességgel mutatja be a Kémiai Technológiai Tanszék százéves tör- ténetét, s ezen túl nemcsak egy egyetem egyik szervezeti egységének életét és mun- káját elemzi az évtizedek felelevenítésével, hanem kipillantást nyújt a műszaki kémia tudománya évszázados hazai fejlődésének fő vonalaira, eredményeire, sikereire.” Az első fejezet a technikai kémiai okta- tás kezdeteivel, a selmeci Bányászati Akadémián folytatott ásványtan, kémia és kohászati stúdiumokkal foglalkozik, amely ha nem is szerves része a tanszék történe- tének, de szerencsésen vezeti be a tanszék- alapítást. Hazánkban a kiegyezéssel a kapi- talista fejlődés meggyorsul, a vegyészet terén is új iparágak keletkeznek. Ennek megfelelően a ^Műegyetemen is különvá- lasztják az általános és a technikai kémia oktatását. A ,,vegyiparmütani tanszék”-re Wartha Vincét (1844 — 1914) nevezik ki, aki addig több éven keresztül a Műegyetem ásvány- és földtani tanszékét vezette. A szilikátok összetételét tanuhnányozva W.-\.rth:a az első volt, aki az alumosziliká- tok lényegét már 1868-ban helyesen értel- mezte. Az anortit és más földpátok, a szkapolit, gránát és néhány zeolit szerke- zetét megállapította és különösen fontos eredményekhez vezetett a szerpentinek vizsgálata. Ásvány- és földtani munkássága elismerését jelenti, hogy nevéről Krejíner József új ásványt nevezett el: a warthait az ólom-szulfo-bizmutitek közötti ásvány, összetétele 4PbS . BÍ2S3. Tudományos munkásságával a tanszék a gyakorlatot szolgálja. Ilyen a hazai kő- szénfajták vizsgálata 1879-ben a főváros világítógázzal v^aló ellátására. Legfonto- sabb ténykedése az eozinnak elnevezett, színes fémfsnyű máz előállítása, amellyel a Warth.4. felfedezését iparilag hasznosító pécsi Zsolnay kerátniagyárnak világhírt szerzett. A diszciplína hazai megalkotója körül kialakult ,,Wartha-iskola” tagjai között számos egyetenai tanárt és sok kiváló kémikust találunk. Közéjük tartozott Pfeifer Ignác (1867 — 1971), aki mesterét a katedrán követte. A tüzelőanyagok és a víz technológiájával foglalkozva az iparral szoros kapcsolatot tartott; a víz keménysé- gének meghatározására kidolgozott mód- szerét, a „Wartha — Pfeifer" -féle vízvizs- gáló eljárást sokáig használták. Pfeifer a tatai szénnel végez kísérleteket és terve- ket dolgoz ki a magyar ásványszenek tökéletesebb kihasználására. A sármási gázkitörés vizsgálataiban közreműködik és a földgáz ipari értékesítésére számos elő- adásban és cikkben hívja fel a figyelmet' A katedrák szerepét a tudománytörté- netben a szerző így írja körül: ,,Mind az univerzitásokon, mind a technikai főis- kolákon az oktatás és a tudományos munka bázisai a tanszékek. Egy-egy tanszék a megfelelő tanár vezetésével valóságos tudo- mányos központot alkot, melyben a szak- tudományok újabb eredményei szület- nek.” E megállapítás helyességét igazolja a Műegyetem kémiai technológia tanszék harmadik professzorának. Varga József- nek (1891 — 1956) munkássága. A két világháború közötti években először ered- ményes bauxithasznosítási kutatásokat vé- gez, majd a kőszenek, kátrányok és kő- olajok nagynyomású hidrogénezésekor fel- lépő kénhidrogén- effektus fehsmerésével (1928) hívta fel magára és tanszékére a szakemberek figyelmét. A felszabadulás után a budapesti tanszékének vezetése mellett a Veszprémi Vegyipari Egyetem megszervezésénél kamatoztatta tapaszta- latait és alapító igazgatója volt a Nagy- nyomású Kísérleti Intézetnek. Az ásvány- olajok és kátrányok középnyomáson tör- ténő hidrogénezésének, a róla elnevezett „V arga-hidrokrakk" eljárás kidolgozásával (1953) a magyar tudomány jó hírét öreg- bítette az egész világon. Varo.4. akadémikus halála után egy évig a tanszéket LLnyi Béla, az elektro- kémia neves professzora vezette, majd a katedrára Korach Mór (1888 — 1975) aka- démikus került. Mint Wartha egyik ki- váló tanítványa követte mesterét az elmé- let és gyakorlat egysége megvalósításában. Síkra szállt a félüzemi gyakorlatok beve- zetése mellett és a képzés színvonalát az „általános kémiai technológia” tantárgy kimunkálásával növelte. 1963-ban, 75 éves korában nyugalomba vonul, azonban mint az MTA Műszaki Kémiai Intézet szaktanács- adója aktívan ténykedett a közelmúltban bekövetkezett elhúnytáig. A nagy elődök által kijelölt úton halad- nak az utódok: Va.jta László professzor, akinek a személyében a gyakorlott oktató és a kőolajfeldolgozó ipar nemzetközi hírű szakembere egyesült. 1967-től pedig Sze- BÉNYi Imre kandidátus, eg^^etemi docens irányítása mellett működik a nagyraúltú tanszék. Az utolsó évtizedben a műszer- Hírek, ismertetések 321 parkot korszerűsítik, az üzemcsarnokában levő vízlágyító, alkáli-klorid elektrolizáló Btb. berendezésekkel a laboratóriumi mun- kát az üzemi gyakorlatokkal tették haté- konyabbá. A százéves jubileum évében pedig — a BME vegyészmérnöki karán elsőként — egy számítógépet kapcsoltak be a szénhidrogénipari technológia oktatá- sába. A tanszék aktívan részt vesz a mér- nökök továbbképzésében a magkémia, kenéstechnika, kémiai technológiai kiber- netika, legújabban pedig a környezet- védelmi szakmérnök képzés szervezésével. Megállapíthatjuk, hogy a tanszék abban a szellemben dolgozik, amely a kőolaj, szén-, gáz- és petrolkémiai kutatások hazai bölcsőjét kötelezi. A befejező fejezet ismerteti a Magyar Ásványolaj- és Földgáz Kísérleti Intézet, a Nehézvegyipari Kutató Intézet, a Nagy- nyomású Kísérleti Intézet és az MTA Mű- szaki Kémiai Kutató Intézet rövid törté- netét is, mivel ezek az intézetek a Buda- pesti Műszaki Egyetem Kémiai Technológia Tanszéken alakultak meg és a mai napig szoros szálak fűzik őket az alapító tan- székhez. A gazdag tényanyagot élvezetes stílus- ban feldolgozó munkában a tájékozódást a tanszék volt és jelenlegi munkatársainak válogatott bibliográfiája, kronológia, vala- mint névmutató segíti elő. A hivatkozások szakszerűsége, az illusztrációk megválasz- tása és az áttekinthető szerkezet módszer- tani például szolgálhat az egyetemi intéz- mények történetével foglalkozók részére. A forrásértékű mű felsőoktatásunk — kémikusok számára különösen érdekes — fejezetét örökítette meg. Dr. Vajda Tamás Mike Zsuzsa: Légifénykép-interpretálás és a természeti erőforrások feltárása. Aka- démiai Kiadó Budapest, (159 o. 81 ábra) Örömmel üdvözöljük az első magyar- nyelvű légifénykép-interpretálási szak- könyv megjelenését. E gyorsan fejlődő interdiszciplináris tudomány idegennyelvű irodalmát alig tudjuk köv’etni. Míg évekkel ezelőtt minden irodalom tanulmányozá- sára lehetőség volt, ma már csak a legje- lentősebb módszertani és alkalmazási irány- zatokat emelhetjük ki tanulmányozás cél- jából. E rohanás következtében nem gondo- lunk arra, hogy az alapokat — melyek a mai napig változatlanok — össze kell fog- lalnunk és lerögzíteni az utókor számára. Ezt a feladatot tűzte maga elé a szerző, amikor e munkához hozzálátott. Bár kéz- iratát 1972-ben lezárta, mégis e könyv úgy lett összeállítv'a, hogy az ma is időtálló összefoglalás az e téren kezdő szakember számára. A könyv összefoglalja a légifénykép- interpretálást, mint módszert, majd annak alkalmazását mutatja be az egyes szakterü- leten. Mindent röviden és tömören és sok ábrával szemléltetve. A ,, Külföldi eredmények” c. fejezetben a légifényképezés és interpretálás történetét írja le. A „Fotogrammetria és a légifénykép- interpretáció kapcsolata” c. fejezetben na- gyon jól megfogalmazza és kihangsúlyozza a légifénykép interpretálás fogalmát, tár- gyát és helyét a szaktudományi kutatá- sokban. A Steiner féle (1967) felmérési módozatokat ismerteti, amelyek a geoló- giában is használatosak. A „Légifénykép-készítés” c. fejezetben foglalkozik a mérőkamarával készült légi fényképekkel, az egy- és többobjektíves felvevő kamarával, a különböző látószögű objektKekkel, amelyeket a földtani kuta- tásban is alkalmaznak. Majd ismerteti a különböző magasságból, kézikamarával készült légifényképezést. A ,, Légifénykép geometriája” c. fejezet- ben tárgyalja a légifénykép vetületét, a függőleges és ferdetengelyű felvételek geo- metriáját. Foglalkozik a méretaránnyal, torzulásokkal és a térlátás feltételeiv'el. A „Légifényképezés fényérzékeny anya- gai” c. fejezetben foglalkozik a fény szere- pével, a feloldóképességgel és fényérzékeny- séggel, valamint a színszűrőkkel. Tárgyalja az évszakok és napszakok szerepét és a filmtípusokat; az utóbbit fekete-fehér és színes légifényképekkel is szemlélteti. A ,, Távérzékeléses módszerek” közül a többsávos, infravörös és ratlar felvételek- kel foglalkozik részletesen. Különösen az infravörös radioraetriát és alkalmazását tárgyalja részletesen, mert ezt már Magyar- országon is kipróbálták. A szövegben néhol zavaró a reflexiós és emissziós infravörös fogalmak keveredése. Sajnos a bemutatott egyetlen radarkép nem jellegzetes. Ebben a fejezetben kitér a műholdról és űrhajóból ké.szült felvételekre is. ,,A légifényképek felhasználása” c. feje- zetben bemutatja az interpretálás és térkép- készítés legfontosabb segédműszereit, majd a fényképi tulajdonságokat sorolja fel interpretálás! szempontból. Sajnos az infra- vörös reflexiót sorozatosan összetéveszti a sugárzással, amellyel a színeket, növényi betegségeket is magyarázza. Alkalmazási területek közül a szerző a ,, Geomorfológiai, földtani analízis” -ne\í szenteli a legnagyobb részt, mivel szűkebb kutatási területe a geomorfológia volt. Foglalkozik a lejtőtípusokkal, a vízgyűjtő 9 Földtani Közlöny 322 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet hálózattal és a különböző genetikájú for- mákkal. Ez tulajdonképpen bevezetés a fotogeológiába is. A geomorfológia közve- tett utalást ad a földtani, tektonikai viszo- nyokra. A kőzetanalízisnél a kőzetek különböző klímaviszonyok alatti megjelenését hang- súlyozza ki, felsorolja az üledékes, majd a magmás és metamorf főzetek fénykép jel- lemvonásait. A szerkezeti analízisben rész- letesen felsorolja a töréses mozgás helyes felismerésének szempontjait. A ,,Fotogeo- lógia” leírásában a kőzet és szerkezeti ana- lízisen túl a kőolaj- és érckutatásra is kitér. X ,, Hidrogeológiai interpretáció” tárgya a folyóvíz, az árvíz, a talajvúz, a belvúz és a tav’ak felmérése. A légifenykép haté- konyan alkalmazható a vízszennyeződés fel- derítésére is. A „Talajtani, mező- és erdőgazdasági interpretáció” c. fejezetben a talajok, a természetes vegetáció, a mező- és erdő- gazdasági növények felmérésénél fellépő, légifényképpel megoldható feladatokat is- merteti. Bemutatja a talajtani interpretá- ció hatékonyságát 2 hazai kísérleti terü- leten (Izsák, Nyírkáta). Foglálkozik a légi fénykép szerepév'el a mezőgazdasági föld- hasznosítási térképkészítésnél. Kitér a növénj’betegségek légi felderítésére. Leírja az erdészeti interpretáció feladatait, egy fakorona-átmérő mérésére alkalmas mű- szert és bemutat a Visegrádi-hegységben készített erdészeti interpretációt. 113 hazai és 86 külföldi publikációt sorol fel, amelyek közül 33 földtani témájú. A könyv tömör összefoglaló, nem tér ki minden részletre, hiszen minden fejezet- ből egy külön könyvet lehetne írni, inter- diszciplináris jellege miatt. Áttekintést nyújt a légifényképezéstől az interpretálás alkalmazásáig minden vonatkozásban. A szakmai eredményeket 1972-ig foglalta össze, sajnos a nyomdai átfutás hátráltatta időszerű megjelenését. Jó magyar nyelvű kézikönyv az e témában kezdő, vagy hiá- nyos ismeretű szakemberek számára. A geo- lógusok méltó helyet foglalnak el a könyv- ben, hiszen sok módszer bevezetésében úttörő szerepet vállaltak. Az ábrák technikai szerkesztésénél szem- léletesebb elrendezés lett volna a légifény- képeket és interpretációját egymás mellé helyezni. A kiadás jól sikerült, szép kivitelű. Remélhető, hogy e könyv ösztönözni fogja a szakembereket a légifényképek fokozot- tabb alkalmazására a gyakorlati életben. CzAKÓ Tibor TÁRSULATI ÜGYEK l A Magyarhoni Földtani Társulat 1976 február -június havi ülésszakán elhangzott előadások Február 2. Tudománytörténeti Bizottság ve- zetőségi ülése Elnök: Allodiatoris Irma Napirend: 1976 I. félévi program meg- beszélése Résztvevők száma: 11 fő Február 2. Őslénytan-Rétegtani Szakosz- tály előadóülése Elnök: Báldi Tamás Detre Csaba: A szendehelyi nóri fauna Monostori Miklós: A bajóti búzás- hegyi szelvény és az Esztergom 81. sz. mélyfúrás eocén ostracodáinak fácies-érté- kelése Vita: Galácz A., Detre Cs., Báldi T., Monostori M. Résztvevők száma: 10 fő Február 9. Mérnökgeológiai- Építés földtani és az Általános Földtani Szakosztály közös rendezésű klubdélutánja Elnök: Rónai András Kiss Lajos: Útiélmények az USA-ban: Két hét gépkocsival Denvertől Denverig Résztvevők száma: 75 fő Február 10. választmányi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. 1976 évi munkaterv; 2. Közgyűlés előkészítése; 3. Egyéb indít- ványok, javaslatok Résztvevők száma: 49 fő Február 13 Őslénytan-Rétegtani Szakosz- tály klubdélzitánja Elnök: Kecskeméti Tibor Jánossy Dénes: Beszámoló az 1974. évben Spanyolországban tartott INQUA Konferenciáról Vörös Attila: IX. Nemzetközi Szedi- mentológiai Kongresszus — Nizza — 1975. Résztv'evők száma: 10 fő Február 16. Agyagásványtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Nemecz Ernő Napirend: Agyagásványok vizsgálati módszerei c. tanfolyam Résztvevők száma: 8 fő Feburár 16. Agyagásványtani Szakosztály előadóülése Elnök: N^emecz Ernő JÓNÁS Kl.^.v: Bauxitásványok kristá- lyos állapotának jellemzése infravörös spektrofotometriás módszerrel Vita: Szántó F., Nemecz E., Takáts T., Varjú Gy., Sztrókay K., Földvári M., Jónás K. Résztvevők száma: 21 fő Február 13. Mérnökgeológia-Épüésföldtani Szakosztály megbeszélése Elnök: Rónai András Szentendrei térképbemutató elő- készítése Résztvevők száma: 5 fő Február IS. Gazdaság földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Hahn György Falu János: Tanzánia gazdaságföldtana Résztvevők száma: 27 fő Február 23. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kürössy László Szabó Elemér: Magyarországi bauxit- genetikai kérdések afrikai lateritbauxito- sodási tapasztalatok tükrében Vita: Kornlóssv Gy., Mindszenty A., Vörös I., Czakó ‘T., Szabó E. Résztvevők száma: 26 fő Február 25. Ifjúsági Bizottság előadóülése Tatabányán a Szabó József Geológiai Szak- középiskolában Andó József: Kuba geológus szemmel Február 26. Mérnökgeológia-Épüésföldtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Rónai András Napirend: 1. Referátum a Hidrogeoló- gusok Nemzetközi Egyesülete magyaror- szági konferenciájának előkészületeiről, 2. 9* 324 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet A ]\Ietro-építéssel összelüggő felszínsüllye- dések témájú előadóülés előkészítése, 3. Mérnökgeológiai Szemle 17. száma, 4. Szabó József Geológiai Szakközépiskola szakosz- tályi patronálása Résztvevők száma: 6 fő Február 26. Mérnökgeológiai- Építésföldtani Szakosztály előadóülése Elnök: Rónai András Konda József: Az UNESCO nemzetközi mérnökgeológiai tanfolyam tapasztalatai- nak értékelése (előadta: Peiker György) Vita: Boromissza T., Gabos Gy., Bartkó L., Láng S., Vitális Gy., Rónai A. Résztvevők száma: 25 fő Március 1. Ásványtan-Geokémiai Szakosz- tály előadóülése Elnök: Bognár László Andó József: Beszámoló a kubai föld- tani térképezési munkákról FöldeSSY János: Tanulmányúton Ausztráliában Résztvevők száma: 40 fő Március 3. Ifjúsági Bizottság vezetőségi ülése Elnök: Andó József Napirend: 1. Geológus összejövetel; 2. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 9 fő Március S. Nemzetközi Kapcsolatok Bizott- ságának ülése Elnök: Székyné Fux Vilma Tárgy: 1976. évi külföldi kiküldetések egj-eztetése Résztvevők száma: 5 fő Március 8. Őslénytan-Rétegtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kecskeméti Tibor Kordos László: Új felsőeocén Sirene Felsőtárkányból Monostori Miklós: Nyergesújfalui eo- cén ostracodák fácies-értékelése Vita: Vitálisné Zilahy L., Boda J., Jánossy D., Monostori M., Kordos L., Kecskeméti T. Résztvevők száma: 11 fő Március 15. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Körössy László Jantsky Béla: A Kárpát-Balkán terü- let prekambriumi képződményeinek kor- relációs vizsgálata Vita: Csiky G., Szepesházy K., Bendefy L., Morvái G., Szalai T., Szederkényi T., Kőrössy L., Jantsky B. Résztvevők száma: 22 fő Március 16. Elnökségi ülés Elnök: Daistk Viktor Tárgy: Közgyűlés előkészítése Résztvevők száma: 4 fő Március 19. Közgyűlés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Elnöki megnyitó,* 2. Meg- emlékezés Jugovics Lajosról,* 3. Főtitkári beszámoló,* 4. Hozzászólások, javaslatok, 5. ,,60 éves társulati tagság” díszoklevelek átnyújtása, 6. Ifjiisági Díjak átadása, 7. dr. Jan Senes tiszteleti tag előadása: Elértük-e a neogén sztratigráfia krízisé- nek csúcspontját. A Közgyűlés dr. Jan Senest (Csehszlo- vákia) a magyar földtanhoz kapcsolódó munkássága s nemzetközi téren kifejtett eredményes tevékenysége alapján a Tár- sulat tiszteleti tagjává választotta. Dr. Bendefy László és dr. Lengyel Endre „50 éves társulati tag” díszoklevelet vet- tek át. Ifjúsági Díjjal Kordos László és Nagymarosi András tagtársakat tüntet- ték ki. Március 21. Gazdaság födltani Szakosztály előadóülése Elnök: Hahn György Bohn Péter: Időszerű földtani kutatás- gazdasági kérdések Hahn György: Ásván jrvagyongazdál- kodásunk néhány gazdaság- és közlekedés- földrajzi problémája és eredménye Badinszky Péter: Cementipari nyers- anyagok kutatásintenzitásának változásai a kondíciók függvényében Vita: Benkő F., Mónus F., Mészáros M., Mach P., Bohn P., Hahn Gy. Résztvevők száma: 48 fő Március 26. Ifjúsági Bizottság előadóülése a Szabó József Geológiai Szakközépiskolában _ Bognár László: Érckutatási módszerek (Onérckutatás a Góbiban) Március 29. Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály előadóülése Elnök: Bognár László Vörös István: Bauxitmikromineralógiai vizsgálatok kiegészítése vékony- és felü- leti csiszolatok készítésével Gecse Éva: A nagyegyházi bauxit mik- romineralógiai vizsgálatának eredményei. Mindszenty Andrea: Nigériai lateritek VÖRÖS István: A bauxitgenetika néhány kérdéséről (bejelentés) Vita: Varjú Gy., Vörös I., Kiss J., Mé- A Földtani Közlöny 1976/4 füzetében jelennek meg. Társvlati ügyek 325 Bzáros J., Gecse É., Mindszenty A., Bognár L., Gatter I., Sztrókay K., Rischák G.. Andó J., Haas J. Résztvevők száma: 39 fő Április 12. Földtani Közlöny Szerkesztő- \ bizottságának ülése Elnök: Dank Viktor Résztvevők száma: 6 fő ! Április 12. Általános Földtani Szakosztály I vezetőségi Ülése Elnök: Kőrössy László Tárgy: 1976. évi munkaterv részletes előkészítése Résztvevők száma: 4 íő Április 12. Agyagásványtani Szakosztály előadóülése Elnök: Varjú Gyula Ibrányiné Árkosi Klára— Varjú Gyula: Agyagásványok minősítése elekt- ronmikroszkópos granulometriai vizsgála- tok alapján Vita: Vojnárovits L.-né, Somodi Zs., Lenkei M., Viczián I., Szántó E., Olasz V., Czilly L., Varjú Gy. Résztvevők száma: 18 fő Április 14. Tudománytörténeti Bizottság ' klubdélutánja ! Elnök: Allodiatoris Irma ! Allodiatoris Irma: Larnbrecht Kál- mán emlékezete Bogsch László: 100 éve született Kadic Ottokár CsiKY Gábor: Emlékezés Papp Simonra és Pávai Vájná Ferencro születésük 90. évfordulóján SzALAi Tibor: Pávai Vájná Ferenc a tektonikus Résztvevők száma: 27 fő Május 3. őslénytan- Rétegtani Szakosztály előadóülése a Magyar Rétegtani Bizottság Oligocén Albizottságával közös rendezésben Elnök: Báldi Tamás Hably Lilla: Oligocén makro flóra Vértesszőllős környékéről SzTRÁKOS Károly: Kiscellion-egerien transzgresszió EK-Magyarországon Báldiné Beke Mária: A budai oligo- cén rétegtani és fáciestani tagolódása nannoplankton alapján Báldi Tamás— Nagymarosi András: A Hárshegyi Homokkő kovásodása és annak hidrotermális eredete Báldi Tamás— Báldiné Beke Mária — Horváth Mária— Kecskeméti Tibor — Monostori Miklós— Nagymarosi András: A Hárshegyi Homokkő kora és képződési körülményei Báldi Tamás: A Dunántúli Közép- hegység és Eszak-Magyarország oligocén- jének korrelációja Korpás László: A dunántúli oligocén litosztratigráfiai egysége Vita: Jámbor Ané, Czakó T., Müller P., Nyirő R., Szalai T., Rákosi L., Vörös A., Hably L., Sztrákos K., B. Beke M., Báldi T., Monostori M., Korpás L., Kecs- keméti T. Résztvevők száma: 42 fő Május 6. Ifjúsági Bizottság előadóülése a Szabó József Geológiai Szakközépiskolában Mindszenty Andrea: Bauxitkutató expedícióval Vietnámban Május 10. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Miskolci kibővített ve- zetőségi ülés, 2. Külföldi kiküldetés, 3. El- lenőrző bizottság felállítása Résztvevők száma: 5 fő Május 10. Mérnökgeológiai- Építésföldtani Szakosztály előadóülése Elnök: Rónai András Greschik Gyula: Rendkívüli esemé- nyek építésföldtani háttere a metróépítés- nél Vita: Bodonyi J., Paál T., Greschik Gy., Rónai A. Résztv'^evők száma; 18 fő Május 17. Agyagásványtani Szakosztály előadóülése a Szilikátipari Tudományos Egyesület Szilikát kémiai Munkabizottságá- val közös rendezésben Elnök; Székyné Fux Vilma W O JNÁRO VITS LÁ SZLÓNÉ — LeNKEI Györgyné: Zettlitzi kaolin és füzérrad- ványi illit scanning elektronmikroszkópos vizsgálata Vita: Sasvári J., Salamon I., Soha I., Viczián I., Takáts T., Gilde F-né, Székyné Fux V., Vargha L.-né, Molnár B.-né, Tráger T., Wojnárovits L.-né. Résztvevők száma: 38 fő Május IS. Tudománytörténeti Bizottság vezetőségi ülése Elnök; Allodiatoris Irma Napirend: 11. félévi munkaterv Résztvevők száma: 8 fő Május 19. Ifjúsági Bizottság vezetőségi ülése Elnök: Andó József Napirend: Technológiai tanfolyam elő- készítése, Középiskolai földrajztankönyv- vel kapcsolatos megbeszélés Résztvevők száma: 7 fő 326 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet Május 26. Gazdaság földtani Szakosztály vitaülése Elnök: Vakjü GvTila Vaejit Gyula: A környezetvédelem né- hány időszerű kérdése Zboray György: A környezetvédelmi törvény ismertetése Vita: Bohn P., Hahn Gy., Hartner M., Zboray Gy., Varjú Gy. Résztvevők száma: 14 fő Május 31. Általános Földtani Szakosztály és a Matematikai Földtani Szakcsoport közös rendezésű előadóülése Elnök: Kőeössy László Dienes Istv'án: Javaslat formalizált rétegtani nevezéktan bevezetésére és a formalizált rétegtan fogalmainak alkal- mazása a Dorogi-medence eocénjére Vita: Kecskeméti T.-né, Vitális Gy.-né, Viczián 1., Detre Cs., Gidai L., Erdéljd M., Kecskeméti T., Edelényú E., Dienes I., Kőrössy L . Résztvevők száma: 18 fő Június 3. Tudománytörténeti Bizottság klubdélutánja Elnök: Allodi.\toris Irma Dobos Irima: 50 éve hunyt el Halaváts Gyula Bogsch László: Emlékezés id. Koszky Jenőre CsiKY Gábor: A hazai tudományos aka- démiai törekvések fejlődéstörténete Bidló Gábor: Liffa Aurél emlékezete Résztvevők száma: 20 fő Június 7. Agyagásványtani Szakosztály előadóülése Elnök: Bidló Gábor Vargha Nór.a — Sasvári Judit: Omló márgák ásványos összetételének vizsgá- lata röntgendiffrakcióval és scanning elekt- ronmikroszkóppal Vita: Bidló G., Viczián I., Tóth M., Lenkei M., Somlai Zs., Wojnárovits L.-né, Egerer F., Vargha X. Résztvevők száma: 24 fő Június 7. Alapszabály ?nódositó Bizottság ülése Elnök: Alföldi László Résztvevők száma: 12 íő Június Iá. Agyagásványtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Nemecz Ernő Tárgy: ,, Agyagásványok vizsgálati mód- szerei — I.” c. tanfolyam előkészítése Résztvevők száma: 7 fő Június 18. Mérnökgeológia-Epüésföldtani Szakosztály tanulmányútja Kirándulás vezető: RÓNAI András Ütvonal: Budapest — Dorog— Eszter- gom — Visegrád — Szentendre — Budapest — Esztergom: A Technika Házában SzÜCS J. ismertette Esztergom mérnökgeológiai tér- képezési kérdéseit, majd bemutatta a Szt. Tamás hegyi és a Várhegyi feltárásokat és a PrhnáBszigeti vízkutató fúrást. Visegrád: A Lepence völgyi hévízkút, az épülő strand és a Zsigmondy emlék- szoba (Dobos I.), a VIKUV Laboratóriuma (Robatkay B.), valamint a mongol jurta (Dobos I.) megtekintése. A visegrádi kő- bánya bejárása, majd a fellegvári parkoló- hely mellől a nagymarosi tervezett vízlép- cső mérnökgeológiai kérdéseinek (Bognár E.) ismertetése. Az Apátkúti völgyben levő Magda-forrás és az Ördögmalmi víz- esés megtekintése. A változatos program, jól sikerült tanul- mányút során az autóbuszban menetköz- ben Vitális Gy., Dobos I. és Bognár E. tartott szakelőadást és magyarázatot. Résztvevők száma: 27 fő Június 22. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Tájékoztatás az Ellenőrző Bizottság munkájáról, 2. Beszámoló az Alapszabáljunódosító Bizottság üléseiről, 3. Egyéb ügyek. Résztvevők száma 5 fő Június 28. Általános Földtani Szakosztály klubdélutánja Elnök: Kőrössy László Dudich Endre: Kubai útibeszámoló Résztvevők száma: 23 fő A ^Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szakosztálya 1976 február- június havi ülésszakán elhangzott előadások Február 26. előadóülés Vita: Balogh K., Mezősi J., Kurucz B., Elnök: Balogh Kálmán Hajdú D., Lakatos I. Kurucz Béla: A Battonya — Puszta- Résztvevők száma: 19 fő földvár germc keleti szárnyának újabb kutatási eredményei Társulati ügyek 327 Március 25. előadóülés Elnök: Balogh Kálmán Zentay Tibor: A Délalföldi Területi Föld- tani Szolgálat földtani kutató tevékeny- ségének ismertetése^ Kaszab Imre: Újszeged építésföldtani i térképezésének bemutatása ' Vita: Sallay I., Kucsora S., Lakatos T., Valcz Gy., Balogh K., Gruber Gy., Zentay I T., Kaszab I. Résztvevők száma: 18 fő Április 22. vezetőségi ülés Szolnokon Elnök: Balogh Kálmán j Napirend: 1976. év imunkaterv rész- I letes tárgyalása I Résztvevők száma: 5 íő I Április 22. előadóülés Szolnokon Elnök: Balogh Kálmán Völgyi László: A Körös — Berettyó vidék mezozóos képződményei Gajdos István— Tatár Andrásxé: A Komádi — Biharugra környéki pannóniai képződmények kőolaj- és földgázföldtani jelentősége Vita: Bércziné Makk A., Kurucz B., Walcz Gy., Somfai A., Lakatos I., Balogh K., Völgyi L., Mezősi J., Révész I., Tatámé Szijjártó É., Résztvevők száma: 24 fő Május 20. előadóülés a Műszaki Hónap keretében Elnök: Mezősi József Szabó Mátyás: A szegedi mező ferde fúrásai Vita: Trócsányi G., Szabó M., Mezősi J. Trócsányi Gábor: A szegedi mezőben folytatott vibroszeiz mérések eredményei Vita: Pap S., Trócsányi G., Magyar L., Kovács S., Mezősi J., Lakatos S., Zentay T. Papp Sándor: A Szeged-móravárosi tá- roló földtani és szénhidrogénföldtani vi- szonyai Vita: Mucsi M., Szentgyörgyi K., T. Kovács G., Mezősi J., Papp S., Zentay T. Valcz Gy., Gajdos I. Résztvevők száma: 25 fő Június 18 — 20. Tanulmányút a Dunazúg- hegységbe és a tatai természetvédelmi terü- letre Kirándulásvezető: Balogh Kálmán Útvonal: Szeged — Szolnok — Budapest — Csillaghegy — Leányfalu — Dobogókő — Du- nabogdány — Csódi-hegy — Visegrád — Lá- batlan — Berzsek-hegy — Vértesszöllős — Tata — Budapest — Szolnok — Szeged A földtani kirándulás célja a Dunántúli Középhegység néhány jellegzetes, rétegtani, tektonikai szempontból érdekes triász, jura és kréta szelvényének, a Duna-kanyar miocén vulkánosságának, valamint néhány tájképileg szép, kulturális és történelmi emlékének bemutatása volt. A tanulmány- út alkalmával a Kálvária-domb területén létrehozott földtani természetvédelmi terü- letet Fülöp József akadémikus szakveze- tésév'el tekintették meg a résztvevők (31 fő) A Magyarhoni Földtani Társulat Déldunántúli Területi Szakosztálya 1976 február június havi ülésszakán elhangzott előadások Február 5. előadóülés Elnök: Kovács Endre I Szederkényi Tibor: Mohács-sziget és i környékének harmadidőszak előtti meden- cealjzata az újabb kutatások tükrében 1 Vita: Kósa L., Szederkényi T., Pólai I Gy., Jantsky B., Hőnig Gy., Szabó J.-né, Pordán S. I WÉBER Béla: Nagyszerkezeti szelvény- vázlat a Ny-i Mecsekről Vita: Szederkényi T., Somogyi J., Ko- vács M.-né, Wéber B., Kassai M., Baranyi I., Hőnig Gy., Várszegi K. Résztvevők száma: 47 fő Február 26. előadóülés Elnök: Némedi Varga Zoltán Selmeczi Béláké- Wéber Béla: Ada- tok a Tornakápolna 2. sz. fúrás kőzettani vizsgálatának eredményeiből Vita: Szederkényi T., Selmeczi B.-né, Wéber B., Némedi V. Z. Előd Szaniszló: Bányavágatok bizto- sításának vizsgálata a MÉV. II. Bánya- üzemében Vita: Wéber B., Előd Sz., Somogyi J., Érdi Krausz G. Horváth Endre: Pécs földalatti köz- műveinek rekonstrukciója és a földtani felépítés Vita: Némedi V. Z., Szederkényi T., Somogyi J., Horváth E., Berényi Üveges I. Résztvevők száma: 24 fő Március 22. ankét a geofizikai módszerek alkalmazásának gyakorlati földtani eredmé- nyeiről közös rendezésben a Magyar Geo- fizikusok Egyesülete Déldunántúli Csoport- jával, a Baranya megyei Műszaki és Köz- gazdasági Fropaganda Hónap keretében 328 Földtani Közlöny 106. kötet, 3. füzet Elnök: Gerzson István Szabó János: Megnyitó Kiss Emil Zoltán: A mélyfúrási geofi- zika eddigi eredményei és jövőbeni fel- adatai a mecseki kőszénkutatásban (25 éves a mecseki kőszénkarottázs) Csókás János: Geoelektromos módszerek alkalmazása a szénbányászatban Kósa László —Weidinger István: Kom- ponens analízis alkalmazása bonyolult földtani (üledékes-metamorf) kifejlődésű területek ércgenetikai viszonyai felderíté- sében WÉBER Béla: Tapasztalatok a gravitá- ciós maradékanomália adatok földtani ér- telmezésével kapcsolatban a Ny-i Mecsek- ben Bodoky Tamás: Telephullámok alkal- mazása földtani szerkezetek kimutatására szénbányákban Ráner Géza— Varga Géza: Reflexiós és magnetotellurikus mérések értelmezése a Mecsek- és Villányi hegység kutatásánál Várfalvi Lajos: A Ülecsek —Villányi hegységek közötti terület medencealjzata és szerkezeti viszonyai Felkért hozzászólók: Xémedi Varga Zoltán, Gyulay Ákos, Szabó Imre Vita- Kósa L., Papp I., Szabó I., Csókás J., Honig Gy., Somogy J., Wéber B., Pál I., Lucza V., Bodoky T., Baranyi I., Ráner G. Résztvevők száma: 60 fő Április 2. előadóülés a Magyar Közgazda- sági Társaság Baranya megyei szervezetével közös rendezésben Elnök: Koch László Szederkényi Tibor: Természeti poten- ciáltérképek és a regionális tervezés Mach Péter: Az ásv'ánykutatás és ter- melés közgazdasági problémái Vita: Papp I., Kovács E., Virágh K., Kiss J., Lafíerton Gy., Wéber B., Koch L., Radó Á., Bodrogi P., Molnár E., Szeder- kényi T., Mach P., Tóth A. Résztvevők száma: 28 fő Április 29. előadóülés Elnök: ViRÁGH Károly Téglássy László— RÓZS.4.S Ferenc: Ada- tok az alkálidiabáz Ny-Mecsek-i előfor- fordulásához Vita: Rónaki L., Kovács E., Barabás A., Pál I., Kovács M.-né, Előd Sz., Téglássy L., Wéber B„ Virágh K. ViNCZE János: A Mecseki lelőhely érce- sedésének vizsgálata modellkísérletekkel Vita: Barabás A., Wéber B., Vincze J., Virágh K. Résztvevők száma: 25 fő Május 10. vezetőségi ülés Elnök: Tóka Jenő Napirend: 1. Tájékoztató a társulati alapszabály módosításról, 2. MTESZ fel- mérés az értelmiség helyzetéről, 3. 1976. II. f. évi rendezvények, 4. Sajtó ügyek Résztvevők száma: 6 fő Május 21. előadóülés Elnök: Kovács ^Endre Benkő Ferenc: Ásványi nyersanyagok földtani— gazdasági értékelésének néhány kérdése Vita: Kovács E., Pólai Gy., Horváth J., Kiss J., Benkő F. Résztvevők száma: 22 fő Június 8. Előadóülés a Magyar Hidrológiai Társaság Pécsi Csoportjával közös rendezés- ben Elnök: Barabás Andor ScHMiEDER Antal: Repedezett, karszto- sodé víztározók vízvezetési jellemzői Soós JózsEFNÉ— Kassai Miklós: A Dél- kelet-Dunántúl 100 000-es vízföldtani tér- képeinek bemutatása Vita: Szlabóczky P., Lorberer Á., Fekete K., Kassai M., Barabás A. Horváth János: Áttekintés a Keleti- Mecsek hidrogeológiai viszonyairól Vita: Rónaki L., Horváth J., Lorberer Á. Rónaki László: A Tettye-forrás védő- területének kijelölése Vita: Koch L., Szabó J.-né, Rónaki L. P0RD.4.N Sándor: Vízfeltárási lehetősé- gek Komló-Magyaregregy térségében Koch László: A permi repedés és a triász karsztvíz kapcsolatának lehetőségei és az alsótriász összlet szerepe a bánya- vízvédelemben Vita: Vass B., Kassai M., Szabó J.-né, Koch L. Résztv^evők száma: 56 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi Területi Szakosztálya 1976 február - június havi ülésszakán elhangzott előadások Február 26. előadóülés Elnök: Pojják Tibor Somosvári Zsolt: Kötött talajok rugal- mas jellemzőiről Mátyás Ernő: Bentonitos nemesanyag- telepek a mezopotámiai medencében Résztvevők száma: 19 fő Társid^ .i* ■#v • V - r f*. • ■■ 1 " Földtani 106. No. 4. (1976) A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BIOJUlETEHb BEHTEPCKOrO FEOJIOrHMECKOrO OBmECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY T. :V^5 FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 106. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK - COÍIEP>KAHHE - CONTENU ÉRTEKEZÉSEK — HAVMHblE CTATbH - MÉMOIEES Dr. Dank V.: Elnöki megnyitó 333—338 Dr. Hímor G.: Főtitkári beszámoló 339 — 345 SZÉKYNÉ DR. FüX VILMA: líf. Jugovics Lajos emlékezete 346 — 352 Dr. B.áldi T., II. DR. Beke M.ária, Horv.áth Mária, dr. Kecskeméti T., dr. Monostori M. és Nagymarosi A.: A Hárstiegyi Homokkő Formáció kora és képződési körülményei — Altér und Bildungsverháltnisse dér Hárstiegyer Sandsteins 353—386 Dr. Némedi V.4RGA Z.— SziL.ÁQYi T.: Amfibolandezit-xenoagglomerátum a komlói területről — Homblende andesite xenoagglomerate írom the Komló area 387—406 Dr. BáldiT.: a Dunántúli Középhegység és Észak-Magyarország oiigocénjének korreiációja — Correlation between the Transdanubian and N-Hungarian Oligocene 407—424 Horv.áth Zs. — dr. Scheder Gy.: A dunaföldvári partrogyás mérnökgeológiai vizsgáiata — Engineering- geological investigation of the river bank síidé of Dunaföidvár 425 —440 Kerekesné Tüske M.árta— Kernerné Sümegi Katalin: A Nagyveleg — 2. sz. fúrás eocén rétegsorának mikropaleontológiai vizsgálata 441—447 SzÉKYNÉ DR. Frx VILMA: Treiber János emlékezete (1913 — 1975) 448 —450 HiREK. ISMEHTETÉSEK-COOBlHEHHH,PEUEH3HH-NOTlCES,REVUE BIBLIOGRAPHIQUE 451-454 ÉRTEKEZÉSEK Földtani Közlöny, Bull. of the Hmmarian yeol. Soc. (1976) 106. 333— 33S Elnöki megnyitó dr. Dani' Viktor Tisztelt Közgyűlés ! Közgyűlésünket rendkívül pezsgő tudományos, műszaki, gazdasági tevékeny- ség közepette rendezzük meg az idén, hiszen magunk mögött tudjuk a IV. öté- ves tervet és ez az év V. ötéves tervünk kezdő esztendeje. Nem szándékozom ismertetni azokat az eredményeket, melyeket az elmúlt tervperiódusban tudományos és gyakorlati vonatkozásban elértünk, mert ezzel a témával hiva- talból is foglalkoztunk valamennyi szakosztályban amikor az idei munkatervet összeállítottuk és a munkahelyeken is. Azokra az eredményekre és prognózi- sokra épül a mostani ötéves tervünk. Elmondhatjuk, hogy jelentős fejlődést értünk el a földtani munkálatok — a kutatási és bányászati, az elméleti és operatív tevékenység — területén. Működésünk eredményeként megismert természeti erőforrásainkra alapozva számos új létesítmény kezdte meg munkáját, vagy épül folyamatosan, hogy hozzájáruljon termelési, gyártási, terveink megvalósításához. Szakembereink, tagtársaink derekasan helyt álltak nemcsak munkahelyei- ken, hanem társadalmi téren is igen aktív tevékenységet fejtettek ki a Társulat keretén belül. Pedig nem volt könnyű ez az elmúlt 5 esztendő. Különösen az energiahordozók árának, elsősorban a kőolajáraknak megváltozása, néhány év óta tartó több-kevesebb megszakításokkal tarkított, de folyamatos növekedése minden más vonatkozásban is a korábbinál kedvezőtlenebb körülményeket teremtett számunkra. Tőlünk, az ásványi nyersanyagokkal foglalkozó szakem- berektől ugrásszerűen megnövekedett intenzitással várja az ország, hogy a lehetőségekhez képest a leggyorsabban a legtöbbet adjuk, fokozzuk termelé- sünket vagy annak lehetőségeit, mert többszörösére nőttek a beszerzési ellen- tételezések; romlottak a cserearányok a világpiacon a nem-energiahordozók kárára. Kereken egy esztendővel ezelőtt ugyanitt rendezett tisztújító közgyűlésün- kön az erre vonatkozó helyzetképet felvázoltam; ,, gyors fejlődés és nagy fela- datok előtt a hazai földtan” című elnöki megnyitómban. Helyes és kedvező jelenségként állapítható meg, hogy Társulatunk alkotó tagsága egyre korszerűbben törekszik erőit a megoldandó országos feladatokra összpontosítani. Az országos célkitűzésekkel összehangoltan vizsgálta az egész országban szakosztályi keretek között, vándorgyűléseken, központi rendezvé- nyeken a gazdaságosabb nyersanyag- és energia ellátás lehetőségeit, a még • 1976 március 19-i közgyűlés elnöki megnyitója. 1 Földtani Közlöny 334 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet nem ismert vagy nem hasznosított források kiaknázását és az ezzel kapcsolatos tudományos-, oktatási- és továbbképzési problémaköröket is. Ma már nem teljes mértékben határolható el a társulati-társadalmi munka, más társadalmi jellegű szakmai tevékenységtől, éppen ezért kibővül működési körünk, ha a munkatervünkben rögzített feladatok végrehajtásán túl számba vesszük azokat a jelentéseket, beszámolókat, közleményeket, koncepciókat,, összefoglaló tanulmányokat, melyeket tagtársaink különböző szervekben szak- értőként, OMFB tanulmányként vagy a MTA különböző tudományos bizott- ságaiban vagy más tárcákat is érintő tárcaközi vagy egyéb kooperáció keretén belül készítettek - társadalmi és nem hivatali munkaként. Ilymódon tehát a Társulat tagjainak munkája, tevékenysége tovább gyűrű- zik a társadalmi, tudományos, műszaki, gazdasági életünk valamennyi szférá- ján. Nézzünk ebből néhányat közelebbről: — Célkitűzése volt vezető politikai és gazdasági szerveinknek, hogy a tag- egyesületek vizsgálják meg, hogyan érvényesülnek tudománypohtikai irány- elveink, mik a tapasztalataink országos távlati, tudományos terv megvalósí- tása terén. E vonatkozásban Társulatunk szép eredményeket ért el, mert bekap- csolódik az MTA által felügyelt és a KFH által kimunkált és koordinált ,,az ország természeti erőforrásainak kutatása és feltárása” tárcaszintű kutatási főirány témáinak kimunkálásába, kiterjedt együttműködési hálózat alakult ki a különböző intézményekkel, kutatóhelyekkel. Tovább kell erősítenünk kapcsolatainkat a MTESZ társegyesületei között és Társulatunk nevében a MTESZ közgyűlésén 1976. január 30-án hozzászó- lásomban fel is hívtam valamennyi érdekelt társegyesület figyelmét a szoro- sabb együttműködésre, a hazai ásványkincsek felkutatása, termelése, felhasz- nálása érdekében. A jövőben alaposabb, részletesebb tájékoztatást kell adnunk a KGST munkájáról, valamint arról a tevékenységről, melyet mi fejtünk ki a KGST keretén belül, akár mint közös programban résztvevők, akár mint téma- felelősök vagy témakimunkálók. Jobban meg kell ismertetnünk szakmai közön- ségünkkel az itt folyó munkát, a baráti országok elért eredményeit és azok magyarországi meghonosítását. Nagy tartalékok rejlenek ezen a vonalon a közös együttműködés előnyén túlmenően takarékossági szempontok tekinteté- ben is. — A műszaki fejlesztés meggyorsítása érdekében figyelemmel kell kísérni azokat a módszereket és eszközöket, melyek a nemzetközi szakágazatokban kialakultak, hatásosak és adaptálhatók. Különös hangsúlyt kapnak itt az összehasonlítható, összemérhető közös feldolgozási alapú és módszerű infor- mációk, melyek hiányában közös egyértelmű földtani értékelésről nem beszél- hetünk. A földtani kutatás műszaki fejlesztése nemcsak a geofizikai, fúrási, aknamélyítési stb. berendezésekre, eszközökre terjed ki, hanem a korszerű anyagvizsgálati műszerekre, melyek jó kihasználtságuk összehangolt működ- tetése még nem minden területen megoldott. — A földtani munka az első láncszeme egy olyan társadalmi tevékenység- sorozatnak, melynek végső eredménye egy gyártmányfajta vagy iparcikk, vagy energiaszolgáltatás, a hőerőmű és benzinkút egyaránt. Nagyon nagyfokú ko2uplexitást igényel annak megítélése, hogy mit és mennyiért érdemes kutatni, bányászni mert sarkalatos kérdés, hogy van-e fogyasztó, felhasználó, igénylő arra a bizonyos ásványi nyersanyagra. Ennek megítélését elősegítheti az egye- sületek, szakosztályok közötti munkakapcsolatok erősítése, közös tanácskozá- sok szervezése, az egymáshoz csatlakozó munkafolyamatok elemzése és kritikai D a nk: Elnöki megnyitó 335 értékelése. Bizonyára számos lehetőség kínálkozik az alaposabb vizsgálatok után arra, hogy jelenleg importált anyagokat hazaiakkal helyettesíthessünk és a termékszerkezetet számunkra előnyösen befolyásolhassuk. Korszerűen elő- készített földtani kutatással, termelésföldtani tevékenységgel sok-sok deviza is megtakarítható és a tudományos kutatások eredményének gyors gyakorlati alkalmazása az ilyen nagy értékű ásványi nyersanyagok esetében ugrásszerű termelékenység-növekedést, önköltség csökkentést is jelent, A földtani és ipari készlet-vagyonok lijrendszerű értékelése lehetőséget teremt egyrészt a közös bázisú összehasonlítására, másrészt annak elkülöníté- sére, hogy a tevékenység láncolatban mennyi a földtani tevékenység konkrét értéke, illetve értékaránya. Jól mérhetővé teszi a geomunkálatok hatékonysá- gának elemző értékelését. Ezen a bázison azután meggyőző érvek rendszere kerülhet kimunkálásra ismételten a földtani kutatások anyagi érdekeltségének érvényesítése, az oktatás, szakemberképzés és -igény elismertetése érdekében. E vonatkozásban nem sokat jutottunk előre, noha 1974. őszén központi nagy- rendezvény keretén belül került ismertetésre, megvitatásra, továbbá az ipará- gak a KFH és a NIM irányításával kimunkálták a konkrét érdekeltségi rend- szert és az igazságos jutalmazás formáit, kereteit, számítási módszerét. Mégsem sikerült úgy elfogadtatni, hogy anyagi bázis is teremtődhessék (a felkutatott vagyonok ,,in situ” értékének arányában) érdemi alkalmazásához. E helyről ismételten a Társulat tagsága nevében felemelem szavamat annak érdekében, hogy a földtani kutatás, tevékenység megítélése, értékelése a jövőben ne az ún. ,,naturáhs mutatók” alapján történjék. A naturális mutatók: a lefúrt méterszám és a berendezés teljesítmény fajlagos mutatói a bemért km-hossz, vágathajtás-hossz stb. kétségtelen szükségesek a technikai, a műszaki tevé- kenység méréséhez. De ennek nincs automatikus és egyértelmű függvénykap- csolata a földtani kutatás eredményeivel. Konkrét példát is mondok erre. A magyarországi szénhidrogénkutatások a IV. ötéves tervben előírtakon felül 7,5 Mt ipari kitermelhető szénhidrogénkészlet többletfelhasználásával gazdagí- totta az országot. Ha ezt ma a világpiacon meg kellene vásárolni 750 M $-t, azaz 38 G Ft-ot kellene érte adnunk. A különféle jelentések szerzői azonban mégsem azon örvendenek, hogy terven felül egy ,,Budafa”-előfordulás nagy- ságrendű készlet megismerése a földtani kutatás dicséretes erőfeszítésének eredménye, hanem azon sajnálkoznak, hogy a méterterv csak mintegy 80%- ban teljesült. (Különböző import szállítási, korábbi visszafej lesztési stb. okok miatt.) A földtani szakvezetés és hivatalos állami hatósági vezetés evvel nem ért egyet, harcol ez ellen a szemlélet ellen, mégsem anyagi- megfoghatóságúan mértékadó ez a logikus felfogás. Ezért tartom igen fontosnak és elengedhetet- lennek a földtani munkák gazdasági elemzését, hatékonyságának szüntelen regisztrálását és megalapozott, konkrét információk nyújtását az állami vezetés számára, ezzel folyamatosan alátámasztva a szakemberigény, képzés, tovább- képzés, létszámfeltöltés, kiegészítés jogos és indokolt óhaját. Nem volt időm és módom felmérni, de becsléssel is elég Jól érzékelhetően megálla])ítható, hogy pl. 1949-ben a Vadász Elemér professzor megalkotta magyar geológusképzés, majd később geofizikusképzés idején, amikor 20 — 30-as létszámú évfolyamok ,, beiskolázására” került sor, kisebb termelési volumenek mellett, kisebb ered- mények alátámasztásával nagyobb támogatásban részesült a geo-szakma a képzés, létszám vonatkozásában. Most amikor országos viszonylatban szinte valamennyi ásványi nyersanyag tekintetében az ,,in situ” érték, a termelési volumen és annak relatív, de abszolút értéke is többszörösen meghaladja az 1* 336 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet említett időszakét, probléma van a létszámmal, sőt nemcsak relatív, de abszo lút létszámcsökkenés is megfigyelhető egyes ágazatokban. Közben a felfedezetlii és termelésre előkészített vagy már bányászatba vett nyersanyagelőfordulásol alapján hatalmassá terebélyesedett az ,, egyéb” a korábban nem, vagy kisebl mértékű és létszámú ,, felépítmény”, mely ellen országosan küzdünk a bürokrá ciaellenes harc jegyében, de amely nemcsak eltartatja magát létrehozóival, dt szüntelen tennivalóval (szakmán kívüli tennivalóval !) is ellátja. Sajnos a köz ponti vezetés helyes argomentumai, a vezetőképzőkön tanított, kimunkált modellezett és szimulált esettanulmányok erőteljes torzulásokat szenvednek a megvalósítás nagyfokú tortuozitású útvesztőiben. Ezek ellen elsősorban össze- fogott, összehangolt precíz szaktevékenységgel és jó eredményekkel lehet fel- lépni és a felismert összefüggéseket, igazságokat egybehangzóan az összes rendelkezésre álló csatornán a társadalmi munka hálózatain keresztül is tér-: jeszteni, ismertetni kell, támogatva a hivatalos földtani, hatósági vonalvezetés) logikus törekvéseit. — Az egész geológus társadalmat felölelő Társulatunk problémakörében valamennyi generáció igénye tükröződik. Elődeink, idős, megfáradt szaktár- saink megbecsülése, a ,, derékhad aktuális küzdelmei és törekvése” a jobb,i hatékonyabb munka érdekében éppúgy hozzátartozik profilunkhoz, mint a jövőnket építő, munkánkat továbbvivő ifjúság szakmai képzése, helyének perspektíváinak alapozása. Ezen a vonalon, bár jelentős fejlődés tapasztalható, mégis nagyon sok a tennivalónk. Nagyon helyes kezdeményezés a ,, fórumok” szervezése és dicsé- retes, hogy Társulatunk prominens tagjai más tagegyesületekben is vállalnak funkciót. Tovább kell még fejlesztenünk a fiatalok részvételi arányát, aktív közéletünkben és szakmai, gazdaságpolitikai részterületeken is. Egyes ipará- gaknál, vállalatoknál, az egyesületben való aktív közreműködést elismerik közérdekű társadalmi munkaként és a minősítéseknél is figyelembe veszik, másutt nem. Az egyetemista fiatalokkal, technikumi diákokkal való foglalko- zásunkat intenzifikálni kell. Örvendetes, hogy a szakmai érdeklődés — társa- dalmi területen is — nőtt a fiatalságban. A létszámok is növekvőek és távlati- lag elő lehet készíteni azon kedvez ménynyújtási javaslatok kidolgozását, me- lyek végigkísérik majd az e szakmát választó fiatalokat. Diplomaterv, pályá- zati kiírások, tanulmányi kirándulások, ankétok szervezése a pályakezdés problémáiról stb. — lehetőségeinkhez mérten. A tudományos vagy gyakorlati termelőmunkában már részt vevő fiataljainkat pedig bátran kell terhelni, hiszen az a 30 év alatti és a végzés közötti életszakasz a legtermékenyebb, a legmélyebb benyomásokat szerző időintervalluma a fiatal szakembernek. Lendületes munkájukra, megnövekedett feladataink megoldásához fokozottan szükségünk lesz. ^ Terveinket, tevékenységünk vezérfonalát képező ezévi programunkat is alulról építettük fel. A szakosztályok javaslatainak összesítését kiadtuk és a választmány megtárgyalta, értékelte, módosította, majd elfogadta. Szorosan illeszkedik és egyes területeken folytatódik az elmúlt évihez. E helyről is szeretnék néhány szót szólni a rendezvények kérdéséhez és erre a legutól)bi választmányi ülésen a választmánytól felhatalmazást is kaptam. Köztudottan érzékelhető, hogy rendezvényeinket szerényebb keretek között bonyolítjuk, mint korábban erre az általános takarékossági intézkedések hiva- talos szabályzókat is foganatosítottak. Ez érthető és nem is esett ellene kifogás. A rendezvények kezdésének idejére vonatkozóan azonban nem minden gazda- D a n k: Elnöki megnyitó 337 sági intézmény értelmezése kedvező. A munkaidő utáni merev kérdés-értelme- zés lehetetlenné tenné társadalmi-társulati életünket. De ha megvizsgáljuk ezen társadalmi munka tartalmát, akkor azt tapasztaljuk, hogy az vagy a továbbképzést szolgálja, vagy konkrét vállalati ágazati kérdéseket vitat meg, 3 lép előre a vita alapján az ügy. Ilyen alapon felfogva a kérdést bizonyára minden vállalat támogatni fogja továbbra is azt az időbeosztást, mely a hosz- 3ZÚ évek gyakorlata során alakult ki és vált be közmegelégedésre. A Társulat- nál tevékenykedő tagok rendkívül sokféle munkahelyen és fizikai értelemben vett távoli területen is dolgoznak. Munkaidőn kívüli összejövetel megszervezése lehetetlen, hiszen nem egy zárt gyáregység gyűléséről van szó. A gyakorlat eddig az volt, hogy a nagyobb lélegzetű 1 — 2 napos tanácskozásokat reggel kezdik, ebédszünet után folytatják, vitával, szakmai bejárással. Technikai követelmény az odautazás, részvétel, étkezés, (szállás), visszatérés. A nem ankét-jellegű általános társulati szakosztály-életben szokásos előadások általá- ban a kora délutáni órákban kezdődnek, ezeket vita követi. Ily módon a kezdés belenyúlik 2 — 3 órával a munkaidőbe, de gyakran ugyanennyivel tovább is tart, mint a munkaidő vége. Bárhogyan is nézzük, vizsgáljuk ezt a kérdést, az alapállás az kell legyen az elkéredzkedő szakember a társulati tag és a részt- vételt engedélyező felettes részéről, hogy — információ nélkül a legjobl)an képzett szakember is idővel elszigetelődik, lemarad ; — továbbképzés és vita nélkül nincs fejlődés, látókörnövekedés; — a közös érdeklődésű szakemberek korra és nemre való tekintet nélkül mindig tanulhatnak egymástól; — ez a tanulással szerzett többletismeret vagy ha tetszik ismerettöblet hasznos a vállalat részére is, ezen keresztül országos érdek; — a rendezvények tehát szakmai munkaként sőt annak önként vállalt több- leteként továbbké])zésként is felfoghatók (magam részéről a szakágat érintő kérdéseket illetően kötelezővé tenném a részvételt). Ebből következik, hogy a költségtérítést igénylő nagyrendezvényekre a vál- lalatok szívesen fogják továbbra is elküldeni (befizetni) szakembereiket, mert fehsmerték annak hasznosságát. Ezzel egyidejűleg a geo-szakvezetés gondos- kodjék viszont arról, hogy ne ürüljön ki a ,,ház”, maradjon otthon is felelős szakember minden poszton és az ilyen szakmai részvétel és szakmai bejárás ne ,, jutalomkirándulás” legyen, hanem a témakört művelő, abban legérdekel- tebb szakemberek juthassanak el továbbképzésre. És ugyanez vonatkozik az egyes előadásokon való részvételre is. Ez a kicsit ,,a ló másik oldala” úgy született, hogy egyes helyeken a tervkészítés, beszámolás vagy mérlegkészítés időszakában elnéptelenedett a munkahely és nem találtak otthon kompetens embert, mert a szakgárda kollektiven valahová kivonult. Késett a jelentés, a felettes bírálatot kapott stb. stb. Tisztelt Közgyűlés ! A MTESZ 1976. január 30-i közgyűlése körülbelül ugyanazon problémakö- rökkel foglalkozott, hasonló kérdéseket vetett fel — összevontan és általáno- sabb fogalmazásban természetesen — mint amilyenekkel mi foglalkoztunk egy évvel ezelőtti közgyűlésünkön. Szóba került a nagy és kis rendezvények viszonya, aránya, a vidéki és központi szervezetek kapcsolata, az érdekképvi- selet, a továbbképzés kérdése és az ifjúsággal kapcsolatos tennivalók. Minden- 338 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet képpen pozitív értékelést kapott azonban az önként vállalt közhasznú, sok áldozatot követelő társadalmi munka, így a társulati működés is, mely további haladásunk változatlan feltétele. Társulatunk ma egy olyan szövetség tagja, melynek 31 tagegyesülete össze- sen 130 000 főt számlál és melynek 7900 szakmai rendezvényén 430 000 szak- ember fordult meg az elmúlt évben. A Magyarhoni Földtani Társulat 1000 — 1100 fős taglétszámát tekintve nem tartozik a nagy egyesületek közé. A rendkí- vül heterogén összetételű és jellegű munkahelyeken dolgozó tagsága azonban mégis az ország legfontosabb gazdasági alapjánál a nehéziparnál foglalkoztatott, vagy áll közvetett úton valamilyen kapcsolatban azzal. Ez pedig azokat a nagyvállalatokat, trösztöket fogja össze, amelyek a nemzeti jövedelem leg- nagyobb hányadát adva a legsúlyosabb milliárdokat teszik be az ország közös kasszájában, hogy onnan azután újra osztható legyen. Befejezésül engedjék meg, hogy a MTESZ közgyűlési hozzászólásom felhívását ismertessem. A Magyarhoni Földtani Társulat felhívással fordul a tagegyesületekhez: — Működjünk nagyobb felületen szorosabb kapcsolatban együtt ,, hazánk természeti erőforrásainak” fokozott ütemű és hatékonyságú felkutatása — feltárása — bányászata és hasznosítása területén. — Ez az a munkaterülete ma a szakemberek széles táborának, ahol igen jelentős nemzeti jövedelemnövelés, devizamegtakarítás érhető el okos, szer- vezett, átgondolt összefogással. A hazai föld ásványkincseinek kutatása, megismerése fejlett, és egyre fejlettebb eszközöket, műszereket, anyagokat igényel. Az együttműködésbe a feladat komplex jellegénél fogva tehát a Magyar Geofizikusok Egyesületén, az Országos Magyar Bányászati és Kohá- szati Egyesületen, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesületen, a Magyar Hidrogeológiai Társaságon kívül, melyekkel eddig is volt kontaktusunk, számos más egyesület is bekapcsolódhat. Tisztelt Közgyűlés ! Ezeknek a feladatoknak sikeres megoldása érdekében kívánok minden tag- társunknak nagy vállalkozásunk szép terveink kezdő évében jó egészséget, szakmai-tudományos eredményeket és sok személyes boldogságot. Az 1976. évi márciusi hagyományos közgyűlésünk házigazdájának, a köz- gyűlés valamennyi szervezőjének, létrehozójának köszönetét mondok. A közgyűlést ezennel megnyitom. Földtani Közlm^y, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1976) 106. 339—345 I Főtitkári beszámoló dr. Hámor Géza Tisztelt Közgyűlés ! Társulatunk fennállásának 128. munkás évéről szóló beszámolónkat azokra való emlékezéssel kezdem, akik sajnos már nem lehetnek körünkben. 1975. év során elhunytak JuGOVics Lajos, Pantó Dezső, Renner János, Köbtvé- LYESSY István, Balyi Károly tagtársaink. Távozásukkal egyformán fájó űröket hagytak maguk után: Ok részei voltak a Társulat életének. Áldozzunk emléküknek néhány pillanatra néma felállással. Tisztelt Közgyűlés! Ami mai közgyűlésünk aktualitását adja, ami kiemeli az egymás után sora- kozó (valljuk be őszintén — nagyon gyorsan sorakozó) évek sorában, az az a tény, hogy népgazdaságunk, a szocialista építés jelentős öt évét zártuk az 1975-ös évvel (mint erre már Elnökünk megnyitójában utalt). Szaktudományunk és a földtani-bányászati iparág élete, fejlődése szempont- jából a IV. ötéves tervet jelentősnek, az elért eredmények szempontjából kiemelkedően sikeresnek ítélhetjük. A szilárd és nem szilárd halmazálla])otú ásványi nyersanyagok felkutatása és termelése, ezen belül az energiahordozók termelése nagymértékben hozzájárul az ország gazdasági erőforrásainak növe- léséhez, nagy szerepe volt abl)an, hogy fejlődésünk nem kis nehézségek árán de töretlenül haladt előre. Ennek kihatásait gazdasági életünk stabilitására úgy érzem e körben nem kell részleteznem. Fontos új vonása volt az elmúlt öt évnek, hogy szakmánk, a földtudomány, az élet olyan új területeit hódította meg, ahol már korábban is szükség lett volna közreműködésünkre. Olyan új szálak, kapcsolatok, sokszor ma még csak hajszálerek alakultak ki, melyek a mi belső vérkeringésünket is felfrissítik, de jótékony hatásúak egész gazdasági életünk vérkeringésére. Egyidejűleg óriási felelősséget, új feladatok tömegét, további erőfeszítések igényét is jelenti ez az eredményes öt év: ha a legnehezebb időkben, különböző válságok bennünket is meg-meglegyintő szele közepette eredményeket tud- tunk produkálni akkor ezt, a remélhetőleg most már következő szélcsende- sebb, nyugodtabb időszakban is — elvárják, megkövetelik és számonkérik tőlünk. Munkánk üteme - de legalább hatékonysága — mindenképpen csak növekedhet; és mi tudjuk, hogy e követelmények reálisak, az igények megala- pozottak, szellemi, anyagi és eszközbeli feltételeink pedig messzemenően rendel- kezésre állnak e feladatok teljesítéséhez — ha sokszor egyik vagy másik rész- letében hiányosan vagy nem kellő időben is. