Digitized by the Internet Archive in 2016 https://archive.org/details/foldtanikozlony1111magy FÖLDTANI KÖZLÖNY BIOJlJlETEHb BEHTEPCKOrO TEOJlOrHqECKOrO OBLUETBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY GEOLOGISCIIE MITTEILUNGEN 111. BUDAPEST, 1981 / s ;:t BULLETIN OF THE HŰI GEOLOGICAL StP 1 8 1981 mwiKIí imtok'1* No. 1. (1981) FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 111. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK - CO^EPMÍAHHE - CONTENU ÉRTEKEZÉSEK - HAYMHblE CTATbl - MÉMOIRES Dr. Posgay K.: Az első magyar banxitelőfordulás kutatástörténete és földtan-teleptani viszonyai (Király- erdő, Erdélyi-középhegység, Román SzK) — Case history and geology of tlie first Hungárián bauxite occur- rence („King’s Eorest” = Királyerdő = Padures Craiului), in the Western Mountains (Muntii Apuseni) of Rumania 1 —25 Barabásné Stdhl ÁGNES: A kővágószőlősi homokkő formációt alkotó kisrtklusok földtani vizsgálata — A geological study of the microcycles forming the Kővágószőlős Sandstone Eormation 20—42 Hr. Embey Isztin A.: Hazai bazaltos kőzeteink főalkotórészeinek statisztikai vizsgálata: Kísérlet a bazaltok tektonikai helyzetének meghatározására — Statistical analysis of major element patterns in basic rocks of Hungary: An approach to determine their tectonic settings 48—58 Dr. Baksa Cs.— Dr. Csillag J. — Dobosi G. — Földessy J.: Rézpala indikáció a Darnó-hegyen — Copper- rich shaie mineralization in the Darnó-hegy 59—60 Dr. Schetter Gy. — Schweitzer F.: A hazai édesvízi mészkőösszletek származása és összehasonlító vizsgála- tuk — Origin of the Hungárián freshwater limestone sequences and their comparative study 07—97 Biiücknerné Wein Alice— Vető I.: Szénhidrogénkeletkezés és migráció a Duna— Tisza köze DK-i részén — Origin and migration of hydrocarbons in the southeastern Danube— Tisza Interfluve 98—118 Dr. Molnár B.— Dr. Szónok y M. — Dr. Kovács S.: Recens hiperszalin dolomitok diagenetikus és litifikációs folyamatai a Duna— Tisza közén — Modern hypersaline dolomites in the Danube — Tisza Interfluve: diagenetic and lithification processes 119—144 Balázs E.— Bálpi T.— Düdich E.— Gidai L.— Korpás L.— Radóoz Gy.— Szentgyörgyi K.— Zelenka T.: A magyarországi eocén-oligocén határ képződményeinek szerkezeti-faciális vázlata 145 — 150 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KPATK.ME COOELHEHHH - NOTICES Dr. Moldvay L.: Kriptovulkáni szerkezet a Bakonyban — A cryptovolcanic structure in the Bakony . . 157 — 158 Dr. VÖRÖS I.: A bauxitgenetika néhány kérdése 159—161 Bihari D.: A Meteomys noszkyi lelőhelye a Bakonyból 162—164 HÍREK, ISMERTETÉSEK - COOELHEHMH, PEUEH3HH - NOTICES, REVUE BIBLIOGRA- PIIIQÜE 105-188 TÁRSULATI ÜGYEK - JIEJIA OEL1TECTBA - AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 184-193 Földtani Közlöny, Hull. öltöt Hungárián Geol. Soc. (1981) 111. 1—25 ÉRTEKEZÉSEK Az első magyar bauxitelőfordulás kutatástörténete és földtani-teleptani viszonyai (Királyerdő, Erdélyi-középhegység, Román SzK) Dr. Posqaij Károly* (10 ábrával, 4 táblázattal) Összefoglalás: Az első minták bauxit voltát 1903-ban ismerték fel. Az első széles körben ismertté vált szakcikk a királyerdei ahuníniumércekről 190ő-ben jelent meg. A ter- melés 1915-ben kezdődött meg, 1918-ban leállt, a második világháború alatt újra indult. 1947-től kezdve a román földtani-bányászati szervek rendszeres kutatást végeznek, a tudományos feldolgozó munkát a bukaresti Földtani és Geofizikai Intézet szakemberei folytatják. Az 1950-óvi 5 ezer tonnával szemben 1975-ben 900 ezer tonna bauxitot termel- tek. Rótegtani helyzet (titon és barrémi mészkő között), ásványos alkat (túlnyomóan diaszporos összetétel) tekintetében a Villányi-hegység bauxitjával mutat szoros rokon- ságot a királyerdei bauxit . 1. Kutatás- és termeléstörténet Az Erdélyi-középhegység északnyugati részét alkotó Királyerdő (Pádurea Craiului) területén az 1890-es évek elején gyenge minőségű vasércet bányász- tak. 1903-ban Mezey Ferenc bányamérnük ércmintákat küldött a nagybányai főiskolára, vegyelemzés végett. .SliKÓ Béla kohófőmérnöknek feltűnt a 25% Fe203 melletti 50% körüli Al203-tartalom. Fabinyi Rudolf kolozsvári egyetemi tanár ellenőrző vizsgálatai megerősítették az 50 — 55% Al203-tartalmat. 4 — 9% SiU2 mellett. Ő volt az, aki az addig vasércként termelt anyagot bauxitnak minősítette. A nagyváradi és kolozsvári újsághírek mind tudományos, mind pedig ipari- kereskedelmi körökben élénk visszhangot váltottak ki. A Magyar Királyi Földtani Intézet megbízásából Szádeczky Gyula kolozs- vári egyetemi tanár 1904-ben részletes földtani felvételt végzett a Királyerdő- ben. Újabb bauxitelőfordulásokat is fedezett fel a hegység déli részén. Az ő nevéhez fűződik a bauxitlelőhelyek első földtani szakismertetése (1905). Már 1903 — 1904-ben megalakult az első magyar bauxitbánya vállalkozás, a Jádvölgyi Alumíniumbánya Társulat , majd a Vaskoh- Vidéki Alumínium Bánya Társulat. A termelés azonban csak tíz évvel később kezdődött meg. A kedvezőtlen terep volt az egyik ok: a bauxitelőfordulások a Sebes- és a Fekete-Körös között, meredek hegyoldalakon, szakádé kos völgyekben, elszórtan, lakott helyektől, utaktól távol voltak találhatók. Másrészt nem állt rendelkezésre elegendő tőke • Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Középdunántúli Területi Szervezetének 1979. október 25-i szakülésén, Veszprémben. Kézirat lezárva 1980. szeptember 15. 1 Földtani Közlöny 2 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet sem a szakszerű megkutatáshoz, sem a termelés megindításához. így a társa- ságok működése csak zártkutatmányok megszerzésére szorítkozott. Nehéz- séget jelentett az is, hogy nem volt termelési és felhasználói tapasztalat: az Osztrák-Magyar Monarchiának nem volt alumíniumipara. A német ipar az első világháborúig Franciaországból importálta a bauxit- szükségletét. Erre a hadüzenet után már nem volt mód; így a német hadiipar érdeklődése azonnal a magyarországi bauxit felé fordult. (Európában ekkor másutt még nem ismertek műrevaló bauxittelepeket.) A Wolf-Netter cég (Ludwigshafen) haszonbérleti megállapodást kötött a bauxit kitermelésére és el- szállítására a Jádvölgyi Alumínium Bánya Társulattal. A kiküldött német geológusok és bányamérnökök jelentései alapján jött létre az árakra vonatkozó megegyezés. így indult meg a termelés 1915-ben. Megfelelő gépi berendezések és szakmunkások híján hadifoglyokat és parasz- tokat dolgoztattak. 1915 májusától folyamatosan szállították a bauxitot a Rajna melletti Ludwigshafen be, jórészt (a Kriegsmetall AG. közvetítésével) az Allgemeine Aluminiumindustrie Gesellschaft neuhauseni és schaffhauseni gyár- telepei részére. (23 márkát fizettek az 55,0% Al2 és 4% Si02-tartalommal meg- határozott minőségű ércért; jobb minőségűért Al203%-onként 1 márkával többet.) 1917/18-ban a Magyar Általános Hitelbank közreműködésével megalakult, önálló részvénytársaságként, 6 millió korona alaptőkével, az Alumíniumérc Bánya és Ipari RT. Ez átvette a Jádvölgyi Alumínium Bánya Társulat bauxit- előfordulásait és bányáit. A termelést Kalota, Várfancsika, Barátka, Jádremete és Vaskoh területén folytatta. A két és fél éven át folytatott háborús rablógazdálkodással kb. 200 ezer tonna bauxitot termeltek ki. Ezzel az addig ismert készletet lényegében ki is merítették. Az első világháborút lezáró békeszerződések éi’telmében a királyerdei bauxit- telepek a román bányaipar érdekkörébe kerültek. A kereslet azonban csökkent, így 1923-mal gyakorlatilag megszűnt a termelés és 1937-ig lényegében szüne- telt. 1927-ben a Magyar Alumíniumérc Bánya és Ipari RT termelési egyezséget kívánt kötni a román Marmaros Blank et Co. céggel, ez azonban végül is nem valósult meg. A román tőke által Bukarestben megalapított Aluminiá S. A. Minierá (1921 — 1943) csupán a bányajogok fenntartását biztosította. Csak 1937-ben kezdte meg a Bratca-i (Barátkai) üzemvezetőség a termelés megindításának előkészí- tését. 1940-ben a második bécsi döntés a királyerdei bauxitelőfordulások egy részét Magyarországnak juttatta. A Magyar Alumíniumérc Bánya és Ipari RT megbízásából dr. Vadász Elemér geológus és Kasnyik János bányamérnökök járták be a magyar területre eső bauxitelőfordulásokat és bányákat. Jelen- téseik szerint az addig ismert készletek 1943-ban már kimerülőben voltak. A termelést be is szüntették és a bányák felszerelését a Dunántúlra szállították. Vadász E. és Kasnyik J. szerint a bauxitövezet folytatását Kalota környékén kellett keresni. Feltevésüket a későbbi román kutatások igazolták is. Ali. világháború után a Román Szocialista Köztársaság a bányászat és az ipar tervszerű fejlesztését 'rányozta elő. A földtani kutatás a Bányászati, Kő- olajipari és Földtani Minisztérium hatáskörébe tartozik. E minisztérium fenn- hatósága alatt működik a Földtani és Geofizikai Intézet (Institutul de Geo- Posgay: Az első magyar bauxitelőfordulás kutatástörténete 3 logie §i Geofizicá). Az ott dolgozó Papitj C. V. munkatársaival együtt alapos munkát végzett az 19G0 70-es években az Erdélyi-középhegység bauxitjai- nak ásványtana, kőzettana, geokémiája és genetikája területén. Az ipari kutatást az 1940-es évek végétől kezdve az IGE (Intreprinderea Geologicá de Explorare = Földtani Kutató Vállalat) végezte, G. Jacota veze- tésével. ő egyébként 1970 óta a jogutód kolozsvári IPEG-nél (Intreprinderea de Prospectiuni §i Explorari Geologice = Földtani Kutató és Feltáró Vállalat) tevékenykedik. A kutatások lehatárolták a Bihari autochton (amelyhez a Királyerő is tartozik) felszíni bauxitkészletét. Ezenkívül fúrásokkal, tervszerűen és a rész- letes kutatás során négyzethálóban, megkutatták a Királyerdő fedett telepei- nek nagyrészét, 100—200 m mélységig. Milyen készletet eredményeztek a közel háromnegyed évszázados munkák? A felfedezés után röviddel a magyar és német szakértők által adott készlet- becslés szükségképpen nagyvonalú volt. A becslések 2 és 20 millió tonna közötti számokat adtak meg. Vadász E. az 1942-ben végzett terepbejárásai alkalmával az Aluminia Societate Anonimá Minierá vállalat birtokában levő Galbina, Kalota, Fancsika, Barátka és Jádvölgyi bauxitbányákban és előfordulásokon, továbbá a Bauxita társaság birtokában levő Dobresd-Rossia telepcsoportokon végzett készlet- becslést. Az előbbi területen 2— 2,5 millió, az utóbbin 1 1,5 millió tonna kész- lettel számolt. Külön felhívta a figyelmet arra, hogy ez a lehetséges minimum, de még így is számottevő helyet foglal el a világ (akkor ismert) bauxitvagyo- nában. Harminc évvel később, 1972-ben Románia bauxitvagyonát 50 millió tonnára becsülték („Industrie Minérale” 1975 dec. szám). A Királyerdőben 1000-nél több kisebb-nagyobb (ezer-tízezer tonna nagyságrendű) bauxittestet tartottak nyilván. A Román Kommunista Párt X. kongresszusa a bauxitbányászat és az alu- míniumipar nagyarányú fejlesztését határozta el. Ennek valóra váltása folya- matban van. A Termelés központja a dobrosdi bányavállalat (Intreprinderea Miniera Dobresti). Külfejtést és táros mélyművelést egyaránt folytatnak. Míg 1950- ben még csak 5 ezer, 1960-ban 88 ezer, 1968-ban 595 ezer, 1975-ben 900 ezer tonna bauxitot termeltek Romániában (Metallgesellschaft 1974, Frankfurt adatai). A bauxitot a Nagyváradon (Oradea) létesült timföldgyár dolgozza fel. 2. Földtani helyzet A Királyerdő változatos földtani képződményei (kristályos pala, granitoid kőzetek, perm-kréta üledékes kőzetek, fiatal eruptivumok) közül bauxitföld- tani szempontból megkülönböztetett figyelmet érdemelnek a (fekü) felsőjura és a (fedő) krétaképződmények. A régi magyar szerzők szerint a maim sorozat a Sebes-Körös völgyében (Barátka, Jádxemete körzetében) sötétszürke tűzköves mészkővel indul. A közvetlen bauxitfekü általában világosszürke, krinoideás-brachiopodás mész- kő; felső része gyakran kőzetalkotó mennyiségben tartalmaz algákat. A fedő sötétszürke, bitumenes, helyenként szaruköves, néhol (Galbina völgy) rekvi- éniás alsókréta mészkő. ] 4 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet A fedő kréta képződmények konkordánsan települnek a bauxitra, míg a fekü titon mészkő felszíne általában egyenetlen. Rozlozsnik P. a jádvölgyi bauxittal kapcsolatban a fekükőzetből kiálló 3 — 7 m magas mészkőkúpokat említ. A Királyerdő bauxitelőfordulásai jelentős szerkezeti vonalakhoz kapcsolód- nak. Az ÉNy-DK csapásé főtörésvonal Nagyvárad-Félixfürdőtől mintegy 60 km hosszban a Vlegyásza (1830 m) vulkáni tömegének nyugati oldaláig követ- hető, majd DDK felé a Galbina patak völgyéig folytatódik. Közel merőleges rá egy másik szerkezeti vonal. Szádeczky Gy. (1905) ezek figyelembevételével osztotta a Királyerdő bauxittelepeit egy északi és egy déli csoportra. Ez Páley M.-nál és Rozlozsnik P.-nál (1912 — 15, ill. 1917 — 24) mint a király- erdei és a déli Kodru-i egység megkülönbözettése jelentkezik. Rozlozsnik P. szerint az utóbbi a Kodru hegység tömegéből takaróként (!) tolódott rá a Királyerdőre. Eszerint: — az északi terület viszonylag kevéssé tektonizált, rögszerű tábla, amely uralkodóan triász, jura és alsókréta karbonátos üledékekből áll. Az idézett szerzők autochtonnak minősítik; a déli terület, a Kodru-i takaró, permi képződményei rátolódtak a jura képződményekre. A Vlegyásza körzetében intruziv (dacogránit) és vulkáni (riolit, dacit, andezit) kőzeteket is tartalmaz. A két területrészt elválasztó határ a már említett töréses zóna, illetve át- tolódási öv. Az üledékes összletek lerakódása a permben kezdődött (metamorf kőzetekre). Délen orogén jellegű kifejlődések, mélyebb tengeri üledékek ismer- tek; északon a partközeli képződmények jellemzőek. Délnyugaton intenzív alpi gyűrt tektonika jellemző. Észak és kelet felé ez egyre kevésbé kifejezett, a zavart településű mezozoikumot alig gyűrt, nyugodt településű triász- jura-kréta összlet váltja fel. A román geológusok a Királyerdő területén három nagy üledékképződési ciklust különítettek el: 1. A vörös permi Jiomokkőösszlettői a felsőtriász (nóri) zátonymészkőig. 2. A rhaeti képződményektől a felsőmaim organogén mészkőig. 3. A neokom (illetve barrémi) mészkövektől a felsőszenon inoeerainuszos márgáig. A felsőjura mészkőösszlet karsztosodása és a bauxitképződés a berriázi- valangini kiemelkedés és hauterivi szárazföldi időszak alatt történt (mintegy 10 millió éves üledékhézag). Szepesházy K. (1973) a nem-üledékes képződményeket tárgyalva megálla- pítja, hogy az autochton terület főleg geoszinklinális jellegű bázisos, kisebb részben savanyú magmás képződményekből áll. A királyerdei egységtől délre fekvő Kodru gránittömege jellegzetes szinorogén granitoid intruzió, amely DNy felől takaróként tolódott rá a Királyerdei egységre. Ianovici V. és mtsai (1976) szerint az Erdélyi-középhegység területén a gosau előtti kréta legteljesebb rétegsora a Királyerdő nyugati részén található. Rétegcsoportjai (alulról fölfelé): 1. Bauxit 2. Characeás mészkő (sötétszürke, édesvízi) 3. Törpe-gastropodás mészkő (félsósvízi) 4. Alsó pachiodontás mészkő (Requienia minor- ral) -5. Ecleja-i márgás rétegek <>. Középső pachiodontás mészkő 7. Glaukonitos homokkő és felső pachiodontás mészkő 8. Vörös vagy zöld homokkő, aleurolit és palás agyag. Posgay: .4; első magyar bauxitelő fordulás kutatástörténete 5 ií~i m 3 T- ‘EES 8 4- + + 6 V X \ * ' ' ’E3 8 9 | 3 1 9.| 10 0) 1. ábra. A Királyerd éföloTani vazlata (\Y. FlSCH 1924 után). Jelmagyarázat: 1 . K irály erdei fácies, 2. Kodrui fácies, 3. A Kodrui fáciesii képződmények rá tolódva a Király- erdei fáeiesü képződményekre, 4. Gránit rátolódva a Királyerdei képződményekre, 5. Gránit, 6. Riolit, andezit, 7. Törésvonal, 8. Térszíni gerincvonal, 9. Tszf magasság, 10. Pikkelyes rétegek Fig. 1 Geological sketch of Királyerdő (Pádurea Craiului) area (after W. Pisch 1924) L e g e n d: 1. Királyerdő fácies, 2. Codru fácies, 3. Formations of Codru fácies overthrusted upon those of Királyerdő fácies, 4. Gránité overthrusted npon Királyerdő formations, 5. Gránité, (5. Rhyolite, andesite, 7. Structural line, 8. Topographic rangé erest, 9. Altitude above sea level, 10. Overthrust slices 6 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet 2- ábra. A Királyerdő szerkezeti vázlata (Románia 1 : 200 000 földtani térképének 9. lapja alapján, PatruliuS D kéziratos adataival kiegészítve, Ianovici V. és mtsai 1976 könyvéből). Jelmagyarázat: Bihari autochton: 1. Perm-mezozóos üledékes képződmények, 2. Kristályos képződmények; Kodru-taka rórendsur: 3. Váláni- takaró, 4. Magyarfenesi-takaró, 5. Aranyosi-takaró; Poszttektonikus képződmények: 6. Felsőkréta üledékes kőzetek (Gosáu- ácies), 7. Szubhercini és larámi magmatitok, 8. Neogén üledékek, 9. Egységek határa az autochtonon belül f Fig. 2. Structural sketch of Királyerdő (Pádurea Craiului) area (based on the 1 : 200 000 scale geological map of Rumania, sheet 9. completed with unpublished data by D. PaTRULIüs, from the book by Ianovici V. et al 1976) Légén d Bihar autochthon: 1. Permian-Mesozoic sedimentary formations, 2. Crystalline formations; Codru nappe System: 3. Váláni nappe, 4. Fini$ nappe, 5. Arie$eni nappe; Post-tectonic formations; 6. Upper Cretaceous sedimentary formations (Gosau faoies), 7. Subhercynian and laramic magmatites, 8. Neogene sediments, 9. Boundary of units with in the Bihar autoehthon Az összesített vastagság kb. 3000 m. Az 1 — 3 rétegcsoport neokom-alsó- barrémi, a 4 — 8 barrémi-középsőturon korú. Az ún. Váláni-egység területén is ismert a bauxitkópződmény. Itt a kréta rétegsor az alábbi: 1. Bttuxit 2. Alsó paohiodontás mészkő 3. Eclejai rétegek 4. Para-ritmuso i homokkő-agyagösszlet. Az összesített vastagsága kb. 1200 m. A Kodru-takarórendszer Magyarfenesi (Fini§) takarójának területén viszont már folyamatos üledékképződés van a jura-kréta határon. Az agyagos, de meszes homokkőközbetelepülóseket is tartalmazó képződményei fölfelé foko- zatosan mennek át az agyagosabb, sötétebb színű, mind több homokkőközbe- Posgay: Az első magyar bauxitelő fordulás kutatástörténete 7 8 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet Bihari autochton Valam egység 4. ábra. A Gosau-elötti kréta képződmények összefoglaló retegoszlopai (Bihari autochton és Valáni egység). Patrulius D.után, Ianovici V. és tsai könyvéből, 197(1. J elmagyarázd r: 1. Tömeges mészkő, 2. Pados mészkő, 3. Homokos mészkő és kőzetlisztes márga, 4. Márga, 5. Kőzetlisztes vagy homokos márga, 6. Többé-kevésbé meszes, szürke-fekete homokkő, 7. Vörös, csillámos homokkő, 8. Konglomerátumos homokkő, 9. Konglomerátum, 10. Többé-kevésbé kőzetlisztes, agyagos, vagy agyagos-márgás, szürke vagy fekete pala, 11. Vörös agyagos-kőzetlisztes pala, 12. Bauxit, 13. Ornitolinák, 14. Belemniteszek, 15. Ammoniteszek, 16. Pachyodonták, 17. Gastropodák, 18. Brachiopodák, 19. Characeák, 20. Koraitok Fig. 4. Synthetic lithological columns of the pre-Gosau formations in the Bihar autochton and in the Váláni unit (after D. Patrulius, from the book by Ianovici V. et al., 1976). L e g e n d: 1. Massive limestone, 2. Thick-bedded limestone, 3. Sandy limestone and silty mari, 4. Mari, 5. Silty or sandy mari, 6. More or less calcareous, grey to black sandstone, 7. Micaceous red sandstone, 8. Conglomeratic sandstone, 9. Conglomerate, 10. More or less silty, clayey-clayey, marly, grey or black shale, 11. Clayey-silty red shale, 12. Bauxite, 13. Orbitolina, 14. Belemnites, 15. Ammonites, 16. Pachyo- donta, 17. Gastropoda, 18. Brachiopoda, 19. Characea, 20. Corals települést tartalmazó képződményekbe. Ezután kifejezetten flis jellegű, durva- szemű, vastagpados homokkőrétegeket tartalmazó összlet következik (leg- alább az hauterivi emelet alsó részéig)! A neokom összlet teljes vastagsága kb. 700 m. A túron után a Királyerdő területe kiemelkedett és részleges lepusztulás történt. Gosau-típusú törmelékes összlettel indul a szenon üledékképződés, majd a tenger mélyülésével inoceramuszos márga rakódott le (Albeanu I. — Fechete E., 1971). Posgay: Az első magyar bauxitelőfordulás kutatástörténete 9 A Királyerdő mezozóos fejlődéstörténetét, üledékképződés menetét mind magyar, mind román részről a dél-dunántúli Villányi -hegységével hasonlítják össze (Vadász E., 1961 ; Fülöp J., 1966; Ianovici V. és mtsai 1976; Bárdossy G., 1977). A feltűnő hasonlóságok mellett vannak fontos különbségek is: a Villányi-hegységben hiányosabb a triász és a jura rétegsor, és eltérő az aptinál fiatalabb kréta kifejlődése. A két terület közötti kapcsolatot a Nagyalföld délkeleti részén mélyfúrások- kal feltárt, nagyon hasonló triász-alsókréta képződmények jelentik (Szalay Á., Szentgyörgyi K., Szőts A., 1978; Szepesházi K., 1979). 3. Települési viszonyok A királyerdei bauxitelőfordulások elhelyezkedését a feküfelszín szabja meg. A bauxit a felsőjura (titon) mészkő 350 — 600 m tszf magasságban levő, igen erőteljesen karsztosodott felszínén települ. A helyzetet 30 m ugrómagasságot is elérő vetődések bonyolítják. így természetes, hogy a bauxittestek kiterjedése és vastagsága is igen vál- tozó. Rozlozskik P. helytelenítette is a „telep” megnevezést, bauxittestekről írt. Vadász E. a „bauxittömeg” kifejezést használta. A fennsíkot tagoló szakadékos, olykor 300 m mély, meredekfalú völgyek számos baux ittestet tárnak fel. Ezekben a már Rozlozsnik P. által leírt ki- búvásokban az előfordulás teljes metszete látható (Jádremete). Szádeczky Gy. (1905) északi és déli telepcsoportot különböztetett meg. Vadász E. az előfordulásokat öt csoportba osztotta: — délen: Pét rosz-Galbina, — északnyugaton: Dobrosd-Rossia, — északon: Kalota— Vérfancsika — északkeleten: Barátka — Ponorac — keleten: a Jádvölgy -Remete csoport. Három települési típus különböztethető meg szerinte: 1. Autochton, fedett érctömegek, a szálban álló fekü és fedő között (Jádpatak, Kalota,. Fancsikavölgy). 2. Autochton, de fedő nélküli érctömegek: az eredeti bauxit testeknek a lepusztulástól megmenekült maradékai (Jádvölgy, Fata Arsa, Barátka— Ponorac, Galbina-völgy). 3. Allochton, áthalmozott bauxit. Lejtőtörmelék, illetve agyagba ágyazott kisebb- nagyobb bauxit darabok, tömbök. Eredeti helyükről ritkán jutottak el nagyobb távolságra. A bauxittestek a Dunántúli-középhegység bauxittelepeihez képest kicsi- nyek. Legtöbbjük még az 50 — 100 m hosszt és a 20 — 40 m szélességet sem éri el. Vadász E. és Kasnyik J. szerint a jádvölgyi Izvor-bánya volt a legnagyobb, amelyből 1942-ig kb. 150 ezer tonna bauxitot termeltek ki. A vastagság átla- gosan 2 — 5 m, 10 m-nél nagyobb vastagság ritka (bár a Fata Arsa plató kül- fejtéséből 15 — 20 m bauxit vastagságot említenek). A töréses tektonika eredményeként az előfordulások tengerszintfeletti magas- sága szeszélyesen változik. Az északi területen mind az áthalmozott, mind az eredeti településű bauxit előfordulhat 300 és 700 m szint között, délen még 1200 m magasan is találunk bauxitot. Viszont a Galbena völgy felé az előfor- dulások lépcsőzetesen egyre lejjebb és lejjeb követik egymást. A bauxit elterjedése egvbeesik a karsztosodott maim mészkő felszínével. Ahol a felszín kevésbé karsztosodott, már csak apró bauxitfészkek, málló tt. 10 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet Jadvölgyi csoport (Beyschlag) DK A Izvorvölgyi feltárások (Vadász) ÉNy d DK 1 i ! L mélyműve les kezdeti szintje Izvor torkol at szint je OK Izvorvolgy (Fisch) Pobraz oldal Pobraz Izvorvölgyben ENy Posgay: Az első magyar bauxitelőfordulás kutatástörténete 11 B Fala Arso plató ( Jádvölgye , Vadasz ) Cuculje cél di fér ( Galbina csoport , Beyschlag) Cuculje cél di fér (Fisch) Ny K X Golbina tisztás (Vadász) 6. ábra. Jellegzetes földtani szelvények a királyerdei bauxittelepekről. Külfejtéssel (B) és mélyműveléssel (A) fejtett bauxittestek telepítési típusai. (Beyschlag F. 1918, Finkey J.— Jakoby I. 1918, W. Fisch 1924, Vadász E. 1927 munkáiból) A keresztsraffozott rész a bauxittest. Fig. 5. Typical geological cross sections of the Királyerdő bauxite deposits. Bauxite deposits exploited by open-cast (B) and subsurface mining (A) őre represented (From the works of F. Beyschlag 1918, J. Fijtkey— I. Jakoby 1918, W. Fisch 1924, E. Vadász (1927). Cross-hachure denotes the bauxite body. morzsalékos bauxitfoszlányok találhatók. A feküfelszín ismerete rendkívül fontos a továbbkutatás szempontjából. Az előfordulások peremi részén a bauxit részlegesen lepusztult és a közvet- len környezetben más anyagokkal keveredve felhalmozódott. Papiu C. V. és S. Mtnzattt (1968) szerint a karsztfennsíkot törmelékes agya- gos lepel borítja. Ez mészszegény, változó vastartalmú. Törmelékes bauxit- anyagot tartalmaz (néhány mm-től néhány méteres méretig). Az agyagos tör- melék repedések, üregek mentén került érintkezésbe a bauxittal. Ez a kevere- dési folyamat a pleisztocén elejére tehető. 12 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet 6. ábra. A királyerdei bauxit elvi földtani szelvénye (Patrulius D. után, Ianovici V. és tsai könyvéből, 1976) Jel- magyarázat: 1. Titon zátonymészkő (Farcu— Cornet-i mészkő), 2. Tömeges, ooidos, vörös bauxit, 3. Bauxittal kitöltött üreg, 4. Bauxittal kitöltött repedés, 5. A jura őskarszt repedései, 6. Vastalanodott, oolitos bauxit, 7. Kaolinos, pelitomorf, a vörös bauxitból származó bauxit, 8. Osztrakodás márga, 9. Nagykristályos kaiéit üregkitöltés, 10. Mikro- karszt a jura-kréta határon, 11. Jura-mészkő törmelékből álló breccsa, 12. Charaeeás mészkő, 13. Tömeges szürke mészkő, 14. Szürke, pados, pachiodontás mészkő, 15. Negyedkori kaviccsal kitöltött repedések és üregek a jura-mészkő- ben, 16. Sárga agyag, 17. Bauxittörmelék, vörös agyag kötőanyaggal, 18. Sárga agyag, alsókréta mészkődarabokkal, a bauxit és a charaeeás mészkő érintkezésénél benyomulva Fig. 6. Idealized eross section of a bauxite deposit in Királyerdő (Padurea Craiului) area (after D. Patrulius, from the book by Ianovici V. et al, 1976) L e g e n d: Titbonian reefal limestone of Farcu-Cornet, 2. Massive, ooidic, red bauxite, 3. Cavity filled with bauxite, 4. Fissure fiiled with bauxite, 5. Fissures in the paleokarst of the Jurassic limestone, 6. Iron-poor (deferri fied) oolitic bauxite, 7. Kaolinitic, pelitomorphic, bauxite derived from the red one, 8. Mari with ostracods, 9. Macrocrystalline calcite (cavity filling), 10. Mierokarst at the Jurassic-Cretaceous boundary, 11. Breccia made up by fragments of Jurassic limestone, 12. Cliaracea-bearing limestone, 13. Massive grey limestone, 14. Grey, thick-bedded limestone with pachyodonts, 15. Fissures and cavities in the Jurassic limestone filled with Quaternary gravel, 16. Yellow clay, 17. Bauxite debris embedded in red clay, 18. Yellow clay with fragments of Lower Cretaceous limestone, infiltrated at the contact between the bauxite body and the overlying Cliaracea-bearing limestone Patrulius D. alapján közöljük az összesített, elvi teleptani szelvényt. Ianovici V. és mtsai (1976) szerint a Bihari autochton területének bauxit- előfordulása két csoportra oszthatók: — északi csoport (Királyerdei) — déli csoport (Bihar-hegységi). Ezek további részterületekre oszthatók a teleptani és ércsűrűségi (tonna/ km2) viszonyok alapján. A legfontosabb előfordulások a Királyerdő területén találhatók: — a Dealtil Crucii (Kereszthalom) brachiantiklinálisa körül: Gugu, Schireaua, Coasta Jocarului, Dealul Boiului; — a középső részen: Bru?tiri-Cornet, Sccatura-Osoiu; — a délnyugati részen; Racaf? vidékén (Albioara-Jofi). A Királyerdő jádvölgyi részén (Remegi), valamint a Bihar- hegységben (a Meleg-Számos völgyében, a Padi^-Scarisoarai fennsíkon, a Baita Bihor (Biharbánya) tektonikai ablak területén) a bauxitelőfordulások ritkábbak és kevésbé jelentősek. A Váláni szerkezeti egység területén újabban Meziad vidé- kén találtak bauxitfelhalmozódásokat. Csak az összehasonlítás kedvéért említjük meg, hogy az Erdélyi-középhegység déli részében is ismeretesek bauxií előfordulások (Sohodol-Cimpeni vidékén), de egészen más települési helyzetben. Ezek feküje az Aranyosbányai márvánnyá átkristályosodott mészkő (preknmbrium? jura?) karsztos felszíne. Fedőjük felsőkréta gosau-összlet : vörösbarna homokkő vagy rudistás mészkő, esetleg márgás, palás agyag. A fedő korául Ianovici es mtsai (1976) felsőszantonit említenek. A bauxit szaggatott, lencsés kifejlődésű; néhol P o 8 g ay : .4; első magyar bauxüelő fordulás kutatástörténete 13 bauxitos kötőanyagú breccsa vagy breccsa-konglomerátum helyettesíti. Az A1.03-tarta- lom ált altiban 50% fölött van, 25% körüli Fe,03. Az eddig tárgyalt bauxitokkal szemben a fő alumlniuinásvány nem a diaszpor, hanem a böhmit. Az eddigi adatok alapján korlá- tozott kiterjedésnek az előfordulások, így gazdaságilag nem jelentősek. 4. Ásványkőzettani-geokémiai jellemzők Szádeczky Gy. (1905) szerint a királyerdei alumíniumérc ásványai: a) Alumíniumásványok: uralkodó diaszpor, kevesebb gibbsittel és korunddal, b) Vasásványok: magnetit, hematit, goethit, limonit, pirít, ilmenit, c) Szilíciumásványok: kvarc, klorit, csillám. Szádeczky megállapította, hogy a királyerdei bauxit ásvánvtanilag is hason- ló a többi bauxitokhoz. Megjegyezte azonban, hogy szerkezeti -szöveti szem- pontból rendhagyó, mert a bauxitra jellemző gömbös, oolitos, földes, agyag- szerű tulajdonságokat csupán a világosabb színű típusoknál talált. Figyelemre méltó az a megállapítása is, hogy a jádremetei, kontaktmetamorfózist szenve- dett bauxitmintákban egyedüli vasásványként magnetitet talált. Finkey J. és Jákob v I. 1917-ben több hónapig dolgoztak a királyerdei területen. A Kalota, Várfancsika, Jádremete és Barátka lelőhelyeken gyűjtött minták laboratóriumi vizsgálata szerint az öt főalkotó megoszlása bauxittípu- sonként a következőnek adódott. I. táblázat — TabU I. Bauxit színe Colour of bauxite A1.0, SiO, Fe,0, TiOj H.O®,, Sárga 65 - 10 4 14 Yellow Világos, téglavoros 59 3 24 3 11 Púik (brick-re«l) Sötét barnásvörös (néhol feketés) Dark brownish-red (locally black) 53 3 30 3 11 A leggyakoribb a sötétbarnásvörös bauxit: ezt tekintették alaptípusnak. Ipari célokra leginkább a világos téglavörös bauxit felel meg. A sárga bauxitot csiszoló anyagnak, a sötétvöröset tűzálló anyagnak ajánlották (keménység 5 — 6 között). Összefoglalóan megállapították, hogy a királyerdei bauxit tim- földgyártásra alkalmas. A két világháború között a témával csak Vadász E. egy kéziratos tanul- mánya (1927) és Zamfirescu E. L. román geológus cikke ( 1931 ) foglalkozott. Vadász E. ásványtani és földtani tanulmányában vegye le mzéseket is közölt, elkülönítve a laza fehér bauxitot a kompakt diaszporosaktól. A röntgenvizsgá- latok (1927-ben!) boehmitet és hematitot mutattak ki. Zamfirescu E. L. összefüggést állapított meg a szín és a vastartalom között. 1956-ban Patrulius D. a királyerdei bauxitokat színűk, vegyi -ásványtani összetevőik és szerkezeti sajátosságaik alapján osztályozta. Treiber J. a kolozsvári egyetem tanára (1960) DTA-vizsgálatokat közölt a királyerdei bauxitokról. A vörös bauxitból sok diaszport és kevés böhmitet mutatott ki, a rózsaszínű és fehér bauxitban kaolinitct, a tarkából alunitot és szideritet írt le. Nevezetes a Fata Arsa (Jád völgy) előfordulás bauxitjáról 14 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet írt tanulmánya, amelyben diaszport, alárendelten gibbsitet, alumogélt (a középső részen) és CaC03-at (alul) ismert fel. A vas piritben, vasoxidokban, a Si02 kötött formában, vagy amorf szilikagélként van jelen szerinte. Az 1960-as évek közepétől kezdve a bukaresti Földtani Intézet geológusai nagyarányú komplex vizsgálatsorozatot végeztek a királyerdei bauxitokon (vegyelemzések, terinoanalitikai és röntgen -vizsgálatok, vékonycsiszolati mik- roszkópia, emissziós színképelemzéses nyomelemvizsgálat). A csapat vezetője és teoretikusa Papiu C. V.; munkatársai MInzatu S., Iosof V., Udrescu G., Giusca R., valamint az ipari kutató Jacota G. Számos közleményben nyilvánosságra hozott vizsgálataik részletes osztályo- zást és genetikai elmélet kialakítását tették lehetővé. A királyerdői bauxit ásványos összetevői az alábbiak: 1. Aiumíniumásványok : Alumíniunihidroxidok : diaszpor, böhmit, gibbsit Alumoszilikát: kaolinit 2. Vastartalmú ásványok: Feni- jellegűek: hematit, hidrohematit, goethit, hidrogoethit, lepidokrokit, limonit F erri -ferro - j ellegű : magnet it Ferro- jellegű: leptoklorit, sziderit, hidrotroilit, pirit, markazit. 3. Titánásványok: anatáz .rutil ilmenit. A királyerdei bauxit, aluminiumásványait tekintve, monohidrátos, nagy diaszpor tartalmú érc. Az ásványi alkat összefoglaló, teleptani vonatkozású adatait Bárdossy Gy. (1977) alapján idézzük. A Királyerdő bauxittelepei . . . „túlnyomóan oxidált, vörös és barna bauxit- ból állnak. A telepek tetején maximálisan egy méter vastag zöldes, ritkábban szürke vagy fekete redukált bauxit is előfordul. Papitj C. V. és munkatársainak vizsgálatai szerint az oxidált teleprész uralkodóan diaszporos, helyenként kevesebb böhmittel. Kaolinit, hematit, kevesebb goethit a kísérő ásványok. A redukált teleprészben több a böhmit, mint a diaszpor, sőt helyenként tisztán böhmites jellegű. A kaolinit kimarad és a hematit is erősen lecsökkent. Helyü- ket a leptoklorit foglalja el. Némileg feldúsult viszont a goethit. Saját vizsgá- lataim szerint a zöldes bauxitfajtákban ferrochamosit is megjelenik. A szürke és fekete bauxitokban pirit és szervesanyag dúsul, a ferri-ásványok teljesen kimaradnak ... A bauxitok metamorfózisa során a hematit és a goethit foko- zatosan magnetitté kristályosodott át.” Papiu C. V. osztályozásának alapja az Fe203 : Feü arány. Ferri típusúak azok, amelyeknél ez 8 — 20 között van. Ezek alkotják a műrevaló készlet mint- egy 95%-át. Vörös és meggyvörös színűek, diaszporosak, ritkán és alárendelten tartalmaznak böhmitet. A vas túlnyomórészt hematit formájában van jelen. //. Táblázat - Tabu II. Ásvány Mineral Súly % Diaszpor Diaspore 54-62 Kaolinit Kaolinito 15-17 Hematit Haematito 11-29 Anatá/.-rutil Anatas-rutile 2,2 -3,5 P o 8 g a y : Az első magyar bauxit előfordulás kutatástörténete 15 A Ferro-ferri jellegű bauxitoknál az Fe203 : FeO arány 4 — 8 között van. Vörös és barna változat különíthető el. A vörös bauxitokban az uralkodó vasásvány a hematit; alárendelt a lepto- klorit. Gyakori, néhol kizárólagos alumíniumásvány a böhmit. A barna bauxitokra a hematitét felülmúló goethittartalom jellemző. A lep- toklorittartalom elfedheti a hematit jelenlétét. A Ferro-típusú bauxitoknál az Fe203 : FeO arány 4 1 között van. Szín szerint két csoportra oszthatók. A zöld színűekben uralkodik a leptoklorit, alárendelt a hematit. A fekete bauxitokra jellemző a leptoklorit és a goethit; színűket szerves- anyag és (valószínűleg) kolloid hidrotroilit adja. A hematit teljesen hiányzik. Pirit is jelen van. Legtöbb leptoklorit (3—17%) a zöld és fekete bauxitokban van. Szin-és dia- genetikus eredetű. Csak diaszporos és gibbszites bauxitokban található, a gibb- sitesekben nincs jelen. Pafiu C. V. külön felhívta a figyelmet a Schireaua-i bauxitlencsére. Ezen ugyanis jól követhető a bauxit ásványos összetételének fejlődése (7 — 8. sz. ábra). Az Fe203 mennyisége lefelé egyértelműen nő, az A1203 és Si02 viszont enyhén csökken. A titán mennyisége az elsődleges (nem nagyon redukált) típu- sokban állandó. A vékonvcsiszolati vizsgálatok is alátámasztották a vegy elemzések bői és egyéb ásványtani vizsgálatokból adódó következtetéseket. A leggyakoribb vasásványnak mikroszkóp alatt is a hematit bizonyult; az ilmenit természe- tesen alárendelt. A vasoxihidrátok másodlagosak, kivéve a goethitet, amelyet üledékes eredetűnek tekintenek, elsősorban a goethites-pirites elsődlegesen reduktív bauxitokban. Leptoklorit minden bauxit bán található. Mennyisége a e d c 2 m 7. ábra. A Schireaua-i 36/64 sz. bauxitlencse szelvénye (Papiu C. V. és tsai 1970 után) J elmagyarázat: a. Felső- jura mészkő, b. Meggypiros bauxit, c. Zöld bauxit, d. Breccsásodott neokorn mészkő, e. Tömeges neokom mészkő, f. „Karszt-agyag”, 31 Mintavétel helye, száma Fig. 7. Cross section of bauxite body 36/64 at Schireaua (after Papiu C. V. et al., 1970) L e g e n d: a. Upper Jurassic limestone, b. Pink-coloured bauxite, c. Green bauxite, d. Brecciated Neocomian limestone, e. Massive Neocomian limestone, f. „Karstic clay”, .31 Site and number of sample analyzed 16 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet Minta szám Al203 Diaspor Böhmit Fc203 Hematit Leptoklorit Rutil Kaolinit 8. ábra. A vegyi és ásványos összetétel alakulása a Schireaua-i bauxitlencsében (Papiu C. V. és tsai 1970 után) J él- ni a g y a r á z a tót lásd az ábrán Fig. 8. Chemical and mineralogical evolution in the Schireaua bauxite body (after Papiu C. V. et al., 1970) L e g e n d: Mintaszám = sample number (other data are indicated in the figure itself) zöld és fekete bauxitokban 3 — 17, a barnás bauxitokban 3 — 11, az oxidatív vörös bauxitokban pedig 0 — 3%. Szideritet egyetlen esetben sikerült kimu- tatni, hidrotermális hatásnak kitett bauxitban. Pirit mindig található a zöld, fekete (és szürke) bauxitokban. A hidrotroilit jelenlétét Bárdossy Gy. nem tekinti egyértelműen igazoltnak. Korundot újabban csak a jádrometei meta- morfizált bauxitból írtak le (Albeanu I., Fechete E., 1971). Bárdossy GY.-nek a királyerdei bauxitmintákon végzett vizsgálatait a karszt- bauxitokról írt könyvében tette közzé. Megállapította, hogy egyes telepeknél a fedő határán 10—30 cm vastag zöld, zöldesszürke bauxit van, amely 30 — 80% ferro-ferrichamositot tartalmaz, kevés kaolinit diaszpor, böhmit és kevés goethit kíséretében. A chamosit nem csak a bauxit alapanyagában, hanem az ooidokban is dúsul. Ugyancsak a kemény, zöldes bauxitban 1—6 inin-es kalcit monokristályokat figyelt meg. Ezeket epigenetikus likacskitöltésnek tartja. A titánásványokat illetően Papiu C. V. é3 mtsai szerint a leggyakoribb az anatáz, alárendelt a rutil. Az ilmonitszomcsék erősen mállottak, vagy már csak rutillá alakult pszoudoinorfózák. Néhol ooidok és pizoidok magját alkotják. Bárdossy Gy. vizsgálatai a Jádremete közelében levő, kontakt-motamorfi- zált bauxitokra is kiterjedtek. Ezeket a neogénben feltört dacit és riolit alakí- totta át. Ezokbon alárendelt az anatáz és a rutil az ilmonithez képest (neofor- mációs ilmenit). Más, nem átalakult bauxitminták alapanyagában szabály- talan lofutású másodlagos anatáz és rutil ereket figyelt meg. Posgay: Az első magyar bauxitelő fordulás kutatástörténete 17 Fe203:Fe0 1.5 5.1 >20 6.5 2,3 9. ábra. Az elsődleges bauxitok kétirányú fejlődésének vázlata (Papiü C. V. és tsai 1970 után) J elmagyaráz a t: B-D = böhrait-dlaszpor sorozat, G-P = goethit-pirit sorozat, H-L = hematit-leptoklorit sorozat, Fe,03 = összes vasoxidtartalom, K = kaolinit, L = leptoklorit, G = goethit, It = rutil, H - hematit, SiO, = összes SiO, tartalom; Bauxittípusok szín szerint: A = fekete, B - barna, C = meggypiros, 1) = vörös és meggypiros, E = zöld Fig. 9. Sketch of the bilateral evolution of primary bauxites (after Papiü, C. V. et al., 1970) legend: B-D = böh- mite-diaspore series, G-P = goethite-pyrite series, H-L = haematite-leptochlorite series, Fe,03 = totál iron oxide content, K = kaolinite, L = leptochlorite, G = goethite, R = rutile, H = baematite, SiO, = totál silica content; bauxite types of different colours: A = black, B = brown, C = pink, D = red and pink, E - green A királyerdei bauxitok színváltozatai és a főelemek mennyisége Papiü C. V. és intsai szerint (kerekítve Colour types and main element contents of the Pandurea Craiului bauxites (after Papiü C. V. et al.). III. táblázat - Table III. Alkotó Component Vörös- meggypiros Red-pink zöld Green bauxit oauxite Barna Brown Fekete Black Pe,0, % 20,8-30,0 6,1-16,0 14,6 7,00 Al.O, % 50,0-55,3 58,1-69,6 46,5 61,3 TiO, % 2,8 -3,6 3,6 -3,7 3,2 3,4 Al :Ti 14:1-17,1 17:1 14:1 17:1 Albeantj I. és Fechete E. (1971) cikkében A1203 és Si02 adatokat közöltek. Ezek, mint a IV. táblázatból látható, nyilvánvalóan csak a termelt, műrevaló érc adatai. IV. táblázat — Table IV. Alkotó Intervallum Átlag (%) Component Rangé Average (%) ALÓ, 50-70 55,9 SiO, 1-10 5,5 2 Földtani Közlöny 18 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet 10. ábra. A nyomelemek mennyiségének változása a Schireaua-i lencse függőleges szelvényében (Papiü, C. V. és mtsal 1970 után) Fig. 10. Vertical variation of somé microelements in the Schireaua bauxite body. (After Papit;, C. V. et al., 1970) L e g e n d: Mintaszám = Number of sample, A = Green bauxite, B = red bauxite Ez moduluszban kifejezve 10-es átlagmoduluszú elsőosztlyú ércnek felel meg. A Schireaua-i bauxitlencsében jól követhető volt a nyomelemtartalom geo- kémiai változása is. A román szerzők által közzétett nyomelemadatokat hasz- nálta fel Dudich E. (1972) összehasonlító karsztbauxitnyomelemgeokémiai cikkében. Ezt követően Papitj C. V. és Udresctj (1972) a királyerdei bauxitok nyomelemtartalmáról az alábbiakat állapították meg. a) A vörös és zöld bauxitoknál, a redukció folyamán nő a Cr-, V-, Mg-, Ni- és Zn-tar- talom. Közel állandó marad a Co-, Ba- és Be-tartalom. Gyengén csökken a Pb-tartalom. b) A barna és fekete szintieknél a nyomelemek mennyisége szabálytalanul változik, ki- véve a redukció során ezeknél is csökkenő Cr-tartalmat. A legmagasabb nyomelem-érté- kek a barna bauxitokban mutatkoztak, kivéve a V-ot, amelynek mennyisége ezekben csekély. c) A Li-tartalom egyenesen arányos az agyagtartalommal. d) A nyomelemek közül a Ga, V, Ni és Cr jól korrelál az Al203-tartalommal, pozitíve. A Li viszont negatíve. Papitj C. V. és munkatársainak bauxitkőzettani vizsgálatai (beleértve a vékonycsiszolati leírásokat is) arra utalnak, hogy a királyerdei bauxitok (a metamorfizáltakat természetesen kivéve) szövet-szerkezeti szempontból meg- lehetősen egységesek. Az ooidok nem sok koncentrikus rétegből állnak, a nyomás hatására képződés közben megnyúlt szpasztolitok alárendeltek. Az alapanyagot (mezosztázis) hematit színezi vörösre, vagy goethit (sárgás) bar- nára. A szerkezet leginkább a vastalanodott részeken látható jól. A vastala- nodási folyamat a peremeken vagy repedések mentén a legelőrehaladottabb. Az ooidok hamarabb vastalanodnak, mint az alapanyag. Ez a kőzetnek át- menetileg tarka színeződést ad. A vastalanodási folyamat (eltérően a barna, zöld és sötétszürke fekete bauxitokig haladó vasredukciós folyamattal) a vörös bauxittól a barna, sárga, Poagay: Az első magyar baux ítélő fordulás kutatástörténete 19 halványrózsaszínű változatokon át a (ritka) fehér (erősen kaolin -dús) típusig halad. 5. Vízföldtani viszonyok A Királyerdő mezozóos karbonátos kőzetei nem csak a kréta időszak elején karsztosodtak, hanem ma is. A mai és az őskarszt azonban világosan meg- különböztethető (a felsőjura mészkövek gyakorlatilag mindig a vízszintestől eltérő helyzetben találhatók). A bauxitfekü felszínén gyakori a „farkasfog”- karszt, 3 — 7 m magas, 0,5 2 m átmérőjű kúpos alakulataival. A termelés a karsztvízszint felett folyik, így veszélyes vízbetörésekkel nem kell számolni. A vastalanodási folyamatot kétségtelenül a bauxittesten átszivárgó vizek- nek kell tulajdonítani. (>. A bauxit keletkezésére vonatkozó elméletek Szádeczky Gy. 1905-ben magyarul és Berlinben németül is megjelent tanul- mányában genetikai összefüggést vélt felfedezni a bauxit és a szomszédos terü- letek granodioritja között. A bauxitot (illetve, mint ő írta, az alumíniumércet) a magmás kőzeteknek szerkezeti vonalak mentén történt hidrotermális elbon- tódása termékének tekintette. Véleményét a bauxitelőfordulások és a mai melegforrások (Félixfürdő, Püspökfürdő, Vida-völgy, Káptalan-völgy) közös szerkezeti vonalak mentén való előfordulásával támasztotta alá. Lachmann R. (1908) szerint a bauxit annyira szabálytalan megjelenésű, hogy határozott szerkezeti irányokkal nem hozható összefüggésbe. Szerinte a bauxit a maim mészkő agyagtartalmának kioldása folytán jött létre: a repe- déseken át felhatoló ,, kénes-vasas termák” kölcsönhatásba léptek a mészkővel. A bauxit a mészkő erre alkalmas üregeiben, repedéseiben metaszomatikus ki- szorításos mechanizmussal jött volna létre. Pauls 0. (1913) a királyerdei bauxitot a maim mészkő oldhatatlan maradé- kának tekintette, amely a mészkő hasadékaiban, repedéseiben halmozódott fel. Ezt a másodlagosnak vagy allochtonnak nevezett bauxitot élesen meg- különböztette az eruptív kőzetekből mállás útján létrejött, elsődleges bauxitok- tól. (Így lényegében a „karszt” és ,,laterit”-bauxitok azóta is sokat szerepel- tetett megkülönböztetését végezte el.) A Papp K. (1915) és Pávay-Vajna F. által is elfogadott metaszomatikus magyarázat valószínűtlenségét elsőként Réz G. bányafőtanácsos, Selmecbá- nyái főiskolai tanár hangoztatta. Rozlozsnik P. (1917) szerint a Királyerdő bauxit ja az alsókréta eleji ki- emelkedést követően rakódott le (üledékként) a titon mészkő felületének mélyedéseibe. Beyschlag F. (1918) más országokban szerzett tapasztalatai alapján late- rites mállást tételezett fel, amely a maim mészkő részleges feloldódásához veze- tett. A mállástermék a helyszínen eredetileg megvolt agyag, vas- és kovasav- tartalommal kevert, idegen anyag hozzájárulása nélkül eredményezhette a bauxit felhalmozódását. Lehetségesnek tartotta, hogy a bauxit jelenlegi össze- tételének kialakításához oxidációs-metaszomatikus típusú vegyi átalakulások 2* 20 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet is hozzájárulhattak. (Beyscheag háromszori jár a Királyerdőben, először már 1906-ban.) Fisch W. (1924), aki szintén többször járt a helyszínen, az üledékes eredet mellett foglalt állást. Vadász E. (1927 és 1942) szerint az ellentétes vélemények részben azzal magyarázhatók, hogy az első terepbejárások idején alig voltak még bányászati feltárások, nem volt igazán megfelelő mintaanyag, s így inkább csak külföldi analógiákra lehetett támaszkodni. Leszögezte, hogy a fekvő mészkőrétegek felé a bauxit élesen elkülönül a karsztos, egyenetlen mészkőtérszíntől. Ezzel szemben a fedő felé a település csaknem mindig konkordáns, bár a határ több- nyire éles. A fedőrétegek bázisán gyakran feldolgozott baux hanyagból álló breccsás réteg figyelhető meg, amely tulajdonképpen az alsókréta tenger transz- gressziós alapbreccsája. A fedőrétegek alatt a bauxit helyenként kétségtelenül rétegzett. Ez azt valószínűsíti, hogy a bauxitképződés vége felé a szárazulat fokozatosan víz alá került. A román geológusok az 1960-as években kezdtek behatóbban foglalkozni a bauxit keletkezésének kérdésével. Papiu C. V. és munkatársai az előzőkben már ismertetett komplex vizsgálataik alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a királyerdei bauxit — kémiai üledék. 1966-ban megjelent dolgozatukban az a lábbi genetikai magyarázatot adják. A jura mészkövekre települt piroklasztikumokból hidrotermális hatásra, deszilifikálódás mellett, ionos oldatba mentek az alumínium, a vas és a titán (az ún. ,,triád.”), a heterotrof lápok erősen savas kémhatású vizében. Az olda- toknak a mészkőfelszínnel való érintkezésekor vegyileg kicsapódott a triádgél, erősen oxidatív körülmények között. Ezzel magyarázható a bauxit vörös színe. A barna (goethites), zöld (kloritos) és fekete (pirites) változatok ezzel egyidőben, szervesanyagban dús, reduktív környezetet biztosító allitos mocsa- rakban jöttek létre, ugyancsak vegyi kicsapódás révén. (A különféle színű vál- tozatok közötti átmenet legjobban a Schireaua-i lencsében volt tanulmányoz- ható.) A bauxit litológiai fejlődése máig sem ért véget. Patrulius D. szerint az eredetileg laza anyag vadózus vizek hatására vett föl ooidos szerkezetet. Papiu C. V. és munkatársai 1970-ben olyan elgondolást közöltek, amely szerint a vörös bauxit a fedő hatására utólag redukálódott volna. Bárdossy Gy. (1977) ezt nem tartja valószínűnek. Véleménye szerint a transzgresszió előrehaladásával a bauxittelepek tetején a behordott bauxitos anyag a tenger közvetlen közelében, vagy már lagúnában ülepedett le és az ottani szerves- anyag hatására redukálódott. Ezt a redukált ás vány társaságot, és vele együtt magát a diaszport is, szin-, illetve diagonetikus eredetűnek tartja (így Papiu C. V. és mtsai 1966-os nézetének vonatkozó részével ért egyet). Teljesen eltérő genetikai elgondolást tett közzé Cochet Y. E. (1969, 1973). firveléso a bauxitfekü mezozóos sorozat összetételéből indul ki. Ez: alsóliász konglomerátum, vörösagyag, kvarchomokkő és tűzálló agyag, 200 m vastag- ságban: vékony középső és felsőliász, dogger üledékhózag, malin mészkő. Mind a közvetlen fekü, mind a fedő 99%-ban CaC03-ból álló tiszta mészkövek. A mélyfekü kvarchomokkövében található tűzálló agyagközbotolepülések viszont 30% Al203-at, 1-2% Tiü2-t és 2,5% Fe203-at tartalmaznak. Ezek a teljes liász sorozat mintegy 10%-át teszik ki. Cochet a Királyerdő bauxitját ennek az alsóliász sorozatnak a málló anya- gából származtatja, az eolikus elméletet alkalmazva. A málló anyagot a szél Posgay: Az első magyar bauxüelőfordtdás kutatástörténete 21 a löszhöz hasonlóan szállította volna jelenlegi helyére, a felsőjura karsztos tér- színére, s az ott bauxitosodott. A téma tárgyalásának befejezésekor hangsúlyoznunk kell, hogy jelenlegi ismereteink szerint a királyerdei bauxitok nem képeznek valami különleges típust. így genetikájuk problematikája lényegében azonos a többi karszt- bauxitokéval. A bauxitfelhalmozúdás közegének és folyamatának egyes részleteire vonat- kozólag várhatóan értékes adatokat fog szolgáltatni az 1977-ben a Cornet-i bauxitban talált Din osau ru vs- esi goi y ák és egyéb csonttöredékek feldolgozása. Jurcsák T.— Pop E. előzetes közleménye szerint (1978) az allochton csont- anyag több hüllőfajtól származik, amelyek között vízi és szárazföldi alakok egyaránt vannak. A szerző hálás köszönetét nyilvánítja Dr. Bárdossy Györgynek, a Magyar Alumínium- ipari Tröszt főgeológusának útbaigazításaiért, tanácsaiért és a román nyelvű szakiroda- lom felhasználásra való átadásáért; Székely László bányamérnöknek és Péter Zoltán geológusnak a román, nyelvű szövegek fordításáért és értelmezéséért; Dr. íSzebényi Lajosnak, a Magyar Állami Földtani Intézet főosztályvezetőjének a rajzdokumentáció elkészítéséhez nyújtott segítségéért, végül az ALUTERV— FKI-ban és a Bauxitkutató Vállalatnál dolgozó kedves kollegáimnak szíves érdeklődésükért és segítségükért. X X X X X X X X X X Függelék Az előforduló földrajzi nevek kétnyelvű jegyzéke Magyar Román Aranyos Aranyosbánya Barátka Belényes Berettyó Bihar Bihar bánya Bondoraszó Dámos Dobrosd, Dobrest Erdélyi - Középhegység Arie$ Baia Arié? Bratca Beiu$ Barcáu Bihor Baita Bihor Budureasa Damis Dobresti Muntii Apuseni Alesd Crisu negru Báile Félix Galbena Remeti Valea Iadului Cálátea Curatele Pádurea Craiului Pásul Craiului Chiscáu Codru Moma Crisu Finis Moneasa Meziad Elesd Fekete -Körös Félixfürdő Galbina J ádremet e Jád-vrölgy Kálót a Kereszély Királyerdő Királyhágó Kiskoh Kodru-hegység Körös Magyarfenes Menyháza Meziad 22 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet Magyar Román Nagybáród Nagyponor Nagyvárad Oszoly Patrócz Ponorac Püspökfürdő Rakás Rév Réz-hegység Rossia Tízfalu Vaskoh Varian esi ka V ársonkolyos Vércsorog Vida-patak Vlegyásza (Vigyázó) Borod Ponor Oradea Osoiu Pietroasa Ponor Báile episcopale, Báile 1 Mai Rácas Vadu Crisului Muntele Ses Ro§ia Zece Hotare Vascáu Fisca ^uncuius Virciorog Holod Vládeasa Jofi Zsófi Irodalom — References Albeanu, I.— Fechete, E. (1971): Valorificare zacámintului de bauxitá din Pádurea Craiului. Revista Minelor 22/2, Bucure?ti Apor E. (1908): A magyarországi alumíniumércekről. Vegyészeti lapok, 3. évf. pp. 48—50. BÁRDOSSY Gr. (1977): Karsztbauxitok. Bauxittelepek karbonátos kőzeteken. Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 413 Bárdossy Gy.— Pantó Gy. (1970): Bauxitok vizsgálata elektronmikroszondával. BKL Bányászat 103/12 pp 825 — 837. Beyschlag, P. (1918): Neuere Beobachtungen an den Bauxitlagerstatten des Bihargebirges in Cngarn. Zeitschr. f. prakt. Geol. 26/5, Berlin Cochet, Y. E. (1969): Origin of the Bauxite Deposits in the Padurea Craiului Mountains. Proc. Ilnd ICSOBA Conf., vol. 2, Budapest Cochet, Y. E. (1973): Observations sur les gisements de bauxite de Roumanie. Travaux de l'ICSOBA 9, 41 — 45, Zagreb Czakó E. (1913): Az alumíniumipar legújabb haladása és a magyar alumíniumércek jelentősége. Vegyészeti Lapok 8/6. pp. 95—97. CZAKÓ E. (1915): A magyarországi bauxittelepek kiaknázása. Vegyészeti Lapok. 10. évf. 5—0., pp. 36 — 37. Dimitriu Al., Papuj, C. V., Andar, A. (1969): Stabilirea parametrilor geochimici ai bauxitelor din masivul Pádurea Craiului (perimetrul Zece Hotare) §i stabilirea modulni caracteristic pentru bauxitele din zóna Ohaba-Ponor (Arhivá Inst. Geol. Bucurejti) DüDICH E. (1972): Beitráge zum geochemischen Vergleich dér Spurenelementgehalte dér Karstbauxite von Ungarn, Rumánien, Bulgarien und Jugoslawien. Proc. IXth Congr. CBGA, IV, 47—77, Budapest FlNKEY J.— Jakoby I. (1918): A magyarországi bauxitbányászat és alumíniumipar jövője és közgazdasági jelentősége M. Mérnök és Építészegylet Közi, 52, Budapest Fisch, W. (1924): Beitráge zűr Geologie des Bihargebirges. — Jahrbuch d. Phil. Fák. d. L’niv. Bern, Bd 4 FÜLöp J. (1961): Magyarország kréta időszaki képződményei. MÁFI Évk. 49, pp. 577—587. P'tlLÖP J. (1966): A Villányi-hegység kréta időszaki képződményei Geol. hung. Ser. geol,, 15, p. 131 György A. (1922): Erdélyi bauxittelepek. Bány. Koh. Lapok 55 évf. pp. 332—347. HORVÁTH B. (1911): A biharmegyei bauxitok kémiai alkatáról. Földt. Közi. 41/3 — 4, pp. 254—257. Horváth B. (1911): Az alumínium nyersanyagai Magyarországon. Vegyészeti Lapok, 6. évf. 10. sz. pp. 160 — 102. Ianovici, V.— Borcos, M. — Bleahu, M. — Patrclius, D. — Lufit, M. — Dimitrescc, R.— SAVIT, H. (1970): Geológia Muntilor Apuseni. 631 p., Bucure^ti Jukcsák, T. — Pofa, E. (1978): Resturi de Dinozaurieni in bauxitele de la Cornet (Bihar). Nóta preliminara. Nymphaea, VI, 61—64, Oradea Kasnyik J. (1941): Jelentés a Daica-völgy déli oldalán fekvő Décsikői előfordulásról. Országos Levéltár, Budapest Kasnyik J. (1942): Jelentés a Kalota-Várfancsika bauxitelőfordulásról. Országos Levéltár, Budapest Krusch.P. (1911): Oie Untersuchung und Bcwertung von Erzlagerstátten. Stuttgirt Lachmann, R. (1908): Neue ostungarische Bauxitkörper und Bauxitbildung üherhaupt. Zeitschr. f. prakt. Geol. Lg. 10, Berlin pp. 353—362 Lotti, B. (1908): Ostungarische und italienische Bauxite. Zeitschr. f. prakt. Geol. Jg. 16, Berlin Mikó B. (1900): A Magyarországon eddig talált alumlniumércekről. Bány. Koh. Lapok 30/évf. 2. köt. pp. 501—504. Papiu, C. V.— Minzatu, 8. (1906): Geneza bauxitelor de pe teritoriul R. S. R. Revista Minelor, 18/5, Bucure$ti 1987 Papid, C. V. et. al. (1907): Étude des éléments mineurs des bauxites du inassif de Pádurea Craiului. CBGA Vili. Congr. Proc. III, 209—216, Sofia I’apiu, C. V. — Minzatu, 8. — Iosof, V.— Giusca, R.— Jaoota, G. (1908): Contribu(ii la eunoa-sterea alcáturii minera- logice §i genezei lehmului bauxitifer din masivul Pádurea Craiului (Mun(ii Apuseni). Dari de Seama Inst. Geol-Geof. LIV/1, (1966-67), pp. 151-180. Papiu, C. V. (1969): Ipotezú asupra genezei bauxitelor din masivul Pádurea Craiului (Mun(ii Apuseni). Ann. Com. Geol. XXXVIII, pp. 37-69, Bucure$ti Papiu, C. V.— Minzatu, 8.— Iosof, V.— Udiiescu, C.— Giusca, N. (1970): Caracterele chitnico-miueralogice ale bauxitelor din masivul Pádurea Craiului. An. Inst. Geol. 38. pp. 11 — 179, Bucurefti Papiu, C. V. (1970): Litologia calcarelor mezozoice asociate bauxitelor din masivul Pádurea Craiului (Muntii Apuseni) I)ári de Seamá Inst. geol. LV (1908—69), 1, pp. 187—208, Bucure$ti Posgay: Az első magyar bauxitelőfordulás kutatástörténete 23 Papiü, C. V., — Minzatu, S. — IosoF, V. (1970): Asupra caracterelor petrologice ale bauxitelor din Munpi Bihorului (regiunea Vüií Qalbina). Dári de Seamá Inst. geol., 56, pp. 209—217, Bucure?tl Papiü, C. V.— Minzatü, S.— Iosop, V. (1970): Genetische Typen dcr Karstbauxitejin den rumilnischen Kreideforma- (ionén. MÁFI Évk. 54/3, Baux. Konf., pp. 241—203, Budapest Papiü, C. V.— Dragülescü, 8. (1972): flartá geneticá a substan(elor minerale utile, se. 1:200 000. Notá explicativá pentru foia 9, Simleul SUvaniei. Kd. Inst. geol. 44 p. Bucurefti Papiü. C. V. — Udrescu, C. (1972): Éléments mineurs des bauxites de Koumanie. Travaux de l’ICSOBA N° 9, pp. 127-141, Zagreb Papiü, C. V. — Iosof, V.— MiníATD, S.— Giusca, K. — Jacota, G. (1975) Aleatuirea chimlco-mineralogicá a bauxitelor din reRiunea Sohodol-Cimpeni (Jud. Bíbor). Dári de seamá LXI (1973 — 74), pp. 37—69, Bucuresti 2. zácáminte PatrüLIüs, D. (1906): Studiul de sintezá usupra bauxitelor din Pádurea Craiului. (Arhlvá Inst. Geol. ?i Qcofiz., Bucu- re?ti) PatrüLIüs, U. — Lupü, M. — BORCOS, M. (1968): Hartá geologieá a K. S. II ., se. 1:200 000. Nóta explicativa pentru foia 9, Sitiden Silvaniei. Ed. Inst. Geol., 44 p., Bucurejti PatrüLIüs, D.— Iosop, V. (1975): Notá asupra a doua női tipuri de bauxite din Mun(ii Apuseni. Dári de seamá Inst- Geol. Geof., LX (1972 — 73), pp. 61—04, Bucurc?ti POP, G. — Marza, I. (1977): Le paiéokarst éocrétacé des Monts Pádurea Craiului (lt. R. Roumanie) et sa signification dans le mécanisme de genése des bauxites. Scl. géol. Bull 30/1, pp. 51—58, Strasbourg PaüLS, O. (1913): Die Aluminiumerze des Bihargebirges und ihre Entstehung Zeitschr. f. prakt. Geol. Jg. 21, Berlin PAlfy M. (1912 — 15): Geológiai jegyzetek a Bihar-hegységből és a Vlegyásza keleti oldaláról. M. Kir. Földt. Int. Évi jel. 1914-ról. pp. 293-304. Rozlozsnik P. (1917): Előzetes jelentés a bauxit előfordulási körülményeiről az' Északi Biharban. M. Kir. Földt. Int. Évi Jel. 1916-ról, pp. 450—454. RozlozsííIK P. (1918): Telepek-e a Bihar-hegység alumlniumérc előfordulásai? Mérn. és Építész-Egylet Közi. 52— 53. évf. Rozlozsnik P. (1919): A bauxit előfordulása a Bihar-hegységben és ipari felhasználhatóságának lehetőségei. Term. Tud. Közlöny Rozlozsnik P. (1923): Válasz Finkey József „Megjegyzések az erdélyi-bauxittelepekhez” c. cikkére. Bány. Koh. Lapok. 71. évf. 1. sz. pp. 22—23. Rozlozsnik P. (1924): Jegyzetek a bauxit előfordulásáról Pojána-Ruszkában és a Déli-Biharban. M. Kir. Földt. Int. Évi Jel. 1917-18. ról, pp. 261-267. Szádeczky GY. (1905): A Bihar-hegység aluminiumérreiröl. Földt. Közi. 35/5, pp. 213—231. Szalay A.— Szentoyöroyi K., Szőts A. (1978) A Nagvalföld tnezozóos képződményei. Ált. Földt. Szemle 11, pp. 109-138, Budapest Szepesházy K. (1973): A Kárpátok és az Alföld metamorf képződményeinek kapcsolatai. Ált. Földt. Szemle 3, pp. 5—57, Budapest Szepesházy K. (1979): A Tiszántúl és az Erdélyi Középhegység (Mun(ii Apuseni) nagyszerkezeti és rétegtani kapcso- latai. Ált. Földt. Szemle 12, pp. 121 — 198, Budapest Szontagh T. (1903): Rév— Bihar— Kalota—Vida völgyi telep (Királyerdő) földtani viszonyai. M. Kir. Földt. Int. Évi jel. 1903-ról, pp. 58—64. Szontagh T. (1915): Geológiai felvétel Biharrosa, Bihardobrosd és Vércsorog között. M. Kir. Föld. Int. Évi jel. 1915, pp. 295—303. Treiber, J. (1960): Aplicarea metodei DTA in cercetarea bauxitelor noastre din imprejurimi de localitafii Cálátele. St. Univ. Babé? — Bolyai ser. 2. Geol-geogr., Cluj Treiber, J. (1965) Date de analizá la corpul de buuxitá la Fa(á Arsá (Valea ladului). St. Univ. Babej — Bolyai, Ser. Geol — geogr. 2, Cluj Vadász E. (1927): Jelentés a bihari bauxitelófordulásokról. Országos Levéltár, kézirat, Budapest Vadász E. (1942): Jelentés a bihari bauxitelófordulásokról. Orsz. Levéltár, Kézirat. Budapest Vadász E. (1946): A magyar bauxit előfordulások földtani alkata. MÁFI Évk. 37/2, pp. 173—286, Budapest Vadász E. (1951): Bauxitföldtan. Akad. Kiadó, 128 old., Budapest Vadász E. (1960): Magyarország földtana. Akad. Kiadó, II. kiadás, 646 old., Budapest Wahlner A. (1916): Magyarország bánva- és kohóipara az 1914. évben. Bánv-Koh. Lapok 1916. 62. évf. 2. kötet, 12. pp. 48-852. Zamfirescü, L. E. (1931): Contribu(iuni la studiul bauxitelor din Románia. Inst. Geol. Rom. St. Techn. econ. 13/10, Bucurejti Case history and geologv of the first Hungárián bauxite occurrence („King’s Forest” = Királyerdő — Pádurea Craiului), in the Western Mountains (Muntii Apuseni) of Rumania Dr. K. Posgay In the mountainous area of the King’s Forest in the NW part of Transsylvania low-grade iron őre was mined at the end of the pást century. It was in 1903, that the Hungárián chemists MikÓ B., and Prof. Fabinyi R. at the Nagybánya Academy and at the Kolozsvár University, respectively) qualified somé samples as alumínium őre. Szádeczky, Gy. Professor of Geology at the same Kolozsvár (Cluj) University, was commissioned by the Royal Hungárián Geological Institute (Budapest) to investigate the area. He accomplished the field work in 1904. His report ,,On the alumínium ores of Bihar Mts” was published in 1905, in Hungárián (Budapest) and alsó in Germán (Berlin). Very promptlv, as earlv as 1903 — 1904, two Hungárián mining companies were founded. However, difficult terrain, restricted interest of Capital and lack of experience in this particular field of industry resulted in a considerable delay of the beginning of exploitation. 24 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet It was started ten years later, in 1915, when bauxite was badly needed by Germany, at war with her previous supplier. Francé. Consequently, a number of Germán experts alsó visited the area. The Trianon PeaceTreaty (1920) incorporated Transsylvania intő the Rumanian King- dom. Due to the post-war baisse, bauxite exploitation was stopped in 1923. The eompany Aluminia S.A. Miniera, founded in Bucharest, confined the activities to maintain the mining rights. In 1937 (after the economic crisis) the preparations were inadé to reopen somé mines. During World War II, between 1940 and 1944, part of the bauxite area came again under Hungárián administration. Hungárián specialists visited it, such as Vadász, E. geologist, and Kasnyik, J. mining engineer. After World War II, the Socialist Republic of R uman ia launched an ambitious program of industrial development. As to the Pádurea Craiului bauxite area, remarkable work has been done: geological mapping (by Patrulius, D. et al.), prospecting and exploration (Jacota G.), scientific investigations intő the mineralogy, petrology and geochemistry of bauxites (Papitj, C. V. et al.). The responsible organisations are the Institute of Geology and Geophysics (Bucharest), and the Geological Exploration Enterprise (Cluj). The reserves have been assessed: a totál of 50 millión metric tons was signalled to have been proved in 1975. The centre of exploitation is the Dobresti Mining Enterprise. The volume of exploitation grew spectacularly, from 5 thousand metric tons in 1950 to 900 thousand in 1975, both by open-cast and by subsurface mining. The őre is processed in an alumina plánt in the town of Oradea (Nagyvárad). Geological setting In the King’s Forest area most of the geological formations belong to the so-called Bihar autochton. The Bihar (Bihor) Mountains, however, are of övért hrust nappe struc- ture (the Codru System of nappes). The oceurring geological formations and their tectonic interrelations are shown in Figs. 1 — 4. The bauxite deposits rest upon the karsted and tectonically dissected surface of an Upper Jui'assic (Tithonian) reefal limestone series. They are (in part) covered by Characea- bearing, grey, freshwat.er limestones of Barremian age (in earlier literature: „Neoco- mian”). Successive members of the overlying Middle Cretaceous sequence are brackish water limestones with tiny gastropods, rnarine, massive limestones with pachyodonts. A rather similar Mesozoic sequence is known to occur in the Villány Mts in SE-Trans- danubia, with bauxite deposits in an entirely analogous position. It is generally admitted that the two areas are interconnected in the Mesozoic basement of the Pannonian Basin. In fact, drilling evidence speaks fór the presence of equivalent Upper Jurassic and Cre- taceous sedimentary rocks below the mighty Neogene sequence of the Great Hungárián Piain. The bauxite bodies are irregular in shape, usually small, with dimensions up to 100 X 40x20 m. They occur in heights ranging from 300 to 1200 m a.s.l. Irregular bedrock surface and faults of throw up to 30 m handicap mechanized exploitation. The deposits are situated above the karst water table. Deluvial bauxite fragments are cominon in young clay formations of the area. (Figs. 5 — 6). Mineralogy, petrology, geochemistry Early publications by Hungárián geologists (Szádeczky Gy. 1905, Finkey, J. — Jakoby, I. 1918, Vadász E. 1927) and somewhat. later by the Rumanian Zamfirescu, U. L. (1931) were followed by systematic studies after World War II. The works by Patrulius D. (1956), Treiber J. (1960), Papiu C. V. and collaborators (1966—1973) as well as the complement.ary investigations done and published by Bárdossy Gy. in Buda- pest, Hungary (1977) should be pointed out. Somé essential data arc summed up in Tables 1 —4 as well as in Figs. 7 — 10. According to Bárdossy, „the bauxite deposits of Királyerdő consist mostly of oxidative, rod and brown coloured bauxites. On the top of the deposits occur bauxites of reductive facies (of less than 1 m in thickness), usually of green, less often of grey or black colour. As re- vealcd by tbc investigations done by Papiu C. V. et al., the oxidative parts are pre- dominantly of diasporic composition, with (locally) subordinato böhmite. Acccssory minerals arc kaolinite, haematite, less goetliite. In the reductive parís böhmite surpasses the amount of diaspore, even purely böhmitic bauxites occur. Kaolinite is missing, haematite is decreused; they are substituted by leptochlorite. A slight enrichment of goethite could be estublished. According to my own investigations, in the green bauxites ferrochamosite is alsó present. The grey and black bauxites are enriched in organio Posgay: Az első magyar bauxit elő fordulás kutatástörténete substunce and pyrite; ferric minerals are coinpletely abscnt. During the inetamorphosis of bauxito (due to contact with igneous rocks) liaematite and goethite have gradually been transformed intő magnetite.” Papiu C. V. based tlie claasification of the P&durea Craiului banxites on the Fe203 : FeO ratio (Figs. 8 9). The Ferric type (ratio over 8) constitutes about 95 percent of the totál reserves. Oxidation-reduction and deferrification proceaaes are very import ant and have been studied in mucii detail. The highest mieroelement contents have been stated in the brovvn-coloured bauxites. Good positive correlation with alumina has been fonnd fór Ga, V, Ni and Cr, while a negative one fór Li. From the textúrái point of view, the Pádurea Craiului bauxites are relatively homo- geneous, of inainly ooidic, subordinately spastolitic texture. Deferrification proceeds usually along fissures. Bauxite genesis Szádeczky Gy. (19U5) considered the bauxite to have been originated by hydrot hermái decomposit ion of igneous rocks along structural lines. Lachmann li. (1908) assumed the metasomatic effect of sulphurio and iron-rich thermal waters exerted on the Jurassic limestones. Pauls O. (1919) expressed the idea that these bauxite might be the natural dissolution residue of malin limestones. Rozlozsnik P. (1917) voted fór the sedimentary őri gin of bauxite. Bkyschrag F. (1918) assumed a lateritic weathering that pai-tially dissolved the Upper Jurassic limestones. However he did nőt rule out an eventual contri- b útion by oxidation and metasomatic processes. Fisch W. (1924) agreed with Rozlozs- nik 1*. as to the sedimentary origin. Papiu C. V. et ul. (19(56, 1970) elaborated a theory of Chemical precipitation. They presume the presence of pyroclastics on the karsted sur- face of Upper Jurassic limestones. Along with hydrothermal desilification alumínium, iron and titanium go intő ionic solution in the highly acidic water of heterotrophic swamps. At th(‘ contact of this solution with the limest one surfaee a complex gél of alumínium, iron and titanium hydroxides precipitates under strongly oxidative conditions, producing red and pitik bauxites. The brown, green and black varieties precipitated simultaneously in a reductive environment rich in organic substance. Another possibility would be the se- condary reduction of primarily oxidative bauxites (an idea opposed to by Bárdossy Gy.). Cochet Y. R. (1969, 1973) applied the aeolian theory to the area in question. The weathered materials derived from the refractory clays oceurring in the Lower Jurassic series should have been transported by wind on to the karsted surfaee of the Upper Ju- rassic limestones and they bauxitized in situ. Valuable contributions are expected as to the environment and process of bauxitic matériái accumulation by the study (in course) of vertebrae, metapodia and phalangi of dinosaurs discovered in a bauxite body at Cornet in 1977. A preliminary paper by Juh- osak T. and Pop E. (1978) assings the allochthonous bones to several species of both aquatic and terrestrial reptiles. Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Qeol. Soc. (1981) 111. 26—42 A kővágószőlősi homokkő formációt alkotó kisciklusok földtani vizsgálata Barabásné, Stuhl Ágnes * (9 ábrával) A Nyugati-Mecsek periantiklináris szerkezetében a felszínen megjelenő, de ugyanitt számos szerkezetkutató fúrással is feltárt felsőpermi kővágószőlősi homokkő formáció a litológiai megjelenés szerint három tagozatra osztható. Ezek alulról felfelé: bakonyai tarkahomokkő-, kővágótöttősi szürkehomokkő-, és a cserkúti vöröshomokkő-tagozatok. A formáció felsőperm korát növény- maradványok és palynológiai vizsgálatok igazolják. Fekvőjét a középsőpermi bodai aleurolit formáció, fedőjét pedig az alsótriász jakabhegyi homokkő for- mációja alkotja. A tagozatok elnevezéséből látható, hogy elkülönítésük a makroszkóposán legjobban felismerhető jellegük, vagyis uralkodó kőzetszínük alapján történt. Az elmúlt években végzett földtani vizsgálatok azt bizonyították, hogy e tago- zatok nem jelentenek azonos időben képződött rétegtani szinteket, hanem ol- dalirányban összefogazódva, heterópikusan érintkeznek egymással. így ezek, a formáció földtani jellegei időben és térben való változásának vizsgálatára nem alkalmasak. Ilyen vizsgálatok elvégzéséhez a formációt feltétlenül olyan kisebb egységekre kell tagolnunk, amelyek az üledékgyűjtő különböző részein időben azonosíthatók egymással. Jelen esetben ez nehéz feladat, mert a for- máció szárazföldi, folyóvízi-tavi fáciesben képződött üledékei nagyon bonyo- lult felépítésűek, időben és térben gyorsan változnak. Nagy területen követ- hető kőzettani, vagy őslénytani vezetőszintet nemigen tartalmaznak. Azonban felhasználva azt a törvényszerűséget, hogy a földtani tényezők nagy része periodikusan ismétlődik és így az üledékek ciklusossága a kőzet- rétegek anyagi és alaktani sajátosságainak elemzése útján kimutatható, a szem- nagysági felépítés és egyéb üledékes jellegek statisztikus feldolgozása útján a formációban in situ négy kisciklust (A, B, C, D) és ezekben tizennyolc apró- ciklust (1 — 18) tudtunk kimutatni (Barabásné Stuhl Á., 1969, 1973). A kis- ciklusok (A, B, C, D) létrejöttét az üledékgyüjtő medence epirogén süllyedésé- vel és emelkedésével hozzuk kapcsolatba, mely mozgások a vizsgált területen egy időben hatottak, így az általuk létrehozott kisciklusokat időben azonosít- hatónak tartjuk, bár ennek biosztratigráfiai megerősítése még hiányzik. Kro- nológiai azonosításuk lehetőségét azonban alátámasztja az a tény, hogy füg- getlenül a formáció vastagságától, az üledékgyűjtő különböző részén azonos számban jelentkeznek. Hangsúlyozzuk, hogy a kisciklusokat makroszkóposán felismerni nem lehet, csak bizonyos földtani jellegek, elsősorban a szemnagyság statisztikus elemzé- sével mutathatók ki. • Klőadta a Magyarhoni Földtani Társulat Déldunántúll Területi Szakosztálya 1977. december 7-i ülásán. Barabásnál A kóvágószőlősi homokkő formációt alkotó kisciklusok 27 í. ábra. Apró és kisciklusok a felsópermi kóvágószőlősi homokkő formációban. A formáció tagozatainak heteropikus megjelenése a ciklusokban jelenlegi ismereteink szerint Fig. 1. Mini- and microcycles in the Upper Permian Kővágószőlös Saudstone Formation. The heteropical (faciologically replacing) appearance of the; Formation members according to present-day knowledge A kisciklusok (A, B, C, D), valamint az ezeket felépítő apróciklusok (1 — 18) kapcsolatát a formáció tagozataival az 1. ábrán láthatjuk, amelyen a jelenlegi megismerési állapotot ábrázoltuk. Jelen tanulmányban tehát a kisciklusok képezik a felsőpermi kóvágószőlősi homokkő formáció kronológiailag azonosítható olyan kisebb egységeit, ame- lyeket vizsgálva időben és térben nyomon tudjuk követni a földtani változá- sokat és a változások irányát. Ilyen vizsgálatok a MEV-nél hosszú idő óta 28 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet Barabás né: A kóvdgószőlósi homokkő formációt alkotó kisciklusok. 29 folyiüik. azonban, hogy ezek eredményeit összefoglalva bemutathatjuk azt elősegítette az a tény, hogy az utóbbi években a Nyugati -Mecsek területén újabb szerkezetkutató fúrások mélyültek, így a formáció területi megismerése igen kiterjedt (2. ábra). Fontos az is, hogy a fúrási maganyag MÉV-nél alkalmazott dokumentálási módszere lehetővé teszi a feltárt kőzetrétegek széleskörű és gyors üledékföld- tani feldolgozását. Ezen feldolgozásból mutatunk be néhányat, nevezetesen e törmelékes formáció szemnagvságnvi felépítését, a talált kavicsok kőzetfaj- táját és nagyságát, valamint a geokémiai fáciest jelző oxidált és redukált rétegek mennyiségi változását az in situ kronológiai értékűnek felfogott kiscik- lusokban, a fúrásokkal feltárt területen, tehát időben és térben követve a vál- tozásokat. Jelen tanulmány közreadásával elsőrendű célunk az, hogy a kővágó- szőlősi homokkő formáció fúrásokkal történt feltárása során viszonylag objek- tíven értékelhető földtani adatokat tényszerűen mutassuk be. (Megjegyezzük, hogy rajz és nyomdatechnikai okokból a „C” és a „D” kisciklusokat összevontan ábi’ázoltuk, de a vizsgalatok azt mutattak, hogy a feldolgozott földtani ada- tok változásának jellegét ez nem befolyásolta. Mint az 1. ábrán látható a ,,D” kiseiklus csak egyetlen apróciklust jelent — 18 — , míg a többi kisciklust hat-hat, illetve öt apró- ciklus építi fel. Ez a tény, valamint a többi kisciklusénál lényegesen kisebb átlagvastag- sága sem indokolja külön kisciklusként való besorolását. Ez utóbbi csak azért történt meg, mivel litológiailag jól meghatározható szintet alkot, ez az ún. lila kavicsos homokkő.) 1 . Szemnagyság vizsgálatok 1.1. Durvaszemű , illetve finomszemű üledékek százalékos megoszlása és változása 2 kisci klusokban A kővágószőlősi homokkő formáció kisciklusainak vastagsági térképeit a 3. ábra tartalmazza. A 4. és 5. ábrákon viszont a szemcsenagyságilag két szélső értéket jelentő a) durvaszemű üledékek (konglomerátum és durvaszemű homokkő); b) finomszemű üledékek (aleurolit és finomszemű homokkő); mennyiségének változását mutatjuk be kisciklusonként. A ciklusokat alkotó törmelékes üledékekben való részvételük százalékban van kifejezve a jobb összehasonlítás lehetősége miatt és az értékek a ciklusra vonatkoztatva össze- nyomott értékeknek felelnek meg. Az ábrákat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a durvább üledékek rész- aránya az ,,A” és ,.B’’ kisciklusokban a vizsgált terület nyugati, déli és dél- keleti részein a legmagasabb, amiből ezeken a helyeken az egykori medence- perem közelségére következtethetünk. (Északi irányban adataink nincsenek.) E feltételezett peremi részektől befelé haladva a durva üledékek részaránya fokozatosan lecsökken, míg a finomabb üledékeké jelentősen megnövekszik. Feltűnő a durva üledékek mennyiségének ,,B” ciklusbeli gyors növekedése a DK-i részeken (Pécstől É-ra). Nagyon éles és nagyon figyelemre méltó változás következik be a ,,C” + ,,F> kisciklusokban a durvább szemnagyságok területi elhelyezkedésében. Nevezetesen: a durva üledékek nagyobb százalékban nem délen és nyugaton jelentkeznek, mint az ,,A” és ,,B” kisciklusokban, hanem északkeleten. Ez a jelenség nagyon fontos tény a formáció földtani fejlődéstörténetének vizsgáin- 3. ábra. A kővágószőlósi homokkő formáció kisciklusainak vastagsága (m). J c 1 in a g y a r A z a t: 1. A fúrás helye vnstagsAgadatokkal, 2. A formáció jelenlegi elterjedési határa Fig. 3. Thlckness (m) of the microcycles of the Kővágószőlős Sandstone Formát ion. Lege n d 1. Location of borehole with thlckness data, 2. Present-day limit of extension of the formation 1. 2 3. 4. 4. ábra. Durvaszemű üledékek százalékos megoszlása a felsőpermi kővágószőlősi homokkő formáció kisciklusaiban. J elmagyarázat: 1. 1—10%, 2. 11—30%, 3. 31—50%, 4. 50% felett, 5. A fúrás helye a durvaszemű üledékek százalékával, 6. A formáció jelenlegi elterjedési határa Fig. 4. Percentage distribution of coarse-grained sediments in the microcycles of the Upper Permian Kővágószőlő8 Sandstone Formation. L eg e n d: 1. 1—10%, 2. 11 — 30%, 3. 31—50%, 4. above 50%, 5. Borehole location with the percentages of coarse-grained sediments, 6. Present-day extention limit of the formation Gyúrúfú Nyűgöt szenterzsebet Abaliget Kc*ögószolős • , •3 Bakoca Magyarszék Szertkatalm Mar ra Abaliget GyuruTu Nyugotszenler zsebet PÉCS Szent lormc Bakoca Magyarszék Szent ka min _ _ ^ .. ír 11 11 Manta »*— ' " " .59 Abollgrl u „ n } •62n " Gyurufu • 17 22 Nyűgöt szentet zsebet 0 1 2 3 •> ik rL S Szén ti ön ne Bdróca Magyarszék 1. 2. 3. 4. 5 6 .65 6. ábra. Finomszemű üledékek százalékos megoszlása a kővágószölősl homokkő formáció kiscíklusaiban. J e 1 m agya- ré z u t: 1. 0—10%, 2. 11—30%, 3. 31—50%, 4. 50% felett, 5. A fúrás helye a finomszemű üledékek százalékával, 6. A formáció jelenlegi elterjedési határa Fiy. 5. I’erccntago dlstributlon of fine-grained séd lments hl the mlcrocycles of thé Kövágószótós Sandstone Formatlon. Légén d: 1. 0 — 10%, 2. 11—30%, 3. 31—50%, 4. above 50 % , 5. Uorehole location witll the percentagcs of fine- grained sediments, fi. Present-day extension limit of the formation fínrabúsné: -4 kővágószölősi homokkő formációt alkotó kisciklusok 33 tánál. Megjegyezzük, hogy a durvább üledékeknek ÉK-en való fokozatos meg- jelenését a „C” -f- ,,D” kisciklusokban nagyon jól nyomon lehet követni ezen kisciklusokat felépítő apróciklusok itt be nem mutatott (13—18) durva- sági elemzésénél. A finomszemű üledékek százalékos eloszlásánál megállapíthatjuk (4. ábra) azt, hogy ezek legnagyobb százalékban az ,,A” kisciklusban jelentkeznek, mennyiségük időben felfelé a „B” és ,,C” -f- ,,D” kisciklusokban fokozatosan csökken, azonban a viszonylagosan legnagyobb százalékos értékű finomszemű üledék mindhárom kisciklusban ugyanazon a területen, Abaliget környékén jelentkezik. Az ,.A” kisciklus déli, peremi helyzetű üledékképződésére jellemző, hogy ezen a helyen nemcsak a durva üledékek, hanem a finom szemnagyságok száza- lékos értéke is igen magas, tehát az üledékképződés változékonysága itt a leg- nagyobb. Ez a változékonyság időben felfelé haladva fokozatosan csökken, egyre inkább a kiegyenlítettebb üledékképződést jelző apró- és középszemű homokkövek jutnak uralomra. (Az. apró-, és középszemű homokkövek százalékos megoszlásáról térképet nem muta- tunk be, mennyiségükre a két szélső szemnagyság durva , finom — százalékos érté- kének összeadásából és az így kapott számadat 100-ból történő kivonásával kapunk in- formációt.) 1.2. Kavicsnagyság cs kavics kőzetminőség vizsgálatok A 6. ábrán mutatjuk be a konglomerátum és a kavicsos, durvaszemű homok- kőrétegekben található kavicsokat, az észlelt legnagyobb átmérővel jellemezve azokat. Több fúrás adatát összevonva, csoportonként körökkel ábrázoltuk ezeket, s az átmérők a terület különböző részein egymáshoz viszonyított méret- beit vannak feltüntetve. A kavics méreteket vizsgálva, a durvaszemű üledékek százalékos mennyiségének területi elhelyezkedéséhez hasonló megállapításra jutunk. Vagyis, míg az ,,A” és ,,B” kisciklusokban délen, délkeleten és nyuga- ton, addig a ,,C” + ,,D" kisciklusokban ÉK-en jelentkeznek a legnagyobb át- mérőjű kavicsok. Időben vizsgálva azt találjuk, hogy az ,,A” és a ,,B” kiscik- lusokban jóval nagyobb a talált maximális átmérőjű kavicsok nagysága, mint a ,,C” -+- „D” kisciklusokban. Ugyanúgy, mint a durvábbszemű üledékek területi megjelenéséből, a talált legnagyobb kavicsátmérők területi elhelyezkedéséből is az egykori medence- perem helyzetére, a lepusztulás irányára és a lehordási területtől való kisebb vagy nagyobb távolságra következtethetünk. A konglomerátum és kavicsos durvaszemű homokkőrétegekben talált kavi- csok kőzetfajtáit szintén csoportonként ábrázoltuk, déli, nyugati és északkeleti területi csoportosításban (6. ábra). A kavicsok kőzetminősége a lehordási terü- let kőzettani felépítéséről ad tájékoztatást. Ezt vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az ÉK-i területen mindegyik ciklusban csak kvarc, kvarcporfir és felzit- kavics található. (Hivatkozva Kovács M.-né ásvány-kőzettani vizsgálataira azonban meg kell jegyezni, hogy az ÉK-i területen kőzettörmelék formájában gránitanyag is található.) Metamorf kavics csak a déli területen és csak az , , Aíí és ,,B” kisciklusokban, liditkavics csak a nyugati területen és szintén csak az ,,A” és ,,B” kisciklusokban jelentkezett. Kvarc, kvarcporfir, gránit és felzit- kavics a déli és nyugati részen mindegyik kisciklusban fellelhető volt. Az elmondottakból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy míg az ,,A” és 3 Földtani Közlöny Gyurúfu Nyugolszenterzscbel Szent lőr’rv Magyarszék \ oil > los o ©• o kJ) D U KJ) + CJ - O <• Em 5. A A -A— Aj fí. ábra. A konglomerátum ás a kavicsos homokkövek kavicsainak maximális átmérője és kőzetminősége a felsőpermi kővágószőlősi homokkő formáció klsciklusalban. Jelmagyarázat: 1. A maximális kavicsátmérő viszonyított mérete, 2. Kvnrckavics, 3. Kvarcporfirkavics, 4. Oránitkavlcs, 5. Felzitkavics, Ö. Metamorf kavics, 7. Lidit kavics, 8. A formáció jelenlegi elterjedési határa, Ö. A fúrás helye Fin. fi- Maximum diameter and lithology of pehbles from conglomerates and gravelly sandstones In the microcycles of the Uppcr Permlan Kővágószőlós Sandstono Formation. L e g e n d: 1. Relatíve size of maximum pebbie diameter, 2. Quartz pebbie, 3. Quartz porphyry gravcl, 4. Gránité pebbie, 5. Felsite pebbie, 0. Metamorphic pebbie, 7. Lydite pebbie, 8. l’rcsent-day extension limit of the formation, U. iiorchole location Barabúané: A kővágószőlősi homokkő formációt alkotó kisciklusok 35 ,,B” kisciklusok üledékeinek képződése idején valószínűleg több irányból tör- tént az anyagszállítás, addig a ,,C” -f ,,D” kisciklusokban az üledékanyag szállítása EK-ről, esetleg K-ről történt. Csak a déli területen található meta- morf kavicsok (főleg gneisz és csillámpala) a Görcsönyi kristályos hátságról származnak. A metamorf kavicsok ,,C” -f- ,,D” ciklusbeli hiánya összhangban van a durvaszemű üledékek képződési súlypontjának az ÉK-i területrészre való áthelyeződésével. A ,,C” -j- ,,D” kisciklusokban az egész területen hasonló kőzetfajtájú kavi- csok találhatók (hozzávéve az ásvány-kőzettani vizsgálatok eredményét is), nincs már az a differencia a területek között, mint az ,,A” és ,,B”kisciklusok- ban volt. Megjegyezzük, hogy jelen tanulmányban a durvasági és kavicsnagyság elemzésekből kisciklusonként megállapított szállítási irányok részben megegyeznek, részben ellent- mondanak Szabó J. (1965) által a felsőpermi üledékanyag szállításának a ferderétegzett- ségi adatok értékeléséből megállapított ÉNy-ról DK-re irányuló voltával, aki a kővágó- szőlősi homokkő formáció felszínen lévő tagozataiban végezte értékelését. A tarkahomok- kő-, és szürkehomokkő tagozatra, amelyek uralkodóén az „A” és „B” kisciklusokhoz tar- toznak, a terület ÉNy-i részén jelen elemzés szerint is érvényes lehet az ÉNy-ról való szállítási irány. A vöröshornokkő tagozatra — amely a „C+D” kisciklusokra jellemző azonban egyértelműen az ÉK-ről, K-ről való szállítás mellett kell állást foglalnunk, mely irány Szabó J. kereszt rét egzettségi vizsgálaténál is viszonylag erőteljesen jelent kezett a vöröshomokkő tagozatban végzett méréseinél. Kassai M. a formáció felső 300 m-ből, tehát elsősorban a ,,C+D” kisciklusokból vég- zett átlag szemcsenagyság változások (Kassai M. 1963, 1976) vizsgálata alapján szintén hasonló, KDK-i lehordási irányt állapított meg. 2. Geokémiai fáciesviszonyok 2.1. A redukált és oxidált üledékek százalékos megoszlása a kisciklusokban A bevezetőben már említet tűk, hogy a kővágószőlősi homokkő formáció három tagozatának (bakonyai tarkahomokkő, kővágótöttösi szürkehomokkő és cser- kúti vöröshomokkő) elkülönítése a kőzetrétegek uralkodó színe alapján tör- tént. Tehát legfeltűnőbb, makroszkoposan is megállapítható jellegük a kőzet színében kifejezésre jutó geokémiai fáciesjellegben mutatkozik. A tagozatok- nak kronológiai értékük nincs, heteropikusan érintkeznek egymással. Sugárzó- anyag kutatás szempontjából ez a heteropikus érintkezés igen fontos, elsősor- ban a szürkehomokkő tagozat és a vöröshomokkő tagozat heteropiája. A redukált (szürke, zöld színű) és az oxidált (vörös színű) rétegek heteropi- kus érintkezése, majd az oxidált rétegek uralomra jutása időben fokozatosan következett be: e fokozatos átmenetet, valamint a két fácies összefogazódásá- nak mértékét és irányát a 7. ábrán mutatjuk be. A jelzett ábrán a jobb összehasonlítás miatt a kisciklusok ossz vastagságához viszonyítva százalékosan fejezzük ki a redukált és oxidált üledékek részará- nyát. Mindkét érték ugyanazon térképen van ábrázolva: zárójel nélkül a redu- kált-, zárójelben az oxidált geokémiai féciesű üledékek százalékos értékei van- nak feltüntetve. Ezek összenyomott értékek, tehát az illető kisciklusban össze- sen található redukált vagy oxidált üledékek százalékát fejezik ki. Az „A” és ,,B” kisciklusokban a redukált üledékek legnagyobb százaléká- ban Kővágószőlős községgel jelölhető terület környékén találhatók, azonban a ,,B” kisciklusban a redukált üledékek magasabb százalékos értékei jóval 3* 7. ábra. A redukált (szürke és zöld), illetőiéi? az oxidált (vörös) üledékek százalékos megoszlása a felsőpermi kővágó- szólősi homokkő formáció kisciklusaiban. Jelmagyarázat 1. A redukált üledékek százalékának izovonalai, 2. Az oxidált üledékek százalékának izovonalai, 3. A fúrás helye és a redukált üledékek százaléka a fúrásban, 4. A for- máció jelenlegi elterjedési határa Fitt. 7. Perccntage distributlon of reduced (grey and green) and oxidized (red) scdlments in the microcycles of the Upper Permian Kővágószőlős Sandstone Formation. Legend: 1. Isolines of the percentages of reduced sediments, 2. I’ercentage isolines of the oxidized sediments, 3. Borehole loeatlon and pereentage of reduced sediments in the bore- liole, 4. Present-day extension limit of the formation Barabás né: A kővágószőlőai homokkő formációt alkotó kisciklusok 37 nagyobb területre terjednek ki, mint az ,,A” kisciklusban. Ez utóbbiban a szürke rétegek minden irányban viszonylag egyenletesen ékelődnek ki, át- adva helyüket az oxidált, vörös üledékeknek. A ,,B” kisciklusban a vizsgált terület nagy részén 88 100%-ban vesznek részt a redukált üledékek a ciklus felépítésében. Ez a kisciklus jelenti a szürke üledékek uralkodásának időszakát. Az igen tekintélyes vastagságú redukált üledékek észak-, északkelet felé fokozatosan, dél és délkelet felé rohamos gyor- sasággal ékelődnek ki, illetve fogazódnak össze az oxidált üledékekkel. A redukált üledékek gyors kiékelődése a déli és délkeleti részeken korreláció- ban van a szemcsenagyság szintén gyors megnövekedésével ugyanezen a terü- leten (4. ábra). A ,,C” -f- ,,D” kisciklusokban a szürke üledékek nagyobb százalékában a dél- nyugati részeken vesznek részt a ciklus felépítésében és északnyugat délkelet irányú csapásvonal mentén fogazódnak össze az északkelet (kelet) felé ura- lomra jutó oxidált üledékekkel. Ebben a kisciklusban az Abaliget— Mánfa közötti területen már teljes egészében oxidált fáciesben képződött üledékeket találunk. Az összefogazódás iránya itt is korrelációban van a szemcse nagyság növekedésének irányával (4. ábra). Míg a ,,B” kisciklus a redukált, addig a ,,C” -f ,,D” kisciklusok az oxidált geokémiai fáciesű üledékek uralkodásának időszaka. 2.2. Redukált és oxidált üledékek szem nagy sági megoszlása Figyelmet érdemel a 8. ábra, amelyen a redukált és oxidált geokémiai fáci- eseket felépítő törmelékes üledékek szemnagysági megoszlását mutatjuk be kisciklusonként a vizsgált fúrások adatait összevonva. Jól látszik, hogy a redukált üledékek szemnagysági összetétele mindegyik kisciklusban azonos, uralkodóan apró-, közép- és nagyszemű homokkövek építik fel, tehát eléggé kiegyensúlyozott szemcsenagysági viszonyok jellemzik. Az oxidált üledékek ezzel szemben időben nagyobb szemnagysági változé- konyságot mutatnak. Az „A” és ,,B” kisciklusokban kb. fele-fele arányban finom-, illetve apró-, közéj)-, nagyszemű üledékek találhatók kevés durva- szemű komponenssel. A ,,C” -f- ,,D” kisciklusokban uralkodnak a közepes szemnagyságok, a durva üledékek mennyisége nő, a finomabb szemnagyságok mennyisége lecsökken. Meg kell jegyezni, hogy az oxidált geokémiai fáciesen belül az ,,A” és ,,B’ kisciklusokban nagy mennyiségben jelentkező finomszemű rétegek jellegzetes vörösbarna színű, rétegzett vagy szemcsésen, szegletesen széteső ártéri, tavi fáciesű üledékek és jól megkülönböztethetők a ,,C” -j- ,,D” kisciklusokban uralkodó lilásvörös közepes szemnagyságokkal jellemezhető folyóvízi, meder- üledékektől. A redukált üledékeket holtmedri, mocsári fáciesben képződöttnek tartjuk. 2.3. Kőzetszínréteg eloszlás a kisciklusokban Az oxidált és redukált üledékek összefogazódásának igen fontos tényezője az, hogy a különböző színű (szürke, zöld, vörös) rétegek néhány nagyobb vas- tagságú közbetelepülésként jelentkeznek-e, vagy pedig több vékonyabb szín- réteg formájában érintkeznek egymással. A 9. ábrán olyan színréteg változékonysági, illetve eloszlási térképet muta- 38 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet 0 50 100 V. C + D 0 c 0 ' B — o c o 0 c o 1 c A 1 1 1 Ilii D O o 0 c o 2 — C 1 •5 0 0 J o 8. ábra: A. Az oxidált (vörös) és B. a redukált (szürke és zöld) üledékek szemnagyság megoszlása Jelmagyará- zat:!. Finomszemű üledékek, 2. Apró-, közép- és nagyszemű üledékek, 3. Konglomerátum és durvaszemű üledékek Fig. 8. A: Grain size distribution of oxidized (red) and B: reduced (grey and green) sediments. Legend: 1. Fine- grained sediments, 2. Small-, médium- and coarse-grained sediments, 3. Conglomerate and coarse-grained sediments tünk be kisciklusonként, amelyen azt ábrázoltuk, hogy a vizsgált terület külön- böző helyén 100 m vastagságú üledéket hány darab színréteg (szürke-, zöld-, vörös) épít fel. Az ,,A” kisciklusban igen nagy a rétegek szín változékonysága. Kisebb érté- keket (tehát kevés különböző színű réteget) Kővágószőlős környékén találunk, azon a területen, ahol a redukált üledékek százalékosan is uralkodnak (7. ábra). Innen minden irányban nő a változékonyság, az összefogazódás egyre több darab különböző színű réteg váltakozásával valósul meg. Kivétel Gorica és Abaliget között egy kisebb terület, ahol egyik fúrásban az ,,A” kisciklust egyetlen színréteg épít fel. Az előző fejezetben kifejtettük, hogy a ,,B” kisciklus a redukált üledékek uralkodásának időszaka, amikor is a központibb területen nagy mennyiségben található szürke üledékek észak, északkeleti irányban fokozatosan fogazódnak öhsze az oxidált üledékekkel. Dél és délkelet felé viszont igen gyorsan követ- kezik be ez az összefogazódás. Színréteg eloszlás szempontjából azt állapíthat- juk meg, hogy észak, északkelet felé fokozatosan egyre nő a különböző színű rétegek 100 m-re jutó darabszáma, tehát a heterópia ebben az irányban foko- zatosan egyre több színrétegre tagolódva jelentkezik. A redukált rétegek déli 3. ábra. A 100 m-re jutó kőzetszínréteg eloszlása a kővágószőlősi homokkő formáció kiaciklusaiban. J elmagyará- zat: 1. A fúrás helye a 100 m-re jutó kőzetszínréteg számadatával, 2. A formáció jelenlegi elterjedési határa Fig. 9. Distribution of rock colour layer per 100 m thickness in the microcycles of the Kővágószőlős Sandstone For- mation. L e g e n d. 1. Borehole location with the numeric valve of the rock colour layer per 100 m, 2. Present-day extension limit of the formation 40 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet irányban való gyors kiékelődésénél nem tapasztalunk nagyobb színréteg vál- tozékonyságot, itt a heteropikus érintkezés csak néhány, de nagyobb vastag- ságú színréteg találkozásával valósul meg. A ,,C” -f- ,,D” kisciklusokban a terület központi részén, északnyugat-dél- keleti csapással jelentkezik egy olyan terület, ahol legnagyobb a színréteg vál- tozékonyság, és ez északkeleti és délnyugati irányba fokozatosan lecsökken. 3. Fejlődéstörténeti összefoglalás A felsőpermi kővágószőlősi homokkő formáció fejlődéstörténetét a teljes- ségre való törekvés nélkül a helyben izokron értékűnek felfogott kisciklusok szemnagysági és geokémiai fácies jellege, illetve ezek területi és időbeni vál- tozása alapján a következőképpen foglaljuk össze: A középsőpermi nagy üledékciklus a bodai aleurolit formáció rétegeinek kép- ződésével zárult le, mely során kiegyenlítődés jött létre a lehordási és lerakodási terület között. Ezután újra süllyedés következett, megindult a felsőpermi üle- dékképződés nagy ciklusa. Ennek idősebb ,,A” és ,,B” kisciklusaiban a déli, délkeleti és nyugati része- ken nagy mennyiségben található durva szemnagyságok és az itteni nagyobb kavicsátmérők e területrészek egykori medenceperemi helyzetére és a beszál- lítás irányára utalnak. Bár az északi és a távolabbi északkeleti részekről ada- taink nincsenek, a bemutatott földtani elemzésekből, valamint a közölt vas- tagságadatokból az következik, hogy az egykori üledékgyűjtő ezekben a cik- lusokban lényegesen nem terjedhetett túl a formáció jelenleg is ismert vagy feltételezett határain, tehát viszonylag kisebb méretű zárt medence volt. (Ter- mészetesen a későbbi szerkezeti mozgások okozta térrövidüléssel számolnunk kell.) Ezekben a kisciklusokban a peremibb részeken időszakos vízfolyások ál- tal szállított durvább, de ugyanakkor viszonylag sok finomszemű üledéket is tartalmazó, szemnagyságilag változékony, tarkább üledékek lerakódása folyt. Azonban a feltöltődés előrehaladásával már az ,,A” kisciklusban mocsarak, holtmedrek alakultak ki redukált üledékek felhalmozásával. Ezek a „B” kis- ciklusban Kővágószőlős és Pécs közötti területen uralkodóvá válva, csaknem az egész ciklust kitöltve találhatók. Heteropikus érintkezésüket a peremibb részek oxidáltabb üledékeivel az ,,A” és ,,B” kisciklusokban minden irányban tapasztaljuk. Említést érdemel az a tény, hogy az uralkodóan szürke üledékektől északra Abaliget környékén az ,,A” és „B” kisciklusokban olyan területet határoz- hattunk meg, ahol a kisciklusok csaknem egész időtartama alatt finomszemű üledékek lerakódása folyt. Ezek a finomszemű üledékek az elemzések szerint vörösbarna színűek és ártéri-, tavi fáciesben rakódtak le. Az ismertetett földtani elemzések arra utalnak, hogy a ,,C"' -f- ,,D” kiscik- lusok üledékeinek lerakódása idején nagy változás következett be. Ez elsősor- ban a durvább üledékek képződési súlypontjának és a szállítás irányának a nyugati és déli területekről az északkeleti-, keleti területrészre való áthelyező- désében nyilvánult meg. Ez korrelációban van a vörösszínű üledékeknek ezek- ben a kisciklusokban történt, északkeleti irányból délnyugat felé való előre- nyomulásával, miközben a redukált üledékek délnyugat, nyugati irányba húzódtak vissza. E ciklusok üledékeinek lerakódása alatt az északkeleti terület- részen már kizárólag vörösszínű, oxidált üledékek képződtek. Barabás né: .-1 kővágószőlős i homokkő formációt alkotó kisciklusok 41 A legfiatalabb ,,C” -(- ,.D” kisciklusok oxidált üledékei földtani fácies tekin- tetében lényegesen különböznek az „A” és ,,B” kisciklusok oxidált üledékeitől. Ez utóbbiak mint már említettük — , vörösbarna színűek, jól rétegzettek, vagy szemcsésen, szegletesen szétesőek, ártéri-, tavi fáciesben képződtek. A ,,C” -f- ,,D” kisciklus oxidált üledékei viszont jellegzetes lilásvörös színükkel, uralkodóan kiegyenlített közepes szemcsenagyságukkal, tömeges, néhol kereszt- rétegezett szöveti jellegükkel egy nagyobb folyó mederfáciesű üledékeit jelzik. Mindezek alapján felmerül a lehetősége annak, hogy ebben az időszakban a for- máció üledékei túlterjedhettek a jelenleg ismert határokon. Természetesen az itt vázolt fejlődéstörténeti kéj) hiányos az északi terület- részek feltáratlansága és a már lepusztult délnyugati terület ismeretlensége miatt. Szerző véleménye azonban az, hogy a formáció esetleges további meg- ismerése módosíthatja, kiegészítheti ezt a képet, de alapvetően nem változ- tatja meg. Irodalom — References BALOtOl K. (1073): Az üledékes kőzetek ritmicitá.sa. MTA X. Osztályának közleményei 8. (:l 4). Barabás A. (1953): A mecseki perui időszaki képződmények földtana. Kandidátusi értekezés. Barabás A. (1903). Földtani ritmusok és ciklusok. MÉV. Adattár. Barabás A. (1966): Terepi Qledékföldtani vizsgálati módszerek (fácieselemzés), földtani ritmusok és ciklusok. Mérnök- továbbképző Int.Bpest. Bararásn'é Stuhl A. (1962): Jelentés a Mecsek hegységi permi képződmények palynológiai vizsgálatáról. MÉV. Adattár. BarabáSNÉ Stuhl A. (1969): A Mecsek hegységi felsöpermi üledékek tagolása ciklusos kifejlődésük alapján. Földtani Közlöny, 99. (1). BarabáSSE Stuhl Á. (1973): A nyugat-mecseki felsóperm ősszlet üledékföldtani jellegei statisztikus értékelésének rétegtani és egyéb földtani eredményei. Földtani közlöny, 103. (3 — 4). Jámbor Á. (1965): Üledékes kőzetek kavicsvizsgálatainak földtani értékelése. Mérnöktovábbképző Int. Bpest. Jámbor Á.— Szabó J. (1961): Jelentés a mecseki permi összletben végzett kavicsvizsgálatok eredményéről. MÉV. Adattár. Kassai M. (1963): A fedővörös homokkő szintezése. Dipl. munka. MÉV. Adattár. Kassai M. (1976): A Villányi-hegység északi előterének perm képződményei. Geologica Hungarica, 17. Szabó J. (1965): A mecseki felsőpermi és alsószeizi ö--zletek ferderétegzett ségi adatainak értékelése. Fölilt. Közi. 95. (1). Vadász É. (1960): Magyarország földtana. Akaii. Kiadó, Budapest. A geological stiidv of the microcycles forming the Kővágószőlős Sandstone Formation Á. Barabás — Stuhl The terrestrial Upper Permian Kővágószőlős Sandstone Formation in the Mecsek Mountains, S Hungary', consists of four microcycles of isochronous value identified by granulometric analyses. Constituted, in their turn, by 18 minicycles, they ha ve been labelled as follows: „A”, ,,B”, ,,C” and ,,D”. Distinguished on the basis of rock colour, the Formation’s Bakonya Piedsandstone, Kővágótöttös Greysandstone and Cserkút Red- sandstone members do nőt represent chronostratigraphically identifiable horizons, being faciological equivalents replacing one another. The relations of the micro- and minicyc- les to the Formation’s members are shown in Fig. 1. The grain size and rock colour examinations made in the microcycles provitled possibili- ties fór tracing the variation of tliese geological parameters of the formation in space and time and fór drawing conclusions as to the history of evolution. The investigations were carried outon cores had been recovered from the boreholes shown on the geological map (Fig. 2). In grain size analyses, the quantitative variation of the coarsest sediments (conglomer- ate and coarse-grained sandstone, Fig. 4) and the finest ones (siltstone and fine-grained sandstone, Fig. 5) was examined according to microcycles. It was found that whereas in the microcycles „A” and ,,B” the coarser fractions occur in the western, southem and 42 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet southeastern parts, the microcycles „C+D” are characterized by a marked change in this respect, as the gravity centre of coarse fraction sedimentation is shifted to the northea- stern subarea. Greatest quantity of fine-grained sediments can be found in the micro- cycle „A” and this value shows an upward decrease in the geological column, though the relatively highest values fali, fór all microcycles, to one and the same subarea. The variation in space and time of pebbles of largest observed diameter (Fig. 6) shows a picture similar to that of the coarse-grained sediments. The same figure has been used fór representation of the variation in space and time of the observed pebbles according to lithological types, a variation having as its most peculiar characteristic feature that méta- morphic pebbles occur only in the Southern subarea and only in the microcycles ,,A” and ,,B”. The variation of rock colour (geochemical facies) according to microcycles was analyzed in terms of the percentage ratio of the oxidized (red-coloured) sediments (Fig. 7). Reduced and oxidized layers were observed to have got intő a heteropical contact with each other quite progressively and the subsequent predominance of the oxidized layers was alsó reached gradually. Microcycle ,,B” was the time of predominance of the reduced sediments, microcycles „C+D” were that of the oxidized ones. Fig. 8 shows the grain size distribution of reduced and oxidized sediments by micro- cycles. The reduced sediments (marshy deposits) do nőt show up any time-dependent change in grain size. However, the phenomenon observed in the case of the oxidized se- diments is that the flood-deposited to lacustrine-facies red, fine-grained sediments, present in a marked percentage in the microcycles ,,A” and „B”, are already verj' poorly represented in the microcycles ,,C+D” and are replaced by fluviatile, streambed se- diments of médium grain size. The quantity of differently coloured layers (grey, green and red) making up a micro- cycle in different parts of the study area, with a 100-m spacing of observation points, has been shown in Fig. 9. Using this representation, the author has examined the degree of rock colour variability responsible fór establishment of a heteropical contact between oxidized and reduced sediments and the direction of this contact in the microcycles. Földtani Közlöny, Bull. uf the Hungárián Geol. Soc. (1981) 111. 43-58 Hazai bazaltos kőzeteink főalkotórészeinek statisztikai vizsgálata: Kísérlet a bazaltok tektonikai helyzetének meghatározására Dr. Embey — Isztin Aulai (7 ábrával, 3 táblázattal) Bevezetés Mióta a földtudományok művelőinek körében a lemeztektonikai fejlődési modell általánosan elfogadott lett, petrológusok és geokémikusok komoly erő- feszítéseket tettek annak tisztázására, hogy vajon létezik-e korreláció, és ha igen, milyen mértékben, a magmás kőzetek kémiai jellegzetességei és a magmás tevékenységnek a litoszféra lemezeihez viszonyított helyzete között. Különö- sen, a leginkább elrerjedt vulkáni kőzetekre, a bazaltokra nézve történtek ilyen irányú vizsgálatok, melyek közül kiemelendő Pearce & Cann (1973), Pearce (1976), valamint Nisbet & Pearce (1977) munkássága. E munkák- nak közös érdeme, hogy az ismert tektonikai helyzetű recens bazaltos lávák kémiai tulajdonságain alapuló szétválasztásra módot nyújtanak, s ezzel egy- ben módszert is adnak kezünkbe, a régebbi geológiai korú bazaltos vulkaniz- musok eredeti tektonikai környezetének meghatározására. A bazaltok szét- választását Pearce & Cann (1973) a nyomelem koncentrációk jellegzetességei alapján végezte el. Ezzel szembe Pearce (1976) és Nisbet & Pearce (1977) főelemkoncentrációkat használt, azonban amíg az első teljes kőzetelemzések- ből indult ki, addig a második szerző klinopiroxén elemzéseket használt fel. A hazai bázisos magmatizmusok tektonikai helyzetének meghatározására jelen- leg Pearce (1976) módszere volt a legalkalmasabb, mivel a kőzetek főelem koncentrációit ismerjük csupán megfelelő pontossággal. A vizsgálati módszer rövid ismertetése Az a módszer, amely a különböző tektonikai környezetű bazaltok szigni- fikáns kémiai összetételbeli különbségeit előttünk feltárja, lényegében egy matematikai statisztikai eljárás, amelyet diszkriminációs analízisnek nevez- nek. A diszkriminációs analízis elméleti alapjaira, magára a számítás menetére itt nem lenne célszerű kitérni, mindezek teljes irodalmi hivatkozással együtt megtalálhatók Pearce (1976) munkájában. Mégis, hogy az eljárás lényegéről némi tájékoztatást kapjunk, a következőket kell előrebocsájtani. Célunk jelen esetben az, hogy a bazaltelemzések nyolc főkomponenséből (Si02, Ti02, A1203, FeO, MgO, CaO, Na,0 és K20) kiindulva, olyan paraméretekhez jussunk, 44 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet 1. ábra. Pearce (1976) féle diszkriminációs diagram (F,— F:). Körök: plio-pleisztocén bazaltok, háromszögek: bazaltos andezitek, keresztek: diabázok, x: gabbrók, pontok: nátrongabbrók Fig. 1. Discriroinant diagram i\— F, (Pearce 1976). Open circles: young alkali basalts, triangles: basaltic andesites, crosses: diabases, x: gabbros, dots: soda gabbros from the Valley of the Kiver Bódva 0,1 0,2 0,3 0,4 0,5 F, 2. ábra. Pearce (1976) féle diszkriminációs diagram (Fi — V,) a mecseki kőzetekre nézve. Körök: „igazi” bazaltok, háromszögek: kumulatív típusú kőzetek, keresztek: trachiandezitek, b és c vonalak két egymáshoz képest komple- menter differcnciációs trendet jelölnek Fig. 2. Discriminant diagram F,— F2 (Pearce 1976) fór the Mecsek volcanic rocks. Open circles: „true” basalts, tri- angles: cumulative rocks, crosses: trachyandesites. Lines b and c represent two complementary differentiation trends amelyek egyaránt tartalmazzák mind a nyolc komponens nagyságából kapott információt és amelyek ingadozása a különböző tektonikai környezetű mag- matípusok között jóval meghaladja az egyazon magmatípusban észlelhető szó- rást, azaz statisztikailag szignifikáns. A kőzetkémiai jellegek változásainak áb- E m b ey I a zt in: fínzaltos kőzeteink főalkotóréazeinek vizsgálata 45 rázolása a petrológusok számára mindig komoly problémát okozott. A nehéz- ség abban áll, hogy egy legkevesebb nyolcváltozós rendszert lehetetlen egy diagramban ábrázolni. Ehelyett, ezért, főleg az ún. HARKKR-félediagramok ter- jedtek el, mely az egyes oxidokat egy másik függvényében ábrázolták (pl. Si02-Na20, K.,()-Na.,( ) stb.). Ilyeneket legutóbb hazai irodalmunkban Onuoha (1977) használt, a Darnó-vonaí menti kőzetek tanulmányozására. Három kom- ponens változásait háromszögdiagramban ábrázolhatjuk, de már négy kom- ponens változásának rögzítése csak térben lehetséges, ennél több változó ese- tében már erre sincs mód. A fent említett diszkrimináns analízis eredménye- ként nyerhető diszkrimináns faktorok (Ft, F2, F3, F, stb.), jóllehet különböző mértékben, de az összes komponensből származó információt hordozzák. Tekintettel arra, hogy a recens és a jelenleg kiömlő bazaltok esetében történt számítások azt eredményezték, hogy az eredetileg nyolc komponensre eloszló információnak döntő többségét (~90%-át) hordozzák az Ft, F2 és F3 diszkri- mináns faktorok, minden további faktor elenyésző információ tartalma miatt elhanyagolható. így a három faktort tengelyként használva, két diagramhoz jutunk (Fj F2 és F2 F3), melyek lényegében nyolc változó információját tartalmazzák és képesek a különböző magmatípusok eredményes szétválasz- tására (1., 2. és 6. ábrák). Bazaltos magmatípusok és tektonikai környezetük Jelenlegi ismereteink szerint (Pearce & Cann, 1973) hat, tektonikáikig jól definiálható bázisos magmatípus létezik: 1. Óceánfenéki bazaltok (OFB), melyek egymástól távolodó lemezek szegé- lyein, vagy nagy óceánok belsejében, vagy pedig a szigetívek mögötti kis óceáni medencékben (szegély medencék) képződnek. 2. Szigetív típusú tholeiitek (LKT), melyek az egymáshoz közeledő lemez- szegélyek mentén, óceáni kérgen keresztül törnek fel, mélytengeri árkokhoz közel. 3. Mészalkáli bazaltok (CAB), melyek kontinentális, vagy óceáni kérgen keresztül törnek fel, egymáshoz közelítő lemezek határai mentén, de jóval a mélytengeri árkok mögött. 1. Shoshonitok (SHO), melyek egymáshoz közeledő lemezszegélyek környé- kén törnek fel, vagy érett ívekben igen távol a mélytengeri árkoktól, vagy pedig y>osztorogén viszonyok között, miután a szubdukció befejeződött. 5. Óceán-szigeti bazaltok (OIB), melyek e szigeteken törnek fel és azokat alkotják, amelyek döntő többsége lemezen-belüli helyzetű, de ritkán hátságo- kon elhelyezkedő sziget is lehet. 6. Kontinentális bazaltok (CON), melyek kontinentális kérgen keresztül tör- nek fel, főleg kontinentális rift-zónákban, lemezen belüli helyzetben. Az ebben a dolgozatban is használt diszkriminációs diagramok segítségével e magmatípusok jól elkülöníthetők egymástól, kivéve azt, hogy az OIB és a CON-bazaltok nem különülnek el egymástól. Ezért e két magmatípus a disz- kriminációs diagramokban egy közös mezőt, a lemezenbelíili bazaltok (WPB) mezejét alkotják. 46 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet A diszkriminációs analízishez felhasznált teljes kőzetelemzések kiválasztása Pearce (1976) kimutatta, hogy egy-egy ismeretlen magmatípus esetében már 10 — 20 jóminőségű teljes kémiai elemzés birtokában meghatározhatjuk diszkriminációs diagramjai segítségével a magmatípusok legvalószínűbb tek- tonikai típusát. A megfelelően jóminőségű elemzések kiválasztásánál a követ- kezőkre kell tekintettel lennünk: 1. Csak olyan analíziseket használhatunk fel, amelyekben a CaO -f MgO ösz- szege 12 — 20% között van. A CaO -f- MgO összege ugyanis úgy fogható fel, mint egy frakcionációs index és az említett tartomány az irodalomban bazalt- ként számontartott kőzetek legnagyobb részét magában foglalja. 2. Az elemzéseknek az összes főelemet (beleértve a H20-t is) tartalmazniuk kell. Az oxidok összege 99 és 101 közé kell essék, 100-ra átszámított elemzések használata kerülendő. 3. Csakis ép kőzetminták elemzéseit használhatjuk fel, ezért mállottként leírt mintát, vagy ahol a FeO és a Fe203 aránya < 0,5, számításon kívül kell hagyni. A felsorolt szempontok figyelembevételével négy fajta bázisos magmatípus- ból (plio-pleisztocén bazaltok, mecseki alsókréta bazaltok, Ny-bükki diabázok és bazaltos andezitek) összesen 90 darab kőzetelemzést választottam ki (az elemzések származását feltüntető irodalmi hivatkozások az I. táblázatban találhatók). Az F1; F2, F3 diszkriminációs faktorokat egy Hewlett Packard- típusú mini-computer segítségével számoltam ki és az 1., 2., 6. számú ábrákon látható diszkriminációs diagramokban ábrázoltam. (A program elkészítéséért Molnár Andrásnak — ALUTERV — ezúttal is köszönetét mondok.) Ugyan- akkor kiszámoltam az egyes magmatípusok átlagos összetételét és a standard- eltéréseket is (II. táblázat), valamint az átlagos összetételek alapján az egyes magmatípusok CIPW normáit is (III. táblázat). Mivel a normatív ásványos összetétel a vas oxidációs állapotától is jelentősen függ, a Fe3+/Fe2+ = 0, 15-ös, elméleti okokból javasolt értéket vettem figyelembe az összes magmatípusnál. A diszkriminációs diagramokban felhasznált teljes kémiai elemzések eredete Sources of major element analyses used in the discriminant diagrams I. táblázat — Table I. Lelőhely Elemzések száma Irodalmi hivatkozás Mecsek 8 Mauritz (1913) 2 Takács (1933) 2 Széky-Fux (1952) Balaton-felvidék és Cserhát 2 POJJÁK (1944) 4 REIOHERT (1925) 2 Embey-Isztin (1977a) 2 VITÁLIS (1911) 12 mauritz <& üarwood (1936, 1937, 1938) 8 Mauritz et al. (1948) Bükk 25 SZENTPÉTERY (1953) 7 EMBEY-ISZTLN (nem közölt) Bódvaxölgy 4 I’ANTÓ <£ FÖLDVArI-YOGL (1950) Mátra 4 KüBOVIOS (1970) Zemplén 2 SZÉKY-FUX (1970) Börzsöny 4 PANTó (1970) Pilis 2 KORl-ÁS ct al. (1967) E m b e y I s z t in: Bazaltos kőzeteink főalkotórészeinek vizsgálata 47 Az eredmények értékelése A ) Felső pliocén- pleisztocén bazaltvulkanizmus Az 1. ábrából világosan kitűnik, hogy e magmatípus kőzetei erős WPB (lemezen-belüli) affinitást mutatnak. Ez a tény már akkor is megsejthető, ha csak az átlagos összetételt vesszük szemügyre (II. táblázat). Itt rögtön szembe- ötlik e kőzetek alacsony Si02 és magas TiO, tartalma, ami a lemezen-belüli bazaltok egyik legjellegzetesebb kémiai tulajdonsága. Tekintettel arra, hogy e bazaltokból sok, jóminőségű elemzés állt rendelkezésre, a számításban fel- használt analíziseket úgy válogattam össze, hogy lehetőleg minél több vulkán képviselve legyen. Annál feltűnőbb a minták nagyfokú kémiai homogenitása, melyre az alacsony standard eltérésekből következtethetünk. Az átlagössze- tételből számított normák ol-ne típusú bazaltra jellemzőek és mivel a ne > > 5%, bazanitos összetételről beszélhetünk, a Ringwood által javasolt neve- zéktan értelmében. Korábban szó volt arról, hogy a lemezen-belüli kate- góriába sorolt kontinentális és óceáni szigeti bazaltok kémiai főalkotórészeik alapján nem voltak elkülöníthetők egymástól. Ez minden valószínűség szerint arra utal, hogy a kéreg természete (gránitos jellegű kontinentális, vagy bazal- tos óceáni) nincs befolyással e kőzetek kémiai fejlődésére, más szóval, ez azt jelenti, hogy kémiai kölcsönhatás mellékkőzetekkel vagy egyéb, kéregben tör- tént módosulás eshetősége lényegében kizárható. E bazaltok kémiai jellege alapjában véve csak két tényezőtől függ, egyrészt a felsőköpenyben történt parciális olvadás mértékétől, mely a maga részéről, z olvadás helyén uralkodó fiziko-kémiai paraméterek függvénye (P, T, PH2Q, PC02)> másrészt az esetleges frakcionált kristályosodástól. Valóban, ha a hazai fiatal bazaltok kémiai jellegeit közelebbről tanulmányozzuk, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy egy részük primér olvadékot („primary melt”) képvisel, azaz olyan köpenyből származó magmát, amelyet kristály frakció- náció, vagy más folyamat nem módosított, másrészük viszont olivin és esetleg piroxén frakcionáció által módosított összetételű olvadéknak felel meg. Az egyes bazaltok azonosítása eredeti olvadékokkal vagy kristály frakcio- náció által módosított magmákkal, lényegében három kritérium figyelembe- vételével történhet. Először is, ha egy bazaltban spinell lherzolit zárványok találhatók, ez annak bizonyítéka, hogy a magma > 30 km mélységből tört fel, mégpedig úgy, hogy közben összetételét sem kristályfrakcionáció, sem pedig mellékkőzet reakciók nem változtatták meg. Hazánkban eddig a Bon- doróhegy, Eresztvény, Magyarbánya és Sitke bazaltjaiból és több bazalttu- fából sikerült ilyen zárványok jelenlétét kimutatni (a részletekre nézve lásd: Embey— Isztin 1976 A, 1976 B, 1977 A, 1977 B, 1978 munkáit), ezért ezek „primary” bazaltoknak tekinthetők az első kritérium alapján. Másodszor, a köpenyeredetű kőzetek (bazaltok és kimberlitek lherzolitzár- ványai, magas P-T-vel jellemzett diapiros peridotit intrúziók, modern óceán - középi hátságokon és régi ofiolitos összletekben található periodotitok) vizs- gálata azt mutatja, hogy a könnyen olvadó komponensekben legkevésbé ki- merült, vagyis a legkevésbé , ,refractory ” köpenyösszetételnek 100 Mg/Mg -f- + Fe2+ (Mg-értéke) = 88 — 89. Amennyiben egy ilyen köpenyanyag parciá- lisán megolvad (pár százaléktól egészen 30%-ig) a bazaltos olvadék Mg-értéke 68 — 75 (között kell legyen, amennyiben Roeder & Emslie (1970) kísérletileg kapott Kl]>'* = 0,3 (Fe-Mg megoszlási koefficiens az~olivinr’és az olvadék 48 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet között) értékével számolunk. Ezt figyelembe véve, a Badacsony 67 — 70, a Ság- hegy 68 — 71, a Nagyláz 70, Sarvaly 68 és a Pécskő 71-es Mg-értékével, eredeti parciális olvadéknak tekinthető. A Pálhegy bazaltja (Pauliberg, Burgenland) igen magas MgO (~ 12%) és NiO (~300 ppm) (Maubitz et al. 1948, Schar- bert szóbeli közi.) tartalma alapján a rendkívül „primitív” bazaltok közé sorolandó. Ezzel szemben, a Tátika bazaltja (Mg-érték = 51 — 67), a Haláp (64 — 65), a Kabhegy (63 — 68), valamint néhány nógrádi bazalt, olivin-frak- cionáció által módosított olvadékot képviselnek. A frakcionáció mélysége nem határozható meg, ez egyaránt történhetett valahol a felsőköpenyben, vagy az alsókéregben. A harmadik kritérium, amellyel különbséget tehetünk eredeti és módosult olvadékok között, az ún. kompetibilis nyomelemek (pl. Se, Cr, Co és Ni) koncentrációiból adódik. Ugyanis ezeknek az elemeknek egységet meghaladó kristály/olvadék megoszlási koefficiensei vannak, legalább a főbb köpeny ás- ványfázisok egyikére nézve, ezért koncentrációjuk a magmában rendkívül érzékenyen reagál a mafikus ásványok frakcionált elkülönülésére. Ebből következik, hogy azokban a kőzetekben, amelyekben az említett elemek koncentrációi a legnagyobbak, kristályfrakcionáció csak nagyon kis mérték- ben, vagy egyáltalán nem okozhatott változásokat. Idáig főleg a Ni -tartalmat használták fel olyan bazaltok azonosítására, amelyek csak igen kis mértékű olivinfrakcionációt szenvedhettek (pl. Gast, 1968; Kay et al., 1970; Allegre et al., 1977; Frey et al., 1978). Hazai bazaltokra Mauritz et al. (1948) közöl- tek NiO koncentrációkat, melyek nem minden esetben korrelálnak az Mg-érték- kel. Amíg a pálhegyi bazalt Mg-értéke és NiO-tartalma (300 ppm) egyaránt magas és az alacsony Mg-értékű tátikai bazalt NiO-tartalma (0 — 100 ppm) szintén alacsony, addig a halápi bazalt, bár alacsonyabb Mg-értékű, mégis 300 ppm NiO-ot tartalmaz. A kabhegyi bazalt NiO-tartalma közepes (200 ppm). Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a diszkriminációs analízis ered- ménye azt mutatja, hogy a hazai fiatal bazaltok lemezen-belüli típusúak, amelyek olyan kontinentális kérgen keresztül törtek fel, melynek vastagsága, felépítése, az azóta eltelt idő rövidsége miatt, nem sokban különbözhetett a jelenlegi kéregtől. A feltörés mechanizmusát és tektonikai következtetéseket az utolsó fejezet tárgyalja részletesebben. A bazaltmagmát a kontinentális kéreg nem mód sít tta észlelhető mód n mellékkőzet-reakciók révén. A láva- kőzetek egyrésze elsődleges köpeny Ivadékot képvisel, másrészük olivin. eset- leg piroxénfrakcionáció által módosult magmáknak felel meg. B ) M ecselci alsókréta bazaltok Sajnos, ezekből a kőzetekből jóval kevesebb kémiai elemzést találunk az iro- dalomban, és ezek közül is mindössze négy elemzés MgO -j- CaO-tartalma esik 12 — 20% közé. Ezért ennél nagyobb és kisebb MgO -j- CaO tartalmú kőzetek faktorait is felvittem a 2. ábrára, ezeket azonban, a jobb megkülönböztetés céljából más jelekkel láttam el. Figyelemre méltó, hogy mind a négy „igazi” bazalt a WPB-mezőbe esik, azaz, szintén lemezen-belüli affinitást mutatnak. Úgyszintén ide esik a trachiandezites differenciátumok egy része is, de ezek másik része már shoshonit mezőbe kerül. Ismeretes, hogy a mecseki vulkaniz- musnak egészen leukokrata jellegű differenciátumai is vannak, és ezek nem mások, mint a MA.URtrz áltil leírt fo íolitok (lásd inSg Székyííé — Fcrx, 1952). Az SHO-mező trachiandezitjei átmenetet képviselnek a fonolitok felé. Ezzel K m b ey Is z t i n: Bazalton kőzeteink főalkotórénzei aek rizsi/iihitn 49 szemben, a háromszögekkel jelölt kőzetek, melyek MgO + CaO tartalma >• 20% és ezért, valamint Mauritz (1913) ásványtanai leírásai alapján kumu- latív kőzeteknek tekintendők, az Fj-értókükhöz képest nagyon alacsony F.,- értékeik miatt, az összes mezőn kívül esnek, bár a VV Fii-mezőhöz való közel- ségüket nem tarthatjuk véletlennek. Amennyiben a 2. ábrán felvitt összes kőzet elhelyezkedését vesszük szein- ügyre, feltűnik, hogy e kőzetek nagyjából két egyenes mentén (b és c) helyez- kednek el, az egyik egyre növekvő F, és F.,-vel jellemezhető (b), a másik eny- hén növekvő Ft és erősebben csökkenő F.» tendenciát mutat (c). Az első vonal a trachibazalt -»■ trachiandezit differenciációs trendet képviseli, mely az erő- sen telítetlen fonolitokhoz vezet, a második, egy az előzőhöz képest komple- menter folyamatot rögzít, mely lényegében olivin és klinopiroxén akkumuláció következménye. Mindezeket a tényeket figyelembe véve állíthatjuk, hogy a ,, valódi” bazaltelemzések kis száma ellenére, az igen változatos mecseki alsó- kréta vulkáni kőzetek eredeti, ún. „parental” magmája nagy valószínűséggel lemezen-belüli affinitásé lehetett. Hogy a különböző kémizmusú mecseki magmatitok elhelyezkedése az Ft — F.> diagramban valóban a fent említett komplementer differenciációs folyamatok eredményeként értékelhető, az a Pearce által megadott ún. „scaled eigen- vector” értékekből is következik. Ezek az értékek azt mutatják meg, hogy az egyes oxidok mekkora hányadot képviselnek az egyes faktorok által kifejezett teljes diszkriminációs képességből. így pl. az F,-re nézve az MgO (—0,74) és a K,0 (+0,70) koncentrációinak hatása a legjelentősebb, ezért a nagy mag- nézium és kis kálium tartalmú kumulatív kőzetek nagyon alacsony, a kis mag- nézium és nagy kálium tartalmú trachiandezites differenciátumok pedig magas F.,-értékeket eredményeznek. Az analízisek számított középértékei (11. táblázat) némi tájékoztatást ad- nak arra nézve, hogy milyen lehetett a primitív magma összetétele. A standard eltérések magasak, ami annak következménye, hogy eleve nagyobb összetételi szórású elemzéseket vettem figyelembe. Az „átlag” összetétel egy nagyon ala- csony Si02 és magas rFi( )2 tartalmú alkáli bazaltra emlékeztet és a számított normatív összetétel (tipikus ol-ne társulás, 111. táblázat) alapján a primitív magma bazanitos összetételű lehetett. A mecseki alsókréta magmatitok WPB- affinitására és bazanitos jellegére, szerencsére, más bizonyítékok is utalnak. E bizonyítékok elsősorban a differenciáció trendjével kapcsolatosak, ugyanis Bowen (1926) klasszikus munkája óta tudjuk azt, hogy egy bazaltos szülő- magma („parental magma”) alkáli vagy tholeiites affinitása eleve meghatá- rozza az esetleges savanyú differenciátumok kvarcban telítetlen, avagy túl- telített jellegét. Ha a mecseki alkálibazaltokat és trachiandeziteket Mac- Doxald és Katsura diagramjában ábrázoljuk (3. ábra), akkor láthatjuk, hogy e kőzetek az alkáli-tholeiites elválasztó vonaltól messze balra, tehát az alkáli mezőbe esnek. Figyelemre méltó az is, hogy az elemzések közül egy sem esik az ábrán bekeretezett területre (Közép Atlanti Hátság északi szélesség 45°-ról származó bazalt elemzések mezeje), melynek jelentőségére a tektonikai követ- keztetéseknél derül majd fény. A mecseki primitívebb bazaltok alkáli jellegének megfelelően és Bowen meg- állapításaival összhangban, a leukokrata differenciátumok, melyeket a fono- litok képviselnek, erősen telítetlenek. A differenciáció trendje az Alk-Fe-Mg háromszögben a hawai-i alkáli trenddel egyezik meg (4. ábra). A Na-K-Ca háromszögben (5. ábra) az intermedier és savanyúbb tagok esetében a Na 4 Földtani Közlöny Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet 50 3. ábra. Macdonald & Katsura (1964) féle alkália-szilícium diagram. Körök: mecseki bazaltos és trachiandezites kőzetek. Az alkáli tholeiites határvonal Macdonald és Katsura (1964) nyomán. Bekerített terület a Középatlanti Hátság E 45°-ról származó modern bazaltok szórása Aumento & Loncarevic (1969), ÁTMENTŐ (1968) nyomán. Háromszög: átlag szpilit Poldervaart (1955), négyzet: átlag óceáni tholeiit Engel et al. (1965) után Fig. 3. Alkali-silica diagram fór the Mecsek basaltic and trachyandesitic rocks (open circles). Alkali-tholeütic division line after MACDONALD A Katscra (1964), encercled area is the field of analyses from mid-Atlantic Itidge at 45° N after Aumento & Loncarevic (1969), Aumento (1968). Triangle is average spilite from Poldervaart (1955), square: average oceanic tholeiite after Engel et al. (1965) A főelemkoncentrációk kö..jpértékei és standard eltérései Means and standard deviations of major element oxides II. táblázat — Table II. No = 30 Pliocén- pleisztocén bazaltok No = 12 Alsókréta bazaltok No = 22 Diabázok No = 10 Gabbrók No = 12 Bazaltos andezitek No = 4 Nátron- gabbrók SiO, 47,19 44,83 48,64 44,76 53,92 48,88 TiO, 2,04 2,91 1,86 3,73 1,02 3,55 AlaO, 15,69 15,11 15,47 15,81 18,03 14,94 FeO 9,60 10,91 11,62 14,53 7,18 10,76 MgO 7,45 6,36 5,96 6,06 3,31 3,52 CaO 9,24 8,38 9.11 9,46 8,47 7,98 Na,0 .1,76 4,21 3,74 0,21 2,52 2,73 5,69 K,0 1,92 1,16 0,16 2,07 0,96 Standard eltérések SiO, TiO, A1,0, FeO MgO CaO Na,0 K,0 1,71 2,84 1,94 1,88 1,98 1,16 0,47 1,15 0,55 1,10 0,22 0,49 1,40 2,47 1,85 1,95 1,66 0,90 1,08 2,13 2,65 2,15 0,92 0,73 1,11 3,97 0,79 1,17 1,09 1,21 0,75 2,68 1,22 1,52 0,92 1,36 0,69 3,21 0,70 0,68 0,45 0,81 0,53 0,50 0,16 0,15 0,67 0,32 A magmatípusöH CIPW normái a II. táblázatban megadott átlagértékekből számolva* CIPW norms of the magma-types calculated* on the basis of average concentration values given in Table II. III. táblázat — TabU III. Pliocén- pleisztocén bazaltok Alsókréta bazaltok Diabázok Gabbrók Bazaltos andezitek Nátron- gabbrók Q 6,26 or 10,04 6,23 1,03 1,04 12,76 5,47 ab 14,65 19,58 29,03 20,07 24,05 32,44 an 18,31 17,66 23,10 29,08 29,28 12,02 ne 7,68 7,42 — — — 8,09 f Fe 3,33 3,67 3,65 2,95 3,16 5,96 di \ Mg 5,79 4,87 3,89 3,00 2,93 5,13 l Oa 9,63 8,78 7,72 6,07 6,17 11,18 hy / Fe 2,31 5,05 5,91 ( Mg 2,41 4,78 5,65 ol / Fe l Mg 9,92 15,35 11,03 13,79 10,90 10,39 9,70 8,80 ~ 6,06 4,84 mt 1,88 1,94 2,35 2,81 1,48 2,27 U 3,42 5,10 3,12 6,66 2,37 6,55 * Fe* +/Feí + = 0,15 elméleti érték feltételezésével * Fe,+/Fe,+ = 0.15 thcorotical value was used In every calculation E m heg I s z ti n: Bazaltos kőzeteink főalkotórészeinek vizsgálata 51 Fe 4 . ábra. Alk-Fe-Mg diagram. Körök: a mecseki bazaltos — trachiandezites — fonolitos differenciációs trend. Keresztek: a Bükk diabázai és savanyú differenciátumai. Differenciációs trendek : S-S = Slcaergaard intruzió Waoer & Mitchell: D-D = diabü 7. — granoflr, Dillsburg, Pennsylvania Hotz (1953); A-A - Hawaii alkáli bazalt — traehit társulás Nockolds & Allén (1954) után Fig. 4. Alk-Fe-Mg diagram. Open eircles: alkaline basaltie — trachyandesitic — phonolitic rock series of tbe Mecsek Mts. Crosses: diabases and arid differenciates of tbe Bükk Mts. S-S: differentiation trend in the Skaergaard intrusion after Waoer 4 Mitchell (1951), D-I): diabase — granophyre series, Dillsburg, Pennsylvania after Hotz (1953), A-A: Hawaiian alkaline hasalt -» trachyte series after Nockolds Sí Allén (1954) */. Si02 5. ábra. Na-K-Ca diagram. Jelek ugyanazok mint a 4. ábrában Fig. 5. Na-K-Ca diagram. Symbols are the same as in Fig. 4. irányában eltolódás figyelhető meg a hawai-i trendhez képest. Ez a körülmény utólagos nátrium szaporulatra utal, amely valószínűleg zeolitosodás következ- ménye. Mauritz (1913) szerint ugyanis az intermedier és a savanyú differen- ciátumok sok Na-zeolitot (nátrolit és analcim) tartalmaznak. A 100 Mg/Mg -f- Fe2 (Mg-érték) a mecseki bázisos kőzeteknél általában túl alacsony, következtetésképpen olivin és esetleg piroxén frakcionáció jelentős lehetett még a „primitive” jellegű bazaltok esetében is. Peridotitzárványokat e kőzetekből nem ismerünk és a kristályosodó magma oxigén fugacitása való- színűleg magas lehetett, amely a vasoxidok korai kiválásához vezetett. 4* 52 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet Összefoglalva a tényeket, azt mondhatjuk, hogy a diszkriminációs analízis eredménye, valamint a différenciáció trendjének vizsgálata arra mutat, hogy a mecseki alsókréta magmatizmus alkáli bazaltos jellegű, melynek lemezen- belüli (YVPB) affinitásához nem sok kétség férhet. A plio-pleisztocén bazaltok- kal szemben, az alsókréta bazaltok erősen differenciálódtak. C) A Bükk hegység nyugati felének diabáz-gabbró-ércperidotit társulása A diabázok diszkriminációs analízisének eredménye (1. és 6. ábra) bizonyos szórás ellenére, határozottan óceánfenéki (OFB) affinitást mutat. A gabbrók viszont, az 1. ábrán lemezen-belüli bazaltnak, a 6. ábra diagramjában pedig szigetív típusú tholeiitnek lennének minősíthetők. Ez az ellentmondás vilá- gosan mutatja, hogy a diszkriminációs diagramok nem használhatók mélységi bázisos kőzetek esetében. A nyolc oxid középértékei és standard eltérései a 2. táblázatban tanulmányozhatók. A legfeltűnőbb bélyeg az igen alacsony ká- liumtartalom, amely az óceánfenéki bazaltoknak egyik legjellegzetesebb kémi- ai tulajdonsága. Tekintettel arra, hogy a káliumnak van a legnagyobb pozitív előjelű „scaled” eigenvektor-értéke (-j-0,70) az F2-re nézve, az igen alacsony káliumtartalom eredményeképpen az óceánfenéki bazaltok az Fx — F., dia- gram legalsó részében helyezkednek el. Más kémiai elemek esetében azonban, az átlagos óceánfenéki bazaltok és a bükki diabázok között bizonyos eltérések is tapasztalhatók. így elsősorban a diabázok viszonylag nem túl magas MgO és CaO-tartalma szemben áll az óceánfenéki bazaltok nagy MgO és CaO kon- centrációival. Másrészt, a diabázok összvas-tartalma magasabb, mint az átla- gos óceánfenéki bazaltoké. Ezért úgy vélem, hogy a diabázok OFB-típusú szülő („parentaF") magmája olivin és piroxénfrakcionációt szenvedhetett. A diabázok alacsony Mg-értékei (52 — 61) valóban erre utalnak. Az elkülönített olivin és piroxénkristályok a magmás testekben lesüllyedve kisebb peridotit tömeget hoztak létre. Ezzel a magyarázattal összhangban áll az, hogy Noske — Fazekas & Embey-Isztin (1978) a Szarvaskő melletti legjelentősebb perido- tit tömegben kumulatív szövet jelenlétét rögzítették. A kiszámított CIPW normák (II. táblázat) azt jelzik, hogy hv-ol kőzet- összetétellel van dolgunk, melyet Ringwood nevezéktana értelmében olivin tholeiitnek kell tekintenünk. Macdonald és Katsura diagramjában (7. ábra) a hawaii alkáli-tholeiites választó vonal mindkét oldalára esnek, és figyelemre méltó, hogy majdnem mindegyik elemzés a Közép Atlanti Hátságról származó modern bazaltok által határolt területen belül helyezkedik el (vesd össze a mecseki kőzetekkel: 3. ábra). A bükki diabázok mellett is ismeretesek savanyú differeneiátumok, amelyek szemben a mecsekiekkel, természetesen kvarcban túltelítettek. A differenciós trend meglehetősen szokatlan. Mivel a kálium kon- centráció csekély, a differenciáció lényegében a Na-K-Ca háromszög Na-Ca összekötő vonala mentén halad (5. ábra). A 4. ábrán a pontok szórása miatt a differenciációs trend nehezen azonosítható. Mivel a bükki diabázok OFB-affinitást mutatnak, célszerűnek tűnik meg- vizsgálni annak eshetőségét, hogy spilitesedés nem játszott-e közre e kőzetek kémizmusának kialakításában, s ha igen, milyen mértékben. Alacsony K20 / /Na20 hányados jellemző a spilitekre, azonban a diabázokban csak csekély kálciuin hiány mutatkozik az átlag középóceáni hátsági bazaltokhoz képest, alumíniumban pedig egyáltalán nincs hiány, pedig az utóbbi erősen mobilis elem a spilitesedés folyamata során (Cann 1969; M elsőn és van Andel, 1966). Embey I azt in: Bnzaltoa kőzeteink főalkotórészeinek vizsgálnia 53 -2.2 -1.7 -1.6 -1,5 -1.4 -1.3 -1,2 f i 1 1 + A -2.6 - 6. ábra. Pearce (1970) féle diszkriminációs diagram (F, — F,). Keresztek: diabázok, pontok: gabbrók, körök: nátron- gabbrok, háromszögek: bazaltos andezitek Fig. 6. Discriminant diagram F,— Fj (PEARCE 1970). Crosses: diabases, dots: gabbros, open circles: soda gabbros, triangles: hasalt ic andesites 7. tibra. Macdosalp & Katstra féle alkália-szilicium diagram. Pontok: diabázok, keresztek: gabbrók, x: nátron- gabbrók. Egyéb jelek és magyarázatok a 3. ábrában találhatók Fiy. 7. Alkali-siliea diagram after Macdosald & Katsura (1964). Dots: diabases, crosses: gabbros, x: soda gabbros. Fór other symbols and explications see: Fig. 3 Végül pedig a szilícium többletnek sincs nyoma. Az elmondottakból követke- zik, hogy a Bükk hegység diabázainak összetételét spilitesedés aligha befolyá- solhatta jelentős mértékben. Összefoglalva, azt mondhatjuk, hogy a Bükk hegység mezozóos diabázai olivin tholeiites összetételűek és OFB-affinitást mutatnak. E kőzetek abisszi- kus tholeiites jellegére korábban Onuoha (1977), valamint Noske-Fazekas K Na Ca 54 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet és Embey-Isztin (1978) is rámutattak. A primer magmában jelentős olivin és klinopiroxén frakcionálódás történt, ezzel szemben, a jelenleg rendelkezésre álló adatok nagyobb mértékű spilitesedés feltételezése ellen szólnak. D ) Bazaltos andezitek Az 1. és 6. ábra diszkriminációs diagramjaiban felvitt bazaltos (piroxén) andezit analízisekben az MgO + CaO összege csak 11 — 13%, így tehát ezek közel állnak a diagramokban vizsgálható összetételi tartomány alsó határához. Mind az 1., mind pedig a 6. ábrán a bazaltos andezitek shoshonitos affinitást árulnak el. Érdekes tulajdonsága e kőzeteknek, hogy amíg az Fx és F3 faktorok lényegében állandóak maradnak, addig az F2-értékek nagymértékben változ- nak. Mállott kőzetek esetében előállhat ilyen effektus (Pearce, 1976), ez azon- ban kizárható, mivel csak épp kőzetekből készült elemzéseket használtam. Az effektus ezzel szemben jól magyarázható a K20 és MgO ellentétes változásai- ból, mivel pontosan ezek azok az oxidok, amelyek a legjelentősebb befolyást gyakorolják a második diszkriminációs faktor értékére. A bazaltos (piroxén) andezitek 100 Mg/Mg + Fe2+ hányadosa alacsony, mivel a magnézium koncentráció is csekély. E tekintetben hasonlítanak az amfibol és a biotit andezitekre, sőt a dácitokra is, melyekkel társulva talál- hatók. Ennek ellenére, primér és esetleg differenciálatlan jellegük nem zárható ki kategorikusan, mivel Nicholls (1974), Kushiro (1974) és mások kísérleti munkái arra engednek következtetni, hogy víztartalmú peridotitból (10 — 15 kbar PH*o között) andezit olvadék jöhet létre. Ugyanakkor az andeziteket és dácitokat eklogitból és amfibolitból (betolódott óceáni kéreg) keletkezett par- ciális olvadéknak is tekinthetjük (Green és Ringwood 1968; T. Green, 1972). A különböző vulkáni hegységekből származó bazaltos andezitek kémiai össze- tétele (leszámítva a már említett K20 és MgO változásait) meglehetősen homo- gén, és az átlagértékekből számított normák hy-Q típusú ún. kvarc-tholeiites kőzetösszetételről tanúskodnak (III. táblázat). Tektonikai következtetések A lemezen-beliili (WPB) affinitású plio-pleisztocén bazaltjaink feltörése óta, földtani léptékben nézve, csak csekély idő telt el. A dunántúli kitörések mint- egy 3 — 5 millió évesek, a Cserhátban kb. 2 millió évvel ezelőtt történtek a bazaltömlések (Balogh Kadosa szóbeli közlés). Ez meglehetősen kis időtar- tam, és ezért feltételezhetjük, hogy a Pannon-medence kontinentális típusú kérge a kitörések idején lényegében a maihoz hasonló lehetett. A Pannon- medence jelenlegi kérgének legjellegzetesebb tulajdonsága, hogy itt a Moho viszonylag emelkedett helyzetben van, tehát az átlag 35 km-es vastagságnál jelentékenyen vékonyabb. Ebből a tényből kiindulva, valamint a köpeny alacsony sebességű zónájának (LVZ) és jólvezető rétegének (HLC) szintén emelkedett helyzetéből, a magas hőfluxus értékekből és a gravitációs ano- máliákból, az a ma már általánosan is elfogadott nézet alakult ki, hogy a medence alatt köpenydiapir található. A köpenydiapir kialakulásának okai eléggé homályosak még. Egy lehetséges, de részleteiben korántsem tisztázott magyarázat szerint, a köpenydiapir egy késő oligocén — korai miocén kárpáti szubdukció hatására jött volna létre (Stegena et al. 1975; Géczy et al. 1975). E m b e y 1 s zt i n : Bazaltoa kőzeteink főalkotórészeinek vizstjálala 55 Végső soron köpenydiapir következményeként értelmezhető a medence nagymértékű besüllyedése, és az a tény, hogy az oligo-miocénban uralkodóan kompressziós tektonika a pliocénban extenziós tektonikára vált át. Ha az itt felsorolt tektonikai és geofizikai tényeket vizsgáljuk, feltűnik a Pannon- medencének a kontinentális rift-szer kezetekkel (pl. Rajna-árok, Auvergne, Bajkál vidék stb.) való nagyfokú hasonlatossága. E rift-szerkezeteknek fontos jellegzetessége még, amely szintén megtalálható a Pannon-medencében: a primitív köpenyből származó, peridotitzárványt tartalmazó bazaltok feltörése. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy a köpenyanyag parciális megolvadása, éppen annak diapiros emelkedésével és feltörése az extenziós tektonikával magyarázható legkézenfekvőbben, mindezekben a szerkezeti egységekben. A köpenyszármazású peridotitzárványok néhány tulajdonsága (szételegyedések, tektonit-típusú szövetek, valamint egv szigligeti amfibolit-lherzolitzárvány genetikája) a köpenydiapir elméletet alátámasztják (Embey-Isztin 1976 A, 1977 B, 1978). Mint korábban láttuk, a bazaltos andezitek shoshonitos affinitást mutatnak. A shoshonitok érett szigetív-típusú vulkán izmus termékei, melyeknek feltö- rése a posztorogén szakaszban is folytatódhat. Valószínű ezért, hogy a hazai SHO-affinitású bazaltos andezitek (a velük társult andezit-dácit-riolit kőze- tekkel együtt) egy kárpáti szubdukció következtében keletkeztek. Földtani ismereteink arra utalnak, hogy az itt betolódott óceáni kéreg szélessége nem lehetett jelentős és így csak SHO-affinitású bázisosabb magmák jöttek létre az LKT és CAB-affinitású bazaltok teljes hiányával. A diszkriminációs analízis és a differenciációs trend vizsgálatának eredmé- nyei alapján, a mecseki alsókréta bázisos vulkanizmust is lemezen-beliili (WPB) típusnak kell tekinteni. Emellett szólnak Vadász (1935) földtani megállapí- tásai is, miszerint a Mecsek süllyedő kontinentális platform volt a vulkanizmus idején. Ebből következik, hogy a mecseki alkáli kőzetek is végeredményben egy kontinentális rift-szerkezet magmás tevékenysége folytán képződhettek. Meg kell azonban mondani azt, hogy a fenti megállapítások messzemenőleg nem egyeznek azzal a hazai geológus körökben meglehetősen elterjedt nézettel, ami szerint a mecseki bázisos kőzetek „iniciális”, „ofiolitos” jellegűek lenné- nek. Ezt a felfogást leginkább Szepesházy (1977) képviseli, aki szerint a mecseki bazaltos vulkanizmus legdélibb tagja lenne egy, az Alföld alatt Kis- körös irányában húzódó „ofiolit” zónának. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az általa használt ofiolit fogalom távolról sem ugyanaz, mint ami a modern földtani irodalomban a lemeztektonikai elmélet térhódítása után egy- ségesen kialakult. Ilyen értelemben, a mecseki bázisos kőzetekről, mint ofio- litokról nem lehet beszélni, és ha. valóban ez a vulkanizmus folytatódik az Alföld alatt (az a kevés erősen karbonátosodon kőzetről készült elemzés, melyet idáig publikáltak, a kérdést nem döntheti el végérvényesen), akkor ofiolit zónáról sem beszélhetünk. Végül ennek a munkának eredményei a bükki diabáz — gabbró — peridotit összletre nézve, óceánfenéki eredetet valószínűsítenek. Szeretném azonban ki- emelni, hogy ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a bükki magmás és a kap- csolódó üledékes kőzetek „tipikus ofiolit összletet” alkotnának, mint azt pl. Onuoha (1977) állítja, sem pedig azt, hogy a Bükk és Zágráb között egy elte- metett második ofiolit zóna húzódna (Szepesházy, 1977). E tekintetben meg kell említeni, hogy modern értelemben vett ofiolitos komplexumok felülről le- felé haladva mélytengeri radiolaritos üledékekből, pillow lávákból, bazalt 56 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet telérekből összetevődő ún. ,,sheeted complex”-ből, gabbróból és ultrabázisos kumulatív kőzetekből, valamint köpenyszármazású peridotitokból (többnyire harzburgitból) állnak. Nem feltétlenül szükséges, hogy mindezek az egységek jelen legyenek egy helyen ahhoz, hogy ofiolitokról beszéljünk (pl. a „sheeted complex” sem mindenütt található meg), de a Bükk hegység esetében túl nagyok az eltérések ahhoz, hogy minden további nélkül ,, valódi ofiolitos komplexumról” beszélhessünk. Először is, az Onuoha (1977) által rajzolt elvi szelvénnyel szöges ellentétben, az üledékes kőzetek nem a diabázra települtek, hanem a diabáz nyomul beléjük, vagy ömlik rájuk (Szentpétery, 1953; Balogh, 1964; Pantó G., 1961). Márpedig ez a jelenség ismeretlen a valódi ofiolitos komplexumok esetében, mint pl. a Troodos masszívum Ciprus szige- tén. Fontos feladat lenne magának az üledékes mellékkőzeteknek részletes vizsgálata is, mert ennek hiányában az a kijelentés, hogy ezek mélytengeri raaiolaritos fáeiest képviselnek, csak csekély értékű lehet. Ugyanez vonatko- zik a szarvaskői állítólagos pillow láva szerkezetre is, melyet tudtommal még senki sem vizsgált meg idáig. Az ultrabázisos kőzetek közül csak a kumulatív- típusú „wherlit” (ércperidotit) van meg, köpenyszármazású harzburgitos kőze- teknek nincs nyoma. Ugyanakkor, mint azt a jelen tanulmány is megmutatta, a magmatizmus OFB-típusú és a diabáz — gabbró — ércperidotit összlet való- ban emlékeztet bizonyos mértékig a valódi ofiolitos társulásokra. A felsorolt tények és problémák igen megnehezítik a Szarvaskő— Monosbél között húzódó bázisos intrúzió genetikájának kibogozását. Hogy ezt megtehessük, még nagyon sok részletes és lelkiismeretes földtani, kőzettani és geokémiai vizsgá- latra van szükség, melynek értékelése során az összes tényt figyelembe kell venni, nem csak azokat, amelyek bizonyos elképzeléseket alátámasztanak. Befejezésül célszerűnek látszik áttekinteni, hogy a bükki és a mecseki bázi- sos vulkanizmusról itt kifejtett nézetek hogyan viszonyulnak a Kárpát- medence aljzatáról, annak tektonikai fejlődéséről újabban kialakult vélemény- hez. Géczy (1973), valamint Channel & Horváth (1976), Szepesházy számos adatának felhasználásával úgy vélik, hogy a Kárpát — Pannon terület két mikrolemez összeütközése következtében alakult ki, melyek közül a nyugati lemez afrikai, a keleti európai eredetű lenne. Rátekintve Channel & Hor- váth tektonikai térképére, rögtön szembetűnik, hogy a mecseki rift-vulkaniz- mus éppen az európai eredetű lemez szélén van, és így egy, a júra végén és kréta elején történt riftesedés tanújaként értelmezhető. Esetleg éppen ez a riftesedés vezetett az európai mikrolemez önállósodásához is. A bükki diabáz-gabbró-peridotit komplexum más bázisos magmatitokkal, sőt Szlovákiában ultrabázisos kőzetekkel együtt, az afrikai eredetű mikro- lemezen foglal helyet és ott is nagyjából az egyik legjelentősebb tektonikai vonal a Balaton — Darnó-vonal mentén, amely az Ausztroalpi egységet a Dél- alpi-Dinaridák egységétől választja el. Ügy tűnik tehát, hogy e vonal mentén bázisos és ultrabázisos kőzettestek (melyek egyrészének legalábbis, óceánfenéki affinitása van) tektonikai úton helyeződtek el. Hogy ez a folyamat obdukció volt-e, vagy esetleg egy korábban létezett, de töredékekre darabolódott ofio- litos összlet tektonikai benyomulásáról van szó, nehéz lenne eldönteni. A jelenlegi adatok azonban arra utalnak, hogy a folyamat jelentékeny mérték- ben különbözhetett a tipikus ofiolitos összleteket létrehozó folyamatoktól. E mb e y I azt in: Bazaltoa kőzeteink /őulkotórészeinek vizsgálata 57 Irodalom References Aumento, F. (1909) Ge Muriéul investigations, Mid-Atlnntie ltidge. Canada Oeol. Survey, Activities Rept. Faper 09-1. 253-257. AUMENTO, F. — LONOAREVIC, B. D. (1909): The Mid-Atlantlc ltidge near 45° N. III. Hald Mountain. Can. .). Earth Sel. o. 1 1 -23. Balogh K. (1904): A Bükkhegység földtani képződményei. MAKI Évk.. 48, pp. 719. ('ann, J. K. (1909): Spilites from the Carlsherg ltidge, Indián Oeean. J. Petroiogy 10. 1 19. Channell, J. E. - Horváth, F. (1970): The African /Adriát ic promontory as a palcgraphicul premise fór Alpine oro- geny and platc inovements in tlie Carpatho- Balkan region. Tectonophysics 35, 71 101. EMBEY-ISZTIN, A. (1970a): Amphibolite/lherzolite composite xenolith from Szigliget, nortli of the Laké Balaton, Hungary. Earth Plánét. Sri. Lett., 31, 297 304. Embey-Isztin A. (1970b): Felsőköpenyeredetű Iherzolitzárványok a magyarországi alkáli olivinbazaltos, bazanitos vulkanizmus kőzeteiben. Földt. Közi., 100, 42—51. Embey-Isztin A. (1977u): Az alkálibazaltok peridotitziirványainak ásvány kőzettana, eredete és összefüggése hazánk és a Massif Central nagyszerkezetivel. Kandidátusi értekezés, pp. 144. Kmbey Is/.tin A. (1977b): The Szigliget amphibolite/lherzolite compound xenolith as an avidenre fór diapirie uprise in the niantle below Hungary. Ann. Hist.-nat. Mus. Nat. Hung., 09, 5—11. Embey-Isztin A. (1978): On the petroiogy of spinéi Iherzolite nodules in basaltic roeks front Hungary and Auvergne, Francé. Ann. Hist.-nat. Mus. Nat. Hung., 70, 27—44. Enokl. A. E. J . — Enoel, C. G.— HaveNS. K. G. (1905): Chemical characteristics of oceanic basalts and tlie uppe niantle. Bull. Geol. Soc. Am. 70. 719—734. Fkey, F. A. — Green, 1). 1L— Boy, S. 1). (1978): Integrated models of hasalt petrogenesis: A study of quartz tboleiites to olivine melilites from South Eastern Australia utilizing geochemical and experimental petrological data. J. Petroiogy 19, 03 — 513. GÉCZY, B. (1973): The origin of Jurassic fannal provinces and the Mediterranean plate tectonics. Ann. Univ. Sci. Budapest, Sec., Geol. 10. 99—114. GÉCZY, B. — HORVÁTH, F. STEGENA, L. (1975): Ensimatic and ensialic interarc basins. J. Geophys. Rés., 80, 281 —283. GRKEN, I). H. Ringwood, A. E. (1908): Genesisof the calc-alkaline igneous rock suite. Contr. Miner. Petrol. 18. 105. Green, T. H. (1972). Crystallization of calc-alkaline andesite under cont miied high pressure hydrous conditions. Contr. Miner. Petrol. 34. 150—102. Hotz, 1’. E., (1953) Petroiogy of granophyre in iliabase near DiUsburg, Fa. Bull. Geol. Soc. Am. 04. 075—704. Korpás L. — Peregi Zs. — Szén őrei G. (1907): A Dunazúg-hegység északi részének kőzettani és földtani vizsgálata. Földt. Közi., 97, 221-223. Kubovics L— Fantó Gy. (1970): Vulkanológiai vizsgálatok a Mátrában és a Börzsönyben. Budapest, pp. 302. Kushiro, 1. (1974): Melting of hydrous upper niantle and possihle generation of andesitic magma: an approach from synthetíc systems. Earth. Plánét. Sci. Lett. 22. 294. Mac'DONaED, G. A. — Katscra, T. (1904): Chemical coniposition of Hawaiian lavas. J. Petroiogy 5. 82. Mauritz B. (1913): A Mecsek hegység eruptivus kőzetei. Földt. int. Évk., 21. 151 190. Mauritz B. — Harwood H. F.— Theobald L. S. EndrÉDY E. (1948): A dunántúli bazaltok kőzetkémiai viszonyai. Földt. Közi.. 78, 134-109. Melson, W. G.— VAN ANDEt, Tj. H. (1960): Metamorphism in the Mid-Atlantic Ridge, 22° N latitude. J. Geophy Rés. 73. 5929-5941. NichOLLS, I. A. (1974) Liquids in equilibrium with peridotitic mineral assemblages at high water pressures. Contr. Miner. Petrol. 45. 289. Nisbet, E. G.— I’earce, J. A. (1977) Clinopyroxene coniposition in mafic lavas from different tectonic settings. Contr. Mineral. Petrol.. 03, 149—100. Xockolds, S. R.— Allén, R. (1954). The geochemistry of somé igneous rock series: Part II, Geochim et Cosmochim. Acta 5. 246—248. Noske- Fazekas, G.— Embey-Isztin, A. (1978): New Rézpala indikáció a Darnó-hegyen Dr. BaJsa Csaba dr. Csillag János Dobosi (labor — Földessy János* (2 ábrával, 1 táblával) összefoglalás : A Darnó-hegy mindmáig vsak kevéssé ismert kulcspontja Észak- Magyarország földtani felépítésének. A recski kutatások nyomán került sor két nagy- mélységű magfúrás lemélyítésére. Az ezek által szolgáltatott adatok nagyrészt igazolták azokat az előrejelzéseket, melyeket a korábbi térképezések a felszíni kérződrnények jelle- gére, korára, fáciesbeli hovatartozására eredményeztek (Földessy 1 973; Félegyházi- Vecsernyés 1970.). A részleteiben egy későbbi tanulmányban ismertetésre kerülő föld- tani és szerkezeti következtetések mellett az itteni kutatások legnagyobb eredményének a rézdúsulást tartalmazó agyagpalák megismerése tekinthető. A dolgozat az ércindikáci- ók földtani jellegét, valószínű genetikáját és az indikáció ismeretében kijelölhető további kutatási célokat ismerteti. Bevezetés A Darnó-hegy nevét éppen a róla elnevezett, s mellette húzódó szerkezeti zóna teszi ismerőssé. Az Eger és Gyöngyös között, Sírok mellett fekvő terület a Bükk Ny-i peremi területeinek legdélibb felszíni előfordulása. Felszínén diabáz — szpilit vulká- nitok, agyagpala. radiolarit, mészkő, s ezeket fedő neogén üledékes képződ- mények, riolittufa találhatók. A bázisos vulkánitok szubmarin képződmények, esetleges ofiolit-kapesola- tokkal. Koruk azonos a környező üledékek korával, amely az eddigi vizsgála- tok szerint középsőtriász. A területen ugyancsak előforduló mészkőfoltok egy részében Kiss János (1058) korábbi vizsgálatai szerint — bizonyítottan felső permi korú algaflóra található. A viszonylag kis méretű, mindössze kb. 10 km2-es területről számos ércindi- kációt ismerünk. Elsőként a baj -pataki termésréz említendő, melyet a múlt század közepén ismertek meg (Kubinyi, 1850). Ezt követően e század 40-es éveiben recski ércbányászok kalkopirit nyomokat ismertek fel diabázhoz kapcsolódó hidrotermális erekben, s ennek — sikerrel nem végződő — kutatá- sára egy kisebb tárót is kihajtottak. Kiss J. és Kisvarsányi G. 1955-ben tér- képezték fel a területet. Ok néhány kis jelentőségű kalkopirites indikációról, egy piromorfit tartalmú mészkő mintáról tettek említést, és felhívták a figyel- met az exhalációs vasérc nyomokra (Kiss, 1958). Az 1969-ben végzett térképezés során Félegyházi Zs. és Vecsernyés Gy. egy erős limonitosodott zónát rögzített, s kutatott meg árkolással, eredmény nélkül. Az 1972 — 73-as évek során végzett geofizikai kutatások a Darnó K-i pere- mén sekély mélységben (60 — 70 m) mutattak ki igen kifejezett, határozott mágneses anomáliát, melyre egy fúrást mélyítettünk, de ezzel a ható tényezőt azonosítanunk nem sikerült. Végül, de nem utolsó sorban, a Darnó-hegvtől ki). 5 km távolságra helvezkedik el a recski rézércelőfordulás. Előadva a MFT Ásványtan Geokémiai Szakosztály 1979. április 9-i előadóülésén. 60 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet d I. ábra. A Darnó-hegy környékének földtani térképe. J e 1 m a g y a r á z a t: 1. Negyedkori üledék, 2. Miocén üledékek és vulkánitok, 3. Oligocón üledékek, 4. Diabáz és szpilit, 5. Agyagpala és kovapala, G. Mészkő Fig. 1. Geological map of the areaaround Mt. Darnó. Légen d: 1. Quarternary sediment, 2. Miocéné sediments and volcanics, 3. Oligocene sediments, 4. Diabase and spilite, 5. Sliale and chert. G. Limestone Az újabb kutatások földtani eredményei A Darnó-hegy környékének részletes térképezése (Félegyházy— Vecser- nyés, 1970) és földtani -kőzettani értékelése (Földessy^, 1970; 1975) számos olyan problémát tárt fel, melyek tisztázására csupán a felszíni képződmények ismerete nem volt elégséges. A recski rézérckutatási program keretében készült kutatási terv célul tűzte ki két mélyfúrás mélyítését, részben a Darnó-vonal tőszomszédságában, részben a Darnó-hegy belsejében szerkezetkutató, s táv- lati perspektívákat tisztázó jelleggel. A két fúrás, Rm-131. és Rm-135. számmal jelölve 1977. és 1978. során mélyült le, 1200—1200 m mélységig. A terület egy másik részén a miocén vulkáni képződményekkel fedett területen már 1965-ben mélyült egy szer- kezetkutató fúrás Sirok-1 -jellel. A területen 1978 79-ben a MÉV egy 1200,00 m mélységű fúrást mélyített, Rm-136. szám alatt. m 0 100 200 300 400 500 600 700 800 900 1000 1100 1200 2. ál Fig. Bak 8 a ct al.: llézpala indikáció - in NI + "O m zo Z 0 50 100 150 m Cu •/. i-131 és Rm-135 sz. mélyfúrások földtani szelvényei. Megjegyzés: A mélységadatok a fúrások szelvényeinek tengelyén mérve helyesek :alsections of boreholes Rm-131 and Rm-135. Xoíe The depth values, are correct whenmeasured at the axes of the borehole sections 62 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet A korábban mélyített Sírok- 1 fúrás az akkori kevésbé tökéletes fúrási tech- nológia miatt csak kevesebb értékelhető adatot biztosított, az újabb fúrások tökéletes magkihozatala azonban minden lehetséges földtani információt meg- bízhatóan szolgáltat. Az eddigi három mélyfúrás alátámasztotta a korábbi feltételezésünket arról, hogy a terület erősen torlódásos, pikkelyes szerkezetű, s az egyes pikkelyek meredek dőlésűek, valószínűleg a Darnó-vonallal megegyező vergenciájúak. A két újabb fúrás közül a Darnó-vonalhoz közel eső Jtm-131. rétegsora (2. ábra) a miocén kárpáti slirrel kezdődik, ezalatt eggenburgi alsó riolittufa, és szárazföldi tarka agyag következik. 98,00 m-től kezdődően az alaphegységi összlet felső része agyagpala, mely alatt szpilit, pillow láva, diabáz sziliek, és agyagpala-aleurit váltakozó összlete ismerhető fel. A szpiliteket számos egy- idejű hematitos-kalcedonos szubmarin exhalációs nyom kíséri. Az üledékek és a vulkánitok közberétegződése, egyidejűsége a település alapján bizonyított, így ezzel együtt a vulkánitok tengeralatti képződési jel- lege is. Az üledékek kora a szegényes fauna alapján triász (Oravecz, 1978), így velük együtt a vulkánitok kora is triász, a kréta kor kizárható. Az összlet középső részén erős vulkánit dominancia, majd ez alatt a vulká- nitok fokozatos háttérbe szorulása, s egyidejűleg agyagpalacsíkos tűzkőgumós mészkő és agyagpala váltakozása észlelhető. A mélység felé a legutolsó szub- marin effuziv diabáz lávaárak a mészkővel fogazódnak össze, vastag egyidejű kvarcitüledékek keletkezésével társulva. Ez alatt folytatódik a mészkő-agyagpala sorozat, agyagpala dominanciával. 900,00 m alatt egyre erősödő szerkezeti deformáció, s több helyenként 10 15 m széles zúzott zóna erős szerkezeti diszkordanciát jelez, mely alatt talpig kb. 120,00 m vastagságban cipollino jellegű szericites márvány található. Az Rm-135. sz. fúrás (2 ábra) a Darnó-hegy központi részén mélyült. A fúrás 30 m-es miocén üledékes fedő alatt érte el a bázisos vulkáni összletet. Az összlet az Rm-131. sz. fúrástól eltérően sokkal homogénebb, kevesebb, de még mindig előforduló üledékes közbetelepüléseket tartalmaz, a rétegsor bizonyos szintjén mélységi jellegű, gabbró benyomulások is jelentkeznek. Az összlet szintén agyagpalacsíkos mészkő-agyagpala váltakozásába vált át a mélyebb szakaszon, melyet tiszta agyagpalából álló sorozat követ. Ennek alsó részén az Rm-131. sz. bírásban megismert intenzitású törészóna, majd ez alatt — a diszkordancia felület túloldalán egy mészkősorozat követ- kezik — Oravecz (1978) vizsgálatai szerint — kérdőjelesen felsőpermi korral. A 8-1. sz. fúrás, mely e fázisban nem került ismételt átvizsgálásra 324 m vastag miocén üledékes és vulkáni sorozat alatt érte el a szpilit-diabázössz- letet, melyben három szinten jelennek meg vastagabb agyagpalaközbetelepü- lések. Végül a diabáz alatt agyagpala, azt követően pedig mészkő jelentkezik. A feltételezéseink szerint az 1000 m mélységű fúrás az Rm-131. sz. fúrás mész- kövével azonos képződményekben állt le. A rézpala indikációk földtani helyzete A megvizsgált újabb két fúrásban néhány jelentéktelen piritfolttól, illetve az exhalációs hematitsávoktól eltekintve az elsődleges agyagfeldolgozás során ércesedést nem észleltünk, s nem is írtunk le. Ennek ellenére a vállalati elő- írásoknak megfelelően — rendszeres mélységközökben — ez esetben 10 öl- enként megmintáztuk a fúrásokat, és Cu, Pb, Zn, Fe komponensekre elem- Bak 8 a et al.: Réz-pala indikáció a Darnó-hegyen 63 zést végeztettünk, meglepő eredménnyel. A két fúrás két különböző laborató- riumban végzett sorozatelemzése ugyanis egyöntetűen azt mutatta ki, hogy a diabáz sorozatban az Rm-131-es fúrásban, a kifejezetten kiömlési képződmé- nyekben 0,06 — 0,11% Cu közötti dúsulások jelentkeznek, a triász sorozat legalsó tagjában, az agyagpalaösszletben pedig mindkét fúrásban 40 60 m-es olyan zóna található, ahol a Cu értékei 0,1 -0,28% között mozognak, az egyik fúrásban 0,27%, a másikban 0,28% maximummal (2. ábra). Az Rm-136. számú MEV fúrás értékelése és elemzése folyamatban van. A feldúsulások mindkét fúrás esetében agyagpalaközbetelepüléses kalcipelit jellegű, s turbidit fáciesű mészkőösszlet alatti, viszonylag egy veretű, kevesebb meszes közbetelepülést tartalmazó, tektonikáikig igen erősen igénybe vett vastag agyagpalaösszletben jelentkeztek. Az agyagpala fekete, bitumenes, magas szervesanyag tartalmú, uralkodóan pelites szemnagyságú. Szulfid tar- talma szabad szemmel, illetve kézi nagyítóval csak egv-két helyen ismerhető fel, másutt igen finomszemcsés, diszperz eloszlású. A diabázban jelentkező kisebb rézdúsulásra bizonyos mértékig számítottunk a felszíni indikációk alapján, de semmiféleképpen nem gondoltunk a réz fel- szaporodására üledékekben. Azt a gyanúnkat, hogy mintacsere történt, ki- zárta az, hogy a mintákat összefüggő sorozatban elemezték, s mindkét fúrás- ban ugyanabban a rétegtani szintben jelentkezett a rézdúsulás. Az elemzési hiba lehetőségét kizárta az, hogy a két fúrást két egymástól független laborató- rium elemezte, ezért valószínűtlen, hogy két sorozatelemzésben ugyanott lép- jen be, ugyanolyan nagyságrendű hiba. Folyamatban levő vizsgálataink a palaösszleten belüli réztartalmú fácies pontos sztratigráfiai kijelölésére irányulnak. Ami azonban már jelenleg is tény, hogy a triász sorozat feltárt szakaszának alsó részén mintegy 30—40 m vastag, sötét színű, szerves anyagban gazdag, tektonikusán erősen deformált agyagpalasorozat van, melyben figyelemre méltó rézdúsulás jelentkezik. Ezek a képződményeknek a klark értéke 100 ppm Cu nagyságrendű, így a dúsulás a klark tízszeresét meghaladja. A 0,2 — 0,3% Cu értékek már közelítik egyes kedvező településű esetekben az ipari minőség határát. A másik nagyon jelentős szempont az, hogy üledékes mellékkőzettel állunk szemben, ami teleptanilag sokkal jobban, könnyebben követhető, kutatható — s esetleg bányászható — , mint a magmás előfordulások. Az indikációk ércföldtani jellegei A réztartalmú agyagpala-minták felületi csiszolatait az MTA Geokémiai Kutató Laboratóriumának JEOL-X mikroszondáján vizsgáltuk annak érde- kében, hogy a túlnyomórészt szubmikroszkopikus méretű opak szemcsék el- oszlására, jellegére vonatkozóan képet kapjunk. A vizsgálatokat Pantó György, Csillag János és Dobosi Gábor végezte. A készített preparátumok egy része tartalmazott csupán szulfid ásványt. Több preparátumon jól meg lehetett figyelni a szulfidok és az agyagásványok teljesen azonos orientációját, ami (mivel haránt palásodás a kőzetben nem tapasztalható) a szulfidszemcséknek a rétegzettséggel párhuzamos helyzetét mutatja ( I. tábla, 1 — 2). Megállapítható a szulfidszemcsék üledékes eredete. A vizsgált minták közül az egyik perdöntő bizonyítékokat szolgáltatott (Rm- 135. 999,50 m). A preparátumot nagyobb nagyítással végigpásztázva több 64 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet gömb alakú szulfidszemcsét ismertünk fel, ami bakteriopiritnek tekinthető. Amikor egy ilyen szulfid szemcsét kiemelve vizsgáltunk, a CuK, rtg felvétel a szemcse peremein határozott Cu-dúsulást mutatott, és ez határozottan iga- zolta a bakteriopirit felületén kivált vékony kalkopiritkoszorú jelenlétét (I. tábla, 3 — 4.). így a kalkopirit szintén bakteriális eredetű kiválásnak tekinthető, hiszen az agyagpalában utólagos átalakulás, metaszomatózis semmi olyan nyomát nem tapasztalhatjuk, amelyek epigén eredetre engednének következtetni. Következtetések Vizsgálatainkkal jelenleg az itt ismertetett szintig jutottunk el. Szem előtt kell tartanunk, hogy eddigi eredményeinkből túl messze vezető következteté- seket nem szabad levonnunk, erre sok hazai kutatás kudarca tanít bennünket. De mégsem szabad szó nélkül elmenni a következő tények mellett: Az összlet rétegtani helyzete (triász alsó része — esetleg perm) megfelel a Kupfershiefer teleptani rétegtani helyzetének (Schneiderohn, 1955). Fáciese (bitumenes, euxin jellegű agyagpala, bakteriális szulfidokkal) — szintén ha- sonló. Az indikáció mérete és maximális koncentrációi arra engednek következ- tetni, hogy ipari méretű dúsulás nem kizárt. Az összlet meredek dőlése azt is feltételezni engedi, hogy a képződmény a felszínen is előfordulhat. Hasonló képződménysorozat a Darnótól Rudabányáig végigkíséri a Bükk hegység Nv-i peremét. A Bükk hegységben hasonló jellegű, de részletesen még nem kutatott agvagpalaösszlet van nagy kiterjedésben a felszínen. A bükki agyagpalák átlagos rézkoncentrációja dr. Földváriné Vogl M. vizsgálatai szerint szintén anomálisan magas, 880 ppm. Nem kizárt az, hogy e magas értékhez hozzájárult néhány, az általunk találthoz hasonló minta kon- centrációja. A vizsgálati tapasztalatok azt mutatják, hogy olyan képződménnyel állunk szemben, amit még a leglelkiismeretesebb térképező geológus is csak szeren- csével ismerhet fel, ha útjába kerül. A rézpala külföldi előfordulásainak pél- dája azt mutatja, hogy néhány méteres vagy ennél is vékonyabb vastagságú dúsult zónákat kell keresnünk, — ez igen részletes teleptani, rétegtani, geo- kémiai térképező munkát igényel. Nem célunk az, hogy a jelenlegi helyzetben azonnali kutatásokat javasoljunk, de érdemes a lengyel példát idézni. A lengyelek ugyanis a hatvanas években felfejlesztett, s szintén rézpalát művelő bányászatukkal ma Európa legnagyobb réztermelőjévé váltak, készleteik és termelésük többszöröse a Recsken terve- zett porfiros rézérctermelésnek. R a k s a el dl. : Rézpala indikáció a Damó- hegyen 65 Táblamagyarázat — Explanation of the Piát© I. tábla — Platt* I. 1. Szingenetikus pirít és kalkopirit szemcsék agyagpalában . Kompozíciós elektronkép, 25 KV (S min = 33 //) Syngenetic pyrite and ehalcopyrite grains in shale. Composition clectron micrograph, 25 K\’ (8 mm = 33 /<) 2. Az 1. kéj) egy részletének kinagyítása egy bakteriojáritről. Kompozíciós elektron kéj), 25 KV (8 mm = 33 /<) Magnification of a part of image 1, showing a bacteriojjyrite. Comjiosition electron mic- rograph, 25 KV (8 = mm 33 p) 3. A 2. képen látható ércásványról készített KeK* röntgenkép FeKa X-ray pattom obtained tor the őre mineral shown in image 2 4. A 2. képen látható ércásványról készített CuK, röntgenkéj) CuKa X-ray jiattern obtained fór the őre mineral shown in image 2 A fotókat készítette: Dobosi Gábor Photograj)hs made by G. Dobosi Irodalom -- References FélegyhAzi Zs.— Vecsernyés (I y. (1970): Jelentés a siroki Darnó hegy területén 1 000 évben végzett 1:5000 méret- arányú földtani lijrafelvételról. Kézirat. OÉ.4 Kézére Művei Recsk FÖLDESSY' J. (1970): Darnó hegyi bázisos magmás kőzetek földtani-geokémiai vizsgálata. Szakdolgozat. ELTE Budapest FÖLDESSY, J. (1975): l’etrological study of a diabase-spilite magmatic rock suite, Darnó hegy (Sírok, Hungary). Proc. Xth Congr. CBGA 1973. Sect. VI. Magmatism, vulcanísm, metamorphism, GODS Bratislava, 55—04. Kiss J.— KisvarsáXTI G. (1954) Jelentés az 1954. évi nyári Darnó-hegyi (Recsk) föliltani térképezésről. Kézirat: MÁFI Adattár Budapest Kiss J. (1958): Érrföldtani vizsgálatok a siroki Darnó hegyen. Földtani Közlöny 88. köt. 1. sz. Budapest SCHNEIDERHÖHX, H. (1955): Erzlagerstatten. Jena Oravecz, J. (1978). Az Rm-131. sz. fúrás alaphegységi rétegsorának vizsgálata. ELTE TTK Földtani Tanszék Kézirat Oravecz, J. (1978): Az Km — 135. sz. fúrás alaphegységi rétegsorának vizsgálata. ELTE TTK Földtani Tanszék Kézirat Copper-rich shale mineralization in the Darnó-hegy Dr. Cs. Boksa — dr. J. Csillag — Dobosi G. — Földessy J. The Darnó-hegy was a relatively unexplored part of Northern Hungary. Three deep stratigraphic holes were drilled in the area in 1977 — 1978. The results of these have jirovided additional data fór the age, character and facies of the different rock formations, which had earlier been studied by surface geological mapping (Földessy 1973; Fél- egyházi— Vecsernyés 1970). Apart from petrological and structural observations the most important part of the results is connected with the discovery of copjier-rich shales in the Palaeo-Mesozoic stratigraphy. Our study discusses the geological setting, possible genesis and future exploration potential of this mineralization. 5 Földtani Közlöny 66 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. jüzei Földtani Közlöny, Bttll.of he Hungárián Qeol. Soe. (1981) 1)1. 67 — 97 A hazai édesvízi mészkoösszletek származása és összehasonlító vizsgálatuk Dr. Schever Gyula* Schweitzer Ferenc** (25 ábrával) Összefoglalás: Magyarországon túlnyomórészben a karsztos hegységrészekhez vagy' hegységekhez kapcsolódva számos édesvízi mészkőelőfordulás ismeretes. Ezek közül a természeti látványosságon — Szalajka-völgy, Lillafüred — túlmenően a Gerecse hegy- ségben megismert és feltárt ősemberi tanyahelyek terelték a szakemberek fokozott figyel- mét a képződményekre. A cikk keretében vizsgáljuk a hazai édesvízi mészkövek származá- sát és megkíséreljük típusba sorolásukat elvégezni. Ezen túlmenően részben saját, rész- ben pedig a rendelkezésre álló irodalmi adatok alapján értékeljük és vizsgáljuk az egyes hegységekben települő édesvízi mészkövek elterjedését, kifejlődésüket és keletkezésük körülményeit. Bevezetés Hazánk területe rendkívül gazdag édesvízi mészkőelőfordulásokban. E körül- mény természetesen azzal áll kapcsolatban, hogy a földtani, vízföldtani, geo- morfológiai adottságok és egyéb természeti tényezők keletkezésüknek kedvez- tek. Ezen belül egyes előfordulásoknak fontos tudományos értékük van — Vértesszőllős, Tata — , mert egykor az ősembernek voltak tanya helyei (1. áb- ra)- Az édesvízi mészkövek már korán felhívták magukra a szakemberek figyel- mét. Számos szerző foglalkozott keletkezésükkel és elterjedésükkel (Chol- noky J., 1914, 1940; Ferenczi I., 1925; Horusitzky H.. 1923; .Jaskó S., 1939, 1943; Kormos T.. 1916, 1925; Noszky J.. 1939, 1940; Fait F., 1929; Pálfy M., 1925, 1929; Staub M., 1893, 1895; Szentes F., 1940; SzontághT. 1908; Vadász E., 1936; Vitális I., 1911). Az édesvízi mészkőképződést forrá- sok működésével, illetve meghatározott típusú (karsztvíz) vizekkel hozták kapcsolatba, megállapítva, hogy ezekből keletkeztek. A vizsgálatok az ötvenes évektől kezdve újabb eredményeket szolgáltattak, amelyek tovább fejlesztették a korábbi ismereteket (Schréter Z., 1953), Kro- lopp E. (1961), Kriyán P. (1964), Pécsi M. (1959, 1973, 1978), Scheuer Gy.— Schweitzer F. (1970, 1973, 1974), Wein Gy. (1977). A megfigyelések tisztázták, hogy az édesvízi mészkoösszletek milyen gene- tikájú forrásokhoz kapcsolódnak és milyen törvényszerűségek határozták meg keletkezésüket és rétegtani felépítésüket (Kriván P., 1964), továbbá milyen éghajlati fázisokhoz köthető lerakódásuk. A kutatások azt is kimutatták, hogy az édesvízi mészköveknek egyes hegységeknél (pl. Gerecse és Budai-hegység) különböző tengerszint felett települő, sok esetben egymás alatt sorakozó elő- fordulásai segítséget nyújtanak a felszínfejlődési folyamatok rekonstruálásá- ban, kiemelkedésük idejére és sebességére vonatkozóan (Pécsi M., 1959, 1973, 1978; Scheuer Gy. — Schweitzer F., 1974, 1978, 1979). * ÉVM Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat *• MTA Földrajz Tudományi Kutató Intézet 5* 68 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet 1. ábra. Felsőpleisztocén tetarátás kifejlödésű édesvízi mészkő a tatai Kálvária-hegy ÉK-i oldalán az ősemberi telep- hellyel Fig. 1. Upper Pleistooene tetarata-facies freshwater limestone with a prehistoric campsite on the northeastern side of Kálvária Hill at. Tata A jelen munka keretében bejártuk a hazai előfordulások jelentős részét, amelyeket nem tudtunk a helyszínen tanulmányozni, irodalmi adatokra támasz- kodva ismertetünk. . 2. Az édesvízi mészkövet lerakó források típusai A recens üledékeket lerakó források (2. ábra) és vizek tanulmányozása alap- ján, amely kiterjedt a források genetikájára, a vizek kémiai összetételére, meg- állapítható, hogy azok egymástól nagyon eltérő származású és típusú vizekhez kapcsolódnak, természetesen eltekintve a képződést befolyásoló egyéb ténye- zőktől (domborzat, kitettség, éghajlat). A forrásüledékeket lerakó forrásokat és vizeket öt nagy főcsoportra oszt- hatjuk: 1. Hideg karszt források és karsztvíz eredetű patakok (14 °C alatt) 2. Langyos és meleg karsztforrások, valamint ezek vizei (patak, mocsár) ■1. Talaj- réteg- és résforrások 7. Posztvulkáni eredetű meleg vagy forróvízű források és vizek -5. Kevert vagy vegyes források és vizek (pl. a gáz posztvulkáni (CCL) és a víz talaj vagy karsztvíz) Az itt felsorolt 5 főcsoportba tartozó vizek bármelyike képes, ha a körül- mények ennek kedveznek, édesvízi mészkövet lerakni. Ezért az édesvízi mész- kőképződést nem lehet csak még a hazai előfordulásoknál sem — karszt és termális karsztvizekkel összefüggésbe hozni. .Sí r h e u e r — .S' r li w e i t z c r : A lm zni i'ilrsrizi méezle/iöaszletek . . . 69 2. ábra. A Bükk hegységi Sebes-víz völgyében képződő völgyi édesvízi mészkő Fig. 2. Freshwater limestone of valley-type formed in the valley of the Sebes víz streamlet in the Bükk Mountains 3. ábra. Pados, tavi eredetű édesvízi mészkő Dunaszentmiklósnál Fig. 3. Bedded lacustrine freshwater limestone at Dunaszentmiklós 70 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet 3. Édesvízi mészkőtípusok A források meghatározott, de egymástól eltérő geomorfológiai helyzetben fakadnak. E körülmények is befolyásolják az édesvízi mészkő keletkezését, ki- fejlődését, rétegzettségi viszonyait. így létrejöhettek rétegzetlen, tömeges, pados (3. ábra), lemezesen rétegzett (4. ábra), kemény, tömör, laza (5. ábra), porózus, növénymaradványokban gazdag vagy attól mentes édesvízi mész- kövek. Gyakran tagolják az összletet más, eltérő genetikájú üledékek is. A rétegzettség lehet vízszintes, ferde vagy függőleges irányú. Az egyéb üledékek kifejlődésétől eltérően az édesvízi mészkőösszletekre nagyon jellemző a tetará- tás kifejlődés, amikor egymás mellett, alatt és felett tetaráta rendszerek kelet- keztek. Ezek formái rendkívül változatosak, sokféle típusuk alakult ki. A tetaráta medencék mint üledékgyűjtők szeszélyes és bonyolult rétegzettségi adottságokat mutatnak a behordott anyagok minőségétől, mennyiségétől és a helyi kiválásoktól függően. i.áljra. A Szlnva-patak által lerakott völgyi tetarátás kifejlődést! édesvízi mészkő rétegzettségi adottságai Lilafürednél Fiy. 1. Stratification cliaracteristios of thc freshwater limestone of tetarata facies and valley type accumulated by the stream Szlnva, at Lillafüred S c li c a e r — S c h w e i t z er: ,-l hazai édesvízi mészkőösazletek . . . 71 5. ábra. Termális karsztvízből kivált tetarátás kifejlődvsii felsőplesiztocvii édesvízi mászkőösszlet, Kt?er, Tetemvár Fiy. 5. Upper Pleistocene freshwater limestone sequence of tetarata facies preeipitated from hot spriugwaters, Eger, Tetemvár Ezért az édesvízi mészkövek típusba sorolását település viszonyaik alapján lehet elvégezni, figyelembe véve kifejlődésüket (Scheuer Gy. — Schweitzer F. 1970). A korábbiakban közölteket tovább fejlesztve megkülönböztetünk: 1. Völgyi 2. Völgyoldali vagy lejtői <3. Tavi-mocsári 4. Forráskúpos 5. Vegyes édesvízi mészkő típusokat (6. ábra). Ezeknek számos altípusa, változata fordulhat elő. így például a völgyi típusnál a völgy esés viszonyaitól függően vagy szélessége alapján sokféle vál- tozat van. A forráskúpoknak is számos formája lehetséges és ezek összenőhet- nek, vagy ha lejtőn fakadnak a források akkor eltorzulva féloldalasán fejlőd- nek ki stb. Az egyes típusokra vonatkozóan az alábbi általános megállapításokat és magyarázatot adjuk: 1. Az édesvízi mészkőösszleteket, amelyek kisebb patakok vagy folyók völ- gyében, azok meghatározott helyein képződtek, neveztük el völgyi típusúak- nál:. Nagyon gyakori. A jugoszláviai világhírű plitvicei, krkai és jajcei előfor- dulások is ebbe a típusba tartoznak. Hazánkban a völgyfőkben fakadó karszt- források vizei raknak le szakaszosan vagy a völgy felső szakaszán a források közelében édesvízi mészkövet. Szép előfordulásai ismeretesek Balaton-felvidé- 72 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet A C Fig. 6. Various types of freshwater limestone. A = valley type, 15 = valley-side type, C = palutstrine and paludal type, I) = sinter cone type. Legend: 1. Freshwater limestone, 2. I.akes due to streamwater damming by tetarata accumulations, 3. Underlying rock, 4. Water-bearing carbonate rocks, 5. Irnpervious strata, 0. Fluviatile or slope se- diments, 7. Karst spring, 7a. Spring-lake, 8. Spring vént, !). Spring crater ken, és a Bükkben (Szalajka-völgy, Lillafüred). A vizekből kivált mészanyag keresztirányban kitölti a völgyet tetaráta gátakat alakítva ki, amelyeken keresztülbukva folyik le a víz, azokat állandóan magasítva. így néha 10 m-es vagy még magasabb édesvízi mészkőgátak alakulnak ki. Gyakori eset, hogy a mészkőgátak mögött a vízvisszaduzzasztás hatására tavak alakulnak ki. 2. A források egy meghatározott típusa mindig az adott erózióbázis felett fakadnak, illetve fakadtak (7. ábra). A források vizei így a lejtőkön folynak le és útjuk során édesvízi mészkövet raknak le (8. ábra). Az erózióbázis mélyülése és a szakaszos bevágódásból származó teraszfelszínek kialakulása befolyásolja az édesvízi mészkő képződését. Ha a források mészlerakó képessége korláto- zott, akkor csak közvetlenül a vízkilépés alatt halmoz fel édesvízi mészkövet, így csak az erózióbázis és a forrás közötti lejtő kis részét takarja le üledék- anyaggal. De vannak olyan források, amelyek a kilépési szint és az erózióbázis közötti lejtős terület nagyrészét beborítják mészanyaggal. Gyakori típus hazánkban. S c heuer — S c hweitz e r: .4 hazai édesvízi rnészköősszletek 73 libra. A hazai főbb karszt é* termális karsztforrás típusok. A = Leszálló forrás, B = Átbukó forrás, C = Duzzasz- tott forrás, D = Felszálló forrás közvetlenül a víztartó kőzetből, K = Törmelékes üledékeken keresztültörő felszálló forrás. Jelmagyarázat: 1. Vízvezető karbonátos kőzet, 2. Vízzáró rétegek, 3. Folyóvízi üledékek, 4. Karszt- vlzszint, 5. Vízáramlási irányok, 6. Karsztforrások, 6a. Forrástó, 7. Vízgyűjtő terület F"i- ■ Main types of Hungárián karst and hot springs. A = Gravity spring, B = Overflow spring, C = Impounded spring, D = Overflow spring directly from theaquifer, E = Overflowing spring percolating through detrital sediments. Légén d 1. Water-bearing carbonate rock, 2. Impervious strata, 3. Fluviatile sediments, 4. Karst water table, 5. Flow directions, 6. Karst springs, 6a. Spring-lake, 7. Drainage area £ V * 2 * . C l l In Ül l 0 •? 3. A tavi-mocsári típusú édesvízi rnészköősszletek ott keletkeznek, ahol sík elegyengetett térszíneken (mint pl. egyes folyók széles alluviális síkságai) tör- nek fel bővízhozamú források és környezetükben tavak, mocsarak alakultak ki (9. ábra). Az édesvízi mészkő ezekből a forrástáplálta állóvizekből válik ki és halmozódik fel. 4. Magas ásványi sótartalmú forrásoknál a felszínre lépésük pillanatától kezdve erőteljes kiválás történik. Ezért az ilyen források feltörésük környeze- tében forráskúpokat hoztak létre (10. ábra). A megfigyelések szerint rendkívül változatos formájú forráskúpok alakultak ki. Egyesek magassága az 50 — 60 74 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet 8. ábra. A völgyoldalon lefolyó hideg karszfcforrás által lerakott recens édesvízi mészkő tetaráta gátjának külső része, Bükk hegység, Eszperantó forrás Fig. 8. Outer part of the tetarata dam of freshwater limestones of modern origin deposited by cold karst spring- waters running down the valley-side, Bükk Mountains, Eszperantó spring m-t, átmérőjük pedig a 200 m-es értéket is elérheti. Ha egymás közelében fakadnak a források, a kezdetben önálló kisebb forráskúpok fokozatosan össze- nőhetnek és így érdekes bonyolult formákat hozhatnak létre. Rétegzettségi viszonyaik nagyon változatosak. Általában a kúp középpontjától kiindulva sugárirányban ferde rétegzettsé- get mutatnak, de rétegzetlen tömeges kifejlődés is megfigyelhető. A forrás- kúpok felszínén gyakran megtelepszik a növényzet, amely szintén befolyásolja a kialakuló kőzetszerkezetet. 5. Az előzőekben felsorolt önálló négy ,, tiszta” típus természetesen a felszín- fejlődési folyamatok hatására átfejlődhetik egy másik típusba, vagy a kör- nyezeti feltételek már kezdetben úgy befolyásolták az édesvízi mészkőképző- dést, hogy összetett formák keletkeztek. Ezért nagyon változatos, a helyi adottságokból eredő sajátos egyedi vonásokat is mutató rendszerint nagyon bonyolult összletek alakultak ki. S c h eu e r — S eh weitzer: A hazai édesvízi mészköösszletek . . . 75 9. ábra. A tatai termálig karszt forrásokból kivált recens édesvízi mészkő a tatai öreg tó ÉK-i részén Fia. 9. Modern freshwater limestone preripitated írom hot karst springwater at Tata, in tlie northeastern part of bak öreg 10. ábra. Kovás hidrotermális vizek hatására képződött hidrokvarcitból álló kis forráskúp, Tihany, a Nagynyereg gerince Fig. 10. Minor hydroquartzite cone formed arouud an ancient spring upon siliceous hydrothermal activities, Xagy- nvereg erest. Tihany peninsula 76 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet 4. A hazai édesvízi mészkőösszletek területi elterjedése Az előző fejezetben vázoltuk, hogy az édesvízi mészkövek milyen típusú forrásvizekhez kapcsolódhatnak. Ennek figyelembevételével ismertetjük terü- leti elterjedésüket és ezen belül keletkezési körülményeiket. 4.1. Hideg és termális karsztvizekből származó édesvízi mészkőösszletek területi elterjedése Hazánk földtani viszonyaiból eredően hegységeink jelentős részét karboná- tos kőzetek építik fel. Ezért az ezekben tárolt karsztvizek jelentős szerepet ját- szanak az ország életében. A karsztos kőzetek területi elterjedése és a hidrogeológiai adottságok alap- ján öt karsztvízföldtani tájegységet lehet elkülöníteni: a) Villányi -hegység b) Mecsek hegység c) Dunántúli-középhegység d) Bükk hegység e) Aggtelek környéke és a Szendrődi-hegység (11. ábra) A karbonátos kőzetek a vizsgálatok szerint nem csak a hegységre terjednek ki, hanem azok előterében mélybesüllyedve tovább folytatódnak. Ez a karszt- vízföldtani viszonyoknak egy érdekes sajátossága. Élthez kapcsolódnak ter- mális karsztvizek, mert a medenceüledékek alá mélyen benyúló karbonátos kőzetek karsztvize felmelegedve ásványi sókban feldúsulva lép ki a felszínre a karsztos hegységek peremén vagy azok előterében. II. ábra. A karsztvízföldtani tájegységek vázlatos helyszínrajzit. 1. Villányi-hegység. 2. Mecsek hegység, :J. Dunántúli- középhegység, 1. Biikk hegység, 5. Aggtelek vidéke és Szendröi-hegység. A sraffozott rész a karbonát közetek felszíni elterjedése Fig. 11. Schematic layout of the karst. hydrogeologieal régiónál units. 1. The Villány Mis., 2. The Mecsek Mts., 3. The Transdanubian llighland Hangé, 4. The Biikk Mts., 5. The Aggtelek region and the Szendrő Mts. The shaded part shows the surface extension of carbonate rocks S c li e u e r—S chw ei t z e r : A hazai édesvízi mészkőösszletek . . . 77 Vizsgáljuk meg egyes karaztvízföldtani tájegységek területén az édesvízi mészkövek elterjedését és kifejlődésüket. a) Villányi-hegység. A hegység jól karsztosodé mezozóos kőzetekből épül fel, és ü-i előterében neogén és negyedkori képződményekkel körülvett kis sziget- rögök találhatók részben a felszínen, részben pedig vékony üledékek takaróval elfedve. A harkányi, siklósi, kistapolcai és a beremendi karsztrögökből langyos és meleg felszálló karszt források fakadnak. Vízhozamuk jelentős. A helyszíni megfigyelések szerint a jelenlegi források környezetében nincs édesvízi mészkő- képződés. Az irodalmi adatok (Wein Gy. Moldvai L., 1973) sem említenek édesvízi mészkőelőfordulást még a hegység i területeken sem. A Beremendi Cementgyár vízellátásával kapcsolatban a beremendi apti- albai mészkőrög környezetében telepített fúrások közül 2 db édesvízi mészkö- vet harántolt a kréta mészkőre települve (Deák I. Karácsony! S. Sciie- uer Gy., 1 ÍH5ÍI ) (12. ábra). A mészkő kb. 100 m-t meghaladó pleisztocén eoli- kus, folyó- (Dráva) és tavi-mocsári üledékösszlet alatt települ kb. lő 25 m-es vastagságban. A fúrási magok szerint az édesvízi mészkő fehéresszürke és vál- tozatos kifejlődésű. A feltárt alsópleisztocén korú édesvízi mészkő jelzi azt, hogy a Villányi- hegységhez tartozó méltán híres termális karsztvizek is raktak le egykor édesvízi mészkövet. h) Mecsek hegység. A hegységet karsztvízföldtani szempontból két tájegy- ségre lehet bontani: Nyugati- és Keleti-Mecsekre. A Nyugati -Mecsekben a fő karsztvíztároló kőzet az anizuszi mészkő, a másik egységben pedig a jura mészkövek dominálnak. A Nyugati -Mecsekben jelentős vízhozamú karsztforrások fakadnak, míg a K-i részen kisebb források ismerete- sek csak. A Mecsek hegység területén csak hideg karsztforrások által felhalmozott és lerakodott édesvízi mészkövek fordulnak elő, és jelenleg is történik kőzet- képződés, illetve a források vizeinek foglalásával a közelmúltban szűnt meg egyes helyeken (Tettye). A gazdag szakirodalom az édesvízi mészkövekkel sok esetben egyáltalán nem vagy igen hézagosán és mellékesen foglalkozik. Vadász E. (1936) két előfor- dulást említ: a pécsi Tettye forrásnál és a Rákos- völgy ben. Ezen túlmenően Schmidt E. R. és munkatársai (1962) és Wein Gy. (1953) leírásaiban találunk többek között még adatokat. A Nyugati -Mecsekben a jelentősebb előfordulások a következők: Tettye Mély völgy és Melegmányi völgy Ezek közül a közelmúltban a Tettye forrás édesvízi mészkőösszletét sikerült legrészletesebben tanulmányozni. Jellegzetes völgyi típusú édesvízi mészkő és a forrás foglalása miatt képződése már megszűnt (13. ábra). A forrás átbukó forrástípusba tartozik, nem követte az erózióbázis mélyülését. A megfigyelések szerint a forrás az alsópleisztocén óta tör fel ezen a helyen és mészkőanyagát ettől kezdve halmozta fel előterében, ezért a tettyei édesvízi mészkő az alsó- pleisztocéntől napjainkig képződött. A Mecsek hegység még ma is képződő legszebb és jól tanulmányozható elő- fordulásait találjuk a Mély és Melegmányi völgyben fakadó hideg karsztforrá- sok környezetében. Az édesvízi mészkő jellegzetesen völgyi kifejlődésű, egyedi jellemvonások mellett, mert a források a völgyben fakadva rakták le mész- any agukat. A gátakról a víz ma is vízeséseket alkotva folyik le. A Keleti- 78 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet B 1/a. © 27,8 m O.'o •£>• .jo Eh70 ^1470 ^1470 ^1470 51 10 13 6 0,52 0,21 0,37 0,4 — — — y — 0,55 0,19 0,34 0,37 — — 22 0,86 0,69 0,58 0,38 0,72 1,11 41 14 17 13 1,65 - 0,47 0,11 0,25 0,28 _ _ _ 39 0,76 _ 1,09 0,41 0,55 _ — 23 0,93 — 0,49 0,37 0,68 0,87 _ _ n 1,19 _ 0,5 0,05 0,2 0,45 — — - 8 - - 0,47 0,08 — 0,27 - 12 0,84 - 0,58 0,41 0,62 0,63 58 13 13 10 _ — 0,53 0,32 0,41 _ — — — 8 1,13 — 0,57 0,34 0,64 1,01 53 13 19 8 1,39 — 0,52 0,23 0,37 0,45 — — 9 — — 0,48 0,06 0,14 0,19 — — — 9 1,68 — 0,48 0,1 0,32 0,41 61 10 22 6 - - 0,22 - 0,27 0,42 - 9 1,4 0,53 0,3 1 S o - 7 0,45 0,06 0,12 0,22 ~ — s — — 0,43 0,15 I 40 16 n 6 - - 43 0,41 0,39 - | -szervesgeokémiai adatai | samples from Forráskút III. táblázat — Table III. Csoport összetétel Extinkció arányok Telített CH Aromás CH E,J0 ^1380 ^1710 ^1710 ^17*0- 40 E7&O E„o ® 1470 -E|470 El470 ®H70 63 10 16 3 - - 0,4 0,1 0,19 - „ — 0,38 0,09 0.17 I 6 — — 0,42 0,13 0,4 0,47 48 IS 25 6 1 - 0,47 0,2 0,42 - 55 13 23 7 1,83 0,36 0,17 0,42 0,42 6 1 _ 0,51 0,11 0,19 0,27 12 — 0,53 0,24 0,44 — 21 1,24 - 0,55 0,45 0,53 — 76 10 10 4 - — 0,35 o,n 0,15 0,17 4.1. Statisztikus értékelés Nerucsev (1969) és Tóth, Kókai (1973) eljárását használva az általunk vizsgált bitumoid mintákat két csoportra választottuk szét. Az elválasztást a Corg-jS, illetve C0rg-bitumoid Soxhlet grafikonokon végeztük el (9. és 10. ábra). A kapott két csoportot az említett szerzők autochton és alloehton bitumoid- nak tartják. Ha ugyanezeket a mintákat ábrázoljuk (11. ábra), a két csoportot az egy£- -^1710 _ ^1470 E — bio koordináta rendszerben ^1470 0,4 vonal választja szét. 110 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet Konzervóciós index 2 2 5 3.0 35 9. ábra. A konzervációs index mélység szerinti változása Dorozsmán (a) és Üllésen (b). J e 1 m’a'g y a r á z a tót lásd a 2. ábránál g u * Fig. 9. State of preservation versus depth at Dorozsma (a) and Üllés (b). Fór the 1 e g e n d, see Fig. 2 10. ábra. A Corg mennyisége és a p közötti kapcsolat. J elmagyarázat: 1. Dorozsma, 2. Üllés, 3. Forráskút Fig. 10. Itelatlonship between Corg value and B. Légen il 1 . Dorozsma, 2. Üllés, 3. Forráskút Brucknern é — V et 6: Szénhidrogénkeletkezés és migráció . . . 111 11. ábra. A Corg és a Soxleth-bituinoid mennyiségei közötti kapcsolat. Jelmagyarázatot lásd a 10. ábránál Fig. 11. Relationship between Corg and Soxleth-bitumen. Fór the 1 e g e n d, see Fig. 10. Dorozsmán a vizsgált bitumoid mintákból 7 (5 pelitből, 2 homokkőből) bizonyult allochtonnak, 9 pedig (7 homokkőből, 2 pelitből) — autochtonnak. Üllésen a homokkőből kivont bitumoid többnyire allochton jellegű, a pelitek bitumoidjai egyenlően oszlanak meg a két csoport között. Forráskúton a homokkövek bitumoidjainak többsége allochton, a peliteké nagyobbrészt autochtonnak bizonyult. Mindezek szerint Dorozsmán a pelitekben migráció történt, vagy történik, míg a homokköveket ez kevéssé érintette, Üllésen homokkövekben migráció történt vagy történik, ami a peliteket is érintette. Forráskúton e migráció jellege az előbbi két terület közötti. Ez a következtetés, legalábbis Dorozsmán ellentmondásos. Véleményünk szerint a használt statisztikus módszerrel szét- választott bituinoidcsoportok ugyan egységesek, de nem allochton, illetve autochton, hanem sok CH-ból és kevés gyantás alkotórészből, illetve kevés CH-ból és sok gyantás-aszfalténes alkotórészből álló bitumoidot tartalmaznak. Erre utal a csoport összetétel, az IR jelleg és a fluoreszcenciás minőség egy- aránt. 4.2. Értékelés a földtani adatokkal együtt A bitumoidgeokémiai és a szórt szervesanyagra vonatkozó egyéb adatokat a földtani (kőzettani jellegek, kor, mélység, kőzethőmérséklet stb.) adatokkal összevetve, a vizsgált területeken jobban megvilágítható a CH-képződés és migráció. A következőkben röviden ismertetjük a réteghőmérséklet, a folyadéknyo- más, a tömörödöttség, az olaj- és gázminőségre vonatkozó, a kútkönyvekben talált adatokat. 4.2.1. A szénhidrogénföldtani adatok áttekintése : Réteghőmérséklet (11. ábra) Dorozsmán 2 kapacitásmérésből nyert adat alapján a geotermikus grádiens 5°C/100 m, 10 talphőmérséklet-adat szerint 4 — 5°C/100 m közötti. Ismeretes, hogy az utóbbi adatok a valóságosnál 10 — 15%-kal általában kisebbek. Meg- 112 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet Ku=- -1710 -1470 1.0 0.9 08 0.7 0.6 0.5 0.4 0.3 0.2 0.1 .+ T -Tfc •Vo autochton allochton 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 ft CM 12. ábra. A /9 és a 1710-es illetve 1470-es hullámszámnál mért extinkciók hányadosa közötti kapcsolat. Jelmagya- rázatot lásd a 10. ábránál Fia. 12. Kelationship between /3 and the ratio of the extinction coefficients at 1710 and 1470 wave numbers. Fór the legend, see Fig. 10 jegyezzük, hogy csak a kb. ÉNY— DK csapású nagy vetőtől ÉK-re levő terü- letrészről vannak hőmérsékleti adatok. Forráskútról nincs adat. Üllésen egyetlen kapacitásmérési adat szerint 1150 m-ig a geotermikus gra- diens 5,4°C/100 m, a talphőmérsékletből nyert érték megfelelően kisebb. 1,8 — 2,3 km között sok talphőmérsékleti adatot találtunk, a legmegbízhatóbbak alapján a geotermikus grádiens 6,4°C/100. A várható hibát figyelembe véve erre a szakaszra 7°C/100 m-t becsülünk. 1,15 — 1,8 km közöttre 6,2°C/100 m-t interpolálunk. Mindezek alapján a következő hőmérsékleti képet valószínűsítjük: Valószínű hőmérsékletek Dorozsmán és Üllésen IV. táblázat — Table 1 V. Mélység km Dorozsma °C Üllés °C 1 60 64 1,5 Bő 94 2 110 127 2,5 135 162 3 160 Folyadéknyomás (12. ábra) Dorozsmán az alsópannóniai szakasz tetején a hidrosztatikusnál valamivel kisebb nyomást észleltek (1G30 m-n 149 atm, — 9% eltérés). A középső- miocénben (2820, illetve 3050 m — 322, illetve 358 atm) a túlnyomás, 14, illet- ve 17%-os. Üllésen 1060, illetve 1800 m-től 2 hidrosztatikus nyomást mutató adat van a pannóniai összletből. Az alsópannóniai legalján, illetve a középsőmiocén- ben: 2000 m 310 atm 2230 m 316 atm 55, illetve 42%-os túlnyomást észleltek. Bruekn érné — Vető: Szénhidrogénkeletkezés és migráció . . . 113 Tömörödöttség A viszonylag nagyszámú homokkő-porozitás adatot 200 m-es melység- közönként úgy átlagoltuk, hogy ezek a mélységközök 100 — 100 m-es átfedés- ben vannak 2 szomszédjukkal. Egy-egy pont az egv fúrásból származó adatok átlagát jelenti. Dorozsmán 1,5 — 1,7 km-től 2,5 3 km-ig 25 — 30%-ról 6 — 10%ra csökken a homokkő porozitása, a csökkenés mértéke 2,3 2,5 km-ig nő, majd csökken. Forráskúton a mélységfüggés jóval kevesebb adat alapján — a dorozsmai- hoz hasonló, de azonos mélységben 3 4%-kal nagyobb porozitásértékeket találunk. Üllésen a homokkő porozitása 1 — 1,2 km-től 2,3 — 2,5 km-ig 28,5 — 31%-ról 4 — 7%-ra csökken közel lineárisan. A petitek térfogatsúlyát jobb összehasonlíthatóság kedvéért csak a < 40% számított CaC()3 tartalmú mintákból elemeztük. A mélységközönkénti átla- golás az előzőekben leírtak szerint történt. Dorozsmán 1,4 1,0 km-től 2,7 2,9 km-ig a 1,8— 2.1 g/cm3-ről 2,45 2,58 g/cm3-ig nőtt a térfogatsúly egyre csökkenő mértékben. A 3,3 km körüli néhány forráskúti adat jól egyezik a Dorozsmán ilyen mélységre extrapolálhatóval. Üllésen 0,9 — 1,1 km-től 1,9 — 2,1 km-ig a térfogatsúly 2 — 2,06 g/cm3-ről 2,41 — 2,54 g/cm3-re nő, majd 2,2 — 2,4 km-ig enyhén csökken. Olajminőség A használatos paraméterek közül az atmoszférikus lepárlással 250— 275 °C között nyert frakció fajsúlya áll rendelkezésre viszonylag sok mintából. Dorozsmán a felsőpannóniai és a középsőmiocén tárolókból nyert olajok egyaránt paraffinbázisúak, a fajsúly szűk határok — 0,81— ,0819 g/cm3 közötti. Üllésen a felső-, alsópannóniai és középsőmiocén tárolókból nyert olajmin- ták túlnyomó részében a fajsúly a 0,821 g/cm3 értékhez közeli, a szélső értékek 0,802 és 0,826. így a paraffin és intermedier bázisú csoportra való szétválasz- tásnak nincs genetikai tartalma. Két, felsőpannóniai tárolóból származó minta: 836 — 899,5 m 0,8652 g/cm3 1001 m 0,8765 g/cm3 igen nehéz, genetikailag nem lehet őket a többivel egy csoportba sorolni. Gázminőség Dorozsmán a C2— C4 homológok és a metán térfogataránya a mély, középső- miocén tárolókban 0,11 — 0,48 közötti, a sekélyebb pannóniai tárolókban 0,07-0,2. Üllésen a sekély felsőpannóniai tárolókban a C2 C4/metán arány 0,01 — 0,37 közötti, a mély alsópannóniai, középsőmiocén, felsőtriász tárolókban 0,07 — 0,2. Az egyetlen H.2S-tartalom adat 22,5 mg/m3. 5. Következtetések Dorozsmán a mélységgel a pelitek bitumoidkoefficiense, a bitumoid könnyű E komponens tartalma (petroléteres frakció) nő, a KA = — 1610 hányados, vala- E 1470 8 Földtani Közlöny 114 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet mint a bitumoid aszfalténtartalma pedig csökken. Ez a megállapítás a 2,3 km alatti mélységtartományra vonatkozik, kisebb mélységből alig vizsgáltunk kőzetmintákat. A 2,3 km alatti minták bituminológiai képe arról tanúskodik, hogy a pelitekben a növekvő mélységgel a bitumoid- és szénhidrogénképződés sebessége annyira nőtt (illetve nő), hogy a tárolókőzetekbe történt (illetve tör- ténő) elvándorlás sebességét meghaladta (illetve meghaladja). A konzervációs index szerint kb. 2,5 km mélységben becsülhető az olaj- képződés zónájának teteje. Az itt várható 135 °C nem mond ennek ellent. Ezzel összhangban van a bitumoidkoefficiens mélységgel való gyors növe- kedése is. A palinológiai vizsgálat a pelitekben a homokköveknél szapropélesebb szer- vesanyagot valószínűsített. Ha az elsődleges migráció jelentős, a tárolókőzetekben fel kell hogy dúsuljon a bitumoid, összetétele pedig a könnyű alkotók nagyobb, az aszfalténes alko- tók kisebb mennyiségét kell, hogy mutassa, mint a pelitek bitumoidjáé. Do- rozsmán ennek ellenkezőjét látjuk, a tároló kőzetek bitumoidja nehezebb, aszfalténesebb általában, mint az azonos mélységben levő peliteké. Itt tehát az elsődleges migráció nem jelentős, a tárolók bitumoidjának jellegét szerves- anyaguknak a pelitekénél huminitesebb, aszfalténképzésre hajlamosabb szer- vesanyaga határozza meg főleg. Ezzel összhangban van a középsőmiocén tárolókban feltárt kőolaj csekély mennyisége is, amely származhat az alsópannóniai-középsőmiocén pelitekből — amelyekben a szervesanyag mennyisége és fáciese erre lehetőséget ad — de ez egyelőre nem bizonyítható és nem is tagadható. Üllésen a pelitekben nem ismerhető fel világosan a bitumoid és CH-kelet- kezés sebességének növekedése a mélységgel, noha 2 km alatt már az olajkép- ződés zónájában vannak a kőzetek. A vizsgált minták nagyobb részének bitumoidkoefficiense, illetve a bitumoid Ka és Kk hányadosa és aszfalténtartalma sem a mélységgel, sem a litológiával nem mutat összefüggést. A felsorolt paraméterek, valamint a fluoreszeenciás és IR spektrofotometriás vizsgálatok szerint a bitumoid átlagosan könnyebb jellegű a dorozsmai mintákénál. Mindez arra utal, hogy Üllésen az 1,2 — 2,4 km közötti neogénbe jelentős mennyiségű bitumoid vándorolt be, amely ,, elfedi” a 2 km alatt várhatóan in- tenzívvé váló bitumoidkeletkezést. Mivel 2,4 km alatt már alig van anyakőzet- nek tekinthető képződmény, valószínű, hogy a nagymennyiségű bitumoid a környező neogénből (és törmelékes mezozoikumból? ) vándorolt (illetve vándo- rol? ) be. A felsőpannóniai tárolókban feltárt kőolaj is zömében ebből és nem az üllési fúrásokkal harántolt alsópannóniai és középsőmiocén pelitekből szár- mazik. Egy üllési felsőpannóniai homokmintából extrahált 1,6%-nyi, gyakorla- tilag tiszta paraffinból álló bitumoid valószínűleg olaj felhalmozódásból vissza- maradt anyag, a könnyebben oldható, kisebb molekulasúlyú alkotókat az áramló rétegvíz oldhatta ki. Az üllési terület felsőpannóniai tárolóiból nyert 2 nehéz olajminta nagy valószínűséggel a könnyebb, főleg paraffin CH-k bakteriális lebontásával szár- maztatható. Ez a jelenség szintén áramló rétegvizekre utal Forráskútról kevés az adat, s ezen kevés adat alapján hitelt érdemlően jel- lemezni a területet nem lehet. Csupán némi összehasonlítást tehetünk a már értékelt kőt területtel. A vizsgált szervesgeokémiai paramétereket tekintve, Brucknern é — V el ő : Szénit idrogénkelet kezes és migráció . . . 115 mélységgel való határozott tendenciájú összefüggés nem található, a kőzet- fajtánkénti elkülönülés szintén nem jellemző, kivéve a fluoreszcenciás bitu- moid minőségét, amely a peliteknél olajos, illetve olajos-gyantás, míg a homok- kövekben könnyű. Az IR spektrumot elemezve a mintákra általában jellemző, hogy alifás és aromás alkotók egyaránt találhatók bennük. A homokkő minták bitumoidjának többsége a statisztikus módszerrel alloch- tonnak, a pelitek nagyobb részéé autochtonnak bizonyult. De mindkét kőzet- típus bitumoidjának IR spektrumában található kristályos állapotú, hosszú láncú paraffinra jellemző csúcs, valamint bonyolult, kondenzált aromás vegyü- letekre jellemző sávrendszer. Tehát ha a területet összehasonlítjuk Dorozsmá- val és Ülléssel, akkor ezek közötti átmenetet képvisel. Bizonyos fokú migráció valószínűsíthető a pelitekből a homokkövekbe. A dorozsmai és üllési területek közötti különbségek elemzéséből levonható következtetésekkel, illetve feltevésekkel zárjuk dolgozatunkat. A környező neogénből (és törmelékes mezozoikumból?) való jelentős bitu- moid- és CH -bevándorlás meglétét Üllésen és hiányát Dorozsmán nem tudjuk indokolni. Feltehető, hogy a környező medencerészekben kell az okot keresni. Az a tény, hogy a jobban tömörödött Üllésen nagyobb relatív túlnyomás van, mint a kevésbé tömörödött Dorozsmán, arra utal, hogy a túlnyomás legalábbis nem csupán a tömörödés elmaradásából származik. Valószínű, hogy a szén- hidrogén akkumulálódása a középsőmiocén tárolóban kisebb mélységben és hőmérsékleten történt. A lesüllyedés és felmelegedés során (esetleges krakko- lódás miatt is) keletkezett a relatív túlnyomás. Üllésen a gáztelep esetében ez a feltételezett felmelegedés várhatóan nagyobb nyomásnövekedést hozott létre, mint a dorozsmai olajtelepnél. (Konstans térfogat mellett a gázok fel- melegedés okozta nyomásnövekedése nagyobb, mint az olajoké.) A tömörödés elmaradásának a relatív túlnyomás kialakulásában játszott csekély szerepére utal az is, hogy a túlnyomás térbelileg szorosan kapcsolódik a szénhidrogén- telepekhez (13. ábra). Minél nagyobb a tömörödés, annál lassúbb az üledékfelhalmozódás a 3 vizs- gált területen. Ebből a megfigyelésből csak annyit szabad következtetni, hogy — amennyiben a gyorsabb üledékképződés a pelit/homok arány növekedését okozza — az üledékfelhalmozódás sebessége közvetett kapcsolatban állhat a tömörödés mértékével. Felmerülhet a gondolat, hogy Üllésen jelentős lepusztulás ment végbe a negyedidőszak során, így a jelenlegi tömörödöttség egy hajdani nagyobb mély- ség tanúja. Az üllési felsőpannóniaiban észlelt olajdegradációs, illetve vízzel való ki- lúgzási (water washing) jelenségek áramló rétegvizekre utalnak. A középsőmiocén és a pannóniai képződmények között a szervesanyag át- alakulási fokában, a tömörödöttségben és a vízkémiai jellegekben egyaránt fokozatos átmenetet találtunk Üllésen és Dorozsmán is. Ez természetesen nem indok az üledékképződés folyamatossága mellett, de azt bizonyítja, hogy a középsőmiocén rétegekben a katagenezist (vagy mély diagenezist) a pliocén és negyedidőszak során végbement süllyedés szabta meg, illetve szabja meg. H* 4* Köszönetünket fejezzük ki az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztnek a szén- hidrogénföldtani adatokért és azért, hogy hozzájárultak munkánk publikálá- sához. 8* 116 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet 13. ábra. itéteghőmérséklet és folyadéknyomás-adatok Dorozsmáról és Üllésről. Jelmagyarázat: 1. Talphő- mérsékletmérés, 2. Kapaeitásmérés, 3. Nyugalmi idő órában mérés előtt, 4. Nyomásadat, 5. Fúrás száma Fia. 13. Formation temperature and fluid pressure data from Dorozsma and Űllés. Le gén d: 1. Bottom liole temperature, 2. Temperature measurement by well test, 3. Pause in műd (arculation in hours before BHT measure- ment, 4. l’ressure data, 5. Borehole number Irodalom — References Cokreia, M. (1969): Contribution á la reeherche des zones favorables á la genése du pétrole pár l’observation microsco- pique de la inati;re organiquc figurée. Itevue IFP XXIV 12. 1417—1454. Glhhovszkaja, K. A. (1971): l’rimenenie infrakrasznoj szpektrofotometrii \ neftjanoj geobimii. Ncdra, Leningrád Nerucsev, Sz. (1. (1909): Nefteproizvodjascsie szvitii i migracija nefti. Nedra, Moszkva Tóth, J. Kókai, J. (1973): Hauxtaspekte dér geochemischen Deutung von Kohlenwasserstoffspeiohcrn. VII. Geoch. Konf. 235-249. VllCSKV, V. T. et al. (1973): llas Stúdium dér Koblenwasserstoff-Frakl ionén dér Uituminoiden aus den nord-bulgari- schen Sedimentgesteinen mit dér Methode IK-Spektralanalyse VII. Geoch. Konf. 027—643. Brucknerné — V e t ő: Szénhidrogénkeletkezés és migráció . . . 117 Origin and migration of hydrocarbons in tho southeastern Danube — Tisza Interfluve .4. Brukner Wein and I. Vető The aim of the papéi* lms been to ducidat (* the spatial and time relations of hydrocarbon genesis and migration in the Neogene complex near Dorozsma, Üllés and Forráskút, in the Southern part of the Pannonian hasin (Fig. l).The authors analyzed a totál of 54 samples, mainly clastic core samples from the Neogene, in order to determine the quantity of ehlorofonn saluble Soxhlet -bitumen, the Ili speetrum, the group eomposition, the cha- racter of fluoreseence of eold ehlorofonn soluble bitumen and the quantity of Corg (see Tables a, b, c). Fór characterization of maturity, H. Lőrincz’s data concerning the thermal aíteration of jMŰynomorpha have been used. In the first step the data are evaluated according to arca, depth and petrographio features. At Dorozsma , in the depth interval of 2.2 to 3.1 km, the bitumen content increases (Fig, 2. a) and it does so in a greater measure in the shales than in the sandstones. The bitumen bitumen content, as referred to ( or„, (p = ~ zr-r. • 100% ), shows the same orfe Corg + bit nmen ■ 0,8 pieture (Fig, 3.a.). The asphaltene content of bitumen in the shales decreases with depth (Fig. 4. a.). In sandstones sueh a relationsliip cannot be observed, bút they contain more asphaltene. The quantity of Corg varies between 0.2 and 0.0%. As suggested by the eolour of bitumen fluoreseence, the ratio of hydrocarbons in the shales increases Iwith depth, while the sandstones do nőt show a relationship of this kind (Fig. 8. a). The extinction coefficient ratio referring to the ratio of aromatic rings to the methylen groups decreases in the shales and increases in the sandstones with a depth (Fig. 7a). At Üllés a very different pieture is observed in the interval of 1 to 2.3 km. The bitumen content in the shales increases more slowly with depth and is much lower than at Do- rozsma (Fig. 2.b). The bitumen content referred to Corg does nőt show any correlation either with depth or the petrographie features, being in average greater than the bitiunen content at greater deptli at Dorozsma (Fig. 3.b). The asphaltene content of bitumen, again, does nőt show any correlation with depth, nor with the petrographie features, being in average lower than at Dorozsma (Fig. 4.b). The value of Corg is lower than at Dorozsma (Fig. ő.b). Judging by its fluoreseence eolour, the bitumen contains a great quantity of HC, its quality does nőt show any definite correlation either with depth or the petrographie features (Fig. 8.b). The data available fór the Forráskút area are too meagre to enable to study correlations of this kind. On the basis of aíteration of palynomorphs due to thermal effects the maturity of organic mutter at Dorozsma and Üllés increases with depth (Fig. 9.at b). The upper boundary of the oil zone (state of preservat ion = 2.75) can be drawn at the base of the Lower Panno- nian formation at 2.5 km at Dorozsma and about 2 km at Üllés. Rock temperature at these depths is about 135 °C and 127 °C, respectively, which correlates eompletely with the upper boundary of the oil zone in such young formations. The two R° data fór vitrinite are alsó in full agrement with this: (Dorozsma 3096 m 0.80% Üllés 2107 m 0.51%). Two different ways have been used fór clarification of the migration conditions. In a statistic approach (Nertjchev 1969, Tóth and Kókai 1973) the samples have been eva- bitumen sys- luated by using the Corg vrersus bitumen and Corg — - ' coordinate ü/Qj-g ÓIT'. U.u tems (Figs. 10, 11). The populations distinguished are considered to represent autoch- tonous and allochtonous bitumens. A similar distinction is enabled by graphic repre- _ , , . , bitumen E171n sentation of the samples in the — — — -p coordinate system (íig. 12). forg E1470 Bitumen thus qualified allochtonous at Dorozsma is contained mainly in shaly rocks, while autochtonous bitumen is contained in sandstones. At Üllés the bitumen of sand- 118 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet stones belongs, fór the most part, to the allochtonous population, that of the shales is shared uniformly by the two populations. This picture is still rather improbable, at least it is at Dorozsma so. Aceording to the authors, one can distinguish this way between HC-rich and HC-poor bitumens, bút a different approach is needed fór clarification of the migration pattern. A basis fór a geological approach is provided by comparing the bitumen contained in shales and sandstones at the same depth. At Dorozsma, the absolute and relatíve bitumen content of shales are increasing with depth, the decreasing asphaltene content of bitumen and its increasing HC content prove, in harmony with the inat uritj' of the kerogen, an intense oil genesis. At the same time, the lower absolute and relatíve bitumen content of sandstones, and the heavier, asphaltene-rieh natúré of their bitumen are suggestive of a poor primary migration. Nőt contradictory to this suggestion is the small oil reservoir discovered beneath 3 km depth. At Üllés, however, the absolute and relatíve bitumen content in the 1 to 2.4 km depth rangé is largely independent of the depth and the lithological features, though the maturity of the kerogen beneath 2 km already indicates the start of oil genesis. At the same time the bitumen over the whole depth rangé studied is light, HC-rich. All this suggests that the largescale migration that affected the examined rock mass from the outside has concealed the local oil genesis. This is en- hanced by the relatively low Corg content and maybe the unfavourable type of the kerogen as well. The large-scale migration from the outside is evidenced alsó by the considerable wet gas pool discovered in pre-Neogene reservoir rocks. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1981) 111. 119— 144 Recens hiperszalin dolomitok diagenetikus és litifikációs folyamatai a Duna — Tisza közén Dr. Molnár Béla* — dr. Szónoki) Miklós* — dr. Kovács Sándor** (ti ábrával, 1 táblázattal, 5 táblával) Összefoglalás: A Duna— Tisza köze hiperszalin tavi dolomit- és dolomitiszap szelvényekben a keletkezés, az összetétel, a diagenezis és a litifikáeió alapján négy tagozat különíthető el. Az alsó három tagozatban, vagyis a dolomitos mészkőben és a dolomitban az anadiagenezis kezdő fázisa, a felső dolomitiszapban pedig a szindiagenezis megy végbe. Az utóbbiban a szindiagenezisen belül a litifikáeió az egyik igen fontos tényező. A póru- sok kialakulása, formálódása, kitöltódési folyamata, a kitöltési anyag kémiai összetétele és kristályformája is ezektől a folyamatoktól függ és ezek Itatása szerint változik. A Duna Tisza közi futóhomokterület buckái között található szikes tavak dolomitképződésével korábban már foglalkoztunk (Molnár B.— M. Murvai I., 1975, 1976; Molnár B. — M. Murvai I. — Hegyi- Pankó J., 1976; Molnár B., 1979). Tisztázódott, hogy a koradiagenetikus dolomitképződés a nyári aszály okozta evaporizációnak, a növények C02 elvonó hatásának és az őszi csapadék eredményeként a tóvízbe jutó jelentős mennyiségű édesvíz keveredé- sének az eredménye. A Duna— Tisza közén a dolomitnak két kőzettípusa jelenik meg. Az észa- kabbi részek és a ma is meglevő szikes tavakban nedvesen lágy, képlékeny, szárazon laza, kézzel morzsolható dolomitiszap ismeretes. Főleg a Duna— Tisza köze DK-i részén és az egykori szikes tavakban, amelyek ma a ráfújt futóhomoktól részben már eltakartak, a karbonátszelvények alján kemény dolomit, felső részén pedig az előzőhöz hasonló laza dolomitiszap jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy a Duna— Tisza közi dolomitoknál a diagenetikus és a liti- fikációs folyamat szemünk előtt játszódik le, amely jó lehetőséget ad a kar- bonátképződés e nagyon fontos szedimentológiai változásainak a tanulmányo- zás ára. A karbonátos kőzetek pórusai a kőzettéválás során ui. jelentősen módosul- nak. E folyamat pontosabb tisztázása a szénhidrogén- és víztároló karbonátos kőzetek szempontjából jelentős feladat. De a karbonátos kőzetek kémiája, annak a víznek a kémiájával is szorosan összefügg, amelyből a leülepedés tör- tént. A zárt tómedencék karbonátképződése az egykori tó vízszintjének és kémiájának a változásaira, az evaporizáció arányának a mértékére és a klíma- változásokra különösen sok felvilágosítást adhat. Magyarországon számos szárazföldi tavi karbonátköz betelepülés ismeretes, pl. a mecseki perm képződményekben, a Dunántúli-középhegység alsóeocén rétegeiben, vagy a Tolnai-dombvidék pannóniai és pleisztocén képződményei között (Ádám L.— Marosi S. — Szilárd J., 1959; Forgó L. — Moldvay L.— Stefanovits P.— Wein Gy., 1966; Szentes F., 1968; Ádám L., 1978). Ezek * JATE Földtani és Őslénytani Tanszék, Szeged •' Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest Előadásként elhangzott az MFT Alföldi Területi Szervezetének 1978. márc. 29-én tartott szakülésén 120 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet feldolgozása a jövő feladata és szintén jelentős ősföldrajzi összefüggéseket tár- hatnak fel. A továbbiakban a Duna— Tisza közi karbonátok diagenetikus és litifikációs folyamatait mutatjuk be. A diagenezis és a litifikáció fogalmának meghatározása A magyar szakirodalom a diagenezist általában kőzettéválásnak nevezi. Ezek szerint a kőzetté keményedés, a litifikáció, a diagenezisnek csupán rész- folyamata. A) A nemzetközi irodalomban a diagenezisnek számos meghatározása isme- retes. Különösen nehéz egységes álláspontot találni a diagenezis határait ille- tően. A legtöbb felfogás azonban megegyezik abban, hogy kőzetdiagenezisen a leülepedés és a metamorfózis közötti állapot folyamatait érti. A diagenezis egyébként magában foglalja mindazokat a fizikai, fizikokémiai, kémiai és biológiai változásokat, amelyek az üledékben kis hőmérsékleten és nyomáson, tehát nagyrészt a felszín közelében következik be. Adott üledéknek azonban már a szedi mentációs ciklusában is jelentkezhetnek, illetve még a mállási ciklusában is kimutathatók diagenetikus folyamatok. A karbonátok és a karbonátos kőzetek diagenezisével az utóbbi időben többen is foglalkoztak (Bricker, 0. P., 1971; Bathurst, R. G. C., 1970, 1971; Chilingar, G. V. — Bisell, H. J. — Wolf, K. H., 1967; Falrbridge, R. W., 1967; Folk, R. L., 1965, 1974; Friedman, G. M., 1964, 1975; Milliman, J. D., 1974 és Prudy, E. G., 1968). A diagenezisnek Fairbridge, R. W. (1967) szerint három szakasza van: 1. szindiagenetikus-, 2. anadiagenetikus-, és 3. epidiagenetikus szakasz. A szindiagenetikus szakasz geokémiai folyamatainak elsődleges szabályo- zója az ásványszemcsék közt változatos kötéserősséggel jelenlevő, nagymennyi- ségű pórusvíz. Az anadiagenezis a korábbinál mélyebb betemetődéssel veszi kezdetét. Fő folyamata a kőzetté szerveződés, a „litifikáció”. Az üledék folyadék tartalma ebben a szakaszban erősen migrál, összmennyisége jelentősen csökken. Az epidiagenezis az üledék (kőzet) fel- vagy kiemelkedést követő szakasza. Fő hatótényezője a lefelé áramló légköri hatások alatt levő víz. A karbonátos üledékes kőzetek diagenezisének Chilingar, G. V. — Bissell, H. J. — Wolf, K. H. (1967) szerint legfontosabb folyamatai a következők: 1. Fizikai folyamatok: kompakció, kiszáradás, zsugorodás; 2. Fizikokémiai folya- matok: oldódás, kilúgozás, elszíntelenedés, oxidáció, redukció, újra-kicsapó- dás, átkristályosodás, cementáció, autigén ásványképződés stb.; 3. Bioké- miai és organikus folyamatok: üregképződés, szerves és szervetlen vegyületek képződése. Füchtbauer, H. (1974), Milliman, ,J. D. (1974) és Folk, R. L. (1974) a diagenetikus folyamatokat a következőképpen osztályozták. I. Romboló diagenezis, amely a biológiai vagy a mechanikai erózió és a kémiai oldás eredményeként a karbonátok leülepedését eredményezi. II. Építő diagenezis, amely a karbonátok újraképződését, átalakulását hozza magával. Az utóbbinak egyik fajtája az izokémikus diagenezis, amely az üledék ké- miai összetételét nem változtatja meg. Ide tartozik pl. a kora- és a késődiage- netikus cementképződés. A neomorfizmus, amikor átkristályosodás történik, M olnár et ^2 • *S 2 ej ^ c !N »•« 5? . P ót O w — c g £j=i2 : G c — iSflS ;s >■$ l 'O > . C ej c$ _ — t-. cn © *o oi ^ *© ;IÍ3 >> . P .C 3 ° - •- N C : P « a - °C§ u o .. § !?S-ő 13 £» ■ GC S goó . V ^ HH - , ©~ r **■**© g £< :S O £SS Ű 91 f g,.* > J¥ o •SS » N C 5 ^ cfi •*■: *o 'íS IP I fa £3 * — g'OC Q.-S í» íí 25 ^3 o > o *5 SS] is 5 E_ •= 3 a Ess O +* 1*| a*2 §2 £ © © CS =2 2 % J E ~ í>> C> •— G © £ ö * &H * • o «G G H"1 — - o ü « >> ’3 5 *2 _g G © flp - p- a> — • — 03 ^ ^>33 *3 . . t£ G o ■°s2 = c a^-s m!.8* - £ T - fii* CŐ a .2 Th í t- 03 £ ^ o sz 13 2 £ o 3>,£f I « H H Sl3* 1 *» 0.2 S3b3 S-1 df áíli C c3 J © G u> C3 O © • • Üí t- « »o ©* to«— < • 03 • rH efí s S • 1S®‘ all- © _ " c •°*S © c b-x:o 3 í-* •o 2 sS.ía 3§íE *!*c sSS- - o E a ©- o © E ° ~ g cs S 2 a " | aj Jp **-• ° t- ^ © Cl rt GO .2 2 .. íli O u.? Molnár el al. : Recens hiperszalin dolomitok diagenetikus . . . 123 A vizsgált karbonátszelvények közül három erősen okkerfoltos aprószemű futóhomokra, a Csólyapálos-E-i feltárás pedig fekete szervesanyag-tartalmú aprószemű futohomokra települ. A futóhomok sósavban oldható része általá- ban 10 — 20% közötti. A karbonátszelvényeken belül a következő rétegtagok különíthetők el: a) A karbonátszelvények mindenhol 10—30 cm-es vörös, vasas kiválásokat tartalmazó, lazább szerkezetű homokos karbonáttal kezdődnek, amelynek sósavban oldható része, felfelé általában növekvő értékkel 30 — 00% közötti (1. ábra). b) A következő rétegtag 15—30 cm vastagságú, világosszürke, makrosz- kóposán homogénnek látszó kemény karbonátkőzet, amelynek sósavban old- ható része mindenhol 50% feletti, esetenként azonban a 80%-ot is eléri. Ezt a rétegtagot tulajdonságai miatt a környéken a tanyák alapozásához használ- ták fel, illetve ritkábban még ma is használják. c) A világosszürke karbonátkőzeten mind lefelé, mind pedig felfelé elég jól kifejlődött réteglappal 5 —8 cm vastag igen kemény 80% feletti karbonáttar- talmú, sötétebb szürke karbonátkőzet, népi nevén pecsmeg települ. d) Végül a karbonátszelvények zárótagja 40- 60 cm vastag, laza, szárazon porlékony, világosszürke karbonátiszap, amelynek sósavban oldható része, felfelé általában csökkenő tendenciával 30 — 80%. A szelvények felső része 10 — 25 cm-es vastagságban mindenhol talajosodott. Az egyes rétegtagokból 15 jellegzetes mintát vettünk, majd ezeken több- irányú részletes üledéktani vizsgálatot végeztünk (1. ábra: I. 1 — 15., 1. táb- lázat). Mind a 15 típusmintáról röntgendiffraktométeres felvétel készült. A jelleg- zetesebb röntgenfelvételek a 2. ábrán láthatók. A felvételi görbéknek csak azok a szakaszai vannak feltüntetve, amelyek elsősorban a karbonátok össze- tételét tükrözik. Ha a görbéket szelvényszakaszonként értékeljük, látható, hogy a vasas kiválásokat tartalmazó laza homokos karbonátban, vagyis az a rétegtagban, a Kömpöcről származó 1. sz. minta alapján a kaiéit uralkodik, de jelentős a dolomit is. A makroszkópos megjelenésnek megfelelően, össze- tételében fontos a kvarc és a földpát (2. ábra: 1. minta). A vizsgálatra kiválasztott minták szelvényeken belüli helyzete és száma Positions within the section and numbers of the samples selected fór analysis I. táblázat — TabU I. A minta szelvényeken belüli helye A minta száma A mintavétel helye lő. Csólyospálos-É 25 — 50 cm-es rész felső 5 cm-e Világosszürke dolomitiszap 14. Csólyospálos-É 25 — 50 cm-es rész középső 5 cm-e 13. Csólyospálos-É 25 — 50 cm-es rész alsó 5 cm-e d rétegtag Kömpöc-É 40 — 45 cm 12. 11. Kömpöc-D 30 — 35 cm Sötétszürke kemény dolomit (pecsmeg) 10. Csólyospálos-D 60 — 65 cm 9. Kömpöc-É 60 — 65 cm. finoman rétegzett c rétegtag 8. Kömpöc-D 40 — 45 cm 7. Csólyospálos-D a pad teteje (c) VUágosszürke kemény dolomit 6. Csólyospálos-D a pad alja (b) 5. Csólyospálos-D a pad alja (a) 4. Kömpöc-É 60—82 cm (a) b rétegtag 3. Kömpöc-É 60 — 82 cm (b) 2. Kömpöc-D 45 — 60 cm, a felső részéből Vasas kiválásokat tartalmazó lazább szerkezetű homokos dolomit és dolomitos mészkő 1. Kömpöc-É 82 — 102 cm a rétegtag Q F 2. ábra. A vizsgált szelvények különböző rétegtagjainak (a —d) rönt geiul iff rak tómét eres felvételei. Felvételi körülmé- nyek: CuK a, Ni szűrő, 32 kV, 24 mA, 2°/perc. A mintás zá- mok azonosak az I. táblázat mintaszámaival. D = dolo- mit, Oa = kaiéit, F = földpát, Q = kvarc Fig. 2. X-ray diffraction pat- terns of different members (o — d) of the seetions studied. Speeifieation of the analyses: CuKa, Nifilter, 32 V, 24 mA, 2°/min. Samplc numbers are the same as in Table I. 1); do- lomité, Ca: oalcite, F: feld- spar, Q: quartz M o l n n r et ni. : Recens hipcrszalin dolom itok diagenetikus . . . 125 DTG 3. ábra. A vizsgált szelvények a—c rétegtagjainak derivatográfiás felvételei. DTG = derivativ termogravimetrikus változás, 1)TA = differenciál termikus analízis. TG = termogravimetrikus változás. Érzékenység: DTG 1/10, IJTA 1/10, TG 300 mg, a dob sebessége 100 perc, a felfűtés sebessége lO’/perc. A mintaszámok azonosak az I. táblázat minta- számaival Fiy. 3. Derivatographic results obtained fór the members a to c of the studied sections. DTG = derivative thermo- gravimetric change, DTA = differential thermal analysis, TG = thermogravimetric change. Sensitivity DTG 1/10, DTA 1,10, TG 500 mg, drum speed 100 min., rate of beating 10°/min. Sample numbers are the same as in Table I. 126 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet A világosszürke kemény karbonátban, vagyis a b rétegtagban ugyanazok az ásványok uralkodnak, mint az előzőben, csupán a földpát mennyisége keve- sebb (2. ábra: 4 — 6. minta). A sötétebb szürke kemény karbonátnak (pecsmegnek), vagyis a c rétegtag- nak az összetétele a két röntgenfelvételi görbe alapján különböző (2. ábra: 8., 9. minta). A Kömpöc-D-i feltárásból származó mintában a dolomit kisebb, a kaiéit viszont nagyobb mennyiségű. AKömpöc-É-i feltárás 9. mintában viszont a kaiéit mellett a dolomit is igen jelentős. A pecsmeg felett mint láttuk makroszkóposán lényeges változás van. Az eddigi keményebb kifejlődést a d rétegtagban laza szerkezetű karbonátiszap váltja fel. Összetételében a röntgenfelvételek szerint szintén változás követ- kezik be. Az eddigi kalcittal és dolomittal szemben mindenhol a dolomit ural- kodik (2. ábra: 11 — 15. minta). A röntgendiffraktométeres felvételekkel párhuzamosan ugyanazon minták- ból derivatográfiás vizsgálat is készült. A vasas kiválásokat tartalmazó homo- kos karbonát (a rétegtag) és a világosszürke kemény karbonát (b rétegtag) eredményei eléggé hasonlóak egymáshoz. A CaC03-ra vonatkozó érték 71,0 — 77,0%, a CaMg/C03/2-ra vonatkozó pedig 19,4—22,3% közötti, tehát mind- kettő igen szűk határok között változott. A dolomit kettős endoterm csúcsá- ból az első eléggé rosszul kifejlődött, a másik azonban jellegzetes (3. ábra: 1 — 6. minta). A sötétszürke kemény karbonát (c rétegtag) CaC03 értéke 65,1 — 66,6%-ra csökken, a CaMg/C03/2-é pedig 26,5 — 32,1%-ra nő (3. ábra: 8 — 9. minta). A Kömpöc-E-i feltárás 9. minta, amelynek a röntgendiffraktométeres felvétele is intenzív dolomitcsúcsot mutatott, jellemző és elég jól kifejlődött kettős endo- term dolomitcsúcsú (3. ábra: 9. minta). Még intenzívebb kettős endoterm csúcsúak a karbonátiszapok görbéi (4. ábra: 11 — 15. minta). A röntgenfelvételekkel szintén összhangban a CaC03-ra vonatkozó értékük 36,1 — 65,6%, a CaMg/C03/2-ra vonatkozó pedig 34,8 — 59,0% között változik, vagyis elég tág határok között és az utóbbi értéke igen megnő. Érdekes, hogy a dolomit első endoterm csúcsa alacsonyabb, 715 — 735 °C közötti hőmérsékleten következett be, mint a szokásos. Az irodalmi adatok szerint ennek alapvetően két oka lehet. Az első csúcshőmérséklet elto- lódása vagy a gyengébb kristályosodási foknak, vagy pedig a vízben oldható sók jelenlétének az eredménye (Berg, L. C., 1943; Földvábiné Fogl M., 1958; Füchtbauer, H. — Goldschmidt, H., 1965; Müller, G., 1969, 1970; Müller, G. — Irion, G. — Förster, U., 1972, Müller, G. — Wagner, F., 1978; Földvári M., 1974; Szendrei G., 1972; Szöőr Gy. — Rakonczai J. Dövényi Z., 1978). Miután a Duna— Tisza közi karbonátoknál az eddigi vizsgálatok szerint, a jelenleginél még jóval széthúzottabb röntgendiffraktométeres felvételek eseté- ben is csak nagyon ritkán lehett protodolomitot (vagy nagy magnézium-tar- talmú kalcitot), tehát gyengébb kristályosodási fokú, kevésbé jól rendeződött kristályszerkezetű dolomitot kimutatni, a második ok jöhet számításba. A karbonátok erősen lúgos kémhatású szikes tavakból csapódtak ki, ahol a víz- ben oldható sók közül a NaHC()3 és a Na2C03 mindig jelen van (Molnár B. M. Murvai I. Hegyi-Pakó J., 1976; Molnár B., 1979). Az első endoterm csúcs hőmérsékletcsökkcntését tehát ezek a sók okozhatják. Füchtbauer, H. a Bochumi Plgyetem Földtani Intézetének a professzora szintén megvizsgálta ezt az anyagot. Röntgenfelvételei alapján megállapította, hogy a dolomitiszap Molnár et al.: Recens hiperszalin dolomitok diagenetikus . . . 127 DTG 4. ábra. A vizsgált szelvények rf rétegtagjának derivatográfiás felvételei. A felvételi körülmények megegyeznek az 5 ábrán látható felvételekével. A mintaszámok azonosak az I. táblázat mintaszámaival Fig. 4. Derivatographic results obtained fór member .) Mieroseope images and scanning eleetron mierographs of hypersaline, laeustrine, liard dolomité of dark grey colour (member r, image l)and light grey dolomite-ehalk (member d, images 2 — ti). 1. Kömpöc-É. Finoman rétegzett kemény dolomit szöveti képe. A dolomikrit alap- anyagban a rétegzésre merőlegesen különböző kitöltődést mutató vízszintes irányú zsugorodási (Zs), kör alakú növényi (X) és szabálytalan alakú gáz (G) eredetű pórusokkal. Vízszintes irányban beágyazott csigahéj (Cs) és Charales oospóra (0) keresztmetszetekkel. 1 N 9x Kömpöc-N. Texture image of finely stratified dolomité, with horizontul shrinkage voids (Zs), cireular végétül voids (N) and irregular gas voids (G) fillér! to different extent and sitting perpcndicularly to stratifieation in a dolomicritic mátrix, and with horizontally embedded gastropod shells (Cs) and Charales oöspore (ü) eross-sections. 1 N í)x 2. Ugyanonnan: Maratott felületen szubhedrális kristályokból álló dolomikrit alap- anyag scanning-elekt ronmikroszkópos képe. liOOOx The same loeality. SEM of a dolomicritic mátrix consisting of subhedral crystals, on an etched surface. (iOOO x 3. Ugyanonnan: Tört felületen póruskitöltő druzás kaiéit scanning-elekt ronmikrosz- kópos képe. 300 X The same loeality. SEM of a pore-lilling drusy calcite, on a broken surface. 3(i0x 4. Ugyanonnan: Maratott felületen druzás kalcittal kitöltött zsugorodási pórus scan- ning-elektronmikroszkópos képe. A póruskitöltés körül kvarcszemcsék jelennek meg. 100 X The same loeality. SEM of a shrinkage void í'illed with drusy calcite, on an etched surface. Quartz grains appear around the void-fill. 100 x V. tábla — Plate V. Mikroszkópos és scanning-elekt ronmikroszkópos felvételek a Duna— Tisza közi hiper- szalin tavi sötétszürke kemény dolomitról, pecsmegről (a c rétegtagról, 1.) és a világos- szürke dolomit iszapról (d rétegtag, 2 — 6.) Mieroseope images and scanning eleetron mierographs of hypersaline, laeustrine, liard, dark grev dolomité (member r, image 1) and light grey dolomite-ehalk (member d, images 2—6): 1. Kömpüc-E. Maratott felületen druzás kalcittal teljesen kitöltött (középen) és csak részben kitöltött (jobbra fent) pórusok seanning-elektroninikroszkópos képe. 100 X Kömpöc-N. SEM of voids completely (centre) or partly (bottom right) füled with drusy calcite, on an etched surface. 100x 2. Csólvospálos-É. 25 — 50 cm, legalsó 5 cm. Szabálytalan alakú, gáz eredetű pórusok, amelyek még a kezdeti kitöltésnek sem mutatják semmi nyomát sem. 1 N 20 X Csólyospálos-N. 25 — 50 cm, lowermost 5 cm. Pores of gas origin, of irregular shape, without any manifestation of even the initial infilling. í N 20 X 3. Csólvospálos-É. 25 — 50 cm, középső 5 cm. Nagv kitöltetlen növényi eredetű pórus. 1 N 20 X Csólyospálos-N. 25 — 50 cm, middle 5 cm. Large, unfilled void of vegetál origin. 1 N 20 X 4. Csólyospálos-É. 25 — 50 cm, fe'ső 5 cm. Nagy szabálytalan alakú gáz eredetű pórusok. A pórusok falán a kitöltődés első lépéseként néhány helyen igen vékony mikéit bevonattal. 1 N 20 X 138 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet Csólyospálos-N. 25 — 50 cm, upper 5 cin. Large gas voids of irregular shape. As the very first stage of infilling, there is, in somé places, a very thin micrite crust of the void walls. 1 N 20 X 5. Csólyospálos-D. Tört felületen növényi gyökerek, illetve rhizoidák által létrehozott pórusfal scanning-elektronmikroszkópos képe. Az alapanyag euhedrális dolomitkris- tályokból áll. 0000 X Csólyospálos-S. SEM of the walls of voids due to plánt roots or rhyzoids, on a broken surface. The mátrix consists of euhedral dolomité crystals. 0000 X 0. Ugyanonnan: Tört felületen teljesen kitöltetlen növényi eredetű pórusok scanning- elektronmikroszkópos képe. 48 X The same locality. SEM of vegetál voids, completely unfilled, on a broken surface. 48 X Irodalom References Alderman, A. K. — Skinner, H. C. W. (1957): Dolomité Sedimentation in the Southeast of South Austraiia. Am Journ. Sci. 255. pp. 561 — 567. Ádám L. (1978): A Tolnai-dombság tájföldrajza. Földr. Ért. 27. 3—4. pp. 313—355. Budapest ÁDÁM L. — Marosi S. — Szilárd J. (1959): A Mezőföld természeti földrajza. Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 361. Bathust, R.. G. C. (1970): Problems of Lithification in Carbonate Roeks. Proc. Geol. Áss. 81. 3. pp. 429 — 440. Bathurst, R. G. C. (1971): Carbonate Sediments andTheir Diagenesis Dev. Sediments 12. Elsevier. Amsterdam, p. 620. Berq, L. G. (1943): Influence of Salt on Dissiciation of Dolomité. Doki. Akad. Nauk. SSSR. 38. pp. 24—27. Moszkva Borch, C. Tón per (1965): The Distribution and Preliminary Geochemistry of Modern Carbonate Sediments of the Coorong Area, South Austraiia. Geochim. Cosmochim. Aeta 29. pp. 781 — 799. BRICKKR, O. P. (ed.) (1971): Carbonate Cements. John Hopkins Univ. Stud. Geol. 19, Baltimore, London, John Hop- kins. p. 376. Chilingar, G. V. — Bisel, H. J.— Wolf, K. H. (1967): Diagenesis of Carbonate Roeks. In: Larsen, G.— Chilingar, G. V. (1967): Diagenesis in Sediments. pp. 179 — 332. Amsterdam Choqüette, Ph. W.— Pray, L. C. (1970): Geologic Nomenclature and Classification of Porosity in Sedimentary Car- bonates. Bull. Am. Áss. Petr. Geol. 54. pp. 207 — 250. Dunham, R. J. (1962): Classification of Carbonate Roeks Aecording to Depositional Texture. In: Ham, W. E. (ed.): Classification of Carbonate Roeks. Am. Áss. Petr. Geol. Mem. 1. pp. 108—121. Fairbridge, W. R. (1967): Phases of Diagenesis and Authigenesis. In: Larsen, G. — Chilingar, G. V. (1967): Dia- genesis in Sediments. pp. 19—90. Amsterdam Fischer, A. G. (1964) The Lofer Cyclothems of the Alpine Triassic. Symposium on Cyclic Sedimentation. Kansas Geol. Surv. Bull. 169. 1. pp. 107—149. Lawrence. Forgó L. — Moldvay L. — Stefanovits P. — Wein Gy. (1966): Magyarázó Magyarország 200 000-es föltani térkép- sorozatához L — 34 XIII. Pécs. MÁFI, Budapest, p. 196. Fiiiedman, G. M. (1964): Early Diagenesis and Lithification in Carbonate Sediments. Journ. Séd. Petr. 34. 4. pp. 777— 813. Tulsa. Frikdman, G. M. (1975): The Making and Unmaking of Limestones or the Down and Ups of Porosity. Journ. Séd. Petr. 45. pp. 379-398. Tulsa Folk, R. L. (1959): Practical Petrographic Classification of Limestones. Bull. Am. Áss. Petr. Geol. 43. 1. pp. 1 — 38. F’OLK, R. L. (1959): Petrology of Sedimentary Roeks. Hemphill’s Austin, p. 154. Texas Folk, R. L. (1965): Somé Aspects of Recrystallization in Ancient Limestones. In Dolomit ization and Limestone Dia- genesis, Symposium. (ed): PRAY, L. C. and Mürray, R. C. Spec. Publ. Soe. Econ. l’aleont. Miner., 13. pp. 14 — 48. Tulsa Folk, R. L. (1974): The Natural History of Recrystalline Caleium Carbonate: Effect of Magnesium Content and Sali- nity. Journ. Séd. Petr. 44. 1. pp. 40—53. Tulsa. Folk, R. L. — Land, L. S. (1975): Mg/Ca Ratio and Salinity: Two Controls over Crystallization of Dolomité. Bull. Am. Áss. Petr. Geol. 59. 1. pp. 60—68. Földvári M. (1974): A karbonátok termikus és infravörös vizsgálata. A karbonátos kőzetek képződése, vizsgálata és gazdasági jelentősége. A Magyarhoni Földtani Társulat Ifj. Biz. 1974. ápr. 8—12. között Veszprémben szervezett tanfolyamának előadásai, pp. 259 — 275. Budapest Földváriné Vogl M. (1958): A differenciális termikus elemzés szerepe az ásványtanban és a földtani nyersanyag- kutatásban. Műszaki Könyvkiadó, p. 90. Budapest Füchtbauer, H. (1974): Sediments and Sedimentary Roeks I. In: Engelhariit, W. V. — Füchtbauer, H. — Müller, G.: Sedimentary Petrology, Part 2. p. 464. Stuttgart Schweizerbart Verlag Füchtbauer, H. — Goldschmidt, H. (1965): Beziehungen zwischen Caleiumgehalt und Bildungsbedingungcn dér Dolomité. Geol. Rundschau. 55. pp. 29 — 40. Stuttgart. Looan, B. W. (1974): Inventory of Diagenesis in Holocene-Rccent Karbonáté Sediments, Shark Bay, Western Aust- raiia. Am. Áss. Petr. Geol. Mem. 22. pp. 195 — 249. Louan, B. W. et al. (1974): Evolution and Diagenesis of Quaternary Carbonate Scquences, Shark Bay, Western Austraiia. Publ. Am. Áss. Petr. Geol. p. 358. Tulsa Looan, B. W.— Cebulski, D. E. (1970): Sedimentary Knvironments of Shark Bay, Western Austraiia. In Carbonate Sedimentation and Knvironments, Shark Bay Western Austraiia. Am. Áss. Petr. Geol. Mem. 13. pp. 1 37. Milijman, J. I). (1974): Maríné Carbonates Recent Sedimentary Carbonates, Part 1. Springer Verlag, p. 375. Berlin, Heidelberg, New York Misik, M. (1972): Lithologlschc und fuzielle Analyse dér mittleren Trlas der Kerngehirge dér Wcstkarpaten. Acta Geol. — Gcograph. Univ. Comenianae, Geol. 22. pp. 5—154. Bratislava Molnár B. (1980): Hiperszalin tavi dolomitképződés a Duna— Tisza közén. Földt. Közi. 110. 1. pp. 45—64 Molnár B. — M. Murvai i. (1975): Geohistorical Evolution and Dolomité Sedimentation of the Nátron I.akes of Fiilöpházu, Kiskunsági National Park, Hungary. Acta Miner. Petr., Szeged. 22. 1. pp. 73 — 86. Szeged Molnár B. — M. Murvai I. (1976): A Kiskunsági Nemzeti Park fülöpházl szikes tavainak kialakulása és földtani tör- ténete. Hldri. Közi. 56. 2. pp. 67—77. Budupest Molnár el al.: llecens hiperszalin dolomitok diagenetikus . . . 139 MOLX.ÍR B. — Kopkczky A. (1979) Recens hiperszalin uagyalföldi tavi dolomitszelvények üledéktani vizsgálata. Acta Geol. Acad. Sci. Hűiig. (Nyomás alatt.) Molnár B. — M. Murvai I. — Heqyi-Pakó J. (1976) Recent Lacustrine Dolomité Formation in the Great Hungárián. Piáin. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 20. 8 — 4. pp. 179—198. Budapest MüCSt M. (1903) finomrétcgtnni vizsgálatok a kiskunsági édesvízi karhonátképzódményeken. Földt. Közi. 93. 3. pp. 873 — 386. Budapest MÜLLKR, G. (1969) Sedimentbildung im Platiensee (Ungarn). Naturwissenschaften r>6. 12. pp. 606— Ölő. MÜLLER, G. (1970): High-inagnesian calcite and protodolomite in I.ake Balaton (Hungarv)sediments. Natúré. 226. pp. 749-750. MÜLLER, G.— IRIOH, G. — FÖRSTRR, U. (1972): Formation anKHbix CTp3H. A külföldi (értsd Szovjetunión kívüli) országok kőolaj- és földgázelőfordulásainak kézikönyve). Szerkesztette: Vüszodszkij,I. V., Nedra, Moszkva, 1976. T. kötet: 600 oldal, 226 táblázat, 304 áb- ra, 88 bibliográfiai tétel. II. kötet: 584 oldal, 306 táblázat, 300 áb- ra, 213 bibliográfiai tétel. A könyvekben, folyóiratokban és egyéb szakirodalmi közleményekben közzétett adatok alapján mind több és több kő- olaj- és földgáztelep földtani felépítése válik ismertté. E leírásokban sok régibb, illetve újon- nan kidolgozott módszerrel végzett vizs- gálat eredményeit teszik közzé, amelyek alapján közvetlen következtetések von- hatók le a telepek kialakulását és megmara dásót elősegítő tényezőkről, a tárolókőzet képződésének körülményeiről, a nyomás - és áramlási viszonyokról stb. A részadatok összegezése révén mód nyílik a megismert törvényszerűségek ál- talánosítására, illetve a kutatási módszer- tan és eszközök további fejlesztésére. így szükséges a telepek, előfordulások regio- nális környezetbe való beillesztése, a szer- kezetföldtani (tektonikai) helyzet ponto- sabb meghatározása, a regionális kőolaj - és földgáztartó szintek nyomonkö vetése és az analóg földtani szituációk kimutatási lehetőségeinek vizsgálata, amelyekhez je- lentős segítséget nyújt az említett összefog- laló munka, összeállításában részt vettek: a Moszkvai Állami Egyetem Éghető Ás- ványok Tanszéke, a NIL Zarubezsgeolo- gija Intézet, az Összszövetségi Kőolajku- tató Intézet, az Összszövetségi Tudomá- nyos-Műszaki Információs Intézet, aj uk- rán Tudományos Akadémia Éghető Ásvá- nyok Földtani- és Geokémiai Intézete, va- lamint más intézmények neves munka- társai. A könyv összesen 9 részre oszlik, konti- nensek, illetve nagy földrajzi egységek szerint (I. kötet: Európa, Észak- és Közép- Amerika; II. kötet: Dél-Amerika, Afrika, Közel-, és Közép-Kelet, Dél-Ázsia, Köz- ponti-Ázsia és Távol-Kelet, Délkelet- Ázsia és Óceánia, Ausztrália és í/j Zéland). Minden rész elején áttekinthető térkép mutatja be a medencék elhelyezkedését és áttekintő táblázat közli azok fontosabb adatait, mint: a medence megnevezése, a medence területén fekvő országok, a me- dence területe és az üledékes kőzettömeg térfogata, a medence szerkezeti típusa, az üledékburok kora és maximális vastagsá- ga, a regionális CH-tartó szintek kora, a felfedezett kőolaj- és földgázelőfordulások száma. Ezután országok szerint csoportosítva mutatja be az előfordulásokat, telepeket a kőolaj- és földgáztartó medence-elvből kiindulva. Táblázatos formában ismerteti az egyes medencék rétegtani-kőzettani felépítését, az egyes földtani egységek vastagságának feltüntetésével. Egy másik táblázat a kő- olaj- és földgáztartalom megoszlását mu- tatja a rétegsorban a produktív szint réteg- tani hovatartozásának és rövid jellemzésé- nek (vastagság, porozitás, áteresztőképes- ség stb.) ismertetésével. Egy következő táblázatban ismerteti az előfordulások megoszlását a felhalmozódási zónák és a produktív szint kora alapján. Végül az adott medence valamennyi jelentősebb előfordulásáról részletes adatokat (előfor- dulás megnevezése, felfedezés éve, föld- rajzi fekvés, szerkezet jellemzése, produk- tív szint kora, települési mélysége és szá- ma, csapda típusa, kőolaj fajsúlya, illetve gázösszetétel és gáz-olaj tényező, az 1974- es termelés mennyisége, a kezdeti kiter- melhető készlet, vagy nagyságrendi besoro- lás) közölnek. A Pannóniai-medence magyarországi részére vonatkozó anyag összeállításánál Bándi József (1967), Cseey Gábor (1962), Dank Viktor (1962), Dubay László (1956), Kertai György (1959, 1967), Kőrössy László (1968), Szalánczi György (1967), Vadász Elemér (1964) publikációit vették figyelembe. 12 Földtani Közlöny 178 Földtani Közlöny 111. kötet, 1. füzet A Pannóniai-medence környező orszá- gok területére eső részeit illetően a cseh- szlovák és a jugoszláv' előfordulásokról kö- zölnek adatokat. Az érdeklődők számára különösen szín- vonalas és alapos ismertetést tartalmaz az Északi-tengerre, az Arab-öböl térségére, és az Észak-Amerikára vonatkozó anyag. A kézikönyv hasznos ismereteket nyújt elsősorban a kőolaj- és földgázkutatásban érdekelt szakembereknek, de jó „iránytűt” ad az üledékes medencék felépítésével és összehasonlító elemzésével foglalkozó kuta- tók kezébe is. Szili György Lillesand, M. Thümas — Kiefer, W. Ralph: Remote Sensing and Image Inter- pretation (Távérzékelés és kép-kiértékelés) John Wiley and Sons, New York — Chiches- ter — Brisban — Toronto, 1979. 