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha mindannyiunk véleményét kife- jezve kijelentem: úgy érezzük ezekben az eredményekl>en benne van tagtár- 340 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet saink erőfeszítése, a Társulat egészének munkája, hatása, sajátos eszközű együttműködésünk, építő, javító szándékú kritikai észrevételeink, a közösen létrehozott tudományos színvonal és a közösség kollektív erejének sodró len- dülete is. Nem feladatom természetesen e kérdés részletes taglalása; ez hamarosan meg fog történni méltó keretek között az 5 éves tervankéton, ahol meghívott aktívák előtt kerülnek e kérdések magasszintű tárgyalásra. Tisztelt Közgyűlés ! És most, hogy alátámasszam az előbb elmondottakat, társulati életünk krónikájának és adatainak tükrében szeretném bemutatni 1975. évi tevékeny- ségünket. A világgazdaságban előállott új helyzet a hazai gazdaságpolitikai intézkedé- sekben is megjelent az elmúlt év során. A Gazdaságpolitikai Bizottság kiemel- ten foglalkozott a hazai energiahelyzet és nyersanyagkutatás problémáival. Társulatunk Elnöksége a Központi Földtani Hivatallal egyetértésben soron- kívüli és intenzív munkával meghatározta ennek alapján a szaktudományi egyesületre vonatkozó feladatokat. Már 1974. évi programunk egy részét e kiemelt fontosságú feladatok érdeké- ben csoportosítottuk át és nagy súlyt helyeztünk a feladatok szaktársadalmi szinten történő széleskörű ismertetésére. Kiemelkedő jelentőségű volt e téren a barnakőszén és lignit szerepének újra- vizsgálata az ország energiaellátása szempontjából. Az Északmagyarországi Területi Szakosztály által szervezett és kiemelkedően eredményes lignitanké- tot követően 1975. évi nagyrendezvényünket a jelenleg legnagyobb perspektí- vát nyújtó Nagyegyháza-mányi terület kérdéseinek vizsgálatára fordítottuk. Az Északkelet-Dunántúl eocén barnakőszénbányászatát központba állító vándorgyűlésünket október 2 3-án Tatabányán rendeztük. Az első napon a földtani előkutatás helyzetéről, feladatairól, problémáiról és az ÉK-Dunántúli eocén barnakőszenek bányatele]űtési, közgazdasági, ásványvagyon-védelmi kérdéseiről kaptunk áttekintést. Ezt követően a Tatabánya— Nagyegyháza — mányi területek földtani-kőszénföldtani-bauxitföldtani-hidrológiai kérdéseiről, az Oroszlány-Márkushegyi terület földtani viszonyairól és az aknatelepítés vízföldtani-mérnökgeológiai problémáiról, valamint az Esztergom környéki lencse-hegyi bányatelepítés földtani kérdéseiről rendeztünk vitát. A rendkívülien barátságos környezet melyért e helyről is hálás köszöne- tünket fejezzük ki a vendéglátó Tatabányai Szénbányák vezetőségének és dolgozóinak , a kiemelkedő színvonalon szemléltetett és dokumentált előadá- sok, nemkülönben tagtársaink aktivitása igen eredményessé, hatékonnyá tette a plenáris ülés })rogramját. A második napi földtani tanulmányút, melyen az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat és az Oroszlányi Szénbánya Vállalat, s részben a Bauxitkutató Vállalat vendégszeretetét élveztük, foghatóvá tette az előző napon szerzett szakmai ismereteket. A vándorgyűlés munkájában részt vevő előadóknak és vendégeknek külön kifejezzük köszönetünket, hogy a rendelkezésükre állott rövid idő ellenére magas színvonalú, mértéktartó, kitűnő áttekintést nyújtó összefoglalásaikkal kiemelték az ÉK-Dunántúli területek döntő szerepét szénalapú energiabázi- sunk fejlesztésében és távlatainak meghatározásában, és melynek kapcsán a H á m o r: Főtitkári beszámoló 341 kérdés komplex földtani, bányászati, gazdaságpolitikai összetevőit is bemutat- ták. A kérdés komi)lexitását aláhúzza az a tény, hogy Magyarországon először került sor ikertermékes bányászati művelésre, azaz a szén és bauxit együttes kitermelésére. A vándorgyűlés egyértelmű sikeréhez nagymértékben hozzájárul az, hogy Társulatunk konkrét munkával is részt vett ezen kiemelkedő fontosságú eredmények megalapozásában. Alkalmi munkabizottságokat hoztunk létre a NIM illetékes főosztályának felkérésére a soronkívüli kutatási feladatok támo- gatása, egyes részfeladatok megoldása érdekében. Tekintettel a program gyorsított kivitelezésére és az erők koncentrációjának szükségességére, úgy éreztük, hogy a feladat nagysága indokolja társulati erő- ink rendelkezésre bocsátását. Az e munkában részt vett tagtársaink eredményes munkája Társulatunk éves pénzügyi mérlegét is kedvezően befolyásolta. Megítélésünk szerint e nagyrendezvényünk tudománypolitikai jelentőségét elsősorban szaktársadalmunk szemléletének helyes irányba terelése, a perspektí- vák megnyugtató és egyértelmű tisztázása szolgálta, az egyértelmű és magas- szintű állásfoglalások biztos alapot nyújtottak további gazdaságpolitikai lépé- sek megtételéhez. Ugyanebben a témakörben — amely a nyersanyagigények hazai erőforrá- sokból történő fokozott kielégítését célozza — Társulatunk kiemelten foglal- kozott az új, Magyarországon eddig nem ismert és nem használt, jövőben lehet- séges energiaforrások vizsgálatával. A dunántúli olajpala előfordulások tudo- mányos alapkérdéseinek felvetése és tisztázása (melyben oroszlánrészt vállalt Jámbor Áron tagtársunk), nagy lépést jelentett e kérdés előbbre vitelében. A témát központilag és a Közép-Dunántúli Területi Szakosztály programjában is szerepeltettük. Ugyanezt a célt szolgálta az Alföldi Területi Szakosztálynak az Agyagás- ványtani Szakosztállyal közösen rendezett ankétja, melyen a Pannon-medence kőzettani és agyagásványtani problémáit tárgyaltuk, különös tekintettel szén- hidrogén-földtani kapcsolataikra. Hézagpótló jelentőségű volt elmúlt évi tevékenységünkl)en az Általános Földtani Szakosztály által szervezett tektonikai ankét. Az ankéton bemutatott 20 előadás markánsan aláhúzta azt a rendkívüli érdeklődést, amely szaktudo- mányunk e részét általában kíséri. Tükrözte (különösen az előadások egy részé- ben) az alapkutatás, a nyersanyagkutatás azon igényét, amely a szerkezeti elemzés elkerülhetetlenségéből és szükségességéből fakad. Az ankét szervezőinek kétségbevonhatatlan érdeme, hogy igyekeztek a teljes problémakör áttekintését a geofizikai, kéregszerkezeti, nagytektonikai, mezo- tektonikai részeit nagy létszámú előadói gárdával biztosítani. Az ankét egységes képet adott az elmúlt évtizedek nagyvolumenű ipari (helyenként alaptudomá- nyi) kutatásainak szerkezetföldtani eredményeiről. Ez a kép azonban rendkívül élesen feltárta ismereteink hézagosságát, a hazai tektonikai iskola sajnálatos hiányát, felhíva egyben a figyelmet a legégetőbb hivatalos és társadalmi, vala- mint oktatási úton egyaránt megoldandó szaktudományi problémákra. Meg kell teremteni a szükséges arányt a konkrét, alapozó jellegű analitikus munkák és a kritikai szemléletű, szintézis jellegű összefoglalások között. Sajnálatos helyzet, mely szakmánkban már nem először fordul elő, hogy a tornyosuló feladatokat nem a tudomány természetes belső fejlődési rendje, hanem — kényszerhelyzetben — a különböző részfeladatok és fázisok szinkronmegoldásá- 342 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet val kell biztosítani. E feladat rendkívül nehéz, de ugyanakkor lelkesítő is. Tipikusan testreszabott társulati feladatnak tűnik, mivel a többnyire lokális észlelések rendszeres bemutatása, kritikai értékelése, az összefüggések fokoza- tosan táguló körű feltárása messzemenően igényli a teljes szaktársadalom, sztratigráfusok, bányageológusok, fúrásos kutatást végző szakemberek össze- hangolt, valamilyen utóképzéssel is támogatott kollektív együttműködését. Fontos lépésnek tartjuk a hazai regionális tervezés építésföldtani, mérnök- geológiai tevékenység kérdéseinek naj)irenden tartását. E célokat kitűnően szolgálták Déldunántúli Területi Szakosztályunk regionális rendezvényei: ko- rábban Tolna-, 1975-ben Somogy megye területének komplex földtani, víz- földtani, építésföldtani, környezetvédelmi kérdéseivel foglalkozó ankétjai. Példájuk máris követésre talált, ez évben az Északmagyarországi Területi Szakosztály is átveszi az új formát. Gazdaságföldtani Szakosztályunk nagy súlyt helyezett a környezetvédelmi geológiai kérdések előbbre viteléi’e, a földtani természetvédelem időszerű és egyre növekvő fontosságú feladatainak megoldására. A víz — mint egyik legfontosabb nyersanyagunk és egyben a környezetvé- delem egyik kiemelt objektuma fokozott szerephez jutott már az év folya- mán és 1976. évi terveink gerincét fogja képezni. Figyelemre méltó e téren az Észak magyarországi Területi Szakosztály felszínalatti vizekkel foglalkozó ankétja, a mérnökgeológia-építésföldtani Szakosztály szarvasi tanulmányútja, a Déldunántúli Területi Szakosztály Győr-soproni hidrogeológiai tanulmány- útja, a Középdunántúli Területi Szakosztály dunántúli ankétjának vízföldtani része, valamint az említett regionális ankétok vízföldtani programjai — hogy csak a fontosabbakat említsük. Rendezvényeink sorában utolsóként említem — nem csökkentve azonban jelentőségét - a CMNS VI. nemzetközi bratislavai kongresszusának magyar- országi utókirándidását, melynek szervezésére a kongresszus rendezőbizottsága kérte fel Társulatunkat. A kis létszámú (24 fő), de a nemzetközi neogén kutatás vezető egyéniségeinek részvételével lezajlott tanulmányúton méltó keretek között mutattuk be a hazai felsőoligocén-neogén reprezentatív szelvényeit és ismét alkalmunk nyílott megvitatni vendégeink által színvonalasnak ítélt hazai kutatási eredményeinket. Az erkölcsi sikeren túlmenően jelenleg egyetlen önerőből szerzett devizatartalékunk e rendezvénynek köszönhető. A rövidre fogott beszámoló keretében szakosztályaink két további problé- máját kívánom megemlíteni. A Középdunántúli Területi Szakosztály névmódosítási javaslattal fordult Elnökségünkhöz, melynek keretében működési területét ki kívánja terjeszteni a Dunántúl É-i részére is. Javaslatukkal teljesen egyetértve, s felkérve e terü- leten dolgozó szaktársainkat a csatlakozásra, a kérdés formai részét az Alap- szabálymódosító Bizottság hatáskörébe utaltuk (utóbbi munkájára még visz- szatérünk). Nehezebb helyzet állt elő a két év előtti közgyűlésünkön bejelentett Mélyfú- rási Szakosztály életre hívásával. Sajnálatosnak tartjuk, hogy az akkori igen lelkes előkészítő bizottság nem tudott úrrá lenni a nehézségeken és a szakosz- tály érdemi megalapítására, valamint működésére mindmáig nem került sor. Továbbra is fentartjuk azt a véleményünket, mely szerint kutatási felada- taink távlatban az egyre nagyobb kutatási mélységek irányába fognak elto- lódni. Ez megköveteli a fúrástechnológiai, kőzetfizikai, egyéb kapcsolódó kér- dések napirenden tartását, alkotó továbbfejlesztését, társtudományi kapcsola- Hámor: Főtitkári beszámoló 343 taink előmozdítását. így Elnökségünk nem vette le ezt a kérdést a napirend- ről, s ez alkalommal is nyomatékkai felhívja érdekelt tagtársaink figyelmét a feladat hatékony és eredményes megoldására. Elnökségi bizottságaink közül változatlan aktivitással működik az Ifjúsági Bizottság. Bár 1975-ben továbbképzést nem szerveztek, sokrétű munkát fej- tettek ki az ifjúság érdekképviselete terén, a középiskolai földtan-oktatás és a közművelődés szaktárgyi problémáinak megvitatásával a Társulat Oktatási Bizottságának és a szövetség megfelelő bizottságának; a KOB-nak közremű- ködésével. A közelmúltban megrendezték a 35 éven aluliak baráti találkozóját. Ennek sikere, eredményessége önkéntelenül felveti azt az igényt, hogy az Ifjúsági Bizottság következő lépésként a , .túlkoros” társulati tagok ismerkedési lehetőségeinek megteremtésével is segítse elő a társulati élet színesebbé tételét. Fontosnak tartjuk még az Ifjúsági Bizottság patronáló szerepét is megemlíteni, melyet a Szabó József Geológiai Szakközépiskolában működő ifjúsági tagjaink részére rendezendő előadássorozat keretében végez. Nemzetközi Bizottságunk eredményes munkáját dicséri, hogy 1975. folya- mán Társulatunk méltóképj)en vehetett részt nemzetközi rendezvényeken. Hét ország 13 ankétján, konferenciáján, tanulmányútján vett részt összesen 23 tagtársunk. Ez a szám lényegesen magasabb, mint a megelőző években volt. Hangsúlyoznunk kell, hogy az e célra fordított 80 000 Ft költséget javarészt saját erőnkből biztosítottuk, éppen az előzőekben említett kollektív társulati munkavállalás eredményeképpen. Társulatunk elnökségi szinten képviseltette magát három jelentős nemzetközi rendezvényen: az Európai Földtani Társulatok első találkozóján az angliai Readingben, a Bécsi Földtani Intézet 125. éves jubileumi ünnepségein, vala- mint a Szlovák Földtani Társulat XX. Kongresszusán, Kassán. Új vonása volt nemzetközi tevékenységünknek az Alföldi Területi Szakosz- tály által szervezett kamara-ankét, melyen osztrák kollégákkal közösen vitat- tuk meg a triász üledékföldtani kérdéseit, úgy gondoljuk, a nemzetközi tudo- mányos életben túltengő, széles spektrumú nagyreiulezvények helyett ilyen típusú, céltudatosan konkrét sávra korlátozott, magas szintű konzultatív eszmec.sere kívánatos és társulati életünk hatékonysága szempontjából is célra- vezetőbb. A nemzetközi események sorában örömmel jelentem be a közgyűlésnek, hogy Remenvik Tibor, évtizedek óta az Egyesült Államokban élő geológus kollégánk magánkönyvtárát Társulatunknak adományozta, mely még az év folyamán Budapestre érkezik. A Földtani Közlöny szerkesztőbizottsága eredményes munkájaként köny- velhető el, hogy az előző éveknél ütemesebben megjelenő évi 4 füzet mellett két külön szám kiadását is folyamatba tettük. A recski ércföldtani különszám költségeit a már említett saját erőforrásból, az 1974. évi szénhidrogénföldtani ankét anyagának külön füzetét pedig az Országos Kőolaj és Gázi]>ari Tröszt anyagi támogatásával tudjuk megjelentetni. Az elmúlt év legnagyobb nehézsége, melynek megoldási módozatát még nem találtuk meg, éppen a Földtani Közlöny társulati tagjainkhoz történt eljut- tatásában jelentkezett. Ennek ismertetéséhez meg kell említeni, hogy társulai taglétszámunk az elmúlt évek során folyamatosan, 1975-ben 135 fővel növe- kedett, jelenleg 1122 tagot számol. Az ismert papírbeszerzési és nyomdaipari nehézségek miatt Közlönyünk példányszámának emelését egyelőre nem tudtuk megnyugtató módon rendezni. Hasonló a helyzet a Földtani Kutatás példány- 344 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet számával, mert a Központi Földtani Hivatal azonos okok miatt nem tudja az általunk kívánt példányszámot biztosítani. Az előállott helyzet következté- ben azon tagtársaink folyóirat igényét, akik késéssel fizették be tagdíjukat, egy-két esetben nem tudtuk kielégíteni. A probléma megoldásával foglalkozunk, s remélhetőleg jövő évi közgyűlé- sünkön már eredményről is beszámolhatunk, mert ellenkező esetben az Alap- szabály Bizottságnak kell a kérdést más módon megoldania. Itt térek ki arra, hogy az Alapszabály Bizottság ismert határozataink értel- mében nagy erővel munkálkodik a társulati alapszabály revízióján. Megbíza- tásuk értelmében az 1977. évi közgyűlésen sor kerül a feltárt problémák meg- vitatására, néhány akut kérdés megoldására, indokolt esetben érdemi módosí- tásokra. Röviden tájékoztatom az igen tisztelt közgyűlést pénzügyi helyzetünkről: 200 000 Ft 61 000 Ft 47 500 Ft 525 000 Ft 176 000 Ft. amikor 1976. Bevétel, évi állami támogatásunk összege Egyéni tagdíjakból Jogi tagdíjból Megbízásos munkákból maradt Társulatunknál. Ebből társulati nagyrendezvényekre fordított támogatás összege Tisztelt Közgyűlés ! évi feladatainkat megpróbálom összefoglalni. 1976. évi munkatervünket a szakosztályi munkatervek alapján állítottuk össze. A múlt évi közgyűlésünkön elhatározott irányelvek megvalósításának elemei már fellelhetők a munkatervben : növekedett aszintézisigényű témák és rendezvények száma, fokozottan előtérbe kerültek a tudományos megvitatást igénylő alaj)kérdések, folytatódik legfontosabb nyersanyagaink intenzív kutatása, bővül a szakterületek közötti információ és együttműködés köre, új elemként egyre gyakoribbak a környezet- és természetvédelmi kérdé- sek. A munkaterv összeállításakor igyekeztünk erőinket koncentrálni néhány kiemelt feladatra. A munkatervet Elnökségünk olyan keretnek tekinti, mely tartalmazza az eredményes munka feltételeit, lehetőségeit és biztosítékát. Keretei mennyiségi tekintetben korlátozottak, minőségi-tartalmi tekintetben korlátozás nélkül bővíthetők az év vagy a későbbi munka során. Az eddigiektől eltérően, legutóbbi választmányi ülésünkön új módszerrel, tematikus rendszerben vizsgáltuk át terveinket, ettől a tematikus és területi szakosztályok, valamint a vezető testületek egészséges önkontrollját, a mód- szerek átvételét és újak meghonosítását várjuk elsősorban; a terv értékelése során pedig megállapítottuk, hol szükséges központi segítséggel (esetleg rendez- vényekkel) elősegíteni a fő feladatok megoldását. A teljesség igénye nélkül ezek közül néhányat kiemelnék; a sort 1976. évi, a továbbképzést is szolgáló vándorgyűlésünkkel kezdem, melynek témája a ,,Hidrogeológia aktuális kérdései” lesz a III. negyedévben. A tektonikai témakör továbbfejlesztését szolgálja 4 nagyobb rendezvény, regionális rendszerben. A földtani szintetizáló munka eredményeit a Zalai Területi Ankét és 3 tematikus ankét kívánja összefoglalni. Hámor: Főtitkári beszámoló 345 A nyersanyagkutatások eredményességét célzó korábbi célkitűzéseink folya- matosságát biztosítja a szénhidrogénkutatási témakör 11, a bauxitkutatási témakör 11, a szénkutatási témakör 10—12 előadása. Az intenzív érckutatást nem tükrözi kellően a betervezett 4 előadás, ezért Elnökségünk a Magyar Geofizikusok Egyesületével együttesen elhatározta 1977-ben Börzsöny-hegy- ségi érckutatási ankét vándorgyűlés keretében történő megszervezését. A továbbra is nagyszámú földtani ismeretközlő előadás mellett társtudomá- nyi kapcsolataink fejlődését tükrözi a bányaföldtani, geofizikai, technológiai témakörök előzőkhöz viszonyított ugrásszerű megnövekedése. A gazdaságföldtani kiértékelést figyelemre méltó új témakörök megjelenése (közgazdasági témakörök, természeti potenciál regionális értékelése, stb.) és 20 olyan előadás segíti elő, amely úgyszólván az összes földrészről származó gazdaságföldtani adatok széles spektrumával ismerteti meg társulatunk tag- jait. A Tudománytörténeti Szakosztály előkészítő munkájára vár régi és becsület- beli adósságunk törlesztése: Vadász Elemér professzor, örökös díszelnökünk emlékének méltatása, melyet szülővárosában elhelyezendő emléktábla lelep- lezéssel és az 50 éves magyar bauxit tudománytörténeti jelentőségének egyi- dejű értékelésével kívánunk méltó keretek között megvalósítani. Mint terveinkl)ől látható, következetesen igyekszünk végrehajtani több éves programunkat, melynek hatékonyságáról a bevezetőben említett IV. ötéves terv eredményei — az állami és tudománypolitikai célkitűzések ismeretében — ismételten meggyőződhettünk. Ilyen értelemben 1976. évi tevékenységünk egye- nes folytatása lesz előző évi munkánknak, s továbbvitele Társulatunk 128 éves működésének. Ehhez, valamint az V. ötéves terv eredményes megvalósításához kíván El- nökségünk a Társulat minden tagjának Jó szerencsét ! Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1976) 106. 346—352 Dr. Jugovics Lajos emlékezete (1887—1973) Székyné dr. Fux Vilma Dr. Jugovics Lajos geológus, c. egyetemi tanár, a Magyarhoni Földtani Társulat tisz- teleti tagja, volt főtitkára, választmányi tag, Közlönyének szerkesztője, rendezvényeinek tevékeny résztvevője, több mint 6 évtize- den át hűséges tagja, a múlt században 1887- ben született. Kortársa volt tiszteleti tag- jaink közül az ugyanez évtizedben szüle- tett Mafritz Bélának, Papp Károly nak, Papp Simonnak, Vendl Aladárnak, Schré- TEB Zoltánnak, PIvai-Vajna Ferencnek, Telegdi Roth Károlynak. 90 évéhez közel utolsóként ö távozott el közülük. Nincs is köztünk élő kortársa. Korban, időben messze áll tőlünk. Csak csendben végzett munkás- ságának gondos áttanulmányozása és a hoz- zá olyan közelálló Ferencz Károlytól kapott nagyszámú adat, szerető emlékezés tette le- hetővé, hogy megpróbáljam méltó módon és hitelesen felidézni szakmai munkásságát és személyiségét. Hosszú és indulását tekintve nehéz életpálya az övé. Hasonló nevű édesapja 1858-ban Neiaes-Dömölkön született. így apai ágon Vas megyéből szárma- zott. Édesa])ja (aki ipari mesterséget sajátított el) szüleivel, testvéreivel Cell- dömölkön élt, majd innen került Budapestre. Itt kötött házasságot a monori származású Kulik Líviával. Jugovics Lajos 1887. dec. 17-én Budapesten, a Józsefvárosban született. Édesapját hamar, még kis diák korában elvesztette. Jó tanuló volt, s hogy özvegy édesanyján segítsen, munkát, tanítást vállalt az Országház akkori igazgatójának családjánál. Sőt édesanyja újabb férjhez- menése után is ennél a családnál maradt, és bíztatásukra a Fasori Evangélikus Gimnáziumba iratkozott be. A kiváló gimnáziumban, neves tanárok, többek között Mikola Sándor, tanították. Még az érettségi előtt Krepuska orvos professzor családjával is kapcsolatba került, fiait tanította és egyik fiával, Krepuska Lajos orvossal, annak viszonylag korán bekövetkezett haláláig, meleg baráti kapcsolatban maradt, sírját élete végéig gondoztatta. Érettségi után a Tanárképző Főiskolát végzi el, ahol középiskolai tanári oklevelet szerzett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudo- mányi Karán 1912-ben Krenner József professzornál doktorált. Krenner Szék y n é F u x : dr. J ugovícs Lajos emlékezete 347 József professzor nagy hatással volt reá már hallgató korában is. Mellette dol- gozott 1910— 11-ben mint szakgyakornok a Nemzeti Múzeum Ásvány- és Őslény tárában. 1911 — 12 tanévben már az Ásványtani Tanszéken mb. tanár- segéd. 1912-től tanársegéd, majd adjunktus. 1919 őszén az Erzsébet Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolára nevezik ki rendes tanárnak az Ásványtan-Vegy- tan Tanszék élére. 1928-tól, amikor a Főiskolát a kultuszminiszter Szegedre helyezte át, 4 évig Szegeden oktatott. 1932-ben ismét vissza kerül Budapestre, és a Minisztériumban dolgozik. 1933-ban köt házasságot Hahn építész és éj)ü- letszobrász leányával, Margittal. Haláláig, együtt éltek. 1936-tól megszakítás nélkül 1948-ig a Magyar Királyi József Nándor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdasági Karának Gazdasággeológiai Tanszékén dolgozik mint beosztott főiskolai majd mint c. egyetemi tanár, Lóczy Lajos egyetemi tanár, a Földtani Intézet akkori igazgatója mellett. Az itt töltött 12 év életének egyik legboldogabb korszaka volt. Ásványtani és kőzettani előadásokat tartott. Szakmai és baráti kapcsolatba került a Gaz- dasággeológiai Tanszék akkori fiatal oktatóival, munkatársaival, hallgatóival. Bíztatta, bátorította, segítette őket, szorgalmával, tárgyszeretetével példát mutatott. Itt dolgozott együtt Szentes Ferenccel, Szebbnyi Lajossal, Erdélyi Fazekas Jánossal, Nagy Emőkével és itt kötött egy életre szóló barátságot Ferencz Károllyal. Ettől kezdődően életük szorosan összekapcsolódik. Fe- RENCZ Károly kíséri el földtani kiszállásaira, vele beszéli meg a szakmai és egyéni élete problémáit. A Földtani Intézet már akkor is második otthona. Tanszékvezetőjének, az Intézet igazgatójának dR. Lóczy Lajosnak barátja, tudományos titkára. Az Intézet minden gondját, baját ismerte. Élete e korszakának Lóczy kül- földre távozása után 1948-ban a Gazdasággeológiai Tanszék megszűnése vetett véget. A Tanszék műszer és könyvállománya az Eötvös L. Tudományegyetem Földtani Intézetének állományába olvadt be. Dr. JuGOVics Lajos professzor másfél évig szintén az ELTE Földtani Tanszékére kerül és a Jövedéki Mélyku- tatásnál dolgozik. 1950-től csaknem haláláig a Magyar Állami Földtani Intézet aktív munkatársa. Egész életét szakmájának szeretete töltötte be. Azt lehet mondani, hogy a magánéletében is csak ezzel foglalkozott. Kevés időt hagyott arra, amit még szeretett, a jó társaságra, a klasszikus zenére, opera előadásokra. Mindig öröme telt, ha a részben családi örökségből, részben saját keresetéből vásárolt szőlő- jében, Monoron néhány napot, néhány órát eltölthetett. Szeretett utazni, többször járt Párizsban, Bécsben, Olaszországban. Kívánsága szerint 1975. december 22-én szülei sírjába a monori temetőben helyezték örök nyu- galomra. Szakmai tevékenységében két korszakot tudunk elkülöníteni. Tevékenységé- nek első korszakában Krenner József vezetése alatt elsajátította mindazokat a precíz, gondos ásványtani vizsgálatokat, amelyek a kőzetek vizsgálatában nélkülözhetetlenek. Első munkája (1912-ben) a Nemzeti Múzeum Annales-ében még az ásványok részletes kristálytani vizsgálatával foglalkozik. így jellemzi a kósdi markazitot, a kósdi gipszet, a tusnádi amfibolt, adatokat ad az olivin optikai ismeretéhez. Első nagyobb lélegzetű munkája, az apai szülőföld terü- letére eső ,, Borostyánkői hegység geológiai és kőzettani viszonyai” címen a Földtani Intézet 1916. Évi Jelentésében jelent meg. Már ekkor is erős figyelem- mel fordul a kisalföldi bazaltok és bazalttufák felé (1916). Főiskolai tanársága alatt inkább népszerűsítő cikkeket publikál. Igazi tudományos tevékenysége 348 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet a kezdeti szép indulás után a Gazdasággeológiai Tanszékre kerülésekor bonta- kozik ki. Az ásvány- és kőzettani előadások mellett teljes figyelmével fordul a magyarországi bazaltvulkánosság képződményei felé. Feldolgozásra kerül a medvesi takaró, a celldömölki Ság-hegy, a burgenlandi Pál-hegy bazaltos kőzete. Érdekes közlésben számol be a cserháti Sulyomtető aszfalt nyomokat tartalmazó andezitjéi’ől. Értékes adatokat közöl a Nógrád-Gömöri bazalthe- gyekről, a Somoskő, Salgótarján és Bárna környéki bazalt-előfordulásokról, a Béna-hegyi aragonitróí, a Várgéde és Korláti környékének bazaltjáról, a Tátika-Prága-Sarvaly hegyek vulkanológiai felépítéséről, a torjai Büdös-hegy vulkanológiai viszonyairól, a Zalaszántó-zsidi medence bazalthegyeiről és a Tapolca környéki bazalttufa-előfordulásokról. 1949-ben ezekkel az eredmények- kel zárul })éldamutató oktatói és a hazai vulkáni kőzeteket, elsősorban a hazai bazaltokat kutató és ismertető tevékenysége. Ekkor már 62 éves. Tulajdon- képpen be is fejezhetné szakmai tevékenységét, nyugdíjba mehetne, de JuGOVics Lajos nem ezt csinálja. Tárgyszeretete, aktív alkotókészsége további tevé- kenységre ösztönzi. 1950-ben indul szakmai tevékenységének második korszaka a Magyar Állami Földtani Intézetben. Ezt a korszakot eddig megszerzett tudásának, tapaszta- latainak, ismereteinek a gyakorlati célú kutatás szolgálatába való állítása jel- lemzi. A kőbányák államosítása után nehéz volt a háborús évek alatt tönkre- ment kőbányászat beindítása, korszerűsítése, új életre keltése. Az állami kőbá- nyászat felfejlesztésében hathatós segítség JuGOVics Lajos tevékenysége. Egy- rnás után jelennek meg dolgozatai a Földtani Intézet Évi Jelentéseiben, az Építőanyag c. folyóiratban. Ezirányú tevékenységének legfontosabb eredménye a Gulács-hegy és a Badacsony bazaltbányászatának megszüntetése, természetvédelmi területté való nyilvánítása, illetve áttelepítése a Balaton partjáról. Semmi munkát és fáradságot nem sajnált e cél elérése, hazánk egyik földtanilag legérdekesebb és legszebb területének megmentése érdekében. Munkásságának ebben a sza- kaszában a hazai kőbányászattal kapcsolatban közel 50 publikációja jelent meg. Nem is számítva a Földtani Intézet Adattárában elhelyezett nagyszámú kéziratos jelentését. Volt olyan esztendő, amelyben (1952) 13 kéziratos szak- véleményt is készített. Nagyon jól jellemzi ezt a tevékenységet a saját maga által 1971. december 1-én lezárt tudományos publikációinak jegyzékében az utolsó dolgozat címe: ,, Bazaltbányászatunk fejlesztése a negyedik ötéves tervidőszakban. ” Építő anyag, 1971. Mikor ezt írja, 84 éves. Még ezután is több dolgozata jelent meg. Életének utolsó évében, már előrehaladott betegsége alatt dr. Kbenneb József életrajzával foglalkozott. De ez már befejezetlen maradt. Krenner Józsefről tartotta utolsó előadását is 2 hónappal halála előtt, 1975. októberében a Föld- tani Társulat Tudománytörténeti Bizottságának akadémikusokat idéző ülésén. Befejezetlen maradt Kisfaludy Stróbl Népstadion úti műtermében a művész és a professzor halála miatt agyagból formált mellszobra is, s hiányzik a Föld- tani Intézetből utolsó időkig szálfa egyenes alakja, kedves beszédmodora, közvetlen egyénisége. A geológus professzor lehet tudományt előrevivő, messze előre mutató, iskolát indító tanár. De minden megbecsülés megilleti azt a geológus oktatót — idézünk az Építőanyag hasábjain megjelent 85 évének szóló köszöntéséből — aki ifjúkorában szerzett sokoldalú tudományos és gyakorlati szakismeretét töretlen lelkesedéssel és korát meghazudtoló céltudatos munkabírással a ma- S z é k y n é F u x: dr. Jugovics Lajos emlékezete 349 gyár kőbányászat előrevitelére és felvirágoztatására fordította. Ezért gondo- lunk őszinte tisztelettel körünkből eltávozott dr. Jugovics Lajos geológus professzorra. Dr. Jugovics Lajos szakirodalmi munkássága 1. Kristálytani tanulmányok magyar ásványokon. Kristallographische Studien an ungarische Mineralien. Ann. Mus. Nat. Hung. X. 1912. p. 301—318. 2. Ásványtani Közlemények. Mineralogische Mitteilungen. Ann. Mus. Nat. Hung. X. 1912. pp. 593-598. 3. Kósdi Markazit. Markazit von Kösd. Földt. Közi. XLIII. 1913. p. 202 — 204. 4. Adatok az olivin optikai ismeretéhez. Beitráge zűr Kenntniss dér optischen Eigen- schaften des Olivins. Ann. Mus. Nat. Hung. XI. 1913. p. 323 — 335. 5. Ásványtani Közlemények. Mineralogische Mitteilungen. (Amfibol Tusnádról Kósd-i gipsz.) F'öldt. Közi. XLV. 1915. p. 174—178. 6. Kőzettani és földtani megfigyelések a Borostyánkő-Rohonczi hegységben. Petrographi- sche und geologische Beobachtungen in Borostyánkő-Rohonczer Gebirge. Földt. Int. Évi Jel. 1914. p. 47 — 52. 7. Az Alpok keleti végződése alján és a vasv^ármegyei Kis Magyar Alföldön felbukkanó bazaltok és bazalttufák. Die am Fusse dér östlichen Endigung dér Alpen und im kleinen ungarischen Alföld (Tiefland) im Komitat Vas, auftauchenden Basalte imd Basalttuffe. M. kir. Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 49 — 73. 8. A Borostyánkő-i hegység geológiai és kőzettani viszonyai. Geologische und petro- graphische Verháltnisse des Borostyánkőer Gebirges. M. Kir. Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 77-97. 9. Az Alpok keleti v'égződése alján és a v'eszprémmegyei Kis Magyar Alföldön felbukkanó bazaltok és bazalttufák. Die am Ostfusse dér Alpen und in dér kleinen ungarischen Tiefebene im Komitate Veszprém auftretenden Bazalté und Basalttufe. M. le. Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 63 — 76. 10. A német délnyugat-afrikai gyémántterületek. Uránia, IV. 19. 1918. p. 112—116. 11. A nefelin gyakorlati alkalmazása. Termtud. Közi. Pótfüzetek. 12. A világ aranytermelése az utolsó két év'tizedben. Termtud. Közi. 62. 1931. p. 552 — 561. 13. Dazitvorkommen in Börzsönv-Gebirge. (Ungarn) Min. und Petr. Mitteil. Bd. 43. 1932. 14. Einschlüsse von Basaltjaspis in elem Ság-Berges (Ungarn). Min. u. Petrogr. Mitteil. Bd. 44. 1933. p. 68-82. 15. Cordierit-tartalmú zárványok a Sághegy-i bazaltban. M. Tud. Akad. Mát. és Termtud. Ért. 51. 1934. p. 472-493. 16. Gyémántbányászat és ipar válsága. Bány. és Koh. Lapok 1934. p. 1 — 11. 17. Uer Kristalltuff (Basalttuff) von Medves-Berg in Ungarn. Geologie in Mijbouw van Maart. 1935. 18. A medvesi bazalttakaró felépítése és kristálytufája. M. Tud. Akad. Math. és Ért. 51. 1934. p. 443-470. 19. A., MARCHET-tel közösen; Dér Ságberg in Ungarn und seine Ergussgesteine. Min. u. Petr. Mitt. 49. Bd. 1937. pp. 369 — 414. 20. A Sághegy felépítése és vulkanológiai viszonyai. M. Tud. Akad. Math. és Termtud. Ért. 56. k. 1937. pp. 443 — 470. 21. Krenner József dr. (Megemlékezés). ,,A Kis Akadémia negyvenkét esztendeje az ezre- dik előadásig” c. könyvben. Budapest 1899—1941. 22. Koch Antal dr. (Megemlékezés). Üo. jelent meg. 23. Lőrenthey Imre dr. (Megemlékezés). Uo. jelent meg. 24. Die Basalte des Pauliberges im Burgenland. ,,Chemie dér Erde” 12. Bd. 1939. p. 158-207. 25. Az elcsatolt nyugatmagyarországi Pál-hegy geológiai viszonyai és bazaltkőzetei. M. Tud. Akad. Math. és Termtud. Ért. 58. 1939. p. 255 — 275. 26. Spanyolország bányakincsei. Term. Tud. Közi. 70. 1939. p. 1 — 12. 27. Dér Ásphaltspuren führende Andesit des Sulyomtető im Cserhát-Gebirge. (Ungarn). Scheiz. min. Petr. Mitt. Bd. 19. 1939. p. 310 — 324. 28. A Sulyomtető aszfaltnyompkat tartalmazó andezitje a Cserhát-hegységben. M. Tud. Akad. Math. és Termtud. Ért. 59. 1940. p. 275 — 288. 29. A Nógrád — Görnöri bazalthegyek. Termtud. Közi. 71. 1940. 2 Földt ani Közlöny 350 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet 30. Az északcelebeszi Gorontalo granodioritja. Dér Granodiorit von Gorontalo auf Nord- celebes. Föld. Közi. LXX. 1940. p. 1—23. 31. Smaragdbányászat a keleti Alpokban. Földt. Ért. 1940. p. 1—8. 32. Adatok a Somoskő és Rónabánya környéki bazaltelőfordulások ismeretéhez. Beitráge zűr Kenntniss dér Basaltvorkommen aus dér Umgebung von Somoskő und Rónabá- nya. (Ungarn.) M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1935. p. 1511 — 1516. 33. A Bénahegy-i aragonit Nógrád megyében. Aragon’t vöm Bénahegv im Komitat Nógrád. Földt. Köll. LXXI. 1941. p. 1-8. 34. Salgótarján és Bárna környékén előforduló bazaltok és bazalttufák. Die in dér Umge- bung von Salgótarján imd Bárna befindlichen Basalt und Basalttuff Vorkommen. Földt. Int. Évi Jel. 1936-37. p. 957-985. 35. A volt német gyarmatok bányagazdasági jelentősége. Termtud. Közi. Pótfüzetek. 1942. p. 12-21. 36. Somoskő — Fülek— Ajnácskő között települő bazaltelőfordulások. Die sich zwischen den Gemeinden Somoskő — Fülek —Ajnácskő lagernden Basaltvorkommen. (Ungarn). M. Áll. Földt. Int. É9i Jel. 1939-40. p. 643-668. 37. Adatok a Nógrád — Gömöri bazaltterület ismeretéhez. Beitráge zűr Kenntniss dér oberungarischen, im Komitate Nógrád U2id Gömör befindlichen Basalte und Basalt- tuffe. Beszámoló a M. Áll. Földt. Int. Vitaüléseinek munkálatairól. 6. szakülés, 1944. p. 277 — 329. 38. A százéves bauxit. Termtud. Közi. 74. 1943. p. 1 — 10. 39. Várgéde és Korlát! környékének bazalt és bazalttufa előfordulásai Gömör és Nógrád vármegyékben. Die Basalt und Basalttuff- vorkommen dér Umgebung von Várgéde und Korláti, in den Komitaten Gömör u. Nógrád. (Ungarn). M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1939-40. p. 693-716. 40. Az ásványi nyersanyagok világgazdasági és hadászati jelentősége. 1943. évi közigaz- gatási továbbképző tanfolyamon tartott előadás. Megjelent: ,,A mai magyar honvé- delmi igazgatás” 1943. p. 1 — 16. 41. Adatok a székesfehérvári mélyfúrás kőzetanyagának ismeretéhez. Beitrag zűr Kennt- niss dér aus dér székesfehérvárer Tiefbohrung gewonnenen Gesteine. Földt. Közi. LXXIV. 1944. p. 32-47. 42. Az Uránércek. Termtud. Közi. 1944. p. 14 — 21. 43. Adatok Tátika — Prága — Sarvaly-hegyek vulkanológiai felépítéséhez. Beitráge zum vulkanologischen Aufbau dér Berge Tátika — Prága — Sarvaly. Földt. Közi. 1948. LXXVIli: p. 196-205. 44. Kőzettani és geológiai megfigyelések a Lánzséri-hegységben (Burgenland). Petr. u geol. Beob. im Landsee-er Gebirge (Burgenland.) Jel. a Jöv. Mélykút. 1947 — 48. mun- kálatairól. p. 32 — 44. 45. Adatok a Cserhát-hegység andezitjeinek ismeretéhez. Daten zűr Kenntniss dér Ande- zité (les Cserhát — Gebirges (Ungarn). Földt. Közi. LXXIX. 1949. p. 434 — 453. 46. A torjai Büdöshegy vulkanológiai viszonyai. Die vulkanologischen Verháltnisse des Büdösberges bei Torja (Siebenbürgen). Évi Jel. M. Áll. Földt. Int. 1941—42. 47. Zalaszántó — Zsidi medence bazalthegyeinek (Tátika csoport) felépítése. Dér Aufbau dér Basaltgebirge des Zalaszántó — Zsider Beckens (Tátika Gruppé). Évi Jel. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1945-47. p. 259-309. 48. Tapolca-környéki bazalttufa előfordulások. Les pccurences de tuf basaltique dans les envürons de Tapolca. M. Áll. Földt. Int. 1944. Évi Jel. p. 13 — 25. 49. A torjai Büdöshegy hidrogeológiai viszonyai és ásványvizei. Hidrology and Mineral- springs of the Mount Büdös Near Torja. Hidr. Közi. 1947. p. 88 — 94. 50. Az ömlesztett bazalt. Magyar Technika, 1949. 8. sz. p. 1 — 12. 51. Tapolca-környéki bazaltbányászat. I. rész. (Badacsonytomaj gulács-i bazaltbányákról. Építőanyag, 1949. 7 — 8. fűz. p. 1 — 12. 52. Tapolca-környéki bazaltbányászat. II. rész. Diszeli bazaltbánya. Építőanyag, 1950. 11-12. fűz. 53. Tapolca-környéki bazaltbányászat. III. rész. Halápi bazaltbánya. Építőanyag, 1951. éyf. 3 — 4. fűz. p. 71 — 77. 54. Útépítő kőbányászatunk fejlődése az utóbbi években. Építőanyag, 1951. évf. 11 — 12. fűz. p. 217 — 222. 55. A vulkáni tufák, mint építőkőzetek. Építőanyag, 1954. 11. fűz. p. 399 — 407. 56. Beitráge zűr Kenntniss dér Gesteine von Ost-Celebes. Adatok Kelet-Celebes kőzetei- nek ismeretéhez. Geologica Hungarica Tomus 8. 1950. p. 1 — 112. 57. A dunántúli bazaltbányászat fejlődésének kőzettani adottságai. Építőanyag 1957. 3. fűz. p. 122-137. S z ék y né F u x: dr. Jugovics Lajos emlékezete 351 58. A déli Bakony és a Balatonfelvidék bazaltterületei. Les occurences de Basalte du Bakony meridional et des environs du lae Balaton. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1953. I. rész. p. 65 — 88. 59. Kketzoi Miklóssal — Csánk Elornérnével közösen: Felsőjégkori emlősmaradványok a ' Badacsony bazaltkúpjáról. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1953. I. része. p. 89 — 95. 60. Csánk Elemérnével közösen: A tapolcai Haláp-hegy bazaltjának fekvő és fedőhomok- jai. Les sables sous-jacents et les sables de tóit du Basalte du Mont Halápá Tapolca. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1954. p. 69—75. I 61. Balaton -környéki bazalthegyek. Temitud. Közi. 90. 1959. p. 59 — 62. ' 62. Néhány építésre és falazótömb előállítására alkalmas vulkáni tufaterületünk kőzet- anyagának sajátságai és bányászatuk. Építőanyag 1958. 12. fűz. p. 431—445. 63. Uzsai bazaltbánya. Építőanyag 1959. 5. fűz. p. 157—163. 64. Tállyai Kopasz-hegy piroxénandezitje. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1955 — 56. p. 137 — 151. 65. A Haláp-hegyi bazalt kőzettani vizsgálata. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1955 — 56. p. 1,23-136. 66. Újabb vulkanológiai és kőzettani megfigyelések a Tátika-csoport bazalthegyein. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1955 — 56. p. 153—178. 67. Csánk Elemérnével közösen: Adatok, a Tátika-bazaltcsoport fekü- és fedőhomokjai- I n,ak ismeretéhez. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1955 — 56. p. 179— 190. 68. Áttelepítik-e a kőbányákat a történelmi borvidékről? Kertészet és Szőlészet, 1957. VII. lapjában, p. 14. 69. Gulácshegyi bazaltbányászat áttelepítése a Balaton partjáról a diszeli Halyagos- hegyre. Építőanyag, 1960. 10. fűz. p. 352 — 357. 70. Gerő L.-el közösen: Badacsonyhegyi bazaltbányászat áttelepítése a vindornyaszöllősi Kovácsi-hegyre. Építőanyag, 1960. 5. fűz. p. 161 — 175. 71. A nemesgulácsi és diszeli bazaltbányák egyesítése a diszeli Halyagos- hegyen, különös tekintettel a természetvédelmi és gazdasági vonatkozásokra. Ejjítőanyag, 1961. 11. fűz. p. 413 — 414. 72. Kőbányászatunk fejlesztése céljából 1948— 1960. évek alatt végzett geológiai kutatá- sok gyakorlati eretlményei. I. rész: bazaltkutatások, Építőanyag, 1963. 3. fűz. p. 116 — 120. II. rész: andezitkutatások, Építőanyag, 1962. 4. fűz. p. 142 — 148. 73. Mesterséges tó a nyugati Mátrában. Földr. Értesítő, IV. 1962. p. 506 — 509. 74. Az útépítési kőbányászat geológiai kutatásai 1948—1964. években. Mélyépítéstudo- mányi Szemle. 1965. p. 515 — 523. 75. Balatonparti bazalt bányászat. Veszprémi Bakony-Miizeum kiadványa. 76. Termelő bazaltbányáink anyagának kőzettani-kőzetmechanikai viszonyai. Építő- anyag 1966. 4. 7. 8. fűz. 77. Petrographisch onderzoek van de op den oostarm van Celobes verzemalde eruptief gestenten en kristallijne Schisten. Geologisch Mijubouwkundig Genotschap voor Nederland-Kolonien. Geologische Serie ,Deel X. Derbe Stuk-Bladz. p. 219 — 322. 78. A polgárdi mészkő földtani kutatása. Építőanyag, 1967. 11. fűz. p. 406 — 413. 79. A Karancs-hegv andezitjének kőzettani — kőzetmechanikai vizsgálata. Építőanyag, 1969. p. 332-341. 80. A dunántúli bazalt és bazalttufa-területek. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1967. p. 75-82. 81. Adatok a hazai mészkövek és dolomitok kémiai összetételének ismeretéhez. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1967. p. 143—188. 82. Lepusztulási térszín a tokaji Nagy-hegyen. Földrajzi Köziem. XIX. 1970. 2. fűz. p. 187-190. 83. id. Lóczy Lajos (1649 — 1920.) életmunkája. Magyar lélek — Magyar munka írásban és képben. (Szerkesztette: Radisics Elemér, 1943.) 84. Nopcsa Ferenc br. életmunkája (1877—1933). Magyar lélek és Magyar munka. 1943. (Szerkesztette: Radisics Elemér. 1943) 85. Krenner József dr. (Megemlékezés). Természet világa. 1970. 3. sz. p. 138. 86. id. Lóczy Lajos a Himaláya első magyar kutatója. Természet világa. 102. 1971. 2. fűz p. 70. 87. A Balaton-felvidék és a Tapolcai medence bazaltterületeinek felépítése. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1968. p. 223-244. 88. Észak-magyarországi — Salgótarján környéki bazalt területek. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1968. p. 145-165. 89. Kabhegy és a körülötte települő bazaltterületek (Kabhegyi csoport). M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1968. p. 245 — 255. 2* 352 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet 90. Bazaltbányászatunk és fejlesztése a IV. ötéves tervidőszakban Építőanyag, 1971. 9. fűz. p. 321 —326. 91. A pomázi Kis-Csikóvár andezitjeinek kőzettani és kőzetmechanikai vizsgálata. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1971. 92. Balaton-parti bazaltbányászat. A Veszprómmegyei Múzeumok Közleményei 12. 1973. 93. A Ság-hegy. A sághegyi bazaltbányászat. Vasi Szemle. XXVIII. 1. sz. 1974. Nagyszámú kéziratos jelentés a Magyar Állami Földtani Intézet Adattárában. Földtani Közlöny, BuU. o1 the Hungárián Oeol. Soe. (1976) 106. 353—386 A Hárshegyi Homokkő Formáció kora és képződési körülményei Dr. Bálái Tamás*, B. ár. Beke Mária,** Horváth Mária,* ár. Kecs- keméti Tihnr***^ dr. Monostori Miklós**** és Nagymarosi András* (7 ábrával, 6 táblázattal, 5 táblával) Összefoglalás ; Szerzők elsőként írnak le értékelhető és aránylag gazdag nannoplanktont, kisforaminifera-faunát, Lepidocyclina dilatata-tournoueri-ratdini — Nummulites vascus összetételű nagyforaminifera-faunát, molluszkafaunákat és ostracodá- kat a Hárshegyi Homokkőből. A települési viszonyok, valamint a fenti csoportok biosztra- tigráfiai vizsgálatának eredményei egybehangzóan a Hárshegyi Homokkő felsőrupélien (kiscellien) korát tanúsítják. A Hárshegyi Homokkő a Kiseelli Agyag transzgressziós bázis- konglomerátuma ill. a medence-peremeken helyettesítő, heteropikus fáciese. Szerzők vá- zolják a középsőoligocén ősföldrajzi képét, az események fejlődésmenetét a Hárshegjd Homokkő elterjedési területén (Budapest tágabh környéke). Kimutatják a Kiseelli Agyag Ny-felé való kiékelődésének módját, eredményeiket szintézisbe hozzák a Dorogi-medencé- ben korábban kialakított rétegtani képpel. A Hárshegyi Homokkövet több, mint évszázada, a magyar nyelvű földtani irodalom első klasszikus monográfiáinak megjelenése óta ismerjük. Bár Hofmann K. (1871) és Koch A. (1871) sokat tudtak e képződményről, isme- reteink azóta lényegi kérdésekben alig gyarapodtak, a Hárshegyi Homokkő egyik enigmatikus formációnk maradt. Korát az eltelt száz év folyamán szer- zők sora a formáció települési helyzete, vagy puszta spekuláció alapján a felső- eocéntől a felsőoligocénig terjedő intervallumon belül a legkülönbözőbb eme- letekben jelölte meg. Hasonlóan ellentmondásos nézetek terjedtek el a Hárs- hegyi Homokkő fácieséről is, melyet — bár az első megfigyelések már határo- zott tengeri jellegét rögzítették — később Vadász E. (1960) az irodalom átte- kintése alapján mégis így jellemzett: ,, jellegzetes partszegélyi, helyenként deltakeletkezést mutat a partszegély változóan szárazföldi és vízzel borított átmeneti voltával ... ”, majd: ,,szárazulati-édesvízi, mocsári -tavi és partsze- gélyi képződmény” (p. 218). A bizonytalanság okát két tényezőben látjuk: 1. a képződményt — lerakodása után — - agresszív kioldás és hidrotermális ková- sodás alakította részben át, mintegy leárnyékolva eredeti jellegeit és sok he- lyen megsemmisítve kövületeit; 2. a megmaradt, réteg- és fáciestanilag hasz- nosítható dokumentumok anyagvizsgálata, értékelő elemzése elmaradt. Az első körülményre, a Hárshegyi Homokkő utólagos elváltozásaira vonatkozó vizsgálatok eredményeit Báldi T. & Nagymarosi A. (1976) már közölte. A jelen dolgozat célja a második helyen említett hiány pótlása, mely — nézetünk szerint — a magyarországi oligocén egy-két kulcsproblémájára is választ adott. Gondolunk itt például Telegdi-Roth K. (1912) több mint fél évszázada meg- •ELTE Földtani Tanszék. ••Magyar Állami Földtani Intézet. •••Természettudományi Múzeum Föld- és öslénytár. ••••ELTE őslénytani Tanszék. 354 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet fogalmazott, azóta is csak hipotetikus szinten megközelített tételére: a kiscelli agyagnak nincs parti, sekélytengeri heteropikusfáciese (a Hárshegyi Homokkőről ő ezt írta: ,,a Budai Márga parti fáciesénél fiatalabbnak nem tekinthetjük”). 1. Települési helyzet (Báldi T.) A Hárshegyi Homokkő transzgressziós jellegét, vagyis azt, hogy abráziós alapkonglomerátummal települ a triász és eocén különböző szintjeire, már száz évvel ezelőtt megfigyelték. A mai napig lényeges kérdésnek tartották azonban, hogy a fekvőben észlelt formációk közül melyik a legfiatalabb. Különös jelen- tőséget tulajdonítottak annak a ténynek, hogy a Budai Márga és a Tardi Agyag sosem figyelhető meg a Hárshegyi Homokkő fekvőjében, sosem talál- ható vele egy szelvényben. Mi kezdettől fogva kritikával fogadtuk ezt az elterjedt álláspontot, mivel feltűnőnek találtuk, hogy a Hárshegyi Homokkő mindig csak kemény kőzetre települ (függetlenül annak korától), és feltételeztük, hogy a lágy Budai Márga és esetleg a Tardi Agyag is az igen hatékony infraoligocén denudáció (Telegdi- Roth K. 1927.) áldozatául esett a kiemeltebb vonulatokon, a peremterületen, tehát épp ott, ahol később a Hárshegyi Homokkő lerakódott. Ugyancsak feltűnő volt a fedő hiánya a felszínen. Bár Üröm környékén már Koch a. (1871) ,, kitérképezte” a Kiscelli Agyagot a Hárshegyi Homokkő feletti helyzetben, mégis némüeg meg tudtuk érteni Jámbor et al. (1969) szkepticiz- musát, mely szerint a Hárshegyi Homokkő ,,oligocén kora, fedő hiányában, kétségbe vonható”. Strausz L. (1923)-tól tudjuk, hogy Schréter Z. sokáig felsőohgocénnek vélte e formációt, és ebből érthető, miért tulajdonított később olyan nagy jelentőséget a Hárshegyi Homokkőre települő Kiscelli Agyagot átfúró pilisboros jenői fúrásnak (Schréter Z. 1909). Szerintünk a fedő felszíni hiányának szintén geomorfológiai oka van: a kiemelt rögök ellenálló, kováso- dott Hárshegyi Homokköve dacolt az erózióval, miközben lágy, Kiscelh Agyag fedője ezeken a helyeken törvényszerűen lepusztult. Teljes rétegsort tehát csakis az árkokban várhattunk. Nehezíti még a helyzetet az összefogazódás hiánya is, ami miatt a ,,lateráhs nyomonkövetés” korrelációs módszerét nem alkalmazhattuk. A MÁFI Bör- zsöny-hegységi térképezőmunkálatai során Hámor G. által telepített Berke- nye-4. sz. fúrás tárta fel az első olyan szelvényt, melyben a Kiscelli Agyag és a Hárshegyi Homokkő váltakozását megfigyelhettük és ezzel a két formáció laterális érintkezésére vonatkozó első települési bizonyíték birtokába jutottunk. A solymári terület szelvényeinek elemzése, a biosztratigráfiai eredmények birtokában, világosan mutatta, hogy itt a Kiscelli Agyag nagy részét Hárs- hegyi Homokkő helyettesíti, az utóbbi fedőjében ui. csak nagyon vékony, nem típusos Kiscelli Agyag van. A Hárshegyi Homokkő települési viszonyairól kialakított képet az 1. ábra szelvénysorában foglaltuk össze. Az ábrából kiderül, hogy a Budai Márga és a Tardi Agyag rétegtani helyzeté- nek ismerete nem mellőzhető a Hárshegyi Homokkő településének teljes meg- értéséhez. Tudománytörténeti okokból is röviden érintenünk kell ezt a témát — bár meghaladja e tanulmány kereteit — , mivel a mai napig általános nézet szerint ezek a Hárshegyi Homokkő heteropikus fáciesei. A Budai Márgával való összefogazódás legcsekélyebb nyomát sem találva, jogosan vonhatjuk le azt a következtetést, hogy e hiány oka az, hogy a Hárs- Bálái et ni.: A Hárshegyi Homokkő Formáció 355 hegyi Homokkő fiatalabb a Bvdai Márgánál. Monostori M. (1973) szerint a Budai Márga partközeli fácieseit nummuliteszes mészkő és mészmárga képvi- selheti.* Bonyolultabb a Tardi Agyaggal való kapcsolat kérdése. A Buda-pilisi terüle- ten a Rózsadomb-Fillér-utcai fúrás, valamint a csillaghegyi téglagyári profil tanulmányozása nyomán úgy találtuk, hogy a Tardi Agyag három tagozatra osztható (Báldi et al. 1973, 1974). Ezek alulról felfelé a következők: a) A priabonien mészmárgából folyamatosan kifejlődő laminit-összlet mész- márga betelepülésekkel, kaolinosodott tufazsinórokkal, tengeri faunával. A nannoplankton B. Beke M. szerint az NP 21 22 (alsóoligocén) zónát jelzi, alsóoligocénre utal a foraminifera-fauna is (8ztr.\kos K. 1974). Ez a tagozat azonos lehet a J.Á.MBOR et al. (1969) által ,, andezittufa, lemezes agyagmárga'’ néven leírt összlettel. b) 15 — 30 m vastag tufás (kaolinos) homokkő-betelepülés halfogakkal, cápa- fogakkal (Csillaghegy). c) Laminit (legalább 20 m) édes- és csökkentsósvízi faunával (,, édesvízi halak és teknősök, rengeteg növénymaradvány” a ,,Bohn-féle” téglagyárból ID. Noszky J. (1939) szerint; Halitherium és Aliliammina-Ammobaculites fauna Csillaghegyről Horváth M. szerint in Báldi et al. 1974). Ez a felső tagozat váltakozva megy át fedőjében a Kiscelli Agyagba (Szé])völgy: Lelkes Gy. 1970; Csillaghegy: Nagymarosi A. 1974). A Tardi Formáció hasonló hármas tagozódását a mezőkeresztesi területen B. Makk A. (1975) mutatta ki. SzTR.\KOS K. (197.5) a fenti adatok isineretéhen legutóld) Si,b) én c) tagozatot — sze rintünk nem kielégítő biosztratigráfiai alátámasztással — a középsooligocénbe sorolja és a tnfás homokkőbetelepülést transzgressziós bázisképződménynek tartja. Eleinte mi is hajlottunk arra, hogy a fenti homokkövet a Plárshegyi Formáció beékelődő ,, nyelvének” tekintsük. A homokkőre települő laminitf édes- és csökkentsósvízi jellege azonban sehogy sem korrelálható a túlnyomóan tengeri kifejlődésű Hárshegyi Iloomokkővel. Egyébként sem lehet transzgressziós az olyan édes- és csökkentsósvízi kéjiződmény, mely két tengeri formáció között (alsó Tardi és Kiscelli Agyag) foglal helyet folyamatos rétegsorban, hanem épp az emerzió maximumát jelzi ! A tengeri, transzgressziós Hárshegyi Homokkő medencebelseji megfelelője a felső tardi laminitnál mélyebb és nyíltabb tengeri miliőt tükröző, fedő tengeri formáció, tehát a Kiscelli Agyag lehet. Természetesen a felső tardi laminit finom-rétegtani, komplex ökológiai -biosztratigrá- fiai vizsgálata még hátra van és csak ez döntheti el véglege tagozat regressziós, transzgresz- sziós, vagy éppen stagnáló jellegét. Egyes szelvényekben a Hárshegyi Homokkő transzgressziója oszcillációs jel- legű volt (Pesthidegkút-Tökhegy, Pilisszentkereszt-Szurdok, Pilisvörösvár- őrhegy), amit brakkvízi betelepülések jeleznek. A Dorogi-medence DK-i pere- mén (pl. Kesztölc) nem ritkák a.b) típusú Hárshegyi Homokkőben (Báldi T. & Nagymarosi A. 1976) a lemezesen hasadó, néha majdnem laminitnek minősít- hető betelepülések (? a tardi laminittel való összefogazódás). Mindezek alapján nem zárható ki teljesen, hogy a Hárshegyi Homokkő legal- só rétegei egyes szelvényekben a felső-Tardi laminittel egyidősek. Valószínűbb- nek látszik azonban, hogy a Hárshegyi Homokkő bázisa — legalább is a Buda-pilisi területen — a Tardi Agyag és Kiscelli Agyag váltakozó átmeneti részével korrelálható, vagyis az áramlások erősödésének, a tengeri miliő tér- hódításának kezdetén indult meg lerakódása a peremeken. • A kézirat lezárása után mi is észleltünk az FTV József-hegy-4. sz. Mandula utcai szelvényben a Budai Márgába közbetelepülő gradált (lecsuszamlásból eredő) nummuliteszes mészkőpadokat. 356 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet Országos léptékben a Tardi Agyag önálló formáció-jellege sok helyen meg- kérdőjelezhető. B. Beke M. Recsk környékéről mutatott ki NP 21 — 22 zónába tartozó, tehát a Tardi val egyidős Kiscelli Agyagot, míg az Egerszalók — 2 fúrásban és Eger mellett a Kis-egedi szelvényben, továbbá a 2. sz. téglagyárban laminites kifejlődésű Kiscelli Agyagot találunk. Ilyen értelemben van közép- sőoligocén ,, Tardi” is, ezért helyesebb úgy fogalmazni, hogy a Tardi Agyag általában nem más, mint a Kiscelli Agyag laminites fáciese. összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy a Hárshegyi Homokkő — tele- pülési helyzete szerint — a Kiscelli Agyag transzgresszív bázis-képződménye, mely a peremeken helyettesítheti is azt. A temporális transzgresszió elvének megfelelően (Báldi, 1971) heterokron kőzettest, a peremek felé haladva fiata- lodó jelleggel. A Budai Márga egésze, a Buda- vidéki Tardi Agyag nagy része, vagy teljes egésze idősebb a Hárshegyi Homokkőnél. 2. A Hárshegyi Homokkő kőzetfáciese (Nagymarosi András) Kőzettani vizsgálataink viszonylag kevéssé alkalmasak a keletkezési kör- nyezeti viszonyok rekonstruálására, mivel egyrészt a Hárshegyi Homokkő utólag kovásodott, másrészt a párhuzamosan folyó faunavizsgálatok az üle- dékképződés környezetére vonatkozólag pontosabb információkat nyújtanak. Ha a kovásodás okozta kőzettani változásoktól eltekintünk, a formáció két fő kőzettípusra osztható: változó szemcsenagyságú homokkőre és a lencsésen betelepülő tűzálló agyagra. A homokkőrétegek közepes szemcseátmérője a konglomerátumos durvaho- mokkőtől a homokos aleuritig változik. Egy-egy vertikális szelvényben kevés szemcsenagysági változás észlelhető. A Hárshegyi Homokkő Formáción belül horizontálisan általános szemcsefinomodás tapasztalható nyugati, illetve déh irányban. Ez a homokszemcsék nagyságán, a kavicsanyag és az agyagfrakció gyakoriságán is lemérhető. A legdurvább homokkő- és konglomerátumrétegek a budai vonal mellett vannak. Lényeges különbség tapasztalható az elkováso- dott és az eredeti Hárshegyi Homokkő között szemcsenagyság tekintetében is. A kovás a) típusú homokkövek durvább szemcséjűek, mint a nem kovás b) típusú finomszemcsés agyag- és aleurittartalmú homokkövek. A jó permeabi- litású durvahomokövek általában átkovásodtak, míg a magas agyagtartalmú, rossz permeabilitású homokkövek általában nem. Az a) típusú homokkő általában jól, mérsékelten jól szortírozott, a,b) típusú aleuritos, agyagos homokkövek többnyire rosszul szortírozottak. A durva- szemcsés változatok rétegzése makroszkóposán nem szembeötlő. Ezek áramló vízben ülepedtek le, keresztrétegzést is észleltünk néhány feltárásban. Hullám- fodrot egy helyen találtunk (Solymár, Várerdő- hegy). Általában gyakori a Hárshegyi Homokkőben a szenes vagy limonitos, teredós uszadékfa. A Hárshegyi Homokkő karbonáttartalma az a) típusnál gyakorlatilag nulla, 2ib) típusnál kb. 10 — 20%. A hárshegyi formáció tűzálló agyagbetelepülései főleg szabálytalan lencsék formájában jelentkeznek. Ezeknek vastagsága gyakran csupán néhány dm, de a Romhányi-rög területén közel 80 m vastag. A Buda-Pilisi-hegységben csak vékonyan fejlődtek ki. A Hárshegyi Homokkő anyaga csaknem kizárólag kvarc, elvétve kevés földpátot és muszkovitot tartalmaz, 1% körüli mennyiségben. Törmelékes Bálái et al.: A Hárshegyi Homokkő Formáció 357 eredetű nehézásványai: cirkon, rutil, turmalin, gránát, epidot, disztén (Kasza- NITZKY F. 1956, és saját vizsgálataink), és monomineralikus jellege jelzi esetleg többször is áthalmozott, érett üledék voltát. A Hárshegyi Homokkő anyagának magmás-metamorf eredetét a kavics- anyagvizsgálat is alátámasztja (Hartai É. 1975). Az összlet bázisán sok helyütt néhány dm vagy m vastagságú karbonátka- vicsréteget találunk. Ez az abráziós konglomerátum minden esetben a fekvő karbonátos képződmény anyagából származik. A karbonátos törmelékanyag mennyisége a rétegsorban felfelé haladva csökken, majd kimarad (az a) típusú homokkő esetében). 2. ábra. A Hárshegyi Homokkő fontosabb kövüIet-Ielőhelyei a Budai-hegységben és a Pilisben. Jelmagyarázat: 1 . Kövületlelöhely Abb. 2. Wichtigere Fossilfundorte im Hárshegyer Sandstein aus dem Budaer Gebirge und dem PUis. Z e 1 c h e n- erklárung: 1. Fossilfundort A Hárshegyi Homokkő kavicsainak anyaga, mérete és görgetettségi értékei (Hartai É. 197b) Lithologische Zusammensetzung, Korngrösse und Al)rolIungswerte dér Gcrölle des Hárshegyer Sandstcins (É. Hartai 1975) 358 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet 01 - i c 5 “ a 2% 8 10 mm c a 1 5^0 Cl 5 — 12 mm X 25 17 •é üD ősi Ili 100% 4—30 mm M Hiulapfist Hárshegy likö alja A C X cv c-» •vC "■ c''- Cl 3% 2 4 mm j H '' « Cl 3—8 mm 10 ■5 c' A c 5 86% 2 8 mm B S ''P ^ ^ Í.C cc 3 — 8 mm «0 -Tf o 87% 3- 8 mm 1 E « X 7% 2 5 mm 4 db 2 3 mm 3 8 mm 44 1 6k c X o'^ 10% 1 3 mm 2—3 mm t— e© 09 13 j Felsftpetúiiyi út felett B c=0 -1" C-J 8% 2 -10 mm •vp 0^0 f- f— Cl 3 db 4 5 mm osillámpala 1 db 7 mm 3—8 mm Cl ffC »ÍS 13 co Pelsupetéiiy Szarvas- árok H a o''0 O s-í a ■sP c^o ÍC .-H Cl g ^ »Í5 Cl o g • o ^ S3 Sí 3 3-8 mm 23 69 18 1 Pelsőpetény M 25 34,1 35, (í m ssS X X X Cl o «e 1 Cl 2 c- »* Cl 3 — 8 mm 26 1 09 14 - Felsopetéuy M 25 37,1 m 87% 2 -20 mm s B vP 0^0 %0 rH 1 Cl 0^0 X <-* II Cl X 1 eo 30 1 1 60 10 A miuta száma A mintavétel helye kvarc kvarcit grafitpala dolomit egyéb Méret 0% %d %A Kavicsok mennyisége és mérete Kvarckavlcsok OPV vizsgálata Bálái et al.: A Hárshegyi Homokkő Formáció 359 A magmás és metamorf kavicsok max. 6 — 7 cm-es hetelepülésekl^en, dur- vahomokkal keveredve jelentkeznek. Egyedi méretük és összmennyiségük a Cserháttól D-re haladva fokozatosan csökken. Romhányban nem ritka a 10 cm-es kavics, a Budai-hegységben a kavicsok niax. 1-2 cm-esek. A vizsgált 10 minta kavicsainak anyagát a mellékelt I. táblázat tünteti fel, egyértelműen igazolva a magmás-metamorf eredetet. A magmás kvarcát és a metamorf palás kvarcit mellett rendszeresen található fekete grafit palakavics is, amelynek mennyisége a Cserháttól D-felé haladva szintén csökken. A CPV vizsgálatok 3 — 8 mm 0-ű kavicsokon történtek. A cserháti minták kavicsai kevésbé kerekítettek, mint a buda-pilisi kavicsok (3. ábra). A cserháti minták kavicsanyaga (1 — 4. sz.) kétmaximunios szemcseeloszlási görbéket ad, a buda-pilisi kavicsminták (5 — 8., 10. sz.) szemcseeloszlása egyinaximumos. A 9. sz. minta abráziós konglomerátumát többmaximumos görbe jellemzi. összefoglalva; a Hárshegyi Homokkő képződése sekély, EEK — DDNy csapású üledékképződési medencében történt. Ezt K-en a Budai-vonal hatá- rolta le, ahol feltehetőleg egy vízalatti zátonysor húzódhatott. Ma is megfigyel- hető jelenség, hogy ha a partot, vagy zátonysort viszonylag állandó szélirány mellett, szögben érnek a hidlámok, akkor határozott jiartmenti irányú ái’amlás (longshore current) alakul ki (Kukal 1971). Ezeknek sebessége gyakran az 1,25 m/sec-t is elérheti, ez pedig elég ahhoz, hogy akár 700 — 800 g-os kavicso- kat is görgessen (Tweniiofel 1950). Ettől az áramlási maximumtól Ny-ra rakodtak le a Hárshegyi Homokkő finomabb szemcséjű változatai. Bár a lehordási terület magmás-metamorf jellege bizonyítható (ez jellemző a Buda-pihsi-hegységben a felsőeocénre és az egész oligocénre is), eltérő véle- mények alakultak ki a lehordási terület helyét illetően. Vendl A. (1932) és SzTRÓKAY K. (1933) a Kiscelli Agyag és a Budai ÍMárga nehézásványait a Velencei-hegységből származtatta. A Hárshegyi Homokkő esetében egy esetle- ges délnyugati lehordási terület óhatatlanul szolgáltatott volna j)riabonien andezitkavicsot is, mely azonban a Hárshegyi Homokkőből teljesen hiányzik. Kaszanitzky (1956) a képződmény lehordási területének a Vepor kristályos alaphegységét tekintette. A kavicsok minőségi és mennyiségi eloszlása az É-i irányból történt szállítást valószínűsíti szerintünk is. A tűzálló agyagok kaoli- nitjét ugyancsak E-i eredetűnek tartja Radnóthy E. (előadási közlés). p 3. ábra. A Hárshegyi Homokkő kvarckavicsainak görgetettségi értékei (Haktai É. 1975) Abb. 3. AbroUungswerte dér QuarzgeröUe des Hárshegyer Sandsteins (É. Hartai 1975) 360 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet 3. A Hárshegyi Homokkő nannoplanktonja (B. Beke M.) A Hárshegyi Homokkő üledékképződési körülményei a nannoplankton részé- re nem voltak kedvezőek. A kőzetet ért utólagos hatások (karbonát oldás) még a meglevő nannoplankton megtartási állapotát is rontották, vagy akár teljesen el is tüntették a coccohthokat. Éppen ezért a hárshegyi homokkő össz- letébe tartozó finomabb szemcsés homok, homokkő, aleuritos agyag illetve tarka agyagokat vizsgáltam gondosan. Az eredmény nagyon változatos, gyakran a minták legfeljebb 1 — 2 nanno- plankton elemet tartalmaznak: pl. a Szendehely 5. fúrásban feltárt hárshegyi homokkő 86,0 — 122,1 m között, a felsőpetényi fúrások Foraminifera tartalmú tűzálló agyagja (M. 19. 24,8 — 45,9 m között és FP 292. 146,6 — 152,9 m), a Budakeszi 2. fúrás 6,5 — 137 m közötti 22 mintája, a Budakeszi 4. fúrás 77,2 — 78,2 m, és Budakeszi 6. fúrás 17,6 — 98,4 m közötti négy mintája. A solymári Várerdőhegyről és a Pilisszentkereszt alatti Szurdok völgy bejá- ratánál gyűjtött minták nannoplanktonja rendkívül gyér, a túlnyomórészt áthalmozott alakokon kívül a rossz megtartású néhány autochton faj a képződ- mény oligocénen belüli helyzetét nem adja meg. A Várerdőhegyen mindössze néhány Cyclocargolithus floridanus (Roth et Hay) példány nem áthalmozott, míg a Pilisszentkereszt, Szurdokvölgyi szelvény 10 mintája közül ötben for- dultak elő coccolithok, eocén és kréta fajokon kívül gyér példányszámban Cyclocargolithus floridanus (Roth et Hay), Ericsonia muiri (Bi^ack), Coccolithus eopelagicus (Braml. et Ried.), Reticulofenestra hisecta (Hay et ah), Zygrhablithus bijugatus (Defl.) és Braarudosphaera higelowi (Gran et Braarud). Rétegtanilag értékelhető nannoplanktont a Budakeszi 4. és Budakeszi 6. fúrások 1 — 1 mintájában, a Berkenye 4. fúrás mélyebb részén (170 — 282 m között) és Nagykovácsi községtől Ny-ra, a nagy kőbánya bejáratától a faluba vezető út bevágásából gyűjtött agyagos aleurit mintában találtam (II. táb- lázat). A hárshegyi homokkő nannoplanktonja hasonló a kiscelli agyagéhoz, vala- mennyi faj a kiscelli agyagban is megtalálható. Rétegtanilag az NP 24 nanno- plankton zónánál (Martini 1971) idősebb nem lehet, a, Cyclocargolithus ábisectus (Müller) és Reticulofenestra locJceri Müller fajok jelenléte alapján. A középsőoligocén szintezése a zónajelző Sphenolithus-6k fejlődési sorára alapul. Nem trópusi területen ezek azonban ritkán találhatók. Ezért helyette- sítésül az NP 24 zóna bázisául általánosan elfogadott a Cyclocargolithus ábi- sectus belépése (Müller 1970, Roth, Baumann et Bertolino 1971, Bhkry 1973). A Reticulofenestra lockeri Müller fajt Müller (1970) az NP 23 zónától (rupélien) kezdődően jelzi, alsóoligocénből Németországban sem ismert. Az NP 23 zóna helyzete a Paratethysben még tisztázatlan, mélyebb oligocén, tardi rétegekből (pl. Budapest R 8/3 Fillér utcai fúrás) a Reticulofenestra lockeri nálunk is hiányzik, a kiscelli agyagtól kezdve azonban általánosan elterjedt az oligocénben. 4. Kisforaminifera-fauna (Horváth Mária) Kisforaminifera-faunát a Hárshegyi Homokkőből eddig egyedül Majzon L. (1952, 1966) említett, Romhány környékén gyűjtött finomszemű homokkőből. A nannoplankton a Hárshegyi Homokkőben Nannoplankton ini Hárshegyer Sandstein Bálái et al.: A Hárshegyi Homokkő Formáció 361 NAGY- KOVÁCSI jsoSeíSe Bímoi 'z O X O X • O ‘ ... sosíoinoq moaij ^uiui *x X • O • ■ • • BUDA- KESZI 4. ra Z9—Z‘9L • X • ra Z'íZ BUDA- KESZI 6. tn 9E-EE Ox • • • • • . BERKENYE 4. *TKEN) X X X X Cyclammina tmaciata (BRADY) X X X X Cyclammina rotundidorsata (HÁNTKEN) X X X Ammobaculites sp. X X X Ammomarginulina aff. foliacea (Bradt) X X X X Ammomarginulina sp. X X X Triplasia aff. hungarica (MaJZON) X X X Triplasia sp. X Spiroplectammina carinata (OrBIONY) X X X X Spiroplectammina deperdita (OrbionY) X Vulvulina capreolus ORBIGNY X Vulvulina pectinata HaNTKEN X X Textularia aggluíinans ORBIONY X X X X Textularia goesi CUSHMAN X Textularia trochus ORBIONY X X X X Textularia sagittida (Defrance) X X Textularia xubflabelli formis (HaNTKEN) X Bigenerina nodosaria ORBIONY X X Trorhammina aff. inflaía (MONT.) X X X Trochammina aff. squammata (MONT.) X X Trochammina sp. X X X X Gaudryna rugósa ORBIONY X X Trilaxia cubensis (C. et B.) X X Tritaxia havanensis (C. et B.) X Tritaxia szabói (HaNTKEN) X X X Dorothia textilaroides (CusHMAN) X X X Karreriella siphonella (ReusS) X X X Martinottieüa communis (ORBIONY) X X X Cyclogyra involens (REUSS) X X Cvclogyra polvgvta (HANTKEN) X C^inqueloculina agglutinans ORBIONY X X Quinqueloculina seminula (LINNÉ) X Quinqueloculina sp. X Pytgo inomata (ORBIONY) X Sigmoilina celaía (COSTA) X X Triloculina tricarincUa ORBIONY X Nodosaria spinicosta ORBIONY X X X Denlalina pungens REUSS X Amphicoryna marginiUiniformis (XYIRŐ) X Lagena striaía (ORBIONY) X Lagena sulccua (W. et J.) X Lenticvlina div. sp. X X X X MarginvXina bullata Orbiont X Marginulina pediformis BORNEMann X MarginiUinopsis fragaria (GÜIíBEL) X X Pseudonodosaria disrecta (REUSS) X Vaginulinapsü gladius (PHIUPPI) X Plectofrondicularia striata (Hantken) 1 X Bálái et al.: A Hárshegyi Homokkő Formáció 365 0/ a. s 0. ^c' c 1 o; % z V. s 0/ z z z 5; Guttulina problcma OrbKíNY X OuUulina probléma deltoidea REUSS X X Pyrulina fusiformis (Koemer) X X Glandulina laevigata ORBIGNY X Fissurina laevigala (REUSS) X Neobulimina bxídensis (Hantken) X Sphaeroiditia bulloides Orbigny X Sphaeroidina variábilis Reuss X Stüostomella approximata (REUSS) X X Stilostamella elegáns (ORBIGNY) X X Stilostomella verneuili (ORBIGNY ) X X Praeglobobulimina ovata (ORBIGNY) X Praeglobobulimina pupoides (ORBIGNY) X Praeglobulimina pyrula (ORBIGNY) X üvigerina hantkeni C. et E. X X Valvvlineria sp. X Siphonina reticulata (C,'ZJZEK) X X Botalia kiliani (AndreaE) X Rotalia propinqua REUSS X Cribrononion hUtermanni (HagN) X Cribrononion minutum (REUSS) X Globigerina officinalis Sl’BBOTlNA X X Globigerina praebulloides BlX)W s, l. X X X Globigerina sp. X líeoeponides schreibersii (ORBIGNY) X Planulina costafa (Rantken) X X X Planulina vuellerstorfi (SCHWAGER) X X X Cibicides tenellus (REUSS) X X Caucasina oligocenica (Khalilov) X Fursenkoina schreibersiana (CZJZEK) X Allomorphina trigona REUSS X Alabamina tangentialis (CLonius) X Gyroidina soldanii (ORBIGNY) X X X X Anomalina affinis (Hantken) X Ánomalina cryptomphala (REUSS) X X Anomalinoides granostu (ORBIGNY) X X Anomalinoides grosserugosus (GUMBEL) X Cibicidoides pseudoungerianus (CUSHIIAN) X X X Cibicidoides ungerianas (ORBIGNY) X Heterolepa bullata (Franzenau) X X X Heterolepa costata (Franzenau) X X X Heterolepa dalmatina (van BELLEN) X X Heterolepa diUemplei (ORBIGNY) X Heterolepa propinque (Reuss) X X X X Almaena osnabrugensis (Roemer) X ismert fel ezekben, majd Méhes K. (1943) megerősítve Rozlozsnik P. felis- merését és határozását Lepidocyclina dilatata (Michelotti) fajt közöl innen, s a bezáró kőzet korát alsóoligocénnek adja meg. Az Orbifoid-típusú Foraminiferák feldolgozására irányuló vizsgálatainkat nagyrészt Báldi T. és munkatársai, kisebb részlien pedig Monostori M. (1964) által felvett szelvények anyagán végeztük. A legjobban feltárt szelvény (a Várerdőhegy D-i feltárása) alsó tagjai (echi- noideás mészkő, nummuliteszes mészkő, discocyclinidás mészkő) a felsőeocénbe tartoznak, de a tarkaagyag, ill. homokos-agyagos-kavicsos réteg közbeiktatá- sával erre települő meszes homokkő — melyben a kritikus Orftitoid-házalko- tású Foraminiferák is vannak -- kora mindeddig tisztázatlan és vitatott volt: az egyik vélemény felsőeocénnek, a másik alsóoligocénnek tartotta. 3 Földtani Közlöny 366 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet A meszes homokkőből származó minták (20 db) közül 14 db tartalmazott Lepidocyclinákat. Gyakoriságuk általában nem nagy; 5 mintában találtunk kőzetalkotó mennyiséget. A vizsgálatok főleg felületi csiszolatokon, kisebb részben vékony csiszolato- kon történtek. A metszetek meglehetősen rossz megtartású Lepidocyclina- faunát tártak fel, emiatt csak néhány equatoriális metszetet sikerült nyernünk. A példányok zömben tangenciális, kisebb mértékben axiális metszetek, melyek- ben inkább csak az alakkör-, mint faji-bélyegek vizsgálhatók, így a taxonok pontos meghatározása sok esetben nehéz. A fajok leírásától e keretek közt el kell tekintenünk, így itt csak a fontosabb faunisztikai és rétegtani eredményeket rögzítjük. A Lepidocyclina faunában három taxont különítettünk el: az Eulepidina dilatata (Michelotti), az Eulepidina raulini (Lemoine & R. Douvillé) és & Lepidocyclina (Nephrolepidina) tournoueri (Lemoine & R. Douvillé). Közü- lük leggyakoribb az eulepidin embrionális apparátusú Eulepidina dilatata. Ez a viszonylag könnyen meghatározható faj a lepidocyclinás minták mindegyi- kében előfordul, néhány mintában mindkét generációjával. Nagy méreténél fogva jelenléte szembetűnő s azt a benyomást kelti, mintha egyedül ebből az egy fajból állna a Lepidocyclina-íüunsb. Utána számszerűleg az ugyancsak eulepidin embrionális apparátussal rendelkező Eulepidina raulini következik. Enyhén kiemelkedő umbójú házai többnyire töredékekkel vannak képviselve. A kicsi (4—5 mm átmérőjű), korongalakú, erőteljes umbójú Lepidocyclirva (Nephrolepidina) tournoueri csak néhány példányban mutatkozik, de jelenléte nephrolepidin elrendeződésű embrionális apparátusa miatt igen fontos. Az előforduló fajok mindegyike meglehetősen tág rétegtani határok között (tulajdonképpen a teljes oligocénben) egzisztál, így a fauna a pontos kort nem jelzi. Közelebb jutunk azonban a lepidocyclinás képződmények korának ponto- sításához, ha az embrionális apparátus filogenetikai fejlettségi állapotát vesszük alapul. Ismeretes, a Lepidocyclinák embrionális apparátusának egy isolepidin — nephrolepidin ^ eulepidin — *• pliolepidin fejlődési tendenciája, melyben, bár időben átfedően következnek egymásra, a fejlettebb, specializáltabb típusok egymást követő szakaszos fellépésével egy nagyobb időszakasz kisebb egysé- gekre bontható. E.setünkben csak a nephro- és eulepidin típus jöhet számításba. A Nephro- lepidina subgenust reprezentáló nephrolepidin típusnak a lattorfi és rupéli sporadikus előfordulása után, fő elterjedése a ,,katt-akvitánig”, az Eulepidina genust megtestesítő eulepidin típusnak pedig a rupeltől a ,,katt-akvitánig” tart. Mivel Lcpídoc?