612 oldal, 335 ábra, 14 színes fotótábla. A könyv azoknak a mérnököknek, me- zőgazdászoknak, erdőmérnököknek, geo- lógusoknak, geográfusoknak, oceánográ- fusoknak, talajtani szakembereknek, mete- orológusoknak, hidrológusoknak, biológu- soknak ajánlható, akik meg akarják ismer- ni és fel akarják használni napi munkájuk- hoz vagy kutatásaikhoz a távérzékelés tudományát. Ez a mű 10 fejezetben, kézi- könyvként foglalja össze azokat a termé- szettudományi ismereteket, alaptörvénye- ket, amelyekre a távérzékelés tudománya támaszkodik, ismertetve a fontosabb tech- nikai eszközöket is, melyekkel a távérzéke- lés megvalósítható, a kapott adatok fel- dolgozhatok, kiértékelhetők, alkalmazha- tók. 1. ,,A távérzékelés fogalmai és alapjai” c. fejezetben szerzők bemutatják a Föld felszínén érzékelhető és mérhető energia- forrásokat , az energiasugárzás alaptörvé- nyeit, az energiák egymásra hatását az at- moszférában (pl. energiaszórás, abszorp- ció). Képekkel illusztrált és fizikai törvé- nyekkel magyarázott példákon mutatja be a vegetáció-, talaj- és víztípusok spek- trális reflexióját . 2. ,,A fotográfiai rendszerek alapele- mei” c. fejezet a légi fényképek előállítá- sához szükséges nyersanyagok, fotótech- nikai módszerek ismertetésén túl, a fekete- fehér, a színes (beleértve az infravöröst is) fényképezés alaptörvényeit, előhívási eljá- rásokat, a színes film spektrális érzékeny- ségét, a szűrők használatának szerepét részletezi, majd a légi fényképezésnél al- kalmazott kamerákról (az egyestől a négy- kamerás, több színsávot átfogó Hassel- Blad rendszerig) ad áttekintést. Végül a légifelvételek méretarányait, ki-, illetve visszaszámlál ás i módszereit, a légi felvé- telek fedését és feloldóképességük határait mutatja be. 3. A „Bevezetés a légi fényképek értel- mezésébe” c. fejezet a légi fotók interpre- tációjához szükséges eszközöket mutatja be, a manuális sztereoszkóptól az elektro- nikus képanalizátorokig. A továbbiakban, többek között a légi fotóknak a földtani és talaj -térképezésben, mezőgazdasági, erdé- szeti, vízkutatási, vízjárási, környezetvé- delmi, vadállat -ökológiai felmérésekben való szerepét, terület-tervezési, tavak eut- rofikus állapotának becslésére való felhasz- nálási módszereit, lehetőségeit illusztrál- ják. Az archeológiái kutatások fontosságát hangsúlyozandó, bemutatják a perui Naz- ca vonalakat, melyek mintegy 500 km2- nyi területen találhatók s feltételezhetően 1500 éve temetődtek be. (Egyes hipotézi- sek szerint ezek gigantikus asztronómiai naptárt képeznek. Az utóbbi 10 évben egyesek őskori asztronauták repülőterét, vélték felfedezni ezekben a vonalakban, melyek rendeltetéséről azonban mindmáig csak feltételezések vannak.) A fejezet a légi felvételek tartalmazta felszíni infor- mációk (land information System) kompu- teres feldolgozását, adattárolását és kijelző eszközeit is bemutatja. 4. A „Légi fotó értelmezés a terepi kiér- tékeléshez” c. fejezet bevezető részében az egyes talajtípusok (kavicsos, homokos, lö- szös, agyagos) és variációinak szerkezeti ismertetésén túl, útmutatást kapunk a különböző mérnökgeológiai, települési problémák megoldására, s arra, hogy ho- gyan befolyásolják a kiértékelést olyan kulcstényezők, mint a topográfia, a vízfo- lyások formája, szerkezete, az erózió, a fel- vétel tónusa, és a vegetáció. A fejezet geo- lógusok számára legérdekesebb része a kő- zetek kiértékelésére vonatkozik. Részlete- sen elemzik és bőségesen illusztrálják szer- zők itt az üledékes kőzetek (homok, ho- mokkő, agyagpala, mészkő vízszintes tele- pülési helyzetben, száraz, illetve nedves klírnájú területeken, gyűrt területeken, közbetelepülésként), a magmás kőzetek (intruzív kőzetek: gránit ; extruzív kőzetek: lávafolyások, kiemelve a bazalt-folyáso- kat), a metamorf kőzetek, az eolikus lera- kódások (homok dűnék, lösz), glaciális, fluviális felszíneket, különös tekintettel a deltákra, valamint az organikus talajokat (trágya és tőzeg) és kiértékelési módjait. 5. A „Fotogrammetria” e. fejezet teljes egészében ismerteti a fotogrammetriai alap- elveket, fizikai törvényeket, szerkesztési eljárásokat, berendezéseket, amelyekkel a légi felvételeket földfelszíni mérésekre, illet- Hirek, ismertetések 179 ve térképek készítésére lehet alkalmazni. Megadja a tereptárgyak, háromszögelési pontok meghatározásának módszerét füg- gőlegesen készített felvétel esetén, továbbá objektumok magasságának, domborzati elemek, tereptárgyak tengerszintfeletti magasságának bemérési, kiszámítási mód- szereit, mindemellett számítási eljárások- kal példázza az alappont hálózat használa- tát a repülési magasság megállapításához. A két utolsó alfejezetben a sztereoplot te- rek működési elvét és az ortofot ó-térkép készítésének módját is megadják szerzők. 6. A „Légi fotók radiometriai jellem- zői” e. fejezetben megtalálhatók azok a filmekre jellemző adatok és eszközök, melyeket egy adott, esetleg különleges fel- vétel és előhívás során, figyelembe kell venni. 7. A „Légi tennografiu” e. fejezetben a hősugárzási törvények tárgyalásán túl, be- pillanthatunk a hőenergia-detektorok (ér- zékelők) világába és hőletapogatók szol- gáltatta adatok rögzítési módszereibe. Számos fényképen mutatja a hőérzéke- lők által szolgáltatott képek interpretálási lehetőségeit, s egyben felhívja a figyelmet az egyes felvételeknél elkerülhet et lenül jelentkező torzítások okára és a lehetséges korrekciókra. 8. A „Multispektrális letapogatás és spektrum felismerése” e. fejezet az eddi- i giek összefoglalásaként mutatja be azt a távérzékelő rendszert, mely mind az erűit - tált, mind a reflektált fény- és hőenergiát érzékeli, majd rögzíti. A különböző sávok- ban szelektív elektronikus detektorokat alkalmazó multispektrális seannerek (AISS) 0,3 — 14 m (t széles sávban érzékelnek. Ez i a sáv tehát az ultraviola sugaraktól a lát- ható és a visszavert infravörös sugarakon át a hősugarakig érzékeli az energiaviszo- nyokat. A rendszer a különböző hullám- hosszúságú sugarakat a megfelelő érzéke- lőkbe juttatja, onnan elektronikus beren- dezések segítségével átkódolva, az adato- kat digitálisan vagy más módon tárolni lehet. A fejezetben több, azonos területről készült, 11 csatornás MSS (M ült ispeet ral scanner system) felvételsorozatot talá- lunk. A más és más hullámhosszú sugár- zásról kapott felvételeken jól tanulmá- nyozhatók az azonosságok és anomáliák, melyeket a gyakorlati kiértékelő munka során más területeken is hasznosíthatunk. Találhatók a fejezetben adatok az alkal- mazható felvételi magasságokra, különös tekintettel az elvi határokra (pl. hasznos jel/zaj viszony), továbbá az MSS felvételek szín-kódolására, numerikus MSS adat- analizátorokra, ezen eljárások előnyeire, hátrányaira, illetve alkalmazási korlátáira vonatkozóan. 9. A „Mikrohullámú érzékelés” c. feje- zet az aktív (radar) és a passzív (rádiómé- tól-) mikrohullámú érzékelő-rendszereket mutatja be, elsősorban a radar átvérzéke- lést, ezen belül is a SLAK ( iSide-Looking Airborne Padar) rendszert, a felvételek in- terpretációját, geometriai jellemzőit, tor- zításait, melyeket a kiértékelésnél feltét- lenül figyelembe kell venni. 70. Az ,,í r-távérzékelés” c. fejezet a Lan d sál szatellitekkel megvalósult távér- zékelési rendszert tárgyalja. Bemutatja a Landsat 1., 2.. 3. fedélzeti szenzorait (érzé- kelőit), az adatok felvételét, feldolgozását, több Landsat MSS adat analízisét, a tor- zításokat, azok radiometrikus és geomet- rikus korrekcióját . Végül rövid áttekintést kapunk azokról a szatellit-rendszerekről, amelyekkel speciális kutatási igényeket elé- gítenek ki, így a HCMM (He at Cápáéit y Mapping A/ission), hivatalos nevén AEM- 1 ( Application A’xplorer M issions) rend- szerről, amely a termál is adatokat rögzíti, a Seast-1 műholdról, mely az óceánok és tengerek megfigyelését végzi, a franciák által 1983-ban fellövendő SPOT-l-ről ( KAHHE - CONTENU ÉRTEKEZÉSEK - HAYMHblE CTATbH - MÉMOERES De. Oeavecz J.: A Magyar-középhegység fototektonikai vázlata — Phototectonic chart of the Hungárián Highland Rangé 197—204 Rakovits Z., Balogh K., Szaszin G. G.: Az alunitosodás korviszonyainak K/Ar vizsgálata Szovjet-Kár- pátalján — OnpeneneHHe B03pacTa anyHHTOBoJí MHHepann3ai;Hn coBeTCKoro 3aKapnaTbH KanHfí- aproHOBbiM MeTonoM 205 — 220 Dr. Dudich E.: Geokémiai adatok a bakonyi eocénről — Geochemical Data on the Eocéné of the Bakony Mountains, Transdanubia, Hungary 221—237 Dr. Molnár B.— Geiger J.: Homogénnek látszó rétegsorok tagolási lehetősége szedimentológiai, őslény- tani és matematikai módszerek kombinált alkalmazásával — Possibility fór subdividing apparently homo- geneous rock sequences by combined use of sedimentological, palaeontological and mathematical methods 238 —257 Dr. Fodor Tamásné— Horváth Zs. — dr. Schetter Gy.— Schvveitzer F.: A Dunakömlőd-Paks közötti dunai magaspart mérnökgeológiai térképezése és vizsgálata — Ingenieurgeologische Kartierung und Stabi- litatsuntersuchung des Donau-Hochufers zwischen Dunakömlőd und Paks 258 - 280 Szöőr Gy.: A Lajoskomárom-1. sz. fúrás pannon rétegsorának paleobiogeokémiai elemzése — Palaeobiogeo- chemical analysis of the Pannonian sequence of the borehole Lajoskomárom-1 281—297 Dr. Kozákné Torma Júlianna— Dr. Kozák M.: Vulkánitok görgetettségi vizsgálata hordalékban — IdccnenoBaHHe OKaTaHHOcra BynKaHHTOB b HaHocax 298 - 306 Bállá Z.— Csongrádi J.— Havas L. — Korpás L.: A börzsönyi vulkánitok kora és a K/Ar kormeghatáro- zások pontossága — Age of the Börzsöny volcanics and accuracy of the K— Ar dating 307—324 DR. Tanács J. — Barabás I.: Az Abony környéki pliocén -pleisztocén határ fácieselemzés és biosztratigráfiai értékelés alapján — Pliocene-Pleistocene boundary near Abony in terms of facies analysis and biostrati- graphic interpretation 325 — 337 TUDOMÁNYTÖRTÉNET - HCTOPMH HAYK - HISTOXRE DES SCIENCES Dr. Csíky G. : A magyar természetvizsgálók szerepe a jénai „Mineralogische Societát” működésében és ennek hatása a hazai földtudomány kialakulására — The role of Hungárián naturalista in the activities of the „Mineralogische Societát” of Jena and its effect on the development of Geological Sciences in Hungary 338 — 349 A KÜLFÖLD FÖLDTANÁBÓL - TEOJlOrMH 3APYEE>KHbIX CTPAH - GÉOLOGIE D’AUTRES PAYS Grim G., Madarasi A., Guti T.: Az észak-keruleni geoantiklinális zóna keleti része tektonikájának néhány jellemző vonásáról — Somé characteristic tectonic features of the eastem part of the North Kerulen geo- antichne zone, Mongólia 350—361 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KPATKME COOEU1EHHH - NOTICES Czabalay Lenke és Gellai Mária: Szenon csigák csabrendeki bauxltkutató fúrásokból — Senonian Gastro- pods from bauxite exploration boreholes of Csabrendek 362-369 HÍREK, ISMERTETÉSEK - COOEIUEHMH, PEUEH3MH — NOTICES, REVÜE BIBLIOGRA- PHIQUE 370-379 TÁRSULATI ÜGYEK — HEJLA OEIHECTBA - AFF AIRES DE LA SOCIÉTÉ 380-386 ÉRTEKEZÉSEK Földtani Közlöny, Bull. o/ the Hungárián Oeol. Soc. (1981) III. 197—204 A Magyar-középhegység tototektonikai vázlata Dr. Oravecz János (6 ábrával) A Föld felszínéről, 1972-től sorozatban megjelenő ,,ERTS-1" műhold-felvé- telek óriási lefedésükkel szinte felkínálták a földtani térképek generalizálásá- hoz szükséges összefüggés-vizsgálatnak, és a nagy mozgásfelületekkel határolt kéregdarabok eltérő tektonikai egységeinek elkülönítési lehetőségét. Ennek az új látásmódot biztosító módszernek előnyeit korán felismerve már 1973-ban e képek alapján azonosított földtani, és továbbfejlesztett tektonikai képsorok publikálásával találkozunk. A következő években a fényképeken megjelenő vonalak analizálására dol- goztak ki módszert (Foose, R. M. 1974). A szerzett tapasztalatok alapján már megkísérelhették a különböző rajzolatok genetikai osztályozását, és ezzel a területre jellemző mozgási stílus megállapítását is. A felvételi területek tektonikájának kiértékelési elve meglehetősen egyszerű. A különböző földtani felépítésű — eltérő stabilitású — kéregrészek szerkezet- alakulása, eltérő morfológiai, morfotektonikai egységeket eredményez. Az űrfelvételeken ezek az egységek — a rövid, és a hosszan követhető linea- mentumok frekvenciája — a tapasztalt lefutási forma (egyenes-hajlott) — és irányuknak néhány fokos (5 — 10°) tűrésű intervallumokban megállapítható eltérő gyakorisága szerint különíthetők el. Mint minden más „fotointerpretáció”, az értelmezési hibák kiszűrése miatt, ez sem nélkülözheti, magával a valós tárggyal történő egyeztetés kontrollját. Számunkra ez azt jelenti, hogy az űrfelvételek földtani értékeléséhez már a kiindulásnál ismerni kell a vizsgált rész nagyvonalú földtörténetét és tektoni- kai fejlődésmenetét. A képi tartalom és a közvetlen megfigyelés adatainak alternáló összevetésé- ből a valóságot jobban megközelítő, a földtani összefüggéseket feltáró, és a részleteket is tartalmazó ismeretegyütteshez jutunk. Az Északi-középhegység Az elmúlt években részt vettünk Észak Magyarország szénhidrogén-prog- nosztikájának elkészítésében. Amíg a terület krono- és litosztratigráfiai értékeléséhez elegendőnek bizo- nyultak a felszíni, hegységperemi kibúvások megfigyelései, és a lemélyült fúrások rétegsorának adatai, — addig e fiatal üledékekkel fedett zónának tek- tonikai vonalai annyira hiányosak és földtani térképeinken oly eltérő részletes- 1 Földtani Közlöny 198 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet seggel szerepelnek, hogy belőlük a célnak megfelelő .egységes szerkezeti képet aligha adhattunk volna meg. A kis lefedésű légifelvételek alkalmazásától is el kellett tekintenünk, azok nagy száma és még inkább a szükséges tónuskiegyenlítés során bekövetkező csökkent értékelési lehetőség miatt. Ezek után az űrfelvételek felhasználását tartottuk a legjobb megoldásnak. Az egyre pontosabb és részletesebb feldolgozásokat bemutató — gyorsütem- ben szaporodó — közlemények ismeretében joggal remélhettük, hogy ez a módszer felhasználható egy ilyen kisebb terület tektonikai vizsgálatára is. A M. É. M. Térképezési Főosztálya szívességéből rendelkezésünkre bocsáj- tott — a teljes területet egyetlen expozícióval lefedő — 1973. október 31-i NASA-ERTS-1 MSS-4.-5.-7. hullámsávokon készült felvételek 1 : 200 000 — 1 : 300 000-es léptékűre nagyított papírmásolatain dolgoztunk. A 180x180 km-es területű, ismert szelvényen az alábbi helységek össze- kötővonalaival határolt felületet értékeltük: Északon : Almásfüzitő — Esztergom — Tésa — Balassagyarmat — Bélapátfalva. Kelet felől: Mezőkeresztes — Nagy kát a. Délen: Nagykáta- és a Vértes — Gerecsehegység peremi letörése. Az egyes sávokat külön-külön egyeztettük Magyarország 1 : 200 000-es fe- detlen töldtani térképsorozatának: Tatabánya— Budapest, — Eger, — Salgó- tarján, — Miskolc jelű lapjaival, amik mellett még felhasználtuk a szűkebb területek rendelkezésünkre álló részletesebb földtani térképeit is. Fototektonikai vázlatunkon feltüntettük a földtani felvételekkel összeha- sonlított paleo-mezozóos alaphegységek és effúzívumaik felszíni kibúvásainak kontúrját. Elsőként a földtani térképeken szereplő, helyszíni méréssel rögzített külön- böző lefutású, valós-tektonikai felületek felszíni metszésvonalait azonosítottuk. Ahol erre mód volt a röviden jelölt vonalak összefüggését a felvételek adta morfológiai elemzéssel kerestük meg. Már ennek során megbizonyosodtunk arról, hogy a jelentős elmozdulási síkok iránya a felvételeken a tónus-textúra változások és az árnyékhatás figyelembevételével jól és pontosan követhető. A lineáris eróziós pályák nagy része törésvonalat jelez, kivéve az agyagos-homokos felépítésű, oligo-miocén területek dendrikus rajzolatú lefolyáshálózatát. Térképünkön csak a világosan kijelölhető vonalszakaszokat tüntettük fel. A Vértestől a Bükkig terjedő hegységi részeken található, és a csatlakozó peremterületekre lefutó vonalakat a geofizikai mérésekkel is megpróbáltuk egyeztetni (1. ábra). Első kiértékelési kísérletünk során a meghúzott — szerkezeti síkoknak minősített — fényképi vonalak sorozatából az alábbi eredmények születtek: a) A klasszikus földtani felvételezéssel rögzített szerkezeti vonalak száma jelentősen — a vulkánitok és az egészen fiatal üledékekkel (pleisztocén) borí- tott területen egy nagyságrenddel — növekedett. b) A Dunántúlra átnyúló területrész kiemelt triász sasbércei közé besiily- lyedt paleogén árkok peremét határoló, rövid szakaszon megfigyelhető törés- vonalak folyamatos kifejlődését lényegesen hosszabban követhettük. c) Lényegesnek tartjuk, hogy a kirajzolódó új szerkezeti vonalrendszer szerint néhány eddig különállónak tekintett területnek egységes „fiatal” szer- kezetfejlődését lehetett megállapítani (Börzsöny Bilis- Dunazúg — Budai- hegység stb.). 0 r a v e c z: A Magyar-középhegy aég fototcktonikai vázlata 199 d) A fotolineáciúk iránygyakoriságának eltéréséből, a hozzákapcsolható ,, intenzitást” jelző vonalhosszúságok értékelésével határozott „haránttagoló- dás” rajzolódik ki (2. ábra). Ezek a meglehetős biztonsággal elkülöníthető zónák Ny-ról K-felé haladva a következők: A ) A Vértes és a Gerecse jegység tömege sűrűn jelentkező, konzekvensen 320 — 140° irányú „haránttörésekkel ” és két irányra bomló, — a mezozóos rétegek is- métlődését létrehozó — közel „csapásmenti” szerkezeti vonalakkal jellemezhető. A magas triász rögök közé ékelődő, kőszéntelepeket, ill. bauxitlencséket tar- talmazó süllyedékek K-felé, a Pastovce — Esztergom— Torbágyot összekötő, geofizikai mérésekkel is jól követhető vonallal határolódnak. B) Az említett szerkezeti vonal nyugati oldalán levő, és a felszínre bukkanó, vulkáni és üledékes képződmények elkülönülése miatt részleteire bontott Bör- zsöny— Dunazúg— Pilis- és Budai-hegységet az itt jelentkező közös, folyamato- san követhető törésvonalhálózat miatt egy szerkezeti egységnek tartjuk. Kelet felől az előbbivel párhuzamosan a Lókos-patak vonalában futó, vagy a rövidebben meghúzható Galga-völgyi törés zárja a területet. C) A Galga-völgy, Nógrádsipek, Püspökhatvan irányú vonal határolja nyu- gat felöl az andezittelérrajok kitöltötte háromszöget. Megemlíthető, hogy ezzel párhuzamos, valószínűleg a berajzoltnál sűrűbben jelentkező szerkezeti síksor zárja DNy-felől a Soroksárig követhető oligocén-miocén képződmények felszíni kibúvásait is. A Zagyva vonala vehető keleti határul ennek az É-felé szűkülő, megsüllyedt területnek, melyre az addigiektől eltérő 30 — 210° és 160— 340°-os csapásirányú törésrendszer jellemző. D) A salgótarjáni mélyművelés során részletesen ismert törésvonalak irány szerint továbbkövethetők a Kelet- és Nyugat-Mátra andezittömegében. Aligha kétséges, hogy a Mátra déli hegylábi törmelékén induló patakvölgyek ezek továbbfolytatódásainak tekinthetők. A területnek földfejlődési szempontból legjelentősebb szerkezeti eleme a „Darnó- vonal”. A földtani térképeken jelzett síkokon kívül, vele párhuzamosan futók Párád— Verpel ét törésvonaláig világosan követhetők. Ez utóbbiak mint- egy kettévágják a Mátrát, K-i, és Ny-i kifejlődési területekre különítik el. Az ózdi területen is e vonal mentén érintkeznek tektonikusán az oligocén és miocén képződmények. Azonos irányú öv különíti el a Bükk hegységet, követve annak felsőkarbon átbukó antiklinálisát. EJ A Landsat felvételen még meglevő Ny-bükki részen a Mátrára jellemző „haránt” törésirányok ritkábbak, de még kirajzolódnak. A sűrűn jelentkező, jellegzetes törésirány: 160—340°. A feltüntetett vonalak túlnyomó része a „rövid egyenes” (-<12 km) kate- góriába tartozik. Ezek az általánosan elfogadott értékeléssel egyezően — a földtani szelvényeink szerint is — normál, dilatációs szerkezetalakulásra utaló gravitációs vetők. A hosszabban (20 — 100 km) követhető „egyenes lineák” zónájában — az irodalmi adatok szerint — a kőzettömegek elmozdulása során jelentős vízszin- tes irányú komponenssel kell számolnunk, (transzkurrens törés). Ha kisebb irányváltozások is tapasztalhatók, kompressziós erőhatást kell feltételezni. Tekintve, hogy a terület haránttagolódását ilyen típusú vonalak adják, sáv- jukban a térrövidülés nyomát kistektonikai bizonyítékokkal kell igazolni. 1* 200 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet Anélkül, hogy a vonalak mindegyikét, azonos kifejlődéssel ide akarnánk sorolni, két megfigyelés valóban kompressiós szerkezeti formát igazol. Az egyik az Esztergom— Torbágy vonalba eső piliscsabai hegy dolomitja közé csípett, „ékelődött” hárshegyi homokkő régóta ismert (Vadász E. 1960) mindeddig megnyugtató magyarázat nélkül hagyott képe (3. ábra). 3. ábra. Triász dolomit közé ékelődött oligocén homokkő, Piliscsaba, Kőhegy Fig. 3. Oligocene sandstone wedged between Triassic dolomité bodies, Piliscsaba, Kőhegy Az ugyancsak torlódásra utaló formaegyüttes a Lókos-pataki vonal zóná- jában levő csővári triász rétegekben található. Itt — a valóban szembeszökő, hasadékképződéssel is jelzett, egyedülinek hangsúlyozott rögszerkezeten kí- vül — a Várhegyen jól feltárt gyűrt-pikkelyes formák vannak (4. ábra). Rész- letes felmérésük, kiértékelésük még nem történt meg. Fig. 4. ábra. Torlódásos formák felsőtriász tűzköves mészkőben, Csővár, Várhegy (120°-300°) 4. Transcurrent forma in Uppcr Triassic cherty iimestone, Csővár, Várgegy (120°— 300°) I. ábra. ft'Uik-Mnaynrország rototcktouiknl vonalai Jelmagyarázat: 1. Vulkánitok a felszínen, 2. Mezozoikum a feUzInen Fia- I. Pliototectonlc llne» of northem Hungary. Légén d 1. Volranlca In outcrop, 2. Mesozolc In outcrop ESZTERGO PiQ.S. Phototeetonlc llnes of tho Trausdunublnn Hlxlilatxl Ilanuc. Legnnil 1- Busáit volcanoes, 2. Miocéné voleanlc* In outcrop, 3. Cretaceoiu formatlons, 4. Jnrauli- formádon*. 5. TrluMlc formádon*. 0. Knrly Palacoiolc gronltr KOMAROM TAPOLCAFÓ BAL ATONPOL.OSKE CSÓR BALATON A LM AOI 6. ábra. A Mo8yar-k6ltfpliOBy»í« fotoUII tón lkai vouulnl, J <• I in 0 r a v e c z: .1 Magyar-középhegység foto tektonikai vázlata 201 A jelölt zónák továbbfolytatását a csatlakozó felvételek hiányában még nem lehetett megrajzolni. így teljes lehatárolásuk nélkül csak az egymás mellé sorakozó tektonikai egységek elrendeződését figyelhetjük meg. Dunántúli -közép hegység A Dunántúli-középhegységet ábrázoló, csatlakozó fényképszelvénynek az 1973. november 1-én felvett 1 : 500 000-es léptékű 4 — 5 — 6 — 7-es sávok szí- nezett negatívjait, ill. fekete/fehér papírmásolatait használtuk az értékeléshez. Az észak-magyarországi területhez hasonló statisztikai igényű mérésre, ki- értékelésre a méretarány miatt nem vállalkozhattunk (5. ábra). Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy a tapasztalt legfontosabb fototektonikai vonalak bemutatásával, az egymástól eltérő morfotektonikai területek meg- jelölésével előbbre léphetünk középhegységeink egységes szemléletű szerkezeti értékelésében. Egyben további vizsgálatra inspirálhatjuk kollégáinkat. Kvalitatív feldolgozásunkban a következő fontosabb tektonikai formákra hívjuk fel a figyelmet: 1. A Móri-árok morfológiailag is iránytartó vonalában hosszan követhető törés határfelületnek tekinthető az ÉK-i rész, és szerkezeti felépítésében ettől jelentősen eltérő bakonyi blokkok között. A vele párhuzamosan futó, Vértesaljától a Dunáig, esetenként a Csepel- szigetet is átszelő lineációsorból a Vértes- és a dél-gerecsei előtér egységes fiatal szerkezetalakulására következtethetünk. 2. A DNy-i, bakonyi zóna talán leglényegesebb fototektonikai vonala az, amely Iszkaszentgyörgvtől Várpalotán keresztül kisebb hajlásokkal Márkó felé görbülve húzható meg. Hossza és alakja szerint elnyírt felületű rétegismét- lődéssel jelzett feltolódásos zónának minősíthető. Ezt igazolja pl. a tótvázsonyi (TV-l)fúrás anizuszi rétegekből indított, majd a ladini képződményeket harántoló és ismét anizuszi korú megyehegyi formá- ciót ért rétegsora. 3. E vonaltól É-ra levő terület a kirajzolódó vonalsűrűség, vonaltípusok és azok irányítottsága szerint valószínűleg külön tektonikai egységet képvisel. 4. A délre eső, a Déli Bakonyt, Balatonfelvidéket átfogó terület vonalszá- mát tekintve is szegényesebb. A képződmények csapásirányával megegyező, „rövid hajlott” vonalak jelzik az ismert torlódásos szerkezetet. Ezek a vonalak lényegében a „litéri feltolódási” síkrendszernek Ny-felé kissé kinyíló, Bada- csonyig követhető felszíni képei. 5. A mindkét területet átszelő, az előzőknél valószínűleg fiatalabb, hosszú, kétféle irányítottsággal jelentkező, transzkurrens típusú vonalak közé az aláb- biakat sorolhatjuk: A Csórtól Zircig, a Várpalotától Tapolcafőig húzódó mar- káns, és a velük párhuzamosan futó, rövidebben követhető 105 — 285° irá- nvúakat. A 315 — 135°-os csapásirányú Várpalotától indul és az észak-bakonyi paleogén medencék peremét adja. Ezzel paralel húzható meg a Tapolca- iétól Balatonalmádiig folyamatosan követhető vonal. Ez utóbbit alighanem az azonos irányú Balatonszabaditól kezdődőhöz kapcsolhatjuk. 6. A Déli-Bakony morfotektonikai egysége a Sümeg — Szigligetet összekötő vonallal végződik. Típusa szerint ez horizontális elmozdulásé , kompressziós felület. 202 Földtani Közlöny 111. kötet., 2. füzet A felvétel peremére eső Keszthelyi-hegység néhány kijelölt, eltérő irányí- tottságé, rövid-egyenes vonalai a tapasztalt rétegtani elrendeződéssel egyező vetősíkokkal határolt kőzettömeget mutatnak. Balatontól délre, a somogyi és tolnai részen a pannon/pleisztocén „lépcsők” hosszan követhető párhuzamos lefutású vonalait említhetjük még meg (6. ábra). A kiértékelés során tudatosan ragaszkodtunk az általunk többé-kevésbé jól ismert hegységi területekhez, ahol a kijelölt vonalaknak mintegy ötödé „sze- mélyes ismerősünk”. Itt az egyeztetés lehetősége adott. Az összes fototekto- nikai vonal ellenőrzésében és főleg a mozgások időrendi bontásánál a részletes földtani felvételezést végző kollégáink segítségére számítunk. Munkánkat az így szerzett tapasztalatok után, a szerkezetileg kevésbé ismert medenceterületeken kívánjuk újabb felvételek felhasználásával folytatni. A továbbiakban ígéretes kutatási területnek tartjuk az űrfelvételek földtani, földfizikai ismeretekre alapozott szeizmotektonikai értékelését. Meggyőződésünk, hogy az űrfelvételek viszonylag kis és geológiailag régóta ismert, igen jó megkutatottságú szinten álló területen, mint Magyarország — az eddigi hazai véleményekkel szemben — nemcsak nagyvonalú tájékozó- dásra, hanem részletes összefüggésvizsgálatra és mennyiségi elemzésre is fel- használhatók. A különböző huilámtartományban készített felvételek mással nem helyettesíthető vizsgálati móddal egészítik ki korábbi interpretációs lehe- tőségeink sorát. Irodalom — References BALKAY, B. (1960): Probleme dér tektonischen Spannungsverteilung im Karpatenraum. Geol. Rdsch. 50., 396—403. Stuttgart Balogh K. (1965): Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához. L-34-III. Eger. — MÁFI, Buda- pest Balogh K. et al. (1966): Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához. M-34-XXXII. Salgótarján. MÁÉI, Budapest Carter, D. W. (1976): Structural geology and mineral resources inventory of the Andes Mountains, South America. U. S. Geol. Surv. Prof. P. 929. 92—98. E. 62—66. Washington Czakó T. (1976) Földtani interpretálási lehetőségek a magyarországi műhold (ÉRTS) felvételeken. A „Földfelszíni és meteorológiai megfigyelések a világűrből” c. tudományos ülésszak előadásaiból. MTESZ Központi Asztronauti- kai Szakosztály Kiadványa. 21 — 33. Budapest Czakó T. — Nagy B. (1976): Fototektonikai és ércföldtani adatok korrelációja a Börzsöny hegységben. M. A. F.-i évi jelentése az 1974 évről. 46—60. Budapest Foose, K. M. (1974): Structural lineaments and tectonics of the Mediterranean Basin. Int. Symp. Struct. Hyst. Medit. Basins, 22Í — 232. Paris Jámbor Á. et al. (1966): Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához. C-31-II. Budapest. MÁFI, Budapest Lorberer Á. et al. (1978): A Dunántúli Középhegység karsztvízszint térképe. VITUKI, Budapest Mahel, M. et al. (Ed.) (1974): Tectonics of the Carpat-Balkan Regions. Explanations to the Tectonic Map Regions and their Foreland. Bratislava. (Geol. Inst. Dionyz Stur.) MáSSON, .1. — Meroer, L.— BRON, J. H. (1975): Essai d’interpretation structurale de la „courbe d’Ispatra” (Turquie) d’apres l’examen des images MSS prises pár le satellite ERTS-1. Bull. Soc. Géol. Francé. 7. 17/(5., 1074 — 1081. Paris Oravecz J. (1978): Észak- Magyarország fototektonikai vázlata. Általános Földtani Szemle. 11. 35—46. Budapest Rádai ö. (1978): Légifotó-értelmezés a vízügyi gyakorlatban. Vízügyi Műszaki Gazdasági Tájékoztató. 106. 207—212. Budapest Rexjlk, K. (1977): Die tektonische Gefügeanalyse durch Fernerkundung, eine neue Untersuchungsmethode. Geol. Jb. Hessen. 105. 149 — 153. Wiesbaden Short, N. M. — Lowman, P. I). — Ereden, S. C. (1976): Mission to earth: Landsat views the world. NASA, Washington Stegena, L.— GÉCZY, B. — Horváth, F. (1975): Laté Cenozolc Evolution of the Pannonian Basin. Tectonophysics. 26., 71—90. Amsterdam Szádeczky-Kardoss, E. (1976): Plattentektonik im Pannonisch-Karpatischen Raum. Geol. Rdsch. 65., 143—161. Stuttgart Szentes F. (1968): Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához. L-34-1. Tatabánya. MÁFI, Budapest Szentes, F. et al. (1969): Explanation to the geological Map of Hungary. Scale 1 : 200 000. MÁFI. Budapest TRüNKó, L. (1977): Karpatbecken und Plattentektonik. N. Jb. Geol. Paliiont. Abh. 153/2. 218—252. 3 Abb. Stuttgart Vadász E. (1960): Magyarország földtana. 221. Budapest Wein, Gy. (1973): Zűr Kenntnis dér tektonischen Strukturen im L'ntergrund des Neogens von L'ngarn. Jb. Geol. B — A. 116. 85 — 101. Wien Zelknka, T. (1973): New data on the I)arnó magmatectonic zone. Acta Geol. Aead. Sci. Hung. 17. 1 — 3. 155 — 102. Budapest Zygojannis, N. (1970): Seismotektonische Lineationen im SatelUten-Aufnamen N-Griechen!ands. N. Jb. Geol. I’alüont. Mh. Stuttgart 203 0 r a v e c z: A Magyar- középhegy ne g fototektonikai vázlata Phototectonic chart of the Hungárián Highland Rangé Dr. .1 . Oravecz Since the Hungárián Highland Rangé has boen known, in termsof its geological consti- tution and the teotonic lines explored by direct methods, fór a long time now, the author has made an attempt to check the reliability of the information available, by developing the phototectonic interpretation of this relatively small aroa. All the strips of the two profiles surveyed under the NASA ERTS-1 project in 1973 or the black-and white magnifications made thereof have been used fór this work. On the magnification of the North Hungárián section at 1 : 200 000, both the fault lines have been identified and their statistical evaluation performed. Graphic processing of the frequency of directions plotted versus the corresponding lengths enablod the recognition of a transversal dissection normál to the mountain’s strike. Units bounded by transcurrent faults are as follow units: A. Vértes-Gerecse rangé B. Börzsöny — Dunazug — Pilis — Buda rangé C. The Cserhát’s triangle charactorized by andesite dykes D. The succession of surfaces running parallel to the Darno lineamont, dividing the Mátra intő a western and an eastern facies area E. Bükk Mts. The majority of the photolineations shown on the map belongs to the ,,short-straight (less than 12 km) category. In agreement with the generally accepted interpretation, these are, even in terms of our geological profiles, nonnal faults suggesting a dilatational tecto- genesis. The lines responsible fór the „transversal dissection” of the area are straight or nearly straight lines traceable fór great distances. Here already a remarkable horizontal compo- nent seems to have been involved in the motion of the rock masses. Transcurrent faults, compression structure can be warranted, even by minor tectonic forms, to have been for- rnod in two belts. The continuation of the zones delineated could nőt yet be registered owing to the lack of adjoining photographs. Fór this reason, the juxtaposed units could nőt be completely delimited and only their arrangement has been indicated. On the photographic coverage of the Transdanubian Highland Rangé (Transdanubian Central Mountains), adjoining the former, on account of magnification problems, only a qualitative interpretation could be afforded: 1. The fracture traceable fór a long distance along the morphological line of the Mór Graben can be regarded as a boundary surface between the northeastern part and the Bakony blocks of markedly different structure pattern. 2. The Bakony zone to the Southwest can be divided intő at least two morphotectonic areas separated by the reverse fault zone indicated by a line extending from Iszkaszent- györgy via Várpalota and curved toward the viliágé of Márkó. 3. The area to the north of this line, appears to represent an independent tectonic unit, as indicated by the types, orientations and density of the lines concemed. 4. The area to the south, comprising the Southern Bakony and the Balaton Highland, is „poorer” even in terms of the number of lines there. The presence of a transcurrent fault System well-known from the surface is readily indicated by the „short-curved” lines coinciding with the strike of the geological formations. Thissystem is the surface image, traceable as far as Badacsony, of the widely known „Liter reverse fault”, a system of planes slightly more open towards the west. 5. Both areas are intersected by transcurrent lines of dual orientations, seeminglv younger than the former and traceable over great distances: on the one hand there are the marked lines of 105° — 285° strike extending from Csór to Zirc and from Várpalota to Tapolcafő and the ones parallel to them, bút shorter; on the other hand, there are lines extending from Várpalota along the bordér of the paleogene basins of the northem Bakony and varying between 315° and 135° in orientation. Parallel to these are the lines that can be traced continuously from Tapolcafő as far as Balatonalmádi and linked up with the line issuing from the Southern shore of Laké Balaton (Balatonszabadi). 6. The morphotectonic unit of the Southern Bakony and the Balaton Highland is bounded by the line of the compression surface connecting Sümeg with Szigliget and suggesting a horizontal slip. 204 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet 7. The few short-straight lineations of different orientation identified within the Keszt- hely rangé show the presence of rock masses bounded by broken fault planes correspon- ding to the stratigrapbic arrangement observed. The author’s interpretation experiment with its series of photographic lines identified and declared to represent structure planes has yielded the following additional informa- tion: The number of the registered tectonic lines has increased, as compared to those iden- tified by classical geological surveying, considerably, by one order of magnitúdó over the area covered by volcanics and Pleistocene sediments. The continuous trend of the fracture lines in tensionaffected subareas (Gerecse — ^Vér- tes— Buda rangé), observable over very short stretches as they are along the margin of paleogene grabens between Mesozoic horst blocks, can be traced fór substantially greater distances. A uniformly „recent” tectonic deformation of somé subareas so far believed to repre- sent independent units could be identified (Börzsöny — Pilis — Dunazug — Buda rangé, etc.). Given the newly acquired experiences, the author wishes now to continue his work in basin areas that are much less known geologically, in order to delineate morphotectonic units already distinguished and to identify new ones. He is convinced that, in opposition to earlier opinions advocated by Hungárián scien- tists, satellite images can be used nőt only fór having a far-fetched orientation just in rough lines, bút they can serve as irreplaceable tools fór analyzing interrelations even quantitatively. Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1981) 111. 203 — 220 Az alunitosodás korviszonyainak K Ar vizsgálata Szovjet-Kárpátalján Rakovits Zoltán1, Balogh Kadosa2, Szaszin3 G. G. (7 ábrával, 3 táblázattal) Bevezetés A radiometrikus koradatok számának növekedése és pontosságának foko- zódása magmás események korának egyre pontosabb meghatározását teszi lehetővé. Kormeghatározásra az ép magmás kőzetek vagy ezek kőzetalkotó ásványai használatosak, a vizsgálatok célja legtöbb esetben a magmafejlődés és kőzetképződés koradatainak meghatározása (Pantó, G., 1971.). Nagy jelen- tőségűek azonban azok a kutatások is, amelyek célja nem az elsődleges mag- más tevékenység vizsgálata, hanem bizonyos genetikai problémák megvála- szolása az utólagos hatások kronológiai vizsgálata segítségével. Erre a célra az utóhatás folyamán argontartalmukat elvesztő, vagy akkor keletkező ásványok alkalmasak. Az ásványok egy része K/Ar kormeghatározásra alkalmatlan, mivel nem őrzi meg argontartalmát, így a radiometrikus módszerek alkalma- zási lehetősége annál szélesebb körű, minél szélesebb az e célra igazoltan fel- használható ásványok köre. Az utómagmás ércprovinciák összetett, „poli- aszcendens” fejlődésmenetét gyakran kísérik a termikus mobilizációval kép- ződő káliumásványok, amelyek közül az alunit esetenként hasznosítható tele- peket is alkot. Kárpátalján, a Tiszaháton, és a Beregszászi dombvidéken régen is haszno- sított és földtanilag sokoldalúan tanulmányozott jelentős méretű alunittele- pek ismeretesek (Aluniti Zakarpatja, 1971.; Lazarenko, E., et al., 1968.; Natjmenko, V. V., 1974.; Problemi geologii, 1966.). A bégányi előforduláson Szaszin (1966, 1972) igazolta az alunitok vertikális hipogén zonációját, mely lehetőséget nyújt a izokron fáciesek meghatározására. Az elsődleges vulkano- gén üledékek és a másodlagos metaszomatikus telepek elkülönítésének a gya- korlati kutatásokban is fontos szerepe lehet. Ezért kísérletet tettünk a tér- ségben fellelhető különböző genetikai és kristály morfológiai kifejlődésű alu- nitok K/'Ar korának meghatározására. Különösen a kainozoós alunitok K/Ar kormeghatározása oldható meg kísérletileg viszonylag nehezebben, továbbá az alunitok kronológiai alkalmazásával alig néhány közlemény foglalkozik, ezért célunk is összetett volt. Szükségessé vált néhány speciális módszer- tani probléma megoldása és az alunitok K/Ar kormegliatározásravaló al- kalmasságának vizsgálata is. A későbbiek során, az adatok számának növe- kedésével a petrometallogéniai folyamatok kronológiai tisztázását reméljük. A különböző szerkezeti egységekhez kötött ércesedések időrendi meghatáro- 1 Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest. * Magyar Tudományos Akadémia Atommag Kutató Int. Debrecen. * Beregovo. 206 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet zása a gyakorlati kutatásokban is fontos szerepet kaphat. A sokrétű genetikai kifejlődésű magmás, üledékes, metamorf alunitokat ismert összefüggésük érces és nem érces telepekkel hasznos vizsgálati objektummá teheti az ércképződési és kőzetátalakulási folyamatok sorrendjének, időbeli kifejlődésének meghatá- rozásában is. Mindezek a reálisabb, természetes genetikai kapcsolatokat fel- táró földtani modellek kialakítását célozzák (Pantó G. 1971). A K/Ar módszer alkalmazása ércesedési és ásvány képződési folyamatok vizsgálatára Kőzetek és ásványok K/Ar kora a radiogén 40 Ar tartalom és a káliumtarta- lom meghatározása útján adható meg. Ha a kőzet vagy ásvány képződésének időtartama a földtani korhoz képest rövid volt, ha képződésekor nem zárt magába radiogén argont, továbbá ha képződése óta argonra és káliumra nézve zárt rendszert alkotott, akkor a K/Ar kor megyegyezik a kőzet vagy ásvány képződése óta eltelt idővel, azaz földtani kornak tekinthető. A K/Ar módszer alkalmazása kísérleti szempontból a kőzetek és ásványok radiogén 4oAr és káliumtartalmának meghatározását, földtani szempontból annak beható vizsgálatát jelenti, hogy az előbb felsorolt feltételek teljesültek-e az adott minták esetén, vagyis a meghatározott K/Ar analitikai korok tartal- maznak-e értékes földtani információt, és ha igen, milyen esemény korát tük- rözik. Minthogy az argon illékony nemesgáz, a kálium pedig a legmobilisabb ele- mek egyike, az előző bekezdésben felsorolt feltételek teljesülése távolról sem tekinthető általánosnak. Viszonylag enyhe hőmérsékleti, tektonikai, geokémiai vagy egyéb hatások az argon eltávozására vezethetnek, s ebben az esetben a kőzetminta K/Ar kora földtani koránál fiatalabb lesz. Az argon és kálium mobilitása tehát csökkenti a módszer alkalmazhatóságát a földtani képződ- mények kialakulási korának vizsgálatára, ugyanakkor viszont különösen érzé- kennyé teszi olyan hatások idejének meghatározására, amelyek között egyes ércesedési folyamatok jelentős szerepet játszanak. A K/Ar módszer egyik első alkalmazását ércesedéssel kapcsolatos ásvány- képződés korának megállapítására Bassett és munkatársainak munkája je- lentette 1963-ban. Az Utah állambeli Marysvale területet vizsgálták, ahol az ércesedés oligocénnél fiatalabb és pleisztocénnél idősebb vulkáni és intruzív kőzeteket érintett, a magmás tevékenység és az ércesedés jelentős időkülönb- séggel zajlott le. Az uraninit U-Pb módszerrel meghatározott kora (13,0 mill. év) jól egyezett a szericiten mért K/Ar korral (13,5 mill. év), ezt a közös kort a szerzők az ércesedés korának tekintették. A vulkáni üvegen mért K/Ar korok a 13,7 — 22,0 mill. év kortartományba estek, ez a szórás az üveg gyenge argonmegtartó képessége és a nyilvánvaló utóhatás miatt természetes, figye- lemre méltó viszont, hogy a minimális kor jól közelítette az ércesedés korát. A biotitok kora 19,1—26,0 mill. év volt, ez az ásvány tehát az ércesedés során legfeljebb részben vesztette el argontartalmát. Következtetésként megálla- pítható, hogy a szeriéit K/Ar kora és a vulkáni üveg minimális K/Ar kora jól közelítette az ércesedés korát, ezzel szemben a biotit argontartalma az érce- sedés során nem távozott el teljesen. /í a k o v i t 8 et al. : Az alunitosodás korviszonyainak K/A r vizsgálata 207 A z első próbálkozások óta eltelt idő alatt a K/Ar módszer az ércesedés, illetve ásványképződés idejének elég gyakran alkalmazott vizsgálati módszerévé vált. Az ezirányú vizsgálatok általános gondolatmenetét, gyakorlati megvalósítását és várható eredményeit néhány újabb dolgozat kapcsán szeretnénk áttekin- teni. C. J. N. Fletcher a Koreai Köztársaságban az Ilkway bánya ércesedését vizsgálta (1977). Az amfibolok K/Ar kora 81 ± !i mill. év, a szericité és biotitó 69 ± 3 ill. 60 ± 2 mill. év volt. Az értelmezés szerint az amfibol kora az intrúzió korára, a szoricité a hidro- termális elváltozás korára jellemző, s a hidrotermális működés során a biotit is elvesztette argontartalmát. M. L. Silberjian és D. C. Noble (1977) a középső perui Cerro dél Pasco bányaterüle- ten vizsgálták a magmás működés és ércesedés korviszonyait. Az ércesedésnél idősebb vulkáni kőzetekből és az ércosedésncl fiatalabb telérekből kiválasztott biotit, plagioklász és szanidin K/Ar korát határozták meg. A koradatok szórása nem volt nagyobb az anali- tikai hibából következő értéknél, így a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a vulkáni működés és ércesedés 1—1.5 mill. évnél rövidebb, K/Ar módszerrel ki nem mutat- ható idő alatt zajlott le. C. S. Bromfield és munkatársai (1977) az Utali állambeli Park City bányaterület ércesedett — intruzív és extruzív kőzeteit vizsgálták. A magmás működés korát biotit és amfibol, az ércesedését hidrotermális csillámok — szeriéit, muszkovit, flogopit és biotit — K/Ar korának meghatározásával állapították meg. Méréseik szerint a hidrotermális ásvá- nyok kora nem különbözik a befogadó kőzetekétől, a magmás működés és hidrotermális ásványképződés kora egyaránt 33 -36 mill. évre tehető. Az ezirányú K/Ar módszeres vizsgálatok és az eredmények értelmezése során elkövet- hető hibalehetőségekre A. H. Hauiday (1977) hívta fel a figyelmet. Különös óvatosság- gal kell kezelni az alacsony hőmérsékletű káliföldpátok koradatait, mivel könnyen argont veszítenek, hidrotermális csillámok esetében pedig későbbi hidrotermális hatások lehető- j' gégére kell figyelemmel lenni. Fiatalabb vulkáni működés a vulkáni tömegektől nagyobb távolságra is különböző mértékű elváltozásokat okozhat, ezért javasolja, hogy a minták nagyobb területről kerüljenek begyűjtésre. Mindezek alapján látható, hogy ásványosodási és ércesedési folyamatok korviszonyainak tisztázásához K/Ar módszeres vizsgálatokkal több módon is hozzá lehet járulni. 1. Vizsgálhatók az ércesedésnél idősebb, illetve fiatalabb el nem változott kőzetek, illetve ásványaik. 2. Asvánvosodás során az idősebb ásványok egy része argontartalmát el- vesztheti, ezek K/Ar kora az ásványképződés korát adhatja meg. 3. Az ásványosodás során keletkező, argont jól megőrző és utólag el nem változott ásványok K/Ar kora megegyezik az ásványosodás korával. Azt, hogy ezen megközelítési lehetőségek közül melyek alkalmazhatók, a vizsgált terület földtani viszonyai határozzák meg. A legközvetlenebb adato- kat a 3. út szolgáltatja. Mint minden K/Ar módszeres vizsgálatnál, az értelme- zés egyértelműbbé tétele érdekében, ebben az esetben is célszerű a meghatáro- zásokat több ásványra is kiterjeszteni. Ebből a szempontból jelentős a legkü- lönbözőbb ásványok K/Ar kormeghatározásra való alkalmasságának ismerete. Az alunit vizsgálatát azért tartjuk különösen fontosnak, mert sok érces terü- leten ez az egyetlen megfelelően nagy káliumtartalmú ásvány, melynek kora a metallogenezis idejére közvetlen adatot szolgáltathat. Alunitok K/Ar korát először Sanyin és munkatársai határozták meg (1968), mezozóos, tehát viszonylag nagy argontartalmú mintákat vizsgáltak. Har- madkori alunitok kormeghatározásáról Silbebman és Ashley (1970), Mehnert és munkatársai (1973) és Ashley és Silberman (1976) számoltak be. Tapasz- 208 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet talataik egyértelműen kedvezőek, ezért a Kárpát-medence alunitelőfordulásai- nak K/Ar módszeres vizsgálatától az érckutatás számára értékes eredmények várhatók. A vizsgált terület földtani felépítése A tanulmányozott lelőhelyek a Belső Kárpáti elősüllyedék és a Magyar Alföld határán, ÉNy — DK-i irányú horsztantiklinálisra települt neogén kori szigetvulkánokon találhatók. A terület része annak a gazdag érces övezetnek, ami a Zemplén-ciblesi transzkrusztális törés (lineamens) mentén alakult ki (Pantó G., 1971.; Sza- szin G. G., 1965.). A neogén vulkánosság aljzatát a térségben jura kori (sze- gényes Belemnites lelet alapján) szpillit diabáz összlet alkotja. A Beregszászi halomvidék területén a 8. sz. fúrásban a derekaszegi kőfejtőnél a felszín alatt 713 m mélységben, míg a Bégányi hegy K-i oldalán a 405. sz. fúrásban 1057 m mélységben tárták fel a mezozóos aljzatot. A geoszinklinális képződmények TÁPPÁ! 7 gAó] io E3 « o □ 0 5 bi, Meprenbi m c npocnoflMH öypbix yrnefi, 3. AHAC3HTbi, aHAe3HT0-6a3anbT, 4. CpeAHecapMaT- ckhB noA’bflpyc: rjiHHbi, aneBO/iHTbt, necuaHHKH, Ty(Jxj)HTbi, nunaHMTOBbie Ty(j)bi c nnH3aMn őypux yrneíl, Hn>KHCcapMaTCKHfi noAtnpyc (?) (no pncymApyCe, 9. AprHAAHTbl C npOCUOHMH neCMaHHKOB H •ry(Jx])HTOB, 10. Toptohckhc AHnapMTOBbie Ty(])bi, II. Hh»«aHKa /í a k o v i t a et al. : Az alunitoaodáa korviazonyainak K/Ar vizsgálata 209 radiometrikus kora fillitesedésük és posztepidiagenetikus elváltozásuk miatt nem volt meghatározható. Feltehetően a metamorfózis vagy az utólagos fel- melegedés következtében létrejött radiogén Ar veszteséget jelzik a felsőkréta kori adatok (Szpitkovszkaja, Sz. M., Szaszin, G. G., 1974.). E szerkezeti emeletben karbonátos szulfideres ércesedés jelentkezik, mely a nagyszámú kutató fúrás, továbbá C és 8 izotópanalízisek ismeretében (Problemü geol . . . 1966) a területtel foglalkozó kutatók véleménye szerint nem különíthető el a felette települő neogén szerkezeti emeletben észlelhető hidrotermális érce- sedéstől. Az egységes mezozóos aljzatra geomorfológiailag is jól elkülönülő két miocén vulkáni összlet települ. A K-i területrészen emelkedik a Beregszászi halom- vidék riolit vulkánossága, a Ny-i, ÉNy-i területen az összetettebb riolit és intermedier vulkánossággal jellemzett Tiszahát ,amit a felszínen a negyedkori ,, takaró” alól előbukó Kaszonyi, Zápszonyi, Bégányi, Dédai, és rJ'arpai hegyek jeleznek. A beregszászi halomvidéket arany-polimetallikus ércesedés jellemzi. Az alap- hegység fölött 3 riolittufa szint van, melyeket két üledékes kőzetekből álló réteg különít el. A tufaszintek vastagsága néhány métertől néhányszáz méterig változik. Az első szintek összesültebb, gyakran tufaláva megjelenésűek, amik közé a K-i oldalon néhány helyen idősebb andezit, andezittufa települ. A kö- zépső szint átmeneti jellegű, melyben az aljzat által preformált diszlokált törésekben a hidrotermális telérek ki vastagodnak. A felső tufa gyengén össze- 2. ábra. A beregszászi terület tortonai vulkanogén ritmikus üledék fúrómag mintája polimetallikus (Pb, Zn) érccel (944. sz fúrás, 486 m) Puc. 2. TopTOHCKHe ByjiKaHoreHHO-ocaaouHbie nopoabi c phtmhmcckoíí CTpyKTypeft h nonHMeTan/iHuecKOft npcuKHJiKoíí ;(ckb. 944 rnyüKHa 486 m.) 210 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet sült, gyakran üledékes struktúrájú rétegezést mutat, amit kovás alunit cemen- tál. Az üregekben fennőtt wollnin típusú barit is gyakori. A rétegösszlet leg- felső szintje kovás limnok varéit kifej lődésű. Az alsó üledékes szintet analógiák alapján alsótorton (alsóbádeni) korinak vélik. Sötétszürke, tufa-tufit sávokkal váltakozó agyagos-homokos szövetű vulkanogén-üledékes kőzet, melyben gyakran megfigyelhetők üledékes, eres szulfid ércek (galenit, szfalerit, pirít stb.). A felső üledékes összlet márgás homokos világosszürke színű alsószarmata kori képződmény. A karbonátos cementációjú konkréciók száradási repedéseit gyakran kaleitos szulfidérc tölti ki. 3. ábra. A beregszászi terület alsószarmata korú üledék konkréciója, amiben a száradási repedést kaiéit és polimetal- érc tölti ki Puc. 3. Hh>khhs capMaTCKan KOHKpeuHn c KamjHTOM h noJiHMeTannoM b EeperoBCKOM paficme A halomvidék központi részén (Pelikán hegy) és a Ny-i szegélyén (Arany- hegy, Sárok, Ardó hegyek) plagioklász-riolitok törik át a pii'oklasztikumokkal és üledékekkel váltakozó sorozatot. Az extruzív és effúzív kőzetek központi része és szegélye perlitesedett. A Tiszahát a Magyar Alföld ÉK-i szegélyén mélyebbre zökkent „rögbol- tozaton” alakult ki. A boltozat központi részén foglal helyet a bégányi lelőhely barit-polimetallikus ércesedése. Felépítése nagyvonalakban hasonló a bereg- szászi területéhez. A mezozóos aljzatra néhány méteres alapkonglomerátum után erősen összesűlt ignimbrites tufa települ, amit kőzettani analógiák alap- ján a novoszelicei szintnek megfelelő helvét korinak vélnek. Ezt követi az ún. alsó üledékes összlet vulkanogén üledékes rétege. A felső szintet alkotó dorobratovi (torton-alsószarmatának megfelelő) összletet 2 3 üledékes szint- tel tagolt riolit, riodacit összetételű ártufa alkotja, ami a felső szintekben át- halmozódott, változatos szövetű hullott tufába megy át. E felső szintben mono- kvarcitot, kovás tufa és alunitos xenotufa fáciest találunk a lelőhelyen. E kép- ződmény a Dédai hegy feltárásában is ismert. A Kaszonyi és Zápszonyi he- gyeken ezt az összletet a beregszászihoz hasonló plagioklász-riolit habláva extrúziók törik át. A bégányi területen a 261. sz. fúrásban propilites karbo- Kakovits ct cd.: Az alunitosodás korviszonyainak K/Ar vizsgálata 211 andezit dájk ismeretes, ami az alunitos fáciesű felső piroklasztikum szintbe hatol (7. ábra). A Tiszahát D-i szegélyében a Tarpai hegy piroxéndacit kőzeté- nek földtani települése nem ismert (Kulcsár L. 1968). A korábbi K/Ar vizs- gálatok alapján (Balogh K., Rakovits, Z., 1974.) azonos korúnak mutatko- zott a térségben ismertetett lávakőzetekkel. A kárpátaljai alunitos ércesedés vázlatos jellemzése A területen az alunitok három fő genetikai típusát különíthetjük el: 1. Kovás, agyagásványos, alunitos vulkanoszediment üldékes telepek. 4. ábra. Vulkánodén kémiai üledék, finoman rétegzett ritmitben alunit- és mikrokvarck' válás váltakozik (a beregszászi Nagyhegy DK-i oldaláról) Puc. 4. ByjiKaHoreuHbie XHMHMecKHe ocaaouHbie noponw, c tohkoc/ioHctoü CTpyKTypeüMHKpoajinOTbioMop(|iHoro anyHHTa h MHKpoKBapua 2. Kovás, alunitos riolittufa telepek, amik a középső riolittufa autometa- szomatikus fácieseit képviselik. 3. Másodlagos telepek és telérek, amik a hidrotermális metaszomatozis mo- bilizációjával képződtek. A technológiai vizsgálatok során mintegy 70 fajta ásványt különítettek el a különböző alunitos kőzetekből. Mind a beregszászi, mind a bégányi előfordulás területén szorosan meghatá- rozott összefüggést mutattak ki a baritos-polimetallikus ércesedéssel, ami lehe- tőséget biztosít fedett telepek feltárására (Szaszin G. G., 1972). A polimetal- likus telérek a savanyú piroklasztikumot szolgáltató vulkáni tevékenységet követő időszakban alakultak ki. Az utómagmás ércesedések összetett folyamatait számtalan tanulmány ele- mezte. Az Í971-ben megjelent összefoglaló munka (Aluniti Zakarpatjá) a hidrotermális elváltozások vertikális zonációját az alábbiak szerint jellemzi alulról felfelé: propilitesedett, adulárosodott, agyagás ványosodott és másod- lagos kvarcitok fáciese. Volosztnüh, G. T. 1972-ben az agyagásvány zonációt a következő ásványfáciesekkel jellemezte: montmorillonit — » kaolinit -f- kló- 212 Földtani Közlöny 111. kötet , 2. füzet 5. ábra. Alunitos riolittufa wolnynnal (a beregszászi malomkő bányából) Puc. 5. AjiyHHTOBbift unnapnTOBb!M Ty(j) c SapnTaM (t. h. bojihhhom) b napbepe «MajioMKé» B. EeperoBCKOit ropw 6. ábra. Idlomorf szemcsés, teléres alunit Bene környékéről Puc. 6. AnyHHT hs Kpyrmott MOHOMHHepajibnoB >Knnw bGjih3h c. ^oCpocenbe Rakovits et ni.: Az alunitosodás korviszonyainak K/Ar vizsgálata 213 7. ábra. A Bégány-hegy vázlatos földtani szelvénye. Jelmagyarázat: 1. Negyedkori képződmények, 2. Alunltos fáciesnek megfelelő kovás rlolittufa, felső szint, 3. Felső riolittufa agglomerátos xenotufa fácles, 4. Vulkanoszediment összlet, a felső része homokos agyag, az alsó része pélltes riolittufával tagolt, középső szint, 5. Középső riolittufa szint, uralkodóan ártufa kifejlődéssel, 6. Propillites karboandezit dajk, 7. Barit-polimetallikus érctelérek, 8. K/Ar analízis mintavételi helyei Puc 7. reonorHuecKHtt pa3pe3 BeraHbCKoro MecTopo>KneHHH. T h c c u: 1. MeTBepTHWHbie o6pa30BaHHn, 2. JlHnapHTOBbifl TycJ) BepxHero ropH30HTa, npeHMyuiecTBeHHO anyHHTOBbie 4>aqHH, 3. ArnoMepaTOBbie nuna- pHTOBbie KceHOTy(})bi BepxHero ropH30HTa, 4. BymoHoreHHO-ocanouHoe o6pa30BaHHe BepxHero ropH30HTa c necuaHO-rjiHHHCTbiMH noponaMH b hh3koü naune c ne/urroBbiMH /innapHTOBbiMH Ty(J)aMH, CpenHefl ropnaoHT, 5. CpenHbie nwnapHTOBbie Ty<})bi xapaKTepHOfl ocoöeHHOCTbio nHpoKjiacTHuecKHX noTOKOB, 6. gaftKH nponunn- TH3HpoBaHHbix Kap6oaHhe3HTOB, 7. BapHTO-nonHMeTajinHuecKoe >KHJibHoe opyneHeHHe, 8. Ö6pa3qbi K/Ar0 aHanM30B rit — ► klorit + hidrocsillám — ► polimetallikus érc + hidroc.sillám + klorit — kaolin + hidrocsillám — kaolin + klorit — ► montmorillonit -*■ kvarc -f- kao- lin — ► kvarc -f- alunit -*• kvarc. Mindezek figyelembevétele és a szelvények részletesebb, beható tanulmányozása meggyőz arról, hogy a barit polimetalli- kus hidrotermális ércesedésével összefüggő metaszomatikus hatás képes volt az alunit mobilizálására is. Ezt igazolják a telérásványokon mért különböző hőmérsékleti adatok. A „Metaszomatózis és ércképződés” konferencián Sza- sztn G. G. bebizonyította (1966), hogy a baritos zóna közelében a terület min- den előfordulásánál kialakul egy dealunititizált öv. A barit feltehetően 200 °C-os kloridos oldatából S04-, K + , Al3+, H+ és OH- ionok felvételével inten- zív baritkiválás következik be. A barittal egyidőben a kvarc is kiválik. A ki nem oldódó alunit fészkekben, kis csomókban marad vissza az alunitos tufák- ban. Az oldatba jutott alunit távolabbi repedésekben monomineralikus felár- ként, vagy bekéregzésként válik ki. Az idősebb törtön kori képződményekben kivált üledékes alunit az intenzív ignimbrit vulkánosságot követő kevesebb piroklasztikumot szolgáltató ,,nyu galmi szakaszban” képződött. A vulkanoszediment kőzetek kemogén kép- ződményei — szulfid ércek (galenit, szfalerit), agyagásványok, alunit és k var- éit — intenzív gazohidrotermális tevékenységet igazolnak. A feküben települő alsó riolittufák bontatlan megjelenéséből arra követkéz tethetünk, hogy a gazohidrotermális anyag szolgáltatás a kráterből szárma- zott, amit az időnként jelentkező vékony szórt tufaközbetelepülések is jelez- nek. A kőzetek finoman rétegzett párhuzamos struktúrája áramlás mentes 2 Földtani Közlöny 214 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet vízi környezetben való képződést igazol. Feltehetően lagúnaképződmények. A vulkanogén üledékekhez kötött telepek autochton intrabazinális képződmé- nyek (Raeovits Z. 1973). Kísérleti módszer A K/Ar kormeghatározások az MTA Atommagkutató Intézetében, Debre- cenben történtek. A káliumtartalom meghatározását lángfotométerrel, lítium belső standard és nátrium puffer alkalmazásával végeztük. Az argontartalom meghatározására saját készítésű argonkivonó és gáztisztító berendezést (Ba- logh, K., Mórié, Gy., 1979.) és ugyancsak saját készítésű tömegspektromé- tert használtunk (Balogh, K., Mórié, Gy., 1978.). A mintát nagyfrekvenciás indukciós hevítéssel gázosítottuk ki, a 38Ar nyom jelzőt gázpipettából adtuk a felszabaduló gázokhoz. Hitelesítésre az Ázsia 1/65 Alunitos kőzetminták K/Ar kora Pe3yjibTa-rbi B03pacTa anyHHTOBOfí MHHepann3aunn KanHit-arpoHOBbiM MeTOflOM I. táblázat — TaőjiHita 1. Sor- szám Lelőhely Kőzet, minta jellemzése Földtani kor K ®ály% “Axrad “Artot K/Ar kor millió év i. Kovászno és Bene között Monomineralikus, nagykris- tályos alunittelér Dorobratovi 6,48 0,17 0,57 12,8 ± 1,5 12,3 + 0,6 12,2 ± 0,7 2. Dédai hegy, kőfejtő Monomineralikus, mikro- kristályos alunittelér Dobratovi 5,96 0,14 13,7 + 1,9 3. Bégányi hegy, Ny-i oldal kőfejtője, breccsás telérki- búvás „Május-1” telérzóna baritos horizont, alunitos, kovás, agyagos baritos telérkitöl- tés Dorobratovi 4,06 0,13 14,7 ± 2,2 Beregszászi halom- vidék, Tiszahát Alunitos hidrotermális telérek K/Ar kor középértéke 12,65 ± 0,56 4. Beregszászi Nagy hegy, malomkő bánya Alunitos, baritos, kovás, üreges riolittufa Dorobratovi 4,01 0,22 13,3 ± 1,4 6. Beregszászi Nagy hegy Szarvas bánya Malomkő riolittufa jól kris- tályosodott (romboéderes) rózsaszínű alunittal Dorobratovi 3,61 0,32 12,5 ± 1,0 Beregszászi malom- bányák Malomkő riolittufa alunittal K/Ar kor középértéke 12,79 ± 0,81 6. Derekaszegtől 1 km-re Ny-ra, alunit és kaolin kőfejtő Finoman rétegezett üledékes mikrokristályos alunit kovás sávokkal Dorobratovi 2,16 0,10 0,31 15,8 ± 3,4 15,3 + 1,3 15,2 ± 1,4 7. Derekaszegi kői bánya Üledékes alunit fennőtt kristályokkal Dorobratovi 4,28 0,23 14,6 ± 1,4 8. Derekaszegi kő- bánya Alunitos riolittufa kevéssé kovás (üledékes struktóra) Dorobratovi 2,20 0,23 15,9 ± 1,8 Beregszászi tömeges al unitok Üledékes alunitok K/Ar kor középértéke 15,21 ± 0,84 áe= 0,584 • 10-10 év-'; 3s = 4,72 • 10-10 év-'; *»K/K - 1,19 • 10-* mol/mol; hiba: 1 TiO* A1203 Fe'O3 FeO MnO MgO i. Plagioklász porfirit, Bégányi hg., 405. sz. fúrás, 1298,8 m 60,02 0,58 18,10 1,06 3,59 0,16 1,81 2. Plagiodiabáz porfirit, Bégányi hg., 405. sz. fúrás 42,64 0,62 16,31 3,11 3,75 0,24 1,85 3. Diabáz zárvány Tarpa, Kőfejtő 54,33 1,04 15,09 6,62 2,30 0,09 3,58 4. Üde, nem bontott piroxéndacit Tarpa, kőfejtő 67,88 0,50 15,06 2,77 1,26 0,04 0,85 5. Plagioklász riolit habláva, Barabás kőfejtő 72,24 0,22 13,58 2,11 0,25 0,02 0,29 6. Előlit, Szferolitos Muzsaj, Templom hg. 70,88 0,25 15,25 0,73 0,56 — 0,60 7. Vitrofiros riolit, folyásos szövetű Ardó kőfejtő 74,34 0,08 13,98 1,56 0,26 0,02 0,39 8. Fehér, porcelánszínü riolit, Arany hegy 74,58 0,19 13,02 0,43 0,80 0,02 0,19 9. Perli tesedett folyásos riolit, Pelikán hegy- kőfejtő 73,82 0,22 12,82 0,93 0,32 0,06 0,00 10. Perlitesedett plagioklász riolit folyásos szöv. Barabás, Kerek-domb 70,94 0,21 13,93 0,87 1,31 0,03 0,20 11. Propilitos karbonandezit dájk Nagybégány 261. sz. fúrás 48,37 1,02 19,55 2,73 5,00 0,24 2,30 12. Alunitos riolit vulkanoszediment kőzet, Derekaszeg 69,90 0,36 10,80 0,88 0,05 n7 0,28 13. Alunitos riolit, vulkanoszediment kőzet Benétől É-ra 59,70 0,06 16,64 3,75 0,18 0,01 0,23 14. Alunitos riolit, vulkanoszediment kőzet Bégánytól Ny-ra 54,96 0,09 15,65 1,58 0,12 ny 0,28 15. Alunitos riolit vulkanoszediment kőzet, Muzsalytól É-ra 27,70 0,08 27,10 1,35 0,35 ny 0,24 16. Alunitos vulkanoszediment üledék, Beregszász Nagy hegy DNy-i oldalán 5,34 0,21 36,01 1,11 ny 0,30 Mérési eredmények és földtani értelmezésük A Kárpátaljai alunitok és ércesedés genetikájával foglalkozó gazdag szak- irodalom megbízható hátterül szolgál mérési eredményeink kiértékelésére, egy rövid dolgozat keretében azonban mérési eredményeink csak az azokkal leg- szorosabb összefüggésbe levő földtani és ércgenetikai megállapításokkal van módunkban egybevetni. Alunitokon végzett K/Ar kormeghatározásaink eredményeit az I. táblázat, Beregszász és Tiszahát néhány vulkanitjának K/Ar korát a II. táblázat, a területről származó kőzetek szilikát-kémiai analízisének eredményeit a III. táblázat tartalmazza. A vulkanoszediment fáciesben képződött idős telepek (I. táblázat 6—8. minta) K/Ar korának súlyozott középértéke 15,21 d: 0,84 mill. év, az auto- metaszomatikus (4 — 5. minta) és hidrotermális metaszomatikus (1 — 2. minta) telepek átlagos kora 12,79 i 0.81 illetve 12,65 ± 0.56 mill. év. A radiometri- l us — elsősorban K/Ar — koradatok alapján a Középső Paratethysre fel- állított időskála szerint (Vass, D., 1978.) az alsó- és középsőbádeni (tortonai) határ 15,0 i 0,5 mill. év, a középső- és alsószarmata pedig kb. 12,5 mill. év. Ezek szerint az idősebb, vulkanoszediment telepek kora az alsó- és középső- 11 ak o v i t s et al.: Az alunitosodás korviszonyainak K/Ar vizsgálata 217 Pe3VJibTaTbi XHMHMecKoro anajiH3a b noponax aJiyHHTOBwx MecToponcaeHMÍl III. táblázat - Taffsuya III. CaO Na'O K'O H>0 P.p.p. CO* Suulfld P»0» Ö80Z. Az elemzéseket készítő labor, és analitikusok 3,40 7,52 0,18 0,22 1,66 1,75 — 100,19 Univ. Lvov, 1974. 12,00 0,86 2,60 0,17 4,38 9,62 2,18 0,115 100,29 Univ. Lvov, 1974. 4,28 1,92 0,88 3,45 6,18 0,00 — 0,14 100,50 KLTE Debrecen Bartha 1. 1976 3,77 3,54 2,50 1,37 0,48 — — 0,11 100,07 KLTE Debrecen Bartha L 1976. 2,23 3,66 3,14 1,36 0,47 — — 0,04 99,61 KLTE Debrecen Bartha 1. 1976. 1,70 2,73 1,97 3,76 0,28 SO, 0,25 — 99,92 AN USZSZR, Lvov, Ovik. Sz., 1949 1,10 4,56 3,61 0,24 0,78 ny 100,97 AN USZSZR, Lvov, Ovik. Sz., 1949 1,27 3,34 3,36 1,26 0,75 SO, 0,07 0,03 99,71 AN USZSZR, Lvov, Ovik. Sz., 1949. 1,17 2,26 4,08 4,76 SO, 0,20 0,00 100,64 ZSUKOV, A. V., 1960. 2,10 3,56 3,18 3,10 0,28 0,02 99,73 KLTE Debrecen, Bartha, 1. 1976. 6,47 1,80 3,70 0,30 4,07 4,01 0,20 99,66 MÁFI, Budapest, EMSZT, IC. 1978. 0,72 0,60 2,31 0,38 2,20 SO, 11,23 AN USZSZR, Lvov, Ovik, Sz., 1949. 0,28 0,68 2,64 0,67 6,29 SO, 9,45 — 100,58 AN USZSZR, Lvov, Ovik, Sz., 1949. 1,00 1,15 2,95 2,86 6,08 SO, 13,38 0,04 100,13 AN USZSZR, Lvov, Ovik, Sz., 1949. 0,0 0,24 6,88 0,10 8,70 SO, 28,15 AN USZSZR, Lvov, Ovik, Sz., 1949. 1,22 8,34 0,14 12,87 SO, 33,92 0,32 100,38 AN USZSZR, Lvov, Ovik, Sz., 1949. törtön határára tehető, az ezektől K/Ar kor alapján jól elkülönülő metaszo- matikus telepek legvalószínűbb kora alsószarmata. Az autometaszomatikus és hidrotermális metaszomatikus telepek korát nem tudtuk elkülöníteni. Ennek két oka lehet. 1. A két egymást követő fázis tényleges kora közelebb esik mint a K/Ar módszerrel megállapítható korkülönbség. 2. Az idősebb fázist képviselő autometaszomatikus minták radiogén argon- tartalma a hidrotermális metaszomatózis idején eltávozott, így K/Ar koruk nem elsődleges kialakulásuk idejét adja. Az azonos genetikai típusok együteműsége tektonikai meghatározottságot jelez (G. G. Szaszin 1965). Egy-egy ütem idejének pontosabb meghatározása és időtartamának megbecslése nagyobb számú minta vizsgálatával kísérelhető meg, bár kb. 0,5 mill. évnél kisebb korkülönbség méréstechnikai és földtani okok miatt valószínűleg nem mutatható ki. A plagioklász-riolitok, a perlitesedés, a bégányi propilites andezit dájk és a tarpai piroxéndacit egyértelműen fiatalabb a vizsgált alunitoknál és az ércese- désnél. Korábbi feltételezésektől eltérően (Naszedkin, V. V., 1963.) azokkal kapcsolatba nem hozhatók. Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet 218 Következtetések 1. A különböző genetikájú alunitok K/Ar kora nem fiatalabb a rétegtani helyzetükből következő értéknél, radiogén argontartalmuk elvesztése nem jel- lemző rájuk, K/Ar kormeghatározásra alkalmas ásványnak tekinthetők. Az argontartalmuk meghatározása során jelentkező néhány kísérleti nehézséget az általunk kidolgozott módszerrel nagymértékben sikerült csökkenteni. 2. Az alunitok sokféle genetikai típusa lehetővé teheti az egyes érctelepek, alunit előfordulások kronológiai vizsgálatát, petrometallogeniai összefüggé- seinek felismerését. ^ 3. Az alunit gyakori ásványa a vulkanoszediment kőzetek meghatározott fáciesének, K/Ar kormeghatározása ezért e képződmények kialakulási korának megállapítására is szolgálhat. 4. A mérési eredmények alapján a Tiszahát (Bégány, Déda) és a Bereg- szászi halomvidék alunitos mintáit a földtani kifejlődéssel párhuzamba állít- hatóan korban két jól elkülönült csoportra oszthattuk. a ) Az idős vulkanoszediment üledékes telepek 15,21 d: 0,84 mill. évesek- nek adódtak. Az igen jó egyezést mutató adatok gyors üledékképződésről és azonos epi-diagenetikus körülményekről tanúskodnak. A meghatározott kor- adatot minimális értéknek tartjuk, mivel későbbi folyamatok hatására bekö- vetkezett minimális argonveszteség lehetősége nem zárható ki. b) A hidrotermális metaszomatikus és az automagmás metaszomatikus telepeket elkülöníteni nem tudtuk, aminek oka lehet a tényleges koruk közel- sége, vagy a vizsgált mintákat érintő azonos genetikai hatás következtében az autoszomatikus képződmények megfiatalodott kora. A hidrotermális meta- szomatikus telepek 12,65 -j- 0,56 mill. év korát reálisnak, míg az autometa- szomatikus tufás alunitok K/Ar korát (12,89 d= 0,81 mill. év) minimális kor- nak tekintjük. c) A beregszászi és a tiszaháti előfordulások azonos genetikai típusba tar- tozó alunit telepei egyidejűeknek mutatkoznak. 5. A térségben vizsgált lávakőzetek K/Ar kora fiatalabb. A 9 — 10 mill. éves kőzetek nem állnak kapcsolatban a térségben kialakult alunitos képződ- ményekkel. E kőzetek elváltozásai, képződésük miocén végi eseményeket tük- röz, amik ha érctelep kialakulásokat kiválthattak is, ezek eddig még nem ismertek. Ebből kifolyólag a vizsgált alunitos ásványok képződése és a velük kapcsolatos ércesedés a térségben a savanyú piroklasztikumokat szolgáltató vulkánossággal függ össze. A gazohidrotermális anyagmobilizáció korai inten- zív szakaszában alakultak ki a vulkanoszediment képződmények. Az illók csökkenésével automagmás és hidrotermális telepek jöttek létre. Irodalom — Bn6jiHorpa(j)HH Ashley, R. P., Sllberman, M. L. (1976): Direct dating of mineralization at Goldfield, Nevada, by potassium-argon and fission-track methods. Econ. Geol. V. 71. pp. 904 — 921. Balogh K., Mórik Gy. (1978): Mágneses tömegspektrométer K — Ar kormeghatározáshoz. ATOMKI Közi., 20. 215 — 228. Balogh K., Mórik Gy. (1979): Nagyteljesítményű argonklvonó és gáztisztltó berendezés. ATOMKI Közi. (megjelenés alatt) Balogh K., Rakovits Z. (1974): ÉK-Magyarország néhány miocén vulkanitjának K — Ar kora. MÁIT Évi Jel., pp. 471-470. Bassett, W. A., Kbrr, P. F., Schaeffer, O. A., Stoenner, R. W. (1983): Potassium-argon dating of the laté Tertlary volcanic rocks and mineralization of Marysvale, Utah. Geol. Soc. Am. Bull, 74. pp. 213 — 220. R a k o v i t s el al. : Az alun &osodás korviszonyainak K/Ar vizsgálata 219 1 Borszfk, A. M„ Arakeljánc, M. M., Sanin, L. L. (1973): 0 vozraszte maguiaticseszkíh porod Zakarpatja v szvjázi az problemoj leli rudnosztyi. AN USZSZR -Tektonika . . . Klev, pp. 27 — 29. Bromfield, C. S., Eriokson, A. J., JR., Haddadin, M. A., Mehnert, H. H.: potaaaium -argon ages of intrusion, extru- sion, and asaociated őre deposits. Park City Mining Diatrict, Dtah. Econ. Geol., 72. pp. 837— 848. Fletchner, C. J. N. (1977): The geology, mineralization and alteration of Ilkway Mine, Republlc of Korea. A Cu-W - bearing tourmaline breccia pipe. Econ. Gebl., 72. pp. 758—768. Halliday, A. N. (1977): K-Ar dating of mineralization epiaodes-a diacuaaion. Econ. Geol. 72 pp. 870—871. KttlosAr L. (1968): A magyar— szovjet határmenti vulkánosság a legújabb szovjet és hazai kutatás tükrében. Acta Geogr. Debr. pp. 148—160. Lazarenko, E., Qnilko, M., Zajceva, V. (1908): Metailogenijá Zakarpatja-Lvov. Beje, JtJ. A. ed. (1971): Alunyitü Zakarpatja. Moszkva Mehnert, H. H., Lipman, P. W., Steven, T. A. (1978): Age of mineralization at Summttville, Colorado, as indicated by K—Ar dating of alunite. Econ. Geol. V. 08. pp. 399 — 401. Naszedkin, V. V. (1963): Vodoszogyerzsascsije vulkanicseszkije sztyekia kiszlovoszosztava ich genezisz i izmenyenyijá. AHCCCR — Vip. 81. — Moszkva Naumenko, V. V. (1974): Zakonomernosztyi razmescsenyijá i formirovanyijá endogennogo orugyenyijá Szovjetszkih Kárpát. Kiev PaN'TÓ G. (1971): A Kárpát-Balkáni utómagmás ércképzódés petrometallogenetikai problémái. ACTA Geogr. Debre- cina pp. 19—37. Bakovits Z. (1973): É-Tiszántúl kainozóos üledékciklusainak finom törmelékes kőzetei. ACTA Geogr. Debreclne pp. 115-130. Schaeffer, O. A., Záhrinoer, J., eds. (1966): Potassium Argon Dating. Springer, Heidelberg, P. la. 8HANNIN, L. L., Ivanov, J. B. Shipülin, F. K. (1968): O vozmozsnoszti iszpolzovanija alunita v K/Ar geochronometrii. Geocliimija, pp. 109—111. Silberman, M. L. Ashley, K. P. (1970): Age of őre deposition at Goldfield, Nevada, from potassium-argon dating of alunit. Econ. Geol., V. 65. pp. 852—354. Silberman, M. L., Noble, D. C. (1977): Age of igneous activity and mineralization, Cerro dél Pasco, Central Peru. Econ, Geol., 72. pp. 925—930. Szaszin, G. G. (1965): Tektonicseszklje Zakonomernosztyi razmescsenyijá ncogenovogo pollmetallicseszkogo orogenye- nyijá szevernoj Vengrii, Szovjetszkogo Zakarpatja i szevemoj Kumünii. Geol. Szb. Lvovszkogo Geol. Ob. No. 9. pp.: 69— 80. Szaszin, G. G. (1966): Geneticseszkije tipü alunitovoj mineralizacii Beregovó-Beganyszkovo rajona Zakarpatja. Tez. doki. Beregovo pp. 71—73. Szaszin, G. G. (1972): Vertyikalnaja ginogennaja zonalnoszty i morfologija rudnüh tyel Beganyszkogo mesztorozsge- nyijá v. Zakarpatje. (Metaszomatizm i rudoobrazovanyije Konf.) Leningrád SzpitkovszkajA, Sz. M., Szaszin, G. G. (1974): Petrografijá doneogennovo fundamenta Beregovo Beganyszkovo podnyjátyijá (Zakarpatye). Materiali po mineralogii ... 2 Kijev pp. 65—81. Yass, D. (1978): Wordl Neogene radiometric tíme-scale (estate to the beginning of 1976). Geol. Práce, 70. pp. 197— 236. VolosztnÜH G. T. (1972): Arglllizacijá i orugyenyie. „Nyedra” Moszkva Problemü geologü 1 rudnosztyi neogena Zakarpatyja-Lvovszkogo Unyiv. (doki. teziszov) 1966. Onpe^ejieHHe B03pacTa anyHHTOBOH MHHepaiin3auHH coBeTCKoro 3aKapnaTbH KajiHH-aproHOBbiM mcto^om 3. PaKoem—K. Banoz—T. Cücuh Hcc;ieaoBaHbi pa3juiimHbie reHCTimecKne ranbi HeoreHOBOíí a/iynnTOBOH MHHepa JiH3auHH BeperoBCKOro paüOHa CoBeTCKoro 3aKapnaTbji. YcoBepiueHCTBOBaHa MeTOflHKa onpeaeaeHHji coaepiKaHHH paaHoreHHoro H30T0na aproHa A40. Bo3pacT ajiyHHTOBoü MHHepajiioamm BeperoBCKOro paííOHa onpeaejiíuícfl paHee TOJibKO KOCBeHHO no cooTHomeHHH) ee c pa3JiHHH hmh cTpararpat^HHecKHMH noapa3aeaeHHHMH. flpH- MeHeHHe Kajiiin-aproHOBoro MeToaa BnepBbie no3BOJiH.no nojiywrb npjiMbie aarnibie o B03pacTe pa3JinMHbix reHeTHMecKHX TiinoB ajiyHHTOBoíi MHHepa JiH3aiiHH paííOHa, noKa3ajio B03pacTHbie pa3JiHHHe HeKOTOpbix TimoB h HMeeT öojibtuoe 3HaneHHe ajih noHHMaHHH MeTa JuioreHHH paííOHa, a TaiOKe onpeaeiieHHoe oőiyeMeTOAHHecKoe 3HaneHne, OTKpbiBan oonee uiHpoKHe bo3mo>khocth HcnoJib30BaHHH ajiyHHTa ajih onpeaejieHHH B03pacTa sthm mctojiom. BbinojiHeHHbie HccjieflOBamiH noKa3ajiH, hto no B03pacTy ajiyHHTOBaa MHHepajumuHH Bepe- roBCKOro paííOHa npnyponeHa k flByM ocHOBHbiM HHTepBaJiaM 15,21 ± 0,84 h 12,79—12,65 ± ± 0,81—0,56 mjih jieT. K nepBOMy B03pacTH0My HHTepBajiy othochtch ajiyHHTCO/iepiKamHe ByjiKaHoreHHO-ocaaoHHbie nopoau ueHTpajibHOö naem BeperoBCKOro xoJiMoropwi, B03pacT KOTopbix cooTBeTCTByeT npiiHHTOH rpamme HH>KHe- h BepxHeőaaeHCKoro (hhzkhc- h BepxHe- TOpTOHCKoro) BpeMeH co BpeMeHHO h reoxpoHOJiorHHecKOH uiKajibi. nocKOJibKy B03pacT 15 mjih jieT M0>KeT öbiTb MHHHMaabHbiM H3-3a noTepb aproHa, cjieayeT BHecra cooTBeTCTByioiHHe xop- peKTHBbl B npHHHTbie npeaCTaBJieHHH 0 BpeMeHH (JiOpMHpOBaHHH HHJKHHX CJlOeB ByjIKaHOreH- HO-OCaflOHHbIX 0TJ10>KeHHH 3T0ÍÍ HaCTH paííOHa, COrjiaCHO KOTOpbIM, OHH 0TH0CHTCH k paHHe- CapM3TCKHM. 220 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet Ko BTopoiwy B03pacTH0My HHTepBajiy othochtch anyHHTOBbie jkhjih, ceKymne pnoJiHTOBbie TyKHTejibHO BTopHMHO-coab^iaTapHbiH aBTOMeTacoMaTmecKHH xapaKTep. K 3toíí >Ke B03pacTHoft rpynne othochtch KBapueBO-ajiyHHTOBbie nopoflbi 3anaAHoro ciaiOHa B. EeperoB- ckoíí ropu, 3ajieraiomHe CTpaTnrpa(}>HHecKH Bbime a^yHHTCOflepwamHX ByjiKaHoreHHO-oca- AOHHbix OTJio>KeHHH nepBoíí B03pacTH0íí rpynnbi. CpeflHHH B03pacT a JiyHHTOBOH MHHepajnmuHH BTopoíí rpynnbi cooTBeTCTByeT rpamme hhjkhc- h cpeAHecapMaTCKOro BpeMeHH h xopouio co- rjiacyeTCA c noJio>KeHneM ee no CTpararpa^HHecKHM npH3HaK3M. PaHee onyÖJiHKOBaHHbie h AonoJiHHTejibHbie onpeaejieHHfl B03pacTa pa3JiHHHbix no coeraBy ByjiKaHHnecKHx o6pa30BaHHÍí paíiOHa, CBHfleTe;ibCTByiOT o $opMHpoBaHHH jiaBOBon KflaK)T npnypoHeHHOCTb anyHHTOBoft h Apyroö MHHepajiH3auHH k 3T0My 3aTyxaHHH 3KcnJio3HBHoro pnojinroBoro ByjiKaHH3Ma, npea- inecTBOBaBinero 3KCTpy3HBHO*JiaBOBOMy ByjiKaHH3My. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1981) 111. 221—237 Geokémiai adatok a bakonyi eocénről dr. Dudich Endre * (5 ábrával, 21 táblázattal) összefoglalás: 127 Corg, 163 Ope, 179 lángfotométeres Na20 — K20, valamint 185 emissziós színképelemzési vizsgálat adatait dolgozta föl a szerző. A bakonyi eocén kőzetek oxidációs állapota az ultraoxidációstól (bauxitos agyag) az erősen reduktívig (szenes agyag) terjed. A tengeri (self) karbonátos képződmények enyhén és közepesen oxidatívak. A tufitok oxidációs állapota részben „örökölt”. A szervesanyag mennyisége tendenciaszerűen fordítva arányos a vasoxidációs fokkal. A parttól a nyílttenger felé csökken. A Na20- és K20-tartalom elsősorban a tufaanyag mennyiségétől és az agyagás- vány-összetételtől függ. A Na20-tartalom változásai sóssági fok jelzésére csak egy szelvé- nyen belül és tufamentes képződményekben használhatók. Dél felől inkább savanyú, észak felől inkább bázisos magmás kőzetek (nyom) elemei szállítódtak a Bakony eocén üledékgyűjtőjébe. A bauxitos agyag nyomelemtartalma eltér a tarkaagyagótól. Nyome- lemekben legszegényebb a (nummuliteszes) mészkő, majd a halimbai tufitos képződmé- nyek. Viszonylagos nyomelemdúsulások észlelhetők a szervesanyagban dús, valamint a homokos-meszes aleurit üledékekben. Eltérő a partszegélyi és a medence-üledékek nyom- elemtartalma. A Ti/Cr arány s törmelékesség, a V/Cr arány a szervesanyagtartalom, a B/Ga arány pedig a sóssági fok megközelítő jelzőszáma egy-egy területegységen és összle- ten belül. Bevezetés A Bakony hegységi eocén képződmények makroszkópos kőzet jeli egei vei, valamint különféle ősmaradványaival és az azokból levonható rétegtani követ- keztetésekkel gazdag irodalom foglalkozik. Ezzel szemben ásványkőzettani feldolgozás alig történt. így ez lett a szerző kandidátusi értekezésének tárgya. Ennek kivonata, tézisei, az agyagásványok eloszlására vonatkozó adatok és az ősföldrajzi összesítés meg is jelentek nyomtatásban. A javasolt kőzetrétegtani egységek leírása sajtó alatt van. A jelen dolgozat a vasoxidációs fok, a szervesanyag, a nátrium és kálium, valamint a nyomelemek témakörével foglalkozik. A korlátozott számú adat miatt csak tájékoztató jellegű, nem több első közelítésnél. Köszönet illeti a'Magyar Állami Földtani Intézet, az Országos Földtani Ku- tató Fúró Vállalat, a Bauxitkutató Vállalat laboratóriumainak, valamint a MTA Geokémiai Kutatólaboratóriumának azon dolgozóit, akik az elemzéseket készítették; a vezetőket, akik az adatok felhasználását engedélyezték; végül, de elsősorban dr. Kopek Gábort, aki sok éven át a földtani hátteret biztosította és minden módon segítségemre volt a bakonyi eocénben folytatott együtt- munkálkodás során. • Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat.Közép- és Északdunántúli területi Szervezetének szakülésén Veszprém- ben, 1979. febr. 15-én. 222 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet I. Oxidációs állapot és szervesanyagtartalom, Na20- és K20-tartalom A Fe(II)-Fe(III) redox-rendszer kísérleti adatait az 1. ábra, az ezeket meg- közelítő természeti viszonyokat pedig a 2. ábra mutatja, az irodalomból átvéve. Tömör üledékes kőzetek redox-potenciálja nem mérhető közvetlenül meg- bízható módon. Pusztovaeov, majd Szádeczky-Kabdoss E. (1955) megkö- zelítései sok vitára adtak alkalmat. Zentai P. (1965) kiemelte, hogy az utólagos oxidációs hatás az eredeti összvas-tartalomtól függően torzít. Sztascsuk M. (1972) alapos elemzés után borúlátó következtetésre jutott; szerinte csak sok- oldalú ásványtani-geokémiai vizsgálattal jellemezhető egy kőzet redox-állapota. E módszertani nehézségek tudatában, durva közelítésnek tekintve azt, a Szádeczky-Kabdoss féle vasoxidációs fok: 0Pe — ^ G2^3 FeO értékeket használ- tam. Ugyanis a rendelkezésemre álló vegyelemzések csak ezt tették lehetővé. A tűrés elég nagy, minthogy a beosztás tizes alapú logaritmusos: 10-nél na- gyobb 0Fe ultraoxidációs, 10—1 közötti oxidációs, 1 — 0,1 közötti redukciós, 0,1 alatti pedig ultraredukciós állapotot jelent. Érdekességként említem, hogy egyes ásványokra, amelyeknek rácsában a vas két- és háromértékű formája egyaránt jelen van, „belső 0Fe” érték is szá- molható. így a montmorillonité 38, az illité 14,3 a glaukonité pedig 10,5 körüli- nek adódik. Az összes szerves kötésben levő szén (Corg) -tartalom egyrészt attól függ, hogy mennyi szerves anyag volt eredetileg az üledékben, másrészt attól, hogy ebből 1. ábra. A vas viselkedése a pH és Eh függvényében (K. Krapskopf 1907. után) Fia. /.The behnviour of Írón In function of pH and Eh (after K. Krauskopf 1907.) D u d i c h : Geokémiai adatok a bakonyi eocénről 223 1000 800 600 400 200 Eh C mV -200 -400 -6001 -800 3 >> - í ÍePIDÍAGE^I^^v. V ZIS\/ \ ^ /Izold *T , , /.-Kh\\Aa|9Qk l\ kek-zoldalgaU!- -* +♦♦' Közönséges tengervíz ... algák, . ^Geotermikus! TENGfeRI U ( \ tartó- I E|5ZIND)A- .'vmdny | GENEZIS .OXIDÁL^, i.voc.os.^! alga- fotoszint.^ édesvízi és so's tavakban REDUKALŰV » SZINGENETIKUS V 5 Víz ÉS ANADIAGENEZIS *x zöld baktériumok ^ \ \. x szulfát _ red 4 vAv.ba k téri u m ok 1 N? SAVAS LÚGOS -Vasszulfid tartomány 8 10 12 pH 2. ábra. Diagenetikus zónák rétegvizeinek geokémiai Jellege a pH és Eh függvényében Fairbridqe 1967. szerint Fig. 2. Geochemical features of the waters in the diagenetic zones after Fairbridoe 1967 mennyi oxidálódott el utólag. így csak közelítőleg függvénye az oxidációs állapotnak. A mai tengerek karbonátos üledékeinek Na-tartalma főleg az élőlények vázá- ban található. A szárazföldi-édesvízi üledékeké viszont főleg szilikátos kötésben van. A homokkövek Na-tartalma albitban és agyagásványokban van jelen. A K-tartalom csaknem teljesen a nem-karbonátokban (agyagásványok és káli- földpát) található. A gyors üledékképződés gátolja a Na-K ioncserélődést. így magas Na : K arányhoz vezet. A vas, nátrium és kálium-tartalomra vonatkozó összehasonlító irodalmi értékeket az I— III. táblázat mutatja be. 1. Szerves széntartalom és vasoxidációs fok (IV— VIII. táblázat ) A skála a gyakorlatilag szervesanyag-mentes bauxitos agyagtól a műrevaló barnakőszénig terjed. (A széntelepeket és erősen szervesanyag dús kísérőkőze- teiket nem vontam be a vizsgálódás körébe, ezért csak 8,7 % a legnagyobb Corg érték, lásd VII. táblázat.) A laguna-eredetű agyagok Corg tartalma 1 — 2%, a mészkőé alig 0,1— 0,6%. Az Északkeleti-Bakonyban a medenceperemi fúrások mintáinak átlagos Corg tartalma csaknem kétszerannyi, mint a medence belseji fúrások mintáié, pedig a szemnagyság az előbbiekben jóval durvább. Ez a medenceperemi láposodás- sal függ össze. Az Északnyugati (Magas) Bakony törmelékes képződményeinek szervesanyaga viszont alig fele az északkeleti medence mintái átlagának. (IV. táblázat, a móri formációra vonatkozó rész.) 224 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet Az USA atlanti selfjének üledék — adatai (J. Ktjkal után) Data on somé sediments of the Atlantic shelf of the USA (After J. Kukái) I. táblázat — TabU I. (%) Fe,0, K»0 Sr Karbonátos homok 1,09 0,33 0,50 Carbonatic sand Glaukonitos homok 5,28 0,98 0,35 Glauconitic sand Nyílt self Sárga tenger Tonkini öböl Open shelf Yellow Sea Bay of Tonkin Oofj tartalom 0,3% 0,8% 0,6% Oorg content Átl. szemcseméret 0,12 mm 0,06 mm 0,04 mm Average grain size Fe,0, K,0 (USA) hely localities Partközeli agyag Pelagikus agyag Near-shore clay Pelagic clay 6,4 — 8,8 (7,3) 5,6— 9,9 (7,5) 0,8— 2,5 a, 81) 0,8— 3,4 (2,3) A Na,0 és a K,0 különféle üledékekben és kőzetekben Na,0 and K,0 contents in various sediments and sedimentary rocka (Wedepohl K. H. 1969) II. táblázat - TabU II. Kőzettípus % Type Na,0 K,0 Na.O/K.0 Self karbonátiszap Carbonate műd, shelf Édesvízi karbonátiszap Freshwater carbonate műd Mészkő Limestone 0,03 —0,54 0,03 —3,17 0,01 —1,00 (0,17) 0,02—1,54 (0,31) 0,54 Dolomit Dolomité 0,006-9,1 (0,21) 0,01—6,2 (0,68) 0,31 Agyagos üledék Olay 0,5 —6,9 (3,0) 0,49—4,34 (2,81) 1,07 Agyagkő Shale 0,1 —9,2 (0,8) 0,01—8,51 (2,45) 0,33 Homokkő Sandstone 0,1 —2,0 (!,' 4) 0,01—6,68 (1,48) 0,95 (Zárójelben az átlagértékek — Average values in brackets) „Agyagásványok” vas-, nátrium-, és kálium- tartalma (Weaver 100 > 25 D-230 (2) 2,5 i 3 3 Átlag Average Min. Max. Max/min Móri formáció 5 db fúrás (13) boreholes 4,8 1,5 12,0 Csabreruleki formáció BKV (3) ~3 MÁF1 (3) © 00 7 01 Halimbai formáció (35) Csernyei formáció (») 0,1—50,0 leginkább 1,0— 4,0 mostly 1,2— 9,7 között between (Zárójelben a megelemzett minták darabszáma) (In brackets the nomber of analysed Bamples D ud ic h: Geokémiai adatok a bakonyi eocénről 227 A tarkaagyagok oxidációs állapotuk szerint is tarkák (1,4 — 117,0), de a bauxitnál mindenképpen kevésbé oxidáltak. A mészkő 2 és 20 közötti 0Fe értékeket mutat; a felszíni szelvényekben az oxidatív mállás folytán ez 26-ig emelkedik. A durvatörmeléket is tartalmazó, még könnyebben oxidálódó üledékekben (Weim-pusztai szelvény) az 0Fe értékek egészen 100-ig terjednek. Eszerint megállapítható, hogy felszíni feltárások 0Fe értékei nem használ- hatók fel, különösen nem mélyfúrási minták adataival való összehasonlításra. Pl. a közvetlen egymás közelében levő Weim-pusztai feltárás és a Net-5 fúrás Szélsőértékek és tagozatonként! átlagok Extrémé valuesd and averages by members VI. táblázat - TabU VI. tor. °Fe Formáció Formádon szélsőértékek átlagok szélsőértékek átlagok min. max. averages min. -max. averages Osernyei D.a. n.a. 1,2- 9,7 1 — 10 Móri 0,03 — 2,14 0,2 -0,6 1,5— 12,0 1,5— 12 Kisgyóni 0,1 —8,7 0,4 —8,7 0,8-117,0 2—27 Ralim bai n.a. n.a. 0,1— 50,0 0,1— 50 Csabrendeki n.a. n.a. 1,2- 8,0 1—8 Szőci 0,04-1,1 0,05 0,6 1,0—100,0 1 —100 Darvastói 0 —1,97 0,02—1.1 4,0 -427 17 — 92 A bakonyi eocénben észlelt szélsóértékek Extrémé values found in the Bakony Mts Eocéné VII. táblázat — TabU VII. Corg ma*: 8,7% Kisgyóni (alsó szenes) (lower coal bearing member) min: 0 Darvastói (bauxitos agyag) (banxitic clay) Ope max: 427 Darvastói (bauxitos agyag) (bauxitic clay) min: 0,1 Halimbai (tufitos aleurit) (tuffitic silt) A Corg és az 0pe a darvastói és a kisgyóni formáció tagozataiban Corg and 0pe changes in the members of the Darvastó and Kisgyón Formations Vili. táblázat - TabU VIII . r o/ '-'org /o °Fe Kisgyóni 5. 2,2 7,5 fedőmárga 4. 3,6 2,4 covering mari felső szenes 3. 1,0 26,8 upper coal bearing köztes tarka 2. 4,8 6,8 variegated interclay alsó szenes 1. n.a. 14,3 lower coal bearing alsó tarka Darvastói 4. 3. n.a. 1,1 n.a. 17,0 variegated underelay lüztes mészkő-agyag 2. 0,36 40,0 limestone with clay alsó törmelékes 1. 0,02 92,0 lower clastic bauxitos agyag bauxitic clay 228 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet •értékei között egy teljes nagyságrend eltérés van (29 és 2) (V. táblázat, szőci formáció). Feltűnő, hogy a halimbai tufitos formáció 0Fe értékei igen szórnak (0,1 — 50,0). Ez valószínűleg a tufák különféle vasásványaival és azok redox-átalaku- lásaival függ össze, tehát mintegy „átörökölt”, és csak kisebb részben tekint- hető „üledékes” jellegnek. Tendencia-szerűen ellentétesen változik a vasoxidációs fok és a szervesanyag- tartalom (3. ábra). Különösen jól észlelhető ez a darvastói és a kisgyóni for- máció esetében, ezek mindkét mutatót illetően igen változatos képződményeket tartalmaznak (VIII. táblázat). 3. ábra. A vasoxidaciósfok és az összes szerves széntartalom összefüggése. Jelmagyarázat: A = redukciós, B = enyhén oxidációs, C = erősen oxidációs, D = ultra oxidációs; 1. Bauxitos agyag, 2. Alsó törmelékes, 3. Köztes mészkő (1 — 3. darvastói formáció), 4. DNy, 5. ÉNy, 6. ÉK (4 — 6. szőci formáció), 7. Alsó kőszenes, 8. Köztes tarka- agyag, 9. Felső kőszenes, 10. Fedőmárga (7—10. kisgyóni formáció) Fia. 3. Correlation of the Ope with the C0lg content. legeiül A = reductive, B = slightly oxidative, C = strongly oxidatlve, D = ultra-oxidative; 1. Bauxitic clay member, 2. Lower clastic member, 3. Intercalated limestone (1 — 3. Darvastó Formation), 4. SW, 5. NW, 6. NE (4—6. Szőc Formation), 7. Lower coal bearing member, 8. Variegated interclay, 9. Upper coal bearing member, 10. .Vfarl member (7—10. Kisgyón Formation) 2. Na20—K20 (IX. XII. táblázat) A nátrium-tartalom legnagyobb értékei glaukonitos-montmorillonitos min- tákban mutatkoztak. Viszonylag sok van még (átlagosan 1,9%) a halimbai tufitos formációban, ami a tufaanyag albitos összetételének a következménye, valamint az ugyancsak tufás csernyei -formáció homokkőmintáiban. Azonban nem éri el a homokkő irodalmi Na-átlagát. Az egyéb képződményekben a Na20 érték O, n % nagyságrendű. Ez egyezik az irodalmi adatokkal. A tiszta mészkövekben 0,1 % alá csökken. Az adatok szerint a darvastói formációban fölfelé növekszik a Na20 mennyi- sége (sósodás? XII. táblázat) és egyes, gipszes, mintákban való „megugrása” (helyi túlsósodás.). A káliumtartalom legnagyobb értékeit a glaukonitos-tufás képződmények mellett az alsó tarkaagyagban észleltük. Legkevesebb (0,11% ill. kevesebb D u d i c h: Geokémiai adatok a bakonyi eocénről 229 mint 0,1 %) a darvastói bauxitos agyagban, illetve a kisgyóni köztes tarka- agyagban. (Bár igen kevés az adat, úgy tűnik, hogy e tekintetben az alsó és a köztes tarkaagyag élesen eltér egymástól.) Érdekes, hogy a szőci mészkőben a mészkőátlaghoz (0,31 %) képest aránylag sok kálium van (0,26— 1,16% K20, a legnagyobb érték 1,75 %!)• Még a 67 vizs- gált minta átlaga is 0,46 %. Az irodalomban szereplő agyagos üledékátlagot (2,81%) egyetlen tagozat 6em éri el; a halimbai, esernyői és a móri formáció még az 1,48 %-os homokkő- átlagot sem. A Délnyugati-Bakony viszonylag tiszta nummuliteszes mészkövének (szőci formáció) 0,26 %-os K20 tartalma jól megközelíti a karbonátos self mai 0,33%- os irodalmi adatát, a móri aleurit formáció 1,2 %-a pedig a self glaukonitos homokjáét (0,98%). A nyílttenger felé a K20-tartalom nő, összefüggésben a fokozódó glaukonitossággal. Na,0 % IX. táblázat - TabU IX Átlag Average Min. Max. Darvaslói formáció (11) 4. Felső törmelékes (1) Upper clastic member 0,20 3. Kőzetlisztes mészkő (4) Silty limestone 0,22 0,14 0,36 2. Alsó törmelékes (7) Lower clastio member 0,17 0,11 0,28 1. Bauxitos tagozat (4) Bauxitio member 0,10 0,06 0,14 Kisgyóni formáció (9) 5. Fedőmárga (1) 0,3 Covering mari 4. Felső kőszéntelepes Upper coal bearing member nincs adat — no analysis 3. Köztes tarka (1) Variegated interclay 0,06 2. Alsó kőszéntelepes Lower coal bearing member nincs adat — no analysis 1. Alsó tarka (2) Variegated unterclay 0,2 6. Fehérvárcsurgói tagozat Fehérvárcsurgó member Fcs-8 (3) 0,6 0,5 0,9 Rp-153 (2) 0,16 0,12 0,19 Szőci formáció (67) DNy-Bakony (39) SW-Bakony 0,16 0,04 0,60 ÉNy-Bakony (20) NW- Bakony 0,32 0,09 0,62 ÉK-Bakony (5) NE-Bakony 0,06 0,06 0,08 DK-Bakony (3) SE-Bakony 0,55 0,10 1,00 Móri formáció (13) 6 db fúrás boreholes 0,5 0,2 1,5 Csabrendeki formáció (22) 0,2 0,1 0,8 Halimbai formáció (40) 1,9 0,2 2,9 Csemyei formáció (17) 0,53 0,1 3,4 (Zárójelben a megelemzett minták darabszáma) (In brackets the number of analysed samples) 3 Földtani Közlöny 230 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet K,0 % X. táblázat - Tahié X. Átlag Average Min. Max. DarvasuSi formáció (11) 4. Felső törmelékes (1) Upper elastic member 0,70 3. Kőzetlisztes mészkő (4) Silty limestone 0,64 0,20 1,00 2. Alsó törmelékes (7) Lower elastic member 0,93 0,30 1,72 1. Bauxitos tagozat (4) Bauxitic member 0,11 0,06 0,20 Kisgyöni formáció (9) 5. Fedőmárga (1) Covering mari 2,4 4. Felső kőszéntelepes Upper coal bearing nincs adat — no analysis 3. Köztes tarka (1) Variegated interclay 0,03 2. Alsó kőszéntelepes Lower coal bearing member nincs adat — no analysis 1. Alsó tarka (2) Variegated unterclay 2,7 6. Fehérvárcsurgói tagozat member Fcs-8 (3) 0,19 0,18 0,20 Rp-153 (2) 1,51 2,10 0,92 Szid formáció (67) DNy-Bakony (39) SW-Bakony 0,26 0,03 0,7 ÉNy-Bakony (20) NW-Bakony 0,60 0,11 1,38 ÉK-Bakony (5) NB-Bakony 0,99 0,88 1,18 DK-Bakony (3) SE-Bakony 1,16 0,66 1,75 Móri formáció (13) 6 db fúrás boreholes 1,2 0,4 2,8 Csabrendeki formáció (22) 0,6 0,2 2,1 Ealimbai formáció (40) 1,1 0,3 2,9 Csemyei formáció (17) 1,17 0,2 2,3 (Zárójelben a megelemzett minták darabszáma) (In brackets the number of analysed samples) Nas0 és KjO szélsőértékek és tagozatonként! átlagok NasO and K„0 ranges and average values by members XI. táblázat - Tahié XI. Na.O % K.O % Formation szélsőértékek átlagok szélsőértékek átlagok min. max. averages min. — max. averages Csemyei 0,10-3,40 0,5 0,20—2,30 1,2 Móri 0,20—1,50 0,5 0,40-2,80 1.2 Kisgyóni 0,06 0,90 0,1 -0,6 0,03 2,70 0,1— 2,7 Halimbai 0,20 - 2,90 1,9 0,30-2,90 1,1 Csabrendeki 0,10 - 0,80 0,2 0,20-2,10 0,6 Szőcl 0,04-1,00 0,1 -0,6 0,03 1,75 0,3 -1,2 Darvastói 0,06 -0,36 0,1-0, 2 0,06 1,72 0,1- 0,9 D ud i eh: Geokémiai adatok a bakonyi eocénről 231 A K.,0-hoz képest Na-jO túlsúly mutatkozik a kisgyóni köztes tarkaagyag- ban. Ez ugyanis kaolinites, igen kicsi káliumtartalommal. A halimbai tufitos formációban és a Fehérvárcsurgó-8 fúrásban a Na20 túlsúly oka a tufaanyag. A helyi Na20-többletek is vagy tufás képződményekhez, vagy montmorillo- nitos agyagokhoz kapcsolódnak. Bár a bakonyi eocén nem tekinthető típusos vulkáni üledékes összletnek, képződésében, geokémiai folyamataiban a vulkáni eredetű (szórt) anyagoknak, azok átalakulásainak nagy szerepük volt. A Na„0 és K,0 tartalom a Darvastói formáció tagozataiban Na,0 and K,0 contents in the members of the Darvastó Formation XII. táblázat — Table XII. Na,0 % K,0 % Na,0/K,0 Darvastói 4. 0,20 0,70 0,3 3. 0,22 0,64 0,3 2. 0,17 0,93 0,2 1. 0,10 0,11 0,9 II. Nyomelemek (XIII — XXI. táblázat, 4 — 5. ábra) A bakonyi eocén nyomelem-geokémiájáról igen fontos és földtanilag minta- szerűen kiértékelt munkát jelentetett meg Császár G. (1967) és Ódor L. (1969). Mindketten csak az Északkeleti-Bakony Balinka környéki részének vizsgálatá- val foglalkoztak, de azzal igen behatóan. Nagy kár, hogy részletes feldolgozá- sukat nem folytatták. A többi területegység mintáira, valamint a Balinka környéki terület néhány fúrására vonatkozó 133 színképelemzési adatot összegyűjtve és a MTA Geoké- miai Kutatólaboratóriumában 52 új vizsgálattal kiegészítve megkíséreltem áttekintőleg jellemezni a Bakony általam megkülönböztetett kőzetrétegtani egységeit a nyomelemek szempontjából. Egyáltalán nincsenek adatok a (valószínűleg a szőcibe beolvasztandó) deve- cseri, a csernyei és az iharkúti formációról. Ezek nyomelemgeokémiai vizsgálata még a jövő feladatok közé tartozik. A többi formációkat megkíséreltem elemátlagokkal, szélsőértékekkel, tago- zatonkénti szélsőértékekkel, valamint elempár-átlagok arányaival jellemezni. Ahol mód volt rá, területi bontásra is törekedtem, különös tekintettel a part- közeli és a parttól távolabbi (medence-belseji) képződmények összevetésére. Az elempárokat a diagramokba is felraktam. Ezek azonban nem bizonyultak jellemzőnek. Nyomelem-geokémiai szempontból a legváltozatosabbnak a darvastói és a kisgyóni formációt, a szőci mészkő formáció északnyugati (Weim pusztai, tör- melékesebb) tagozatát, és a móri aleurit formáció északnyugati tagozatát ta- láltam. Ügy tűnik, hogy dél felől inkább savanyú magmás kőzetek elemei, így pl. gallium szállítódtak a Bakony eocén üledékgyűjtőjébe, északról pedig inkább bázisos magmás képződmények Ti, Cr és Ni-dús anyagai. Északnyugaton a 3* 232 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet 4. ábra. Hét nyomelem görbéi az Ot-69. fúrásban (kisgyóni formáció). 0 = Barnakőszén vagy szenes agyag Fit. 4. Vertical distribution curve3 of seven trace elements in borehole Ot-69 (Kisgyón Formation) 0 = Brown coal or lignitic clay Cr Ni Ti V ppm 6. ábra. Négy nyomelem görbéi az Ot-69. fúrásban (móri formáció), t = Törmelékesebb (duva aleurlt, finom homok rétegek Fit. 5. Vertical distribution curves of four trace eloments in borehole Ot-69 (Mór Formation). t =» More terrigenou beds (coarse silt, fine sand) Nyomelem adatok (átlagok 111. átlag-közök) Trace element data (averagea resp. rangea of averages) D u d i c h : Geokémiai adatok a bakonyi eocénről 233 *a u 132 248 11 149 . 100 7 IS 845 210 18 1767 1,4 0,1 9,9 1,4 0,4 7,3 Móri form. ÉK NE 1 ©CD te N H H « w ««coi-o> H oo © ® t*» ■»* © ootűH ú ® _r • „c 04 CD O © Tf 2 ° ÉNY © © © ® © © CD © © 00 ©«N©0> © © r- 04 © CD ao^rH So''” W £3° S8 ^©«®' O© H ® rí Szőci formáció ud Q SE 85 105 7 16 16 18 2 14 108 1200 13 418 83 0,9 1.1 2,0 0,1 6,6 ÉK NE C*. 04 © © OS ao rí 00 04 © © 00 © «©©©■*• 04 © r-t 04 © CD ©r-í H« f- *D 04 04 © CD © t'- "+ cn ** O ínT © »H © n © CD 04 © CO O £ £ z ^» © © OO © CO OS © rí 1* <<■ N af Q N © CD © O © © 00 CO C5 ^ 'O © © 04 © 00 © -T-T ■° 1 oS" DNY & t n ©04 ■*< t>» © rí © © © © © © "*J« © © rí © ti- © ~ £ ^©^04 © i-f CD ©'CD' Kisgyóni formáció © 8 te °-n ^ ? © © © ® *• H N ©rí © © ©©© © © © © © rí * CD © CD M! IMI ©oo 1* © © © © © © 00 © íj* CD CO rí © ^ Oco © ©-©•©- © Irt X Z ti 40 28 —71 61-70 1,7— 0,4 35 -31 22 1,5-8 3-6,5 64—27 2000 200 2,6 18 9 10 14 4 2,5 1200 600 600 800 11 13 44-10 0,3 0,4 4 3 6 25 2 4 19-24 Bszl M <0,4 78-83 75-680 6 2-6 75-77 21 8-10 22 77—735 1-6 14-88 7— 25 100 622 1400 - 5700 107—126 350 20 -74 1,4- 1,7 2-6 7 0,1 -0,5 8- 10 O-P © © O t— ©CO CD © CO . M © © © © © 00 © © © © ©r“lc,..t^c^ HH COn 00 ©rH©rirlrlií»®n© CC © © •>?• © CD II II 1 i l ' i 1 ' « Ml rí rí © lj» ©©^©©Ot^O © © © © © © ® -- ’s " 52” - ^ -oo« © ° © ' n 10 515 12 115 6 25 128 1 145 14 702 3600 10 máció : 32 0,1 0,8 12 0,2 2 N 2>d s-8 o 1 ©■'*© oo«ho ©©rí© ti © © o © ©ti n © cs ® © rí es | © © O ® © n «*© © 0* © © ^ 00 if © O © © rí © rí © 00 t>» ® O O ti CO© ^ C3 n O o CD© « ti©© Noon w cDíj* ti n © © © ■** © 43 © - • • _r © © © rí n© nt^ririn^ © n •«* © a <3 i? © © os© © ©1*0 © © © © g © © © cd © rí cs © © © © © oc ~ - _r - © rí rí ©30 ©.OOO^C^OOO Darvastói forrni CD ©rí C5C5 © © ^ 00 © Ht^O © — © d ti CD © ©CD 00 rí 00 rí U* ti rí © 3 “ - co © © CD 2 » 0 © n © © © ti i#< ©00 © © rí©© 00©® rí _ CD © © CD © n© n© rí rí rí 00©CD 00 CS _r • rí© n CG © © ^iQ©©CO©©® © Q W *0 ©n 00® t'" CD 00©© n 'Ö d ^ © O o’’* Sí: S00 “ « ng‘a s líSo.v §-r Elem (ppm) 3 0 || |!éö!§ 1 aa 3 | SOLLYH ^ 0 ot4S«© ű« ö ®r; -o a u - • fit- • - ^ 30iííyHY tKJSJ Pl = kőszén Kis = kísérőkőzetek 0 P — Olaszfalu Porva Bszl— M — Bakonyszentléazló - Mór Fcs ■=• Feliérv árcsurgó prown coal country rock 234 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet mangán is több, ami az eplényi jura mangánérctelepek közelsége miatt nem meglepő (XIV. táblázat). A bauxitos agyagban a Ga és a V, továbbá a Ti és a Zr dúsul. A nem-bauxitos, inkább durvább törmelékes „tarka” képződmény (a kisgyóni formáció köztes tarkaagyagja) ezzel szemben szegény Ga-ban és Y-ban, de gazdag Ni-ben, Ti- ban és Sr-ban (XV. táblázat). A Délnyugati-Bakonyban a Cr és a Ga, valamint a V mennyisége egyértelmű- en csökken a bauxitos agyagtól a nummuliteszes mészkőig, majd újra megnő (XVI. táblázat). Hasonló tendencia az Északkeleti-Bakó nyban is észlelhető, ott a Ni-re is érvényesnek látszik (XVII. táblázat). Az Északnyugati (Magas)- Bakonyban mintha a B felfelé növekvő mennyisége lenne észlelhető. A durva-aleurit-homok túlsúllyal jellemzett kőzetekben, még ha erősen kar- bonátosak is (a Magas és az Északkeleti-Bakonyban) a Cr, Ni, Ti és Zr dúsul, szemben a tisztább mészkövekkel (XVIII. táblázat). A szervesanyagban dús (kőszenes) üledékekben dúsulnak a Co, Cu, Ga, V, sőt a Ni, Ti és Zn is, a kisgyóni formáció esetében (4. ábra). Ódob L. adatai szerint a ritkaföldfémek mennyisége is több a szervesanyagdús-mintákban. A móri aleurit formációban számos nehézfém (Co, Cr, Cu, Ga, Mn, Pb, Ti, V) határozottan a szemnagyságeloszlási ciklusok durva szakaszain dúsul, kissé homokos és agyagtartalmú meszes aleurit kőzetekben (5. ábra). Függőlegesen (fúrásszelvényekben) következetesen együtt csökken, illetve növekszik a Co, Cr, Ga, Ni és V mennyisége. Érdekes különbség sejthető a móri aleurit formáció északnyugati és északke- leti képződményei között. A Pb, Zn és V több a medence belsejében, a Mn, Ti és Zr pedig a partközeiben (XIX. táblázat). Eltérések a Déli és Északi Bakony között Differences between the Southern and Northern regions of the Bakony Mts XIV. táblázat - Table XIV . PPm DNy (SW) ÉNy (NW) ÉK (NE) Cr 17— 156 35— 549 31— 167 Mn 54— 311 112—2000 77— 735 Ni 15— 24 9— 148 10— 145 Ti 50—2500 500 -6300 300—5700 Kétféle „tarkaagyag” nyomelem geokémiai különbségei Differences in the trace element content of two „variegated clays” XV. táblázat - Table XV. ppm Darvastói formáció (1) bauxitos agyag tagozat bauxitic clay member Kisgyóni formáció (3) köztes tarkaagyag tagozat variegated intcrclay member Cr 156 115 Ga 87 6 Ni 24 145 Sr 38 702 Ti 1520 3600 V 56 10 D u d, i eh: Geokémiai adatok a bakonyi eocénről 235 A halimbai tufitos formáció feltűnően szegénynek tűnik nyomelemekben, bár a szőci mészkőnél persze gazdagabb. Különös, hogy viszonylag sok Cr mutatkozik benne. A számolt elem-arányok közül a Ti-Cr, a V-Cr és a B-Ga bizonyult tanulsá- gosnak. A Ti/Cr arány annál nagyobb, minél törmelékesebb jellegű a kőzet (XX. táblázat). A V/Cr arány csak a szenes tagozatokban haladja meg az 1,1 %-ot (2, 1-ig), a vanádiumnak a szervesanyaghoz kapcsolódó dúsulása folytán. A B/Ga arány egy területegységen és összleten belül ,, sóssági fok” jelzőnek tekinthető (XXI. táblázat). Semmiesetre sem szabad azonban általános érvé- nyű mutatónak tekinteni. Koncentráció-változási tendenciák a DNy-Bakony eocénjében Trends of concentratlon changes in the Eocéné of the SW Bakony Mts XVI. táblázat - Table XVI Cr Ca V ppm Halimbai 149 18 18 Szóci 17 6 10 Darvastói 4. 90 9 20 3. 89 10 19 2. 128 19 36 1. 156 87 56 Koncentráció-változási tendenciák az ÉK-Bakony eocénjében Trends of concentration changes in the Eocéné of the NE Bakony Mts XVII. táblázat - Table XVII. Cr Ga Ni V ppm Móri 86 u 53 89 Kisgyóni 5. 31 3 10 13 4. 72 9 26 107—126 2. 80 21 50 75—167 .Regionális különbségek a szóci mészkő formáció nyomelem -tartalmában Régiónál differences in the trace element contents of the Szóc Limestone Formation XVIII. táblázat - Table XVIII. ppm DNy SW ÉNy NW ÉK NE DK SE B 29 44 62 85 Cr 17 400 118 15 Mn 178 429 575 18 Mo 2 11 5 2 Ni 16 14 38 14 T 10 27 200 13 Zr n.a. 483 174 418 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet 236 Regionális különbségek a móri aleurit formáció nyomelemtartalmában Régiónál differences in the trace element contents of the Mór Shale Fonnation XIX. táblázat — Table XIX. ppm ÉNy NW ÉK NE Mn 1070 333 Pb 36 92 Ti 6000 667 V 69 89 Zn 235 441 A Ti/Or arány alakulása tagozatonként a törmelékes-terrigén jelleggel összefüggésben Changes in the Ti/Cr ratio by members as a function of the clastic-terrigenous natúré of sedimentation XX. táblázat - Table XX DNY ÉNy ÉK DK SW NT NE SE Szőc- 2,9 5,7 42,4 83,0 Darvastói 4. 20,0 3. 6,5 2. 19,5 1. 9,7 Móri 76,8 7,7 Kisgyóni 5. 10,4 4. > 19,4 2. >25 A bór/gallium arányok eloszlása Distribution of B/Ga rations XXI. táblázat - Table XXI. DNy-Bakony SW-Bakony ÉK-Bakony NE-Bakony Halimbai 7,3 Móri 6,4—10,3 Szőci 8,0 Kisgyóni 5. 18,7—23,7 Darvastói 4. 28,3 4. 4,7 3 5,9 3. 2 2. 6,2 3. 9 1. 1,4 Irodalom — References Bírdossy, Gy., Bőd, M. (1001): A new method to characterize the State of oxidation of rocks. Acta geol. Ac. Se. hung Vn/1-2, pp. 29—35., Budapest Bondor L. (1971): Glaukonitképződés hazai kora-harmadkori üledékekben. Fragrn. Mlner. Pál. II (1970—71), PP- 67—120., Budapest OsáSzáR Q. (1967): A Ballnka-II kőszénterület eocénjének geokémiai vizsgálata. Földt. Közi. 97/2, pp. 194 — 210., Budapest Deqens, E. T. (1968): Geochemie dér Sedimente. p. 282, Budapest Dudioh, E. (1977): Eocéné sedimentary formations and sedimentation in the Bakony Mountalns, Transdanubla, Hun- gary. Acta geol. Ac. 8c. hung. 21/1 — 8, pp. 1 — 21., Budapest Dudioh E. (1979): Agyagásvány -adatok a bakonyi eocén ősföldrajzához. Ált. Földt. Szemle 12, pp. 107—120., Buda- pest Dudioh E., Gidai L. (sajtó alatt): A magyarországi eocén kőzet-rétegtani formációi (előzetes). Ált. Földt. Szemle, 14, Budapest Dudich: Geokémiai adatok a bakonyi eocénről 237 Dudich E., Kopek G. (1080): Abakonyés környéke eocén ősföldrajzának vázlata. Földtani Közlöny 110, pp. 417-431- ERNST, W. (1970): Geochemlcal Facies Analysis. p. 153. Amsterdam — London — New York Jurkevics I. A. (1958): Isszledovanija po metodike faciarnogeohimicseszkogo izucsenija oszadocsnüh porod. p. 113, Moszkva „ , _ Kuburszky, B. (1958): Die physikalíschen Grundingen dér geochemischen Potcnzialberechnung. Acta geol. Ac. Se. hung. 5/3—4, pp. 313—321., Budupest Kraüskopf, K. B. (1967): Xntroduction to Geochemistry. p. 721, New York — London KREJOI-Graf, K. (1900): Geochemische Faziesdiagnostik. Freiberger Forschungshefte C 224, pp. 80, Leipzig Kukái, Z. (1971): Geology of ltecent Sediments. p. 490, Prague Nemecz E. (1971): A mállás! folyamatok geokémiája. — In: „Az üledékes petrológia . . .”, Budapest 1971. Odor L. (1969): Jelentés a Balinka-II terület eocén barnakőszénösszletén végzett geokémiai vizsgálatokról. MAPI Évijei. 1907-ről, pp. 315-343., Budapest Odor L. (1971): A dunántúli eocén kőszenek Be-tartalmáról. MÁFI Évi Jel. 1069-ről, pp. 223 — 131., Budapest Hősiek, H. J., Lángé, M. (1972): Geochemlcal Tables p. 468, Leipzig SOLOMIN, A. (1965): Methods of Determining Eh and pH in Sedlmentary Rocks. p. 56, New York Somos L. (1963): A Mecsek-hegységi mezozóos üledékek oxidációsfok-vizsgálata. Földt. Közi. 93/1, pp. 24 — 36., Buda- pest Staschuk, M. (1972): The oxidation-rcduction potential in geology. p. 121, New York — London Szádeczky-Kardoss E. (1955): Geokémia, p. 680. Budapest TI80UENDORP, G., Ungethüm, H. (1964): Ober die Bedeutung des Reduktions-oxidationspotentials (Eh) und dér Wasserstoffionenkonzentration (pH) für Geochemie und Lagerstáttenkunde. Geologie, pp. 125 — 158. VArhelyi, M., HbtÍnyi, M. (1972): Investigations on oxidationlreduction reactions of Consolidated sediments by Zo-Bell’s method. Acta Miner. Petr. 20/2, pp. 255—264., Szeged Weaver, C. E., Pollakd, L. D. (1973): The Chemistry of Clay Minerals. Developments in Sedimentology 15, Elsevier, Amsterdam — London — New York, p. 213. Wedepohl, K. H. (1969): Handbook of Geochemistry I— II. Berlin— Heidelberg— New York Zentai P. (1905): A Tokaj -hegy ségi geokémiai adatok feldolgozásának tapasztalatai. MÁFI Évi Jel. 1963-ról, pp. 265 — 278., Budapest Zobell, C. E. (1946): Studies on redox potential of marine sediments. AAPG Bulletin 30/4, pp. 477—513., Tulsa Geochemical Data on the Eocéné of the Bakony Mountains, Transdanubia, Hungary Endre Dudich The sedimentary formations and the sedimentation history of the Eocéné in the Bakony Mountains (North of Laké Balaton) were published by the author in 1977. In the present paper, somé geochemical aspects are discussed. The results of 127 Corg, 163 0Fe, 179 Na20 — KjO determinations and 185 emission spectral analyses ha ve been evaluated. The state of oxidation in the studied sedimentary rocks ranges from ultraoxidative (bauxi- tic clay) to strongly reductive (hgnitic clay). The carbonatic sediments of the open shelf are shghtly or normally oxidative. The 0Fe values of tufitic rocks are partly inherited (due to the iron-bearing minerals of the volcanic ash). The quantity of Corg tends to decrease with increasing degree of oxidation on one hand and with increasing distance from the shore, on the other. The Na20 and K20 contents are controlled first of all by the amount of volcanogenic materials and by the clay minerals speetrum involved (in the broad sense, including alsó glauconite). Changes in the Na20 content indicate “salinity facies” only within one profile and in absence of tuffs and tufites. A s fór the trace elements, their distribution pattern seems to suggest a source area made up by acidic (granitoid) rocks to the South and another consisting rather of mafic igneous rocks to the North. The trace element content of the bauxitic clay differs from that of the variegated clays. The scarcest trace element association has been encountered in the (nummuhtic) limestones. The trace element content of the tufitic series is alsó, astonishingly, rather poor. Relatíve trace element enrichments were observed in sediments of higher organic matter content and of the sandy, calcareous siltstone type. The microelement contents of the nearshore and offshore sediments exhibit considerable differences. The Ti/Cr ratio characterizes the degree of clasticity, the V/Cr ratio the organic matter content, and the B/Ga ratio the degree of salinity (in a given area and within one sequence). The data are presented in 21 tables and 5 figures. Manuscript received: 5th October, 1979 Address of the author: Dr. Dudich Endre MÁFI (Hungárián Geological Institute) Budapest XTV Népstadion út 14 — Pf. 106 H-1442 Földtani Közlöny, Bull. 0/ the Hungárián Geol. Soc. (1981) 111. 238—257. Homogénnek látszó rétegsorok tagolási lehetősége szedimentológiai, őslénytani és matematikai módszerek kombinált a] kalmazásá val Dr. Molnár Béla * — Geiger János * (8 ábrával, 3 táblázattal) Összefoglalás: Az üledékföldtani kutatás régi problémája, hogy munkája során gyakran találkozik olyan rétegsorokkal, amelyek makroszkóposán, de hagyományos mik- roszkópos vizsgálatokkal is homogénnek látszanak, és ősmaradványtartalmuk is csekély. A kutatás jelenlegi állása szerint ezek a rétegsorok nehezen, vagy egyáltalában nem is tagolhatók és vízszintes irányú korrelációjuk is komoly nehézséget jelent. A jelen munka üledékföldtani, őslénytani és matematikai módszerek kombinált alkalmazásával kialakí- tott új tagolási kísérletről számol be. A vizsgálatra kiválasztott katymári szelvény szöveti paramétereinek és karbonáttartalmának értékeit cluster analízissel dolgoztuk fel. Ezzel párhuzamosan a feltárást faunisztikailag is tagoltuk. A cluster analízissel kapott szaka- szok összhangban vannak a fauna változásokkal. A szemcseösszetételi és faunisztikai adatok együttes felhasználásával nyert rétegszakaszok az egykori felhalmozódási környe- zet változásait tükrözik. Kitűnt, hogy a szöveti paraméterek pontos osztályozásával olyan ismertetőjegyrendszerhez juthatunk, amely a felhalmozódási környezet kielégítően pontos megközelítését faunaszegény üledéksorok esetén is lehetővé teszi. A földtani kutatás régi problémája, hogy munkája során gyakran találkozik olyan rétegsorokkal, amelyek makroszkóposán, de hagyományos mikroszkópos vizsgálatokkal is homogénnek látszanak, és faunisztikailag is egyhangúak. A kutatási eredmények jellenlegi állása szerint ezek a rétegsorok nehezen, vagy egyáltalán nem is tagolhatók. Különösen fontos kérdés ez olyan szénhidrogén, vagy vízföldtani célú fúrásoknál, ahol a töréses vagy egyéb tektonikai igénybe- vétel miatt az azonos korú és fáciesű képződmények különböző mélységekben, illetve magasságokban helyezkednek le. Ilyen esetben, de sok más hasonló alkalommal is nagyon nehéz ezeket a rétegsorokat függőleges és vízszintes irányban korrelálni. E feladat megoldását elősegítő bármilyen új vizsgálati eredmény tehát a földtani kutatás számára jelentős. Ezért a következőkben szedimentológiai, őslénytani és matematikai módszerek kombinációjával kiala- kított új tagolási és korrelációs kísérletről számolunk be. A feldolgozásra kiválasztott szelvény szedimentológiai és őslénytani vizsgálata Feldolgozásra olyan földtani képződményt választottunk ki, amely már keletkezéséből következően is „homogén”. Erre egy felszíni feltárásként jól hozzáférhető, ősmaradványokban gazdag pleisztocén végi típusos löszszelvény • JATE Földtani és Őslénytani Tanszék, Szeged. Molnár — G ei g er: Homogénnek látszó rétegsorok tagolási lehetősége 239 látszott a legalkalmasabbnak. A vizsgálati anyag így korlátlan mennyiségben rendelkezésre állt, és a vizsgálat a szelvény bármelyik szakaszát illetően bár- mikor megismételhető. Számos löszszelvény helyszíni tanulmányozása után ezeknek a feltételeknek legjobban a magyar — jugoszláv határhoz közeli Katymár község melletti felelt meg (1 — 2. ábra). Az itteni szelvény kiválasztásában az is közrejátszott, hogy néhány km-re, a Madaras melletti , hasonló szelvény részletes földtani feldolgozása már korábban megtörtént, így a függőleges és a vízszintes irányú korrelációs lehetőségek is adottak voltak (Molnár B.- — Krolopp E. 1978). Szedimentológiai vizsgálatok All m-es katymárijfeltárás Katymár községtől 2,5 km-re DNy-ra van. A felszínen látható részen makroszkóposán mindössze alig 6 cm-es vastagságú laza apróhomokos finom homok közbetelepülós figyelhető meg, egyébként a szelvény igen egyhangú (2. ábra). 0 10 20 30km 1. ábra. A katymári feltárás helye és környékének földtani térképe. Jelmagyarázat: 1. Típusos lösz, 2. Homo- kos lösz, 3. Futóhomok, 4. Alluvium, 5. A katymári szelvény helye, 6. A madarasi szelvény helye Fig. I. Location of the Katymár exposure and geological map of its neighbourhood. L e g e n d: 1. Typical loess, 2. Sandy loess, 3. Wind-blown sand, 4. Alluvium, 5. Location of the Katymár section, 6. Location of the Madaras section 240 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet 2. ábra. A katyraári pleisztocén végi löszfeltárás Fig. 2. Latest Pleistocene loess exposure at Katymár A feltárásból vizsgálatra 25 cm-ként, illetve rétegváltozásonként gyűjtöttünk mintá- kat. Egy-egy minta mennyisége 8 kg-nyi anyag volt, amely a szedimentológiai vizsgálaton túl az őslénytani kutatás céljait is szolgálta. A mintákat először makroszkóposán részle- tesen leírtuk, majd hidrometrálásos (faj súlymérésen alapuló) eljárással és szitálással ele- meztük. Az eredmények a 3. ábrán grafikus ábrázolásban láthatók (I — II. oszlop). A szelvény alul világossárga aprószemű homokkal kezdődik. Erre a homokrétegre 10,5 — 10,75 m között pseudomyceliumos világossárga homokos lösz települ, majd 10,25 — 10,50 m között erősen apró homokos finomszemű homok. A homokra 9,25 — 10,25 m között löszön kialakult barna, humuszos csemozjom jellegű talajembrió következik. 3,8 m-től 9,25 m-ig makroszkóposán laza szerkezetű típusos lösz jelenik meg. Csupán a laboratóriumi szemcseösszetételi elemzések mutatták ki, hogy ez a lösz 6,0 — 6,25 m között gyengén apró és kissé finomhomokos. Ezen a szakaszon a lösz- frakció egyébként 60 — 65% közötti. 3,75 — 3,8 m között található a már jelzett és makroszkóposán is jól látható finom homokközbetelepülés (2. és 3. ábra. I — II. oszlop). 3. ábra. A katymári szelvény üledékföldtani kifejlődése. Jelmagyarázat: I. 1. Típusos lösz, 2. Homokos lösz, 3. Finom szemű-, 4. Aprószemű futóhomok, 5. Löszön kialakult csernozjom jellegű talaj, 0. Mintaszám; II. 1. Agyag (0,005 mm 0), 2. Finom közetliszt (0,005—0,02 mm 0), 3. Löszfrakció (0,02— 0,06 mm 0), 4- Finomszemű homok (0,00—0,1 mm 0), 6. Aprószemű homok (0,1 — 0,2mm 0), 6. Középszemű homok (0,2— 0,5 mm 0); III. Az üledékföld- tani vizsgálatok alapján cluster analízissel megállapított szakaszok; IV. Az őslénytani vizsgálatok alapján megállapított szakaszok Fig. 3. Sedlmentological features of the Katymár section. L e g e n d : I. 1. Typical loess, 2. Sandy loess, 3. Fine grained sand, 4. Small grained sand, 5. Loess-based soil of chernozem character, 6. Sample number; II. 1. Clay (0.005 mm 0), 2. Fine süt (0.0005—0.02 mm 0), 3. Loess fraction (0.02—0.06 mm 0), 4. F’ine grained sand (0.006— 0.1 mm 0), 5. Small grained sand (0.1— 0.2 mm 0), 6. Médium grained sand (0.2— 0.5 mm 0); III. Unlts dístingulshed by cluster analysis in terms of sedimentological results; IV. Units identified palacontologlcally 100% 042 10 1.5 2.0 008 Q2 Q3 Q4 05 0 5 10 15 20 25 30 35% Molnár — Ge ige r: Homogénnek látszó rétegsorok tagolási lehetősége 241 (umizcO'O) (WWSZI'O) 242 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet A katymári szelvény Mollusca-faunájának mélység szerinti előfordulása - 1,0 — 3,75 m között finomhomokos lösz van. 0,0 — 1,0 m között pedig kissé még az előző szakaszénál is több homokot tartalmazó löszön kialakult barna színű, de csernozjom jellegű talaj következik. A laboratóriumi szemcseösszetóteli elomzési eredmények összegörbéiről a szükséges paramétereket leolvasva, majd az adatokat az Inman- és a Főik — Ward-féle képletbe behelyettesítve, kiszámítottuk az egyes üledékföldtani statisztikus értékeket. A kapott adatokat a szelvényen mélység függvényében vittük fel (3. ábra) (Inman, D. L. 1952, Folk, R. L. — Ward, W. C. 1957, Bérczi I. 1971). őslénytani vizsgálati eredmények Az üledékföldtani feldolgozással párhuzamosan, ugyanazon minták anyagából őslény- tani vizsgálat is készült. Mintánként kb. 7 kg-os mennyiséget és azonos térfogatú üledéket 0,8 mm-es lyukmóretű szitán iszapoltunk át. A kapott őslénytani anyag kizárólag Mollus- M o l n ú r — G e i g e r: Homogénnek látszó rétegsorok tagolási lehetősége 243 Frcqueney of molluscs versus to depth in tlie Katymór section I. táblázat — Table I. ca-héjakból állt. Az azonos térfogat lehetővé tette a meghatározott fajok statisztikus értékelését és összehasonlítását. A 11 m-es rétegsorból a korábban vizsgált madarasi szelvényhez hasonlóan 33 taxon került elő (Mólnak B. — Kkolopp E. 1978). A viszonylag nagy fajszám oka az, hogy a rétegsor aljáról a szárazföldi fajok mellett vízi fajok is előkerültek. Ezek a fajok részben álló vízi, részben pedig időszakos vízborítást igénylő nagy ökológiai tűrőképességű alakok voltak (I. táblázat). A vízi fajok jelenlétét a Duna — Tisza köze földtani felépítéséből adó- dóan az egykori mélyedéseket alkotó helyi vízborítások, az ún. semlyékek magyarázzák (Mihát.tz I. 1953, Mólnak B. — M. Mtjkvai I. — Hegyi-Bakó J. 1976, Molnár B. 1977). Az őslénytani statisztikus értékelés 17305 egyed alapján készült el. Az üledéksor tago- lásához és a lerakodási környezet klímaviszonyainak a rekonstruálásához a gyakrabban előforduló fajokat ökológiai igényük alapján hat csoportba soroltuk (II. táblázat). Az egyes üledékszakaszok lerakódásának klímaviszonyait elsősorban a fajok dominanciagörbéinek változásán alapulva, ilyen módon állapítottuk meg (Lozek, V. 1964, Kkolopp E. 1973). 244 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet A katymári szelvényben gyakrabban megjelenő Mollusca-fajok ökológiai igény szerinti csoportosítása Grouping of the most frequent molluscs of the Katymár section in terms of ecological requirements II. táblázat - TabU II. Xeroterm fajok Pupilla triplicata (STUD.) Abida frumentum (DRAP.) Chondrula tridens (Ö. F. MÜLL.) Belicella hungarica Soós et WAQN. Meleg- és nedvesség-igényes fajok Vallonia pulchella (O. F. Müll.) Kevésbé nedvességigényes fajok Euconulus fidvus (O. F. MOLL.) Limacidae indet. Vilrea cryslallina (O. F. MOLL.) Hidegtürő, nedvességigényes fajok Trichia hispida (L.) Succinea oblonga DRAP. Columella columella (Mart.) Nagy ökológiai türőképességü fajok Pupilla muscorum (L.) Vallonia costata (O. F. MÜLL.) Punctum pygameum (DRAP.) Clausilia d-uJbia Drapí Hidegkedvelő, szárazságtűrő fajok Vallonia tenuilabris (A. BRAUN) Pupilla sterri (VOITH) A különböző ökológiai csoportokba tartozó gyakoribb fajok dominanciagörbójét min- den esetben megrajzoltuk (4. ábra, IV.). Ugyancsak megrajzoltuk a fajszám és az egyed- szám változásokat mutató görbéket is (4. ábra III.). A két utóbbi görbe lefutása a fajok számára kedvezőbb, illetve kedvezőtlenebb élettereket mutatja, vagyis fontos ökológiai következtetések vonhatók le belőle. Az őslénytani vizsgálattal kapott görbéket és az üledékföldtani szöveti paraméterekből, a mélység függvényében megrajzolt görbéket összehasonlítva, a hűvösebb és a melegebb periódusok következtében fellépő lito- és biofáciesváltozásokat, és az üledékképződési mikrokömyezetek egymásutánját lehetett tanulmányozni. A faunavizsgálat célja ui. elsősorban az volt, hogy a rétegsoron belül a paleobiotópok változását állapítsuk meg, majd ezeket az üledékföldtani vizsgálattal kapott litológiai egységekkel korrelációba hozzuk, és az így kapott üledékképződési mikrokörnyezetek egymásutániságát állapítsuk meg. A fauna minőségi és mennyiségi meghatározása alapján a 11,0 m-es rétegsort a következő szakaszokra lehetett bontani. 1. 10,25—11,00 m között a melegigényes szárazföldi fajok uralkodnak (4. ábra V.). Csak 10,75 — 11,00 m között került elő egy vízborítást kedvelő Pisidium sp. Egyébként főleg xeroterm fajok jelentek meg: Helicella hungarica Soós et Wagn., Pupilla triplicata (Stud.) és Chondrula tridens (0. F. Műül.). Ez a rétegszakasz csak igen kevés (100 alatti) egyedet tartalmazott, így a meg- rajzolt dominanciagörbéje is csak tájékoztató jellegű. A szaggatott vonallal való megkülönböztetés ezt kívánja jelezni (4. ábra IV. oszlop, alsó rész). E sza- kasz felhalmozódása a területen ma is uralkodó klímaviszonyokhoz hasonló körülmények között történt. Az optimális futóhomok képződéshez a csapadék ekkor kissé sok volt. A szakasz további három kisebb részre tagolódik: la. A 10,75 — 11,00 m közötti aprószemű futóhomok faunában igen szegény. Vízi és szárazföldi fajok keverten fordulnak elő benne (I. táblázat). lb. A 10,50 — 10,75 m közötti finomhomokos löszben már csak száraztérszíni fajok for- dulnak elő. A kissé nedvességigónyes Limacida száma nő, ugyanakkor a xeroterm fajok eltűnnek. le. A 10,26 — 10,60 m közötti finomszemű homokban, a Limacida rétegsoron belüli leg- nagyobb értéke mellett, a xeroterm fajok ismét megjelennek. E SALGÓTARJÁN IyarmaT BALASSA t PARAŰ EGER • GYÖNGYÖS HATVAN ulödása". Jc agyanlxata a siflv ogboo Fit. 2. Hioloteetonlr clmrt ofnorthorn Hungary, oliowlng a „trangvcreul a b B hasonlósági mérószóm minták sorszáma 6. ábra. A cluster analízis eredményének ábrázolási módja. A = A dendográf, B = A cluster egyes pontjainak mélység ábrázolása Fig. 6. Mode of graphlc representation of the cluster analytical results. A = dendograph, B = Depth repre- sentation of single cluster dots A hasonlóság mérőszáma (vagy hasonlósági mérőszám) egy adott minta tá- volsága annak a clusternek a centrumától, amelybe tartozik. A clusterek közötti hasonlósági mérőszám fogalmát a fenti megjegyzés alapján itt nem vezetjük be. A közöttük levő kapcsolat jellegéről a dendográf tájékoztat. A vizsgálati módszerrel kapott eredményeket üledékföldtanilag a következő- képpen lehet értékelni. A clustereket a V, (i = 1,2,.. ., 45) vektorokból alkot- tuk meg, és a rájuk tett észrevételek miatt, az egyes clusterek a bennük felsorolt minták genetikai kapcsolatát fejezik ki. Ez azt jelenti, hogy egy clusterba a hasonló körülmények között leülepedett, hasonló litológiai kifejlődések tartoznak. Minden egymástól különböző cluster általában más és más üledékképződési körülményt képvisel. A clusterek rokonságának erőssége a litológiai egységek hasonlóságát fejezi ki, és a genetikai kapcsolatokat tükrözi. Az egymáshoz nagyon hasonló litológiai kifejlődéseket földtanilag nincs értelme megkülönböztetni. Az egyes clusterek összevonásához szükséges kü- szöbérték (az a határszám, amelytől kedzve a vizsgált üledéktani egységek azonosnak vehetők) pontos megjelöléséhez azonban egylőre még kevés adatunk 250 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet van. Az ebből eredő hibák elkerülése érdekében a clustereket azonos üledék- földtani tartalmúnak csak az alábbi esetekben tekintettük: Ha magasságuk (azaz a clustercentrumtól legtávolabbi elemnek és a centrum- nak távolsága) azonos volt, és a clusterek indexszámainak sorrendjében (Word- algoritmus, 3. lépés, Sv . . ., St) nem estek egymástól ,,túl távol”, vagy kielégí- tették az üledékföldtani összeegyeztethetőség kritériumát. Az említett feltételek azért szükségesek, mert az algoritmus leírásából követ- kezik, hogy a clusterek sorrendjében hátul levő osztályokba a mintatérnek egyre távolabbi pontjai esnek. Egy halmazba tehát az indexszám növelésével egyre kevésbé hasonló minták kerülnek (ami nem jelenti feltétlenül azt, hogy ezek a centrumoktól távolabb esnek, mint egy kisebb indexű cluster elemei, a nekik megfelelő centrumtól). Ezért az összevonáskor figyelembe vettük a cluster- centrumok egymástól vett távolságát is. A dendogramban a clustereket betűk, az összevonható clustereket pedig azonos betűk jelzik (7. ábra A). Az összevonást grafikusan nem hajtottuk végre, hogy a meglevő kapcsolatok szemléletesek maradjanak. Az így kapott ábra hasonlósági mérőszam de ababefcg_h a minták sorszáma B hasonlósági mérószám 6-7 8 9 10 H 12 13 14 15 16 17 18 19 2 0 21 22 23 7U 25 26 27 28 29 30 31 eacaaeabbc hd f bag abgaccah.ci A minták sorszáma és a mélység növekedése 7. ábra. A katymári szelvény 0. (1,25 — 1,50 ra) és 31. (7,25—7,50 m) mintái közötti clusterek ábrázolása. Jelzések a 6. ábráéval azonosak Fia. 7. Representatlon of clusters between samples 0 (1.25—1,50 m) and 31 (7.25—7.50 ra) In the Katyraár section. Syrabols are the same as in Flg. 0 Molnár 0 ei g er: Homogénnek látszó rétegsorok tagolási lehetősége 251 földtani alkalmazásának nehézsége, hogy rajta az egyes litológiai típusok mély- ség szerinti követése bonyolult. A 7. ábra B része ezt könnyíti meg. Az ábrán az x tengelyen a minták sorszáma (a mintavektorok indexe), az y tengelyen : pedig a hasonlósági mérőszámok vannak feltüntetve. Falhasználásánál a követ- kező meggondolásból indultunk ki. A hasonlósági mérőszám értelmezéséből következik, hogy a mintavektorok- nak abban az osztályban elfoglalt helyét fejezi ki, amelybe tartozik. A minta- vektor tehát ennek az osztálynak, clusternek megfelelő litológiai típust képvisel és ennek a jellegét hordozza. Válasszunk tehát ki egy tetszőleges centrumot és képzeletben írjunk köré olyan gömböt, amely magában foglal minden, az adott centrum által meghatározott clusterba tartozó mintát. A gömb sugara a clus- \ termagasság. Ennek a gömbnek a kétdimenziós síkvetületét a 8. ábra mutatja. Az ábra természetesen „torz”, mert az ötdimenziós térben a gömb absztrakt fogalom. A mintavektornak a gömbben elfoglalt helyzetét a hasonlósági mérő- szám mutatja. Ebben a gömbén, amely így az azonos leülepedési körülmények között keletkezett és a minták által meghatározott üledékkifejlődést jelzi, nyilván a kifejlődésnek legjobban megfelelő, jellegzetes üledéket azok a minták képviselik, amelyek a középponthoz a legközelebb vannak. A középponttól távol eső minták a következőkre utalnak : 1. A leülepedés közben a környezeti viszonyokban kisebb változás történt. 2. Az üledék utólag elváltozott. A kettő közül a valódi ok kiválasztása a szöveti paraméterek helyes értelme- zésével érthetővel. A 6., 7. ábra B részén az egyes minták alá a megfelelő clusterek j élezését is odaírtuk. Ebben a koordináta rendszerben a pontok, a litológiai típusokat már mélység szerint képviselik. A litológiai egységek (a leülepedési körülmények relatíve nagyobb szakaszai) elhatárolása a 6., 7. ábra A és B részének együttes felhasználásával végezhető el — ti. a leggyakoribb litológiai típus(ok) „sűrű- södési” mélységintervallumainak kijelölésével. 8. ábra. A 6. ábra B része értékelésének elvi vázlata. C2: centrum; V,, V,, V, V,: mintavektorok Fig. 8. Principle of graphic representation of part B of Fig. 6. C,: centre; V,, V„ V3, . . ., V,: sample vectors 252 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet Nézzünk egy példát. A 6. ábra A és B részén szabadon felvett értékek cluster analízisé- nek eredményei láthatók. Az ábra A részén az egyes clustereket az összevonás érdekében a és b betűkkel jelöltük. A 6. ábra B részén látható, hogy a minták egy részénél a b clus- terbe tartozás a jellemző. így az ezeknek megfelelő litofáciesek egy nagyobb egységbe foglalhatók össze, amelyet a 6. ábra B részén a 2. szakasz mutat. A többi mintánál az a cluster uralkodik. Hasonló meggondolásból nevezzük ezt 1. szakasznak. Az 1. szakaszban az is látható, hogy az a clusterbe tartozó mintáknak még további két típusa van. Az egyik az a típus, amely a cluster centrumához elég közel van, így az általános litológiai tulajdonságokat (leülepedési körülményeket) ez] tükrözi a legjobban (6. ábra A, B, 6.). A másik típus távolabb esik a centrumtól és így ez a szélsőségesebb hatásokat mutatja (6. ábra A. 4 — 5.). Az 1. szakasz ezek mélységbeli elhelyezkedése alapján tehát még további két kisebb litológiai egységbe osztható, amelyeket a 6. ábra B részén az a., b. jel- zés mutat. A kapott osztályozás elvileg olyan mértékben helyes, amilyen mértékben az Mz, a,. S*,« K0, és K% paraméterek együttes kömyezetjelző szerepét helyesnek fogadjuk el. A katymári szelvény cluster analízissel kapott szakaszainak értékelése A katymári szelvénynek az előzékben ismertetett módon — minden üledék- tanilag vizsgált minta megfelelő adatait felhasználva — elvégeztük a cluster analízisét, majd megrajzoltuk dendogramját és a clusterek egyes elemeinek mélység szerinti változását. A szelvényben hat nagyobb litológiai egység jelent meg (3. ábra III. 1 — 6.). 1. Az első szakasz 10,25—11,00 m között van. Felső határa a talajszintnél jelentkezik. A szakaszon belül változatosabb litofáciesek vannak, amelyet az aprószemű homok, homokos lösz és a finom homok egymásra települése is bizonyít. A közepes szemcseméretet mutató görbe alapján felfelé a szállítási energia fokozatosan csökken. A ferdeségi értékek csupán az aprószemű homok Gauss-görbéinél lognormál jellegűek. Felfelé a finom frakciók felé tolódnak el, így ebben az irányban az ülepítő közeg a normálisnál hosszabb ideig, vagy gyak- rabban volt kisebb az átlagos mozgási energiánál. A csúcsosság felfelé növekvő értéke jelzi, hogy felfelé haladva az ülepítő közeg mozgási sebességingadozása az átlagsebesség 50 %-át hosszabb ideig nem haladta meg. Mindezek alapján megállapítható, hogy a szakasz eolikus üledékei kezdetben nagyobb, később pedig kisebb mozgási energia mellett rakódtak le. 2. A 9,50—10,25 m közötti löszön kialakult humuszos talajembrió megjele- nése, amely nedvesebb klíma alatt jött létre, az előző szakaszéhoz viszonyítva lényeges változást tükröz. Érdekes, hogy a mintavektorok térbeni elhelyezke- dése és a CaC03- változás, a felső, mai talajszinthez mutat hasonlóságot, csupán a nagyságrendekben vannak eltérések. Az üledéktani paramétereket a talaj - képződési folyamatok „torzítják” el. A talajszint felső része és a felette levő lösz pontos elhatárolása érdekében az átmeneti sáv mintavektorait összehason- lítottuk egymással (III. táblázat). A táblázat adataiból látható, hogy a vektori- ális távolságok a rokon minták esetében kicsinyek, a genetikailag más típusú mintáknál viszonyt ugrásszerűen megnőnek. Ez a többszörösére növekvő távolságváltozás 9,5 m mélységben jelölte meg azt a határt, amely felett az üledék lényegesen nagyobb hasonlóságot mutat a rátelepült löszhöz, mint a talajszinthez, így a 2. és a 3. szakasz határa itt jelölhető ki. 3. A 3. szakaszt a löszfrakció növekedése és a homok mennyiségének a csök- kenése jellemzi. A ferdeség, a csúcsosság és a közepes szemcseméret értékek Molnár — O e i g e r: Homogénnek látszó rétegsorok tagolási lehetősége 253 A katymári szelvény 2. (talajszint) és 3. (lösz) szakasza közötti határ megvonásához kiszámított vektoriális távolságok Vectorlal distances calculated fór definition of of the boundary between the 2nd (soil horizon) and tho 3rd (loess) units in the Katymár section III. t, Mázat - TabU III. 'll- V|| 1 = 1,125 | v„ — 1 =. 2,305 1 v„ — Y„ 1 = 1,393 v„- Y„ 1 =■ 0,741 | vt7 — T.» 1 — 3,650 1 v.i — Y„ | 0,235 V|. - V.. 1 ■= U37 | Y„ — 1 2,334 1 Y.. — Y„ | 1,430 ▼m — Y,» 1 =» 1,511 | y„ — 1 3,934 1 y.. — Y.. 1 0,945 Y,. 1 = 4,592 | T„ — 1 7,745 1 Y.. Y>. 1 4,109 Y., 1 4,592 | v„ — | = 10,472 1 y„ — Y„ | 6,838 — V,„ 1 7,310 | v„ — Y«. 1 18,203 1 Y„ — Y„ | 14,564 y„- Y». i =" 15,024 | v„ — 1 — 23,663 1 Y„ — Y„ | 20,028 T»- Y„ 1 4,122 | y,„ — ▼»» 1 = 1,849 1 Y„ — Y„ | a 0,252 V.l — y., 1 =» 2,777 | v,0 — V..I = 0,551 1 y.. — Y». 1 = 1,381 Y.. ~ y„ 1 =» 4,133 | v,„ — 1 1,888 1 Y»1 — Y„ | = 0,391 Y„ — Y„ 1 =• 1,836 | v„ — y.* 1 = 0,581 1 Y„ — Y„ | = 0,381 - y„ 1 = 1,457 | v„ — | — 3,655 1 Y„ — Y„ | = 5,468 Y„ ~ Y>, 1 =» 4,156 | v„ — v„| — 6,385 1 Y„ — Y.? 1 — 8,192 ▼m — Y„ 1 = 11,836 | v„ — 1 14,111 1 Y„ — Y,| | =. 15,924 Y„ — Y,. 1 = 17,310 | Y„ — 1 = 19,568 1 Y„ — Y„ | = 21,383 kisebb ingadozásokat mutatnak, de lényeges változást nem tükröznek, csupán az osztályozottság értéke javul és a karbonát tartalom növekszik meg jelentő- sen. A talaj képződést előidéző nedvesebb periódus után, a 3. szakaszon tehát hűvösebb, szárazabb időszak következett be. 4. A 3. szakasz felett települő löszminták cluster analizisét a 7. ábra szemlél- teti. Az egyes osztályok közötti kapcsolaterősség, mint ahogyan az az ábrán is látható, általában hasonló. Nagyobb eltérést csak a g, h és e osztály mutat (7. ábra A). A 7. ábra B részén a mélység függvényében haladva a 25. mintánál, azaz 6,00—6,25 m-ben jelentős változás van. 6,00 m alatt a c-típusú minták gyakoribbak és itt sűrűsödnek. 6,00—6,25 m felett az a-típusú minták uralkodnak, ugyanakkor az összes b-, e-, <7-típus is itt található. A b és c clusterek eltérése az a-tól közel azonos, csak ellenkező irányú. Az a csoportba tartozó minták mindegyikére jellemző, hogy mintavektoruk a centrumhoz elég közel van. Egyébként a szakaszba tartozó clusterek közös vonása, hogy helyvektoruk a megfelelő cluster cent- rumhoz közel esik. Nagyobb eltérést csak a 16. (3,75 — 3,80 m), a 21. (4,75 — 5,00 m) és a 24. (5,50 — 5,75 m) minták mutatnak. Ez azt indokolja, hogy a 4. és 5. szakasz határát a 6,00 — 6,25 m között vonjuk meg. (Tehát a 26. minta még a 4. szakaszhoz, a 25. minta már az 5. szakaszhoz tartozik.) A 4. szakaszban (6,25 — 8,50 m között) a homogénnek lászó üledéksor a 30. mintánál 7,00 m-ben még két további részre tagolódik (3. ábra III. 4a., 4b.). A szakasz alsó részén (4a), tehát 7,00 m alatt a szállító energia növekedését a közepes szemcseméret és az osztályozottság növekedése, valamint a ferdeség csökkenése mutatja. 7,00 m felett (4b) változatosabb volt a szállítási energia. A 6,00 — 6,25 m kö- zötti közbetelepülés a finomhomokos lösz kőzettani paraméterei alapján, az időnként megnövekvő szállítási energiát bizonyítja. Az osztályozottság rosszab- bodása és a növekvő csúcsosság is a mozgási energia változatosságát igazolja. 5. Az 5. szakasz alsó határát a 6,00—6,25 m között közbetelepült finom homokos lösz jelenti, felső határát pedig a cluster analízis 1,25 m-ben mutatta ki (3. ábra III.). Ezen belül az a-típusú mintáknak két sűrűsödési intervalluma figyelhető meg (7. ábra B, 7 — 12. és 20—25. minták között), a finom homokra és a rátelepülő löszös finom homokra fennálló üledékföldtani meggondolást 254 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet figyelembe véve az 5. szakaszt a 17. mintánál két kisebb egységre bontottuk (7. ábra B., 3. ábra III.). Ezután a b- és a-típusok sűrűsödései, továbbá a hason- lósági mérőszámok vertikális görbéje alapján a b szakasztól a c-t a 10. minta tetejénél (2,25 m-nél) különítettük el (7. ábra B, 5. szakasz b, c, 3. ábra III.). Az 5. szakasz típusos löszből, finom homokos löszből és finom homokból épül fel. A karbonáttartalom általában nagy, 30% körüli és csupán a finom homo- kos közbetelepülésnél csökken az értéke. Az összes kőzettani paraméter csak kis ingadozást mutat. Igazi löszképződési időszak ez. Csak a 3,75 — 3,80 m között közbetelepülő futóhomok jelez rövid ideig tartó enyhe, száraz klímát. 6. A 0,00—1,25 m közötti rétegsorra az utólagos talajosodás a jellemző. Ezt minden üledékkőzettani paraméter megváltozása is jól mutatja. A litológiai- és a faunaszakasz határok korrelációja A katymári szelvényben a cluster analízissel, valamint az őslénytani vizsgá- latok alapján kapott szakaszhatárokat egymás mellé helyezve látható, hogy a határok a legtöbb esetben egybeesnek (3. ábra III., IV.). Ahol eltérés van, mint pl. a 4. vagy a 6. szakasznál, az abból adódik, hogy az üledékképződési körülmények változását az őslénytani változások csak később követik. Egyéb- ként az egyes szakaszok üledékföldtani jellemzői a Mollusca- tartalom változá- saival jól összhangban vannak. Ezek után az egymásnak megfelelő biotópok és litológiai egységek (leülepedési körülmények) a leülepedési „mikro” -környe- zetbe foglalhatók egybe, amelynek 6 szakaszát ismertük meg a szelvényben. Az 1. szakasz üledékföldtani jellemzők alapján az üledékképző energia vál- tozatosságát mutatta. Ugyanezen a szakaszon változatos szárazföldi és vízi faunaegyüttes jelent meg. A 2. szakaszban a talajképződés melegebb és kissé csapadékosabb klíma alatt jött létre, amelyet a szakaszon található faunaegyüttes is jól mutat. A 3. szakaszon melegebb, nedvesebb klímafeltételek mellett kezdődött meg az üledékképződés, majd hűvösebb, szárazabb alatt folytatódott. Ezt jelzi az alsó részén még meglevő talajszint, majd felfelé a lösz keletkezése. A 4. szakasz alsó részén a szállító energia növekszik, ugyanitt a lúdegtűrő fajok gyakorisága a jellemző. A 4. szakasz felső részén a mozgási energia válto- zatosabb volt, amit a melegigényesebb és nedvességkedvelő fajok váltakozása kísér. Az 5. szakaszon az összes kőzettani paraméter csak kis ingadozást mutatott. A lerakó energia az egész szelvényen belül itt a legkiegyensúlyozottabb. A fau- nában a hidegtűrő alakok uralkodása jelzi ezt az időszakot. A 6. szakasz mind az üledéktani, mind pedig az őslénytani adatok alapján a mai talaj képződési folyamatot tükrözi. Egy feltárás ismertetőjegyrendszerének megadása a gépi adatfeldolgozáshoz A cluster analízissel kapott halmazosztályok megfelelő jelrendszer kidolgozá- sával számítógépes adatfeldolgozásra is alkalmassá tehetők. A katymári feltárás 30. mintája (=V>0) adatainak felhasználásával példa- ként bemutatjuk a feltárás ismertető jegyrendszere megalkotásának módját M ol n ár — G e i g e r: Homogénnek látszó rétegsorok tagolási lehetősége 255 (Fotiadi, E. E. 1967, Jaskó T. — Viczián I. 1970). A következőkben csupán pél- dát adunk arra vonatkozóan, hogy adott feltáráson belül hogyan lehet gépi úton az üledékes környezeteket feldolgozni. A 30. mintánál a következő statisztikus értékek voltak: Mz cr s* Kc K% ^30 — (5,3 1,2 0,25 1,29 26,83) A paraméterek numerikus tulajdonságainak elemzéséhez a következő interval lumokat lehet megadni: Mz: a: S,: Kg: K% 3, 0-3, 5 0,00-0,35 -1,0- — 0,3 0,00-0,67 0- 5 3, 5-4,0 0,35-0,50 -0,3- -0,1 0,67-0,90 5 — 10 4, 0-4, 5 0,50-0,80 -0,1- 0,1 0,90-1,11 10-15 4, 5-5,0 0,80-1,40 0,1- 0,3 11,1-1,50 15-20 5, 0-5, 5 1,40-2,00 2,00-2,60 2,60— 0,3- 1,0 1,50— 3,0a 3,00- 20-25 25 — 30 30-35 Az intervallumokra való bontás a a, Skj, Kc esetében a Folk és WARD-féle beosztás szerinti verbális skála alapján, míg az Mz és K% értékeknél önkénye- sen történt. Az ismertetőjegyek viszont pontosan a megadott „intervallumba tartozás” tulajdonságok lesznek. Ismertetőjegy tehát pl. az, hogy a 30. minta az Mz30 alapján az Mz intervallumaiból melyikbe esik bele. A feltárás ismertetőjegy készletei: TTMz /TTMz . TT Mz . TTMz . TTMz • TTAÍ* \ ^ — 1^3, 0—3,5’ u3,5-4,0» u 4, 0-4, 5’ u4,5-5,0’ 'J5,0-5>5/ TT® fTT® • TT® • TT® . TT® . TT® . TT® u — l'-'0, 00 - 0,35’ ^0,35-0,50’ ^0,50-0,80’ '-'0, 80-1,40’ ul, 40-2,00’ u2, 00-2,60’ ^2>60— } US* — {Ufll,0)_(_0,3); ^f-0,3)— (— 0,1)', U(-0,1)_(0,1); U 0,1 — 0,3 > Uo,3_l,o} — {o^X)-0,6l> UÓ^67- 0,90'i Uo^O-l,li; UÍuí-l,50> -3,Oo! U^OO—} ^ — u0-5 > ^5-10’ ^10—15’ ^15—20’ ^20-25’ u25-30> ^30-351 Elmek alapján az ismertetőjegyrendszere: U = (UMz; U"; Us*; U^; UK%) Az előzőeket konkréttá téve a 30. mintára a következőket kapjuk: UMz = (0, 0, 0, 0, 1) U° = (0, 0, 0, 1, 0, 0, 0) Us* = (0, 0, 0, 1, 0) = (0, 0, 0, 1, 0, 0) UK% = (0, 0, 0, 0, 0, 1, 0) ahol pl. azt a tulajdonságot, hogy az Mz30 = 5,3 értékű és ez az 5,0 Mz 5,5 közötti intervallumban van benne 1-gyel, azt pedig, hogy ez az érték a 3,0 Mz < 3,5 intervallumban nincs benne 0-val jelöltük. 256 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet Ilyen módon L = (5, 4, 4, 4, 6), ahol az első helyen szereplő 5 azt jelenti, hogy az Mz3Q = 5,3 érték az U ismertetőjegy készlet 5. intervallumába, a második helyen szereplő 4, hogy a 15 m alatt, 7. Talajmechanikai fúrások, 8. Földtani kutató fúrások, 9. Ásott kutak, 10. Térképezés és és állékonysági vizsgálat során mélyített fúrások, 11. Pincék, 12. Források Abb. 9. Hydrogeologische Karte des ingenieurgeologischen Kartenwerkes über den Hochuferabachnitt. Ze telié n- erklárungoná 1. Itaum mit lllnnenbewásser, 2. Zeitweise iiberflutetes Gebiet, 3. Grundwasserspiegel zwlschen 0,0— 2,0 m unter dér Tagesoberfláclie, 4. 2,0— 5,0 m, 5. 5,0—15 m, 0. über 15 m, 7. Bodenmechanische Bohrungen, 8. Geologische Erhiirfbolirungen, 9. Sclmchtbrunnon, 10. Bohrungen für Kartlerung und die Stabilltátsuntersuchungen, 11. Keller, 12. Quellén F od <> r n é et ni.: A Dunalcömlőd Páka közötti magaspart vizsgálata 271 terület mélyebb fekvésű részeit az árvíz elönti. Megszűnik a rétegvizek meg- csapolása, sőt talajvíz adódik át a rétegeknek, és ennek megfelelően a felső- pannon homokrétegek piezometrikus szintje is megnövekszik, ami a magas- part alatti szakaszon is nyomásemelkedést okoz. A földtani kép és a vázolt folyamat alapján belátható, hogy a hidrogeoló- giai viszonyok változását elsősorban a Duna vízállása szabályozza. Ezért a folyónak a magaspartok állékonysága szempontjából is jelentős szerepe van, mert hol állékonyságnövelő tényezőként értelmezhető — alacsony folyóvíz- állás esetén — hol pedig állékonyság-csökkentőként kell figyelembe venni, magas vízállások alkalmával. A vízföldtani térképváltozatot (9. ábra) a területen még viszonylag nagy szám- ban meglevő ásott kutakban és térképező fúrásokban mért talajvízszint ada- tok felhasználásával szerkeztettük meg. A feltárt rétegek kőzetfizikai sajátosságai A leményített fúrások mintaanyagát talajmechanikai laboratóriumban fel- dolgoztuk. A talajmechanikai osztályozás szerint is a löszösszlet nagyon változatos képződményekből áll (10. ábra). Ezt a korábbi földtani vizsgálatok is alátá- masztják. Az összlet felső szakasza (20 — 22 m-ig) homoklisztből áll, általában 8%-os homok- és 7% iszaptartalommal. A közbetelepülő sötétbarna fosszilis talaj a képlékenvség alapján (Ip: 8%), szintén homoklisztnek minősül. Az összlet középső szakasza, amely 60,5 m-ig tart, sovány agyagok, iszapok, homokliszt és finomhomok rétegek váltakozása. Az agyagnak genetikailag részben fosszilis talajok, részben pedig mocsári képződmények. A löszrétegek pedig iszapnak, ill. a homok és a homokliszt tartalomtól függően iszapos ho- moklisztnek, homoklisztes iszapnak minősülnek. Az összlet középső és alsó részét (60 — 70 m között) egy nagyobb vastagságú homoklisztes homok választja el egymástól. A homokréteg alatt, az üledék- képződésben bekövetkezett gyakori változásból eredően újból kisvastagságú, különböző genetikájú rétegek következnek a felsőpannonig. Ezt a szakaszt megint iszap, iszapos homokliszt, agyag és homokréteg alkotják. E képződ- mények keletkezése megegyezik az összlet középső részével, azzal az eltéréssel, hogy itt a mocsári rétegek gyakoribbak és a fosszilis talajok száma lecsökken. A pleisztocén rétegösszlet záró tagja iszapos homoklisztnek minősíthető, amely erősen csillámos, felsőpannon kori homokra települ. A Dunakömlőd közelében telepített Kx jelű fúrásban a legalsó összlet kifej- lődése eltér a Pj jelű fúrásban harántolt rétegekétől. Ennek az alsó, kb. 30 m-es képződmény szakaszában túlsúllyal vannak az anyagrétegek, amelyek vagy fosszilis talaj képződésre, vagy mocsári keletkezésű körülményre utalnak. A talajmechanikai laborvizsgálatok alapján a löszösszlet rétegei kemény állapotúak. Az egyenlőtlenségi együttható alapján ( TJ = 2,9 — 5,5) egyenle- tes szemeloszlású rétegekből áll, a térfogatsúly (y = 1,71 — 2,04 Mp/m3) között változik. Az egyirányú nyomószilárdság kicsi (omy = 0,4— 0,8 kp/cm2) és csak a legalsó rétegekben haladja meg az 1 kp/cm2-t. A feltárt felsőpannóniai képződmények túlnyomó részben vékony agyag- rétegekkel tagolt homokok (11. ábra). A homokrétegek helyenként mésszel 272 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet P2 fúrás h >*'• 10 20 30 40 W7. 50 e s u 'í 1,0 0 humusz 2,0 0 sb homokliszt 3.0 0 bQrna j r -» n D 14 3.9 0 szürke 14 W P \v W ■6,8 0 homoklisztes H 53 7. Hl 43 7 # I ; 4 7. 5,1 0,11 0 H 28 7. H 61 7 HL 11 7. 5.6 0,26 0 kavicsos K 47 V. H 50“ r. H 1 : 3 7. 21,0 0 homok 13,3 0 1 4,0 0 görgeteg K 80 7. H : 10 7 0 0 szürke 0 homok 22,0 0 H 55 V. Hl | 39 6,0 0.4 /• 1 • 6 */• 24,1 0 homokkőpados H 55 ’/. Hl 37 /. ] 87. 8,3 0,21 2 5,5 0 agyag 23 WP W, 0,73 0,27 1,62 2 6,6 0 barna homok 28,0 0 szürke agyag 27 Wp 0,90 0,7 0 1,72 29,0 0 homoklisztes homok H J± 69 7. Hl ÜL : 517. 1:7 7. 3.5 5,0 0,12 0,05 30.8 0 sárqa aqyaq 24 32,2 0 0 0 iszapos homokliszt H H 20 7. 26 •/. Hl Hl : 72“ ' 56“ 18 7. r = is*/. Ö5T" 0,69 2,62 40 0,04 0.03 1,71 H 8 0 7. Hl : 20 /. 0,64 0,48 5,1 0,26 1,79 0 sárga H 617. Hl : 39“ /. 0,87 0,46 3,4 0,19 1,63 Q homoki i sztes H 90 7. Hl : 10“ /. 0.96 0,5 8 0,3 0,2 6 1,64 0 homok H 75 7. Hl 25 7. 0,97 0,27 5.4 0,27 1,49 0 H 67 7. Hl * 317. I • 2 7. 0,88 0,41 6,0 0,25 1,59 0 0 H 60 7. Hl 367. I •• 47. 0,97 0,51 4,0 0,21 1,59 46,8 0 o 50, m 0 0 o szürke agyagréteges H : 7 0 7. Hl : 26 7. 1 = 47. 0,90 0,85 4,4 0,17 1,81 11. ábra. A P, jelű fúrás talajmechanikai szelvénye. Jelmagyarázat: e = Hézagtényezö, s = Telítettség, n = = Egyenlőtlenségl mutató, dm = Mértékadó szemcseátméró (mm), y = Kőzet térfogatsúly kp/m* Abb. 11. Bodenmechanisches Profil dér Bohrung Pt. Zeichenerklárungen: e = Porenziffer, s = Sattigungs- grand, n = üngleichlieitskennziffer, dm = Mássgebender Korndurchmesser (mm), y — Gesteinsraumgewicht kp/m* cementáltak, és egyenletes szemeloszlásúak, míg az agyagrétegek változó, de esetenként magas plaszticitásértékűek és kemények. A folyási határ [W e) és a plasztikus index (Ip) összefüggését az egyes réte- gekre kapott értékeket és eredményeket, Casagrande féle diagramban is fel- tüntettük (12. ábra). u-mrm -nni >rzi ‘E3 sM‘Eíd a — m « !imi ■■ *cz3.5^ «i i «.. , i£2Z^£SS2££g£ W: ÍS^SSSUSSIKSSaff rra,”“ 273 F o d o r n é et al. : A Dunakömlód — Paks közötti rnagaspart vizsgálata 10 20 30 40 50 60 70 folyási határ 1* 2o 3a 4b 5a 12. ábra. A Pi jelű fúrásban feltárt képződmények elhelyezkedése a Casagrande-féle diagramban. Jelmagyará- zat: 1. Felsőpannon agyagok, 2. Fosszilis talajok, 3. Fiatal löszősszlet (1,0—23,0 m között), 4. Idősebb löszősszlet (23,0—84,0 m között), 5. Mocsári rétegek (35,0—84,0 m között) (2—5, pleisztocén) Abb. 12. Positlonen dér in dér Bohrung P, erschlossenen Bildungen im Diagramm von Casagrande. Zeichener- klárnngen: 1. Oberpannon:Tone, 2. Fossile Bődén, 3. Junger Bösskomplex (1,0—23,0 m), 4. Alterer Lösskomplex (23,0—84,0 m), Sumpfablagerungen (35/)— 84,0 m) (2. bis 5. Pleistozán) A löszősszlet kötött rétegeiből vett minták DTA vizsgálatai alapján megálla- pítottuk, hogy a fő agyagásvány az illit, de tartalmaznak még montmorilloni- tot, hidromuszkovitot és kaolinitet. A térfogatváltozó agyagásvány mennyi- sége 10—20% között van, ezért a minták kismértékben térfogatváltozónak minősíthetők. A laboratóriumi vizsgálatok szerint a feltárt rétegösszlet álla- pota kedvező. Puha, átázott rétegek nem voltak kimutathatók. A Paks- Dunakömlőd közötti magaspart állékonysági viszonyainak jellemzése A vizsgált magaspart azok közé a területek közé tartozik, ahol az emberi beavatkozás eredményeként a legnagyobb veszélyt jelentő alámetsző csúszó- lapú mozgások, rogyások, kiváltó okainak többsége megszűnt. A stabilitást növelő beavatkozások közül legjelentősebb a Duna szabályozása, az országút és a vasút kiépítése. Ezzel egyrészt megszűnt a Duna — különösen árvizek idején intenzív — eróziós, elhaboló tevékenysége, másrészt a földmunkák eredményeként leterhelődött a magaspart lába. Kedvező jelenség, hogy ezen a magaspartszakaszon — Dunaújvárossal, Rác- almással stb. ellentétben — a magaspart tetején, vagy a már megcsúszott földanyagon nem alakult ki település. így elsősorban a szikkasztástól, csa- tornák, vízvezetékek eltöréséből eredő járulékos talaj vízutánpótlódás felté- telei soha nem voltak meg. Az előző fejezetekből állékonysági szempontból megállapítható, hogy a magaspart viszonylag kedvező földtani-vízföldtani helyzetű, amennyiben a 274 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. f üzet magaspart lába alatt csak nagyobb mélységben települnek a nyomás alatt levő vizet tartalmazó felsőpannóniai homokrétegek, és az erekben a rétegek- ben levő piezométeres nyomás is csak 100 kPa körüli. Ha ezt az értéket ö-z- szehasonlítjuk például a felsőpannóniai homokrétegekben Dunaföldváron mért 400 — 700 kPa piezométeres nyomásértékekkel, látszik a lényegesen kisebb rétegvíznyomás állékonyságnöveli szerepe. Ezekből következik, hogy a magasparton, ha a jelenlegi természeti és művi adottságok megmaradnak, a jövőben sem kell számolni nagymértékű moz- gásokkal. Más a helyzet a magaspartokra jellemző egyéb mozgásformákkal, amelyek közül a legáltalánosabb a magaspartok omlása. Az omlásokat a magasparton mindenütt kisebb -nagyobb mértékben megfigyelhető part leszakadások okoz- zák. Ennek a jelenségnak az elsődleges kiváltó oka az átázottsággal párosuló fagyhatás. A magaspartok omlását gyakorta idézik elő a különböző építkezé- sekkel (pincék, házak stb.) kapcsolatos alámetsző, üreglétrehozó tevékeny- ségek, amelyek hatására, különösen, ha víz vagy dinamikus hatások (pl. meg- növekedett gépkocsiforgalom) érik a területet, leszakadások, beomlások kelet- keznek. Ilyen jelenségeket viszonylag gyakran lehet látni Dunakömlődön is, ahol a község házainak többsége közvetlenül a magaspart lába alá, vagy rész- ben a magaspart oldalába települt (13. ábra). 13. ábra. Leszakadásos csúszás Dunakömlrttinél Abb. 13. Verrutschunjí bei Dunakömlőd Hasonlóképpen viszonylag gyakori a leomlott földtömegek, vagy az előző nagyobb felszínmozgások földhalmazainak utómozgása. Ilyen mozgásformára legjellemzőbb a paksi vasútállomással szembeni 1977. márciusi mozgás, amikor egy megelőző partrogyás földtömegének kis része (14, 15. ábrák) mozdult meg. Itt a közvetlen kiváltó okok közül a legjelentősebb volt a csapadékosság, mert 1976/77 téli-tavaszi időszakban az átlagot meghaladó mennyiség hullott le, amelynek hatására országosan aktivizálódtak a felszínmozgásveszélyes terü- letek (Budapest, Kulcs, Rácalmás stb.). Szintetizáló térképünkön (16. ábra) a térképezett területet veszélyességi ka- tegóriákra osztottuk. A vizsgált terület két egymástól eltérő adottságú terű- F o d o r n c et al. : A Dunakömlőd, - Paks közötti magaspart vizsgálata 275 14. ábra. A paksi vasútállomással szemben kialakult mozgás Íves szakadási frontja Abb. 14. Bögige Bruchstirnfláche dér ltutschbewegung bei dér Eisenbahnstation Paks lő. ábra. A kisebb, nem nagymélységre lehatoló mozgás hatására elferdült, kidőlt fák képe Abb. 15. Bálimé, die infoige dér kleinen, nicht tiefdringenden Bewegung verkippt wurden umfielen letrészből áll. Az egyik rész a Paks Dunakömlőd közötti magaspart, a másik a magasparttól keletre levő Aladocsai-süllyedékhez tartozó ártér. Ebből kö- vetkezik, hogy merőben más természeti jelenségek veszélyeztetik a magas- partot, mint az ártéri területet. A magaspart területét a felszínmozgásveszélyesség szempontjából három kategóriába soroltuk. Ezek a következők: 1. Aktív félsz ímnozgásos terület. 2. Stabilizálódott felszínmozgásos terület. 3. Stabil, nem felszínmozgásos terület. 276 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet 16. ábra. A magaspartszakasz mérnökgeológiai térképsorozatának szintetizáló térképe. Jelmagyarázat: 1. Aktív felszínmozgásos terület, 2. Stabilizálódott felszínmozgásos terület, 3. Stabil, nem felszlnmozgásos terület, 4. Ártér, 5. Javasolt építés-tilalmi határ Abb. 16. Synthese-Karte vöm ingenieurgeologischen Kartenwerk über den Hochuferabschnitt. Zeichenerklá- r u n g e n: 1. Gebiet von aktiver Bodenbewegung, 2. Gebiet von stabilisierter Bodenbewegung, 3. Stabiles Gebiet oline Bodenbewegung, 4. Hochwassergebiet, 5. Vorgeschlagene Grenze des Bauverbotes Aktív felszínmozgásos területen felszínmozgások jelenleg is vannak, ill. a nem távoli múltban voltak és a felszínmozgásokat kiváltó okok változatlanul léteznek, vagy újból létrejöhetnek és a mozgások bekövetkezhetnek. Stabilizálódott felszlnmozgásos területen a felszínmozgásokat kiváltó okok mesterséges beavatkozásra, vagy természetes fejlődés folytán megszűntek, a terület jelenleg állékony. Stabil, nem felszlnmozgásos területen sem most, sem a múltban nem voltak felszínmozgások és a felszínmozgásokat kiváltó okok bekövetkezése sem vár- ható. F od orn é et cd.: A Duna komlód -Paks közötti magaspart vizsgálata 277 A veszélyességi kategóriák térképi színezése követi a közlekedési lámpák színbeosztását és értelmezését. Tehát az aktív félsz ínmozgásos területek színe — piros, a stabilizálódott felszínmozgásos területek színe — sárga, a stabil nem felszínmozgásos területek színe — zöld. A Paks— dunakömlődi magaspart jelenlegi állapotát íigyelembe véve, csak a vasútállomással szembeni magaspartszakasz egy része esik az aktív veszé- lyességi kategóriába. Itt megfigyelhetjük a múltban leomlott földtömegek hal- mazainak utómozgását és a partfal peremének kisebb-nagyobb omlásait. Ezek az utómozgások általában egybeesnek a kiemelkedően magas csapadéké év- szakokkal. A törmeléklejtő átázását a csapadékvíz mellett a törmeléklejtőbe szivárgó talajvíz is okozza. Erre utal a Till-tanya alatti magas (99,62 Bmf) helyzetű forráskilépés, és a forrás viszonylag nagy, kb. 50 l/p-es, vízhozama is (1978. IV. hó). A térképezett magaspartszakasz többi szakaszán stabilizálódott felszínmoz- gásos, és stabil, nem felszímnozgásoeszélyes területek vannak. A felszínmoz- gások felújulása, vagy kialakulása itt csak kedvezőtlen mesterséges beavat- kozások hatására várható. Megállapítások, következtetések A magaspart előterében húzódó ártéri területet az esetleges beépíthetőség szempontjait figyelembe véve felosztottuk ártéri és magasártéri területre. A magasártéri területeket még az évszázad legmagasabb, 1965. évi, Duna vízál- lása (94 mBf) esetében sem öntötte el a víz. Itt célszerű tehát elhelyezni azo- kat a gazdasági egységeket, amelyek az ártéren való gazdálkodáshoz szüksé- gesek. A magaspartszakasz mérnökgeológiai vizsgálata jelentősen bővítette isme- reteinket, mind földtani, vízföldtani, mind geotechnikai vonatkozásban egy- aránt. Az elvégzett vizsgálatok és megfigyelések szerint a következő lényegi megállapítások tehetők.: 1. A Dunakömlőd— paksi magaspartszakasz a Budapest— Mohács között a Duna jobbpartját kísérő magaspartvonulat utolsó előtti tagja. A folyószabá- lyozás, az út és vasútépítés előtt a Duna intenzív eróziós, partpusztító tevé- kenységet végzett. A partszakasz ma is közel függőleges, vagy meredek lejtőjű és növényzettel erősen fedett. A part-él és az országút között számos, régeb- ben lezajlott mozgásokra utaló formatípus mutatható ki. A vizsgált magas- partszakasz morfológiailag a tagolt és függőleges lejtőjű part-típusba sorolható. Nagysága szerint a magas (35 m feletti), — és az antropogén tényezők alap- ján — a részben rendezett magaspartok közé tartozik. 2. A feltárások rétegsorai és a vizsgálatok azt mutatják, hogy a partszakasz földtani felépítése sokkal bonyolultabb, mint ahogy azt korábban feltételez- ték. A magaspartot teljes egészében pleisztocén korú képződmények (lösz- összlet) építik fel. Ennek vastagsága meghaladja a 80 m-t. sőt egyes helyeken megközelíti a 100 m-es értéket (95,0 m-t is). A teljes összlet etharántoló fúrások egymástól több vonatkozásban eltérő rétegsorokat szolgáltattak. így példáid a dunakömlődi Kx fúrás 60—95 m közötti szakasza túlnyomó részben réti- mocsári képződményekből áll. Az összletet tagoló fosszilis talajok genetikaüag is eltérnek a magasabb szinten harántolt fosszilis talajoktól Ez az összetétel a 6 Földtani Közlöny Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet 278 paksi Pi-es fúrásban csak hiányosan mutatható ki, ott más típusú üledékek keletkeztek ebben a mélységben. A löszösszletet tagoló homokrétegek, fosszi- lis talajok számában és mélységében is eltérések vannak. Az elmondottakból levonható az a következtetés, hogy a vizsgált partszakaszon belül a morfo- lógiai viszonyoktól függően a pleisztocénben sem volt egységes az üledékkép- ződés, azt a helyi tényezők lényegesen befolyásolták. Területenként változott a lepusztulás mértéke is. A fúrásokkal feltárt rétegsorok szerint, a dunaföldvári Öreghegyen kimu- tatott löszösszlet mellett, e területen van meg a legteljesebb pleisztocén réteg- összlet. A pleisztocén rétegek alatt települő felsőpannont túlnyomó részben homo- kok képviselik. Ez is egyedi jellemvonása e partszakasznak, mert a többi ma- gaspartnál az agyag és aleuritos képződmények gyakoribbak, sőt esetenként ezek a képződmények alkotják a pleisztocén fekvő túlnyomó részét. A magaspartszakasz földtani adottságok és szempontok alapján a pleiszto- cén magaspartok típusába tartozik. 3. A rendelkezésre álló adatok alapján e magaspartszakaszon is a löszössz- letben és a dunai üledékekben talajvíz, a felsőpannóniai homokrétegekben pedig nyomás alatti rétegvíz van, amelyek a magaspart előterében egymással összefüggő hidrológiai egységet alkotnak. A partfal lábánál egyszerű és duzzasz- tott talajvízforrások és vízszivárgások jönnek létre. Ennek megfelelően e terü- let az összetett vízföldtani adottságú magaspartok közé sorolható. Kimutatható a Dunának a vízszinteket erősen befolyásoló és szabályozó hatása is, amely többé-kevésbé az összes dunamenti magaspartszakaszra jel- lemző. A Duna szabályozása óta védett magaspartnak minősíthető, mert a folyó még árvíz idején sem képes további erózióra. 4. A vizsgált magaspartszakaszra is nagyon jellemzőek a különböző korú és típusú mozgásformák. Lényegében majdnem az összes mozgástípus kimu- ' tatható és ez egyben jelzi a magaspart egykori, nagyfokú mozgékonyságát is. így megfigyelhetők omlások — amelyek rendkívül gyakoriak — egy-két helyen kisebb talajfolyás, más, nem tipizálható mozgásformák, továbbá lesza- kadásos csúszások, suvadások és partrogyások. Az 1977-ben lezajlott kisebb mozgás a nem tipizált mozgásformák közé sorolható, mert az előzőleg meg- csúszott anyagon lokálisan, kis földtömeg mozdult meg. Leszakadásos csú- szások is több helyen mutathatók ki, főleg azokon a területeken, ahol éssze- rűtlen tereprendezéseket végeztek (Dunakömlőd, Paksi Téglagyár). A magas- ■ parszakasz legjellegzetesebb mozgásformája a partrogyás és ez képviseli a lég- | jellemzőbb partalakító tényezőt. Miután azonban a dunakömlődi részen nagyobb mélységig ( + 60 mBf szint- ig) megtalálhatók a pleisztocén képződmények és az összlet alsó szakaszát túlnyomó részben agyagok építik fel, ezért feltételezhető, hogy volt suvadásos mozgás is, amelynek csúszólapja valamelyik agyagréteg felszínén alakult ki. A mozgásformák és a partszakasz morfológiai adottságai, valamint a kuta- tások alapján következtetni lehet a csúszólapok alakjára és mélységére is. i Létrejöttek ferdén ívelt (leszakadásos csúszásoknál) és íves csúszólapú mozgá- sok, amelyek vagy csak a pleisztocén összletben vagy a pleisztocén és felső- I pannon rétegekben egyaránt kialakultak. Ennek megfelelően kimutathatók alámetsző, talpponti vagy talppont feletti mozgások is. A nagyobb mozgások vagy alámetszőek, vagy talppontiak voltak, míg a kisebbek talppont felettiek (pl. Dunakömlődnél). F o d o r n é et cd.: A Dunaküinlőd - Paks közötti magaspart vizsgálata 279 Az elsődleges mozgások típusjellemzői már nagyobb mértékű lepusztulást mutatnak. Ezeket a jellemzőket a mozgások korának becslésénél figyelembe Ivévé, megállapítható, hogy a mozgások legnagyobb része 50 — 100 évnél idő- sebb. A kisebb mozgások-omlások majdnem évente bekövetkeznek. Az állékonysági vizsgálatok (számítások) szerint a partszakasz „állékony” minősítést kapott. A megfelelő mozgások és e megállapítás közötti ellentmon- dás azzal magyarázható és oldható fel, hogy az emberi beavatkozás, a környe- zetátalakító tevékenység, pozitív irányú volt, vagyis a mozgást kiváltó ter- Ímészeti hatótényezőket olyan módon változtatta meg, ill. befolyásolta, hogy azok nem érvényesülhetnek és ebből eredően az egykor labilis és mozgó part- szakasz csúszásveszélyessége nagymértékben lecsökkent. A Duna szabályo- zása, a magaspart lábának rendezése, azt eredményezte, hogy a mozgást ki- váltó hatótényezők egy része megszűnt (folyóvízi erózió), vagy nem érvénye- sülhet szabadon. Ebből eredően, amennyiben a jelenleg kialakított viszonyok nem változnak, csak kisebb, másodkagos mozgások (omlás, leszakadásos csú- szás) bekövetkezésével kell számolni. Irodalom — Literatur AUJESZKY G.— Schf.uer Gy. (1972): A tervezett paksi „A” erőmű területének építésföldtani viszonyai. Földtani Kuta- tás, 15. p. 64-70. Adám L.— Marosi S.— Szilírd J. (1955): Mezőföld természeti földrajza. Földrajzi Monográfiák 2. Akadémiai Kiadó Budapest Bulla B. (1934): A magyarországi löszök és folyóteraszok problémái. Földrajzi Közlemények 62. p. 136—149. Dómján J. (1952): Középdunai magaspartok csúszásai. Hidrológiai Közlöny. 32. p. 416. 422. Egri Gy.— Pírdányi J. (1968): Dunaújvárosi magaspartok állékonysági vizsgálata. Műszaki Tervezés 7. p. 19 — 24. Fodor Tamísné (1971): Irányelvek a 10 000-es méretarányú mérnökgeológiai térképezéshez és térképszerkesztéshez. KFH. Bp. p. 1-150. Galli L. (1952): A dunai és balatoni magaspartok állékonyságának törvényszerűségei. Hidrológiai Közlöny 32. p. 409-415. Galli L. (1977): A földtan alkalmazása a víz- és mélyépítésben. Budapest Horváth Zs.— Scheuer Gy. (1976): A dunaföldvári partrogyás mérnökgeológiai vizsgálata. Földtani Közlöny 106. p. 425-440. Karácsonyi S.— Scheuer Gy.— Vermes J. (1967): A paksi téglagyár nyersanyagának kózetfizikai Jellemzői. Földtani Kutatás 10. p. 35—40. Kézdi á. (1970): A dunaújvárosi partrogyás. Mélyépítéstudományi Szemle. 20. p. 281 — 297. Kriván P. (1955): A középeurópai pleisztocén éghajlati tagolódása és a paksi alapszelvény. Földtani Intézet Évkönyve. 43. p. 363—410. Krtván P. (1957): Felsópleisztocén (rissi) andezitvulkánosság nyomai a paksi szelvényben. Földtani Közlöny 87. p. 205-210. Molnár B. (1971): A dunaújvárosi felsőpannóniai és pleisztocén képződmények üledékföldtani vizsgálata. Földtani Közlöny 101. Pécsi M. (1965): A kárpát-medencebeli löszök lösszerű üledékek típusai és litosztratigráfiai beosztásuk. Földtani Köz- lemények 89. p. 224 — 332. Pécsi M. — Pevzner (1974): Paleomágneses vizsgálatok a paksi és a dunaföldvári löszősszletben. Földrajzi Közlemé- nyek 98. p. 220— 224. Pécsi M. és szerzőtársai (1979): Lithological, Pedological Stratigraphical Analysis of the Loess Profilé at Paks. Con- ference and Field Workshop on the Stratigraphy of Loess and Alluvial Deposits. Budapest— Szeged. Guide Book. p. 109-123. PÉCSI M. és szerzőtársai (1979): Lithological, Pedological Analysis of the Dunakmlód. Conference and Field Workshop on the Stratigraphy on Loess and Alluvial Deposits. Budapest— Szeged. Guide Bokk. p. 167—180. Hónai A. (1964): A dunántúli és alföldi negyedkori képződmények érintkezése Paks és Szekszárd között. MÁFI Évi jel. 1961. évről EL 19-30. Hónai A. (1973): A negyedkori kéregmozgások térképe Magyarországon. MTA X. Osztályának Közleményei 6. p. 241-243. Hónai A.— Bartha F.— Krolopp E. (1965): A kulcsi löszfeltárás szelvénye. MÁFI Évi Jel. 1863. évről p. 167—187. Scheuer Gy. (1979): A dunai magaspartok mérnökgeológiai vizsgálata. Földtani Közlöny 109. p. 230—254. Szilárd J. (1955): Geomorfológiai megfigyelések Kiskőrös és Paks védkén. Földrajzi Értesítő 4. p. 263—278. 6* 280 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet lngenieurgeologische Kartierung und Stabilitátsuntersuchung des Donau-Hochufers zwischen Dunakömlőd und Paks Dr. P. Fodor — Zs. Horváth — Dr. Gy. Scheuer — F. Schweitzer Südlich von Budapest und weiter südwárts bis zűr Staatsgrenze entstanden am Recht- sufer dér Donau morphologisch selbstándige, voneinander deutlich unterscbeidbare Hochuferabschnitte, die über ihre landschaftsbildliche Bedeutung hinaus durch die in dér jüngsten Vergangenheit stattgefundenen, mehreren, in manchen Falién sehr bedeutsa- men Oberflachenbewegungen sich aufmerksam machten. Zu diesen gehört aueh dér Hochuferabschnitt Dunakömlőd-Paks, wo in den letzten Jahren (1976 — 77) Bewegungen von geringerer Bedeutung stattfanden. Diese Rutschungen berechtigten die Durchfüh- rung von ingenieurgeologischen und Stabüitátsuntersuchungen des Hochuferabschnittes, da eventuelle grössere Bewegungen sehon die Beschádigung solcher Errichtungen hervor- rufen könnten, infoige von denen sowohl im Eisenbahn-, als auch im Strassenverkehr und - Transport Störongen entstanden. Die Arbeiten zűr Feststellung dér Stabilitátsverháltnisse des Hochuferabschnittes werden notwendigerweise in zwei Richtungen geführt. Einerseits wurde für den ca. 2,5 km lángén Uferabschnitt eine ingenieurgeologische Kartenserie zusammengestellt und auf diesem Grunde wurden konkrété Stabihtátsunter- suchungen in den als rutschungsgefáhrlich beurteilten Absclmitten vorgenommen. Die folgenden Karten wurden zusammengestellt: 1. Faktenkarte, 2. Geomorphologische Karte, 3. Gedeokte geologische Karte, 4. Hydrogeologische Karte, 5. Hydrochemische Kar te und 6. Synthese-Karte. Die ingenieurgeologischen Karten liefern zusammenfassend und durch anschauliche Darstellimg geologische, geomorphologische, hydrogeologische, hydrochemische, gebirgs- physikalische und Stabilitáts-Angaben über den rmtersuchten Raum in einer Ausführlich- keit, die den jeweiligen technischen Anforderungen entspricht. Die Kartenblátter beinhalten solche Informationen, die einerseits direkte Auskunft über die Stabilitátsverháltnisse des Untersuchungsraumes hefem und andererseits feste , Anhaltspunkte für die eventuell erforderlichen Schutzmassnahmen und Entschlüsse gébén. Nach den Ergebnissen dér Stabihtátsuntersuchungen am Hochuferabschnitt Duna- kömlőd-Paks können noch sogar die bisher als unstabil beurteilten Abschnitte als stabil erklárt werden. Die Stabilitát kann uneseres Erachtens nach, mit solchen Arbeiten erhöht werden wie dér Ausbau von Verkehrsstrasse und Eisenbahn, da die damit verbundenen Aufschüttun- gen und Erdwerke den Sockel dér Uferwánde befestigen, d. h. die dadurch bedingte Belas- tung asl ein Gegengewicht wirkt. Den grossmasstábigen Flussregelungen zufolge — mit Yerlegung des Flussbettes selbst — wurde die intensive, uferzerstörende Erosion dér Donau beseitigt, die für die durch Auflösung des Gleichgewichtes bedingten periodischen Rutschungen verantwortlich war Eine weiter günstige Gegebenheit ist die Tatsache, dass die Oberfláchengewásser auf einer grösseren Fláche des Einzugsgobietes roguliert worden sind und dass in dér Umge- bung des Hochufers keine Siedlungen oder technischen Objekte vorhanden sind, dérén versickernde Abwásser die Stabilitát ungünstig beeinflussen könnten. Aus obigen Ausführungen ergibt sich, dass bei den gegenwártigen natürlichen und künstlichen Gegebenheiten des Hochuferabschnittes mán mit keinen grösseren Rutschun- gen zu rechnen hat. Beim gegenwártigen Stand des unmittelbaren Vorraumes des Hochufers muss jedoc auch weiter hin mit kleineren Verrutschungen und lokálén Bewegungen des verrutschten Materiales gerechnet werden. So eine kleinere lokálé Bewegung fand in 1977 bei dér Pakser Eisenbahnstation statt. Hier kam es zűr Bewegung eines Teiles des bei einer frühe* ren Grossrutschung verrutschten Materiales. Solche Bewegungen kommen bei Hochufem ziemlich háufig vor, und sind durch den Ausgleich von örtlicli auftretenden Gleich- gowichtsstörungen bedingt. Földtani Közlöny, Rali. of the Hungárián Geol. Soc. (1981) 111. 281 — 297 A Lajoskomárom-1. sz. fúrás pannon rétegsorának paleobiogeokémiai elemzése Szöőr Gyula * (9. ábrával, 4 táblázattal) Bevezetés Jámbor et Korpás— Hódi (1971 majd 1973) összefoglaló tanulmánya a dunántúli pannon új szintezési lehetőségét ismerteti. Munkájuk hazánk mint- egy 3500 km2 területén lemélyített 123 db bauxit-, kőszén-, szénhidrogénkutató fúrás részletes petrográfiai és malakológiai vizsgálatára alapult és kitűnő föld- tani értékeléssel zárult. A feltárások közül kulcsfontosságú szerepe volt a Lajos- komárom-1 sz. szénhidrogénkutató fúrásnak, amely a teljes pannon rétegsort (és miocént) harántolta. Kérésemre, az illetékes hatóságok engedélyével, a szerzők rendelkezésemre bocsátották a fúrás alapdokumentációját (Jámbor et Korpás— Hódi, 1969) és a szelvény néhány jellegzetes kövületes üledékét. Ezt az anyagot paleobiogeokémiai módszerrel vizsgáltam és értékeltem. A fossziliák és beágyazó üledékek kémiai összehasonlítása, illetve a paleontológiái petrográfiai és a még fel nem dolgozott geokémiai adatsorok körrel atív érté- kelése közös célt szolgált, új elemzési lehetőség kutatását, ennek adott fúrás- modellen történő bemutatását, a pannon sztratigráfia és korreláció számára. A fossziliák és a beágyazó üledékek összehasonlító értékelése Gondos preparálás után a fosszíliákat és az üledékeket infravörös spektro- szkópiás módszerrel vizsgáltam. A vizsgálatokat kiegészítette a kagylóhéjak mikroszkópos csiszolatelemzése is. A vizsgálatsorozat célja az volt, hogy meg- állapítsam megmaradt-e a fossziliák kémiai, strukturális integritása, nem alakult át anyaguk a rétegterhelés hatására. Az 1. ábrán a felsőpannon, a 2. ábrán az alsópannon rétegsor néhány jellemző üledékének és beágyazott fosszí- liájának infravörös-spektrumát mutatom be. Az értékelés azt bizonyította, hogy a fossziliák anyaga mélyrehatóan nem változott a beágyazás során. Az alsópannon kövületek esetében némi szilikátanyag beépülés tapasztalható a héjakba. A jellegzetes konchiolinkarbonát sávrendszer az 1050 cm'j hullám- szám jelzéssel bővül. Ezeket a vizsgálatokat a derivatográfiás értékelés követte. A 3. ábra egy kőzetminta, a 4. ábra a kőzetbe ágyazott fosszília példáján mutatja be a termő- analízist, a hevítés során eltávozó termoproduktumok jellegét. A sorozat vizs- • Előadta az MFT Alföldi Területi Szervezetének debreceni ülésén, 1980. április 15-én. 282 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet Hullámszám (cm'1) 4000 3500 3000 2500 2000 1500 1000 500 I. ábra. A Lajoskomárom-1 sz. fúrás jellegzetes felsőpannon üledékeinek és az üledékekbe ágyazott fossziliák Infravörös spektruma Fig. 1. Infrared speetrum of characteristic Upper Pannonian types of sediraent and enclosed fossils from the boreliole Lajoskoraárom-1 gálát eredményét az I. táblázat foglalja össze. A táblázaton feltüntetett termő- analitikai paraméterek korrelációs összehasonlításával is bizonyíthatjuk, hogy a fúrásban levő fossziliák környezetükhöz viszonyítva még önálló kémiai ob- jektumokként léteznek. A II. táblázat a fossziliák és beágyazó üledékek termoanalitikai mérőszá- mainak kapcsolatát foglalja össze. A számítógépes feldolgozás eredménye: értékelhető kapcsolat csak azonos kémiai rendszeren belül állapítható meg, de az üledék és fosszília csoportot összehasonlítva nem. A fentieket tisztázva két kérdésre vártam választ. Felszíni feltárások mintaanyagát értékelve megállapítottam, hogy azonos beágyazási környezetből származó fosszilis héjak szervesanyagtartalma az S z ö ő r: A Lajoskomárom- 1 . fúrás pannon rétegsorának paleobiológiai elemzese 283 c* t , o ‘X Hullamszóm (cm'1) c 4000 3500 3000 2500 2000 1500 1000 500 5 Z 2. ábra. A Lajoskomárom-1 sz. fúrás jellegzetes alsópannon üledékeinek és az üledékekbe ágyazott foasziliák infravörös spektruma Fig. 2. Infared spectrum of characteristic types of Lower Pannonian sediment and enclosed fossils from the borehole Lajoskomárom-Í eltelt idővel fokozatosan csökken (Szöőr, 1967; 1969; 1972; 1975). Vajon tapasztalható ez a fúrás rétegsorának összehasonlításakor? A második probléma előzménye az a megállapítás, hogy a ,,salinity faeies” indikátorelemei (Ernst 1970, p. 68) közül a bór jellegzetesen dúsul fel a lim- nikus, brakk és marin környezet Mollusca héjaiban, és jelentkezik a fossziliák- ban (Szöőr, 1969; 1970; 1979). Ez a törvényszerűség megállapítható-e a La- joskomáromi-1 sz. fúrás szórványmintáinak összehasonlító elemzésével is? Az első kérdésre az I. táblázat adatsorának összehasonlítása ad választ. A A héjszervesanyag-tartalomra utaló A, B és E F adatokat szemlélve azt ta- pasztalhatjuk, hogy ezek nem csökkennek fokozatosan a mélység függvényé- ben. Ez teljesen érthető, a változatos kőzetfáciesekben az eltelt földtani idő so- rán a változó fosszilizációs hatások érvényesültek, ilyen értelemben össze- hasonlítást nem is szabad elvégezni. A Lajoskomárom-1 sz. fúrás pannon rétegsorából származó fosszüiák és a beágyazó üledékek derivatográfiás vizsgálata (termogravimatriás értékek) Derivatographlc testing of fosslls and enclosing sediments from the Pannonian sequence of the borehole Lajoskomárom-1 (thermogravimetric values) 284 Földtani Közlöny 111. kötet , 2. füzet -u- ii.- o u ja. n SS N aHf 8 g 1 Sri " •8 S _Q O 3 «.=3 :3« o 3 a '0*-s VU ' — ' s OcOOOt^OiOHOOrtWCOO« O c<í 05_ t~- C-l moVoVh co'cfcfr-Tcfeí'eíco' ■^OOOr-tOrHi-Hr-íOr © ^io •** © © °o «d«o eo c* to © hVhushhVnhnV'h « «© WHIOCOO^MCOOOOHOOOIO HHHNCUiJMrj-iQűOOIO T i T I II I II I OOCCiO^^tON MOOlOOCOt O II tStUm II O o -C3 * a ef ^ b *6 Legend: 11*01 and H,On ■= bonded water content of the mineralogical constituents, Org ■» removal of organic matter, 00^ = decomposition of carbonate, release of carbon dioxid Zü = H*Oi + Org 4- HfOn» 2Tü = totál matériái losts as a result of release up to 1000 °0, A = release of water bonded to organic and mineral structures, B = release of organic matter content, 00 ^ = decomposition of the carbonate content, release of carbon dioxide, i?F ■» A + B, ZF a totál matéria! lost to removal up to 1000 °0 S z ö 6 r: A Lajoakomárom- 1 . fúrás pannon rétegsorának paleobiológiai elemzése 285' vállás 750 °C-on 3. ábra. A Lajoskomárom-1 sz. fúrás 237,4 — 241,0 m rétegéből mintázott márgás aleuritjának derivatogramja. M a- gyarázat: H,0, = gyenge erőkkel kötött víztartalom, Org = szerves anyag, H,0, = strukturális víztartalom, CO, = kaiéit hődisszociációjából széndioxidtartalom, r, = az összes eltávozott anyagmennyiség, Z, = izzításimaradék Fig. 3. Derivatogram of marly siltstone sampled from 237.4 — 241.0 m of the borehole Lajoskomárom-1. Légén d: H,Oi = water content fixed by poor cohesion, Org = organic matter, H,On = structural water content, COt carbon dioxide derived from thermal dissociation of calcite, Sx = totál quantity of matériái removed, Z, = residue upon ignition Viszont, összekapcsolva a héj összes szervesanyagtartalmának (27 F) vál- tozását és a megfelelő beágyazó üledékét (Org), ezek egymáshoz viszonyított értékei jellegzetes törvényszerűséget tárnak fel. A fosszíliákkal összehasonlítva a felsőpannon üledékek szervesanyag-tar- talma mindig kevesebb, az alsópannon mintáké több. A szervesanyag-tartalo m vonatkozásában tapasztalható geokémiai különbség az üledékek DTA-gör- 286 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet váltás 650 °C-on 4. ábra. A Lajoskomárom-1 sz. fúrás 237,4—241,0 m rétegéből mintázott Congeria balatonica PABTSOH derivatogramja. Magyarázat: A = kolloidálisan kötött víztartalom, B = a héj szervesanyag tartalma, 0 = a karbonátok disszo- ciációjából eltávozó széndioxidtartalom, Í7, = az összes eltávozott anyagmennyiség, Z, = izzítási maradék Fig. 4. Derivatogram of Congeria balatonica Partsch sampled from the 237.4 — 241.0 m of the borehole Lajoskoma- rom-1. Legend: A = colloidal water content, B = organic content of shell, 0 = carbon dioxide removed by carbonate dissociation, Z, = totál quantity of matéria! removed, Z, = residue upon ignition béinek összehasonlításával is jól érzékelhető (5. és 6. ábra), de a paleobiogeo- kémiai értékelés pontosabb információt nyújt az alsó- és felsőpannon „határ- kérdés” szempontjából (lásd 9. ábrán). A fúrásanyagból kapott néhány szórványminta kémiai vizsgálatát spektrog- ráfiás és atomabszorpciós spektrometriás módszerrel végeztük el. A fosszi- liák esetében a rendelkezésünkre álló igen kevés anyagmennyiség miatt csak a spektrográfiás elemzést tudtuk elvégezni. A beágyazó üledékekre vonatkozó S z ö 5 r: A Lajoskomárom-l . fúrás pannon rétegsorának paleobiológiai elemzése 287 A Lajoskomárom-l sz. fúrás termoanalitikai paramétereinek korrelációs vizsgálata Correlation study of the thermoanalytical parameters of borehole Lajoskomárom-l II. táblázat - TabU II. Korrelációk az üledék termoanalitikai paraméterei kötött Tulajdonságok Átlagok Szórások Korr. eh. (R) Regresszió* egyenlet U1 U2 1,30 2,37 1,01 2,63 0,9346 Dl 0,45 + 0,36 D2 U1 U3 1,30 2,62 1,01 1,87 0,8506 Dl a 0,10 + 0,46 D3 ül U4 1,30 6,29 1,01 5,21 0,9718 Dl =. 0,11 + 0,19 Ü4 ül Ü5 1,30 8,04 1,01 4,44 - 0,2058 Dl a 1,68 + 0,05 U5 ül Ü6 1,30 14,34 1,01 5,33 0,6553 Dl = 0,20 + 0,10 U8 U2 Ü3 2,37 2,62 2,63 1,87 —0,7611 D2 a> -0,44 + 1,07 D3 U2 Ü4 2,37 6,29 2,63 5,21 0,9601 Ü2 a -0,68 + 0,49 U4 D2 U5 2,37 8,04 2,63 4,44 — 0,0889 D2 a 2,80 — 0,05 D5 U2 Ü6 2,37 14,34 2,63 6,33 0,7277 Ü2 a -1,97 + 0,30 D6 U3 U4 2,62 6,29 1,87 5,21 0,9086 U3 <=> 0,57 + 0,33 U4 U3 D5 2,62 8,04 1,87 4,44 —0,1725 D3 => 3,20 -0,07 D6 Ü3 U6 2,62 14,34 1,87 5,33 0,6267 Ü3 a -0,03 + 0,19 Ü6 U4 U5 6,29 8,04 5,21 4,44 - 0,1468 Ü4 =. 7,68 — 0,17 D5 U4 U6 6,29 14,34 5,21 5,33 0,7200 Ü4 2,20 + 0,59 Ü8 Ü5 Ü6 8,04 14,34 4,44 6,33 0,5808 D5 SS 2,20 + 0,41 D6 Korrelációk a fosstilia termoanalitikai paraméterei kötött Tulajdonságok Átlagok Szórások Korr. eh. (R) Regressziós egyenlet FI F2 0,35 1,24 0,21 0,25 0,5386 FI = 0,09 + 0,21 F2 FI F3 0,35 1,59 0,21 0,66 0,7437 FI = —0,02 + 0,24 F3 FI F4 0,35 38,38 0,21 1,66 0,0748 FI = -0,00 + 0,01 F4 FI F5 0,35 39,97 0,21 1,70 0,3608 FI « —1,41 + 0,04 F5 F2 F3 1,24 1,59 0,52 0,66 0,9638 F2 = 0,02 + 0,76 F3 F2 F4 1,24 38,38 0,52 1,66 —0,2117 F2 = 0,78 — 0,07 F4 F2 F5 1,24 39,97 0,52 1,70 0,1650 F2 = —0,79 + 0,05 F5 F3 F4 1,59 38,38 0,66 1,66 —0,1443 F3 - 3,78 — 0,06 F4 F3 F5 1,59 39,97 0,66 1,70 0,2452 — F3 - 2,19 X 0,09 F5 F4 F5 38,38 39,97 1,66 1,70 0,9240 F4 = 2,19 + 0,91 F5 Korrelációk az üledék és fosstila termoanalitikai paraméterei kötött Tulajdonságok Korrelációs együtt- ható (R) Dl FI 0,3802 Dl F2 0,0525 Dl F3 0,1620 Dl F4 —0,3069 Dl F5 —0,2381 D2 FI 0,2179 Rkrit(0,05) = 0,5139 TJ2 F2 —0,1076 D2 F3 —0,0165 Ukrit(0,02) = 0,5223 U2 F4 —0,0573 D2 F5 —0,2585 Rkrit(0,01) = 0,6411 U3 FI 0,5376 D3 F2 0,1448 Ü3 F2 0,1448 D3 F3 0,2850 D3 F4 —0,1338 D3 F5 —0,0210 D4 FI 0,3768 Tulajdonságok kódszámai : TJ4 F2 0,0077 D4 F3 0,1253 D4 F4 —0,2376 Üledék Fosszilia D4 Fő —0,1844 D5 FI —0,4755 Dl = H2Oi FI = A U5 F2 -0,1291 D2 = Org F2 = B D5 F3 —0,2529 U3 = H2Oh F3 = Z- U5 U5 F4 F5 —0,0020 —0,0997 D4 = z'ü F4 = Cof D6 FI —0,0236 D5 = CO“ F5 = ZF D6 F2 —0,0843 D6 = JTü D6 F3 —0,0743 D6 F4 —0,1970 D6 F5 —0,2218 Magyarázatot lásd az I. táblázatnál Legend: SeeTablel. 288 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet A Lajoskomárom-l sz. fúrás néhány jellemző üledékének nyomelem-vizsgálata Kor Mélység (m) Üledék Ag As Sn Cd Cu Zn Pb Cr V 29,0— 31,0 szenes agyagmárga _ 400 _ 30 146 21 410 470] 115,5—117,4 meszes homok — — — — 8 61 9 270 320 FPk 149,8—151,6 meszes aüleurit — — — — 7 56 10 290 280] 163,5—165,4 meszes homok — — — — 2 69 4 13 40 j 200,4—201,0 kőzetlisztes agyagmárga — — — — 19 110 15 450 540 237.4—241,0 márgás aleurit — — — — 3 61 7 96 230 | 332,6—334,8 kőzetlisztes agyagmárga — — — 17 138 11 280 370 FPa 336,7—337,6 márgás kőzetliszt 0,1 — — 16 104 14 300 420 472,5—481,5 homokos aleurit 1 15 41 7 145 280 kPf 600,5—602,3 homokos aleurit — — — 2 15 44 8 206 300 502,5—517,2 homokos aleurit — — — 0,7 13 56 6 80 230 672,0 márgás kőzetliszt 0,2 21 60 20 310 450 APk 691,8—592,0 márgás aleurit — — — 0,2 17 74 12 290 450 APa 665,8—666,2 kőzetlisztes márga — — 2 15 60 9 490 420 Magyarázat: FP = felsőpannon, AP = alsópannon, a = alsó, k = középső, f = felső szint, — = nem mutatható ki L e g e n d: FP - Upper Pannonian, AP = Lower Pannonian, a = lower, k = middle, f = upper horizon, — - undetect- AT0 , DTA - 100 [°CJ 01 23456789 10 * 100 [°C] 5. ábra. A Lajoskomárom-l sz. fúrás jellegzetes felsőpannon üledékeinek DTA-görbéi Fig. 5. DTA curves of characteristlc types of Upper Pannonian sediments from the borehole Lajoskomárom-Í S z ö 6 r: A Lajoakomárom-1. fúrás pannon rétegsorának paleobiológiai elemzése 289 Analysis of somé characteristio sediments írom the borehole Lajoskomárom-1, fór trace elements III. táblázat - Table III. Mo Co Ni B Ca Li Ba Sr Mn Fe Ca Mg Na K 300 14 64 220 160 32 130 1000 52 700 23 750 11875 6 825 11 998 4 14 160 66 36 90 99 450 233 45 625 18 750 10 475 17 798 5 13 90 60 27 100 137 450 17 250 53 125 14 688 9 800 15223 4 50 8 17 40 43 10 000 3 875 6 875 14 350 14 998 7 37 145 140 64 130 64 880 37 500 22 500 21875 8 225 26 123 — 3 11 80 33 29 60 47 200 19 950 20 625 16 875 12 000 16173 4 31 170 80 65 50 61 190 31 250 13 325 19 375 6 800 24 298 — 6 26 160 110 50 110 94 350 29 825 32.250 20 438 6 925 20 548 4 16 90 40 50 100 177 170 13 700 105 000 10 375 6 700 14 048 1 so 3 15 130 54 18 90 256 900 12 925 121 875 15 625 5 750 12 723 r 16 3 11 80 18 17 70 266 280 12 875 126 250 15 000 5 550 12 123 20 8 30 180 140 35 160 213 640 22 500 63 125 11 688 6 650 10 798 60 6 23 150 110 41 160 189 130 2 075 46 875 10 500 5 050 19 373 26 6 19 105 56 25 160 847 950 19 600 142 500 10 750 4 400 15 648 Megjegyzés: koncentráció ppm-ben. Elemző: dr. B AKTA István (KLTE) eble. Remark: concentration in ppjn Analyst: Dr. I. liARTA (KLTE) <100 t°c] üledék homokos márgós aleurit margas közel l iszt margas aleurit közellisztes márga *100 [°C] Galvanométer érzékenység =1/10 S. ábra. A Lajoskomárom-1 sz. fúrás jellegzetes alsópannon üledékeinek DIA-görbéi Fig. 6. DTA curves of characteristic types of Lower Pannonian sediments írom the borehole Lajoskomárom-1 290 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet A Lajoskomárom-l sz. fúrás néhány jellemző fossziliájának nyomelem vizsgálata Kor Mélység (m) Fosszilia Ag As Sn Cd Cu Zn Pb Cr V 237,4—241,0 Cong. zagrabiensis 0,2 4 3 9 4 3 111,5 -117,4 Hydrobia syrmiea 0,3 — — X 12 — 6 5 Limnocardiuin sp. — — — X 3 — 1 3 | PFk 149,8—151,5 Melanopsia dceollata 0,2 X 3 7 Limnocardium sp. 0,3 — — 3 9 12 6 — — 151,5—153,0 Hydrobia syrmiea 0,2 110 — X 12 — 17 12 — 163,5-165,4 Melanopsis decollata — X 2 — 3 9 Limnocardium sp. 0,4 — — X 2 — 7 — — 200,4—201,0 Cong. balatonica — — — 3 8 17 10 — — FPa 237,4-241,0 Cong. zagrabiensis 0,2 — — 4 2 9 4 3 — 336,7—337,6 Cong. zagrabiensis 0,2 — — X 6 8 24 — 472,5-481,5 Cong. czjzeki — — — X 25 — 5 40 — APf 500,5-502,3 Cong. czjzeki — — — X 30 — 4 200 — | 500,2—517,2 Cong. czjzeki — — — X 25 — 3 54 — APk 572,0 Cong. banatica - - - X 9 - 3 23 - Magyarázat: FP = felsőpannon, AP = alsópannon, a = alsó, k = középső, í = felső szint, — = nem mutatható ki, x = vizsgálat nem történt. Megjegyzés: koncentráció ppm-ben. Felvétel alumíniiumelektródában. Elemző: ,dr. BARTA István (ELTE) vizsgálati eredményeket a III. táblázat, a fossziliák nyomelem-spektrumát a IV. táblázat foglalja össze. Szórványmintákkal a pannon paleobiotóp sótartalom-változására az üledé- 1 kés kőzet indikátor-elemeivel nem lehet következtetni, viszont a fossziliák nyomelem-spektrumával lehetséges. Az alsópannon fossziliákból következete- sen kimutatható a bór. Jellegzetes, hogy hiányzik ezekből a héjakból az ezüst, míg a felsőpannonban megtalálható. Az infravörös spektroszkópiás elemzéssel kimutatott agyagásványosodás vagy kovagéllel történt átitatás galliumot épített az idősebb mintákba. A korábbi tapasztalatokkal egybehangzóan, ez a kísérlet is bizonyította, hogy a fossziliák bórtartalmával sokkal eredményesebben lehet következtetni a pannon vízrendszer szalinitási viszonyaira, mint az üledékek vizsgálata alapján. Az adott fosszilizációs állapotú Mollusca héjak nyomelemtartalma paleoökológiai indikációra használható az őskörnyezet rekonstrukciójához. A fúrás petrográfiai, paleontológiái és geokémiai jellemzőinek összehasonlító értékelése A közelmúltban fejeztük be (Szöőr et Rochlitz, 1979) a Lajoskomárom-]. a sz. fúrás petrográfiai, paleontológiái és geokémiai adatsorának R-30 computer rel történő számítógépes feldolgozását. E munka lényege a Jámbor et Kor pás — Hóm (1973) faunaszintek és üledékcsoportok szerinti kronosztratigrá ' fiai taglalás keretében elvégzett petrográfiai és geokémiai adatsorok két mintás t-próbával, és ennek módosított Welch formájával, illetve Kolmogo rov — Szmirnov test-tel elvégzett szignif ikancia elemzése. A számítógépes fel S z ö 6 r: A Lajoskomárom-1. fúrás pannon rétegsorának paleobiologiai elemzése 291 Annlvaia of somé typical fossils from the borchole Lajoskomárom-1, fór trace elernents IV. táblázat - TabU IV. Mo Co Ni B Ca Li Ba Sr Mn Fe Ca Mg Na K 5 __ X 70 270 70 X X X X X 4 8 x 250 600 280 X X X X X — 3 10 — — X 280 1250 7 X X X X X 8 16 X 170 900 1200 X X X X X — 10 27 — — 0,5 270 1155 1000 9771 376 250 1063 1700 204 — 6 21 — — X 90 200 640 X X X X X 3 8 X 170 250 120 X X X X X — 3 10 — X 120 300 54 X X X X X — 3 7 — — — 120 1555 32 3000 263 750 1188 1125 166 — e 11 — 260 2332 23 1070 379 975 750 1100 102 — 6 30 25 2 X 170 190 220 X X X X X — 4 16 40 5 X 150 470 100 X X X X X 4 3 17 30 2 X 100 140 150 X X X X X 3 19 30 3 X 80 170 60 X X X X X - - 7 10 - X 90 110 24 X 1 1 X X Legend: FF = Upper Pannonian, AP = Lower Pannonian, a «= lower, k = middle, t = upper horizon, — - undetect able, x ■= no analysis. Reraark = concentration in ppm. Measurement in alumínium electrode. Analyst: Dr. I. BARTA (KLTE dolgozásnak az volt a célja, hogy megállapítsam, vajon a fúrás nyomelem- vizsgálatának eredményei milyen mértékben hozhatók kapcsolatba az üle- dékképződési ciklusok és faunaszintek változásával. A MÁÉI színképelemző csoportja a fúrás 73 jellemző kőzetmintájából a következő elemeket mutatta ki: Li, Sr, Ba, Ti, V, Cr, Mn, Mo, Co, Ni, Cu, Ag, Zn, Ga, Sn, Pb, As, B. Kimutatási határ (zárójelben ppm-ben) alatt volt a Ge(16), Cd(40), Tl(l), Mg(400), In(2,5), Y(400), Zr(600), Be(160), Sc(100), Nb(160), W(60), Bi(16), Te(100), Sb(100). A számítógépes program bemenő adatai a kimutatott nyomelemek és az ebből számított, geokémiai fáciesre utaló, B/Ga, Ba/Sr, V/Cr, V/Ni, Ni/Co hányadosértékek voltak. A szignifikancia vizsgálat földtan-paleontológiai ku- tatásháttere a következő. Jámbor Áron a 659 m vastag pannon rétegsor négy kőzettanilag élesen elkü- lönülő üledékciklusát állapította meg. A szarmatára települő alsópannon ho- mogén, barnás árnyalatú, világosszürke aleuritos agyagmárgáját a felsőpan- non három, egyre csökkenő dinamikájú közegben lerakodott üledékei követik. Az ún. 1. sz. üledékciklus abráziósparti dolomitkaviccsal kezdődik, majd szürke aleurit, homok és agyagmárgás aleuritrétegekből áll. A 2. sz. üledékciklus kőzetanyaga szürke aprószemű homok, agyagmárgás aleurit és agyagmárga. A rétegsor legfelső, ún. 3. sz. üledékciklusára finomszemű homok, agyagmár- gás aleurit és pélites szénanyagot tartalmazó mélylápi agyag jellemző. Az alsópannon kezdő rétegeiben bentonitosodott dacittufa, a felsőpannon 1. ciklusában pectináriás, a 2. és 3. ciklusban arenicoláriás rétegek, a 3. ciklus- ban lignitcsíkok, dolomitos mészkőbetelepülések a jellemzők. Ezek a dunán- túli pannon képződmények korrelációja szempontjából rendkívül fontosak. Korpásné Hódi Margit a pannon malakológiai szukcesszió változását ele- 292 Földtani Közlöny 111. kötet , 2. füzet beltenger vizének fokozatos, szakaszos kiédesedését bizonyítja.” A fauna alapján az üledékképződési ciklusok további öt szintre tagolódnak. Az alsó- pannont a Limnocardium praeponticum, Congeria banatica és Congeria czjzeki, a felsőpannont a Congeria ungulacaprae és Congeria balatonica szintek alkotják. A szerzők az alsó, felsőpannon határát eltérő módon állapítják meg, a pannon szarmata határral ilyen probléma nincs. A számítógépes feldolgozás a statisztikai jellemzők számításával kezdődött. Tartalmazta az üledékciklusok és faunaszintek csoportosításban, és ezen belül szemcsés kőzetek, mészkövek, kausztobiolitok bontásában az elemek számát, átlagot, szórást, szórásnégyzetet, mediánt, geometriai közepet és a módus mintabeli százalékos gyakoriságát. Amikor egy elem kimutatási határ alatt volt, nem került kiírásra. Minden csoportot a többivel, valamint alcsoportok- ként hasonlóképpen összehasonlításra került. A főrész több adatot tartalmaz. Az elfogadási szinten (P%) kívül vizsgáltuk a t-eloszlás szabadsági fokát, megállapítottuk t-értél előjelét, szórását. Az elfogadási szint esetében ha 10 <[ P > 5 megállapítható, 5 P > 1 elfogadható, 1 0,1 jó 0,1 <| P kitűnő szignifikáns különbséget álla- pítottunk meg. A közlemény terjedelme miatt eltekintek a részletek közlésétől, csak a leg- fontosabb eredményeket ismertetem. A sótartalom változását a B/Ga és Ba/Sr hányadosokkal, a környezet oxida- tív-reduktív viszonyaira történő utalást a V/Cr, V/Ni és Ni/Co arányokkal kíséreltem nyomon követni. Az arányok ún. ,,salinity-fácies”-re vonatkozó jellemzését Keith et De- gens (1959), Harder (1963), Ernst (1970), Kukáé (1971), Sajgó (1975), az „oxigén facies” vagy ,,redox-facies”-re utaló ismereteket Ernst (1970) és Sajgó (1975) foglalta össze. A 7. és 8. ábrák szemléltetik az indikátorelemek arányainak mélység szerinti változását, a sztratigráfiai taglalás, illetve pélit- és karbonáttartalom kereté- ben. Az előzőekben felsorolt irodalmi adatokra hivatkozva a „salinity facies” indikátorai közül a B/Ga értéke a kiédesedési folyamatokkal csökken, a Ba/Sr növekszik. Esetünkben ilyen tendencia nem állapítható meg. Az értéke- lés elvi eredménye megegyezik Sajgó (1975) tapasztalataival, miszerint a ki- mutatási értékeink közel azonosak, nagyságrendileg megegyeznek. A B/Ga tendenciózusabban, érzékenyebben változik, mint a Ba/Sr érték. A B-tarta- lom erőteljesen függ az üledék szervesanyag-tartalmától, a pélitfrakció milyen- ségétől és mennyiségétől, és a karbonáttartalmától is. Ez befolyásolhatja az alsópannon üledékciklusa és a felsőpannon középső részén tapasztalható íel- dúsulást. Tehát, a B-tartalommal vagy B/Ga aránnyal a fokozatos” kiédesedés csak úgy igazolható, ha szigorúan azonos kőzettípusokat (fácieseket) hasonlí- tunk össze. Ilyen megoldás lehet, ha a pannon (és miocén) rétegsorokban elő- forduló kausztobiolitokat (szén csíkokat), vagy kifejezett meszes üledékeket (lehetőség szerint mészköveket) értékelünk. Jó példa erre a 7. ábrán a felső- és alsópannon kausztobiolitok (Kx és K2 jel), illetve 50%-nál több kalciumkar- bonát-tartalmú minták (Mx és M2 jel) ténylegesen érzékelhető különbsége. A Ba/Sr arány nem alkalmas ilyen összehasonlításra. A 7. ábrán látható homok minta (H-val jelölve, pélit- és karbonáttartalom nincs!) Ba/Sr értéket tekintve alig különbözik a teljesen eltérő környezetétől. Az irodalmi adatok szerint a V/Cr, V/Ni, Ni/Co arány a gyttja és szapropél fáciesek megkülönböz- S z ő 6 r: A Lajoskomárom-1. fúrás •pannon rétegsorának palcobiológiai elemzése 293 7. ábra. A „salinity fácies indikátor elempárjainak változása a Lajoskomárom-1 sz. fúrás a pannon rétegsorában. Jel- magyarázat: 1. Pétit, 2. Karbonát, 3. Szabadsági fok, a lehetséges szignifikáns különbségeket jelzi. Az összeha- sonlított csoportok kezdőbetűi a P % számértéke után szögletes zárójelben vannak Fig. 7. Variation of element pairs of the „salinity facies” index in the Pannonian sequence of the borehole Lajoskomá- rom-1. L e g e n d: 1. Pelite, 2. Carbonate, 3. Degree of freedom, it indicates possible significant differences. The initials of the groups compared are pút in brackets after the % value of P tetésére alkalmas, de szám értéküket erőteljesen befolyásolja az üledék durva- szemcse frakciójának mennyisége. A 7. ábrát tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a szénhidrogén szempontjából meddő Lajoskomárom-1 sz. fúrásban a V/Cr és V/Ni arányok változásával fáciesindikációt nem lehet elvégezni. Álta- 7 Földtani Közlöny 294 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet 8. ábra. A „redox fácies” indikátor elempárjainak változása a Lajoskomárom-1 sz. fúrás pannon rétegsorában. Jel- magyarázatot lásd a 7. ábránál Fig. 8. Variation of the element pairs of the „redox facies” index in the Pannonian sequence of the borehole Lajosko- márom-1. Fór the L e g e n d, see Fig. 7 Iában a két arány fordított arányban jelentkezik egymáshoz viszonyítva a rétegsorokban, ez utóbbi megállapítás sem érvényes esetünkben. Igen érdekes, hogy a kevésbé használatos Ni/Co arány segítségével van re- mény a redox fácies érzékelésére. A B/Ga aránnyal azonos tendenciát mutat; az alsópannon és a felsőpannon középső részén dúsul fel. Értéke a karbonát és szervesanyag-tartalommal növekszik. A Ni/Co arány jelentőségét alátámasztja, hogy a felsőpannon középső részé- ből kimutatható a tipikus euxinfácies jelző As (lásd 9. ábrán). Ezeket a geokémiai adatokat szignifikancia-vizsgálattal értékelve túllép- hetünk a fácieselemzés korlátain, és a sztratigráfiai elemzés szempontjából is S z ö 6 r: A Lajoskomárom- 1 . fúrás pannon rétegsorának paleobiológiai elemzése 295 (m) 0 13 50 100 150 200 250 300 350 400 450 500 550 600 650 671 INDIKÁTOR ELEMEK AZ ULEOÉKBEN AZ ÜLEDÉKEK z < ÉS A FOSSZILIA £E *< ORGANIKUS d TARTALMA in SÚLY V. g u 1 2 3 4 5 B RETEGTANI BEOSZ- TÁS AZ ÜLEDÉKKÉP- ZŐDÉS ALAPJÁN ÁSVÁNYTANI KŐZETTANI JELLEMZŐK 9. ábra. A Lajoskomárom -1 sz. fúrás paleobiogeokémiai elemzése a dunántúli pannon biosztratigráfiai (Korpásné Hódi M.) és litosztratigráfiai (Jámbor Á.) taglalás keretében. Jelmagyarázat: 1. Üledék, 2. A fosszilia szerves- anyag-tartalma Fig. 9. Palaeobiogeochemical analysis of the borehole Lajoskomárom-1 within the framework of the biostratigraphic (M. Korpás-Hódi) and lithostratígraphic (Á. Jámbor) subdivisions of the Transdanubian Pannonian. Légén d: 1. Sediment, 2. Organic content of fossil értékes információkat nyerhetünk. A csoportelemzés során kapott elfogadási szinteket (P%) kritikailag összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy mely elem- pár használható fel a pannon ciklusok, vagy faunaszintek keretében szignifi- káns különbség megállapítására. Az értékelést elvégeztük a szarmata emelettel történő összehasonlításra is, a miocén-pannon határkérdés megállapítás lehetőségének felderítése szem- pontjából. A 7. és 8. ábrákon az elfogadási szintek számértékeivel rögzítettem a lehe- tőségeket. 296 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet Kitűnő szignifikáns különbség állapítható meg a B/Ga arány segítségével, mind a pannon csoporton belüli taglalásra, mind a pannon— szarmata határ- kérdés megállapítására. A Ba/Sr aránnyal csak a pannon— szarmata határkér- dést elemezhetjük, a legjobb lehetőség is a „megállapíthatóság” határán belül van (P = 0,63% a 3. üledékciklusra, vagy a Congeria balatonica szintre vo- natkoztatva). A redox fácies elemeivel sokkal korlátozottabb a lehetőség. A Ni/Co arány- nyal a pannonon belül elfogadható eltérések állapíthatók meg. Érdekes, hogy a V/Ni arány segítségével a pannont és a szarmatát összehasonlítva kitűnő lehe- tőség adódott a szignifikanciára. A pélit- és karbonáttartalmat értékelve csak az utóbbi mutat eltérést a pannon és szarmata üledékek vonatkozásában. Meglepő, hogy néhány kalkofil és pegmatofil elem tájékoztató színképelem- zési adata milyen szoros kapcsolatban van a malakológiai szukcesszió változá- sával (9. ábra). . Következtetések Az alsó- és felsőpannon határt a fúrásban Jámbor Áron 559 m., Korpásné Hódi Margit 393 m mélységben állapította meg, a dunántúli pannonra vo- natkozó lito- és biosztratigráfiai jellemzők alapján. Az üledék geokémiai jel- lemzői és a paleobiogeokémiei értékelés midnkét megállapítást kiegészíti (9. ábra). Az ábrán a faunaszintek „indexfossziliáinak” taxontartomány zónáival összehasonlítva az As, Zu, Sn, Ag, Cd, Mo feldúsulását, és azt az indikátor elempárokra vonatkozó előző megállapításaimmal kiegészítve, részletesebben bontakozik ki a paleoökológiai környezet változása. Az alsópannon üledékciklus különbségét a felsőpannon ciklusoktól a kép- ződmény Ba/Ga és Ni/Co aránya, szervesanyag-tartalma jelzi. A sótartalom csökkenésével az alsópannon végére kipusztul a Limnocardium praeponticum, Congeria banatica, nagy Ostracoda és Diatomacea fossziliákkal jellemzett paleobiocönózis. A pannon vízgyűjtő szalinitási viszonyaira még a teljes kiédesedés nem jel- lemző. Bizonyítja ezt, hogy még a Congeria czjzeJci-s szintben a fosszilis héjak- ból kimutatható a bór. A sótartalomra érzékenyen reagáló Pectinária- k ki- pusztulnak. Talán ekkor játszódik le a legkifejezettebb üledékképződéssel ösz- szekapcsolható paleoökológiai változás. Áz üledékekben kimutatható az arzén, nő a Ni/Co arányok értéke, kiédesedik a vízrendszer (ezt kell állítanunk, bár a B/Ga-arány is emelkedik), fossziliasteril rétegek jelentkeznek. A megváltozott miliőt a cink és ón feldúsulása is alátámasztja. Megjelennek az areni colás bete- lepülések. A Congeria balatonica -s szint fossziliái rövid ideig alkalmazkodnak, majd kipusztulnak és édesvízi, lápi mikromelániás, prosodacnás, etc. cönózis alakul ki. Érdekes, hogy ez a faunatársaság teljesen kipusztul egy ismételt arzén indi- káció megjelenésével. Ebben a szakaszban kőzetfajtáktól függetlenül (kivétel a kausztobiolitok) a fossziliák szervesanyag-tartalma nagyobb a beágyazó üle- dékeknél. A jelen sorokban ismertetett paleobiogeokémiai értékelést csak kezdemé- nyezésnek kell tekinteni. A módszer logikájával és modell-bemutatásával azt érzékeltetem, hogy a pannon fúrásminták a hagyományostól eltérő értéke- lése sokkal részletesebben tárja fel az őskörnyezet változását. A geokémiai S z öő r: A Lajoakomárom-1. fúrás pannon rétegsorának paleobiológiai elemzése 297 átlátok alapján megállapított szignifikáns különbségeket a rétegtani taglalás- hoz és korrelációhoz csak akkor lehet felhasználni, ha érvényességüket több fúrásszelvény feldolgozásán is igazoltuk. Az itt használt matematikai mód- szer korántsem egyedülálló. Homogén rétegsorok esetén ajánlatos kiegészíteni Balkay (1954), Bárdossy (1957), Nagy (1968, 1969), Weidinger et Kosa (1977) által ismertetett statisztikai eljárásokkal, talán legcélravezetőbb a Jaskó et Viczlán (1970) és Geiger (1978) által használt cluster-analízissel. Irodalom — References Balkay B. (1954): A matematika szerepe a földtanban. Földt. Közi. 84. pp. 392—305. BARDOSSY Gy. (1957): Statisztikai módszerek alkalmazása a földtanban. Földt. Közi. 87. pp. 325—341. Ernst, W. (1970): Geochemlcal Facles Analysls. Amsterdam, 1970. Geiger J. (1978): Üledékföldtani vizsgálatok Cluster-anaUzissol. Kézirat. Országos TDK dolgozat. Szeged JATE, Földtani és őslénytani Tanszék Harder, H. (1963): Inwieweit ist das Bor ein marines Leitelement. Fortschr. Geol., Rheinland westfalen. 10. pp. 239 252. Jaskó T.-VicziAn J. (1970): Néhány a földtanban alkalmazható egzakt osztályozási módszer. Földt. Kút. 13. pp. 33 39 JAmbor Á. et KorpAsné Hódi M. (1969): A La oskomárom-1. fúrás anyagának vizsgálata. MÁFI adattár. Bp. JAmbor A. and KorpAsné Hódi M. (1971): A pannóniai képződmények szintezési lehetőségei a dunántúli középhegység DK-i előterében. M. A. Földt. Int. Évi Jel. 1969-ról. pp. 155-191. JAmbor, A. et KorpAs-Hódi, M. (1973): Möglichkeiten fúr die horizontierung dér Pannonischen Ablagerungen irn Södost-Vorland des Transdanubischen Mittelgebirges. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 17. pp. 429 — 467. Keith, M. L.— Degens, E. T. (1959): Geochemical indicators of maríné and fresh water sediments. In „Researches in geochemistry”. Editor: Abelson, P. H. New York. John Wiley Sons, Inc. Kckal, Z. (1971): Geology of Recent Sediments. Acad. Press. London, p. 246. Nagy Ó. (1968): Esztergom-lencsehegyi középsóeocén barnakőszénterület szubplanulátuszos barnaköszénösszletének matematikai-statisztikai értékelése. Kézirat. MAFI Adattár Nagy G. (1969): Egyszerű matematikai statisztikai módszerek alkalmazása a földtanban. M. All. Földt. Int. Évi Jelen- tése. pp. 539—550. Sajgó, Cs. (1975): Complex geochemical investigation of the clastic sediments of the Algyó structure. Acta Geol. Acad Sci. Hungaricae. 19. pp. 131 — 156. Szöőr GY. (1967): Mészhéjú fossziliák aminosav spektruma. Acta Biologica Debrecina V. pp. 111 — 117. Sző ŐR Gy. (1969): Molluszkum héjak aminosav, nyomelem, derivatográfiás elemzése. Doktori értekezés. Debrecen, KLTE. Szöőr Gy. (1970): Recens és fosszilis Mollusca hé ak nyomelem vizsgálata. Acta Biologica Debrecina, VII— VIII. 1. pp. 177-192. Szöőr Gy. (1972): Analyses of molluscan shells by the derivatographic fingerprint method. Geologicky Zbornik — Geologica Carpathica XXIII. pp. 15—38. Szöőr, G\'. (1975): Sedimental correlations. A possibility fór the determination of relatíve chronology on the basia of thermoanalytic (derivatographic) investigation of the organic matériái content of fossils. Acta Mineralogica- Petrographica, Szeged, XXII/1. pp. 61—71. Szöőr Gy. (1979): Quarter és neogén fosszilia anyag paleobiogeokémiai elemzése kronológiai, taxonális és fáciestani kiértékeléssel. Kandidátusi értekezés. MTA Könyvtára. Bp. Szöőr Gy.— Rochlitz Sz. (1979): A La oskomárom-1. fúrás üledék-, geokémiai-, és biofácies értékelése számitógépes feldolgozással. Kézirat, KLTE Ásvány- és Földtani Tanszék, pp. 1—208. ■Weldinger I. et Kósa L. (1977): Félmennyiségi elemzési eredmények matematikai statisztikai feldolgozása a földtan i kutatások területén. Földtani Kutatás. XX/4. pp. 53—57. Palaeobiogeochemical analysis of the Pannonian sequence of the borehole La j oskomárom-1 Gy. Szöőr Having chosen the sequence of the hydrocarbonexploratory borehole Lajoskomárom-l as a model, the author carried out a palaeobiogeochemical analysis of the sequence- He examined characteristic types of sediment and fossd shells enclosed therein by spectrog- raphic, infrared spectroscopic, thermoanalytic (derivatographic) techniques. The geoche- mical and petrographic data fües were processed by computer methods (correlation- and significance tests). The results were analyzed fór stratigraphic division of Transdanubia’s Pannonian sedi- ments. He proved that the B content of the fossils, the organic matter contained in the sediment and the enclosed fossils and the B/Ga and Ni/Co ratios of the sediment could be used as efficient tools of reference to changes in palaeoenvironment. On top of the possi- bility of detecting „salinity and redox facies”, the use of geochemical data sets is shown to enable to gain useful information on stratigraphic subdivisions of the Pannonian. The author proposes to process exploratory borehole logs systematically fór the purpose of stratigraphic correlations by using simüar methods. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1981) 111. 298—306. Vulkánitok görgetettségi vizsgálata hordalékban Dr. KozáJcné Torma Julianna — Dr. Kozák Miklós (5 ábrával, 2 táblázattal) Összefoglalás: A szerzők egy lehordási területegységen, vízgyűjtőn belül elem- zik a domináns vulkánitok (andezit, riolit, perlit) kőzettani, lepusztulási és elszállítódási viszonyait. Összefüggéseket keresnek a kőzetek petrográfiai, mechanikai, sajátságai, ellen- álló képessége a szállítás módja és az ennek során változó morfometriai jellemzők (CPV) között. Utóbbiakat a lehordódás távolságának számítására is felhasználják. Elemzik az alaki sajátságok és az ellenállóképesség jelentőségét a fosszilis kavicsösszletek, áradmá- nyok, hordalékkúpok kutatásában. A Tokaji-hegységben Telkibánya környékén végzett kőzetföldtani vizsgá- lataink (Kozák M. 1979.) során felfigyeltünk a lehordási terület (vízgyűjtő) vulkánit] ainak helyzete, mennyisége, minősége, lehordási úthossza és gör- getettsége közötti összefüggésre. A közel 40 km2-es vízgyűjtő uralkodóan szarmata vulkánitokból, vulkanogén és egyéb üledékekből épül fel (1. ábra). Hét főbb kőzettípusán belül mintegy 25 féle változat különböztethető meg. A terület központi vízfolyása a torrens jellegű, 20 km hosszú Csenkő-patak, amely Zsujtánál ömlik a Hernádba. Az egyenletes eloszlású hordalékminta- vételi pontok (A— G) közül a B, D, F pontok anyagát vettük részletes vizsgá- lat alá, különös figyelmet fordítva az uralkodó vulkánitokra, az andezitre, a riolitra és a perlitre, amelyek karakterisztikus jellemzői és kopásérzékeny- sége erősen különböző, jól összevethető. A riolitos hablávaképződmények igen változatos, az időtartalom és a lávamozgás által meghatározott szerkezetű (Pantó G. 1966., Ilkeyné Perlaki E. 1973.) kőzetcsoportot képeznek. Az illódús rózsaszínű litoidos, a szürke, illószegény perlites, valamint a hiperkri- tikus gáz-gőz fázis keveredési aránya szerint a litoidostól a perlitesig, a kompakttól a hólyagüregesig, horzsásig, litofizásig számos változat fordul elő. Szórványosan jelentkez- nek szferoides struktúrák de gyakori a devitrifikáció során képződő szferokristályok, vala- mint foltokban, sávokban rendezett, mozaikos krisztobalithalmazok megjelenése is. A hólyagüregek falát legtöbbször tridimit borítja, ritkán opál tölti ki őket (pl. Kurtabérc). Az alapanyag jobbára felzites, gyakran vitroklasztos, illetve erősen devitrifikálódott A változatok többsége plagioklászriolit, kevés és szórványos a szanidin megjelenése. A mikrolitok mennyisége általában csekély, és a fenokristályoké sem haladja meg az 5— 12%-ot. Uralkodó a savanyú ikerlemezes és gyakran egyidejűleg zónás plagioklász. 1 — 2% alatt marad az apró, jó alakú, általában enyhén bontott biotit és még kisebb ( < 1%) a csak igen ritkán jó alakú, gyakran rezorbeált kvarc mennyisége. Területünk perlitjei változatokban hihetetlenül gazdagok, elválás, szövet és szín tekin- tetében egyaránt. Ilkeyné Perlaki E. (1973) szerint elsődleges (pl. horzsás, breccsás, tömör) és posztgenetikus vízfelvétellel képződő másodlagos genetikai típusok (pl. obszi- dian jellegű, átmeneti, szürke gyöngyköves stb.) különíthetők el. Rendszerüket bonyolítja ariolitokkal való változatos és sűrű összefonódás (pl. riolitos perlit stb.), a színboli változé- konyság, az eltérő felfújtság és a gyakori devitrifikáció (szferokristályok stb.). Alapanyagukban a horzsás, breccsás és tömör kőzetüveg keveredik, a típusoknak meg- felelő mértékben, ingadozó, kriptokristályos devitrifikációval. A perlites struktúra fejlett- sége szélsőségesen változó, általában közepes. Ásványos összetételük egymáshoz és a Kozákné — Kozák: Vulkánitok görgetettségi vizsgálata hordalékban 299 1 4E3 6 O 0 12 km 1 I i 1 Nagy-Tokár t. Pányoki Nagyhegy Gye j Kánya-h. Kecske's -h. \ I I • Gunya-h. / Kis-Ork-h. Magos - tér Reszelt - bérc Hemzso - bérc Bohó-h Hosszú -kő Kis-Tokár t. 1. ábra. A Csenkő-patak vízgyűjtőjének vázlatos földtani térképe. Jelmagyarázat: 1. Itiolit, 2. Perlit, 3. Andezit, 4. Pszeudotrachit, 5. Egyéb. 6. A— G mintavételi pontok, 7. Vízgyűjtő határa Puc. 1. CxeMarHMecKan reonorMMecKan KapTa BonocőopHoro yyacTKa pym>s MeHKé. YcjioBHbie o 6 o- SHaieHHs: 1. Pho;iht, 2. nepaHT, 3. AHne3HT, 4. nceBnoTpaxm-, 5. JJpyrHe, 6. Tohkh OTőopa npoö A — G, 7. r paHHua BonocőopHoro ynacTKa rioli tokéhoz hasonló, fenokristály-tartalmuk 10 — 12% alatt marad. Uralkodó a savanyú, ikerlemezes és gyakran egyidejűleg zónás plagioklász, kevés ( < 1 %), de rendszeres alkotó a kvarc és az apró, jóalakú biotit (1 — 2%). Szórványosan található még benne változóan oxidált idiomorf barna amfibóllés ritkán, bontott állapotú hipersztén is. Vízgyűjtőnk andezitjei két főbb csoportba sorolhatók. Áz alsószarmata andezitek a Csenkő-patak É-i oldalán, míg a felsőszarmata ún. tetőandezitek a terület D-i szegélyén találhatók. Valamennyi sötétszürke, ritkábban az oxihidratációs elváltozás miatt sávok- ban, foltokban vörhenyes színű, makrostrukturálisan lemezes, pados, ritkán tömbös megjelenésű. Az idősebbek fokozottabb bontottsága a területen többször meg-megújuló- hidrotermális tevékenységgel és a transzvaporizációra alkalmas riolittufa és tufit tömegek közelségével magyarázható. Az átlagosnál savanyúbb jellegük a differenciáció mellett, részben kontaminációs eredetű lehet. A Kánya- és Gyepü-hegy andezitogén eredetű 300 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet pszeudotrachitját (kálitrachit, Székyné Fux V. 1970) erőteljes átalakultsága, heterogén megjelenése és szelektív kovásodása miatt ilyen vonatkozásban nem vizsgáltuk. Valamennyi andezit közös jellemzője, hogy augitos hiperszténandezit, míg uralkodó színtelen elegyrészük ikerlemezes és zónás, semleges plagioklász. A lényeges alkotók feno- kristályai ritkán a 3 — 7 mm-es nagyságot is elérhetik, általában kettő, a plagioklász eseté- ben néhol három generációban jelennek meg. Általában mellékes alkotó a magnetit, amely gyakran zárványként jelentkezik (pl. augitban stb.). A Baglyas-völgyben kevés opa- citos amfiból (Székyné Fux V. — Hebmann M. 1951.), a Gunya-hegy szegélyzónájában biotit, a Gúnya- és Ork-hegyen az épek mellett kevés amfibólosodó hipersztén is megfi- gyelhető. A Baglyas- völgytől mint centrumtól távolodva, csökkenő mértékben, de általá- nosan jellemző az alsószarmata andezitek mérsékelt bontottsága. Ez elsősorban a hiper- sztén basztitosodásában, a színes alkotók limonitosodásában, a földpátok agyagos elvál- tozásában jut kifejezésre. A tetőandezit üdébb és egységesebb típus. Nagyméretű hiper- szténjein néhány fokos ferde kioltás észlelhető (Németh M. 1975.) amely a gyors felnyo- mulás következménye. Ritkán, de szinte minden előfordulás anyagában megfigyelhetők kisebb glomeroporfi- ros csomók, sőt a tetőandezit anyagában apró, 1 — 2 mm-es granoblasztos szövetű meta- morf zárványok. Andezitjeink szövete általában pilotaxitos, ritkábban mikroholokristályos porfiros, illetve néhol hialopolitesbe hajló. Az idősebb andezitek 35 — 60%-nyi fenokristály tartal- mával szemben a tetőandezitben 50 — 70%-nyi található. Fő kőzettípusainkat a kibúvásoktól a hordalékállapotig minden fázisban figyelemmel kísértük.11 A B, D, F mintavételi pontok hordalékanyagának szemcse- és kőzetösszetételi jellemzőit a 2. ábra szemlélteti. Mivel gyengén érett üledékről volt szó, az összetevők mennyiségét a súly- és darabszázalékos részvételi arányból képzett számtani középértékkel, az ún. vegyes %-kal fejez- tük ki. Az eredmények megbízhatóságát részben mintavételi módszerünk (Kozákné T. J.— Kozák M. 1979.), részben a frakciónként kvalitatíve vizs- gált magas darabszám (100—5000 db) valószínűsíti. Ahhoz, hogy adataink a tagolt lehordási terület geomorfológiai és geometriai viszonyainak összefüggé- sében is értelmezhetők legyenek, az I. táblázatban ilyen jellegű mért és számí- tott adatainkat is feltüntettük. Mivel egyik célunk a vulkánitok kopásérzékenységének vizsgálata volt, iro- dalmi adatok (pl. Ungár T. 1953., Schnbiderhöhn P. 1954. stb.) alapján mintáink morfometrikus jellemzésére a SzÁDECZKY-féle CPV-módszert (1933) választottuk ki. A B, D, F, hordalékminták kőzetösszetétele és lehordási területük főbb jellemzői CocTaB nopoA oőpa3U0B B, D, F h rnaBHeüuiHe xapaKTepncTHKH hx oönacTH CHoea I. táblázat — Taö/iuija 1. Kőzet- kategória A kőzeteknek a hordalékminta 0 > 0,5 mm-es részében való részaránya Felszíni kiterjedés (az összes terület százaléká- ban) [ter.%] Eróziós energia (az összes er. energia százaléká- ban) ![%] Átlagos lejtőszög (súlyozott átlag) Átlagos lehordási úthossz (súlyozott átlag) [km) ® % db % ®% + db% 2 Biolit 33,06 66,12 49,68 44,54 27,42 15,90 1,60 B Andezit 64,02 12,76 38,39 46,14 67,43 16,84 3,22 Perlit 1,79 10,42 6,11 4,70 3,01 19,74 1,96 Itiolit 67,24 63,00 65,12 29,66 30,30 16,22 6,27 1) Andezit 6,62 1,60 3,61 13,83 27,66 16,90 8,66 Perlit 10,07 11,33 10,70 17,06 13,77 15,00 4,63 Biolit 67,71 66,18 66,94 22,83 27,11 16,22 12,36 F Andezit 2,98 1,32 2,15 10,68 22,26 16,90 15,01 Perlit 10,09 9,66 9,87 13,18 13,96 15,00 11,03 Kozákné — Kozák: Vulkánitok görgetettségi vizsgálata hordalékban 301 2. ábra. A B, D, F hordalékminták szemcseeloszlása és az 0 > 0,5 mra-es rész kőzetösszetétele. Jelmagyarázat: 1. Riolit, 2. Andezit, 3. Perlit, 4. Egyéb Puc. 2. PacnpeneneHHe 3epeH b oőpaauax h3hocob B, D, F h cocraB nopon (JipaHUHH 0 > 0,5 mm. y c ji o b- Hbie o6o3HaneHHfl: 1. JlHnapnT, 2. AHne3HT, 3. nep/wr, 4. JlpyrHe A B, D, F minták alakvizsgálatra legalkalmasabb 16 — 32 mm-es frakciójának adezit, riolit és perlit anyagából átlagolás és negyedelés után válogatás nélkül nyert 30 — 30 db kavicsot használtunk fel. A jellemző három főmetszet irányában rögzített kavicsokról fényképet készítettünk, ennek kontúrvonalán kijelöltük a sík, homorú és domború szaka- szokat, majd 1 — 2 mm-es rögzített körzőnyílással lemértük ezek hosszát. A kétdimenziós felvétel kontúrja sajnos nem azonos a főmetszettel, hanem a legkiugróbb felületrészeket vetíti egybe, ám a tapasztalat szerint (pl. PÉcsnsrÉ D. E. 1958) megbízható eredményt ad. A mért CPV szakaszok szükséges összegezése után a görbületi típusokat a mért összes hossz százalékában kifejeztük. Eredményeinket a II. táblázatban mutatjuk be, megadva a görgetettség kifejezésére alkalmas (Strausz L. 1954, Rakovits Z. 1964, 1965. stb.) V -(- P/2 értékeket is. Az eredményeket kétféle módon ábrázoltuk. A 3. ábra az azonos kőzettípu- son mért CPV értékek szórásmezejét és átlagértékeit tünteti fel együtt. A vál- tozások mértéke és iránya jelzi, hogy a görgetettségi értékek mennyiségi össze- hasonlítása is lehetséges. E megállapítást még kifejezőbben támasztja alá a 4. ábra, melyen a görgetettségi értékek szórását és átlagát ábrázoltuk. Szembe- tűnő, hogy a B mintában a riolit átlaga a legalacsonyabb, szórása viszont leg- nagyobb. A perlit ennek mindenben ellentettje, az andezit átlagos. A riolitnak a D mintában mutatkozó nagy szórása helyi okkal , oldalvízfolyásból származó friss hordalék hozz ákeveredésé vei magyarázható. Az átlagokat összekötő parabolikus görbe lefutása mutatja, hogy a perlit változása a legerőteljesebb, görgetettsége már ilyen rövid távon csaknem eléri a maximumot. Ez jórészt breccsás, horzsás, illetve uralkodóan gyöngyköves szerkezetéből következik. Strukturális elválási alapidomai mm— cm nagy-sá gúak, vagy ennél is kisebbek. Emellett sok benne a csak részben devitrifikáló- 302 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet A B, D, F, hordalékminták 16—32 mm-es frakciójának fö kőzettípusain mért morfometrikus Jellemzők Mop(J)o«eTpHuecKHe xapaKTepncTHKH, H3MepeHHbie no rjiaBHbiM THnaM nopon, HaxonamHXCH B 16—32 MM-Oft (jípaKUMH 06pa3U0B H3HOCOB B, D, F II. táblázat — TatSAuya II. Perlit Andezit Riolit C P V V + Y c P V *4 c P V ’ + í mimimnm 1,70 1,2 55,91 59,82 3,66 11,41 28,42 43,37 22,76 2,19 20,78 26,24 B maximum 36,73 20,68 94,92 96,62 45,08 38,54 77,00 84,60 68,31 29,15 65,86 71,55 átlag 17,92 10,45 71,63 76,86 25,78 18,97 55,28 64,77 44,46 12,80 42,74 49,14 minirrmm 1,63 3,29 72,97 81,45 2,33 1,59 52,35 58,97 6,97 1,27 44,96 48,45 D maximum 12,07 17,76 100,00 100,00 34,63 32,65 91,59 95,80 48,06 22,80 100,00 100,00 átlag 4,37 9,79 85,83 90,73 16,58 13,28 70,14 76,78 24,06 9,79 66,15 71,05 minimum 1,63 3,04 82,93 90,66 4,26 6,78 59,83 65,10 1,92 4,20 60,48 62,98 F maximum 6,58 15,45 100,00 100,00 29,64 19,86 86,43 89,82 34,52 14,55 89,78 93,94 átlag 1,62 9,27 89,10 93,74 11,80 12,56 75,64 81,92 12,06 9,18 78,76 83,35 dott kőzetüveg, s ez nagy rugalmassági modulusa miatt feszültséggyűjtő. Energiaeloszlása egyenlőtlen, ridegsége miatt repedezésre, repedésrendszere mentén pedig hidratációra és gömbszimmetrikus fellevelesedésre hajlamos. Ez magyarázza a perlitanyag rendszerint igen gyors legömbölyödését, illetve fel- aprózódását. 10—15 km-es szállítás után zöme a homok sőt iszap frakcióba kerül, különösen a torrensekre jellemző hordalékmozgás viszonyai között, ahol az anyag gyakori ütközésnek van kitéve. 3. ábra. A B, D, F hordalékminták 16—32 mm-es frakciójában található fő kőzettípusokon mért morfometrikus jellemzők Puc. 3. Mopcj)OMeTpnMecipai 2 = 2 Vk ’ xk k- 1 k—l k-l n n a2LXk + n’b = 2yk k-l k=l Ennek megoldása a szükséges értékek behelyettesítésével, y — V - f- P/2 figyelembevételével a riolit esetére lóg km = 0,027 • (F + P/2) - 1,12 (1) a teljesség kedvéért a piroxénandezitre : lóg km = 0,042 • (F + P/2) — 2,25 (2) és perlitre : lóg km = 0,0447 • (F + P/2) — 3,218 (3) A kapott összefüggések érvényességi tartományát vagy hosszabb vízfolyás hasonló vizsgálata vagy modellkísérletek esetén lehetne lehatárolni. Becslésünk szerint a perlit esetében 15—20, az andezitnél 30, a riolitnál 50 km-ig folytat- ható érdemi vizsgálat, illetvet erjeszthető ki az összefüggés érvényessége. A problémát sajnos bonyolítja, hogy az alak továbbformálódása a szállítás mód- jától sem teljesen független. Végeredményben a következő megállapításokat tehetjük: A vulkánitok hordalékban való viselkedése petrográf iái és mechanikai saját- ságaik függvénye. Eltérő kőzettípusok (pl. riolit, andezit, perlit stb.) között ka- rakterisztikus különbségek mutathatók ki az ellenállóképesség és a morfometrikus sajátságok tekintetében. Egyazon kőzettípuson belül, még viszonylagos heterogeni- tás esetén is van mód a típus átfogó, átlagos jellemzésére: A CPV -módszerrel nyert görgetettségi értékek vulkánitok esetében is alkalmasak lehetnek a szállítási úthossz kb-i megállapítására. Emiek jelentőségét abban lát- juk, hogy olyan rövid szállítási távolságok esetében lehetséges ez, amikor a hosszútávú szállításnál indikátorként használt kvarckavics hiányzik, vagy még értékelhetetlen alaki változást szenvedett csupán illetve ha áthalmozott, tehát többszöri, szakaszos szállítást szenvedett. A lehordási területre való visszakövetkeztetést a számítható lehordási úthossz mellett a vulkánitok petrográfiai specifikumai is inkább lehetővé teszik, mint az a kvarckavics esetében lehetséges. Mivel a vulkánitok érzékenyük a rövidtávú szállításra is, fosszilis kavicsok ' esetleg roncsok) esetén is van mód a lehordási irányok kb-i kijelölésére, ha több, ' érben szórt minta átlagértékeit hasonlítjuk össze. Látva a vulkánitoknak a durvább szemcsetartományokból való rohamos ki- kopását, a hordalékkúpok esetében végzett kőzetösszetételi elemzésekből a lehordási érületre való visszautalásokat pontosítani lehet. 306 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet Irodalom — BHÖJiHorpat^HH Hermann M. (1952): Telkibányai riolitok és andezitek petrográfiája és petrokémiája. Földt. Közi. 82. pp. 349—376 Ilkeyné Perlaki É. (1973): Perlitprognózis. Gunyakúti 1 : 10 000 méretarányú térképlap, szöveges jelentés és doku- mentáció. Kézirat. MAFI-AD. Jímror á. — Szabó J. (1961): Mecsek-hegységi miocén kavicsvizsgálatok földtani eredményei. Földt. Közi. 91. 3. nn 316-324. Kausay T.— Puskás B.-né (1979): Vizsgálati jelentés Tárcái és Telkibánya környéki vulkánitok kőzetmechanikai jel- lemzőiről. Kézirat. SZIKKTI AD. Kozák M. (1979): Lehordási modellterület felépítésének és kőzetanyag transzportjának földtani vizsgálata. Kézirat. Doktori értekezés Kozákné Torma J.— Kozák M. (1979): Durvatörmelékes üledékek szemcsejellemzőinek meghatározásához szükséges minta tömege. Földt. Közi. 110. pp. 104—111. Liffa A. (1953): Telkibánya környékének földtana és kőzettana. MÁFI Évk. 41 — 3. pp. 1 — 78. Németh, M. (1975): A comporative petrologic study of sarmation pyroxene-andesites near Telkibánya-Pányok. Acta Min. Petr. Szeged. 22/1 pp. 97—112. PANTÓ G. et al. (1966): Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához. M-34 -XXXIV. Sátoraljaúj- hely. MjÍFI Kiadv. BP. PÉCSINÉ Donáth É. (1958): Duna terraszkavicsok görgetettségi vizsgálata. Földt. Közi. 88. pp. 57—75. IIakovits Z. (1964): Tokaj -hegységi kavicsok szemnagysága és görgetettsége közti összefüggés. Acta Geogr. Debrecina 11. pp. 73—84. Bakovits Z. (1965): A kőzetminőség hatása a kavicsok méretére és görgetettségére a Tokaji-hegység fiatal folyami kavicsaiban. Acta Geogr. Debrecina 11. pp. 153—162. Schneiderhöhn, P. (1954): Eine vergleichende Studie über Methoden zűr quantitativen Bestimmung von Abrundung und Form ara Sandkörnem. Heidelberger Beitr. Min. Petr. 45. pp. 85—103. Strausz L. (1949): A Dunántúl DNy-i részének kavicsképződményei. Földt. Közi. 79. pp. 8—68. Stratjsz L. (1952): Kavicstanulmányok a Dunántúl középső részéről. Földt. Közi. 82. Strausz L. (1954): Folyóvízi durva törmelékes kőzetek. Földt. Közi. 84. pp. 131 — 137. Szádeczky-Kardoss, E. (1933): Die Bestimmung des Abrollungsgrades. Zentralblatt f. Mint. usw. Abt. B. No. 7 pp 389-401. Szádeczky-Kardoss, E. (1934): Über Habitusverháltnisse mechanischer sedimentkomponenten. Bánya- és Kohó- méra. Oszt. Közi. 6. pp. 253—284. Szádeczky-Kardoss E. (1935): Adatok a görgetési határ kérdéséhez. Földt. Közi. 65. pp. 38—50. SzÉKYNÉ Fux V. (1970): Telkibánya ércesedése és kárpáti kapcsolatai. Akadémiai Kiadó Bp. Székyné Fux V.— Hermann M. (1951): Telkibánya-Alsókéked környékének petrogenezise. Földt. Közi. 81. pp 250— 263. Ungár T. (1953): Törmelékes anyagok szemcsealakjának vizsgálati módszerei és ezek összehasonlítása. Építőanyag. 5. évf. 11. sz. MccjieflOBaHHe oKaTaHHOCTH ByjiKaHHTOB b HaHOcax Jl-p. Fi. K03QK — JJ-p. M. K03ÜK B ToKaHCKHX ropax Ha Bo/iocöopHOM ynacTKe pyqbfl MeHKé, rne pacnpocTpaHeHbi niaBHbiM oöpa30M capMaTCKHe ByjiKaHHTbi (pnc. 1), aBTopbi H3ynajiH neTporpa<})HqecKHHCocTaB h ycuoBiij) CHOCa H TpaHCnOpTHpOBKH AOMHHHpyiOülHX ByjiKaHHTOB (aHfle3HT, JlHnapHT, nepJlHT). yCJlOBHH pacnpeaejieHHB h cocTaBa MaTepnana tobck OTÖopa o6pa3iioB h3hocob B, D, F noKa3aHbi Ha pHC. 2. HjTB TOTO, HTOÖbl npilHBTb BO BHHM3HHe reOMOp(})OJTOrHBeCKHe OCOÖeHHOCTH flaHHOTO pafloHa, b TaöjiHiie 1 TaKwe coaepiKaTCB cooTBeTCTBy tömne aaHHbie HccjieflOBaHHbix thíiob nopofl. Ycjiobhh TpaHcnopTHpoBKH h OKaTaHHOCTH ByjiKaHHTOB HCCJieflOBaJiHCb MeTOflOM CPV no CaaeuKH Ha rajibKax aHfle3HT0B, JinnapHTOB h nepjiHTOB, HaxofljmiHXCB b 16—32 mm-oíí tjipaK- Uhh oöpa3uoB HaHocoB B, D, F. ÚiicfipoBbie pe3yjibTaTbi npuBefleHbi b Taömiue 1 1, a rpaijmAecKoe H30Öp3HKCHbi Ha pnc. 4, r;ie noKa3aHU pacceiiBa- HHe h cpe/iHiic 3HaqeHHji noKa3aTe.neH OKaTaHHOCTH V + P/2. Momcho 3aMeTHTb, mto cpe/imtc 3HaMeHHH pnoJiHTOB HaHMeHbuiHe, a pacceHBaHHe — HaHÖOJibiuee. ílepjniT noKa3biBaeT npo- THBonoJio>KHyio KapTHHy, a aHflC3HT 3aHHMaeT, MOWHO ciipa3HTb flJUl ny nyTH TpaHcnopTHpoBaHHH. Ohh MoryT öbiTb noJie3m>iMH TaiOKe h c tohkh 3peHHH buhbachii: nanpaBJieiiHH TpaHcnopTHpoBKH h oöjiac™ cnoca. Földtani Közlöny, Bull. o/ ths Hungárián Oeol. Soc. (19S1) 111. 307 — 324 A börzsönyi vulkánitok kora és a K Ar kormeghatározások pontossága Bállá Zoltán — Csongrádi Jenő — Havas László — Korpás László (13. ábrával) Összefoglalás: A börzsönyi vulkánitok korával kapcsolatban az utóbbi évek kutatásai nyomán három fő kérdés körvonalazódott: 1. Vannak-e a Börzsönyben paleogén vulkánitok, vagy minden vulkánit középsőmiocén korú? 2. Vannak-e a börzsönyi középsőmiocén vulkánitok között kárpáti korúak is, vagy minden középsőmiocén vulkánit bádeni korú? 3. Mekkora rétegtani és korintervallumot fog át börzsönyi vulkáni összlet? Tanulmány unkban kísérletet teszünk e kérdések elemzésére és megválaszolására az 1 : 25 000 és 1:10 000 méretarányú földtani térképezés (Csellaoké Teplánszky E., Czakó T., Gyarmati P., Jankovich I., Nagy B., Nagy G., Szemerey H., Pentelényi L., Varga Gy., Vargáké Máthé K.) anyagainak összesítő értékelése, továbbá újabb adatok és megfigyelések alapján. Paleogén korú vulkánitok jelenlétét a Börzsönyben első ízben Pantó G. (1951) vetette fel, de később (Pantó G.— Mikó L. 1964) újabb adatok birto- kában megváltoztatta véleményét. A lehetőség Nagy G.— Zsillé A. (1971) munkája nyomán vetődött fel ismét, s 1971 — 74-folyamán a Börzsöny kuta- tói paleogén vulkánitokat is térképeztek (Hámor G. 1973; Hámor G.— Nagy B.— Nagy G. 1973: Hámor G. 1974; Gyarmati P. 1976; Nagy G. 1976a; Nagy G. 1976b; Czakó T.— Nagy B. 1976; Nagy B. 1978). s a paleogén kor mellett lényegileg a következő érveket sorakoztatták fel: 1. Felsőoligocén korú ősmaradványok jelenléte közbetelepült üledékekben. 2. Idős küllemű üledékek települése fekvőjükben (Nagybörzsöny-7. sz. fúrás). 3. A környezethez képest kiemelt szerkezeti helyzet. 4. A hidrotermális elváltozás általános és jelentős volta a középsőmiocén vulkánitoktól eltérően. Valamennyi hivatkozott feltárás és fúrási szelvény, továbbá őslénytani meg- határozás felülvizsgálatával megállapítottuk, hogy azokban az esetekben, ami- kor az ősmaradványok biztos felsőoligocén kort jeleznek, a vulkánitok intruzív kontaktusokkal települnek; azokban az esetekben viszont, amikor a vulká- nitok normális rétegtani helyzetűek, az őslénytani kor-minősítések bizonyta- lanok. Egyetlen kivétel van: a Kóspallag-11. sz. fúrás, ahol három őslénytani módszer elég nagy biztonsággal mutat felsőoligocén korra, s a vulkánitok nor- mális rétegtani helyzetben települnek közéjük (1 — 2. ábra). A Kp-11. sz. fúrás azonban kívül esik azon a területen, amelyre a másik három érv vonatkozik, így problematikáját önállónak tekintjük. Az Nb-7. sz. fúrással feltárt üledékek „idős” külleme erős hidrotermális bontásukból származhat, így nem lehet döntő érv. A kiemelt szerkezeti hely- zet csak biztos vezetőszintek létezése és követhetősége esetén lehetne meg- győző érv, így azonban más magyarázat is lehetséges. Végül a hidrotermális 308 Földtani Ködöny 111. kötet, 2. füzet 1. ábra. Mintavételi térkép abszolútkor- vizsgálatokhoz. Jelmagyarázat: 1. A fúrás helye, Jele és a minta vizs- gálati sorszáma, 2. A felszíni mintavétel helye, a minta vizsgálati sorszáma; Cs = Csák-hegy, Rh = Rózsa-hegy, a = Andezit, d = Dácit Fig. 1. Map showing localities of sampling fór absolute age dating, legend: 1. Locality, symbol and serial number fór sample testing of borehole, 2. Surface sampling localities with serial number of sample fór testing; Os = Csák-hegy, Rh = Rózsa-hegy, a = Andezité, d = Dacite elváltozás, mint jellegzetesen epigenetikus folyamat eredménye, koradatként nyilvánvalóan nem szolgálhat. A paleogén vulkánitok börzsönyi jelenléte mellett szóló érvek tehát az évek folyamán elvesztették meggyőző erejüket; változatlanul tény maradt azonban, hogy a kérdéses vulkánitok középsőmiocén korára sem utalnak közvetlen ada- tok, hanem azt csak a meghatározott vulkanológiai koncepciók (Bállá Z. 1977) támasztják alá. Ilyen körülmények között csak új adatoktól várható a kérdés tisztázása. Évek óta napirenden van, hogy a börzsönyi vulkánitok korát radiológiai módszerekkel pontosítsuk. A korábbi években vett egyedi mintákból Hámor G. és Nagy B. 11 adata áll rendelkezésünkre, amelyek zöme a kérdéses felsŐ- oligocén korú vulkánitokból származik; a kapott korértékek erősen ingadoz- nak, azonban ottnanginál egyik sem idősebb. 1977 folyamán 21 mintát gyűj- töttünk, tervszerűen elosztva a Börzsöny különböző korúnak tekintett vul- kanitjai között, de elsősorban ugyancsak a kérdéses felsőoligocén korúakra Bállá et ál.: A börzsönyi vulkánitok kora és K/Ar meghatározásuk 309 * Kp-11 In x N N :: 15 P N N 2. ábra. A kóspallagi Kp-11. és a letkési L-4. sz. fúrás vázlatos földtani szelvénye, Jelmagyarázat: 1. Agyag, finom homokos agyag, 2. Kavics, konglomerátum, durva homok, homokkő, 3. Homok, homokkő, agyagos homok, 4. Tufa, agglomerátum, 5. Dácit, 6. Tufit, 7. Lösz. A = Vizsgálati sorszám és K/Ar kor. F = Foraminifera (felsőoligocén), N = Nannoplankton (egri emelet), P = Pollen (a = Áthalmozott szenon, b = Felsőoligocén) Fia. 2. Schematic borehole sections Kóspallag Kp-11 and Letkés L-4. L e g e n d: 1. Clay, fine-sandy clay, 2. Pebbles , conglomerate, coarse sand and sandstone, 3. Sand, sandstone, argillaceous sand, 4. Tuff, agglomerate, 5. Daclte, 6. Tuffite, 7. Loess. A = Index of testing and K— Ar dates. F = foraminifers (Upper Oligocene), N = Nannoplankton (Egerian stage), P = Pollen (a = Senonian redeposited, b = Upper Oligocene) koncentrálva. Mindhárom kormeghatározást K/Ar módszerrel készített Ba- logh Kadosa (ATOMKI, Debrecen), a számítás során a következő állandókat használva: Xe = 0,584 • 10"10 év"1; Xp = 4,72 • 10"10 év1; 40K/K = 1,19 • • 10-4 mól/mól. A meghatározások zöme teljes kőzetből történt, egyes esetek- ben biotitból is. Tekintettel a Kp-11. sz. fúrás vulkánit jainak különös jelen- 8 Földtani Közlöny 310 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet Mn-12 Mn-8 1060 - 1070 - 1080 - 1090 - 1100 - 1110 - 1120 - 1130- 1140 - 1150 - 1160- 1170 - 1180 - .1190 - 1200 - 1210 - 1220 - 1230 - 1240 - 1250 - Nb-7 4 — Szk-6 —_4 137 16,7+1,6 3. ábra. A márianosztrai Mn-12., Mn-8., a nagybörzsönyi Nb-7. és a szokolyai Szk-6. sz. fúrás vázlatos földtani szelvé- nye. Jelmagyarázat: 1. Lejtőtörmelék, 2. Homok, homokkő, 3. Andezit, 4. Aleurolit, agyag, agyagmárga, 5 Csillámpala, 6. Tufit, 7. Tufa, agglomerátum, 8. Kavicsos konglomerátum, durva homok, homokkő. A = Vizsgálati sorszám és K/Ar kor Fia- 3. Schematic borchole sections Márianosztra Mn-12 and Mn-8, Nagybörzsöny Nb-7, and Szokolya Szk 0. Le- g e n d : 1. Scree, 2. Sand, sandstone, 8. Andesite, 4. Siltstone, clay, argillaceous mari, 5. Mica schist, 6. Tuffite, 7. Tuff, agglomerate, 8. Conglomerate wlth gravel, coarse sand, sandstone. A = Index fór testing and K— Ar date Bálin et al.: A börzsönyi vulkánitok kora és K/Ar meghatározásuk 311 4. ábra. A perőcsényi P-2., P-7. és P-8. sz. fúrás vázlatos földtani szelvénye. Jelmagyarázat: 1. Tufa, agglome- rátum, 2. Lejtőtörmelék, 3. Andezit, 4. Homok, homokkő, 5. Tufit és homokkő váltakozása, 6. Aleurolit, agyag, agyag- márga, 7. Csillámpala. A = Vizsgálati sorszám és K/Ar kor Fig. 4. Schematic borehole sections Perőcsény P-2, P-7 and P-8. L e g e n d: 1. Tuff, agglomerate, 2. Scree, 3. Ande- site, 4. Sand, sandstone, 5. Altemating tuffite and sandstone, 6. Siltstone, clay, argillaceous mari, 7. Mica schist. A = Index fór testing and K— Ar date 8* 312 Földtani Közlöny 111. kötet , 2. füzet 14.3 í 1,4 ő. ábra. Elvi szelvény a Lófarú-hegy abszolútkor-mintáinak helyzetéről. Jelmagyaráz ajt: 1. Andezitlávapad, 2. Andezitagglomerátum, 3. Andezittelér; 324, 328 = Mintavételi hely Fia. 5. Samples fór absolute age dating’of the Lófarú-hegy set in a theoretical section according to their position. Le gén d: 1. Andesite lava sheet, 2. Andesite agglomerate, 3. Andesite dike; 324, 328J= Sampling localities tőségére, innen 3 mintát vettünk, a kőzet mellett a biotit, ezen belül pedig különböző szemcseméretű biotitfrakciók korát is meghatározva. A rendelkezésünkre álló 37 korérték (2—5. ábra, I. táblázat) zöme 11,6 és 19,4 millió év között ingadozik, egy korérték pedig 30,4 millió év. Az utóbbi kb. a rupélie melet középső— felső részének felel meg, a többi az eggenburgi legvégétől a szarmata közepéig terjedő intervallumot fogja át. A 30,4 millió éves kort mutató minta a DNy-i hegységperemen levő letkési L-4. sz. fúrásból (2. ábra) származik, s helyzetét tekintve miocénnél idősebb kora kevéssé valószínű. A feltételezett felsőoligocén vulkánitokból kapott adatok mind- egyike a miocénbe esett. így tehát az abszolutkor-meghatározások a felsőoligocén vulkánitok bör- zsönyi jelenléte ellen szólnak, s a Kp-11. esetében ellentétben állnak az őslény- tani koradatokkal, akárcsak a litológiai— vulkanológiai megfontolások is. Ezek a koradatok tehát revízióra szorulnak; mikrofossziliákról lévén szó, leg- egyszerűbb feltételezés, hogy áthalmozottak. A végső megoldástól függetlenül a paleogén vulkánitok börzsönyi jelenléte cáfoltnak vehető. A kárpáti vulkánitok problematikája A börzsönyi vulkáni összlet alsó tagozatait régi őslénytani adatok alapján a felsőliel- vétbe sorolták (Lengyel E. 1954, 1956; rá hivatkozva Pantó G. — Mikó L. 1964 és Pantó Gy. 1970). Irodalmi adatok elemzése nyomán VassD. — Makróvá M. (1966) azonban rá- mutatott arra, hogy az őslénytani adatok amellett szólnak, hogy már a legalsó vulkanit- szintek is a tortonai emeletbe tartoznak; ezt megerősítették Báldi T. — -Kókay J. (1970) és Borza T. (1973) őslénytani vizsgálatai is. Ugyanakkor az 1971 — 1974. évi földtani tér 313 Bállá et ál.: A börzsönyi vulkánitok kora és K/Ar meghatározásuk 6. ábra. Plankton alapján datálható fekvöüledékeket iU. fedőüledékeket feltáró fúrások áttekintő térképe. Jelma- gyarázat: 1. Fekvöüledékeket feltáró fúrások, 2. Fedöüledékeket feltáró fúrások Fig. 6. Layout map of boreholes recovering underlying or overlying sedimenta dated npon planktonlc forms. L e- g e n d: 1. Boreholes penetrating intő the underlying sediments, 2. Boreholes penetrating intő the overlying sediments képezés során őslénytani rutinvizsgálatokra támaszkodva az alsó vulkáni szinteket a kárpáti emeletbe sorolták (Hámor G. 1973; Hámor G.— Nagy B. — Nagy G. 1973; Hámor G. 1974; Gyarmati P. 1976), elsősorban a Dél-Börzsönyben. Litológiai — vulkano- lógiai megfontolások alapján Baíla Z. (1978) rámutatott arra, hogy mivel a vulkánosság folytatódó üledékképződés kíséretében indult meg, egy Börzsöny-méretű területen a vulkáni összlet fekvővonala nagypontosságú kronosztratigráfiai felületnek tekintendő. Báldiné Beke M. új nannof lóra -meghatározásai (6, 7. ábra) arról tanúskodnak, hogy az első vulkáni nyom alatt kb. 170 m üledék az NN5Jzónába tartozik; ez alatt jellegtelen nannof lórájú szakasz következik, vagyis a zóna valóságos talpa mélyebben is lehet: egé- szen 300 m-ig, ahol az NN4 nannoflórája megjelenik. A bádeni/kárpáti határt jelenleg az NN5 zóna legaljában vonják meg (8. ábra), vagyis az első vulkáni nyom az emelethatár felett jelenik meg, lehet, hogy jóval felette. Koreczné Laky I. Foramlnifera-meghatározásaiból a pontos fajöltőkkel jellemzett plankton alakokat (F. Steininger — F. Rögl — E. Martini 1976) tekintettük szintjelző- nek. Ezek börzsönyi elterjedése (7, 8. ábra) alapján megállapíthatjuk, hogy a vulkánitok alatt legalább 70 m üledék az N10-(-l 1 zónába tartozik, amely az NN5 zóna felső részét foglalja el. 314 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet 7. ábra. A börzsönyi fekvőüledékösszlot plankton zónáinak párhuzamosítása fúrásokban. Jelmagyarázat: 1. 1. Agglomerátum, tufa, 2. Tufit, kavicsos tufit, 3. Tufitos homok, tufitos kavics, 4. Kavics, 5. Homok, aleurit, agyag, agyagmárga, mészmárga, 6. Tarkaagyag, kavics. 