/c/i/ia-anyagunkban az eulepidin típus ( E. dilatata és E. rau- lini) 95%-ban, a nephrolepidin típus pedig csak 5%-ban van képviselve, ez arra utal, hogy faunánk kora rupélinél idősebb nem lehet. Felfelé a határt a nephrolepidin típus igen gyér előfordulása a rupéli/katti határig szorítja le, bár egyértelműen nem zárja ki. Az egyértelmű lezárást a Nummulitesek bizto- sítják (Nummulites vascus ÜOUY & Leym. A), melyek ha nem is nagy számban, de a minták többségében a Lepidocyclinákkal együtt vannak jelen, s melyek az eddigi adatok szerint a rupéli/katti határt nem lépik át. A Lepidocyclinák mellett, a Hárshegyi Homokkő legalsó rétegeiben áthal- mozott Discocyclina és Nummulites fabianii is előfordul, mely körülmény sokáig gátolta a szelvény korának helyes megállapítását. Bálái et al.: A Hárshegyi Homokkő Formáció 367 6. Makrofauna (Báldi Tamás) A Hárshegyi Homokkőben csak kevés helyen találunk makrofaunát és ott 18 nehezen észlelhető-gyűjthetö. Indokolatlan azonban a Hárshegyi Homokkö- vet „kövületmentesnek” minősíteni. Már Hofmann K. (1871) és Koch A. (1871) utal tengeri molluszkák előfordulására e képződményben, majd Scha- FARZIK F. (1902) 25 taxonból álló faunalistában összegzi a Földtani Intézet gyűjteményében őrzött, Solymárról és Budakesziről származó makrofossziliá- kat. Mostani munkánk során 11 lelőhelyen észleltünk és gyűjtöttünk makrofau- nát a Budai-hegység, a Pilis és a Cserhát erősen kovásodott, a) típusú Hárs- hegyi Homokkövéből. Fentieken kívül még nagyon sok feltárásban találtunk teredós uszadékfa-maradványokat, Csobánka mellett pedig Halitherium bor- dákat. A megtartás majdnem kizárólag kőbeles, lenyomatos (ez a kalcit-tek- nőkre is vonatkozik). a) Solymár, Várerdőhegy. A lelőhely már Koch A. (1871) óta ismert. Az álta- la említett néhány fajt Fuchs Th. határozta meg és a kövületek korát alsó- oligocénnek ítélte. Vizsgálatainkat Monostori M. réteg szerint gyűjtött, de feldolgozatlan 1964. évi gazdag anyagára alapoztuk, melyet saját gyűjtéssel egészítettünk ki. A várerdőhegyi fauna a jelenleg rendelkezésre álló leggazda- gabb, legjobb megtartású molluszkafauna nemcsak a Hárshegyi Homokkőből, hanem az egész magyarországi, sekély tengeri idősebb oligocénből. A megtar- tási viszonyok itt ui. szerencsésen alakultak: a karbonátos aljzat felett néhány m vastagságban a pH csak minimális kioldást és kovásodást engedett meg (Báldi T. & Nagymarosi A. 1976), így — bár az aragonit-héjakat kalcit- pszeudomorfóza helyettesíti — a héjfelszín díszítése sok példányon tanulmá- nyozható. Monostori M. (1964) is megfigyelte már, hogy a kevésbé ellenálló házú formák a rétegsorban felfelé haladva, tehát a karbonátos aljzattól távo- lodva kimaradnak, mígnem a homokkő kovásodott, felső részében csak porló dolomitkavicsok és CÁ/am^s-lenyomatok észlelhetők, majd végül ezek is eltűn- nek. A várerdőhegyi szelvény (1. ábra) így kivételes bepillantást enged a Hárs- hegyi Homokkő kovásodás előtti gazdag faunájába, és egyben illusztrálja azt is, hogy a hidrotermális folyamatok a ,, dokumentumok” milyen bőségét sem- misítették meg máshol. 51 taxont határoztam meg a faunából (IV. táblázat), nagy hányadukat faji ill. alfaji szintig. A fauna így jól értékelhető. A pectinidák gyakorisága alapján legalább 15 — 20 m tengermélységre következtethetünk. A Chlamys-Eucras- satella-Loxocardium-Olobularia — közösségnek minősíthető együttes normál- sósvízi, 15 — 30 m közötti vízmélységet jelez, az epi- és infauna vegyes előfor- dulása pedig azt bizonyítja, hogy a lágy mésziszapos aljzaton kemény tárgyak (a meszes homokkőben valóban megtalálható eocén és triász karbonátkavi- csok) sem voltak ritkák. A tetemes mélység ellenéi’e a karbonát-sziklás part akár száz méteren belül húzódhatott. A fauna kora kétséges volt az eocénből történt bemosások, átiszapolódások miatt (pl. Discocyclinák). A IV. táblázat azonban meggyőzően bizonyítja, hogy a priabonien mészkőre diszkoi'dánsan települő homokkő faunája nemcsak a priaboniennél, hanem az alsóoligocénnél is fiatalabb. Az elterjedési ,, átfedé- sekből” egyértelműen középsőoligocén (kiscellien, rupélien, NP 23 és NP 24 alja) adódik. Feltűnő az erős mediterrán befolyás, mely felsőoligocénünkben általában nem ilyen határozott. A merőben eltérő fácies ellenére 18 taxon elő- 3* 368 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet A solymári Várerdő-heff>' HársheíO'i Homokkövének molluszkafaunája Molluskenfauna des Hársheg> er Sandsteins des Várerdő-hepy bei Solymár IV. táblázat — Tahelle IV. \. F^cten aTcuaXus Brocchi, 1814 Chlamys biarritzensis ARCHIac, 1846 (= Ch. thorerai ArchIAC, 1S46j Ch. oligosquQmosus SacCO, 1897 t'h. ex afí. 7niocenicu7n MiCHELOTTl. 1861 Ch. cf. deUta MiCHELOTTl, 1861 Ch. sp. Lentipecten cf. denvdatum Sowerby, 1821 Lima guembeli Mayer in GCmbel, 1861 Spondilus sp. Ostrea sp. Megacardita arduini roveretoi Venzo, 1937 Cardiocardiia laurae BronGNTART, 1823 Eucrassatella carcarensis MiCHELOTTl. 1847 E. carcarensis protensa MiCHELOTTl, 1861 E. sukata speciosa MiCHELOTTl. 1861 Loxocardium pallasianum BaSTEROT, 1825 XemocaTdium anomalum MaTHERON, 1842 Laevicardium parik Deshayes, 1860 Lncina sp. Callista vülanovae Desh. in Studer (= C. crenata Sandberger, 1863) C. exintermedia Sacco, 1900 (= ? C. heberti DESHATES. 1860) Palecyora polüropa A_N'DERSOíí, 1958 Panopea ineynardi angusta IS'YST, 1836 Thracia pubescens bellardi PlCTET. 1855 (= Th. scabra KOENE^. 1894) Teredo sp. Turritella archimedis BRONGNTART. 1823 T. incisa BRONGNIART, 1823 T. asperula simplicula Sacco, 1895 T. conofasciata SacC0,1895 vagy T. catagrapha ROVERETO, 1900 T. cf. geinitzi Speyer, 1866 Cerithium irUradeníatum Deshayes in Sandberger, 1863 Pirenella ex aff. corrugata BRONGNIART, 1823 Diastoma grateloupi Orbigny, 1850 s. str. Olobularia gibberosa GRATELOIT, 1827 s. 1. Globularia sp. Amaurelli?ia ex aff. scaligera Bayan, 1873 Kcuica sp. Cypraea sp. Drepanocheilus speciosus SCHIX)THEIM, 1820 s. l. Oaleodes dalpiazi VENZO, 1937 Ficus oligoficoides SACCO, 1891 F. condita BRONGNIART, 1823 Semica^sis rondekti Basterot, 1825 Cassidaria nodosa SOLANDER in BranDER, 1766 Morum dunkeri SPEYER, 1862 Babylonia caronis BRONGNIART, 1823 Ancilla glandiformis anamala SCHLOTHEIM, 1820 Athleta italica Fuchs, 1870 (= ? A. TOthieri HEBERT) Lyria ex aff. decora Beyrich, 1853 Acteon gmelini Bayan, 1870 sp. i K M 1 B ! M M I M ! M ; B I B ! B Jelmagyarázat: K = kiscelli agyag, E = egri emelet, M = mediterrán, B = boreális; * = gyakori, = igen gyakori — * = háufig, ** = sehr háiiíig Bálái et al.: A Hárshegyi Honwkkő Formáció 369 Csobánka, Hosszú-hegy (I — IV.) Hárshegji Homokkövének niolluszkafaunája MoUuskenfauna (les Hárshegyer Sandsteins von Csobánka, Hosszú hegy (I— IV) V. táblázat - TabelU V Barbatia sp. Glycytneris obovata Lamarck, 1819 csoportja Chlamys cf. biarritzensis ARCHIAC, 1846 vagy Ch. oligosquamosus Sacco, 1897 Ch. cf. deleta MlCHELOTTI, 1861 Ch. sp. indet. (sürü bordás) Ostrea sp. indet Isocardia sp. indet. Megacardita arduini roveretoi Venzo, 1937 Cardiocardita laurae Bro(íNNIART, 1823 Arctica cf. rotundata BRAUN, 1845 Diplodonta rotumlata Montagu, 1803 (= D. parilis COSSMANN, 1925) és/vagy 1). fragilis SandBERGER, 1861 Loiocardium sp. indet. Pekcyora politropa ANDERSON, 1958 CalUsta cf. beyrichi Sempkr. 1861 C. subarata Sandberger, 1861 vagy C'. beyrichi SEMPER, 1861 juv. C. villnnovue Í>ESH. in STUDER, 1853 C. eiintermedia Saccx), 19(K) Teliina sanji (’osöM. A- Pkyr.. 1911 vágj* T. ancestralis BAldI, 1973 Teliina ? n. sp. Corbula cf. similis FlTHS. 1870 Thrncia pubescens hellardi PiCTET, 1855 Thracia sj). indet. Teredo sp. Turritelln connfasciata .Sacuo, 1895 vagy T. cntagntpha Rovkreto, 1900 T. turgida KüENEN, 1891 ? vagy T. archiinrdis BRONGNIART, 1823 T. cf. incisa Brongniart, 1823 Tympanotonus labyrinthnm Xyst. 1836 vagy T. margaritaceus cnfraralus GRATELOUP, 1840 Xenophora sp. indet. Ámpullina crassatina LamaRck, 18u4 Globularia sp. indet. Cypraea sp. indet. Jelek, mint a IV. táblázaton. C ex, I II III I-IV II— III I, IV II I I III I-IV II-III I, IV II III I IV II III I I -IV I -II I II - III IV I I - IV I II II- III II IV II III II I fordul a Kiscelli Agyagban is, míg a rokon-fáciesű egeriennel mindössze 20 faxon közös. A fauna a Kiscelli Agyaggal egyiilös, sekélytengeri miliőben élt a közé])sőoligocénben. b — d) Csobánka ENij, Hosszúherjy. Az erdős hegy vonulat négy jiontján gyűj- töttünk mollibszkafaunát. A lelőhelyek az alábbiak: A 338 m m. p.-téil DK-re a gerinc tájékán (Csobánka 1), c) A Szentkúttól É-ra kb. 1 km-re elhagyott kis kőfejtők (Csobánka II és III ), d) A Szentkúttól DNy-ra kis kőfejtő az erdei út elágazásánál (Csobánka IV). Strausz L. (1923) tesz említést a csobán- kai Hárshegyi Homokkő kövületességéről minden továblii adatszolgáltatás nélkül, egyébként e lelőhelyekre az irodalomban még csak utalást sem talál- tunk. 370 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet Mind a négy ponton erősen kovásodott, baritteléres, a) típusú durva- ül. középszemű homokkőben találhatók a kövületek. A kőbelek és lenyomatok alapján sok esetben csak közelítő vagy „alternatív” lehetett a meghatározás. Ennek ellenére ismételt gyűjtéseink során 31 taxon gyűlt össze (V. táblázat). Mind a négy fauna tengeri, sekélyszublitorális eredetű. Felismerhető egy glycymeridás közösség (II és III), melyben a nagy teknőjű Glycymeris-ek olyan gyakoriak, mint a felsőoligocén ,,pectunculuszos” (= glycymeridás) homokokban. Elkovásodott ,,pectunculuszos” homokról beszélhetünk. A kovásodás egyébként akkor érte a homokot, mikor a Glycymeris teknők kissé már elmállottak, kb. olyan mértékben, ahogy jelenleg az egerien (felsőoligocén) homokban találjuk őket. Az I. és IV. lelőhelyen diplodontás-tellinás asszociáció ismerhető fel. Mindkét közösség normál-sós vízi, túlsúlyban infauna, ami laza aljzatra, a solymárinál kissé gyengébb, de nem jelentéktelen áramlásokra, szuszpenzió-filtráló táplálkozásra utal. A nagy Glycymeris teknők gyakran kettősen maradtak fenn, ami alátámasztja a gyengébb áramlásokra vonatkozó következtetéseinket, hiszen e kagylók igen kis mélységre ássák be magukat. A tenger vízmélységét 15 — 30 m közöttire becsüljük. A faunák biofáciesei erősen emlékeztetnek a felsőoligocénre. A Solymár Várerdőhegyi faunával való azonosság azonban bizonyosnak látszik, továbbá a Turritella, eiTymyanotonus és még egy-két taxon az egeriennél valamivel idő- sebb jelleget ad, ezért a középsőoligocén felső része valószínűsíthető, ennél idősebb kor megnyugtatóan kizárható. e) Budakeszi Ny, Hosszúhajtás-hegy ÉNy-i részén művelt kőbánya. 18 taxon- ból álló egyed-gazdag fauna került elő. A bezáró kőzet kaolinos, kovás, fehéres- Budakeszi, Hosszúhajtás-lieRj', HársheK>d Homokkő molluszkafauna Molluskenfauna des Hárshesjer Sandsteins von Budakeszi, Hosszúliajtás-heg>' VI. táblázat — Tabelle VI. c a 1 5 S 'I s Z a a z* e- & d 'í o Mediterrán bioprovincia Boreális bioprovincia « o M aS O ? OlycymerU sp. indet. Cfdamys cf. biarritzemis Archtac, 1846 vaey Ch. oligosquamosus Sacco. 1897 K E M Cardiocardita sp. iiidet. Eucrassatella ex aff. aulcata Solaxder. 1776 E M Diplodonta cf. rotundata MONTAGU, 1803 K E M B Saxolucina sp. indet. Cavüucina sp. indet. Loxocardium cf. pallasiamnn BasteROT, 182Ö M Pelecyora polytropa ANBERSON. 1958 K E — M B »» P. polytropa koeneni XoszKY. 1939 K Cadlista beyrichi Semper. 1861 E — B C. exirUermedia Sac(X), 1900 M C. splendida Merian, 1838 E — — M B Tellina nysli Deshayes, 1860 E B Pholadomva sp. indet. Panopea meynardi angnsta Ktst. 1836 E — M B Thracia pubescens bellardi PICTET. 18.‘>.3 E — M Ampullina crassatina Lamarck, 1804 K E — M B •• Jelek mint a IV. táblázaton. Bálái el al. : A Hárshegyi Homokkő Formáció 371 szürke finom-homokkő. A kövületek kőbelek és lenyomatok formájában marad- tak fenn, különösen a csigákon gyakori a plasztikus deformáció. Már Hofmann K. (1871) említ Budakeszi Hárshegyi Homokkövéből mak- rofaunát, de lelőhelye valószínűleg nem azonos az általunk tanulmányozottal. A VI. táblázatból kitűnik, hogy Pelecyora Panopea-Am puliina közösséget találtunk, mely a lágy iszapban mozgó, ott élő, szuszj)enzió filtráló ül. raga- dozó infauna volt. Normál-sósvízi, a csobánkainál valamivel kisebb energia- szintű, 5 —30 m mélységű környezetet Jelez. Nem zárható ki a sótartalom igen ritka ingadozása sem. A fauna erősen felsőoligocén-képű (pl. Callista heyrichi), azonban a kevés adat miatt a középső- és felsőoligocén megnyugtató szétválasztása itt nem lehetséges. Középsőoligocénnél idősebb kor kizárható. Megemlítjük még, hogy a lelőhely és Budakeszi falú között mélyített hat fúrás profilja szerint a Hárshegyi Homokkő felfelé slirre emlékeztető finom- homokos aleuritba megy át, mely utóbbiban Spatangida, Chlamys cf. biarrit- zensis fordulnak elő szórványosan. f) Pesthidegkút É, Budaliget, 262 m m. p.-tól ENy-ra levő telken, házalapo- zásból. Sárgásbarna, középszemű, kovás homokkőből nagy mennyiségben ke- rült elő a Chlamys cf. hiarritzensis-oligosquumosus alakkörhöz tartozó Pectinida kőbelek és lenyomatok formájában. Áramló, normális sótartalmú tengervízre, 15 — 30 m mélységre utal. g) Pesthidegkút ÉK, Tök-hegy, kőbánya. Kovásodott, aprókavicsos durva homokkő egyetlen réteg-lapján a Polymesoda cf. convexa Brongniart kőbeleit találtuk tömegesen, melyek konvex oldalukkal felfelé fordított helyzetben kagyló-kövezetet (Muschelpflaster) alkotnak. Mezohalin-brakk (3 10%q), igen erősen áramló vízről tanúskodnak. h) Pilisbnrosjenő Ny. Kövesbérc Ny-'\ lejtője, vízmosásos árok. Kovás homok- kőben Chlamys biarritzensis-olignsquamosus fajok valamelyike (vagy mindkettő), Ch. cf. deleta és egy sűrű bordás, apró Chlamys fordul szórványosan elő. Ugya- nitt levéllenvomatok is találhatók, melyek Hably L. szerint az alábbi formák- hoz tartoznak: Daphnogene bilinica (Ung.) Kvacek & Knobloch, Laurus cf. nobilis L. Celastrus sp. ? vagy TerminaUa sp. ? i) Csobánka K, Csúcs-hegy (357 m), kőbánya. A sok teredós uszadékfa mel- lett egy osztriga-pad halvány nyomait ismertük fel (valószínű (). cyatlnda Lamarck). Ez ])artmenti, időnkint ingadozó sótartalmú tengerre utal. A kőzet baritos, kovás. j ) és k ) Rnmhány Ny, két kőbánya. Nem ritka a Chlamys biarritzensis és/v'agy oligosquamosus. A kőzet kaolinos, kovásodott homokkő. Eáciestanilag azonos a pilisborosjenői, vagy budaligeti faunákkal. A f~k) lelőhelyek faunái közelebbi korhatározásra alkalmatlanok. 7. A pili.sszentkereszti Hársheg;yi Homokkő Ostracoda faunájának vizsgálata (Monostori Miklós) A pilisszentkereszti-Szurdok feltárás iszapolási maradékának ostracoda faunájáról a következőket lehetett megállapítani. a) A fauna egyedszámban gazdag, az egyedek szinte kivétel nélkül kettős- teknőjűek. A vázak többségét l)elül kristályos kalcit tölti ki, ezért azok nem választhatók teknőikre, a belső bélyegek nem vizsgálhatók. Ez okból a fajok 372 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet nem bizonyíthatók teljesen kielégítően, sőt az egyik leggyakoribb forma gene- rikus besorolása is bizonytalan. bj A rétegsorból a következő ostracodák kerültek elő. Cytherella? sp., Cypridae indet., Leyuminocythereis cf. lienenklausi Oertli, Leguminocythereis sp., Costa sp., Pterygocythere sp., Cytheretta cf. variábilis Oertli Cytheridea sp. 1., Cytheridea sj). 2., Hemicyprideis cf. helvetica (Lienen- KLAUS), Hemicyprideis sp. (aff. //. parvula Malz et Triebel), Schuleridea rauracica Oertli, Krithe papillosa (Bosquet), Loxoconcha cf. favata Kuiper, Loxoconcha sp. cj Az előkerült formák közül — alsóoligocénből leírt fajokhoz hasonló: Hemicyprideis sp. (aff. H. parvula Malz et Triebel) rupéliből ismert fajokhoz hasonló: Cytheretta cf. variábilis Oertli, Hemicyprideis cf. helvetica (Lienenklaus), (felsőoligocénben is megtalálható) Schuleridea rauracica Oertli, Krithe papillosa (Bosquet), (a miocénbe is áthúzódik), Loxoconcha cf. favata Kuiper — a katti emelet aljáról leírt fajhoz hasonló: Leguminocythereis cf. lienenklau- si Oertli A fauna ezek alapján rétegtanilag legnagyobb rokonságot az európai rupéli ostracoda faunákkal mutatja. d) A fáciesviszonyokat az ostracoda fauna alapján a következőkben jellemez- hetjük. Valamennyi réteg faunája erősen kevert, az alakok egyidőben egy élőhelyen nem élhettek. Az egyes alakok ökológiailag az erősen kiédesedett lagunafáciestől az euhalin medencebelseji fáciesig terjedő képet mutatják. Ezen lseiül a biztosan erősen kiédesedett vízre utaló Hemicyprideis (a feno- tipikus dudoros alakok uralkodó megjelenésével !) a magasabb rétegekben sok- .szorosa?! gyakori a biztosan normális sótartalmú tengeri Leguminocythereis — Costa Pterygocythere — Cytheretta - Krithe alakok számával szemben. A legfelső rétegben mennyiségük közel egyensúlyban van. A faunakéj) alakulása arra mutat, hogy a vizsgált területen csökkentsósvízi lagúna alakult ki, melybe időről időre betört a nyílt tenger vize. Ezeket a betö- réseket kísérték a normális sótartalmú tenger jellemző formái. Ez a hatás felfelé erősödő volt. S. Következtetések (Báldi Tamás) Az előző fejezetekből egyértelműen kitűnik, hogy mind a telejiülési helyzet, mind a fauna a Kiscelli Agyaggal kaj)csolja össze a Hárshegyi Homokkövet. A nannoj)lankton az NP 24-es zónánál nem idősebb, ami felsőrupélient jelent. A nannoj)lankton mellett a foraminifera fauna is megegyező a mélyebb Kiscelli Agyagéval (kissé sekélyebb-tengeri fáciesben megfelel Majzon L. négyes cönozójának). Különösen érdekes volt a solymári Várerdőhegy nagy- foraminiferáinak vizsgálata, melynek alapján a Lepidocyclina dilatata- L. toicrnoueri — Nummulites vascus együttes (Miogypsina nélkül) középsőoligo- cén korú.* Hasonló lej)idocyclinás együtteseket ugyan Lorenz (1969) a Pied- * X kézirat lezárása óta a pilisborosjenői Kálvária-dombon találtunk a Hárshegyi Homokkő alsó részébe települő nummuliteszes homokos mészkőlencséket, valószínű szintén A*. r'a«ci/s-szal. Bálái et ah: *4 Hárslte(/i/i Homokkő Formáció 373 monti-medencében ,,felsőstamj)ienbe” helyezett, de a N. vastus tartalmú szelvények szerinte is ,,középsőstampienek”. A molluszkák, ugyancsak a vár- erdőhegyi szelvényben, világosan középsöoligocén kort jeleznek. Általában, ahol a Hárshegyi Homokkőben egyáltalán van értékelhető molluszkafauna, az mindenütt viszonylag , .fiatal” jellegű, bár az egerientől többé-kevésbé jól elkülöníthető. A ])ilisszentkereszti szelvény ostracodáinak kora is középsőoli- gocén. Valamennyi vizsgált ősmaradványcsoport így a középsöoligocén kort tanú- sítja. Az összefogazódást a Berkenye 4. sz. fúrás profilja bizonyítja legjobban, ahol a Kíscellí Agyag és a Hárshegyi Homokkő váltakozását figyelhettük meg. A Hárshegyi Homokkő a Kiscelli Agyag báziskonglomerátuma, a peremeken helyettesítő fáciese. Ennek megfelelően módosul a Hárshegyi Homokkőnek, mint formációnak kiterjedéséről alkotott eddigi kéj)ünk. A 4. ábrán az a) és b) típusú Hárshegyi Homokkövön kívül ehhez a formációhoz kellett kapcsolnunk azt a vastag c>< '□ 2[;^ 3(~g 5^ 4. ábra. A Hárshegyi Homokkő különböző fáoieseinek elterjedése. Jelmagyarázat: 1. .\lig kovás. meszes-kaoli- nos Hárshegji Homokkő („b. típus”). 2. Túlnyomóan erősen kovásodott Hárshegyi Homokkő („a. típus”). J. Alig kovás, vastag, finomszemii Hárshegyi Homokkő sok agyagos aleuritbetelepüléssel, finomhomokkővel, a Kiscelii Agyaggal váltakozó, átmeneti fáciesben. 4. Barnakőszéntelep vagy indikáció. 5. Budai vonal Abb. 4. Verbreitung dér versehiedenen Fazies des Hárshegyer Sandsteins. Zeichenerklariing: 1. Hárshegyer Sandstein, kaum verkieselt, kalkig-kaolinführend (Typ „b”), 2. Hárshegyer Sandstein, vorwiegemi stark verkieselt (Typ „a”), 3. Hárshegyer Sandstein, kaum verkieselt, máchtig, feinkörnig, in einer, mit dem Kiseeller Tón weehsella- gernden Übergangsfazies, 4. Braunkohlenflöz oder dndikation, 5. Linie von Buda 374 Földtani Közlőn;/ 106. kötet, 4. füzet aleuritos finom homokkőösszletet is, mely a Kiscelli Agyag alatt foglal helyet Esztergomtól Cinkotáig, és melyet a Dorogi-medencében Siposs Z. (1965) ,,alsó homokköves összletnek” nevez. Ezt az összletet harántolta az Esztergom 20. sz. fúrás 330 — 565 m között, a 449 — 552 m-es mélységközben sok tarka agya- gos, köszenes betelepüléssel, brakkvízi Polymesoda-Tytnpanolonus faunával ül. Miliammina-Ammobaculites mikrofaunával (N. Gellai Á. 1973). De a Dorogi-medencén túl is követhetjük ezt az ,,alsó homokkövet” a pilismaróti és visegrádi fúrások szelvényeiben, a Szentendre 2. sz. fúrás profiljában, a gödi és cinkotai fúrásokban. Az utóbbiakban Sztrákos K. (in Báldi et al. 1973) szerint a Tardi és a Kiscelli Agyag közé települ konkordáns rétegsorban. Az ,,alsó homokkő” tehát Göd-Cinkota irányában ,, átlépi” a budai vonalat. DK felé haladva azonban — úgy tűnik - szemcsenagysága finomodik, a kőszén- zsinórok és a tarkaagyagbetelepü lések vastagsága erősen csökken, sőt meg- szűnik, váltakozhat a Kiscelli Agyaggal, fáciese tehát nyíltabb tengeri lesz. Nem kétséges, hogy az ,,alsó homokkő” a Hárshegyi Homokkővel laterálisán összefüggő egységes kőzettestet alkot és ezért a Hárshegyi Formációhoz soro- landó (vö. Rétegtani Irányelvek, Fülöp J. et al. 1975). A térképről (4. ábra) az is kitűnik, hogy e formáció a budai vonaltól K-re nagy területeken hiányzik, vagyis e régiókban a Tardira közvetlenül a Kiscelli Agyag következik homokkő betelepülések nélkül. Mindenesetre SiPOSS Z. (1965) igen jól megközelítette a kérdés megoldását, mikor ,,Esztergomvidéki hárshegyi típusú, rupéli homokkő- ről” ír (p. 127), vagy kijelenti, hogy ,,a rupéli emelet alján találunk olyan t képződményeket, melyek a hárshegyi homokkővel azonos módon keletkeztek” (p. 127). Ennek ellenére elkülönít ,, valódi”, alsóoligocén Hárshegyi Homokkö- vet, melyet azonban ő maga is csak egy-két szelvényben tudott felismerni (nyilván ott, ahol törések közelében az ,,alsó homok” bázisrétegei kötötteb- bek, keményebbek voltak). Az 5. ábrán a Kiscelli Agyag elterjedését és vastagság-térképét tüntettük fel. Csak az összefüggő, monoton, agyagmárgás aleuritot soroltuk a Kiscelli Agyaghoz, ezzel - különösen a szénhidrogénkutató perspektivikus fúrások szelvényeiben — a Kiscelli Agyag vélt vastagsága tetemesen csökkent a Hárs- hegyi Homokkő (,,alsó homok”) javára. A térképről leolvasható, hogy a Kis- celli Agyag Ny felé gyorsan kiékelődő tendenciát mutat (Solymáron pl. alig 30 m vastag), ugyanakkor É -D csapású, D felé kinyíló árkot találunk Pest alatt. A Dorogi-medence öblöt formált a Telegdi-Roth hátságtól (Gidai L. 1971) É-ra. Bizonytalanabb a kiterjedés kérdése a fenti hátságtól D-re, a Balaton-vonal csapásában (a Csákvár 33. sz. fúrás Kiscelli Agyagjának kora a mikropaleontológiai adatok szerint alsóegerien, a molluszkák alapján lehet esetleg felsőkiscellien is). A budai vonal fácies-határoló szerepe a Kiscelli Agvag képződésének fiatalabb szakaszában (felsőkiscellien) már nem tükröző- dik. Fentiek alapján könnyen megrajzolhattuk az ősföldrajzi térképvázlatot (6. ábra) és egy átfogó szelvényt (7. álira). A Tardi Agyag alsó tagozatainak lera- kódása után, tehát a középsőoligocén elején (NP 23 kronozóna) a medence- peremek kiemelkedtek és ekkor játszódott le e kiemelt területeken az infrao- ligocén denudáció (Telegdi-Roth 1927). A peremi részekről lepusztult a lágy Budai Márga és a Tardi Agyag (egyes részeken persze még mélyebbre ha- tolt a denudáció). A medence belsejében ezalatt pangó vizű, euxin fáciesű kör- nyezetben a Tardi Agyag felső tagozatának regressziós arculatú üledékei kép- ződtek, édes- és csökkentsósvízi faunát, bőséges szárazföldi flórát zárva maguk- Bálái et al.: A Hárshegyi Homokkő Formáció 375 B.v. j. l[I3 3[^ 5^ 5. ábra. A Kiscelli Agyag elterjedése és vastagságtérképe liiidapest tágabt) környezetében. Jelmagyarázat l. 0—100 in vastagság 2. 100 — 200 in 2. 200 — :100 in 4. :iOÜ — 400 in 5. 400—500 in. Nem számítottuk a Iviscelli .Agyag- hoz a homokkövei siírűn váltakozó, vagy túlsúlyban homokkőből álló mélyebb tagozatot, mivel az utóbbit a Hárshegyi Homokkő 4. ábrán jelölt (3. szám) átmeneti fáciesének tartjuk. A Káscelli Agyagon kizárólag a monoton, összefüggő, agyagmárgás aleurit -testet értjük Abb. 5. Verbreitung des Kiseeller Tones und seine Maehtigkeitskarte in dér weiteren Uingebung von Budapest. Z e i - chenerklarung: 1. obis 100 m-Máohtigkeit, 2. 100 bis 200 m 3. 200 bis 300 m 4. 300 bis 400 m 5. 400 bis 500 m. Das mit dem Sandstein dioht weehsellagernde oder vorwiegend aus .Sandstein bestebende, tiefere fllieii ist nicht zum Kiseeller Tón gerechnet, da dieses für einen Übergangsfazies des Hárshegyer Sandsteins (Abb. 4, Zeiehenerklárung 3.)gehalten wird. Unter Kiseeller Tón wird aussehliesslieh dér monotone, zusammenhángende Aleurit-Körper verstan- den ba. Az infraoligocén denudáció tehát jelentős területen a középsőoligncén ele- jére korlátozódott (hogy mekkora volt ez a terület, azt nehezen ítélhetjük meg a Tardi Agyag Ny-felé való eredeti kiterjedési határát nem ismerve). A középsőoligoeén fiatalabb szakaszában, az NP 24-es kronozóna idején általános, K-röl Ny felé terjeszkedő transzgresszió indult meg. Ennek első lépesőjeként az infraoligocén denudáció sújtotta terület K-i sávja megsüllyedt, és itt, a budai vonaltól Ny-ra, megindult a Hárshegyi Homokkő képződése diszkordáns településű bázisrétegekkel. Erősen megnőtt a medencébe kerülő, É-ról szállított terrigén anyag mennyisége (az Északnyugati Szárazulat jelen- 376 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet 6. ábra. A középsőoligooén ősföldrajzi térképe Budapest tágabb környékén. Jel ni agyar ilzat: 1. Hárshegyi Homokkő az alaphegj'ségen iliszkordáns településben, fedőjében a Kisrelli Agj'ag hiányával, fokozatos átmenettel a Törökbálinti, esetleg a Mányi Formáeiőba, tehát a felsőoligocénbe. Peremi fáeies, partvidék. 2. Hárshegj'i Homokkő diszkordáns településben az alapheg>-ségen. fedőjében Kiseelli .\g>’ag (NP 24-es zóna) folyamatos átmenettel. 3. A fekvőben Tardi ,\gjag, melyre a Hárshegyi Formációhoz kapcsolandó finom homokköves összlet települ fokozatos átmenettel felfelé a Kiseelli Agj-agba. Folyamatos medencebelseji rétegsor. 4. A Tardi Agyagból Kiseelli Agyag fejlődik ki folyamatosan a Hárshegyi Jíomokkő teljes hiányával. Folyamatos, mélyebb medencebelseji rétegsor, 5. Bamakő- széntelep, vagy indikáció, tí. Budai vonal Abb. 6. Paláogeographische Karte des mittleren Oligozáns in dér weiteren üingebung von Budapest. Zeichener* k 1 áru n g: ]. Hárshegjer Sandstein in diskordanter Lagerung auf dem Grundgebirge, im Hangenden mit allraáh- lichem-Übergang in die Formation von Törökbálint, eventuell in die von Mány, d,h. ins obere OUgozan. Randfazies. Küstenraum, 2. Hársheg.ver Sandstein in diskordanter Lagerung auf dem Grundgebirge, im Hangenden dér Kisceller Tón (Zone NP 24) mit kontinuierlichem Übergang, 3. Im Liegenden dér Tón von Tárd, dér von dem zűr Formation von Hárshegy rechnendem Feinsandsteinkomplex überlagert wird, mit allniáhlichem Übergang in den Kisceller Tón. Kontinuierliche Schichtenfolge des Beckeninneren, 4. ,4us dem Tón von Tárd entwickelt sich kontinuierlich dér Kisceller Tón, mit völligem F'ehlen des Hárshegyer Sandsteins. Kontinuierliche Schichtenfolge des tieferen Teiles des Beckeninneren, 5. Braunkohlenflöz oder indikation, 6. Budaer Linie tősebb emerziója miatt ?), és ezt a liordalékot az üledékgyűjtőbe kerüléskor ÉÉK DDNy irányú, erős jiartmenti áramlás (logshore current) ragadta magá- val, A budai vonal víz alatti zátonysora mentén és az attól Ny-ra elterülő se- kélyselfen lerakta a durva anyagot és a kaolinit egy részét, míg a finomabb frakciók zöme a medence mélyebb és nyíltabb része fölé sodródott és itt üle- jiedett le, feléjiítve a Kiseelli Agyagot. A Kiseelli Agyagban a nyíltabb tenger- Bálái et al.: A Hárshegyi Homokkő Formáció 377 ENy OK TRANSZGRESSZIO V V V V KISCELLIEN KÖZÉPSŐ OLIGOCÉN Az egemen ben süllyed , addig szárazulat az oligocénben A kiscellienben süllyed az intraoligocén denudóció idején szárazulat zHj] 3 5 km ■5Í~l7[-~l Tardi agyag ALSÓ. OLIGOCÉN Folyamatos üledék - képződés süllyedés a kózépsöoligocén- ben gyorsul 7. ábra. Lite- és kronosztratigráfiai szelvény a Mányi-medencétől Cinkotáig az oligooén formációkról az oligocén végi helyzetnek megfelelően. Jelmagyarázat: 1. Triász + eocén. 2. Tardi Agyag (alsó''ligocén). 3. Hárshegyi Ho- mokkő: kovás-kaolinos durva homokkő (középsőoligocén, kiscellien). 4. Hárshegyi Homokkő: átmeneti fácies, aleuritos inoni homokkő (középsőoligocén, kiscellien). 5. Kiscelli Agj'ag (középsőoligocén + alsóegerien). (5. Mányi Formáció (felsőoligocén, egerien). 7. Törökbálinti Homokkő ífelsőoligocén, egerien) Abh. 7. Litho- und chronostratigraphisches Profil dér oligozanen Formationen vöm Mányer Bei ken bis Cinkota. Lage am Ende des Oligozans Zeichenerklárung: 1. Trias -f Eozán, 2. Tón von Tani (unteres Oligozán). 3. Hárshegyer Sand.stein verkieselt. grobkörnig, kaolinführend (Mitteloligocen, Kiscellien). 4. Hárshegyer Sandstein.Übergangsfazies, aleuritführender Feinsandstein (mittleres Oligozán, Kiscellien), 5. KiscellerTon(mittlere> Oligozán + unteres Egerien), 6. Formation von Mány (oberes Oligozán, Egerien), 7. Törökbálinter .Sandstein (oberes Oligozán, Egerien) ben stabilabb illit került túlsúlyba, míg a budai vonaltól Ny-ra elterülő sekély self-tenger és a kapcsolódó lagúnák agyagos üledékeiben a partközeli, sava- nyúbb vizekben stabil kaolinit dúsult. A Hárshegyi Homokkő a mélyself-tengeri Kiscelli Agyag sekélyszul)litorális és lagunáris heteropikus fáciese. Fő tömege, különösen a budai vonal környe- zetében, 30 m körüli mélységben, normál sósvízi közegből rakódott le, amint azt a foraminiferák és molluszkák ökológiai elemzése bizonyítja. Az üledékgyűjtőt Ny-on sok helyütt mészkő és dolomit-sziklákból álló mere- dek partok határolták, abráziós törmelékükkel gyarapítva a Hárshegyi Ho- mokkő anyagát. Azonban a Dorogi-medencében (Pilisvörösvár^ Pilisszent ke- reszttől Esztergomig) jelentékeny lagúnák alakultak ki, melyekben átlagát tekintve finomabb szemű üledék, jóval több tarka agyag, kőszénzsinór, sőt kőszéntelep is képződött. A transzgresszió itt oszcillációs rétegsorokat hagyott hátra marin-brakk faunákkal. Kisebb lagúnák (esztuáriumok) Bánk és Felső- petény között is kialakulhattak (bánki kőszéntelep: id. Noszky J. 1940, sok tűzállóagyag, bár ez utóbbi a sekélyselfen is lerakódhatott a foraminiferavizs- 378 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet gálatok szerint). Összefoglalva: a budai vonal vízalatti zátonysora mentén volt a legélénkebb a vízáramlás, itt képződött a legjobban osztályozott, legdurvább Hárshegyi Homokkő. Ettől K-re a Kiscelli Agyag, vagy finom homokkő, Ny-ra kevésbé jól osztályozott, b ) típusú Hárshegyi Homokkő képződött. A középső/felsőohgocén fordulóján, az egerien kezdetén, az egész Telegdi- Roth hátság süllyedni kezdett, és megindult az addig száraz, infraoligocén denudációnak kitett hátságon a Mányi Formáció képződése. Egyidejűleg a medence belsejében is sok helyen elkezdődött a Törökbálinti Homokkő lera- kódása, feltehetően az áramlási viszonyok megváltozása, a partmenti áramlás szétosztályozó hatásának megszűnése következtében. Ehhez hozzájárulhatott az üledékgyűjtő több pásztában való megemelkedése is, amelyeken a Kiscelli Agyag képződése megszűnt. Más sávokban a Kiscelli Agyag lerakódása biosztra- tigráfiailag igazolható módon az egerien elején is folytatódott (Budafok, Cinkota, Berkenye). A Kiscelli Agyag Ny-felé való kiékelődése alapján várható, és ki is mutat- ható a középsőoligocén üledékgyűjtőnek olyan sávja, ahol a Kiscelli Agyag kimaradásával a nagyon fiatal (legfelsőkiscellien) Hárshegyi Homokkőre köz- vetlenül a Mányi Formáció, vagy a Törökbálinti Homokkő felsőohgocén réteg- sora települ folyamatos üledékképződéssel (Budakeszi — Solymár-stb.). Szentes E.* és Wein Gy.** földtani térképei, melyeken pl. Budakeszitől Ny-ra a — téve- sen — Oj-nek jelölt Hárshegyi Homokkőre konkordánsan települő felsőohgo- cént rajzolnak, a valóságot fejezik ki, csakhogy a Hárshegyi Homokkő kora O2, és térképeik így érthetővé válnak. Fenti következtetéseink újak. Ferenczi I. (1925), Rozlozsnik P. (1925), Bartkó L. (1948), Siposs Z. (1965) és legfrissebb nézete szerint Sztrákos K. (1975) egyes részietekben ugyan megközelítették koncepciónk néhány elemét, azonban biosztratigráfiai bizonyítékok és átfogó szintézis nélkül. Táblamagyarázat Tafelerklárung I. tábla — Tafel I. 1. Pilisszentkereszt, Szurdok. Parkolóhely bekötőút jának bevágása (ma már növény- zet takarja). J = ostracodás-foraminiferás agyagos aleurit Pilisszentkereszt, Szurdok. Einschnitt dér Verbindímgsstrasse des Parkplatzes (heut- zutage schon mit Pflanzen bedeckt). J = Toniger Aleurit mit Ostraeoden und Foramini- feren 2. Solymár, Várerdőhegy. A — C = priabonien mészkő; D = tűzálló agyag; E = mol- luszkás-lepidocyclinás meszes homokkő; homokos mészkő, konglomerátum; F = ková- sodott, limonitos homokkő (D — F = Hárshegyi Homokkő) Solymár, Várderdő-hegy. A — C = Priabonien-Kalkstein, D = feuerfester Tón, E = Kalksandstein, sandiger Kalkstein und Konglomerat mit Mollusken imd Lepidocyclinen, F = verkieselter ILmonitischer Sandstein (D— F = Hárshegyer Sandstein) II. tábla — Tafel II. 1. Glycymeridás (,,pectimculuszos”) Hárshegyi Homokkő (Csob^ka, Hosszúhegy II) Hárshegyer Sandstein mit Glycymeriden (,,Pectunculus-Sandstein”) •Melléklet „Budapest természeti képe” Budapest 1958-hoz. ••MÁFI nyomdában, kézirat a Budai-hegységi kirándulásvezetöhöz 1971. Bálái et al.: A Hárshegyi Homokkő Formáció 379 2. Chlamyszos („pectenes”) Hárshegj'i Homokkő (Pesthidegkút, Budaliget, telek) Hárshegyer Sandstein mit Chlamys („Peeten-Sandstein”) (Pesthidegkút, Budaliget, Grundstück) 3. Teredos Hárshegyi Homokkő (Budakeszi, Hosszúhajtás hegy) Hárshegyer Sandstein mit Teredo (Budakeszi, Hosszúhaj tás-hegy) III. tábla - Tafel III. 1. Molluszkás Hárshegyi Homokkő (Csobánka, Hosszú-hegy III) Hárshegyer Sandstein mit Mollusken (Csobánka, Hosszú-hegy III) 2. Globularia gibberosa (1,5 X) Solymár, Várerdő-hegy "i. Ampullina crassatina (1,0 X) Budakeszi, Hosszúhaj tás -hegy 4. Arnaurellina ex aff. scaligera (2,5 X) Solymár, Várerdő-hegy IV. tábla - Tafel IV. 1., 3. Chlamys biarritzensis vei Ch. oligosquamosus (l,5x) Solymár, Várerdő-hegy 2. Diplodonta rotundatn (2 X ) Csobánka, Hosszú-hegy I A — 5. Loxocardium pallasiatium (1,5 X) Solymár, Várerdő-hegy 6. Callista subaratn vei C. beyrichi juv. (2x ) Csobánka, Hosszú-hegy I. V. tálda - Tafel V. 1. Cerühiutn intradentatum (2x) Solymár, Várerdő-hegy 2. Pirenella ex aff. corrugata (2x) Solymár, Várerdő-hegy 3. Turritella incisa (2x) Solymár, Várerdő-hegy 4. Semicassis rondeleti (2x) Solymár, Várerdő-hegy 5 — G. Turritella asperula simplicula (l,7x) Solymár, Várerdő-hegy 7. Arnaurellina ex aff. scaligera (2,5 X) Solymár, Várerdő-hegy 8. Turritella archimedis (2 X ) Solymár, Várerdő-hegy Irodalom — Literatur Báldi T. (1971): A rétefctani osztályozás és nevezéktan elvei. ösl. Viták, 17, pp. 23 — 54. BAldi T., Horváth M. és Nagymarosi A. (1973): A Kiscelli Agyag mint formáció. Jelentés, MÁFI, Budapest, kézirat. Báldi T., Horváth M. és Nagymarosi A.: (1974): Jelentés az oligocén formáció-vizsgálatokról. MÁFI, Budapest, kézirat. Báldi T. & Nagymarosi a. (1976): A Hárshegyi Homokkő kovásodása és annak hidrotermális eredete. F. K., 106, nyomdában. Bartkó L. (1948): Előzetes jelentés a Romhány környékén végzett földtani kutatásokról. Jel. jöv. mélykút. 1947/48 évi munkáiról, Budapest, pp. 149 — 156. B. Makk A. (1975): A Mezőkeresztes környéki eocén és oligocén üledékes kőzetek foraminiferidás fáciesei. F. K., 105, pp. 344-356. Bukry, D. (1973): Low-Latitude Coecolith biostratigraphic Zonation. Initial Rep. of the DSDP, 15, pp. 685 — 703. Ferenczi L. (1925): Adatok a Buda-Kovácsi-hegység geológiájához F. K., 55, pp. 196 — 211. FÜLöp J., Császár G., Haas J. és J. EdelÉnyi E. (1975): A rétegtani osztályozás, nevezéktan és gyakorlati alkalma- zásuk irányelvei. Magyar Rétegtani Bizottság, Budapest, 32, p. Gidai L. (1971): A Vértes-Gerecse és a Buda-Pilis hegységek közötti infraoligocén (Telegdi Roth) küszöb. MAFI Évi Jel. 1969-ról, pp. 115-121. Hámor G. (1972): A Börzsöny-hegység déli részének ősföldrajzi vázlata. MÁFI Évi Jel. 1972-ről, Budapest 1974, pp. 23-32. Haetai É. (1975): A Hárshegyi Homokkő kavicsainak vizsgálata. ELTE Földtani Tanszék, diákköri dolgozat, Buda- pest, kézirat. Hofmann K. (1871): A Buda-kovácsi hegység földtani viszonyai. Földt. Int. Évk., 1, pp. 1 — 61. JÁMBOR Á., Korpás L., Kretzoi M., Pálf.alvy I. és Rákosi L. (1969): A dunántúli oligocén képződmények rétegtani problémái. MÁFI Évi Jel., Budapest 1972, pp. 141 — 154. Kaszanitzky F. (1956): Az alsóoligocén (hárshegyi) homokkő ásvány-kőzettani vizsgálata. F. K., 86, pp. 244—256. Koch a. (1871): A Szt. Endre-Visegrádi és a Pilis Hegység földtani leírása. Földt. Int. Évk., 1, pp. 1 — 60. Kitkal, Z. (1971): Geology of recent Sediments. Academia, Prague, 490 p. Lelkes Oy. (1970): A szépvölgyi „kiscelli agyag” foraminifera faunájának vizsgálata, ösl. Viták, 16, pp. 9 — 18. Lorexz, C. R. (1968): Contribution a l’etude stratigraphique de roligocene et du miocéné inferieur des confins Liguro- Piemontais (Italie). Atti delTist. di geológia della Univ. Genova, 6, pp. 255—888. Majzon L. (1952): Adatok Romhány és Ipolyszög környékének földtanához. MÁFI Évi jel. 1948-ról, pp. 19 — 30. Majzon L. (1966): Foraminiferavizsgálatok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 939 p. Martini, E. (1971): Standard Tertiary and Quaternary Calacareous Nannoplankton Zonation. Proc. of the II. Plank- tonic Conf., Roma, pp. 739 — 785. Méhes K. (1943): Alsó oligocén Lepidocyclinás képződmény előfordulása Solymáron. Besz. Vitaül. munkálatairól, MÁFI, évi jel. függ. pp. 303—307. 380 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet Monostori M. (1964): Üledék-földtani vizsRálatok a Budai-hegj-ség paleogén rétegein. ELTE Földtani Tanszék, szak- dolgozat, Budapest, kézirat. Monostori M. (1973): Budai márga-tardi fácies-kiscelli agyag a Budai-hegységben. F. K., 103, pp. 58—62. MCller, C._(1970): Nannoplankton-Zonen dér unteren Meeresmolasse Bayems. Geol. Bavarica, 63, pp. 107 — 118. N. GELL.U Á. (1973): Oligoeén foraminiferák Dorog környékéről. MÁFI Évk., 55, pp. 421 — 495. Nagymarosi A. (1974): Az Észak-budai kiscelli agyag kőzetrétegtani és fáciestani feldolgozása. ELTE Földtani Tan- szék, szakdolgozat. Budapest, kézirat. Noszky J. sf.n. (1939): A kisrelli ag>ag inolluszkafaunája. f. Lamellibranchiata. Annál. mus. Nat. Hung., pp. 19 — 146. Noszky J. SEN. (1940): A Cserháthegj-ség földtani viszonyai. MÁFI, Budapest, 283 p. Rozlozsnik P. (1925): Adatok a Buda-kovácsi hegység óharinadkori rétegeinek ismeretéhez. Földt. Int. cvi jel Budapest, 1935, pp. 65 — 86. líOTH, P. H., Bai mann, P. & Bertolino, V. (1971): Laté Eocene-Oligocene Calcareous Nannoplankton from Central and Northern Italy. Proc. of II; Planktonic Conf., Roma, pp. 1069 — 1087. SCHAF.ARZIK F. (1902): Budapest és Szentendre vidéke. Magyarázatok földt. térképekhez, Földt. Int., Budapest, 61 p. Schréter Z. (1909) A pilisboro.sjenői mélyfúrás geológiai eredményei. F. K., 39, pp. 8—11. SiPüSS Z. (1965): A Buda — Esztergom-vidéki oligoeén üledékösszlet fácieselemzó vizsgálatának módszertani kérdései és eredményei. .MÁFI évi jel. 1963-ról, Budapest, pp. 121 — 131. Strausz L. (1923): A csobánkai felső-eoeén. F. K., 53, pp. 43 — 48. SZTR.iKOS K. (1974): Paleogene Planktonic Foraminiferal Zones in Northeastern Hungary. Fragm. Min. et Pal., Budapest, 5, pp. 29 — 80. SzTR.lKOS K. (1975): A Budapesttől északkeletre elterülő terület paleogénjének ősföldrajza. I. Rész: A felső lutécientől a kiscelli agyag/tardi agyag határáig. Ősi. Viták, 22, pp. 51—80. .SZTRÓKAY K. (1932): A budai márga kőzettani vizsgálata. F. K., 62, pp. 81 — 186. Telegdi Roth K. (1912): A Magyar Köz“phegység északi részének felső oligoeén rétegeiről, különös tekintettel az Eger-vidéki felső oligodénre. Koch A. emlékkötet, Budapest, pp. 111 — 126. Telegdi-Roth K. (1927): Infraoligocén denudáció nyomai a dunántúli Középhegység északnyugati peremén. F. K., 57, pp. 32 — 41 . Twenhofel. W. H. (1950): Principles of Sedimentation. New York, 673 p. Vadász E. (1960): Magyarország földtana. Akadémiai Kiadó, Budapest, 646 p. Vendl a. (1932): A kiscelli agyag. Földt. Int. Évk., 29, pp. 93—155. Altér und Bildiingsverháltnisse des Hárshegyer Sandsteins Dr. T. Báldi, Dr. il/. Báldi-Beke, M. Horváth, Dr. T. Kecskeméti, Dr. M. Monostori und A. Nagymarosi Dér Hárshegyer Sandstein ist eine im Raum von Abb. 4 — 6 verbreitete Formation, dérén wiclitigste F'azies sind, wie folgt; a) iStark v-erkieselter, hydrothernial veránderter, grober Sandstein lángs dér Linie von Buda (B.vldi und Nagymarosi 1976); h ) Weniger kieseliger, hauptsáchlich kalkiger Sandstein mit kaolinischen aleuritischen Einlagerungen; c) Feinkörniger, toniger Sandstein, im NW mit Einlagerungen von buntem Tón und Kohlé. Dér Hárshegyer Sandstein von Typ a) und b) ist immer in transgressiv-er Lage und lágert diskordant auf harten Trias- und Eozángesteinen. Typ c) befindet sich im SO zwi- schen dein unteroligozánen Tón v-on Tárd und dem mitteloligozánen Kisceller Tón. Dér Hárshegyer Sandstein wurde bisher im allgemeinen für unteres Oligozán gehalten. Die Lagerungsverháltnisse und die biostratigraphischen Ergebnisse dér Verfasser zeugen jedoch von einem wesentlich jüngeren Altér. Das Nannojilankton ist nicht altér, als die Zone NP 24, was im Sinne Maetini’s oberes Rupélien bedeutet (M. R.-Beke). Neben dem Nannoplankton ist auch die Fora- miniferen-Fauna dieselbe, wie die des tieferen Kisceller Tones. (In etwas seichter Meeres- fazies entspráche sie dér Zönozone 4 von L. Majzon.) Besonders interessant war die Untersuchung dér Grossforaminiferen des Hárshegyer Sandsteins von Várerdőhegy bei Solymár (T. Kecskeméti), wonach tlie Vergesellschaftung von Lepidocyclina dilatata — L. tournoueri — A^umniulites vascus (ohne Miogypsina) ein mitteloligozánes Altér andeu- tet. Die Mollusken (T. Báldi) — ebenfalls im Profil von Várerdőhegy — zeugen deutlich von einem mitteloligozánen Altér. Diese, im lepidocyclinenführenden, kalkigen Sandstein angetroffene Molluskenfauna ist die reichste und best erhaltene neritische Mollusken- Gesellsehaft nicht nur im Hárshegyer Sandstein, sondern, auch im ganzen tieferen Oli- gozán von Ungarn. Wo im Hárshegyer Sandstein überhaupt eine auswertbare Mollusken- fauna vorhanden ist, ist sie überall von verháltnismássig jungem Charakter, obwohl sie von jener des Egeriens ± gut abgesondert werden kann. Auch die Ostracoden des Profils von Pilisszent kereszt sind von mitteloligozánem Altér (M. Monostori). Somit bezeugen allé untersuchten Fossilgruppen das mitteloligozáne Altér. Die Ver- zahnung mit dem Kisceller Tón bezeugt am besten das Profil dér Bohrung Berkenye — 4, Bálái et al. : A Hárshegyi Homokkő Formáció 381 wo die Wechsellagerung v'on Kisceller Tón und Hárshegyer Sandstein zu beobachten ist. Dér Hárshegyer Sandstein ist das Basiskonglomerat des Kisceller Tones, an den Rándern ist er seine Ergánzungsfazies, ein heterochroner Gesteinskörper mit einem den Rándern zu jünger werdenden Charakter. Seine chronostratigraphische Position ist: Kisce Ilién = oberes Rupélien, Chronozone NP 24. Dér Hárshegyer Sandstein ist in seiner Hauptmasse marines Sediment, das nach dér ökologischen Analyse dér Foraminiferen und Mollusken sich auf einem ca. .30 m tiefen Flachwasser-Shelf von normalen Salzgehalt ablagerte. Sogar die meisten innerhalb des Sandsteins gelagerten feuerfesten Tonlinsen habén sich — aufgrund ihrer reichen Forami- niferenfauna — auf dem seichten Shelf gebildet. Iin Doroger Becken, das nördlich vöm Telegdi Roth-Rücken eine Bucht bildete, ist eine lagunáre Ausbildung mit Oszillations- schichtenfolgen vorzufinden. Am Ostrand des Telegdi Roth-Rückens wurde dagegen das Sedimentationsbecken von steilen Felsenküsten hegre nzt. Lángs dér Budaer Linie erstreckte sich eine Reihe von submarinen Riffen, hier war die Strömung am stárksten. Westlich von dieser Stelle bildete sich dér feinkörnigere Hárshegyer Sandstein von Typ b), östlich dagegen dér Feinsand bzw. Kisceller Tón. In dér Umgebung von Buda- keszi-Solymár gibt es eine Zone, wo dér Hárshegyer Sandstein unmittelbar von dér Mányer Formation (Egerien) bzw. dem Törökbálinter Sandstein konkordant überlagert wird. 4 Földtani Közlönj' 382 Földtani Közlöny 106. kötet, 1. füzet I. tábla — Tafel I. I 383 B á I d í et 'd. : *4 Hárshc(/)/i Homokkő Formáció II. tábla — Tafel II, 4* 384 FöUltani Közlöny 106. kötet, á. füzet III. tábla — Tafel III. Bálái et al.: A Hárshegi/i Homokkő Formáció 385 IV. tábla - Tafel IV. 386 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet V. tábla — Tafel V. Földtani Közlöny^ Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1076) 106. 387 — 406 I I I Amfibolanclezit-xenoagglomerátum a komlói ; területről Dr. Némedi Varga Zoltán — Szilágyi Tibor* (5 ábrával, 3 táblázattal, 5 táblával) Összefoglalás: A komlói andezitbánya területén 1972-ben mélyült Komló — 170. sz. kőszónkutató fúrással feltárt andezitösszlet, valamint a kőbányához vezető völgy elején, a völgy DNy-i oldalán 1971-ben létesített futballpálya építésekor megbontott hegyoldalban felszínre került amfibolandezit-xenoagglomerátum részletes ásvány-kőzet- tani, vulkanológiai és földtani vizsgálata újabb fontos megfigyelésekkel és adatokkal járult a komlói andezitv'ulkánosság kérdéséhez. A megismerés története A komlói andezittel kapcsolatban andezittufáról ill. andezitagglomerátumrói először Ferenczi I. (1931) és Rozlozsnik P. (1937) tesz említést a komlói területről szóló kéziratos jelentéseikben. Telegdi— Roth K. (1948) a RozLOZSNiK-féle felvétel felhasználásával készí- 1 tett földtani térképvázlatán (168. o.) az andezitterület DNy-i határán, a K — 3/a. sz. kutatófúrás szomszédságában andezittufát jelöl. Balkay B.— ! Balogh K. — Imbeh L.— Végh S. (1954) kéziratos jelentésükben úgyszintén j említik az andezittufát. ! Az 1949 — 53 között, ütveműködő berendezéssel mélyült Komló— 23. sz. i kőszénkutató fúrás kéziratos földtani naplójában Wein Gy. agglomerátumos andezittufát írt le. Tokody L. (1955) részletes ásvány-kőzettani vizsgálatai a makroszkópos kőzetleírás helyességét igazolták. Az ötvenes évek elején a Béta-bányaüzem I. szintjén kihajtott főkeresztvá- gat andezitagglomerátumnak meghatározott kőzetben állt meg. A K — 170. sz. fúrást megelőzően az andezitlepelt átfúrt 33 db kutatófúrás közül a kéziratos fúrási földtani naplók tanúsága szerint mindössze néhány esetben írtak le a fúrásokat dokumentálók agglomerátumos-tufás kéj^ződmé- nyeket. Némedi Varga Z. (1967) a karotázsmérések alapján több fúrásban az andezittömeg I. szintjeként különítette el az agglomerátumszerű kőzetekkel képviselt kőzetszakaszt. Egyben megjelent közleményében részletesen foglal- kozik az andezit megismerés történetével. 1972-ben az állandó magvétellel, gyakorlatilag 100%-os magkihozatallal mélyült K — 170. sz. kőszénkutató fúrás 37,7 m vastagságban vulkáni törmelé- kes képződményt harántolt, melynek kisebb szakaszai lavoklasztikus, más részei piroklasztikus jelleget mutattak. •Előadták a MFT Dél-dunántúli Területi Szakosztályának 1974 május 14-iki szakülésén. 388 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet l/a ábra. A komlói andezitterület kutatófúrásainak áttekintő térképe. Fig. Íja. Location map of the Komló andesite area with indieation of the exploratory boreholes. E vulkanoklasztos képződménynek tisztán piroklasztikus jellegeket mutató megfelelője két felszíni feltárásban is tanulmányozható (l/a ábra). A kőbányával feltárt andezittömeg felső határfelületén, valamint több fel- színi feltárásban, hasonló helyzetben ismeretes bronzitos amfibolandezit- pszeudoagglomerátum és amfibolandezit-pszeudoagglomerátum. Pszeudoagg- lomerátumos, pszeudotufás kőzetekkel jelenleg nem foglalkozunk. Vizsgálati munkamódszer A K — 170. sz. fúrás harántolta, s a felszínen a két feltárásban megtalálható vulkanoklasztikumok részletes makroszkópos leírását, az ásványos összetétel és a törmelékes szerkezetek vékonycsiszolatos vizsgálatát végeztük el. A kőzet- kemizmus megállapítására, s a hipo-metamagmás elváltozások vizsgálatára kémiai és derivatográfiás vizsgálatok is készültek. Az ásványtani vizsgálatok- nál a fő cél az ásványok összetételének optikai úton, FEDOROV-asztallal történő pontosítása, különösen a fúrásszelvényben, ahol a vulkanoklasztikum felett a fúrás viszonylag nagy vastagságú lávaképződményeket is harántolt. A plagio- klászok esetében ezúton lehetőv^é vált a mól %-os összetétel, s az ikertörvények megismerése. Az amfibolok azonosításánál csak a kioltási szög, valamint a pleokroizmus alakulása nyújtott támpontot. A lávakőzetben változó mennyiségben előfor- duló rombos piroxének összetételét is vizsgáltuk FEDOROV-asztallal, s optikai jellegeik, valamint a 2V értéke alapján meghatároztuk mól %-os összetételü- ket. A vulkanoklasztikus képződmények megjelenése és elterjedése A K — 170. sz. fúrással feltárt andezittest kőzetanyagának vizsgálata során a kőzetgenetika és ásványos összetétel alapján három fő kőzettípust (1/b ábra) lehetett elkülöníteni: 1. 112,5 — 74,8 m; Xenoagglomerátumos amfibolandezit 2. 74,8 — 64,0 m: Amfibolandezit (zöldamfibollal) 3. 64,0— 3,0 m: Bronzitos amfibolandezit (bazaltos amfibollal) N érned i V ar g a — S zilá g y i: A komlói amfibolandezit-xenoagglomerátum 389 Ijb ábra. A K— 170 sz. kutatófúrás felső szakaszának földtani és geofizikai szelvénye. J e l- magyarázat: 1. Andezittörmelékes, löszös agyag (holocén), 2. Bronzitos amfibolandezit, 3. Amfibolandezit, 4. Xenoagglomerátumos amfibolandezit (2—4. felsőeocén), 5. Diagenizáló- dott lejtőtörmelék és fosszilis talaj (felsőeocén), 6. Foltos mészmárga (alsóliász, felsőszinemuri) Fig. llb. Geological and geophysical logs of the upper part of exploratory borehole K— 170. L e g e n d : 1. Loessy clays with andesite debris (Holocene), 2. Bronzitic homblende andesites, 3. Homblende andesites, 4. Xenoagglomeratic homblende andesite (2—4. Upper Eocéné), 5. Diagenized talus and fossil soil (Upper Eocéné), 6. Mottled calcareous mari (Lower Liassic, Upper Stnemurian)j A genetikai sor egy viszonylag heves törmelékszórással in- duló, fokozatosan bázisosodó lávát szolgáltató vulkáni mecha- nizmust mutat. A lávakötésű agglomerátumnak (Pantó G. in Szádeczky- Kabdoss E. 1958), agglomerátumos amfibolandezitnek (SzÁ- deczky-Kardoss E.— Pantó G.— Székyné Fux V. 1960), ül. amfibolandezit-agglomerátumnak nevezhető közetféleség vizs- gálata eddig még nem történt meg, így részletesebb ásvány- tani ismertetésére ezúton térünk ki. Ebben a vulkanoklasztos összletben igen jelentős, de 50%-ot meg nem haladó a vul- káni alépítményből felszakított, illetve a felszínen bekebelezett szedimentogén és magmás törmelék mennyisége, ezért indokolt nevezéktan! szempontból e tény figyelembevétele a ,,xeno” jelző alkalmazásával (Munkaközösség: 1962). Vizsgálataink szerint e vulkanoklasztos kőzetkifej lődés további két altípusra különíthető el. A feltételezett kitörési központ- tól 400 — 500 m-re telepített K — 170. sz. kutatófúrás la voklasz- tos kőzetet, xenoagglomerátumos amfibolandezitet harántolt. Az andezitelőfordulás peremi részein, a kőbányához vezető völgy elején, a K — 23. sz. kutatófúrás közelében létesült fel- tárásban, és az andezitterület DNy-i szegélyén a K — 3/a sz. kutatófúrás meUetti régóta ismert feltárásban pedig összesült piroklasztikum, amfibolandezit-xenoagglomerátum került a fel- színre (la ábra). Az andezitösszlet I. szintjeként elkülönített agglomerátumos kőzetkifejlődés (Némedi Vabga Z. 1967) az andezitterület nagy részén megtalálható, vastagsága néhány méter és 50 méter között változik, átlagosan 20 m-nek adható meg (2. ábra). 0 10 20 30 Í.C 50 60 70 80 90 100 110 120 130 140 S A közvetlen fekvőképződmények Az andezittestet^átfúrt kőszénkutató fúrások felsőtriász, alsóliász (kőszénte- lepes-, fedőhomokkő-, fedőmárga- és foltos mészmárga csoport) és középsőliász (foltosmárga- és homokköves tagozat) képződményeket harántoltak, amelyek felső szakasza (1,0 — 5,0 m, néha ennél több) a vulkanizmust megelőző száraz- földi időszak hatásaként többé-kevésbé bontott volt. AK-170. sz. fúrás és a nagy feltárás adatai szerint az agglomerátumösszlet vékony világosbarna fosszilis talaj (K — 170: 112,5 — 112,8 m) és világosszürke, változó mésztartalmú, agyagos kötőanyagú, diagenizálódott lejtőtörmelék (breccsa) (K — 170: 112,8 — 115,0 m) közbeiktatódásával települ a változó mér- 390 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet '' A' ÉENY 343^_1^» 326° 158° Kőbánya K-155 K-23 K-17Ö" ' i. ábra. Földtani szelvény az andezitterületröl. Jelmagyarázat: 1. Alsóliász, hettangi-alsószinemuri emelet (köszéntelepes összlet), 2. Alsóliász, felsöszinemuri'alemelet, alsó tagozat (fedóhomokkő csoport), 3. Alsóliász, felső- szinemuri alemelet, középső tagozat (fedőmárga csoport), 4. Alsóliász, felsőszinemuri alemelet, felső tagozat (foltos mészmárga csoport), 5. Amfibolandezit-xenoagglomerátum, 6. Amfibolandezit, 7. Bronzitos amfibolandezit (5 — 7. felsőeocén), 8. Középsőmiocén, helvéti emelet, 9. Szerkezeti vonal Fig. 2. Geological section across the andesite area. L e g e n d : 1. Lower Liassic, Hettangian-Lower Sinemurian Stag* (coal measure), 2. Lower Liassic, Upper Sinemurian Substage, lower member (overlying sandstone sequence), 3- Lower Liassic, Upper Sinemurian Substage, middle member (overlying mari sequence), 4. Lower Liassic, Upper Sine- murian, upper member (mottled calcareous mari sequence), 5. Hornblende andesite xenoagglomerate, 6. Homblende andesite (5—7. Upper Eocéné), 8. Middle Miocéné, Helvetian Stage, 9. Tectonic line tékben bontott, helyenként barnásvörös foltos kőzetekkel képviselt alaphegy- ségre. A paleofelszínt növényi vegetáció borította, melyet a vulkáni működés pusztított el. A vulkáni törmelékes összlet alsó határképződménye A K— 170. sz. fúrás az agglomerátumösszlet alsó határképződményeként 2 m vastagságban világosszürke, világoszöldesszürke xenoagglomerátumos amfi- bolhidroandezitet harántolt. A világosszürke, erősebben bontott (agyagoso- dott) amfibolandezit láva kötőanyagban hasonló színű és anyagú amfibolan- dezit darabok (0,5 — 10,0 cm), valamint apróbb (0,2— 2,0 cm) sötétszürke-feke- te, kontakthatást szenvedett üledékes eredetű kőzetdarabkák mutatkoztak. A fúrási magmintában szembetűnőek a jelentős mennyiségű növényi anyag bekebelezéséből származó fekete, szenesedett szervesanyag-foszlányok (I. tábla 1.; IV. tábla 3.4.). (A kőzet szervesanyag-tartalma: 0,6%; karbonáttartalma: 3,4%.) A talajjal érintkező határfelületén szenesedett famaradvány is mutatkozott. Az eredetileg porózus, jelentősebb víz és feltehetően humusztartalmú talaj és laza, meszes lej tőtör melék-együttes, valamint a rátelepülő granodioritos ké- N é m e d i V a r g a — S zilá g y i: A komlói amjibolandezit-xenoagglomerátum 39 1 mizmusú vulkanoklasztit közötti erőteljes transz vaporizációs kapcsolat olyan hipovulkanitot (Szádeczky-Kardoss E. 1958) eredményezett, amely viszony- lag élesen elkülönül mind a szedimentogén fekvőjétől, mind a lényegileg azo- nos kőzetanyagú, de gyakorlatilag csak metamagmás hatás jegyeit hordozó fedőjétől. A nagy feltárásban mintegy 1 m vastagságú, világosszürke, puha, erősen bontott kőzetként mutatkozott. A hipomagmás, majd az azt követő metamagmás hatások következtében a kőzet nedvesen legtöbbször kézzel szétmorzsolható, agyagos-bentonitos meg- jelenésű, a korábban mélyített fúrások fúradékmintáiban néhány esetben riolit- vagy dácittufaszerű képződménynek írták le. A mostani és a korábbi fúrási adatokból arra lehet következtetni, hogy ebben a szintben a kürtő tájékán (K — 170. sz. fúrás) feltárt xenoagglomerátu- mos amfibolhidroandezitet a peremi részeken (a nagy feltárás, a K— 129. sz. kutatófúrás, K— VIII. sz. térképező fúrás) bentonit- jellegű amfibolandezit- xenotufa vagy amfibolandezitxenoagglomerátum helyettesíti a törmelékszórás- sal kezdődő vulkánosság kétségtelen bizonyítékaként. Xenoagglomerátumos amfibolandezit A K — 170. sz. fúrásban az előzőleg ismertetett határképződményre 36,7 m vastagságban xenoagglomerátumos karbohidroamfibolandezit települ, amely az uralkodó színárnyalatok, a strukturális jellemzők, valamint a szedimento- ; gén és magmatogén komponensek gyakorisága alapján két szakaszra osztható. Az alsó szakasz (86,5 — 111,5 m) szürkéssárga, szürkésvilágossárga, sárgás- szürke, hamuszürke kőzetféleségei fokozatosan mennek át a felső szakasz vilá- gosszürke, világos-zöldesszürke, zöldesszürke, sötétebb zöldesszürke, viszony- lag gyorsan változó színárnyalatú kőzeteibe. Az összlet teljes egészében meta- magmás átalakulást szenvedett alulról felfelé haladva csökkenő intenzitással. Az alsó részében legtöbb helyen erősen bontott, agyagásványosodott (montmo- riUonit), helyenként üreges-sejtes (I. tábla 2.) a kilúgozás nyomaival, változó mésztartalmú (1 — 5%) kőzetek ismeretesek. A felső részben kemény, helyen- j ként középkemény kissé bontott és puha, szét morzsolható, érdes tapintású, \ földes megjelenésű kőzetek váltakoznak. A xenoagglomerátumos andezitben néhol elszórtan, máshol tömegesen mu- tatkoznak kisebb-nagyobb (0,5 — 15,0 cm), valamivel világosabb szürke sza- bálytalan, legtöbbször gömbös formájú (II. tábla 1.) és sötétebb szürke üdébb vagy teljesen elbontott szögletes ill. kissé görbült felületű (I. tábla 4.) amfi- bolandezitdarabok. Valamivel ritkábban, úgyszintén szabálytalanul elszórtan 1 — 10 cm-es nagyságú, szögletes- sarkos, kontakthatásra fekete, alacsony mész- tartalmú, legtöbbször mészmentes, pelites kőzetdarabok (I. tábla 3.) és kisebb (1 — 5 cm) szürke, zöldesszürke változó szemcsenagyságú homokkövek mutat- koztak. 94,5 — 95,4 m mélységközben különösen sok az üledékes kőzetkomponens. Egy helyen (89,7 — 89,9 m) egy 20 cm átmérőjű, zöldesszürke, durvaszemcsés homokkődarabot is megfigyeltünk. Ahol sok az üledékes eredetű kőzetdarab ott az andezitnek kisebb mésztartahna is van. A metamagmás hatásoktól elte- kintve a fúrással feltárt összletet a következő kőzetfajták alkotják: amfibolan- 392 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet v% 3. áOra. A komlói amfibolandezit és a xenoagKlomerátumos amfibolandezit andezit-litoklasztjainak szemcseeloszlási diagramja. Jelmagyarázat; 1. Amfibolandezit, K — 170 sz. kutatófúrás, 71,6 — 71,7 m, 2. Xenoagglomerátumos amfibolandezit láva kötőanyaga, K — 170 sz. kutatófúrá.s, 91,7 — 91,9 m 3. Xenoagglomerátumos amfibolandezit láva kötőanyaga, K — 170 sz. kutatófúrás, 94,0—94,2 m 4. Amfibolhidroandezit, K — 170 sz. kutatófúrás, 111,5 — 112..5 m Fig. 3. Grain size distribution diagram of andesite lithoelasts in the hornblende andesite and xenoagglomeratic horn- blende andesite of Komló. L e g e n d : 1. Hornblende andesite, borehole K — 170, 71,6 — 71,7 m 2. Xenoagglomeratic hornblende andesite lava mátrix, borehole K — 170, 91,7-91,9 ra 3. Xenoagglomeratic hornblende andesite lava mát- rix, borehole K— 170, 94,0 — 94,2 m 4. Hornblende hydroandesite, borehole K — 170 111,5 — 112, 5 m dezit, xenoagglomerátumos amfibolandezit, xenotufás amfibolandezit, amfi- bolandezit-xenoagglomerátum, amfibolandezitlávabreccsa. A vulkanoklasztos összlet kőzetei változatos szöveti bélyegeket mutatnak. A képződmény felső részén az uralkodóan lávából álló szakaszokban gyakori a folyásos szövet hipokristályos porfiros ül. mikroholokristályos porfiros kristá- lyossági fokkal. A litoklasztok dominanciájával jellemezhető szakaszon a kristályossági fok erősen csökken (3. ábra). A porfiros generációt az amfibol és a plagioklász képviseli. A vulkanoklasztos komplexum teljes szelvényében a fenokristályok közül a zöldamfibol dominál. Hipidiomorf léces kristályai erős rezorbciót szenvedtek. A rezorbcióval létre- jött beöblösödéseket alapanyag tölti ki. Gyakran megfigyelhető (100) szerinti ikeralkotásuk. Pleokroizrnusuk élénk, jól észlelhető: a = világos zöldessárga, /S = y = sötétzöld. Méretük változó, nem ritka a 2 — 3 mm-es kristály. A kevés kristálytöredék között is gyakori a zöldamfibol, erősen töredezett, szi- lánkos megjelenéssel. A porfiros plagioklászok a jelentős mérvű rezorbció miatt kerekdedek, xenomorfok. Poliszintetikusan ikerlemezes szerkezetűek, a zónás illetve zónás-ikres felépítésű ritka. Az ikerlemezesek maximálisan négy-öt, széles ikertagból épülnek fel. Minden esetben nagy mennyiségű kőzetüvegzárványt tartalmaznak szabálytalan vagy zónás elrendeződésben. Néha a kőzetüvegzárványok a kristály belsejében kon- centrálódnak. A zónás kristályok maximálisan három-négy zónából épülnek fel, s a mérések alapján a legtöbb kristály inverz zónásnak bizonyult. A por- firos plagioklászok összetétele tág határok között változik. Az átlag An4g_5o a maximum Angg, a minimum Angp. Leggyakoribb ikertörvény az albit (ala) _L[ioo] _L[00l] míg az egyszerű ikertörvény ritkább. és az albit (karlsbadi) (010) (010) A méretük átlagosan 700 — 1200 mikrométer, maximálisan elérik a 2 — 3 mm-t. N ém e d i V a r g a — /S" z i l á g y i : A komlói amfibolandezit-xenoagglomerátum 393 Amfibolandezit és xenoagglomerátuinos anifibolandezit kémiai összetéteie I. táblázat 1 0 3 4 0 /O 0 /O 0 . 0 0 .0 SiO, 62,08 52,93 61,07 56,09 TiO, 1,38 1,60 1,44 0,94 Al.O, 15,23 14,79 15,23 15,14 Fe.O, 3,65 2,41 1,61 1,76 FeO 1,27 2,86 2,70 3,02 MnO 0,04 0,05 0,07 0,05 MgO 2,20 4,05 3,45 4,50 CaO 4,57 5,-58 5,27 5,15 K,0 1,86 1.92 0,80 0,80 Na,0 2,99 2,51 1,83 1,93 P.O. 0,30 0,30 0,14 0,18 — H.O 0,48 1,74 0,57 1.18 + H,0 1,49 7,52 3,38 8,09 CO, 1,10 1,63 1,06 0,26 összesen: 98,64 99.88 98,62 99,02 Elemző: PisczEL É. Magyarázat: 1. Amfibolandezit, K— 170. kutab'ifúrás, 71,6-71,7 m, 2. Xenoagglomerátumos amfiboismdezit, K— 170. 8Z. kutatófúrás, 91,7—91,7 — 91,9 m, 3. Xenoagglomerátumos anifibolandezit, K 170. sz. kutatófúrás, 94,0 — 94,2 m, 4. Amfi- bolhidroandezit, K — 170. sz. kutatófúrás, 111,5—112,0 m Igen ritkán az alapanyag-plagioklászhoz hasonló zárványnientes, hipidioinorf léces plagioklász is előfordul, ennek mérete az átlag alatt marad. Az alapanyagot iiralkodóan a léces plagioklász, kevés magnetit, esetenként augit és apatit alkotja. Metamagmatito kban jelentőssé válik a kaiéit és az agyagásv'ány, viszonylag kisebb mennyiségben pirit, ojiál, kalcedon, zeolit és limonit is előfordul. Az andezitláva és a vulkáni törmelékes összlet lávakötóanyagának ®,)-os összetétele II. táblázat 1 2 3 4 ^0 °o 0 Plagioklász 75.74 54,59 61,35 57,62 Amfibol 11.65 11.54 9.96 11,85 Agyagásvány Kaiéit 0.14 0.35 4.12 2,87 11,50 Apatit — 0,06 — Magnetit 10,75 5,64 7,47 Pirit — — 1,33 Kózetüveg 1,37 28,23 19,29 17,70 összesen: 100,00 100,00 100,00 100,00 Magyarázat: 1. Amfibolandezit, K— 170. sz. kutatófúrás, 71,6 71,2 m, 2. Xenoagglomerátumos amfibolandezit lává« kötőanyaga, £170. sz. kutatófúrás, 91,7—91,9 m, 3. Xenoagglomerátumos amfibolandezit lávás kötőanyaga. K- 170. sz. fúrás. 94,0 — 94,2 m, 4. Amfibolhidroandezit, K 170. sz. kutatófúrás. 