7. Kristályos aljzat; N10+11 = Olobigerina decoraperta, O. concinna zóna, N8+9 = O. concinna zóna Fig. 7. Correlation in boreholes of planktonic zones in the underlying complex of Börzsöny. L e g e n d: 1. Agglo- merate, tuff, 2. Tuffite, pebbly tuffite, 3. Tuffite-bearing sand, 4. Tuffite-bearing gravel, 5. Pebbles, 6. Sand, silt, clay, argillaceous mari, calcareous mari, 7. Variegated clay, pebbles, 8. Crystalline basement; N10+11 = Olobigerina decoraperta and 0. concinna zone, N8+9 = Q. concinna zone A közölt őslénytani adatok arra mutatnak, hogy a vulkáni összlet fekvővonala a bádeni emeleten belül húzódik. Báldi T. — Kókay J. (1970) adataival nincs ellentmondás: a kézirat lezárása utáni megjegyzésünkben említik, hogy időközben a bádeni emelet alsó határát a biosztratigráfiai zonációban mélyebbre helyezték; F. Steintnger, et al. (1976) beosztása már ezt az állapotot tükrözi. így az az őslénytani szint, amit Báldi T. — Kókay J. még a bádeni emelet bázisának tekintett, az újabb beosztásban a bádeni emeleten belül került, vagyis a planktonmeghatározások megerősítik az általuk megadott kort, s egyút- tal kárpáti korú vulkánitok hiányát a Börzsönyben. Bállá et ál.: A börzsönyi xmlkanitok kora és K/Ar meghatározásuk 315 8. ábra. Korjelző plankton Foraminiferák rétegtani elterjedése a Paratethys központi részén. Jelmagyarázat: 1. Radiológiai kor (millió év), 2. Földtani kor, 3. Regionális emeletek (a Paratethys központi része), a) nincs közvetlen korreláeiója a plankton skálával, 4. Biosztratigráfiai zonáció, 5. Mészvázú nannoplankton, 6. Plankton Foraminiferák, 7. Kelet-börzsönyi plankton Foraminiferák, 8. A Paratethys korábban használt emeletbeosztása, 9. Radiológiai kor (millió év) Fia. 8. Stratigraphic distribntion of age-marking planktonic foraminifers in Central Paratethys. L e g e n d : 1. Radio- metric age (millión years), 2. Geological age, 3. Régiónál stages (central part of Paratethys), a) no immediate correlation with the planktonic scale is feasible, 4. Biostratigraphic zonation, 6. Planktonic foraminifera, 7. Planktonic foramini- fers of the eastem Börzsöny, 8. Former division intő stages of the Paratsthys, 9. Radiometric age (millión years) 316 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet Az abszolútkor-értékek sokkal nagyobb intervallumban szóródnak szét a miocénen belül, mintsem azt bárki, bármikor valószínűsítette volna. A szóró- dás okának tisztázására megvizsgáltuk az adathalmaz eloszlási jellegét. A leg- kézenfekvőbb normális és lognormális modell nagy pontossággal írja le a hal- mazt (a pontosság mértékeként itt és a továbbiakban a Henry-egyenes reg- ressziós tényezőjének értékét fogadtuk el). A középértékek a bádeni emelet közepetájára esnek (9. ábra), s ez az É-i és K-i hegységperemre vonatkozó ős- lénytani adatokkal igen jó összhangban van, bár a minták zöme a hegység bel- sejéből származik. Az elemzési hibakorlátok vizsgálatában az adatokat az elemzési középértékekre normáltuk. Ez az eloszlás (9. ábra B: 1.) is mind normális, mind lognormális modellel jól leírhatónak bizonyult; 0, 12-től kezdő- dően azonban a mintákat jelző pontok egyre inkább jobbra térnek el, vagyis t A t 9. ábra. A börzsönyi abszolutkor-adatok vizsgálata. A = Az adatok eloszlása, B = Az adatok relatív elemzési hibáinak eloszlása. I = Normális eloszlási modell Henrl-diagramja, H. = Lognormális eloszlási modell Henri-diagramja Fig. 9. Analysis of the absolute age dates of the Börzsöny Mts. A = Dlstrlbutlon of data, B = Distribution of data of the relatíve analytical error. X = Henri diagram of the normál distribution pattern, II. = Henri diagram oflognor- mal distribution pattern Bállá et al.: A börzsönyi vulkánitok kora és K/Ar meghatározásuk 317 10. ábra. A börzsönyi tisztított adathalmaz eloszlási vizsgálata. A = Az adathalmaz eloszlása, B = Az adathalmaz relatív elemzési hibáinak eloszlása. I = Normális eloszlási modell Henri-dlagramja, n = Lognormális eloszlási modell Henri-diagramja Fis. 10. Distribution analysis of the screened mass of data from the Börzsöny Mts. A = Distribution of the mass of data, B = Distribution of the relatíve analytical error represented by the mass of data, I = Henri diagram of the normál distribution pattem, II = Henri diagram of the lognormal distribution pattem értéküket olyan tényezők is befolyásolják, amelyek a minták többségében nem játszanak számottevő szerepet. A feltételezett töréspontig terjedő pontokra a szokásos paramétereket meg- határozva azt kaptuk (9. ábra B: 2.), hogy lognormális modellel alig van vál- tozás, de normális modellel számottevő pontosítás érhető el a pontok egyenesre illesztésében. A törésponton túl eső 6 adatot ezért kizártuk, s a kisebb közép- értéket mutató és jóval nagyobb számú mintából álló halmazt elemeztük to- vább, amely nem egységes: biotitból 6 mintán összesen 8 meghatározás történt, ami statisztikai vizsgálatra alkalmatlan mennyiség; a teljes kőzetből 23 mintán készült egy-egy elemzés halmaza viszont homogén, statisztikai módszerekkel vizsgálható. Mind a középérték (10. ábra A), mind az ezekre normált hibakor- látok (10. ábra B) eloszlása nagy pontossággal írható le normális és lognormális 318 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet modellel. A kor középértéke a teljes halmazéhoz képest alig változott, jelentő- sen csökkent azonban a középérték szórása; s a hibakorlát-középértéket ezzel azonos dimenziójú adatnak vehetjük. így arra a következtetésre juthatunk, hogy a szórásnak van egy, a megadott hibakorláton túli összetevője is: a kő- zetekben levő K és Ar valóságos aránya statisztikusan ingadozhat a valóságos kornak pontosan megfelelő érték körül földtani tényezők (asszimiláció, hidro- termális bontás stb.) hatására fellépő K- és/vagy Ar-veszteség és/vagy -dúsulás miatt. A 7,8 + 2,1% elemzési hibakorlát mellett az összhiba megnövekedése 9,6%-ra földtani tényezők hatására teljesen valószerűnek tűnik, ezért az ab- szolútkor-adatokat valamennyi börzsönyi vulkánit bádeni kora mellett szóló bizonyítéknak tekintjük. A vulkáni összlet rétegtani terjedelme és a vulkánosság időtartama A vulkáni összlet fekvővonala a bádeni emeleten, pontosabban az NN5, még pontosabban az N10 + 11 zónán belül húzódik. A fedővonalról Nagy- marosi A. (1979) nannoflóra-meghatározások alapján megállapította, hogy az a szokolyai Szk-2. és -3. sz. fúrásban (6. ábra) az NN5 zónán belül esik; a fedőüledékek alsó 80 — 90 m-e még ebbe tartozik, feljebb üres (édesvízi) rétegek következnek, vagyis az NN5 teteje még magasabban is lehet. A Ny-i hegységperem fúrásaira vonatkozóan Koreczné Laky I. Foramini- fera-meghatározásaiból ugyancsak a szintjelző plankton alakokat (8. ábra) vettük figyelembe, amelyek közül egyik vagy másik 7 fúrásban van jelen (6. ábra). Szelvénybeli elterjedésükből (11. ábra) megállapíthatjuk, hogy a fedő- • üledékek alsó 200 — 250 m-e az N10+11 zónába tartozik, feljebb legalább 100 m vastagságban már az Ni 2 következik. A fedőüledékek minden esetben az alsó és a középső alösszletre (Bállá Z. 1977) települnek, s így a felső alösszlet (magas-börzsönyi rétegcsoport) korá- nak felső határát nem bizonyítják. Egyéb adatokra van tehát szükség, ame- lyek a következők: 1. A fedőüledékek rétegsorának csak legalsó néhány tíz méterben vannak tufaszintek; ezek származhatnak a magas-börzsönyi réteg vulkánból, de rend- kívül valószínűtlen, hogy annak esetleges további működése ne hagyjon nyo- mot az alig néhány km-re levő egykorú üledékgyűjtő magasabb szintjeinek anyagában. 2. A magas-börzsönyi rétegcsoport kőzeteinek átlagos K/Ar kora nem kisebb észrevehetően a többinél. 3. Az egész magas-börzsönyi rétegcsoport egységesen pozitív ( N ) mágnese- zettségű (Bállá Z.— Mártokné Szalay E. 1978), vagyis rendkívül rövid ide alatt jött létre. Mindennek alapján úgy véljük, hogy az egész vulkáni összlet fedővonalának helyzete mindenképpen az NÍO + 11 zónán belül van legfeljebb felette nem 200 — 250, hanem csak a felső 100 — 150 m tiszta üledék tartozik ebbe a zónába Mind a nannoflóra-, mind a plankton Foraminifera adatok arra mutatják tehát, hogy a börzsönyi vulkáni összlet fekvője és fedője egyazon (NN5 ét N10 + 11) zónába esik. Ez 1 millió éves vagy még kisebb időintervallumnak felel meg s azt jelenti, hogy az összlet őslénytanilag érzékelhetetlenül kis réteg tani intervallumot fog át. Bállá et cd.: A börzsönyi vulkánitok kora és K/Ar meghatározásuk 319 11. ábra. X börzsönyi fedőüledékösszlet] plankton zónáinak párhuzamosítása fúrásokban. Jelmagyarázat: 1. Plankton Forarainiferákkal jellemzett szakasz vagy minta, 2. A fúrás helyzete a rétegvulkáni összlet felett szeiz- mikus refrakciós szelvény alapján biztos, 3. A fúrás helyzete a rétegvulkáni összlet felett bizonytalan; A = Fedő- üledékösszlet, B = Rétegvulkáni összlet Fig. 11. Correlation in boreholes of planktonic zones in the overlying complex of Börzsöny. L e g e n d: 1. Zone or sample characterized by planktonic foraminifera, 2. Position of borehole over the stratovolcanic complex, proved by seismic refraction lóg, 3. Position of borehole over the stratovolcanic complex, inferred. A = Overlying sedimentary complex, B = Stratovolcanic complex 1. I d ő s k á I a az esi 3Paleomágneses Q_ h 10 H 15 - 20 ö.Óceáni anomália 5 5A 5B 5C 5D 5E 6 6A 6. Plankton zónák § g NI 6 NI 5 NI 4 NI 3 NI 2 N1 1 NI 0 N9 N8 N7 N6 N5 1 03 03 NN1 0 NN9 NN8 NN7 NN 6 NN5 NN4 NN3 NN2 7. A börzsönyi vulkáni összlet helyzete 9. Paleomágneses adatokból lehetőség 11 >, & ■B g Q- szarmata bádeni kárpáti ottnangi eggenburgi Polaritás: 12 normál 13 fordított Radiológiai kor: 14 •••••• teljes halmaz 15 — ■ '■ tisztított halmaz 12. ábra. A börzsönyi rétegvulkáni összlet korára vonatkozó adatok összesítése. Jelmagyarázat: 1. Időskála, 2. Radiológiai (millió év), 3. Paleomágneses, 4. Polaritás, 5. Óceáni anomália, 6. Plankton zónák, 7. A börzsönyi vul- káni összlet helyzete, 8. Radiológiai adatokból, 9. Paleomágneses adatokból (1., 2., 3. lehetőség), 10. Plankton adatok- ból, 11. A Paratcthys regionális emeletei, 12. Polaritás: normál, 13. Polaritás: fordított, 14. Radiológiai kor: teljes halmaz, 15. Radiológiai kor: tisztított halmaz Fig. 12. A summary of data regarding the age of the Börzsöny stratovolcanlc complex. L e g e n d: 1. Tlme-scale: 2. Rndlometric (millión years), 3. Palaeomagnetic, 4. Polarity, 5. Oceanic anomaly, 6. Plankton zones, 7. Positlon of the Börzsöny volcanic complex, 8. Upon radiomotric data, 9. Upon palaeomagnetic data (posslbilities 1, 2 and 3), 10. Upon data by plankton examinatlon, 11. Régiónál stages of the Paratcthys, 12. Polarity, normál, 13. Polarity, reverse, 14. Full mass of radiologic age data, 15. Screened mass of age data Bállá et al. : A börzsönyi vulkánitok kora és K/Ar meghatározásuk 321 eggenburgi ottnangi I kárpáti I badeni szarmata 13. ábra. A börzsönyi abszolótkor-adatok elemzési híbaintervallumamak és a vulkánitok valóságos földtani korának vszonya. Jelmagyarázat: 1. Az elemzési adat és hibaintervalluma, 2. A valóságos földtani kor középértéke és intervalluma Fig. 13. Condition8 of the analytieal error intervals of the absolute age dates írom Börzsöny together vith the true eological ages of volcanics. L e g e n d: 1. Analytieal dátum and interval of error, 2. Mean true geological age and its interval 322 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet A börzsönyi vulkánitok paleomágneses adatainak összesítő értékelésével Bállá Z.— Mártonné Szalay E. (1978) kimutatta, hogy a börzsönyi vulkáni összlet négy zónát fog át s képződési ideje 500 — 700 ezer évre becsülhető, összhangban az őslénytani adatokkal. Utóbbiak és a K/Ar kormeghatározások alapján az abszolút kort közelítőleg meghatároztuk, lehetőséget teremtve arra, hogy megkíséreljük az NRNR sorrendben következő négy börzsönyi mágneses zóna felismerését az óceáni mágneses anomália-skálában (J. L. La Brecque — D. V. Kent— S. C. Cande 1977). Az adatcsoportok ellentmondásmentesen nem korrelálhatok; a zóna-azonosítésra három lehetőséget látunk (12. ábra), ame- lyek közül a 2. számút véljük legvalószínűbbnek, feltételezve, hogy a paleo- mágneses és a plankton skála K/Ar kor tekintetében 300 — 400 ezer éves, azaz 2 — 3%-os eltéréssel egyezik. A börzsönyi vulkánosság rövid, százezer évekkel mérhető időtartamát az óceáni mágnese időskálával való egyeztetés a részletkérdések megoldatlansága mellett is igazolja. A K/Ar kormeghatározás pontossága A börzsönyi vulkánitokon végzett 37 K/Ar kormeghatározás középértéke jól egyezik az őslénytani korral, a szóródási intervallum (a 30,4 millió éves adat nélkül 19,4 — 11,6 = 7,8 millió év) azonban legalább tízszerese a valósá- gos intervallumnak. Ez utóbbin kívül esik a minták középértékeinek 86,5 %-a a hibakorlátoknak pedig 35 %-a (13. ábra), ami az egyedi értékek meglehetősen kis biztonságára mutat. Nincs kellően megalapozva tehát az az elképzelés hogy egyedi mintkák vagy néhány minta alapján a miocén vulkánitok közü kijelölhetők pl. a kárpáti emeletbe tartozók (D. Vass— G. P. Bagdasarjan— V. Konecny 1971; Hámor G.— Balogh Kadosa— Ravaszné Baranyai L 1978). A börzsönyi vulkánitokra vonatkozó K/Ar koradathalmaz az egész Kárpát medencében egyedülálló abban a tekintetben, hogy nagyszámú minta esi! kronosztratigráfiailag biztos helyzetű, rendkívül szűk intervallumon belül. J ] miocén vulkánitok K/Ar koradatok alapján való tagolásánál és párhuzamosí tásánál messzemenően figyelembe kellene venni a börzsönyi tapasztalatokat amely igen nagyfokú óvatosságra int az ilyen módszerre alapozott vagy ilye) módszer felhasználásával készült rétegtani beosztásokkal és regionális korrelá ciókkal, nemkülönben a magmás folyamatok időtartamának a K/Ar adató] szóródási tartománya alapján való becslésével (V. Konecny 1971) kapcsolat bán. Egyedi minták alapján még az egymásutániság sem állapítható meg biz bosan: a börzsönyi Lófaru-hegyen pl. a 12,6 d: 1,6 millió éves kort mutat lávapadot átszelő andezittelér 14,3 d 1,4 millió évesnek „bizonyult” (1( | ábra). Irodalom — References Ballá Z. (1977): Helyzetkép a Börzsöny hegység földtani felépítésére és érccsedésére vonatkozó adatok egységes érti mezégéről. MÁELGI 1970. Évijei, pp. 20—37. Ballá Z. (1978): A Magas-börzsönyi paleovulkán rekonstrukciója. Földt. Közi. 108. 2. pp. 119 — 130. Bállá Z. — MIktonné Szalay E. (1978): A börzsönyi vulkáni összlet paleomágneses rétegsora. Magy. Geof. 19. 2. i 51-59 4- 3. pp. 114-120. Bálpi T. — Kókay J. (1970): A klsmarosi tufit faunája és a börzsönyi andezitvulkánosság kora. Földt. Közi. 100. 3. i 274-283. Borza T. (1973): Rétegtani és őslénytani vizsgálatok Ilont (É-Börzsöny) környékén. Földt. Közi. 103. 1. pp. 27 — - Bállá et al.: A börzsönyi vulkánitok kora és K/Ar meghatározásuk 323 ClAKó T. — Nagy B. (1970): Fototektonikai és ércföldtani adatok korrelációja a Börzsöny hegységben. Földt. Int. Évi Jel. 1974-ről, pp. 47-00. . Gyarmati P. (1970): Vulkanológiai fejlődéstörténet és kőzetgenetika a Börzsöny hegységben. Földt. Int. Évi Jel. 1973-ról, pp. 57-02. . Hámor G. (1973): Az Észak-magyarországi Osztály működési jelentése az 1971. évről. Földt. Int. Évi Jel. 1971-rol, pp. — ÚU. Hámor G. (1974): A Börzsöny hegység D-i részének ősföldrajzi vázlata. Földt. Int. Évi Jel. 1972-ről, pp. 23 — 32. Hámor G.— Balogh K.— Ravaszné Baranyai L. (1978): Az évszak-magyarországi harmadidőszaki formációk radio- metrikus kora. Földt. Int. Évi Jel. 1970-ról, pp. 01—72. Hámor G.— Nagy B.— Nagy G.(1973): A Börzsöny hegység D-l részének földtani vázlata. Földt. Int. Évi Jel. 1971-ről, pp. 31—40. Konecní , V. (1971): Evolutionary stages of the Banska Stiavnica caldera and its post-volcanic structures. Bull. Volc. 35. pp. 95—110. La Bkix'QUE, J. L.— Kent, D. V.— Cande, S. O. (1977): Revised magnetic polarity time scale fór Laté Cretaceous and Cenozoic time. Geology, 5. pp. 330— 335. Lengyel E. (1954): A Börzsöny hegység K-i peremének földtani és kőzettani ismertetése. Földt. Int. Évi Jel. 1953-ról, I. pp. 207 - 270. Lengyel E. (1950): A Börzsöny hegység Nógrád— Szokolya környéki területének újrafelvétele. Földt. Int. Évi Jel. 1954-ről, pp. 105-120. Nagy B. (1978): Börzsöny hegységi ércesedési típusok ásványtani— geokémiai és ércföldtani vizsgálata. Földt. Int. Évi Jel. 1970-ról, pp. 77-91. Nagy G. (1970a): A Börzsöny hegység szerkezetföldtani viszonyai. Földt. Int. Évi Jel. 1973-ról, pp. 37 — 40. Nagy C. (1970b): A Börzsöny hegység áttekintő szerkezetföldtani, geokémiai és ércteleptani vizsgálata. Földt. Int. Évi Jel. 1974-ről, pp. 25—43. Nagy G.— Zsillé A. (1971): A Börzsöny hegység nagyszerkezeti helyzete és szerkezetföldtani problémái. Földt. Int. Jel. 1909-ről, pp. 235-243. Nagymarosi A. (1979): A magyarországi bádenien képződmények korrelációja nannoplankton segítségével. Földt. Közi. 109. In press. Pantő G. (1951): Jelentés az 1940. évi nagybörzsönyi bányaföldtani felvételekről. Földt. Int. Évi Jel. 1945— 47-ről, II. p. 103. Pantő G. — Mikő L. (1904): A nagybörzsönyi ércesedés. Földt. Int. Évk. 50. 1. pp. 1—98. Pantő Gy. (1970): A Börzsöny hegység északi részének harmadidőszaki vulkanizmusa. In: Kubovics I. — Pantő Gy.: Vulkanológiai vizsgálatok a Mátrában és a Börzsönyben. II. rész, pp. 101—299. Akad. kiadó, Budapest. Steininger, F.— Rögl, F.— Martini, E. (1970): Current Oligocene/Miocene biostratigraphic concept of the Central Paratethys (Middle Europe). Newsl. Stratigr. 4. 3. pp. 174 — 202. Vass, D.— Bagdasarjan, G. P.— Konecny, V. (1971): Determination of the absolute age of the West Carpathian Miocéné. Földt. Közi. 101. 3. pp. 321-327. Vass D.— Marková M. (1900): Megjegyzések a D-szlovákiai és É-magyarországi tortonai képződmények alsó határá- nak megvonásához. Földt. Közi. 90. 4. pp. 414—420. Age of the Börzsöny volcanics and accuracy of the K — Ar dating Z. Bállá, J. Csongrádi, L. Havas and L. Korpás It has been accepted long since that the volcanics of the Börzsöny Mountains (western part of N Hungary) can be assigned, at least partly, to the Badenian stage (formerly, Tortonian). Now the following questions come under discussion: the existence of Palaeo- gene volcanics in the Börzsöny, the question of the possible existence of volcanics of Carpathian age among those belonging to the Middle Miocéné and, lastly, the time span of the formation of the Börzsöny volcanic complex. Palaeogene age had previously been dated fór a part of the volcanics in question upon the presence of Laté Oligocene fossils collected írom sedimentary intercalations. It has been demonstrated, however, that where the age is taken fór sure the pertinent volcanics ha ve developed with intrusive contacts and else where, in the case of a normál stratigrap- hic position, the palaeontologieal dating yielded questionable results. Other testifying phenomena, such as high structural position, hydrothermal alterations etc. are nőt con- vincing. Uniformly, the K — Ar method yielded Miocéné dates fór samples taken by dif- ferent researchers. Thus the existence of Palaeogene volcanics in the Börzsöny Mountains cannot be verified. During the mapping in 1971 to 1974, the lower members of the volcanic complex were assigned to the Carpathian stage on the basis of routine palaeontologieal examinations. According to data from special palaeontologieal studies, the base of the volcanics coincides with the base level of the Badenian. Our respective statement was supported by nanno- floral determinations. Accordingly, the base line in question lies by 170 to 300 m higher than the base of zone NN 5. The mean absolute age date corresponds to about the middle of the Badenian. Consequently, the presence of Carpathian volcanics, too, has to be denied. According to nannoflora and planktonic foraminifers, the respective top line can be traced inside the biozone (NN5 and N10-fll) coinciding with the base line, so the 324 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet volcanic complex must have been formed over a very short time which is beyond the sensitivity of the palaeontological method. This is confirmed alsó by an analysis for K — Ar scatter, and a correlation between the four magnetic zones of the Börzsöny volca- nic complex and the scale of oceanic anomalies. The time span of the volcanism has been determined smaller than a millión years. With regard to K — Ar ages, the Börzsöny volcanic complex represents a unique stan- dard for the entire Carpathian Basin. Owing to a very great number of dates (37) and an age interval (upper and lower boundaries) well defined biostratigraphically and alsó upon palaeomagnetic data, the existence of this standard might convince us of the accurac of K — Ar dating. As for this, the generál picture is fairly ambiguous: somé 86.5 per cent of dates and 35 per cent of the degrees of accuracy determined lie beyond the reál age interval. In consequence, a more accurate dating, division and correlation of the Miocéné volcanics is nőt feasible with an acceptable seourity on the basis of testing individual rock samples or a few of samples only. This fact should be taken intő account when outlining régiónál stratigraphic pattems. Földtani Közlöny, Bull. o/ the Hungárián Ofol. Soc. (1981) 111. 325—337 Az Abony környéki pliocón-pleisztocén határ fácieselemzés és biosztratigráfiai értékelés alapján Dr. Tanács János1 — Barabás Imre 2 (10 ábrával, 1 táblázattal) összefoglalás: Abony községtől É-ra kb. 1500 m-re egy vízkutató fúrásban, 248 — 267 m mélységközben, — a szűrőzendő rétegek jobb megismerése végett — folyama- tos magfúrást végeztek. A magfúrás vízföldtani célját elérte, s ezen túlmenően figyelemre méltó üledékföldtani és paleontológiái adatokat is szolgáltatott a terület pliocén-pleiszto- cén határának pontosabb rögzítéséhez. 1. A terület földtani- vízföldtani megismeréstörténete Abony község és környezetének földtani megismerését az egészséges ivóvíz keresése utáni igény indította meg, amely már a XIX. század utolsó éveiben megkezdődött. Elő- ször többnyire kismélységű (43 — 70 m) ártézi kutakból szerezték be az ivóvizet, majd 1894-ben egy 294 m mély kutat fúrtak. Azon a felismerésen túl, hogy már 180 — 200 m-es mélységből is kifolyó víz szállt fel, a fúrás egyéb fontos vízföldtani információkat is szolgáltatott. Ezt követően minden to- vábbi fúrást 240 — 350 m közötti mélységközre terveztek, ahol főként apró, néhol közép- éé durvaszemű homokrétegeket csapoltak meg és állítottak termelésbe, változó vízhozam- mal (60 — 180 l/perc) terepszint feletti üzemi nívóval. Az első ilyen fúrások rétegleírásai szerint a község körzetében 50 — 60 m körüli mély- ségben aprószemű (általában 3 — 5 m vastagságú) homokrétogek helyezkednek el, ezalatt kb. 200 m-ig főként agyagos-kőzetlisztes, viszonylag rossz vízadóképességű üledékek települnek, melyeket csak néhol szakítanak meg vékonyabb (1 — 3 m) durvakőzetlisztes finomszemű homoklencsék. Kezdetben ezeket is beszűrőzték (a víz kifolyó volt), azonban az alacsony hozam miatt (6—50 l/p) vízbeszerzésre alkalmatlanok voltak. Lényegesen jobb vízföldtani adottságokkal rendelkező rétegeket tártak fel a már említett 240 — 350 m közötti mélységközből, ezen fúrások többsége már a felszabadulás után mélyült. A rohamosan növekvő vízigényt a terület korábbinál részletesebb földtani — vízföldtani feltárásával lehetett kielégíteni, így mind inkább szükségessé vált a víz- adó rétegek korának, tározási — és áramlási, valamint üledékföldtani viszonyainak tisz- tázása. A környező területek (Cegléd, Kőröstetétlen, Jászkarajenő) fúrásai hasonló kifejlődésű üledékösszletet harántolnak, a korhatárok megvonása — a vízföldtani dokumentációk tanúsága szerint — eltérően alakult. A makroszkópos leírásokat és az anyagvizsgálatokat végző és értékelő geológusok egy része a negyedkori rétegek alsó határát a felső homokos szakasz (kb. 60 m-ben) alján, másik része pedig a 340 — 350 m-ben végződő vastagabb homokrétegnél vonta meg. Az utóbbi tagolás szerint a 0,00 — -60,0 m közötti üledékösszlet a holocén 4- felsőpleisz- tocént, a 60,0 — 200,0 m közötti agyagos, kőzetlisztes kifejlődés a középsőpleisztocént, végül a 200,0 — 350,0 m közötti homokosabb szakasz az alsópleisztocént képviselte. 1958 — 1963 közötti években mélyebb (650 és 701,5 m) nagyobb áttekintést nyújtó fúrásokat mélyítettek, amelyek ezt a tagolást látszottak igazolni, hiszen a feltárt és jól • Elhangzott a MFT Budapesti területi Szakosztályának. 1980. januári szakülésén. 1 MÁÉI Budapest. 1 KÖTIVIZIG, Szolnok. 9 Földtani Közlöny 326 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet lehatárolható felsőpannóniai üledékek teteje (450 m) és a negyedkorinak tartott rétegek között egy körülbelül 100 — 110 m vastagságú kőzetliszt és finomszemű homokcsíkokkal tagolt agyagos sáv helyezkedett el, amelyet a felsőpliocén (levantei) üledékekkel azonosí- tottak — elsősorban kőzettani és karotázs szelvények analógiája alapján. A korelhatárolást kőzettani alapokra helyezték, ahol az elválasztás elve a homokosság különbözőségén nyugvó hármas osztató pleisztocén és a levantei agyagos kifejlődése volt, amelyet az elektromos szelvények kitűnően demonstrálták, így azután az elektromos szelvények szerinti korhatározás kézenfekvő volt, dominánsé vált. A Cegléd — Jászkaraj enő környéki fúrások ősién ytani adatai és a néhány éve általá- nossá tett gamma szelvényezés szélesebbre tárta a llto- és kronosztratigráfiai megismerés kapuit, a terület újra vizsgálata kezdetét vehette, természetesen még mindig csak közve- tett módon, hiszen továbbra sem állt rendelkezésre helyben vett magból részletes üledék- földtani és paleontológiái vizsgálat. A most megindított és szisztematikussá váló szedi- mentpetrográfiai és őslénytani vizsgálatok első lépcsőfoka ez a fúrás, ahol a szűrőzendő szakasz jobb megismerésére elrendelt magvétellel (szerencsésen) szűWthetővé vált a terület eddig eldöntetlen és tág határok között mozgó pliopleisztocén időhorizontjának mélysége. 2. Üledékföldtani vizsgálatok, lito- és biofácies következtetések; fácieselemzés A 248,0 — 267,0 ra-ben fúrt magot (magnyereség: 17,95 m) makroszkóposán 19, egymástól jól elkülöníthető, magrészre bontottuk (I. melléklet). Az I. mellékletben közölt magrészek mindegyikéből 1 — 1 mintát (esetleg kettőt) szemcseelemzésnek és CaC03 vizsgálatnak vetettük alá (I. táblázat). Ennek alapján megrajzoltuk a biológiai oszlopot, kiszámítottuk a szemcseleosz- lás percentilis mutatóit (Folk — Ward, Friedman után) és táblázatban össze- sítettük a kapott] eredményeket (1. ábra). A makroszkópos leírás és a sta- tisztikus paraméterek összevetésével a leülepedés környezeti viszonyait (a kő- zetek fáciesét) ismerhetjük meg, azonban az anyagszállítós módjáról keveset tudunk, pedig egyik nagyon fontos összetevője a kőzetfácies kialakulásának, ezért segítségül hívtuk Passega C/M módszerét (2. ábra). 2.1. Szemcseösszetétel-vizsgálatok A 17,95 m hosszúságú mag a médián alapján 3 részre bontható: a legfelső rész 248,00 — 250,60 m között: homokos kifejlődésű a középső rész 250,60 — 259,20 m között: agyagos kőzetlisztes kifejlődésű az alsó rész 259,20 — 265,95 m között: durva- és finomkőzetlisztes kifejlődésű A 248,0 — 267,0 méterközben levő mag makroszkópos leírása Description of maked-eye observation of the core írom the 248.0—267.0 m deptb interval 1. melléklet — Supplement 1 4 1. 248,0 — 250,60 m. Világosszürke aprószemű homok, horizontálisan párhuzamos réteg ! lemezekkel, helyenként a réteglemez sorozatok között 5 — 10 cm-es vertikális vastag ságú párhuzamos lemezekből álló, gradált, egyirányú, homorú ferderó tegződéssel. 2. 250,60 — 251,60 m. Szürke agyag, szenesedett növényi törmelékes, humuszos csíkok Tanács — Barab á s: Az A honi/ környéki pliocén-pleisztocén határ 327 kai, kevés nim-es, cm-es világosszürke vízszintesen párhuzamos durvakőzetliszt réteg- lemezekkel. 3. 251,60 — 252,00 m. Világosszürke csillámos finomszemű homok, rétegzetlen durva kőzetlisztes 4. 252,00 — 263,00 m. Ua. Mint a 2. sz. magrész. 5. 253,00 — 253,80 m. Szürke finom- és durvakőzetliszt, szórtan kevés világosszürke finomszemű homok lapos, szaggatott lencsés rétegzésóvel. 6. 253,80 — 254,10 m. Ua., mint a 2. sz. magrész. 7. 254,10 254,15 m. Szürkésfekete agyag, apró, szenesedett növényi törmelékkel. 8. 254,15 — 256,10 m. Szürke agyag, helyenként mészkonkréciós, szenesedett növényi törmelékes, humuszos. A mag alsó 5 cm-e fokozatosan megy át durvakőzetlisztbe. 9.256,10 — 256,65 m. Szürke finom- és durvakőzetliszt váltakozása, helyenként 1 -3 mm-es vastagságban a kőzet humuszos. 10. 256,65 — 257,80 m. Szürke rétegzetlen finomszemű homok, erősen durvakőzetlisztes, a magrósz vége fokozatosan durvakőzetlisztbe megy át. 11. 257,80 — 258,50 m. Szürke agyag, rétegzetlen, mm-es, cm-es mészkonkréciókkal. 12. 258,50 — 258,75 m. Szürke durvakőzetliszt, néhány cm-es vastagságú humuszosabb csíkkal. 13. 258,75 — 259,20 m. Ua., mint all. sz. magrész, de mószkonkróció mentes. 14. 259,20 — 261,30 m. Szürke apró- és finomszemű homok, horizontálisan párhuzamos róteglemezes, enyhén gradált. 15. 261,30 — 261,40 m. Szürke durvakőzetliszt, rétegzetlen. 16. 261,40 — 262,15 m. Szürke finomszemű homok, erősen durvakőzetlisztes, rétegzetlen. 17. 262,15 — 262,55 m. Szürke agyag, a mag egy részében horizontálisan párhuzamos dur- vakőzetliszt mm-es réteglemezei váltakoznak az agyaggal. Gastropoda fossziliákkal és héjtöredókkel. A mag alsó néhány cm-es szürkésfekete színű, humuszos. Mészkonkró- ciós. 18. 262,55 — 263,40 m. Szürkésfekete rétegzetlen agyag, szenesedett, humuszos. 19. 263,40 — 265,95 m. Szürke, zöldesszürke finom- és durvakőzetliszt, sávokban mm-es vastagságit róteglemezekkel. A felső rész (248,00—250,60 m): dominál az aprószemű homok, az agyag- tartalom 2,3— 10,2 %-os ingadozást mutat. Közel ilyen arányban változik a másik két alkotó (durva- és finomkőzetliszt) 0,8— 20,9% között. A szakasz leg- durvább üledéke a 250,20 m-ben van, ahol a kőzet aprószemű homokos közép- szemű homok. Az egész felső rész minősítése (2,60 m): aprószemű homok, középszemű homokos. Vízföldtani szempontból általában az ilyen szemcseösszetételű réte- geket jó víztárolónak és áteresztő képességűnek tartják. Érdekes az, hogy e rövid szakaszon belül is 248,0 és 250,20 m-ben a 0,062 mm 0 alatti frakciók aránya igen nagy (29,4% és 19,0%) a másik kettő vizsgálati ponthoz képest (6,2 és 5,9%). Nyilvánvaló, hogy a finom frakciók aránya (az agyagosság) döntően befolyásolja az áramlási viszonyokat, itt nagyságrendi különbségekről van szó (3— 5-szörös), amely szinte az egységesnek tűnő réteget ketté választja és maga a vízadó réteg heterogénné válik (1, 2, 3, 4. sz. szemcseösszetételi görbék 3. ábra). Az üledékek osztályozottsága gyenge (2,9 — 3,5 (p között), ferdeség ( — 0,39 — — 1,59?), a csúcsosság ( + ,04 [- 0,619?) a negatív tartomány felé fordul. Az üledék osztályozottsága rossz, a FniEDMAN-féle, genetikai skála szerint a folvóvízi-glaciofluviális fáciesbe illeszthető be. A negatív ferdeség az üledéket szállító és lerakó közeg magas energia viszonyairól vall, a csúcsosság közel normál eloszlású, így folyóvízi fáciesű meder üledékre következtethetünk, ezt leginkább (a meder üledéket) a szedimentáció mikrorétegtani jegyei támaszt- ják alá: 9* Szemcseösszetétel •/. Medián (-f-ben) Sebesség (Kg) ^ - ben Szállítási energia (S|<)-f-ben -0,6 -0,4 -0,2 0 +0,2 +0,4 -14 -1,2 -1,0 -0.8 -0,59 -0.4 -0,2 328 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet I. Ábra. Az Abony Termelő szövetkezeti vízkutató fúrás 248—267 m közötti részének vizsgálati eredményei. Jelmagyarázat: 1. Agyag, 2. „Iszap”, 3. Durvaközet liszt, 4. Homok Tanács — Barabás: -4; Abony környéki pliocén- pleisztocén határ 329 (mm) t> Fia. 2. C/M values of the 248— 267 in Interval of the well of the Abony Farmere’ Cooperative Megfigyeléseink szerint a horizontálisan párhuzamos réteglemez sorozatok ré- l.teglemezei a sorozatok felületével szöget zárnak be, homorú ferderétegek for- májában, amely áramlóvízi üledékfelhalmozódásra utal. A vizsgált magsza- kaszban több olyan hely van, ahol 5—10 cm-es vastagságon keresztül 2—5 lemezsorozat figyelhető meg és a réteglemezek osztályozottak (gradáltak), izonban a magrész döntően horizontálisan párhuzamos sorozatokból áll, ferde- rétegződés nélkül. Ez a kétféle megjelenési forma a szemcseösszetétel alapján •/. . ábra. Szemcseösszetételi görbe a fúrásból. Jelmagyarázat: 1. 248,0 m, 2. 248,80 m, 3. 250,20 m, 4. 250,60 m Fia. 3. Granulometric curve from the well. L e g e n d: 1. 248.0 m, 2. 248.80 m, 3. 250.20 m, 4. 250.60 m 330 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet kimutatott agyagossági arány magának az áramló víznek lüktetésszerű, nem egyforma energia szintjét jelenti: egyfelől viszonylag nyugodt vízi, másfelől mozgó, áramló vízi leülepedés volt. A rétegzettség vizuális jegyeiből adódó megállapításokat a litológiai oszlopból kiolvasható 8k és Kg értékek még inkább alátámasztják, vagyis a fentebb kimutatott két agyagosabb szakasz- nál a szállító és lerakó közeg energiája a legalacsonyabb, bár még mindig az áramló víz üledékéről van szó. A folyóvíz által szállított üledék tér— idő— energia viszonyairól a Passega- féle C/M sablon adja meg a végső választ (2. ábra). A diagram QR szakaszán elhelyezkedő 1, 2, 3 és 4. sz. minták osztályozott szuszpenzióból származnak és legjobban osztályozottak. A Q pont körül levő 2. és 3. sz. minták ,,C” értéke megnövekszik, fenéken történő görgetettségre utalnak, míg az 1, 4. sz. minták teljes egészében osztályozott szuszpenzióból erednek és a szuszpenzió legdur- vább részét alkotják. összegezve: a 248,0 — 250,60 m közötti homokos szakasz folyóvízi fáciesű, me- derüledék, osztályozott szuszpenzióból származik, egy része fenéken, görgetve szállítódott. Az anyagszállítás és leülepedés kettős jellege magát a homoktes- tet mikrorétegtani és hidrodinamikai szempontból is heterogénné teszi . A középső (250,60 — 259,20 m) üledékszakasz agyagos, finom- és durvakőzet- lisztes kifejlődésű. Az agyagosság értéke 10,0 — 60,3%, átlaga 34,0%. A finom- és durvakőzetliszt 40,8 — 76,4 %-os értékekkel fordul elő. A szakaszon belül két olyan réteg van, ahol a kőzet durvakőzetlisztes finomszemű homokból áll: 251,60 — 252,0 m és 256,65 — 257,80 m-es mélységközökben. Makroszkópos le- írás során a magot 12 részre bontottuk, ahol az egyes részek vastagsága 5 erű- től 190 cm-ig terjed. Helyenként erősen humuszos, szenesedett növényi tör- melékes. A kőzet horizontálisan párhuzamos rétegzettséget mutat (anyag — kőzetliszt váltakozása), vagy a finom szemcsézetű részekben finomszemű homok lapos, szaggatott lencséi ékelődnek közbe, máshol pedig rétegzettség- nek nyoma sincs. A horizontális lemezes rétegzettség (amely az agyag és kőzet- liszt osztályozott váltakozása) és a lapos, szaggatott homoklencsék erősen •/. /. ábra. Szemcseösszetételi görbe a fúrásból. Jelmagyarázat: 8. 253,0 — 253,80 in Fi g. 1. Oranulometrlc curve from tbc well. Légén d: 8. 253.0 — 253.80 ni Tanács— Barabás: Az Abony környéki pliocén- pleisztocén határ 331 legyengült áramlásviszonyokra, illetve döntően tavi (állóvízi) mocsári kör- nyezetre utalnak. A mikrorétegtani jegyekből az áramlási viszonyokra történő következtetés helyességét jól alátámasztja a C/M sablon RS szakaszába illeszkedő kőzet (8. sz. minta: 253,0—253,80 m 4. ábra), ahol is az üledék egyenletes szuszpenzióból vált ki (a vonszoló áramlás legfinomabb anyagát jelenti) és görgetve szállítás- ról szó sem lehet. Az 5, 7, 9, 10, 11 13 és 14. sz. minták (5. ábra) tavi (állóvízi), mocsári fáciesűek, a C/M sablon alapján nyíltvízi (Passega után) környezetbe egyértelműen beilleszthetők. 1 Q5Q4Q3 Q2 0,1 0,062 0,02 0,01 0j006 Q002 0.001 mm & LiAiáiiulá nutmlm unni t iiiüiU 1 lum m 1 1 hí n ml nmuul tnn ntdu itm ul < ítm ü J 01 -2 3456789 10 f 5. ábra. Szemcseösszetételi görbe a fúrásból. Jelmagyarázat: 5. 250,60—251,60 m, 7. 252 0—253,0 m 9. 253,80-254,10 m, 10. 254,10-256,10 m, 11. 256,10-256,65 m, 13. 257,80-258,50 m, 14. 258,75-250,20 m Fig. 5. Granulometric cnrve from the well. Legend: 5. 250.60— 251.60 m, 7. 252.0—253.0 m, 9. 253.80—254.10 ra, 10.524.10—256.10 m, 11. 256.10-256.65 m, 13. 257.80-258.50 m, 14. 258.75-259.20 m Ebben a szakaszban is van két olyan minta (6. ábra), amelyek relatíve dur- vább szemcsézetűek (6. és 12. számúak: 251,60—252,0 és 256,65 — 257,80 m), a Passega diagram RS szakaszának, az egyenletes szuszpenziónak legdurvább részét alkotják, de osztályozott szuszpenzióba, s főleg görgetve szállításba nem megy át. Valószínűleg, időnként, az áramló víz mozgása vált jellemzővé és így a döntően nyugodt vízi szedimentáció mellett ártéri üledéklerakódás is volt. A ferdeség értékek közel pozitivek, alacsony energia szintet mutatnak, fel- töltődő részterületről van szó, ezzel a K„ értékek is harmonizálnak: a kumula- tív görbék közel normál és lapos eloszlásúak, a szállító közeg sebessége is kicsiny volt. Az osztályozottság rendkívül rossz (4,05 — 6,79 közötti), amely egyébként az ilyen finomszemcsézetű kőzeteknél természetes, legyen az bármi- lyen homogén agyag vagy kőzetliszt kifejlődés. Összegezve: A magas szervesanyagtartalom (humuszosság), a szenesedett növényi törmelékek, a szállítás és leülepedés körülményei tavi (állóvízi), mocsári fáciesű és ártéri üledékek jelenlétéről győznek meg bennünket. Az alsó rétegösszlet 259,20 m-től ( — 265,50)* m-ig tart amely egy felső homo- kos (259,20 — 261, 30m) és egy alsó agyagos finomkőzetlisztes (261,30— (265,95)) • Magvételi alsó határ. Az üledékszakasz bázisrétegeit a magvétel nem tárta fel. 332 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet 6. ábra. Szemcseösszetételi görbe a fúrásból. Jelmagyarázat: 6. 231,60—252,0 m, 12. 256,65—257,80 m I űib PU>- 6. Granulometric curve from the well. Légén cl: 6. 251.60— 252.0 m, 12. 256.85 — 257.80 m tagból áll, a kettő fokozatosan olvad egymásba, éles határ nékül. A rétegösszlet 6 magrészből áll. A felső homokos taghoz a 15, 16. és 17. sz. minták tartoznak (7. ábra), osztályozottságuk 3,42—3,89 között van. Mindhárom kőzet finomszemű homokos aprószemű homok, a kőzet horizon- tálisan párhuzamos réteglemez sorozatokból épül fel, ferde réteglemezek nem fordulnak elő. A sorozathatárok gradáltság alapján különülnek el egymástól. A C/M sablonban elfoglalt helyzetük szerint a vonszoló áramlások által jel- lemzett RS szakaszba esnek, aholis az egységes szuszpenzió legdurvább üledé- két jelentik (Cu). •/. 7. ábra. Szemcseösszetételi görbe a fúrásból. Jelmagyarázat: 15. 259,20 m, 16. 260,20 in közepe, 17. 261,20 m vége Fig. 7. Granulometric curve from the well: Legend: 15. 259.20 m, 16. 260.20 m, 17. 261.20 m — end Tanács— Barabás: Az Abony környéki pliocén- pleisztocén határ 333 A kőzet folyóvízi fáciesű és olyan mederüledék, amely lassú, viszonylag nyugodtabb vízmozgású részeken képződött a sodorvonaltól távolabb. Az alsó tag 261,30— (265,95) m-ig tart, az előzőből fokozatos átmenettel fejlődik ki az agyag, illetve az agyagos finom- és durvakőzetliszt. 5 magrészt különítettünk el, és mindegyikből szemcseelemzést készítettünk (18, 19, 20, 21, és 22. sz. minták, 8. ábra). •/. 8. ábra. Szemcseösszetételi görbe a fúrásból. Jelmagyarázat: 18. 261,40— 202, 15Jm, 19. 262,15— 262, 551m, 20. 262,55-263,40 m, 21. 263,60 m teteje, 22. 265,50 m Fig. S. Granulometric curve from the borehole. Legend: 18. 261.4—265.15 m, 19. 262.15—262.55 m,,20. 262.55 - 263.40 m, 21. 263.60 m (top), 22. 265.50 m 262,15 — 262,55 és 263,40 — 265,95 m között az agyag és kőzetliszt horizontá- lisan párhuzamos rétegei váltogatják egymást, míg a másik három magrész homogén, rétegzetlen, de mindkét kifejlődésre jellemző a humuszosság, a sötét szín és a nagymennyiségű szenesedett növényi törmelék. A ferdeség és csúcsos- ság a pozitív tartomány felé fordul. A makroszkópos és statisztikus paraméter jegyek állóvízi, tavi (mocsári) fáciesű kőzeteket mutatnak. A 18, 21 és 22. sz. minták — ahol a rétegzettség is megjelenik — egyenletes szuszpenzióból váltak ki (RS szakasz), gyenge vízmozgással jellemzett, időszakos vízelborítású ártéri környezetre utaló jegyekkel. Összegezve : az üledékszakasz felső része folyóvízi fáciesű, mederüledék, míg az alsó része ártéri, állóvízi, tavi (mocsári) fáciesű. 2.2. Paleontológiái vizsgálatok A mag 262,15 — 262,55 m-es mélységközében Mollusca makrofossziliákban és töredékben gazdag, agyagos — kőzetlisztes, jól rétegzett üledéket találtunk, melynek faunáját Krolopp E. határozta meg: Unió sp. indet. V divata sp. indet. Viviparus pauli (Brus.) Bithynia sp. indet. Lithoglyphus sp. indet. Hal — garatfog „Az igen töredékes és így csak nemzetségre meghatározható Mollusca anyag között szerencsés módon egy jellegzetes faj is akadt, a Viviparus pauli. Ez a szlavóniai felsőplio- cénből („felső-levantei”) leírt faj hazánkból eddig nem került elő, de nagybecskereki ár- 334 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet tézikútfúrás 208,50 — 234,54 m mélységközének revideált anyagában megtaláltam, ugyan- csak felsőpliocén fajok kíséretében. Az abonyi fúrás farmája a fentiek értelmében kétség- telenül pleisztocénnél idősebb.” Az előkerült Mollusca anyagból Unió, Viviparus és IÁthoglyphus nemzetsé- gek élettere a folyóvíz, a Bithynia és Valvata félék pedig az állandóan vízzel borított területek lakói. A faunaelemek élethely igénye megegyezik az üledék- fácies adatsorokból nyert litofácies következtetésekkel, vagyis a fauna leletek állóvízi (tavi) és folyóvízi fáciesű üledékekből származnak. A vizsgált üledékösszlet korelhatárolásának pontosítására igyekeztünk egy Abonyhoz hasonló földtani felépítésű terület faunaadatait is felhasználni, így került elő a 30-as években fúrt Jászkarajenői vízkút Molluscumainak leírása (Sümeghy J. 1952.) és újravizsgálata \Kretzoi M.— Krolopp E. 1972.). A 114,26—133,43 m közötti homokos szakaszból Sümeghy J. Sphaerium sp. Valvata cfr. piscinalis Mull., Bithynia sp. és Unió sp. nemzetségeket ill. fajt írt le. A következő minta a pleisztocén fő homokosodási szintjéből (alsópleisztocén) a 200 — 350 m közötti üledékszakaszból — sajnos szűkített intervallum nélkül — származik, amely Jászkarajenőn és Abonyban egyaránt megtalálható. Sümeghy J. a fentiek mellett Theodoxus transversalis Ziegler és Lithoglyphus sp. maradványokat határozott meg, amelyek az előbbiekkel együtt állandó vízi és folyóvízi környezetet jeleznek. A minta újravizsgálatát Krolopp E. végezte el, az eredetinél kevesebb maradványt írt le (feltehetően az anyag többi része időközben megsemmisült), amelyek a következők: Viviparus böckhi Halav. Fagotia esperi Fér. A 195,0 — 208,50 m mélységközből Viviparus böckhi került elő, amely a terület litológiailag hármas osztató pleisztocénjének alsó, homokos szakaszának felső részéből való. Ez (a Viviparus böckhi) biosztratigráfiailag alsópleisztocént je- lent és ez a szint a vizsgált abonyi fúrásunkban is megvan 250,60 m-ig majd ezalatt egy agyagos, durva — finomkőzetlisztes kifejlődés követke- zik felsőpliocént (levanteit) jelölő Viviparus pauli Brus. (9—10. ábra (262,15 — 262,55 m) fajjal. így tehát valószínű, hogy az abonyi fúrásban (és í | község térségében) a negyedkori rétegek alsó határát 250,60 — 262,15 m között de legfeljebb 262,15 m-ben állapíthatjuk meg. Mivel üledékföldtanilag a mag fúrás középső és alsó része a jászkarajenői vei hasonló kifejlődésű, így a 250, 6( m alatti üledékösszlet már a felsőpliocénhez kell hogy soroljuk. A Viviparu böckhi- 1 egészen a legutóbbi időkig alsópleisztocénbe sorolták (Krolopp E 1966.). A Rónai A. (1972.) által felépített jászladányi sztratigráfia szerint - ha elfogadjuk a V. böckhi szintjelző értékét — úgy az már a középsőpleiszto cénre jellemző. Krolopp E. a kengyeli fúrásban 100, az öcsödiben 103 és 12 m mélységben megtalálta, a kengyeli fúrásban pedig ez a szint üledékföldtar vizsgálatok alapján (Rónai A. 1972; Tanács J. 1978.) középsőpleisztocénne felel meg. Ennek alapján az alsópleisztocén felső határa 208,50 — 250,60 m közöl helyezkedik el, így jóval kisebb alsópleisztocén üledékvastagsággal kell szí molni, továbbá az eddig alsópleisztocénnek vett homokosabb szakasz egy rés? a középsőpleisztocénhez is tartozhat. T a n á c 8 — II a r ab á s: .1 z Abony környéki pliocén- pleisztocén határ 335 9. ábra. Viviparws pauli (BRUS), Abony 262,15—262,55 m N = 3X, Foto: PELLÉRDYSÉ Fig. 9. Vitriparus paluli (BRUS), Abony 262.15—262.55 m N = 3X, Photo: Mrs. Pellérdy 10. ábra. Vitriparus pauli (BRD8), Abony 262,15-262,55 m, N = 3X, Foto: Pellénlyné Fig. 10. Viviparus pauli (Brus), Abony 262.15-262.55 ni, N = 3X, Photo: Mrs. PELLÉRDY 3. Adatok a terület vízföldtani felépítéséhez (pleisztocén, felsőpliocén) 3.1. Felsőpleisztocén A kb. 60 m vastag összletet Abony térségében sok ártézi kút csapolja meg, azonban a kapott adatok értékelése meglehetősen nehéz, mert a kutak túl- nyomó többsége magánkét (ezek adatai alig, vagy egyáltalán nem ismertek). A további fennmaradóakhoz pedig a régi, kevés feljegyzett adattal rendelkező 40—60 m-es kutak, és a nemrég épült 15 — 30 m mélységű ún. ,,belógós” kutak tartoznak. Az építés idejétől és a szűrőzés megoldásától függően 50 — 60 l/p illetve 200—4000 l/perc körüli vízhozam értékek tapasztalhatók a térségben, bár esetenként meddő kutak is mélyültek. A főleg aprószemű (0,1— 0,2 mm), ki- sebb részben középszemű (0,2— 0,5 mm) homokrétegekre számítás és becslés alapján 5 — 20 m/nap-os szivárgási tényező adódott. A kitermelhető vizek összes oldott sótartalma 480 — 550 mg/l, 16 Nkf-ú, kemizmusuk Ca-Mg-hidrogénkarbonátos, a vastartalom 0,5 — 0,7 mg/l értékek között változik. A felsőpleisztocén homokos összletből — megfelelő agyagos- sági arány esetén — kellő mennyiségű víz nyerhető, amely lakossági ivó és öntözővíz beszerzésre egyaránt alkalmas. 336 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet 3.2. Középsőpleisztocén Végig kőzetlisztes (finom- és durva kőzetliszt) üledékek sorozata, a néhol fellelhető max. 2 — 3 vastagságú iszapos finomszemű homokcsíkok vízbeszerzés szempontjából meddőnek tekinthetők. 3.3. Alsópleisztocén Az üledéktípusokat tekintve is igen változatos alsópleisztocén rétegeket víz- nyerés szempontjából általában 10 — 18 m vastagságú jó vízadó homoküledékek tagolják ezek néhol egyveretűek, más helyeken kőzetliszt- agyag csíkokkal erő- sen szabdaltak. Az ezeket megcsapoló kutak vízhozamai és a rétegek szivárgási tényezői igen nagy szórást mutatnak. Az üledékföldtani változékonyság tük- röződik a szivárgási tényezők számított értékeiben: vagyis a túlnyomóan finom- és aprószemű, helyenként középszemű homokban 0,13 — 1,7—9,1 és 13,5 m/nap közötti értékek fordulnak elő. A tárgyalt kútban (beszűrőzött sza- kasz: 245,0 — 249,50 m) számítás alapján 5 m/nap-os szivárgási tényező értéket kaptunk, azonban a vízhozam nem volt feljebb vihető 150 l/p.-nél, mert az iszapot alig tartalmazó, viszonylag egynemű homoktest nagyobb depresszió ha- tására omlani kezdett és a víz erősen homokossá vált. A tapasztalatok alapján az ilyen viszonylag egynemű, üledékföldtanilag nem heterogén tárolók szita- szövetes szűrőzéssel biztonságosan nem állíthathatók termelésbe, csak jól meg- választott szemeloszlású kavicsszűrővel üzemeltethetők. Megjegyzendő, hogy vízföldtani értelemben a fenti tároló mégis heterogén, mert a mag szediment vizsgálata alapján (248,0 — 250,20 m) az iszap-agyag tartalom 5,9 % és 29,4 %-os , két szélső érték között van, amely egyébként a jó szivárgási tényezővel rendel- kező aprószemű homok „átbocsátó képességét” 5 m/nap értékre redukálja. A makroszkóposán homogénnek leírt tároló részletes szemcseelemzés alapján ún. „belső” heterogenitást mutat. A terület kitermelt vizei nátriumhidrogénkarbonátosak, a vasasság 0,14 — 1,1 — 2,9 mg/l, a keménység 1,6 — 2,4 — 3,1 Nkf-ú és az összes oldott sótartalom 460 — 560 mg/l között ingadozik. 3.4. Felsőpliocén legfelső része (levantei teteje) A bevezetőben említett 340—450 m között elhelyezkedő finomszemű homok- csíkokkal tagolt agyagos — kőzetlisztes levantei üledékvastagság jelentősen megnagyobbodik, amennyiben az Alföldön első ízben megtalált Viviparus pauli korhatárt jelöl, továbbá az eddig elsősorban pelites kifejlődésű levantei üledé- kek tekintélyes vastagságú és többször ismétlődő homokrétegekkel „gyarapod- nak”. Ezzel egy időben az az ellentmondás is magyarázható vá válik, miszerint a döntően finomszemű üledékekből építkező levantei sztratigráfia mért oly szegényes üledéktípusokban. Több esetben a kiváló vízadó rétegeket alsó- pleisztocénnek vettek, mert a vizek kemizmusa az alsópleisztocén korú rétegek vízével volt azonos, arról van tehát szó, hogy az eddig alsópleisztocénnek vett, jobbára homokos rétegek valójában felsőpliocén (levantei) korúak, és ezzel párhuzamosan a „szedimentációs spektrum” is szélesebbé válik. A fenti homok rétegeket a területen belül — több kút csapolja meg, 160— 640 l/p. közötti vízhozammal. A számított szivárgási tényezők (2—5 m/nap értékei kevésbé szórnak, amely az egykori anyagszállítás és ülepedés egysége- Tanács— Barabás: Az Abony környéki plioccn- pleisztocén határ 337 sebb voltát jelentik, függetlenül attól, hogy a homokok átlag szemcsenagysága több esetben kisebb az alsópleisztocén homokokéhoz képest (apró és finom- szemű homokokról van szó). A kitermelt víz összes oldott sótartalma 460 — 650 mg/l, keménysége 2,6 — 5 Nkf és vasassága 0,5—0,86 mg/l közötti. Abony térségében a vizek keménységi foka a felsőpleisztocén rétegek alatt egészen kb. 700 m-ig hasonló, az összes oldott sótartalom is csak 370 m alatt kezd nőni, innen azonban 450—500 mg/l-ről 1000 — 1050 mg/l-re emelkedik. A rétegvizek vegyi összetétele és a karotázs szelvények vizuális változásai alapján a földtani kormeghatározás láthatóan pontatlan, szélesebb anyagvizsgálati skálát nélkülöző szubjektív határkijelölést eredményez. Irodalom — References BALOGH K. (1971): Közetszerkezet és üledékfácies. In: Az üledékes petrológia líjabb eredményei Bp. pp. 1 — 57. Barabás I. (1979): A KÖXIVIZIG területének vízföldtana I. (Karcag) KÖTIVIZIG adattár. (Kézirat) Bérczi L. (1971): A szemcseeloszlás-vizsgálatok statisztikus kiértékelése. In: Az üledékes petrológia újabb eredményei Bp. pp. 59-129. Kretzoi M.— Krolopp E. (1972): Az Alföld harmadkor végi és negyedkori rétegtana az őslénytani adatok alapján Földr, Ért. 21. 2-8. pp. 133-158. KrivAn P. — Nagy L.-né (1963): Harmadidőszaki és negyedkori spórapollen bemosást tartalmazó palynológiai spek- trumok felbontása a lebontási terület megismerésére a rétegtani felhasználás érdekében. Földt. Közi. 93. 1. pp. 82-96. Krolopp E. (1966—67): Kengyel-XX/a— b— c fúrások malakológiai vizsgálata. Kézirat. Földt. Int. Adattár. Krolopp, E. (1973): Quatemarv Malocology in Hungary (Negyedkori malakológia Magyarországon) Földr. Közi. 21(97) 2. pp. 161-171. Rónai A. (1966): Földtani és geofizikai térképezés Szolnok környékén. Földt. Int. Évi Jel. (1964) pp. 503—511. Rónai A. (1972): Negyedkori üledékképződés és éghajlattörténet az Alföld medencéjében. Földt. Int. Évk. LVI. 1. pp. 22-161. RÓNAI A. (1978): Az alföldi mélységi vlzfigyelés eredményeinek elemzése Hidr. Közi. 1978. 2. pp. 49—68. Szónoky M. (1978): Felsőpannóniai medenceperemi és medencebelseji összletek kőzetszerkezetének összehasonlítása. Földt. Közi. 108. 4. pp. 476-498. SÜmeghy J. (1953): Medencéink pliocén és pleisztocén rétegtani kérdései. Földt. Int. Évi. Jel. (1951) pp. 83—107. Sümeghy J. (1955): A magyarországi pleisztocén összefoglaló ismertetése Földt. Int. Évi. Jel. (1953) pp. 395—403. Takács J. (1978): A Kengyel — XX/a-b-c fúrások pleisztocén kőzeteinek litofácies változásai, üledékciklusai a negyedkori éghajlattörténet tükrében. ETTE Földt. Tansz. Doktori ért. (Kézirat) Pliocene-Pleistocene boundary near Abony in terms of facies analysis and biostratigraphic interpretation Dr. J. Tanács — I. Barabás In a water-prospecting well pút down at about 1500 m north of the viliágé of Abony, the 248 to 267 depth interval was continuously cored fór better understanding of the strata to be filtered. The core-drilling achieved it-s aim and, in addition to this, it yielded remarkable sedimentological and palaeontological information enabling a more precise definition of the Pliocene-Pleistocene boundary in the study area. TUDOMÁNYTÖRTÉNET Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Qeol. Soc. (1981) 111. 338—349. A 85 éves Koch Sándor professzornak ajánlom A magyar természetvizsgálók szerepe a jénai „Mineralogische Societát” működésében és ennek hatása a hazai földtudomány kialakulására (Adatok a magyar ásványtan történetéhez.) Dr. Csíky Gábor * (5 ábrával) A tudományos egyesületi mozgalmak Magyarországon a XIX. század elején, a reformkorban kezdtek kibontakozni. Azonban már előbb a XVIII., a felvi- lágosodás százada második felében, többen felismerték ennek szükségét és azt az előnyt, amelyet az azonos célra társaságokba, egyesületekbe való szervezeti tömörülés jelent, a szétszórtan működő erők helyett. Ezt az időszakot (1750 — 1830), a hazai természettudományok fejlődésében, az elindulás hősi korszaká-' nak nevezhetjük. A külföldön járt és tanult honfitársaink közül sokan mégis- j merték a szerencsésebb, a békésebb körülmények között fejlődött nyugati országok tudományos egyesületeit és azok munkájában részt is vettek, meg- becsülést szereztek a magyar névnek. Elsősorban a német birodalom területén kialakult természettudományos mozgalmak voltak nagy hatással a magyaror- szági természetvizsgálókra, a tudományos tevékenység megindulására és kifej- lődésére. Magyar vonatkozásai miatt számunkra talán a legfontosabb, a Jéná- ban 1797. decemberében megalakult ,, Mineralogische Societát” volt. Jéna, ez a türingiai kis német egyetemi város, akkor Európa egyik szellemi központja volt. Ugyanis az 1558-ban alapított egyetem ezidő tájt — 1780 — 1820 között — élte virág- korát. Új korszakot hirdető eszmék keltek benne életre: ekkor indult el a német romantika első, jénai szakasza. Itt tanított Schiller, Fichte, Schelling, Hegel, A. W. Schlegei és Óken. Az egyetem kurátora Goethe volt, aki kibővítette az egyetem könyvtárát botanikus kertet létesített s megalapította az egyetem optikai laboratóriumát. Ebbő nőtt ki később a Zeiss-művek, melynek tudós fellendítője Emst Abbé, itt tette első opti kai felfedezéseit. Jénában talált egymásra Goethe és Schiller, a német nép két géniusza s találkozásuk egy életre szólt. Együtt jártak a „Naturforschende Gesellschaft zu Jena’ (1793-ban alakult) üléseire és beszélgetéseik közben jutottak a felismerésig, hogy a termé szét iránt való érdeklődés, a bele való tartozás érzése készteti az embert a természetté való tudományos foglalkozásra. Ebben az időben tanított Abraham Gottlob YVerner, a „mineralógia atyja” » a freibergi Bányászati Akadémián. Az előadások újszerűsége, valamint elő • Előadta az INHIGEO VIII. szimpóziumán (Münster— Bonn, 1078. szept. 12 — 24.) 339 C s i k y : A magyar természet v izsgálók . . . 1. ábra. Johann Georg LENZ adói készsége és lelkesítő tanításmódja miatt, Európa minden részéből özön- löttek hozzá a tanítványok és terjesztették nevét és tanait. Werner rendszere szerint tanította a mineralógiát Jénában, Johann Georg Lenz (1745 — 1832) is, az egyetem első ásványtan tanára, Werner tanainak híve. Lenz lelkes termé- szetvizsgáló volt, aki egész életét a mineralógiának szentelte. Hatására a ter- mészet iránt való érdeklődés a Jénában tanuló egyetemi hallgatókat is magával ragadta, sőt a természettel való foglalkozás az egyetem keretét is túllépte. A jelentkező nagy érdeklődés, igény kielégítésére határozta el Lenz, 1796-ban, a „Societát für die gesammte Mineralogie zu Jena” megalapítását. Az alakuló ülés 1797. december 8-án volt, melyen 19 mineralofil alapítótag vett részt. Ami viszont számunkra fontos, a Társaság elnökéül Lenz javaslatára, egy magyar arisztokratát, gróf Teleki Domokost, Erdély kancellárjának, Teleki Sámuel grófnak, a felvilágosult gondolkodású könyvtáralapító főúrnak a fiát válasz- tották meg. A társaság igazgatója Lenz professzor lett, német titkára Johann Friedrich Fuchs, a nagyszámú magyar tagságra való tekintettel pedig, Bre- deczky Sámuel személyében magyar titkárt (,,Secretár dér ungarischen Nation”) is választottak. A német alapítású társaság első elnöke tehát magyar volt. Teleki Domokos (1773—1798), akit a természettudományok, főleg az ás- ványtan érdekelte, külföldi tanulmányútja során 1796-ban, Jénában Lenz előadásait hallgatta és ismerkedett meg vele; a mineralofilia hozta őket össze. Teleki D. Bécsből írt levelében megköszönvén a megtiszteltetést megjegyzi, ,,. . . dass ich zwar ein grosser Verehrer dér Gelehrten, selbst aber kein Ge- Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet 340 2. ábra. gróf Teleki Domokos 3. ábra. gróf Teleki Sómuel lehrter bin” . . . Elnöksége nem sokáig tartott, a következő évben, 1798. szeptemberében, fiatalon 25 éves korában váratlanul elhunyt . Halála után sem szűnt meg a kapcsolat Jéna és az erdélyi Teleki család között. Lenz professzor Teleki D. apját, Teleki Sámuelt, a Társaság tiszteleti tagjává választatta 1802-ben. Teleki S. viszonzásul ásványokat, majd később a marosvásárhelyi Téka katalógusát és Lenz kérésére fia portréját küldte meg. Az első elnök halála után, Lenz újra egy magyar főurat, Festetics György grófot, a keszthelyi Georgicon alapítóját hívta meg az elnöki tisztség betölté- sére, Festetics azonban nem vállalta. Ekkor Goethe ajánlására Lenz, Dimit- rij Alexejevics Gallicin orosz herceget és diplomatát kérte fel elnöknek 1799-1 ben, aki vállalta a tisztséget, de hamarosan, 1803-ban ő is elhunyt. Elnöksége I alatt Liptay Mátyás volt a magyarok titkára. Gallicin jelentős ásványgyűjte- 1 ményét a Társaságnak adományozta s ezzel megalapozta annak ásványtárát I Ezek után Goethét választották meg elnöknek. Goethe, mint weimari minisz- terelnök minden befolyásával támogatta a Társaságot. Közbenjárására Cári Augu3T weimari uralkodó herceg, mint protektor, hercegi társasággá emelt( és anyagilag is támogatta azt. Megengedte, hogy a Társaság üléseit a jéna kastélyban tarthassa, gyűjteményét és könyvtárát ott állíthassa fel. Ezzé ; megkezdődött a Társaság fénykora. Ügyvezető igazgatója és lelke Lenz pro fesszor maradt. Az Ásványtani Társaság rendes, tiszteleti és levelező tagokat választott. A tagok egyrészt a működési területük illetve hazájuk ásványtani és topográfia C 8 í k y : A magyar természetvizsgálók . . . 341 leírását adták és előadásokon ismertették, másrészt dokumentációs és kiállítási célból ásványokat gyűjtöttek a jénai gyűjtemény számára is. A tagok hazájuk ásványaiból küldtek Jénába, melynek múzeumi gyűjteménye mindinkább gyarapodott. Értékes anyag érkezett az ércbányáiról híres, a szép és ritka ásványokban gazdag Magyarországról is, így Erdélyből és a Felvidékről. A Teleki család küldött, továbbá Zipseh K. A., Jónás J. és Rumy K. Gy. A Társaság működéséről hat évkönyv jelent meg az 1802, 1804, 1806, 1811, 1823 és 1825 években, „Annáién dér Herzoglichen Societát für dió gesammte Mineralogie” címen. Az első, 1802. évi kötetet Teleki Sámuelnek és Festetics Györgynek ajánlotta Lenz professzor, az 1804. évi kötetet pedig Bacsinszky András munkácsi görög katolikus püspöknek, Teleki Imre és Rhédey Lajos grófoknak. Az évkönyvek tartalmazták a tagok beküldött és előadott érteke- zéseit, a fontosabb levelekből részleteket, az elhunyt tagok nekrológjait, az ülések jegyzőkönyveit, társasági híreket, az újonnan felvett tagok névsorát, továbbá az ásványtani gyűjtemény gyarapodásáról közöltek adatokat. 4. ábra. Goethe és Lesz által aláírt tiszteleti tagsági oklevél (In: Blatter zűr Erinnerung an die Feier dér Enthiillung des Goethe-Monumentes zu Frankfurt am Main am 22. October 1844. — hely és évszám megjelölés nélkül) A Társaságnak 1801-ben 595 tagja volt, ebből 126 rendes tag (csak jénaiak lehettek), 469 tiszteleti és levelező tag. Utóbbiak közül a németek után leg- többek — 73 tag — magyarországiak voltak. 1820-ban a Társaság tagjainak száma már 1955 volt, árckivumában kb. 4900 levél gyűlt össze, a szakkönyvtár pedig több mint 1000 kötetből állt. Az 1804. évkönyvből kiderül, hogy a Tár- saságnak ágensei voltak a világ majd minden részében: Franciaország, Belgium, Hollandia, Olaszország, Svájc, Spanyolország, Portugália, Anglia, Skócia, Nor- végia, Svédország, Dánia, Cseh-Morvaország, Magyarország, Erdély, Orosz- ország, Görögország, India és Észak-Amerika. A Társaság virágzását csak rövid dőre akadályozta az 1806-os napóleoni hadjárat, amikoris a hercegség területét randák szállták meg. Goethe elnöksége alatt a szerény jénai kezdeményezés, Európa egyik legna- gyobb ásványtani múzeumává fejlődött; és amint Lenz, Goethének 1819-ben 10 Földtani Közlöny 342 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet írta, • war dies nur durch das Zusammenwirken vieler und grosser Kráfte möglich; dazu gehörte ein Landesherr wie Grossherzog Carl August”, vagyis ez csak felsőbb erők közreműködésével vált lehetővé, és ehhez olyan uralkodóra volt szükség mint Carl, August nagyherceg. Egy további fontos tényezőt pedig az a ritka baráti kapcsolat jelentett, amely Carl August és Goethe között 1775-től a haláláig fennállt. De mindez nem lett volna elegendő, ha emögött nem áll, . . dér eiserne Wille eines Mannes, ein fanatischer Organisator wie Prof. Lenz, dér sein Leben und Wirken im Dienste seiner Wissenschaft, seiner Societát verbrachte”, vagyis egy ember vasakarata, egy fanatikus szervező, mint Lenz professzor, aki egész életét és erejét az ő tudománya és társasága szolgálatában töltötte. Az 1820-as évek végén azonban kezdett hanyatlás mutatkozni a Társaság életében. Ezt nyilván Lenz és Goethe elöregedése idézte elő. 1832-ben bekö- vetkezett halálukkal a Társaságot pótolhatatlan veszteség érte. A neve is megváltozott: ,,Gesellschaft für Mineralogie, Geologie und Petrefaktenkunde” lett. 1832-től Carl Eriedrich Bachmann filozófus egyetemi tanár lett a Társa- ság igazgatója, mely azonban már a weimari „Oberaufsicht über Kunst und Wissenschaft” fennhatósága alá került. Több tagot nem vettek fel, a régiek lassan elhallgattak, elhaltak, majd 1884-ben meg is szűnt a Társaság. Az 1845. évi jénai egyetemi almanachból, melyet Heinrich Doering filozófus, a Társaság tagja állított össze, kiderül, hogy a jénai természettudományos múzeum anyaga a hercegi kastély 18 termét foglalta el (és pedig zsúfoltan), továbbá az ásvány- tani múzeumnak, az ásvány-kőzettani és őslénytani anyaga kb. 150 000 darab- ból állt. 1900-ban Carl Alexander weimari uralkodó herceg, Gottlob Linck professzornak, a jénai egyetemi Ásványtani Múzeum igazgatójának ösztönzé- sére, életre akarta kelteni a Társaságot, ez a terv azonban nem valósult meg. Közismert, hogy a magyar kultúra fejlődésében nagy törést okozott a XVI. században bekövetkezett török hódoltság, mely 150 évig tartott és a hajdani erős középkori magyar királyság három részre való bomlását okozta. Az ország nyugati része Habsburg uralom alá került, a középső részét a fővárossal együtt a török hatalom foglalta el, a keleti részé- ből viszont kialakult a XVI. és XVII. században a többó-kevésbé önálló Erdélyi fejede- lemség. Ez az országrész lett a Német Birodalomból kiinduló reformáció egyik legnagyobt befogadója, egyik bázisa, ahol a világon először mondták ki, 1557-ben a tordai ország gyűlésen a lelkiismereti és a vallásszabadságot. Megrekedt kultúránkra pozitív, termékenyítő hatással volt a Német Birodalombó importált reformáció, mely a nép nyelvén hirdette tanait. így elindítója lett a magya: i nyelv, irodalom és tudományosság fejlődésének. A magyarországi diákok már a XVI századdal kezdődően növekvő számban keresték fel a németalföldi és a német, híre protestáns egyetemeket, főleg Erdélyből, úgyszintén a Felvidékről. így alakult ki i „peregrinatió academica”, a külföldi egyetemjárás gyakorlata. Ennek a gyakorlatnál köszönhető, hogy szellemi életünk legjobbjai az elmúlt századokban, mindig megteremt hették a kapcsolatot a nyugat-európai műveltség és tudományosság képviselőivel, mégis merhették eredményeiket, tanúi és cselekvő részesei lehettek a különböző korok nag i szellemi mozgalmainak, és hazatértük után a szülőföld és a nagyvilág közti kapcsoln életbentartóivá, ápolóivá válhattak. A protestáns egyetemek, mint Leyden, Utrecht il Wittenberga, Heidelberg, Göttinga és Jéna, a nyugati kultúrát, a szellemi otthont, I békés művelődési lehetőséget jelentették a tanulnivágyó magyar fiataloknak. Nagyo , élénk kapcsolat jött létre kulturális téren Magyarország és a német nyelvterületek közöl I a XVII., majd főleg a XVIII., úgyszintén a XÍX. század elején. Erdély XVII. századi nagy protestáns fejedelmei — Bethlen Gábor és I. Rákoc: j György — saját költségükön küldték ki, ösztöndíjazták a fiatal, tehetséges, tanulnivág} ii főleg egyháziakat (jobbágyiakat is!), mert országépítő terveikhez jól képzett emborekr i tudós főkre, az egyházhoz s államhoz hű értelmiségiekre volt szükségük, „kik hazánkne I sok fő dolgaiban hasznosan szolgálnak”. Ezt a célt kívánta olérni Behtlen Gábor műv Csík y : -4 magyar természetvizsgálók . . . 343 lődéspolitikája itthon is, amikoris 1622-ben felállítja a gyulafehérvári főiskolát. A legna' gyobbak mint Szenci Molnár Albert, Apáczai Csere János és Misztótfalusi Kis Mik- lós, a békés művelődés említett nyugati oázisaiban eszmélnek, döbbennek rá hazájuk elmaradott állapotára és elönti őket a humanistán nevelt ember keserű szégyene, amit felvált itthon a cselekvés fanatikus vágya. De éppen az ő esetük példázza, hogy „senki sem próféta a maga hazájában”. Tény az, hogy nem a tehetségekben volt hiány, hanem a kedvező társadalmi feltételekben. Ezt a külföldre szakadt s ott boldoguló értelmiségiek, főleg orvosok példája bizonyítja. Elmondhatjuk, „hányán és hányán hordtak vizet nem is a Dunába, hanem a Rajnába”. A fentiekhez szorosan kapcsolódva említésre kívánkozik az anyanyelvűség kérdése is. A felvilágosodás tanítása szerint igazi kultúra csak a nemzet nyelvén jöhet létre. Hegel megfogalmazása szerint pedig, „egy tudomány csak akkor egy népé, ha ez saját nyelvén van annak birtokában”. Az anyanyelvűség azonban, már jóval előbb, a reformációval indul fejlődésnek, majd a XVII. század folyamán válik művelődési programmá s a XVIII. század végén lesz belőle politikai jelszó. A felvilágosodás eszméit hordozó értelmiségé az érdem, hogy az anyanyelv jogaiért folyó küzdelem közügyi rangra emelkedik. A XVII. századi nagy kezdeményezés Németalföldről indult el, ahol már a század elején számos tudományos és irodalmi munka jelent meg nemzeti nyelven. Innen terjedt Nyugat- Európa többi országaiba, innen jutott el hozzánk is. A továbbiakban a XVIII. század első felében, a Christian Wolff filozófus által fémjelzett korai német felvilágosodás eszméi hatottak anyanyelvi vonalon a hazai, elsősorban a protestáns alkotó értelmiség soraiban. Az anyanyelvű tudományosság kartéziánus előzményei után, a WoLFF-féle német hatás, inkább csak a tudomány-népszerűsítésben nyilvánul meg, mert az alkotó tudománynak továbbra is a latin a nyelve. A természettudományokban Köleséri Sámueltől (1717) egészen Bolyai Jánosig (1832) majd minden számottevő mű latin nyelven jelent meg. így Benkő József, Bél Mátyás, Benkő Sámuel, Cornides Dániel, Fridvaldszky János, Grossinger János, Hell Miksa, Ivitaibel Pál, Makó Pál, Sajnovics János, Schön- bauer Vince, Segner András, Sípos Pál, Weszprémi István és mások munkái. Itt meg- jegyezzük, hogy külföldön tanuló diákjaink azzal szerezték maguknak tanáraiknál az első elismerést, hogy sokkal szebben, választékosabban beszéltek latinul, mint németalföldi vagy német diáktársaik, ugyanis nekünk magyaroknak a latin mondhatni második anya- nyelvűnk volt. így válhatott előnyükre az, ami egy elmaradottabb társadalmi-művelődési szerkezetnek volt a folyománya. Ezeknek a latin nyelvű munkáknak igen jelentős, alapozó szerepük volt művelődéstörténetünk eme felvilágosodó korszakában. Hasznosan szolgál- ták a haladó eszmék elterjedését, de a felvilágosodás gondolatrendszerének győzelméhez mégis csak elengedhetetlen követelmény volt a latin nyelv háttérbe szorítása és az anya- nyelvű kultúra általános kibontakoztatása. A szépirodalomé az érdem, hogy a XVIII század utolsó negyedétől kezdődően az anyanyelvűség elfoglalhatta az őt megillető helyét kultúránkban. A jénai egyetem Goethe gondnoksága alatt élte fénykorát. Magyarország- ról is sok hallgató kereste fel az egyetemet. 1796-ban a beiratkozott 236 hall- gató közt 26 magyart találunk s ez a szám a továbbiakban még növekedett is. A magyarországi diákok zöme teológus volt, ugyanis a XVI. századdal kezdő- dően a papság és tanárság, majd az orvosi foglalkozás volt az, amely megélhe- tést, továbbá értelmiségi életformát biztosított. De általában nem zárkóztak be a teológiai gondolkodás elefántcsont-tornyába, minden tudományág érdekelte őket, igyekeztek a külföldi egyetemi éveket jól kihasználni. Főleg a termé- szettudományok iránt mutatkozott nagy érdeklődés és csak a hazai társadalmi igények szűkössége parancsolta, hogy tanulmányaik fő anyaga továbbra is a teológia maradjon. Megjegyezzük azonban, hogy itthon, elsősorban Erdélyben még a XVIII. században is a pap, a tanár, a jogász, az orvos egyben nyelvész, bölcsész, közgazdász és társadalmi reformer volt. Aki Erdélyben az értelmiségi pályát választotta, annak fel kellett készülnie arra, hogy adott körülmények közt bármilyen feladattal megbirkózzék. Szükség szülte megoldás volt. E korban hazánknak a sokoldalúság, a polihisztoros tudás volt a társadalmi igénye. 10* 344 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet A magyar diákok az ásványtan iránt is általában nagy érdeklődést tanúsí- tottak Lenz professzor jóvoltából, aki különösen kedvelte a magyar diákokat, akik távozásuk után gyakran keresték fel leveleikkel volt tanárukat. Az Ás- ványtani Társaság tagságának egy része közülük került ki. A tagoknak Lenz- hez írt levelezésében is érdekes adatok, leírások, ismertetések, probléma fel- vetések találhatók. így Asbóth János, a keszthelyi Georgicon igazgatója fel- ismerve a Társaságnak magyar szempontból való fontosságát, 1798. évi leve- lében írva reméli, hogy Magyarország ásványvilágát magyar emberek fogják leírni, mert eddig leginkább külföldi tudósok felületes leírásai ismertették a hazai ásványokat. Sárváry Pál, debreceni tanár, 1799-ben írt levelében, Weszprémi Istvánnak a híres debreceni orvosnak az elhunytát közölve, egyúttal életpályájáról, kiemelkedő munkásságáról számol be LENznek. Egyik legszorgalmasabb levelező tag volt Zipser K. András besztercebányai tanár, aki egy, 1810-ben LENzhez intézett levelében érdekes dolgokról számol be: Egy már működő selmeci bányászati egyesületről, továbbá a Selmecbányái Ás- ványtani Társaság megalakulásáról, melyet Jónás József mineralógussal együtt alapítottak s egyben közli vele tiszteleti taggá való választását. Ez a Társaság azonban rövid életű volt: JÓNÁSnak 1821-ben bekövetkezett halálával megszűnt működni. A Társaság magyar tagjai szerepléseiről sűrűn emlékeznek meg az ülések jegyzőkönyvei és az Évkönyvek. Ezekből néhányat megemlítünk. A Társaság első közgyűlésén, 1799. januárjában Lenz megemlékezett az első elnök halá- láról, kifejezésre juttatva, hogy, ,,Die so glücklich begonnene Verbindung mit den Ungarn erlitt damit einen schweren Schlag”. Ezen alkalommal előadást tartott Nagy Sámuel és Stark Mihály, Magyarország ásványtani viszonyai- ról, Őri László Fábián pedig latin nyelvű üdvözlő beszédet mondott. Az évi elő- adóülésen, Mihalik Dániel értekezése, az ásványtan és a kémia kapcsolatát tárgyalta. Az 1801. év egyik ülésén Mihaeik Dániel ,a kristályosodásról írt tanulmányát olvasták fel. 1803-ban egyik ülésen Rumy Károly György, ,,A magyar királyság ásványtani leírása” című értekezése került bemutatásra. Az 1804. évi közgyűlésen, Dobsa Ferenc üdvözlő beszédet tartott latinul. 1805. évi januári ülésen Mokry Benjámin ismertette latin nyelven a Társaság törté- netét. Az 1808. évi közgyűlésen Sártory József beküldött értekezését olvasták fel. 1818. év egyik ülésén, Turcsányi József, a kalcedonról és opálokról szóló tanulmányát olvasta fel. Ezenkívül az 1806. évkönyvben Rumy K. György ismertette Kitaibel Pál és Waldstein Ádám ,,Topographische Beschreibung des Königreiches Ungarn” (1803) című munkáját; az 1825. évkönyvben (VI. k.) pedig Jónás József posztumusz munkája jelent meg, „Ueber einige ungarische Minerale” címen. A Társaság 19 alapítótagja közül 3 magyar volt: Bredeczky Sámuel ev. lelkész, tanár, az első magyar titkár, Nagy Sámuel orvos és Mihalik Dániel tanár. A magyarországi tagok száma meghaladta a 200-at. (Sajnos erről nem maradt fenn pontos névjegyzék. )Ezek közül sokan nemcsak jártak Jénában, hanem ott is tanultak. Voltak köztük közismert személyek írók, politikusok, tudósok, szakemberek is, a többség azonban inkább polihisztor természet- vizsgáló volt, akiknek a tevékenységéről keveset tudunk. Általában erről a természettudományos mozgalomról keveset tudunk. A hazai szakirodalomban alig találunk említést, utalást, csupán szórványos adatokat; tudománytörté- netünk fel nem tárt fejezetét képezi. így Böckh János közismert tudomány- történeti összefoglalásában, melyben többeket említ a tagok közül, említést C s í k y : .4 magyar természetvizsgálók . . . 345 ö. ábra. Ben'KÖ Ferencz sem tesz a Társaságról; sajnos Kocn Sándor sem. Csupán Vendl Aladár említi meg röviden a Társulat történetéről szóló könyvében. Pedig ebben a tudomá- nyos egyesületi mozgalomban a magyaroknak fontos, nemzetközi szerepe volt, ami utal hajdani hírünkre a nagyvilágban. De a német irodalomban is kevés utalást, adatot találunk erről az egyesületi mozgalomról. így például Kobell meg sem említi az ásványtan történetéről szóló munkájában, csupán a LENzről elnevezett lenzinit ásványról írja, ,,nach dem Mineralogen Lenz benannt”. A Jénai Ásványtani Társaság jelentősebb magyarországi tagjai a következők voltak: Aranka György író, tudomás-szervező, Asbóth János tanár, keszthelyi Georgicon, Benkö Ferenc ref. lelkész, tanár, Benkő Sámuel Borsod megye főorvosa, Berzeviczv Gergely közgazdasági író, Bredeczky Sámuel ev. lelkész, tanár, Buczy Emil kegyesrendi tanár, Kolozsvár, Cseh-Szombati József országos főorvos, Nagyajtai Cserey Farkas, Diószegi Sámuel ref. lelkész, botanikus tanár, Dobsa Ferenc orvos, Szentpétervár, Dre- venyák Ferenc, a selmeci akadémia igazgatója, Festetics György gróf, Földi János orvos, természetbúvár, Genersich János tanár, Késmárk, Genersich Keresztély ev. lelkész, tanár, Késmárk, Genersich Sámuel orvos, botanikus. Lőcse, Gyarmathi Sámuel orvos, nyelvész, Haller József gróf, Höring Mihály selmeci akad. tanár, Jónás József mineralógus, múzeumi őr, Kazinczy Ferenc, Kitaibel Pál, Kováts Mihály orvos, mine- ralógus, Kralovánszky András tanár, Sopron, Kubenyi Ferenc, Kultsár István tanár, író, Liptay Mátyás tanár (magyar titkár), Lumnitzer István Pozsony város főorvosa, Mihalik Dániel tanár, Késmárk, Mitterpacher Lajos mezőgazdaságtan egyetemi tanára, Buda, Mokry Benjámin tanár, Pápa, Möhling János selmeci akad. tanár, Mítller Ferenc József báró bányamérnök, mineralógus, Nagy Sámuel orvos (magyar titkár), Patzier Mihály Ignác selmeci akad. tanár, Ráday Gedeon gróf, Reichetzer Ferenc selmeci akad. tanár, Rumy Károly György polihisztor tanár, Igló, Rupprecht Antal selmeci akad. tanár, Sándorfi József, Bihar megye főorvosa, Sárváry Pál tanár, Debre- cen, Sártory József bányamérnök, Schmidt János György matematikus, egyetemi tanár, Pest, Schönbatter Vince orvos, mineralógus, Schratjd Ferenc orvos, egyetemi tanár, Pest, Sennovitz Mátyás tanár, Eperjes, Stark Mihály ev. lelkész, tanár (magyar titkár), Késmárk, Barczafalyi Szabó Dávid tanár, Sárospatak, Szentgyörgyi József Debrecen városi főorvosa, Teleki Domokos gróf, Teleki Ferenc gróf, matematikus, Teleki Sámuel ^róf, Tessedik Sámuel ev. lelkész, mezőgazdász, Tomcsányi Ádám mérnök, fizikus egye- 346 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet temi tanár, Pest, Wehrle Alajos selmeci akad. tanár, id. Wesselényi Miklós báró, Winterl Jakab József vegyész, botanikus egyetemi tanár, Pest, Zay Sámuel orvos, Komárom, Zipser Korosztály András tanár, Besztercebánya. A fentiekben a tagoltnak kb. egynegyed részét soroltuk fel. A Társaság magyar tagjai munkálkodásukkal nemcsak Jénát, hanem első- sorban hazánkat szolgálták és pedig két irányban bizonyult a jénai szellem ösztönzőleg: a filozófiában és a természettudományokban, jelen esetben ásvány- tan-földtani vonatkozásban. A természetvizsgálódást illetőleg a magyar tagok itthon értékes, úttörő munkát végeztek. Bejárták az országot, annak ásvány- tani szempontból érdekes vidékeit, ásványokat gyűjtöttek és leírták, ismer- tették azokat. Ezáltal felkeltették a külföld figyelmét is általában Magyar- ország iránt, főleg annak gazdag ás vány világára. Jénai ösztönzésnek tekint- hetjük azt a számottevő szakirodalmi tevékenységet, ami néhány kiemelkedő hazai tag munkásságában jelentkezik a következők szerint. Bredeczky Sá- mueltől, „Topographisch.es Taschenbuch für Ungarn auf das Jahr 1802” (Oedenburg, 1801) és ,,Beytráge zűr Topographie des Königreiches Ungarn” (Wien, 1803/5) ; Kitaibel Páltól, „Allgemeine Ansichten dér Oberfláche des Bodens von Ungarn” (Schedius, Zeitschrift . . . 1803); Berzeviczy Gergelytől, ,,Über den Torf in Ungarn” (Schedius, Zeitschrift . . . 1802); Schönbauer Vincétől, „Minerae metallorum Hungáriáé et Transsylvaniae . . . Pestini, 1806 — 10”; Zipser K. Andrástól, ,,Versuch eines topographisch-mineralogi- schen Handbuches von Ungarn (Oedenburg 1817); JÓNÁS Józseftől, ,,Ungarns Mineralreich orycto-geognostisch und topographisch dargestellt (Pest, 1820)” és „Nachrichten über das Vorkommen einiger Minerale in dér Gegend von Schemnitz (Leonhards Mineralog. Taschenbuch, 1816)”; Rumy K. György- től, „Topographie von Schmölnitz”; Kováts Mihály tói „Lexicon Mineralogi- cum Enneaglottum, Pestini, 1822”. Ezek a munkák az ország egyes részeinek első ásványtani-földtani topográfiáját, leírását, ismertetését adják. A Társaság három magyar tagjának a tevékenységét kell kiemelnünk, a Benkő Eerencét, Zipser K. Andrásét és Jónás Józsefét, akiknek igen jelentős, úttörő szerepük volt a hazai földtan történetében. Benkő Ferenc ref. lelkész, a nagyenyedi Collegium Academicum tanára, Werner kortársa, tanainak első magyar hirdetője, aki a jénai és göttingai egyetemen tanult, 1786-ban megírja és kiadja az első magyar nyelvű ásványtant, a „Magyar minerologia, azaz a kövek s értzek tudománya” c. kézikönyvét. Zipser K. András, besztercebá- nyai tanár, a Társaság egyik legaktívabb tagja, szakirodalmi tevékenysége mellett megalapítója, Kubinyi Ferenc taggal együtt, a Magyarhoni Földtani Társulatnak. Jónás József, a Nemzeti Múzeum természeti tárának őre, mine- ralógus, aki 1819-ben Pesten egy időszakos folyóiratot indít „Physico-techno- grapíúsches Magazin über die anorganische Natúr des oesterreichischen Kaiser- \ staates” címmel, melynek első (egyetlen) évfolyama fentjelzett (Ungarns ] Mineralreich . . .) munkája címét viselve, azt tartalmazza. A magyar ásvány- \ tan úttörő, nagy ígérete volt, aki igen fiatalon hunyt el. összegzésképpen el- i mondhatjuk, hogy a magyar ásványtan-földtan történetének eme első sza- kaszában, az elindulás hősi korszakában, melyet „jénai korszakinak is nevez- hetünk, a két első magyar nyelvű ásványtanon kívül (Benkő és Zay Sámuel könyve), már több, bár német és latin nyelvű, ásványtani (és földtani), topog- { ráfiai munka jelent meg és néhány úttörő (Zipser, Schönbauer, Jónás) emel- kedik ki. A bíztató kezdet után azonban hanyatlás következett be, amely Jónás J. halálától Szabó József fellépéséig tartott. C 8 iky: A magyar terme szetvizsgálók . . . 347 Megemlítjük még, hogy a Társaság néhány hazai tagja résztvett abban a tudós, ül. természettudós társaság alapítási mozgalomban is, mely a XVIII. század közepe táján nálunk is elindult. így többek közt Winterl J. J., Schraud F., Tomcsányi Á., és Kitaibel P. Ezek a törekvések azonban, mely- ben a nyugati, így a jénai hatás is érvényesült, nem valósultak meg avagy tiszavirágéletűek voltak (mint például a Jónás Józsefé). Végeredményben a Társaság magyarországi tagjai aktív szerepet játszottak annak életében, de kulturális szellemét haza is hozták s ez mindenképpen ter- mékenyítőleg hatott a mi akkori, elmaradott tudományos életünkre. Igaza lehetett Bredeczky Sámuelnek, amikor LENznek írta, hogy ,,Jena hat Ungarn viele brave Gelehrte gegeben”. A jénaiakról már szólottunk, de az a több mint 100 erdélyi diák, aki a XVIII — XIX. századforduló éveiben például Göttingá- ban, a másik, talán még nagyobb német szellemi központban, annak híres Georgia Augusta egyetemén tanult, majdnem kivétel nélkül részese volt szin- tén a kor legfontosabb művelődési-társadalmi mozgalmainak. Elmondhatjuk, hogy a magyarországi, de kiváltképpen az erdélyi és felvidéki, XVIII. század- végi és XIX. század eleji értelmiségi élet nevesebb képviselői, szinte kivétel nélkül megfordultak és hosszabb-rövidebb ideig tanulmányokat folytattak a jénai és göttingai univerzitáson. Beszélhetünk tehát egy jénai— göttingai műveltségű magyar értelmiségi körről (tagjai közt Bolyai Farkassal, Körösi Csoma Sándorral), amelynek megismerése, tanulmányozása egyike művelő- déstörténetünk érdekes és fontos feladatainak. A jénai Ásványtani Társaság iratait a jénai „Mineralogisches Institut, Uni- versitátsarchiv” és a weimari „Goethe —Schiller- Archiv” őrzi. Az ásványtani és kőzettani gyűjteménynek nagy része a háborúk alatt megsemmisült, de néhány gyűjtemény-katalógus megmaradt. Az iratok tanúi a német és magyar szellemi élet akkori kapcsolatának, a magyarországi tagok érdeklődésének és a Társaság munkájában való részvételének. A levelezés pedig hű kifejezője kora emberei gondolkodásának. Még valamit érdemes megjegyezni: a goethei ki asz - szicizmusba való bekapcsolódás Magyarországon nemcsak irodalmi forma volt, hanem az életbe átvitt és megvalósított humanizmus is. És ebben a Társaság- nak fontos közvetítő szerepe volt. A magyarországi tagok (társadalmilag meglehetősen vegyes társaság: arisztokratáktól a szegénydiákig), írók, politikusok, papok, tanárok, orvosok, jogászok, mérnökök, diákok etc. — keresték a Társaság által Goethe vei, a „fény emberével”, a kapcsolatot s ezen az úton eljutottak egy új, a goethei humanizmus szellemi vüágába. A magyar felvilágosodás korának sok nagyja kapcsolatban volt Weimárral, ill. GoETKÉvel. A Weimár -jénai „Goethe kor” szelleme, gondolata terebélyes fává fejlődött, mely ágaival majd egész Európát beborította s a törzse köré a világ minden tájáról híveket gyűjtött, akiket mint, az ifj. Cserey Farkas, Erdélyből GoETHÉnek írta, „einer Schátzungwehrter Bánd, dér Bánd dér wissenschaftlichen Würde vereiniget” — „egy nagyrabecsülésre méltó kötelék, a tudo- mányos méltóság köteléke fűz egybe”. A jénai Ásványtani Társaság régen megszűnt, tagjai mind porladnak már, de a tudomány iránti lelkesedésük gyümölcsei, a fennmaradt iratok és a gyűj- temények megmaradt ásványai hirdetik egy kor áldozatkészségét, mely nem törődve a politikai határokkal, a tudományt áldozatosan és lelkesen szolgálta. 348 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet Irodalom — References Kobell Franz: Geschichte dér Mineralogie von 1650—1860. München, 1864. Trausch, Joseph: Schriftsteller Lexikon (oder biographisch-literarische Denkblátter) dér Siebenbürger Deutschen I— III. Bánd. Kronstadt, 1868—1871. Id. Szinnyei J.— Ifj. Szinnyei J.: Magyarország természettudományi és mathematikai könyvészete, 1472—1875 Budapest, 1878. Szilt Kálmán: Magyar természettudósok száz évvel ezelőtt. Természettudományi Közlöny, XX. K. 225. f. 1888. Mokos Gyula: Magyarországi tanulók a jénai egyetemen. Ábel Jenő szerk.: Magyarországi tanulók külföldön, I. K. M. Tud. Akadémia kiadványa, 1890. BöCKH^János: A geológia fejlődésének rövid története Magyarországon 1774-től 1896-ig. Földtani Közlöny XXVD. K. Zittel Kari Alfréd: Geschichte dér Geologie und Palaontologie bis Ende des 19. Jalirhunderts. München u. Leipzig. 1899. Pethő Gyula: A magyar természettudományi irodalom-fejlődése és föllendülése. In: „Képes magyar irodalomtörténet. II. kötet”. Budapest, 1900. Papp Károly: Az ásványtan története. In: A Föld, Műveltség Könyvtára IV. K. 1906. Linck Gottlob: Goethes Verhaltnis zűr Mineralogie und Geognosie. Jena, 1906. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I— XIV. K. Budapest, 1891-1914. Ebnyey József: Természettudományi mozgalmaink a 17 — 18. században. Pótfüzet a Természettudományi Közlöny XXIV. kötetéhez, 1912. Kapaics Kaymund : A 150 éves magyar természetrajz. Természettudományi Közlöny, LXV. K. 1933. Gombocz Endre: A magyar botanika története. Budapest, 1936. Mihalovtts János: A selmeci bányászati akadémia alapítása és fejlődése 1846-ig. Bányászati, kohászati és erdészeti felsőoktatásunk története 1735—1935. 2. füzet. Sopron, 1938. Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. I— IV. K.’ Budapest, 1929-1940. Benedek Klára: A jénai Ásványtani Társaság magyar tagjai. (Levelek a magyar felújulás szellemi életének történeté- hez). Minerva Könyvtár. Budapest, 1942. Schmid Günther: Goethe, Schriften zűr Geologie und Mineralogie, 1812—1832. Weimar, 1949. KOCH Sándor: A magyar ásványtan története. Akadémiai kiadó. Budapest, 1952. Kapaics Kaymund: A magyar biológia története. Budapest, 1953. VENDL Aladár: A százéves Magyarhoni Földtani Társulat története. Budapest, 1958. Salomon Johanna: Geschichte dér „Societát für die gesammte Mineralogie” zu Jena, unter ihrem Gründer J. G. Lenz und ihrem Förderer und Prasidenten J. W. von Goethe (1796-1830). Wissenschaftliche Zeitschrift dér Friedrich- Schiller üniversitat Jena, Jahrgang 8. 1958/59. Jena, 1959. DÜmmerth Dezső: Göttinga és a magyar szellemi élet, Filológiai Közlöny, 1961. (VII. évf.) M. Zemplén Jolán: A magyarországi fizika története a XVIII. században. Akadémiai kiadó. Budapest, 1964. Csiky Gábor: Benkő Ferenc tudomány- és művelődéstörténeti jelentősége. Földtani Közlöny, XCVIII. K. 2. f. 1968. Magyar Életrajzi Lexikon, I— II. k. Akadémiai kiadó. Budapest, 1967 — 1969. Prescher Hans: Die Sammlungen zűr Mineralogie, Geologie und Palaontologie J. W. von Goethes in Weimar. Geolo- gie, 19. Jahrgang, Heft 6. 1970. SzabadvAry F. — Szőkefal vi-Nagy Z.: A kémia története Magyarországon. Budapest, 19 2. Benkő Samu: A felvilágosodás meggyökerezésének néhány sa átossága az erdélyi magyar művelődésben. Korunk Év- könyv 1973. Kolozsvár, 1973. Walkó György: Weimar és a német klasszicizmus. Budapest, 1974. Tónk Sándor: Bolyai Farkas öröksége. Korunk, 34. évf. 1—2. sz. Kolozsvár, 1975. Spielmann József: A köz ó szolgálatában. Tudomány- és művelődéstörténeti tanulmányok. Kriterion könyvkiadó. Bukarest, 1977. Schmidt Peter: Zűr Kenntnis dér für die Geschichte und Philosophie dér Geowissenschaften wichtigen Materialien in Bibliotheken, Archiven, Museen und ahnlichen Einrichtungen dér DDK. Zeitschrift für Geologische Wissenschaften. Jahrgang 5. Heft 4. 1977. Csiky Gábor: A tudományos gondolkodás és akadémiai törekvések fejlődésének története. Földtani Tudománytörté- neti Évkönyv 1977. 6. szám, 1978. Watznauer A.: Die Entwicklung dér Naturwissenschaften zwischen 1750 und 1850. Geologie und Mineralogie. In: Das Jahrhundert Goethes. Kunst, Wissenschaft, Technik u. Geschichte zwischen 1750 und 1850. Weimar, 1967. The role of Hungárián naturalists in the activities of the “Mineralogische Societát” of Jena and its effect on the development of Geological Sciences in Hungary (Data fór history of Hungárián Mineralogy) O. Csiky The movements to create scientific societies startod to flourish in Hungary at the boundary of the XVIIIth and XIXth centuries. A considerable number of young Hunga- rians, who had the opportunity to visít foreign countries and to study in renowned uni- versities, became familiar with the scientific societis already existing in the countries of Western Europe which had had a more favourable courso of historical development than Hungary. First of all, the scientific movements in the Germán Empire had a great impact on the development of Science in Hungary. Fór the geological Sciences in Hungary, the Csík 1/ : *4 magyar természetvizsgálók . . . 349 “Mineralogical Society” founded in the town of Jena in December 1 797 was of outstanding importance. The University of Jena stood at the top of its development at the boginning of the XIXth century. This is the epoch of J. W. Goethe, who was Curator of the University. The Chair of Mineralogy was held by J. G. Lenz, mineralogist, a disciplo of A. G. Wernf.r. It was he who founded the “Societat für die gesanunte Mineralogie zu Jena”, assisted by several friends of him, among them Goethe himself. A young Hungárián aristocrat, Count D. Teleki from Transylvania was elected President of the Society; Lenz became the Managing Director. After the early death of D. Teleki, in 1803 Goethe was elected President of the Society. This marks the beginning of the most brilliant period in the life of the society — till the death of both Goethe and Lenz in 1832. Later the Society existod only nominally, and ceased to exist completely in 1884. The activity of the members was focussed on organizing meetings and delivering lectu- res. They spent much time and money on collecting and systematizing minerals. Valuable minerals were sent from Hungary, rich in ores and minerals. Between 1802 and 1825, six volumes of the Yearbooks (“Annáién dér herzoglichen Sozietát . . .”) were published. (Te first two were dedicated by Lenz to Hungárián aristocrats). Out of the 19 “founding” members of the Society, three were Hungárián. The totál number of the Hungárián members was more than 200. Many of these nőt only visited Jena, bút alsó studied at the Jena University. Somé of therem were poets, political personages, and even scientists, bút most of them were amateur naturalists, whose work and influence constitutes a nőt yet disclosed chapter of the history of Hungárián Science. The Hungárián members brought home the spirit and culture of Jena. This had a ferti- lizing effect on the stagnant scientific life in Hungary, first of all in the fields of philosophy and natural Science, including the geological Sciences. The Hungárián members of the Society travelled all over the country collecting minerals, describing and publishing the collected materials. Several members of the Society wrote papers and books, mostly in Germán, providing the first contributions to the mineralogical and geological knowledge of Hungary. (Such are S. Bbedetzky, K. Rumy, J. Jónás, V. Schönbauer, K. A. Zipser.) Three members have to be specially pointed out: F. Benkő, J. Jónás and K. A. Zipser, pioneers in Hungárián geoscience. F. Benkő was a priest and teacher, the first vulgarizor of Werner’s teachings in Hungary. He wrote and published in 1786 the first Hungarian-language treatise on mineralogy. J. Jónás was a mineralogist, founder of the Mineralogical Society at the North Hungá- rián mining town Selmecbánya. K. A. Zipser, one of the most active members of the Society, wrote numerous papers, and he es one of the founders of the Hungárián Geological Society (founded in 1848, as the third Geological Society in the world.) The valuable correspondence of the members with Prof. Lenz are doposited and kept in the “Mineralogisches Institut” of Jena and in the “Goethe — Schiller Archív” in Wei- mar. These documents reflect the close interrelations of Germán and Hungárián culture, the interests and contributions of the Hungárián members of the Society, and they repre- sent the ways of thinking of those times. A KÜLFÖLD FÖLDTANÁBÓL Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1981) 111. 350—361. Az észak-keruleni geoantiklinális zóna keleti része tektonikájának néhány jellemző vonásáról Grim Gábor (KFH), Madarasi András (ELGI ), Guti Tibor (ELGI) (8 ábrával) Az 1976 — 77. években a KGST Nemzetközi Földtani Expedíciójának 1. sz. Földtani Térképező Csoportja és 3. sz. Regionális Geofizikai Csoportja terv- szerű 1 : 200 000 méretarányú földtani és geofizikai felvételezést végzett a Mongol Népköztársaság Hentej megyéjében, a Kerulen folyótól északra (1. ábra). A felvételező munkák során nyert adatok a Mongólia tektonikáját tárgyaló monográfiákban (Haszin 1973, Jansin 1974) a területre vonatkozóan közölt tektonikai vázlat helytálló voltát általában megerősítették. Ezen túlmenően pedig a nagyvonalú vázlatként a korábban kutatók által kimunkált kéreg- szerkezeti fejlődéstörténeti rendszer pontosítást nyert. A területen először került alkalmazásra szerkezetkutatási céllal korszerű geofizikai mérési mód- szeregyüttes, első ízben készült részletes légifény képkiértékelés. Ily módon a földtani felvételezés, a geofizikai kutatás és a légifény képkiértékelés eredmé- nyeinek együttes felhasználásával komplex értékelésre nyílt lehetőség mintegy 8000 négyzetkilométernyi területre vonatkozóan. Ez a körülmény mind a vizsgált földkéregrész tektonikai fejlődésének nyomon követéséhez, mind pedig a jelenlegi helységszerkezeti kép megrajzolásához kedvező feltételeket bizto- sított. Igazolhatók voltak a terület jelenlegi hegységszerkezeti képének kialakí- tásában legjelentősebb szerepű tektonikai-magmás ciklusok és az azokat lezáró tektonikai fázisok (Hasin, 1973, Jansin, 1975). A geofizikai eredménytérképek értelmezése során a terület tektonikájának több, eddig ismeretlen sajátossá- \ gára derült fény. A részletes légifényképkiértékelés eredményei a mezozóos revivációs stádiumnak a szerkezetfejlődésben betöltött kiemelkedő szerepét hangsúlyozták, és tüzetesen feltárták a revivációs formációk szerkezetföldtani, i és kifejlődési jellegeit. Ugyancsak a légifényképkiértékelés tette lehetővé, hogy a teljes kutatási területre elkészülhessen a töréses szerkezetek vázlata és cső- 1 portosítása irányítottság és részben kor szerint. A vizsgált terület mai szerkezeti képe a különböző jellegű kutatási módsze- rekkel nyert adatok összevetése eredményeként olyan mértékben vált ismertté, hogy lehetőség nyílt egyes területrészek perspektivitásának szerkezetföldtan megalapozására és magyarázatára is. A vizsgált terület szerkezeti vonatkozásban a Közép-Mongol gyűrt övezel keruleni blokkjának észak-keruleni geoantiklinális zónájába tartozik, annai keleti része. 0 r i m: Az észak- kenUeni qenantiklinális zóna tektonikája 351 Osl 1. ábra. Mongólia áttekintő tórkópc. Jelmagyarázat 1. llentej megye, 2. A kutatási terület Fia. 1. Small-scale outllne map of Mongólia. L e g e n d: 1. Kentei Aimak (County), 2. The study area 352 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet Mai ismereteink (Haszin, 1973, Jansin, 1975) szerint a kimutatható tek- tonikai-magmás ciklusok (stádiumok) és tektonikai fázisok rendszere az idő- sebbektől a fiatalabbak felé haladva: 1. Geoszinklinális stádium (PH3— £1-2) 2. Ókaledóniai tektonikai fázis (£3— Ox) 3. Kaledóniai orogén (02— Sj_2) 4. A geoszinklinális regeneráció stádiuma (D— Cx) 5. Hercini tektonikai fázis (C2_3) 6. Felsőpaleozóos (részben mezozóos) tektonikai aktivizáció stádiuma (P1-2 T1_(2)) 7. Mezozóos reviváció stádiuma(i) (T3— Jx_2; J3— Kx) 8. Platform fejlődési stádium (K2— Kz) 9. Kainozóos tektonikai aktivizáció (N2— Qx) A felsoroltak közül a terület mai szerkezeti képének kialakításában betöltött szerepét illetően alapvetően fontos: — a bajkáli, ókaledóniai geoszinklinális-fejlődés és protoorogenezis (Bállá, 1972). — a későpaleozóos— mezozóos tektonikai aktivizáció, vagy deuterooroge- nezis (Bállá, 1972). Tovább szűkítve a kört, az egyes tektonikai folyamatoknak a terület fejlő- déstörténetében játszott szerepét tekintve meghatározó jellegű volt a geo- szinklinális stádiumot lezáró ókaledóniai tektonikai fázis és a mezozóos revivá- ció késői (felső jóra— alsókréta) szakasza. A ,, reviváció” M. Sz. Nagibina (1977) 2. ábra. Az észuk-kerulcni geoantiklinillis zóna keleti részének geomorfológiai nagyegységei Fia. 2. Geomorpliological macro-units of the eastern part of North Kerulcn’s geoanticline zono G r i tn: Az éazak- keruleni geoantiklinúlia zóna tektonikája 353 szerint a geoszinklinális fejlődést lezáró gyűrődés utáni tektonikai aktivizáció- nak savanyú magmatizmussal is kísért különleges folyamata. A terület mai morfológiai képét nagy vonalakban az Undur-Han-i masszívum (ókaledóni batolit pluton), a Delger-Uldzujtijn-Obo-i depresszió, valamint a Hurahu-Gol völgyének árkos siillyedéke (az utóbbiak felső jura — alsókréta korú üledékes- vulkáni komplexumok kifej lődésteriilotei) határozza meg (2. ábra). A fenti megállapítást a Bouguer anomáliatérkép és a légimágneses mérések (Blumencvejg 1 9G6) anomáliatérképének (3. ábra) jellegei is messzemenően alátámasztják. A Bouguer anomália-térképen a terület centrális részén ÉNy-i csapással húzódó harántirányú törésrendszerrel elválasztva különböző típusú, eltérő anomália képpel jellemzett területek láthatók. A vizsgált terület keleti részére a A <7 értékek megnövekedett átlagszintje, a gravitációs maximumok uralkodó volta jellemző. Ugyanakkor a terület keleti részére különösen jellemző, hogy a felsőproterozóos — alsópaleozóos, valamint hercini képződménykomplexu- mok aljzatára fedőhegységként települnek a mezozóos reviváció késői fázisá- nak a vulkánitok kétségtelen túlsúlyával jellemzett képződményösszletei (4. ábra) . Nulla izo vonal A mágneses té- intenzitása Pozitív és negatív mágneses anoma'haterületek (a Ta millioerstedtben) dacscnyobb □ a 5 .0 0 5 'tQ magosabb 0 25km 3. ábra. A légi mágneses mérések anomáliatérképe Fig. 3. Map of air-bome magnetic anomalies 354 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet I I 1 o . 25 km 4. ábra. A. mezozóos revivációs formáció (J3— K,) üledékes-vulkáni összlete (J3— K^cc uralkodóan bázisos és neutrális vulkánitokból, alárendelten törmelékes üledékekből fölépítve) felszíni elterjedési viszonyai. Jelmagyarázat: 1. A J3— K^cc felszíni elterjedési határa Fig. 4. Sedimentary-volcanic complex of the Mesozoic Revival Formation (J3— K,) (J3— K,cc composed predominantly of basic and intermediate volcanic with subordinated detrital sediments), surface extension. L e g e n d: 1. Boundary , of surface extension of J3— K,cc A vizsgált földkéregrész kialakulását követően a konszolidáció tökéletlen- ségeit először a Zonensajn L. P. értelmezése (5) szerinti geoszinklinális rege- neráció, majd az aktivizációs, illetve revivációs jelenségek „igazították” ki. A felsőpaleozóos— mezozóos tektonikai aktivizáció jelenségei gyakorlati- lag minden szerkezeti egységet (bajkáli— kaledóni és hercini gyűrt területek) érintettek, ezen belül főleg a revivációs magmatizmus hatásai kifejezettek a területen. A terület keleti részén a nagy gránitmasszívumok blokkokra töredeztek szél és részben a mélybe süllyedtek. A felszínen ma tanulmányozható részeket is számtalan helyen áttörik a vulkánitok felszínre jutását lehetővé tevő törés rendszerek. Az ilyen masszívumok területén jelentkező lokális gravitációi maximumok a mélybeni nagyobb sűrűségű magmás testek jelenlegi felszínbe; közelebbi helyzetével magyarázhatók. Egyes esetekben az ilyen gravitáció: maximumok területein mágneses anomália is jelentkezik, ami a feltevés he I lyességét alátámasztja. Figyelmet érdemelnek a kis horizontális gradiensű A <7 változások területei is I Ezek esetenként jó közelítéssel egybeesnek a légimágneses térkép semlege i| területeivel. Ezek a területek a revivációs magmás működés által erőteljese' j igénybe vett, illetve kevéssé érintett területek közötti átmeneteket jelzik Az ilyen átmeneti jellegű területeken fejlődtek ki egyrészt a felső] mleozóo | orogén aktivizáció szubszekvens magmatitjai, másrészt a mezozóos reviváci korai stádiumának magmás kéoződménykomplexumai. A nagy amplitúdój mágneses anomáliákkal szemben ezeken az átmeneti területeken több kisebl G r i m: Az észak-keruleni geoantiklinália zóna tektonikája 355 néhány száz gamma értékű maximumot találunk a proterozóos— paleozóos aljzat (legtöbbször a gránitmasszívumok) elterjedési területén belül. Itt a tüzetesebb vizsgálat minden esetben kiderítette a késői revivációs stádium képződményeinek (többnyire a hasadékmenti bázisos lávaömlések gyökerei- nek )meglétét, telérszériák, mélyen erodált vulkáni szerkezetek (1. alább) for- májában. A terület terepi tanulmányozhatóságát földtani térképezési módszerekkel (az idősebb képződményösszletek hozzáférhetőségét) ezeken a területrészeken jelentős mértékben megnehezíti, hogy a J3— vulkánitok eredetileg a mainál jóval nagyobb területet borítottak be. Jelenleg viszont összefüggő típusos kifejlődésterületeik csak medenceszerkezetekben, árkokban figyelhetők meg (4. és 5. ábrák). A kiemelt területekről a vulkánitok részben lepusztultak, jelen van azonban a felszínre jutásukat lehetővé tevő törésrendszer a vulkáni szer- kezetek maradványaival együtt. A vulkáni szerkezetek gyökerei mellett különböző mértékben erodált vul- káni szerkezetek figyelhetők meg ezeken a területeken, főleg a törésrendszerek kereszteződési gócaihoz kötődve. Az eróziótól védettebb helyeken pedig szinte alig-alig bukkan elő a vulkánitoknál idősebb képződmény. A légifényképeken az ilyen területeket az elmosódott rajzolat, tompa szürke tónus jellemzi. Sok- helyütt komoly ábrázolástechnikai problémát is jelent a hálózatos törésrend- szerek és a vulkáni építmények jelenléte. A szóban forgó területrészeken a felszíni elterjedést tekintve durván számolva kb. 50 — 50% a mezozóos vulká- nitok és idősebb képződmények aránya. Ezek a viszonyok kis méretarányú (1 : 200 000, 1 : 100 000) földtani térképeken csak valamilyen vegyes jelöléssel ábrázolhatok. Ezeken a területeken gyakoriak a szekunder kvarcitok, propili- tek. A vulkánitok szubvulkáni jellegűek. Gyakoriak a centriklinális szerkeze- tek, mélyen lemetszett kalderák a törések kereszteződési gócaiban. A mezozóos revivációs stádium bázisos magmáival kapcsolatban az ilyen átmeneti területeken kimutatható egy olyan, közel É — D-i csapású törésrend- szer, amelynek dilatációs törései közvetlen magmavezető csatornák voltak (5. ábra). Az erodált vulkáni szerkezetek együttesei ezen lineáris tektonikai elemek (magmavezető törésrendszerek) mentén helyezkednek el. A jó közelí- téssel egymással párhuzamos lefutású nagyobb (többször 10 km-en át követ- hető) dilatációs törések egymástól való távolsága néhány száz métertől 3 — 4 km-ig változik (5. ábra). Természetesen a strukturális inhomogenitások több nagyságrendi kategóriája létezik, az elementáris strukturális inhomogenitá- soktól azok csoportjainak rendszeréig, melyek a geofizikai eredménytérképe- ken felismerhető mérsékelten pozitív mágneses anomáliákkal és csökkent gra- vitációs értékkel jellemzett átmeneti területen vannak. Az 5. ábra olyan terü- leteket hasonlít össze, amelyeken a magmavezető csatornákat az erózió külön- böző mértékben tárta fel. Az ábrákon látható, hogy a nyíróigénybevétel hatá- sára kialakult, majd pedig szétnyílt töréses szerkezetek méreteiket tekintve több nagyságrendi osztályba tartoznak. Egyes csoportjaikra jellemző az azo- nos méretbeli nagyságrend, az azonos szimmetria és sűrűségi viszonyok, a törések elhelyezkedésében megfigyelhető szabályosság (itt pl. a linearitás, a közel É— D-i csapás stb.). Az egyes csoportokba tartozó törések a mechanikai- lag erősen igénybevett zónákban, sávokban nagy sűrűséggel fordulnak elő, míg közöttük ritkák. A különböző irányítottságú törések kereszteződéseiben, illetve a sűrűsödési zónák metszésének gócaiban figyelhetők meg a leggyak- rabban a különböző mértékben erodált vulkáni szerkezetek maradványai. 356 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet 5. ábra. A mezozóos revivációs formáció üledékes-vulkáni összlete (J3 — K,cc) lávaárai gyökereinek magmavezető szerkezetei (a különböző mértékben lepusztult területekről készült légifényképek részletes kiértékelése alapján). 1. és 3. Alsópaleozóos (kaledoni) gránitterület, amelyről a J3— Kxcc formáció nagyrészt lepusztult, 5. A mezozóos revivá- ' ciós formáció medenceperemi kifejlődésterülete, ahol a lávatakarók jelentős része már lepusztult, de még vulkánitok takarják az idős aljzat jelentős részét, 2. és 4. Átmeneti területek, ahol a J3 — K, formáció alsópaleozóos (kaledóni) gránitmasszívum felszínére települt, majd onnan egyenlőtlenül pusztult le. Jelmagyarázat: 1. Törésvonalak, 2. Törésvonalak, melyek magmavezető szerkezetül szolgáltak, 3. A különböző mértékben lepusztult lávaömlenyek kipreparált szegélyei és a folyásos szerkezet rajzolatai a légifényképeken, 4. Vékony, negyedkori üledéktakaróval fedett, nem kiértékelhető köztes területek Fig. 5. Sedimentary-volcanic complex of the Mezozoic Revival Formation (J3— Kxcc), roots of lava flows that served as channelways fór the ascension of the magma (based on a detailed interpretation of air-borne photographs of areas affected by different degrees of erosion. Légén d: 1. and 3. Lower Paleozoic (Caledonian) gránité area, in which much of the J3— Kicc formation is lost to erosion, 5. Basln marginal facies zone of the afore-mentioned formation, where a considerable part of the old basement is still covered by volcanics, 2. and 3. Transitional areas, where the J3— K, formation was emplaced on the surface of a Lower Paleozoic (Caledonian) gránité massif and later unevenly removed from there. Légén d: 1 Fault lines, 2. Fracture lines that served as magma-conducting structures, 3. Partly disintegrated fringes of lava flows affected by different degrees of erosion and patterns of a fluidal textilre on the aerial photographs, 4. Intermediate zones covered by a thin Quaternary blanket and thus nőt suited to evaluation G r i m: Az észak- kendeni geoantiklinédis zóna tektonikája 357 A strukturális inhomogenitás („szerkezeti különneműség”) M. M. Vaszi- levszkij (1977) értelmezése szerint meghatározott térbeli konfigurációjú anyagfolytonossági, vagy anyagminőségi határfelület (pl. töréses fizikai in- homogenitások = törésvonalak, töréses szerkezetek). A hálózatos törésrend- szerek menti vulkáni szerkezetek helyenként igen nagy sűrűséggel fordulnak elő. Ezek a helyek pl. a Hutuk-Ulijn-Obo-i masszívum keleti része — az endo- gén aktivitás (a magmás és hidrotermális működés) maximális jelentkezésének területei. Erre az endogén orto- és hidro lineáris, illetve -konfokális strukturális inhomogenitások törvényszerű kombinációinak jelenléte utal. Ortolineáris, illetve -konfokális struktúrák M. M. Vaszilevszkij (1977) értelmezése szerint azok a lineáris, illetve konfokális morfológiájú tektono- magmás szerkezetek, amelyekben az elsődleges strukturális in homogenitást a magmás anyag szá- mára áthatolható zóna jelenti. A hidrolineáris, illetve -konfokális struktúrák pedig azok, amelyek az intenzíven elváltozott kőzetek között teléres hidro- termális képződményekkel vannak kitöltve. A nagy sűrűségű (strukturális inhomogenitásokkal sűrűn teleszórt) területeket törvényszerűen ritkulási zónák választják el egymástól. Az ilyen területeken a megfelelő megkutatottság eléréséhez természetesen földi mágneses mérések végzése, körültekintő légifény kép-kiértékelés, valamint részletes térképezés szükséges. A terület idősebb kőzetei a jelenlegi hegyvidéken, pl. az Undur-Han-i masz- szívum területén is jelentős mértékben fiatalabb képződmények fedik. Ezek alsó emeletét alkotják a revivációs vulkánitok és üledékek, a felsőt pedig a tábla-jellegű törmelékes üledékek. A terület ily módon többemeletes felépítésű. Mélytöréses zónát jelző bázisos összetételű vulkánitok csupán a Hurahu-Gol völgyében fordulnak elő. A revivációs vulkanizmus képződménycsoportjainak szerkezetföldtani sajátosságai a területen általában megfelelnek az irodalom- ban közölteknek (Nagibina, 1977). A mezozóos revivációs tektonikai fázis késői szakaszára (felsőjura— alsókréta) kontrasztos bazalt-riolit formáció jel- lemző. A magmavezető csatornák általában nem esnek egybe szerkezeti egységek határaival, azokhoz csupán közvetett módon igazodnak. A bázisos és savanyú vulkánitok kifejlődési területei térbelileg átfedik egymást (6. ábra). A savanyú összetételű magmák magmavezető szerkezetei azonban a bázisos-neutrális összetételűekétől térben bizonyos mértékig elkülönülnek. A Delger-Uldzujtijn- Obo-i depresszió DNY-i határától elindulva és ÉK felé haladva a savanyú vulkánitokat a bazaltok és andezitek egyre jobban elfedik, s a jelenlegi leg- magasabb ponton fedik be leginkább. Amikor a savanyú összetételű vulkáni képződményeket befedték a bazaltok, andezitek, a terület süllyedt. Ahhoz, hogy a jelenlegi helyzet előálljon, ennek a területnek újra ki kellett emelkednie. Ezt az utolsó kiemelkedést (Kt vége, K2) hangsúlyozza hogy a felsőkréta, sőt az ún. dzunbaini (Kx dz) törmelékes takarók is nagyrészt lepusztultak a területről. A fentiek és a terület szerkezeti képe kialakulásának megértéséhez nyújt segítséget, a töréses szerkezetek rendszerezése irányítottság szerint (7. ábra). A terület blokkos mozaikszerkezetét alapvetően ÉK-i, illetve ÉNy-i csapású törésrendszerek alakították ki. A vizsgált terület az ÉK-i csapású Mongol- Ohotszki övezet része, amelynek egyes zónáit, a különböző korú gyűrt öveket hosszanti töréses zónák (mélytörések) választják el egymástól. Az ÉK-i csa- pású törések ÉNy-i csapásúakkal vannak átvágva, így áll elő a blokkos mo- 1 1 Földtani Közlöny 358 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet 2. változat 1. változat 1 r'Ü? tó 6. ábra. A zoom-technika légifényképek kiértékelésénél történő alkalmazásával nyerhető többlet információ a mezozóos revivációs formáció (J3— K,) üledékes-vulkáni összlete (Ja— K^cc) egy jellegzetes kifejlődésterülete esetében. (A kisebb nagyításnál történő értékelésnél savanyú vulkanitnak minősülő terület, az 1. változaton vízszintesen vonalkázva — a nagyobb nagyítás használata esetén a 2. változaton ábrázolt sötét foltok területére csökken). Kétlépcsős értékelés: 1. változat nagyítása 2,5X a 2. változat nagyítása 8,5X. Jelmagyarázat: 1. Alluvium, 2. Deluvium-proluvium, 3. Üledékes-vulkáni összlet (bázisos-neutrális összetételű vulkánitok), 4. Üledékes-vulkáni összlet (savanyú összetételű vulkánitok), 5. A lávapadok kipreparált szegélyeinek rajzolata a légifényképeken Fig. 6. A peculiar facies unit of the sedimentary-volcanic complex (Ja— Kicc) of the Mesozoic ítevival Formation (J8— K,), additional information obtainable by using the zoom technique in Interpreting aerial photographs. (Inter- preted as acid volcanics at smaller magnification the area horizontally hachured in the ist version, is reduced to the dark spots of the 2nd version at greater magnification.) Evaluation in two steps: 1. Magnification of the lst version 2,5X, that of the 2nd version 8,5X. legend: 1. Alluvium, 2. Deluvium-proluvium, 3. Sedimentary-volcanic complex (basic to intermediate volcanics), 4. Sedimentary-volcanic complex (acld volcanics), 5. Patterns of the partly disintegrated fringes of lava flows as viewed on aerial photographs zaikszerkezet váza. Fentieken kívül megfigyelhető a területen egy közel É— D-i csapású dilatációs törésrendszer is. Ennek főleg az aktivizációs jelenségekkel kapcsolatban van jelentős szerepe (a revivációs vulkánitok magmavezető szer- kezeteként). Ugyancsak megfigyelhető egy közel K— Ny-i csapású törésrend- szer is. Speciális jellegűek az íves lefutású törésekből álló törésrendszerek, melyek a terület fejlődéstörténetének egy-egy sajátos szakaszában alakultak ki, és az akkor létrejött képződménykomplexumok jelenlétét és kifejlődési jellegeit hangsúlyozzák. Ilyenek a regenerált süllyedékeket határoló törésrendszerek, valamint a szubszekvens intruziókkal kapcsolatban a felboltozódást jelző strukturális inhomogenitás-szisztémák (7. ábra). A felboltozódást jelző törés- rendszer létrejötte a Mundulijn-Usz masszívum (P2) keletkezésével kapcsola- tos, és körülötte számos (az íves törések lefutását követő csapású) pegmatit- pneumatolitos telérszéria is kifejlődött (7. és 8. ábrák). A Mundulijn-Usz masz- szívum felszíni kiterjedését tekintve kicsi, feltehetően jóval nagyobb méretű fí r i m: Az észak-keruleni geoantiklinális zóna tektonikája 359 7. ábra. Az Észak-Keruleni Geoantiklinális Zóna keleti részének törésvonalrendszerei. Jelmagyarázat: 1. Mélytörések, 2. ÉK-i csapású törésrendszer, 3. ÉNY-i csapású törésrendszer,*. A geoszinklinális regeneráció süllyedő- kéinek keretszerkezetei, 5. A szubszekvens intruztv magmatizmussal kapcsolatosan kialakult törésrendszer, 6. Közel É— D-l csapású törésrendszer (ÉK-i orientáció), 7. Közel É— D-i csapású törésrendszer (ÉNY-i orientáció), 8. Közel K— NY-i csapású tőrésrendszer Fig. 7. Fracture line systems of the eastem part of the North Kerulen geoanticline zone. L e g e n d: 1. Deep-situated fractures, 2. Fracture system of NEE strike, 3. Fracture system of NW strike, 4. Frame structures of the depressions of geosynclinal regeneration, 5. Fracture system formed in connection with subsequent intrusive magmatism, 6. Fracture system of nearly N— 3 strike (NE orientation), 7. Fracture system of ncarly N— S strike (NW orientation), 8. Fracture system of nearly E— W strike boltozatszerű intruzív test csúcsa bukkan csak a felszínre. Ezt a feltételezést mind a megfigyelhető intruzív kőzetfáciesek ásvány-kőzettani jellegei, mind a telérfázisú képződmények kifejlődési sajátosságai alátámasztják. A vizsgált területen geoszinklinális zónahatárt ad az ÉK-i csapású mély- töréses zóna a Hurahu-Gol medencéje területén. Ez a zóna a geofizikai méré- sek eredménytérképeinek mindegyikén jelentkezik, legmarkánsabban a szeiz- mikus és elektromos ellenállásmérések adataiból szerkesztett aljzatmélység- térképen (4. ábr ). A többi ÉK-i csapású törésvonal korának megfelelően (ezek a legidősebbek) csak részleteiben, töredékekben nyomozható. Egyes esetekben később is kiújultak. A Hurahu-Gol völgyében húzódó törésrendszer feltehetően ma is él. Az ÉNy-i csapású törések csoportjára vonatkozóan viszonylag pontosan rögzíthető kialakulásuk kezdete a geoszinklinális regeneráció idejére. Szerepük a későbbiek során feltehetően hosszú időn át (felsőpaleozoikum — mezozoikum) 11* 360 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet I I Átmeneti jellegű /mezozoósnál idősebb, nem intruziv képződmények által felépített / területek Perspektív területek: I.Undur-Cagan-Obo-i depresszió 2,Batu -Norbo-i depresszió A konszolidált aljzat mélysége a medenceterületeken/szeizmikus és elektromos mérések ’ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ adatai alapján/ 0 100 200 300 40C 500 800 1000 m A konszolidált . kéregrészek intruziv képződményeinek földtani korszerinti megoszlása CDc,. |c3-0, \W\ D? 8. ábra. Az Éazak-Keruleni Geoantiklinálls Zóna keleti részének kéregkonszolidációs viszonyai Fig. 8. Crust consolidation in the eastern part of the North Kerulen geoanticline zone növekedett. Ebbe a csoportba tartozik az a harántirányú nagy (mély) törés- rendszer is, mely a vizsgált területet egy nyugati, és egy keleti részre választja el, melyeknek felépítésbeli különbözősége különösen a Bouguer anomália- térképen jelentkezik kifejezetten. A törésrendszer harántirányú volta annak különösen figyelmet érdemlő sajátsága, tekintettel arra, hogy az újabb kuta- tások az ilyen törésrendszerek Mongólia területe kéregszerkezeti fejlődésében betöltött jelentős szerepéről tanúskodnak. Ugyancsak lényeges, hogy a törés- rendszer mentén (7. ábra) jelentős elmozdulások is történtek. A Mundulijn- Usz masszívum kis szubszekvens intrúziójának kialakulása azon a konkrét helyen, ahol megfigyelhető (8. ábra) feltehetően ugyancsak kapcsolatba hoz- ható a harántirányú törésrendszerrel (7. ábra). A geofizikai adatok a területen rögzíthető törésrendszerek osztályozásával, i valamint a részletes légifényképkiértékelés során nyert információkkal együtt G r i in : Az észak- kér uleni geoantikl inál is zóna tektonikája 361 lehetővé tették egyes, nyersanyagkutatás szempontjából perspektív területek kijelölését is, szerkezetfökltani meggondolásokra támaszkodva. A területen két olyan, eddig kellően nem kutatott szerkezeti góc van (az Undur-Cagan-Obo-i depresszió ÉK-i, a Batu-Norbo-i depresszió ÉNy-i részén), mely tektonikai szempontból a leginkább perspektivikusnak ítélhető, mint potenciális nyersanyagelőfordulások térbeli befoglaló szerkezete (8. ábra). A Nemzetközi Földtani Expedíció 1. sz. Földtani térképező csoportja mindkét területen olyan nyersanyagindikációkat mutatott ki, melyek azok perspektív voltát alátámasztják. Ugyancsak perspektivikusnak tekinthetők az orto- és hidrolineáris, illetve -konfokális strukturális inhomogenitások nagy sűrűségé- vel jellemzett területek is (pl.: a Hutuk-Ulijn-Obo-i masszívum területe, az Undur-Han-i masszívum ÉK-i része stb.). Irodalomjegyzék Bállá Z. (1972): Az orogenezis különböző típusairól. MTA X. Osztályának Közleményei 5/1 — 2. Haszin R. A. — Borzakovszkij ü. A.— Zonenesajn L. P. (1973): A Mongol Népköztársaság földtana 2. kötet: Mag- matizmus, metamorfózis, tektonika „Nyedra” Kiadó Moszkva (orosz nyelven) Jansin A. L. (1975): Mongólia mezozóos és kainozóos tektonikája és magmatlzmusa. A Közös Szovjet — Mongol Föld- tani Tudományos Kutató Expedíció Kiadványai 11. kötet „Nauka” Kiadó Moszkva (orosz nyelven) Madarasai A. — Guti T.— Simon A. (1978): A KGST Nemzetközi Földtani Expedíciója a Mongol Népköztársaságban 3. sz. Regionális Geofizikai Csoportjának jelentése az 1976-77. években Hentej megye területén végzett 1 : 200 000 méretarányú regionális geofizikai felvételező munkákról. NFE. Ulan-Bator (orosz nyelven) Nagibina M. Sz.— Suvalov V. F. — Martinszon G. G. (1977): Mongólia mezozóos struktúrái sztratigráfiájának és fej- lődéstörténetének alapvető vonásai. A Közös Szovjet— Mongol Földtani Tudományos Kutató Expedíció Kiadvá- nyai 22. kötet „Nauka” Kiadó Moszkva (orosz nyelven) Pentelényi L.