111,5 - 112,5 m. A plagioklász kristályok léces termetfíek, maximálisan két ikertagból épül- nek fel, s a kőzetben gyakran folyásos elrendeződésűek. A fúrásszelvényben, s egy mintán belül is jelentős az összetételbeli változás, ingadozás. A szélső értékek Aiig,, — An-5, ilyen mérvű ingadozás néha egy mintán belül (111,5 — 112,5 m) is előfordul (III. táblázat). 394 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet A plaKÍoklászok összetételének változása a K — 170. sz. kutatófúrás 111,5 — 112,5 m mélységközéből vizsgált andezitmintában III. táblázat Sor* szám összetétel Ikertörvény Ásvány generáció 1. Ari|B/Anj9 alb.t(ala) porfiros generáció o Aiisi/Anjj - (110) porfiros generáció 3. AUjj/An^g albit (ala) ^ alapanyag generáció 4. An,,/An,5 [100] alapanyag generáció 5. An„/Anvj akiin és periklin [010] alapanyag generáció 6. Aii7s/An,2 akiin és periklin [010] alapanyag generáció A mélység függvényében a fúrásszelvényben vizsgáltuk a fenokristályok és az alapanyag-plagioklászok An-tartalmának kapcsolatát. A plagioklász feno- kristály mint „hipabisszikus generáció” közvetve jelzi az eredeti magmakémiz- must, az alapanyag-kristályok összetétele és változásai a magma felnyomulása során bekövetkezett változásokra adnak felvilágosítást. Az értékelésnél az a 4. ábra. A K — 170 sz. kutatófúrás vulkáni törmelékes összletében az andezit porfiros- és alapanyag plagioklászainak An %-os korrelációja. Jelmagyarázat: 1. Porfiros generáció, 2. Alapanyag generáció Fig. 4. Correlation in terms of An of porphyric and groundmass plagioclases of the andesites in the volcanoclastic complex in exploratory borehole K — 170. Legcnd: 1. Porphyric generálion, 2. Groundmass generálion N ém ed i V ar g a — S zilá g y i: A komlói amfibolandezit-xenoagglomerátum 395 tény volt a kiindulási alap, hogy az alapanyag-plagioklász mint a főkristályo- sodás egyik utolsó kiválási terméke savanyúbb összetételű, kevesebb An mole- kulát tartalmaz, mint a korábbi kiváláséi porfiros generáció (4. ábra). A korrelációs diagram alapján az amfibolandezit, illetve a xenoagglomerátu- mos amfibolandezit összletben az alapanyag An-tartalma három esetben (71 — 73 m, 104,0—104,5 m, 111,5 — 112,5 m,) túlhaladja a fenokristály An- tartalmát. A szelvényben a két generáció An-értékei különben is rendkívüli mértékben megközelítik egymást. Mindez jelzi, hogy a magma a felnyomulás során a mezozóos aljzatból jelentősebb mennyiségű Ca-t vett fel. Az alapanyagban alárendelt mennyiségű, 80—120 mikrométer nagyságú apatit erősen rezorbeált, lekerekített körvonalú, xenomorf, uralkodóan léces termetű kristályként jelenik meg. A magnetit (50 mikrométer alatti) ugyancsak xenomorf hintésként mutatkozik. A kismérvű metamagmás átalakulást szenvedett kőzetek alapanyaga vál- tozó mennyiségben világosbarna színű kőzetüveget is tartalmaz, melyben tekintélyes mennyiséget érnek el a tűszerű kristálycsírák. Vékony csiszolatban a lapillik, illetve bombák érintkezési vonala ,, varrat- vonalszerű” az intenzív összeolvadás következtében. A ,, varrat vonal” két oldalán gyakori az alaj:)anyag-plagioklászok eltérő folyási irányítottsága, s az irányok nagymérvű eltérése a képződmény szórt törmelékes eredetű felfogását támogatja (ÍV. tábla 1. 2.). Néha a ,, varrat vonal” utólagos hatásra felszakadt, s az endometamagmás folyamatokhoz kapcsolódó karbonátosodás a varratvo- nal mentén fejlődött ki (IV. tábla 1.). Amfibolandezit-xenoagglomerátum A feltételezett kráter középpontjától mintegy 900 — 1000 m-re létesített új feltárásban, valamint az 1,2 — 1,3 km távolságra található, régen is ismert fel- tárásban világossárga, sárgásszürke, erősen bontott, összesült amfil)olandezit- xenpagglomerátum (II. tábla 2.) található, mely a K — 170. sz. kutatófúrásban feltárt lavoklasztikum peremi megfelelője. Ezt a piroklasztikus képződményt különböző méretű, genetikájú és kristá- lyossági fokú amfibolandezit litoklasztok, valamint más magmatogén, illetve szedimentogén kőzetek alkotják. A kőzet domináns színét adó andezittöredé- kek hialinos, hialopilites, illetve mikroholokristályos porfiros szövetűek, ural- kodóan vulkáni hamu és lapilli méretűek (V. tábla 2.). Porfiros ásványuk a zöldamfibol és a plagioklász; alaki sajátságaik, optikai viselkedésük, s össze- tételük egyezik a fúrással feltárt xenoagglomerátumos amfibolandezitével. Szembetűnő a szürke, sötétszürke színű, csaknem üde, sarkos-szögletes, több cm-t is elérő, hipomagmás üregeket tartalmazó andezit, mely a piroklasztikum többi törmelékétől élesen elkülönül. Hasonló törmelék a K — 170. sz. fúrásban is előfordul, de méretük a mm-es nagyságrendet alig éri el (III. tábla 1, 3.). E felszín alatt megszilárdult, majd a kitörés alkalmával felszaggatott és fel- színre került kőzetdarabok a mikroszkópos vizsgálat szerint holokristályos ill. hipokristályos porfiros szövetű amfibolandezitnek bizonyultak. Ásványfázi- saik épek, esetleg gyengén bontottak, hipomagmás ásványként üregkitöltés, illetve az üregek bevonataként nontronitszerű agyagásványt tartalmaznak. Néhány ahg koptatott, kissé bontott, sötétebb szürke diabázanyagú (trachi- dolerites) törmeléket is sikerült kiszabadítani az agglomerátumból, melynek 396 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet ásványos összetétele, szövete teljességgel egyezik a kőszénkutató fúrások által feltárt, s a felszínen is megfigyelhető diabáztelérek (trachidolerittelérek) ásvá- nyos összetételi és szöveti jellegeivel. Szövete interszertális, porfiros viszonylag ép, léces plagioklászl)ól, kloritból, s hintésként magnetit, ilmenit, leukoxén anyagú opak ásványból áll. A magmatogén törmelékanyagban mennyiségileg alárendeltek a mikrosz- kópikus méretű, maximálisan 800^1000 mikrométer nagyságú diorit, mikro- diorit anyagú kőzettöredékek (III. tábla 1.). Hipidiomorf szemcsés szövetűek, a jilagioklász mellett biotitot és amfibolt, vagy biotitot és augitot tartalmaz- nak. A töredékek szabálytalan alakúak, rezorÍDeáltak vagy kalcitos környezet- tel rendelkeznek. Nagyobb gyakorisággal a K — 170. sz. kutatófúrásban 82,0 — 82,1 m fordulnak elő. Az agglomerátum olykor 20 — 30%-át adó, kontakthatást szenvedett, válto- zatos összetételű, üledékes eredetű kőzetanyag alak szerint két csoportra osztható. A határozott élekkel rendelkező kőzetdarabok általában kisebbek, s ezek megegyeznek a K — 170. sz. fúrás összletében található kőzetekkel. A másik csoportra az enyhén koptatott élek és a nagyobb méretek (dm^ — m*) jellemzők. A kontakthatásra érzékenyebb agyagos (márgás) kőzetek a hematit-limonit feldúsulása következtében kivörösödtek, mikroszkópban félig opak anyagként mutatkoznak, nagyobb hőhatás esetén részleges megolvadásuk is megfigyelhető (V. tábla 3, 4.). A kőzetlisztes kőzetdarabok többségükben megtartották ere- deti szöveti bélyegeiket. Ásványaik kvarc, agyagásvány, szericit és néha szer- ves anyag. A mikroszkópi méretű homokkövek általában finomszemcsések. Kontakti- záltságuk természetesen kisebb mérvű, csupán a helyileg megfigyelhető kötő- anyag mutat zeolitos átalakulást. Az ásványos összetételben uralkodó kvarc mellett kevés ortoklász, agyagásvány és szerves anyag figyelhető meg. A dm^— m^ nagyságú homokkövek durvaszemcsések és igen kemények. ]\Iagmás és üledékes eredetű idegen kőzetdarabok származási helye A makroszkópos, illetve mikroszkópos megfigyeléssel három magmás kőzet- típust sikerült kimutatni. A K 170. sz. fúrás xenoagglomerátumos amfibolandezitjében alárendeltek és viszonylag kisebbek, míg a nagyobb feltárás piroklasztikumában gyakoriak és nagyobbak (1—20 cm) a bezáró kőzettől élesen elkülönülő sár kos-szögletes, szürke, sötétebb szürke viszonylag üdébb amfibolandezitdarabok. Miután ezek és a bezáró kőzet között kölcsönhatás nem mutatható ki ezek az ,, idegen” amfibolandezit-darabok a tanulmányozott andezitvulkánosságnak egy koráb- bi, a felszín alatt lejátszódó mozzanatára utalnak s jelenlegi ismereteink szerint legvalószínűbben a felszín alatt megmerevedett amfibolandezittest felszagga- tott darabjaiként értelmezhetők. Ezt a feltevést támogatja az a megfigyelés is, hogy az andezit anyaga mind makroszkóposán, mind vékony csiszolatos kőzetmegfigyelés szerint megegyezik a fúrásokkal és a kőszénbányákban (Anna bányaüzem, Zobák-bányaüzem) feltárt andezittelér (Níímedi Varga Z. 1967) kőzetanyagával. Az andezitláva mélységi megfelelőjének jelenlétére utalnak a mikroszkópi méretekben kimutatott mikrodiorit és dioritanyagú töredékek. N é m e d i V ar g a — z ilá g y i: A komlói amfibolandezit-xenoagglomerátum 397 A feltárásban különböző nagyságú és bontottságii alkálidiabáz (tracliidole- rit) törmelékek a vulkánosságot megelőző szárazföldi felszínről származnak. Különösen a K— 170. sz. fúrásban feltárt xenoagglomerátumos amfibólande- zit tartalmaz sok sarkos-szögletes, a kontakthatás eredményeképpen fekete agyagkő- és aleurolit kőzetdarabot, amelyek eredetileg karbonáttartalmú kőzetek (agyagmárga, márga, rnészmárga, foltos mészmárga) lehettek, de a hőhatásra a karbonáttartahnukat elvesztették. Az agyagos kőzetek mellett gyakoriak a különböző szemcsenagyságú, a kontakthatásra kevésbé érzékeny zöldesszürke homokkövek. Kőzettani ana- lógiák alapján ezek a kőzetek a felszínközeli liász fedőrétegsorból származnak, a kitöréskor felszakított alajihegység felső részének darabjai. A mélyebben (480 m alatt) elhelyezkedő kőszénösszletre jellemző rétegzett kőzetek egy esetben sem mutatkoztak. A felszíni nagy feltárásban figyelhetők meg az 5 cm-től 1 m átmérőig ter- jedő, uralkodóan 10 30 cm-es sötétszürke, barnásszürke, fekete ritkán barnás- vörös enyhén koptatott, lekerekített élű agyagkő-aleurolit (II. tábla 3.) és zöldesszürke durvaszemcsés homokkövek (II. tábla 4.). Az agyagkövek és aleurolitok ebben az esetl>en is eredetileg karbonáttartalmú kőzetek lehettek, s a kontakthatást megelőzően - kőzetanyagukat illetően - a felszínközelről az előzőekben ismertetettekkel egy helyről is származhattak volna, ellenben a sarkok, élek enyhe lekoptatása gyenge felszíni, időszakos vízfolyások által történt erőművi hatásra utal. Tehát alakjuk és helyzetük szerint legvalószínűbben a vulkáni kitörést meg- előző őstérszín törmelékanyagai lehetnek. Erre utal az is, hogy az agyagos kőzetdarabok kisebbek, míg a homokkövek nagyobbak. Az andezitösszletben észlelt hipo-metamagmás hatások A K — 170. sz. fúrás felső, láva szakaszában, az andezitbányában és más felszíni feltárásban változatos endo- és exometamagmás folyamatok hatására elváltozott kőzetek találhatók (Szádeczky-Kardoss E.— Székynb Füx V.— Balog K.— Herrmann M. 1956, Herrmann M. 1957, Ravasz Cs. 1969). A K — 170. sz. fúrásban mind a hipomagmás, mind az metamagmás folyamat hatása megtalálható, s elsősorban agyagásványosodásban és karbonátosodásban nyilvánul meg. A K 170. sz. fúrásban a lávakőzet felszínhez közeli szakaszá- ban az amfiboloknak csak opacitszegélyes negatívja fordul elő. Mélység felé megjelenik az oxiamfibol, s közvetlenül a vulkanoklasztikurn felett a zöldamfi- bol mint a sorban a legalacsonyabb redoxviszonyokat jelző tag. A vulkano- klasztikumban gyakori amfibolkristály-töredék ugyancsak zöldamfibol nem- csak a K — 170. sz. fúrásban, hanem a felszíni feltárások ké]>ződményeiben is. A metamagmás karbonátosodás elsősorban repedésekhez kötött. A kőzetet behálózó erek többnyire kalcittal kitöltöttek, a kőzet anyaga csupán közv^et- lenül a repedés környezetében mutat karbonátos átalakulást. A hidromagmatit esetében főleg az eredetileg hipokristályos alapanyag mu- tat erőteljesebb agyagásványosodást. Az amfibolok is érzékenyen reagáltak a metamagmás hatásokra. Gyenge szegélymenti opacitosodás szinte mindenütt észlelhető, ugyanakkor a kristályok belsejében tapasztalható erőteljesebb agy agásvány osodás . A vulkanoklasztos összlet alsó határképződménye a hipomagmatitképződés 5 Földtani Közlöny 398 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet egy speciális esetének tekinthető. A nedves térszínre hulló vulkáni anyag tekintélyes mennyiségű vizet vett fel, s így a kőzet kristályossági foka lecsök- kent hialopilites, hialinos kristályossági fokra, s az alapanyag teljes egészében montmorillonittá alakult. Az alapanyagban az uralkodó montmorillonit mellett a léces alapanyag- plagioklászok teljesen épek, bomlatlanok. A ritkán előforduló amfibol szintén ép, átalakulást nem szenvedett. A vulkanoklasztos kőzetösszlet képződése A mostani vizsgálataink szerint a komlói andezitvulkánosság első mozzana- taként feltehetően csak szubvulkáni szintben megrekedt andezittestek kelet- keztek. Ezt követően zajlott le a tulajdonképpeni felszíni andezitvulkánosság, amely amfibolandezit-xenoagglomerátumot szolgáltató erős explózióval kez- dődött, majd amfibolandezittel folytatódott és végül bronzitos amfibolandezit- tel fejeződött be. A kitöréskor a fekvővel létrejött transzvaporizációs kapcsolat, majd meg- szilárdulást követően vulkáni utóműködésként felszálló oldatok a xenoagglo- merátumos kőzetösszletben igen jelentős, az amfibolandezitben helyenként jelentős, a bronzitos amfibolandezitben alárendeltebb elváltozásokat hoztak létre. A viszonylag üde amfibolandezitben és a bronzitos amfibolandezitben a repedések mentén oxiandezitképződés, kalcithálós montmorillonitos repedés- kitöltések jöttek létre. A felszíni hatások változó intenzitással, de figyelemre méltó átalakulást idéztek elő. Ez hidro vulkánit, valamint pszeudoagglomerátum és pszeudotufa képződésben nyilvánult meg. Táblamagyarázat — Explanation of plates I. tábla — Plate I. 1. Világosszürke, xenoagglomerátumos amfibolhidroandezit, sötétszürke-fekete szer- vesanyag-tartalmú kőzetfoszlányokkal. K— 170. kutatófúrás, 111,5 — 112,5 m, kb. ter- mészetes nagyság Light grey xenoagglomeratic hornblende hydroandesite with dark grey to black rock debris containing organic matter. Exploratory borehole K— 170, 1 1 1.5 — 1 12.5 m, appro- ximately natural size 2. Sárga, bontott üreges-sejtes xenoagglomarátumos amfibolandezit. K— 170. kutató- fúrás, 103,9—104,0 m, kb. természetes nagyság Yellow, decomposed, vesicular-cellular, xenoagglomeratic hornblende andesite. Boreho- le K— 170, 103.9—104.0 m, approximately natural size 3. Szürkéssárga, bontott xenoagglomerátumos amfibolandezit, fekete, sarkos üledékes eredetű kőzetdarabbal. K— 170. kutatófúrás, 98,4 — 98,5 m, kb. természetes nagyság Greyish-yellow, decomposed, xenoagglomeratic hornblende andesite with black, angu- lar rock fragment of sedimentary origin. Exploratory borehole K— 170, 98.4 — 98.5 m, approximately natural size 4. Szürkéssárga, bontott amfibolandezit-xenoagglomerátum. K— 170. kutatófúrás, 89,7 — 89,9 m, kb. természetes nagyság Greyish-yellow, decomposed hornblende andesite xenoagglomerate. Exploratory borehole K— 170, 89.7 — 89.9 m, approximately natural size ! N é ni e d i T' a r q a — S z ti n q q i : A komlói mnfiholandczit-xenoaqqlomerátum 399 II. tábla — Plate II. 1. Világos szürkéssárga xenoagglomerátuinos hidroamfibolandezit. K — 170. fúrás 76.4— 76,5 m, kb. természetes nagyság Light greyish-yeUow xenoagglomeratic hornblende hydroandesite. Borehole K— 170, 76.4— 76.5 m, approximately natural size 2. Szürkéssárga amfibolandezit-xenoagglomerátum. Nagy feltárás, természetes nagyság Greyish-yeUow hornblende andesite xenoagglomerate. Large exposure, natural size 3. Barnásvörös, kontakt hatást szenvedett, kissé koptatott agyagkő amfibolandezit- xenoagglomerátumliól. Nagy feltárás, a természetes nagyság fele Brownish-red, contact-metamorphosed, slightly rounded argillite from hornblende andesite xenoagglomerate. Large exposure, half of natural size 4. Zöldesbarna, kissé koptatott, középszemcsés homokkő amfibolandezit-xenoagglo- merátuinból. Nagy feltárás, a természetes nagj^ság negyede Greenish-brown, slightly rounderl, medium-grained sandstone from hornblende ande- site xenoagglomerate. Large exposure, a quarter of natural size 111. tábla — Plate III. 1. Augitos biotitdiorit töredék xenoagglomerátuinos amfibolandezitben. K— 170- kutatófúrás, 82,0 — 82,1 m, N = 65 X , -!- N Augitic biotite diorite fragment in xenoagglomeratic hornblende andesite. Borehole K-170, 82.0-82.1 m, 65x, + N 2. Uralkodóan kristálytörmelékből álló részlet amfibolandezit lávakőzetben. K— 170. , kutatófúrás, 94,0 — 94,2 m, N = 65 X , 1 N. j Detail, consisting predominantly of crystal debris, in hornblende andesite lava rock. J Exploratory borehole K — 170, 94. Ö — 94.2 m, 65 X , 1 N 3. Amfibolandezit litoklaszt amfibolandezit lávában. K— 170. kutatófúrás, 83,2 — , 83,4 m, N = 65 X , IN 1 Hornblende andesite lithoclasts in hornblende andesite lava. Exploratory borehole : K-170, 83.2-83.4 m, 65X, 1 N 4. A bezáró lávakőzettől eltérő szöveti jellegekkel rendelkező andezittörmelék és üve- gesen megmerevedett, agyagásványosan bontott lapillik amfibolandezitben. K— 170. , kutatófúrás, 82,0 — 82,1 m, N = 65 X , 1 N \ Andesite debris showing textúrái features differentfrom the enclosing rock and argiUi- I zed lapillis of vitrified solidification in hornblende andesites. Exploratory borehole K — I 170, 82.0-82.1 m, 65x, 1 N I rV. tábla — Plate IV. 1. Törmelékes eredetre utaló szöveti kép. Eltérő alapanyag-irányítottságú törmelékek érintkezési vonala mentén kalcitos repedéskitöltés. K— 170. kutatófúrás, 83,2 — 83,4 m N = 65 X , 1 N Texture pattern suggesting a detrital origin. Calcitic fissure-fill along the contact of debris of different groundmass orientation. Exploratory borehole K— 170, 83.2 — 83.4 m, 65X, 1 N 2. A törmelékek újraolvadása, s összesülése révén kialakult ,,varratvonal” amfibolan- dezitben. K-170. kutatófúrás, 91,7 — 91,9 m, 65x, 1 N ,,Suture line” due to re-melting and welding of debris in hornblende andesite. Explora- tory borehole K-170, 91.7 — 91.9 m, 65 X , 1 N 3 — 4. Szenesedett famaradvány amfibolhidroandezitben. K-170. kutatófúrás, 111,5 — 112,5 m, N = 65X, 1 N Coalified wood remnant in hornblende hydroandesite. Exploratory borehole K-170. 111.5-112.5 m, 65X, 1 N V. tábla — Plate V. 1. Karbonátosodott porfiros plagioklász és alapanyag amfibolkarboandezitben. K — 170. kutatófúrás, 74,0 — 74,1 m, N = 65 X , -j- N Carbonatized porph5rric plagioclase and groundmass in hornblende carboandesite. Borehole K-170, 74.0-74.1 m, 65x, -f N 5* 400 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet 2. Ainfibolandezit-xenoagglomerátum xenotufás részlete (szervesanyag-tartalmú ho- mokkő, aleurolit, andezit). Nagy feltárás, N = 65x, 1 N Xenotuffaceous detail in hornblende andesite xenoagglomerates (sandstone, siltstone, andesite containing organic matter). Large exposure, 65 X , IN 3. Részlegesen újraolvadt agyagkő. Nagy feltárás, N = 65x, 1 N Argillite partly remolten. Large exposure, 65 X , 1 N 4. Részlegesen újraolvadt aleurolit. A kisvasút bevágása alatti völgy, N = 65 X , 1 N Siltstone, partly remolten. Valley beneath the cutting of narrow-gauge railway, 65x, 1 N Irodalom — References Balkay B. — Balogh K.— Imkeh L.— Végh S. (1954): A Pács— Komlói köszénvonulat. Kézirat, MÁFI adattár. Ferenczi I. (1931): Jelentés a komlói Mai^ar Királyi Kőszénbányahivatal villamos központjának vízellátása érdeké- ben végzett geológiai vizsgálatokról. Kézirat, MÁFI adattár. HAmoe G. (1964): A K-i Mecsek miocén képződményeinek vizsgáiata. Földt. Int. Évi Jel. 1961-ről, pp. 109 — 117. Hámor G. (1964): A mecseki miocén ősföldrajzi kapcsolatai. Földt. Int. Évi Jel. 1962-ről pp. 19 — 30. Hámor G. (1970): A Kelet- Mecseki miocén. Földt. Int. Évk. 53. k. 1. f. pp. 1—483. Herrmann M. (1957): A komlói andezitterillet újabb vizsgálata. Ann. Hist. Nat. Mus. Nat. Hung. VIII. pp. 23—28. Mauritz B. (1913): A Mecsek-he^ség eruptivus kőzetei. M. k. Földt. Int. Évk. XX. 6. pp. 152 — 190. Munkaközösség. (Í962): Klasszlflkácija vulkanogenüh oblomocsnüh porod. Geoszgeolizdat. Moszkva. Némedi Varga Z. (1967): A Mecsek hegység! andezitvulkánosság. Földt. Közi. 97. 4 pp. 396 — 413. Noszky J. (1952): A komló- környéki kőszénterület földtani viszonyai. Földt. Int. Évi Jel. 1948 évről pp. 65—76. Pantó G. (1954): Az eruptivumok földtani helyzete Diósgyőr és Bükkszentkereszt között. Földt. Közi. 84. pp. 137 — 145. Ravasz Cs. (1969): Mineralogical-Petrographical Study of Andesite Occurences from the Mecsek Mountain. Ann. Hist. Nat. Mus. Nat. Hung. Tóm. 61. pp. 5—43. Eozlozsnik P. (1937): A komlói kincstári szénbánya és közelebbi környékének rövid földtani vázlata. Kézirat, MÁFI Adattár. Szádeczky-Kardoss E. (1967): On igneous rock textures, mineralogical composition and cooling curves. Acta Geol. Akad. Sci. Hung. T. 11 (1 — 3), pp. 221—252. Szádeczky-Kardoss E. (1958): Á vulkáni hegységek kutatásának néhány alapkérdéséről. Földt. Közi. 88. pp. 171 — 200. Szádeczky-Kardoss, E. — Pantó, G.— Széky — Füx, V. (1960): A Preliminary Proposition fór Developing a Uniform Nomenclature of Igneous Rocks. Int. Geol. Oongr. Rep. XXI. Sess. Copenhagen. XIII. p. 260. SZÉKYNÉ Fux V. (1957): Adatok a Dunántúli medence harmadkori vulkánosságához. Földt. Közi. 87. pp. 63—68. Telegdi-Roth K. (1948): A Komlón 1936 — 1943 években végzett bányászati kutatások eredménye. Bány. és Koh. Lapok 81. pp. 161 — 169. Tokody L. (1955): Komlói andezittufa. Földt. Közi. 85. pp. 220—221. Tokody L. (1955): Komlói bentonit. Földt. Közi. 85. pp. 389 — 390. Vadász E. (1935): A Mecsek hegység. Magyar Tájak Földtani leírása I. Vadász E. (1959): Die Frage dér Komlóer Amphibolandesits. Ann. üniv. Sci. Budapest. Ser. Geol. Tóm. 1. pp. 99— 102. Vadász E. (1960): Magyarország földtana. Akadémiai kiadó. Vető I. (1962): A komlói amfibolandezit földtani viszonyai. Szakdolgozat. Hornblende andesite xenoagglmerate from the Komló area Dr. Z. Némedi Varga — T . Szilágyi The petrological and geological study of the andesite complex uncovered by the coal- exploratory borehole Komló — 170 pút down in 1972 in the territory of the andesite quarry of Komló has contributed new important observations and data to the understand- ing of the andesitic volcanism of Komló. Three main types of rock could be distinguished by examining the rock matéria! reco vered by that drilling. Here they are: 1. 112.5 to 74.8 m; xenoagglomeratie hornblende andesite 2. 74.8 to 64.0 m: hornblende andesite (with green hornblende) 3. 64.0 to 3.0 m; bronzitic hornblende andesite (with basaltic hornblende) The genetical succession shows the presence of a voleanic mechanism beginning with a relatively heavy eruption of pyroclastics and then yielding lavas of gradually more basic composition. Pút down close to the supposed crater, the borehole K— 170 intersected, a 2.00 m thick, light grey to light greenish-grey xenoagglomeratie hornblende hydroandesites (hypovolcanite) as the hasal boundary formation of the agglomerate complex overlying, with intervention of a thin fossil soil layer and diagenized talus the surface of the N é m e d i V a r g a — S z il á g y i: A komlói amjiholandezit-xenoagglomerátum 4Q1 Mesozoic basement. In the mátrix of the light grey, licavily tlecomposed (argillized) horn- blende andesite, fragments of hornblende andesite of siinilar colour and petrographic composition and smaller debris of dark grey to black, contact-metamorphosed rocks of sedimentary origin conld be observed. Black, coalified patclies of organic matter originat- ing from incorporation of considerable amoimts of plánt matéria! were conspiciious in the core samples recovered from the borehole. The boundary formation is overlain, in 36.70 m thickness, by xenoagglomeratic hornb- lende carbohydroandesites which can be subdivided intő two members on tlie hasis of the predominant colour shades, structural characteristics as well as sedinientogenic and magmatogenic components. Irrespective of metamagmatic effects, the lavoclastic sequen- ce explored by drilling is constituted by the following rock varieties: hornblende andesite, xenoagglomeratic hornblende andesite, hornblende andesite agglomerate, xenotuffaceous hornblende andesite, hornblende andesite lava breccia. In the new exposure made at 900 to 1000 m distance or so from the centre of the sup- posed vént and in an old exposure somé 1 .2 to 1.3 km farther away light yellow to yellowish- grey, heavily altered, welded hornblende andesite xcnoagglomerates representing the marginal equivalent of the lavoclastics uncovered in borehole K — 170 could be observed. This pyroclastic formation is constituteil by hornblende andesite lithoclasts of different size, genesis and crystallinity degree as well as by other magmatic aiul sedimentary rocks. As shown by the author’s investigations, it is only andesite bodies jarnmed at the sub- volcanic level that were fonned as the first episode of the andesitic volcanism of Komló. This was followed by the surface andesitic volcanism proper which began with the heavy explosion that yielded the hornblende andesite xenoagglomerate and which continued with hornblende andesites and finally ended with bronzitic hornblende andesites. The transvaporisatory connection with the footwall at the time of the eruption and then the Solutions that ascended after solidification, as a manifestation of the postvolcanic activity, brought about significant alterations in the xenoagglomeratic rock complex, locally significant ones in the hornblende andesites and changes of subordinate importance in the bronzitic hornblende andesites (montmorillonitization, etc.). With varying intensity though, the surface effects led to considerable transformations manifested by the forma- tion of hydrovolcanites, pseudo-agglomerates and pseudotuffs. 402 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet I. tábla — Plate I. N ém edi V ar g a — S z i l á g y i: A komlói amfibolandezit-xenoagglomerátum 403 II. tábla — Plate El. 404 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet III. tábla — Plate III. Némedi Varga — Szilágyi: A komlói amjibolandezit-xenoagglomerátum 405 IV. tábla — Plate IV; 406 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet V. tábla — Plate V. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1976) 106. 407—424 A Dunántúli Középhegység és Észak-Magyarország oligocénjének korrelációja* Dr. Bálái Tamás** (19 ábrával, 9 táblázattal) összefoglalás : Míg Észak-Magyarországon az oligocén v'ertikális értelemben vett hármas tagozódása megkönnyítette a települési viszonyok alapján történő kronosztra- tigráfiai tájékozódást, addig a dunántúli oligocén litológiai egyosztatúsága nyomán nem- rég felvetődött az a probléma, hogy ez utóbbi — a hagyományos felfogással ellentétben — nemcsak a felsőoligocént képviseli, hanem ekvdvalense az Eszak-magyarországi Kiscelli Agyagnak is, gyakorlatilag az egész oligocénen át képződött. Ez az üledékföldtan ilag egyébként logikus feltevés ellentétben állt a biosztratigráfiai eredményekkel. Ebben az értekezésben olyan üledékföldtani modellt dolgoztunk ki, mely összhangban van a bio- sztratigráfiai adatokkal, és a Hárshegyi Homokkő feldolgozása kapcsán kialakított új, ősföldrajzi képpel. Foglalkozunk a molluszkák jelentőségével a hazai tercier rétegtani korrelációs problémáinak megoldásában. A kronogrammok alkalmazásának új módszeré- vel ismételten alátámasztjuk a diuiántúli oligocénre vonatkozó korábbi biosztratigráfiai megállapításainkat. A K-ről Ny-felé lépcsőzetesen haladó transzgresszió a Dunántúl nagy részét csak a felsőoligocénben érte el. A j)iliscsabai fúrások és a vértesszőllősi felszíni feltárás molluszkafaunája ebben az értekezésben kerül először publikálásra. Üledékfüldtani modell Az Eszak-magyarországi oligocén jellegzetes vertikális tagolódást mutat, a Tardi Agyag és/vagy Hárshegyi Homokkő, a Kiscelli Agyag, valamint az ege- rien formációk egymásutánjával. Ez megkönnyítette az oligocén rétegsor alsó-, középső- és felsőoligocén emeletekre bontását, egyszóval a kronosztratigráfiai tájékozódást (bár ez módszertanilag kifogásolható eljárás volt). Más a helyzet a Dunántúlon, ahol vertikális értelemben csak egyetlen litosztratigráfiai egy- ségből áll az oligocén, melyet a Bakonyban Móri (= Csatkai), a Vértes-Gerecse körüli medencékben Mányi Formáció névvel jelölünk (Báldi T. 1969). A teljes egészében limnikus Móri Formáció laterális összefogazódását a marin-brakk Mányi Formációval már tíz éve felismertük (Báldi T. 1965, 1967, 1973). így a dunántúli oligocén korrelációjának problémája a Mányi Formáció helyzeté- nek tisztázására szűkíthető le. A Dorogi-medence és a Budai-hegység területére lépve már az Észak-Magyarországra jellemző hármas litosztratigráfiai tagoló- dással találjuk magunkat szembe. Hosszú időn át — főleg kőzettani alapon — a Mányi Formációt, illetve az egész dunántúli oligocént felsőoligocénnek tar- tották (Vadász E. 1960 és sokan mások előtte). Ez jelenleg kialakuló, modern sztratigráfiai nomenklatúránk értelmében azt jelenti, hogy a Mányi Formáció a Törökbálinti Homokkő és a Kovácovi Formáció laterális ekvivalense. Az utóbbi két formáció a Budai-hegységben és a Dorogi-medencében a Kiscelli Elhangzott a MFT Őslénytani és Rétegtani Szakosztálya 1976 május 3-i előadóülésén. * ÉLTÉ Földtani Tanszék. 408 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet K 1. ábra. A dunántúli oligocán formációk helyzete a Kiscelli Agyaghoz, Hárshegyi Homokkőhöz és a Törökbálintt Ho- mokkőhöz viszonyítva Korpás L. (1975) nyomán (rajztechnikai módosításokkal) Fig. 1. Position of the Oligocene formations of Transdaniibia as compared to the Kiscell Clay, the Hárshegy Sandstone and the Törökbálint Sandstone, after L. KORPÁS (1975) (with somé modifications by drawing techniques) Agyagra települ. A dunántúli oligocén korával kapcsolatos hagyományos, régi megállapítást a hatvanas években, a Mányi-, Nagyegyházai- és Solymári- medencéből, valamint a Szentendre— Visegrádi -hegység. Budai-hegység és Pilis területéről származó gazdag molluszkafauna feldolgozása alapján bizo- nyítottam (Báldi T. 1965, 1967, 1969, 1973). Jámbor Á. et al. (1969) és Korpás L. (1975) úgy vélik, hogy a dunántúli oligocén részben a Kiscelli Agyag megfelelője, szerintük gyakorlatilag a teljes oligocént ké])viseli. Ezt a megállajíításukat kőzettani érvekre alapítják, így pl, a szápári és esztergomi kőszéntelejjek korrelációjára, a homokban helyen- kint mutatkozó kaolinit-tartalomra, laterális nyomonkövetésre stb. Érvelésük üldékföldtani szempontból logikusnak tűnik, mivel feltételezi, hogy az üledék- gyűjtő akkor érte el legnagyobb kiterjedését, mikor a medence belsejében Ny K 2. ábra. A dunántúli oligocén formációk helyzete a Kiscelli Agyaghoz, Hárshegyi Homokkőhöz és a Törökbálinti Ho- mokkőhöz viszonyítva a szerző szerint Fig. 2. Position of the Oligocene formations of Transdanubia as compared to the Kiscell Clay, the Hárshegy Sandstone and the Törökbálint Sandstone, according to the author Dr. Bálái: A Dunántúli Középhegység és, . . 409 Solymár, Várerdö-heí?y. A moUuszkákat LevidocycUna dilatata és L. toumoueri, valamint Nummulües vascus kíséri Solymár, Várerdő-hegy, The molluscs are accompanied by Lepidocyclina dilatata and L. iournoueri and Nummuliies vascus l. táblázat — Table I, Chlamys ex aff. miocenicus Michelotti TuTTÜella catagrapha ROVERETO Morum dunkeri Speter Cfdamys oligosquamosus Sacco Ch. cf. deUta Micheixjtti Callista eccintermedia SACCO Panopea meynardi angusta NTST Turritella asperula sirnplicula SACCO Cerithium intraderUatum DESHAYES Drepanochelius speciosus Schlotheim Galeodes dalpiazi Venzo FiciLS oligoficoides SaccO Semicassis rondeleti BasteroT JÁma gxiembeli Mayer Megacardita arduini roveretoi VENZO Eucrassatella carcarensis Michelotti E. carcarensis protensa Michelotti Loxocardium pallasianum BASTEROT Nemocardium anomalum Matueron Thracia pubescens belardii PiCTET Turritella archimedis BroNGNIART T. incisa Brongniart Olobularia gibberosa GRATELOIH* s. 1. Amaurellina ex aff. scaligera Bayan Ficus condita Bronqniart Babylonia caronis BRONGNIART Ancilla glandiformis anomala Schlotheim Atkleta italica FUCHS (= A. rathieri HebERT) Pecten arcuatus BROCCHI Chlamys biarritzensis Archiac Cardiocardita laurae BRONGNIART Eticrassatella sulcata speciosa MICHELOTTI Laevicardium parile DESHAY'ES Callista vülanovae Deshayes Pelecyora polytropa ANDERSON Pireuella ex aff. corrugata BRONGNIART Diastoma grateloupi Orbiqny s. str. Cassidaria nodosa Solander Lyria ex aff. decora BEYRICH Acteon gmelini Bayan (Észak-Magyarországon) a legmélyebb és legnyíltabb tengeri formáció, a Kis- celli Agyag képződött. Korpás" L.-nak (1975) ezt a koncepciót vázoló rajzát a nyilvánvaló rajztechnikai elírások elhagyásával, de a lényeget nem módosítva az 1. ábrán közlöm. Fenti korrelációs megoldással szemben eddig a legsúlyosabb ellenérvet a biosztratigráfia jelentette. Már korábban kimutattam, hogy a Mányi Formáció molluszkafaunája egyértelműen felsőoligocén korra utal (Báldi T. 1965, 1967). Legutóbb azonban a Hárshegyi Homokkő középsöoligocén (kiscellien) korának bizonyításával (Báldi et al. 1976) sikerült megfelelő, alternatív üle- dékföldtani modellt is kidolgozni, mely összhangban van a Mányi Formációra vonatkozó biosztratigráfiai eredményekkel. A Hárshegyi Homokkő a Kiscelli Agyag partmenti, sekély tengeri, laterális helyettesítő fáciese és egyben bázis- konglomerátuma (Báldi T. et al. 1976). Ezzel a Kiscelli Agyag tengerének partja a Telegdi — Roth-hátság (Gidai L. 1969) mentén kijelölhető. Az infra- 410 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet Máriahalom, homokbánya. Egerien faciosztratotípus Máriahalom, sand pit. Faciostratotype of the Egerien II. táblázat — Table II. a O o SemicorbuUl cf. nadali C. & P. Leruidium toumnueri Mater büoma amedei Brongniart Anadara düuvii Lamarck Cardiia manilifera DUJARDDí Mytilus aquüanicus Mater Polymesoda convexa bTongniarti Basterot Livalinga ornata AGASS1Z Cardium neglectum HÖLZL Callista undcUa Basterot Teliina serrata RENIER T. perrafuioi MATER Gari protracta Mater Corbula carinaia DüJARDIN Lentidium modelli HÖLZL Theodoxns grateloupiamis FÉROrsSAC yerita pluíonis BASTEROT Terebralia bidenlata DEFRAííC’E Protoma cathedralis BRONGNIART P. diversicostata Sandberger Melanopsis impressa hantkeni HOEMAEK Globularia rothi COSSMAyy Polinices josephinia olla SERRES Hadriana cf. egerensis GÁBOR Ocinébrina crassilabiata trivaricosa BÁLDI Ocinehrina schoenni HÖRKES BtUüa hungarica GÁBOR B. gradata WOLFF Exdhriofusus cf. btirdigalenHs Defrance Galeodes ex gr. semseyiana ERDŐS Athleta rarispina LasIARCK A. ficidina Lamarck Oliveüa davula vindobonen3is MEZNERIC8 Egerea cf. collectiva GÁBOR Ringicula auricuUUa paiducciae MORLET Glycymeris obovata Lamarck csoport juv. Isognomon cf. heberti COSSM. & Lambert Congeria basteroti DESHAtes Linga columbeUa Lamarch Saxolucina beUardiana Mater Biplodonta rotundata Montagü B. fragilis BRAUN Corbula basteroti HÖRNES Theodoxus pictus FÉRUSSAC Calliostoma toumoueri C. & P. Turrilella geinitzi SPETER Babylonia caronis BRONGNIART B. ebumoides átm. Turricvla cf. reguláris KONTN'CK Ostrea cyaíhula LAMARCK Arumia ephippium L. Polymesoda convexa BRONGNIART Pirenella plicata BRUGUIERE Tympanotonus margaritaceus BROCCHI Polamides lamarcki Polinices catena Da Costa s. 1. Pelecyora polyiropa ANDERSON AmpuUina crassaíina LamarcK Tolema ex aff. subcarinaía LAMARCK Ellobium n. sp. ex aff. viceníina FUCHS ^1 a I) to O oligocén denudáció (Telegdi-Roth K. 1927) a kiemelt Hátságon egészen a felsőoligocénig tartott, és csak ekkor kezdődött az a lassú, oszcillációs transz- gresszió, melyet a Telegdi-Roth-hátság egerienben kezdődő süllyedése okozott. Az üledékgyűjtőnek ezen a peremi részén nyomon tudjuk követni a KisceUi Dr. Bálái: A Dunántúli Középhegység és, . . 4U VértesszőUós, Baromállás. III. táblázat — Table III. Olobularia cf. rotki COSSMANN Qlycymeris latiradiata Sandberqer in GüMB. s. 1. Divalinga ornaia AGASSIZ Cállista urulata BasTEROT Protoma ex aff. qxiadTicanaliculata Sajídb. Btdlia hujigarica GÁBOR Athleta rarispina LamarcK Babylviiia caronis Brongn. — B, e. umbilicosiformis Melanopsis impressa hantkeni HOFMANN Polymesoda convexa Brongniart s. str. juv. Pirenella plicata BRUGUIERE juv. Tympanotonus margantaceus Brocchi juv. Turntella ex aff. archimedis BRONGNIART Ampullina crassatina Lamarck Volima ex aff. subcarinata Lamarck Eocén Alsóoligocén Középső- oligocén Felsőüligocén Miocén — X = a máriahalmi faunából hiányzik X = absent at Máriahalom Zsámbék 43. fúrás: 57,2—203,0 ra IV. táblázat — Table IV d o o Turntella tenus Orbignt Tellina pasiéra Batmch Thracia pubescens PtaiNET Camptonectes incomparabilü RISSO Caüista beyrichi Semper Flabellipecten cf. angustus BÁLDI Bullia cf. hungarica GÁBOR Cardium negleclum intersulcatum BÁLDI Yoldia glaberrima variáns WOLIT Oari protraeta MATER Cardium bojorum Mater Tellina nysti Deshates Thracia cf. venlricosa PHILIPPI Laevicardium cyprium BROCCHI Theodoxus pictus PÉRUSSAC Nucula comta OOLDPDSS Cuspidaria clava Bbtrich Ostrea cyalhula Lamarck Brepanocheilus speciosus SOHLOTHEIM Laevicardium tenuisvXcalum NTST juv. Anomia ephippium L. Polymesoda convexa Brongniart Tympanotonus margaritaceus BROCCHI Pholadomya pitschi GOLDFUSS Pelecyora polytropa ANDERSON DerUalium fissura Lamarck & §1 :0 O w 412 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet Zsámbék 43. sz. fúrás; 203,0—273,7 m V. táblázat — TabU V, Callista undata Basterot Callista beyrichi Semper Viviparus ventricosus Sandberqer CúUfllxLS budensis BÁLDI Nucula schmidti Glibert Cardium bojorum Mayer Diplodonta rotundata MONTAGU Theodoxus pictus FÉRUSSAC Ostrea cyaihtda Lamarck Melanopsis impressa hantkeni Hopmann Tympanotonus margaritaceus BroCCHI Turritella cf. archimedis BRONGNIART Pirenella plicata Bruguiere Polymesoda convexa Brongniart Pelecyora polytropa Aííderson Piliscsaba 2. fúrás: 49,8—241,5 m VI. táblázat — TabU VI. l-.il Camptonectes incomparabilis ElSSO Callista beyrichi Sejiper Pteria phalaenacea Lamarck Polymesoda convexa brongniarti Basterot Teliina postára Beyrich Turritella venus Orbignt Glycymeris latiradiata Sandberger Cerastoderma thunexise Mater Nucula schmidti Glibert Cyclocardia orbicularis subparvocostata BÁLDI Asíarte gracilis degrangei C. & P. Cardium neglectum HÖLZL NucuXana solymarensis BÁLDI CuUellus budensis BÁLDI Cardium bogorum Mater Lulraria oblonga soror Mater Diastoma grateloupi turritoapenninica Sacco Bullia hungarica GÁBOR Qari protracta Mater Laevicardium cyprium BroCCHI Teliina nysti Deshates Theodoxus pictus FÉRUSSAC Corbula gibba OLIYI Cuspidaria clava Betrich Streptochetus elongatus NTST Ostrea cyathula Lamarck Ficus concinna BETRICH Polymesoda convexa Brongniart Tympanotonus margaritaceus Brocchi Anomia ephippium L. Pirenella plicata Bruguiere Callista splendida MÉRTAN Pelecyora polytropa Anderson Dr. Bálái: A Dunántúli Középhegység és. . . 413 Piliscsaba 2. fúrás: 241,5—402,0 m Vn. táblázat - Table VII. a o N ° :0 M3 Turritella venus ORBIGNT Corbula carinata DUJArdtn Astarte gracilis degrangei C. & P. Cardium bojorum Mater Callista beyrichi Semper Qari protracta MATER Dicuuma graieloupi turritoapenninica Sacco Bullia hungarica (JAliOR Diplodonta roturulata Montaqu Congeria basleroti Deshates Theodoxus picim FEruSSAC 1 Theodoxus crenulatns KLEIN Teliina nysti Deshates Ostrea cyathula Lamarck Melanopsis impressa hantkeni Hofmants Teliina ancestralis EAl.M Polymesoda convexa Brongniart Pirenella plicata BRUOUIÉRE Tympanotonus margaritaceus Brocchi Piliscsaba 3. fúrás 22,4 — 141,5 m VIII. tábVízat - Table VIII. Callista beyrichi Se.mper Teliina poslera BETRini Corbula carinata Dujardin Polymesoda convexa brongniarli Basterot Turritella venus Orbignt Astarte gracilis degrangei C. & P. Cardium bojorum Mater Huculana solymarensis Báldi Diastoma graieloupi turritoappeninica Sacco Qari protracta Mater Ocinebrina crasnlabiata trivnricosa BAldi Cardium cf. neglectum HOLZL Isocardia suhtransversa abbreviata Sacco Protoma aiversicostata Sandberqer Anadara cf. guembeli Mater Cavilucina droucti schloenbachi NTST Ensis hausmanni Schixttheim Cultellus budensis BAldi Protoma quadricanaliculata Sandberger PaUiolum mayeri-unguiculus Mater alakkör Laevicardium cyprium Brocchi Corbula gibha OLIVI Arcopagia faba-subelegans Orbignt alakkor Theodoxus pictus FERUSSAC Calyptraea chinensis L. f. minor Melanopsis impressa hantkeni Hofmann Tympanotonus margaritaceus Brocchi Drepanocheilus cf. speciosus Schlotheim Polymesoda convexa BRONGNIART Laevicardium cf. tenuisulcatum Ntst Pelecyora polytropa Anderson 6 Földtani Közlöny 414 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet PUiscsaba 3. fúrás: 141,5—287,0 m IX. táblázat — Table IX. Thracia 'pttbescens PüLTNET Saxolucina bellardiana Sacco Gari protracía Mater Cardium neglectum HOLZL juv. Cultelltis budensis BXlDl Theodoxus picliLS FÉRUSSAC Corbula basteroti HÖRNES Teliina nysti DESHAYES Diplodonta rotundata Montaqü Melanopsie impressa hantkeni HOFMANN Polymesoda convexa Brongniart Tympanotonus maTgaritaceus BROCCHI Pireneüa plicata BRUQUIERE Potamides cf. lamarcki Brongniart Callista splendida MÉRTAN Pelecyora polyiropa Anderson c: ü o o I c O ^ sy m ^ "o I 'S'.y* % :0 O I w Agyag kiékelődését (pl. Solymár), majd ettől Ny-ra olyan sávot találunk, ahol a Hárshegyi Homokkőre közvetlenül a Mányi Formáció települ (Budakeszitől Ny-ra, Nagysáptól Ny-ra stb.). Ebben a sávban a két formáció szétválasztása valóban nehéz lehet, de a sáv szélessége nem nagy, mivel a Mányi Formációnak már az alsó rétegeiben is egerien molluszkafauna található. A ,,diplodontás együttes-zóna” (Báldi T. 1967) nem azonosítható a Hárshegyi Homokkővel, annál valamivel fiatalabb (vő. kronogramok), noha diplodontás asszociációt a csobánkai Hárshegyi Homokkőből is leírtunk (Báldi in Báldi T. et al. 1976). Fenti üledékföldtani modellünket a 2. ábra szelvényén foglaltuk össze. 3. ábra. A kronogramm szerint értékelt makrofaunák lelőhelyei Fíff. 3. Localities uf the macrofaunae evaluated according to the clironograin Dr. Bálái: A Dunántúli Középhegység és. . . 415 c c c ■ Q; - -0i • O O o O iS < ií ll 2 Á ] 2 faxon 4. ábra. Solymár, Várerdő-hegy, Hárshegyi Homokkő molluszkafaunájának kronogrammja í’íg. 4. Chronogram of the raoUusc fauna of the Hárshegy Sandstone, Solymár, Várerdö-hegy A folyamat fejlődéstörténeti értelmezése szerintünk az alábbi. Röviddel a középső/felsőoligocén (kiscellien/egerien) fordulója után az üledékgyűjtö egyes pásztákban megemelkedett (Báldi T. 1973), az áramlási irányok is megváltoz- tak, kezdetét vette az egerien viszonylag durvább törmelékes üledékképződése. Ez a felsőoligocén kezdeti regresszió azonban csak epizodikus volt, rövidesen követte az egerien elején egy transzgresszió. A Budafok 2. sz. fúrás szelvényé- ben a Kiscelli Agyagra előbb a homoklian gazdagabb alsó Törökbálinti Ho- mokkő települ és csak erre következik a finomabb szemű felső tagozat ( Báldi T. 1973, Horváth M. & Makk A. 1973), mely utóbbi az említett egerien transz- gresszió jelzője. Ugyanezt a transzgressziót jelzi az egri és novaji szelvényben az egerien bázisát képező glaukonitos homokkőre és lithothamniumos-lepido- cyclinás mészkőre telejiülő molluszkás agyag (Báldi T. 1973, B. Beke M. és Báldi T. 1973, Báldi T. és Senes J. 1975). Az egerien Ózd-Serényfalva kör- nyékén az említett nagyforaminiferás, glaukonitos homokkővel már közvetle- nül az alaphegységre települ (Balogh K. és Horváth M. szóbeli közlése). A Solymár 72. sz. fúrásban a Kiscelli Agyag és a szintén tengeri Törökbálinti Homokkő között több mint száz méter vastag tarkaagyag és kőszénzsinóros homokkő található csökkentsósvízi és limnikus faunaszintekkel, az epizodikus regressziót követő egerien transzgresszió világos egvmásutánját tükrözve (Bál- di T. 1965, 1973, Báldi T. et al. 1976). 6* 416 Földtani Közlöny 108. kötet, 4. füzet ^ (M m ÜJ O O O S (3 0 0 2: ] 2 faxon 5. ábra. Csobáiika, Hosszú-heífy, Hárshegyi Homokkő 6. ábra. Budakeszi, Hosszúhajtás-hegy, Hárshegyi moUuszkafaunájának kronogrammja Homokkő moUuszkafaunájának kronogrammja í'iff. 5. Chronogram of the mollusc fauna of the Hárs- í"!?. 6. Chronogram of the moUusc fauna ofthe Hárshegy hegy Sandstone, Csobánka, Hosszú-hegy Sundstone, Budakeszi, Hosszúhajtás-hegy A fentiekben említett egerien transzgresszió azonos azzal a tengerelöntéssel, mely a Telegdi-Roth hátságot elborította. A süllyedés átterjedt a Bakonyra is, ahol limnikus medence alakult ki. Következtetésünk tehát az lehet, hogy az egerien viszonylag önálló üledékciklust reprezentál, a medence peremein túlterjedő transzgresszióval. A]harmadidőszaki moUuszkák korrelációs értékéről Az utóbbi húsz év folyamán bebizonyosodott, hogy a harmadidőszak tengeri üledékeinek világméretű korrelációjára, és ezért globális tagolására csak a nannoplankton és a plankton-foraminiferák alkalmasak. A molluszkákkal, a tercier hagyományos ,,vezérkövületeivel”, csak ,, helyi”, kontinensen belüli korrelációt tudunk végezni. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a vastag pelágikus formációk (globigerinás márgák stb.), a flis és egyéb turbiditek korrelációjánál a molluszkák köréből legfeljebb csak a Pteropodákra lehet számítani. A hang- súly a tercier-biosztratigráfiában a mikropaleontológiára tevődött át, és ezt a folyamatot csak elmélyítették az óceáni üledékek profiljainak korrelá- ciójával kapcsolatban felmerült igények (JOIDES, DSDP programok). A Paratethys és ezen belül a Magyar-medence vonatkozásában azonban nem alkalmazható korlátlanul és kritikátlanul e világtrendként jelentkező új mód- szer. Ma már kellő mennyiségű tapasztalat halmozódott fel a hazai nannoplank- ton és plankton-foraminifera együttes rétegtani jelentőségével kapcsolatban. Különösen a nannoplankton jelentősége a paleogén korrelációjában és ezen belül az oligocén vonatkozásában is vitathatatlan, és sok tekintetben előre vitte és viszi rétegtani problémáink tisztázását. Az oligocén plankton-forami- niferákról ez nem mondható el, amit bizonyít, hogy Sztrákos K. (1974) ,, endemikus”, magyar zónát volt kénytelen felállítani a Kiscelli Agyag plank- tonjára, mely egyáltalán nem bizonyult a globális zónákkal korrelálhatónak. Ugyanakkor a molluszkák biosztratigráfiai jelentősége nem csökkent Magyar- országon több okból: 1. A hazai tercierben nincsenek igazi pelágikus üledékek, az itt kialakult intramontán molassz-medencékben sekélytengerek voltak, melyek elég gazda- gok molluszkákban, és ugyanakkor nem mindig gazdagok planktonban. Dr. Bálái: A Dunántúli Középhegység és. 417 2. A harmadidőszak éghajlat-romlása, mely az oligocéntől erősen éreztette hatását, markánsan jelentkezik az ekkor már magasabb szélességi körökre „tolódott” Paratethys-térségben. A planktonforaminiferák diverzitása a víz- hőmérséklet csökkenésével erősen csökken. Ez megnehezíti a trópusi zónákkal való korrelációt. 3. A hazai igények, főleg a gyakorlati igények szempontjából nem döntő kérdés az interkontinentális korreláció, első lépcsőként megelégedhetünk az Európán, vagy akár a Paratethys-területen belüli korrelációs kérdések megol- dásával. A környező országokban hasonló a helyzet, ezért alakítottuk ki a Középső-Paratethys-terület regionális emelet-rendszerét (egerien, eggenburgien stb.), melyet a Mediterrán Neogén Rétegtani Bizottság (RCMNS) 1975. évi, pozsonyi kongresszusa jóváhagyott. 4. A tapasztalat szerint Magyarországon mélyfúrásokból is bőséges moUusz- ka-anyag kerül ki, még az olyan viszonylag nyíltabb tengeri üledékből is, mint pl. a Kiscelli Agyag. 2 faxon 7. ábra. Máriahalom, homokbánya, Mányi fonnáció moUnszkafaunáJának kronogrammja Fig. 7. Chronogram of the moUosc fauna of Mány Fonnation, sand pit, Máriahalom 418 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet uj o o o 2: OI o o o 77 2 J 2 faxon S. ábra. VértesszőUős, Baromállás-hegy, Mányi formáció moUuszkafaunájának kronogrammja Fig. 8. Chronogram of the moliusc fauna of Mány For- mation, Baromállás-hegy, Vértesszölős 9. ábra. Zsámbék 43. fúrás. Mányi formáció, alsó-polyme- sodás-diplodontás együttes-zóna (203,0—273,7 m) mol- luszkafaunájának kronogrammja Fig. 9. Chronogram of the moliusc fauna of the lower Polymesoda—Diplodomla assemblage-zone, Mány For- mation, borehole Zsámbók 43 (203.0—273.7 m) 5. Maguk a mikropaleontológusok is arra a megállapításra jutottak, hogy ahol csak lehet, fel kell használni a korrelációra alkalmas valamennyi eszközt (Meulenkamp J. 1975: RCMNS jelentés). Szerintük az ,, integrált sztratigrá- fiáé” a jövő, és ebben a molluszkák helyzete sem jelentéktelen. Hazai gyakor- latunkban voltakép nem újdonság az ,, integrált sztratigráfia”, hiszen hosszú idő óta gyakoroljuk, ebben nevelkedtünk és erre nevelünk, csak éppen ,, komp- lex módszerek a rétegtani vizsgálatokban” címen szoktuk emlegetni. LÜ o o z 7 , V p ■ '' / ' 2 : > - 2 faxon UJ o ■ ■ L \i 1 V ^ f ' ] V vvj \j 1 v| y L J A dunavIzallÁs merce „O'pontja 90.95 mAf ífí < _i cn _i o Z) Q 5 4 3 2 1 0 -1 12, ábra. A dunaújvárosi 38H sz. vfzszintfigyelö kútnál mért vízszintek összehasonlítása a Duna-vízállás változásokká Fig. 12. Comparison of the water levels measured in the observation well Dunaújváros 38H with the Danube’s water level changes a dunaföldvári magaspartokra jellemzőek, hanem általánosíthatók a teljes hazai dunai partszakaszra. a) Már az előző fejezetben kitértünk arra, hogy a vizsgált partszakasz mor- fológiai és földtani képe nem egységes, egymástól eltérő egységekre tagol- hatok. A Kálvária hegyi szakasz egy majdnem függőleges rogyásoktól mentes partfalat alkot. A Duna eróziós, alámosó tevékenysége révén csak pergések, kisebb-nagyobb omlások fordulnak elő. Ettől teljesen eltérő morfológiai hely- zetet találunk ettől D-re a megcsúszott partszakaszon. Ezen a területen a part- rogyás előtt is a part él és a Dunapart között 100 — 150 m szélességű már koráb- ban megmozdult eredeti településéből kibillent anyag helyezkedett el. E mor- fológiai különbségekből megállapítható az, hogy a Kálvária hegyi partszaka- szon korábban nem voltak partrogyásra utaló mozgások, tehát állékony volt, míg a többi területek aktív mozgásos jelenségeket mutatnak. 436 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet Dunotoldvár ,0'pon1 magassága 89.58 mAt x Dunaújváros ,0” pont magassaga 90 95 mAt l/V ■jÁ ^ dunaföldvári és dunaújvárosi vízmércén mért havi és KÖV Duna-vízszint«k grafikonjai a partrogyások időpontjainak bejelölésével. Jelmagyarázat: 1. A dunai vízállások havi NV-értékei, 2. A dunai vízállások havi KÖV-értékei. 3. A partrogyá.sok időpontjai Fig. 13. Graphs of monthly high and mean water levels of the Danube recorded by gauges at Dunaföldvár and Duna- újváros, \\ith indication of the dates of river banks slides ^ izsgálva és keresve ennek okait megállapítható, hogy az eltérő állékonysági adottságokat a két terület között fúrásokkal kimutatott különböző földtani felépítésre kell visszavezetni. A Kálvária hegynél a Duna középvízi szintje alatt még kb. 3t) m vastagságú jó állapotú pleisztocén rétegek települnek. Ebből a rétegösszletből teljesen hiányoznak a jó vízvezető és nyomás alatti vizet tározó honiokrétegek. A part fogyásokkal szabdalt területen pedig a Duna szintjében vagy annak közelében az előbbivel ellentétben rögtön kezdődik a felsőpannóniai üledékösszlet, amelyet több szintben tagolnak nyomásalatti vizeket tartalmazó homokrétegek és ezek az állékonysági vizsgálatok szerint jelentős szerejjet játszanak a mozgási folyamatban. A Dimaföldvárnál tajíasztalt adottságok alapján levonható tehát az az általános, a hazai magas])artokra vonatkoztatható következtetés, hogy ahol a Duna szintje alatt kb. 30 — 40 m mélységig hiányoznak a rétegvizet tározó homokszintek azok kevésbé csúszásveszélyesek és a partfal alakításában az eróziós folyamatok a döntőek. Ezzel magyarázható a Kálvária hegyihez ha- sonló magaspartoknál a jellegzetes mozgásforínák hiánya és azok állékonysága. > h) Az ismételten megcsúszott partszakasz nemcsak földtani, de vízföldtani { vonatkozásban is lényeges eltérést mutat a tőle É-ra és D-re levő partszaka- j szóktól. Először is a megcsúszott földtömeg mögött a talajvíz visszaduzzadt. Ennek hatására a talajvíz szintje 10 m-rel magasabban helyezkedik el, mint a Kálvá- ria hegynél. A megemelkedett talajvízszint a megcsúszott földtömegre ható vízszintes tömegerő megnövekedését eredményezte. H or vát h — S cheuer: A dunaföldvári partrogyás mérnökgeológiai vizsgálata 437 Rodortelepi partrogyas 196A Horgósztanyai paírogyós 1965 o U) o - o N ’> 7 o C 6 u Q 5 U 3 2 1 0 14. ábra. A dunaújvárosi vízmércén mért Duna-vízállások napi értékei a partrogj'ások időszakában Fig. 14. Daily values of the Danube’s water stage as recorded by the gauge of Dunaújváros at tlie tiines ol the river bank slides Szemettelepi partrogyas 1965 i június július j a partrogyas j időpontja VII 15 ! 1 i r S- L A csúszási feltételek kialakulásában a megemelkedett talajvíz mellett a fel- színközeli — a Dunával közvetlen vízföldtani kapcsolatban levő — pannóniai homokrétegben levő nyomásalatti rétegvíznek van döntő szerepe (11. ábra). A pannóniai korú homokrétegekre telepített észlelőkutak adatai egyértel- műen bizonyítják, hogy a víztartó homokban levő nyomásalatti vizek piezo- méteres nyomását a Duna mindenkori vízállása befolyásolja. A Duna vízállásának hatása a rétegvizek vízszint változásaira és az összefüg- gések kimutatására a Dunaújváros térségében létesített megfigyelő kutak 8 éves adatsora áll már a rendelkezésre. A mérési eredmények egyértelműen jelzik (12. ábra), hogy a rétegvizek nyugalmi szintje jelentős ingadozást mutat és ez szoros kapcsolatban van a mindenkori folyóvízállással. A 7. ábrán a Dunaparton levő 38 H jelű figyelőkút adatait adjuk meg az elmondottak alátámasztására. A kútban a maximális vízszintingadozás mértéke megközelí- 438 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet Dunofoldvar Alsó-Oreghegyi portrogyos 1970 15. ábra. A dunaföldvári vízmércén mért Duna-vfzállások napi értékei a partrogyások időszakában Fig. 15. Daily values of the Danube’s water stage as shown by gangé readings at Dunaújváros tette a 4 m-t. Egy periódus keretében — vízszint emelkedés, süllyedés — a leg- nagyobb vízszintváltozás az 1-es jelű rétegnél 3,95 m, a 2-es jelű rétegnél pedig 2,75 m-nek adódott. A 2 m-t meghaladó egyidejű vízszint növekedés az 1 rétegnél 2 esetben, a 2-esnél pedig 4-szer volt kimutatható. Az észlelési adat- sorból egyértelműen megállapítható, hogy a megfigyelés alatt álló rétegvizek- nél több m-t elérő vízszintingadozás mutatható ki és a vízszintváltozás érzé- kenyen követi a Duna vízállás változásait azzal együtt emelkedik és süllyed. A vízszintváltozás a Duna hatására nemcsak a folyóparton, hanem attól távolabb — többszáz méter távolságban ~ a magaspart belsőbb részein levő kutaknál is kimutatható volt, természetesen csökkenő értékkel. Ezek a kimutatott hidrológiai viszonyok visszahatnak a magaspartok állé- konyságára is. Dómján Jenő (1952) éppen a víztartórétegben létrejött vízszint- emelkedésből eredő nyomásnövekedéssel magyarázza a csúszólap helyének kialakulását és a mozgás megindulását. A dunaföldvári megcsúszott partsza- kaszon lemélyített fúrások adatai alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a kialakult csúszólap helye teljesen megegyezett az elméletileg feltételeztt csúszólap helyével. E jelenségek azt bizonyítják, hogy a rétegvizek és a Duna között hidrológiai kapcsolat van, amely lehet közvetlen vagy közvetett. A közvetlen hidrológiai kapcsolat a víztartóréteg és a Duna között ott ala- kult ki, ahol a folyó medre átmetszi a homokréteget vagy abban alakult ki. A közvetett hidrológiai kapcsolat a mélyebben 20 — 30 m mélységben települő rétegeknél mutatható ki. Ennek okaira vonatkozóan többféle magyarázat van azonban ezek bizonyítására még további adatok és megfigyelések szükségesek. Morvát h — S cheu er: A dunaföldvári partrogyás mérnökgeológiai vizsgálata 439 A Duna szerepe természetesen nem merül ki a pannóniai korú homokréte- gekben levő rétegvíz nyomásának alakításában. Ennek igazolására felraktuk (13. ábra) a Dunavízállások havi NV és KÖV értékeit azokban az időszakok- ban, amikor az ismert partrogyások voltak. így a dunaföldvári dunavízállási adatok 1969 — 1975 éveit raktuk fel. Az adott időszakban 1970-ben és 1975-ben voltak partrogyások Dunaföldvár térségében. A dunaföldvári partrogyásokat ellentétben a dunaújvárosiakra az a jellemző, hogy itt a partrogyások felté- teleit az antropogén tényezők nem befolyásolták. A grafikonból jól látszik, hogy mindkét partrogyás kiemelkedően magas Dunavízállást követően követ- kezett be. A dunaújvárosi partrogyások időszakára vonatkozó dunavízállási adatokat szintén felraktuk (14. ábra). Itt is feltűnő, hogy az 1965. évi partrogyások olyan időszakban következtek be, amikor a Dunán az évszázad legmagasabb és leg- tartósabb árhulláma vonult le. Igaz annak ellenére, hogy a dunaiij városi partro- gyásokat közismerten elsősorban a kedvezőtlen antropogén hatások okozták. I Ez az oka annak, hogy az 1964 évi mozgások viszonylag nem magas dimavíz- ' állások idején következtek be, bár az adott évben a legmagasabb dunavíz szinteket éppen a partrogyás időpontjában mérték. A 15. ábrán felraktuk a dunaföldvári és dunai! jvárosi partrogyások idősza- kaiban a napi dunavízszinteket. A napi dunavízállási adatok alajiján egyéi'tel- műen bizonyítható, hogy a partrogyások olyan időszakokra estek, amikor hir- telen több méteres dunavízszint csökkenések következtek be. Ezekből az adatokból tehát levonható az a következtetés, hogy amennvilien a természetes és mesterséges tényezők egymásrahatásaként valamely magas- part állékonysága kritikussá válik, a Duna az, amelynek a partfal állékonysága szempontjából negatív hatása kiválthatja a mozgást. A magas dunavízállások után bekövetkezett mozgások keletkezése több tényezőre vezethetők vissza, amelyek szerepe azonban nem azonos nagyságrendű. Lényeges, de nem döntő a magas vízállások idején működő fokozott eróziós tevékenység, amely csökkeni a magaspartot megtámasztó földtömeg mennyiségét. Az apadó vízszint miatt csökken a magaspart lábát ,, megtámasztó” viznyomás. Az árvízi tetőzése utáni fokozatos vagy rohamos apadásról egy időben a folyó felé megnövekszik a talaj- víz és vízállás közötti magasságkülönbség az áramlási nyomás, így állandóan fokozódik, amely kifelé nyomja, részben a magaspartot, részlien pedig annak előterében települő anyagot. Ez döntő tényezőként értékelhető. További negatív hatásként értékelhető, hogy hirtelen dunavízszint csökkenés esetén a pannóniai homokrétegekből a Dunába kiáramló rétegvíz homokszem- cséket ragadhat magával, ez csökkenti a magasjiart lába alatt elhelyezkedő homokréteg tömörségét és így nyírószilárdságát. Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy az adott magaspart állékonyságát a természetes tényezők közül a morfológiai, földtani, vízföldtani adottságok, valamint a Duna állandó kölcsönhatása befolyásolja elsősorban. Irodalom — References Adám L.— Marosi S.— Szilárd J. (1959): A Mezőföld természeti földrajza. Földrajzi Monofcrdfiák 2. Akadémiai Kiadó. Budapest, p. 1—514. Bartha F. és munkatársai (1971): A magyarországi pannonkori képződmények kutatásai. Akadémiai Kiadó. Budapest, p. 1-172. Bulla B. (1934): A magyarországi löszök és folyóteraszok protdémái. Földrajzi Közlemények. 62. p. 136 — 149. Bulla B. (1962): Magyarország természeti földrajza. Tankönyvki.idó. Budapest, p. 1 — 178. Dómján J. (1952): Középdunai magaspartok csúszásai. Hidrológiai Közlöny. 32. p. 416 — 422. Erdélyi M. (1955): A Dunavölgy nagyalföldi szakaszának víztároló üledékei. Hidrológiai Közlöny 35. p. 159 — 169. 440 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet GiJJ.1 L. (1952): A dunai és balatoni magaspartok állékonyságának törvényszerűségei. Hidrológiai Közlöny 32. p. 409 — 416. Horvíth Zs.— Scheüer Gy.— vígó I.-né (1971): A dunaföldvári magaspart csúszásvizsgálata. FTI. szakvélemény, kézirat. ’ Horváth Zs.— Vágó I.-né (1974): A dunaföldvári partcsúszás hidrológiai és talajmechanikai vizsgálata. Műszaki Tervezés 7. p. 38—40. Karácsonyi S. — Scheuer Gy. (1969: Vízföldtani mcgfigj-elések Dunaújváros környékén. Hidrológiai Közlöny 49 n 115-126. J’ V Karácsonyi S.— Schecer Gy. (1972): X dunai magaspartok építésföldtani problémái. Földtani Kutatás 15. p. 71 —83. Kar.ícsonyi S.— Scheuer Gy. (1972): A dunai magaspartok vízföldtani sajátosságai. Hidrológiai Közlöny 52 n 375-^383. KÉzdi á. (19591: A létesítmények épségét veszélyeztető tényezők. Műszaki Földtan. Műszaki Könyvkiadó Budapest p. 257-293. KÉzdi Á. (1969): Talajmechanika 2. kiadás I. kötet. Tankönyvkiadó. Budapest, p. 1—618. KÉzdi A. (1970): A dunaújvárosi partrog>'ás. Mélyépítéstudományi Szemle 20. p. 281—298. Kriván P. (1955): A közép-európai pleisztocén éghajlati tagolódása és a paksi alapszelvény. Földt. Int. Évkönyve 43. p. 363-440. Kriván P. (1960): A paksi és villányi alsó pleisztocén kifejlődésének párhuzamosítása. Földtani Közlöny 90. p. 303— 321. Molnár B. (1971): .4 dunaújvárosi felsőpannoniai és pleisztocén képződménvek földtani vizsgálata. Földtani Közlöny 101. p. 34-43. PÉCSI M. (1959): .4 magyarországi Duna-vnigy kiaLakulása és felszínalaktana. Földrajzi Monográfia. 2. Akadémiai Kiadó. Budapest, p. 1 — 346. PÉCSI M. (1971): Az 1970. évi dunaföldvári földcsuszamiás. Földrajzi Értesítő. 20. p. 233. 236. PÉCSI M. — Pevzner M. A. (1974) Paleomágneses vizsgálatok a paksi és a dunaföldvári löszösszletben. Földrajzi Köz- lemények 22. p. 220—224. P.ÍRDÁNYI J. — Scheuer Gy. — Szilvágyi I. (1975): Lejtők állékonyság vizsgálata. FTI. Kiadvány. Tervezési Segédlet, 25. szám p. 1—37. Rónai A. (1956): A magj-ar medencék talajvize, az országos talajvíztérképező munka eredményei. Föld. Int. Évkönv'v. 46. p. 3-245. Rón.u a. — B.artha F. — Krolopp E. (1969): A kulcsi löszfeltárás szelvénye. MÁFI. Évi Jel. 1963-ról p. 167—187. Rón.ai a.— Szentes F. és munkatársaik (1972): Magyarázó Magyarország 2000 000-es földtani térképsorozatához. Székesfehérvár. Budapest, p. 5 — 179. Engineering-geological investigation of the river bank síidé of Dunaföldvár Zs. Horváth — Dr. Gy. Scheuer The right bank of the Danube to the soiith of Budapest is characterized by high banks traceable, with smaller or greater interruptions, up to the country’s bordér. Rising about 30 to 50 111 high above the river, these beleng to the country’s characteristic, unstable areas. Recently, a characteristic movement took piacé, i. a., at Dunaföldvár, where a mass of 30 m width sUd over a length of somé 400 m or so. This movement resulted in the formation of islands as far as 150 ni away from the water’s edge of the river. River bank control measures and recovery works aimed at clarifying the causes of movement and preventing eventual further movements were undertaken in the shde-affected area. The recovery works and investigations have cleared up the geological, hydrogeological and engineering geological conditions of the river bank síidé and the causes responsible fór the movement. As shown by the results, no antropogenic factors have been involved in the developnient of the phenomenon, just physical agents played their role in it. The investigations have alsó shown that the agents responsible fór the river bank síidé of Dunaföldvár had been the same as those observed elsewhere on the Danube’s high banks. Numerous factors are involved in the generation and development of movements of this kind. These, however, are iiot the same, nor similar, as far as their role and importance are concerned. Of the effective agents, let us quote the geological structure the hydrogeo- logical conditions and the behaviour of the Danube itself. According to the results, the síidé develops above a sand layer comprising a confined aquifer. The horizontal stretch of the sliding pláne will always develop above this. This is where laboratory tests and measurements do show such a failure in the sedimentary rock environment as may trigger of a movement within the rock mass. Wherever tliese water-bearing sand layers are absent or lie at greater depth, —30 to —50 m undergroiuid, the given river bank stretch is stable or less liable to sliding. The movements take piacé, as a rule after the fali of the river’s water level subsequent to the Danube’s high water stage. This is due to several causes. Li addition to the accelerated erosion and the bank-supporting effect of the high water body, the river will increase the water pressure in the various aquifers and a sudden fali in the water level of the riv'er will let enormous quantities of sand flow intő the Danu- be. All in all, it can be concluded, that the stability of the high banks is influenced by numerous factors, of which the geological and hydrogeological conditions and the behavio- ur of the river are crucial. Fnldtani Közlöny, Hull. of Ihe Hinujnrinn Geol. Soc. (1076) 106. 441 — 447 A Nagyveleg-2. sz. fúrás eocén rétegsorának inikropaleontolé)giai vizsgálata Kerekemé Tüske Márta Kernemé Sihne(/i Katalin (1 táblázattal) A Nagyveleg — 2. sz. perspektivikus köszénkutató fúrást a Dunántúli Közé])- hegység átfogó l)arnakőszén kutatási programja keretélten az 1969 — 7ü-es évek- ben mélyítették a Bakonv-hegység É-i előterében. A fúrást a nagyvelegi templomtól ÉNY-ra kb. 1300 m-re, a Kövecses-patak Ny-i partján, attól kb. ; 150 m-re dr. Kopek G. tűzte ki. ! A fúrás elsődleges célja a kőszénkutatás, másodlagos célja pedig az eocén I rétegek É-i bakonyi továbbnyomozása volt. Kivitelező munkáit az OFKFV Dunántúli Üzemvezetősége végezte. A fúrás vázlatos rétegsora a következő: 0,0 — 1,0 m-ig holocón talaj I 1,0 — 1,3 m-ig pleisztocén lösz I 1,3 — 421,4 m-ig oligocén-alsómiocén agyagmárga, hornok, kavics ' 421,4 — 623,7 m-ig eocén molluscás márga, homok szenes agyag 623,7 — 866,6 m-ig kréta agyagmárga, tarka agyag A fúrást 633,70 m-től a VITUKI megrendelésére karsztvíz-megfigyelés cél- jából mélyítették tovább 1971 — 72-ben. A továbbmélyítés szakaszában ceno- mán-albai-a])ti rétegeket harántolt. 866,60 m-ben apti agyagsorozatban állt le a berendezés. A kőzetminták terepi feldolgozását a kivitelező részéről Hernádv L., Buda T., a MÁFI részéről pedig Korpás L., dr. Kopek G. és Császár G. geológusok végezték. Az anyagvizsgálati tervet utóbbiak készítették a fúrás 0,00 — 619,90 m-ig terjedő szakaszának vizsgálatához. A vizsgálatokat az OFKFV Komlói Anyagvizsgáló Lal)oratóriumában rendelték meg. Az 1970-ben elkészült laboratóriumi vizsgálatok feladata a kőzettani kifej- lődésnek és a korviszonyoknak a j)ontosabb meghatározása volt. Ennek kap- csán került sor a fúrás 421,40 —619,90 m-ig terjedő eocén összletének nannop- lankton és Foraminifera vizsgálatára is, amelyek eredményét az alábbiak- ban ismertetjük. A vizsgált eocén szakasz összevont rétegsorát Kopek G. (1970) kőzettani leírása alapján állítottuk össze (1. táblázat). Az eocén szelvény — képződményeit tekintve — az ÉK-i Bakony északi előterében elhelyezkedő medence-fáciest képviseli. Faunaképéből, a partszegélyi kifejlődésekben annyira jellegzetes Nagyfora- miniferák csaknem teljesen hiányoznak. Makrofauna tekintetében, a vékony- héjú, kistermetű molluszkákon kívül halpikkelyek, Pteropoda félék gyakoriak, gyéren a Tubulosfium spindaeum is előfordul. E rétegösszlet biosztratigráfiai felbontásában, valamint finomabb szintezé- sében a plankton Foraminiferákra és nannoplanktonra támaszkodhatunk. A vizsgált eooán szakasz összevont rétegsora (KorKR G., 1SI70, kőzettani leírása alapján) 442 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet 1 Kereke sn é — K ernerné: A N agyveleg 2.fúráseocénjénekmikropaleontológiája 443 I Hazai viszonylatban a vizsgálatok e téren a Bakony-hegységi földtani őslény- i tani feldolgozó munka során történtek. A terület nannoplanktonját nagyrészt Báldiné Beke M. (1964 — 69) ; kisebbrészt Bóna J. és K. Tüske M. (1966 — 68) dolgozta fel, ill. vizsgálta. A i Nagyforaminiferák, a plankton Foraminiferák vizsgálati eredményeivel össz- hangban, a nannoj)lankton tartalmú rétegek csak a középső- és felsöeocént i képviselik. I Báldiné (1969) elvégezte a bakonyi eocén nannoplankton szintezését. Figyelembe vette a nannoplankton fauna alajiján Hay által (1967) végzett tercier zónabeosztást, amely alkalmazható a hazai eocén anyagra. Hay a lutéciai emelet aljára a Discoaster sublodoensis zónát teszi. Alsólutéciai korú jól értékelhető nannoplankton fauna a Bakony-hegység területéről nem ismert, így a D. sublodoensis zóna sem igazolható. A Chiphragmalithus quadratus- és Discoaster tani nodifer zóna határát Hay a lutéciain belül jelöli. A bakonyi anyagból a Chiphragmalithust eddig nem, a Discoaster tani nodifert viszont csak a felsőeocénből lehetett kimutatni. Ezért Báldiné (1969) a középsőeocénen belül 3 lokális jellegű, egyenlőre csak a Bakonyra érvényesített szintet, a felsőeocénben viszont 2 általános érvényű biozónát különített el. A középsőeocén szintek jól egyeztethetők a Kopek— Kecskeméti— Dudicii (1966) által kidolgozott Nagyforaminifera szintekkel (1. táblázat). A fentiek ismeretében, a Nagyveleg — 2. fúrás eocén anyagán végzett nan- noplankton-vizsgálatok során is el tudtuk végezni a szintek szerinti tagolást I (1. táblázat). Az anyag előkészítése és a vizsgálatok módszerei A fúrás eocén szakaszából 421,40 — 619,90 m-ig 36 db mintát tártunk fel és vizsgáltunk meg nanno])lanktonra. A minták vizsgálatra való előkészítését a laza üledékekre kidolgozott módszer szerint Timárné Talált T. geológus- technikus végezte. A vizsgálatot biológiai mikroszkóppal 640 x nagyítású száraz és 1600 x nagyítási! olajimmerziós lencsével végeztük. A fénymikroszkópos statisztikus vizsgálatok gyorsanalitikai ipari jellegű vizsgálatokhoz a legmegfelelőbbek. A vizsgált minták nagy része (4 kivételével) gazdag nannoplankton-együttest tartalmazott. Előfordultak a középső- és felsőeocént biztosan jelző fajok. Köz- tük fontosak a: Neococcolithes dubius (Defl.), Chiasmolithus grandis (Br. et Ried.), C. solitus (Br. et Sull.), Helicopontosphaera seminulum lophota (Br. et 8viAj.), Discoaster cf. crassus Martini lutécire utaló alakok, a Coccolithus pseudocarteri Hay, Mohler et VVade, Cyclococcolithus neogammation Br. et WiLCOXON, Discoaster tani nodifer Br. et Ried., Corannulus germanicus Stradner, Chiasmolithus oarnaruensis (Defl.) pedig a priabonaira utaló alakok. Ezek fajöltője alapján választottuk el 619,90 — 515,30 m-ig a lutéciai — és 515,30 — 421,40 m-ig a priabonai emeletet. A középsőeocén lutéciai emeletet (619,90 — 515,30 m) 2 részre tudtuk osztani. Alul a I. Reticulojenestra placo7norpha-Pemma rotundum szintet 619,90 — 561,00 m-ig jelöltük. Gazdag felsőlutéciai nannoplankton -együttesében a két szintjelző faj végig magas dominanciával képviselt. Gyakori alakjai még a Neococcolithes dubius (Defl.) vékony- 444 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet termetű példányai, a Braarudosphaera higelowi (Gr. et Br.), Pemma basquensis (Martini), P. papillatum Martini, Zygrhnblithus bijugatus (Defl.), Discoaster barbadiensis Tan. A szinten belül 603,70 — 580,00 m-ig csökkentsósvízi beütés v'an. Az innen vizsgált mintákból kettőben kevés nannoplankton volt, a 33 — 34-es sorszámúak pedig nem tar- talmaztak nannoplanktont. Ez a szakasz képviseli a kőszénösszletet és a nannoplankton- szegény szintet. ^Minden szintben a leggyakoribb alakok a Coccolithus pelagicus (Wallich), Cycioplacolithella formosa (Kampt.), Eeticulofenestra placomorpha (Kampt.), Zygrhablithus hijngatus (Defl.). A II. robusztus Xeococcolithes dubius-Discoaster floreus szintet 561,00 — 515,30 m-ig tudtuk kimutatni. Jellemzője a nagytermetű, vaskos vázú nannoplankton fajok uralkodó volta, a robusztus, vastag példányok jelenléte, emiatt a fajok nehezen határozhatók. Az ún. megvastagodás legszembetűnőbb a Discoastereknél, valamint a N eococcolithes dubius (Defl.) faj formaváltozásán, miáltal a szint alsó és felső határa jól elkülöníthető. A szint- jelző fajok mellett jellemzők a Discoaster trinus Stradner, D. aff. crassus M.'VRTINI, Discoaster sp. ,,A forma”, Helicopontosphaera seminulum lophota (Br. et Sull.) és Chias- molithus grandis (Br. et Ried.) fajoknak csak ebben a szintben való következetes elő- fordulása, amelyek még felsőlutéciai alakok. A megvastagodás mértéke a szint alsó részén a legerősebb, felfelé haladva fokozatosan csökkenő tendenciájú a jelenség, amely nagv mértékben fáciestől függő fauna-együttesre utal. A felsőeocén, priabonai emeletet (515,30 — 421,40 m) szintén 2 részre tudtuk tagolni. Alul a III. Discoaster tani nodifer zónában 515,30 — 456,20 m-ig az előzőtől élesen eltérő’ általában vékonytermetű, kis példányok jelenléte a jellemző. Innen induló új fajok a Cyclococcolithus neogammation Br. et Wilcoxon, Coccolithus pseudocarteri, Hay, Mohler et Wade, Corannulus germanicus Str.a.dner, amelyek már a felsőeocénre utaló alakok. Ezek a zóna alsó részén jelennek meg, 515,30 — 499,80 m-ig, szórványosan nyomozhatók, de innen fölfelé rendszeresen magas dominanciával képviseltek. A Discoaster tani nodifer Br. et Ried. zónajelzö fajt csak 1 mintában 503,70 — 512,30 m-ig találtuk. Gyakori alak a Discoaster binodosus IMartini, amelynél a fajon belüli nagymérvm változékonj^ág volt megfigyelhető. Jelen vannak a rövid -szélesebb karú, nagyobb középrésszel rendelkező példányok, a kisebb középrészes, keskeny-hosszú karú példányokkal együtt. Ez utóbbiak között sok az átmeneti forma a Discoaster tani nodifer felé, esetleg egy részük már az is. Esetünkben elég rossz megtartásúak, amely a fajra való pontos határozást nagyon meg- nehezíti. 492,80 m-től szórványosan vannak jelen a Chiasmolithus oamaruensis (Defl.) és Orthozygiis aureus (Str.\dner) határozottan felsőeocént igazoló fajok. Egyéb gyakori alakok a Remwa segment, P. basquensis (Martini), Braarudosphaera bigelowi (Gr. et Br.), Discoaster barbadiensis Tan, D. saipanensis Br. et Ried. Általában, de különösen a zóna alsó részén 515,30 — 499,80 m-ig található nannoplankton formák rossz megtartásúak, dominanciájuk is nagyon változó. A IV. Isthmolithus recurvus zónát 456,20 — 421,40 m-ig. jelöltük, amely a Bakonyban a zónajelző faj megjelenésétől az eocént záró diszkordanciáig tart. Az Isthmolithus recurvus Defl. zónajelző faj 456,20 m-ben jelenik meg először, majd végig követhető, felfelé egyre nagyobb gyakorisággal. Egyéb jellemző alakjai gyakorisági sorrendben a következők: Coccolithus pseudocarteri Hay, Mohler et Wade, Cyclococcoli- thus neogammation Br. et Wilcoxon, Discoaster tani tani Br. et Ried., Chiasmolithus oamaruensis (Defl.), Corannulus germanicus Stradner (tömegesen), Orthozygus aureus (Stradner). Kevesebb, de rendszeresen találhatók a Discolithina genus egyes fajai, a Discoaster binodosus hirundinus Martini, D. binodosus M.^-Rtini, D. barbadiensis Tan, D. deflandrei Br. et Ried. formák. Elszórtan, felsőkréta és alsóeocén allochton nannoplankton is v'olt, pl. a N annotetraster sp. és a Marthasterites tribrachiatus (Br. et Ried.) Az ismeretetett nannoplankton szinteket- és zónákat azonosnak tartjuk Báldiné (1969) Bakony-hegységi eocén nannoplankton szintjeivel (1. táblázat), miáltal elvégezhető a területről kimutatott Nagyforaminifera szintekkel (Kopek— Kecskeméti— Dudich, 1966) való korreláció is. Kerekesn é — K e r ne rn é: A Nagyveleg 2 . fúráseocénjénekm ikropaleontológiája 4^5 A plankton foraminifera vizsgálati eredménye A magyarországi eocén plankton Foraminifera vizsgálatok az utóbbi 10 évben indultak meg. Ezek alapján történő szintezés sokkal jobb eredményeket szolgáltat, mint a főleg helyi jellegű szintezésre alkalmas bentosz Kisforamini- ferák. (Az eocén rétegtani taglalásában is fontos szerepet játszanak, amelynek felismerése és hazai viszonylatban való alkalmazása elsősorban dr. Kopek Gábor érdeme. Neki köszönhető, hogy a bakonyi eocén, plankton Foraininife- rák alapján történő rétegtani taglalása ma már nagyrészt megoldódott.) E vizsgálatok zöme a Bakony-hegység területére esik és az elmúlt évek során az alábbi specialisták tanulmányozták a bakonyi eocén plankton Foraminifera- együtteseket ; Szöxs E., Vitáeisné Zilaiiy L., Mb. Cita, F. Froto Decima, M. Toijmarkime, I. SoLDAiNi, O. Sámuel és K. Sümegi K. Legújabban Ü. Sámuel 1972-ben megjelent munkája foglalkozik a Bakony- hegységi eocén képződmények plankton Foraminiferák alapján tíirténő szin- tezésével. A hegység területéről 8 fúrás anyagát (Sz — 42; M -1; Ot -69; Sr— 1;D— 233; D — 240; Ba— 265) vizsgálta, amelyekben felsőlutéciai és 2 fúrás kivételével (Ot — 69; Sr — 1) a priabonai képződményeket is kimutatta, de a priabonai emelet felső részét csak a Szápár —42. és Mór — 1. sz. fúrásban. Az 1. táblázaton feltüntettük Sámuel (1972.) })lankton Foraminifera szinte- zését, amelyet az említett területen végzett vizsgálatai során állapított meg. Mellette Samuel-Salaj (1968.) szlovákiai, valamint Bolli (1957.) trinidadi plankton Foraminifera szintjeit. Ezek figyelembevételével végeztük a Nagyve- leg—2. fúrás eocén rétegsorának plankton Foraminiferák alaj)ján történő tag- lalását. A fúrás legmélyebb általam vizsgált mintája 588,70 — 580, 00 m-ből volt, amely Foraminiferát nem tartalmazott, az iszapolási maradék Mollusca töredékből állt. Az 561,00 m-ig terjedő szakasz további 4 mintája közül egyikben plankton Foraminifei’a nem volt, néhány bentosz alakot tartalmazott csupán. A többi minta is viszonylag szegényes plankton Foraminiferákban, de összetétele alapján a „Turhorotalia (A.) crassata densa” szintbe sorolható. A T urborotalia (A.) crassata densa (Cushm.) viszonylag gyakori, és a fiatalabb szint Globige- rináinak, Globorotaliáinak szórványos előfordulásával jellemezhető. 561,00 — 515,30 m közötti 8 db minta igen gazdag plankton Foraminifera együttest tartalmaz, amelynek legjellemzőbb alakja a nagy termetű, jól felis- merhető Globujerina eocaena Gümb. A szintjelző Truncorotaloides rohri Brünn et Berm. előfordulása igen ritka és eléggé variál a faj, így felismerése is bizony- talanabb. Valószínűnek tartom, hogy Sámuel 1965-ben megjelent Nyugat- Kárpáti })lankton Foraminifera szintezésénél ezt a szintet ezért is jelöli ,,Glo- higerina eocaena” szintnek. A mélyebb helyzetű mintákban a Globigerina frontosa Subb., Globigerina linaperta Finlay, Globorotalia-k gyakoriak, a Globigerapsis fajok és a Globigerina eocaena Gümb. ritkább előfordulásúak. A szint középső részén a plankton Fora- miniferák közül a Globigerapsis kugleri Bolli, Loebl. et Tappan, Globigerapsis index (Fielay), Globigerapsis higginsi (Bolli), valamint a Globigerinák nagy termete és széles variációja, továbbá a Turborotalia (T.) centrális (Cushm. et Berm.) átmeneti formái a Globigerina pseudoampliapertura Blow et Banneb felé, és mindig jól felismerhető Truncorotaloides topilensis (Cushm.) a szint 8 Földtani Közlöny 446 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet legjellemzőbb együttesét alkotják. A szint felső mintái is igen gazdagok plank- ton Foraminiferákban, de ezek termete sokkal kisebb, ami valószínűleg fácies- változás következménye lehet, amely a megnövekvő glaukonittartalom alapján kézenfekvő. Ez a „Trnncorotaloides rohri” zóna a lutéciai emelet legfelső része. Itt vontuk meg a lutéciai-priabonai határt. 515,30 — 464,20 m-ig a tufitos homokkő és márgarétegek viszonylag kevés Foraminiferát tartalmaznak és különösen kevés plankton fajt. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a legalsó minta iszapolási maradéka erősen glaukonitos volt, amelynek nagy részét plankton Foraminifera kőbelek alkották. Annyit mindenesetre mégis megállapíthattunk a kevés faj alapján, hogy a kőzetek kora fiatalabb. Megjelenik a Turborotalia (A.) rugosoaculeata (Subb.), amelyet Sámuel a Bakony-hegységi már említett munkájában csak a felsőeocénből említ, továbbá a szintjelző Globigerapsis mexicana (Cushm.) (= Globigerapsis semiinvoluta) , bár ebben a rétegösszletben csak szórványosan fordul elő. Kísérő plankton együttese; A Globigerina tripartifa Koch. Globigerina eocaena com- fmcta Subb. és a szórványos Globigerinita africana Blow et Banner. Az összlet mélyebb mintáiban még megtaláljuk a felsőlutéciaira oly jellemző Truncoro- taloides topilensis (Cushm.) fajt is, amely a folyamatos átmenet miatt termé- szetes. 464,20 — 421,40 m-ig vizsgált 9 minta mindegyike igen gazdag plankton együttest tartalmazott. A formák általában nagyok, felfújt kamrásak, gömbö- sek. Gyakori faja a szintjelző Globigerapsis mexicana (Cushm.) ( = Globigerapsis semiinvoluta), továbbá a Globigerina tripartita Koch, Globigerina corpulenta Subb., Globigerina eocaena compacta Subb. Globigerina linaperta transdanubica Sámuel új alfaja, amelyet a Bakony-hegységi alsópriabonai rétegekből írt le. Előfordulnak még a. Turborotalia (T.) centrális (Cushm. et Globigerina pseudoampliapertura Blow et Banner, Globigerinatheka barri Brönn. Globigerinita africana Blow et Banner és más Globigerinita fajok. Szórványo- san jelen van a Turborotalia (T.) cerroazulensis (Cushm.) ( = Globorotalia coco- aensis) faj is, amely a felsőpriabonaiban válik szintjelzővé. A mélyfúrásból meghatározott Foraminifera-együttes alapján elkülönített legfelső zóna azonosítható a Bolli (1957) ,, Globigerapsis semiinvoluta” ( = Glo- bigerapsis mexicana) sztenderd zónával, amelynek megfelelője Samuel-Salaj (1968) szlovákiai zónabeosztásában a ,, Globigerapsis index” zóna. A felsőeocén priabonai emelet itt jelenlevő rétegeit tulajdonképpen dominan- cia értékek szerint két részre bontjuk, egy alsó Foraminifera szegény; 515,30 — 464,20 m-ig és egy felső Foraminifera gazdag, 464,20 — 421,40 m-ig tartó részre. összefoglalás A Nagyveleg — 2. fúrás eocén rétegsorán végzett plankton Foraminifera- és nannoplankton vizsgálatok eredményei alapján el tudtunk különíteni felső- lutéciai- és alsópriabonai összletet. Finomabb szintezése folyamán a felsőlutéciait két részre bontottuk; 1. Turborotalia (A.) crassata densa, illetve Reticulophenestra placomorpha- Pemma rotundum és 2. Truncorotaloides rohri, illetve robusztus Zygolithus dubius—Discoaster flore- us szintekre. Kerekesn é — K ernerné: A Nagyveleg 2 . fúrás eocénjének mikropaleontológiája 447 A felsőeocén itt meglevő rétegösszlete a Globigerapsis mexicana szint együt- tesével a priabonai emelet mélyebb részét képviseli. Az innen kimutatott Discoaster tani nodifer- és Isthmolithus recurvus nannoplankton zónák határa a Globigerapsis mexicana szinten belül van. Irodalom — References BAldi-Beke M. (1971): The Eocéné Nannoplankton of the Bakony Mountains, Hungary. Coll. Strat. Eoc. 1969. M. All. Földt. Int. Évk. vol. LIV. fasc. 4. pars. I. p. 11 —39. BAldi-Beke M. (1972): The Nannoplankton of the upper Eocéné Bryozoan and Buda Maris. Act. Geol.Ac.Scl.Hung. Tóm. 16. pp. 211-228. Bolli H. M. (1957): Planktonic Foraminifera from the Eocéné Navet and San Fernando Formations of Trinidad, B. W. I. United States Nat. Museuin Bull. 215. p. 155 — 172. Bramlette M. N. et WiLCOXON J. A. (1967): Middle Tertiary Calcareous Nannoplankton of the Cipero section, Trini- dad, W. I. Tulane Studies in Geology vol. 5. No. 3. p. 93 — 131. Gartneb S. Jr. and Smith, L. A. (1967): Coccoliths and related calcareous Nannofossils from the Yazoo formation (Jackson Laté Eocéné) of Lousiana. The University of Kansas Paleontological Contributions — Paper 20. p. 1 — 7. pl. 1-12. Gartner S. Jr. (1971): Nannofossil zmation of the Paleocene-Eocene sedirnents penetrated in Joides Blake Plateau cores J— 3, J— 4 and J — 6 B Coll. Strat Eoc. 1969. M. All. Földt. Int. Évk. vol. LIV. fasc. 4. pars. I. p. 67 — 77. Hay W. W., Mohler H. P., Koth P. H., Schmidt 11. R. et BOüdreaux J. E. (1967): Calcareous Nannoplankton Zonation of the Cenozoic of the Gulf Coast and Caribbean— Antillean Area and Transoceenic Correlation. Transac- tion of the Gulf Coast Áss. Geol. Soc. vol. 17. p. 428—480. Kopek G. — Kecskeméti T. — Düdich E. (1966): A Dunántúli Középhegység eocénjének rétegtani kérdései. M. All. Földt. int. Évi Jel. 1964-röl p. 249 — 264. Kopek G., Düdich E. Jr., Kecskeméti T. (1971): L’Eocene de la Montagne du Bakony. Coll. Strat. Eoc. 1969. M. Ali. Földt. Int. Évk. vol. LIV. fasc. 4. pars. I. p. 201—231. Sámuel 0. (1965): Zónámé clenenie paleogénnych sediinentov zápádnych Kárpát na základe planktonickych Foramini- fér. Geol. práce, Zprávy 37. Bratislava. p. 183 — 198. (Abstr. Germ.) Sámuel 0. (1972): Planktonic Foraminifera from the Eocéné in the Bakonj mountains (Hungary). Zborn. geol. vied Bratislava p. 165-215 Pl. XXXIII-LVII. (Abstr. Slovak.) SzÖTS E. (1968): Les Foraminiféres planctoniques de ,.la marne a Bryozoaires et Orthophragmines” et de 1» marne de Buda s. 3, (Ofner Hergel s. s.) et leur position s’ratigraphique (in Hungárián with French abstract.). Földt. Közi. 98, 2. pp. 280-281. SzÖTS E. (1969): Les Foraminiferes planktoniques et la position stratigraphique de la marne argileuse du mont ,,.\ntal- hegy” a Mór (in Hungárián with French abstract.) Földt. Közi. 99; 3. pp. 264 — 266. Toumakkine M. (1971): Étude des B’oraminiferes planctoniques de deux sondages (H — 849 et Pgyt— 31) dans l’Eocene de la Montagne du Bakony (Transdanubie, Hongrie). Coll. Strat. Eoc. 1969. — M. All. Iföldt. mt. Évk. vol. LIV. fasc. 4. pars. I. p. 283 — 300. VITÁLISNÉ ZiLAHY L. (1969): Sur les formations priaboniennes du Bassin de Esztergom. (In Hungárián with B’rench abstract.) Földt. Közi. 99, 4. pp. 368 — 378. 8* Földtani Ködöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1976) 193. 44S—450 Treiber János emlékezete (1913-1975) Székyné dr. Fvx Vilma Egy évvel ezelőtt 1975. november 7-én távozott el az élők sorából Dr. Trei- ber János geológus a kolozsvári Babes-Bólyai Egyetem Földtani és Ásvány- tani Taiiszékének előadó jn’ofesszora. Debrecenben született, itt járt először iskolába, majd 1933-ban Szatmár- németiben érettségizett. A kolozsvári Egyetem Bölcsészettudományi Karán .szerzett 1937-ben tanári diplomát. Az Egyetemre 1941-ben került vissza, mint gyakornok, 1943-ban nevezték ki tanársegédnek, 30 éves kora után dokto- rált, 1948-ban lett adjunktus, majd 1953-ban a kolozsvári Bólyai Egyetem előadó tanára. Ásványtant, kőzettant adott elő, több jegyzetet, tankönyvet írt. A Szerkezeti Kőzettant ő vezette be a kolozsvári geológusképzósbe. Tudományos tevékenységének jelentős része Török Zoltán professzorhoz kapcsolódik, aki 1945 után lett a kolozsvári Bólyai Egyetem professzora és akinek töl)b éven keresztül munkatársa és barátja volt. Több kitűnő munkája jelent meg a Kelemen-havasok, a Görgényi -hegység és a Hargita földtani szerkezetéről, vulkanológiájáról, kőzettanáról. Ásványtani-kőzettani és ké- miai vizsgálatok alapján különíti el dolgozataiban a vulkáni kitörések egyes fázisait. A későbbiek során a Babes-Bólyai Egyetem munkatársaként ásvány- tani irányú tevékenysége is jelentős, amelyből külön ki kell emelni a földpát- ikrek gyakoriságára vonatkozó vizsgálatait. Emellett gyakran társszer- zésben — korszerű módszerekkel, differenciál termikus analízis és rádioaktív vizsgálatok alkalmazásával vizsgálta az említett hegységek agyagásványos zónáit, mineralizációját, az Erdélyi medence agyagos üledékeit, talajait. Utolsó nemzetközi előadását ,,Vulkanologie und Tektonik des Harghita Gebirges mit besonderer Rücksicht auf die Bildung dér nützlichen IVIineralien” címen 1973-ban Bukarestben tartotta a vulkanizmus és ércesedés Nemzetközi Szimpóziumán. Utolsó dolgozatában (társszerzővel), amely már halála után jelent meg, a Bihar-hegység bauxitjainak részletes ásványtani vizsgálatával foglalkozott. Csendes, elmélyülő egyéniség volt. Szerető családi kört, barátokat teremtett maga körül. Mindig segítőkész társa volt kollégáinak, tanítványainak, de segített mindenkinek, aki kéréssel, problémával fordult hozzá. Kapcsolatot tartott hazai szakköreinkkel, gyakran járt Budapesten, gyakran kereste fel Debrecenben lakó szüleit. A siílyos betegség nagyon hamar, alkotókészsége telje.sségében ragadta el. Emlékét kegyelettel megőrizzük. S z é k y n é: Treiber János emlékezete 449 Treiber János irodalmi munkássága 1. Recherches géologiques dans les Monts Cálimani. In: C. R. Inst. Géol. Rourn., 37 — 39, 1949-1952, p. 33 34. 2. Vulcanologia tectonica Muntilor Gnrghiului de Snd. In: D. S. Comit. Geol., 39, 1951 — 1952, p. 281 — 286; in Ib. francezá in: C. R. Comité Géol. Bucarest, 37 — 39, 1949 — 1952, p. 285. 3. Cercetari geologice in Muntii Cálimani ^i Harghita. In: D. S. Comit. Geol., 40, 1952 — 1953, p. 156—167; §i in Ib. francezá in: C. R. Comité Géol. Bucarest, 40 — 41, 1952 — 1954, p. 73 — 75. 4. Studiul petrografic al formatiunii subvulcanice din regiunea Zebracului (Muntii Cálimani). In: St. Cerc. Rt. Cluj, 5,nr. 1—2, 1954, p. 219 — 230. 5. Hematita din Muntii Cálimani. (Sectorul izvoarelor Neagra). In: St. Cerc. Geol. Geocjr. Cluj, 7, nr. 1-4, ’l956, p. 87-97. 6. A Görgényi-hegység földtani szerkezetéről. In: Kolozsvári Babes és Bolyai Egyet. Közi. -Természettud., 1 nr. 1 — 2, 1957, p. 195 — 203. 7. Adatok a Felcsíki medence és környékének geológiájához és tektonikájiUioz. In: Csíki Múz. Közi., 1957, p. 4 — 22, (Társszerzésben). 8. Analize termodiferentiale asupra tremolitelor din unele dolomité cristaline (sectorul Izvorul Mures, reg. Aut. Maghiará). In: St. Cerc. Geol. Georg. Cluj, 8. nr. 3 — 4, 1957, p. 317 — 327. 9. Analize termodiferentiale la roci caolinoase din masivul eruptiv Gurghiu-Harghita. In: St. Cerc. Geol. Geogr. Cluj, 8, nr. 1 -2. 1957, p. 71 -82 (In colaborare). 10. Marosfő és közvetlen környékének geológiája különös tekintettel a konktaktövre. In: Studin. — Geol., Geogr., fasc. 1, 1958, p. 163 — 174. 11. Adatok a talajok szervesanyaga terinodifferenciális analízisének kérdéséhez. In: Agrok. Talajt., 8, nr. 1, 1959, p. 59 — 64. (Társszerzésben). 12. Adatok az Eszak-Hargita geológiai felépítéséhez és a hargitai kaolinos kőzetek vizs- gálatához. In: Studia. — Geol., Geogr., fasc. 1, 1959, p. 97 — 106. 13. A perjódsav új kobalt-III amin-származékai V. In: Studin. — Chcm., fasc. 2, 1960, p. 85 — 94. (Társszerzésben). 14. Aplicarea metodei DTA in cercetarea bauxitelor noastre din imprejunimile locali- tátii Cálátele. In: Studia, — Geol., Geogr., fasc. 1, 1960, p. 73 — 80. 15. Adatok a Kolibica és közvetlen környékének geológiai és tektonikai viszonyairól. I.: Studia. — Geol., Geogr., fasc. 2, 1962, p. 37 — 49. 16. Contributii la petrografia tufului de Ghiriíj. In: St. Cerc. Geol., 7, nr. 1, 1962, p. 83-101.’ 17. Contributii la studiul petrografic al rocilor eruptive din jVIuntii Gurghiului de nord. In: St. Carc. Geol., 7, nr. 1, 1962, p. 181 — 206. 18. Date analitice privind mineralele argiloase ale solurilor din imprejurimile Clujului. In: St. Cerc. Agr., 13, 1962, p 125— 133. (In colaborare). 19. Consideratii asupra proprietátilor radioactive ale rocilor eruptive masiv’e din Muntii Gurghiului de nord. In: St. Cerc. Geol., 8, nr. 1, 1963, p. 101 — 109. (In colaborare). 20. Contributii asupra cercetárii proprietátilor radioactive ale rocilor subvulcanice din Muntii Cálimani de nord. In: St. Cerc. Geol., 8, nr. 1, 1963, p. 111 — 124. (In cola- borare) . 21 . Contributii la studiul mineralelor argiloase din solonceacurile din regiunea Cluj. In: Studin. — Geol., Geogr., fasc. 1, 1963, p. 29 — 32. (In colaborare). 22. Contributiuni la petrografia Mágurii Tebei cu pilvire specialá asupra compozitiei feldspatilor. In: Studia. — Geol., Geogr., fase. 2, 1963, p. 15 — 22. 23. Die Háufigkeit dér Gesetze dér Feldspatzwillinge — eine angewandte Untersuchungs- methodik bel dér Bearbeitung dér Eruptivgesteine im Norden des Gurghiugebirges (Rumánien). In: Geologie, Berlin, 12, nr. 9, 1963, p. 1059 — 1064. 24. Petrografia rocilor eruptive si metamorfice. Bucuresti, Edit. didacticá ?i pedagogicá, 1963, 340. p. 26. Diasporul Muntii Gurghiului de nord. In: Shidia. — Geol., Georg., fasc. 1, 1964, p. 17-22. 26. Studiul microscopic al sectiunilor orientate la solurile din imprejurimile Clujului. In: St. Sol., 2, nr. 2, 1964, p. 41 —48. (In colaborare). 27. Contributii asupra proprietátilor radioactive ale rocilor din Cálimanii de sud. In: St. Cerc. Geol. Geofiz. Georg. — Geol., 10, nr. 2, 1965, p. 503 — 512. (In colaborare). 28. Contributii la studiul distributiei clarkeice a fosforului in depozitele eocen supericare 450 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet de la vest de Cluj. In: St. Cerc. Geol. Geofiz. Georg. — Geol., 10, nr. 2, 1965, p. 439 — 449. (In colaborare). 29. Date de analizá la corpul de bauxitá de la Fata Arsá (Valea Iadului(. In: Studia. — Geol., Georg., fasc. 2, 1965, p. 21—27. 30. Date petrografice asupra andezitelor subvulcanice intruziunilor filoniene din Cálimanii de sud. In: St. Cerc. Geol. Geofiz. Georg. — Geol., 10, nr. 2, 1965, p. 399 — 409. 31. Consideratii asupra proprietátilor radioactive ale solurílor din ímprejurimile Cluiului. In: St. Sol., 4, nr. 4, 1966, p. 26 — 31 (In colaborare). 32. Contributii la geológia §i petrografia Harghitei de Nord cu privire specialá la geneza zácámintelor de fier din regiunea Lueta-Vláhita. In: Studia. — Geol., Geogr., fasc 2, 1966, p. 19 33. 33. Cercetari microtectonice in masicul dacitic Jidovina (V. Arie§ului). In: Studia. — Geol., Geogr., fasc. 2, 1967, p. 45 — 55. (In colaborare). 34. Contributii la distributia clarkeicá a fosforului din depozitele mezozoice din Padurea Craiului (Muntii Apuseni). In: St. Cerc. Geol. Geofiz. Georg. — Geol., 12, nr. 2, 1967, p. 367 — 374. (In colaborare). 35. Contributii la structura unor acizi periodici cu cobalt Ill-amine. In: Studia. — Chem., fasc. 1, 1967, p. 23 — 32. (In colaborare). 36. Contributii la studiul mineralogic al argilelor refractare de la Suncuiu^ (reg. Cri^ana). In: St. Cerc. Geol. Geofiz. Georg. — Geol., 12, nr. 2, 1967, p. 381 — 386. (In colaborare). 37. Mineralele argiloase din solurile brune de pádure din Transilvania. In: St. Sol., 5, nr. 3, 1967, p. 257 — 269. (In colaborare). 38. Prelucrarea niaterialelor mineralogice §i petrografice. Manual pentru studentii sectiei de geologie. Bucuresti, Edit. didactica §i pedagogica, 1967, 472 p. (Ministerul Inváta- mintului, Univ^ersitatea Babes-Bolyai Cluj.) Litográfiát. 39. Analiza mineralogicá a rocilor caolinoase din Harghita de nord. In: St. Cerc. Geol. Geofiz. Georg. — Geol., 13, nr. 1, 1968, p. 267 — 272. 40. Study on the Radioactive Characteristics of Somé Leached Chernozems from the Socialist Republic of Románia. (In coloborare). In: Publicatiile Academiei R. S. Eoytiánia, Bucure^ti, I. F. A. IS-49, 1968, 18 p.; §i in Ib. romána in: Publicatiile Societatii Nationale Románé peyitru Stiinta solului, Bucure^ti, rr. 4, 1970, p. 177 — 190. 41 . Contributii la studiul mineralelor argiloase ale solurilor podzolice din Transilvania. In: St. Sol., 7, nr. 1, 1969, p. 16 — 17. (In colaborare). 42. Studiul mineralogic al argilelor refractare din sectorul Suncuiu§. In: St. Cerc. Geol. Geofiz. Georg. — Geol., 14, nr. 2, 1969, p. 539 — 546. 43. Contributii la studiul radioactivitátii rocilor mezozoice din Padurea Craiului (Muntii Apuseni). In: Studia. — Geol., Mineral., fasc. 1 1970, p. 13 — 19. (In colaborare). 44. Observatii referitoare la delimitarea §i corelarea teraselor pe baza studiului microscopic al soluriior. In: St. Cerc. Geol. Geofiz. Georg. — Geol., 15, nr. 2, 1970, p. 527 — 531. (In colaborare). 45. Unele rezultate referitoare la natúré mineralelor argiloase din solurile Harghitei de Nord-Est. In: St. Sol., 8, nr. 3, 1970, p. 66 — 74. (In colaborare). 46. Contributii la studiul petrografic §i petrochimic al masivului eruptiv Sumuleu Jigodin- Harom (Harghita). In: St. Cerc. Geol. Geofiz. Georg. — Geol., 16, nr. 1, 1971, p. 73 — 84. 47. Contributii la studiul radioactivitatii unor corpuri de bauxitá din Muntii Apuseni. In: St. Cerc. Geol. Geofiz. Georg. — Geol. 16, nr. 1, 1971, p. 255 — 264. (In colaborare). 48. Probléma rocilor piroclastice din masivul eruptiv Harghita In: Studia. — Geol., Mineral., fasc. 1, 1972, p. 21—25. 49. Contributii la studiul petrografic §i petrochimic al lavelor periferice din Harghita de nord-vest (sectorul Homorodului). In: Studia. — Geol., Mineral., fasc. 1, 1973, p. 13-18. 50. Studiul alunecárilor de térén de pe versantul sudic al Dealului Cetátuia-Cluj. In: Studia. — Georg., fasc. 2, 1973, p. 19 — 28. (In colaborare). 51. Vulkanologie und Tektonik des Harghita Gebirges, mit besonderer Rücksicht auf die Bildung dér nützlichen Mineralien. In: International Symposium on Volcanism and Associated Metallogenesis, Bukarest (f. e.), 1973, p. 200 — 203. I HÍREK, ISMERTETÉSEK Nemzetközi Hidrogeológiai Konferencia az üledékes nagymedencékről A Magyar Állami Földtani Intézet két nemzetközi hidrogeológiai ül. hidrológiai egyesület (AIH, AIHS) égisze alatt nagy- sikerű konferenciát rendezett 1970. május 31 és június 5 között Budapesten. A konferencia témája az üledék(>s nagy- medencék hidrogeológiája volt. Éhben a témakörben érkeztek vízföldtani tájleírá- sok; hidrodinamikai jellegű dolgozatok; térképezési tapasztalatok és ereihnények; víztermelés, vízkészlet és utánj)ótlódási tanulmányok. A konferencián minden kontinens kép- viselve volt. 36 országból 244 hivatalos delegátus érkezett, 76 dolgozatot, küldtek be és vitattak meg június 1-én és 2-án igen élénk üléseken. 7 főelőadó összefogó ismer- tetése mellett 39 felszólaló ismertette véle- ményét, néha igen élénken vetve fel a jelenségek különböző értelmezését. A vita-napokat 2 napos kirándulás követte, ezen 137-en vettek részt. Az útvo- nal: Budapest, Jászberény, Kisköre, Hor- tobágy, Balmazújváros, Debrecen, Kisúj- szállás, Szarvas, Szentes, Tiszakécske, Kecs- kemét (Méntelek) Budapest volt. Bemutat- ták az Alföld felszínalatti vízben legsze- gényebb és leggazdagabb területeit, a MAFI rétegvízfigyelő kútjait, a kiskörei vízlépcsőt, Debrecen vízellátási problémáit. Szarvas öntözési főiskoláját és a Kísérleti Intézetet, a szentesi termálvíz-hasznosítást és a VITUKI ménteleki hidrológiai meg- figyelő telepét. A hidrogeológusok Nemzetközi Egyesü- letének (AIH) vezetősége elhatározta, hogy a nagy üledékes medencék hidrogeológiai tanulmányozására a budapesti kezdemé- nyezés folytatásaként nemzetközi projekt szervezését fogja indítványozni. A konferencia hazai támogatói a Köz- ponti Földtani Hivatal, az Országos Víz- ügyi Hivatal és a magyar UNESCO Bizott- ság elnökei voltak. Részt vett a rendezés- ben a Magyarhoni Földtani Társulat, a Magyar Hidrológiai Társaság és több ma- gyar földtani és vízügyi intézmény. A konferencia elnöke dr. Konda József, a MAF'1 igazgatója v,olt, főtitkára dr. Rónai András, titkára Odor László. OOGUEL jirofesszor kiemelkedő tevé- kenységéhez kapcsolódó tudományos julji- leumot tanítványai, barátai, munkatársai nemzfdközi, magasszintű kollokviummá kívánják kiszélesíteni. Társulatunkat a kollokviumra meghívták és felkérték, hogy a rendezvényre tagtársaink figyelmét is felhívjuk. @ A kollokvium fő célja a földtudományok legújabb eredményeinek ki'itikai megbe- szélése, a Földrt' V'onatkozó konkrét mé- rési adatok és hipotézisek összev'etése alap- ján. A Kollokvium az alábbi témeköröket tűzte ki megvitatás tárgyául: a földi (“rő- terek mérése és értelmezése, különös te- kintettel a földi nehézségi erőre, a külön- böző mért adatok felhasználása a kőzet- mechanikában, a mikrotektonikában és a regionális tektonikában, a geológiai és geofizikai jelenségek mechanikai és termi- kus energiamérlege, a kvantitatív földtan aktuális tendenciái. (irömmel várják a témában érdekelt magyar geológusok részA'ételét. dr. R()n.\i András Unsere Erde (Földünk). Szerk.: R. Hohl. 328 o.,sok ábra, színes kép. Urania — Verlag, Leipzig — Jena — Berlin (Megjelenési év: impresszum szerint: 1974.) Nemcsak korszerű adatközlésével, föl- építésével és tárgyalásmódjával, hanem kitűnő, nagyrészt színes ábraanyagáv’al és egész kiállításával is — bízv'ást mondhat- juk — a szocialista államok földtudományi legmagasabb szintű népszerűsítő kiadvá- nyainak egyik messze kimagasló kötete ez a könyv. A kitűnő szerkesztő, a hallei egyetem nemrégiben emeritált professzora, R. Hohl, aki nálunk is gyakran megfordul és egyebek között a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja, nemcsak az anyag 452 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet jó tagolásáról gondoskodott, hanem az egyes fejezetek szerzőiül legtöbbször a Német Demokratikus Köztársaság legil- letékesebb szakembereit is meg tudta nyerni. Az első fejezet Hohl tollából arra a kér- désre válaszol: ,,Mia földtan ?” A természet- tudomány sok ága foglalkozik a Földdel. Ezeket együttesen földtudományoknak ne- vezzük. Ezek közül a földtan lényegileg a földkéreggel foglalkozik, de természetesen azokkal a kérgen belüli és kívüli erőhatá- sokkal és folyamatokkal is, amelyek a kér- get alakítják. Pontosan meghatározza, milyen kérdéseket vet föl a földtan, melyek vizsgálati céljai. Kutatási módszere a mai- ság elv’én alapul. Agai közül hangsúlyosan emeli ki az alkalmazott földtan jelentőségét és ismerteti az A. V. Szidorenko értelmé- ben vett anthropogeológiát, amelynek anyaga a földtan, földrajz, műszaki és gazdaságtiulományok határterületéről adó- dik. A legújabb kutatási eredmények (világűrkutatás, természetvédelem, gyó- gyítás stb.) kapcsán ugyancsak \dlágosan körvonalazza a földtan szerepét és kiemeli a földtan jelentőségét világképünk kialakí- tásában. Ez utóbbi kérdéssel foglalkozik a követ- kező fejezet, amelynek címe: Földtan és tudományos világkép. A szerző: M. Gun- TAU. E fejezet szemléltető anyagában Agricol.a. és Lyell vázlatain kívül a Földnek a világűrből készített fényképföl- vételével is találkozunk. Mindebből nyil- vánvaló, hogy Guntau a világkép kiala- kulását az ismeretanyag fejlődésének tük- rében mutatja be. ,,A Föld mint bolygó” c. fejezetet M. Reichstein írta. Foglalkozik a Föld hely- zetével a naprendszerben, majd a bolygó- rendszer kialakulásának kérdésével. Hang- súlyozza, hogy minden bírálatot kiálló elméletet eddig még nem sikerült felállí- tani, végeredményben azonban a naprend- szernek ,, meleg úton” történt kialakulását látja legvalószínűbbnek. Ezzel kapcsolat- ban írásban és képben hivatkozik a Hold — kutatások eredményeire is. E. HuRTiGtól való ,,A Föld belseje” c. fejezet, amely a geofizika alapjaival ismer- tet meg könnyen érthető és szemléletes módon. Ez után következik az a közel 100 olda- las főfejezet, amelynek címe: ,,A földkéreg — a geológus kutatásának tárgya”. A főfejezet a kéreg építőanyagának ismerteté- sével kezdődik. Ezen belül korszerű ásvány- tani és kőzettani ismeretekkel gazdagít bennünket G. Hoppé. Majd R. HoHLnak rövid, szemléletes fejezete fpglalkozik a földkéreggel és változásaival. Érdekes meg- állapítás ebben, hogy ,, nincs már messze az az idő, amelyben a földtudományok ugyanúgy az ,,exakt” tudományok közé fognak tartozni, mint a fizika és a kémia, amelyben majd sikerül a komplex jelensé- geket is ok és okozati összefüggéseikben tör- vényszerűen magyarázni”. Tudatosítja ben- nünk az idő jelentőségét a földtörténeti változásokban s utal ezzel kapcsolatban a szárazulatok úszásának elméletére, illetve mai modell alapján: a lemeztektonikára is. ,,A külső erők alakítják a kérget” c. fejezet szerzője G. Röllig. Sok dicséret illeti az élénk fogalmazás mellett elsősorban az ábraanyagnak rendkívül gondos összevá- logatásáért. ,,A Föld belső erői alakítják a kérget” c. fejezet M. Schwab szerzőségét dicséri. A vulkánosság és plutonizmus ismertetése után ,,kővélett mozgások”- ként foglalkozik a hegységképző (tekto- nikus) erőkkel, ezek mai megnyilvánulásá- val, a földrengésekkel, a hegységképződéssel kapcsolatos ismereteinkkel. A NDK terü- letéről a sok egyéb kitűnő ábrán kívül a tektonikai emeleteket föltüntető térkép- vázlatot is közöl. Zárórészekként a külön- böző mélységekben lezajló mozgási jelen- ségeket s ezzel összefüggésben a lemeztekto- nikát és végül az ember kéregalakító sze- repét tárgyalja. A következő főfejezet ,,Az élet fejlő- dése a Földön” címet viseli, szerzője G. Krumbiegel. Az óriási ismeretanyagot a szerző — kissé mostohán — 25 oldalra kényszerült összezsúfolni. Ennek ellenére sikeres az a törekvés, hogy az élet fejlődés- történetét a szerző nagyvonalú áttekintés- sel ismertesse meg. Az élet fejlődéstörté- netének általános vonatkozásait a jól válogatott ábraanyaggal együtt élvezete- sebben sikerült a szerzőnek ismertetnie, mint a növény- és állatvilág fejlődését a földtörténet folyamán. Ennek a résznek a képanyaga (a földtörténeti szakaszok idő- tartamainak a magyarázó szövegben elő- forduló elírásával) is kevéssé megnyugtató. A szerző védelmére viszont azt kell kér- deznünk: adott terjedelem mellett lehe- tett-e volna másként, jobban megoldani az illusztrálást ? ,, Földünk naplójából” címen ad a ná- lunk is többször járt H. Rast rendkívül színesen és érdekesen írt áttekintést Föl- dünk fejlődéstörténetéről. REiCHSTEiNnel szemben Földünket ,, hidegen” létrejöttnek véli. A könyv szerkesztésének éppen az ad érdekes jelleget, hogy tényanyagbeli egy- sége mellett a feltételezett, elméleti elgon- dolások különböző egymástól eltérő fel- fogásának is hangot ad. Míg Krumbiegel fejezete, (mint arra címe is utal,) elsősor- ban az élő anyag fejlődéstörténetét mutatja be, addig Rast sorait inkább valamiféle szélesen megalapozott, de nem lemeztek- Hírek, ismertetések 453 ‘ tonikára épített földtudományi fejlődés- történetnek tekinthetjük „A Föld arculatának alakulása” címen ismét R. Hohl ismertet meg bennünket a korszerű szemlélettel és a szerzőre annyira jellemző világos és élvezetes stílusban azok- kal a folyamatokkal, amelyek a Föld arcu- ' latának formálásában szerepet játszanak. A szárazulatokon és óceánokon kívül a 1 mintegy 15 éve ismert ,, világnagy basadék- rendszert” (World — Rift — System) említi, I mint a földkéreg harmadik nagy szerkezeti ' egységét. Ehhez az a közel 85 ezer km 1^ hosszú óceánközépi hátság tartozik, amely ( jelentős részben fölhasadt és 2000 — 4000 I rn magas hegyláncokként emelkedik ki a i! mélytengerek fenekéről, f’ontosan s példák- kal megfelelően szemléltetv^e határozza meg az epirogenezis és orogenezis mellett a tektonogenezis és taphrogenezis fogalmát. Ez a fejezet tkp. történeti visszapillantás- I sál elvezet a zsugorodási elmélettől a lemez- tektonikáig. Megemlékezik közben Hohl Egyed László tágulási elméletéről és SCHMIDT Eligius Róbert geomechanikájá- ról is. ,,A földtani térképről és a földtani tér- képezésről” szóló szemléletes fejezet szer- zője K. Hoth. A következő fejezet, amely ,,Az ember ; megkeresi és felhasználja a Föld kincseit” , címet viseli, ismét Hohl tollából \ aló. Az i üledékes érctelepek sorában a hauxittcle- pekre magyarországi példát mutat be. A fejezet egyébként a legtágabb értelemlxm vett teleptan fogalmát, a különböző ásvá- nyi nyersanyagok előfordulási körülményeit és a kutatás korszerű módszereit ismerteti meg az olv'asóval. A fejezet életközelségét külön is ki kell emfdnünk. Az ,, Alkalmazott földtan” c. főfejezet közvetlenül kapcsolódik Hohl előbbi feje- zetéhez. Az ,, Alkalmazott földtan” első része a földtan és építészet kapcsolatával foglalkozik. Ezt a fejezetet K. Iírendel írta. A második rész a vízföldtant (bidro- geológiát) tárgyalja. Ennek a szerzője Hohl. A zárófejezet címe ,,A jelen és jövő föld- tana.” Ennek is R. Hohl a szerzője. A fejezet a földtani kutatásnak a mai isme- retanyagból való kiindulása mellett azokat a jövőbeli céljait és feladatait ismerteti, amelyek a kutatás még szélesebben meg- alapozottá válásával a földtudományok egységes összefogását eredményezik majd. Ez a földtudomány az emberiség szolgála- tában jelentős egységesítő eredményeket nyújt, amelyek a 3. évezred emberének életét majd szebbé teszik, de bőven nyúj- tanak alkalmat további kutatásokra is. A szerző itt is — mint már előbb is — hang- súlyozza, milyen jelentős gondolkodásbeli átalakulás köv'ctkezett be a biológiához, kémiához és fizikához hasonlóan a legu- tóbbi években a földtudományban is. A könyv valóban megfelel alcímének: korszerű földtan. Örvendetes az az új, valóban a mai ismeretek alapján, egészen korszerűen és magas színvonalúan, minden szempontból igényesen kifejezésre jutó stílus, amely a könyvet jellemzi. Bogsch L. St.vnley, Steven M.: Relation of Shell Fönn to Life Habits in the Bivalvia (Mol- lusca). (A kagylóteknő alakja és az életmód közötti kapcsolat). Memoires of the Geolo- gical Society of America No. 125, p. I — 296, 48 ábra, 40 tábla. Boulder 1970. Ez a mű hiánypótló, mert eddig D.wi- T.vsviLi és Merklin kéziköny\-nek mond-' ható munkáján kívül valóban csak nagyon szórványos adataink \oltak a kagylók életmódjára és élőhelyére vf)natkf)zólag s ezek alig tettek lehetővé elmélyült mor- phofunkcionális elemzést. 1 I.wit.vsvili és Merklin könyvét nem ismeri a szerző, legalábbis nem idézi irodalomjegyzékében. Nem használ olyan, az európai iroiialom- ban ismert szakkifejezésf'ket sem (pl. orthothetikus, pleurothetikus stl».), ame- lyekkel sok körülírást egyszerűsíthetett volna. 29 családiba tartozó 95 fajt vizsgált meg a szerző az Atlanti óceán észak-amerikai part\ idékén. A zár jellegein és a váz finom szerkezetén kívül is sok olyan bélyeg ismer- hető föl a kagylóteknőkön, amelyf'k vilá- gosan tükrözik az életmódot és a ked\’elt tartózkodási helyet. Számos jelleg nyúit jó alapot fejlődéstörténeti vizsgálatokhoz is. Nagyon érdekes Rudwick egyik megál- lapításának ismertetése: filozíífiailag ér- vénytelen a funkcionális morfológia szoká- sos tagolása az élő alakok ,, homológiája”, ill. ,, analógiája” alapján. A helyes módszer alajija a mechanikai elemzés ! Stanley ezzel szemben azt állítja, hogy analógia esetében végeredményben valóban a me- chanikai elemzés adatait használjuk föl, de homológia esetében nem mindig. St.anley szerint a kagylók alak-működésbeli elem- zésének nagy előnye, hogy ma élő csoportok alapján a feltevések legtöbbször közvetle- nül igazolhatók a múltra vonatkoztatv^a is. Hangsúlyozza a szerző a többféle hatást kiváltó tényezők vizsgálatának fontosságát s ezzel az örökléstani vdzsgálatokét is a morphofunkcionális elemzésben. Az életmód osztályozásában az élő állat helyzetét illetően epifaunát, infaunát és 454 Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet semi-infaunát különböztet meg, a helyvál- toztatást vagy rögzülést illetően bisszusszal rögzített, aizathoz cementált, ,, támasz- kodó”, úszó, ásó, fiíró és ,, fészkelő” élet- módot, táplálkozást illetően pedig lebegő anyagot kiszűrőket és üledékfalókat. Ismerteti azokat a környezeti tényezőket, amelyek a kagylók elterjedését nagy mér- tékben befolyásolják, de az életmódra nyilván kevéssé hatnak (sótartalom, hő- mérséklet). Ábrán szemléletesen mutatja be, hogy az alzat kemény vagy lágy jellege, a víz mozgatót tsága, a táplálék pótlása hogyan függ össze egymással s mint hat a ragadozók elleni védekezéssel együtt a kagylók életmódjára s ezen át a teknő alak- jára. A következő főfejezet a kagylóteknő alaktanával foglalkozik, ezen belül a mér- tani viszonyok és a növekedés közti össze- függéssel, a független sajátságok fogalmá- val és a teknő méreteivel. Ezek közül különösen érdekes a YoNGE-tól megfogal- mazott ,, független sajátságok fogalma”, amely szerint a kagyló testének, valamint a köpenynek és teknőknek az alakja egy- mástól független. Részletesen tárgyalja az előbbiekben ismertetett különböző életmódbeli alkal- mazkodások függvényében létrejöv'ő alak- beli változásokat. Ezzel egyrészt sok lehet- séges vizsgálati nézőpontra hívja föl a figyelmet, másrészt számos pontos adattal gazdagítja ismereteinket. Végül rendkívül tanulságos a könyv azon fejezete, amelyben a szerző a vizsgált fajokkal kapcsolatban közli eredményeit. Minden fajról aprólékos teknő-leírást ka- punk, felsorolva a gyűjtött példányok lelő- helyét. Azután következik az élősúly saját- ságainak pontos ismertetése s végül az életmód nagyon részletes elemzése. Tulaj- donképpen ezek az egyes fajokra vonat- kozó, személyes, közvetlen megfigyelése- ken alapuló adatok szolgáltatják Stanley munkájának legérdekesebb, legértékesebb és legfontosabb részét. Ezek azok az ada- tok, amelyek a fosszilis kagylóteknők elem- zésében is a legnagyobb segítséget jelentik. St.anley könyve, amely sajnálatos mó- don csak 4 évvel megjelenése után jutott hozzánk, így mindenképpen hasznos a paleontológusnak, még ha helyenként sti- láris és terminológiai nehézségek jelentkez- nek is. Bogsch L. Előtervezés — mélyépítés (1950—1975) A Fölmérő és Talajvizsgáló Vállalat közreadta alapításának 25. évfordulója al- kalmából sorozatban negyedik évkönyvét. E jól szervezett és erőteljesen fejlődő válla- lat megkülönböztetett figyelmet fordít arra, hogy a szakközönséget időnként mű- ködéséről, eredményeiről tájékoztassa. E tájékoztatók a földtan művelői számára is sok érdekes közlést tartalmaznak. A 82 szakcikkből álló 341 oldalas kiad- vány anyagából itt az építőipari témákkal foglalkozó cikkekre hívjuk fel az olvasó figyelmét. A ..Méréstechnika-építőipari geodézia- fotogrammetria” terén az FTV hivatása a régi közművezetékek műszeres felkutatása, szabatos közműnyilvántartási térképek szerkesztése. A földi fotogrammetria az ipari üzemek különböző szabad vezetékei- nek gyors és szabatos felvételét végzi. Ezek térbeli helye, méretei, esetleges kor- róziós állapota is rögzítésre kerül. A ,, Talaj- mechanika-alapozás” fejezetből érdekesek az alapozási módok fejlesztésére vonatkozó cikkek. Külön felhívjuk a figyelmet az ,, Épületek földrengés elleni védelme” című cikkre. ,,A mérnökgeológia kialakulása és fejlesztése” című cikk valamint az építés- földtannal foglalkozó 5 cikk földtani vonat- kozásai különösen figyelemre méltóak. A ,, vízszerzés- vízellátás-víztechnológia” te- rén az ivó-, ipari- és kazántápvizek tisz- títása, kezelése eredményeiről több cikk is számot ad. ,,A robbanásveszély gázokat tartalmazó kútvizek gázmentesítésének komplex megoldása” című cikk országos jelentőségű probléma megoldásáról ad ismertetést. Áz , Építőipari korrózióvéde- lem” fejezetben több cikk foglalkozik a talajok és talajvizek agresszivitásának vizsgálatával, tér- és időbeli változásával. Egyre szélesebb körben alkalmazzák a termovíziós vizsgálatot. A roncsolásmentes új gyorsvizsgálati eljárás az energiatakaré- kosság és az épületgépészeti rendszerek esetleges meghibásodásainak felkutatása terén hatékony. Az évkönyvet gyakorlati használhatóság szempontjából is teljessé teszi, hogy közli a ÉTV munkatársainak teljes szakirodalmi tevékenységére vonat- kozó bibliográfiát. Tekintettel arra, hogy az FTV évkönyvét minden érdeklődő vállalatnak, szakember- nek díjmentesen bocsátják rendelkezésére, remélhető hogy a sokrétű szakcikkgyűjte- mény gyakran használt és hasznosított kézikönyvé válik. dr. Rónai András A kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki szerkesztő: Agócs András A kézirat nyomdába érkezett: 1976. X. 12. — Terjedelem: 10,85 (A/5) ív 77.3715 Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Bemát György A KÜLFÖLDI MŰSZAKI-TUDOMÁNYOS CSERÉKET LEBONYOLÍTÓ ÖSSZ-SZÖVETSÉGI EGYESÜLÉS segítséget nyújt a szovjet és külföldi tudomá- nyos, kutató, tervező-szerkesztő és tervező- technológiai intézeteknek, iparvállalatoknak és cégeknek a műszaki-tudományos együttműködés megvalósításával kapcsolatos kereskedelmi, száUítmányozási és jogi kérdésekben az alábbi témakörökben: — közös, illetve egyedi megrendelésre elkészített tudományos, kutató, szervező-szerkesztő és tervező- technológiai munkák kivitelezése; — szovjet és külföldi cégek részére műszaki dokumentáció készítése és átadása, valamint tudományos berendezések, kísérleti minták, termékek és anyagok megrendelés szerinti kivitelezése; — műszaki -tudományos szakvélemények kidolgoztatása, berendezések és anyagok vizsgálala, konzultációk lebonyolítása. VNYESTECHNIKA ÖSSZ-SZÖVETSÉGI EGYESÜLÉS Moszkva, Starokoniushenny, 6. VNYESTECHNIKA •lOVJtTUHIÓ MOímVA Földtani özlöny . ■ ■; M A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BKDJlJlETEHb BEHTEPCKOTO rEOJIOTHMECKOrO OBmECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 106. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK — COflEPIKAHHE - CONTENU (A MFT 1974. november 18— 19-én tartott Szénhidrogénföldtani ankétjén elhangzott előadások) Dr. Dank V.: A hazai szénhidrogénprognózis néhány kérdése (elnöki megnyitó) 457—463 ■SzviRlDENKO V. G.: A Kárpátaljai süUyedék és aljzatának földtani felépítése és szénhidrogénföldtana 464 —475 Kajes Jü. V.: A Szovjetunió főbb kőolaj- és földgáztároló területei 476—481 SZEMJONOVicsV.V.— NAMESZTNriKOV Ju. G.— BotenfeldV. M.: Kőolaj- és földgáztároló területek osztá- lyozása 482—485 Dóczi A.— Maros I.: A szénhidrogénkutatási Információs rendszerek fejlesztésének problémái — Problems of developing Information Systems in hydrocarbon prospecting 480—494 Horvai A.: A szénhidrogénkutatók számára javasolt új érdekeltségi rendszer, mely összefügg a kutatások útján létrehozott potenciális népgazdasági eredménnyel — A new System of stimulators fór hydrocarbon prospectors as a means fór potential contribution to tlie progress of people’s economy, 495—502 Dr. Völgyi L.: Szénhidrogéntelepek előrejelzésének lehetőségei földtani meggondolások alapján — Possibi- lities fór predicting liydrocarbon deposits on the basis of geological considerations 503—527 Molnár K.: A felszíni geofizikai kutatás jelenlegi helyzete Magyarországon — Present-day situation of surface geophysical prospecting in Hungary 528—536 Dr. Kőrössy L. : A kőolajkutatás tervezésének földtani alapjairól — Scientific geological fundamentals of oil prospecting planning 537—546 Lörincz Hajnalka— Vető I.: A szénhidrogénprognózis geokémiai szakasza — The geochemical phase of hydrocarbon prognosis 547—554 Pap S.: Alföldi és Északi-középhegységi kőolaj -földgáztároló kőzetek — Hydrocarbon reservoir rocks in the Great Hungárián Piáin and the North Hungárián Higliland 555—580 HÍREK, ISMERTETÉSEK - COOBIUEHHH, PEUEH3HH - NOTICES, REVUE lilBLIOGRAPHIQUE 581-586 Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1976) 467—463 A liazai szénhiclrogénprognózis néhány kérdése (a MFT 1974. november 18 — 19-i Szénhidrogénföldtani ankétjának ebiöki megnyitója) Dr. Dani' Vilior Tisztelt Ankét, Kedves Hallgatóim ! A MFT programja szerint az egyes fontosai)!) nyersanyagfajták, ásvány- kincseink kutatásának, hazai jterspektivitásának helyzetét Társulatunk fóru- main megvitatjuk, véleményeinket kicseréljük. A mostani szénhidrogénföldtani ankét megrendezésének időpontját az alábbi körülmények determinálták : — a IV. ötéves terv utolsó szakaszában célszerű egy ilyen jellegű ankétot tartanunk, beillesztve a hazai természeti erőforrások feltárása KFH által koordinált tárcaszintű főirány keretébe, előkészítendő az V. ötéves földtani tervezését, — ebben az évben ünne])eltük a magyar — szovjet műszaki-tudományos együttműködés 25. évfordulóját és rendezvényünket ez alkalomból 4 szov- jet szakember tisztelte meg, akik közül ketten ankétünkön előadást is tartanak. Az ankét tárgyát illetően; — a szénhidrogének jelentősége a népgazdaságban egyre növekszik, — az a helyzet, ami a szénhidrogén-világpiacon és általában a nyersanyagok vonatkozásában előállott, fokozott feladatokat ró a hazai földtani kuta- tásokra, — kormányzatunk e helyzetfelismerés után gyorsan jelentős anyagi eszkö- zöket bocsátott a szénhidrogének kutatásának, valamint bányászatának meggyorsítására, hatékonyságának növelésére, — az elmúlt héten ülésezett nálunk Magyarországon a KGST Földtani Állan- dó Bizottságának a szénhidrogénprognózis-becslési módszerekkel foglal- kozó munkacsoportja, — a Kőolaj- és Gázipari Állandó Bizottság Földtani Munkacsoportja szintén e témával foglalkozott a közelmúltban és foglalkozik majd decemberben az ugyancsak hazánkban tartandó ülésén, — a két Állandó Bizottság rendszeresen informálja egymást és összehangolják munkájukat, így a résztvevő országok szakemberei tájékoztattak egymás tevékenységéről és igen sok tapasztalatot átvehetnek egymástól. Munká- jukat közösen elfogadott elvek szerint végzik és az összesítő, kiadásra ke- rülő térképek is közös jelkulcs szerint kerülnek összeszerkesztésre. Minthogy a KGST üléseknek időpontja gyakran változik a résztvevő orszá- gok valamelyikének indokolt kérésére, ezért nagyon nagy öröm számunkra, hogy ezekkel a kérdésekkel nemzetközi szinten is ugyanakkor kellett foglal- 1 Földtani Közlöny 458 Földtani Közlön>) 106. kötet suplementum koznunk, amikor sürf^etően fontos feladatunk a hazai szénhidrogénkutatások meggyorsítása, hatékonyságának növelése, ahogy ma mondani szoktuk; intenzifikálása és az V. ötéves terv előkészítése. Tisztelt Ankét ! A szénhidrogénkutatási tevékenység távlati tervezésének igen komoly gyakorlati hatása van a kőolajipar kapcsolódó ágazataira. Ennek néhány kérdését szeretném megvilágítani. Maga a feladat igen összetett. A ])otenciális és a prognózisbecslés különböző; módszerekkel történő elvégzésén túl a kutatások kivitelezéséhez szükséges előkutatás! és fúrási kapacitást is meg kell határozni, végül a gazdaságossági szempontok szerinti értékelést is figyelembe kell venni. A fő tétel azonban a termelés növekedése érdekében szükséges készletnövekedés megteremtése. A kutatás hatékonyságának mérésére elterjedt egyfajta viszonyítás az 1 m fúrásra eső készletnövekedés: m/to. Ezt hosszabb időre visszamenőleg szokás meghatározni és ennek alapján tervezni a jövőt. A másik viszonyítási módszer az eddig megkutatott földtani alakulatok (szerkezetek) számát és eredményes- ségét értékeli és per analógiám vetíti a jövőbe. Mindkét módszer a területek azonosfoki'i geológiai ismeretességét feltételezi (a megelőző és a tervezett idő- szakban) illetve a szerkezeti méretek megoszlásának, valamint a kutatások hatékonyság-változási problematikájával küzd. Különösen ott jelentenek problémát a távlati hatékonysági tervezések, ahol a megelőző évek hatékonysága nem kielégítő (j)l. nálunk a Kisalföld). Ennek ellenére ilyen területekre is tervezni kell mérési és fúrási tevékenységet egya- ránt. A prognosztikus, jövőfjen megtalálandó készletek az ún. nem kategorizált készletek és D2 alcsoportokra oszlanak. A már bizonyos fokig vizsgált, a Do mint igen gyengén vizsgált üledékes összlet várható készleteként jelle- ]uezhető. A D, már részletesebb geológiai-geofizikai, a Dg csak regionális földtani-geofizikai tevékenységre nyújt alapot. A prognosztikus (Dj, Dg) készleteket másként kell értékelni, mint a katego- rizált készleteket. A prognosztikus készletek rendszerint egy nagyobb pers- pektivikus területre vonatkoznak anélkül, hogy azon belül a konkrét helye a készletnek meghatározható lenne. A kategorizált készletek viszont konkrét teriüetre és helyre vonatkoznak. A ])rognosztikus készletek nem használhatók alajnd közvetlenül az ipari készletek és a termelési beruházások folyó tervezései számára. A prognosztikus becslések pontossága széles határok között változik és nagymértékben az alapparaméterek megbízhatóságától és számától függ. A becslést lehetőleg rétegtani összletenként, mélységintervallumonként kell, a becslési terület tárgyidőszaki megkutató! tsági fokának figyelembevéte- lével elvégezni. A hazai szénhidrogénprognózis kérdéseiről ma már úgy beszélhetek, hogy mögöttünk van az 1973. évi állapotnak megfelelő prognóziskészletek becslésé- nek elkészítése és a múlt héten megtartott KGST metodikai tanácskozás, mely elfogadta azt. E tanácskozás tapasztalatai meggyőzhettek minket, hogy jó úton járunk, és a prognózisbecslési módszer hazai területeinkre alkalmazható korszerűsítési törekvéseinkben megerősítettek . Dank: A hazai szénhidrogénprognózis néhány kérdése 459 Eltekintve az egyes módszerek ismertetésétől megállapítható, hogy az 1974-es irodalmi adatokat is figyelembe véve két alapvető becslési szemlélet uralkodik földtani szempontból; — az egyiknél a becslésnél figyelembe vett területfelosztás alapvető egysége a szénhidrogéntartalmú medence, melyen belül szénhidrogéntároló tarto- mányok, övezetek, kőzetek különíthetők el, — a másik szemlélet a szerkezeti viszonyokat, ezen belül az első-, másod-, harmadrendű szerkezeti elemeket, litológiai és fáciestényezőket tekinti alapvetőnek. Megállapítást nyert, hogy a két felosztást nem lehet és nem is szükséges szembeállítani egymással, mindegyiknek megvan a célja és kiegészítik egy- mást. Ezen túl a meghatározott szempontok szerinti osztályozás sem abszolút és nem örökérvényű, hanem a vizsgált területekről az újabb ismeretek alap- ján változó modell készíthető. Hangsúlyt nyert a j)rognóziskészítés jelentősége, hiszen a prognózisban rög- zített még megtalálható szénhidrogénkészletektöl függ a földtani kutatási munkálatokra fordítandó beruházások, költségek nagysága, a területek kuta- tási sorrendje. A régebbi, merevebb, egységes módszert követelő becslések helyett, a geo- lógiai felépítettség sajátosságai, a meglevő és ismert szénhidrogénlelőhelyek jellege, a geológiai - geofizikai feltártság fokának, az alkalmazott kutatási mód- szerek és eszközök fejlettségének megfelelően sokféle eljárás alakult ki. Minthogy az egyes módszerekkel kapott prognosztikus készletszámítási eredményeket nem lehetséges összehasonlítani valamiféle etalonnal, az elvég- zett becslés megbízhatósági fokáról nem lehet ítéletet alkotni. A módszer megválasztását a terület ismeretsége determinálja. Lényegében a módszerek két nagy csoportját különböztethetjük meg; I. az összehasonlifó geológiai elemzés módszerét (analógiás módszer) II. a térfogatgenetikai módszert. Az analógiás módszernél az alapvető eljái'ások; — a szénhidrogénkészletek átlagos sűrűsége ala])ján egységnyi területre vagy térfogatra vonatkoztatva, — középátlagolt szerkezetre eső szénhidrogénkészletek alapján történő becslés. A lényeg itt az etalon terület kiválasztása, melyhez az analógia elfogadása, illetve feltételezése esetén a megkutatandó területek hasonlítani fognak illet- ve feltételezzük, hogy hasonlítanak. Ennek megfelelően az etalon kiválasztása rendszerint vitatott és nem teljesen objektivizálható tevékenység. Ezért azt is megállapították, hogy míg 2 gcológus-kvtató van, akinek feladata az etalon kijelölése, addig mindig lesznek eltérések és a kajjott eredmények felett viták. Olyan javaslat is hangzott el, hogy necsak az elnevezési módszerek és kép- letek spekulatív modernizálásával foglalkozzon a prognosztika, hanem a már ismert kőolaj és földgázlelöhelyeken tanulmányozza a földtani jellemzőket, melyek felhasználhatók az említett módszerek és becslések elvégzésénél. Sok vita folyt az alkalmazandó korrekciós koefficiensről is, minthogy a te- rületek közötti teljes analógia