— Grim G. (1978): A KGST Nemzetközi Földtani Expedíciója a Mongol Népköztársaságban 1. sz. Földtani Térképező Csoportjának jelentése az 1976—77. években Hentej megye területén végzett 1 : 200 OOO méretarányú földtani térképezési munkákról. NFE. Ulan-Bator (orosz nyelven) Tyihonov V. I. (1974): Mongólia törésvonalai osztályozásának alapelvei és elhelyezkedésük alapvető törvényszerű ségei. A Közös Szovjet— Mongol Földtani Tudományos Kutató Expedíció Kiadványai 9. kötet „Nauka” Kiadó Moszkva (orosz nyelven) Vaszilevszkij M. M. (1977): A vulkanogén formációk ércperspektívája prognosztikus értékelésének alapjai. „Nyedra Kiadó Moszkva (orosz nyelven) Somé characteristic tectonic features of the eastern part of the North Kerulen geoanticline zone, Mongólia by G. Grim (KFH)-A. Madarast (ELGI)-T. Chili (ELQI) The paper is based on informations observed in 1976 — 77 during the geological mapping and régiónál geophysical surveying, at a scale of 1 : 200 000, of Hentei Aimak, People’s Republic of Mongólia, by the lst Geological Mapping Team and the 3rd Régiónál Geophy- sical Team of the International Geological Expedition to Mongólia. On the one hand, somé tentative generalizations conceming the tectogenetic evolution of the region and its present-day tectonic image are presented; on the other hand, atten- tion is called to somé special tectonic features worthy of consideration. Geological research in the study area, has again pointed out the particular significance fór eastern Mongolia’s geological history of the tectonic activization manifested by up- warping, a process that began in Laté Palaeozoic time and was typical mainly of the Mesozoic éra. The validity to the study area of the tectonic sketch and formation system proposed in monographs on Mongolia’s tectonics has been confirmed and a number of new data conceming its subareas have been given. The results obtained by various met- hods have enabled the portrayal of the present-day image of the study area with high accuracy within the limits imposed by the scale of the survey. Coupled with a classification of the fraeture systems identified in the study area and the informations drawn írom interpretation of detailed aerial photographs, the geological and geophysical survey results have enabled to draw many important tectonic and geo- chronologic conclusions. In addition to this, they have enhanced to lay the structural geological foundations and account fór the prospects of mineral explorations in the selec- ted, more or less promising subareas. RÖVID KÖZLEMÉNYEK Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1981) 111. 362—369. Szenon csigák csabrendeki bauxitkutató fúrásokból Czabalay Lenke * és Gellai Mária ** (2 táblázattal, 4 táblával) Összefogla'lás: A feldolgozott fauna-anyagok bauxitkutató fúrások anyagábó származnak. Sümeg környékén közelebbről Csabrendek határában a felsőtriász egyenet- len felszínét az alsókampani transzgresszió folyamán keletkezett, jól elkülöníthető bázis- rétegcsoport tölti ki (Gellai, M. — Ludas F.-sté 1981.). Az ugodi mészkő formáció alsó mészkőrétegeiben és a bázisrétegekben jellemzőek a nagytermetű Trochactaeon és Nerinea fajok. Ezek a képződmények a fauna alapján megegyeznek a gosam fácies trochactaeonos- nerineás szintjeivel (Ausztria, Románia: Erdély). A szenon transzgresszió egyes területe- ken előbb (felsőszantoni), más területeken később (kampani) jelentkezett. Ezek a bázis konglomerátum- és breccsarétegek a gazdag Trochactaeon faunával mindig a szenon transz- gresszió kezdetét jelzik. A Bauxitkutató Vállalat rendszeresen foglalkozik a kutatási terület bonyo- lult földtani felépítésének tisztázásával, ezen belül a fekvő és fedő képződmé- nyekből kiolvasható, a bauxitföldtani viszonyokra utaló összefüggések nyo- , mozásával. Ennek kapcsán került sor a felsőkréta tengeri bázis rétegsorok jellegzetes nagytermetű csigáinak vizsgálatára is. Sümeg környékén, közelebbről Csabrendek határában, Kozmatag— Ny íres- puszta— Csabpuszta területén a felsőtriász felszínének egyenetlenségeit az alsó- kampaniai transzgresszió folyamán keletkezett, jól elkülöníthető, uralkodóan konglomerátumból álló bázis rétegcsoport egyenlíti ki (Gellai M.— Ludas határolták el a jákói márga formáció és az ugodi mészkő formáció képződmé- nyeitől. A bázis rétegekben és az ugodi mészkő formáció néhány alsó mészkő rétegében jellemzőek a nagytermetű Trochactaeon és Nerinea fajok. Ezekhez hasonló faunát már régebbről ismerünk Sümegen a Kecskevári kőfejtő alsó rétegeiből (1—5. réteg). Ez a szelvény az ugodi mészkő formáció legteljesebb rétegsorát tárta fel (Czabalay L. 1975, 1980). Itt a bázis rétegeket ■ homokos-márgás kötőanyagú alapbreccsa képezi, melynek anyaga nagyrészt berrémi és apti kőzetekből áll. Felette települnek az ugodi formáció mészkő- rétegei. Kozmatag — Csabpuszta— Nyírespuszta vonalán belül a bázis rétege- ket konglomerátum képezi, jelezve a közvetlen parti öv vonalát. A sümegi Kecskevári kőfejtőből az alapbreccsából Trochactaeonok, a felette települő mészkőrétegekből Trochactaeon, Nerinea fauna került elő. A bauxit- kutató fúrásokból a konglomerátum és a fedő mészkőrétegekből azonos faunát határoztunk meg. (1. II. táblázat). A Sümegtől ÉK-i irányban mélyített fúrá- sokban a bázis rétegek és a rátelepülő mészkövek Nerinea és Trochactaeon • M. Áll. Földtani Intézet, Budapest. * * Bauxitkutató V., Balatonalmádi. Czabalay — O ell a i: Szerion csirják csabrendeki bauxitkutató fúrásokból 363 Az ugodi mészkő formáció és a bázisrétegek („kozmatagi tagozat”) rétegvastagságai Thickness of the Limestone Formation of Ugod and base strata I. táblázat — Tahié I. A fúrás jele ás száma Signe of boreholes and No. Ugodi mészkő fromáció Limestone Forma- tion of Ugod Báziarátegek , .kozmatagi tagozat** Base strata Ck-202 18,0— 58,8 m 58,8 63,0 m Ck-222 23,5 120,0 m Ck-253 6,6 - 34,8 m Cn-420* 123,7 — 239,6 m Cn-1078 43,1—117,0 m 117,0—127,2 m Cn-1102 36,6— 124,6 m Cn-1173 32,6- 144,7 m 144,7—165,1 m Cn-1191 25,5—148,0 m 148,0-167,8 m • A Cn-420-ban az ugodi mészkő alatt, 239,6 - 254,7 m között a jákói formáció települ: mészmárga, agyagos mészkő, kavicsos- bauxitpizoidos mészkő A bázisrétegcsoport Nerinea és Trochactaeon’faunája Nerinea and Trochactaeon fauna of the base strata II. táblázat - TabU II. Sümeg Kecske- véri kőfejtő K 1 fúrás Cn-1078 Cn-1173 Ck-202 Ck-222 Cn-420 Cn-1191 Ck-253 Aptyxiella fleruosa (Sow.) réteg 249,9 33,0 T1EDT 3. Kerinea buchi KEFERSTEDí 3. 249,9 33,0 Nerinea pailletteana (D’ORB.) 3. 94,5 Itruvia cycloidea PCELDíCEV Itruvia cf. abbreviata 3. Pktt.tpp Trochactaeon conicus 1,3. (Muenster) 2, 4. 115,6 - Trocgaclcteon lamarcki bran- 4 — 5. denburgensis KOLLiíANN 120,0 Trochactaeon giganteus sub- 3-5. 45,6 45,7 94,5 117,3 60,5—61,8 115,6 - 149,7 globosus (Muenster) 49,7—9 54,5 66,0 145,6— 145,8 155,0 120,0 Trochactaeon goldj ussi (D’ORB.) Trocfactaeon kuehni 1—2. Kollmann Trochactaeon giganteus gigán- 3-4. 121,3 teus (Sow.) 3-4. faunája megegyezik a gosaui fácies trochactaeonos-nerineás szintjeinek faunái- val (Ausztria, Románia). Ezek a képződmények a felsőszantoni — alsókampaniai alemeletre jellemzőek. A szenon transzgresszió egyes területeken előbb (felső- santoni), más területeken később (alsócampaniai) jelentkezett. Ezek a bázis konglomerátum és breccsarétegek a gazdag Trochactaeon faunával mindig a szenon transzgresszió kezdetét jelzik. A sümegi és csabrendeki faunában talált fajok nagyobb részt a kampaniai alemeletre jellemzők Ausztriában, a gosau fáciesben, mint pl. Trochactaeon goldfussi (d’ORB.), T . lamarcki brandenburgensis Kollmaítn, T . giganteus sub- globosus (Muenster), Itruvia cycloidea Pcelincev. 364 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet További vizsgálatot igényel az ugodi mészkő formáció és a jákói márga for- máció bázis rétegeinek összehasonlítása és kiértékelése. A bauxitkutató (Ck és Cn jelű) fúrásokból származó anyag Ludas Ferencné, Füdöp Ferenc és Gellai Mária győjtése. Táblamagyarázat — Explanation of Plates I. tábla — Plate I. 1. Nerinea ( Simploptyxis ) pailletteana (D’Orb.) Sümeg, Kecskevári kőfejtő, 3. réteg, 1 : 1 2. Trochactaeon lamar cki brandenburgensis Kollmann Sümeg Kecske vári kőfejtő, 3 réteg, 3. Trochactaeon giganteus giganteus (Sow.)JSümeg, Kecskevárikőfejtő, 4 réteg. 1 : 1 4. Nerinea ( Simploptyxis) buchi Keferstein Sümeg Kecskevári kőfejtő, 3 réteg, 1 : 1 II. tábla — Plate II. 1. Trochactaeon giganteus subglobosus (Muenster) Cn-1078 fúrás, 94,5 m 2. Trochactaeon giganteus subglobosus (Muenster) Cn-222 fúrás 115,6 — 120,0 m felületi keresztmetszet III. tábla. — Plate III. 1. Trochactaeon goldfussi (D’Orb.) Cn-1173 fúrás 145,6 — 18,9 m 2. Nerinea (Simploptyxis ) pailletteana (D’Orb.) Ck-253 fúrás 33,0 m 3. Trochactaeon giganetus subglobosus (Muenster) Cn-1078, 94,5 m felületi keresztmetszet 4. Nerinea ( Simploptyxis ) buchi (Keferstein) Ck-253 fúrás 33,0 m IV. tábla — Plate IV. 1. Trochactaeon giganteus subglobosus (Muenster) Ck-222 fúrás, 115,6 — 120,0 m 2. Trochactaeon giganteus subglobosus (Muenster) Ck-1173 fúrás, 1555,0 m hosszmetszet jobb oldala 3. Trochactaeon fctteánüKoLLMANN Ck-222 fúrás, 121,3 m Irodalom — References Czabalay L. (1975): A sümegi szenem zátonyfácies Actaeonella és Nerinea faunája. Földt. Int. Évi Jel. 1973 évről, pp. 285-299. Czabalay L. (1980): Az Ugodi Mészkő Formáció Mollusca faunája. (Sümeg), pp. 1—231. Tábla I— LX, Táblázat I— XII, Rajz 1—8. Nyomtatás alatt Gellai M.— Ludas F.né (1981): Adatok az Ugodi Mészkő Formáció és a Jákói Márga Formáció bázisrétegeinek meg- ismeréséhez. Javaslat a „kozmatagi tagozat” elkülönítéséhez. Kézirat. Bauxitkutató Vállalat Adattár. Haas J. (1979): A felsőkréta Ugodi Mészkő Formáció a Bakonyban. Földt. Int. Évkönyve LXI. kötet, pp. 1 — 149. Knauer J.— Gellai M. (1978): A szenon képződmények elrendeződése és kapcsolata az ősdomborzattal Sümeg-Káp- talanfa bauxitkutatási területen. Földt. Közi. 108. 4, pp. 444—475. G zaba l a y — G el l a i: Szerion csigák csabrendeki bauxit kutató fúrásokból 365 Senonian Gastropods írom Bauxite Exploration Boreholes of Csabrendek L. Czabalay and M. Gellai The faunistic matériái originates from bauxite exploration boreholes. Near Sümeg (Transdanubia, Hungary), in the region of Kozmatag-Nyirespuszta-Csabapuszta, cavities of the Upper Triassic rugged surface are fiiled up by the base strata of the Lower Campa- nian transgression (M. Gellai, F. Ludas 1981). The base strata and the lower strata of the Limestone Formádon of Ugod contain characteristic big forms of Trochaclaeon and Nerinea species. Similar Trochactaeon fauna was found in the basic breccia series, while Trochactaeon and Nerinea occurred in the overlying limestone series of the Kecskevári quarry near Sümeg. The faunistic matériái seems to be identical with that found in bauxite exploration boreholes. The Trochactaeon and Nerinea faunae occurring in the basic breccia series and in the overlying limestone deposits correspond to the fauna of Trochactaeon-Nerinea levels of Gosau facies in Austria and Rumania-Transylvania. In somé places Senon transgression took piacé earlier (Upper Santonian), while in other regions later (Campanian). Basic conglomerate and breccia layers with rich Trochactaeon faima always indicate the start of Senon transgression. 366 Földtani Közlöny 111. kötet , 2. füzet I. tábla — Pia te I. Ozabalay — G e 1 1 a i : Szenon csigák csabrendeki bauxii kutató járásokból 367 II. tábla — Plate II. 2 368 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet III. tábla — Plate III. 4 r.v. Cznlxi lay G e 1 1 ti i : Szenon csigák caabrendefci baiuáknhüó j, 'írásukból 369 TV. tábla Plate IV. hírek, ismertetések Tömör János (1910-1979) Szomorúan vesszük tudomásul, amikor valakitől örökre búcsúznunk kell, de még fá- jóbb, ha a távozó kortársunk, munkatársunk volt, akivel évek során nap mint nap, jóban- rosszban, egy közös cél érdekében munkálkodtunk. Búcsúzom Tömör János Kossuth-díjas geológustól, aki hosszas betegség után, mégis váratlanul távozott közülünk. Társulatunk rendes tagja volt 1934-től és választmányi tagja 1950 — 1960 között. Életét a hazai kőolaj- kutatásnak szentelte, de közel negyedszázados olajipari működés után az Élet, a körül- mények váratlanul más irányba terelték. Ahhoz a második hazai olajkutató nemzedékhez tartozott, melynek tagjai a második világháború szörnyű pusztítása után, az újjáépítés küzdolmes, úttörő munkájával rakták le a hazai szocialista kőolajbányászat alapjait és vették át a kutatások szakmai vezetését, irányítását. Ebben az alapozó munkában Tomob János sikeresen állta meg a helyét: egyike azoknak, akiknek a nevéhez fűződik a hazai szocialista kőolajbányászat első nagy eredménye, a nagylengyeli kőolajmező felfedezése Szombathelyen született, 1910. október 20-án. A soproni Széchenyi főreálgimnázium bán érettségizett 1929-ben. Ezután a Budapesti Tudomány Egyetemre iratkozott be mint az Eötvös Kollégium tagja, és 1935-ben summa cum laude eredménnyel, a földtan Hírek, ismertetések 371 őslénytan és ásványtanból doktori szigorlatot tett, továbbá középiskolai, természetrajz - kémia szakos tanári oklevelet nyert. Pályafutását a Budapesti Tudomány Egyetem föld- tani tanszékén kezdte 1934-ben, annak vezetője Papp Károly professzor mellett, mint gyakornok, majd tanársegéd, de rövidesen Békéscsabára került, ahol mint középiskolai tanár működött. Ezalatt térképező geológiai kutatómunkát végez a Földtani Intézet megbízásából Ózd — Domaháza — Borsodnádasd környékén, továbbá a Bakony hegysóg- ben. 1941-ben lépett a kőolajipar szolgálatába, a MÁN AT (Magyar Német Asványolajművek Rt.) keretébe és a muraközi kutatások vezető geológusaként dolgozik, majd 1944. végén a MAORT (Magyar — Amerikai Ola jipari Rt.) dunántúli kőolaj -földgáz kutatási munká- lataiba kapcsolódik be. 1949-ben, mint főgeológus átveszifa dunántúli kutatások vezeté- sét. Eredményes munkássága nyomán, elsősorban a nagvlengy’eli kőolajelőfordulás felku- tatásáért 1953-ban Kossuth -díjjal tüntették ki. A MASZOLAJ (Magyar — Szovjet Olaj Rt.) megszűntével, 1955. januártól már a budapesti központban, mint a Kőolajkutató és Feltáró Vállalat főgeológusa, majd 1957. februártól a Kőolajipari Tröszt keretében, a kő- olaj- és földgázkutatások országos operatív irányítását végezte 1963. júniusig. Ekkor, 22 esztendős olajkutatói múlt és gyakorlat után kilép a kőolajipar szolgálatából és a Bányá- szati Tervező Intézetben folytatja tevékenységét, ahol mint főgeológus, elsősorban kül- fejtések hidrogeológiájával foglalkozva működött 1972-ig, nyugdíjba vonulásáig. Emel- lett 1964-ben a Nehézipari Minisztérium, Bányászati Műszaki Tanácsának tagjává nevez- ték ki. Nyugdíjba vonulása utáni éveit csendes visszavonultságban élte. Tömör János olajkutatói működése nemcsak gyakorlati, ipari vonatkozásban volt eredményes és jelentős, hanem elméleti, tudományos téren is: a hazai kőolaj földtani tudományág egyik úttörője és tanítója volt. 1951-től 1963-ig — Papp Simon örökéként — a soproni Műszaki Egyetemi Karokon, majd a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem bányamémöki karán, c. egyetemi docensként, a bányamérnök és geológusmérnök hallga- tók részére a „Kőolajföldtan” c. tárgyat adta elő. Mint kutató elsősorban a magyarországi kőolajok vizsgálatával foglalkozott s azok keletkezésével és korával kapcsolatos újszerű megállapításai jelentősek és külföldön is elismertek. Tudományos munkásságának elis- meréséül 1952-ben a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa címet kapta. A Farkasréti temetőben, 1979. szeptember 17-én vettünk búcsút Tömör Jánostól. Sírjánál a megjelent régi és újabb munkatársak, a barátok, ismerősök és tisztelők, vala- nint a Magyarhoni Földtani Társulat nevében Németh Gusztáv geológus, a volt tanítvány s munkatárs búcsúztatta az elhunytat. Emlékét kegyelettel és szeretettel megőrizzük. Csiky Gábor Tömör János szakirodalmi munkássága : 1. A Bakony dudar oszlopi „sűrű” hegycsoportjának földtani és őslénytani viszonyai. (Doktori értekezés). Buda- est, 1934. 2. Stratigraphie und Tektonik des Eozáns im Norlichen Bakony-Gebirge. Beobachtungen in dér Sűrű Gebirgsgruppe. őldtani Közlöny, LXV. k. 1-3. sz. 1935. 3. Paláontologische Neuigkeiten aus dera Bakony-Gebirge. Földtani Közlöny, LXVI. k. 1 — 3. sz. 1936. 4. Die tektonischen Verhaltnisse des Gebirgszuges von Csesznek. Földtani Közlöny, LXVI. k. 7 — 9. sz. 1936. 5. Borsodnádasd, Arló, Bolyok és környékének földtani viszonyai — Die geologischen Verhaltnisse von Borsod- ídasd, Arló, Bolyok und üragebung. Előzetes jelentés az 1939. évben végzett gyakorlati irányú földtani felvételről, j . A. Földtani Intézet Évi Jelentése 1939—40. évről, II. k. 1948. 6. Ózd, Hangony, Domaháza, Zabar és környékének földtani viszonyai Előzetes jelentés az 1940. évben végzett /akorlati irányú földtani felvételről. Die geologischen Verhaltnisse von Ózd, Hangony, Domaháza, Zabar und Umge- 'mg. M. Á. Földtani Intézet Évi Jelentése 1939—40. évről, II. k. 1948. Az olajmezők vizei és ábrázolásuk gyakorlati felhasználása az olajbányászatban. Hidrológiai Közlöny, 27. évf. 1 — 4 . L 1947. 8. Szerves maradvány-vizsgálatok magyarországi kőolajokban — Restes organiques dans le pétrole hongrois. őldtani Közlöny, LXXX. k. 10 — 12. sz. 1950. 9. A déldunántúli mélyfúrások rétegvizeinek jód- és brómtartalma. Bányászati Kutató Intézet Közleményei. 1953. 10. Kőolaj- és földgázkutatások a Dunántúlon. A kőolajkutatás és feltárás módszerei Magyarországon. Szerk.: vrovy Géza. Akadémiai kiadó, Budapest. 1957. pag. 157—201. 11. A magyarországi olajkutatás új eredményei és lehetőségei. Bányászati Lapok, 91. évf. 10—11. sz. 1958. 12. Oolitképződés termelő olajkutakban. Hidrológiai Közlöny, 38. évf. 3. sz. 1958. 13. Karte dér Grosstrukturen Ungarns. In: Kölbel H.: Internationale Konferenz über das Mesozoikum. Geologie, hrgang 9. 1960. 14. Kőolajtelepek. Bányászati kézikönyv III. k. 1962. pag. 653—707. 15. Újabb vizsgálatok magyarországi kőolajok keletkezésével és korával kapcsolatban. Bánvászati Lapok, 96. évf. sz. 1963. 16. Neue Forschungsergebnisse über die Entstehung dér ungarischen Erdőié. Vortráge d. III. Internationale Wis- i schaftliche Konferenz f. Geochenie etc. I. Geochemie und Mikrobiologie, Budapest, 1963. pag 413—438. 17. A légi fotogeológia alkalmazási területei a korszerű nyersanyagkutatásban. Bányászati Lapok, 96. évf. 5. sz. :,i3. 372 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet Emléktábla avatás Szegeden Kertai György emlékére A Kőolajkutató Vállalat általános óhajt teljesített akkor, amikor a tudományosan megalapozott kőolajkutatás hazai megvaló- sítójának, olaj geológusok generációi neve- lőjének, Dr. Kertai György akadémikus- nak emlékére a KV Szegedi Üzem Iroda- házának aulájában emléktáblát avatott. 1980. november 27-én 15 órakor a Sze- ged, Lenin krt. 47. sz. alatti KV irodaház aulájában a városba sereglett tisztelők, tanítványok és az olajipar fiatalsága előtt, a Magyarhoni Földtani Társulat elnökének, Dr. Dank Viktornak jelenlétében, Dr. T. Kovács Gábor a KV üzemi főgeológusa mondott ünnepi beszédet. Kertai György (1912 — 1968) vi zony- lag rövid élete során a földtani kutatá egyik legnagyobb tudósává emelkedett fel. Ahol dolgozott, mindenütt maradandót alkotott. Az olajiparban, a Központi Föld- tani Hivatalban, a Magyarhoni Földtani Társulatnál, a Magyar Tudományos Aka- démián és az egyetemi katedrán tudása legjavát adta. Az érdemi méltatás után az ünnepi beszéd az alábbiakkal fejeződött be: Kertai György tudományos elképze- lései megalapozták a magyar olajipar jövő- jét. Az ő munkájának és továbbfejleszté- sének is köszönhetjük, hogy ma már évi 2 millió tonna olajat és 6 milliárd m3 föld- gázt termel az ország. Az olajipar létesít- ményei behálózzák az országot. Többek között felépült Algyő, hatalmas létesítmé- nyeivel és ez az impozáns központ itt Sze- geden, ahol most emléktáblát avatunk. Most, miután Kertai György életét, életművét felidéztük, régi adósságot tör- lesztünk. Neve gazdag életművében, alko- tásaiban, könyveiben, értekezéseiben to- vább él, de tovább él tisztelőiben, tanít- ványaiban, bennünk, akik most az emlé- kének szentelt márványtáblát körülálljuk. Szeretnénk ezen emléktáblával jelezni, hogy nem felejtjük el az embert, a tudóst, az olaj geológust. Hitet, teszünk Kertai György kimagasló emberi és tudományos értékei mellett. Éle- te és munkássága példaként áll a ma és a jövő generációja előtt. Ezért tölt el öröm- mel bennünket, hogy a mai olajipar fiatal- sága példaképnek választotta, 8 nevéről már korábban szocialista brigádot és KISZ szervezetet nevezett el. Bízunk abban, hogy az emlékhely megőrzése, ápolása méltó keretet kap a jövőben is, s az alkotása tovább él. Kertai György olajgeológus emléktáb- láját ezennel leleplezem, és átadom a kőo- lajipar fiatalságának azzal, hogy hirdesse az ország nagy fiának emlékét megbecsülő szocialista társadalom alkotó erejét. A bányászhimnusz elhangzása közben az olajipari fiatalok — a Kertai György nevét viselő munkabrigád és KISZ szerve- zet — koszorút helyeztek el az emléktáb- lán. Dr. T. Kovács Gábor E mléktábl a- avatás Id. dr. Noszky Jenő születésének 100. évfordulóján, 1980. november 3-án, lakó- háza falán emléktáblát helyezett el Buda- pest Székesfőváros XVI. kerületi Tanácsa és a Magyarhoni Földtani Társulat. Em- lékbeszódet dr. Bartkó Lajos mondott. Kitüntetés A MTESZ Veszprém Megyei Szervezete 1980 december 12-i kibővített elnökségi ülésén Knauer József tagtársunkat, a Társulat Közép- és Északdunántúli Területi Szervezete titkárát MTESZ Megyei Em- lékéremmel tüntette ki. 20 éves a Hidrológiai Tájékoztató 20 évvel ezelőtt 1961. márciusában je- lent meg a Hidrológiai Tájékoztató első száma. Az elmúlt idő alatt e kiadvány csaknem 3000 oldalon, közel 1300 közle- ményt jelentetett meg. Indításának célja az volt, hogy széles- körű kapcsolatot teremtsen a vízügy terü- letén munkálkodó elméleti és gyakorlati szakemberek között. Elmondhatjuk, hogy ezt a célkitűzést a lap messzemenően telje- Hírek, ismertetések 373 sítette. Munkatársai, akik igen nagy ügy- szeretettel és társadalmi munkában önzet- lenül szolgáltatják közléseiket, úgyszólván felölelik a vízgazdálkodás egész területét. Ez a magyarázata annak, hogy a kiadvány egy rendkívül széles szakmai skálában ki tudja az olvasók érdeklődését elégíteni. Ahogy az élet diktálta, a lap aszerint szervezte és továbbította a tájékoztatást a vízföldtan, áramlástan, vízkémia, limno- lógia, balneológia, folyamszabályozás, ár- vízvédelem, öntözés, ivó- és ipari vízellá- tás, víztisztítás stb. területéről. Helyet kap- tak a lapban azok a közlemények is, ame- lyek egy-egy érdekesebb műszaki megol- dást mutattak be. Olyan tudománytörté- neti közlemények — amelyek kiemelkedő elődeink tevékenységét elevenítik fel — mind gyakrabban olvashatók a Tájékoz- tatóban. Ez a kiadvány is, mint a legtöbb a 20 év alatt hol pénzügyi nehézségekkel, hol nyomdakapacitás- vagy papírhiánnyal küz- dött, de a felelős szerkesztő Vitális György dr. — aki kezdettől szerkeszti a lapot — rátermettségével mindig el tudta hárítani a nehézségeket. E felelős szerkesz- tői munkát 1974 óta nagymértékben segí- tik a szakosztályok által kijelölt szerkesz- tőbizottsági tagok. A Hidrológiai Tájékoztató 20 év ered- ményes munkájával bizakodva nézhet a jövőbe, hisz olvasóinak bizalmát és meg- becsülését maradéktalanul kivívta. A kö- vetkező évekre hasonló sikereket kívánva, annak a reményünknek adunk kifejezést, hogy továbbra is lelkes és figyelmes tájé- koztatója lesz a kiadvány mindazoknak, akik a vízért dolgoznak hazánkban. Molnár József A Lengyel Földtani Társulat Vándorgyűlése (1980. IX. 11 — 14.) A Lengyel Földtani Társulat (Polskio Towarzystwo Geologiczne, PTG) 1 980 szep- tember 11 — 14 között Piotrków Trybu- nalskiban rendezte meg 52. Tudományos Vándorgyűlését, amelynek témái a közeli Belchatówi Külfejtéses Barnakőszénbánya komplex földtani kutatási eredményei és a környék regionális földtani viszonyai voltak. A társulataink képviselői (dr. habil. Andrzej Slaczka PTG-főtitkár és Bérczi István MFT -titkár) között korábban meg- kezdett kétoldalú együttműködési tárgya- lások folytatása céljából a PTG 1980. évi nagyrendezvényére a Magyarhoni Föld- tani Társulat képviselőit is meghívták. A vándorgyűlés témakörére való tekin- tettel az Elnökség először dr. Juhász András főgeológust, majd az ő akadályoz- tatása miatt dr. Lorberer Árpád tudo- mányos főmunkatársat bízta meg az MFT képviseletével. Szept. 11-én a PTG tisztújító közgyűlést tartott, amelyen a küldöttek felhatalmaz- ták az elnökséget az együttműködési szer- ződés kidolgozására és a Magyarhoni Földtani Társulat képviselőinek újabb, 1981 évi meghívására. A szoros értelem- ben vett vándorgyűlés csak ez után, szept. 12-én de. 10 órakor kezdődött prof. dr. habil. Stefan KozLOWSKinak, a PTG alel- nökének. valamint a rendezvény helyi véd- nökeinek megnyitó- és üdvözlő -beszédeivel. A tudományos ülésszak során Belchatów körzetének komplex földtani kutatási ered- ményeit prof. dr. Edward CruK (Földtani Intézet, Instytut Geologiczny, Warszawa), a külfejtés aktuális bányaföldtani problé- máit prof. dr. habil. Román Krajewski (Bányászati és Kohászati Akadémia, ÁGH, Kraków), technológiai rendszerét pe- dig mgr. inz. Zbigniew Kozlowski (Köz- ponti Külfejtéses Bányászati Kutató- és Tervezőintézet, POLTEGOR — Wroc- law) ismertette. Á vándorgyűléseknek a PTG társulati életében játszott szerepére jellemző, hogy ezen az éves nagyrendezvényen — a kor- látozott szálláslehetőségek ellenére — 238 részvevő volt. A lengyel társulat hivatalos folyóirata, a Przeglad Geologiczny (Föld- tani Szemle) 1980/7. száma külön erre az alkalomra jelent meg, az előadásokhoz és a kirándulásokhoz szorosan kapcsolódó tanulmányokkal, de stencilezett formában 381 oldalas külön kirándulásvezetőt is kiadtak, magáról a külfejtésről pedig ki- sebb kiállítást és filmeket is bemutattak. Az előadások helyszínén, a helyi tanító- képző aulájában ezenkívül egyéb geológiai tárgyú kiadványok árusítását is megszer- vezték a kiadók (Wydawnictwo Geolo- giczne, GEOCINTE) bevonásával. Szept. 13-án csoportos bányaüzem-láto- gatás volt a külfejtés 6 jellemző pontjához (több csoportban, autóbuszokkal), ahol külön-kiilön ismertették a mezozóos (felső- júra), harmadidőszaki és negyedkori kép- ződményeket, illetve a bánya technológiai-, hidrogeológiai-víztelenítési- és mérnökgeo- lógiai-állékonysági problémáit az egyes témakörök specialistái. A vándorgyűlés utolsó napján egésznapos, speciális kirán- 12 Földtani Közlöny 374 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet dudásokat rendeztek, amelyek közül csak a negyedkor-geológiai és a vízföldtani-mű- szaki földtani témájúak kapcsolódtak szo- rosan a külfejtés környezetéhez, a többi három útvonal sokkal nagyobb területre terjedt ki. Az MFT képviselője az előzetes jelentkezésnek megfelelően a Krakkó — Cz§stochowai Júra-hg. ÉNy-i (Wielun kör- nyéki) részének felső jura képződményeit és karsztjelenségeit bemutató kiránduláson vett részt. A speciális kirándulások után rövid záróértekezleten foglalták össze a vi- ták során elhangzott javaslatokat. A vándorgyűlés előadásainak és kirán- dulásainak kivonata térképekkel, földtani szelvényekkel és fotókkal illusztrált for- mában a Társulat Titkárságán, az útibeszá- molóban az érdeklődők rendelkezésére áll. A társulataink együttműködésére vonat- kozó javaslatokat 1980 szeptember 12-én lengyel és magyar nyelvű jegyzőkönyvek- ben rögzítették, lengyel részről prof. dr. habil. Stefan Kozlowski alelnök és doc. dr. habil. Andrzej Slaczka főtitkár, illetve magyar részről dr. Lorberer Árpád. Ezek a két társulat éves nagyrendezvényeire vonatkozó tervek előzetes egyeztetését, kiadványaik cseréjét, egymásnak a másik fél közgyűlésein történő képviseletét és a különféle tematikus szakosztályok előadó- üléseire vendégelőadók kölcsönös meghí- vását irányozták elő. Lengyel részről ezú- ton közölték hivatalosan, hogy 1981 évi vándorgyűlésüket Kielcében tartják, té- mája a Szentkereszt-hg. (Góry Swi^to- krzyskie) regionális földtana lesz. Erre az 53. Vándorgyűlésre közgyűlésük határozata értelmében 2 főt hívnak meg a Magyarhoni Földtani Társulattól, közülük az egyik feltétlenül az Elnökség tagja legyen, a másik pedig lehetőség szerint paleozoikum- specialista. A lengyel részről kezdettől fogva szorgalmazott, csoportos devizamen- tes cserelátogatásokat függőben hagyták. AlZ együttműködés végleges formáinak kidolgozására és rögzítésére egy hónappal később, Budapesten került sor, dr. habil. Andrzej Sláozka PTG-főtitkár magyar- országi tartózkodása alkalmával. Dr. Há- mor Géza főtitkárral okt. 13-án folytatott tárgyalása során a PTG képviselője tudo- másul vette, hogy a magyar állampolgá- roknak a Lengyel Népköztársaság terüle- tén előírt 200 zloty/nap értékű valutabe- váltási kötelezettsége miatt a társulati ta- gok devizamentes csere formájában tör- ténő csoportos utaztatása egyelőre meg- valósíthatatlan. A két földtani társulat együttműködésének tervét elnökségeik jó- váhagyás végett 1981 évi közgyűléseik elé terjesztik. dr. Lorberer Árpád Az agyagásványok nevezéktanával kapcsolatos ajánlások Az AIPEA Nevezéktani Bizottságának elnöke, S. W. Bailey összefoglaló jelen- tésben ismertette a bizottság immár 30 éves tevékenységének legfontosabb ered- ményeit. A jelentést 3 vezető ásványtani folyóirat is közölte teljes terjedelemben (Summary of recommendations of AIPEA Nomenclature Committee. 1980. Clay Min. 15. 1. 85 — 93., Clays and Clay Min. 28. 1. 73 — 78., Amer. Miner. 65. 1 — 2. 1 — 7.). Az alábbi ismertetésnek az a célja, hogy fel- hívja a figyelmet ezekre az ajánlásokra. Célszerű lenne, ha a hazai agyagásvány- tani munkákban is lehetőleg ezekhez tar- tanánk magunkat. Jellemző tulajdonsága az ajánlásnak, hogy lényegében megkerüli az agyagás- vány definícióját, csak a „rótegszilikátok- hoz tartozó agyagásványokról” beszél, a továbbiakban pedig az agyagásványokkal rokon filloszilikátok” osztályozását adja. A javasolt osztályozási rendszert magyar fordításban az I. táblázat mutatja be. Az osztályozás néhány feltűnő tulajdonsága a következő: a „montmorillonit” csak mint jól meghatározott ásványfaj -név haszná- landó. Ha nincs módunkban ilyen pontos meghatározást végezni, és csak az alcso- portot, vagy a csoportot tudjuk körülha- tárolni, a „ szmektit ” név használandó. Érdekes, hogy a kloritokra eddig fennálló 2 : 2 rétegtípust megszüntették, és a klori- tokat is a 2 : 1 rétegtípusba osztották be. A kaolinit-szerpentin csoportban az alcso- portok megnevezésére javasolt „kandit” és ,, szepteklorit ” neveket elvetették. Nagy gondot fordított a bizottság a szerkezeti fogalmak szabványosított meg- jelölésére. Nem ajánlják a ,, rétegrács ” (layer lattice) nevet, helyette a „rétegszer- kezet” (layer structure), „réteg szilikát" (layer silicate) vagy „filloszilikát” (pliyllo- silicate) megnevezések alkalmazandók. A rétegszilikátok kisebb szerkezeti egy- ségeire hat nyelven közlik az elfogadott kifejezéseket. Ezeket a Magyarhoni Föld- tani Társulat Agyagásványtani Szakosz- tályának vezetősége is megvitatta, és az alábbi magyar kifejezéseket ajánlja (itt csak az angol megfelelőt közöljük): pláne (ion)sík sheet réteg (pl. oktaéderes réteg, tetraéderes réteg) II Írek , ismertetések 375 Az agyagásványokkal rokon filloszilikátok osztályozása (BAILEY 1980) I. táblázat Réteg- típus Csoport (x = a kémiai képlet- cgységrc eső töltés) Alcsoport Ásvónyfaj1 1:1 Kaolinit-szerpentin Kaolinit Kaolinit, dickit, halloysit x ~ 0 Szerpentin Krizotil, lizardit, amezit Pirofillit-talk Plrofilüt Pirof illit x ~ 0 Tóik Talk Szmektit Dioktaéderes szmektit Montmorillonit, beidellit X ~ 0,2— 0,6 Trioktaéderes szmektit Szaponit, hectorit, sauconit 3 : 1 Vermikulit Dioktaéderes vermikulit Dioktaéderes vermikulit x ~ 0,6- 0,9 Trioktaéderes vermikulit Trioktaéderes vermikulit Csilláin* Dioktaéderes csillám Muszkovit, paragonit x ~ 1 Trioktaéderes csillám Flogopit, biotit, lepidolit Merev csillám Dioktaéderes merev csillám Margarit x ~ 2 Trioktaéderes merev csillám Clintonit, anandit Klorit Dioktaéderes klorit Don bassz it x változó Di-trioktaéderes klorit Cookeit, sudoit Trioktaéderes klorit Klinoklor, cliainosit, nimit 1 Csak néhány példát adtunk meg. ! Az illit (vagy hidrocsllláin), szeriéit stb. helyzete ma még bizonytalan, mert nem világos, hogy bekerülhetnek-e a táblázatba, és ha igen, milyen szinten. Lehetséges, hogy sok így megjelölt anyag kevert rétegű. layer réteg, rétegkomplexum (pl. 1 : 1, 2 : 1) interlayer rétegközi tér unit szerkezeti egység structure A kloritok szerkezetén belül eddig gyak- ran elkülönítettek ,,talk-r éteget” és ,, brucit - réteget”. Ezek helyett a „2:1 réteg(komp- lexum)” (2 : 1 layer) és a „hidroxid-réteg” (hydroxide sheet) neveket ajánlják, mivel a megfelelő szerkezeti egységek összetétele nem pontosan felel meg a talk és brucit ásványok összetételének. Az ajánlás definiálja a politipia jelensé- gét. Nem javasolják, hogy politip módo- sulatoknak külön ásványneveket adjanak. Néhány már meghonosodott nevet azonban nem vetnek el. Hasonlóképpen nem ajánlják speciális nevek adását szabálytalanul kevert szerke- zetű agyagásvány oknak. Külön nevet kell viszont adni jól definiált szabályos kevert szerkezeteknek. Ezek közül néhány fonto- sabbnak a definíciója a következő: corrensit: 1 : 1 arányú trioktaéderes klorit/ „duzzadó klorit” toszudit: 1 : 1 arányú dioktaéderes klo- rit/szmektit rectorit: 1 : 1 arányú dioktaéderes para- gonit/szmektit (az adott definíciónak megfelelő kevert szerkezetű ásvány megjelölésére a rectorit névnek prioritása van az allevardittal szemben). Az ,, amorf” megjelölés helyett a ,, nem- kristályos” jelzőt használatát javasolja a bizottság. Nem-kristályos anyagoknak csak akkor lehet speciális ásványnevet adni, ha bebizonyosodik egy bizonyos ké- miai összetételi tartomány rendszeres meg- jelenése. Egy ilyenszerű ásvány az imogo- lit, amely szálas megjelenésű víztartalmú alumoszilikát. Örvendetes fejlemény a trioktaéderes kloritok nevezéktanának egyszerűsítése. Mindössze négy kémiai szélső tag megjelö- lésére alkalmaznak külön ásványnevet. Ezek a következők (zárójelben az uralkodó kétértékű oktaéderes kation): klinoklor (Mg), chamosit (Fe2+), nimit (Ni) és pen- nantit (Mn2 + ). Az eddig használt különféle önkényes felosztásokon alapuló neveket el kell kerülni, és jelzős formában kell kife- jezni az összetétel lényeges változatait (az uralkodó kation mellett jelenlevő másik jelentős kationt az oktaéderes rétegben, vagy a szokásostól eltérő tetraéderes össze- tételt). A halloysit kisebb és nagyobb víztar- talmú változataira a halloysit( 7 A ) és halloysit( 10Á) megjelöléseket ajánlják. Az utóbbi időben sikerült kellő pontos- sággal körülhatárolni a szeladonit (celado- nite) és a glaukonit (glauconite) ásványok összetételét, röntgendiffrakciós és infravö- 12* 376 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet rös tulajdonságait. így ezek ennek alapján elhatárolhatók, és a keletkezési mód nem kell, hogy befolyásolja az elnevezést (pl. lehetséges szeladonit üledékes környezet- ben is). A glaukonit ásvány egy fázis, és nem kevert szerkezetű. Vasban gazdag csillámot nagy mennyiségben tartalmazó ásványkeverékeket , ,glaukonitos’ ’ -nak (glauconitic) lehet nevezni. Ezekben duzza- dó jellegű ,, véletlen kevert szerkezetű glauko- nit/szmektit” is előfordulhat. Megszűnik a chamosit név kettős hasz- nálata. A chamosit az említett értelemben a 2 : 1 rétegtípusú kloritokhoz tartozik. A hasonló összetételű 1 : 1 típusú rétegszili- kátra a berthierin (berthierine) név hasz- nálandó. A paligorszkit eontra attapulgit vitában a bizottság a paligorszkit név prioritását ismerte el. A jelentés a felsoroltakon kívül még szá- mos ritkább, speciális összetételű agyagás- vány elnevezésével foglalkozik. Jellegzetes hiánya az ajánlásoknak, hogy ezidáig nem sikerült az „illit” rend- szertani helyzetét tisztázni, talán éppen az elnevezés rendkívüli elterjedtsége miatt. Ez még a jövő feladata lesz, amiben még magyar kutatók előtt is nyitva áll a köz- reműködés lehetősége, különös tekintettel ai'ra, hogy az illit egyik klasszikus lelő- helye, Füzérradvány, Magyarországon van. Viczián István Erdélyi Mihály: A Magyar medence hid- rodinamikája. Vituki Közlemények 18. 1979. Az üledékes kőzetekkel kitöltött nagy medencékben találhatók a föld számottévő szénhidrogén telepei. Egy-egy sok tízezer km2-es medence szénhidrogénkutatási szempontból reményteljes-, vagy érdekte- len voltát ma már egyetlen, a medence kitöltést harántoló mélyfúrás szelvényének részletes tanulmányozásával biztosan el lehet dönteni, a képződmények szerves- geokémiai adatainak és a medence regio- nális geotermikus viszonyainak figyelem- bevételével. Ezek alapján azonban csak a szénhidrogének keletkezésének, majd a földtani fejlődéstörténet alapján a telopek kialakulásának elvi lehetőségei tisztázhatók. További, súlyos összeget, drága technikát, szellemi- és fizikai munkát és főként sok időt felemésztő sokoldalú kutatási tevé- kenységgel kell meghatározni a szénhidro- géntelepeket magukba záró szerkezetek térbeli helyzetét. A reményteljes szerkeze- tek térbeli helyzetét korábban elsősorban gravitációs mérésekkel, majd újabban gra- vitációs és korszerű szeizmikus reflexiós szelvényezéssel határozzák meg. Ezek ered- ménye alapján telepítik meg a kutatófúrá- sokat, amelyek jó esetben a szerkezet szén- hidrogéntelepet bezáró voltát állapítja meg, rossz esetben azonban a fúrás csak meddő rétegeket harántol, ami a kutató- munka folyamatos vitelének lehetőségét veszélyezteti. Nagyon megnehezíti a geo- lógusok, fúrósok és gazdasági szakemberek tervező tevékenységét, a kutatás eredmé- nyességének prognosztizálását, ha olyan bonyolult területen kell kutatniuk, mint a Kárpát-medence, ahol sok kicsiny szerke- zet található, s közülük sok, kis- vagy kö- zepes telepet zár magába, sok azonban tel- jesen meddőnek bizonyult, illetve bizo- nyul. Bár a gazdasági körülmények előbb- vagy utóbb rákényszerítik az országot minden egyes szerkezet feltárására, mégis fokozott figyelmet kell fordítanunk a fel- halmozódási szintek és övezetek meghatá- rozására. A szintek meghatározása terén szénhidrogénkutatásunk eddig is jelentős eredményeket könyvelhet el, de az öve- zetek, felhalmozódási területek helyének lehatárolására eddig még nincs olcsó és gyors módszer, csak a terület felfúrása ve- zet eredményre. Vagy mégis van?) Erdélyi Mihály: A Magyar Medence hidrodinami- kája című, a VITUKI Közlemények 18. számában, 1979-ben megjelent munkája megcsillantja ezt az elvi lehetőséget. Ez a munka a szénhidrogénkutatási vonatko- zásokkal csak érintőlegesen foglalkozik, de úgy tűnik elősegíthetné a szénhidro- génfelhalmozódás területeinek lehatárolá- sát a hidrogeológiai — nyomásviszonyok, hőmérsékleti és vízkémiai — adatok ilyen irányú részletes értékelése révén. Erdélyi munkája viszonylag részlete- sen értékeli a Nagyalföld és a Kisalföld rétegvizeinek nyomásviszonyait a mély- ségi vizek áramlási rendszereit, a víz ké- mizmusának és a geotermikus gradiens ezzel való összefüggéseivel együtt, s mon- danivalóját nem csak magyar és párhuza- mosan angol nyelven, hanem 66 ábra ki- dolgozásával — ezek többsége természete- sen szelvény,' kisebb része kisméretarányú térkép — jól áttekinthetően mutatja be. Szénhidrogénkutatási szempontból sajná- latos, hogy potenciál és vízkémiai szelvé- nyei általában csak 300 — 500, ritkábban 1000, s csak kivételesen 1500 m mélységig vannak kidolgozva, továbbá térképei mintegy 2,5 milliós áttekintő léptékük miatt inkább csak a módszer alkalmazá- sára buzdító jelzésnek — tekinthetők, se- mint tényleges továbbépítést lehetővé tévő dokumentációnak. Szerkesztési méretará- nyuk nyilván nagyobb volt. Hírek, ismertetések 377 Úgy tűnik, szolvényeit a szénhidrogén- kutató fúrások nyomás és vízkémiai ada- tainak felhasználásával érdemes lenne lefe- lé a medencealjzatig befejezni, hogy a szén- hidrogén telepek ezekbeli helyzetének rög- zítésével a továbbkutatáshoz a még meg nem talált telepek helyének meghatározá- sához megfelelő információkat kaphasson a szénhidrogénipar. Jámbor Áron Clays and clay minerals in the Federal Republic of Germany (Agyagok és agyag- ásványok a Német Szövetségi Köztársa- ságban) Geologisches Jahrbuch, Reihe D, Heft 39, Hannover, 1980. A kötetet az Európai Agyag-csoportok IV. találkozója alkalmából adták ki, ame- lyet 1980-ban Freisingbon (NSZK) ren- deztek. Hót dolgozatot tartalmaz, amelyek az NSZK fontosabb agyagtelepeit mutat- ják be. Az első dolgozat a kaolintolopekkel fog- lalkozik (Köster). Kelet-Bajorországban a csehszlovák határ mentén húzódik az egyik kaolin vonulat. Tirschenreuthnál az anyakőzot gránit, Hirschau és Schnaitten- bach telepeinél alsótriász arkóza. A kaoli- nosodás ez utóbbiaknál még triász korú kell, hogy legyen, a gránit kaolinosodásáról csak annyi biztosat lehet tudni, hogy tör- tön előtti. A kaolint elepek másik csoportja a Rajnai Palahegység déli részén összpon- tosul. Itt a kiinduló kőzetek devon korú kvarckeratofir és palák, a kaolinosodás paleogón. Oedingennél megvan a paleogén mállási kéreg in situ is. Mindkét területen a kaolintelepektől nem messze kisebb harmadidőszaki édes- vízi medencékben kevésbé tiszta összeté- telű agyagtelepek találhatók, amelyekkel Kromer két cikke foglalkozik. Az agyag- telepek rendszerint bamakőszéntelepekkel együtt fordulnak elő. Kelet-Bajorország- ban a medencék a nagy bajor Molasz-me- dencéhez kapcsolódnak, az üledékek kora a molasz felső édesvízi tagozatával (torton- szarmata) egykorú. Karbonátmentesek és két fő agyagásványuk kaolinit és illit. Lokális lehordási területük van, míg az egykorú molasz-üledékek már főleg az Alpokból származnak. Ez összetételükben is különbségeket okoz: megjelennek a kar- bonátok, a szmektit és a kevert rétegűek is. A Rajnai Palahegység déli részén főleg oligocén korúak a telepek, megőrzésükben a későbbi miocén vulkanizmusnak volt nagy szerepe. Az NSZK legjelentősebb bentonittele- pei a Molasz -medencében találhatók mint- egy 150 km hosszúságban és 20 km széles- ségben Münchentől északra (Vogt). Réteg- tanilag ezek is a felső édesvízi molaszba (torton-szarmata) tartoznak, azon belül az ún. homokmárgarétegek zárják közre a bentonittelepeket. Tavi üledékek, újabban kótségbevonják, hogy a kiindulási anyag piroklasztikus eredetű lenne, de nagyon nehéz egyéb magyarázatot is találni. Északnyugat-Németország agyagtele- peit Eckhardt, Rösch és Stein tanul- mánya ismerteti a kötetben. Osnabrück környékén jura, Hannover környékén kré- ta agyagköveket fejtenek. Az észak -német síkságon geoelektromos módszerrel sikerült kijelölni fejtésre alkalmas harmadidőszaki és pleisztocén agyagterületeket. Míg a mezozóos agyagkövek fő agyagásványai kaolinit és illit, a fiatal üledékekre nagyon változatos összetétel jellemző, amiben amorf fázisok is szerepet játszanak. A kötet két utolsó dolgozata rövid ismer- tetés jellegű. Niederbüdde és Schwert- mann az NSZK talajainak agyagásványait jellemzik röviden. A talajképződésre ren- delkezésre álló idő (kb. 20 ezer év) viszony- lagos rövidsége miatt a talajok agyagás- ványainak legnagyobb része a kiindulási kőzetből származik. Ennek ellenére vannak transzformációs és neoformációs folyama- tok, amelyeket a szerzők röviden ismertet- nek. Az irodalomjegyzék jó bevezetés a témába, több mint 1Ó0 tételt tartalmaz. A másik ismertető jellegű cikk Kohler összefoglalása a glaukonit elterjedéserői dél- és északnyugat-Németországban. Kie- melendő, hogy abszolút kormeghatározás céljára a glaukonitos kőzeteket alaposan végigvizsgálták ásványtani szempontból. A dolgozatok sok érdekes adatot tartal- maznak, jó bevezetést nyújtanak a nyu- gatnémet agyagásványkutatásba. A kötet azonban inkább csak azokkal az agyagte- lepekkel foglalkozik, amelyeket iparilag hasznosítanak, és nem mutatja be az agyag- ásványkutatás szedimentológiai vonatko- zásait, aminek szintén jelentős ered- ményei vannak az országban. Viczlán István Potter, P. E. — Maynard, J. B. — Pryor, W. A.: Sedimentology of Shale. Study Guide and Reference Source (Pélites kőze- tek üledékföldtana. Tankönyv és irodalmi útmutató) Springer-Verlag, New York — Heidelberg — Berlin 1980. 310 p., 154 ábra, 6 színes fényképtábla. 59,90 DM. Az üledékföldtan egyik világszerte elha- nyagolt területéhez, a pélites kőzetek sze- dimentológiájához írt kalauzt a három amerikai szerző. A mű eredetileg a Cincin- 378 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet nati Egyetem (Ohio) szedimentológus hall- gatói számára készült kézikönyvként, a homokkövekről és mészkövekről bőségesen található szakirodalom kiegészítésére. Első részében a pélit eredetét, szállítását és lera- kódását, az elsődleges és másodlagos üle- dékszerkezeteket és az ősmaradványokat tárgyalja, különös tekintettel az életnyo- mokra. Leírja a kőzetalkotó ásványokat, a szervetlen és szerves geokémiai jellemző- ket. Hosszabb részt szentel a pélitek színét meghatározó tényezőknek. Végül részle- tezi az agyagos üledékek előfordulását re- cens és fosszilis üledéklerakódási környe- zetekben. A második, mindössze negyvenoldalas fejezet a terepi és fúrási rétegsorok leírásá- nál érvényesítendő szempontokat és a karottázsszel vények felhasználási lehetősé- geit veszi sorra. Itt tárgyalja az alkalmaz- ható laboratóriumi vizsgálati módszereket. Huszonkét színes fénykép a pélites kőze- tek, elsősorban az agyagpalák vékonycsi- szolataiban látható különféle üledékföld- tani jelenségeket mutatja be. A mű harmadik, legterjedelmesebb feje- zete 132 oldalas, 450 tételből álló annotált bibliográfia. A felsorolt cikkek 92%-a angol nyelvű. Ezt a tengernyi irodalmat, melynek java része 1970 és 1979 között íródott, jól áttekinthetően, 18 fejezetre bontva mutatják be. A könyvet szerzői index, tárgymutató, rétegtani egységek mutatója, valamint kőzetek és ősmaradvá- nyok rövidítésjegyzéke zárja. Végül néhány személyes észrevételemet szeretném közölni. A szerzők minden olyan kőzetre a „shale” elnevezést alkalmazzák, amelynek több, mint 50%-a 62 /u-nál kisebb szemcsékből áll és legalább kissé rétegzett vagy laminált. Osztályozási rendszerüket az üledékektől a konszolidált kőzeteken át a metamorf kvarcitpalákig, fillitekig és csillámpalákig terjesztik ki. A „shale” név ilyen tartalma már lényegesen meghaladja az angolszász terminológiában általában elfogadott jelentéskört. A nehezen definiál- ható fogalom mellőzését már korábban föl- vetették (Selley 1976.); ez nagy köny- nyebbséget és számos félreértés elkerülé- sét jelentené a más anyanyelvű olvasók- nak is. A könyvet nyilván hosszabb időn ke- resztül kézikönyvként fogják használni a kutatók és tankönyvként az egyetemi hall- gatók. Eme kétszeresen is fontos szerepe miatt és a könyv terjedelméhez képest — bár minden lényeges szempontot tárgyal — , hasznos lett volna egyes részeket (mint pl. az őskörnyezeti és ősföldrajzi viszonyo- kat) bővebben is kifejteni, esetleg az utolsó fejezet számos semmitmondó annotációjá- nak rovására. A mű tiszta, világos nyelvezetével és közérthető fogalmazásával, az alapfogal- mak részletes tárgyalásával remélhetőleg felkelti majd a figyelmet a hazai felszíni és eltemetett pélites képződmények tanulmá- nyozása iránt. Kázmér Miklós Gradzinski, R. — Kostecka, A. — Ra- domski, A. — Unrug, R.: Szedimentologi- ja. Nyedra, Moszkva 1980. 646 p., 6,80 Rb — 168 Ft. (Az azonos című, lengyel nyelvű, 1976-ban Varsóban megjelent könyv [Wydownictwa Geologiczne] orosz kiadása Vasszoevics, N. E. és Berger, M. G. szerkesztésében). Az eredeti kiadást Lengyelországban át- tanulmányozhattam, s feltűnt a könyv jó felépítése, s az alapvető üledéktani isme- retek rövid, igényes összefoglaló leírása, így szerencsés dolognak tartom az orosz nyelvű megjelentetését, mert a nagy pél- dányszám, az olcsó ár és a nyelvi hozzáfér- hetőség során könnyebben jut el a hazai szakemberekhez . A 11. fejezetből álló könyv 390 ábrát, fényképet tartalmaz, fejezetenként igen jó szemelvényes irodalomjegyzékkel s végül 1287 tételt számláló összesített irodalom- mal. A szerzők az első fejezetben az üledék- képződési folyamatok mechanizmusával, a környezetek fiziko-kémiai leírásával, a dia- genezissel és az üledékképződés matema- tikai modelljeinek ismertetésével foglal- koznak röviden. A második fejezet a törmelékes eredetű üledékek szállítási folyamatait, a törme- lékmozgás fizikáját és áramlástani sajátsá- gait, s a hullámmozgás üledéktani jelen- ségeit ismerteti. A harmadik fejezet az üledékes kőzetek szöveti sajátságait írja le, s külön foglal- kozik a bezárt ősmaradványok irányított beágyazódásával s ezek statisztikus elem- zésével. A negyedik fejezet az üledékes szerke- zeteket tárgyalja főként Pettijohn, F. J., Potter, P. E. és Dztjlinski, S. adataira és rendszerezésére támaszkodva, nagy figyel- met szentelve a flis üledék jegyeknek. Rövid összefoglalást ad csupán az ötö- dik, hatodik és hetedik fejezet a karboná- tos ülodékképződés folyamatáról, szöveti és szerkezeti sajátságairól, a sztromatolitkóp- ződésről, valamint a kovakőzetekről és az evaporitokról. A nyolcadik fejezet az üledékes környe- zetek alapvető leírását adja. Legrészlete- sebben a folyóvízi ülodékképződés geneti- kájával foglalkozik. Hírek, ismertetések 379 A kilencedik fejezet a fácioselemzés rö- vid összefoglalását tartalmazza. A tizedik fejezet a ciklusos üledékkép- ződést ismerteti, s az utolsó fejezet pedig a medenceüledókek komplex szedimento- lógiai vizsgálatának ajánlott módszertanát adja. A könyv végén levő irodalomjegyzék jó szolgálatot tesz a téma iránt érdeklődők- nek, mert 1976-ig bezárólag tartalmazza a legfontosabb ide vonatkozó műveket. Az azóta eltelt 5 óv egyre gyarapodó kitűnő üledéktani irodalmának ismeretét így köny- nyebb hozzákapcsolni a meglevő, összesí- tett adatokhoz. E munka tehát az üledék- tanról rövid, de alapos összefoglaló képet ad. A könyvet — az orosz szakszerkosztők véleményével egyetértve — az üledóktan- nal kapcsolatban álló geológusok és a geológus egyetemi hallgatók figyelmébe ajánljuk. DR. SZÓNOKY Miklós TÁRSULATI ÜGYEK A Magyarhoni Földtani Társulat 1980. október— december havi ülésszakán elhangzott előadások Október 2. Mérnökgeológia- Építés földtani Szakosztály szervezésében Heikki Wihuri ( Finnország ) talajvíz áramlási mérő mű- szerbemutatója a tervezett káposztásmegyeri lakótelep területén. A bemutatót követően a Magyar Hidro- lógiai Társaság Vízkémiai és Víztechnoló- giai Szakosztályával közös rendezésben Hunná Wihuri ,,A víztisztítás lehetőségei a felszínalatti környezetben” tartott elő- adást, melynek vita vezetője Varró István, felkért, hozzászólói Bozzay Józsefné. FÁ- zold Ádám és Hembach Kamill voltak. Résztvevők száma: 29 fő Október 6. ,, Agyagásványos kőzetek magas- hőmérsékletű reakciói témájú ankét közös rendezésben a Szilikátipari Tudományos Egyesület Finomkerámiai Szakosztályával Varjú Gyula elnöki megnyitó: Az anyakőzet szerepe az agyagásvány és az agyagásványi nyersanyagok képződésében Nemecz Ernő—' Vassányi István — Sza- bó Sándor: A kaolin klórozása különböző hőmérsékleteken Terén yi Olga: Kristályos fázisok szerepe a porcelánok mechanikai tulajdonságainak alakulásában Tamás Ferenc: Fázisegyensúlyok szili- kátrendszerekben Juhász Zoltán: Kaolinok égetett termé- keinek belső morfológiája Kacsalova Lídia: A füzérradványi illit magashőmérsékletű duzzadásának kérdései Molnár Barnabásnó: A királyhegyi kaolin-bázisú finomkerámiai termékek kris- tályos fázisai Sallai József: Olvadékfázis szerepe a porcelánképződésben Terén yi Gyula: Alumíniumszilikát nyersanyagok alkalmazása korszerű sa- mottpala-égető rendszerekben Kocsis Leventóné: A porcelánt alkotó fázisok képződési mechanizmusának tanul- mányozása Gábor Póterné: A gázatmoszfóra hatása a kaolinit bomlási reakcióira Tomschey Ottó: Kaolinit átalakulása a vízgőznyomás és a hőmérséklet függvényé- ben Tasnádi Nóra — Somodi Zsuzsanna: Kü- lönböző agyagásvány-tartalmú nyersanya- gok hevítési reakcióinak vizsgálata magas- hőmérsékletű röntgenkamrában Dódony István: Kaolinit és illit ter- mikus átalakulásának elektronmikroszkó- pos vizsgálata Molnár Gyula: Zárszó Vita: Sztrókay K., Kocsárdy É. Jónás K., Kacsalova L., Gábor Pné, Terényi Gy. Résztvevők száma: 93 fő Október 6. őslény tan- Rétegtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kecskeméti Tibor Prof. Dr. Rajkó Pavlovec (Ljubjana): Die Dinariden und die Nachbargebieten im Paláogen Résztvevők száma: 9 fő Október 7. Geológus Szakkör alakuló ülése Vezető: Hidasi János Résztvevők száma: 34 fő Október 10. Tudománytörténeti Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Allodiatoris Irma Napirend: 1. A Földtani Tudománytör- téneti Nap programja, 2. Az 1981. évi munkaterv előkészítése, 3. Egyéb Résztvevők száma: 9 fő Október 13. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kőrössy László Dr. Andrzey Slaczka (Krakow): A Kár- pát-Balkán terület mezozóos kutatásának legújabb eredményei Vita: Mészáros J., Lorberer A., Embey- Isztin A. Résztvevők száma: 13 fő Október 15. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kőrössy László A tengelic 2. sz. fúrás — vulkanitjait, miocén üledékes ill. pannóniai és negyed- Társulati ügyek 381 időszaki képződményeit, pannóniai Mol- lusca, miocén Foraminifera és pannóniai Ostracoda faunáját, pannóniai mikroflórá- ját, miocén Nannoplankton flóráját, mio- cén képződményeinek palynológiai vizsgá- latát s kőzeteinek víztartalmát, valamint miocén makrofaunáját előadták: Ravasz- né Baranyai Lívia, Halmai János, Jám- bor Áron, Korpásné Hódi Margit, Koreczné Laky Ilona, Széles Margit, SÜTŐNÉ SzENTAI MÁRIA, NAGYMAROS Y András, Nagy Lászlóné, Ikrényi Ká- roly— Jámbor Áron, Bohnné Havas Margit. Vita: Barátosi J., Földvári M., Nagy Lné, Sütőnó Szentai M., Jámbor Á., Hajós M., Kőrössy L. Résztvevők száma: 41 fő Október 16. őslénytan- ÍR étegtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Kecskeméti Tibor Napirend: 1. Beszámoló, 2. Az 11181. évi munkaterv, 3. Egyéb Résztvevők száma: 7 fő Október 20. Tudománytörténeti Szakosztály előadóülése Elnök: Allodiatoris Irma Póka Teréz: A földtudományok rend- szerének történeti fejlődése Zelenka Tibor: 50 éve hunyt el I’álfy Móric Bidló Gábor: Loczka József emléke- zete Résztvevők száma: 12 fő Október 20. Agyagásványtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Varjú Gyula Napirend: 1. Az 1981. fokt. 6-i ankét értékelése, 2. Az agyagásványok nevezék tana, 3. Beszámoló a IV. Európai Agyag- ásvány Konferencia szervezési kérdéseiről, 4. Az 1981. évi munkaterv Résztvevők száma: 13 fő Október 21. Geológus Szakkör Vezető: Hidasi János Téma: A földtan tárgyköre és kapcsolata a természettudományokkal Résztvevők száma: 32 fő Október 21—23. Mérnökgeológia- Építésföld- tani Szakosztály közreműködése az Urben- vita’80 kongresszuson 9 előadással s a csat- lakozó kiállításon, ahol a környezetvédelmi célokat elősegítő természetes ásványi nyers- anyagok felhasználhatósága került bemuta- tásra. Október 22. Gazdaság földtani Szakosztály előadóülése a M. Áll. Földtani Intézettel közös rendezésben Elnök: Hahn György Peter Zubovich (USA): Szénkómiai, geokémiai, technológiai problémák megol- dása az USA földtani szolgálatánál Vita: Szádeczky-Kardoss E., Vető I., Somos L., Horváth Z., Hahn Gy. Résztvevők száma: 45 fő Október 27. Ásványtan-Geokémiai Szakosz- tály előadóülése Elnök: Kiss János Rischák Géza — Pintér József — LÉ- nárt György: Állati és emberi csontok apatitjainak kristálytani vizsgálata Baksa Csaba —Csillag János: Apofillit Recskről (bejelentés) Vita: Kiss J., Sztrókay K., Csillag J., Baksa Cs. Résztvevők száma: 20 fő November 3. Agyagásványtani Szakosztály előadóülése Elnök: Bidló Gábor Gerei László — Reményi Miklósné: Szikes talajok finomdiszperz frakciójának ásványtani vizsgálata Pécsiné Donáth Éva — Gerei László — Reményi Miklósné: A Paks-dunakm- lődi fúrás jellemző fosszilis talaj szelvényei finomdiszperz frakcióinak ásványtani ösz- szetétele Résztvevők száma: 18 fő November 4. Geológus Szakkör YVeiszburg Tamás vezetésével látogatás az ELTE ásvány gyűjteményében Résztvevők száma: 33 fő November 10. Mérnökgeológia- Építésföld- tani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Juhász József Napirend: 1. Az 1981. évi munkaterv, 2. Mérnökgeológiai Szemle szerkesztése Résztvevők száma: lo fő November 10. Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály előadóülése Elnök: Kiss János Rischák Géza — Pintér József — Lénárt György: Egészséges és beteg emberi cson- tok apatitjainak kristálytani vizsgálata Bérczi János — Szabó Piroska: A recski mélyszinti képződmények nyomelemzése neutronaktívációs módszerrel Vita: Jónás K., Kiss J., Sztrókay K. Rischák G., Kocsis E., Szabó P., Bérczi J. Résztvevők száma: 18 fő November 11. Ifjúsági Bizottság előadóülése a tatabányai Szabó József Geológiai Szakkö- zépiskolában Baksa Csaba: A recski ércelőfordulás és felhasználásának lehetőségei 382 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet November 12. Őslénytan-Rétegtani Szakosz- tály előadóülése Elnök: Kecskeméti Tibor Kókay József— Mihály Sándor — Mül- ler Pál: Üj feltárások bádenien rétegek- ben az Őrs-vezér tér környékén Bállá Zoltán: Lemeztektonikai szem- pontok hazai rétegsorok minősítéséhez és párhuzamosításához Vita: Balogh K., Kókay J., Hass J., Császár G., Majoros Gy., Kecskeméti T., Müller P., Szabó I., Báldi Tné, Báldi T., Mihály S. Résztvevők száma: 41 fő November 17. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Tárgy: Az 1981. évi tisztújítás Résztvevők száma: 6 fő November 18. Geológus Szakkör Vezető: Hidasi János Tárgy: Beszélgetés a kőzetekről Résztvevők száma: 34 fő November 19. Általános Földtani Szakosz- tály előadóülése Elnök: Kőrössy László Bállá Zoltán: Földtani alapok a Kár- pát-medence fejlődéstörténetének lemez - tektonikai rekonstrukciójához (kréta — paleogén) Kordos László: Áttekintés a magyar- országi paleoklimatológiai kutatások hely- zetéről Vita: Edelényi E., Kőrössy L. Résztvevők száma: 36 fő November 24. Szénkőzettani Munkabizottság vitaülése a szén oxidációjáról Vitaindító: Bella Lászlómé Résztvevők száma: 10 fő November 24. Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály vezetőségi ülése Elnök: Kiss János Napirend: 1. Az 1980. évi munka érté- kelése, 2. Az 1981. évi feladatok előkészí- tése, 3. A szakosztályvezetőségi választás előkészítése Résztvevők száma: 5 fő November 25. Gazdaság földtani Szakosztály kerekasztal-megbeszélése ,,A földtani kutatás és ásványvagyon-gazdálkodás finanszírozási és érdekeltségi problémáiról” Vitavezető: Hahn György Vita: Mach P., Jantsky B., Cseh Németh J., Seródi B., Varga Gy., Tóth L., Somos L., Pogány L., Benkő F. Résztvevők száma: 24 fő December 2. Geológus Szakkör Vezető: Hidasi János Tárgy: Magmás kőzetek és kioldódásuk Résztvevők száma: 30 fő December 3. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kőrössy László Mészáros József: A halimbai bauxitelő- fordulás sajátos larámi tektonikájának gyakorlati jelentősége Nagy Béla: Tanulmányúti beszámoló a Kremikovci (Bulgária) vasércbányáról Vita: Balogh K, Komlóssy Gy., Posgay K., Bállá Z., Jantsky B. Résztvevők száma: 15 fő December 3. Őslénytan-Rétegtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kecskeméti Tibor Kovács Sándor: A Szendrői- és az Upponyi-hegység paleozóos Conodonta- sztratigráfia eddigi eredményei Jánossy Dénes — Krolopp Endre: A Süttő-6. sz. lelőhely finomrétegtani vizs- gálata Résztvevők száma: 25 fő December 3. Őslénytan-Rétegtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Kecskeméti Tibor Tárgy: A szakosztályi vezetőségválasz- tás előkészítése Résztvevők száma: 6 fő December 3. Ásványgyűjtők Klubja Földess yné Járányi Klára: Recski ásványkülönlegessógek Résztvevők száma: 18 fő December 5. Választmányi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Beszámoló az elmúlt idő- szakról, 2. Az 1981. évi munkaterv, 3. Indítványok, javaslatok Résztvevők száma: 40 fő December 8. Ásványtan-Geokémiai Szakosz- tály előadóülése Elnök: Kiss János Dódon y István: A rodonit reális szerke- zete, kapcsolata a piroxénszerkezett.el Nagy Béla: Adatok a rudabányai ércese- dés ásványtani és genetikai ismeretéhez (bejelentés) Vita: Kiss J., Nagy B., Mindszenty A., Grill J., Dódony I., Gatter I., YVeiszburgT. Résztvevők száma: 13 fő December 10. Oktatási Bizottság ülése Elnök: Székyné Fux Vilma Tárgy: A földtani tanszékek „intézetesí- tési” problémái Résztvevők száma: 6 fő Társulati ügyele 383 December 11. Geológus Szakkör Vezető: Hidasi János Tárgy: Az üledékes kőzetek kialakulása és rendszerezése Résztvevők száma: 17 fő December 15. Tudománytörténeti Szakosztály klubnapja Elnök: Allodiatoris Irma Allodiatoris Irma: 126 éve hunyt el Petényi Salamon Csiky Gábor: Beszámoló és megemléke- zések az 1980. évről. Dudich Endre: Beszámoló a 26. Nem- zetközi Geológiai Kongresszusról (Párizs) Résztvevők száma: 15 fő December 15. Tudománytörténeti Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Allodiatoris Irma Tárgy: A szakosztályi vezetősógválasz* tás előkészítése Résztvevők száma: 9 fő December 15. Agyagásványtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Varjú Gyula Tárgy: A szakosztályi vozetőségválasztás előkészítése Résztvevők száma: 8 fő December 16. Általános Földtani Szakosz- tály vezetőségi ülése Elnök: Kőrössy László Tárgy: A szakosztályi vozetőségválasz- tás előkészítése Résztvevők száma: 8 fő December 16. Alapszabálymódosíló Bizottság ülése Elnök: Alföldi László Résztvevők száma: 8 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szervezetének 1980 október — december havi ülésszakán elhangzott előadások Október 21. Vezetőségi ülés Szolnokon Elnök: Zentay Tibor Tárgy: 1. Az 1981. évi munkaterv, 2. Jutalmazások, 3. Egyéb ügyek Résztvevők száma: 6 fő Október 21. Előadóülés Szolnokon Elnök: Völgyi László Dórcsi Géza: A karottázs-berendezések fejlesztése terén elért eredmények (műszer- bemutatóval) Vita: Szentgyörgyi K., Völgyi L., Ta- nács L., Kiss B., Pap S., Magyar L., Sza- lókv I., Dórcsi G., Suba S. Résztvevők száma: 34 fő November 18. Előadóülés Elnök: Molnár Béla Mezősi József: Megemlékezés dr. Szent pótery Zsigmond születésének 100. évfor- dulójáról Krolopf Endre — Szónoky Miklós: Az Ős-Kőrös kőrösladányi rétegsorának paleo- ökológiai és ősföldrajzi vizsgálata Vita: Domokos T., Szónoky M., Kro- lopp E., Bába K., Mucsi M., Molnár B. Résztvevők száma: 29 fő December 11. Klubnap Elnök: Mezősi József Grassely Gyula: Beszámoló a mexikói tanulmányúiról és a párizsi világkong- resszusról Résztvevők száma: 25 fő December 22. Vezetőségi ülés Elnök: Zentay Tibor Tárgy: Az 1981. évi küldött- és vezető- ségválasztó ülés előkészítése Résztvevők száma: 6 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Budapesti Területi Szervezetének 1980. október— december havi ülésszakán elhangzott előadások Október 22. Előadóülés Elnök: Zelenka Tibor Kubovics Imre — Fekete Ágnes — Sza- bó Csaba: ÉK-dunántúli bázisos, ultrabá- ’.isos magmatitok kőzettani és geokémiai vizsgálata Bállá Zoltán: Magmatizmus és éles fácies -váltások kapcsolata mélytörésekkel a geoszinklinális elmélet és a lemeztekto- nika szemszögéből Vita: Mészáros J., Varga Gy., Jantsky B., Póka T., Ravaszné Baranyai L., Bállá Z., Kubovics I., Zelenka T. Résztvevők száma: 53 fő 384 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet November 26. ,, Budapest mérnökgeológiai térképezése' ’ tárgyú ankét közös rendezésben a Mérnökgeológia- Építésföldtani Szakosztál- lyal Elnök: Végh Sándorné Fodor Tamásné: Budapest mérnökge- ológiai térképezésének célja és eredményei Pécsi Márton: Budapest mérnökgeo- morfológiai térképezésének módszerei és eredményei Szabóné Dritbina Magda — Török End- re— Szentirmai István: A budapesti mér- nökgeológiai térképezés földtani eredmé- nyei Karácsonyi Sándor: A vízföldtani térké- pezés és tapasztalatai Szilvágyi Imre: Az építésföldtani térké- pezés sajátossága a főváros területén Szeidovitz Győző: Budapest földren- gés-veszélyességi térképe Résztvevők száma: 59 fő December 10. Beszámoló ülés a 26. Nem- zetközi Geológiai Kongresszusról Az 1980. július 7 — 17 között Párizsban megrendezett kongresszus 20 szimpózium, 7 kollokvium és egy sor munkabizottsági ülés ill. egy nagyszabású kiállítás keretében adott képet a világon folyó tudományos és gyakorlati földtani kutatásokról. A kong- resszus főbb témáiról az alábbi rövid ismer- tetők hangzottak el: Grasselly Gyula: A párizsi nemzetközi geológiai kongresszus általános ismertetése Hámor Géza: Neogén rétegtan Haas János: Mezozóos rétegtan és sze- dimentológia Császár Géza: Tektonika és munkabi- zottsági ülések Pantó György: Geokémia és kőzettan Székyné Fux Vilma: Kőzetrendszertan és ércteleptan Dank Viktor: Kőolaj földtan Karácsonyi Sándor: Vízföldtan és mér- nökgeológia Ádám Oszkár: Geofizika Dudich Endre: Tudománytörténet Jámbor Áron: Földtani kiállítás Résztvevők száma: 29 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Déldunántúli Területi Szervezetének 1980 október— december havi ülésszakán elhangzott előadások Október 3. Tanulmányút a mecseki perm- triász rétegsor tanulmányozására Útvonal: Kajdács völgy — Cserkút — Pa- tacs — Szentkút — Lapis — Kantavár Kirándulásvezetők: Barabás Andor, Hetényi Rudolf, Kassai Miklós, Nagy Elemér Résztvevők száma: 64 fő Október 9. Klubdélután a Mecseki Szénbá- nyák Liász Klubjával közös rendezésben Elnök: Major Géza Érdi-Krausz Gábor: Algériai útibeszámoló Résztvevők száma: 22 fő Október 23. Előadóülés Elnök: Bóna József^ Barabásné Stuhl Ágnes: Korrelációs lehetőségek a Mecsek hegységi és a Dunán- túli-középhegységi perm között palinoló- giai vizsgálatok alapján Gál Miklós: Nannoplankton vázelemek a Danitz pusztai pannon homokból Vita; Vincze J., Hőnig Gy., Barabásné Stuhl Á., Sütő Znó, Gál M., Bóna J. Résztvevők száma: 20 fő November 18. Előadóülés Elnök: Bóna József Chikán Géza: Kárpátién — bádenien reg- ressziós szelvény a Ny-Mecsekből Németh Lajos: Máza-Dól Váralja-Dél terület miocén összletének rétegtani hely-' zete és típusszelvénye Vita: Wéber B., Chikán G., Hőnig Gy., Bóna J., Hegyi J., Platschek S., Németh L., Kovács E., Sütő Znó, Rendeki Á. Résztvevők száma: 25 fő December 2. Vezetőségi ülés Elnök: Tóka Jenő Napirend: 1. Az 1981. évi munkaterv 2. Jutalmazások, 3. Vezetőség- és küldöttvá- lasztó ülés előkészítése, 4. Sajtóügyek, 5 Egyéb Résztvevők száma: 7 fő December 9. Előadóülés Elnök: Bóna József Sütő Zoltánné: Szervesvázú mikro plankton vizsgálatok a pécsváradi homok kutató fúrások pannon rétegsorából Chikán Géza — Tomka Gyula: A török koppányi durvakerámiai nyersanyag föld tani vizsgálata Vita: Platschek S., Barabás A., Süti Zné, Bóna J., Konrád Gy., Tomka Gy. Chikán G., Pordán S. Résztvevők száma: 17 fő December 16. A Szervezel Fúrástechnikai é Kutatásmódszertani Csoport jának előadóülés Elnök: Várhegyi Pál Társulati ügyek 385 Lauer János: A Gálosfa 1. sz. szerkezet- kutató fúrás kivitelezésének tapasztalatai Ferka Sándor: A MÉV Kutató-Mély- fúró Üzem által mélyített kutak savazásos vízhozam-nevelésének eredményei Vita: Rőder A., Müller F., Lauer J., Németh Gy. m Várhegyi P., Ferka S. Résztvevők száma: 22 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi Területi Szervezetének 1980 október december havi ülésszakán elhangzott előadások Október 30. Előadóülés Elnök: Pojják Tibor Egerer Frigyes: Az ásványok dieloktro- mos termoanalízise Molnár Miklós: A tareali dácitkutatás eredményei Vita: Dienes B., Kleepitz J. Résztvevők száma: 25 fő November 5. Tanulmányút Kirándulásvezető: Bartkó Lajos Program: Salgótarjáni Bányász Mú- zeum megtekintése — Karancs-hegység — Ipolytarnóc Páris-patak Résztvevők száma: 46 fő November 27. Vezetőségi ülés Elnök: Juhász András Napirend: 1. Az 1981. évi munkaterv, 2. Az 1980. évi pályázatok, 3. Jutalmazások, 4. Egyéb Résztvevők száma: 5 fő November 27. Előadóülés Elnök: Juhász .András Neme di V. Zoltán: Feketekőszén-kutatás a Mecsek hegységben Szepessy Anclrás — Hegedűs Károly: Nagy kapacitású aknák, szénvagvonellá- tottságuk helyzete Vita: Seresné Hartai É., Juhász A.’ Nómedi V. Z. Résztvevők száma: 23 fő December 2. Pályázat -bíráló Bizottság ülése Tagjai: Goda Lajos, Juhász András, Némedi V. Zoltán I. díj: Baksa Csaba: „Színes fémércek földtani alapjai és kutatási lehetőségei Észak -Magyarországon’ ’ . II. díj: Csordás István: „Termolumi- nenciás módszer alkalmazása karbonátos összletek rétegsorának minősítésére, diffe- renciálására és korrelálására” Ifjúsági I. díj: Csernyák Attila: „Az Erdőhorváti környékén levő hidrotermális telérek vizsgálata” II. díj: Punghor Sándor: „Távvezérlés- sel a hidrogeológiában” December 4. Klubnap Elnök: Juhász András Ferencz Károly: Földtani vonatkozá- sokkal összekötött élménybeszámoló a nyu- gat-afrikai Guineáról A klubnap alkalmával elhangzott az 1980. évi titkári beszámoló, kiosztásra ke- rültek a pályadíjak és jutalmak. Résztvevők száma : 1 5 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Közép- és Északdunántúli Területi Szerveze- tének 1980. október— december havi ülésszakán elhangzott előadások Október 2. Előadóülés Veszprémben Elnök: Kopek Gábor Haas János — Dobosi Klára: Felső - triász ciklusos karbonátos kőzetek vizsgá- lata bakonyi alapszelvényeken Haas János: A felsőkréta jákói és polá- nyi formáció meghatározó jellegei és a kép- ződési körülmények értelmezése Majkuth Tamás: Az eocén széntelepek szeizmikus kutatásának tapasztalatai Hegedüsné Iyoncz Margit: Bauxit- kutató fúrásokból nyerhető vízföldtani in- formációk elemzése Vita: K. Gellai M., Mindszenty A., Haas J., Kopek G., Mészáros J., Csóti T., Maj- kuth T., Hegedűs Iné Résztvevők száma: 58 fő Október 17. „ Dunántúli olajpala-előfordulá- sok” témakörben zártkörű ülés a MTESZ Veszprém Megyei Szervezetével, valamint a Magyar Ásványolaj és Földgázkísérleti Intézettel közös szervezésben Elnök: Mózes Gyula, Csikós Rezső, Kjstauer József 386 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet Jámbor Áron — Solti Gábor: A hazai olajpalakutatások földtani eredményei Fehérvári Antal: Olajpalák felhasznál- hatóságára irányuló kísérletek Keszthelyi Sándor — Barlai József — Kándor Mlklósné: Dunántúli olajpalák lepárlása és a palaolajok kémiai összetétele Kocsis Géza — Szabó István: Dunántúli olajpalák hasznosítása szilikátipari termé- kek előállítására Szirbek József — Barlai József: Dikar- bonsavak előállítási lehetőségeinek vizsgá- lata pulai olajpalából kinyert szervesanyag- koncentrátum oxidációjával Koloséi Márton: Olajpala őrlemények mezőgazdasági hasznosíthatóságának vizs- gálata üvegházi kísérletekben Szabó Vid: Az olajpala mezőgazdasági hasznosítására állami gazdaságoknál vég- zett kísérletek eredményeinek ismertetése Vita: Dank V., Dobos T, Matyi-Szabó F., Kindl E., Badinszky P., Kun Z., Tala- bér J., Székely I., Zalán Gy., Jámbor Á., Solti G., Mózes Gy. Résztvevők száma: 45 fő December 10. Vezetőségi ülés Elnök: Szantner Ferenc Napirend: 1. Elnöki megnyitó, 2. Titkári beszámoló, 3. Beszámoló a december 5-i választmányi ülésről, 4. Jutalmazás; ja- vaslat a Veszprém megyei MTESZ emlék- éremmel való kitüntetésre, 5. Az 1981. évi munkaterv, 6. Költségvetés, 7. A szer- vezet tisztújításának előkészítése A kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki szerkesztő: Sándor István A kézirat nyomdába érkezett: 1981 ápr. 16. — Terjedelem: 16,8 (A/5) iv 81.9555 Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Uernát György A meteorológiai állomásokon az automatikus műszerek segítségével a geofizikusok alapvető adatokat kapnak a légkör (atmoszféra) tulajdonságairól Műsoron: A FÖLD A szocialista országokban az akadémiák, kutatóintézetek és főiskolai munka- helyek geofizikusai a planetáris geofizikai kutatásokon dolgoznak (KAPG). Évente a KAPG-bizottság ülésein felbecsülik az eredményeket, és megbeszélik a további kutatások megszervezését. A geofizikusok a kutatás jellegének megfelelően, speciális területeken dolgoz- nak, ezek egyike a klimatológia. A szlovák klímatológusok megvizsgálták a levegőáramlás erősségét a Magas Tátra számos völgyében, melyhez a lengyel kollégák együttműködésére is ;szükség volt. A kapott eredmények mindkét országban felhasználhatók. A közös megállapításokat a Magas Tátra klímájá- nak átfogó monográfiájában dolgozták fel, amely e problematikáról az egyik legjelentősebb publikáció. A levegőnek és áramlásainak kutatásán több mint ezer tudományos munka- társ dolgozik nyolc szocialista ország 130 kutatóintézetében. A közös munkát vezeti és koordinálja a planetáris geofizikai tudományok akadémiai bizott- sága. A KAPG-bizottság rögzíti és pontosítja az ide tartozó tudományágak tudósai a rendszeres találkozókon a legmodernebb kutatási eljárásokkal isme- kednek meg. A KAPG-bizottság nemzetközi expedíciókat is szervez, amelye- ket egyedülálló műszerekkel látnak el a nehézségi erő, a mágnesesség és a föld- Hidrológusok dolgoznak hidrometrikai fúrások Szerelési munkáin. Vizsgálják a folyúk átfolyási sebességét (Foto: CTK) kéreg mozgásainak megfigyeléséhez. Az összegyűjtött kőzetmintákat analizál- ják, a bázis laboratóriumokban pedig kiértékelők. A tudományos kutatások területén nagy szerepük van a csehszlovákiai kutatóintézeteknek is. Eredmé- nyeik gyakorlati jelentősége is nagy. A szlovák szeizmológusok segítettek rög- zíteni Közép- és Délkelet-Európa szeizmikus jaktivitásának területét. Az így készült térképek lehetővé teszik a legelkalmasabb területek kiválasztását objektumok építéséhez. A Szlovák Tudományos Akadémia Hidrológiai és Hidraulikai Intézete részt vesz a talajvíz mozgásának kutatásában. Az adatokat elősorban a mezőgazdák használják fel az öntözéshez. A geofizikai interpretációk területén a csehszlo- vák geofizikusok olyan potenciálelméletet dolgoznak ki, amely segíti az ásványi készletek felkutatását. A geofizikusok sokirányú tevékenysége társadalmi elis- merést érdemel. Ára: 19,— Ft Előfizetési díj egy évre: 76,— Ft INDEX: 25299 ISSN 0015 - 542X Felelős szerkesztő: DANK VIKTOR Technikai szerkesztő: MEISEL JÁNOSNÉ A szerkesztő bizottság tagjai: BÁLDI TAMÁS, VOGL MÁRIA, KONDA JÓZSEF, KRIVÁN PÁL SZÉKYNÉ FUX VILMA, SZILVÁGYI IMRE *• •- uvrssiTY * 1 6 1982 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a Posta Központi Hírlap Irodánál (PKHI 1900 Budapest, József nádor tér 1.) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a PKHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetés bejelenthető az Akadémiai Kiadónál (1363 Buda- pest, Alkotmány utca 21. Telefon: 111-010). Példányonként beszerezhető: az Akadémiai Könyvesboltban (1368 Buda- pest, Váci utca 22. Telefon: 185-881, a PKHI Hírlapboltjában (1065 Budapest, Bajcsy -Zsilinszky út 76. Telefon: 116-269) és minden nagyobb árusítóhelyen. Előfizetési díj egy évre: 76,— Ft 1 szám ára: 19,— Ft Index szám: 26 299 Külföldön terjeszti a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalat, H-1389 Budapest, Pf. 149. AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST Földtani Közlöny A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EKUUlETEHb BEHTEPCKOTO rEOJlOTHMECKOrO OELUECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY Lftfaditcnmu UDrthrti o ll CORMELt UHimm 111. No. 3-4. (1981) FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 111. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK — COREP>KAHHE - CONTENU Dr. Dank V.: Fokozzuk az ásványi nyersanyagok földtani kutatásának hatékonyságát (az 1981. március 18-i Tisztújító Közgyűlés megnyitója) 389—398 Dr. Hámor G.: Főtitkári beszámoló (1981. március 18.) 399-409 Dr. Rónai A.: Dr. Szalai Tibor emlékezete (1900—1980) 401-412 ÉRTEKEZÉSEK - HAYMHblE CTATbM - MÉMOIRES Székyné Fux Vilma, Balogh K., Szakáll S.: A Tokaji-hegység intermedier és bázisos vulkánosságának kora és időtartama a K/Ar vizsgálatok tükrében — Altér und Zeitdauer des intermedieren und basischen Vulkinismus des Tokajer Gebirges im Lichte dér K/Ar-Untersuehungen 413—423 Dr. Kósa L. — Fazekas Via: A fertőrákosi kristályospala összlet földtani-kőzettani felépítése — Geologisch- petro graphischer Aufbau des kristallinen Schieferkomplexes von Fertőrákos (Sopron-Gebirge, Westungarn) 424—452 Dr. Scheuer Gy.— Schweitzer F.: A Kárpát-medence környéki édetvízi mészkőelőfordulások összehason- lítása a hazai adottságokkal, I. Szlovákia — Vergleich dér Süsswasserkalkvorkommen im Raum des Kar- patenbeckens, I. Slowakei 453—471 SzöŐR Gy. és Kordos L.: A holocén gerinces anyag paleobiogeokémiai módszerrel történő abszolút kronoló- giai és paleoklimatológiai értékelése — Absolute chronological and palaeoclimatological evaluation of Holocene vertebrate remains by palaeobiogeochemical method 472—486 Czabalay Lenke: Az úrkúti mészkő Mollusca faunájának őslénytani vizsgálata — Étude paléontologique de la fauné de Mollusques du Calcaire d’Urkut 487—512 Dr. Horváth MÁRIA: Adatok a mányi formáció és a solymári homokkő tagozat foraminifera-faunájának ismeretéhez — Contribution to understanding the foraminiferal fauna of the Mány Formation and the Solymár Sandstone Member 513-528 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KPATKME COOEH1EHMH — NOTICES Kn áttér J. Kiegészítés a Nemzetközi Rétegtani Lexikon „Magyarország” kötete 2. kiadásának egyes kréta szócikkeihez — Supplément a certains mots-souches du Crétacé de la 2e édition du volume „Hongrie” du Lexique Stratigraphique International 529—531 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE, 1980 - EHEJlMOrPAOMH JlHTEPATYPbl rEOJlOrMMECKMX M CMElKHblX HAYK B BEHrPMM 1980 r. - RÉPERTOIRE BIBLIOGRA- PHIQUES DES PUBLICATIONS Dü DOMAINE DES SCIENCES GÉOLOGIQUE EN HONGRIE 1980 532-551 HÍREK - COOEU1EHHH - NOTICES 552-554 TÁRSULATI ÜGYEK - flEJlA OEUIECTBA - AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 555-562 Földtani Közlöny, Bull. o/ thf Hungárián Orol. Soe. (1081) III. 389 — 398 Fokozzuk az ásványi nyersanyagok földtani kutatásának hatékonyságát (Az 1981. március 18-i Tisztújító Közgyűlés megnyitója) Dr. Dnnk Viktor Tisztelt Küldött Közgyűlés ! A 133 esztendős Magyarhoni Földtani Társulatunk legutóbb 1978 március 22-én tartotta Tisztújító Közgyűlését, mely egyúttal a korábbi 3 éves periódu- sokat tekintve utolsó volt. Mostantól kezdve ugyanis az ország gazdasági, poli- tikai irányításához igazodva, más MTESZ tagegyesületekhez hasonlóan, mi is áttérünk az 5 esztendős tisztújítási időszakra. Tesszük ezt azért, mert általá- nos és nemzetgazdasági érdek, hogy a tudományos kutatómunkák, a társa- dalmi tevékenység jobban szolgálják a közösség ügyét, hamarabb érvényesül- jön jótékony hatásuk és kevesebb áttételen keresztül az elméleti munka ered- ménye és a gyakorlatbavétel közötti idő lényegesen lerövidüljön. Ennek a törekvésnek ez a változás azonban csak formai megnyilatkozása. Tartalmi lényege az, hogy Egyesületünk még tervszerűbben segíthessen a lényeges, az országos feladatokra mozgósítani azokat a tartalékokat, melyek tagságunk, szakembereink tudásában, tapasztalataiban, tenniakarásában rejlik. Nagy szükség is van erre, mert legutóbbi Tisztújító Közgyűlésünk óta tovább nehezültek a világgazdasági feltételek, amelyek az eddiginél sokkal szigorúbb követelményeket támasztanak a gazdaságirányítás, a termelő mun- ka, a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztési tevékenység területein egy- aránt. A Társulat tagsága megelégedéssel vehette tudomásul a közzétett dokumen- tumok alapján, hogy az MSZMP 1980. évi XII. Kongresszusán figyelembe vették azoknak az észrevételeknek, javaslatoknak a zömét, melyeket a Tár- sulat a MTESZ-en keresztül terjesztett a Központi Bizottság elé, és melyekről az elmúlt évi közgyűlésünkön már tájékoztattam a társulat tagságát. Ugyanez figyelhető meg a magyar népgazdaság VI. ötéves tervében is, amelyet 1980. december 18-án emelt törvényerőre az országgyűlés. A terv — többek között — előírja, hogy a tudományos kutatási és fejlesztési célok meg- választásában ,, elsőbbséget kell adni azoknak a kutatásoknak, amelyek termé- szeti kincseink és nyersanyagaink hatékonyabb kiaknázását és ésszerű felhasz- nálását, az energia jobb felhasználását . . .” segítik elő. A nyersanyagforrások intenzív kutatása, kiaknázása mellett feltételként, igényként, sőt immár ren- dezőelvként törvényerejűleg megjelenik az ésszerű felhasználás és az energiá- val való takarékosság igénye is. A beruházások területén is, a termelő beruhá- zásokon belül előtérbe kell állítani a gazdaságos kivitelt növelő, a behozatalt hatékonyan csökkentő, és az anyag- és energia-megtakarítást eredményező fej- lesztéseket. Az iparra vonatkozó fejezetnél a terv-törvény előírja, hogy: „foly- tatni kell a hazai ásványvagyon kutatását és feltárását, a szükségletek alaku- lásától, a rendelkezésre álló eszközöktől és a jövedelmezőségtől függően előké- szítve és megindítva a művelést is”. I Földtani Közlöny 390 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet Az energiaforrások és a felhasználás szerkezetében az atomenergia haszno- sításának megkezdésével, és a hazai szén fokozottabb felhasználásával el kell érni, hogy a szénhidrogének aránya az 1980. évi 64%-ról 1985-ig 56 — 60%-ra csökkenjen, és a meglevő, valamint két új bányaüzem termelésbeállításával együtt 1985-ben 25 — 26 millió tonna szenet kell termelni. A szénhidrogénkutatást a jelenlegi szinten tartva, és hatékonyságát fokozva, el kell érni, hogy a hazai kőolajtermelés az elért színvonalon maradjon, a föld- gáztermelés növekedjen. Erőművi célra a csekélyebb fűtőértékű gázokat kell felhasználni. Tovább kell folytatni a bauxit földtani kutatását, feltárását. A bányanyitásokat úgy kell ütemezni, hogy a növekvő timföldtermelés bauxit- ellátása megoldható legyen. Szeretném itt megjegyezni — anélkül, hogy az ötéves tervet bírálni óhajta- nám — és ránk váró feladatokként feltüntetni annak megváltoztatását, hogy a tervben nem esik szó a fekete- és színesércbányászat sorsáról, inkluzíve Recskről, hogy az építőipari fejlesztések taglalásánál a műszaki, technikai fej- lesztés került csak felsorolásra, a nyersanyaggal való ellátottságról nincs szó, hogy a vízgazdálkodási fejezetben sem találunk földtani kutatásokra való uta- lást, úgyszintén a területfejlesztés és a környezetvédelem fejezeténél említés sincs a mérnökgeológiai tevékenységről. Ennek sokféle oka lehet, egy azonban mindenképpen ismert, mégpedig az, hogy jobban kellett volna hangsúlyoz- nunk, ismertetnünk ezen területeken való munkálkodásunkat, nagyobb publi- citással eredményeinket. A terv előírja a racionálisabb, egyszerűbb működésíí, és főleg kevesebb lét- .| számú szervezeti formákat. Ez a földtani vonalat erősen érintő törekvés már megnyilvánult a Nehézipari-, Könnyűipari-, Kohó- és Gépipari Minisztériu- mok Ipari Minisztériummá való összevonásában, egyesítésében. Tovább folyik az irányító szervek feladatmeghatározásában és létszámcsökkentésében. Na- gyobb szerepet kaptak és kapnak a vállalatok, növekszik önállóságuk és felelős- ségük egyaránt. Célként került megfogalmazásra az ágazati rendszer, és főleg az összevonást követően az ágazati szemlélet megszüntetése, egységes rendszer- szemléletű irányítás az alapanyag-nyersanyagtermelés, feldolgozás- és felhasz- ;■ nálás területén. A feladat nem könnyű, mert annak megvalósítását írja elő, hogy a három nagy szektor között a megfelelő összhang, harmónia meglegyen. Ez nemcsak I a gyors, korrekt és zavartalan információáramlást, hanem szavakban és tettek- ben is őszinte együttműködési készséget igényel, ill. feltételez, olyan vezetőkkel az élen, és szakemberekkel, akiknek elvárt tulajdonságait a VI. ötéves tervtör- vény így fogalmazza meg: ,,az ipar gazdálkodó szerveinél javítani kell a terve- zési, szervezési és vezetési tevékenységet. Ésszerűsíteni — lehetőleg csökken- teni szükséges az irányító apparátust, egyúttal növelni a vezetők szaktudá- í sát, vezetőkészségét, aktivitását és a változások iránti fogékonyságát”. Ezzel egyidejűleg biztosítani kell, hogy a többet-hatékonyabban dolgozók munkájuknak megfelelően részesüljenek az anyagi javakból, és erőfeszítéseik az érdekeltségi rendszer és szabályozók szerint biztosítottan a népgazdasági érdekeket szolgálják. Ügy tűnik, hogy most egy olyan új időszak kezdődik, amikor a tudományos-, i műszaki munkát a társadalom, a közvélemény ismét jelentőségének megfele- lően ítéli meg és ismeri el. A társadalmunk, népgazdaságunk elé tűzött célok határozott irányt szab- i nak a Magyarhoni Földtani Társulat tevékenységének is. Társulatunk vezető- D an k : Elnöki megnyitó 391 Bégének törekvése változatlan: a legfontosabb, és népgazdasági szempontból I szükséges témakörökre koncentrálni. Ezeknek megismerése pedig széles alapokra helyezetten megtörtént. Az el- múlt év során a Központi Földtani Hivatal és a Nehézipari Minisztérium veze- I tői, a Magyar Állami Földtani Intézet, a Magyarhoni Földtani Társulat vezető- képviseletével karöltve a területi szervezetek rendezésében, sorra látogatta az északnyugat-magyarországi (Salgótarján), közép-dunántúli (Veszprém), dél- dunántúli (Pécs), északkelet -magyarországi (Miskolc), dél-alföldi (Szeged) mű- ködési területeket, ahol a helyi párt- és társadalmi vezetők és képviselőik, a helyi akadémiai szakbizottságok, és esetenként egyetemek tisztségviselőivel igen sokrétű hasznos és tanulságos eszmecsere folyt a területi igények, felada- tok, lehetőségek és az elméleti és gyakorlati kutatások összehangolása, inten- zifikálása tárgykörében. Ezek az összejövetelek az államhatalom hatósági szervei, a tudomány és az önkéntes társadalmi egyesületbe tömörült szakemberek találkozói igen jól de- monstrálták ezen szervek összehangolt működését a regionális területi szerve- zetekkel való kooperációját, és a helyi párt és tanácsi szervek igen korrekt tájékoztatókat adtak igényeiket illetően, és jól alátámasztották, kiegészítették a hazai földtani kutatásokról szóló KFH elnöki beszámolót. A területi progra- mok, és ezek alapján az országos teendők világosan meghatározhatókká vál- tak. Kialakításra kerültek azok a súlyponti témakörök, melyek leginkább szol- gálják országos feladatainkat. A megvalósítás a budapesti és a területi szerve- zeteknél folyó munkákban történik, a szakmai szakosztályok előadásai, egyéb nemzetközi-, országos-, területi rendezvények keretein belül. Tisztelt közgyűlés ! Az elmúlt triennium társulati tevékenységét vizsgálva, megállapítható, hogy azok jól szolgálták a hazai földtan ügyét és képviseletét, szervesen illesz- kedtek a népgazdasági célkitűzésekhez. Ez tükröződik azokból a beszámolók- ból, amelyeket a tematikus szakosztályok, és a területi szervek vezetőség- választó gyűléseire készítettek. Erről tudok beszámolni én is, mint a MTESZ országos elnökségének tagja, a MFT ottani szerepléséről, az ott kapott megbíza- tások teljesítéséről. A korábbihoz képest jelentősen szorosabbá és aktívabbá vált a társulat kapcsolata a Központi Földtani Hivatallal, és ez évben is közös rendezésben kerül sor áprilisban az országos kutatási ankét megrendezésére. Jelentős munkát végzett a Társulat a XXVI. Párizs-i Geológiai Kongresszus szervezésében, és erejéhez képest maximális segítséget nyújtott a kiutazási lehetőségek bővítéséhez. Megszervezte és sikeresen lebonyolította a bejelentett előadások hazai zsűrizését, előadóülések keretein belül. Párizsi előadásaink jól sikerültek, kedvező fogadtatásban részesültek, amit leginkább a résztvevők száma bizonyít (köztudottan a nemzetközi rendezvényeken a ki-bejárás elő- adások alatt is lehetséges), és megerősít az érdeklődő hozzászólók aránya is. A magyar földtan hivatalos képviseletében az MTA, KFH mellett a MFT is szerepet kapott, és szavazati joggal résztvehetett a nemzetközi geológus-köz- élet alakításában. Nem kis jelentőségű tény, hogy a Nemzetközi Neogén Kong - ressus rendezési jogát 1985-re Magyarország kapta. Igen jó és aktív kapcsolat alakult ki az MTA újonnan megszervezett Föld- tani Bizottságával, melynek titkára a MFT főtitkára és tagjai sorába válasz- totta a társulat elnökét is. Részletes megvitatásra került, az ország természeti 1* 392 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet kincseinek, ásványi nyersanyagainak felméréséről készült KFH anyag, majd OMFB tanulmány, a társulat elnöke volt az MTA elnöksége által vezetett vitaülés e tárgyú anyagának egyik opponense. Az 1981. évi MTA Közgyűlés felkért előadói között találunk több aktív MFT-i tisztségviselőt. Hatékony volt az együttműködés a Magyar Állami Földtani Intézettel, a hazai legnagyobb geo-bázissal, annak vezetőségével, munkatársaival. Komoly munka folyt itt az országos főirány koordinálása, irányítása és az iparágakkal való konkrét együttműködés területén. Megemlíthetem a gyümölcsöző együttműködést a Műszaki- és Tudomány- egyetemekkel, mely intézmények vezetői között számos társulati vezetőt, választmányi tagot, aktív funkcionáriust találunk. A társegyesületekkel, első- sorban a Magyar Geofizikusok Egyesületével, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesülettel, kapcsolatainkat a sikeres közös rendezvények fém- jelzik, melyek a problémakörök többoldalú megközelítésén kívül a cselekvési programokban meghatározott együttműködési feladataink végrehajtását is je- lentik. Nem óhajtom a felsorolást teljessé tenni, de megnyitóm írása közben döb- bentem rá, hogy ma már mennyire összefonódnak az intézmények-szervezetek és az egyének munkái is mennyire szervesen összekapcsolódnak. Hagyni kell ezt erősödni, és nem szükséges folyton szabályozni és beleavatkozni ! Példának említem azt a konkrét esetet, ha egy vidéki MTA szakbizottsági elnök akadé- mikus, a helyi bányaipari, kutatásgeológiai tudományos problémák feltárásá- hoz, megoldásához segítségül hívja a MFT területi szervezetét, melynek elnöke a bányavállalat igazgatója (aki geológus), és együtt szervezik meg a regionális területi műszaki napokra azt a tudományos-műszaki előadássorozatot, melyen az előadások egy része a tárgykört érintő tematikus szakosztályok működés- területét öleli fel, más részében társegyesületek előadói szerepelnek, a helyi MTESZ szervezet székháza ad otthont a rendezvényeknek, a KFH elnöke, IpM államtitkár, vagy a MFT elnöke nyitja meg az ülést, miután a helyi tanács, vagy PB képviselője üdvözölte az összejövetelt, akkor előttünk áll az a modell, mely az elmúlt trienniumban ismételten megvalósult, és mely kívánatos forma és módszer a jövőben is. Van-e értelme elemezni és firtatni azt, hogy adott esetben az előadó akadémikus az MTA-t, tárgykörének tematikus szakosztá- lyát (amelynek esetleg elnöke), a helyi területi szervezetet vagy a várost (ahol mondjuk népfront elnök), vagy netalán a KFH-t képviseli amennyiben annak elnöke? Vagy ki, hová kontemplálja a súlypontot akkor, ha pl. az iparági igényeknek és kérésnek megfelelően a magfúrásokkal foglalkozó ankét szerve- zőbizottságának vezetője az MTA X. osztályának elnöke, titkára a KFH egyik főtisztviselője, előadói az OKGT, SZKFI, MÁFI stb. tagok munkahe- lyek szerint, de tisztségviselői vagy tagjai a budapesti, dél-alföldi területi szer- vezetnek a rétegtani, általános földtani szakmai -osztályoknak, vagy a társulat választmányának, elnökségének; és az egész rendezvénynek otthont ad a szol- noki kőolajkutató és termelő vállalat együttese az OKGT Bányászati Igazga- tóságának patronálásával az OMBKE Kőolaj- Földgáz- és Víz-Szakosztályá- nak égisze alatt?! Ugyanazon előadók elkülöníthetők munkahelyük, lakó- helyük, MTA-ban, társadalmi -társulati szervezetekben betöltött funkciójuk, szakterületük stb. szerint. Ennek azonban adott esetben a tevékenység folya- matában vajmi kevés jelentősége van! Ugyanez vonatkozik majd a közeljövő- ben a KFH, MFT közös rendezésében sorrakerülő Országos Kutatási Ankétra is. Lényeg, hogy előbbre vigye a földtan-, a bányászat-, az ország ügyét ! D a n k : Elnöki megnyitó 393 Tisztelt közgyűlés! Munkánk hatékonyságának növelése érdekében figyelembe kell venni azo- kat a jelenségeket, tendenciákat, melyeket kiolvashatunk a szakmai szakosz- tályok, ill. a területi szervezetek titkárainak beszámolóiból. Néhányat ebből a teljesség igénye nélkül: — örvendetes, amit a Budapesti Területi Szervezet anyagában olvashat- tam, ill. hallhattam, hogy a szervezet immáron nemcsak egy adminisztra- tív egység, hanem rendezvényeivel a szakmai közönséget is vonzó szer- vezet jött létre. Nem mondható ez el a titkári beszámoló azon részéről, mely megállapítja, hogy az elidegenedés szakmai-társadalmi terveinket is fenyegeti. A 770 főt számláló szervezet előadásain a részvétel maximu- ma a 75 fő (10%) volt, és a vezetőségválasztáson 31 fő (4%) volt jelen, ami a lehetséges küldöttekre vetítve (77 fő) sem éri el az 50%-ot. - Az Alföldi Területi Szervezetnél viszont 33%-os volt az előadásokon való részvétel, és itt inkább anyagi jellegű gondokról olvashatunk a tanulmányi kirándulások fedezetét illetően. — A Déldunántúli Területi Szervezet szintén értékes munkát végzett, és a titkári beszámoló megállapítja, hogy nyilvánvalóvá vált, hogy az ipari szakemberek is képesek tudományos értékű munkára. Hát persze, hogy képesek, és nem kell szerénykedni vagy ezt a tényt különösnek tekin- tem! Az elmélet és a gyakorlat szervesen összefonódó egység a mi szak- mánkban. Igen örvendetes a középdunántúli szervezettel közösen Tren- dezett ankét. — Nagyon jelentős eredményekről, mozgalmas és az ipari háttérhez kap- csolódó tevékenységről számolnak be az észak-magyarországiak az el- múlt trienniumról szóló értékelésükben. - A szakmai szakosztályok titkári beszámolói szintén igen pezsgő társulati életről számolnak be, jó nemzetközi és társegyesületi szakosztályi kap- csolatokat említenek. Munkájuk közelebb került a konkrét ipari munká- hoz, a gyakorlati témák mind sűrűbben találhatók a teljesített progra- mokban, és van eset, hogy a kutatások újjászervezésének igényét is kimondják, ha szükséges. Mindent összevetve, előre léptünk az elmúlt trienniumban társulati-életi szervezeti vonatkozásban az életmegkövetelte módon és mértékben. Ez az előrelépés konkrét földtani kutatási eredményekben is megmutatko- zik, mind a tudományos megismerés, mind a tonnák, köbméterek területén. Nem részletezem az elmúlt három év földtani-gazdasági eredményeit, hiszen erre majd a KFH—MFT rendezésében április második felében sorrakerülő Or- szágos Kutatási Ankét lesz hivatott. Megemlíthetem azonban, hogy a földtani kutatás témakörében elért gya- korlati, gazdasági eredmények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az ország vezetői az elért eredmények megszilárdítását tűzhették ki célul az egyre romló közgazdasági miliőben. Csak az energiaellátás területét nézve megaállaítható, hogy nemcsak az elmúlt 3 évben, de visszamenőleg 2 évtizeden keresztül ener- giaellátásunkat a nagyfokii biztonság jellemezte. Számos, minket körülvevő országban energia, áram, közlekedési, oktatási stb. korlátozásokra került sor energiaellátási nehézségek miatt. Nálunk ez ismeretlen volt, és gazdaságunk fejlesztését és életszínvonal-politikánk alakulását jelenleg sem korlátozza ener- 394 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet giahiány. Igen fontos, hogy a jövőben ezt a biztonságot fenntarthassuk, és ebben nem kis részt kap a hazai földtani tevékenység, és ezen belül a geológiai tudományos munka. Általában a társulatnak és a MTESZ-nek is nagyobb szere- pet kellene vállalnia a természettudományi közműveltség javításában. Széle- sebb körben kell tudatosítani azt a geo -tudományi és természettudományi tevékenységet, amelynek eredményei nagyban hozzájárulnak gazdasági egyen- súlyunk helyreállításáért vívott kemény küzdelmünk sikeréhez. Á tudományos társulatok, egyesületek a MTESZ fórumain, és azon keresztül az elmúlt évek folyamán számos olyan lényegbevágó és életünket meghatározó országos jelentőségű döntés előkészítésében fejthették ki a tudományos-, mű- szaki-, agrárértelmiségi véleményüket, állásfoglalásukat, mint a tudomány- politika kérdésében, az MSZMP XII. Kongresszus irányelveivel, a VI. ötéves tervvel kapcsolatosan. Résztvettiink ilymódon az ásványi nyersanyagok kuta- tása—feltárása— bányászata— hasznosítása témakör értékelő vitájában, és véleményeztünk OMFB, MTA teamek által készített anyagokat. A társulat már régen kilépett a befelé forduló tudósok szűk érdeklődésű csoportján, de túllépett a tudományos egyesület csak szakmai és kiragadottan saját szakterületi szempontból történő megítélések és véleményalkotások kor- szakán. Ma a társulat a földtant művelők rétegeit legszélesebben összefogó tudományos-szakmai egyesületként feltárja lehetőségeit a népgazdaság érde- keinek szolgálatára, mozgósítja tagságát a prominens tennivalók elvégzésére, kritikai javaslatokat ad a vezetés számára, résztvesz a döntéselőkészítésben, , emellett természetesen végzi a tudományfejlesztés-, érdekvédelem-, publiká- ció-, oktatás-, nevelés-, ipari-, társegyesületi kapcsolatok területén folyamato- san jelentkező igényeknek megfelelő feladatait. Röviden ismertetném a MET-s MGE-nek közös álláspontját, amely a MTESZ által rendezett vitafórumon került kifejezésre az MSZMP XII. Kongresszusának irányelveivel kapcsolatosan : A hetvenes években bekövetkezett, és főleg az ásványi nyersanyagokat — elsősorban az energiahordozókat — érintő világgazdasági változások kedve- zőtlen hatásának kivédése komoly feladatot ró népgazdaságunkra. Az utóbbi évek tapasztalata azt mutatja, hogy a kedvezőtlen tendenciákat legkönnyeb- ben, a legkorszerűbb technológiával rendelkező országok képesek ellensúlyoz- ni. A népgazdaság technológiai nézőpontok szerint történő vizsgálata nem tar- tozik egyesületeink hatáskörébe, az ásványi nyersanyaghelyzettel kapcsolatos . feladatok viszont igen. A kongresszusi irányelvek és az ország vezetése által kijelölt teendők ismeretében a feladatok a földtudományok területére lebont- hatók, a gyakorlattal olyan szorosan összefüggő társadalmi és tudományos i munka szintjére. Három fő feladatot tűztünk ki magunk elé. Az első: a népgazdaság hosszabb távú céljainak legfontosabbikával, a nép- j gazdaság egyensúlyának helyreállításával kapcsolatos. Megítélésünk szerint az ország ásványkincs- vagyonának értékelésekor is érvényesíteni kell a világ- j piaci érték- vagy árarányokat. Ez az átértékelés — a világpiaci arányok és tendenciák függvényében — helyes értékítéletet biztosít egy-egy nyersanyag- i fajta kutatásának és bányászatának jelenét és jövőjét illetően. Egyben szára- í szerűen is kifejezésre kell juttatni azt az egyesületeink cselekvési programjá- ban is megfogalmazott gondolatot, liogy Magyarország számára a kedvezőtlen világgazdasági változások nyomán valamennyi, hazai földből bányászható nyersanyagot magasra kell értékelni. Ez az értékelés kell képezze alapját min- den további gazdasági megítélésnek figyelembe véve azt, hogy a hazai terme- j Dank: Elnöki megnyitó 395 lés és az igények közötti különbség beszerzése csak többnyire kemény-valutás import útján lehetséges. Másodszor: a nyersanyaggal való ellátottság jövőjét illetően, a világgazda- sági tendenciák figyelembe vételével kiemelten kell foglalkozni az egyes ásvá- nyi nyersanyagfajták prognózisának kérdésével. Ebből a felismerésből kiindul- va a MFT a MGE-tel közösen a szakági főhatóságokkal Központi Földtani Hivatal, MTA, OMFB — és a társegyesületekkel közösen szervezett nagyren- dezvényt tart, amelynek központi témája az ásványi nyersanyag prognózis lesz. Ennek keretében kicseréljük a témában összegyűjtött ismereteket és komplexen vizsgáljuk ezeket, a népgazdasági igényekkel és lehetőségekkel együtt. Harmadszor: a népgazdaság egyensúlyának helyreállításában nagyon ko- moly szerepet kapott a takarékosság. Ennek ésszerű megvalósítása az egyéb- Iként is rendkívül költséges, beruházásigényes ásványi nyersanyagkutatási ter- melési ágazatokban abban az esetben biztosítható, ha a kutatás-termelés- bányászat-felhasználás folyamat során, rendszerszemléleti modellben össze- foglalva vizsgáljuk. Ennek a vizsgálatnak ki kell terjedni a kutatás és az annak [eredményességét elősegítő új módszerek és eljárások megvalósíthatóságára, ami egyben azt is jelenti, hogy a nagy pénzösszegeket igénylő kutatás megala- pozottabbá és a tevékenység takarékosabbá válik és így jobban megismerhetik a korszerű kitermelési módok alkalmazásának szükségességét és lehetőségét, de szükség van a felhasználói oldal, elsősorban igény- és technológia központú elemzésére is. Ezeken a kiemelt tevékenységeken túlmenően, egyesületeink a MTESZ-ben tömörült társegyesületek összefogásával és közös munkájával, több olyan közös feladatot is megfogalmaztak, amelyeket működési területükön a tudo- mányos kapacitások figyelembe vételével megoldhatunk. Az irányelvek azon részéről, melyben a földtani kutatás további folytatását állapítja meg: , .folytatni kell a geológiai kutatást”. A következőket kívánjuk hozzátenni, itt helyesebbnek véljük egy olyan kifejezés alkalmazását, amely a folytatást magasabb szinten és hatékonyabban, esetleg több anyagi erővel írná elő, pl. fokozni, vagy intenzívebben folytatni kell. Ne feledjük: a kutatás területén minden egyes forintnyi ráfordítás a jelenlegi árszínvonalon 10 forintnyi megtérülést eredményez az országnak. Amit a műszaki tudományok területén a műszaki fejlesztési koncepció fo- galma takar, azt a földtan vonalán talán a földtani modell, kialakításának, továbbfejlesztésének folyamata jelenti szintén koncepció jelleggel. A műszaki koncepció szerinti műszaki fejlesztések megvalósulása igen lényeges, alapvető feltétele műszaki fejlődésünknek, termékeink versenyképességének. A műszaki szakemberek ezért rendkívül körültekintően fogalmazzák meg a célt a tenni- valókat és a célhoz vezető utat, és igen komolyan odafigyelnek a megvalósí- tásra. Persze hozzá kell tennem, hogy rendelkezésükre áll értékelési és ösztön- zési rendszer. Földtani modell szempontjából nézve ugyanezt, megállapíthat- juk, hogy rendkívül sokféle elgondolás, vázlat, ábra folyamat, magyarázat, vizsgálati eredmény lát napvilágot irodalmunkban és ezek sokszor ellentmon- dóak is, de legalábbis nem kapcsolhatók egymáshoz. Ha azt mondjuk, hogy i nem baj, hiszen az ellentétek harcából fakad a fejlődés, akkor tulajdonképpen nem is vettük komolyan ezt a problémát. Minél távolabb születik egy ilyen mű a felelősségteljes gyakorlati munkától, annál több benne a gondolati elem és a kompiláció. Ez nem baj addig, amíg a konkrét gyakorlati munka alapjául 396 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet szolgáló modell kiválasztására nem kerül sor. Akkor döbbent rá a kutató a használható (számára használható) modellek csekély arányára. Minden elgon- dolás, elképzelés, hipotézis tartalmazhat valami hasznosat, használhatót. En a sok modellből, és a sokféle modellből a használható részek kiválasztása és összeötvözése területén látok hiányosságot, összehangolatlanságot. Nincse- nek hivatalosan elfogadott ilyen értelemben vett ,, műszaki fejlesztési” kon- cepciók, amihez igazodnának a többi munkák és ami a hivatalos bázisa lenne a ráépülő ténykedéseknek. Minthogy az újszerű kamerális munkáknak egyre nagyobb jelentőségük lesz a jövőben, lényeges, hogy célraorientáltan a gyakor- lat fogalmazná meg, milyen kutatásokra van szükség, és így az eredmények felhasználása is biztosítva lenne. A másik oldala ennek a kérdésnek az, hogy a földtani tudományos tevékenység eredményességének mérése mindmáig nincs megoldva, ennek megfelelően az érdekeltségi, a jutalmazási szisztéma sem alakulhatott ki arányosan és méltányosan alkalmazható módon. Nagyon örvendetes, hogy éppen az MTA Földtani Bizottságának keretén belül ilyen felmérési törekvés megindult. Az elmondottak alátámasztására megemlíthetem, hogy a nehezen megszületett és a ma legjobbnak tekinthető földtani jutalma- zási lehetőség, az 5 Mt-nál nagyobb készleteket felfedezők számára, egyszer ki- fizethető maximális összege is alatta marad a hasonló nagyságú előfordulás egy évre eső termelési prémiumához viszonyítva. Ez is nagy haladás azonban a korábbiakhoz viszonyítva és ismeretes, hogy a tudományos kutatások kvan- titatív értékelésére való törekvés világszerte elterjedt, de mindmáig nem meg- oldott téma. A tudománymetria (scientometrics, szcientometria, naukomet- rija) mint új módszer igen népszerűvé vált és örvendetes, hogy nálunk is meg- indult az a munka, mely a tudományos teljesítmények, eredmények konkrét mérhető értékelését célozza. A naturális mutatók mint egyedüli mértékrend- dek hegemóniája remélhetőleg megszűnik és ezzel megnyílik a lehetőség a dif- ferenciált értékelésre és az ehhez kapcsolódó anyagi javak racionális elosztásá- nak megvalósítására. A MTESZ igen komolyan foglalkozott a műszaki- és ter- mészettudományi értelmiség társadalmi devalvációjával és rámutatott e ten- dencia folytatódásának beláthatatlan veszélyeire éppen a termékváltás, in- nováció fokozott igényének nemzetközileg érvényes időszakában. Eredményes volt ez a tevékenység, reagált rá a Munkaügyi Minisztérium és a tárca javas- latainak megvitatása a közeljövő feladata. Remélhetőleg kedvező fejlődési tendenciát hoz az ásványi nyersanyag-kuta- tások és bányászatuk számára az a rendszerszemléletű szervezési irányzat, mely tényként az 1981-ben létrehozott Ipari Minisztérium és azzal kapcsolatos döntések végrehajtásában realizálódik. Számunkra ez azért lesz feltétlenül hasznos, mert a nyersanyagtermelő (alapanyagtermelő, ásványi nyersanyag- termelő) ágazatok nemcsak a világpiacon, de a mi kisebb méreteinkben is számos vonatkozásban kedvezőtlenebb helyzetben voltak (vannak) a feldolgo- zást és hasznosítást végző ágazatokkal szemben. Tapasztalható volt ez a világ olajiparában, amikor a nagy kőolaj kinccsel ren- delkező országok meg akarták szüntetni 1973-tól a nyersanyagexportáló orszá- gok megszokott kizsákmányoltsági helyzetét a feldolgozási és hasznosítási szektorokkal szemben, mely szektorok az adott esetben a fejlett tőkés orszá- gokban voltak helyileg, és hogy hogyan reagáltak erre a törekvésre, arra az egyre dráguló világ és fokozódó infláció a dokumentum. Matematikailag ugyanis teljesen világos, hogy ha a nyersanyagkutatás, ter- melés ágazata a rendszerben szorosan kapcsolódik a feldolgozás és az a felhasz- D a nk : Elnöki megnyitó 397 nálás ágazataihoz, akkor ezek kapacitás-, technológia-, beruházás fejlesztés vonatkozásában is azonos, vagy közel azonos fejlettségűnek, teljesítőképessé- gűnek kell lenni. Ha nem az, akkor azzá kell fejleszteni, ez pedig azt jelenti, hogy differenciált fejlesztést kell megvalósítani és, hogy a rendszer optimuma nem fog egybeesni az egyes ágazatok optimumaival. Hazai helyzetünket vizs- gálva megállapítható, hogy ha következetesen végrehajtásra kerül a rendszer- közelítési eljárások megvalósítása, az csak használni fog a földtani kutatások- nak, hiszen azok egy-két kivételtől eltekintve, nagyobb mértékű fejlesztésre szorulnak mint a többi szektor. Nem lesz itthon sem egy sima egyszerű folya- mat ennek a felismert és igazolt szükségszerűségnek a megvalósítása. Tisztelt közgyűlés ! Végezetül néhány gondolatot a választásról, a tisztújításról. Tekintettel arra, hogy ez alkalommal nem 3. hanem 5 évre választunk tisztségviselőket, szeretném ismét kihangsúlyozni, hogy ezek a társadalmi tisztségek tulajdon- képpen a köz szolgálatát jelentik és viselőjüktől jelentős áldozatvállalást, akti- vitást, nem egyszer harcos kiállást vagy népszerűtlen feladatok végrehajtását igénylik. Éppen ezért tisztelettel javaslom a közgyűlés küldötteinek, hogy olyan tisztikart válasszanak, akiknek az eddigi tettei és magatartás megnyil- vánulásai biztosítékot, fedezetet nyújtanak arra, hogy várhatóan 5 éven keresztül aktívan munkálkodnak majd a Társulat felvirágoztatásán a tágabb közösség szolgálatában, feladataink megvalósításán. Társulatunk alapvető feladata változatlanul az, hogy segítse, előmozdítsa az országos tervek, a VI. ötéves terv földtani célkitűzéseinek megvalósítását a maga sajátos tudományos, társadalmi eszközeivel és módszereivel. Komoly tennivalók hárulnak a társulati tagságra a tudományos eredmények mielőbbi és egyre hatékonyabb gyakorlati alkalmazása területén, elsősorban az alapvető ásványi nyersanyagkincsek felfedezése és mielőbbi művelésbevé- tele érdekében. Továbbra is szoros és folyamatos együttműködést kell kialakítanunk az állami irányító szervekkel a Központi Földtani Hivatallal, az Ipari Minisz- tériummal, továbbá a szénhidrogén-, kőszén-, bauxit-, érc-, ásvány-, építő- anyagok-, vízkutatásokat és termelést végző szervekkel, intézményekkel, vál- lalatokkal. Az állami szervek hivatalos irányvonalának megfelelően társulatunk mun- kájában folytatni kell a decentralizálási folyamatot, biztosítani az élőmunka során megállapíthatóan súlyponti feladatok kiemelését és az erőknek ezek meg- valósítására koncentrálását. Intenzifikálni kell a fiataloknak és a nőknek az egyesületi életbe való bekap- csolását, javítani kell a technikumok és szakközépiskolák, valamint egyetemek hallgatóinak körében végzett munkánkat. Javítani, erősíteni kell a kapcsolatokat más országok földtani szervezeteivel, és elsősorban mozgósítani kell erőinket az 1985-ben megrendelésre kerülő Nem- zetközi Neogén Kongresszus sikeres lebonyolítása érdekében. Tisztelt közgyűlés ! Engedjék meg, hogy a leköszönő tisztségviselők nevében megköszönjem valamennyi, közösségünkben dolgozó társulati tagnak munkáját, a szakmai 398 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet szakosztályok, a területi szervek, a választmány, az elnökség és valamennyi bizottság tagjainak, tisztikarának aktivitását, mellyel lehetővé tették, hogy az érintett eredményeket elértük, melyekről bővebbet a főtitkári beszámolóból hallanak majd. Szeretném megköszönni a MTESZ mindenkor érezhető és igénybevehető támogatását az OMFB, az MTA velünk kapcsolatban volt intézményeinek, tagjainak segítségét, a KFH, NIM, OT, Művelődési M., MÁFI, MÁELGI hat- hatós támogatását és együttműködését, a kőolaj-, kőszén-, urán-, bauxit-, színesére-, építőanyag-, víz-kutatás és bányászat trösztjeit, vállalatait, segítő- készségét és anyagi támogatását is nagyrendezvényeink, területi szervezeteink életének sikeres előmozdításáért. Megköszönöm közvetlen és sok viharban edzett munkatársaimnak az ön- zetlen, baráti együttműködést: Dr. Túri Istvánné MTESZ főtitkárhelyettes- nek, Dr. Székiné Dr. Fux Vilma, Dr. Alföldi László társelnöknek, Dr. Há- mor Géza főtitkárnak, Dr. Bérczi István titkárnak, Dr. Forbáth Lászlónk MTESZ szervezőtitkárnak. Egyúttal kérem Dr. Jéki László MTESZ új főtit- kárhelyettest, hogy támogassa a most megválasztott új tisztikart. Köszönöm figyelmüket. Földtani Közlöny , Hull. o\ the Hungárián Geol. Soc. (1081) III. 399— 406 Főtitkári beszámoló I)r. Hámor Géza Tisztelt közgyűlés ! 1980-ban. ill. 1981-ben elhunytak Barnabás Kálmán, Kovács Zoltán, Somodi Zsuzsanna, Virágh Miklós tagtársaink és Marian Ksiaskiewicz, Lengyel Endre, Szalai Tibor, Társulatunk tiszteleti tagjai. Halálukkal az el- múlt 3 esztendő során 26 kollégánktól, barátunktól vettünk búcsút örökre. Kérem, hogy emléküknek tisztelegjünk egyperces néma felállással. Tisztelt közgyűlés ! Engedjék meg, hogy a trienniumról szóló beszámolómat a múlt értékeinek, szakmánk kiemelkedő személyiségeinek megbecsülését célzó tevékenységünk bemutatásával kezdjem. Az elmúlt 3 év során emléktáblát avattunk Bacsák György és id. Noszky Jenő tagtársaink és munkásságuk emlékére — fonyódi, illetve sashalmi házukon. Illő módon megemlékeztünk a Tudománytörténeti Szakosztály szervezésében többek között Telegdi Róth Lajos, Zsigmondi Vilmos, Rozlozsnik Pál, Szentpéteri Zsigmond, Tokodi László munkássá- gáról. Kiemelkedő tudománytörténeti rendezvényünk volt az azóta már a Földtani Közlöny hasábjain megjelent, a hazai nyersanyagok kutatásának történetét bemutató, a mához legaktuálisabb kérdésekben szóló — néhol máig iránytmutató tényeket felsorakoztató ankét. Ha egy mondatban kívánnám jellemezni társulatunk 3 éves tevékenységét, úgy kellene fogalmaznom, hogy ott voltunk e három év minden eredményénél és problémájánál, kivettük részünket e nem könnyű időszak napi életének ezernyi apró feladatából és sorsfordulóhoz közeli nagyságrendű történéseiből. Alapvetően és minden eddiginél konkrétabban, célratörőbben jelölték ki tevékenységünk fő irányait a XII. pártkongresszus határozatai és a különböző kormányhatái’ozatok a hazai nyersanyagkutatások intenzifikálása terén. Alap- vetően rendezték szaktudományunk és szakmánk megítélését, helyét és szere- pét a Tudománypolitikai Bizottságnak az ..Ország természeti erőforrásainak átfogó tudományos vizsgálata” c. országos kutatási főirányra és a hazai kutató- bázis helyzetére vonatkozó határozatai. Nem kívánok elébevágni az V. ötéves terv következő hónapban sorrakerülő szakmai, gazdaságpolitikai értékelésének, de szükségesnek tartom kijelenteni: a tervidőszak kimagasló eredményessége — melyből csak azt az egyetlen tényt emelném ki, hogy ásványvagyon-készleteink a növekvő termelés ellenére sem csökkentek — alapvetően szaktársadalmunk osztatlan egésze átlagon felüli munkájának, szakértelmének, elkötelezett feladatvállalásának köszönhető, s így társulatunk joggal érezheti ezeket az eredményeket sajátjának. 