nem létezhet. Ezek is csak ajánlható, nem tel- jesen objektív értékek (K = 0,2, 0,4, 0,6, 0,8). A hazai intenzív kutatások során kialakult előrehaladott feltártság lehe- tővé tette Magyarországon az itteni viszonyok figyelembevételével egy újabb sajátos módszer kidolgozását. A múltheti értekezlet többek között megvizs- 1* 460 Földtani Közlöny 106. kötet suplementum gálta ezt a magyar számítási módszert, ami lényegileg az üledéktömeg meg- kutatottsága és a felfedezett készletek közötti összefüggésen alapul és célsze- rűnek tartja annak alkalmazását olyan területeken, ahol a mélyfúrásos meg- kutatottság ehhez megfelelő értéket már elért. Azt a javaslatot, mely egy egységes módszer kidolgozásának szükségességét hangsiilyozta elvetették, mert a megkutatottsági és az egyéb eltérések ezt nem teszik lehetővé: Mi magyarok pl. a legjobban ismert neogén összletünk prognózisbecslését szerkezet analógiás módszerrel is elvégeztük, (az említett újabb módszeren kívül) és a becsléshez szükséges adatgyűjtés során beláttuk, hogy pl. a tér- fogatgenetikai (geokémiai) módszer általános alkalmazásának feltételei még itt sincsenek meg. (Az akkumulációs koefficiens változása a becsült vagyon- ban nagyságrendi eltéréseket okoz.) Paleogén kéjiződményeinket kevésbé ismerjük, ezért itt a területanalógiás módszert alkalmaztuk. A mezozoikumról még kevesebb az ismeretanyagunk, ezért itt a világátlag- ból kiindulólag térfogatanalógiás becslést alkalmaztunk. A Német Demokratikus Köztársaság szakemberei pl. a mezozóos, kaino- zóos képződményekre nem végeztek becslést, mert az általános földtani isme- retek alapján kicsi a perspektívájuk és alacsony a kőolajföldtani ismertségi fokuk. A permre vonatkozóan egyes területeken a térfogatanalógiás, másutt az átlagos fajlagos készletsűrűség módszerét alkalmazták. Lengyel kollégáink, valamennyi táblás területre vonatkozóan ahol lehetett, az átlagos szerkezeti módszert és az átlagos, fajlagos készletsűrűség módszerét alkalmazták. Tektonikai elemek szerint sikerült egy csoportosítás, de mélység- intervallum és rétegtani összletek szerinti becsléshez még kevés adattal ren- delkeztek. A szovjetukrajnai területeken általában az átlagos készletsűrűség alapján végezték a készlet-becslést. Átlagos szerkezeti módszert a Keleteurópai tábla és a Kárpáti elősüllyedék egyes területeire alkalmazták a megkutatottság fokának megfelelően. A csehszlovákok a jól feltárt és megvizsgált területeken a szerkezetanaló- giás-, egyébként a fajlagos készletsűrűség módszerét alkalmazták. Alaposan megkutatott területük miatt nem véletlen, hogy az általunk javasolt módszert ők is bevezetni tervezik. A korábban említett térfogatgenetikai módszerhez a szükséges mérések, vizs- gálatok (geokémiai) több-felé és több-féle módon folynak és hazai javaslat is kidolgozásra került. Mindeddig azonban nem került összehangolásra a mód- szer sem az egyes földtani egységek, sem országok közötti vonatkozásban. Megoldatlan az elmigrált és visszamaradt a felhalmozódott és lepusztult szén- hidrogének arányának meghatározása. Összefoglalóan az alábbiakat állapíthatjuk meg: A potenciális, így a prognózis-készletek becslésére vonatkozó vizsgálatok- nál feladatunk az általános nemzetközi szakirodalom figyelemmel kísérése mellett, annak automatikus adaptálása nélkül konkrét hazai földtani vizsgá- latok alapján megteremteni a bázisát az operatív szénhidrogénkutatási tevé- kenységnek. A cél, hogy a különböző ismertségű területek (rétegösszletek, medence- alakulatok, szerkezeti egységek) becslését mindig az ismertségi foknak meg- felelő módszerrel végezzük. D a nk: A hazai szénhidrogénprognózis néhány kérdése 461 A prognóziskészítés tulajdonképpen egy állandó folyamat, nem kamj:)ány- szerűen végzendő feladat. Az adatok értékelésére általában 5 évenként kerül sor. Ez alkalommal csatolunk vissza az addigi földtani modell koncepciójához és szükség szerint korrigáljuk azt. De nemcsak a tényadatok szaporodnak és okoznak az újabb megismerések révén változásokat, hanem változnak a prog- nózisbecslések módszerei és a módszerekkel foglalkozó elméleti felfogások is. Ily módon tehát az 5 évenkénti prognóziskészlet-számbavétel tükrözi a tárgy- időszaki elméleti kutatások álláspontját, fejlődését. Nagyobb gondot kell tehát a jövőben erre a munkára fordítanunk és meg- felelő szervezet biztosítása is célszerű jól kéj)zett szakemberek bevonásával, alkalmazásával. A reménybeli készletek illetve azok lehetőségeinek megállapítása a legne- hezebb, de egyben a legszebb földtani munka, mely igénybe veszi a tudomány adta lehetőségeket és a gyakorlati ta})asztalatokat egyaránt, alkalmazza a matematikai módszereket, valójában azonban csak tájékoztatást ad és a szá- mítások is csak becslési értékűek. Ez az a tevékenységi szféra, ahol leginkább a földtani meggondolások dominálnak, hiszen adat még egyáltalán nem áll rendelkezésre. Mégis óriási jelentősége van az ilyen irányú munkának. A kate- gorizált, főleg az A, B kategóriájú készletek részijén volumetrikus, részben anyagmérleg egyenletekkel, termelési tajjasztalatokkal ellenőrzött módszerek- kel nyernek kiszámítást. Az így kiszámított úgynevezett meglevő készlet a legpontosabban ismert, összesen kitermelt szénhidrogénmennyiséggel együtt adja azt a szénhidrogéntömeget, mely önkéntelenül involválja a kérdést, mennyi van még az adott területen (ország), milyenek a perspektívák, azaz mennyi a prognosztikus vagy reménybeli készlet amire még számíthatunk, amit kutatni még érdemes. A reménybeli készlet pedig csak úgy becsülhető, hogy egy adott terület földfejlődéstörténeti rekonstrukcióját elvégezzük, kü- lönös tekintettel a szénhidrogénekre (képződés, vándorlás, felhalmozódás) és igyekszünk meghatározni azt a szénhidrogénmennyiséget, ami azon a terüle- ten egyáltalán képződhetett a földtörténeti események során. Ez az ún. ])0- tenciális készlet. Ebből kerülnek levonásba a már kitermelt és megtalált, ka- tegórizált (A, lí, C) készletek, és ami különbségként marad az a reménybeli készlet, vagyis a még megtalálandó prognózis-készlet. A prognózis készleteket nagy egységenként (ország, medence, tektonikai egység, rétegtani-, kor-, fácies komplexum) becsüljük az ismeretanyag meg- szabta jjontossággal, illetve részletességgel. IVIinthogy általánosan nagy terü- letre vonatkoznak, jó közelítésű jellemzését adják egy nagyobb területnek, alkalmas alapok lehetnek a hosszútávú tervek, az ún. kutatási sti-atégia ki- alakításához. Nálunk Magyarországon, ahol a készletellátottság szénhidrogének vonat- kozásában meglehetősen alacsony, különösen nagy a jelentősége a ]>rognosz- tizálásnak, hiszen a termelési tervezésnél általában figyelembe vesszük a ku- tatásból várt, a még megtalálandó telepekből kitermelendő mennyiségeket. Ez a tevékenység szükségből fakad, de elméletileg vitatható, mert nein kate- gorizált, reménybeli készletekre csak kutatási tendenciát (volument, időüteme- zést, hely-rangsorolást) lehet tervezni, a tényleges termelési terveknek racio- nálisan az A, B, C kategóriába sorolt készletek lehetnek alapjai. A reménybeli készletek becslése, azok eloszlása a földtani kutatások szá- mára ad igen használható tájékoztatást. Ott, ahol csak lehetséges a szénhidro- gének jelenléte gazdaságilag jelentős mennyiségben (üledékes medence, tek- 462 Földtani Közlöny 106. kötet suplementum tonikai egység stb.), segítségével megtervezhetők az előkutatások, a felszíni geofizikai mérések. Az ezek nyomán kirajzolódó szerkezeti indikációk már valószínű készletfelhalmozódási lehetőségekre utalnak. Ezekre az indikációkra már felderítő fúrások tervezhetők, de a produktivitás még itt sem garantált még akkor sem, lia a fúrás az anomália(ák) jelenlétét igazolja. A reménybeli készleteket tehát eloszlás szempontjából is meg tudjuk ítélni egy a rangsorban elöl álló anomáliákhoz rendelt valószínű valódi készlettel rendelkező területtel és egy csupán általános földtani meggondolások alapján lehetséges készleteket tartalmazható területtel jellemez hetően. Ez utóbbin még mérések szükségesek, az előbln területen a távlati tervek alapján a fúrásos ku- tatás is megkezdődhet. Ez a népgazdasági tervezés szempontjából is lényeges rangsorolás azonban folyamatosan változik. A területen (ország) folyamatosan mérünk felszíni geofizikai módszerekkel és folyamatosan mélyítünk kutatófúrásokat. A méré- sek során újabb és újabb — az előzőekben ismerteknél esetleg jobbnak ígér- kező-szerkezeti indikációkat rajzolhatunk meg, ugyanakkor a fúrások során konkrétan megismerést nyer bizonyos számú szerkezeti indikáció, lesznek ered- ményesek és szénhidrogénkutatások szempontjából meddők. E megismerések nyomán változik a részterület értéke, helye a rangsorban és ez visszahat a potenciális készlet becslési alapadatainak alakulására is, pozitív és negatív irányban egyaránt. Időről időre módosul tehát a terület, szerkezet, térfogat- analógiás módszerekkel végzett becslések eredménye a sikerességi tényezője és a reménybeli prognóziskészletekből a kategorizált csoportokba átkerülő szén- hidrogének mennyisége az előző becslési időszakban számított és extrapolált paraméterekhez képest. Olyan eseteket is ismerünk, amikor a régi terü- íeteki’e korszerűbb eszközökkel visszatérve megállapítható, hogy a régebbi mérések alapján telepített meddő fúrások az újonnan kimunkált anomá- lia szárnyán helyezkednek el, feltehetőleg azért voltak eredménytelenek. Ilyenkor az új értelmezés alapján a terület ismét perspektivikussá válhat. így változik a regionálisan becsült készletek aránya állandóan a kutatás során a szerkezetekhez rendelhető készletekhez viszonyítva. Igen lényeges ennek az arányváltozásnak regisztrálása, elemzése és értékelése, mert az el- térések okainak egyre szélesebb körű megismerése a további extrapolációinak pontosságát fokozhatják. További módosító faktorként jelentkezik az az igény, liogy ezek a becsült földtani készletek, ha megvannak valójában milyen kitermelhetőségi hánya- dossal számolandók át műrevaló ipari készletekké. Lesz tehát ennek a prog- nóziskészletnek egy olyan hányada, amely a földben marad és lesz egy olyan része, ami nem műrevaló. Tovább bonyolítja a kérdést annak vizsgálata, hogy vajon néhány évtized múlva mennyit fejlődik a termelési technológia, s ennek révén nő a kihozatali hányados, illetve a ma extrapolálhatóan különböző okok miatt nem műrevaló készletekből mennyi kerülhet át a műrevaló szfé- rába. Látható, hogy itt is csak analógiákra és többé-kevésbé objektív alapon vég- zett extrapolációkra szorítkozunk. A regionálisan nagyobb területegységekre becsült készletek számszakilag a medencealakulatok szerinti bontásban kerülnek rögzítésre, de még nem egy-egy meghatározott földtani alakulatra szerkezetre vonatkoznak. Ezek a becslések a komplex vizsgálatok segítségével már tartalmazzák a szénhidrogé- nek keletkezéséről, vándorlásáról, felhalmozódásáról birtokunkban levő is- 463 1 I Dank: ^4 hazai nzénhidrogénprofjnózis néhán;i kérdése- mereteket és a faciológiai, tektonikai vizsgálatok alapján kialakítható föld- tani képet, melybe az esetlegesen kialakult telej)ek megmaradási lehetőségei is szerej)elnek. Ekkor kerülnek kijelölésre azok a területrészek, ahol tárgyidő- szaki ismereteink ala])ján nem érdemes szénhidrogéneket kutatni, mert a keletkezési, felhalmozóclási, megmaradási feltételek nem voltak, illetve nin- csenek meg. A regionálisan becsült ,,készletn” területen folytatott szeizmikus előkutatási tevékenység különl)öző számú, eloszlási rendszerű és méretű szerkezeti indi- kációkat mutat ki. Az erre elkészített ,, területi ])rogram” a regionális készle- teket ezekre terheli rá helyhezkötotten, mert hiszen a kutatás ellenértékeként reménybeli készlet mennyiségeket kell állítani. A területanalógiás lebontás nem ad itt eredményt. Szei'kezetanalógiás módszert alkalmazva figyelembe kell venni, hogy az addigi sikerességi tényező, a hatékonysági mutató alapján a megfúrt szerkezetek nagyobb hányada meddő. Ily módon a kimutatott szer- kezeti indikációknak a sikerességi tényező figyelembevételével csökkentett számú tagjára kell a készletet feltételezni. Ezt elosztva a jjroduktívnak felté- telezett szerkezetek számával, kiszámítható az ún. egy szerkezetre eső készlet- mennyiség. Ezek után még mindig bizonytalan, hogy konkrétan mely előfor- dulások várhatók j)roduktívaknak és melyek meddőnek, ez azonl)an igen ne- héz kérdés, mert semmi biztosíték nincs arravonatkozóan, hogy a számításba vett szerkezetek közül olyan egyenletességgel oszlana meg a készlet, mint az analóg területen. Jelenleg a hazai 120 ismert előfordulás közül az ismert készlet több mint 80 %-át 10, ezen belül a készleteink kb. felét 1 előfordulás tartalmazza. Ez jó példa a készleteloszlás egyenetlenségére. Látható tehát, hogy a földtani kutatás során bármennyire is megbízhatóak az ala])terület (etalon) paraniéteradatai, az egymástól távoli területek összeveté.se az analó- giás módszer bizonytalanságaival terhelt. Ezenkívül kétségtelenül megtalálható az ún. szubjektív tényező, melynek csökkentése állandó törekvésünk, mégsem sikerült kiküszöbölni. A munkálatokat, becsléseket, számításokat az ei’re legalkalmasabbnak tar- tott szakembercso])ortok végzik. A j)rognóziskészítés különösen nagy szakmai felkészültséget, széleskörű látókört igénylő, talán a legsokoldalóbb földtani munka. Kiterjed valamennyi földtani adat szintézisére, a világirodalom tárgy- időszaki ismeretanyagaira. A prognózisbecslés tehát általáiK)S, elvi és gyakor- lati feladat együttesen. Nehezíti a kérdés megoldását, hogy az A, B, C kategóriában már konkrét alapadatok állnak rendelkezésre, a prognózisbecslésnél valamennyi alajxidat csak feltételezett. A jjrognózisbecslést tehát olyan .szakembereknek kell végezni, akik a pers- pektivikus területet jól ismerik, hosszú szakmai, gyakorlati ta])asztalattal rendelkeznek és a szénhidrogéngenetikai, migrációs, akkunudációs kéi'dések- kel foglalkozó tudományágakban járatosak, azok legújabb eredményeit is- merik. A folyamatos tevékenység lúztosítása érdekében jólké})zett kollektíva ala- kítandó ki erre a fontos feladatra, olyan beosztásban, mely biztosíték is a tárgyilagosságra. Ez a munka csak tudományos megfontolásokon alapulhat, napi munkák problémáitól és egyéb ii'ánvítottságtól mentesen. Földtani Közlöny, Ball. of the Hungárián Oeöl. Soc. (1976) 106. 464—475 A Kárpátaljai süllyedek és aljzatának földtani felépítése és szénhidrogénföldtana Szviridenko, Y. G.* (2 ábrával) A Kárpátaljai, vagy más néven belső süllyedek a Kárpáti geoszinklinális része. A hegység belsejében helyezkedik el, neogén molassz tölti ki, amely enyhe rétegtani- és szögdiszkordanciával telepszik a heterogén, gyűrt aljzatra. A süllyedék Kelet-Szlovákiától a szovjet Kárpátalja területén át egészen Máramarosig terjed. A szerkezeti vonalak és az államhatárok Kárpátalja süllyedékét négy részre osztják; a kelet-szlovákiai, a munkácsi, a szlatinai és a máramarosi területre. Kárpátalja süllyedékét a terjedelmes Pannon- medencétől elválasztó, délnyugati peremi szerkezeti egység a pannon mély- törés. A munkácsi és szlatinai területen végzett kőolaj- és földgázkutatás nem- csak a tulajdonképpeni süllyedék szerkezetének és rétegsorának jellemzését tette lehetővé, hanem a neogén előtti medencealjzat földtani felépítésének tisztázását is. A IMohorovicié felület mélységének meghatározására végzett geofizikai mé- rések (SzoLLOcrB, V. B.; Csekfítov, A. V.; Livanova, L. P. 1967 ; Csekekov, A. V.; Livanova, L. P.: Gejko, Y. 8z., 1969) szerint ez a felület a Pannon masszívum északkeleti jieremén észlelt 25 km-es mélységből a Belső- és Külső- Kárpátok területén fokozatosan 30 km-ig süllyed. A geofizikai kutatások azt is kiderítették, hogy a Káipátaljai süllyedék alatt nincs összefüggő bazalt- réteg, és a kéreg itt bonyolult rögös szerkezetű, ami hatással van az alaphegy- ség felső összletére és a neogén fedőre is. A rögöket elválasztó törések közül több a felső szintekben is kifejezésre jut. A rögök eltérő mozgását a süllyedék különböző részein levő egyes rétegtani szintek rétegösszleteinek fácies- és vastagságviszonyai alapján lehet rekonstruálni. Az aljzat felépítését és fáciesviszonyait bonyolítja azt, hogy a Kárpátalja süllyedék alatt a Pennini szirtöv (Penin mélytörés) és a Pannon mélytörés is jelen van, és meghatározták földtani fejlődését, szabályozták a szerkezeti ala- kiilást, valamint a különböző típusú, méretű és irányú lepusztulási folyama- tokat. A Pannon-medence és a Kárpátaljai süllyedék közti, mélytörés jellegű, a két területet elválasztó szerkezet megléte mellett szóló bizonyíték a Pannon peremzóna (Merlics, B. V.; Szpitkovszkaja, Sz. M., 1965). Ezt, az egészét tekintve kiemelkedett szerkezetet hosszanti- és keresztirányú törések, mély- és magas rögök sorozatára osztják. A Pannon peremzóna mélytörése világo- san orogén fejlődési szakaszban jelent meg, és az a tény, hogy a beregszászi dombvidék kréta-paleogén, metamorfizált piroklasztikumaiban is kimutat- ható, bizonyíték a felsőkrétát megelőző kialakulására. Valószínű, hogy ez a Előadta a MFT Általános Földtani Szakosztályának 1974. nov. 26-1 ülésén. S z V i r i d e n k 6 : A Kárpátaljai-sülltiedék . . . 465 mélytörés — már valamivel a felsőkréta előtt kialakult, és elválasztotta a Pannon masszívumot az eugeoszinklinális viszonyok között fejlődő Belső- Kárpátoktól; ezt tanúsítja az éles csapás iránybeli különbség a Pannon masszí- vum (ÉK-i), és az Ungvár-lnjacsovi kiemelkedés, valamint a Pannon-medence peremi mélytörése (K — DK-i) 2)aleozóos szerkezetei és rögei között. A mélytörés tí])usos j)éldája a Pennin szirtövnek a Külső- és Belső-Kárpá- tokat elválasztó (PerÍ2)ennin) zónája, amelyet a szovjet- és külföldi geológiai szakirodalom minden oldalról részletesen jellemez. A Pennin szirtöv l)elsö szerkezeti öve sok feltolódást tartalmazó giganto-breccsa. A Tarac völgyében ez a zóna hirtelen a mélységbe került, és újra a felszínen csak Botiza (Ei’dély) területén jelenik meg. E mély törések között helyezkedik el a vizsgált régió nagy részét magál)an foglaló Kricsev zóna. Jellemző rá a rögös-pikkelyes felépítés, és tektonikai jellege szerint átmenet a ])ikkelyes szerkezetű Pennin szirtöv és a különálló rögökből felépített Pannon peremi mélytörés között. Nyugaton az Ungvári rög különül el, amely a Pozdisovszk-injacsevszki röggel (Kelet-Szlovákia) együtt a nagy Ungvár-injacsevszki j)aleozóos kiemelkedés része. A Kárpátaljai süllyedék külső részein a neogén molassz, és a \'iliorlát- Gutin effuzívumai helyenként teljesen befedik a Pennin szirtövet. Ezek a fiatalabb üledékek, illetve piroklasztikumok a Magurai illetve Uukla zónának, EK- és K-en a Monasztiri alzónának és a Máramarosi zónának flis üledékeire települnek. Az utóbbi a Máramaros erdélyi részével és a magyarországi deb- I. ábra. A Kiírpátalja neogín medencealjzatának általános szerkezeti helyzete. Jelmagyarázat: 1. Külső (í'lis) Kárpátok, 2—3. Peripennin vagy Kárpátaljai mélytörés (2. a Pennin szirtöv, 3. a Máramarosi szirtöv), 4. A Mára- marosi kristályos masszívum, 5. Az Üngvár-injacsovi paleozóos hátság, 6. Podhal zóna, 7. Kricsevi zóna, 8. A Pannon mélytörés öve, 9. A debreceni flis öv és észak keleti folytatása, 10. Bükk-hegység masszívuma. 11. Erdélyi középhegység, 12. A mezozoikummal fedett Igal-Bükki karbon zóna, 13. Az ópaleozóos kristályos összlet, 14. Az Erdélyi-medence és paleogén környezete, 15. Pontosan meg nem határozott neogén medencealjzat, 16. A neogén medence határvonala, 17. A Pannon-Volhiniai haránt süllyedék délkeleti határa 466 Földtani Közlöny 106. kötet suplementum- receni í’liszónával együtt a jialeogénben feltehetően egységes üledékgyűjtő medence lehetett (1. ábra). A belső Pennin övben, az Ung-medencében a neo- gén transzgresszíven települ a belső-kárpáti flisre (Podíial zóna), amelynek felépítése viszonylag egyszerű, képződése után komoly gyűrődés nem érte. A Külső- és Belső Kárpátokat a Pennin szirtöv választja el (mio- és eugeo- szinklinális). A Belső-Kár])átok figyelemre legméltóbb vonása — ami tulaj - donképj)en a Belső-Kár})átok elkülöníté.sének az alapja is — a gyűrődések és az áttolódások szenonnál idősei)!) kora (sznbtátrai, mediterrán vagy gosau előtti fázis). A Külső-Kárpátokban ezek a folyamatok a paleogén után ját- szódtak le. A Kárj)átaljai süllyedék neogén előtti aljzatát a Pennin szirtövhöz viszonyított köztes helyzete következtében a belső-kárpáti elemek közé sorol- : juk, l)ár a gyűrődések és áttolódások főleg a paleogén -neogén határán alakul- tak ki. Az ismertetett terület EK-i — K-i pereme és a Pennin szirtöv, amely a szávai gyűrődési fázisban intenziven átalakult, a Külső- és Belső-Kárpátok , közti átmenetnek tekinthető. ÉNy-on a neogén már transzgresszíven települ a külső-kái'])áti szerkezeti fáeiesövekre. A Kricsevi zónát és a tőle Ny-ra levő Ungvár-injaesovi paleozóos kiemelke- dést (Csehszlovákia területén) az egymásra merőleges Hernád- és Vihorlát , mélytörések választják el. A Kricsevi zóna keleti határa a Hanics-Szlatina vonalában húzódó mélytörés. Körülbelül ezekkel a mélytörésekkel jelölhetők , ki egyben magának a Kárpátaljai süllyedéknek a határai is .Az a tény, hogy ' a Kár2)átaljai süllyedék aljzatának töl)l) rétegtani szintjével azonos képződ- ' mény a szóban forgó területen kívül nincs meg, továbbá, hogy hiányzanak a szinorogén granitoidok és az ofiolitos magmatizmus intruzív fázisai, amelyek i pedig a Belső Kárjiátok más területeire és általában a típusos eugeoszinkliná- lis övekre jellemzőek; továbbá a Kricsevi zóna rögös-pikkelyes szerkezeti jellege — amely megkülönbözteti ezt a szerkezeti egységet az alpinotip Belső- — Nyugati Kárpátoktól és az erdélyi Máramarostól — , a fő gyűrődési és fel- tolódási fázisok ))aleogén iitáni kora; valamint az, hogy nincs nyoma szenon előtti szerkezeti mozgásoknak mind arra mutatnak, hogy a Kárpátaljai süly- lyedék alatt a neogén előtt már a Belső-Kárj)átok egy szegmense volt, amely a Glusko, \'. V. (Porov, V. íSz., Glusko, \\ V., 1962) által elkülönített hatalmas Pannon-N'olhiniai, keresztirányú süllyedéknek a része volt, amely az egész Kái’])átokat átszelve az Orosz Táblától a Pannon tömegig ért. A Kárpátaljai neogén süllyedék keletkezése és fejlődése ehhez a nagy szerkezeti egységhez és annak aktív voltához kapcsolódik. Az Cngvári-injacsovi kiemelkedés paleozóos rétegösszlete a szovjet terüle- ten két rétegcso])ortból áll (Petraskevics, I\I. I., 1971). Az alsó (karbonátos), mely mészkő- és márgarétegekből áll és közéjük ritkán metamorf agyagpala telepszik. A felső (palás) rétegcsoport vékony agyagos mészkőbetelepüléseket tartalmazó kristályos palákból áll. Mint az ungvári rög, a kricsevi zóna paleo- zoikuma is (Nagydobrony vidéke) két rétegcsoportból áll, települési sorrend- jük azonban fordított; felül van a karl)onátos összlet, és alatta a palás sorozat. A csapi magas rög területén, amely a Pannon-medencét határoló mélytörés egyik röge, a paleozoikum homokkő- és dolomitosodott mészkőbetelepülése- ket tartalmazó csillámpalál)ól áll. Ritkán erősen elváltozott plagioklász por- firiteket lehet elkülöníteni. A felsorolt rétegösszletek korát egyértelműen nem ismerjük, feltételesen a paleozoikum középső- felső részébe (karbonba?) sorolhatók. Vastagságuk 500 m-nél nem nagyobb. S z V i r i d e n k ó : ^4 Kárpáfrdjai-sülli/edék . . . 467 A paleozóos kőzetek valószínűleg bajkáli képződniényeki’e települnek. A szeizmikus mélyszondázás anyaga mellett erről tanúskodik az, hogy a Bajkalidák a Kárpát-Balkáni rendszer sok részén ismeretesek. ENy-on a paleozoikumot mezozóos, paleogén vagy közvetlenül neogén üle- dékek fedik, ez, a szeizmikus mérések adatai szerint (Csekunov, A. \b, Liva- NOVA, L. P., Gejko, y. Sz. 1969) keletre a Máramarosi kristályos masszívuimg terjed, aholis a felszínre bukkan. DK-en a paleozóos ké])ződmények feltehe- tően 7 km mélyen vannak, és hiányzanak a Tarac-folyó és a Máramarosi kris- tályos masszívumi kibúvásuk közti területen. A Tarac-völgyben a prekambriu- mi (?) kristályos aljzat kiemelkedése figyelhető meg, amely nagy haránt törés mentén követhető nyomon. A Tarac-medencében a geofizikusok az általános kárpáti csapásirányra merőleges töréseket és kiemelkedéseket jelezték, ame- lyek lezárják a nyugatabbra elhelyezkedő, hosszirányú szerkezeteket és töré- seket. Ilyen csapásmenti, hirtelen változás jobban értliető, lia figyelembe vesszük, hogy ezen a területen fontos vonal húzódik, mely a Pannon-Volhiniai harántirányú süllyedéket határolja le. Az Ungvár-injacsovi kiemelkedés ])a- leozóos i’étegei és a Pannon medenceperemi mélytörés zónája lényegesen kü- lönbözik a Kárpátok centrális részének szelvényeitől. A Pennin szirtöv triásza (Kriajlov, Sz. Sz., 1969) az úgynevezett ])udding- köves homokkövekből, görgetegekből és konglomerátumokból áll, kaolinos cementálló anyaggal és kréta kőzetek j)uha törmelékébe ágyazódtak. A kricsevi zóna triászát a zaluzsi, nagydobronyi és szokirnyicai fúrások tárták fel. Zaluzs vidékén a triász mészköves, dolomitos kifejlődésű, helyenként ho- mokkő és aleurolitos betelejtülésekkel, valamint diabáz, dácitporfirit és tufa- réteges testekkel. Nagydobrony vidékén a triász főként tarka kovás argillit, Szokrinica környékén ]>edig jiolimikt homokkő. A triász vastagsága nem ha- ladja meg a 400 m-t. A kricsevi zóna triásza (Zalúzs és Szokranviea vidéke) fácies szempontjából a Nyugati Kárj)átok és ÉNy-Magyarország középső és felsőtriászának felel meg; míg az effuzív-üledékes kifejlődések, amelyek Zah'izs vidékéről ismertek, a Bükk- és a Kudabányai-hegység középsőtriászára liasonlítanak. A Pannon- medence peremi mélytörés zónájának triász összlete (diabázok és diabáztufák, amelyek radiolái'iás kovapala és kovás mészkő törmeléket tartalmaznak) a Bódva-völgy középsőtriászára és az Alacsony Tátra alsótriászára hasonlítanak. A Pennin szirtöv zónájának jura képződményeit kielégítő teljességgel ta- nulmányozták már, legalább is azt a részét, amely a felszínen van. (Szla- viN, V. I., 1963; Kruglov, Sz. Sz., 1971). A jura mindhárom tagozata jelen van, és túlnyomórészt agyagos mészköves kifejlődésű. Szokirnyica területén (Kricsevi zóna) a jurát sötétszürke, kipréselt argillitek jellemzik, amelyek hasonló aleurolitokkal, márgákkal és mikrokristályos, biogén mészkövekkel váltakoznak. Számos Posidonia és A»unonítes marad- vány tanúskodik a sötétszürke összlet alsó-, középsőjúra koráról. Vastagsága úgy tűnik, nem haladja meg a 300 m-t. Hasonló kőzetek találhatók ugyanígy Posidonia lenyomatokkal Nagyszöllös falutól nyugatra, a Pannon mélytörés körzetében. A posidoniás fáciesű jura szerkezeti-fáciális analóg üledékei nin- csenek a süllyedék területén túl. A Kricsovi zóna északnyugati részén bizonyíthatóan nem mutathatók ki jura rétegek. Csak Nagydobrony területén találunk krinoideás mészköveket, amelyeket a középső-, felsőjurába tehetünk. Vastagságuk kb. 150 m. A Pennin szirtöv krétáját négy sorozatai osztják (alulról felfelé): szoluvai. 468 Földtani Közlöny 106. kötet suplementum tiszai, puhovi és jarmuti, amelyek üledékhézag nélkül telejiülnek egymásra (Kkuglov, Sz. Sz., 1971). A kréta vastagsága nem jelentős, a Pennin szirtöv- ben átlag 30U — 350 m. A süllyedék aljzatának rétegei közül a legnagyobb területi elterjedésű az 1000 m-nél vastagabb kricsevi felsökréta sorozat (Petraskovics, M. I., ZsiVKO, A. M., 1969). A rétegsor szürke homokkő- és aleurolitbetelepüléseket tartalmazó sötétszürke-fekete argillitekből áll. Az alsó részén márga- és mész- kőbetelej>ülések, lencsék jelentkeznek. Az egyes kifejlődések között éles határ nélküli, folvamatos átmenet van, és hiánvoznak a fliskifejlődés jelei. Gyakran kii )réseltek, csűszamlási tükrök és kalciterek járják át. A sorozatot jól jellemzi a felsőkréta mikrofaunája, egyes részei konkordánsan települnek a kőzettani- lag hasonló, alsókréta korú sötétszínű összletre. A kricsev sorozathoz hasonló fáciesek se a Nyugati-Kárpátokban, se Máramaros erdélyi részén, se Észak- Magyarországon nem találhatók. A felsőkréta másik fácies típusa barnásvörös márga, mely barnásszürke márga- és argillitbetelepüléseket és lencséket tartalmaz, valamint vörös mész- kő-, világosszürke homokkő- és konglomerátumrétegeket. Ezt a vékony réteg- összletet (50—120 m) a románi sorozatba sorolják (Petraskovics, M. I., ZsivKO, A. M., 1969). A sorozatot Zaluzs, Jlosva, Técső vidékén és a Talabor- medencében mélyített fúrások tárták fel. Összetételét, korát megjelenését te- kintve a sorozat nagyon hasonlít a Pennin szirtöv puhovi sorozatára, ahova gyakran, hibásan, be is sorolják. A románi sorozat helyenként mint lencse alakú, tarka betelepülés jelentkezik a sötétszínű kricsevi sorozatban (SzviRl- EENKo, V. G., 1974). Erre mutatnak az utól)bi években lemélyített mélyfúrá- sok mintáinak a kricsevi sorozatában megfigyelhető tarkaszínű lencséi (Tala- l)or-medence, a Tisza jobb partja, Técső városától Ny- és É-ra). Az azonos szer- kezeti helyzet, és a szomszédos összletekhez fűződő kölcsönviszonyuk alapján, az egységes román-kricsevi felsőkréta medence nem volt kapcsolatban a nyugat-kárpáti és Máramarosi- medencével. A Kricsevi sorozatnak nincs meg a megfelelője Szlovákia, Magyarország és Erdély szomszédos területein. Nincsenek meg a Pannon-medence peremi mély- törésöv kréta-jialeogén efíüzív-üledékes rétegösszletének megfelelő képződ- mények sem, amelyek különböző mértékben metamorfizált (a zöld-pala fácies kezdeti szakasza) argillitekkel, homokkövekkel és réteges plagiodiabáz por- firit test betelejiüléseket tartalmazó, agyagos mészkővel váltakoznak. Az ab- szolút kormeghatározás és a palinológiai vizsgálatok szerint e rétegösszlet keletkezése a felsőkrétára, eocénra tehető. A vastagság meghaladja a 200 m-t. Paleogén üledékek a Kárpátaljai süllyedék aljzatában mindenütt találha- tók. ENy-on, a Pennin szirtövet körülvevő effuzív-üledékes kifejlődések a Külső-Kárpátok Magúra és Dukla paleogén flis sorozatára települnek. A Máramarosi zóna Monasztiri alzónája a sopuri és a dragovi (eocén) soro- zatból áll, amelyek a süllyedék Ék-i és K-i részén jönnek felszínre. A neogén és a feltolódott kréta és paleogén alatt (Szlatina vidéke) a sopuri sorozat felső illetve a dragovi sorozat alsó részének a ritkán argillitbetelepüléses (alsó- és középsőeocén) vastag homokkőösszlete felel meg. Az említett kifejlődések a máramarosi flissel állíthatók párhuzamba. Máramaros típusú eocén összlet a Kárpátaljai süllyedéknek csak legkeletibb részén nyomozható. A \Tdhovcsiki sorozat (konglomerátumok, aprókavicsok, közepes és vékony ritmusos flis, alsó-középsőeocén) a Pennin szirtöv paleogénjét képviseli (Krug- Lov, Sz. Sz.; SzMiRNOv, Sz. E., 1968). Szviridenkó: A Kárpátaljai- süllyedék . . . 469 Podhali típusú belső-kárpáti flis az Ung-medencében ismert, ahol ez argil- lit, homokkő és aprókavics (középsőeocén felső része — felsőeocén) továbl)á i ritkán homokkőbetelepüléseket tartalmazó, menilit])alára emlékeztető argil- litból (alsóoligocén) áll. A podhali típusú flis szelvényének eocén szakasza a safljári, alsóoligocén szakasza a zakopánei rétegeknek felel meg, a belső-kár- páti flis csehszlovák és lengyel területén. A szerkezeti helyzet, a kőzetössze- tétel, és -vastagság elemzés szerint a podhali flis a Kárpátaljai süllyedék neo- génje alatt valószínűleg egészen a Latorca-medencéig terjed. Vastagsága nem éri el az 500 m-t. A kricsevi zóna paleogénjének legidősebl) szintjeit a Dulove falu közelében feltárt, argillit-, homokkő-, lefelé pedig márgabetelepüléseket tartalmazó aj)ró- kavicsösszíet képviseli. A kavicsban középsőeocén Numnndites fauna talál- ható (Petraskevics, M. I. 1971). A Kricsevi zóna sok helyén megtalálható a tarka felsőeocén (bajiovi soro- zat), amely vörös-barna, szürkés-zöld és szürke színű, egymásba fokozatosan átmenő, ritkán tufa- és tufitbetele])ülé.seket tartalmazó argillitekből, aleuro- I htokból, márgákból, homokkövekből és aprókavicsból áll. A sorozat vastag- sága mindenütt meghaladja a 200 m-t. A süllyedék területén kívül nincsenek hasonló képződmények. , Az alsóoligocént (Husztsófalva Danilova környéke) márga- és homokkő- betelepüléseket tartalmazó, sötétszíníí aleuritok jellemzik (Lazovi sorozat). A vastagsága közel 200 m. Ugyanilyen vastag a feltételesen az oligocénl)e so- rolt dunkovici sorozat is, amely csak Zalúzs környékén ismeretes, és amely fekete argillitekből és márgákból áll. A dunkovici és a lazovi sorozat kor és fácies szempontjából egyaránt valószínűleg a belső-kárpáti ])aleogén zakopánei sorozatának illetve a Máramarosi e])ikontinentális Karelor összletnek felel meg. E képződmények hasonló körülmények között, ugyanabban az időben, de egymástól kiemelkedésekkel elválasztott medencékben keletkeztek. A geofizikai és a fúrási adatok szerint a Kár2)átaljai süllyedék neogén meden- cealjzatában különböző korú, méretű és irányú diszjunktív törések vannak. A fő szerepet az általános kárpáti csapásirányokhoz viszonyítva hosszanti és keresztirányú szerkezeti vonalak játszák (Petbaskevics, M. 1., 1968.; Pet- ■ BASKEVics M. I. Szviridenkó, V. G., 1972). A hosszirányú törések Peripennin és a Pannon-medence peremi mély törések kialakulásával kapcsolatosak, és valószínűleg a mezozoikum előtt keletkeztek. A hosszirányú töréseket a későbbi fejlődés során helyenkint eltolódásos jel- legű keresztirányú törések érintették. Néhány keresztirányú törés, mint a Szolyvai és a Hanyics-szlatinai, regionális kiterjedésű, és messze túlnyúlik a süllyedék határain. A flis lerakódása idején a szolyvai törés, és a vele kapcso- latos kiemelkedés lényegesen befolyásolta az üledékek képződés-területét, és kelet felől lezárta a magúra és podháli flis medencéket. Nem kisebb hatású volt a Kárpátaljai süllyedék neogén előtti aljzatára és az egész Kárpáti gyűrt terület kialakulására az a haránt törés, amelyet Hanyics-Szlatina vonalában nyomozhatunk. Ez ÉK-en a Dubova-grusevi töréssel egyesül és mint egyetlen nagy törésvonal továbbhalad az egész Kárpátokon, végigkíséri az Észak-Bu- kovinai harántirányú kiemelkedést, és a Pannon-Volhiniai süllyedéket keletről elhatárolja. Nyugaton már Szlovákia területén, a Pannon-Volhiniai haránt süllyedést és vele együtt az egész Kárpátaljai belső süllyedéket egy harántirányú törés- rendszer határolja. Ez a rendszer, amelyből fontosságát tekintve kiemelkedik 470 Földtani Közlöny 106. kötet suplementum a Hernád-vonal, lényeges befolyást gyakorolt a kárpáti régió fejlődéstörténeté- re az alpi, és valószínűleg már a korábbi fejlődési ciklusokban is. A befolyásoló szerep nagy jelentősége következtében néhány kutató a Hernád-vonaíat ja- vasolja a Nyugati- és Keleti Kárpátok határául. A jelentősek mellett több kisebb harántirányú és meridionális törés is elkülöníthető, amelyek a hosszanti törésekkel együtt, különböző méretű rögökre osztották a területet. Az aljzat szerkezetének kialakulásában fontos szerepet tulajdonítunk a rátolódásoknak, amelyeket bizonyosan csak a Kárpátaljai süllyedék délnyu- gati részén lehetett kimutatni (Petkaskevics, M. T., Szovcsik, J. V., Sakik V. O., 1966; Petkaskevics, I\1. I., Szvikidenko, V. G., 1972). Valószínű na- gyobb elterjedésűek, de az aljzat rögös szerkezetét figyelembe véve, aligha lehet nagy horizontális elmozdulásokat, takarókat felismerni. Fúrások alap- ján a rátolódás minimális nagysága Szlatina és Szokrinica között 3 km. A rá- tolódásban paleogén rétegek szerepelnek, vagyis paleogén utáni a rátolódás az aljzat rögös-pikkelyes szerkezetének a szávai fázisban történt kialakulása kapcsán. A Kár])átaljai süllycdékct lehatároló szerkezetek, amelyek egyben a neogén medencealjzatot is szolgáltatják a Perijiennini- t's a Pannon-medenceperemi mélytörések. Figyelembe véve az előbbi pikkelyes szerkezetét, továbbá azt, hogy általában északkeleti irányú rátolódásai vannak, feltételezzük, hogy a rátolódások vergenciája északkeleti. A rögök vertikális elmozdulása esetén, amelyet gyakran laterális elmozdulások követnek, délnyugati irányú rátoló- dások is keletkezhetnek, de e folyamat jelentősége alárendelt. A Kárpátaljai süllyedék neogén medencealjzata bonyolult, heterogén, rögös ])ikkelyes felépítésű. Az aljzat gyűredezett-töréses szerkezete sokkal közelebb áll a töréses germanotíp szerkezethez, mint az alpinotíphoz, amit pedig sok kutató feltételez a Nyugati Kár])átok középső részének analógiájára. A taka- rás szerkezet már a Kelet-Szlovákiai depresszió aljzatára sem jellemző, amely a Kárpátaljai süllyedék nyugati folytatása és a Hernád-vonal mentén érint- kezik a szul)tátrai takaróval. A fúrások és geofizikai mérések szerint a Kelet- Szlovákiai dej)resszió neogén medence aljzata különböző tengerszint alatti mélységű különálló rögökből áll. A fúrások alapján feltételezhető, hogy a süllyedék aljzatában kisméretű, izoklinális, gerincszerű gyűrődések vannak, amelyek orientációja megegyezik a kárpáti gyűrődések általános irányával, és szerkezetük a mélység növekedé- sével egyre bonyolultabbá válik. A gyűrődéseket gyakran törések szelik ke- resztül. A kőzeteket elv^álási lapok járják át, a gyűrődéshez kapcsolódó elvá- i lási lajjokra, a töréses elválások szuper])onálódnak. Egyes helyeken mint a J’ennini szirtöv szolyvai sorozatán, a Pannon-medence peremi mélytörés i kréta-paleogén zónáján a rétegek szinszedimentációs deformációját lehet meg- figyelni. A neogén fedőhegység, a tulajdonsképpeni Kárpátaljai süllyedékben, az alj- zathoz vizonyítva egyszerű felépítésű. A neogén képződmények rétegtani- és szögdiszkordanciával települnek az aljzatra. A rétegek lajtos települését csak a süllyedék peremi részein a vezetőzónákban és a magmás, valamint a sódiapiros területeken zavarják diszlokációk. Az aljzat heterogén szerkezete befolyásolja a neogén fedőhegység szerkezetét, egyes helyeken határozottan az aljzat szerkezeti formái tükröződnek a neogénben. Az esetek többségében a neogén előtti és a neogén szerkezeti váz különböző, és a neogén fedő antikliná- i hsai fiatal gyűrődés! fázis, magmatizmus, vagy sódiapirizmus eredményei. S z V i r i d e n k ó : A Kárpátnljal-süUyfdék . . 471 472 Földtani Közlöny 106. kötet suplementum Lehetséges, hogy néhány neogén szerkezeti kiemelkedés az aljzat eróziós ki- emelkedése feletti települt boltozat. A Kárpátaljai süllyedék — nagy szin- klinális szerkezet, amely az általános kárpáti csapásiránnyal megegyezik, és neogén molasz tölti ki. A neogén vastagsága a süllyedék különböző részein vál- tozó, a központi, legmélyebbre süllyedt részen eléri a 2500 — 2600 m-t (2. ábra). A miocénben túlnyomórészt csak a medence keleti részén volt üledékképző- dés, amely a szarmatában a folyamatosan emelkedő Kárpátokhoz alkalmaz- kodott, míg a pliocénben már csak nyugaton folytatódott a süllyedés és az üledékképződés . A neogén egyes összetevőinek települési sorrendjét részletesen tanulmá- nyozták és kielégítő pontossággal meg is határozták. A továbbiakban közre- adjuk a neogén rövid leírását Petraskevics, M. I. (1968) összefoglalója nyo-' mán. A neogén molassz az alábbi litosztratigráfiai egységekből áll (lentről felfelé): burkalovi-sorozat, a teresuli rétegösszlet (konglomerátum), a novo- szelicai-, talabori-, szlatinai-, taraci-, baszhevi-, dorobratovi-, lukovi-, almási-, izovi-, koselevi-, ilnicki- és csapi-sorozat. Az utolsó sorozat lényegében a pleisztocénben képződött, és csak az alsó része tartozik a felsőpliocénbe. A Vihorlát — Gutin vulkáni gerince a buzsarki- és gutini-sorozat andezitjeiből és bazaltjaiból áll, amelyek a plioeén végén és a negyedidőszakban képződtek. A süllyedék északkeleti oldalán vannak a felszínen a neogén legidősebb képződményei, a homokkő vekl)ől, aleuritokból és agyagokból álló, burdigálaiba sorolt, burkalovi-sorozat. A szóbanforgó rétegösszlet vékony (80 m) és kis területre terjed ki. Szintén csak a süllyedék peremi részein és lokálisan nyomozható a teresuli konglomerátum, amelynek vastagsága eléri a 250 m-t. A görgeteges-kavicsos konglomerátum osztályozatlan, polimikt. Kora pontosan nem ismert. A kong- lomerátum valószíniíleg az alsóhelvétben rakódott le, és a fedőtől valamint a fekvőtől enyhe szögdiszkordancia választja el. Valamennyi fiatalabb neogén képződmény folyamatosan, rétegkimaradás nélkül települ; a felsőtortonai és alsószarmata rétegekben sekélyvízi és mélyebbvízi fáciesek nyomozhatók. A helvétbe vagy az alsótortonaiba sorolható a novoszelicai-sorozat, amely az alsó részén tufás kötőanyagú konglomerátumközbetelepüléseket — len- cséket, felső részén tufit-, márga- és argillitbetelepüléseket tartalmazó liparit- és dácittufából áll. A sorozat vastagsága igen változó, helyenként eléri az 1000 m-t. A tortonaiba a talabori-, szlatinai-, taraci- és baszhevi-sorozat tartozik. A talabori-sorozat két alsorozatra oszlik: az alsó túlnyomórészt agyagos és tufa-, homokkő-, gipsz- és anhidritlencséket, -közbetelepüléseket tartalmaz. A felső alsorozat agyagos-sós. Az alsó alsorozat vastagsága 50 és 250 m között váltakozik, a felsőé 100 és 500 m között. A sódómok magjában a felső alsoro- zat vastagsága néha eléri az 1200 m-t. A szlatinai -sorozatot (100 — 800 m) agyag, aleurolit, homokkő és vastag liparittufalencsék flisszerű váltakozása jellemzi. Csakúgy mint a felette tele- pülő taraci-sorozatok, a felsőtortonaiba tartoznak. Az aleurolit- és homokkőközbetelepüléseket tartalmazó agyagból álló taraci- sorozatot helyenként konglomerátum- és liparittufalencsék és -betelepülések jellemzik, amelyek segítségével a vastag sorozat különálló tagozatokra oszt- ható. A vékony baszhevi-sorozat (maximális vastagság 150 m) zárja a tortont. Kőzetanyaga aleurolit- és homokkőbetelepüléseket tartalmazó agyag. S z V i r i d e n k ó: A KárpátalJai-süllj/edék . . . 473 I Az alsószarmata két sonízatra osztható; a dorobratovi- és lukovi-sorozatra. Együttes vastagságuk eléri az 1000 m-t. Kőzetanyaguk túlnyomórészt j)eli- tes, homokkő- aleurolit- tufa- és tufitbetelej)ülésekkel. A dorobratovi-sorozat- ban vastag konglomerátum- és tufalencsék, ritkán kagylóhéjtöredékek vannak. A küzépsőszarmata az ahnási-sorozatból áll (50 — 200. m). Kőzetanyaga: homokkő-, aleurolit-, márga-, mészkő-, sziderit-, andezittufa és -tufitbetele- püléseket tartalmazó agyag, amely helyenként édesvízi agyagokkal váltako- zik. Több szovjet geológus szerint a pannóniai emelet (vagy alemelet) felöleli a középsőszarmata felső részét, a felsőszarmatát és az alsó (vagy az alsó és kö- zépső-) pliocént. A pannon a Kárj)átaljai süllyedék nyugati részén ismeretes. Az alsópannont aleurolit-, homokkő-, márga-, andezittufa-, illetve -tufitbete- lepüléseket tartalmazó, szürke homokkövek és aleurolitos agyagok éj)ítik fel (izov-sorozat). Az alsópannon felső részén barnakőszénlencsék és -l)etelej)ülé- sek találhatók. Valamennyi üledék gazdag növénymaradvány töredékl)en. Az alsópannon vastagsága 30—100 m. A felső])annon (koselevi-sorozat) he- lyenként tarkaagyag, és sziderit valamint l)arnakőszéidencséket és közl)cte- lepüléseket tartalmazó homokkől)ől, aprókavicsból és konglomerátumból épül fel. Andezittufa és -tufit szintén előfonhd. A felsőpannon vastagsága eléri a 350 — 400 m-t. Északról délre növekszik a pannon vastagsága. Ezzel növek- szik a homokkőszintek száma és vastagsága is. A levantei (ilnicki-sorozat) barnakőszén- és konglomerátumlencséket, -közbetelepüléseket tartalmazó agyag-, tufa-, tufit- és homokkőrétegekből áll. A sorozat vastagsága meghaladja az 500 m-t. A pliocén legfelső részébe és a j)leisztocénbe tartozik a süllyedék nyugati részén elterjedt, és homokkő- kavics-, tufa- és tutit lencséket, -betelc])üléseket tartalmazó tarka agyagból felépített csapi-sorozat, ^b^stagsága eléri az 500 m-t, gyakran azonl)an csak 5Í) — 200 m. Magmatizmus. A legidősebb effuzív kőzeteket a Pannon-medence ])eremi mélytörésének csapi kiemelt övén találjuk. A kőzetek (j)lagioklász portii'itek, leukodiabázok és tufáik) feltehetően ])aleozóosak, és a hercini geosziilklinális finális vulkanizmusát képviselik. Mezoz(X)S, (esetleg triász) magmatizmust jeleznek a diabázok, szj)ilitek és tufáik. Ezek a kőzetek Beregszász körzetél)en kevés mészkővel és tűzkővel (jáspis) váltakoznak, együttesen vulkáni breccsa megjelenésűek, ami vízalatti vulkáni működésről tanúskodik. A breccsa, diabáz, tufa és tűzkő váltakozása szerint a bázisos lávaömléseket okozó ox])ló- ziók többször megismétlődtek. Fiatalabb, kréta-paleogén vulkanizmus is jelentkezik, gyengén tömörült agyagos-karbonátos üledékekbe ])lagiodiabázos ])oi‘firit nyomult be. Az alpi geosziilklinális magmatizmusának keztleti szakaszát (triász) a kricsevi zónában argillitekkel, kvarcitos homokkövekkel és mészkövekkel vál- takozó diabázporfiritek, diabázok és -tufáik kéjiviselik. A larámi fázis kéreg- mozgásai idézték elő a diabáz- és mandulaköves szpilitkiömléseket. Gyenge felsőeocén effuzív tevékenységet jeleznek a bajlovi-sorozat vékony tufa- és tufitközbetelepülései . Kréta korú tömött és mandulaköves káli-diabázok képviselik a jiennin szirtöv magmat izmusát. A Kárjiátaljai területen az alpi orogénizmust megelőző magmatizmust a nagy magmás tömegek hiánya, az ofiolitos intruzív fáciesek és a szinorogén gránitoidos intrúziók hiánya, valamint a túlnyomórészt diabázokból, szpili- 2 Földtani Közlöny 474 Földtani Közlöny 106. kötet suplementum tekből és tufáikból álló, kőzettani sajátosságaikban és másodlagos elváltozá- saikban hasonló effuzív kőzetek összetételének állandósága jellemzi. Az effuzívumok benyomulása és kiömlése mindig töréses diszlokációkhoz kapcsolódik. Egyes esetekben a törések szingentikusak a benyomulással, más esetekben az olvadék ezeket csak felnyomulási útvonalakként használta. Az utóbbira példa lehet a beregszászi dombvidék, ahol a kréta-paleogén kiöm- lés ugyanazon a mélytörés mentén történt, amely a triász explóziókkal is kap- csolatos. Ez a mélytörés az alsószarmatában is csatornaként szolgált, a lipa- ritos lávák feltörésére. A Kárpáti geoszinklinális fejlődésének orogén fázisát a Kárpátaljai mag- más képződmények területén három fáciesre oszthatjuk; (Merlics, B. V.; SzpiTKOVszKAJA, Sz. M., 1974): üledékes-vulkánogén, -liparitos, effuzív an- dezites, és hipabisszikus kifejlődésre. Ezek közül az elsőbe explozív-, és sokkal kisebb mértékben intruzív-extruzív liparitos lávaképződmények tartoznak, helyenként üledékes kőzetekkel váltakozva. E rétegösszlet képződése a hel- vétre és az alsópannonra tehető. Az effuzív andezites komplexum (torton- levantei) lávákból és hozzájuk tartozó tufákból, valamint szubvulkáni kőzet- testekből áll, összetételük a bázisostól a savanyúig változik (bazaltok, andezi- tek, dacitok, lijjaritok). Az effuzív andezites összlet képződményeiből épült fel a Vihorlát-Gutin vonulat és a csapi eltemetett vulkánok láncolata, amely a Pannon-medencej)eremi mélytöréshez csatlakozik. A hipabisszikus összlet a szarmata és a pannon idején képződött, az egyes magmakamrák utólagos dif- ferenciációjával. Az intruziiv és extruzív-intruzív kifejlődéseket különböző, a bázisostól savanyúig, a gabbró-diabázostól a mikropegmatitokig és aplitokig változó összetételű kőzetek ké])viselik. A Kárpátaljai süllyedők, és ennek a neogén medencealjzata képviseli a kárpátaljai szénhidrogénkutató területet, amely a kárpáti szénhidrogéntároló provincia része. A szénhidrogénekre utaló közvetlen és közvetett nyomok valamennyi földtani idő (paleozoikum, mezozoikum, kainozoikum) képződ- ményeiben megvannak, de reményteljességük különböző. A diszlokált, metamorfizált paleozóos kőzetek a szénhidrogénkutatás szem- pontjából nem reményteljesek. Korábban feltételezték, hogy a paleozóos kép- ződmények eródált kiemelkedéseinek felső része, amelyeket át nem eresztő mezozóos és kainozóos üledékek fednek, alkalmasak tárolásra. De az Ungvár, Csaj) és Nagydobrony környéki fúrások ezt nem igazolták. Triász üledékekben szénhidrogén nyomot eddig nem észleltek. A karbonátos- terrigén triász porozitása és áteresztőképessége kicsi, de kavernásságuk és re])edezettségük folytán a tárolásra alkalmasak közé soroljuk ezeket. A jura kőzetek fizikai paraméterei rosszak, de a Szokirnyica környéki bő- séges vizesgáz jelentkezés arra utal, liogy a jura kőzetek repedezettek, ürege- sek és alkalmasak lehetnek kőolaj- és földgázakkumulációra is (Petraske- VICS, M. I., SzVIRIDENKO, V. G., 1973). A repedezettségnek tulajdonítható, hogy a sötétszínű felsőkréta képződ- mények (kricsevi sorozat) alkalmas tárolókőzetek. A Talabor-medencében naj)i 20 000 m^, Szolyva mellett na})i 7000 m^ metánbeáramlást adtak. (Pet- RASKEVICS, M. I., SZVIRIDENKO, V. G., 1973). Szlatina vidékén eocén homokkőréteg vizsgálatakor napi 82 000 m^ gázbe- áramlást állapítottak meg (Petraskevics, iVl. L, Szviridenko, V. G., 1973). Kőolaj- és földgáz jelenlétére utaló közvetlen és közvetett jelek a Kárpátaljai Szvi. ridenkó: A Kárpátaljai-süllyedék . . . 475 I ( i süllyedek aljzatának más típusú paleogén rétegösszleteiben is vannak. A kré- ta képződményekhez képest a paleogén tároló tulajdonságai sokkal jobbak. A medencealjzat kőzetei nagyon tömöttek, a mélység növekedésével csök- ken a szemcsés tárolók szerepe. De fokozott repedezettség mutatkozik, ami javítja térfogati és filtrációs sajátosságaikat. A felsőneogén szerkezeti emeletben a szénhidrogén nyomok a helvét-, törtön-, szarmata-, pannon- és ritkábban a levantei képződményekhez kap- csolódnak. A burkalovi-sorozat és a teresül! konglomerátum területi elterje- dése nagyon kicsi, ezért a szénhidrogének előfordulása szem])ontjából jelenték- telenek. Bár a novoszelicki- és talabori -sorozatokban egyes helyeken kőolaj- és földgáznyomokat lehetett megállapítani, mégis csak mint a neogén meden- cealjzatában lehetséges telepek impermeábilis fedőiként jöhetnek számításba szénhidrogén földtani szempontból. Csak a felsőtorton perspektivikus (taraci-sorozat), amelyből számos metán- nyom ismeretes. Kelet-Szlovákiában a felsőtorton rétegek termelő gáztele- peket tartalmaznak. Valamennyi neogén rétegösszlet közül a szarmata a leginkább perspektivi- kus. A szarmata homokkövek és a tufák jó tároló tulajdonságúak, és ezekkel kapcsolatos számos metánelőfordulás is. Zalúzs területén mélyített egyik fúrás például napi 30 900 m^ gáztermelést adott (Klitocsenko, I. F., Utrobin, V. N. 1955). Ipari értékű gázfelhalmozódást tártak fel Csap mellett a Kelet-Szlová- kiai Ptruksán. A pannon és levantei kőzetek tárolótidajdonságai vagy rosszak, vagy éj)pen kielégítőek. Egyes területeken metánnyomok vannak ezekben a ké])ződmé- nyekben is. 2* Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1976) 106. 476—481 A Szovjetunió főbb kőolaj- és földgáztároló területei Kajes, Ju. V.* A Szovjetunió 22,4 millió km- területéből a jelenlegi ismeretek szerint több mint 11 millió km- kőolaj- és földgáztárolás szempontjából perspektivi- kusnak tekinthető. Kőolaj és földgáztelepek a szóban forgó területek valamennyi üledékes for- mációjában megtalálhatók az alsókambriumtól a pliocénig. Kambriumi tárolókőzetekben levő, ipari értékű kőolaj- és földgáztelepek az Orosz- és Szibériai Táblák északnyugati részén vannak (Balti szineklízis, Irkutszki amfiteátrum, Napszki nagyszerkezet). Jelentősebb kőolaj- és földgáztelepeket szilur korú tárolókőzetekben mind- eddig még nem találtak, bár ipari értékű kőolaj l)eáramlást több ízben kaptak szilur képződményekből az ország eurójjai területének északi részén — a Ti- man-pecsorai kőolaj- és földgáztároló területen. A Szibériai Táblán is vannak szénhidrogénelőfordulások szilur korú rétegekben. Kőolaj- és földgáztelepek alakultak ki és ismeretesek az Orosz- és Szibériai Tábla, valamint a Káspi -depresszió devon-, karbon- és perm korú rétegeiben. Mezozóos telepek vannak a Szkita- és Turáni tábla területén, a Kaukázusi előmélységben, a Káspi-, Dél-Káspi, valamint a Nyugat-Szibériai depresszió területén, továbbá a Szibériai Táblán (Léna- Viljujszki depresszió). A harmadidőszaki képződmények kőolaj- és földgáztelepeket tartalmaznak a Kárpátalji-, a Kárjiáti és Kaukázusi előmélység, a Dél-Káspi depresszió, a Turáni Tábla, a Fergánai köztes depresszió és a Szahalini antiklinórium te- rületén. Az utóbbi időszakban végzett geológiai kutatómunka eredményeképpen az ország kőolaj- és földgázvagyona jelentős mértékben növekedett, ami a kész- letek vonatkozásában megteremtette az elkövetkezendő idők intenzív terme- lés-felfutásának alap j ait . Az új, perspektivikus területekre való kilépés azt eredményezte, hogy új kőolaj- és földgáztároló provinciákat és -területeket, a régi területeken új nagy előfordulásokat tártunk fel. Mindezek lehetővé tették, hogy az utóbbi 15 évben az ipari gázkészleteket majdnem tízszeresére növeltük, és a kőolaj készletek is jelentősen növekedtek. A kőolaj- és földgáz vagyon növekedése alapjában véve az ország ázsiai ré- szén végzett kutatásoknak köszönhető, amit mindenekelőtt az magyaráz, hogy a geológiai kutatások összvolumene megnövekedett, aminek eredménye a hatalmas Nyugat-szibériai szénhidrogéntároló provincia felfedezése. Feltár- Előadta a MFT 1974. nov. 18 — 19 i Szénhidrogénföldtani Ankétján Knjes: A Szovjetunió főbb kőolaj- és földgáztároló területei 477 tűk az Amu-Darja menti gáztároló területet (Kelet-Türkménia, Nyugat- Üzbegisztán), feltártuk és termelésbe állítottuk a Turáni tábla déli részén levő Dél-Mangüslaki kőolaj- és földgáztároló területet. A felsorolt új felfedezések epi-paleozóos táblákkal kapcsolatosak. Ezért a mezozóos képződményekben tárolt kőolaj- és földgázvagyon jelentősége erő- teljesen megnövekedett, ugyanakkor a harmadidőszaki telepek szerepe jelen- tősen csökkent. Jelenleg a mezozóos ké}>ződmények tárolják a kőolaj- és föld- gázvagyon döntő hányadát. A ])aleozóos rétegekre is jelentős kőolajvagyon jut, ezzel szemben a ])aleozóos kőzetekben tárolt földgáz mennyisége — a mezozóos kőzetekben tárolt mennyiséghez képest — jelentéktelen. A harmad- időszaki rétegcso])ortokra esik a kőolaj- és földgázvagyon kisebbik hányada. A Szovjetunió területén levő üledékes medencéket a következő fől)b szén- hidrogén tároló jn'ovinciákra osztjuk fel; Timan-Pecsorai, Volga-Urali, Dnye- per-Pripjatyi, Káspi (Orosz tábla), Észak-Kaukáz\isi (Szkita-tábla), Dél- Káspi (I)él-Kás])i dejnesszió), Amu-Darjai (Turáni tábla), Nyugat-Szibériai (Nyugat-Szibériai tábla), és a Léna- Viljujszki (Szibériai tábla). Ezenkívül a Szibériai táblán található a tekintélyes kiterjedésű Tunguz-szineklízis, amely az ország egyik leginkább perspektivikiis területe. A felsorolt kőolaj- és földgáztároló területeken több mint 1500 kőolaj- és földgázmezőt tártunk fel. Ezeknek nagyrésze kőolajmező. A Nyugat-szibériai- és Amu-darjai területek feltárása, a Timan-pecsorai terület készleteinek jelentős megnövekedése, nagy kőolaj- és földgáztelepek feltárása, a Volga — Uráli területen, a Dnyeper — Donyeci depresszióban, a Pripjatyi előmélységben és sok más területen, lehetővé tette a kőolaj- és föld- gáztermelés jelentős megnövelését és i'ij termelési körzetek kialakítását. A Szovjetunió kőolajtermelésének nagyobbik részét jelenleg az ország euró- pai részén levő mezők adják. A gáztermelés nagy részét a Dnyej)er-donyeci előfordulások (Orosz tábla) és az Amu-Darjai dejnesszió (Turáni tábla) telepei adják. Mindnagyobb jelentőségre tesz szert a Nyugat -szibériai depresszió kő- olaj- és földgáztermelése. Ez a terület már az ország legíbbl) kőolaj- és föld- gáztermelő területei közé fejlődött fel. Az ország egyik legrégebbi kőolaj termelő területének számító Timan-Pe- csorai provinciában az utóbbi évek földtani kutatásai nagy kőolaj- és föld- gázelőfordulások felfedezését eredményezték. E telej)ek a területet az ország fő kőolaj- és földgáztermelő területei sorába emelik. Ez azáltal vált lehetővé, hogy a kutatást és a feltárást kiterjesztették a Pecsorai depressziótól és az Uráli előmélységtől északra elterülő hatalmas területekre. Az itt feltárt kőolaj- és földgázt elejiek antiklinális szerkezetekhez kapcso- lódnak. Ezeket a megnyúlt antiklinálisokat hosszirányéi kiterjedésük teszi jelentősekké — így jiéldául a Kolvinszki, Sajikino-Jurjahinszki és más szer- kezeteket is. Szénhidrogéntárolók a középsődevon terrigén üledékei, a karbon és perm mészköves rétegsorai, amelyek 3500 — 4000 illetve 2000 — 3000 m mélységben helyezkednek el. A devon terrigén üledékeket a nagyszerkezete- ken található litológiailag árnyékolt telejiek jelenléte jellemzi. A Volga-Urali szénhidrogéntároló provincia az Orosz tábla jierspektivikus területének nagyolibik felét öleli fel. Ezt a provinciát már a háború előtti időkben, a harmincas években felfe- dezték, de a földtani kutatások csak a negyvenes évek második felében váltak intenzívebbé. Ez a kutatás nagy mezők feltárását eredményezte — köztük a készletek vonatkozásában jiáratlan Rornaskinói mező felfedezését. Ez szolgál 478 Földtani Közlöny 106. kötet fmplementum alapul az olajtermelés gyorsütemű fejlesztésére. Napjainkban a Volga-Urali szénhidrogéntároló provincia adja az ország olajtermelésének több mint 50 %-át (Magyarország is romaskinói olajat importál a Barátság vezetéken) (szerk. megjegyzés). Ipari értékű szénhidrogén felhalmozódásokat tartalmaznak a középsődevon- tól a permig terjedő időszakokban képződött paleozóos képződmények. A kő- olaj vagyon nagyrészét a devon és karbon rétegek tartalmazzák, amelyek a kutatás és a termelés fő célpontjai. A provinciában több mint 600 — többségében kőolaj — előfordulást tártak fel, amelyek antiklinális boltozatok. Attól függetlenül, hogy a terület már jól meg van kutatva, évente tárnak fel új olajtelepeket, ami lehetővé teszi, hogy a termelést magas színvonakm tartsák. Ezzel együtt, az utóbbi évek kutató- feltáró tevékenységének eredményei nem kecsegtetnek olyan nagyobb kőolaj- telepek felfedezésével, amelyek biztosíthatnák a jelenlegi magas termelési szint hosszú távon való fenntartását. Az utóbbi évek földtani-kutató munkájának legfontosabb eredménye az orenburgi gázelőfordulás felfedezése. Az orenburgi gázmező a Volga-Urali jn’ovincia délkeleti részén, a Szolí-lleckij környéki maximum zóna területén helyezkedik el, felsőkarbon és alsóperm üledékekben, 700 — 2000 m mélység- ijén. Az ország legnagyoljb szénhidrogén előfordulásai sorába tartozik. Feltá- rása jelentős mértékben megnövelte az ország európai része gáztermelésének alapjául szolgáló földgázvagyont. A Dnyepr-Pripjatyi szénhidrogéntároló provincia az Orosz tábla nyugati részén található. Két, kőolaj- és földgáz szempontjából perspektivikus szerke- zeti egységet foglal magába; a Dnyepr-Donyeci süllyedéket és a Pripjatyi depressziót. Az első inkább gáztároló, bár területén számos kőolaj-, és gázzal kísért kőolajelőfordulás alakult ki. A másik szerkezeti egység területén csak kőolajelőfordulásokat tártak fel. A fent említett két terület közül a Dnyepr-Donyeci a leginkább perspektivi- kus. Az intenzív kőolaj- és földgázkutatás itt az ötvenes években kezdődött, az ország egyik legnagyobb gázelőfordulása, a sebelinkai gázmező felfedezése után. Ennek eredményeképpen nagyszámú, főként gázelőfordulást tártak fel, i amelyek között nagyok is vannak (Jefremovszkoe, Masevszkoe, Nyugat- Kresztiscsenszkaje stb.). Mindez lehetővé tette a gázipar intenzív fejlesztését az adott területen. A gáztermelés volumenét tekintve a Dnyepr-Donyeci i szénhidrogéntároló terület vezető helyet foglal el. Az ipari értékű kőolajfelhalmozódások széles rétegtani intervallumot fog- nak át ezen a területen — az alsókarbontól a juráig. A telepek tárolókőzetei elsősorban terrigén kőzetek. A kőolaj- és földgázkészletek legnagyobb része l azonban lényegesen kisebb rétegtani intervallumra, felsőkarbon, alsóperm ki- fejlődésekre korlátozódik. Ezek mélysége 2200 — 3800, illetve 2000 — 3000 m. ^ Az előfordulások jelentős hányada brachiantiklinálisokhoz kapcsolódik, ame- lyek szerkezeti képét gyakran lepusztulási időszakok és — a szerkezet peremén ’ kialakult — sódiapirok bonyolítják. Az utóbbi évek földtani kutatómunkájának egyik legfontosabb eredménye annak bizonyítása, hogy az alsó- és középsőkarbon képződmények ipari értékű földgázelőfordulásokat tartalmaznak. Számos új előfordulást és telepet fe- ^ deztek fel ugyanis az alsó és középsőkarbonban. Az a tény, hogy ezek a telepek igen vastagok, nagy kiterjedésűek, nagy területen, és a fúrás számára elérhető mélységben, kedvezőek a fácies viszonyok, távlatokban megnöveli annak lehe- ' Kajes: A Szovjetunió főbb kőohtj- e's jöldgnztároló területei 479 tőségét, hogy új hildgáz és esetleg kőolajtelepeket fedezzünk fel ezekben a kéj)ződményekben . A Káspi-depresszió területén századunk kezdete óta termelnek kőolajat, sódiapirekhez kapcsolódó, mezozóos rétegekből felépített előfordulásokon. Az utóbbi évtizedekben végzett regionális és kutatómmika eredményekép- pen kapott adatok arra mutatnak, hogy a só alatt, 3000 — .