400 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet Ügy vélem, a nem könnyű idők által kiváltott, felfokozott aktivitás a leg- pozitívabb eleme e három év társulati életének. Nem kis örömünkre szolgál, hogy a társulatból indult, vagy itt hangot kapott kezdeményezések megfelelő csatornákba terelődve, konkrét formában szolgálták jövőnket. Naponta tapasz- talhatjuk, hogy sikerült az országos célkitűzések szakmai, társadalmi hátte- rét megerősíteni. Az V. ötéves terv értékelése, a VI. ötéves terv célkitűzéseinek, programjai- nak és feladatainak meghatározása a Társulatban napjaink demokratizmusa; elég ha a múlt évben lebonyolított regionális terv-ankétokra, vagy a földtani kutatás VI. ötéves tervezetének napjainkban zajló megvitatására utalok. Megnyugtató számunkra, hogy a részünkről felvetett problémák megjelen- nek a MTESZ, sőt egyre gyakrabban felsőbb szintek fórumain is (pl. a MTESZ 5 kiemelt programjának egyike az energiagazdálkodás; Tóth János főtitkár et. interpellációja a műszaki értelmiség káderutánpótlási, dotációs gondjaival kap- csolatban; a felsőoktatási képzés és továbbképzés kérdései, a technikusképzés revíziója stb.). Amely kérdések felsőbb szintre viteléhez még nincs elég erőnk, ott megpró- bálunk a magunk erejére támaszkodni. Visszautalva az elmúlt évi közgyűlés főtitkári beszámolójában jelzett anomáliákra, örömmel jelenthetem első ered- ményként, hogy figyelemfelkeltő jelzéseink jelentős visszhangra találtak társu- laton kívüli és társulaton belüli körökben egyaránt. Jó értelmű fejlődés indult meg, ill. gyorsult fel a hazai ásványi nyersanyagok gazdasági értékelése, sokoldalú hasznosítása terén; választmányunk elhatá- rozta Etikai Bizottság létesítését és a későbbiekben Etikai Kódex kiadását; az MTA illetékes bizottsága és állami főhatóságunk ismételten napirendre tűzte a geológusképzés kérdéseit; a felsőoktatási reform végrehajtása és — egyetemi tanszékeink helyzete tükrében; több helyről hivatalos állásfoglalásunkat, ill. képviseletünket kérték. Utoljára említem, de elsőként kellett volna: e meg- jegyzéseink jelentősen hozzájárultak tagságunk egységének, egységes szemlé- leti módjának kialakításához, növelték felelősségérzetünket, és már kimondá- suk pillanatában, éppen a nyílt problémafelvetés következményeképpen csök- kentették az anomáliák mértékét, gyöngítették a ködöstől, ismeretlentől való félelem hatását. Ha nem minden kérdés oldódott is meg, és az eredményként említettek között látszateredmények is vannak, ezek az eredmények minden olyan alka- lomkor lemérhetők, mikor illetékes szervek előtt, hozzáértők körében merül- nek fel e kérdések, és alkalmunk nyílik szaktársadalmunk megfelelő képvisele- tére (példaként az elmúlt évi regionális terv-ankétokat említem meg). Tisztelt közgyűlés ! Háromévi munkánkat a megelőző időszakban kialakított és megalapozott tervszerűség jellemezte. Az 1978. évi Délkelet-Tiszántúli, az 1979. évi Mecseki liász vándorgyűlésünk és az 1980. évi 5 db vándorgyűlésszámba menő Regio- nális Tervankétunk lezárt egy több ciklusra kiterjedő programot, amely hazai ásványi nyersanyagaink helyzetét, földtani kutatási lehetőségeinket és felada- tainkat, a földtani erőforrások sokoldalú hasznosításának lehetőségeit volt hivatott felmérni. Az új társulati ciklus előtt áll az a feladat, hogy a természeti erőforrások kutatásának, távlati lehetőségeinek, prognózisának nagyívű prog- ramját kialakítsa, ill. ahhoz a társulat sajátos lehetőségeivel csatlakozzék. Hámor: Főtitkári beszámoló 401 Erre lehetőséget alapvetően jelenlegi nyersanyagellátottsági helyzetünk ad. A ciklusok töretlenségének biztosítéka az elnökség azon önkritikus beismerése (vagy felismerése), hogy múlt évre tervezett Prognózis-Ankéntunkat a felada- tok torlódása miatt létrehozni nem tudtuk, így ezzel kezdhetjük munkánkat. Áttérnék tevékenységünk értékelésére. Tablón mutatjuk be az előadás összetétel-változását nyersanyagokra vetítve. Bár magam sem hiszek a statisz- tikai adatok és a számok mindenhatóságában, de mivel azok jogos büszkeségre adnak okot, megpróbálom segítségükkel érzékelhetőbbé tenni hároméves munkánkat. Előbb a tényeket: (szíveskedjenek a közreadott táblázatot figye- lemmel kísérni !) Taglétszámunk tárgyidőszakban 146 fővel növekedett (7,5%), a rendezvé- nyeinken résztvettek száma ugyanakkor 2535) fővel (26%-kal) emelkedett összesen 12 323 fő volt. Javult az egyes rendezvények látogatottsága 13 fővel (40%) és az egy előadásra jutó hallgatók száma 3 fővel (22%). A számok három dolgot bizonyítanak: Utazással egybekötött (területi szervezet által rendezett) rendezvény esetében célszerű több (6 — 8) előadást szervezni egy-egy alkalomra. — Közérdeklődésre számot tartó általános szakmai információt nyújtó elő- adások (Budapesten) önmagunkban is biztosítják a legmagasabb hallga- tói létszámot, mely a központi nagyrendezvényeknél is magasabb (ha egy előadásra vetítjük a hallgatói létszámot 20 fő, utóbbi 18-al szemben) lásd Általános Földtani Szakosztály adatát. — Van társadalmi igény a szórakoztató, társadalmi érintkezésre, találko- zóra is módot nyújtó rendezvényekre: kiállításokra, munkahelylátoga- tásokra, tanulmányutakra. Figyelemre méltó, hogy a lényegesen válto- zott anyagi lehetőségek ellenére utóbbiak száma teljesen azonos az előző 3 évivel: ez egyéni anyagi áldozatvállalást is jelent bizonyos mértékig. Az előadások tartásával, eredményeink szakmai közvélemény előbbi bemu- tatásával, sajnos nem lehetünk elégedettek: a számok ugyan azt sugallják, hogy egy triemiium alatt legalább egyszer minden előadóképes tagtársunk szerepel fórumainkon; ha azonban ismerjük az előadói névsorokat, tudjuk, hogy szélső esetben egy-egy tagtársunk három év alatt 7 — 9 előadást is produ- kál, a 3 — 4 előadás megszokott; — így túl nagynak tűnik a passzivitás. Ez azonban már csak azért sem indokolt, mert ismerjük a legváltozatosabb mun- kahelyeken dolgozó kollégáink, köztük szép számban fiatalok nagyon értékes eredményeit, vagy részleteredményeit, melyek joggal igényt tarthatnának nyilvános bemutatásra. Minden társulati tagunknak, de különösen vezető beosztásban levő, vagy idősebb kollégáinknak tegyük kötelessségévé a szolid erőszak alkalmazását pályakezdők vagy közlési gátlásban szenvedők tapinta- tos meggyőzésére, bátorítására, közös érdekünk felismerésére. Itt térnék ki Ifjúsági Bizottságunk munkájának elismerésére, melyet az ifjúság körében, különösen a geológiai szakközépiskola és a geológus szakkör diákjai között végeztek. Ahol működött ifjúsági titkár, ott az egyetemi hallga- tók körében is van eredménye e tevékenységnek (pl. az északmagyarországi területi szervezetnél). Úgy érezzük azonban, lehetőségeink és kimerítetlen tartalékaink vannak az egyetemeken és a fiatal pályakezdők körében. Elnök- ségünk ezért is támogatta az alapszabálymódosítás azon részét, mely ifjúsági titkár beállítását szorgalmazza. Nem célom, és nem feladatom, hogy területi szervezeteink és tematikus szakosztályaink munkáját minősítsem — annál inkább sem, mivel a háromévi 402 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet együttműködés során alkalmunk nyílott meggyőződni, hogy szervezeteink — térben és időben változó intenzitással ugyan — de magas felelősségtudattal, gyakran erőn túli lelkesedéssel és szakmánk iránti feltétlen odaadással végez- ték feladataikat. Engedjék meg, hogy ezúton is megköszönjem az elnökség nevében áldozatos munkájukat, azokét is akik nem vállaltak további vezetői munkát, azokét is akikre a tagság bizalma újabb — bár bizonyára önként és szívesen vállalt — terheket rótt. A triennium során a legeredményesebb munkát (ma már mondhatjuk hagyo- mányosan) a Déldunántúli Területi Szervezet végezte Tóka Jenő elnök és Kovács Endre titkár irányításával. Legjobb eredményt értek el a mozgósított összlétszám, a fajlagos részvétel, a rendezvények száma tekintetében, óriási fejlődést felmutatva, egyenértékűen kiváló munkát végzett Közép- és Észak- dunántúli Területi Szervezetünk Szantner Ferenc elnök és Knauer József titkár vezetése mellett; a mozgósított összlétszámban csak 8 fővel maradtak el (ami 3 évre vetítve véletlenszerűnek tekinthető) és bár kevesebb rendez- vényen, de 54-el több előadást szerveztek, átlagosan 8 fővel magasabb volt rendezvényeik látogatottsága mint déli szomszédaiké. Pécsi kollégáink javára az szól még, hogy hatszor olyan gyakran rendeztek társegyesületekkel közös rendezvényeket mint Veszprémben, ahol viszont a rendszeres beszámolóülések adják a társulati élet erősségét. A közös rendezések ténye önmagában is bizo- nyítja, az országos átlag e téren kimutatott 77%-os növekedése pedig mégjob- ban aláhiízza, hogy társulatunk kapcsolatkeresése jó úton halad, tisztességes és egyenlő feltételek mellett bármikor hajlandók vagyunk tudományunkat integrálni a jobb eredmények érdekében (visszautalok 1980. évi közgyűlési beszámolómban felvetett anomáliák egyikére). Az Északmagyarországi Területi Szervezet munkája némiképp visszaesett: kiemelkedő érdemük azonban, hogy a legeredményesebb tagfelvételi nmnkát, 68 fő, döntően szakos egyetemi hallgatót szerveztek társulatunk tagjai sorába. Ha az egyébként is kitartó munkát, az ifjúsággal való különös törődést (példa rá az , .Ifjúsági na])” ahol az első ,, szűzbeszédek” elhangzanak, vagy az idei Ifjúsági Díj odaítélése) is figyelembe vesszük, külön is köszönettinket kell ki- fejeznünk közös jövőnk alapozása érdekében kifejtett tevékenységükért a szervezet vezetőinek. A tematikus szakosztályok közül, fejlődését tekintve az Ásványtani-Geo- kémiai, az Őslénytan-Rétegtani Szakosztályt és a Szénkőzettani Munkabizott- ság munkáját emelném ki, a megújulás és új utak keresése feletti örömmel. Bár statisztikai adatai nem a legjobbak, fel szeretném hívni a figyelmet a Mérnök- geológiai Szakosztály jól átgondolt, módszeresen végi’ehajtott ankét-program- jára: a várostérképezési ankétok után a bányabeli mérnökgeológiai problé- mákra, majd az ,,in situ” mérnökgeológiai vizsgálatok fontosságára hívták fel a figyelmet, és ők is példásan gyakorolták a társegyesületi együttes rendezés módszereit. Sajnálatosan úgyszólván megszűnt a matematikai szakcsoport működése, továbbra sem talált magára Gazdaságföldtani Szakosztályunk. Ez annál in- kább ellentmondásnak tűnik, mert több területi szervezet és szakosztály tűzött napirendre szakterületükbe vágó kérdéseket (műrevalóság, költséghatár, finan- szírozás stb.) és e területen valóban tág tere nyílnék közgazdasági, társadalom- tudományi szakegyesületekkel való kapcsolatfelvételnek. Munkájukhoz szük- ségesnek látszik erősebb központi támogatás, programként ajánlom és javas- lom szakmánk egyik legégetőbb kérdését: az ásványvagyon értékelést, a szá- Hámor: Főtitkári beszámoló 403 mítógépi földtani kiértékelések rendszerét, és hozzáértők által kialakított egyéb kérdések tudományos és gyakorlati megalapozását, vitáját napirendre tűzni. A beszámolómban nem említett és időhiány miatt természetszerűleg nem is említhetett területi szervezetek, szakosztályok megszokott színvonalon, nem kevésbé eredményesen végezték munkájukat mint eddig. Sokirányú és ered- ményes munkájukat akkor is elismerjük, ha 20 éve végzik, mint az Agyag- ásványtani Szakosztály és akkor is ha csak az első 3 év próbáját állták ki sikerrel mint a Budapesti Területi Szervezet. Engedjék meg, hogy néhány, a statisztikán túlmutató, általánosítható és a jövőben remélhetőleg társulati életünkben hasznosítható eredményre is fel- hívjam a közgyűlés figyelmét: 7. örvendetes módon nő a vitaszellem, a hozzászólások száma (ezt egzakt módon bizonyították a budapesti területi szervezet és az Öslénytan-Réteg- tani Szakosztály kiértékelt beszámolói, az a tény, hogy az athéni, a párizsi kongresszusok anyagát teljes terjedelmükben a társulat nyilvánossága előtt vitattuk meg; Egyidejűleg megnőtt a társszerzős előadások száma: ez már eleve a szerzők közötti megvitatást, a szélesebb alapozottságot vagy látókört téte- lezi fel. 2. Szakszerűbben, szelektívebben nyúlunk feladatainkhoz; ezen belül külö- nösen figyelemre méltó a módszertani témák előtérbe kerülése nemcsak a tema- tikus szakosztályokban, ahol ez szűkebb sávon természetes de a földtan álta- lános, nagy kérdései terén is: a prognózis-módszerek (egyelőre főleg csak építő- anyagok terén) a nyersanyagkutatási módszerek, a bányageológiai, a bányá- szati-mérnökgeológiai, anyagvizsgálati, a geokémiai, a gazdasági értékelési, a speciális őslénytani (diatoma) módszerek, a fúrástechnológia, egyaránt önálló rendezvényeket kaptak ezen igény kielégítésére. 3. Kialakultak optimális tevékenységi formáink: az ankétok hatékonysága, eredményessége kiemelkedő, nem csorbítva a hagyományos előadóülésektől, a tanulmányutakon át, a kerekasztal megbeszélésekig terjedő összes szervezési forma létjogosultságát sem. 4. Változatlan az igény az időről időre ismétlődő, nagyrendezvények értékelő egész régiót vizsgáló és lehetőleg helyszínen is bemutató szervezésére. 5. Offenzív egyesületi stratégiánk kezd kialakulni: a 48 közös társegyesületi rendezvény lényege nem a statisztika, támogatás keresés, esetleg segítséghívás (bár az is) hanem igényeink, gondolataink, eredményeink eljuttatása a határ- területekre, vagy a társtudományok területére, az együttgondolkodás kikény- szerítése és szerencsés esetben mellérendelt helyzetű döntés és cselekvés kiala- kítása. Tavalyi ötéves terv-ankét jaink bizonyították: közelebb kell kerülnünk az érdemi gazdaságpolitikához, a vállalati és megyei irányítás szintjén kell jól fel- mérnünk a földtani kutatás iránt támasztott igényeket, és eredményeink hasz- nosításáról is adott területen kell gondoskodnunk. Szakmánk jellege, szerve- zettségünk foka és kiváló szakembergárdánk ezt lehetővé és szükségessé teszi. Offenzív politikánkat külföldi viszonylatokra is igyekszünk kiterjeszteni. Jelenleg a társulat vagy szervezetei 7 nemzetközi szervnek tagja; már kezdeti szervezett fellépéseink is eredményeket hoztak nemzetközi viszonylatban (Párizsi Kongresszus). Az elmúlt 3 év során előadóink 68 ország regionális földtanáról, ásványi nyersanyagairól, a fontosabb nemzetközi rendezvények úgyszólván mind- 404 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet egyikéről szolgáltattak tagtársainknak értékes információkat. A megelőző 3 — 4 külföldi előadó helyett 34 előadó adta át nekünk tudása legjavát és három rendezvényünk nemzetközi részvétellel és színvonalon zajlott (kaolin szimpózium, mérnökgeológiai térképezési ankét, diatoma szimpózium). Közeljövő nemzetközi rangú feladataink (KBGA Kongresszus, 82-es INHI- GEO Konferencia, 84-es világkongresszus, 85-ös Neogén Kongresszus) meg- teremtették a továbblépés alapjait, ezzel Társulatunk teljes tagságának élni joga és kötelessége. Ugyanezt az offenzív állapotot bizonyítja: — ,, Hagyományos” társegyesületeinken (OMBKE, MHT, MGE) kívül je- lentős előrelépés történt új egyesületekkel való együttműködés terén: Magyar Kémikusok Egyesülete, Magyar Agrártudományi Egyesület Talajtani Társasága, Szervezési és Vezetéstudományi Társulat, Magyar Közgazdasági Társaság, Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület stb. irányába. — Ugrásszerűen megnőtt a Magyar Tudományos Akadémia különböző területi vagy szaktudományi bizottságaival szervezett közös akcióink száma (12 alkalomra). — A nehézségek ellenére sem csökkent szocialista országokba utaztatott tagtársaink száma (33 helyett 34 fő), és nem csökkent csak megváltozott Ny-i relációjú útjaink struktúrája: a megelőző 10 főhöz képest 29 főt utaztattunk, bár utóbbi számban a párizsi kongresszus turista-delegá- ciója is bennfoglaltatik. Itt említem meg, hogy az 1975-ben megkezdett valutaszerző akciónkat a beszámolási időszak alatt folytattuk: a líbiai egyetemi hallgatók részére szervezett tanulmányi kirándulás és a Dia- toma-kongresszus jelentős valutabevételt jelentett Társulatunknak. Tevékenységünk ismertetése nem lenne teljes kiadási munkánk és pénzügyi helyzetünk bemutatása nélkül. Közlönyünk átfutási ideje a beszámolási időszak alatt meggyorsult. Kiemel- kedő eredménynek tartjuk a Bányaföldtani Ankét, a „Nyersanyagkutatások hazai története” c. ankét anyagának megjelentetését az ütemesen érkező többi füzetek mellett. Az új Regiszter Kötet hiányt pótol és már nyomdai szerkesz- tése folyik. Mindezekért fogadja a közgyűlés hálás köszönetét Meisel Jánosné szerkesztőnk. Tárgyidőszakban folytattuk szakosztályi füzeteink kiadását: 15 füzet jelent meg (Ált. Földtan 3, Mérnökgeológia 6, Őslénytan - Rétegtan 4, Tudománytör- téneti Sz. O. 2 füzet). A szakosztályi kiadványokat igyekszünk fenntartani: szakmai színvonaluk, bevezetettségük általában igényli ezt. A közelmúltban végrehajtott revízió azonban felhívta a figyelmet ezek takarékosabb technikai szerkesztésére, terjedelmének behatárolására és tudatosabb kiadási politika sz ü kségességére . Társulatunk pénzügyi helyzete sajnos nem a legvígasztalóbb. Nehézségein- ket a kiadási és postaköltségek rohamos emelkedése; a jogi tagdíj erős csökke- nése (28 000 Ft jelenleg) okozza. Bár tagdíjbevételeink közel duplájára nőttek (jelenleg 128 000 Ft) és megbízásos munkákkal igyekszünk anyagi hiányainkat pótolni, a változatlan, ill. csökkenő (jelenleg 388 000 Ft) állami támogatás mellett (vagy ellenére) nehézségeink növekvőek. A helyzet javítására elsősor- ban a jogi tagdíj revíziója látszik járható útnak. Itt köszönöm meg mind- annyiunk nevében Forbáth Lászlónk szervező-titkár munkáját, aki töretlen lendülettel és szakszerűen szervezi Társulatunk életét. H á m o r : Főtitkári beszámoló 405 Tisztelt közgyűlés ! Befejezésül engedjék meg, hogy bemutassam, a leköszönő elnökség hogyan látja társulatunk előtt álló feladatainkat. Közhelyszerűen hangzik, de nem mondhatunk le szaktudományunk állandó és töretlen fejlesztéséről és továbbfejlesztéséről. Ennek legfontosabb eszköze az ország földtani ismeretességének állandó emelése, akár elemi építőkövek szint- jén, akár az átfogó szintézisek területén. Legnehezebb helyzetben lévén, az utánpótlás nevelését, a feladatok átadását emelném ki következő helyen. A társulat közössége a legalkalmasabb, hogy megkönnyítse a fiatalok beilleszkedését, meggyorsítsa bevonásukat az érdemi munkába. Előttünk áll a VI. ötéves terv végleges kialakítása, kutatási programjainak végrehajtása. Ezen közben kell teljesítenünk az ország természeti erőforrásai- nak maradéktalan feltárását, új koncepciók, új földtani modellek kialakítását ismeretlen területek ismeretlen mélységeiben. A MFT 1978. márc. 1.— 1981. márc. 1. közötti működésének statisztikai adatai összlét- Rész- Összes Átlagos Mo- sdáson- kénti át- lag (fő) Más Más Meg- hívót kap szám a rendez- vénye- ken vételi mutató (részt- vevők) taglét- szám) rendez- vény előadás Tanul- mányi kirán- dulás rendez- vényi rész- vétel (fő) egyesü- letekkel közös rendez- vény szakosz tályok- kal közös rendez- vény Központi rendezvények 1657 2 010 1,2 32 114 3 63 18 5 Délalföldi Területi Szervezet 98 849 8,6 25 51 2 34 17 2 Dunántúli Területi Szervezet 128 1 306 10,2 32 87 3 41 15 ii Közép- és Északdunán- túli Tér. Szerv. 176 1 298 7,3 23 141 1 48 9 2 1 Északmagyarországi Területi Szervezet 192 938 4,8 27 92 o 35 10 2 Budapesti Területi Szervezet 770 800 1,0 19 71 o 42 11 i 4 Anyagásványtani Szakosztálv 326 622 1,9 28 53 22 12 5 i Általános Földtani Szakosztálv 840 866 1,0 28 43 3 31 20 i 3 Ásványtani- Geokémiai Szakosztály 460 662 1,4 26 64 25 10 2 4 Mérnökökológiai Szakosztály 520 715 1,3 21 81 3 30 9 11 Őslénytani- Bétegtani Szakosztály 510 923 1,8 22 72 2 42 13 1 2 Gazdaságföldtani Szakosztály 1657 295 0,1 10 19 29 15 2 Tudománytörténeti Szakosztály 1657 286 0,1 13 32 22 9 I Ásványgyüjtők Klubja 340 580 1,7 3 8 8 193 72 i — Szénkőzettani Munka- bizottság 61 173 2,8 12 18 14 10 2 Összesen: 12 323 7,4 321 db 946 db 29 45 fő 16 fő 48 alk. 16 alk. Előző 3 év összesen: 9 784 330 db 943 db 29 32 13 27 24 Növekedés %-ban: 26% 40% 22% 77% -50% Fokozottan kell építenünk a nemzetközi tapasztalatokra, munkamegosztásra és eleget kell teamünk néhány nagy nemzetközi rendezvény magas követel- ményeinek. 2 Földtani Közlöny 406 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet Ha csak e néhány súlyponti feladatot tekintjük, úgy érezzük ez is megnyug- tató zálogul szolgálhat további évtizedek eredményes társulati munkájának. E gondolatok jegyében tisztelettel kérem a közgyűléstől jelen főtitkári be- számoló elfogadását, a leköszönő elnökség munkájának jóindulatú értékelését. E formalitáson túl, kérem fogadják személyes köszönetemet azért, hogy bizal- mukból életem legszebb éveit társulatunk titkári, főtitkári tisztségviselőjeként közös munkánkkal tölthettem. Földtani Közlöny. Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1981) 111. 407—412 Dr. Szalai Tibor emlékezete (1900 — 1980) Dr. Rónai András Dr. Szalai Tibor a Magy. All. Földtani Intézet volt igazgatója, egyetemi magántanár, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa, a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagja 1980. szeptember 29-én Budapesten elhunyt. Dr. Szálát Tibor 1900. november 13-án született Pozsonyban, 1919-ben érettségizett Pécsen. 1924-ben szerzett doktori fokozatot földtan, ásvány- kőzettan és vegytan tárgyakból a Budapesti Tudományegyetemen. Első mun- kahelye a Magyar Nemzeti Múzeum Ásvány- és Őslénytára volt, ahol sok neves tudósunk nevelkedett. A múzeum légköre alkalmas volt az elmélyülésre, ugyanakkor tág perspektívákat is nyitott és új kutatásokra ösztönzött. Mun- kássága első felében a paleontológus kap szerepet. Főleg a harmadidőszak élő- világával foglalkozik, de leírásaiban mindegyre szerepet kap a környezet élete, a földfelszín változásai. Kedvenc témája kapcsolatot keresni a szerves élet fej- lődése és a szervetlen világ élete, a földkéreg alakváltozásai között. Gondolko- dásában együttműködik a paleontológus és tektonikus, a részletekre figyelő aprólékos leíró és a nagy törvényszerűségeket kutató s a részleteket a történés nagy vonalainak felfedezése érdekében mellőző kutató. 2* 408 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet Tudományos fejlődésében döntő jelentőségű esemény az, hogy három éves időtartamra (1928 — 1931) felvételt nyer a bécsi Collegium Hungaricumba. Itt a véletlen úgy hozza, hogy párhuzamosan hallgathatja O. ABEL-t, a paleobio- lógia atyját és L. KoberT a tektonikust. Mindkét szakjában megerősödve egymás után jelennek meg tanulmányai idehaza és Bécsben. Legfontosabb a paleontológia terén a ,,Bionomische und methodologisch systematische Unter- suchungen an rezenten und fossilen Testudinaten” (Bécs, 1930). A kettős témát egyesítő jelentős tanulmány 1936-ban Berlinben jelent meg: „Dér Einfluss dér Gebirgsbildung auf die Evolution des Lebens.” 1938-ban a debreceni tudományegyetemen magántanári habilitációt szerez földszerkezettanból . Ezt követően irodalmi munkásságában hosszú szünet következik. A követ- kező évek adminisztrációs feladatok végzésében telnek el. Annál termékenyebb a következő időszak. 1958-ban jelenik meg a Geotektonische Synthese dér Kárpátén; 1961-ben a Die Tisia und das Zwischengebirge des Kárpátén - Beckens; 1966-ban az Aufbau und Tektonik des Ostalpin — und Kárpátén Blockes, mindhárom Budapesten. Most már a tektonikus bontakozik ki, de olyan időben amelyben a tektonika világviszonylatban hatalmas fordulópont- hoz ért. A geofizika újabb és újabb megfigyelésekkel jelentkezik, a fizika és mechanika törvényei létjogosultságot nyernek a geomechanikában és megszüle- tik a földfelszín alakulásának új modellje a lemeztektonika. S zalai Tibor küzd az új gondolatokkal, de őrzi a régi iskola tanításait, tapasztalatait is. Lépésről-lépésre fogadja be az új modellt, de bizonyításaiban vissza-vissza nyúl LóczYhoz, STiLLEhez , KoBERhez, a geomorfológus Kos- MAThoz. Élénk érdeklődéssel figyeli az irodalmat, és szorgalmasan részt vesz a hazai szakmai értekezleteken, előadásokon. A Földtani Társulat Általános Földtani Szakosztályának megalakulásakor ő vállalja annak első elnökségét (1976). Nemcsak szervez, hanem előad, vitatkozik, teljes szívvel és lendülettel éli a nem elzárkózó, hanem társaságban élő és példaadó tudós életét. Súlyt helyez rá, hogy minden felvetett tudományos kérdésben leszögezze a maga vélemé- nyét. Semmit sem fogad el tekintély! alapon, minden új tant leszűr a maga tapasztalatain, olvasottságán s aszerint foglal állást, mellette vagy ellene. E tekintetben igazi értelmiségi. Hivatali pályája gyorsan ívelt felfelé. A Nemzeti Múzeumban töltött évei után 1939-ben beosztást kap a Földtani Intézetben; ott 1944-ben főgeológus, 1945-ben igazgatóhelyettes, 1946— 1950-ig igazgató. Az Intézet anyagának megvédése és az újjáépítés megindítása terén kimagasló érdemei vannak, amit a kormányzat a Magyar Népköztársasági Érdemérem aranv fokozatával ismer el (1950)/ Áz Intézet új feladatainak kialakításán alapos szaktudással munkálkodik, de javaslatai nem találnak megfelelő visszhangra, s hiányzik a tudományos élet- béli az a háttér, amelyre támaszkodhatna. Lemond az igazgatói állásról, és főgeológusi beosztást vállal a Dorogi Szénbányászati Trösztnél. 1956 1964 között az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet tanácsadója, innen megy nyugdíjba. Rövid ideig szakértő a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben, majd 1968-ban, mint nyugdíjas, újra a Magyar Állami Földtani Intézet szolgálatába lép. Magyarország 500 000-es tektonikai térképszerkesztő bizottságának munkálataiban vesz tevékeny részt. Érdemeire tekintettel a Magyarhoni Földtani Társulat 1978-ban tiszteleti tagjává avatja. Rónai: Szalui Tibor etnlékezete 409 Utolsó jelentős munkája a Brockhaus Verlag kiadásában megjelent nagy összefoglaló mű magyarra fordításának szervezése, szerkesztése. Die Entwick- lungsgeschichte dér Erde több fejezetét maga fordította, néhány fejezetet a hazai viszonyok ismertetésével kiegészített. A Föld és fejlődéstörténete címen megjelent 1040 oldalas mű szerkesztésében nagy segítsége volt felesége, dr. Strobenz Ilona, aki hosszú életen át szellemi társa is volt. Elmúlása felett gondolkodva felidéződik az emlékezőben Kölcsey Ferenc emlékbeszédének egy részlete Berzsenyi Dánielről emlékezve: „Mert szívünk legtermészetesebb indulata, vágya és küzdése, majd tisztán, majd homályosan a jövendőt tárgyazza; s mondjátok meg: a megholtak jöven- dője hol vagyon?” „Az emberi nem . . ., örökre virágzó növény, minek egyfelől hervadó virágai mellett, másfelől szünetnélkül újabb és újabbak fakadnak. S a bölcs örven- dezve néz e jövendő elébe, mert tudja, hogy az bizonyosan felvirul, s felvirulta után enyészetre sem hajlik, míg magából a következő időnek alapot nem készít.” Egy bölcs költő szavai ezek egy nagy költőről és a szellem emberének élete értelméről. Fogadjuk el magyarázatul s vigasztalásul ezeket a gondolatokat, most ami- kor Szalai Tibor barátunk, munkatársunk életéről és munkásságáról emlé- kezünk. DR. SZALAt TTBOR IRODALMI MUNKÁSSÁGA 1. Új adatok Pomáz és környékének geológiájához. Földt. Közi. 1924. 54. köt. 1 — 12. fűz. 2. Az ipolytarnóczi aquitanien. Földt. Közi. 1924. 54. köt. 1 — 12. fűz. 3. Adatok a harmadkon Crinoidák kérdéséhez. Földt. Közi. 1925. 55. köt. 1 — 12 fűz. 4. A várpalotai középmiocén faunája. Ann. Hist. Nat. Mus. Nat. Hung. 24. köt. 1926. 5. Kontinentales Sarmatien von Szentendre. Geologische Beobachtungen im Szentendre Visegráder Gebirge (Ungarn) mit besonderer Rücksicht auf die ungarischen terres- trischen tertiár Bildungen. Neues Jahrbuch f. Min. Geol. Pál. Suttgart, 1928. Bd. 60. Ser. B. 6. Paleogeográfiai és paleobiológiai feladatok. Földt. Közi. 1929. 49. köt. 7/a A szentendrei artézi kút. Hidr. Közi. 1927 1928, 7 — 8. b) a inonakói Oceonografiai Múzeum. A Tenger 1929. A Föld és Élet története. Köz- gyűjtemények ismeretterjesztő irodájának kiadása. Bpest. 1936. 8. On the geological oecurence of Prodinotherium Hungarieum Éhik. Geol. Hung. Ser. Pál. 6. 1930. 4. évf. 9. A huszadik század természettudományi múzeuma. Debreceni Szemle 1930. 4. évf. 10. Bienomische und methodologisch-systematisehe Untersuelnmgen an rezenten und fossilen Testudinaten. Paleobiologica III. Bd. 1930. Wien. 11. Föld és életfejlődéstörténeti képek a múzeumban. Debreceni Szemle 1931. 5. évf. 12. Clemmys hemispherica Gilmore. Földt. Közi. 1931. 61. köt. 13. Testudo Schafferi nov. sp., eine Riesensehildkröte aus dem Pliocán von Samos. Ann. des Natúrhúst. Mus. in Wien, 46. köt. 1931. 14. Biomechanische Untersuchungen am Sehultergürtel dér Testudinaton. Ann. des Natúrhúst. Mus. in Wien 46. köt. 1931. 15. Magyarországi teknősök jegyzéke. Földt. Közi. 1932. 62. köt. 1—12. 16. A Föld, az Élet és a Társadalmi fejlődés közti hasonlóságok. Debreceni Szemle 1933. 7. évf. 8. sz. 17. Die fossilon Schildkröten Ungarns. Fólia Zoologica et Hydrobiologiea. Vol. VI. 2. sz. 1934. Riga 18. Testude Lambrechti Szalai. Fólia Zoologica et Hydrobiologiea. Riga 1935. 7. köt. 2. sz. 19. A hegységképződés hatása az élet kialakulására. Debreceni Szemle. 1935. 9. évf. 2. sz. 410 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 1. füzet 20. Dér Einfluss dér Gebirgsbildung auf die Evolution des Lebens. Paleontologische Zeitschrift, Berlin 1936. 19. köt. 21. Antwort auf M. F. Glaessner’s „Bemerkungen zűr tertiáren Schildkröten Ungarns”. Zentralblatt f. Min. etc. Jalirg. 1935. Abt. B. No. 9. 22. Kontinensek harca. Búvár 1936. 2. évf. 23. Testude Strandi nov. sp., eine Riesenschildkröte aus dem Miocán von Szurdok- püspöki (Ungarn). Festschrift zuni 60. Geburtstage von Px-of. Embrik Strand, Riga 1936. 24. Die Veránderung des Erdkörpers und die Evolution des Lebens, (Kolosváry Gá- borral együtt út cikk) Festschrift zum 60. Geburts tagé von Prof. Embrik Strand, Riga 1936. 25. A mecsek hegység. Ismertetés. Vasi Szemle III. 5 — 6. 1936. 26. Paleogén vulkáni lánc a magyar közbülső tömeg „0” vonala mentén. Bány. és Koh. Lapok 1937. 70. évf. 17. sz. 27. Eine paleogene vulkanische Kette entlang dér „0” Linie des ungarischen Internid. Zentralblatt für Mineralogic, Geologie und Paleontologie Abt. A. Stuttgart 1938. 3. sz. 28. Fossile Testude Reste aus dem Pleistozán Maltae. Ann. Hist. Nat. Mus. Nat. Hung. 31. 1937. Gedanken iiber das so genannte nordische Entstehungszentrum dér Tüze. Pars mineralogica geologica, paleontologica 1937. 29. Az egriekkel azonos harmadkori puhatestűek Balassagyarmaton, Ismertetés. Bány. és Koh. Lapok. 77. 9. 1938. 30. Észrevételek GÁÁx István „Amiről a bíráló megfeledkezett” c. közlrményére. Bány. és Koh. Lapok 1938. 86. köt. 12. f. 31. A tűzhányók keletkezése. Búvár 1938. 4. évf. 8. sz. 32. Emys sp. a rátkai szarmatából. Debreceni Szemle 1939. 13. évf. 3. sz. 33. Beschreibung einer Emys sp. aus Limnoquarzit von Rátkaer Sarmatien. Festschrift zum 60. Geburts tagé von Prof. EMBRIK STRAND Riga, 1939. 5. köt. 34. A dunántúli miocén. Földt. Közi. 1940. 70. köt. 35. Tapolca és környékének, valamint Zánka és Antaltelep között fekvő területnek föld- tani viszonyai. M. K. Földt. Int. 1936 — 1938. Évi Jelentése I. köt. 1941. 36. Földtani tanulmányok a Kárpátalján (Szentes Ferenccel). Beszámoló a M. Földt. Int. 1940. évi Vitaüléseinek munkálatairól 2. fűz. 1941. (Függ. 93—109) 37. Ungarn. Geologische Jahresbezichte Berlin 1942. 4. köt. 38. Földtani szelvények a Fekete Tisza, a Tarac és a Talabor mentén. Beszámoló a M. Földt. Int. 1943. évű Vitaüléseinek munkálatairól. 1943. 2. fűz. 39. A várpalotai felső mediterrán kagylók (Strausz Lászlóval) Beszámoló a M. Földt. Int. 1943. évi Vitaüléseinek munkálatairól 1943. 3. fűz. 40. Hozzászólás Pávai Vájná F. „Dunántúl hegyszerkezete” c. előadásához. Beszámoló a M. Földt. Int. 1943. évi Vitaüléseinek munkálatairól 5. fűz. 41. Szobráncfürdő hidrogeológiai viszonyai, különös tekintettel a kénhidrogén források vízhozamára. Bány. és Koh. Lapok. 1944. 77. évf. 4. sz. 42. A Föld és az Élet története. Búvár 1944. 10. évf. 8. és 9. sz. 43. Szolyva környékének földtani viszonyai. Beszámoló a M. Földt. Int. 1944. évi Vita- üléseinek munkálatairól. Évi jel. Függ. 4. fűz. 44. Rétegtani és szerkezeti tanulmányok Kőrösmező környékén. A M. Földt. Int. 1941 — 1942 Évi Jelentése I. köt. 1945. 45. A Földtani Intézet szerepe az újjáépítésben. Földt. Értesítő 1947. 12. évf. 1. sz. 46. Az Északkeleti Kárpátok geológiája. M. A. Földt. Int. Évkönyve 1947. 38. köt. 1 — 2. 47. Elnöki bevezető Galli László: A geológia és hidrogeológia szerepe a mérnöki gya- korlatban c. előadásához. Beszámoló a M. Földt. Int. 1947. évi Vitaüléseinek munká- latairól. 1947. 9. köt. 1 — 6. fűz. 48. igazgatói jelentés a M. Á. Földtani Intézet. 1945. évi működéséről. M. A. Földt. Int. működési jelentései I. 1947. 49. Igazgatói jelentés az 1946. évről. A M. A. Földt. Int. működési jelentései 1. 1947.; 50. Igazgatói jelentés az 1947. évről. A M. A. Földt. Int. működési jelentései I. 1947. 51. A Magyarhoni Földtani Társulat centenáriumi évének megnyitása. Bány. és Koh. Lapok 1948. III. évf. LXXXI. 1. sz. 52. Vadász Elemér üdvözlése negyven éves földtani működése alkalmával. Földt. Érte- sítő. 1948. 13. évf. 1—4. sz. 53. Adatok a magyarországi termális vizek „juvenilis” alkatrészeinek származására, valamint hőbőségóre nézve. Bány. és Koh. Lapok 1948- III. évf. (LXXXI) 7. sz. 54. Oi'igin of the „juvenil” substances of the t hermái waters in Hungary and théirquan- II ó n ct i: S zalai Tibor emlékezete 411 tity of lieat. líxtrait des procésverbaux des séances de l’Assemblée General d’Oslo (19 — 28 aout 1948) de l’Union Geodésique et Geophysique Internationale. 55. Origin and boát content of the „Juvenile” costituens of Hungárián therinal vvaters. Hidrológiai Közlöny 1949. 3 — 4. sz. 66. összefüggés a Budai-hegység emelkedése és a termális vizek hozama között. Bány. és Koh. Lapok 1949. 72. óvf. 57. Teke környékének földtani viszonyai. A M. A. Földt. Int. 1941 — 1942 Évi Jelentése II. köt. 1950. 58. Hozzászólás Bauma V.: Az ipari ásványbányászat szerepe népgazdaságunkban és jövőbeni fejlődése c. cikkéhez. Bány. és Koh. Lapok 1951. (74) 6. évf. 59. Adatok a Dunántúl hegyszer kezet éhez. Bány. és Koh. Lapok 1951 (74) ö. óvf. 10. sz. 60. Igazgatói jelentés az 1948. évről. M. Á. Földt. Int. 1948. Évi Jelentése. 1952. 61. Igazgatói jelentés az 1949. évről. M. Á. Földt. Int. 1949. Évi Jelentése. 1952. 62. Permi vörös homokkőzárvány a polgárdi Somlyó karbonkori mészkövének egyik aplit telérében. Bány. Lapok 1953. (86) 8. évf. 63. Vázlat Dorog vidékének, a Szentendre- Visegrádi hegység és Nagymaros környéké- nek földtani fejlődéstörténetéhez. Bánv. Lapok. 1953. (86). 64. Az Erzsébet sósfürdő artézi kútja (Majzon és Sarló K.-val) M. A. Földt. Int. 1941 — 42 Évi jelentése 1953. 65. A Dunakönyök és Naszál vidékének tektonikai vázlata. Geof. Közlemények 1956. 5/3. 66. Tektonisches Schema des vöm Donauellen bogén umfassten Gebietes und dér Uinge- bung von Naszál. Geof. Közlemények. 5/3. 1956. 67. Hozzászólás Dr. Bulla Béla elnöki megnyitójához. Földr. Közi. 1958. 82. 3. 12. 68. Geotektonische Synthese dér Kárpátén. Geof. Közlemények. 1958. VII. köt. 2. sz. 69. A Kárpátok keletkezése. Tisia. Földr. Értesítő 9. 1960. 70. Bányaszintezéseinknek az országos alapszintre való koordinálásáról. Ismertetés. Bány. Lapok 1959. 2 — 3. sz. 71. Geofizika a szénbányászat szolgálatában. Bány. Lapok 1957. 4 — 5. 72. Bitumen előfordulások a Szentendre— Visegrádi-hegységben. Az eocén szén kutatása. Bány. Lapok 1959. 10 sz. 73. A szénhidrogének eredetéről. Ismertetés. Bány. Lapok 1960. 6. sz. 74. Struktur dér prealpinen Bauelemente zwischen den Ostalpen und Westkarpaten. Geof. Közlemények VIII. k. 4. sz. 1960. 75. Die Tisia und das Zwischengebirge tles Karpatenbeckans. Geof. Közlemények IX. 3-4. 76. A Tisia és a Pannonikum belsőhegysége. Földr. Értesítő 1961. X. óvf. 3. fiiz. 77. A Cserhát —Mátra gravitációs anomáliáinak tektonikai értelmezése és kristályos kő- zeteinek helyzete a Nyugati -Kárpátok rendszerében. Magyar Geof. III. évf. 1—2. sz. 1962. 78. Epirogene Bewegungen dér Tisia (Internid des Pannonikum). Die Erdgeschichtliche Bedeutung dér zwischen den Westkarpaten und den Alföld in die Tiefe gesunkenen Kordillere. Geof. Közlemények XII. k. 3 — 4. sz. 1963. 79. Epirogene Bewegungen des Pannonischen Internids und seiner Kordilleren. Acta Geol. Hung. T. VIII. Fasc. 1—4. 1964. 80. Aufbau und Tektonik des Ostaplin — und Kárpátén Blockes. Acta Geol. Hung. Tóm. X. 1966. 81. Bem-Böhm Boleszláv emlékezete. Földt. Közi. XCVI. k. 3. f. 82. A Kelet-Alpi- és Kárpáti tömbök és hegyszerkezetek kialakulása. Földr. Közlemé- nyek XVII(XCIII) k. 1. sz. 1969. 83. Prápermische Überschiebung am südlichen Saum dér Westkarpaten. Bulgárián Ac. ofSc.CVII. 1968. 84. A Nyugati-Kárpátok délkeleti szegélyének tektonikai vázlata és a felső karbon-kori előmélység tengere. Földt. Közi. 99. k. 1969. 85. Die Pannonische-Masse (Tisia). Acta Geol. Ac. Se. Hung. T. 14. 1970. 86. Vitális István. A hidrológiai szakosztály 1948. február 4-i évzáró ülésén elhangzott nekrológ. Hidr. Közi. XXXI. évf. 1951. 87. Transcurrent Faulting in South American Tectonic Framework. Ismertetés. Földt. Közi. 101 k. 4. sz. 1971. 88. Hozzászólás Szádeczky-Kardoss E.: A Kárpát — Dinarid-terület az új globális tek- tonika szemszögéből c. akadémiai vitanyitó előadásához. MTA. X. oszt. Közleményei 5/1 — 2. 1972. 89. A Nyugati-Kárpátok délkeleti vonulatának kialakulása különös tekintettel a Bakony hegységre az Alp-Kárpáti rendszerben. Veszprémi Múzeumok közleményei 12. 1973. 412 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet 90. Magyarország magmás kőzetei. Paleozóos tengeri képződmények Magyarországon . Hazánk mezozóos képződményei. Magyarország harmadidőszaki képződményei. Áttekintés hazánk ősmaradványairól. Az új globális tektonika elmélete. Fejezetek a Föld és fejlődéstörténete. Leipzig 1970. c. munka magy ar fordításában. 91. Beköszöntő az Általános Földtani Szemle első számához. Ált. Földt. Szemle 1. 1971. 92. Hozzászólás Kőrössy László: A tektonikai taglalás módszereiről és Stegena L.: A lemeztektonika, Tethvs és a Magy ar-medence c. előadásokhoz. Ált. Földt. Szemle 1. 1971. 93. Schmidt E. R. — Szarai T.: Hozzászólás Jaskó S. „A pliocénkori lignitképződés tör- vényszerűségei” c. előadásához. Ált. Földt. Szemle. 2. Bp. 1972. 94. Hozzászólás Szepesházy Kálmán: A Kárpátok és az Álföld metamorf képződmé- nyeinek kapcsolatai c. előadásához. Ált. Földt. Szemle 3. Bp. 1973. 95. Lóczy L. de: Consideracoes Concernentes a Constitutica Tectonica de Escudodas Guianas com Espeeial Referencia a Formacao Roraima c. munkájának ismertetése. Ált. Földt. Szemle 4. Bp. 1973. 96. Hozzászólás Bendefy: Adatok a Föld globális tömeg eloszlási és kéregszerkezeti viszonyainak ismertetéséhez c. cikkéhez. Ált. Földt. Szemle 4. Bp. 1973. 97. D. Andrusov: Grundriss dér Tektonik d. Nördlichen Kárpátén. 1968. munkájának ismertetése. Ált. Földt. Szemle. 5. sz. Bp. 1973. 98. Lóczy Lajos brazíliai geológiai kutatásainak fontosabb eredményiéi. Ált. Földt. Szemle 6. Bp. 1974. 99. Réthly Antal 95 éves. Ált. Földt. Szemle 6. Bp. 1974. 100. Bendefy László 70 éves. Ált. Földt. Szemle 6. Bp. 1974. 101. Einige Betrachtungen über den Aufbau dér Geosynklinalen des „ Siebenbürgischen Erzgebirges in weiterem Sinne und dér Nordwestlichen Kárpátén. Ált. Földt. Szemle. 6. Bp. 1974. 102. Hofmann Károly. Földtani Tudományitört. Évk. 6. sz. 1977. 103. Lóczy Lajos. Földtani Tudománytört. Évk. 6. 1977. 104. Emlékezés az előbbieken kívüli geológus akadémiai tagokról. Földtani Tudomány- tört. Évk. 6. sz. 1977. 105. A Kárpátok szintézisével foglalkozó irodalom történeti áttekintése. Földt. Közi. 107. 3—4. 1977. 106. Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei különös tekintettel az Akadé- miai könyvtár kézirattárának Mikoviny térképeire. Ismertetés. Földt. Közl.T. 108. No. 1. Bp. 1978. 107. Wein György emlékezete. Földt. Közi. T. 107. Bp. 1978. 108. Bendefy László emlékezete. Földt. Közi. T. 108. No. 4. 1978. 109. Pávai-Vajna Ferenc, a tektonikus. Földtani Tudománytört. Évk. 5. sz. 1976. 110. A varisztikus északi törzs és a bükki tengeri felsőkarbon, perm és triász. Ált. Földt. Szemle 12. Bp., 1979. 111. Dér variszische Nordstamm und die marínén Oberkarbon-, Perm- und Trias-Bildun- gen des Bükk-Gebirges (Ungarn). Verh. Geol. B. A. H. 3 Jahrg. 1979. Wien, 1980. ÉRTEKEZÉSEK Földtani Közli'my, Bull. of the Hungárián Oeol. Soe. ( I9SI ) 111. 413—423 A Tokaji-hegység intermedier és bázisos vulkánosságának kora és időtartama a K/Ar vizsgálatok tükrében SzéJcyné Fux Vilma' Balogh Kadosa ,2 Szakáll Sándor 1 (3 ábrával, 2 táblázattal) Összefoglalás: A Tokaji-hegységből, elsősorban Telkibánya környékéről szár- mazó intermedier és bázisos vulkáni kőzetek K/Ar korát határoztuk meg. A K/Ar korok a földtani vizsgálatokkal egyezően a vulkáni működésnek felsőbádenitől a pannoniai emeletig terjedő korát állapították meg. A vulkanizmus minimális időtartama 4 — 5 millió év. Telkibánya környékén — összhangban a kőzetgenetikai megállapításokkal — a vulkáni működés, propilitesedés, kálimetaszomatózis, folyamatos genetikai sort képeznek, közöttük kimutatható korkülönbség nincs. Igazoltuk, hogy a sárospataki Sp-10 mély- fúrással feltárt bazalt a Tokaji-hegység intermedier és bázisos vulkánosságának eddig ismert legfiatalabb, finális tagja; biztosan pannoniai korú (9,2 + 0,5 mill. év). Földtani bevezetés A Tokaji-hegység a magyarországi vulkáni hegységek legfiatalabb tagja. Vulkánosságát a kiterjedt savanyú tufaárak és az intermedier lávák változatos összeszövődése jellemzi. Az utóbbi uralkodóan andezites vulkanizmus kitűnik a láva kőzetek uralkodásával. Andezitpiroklasztikumokat alig találunk a hegy- ségben. Jellemzőek a szubvulkáni formák, lakkolitok, dykek, sillek, szabály- talan szub vulkáni testek. Sokkal kisebb mennyiségben szerepelnek a felszíni lávaömlések, hasadék-, és rétegvulkánok. A szubvulkáni működéshez több helyen hidrotermális tevékenység, petrometallogenetikai folyamatok, érctelé- rek kapcsolódnak. A hegységi andezitek, dacitok kifejezetten mészalkáli jelle- gű vulkánosság termékei (Pantó, 1966, Széky-Fux, 1970, Gyarmati, 1977). A vulkáni tevékenység főidőszaka a felsőbádeni (tortonai*) és a szarmata, de átnyúlik a pannonba is. A hegység területén a felsőbádeni összletet a vulkáni képződményeken kívül főleg tengeri üledékek képviselik. A szarmatában foko- zatos kiédesedés indul meg, többszörösen ismétlődve brakk, majd édesvízi kép- ződmények jelennek meg. Kövületekben igen szegények ezek az üledékek, a vulkánitok és az üledékes kőzetek kronológiai besorolása sok problémát vetett fel. Különösen bizony- talan a szarmata és pannon határ kérdése. Nem tisztázott az a probléma sem, hogy a felsőbádeni (tortonai) és az alsószarmata andezites vulkánosság között 1 4010 Debrecen, KLTE Ásvány- és Földtani Tanszék. * 4026 Debrecen, MTA Atommag Kutató Intézet. • A tortonai megjelölést a magyarországi előzetes vulkanológiai irodalommal való egyeztetés érdekében tüntetjük 414 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet jelentős-e az időbeli megszakítás vagy pedig a kettő között csak rövid időt jelentett a vulkáni tevékenység szünetelése. Mennyi volt a vulkáni tevékeny- ség pontos időtartama? Hogy viszonyulnak egymáshoz időben a telkibányai ércesedés területén az érchozó andezites vulkáni tevékenység és a kálimeta- szomatózis? Hogy mindezekre a kérdésekre választ adhassunk, a hegység ÉK-i részén K/Ar kormeghatározásokat végeztünk gondosan válogatott minták alapján (1., 2. ábra). 1 El 2 E3 3 EH 4 E 5 [7TT] 6 £33 7 E 8 m 10 P^l 1. ábra. A Telkibánya-2 szerkezetkutató fúrás rétegsora és a vizsgált minták helye. Jelmagyarázat: 1. Piro- jxénortoandezit, 2. Andezitogén propilit és metaandezit, 3. Riolittufogén propilit, 4. Dactiogén propilit, 5. Pirites (szulfo) kálitrachit, 6. Pirites (szulfo) kálitrachit szfaleritzsinórokkal, 7. Agyagmárga, 8. Kovás, szulfidos telér, 9. Piri- tes, agyagos, kaleedonos telér, 10. Pirites, karbonátos vagy pirites kalcedonos érczsinór Abb. 1 . Schichtenfolge dér Strukturbohrung Telkibánya-2 und die Lage dér untersuchten Proben. K r k 1 a r u n- gen: 1. Pyroxenorthoandesit, 2. Andesitogener Propylit und Metaandesit, 3. Rhyolithtuffogcner Propylit. 4. Dazi- togener Propylit, 5. Pyritführender (Sulpho-) Kalitrachyt, G. Pyritführender (Sulplio-) Kalitracliyt mit Sphalerit- .sehnüren, 7. Tonmcrgel, 8. Kieseliger, sulpbidischer Gang, 9. Pyritführender, toniger, chalcedonhaltiger Gang, 10. Py- ritfiihrende, karbonatisehe oder pyrit- und chalcedonhaltige Erzschnur Székyné et al. : A Tokaji-hegység intermedier és bázisos... 415 2. ábra. A Tokaji-hegység északi részének földtani térképvázlata. Jelmagyarázat: 1. Dacit (piroxénfeno- andezit), 2. Kálitrachit, 3. Amfibolandez.it, 4. Piroxénandezit, 5. Mélyfúrás, 6. A megvizsgált minták gyűjtési helye Abb. 2. Geologische Kartenskizze des Nordteils des Tokajer Gebirges. Erklárungen: 1. Dazit (Pyroxenpheno- andesit), 2. Kalitrachyt, 3. Amphibolandesit, 4. Pyroxenandesit, 5. Tiefbolirung, G. Sammelpunkte dér untersuehten Proben A Tokaji-hegységből és a környező területekről rendelkezésre álló K/Ar adatok áttekintése Az első K/Ar módszeres kormeghatározásokat magyarországi kőzeteken Ovcsinnyikov, Panova és Saxgerjeev végezték 1960-ban Szverdlovszkban, eredményeik 1965-ben jelentek meg hazai folyóiratban (Ovcsinnyikov, L. N. et al., 1965). Az általuk vizsgált 15 — 20 kőzet- és ásványminta között volt egy telkibányai táróból származó kálitrachit is, amelynek kora 24^12 mill. évnek adódott. A megállapított földtaninál idősebb kort és a nagy analitikai hibát a kőzet rendkívül nagy gáztartalmának tulajdonítjuk, ami miatt a kőzet K/Ar kormeghatározásra kevésbé volt alkalmas, tekintettel a kísérleti módszer akkori színvonalára. A Tokaji-hegység néhány vulkáni kőzetén végzett első hazai K/Ar kormeghatározásokról Balogh és Rakovits számoltak be (1976). Eredményeik, melyek a debreceni Atommag Kutató Intézetben létrehozott K/Ar laboratórium első meghatározásai voltak, elég jól egyeztek a földtanilag várható korértékkel. A későbbi, lényegesen megbízhatóbb módszerrel végre- hajtott ellenőrző mérések 1,5 — 14%-kal eltérő eredményeket szolgáltattak. 416 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet A szomszédos kelet-szlovákiai területeken a Szalánci-hegységben és a Vihor- látban lényegesen nagyobb arányú radiometrikus vizsgálatokra került sor (Vass, 1978; Vass D. et al. 1978). Több mint 50 kőzetminta korát határozták meg, elsősorban szovjet és nyugatnémet laboratóriumokban. A jereváni labo- ratórium vizsgálatai szerint (Slávik J. et al. 1976) a vulkánosság a Vihorlátban a középsőszarmatában kezdődött (11 ,4— 11,9 mill. év) és a pannoniai emeletben fejeződött be (8,7 — 9,3 mill. év), a Szalánci-hegység valamivel idősebb, itt a vulkánosság a felsőbádeni (tortonai) emeletben kezdődött, s a pannoniai eme- letben már csak ércesedéssel kapcsolatos utóvulkáni működést mutattak ki. A hannoveri laboratóriumban végzett vizsgálatok során (I)urica D. et al. 1978) a Vihorlátban középsőszarmata, a Szalánci-hegységben alsó- és középső- szarmata vulkáni kőzetek jelenlétét mutatták ki. A dolgozatunkban közölt K/Ar eredmények a Tokaji -hegység részletesebb radiometrikus kronológiai vizsgálatának első lépését jelentik, emellett elősegít- hetik — mint már említettük — néhány vitatott földtani probléma megoldását, további részletesebb vizsgálatok tervezését, s egybevetésük a kelet-szlovákiai adatokkal a tágabb környezet miocén vulkánosságának időbeli lefolyásáról nyújthat felvilágosítást. Kísérleti módszer A K/Ar kormeghatározások az MTA Atommag Kutató Intézetében (ATOM KI) történtek 1976 — 80-ban. A vizsgálatokat lávakőzeteken végeztük. A min- tákat néhány tizedmilliméter méretűre aprítottuk, majd ezt a kémiailag homo- génnek tekinthető frakciót két részre osztottuk kálium- és argonmeghatározás céljára. A káliummeghatározást lángfotométerrel végeztük, a radiogén argon- tartalom megállapítása az ATOMKI-ben kifejlesztett berendezésekkel, stabil- izotóp higításos analízissel történt. A vizsgálatok ideje alatt az argonmegha- tározás módszerét és berendezéseit jelentősen továbbfejlesztettük. 1976 végéig kisteljesítményű argonkivonó és gáztisztító berendezést (Balogh K. et. al. 1977), s dinamikus üzemmódban működtethető tömegspektrométert, 1977-től nagyteljesítményű argonkivonó és gáztisztító berendezést (Balogh K. és Mórik Gy. 1979) és sztatikus üzemmódra is alkalmas tömegspektrométert (Balogh K. és Mórik Gy. 1978) használtunk. 1979-ben az argon tömegspektru- mának felvételét és kiértékelését végző mikroprocesszoros rendszert helyez- tünk üzembe. Méréseink hitelesítésére az „Ázsia 1/65” jelű szovjet standardot használtuk, amelynek radiogén argontartalma 21 szovjet laboratórium mérése szerint 4,441 • 10 “5 normál cm3/g. A K/Ar korok hibája a lángfotométeres és tömeg- spektrométeres mérés hibáján kívül függ még a kőzet atmoszférikus és radio- gén argontartalmának arányától is. Átlagos korként az egyes mérések súlyo- zott középértékét (II. táblázat) adtuk meg. A K/Ar korok és értelmezésük Bár a radiometrikus mérési adatok egyedülálló alapul szolgálnak a tényleges földtani kor megállapítására, az egyes adatok értelmezése nagy körültekintést igényel. Az egyes koradatok lehetséges eltérése a földtani kortól alapvetően két okra vezethető vissza. Székyné et ál.: A Tokaji- hegység intermedier és bázisos... 417 1. A mérési hiba az argontartalom, s ezen belül különösen az atmoszférikus argon arányának megállapítására szolgáló rendkívül alacsony 38 Ar tartalom (10-12 — 10-11 g/g) meghatározásának és a káliummeghatározásnak a hibájából tevődik össze. A mérési hiba egyetlen mérés esetén nem csökkenthető néhány százalék alá, a mérések ismétlésével, nemzetközi standardek vizsgálatával, a mérőberendezések és módszerek folyamatos tökéletesítésével azonban elvileg mind kisebbé tehető. 2. Földtani hibáról akkor beszélünk, ha a K/Ar koregyenlet levezetésének feltételei nem teljesülnek. A kőzet keletkezésekor nem adja le mindig teljesen radiogén argontartalmát, s az is gyakran előfordul, hogy a továbbiakban a kő- zet káliumra és argom’a nézve nem alkot zárt rendszert. A földtani hibák több, egymással egyértelmű kronológiai kapcsolatba hozható kőzetminta meghatá- rozásával, egy kőzetminta több frakciójának elemzésével és petrográfiai vizs- gálatokkal küszöbölhetők ki vagy deríthetek fel. Összefoglalva azt állapíthatjuk meg, hogy egyetlen koradat egyezése a valódi korral nem állapítható meg teljes biztonsággal, részletesebb vizsgálat során azonban a módszert ismételt eredményei igazolják. A radiometrikus módszerek jelentősége abban van, hogy magmás kőzetek esetén a földtani kor bizonytalan sztratigráfiai helyzet esetén sokszor kizárólag ezekkel a módszerek- kel határozható meg, továbbá ezek a módszerek szolgálnak a paleomágneses és biosztratigráfiai zónák tényleges korának megállapítására is. A gyakorlatban a vizsgálandó minták számát és minőségét — az adott lehetőségeken belül az eldöntendő földtani problémához célszerű igazítani. Sokszor nem állnak rendelkezésre megfelelően ép kőzetek; bizonyos földtani problémák (pl. minimális kor) azonban ilyen esetben is eldönthetők, ezért a vizsgálatok mellőzése helyett általában ilyen esetben is célszerűbb a kőzet- minták részleges alkalmatlanságát mértéktartó következtetésekkel ellensú- lyozni. Nagyon fontos a meghatározandó kor vagy korkülönbség és a mérési hiba arányának becslése. Minél kisebb ez az arány, annál részletesebb vizsgálat szükséges a kronológiai probléma megoldásához. A módszer alkalmazhatóságá- nak elvi határát a terület kőzeteit jellemző ki nem küszöbölhető földtani hiba határozza meg. Ez a földtani hiba pl. azonos lávafolyás részletes vizsgálatával vagy a kőzetminták különböző frakcióinak meghatározásával becsülhető meg. A Tokaji -hegységben a vulkáni működés a bádeni (tortonai) emeletben kez- dődött, s a pannoniai emeletben fejeződött be, tehát lényegesen hosszabb ideig tartott mmt meghatározásaink hibája. Ezért a vulkáni működés nagyobb fázisainak elkülönítése már néhány ép kőzetminta meghatározásával is lehet- séges. A Tokaji -hegység radiometrikus kronológiai vizsgálata során (és más hazai miocén vulkáni hegységek esetében is) azt a módszert látjuk célszerűnek követni, hogy megfelelően választott minták kormeghatározásával ellenőriz- zük a földtani módszerekkel kidolgozott elképzeléseket. Ha a különböző mód- szerek azonos eredményre vezetnek, a kérdés megnyugtatóan tisztázott, ha ellentmondanak egymásnak, további vizsgálatok körvonalazásával kívánjuk a probléma megoldását elősegíteni. Előzőek szellemében a hegység földtanilag legjobban megvizsgált területé- ről. Telkibányáról és a közeli területekről válogattuk össze mintáinkat. A mintavételek helyeit az 1. és 2. ábra, a kőzetek részletes leírását és a mért K/Ar korokat az I. és II. táblázat tartalmazza. A Telkibányától É-ra Kéked község közeléből gyűjtött kőzet (285. minta), ahogy a 2. ábrából is kitűnik, az alsószarmata ún. savanyú piroxénandezit 418 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet A megvizsgált minták kőzettani leírása Petrographisehe Beschreibung dér untersucliten Proben I. táblázat — Tabella I. Szám Lelőhely Kőzetminta K 0/ /o Fenokristályok Alapanyag 285. Alsókéked Száraz- hegy Piroxénandezit amíibollal 1,68 Plagioklász, friss hipersztén, augit, amfibol Hialopilites porfiros 189. Telkibánya-2 mély- fúrás 19,9—20,0 m Kálitrachit (kálimetaszomatit) 9,03 Szericites adulár (pszeudomorfóza plagioklász után), pirít Mikroholokristályos por- firos pirittel s szekun- dér kvarccal 211. 173,6 m Hiperszténandezit amíibollal 1,57 Plagioklász (labradorit) kevés klo- ritos hipersztén, amfibol, biotit Mikroholokrist ály os porfiros 192. 182,5—183,0 m Hiperszténandezit (kloroandezit) 1,87 Plagioklász (labradorit) kloritos hipersztén és agyagásványoso- dott biotit Mikroholokrist ályo6 porfiros 190. 947,7—949,5 m Kálitrachit (kováso- dott-pirites) 5,95 Alacsony hőmérsékletű szanidin Porfiros, pirites, aduláro- sodott és kovásodott 191. 1024,2—1024,6 m Andezitogén propilit 1,92 Karbonátosodon, epidotosodott plagioklász, kloritosodott, kar- bonátosodott, epidotosodott hi- persztén, opacitosodott amfibol Mikroholokristályos porfiros 283. Telkibánya, Csengő-táró Hiperszténandezit (kloritosodott) 1,58 Szericitesedett plagioklász, klori- tosodott hipersztén Mikroholokristályos por- firos karbon átosodás- sal, kovásodással 360. Telkibánya, Kánya- és Gyepü-hegy között Piroxénandezit amíibollal 1,79 Plagioklász, hipersztén (oszlopos kifejlődésű) opacitos amfibol Mikroholokri stályos porfiros 641. Telkibánya, Baglyas- völgy Amfibolandezit (káliumdúsulással) 2,46 Szanidin, plagioklász, opacitos amfibol Hialopilites porfiros, kovásodott 359. Telkibány, Magostér Piroxénandezit 1,89 Plagioklász (oligoklász), hipersztén (oszlopos kifejlődésű), augit Hialopilites porfiros gyen- ge agyagásványosodással 642. Telkibánya, Tokár-tető Piroxénandezit 2,00 Agyagásványosodott plagioklász, hipersztén, augit Hialopilites porfiros 640. Telkibánya, Hársas-hegy Cenkely-i kőbánya Piroxéníenoandezit amíibollal (dácit) 2,51 Friss plagioklász, szemdin, hiper- sztén, augit, amfibol, biotit Hialopilites porfiros 286. Sátoraljaújhely, Sátor-hegy Piroxénamfibolan- dezit 2,05 Friss plagioklász, amfibol Hialopilites porfiros 484. Sárospatak-10 fúrás 91,2—94,9 m Bazalt 1,15 Iddingsites olivin, plagioklász, (labradorit, bytownit) hipersztén, augit, biotit Interszertális porfiros 543. Tárcái, ni. kőbánya Piroxéndácit (íenoandezit) 2,80 Plagioklász, hipersztén, augit Hialopilites porfiros összlethez tartozik. Mért K/Ar kora (13,1 i 1 .2) jó egyezést mutat a földtani korral. A telkibányai Baglyas-völgyben 1240 m-ig lemélyített, Telkibánya 2. érc- kutató fúrásból (1. ábra), amely a közbetelepült kövületes üledékösszlet alap- ján mind az alsószarmata, mind a felsőbádeni (tortonai) vulkáni összletet harántolta 5 mintát választottunk ki. A szarmata (189., 211., 192.) és bádeni (tortonai) vulkánosság (190., 191.) a földtani és kőzettani vizsgálatok alapján is jól elkülöníthető volt. A K/Ar kormeghatározások beigazolták, hogy a két időben elkülönült vulkánosság között igen rövid volt a megszakítás, a telki- bányai vulkano-tektonikai árokban a nagy vastagságú felsőbádeni andezitvul- kánosság rövid üledékképződési szakasz után folytatódott az alsószarmatában- Jól igazolta a K/Ar kormeghatározás azt az előzetes kőzetgenetikai megálla- pítást is, hogy a vulkáni működés és a kálimetaszomatózis között sem a felső- Szék y n é et al. : .4 Tokaji-hegység intermedier és biízisos. . . 419 Tokaji-hegy ségi intermedier és bázisos vulkáni kőzetek K/Ar kora K/Ar-Alter «ler intermedieren und basischen Vulkanite des Tokajer Gebirges II. táblázat - Tabelle II. Szám Kőzet, lelőhely K o/ /o “Arr,d 0/ /o <#^rrod 10 -#CC STP/g K/Ar kor inill. év 285. Piroxénandezit 1,68 24 0,874 13,1 + 1,2 Alsókéked, Száraz-hegy Telkibánya-2 mélyfúrás 189. Kálitraehit 9,03 91 4,696 12,8+1,3 19,2-20,0 m 72 4,165 11,5 + 0,9 12,0 + 0,8 211. Hiperszténandezit 1,57 33 0,824 13,2 ±1,5 173,6 m 15 0,762 12,1 + 1,8 12,8+1,2 192. Kloroandezit 1,87 20 0,870 11,8 + 1,3 182,5 - 183,0 m 16 0,850 11,4+1,5 11,6 + 1,0 190. Kálitraehit 5,95 87 3,345 14,1 + 1,1 947,7 - 949,5 m IC 3,154 13,3 + 1,4 13,5 + 0,5 67 3,159 13,3+0,6* 191. Andezitogén propilit 1,92 53 0,966 12,6 ±1,2 1024,2-1024,6 m 63 1,071 14,0 + 1,2 13,0 + 0,8 16 0,932 12,2 + 1,6 16 0,962 12,6 ±1,1* 283. Hiperszténandezit 1,58 36 0,749 12,0 ±0,8 Telkibánya, Csengő- táró 360. Piroxénandezit 1,79 27 0,669 9,4+ 1,1 ÉK-re Telkibányától 53 0,778 10,9 + 0,9 Kánya- és Gyepil-hegy között 47 0,762 10,6+1,4 10,3 ±0,8 49 0,671 9,4+ 1,4 641. Anifibolandezit 2,46 37 1,043 10,6 + 0,5* Telkibánya, Baglj'as-vólgy felső része 359. Piroxénandezit 1,89 31 0,845 11,2 + 0,7* DK-re Telkibányától, 36 0,807 10,7 + 0,6* 10,9 + 0,5 Magastér Ny-i vége 642. Piroxénandezit 2,00 24 0,835 10,4 + 0,6* Telkibán v , K is-Tokár-tető Ny-i oldala e 640. Dácit (Piroxénfenoandezit) 2,51 23 1,132 11,3±0,7» Telkibánya, Hársas-hegy Ny-i vége, Csenkely-i kőbánya 286. Piroxénamfibolandezit 2,05 54 0,932 11,5 + 0,9 Sátoraljaújhely, Sátor-hegy 72 0,968 11,8 + 0,6 11,7 + 0,f 484. Bazalt 1,15 27 0,431 9,38 + 0,6* Sárospatak, 10. fúrá 10 0,411 8,94 ±0,7* 9,2 ±0,5 91,2 94,9 m 543. Piroxéndácit 2,80 75 1,123 10,0 + 0,5* Tárcái, III. kőbánya le = 0,584 x 10 = 4,72 x 10 -■•y-1; "K/K = 1,19 x 10 mol/mol; hiba: 1 * Az argontartalom mérése statikusan működő és mikrokompjuterrel ellenőrzött tömegspektrométerrel történt bádeniben (190., 191. minta), sem a szarmatában (189., 211. minta) nincs jelentős korkülönbség. A K/Ar vizsgálat még a fúrásban jelentkező teléres ki- fejlődést! kissé fiatalabb piroxénandezit áttörést (192. minta) is jelezte a telki- bánvai ércesedés területén, amely a Baglyas-völgvben is kimutatható volt (360., 641. minta). Mind a földtani-kőzettani megállapítások, mind a K/Ar meghatározások igazolták a Kánya-hegyi Csengő-bánya mélyszintjéről (a 2. ábrán a felszíni vetületét tüntettük fel) származó (283. minta) jórésze üde plagiolkászokat tar- talmazó hiperszt énandezitnek az alsószarmata „savanyú” piroxénandezittel azonos korát. Az előzőektől eltérő nem szubvulkáni kifejlődésű a magas gerinceket képező, hialopilites szövetű, de hasonló ásványos összetételű piroxénandezit ún. leme- zes andezit (359., 642. minta) a K/Ar vizsgálatok szerint is fiatalabb (10,9^ 420 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet ^0,5, illetve 10,4^0,6 mill. év) az alsószarmata „savanyú” piroxénandezit- nél, szarmata végi képződmény. Utóbbiakkal közel egyező korúnak (ll,3di0,7 mill. év) bizonyult a Telki- bánya és Gönc között fekvő Hársas-hegy kőbányájának fenopiroxénandezitje (640. minta) amelyet néhány előző szerző kissé nagyobb Si02 tartalma alapján dacitnak minősített (kvarcot nem tartalmaz). A vártnak megfelelően fiatalnak bizonyult a Tokaji-hegy dacitja (543. minta) a tarcali kőbányából és legfiata- labbnak (9,2 mill. év) a hegység andezites vulkánosságának finális fázisát képező bazalt a Sárospatak 10. fúrásból. Érdekes, hogy mindössze 1 gondosan megvizsgált kőzet K/Ar kora bizonyult fiatalabbnak a várt földtani kornál (286. minta), feltételezhető oka a kőzet színes elegyrészeinek erőteljes opaci- tosodása. A 3. ábrán K/Ar adataink alapján feltüntettük a Tokaji-hegység intermedier és bázisos vulkánosságának időbeli lefolyását és viszonyát a neogén emeletek ■3. ábra. A neogén időskála részlete és a Tokaji-hegység intermedier és bázisos vulkánosságának evolúciója (több szerzó adatai alapján) Abb. 3. Dctail dér neogenen Zeitskala und Evolution des intermediüren und basischen Vulkanlsnius des Tokajer Gebirges (nach Angaben von inchreren Verfassern) Székyné et cd. : A Tokaji-hegység intermedier és bázisos... 421 korához. A diagram szerkesztésekor azzal a közelítő feltevéssel éltünk, hogy a tényleges K/Ar kor a hibahatárokkal megadott intervallumon belül van, s e tartományban valószínűsége azonos. Az emelethatárok bizonytalanságának szemléltetése céljából a szélső értékek feltüntetése mellett megadtuk az egyes szerzők által javasolt értékeket is. Rá szeretnénk mutatni, hogy a Tokaji -hegységben különösen eredményes lenne a paleomágneses és K/Ar vizsgálatok összekapcsolása, mindenekelőtt a pannoniad korú vulkáni kőzetek elkülönítése céljából. A pannoniai emelet kez- dete ugyanis semmiképpen nem fiatalabb a 9. normális mágnesezettséget mu- tató paleomágneses periódus kezdeténél, így a 10,8 — 10,9 millió évnél fiatalabb, normálisan mágnesezett képződmények nagy biztonsággal sorolhatók a pan- noniai emeletbe. Például a tokaji Nagyhegy piroxéndácitjának K/Ar kora 10,0^0,5 millió év, ugyanez a kőzet Nairn, A. E. M. et al. vizsgálatai szerint (1971) normálisan mágnesezett. Ha tehát későbbi vizsgálatok igazolják a K/Ar kor realitását, a tokaji Nagyhegy piroxéndácitja pannoniai korúnak lesz tekinthető. Következtetések A K/Ar adatok nagyobb része megfelel, ill. nem mond ellent a földtani ada- tokból leszűrhető eredményeknek. Ennek alapján az el nem változott, ill. kis- mértékben elváltozást mutató kőzetek K/Ar kora a földtani kor jó közelítése- ként fogadható el és megállapítható, hogy a Tokaji-hegységben az intermedier és bázisos vulkáni tevékenység minimális időtartama 4 — 5 mill. évre terjed ki. Telkibánya környékén a vulkáni működés, propilitesedés és kálimetaszomatózis között jelentős korkülönbség nincs. A köztük lehetséges különbség mindenkép- pen kisebb, mint méréseink hibája. Tehát az aTelkibánya 2. fúrásból nyert ada- tok alapján mindenképpen kizárt, hogy a vulkanizmus és a kálimetaszomatózis mind az idősebb bádeni (tortonai) fázisban — 1. Telkibánya 2. fúrás rétegosz- lopát — mind a szarmatában időben jelentősen elkülönült volna egymástól. Sikerült igazolni a telkibányai területen a magas gerincvonulatot képező ún. szarmata, lemezes piroxénandezitnek (359., 642. minta) és a teléres kifejlődést! andezitnek (192., 360.. 641. minta) az általánosan elterjedt szarmata andezit- nél (285., 211. minta) fiatalabb korát. A sárospataki (Sp. 10) mélyfúrásból származó bazalt (484. minta) a K/Ar mérések alapján a Tokaji-hegység ezen részének legfiatalabb finális tagját (9, 2^0, 5 mill. év) jelenti. A K/Ar korát a középső Paratethys időskálájával egybevetve pannon kora egyértelműen igazoltnak vehető. A sátoraljaújhelyi Sátor-hegy amfibolandezitje a K/Ar mérések szerint fiatalabbnak adódott az újabban kövületek alapján megadott (Csepreghyné Meznerics I. 1965) kornál. A mérések a teljes kőzetből készültek. A kőzetre a színes elegyrészek, elsősorban az amfibol opacitosodása jellemző. Lehetséges hogy ez a jelenség a kőzetek opacitosodásával kapcsolatos. A kérdésre a nem opacitosodott ásványok szeparált frakciójának meghatározásával lehetne vég- leges választ adni. A K/Ar módszerrel megállapított érték (11, 7 ±0,5 millió év) Hoffer A. előzetesen (1925) megadott szarmata korával egyezik. Vizsgálataink jó összhangban vannak a már idézett szlovák irodalomban közölt adatokkal is. A Tokaji-hegység É-i folytatását képező Szalánci-hegység- ben szintén a felsőbádeni (tortonai) emeletben kezdődött a miocén vulkánosság 3 Földtani Közlöny 422 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet és a szarmatában érte el a maximumát. De a pannonban már csak ércesedéssel kapcsolatos hidrotermális folyamatokat mutattak ki. A klasszikus földtani megállapításokkal egyezően a Vihorlát vulkáni tevékenysége fiatalabb, a középsőszarmatában (11,4 — 11,9 mill. év) kezdődött és a pannoniai emeletben (8,7 — 9,3 mill. év) fejeződött be. Irodalom - Literatur Balogh K., Kakovits Z. (1970): Ék-Magyarország néhány miocén vulkanitjának K/Ar kora. MÁFI Évi Jel. 1974- ről. pp. 471-476. Balogh K., Berecz I., Bouátka S. (1977): Argonkivonó és gáztisztító berendezés K/Ar kormeghatározásához Földt. Közi. 107 pp. 208-214. Balogh K., Mórik Gy. (1978): Mágneses tömegspektrométer K/Ar kormeghatározáshoz. ATOMKI Közi 20 pp 215-228. Balogh K., Mórik Gy. (1979): Nagyteljesítményű argonkivonó- és gáztisztító berendezés. ATOMKI Közi 21 pp 363-375. BAldi T. (1968): Az európai neogén emeletek helyzetéről. Földt. Közi. 98. pp. 285 — 289. BAldi-Beke, M., Nagymarosi, A. (1979): On the position of the Ottnangian and Karpatian régiónál stages in the tertiary nannoplancton zonation, Ann. Geol. Pays. Hellen, Tome hors serie, pp. 51 — 59. Durica, D., Kalióiak, M., Kreuzer, H., MOller, P., SlAvik, J., Tőzsér, J., Vass, D. (1978): Sequence of volcanic events in eastern Slovakia in the light of recent radiometric age determinations. Vest. üst. üst. geol. 53 pp. 75 — 88. Gyarmati P. (1977): A Tokaji-hegység intermedier vulkanizmusa. MÁFI Évkönyv LVIII. Műszaki Könyvkiadó Bp. pp. 7—195. HÁMOR G., JAmbor A. (1971): A magyarországi középsőmiocén. Földt. Közi. 101. pp. 91 — 102. HAmor, G., Ravasz- Baranyai, L., Balogh, K. Árva-Sós, E. (1979): K/Ar dating of Miocéné pyroclastic rocks in Hungary, Ann. Geol. Pays. Hellen, Tome hors serie, pp. 491 — 500. LaBrecque, J. L., Kent, D. V., Cande, S. C. (1977): Revised magnetic polarity time scale fór laté Cretaceous and Cenozoic time. Geology 5 pp. 330—335. Nairn, A. E. M., Neqendank, J. Pantó, G. (1971): Paleomagnetic Investigations of the Tertiary and Quaternary Igneous rocks: IV. The Tertiary volcanic rocks of the Tokaji mountains, Hungary. Geol. Rdsch. 60 pp. 727—743. Orlicky, O., SlAvik, J., Tőzsér, J. (1974): Paleomagnetism of volcanics of the SÍánske vrcliy. Vel’sky Miliő Mts. and Zemplinske pahorky Hills and its geological interpretation. Geol. Carp. XXV. pp. 209— 226. OvcSINN YIKOV, L. N., Panova, M. V., Sangarjeev, F. L. (1965): Abszoljutnij vozraszt nyekatorich geologicseszkich obrazovanij Vengrii. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 9. pp. 305 — 312. Pantó G. et al. (1966): Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához. M-34-XXXIV. Sátoralja- újhely, Budapest, pp. 16—138. Pantó G. et. al. (1968): Cenozoic Volcanism in Hungary. Guide to Excursion 40 C of the Internat. Geol. Kongr. XXIII*1 Session Prague., Akadémiai Kiadó. Budapest, pp. 1 — 96. Ryan, W. B. F., Cita, M. B. Dreyfus Rawson, M., Burkle, L. H., Saito, T. (1974): A Paleomagnetic Assignment of Neogene Stage Boundaries and the Development of Isochronous Dátum Planes between the Mediterranean, the Pacific and Indián Occans in order to Investigate the Response of the Wordl Óceán to the Mediterranean „Salinity Crisis”. Riv. Ital. Paleont. 80 pp. 631 — 687. SlAvik, J., Bagdasarjan, G. P„ Kaliciak, M., Tőzsér, J., Orlicky, O. Vass, D. (1976): Radiometricseszkie vozraszti vulkanicseszkieh porod Vihorlata i Szlanszkich gór. Min. Slovaca, 8. pp. 319—334. Steininger, F., Rögl, F., Martini, E. (1975): Current Oligocene/Miocene biostratigraphic concept of the Central Paratethys, I’raeprint fór Régiónál Committee on Mediterranean Neog. Strat. VI. Congr. Bratislava. Steininger, F., Rögl, F. (1979): IThe Paratethys history — A contribution towards the Neogene geodynamics of the Alpine Orogene (an abstract) Ann. Geol. Pays. Hellen, Tome hors serie, pp. 1153—1165. Székyné Füx V. (1966): Telkibánya 2. perspektivikus földtani alapfúrás földtani jelentése. Kézirat. MÁFI Adattár. Budapest, pp. I. k. 1 — 139, II. k. 1 — 265. Mellékletek Székyné Füx V. (1970): Telkibánya ércesedése és kárpáti kapcsolatai. Kózetfcjlódés és ércesedés. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 5 — 264. Vass, I). (1978): World Neogene radiometric time scale (estate to the beginning of 1976) Geol. Prace. 70. pp. 197—236. Vass, D., Tőzsér, J., Bagdasarjan, Gevorg P., Kalióiak, M„ Orlicky, O., Durica, D. (1978): Clironológia vul- kanickycli udalosti na vychodom Slovensku vo svetle izotopickych a paleomagnetickych vyskumov. Geol. Prac« 71 pp. 77-88. Altér und Zeitdauer des intermediaren und basischen Vulkanismus des Tokajer Gebirges im Lichte dér K / Ar-Untersuchungen V . Széky-Fux, K. Balogh und S. Szakáll Das Tokajer Gebirge ist das jüngste unter den miozánen vulkanischen Gebirgen Un- garns. Sein Vulkanismus ist durch die mannigfaltige Verflechtung dér weit verbroiteten sauron Tuffströme, vor allém Rbyolitho und dér intermediaren Lavas, vorwiegend Andesite gekennzeielmet. Andesitische subvulkanische Formcn sind weit verbreitot, La- Székyné ct al.: A Tokaji- hegy ség intermedier és bázisos... 423 vaergüsse, Spalten- und Stratovulkane sind in kleinerer Monge zu finden. An mehreren Stellen sind hydrothermulo Tátigkeit, petromotallogenetischo Vorgange, Erzgiinge an die subvulkanische Tátigkeit gebimdon (Pantó, 19G6, Széky-Fux, 1970, Gyarmati, 1977). Hauptporiode dér vulkanischen Tátigkeit war das obere Baden (Törtön*) und das Sarmat, doch greift sie auch in das Pannon hinüber. Tin Gebirgsraum ist dér oberbadeni- sche Komplex ausser den Vulkaniten hauptsáchlich durch Meeresablagenmgen vertroten. lm Sarmat setzt sich allmáhliches Süsser-Werden ein und in mehrmaliger Wieder- holung erscheinen bald brackische, bald Süsswasser-Ablagerungen. Die Gebirgsablagerungen sind fossilarm, daher ergabon sich vielo Probleme im Zusammenhang mit dér Chronologie dér Vulkanite und Sedimentgesteine. Besonders un- Igewiss ist die Frage dér Sarmat — Pannon-Grenze. Ungeklart ist auch das Problem, ob die Zeitspanne dér Unterbrechung zwischen dem oberbadenischen (tortonischen) und elem !untersarmatÍ8chen andesitischen Vulkanismus betráchtlich war oder nicht? Wie gross war dér genaue Zeitraum dér vulkanischen Tátigkeit? Was ist zeitlich das Verhaltnis zwischen dér erzbringenden vulkanischen Tátigkeit und dér Kálimét asomatose im Ralimé dér Telkibúnyaer Vererzung? Um allé diese Fragen beantworten zu können, habén wir für den NO-Teil dcs Gebirges an Hand sorgfaltig ausgewáhlter und mikroskopisch ausführlich charakterisicrter Pro- Íben (siehe Abb. 1 und 2, und Tabellen I und II) K/Ar-Altersbestimmungcn durchge- fühi t . Aufgrund iler Untersuchungen kaim das K/Ar- Altér dér Vulkanite als einc gute An- náherung zum geologischen Altér angenonunen werden und es kaim festgestellt werden, Idass die Minimalzeitdauer dér intermediaren und basischen vulkanischen Tátigkeit 4 bis 5 Millionen Jahre umfasst. Im Bereich dér Vererzimg von Telkibánya besteht kein wesentlicher Altersunter* schied zwischen vulkanischer Tátigkeit, Propylitisierung und Kalimetasomatose. Auf jeden Fali ist dér mögliche Unterschied kleiner als dér Fehlcr unserer Messungen. Auf- I grund dér aus dér Bohrung Telkibánya 2 gewonnenen Angaben ist alsó auf jeden Fali ausgesehlossen, dass Vulkanismus und Kalimetasomatose sowohl in dér álteren bade- nischen (tortonischen) Phase, als auch im Sarmat zeitlich wesentlich getrennt gewesen sein können. Dér Basalt aus dér Tiefbohrung von Sárospatak (Sp. 10) (Probe 484) stellt aufgrund dér K/Ar-Messungen dús jüngste Abschlussglied (finni member) diesesTeilesdes Tokajer Ge- birges (9,2 ±0,5 Mill. Jahre) dar. Vergleichen mit dér Zeitskala dér zentralen Paratethys, kann sein pannonisehes Altér als eindeutig bewiesen betrachtet werden. Auch sind unsere Untersuchungen in gutem Einklang mit den bereits zitierten Anga- ben dér slowakischen Literatur. Im Slanske-Gebirge, das die nördliche Fortsetzung des Tokajer Gebirges darstellt, begann dér Miozánvulkanismus ebenfalls im oberen Baden (Törtön) und erreichte sein Maximum im Sarmat. Allerdings konnten im Pannon nur noch an die Vererzung gebundene hydrothermale Vorgange naehgewiesen werden. In Überein- stimmung mit den klassischen geologischen Feststellungen war die vulkanische Tátig- keit des Vihorlats jünger, sie begann im mittleren Sarmat (11,4—11,9 Millionen Jahre) und endete im Pannon (8,7— 9,9 Millionen Jahre). • Die Bezeichnung „Törtön” habenwir im Interessé dér Abstinimung mit früherer ungarischer Literatur über Vulkanologie angegeben. 3* Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1981) III. 424—452 A fertőrákosi kristályospala összlet földtani — kőzettani felépítése* Dr. Kosa László — Fazekas Via** (4 ábrával, 1 táblázattal, 9 táblával) Összefoglalás: A szerzők számos új adat felhasználásával a korszerű litosztrati- gráfiai osztályozás szempontjait figyelembe véve mutatják be a fertőrákosi (mörbischi) palaszigetet felépítő metamorf kőzetfajták települését, ásvány-kőzettani jellemzését és a metamorfózis folyamatának menetét, intenzitását, fáciesét. Számos olyan eredmény született, melyek nagymértékben hozzájárulnak a földtani felépítés jobb megismeréséhez, ugyanakkor további kérdések merülnek fel, melyek megoldása a jövő feladata lesz. Végső következtetésük, hogy az elsődleges üledékes-effuzív sorozat progresszív regionális metamorfózisának mértéke elérte az epidot-amfibolit fácies felső övét, a kőzetfajták jelen- legi állapotát, azonban a többszakaszos, változó intenzitású retrográd folyamatok hatá- rozták meg, melyek hatása a szelvény alsó részén erőteljesebb. A szerzők állást foglalnak a területet felépítő metamorfitok allochton helyzete, valamint a Wechsel sorozathoz való tartozása mellett. Bevezetés A Mecseki Ércbányászati Vállalat az 1970-es évek elején komplex földtani kutatásokat végzett a Soproni-hegység területén. A vizsgálatok elsősorban a kristályos kőzeteket érintették, azonban kiterjedtek a fiatalabb képződmé- nyekre is. A hegységet felépítő metamorf képződmények nagyobb kiterjedésű előfordulásán (soproni kristályospala összlet) kívül, a környező kisebb sziget- rögök (Harkai-csúcs, Kőhegy stb.) vizsgálatára is sor került. Az elvégzett munkálatokon belül kiemelkedő szerepet kapott a fertőrákosi (mörbischi) pala- sziget felderítő fázisú kutatása. A palasziget — hazai részének — alig 1 km2-es területén (nagyobbik része Ausztria területére esik) több mint 20 mélyfúrás (300 m-nél mélyebb), közel 60 db sekélyfúrás (60 m-nél sekélyebb) és számos egyéb kutatófeltárás (árok stb.) mélyült. Megismerés tekintetében — az akkori viszonyoknak megfelelően — a leg- korszerűbb ismereteket Vendel M. (1929) nyújtotta, aki a területről monog- ráfikus feldolgozást jelentetett meg, kiegészítve azt 1 : 25 000 méretarányú földtani térképpel. A szerző számos további tanulmányában (1936, 1937, 1960 — 1961) jelentősen hozzájárult a terület földtani viszonyainak jobb meg- ismeréséhez. Időközben (1960) W. Fuchs osztrák geológus foglalkozott a meta- morf képződményekkel, melyeket az Alpok magsorozatával azonosított. A MÉV kutató létesítményeiből nyert alapadatok, valamint az elvégzett földtani térképező munkák vizsgálati eredményei tették lehetővé a palaszigetet • Elhangzott a MET. Ásványtani-Geokémiai Szakosztály 1976. nov. 1. és 1979. jan. 13.-1 szakülésén. Kézirat le- K ó s a — F i z e ki s : 1 fertőrákost kristályos pala összlct 425 felépítő metamorf kőzetfajták pontosabb minőség és település szerinti meg- ismerését. Mindenekelőtt olyan eredmények születtek, amelyek alapján meg- bízhatóbb rétegsort tudtunk megrajzolni a kristályos alépítményre vonatko- zóan. A palasziget felépítésében résztvevő kőzetek rétegtani besorolásánál — Fülöp J. akadémikus szorgalmazására — alkalmaztuk az új litosztratigráfiai osztályozás szempontjait és a tanulmányban ennek megfelelő nevezéktan ki- alakítására is törekedtünk. Dolgozatunkban bemutatott képződmények ásvány-kőzettani minősítéséhez egy sor RTG-, DTA-, Kémiai- és színképelemzés készült. A RTG-vizsgálatokat Kisházi P. (Sopron, BK1 Petrográfiai Osztálya) , a DTA vizsgálatokat Selmeczi B. (MÉV.) a kémiai és színképelemzéseket, a MEY. Analitikai Laboratóriuma végezte. A fényképfelvételeket Ft'ZY T. és TÉR I. készítették. Már a bevezetőben szükségesnek tartjuk kinyilvánítani — és a következők- ben a metamorf itokat ennek tükrében jellemezni — , hogy a kristályospala- sziget (a fertőrákosi kristályospala összlet) — egységes felépítésű, azonos íiledékes-effuzív sorozat; progresszív regionálisan átalakulást szenvedett; — megközelítően azonos metamorf fáciesű; — több lépcsős retrográd hatások — részben anyagi összetételbeli különb- ségekre visszavezethetően, — a rétegösszlet alsó részén erőteljesebb di- ait orikus változásokra vezettek. Ezek a folyamatok alapvetően meghatározzák a kőzetek jelenlegi megjelenését és állapotát. A kutatás eredményeképpen számos, szélesebb szakmai körökben ez ideig alig ismert eredmény született, melyek közzétételét első megközelítésben segíti elő a jelen dolgozat. Az összlet földtani — kőzettani jellemzése Az összlet a szakirodalomban kezdetben mint a ruszti-vonulathoz tartozó szigetrög, meggyesi kristályospala-sziget, később mint fertőrákosi, az osztrák irodalomban mörbischi kristályospala-sziget szerepel. Földtani értelemben vett valódi sziget jellegét elsősorban a körülötte települő fiatal (harmad- és negyed- időszak) képződményekből morfológiailag kiemelt helyzete határozza meg. Jelenleg ajánlott megnevezését a földrajzi-közigazgatási hovatartozása, a szigetrögöt felépítő metamorf kőzettestek földtani-kőzettani kifejlődése és települése indokolja. Tekintettel arra, hogy a megközelítőleg 2000 m vastagságú kőzetösszlet jelenlegi feltártságában először hazai területen vált ismertté, típusterületként a Fertőrákos falutól 3 km-re E-ra elhelyezkedő határmenti övezetet jelöljük meg. (Ezen a területen a felszínen nyomozható metamorf képződmények kiter- jedése kb. 3 km2, ebből azonban csak 1 km2 országhatáron belüli.) A metamor- fit összlet mélységbeli lehatárolása és így vastagsága sem ismert. A fúrások rétegsora alapján fedő képződménye a fillites csillámpala formá- cióra diszkordanciával települő felsőhelvéti, vagy alsótortonai, agyagos kötő- anyagú kavicsösszlet (ruszti kavics), alsótortonai agyag (bádeni agyag), vagy alsótortonai mészkő (lajta mészkő). Azon felismerésből következően, hogy a 426 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet metamorf it összlet egységes felépítésű, azonos üledékes-effuziv sorozathoz tar- tozik, de eltérő típusú kőzetegyüttesek regionálisan átalakult tömege; az össz- let rétegtani tagolásánál a litosztratigráfiai osztályozás hivatalos alapegysége- ként a formáció megjelölést javasoljuk elfogadni. A litosztratigráfiai osztályozás szempontjait figyelembe véve a fertőrákosi kristályospala összlet felépítése — egyben rétegtani sorrendje — az alábbi rendszerbe foglalható (1. ábra): 1. ábra. A fertőrákosi kristályospala összlet ideális földtani szelvénye (szerkesztette: Kósa L.). Jelmagyarázat: 1. Fillites csillámpala, 2. Leukofillit, 3. Paragneisz, 4. Márvány, 5. Földpátos csillámpala, 0. Apatitos lencsék, 7. Amfibolpala, 8. Biotitpala, 9. Amfibolit, 10. Szenes-grafitos betelepülések, 11. Kvarcitlencsék, 12. Pegmatoid testek, 13. Karbonátos metaszoinatit Abb. 1. Idealisiertcs geologisches Profil des kristallinen Sohieferkomplexes von Mörbisch (zusammengestellt von 1,. KÓSA). Erklárungen: 1. Phyllitisclier Olimmerschiefcr, 2. l.eukophyllit, 3. Paragneis, 4. Mannor, 5. Fclds- patföhrender Oliimnerschicfer, 0. Apatitische Linsen, 7. Ampliibolschiefer, 8. Blotitscb icfer ,9. Amphibolit, 10. Kohllge- graphitische Elnlagerungen, 11. Quarzitlinsen, 12. Pegmatoidkörper, 13. Karbonatischer Metasomatit ábra. A fertőrákos! kristályospala összlet földtani térképe (Kósa L.). Jelmagyarázat: 1. Kvarcittörmelék, Tortonai mészkótörmelék (lajtamészkő), 3.Tortonai mészkő (lajtamészkő), 4. Tortonai agyag (bádeni agyag), >. Agyagbeágyazású kavics (ruszti kavics) (2—5. miocén: M), 6. Szenes, fillites csillámpala, 7. Fillites csillámpala, . Leukofillit (kvarc-leuchtenbergit pala), 9. Paragneisz, 10. Földpátos csillámpala, 11. Biotitpala, 12. Amfibolpala, mfíbolit (6—12. ópaleozoikum: P*), 13. Képződményhatár, 14. Feltételezett képződményhatár, 15. Szerkezeti vonalak, 16. Földút, 17. Földtani szelvény 166. 2. Geologische Karte des kristallinen Schieferkomplexes von Mörbisch (L. Kósa). Erklarungen: 1. Quarzit- chutt, 2. Tortonischer Kalksteinschutt (Leithakalk), 3. Tortonischer Kalkstein (Leithakalk), 4. Tortonischer Tón Badenischer Tón), 5. Schotter mit Toneinbettung (Schotter von Rust)(2— 5. Miozan: M), 6. Kohlenführender, phylliti- 'her Glimmerschiefer, 7. Phyllitischer Glimmerschiefer, 8. Leukophyllit (Quarz-Leuchtenbergitschiefer), 9. Para- neism 10. Feldspatfiihrender Glimmerschiefer, 11. Biotitschiefer, 12. AmphiboLschiefer, Amphibolit (6—12. Alt- aláozoikum: Pz), 13. Bildungsgrenze, 14. Vermutete Bildungsgrenze, 15. StrukturlinienJ 16. Feldweg, 17. Geologi- sches Profil Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet 428 Fertőrákos i kristályospala összlel 1. Fertőrákos amfibolos formáció Amfibolit tagozat Amfibolpala tagozat Biotitpala tagozat Pegmatoidos kifejlődések 2. Gödölyebérci csillámpala formáció Földpátos csillámpala tagozat Amfibolit rétegtag Amfibolpala rétegtag Szenes-grafitos csillámpala változat Apatitos rétegtagok Kvarcitlenesék Pegmatoidos kifejlődések. 3. Újhegyi fillites csillámpala formáció Szenes-grafitos csillámpala változat Paragneisz tagozat Leukofillit rétegtag Márvány i’étegtag Amfibolpala rétegtag Kvarcitlenesék 1. Fertőrákosi amfibolos formáció A vizsgált összlet — jelenleg ismert — legalsó részét alkotja. Amint már utaltunk rá, vastagsága és fekvő képződménye nem ismert, de mélybeni elter- jedése a palasziget egész területén településéből adódóan (az összletet felépítő kőzetek monoklinális helyzetben DK-felé, 20 — 30 °-os meredekséggel a Fertő- tó alá dőlnek), különböző mélységben megtalálható. A kutatás során — kifejezetten a földtani megismerés céljából — kísérletet tettünk átharántolására, azonban csak kb. 800 in-t tudtunk belehatolni. Felszíni elterjedése a terület É-i részére korlátozódik (2., 3. ábra), mintegj 0,06 km2 területen nyomozható és ÉK-i csapással Ausztria területére húzódik át, ahol minden bizonnyal nagyobb kiterjedésben van meg. Geomorfológia tekintetben ez képezi a palasziget legmagasabb térszínét, amely ettől minder irányban többé-kevésbé egyenletesen lejt. A formáció képződményei (amfibolit, amfibolpala, biotitpala, pegmatoid len csék) a felszínen nem, vagy csak igen ritkán nyomozhatok, eluviális törmelél formájában. A kutatóárkokban is csak gyakorlott szem ismeri fel, mivel a: esetek többségében egészükben kloritosodtak. Leginkább jellegzetes reliktun szövetük utal jelenlétükre. Az egyes tagozatok között az átmenet többnyire fokozatos, amikor is a uralkodó ásvány fokozatos csökkenése figyelhető meg a szomszédos kőzetfaj tákban. Az átmenet nélküli érintkezések általában tektonikusak. Az amfibolithoz a tömött szövetű, általában nem palás, alacsony elsődleges kvari tartalmú (< 5%), közepes szemcseméretű, uralkodóan zöldamfibolból (50 -90%) álk de albitot (0 — 40%), gránátot (0—10%) és esetenként biotitot, elsődleges klinozoizitc tartalmazó kőzettesteket soroljuk. Az albit klinozoiz.it-, és szericit-zárványokkal sűrű telített. Járulékos ásványok: szfén (esetenként kőzetalkotó), ilmenit, magnetit, apati nagyon ritkán ortit (1. tábla 1.3.). Az atnfibol és gránát minőségét optikai vizsgálata mellett vegyi elemzéssel is ellenőriztük. Hasonló minőségű gránátdúsítmány összvastartalma FeO-ban kifejezve 22, 10%-nal MnO-tartalina 3,20%-nak bizonyult. 430 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet A kb. 98%-os tisztaságú amfiboldúsítmány vegyi elemzésének eredménye %-ban SiO„ 43,96 CaO 11,15 TiO„ 1,40 Na,Ö 1,30 ai2ö3 11,99 K,Ö 0,59 Fe203 3,34 h3o 0,94 FeO 12,80 p2o3 0,09 MnO 0,05 ci- 0,20 MgO 11,70 F- 0,06 Z 99,57 Összehasonlítási alapként felhasználva Deer W. A. et al. (1962) adatait, az amfibolt hornblendeként , a gránátot almandinként határoztuk meg. Az ép amfibolitok granoblasztos-, néhol heteroblasztos-, vagy granonematoblasztos szövetűek. A diaftorézis több szakaszos folyamatában a kloritosodás esetenként olyan intenzív és mélyreható volt, hogy a kőzet csaknem egészében klorittá alakult és reliktumszövete utal az alapkőzet minőségére (V. tábla 20, 21. VI. tábla 22, 23, 25, IX. tábla 39.). A diafto- ritos átalakulások között jelentős szerepe van a karbonátosodásnak, a klinozoizit és aktinolit képződésnek is. A hornblende aktinolitosodásának fokozatai mikroszkóposán jól megfigyelhetők (V. tábla 18, 19.). Csak alárendelten jelenik meg az aranybarna színű másodlagos biotit, még ritkábban a másodlagos kvarc, albit, turmalin (VI. tábla 24.) és a szulfidok. A gránát viszont teljesen lebomlik. Az erőteljesebben diaftorizált zónákban a kőzet szövete blasztézis, valamint tektonikus eredetű bélyegeket visel (breccsásodás, kataklázis). A kőzetet fiatalabb generációjú kaiéit és klorit kitöltésű repedéshálózat járja át. Az amfibolos formáción belül, de legfőképpen annak középső és felső átmene- ti szakaszában uralkodó az amfibolpala megjelenése. Vastagsága cm-től több méterig terjedhet. Az amfibolpala textúrája általában palás, sávos. Szemcsemérete: közép- és aprószem- csés. A sötétszürke sávokban az amfibol dúsul, néha biotittal, a világosabb szürke részek főleg albitból és kvarcból állnak. A fő kőzetalkotó ásványok azonosak az amfibolitéval, de arányaikban eltérők (amfibol 5 — 50%, albit 30 — 50%, kvarc 5 — 30%, gránát 0 — 5%, biotit 0—5%). A szomszédos kőzetfajták felé történő elhatárolásuk bizonytalan. Általában fokozatos átmenet a jellemző, ugyanis a biotitpala kontaktusa környékén a biotittarta- lom felszaporodik, az amfibolit felé pedig palásság fokozatosan, vagy hirtelen megszűnik. A biotitpala éles határral, vagy fokozatos átmenettel települ az amfibolpala közé, vagy annak fedőjébe (I. tábla, 2, 4.). Vastagsága cm-től 100 m-ig válto- zik. Ismeretes rendkívül finom, — csak mikroszkóposán megfigyelhető sávo- zottságú amfibolpala — biotitpala változat is. Felszíni előfordulásuk, mint a formáció többi egysége a palasziget É-i részére korlátozódik (2., 3. sz. ábra). A biotitpala — ha nem diaftorizált — makroszkóposán közép és aprószemcséjű, jól palásodott, szürke, sötétszürke, gyakran sávos megjelenésű kőzet. Néha gyűrt. A palássá- got az elválás, de legfőképpen az 1 — 3 mm-es biotit lemezkék orientációja, fejezi ki, néha azonban a földpát lencsealakú kiválása is hangsúlyozza. A sötét és világosabb sávok felépítését a biotit, illetve kvarc és földpát relatív feldúsulása szabályozza. Az ép amfibol- pala és csillámpala szövete lepidogranoblasztos, granolepidoblasztos. A szöveti képet változatosabbá a földpát feldúsulások megjelenése teszi. Fő kőzetalkotó ásványok: albit 40 — 60%, kvarc 20 — 40%, biotit 5 — 40%, gránát néhány %-ig. A biotit mennyisége szélsőséges esetben elérheti az 50% -ot is. A biotitpala albitja is sűrűn klinozoizit-szericit zárványokkal telített. Néha muszkovit is megjelenik — különösen a formáció felső részén települő biotitpalában — fokozatosan átmenetet jelezvén a gödölyebérci csillámpala formáció felé. Kosa — Fazekas : A fertőrákost kristályospala üsszlet 431 A járulékos ásványok azonosak az amfibolitban megfigyeltekkel, de a szfén és ilmenit mennyisége kisebb. Az amfibolithoz hasonlóan az amfibolpala és a biotitpala zöme is erőteljesen diaftorizált. A diaftorézis folyamán keletkezett ásványtársulás minőségileg azonos az amfibolit jellemzésénél bemutatottal. Itt gyakoribb a földpátok lebontásából származó szeriéit. A kőzet nmszkovit tartalmának egy része viszont a biotit átalakulásá- ból — szfén, rutil és magnetit kiválások kíséretében — keletkezett. A tektonikus eredetű szöveti bélyegek itt is gyakoriak. A breccsásodás és kataklázis mellett milonitosodás és fillonitosodás is előfordul. Az alapkőzet magasabb kvarc és földpátt art alma következtében gyakrabban megfigyelhetjük ezek oldási és továbbnöve- kedési jelenségeit. Érdekességként megemlíthető a diaftorizált kristályos palában és az anchimetamorf homokkőben előforduló, néhány, teljesen azonos szöveti bélyeg. Ilyenek például: — a „tüskés” földpát és kvarc megjelenése a földpátos csillámpalákban, ahol a „tüské- ket” másodlagos álhit, kvarc, szőriéit és klorit vegyesen képviseli (VII. tábla 31.). — a másodlagos lemezes szili kátok és a nagyon apró kvareszemcsék elrendeződése szabálytalanul sávos lefutású alakzatokban (VII. tábla, 32.). — a „transverse mica” — a kőzet palásságával merőlegesen, vagy átlósan orientált csillámkötegek megjelenése (VIII. tábla, 34.). Az amfibolos formáción belül, függetlenül az egyes tagozatok kőzettani minőségétől, a pegmatoid testek eléggé gyakoriak. Ezek általában — ha a be- fogadó kőzet palás — a palássági síkokban, de haránt irányban is elhelyezked- hetnek. A kontaktusok majdnem mindig tektonizáltak. Méretük néhány cm-től néhány méterig terjed. Ásványos összetételükben uralkodó a 0,5 — 1 cm-es klinozoizit-zárványos albit (V. tábla 16.) és kvarc; csillámokat csak alárendel- ten tartalmaznak. Gyakoriak bennük a befogadó kőzet zárványai. A vizsgált szelvény legalsó formációját felépítő kőzet fajtákat érte a legerő- teljesebb kloritosodás, melynek oka az elsődleges metamorfitok nagy amfibol ten tartalmaznak. Gyakoriak bennük a befogadó kőzet zárványai. A vizsgált szelvény legalsó formációját felépítő kőzetfajtákat érte a legerő- teljesebb kloritosodás, melynek oka az elsődleges metamorfitok nagy amfibol és biotit tartalma. A kloritot pennin, ritkábban proklorit képviseli (DTA elem- zés alapján). A másodlagos kvarc, biotit és albit megjelenése sokkal szőkébb zónákra korlátozódik. Kiemelkedő fontosságú ásvány a másodlagos biotit, amely azt jelzi, hogy a diaftorézis elérte a zöldpala fácies magasabb hőmérsék- letű: biotit-klorit-szubfáciesét. Hintetten, esetenként szőkébb zónákban feldú- sulva — szulfidásványok is megjelennek. 2. Gödölyebérci csillámpala formáció A fertőrákosi kristályospala összlet legjellemzőbb, egyben legváltozatosabb, közbülső helyzetű, 400 m vastagságot is meghaladó formációja. Változatossága a fő kőzetalkotó ásványok részarányának szélsőséges megoszlásából, az eltérő kifej lődésű kőzetfajták ( amfibolit ok, aynfibolpalák , szenes-grafitos csillámpalák, apatitos lencsék, pegmatoidok, gneisz-szerű földpátosodás, szulfidércesedés) gya- koriságából, települési helyzetéből és nem utolsósorban a többlépcsős diaftoré- zis okozta átalakulásból, illetve az ebből származó különböző kőzetváltozatok (diaftoritok) megjelenéséből adódik. A pegmatoid betelepülések ebben az össz- letben a leggyakoribbak. A gödölyebérci csillámpala formáció a kristályos- pala-sziget felszínén nyomozható részének csaknem a felét alkotja (2., 3. ábra). Települése monoklinális jellegű: mintegy 20 — 30 °-os meredekséggel — a fölötte települő újhegyi fillites csillámpala formációval együtt — DK felé 432 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet dől. Elhatárolása mind az amfibolos formáció, mind pedig a fillites csillám- pala formáció felé meglehetősen problematikus. Az amfibolos formáció felé a fokozatos átmenetet már említettük. Felfelé viszont a csillámpalában foko- zatosan csökken az albit- és biotittartalom, és felszaporodik a muszkovit. A föklpátos csillámpala általában közép, vagy durvaszemcsés, gyakran diszharmoniku- san gyűrt, főleg a formáció felső részén előfordulnak finoman palás, aprószemű átmeneti változatok is, melyeket már nem lehet megkülönböztetni a fillites csillámpala földpátos kifejlődésétől. A földpátos csillámpala külső megjelenését nagymértékben a szélsőségesen változó ásványos összetétel jellemzi. A földpátos, vagy muszkovitos részek világosak a biotitos, grafitos változatok sötétszürkék. , A palásságot a lemezes-pados elválás, a csillámok sík szerinti orientáltsága, illetve a palássági síkokban rendeződött cm-es nagyságú kvarc-földpát, vágj’ tisztán földpátlen- csék rétegszerű, vágj’ orsószerű kiválása hangsúlyozza. Megjelenésük a migmatitok leukoszomáira emlékeztet (II. tábla, 5, 6.). A földpátosodást késői, de diaftorézis előtti, metaszomatikus folj’amatnak tartjuk, azért is, mivel a földpátos csillámpala átlagos Na-tartalma megközelíti a gránit Na-tartalmát (kb. 3,50% Na20), tehát teljes egészében aligha lehet elsődlegesen üledékes eredetű. A földpátos csillámpala fő kőzetalkotó ásvánj’ai: kvarc 20 — 80%, szericitzárványos albit 10 — 60%, csillámok (biotit és muszkovit) 5 — 40%, gránát (almandin) néhánj- %. A csillámok közül a muszkovit határozottan túlsúlj’ban van. Járulékos ásvánj’ok: szfén, ilmenit, rutil, orthit, cirkon, apatit. A formációban eléggé gyakori az amfibolpala, néha amfibolit, vékonyabb- vastagabb pados elválású betelepülések formájában. Ezek általában lencsés megjelenésűek, néha azonban rétegszerűen kitartók és jól párhuzamosíthatók. Ásvány-kőzettani vonatkozásban teljesen azonosak az amfibolos formáció kép- ződményeivel. Itt válnak uralkodóvá a pegmatoid kifejlődések is. Ezek mindig kifejezetten durvaszeműek (szemcseméretük eléri az 1 — 3 cm-t is), uralkodóan kvarcból és földpátból (albit) álló, alárendelten csillámokat — közülük leg- gyakrabban muszkovitot — tartalmazó mobilizátumok. A szericitzárványos albit (V. tábla 17.) néhol két generációsnak tűnik. Településük feltűnően gyakran a kőzethatárokhoz kapcsolódik. A fertő- rákosi pegmatoidokban megvannak mindazok az ismérvek, melyek alapján a regionális metamorfózis folyamán képződött pegmatoid mobilizátumokat el szokták különíteni a valódi pegmatitoktól. A csillámpalában gyakori jelenség a szenesedés-gráf itosodás (II. tábla 7.). A szenes-gráf itos változat mindig az apró, ritkábban a középszemcsés csillám- palára jellemző. A szénülés foka az antracit állapotot el nem érő kőszéntől a grafitig terjed. A grafit ez esetben tektonit is lehet, mivel mindig csúszási felü- leteken jelentkezik. Az amfibolos kőzetekhez hasonlóan a földpátos csillámpalát is jelentős reti’ográd hatások érték. Alacsonyabb fokon átalakult kőzeten a biotit kloritosodásu, szericitesedés és a gránát repedésmenti kloritosodása figyelhető meg. A magasabb fokon diaftorizált képződmények térbelileg kisebb elterjedésűek. Az elsődleges kőzet már nem mindig ismerhető fel. Ezeken a helyeken a fillonitosodás, milonitosodás, kataklázis, brecesásodás, valamint a blasztézis különböző megnyilvánulásai a legerőteljesebbek (VI. tábla, 26, 27, VII. tábla 28, 29, 30.). A kvarc és földpát reliktumok körül oldási és továbbnövekedési jelenségek gj-akoriak (VJI. tábla 31, 32.). A tektonikus-metaszomatikus átalakulás legmagasabb fokán a kőzet elsődleges szövete teljesen megsemmisült, új ásványok képződ- tek, mint a klorit, szeriéit, kaiéit, másodlagos kvarc, víztiszta több generációs metaszoma- tikus albit — , mely az egész rétegsor viszonj’latában, ebben a formációban a leggyako- ribb — , másodlagos biotit, klinozoizit, aktinolil, turmalin, szfén, rutil, apatit lencsék, kis mértékben pedig dolomit, sziderit és szulfidok. Kloritok közül a pennin és proklorit Kása — Fazék a s : .4 fertőrákost, kr Lstálgospala összlet 433 mellett a magasabb fokon diaftorizált zónákban leuchtenbergit is felismerhető volt. A csillámfóleségek néhol illittó alakultak vissza. Kiemelkedő fontosságú itt a másodlagos biotit megjelenése. Egy harántolással karbonátos metaszomatit testet tártunk fel, mely 70 — 80% kalcitból, 20—30% kvarcból áll, albitot, kloritot és másodlagos biotitot tartalmaz (IX. tábla 38.). A retrográd átalakulás legerőteljesebben az eltérő kőzetmechanikai tulajdonságokkal rendelkező kőzetfajták határzónáiban nyilvánul meg és a gödölyebérei csillámpala formá- ció képződményeiben általában is a legerőteljesebbek. A formáción belül több jól azonosítható, kiékelődő, vagy tartósan nyomoz- ható szintben, lencsés megjelenésű, apatitban dús kőzetváltozat különíthető el. A befogadó kőzettől makroszkóposán nem, vagy alig különböztethető meg. Az elsődleges kőzet egyes esetekben jól felismerhetően földpátos csillámpala volt, más esetekben az erőteljes átalakulások miatt már biztonsággal nem ismerhető fel. Néhány esetben elsődleges hornblende reliktumokat és aktinolitot is talál- tunk benne. Általában jól palásodott, vagy elmosódott palássággal, levelesen széteső, de van kifejezetten tömött szövetű is. Vastagság néhány cin től néhány m-ig terjed. A kőzet ásványos összetétele és szövete mikroszkóposán lényegében azonos a magas fokon diaftorizált amfibolpaláéval, csillám paláéval. Figyelemre méltóak a met aszómat ikus albit és rutil dúsulások, a kis mennyiségű ltF — U— Th — Fe-titanátok megjelenése, hintett szulfidok, valamint bőséges metaautunit, ritkábban saléeit kiválások az oxidációs zónában. A jellegzetes lemezes, rozettás kifejlődésű metaszomatikus albit feldúsulások albittartalma elérheti a 80 — 90%-ot is: albit -metaszomati tok (VIII. tábla 36, 37, IX. tábla 40.). Az apatit kiválások többnyire halmazokban, fészkekben, szabálytalan sávok- ban csoportosulva jelennek meg, szemcseméretük 0,01 — 0,05 mm között változik és lapokban gazdag táblás kristályokként váltak ki (VIII. tábla 35, 37). A vegyi-, infravörös színkép-, és DTA elemzések alapján fluorapatitként határoztuk meg (I. táblázat 18). Fel- dúsulásuk gyakran gömbszerű, vagy spirális szabályosságot, néha radiális elrendeződést mutat. Az apatit egy része kis mennyiségben uránt, thóriumot és ritkaföldfémeket tartal- maz. Az apatit feldúsulás keletkezésére vonatkozóan kétféle álláspont alakult ki: a) primér üledékes foszfátfelhalmozódás, foszfátgumókkal (jelenleg ellapított formák) most is látható kolloid szerkezettel, b) a metamorf elemmobilizáció révén a foszfor kioldódott a bázikus vulkánitokból, kolloid oldat formájában vándorolt és egyes kedvező, magas fokon diaftorizált zónákban dúsul t fel. 3. Újhegyi fillites csillámpala formáció A fertőrákosi kristályospala összlet legfelső, egyben a legnagyobb felszíni elterjedésű formációja (2., 3. ábra). A fúrások harántolásai alapján tényleges vastagsága eléri a 400 m-t és DK-i irányban kivastagodik. Az alapkőzetet fillites csillámpala képviseli, amely az alatta települő csillám- palától a fő kőzetalkotó ásványok apróbb szemcseméretével és alacsonyabb földpáttartalommal különbözik, ezért fillit küllemű (IV. tábla, 13., 14., 15.). Felszíni elterjedése a palasziget D-i részére korlátozódik és annak több, mint a felét alkotja. Egyetlen természetes feltárása a tortonai mészkő érintkezésé- nél található (a palasziget legdélibb része, 2., 3. ábra), ahol szenes-grafitos vál- tozat is előfordul. Ez utóbbi azonos a földpátos csillámpalában települővel, azonban itt nem gyűrt. A fillites csillámpala elhatárolása a földpátos csillám- pala felé bizonytalan, mivel fokozatos átmenettel és csak ritkán éles határral jelenik meg, illetve fejlődik ki a csillámpalából. Felső elhatárolása egyértelmű, ugyanis fedője miocén kavicsösszlet (ruszti kavics) vagy tortonai agyag, ill. mészkő (bádeni agyag, lajtamészkő). 434 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet A tárgyalt formáció felső harmada csak nagyon kevés, vagy egyáltalán nem tartalmaz földpátot, itt a fillites jelleg válik uralkodóvá, azonban gránátokban (viszonylag üde almandin) itt is meglehetősen gazdag. A metamorf fácies meghatározása szempontjából igen lényegesnek ítéljük meg, hogy ebben a formációban is megtaláljuk (több szintben is) az amfibol- palát. Teljesen hiányzik azonban a pegmatoidos kifejlődés. Az alapkőzet színe szürke, zöldesszürke, a szenes-grafitos változat sötétszürke, fekete. Általában finompalás, néha lemezesen, levelesen elváló és csak ritkán mikrogyüredezett. Fő kőzetalkotó ásványai: kvarc, (albit), muszkovit, biotit, almandin. A csillámok közül itt is a muszkovit van túlsúlyban. Egyes szakaszai — magas kvarc-tartalmúak, nem ritkán 10 — 20 cm-es, néha több méter vastagságú önálló, laterál-szekréciós — kvarcü- Zencse- be települések is találhatók benne. Járulékos elegyrészek: szfén, cirkon és jelenték- telen mennyiségben apatit. A megfigyelési adatokból kitűnik, hogy a fillites csillámpala, illetve a benne települő egyéb kőzetfajták (gneisz, márvány, amfibolpala stb.) a legkevésbé diaftorizáltak, viszony- lag csekélyebb mértékben kloritosodtak, karbonátosodtak. Az újra ásványosodás közül legjellemzőbb a szericitesedés (VIII. tábla 33.). A biotit kloritosodott, másodlagos kvarc, — albit és biotit — képződés, valamint különböző ércesedés előfordul, de nem jellemző. A fillites csillámpalában a diaftorézis elsősorban fillonitosodásban nyilvánult meg. A klasz- szikus filonitos szövet mind makroszkóposán, mind mikroszkóposán jól megfigyelhető. Ebben a formációban az amfibolpala is a legüdébb. A fillites csillámpala egyes szakaszai- ban (néha több méter vastagságban) szenes — grafitos változatokat tartalmaz, melyek megjelenése — legalábbis a jelenlegi ismereteink szerint — szabályszerűséget nem mutat. A formáció legjellemzőbb, legkitartóbb és egyben a legjobban párhuzamo- sítható képződménye a paragneisz.* Két meglehetősen különálló padja — az összlet általános dőlését követve — a formáció alsó és középső részében tele- pül. Ezek vastagsága és egymástól való távolsága változó, néha meghaladja a 100 m-t is. A különálló gneiszpadok gyakran több osztatúak lesznek, ilyenkor közéjük a befogadó kőzet (fillites csillámpala, földpátos fillites csillámpala) vékonyabb-vastagabb rétegei települnek. Azonosításuk több száz méteren (néha km-es nagyságrendben) keresztül elvégezhető, és mintegy vezetőszintet képviselnek a formáción belül. Paraszármazásukat elsősorban réteges — pados megjelenésük, szinttartóságuk, fokozatos átmenetük a fillites csillámpala felé, valamint helyenként a gneiszpadokon belül megfigyelhető sávos felépítésű gneisz-csillámpala váltakozások hangsúlyozzák. A mélyfúrási harántolásokon kívül a felszínen is megjelennek az összletet felépítő kőzettestek az általános csapás és dőlés irányának megfelelő településben (2. ábra). A szomszédos kőzet- testektől történő elhatárolás a terepen meglehetősen könnyű, mivel a kontak- tusok környékén nagyon gyakori a tektonikus felaprózódás. Kőzetkémiailag az intenzívebben földpátos csillámpala és gneisz között lényeges különbség nem állapítható inog, csak az utóbbi Si02-tartalma némileg magasabb (I. táblázat 8, 9, 10.). Az ásványtani különbség viszont feltűnő: muszkovit helyett mikroklint találtunk. Tehát a gneiszpadok települési helyén a kőzetfajtákban végbement a közismert 650°— 725°-os muszkovit — mikroklin reakció (Lundgren L. W. 1966.). A gneisz színe szürke, világosszürke, a biotitos és kloritos részek sötétebb árnyalatúnk. Uralkodóan középszemű, de gyakori az aprószeincscméretű változat is. Néha szemes-gneisz • Dolgoztunkban gneisznek csak a klasszikus értelemben vett gneiszt tekintjük — tehát megközelítően gránitnak megfelelő ásványos és kémiai összetételű metamorf közetfajtákat, továbbá olyan kőzeteket, melyek a reliktum szöveti képe alapján a diaftorézis előtt feltételezhetően olyanok voltak. K ó s a— Fazekas: A jertőmkosi kristályospala üsszlet 435 és caillámeres szövetváltozatok is előfordulnak. A kőzet lehet palás és ez a gyakoribb, néha azonban tömör, tömeges megjelenésű, gránitos küllemű (III. tábla 8, 9, 10.). Fő kőzetalkotó ásványok: kvarc 40 — 50%, mikroklin 0 — 20%, albit 20 — 40%, muszkovit 5—10, biotit néhány %, almandin kevés. Járulékos ásványok: turmalin, szfén, ilmenit. A gneiszre általában a járulékos ásványok csekély mennyisége a jellemző. Típusos üde gneiszminta integrációs számlálóval mért ásványos összetétele %-ban: Kvarc 47,9 Mikroklin 28,1 Albit 13,(3 Muszkovit 10,0 Biotit 0,4 A típusos gneisz szövete mikroszkóposán granoblasztos, [Hjikiloblasztos, porfiroblasz- tos. A gneisz-csillámpala közötti átmeneti kifejlődésben megjelennek lrpidogranoblasztos- granolepidoblasztos szöveti részek is. Az elemzési adatokból úgy tűnik, hogy a gneiszek Na..O tartalma (2,9 — 4,20%) — a földpátos csilláinpalákhoz hasonlóan — teljes egészében aligha lehet elsődlegesen üledékes eredetű. Feltehetően itt is Na-metaszomatozissal kell számolnunk. A diaftorézis hatására a kőzet általában kataklázosodott, de vannak egészen üde változatok is. Ennek megfelelően az ásványosodás is főleg érkitöltő jellegű (kaiéit, klorit), nagyon ritkán epidot és klinozoizit is előfordul. Helyenként megfigyelhetjük az idős, szeriéit zárványos álhit teljes, vagy részleges átkristályosodását és a mikroklin albitosodá- sát js. Mind a két folyamat több generációsnak tűnik (III. tábla 10, 11, 12.). Általános törvényszerűség, hogy az adott gneiszpadon belül — a szélektől a test közepéig — a kloritosodás mértéke csökken, az albittartalom pedig a mikroklin rovására a szélek felé nő. A diaftori/ált albitgenisz a földpátos csillámpalától mikroszkóposán nem mindig különíthető el megbízhatóan. A felsorolt jelenségek a gneisz genetikájának többlépcsős folyamatát illusztrálják, azonban a keletkezés mechanizmusát nem tekintjük véglegesen megoldottnak. A fillites csillámpala formáción belül a soproni kristályospala összletben települővel azonosan, de azzal nem párhuzamosítható módon — a gneiszhez kapcsolódóan ,, leukofillit ” (kvarc-muszkovit-leuchtenbergitpala) települ. A fel- színen, tektonikai okokra visszavezethető rendellenes települése, a palasziget közepén (2., 3. ábra) jól tanulmányozható. Ebben a feltárásban a 20 — 30 °-os DK-i irányban dőlő gneiszből fokozatosan, átmenetesen fejlődik ki, dőlése a gneisz kontaktusa környékén azzal egyező, tőle É-i irányban távolodva egyre meredekebb, majd a gneisztől 10 m-re függőleges helyzetű. A gneiszhez köze- lebb magas kvarctartalmú, attól távolodva kvarctartalom csökken és a kőzet levelesen széteső lesz. A földpátos csillámpala felé kb. 2 m széles, függőleges helyzetű szerkezetileg zúzott zóna határolja. Gneiszhez kapcsolódóan „leuko- fillit” fúrásokból is előkerült. Megjegyezzük, hogy a „leukofillit” jellegzetes elegyrésze a leuchtenbergit, az összlet más képződményeiben is előfordul néha, pl. a magas fokon diaftorizált földpátos csillám- palában és a márványban. A leuchtenbergitet optikai, valamint DTA vizsgálattal hatá- roztuk meg. A „leukofillit” kitűnően palás, a palássági felületeken cm-es amplitúdójú, 1 — 3 mm-es kiemelkedésű és párhuzamos lefutású barázdák figyelhetők meg. A kőzet selymesfényű, fehér, ezüstfehér, vagy gyengén limonitos színezetű. Elvétve 1 cm-t meg- haladó pirít utáni goethit pszeudomorfózák találhatók benne. Fő kőzetalkotó ásványai: kvarc, muszkovit, leuchtenbergit. Járulékos ásványok: kevés szfén, rutil, klinozoizit, csak a „leukofillit”-gneisz kontaktja környékén fordul elő. A kőzetkémiai elemzés szerint a fertőrákosi „leukofillit” jelentősen magasabb, 15,30% MgO tartalommal tűnik ki (a soproni: 3,78%), tehát magasabb a leuchtenbergit tartalma. Az újhegyi fillites csillámpala alsó harmadában az alsó gneiszpad alatt és a két gneiszpad között réteges kifejlődésben, eléggé kitartóan, (~ 1 km2) maximá- lisan 7 m vastagságú tnárránybetelepülések találhatók. Felszíni kibúvásuk 436 Földtani Közlöny 111. kötni, 3 — 4. füzet nincs, törmelék formájában sem találhatók. Az alsó gneiszpad alatti márvány a gyengén földpátos, fillites csillámpalához kapcsolódik. Ez utóbbi néha két padra oszlik (egymástól kb. 1 m-re), ilyenkor az alsó márványpad dolomit-, a felső pad pedig kalcitmárvány. Kontaktusuk mindig nagyon éles és a befogadó kőzetben — jelenlétükre utaló — elváltozás (pl. karbonátosodás) nincs. A mérványfajtákat felépítő ásványok szemcsemérete általában 0,2 — 0,3 mm nagyságú, tehát finomszemcsések. Fő kőzet alkotók: kaiéit, dolomit, (külön-külön és együttesen), kevés kvarc, talk, leuchtenbergit és néha aktinolit-tremolit is előfordul. Az utóbbiak nyilvánvalóan diaftorézis útján keletkeztek. Jelenlétükről makroszkóposán a kőzet palás külleme tanúskodik. Fejlődéstörténeti és szerkezeti vázlat A fertőrákosi metamorfitok fejlődésmenetében három jelentős fő folyama- tot lehet kijelölni, amelyek döntő hatást gyakoroltak az itt feltárt kőzetfajták jelenlegi kifejlődésére, településére és kőzettani minőségére. A feltárt szelvény teljes kőzetegyüttesét, egységes felépítésű üledékes-effuzív sorozatnak tartjuk, mely elsődlegesen eugeoszinklinálisban rakódott le. Bizonyíték lehet erre a rétegsor alján megismert többszáz (esetleg ezer) méter vastagságú Fe-Mg-ásvá- nyokban gazdag kőzettípusok (amfibolit, amfibolpala, biotitpala) jelenléte, melyek bázisos magmából, tufából, alárendelten agyagos-márgás üledékekből keletkezhettek. Az összlet középső harmada uralkodóan agyagos-iszapos-homokos képződ- ményekből állhatott a karbonátos üledékek teljes hiányával. A rétegsor ezen szakaszába lényegesen kevesebb vulkáni eredetű anyag került. A metamor- fózis során itt zömében csillámpala keletkezett, lényegesen kevesebb amfi- bolit- és amfibolpala betelepüléssel. A szelvény felső szakaszának üledékes felépítését — az előző rétegsorból fokozatosan kifejlődő — arkózás homokkő és egyéb homokos lerakódások vezették be, majd ezeket szintén agyagos-iszapos üledékek követték, egy-két esetben mészkőképződéssel. Később — a rétegsor tetején — uralkodóvá vált a fokozatosan finomodó agyagos-iszapos üledék és csak elvétve keletkezett márgás vagy tufás réteg. A gyéren előforduló széntartalmú kőzetelváltozatok •szerves anyagát alga eredetűnek tartjuk. Az üledékek átalakulásából csillámpala, gneisz, márvány, finomszemű csil- lámpala és lencsés megjelenésben amfibolpala keletkezett. Az összletben található grafit jelenléte minden esetben szerkezetileg erősen igénybevett zónákhoz, síkokhoz kapcsolódik, következésképpen a grafit tek- tonit. Az üledékes-vulkanikus sorozat kőzeteinek jellege a szelvényen felfelé a bázikustól a savanyú irányában változik. Az ásvány-kőzettani változást a kémiai változás jól tükrözi. A szelvényen felfelé növekszik a kőzetfajták SiO; és K20 tartalma, viszont csökken a CaO-, MgO-, és összvastartalom (I. táblázat, 4. ábra). A fejlődéstörténet második nagy eseménye a regionális progresszív metamor- fózis volt. Ennek fáciesét — epidot-amfibolit fácies felső öve,* — meghatározó • A metamorf fáoiesek elhatárolásához az Kskola 1*. alapelvein épülő és a Dobrecov N. L. et al. (1972) által továbbfejlesztett rendszerezést találtuk legalkalmasabbnak. Kása — Fazekas: A fertőrákosi kristályos pala összlet 437 Na20 */. 5 * 1 • 2 « 3 © 4 o 4. ábra. A K,0 és Na,0-tartalom összefüggése az üde vagy enyhén diaftorizalt fertőrákosi kristályospala összlet alap- kőzeteiben. Jelmagyarázat: 1. Amfibolitok és amfibol-biotitpalák, 2. Földpátos csillámpalák, 3. Gneiszek, 4. Különböző mértékben földpátos, fillites csillámpalák Abb. 4. Zusammenhang zwischen dem K,0 und dem Na,0-Gehalt in den anstehenden Gesteinen des frischen oder leicht diaftorisierten kristallinen Schieferkomplexes von Mörbisch. Krklárungen: 1. Amphibolite und Amphibol- Biotitschiefer, 2. Feldspatführende Glimmerschiefer, 3. Gneise, 4. In verschiedenem Masse feldspatführende, phyl- litische Glimmerschiefer kritikus ásványok közül a minden formációban jelenlevő zöld-amfibol (horn- blende) és gránát (almandin) a mérvadó. Néhány amfibolit fajtában primér metamorf keletkezésűnek tűnő klinozoizit is előfordul. A progresszív regio- nális metamorfózis PT- viszonyairól közvetve a pegmatoid mobilizátumok és a mikroklingneisz jelenléte tanúskodik, melyek keletkezése már az amfibolit- fácies alsó határát is jelzi. Metamorf fáciesét, ill. szubfáciesét az egyéb kritikus ásványok hiányában pontosabban elhatárolni nem tudtuk. A progresszív regionális metamorfózis korát a variasztikus hegységképződéshez kapcsolhat- juk. A kőzetfejlődés következő, későbbi szakaszában a rétegsor egyes részeibe, kis mennyiségű Na-behozatal történhetett, melynek nagyobbik része a földpátos csillámpalába és a gneiszbe jutott (4. ábra). A Na-metaszomatózis sávosan, lencsésen, legfőképpen a palásság mentén kifejlődött földpátosodást eredmé- nyezett. Az elsődleges keletkezésű földpátot savanyú plagioklász képvisel- hette, jelenleg ez zárványokkal sűrűn telített albit, helyenként több generációs. A földpátosodás eredete a prealpi gránitosodással lehet kapcsolatos, azonban nincs kizárva az eredetileg grauwacke típusú üledékekből lokálisan mobilizált Na-feldúsulás lehetősége sem. Az összletet felépítő kőzetfajták fejlődéstörténetében kiemelkedő szerepet játszott a több szakaszos és eltérő intenzitású retrográd metamorfózis, mely folyamat alapvetően meghatározta a kőzetek jelenlegi állapotát. A diaftorézis kora már az alpi orogenezissel azonosítható. A mélység felé növekvő diafto- rézis jól szemlélhető tektonikus-szöveti és metaszomatikus ásványosodási bélyegeket hagyott hátra. Az előbbiekben ismertetett ásványtársulás arról 4 Földtani Közlöny 438 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet A jellegzetes kőzettípusok vegyi elemzésének eredményei %-ban i 2 3 4 e 6 7 8 9 10 SiO, 45,10 50,50 43,80 52,20 58,10 61,60 60,40 67,30 74,00 78,40 TiO, 1,70 1,80 2,40 1,70 0,76 0,73 0,50 0,70 0,18 0,14 Al.O, 15,90 15,70 18,30 12,70 16,90 17,00 15,00 13,60 12,60 10,90 Fe,0„ 2,00 3,80 2,30 1,20 1,10 1,60 1,40 1,90 0,93 0,47 FeO 8,00 8,30 4,90 8,50 5,30 4,10 3,20 3,50 0,74 0,96 MnO 0,07 0,33 0,04 0,13 0,07 0,06 0,07 0,07 0,01 0,01 MgO 8,00 5,20 4,00 4,80 2,20 2,00 1,80 1,00 0,39 0,20 CaO 9,60 7,80 16,10 6,30 2,50 1,70 3,80 1,40 0,61 0,62 Na,0 2,60 3,40 0,35 3,10 3,70 3,20 5,40 3,50 3,10 4,20 K,0 0,30 1,60 0,50 0,87 2,50 3,10 1,40 2,60 4,80 1,90 H.O + " 1,35 2,20 1,60 1,62 1,04 1,47 0,42 0,03? CO, 1,05 1,20 1,54 4,68 1,16 1,27 2,48 1,27 0,72 0,72 P.O, 0,13 0,74 0,13 0,21 0,16 0,21 1,80 0,19 0,17 0,20 r 95,80 102,57 95,96 98,01 95,49 98,04 97,67 97,06 98,25 98,72 Magyarázat: 1. Üde, kvarcmentes amfibolit lebontott földpáttal. 2. Amfibolit diaftorizált zónákkal (-f metaszomatikus albit + klinozoizit + másodlagos kvarc + 4- ferriaktinolit (?) + másodlagos biotit + kevés apatit). 3. Magas fokon diaftorizált amfibolit (-F klinozoizit + aktinolit + klorit + kalcit + szfén + szulfid). 4. Enyhén diaftorizált biotit-amfibolpala lebontott földpáttal, kevés kvarccal (+ klorit + kalcit). 5. Enyhén diaftorizált biotitpala lebontott földpáttal, kvarccal, gránáttal (+ klorit + kalcit + pirít). G. Enyhén diaftorizált kétcsillámú pala kvarccal, lebontott földpáttal, gránátos (+ klorit + kalcit). 7. Magas fokon diaftorizált földpátos muszkovitpala reliktumszövettel (4- metaszomatikus albit + másodlagos kvarc + másodlagos biotit + szericit + klorit + kalcit + apatit + szulfid) 8. Földpátos fillites csillámpala muszkovitos, kvarcos, kevés biotittal, gránáttal, enyhén kloritos. A felső gneiszpadban betelepülést képez. 9. Albit-mikroklin-muszkovitgneisz kevés biotittal. 10. Albit-muszkovitgneisz kevés biotittal, (albitosodott?) 11. Földpátmentes fillites kvarc-muszkovitpala kloritosodott biotittal, kissé limonitos. 12. * Földpátmentes, szenes, fillites kvarc-muszkovit pala. C0I-g tartalma: 1,68%. tanúskodik, hogy a retrográd metamorfózis elérte a zöldpala fácies biotit-klorit szubfáciesét. A diaftorézissel kapcsolatos tektoiiikus-metaszomatikus-hidrotermális folyamatok egy egész sor elem mobilizációját eredményezték. Nem elhanyagolható a hirtelen nyomás- változás szerepe sem. A dolgozat keretén belül csak a rendkívül gazdag elemtársulás felsorolására szorítkozhatunk: Cu, Pb, Zn, Ni, As, Th,RF, U, Ti, P, kisebb mértékben pedig Mo, Sb, és Co, — melyek szulfidásványosodás, valamint RF— U— Th— Fe tita- nátok képződését eredményezte. A gazdag és szokatlan ércképző elemtársulás, — kivéve a mindenütt előforduló piritet és egy, figyelmet érdemlő kalkopirit feldúsulást, — csak alacsony koncentrációban fordul elő. Az ércesedés részletesebb jellemzése, melynek érc- ásványtani vizsgálatát Vincze J. végezte és jelen munkánkban is közreműködött, csak egy külön dolgozat keretén belül oldható meg. A diaftorézis fokozatos és többlépcsős előrehaladásának kedvező feltételeket teremtett a hegységrészt intenzíven formáló, legfőképpen fellazulásokat, fel- aprózódásokat okozó, többszörösen ismétlődő szerkezeti hatások. A tekto- nikus mozgásokat három nagyobb csoportba sorolhatjuk. Ezek megnyilvánulásának idejét is figyelembe véve, sorrendjük a következő: a) lapos pályasíkú jeltolódások, ezekkel hozható kapcsolatba az összlet kiemel- kedése, mikro- és makrogyüredezettség (néhány méterig terjedően), a filloni- tosodás és részben — az eltérő fizikai tulajdonságokkal rendelkező kőzetfajták palássági kontaktusán kialakult felaprózódás; b) az uralkodó csapásiránnyal párhuzamos oldalirányú összenyomódás, melynek eredménye az ÉNy — DK tengelyirányú, enyhe felboltozódás és további felaprózódás; c) meredek dőlésű K ó s a — F a z e k a 8 : A fertőrákos '), kristályospala összlet 439 I. táblázat — Table I. 11 12* 13 14 15 16 17 18* 19 20 21 59,80 68,20 77,00 75,50 1,11 1,38 51,30 13,10 30,20 62,40 60,70 0,92 0,36 0,07 0,10 0,01 0,01 1,20 1,80 1,20 0,10 0,05 18,60 18,10 12,50 12,20 0,77 1,00 10,70 12,20 17,90 19,50 12,10 4,101 0,75 0,64 0,55 2,50 2,00 6,00 4,00 1,30 0,77 2,50/ 1,10 0,48 0,68 4,60 4,60 4,20 7,60 0,58 1,00 0,07 — 0,01 0,01 0,22 0,66 0,20 — 0,10 0,03 0,25 1,70 0,80 0,34 0,13 5,70 16,40 6,30 6,80 14,10 0,82 15,30 0,28 1,16 2,00 2,00 47,10 30,00 5,90 25,20 6,00 0,86 0,01 0,50 0,30 4,90 5,10 0,53 0,35 4,00 0,10 0,25 9,10 0,22 4,50 4,40 0,75 1,40 0,05 0,20 0,83 0,10 0,45 1,30 0,30 4,18 2,66 0,60 0,10 2,90 4,47 8,41 0,13 6,53 0,44 0,10 0,88 2,09 42,80 43,50 6,60 0,20 0,39 0,83 0,44 0,06 0,03 0,05 0,05 0,10 0,05 2,30 24,20 4,60 0,54 0,05 97,65 100,49 100,35 99,70 100,22 100,75 98,83 98,37 95,50 97,49 97,72 13. Kvarc-albit pegmatoid amfibolitból. Az albit sűrűn klinozoizitzárványos. 14. Kvarc-albit-muszkovit pegmatoid földpátos csillámpalából. Az albit szericitzárványos. 15. Kalcit-márvány kevés dolomittal. 16. Dolomit-márvány kevés kalcittal. A diaf toré: is „ végtermékei ", melyek alapkőzete már nem ismerhető lel (17—21. sz. minta): 17. Karbonát — szeriéit— albit— kvarc— klorit összetételű kőzet biotittal, apatittal, szulfiddal; kvarc-lebontott földpát— muszkovit összetételű reliktumokkal. Amfibolitban települ. 18. *Klorit— apatit összetételű kőzet kevés másodlagos kvarccal. Földpátos csillámpalában települ. 0,90% F-t tartalmaz. 19. Klorit (kb. 90% pennin) apatittal, kevés kvarccal, szericittel, szulfiddal. Földpátos csillám- palában települ. 20. Metaszomatikus albitit kevés kvarccal, szericittel, klorittal, apatittal. Földpátos csillámpalában települ. 21. „Leukofillit”: kvarc-muszkovit-leuchtenbergitpala, kissé limonitos, a gneisz-földpátos csillám- pala tektonikus kontaktján települ. vetőrendszerek, melyek elsősorban a már felszínre, vagy felszínközeibe jutott kristályos összletet formálták ki, ill. határozták meg sziget-jellegét. A verti- kális mozgások többször felújultak, ezek közül a legutolsó pannon utáni. Végeredményben a metamorf it összlet Ny-i, D-i és K-i lehatárolását, elszige- telt földtani helyzetét is ilyen vetőrendszer határozza meg. Tisztázni szükséges még. hogy a Soproni -hegység keretén belül, továbbá regionális vonatkozásban az Alpok rendszerében milyen kapcsolata lehet a fertőrákosi kristályospala összletnek? Köztudott, hogy a Soproni -hegység köz- ponti részét, valamint attól K-re elhelyezkedő kisebb szigetrögöket (Harkai csúcs, Kőhegy, Halászkunyhói rög) az Alpok durva-gneisz sorozatához tartozó képződmények építik fel (Kisházi P. 1974.). A fertőrákosi területen feltárt kőzetfajták — a makroszkópos különbsége- ken kívül — ásvány-kőzettani összetétel, metamorf fácies és település tekin- tetében alapvetően eltérnek a Soproni-hegységet felépítő kőzetegyüttesektől. A földtanilag elszigetelt helyzetű fertőrákosi metamorfitok — makrosz- kópos megfigyelésekre és irodalmi adatokra (Fatjpl P. 1970.) támaszkodó analógiák alapján — leginkább a Wechsel sorozat kőzetfajtáival azonosítha- tók, — annak legkeletibb allochton helyzetű felszíni előfordulásai, amelyekben azonban a retrográd folyamatok részben eltérő jellegűek és eltérő intenzitásúak voltak. 4* 440 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet Táblamagyarázat I. tábla — Tafel I. 1. Tömör amfibolit, félig lebontott gránáttal, kalciterea Fúrómag felvétel. 2. Az amfibolpalák (sötét) sávos váltakozása a biotitpalákkal. Fúrómag felvétel. 3. Tömör, gyakorlatilag kvarcmentes amfibolit, zárványokkal telített albittal, sok szfénnel. Vékony csiszolat felvétel 1 nikollal. N = 40 X. 4. Biotitos és amfibolos sávok érintkezése a sávos amfibolbiotitpalában. Az albit klino- zoizit-szericitzárványokkal telített. A biotitos sávokra (a felvételi alsó részén) maga- sabb kvarctartalom a jellemző. Vékonycsiszolat felvétel 1 nikollal. N = 40 X. [II. tábla — Tafel II. 5. Kvarc-albit-biotitpala sávos-lencsés földpát feldúsulásokkal. Fúrómag felvétel kb. természetes nagyságban 6. Függőleges településű, gyűrt csillámpala a migmatitok leukoszomáira emlékeztető földpát feldúsulásokkal. Fúrómag felvétel. 7. Kvarc-muszkovit-grafitpala, gyűrt. Vékonycsiszolat felvétel 1 nikollal. N = 40 X . III. tábla -Tafel III. 8. Kétféle gneisz. A felvétel felső részén finoman sávos, sötét színű, csillámpalákhoz közel álló gneisz, a felvétel alsó részén szemesgneisz. Fúrómag felvétel. 