ónOO rn mélységben elhelyezkedő fiatal paleozóos rétegek szénhidrogénre {)erspektivikusak. A Káspi-süllyedék peremi részein végzett kutatások a jelenlegi ötéves terv folyamán új kőolajelőfordulások felfedezését eredményezték a fent említett rétegekben. A felsőperm korú, vastag sóösszlet alatt elhelyezkedő alsóperm karbonátos és terrigén kőzetek produktívak. Az itt felfedezett telepek részben a sódómok alatt illetve azok között kiala- kult antiklinális szerkezetekhez, részbeji riff szerkezetekhez tartoznak. Az utób- biak a süllyedék északi ])eremén több száz kilométer hosszúságban végig húzódó, artinszki és felsőkarbon riff övbe tartoznak. Az itt feltárt telepek csapdát alkotó ké])ződményei a magas porozitás értékekkel jellemzett alsó- perm riff kőzetek. Ipari értékű kőolajbeáramlást több helyen is kaptak a kutatók a (lej)resszió déli })eremén, a Dél-Emben.szki maximum területén található karbon mé.szkő- rétegekből, ami a szóbanforgó terület {)ers{)ektivikusságát növeli. Az Észak-Kaukázusi és Jtél-Kas])i szénhidrogéntároló provincia a Szovjet- unió legrégebbi kőolaj- és földgáztermelő területe. Egészen az ötvenes évek közepéig ez a két terület adta a Szovjetunió olajtermelésnek túlnyomó részét. Az utóbbi ötéves tervben e területek részesedése a Szovjetunió olajtermelésében annak ellenére csökkent, hogy a kitermelt mennyiség abszolút mértékét te- kintve jelentősen növekedett. A relatív csökkentés azzal kapcsolatosan állt elő, hogy a Szovjetunió más területeinek kőolajtermelése jelentős mértékben megnövekedett . A kőolaj- és gáztermelés növelését az tette lehetővé, hogy jelentős vagyonuk- kal rendelkező új kőolaj- és földgázelőfordulásokat fedeztek fel az Észak- Kaukázusi provincia harmadidőszaki és mezozóos képződményeiben, a Kaspi- tenger pliocén rétegeiben valamint a Dél-Káspi süllyedék keleti j)eremén (Dél-Káspi provincia). E területeken még jelentős eredmények várhatók, amit új kőolaj- és földgázelőfordulások felfedezése bizonyít. Az Amu-darjai szénhidrogéntároló provincia túlnvomórészében gáztároló. A kutatás intenzifikálása ezen a területen az ötvenes évek második felében kezdődött, azt követően, hogy az Amu-darjai süllyedék északkeleti ])eremének mezozóos rétegeiben számos gáztelepet fedeztek fel, köztük az egyik legna- gyobbat, a Gazli előfordulást. Ez a terület igen kedvező lehetőségekkel kecsegtet, amit alátámaszt az a tény, hogy az utóbbi években jelentős számú gázelőfordulást, és kőolajat is találtak az Amu-darjai szineklízisben. Ezek közül is kiemelkedik nagy föld- gáz vagyonával a Satlük mező, amely a Szovjetunió viszonylatában is egyedül- álló mezők közé tartozik. A terület — utóbbi években feltárt — legnagyobb gázelőfordulásai felső- jura karbonátos és terrigén képződményekhez kapcsolódnak, és mintegy 25Ü0 — 4000 m mélységben találhatók. Az előfortlulások több.sége antikliná- lisban van. Az utóbbi években azonban számos nagy földgáz- és kőolaj- telepet is találtak az Aimi-darjai provincia területén riff szerkezetekben. Mint a földtani kutatás megállapította, az egykori riff kéj)ződmények széles 480 Földtani Közlöny 106. kötet supletnentutn körben elterjedtek a süllyedék felsőjura karbonátos képződményeiben. Az a tény, hogy jelentős kiterjedésű biohermek találhatók e provincia keleti pere- mén, ahol a karbonátos rétegek és az azokat övező felsőjura sóüledékek nagy területen nyomozhatók, jelentős mértékben megnöveli a nagy kőolaj- és föld- gáztelepek felfedezésének lehetőségét. A Nyugat-szil)ériai kőolajtároló provincia hatvanas évek elején történt fel- fedezése lelietővé tette, hogy jelentős mértékben kiszélesítsük a szovjet kő- olaj- és gázipar ala])jait. Ezen a területen most is folyik a kréta képződményekben található nagy előfordxdások feltárása, ami biztosítja a kőolaj- és földgáztermelés gyors ütemű fejlesztését. Az utóbbi években a ])rovincia északi részén, alsókréta rétegekben nagy, olajszegéllyel rendelkező gázkondenzátum telepeket illetve kőolajtelepeket tártak fel. Ennek alajxján arra lehet következtetni, hogy a provincia e hatalmas területein, é])])enúgy mint a délebbre eső területeken lehetőség van kőolajtele- pek és -előfordulások feltárására. Jelentős érdeklődésre tartanak számot a Nyugat-Szibéria déli részén talál- ható újpaleozóos ké])ződmények, itt 8000 — 3200 m mélységben helyzkednek el. E képződményekből már több területen kaptunk ipari értékű kőolajbe- áramlást. Az a tény, hogy ezen a területen megtalálható a karbon és devon, nem-metamorfizált karbonátos üledékekből összetett közbenső szerkezeti emelet, rámutat annak a lehetőségére, hogy a területen lehet még egy ipari értékű szénhidrogéntároló rétegösszlet. A Léna-Viljujszki gáztároló jxrovincia területén a mezozóos képződmények- ben feltárt gázelőfordulások tölxbsége a nagy Hapcsagaj maximum területén kialakult antiklinális szerkezetekhez tartozik. Az utóbbi években e maximum területén ipari értékű földgázvagyont találtak terrigén üledékekből álló perm korú képződményekben, 3000 — 35000 m mélységben. Az a tény, hogy a pers]>ektivikus rétegek nagy területen megtalálhatók, és megvannak a megfelelő szerkezeti formák is, azt sugallja, hogy e maximum területén új, érdekes felfedezések várhatók. A Szibériai tábla nyugati részén ipari értékű kőolaj- és földgázelőforduláso- kat (köztük a nagy Középső-Botuobinszki gázelőfordulást) tártak fel a kuta- tások a mélyresüllyedt Ne])szki boltozatra települt alsókambriumi képződ- ményekben. A prodxiktív kőzetek 1500 — 2000 m mélységben elhelyezkedő terrigén és karbonátos kőzetek. A gáztelepek antiklinálisokhoz, az olajtelepek ezzel szemben litológiai csapdákhoz kapcsolódnak. Az utóbbiak ezen a terü- leten valószínűleg széles körben elterjedtek. 1974-ben, a Tunguz szineklizis déli jxeremén felfedezték az első ipari értékű gázelőfordidást, a Kujumbinszki előfordulást. A telep gáza alsókambriumi karbonátos kőzetekben található, 1900 — 2300 m mélységben. Szerkezeti szem- pontból egy antiklinális boltozat, amely a nagy Kamovszki boltozat előteré- ben emelkedik ki. Ezek a felfedezések kiemelik a Szibériai táblán található ópaleozóos rétegek pers]>ektivikus voltát. Az a tény, hogy a kambriumi rétegek ezen a területen nagy kiterjedési >en nyomozhatók, továbbá, hogy számos, szénhidrogéntáro- lásra mutató jel ismeretes a fiatalabb — szilur és devon — rétegekben is, valamint, hogy megvannak a megfelelő kőzetfáciesek és nagy szerkezeti for- mák, előtérbe helyezi a Szibériai tábla nyugati része, elsősorlxan a Tunguz szineklizis megkutatásának kérdését. Kajes: A Szovjetunió jobb kőolaj- és föld gáztároló területei. 481 Az utóbbi években végzett földtani kutatómunka eredményei lehetővé teszik, hogy kedvezően értékeljük a kőolaj- és földgázkutatás perspektíváit, és a szovjet kőolaj- és földgázipar fejlesztési ütemének gyorsítását tervezzük, továbbá a leginkább perspektivikus területek közül a Timan-Pecsora, a Káspi, az Amu-darjai, a Nyugat-szibériai, Lena-Viljujszki provinciák, valamint a Tunguz szineklízis kutatását előtérbe helyezzük. Földtani Közlöny, Bull of the Hungárián Oeol. Soc. (1976) 106. 4S2—ÍS5 Kőolaj- és földgáztároló területek osztályozása Szemjonovicft, V. V. — Namesztnyikov, Ju. G.* Rőten féld, V. M. A kőolaj- és földgáztároló területek osztályozásának gyakorlati feladatok megoldását kell szolgálnia. Alapot kell biztosítani a kutatás irányának és módszerének kiválasztásához. A területi osztályozásnak ezt a szerepét csak abban az esetben teljesítheti, ha olyan konkrét kutatási objektumok csopor- tosításáról van szó, amelyek meghatározott szerkezeti és kőolaj földtani voná- sokkal jellemezhetők. A szénhidrogénkutatási tevékenység irányításához, a kutatási módszer kiválasztásához és bevezetéséhez nemcsak a telep típusát fontos ismerTii, hanem — többek között — azt is, hogy a terület egyik vagy másik részén hogyan oszlanak el térben a szénhidrogén-fázisok. Ebből követ- kezik az egyik legfontosabb körülmény; a területi osztályozásnak genetikai alapon kell nyugodnia, olymódon, hogy szüntelenül szem előtt kell tartani a kőolaj- és földgázképződés, — felhalmozódás egybefüggő folyamatát. E fo- lyamatok külön külön való tanulmányozása egyoldalú, következésképp sem- miféle perspektívát nem nyújtó információt szolgáltat. Az utóbbi években a szénhidrogénföldtan területén elért sikerek sokban fényt derítettek a szénhidrogének keletkezési és felhalmozódási folyamatainak egyes tényezőire. A szénhidrogéntároló területek osztályozásának gyakorlatá- ban azonban ezek a genetikai szemjiontok még nem hoztak teljes és egyértelmű áttörést. Ez látható azon, ahogy felosztják a jelenleg széles körben használt legnagyobb területi egységet, a kőolaj- és földgáztároló 'provinciát és szénhid- rogéntároló medencét; továbbá a területi osztályozás belső elemein is. A kőolaj- és földgáztároló provinciákra vonatkozó elméletek fejlődéstör- ténetét vizsgálva meg kell jegyezni, hogy ezek a kőolaj- és földgáztároló me- dencékre vonatkozó elméletekhez közelítettek. Ezeket az elméleteket korábban éppen a kőolaj- és földgáztároló medencékre alkalmazták (Woodrouf, 1919; ScHiCHERT, 1919; Lilley, 1923), és leginkább Uszpenszkaja, N. Ju. vala- mint Bakirov, a. a. munkái fejlesztették tovább. Az a tény, hogy a szén- hidrogéntároló provinciák és a medencék osztályozásának módja közelít egy- máshoz, tükrözi a genetikai osztályozásra való törekvést. Ezzel együtt a terü- letbe sorolásnál a szénhidrogéntárolás igen fontos mutatói — így például a hidrogeológiai ismérvek — hiányzanak, ily módon ez a közelítés — mint be fogjuk mutatni — nem vezet a provinciák és medencék felosztásának azonos- ságához. Figyelemmel kell lenni arra, liogy ugyanannak a provinciának a tér- fogatát is különl)özőképpen határozzák meg, amivel kapcsolatban megintcsak csökken a kutatás objektivitása. Előadta a Mi'T 1974. nov. 18—19-1 Szénliidrogénföldtani Ankétján. Szemjonovics et al.: Kóolaj- és földgáztároló területek osztályozása 483 USZPENSZKAJA, Ju. H. (1972) az európai KGST országok területén a stabil táblák területét például Észak-Német, Mőziai, Ellő-Kárpáti provinciákra osztja, a mobilis övékén belül i>edig (geoszinklinális és orogén területek) a Pannon-Erdélyi, Bécsi -Morvái és Kelet-Kárpáti provinciákat különíti el. E szerint a beosztás szerint a Kárpáti elömélység például két eltérő pro- vinciába tartozik, az Elő-Kárpátiba és a Kelet-Kárpátiba. Az NDK és Len- gyelország varisztid és kaledé)nid aljzattal rendelkező táblás területei, bele- értve az ezektől elkülönülő Thüringiai depressziót, valamint az északi, sík területeket, egyetlen provinciába, a ,,Nyugat-Eurój)ai epipaleozóos táblák északi részének ])aleozóos-mezozóos és — helyenként — kainozóos szénhidro- génfelhalmozódásai” elnevezésű provinciába tartoznak. Ez egyáltalán nem felel meg a provincia meghatározásának (Uszpenszka.ja, Ju. H. 1972): ,,Nagy területre kiterjedő kiemelkedés, amely meghatározott regionális-szerkezeti elemekhez (táblán belül elhelyezkedő, ])eremi vagy hegy.ségközi süllyedék stb.) kapcsolódik, és amelyet meghatározott szerkezeti és fejlődéstörténeti vonások, valamint közös sajátosságokat mutató szénhidrogéntároló komplexu- mok jellemeznek.” ,,Az Alp-Kárpáti gyűrt rendszer hegységközti medencéinek mezozóos és kainozóos szénhidrogén felhalmozódásai”-t osztályozva Bakirov, A. A. et al (1971) nemcsak az Uszpenszka.ja által önálló ])rovinciát alkotó Pannon- és Erdélyi-medencét sorolja ebbe a provinciába, hanem a Béesi-meflencét is. Ami az Elő-Kárpáti süllyedéket illeti, Bakirov, A. A. véleménye szerint az, a kárj)áti flissel együtt, egyetlen, mezozóos és kainozóos üledékké])ződéssel jellemzett provinciát alkot. A kőolaj- és földgáztároló medencék felosztása tükrözi legteljesebben a te- rületi osztályozás genetikai megközelítési módját. A szénhidrogének létre- jötte és felhalmozéxlása olyan medencékben történik, a fennmaradásuk, a telepek konzerválódása olyan medencékben biztosított, amelyek hosszú rit- kábban rövid, intenzív kiegyenlített süllyedéssel jellemezhető de])ressziókhoz kapcsolódnak. Éppen ebben, az utóbbi években jelentős sikerekkel fémjelzett irányban folyik a kőolaj- és földgáztároló medencék kutatása, tanulmányo- zása (Vasszojevics, N. B.; Vüszeckij, 1. V.; Jeremenko, N. A., Makszi- MOV, Sz. P.; Olenin, V. B.; Hain, V. E. stg.) . A kőolaj- és földgáztároló medencékkel foglalkozó koncepciót Brod, I. O. (1964), a moszkvai egyetem professzora dolgozta ki, abból az elképzelésből kiindulva, hogy a süllyedés vezető szerepet játszik a szénhidrogének kialaku- lásában és a tele]) vízzel való kapcsolatában. Brod, I. (). elméletileg megha- tározta a kőolaj- és földgázfelhalmozódások területi elterjedésének alaj)vető szabályszerűségeit. Általánosságban feltárta a telepek kéj)ződési mechaniz- musát, valamint a telepek ké])ződése és a különböző szerkezeti elemtíj)u.sok- kal jellemezhető kőolaj- és földgáztároló területek kiterjedése közti ka])- csolatot. A kőolaj- és földgáztároló medencék méreteikben, valamint a jelenlegi szer- kezet által kialakított, szénhidrogén-genezisre alkalmas, vastag üledékes rétegösszlettel kitöltött süllyedék felépítését és geológiai fejlődéstörténetét tekintve különböznek egymástól. A kőolaj- és földgáztároló medence nemcsak tektonikusán kialakult süllyedék, hanem egyben geomorfológiai szempontból is depresszió, és é]>pen annyira üledékgyűjtő medence is mint amennyire önálló artézi medence. Brod, I. ü. szemléletes megállapítása szerint a kőolajtelepek cseppek a felszínalatti vizek óceánjában. Ezért a kőolaj- és földgáztároló nie- 484 Földtani Közlöny 106. kötet suplernentum dencék kutatásánál éppoly nagy jelentőséget tulajdonítunk a szerkezeti kő- zettani és más tényezőknek, mint a hidrogeológiai paramétereknek. A kőolaj - és földgáztároló medencét az artézi rendszer szerves részének tekintjük, ameny- nyiben a természetes tárolók csapdáiban végbemenő kőolaj- és földgázfelhal- mozódás egy nagy víznyomásos rendszer alkotórésze. A kőolaj- és földgáztáro- ló, valamint az artézi medencék közti kapcsolat mindenekelőtt a vertikális tagolódás azonos voltában nyilvánul meg. (PoLÍszTEy, L. A.; Uszkovszkij, Ju. A. stb.). Az olyan paraméterek mint a hőmérséklet-, a kőzetek diagenizált- sági foka-, a szervesanyag átalakultságának mértéke-, a víz sótartalma- és a kezdeti rétegnyomás vertikális változásának jellege lehetővé teszi, hogy sok medence esetében három szintet különítsünk el, amelyekbe valamennyi rétegtani-kőzettani komplexum és az ezeknek megfelelő víztároló- és víznyo- másos rendszer beletartozik. A medencékben ily módon szabályszerűen követik egymást a szénidrogénképződés folyamatai, a migráció, a telepek kialakulása és lepusztulása. A kőolaj- és földgáztároló medencéken belüli osztályozás a kőolaj- és föld- gáztároló területek genetikai osztályozásának folytatása, és ez is nehéz fel- adat, amennyiben igen sok kőolaj- és földgáztárolási tényező figyelembevéte- lével kell végezni. Jóllehet ezek a tényezők különbözőek — mint bebizonyoso- dott — két különböző, de egymással kapcsolatban levő jelenséget jellemez- nek; egyfelől a szénhidrogének képződését, másfelől ezek felhalmozódását. Az elmondottak jelentik a kiindulási pontot a medencék két fő irányban tör- ténő osztályozásához. Ezek közül elsőnek mindenekelőtt a különböző geológiai fejlődéstörténettel, következésképpen különböző korú medencealjzattal, különböző vastagságú, összetételű törmelékes üledékösszlettel jellemezhető, eltérő rétegtani szintek- ben tároló, hidrogeológiailag elkülönült, túlnyomórészt kőolaj- és földgáz- tároló vagy földgáztároló (rész) területekre való beosztást vesszük szemügyre. A (rész) terű letek a kőolaj- és földgáztároló medencék felosztásának legna- gyobl) egységei. A (rész)területeken belül körzeteket (rajonokat) lehet kije- lölni. Felosztásuk alajíjául meghatározhatunk részben bizonyos, a (rész)terü- letet jellemző ismérveket; kiváltképpen olyat mint pl. a földtani fejlődéstör- ténet. A körzeteket a kőolajra és földgázra való perspektivikusságuk mértéke különíti el egymástól. A kőolaj- és földgáztároló medencék osztályozásának másik iránya a kő- olaj- és földgáz felhalmozódások lokális és regionális kategóriákba, különböző tí])usú csapdákkal jellemzett részterületekre való felosztással kapcsolatos. Az első osztályozás típus a kutató-feltáró munka stratégiájának, a második típus a kutatás taktikájának meghatározását teszi lehetővé. A fentebb bemutatott alapelvek figyelembevételével elvégeztük az európai szocialista országok területén a kőolaj- és földgáztároló medencék felosztását. Ez a terület nagyon bonyolult és változatos geológiai felépítésű. Hozzátartoz- nak a táblás területek (karéli-, bajkáli-), és a paleozóos (kaledonid és varisztid) gyűrődések területei, továbbá a Kárpát-Balkán-Dinarid gyűrt rendszerből, a hegységelőtéri előmélységekl)ől és a hegységközi medencékből álló bonyolult felépítésű alpi zóna. Bonyolultságát figyelmen kívül hagyva, vagy még pontosabban, éppen ennek köszönhető módon, az eurójiai szocialista országok területe nagyon alkalmas a területi beosztás elvégzésére. Részben vagy egészben 11 kőolaj- és földgáz- tároló medence esik erre a területre. Ezt all medencét három csoportba lehet Szemjonovics et al.: Kőolaj- és földgáztároló területek osztályozása 485 sorolni; a táblás területeken levők, az al])i gyűrt területeken levők, és a vegyes I kifej lődésűek, ideértve a táblás illetve gyűrődéses területekhez közvetlenül ! csatlakozó területeket. A medencék töl)bsége bonyolult feléj)ítésű, heterogén i; (Közép-Európai-, Pannon-, Elő-Kárpáti- Balkán-medence stb.). Az elemzés 1 eredményeképpen több medence határait, térfogatát pontosabban meghatá- I rozták, néhány esetben genezisüket is. így ]>éldául kialakult az az elképzelés, i hogy az Elő-Kárj)áti süllyedék északi része és a Kárj)átok belső flis öve egy I kőolaj- és földgáztároló medence; vagy j)edig a Thüringiai kőolaj- és földgáz- ü tároló medence, amelyet korábban hegységkíizi medencének minősítettek, táblás területen kialakult medencének tekintendő. Az egyes kőolaj- és földgáztároló medencéket, mindenekelőtt a bonyolult felépítésűeket, a korábban ismertetett ismérvek alaj)ján kőolaj- és földgáz- tároló területekre és körzetekre osztottuk fel; a Közéj)-Európai medencében, az ősi táblán a Balti kőolaj- és földgáztárolé) terület (körzetei: a Klaij)ed.szki és a Pregolíszki stb.); a varisztid és a kaledonid gyűrődés területének meg- felelő kőolaj- és földgáztároló terület (varisztid terület körzetei például Al’tmark, az Elő-Szudétai monoklinális). Önállónak tekintjük a — feltehetően bajkáli medencealjzattal rendelkező — Kelet -Elbái masszívumot. Ilyen terü- leti felosztást a többi medencében is eszközöltünk. Sok, a felosztás ahi))elveiben i’ejlő, fontos ismérv megjelenik az euró|)ai szo- cialista országok kőolaj- és földgáztároló medencéit ábrázoló, a KCíST tagor- szágok szakembereivel közö.sen szerkesztett térké])cn. A térkéj) feltünteti az üleclékes rétegösszletek vastagságát, aljzatának korát. A táblás területeknek az alj)i orogén zónát, a hegységközti medencéket, köztük az alpi gyűrt alja- tot, a köztes tömegek lc])clszei’ű üledékes fedőjét és az eltemetett varisztidá- kat. Különleges módon osztjuk fel a köztes tömegeken kialakult hegységközti medencéket, ahol hiányzik a harmadidő.szakinál fiatalabb üledékes takaró, az alpi előmélységeket , valamint táblás területeken kialakult medencéket. A vizsgált terület néhány medencéjének sajátossága a gyűrt aljzat kőzetei- nek enyhe metamorfózisa, ami — mint az anyag mutatja — perspektivikussá teszi ezeket a területeket a szénhidrogénkutatás szempontjából. Különösen pers])ektivikusak a hegységközti medencék ])aleogén és mezozóos üledék össz- letei (Bécsi-, Adriai- Kár])átontúli-medencék), továbbá az Elő-Kárpáti süly- lyedék a Cseh-masszívum délnyugati oldalán. A bemutatott területi o.sztályozási alapelvek lehetővé teszik a konkrét ku- tatási helyek kijelölését, és lehetőséget nyújtanak arra, hogy megala])ozot- tabban alakítsuk ki a kutató- és a kőolaj- és földgáz kutató és feltáró tevékeny- ség irányvonalát. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1976) 106. 486 — 494 A szénhidrogénkiitatási információs rendszerek fejlesztésének problémái Dóczi András — Maros István (4 ábrával) I. Bevezetés, célkitűzés A szénhidrogén-ipar egyik legbonyolultaldí ágazata a szénhidrogénkutatás, amely a földtani modell kialakításától kezdve a felszíni geofizikai (szeizmikai) tevékenységet a mélyfúrásos munkákat, a földtani értelmezést és a reservoir- fizikai tevékenységet egyaránt magában foglalja. A kutatási munka alapja azonban az a geológiai tevékenység, amelyet szénhidrogén-geológiai kutatásnak nevezünk. Az 196()-as évek vége felé a megnövekedett kutatási feladatok arra ösztö- nözték az Országos Kőolaj és Gázijjari Tröszt kutatásvezetését, hogy a mű- szaki-szakgeológiai fejlesztés mellett, illetve ennek figyelembevételével meg- kezdje, a döntéselőkészítés modernizálását. A feladat megoldására a Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem Földtani Szervezeténél létesült részleg vállalkozott, melynek munkájához — vállalko- zóként a NIM IGÜSZ Operációkutatási Főosztálya is csatlakozott. Az előadás célja, hogy megvilágítsa azokat az elképzeléseket, amelyekkel az információs rendszer modernizálása, a modell megtervezése és bevezetése során szembekerültünk, hiszen egy S2)eciális, ala])vetően a geológia sajátossá- gaira é]jülő rendszer elkészítése volt a feladat. Itt kevésbé egzakt területekkel is találkozunk, ahol jóval nehezebb azoknak a módszereknek az alkalmazása, amelyek a műszaki-közgazdasági rendszerek szervezése során beváltak, és könnyen adaptálhatók hasonló vagy közel hasonló területeken. II. A rendszer korszerűsítése A rendszer modernizálását két irányban kellet megoldani: 1. adattárolás, 2. értelmezés- előrejelzés területén. Mindkét terület elektronikus számítógép alkalmazását követeli meg. Egy- részt azért, mert nagymennyiségű adat kezelését, tárolását kell megoldani, mási'észt az igen szerteágazó értelmezési munka bonyolult, egyedi matema- tikai módszerek kidolgozását és alkalmazását kívánja meg, és ezek számítása kézi úton már nem lehetséges, ill. igen hosszadalmas lenne. 7. Az új adattároló rendszer három különböző típusú, de egységessé kap- csolt modulból áll. így lehetővé válik az egyes bh)kkok önálló használata is, és a kétirányii javítás is megoldott (1. ábra). A kutatási dokumentációs tár anyaga jjeremlyukkártyarendszerre került, amely a na])i o])eratív értelmezési munkát hatékonyan képes kiszolgálni, és egyúttal az elektronikus tároló fel- D ó c z i — M (I r o ,utja az ö.sszeé])ítő programnak, amely az említett nagy rekordokat tartalmazó file-t készíti el, szintén mágnes- szalagra. Ez a szalag lesz végül a kutatási adattár első fázisa, amelyről a le- kérdezés a EIND-2 rendszerrel történik. A ,,mammut” hosszúságú rekordszer- kezet, szakmai követelményeink — amelyek nem teszik szükségessé az ,, azon- nali” hozzáférést — és nem iitolsó sorban j)énzügyi megfontolások alapján a mágnesszalagos tárolás mellett döntöttünk. 488 Földtani Közlöny 106. kötet suplementum Adatok felvitele magnesszalagro „NXOl adat" (m sz =munkaszalag) Reszrekordok formai hibáinak ellenőrzése „NXOl -jÓ adat" Rendezés ,,NX03-KUTADAT''(régi) (Fr-régi file) Karbantartas ,,NX03-KUTADAT''(új) (Fu = új file) Biztonsági másolat készítése „NX03-KUTADAT" (Új, duplikált) (Fd=új tile másolat) Összeépítés „NX- KUT-FINDZ" 2. ábra. A felviteli rendszer folyaniat-ábnija Fii/. 2. Flow cliart of tlie System of feediny in A rendszer igen jó regionális elérést, de természetesen egyedit is lehetővé tesz, mint azt a kísérleti anyaggal feltöltött modell is igazolta. Megemlítjük, hogy a rendszert jelenlegi állajtotában még nem tekintjük véglegesnek. A fej- lesztésnél az egyik cél, hogy a szolnoki székhelyű vállalat az operatív munka végzéséhez fontos információkat rövid úton, Datex kajtcsolat útján meg tudja kajmi a l)udai)esti számítóközitonthól. Az oda-vissza telex-kajicsolat közvetlen megvalósítása a FIND lekérdező rendszer alkalmazása esetén nem oldható meg. A FIND rendszer egy másik korlátja (a megengedett maximális rekord- hossz 4096 karakter) ugyancsak gondot okoz. A jelenlegi elképzelések alapján úgy tűnik, hogy a 4096 karakteres rekordhosszúságot jelentősen túl kell lépni. A felmerülő igények kielégítését az ICL DMS rendszer felhasználásával kíván- juk megoldani. Itt ugyanis lehetőség van arra, hogy az eredmények olyan i D ó c z i — M áros: A szénhidrogénkiüatási információs rendszerek . . . 489 , lyukszalagon jelenjenek meg, amely közvetlenül befűzhető egy megfelelően előkészített telex berendezésbe, lehetővé téve a direkt adattováljbítást. Más- I részt az ICL DMS rendszerben a rekordhossznságra nincs megkötés, így a fej- { lesztés — a gyakorlat diktálta józan határokon belül — megvalósítható. I 2. Az értelmezés-előrejelzés területén alapvető törekvésünk, hogy az egyes I tevékenységeket, funkciókat automatizáljuk. E törekvést megkönnyíti az- t elektronikus adattár léte mert az egyes műszaki számításokat végző jn-ogram- csomagok összekajicsolhatók, és így adatigényük közvetlenül az adattárból kielégíthető. Ugyanakkor le kell szögezni, hogy a geológiában véleményünk szerint tel- jesen automatizálható funkciók nincsenek. E megálla])ítás egyrészt adódik a már említett ,, alacsony fokú egzaktságból”, másrészt abból, hogy a .szaktudo- mányban a matematikai módszerek elterjedése igen nehézkes, és ez a jövőre nézve sem mutat változó tendenciát. Alapvető törekvésünk volt, hogy a tér- képszerkesztési, készlet becslési és előrejelzési feladatokat automatizáljuk. A legfontosabb feladat a szerkezet-megállapítás, térképszerkesztés, rétegazo- nosítás, készletbecslés gépi változatának kidolgozása. E mellett érvényesült az a törekvés, hogy a rendelkezésre álló könyvtári programokat is kihasznál- juk; a későbbiekben látni fogjuk, hogy ez a statisztikai programok esetében sikerrel is járt. A kidolgozott programrendszer, amely a műszaki számításokat végzi, több részfeladat megoldására alkalmas. Rétegvastagság -meghatározás , rétegazonosítás A különböző kutatófúrásokból nyert adatok alapján meg kell határozni bizonyos rétegek vastagságát, és azonosítani kell az ugyanabból a rétegből származó mintákat. Ez természetesen a kőolajat vagy földgázt tartalmazó rétegek esetén a legfontosabb. Ezáltal képet kapunk arról, hogy az egyes ré- tegek mely kutakban fordulnak egyáltalán elő, és ott milyen vastagok. Ezen információk segítségével kell az egyes telepek határvonalait meghatározni, a rétegvastagságot is ismeretlen helyeken megbecsülni, és ezekből kiszámítani a telep szénhidrogén- vagyonát. A rétegazonosítás feladata meglehetősen bonyolult, és csak bizonyos sta- tisztikai értelemben vett pontosságot lehet elérni. A kidolgozott rendszer első változatában a problémát a következőképpen oldottuk meg. A kutatófúrások során minden kútban megmérték a fizikai jellemzők értékeit bizonyos mély.sé- gekben. Ezeknek a paramétereknek az értékét a nem mért helyeken pf)lino- miális interpoláció segítségével határoztuk meg. A geológiailag azonos rétegek- ben ennek a paraméternek az értéke közel ugyanannyi. Ez azt jelenti, hogy a különböző kutakban a közel azonos értéket adó helyek (mélységek) nagy való- színűséggel ugyanazt az anyagot tartalmazzák, tehát ugyanahhoz a réteghez tartozónak lehet tekinteni. Vannak természetesen bonyolultabb esetek is, amikor egy kúton belül több helyen van ugyanaz a kőzet, illetve szomszédos kutakra mondható ez el. Ilyenkor nem egyszerű és automatikus az összetar- tozó rétegek meghatározása; a kapott információk segítségével emberi be- avatkozásra, megfontolás útján történő rétegazonosításra van szükség. Egy szénhidrogént tartalmazó réteg bizonyos pontjaiban — a kutatófúrásokban — ily módon ismerjük a réteg talppontjának és tetőpontjainak abszolút magas- ság koordinátáját, és egyben a réteg vastagságát is. A rendszer második vál- 3 Földtani Közlöny 490 Földtan Közlöny lOfí. kötőt suplementum tozatának kidolgozását a fizikai jellemzők mérésére alkalmazott új technoló- giák és az így szerezhető ekvidisztans ])ontokV)an mért adatok teszik lehetővé. E modell részletesebb ismertetésére azért van szükség, mert megfelelő alkal- mazása esetén kiküszöbölhető — a CH tárolón belül — a földtani korreláció- ban alkalmazott közvetett, szubjektumhoz kapcsolódó rétegazonosítási el- járás. A modell lényege, hogy minden fúrásban, a vonatkozó tároló interval- iundian folyamatosan rendelkezésre állnak a fizikai jellemzők mért vagy szá- molt adatai, és így ezek alkalmasak arra, hogy többdimenziós statisztikai vizsgálati módszerekkel összehasonlítsuk a tároló jellemzőit horizontálisan és vertikálisan is. A vizsgálatot horizontális irányban kezdjük és terjesztjük ki úgy, hogy az egyes kutakban található jellemzőket kútj)áronként haladva hasonlít jid\, keresve a szignifikáns eltéréseket, majd ugyancsak horizontáli- san haladva a mező két, szemben levő szélső ])ontjából befelé haladva az előző módszerrel területeket hasonlítunk össze. Az előzőekben vázolt eljárást a vertikumban kiterjesztve — egy vizsgálati ciklusban 1 — 10 méterrel, a tároló vastagságától függően — ismételjük a tároló tetejétől a talpáig. E módszerrel a tároló homogén részei inind függőleges, mim! vízsintes irányban elkülö- níthetők a fizikai jellemzők kizárólagos figyelembevételével, és ez nemcsak a földtani azonosítás tárolón belüli axitomatizálását jelenti, hanem lényegesen pontosabb információk állnak rendelkezésre a későbbiekben ismertetendő készletbecsléshez is. Géjyi térképszerkesztés Feladatunk itt valójában az, hogy meghatározzunk egy kétváltozós függ- vényt, amelynek egy tetszőleges, de ,, értelmes” helyen vett helyettesítési ér- téke megadja a helyhez tartozó, keresett koordinátát. A megoldást szolgáltató program ennek a kétváltozós függvénynek a meg- határozására két módszert használ. Az interpolációs eljárásnál az alappontok- ban — a kutatófúrásokban — a függvény helyettesítési értéke megegyezik a mért értékkel, míg egy tetszőleges ))ontban az ehhez a ponthoz közeli állapo- tokban felvett függvényértékek súlyozott figyelembevételével kapjuk meg a keresett értéket. A képletben a közeli alaj)pontok értékei nagyobb, a távolab- biaké kisebb súllyal szerepelnek. Az interpolációs függvény alakja nem anali- tikus, és a ,, közeli” alaj)])ontok megkeresése elég munkaigényes lehet. Lehető- ség van arra, hogy ne inter])olációs függvényt, hanem trendfüggvényt hatá- rozzunk meg az említett célra. Ez valójában a keresett felületnek egy kétvál- tozós polinommal való lehető legjobb közelítését jelenti a legkisebb négyzetek elve alapján. A trendfüggvény előnye, hogy analitikus formában felírható, és a vele való számolás viszonylag gyors. Hátránya viszont, hogy még az alappontokban sem biztos, hogy a mért értéket reprodukálni tudja, alacsony fokszám esetén nagyon ,, kisimítja” a felületet, magas fokszám esetén pedig számítástechnikailag nehezen kezelhető a függvény. Az említett program a fenti kétfajta függvény bármelyikét meg tudja ha- tározni, és az adódó kétváltozós függvényt a számítógéj) sornyomtatóján ki- rajzolja karakteres szintvonalas formában. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ábrázolt tartományt feloszlatja kis téglala])okra úgy, hogy számuk víz- szintes irányban 120 legyen. A függőleges irányú skála ebből egy 1 és 2 közó eső konstans szorzóval adódik. Ezek után a tartományra ráfektetett téglalap- rács rácspontjában a program kiszámítja a függvényértéket (interpolációs D ó c z i — M áros: A szénhidrogénkutatási információs rendszerek . . . 491 3.S1500t»05 3.6<>OOOE*OS t 3*65250C^05 kkkkkkkit * kki BC 0 khkkká$ikkkkkkkikkhátkkkkAAkkkhkkkkkkkkkkkkkhkkkk^^hkm kkkkkkk CB BCOEEC kkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkk ***“* DE te A»»*MMA*** »A***»AA«»»AA****A*AA****A»**J*M*»*. r re e B AAAAAA aAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA rrrr CB 6886 AAAA B AAAAAAAAAAAAAAA£AAAAAAAAAA»AAA E DC 0 OC 6 66 8 9 obaAAAAAAAAAAAAAEAAAAAAAAAAAAAAA CB C 0 C B CCC 66 B D c aaaaaaaaaaaaaeeaaaaaaaaaaaaaaa AAAA COO EE OODOC S8BB CO 8 3.66800E«05 J.67780C»08 3.690D0E»0S J.TBZ50€‘0» O.S9SE5EA08 #.5850AE»0e 0.88ABAE*6« AAA BB D 6.5966ZE‘06 kkkB NH G C 1 0.594i.ZE‘06 kkkB HHHHH G FI 0.594Z1E ‘06 k 8 K HH G r 8>59400E*0G B C I 6.5937B£‘86 e GX 11 H ECFCO í.59358£‘06 CG I B 8.593S7E‘06 B H GFE 0 0.59317E‘06 9 C 1 [10 CB 8.59Z»6E‘06 kkkk 00 B9 0.59Z78E‘06 kkkk C G D S B.59Z5kE*8B kkk CG G OCB O.59Z33E‘06 k HH GFE C 0.59llZt‘06 BB CO GGG C 0.5919ZE‘06 kk BOF F 8.59l7l£‘66 kkkkkk D rp rr O.B9150E‘06 kkkk eco GGG a.991Z9E‘06 k e C 0 G 0.59108E‘06 6 ccrxccc F AAAAAAAAA C AAAAAAAAA AAAAAAAAA BBB aaaaaaaaaa lAAAAAA AAAAAAA AAAAAAAAAAAAA e AAAAAAAAAAAA EOCCCOE EEEEEE 0£ EEF BCE FFEE S EFFFF DEFF B £ CBB EOCB CB EO EEEFF E OC 8CEF 08 AAAAAAAAAAA 8C ECO C BB6 D E 8. 880B7E *06 0.5<)OBrE*06 а. 580A6E >06 J.580?5E»06 g.SBC OAErOB 0.86863006 0. 5686ÍE *06 0. 668ABE*06 0.58821t*06 O.Sa900E*06 0.566780 06 0. 5605SE«06 0. 56637C • 36 0.566irE*06 0. 58786t »06 O.56775E*06 б. 5f75i..C*06 6.587 3JE *06 0.5871ZE*06 0. 50691E ‘06 e.56671E*06 0.56650C*06 0. 566Í9E‘!)6 0.5«508E»06 0.58587E‘05 0. 58566C ‘06 BBBBBB AA C AAAAAA I AAAAAAAAAAA CO AAAAAAAAAA 6 0 AAAAAAAAAA 0 AAAAAAAAA B AAAAAAAAA BB aaaaaaaaaa B AAAAAAAAAAB 0 C BB 89 BBB DE ££ F B AAAAAAAAAAAA BB E B AAAAAAAAAAAA E E AAAAAAAAAAAAAAA FFKEO BBBB AIAA E r.GCFEOCB E CeCCG DB B EE CG F 86 B BB CC C G 6 E C EBBSBBC KH G FED B B OF MM GGG FFF E BC FF EF G G EF AAAAAAAAAAAAAAA BB 8B B GCC AAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAA CEFF aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa coooo AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA 8 CC AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA BB AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAA AAAAAAA AAAAAAA AAAAAA AAA AAAAAAAAA AAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAA AAAAAAAAA AAAAAA A AAAA AAA AAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAA AAAAAA AAAAAAA AAAA AAA AAA AAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA 8 C E AAA AAAAAAA AAAAAAA AAAAAA AAAAAAA AAAAAAA AAAAAAA AAA AAA tkkkkkkkkkkákkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkk c t aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa B B AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAA AAAAAAAAA AAA AAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAA AAA A AAAAAA A AAAAAAAAAAAAAAA AAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAA AAA AAAAAA A AAAA aaaaaaaaaa AAAAAA AAAAAaAAAAAECEAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAA eAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAA AAA 8 0C8AAAAAAAAAAAAAAAAA bed AAAAAAAAAAAAAAAAA BB CE CB AAAAAAAAAAAAAAAAA COEFF £ DC AAAAAAAAAAAAAAAAA E E £ 8 AAAAAAAAAAAAAAAAA G e DCB AAAAAAAAAAAAAAAA g AAAAAAAAAAAA 6668818 AAAAAAAAAAA EB CCC BBB AAAAAAAAA EGE 0C39B98 AAAAA C CCE 9 0 B AAAAAA AAIA BCEF FED D E AAAAAA AAAAA B8BC FF GO E 8 AAAAAA AAAAAAAAAAA BCE FC 0 B AA AAAA BBCOt FG G BBBBB86BBB A BBC 0 6 086 CC CB 8 BB FEEEE E 6 9CEF eCGC F BB 8C E FGGGGF BBB B C CC GG ( C BB 8 B CC FE CCCCC 666B 0 CFF E C 36 BB 0 FF DC B BBBB CO BBB BBB CCO 0 BB A 8B8B0 0 AAA BB^ F DB AAAA D F F B AAAA C CDCB A 8 EF MH 8 B BBB DE 0 6 C B G E DCB G CF • E C G G FF FE EFFFFF G G CO EF G BC 0 OEF AA BB 8 B BBB BB B 0 B OC B FEOC FOC BBB G EO BBB M FO BBBB HM C DC B F GG F C B C DEFF B BC 0 E 000 B F CCC 0 E M 06 F FFFFFEEE G FFECB GG GB E 6 FFF CGCGGFE 0 BC E F FF OOC 8 B COOOO 0 CC BBBBB ee CB V 0 LAJ (Sít t MINIMUMA. 0.361500t‘06 LEFESFOZ* 0.125000t‘03 MINIMAIIS SZV« 0. 00000t‘00 GEOl > X HAXIMUMA= 0.3711EE‘06 MAXIMÁLIS SZ»* 0.1B000£‘02 SZV-F TÁVOLSÁGA. 0.10000E‘Ot 0, OOOO OOE ‘00 8.Z89000E.01 O.G900 aOE»Ol 0.600D00E‘81 a.ooaaooE‘01 o.ioaoooE‘02 0, 1Z00 0 0E‘0Z o.ivooooftoz 0 . 1890 0 0E‘02 0. 1800 0 3£‘8Z 0.Z090 0 0E‘0Z O.ZZDOOOE‘OZ o.ZLoaooE‘OZ 0. Z6OO«OE‘0Z 0. Z80000£*02 3. ábra. Térkép sornyomtatón készítve vagy trendfüggvény), és hozzárendel valamilyen jelet a sornyomtató jelkész- letéből. A függvény kozépértékének a ,,0” karakter felel meg, az ennél nagyobb értékeket az ,,1”, ,,2”, stb. szám karakterekkel ábrázolja, míg a kisebb érté- keket az ABC karaktereivel jelöli. Nyomtatáskor jelmagyarázat készül arról, hogy melyik kinyomtatott karakter milyen értékű szintvonalnak felel meg. 3* 492 Földtani Közlöny 106. kötet suplementum M=1 25 000 A sornyomtatón készült szintvonalas térkép felbontása elég finom volt ahhoz képest, amilyen sűrűn és amilyen pontosan a mérési adatok rendelke- zésre álltak. Hibája volt, hogy nem felelt meg a hagyományos térképábrázo- lási konvencióknak, és így nem volt elég ,, olvasmányos”. Szükséges volt ezért a programot olyan irányban továbbfejleszteni, hogy a szintvonalas térképet ki tudja rajzolni az időközben rendelkezésre álló plotteren. Miután a plottert az MTA SZTAKI CDC 3300-as gépen tudtuk csak kihasz- nálni, ezért gyakorlatilag át kellett írni a programot az Akadémia gépére. Az elkészült PLOTERKE nevű programban már csak az interpolációs térkép meghatározásának lehetőségét hagytuk meg, a gyakorlati igényeknek meg- felelően. A program a szintvonalas térképet sornyomtatón és plotteren egya- ránt szolgáltatni tudja (3. és 4. ábra). Az eddigiek alapján belekezdhetünk az egyik legfontosabb feladatba, a vizs- gált telep szénhidrogén vagyonának becslésébe. Leegyszerűsítve a feladatot azt mondhatjuk, hogy a lencseszerű telep alsó és felső határoló felülete által D ó c z i — 31 a r o s: .4 szénhidrogénkutatási információs rendszerek . . . 493 bezárt térrész térfogatát kell meghatározni. Ez történhet iigy, hogy előbb ki- számítjuk a két felület metszésvonalát, amely a telep határát jelenti, majd a kapott térrész térfogatát kettős integrállal meghatározzuk. Ez a gyakorlatilag is kissé nehézkes módszer nem bizonyult kellően pontosnak elsősorban azért, mert sem az interpolációs sem a trendfelület nem ad elfogadható pontosságú becslést a tartomány széle felé. Ezért azt a ,, korszerűtlenebb” megoldást választottuk, hogy a tartomány határát a geológus szakemberek az elkészített szintvonalas térké2iek elemzése után szerkesztéssel jelölik ki. Ez a szintvonalas térkép a rétegvastagsági ada- tok alapján készült. Az így adódó tartomány matematikailag igen kellemetlen, mert nemcsak hogy nem konvex, hanem az is lehet, hogy többszörösen össze- függö. A térfogatszámítást a NA’UL jelű j)rogram végzi el az alaijjjontokban meg- adott vastagsági adatok és a megadott telephatár ismeretében. III. Összefoglalás IVIint az előzőekből látható, az OKGT szénhidrogénkutatás vezetése az iparban közvetlenül felhasználható, az egyes nélkülözhetetlen információfel- dolgozási eljárások modernre való kicserélésére adott megbízást. Ez azt jelen- tette, hogy átgondolt, hosszú távú, a szénhidrogéngeológiai kutatás nagy ré- szére kiterjedő információs rendszer fejlesztést kell megvalósítani, amelynek eredményei gazdaságosan alkalmazhatók. A fejlesztés gerincét a múltban és a jövőben is az adatkezelő, tároló rend- szer képezi. A modern, rugalmas és különféle követelményeknek eleget tevő adattár alaj^vető kérdés egy olyan iparban, ahol folyamatosan változó, és ezzel párhuzamosan a tevékenységet folyamatosan változtató adatok kezelése, értelmezé.se, tárolása ala})vető jelentőségű. Irodalom — References Geofile System 1971. Houston, Computer Processor Ltd. Meekiam, D. P.: Geologic Eesearch I. Kansas Honeywell Inc. — BISAD Budapest, 1971. New Ideas, New Methods, New Developments, Houston, 1963. International Oil and Gas Educational Center Debanné, J. B. (1971): A Model fór Continental Oil Supply and Distribution. üniversity of Ottawa Kiss I. (1970): A gazdasági rendszer-szervezés alapjai. Budapest Kniith E. (1971): Valószínüségszámítás, matematikai statisztika és alkalmazásai a földtanban. Budapest Krumbein-Graybill (1965): An Introduction to Statistical Models in Geology. New Yoek NimigOszi- Szerződéses munkák 1970—71 — 72. Newendorp, P. D. (1972): Bayesian Analysis. A Metbod fór Updating. SPE-AIME. Problems of developing information system.s in hydrocarbon prospecting A. Dóczi — I. 31 áros The significance of hydrocarbon prospecting lias considerably increased nowadays. Primary principle today is to ensure a higli efficiency of the very expensive exploratory and prospecting activities. The necessity fór having an up-to-date information System enhancing this now become nnambiguons and projeets have been started with an aim at inpementing these in the practice, the necessaiy technical requisites having been grant- ed. The System thus far developed represents essen tially a Central data bank which is to supply informations fór geological explarotory and prospecting proj'ects. 494 Földtani Közlöny 106. kötet suplementum The new data storage System consists of three modules of different type, bút linked i up intő a uniform system. Thus it will be possible to use single blocks independently, and the problem of bidirectional repair has been solved. The information of the exploratory i documentation bank is entered in an edge-punched eard system whieh is able to handle I efficiently daily interpretation jobs, serving, at the same time, as a base fór the recharge j of the electronic data bank. Unlike known in generál practice, a very long system of re- cording has been needed, fór our basic reference point is the „oil well”, and as the following | characteristic data groups have to be reaehed both from the indivddual and régiónál i viewpoints : — data on the enterprise carrying out the exploration and prospecting work, — the eharacteristie geodesic and geologieal data of the well, — technical basic data, — data on the hydrocarbon reservoirs intersected, — time and other data on the drilling rig, — project-lev^el data on the equipment built in, — production tests performed, — economic-financial data. The System can be operated in a flexible way, being based upon the ICL library. As alrea;dy mentionod, the data bank pro\’ides Services fór a system of prospecting- interpretation programs. The aim of this system has been to promote geologieal exploration and render it more exact. It has been considered advisable to compose it, and/or develop it, from such part- programs whieh can be used alsó independently, bút whieh, when combined, will be completely and ,,smoothly” adapted to the process of interpretation of hydrocarbon prospecting data. The system contains the following essen tial programs: — With the aid of a statistical model fór the identification of formations the heterogeneity of the productive horizons can be examined up to a maximum of 400 wells and 200 m thickness. — Structure analyzer. By fitting the trend surface, one can determine the main trend of the structure; on the hasis of divergency testings, unconformities, structural dis- turbances, etc. can be located. — Drafting informative maps, plotting (by plotter). — Volume estimation. The reservoir rangé is integrated by different techniques (Simpson cubature, Monte-Carlo method) and the hydrocarbon-saturated volume is determined. As evident from the foregoing, the task to solv'e has consisted of exchanging the indi- vidual, indispensable information processing techniques fór up-to-date ones. The main stream of the development project consisted of the pást and will consist in the future in the datastoring and handling system. To have an up-to-date, flexible data bank suitable fór ineeting various requirements is crucial ins such an industry, where data continuously changing and consequently, continuously modifying the activities have to be processed, interpreted and stored. As shown by the experiences gained hitherto, our development projects are realistic, consisting of further automation and wider applications of the bifunctional system comp- rising data storage on the one hand and interpretation-prognosis on the other. Földtani Közlöny, Hull. of fhe Hnnyarian Geol. (1976) 106. 495 — 602 A szénhidrogéiikiitatók számára javasolt áj érdekeltségi rendszer, mely összefügg a kutatások átján létrehozott potenciális néjígazdasági eredménnyel II orvai Adóm (ö ábrával) 1. Helyzetfelmérés Ahogy közeleg a negyedik ötéves terv utolsó esztendeje, a vállalatoknál és üzemeknél egyre több szó esik a következő tervidőszakról és a jövőről. Különösen így van ez a kőolaj- és földgázbányászatban dolgozé) és szakmá- jukat szerető emberek között, akiknek a jövőre vonatkozó cselekvéseik és dön- téseik meghatározásában nagy szerepe van a kibányászható ásványvagyon- készleteknek. Ismeretes, hogy a jelenlegi termelési igénybevétel mellett a ma nyilvántar- tott kitermelhető kőolajkészletünk alig kéj)es az elkövetkező évtized termelési követelményeit kielégíteni. Földgázkészletünk ])edig ennek kb. kétszeresét tudja biztosítani. Az energiafelhasználás igen intenzív növekedésének, valamint a kielégítési lehetőségek összehangolásának problémái azt k()vetelik, hogy a IV. ötéves terv hátralevő és az V. ötéves terv időszakában az ásványi nyersanyagok ku- tatását az eddigieknél intenzívebben végezzük és magas szinten tartsuk. En- nek tudatában hozta a Minisztertanács 1973. augusztus 1-én a szénhidrogé- nek kutatásának intenzifikálásáról szóló határozatát és mintegy kétszeresére emelte a IV. ötéves terv hátralevő időszakában a kutatásra rendelkezésre álló pénzeszközöket. A feladatot úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a hazai szénhidro- gén-bányászat szintentartása érdekébeji .szükséges a IV. ötéves terv időszaká- ban összesen mintegy 25 millió tonna, az V. ötéves terv idejében mintegy 35 millió tonna új ipari szénhidrogénkészlet felfedezése. A magasabb szintű kutatói munkavégzésnek azonban jelenleg nincsenek megfelelő ösztönzői, mivel a kutatói munka eredményessége a munkavégzés évében jelentkező vállalati nyereséggel nincs kapc.solatban. A szénhidrogénkutatások elszámolása ráfordítások alapján történik és vál- lalati szinten ebből nyereség nem realizálódik. A szabályozók szerint a szénhidrogénkutatók érdekeltségét is jelenleg a vál- lalati nyereség alakulásától függő alajaik felha.sználásával kell biztosítani, így a kutatásban résztvevők a közvetett érdekeltségűek közé tartoznak. A közvetett érdekeltség lényege a megállapított l)érfejlesztési lehetőség és a juttatott részesedési alap. A juttatás feltételei gyakran tisztázatlanok. Arra kell tehát törekedni, hogy az érdekeltségi rendszer a földtani kutatás révén elért ásványvagyonszaporulat népgazdasági értékének függvényében kerüljön kialakításra. 496 Földtani, Közlöny 106. kötet suplementum Célravezető olyan érdekeltségi rendszer kialakítása, amely elősegíti a ter- vezői munka színvonalának növelését és a kutatási tervek racionális végre- hajtását, ásványvagyonszaporulatot eredményez és növeli a potenciális nép- gazdasági eredményeket. 2. Az érdekeltség alapját képező kívánatos kutatási program és az érdekeltség személyi kapcsolati rendszere A IV. és V. ötéves szénhidrogéntermelési terveink szerint a jelenleg ismert kitermelhető hazai készletekből a kőolajtermelés még 7 — 8 évig szinten tart- ható, a földgáztermelés növelhető. A termelés hosszabb távon (10—15 év) való szinten tartásához, vagy további bővítéséhez azonban csak iijabb szén- hidrogénkészletek felfedezése esetén van lehetőség. Előzetes tervadatok szerint 1975-ben kb. 3 %-át, 1980-ban 35 %-át és 1985-ben már a termelés több mint 60 %-át azokból a szénhidrogéntelepekből kellene biztosítani, amelyek felfedezésére 1970. után került, vagy kerül sor. Ilyen feltételi rendszerben a kutatás fokozatosságának érvényre jutása mellett alakítottuk ki a szénhidrogénkutatás idősoros — szükséges — illetve kívánatos ütemét, amely a találati elv érvényre jutása mellett az érdekeltségi rendszerünk kialakításának ala})jait kéjjezi. Az érdekeltség alaj)jait megliatározó, kívánatos .szénhidrogénkutatási prog- ramot az 1. számú ábráljan foglaltuk ö.ssze. A következőkben a ju’ogram végrehajtásához kapcsolódó kívánatos érde- keltségi rendszert mutatjuk be. A .személyi kapcsolati rendszer felvázolásával az a célunk, hogy körvona- lazzuk a ki, miért, mit csinál folyamatokat. — ÍMelyek azok a numkakörök, amelyekben a dolgozók érdekeltek, és köz- vetlenül vagy közvetett módon fejtik ki tevékenységüket ? 1. ábra. Az érdekeltség alapját képező kívánatos kutatási program Fig. 1. Destrable exploration and prospecting program as a basis fór the new systera of incentives H orvai: A szénhidrorjénkutatóktiaJc javasolt új órdekrUségi rendszer . . . 497 — Milyen érdekeltségi rendszerben, minek az eléréséért érdemes hatéko- nyabban dolgozni ? — Milyen célok teljesítésével, mit kell munkájukkal elérni ? A rendszer feltérképezése azért indokolt, mert az eddigiekben az érdekeltség keveredett az óhajjal. A kutatást végzők érdekeltek voltak a vállalati nyereség növekedésében és ilyen esetben remény támadt a töbldetjuttatásra, ugyanak- kor óhajtották, hogy minél nagyobb kutatási eredményt érjenek el. A kívánatos érdekeltségi rendszert a 2. ábrában foglaltuk össze. 3. Potenciális népgazdasági eredmény meghatározása A földtani kutatási munkának nem jelentkezik az azonnali hasznossága, a vállalati nyereségre gyakorolt hatását ezért nem tudjuk kimutatni. Tisztázat- lanok az értékviszonyok és ezért a közvetett hasznosság bizonyítása is nehéz. Létezik-e valamilyen konkrét értékelési lehetőség, amely biztosítja a föld- tani kutatás eredményeinek kimutatását, illetve értékben (Ft-ban) történő számszertísíthetőségét ? Igen — és ez a felkutatott műrevaló kitermelhető ásványvagyon termelési költ- séghatárának és terynelési reálköltségének különbségével számszerűsíthető poten- ciális népgazdasági eredmény. A költséghatár lényegében a felkutatott nyers- anyag használati értékét, a reálköltség pedig a kiaknázáskor felmerülő nép- gazdasági költségterheit számszerűsít i. A használati érték körül ingadozó — számos ])olitikai és gazdasági tényező által befolyásolt — költséghatár az V. ötéves terv végére kőolaj esetében 1 800 Ft/t, földgáz esetében 1 000 Ft/1000 nm^ összegben került meghatározásra (1972. évi árszinten számolva). KI CSINÁL? ► MIÉRP ► MIP (cél) 2. ábra. Az érdekeltség személyi kapcsolati rendszere Fig. 2. The systeni of personal connections fór getting people interested in higher perlormauces 498 Földtani Közlöny 106. kötet suplementum A kiaknázási költséget repi'ezentáló néjjgazdasági költségterhek megha- tározásához a kiaknázás ideje alatt felmerülő költségek elemzésével jutunk el. A hazánkban megkutatott szénhidrogéntele])ek átlagos kiaknázási ideje 10—15 év. A kiaknázás költségeit a IV. és V. ötéves tervprogram megvalósí- tásával összhangban levő kiaknázási program megvalósításának esetére be- csülve a következő reálköllséf/szúitiítás végezhető el. Cél; 10 év átlagában 60 millió t új készlet felkutatása. Reálköltség számítási alap ugyanezen időszakban a jelenlegihez hasonló nagyságú szénhidrogén termelés. Kutatási költség; 1971 — 75. években 1976 — 80. években Összesen ; Nominál érték; 12 %-os kamatterh. leírással (10 év) 6,3 mrdFt 8,1 mrdFt 14,4 mrdFt 25,3 mrdFt Létesítmény költségek; 66 % földgáz 34 % kőolaj összetételnél (bánva, tömb, tömbüzemi) 8,- mrdFt 7, — mrdFt 15,— mrdFt 26,7 mrdFt Üzemi költségek; (250 Ft/t) 66 % földgáz és 34 % kőolaj össze- tétel esetén Összes becsült reálköltség; A fajlagos reálköltség; 15,- mrdFt 44,4 mrdFt 44,4 mrdFt 60 mt 15,— mrdFt 67, — mrdFt = 740 Ft/t (Ugyanezen költségeknek 12 %-os kamat esetén a 10 éves diszkontált ka- matterheivel növelt költség értéke 67 mrdFt és az ezzel számolt reálköltség 1117 Ft.) A kőolaj- és föld gázaránnyal súlyozott költséghatár 1800 X 34 + 1000 X 66 100 = 1272 Ft/t és a súlyozott költségterhekkel becsült nominál reálköltség 740 Ft/t ismereté- ben bármely felkutatott ásványvagyon potenciális népgazdasági eredménye számszerűsíthető. 4. Népgazdasági eredmény és az érdekeltség függvény kapcsolata A földtani kutatás és termelés eredményeként a szénhidrogéntelepek (elő- fordulások) vagyonát meghatározott földtani kritériumok kielégítése alapján négy kategóriába kell sorolni; A, B, C\, CV megjelöléssel. H orvai: A szénhidroqénkutntóknak javasolt !/; érdekeltségi rendszer 499 Valamennyi kategória esetében a kritériumok számszerűen előírják a va- gy onszámítás hibahatárait és a mellérendelt valószínűségeket. A vagyonszá- mítás hibája alatt a számítás relatív hibáját kell érteni. Valószínűség alatt pedig annak a valószínűségét, hogy a hiba valamely meghatározható érték- határok közé esik. A 12/1972. sz. KFH utasítás szerint az A) kategóriájú vagyonszámítás hibája R = + 0,10 — 0,1 ö; P = 0,90 — 0,95 valószínűséggel. B) kategóriájú vagyonszámítás hibája R = + 0,15 — 0,20; P = 0,80 — 0,85 valószínűséggel. Cl kategóriájú vagyonszámítás hibája R = ± 0,25 — 0,30; P = 0,70 — 0,75 valószínűséggel. Cg kategóriájú vagyonszámítás hibája R = +0,50 — 0,70; P = 0,50 — 0,70 valószínűséggel. Minden kategóriához meghatározott hiba és valószínűség tartozik, ezért ka- tegóriánként más népgazdasági eredménye van ugyanazon kitermelhető szén- hidrogén vagyonnak . Az A) kategóriába tartozó vagyont a termelő fúrások tárják fel, ezért a kutatással összefüggésben ezzel a továbl)iakban nem foglalkozunk. A kutatás ,, igazi” eredménye a B) kategória. Ez képezi a termelési, beruházási, építési tervkészítések alajjjait, ezért a B) kategóriájú műrevaló kitermelhető .szénhidrogén vagyont tekintjük az érde- keltség vetítési alapjának, tehát a B) készletet vesszük egységnyinek. Ha a B = 1, akkor mennyi a valós értéke a C\, illetve Cb készleteknek? Vagyis hány t C'i vagy tb kategóriájú ké.szlet eredményez ugyanannyi poten- ciális népgazdasági eredményt, mint egy tonna B? A bonyolult matematikai összefüggések kidolgozása és a kérdés megoldásá- nak telje.sségre való törekvés! igénye nélkül az értékarányokat a kategórián- kénti valószínűség és relatív hiba által jellemezhető megismertség vagy isme- retesség mértékével arányosan alakítottuk ki. (Lá.sd a 3. áluán az 1-R és P összefüggéseit.) 01 02 03 0.4 0 5 06 07 08 09 10 Átlagos relatív hiba R Ismeretesseg pontoslthatosaga (1-R) 3. ábra. Az ismeretesség mértéke (1-R és P összefüggése) Fig. 3. Level of exploration (relationship of 1-R and P) 500 Földtani Közlöny 106. kötet suplenientum 4. ábra. Nomogramm a tonna, illetve a potenciális népgazdasági eredmény függvényes jutalom-kiszámításához Fig. 4. Nomograph fór the calculation of bonuses on the basis of tonnage versus potential benefit of people’s economy A inegismertség vagy ismeretesség mértékét a vagyon meghatározása pon- tosságának (1-R) és valószínűség (P) szorzatával közelítettük meg. Pl. a B kategóriájú vagyon ismeretességének pontosíthatósága ezek szerint (1 — 0,175) = 0,825; és a P = 0,825 mellett az ismeretlenség mértékét kifejező szorzat 0,825X0,825 = 0,681. Az így számolt kategória-arányok B : C\ : Ca = 0,681 : 0,526 : 0,240. Ha a B = 1, akkor C\ = 0,775 és C'a = 0,350. Ezeket az értékarányokat sze- repeltetjük a népgazdasági eredmény függvényes jutalom kiszámításához szer- kesztett nomogramokban. H o r V a i : A szénhidroqénkutatóknak javasolt új érdekeltségi rendszer . . . 501 5. ábra. Nomogramm a tonna, illetve a potenciális népgazdasági eredmény függvényes jutalom-kiszámításához (0—2,5 millió tonnás intervallumra) Fig. 5. líomograph fór the funotional calcuiation of bonuses on the hasis of tonnage versus potential benefit of people’s economy (fór tlie interval of 0 to 2.5 raillions tons) 5. Az érdekeltségi nagyságrendek kialakítása Az érdekeltek körének — jövedelmi viszonyainak gondos tanulmányozása után a következő érdekeltségi nagyságrendeket alakítottuk ki; Az érdekeltek kapjanak minden tonna műrevaló kitermelhető B) kategó- riájú készlet után 4 Ft-ot. A programban — 1974 — 1975. évekre meghatáro- zott kívánatos 5 millió t/5 óv ásványvagyon megkutatása ezek szerint B kész- let esetén kei’eken 20 millió Ft többletjuttatást tesz ki. Ebben az esetben a potenciális népgazdasági eredmény 0,0075 részét, azaz 0,75 %-át kapták a kutatásban i'észtvevők. A Cl készlet minden tonnája után kereken 3,1 Ft-ot és a Cg készlet minden tonnája után kereken 1,4 Ft-ot kapjanak a kutatók. A 4. és 5. ábrában — nomogramban foglaltuk össze az eddig elmondottakat. A nomogramból kiolvasható, hogy a műrevaló kitermelhető készlet-kategóriá- 5Ü2 Földtani Közlöny 106. kötet suplementvm ba tartozó szénhidrogén mennyiségnek kategóriánként mennyi a potenciális népgazdasági eredménye és ennek függvényében mennyi a jutalom összege. Amíg a potenciális népgazdasági eredmény és a készletek mennyisége kö- zött lineáris összefüggés van, addig a népgazdasági eredmény és a jutalom között a kevesel)b számú, de nagyobl> méretű szénhidrogéntelepek felkutatá- sára történő ösztönzés miatt a 0 — 2,5 millió tonnáig terjedő intervallumban y(Ft) = 1,6 X ^ (t) parabólikus, 2,5 millió tonna felett y(Ft) = 4X (t) lineáris kapcsolat (B) kategória esetén) található. Abban az esetben, ha egy — önálló — szénhidrogéntelepben az összes kitermelhető eléri, illetv^e meghaladja a 2,5 millió tonnát, akkor nem parabólikus, hanem a lineáris összefüggést használ- juk. (Pl. valamely önálló telep 1,5 millió B, 0,8 millió és 0,3 millió Cg, együtt 2,6 millió, ilyenkor már lineáris összefüggést használunk.) A jutalom kifizetésének alapja az Országos Ásványvagyon Bizottság által kiadott — 3Ieykvtatottsági Nyilatkozaf-han igazolt kitermelhető kategórián kénti ésványvagyon mennyisége. Minden 1074. január 1. után kiadott meg- kutatottsági nyilatkozat alaj)ján jutalmazást javasolunk. A jutalom kiadásá- nak ideje egybeesik a megkutatottsági nyilatkozat kiadásának idejével (Évközi jutalmazás.) A tanulmányban levő javaslat gyakorlatban történő bevezetése mintegy 6000 főt érint. A jutalmazáshoz szükséges összeg a IV, ötéves terv hátralevő, valamint az V. ötéves terv időszakára előirányzott i])ari szénhidrogénvagyon növekmény néj)gazdasági eredményeinek 0,75 %-a, évente mintegy 18 — 20 millió Ft, amelyet a kutatási alapban célravezető előirányozni. A kutatásban érdekeltek között a jutalmat a szénhidrogénkutatás irányí- tásában, szervezésében és végrehajtásában betöltött szerepük és az eredmény elérése érdekében kifejtett tevékenységük mérlegelésével differenciáltan kell felosztani. Reméljük, hogy a javaslat megvalósításra kerül, hozzásegít az új készletek megtalálásához és népgazdaságunk energiaellátási gondjainak enyhítését fogja eredményezni. A new System of iiiterestedness fór hydrocarbon prospectors as a means fór potential contribution to the progress of people’s economy A. H orvai Interfsts play a sigrüficant role in the control of actions. At present the monetaiy incentives of hydrocarbon prosj)ectors is assured by tlie use of funds dependent on the \ ariation of the earnings, wliile the efficiency of hydrocarbon prospecting does nőt inflnence tlie variation of these funds. A new possiljility of evaluation should be created whicii would enable to demonstrate the rcsults of geological exploration and/or to reckon it in financial terins. A solution to the probleni would be to determine the potential contribution to people’s economy resulting from the difference between the marginal costof the recovery oftheex- jjlored commercial petróleum reserves on the one hancJ and the reál production cost on the other. A relationship has been foiuid between the potential contribution of the benefit of people’s economy and the interest of the prospectors in achieving it. This functional relationship taking intő account the standard error of reserves calculation enables to cal- culate bonuses proportional to the value of the earnings. Földtani Közlöny. Bnll. of the Hiinyarian Geol. Soc. (1976) 106. Ö03 Szénllicirogéntelepek előrejelzésének lelietőségei földtani meggondolások alapján D?\ Völgyi László (14 ábrával) Összefoglalás: Szerző dolgozatában ih'iii a prognosztikus kt^szletbt eslt's szo- kásos módszereivel foglalkozik, amelyeket általában nagyobb területekre, medencékre v^onatkozóan dolgoztak ki. A munka egyes előfordulások (mezők) konkrét jelzéséri*, lehető- ségére keres választ . A vizsgálati módszereket három fő csoportba foglaha ismerteti: 1. Meglevő Ismeretek kombinatív alkalmazása. 2. Még kellően nem bizonyított földtani tényezők szerepe. 3. Regionális geológiai ismeretek alkalmazbatóságának vizsgálata helyi szerkezeteken. A gyakorlati példák zömét a Dunától keletre (*ső országrészről veszi és ahol lehetséges ott me'gjelöli az ismert etalon-területeket. A módszerek alkalmazása során megkísérli néhány olyan kdietséges előfordulási terület jelzését, melyről még konkrét ismereteink nincsenek. A tárgykörrel való foglalkozást az indokolja, hogy amint az Di’. D.\nk Viktor munkái- ból, szakcikkeiből ismtu’etes, potenciális szénhidrogénkészleteinknek eddig 50 — (>0%-át fedeztük fel. A nehezebben liozzáférhető fennmaradó készletek megragadásál a tehát minden lehetséges módszert latba kell vetni. líevezetés Hazai szénhidrogénkutatásaink jelenlegi szakaszáiuik feladatai (Dank 1973) megkövetelik, hogy új módszereket, új utakat keressünk a hagyomá- nyos rutinmunkák kiegészítésére. Az ismertetésre kerülő elgondolások tulajdonkéjtpen két általános csomó- pontba gyűjthetők. Az egyik a földtani információs szinttel szemlten támasz- tott magasabb követelmény szerejtével függ össze, a másik pedig konkrét lehetőségeket elemez. Ez utól)bi az alaj)hegység és a fiatal harmadidőszaki képződmények intrastruktúrájának jobl> megismeréséből adódik. 1. Meglevő ismeretek kombinatív alkalmazása 1.1. A z információs ,,ü rés foltok” jelentősége Az információ-sűrűséget az infornuiciók minőségétől függetlenül vizsgálni nem lehet. Az inforjuációs ,,üres foltok” kutatási térképeinken nemcsak adat- hiánnyal jelzettek. A mai követelményeknek megfelelő ismereti szint hiánya is ide sorolandó. Erre jó példa az analóg és digitális regisztrálású szeizmikus műszerekkel bemért területek vonalhálózati térké])e. (1. a, b ábra). Amennyi- ben tehát a mai hazai viszonylatnak megfelelő magas szintű informáltságot tekintjük a szeizmikus mérésektől elvárható ismeretanyag kritériumának, úgy egyáltalán nem beszélhetünk ,,túlkutatásról”, vagy geofizikusainkat fe- 504 Földtani Közlöny lü6. kötet suplementum 1 Völgyi: A szénhidrogént ele pék előrejelzésének lehetőségei 505 506 Földtani Közlöny 106. kötet suplementum nyegető „munkahiányról”. A Kőolajipari Geofizikai Kutatási Üzemben 1966. óta alkalmazott analóg mágneses jelrögzítésű reflexiós szeizmikus mérések, valamint a digitális technika alkalmazása, a földtani értelmezhetőség vonat- kozásában minőségileg újat jelentenek a régi fotoregisztrációs szeizmikus mé- résekhez viszonyítva (Molnár, 1972). A gravitációs szűrési eljárások elméleté- nek és gyakorlati alkalmazásainak kifejlesztése során a GKÜ munkaközös- sége (Kovács — Meskó) jórészt megoldotta azt, hogy kiszűrjék mindazon ható- tényezőket, melyek nincsenek kapcsolatban a kutatást érdeklő földtani vi- szonyokkal (Kovács, 1974). A módszernek jelentős szerepe lehet a nagyobb területekre kiterjedő információ gazdagításban. Egy konkrét eredmény a következő: A Békési-medence és az észak felé csatlakozó Kőrös — Berettyó vidéki kutatási tájegység déli részéről REZ.M-4. szűrőmátrix alkalmazásával kapott reziduális anomáliakép olyan földtani információkat is tartalmaz, melyek- nek nagy jelentőségük van az egyes területrészek perspektivitásának meg- ítélésében (2. ábra). A szűrt reziduális eredmény-térkép geológiailag is ér- telmezhető. A térkép kb. K — Ny-i irányú középvonalától délre eső területen változatos, nagyfrekvenciákban gazdag anomáliakép jelentkezik, vagyis több kis kiterjedésű szerkezeti indikációra, előfordulásra van lehetőségünk, amit már mélyfúrási adatok is igazolnak. Ezzel szemben az északi területrészen nagy hullámhosszúságú (kb. 20 km-es), olyan anomália-sorozatok vannak, melyek- nek irányítottsága KÉK — NyDNy irányú. Földtani értelmezésben azt jelenti ez, hogy a Kőrös — Berettyó vidékén a Békési-medence ÉNy — DK-i csapású alapvető szerkezeti irányától eltérően más irányítottságú és viszonylag jelentős kiterjedésű szerkezeti indikációkra kell számítani. Néhány részletét azóta már szeizmikus mérések is igazolták, a mélyfúrásos kutatás még kezdeti stádium- ban van. A tárgykörbe tartozó példák utolsó tagjaként említem meg azt a körül- ményt, hogy a meglevő földtani ismeretek milyen módon hatnak vissza az elő- kutatásra és vállalnak szerepet az ,,üres foltok” eltüntetésében, végső soron kutatási lehetőségeink megsokszorozásában. Ennek szemléltetésére bemutatom a Dunától keletre eső országrész alsópannóniai fekvőszint térképét (eredeti- leg 1 : 200 000 méretarányban készült), mely a fúrási adatok szerinti tény- helyzet és a szeizmikus térképek földtani átértékelésének felhasználásával készült (3. ábra). Az ismeretesség alapján háromféle területet különböztet- hetünk meg az Alföldön: a) Nagy is^ner el esség ü területek Jellemző a részletes geofizikai mérési hálózattal való felmértség. A terület- részek zömét mélyfúrási adatok nagy száma alapján ismerjük. További teen- dőnk csak a még nem kutatott néhány szerkezeti indikáció értékének és a későbbiekben ismertetendő intrastruktúra vonatkozásában van. 1)) Közepes ismeretességű területek Jellemző a hagyományos (fotoregisztrációs) szeizmikus és egyéb felszíni geofizikai módszerekkel való változó részletességű megkutatottság. A kutató- és feltáró fúrások száma esetenként, helyileg igen magas. Ennek ellenére a lég- Völgyi: A szénhidrogérUelepek előrejelzésének lehetőségei 507 2. ábra. Körösszegapáti-Kismarja kutatási terület gravitációs anomáliaképe szűrómátrix alkalmazása után. Jel- magyarázat: 1. Gravitációs izovonal, 2. Mélyfúrás Fig. 2. Gravimetric anomaly pattem of the Körösszegapáti-Kismarja exploration area after the application of a filter mátrix. Legend: 1. Gravimetric isoline, 2. Deep drilling különbözőbb okok miatt a fúrásos kutatás befejezetlen számos szerkezeten és előforduláson. A szeizmikusán „össze nem korrelálható” területek száma nagy. A fúrásokkal kutatott területrészek szárnyhelyzeteiről alig tudunk valamit. Az üledékek és az alapkőzet intrastruktúrája ismeretlen. Az általam javasolt teendő első lépcsője megegyezik azzal, amit a MASZOLAJ tett húsz évvel ezelőtt sokkal kisebb ismeretesség és fejletlenebb technika mellett: regionális szelvényeket kell bemérni több száz kilométeres hosszban. A kü- lönbség az, hogy most fúrásokon és szűrt gravitációs anomáliákon átvezetve, mágneses jelrögzítésű, többszörös fedéses eljárással és digitális technikával 4* 508 Földtani Közlöny 106. kötet suplementum 3 ábra. Az Alföld megkutatottsága. Jelmagyarázat: 1. Az alsópannoniai fekv'ó szint. 2. Nagy ismeretességű területek, 3. Közepes ismeretességű területek. 4. Gyakorlatilag ismeretlen területek Fig. 3. Degree of exploration of the Great Hungárián Piain. L e g e n d : 1. Basal surface of the Lower Pannoni in £2. Areas of high degree of exploration, 3. Areas of médium degree of exploration, 4. Practically unknown areas kell ezt elvégezni. Ez nyilván több évre szóló feladat, ezért ezzel párhuzamosan a befejezetlen területek kutatását akkor is le kell zárni, ha azoktól ,,nagy fel- fedezés” előzetesen nem várható. c) Gyakorlat ilag ismeretlen területek Ebbe a kategóriába kell sorolni a legfeljebb regionális jellegűnek tekinthető, hagyományos geofizikai mérésekkel ritkán, vagy egyáltalán be nem hálózott olyan területeket, ahol csak elszórtan vannak kutatófúrások, de egy-egy helyen, általában kis mélységű előfordulások is vannak. Ezen területek egy részének ismeretességi szintjét emelni csak speciális, esetenként változó kuta- tási metodikával lehetséges. 1.2. A mezozóos sziget-rögök kutatása A nagykiterjedésű mezozóos pásztáknak Dr. Vadász Elemér professzor Szerint (1958) valószínűsített nagy elterjedésére, növekvő mélyfúrási adataink alapján csökkentek az esélyek. A mezozoikum kőolajföldtani jelentősége azon- I Völgyi: A szénhidrogéntelepek előrejelzésének lehetőségei 509 i I bán, melyet Dr. Kertai György (1961) lelkesen hangsúlyozott, nem csökkent, I legfeljebb a kutatására irányuló módszereinket kell változtatni. A ,,foltok”- i bán jelenlevő mezozóos képződményeknek újszerű változatával találkoztunk ' a szegedi kőolajmező felfedezése során. Utólag őszintén be kell vallanunk, előzetesen szakembereink egyike sem várta, hogy a jmleozóos aljzatú algyői és dorozsmai szerkezetek között olyan középső- és felsőtriász képződményeket fogunk találni, melyeknek felső, dolomitbreccsás összlete kiváló kőolajtároló I lehet. A szűrőmátrixos gravitációs módszer a szegedi területen gyakorlati értelem- ben is teljes sikert aratott. Az egyesületi szakirodalomban megjelent térkép- ! sorozatot hely hiányában nincs módunk közölni, de a paleozóos-mezozóos I alaphegység felszínéről készült földtani izohipszás térképen (4 a-e ábra) fel- I tüntettük az m = 2, s = 500 m paraméterű reziduális térkép nulla vonalát. Ezen a térképen teljesen egyértelmű a dorozsmai és szegedi területrész külön- állósága, ami a földtani tényekkel jó összhangban van. Dorozsmán ugyanis mélyebben paleozóos az aljzat. Szegeden viszont )uagasabl)an mezozoikum van a metamorfitok fedőjében. • gravimeter állomás 4. ábra. A Szeged és környéke kutatási terület, a = Átnézetes bourgiier anomáliaképe. Jelmagyarázat: j 1. Graviméter állomás; b = Részlet a bourguer anomáliatérképről. Jelmagyarázat: 1. Graviméter állomás; c = Anomáliaképe a Réz. M-4 szürömétrix alkalmazása utón: d = Anomáliaképe a Réz. M-2 szűrömátrix alkalmazása után; e = A Szeged-Dorozsma kutatósi terület. A paleozóos-mezozóoos alaphegység tetötérképe (fúrási adatok alapján). Jelmagyarázat: 1. A paleozóos felszín izihipszái. 2. A mezozóos felszín izohipszái, 3. A reziduális szűrt gravitációs anomália 0-vonala (Réz. .\I-2), 4. A mezozóos képződmények kiékelüdési vonala, 5. Anomália maximum Fig. 4. Exploration area of Szeged and vioinity. a = Outline Bouger anomaly map of the area. L e g e n d: 1. Gravi- í metric station; b = Detóil of tbe Bouger anomaly m.ap: c = Anomaly pattern obtóined with Réz. M-4 filter mátrix; i| d = Anomaly pattern after the applioation’ of Réz. M-2 filter mátrix; e = Szeged-Dorozsma exploration area. Contour map on the surface of the Paleo-Mesozoic basement (on the hasis of drilling data). Legend: 1. Contour I lines of the Paleozoic surface. 2. Contour lines of the Mesozoic surface, 3. 0 line of the residual filtered gravimetric anomaly (Rés M-2), 4. Line of pinching out of Mesozoic formations, 5. Anamaly maximum 510 Földtani Közlöny 106. kötet suplementum 4c. ábra V öl qyi: A szénhidrogéntelepek előrejelzésének lehetőségei 511 s = 0.5 km 4d. ábra 4e. ábra 5 + 1 2 3 4 512 Földtani Közlöny 106. kötet suplementum A niezozóos „sziget-rögök” kutatásának ])erspektívitását abban látom, hogy geofizikai-geológiai kombinát ív módszerrel módunk lesz nagy valószínű- séggel előrejelezni a ,,torzult-sakktáV)la” szerint elrendeződő mezozóos kép- ződményeket. ürömmel közölhetem, hogy ennek a munkának egyre nagyobb területekre való kiterjesztése a geofizikusok részéről megindult és most már az értelmező geológusok aktív beka])csolóílása a soron következő feladat. 2. Még kellően nem bizonyított földtani tényezők szerepe Nyilvánvaló, hogy számos olyan földtani tényezőnek (üledékképződés, tek- tonika) lehet szere])e továbl)i kutatásaink eredményességében, melyeket ma még nem ismerünk eléggé. Ezen a helyen két olyan gyakorlati felismerés- ről szeretnék beszámolni, melyek már eljutottak oda, hogy tényszerűségüket tagadni nem lehet, de geiietikájukat, a jelenségek megnyugtató földtani magyarázatát ma még nem tudjuk megtámadhatatlan érvekkel alátámasztani, gyakorlati jelentőségük azonban egyértelmű. 2.1. Az i n t r a ]) a n n ó n i a i ferde település általános elterjedése növeli kutatási perspektíváinkat A i)annóniai képződményeknek a medenceperemeken való eltérő települését bizonyított tényként kezeli szakirodalmunk. A medencén belüli közismerten nagy vastagságváltozások is eleve megkövetelik a rátelepü lésből, üledék- tömörödésből, egyenlőtlen süllyedésből, vagy netán intra-, ill. posztpannón mozgásból adódó, vízszintestől eltérő települési módot. Ennek ellenére az a sajátos helyzet alakult ki, hogy amikor a medenceterületnek egy konkrét, mélyfúrásokkal feltárt földtani ismeretanyagáról van szó, általában vita alakul ki ebben a kérdésben. Szakmai fogalomtisztázás érdekében hangsúlyozom, hogy a ,, ferde település” fogalom alatt a fekvőhöz és fedőhöz viszonyított relatíve eltérő települést értem, függetlenül a fedőnek és fekvőnek a vízszintessel bezárt szögétől. Jó szakkifejezés nincs, mert ez a ferde telejíülés nem azonos sem a diszkordanciá- val, sem a keresztrétegzett kifejlődéssel, iigyanis oka még nem kellően tisztázott. 2.1.1. Az intra pannóniai ferde település tényét szeizmikus, földtani és szénhidro- yénteleptani ismeretek eyyhehaiKjzóan bizonyítják a medence belsejében is A legjol)ban ismert, tipikus előfordulási hely az algyői olaj és gázmező területén van, ahol kb. 30 km-es csapáshosszban, több mint 500 fúrás alapján igazolt a ])annóniai ké])ződmények kétirányú ferde települése az álboltozatos alakzaton belül. Bemutatjuk a karottázs szelvények felhasználásával készült hosszirányú földtani metszetet (5. ábra). Ez a rétegkorreláció rendkívüli szakmai vitákat váltott ki, ám tényszerűségét megcáfolni nem lehetett. A szén- hidrogéntelei)ek korszerű leművelése ennek a földtani-, teleptani szituációnak alapján folyik hazánk jelenlegi legnagyobb szénhidrogénelőfordulásán (Völgyi, 1970). A marker-elven alapuló karottázs azonosítás tökéletes összhangban van a szeizmikus időszelvények adataival. A karottázs görbéket Szanvi Béla geo- • M>lP Völqyi: A szénhidrorjéntelepek előrejelzésének lehetőségei 513 514 Földtani Közlöny 106. kötet suplemcntum 7 . ábra. Battonya: ferde település a pannonban, a = BéM 24. szeizmikus szelvény, b = BéM-12. szeizmikus szelvény Fii]. 7. Battonya: oblique mode of setting in the Pannonian, a = .Seismic profilé Bé.\I-24, b = Seismic profile Bém-12 fizikus az időszelvények dimenziójába transzformálta először kísérletképpen (1973), majd később sorozatban. A kétféle fizikai ismeret és a kőzettani fácies összhangban van egymással. Ugyanez viszont nem mondható el a paleontológiá- ról, mert a faunisztikai felsőjiannonból óhatatlanul eljutunk a faunisztikai alsó- pannónba, vagy fordítva. A ,,subglobosa-szint” érdekes módon kiközepeli ezt az ellentmondást és általában éppen ott van ahol a kritikus ellentétes dőlések vannak. Kétségtelen, hogy az ,, átmeneti szint” rétegeinek korrelációja (Gajdos) rendkívüli korproblémákat vet fel. Kutatni kell az üledékképződési magyarázatok lehetőségeit. Nem lehetetlen az sem, hogy a deltatípusú üledék- képződés (Russel, 1955). speciális esetével állunk szemben, vagy az egyen- lőtlen süllyedéssel és változó anyagszállítási körülményekkel összefüggő olyan települési móddal, melynek genetikáját elemezni jövőbeni feladatunk. A földtani magyarázathoz legközelebb álló viszonyokat — bizonyára sokak meglepetésére — a Hódmezővásárhely-rnakói árokban futó HeMS-9/a szeiz- mikus szelvény mutatja be (6. ábra). Ezen világosan látszik, hogy a pannónon belül a ferde település akkor is kimutatható, amikor a fekvőben és fedőben egyébként vízszintes a település. Az üledékképződés közben zajló intrapannó- niai mozgás tehát meghatározott időciklushoz köthető és meghatározott irányokban sok helyen kimutatható. 2.1.2. A ferde települési mód általános elterjedésű az Alföld valamennyi medence- területén A bőséges dokiimentációs anyagból szemléltetésképpen egy olyan sorozatot mutatok be, melyek az általános elterjedést reprezentálják. Az alaptípusként bemutatott algyői előforduláson túl szeizmikus szelvények sorozata igazolja Battonya, Biharkeresztes, Kisújszállás, Nagykörű, Fegyvernek térségéből vett példákkal a ferde telejiülési mód tényét. Az ábrákból kitűnik, hogy ferde- és ismétlődően ferde település az alsópannonban számos területen előfordul (7, 8, 9, 10. ábra). A másik típus a lencsealakhoz hasonló (11. ábra), mely I 515 516 Földtani Közlöny 106, kötet suplementum o rvj 00 I I io I in 7105- o o o m o o o « k - eS C > £2 S R g ^■5 (N *" ^ C> II C5 0-3Í '-2 o ^ p. co G c4 . .C 'D i’S P .G X » S aga; Má § Zí if cS V «0 - ^ 4> ÖCS o V G P ^§§- 2 I® i * oT 3 H‘s-1 3.3 ■ :ÍS ^ ^ .2 'x c; ő:»2 >. X O O •*> ^ •S cc o> o 'g O K 5 §• *3 OJ 4) « ,i 1 4) • isr- ,C5| V . -4 I* •sl £ is • 4J O T* ” -3 C«- í X O *>»-o T5 rt « X o G ^ e a SS „S'S 4; O 3 G •«S “■ c 4> 1r -3 oí S S's 4^ N tr o 'G rf N ^ X '« X *G 5 « O ®- *x -a a 3 G «J ”r% — o 5 I ^ 3 c ^ >3 C« G . G X cr* ^x S Tsz-13 szeizmikus szelvény Völgyi: A szénhidrogéntelepek előrejelzésének lehetőségei 517 “• H 3 Ü 3. 'O. H — <ü •4^ O) 518 Földtani Közlöny 106. kötet suplemenium Tsz-25 szeizmikus szelvény 0 1000 m 75““ i . 2 _ 3 6 II. ábra. Fegyvernek: lencseszerű záródások (Tsz-25. szeizmikus szelvény, „lencse” felsőpannon). Jelmagya- rázat: 1. Kobbantópont, 2. Vonalkeresztezödés, 3. Tengerszint, 4. Jó illetve közepes minősítésű felületelemek, 5. Gyenge minősítésű felületelemek, 6. Kijelölt felületek Fiy. 11. Fegyvernek: lenticular closures (seismic profilé Tsz-25, „lens”, Upper Pannonian). L e g e n d : 1. Blasting point, 2. Crossing of lines, 3. .Sea level, 4. Surfaee elements qualified as „good” or „of médium quality”, 5. Surface elements qualified ,,of poor quality”, 6. Selected surfaces inkálib az alsó-felsöpannoii határ, vagy a felsőjjannon képződmények szintjé- ben fordul elő. A lencsealaknak is jellemzője a fekvőhöz és fedőhöz viszonyí- tott eltérő dőlés. A dőlésviszonyokban bizonyos szabályszerűséget lehet meg- figyelni (eiTŐl részletesebben 2.1.4. fejezetben lesz szó). A területi szétszórtság bemutatásán túl azért váltakozva mutatok be 4ij, nagy információ tartalmú (mágneses jelrögzítésű és többszörös fedési eljárással készült) szelvények mellett régi hagyományos, fotoregisztrációs szelvényeket is, mert ha gyengéb- ben és bizonytalanabbul ugyan, de ezeken is felismerhető a ferde település, vagy lencsealak. Ma már világos, hogy miért voltak összekorrelálhatatlanok a régi fantom-horizontok és miért vált — a geológusok nagy bosszúságára — alsópannon fekvő szintliől — alsó-felsőpannóniai határ, ha két mérési terület anyagát egyeztetni próbálták. 2.1.3. A ferde települési mód nem feltétlenül kapcsolódik a pannón fekvő relatív kiemelkedéseihez Ennek a felismerésnek rendkívüli a jelentősége, hiszen elvileg azt jelenti, hogy az egész medencében megnyilvánuló jelenséggel állunk szemben, gyakor- latilag pedig azt, hogy a jövőben kutatásainkat kiterjeszthetjük olyan terü- letekre is, ahol hagyományos értelemben vett szerkezeti indikáció nincs. A leginkább érzékelhető jjéldát már előzőleg is bemutattuk a ,, makói árok”- ból (6. ábra). Utalhatunk a biharkeresztesi szelvényre, valamint a kisújszállási szelvényre. Ezeknek az a közös vonása, hogy az alsópannóniai és felsőpannóniai álboltozat-tetők területileg kisebb-nagyobb mértékben eltolódnak egymástól. Ennek oka nagy valószínűséggel az egyenlőtlen, helyenként ellentétes ten- denciájú süllyedés-emelkedés az alsó-, és felsőpannóniai üledékképződés közben. Völgyi: .4 szénhidrogéntelepek előrejelzésének lehetőségei 519 A kutatási lehetőségi tehát két irányú. Egyrészt első léj)ésben kizárólagosan szeizmikus módszerrel kell felkutatni a nagy vastagságú j)annónon belüli települési viszonyokat (belső szerkezetet). Aniennyil)en ezek térijén is meg- szerkeszthetők, akkor ,,kétlé])csős” fúrási nuxlszerrel, az alsópannonban be- fejezett viszonylag olcsóbl) kutatéjfúrásokkal célszerű ezeket az alakulatokat felderíteni. A másik lehetőség jé)val közelebb áll a megvalósíthatósághoz. Számos olyan régi kutatási területünk van, amelyen belül valamilyen irány- ban kimutatható a pannóniai rétegek kezdődő emelkedése, helyenként egy- egy gáztelep is jelzi már, hogy közelében járunk a csaj)dázé)dási lehetőségek- nek. 2.1.4. A dőlésviszonyok részletes elemzése közelebb visz a genetika tisztázáshoz és a .szénhidrogénföldtani perspektíva megítéléséhez Az előzőkben ismertetett anyag hátterében rendkívül sok feldolgozásra, értelmezésre váró ismeret van. Ezek közül legfontosabbnak, a helyileg tapasz- j talt dőlésviszonyok általános feltérképezését tartom. Egyszerű áttekintés ' után is látszanak azonljan törvényszerű azonosságok j a) Az alsópannónbeli dőlésiráíiy mindig déli tendenciájú. b) A Délalföldön és Keletalföldön, valamint a Duna — Tisza-Közén a feívle település dőlésiránya egybeesik az általános szerkezeti csajjásiránnval, de arra merőlegesen Jiem mutatható ki. c) A Közéjjalföldön, elsősorban az ún. flis-zóna területén, az alsópannón ferde településének fléli tendenciája annak ellenére megmarad, hogy ez nem esik egybe a szerkezeti fő csapásiránnyal. ' d ) Az alsó])annón ferde településének ellentétes dőlését (ÉÉNy) eddig * egyedül a battonyai területen tapasztaltuk. Érdekes megjegyezni, hogy ^ éjjpen itt jelentkezett az a néhány bizonytalan faunaalak, amelyeket egyéb- ként csak a felsőpannónbé)! ismerünk (Széles, 1971). ej A felsőpannon ,, lencseszerű” rátelepülése a ferde telejjülésű alsópannonra egyik helyen ellentétes (pl. Algyő) másik helyen egyező dőlésviszonyokat mutat (pl. Kisújszállás, Nagykörű). 2.2. A ]) a n n ó n ,,t ö r é s e s s z e r k e z e t é n e k” h elve s érte 1- m e z é s e Teljesen nyilvánvaló, hogy az általában laza, vagy legaláblús a medence- I képző erők szempontjából ]úasztikusan viselkedő fiatal harmadidőszaki me- ! denceüledékek általánosított tektonikai jegyek alapján nem nevezhetők töréses szerkezetűeknek. Szaporodó mélyfúrásaink bizonyító anyaga azonban I egyre világosabban megmutatja a földtan kérlelhetetlen dialektikáját. A való- j Ságban nincsenek kizárólagos határesetek. Az atektonika és tektonika, törés és hajlítás olyan folyamatosságot jelentenek, amelyeknek mindig találunk közbenső állapotát a természetben. így vagyunk a tárgyalt kérdéssel is. A medenceüledékek talajrogyásos jellegét már 28 évvel ezelőtt leírták a szak- irodalomban (SzALÁNCzi, 1946), gyűrődéses szerkezetű dél-dunántúli medence- i alakulatokon felismerték az atektonikus jellegeket (Völgyi, 1956), leművelési tervek alapjait kéjjezik a }jannóniai üledékekben kimutatott vetők számos i helyen az országban (Völgyi, Gajdos, Pap), fényképeztük a ,, latens vetők” mentén felrepedt levantei és pleisztocén laza üledékek mentén feltörő, égő föld- 520 f Földtani Közlöny 106. kötet supletnentum Völgyi: A szénhidrogéntelepek előrejelzésének lehetőségei 521 12. ábra. Algyö. A deszki szint szerkezeti térképe, Jelmagyarázat: 1. Kútszám, 2. Szintvonalak, 3. Fázis- határ, 4. A konglomerátum kiékelödési vonala, 5. Normál vetők, 6. Feltolódások (jelölés a feltolódás irányában), 6. „Holt zóna” blokkszáma Fig. 12. Algyő. Structure m ip of the Deszk horizon. L e g e n d : 1. Well No. 2. Contour lines, 3. Gas-water contact (interface), 4. Line of pinohing out of conglomerates, 5. Normál faults, 6. Reverse faults (sign pointing towards the pireotion of upthrust), 7. Number of blocks in the ,,dead zone” gázt stb. Ma is két ellentábor különül el ebben a kérdésben. Elmélet és gya- korlat, regionális ismeret és helyi ismeret látszólagos ellentmondásáról van csak szó véleményem szerint. Bizonyos, hogy jövőbeli kutatásaink során még sok- szor kénytelenek leszünk szembenézni ezekkel a kérdésekkel. A geológiai-olajipari feldolgozások sorozata bizonyítja az Alföldön és Dunántúlon egyaránt, hogy vagy az alajikőzetben, vagy a fekvő miocénben levő töréses jelenségek a pannonban is folytatódnak, jiontosabban kiújulnak. Alapvető jellegük, hogy felfelé ,, elhalnak”, nem mutathatók ki egy bizonyos szint, vagy mélység felett. A medence egyenlőtlen süllyedésének mértékétől, a differenciális húzó, vagy nyomó erőtől függ és geokronológiailag rögzíthető, hogy milyen módon érvényesül ez a hatás; dilatációs jellegű törés, kompressziós jellegű feltolódás, vagy oldalirányú eltolódás. Van olyan eset, hogy csak az alsópannóniai bázüsszintet érinti, de van olyan ahol az alsó-felsőpannóniai határig mutatható ki ilyen hatás. Rejtett módon azonban esetenként a fel- színig is eljuthat a repedés. Továbl)i jellege ezeknek a jelenségeknek az, hogy az elmozdulás általában kicsi, vagy nulla. A szilárd, nagymélységű pannóniai összletekben 160— 180 méteres töréses elmozdulás is van, de átlagosan 'sak 10 — 30 méteres nagyságrendűek, a felszínközeiben ]>edig nidla elmozdidású latens rej^edések csupán. A törések ,, nyitott és zárt” jellege változó, mely sok esetben a rétegfolya- dékok nyomásától és a szemben álló elmozdult rétegek vastagságától és j)erme- abilitásától függ. Gyakorlatilag inkább a pannón mélyebb szintjeiben mutat- hatók ki, az elmozdulás nagyobb mértéke és a kőzetek konszolidáltabb álla- pota miatt. A töréses-jelleg gyakorlati jelentősége al)ban áll, hogy a kutatás során, egyes előfonlulásoknál a fúrásponttelejfítést is meghatározó jelentőségű lehet. Igaz viszont az, hogy egyes medenceterületek regionális elemzésénél ezt a té- nyezőt figyelmen kívül lebet hagyni. Vannak végletes megfogalmazások is, melyek a pannón alapvető jellegének tekintik a töréses szerkezetalakulást (Gajdos — Pap, 1973). A tények mindenesetre jól rögzíthetők. Ennek szem- léltetésére bemutatok egy hazai példát az algyői terület deszki-szintjéről (12. ábra). 3. Regionális geológiai ismeretek alkalmazhatóságának vizsgálata helyi szerkezeteken 3.1. Szerkezeti szárny helyzetben levő mezozoikum kutatásának elvi módszere Alföldi vonatkozásban a kristályos alaphegység felszínéhez simuló, szer- kezetileg , .rejtetten” jelentkező mezozoikum kutatásának gondolatát a Kőrös — Berettyó vidékének kutatási programkészítése során szerzett ismereteim elevenítették fel (1973). 6 Földtani Közlöny 522 Földtani Közlöny 106. kötet suplementtim í’íf/. 7J. KomtUii. A Mesozoic üfpresumably strurturelinib marginalpositionasinferred froni seisnik- materials(seisinic profile FüMS-36). L e g e n d : 1. Mesozoic 523 Völgyi: A szénhidrogéntelepek előrejelzésének lehetőségei Ezt a területet előzőleg tiszántúli kristályos aljzatú neogén medencének neveztük. A miocén törmelékanyagban előforduló néhány kristályos mészkő, kérdéses triász mészkő, tűzköves jura mészkő és kréta flis-jellegű homokkő arra utal, hogy egykoron meg volt a mezozoikum, de lepusztult. Ezen az ala- csonv megkutatottságú területen azonban a kevés mélyfúrás és a felszíni geofizikai ismeretanyag alapján is biztosan állíthatjuk, hogy az alaphegység rendkívül tagolt kell legyen és tektonikailag erősen igénybevett. Ez azt jelenti, hogy a mezozóos képződmények helyi megmaradásának lehetőségei kedvezőek. A magyar — román együttműködés keretében kapott dokumentációs anyag szerint Kőrösszegaj)átitól keletre, annak szárnyhelyzetében a vizesgyáni 4018 jelű fúrás a pliocén és miocén fekvőjében kréta, jura, alsó- és középső- triász képződményeket harántolt kb. 950 m vastagságiban, perm korú fekvő- vel. A Kőrösszegapáti-16 fúrástól ez légvonalban mindössze 5,5 km-re van. A Biharkeresztestől ugyancsak néhány kilométerre levő Bors — Nagyvárad körzetben a felsőkréta-jura képződmények tektonikai szárnyhelyzetben kő- olajtárolók. A legújalbb nagy felbontóképességű szeizmikus mérések azóta megerősítették ezt az elképzelést, mert Komádiban és Füzesgyarmaton ugyan- csak a keleti szárnyhelyzetben, mezozóos képződményeket valószínűsítenek (13. ábra). Remélhetjük, hogy ezen szárnyhelyzetű mezozóos képződmények területi elrendeződésében tektonikai szabályszerűség van és ílymódon előrejelezhető lesz előfordulási helyük. Azt gondolom, hogy legalábbis az említett Kőrös — Berettyó vidékén a szerkezetek keleti szárnyán a régi előfordulások közeiéiben is (pl. Biharnagybajom, Fúrta stb.) megtalálnánk további kutatási ])erspek- tíváink ezen lehetőségét. 3.2. M a r k e r e k felhasználása a k u t a t á s 1) a n. A markereknek külön szakirodalma van már. Ezen a helyen most a szá- munkra legkönnyebben hozzáférhető karottázs-markerekkel való alaposabb foglalkozásra szeretném felhívni az illetékes szakemberek figyelmét. Tudato- san, vagy tudat alatt, de tulajdonképpen ubinden olajgeológus alkalmazza ezt a rétegazonosításban. Azt a tényt, hogy a pannóniai medencében összhangba hozhatók a karottázs-markerek a paleontológiái alapon történő rétegtani be- osztással, jugoszláv kollégáink már bebizonyították (Boskov — Stajner — Marinovics, 1971). A jugoszláviai jelölés szerinti R’ — L’ marker azonos a mi ,, Törtei”, ,, Maros” stb. elnevezéseinkkel (alsó-felsőpannóniai határszint). Azt hiszem, hogy a mellékelten bemutatott és a marker- tetőn egymás mellé helyezett karottázs görbék (14. ábra) eléggé meggyőzően bizonyítják, hogy ez regionális marker nálunk is. A jbéldául vett területek messze vannak egymástól (Algyő, Pusztaszőllős, Szolnok, Törtei, Battonya) és a mélységi előfordulás is 1980 m-től változik 740 m-ig. A marker alatti alsópannón vastagság szórása is elég nagy: 340 — 820 m. Ezektől függetlenül a marker megvan, és ha a jeleket és mélységszámokat letakarjuk, összetéveszthető származási helyük és mély- ségük. Ennek a regionális jellegű markernek is van helyi felhasználási lehetősége a kutatásban. Több olyan régebben kutatott szerkezetünk, előfordulásunk van, ahol ennek a markernek területi elterjedését és szerkezeti változásait nem kísér- tük figyelemmel annak idején, mert a kutatott területen belül nem tartal- 5* 524 Földtani Közlöny 106. kötet suplementum 14. ábra. Karottázs raarker az alsó- és felsö-pannónlai határszint-tájon Fig. 14. Well-log marker somewhere near the Lower-Upper Pannonian boundary horizon Alsiponnon 1 3 Felsopannon Völgyi: A szénhidrogéntelepek előrejelzésének lehetőségei 525 mázott szénhidrogéneket ez a rétegcsoport. Újra vizsgálatok révén kimutat- ható lenne több helyen is talán az ismertnél kedvezőbb emelkedő, vagy a fáci- esváltozást mutató tendencia. Néhány kisebb mélységű (alsópannónban be- fejezhető) fúrással ílymódon esélyünk lehetne újabb szénhidrogéntelepek fel- fedezésére. Irodalom — References BOSKOV, Z. — Stajner— Marinovic, D. (1971): Stratigraphy of oil and gas fields in the territory of Yugoslavia. Nafta. 6-vol. XXII. DR. Dank V. (1973): Energia prognózisunk néhány időszerű kérdése. Eöidt. Közi. 103. 2. Gajdos I.: A pannón „átmeneti szint” rétegeinek korrelációja és az alsó- felsőpannóniai határ problémája normál szelvények vizsgálata alapján. NKEÜ Rezervoár geológiai O. Kézirat. Gajdos I.— Pap S. (1973): Alföldi pliocén üledékek töréses szerkezete és annak néhány kőolaj- földgáztani vonatko- zása. NKEO Rezervoárgeológiai O. Kézirat DR. Kertai Gy.: A mezozoikum kőolajföldtani jelentősége. MAPI Évkönyve XLIX. 4. Kovács F. (1974): A szűrési eljárások gravitiiciós alkalmazásai c. fejezet „A numerikus szűrési módszerek alkalmazásai a geofizikai adatok feldolgozásában III. M. G. E. Kovács F.— Meskó A.: Gyakorlati tapasztalatok a gravitációs térképek átalakítósában alkalmazott szűrőkről. M. Geof. XIV. 3-4. MOINÁR K. (1972): A felszíni geofizikai kutatás 20 éves a kőolajiparban. GKÜ. RUSSEL, W. L. (1955): Structural Geology fór Petroleum Geologists. Mc. Graw- Ilill Book Co-. DR. SZALÁNCZI Gy. (1948): Települési és szerkezeti megfigyelések délzalai kőolajmezőkön. Földt. Közi. 78. SZANYI B.: Elektromos karottázsgürbék és szeizmikus időszelvények korrelációja. Földt. Kutatás XIII. 1. Széles M. (1971): A Nagyalföldi medencebeli pannón képződményei, c. fejezet „A magyarországi pannonkori képződ- mények kutatásai”-ban DR. Vadász E.: Magyarország földtani nagyszerkezeti vázlata. MTA Osztályközleményei XIV. 1 — 3. DR. VÖLGYI L. (1956): Miocén üledékek kifejlődése a lovászi mélyfúrásokban. F’öldt. Közi. 86. 2. DR. VÖLGYI L. — Suba S. — Bállá K. — Csal.agovits I. (1970): Magyarország szénhidrogéntelepei. Algyő OKGT. kiadvány DR. VÖLGY L. — Gajdos I. (1971): A deszki szint föidtani újravizsgáiata. NKFO Ért. Oszt. OKGT. jelentés DR. VÖLGYI L. — Gajdos I. (1972): Az algyői szerkezet tektonikai elemzése. Társulati előadás kézirata Possibilities fór jiredicting hydrocarbon deposits on the basis of geolon the limhs of a tectonic structure. In the chapter de\oted to the afore-mentioned suhjeet the authoi- empha- sizes the necessity fór exploring the Mesozoic smoothly adajited to the surface of the crystalline hasement and structurally ,,hidden” heneath a younger overhurden. Practical example is taken from the Kőrös — Berettyó i-egion, where earlier pros- pectors could hope to find Mesozoic formations only in the form of detritus within the fletrital matéria! of the Miocéné. Thank to the higher resolution of newer seismic measurements, now even their spatial jiosition could he indentified with a good approximation. We can hope that there is a regularity in the sjiatial arrangement of the Mesozoic formations, so that their location of occurrence will he accessihle to predietions. Somé of the Cretaceous and Jurassic formations explored in neighhouring Románián territories are oil-holding, therefore these formations should he the suhjeet of scheduled exjiloratory activities in our country as well. 3.2. The use of markers in exploiations and prospecting. The final part of the pajier under this title is used hy the author to call attention to the existing favourahle possihilities fór the application of well-log markers in Hungary. Yugoslav colleagues have al- ready proved the fact in the Pannonian Basin the well-log markers can he well correlated with the paleontology-hased stratigrajihic scale. Local use of régió- nál markers would enahle to detect and identify, in the areas explored or in their vicinity, such structural trends and facies changes which are capahle of eontrolling the formation of hydrocarhon traps. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1976) 106. 528 — 536 A felszíni geofizikai kutatás jelenlegi helyzete Magyarországon Molnár Károly (4 ábrával) A felszíni geofizikai kutatómódszerek már keletkezésük hajnalán a szén- hidrogénkutatások hatékonyságának növelését szolgálták, és ezen célkitűzés kielégítése maradt azóta is az alkalmazott geofizikusok legfőbb törekvése. A szénhidrogénkutatási céllal végzett geofizikai tevékenység eddigi mintegy hatvan esztendejében a kitűzött kutatási feladatok és a geofizikai tevékenység fejlettségi szintje kölcsönösen hatottak egymásra és ez a geológusok geo- fizikusok számára egyaránt termékeny együttműködés eredményezte, hogy napjainkban már nemcsak a földtani formáció hanem a telep jelenléte és méreteinek meghatározása is sok esetben megállapítható a geofizikai mérések adataiból. A kezdetlegesebb felszereltséggel is megtalálható egyszerűbb szerkezetek előfordulási valószínűségének csökkenésével az új mezők felkutatására és fel- tárására egyre inkább növekvő anyagi és szellemi erőket kell fordítani, ezért a rendelkezésre álló eszközök optimális felhasználása nagyfokú együttműkö- dést kíván geológus, mélyfúrási szakember és geofizikus részéről egyaránt. A modern és gazdaságos szénhidrogénkutatás ma már a kutatás valamennyi fázisában igényli a geofizika segítségét nemcsak hazánkban, hanem szerte a világon. Nem véletlen, hogy a geofizikai kutatásokra fordított összegek nagy részét mindenütt éppen a szénhidrogénkidató geofizikára fordítják. 1972-es adatok alapján mondhatjuk, hogy a nyugati féltekén — konkrét adatok csak innen állnak rendelkezésre — az összes ráfordítás 93 %-t kőolaj és földgázkutatásra és csak a maradék 7 %-át fordítják egyéb ásványi nyers- anyagkiitatásra, mérnökgeofizikai és vízkutatási feladatokra. A hozzáférhető statisztikákból az is megállapítható, hogy a szénhidrogénkutató felszíni mód- szereken belül az összes ráfordítás 95 %-át reflexiós szeizmikus mérésekre, a maradék hányadot gravitációs, geoelektromos és mágneses kutatásokra hasz- nálják fel. 1'ekintsük át röviden, hogy a szeizmikus módszereknél napjainkban mit takar a ,, korszerű” jelző. /Szeizmikus mérések: A módszer különböző feladatokra történő felhasznál- hatóságát mindig az döntötte el, hogy 1. milyen mélységtartományig sikerül szeizmikus energiát a földbe juttatni, és az mennyiben felel meg a területi adottságoknak, 2. milyen hűséggel lehet a különböző réteghatárokról visszavert hasznos jelet rögzíteni, 3. milyen mértékben biztosítható a hullámkeltés és a tovaterjedés során kelet- kezett káros hullámok mérésközbeni vagy utólagos eltávolítása. Molnár: A felszíni r/eojizikni kutatás jelenlegi helyzete 529 CDP-98% Terepi digitális rögzítés 78 % Nem robbantásos hűl ló mk el t és 37% 1956 67 68 69 7C 71 72 év 1. ábra. A köolajszeizmika teclinolÓRiai változása a nyugati féltekén 1066—1972 között Fig. I. Variation of the technology of seisniic nietliOLls fór oil prospecting in tlie Western llenUspliere froin 1066 to 1972 ad 1. Az elnuilt évtizedig a szeizmikus hiillámkeltés fő eszköze a robiiantásos eljárás volt. Az egyéb módszerekkel történő jelgerjesztési változatok a gyakorlatban csak olyan felvevő és regisztráló műszerek kifejlesztése után terjedhettek el, amelyeknél az egy észlelési jionton többször megismételt gerjesztés által létrehozott nagymennyiségű adat megfelelő rögzítése és összeadása biztosítható volt. A nem robbantásos eljárásoknál ugyanis egy súly egyszeri leejtése, egyetlen harangban elhelyezett gázkeverék elégetése (felrobbantása) vagy egy tehetetlen tömeg egyszeri alkalommal történő mozgásiba hozása még közel sem nyújtja a robliantással azonos értékű ener- giát. Ezért ezeknél az eljárásoknál a terület földtani felé})ítésétől és az alkal- mazott hullámkeltő berendezés j>aramétereitől függően az értékelhető szeizmikus jel előállításához észlelési pontonként szükségessé válhat a ger- jesztés 40 — 60 szoros megismétlése. A nem robbantásos eljárásfik közül Hajijainkban különösen a vibroseis néven ismert eljárás széleskörű elterjedése figyelhető meg, amelynél lehető- ség van területenként a helyi adottságoknak legjobban megfelelő rezgés talajbajuttatására. Előnyei köizött említhetjük, nagy termelékenységét, szeizmikus minőségjavító kéjiességét, robbantással szembeni kisebb kár- okozását, lakott területen való alkalmazhatóságát, és egyéb — környezet- védelmi szemjiontból — előnyös tulajdonságát (jil. nincs talajvíz szennyezés). A nyugati féltekén a nem robljantásos hullámkeltés részaránya 1972-ben kb. már 40 % volt, ez a szám azóta nyilván lényegesen változott, megbízható statisztikai adat azonban csak 1972-ről áll rendelkezésünkre, ad 2. A jeleket számjegyes - azaz digitális — formában rögzítő műszerek meg- jelenésével — amelyeknél a rögzítés újszerűségén kívül számos egyéb mű- szertechnikai megoldás biztosítja a nagyfokú érzékenységet — már már biztosított a beérkezések ,, élethű” rögzítése. Ezáltal olyan új ])araméterek meghatározása válik lehetővé, amelyek a szerkezetek főbb geometriai adatain túl a sztatigráfiai és litológiai megismerést teszik teljesebl)é, sőt kedvező esetben a szénhidrogének közvetlen kimutatását is elősegíthetik, ad 3. A szeizmikus mérési adatok megbízhatósága nagymértékben attól függ, hogy a végjmoduktumokról vagyis az időszelvényekről milyen mértékben sikerül a zajokat eltávolítani. A hagyományos technikánál főképj)en a 530 Földtani Közlöny J06. kötet suplementum mérési metodikák és a felvevő műszer nyújtotta különböző szűrési variációk játszották a főszerepet, a mérés megtörténte utáni utólagos műveletek ugyanis a zajkiszűrésre kevés lehetőséget adtak, és azok is csak nagymennyi- ségű manuális munkával voltak elérhetők. A jelrögzítés formája pedig nagyon leszűkítette a metodikai lehetőségeket is. A digitális technika — amely a mérés és feldolgozás együttesét foglalja magába — ezen a területen is robbanásszerű fejlődést hozott. A rétegek többszörös letapogatása révén — amely mágnesszalagos jelrögzí- tést és számítógépes feldolgozást feltételez — számos zaj energiája lényegesen csökkenthető, és ezáltal olyan mélységtartományok kutatása vált lehetővé, amelyek azelőtt hazánkban egyáltalán nem vagy csak részben voltak sikeresen kutathatók. Miután vázoltuk a korszerű mérés követelményeit vizsgáljuk meg, hogy hol áll jelenleg a világ ezen belül hazánk szeizmikus kutatása, a színvonalat dön- tően meghatározó paraméterek vonatkozásában. A 2. ábráról leolvasható, hogy hazánkban jelenleg az összterepi mérésnek csak 23 %-a készül korszerű digitális regisztrálással. Az 1974-ben üzemelő 11 műszerből mindössze 3 digitális. A helyzet azonban a következő néhány évben gyökeresen megváltozik, részben a nyugatról vásárolandó, részben az ELGl által gyártott digitális műszerek üzembeállításával. 1975-ben már az összmérés 50 %-át, 1977-ben pedig remélhetően 100 %-át digitális jelrögzítésű műszerekkel fogjuk végezni. 2. ábra. Hazai szeizmikus tevékenység Fig. 2. Seismic activities in Hungary Molnár: A fel.edig rotary fúrás, szeizmika) 1933-tól folyik, ezért a tervszerűsége meglehetősen összeki'iszálódott. Bár a kutatást mindig a kornak megfelelő módszerekkel igyekeztek végezni, az eredmények mai szemmel mégis nagyon különböző értékűek. A régi, ma már korszerűtlen eszközökkel és módszerekkel végzett kutatást meg kell ismételni modern eljárásokkal, mert azok eredményeivel ma már nem készíthető olyan jellegű korszerű kutatási terv, mint az olyan új kutatóterü- leteken ahol most kezdődik a munka. A kutatás megtervezésénél lehetőleg kerülni kell a hagyományos bányász jószerencsére való hagyatkozást. El kell ismernünk, hogy a szerencse, a véletlen még sokszor szerei)el a munkánkban, de minden törekvésünk arra irányid, hogy ezek helyett a szilárd tudományos földtani alapra helyezkedhessünk. 0 Földtani Közlöny 538 Földtani Közlöny 106. kötet implementum Általános törekvés a minőségi megítéléseknek mennyiséget kifejező adatok- kal való felcserélése. A legjobb kutatóterületek meghatározánál mi nem elé- gedhetünk meg a ,,jó” vagy ,, rossz” ,, reményteljes” vagy „reménytelen” kutatóterület, vagy rétegcsoport megjelöléssel, hanem meg kell határozni azt, hogy hol mennyi eredményt várunk. Ezt a célt szolgálják a reménybeli- és prognosztikus készletszámítások. A prognosztikus készletszámítások nálunk a KGST közössége keretében kialakult javaslatok ala])ján kh. 5 évenként készülnek, az ötéves kutatási tervek előtt. Az elsőt 1957-ben készítették Kertai Gy. és munkatársai, a leg- utóbbit, az ötödik számítást az 1973. I. 1-i adatok alapján készítettük el. A KGST keretében készült jirognosztikus készletszámítások a még fel nem kutatott (tehát a lehetséges, várható, feltételezhető D^, D,) készleteket és a reménybeli (C,) készleteket tartalmazzák. Mivel nem ismert, hanem csak fel- tételezett készletről van szó, amelyre közvetlen adatok még nincsenek, és csak feltevéseken, más adatokból való következtetéseken alapszik a meghatározás, ezért minden számítútíi módszerében sok függ a szubjektív megítélések helyességétől Bár sok ország sok kutatóintézete foglalkozott az objektív módszer kidolgozásá- val ez eddig nem sikerült és mivel a D-készletre közvetlen adatok nincsenek (mert ahol vannak, ott már magasabb — Cj, B, A ~ kategóriáról beszélünk), ezért nem is várható a valóban objektív módszer kidolgozási lehetősége. A számítási módszerek három nagy csoportba oszthatók A legrégebbi az üledéktérfogat-genetikai vagy statisztikai módszer, mely az üledék tömegéből következtet a szingenetikusan képződött, akkumulálódott és megőrződött kőolaj- és földgáz mennyiségére (Weeks, 1950, 1952). Olyan üledékes meden- cékben nyert tapasztalatokból indul ki, amelyeket már sok fúrás feltárt s fel- tételezhető, hogy minden lényeges kőolaj- és földgázelőfordulást megismertek már benne. De az ilyen medencékben az 1 km^ üledékre eső szénhidrogének tonnája tiil nagy határok közt ingadozik, ami érthető, mert alig lehet két olyan üledékes medence, melyben az üledék- és kőolaj ké])ződés bonyolult folya- matai, a későbbi földtörténet során a szerkezeti mozgások, a lepusztulás követ- kezményei egyformák lettek volna, s egyformán befoÁ^^ásolták volna az akku- mulációt és a telepek megmaradását vagy elpusztulását. Ezért ennél a módszer- nél az lín. akkumulációs tényező meghatározása mindig a szubjektív megítélés kérdése. A második módszer feltételezi a felhalmozódásra alkalmas földtani alakula- tok ismeretét egy legjobban megkutatott (etalon) területen, s azt általánosítja a hasonló feléj)ítésű ismeretlen területrészekre (Bujalov 1962, 1970), korrek- ciós tényezők alkalmazásával. Ez a szerkezetahalógia módszere, mely ismert kutatási eredmények analógiájával következtet a még ismeretlen szomszédos területeken várható eredményekre. Mivel azonban a természetben talán nincs két egyforma akkumulációi’a alkalmas szerkezet sem, ezért ezzel a módszerrel való következtetésekben is sok a becsléskészítők szubjektív megítélésére bízott elem. A harmadik a soktényezős statisztikus módszer, amelynél mintegy 200 olyan tényezőt gyűjtenek össze, amelyek a prognosztikus készletet befolyásolhatják és mindezek kedvező, vagy kedvezőtlen voltából következtetnek a várható készletre (Spilman V. I. 1971.). A sok tényező figyelembevétele számítógépes eljárást igényel. A sok tényező okozta nehézségek miatt evvel a módszerrel még nem végeztek számítást. Leegyszerűsítve, 21 tényező alapján a Szovjet- unióban számoltak már készletet, ele a gyakorlatban bebizonyosodott, hogy a Kőrössy: A köolajkutalús tervezésének tudományos földtani alapjairól 539 sok tényező közt csak 4 — 5 olyan van, amely lényeges hatást gyakorol a kész- let nagyságára, a többi elhagyható. Viszont ezek a tényezők ugyanazok, amelyek az előbbi módszereknél is szere])elnek, de lényegében ismeretlenek, illetve a D készlet számítása idején még csak becsült értékek. A szubjektivitás tehát ennél a módszernél sem kerülhető el. A hazai viszonyokra legtijabban Dank V. (1972) dolgozott ki egy líj szá- mítási módszert, mely a terület megkutatottsága és a már megtalált kőolaj- földgázkészlet mennyisége közti összefüggés alapján következett a jövőben felkutatható készletmennyiségekre. Ez a módszer azokon a területeken alkal- mazható, amelyeken a kutatás már előhaladott állajtotban van, mint amilye- nek hazánk egyes területei is, ahol ismert készlet már van. Tanúlságos az USA jjéldája, ahol eddig 9 ]>rognosztikus készletbecslésről számolnak be (Ceam 1971), az eredmény 35 és 575 billió bbl között változik. (A ma tk. hivatalos becslésük 481 billió barrel folyékony és 1543 trillió köbláb gáznemű szénhidrogénnel számol.) Az idézett munka idevonatkozó konklúziója szerint ,,a nagy eltérések elkerülhetetlenek, mert különböző módszereket alkalmaznak arra, hogy megkíséreljék a megoldását egy megoldhatatlan prob- lémának.” Mi nem tartjuk megoldhatatlan problémának a ju'ognosztikus készlet- számítást. Azonban a kapott eredmény nem pontos szám, de mégis sokkal több, mint a imsztán minőségi kutatóterület értékelés, és a kutatás helyes megtervezésére általában megfelelő pontosságú. A becslés nagyobb biztonsága érdekében a legjobb i'it amit mi is követünk, a többféle módszerrel való számolás, amelynél a kapott eredmények össze- hasonlíthatók (Bujalov et al. 1973). Végeredményként megálla])ítható, hogy a prognosztikns készletek meghatá- rozásánál nem annyira a módszer, mint a munkaterületét jól ismerő geológus- kollektíva véleménye a döntő. Ha a prognosztikus készletszámítással kaj)ott eredményeket a területek nagyságára (km-) vonatkoztatjuk, megkajjjuk t/km- értékekben a készlet- sűrűség adatait. Ezek alapján niegszerkeszthetők a perspektivitási térképek. Ezeken kirajzolódik a reményteljes területek értékelési sorrendje, amelyek megfelelő alajnd szolgálnak a kutatás megtervezéséhez. A legreményteljesebb területeken belüli kutatás megtervezéséhez célszerű felhasználni a regionális akkumulációs övekre- és a körülöttük kialakult gyűjtőterületekre vonatkozó ismereteket (Kőrössy 1973.), az üledékes me- dence mélységtérképeit, üledékvastagság- és kifejlődés, geotermikus-, hidro- geológiai- geokémiai-térké])eket is. Hazánkban a metamorfizált ópaleozoi képződményekre jelenleg nem ter- vezünk kutatást. A nem metamorf újpaleozoikumban ismerünk számunkra kedvezően megítélhető üledékeket, de elterjedésük, mai ismeretünk szerint kicsi, az üledéktömegük kevés, ezért a perspektívitásuk nem számottevő. A továbbiakban a mezozoikum kőolajföldtani értékelésének problémáit vizs- gáljuk meg. Ez olyan kérdés, amit a geotudományok művelőinek előbb-utóbb meg kell oldaniuk, ezért ezzel részletesebben kell foglalkoznunk. A szakemberek egy része szerint ahol l)ebizonyosodott, hogy Nagylengyel nagyságú előfordulás lehetséges, ott nem hanyagolható el a mezozoikum kuta- tása. A szakemberek más része viszont azt vallja, hogy minthogy ismert kész- leteink 80 %-a a neogén képződményekkel kapcsolatos, ezért a mezozoikum kutatása elhanyagolható. 540 Földtani Közlöny 106. kötet suplementum Azt is állítják, hogy nálunk a mezozoikum annyira ismeretlen, hogy a prog- nosztikus készletszámítás csak ,,D”2-kategóriájú lehet, amire még nem szabad kutatást tervezni. Mindezek szélsőséges vélemények. Valaha a harmadidőszaki üledékek is ilyen ismeretlenek voltak, de ma már tudjuk, hogy hibásak voltak az olyan vélemények, hogy nem érdemes őket kutatni. Hibás volt az I. Világháború után az Angol — Perzsa társaság véleménye, amely három fúrás után abba- hagyta a magyarországi kutatást és ma már világos, hogy hibás volt 1957-ben egyes gazdasági szakembereink véleménye is, akik szerint az Alföldön kár pénzt fordítani a kutatásra, mert az olaj és földgáz a Dunántúlon található. Ugyan- ilyen hiba lenne a mezozoikum kutatásáról is lemondani, a perspekti vitásának megnyugtató tisztázása nélkül. Bizonyos, hogy vannak olyan ismereteink, amelyek a mezozoikum kedvezőt- len megítélése mellett szólnak. Kedvezőtlen az, hogy a mezozoi képződménye- ket csak egyes vonulatokban ismerjük. Kedvezőtlen az, hogy fejlődése folya- mán sok és erős tektonikai hatások érték, főleg töréses diszlokációt szenvedett, és sok kisméretű szerkezeti egységre darabolódott. Kedvezőtlen a nagymérvű lepusztulás, amelynek hosszú földtani időszakokon hatása alatt állt, mert is- meretes az a törvényszerűség, hogy minél hosszabb az üledékképződés meg- szakadása, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy a diszkordanciafelület alatt a nála régibb kőolaj- és földgáztelepek megmaradhassanak. Az eróziós periódusok alatt lecsökken a telepekben a hidrosztikus nyomás, kiválik a kő- olajban oldott gáz és iij migráció indul meg, melynek során a korábbi felhalmo- 1. ábra. Magyarország mezozóos képződményeinek vastagságtérképe (DR. Kőrössy, 1974). Jelrnagyaráza t 1 . Preraezozóos képződmények felszíni kibúvásai, 2. Premezozoi képződmények elterjedése a mezozoikumnál fiatalabb üledékek alatt (a mezozoikum hiányzik), 3. Mezozóos üledékvastagság Fig. 1. Isopach map of the Mesozoic in Hungary (DR. Körössy, 1974). L e g e n d : 1. Outcrops of pre-Mesozoic formations, 2. Extension of pre-Mesozoic formations beneath a post-Mesozoic sedimentary overburden (Mesozoic absent), 3. Thickness of Mesozoic sediments Körössy: A kőolajkutatás tervezésének tudományos földtani alapjairól 541 zódás jórésze a felszínre, illetve az aktív vízáramlások zónájába kerül és el- pusztul, más része több kisebb felhalmozódásban szóródik szét és csökken a nagy gazdasági jelentó'ségű nagy előfordulások lehetősége. Mindezek olyan elméleti lehetőségek, amelyek a mezozoi képződményeinkre érvényesek lehetnek, de a tényleges hatásukat nem vizsgáltuk meg, mert ez nem könnyű feladat. Ezért nem bizonyítható a kedvezőtlen hatások jelenléte, sem pedig ezek mértéke. A mezozoi képződményeink ismei*etének és a ])rognosztikus készletszámítás lehetőségének érdekél)en elkészítettük a magyarországi mezozoikum előfordu- lásának és vastagságának térképét, amely a fiatalabb üledékkel lefedett mezozoi területeket is ábrázolja (1. ábra.). Ez a térkép a mai ismereteket tükrözi, nem végleges és reméljük, hogy a jövőben lényegesen pontosabbá tehető. A mezozoikum felszínét sok fúrás érte el, azonban nagyon kevés azoknak a fúrásoknak a száma, amelyek át is fúrták azt. A korszerű szeizmikus mérések sok esetben haszjiálható adatokkal valószínűsítik a mezozoikum előfordulását és megadják a felszínének mélységét is, de vastagságára vonatkozó adatokat rendszerint nem nyújtanak. Kérdés lehet-e ilyen körülmények közt mezozóos vastagságtérképet szerkeszteni ? Véleményem szerint lehet, és országunknál sokkal ismeretlenebb területek- ről is készítenek ilyen üledékvastagság térképeket az olajkutatás perspektí- vitásának meghatározására. (Pl. átnézetes légimágneses mérésekkel követ- keztetnek a mágneses ható kristályos alaphegység felszínére, elektromos méré- sekkel pedig a végtelen ellenállású karbonátos mezozoikum felszínére. A két felszín mélységkülönbsége alkalmas a mezozoikum vastagságának hozzávető- leges meghatározására, fúrásadatok nélkül is.) Térképünknél a mtzrzoikum vastagságának meghatározására felhasználtuk a kristályos alaphegység felszínének mélységéről nagyrészt fúrásadatokkal kidolgozott térképünket és a mezozoikum felszínének mélységadatait. A ka])ott vastagságértékek ellenőrizhetők a mezozoikum felszínét elért fúrásokkal meg- állapított képződmények földtani korával, (ha az elért mezozoikum földtani kora pl. felsőkréta, akkor indokolt a nagyobb vastagság, mert alatta még fel- tételezhető a jura és triász, de ahol a harmad idő.szaki üledék alatt alsótriáiszt találnak a fúrások ott vékony mezozoikum feltételezése indokolt). Ahol az adat mindenképen kevés (Nyírség, Jászság stb.) ott kérdőjel jelzi a bizony- talanságot, amelynek megvilágítása ])1. ala])fúrás tervezését indokolja. A mezo- zoikumra vannak 5 — 6 km-es vastagságot felvételező vélemények is, amit mi is lehetségesnek tartunk, de a térké]) kidolgozásánál csak a fúrásokkal is meg- közelített 4000 — 4500 m-es vastagságig mentünk el, s ahol ennél esetleg nagyob vastagság bizonyosodik be, ott majd kijavítjuk a térkéi)et. Térképünkön a mezozoi üledék több nagy vonulata jelentkezik, ezek a következők : /. Dunántúli Középhegység vonulata, mely a Kisalföld K-i részén a Rába- vonalig követhető és a Zala-medence nagyrészének mélyén is megvan. A Velen- cei hegység balatonvidéki — hahóti magas rögvonulat })remezozóos képződ- ményei választják el a DK-re következő mezozoi vonulattól. 2. Igái — Bükki mezozoi övezet (VV'ein Gy. 1969). 3. Mecsek — Kiskőrösi mezozóos övezet, mely az előbbivel E-on több helyen bizonytalan összeköttetésben lehet. 4. Villányi — Békési mezozóos öv. 542 Földtani Közlöny 106. kötet supleynentum Ezek a szerkezetek ÉK-felé kapcsolatba kerülnek egymással részben össze- olvadnak, részben bizonytalanná válik a követhetőségük. Nagy területeken alig van adatunk (Jászság, Nyírség) a mezozoikumról. A Dunántúli Közép- hegységi- és az Igal-Bükki öv EK-felé egyenlőre nem határolható el világosan. A Mecsek — Kiskőrösi mezozóos öv valószínűleg a Körös — Berettyó kristályos vonulattól É-ra húzódik Nagybánya felé (Patbulius, 1962) a vastag flis- és harmadidőszaki vulkáni képződmények alatt nincs, a D-i szegélyen kevés adatunk van róla (Hajdúszoboszló, Ebes). A Villányi mezozóos öv a Szeged, Békési medence mezozóos vonulatával hozható kapcsolatba, a Madaras — Algyő — battonyai kristályos hátak, rögök, (nukleuszok) között és ezektől É-ra feltételezhetően összefüggő mezozóos vonulat fordul elő. A mezozóos vastagságtérképről megállapítható, hogy ezek az üledékes kép- ződmények kb. 65 888 km- területen fordulnak elő. Ez az elterjedés meg- lehetősen nagy, mert pl. a pliocén elterjedése (kb. 77 200 km’) sem sokkal nagyobb. A vastagsági adatokat is figyelembe véve a mezozikum üledék- tömege 41 348 km^. (Összehasonlításul a hasonlóan megállapított paleogén üledéktömeg 12 148 km^, a miocén üledéktömeg 16 235 km^ pliocén és fiatalabb — a tengerszinttől lefelé számított — üledéktömeg 102 952 km^ körül van.) Megjegyezzük, hogy a mezozóos üledéktömeg magában foglalja a felsőkréta- paleogén-flis-jellegű üledékkomplexumot is, mivel ebben a paleogén- és felső- kréta üledékeket ma még nem tudjuk megnyugtatóan elválasztani. Ezért a paleogén üledéktömeg a valóságban megadottnál valamivel több, a mezozoi viszont valamivel kevesebb. A mezozoikum fenti üledéktömegéből levonva a felszínen levő, lefedettlen, és ezért kőolajkutatásra kevésbbé reményteljes területek üledéktömegét, kb. 27 490 km^ üledéktömeg marad, amely a kőolajkutatás kilátásai szempontjából még mindig figyelemre méltóan hatalmas kőzettömeg és alapot ad a mennyiségi becslések elvégzéséhez. Az üledékes medenceterületeink mélyén előforduló mezozóos üledéktömeg egyértelmű kőolaj földtani értékelése, ismeretének mai fokán még nagyrészt megoldatlan kérdés. A helyes megítéléshez további geofizikai, fúrási adatok, geológiai geokémiai vizsgálatok szükségesek. Lényeges adatokat nyerhetünk a mezozoikum tektonikai viszonyainak megismerése alapján, amire az alábbiak- ban szeretnék kitérni. A magyarországi mezozoikum tektonikai szerkezetét ismeretünk szerint elsősorban a töréses-pikkelyes szerkezeti elemek alakították ki. Ezek közül a mezozóos vonulatok csapásirányára közel merőleges haránttörések a nagyobb jelentőségűek, a folyadékáramlások szempontjából. A mezozoikumot ért töréseket több csoportba oszthatjuk, amelyek kőolaj- földtani jelentősége különböző, az alábbiak szerint. 1. Az első csoj)ortba sorolhatók a mezozoi üledékképződésnél régebbi törések, amelyek a mezozoikumot már nem érték, ezek közvetlenül rendszerint nem befolyásolják a CH-felhalmozódás lehetőségeit sem. 2. Második csoportba azokat a töréseket sorolhatjuk, amelyek a mezozoi üledék egy részét érték, de nem harántolták az egész üledéksort. Az ilyen tö- résekkel kisebb felhalmozódások kapcsolatban lehetnek. Ezek a töréses disz- lokációk a kimmériai, óalpi mozgásokkal keletkezhettek, különösen az Igal- bükki mezozóos vonulatban várhatók (Wein 1969). Ezek a mozgások a mezo- zoikumon belül csapadék kéjiződésére kedvező diszkordanciákat okozhattak, de kedvezőtlen üledékhiány eróziós időszakok is kialakulhattak velük kapcso- K ő r ö s fi 1/ : A köolajkntntás trrvezésének tuflományox füldtmi i ahipjairól 543 latban. Az üledéket csak részben harántoló törések kedvező akkumulációs hatása elsősorban annak a következménye, hoyy a törés környezetében le- csökkenő rétegnyomás az odamigrálást elősegíti. Mivel a törés nem harántolja az egész üledéksort, egyes csapdák záródásának feltételei kedvezők lehetnek. 3. A törések harmadik csoportjának tekinthetők az üledékké2)ződéssel egy- időben keletkező (színszedimentációs) törések. Ezek a törések alakíthatnak ki a CH-akkumulációra legkedvezőbb feltételeket. Az ilyen diszlokációkkal kapcsolatos csapdák már jelen vannak a migráció fő szakaszának idején, keletkezésükkor rendszerint nincs eróziót okozó) kiemelkedés és evvel a fel- halmozódásra nagyon kedvező viszonyok jönnek létre. Az üledékképződéssel szinkron vetődések keletkezését és okait Carver (1968) és főleg Burce (1973) foglalta össze. Az általuk leírt differenciális tö- mörülés, gravitációs csúszás, a mi mezozoikumunk egyes kéj)ződményeiben is feltételezhető. Némely mezozoi üledékeinkben gyakori fáciesváltozás, üledékhézag, breccsásodás is a színszedimentációs tektonikus mozgások bizo- nyítéka. Mindezért az üledékképződéssel egyidőben keletkezett töréses el- mozdulásokra számítani lehet és azokkal együtt a felhalmozó)dásra kedvező viszonyokra is. 4. Végül a törések következő csoportjai, mint az újraéledő regenerálódó törésövek és a mezozoikumnál fiatalabb, azt teljes vastagságában harántoló töréses zónák, általában kedvezóítlenek számunkra, mert ezek a régebbi fel- halmozódások pusztulását okozhatják. Főleg ezeknek a fiatal (haránt) töré- seknek gyakorisága miatt ítéltük a mezozoi képződményeinket kőolaj -földgáz felhalmozódásra kedvezőtlennek . A mezozoi képződményeinkre jellemző törések természetének, osztályozásá- nak, a csoportok gyakoriságának adatszerű ismerete elősegítené az akku- mulációk perspektíváinak megítélését is. Mint említettem a flisjellegű képződményeiíiket a mezozoi üledéktömeghez soroljuk, mert a felsőkréta elválasztása a j)aleogéntől még nem végezhető el biztonsággal. A flisjellegű kéj)ződményeink mibenléte sok vitát váltott ki, és úgy látszik Szepesházy K. (1973) munkája után is vannak még bizonytalanságok a helyes besorolásuk tekintetében. Mivel az Alföldön a felszínen nem tanulmányozha- tók ezek a képződmények, a fúróisi anyag pedig nem alkalmas minden szem- pontból való) megismerésükre, ezért merülnek fel a nehézségek. Emiatt az irodalomban található flis-jellemzőket keresik és szigoriian alkalmazzák, s ha valamit nem az ideális jellemzőknek megfelelően találnak, kételyek merülnek fel e képződmények helyes meghatározása iránt. Részemről az első flis magmintákat a Zister.sdorf környéki kőolajmezőkön láttam (1947). Ennek flis voltát még senki sem vonta kétségbe, pedig olyan mint a mi magmintáink. Itt az első füst harántolt fúrások kőzettani leírását megtaláljuk K. Friede (1936) munkcijának 206 — 209 oldalán, ahol tarka agyag- sőt szenes betele])üléseket is leírnak, ami pedig az elméleti munkák szerint flisben nem fordulhatna elő. Természetesen az alföldi flisjellegű vonulat kérdése nehezen oldható meg, szűk határok közé szoruló vizsgálatokkal. Az egész rétegösszlet helyzetét a máramarosi felszíni vizsgálatok lehetőségével már jobban megvilágítja Bom- BiTA (1972) részletes munkája, aki a Szolnok-máramarosi üledékgyűjtő árok felsőkréta-eocén üledékét flisfáciesűnek minősíti, amelyet az oligocénben 544 Földtani Közlöny 106. kötet sitplementum („postflis”, CoNTESCU 1968) üledékek zárnak, amelyek már veszítenek flis jellegükből. Bombita szerint a Szolnok-máramarosi flis üledékeket megtalálták a nagy- bányai fúrásban az eruptívumok alatt. A Pannon-medence széléről Istocescu, JoNESCU (1968) ismerteti a flisképződményeket. Magyar részről egyesek két- ségbevonják a fáciesmegállapítás helyességét anélkül, hogy nyilatkoznának arról, hogy ha ez a rétegsorozat nem flis, akkor minek tartják azt. A Szolnok-máramarosi árok üledékeinek helyzete minden bizonnyal meg- oldható lesz a Kárpát — Balkán tektonikai térkép hátralevő célkitűzéseinek keretében. Ezen a nagyobb területen több hasonló tektonikai csoport fordul elő, amelyek közös vizsgálata feltétlen meggyőzőbb eredményre fog vezetni, mint amire az árok magyar területre eső kis részének elszigetelt vizsgálata vezethet. A neogén üledékes képződmények megismerése terén már jóval előbbre haladtunk mint a mezozoi és flisképződményeink perspektívitásának meg- állapításával. Sztratigráfiai és szerkezeti viszonyaik tanulmányozására az alkalmas módszerek már kialakultak. A legremény teljesebb területek, vagyis a szénhidrogének felhalmozódásának regionális zónái és a prognosztikus kész- letek jól meghatározhatók. A kutatás jövőjének tervei mégsem probléma nélküliek. Itt mind nagyobb területegységeken az a nehézség merül fel, hogy új kutatásra alkalmas szerkezeteket már egyre nehezebb találni. Ahol a szer- kezeti csajxlák elfogymak a kutatás előhaladásának következtében, ott elő- térbe jut a litológiai sztratigráfiai csaj)dák kiitatásának kérdése. Ezek a fel- gyűlt fúrásadatoknak újabb és újabb geológiai feldolgozását és értékelését igénylik, amihez a kőolajkutatásnak a mainál nagyobb és speciálizálódottabb geológus gárdára lesz szüksége. Előadásomban szándékosan elsősorban a mezozoi és flis üledékekkel kap- csolatos kérdésekre tértem ki. Meggyőződésem, hogy a mezozoikum beható vizsgálata nagymértékben segítheti kutatási persi^ektíváink kialakítását és a helyes kutatási irányok és arányok tervezésének megoldását. Nemrég jelent meg az Egy^esült Államoknak prognosztikus készletbecslése 2 vaskos kötetben (I. H. Cram, 1971). A rendkívül tanulságos munka egyik végső megállapítását az alábbi szavakkal fejezi ki. ,,A kőolaj- és földgáz felhalmozódására és a felhalmozódások felkutatására vonatkozó ismeretek egyre növekszenek. Ennek eredményeként a modern geológus az elődeinél mind kevésbbé hajlamos kutatóterületeket, vagy réteg- sorokat meddőnek nyilvánítani, mind hajlamosabb csökkenteni a reménytelen területeket és növelni a reményteljeseket.” A kutatás sikerének egyik feltétele az a meggyőződés, hogy a munka nem hiábavaló, hogy az eredményes lesz. Irodalom — — References Bombita, G. (1972): Stuclii Geologice in Muntii Lapusulni (Anuarul Inst. Geol. 39. kötet, extrás. Bukarest Clement H., Bruce (1973); Pressured Shale and Related Sediment Defonnation; Mechanisin fór Development of Régiónál Contemporareus Faults (AAPG.Bul. 57. 5. p. 878 — 886) Bujalov, N. J. et al (1962): Metodika ocenki prognoznyh zapaszov nefti i gaza Gasztoptechizdat Bujaiov, N. I. Zahabov, E. V. (1970): K metodike razdelnoj ocenki prognoznüh zapaszov nefti, kondezata, szvobod- nogo i poputnogo gazov (Neftegazovaja Geol. Geof. 11. Nr.) Bujaiov, N. J. Vageeov, V. Sz. (1973); Podszcsetnüe parametrü ocenki prognoznüh Zapaszov nefti i gaza komplexum metodov (Neft. Geol. i. Geof.) 1973. évf. 11. sz. Caevkk, R. E. (1968); Differentlal compactlon as a cause of régiónál contemporareous faults. A.A.P.G. Bull. 52. 3. pp 414-419) Kőrössy: A kőohijkutatá.s tervezésének tudományos földtani alapjairól 545 [RA H. Cram (1971): Future Petroleum Provinces of the United States — Their Geology and Potential (Ara. Áss. Petr. Geol. Tulsa 1—2 kötet pp. 1 — 1496) DaSK V. (1972). A magyarországi színhidrogönkutatások várható eredményei és országos programja (kézirat) OKGT Kiadvány [STOCESCU, D.— JoNESCü G. (1967— 68):Geoiogia partii de nord a Depresiunii Pannonice (Sectorui Oradea-Satu-Mare) Dari de seana ale sedimentelor. Vol. LV. 5. Tectonica si geologie regionaia. Bucuresti, 1970 pp. 73 — 78.) B’RIEDL, K. (1936): ller Steinberg-Uom bei Zistersciorf und sein öifeid. (Mitteiiungen dér Geol. Gesellschaft in Wien Bd. 29.) KÖRÖSST L. (1973): Magyarország regionális kőolaj- és földgáz migrációs-akkumulációs térképe és a nagy felhalmo- zódások lehetősége. MTA. X. oszt. Közi. 5. 3—4 pp. 117 — 123. PaTRüliüs, D. (1962): Affinites provinoiales et voies de migration de quelques faunes Jurassiques des Carpates rou- raaines et de l’avent-pays carpatique. (Coloque du Jurassique, Luxemburg 1962 p. 519 — 523 Spilman, V. J. Plavnik, G. J. (1971): Ocenka prognoznyh zapaszov po szovokupnosztü geologicseszkih parametrov. (Metodika ocenki prognoznüh i perszpektivnúh Zapaszov i obosznovenie podszesetnüh parametrov) Trudi Zap. Szib. NIGNI. vip. 53. I SZEPESHiZY, K. (1973): A Tisziintúl északnyugati részének felsőkréta és paleogén korú képződményei. Akad. Kiadó. Bp. Weeks, L. Q. (1950): Conceming Estiraates of Potenctial Oil Resurces. (Bul. Am. Áss. Petr. Geol. 34. p. 1951) Weeks, L. (1952): Factors of Sedimentary Basin Development that Control Oil Accurrence. Bul. AAPG. Vol. 36 No 1., p. 2071-2124. Wein, Gy (1969): Tectonic Review of Neogene Covered Areas of Hungary (Acta Geol. 13. p. 399 — 436) Scientific geological fundamentals in planning of oil prospecting Dr. L. Kőrössy During tlie more than a hundred years history of oil prospecting the relevant scienti- fic rnethods enabling a rapid resultativeness have been developed . According to Hungárián experiences, rajiid and efficient works rcíjuire the selecting of the most favourable areas to be explored and tbc best adaptation of j)rospecting facilit- ies to the geological conditions rev'caletl in the course of exploration in addition to the (letermination of the technico-economical possibilities, the adecjuate training and skills of the technicians involved. In Hungary a Conference on Hydrocarbon Explorations (19611) was devoted to discuss- ing in detail the rpiestions of oil prospecting inethodology. In this context, the most ex- pedient exploration and {irospecting phases have been elaborated and a planning System relying on the rnethods of prospecting and exjjloration phases has ewer since been deve- loperl. On account of the particular geological setting of this country (a deep basin füled v ith mainly sedimentary rocks) 80 to 85% of all exjienditures on prospecting fór mineral ravv materials per annum are devoted to oil and natural gas prospecting. This recjuires to develop careful exploration jilans. Since prospecting fór oil and natural gas in Hungary has been conducted since 1850 and uji-to-date geophysical rnethods and drilling facilities have been used since 1993, the methodological arrangement of planning has become rather conf- used. Although exploration and prospecting vvere always cairied on with uj)-to-date meth- ods of the time, the results, vvhen looked at from today’s angle, jirove to be of very different value. Therefore all research work once made with rnethods and facilities now out of (laté should be rej)eated applying f)f the modern rnethods anrl facilities. Lucks and chances still play a consi