9. Világos színű, földpátdús „csillámeres” gneisz kőzetfelvétel kb. természetes nagyság- ban. 10. Mikroklin-albitgneisz. Az albit szericitzárványos, a mikroklin üde porfiroblasztokban. Vékonycsiszolat felvétel -)- nikollal. N = 40 X. 11. MikrokUnszemcse gneiszben a kezdetleges albitosodás bélyegeivel. Vékonycsiszolat felvétel -f- nikollal. N = 100 X- 12. Mikroklin utáni sakktáblás albit pszeudomorfóza albitgneiszben. Vékonycsiszolat felvétel -|- nikollal. N = 100 X. IV. tábla -Tafel IV. 13. Fillites csillámpala finom földpátos sávozottsággal. Fúrómag felvétel kb. természetes nagyságban. 14. Fillites kvarc — muszkovit — biotitpala kevés szericitzárványos albittal. (Betelepülés a gneiszben.) Vékonycsiszolat felvétel nikollal. N = 60 X. 15. Ua. 1 nikollal. V. tábla — Tafel V. 16. Albit az „amfibolittípusú” pegmatoidból, sugaras gócokban csoportosuló klinozoizit- zárványokkal. Vékonycsiszolat felvétel 1 nikollal. N = 120 X. 17. Albit a „csillámpala” típusú pegmatoidból, sűrűn szericitzárványokkal telített, csak kevés klinozoizittel. Vékonycsiszolat felvétel 1 nikollal. N = 120 X. 18. Az amfibolit diaftoritos átalakulása fokozatos átmenettel. A felvétel baloldalán üde amfibolit hornblendével, a baloldalán aktinolit— kalcit-r- albit összetételű diaftorit szulfidokkal, szfénnel. Kőzetfelvétel kb. természetes nagyságban. 19. Részlegesen aktinolitosodott hornblendekristály a 18. sz. felvételen bemutatott kőzetminta középső részéből. Vékonycsiszolat felvétel 1 nikollal. N = 100 X- 20. Klorit— szeriéit összetételű diaftorit sok szfénnel, pirrhotinos pentlanditos ércese- déssel. Klinozoizit zárványokkal telített albitreliktumok is előfordulnak. Szövete és ásványos összetétele alapján feltételezhetően amfibolit, vagy amfibolpala átalakulásá- nak terméke. Vékonycsiszolat felvétel -f- nikollal. N = 4ÖX. 21. Ua. 1 nikollal. A szulfidok feketék. K ó s a— F a z e k a 8 ■1 fertőrákost kristályos pala üsszlet 441 VI. tábla— Tafel VI. 22. Aktinolit— kaiéit — klinozoizit összetételű diaftorit amfibolitban. A főkőzetalkotó ásványok összenövéseket alkotnak, mintegy átszövik egymást. Vókonycsiszolat felvé- tel -)- nikollal. N = 40 X . 23. Ua. 1 nikollal. 24. Turmalinkiválások gránátszemcse körül, valamint annak repedéseiben a diaftorizált amfibolitban. A turmalin égszínkék színű radiálisán sugaras kiválásokat alkot (tur- malin nap). Vókonycsiszolat felvétel 1 nikollal. X = 64 X . 25. Aktinolit — albit — klinozoizit összetételű diaftorit amfibolitban. A sugaras kristályok, illetve azok keresztmetszetei: aktinolit, az üde, poliszintetikusan ikerlemezes szem- csék: fiatal albit, a megközelítően izometrikus, zárványokkal telített szemcsék: klinozoizit. Vókonycsiszolat felvétel + nikollal. N= 100 X. 26. Fillonitosodott földpátos csillámpala szöveti képe. A felvétel közepén kvarc— albit granula. Vókonycsiszolat felvétel -|- nikollal. N = 64 X. 27. Milonitosodott földpátos csillámpala szöveti képe. Vókonycsiszolat felvétel -f- nikollal. N = 64 X . VII. tábla— Tafel VII. 28. Breccsásodott kvarcitbetelepülés a magas fokon diaftorizált, földpátos csillámpalában* A kötőanyagot kvarc, szeriéit és klorit képviselik. Vókonycsiszolat felvétel nikollal- N = 40 X - 29. Mikrobreecsa a magas fokon diaftorizált, földpátos csillámpalában. A törmelékanyag: kvarc, szericitzárványos albit és azok összenövései. A kötőanyag: klorit, másodlagos biotit és szeneit. Vókonycsiszolat felvétel -|- nikollal. N = 40 X- 30. Blasztokataklázos mikrozóna a szericitesedett, kloritosodott, földpátos csillámpalá- ban. A felvételen átlósan elhelyezkedő zóna közepén fiatal, üde, ikerlemezes albit és szeriéit. Vókonycsiszolat felvétel -|- nikollal. N = 40 X. 31. Diaftorit, melynek az elsődleges kőzete valószínűleg földpátos csillámpala volt. A fennmaradt reliktumkvarcon oldási és továbbnövekedési bélyegek láthatók (tüskés kvarc). A tüskéket kvarc és leuchtenbergit képezi kevés másodlagos biotittal. Vékony- csiszolat felvétel -f- nikollal. N = 64 X- 32. Diaftorizált földpátos csillámpala. A nagy zárványos foltok: idős albit szericittel dúsan telített maradványai, mellettük kevés kvarc. A maradványok közti tereket nyalábszerű másodlagos kvarc — másodlagos albit — klorit összenövések töltik ki. A felvétel alján egy kis tüskés kvarc. Vókonycsiszolat felvétel -)- nikollal. N = 64 x. VIII. tábla -Tafel VIII. 33. Diaftorizált fillites csillámpala keresztszálas szövettel. Vízszintes orientációban: finomszálas muszkovit. Átlós orientációban: széles, rövidlemezes muszkovit — klorit összenövések és kevés kvarc. Vókonycsiszolat felvétel -)- nikollal. N = 50 X. 34. Átlós orientációjú másodlagos biotit kiválás kvarc — albit — klorit —apátit összetételű elmosódottan palás szövetű diaftoritban. Vókonycsiszolat felvétel 1 nikollal. X = 40 X . 35. Apátit klorittal, kevés kvarccal (kémiai elemzés: 1. táblázat. 18.). Vókonycsiszolat felvétel 1 nikollal. N = 100 X- 36. Jellegzetes blasztokataklázos szövet az albitos— apatitos zónából, üde metaszoma- tikus albittal. Vókonycsiszolat felvétel + nikollal. X = 64 X 37. Ua. 1 nikollal. A metaszomatikus albititot az újabb tektonikai elmozdulások mentén klorit és apatit cementálja. Az albitit töredékek körvonalai nem élesek, mert szélüket az apatit és klorit korrodálja; néhol a belsejükben is behatol. IX. tábla -Tafel IX. 38. Másodlagos kvarc-másodlagos biotit-kalcit összetételű metaszomatit. Helyenként kloritot és kevés üde albitot is tartalmaz. A jól fennmaradt reliktumszövet bizonyítja, hogy az elsődleges kőzet gyűrt, földpátos csillámpala volt. Fúrómag felvétel. A termé- szetes nagyság 2/3-a. 442 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet 39. Gyakorlatilag tiszta pennin (kémiai elemzés: 1. táblázat 19.). Vékonycsiszolat felvétel -f- nikollal. N = 64 X . 40. Metaszomatikus albitit (kémiai elemzés: 1. táblázat 20.). Vékonycsiszolat felvétel -f- nikollal. N = 40 X. Irodalom — Literatur MepHeuoBa K. H. (1972): MHc})opMaLinoHHbi8 otuct no MmrepajioraH pannoaKTHBHbix aHOMajiHft LLIonpoHCKMX rop h EioKKceHTKepecTa. Pécs, MÉV. kézirat. Uo6peuoB H.J1., CoöoneB B. C., XnecroB B. B. (1972): aunn peraoHanbHoro MeTaMop<)>H3Ma yivtepeHHbix HaB/ieHHíi. H3n. „Henpa” MocKBa. Faupl P. (1970): Zűr Geologie und Petrographie dér Südliche Wechselgebites. Mitt. dér Geol. Gesselscliaft in Wien. 63. Bánd, 1970. S. 22—51. Faupl P. (1970): Zűr Geologie des N. W. Abschnitts des Wechselgebietes zwlschen Trattenbach (NÖ) und Fröschnitz (Stmk)-österreich. Mitt. Ges. Geol. Bergbaustud. 19 Bd. S. 27—70. Wien. Fazekas V., Kósa L., Vinoze J. (1972): Szulfidos ércesedés a fertőrákosi palasziget területén. Pécs. MÉV Kézirat. Fazekas V. (1975): Kutatási jelentés az Fr-1004. sz. mélyfúrás anyagvizsgálati eredményeiről. Pécs, MÉV. Kézirat. Fazekas V. (1976): A fertőrákosi kristályos alaphegység ásvány-kőzettani Jellemzése. Pécs, MÉV. Kézirat. Fazekas V., Vincze J. (1976): A fertőrákosi kristályos alaphegység ü (Th, RF) ércesedésének ásványkőzettani és genetikai vonásai. Pécs, MÉV. Kézirat. FtJCHS W. (1965): Geologie des Ruster Berglaudes (Burgenland). JB. Geol. B. A. Bd. 108. S. 155 — 194. Fyfe D. S., Turnéit F. J., Vekhoogen J. (1958): Metamorphic reaction and metamorphic facies. Geol. Soc. Amer. Mem. v. 73. rnH3Öypr A. M., ApxaHrenbCKan B. B., Ulauxaa B. T. (1973): rioneBOUinaTOBbie MeracoMaTHTbi — HOBbiü reHe- THuecKHfi Tun MecTopo>KAeHHÍl none3Hbix HCKonaeMbix. ,,Pa3BeaKa h oxpaHa Henp” 1973 N? 1. rpewmuHHKOB H. rí. (1974): O npHumtax cbs3h ypaHOBoro opyneaeHHH c HaTpweBbiMH MeTacoMaTHraMH. Teon. w. 1974 Na 1. 75-84. KÓSA L. (1968): Soproni hegység uránkutatásáuak felújítása. (19. sz. tématerv) Pécs, MÉV Kézirat. Kósa L. — Majoros Gy. (1973): Soproni hegységben végzett földtani kutatások helyzete különös tekintettel a hasz- nosítható anyagokra. Pécs, MÉV. Kézirat. Kósa L. (1973): Fertőrákosi (meggyesi) kristályospalasziget földtani és kőzettani felépítésének vázlata. Pécs, MÉV. Kézirat. Kósa L. (1973): Soproni hegység kőzeteinek izotóp koráról. Pécs, MÉV. Kézirat. Kósa L. (1976): Fertőrákosi Metamorfit Formáció vázlatos földtani-kőzettani leírása. Pécs, MÉV. Kézirat. Kósa L. (1976): Ritkaföldfémércesedés a Soproni hegység kristályos paláiban. Orsz. Ritkafém Konferencia kiadványa. Kósa L. (1976): A fertőrákosi metamorfit komplexum földtani felépítése. Egyetemi doktori értekezés, ELTE. Mehnert, K. R. (1968): Migmatites and the origin of granitic rocks. Elsevier Publ. Comp. Amsterdam — London — New York. OMenbSHeHKO B. M. (1972): K Bonpocy o (JiopMaqHHX h (Jrauuux HH3KOTeMnepaTypHbix OKonopynHbix MeTa- COMaTHTBOB. CÖOpHHK ,,1-tí Me>KAyHapOgHblfi reoXHM. KOHrpeCC”T. 3, KH. 1 MoCKBa. TtJRNER, F. I., Verhoooen, I. (1951): Igneous and metamorphic rocks. McGraw-Hill. New York. Vendel, M. (1929): Die Geologie dér Umgebung von Sopron. I. Teil. Uie kristallien Schiefer. Bányám, és Erdőmémöki Főiskola közleményei. Vendel M. (1969): Vélemény Kósa László geológusnak a „Soproni hegység uránkutatásának felújítása” c. tanulmányá- ról. Pécs, MÉV. Kézirat. Vendel, M. (1972): Ober die Genese dér „Leukophyllite”. Tachermaks Min. Petr. Mitt. 17. 1972. 76—100. Wiesenender, H. (1971): Gesteinsscrien und Metamorphose in Ostobschnitt dér österreichische Zentralalpen. Verhandlungen dér Geol. Bundesanstalt. Wien 1971. Heft 2. 344 — 354. Geologisch-petrographischer Aufbau des kristallinen Schieferkomplexes von Fertőrákos (Sopron-Gebirge, Westungarn) Dr. L. Kósa—V. Fazekas Dér in geologiscliem genommene Sinne Insolcharakter dós Metamorjihitkomplexos von Fertőrákos ist durch soine morpiiologisch erliobono Lage im Vorgleich zu dón ihn uingeben- don jungen (tertiáron und quartáron) Bildungen bodingt. Dió kristallinen Bildungon lásson síeli an dér Oberfláche in einem Raum von ea. 3 km* verfolgen, davon befindet sieh 1 km* in Ungam, dór Rest zieht sich in Ostrichtung auf österrhoichischesTerritorium hinüber. Die die Insol aufbauenden Gesteine falion in monoklinaler Lage mit einer Steilhoit von 2 bis 30° in SO-Richtnng nnter dem Nousiodler Seo ein. Die Máchtigkeit dér durch Schurfarbeiten erscldossenon Motamorpliito erreicht 2000 in. Den Komplex bilden folgendo Gesteine: Amphibolito, Ampliibolschiefer, Glimmerschiefer mit kohlig-grajibitischen Einlagerun- gen, f('ldspatfübrend(í Glimmerschiefer, phyllitische Glimmerscliiefer und Gneiso; sie enthalton Marmorlinson und Pegmatoidkörper. Dió Gneise sind durch Albit-Mikroklin- paragnoiso vortroten. Die feldspatführenden Glimmerschiefer, die das mittlere Drittel des Komplexes bilden, führen in gut identifizierbaren Horizonton annáhernd linsenförmige Apatitkonzentrat.ionen. Am Kontakt zwischen Gneis und Glimmerschiefer und in seiner Umgt'bung lagern „Leukophyllite”. Kin sehr charakteristisches Mineral ist Almandin, dér K ó s a— F a z e k a s : .4 fert&rákosi krÍ8tályo8pala összlet 443 zwar mit variierender Háufigkeit, doch in joder Formation vorhanden ist. Dór allgemeine C'haraktor dér Gesteine vorándort sich aufwárts im Profil vöm basischon zum sauxen Charakter. Die minoralogisch-potrographischen Veránderungen worden durch die cho- mischen Voránderungen gut wiederspiegelt. lm Profil aufwarts nimmt dór Si02- und K.O-Gehalt dér Gesteino zu, dagegon vorringert sich dér Caü-, MgO- und dór Go- samteisen-Gohalt. Dér maximáló Na,0-Gehalt, mit diuchschnittlich ca. 3,5%, falit auf das mittlere Drittel des Koinplexes, wo feldspatführende, gneisartigo Glimmerschiofor und Gneise lagern. An manchen Stellen bildon die an die Glimmerschiefer gobundenen Fold- spatanroicherungen (mit Serizit-Klinozoisiteinschlüssen gesáttigter Albit) den Leukoso- men dér Migmatite áhnliche Formát ionén. Aufgrund dér vorgelegten mineralogisch-petrographischen Charakteristika muss die Schichtenfolge eino einheitlich aufgebaute, vorzüglich séd imént árc-effusi ve Sorié gewoson sein. Die Progressive regionale Metamorphose, vvelcher dér Komplex unterzogen war, erreichte die obere Zone dér Epidot-Amphibolitfazies. Altorsmiissig dürfte die progressive Regionalmetamorphose dér variszischen Orogenese zugeschrieben worden. Dér mittlere Teil dér Schichtenfolge scheint von einer Na-Metamorphose von nicht so grosser Intonsi- tát getroffen gewesen zu sein, die wahrscheinlich mit práalpiner Granitisierung in Ver- bindung stand. Den gegenwártigen Zustand dér Gesteine bcstimmten mehrphasige, rück- schreitende metamorphische Vorgánge, dérén Effekt im unteren Teil des Profils stárker zum Ausdruck kommt. Das Altér dér Diaftorese kann schon mit dér alpinen Orogenese identifiziert werden. Mit dér Diaftorese verbundene Mineral isat ionon : Chloritisierung, Serizitisierung, Ak- tionolitisierung, Klinozoisitisierung, Karbonát isierung, in engoren Zonen: sekundáre Quarz-, Biotit- und Rutilbildung sowie durch mehrere Generationen vertrotono Albitum- kristallisierímg. Ein Mineral von besonderer Wichtigkeit ist dér sekundáre Biotit, dér zeigt, dass die Diaftorese die höher temperierte Biotit — Chlorit-Subfazies dér Grünschie- ferfazies erreicht hat. Eine wesentliche Rolle in dér Entwicklung dér Diaftorese hat die Tektonik gespielt. Tektonisch bodingte Texturmerkmale in den Diaftoriten: Myloniti- sierung, KataJdase, Brekziierung, Blastokataklase. In den stárker diaftorisierten Zonen sind die Blasthesenerscheinungon háufig und in grosser Veránderlichkeit zu boobachten. Auf den gesteinsbildendon Mineralien beobachtet mán Auflösungs- und Weiterwachstums- erscheinungen. In diesen Zonen lásst das urpsrüngliche Gestein sich oft nicht mehr mit Sicherheit erkennen, da von den primáren Mineralien nicht einmal Relikte erhalten ge- blieben sind. Durch Gleitungen bedingte sowie klastische Deformationen eröffneten Zu- fuhrwege den migrierenden Lösímgen und Gase. Die Rolle plötzlicher Druckverán- derungen kann auch nicht vernachlássigt werden. Die verschiedonen Gesteinsiunwandlungen, unter welchen die an die Diaftorese ge- bundenen tektonischen-metasomatischen-hydrothermalen Vorgánge eine definitive Rolle spiclién, förderten die Mobilisation einer ganzen Reihe von Elementen. Demzufolge bil- deten sich in engeren Zonen mineralogisch reiche, doch konzentrationsarme Sulphid- und TR — U— Th — Fe— Titanate, Vererzungen. Eine Ausnahme stellt dér überall vorhandene Pvrit sowie eine merkwürdige Chalkopyritanreicherimg dar. Den kristallinen Schieferkomplex von Fertőrákos betrachten die Verfasser als einen Teil dér Wechselserie, in welcher die rückschreitenden Vorgánge zum Teil von untereschied. lichem Charakter und verschiedener Intensitát waren. 444 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet I. tábla— Taf el I. 3 4 Kása — Fazekas: A fertőrákost kristályos pala összlet 445 II. tábla -Tafel II. 446 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet III. Tábla -Tafel m. 11 12 Kása — Fazekas: A fertőrákosi kristályospala asszírt 447 IV. táblu— Tafel IV. 448 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet V. tábla -Tafel V. 20 21 Kő a a — Fazekas: A fertőrákost kristályos pala összlet 449 VI. tábla -Tafel VT. 450 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet VII. tábla -Tafel VII. 32 Kása — Fazekas: A fertőrákost kristályos pala összlet 451 Vili. tábla — Taí’el VIII. 36 452 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet IX. tábla -Tafel IX. AO Földiám Közlöny , Buli. of the Hunyurian Gfol. Soc. (1981) 111. 453 — 471 A Kárpát-medence környéki édesvízi mészkőelőfordulások összehasonlítása a hazai adottságokkal, I. Szlovákia Dr. Scheuer Gyula Schweilzer Ferenc (12 ábrával) Összefoglalás: Nemcsak hazánkban, hanem a környező országokban is számos és jelentős édesvízi mészkőelőfordulás ismeretes. A hazai viszonyok és adottságok jobb és teljesebb megismerése érdekében indokolt ezek tanulmányozása. A külföldi irodalmi adatokon kívül helyszíni megfigyeléseket is végeztünk Szlovákiában, Romániában és Jugoszláv iában, melynek keretében a lerakást végző források morfológiai adottságain túlmenően a rétegzettségi viszonyokat és az azokat befolyásoló tényezőket tanulmányoz- tuk. Adatokat gyűjtöttünk továbbá a forrásvizek kémiai összetételére és hőfokára vonat- kozóan is. Először Szlovákiában szerzett tapasztalatainkról számolunk be és ennek keretében 10 előfordulásról adunk vázlatos áttekintő ismertetést, részben képanyag segítségével is. Megfigyeléseink alapján megállapítható, hogy a szlovákiai travertinó összletek genetikai- lag részben eltérnek a hazaiaktól. Egyezés van a hideg karszt forrásokból származó édes- vízi mészköveknél. Szlovákiában igen gyakoriak és jellemzőek az ásványvizekből, túl- nyomórészben szénsavas forrásokból lerakodott travertinok, amelyek egyes területeken hatalmas kúpokat hoztak létre (Siva Brada). Ilyen típusú és genetikájú felhalmozódások hazánkban hiányoznak, ill. csak nagyon korlátozottan fordulnak elő (Balaton-felvidék). A hazai édesvízi mészkőösszletek egyik igen jelentős csoportjának keletkezése termális karszt forrásokhoz kapcsolódnak, Szlovákiában viszont ez a típus csak alárendelt szerepet játszik. A kapott eredményekből megállapítható, hogy a hazai édesvízi mészkő egy részé- nek keletkezése olyan specifikus vízföldtani adottságoknak — termális karsztforrások — köszönheti keletkezését, amelyek a Kárpát -medencében csak országunkra jellemzőek. Bevezetés Hazánk rendkívül gazdag források és vízfolyások által lerakott édesvízi mészkövekben. Ez azzal áll kapcsolatban, hogy a földtani, vízföldtani, geo- morfológiai viszonyok és egyéb természeti tényezők keletkezésüknek igen ked- veztek. Vizsgálva a hazai recens édesvízi mészkőelőfordulásokat és az azokhoz kap- csolódó forrásokat és lerakást végző vizeket, megállapítható, hogy nagyon el- térő származású és kémiai összetételű vizekből keletkezhetnek, természetesen szoros összefüggésben a képződést befolyásoló környezeti feltételekkel. A hazai édesvízi mészkőösszletek keletkezése túlnyomórészben hideg és ter- mális karsztforrásokhoz kapcsolódik. De ezek mellett még talaj és réteg, vala- mint utóvulkáni működéssel összefüggő források is raktak le édesvízi mészkö- veket. Különösen az utóbbi típusú vizek üledék lerakó tevékenysége értékel- hető még jelentősnek és számottevőnek (Tihany). Elvégeztük a több száz előfordulás megtekintése alapján típusba sorolá- sukat is a hazai adottságok figyelembe vételével. (Megkülönböztettünk völgyi, völgyoldali vagy lejtői, tavi-mocsári, kúpos és végül vegyes édesvízi mész- kőtípusokat (Scheuer Gy. — Schweitzer F. 1970). A hazai édesvízi mész- 5 Földtani Közlöny 454 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet kőösszletek genetikájának, település viszonyainak jobb megismerése érdeké- ben felkerestük a környező országok jelentősebb travertinó előfordulásait is. Összehasonlító megfigyeléseket végeztünk azoknál, amelyeknél ma is közvet- lenül tanulmányozható az édesvízi mészkőképződés, a lerakódás folyamata, a rétegzettséget befolyásoló tényezők, továbbá ismert a források kémiai össze- tétele és hőfoka. A tanulmányozás szempontjából szóbajöhető Kárpát-medencei édesvízi mészkőelőfordulások kiválasztásánál a hazai irodalomból elsősorban Staub M. (1893) közleményében leírtakat vettük figyelembe, mert ebben találhatók olyan adatok, amelyek kiindulási alapot szolgáltattak munkánkhoz. A témá- hoz kapcsolódó, hozzáférhető külföldi irodalmi adatokat is felhasználtuk. A későbbiekben részletezett előfordulásokat a helyszínen felkerestük, és csak olyanokat ismertetünk, amelyeket módunkban volt a helyszínen is megvizs- gálni. Ezeknél tanulmányoztuk a forrás környezetének morfológiai viszonyait, az édesvízi mészkőkiválással kapcsolatos jelenségeket — a rétegzettséget és egyéb alakulati formákat, a lerakódás módját — , továbbá a már kivált anyag által létrehozott egyéb megfigyelhető, a travertinó felhalmozódással össze- függő képződményeket (forrás, kráter stb.). Az egyes általunk helyszíni tanul- mányozásra kiválasztott előfordulásoknál a fő szempont az volt, hogy azok vizsgálata elősegítse a hazai édesvízi mészkövekre vonatkozó jelenlegi ismere- teink továbbfejlesztését, földtani és vízföldtani szempontból egyaránt. A jelenkori édesvízi mészkőképződési viszonyok megismerése érdekében a Szlovák Szocialista Köztársaságban, Romániában és a Jugoszláv Szövetségi Szocialista Köztársaságban végeztünk megfigyeléseket. Az egyes országokban tett tanulmányútjainkról külön-külön számolunk be, egyrészt mert a rendel- kezésre álló anyag nagyon gazdag, másrészt pedig a travertinóösszletek gene- tikai viszonyai kisebb-nagyobb mértékben eltérőek, helyi sajátosságokat tük- röznek. A Kárpát-medencei édesvízi mészkőösszletek tanulmányozása és vizs- gálata lehetőséget nyújt arra, hogy összehasonlításokat végezzünk és párhu- zamot vonjunk ezek és a hazai előfordulások között, mert ezzel kijelölhető e genetikai nagy egységen belül a magyarországi travertinóknak helye és ki- mutathatók specifikus adottságaik, egyedi viszonyaik: miben egyeznek és miben térnek el egymástól. A Szlovák Szocialista Köztársaság édesvízi mészkőelőfordulásainak áttekintése 1. Általános ismertetés A csehszlovákiai földtani szakirodalomban (Kovanda J. 1971, Lozek V. 1961) az édesvízi mészkő (travertinó) fogalmát olyan karbonátos üledékekre vonatkoztatják, amelyek kalciumban gazdag forrásokból vagy vízfolyások- ból csapódtak ki, és kifejlődésük szoros kapcsolatban van lerakódásuk körül- ményeivel. A források közelében általában jól kifejlődött „dombok”, édesvízi mészkőkúpok képződnek, amelyek szabályosak a sík területeken, míg lejtős terepen eltorzulnak, egyoldalúan fejlődnek ki. A vízfolyásokban pedig gátak jönnek létre (kaszkádok) amelyek a karbonátanyag fokozott kiválásának Scheuer — Schweitzer: .-l Kárpát-medencei édesvízi mészkőelöfordulás 455 helyeivé válnak. Ennek a folyamatnak eredményeként a vízfolyásokban kisebb-nagyobb magasságú ,,fal”-ak képződnek, melyeknek élén-gerincén át- folyó vizek vízesés formájában buknak le. Az első csoportot azok az édesvízi mészkövek alkotják, amelyek karbonátos kőzetekből fakadó hidegvízű forrásokkal kapcsolatosak, elsősorban a karszt- területeken. Az édesvízi mészkövek második csoportja olyan forrásokhoz kötő- dik, amelyek előfordulásai a fő tektonikai vonalak mentén találhatók, általá- ban ásványosak és gyakran melegek. Az első csoportba tartozó előfordulások Csehszlovákia szerte megtalálhatók, míg a másodikba tartozók csaknem tel jes egészében a Nyugati Kárpátok körzetére összpontosulnak. Lozek V. (1961) továbbiakban megállapítja, hogy az édesvízi mészkövek- ben talált fauna és flóra arra utal, hogy képződésük főként meleg időszakok- ban ment végbe. A hidegebb időszakokat jelző leleteket általában az összlet alsó szakaszán találták meg, ezért olyan következtetésre jutottak, hogy a mészkőképződés viszonylag hideg éghajlat alatt kezdődik el és azután folya- matosan tart az egész meleg időszak alatt. A kőzetképződés nem annyira a hőmérséklettől függ, hanem az olyan éghaj- lati szakaszoktól, amelyek elegendően csapadékosak voltak, és amikor a forrá- sok vízhozama eléggé nagy volt. A száraz időszakokban az édesvízi mészkő- képződés megszakadt. Ez a megállapítás a holocén és a pleisztocén édesvízi mészkövekre egyaránt érvényes. Az édesvízi mészkövek korának megállapításánál figyelembe veszik a paleon- tológiái, archeológiái tartalmukon kívül sztratigráfiailag fontos üledékekhez képest elfoglalt helyzetüket folyóteraszok, hordalékkúpok, löszök — to- vábbá az eróziós folyamatokkal való kapcsolatukat és a különböző tényezők következtében előállott mállottsági fokukat. Ezek alapján öt különböző korú édesvízi mészkő főcsoportot különböztetnek meg: 1. Postglaciálist. amelynek képződése a késő würm végétől egészen nap- jainkig tart. 2. Az utolsó interglaciálisban (riss-würm) keletkezett édesvízi mészköveket. Ennek a csoportnak jellegzetes képviselője a Gánovcei Hradok (Gánóc). 3—4. Az utolsó interglaciálisból származó édesvízi mészkövektől, amelyek- nek kora kielégítő módon bizonyítást nyert, még két idősebb pleisztocén édesvízi mészkőcsoport különíthető el. Ezek eredeti alakja nem maradt meg olyan jól, sok oldás révén kitágult repedés járja át őket és felületük kor- rodáltsága nagyméretű. Koruk részben a Holsteini interglaciálisra, rész- ben pedig az idős pleisztocén enyhe fázisaira datálható. •5. Ebbe a csoportba tartozó édesvízi mészkövek eredeti alakja nagymérték- ben megsemmisült és bennük számos repedés van különböző kitöltő anyag- gal. A mészkövek felszínét nem terra fuska. hanem terra rossa típusú vörös talaj fedi. Gyakran elszigetelt blokként vagy pillérként állnak ki környe- zetükből. Az ebben a csoportba tartozó édesvízi mészkövek a plio-pleisz- tocén határidőszakban és a neog énben képződtek. Vizsgálatainkhoz még nagy segítséget nyújtott Kovanda J. (1971) „Cseh- szlovákia negyedkori mészüledékei” című munkája, amelyben a szerző az ország édesvízi mészkőelőfordulások kataszterezését végezte el és rövid leírást ad ezekről. 5: 456 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet 2. A vizsgált előfordulások ismertetése Lozek V. (1961) vizsgálatai szerint a csehszlovákiai édesvízi mészkőelőfor- dulások nagyobb része a Kárpátokban és annak környezetében találhatók azoknál a többségükben ásványos melegvízű forrásoknál, amelyek a fő tekto- nikai vonalak mentén helyezkednek el. Ezek az édesvízi mészkőelőfordulások általában csoportosan találhatók és rendszerint különböző korú mészkőtestek találhatók egészen a ma képződőkig bezárólag. Szerinte a legnagyobb előfor- dulás Spisské Podhradie (Szepesváralja) közelében található, ahol olyan hatal- mas mészkőkúpok képződtek az ásványvizes forrásokból, amelyeknek át- mérője meghaladja az 1 km-t és vastagsága pedig a 60 m-t. Jelentős ásvány- vizes előfordulásoknak minősíti még a Ruzbacky (Ruzsback fürdő), Lucky (Lucski, Besenová (Besenyő), Vysny Sliác (Felső Szljács), Gávovce (Gánoc), Sliác Kupéié (Szliács fürdő), Borova Hóra, Bojnice (Bajmóc), Szántov (Szántó) környékén levőket. Szlovákia karsztos területein is nagyon gyakoriak az édesvízi mészkövek. Igen jelentős előfordulásokat említ a dél-szlovákiai karsztvidéken, mint pl. Evetes, Háj (Áj), Hrkov (Tornagörgő), Jasov (Jásó), továbbá az Alacsony Tátra Ny-i végén Motyckynél, Trencianské Teplice (Trencsén-Teplice) közelében és a Kis-Kárpátokban. Lozek V. (1961), Kovanda J. (1971) által említett és leírt jelentősebbek közül 16 előfordulási helyet kerestünk fel és végeztünk megfigyeléseket (1. ábra), amelyeknek eredményeiről az alábbiakban számo- lunk be. 1. ábra. Szlovákia áttekintő helyszínrajza a tanulmányozott édesvízi mészkőelőfordulások feltüntetésével. J e 1 ni u* syarázat: 1. Bory, Szantov, Malinovee (Bori, Szántó, Magyarád), 2. Dudince (Gyügy), 3. Sklené Teplice (Szklenó), 4. Borova Hóra, 5. Sliaé Kupéié (Szliács fürdő), 6. Mostenica (Mosztenic), 7. Trenfin Teplice (Trencsén Teplic), 8. Stankovany (Sztankován), !). LuCky (Lucski), 10. Vysny Sliaé (Felső Szljács), 11. llieli potok (Fehér patak), 12. BeSe- nova (Besenyő), 13. Gánovce (Gánoc), 14. Siva Brada (Zsibra), 15. lluStbachy kupéié (Iluzsbach fürdő), 16. Háj (Áj) Abb. I. Übersichtskartenskizze dér Slowakei mit Anfiihrung dér unterscuhten Süsswasserkalkvorkommen. E rk 1 á- rungen: 1. Bory, Santov, Malinovee (Bori, Szántó, Magyarád), 2. Dudince (Gyügy), 3. Sklené Teplice (Szklenó), 4. Borova Hóra, 5. Sliaé Kupéié (Szliács fürdő), (!. Mostenica (Mosztenic), 7. Trencin Teplice (Trencsén Teplic), 8. Stan- kovany (Sztankován), 9. Lucky (Lucski), 10. Vysny Sliac (Felső Szljács), 11. Itioli potok (Fehér patak), 12. Besenová (Besenyő), 13. Gánovce (Gánóc), 14. Siva Brada (Zsibra), 15. Ruzbachy kupéié (Iluzsbach fürdő), 10. Háj (Áj) iS c h e u e r — S cli ív e i t z e r : A Kárpát-medencei édesvízi mészkóelöfordulás 457 1. Bory — Szantov— Malinovec (Bori Szántó— M agyarád) A Selmeci- hegység D-i elővidékén az Ipoly völgyétől É-ra a magyar határtól kh. 15 km-re törnek fel a források. Az itteni előfordulásokról Bolkman J. (1896) és Szontágh T. (1908) is megemlékezik. Boleman J. Bori és Szántó között a Búr patak alluviumán fakadó forrásokat a földes savanyú vizek csoportjába sorolta, míg a magyarádiakat már kénhidrogén és szulfát tartalmuk miatt a kénes vizeknél tárgyalja. Szontágh T. (1908) pedig közleményében részletesen leírja a forrásokat és azok által lerakott édesvízi mészkőkúpokat. Szerinte a szénsavas kalciumkarbonátban gazdag források utóvulkáni működéshez kap- csolódnak. amelyek a torton-szarmata vulkáni tevékenységgel hozhatók össze- függésbe. A források hőmérséklet szerint 2 csoportba sorolhatók: Hideg vizű források, ezeknél a megfigyelések szerint nincs kalciumkiválás, langyos forrá- sok, amelyeknek vízhőfoka 17 28 C között változik. E források feltörési helyükön különböző nagyságú és magasságú kúpokat hoztak létre. Megfigyeléseink szerint Bori és Szántó között a Búr patak völgyé- ben annak alluviumán ÉK— DNy-i irányában helyezkednek el a források és az általuk felépített kúpok, amelyek 25 60 m szélességűek, magasságuk pedig 2 — 5 m. A kópok tetején 2 3 m átmérőjű, különböző mélységű szép forrástölcsérek figyelhetők meg. A források ma már elapadtak. Szántó és Magyarád között további, források által létrehozott travertinókúpok figyel- hetők meg. Az egyik kisebb édesvízi mészkőkúpot mutatjuk be a 2. ábrán és annak forrástölcsérét a 3. ábrán. E területen a legnagyobb kúp szélessége 100x350 m, magassága meghaladja a 10 m-t (Kovanda J., 1971). A forrás- 2. ábra. A Szántónál levő édesvízi mészkökúp Abb. 2. Kalsteinkuppe bei Santov 458 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet 3. ábra. Az előző édesvízi mészkőkúp forráskrútere Abb. 3. Quellenkrater dér vorangehenden Sfisswasserkalkkuppe kráterek is nagyok, egyesek átmérője eléri a 6 — 7 m-t. A források kisvíz- hozamúak és vízkémiailag a főelegyrészek mennyiségi adatai szerint kalcium- hidrogénkarbonátos nátriumkloridos szénsavas ásványvizeknek minősíthetők. Vízföldtanilag a vegyes típusú vizek csoportjába sorolhatók (Schuser Gy.— Schweitzer F. 1978) és mészfelhalmozó képességük jelentősnek ítélhető. A forrásműködés időszakos megszakadását jelzik az édesvízi mészkőrétegek közé települő 10 — 20 cm vastagságú finom homokrétegek. 2. Dudince (Gyügy) A Sahy-Zvolen-i országút mellett, az országhatártól kb. 15 km távolságban a Selmec patak völgyében, számos gyógyászati célokra használt ásvány vizű forrás fakad. E források, vagy őseik, környezetükben jelentős nagyságú for- ráskúpokat hoztak létre. A kórház parkjában több recens travertinókúp figyel- hető meg. Az egyik, amelynek átmérője kb. 15 m és magassága 7 m a patak völgyében van és a tetején fakadt egykor az ásványvíz, kisebb forráskürtőből, amely ma már teljesen eltömődött. A völgyoldalban 2 önálló édesvízi mészkő- kúp figyelhető meg ferdén ránőve a lejtőre. A forráskráterek ma még is jól lát- hatók. Az egyiknek az átmérője 0,6 X0,6 m nagyságú. A másik kúpon levő forrásjárat úgy alakult ki, hogy egy kb. 40 cm magasságú meredekfalú kis kúpocska veszi körül a kb. 60 cm átmérőjű kiömlő nyílást. Ivovanda J. (1971) a recens előfordulásokon túlmenően idősebb pleisztocénbe sorolt travertinó- kat is említ, amelyeket a mai források ősei raktak le. így pl. a gestencei kúp S eheue r—S chweitser: A Kárpát- medencei édesvízi mészkőelőfordulás 459 Kovanda adatai alapján 450 X1300 m szélességű, magassága 15 m és felszíne már erősen mállóit. A jelenkori előfordulásokat létrehozó források kisvízhoza- múak, 18 — 20 C° közötti hőmérsékletűek és igen nagy sótartalmúak (1500 mg/1 felett). A jelentős mennyiségű kalciumhidrogénkarbonát mellett a víz a kationok közül még nátriumot, az anionok közül pedig szulfátot és kloridot is nagyobb mennyiségben tartalmaz. Ezenkívül kénhidrogén és szabad szénsav is van benne. Ennek megfelelően hűvös alkáli, meszes hidrogénkarbonátos, kloridos szulfátos, szénsavas ásványvizek csoportjába sorolhatók a források. Geneti- kailag a környéken ismeretes harmadidőszaki vulkánizmussal kapcsolatos posztvulkáni működéssel hozhatók összefüggésbe. 3. Sklené Teplice ( Sklenó ) A Selmeci-liegységben a Garam egyik mellékvölgyében a Tepla patak jobb oldalán fekszik a fürdőhely, amely az itt fakadó 37 — 58 C° hőmérsékletű hévi- zeket hasznosítja. Bolemán J. (1896) a forrásokat a tiszta földes hévizek cso- portjába sorolta. A források 150 X250 szélességű és kb. 10 m magasságú édes- vízi mészkőkúpot hoztak létre. Ezt a travertinókúpot ma már a növényzet be- nőtte és az egykori forrás feltörési-helyek sem nyomozhatok. A kúp belső szer- kezetének tanulmányozása alapján megállapítható, hogy a kúpot egyidőben több különböző helyen fakadó forrás építette fel és ezek tetarátagátakat létre- hozva folytak le. A kúpot képződése idején is növényzet borította, mert az édesvízi mészkő növénymaradványokban rendkívül gazdag. A források oldott sótartalma 3000 mg/l érték körül ingadozik. A vízben az uralkodó kation a kalcium, az anionok közül pedig a szulfát. Ennek megfele- lően a kalciumszulfátos vizek csoportjába tartozik jelentős mennyiségű kal- ciumhidrogénkarbonát tartalommal. A forrásvizek karbonátkiválási hajlama erőteljesnek mondható. 4. Borova Hóra A Garam völgyében Zvolen (Zólyom)-tól É-ra kb. 2 km távolságban fakad- nak fel a források, amelyek 300 X450 m szélességű és kb. 20 m magasságú édes- vízi mészkőkúpot építettek fel. A kúp tetején kb. 30 m átmérőjű forrástölcsér alakult ki és ebből törnek fel a 28 — 30 C°-os forrásvizek. A víz erősen szén- savas. Az édesvízi mészkőkúp féloldalasán ránőtt a Garam völgyét kísérő domb vonulatra. A függőleges tetarátagát -szerkezet helyenként jól megfigyel- hető. A vegyvizsgálatok szerint a forrás vize a kalciummagnéziumhidrogénkarbo- nátos szulfátos vizek csoportjába sorolhatók. •5. Sliac Kupéié (Szliács fürdő) Zólyomtól É-ra a Garam völgyét kísérő dombvonulat lejtéjén épült ki a fürdő, amelyet az itt fakadó langyos 25 — 33 C°-ú hévizekre alapítottak. A for- rások vulkáni kőzetek hasadékaiból törnek fel és igen nagy a szénsavtartalmuk. A vizekben uralkodó elegyrész a kalciumhidrogénkarbonát, de emellett jelen- tős a szulfáttartalom is. A források genetikailag a területen ismert andezit- és 460 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet dácittufákat létrehozó vulkáni tevékenység utóhatásával állnak szoros kap- csolatba. Szliács fürdő környékén jelentős elterjedésben találjuk meg az édesvízi mészkövet, amelyet részben a mai források, részben pedig ezek ősei raktak le. A travertinórétegek a fürdő parkjában és környezetében vizsgálhatók. Számos helyen megfigyelhetők az egykori forrástölcsérek maradványai és a kisebb kúpok. Az egykor különböző helyeken feltörő források nagyon bonyolult egy- máshoz kapcsolódó és összenövő különböző korú édesvízi mészkőösszleteket hoztak létre. 6. Mostenica (Mosztenic) Az Alacsony Tátra nyugati oldalán, Besztercebányától K-re a Garam völ- gyére a hegységből D felé irányuló völgyek egyikében, amely Mostenic község- től É-ra van, több helyen ismeretes édesvízi mészkő. A hegység magját adó gránitot körülvevő túlnyomórészben mezozóos karbonátos kőzetekből fakadó hideg karsztforrások rakták le ezeket. A források a meredek esésű völgyekben több helyen végeznek ma is intenzív mészfelhalmozást. Egyes völgyszakaszo- kon 3 — 4 m magasságot is meghaladó tetáratagátakat építettek fel. Jól tanul- mányozhatók a recens édesvízi mészkőképződés formái és helyei. Ott figyelhető meg a legintenzívebb mészkiválás, ahol a víz hirtelen irányváltozásra kény- szerül. akadályba ütközik vagy a vízesés alján porlasztódva levegővel kevere- dik. A dús növényzet is elősegíti a mészkiválást. Megfigyelésünk szerint a völgyi édesvízi mészkőképződés olyan típusát kép- viseli, amely nagy esésű völgyekhez kapcsolódik. 7. Trencin Teplice (Trencsén Teplic) A Kis Fátra Ny-i oldalán a gyógyforrásairól híres Trencsén Teplic közelében a Vágba ömlő Tepla patak mellékvölgyeiben folyó patakok hideg karsztforrá- sokból táplálkoznak. A karsztvizek több helyen édesvízi mészkövet raktak le néha 400 m-t is meghaladó hosszúságban. A keskeny völgyeket teljesen kitölti az édesvízi mészkő, amely rendszerint laza és a vízfolyás által szállított tör- melékanyaggal keveredik. Néhol 5 m-t meghaladó vízesések is kialakultak. A patak ma több helyen átvágja a korábban az általa felhalmozott édesvízi mészkövet. Jellegzetes, a hazai vonatkozásban is jól ismert, hideg karsztfor- rások által táplált vízfolyásokból képződött völgyi típusú édesvízi mészkőelő- fordulásként jellemezhető. 8. Stankovány ( Sztankován ) A Vágnak a Liptói Magúra és a Nagy Fátra áttörése által bizonyított, mély- reható nagy törésrendszerek mentén számos ásványos forrás ismeretes. A vizek erősen szénsavasak, a gázok hatására forrni látszanak. A források a Vág ármentes teraszán fakadnak, kis vízhozamúak, langyosak (16 — 17 C°) és egy részük a folyó felé enyhe lejtésű (2 — 3 °-os) mikrotetarátás kifejlődésű édesvízi mészövet rak le. A jellegzetes ásványvízeredetű édesvízi mészkőlerakódásokon kívül a sztankováni templom melletti Skutova völgy- ben, a triász karbonátos kőzetekből fakadó források jellegzetes völgyi típusú édesvízi mészkövet hoztak létre. A patak egykori lerakódását ma már átvágta S c heue r—S eh w e i t z e r : .-1 Kárpát-medencei édesvízi mészköelő fordulás 461 és az édesvízi mészkő ezekben a feltárásokban vizsgálható. A tét arát agát aknái kifejlődése kemény, míg annak belső részein laza szerkezetű és nagyon sok növénymaradványt tartalmaz. A mészkő vastagsága a 10 m-t is meghaladja, hosszúsága pedig eléri a kb. 250 m-t. 9. Lucky (Lucski) A Liptói Magúra D-i oldalán a Vág egyik mellékvölgyében Liptóteplától É ra kb. 4 km-re 29—33 C°-os, szénsavas, nagy oldott sótartalmú hévizek tör- nek fel. Környezetükben a földtani felépítésben mezozóos kőzetek vesznek részt. Ezekből származnak a hévizek, amelyeket gyógyászati célokra haszno- sítanak. Az elfolyó hévíz kb. 8 m magasságból vízeséseket alkotva bukik le (4. ábra) a völgyi tetarátagát pereméről, amelyet a növényzet tel jesen benőtt és ezeket a hévízből kivált mészanyag fokozatosan beborítja. 4. ábra. A Rózsa-hegytől ÉK-re, Lucskiná) fakadó langyos forrásokból képződött édesvízi mészkő, növényzettel takarva Abb. 4. Süsswasserkalk, mit Vegetation bedeckt, gebildet von den lauen Quellén, die bei Lusky NO vöm Ruzomberok zu Tagé treten 462 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet 5. ábra. A Felső Szljács mellett fakadó szénsavas forrás krátere Abb. ó. Kráter dér kohlensiiurehaltigen Quelle bei Vysny Sliac fi. ábra. A Felső Szljácsl édesvízi mészkőkúp mellékforrás -járatának kúpja Abb. fi. Kuppe des Nebenquellelnganges dér Silsswasserkalkkuppe in Vysny Sliac S c h e u e r — S chweitzer: A Kár pút -medencei édesi'izi méazkőelőforduláe 4G3 10. VySny Sliác (Sljács) Az Alacsony Tátra É-i lábánál a Vág völgyéhez csatlakozó dombvonulat területén a Rózsa-hegytől K-re a Szliácsi patak völgyének K-i ágában langyos (14 15 C°), erősen szénsavas, ásványvizes források fakadnak. A források a völgy alluviumán kifejlődött 40X50 m szélességű és kb. 10 m magasságú travertinókúpot hoztak létre. A kúp tetején levő forrástölcsér 4 — 5 m mélységű és kb. 5 X5 m-es szélességű (5. ábra). Az édesvízi mészkőkúp parazita forrásjárata (6. ábra) meredek falakkal emelkedik ki. Ma már teljesen eltömődött. A kúp tetejéről lefolyó vizek bonyolult, összetett rétegződést okoztak. A kúp felszínét nagy részben fű borítja, ahol a felszínen még mészkő van mikro- kaszkádos rétegzettség figyelhető meg. A bejárás során a völgy talpa felett az előzőekben ismertetetten kívül még különböző magasságban települő előfor- dulásokat sikerült megfigyelni. 11. B leli potolc ( Fehér patak ) Rózsa-hegytől D-re, a Revuca patak völgyében, a Beszterce bányára vezető út mellett, Fehér patak település közelében, a Xagy Fátra K-i peremén hatal- mas édesvízi mészkőelőfordulás van (7. ábra). Az édesvízi mészkövet a mezo- zóos mészkőből fakadó karsztforrás rakta le. A forrás magasan a völgy talpa felett fakad és a völgyoldalon lefolyva rakta le karbonátanyagát. A forrás jelenlegi fakadási szintje fölött is idős édesvízi mészkősziklák vannak. A karszt- 7. ábra. Rózsa-hegytől D-re, a Revuca völgyének oldalában fakadó forrásból lerakodott jeltői édesvízi mészkő Abb. 7. Gehange-Süsswasserkalk, dér von dér Quelle am Hangé des Revuca-Tales S von Ruzomberok abgelagert wurde 464 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet forrás a Revuca patakvölgy szakaszosan végbemenő bevágódását nem tudta követni. így jött létre az a jelentős magasságkülönbség, amely a völgy jelen- legi talpszintje és a karsztforrás között van. A különböző időben ilyen módon keletkezett édesvízi mészkőnek szétválasz- tása nehéz. A forrás jelenleg is intenzíven rak le mészanyagot a lefolyási útja mentén. A vízből kivált anyag a Revuce bevágódásával keletkezett teraszokat befedte, ezért ezek mint egy-egy lépcső mutathatók ki az édesvízi mészkőben. Az édesvízi mészkő a völgyoldali típusnak megfelelően tetarátás kifejlődésű és ennek szerkezetét a meredek lejtő is erősen befolyásolta. Hazánkban is kimutathatók ilyen előfoi’dulások, ahol a völgybevágódást a források nem követték. Ilyen recens travertinók többek között a Blikkben és a Mecsek hegységben ismeretesek. 12. Be-senova (Besenyő) A Vág völgyének jobb oldalán, Rózsa-hegy és Liptószentmiklós között kb. félúton, Lucskitól K-re kb. 4 km-re hatalmas édesvízi mészkőelőfordulás isme- retes, amelyet a Vág völgyének oldalában fakadó szénsavas ásványvizes forrá- sok rakták le. A különböző magasságokban fakadó vizek ma is aktív mészfel- halmozást végeznek. Megfigyeléseink szerint a Vág teraszaihoz igazodva lép- nek ki a források. A legalsó, amely a legintenzívebb, a folyó alluviuma felett kb. 10 m-rel fakad (8. ábra) és a teraszperemre rakja le anyagát. E forrás felett kb. 20 — 25 m-rel, majd 35 — 40 m-rel újabb források vannak, és környe- zetükben szintén történik kiválás. S. ábra. A Vág teraszperem és a lerakódon édesvízi mészkő Besenyőnél Abb. 8. Tcrzassenrand des Vág-Flusses und dér abgelagerte Siisswasserkalk bei Besenov Scheuer — Schweitzer: A Kárpát-medencei édesvízi mészkáelőfordulás 465 A besenyői előfordulás szénsavas, kis vízhozamú nagy karbonáttartalmú forrásvizekből képződött, jellegzetes völgyoldali kifejlődésben. Miután a for- rások egyidőben különböző magasságokban fakadnak igen bonyolult kifejlő- désű és kortanilag nehezen tagolható összlet keletkezett. 13. Gánovce (Gánoc) Poprádtól l)-re, Gánoc közsség környezetében számos ásványvíz forrás fakad. E nagy sótartalmú gyógyvizekre építették ki a fürdőt. Jellegét tekintve langyos (24 C°), szulfátos, erősen szénsavas víz, jelentős kalciumhidrogénkar- bonát-tartalommal. Keletkezése összefüggésbe hozható a közeli andezites vul- kanizmus utóvulkáni tevékenységével. Staub M. (1893) részletesen foglalko- zott az előfordulással és ismertette az édesvízi mészkőből előkerült növényle- nyomatokat. A terület gazdag ásványvíz forrásokban, amelyek különböző morfológiai helyzetben fakadnak. így az édesvízi mészkövek igen változatos formái, típu- sai figyelhetők meg. A völgytalpakon elmocsarasították a területet és ott mocsári lerakódások ismeretesek. De képződtek a völgyi alluviumon lapos szabályos 50 X60 m átmérőjű kb. 8 — 10 m magas édesvízi mészkőkúpok is (9. ábra). A patak bal oldalát kísérő gerinc oldalában a völgytalp felett kb. 30 m-rel, kb. 500 600 m hosszon számos kis vízhozamú forrás fakad, amelyek a lejtőn torzult forráskúpokat hoztak létre. Ezeknél ma is intenzív mészfelhalmozódás figyelhető meg. A fürdő környezetében részben idősebb (felsőpleisztocén), részben pedig recens travertinó előfordulások vannak. A kis (30 — 50 cm) átmérőjű forrás- 9. ábra. Poprádtól D-re, a Gánocnál képződött elnyújtott formájú édesvízi mészkőkúp Abb. 9. Süsswasserkalkkuppe ausgezogener Pórin, die bei Ganovce, S von Poprád entstand 466 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet 10. ábra. A gánoci fürdő parkjában emelkedő kis forráskúp Abb. 10. Kleine Quellenkuppe, die im Park des Strandes von Ganovce aufragt kráterek több helyen vizsgálhatók. Egy helyen pl. a forráskráter kb. 2 m magas meredek falú gejzír kúpszerű formát hozott létre (10. ábra). Az eddig vizsgált előfordulások közül az egyik legjelentősebbnek értékelhet- jük, mert szűk területen belül igen változatos formák tanulmányozhatók. 14. Siva Brada (Zsibra) Szepes váralj ától Ny-ra, annak közvetlen közelében emelkedik ki környeze- téből egy lapos kb. 300 m átmérőjű és 20 m magasságú édesvízi mészkőkúp, melynek tetején levő kápolna melletti kis forrástölcsérből lép ki az erősen szén- savas, kis vízhozamú, 15C°-os forrás. A travertinókúpból az oldalban még több forrás fakad, és rak le környezetében mészanyagot. Intenzív C02 gázfel- törés figyelhető meg a kápolna alatt a D-i oldalon gyenge vízszivárgás mellett. Ezeken kívül több kiapadt forrás feltörési helye ismerhető fel. A Siva Bradai forrásvíz nagy oldott sótartalmú — 7000 mg/l — a hűvös, szénsavas, kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos szulfátos vizek csoport- jába sorolható. Szepesváralja környékén találhatók Szlovákia legnagyobb travertinó kúp- jai (Kovanda J. 1071). Siva Bradától K-re van a Krizova Hóra, amelynek mérete 300 X800, magassága meghaladja a 20 m-t, a Kozia Hóra, amelynek átmérője eléri az 1 km-t, magassága pedig a 60 m-t. Említést érdemel még a Szepesváraljától K-re levő kúp is, amelynek mérete 800 X500 m, magassága nagyobb mint 40 m. Ezeknél ma már forrásműködés nem figyelhető meg. Összehasonlítva a mai forrástevékenység nagyságát, és a travertinókúpok hatalmas méreteit, valószínűsíthető, hogy az egykori források ezen a területen S c heu e r — eh weitzer: *4 Kárpát-medencei édesvízi mészkőéit’ fordulás 467 aktívabbak lehettek, és hosszú időn keresztül egy helyen törtek fel, mert más- ként nem magyarázható és értelmezhető az általuk lerakott mészkőtest nagy mérete. Egy-egy travertinókúp felhalmozódása hosszabb idő alatt mehetett végbe. Egy-egy édesvízi mészkőkúpot a Niva Bradánál tapasztalt forrásműkö- dés alapján nem egy forrás, hanem a kúpok tetején és az oldalban kilépő vizek egyaránt — együttesen építették fel. Ezért a kúpok belső szerkezete nagyon bonyolult és ennek megfelelően az egyes testek korszerinti szétválasztása és tagolása nehéz. 15. Ruzbachy kupéié (Ruzsbach fürdő) A Szepesi Magúra K-i el végződésénél, a Popiád völgyétől 3 km-re, a hegy- ség felé egy mellékvölgyben, Felső Ruzsbach község mellett gyógyforrások fakadnak, amelyek magas szintű fürdőkultúra kialakítását tették lehetővé. Bolemán J. (1896) is leírta már, hogy a fő forrás egy magas mésztufa dombon fakad kb. 20 m átmérőjű medencéből. További 6 forrást említ még a területen, amelyek szintén medencékből (forráskráter) törnek fel és olyan kráterszerű medencék is vannak, amelyekből nagy mennyiségben ömlik ki a C02 gáz, tehát valóságos motetták. A források a szénsavas, nagy oldott sótartalmú (2800 mg/l), langyos (21 — 24 C°), kalciumhidrogénkarbonátos hévizek csoportjába sorolhatók. A főforrás vízhozama 400 1/p-re becsülhető (1976 május), ezért ebből a szempontból közepesnek minősíthető. Keletkezésük összefüggésbe hozható a közelben felszínen levő triász karbonátos kőzetekkel. A legnagyobb forrás egy kb. 20 m átmérőjű, kb. 1 m magasságú, édesvízi mészkőből álló éles peremmel körülvett medencéből fakad (11. ábra). 11. ábra. A Ruzsbach fürdői forrástó meredek peremmel Abb. 11. Quellensee von Ruzbachy kupéié mit einem steilen Rand 468 Föl Unni Közlöm/ 111. kötél, 3 — 4. füzet E forrás környezetében még további szénsavas források találhatók. A forrá- sok környezetükben édesvízi mészkövet raknak le és a képződés ma is megfi- gyelhető. Kovanda J. (1971) leírása szerint az alsópleisztocén édesvízi mészkő is ki- mutatható, ami jelzi, hogy milyen régóta fakadnak e területen források. Ferde, vízszintes és függőleges rétegzettségi adottságok ismerhetők fel a feltárások- ban (12. ábra). 16. Háj ( Áj ) A Szlovákiai karsztban több jelentős előfordulás ismeretes, amelyeket a hideg karsztforrások környezetükben és elfolyási útjuk mentén raktak le. Az áji édesvízi mészkőelőfordulásról Staub M. (1893) tesz említést. Leírja, hogy a falu felső házaitól kb. 800 m hosszúságban 20 — 30 m vastagságban van itt meg az édesvízi mészkő, amely igen sok levéllenyomatot tartalmaz. Vizsgála- taink szerint az áji előfordulás a jellegzetes völgyi travertinó típusba tartozik. A keskeny völgyben hideg karsztforrásokból táplálkozó patak vize útja során egymás alatt 9 db tetarátagátrendszert épített ki a völgyre merőlegesen. A tetarátagátak belső oldalán, a mészanyag szemcsés és sok hordalékanyagot tartalmaz főleg ott, ahol mellékví mosások csatlakoznak be. A tetarátagátak nagyrészben kemény, rétegzett, édesvízi mészkőből állnak. A patak ma már ezeket átvágta, szép feltárásokat alakítva ki. 12. ábra. Rétegzett édesvízi mészkőfeltárás Ruzsbach fürdőnél Abb. 12. Aufschluss geschichteter Süsswasserkalke bei Ruzbachy kupéié Schcuer — Schweitzer: A Kár pút- medencei édesvízi mészkőelőfordulás 469 Következtetések — megállapítások A szlovákiai területen a recens édesvízi mészkőelőfordulások tanulmányo- zása alapján lehetőség nyílik arra, hogy összehasonlításokat tegyünk a hazai adottságokkal és viszonyokkal, továbbá rámutassunk azokra a különbségekre, eltérésekre, ill. azonosságokra, amelyek a kettő között fennállnak. Az édesvízi mészköveket nagyon különböző típusú és kémiai összetételű forrásvizek hozták létre. Főbb sajátosságaikat figyelembe véve az alábbiak állapíthatók meg: Vízhozam alapján az előfordulásokat lerakó források különbözőek. A gyenge vízszivárgástól 1 — 2 1/p-es forráshozamtól, az 1000 1/p-nél nagyobb vízmennyi- ség is tapasztalható volt. Kisvízhozamok az ásványvizes forrásokra, míg a nagyok a karsztos területek forrásaira jellemzőek. A vízhőmérsékletben is tág határok mutathatók ki. A 7 — 9 C'-os hidegvíztől a forróig (40 C°) mindenféle hőfokú forrás előfordul. Leggyakoribbak azonban a hideg, hűvös (15—25 C°) és langyos (26 — 32 C°) vizű források. A vegyi összetétel tekintetében is jelentős eltérések mutathatók ki. A tisztán kalciumhidrogénkarbonátos karszt források mellett vannak olyan források, amelyekben az uralkodó kation a nátrium és az anionoknál pedig a szulfát vagy a klorid, esetleg együtt a kettő. De ezek mellett természetesen abszolút értelemben jelentékeny mennyiségben van még bennük a mész képződéshez szükséges kalciumhidrogénkarbonát is. Xagy különbségek vannak a vizekben az oldott sók mennyisége vonatkozásában is, mert a lágy 400—500 mg/l-től a kb. 8000 mg/l tömény vizekig változnak az értékek. Az édesvízi mészkövet lerakó források egy része gázos, jelentékeny C02 gázt tartalmaznak, másik részüknél pedig ez hiányzik. A szénsavas ásványvizek rendszerint nagy sótartalmukkal tűnnek ki. A legnagyobb édesvízi mészkő- kúpokat éppen az erősen C02 gázos és nagy oldott sótartalmú források környe- zetében találjuk (Siva Brada). így e víztípusoknál igen kedvezőek a kiválási viszonyok és ezen belül a travertinók kúpos kialakulása. A források vízföldtaniig is különböző típusokba sorolhatók. Egy részük hideg karsztvizet szolgáltat. Ezek a karbonátos kőzetekből erednek és ott fordulnak elő, ahol ezek a felszínen vagy annak közelébe vannak. A másik részük feltörése vulkáni utóműködéssel áll kapcsolatban. Ezek rend- szerint vegyes — vagy összetett ásványvizes források. A víz származásilag lehet karszt, rés, hasadék vagy talajvíz, amelyet azután a mélyből származó gáz átjár. A magasabb hőmérséklet pedig a vizek nagyobb mélységből való eredetét bizonyítja. Összehasonlítva a magyarországi és a szlovákiai kvarter édesvízi mészköve- ket lerakó források sajátosságait, megállapítható, hogy vannak egyezések, de jelentős eltérések is kimutathatók. Egyezés van a hideg karsztforrások lerakó- dásainál (pl. az áji), mert ezek a bükki, mecseki, vagy a Balaton-felvidéki édes- vízi mészkövekkel egyeznek. Hiányoznak, ill. csak alárendelt szerepet játsza- nak nálunk azok az édesvízi mészkövek, amelyeket szénsavas ásványvizes for- rások raktak le. Ezek viszont Szlovákiában igen elterjedtek, nagy területeken képződtek és egyes esetekben nagy méreteikkel tűnnek ki. A korábbi vizsgá- latok a hazai édesvízi mészkőösszletek jelentős részét termális karsztforrások- ból származtatták. Az ilyen típusú források Szlovákiában alárendelt szerepet játszanak, mert az általunk megvizsgált előfordulások egyike sem sorolható 6 Földtani Közlöny 470 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet ide. így levonható az a megállapítás, hogy egyezés mutatható ki a hideg karszt- forrásokkal kapcsolatos mészfelhalmozódás vonatkozásában, eltérés van viszont a termális karszt és szénsavas ásványvizes források anyagfelhalmozó tevékenységében. Az előbbi hazánkra nagyon jellemző, a másik pedig Szlová- kiában általánosan elterjedt. Az előzőekben említett eltérések és azonosságok mutathatók ki a különböző édesvízi mészkőtípusokkal kapcsolatban is. Az eltérés az édesvízi mészkőkú- poknál mutatható ki, mert ilyen típusú, genetikájú és formájú kúpok továbbá forrástölcsérek, forráskürtők hazánkban hiányoznak. Még a Tihanyiakkal sem párhuzamosíthatók, mert formájuk, kőzettani összetételük ezektől teljesen el- térő. A szlovákiai édesvízi mészkőkúpok az általános édesvízi mészkőképződés egyik érdekes típusának tekinthetők. Irodalom — Literatur Bolemán I. (1896): Magyar fürdők és ásványos vizek. Budapest, pp. 1—158. Cholnoky J. (1940): A mésztufa vagy travertinó képződéséről. Mát. és Xerm. Tud. Értesítő. 59. pp. 1004—1010. Erdélyi M. (1971): Magyarország vízföldtani tájai. Hidrológiai Közlöny. 51. pp. 143—155. KOVANDA, J. (1971): Kvartérni Vápence Ceskoslovenska. Antropozoikum. Praha. PROSEK, í’R. — Lozek, V. (1957): Stratigraphische Übersicht des Tschechoslovakischen Quartárs. Eiszeitalter und Gegenwart. 8. pp. 37—90. Lozek, V. (1961): Travertines. INQUA, Warszava. pp. 1 — 19. Soheuer GY.— Schweitzer F. (1970): A karsztos eredetű édesvízi mészkövek csoportosítása. Földrajzi Értesítő. 19. pp. 356—360. Schetter Gy.— Schweitzer F. (1978): Az'édesvizi mészkövet lerakó források sajátosságai. Földrajzi Értesítő. 27. pp. 485-496. STAUB M. (1893): A gánoczi mésztufa lerakódás flórája. Földtani Közlöny. 23. pp. 162—197. Szontágh T. (1908): A hontvármegyei Bur-patak völgyének ásványos forrásai. Földtani Közlöny. 38. pp. 329—337 Vergleieh dér Süsswasserkalkvorkommen im Raum des Kárpát enbeckens, I. Slowakei Dr. Gy. Scheuer — F. Schweitzer Die einheimische Bedeutung dér Süsswasserkalkvorkommen, ihren wissenschaftli- c hen Wert beweisen die darin gefundenen und erschlossenen prahistorischen Fundstát- ten — Vértesszöllős, Tata — und zahlreiche Wirbeltier-Faunenfunde. Darüber hinaus handelt es sich dabei um eine dér terrestrischen Bildungen von grösster Verbreitung und Bedeutung in Ungarn, vöm Oberpannon bis zűr Gegenwart. Die neuesten Untersuchungen habén nachgewiesen, dass diese, in verschiedener Höhe über dem Meerespiegel lagernden, und in vielen Falién eine vertikale Übereinanderfolge bildenden Süsswasserkalke zűr Rekonstruktion dér morphogenetischen Vorgánge, zűr Bestimmung dér postoberpanno- nischen tektonischen Verháltnisse — Rhythmizitát, Geschwindigkeit und Grösse dér Erhebung — wesentlich beitragen können. Ferner, da es sich um ein Gestein von klirna- tologischer Aussagekraft handelt, erhált mán dabei wertvolle Informationen über die klimatischen Bedingungen unter Berücksichtigung dér den Kalkstein gliedernden anderen Sedimente, wie fossile Bődén, lössartige Ablagerungen, Flugsande usw. Die Entstehung dér Süsswasserkalk-Komplexe Ungarns sind, den Untersuchungen und Beobachtungen nach, grösstenteils an kalte und thermale Karstquellen gebimden. Aller- dings wurde Süsswasserkalk auch durch Gnmd- und Schichtenwásser abgelagert. Unter Berücksichtigung dér einheimischen Gegebenheiten habon die Verfasser auf- grund dér Besichtigung von mehreren hundert Vorkommen ihre Typisierung durch- geführt. Dabei wurden Süsswasserkalktypen von Tálern, Tallehnen oder Gegángen, Seen und Mooren sowie konische und schliesslich gemischte Typen unterschicden. Zum besseren Kennenlernen dér Genetik dér ungarischen Süsswasserkalk-Komplexe habén wir die wichtigeren Travertin-Vorkommen dér Nachbarltinder studiert. Vergleiche habon wir bei jenen Quellén und Wássern vorgenommen, bei welchon dér Vorgang dér Süss- S c h e u e r—S chweitzer: .4 Kárpát-medencei édesvízi méazkőelö fordulás 471 wasserkalkbildung, Süsswasserkalkblagerung, dió die Schichtung beeinflussenden Fak- toron auch heutzutage unmittelbar studierbar sind, fcrncr sowohl die chemische Zusarn- mensetznng des Quollwassers, als auch die Wassertemperatur bekannt sind. Vergleicht mán die Charakteristika dér Süsswasserkalk ablagemden Quellén, so kann festgestellt werden, dass eswobl bestimmteÜbereinstimmungengibt, aber auch wesentliche Unterschiede nacligewiesen werden können. Es gibt eine Übereinstimmung bei dér Abla- gerung dér kalten Karstquellen, indem dieso mit den Süsswasserkalken des Bükk- und Mecsek -Gebirges sowie des Balatonhochlandes übereinstimmen. Es fehlenaber in Ungarn jene Süsswasserkalke, die durch kohlensáurohaltige Mineralwasserquellen abgelagert wurden, die ibrerseits in dér Slowakei sehr weit verbreitet sind und sich in manchen Fal- ién mit ibren grossen Massen auszeiclmen. Die Süsswasserkalk-Komplexe in Ungarn stammen grösstenteils aus Thermalkarst- wasserquellen. Karstquellen solchen Typs sind in dér Slowakei ganz untergeordnet zu finden. So lásst sich die Feststellung machen, dass eine Übereinstimmung hinsichtlich dér an die kalten Karstquellen gebundenen Kalkanháufung nachgewiesen werden kann, doch kann ein Unterschied in dér Materi alanháufungstatigkeit zwischen den Thermalkarst- quellen und den kohlensaurehaltigen Mineralwasserquellen festgestellt werden. Daserstere ist für Ungarn sehr charakteristisch, das zweitere ist in dér Slowakei sehr verbreitet. 6* Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc (1981) 111. 472—486 Holocén gerinces anyag paleobiogeokémiai módszerrel történő abszolút kronológiai és paleoklimatológiai értékelése Szöőr Gyula és Kordos László * (8 ábrával, 6 táblázattal) Összefoglalás: A szerzők négy, biokronológiai szempontból pontosan értékelt, holocén karsztüledékből származó Ophidia indet. mintasorozat termoanalitikai vizsgálatát végezték el, és új kormeghatározási módszert dolgoztak ki. Megállapították, hogy a fosszilis csontok összes kötött szervesanyag- tartalma és az ún. fosszilizációs koefficiens értéke szoros kapcsolatban áll az eltelt földtani idővel. Az eredményeket számítógépes módszerrel dolgozták fel, és az összefüggéseket három regressziós trend egyenlettel fogalmazták meg. Az összefüggések alapján több, ismeretlen korú, a karsztterület más pontjáról származó fosszilis leletanyag korát határozták meg. Bizonyították, hogy a derivatográfiás mérési eredmények és a beágyazó üledékek geokémiai jellemzőinek korrelatív értékelésével következtetni lehet a holocén fiatal szakaszában lejátszódott klímaváltozásra. Feltárták a holocénban lejátszódó fosszilizáció törvényszerűségeit a folyamatot irányító környezeti hatások elemzésével. A probléma felvetése Az elmúlt években végzett két alapkutatásunk kapcsolata nyomán született az itt ismertetésre kerülő dolgozat. Egyrészről kialakítottuk a magyarországi holocén képződmények biosztra- tigráfiai és paleoklimatológiai vázlatát (Kordos, 1978a). Másrészről, recens és fosszilis csontanyag derivatográfiás mérésével (Szöőr, 1971a, 1975 in Mándi et ab, 1975) számos módszertani kérdést tisztázva bizonyítottuk, hogy a csont- kollagén-tartalom összehasonlításával hasznos, a kormeghatározás számára felhasználható adatokat nyerhetünk. A fenti eredmények alapján elemzésünkhöz a hazai karsztbarlangokból és hasadékokból gyűjtött Ophidia indet. leletanyagot választottuk. Új kronológiai módszerünk kidolgozása szempontjából ez a mintaanyag ideális modellnek tekinthető. Egyrészt eleget tesz a korábbiakban megfogalmazott alapelvnek, miszerint derivatográfiás összehasonlításra csak egy adott taxonómiai egység azonos szöveti fragmentuma, struktúrája használható, és ez a mintaanyag hasonló paleoökológiai környezetből származzon (Szöőr 1969, 1971a, b, 1975, 1979). Másrészt mintaanyagunk kormeghatározása Kretzoi (1965, 1969), majd Kordos (1976a, 1977) kisemlős szukcesszió változására épített relatív krono- lógiára alapul, amely kiegészíthető az ugyanazon rétegekből előkerülő régé- szeti, malakológiai adatokkal és szórványos radiokarbon abszolút évekkel. Az így kialakított biosztratigráfiai kormeghatározás a holocénban 10 000 3000 * Előadtuk az M FT Őslénytan-Rétegtani Szakosztály 107!). nov. 14-1 szűkülésén. Szöőr— Kardos: .4 holocén gerinces anyag értékelése 473 B. P. ±500 év, 3000 0 B. P. közt ±250 év pontossággal használható (Kor- dos 1978b). A mintaanyag elemzése nyilvánvaló, hogy a szpeleokronológiához is kap- csolódik (1976b), ill. „hasznosítja” a klasszikus paleontológiái feldolgozás szempontjából kevésbé értékes Ophidia indet. csigolyaszegmentumokat. A kronológiai célkitűzés mellett szeretnénk tisztázni, hogy a leletanyag szer- vesanyag-tartalmával utalhatunk-e holocén klímaváltozásaira. Ez utóbbi cél- kitűzésünkhöz, Kketzoi (1957) felismerése és Kordos (1977, 1978b) által rész- leteiben kidolgozott „pocokhőmérő” alapján meghatározott holocén klímavál- tozás ismerete biztosította a kutatási hátteret. A kérdés felvetése már azért is indokolt, mert Tong-yun Ho (1966) malakológiai anyag héjprotein-nitrogén mikro-Kjeldahl mérésével, Bada (1974) csont leletek racem aszparaginsav -tar- talmával, Buczkó et Vas (1977) anthropológiai leletek össznitrogén-tartalmá- nak neutronaktivációs analízisével a klímaváltozások rekonstruálhatóságát hangsúlyozza. A lelőhelyek vázlatos ismertetése A vizsgálatok céljára gyűjtött Ophidia indet. csigolyaszegmentumok az alábbi hazai karsztüregekből származtak (1. ábra). A Nagyoldali -zsomboly a Jósvafő melletti Nagyoldal tiüi m tszf. magassági pontjától K— Ék-re nyílik. A tágas bejárattól kezdődő függőleges akna eredeti mélysége 21 m volt. Sub-Atlontic | Sub - Borzol [ Atlantic j Borzai |pre.Bore 28,1% _ (A +^B) - 29,71 Tabs = 102 • e ,l29 (±250 év) 2 200 — 5 100 B. P. év intervallumban, amikor 23,6% < (A +B) < 28,1% _ (A + B) - 30,63 Tabs = 102-e 1>78 (±250 év) 5 100—10 000 B. P. év intervallumban, amikor (A +B) < 23,6% _ B) - 33,86 Tabs = 102 • e 2 60 (±500 év) A fenti összefüggések alapján határoztuk meg a következő ismeretlen vagy vitás korú karsztkaverna üledékéből mintázott fosszilia együttes korát: Lelőhely: (A+B)% Fk ‘ Tabs [B. P.év Csontos-barlang 32,20 12,78 14 (±250) Békásmegyer 24,20 5,65 2897 (±250) Baradla-barlang 23,00 12,82 6516 (±500) (BCF-2, BD) Zöld-barlang 22,70 5,97 7313 (±500) Sümeg-IV. 18,40 3,44? 38228 (±500) A Baradla-barlang (BCF-2 és BD) leletanyaga a fenti koradat alapján a Körösi-faunaszakaszba sorolható. Ezt bizonyítja a faunaszukcesszió (Kor- dos. 1978a) és Vogel et Waterbolk (1964) l4C abszolút koradata, 6080±75 B. P. (Gr. 2435, 1964). A Csontos-barlang leletanyagát a kormeghatározás alapján az Alföldi-sza- kasz legfiatalabb szakaszába, a Békásmegyerét a Bükki-szakasz kezdetére, a Zöld-barlangét a Körösi-szakasz végére datáljuk. Ezek a megállapítások újak, a hiányos leletanyag alapján nem lehetett megállapítani a biokronológiai sor- rendet. A Sümeg-IV. elemzési adata kérdéses. További vizsgálatokkal kell el- dönteni, hogy a lelet valóban a pleisztocénba sorolható, vagy extrém fosszili- zációs hatások miatt bomlott le a csigolyák szervesanyag-tartalma ilyen kis értékre. A régészeti kutatásban közismert az antropológiai leletek derivatográffal történő kormeghatározása (Kiszely, 1969a, b), az y = 2,84 • 103 • + Tabs + 13,4% tapasztalati képlet alapján. Az y-érték elvben azonos az (A +B)- paraméterünkkel. Összehasonlítva az y-értékeket (Kiszely, 1976) az általunk mért paraméterekkel, szembetűnő, hogy azok lényegesen kisebb értékeket mutattak. Ez azzal magyarázható, hogy a talajokból és laza üledékekből min- tázott sú’ok leletanyagában a kollagén lényegesen gyorsabban bomlik el, mint a karszterület üledékeiben. 480 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet A holocén klímaváltozások nyomonkövetésének lehetősége a csontszervesanyag-tartalom mérés alapján A bevezetés során említettük, hogy a fosszilis kollagén vizsgálatával utalni lehet a paleoklimatikus változásokra. A következtetés azon alapul, hogy mele- gebb klímaperiódusban a fosszilia szervesanyag-tartalma gyorsabban bomlik el a felerősödő mikrobiológiai aktivitás hatására, hidegebb szakaszokban a folya- mat lelassul, esetleg „befagy” ez időtartamra. így a kollagén-lebomlás folya- matos trendjét maximum és minimum értékek bontják meg. Esetenként mi is tapasztaltuk a szórásértékeket. Megvizsgáltuk', hogy ezek összekapcsolhatók-e Kordos (1978b) által kidolgozott ún. „pocokhőmérő” és „Arvicola humiditas” klímagörbéivel. Ezt azért is fontosnak tartottuk, mert a korábbi paleobiogeo- kémiai összehasonlítások során a kutatók a klímából önkényesen a hőmérsék- let változását ragadták ki és figyelmen kívül hagyják az ariditás-humiditás változását. A szervesanyag-tartalom lebomlásának szórásértékeit összehasonlítva az említett klímagörbékkel, csak a holocén legfiatalabb szakaszában tapasztal- ható, hogy az erőteljes júliusi középhőmérséklet emelkedésével (900 B. P. év) egybeesik a szervesanyag-tartalom minimum-értéke (Rigó-búik, Nagyoldal). Ezt a megállapítást a következő fejezetben ismertetjük részletesebben. A holocén idősebb mintáit elemezve a szervesanyag-tartalom minimum- maximum szórásértékeit sem a klíma, sem a humiditás változásával nem kap- csolhatjuk össze. Egyetlen esetben tapasztaltunk kapcsolatot, ez a 7000 B. P. év humid és erőteljes lehülési szakasszal esik egybe (Kőlyuk-II. lelőhely). Buczkó et Vas (1977) a Nagyalföld területéről feltárt, humán leletanyag össznitrogén-tartalmának mérése alapján megállapított hőmérsékletgörbéje több sarkalatos ponton ellentétes tendenciát mutat Kordos (1978b) „pocok- hőmérő” adatsorával. Görbéjük eltér a 0—100 B. P. év legfiatalabb és 3000 — 1000 B. P. év legidősebb szakaszokban. Véleményünk szerint a 0 — 3000 B. P. év intervallumban tapasztalható különbség következhet a mintaanyag különb- ségéből, a modellként vizsgált síkvidék és a középhegységi karsztterület eltérő klimatikus viszonyaiból, valamint az eltérő fosszilizálódási körülményekből. A holocén idősebb szakaszaira utaló paleoklimatikus értékelés lehetőségét nem tartjuk valószínűnek. A fosszilizáció ezen szakaszában, a kollagén autohidro- lízis termékeinek összehasonlításával, a racem-aminosavak kvantitatív mérésé- vel (Ortner et al. 1972, Bada 1972, 1974, Bada et al. 1973, 1974, 1975 köz- leményei alapján) oldható meg a paleoklimatológiai rekonstrukció. A fosszilizációt irányító tényezők elemzése a korhatározás és a klímakonstrukció szempontjából A fossziliákat beágyazó üledékek képződésük szerint a következők: Felszínről behúzódott és bemosott törmelék felhalmozódása kőfülkék és barlangbcj áratok közelében (Rigó-lyuk, Kőlyuk, BCF-2, Csontos- és Zöld- barlang). Barlangi ártéri üledék (BD). Zyombolyok alján a behullott, bemosott törmelékből felhalmozott kitöltés (Nagyoldali-, Hosszú-hegyi-zsomboly). Édesvízi mészkő hasadékkitöltése (Békásmegyer). Sző őr — Kor dós: .4 holocén gerinces anyag értékelése 481 A négy eltérő üledékképződési típus részletes petrográfiai és geokémiai érté- kelésének ismertetésétől eltekintünk (lásd Szöőr, 1979), a következő sorokban csak a legfontosabb megállapításainkat ismertetjük. 2. A karbonátos kőzetháttér (mint makrofácies) elsődlegesen meghatározza a csontanyag fosszilizációs állapotát, bár ezt a holocén fiatalabb szakaszában klímaváltozás befolyásolta. A karsztkavernákban látszólag homogén rétegsorok rakódnak le, ám rész- letező elemzéssel következtetni lehet a múlt eseményeire. Jól szemlélteti ezt a Rigó-lyuk rétegenként gyűjtött üledékeinek infravörös spektruma (7. ábra), szemcseösszetételi görbéi (8. ábra), a lelőhely kőzeteinek kémiai elemzése (III. táblázat) és a derivatográfiás módszerrel meghatározott termogravimetriás adatsorok (IV. táblázat). Az elemzési adatokat figyelmesen tanulmányozva azt tapasztalhatjuk, hogy a felső rétegek szerves anyagban dúsabbak, jobban hidratáltak, az alsók mine- Hullómhossz [}ji] 25 30 40 50 60 80 10 16 2025 50 7. ábra. A Rigó-lyuk 1—8. réteg üledékeinek infravörös spektrumai Fig. 7. Infrared spectra of Beds 1—8 at Rigó-lyuk site 482 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet 0.001 0.01 0.1 1 10 100 lg D [mm] 8. ábra. A Rigó-lyuk 1—8. réteg üledékeinek szemcseösszetételi görbéi Fig. 8. Grain-size distribution curves from Beds 1 — 8 at Rigó-lyuk site A Rigó-lyuk 1.— 8. réteg üledékeinek kémiai elemzése. A vizsgálatokat Soha Istvánne (MÁíT) végezte Chemical analyses of Beds 1—8 at Rigólyuk site. Analyst: I. Soha (MARI) III. táblázat — Table III. Alkotórész (%) Rigó-lyuk, réteg 1 2 3 4 5 6 7 8 SiOa 32,70 35,94 33,36 33,71 34,72 34,58 35,00 35,77 TiO, 0,86 0,78 0,81 0,75 0,80 0,87 0,77 0,75 A1,03 15,20 15,18 15,95 14,63 14,83 17,01 16,18 15,07 FeaO, 5,30 5,24 4,98 4,91 5,14 5,50 5,48 5,42 MgO 4,48 4,62 2,19 3,72 4,36 3,85 3,97 4,11 CaO 10,16 9,46 11,41 9,81 9,09 10,88 12,31 12,31 Na,0 0,20 0,20 0,20 0,20 0,16 0,12 0,14 0,15 K,0 1,06 1,09 1,08 1,01 1,03 1,16 1,10 1,14 — HaO 3,46 3,46 3,38 4,05 3,78 2,98 2,83 2,71 CO„ 9,86 9,16 10,59 9,04 8,91 10,50 11,30 11,02 Pa06 0,86 0,77 0,74 0,72 0,71 0,68 0,55 0,53 0 szerves 3,48 2,25 2,45 3,61 3,09 1,14 1,35 1,20 CaC03 16,37 13,67 18,42 16,57 14,88 16,14 18,96 18,09 ralizáltabbak, karbonát-, alumíniumoxid-, szilíciumdioxid-tartalmuk nagyobb. Az 5. és 6. réteg között mégsem állapítható meg iiledékképzödés folytonossági hiány, mert a faunaösszetételük azonos. Az előzőekben már ismertettük a beágyazott csontanyag összetételi válto- zását. Az 5. és 6. rétegből gyűjtött csontanyag szervesanyagtartalma közel azonos, ez is alátámasztja a folyamatos üledékképződést. A két rétegcsoport különbségét klimatikus okokra vezethetjük vissza. A felső rétegek egy meleg- humid periódusban rakódtak le. Az éghajlati változás az 1. és 4. rétegeknél következhetett be, itt tapasztalható a csont szervesanyagtartalom két mini- mum értéke. A váltásra a csontok karbonáttartalmával is utalhatunk. Az 1—5. rétegekből nyert minták ~l%-al kevesebb karbonátot tartalmaznak, mint a 6 — 9. rétegekből mintázott csigolyák. Szöör — Kor dós: *4 holocén gerinces anyag értékelése 483 A Rigó-lyuk 1. — 8. réteg üledékeinek derivatogrófiós elemzése. Termogravimetriás paramétere: 11, Oj = agyagásványok gyengén kötött víztartalma Il,0§'g = szerves anyag + goethit víztartalma 11,Oii = agyagásványok strukturális víztartalma CO, = karbonátok széndioxid-tartalma i' = izzitási veszteség 1000 °C-ig Derivatographic analysis of Beds 1—8 at Rigó-lyuk site. Thormogruvimetric parameters: ll2Oi — weakly bonded water content of clay minerals H,OoJg = water content of organic malter -f goethite II, On = structural water content of clay minerals CO, = earbon dioxide content of earbonates 1 2" = loss on ignition up to 1000 °C IV. táblázat — Table IV. Lelőhely KM 1 \0' TT utuorg % h,od %r CO, % /o Rigó-lyuk 1 5,00 4,27 8,25 9,00 26,52 2 5,25 4,00 8,55 8,20 26,00 3 5,00 3,90 8,60 9,50 27,00 4 | 5,50 4,60 9,15 8,25 27,50 5 1 5,50 4,50 8,75 7,75 26,50 6 4,75 3,00 8,50 8,25 24,50 7 4,75 2,25 8,75 8,75 24,50 8 5,00 2,50 9,25 7,75 24,50 Z 1—8 5,09 3,62 8,72 8,44 25,87 A Rigó-lyuk beágyazó üledékének és csontanyagának kapcsolatát számító- gépes módszerrel már korábban elemeztük (Szöor, 1979), itt csak a legfonto- sabb eredményeket ismertetjük. A fossziliák kolloidális és gyenge erőkkel kötött víztartalma (A-érték) és a fosszilizációs koefficiens (Fk-érték) pozitív kapcsolatban áll az üledék humin- komplexeihez és a vaskidroxidhoz rendelt víztartalommal (H2Ooerg-érték). Tehát szerves anyagban dúsabb, hidratáltabb üledékben történő beágyazás intenzívebben befolyásolja a kollagén lebomlási folyamatát. Említésre méltó, hogy a fossziliák karbonáttartalma (C-érték) negatív kap- csolatban áll az üledék szilikátásvány-tartalmával (a Si02-tartalom alapján). Szintén negatív kapcsolat tapasztalható a fosszilia kötött szervesanyag- tartalma (B-érték) és a beágyazó közeg karbonáttartalma (C02-érték) között. A fosszilizációs koefficiens (Fk-érték) pozitív kapcsolatban áll az üledék P205- tartalmával. Tehát, a szilikátásványban dúsabb rétegekben lassúbb, karboná- tos beágyazás esetében gyorsabb lesz a fosszilizáció. A folyamat lényege: a kollagén hidrolízise és szabad aminosavak eltávozása, a csontanyag karboná- tosodása, az apatit lassú oldódása és üledékben történő másodlagos kicsapó- dása. 2. Az üledék és a fosszilia kapcsolatát elemezve jogosan vetődik fel a kérdés, hogy a kőzetátalakulási folyamatok során fennmarad-e a csontok eredeti ké- miai felépítése. A szervesanyagtartalom mérésén alapuló kronológiai mód- szerünk használhatóságának elsődleges kritériuma, hogy a fosszilia mint speci- fikus szerves-szervetlen objektum, mint quazi zárt rendszer létezzen az üledék- ben. Ennek eldöntése céljából vizsgáljuk meg a holocén idősebb rétegeit repre- zentáló Kőlyuk-II. lelőhelyet. A rendelkezésünkre álló csigolyaszegmentumok mennyiségétől függően, néhány esetben elvégezhettük a nyomelemek meghatározását (V. táblázat). Hasonlítsuk össze a lelőhely csontanyagának nyomelem-spektrumait a be- 484 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet Négy holocén lelőhely Ophidia indet. csigolyáinak nyomelemspektruma. Koncentráció ppm-ban. Az elemzést Dr. Barta István (KLTE) végezte Trace element spectrum of Ophidia indet. vertebrae írom four Holocene sites. Concentration in ppm. Analyst: Dr. I. Barta (KLTE) V. táblázat — Tahié V. Lelőhely Réteg Ag Cu Zn Pb Cr V Mo Co Ni B Ga Ba Sr Mn 1 72 220 11 60 64 3 11 105 2 70 160 210 2 — 54 180 — 16 40 180 — 11 130 70 150 150 3 — 40 240 — 6 10 116 3 10 75 — 60 140 90 Rigó-lyuk 4 — 37 160 — 6 20 102 — 10 85 — 60 160 100 5 — 26 160 — 4 8 76 7 70 — 60 140 35 6 — 36 140 2 8 20 140 3 13 100 — 70 150 80 7 — 17 130 3 6 30 — 3 10 20 — 70 140 80 2 84 750 12 40 30 3 16 40 50 50 120 3 — 74 1000 3 12 80 66 3 16 125 — 50 60 120 Hosszú-hegy 4 — 86 960 — 22 70 41 4 17 40 — 50 65 300 5 — 92 780 — 16 70 68 3 20 40 — 50 60 300 6 — 100 780 3 40 120 28 4 24 40 3 130 90 600 n/i _ 11 190 1 8 20 4 50 100 110 110 n/2 0,2 17 260 — 12 40 — — 4 45 — 90 110 120 Kőlyuk n/4 0,1 11 250 — 8 50 11 — 5 75 — 80 120 420 n/5 0,2 17 370 3 12 100 — 3 8 110 — 120 140 900 II/6 0,1 40 400 3 11 70 — 3 8 70 — 110 130 1100 n/7 0,2 14 360 2 16 110 — 5 18 70 — 130 150 2000 Nagyoldal 3 0,2 16 400 3 8 5 50 — 120 100 1500 6 0,2 17 230 3 16 50 3 11 50 ~ 100 130 1200 ágyazó üledék nyomelem összetételével (VI. táblázat). A fosszilia mint ,, önálló rendszer” állapotát bizonyítja a nyomelemek különbsége. A kőzet indikátor elemei (Ti, Co, Ni, Ga, Ba, Mn) jóval sebb értékkel szerepelnek, vagy ki sem mutathatók a csontanyagban. 3. A korábbi értékelés (Szöőr, 1979) részletesen elemzi azt a problémát, hogy az eltérő üledékfelhalmozódási módok következtében azonos vagy különböző a fosszilizáció a zsombolyokban, kőfülkékben, barlangokban? Arra a következtetésre jutottunk, hogy a kronológiai lehetőséget nem befo- lyásolja a mikrofácies hatás. Jól szemlélteti ezt a négy , .standard” lelőhely A Kőlyuk-II. holocén lelőhely üledékeinek nyomelemspektruma. Koncentráció ppm-ban. Az elemzést a MÁFI spektro- gráfjai laboratóriuma végezte Trace element spectrum of Holocene sediments from Kőlyuk-II site. Concentration in ppm. The analysis was carried out by the staff of the Spectrographic Laboratory of MÁFI VI. táblázat — Table VI. Lelőhely Réteg Ag Cu Zu Pb Or V Ti Co Ni B Ga Ba Sr Mn Li 1 0,25 60 160 10 60 160 10 000 16 60 25 40 1600 160 2500 400 2 0,25 40 250 10 60 100 2 600 <10 40 40 16 400 40 1600 60 3 0,25 40 100 16 60 60 6 000 <10 25 25 40 1000 100 1600 160 4 0,25 60 100 16 100 160 10 000 25 60 25 40 1600 250 2500 400 5a 0,4 60 160 16 100 160 10 000 25 60 40 60 2500 400 4000 400 5b 0,25 60 160 6 60 60 2 500 <10 16 40 16 600 160 2500 160 6 0,25 40 100 10 40 60 6 000 <10 25 16 40 600 100 1600 250 7 0,25 25 160 10 60 60 2 500 <10 25 25 16 400 60 1000 60 9 0,25 40 100 16 40 100 4 000 16 40 25 40 400 100 1600 160 10 0,25 25 160 10 40 40 1 600 <10 25 25 6 100 <16 400 40 Kőlyuk-II. 11 0,25 25 100 16 60 100 6 000 <10 40 16 40 400 100 1600 160 12 0,25 25 100 16 60 60 4 000 16 40 16 40 400 100 1600 160 13 0,25 16 100 6 40 25 600 <10 16 16 4 60 <16 260 <10 14 0,25 60 100 6 40 100 6 000 <10 40 16 25 600 100 1000 160 16 0,25 60 160 10 60 160 10 000 25 60 16 40 1600 160 4000 400 15 0,25 25 160 6 40 100 4 000 <10 60 25 16 600 100 600 100 17 0,25 40 100 6 60 160 10 000 16 60 16 40 luoo 100 1600 250 Szöór — Kardos: .4 holocén gerinces anyag értékelése 485 csontanyagának nyomelemösszetétele (Y\ táblázat). A holocén isochron- heterotip (és heterotop) fáciesek csontanyagának nyomelem-spektruma hasonló, és nem az isotip-heterochron lelőhelypároké. A Rigó-lyuk és a Hosszú-hegyi- zsomboly leletanyagából hiányzik az Ag, következetesen van Mo, kimutat- ható a Ga, általánosan kevesebb a Ba és a Mn, összehasonlítva a Kőlyuk-II. és a Nagyoldal -i zsomboly mintaanyagával. 4. A karsztterületen az adott fosszilizációs törvényszerűségektől eltérő, extrém esetek is előfordulnak. Például a Kőlyuk-II. lelőhely csontszervesanyag- tartalom minimum szórásértékeit (5. ábra, 5. és 8. réteg) az adott helyen fel- tárt két fosszilis tűzhely okozta, mint antropogén-hatás. A Baradla-barlang Csontház-felső lelőhely (BCF-2) fosszilizációja erősen fáciesdeterminált. A barlangi pleisztocén vörösagyagra települt vékony neolitikumi kultúrréteget a beszivárgó víz vastag (10 — 15 cm) cseppkőréteggel borította. A lelőhely mintaanyaga erősen karbonátosodott, szervesanyag-tartalma ki- oldódott, ellentétben a barlang azonos korú denevérági (BD) mintáival. Következtetés Az itt ismertetett paleobiogeokémiai szemléletű elemzés továbbfejleszti a karsztterületek üledékes rétegsorainak kutatását. Eredményeink jól kiegé- szítik a gerinces szukcesszió változását értékelő biosztratigráfiai kutatómun- kát, a biokronológiai taglalást abszolút mérőszámokkal támasztják alá. A fosszilizáció és a diagenezis korrelatív elemzése a holocén fiatalabb szakaszában lejátszódott klímaváltozás kimutatását teszi lehetővé. Az eljárás fontossága megnő azokban az esetekben, amikor az üledékből csak indeterminált vagy szórványlelet kerül elő. Irodalom — References Bada, J. L., Kvknvoldex, K. A. and Petersox, E. (1973) Kacemization of amino acids in bones. Natúré. 245. pp. 308—310. Bada, J. 1,., Schroeuek, II. A., Protsch, R. and Berger. R. (1974). Concordanee of collagen-based radiocarbon and aspartic-acid racemization ages. l’roc. Nat. Acad. Sci. U.S.A. 171. pp. 914—917. Bada, J. I.. and Deems, L. (1975) Accuracy of dates beyond the “C dating limit using the aspartic acid racemisation Natúré. 255. pp. 218 — 219. Bácskai K. (1970). A Sümeg-Mogyorós-dombi őskori kovabányában végzett ásatások. M. All. Földt. Int. Évi Jelentése az 1976 évről. pp. 389 — 393. Blczko, M.Cs. and Vas, L. (1977): Effect of climate on Chemical composition of fossd bones. Natúré. 269. pp. 792—793. KlsZELY, I. (1969 a). Oerivatographic research of subfossile bones. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. 1969. 2. pp. 217-224. Kiszely, (1969 b): Derivatographische L'ntersuchungen an subfossilem Knochenmaterial.Wiss. Zeitschr. dér Humboldt liniv. zu Berlin, Math. Nat. R. 18. pp. 981 — 987. Kiszely I. (1976). Sírok, csontok, emberek. Gondolat Kiadó. Bp. Kordos L. (1970): Az Ezüsthegy, Ezüstnyereg, Nagykevély, Kevélynyereg, Kiskevély, Csúcshegy, Oszoly vonulat barlangjainak kutatása (Kevély csoport). Kézirat. Kordos L. (1972). Barlangtani vizsgálatok a Kevély csoport barlangjaiban. Acta J uvenum Debreceniensis de Ludovico Kossuth Nominata, pp. 95 — 108. Kordos, L. (1976 a). in Jánossy,, D. and Kordos, L. (1976): Pleistocene-Holocene Mollusc and Vertebrate Fauna of Two Caves in Hungary. Ann. Hist.-nat. Mus. Nat. Hung. 68. pp. 5 — 29. Kordos L. (1976 b): A szpeleokronológia elméleti és gyakorlati kérdései. Karszt és Barlang. I — II. pp. 15 — 20. Kordos L. (1976 c). A Csúcs-hegy és az Oszoly barlangjai. Beszámoló a MKBT 1975. második félévi tevékenységéről. Bp. pp. 185 — 205. Kordos, L. (1977) Holocene Vertebrate Studies in Hungárián caves. Proceedings of the 7tlx Intern. Speleological Congress Sheffield, England. pp. 272—275. Kordos, L. (1978 a): A sketch of the Vertebrate biostratigraphv of the Hungárián Holocene. Földrajzi Közlemények, 1-3. pp. 144—160. Kordos, L. (1978 b): Changes in the Holocene climate of Hungary reflected by the „vole-tliermometer” method. Földrajzi Közlemények. 1—3. pp. 222—229. Kordos L. (1978 c): Historico-zoogeographical and ecological investigation of the subfossil Vertebrate fauna of the Aggtelek Karst. Vertebr. Hung. XVIII. pp. 85 — 101. Kretzoi, M. (1957): Wirbeltierfaunistische Angaben zűr Quartárchronologie dér Jankovich-Höhle. Fólia Archeol. 9. pp. 16—21. 7 Földtani Közlöny 486 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet Kretzoi, M. (1965): in Kretzoi M. and Vértes L.: The role of Vertebrate faunae and Paleolithic industries of Hungary in Quaternary stratigraphy and chronology. Acta Geol. Hungar. 1965. 9. pp. 125—143. KRETZOI M. (1969): A magyarországi quarter és pliocén szárazföld biosztratigráfiájanak vázlata. Földr. Közi. 3. pp. 179-204. Mándi, B., Petkö, M., Szöőr Gy. and Glant, T. (1975): Connective tissue alterations following neonatal thymectomy. Acta Morphologica Acad. Sci. Hung. 23 (1). pp. 59—69. Ortner, D. J., Von Endt, D. W. and Robinson, M. S. (1972): The effect of temperature on protein decay in boné: its significance in nitrogén dating of archaeological specimens. American Antiquity. 37. pp. 514—520. Szöőr Gy. (1969): Molluszkum héjak aminosav, nyomelem, derivatográfiás elemzése. Doktori értekezés. Debrecen, KLTE. Szöőr, Gy. (1971 a): The isntrumental analysis of modem vertebrate tooth as fossil model matériái. Acta M ineralogica- Petrographica, Szeged, Hungária, XX. pp. 149—167. Szöőr, Gy. (1971b): Possibilities of facies indication through physical and Chemical analyses of molluscan shells. Acta Geogr. Debrecina XV— XVI. pp. 73—83. Szöőr, Gy. (1975): Sedimental correlations. A possibility fór the determination of relatíve chronology on the hasis of thermoanalytic (derivatographic) investigation of the organic matériái content of fossils. Acta Mineralogica- Petrographica, Szeged, XXII/1. pp. 61 — 71. SZÖŐR Gy. (1979): Quarter és neogén fosszília anyag paleobiogeokémiai elemzése kronológiai, taxonális és fáciestani kiértékeléssel. Kandidátusi értekezés. MTA Könyvtára. Bp. TONG-YtTN Ho (1966): Stratigraphic and paleoecologic applications of water insoluble fractions of residual shell-proteins in fossil shells. Geol. Soc. Am. Bull. 77. pp. 375 — 392. VÉRTES, L. (1964): Eine prahistorische Silexgrube am Mogyorósdomb bei Sümeg. Act. Arch. 16. pp. 188—215. VOGEL, J. C. and Waterbolk, H. T. (1964): Groningen Radiocarbon Dates. V. 6. pp. 349 — 368. Absolute chronological and palaeoclimatological evaluation of Holocene vertebrate remnants by palaeobiogeochemical method Gy. Szöőr and L. Kordos Four sample series of Ophidia indet. írom Holocene karstic sediments were, after exact biochronological evaluation, tested thermoanalytically and a new method of absolute dating was worked out. The totál content of bounded organic matter in the fossil bones and the so-called fos- silization coefficient were found to be closely related with the geological time that had elapsed. The results were processed by computer techniques and the relationship were formulated in terms of three regression trend equations. On the hasis of these correlations the age of several fossil finds of unknown age derived from different points of the karst area could be determined. The authors proved that the correlative evaluation of the geochemical characteristies of the enclosing sediments and the derivatographic measurements enabled to draw con- clusions as to the climatic change that had taken piacé in a later part of the Holocene. By analyzing the environmental effects controlling the process, they disclosed the re- gularities of fossilization in Holocene time. Földtani Közlöny, Bull. o f the Hungárián Oeol. Soc. (1081) 111. 487—512 Az fi rk fi ti mészkő Mollusca faunájának őslénytani vizsgálata Czabalay Lenke 1 (1 táblázattal, 13 táblával) Összefoglalás: A szerző az úrkúti mészkő* Mollusca anyagát a Padragkút 7. szánni fúrásából és a régi gyűjtésű anyagokból vizsgálta. A Bakony hegységben ezt a képződményt az ún. urgoni típusú mészkő és márgás mészkő képviseli, toucasias, pseudo- toucasias, eoradiolitises, agripleurás, nerineás-nerinellás, apró csigás, orbitolinás és algás biofáciesekkel. A makrofaunára jellemző a balteknővel rögzített Kudisták (Toucasia, Pseudotoucasia) és az Eoraiolites genus képviselői, a csigák közül a Nerinea, Nerinella és néhány Mcta- cerithium, Urgonella és Pseudomelania faj. A Pa 7 sz. fúrásban az alábbi fajok gyakoriak: Toucasia carinata (Math.), Pseudo- toucasia santanderensis Douv., Eoradiolites murgensis Tőrre, Eoradiolites davidsoni (Hiún.) Douv., Nerinea fleuriaui D’Orb., Nerinea (PtygmcUis) micromorpha Cossm., Nerinella uirilasensis Vern. et Lor., Pseudomelania urgonensis Cossm., Metaceriihium trimonile (Mich.), Cryptaulax ( Cryptoptyxis ) sp., Ezek a fajok helyenkint kőzetalkotó mennyiségűek. A felsorolt fajok szinte az egész rétegsoron át nyomonkövethetőek, mennyiségi eloszlásuk igen gyorsan változik, ez egyben a biofácies jellegének gyakori változásához vezet. A kistermetű Nerinea fleuriaui D’Orh., Nerinella utrillascnsis Vern. et Lor. az albai emeletre jellemző fajok. Viszonylag nagy ősföldrajzi elterjedésben ismertek a mediterrán területek nerineás-nerinellás biofácieseiben, mint: Görögország, Portugália, Olaszország (Le Murge, Bari környéke). Ez utóbbi lelőhelyen az albaiból ismert a toucasias-eoradiolite- ses biofácies is. A bakonyi biofáciesekben nagy egyedszámban, helyenként kőzetalkotó mennyiségben fordulnak elő a Toucasia carinata (Math.), Pseudotoucasia santanderensis Douv. és Eoradiolites hungaricus n. sp., Eoradiolites murgensis Tőrre és Eoradiolites davidsoni (Hill.) Douv, fajok. Ez a faunaegyüttes a rétegsor albai emeletbe való tartozá- sát támasztja alá. Bevezetés Vizsgálataink alapját a Padragkút 7. sz. fúrás Mollusca faunája és a régi gyűjtésű Pachyodonták képezik. Hazai vonatkozásban az úrkúti mészkőből származó fauna először került őslénytani feldolgozásra. Hosszú évtizedeken keresztül az irodalomban csak fajneveket soroltak fel (Noszky J. 1935). Az úrkúti mészkő újravizsgálatával kapcsolatban szükségessé vált a faunisztikai vizsgálat, ökológiai és rétegtani értékelése ennek a képződménynek. A régi gyűjtésű anyagban találjuk az aránylag jó megtartású Pachyodontákat, míg a Pa 7. sz. fúrásban ezeket csak metszetben tudjuk vizsgálni. A Bakony hegységben az albai emelet egy részét az ún. urgoni típusú mészkő és márgás mészkő képviseli, toucasias, pseudotoucasias, eoradioliteses, nerine- ás-nerinellás, apró csigás, liostreás, orbitolinás és algás biofáciesekkel. 1 Magyar Állami Földtani Intézet * Az úrkúti mészkő a zirci mészkő formáció tagozata 488 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet A Padragkút-7 sz. fúrás jellemző faunája Z O 1 fc d co > o a a a 1 H z 3 2 S 2 ca | ◄ 1 1 •g p* > •2 PS o a a | g o 1 § < 1 ö k 1 §> i I •2 3?z Q s a C d § 1 $ bű VJ ö i § § a ► 3 S g Q k |á 1° is e k! Ö Ül s 1 I H II ii p 1 t & § •S 55 lg <1 £ R. fel >3 fei fe; 1 1 1 i 2 1 2 1 i 2 2 267,30 — 267,60 267,60 - 268,30 268,30-268,80 + 268,80 -270,40 270,40-271,10 271,10—272,50 274,20-247,25 + 4- + + + 276,10 -277,20 277,70 -278,40/a + + + + + 277,70 278,40/b, c 279,10 -279,30 + + + + 283,30 -283,70 283.70 -284,70/a, b 284.70 -287,10 288,50-289,50 289,50 -289,80 + + + + + + a. 289,80 290,60 290,60-291,80 + 291,80 291,90 291,90—292,30 292,30—292,70 292,70-292,90 292,90 -293,00 + + + + + 293,00 - 294,80 *r + + + 295,00 - 295,15 + + + 4- + 300,60 -302,50 302,50-303,60 + + + + + 303,60 -307,10 307,10-309,00 + + + 4- 4“ + + + + 309,50-310,70 + + + + + + 311.00— 314,20 323,60 -324,00 324,40-325,00 325.00- 325,20 326,30-328,00 329,00 -329,30 + + 4- + + + + 329,80 335,80 + + + + + + 4- + 335,80 336,20 336,20 -339,30 + + + + + + 339,30 340,20 340,20 -341,10 341,10 -341,30 + + + + + + + + 341,30 341,50 341,50 342,00 345,10 - 346,20 4- 4- 346,20 346,50 + 346,30 346,80 349,60 300,00/1 349,60 350,00/2 4- + 4- + + 1 + 330,40—350,60 + + 354,50 357,20 357,40 357,60 337,60 361,80 362,00 362,50 + + + + + + 4- + + + + Magyarázat: 1 zátonyfácies, 2 i-urjhalin, 3 csökkentsósvl Czabalay: .4 3 úrkúti mészkő molluszka- faunája 489 Fauné caractértetique du sondage Pndragkút 7 I. táblázat — Tableau I. 1 5 a a C § O ü O .. fi i o í a V O 3 3 d £ E d a i a o | É1 1 é t E E O 5 .3 £• í & d OD o a 9 Is ! 6 9 i § 1 a s 1 ■c 1 ■< s K a >. í | 3 I * < II 3 8 d (fi 1 •2 1 1 E 3. e- C s« $ e- ö o £ O o. fc. c h 3 r 2 3 3 3 3 2 o 3 3 2 2 + + -f + + + + + 4* -f + + + + + + + + + + + + + + + + + + 4- + + + + 4- + + + -r + -f 4~ + + + + + + 4- 4- + + *+■ •f 4. 4. -f- + 4- -f + 4- + + -f + + + + + + + + + + + + 4- 4- ~r + 4* + + + + + + + légende : 1 = faciés récifal, 2 = euryhalin, 3 — saumátre E uct/closcala cf. michaitlensú P. et 0. 490 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet A biofáciesek gyakori és hirtelen változását az ökológiai tényezők kisebb módosulásával magyarázhatjuk, mint pl. a tengervíz mozgási intenzitásának fokozódása vagy csökkenése, a víz szennyezettsége, táplálkozási mód és lehe- tőség kapcsolata és alakulása. Ez utóbbi tényező magyarázatot ad arra is, hogy növényevő Nerinea- félék legritkább esetben élnek együtt a rablóéletmódot folytató Actaeonella-íé\éVk.e\. Az ökológiai tényezők közül meg kell említe- nünk az Fe feldúsulását, az alga vegetáció növekedését, esetleg egyes nyom- elemek koncentrációját, mely sok esetben összefüggésbe hozható az algavege- táció növekedésével. A Pa 7. sz. fúrásban az alsó szakaszon gyakoribbak s kissé márgás bauxit- bevonatos, apró csigás biofáciesek, melyek fokozatosan átmennek eoradioli- teses, nerineás-nerinellás biofáciesekbe. A felső szakaszon a mészkőrétegekben a toucasias, pseudotoucasias biofáciesek uralkodnak. Úrkút környékén ugyan- csak a zátony és zátonykörüli biofáciesek váltakozását figyelhetjük meg, itt a mészkőrétegek vannak túlsúlyban. Az erre a rétegsorra jellemző csigafajokat a Pa 7. sz. fúrásban nem találjuk meg, mint pl. Nerinea coquandiana D’orb., Actaeonella baconica Czab., Nerinea ajkaensis Czab., Nerinea prefleuriaui ren- garteni Czab. A fauna általános jellemzése és palaeoökológiai viszonyok Az úrkúti mészkőben jellemzőek — mint említettem — a balteknővel rög- zített Pchyodonták (Toucasia, Pseudotoucasia) és az Eoradiolites genus kép- viselői; a csigák közül a Nerinea, Nerinella félék és néhány aprótermetű csiga- faj a Metacerithium, Urgonella, Pseudomelania genusokból. A Pa 7. sz. fúrás- ban az alábbi fajok fordulnak elő nagy egyedszámban: Toucasia carinata (Math.), Pseudotoucasia santanderensis Díjöv. £ Nerinea fleuriaui D’orb., Nerinea (Ptygmatis) micromorpha Cossm., Nerinella utrallisensis Vern. et Lor., Pseudomelania urgonensis Cossm., Metacerithium trimonile d'Orb., Cryptaulax (Cryptoptyxis) sp. fajok, melyek némely rétegben kőzetalkotó mennyiséget is elérnek. A kísérőfaunában kisebb egyedszámban szerepelnek aprótermetű más genusba tartozó csigafajok is, mint: Ampullina laevigata D’orb. N ododelphinula valfinensis Etallon, Dimorphotectus sp., Cryptaulax angustatum D’orb., Pyrazus michaillensis (P. et C.). A felsorolt fajok szinte az egész rétegsoron nyomonkö vethetők, mennyiségi eloszlásuk rendkívül gyor- san változik, ezáltal a biofácies jelleg is gyakran változik. A biofáciesek gyors váltakozását az ökológiai tényezők módosulása okozta, ezek a tényezők különböző módon hatottak a faunaegyüttesre, egyes esetek- ben a tengervíz sótartalmának ingadozása, a vízmozgás intenzitása, az oxigén- csere üteme, máskor a vízszennyezettség, az algavegetáció feldúsulása vagy egyes ritkaelemek koncentrációja játszottak elsődleges szerepet. A fauna mennyiségi eloszlását tekintve a Pachyodonta félék és a csigák közül a Nerinea félék igénylik az állandó sótartalmú tengervizet, az aprótermetű csigák közül jónéhány olyan faj van: Metacerithium, Pseudomelania , melyek a sótartalom változását jól tűrik. Meg kell jegyezzem, hogy itt nem csupán a tengervíz sótartalom ingadozásával állunk szemben, hanem a zátony és zátonykörüli biofáciesek eltérő faunaegyütteseivel. Igen nehéz megítélni, hogy melyik tényező játszik elsődleges szerepet a biofácies változásánál, a sótar- talom csökkenése vagy a tengeraljzat milyensége. 491 Gzabalay: Az úrkúti mészkő molluszka- faunája A rétegsor alján vörös és szürke mészkő, meszes márga váltakoznak. A fau- nában (355,0 — 362,50 m) Pseiulomelania urgonensis Cossm., Cryptaulax (Gryp- toptyxis) sp. fajok dominálnak, a Toucasia carinata (Math.) és Lopha rectangu- laris (Roem.) egy-egy egyedének társaságában. E felett egy apró csigás bio- fácies települ, Pseudomelania urgonensis Cossm., Dimorphotectus sp., Nodo- delphinula valfinensis Etallon fajok tömeges jelenlétével és néhány Nerinea faj egy-egy egyedével (344,0 — 354,00 m). Az erre települő bauxitos meszes márgarétegekben (325,0— 344,0 m) megjelennek az algák, Nerinea , Toucösiaé s Eoradiolites félék, ezek egyedszáma fokozatosan növekszik. A kísérőfaunában néhány Lopha sp. és apró termetű csigafaj van: Pseudomelania urgonensis Cossm. , Crypraulax (Cryptoptyxis) sp., Metacerithium trimonile (Mich.) és Nododelphinula valfinensis Etallon. A felsorolt fajok kivétel nélkül növény- evők voltak. Az algák feldúsulása csökkentette az oxygéncsere ütemét és a faunában a fajok, egyedek száma is kevesebbé vált. A 320,0 — 325,0 méterek közti szakaszon közbecsípett szenon kőszéntelepes rétegfoszlány van. A felette következő rétegekben (312,0 — 315,0 m) a Toucasia carinata (Math). Pseudotoucasia sántád nerensis Douv., Eoradiolites murgensis Tőrre, Eoradio- lites davidsoni (Hill.) Douv., fajok egyedeinek száma növekszik, mellette gaz- dag Nerinea, Nerinella, melyet néhány csigafaj kísér: Pseudomelania urgonensis Cossm., Pyrazus michaillensis (P. et C.) Az algatenyészet változatlanul gazdag, de a tenger mozgásának fokozódása már érezhető. Ezt a biofáciest újra apró csigás biofácies váltja fel, melynek faunája a sótartalom kisebb ingadozását el tudta viselni. Felette (306,0 — 312,0 m) Nerinea, Nerinella, Toucasia, Eoradiolites tartalmú zátonybiofácies települ. Ez a fauna a tengervíz sótartalmának állandósulását, a víz tisztaságát és az oxigéncsere fokozottabb ütemét igazolja. Felette gaz- dag algás-eoradioliteses biofácies következik (303,0 — 304,0 m), majd újra kőzetalkotó mennyiségben a Toucasiak jelennek meg. A faunából az Eoradio- lites fajok hiányzanak, a csigák közül a Nerinella utrillasensis Vern. et Lor., Nerinea fleuriaui D’orb és Nerinea (Ptygmatis) micromorpha Cossm. fajok vannak jelen. A tengervíz sótartalma újra állandósul, a víz nem szennyezett és az oxigéncsere fokozott. Az utolsó néhány méteren a Metacerithium trimo- nile (Mich.) és Pyrazus michaillensis (P. et C.) egyedszáma növekszik. Ez a fauna a sótartalom kisebb csökkenésére utal. Rétegtani értékelés A felsorolt aprótermetű Nerinea fleuriaui D’orb., Nerinea cretacea Conrad, Nerinella utrillasensis Vern. et Lor. az albai emeletre jellemző fajok. Ezeknek a fajoknak ősföldrajzi elterjedése aránylag nagy a mediterán területek nerineás- nerinellás biofácieseiben (Olaszország, Bari környéke), Görögország, Vardar és Pelagoni övék; Libanon.) Tőrre (1963) Bari környékéről írt le hasonló tou- casias-eoradioliteses biofáciest és megjelöl egy mélyebb toucasias szintet is, melyet a felsőaptiba, az előbbi biofáciest az albai emeletbe sorolta. Tőrre által Bari környékéről lent képződménysor sok hasonlóságot mutat a bakonyi rétegsorral, de eltér abban, hogy a bakonyi összletben lényegesen több a már- gás apró csigás közbetelepülés, ezek az olaszországi rétegsorban hiányzanak. 492 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet A Bakonyban a tengervíz sótartalmának ingadozása gyakoribb volt, amit a fauna is jól alátámaszt. Ezenkívül időnként a tengervíz szennyezettsége is magasabb volt. Olaszországban az összlet tiszta zátonymészkő jellegű. A felszíni feltárásokból és a Pa 7. sz. fúrásból vizsgált Toucasia metszetek a Toucasia carinata (Math.) fajjal jól megegyeznek. A Tőrre az általa leírt faunából kicsiny termetű Toucasiakat T. transversa var. minuta néven írta le. Megítélésem szerint ezek a T. carinata (Math.) fajjal azonosak csak lényegesen kisebb termetűek. Továbbá meg kell jegyezzem, hogy Tőrre példányai nagyon rossz megtartásúak, minden jelleg nem vizsgálható a példányokon. A nagyobb termetű Pseudotoucasia santanderensis Douv. faj jellegei jól fel- ismerhetőek a metszetekben. Az Eoradiolites hungaricus n. sp. faj és az E. davidsoni (Hill.) Douv. fajok közelállnak egymáshoz. Ebben a faunában mindkét faj megtalálható. Az új Eoradiolites faj jellegeiben fejlettségi fokában az albai emeletre jellemző. A fúrási anyagban gyakran megtalálható Eoradio- lites murgensis Tőrre faj szintén albai emelet rétegeiben gyakori. A Bakony hegység területén eddig vizsgált fúrások közül hasonló kifejlő- désű és faunájú rétegsort vizsgáltam az Ot 84 (Olaszfalu), Pa 6 (Padragkút) és U 373 (Úrkút). Ezek a képződmények a zirci formáció úrkúti mészkő tagoza- tának egy részét képviselik, a fauna alapján az albai emeletbe tartozik. őslénytani leírás Família: Badioliiidae Cray Subfamilia: Radiolitinae Gray Genus: Eoradiolites Douvillé, 1909. Eoradiolites hungaricus nov. spec. (IV. tábla, 1—4.; XII. tábla, 1 — 2.) (Holotypus: XII. tábla, 3 — 4.) Holotypus: Egy jobb alsó teknő, felső teknő hiányzik. A díszítettség jól vizs- gálható és a metszetben a jellegek felismerhetőek. Holotypus méretei: magasság: 50 mm; szélesség: 30 mm. Holotypus lelőhelye: Ajka Csinger völgy, Bocskor-árok. Derivatio nominis: Elnevezés Magyarországról. Holotypus leltári száma: 4046. További vizsgálati anyag: 40 példány. További vizsgálati anyag leltári száma: 4332. Földtani lelőhely: Ajka Csingervölgy, Bocskor-árok Padragkút 7. sz. fúrás. 272,50; 283,70/1; 284,70-284,90; 310,70; 330,20; 356,0-3570,0/1-2. Föld- tani kora: Albai, úrkúti mészkő eoradioliteses biofácies. Anyag elhelyezése: Magyar Állami Földtani Intézet Múzeuma (Holotypus) és Szépvizér raktár. Leírás: A jobb teknő megnyúlt kúpalakú, külső felületét kissé hullámos leme- zek borítják. Ezeket a lemezeket egyenlő távolságban elhelyezkedő bordák díszítik. Áz alsó teknő oldalán a két szifonális szalag jól látható, E jóval széle- sebb S-nél. A metszetben jól kivehetők az első és hátsó izombenyomatok helye és az első és hátsó fogak helye (A II, P II). A sarokpánt (V) kicsiny, alig kivehető. Czabalay: --le úrkút i mészkő molluszka- faunája 493 i További vizsgálati anyag leírása: Közel száz példány került elő a holotypus f lelőhelyéről ebből a fajtából, ezenkívül néhány példány a Pa 7. sz. fúrásból. I. Az új faj példányai rendkívül nagy változékonyságot mutatnak a kicsinyter- • metfí megnyúlt formától a széles zömök formáig bezárólag. Külső alakja az életkörülményekkel függ össze, attól függően hogyan helyezkedett el az eredeti i biofáciesben. A kicsiny termetűek között van kerek-szögletes keresztmetszetű példány, aszerint hogyan alkalmazkodott a biotopon belül az egymásmellett t éléshez, a kis zátonyokon v. az ún. csokrokon belső vagy külső helyet foglalt-e [1 el az egyed és a szifonális oldal milyen külső hatásoknak volt kitéve. Az idős példányok szélesebbek, a hullámos lemezek vastagabbak és a bordák t erősebbek. Differenciál diagnózis: Az Ajka Csinger völgyből előkerült példányok minden kétséget kizáróan a zárszerkeze elhelyezkedése és a külső alakja alapján az j Eoradiolites genusba tartoznak. Igen közeláll az E. davidsoni (Hill.) Douvillé fajhoz, azonos az E és S el- helyezkedése és egymáshoz való viszonya. A saroktaréj (L) az ajkai példányo- kon egyenes és nem meghajlított, mint az E. davidsoni fajtái. A zárszerkezet elhelyezkedése a két fajnál azonos, de az új fajnál az első és hátsó izombenyo- mat (ma és mp) alakja lényegesen megnyúltabb és az első és hátsó fog (Ali és PII) sokkal lekerekítetteb bek. A hullámos lemezeket díszítő bordák egyenlő ! távolságban helyezkednek el, míg az E. davidsoni- nál két erősebb borda közé egy vékonyabb illeszkedik be. A zárszerkezet lekerekített formájával Orbigny E. triangularis fajához áll közel, de annak külső felületén a lemezek simák. Az ajkai új faj az előbb emlí- tett két faj között képez átmenetet, mindkét fajtól külső formájában és belső szerkezetében jól lehatárolható. Földrajzi elterjedés: Magyarország (Bakony hegység, Ajka Csingervölgy, Bocs- kor-árok, Padragkút 7. sz. fúrás. Táblamagyarázat — Explanation des Planches I. tábla — Planche I. 1. 276,1 m Pa 7. fúrás a) Toucasia carinata (Math.) b) Dimorphotectus sp. 2. 276,1 m Pa 7. fúrás a) Toucasia carinata (Math.) b) Pseudomelania urgonensis Cossm. 3. 276,1 m Pa 7. fúrás a) Toucasia carinata (Math.) b) Nerinea ( Ptygmatis ) micromorpha Cossm. II. tábla — Planche II. 1 — 2. 276,3 m Pa 7. a) Lopha rectangularis Roem. b) Toucasia carinata (Math.) c) Pyrazus michaillensis (Pict. et Camp.) d) Nerinea (Ptygmatis) micromorpha Cossm. e) Nerinella utrillasensis Vern. et Lor. f) Nerinea fleriaui d‘Orb. 494 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet 1- 3. 295,2 m Pa 7. 1. 300,6 m Pa 7. 2- 4. 300,6 m Pa 7. 1 — 2. 309, m Pa 7. 1 — 3. 310,0 m Pa 7. 1. 310,0 m Pa 7. 1 : 2 2. 310,4 m Pa 7. 1 — 3. 310,4 — 310,5 rr 1 — 3. 311,02 m Pa 1 III. tábla — Planche III. a) Eoradiólites murgensis Tőrre b) Urgonella sp. e) N ododelphinula valfinensis E tarlón d) Toueasia carinata (Math.) IV. tábla — Planche IV. a) Eoradiólites hungaricus nov. spec. b) Eoradiólites murgensis Tőrre c) Nerinea (Ptygmatis) micromorpha Cossm: . a) Toueasia carinata (Math.) b) Nerinea fleuriaui D’Orb. c) Metacerithium trimonile (Mich.) d) Pseudomelania urgonensis Cossm. e) Eoradiólites murgensis Tőrre V. tábla — Planche V. a) Nerinella utrillanensis Vern. et Lor. b) Pseudomelania urgonensis Cossm. c) Cryptopzyxis sp. d) Nerinea fleuriaui D’Orb. e) Toueasia carinata Math. f) Pseudotoucasia santanderensis Douv. VI. tábla — Planche VI. a) Toueasia carinata (Math.) b) Pseudotoucasia santanderensis Douv. c) Nerinea (Ptygmatis) micromorpha Cossm. d) Nerinea fleuriaui D’Orb. e) Nerinella utrillanensis Vern et Lor. f) Tritonalia urgonensis Pict. et Camp. VII. tábla — Planche VII. a) Nerinea fleuriaui D’Orb. b) Nerinea (Ptygmatis) micromorpha Cossm. c) Toueasia carinata (Math.) a) Nerinea fleuriaui D’Orb. b) Nerinea (Ptygmatis) micromorpha Cossm. c) Nerinella utrillanensis Vern. et Lor. VIII. tábla — Planehe VIII. ) Pa 7. a) Toueasia carinata (Math.) b) Pseudotoucasia santanderensis (Douv.) c) Nerinea fleuriaui D’Orb. c/1) Nerinea cretacea Conrad d) Nerinea (Ptygmatis) micromorpha Cossm. e) Nerinella uirülasensis Vern. et Lor. IX. tábla — Planche IX. a) Eoradiólites murgensis Tőrre b) Pyrazus michaillensis (Pict. et Camp.) c) Dimorphotectus sp. Gzabalay: Az iirkúti mészkő molluszka- faunája 495 X. tábla — Planche X. 1 — 3. 335,5 m Pa 7. a) Nerinea fleuriaui D’Orb. b) Nerinea (Ptygmatis) micromorpha Cossm. c) Dimorphotectus sp. d) Nododelphinula valfinensis Etallox e) Metacerithium trimonile (Mich.) f) Pyrazus michaillensis ( Pict. ot Camp.) g) Pseudomelania urgonensis Cossm. XI. tábla — Planche XI. 1-4. 335,8/2 Pa 7. a) Eoradiolücs muryensis Tőrre b) Nerinea fleuriaui D’Orb. c) Nerinea (Ptygmatis) micromorpha Cossm. d) Pyrazus michaillensis P. et C. e) Metacerithium trimonile (Mich.) f) Cryptoptyxis sp. g) Cirsoccrithium subspinosum D’Orb. XII. tábla — Planche XII. 1 — 4. Pa 7. Eoradiolites hungaricus n. sp. (3—4. Holotypus 1 : 1 5. 336,2 in Pa 7. Eoradiolites murgensis Tőrre XIII. tábla — Planche XIII. 1 — 2. Pseudotoucasia santanderenqis Douv. 3. Eoradiolites sp. 4 — 6. Toucasia carinata (Math.) Irodalom — Bibliographie Astre, G. (1972): Les faunes de Pachyodontes de la Province Catalane entre Segre et í'rasesr. pp. 1-154- Pl. I— VIII. Toulouse Astre, G. (1954): liadiolitidés Kord-Pyrénées. Mém. de la Soc. Géol. de Francé, X. S. Tome XXXIII. Fasc. 3—4. Mém. N’71. pp. 1 — 140, Pl. I— VIII. Paris Choffat, P. (1886): Receuil d’études paléontologiques sur la fauné crétacique du Portual. Section des travaux géologi- ques du Portugál. Lissbonne ClRT, R. (1940): Étude géologique d’une partié de provinces de Burgos, Palencia, Léon et Santander. Thése, pp. 1 — 519. Pl. I-XIII. Cartes A-I) Co Iitand, H. (1865): Monographie de l’étage Aptien de l’Espagne. Marseille COSSMANN, M. (1895): Essais de Paléoconchologie comparée, t. I. Opistobranchiata. Paris COSSMANN, M. (1896): Essais de Paléoconchologie Comparée, t. II. Entomotaeniata, Prosobrunchiata, Pectibranchi- ata, A. Tenioglossa Paris Cossmanx, M. (1901): Sur „Über cretaceische Gastropoden von Libanon und von Kamiéi” du John Böhm (1900). Revue critique de Paléozoologie, T. VI. Paris Cossmanx, M. (1918): Essais de Paléoconchologie comparée. t. XI. Euomphalacea (Suite) Turbinacea, Astylacea. Paris Cossslaxx, M. (1921): Essais de Paléoconchologie, Pyramidellidae. Paris Cossslaxx. M. (1925): (1924) Essais de Paléoconchologie comparée. t. XIII. Euspiridae, Xaticopsidae, Xaticidae, Neritidae, Paris Czabalay L. (1962): Apti és albai Xerineák a Bakony hegységből. Földtani Intézet Évi Jelentése 1959 évről pp. 155—173. Budapest Czabalay, L. (1963): Les formations de l’Aptien supérieur des Monts de Bakony (Massiv Central de Hongrie). Colloque sur le Crétacé inférieur (Lyon, Septembre, 1963.) Mémoires du Bureau de Recherches Géologiques et Minieres X/ 34., pp. 779-783. Paris Czabalay L. (1965): A Bakony hegység apti, albai és eenomán Gastropodái. Geologica Hungarica ser Paleontologia, fasc. 29—32. pp. 181 — 275., Pl. I— VII. Budapest Czabalay, L. (1966): Liste raisonnée des types et exemplaires figurés de Rudistes fixées pár la valve gauche, conservés dans la collection de paléontologie de l’École des Mines Paris. (Résumé) C. R. Soc. géol. Francé, N f 4. pp. 162—163. Paris Czabalay, L. (1970): Les biofaciés des formations récifales du Crétacé. Acta Geologica Scientarium Hungaricae, Toruus 14. pp. 271-286. (1970) Budapest Dechaseattx, C. (1952): Traité de Paleontologie I— II. Lamellibranehes pp. 261 — 264. Masson. Paris 496 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet Descaseüx, C. (1909) Treatise os Invertebrate Paleontology part No 2, Mollusca (0) Bivalvia Superfamily Hippuri tacea. pp. 749—817. New York Delpey, G. (1940): Gastéropodes mésozolques de la région libanaise. Notes et Mémories de la Section d’Études rn Haut-Commissariat de la République FYaneaise Syrie et au Libán. pp. 1 — 292. Cartes-4. Pl. I— XI. Paris DlETRICH, W. 0. (1925): Gastropoda mesozoica: Fám. Nerineaidae, Fossilium Catalogus. I. Animalia. Pars 31. Berlin DotTVTLLÉ, H. (1889): Rudistes du Crétacé inférieus des Pyrenées. B. S. G. F. t. 17. p. 632. fig. 4—5. Paris Dotxvtllé, H. (1910): Études sut les Rudistes: Rudistes de Seilie. d’Algérie, d’Egypte, du Libán et de la Perse. Mém. de la Soc. Géol. de Francé, Tome XVIII. Fasc. 1. pp. 1—84. Pl. I— VII. Paris Dodvillé, H. (1935): Les Rudistes et leur évolution. Bull. Soc. Géol. Francé. (5) pp. 319—358. 26. figures, 15 planches. Paris Kmbkrger, J. (1954): Présence d’Agria marticensis d’Orb. et de Praeradiolites pulchellus Vidal dans les terrains crétacés du bassin du Hodna (Algérie) C. R. som. Soc. Géol. de Francé 3,: 49—50. Paris Glacon, J. et. G. (1953): Etűdé quelques Nérinées et Milioles du Crétacé inférieur du Hodna. Bull. Soc. Géol. Francé ser. 6, T. 3, fasc. 1 — 3. Paris HEXNIG, Edw. (1910): Die PViuna dér deutsch ostafrikanischen Urgonfazies. Z. D. G. G. Bánd LXVIII., p. 441. Marliére, R. (1936): Sur l’Albien et la Cénomanien dans le Nord de la Francé et le Bassin de Mons: Meule grés vert, Vraconien. Annales de la Soc. Gépi. de Belgique t. IX. p. 132—140. Bruxelles Masse, J. Philip, J. P. (1974): Défmition, position systématique, répartition stratigraphique et évolution du genre Agriopleura Kühn (Rudiste). Géologie médeterrénéenne Törne 1, N“ 2, 1974., pp. 53 — 62. Marseille Menqaüd, L. (1920): Recherches géologiques la région cantabrique. Thése Fac. Su: Paris, 370. p. 87 fig., 18 Pl., 1 caste structurale au 1/5000.000; 1 castre géologique 1/200.000. Paris Loiiiol de, P. (1882): Études sur la fauné des couches du gault de Cosne (Niévre), Mém. Soc. pal. Suisse. volt . IX. Geneve Orbigny, d’A. (1842—43): Paléontologie francaise. Terrain cértacées. Tome. I— III. Gasteropodes, Lamellibranches. Paris Paquier, V. (1903): Les Rudistes urgoniens. Mém. de la Soc. Géol. de Francé Paléontologie. Memorie N° 29, pp. 1 — 102, Pl. I-XXI. Paris Parona, C. F. et Bonarelli, G. (1896): Fossili albiani d’Escragnolles, dél Nizzardo e della Liguria occidentale. Pale- ontographia Italica, t. II. p. 53 — 112. Pellat Edm. et Cosmann M. (1907): Le Barrémien supérieur a facies urgonien de Brouzet-les-Alais (Grad) 1 vol. Mém. Soc. Géol. de Francé, t. XV. fasc. 1. Mém. N" 37. Paris Peron, A. (1889—90): Description des Mollusques fossiles des crétacés de la région sud des Hauts-Plateaux de la Tunisie receuillis en 1885—86. pár M. Philippe Thomas Paris Pervinqtjiere, L. (1912): Études de Paléontologie tunisienne. II. Gastropodes et Lamellibranches des terrains crétacés. Paris Pictet, F. J. et Cahpiche, G. (1869): Descriptions des fossiles du terrain crétacé des environs de Ste Croix. Mát. pour la paléontologie Suisse ser. 5. 2.4. parties. Geneve Pictet et Renevier (1854): (1858) Description des fossiles du terrain aptien de la Perte du Rhöne et des environs de Sainte Croix. Mát, pour la Pal. Suisse, Geneve Rat, P. (1959): Les Pays crétacés Basto-Cantabriques (Espagne). Publications de l’Université Díjon, XVIII. pp. 1-525. Pl. I-V. Díjon Sharpé, D. (1849): Remarks on the genus Neritiaes, with an accoun of the species found in Portugál. Quart. Journ. Géol. Soc. London Sayn, G. (1932): Description de la fauné de l’Urgonien de Bareelonne (Drome). Travaux du Laboratoire de Lyon, fasc. XVIII. Mém. 15. Lyon Toucas, A. (1907): Étudee sur la classification et l’évolution des Radiolitidés. Mém. de la Soc. Geol. de Francé. Mém. N» 36, pp. 1-129., Pl. I-XXIV. Paris Verneuil de et LoriÉre (1868): Description des fossiles du Néocomien supérieur d’Utrillas et ses environs (Province de Teruel). Le Mans Étude paléontologique de la fauné de Mollusques du Caleaire d’Űrkút Mme Lenke Czabalay Introduction La fauné de Mollusques du sondage Padragkút 7. et les Pachyodontes des anciennes récoltes forment la base de nos études. En relation du pays c’est la premiere fois que l’on étudie paléontologiquement la fauné provenant du Caleaire d’ Úrkút (terme de la Forma- tion de Caleaire de Zirc). Pendant de longues dizaines d’aimóes on n’a fait qu’énumérer des noms d’espéces dans la littérature spéciale (Noszky, J. jr. 1935). En relation de la révi- sion du Caleaire d’ Úrkút l’étude faunistique est devenue nécessairo ainsi que l’évaluation écologique et stratigraphique de eette formation. Dans le matériel des anciennes récoltes on trouve les Pachyodontes relativement bien conservées cependant on ne peut les étudier qu’en section dans les échantillons du sondage P 7. Dans la Montagne du Bakony les soi-disants caleaire et marno-calcaire de type urgo- nion représentent une partié de l’étage albien avec biofaciés á Toucasia, rseudotoucasia, Eoradiolites, N ennea-N erinella , petits Gastéropodes, Liostrea, Orbitolines et a Algues. ün peut explique les variations fréquentes et brusques des biofaciés avec les légüres modifications des facteurs écologiques, comme pár ex.: augmentalion ou diminution de C z a b ) Cyclammina acutidormta f 1 1 antkkn ) Cyclammina mfnndidorsata ( Hantkkn) Spi roplccta in m in n ca rinafa (ORBIGN V) Lcnticulinu inornuta (ORBIGN Y) \f argimilinopsis fragaria (GÜMBKI.) Pyrulinu fnsiforwis (1ÍOEMER) Uviyerina cl. gallownyi Cushman Uviycrina hantken L Cl’ Síi MÁN' et JOuwakds Aslcnyeriaoidcs gürichi (Franki:) liotalia propinquu ÜEUSS Ammónia beccarii (LINNÉ) Ciüicides lobatulus (W’ALKKR et Jacoií) Alabamina lanyrntialU (Clodiusi ( lyroid i na soldan ii (Orrkín Y) Anomalina cryptomphalu (REl’SS) Cibicidoides pscndnungcrianns (Cksum an ; Cibicidoides unge ritmus (Orrkín y) llelerolcpa costata Franzenat IlelcTolcpa dutnnplri (ORBIGN Y) Almarnu osnabrngensis (MÜNSTKR) >. 1. I lemosott f ai i midéinek : eocén bentosz ( Asteriyerina. Pararotalia sll>.) eocén nagj'foraminifcrj'ik (Adimmulites stb.) eocén plankton ( Acarininu, Tnmcurolaloidcs) f. kréta plankton (Clobolruncana) taxon- és egyedszáma meghaladja az agglutináltakét. A gazdag allochton fau- nában nemcsak szenon és főleg középsőeocén planktont, hanem eocén bentoszt is jelentős számban találunk (pl. 231,1 m-ben a foraminifera-fauna 80%-ban csak allochton elemeket tartalmazott (III. táblázat). Igen gazdag az Ostra- coda- fauna, melynek feldolgozása folyamatban van. 5. Solymár, téglagyári szelvény A 10—12 m vastagságú kiscelli agyagra üledékfolytonos kifejlődéssel, de éles réteghatárral homokkő összlet települ 16 — 17 m vastagságban (7. ábra; Nagymarosy 1974). 5.1. A kiscelli agyag itt feltárt felső szakaszának foraminifera-faunájában Valvulineria complanata-Heterolepa costata közösséf/ van, melyben jelentős a rotaliinák részaránya, a Textulariina változatos, a Miliolina gyakorlatilag hiányzik. A közösségjelző fajokon kívül az Uvigerina hantkeni, Allomorphina trigona, Cibicidoides ungerianus, Heterolepa bullata fordulnak elő legnagyobb egyedszámban; továbbá gyakoriak a Cyclammina acutidorsata, Spiroplectam- mina carinata, Karreriella siphonella, Sphaeroidina bulloides, Oyroidina sol- danii és a Lenticulina- félék (IV. táblázat). A fauna még a tipikus kiscelli agyag Horváth: A mányi formáció és a solymári tagozat foraminiferái 523 7. ábra. A solymári téglagyár szelvénye és foraminifera közösségei Fig. 7. Section and foraminiferal communities of the brick-yard at Solymár faunához tartozik (ezt legfőképp az agglutinált formák megoszlása mutatja), de a miliolinák hiányában különbözik a legmagasabb szintet képviselő, már egerien kiscelli agyag faunától (vö. Budafok-2. szelvény Spiroloculina canali- culata közössége a kiscelli agyag legfelső szakaszán. Horváth in Horváth és T. Makk 1974, Horváth 1980). 5.2. Solymári homokkő tagozat A kiscelli agyagra települő homokkő agyaggal, agyagos aleurittal váltako- zik, felső szakasza keresztrétegzett, fedője 3 — 4 m vastagságú lösz és lejtőtör- melék (Nagymarosa 1974. Báldi et al. 1973). 524 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet A solymári homokkő foraminifera-faunája Heterolepa dutemplei közösség, melyben az alsó szakaszon a Trocharnminoides-f élék és az Alabamina tangen- tialis gyakoriak. Ez a faunaegyüttes véleményem szerint azonos szintet kép- visel a Piliscsaba-2. és Solymár-72. fúrásák trochamminás és trochamminoide- szes közössége ivei (vő. 2.1. és 4.2. fejezet). A felsőbb szakaszon a fauna általá- ban kis diverzitású, csak a Heterolepa dutemplei egyedszáma emelkedik ki. Az egész tagozatra jellemző az allochton faunaelemek gyakorisága, a sok szenon plankton, középsőeocén plankton és bentosz (IV. táblázat). Ezek megtartási állapota általában jó, csak az eocén példányokon mutatkozik koptatottság. 6. Biosztratigráfia A Tritaxia szabói és Plamdaria kubinyii nem biosztratigráfiai értékű taxo- nok, amennyiben kihalásuk nem a kiscellien/egerien határt definiálja (Sztá- kos 1978, Horváth, in press). A Tritaxia szabói a novaji egerien faciosztrato- típus szelvényben Miogypsina septentrionalis- sál együtt található (NyirŐ in Báldi et al. 1961, Horváth in Báldi és Senes 1975, Horváth, nyomdában). Véleményem szerint nem a Tritaxia szabói fajöltője nagyobb a korábban vélt- nél, hanem Majzon (1960, 1966) cönozónái rétegtani helyzete módosult (Hor- váth 1980). Ennek megfelelően a Piliscsaba-2. fúrásszelvényben nem a Tri- taxia szabói, hanem a tömegesen fellépő Uvigerina gallowayi határozza meg a fauna korát. Az Uvigerina gallowayi a Középső Paratethysben és É — Olasz - A Solymári téglagyári szelvény foraminifera-faunájának néhány jellemző formája és azok elterjedése a rétegsorban Somé characteristic forms of the foraminiferal fauna of the brick-yard section at Solymár and their distribution in the stratigraphic sequence IV. táblázat - Tahié IV. F. KIS- CKIXIli.V lidKRIKX ~ ^ 2. - z. - « N C -Á ^ ^ — . — - . ^ 7. /- X rf‘ X r/j 7. y. L X X X X X X X X X X 7 'rocha m m i n o ides usaga i e n s i.s (A s a No ) Ci/clammina acutidorsuta (Haxtkkx) Spiroplectammina carinata (ORBKJXY) Lenticulina inornuta (OuilKiXY) / ’lectofro nd icu la r ia strintn (Haxtkkx ) Uvigerina galloieaj/i Ci’SHMAX Uvigerina hantként Crsn.WAX ct Kdwards Valvulineria complanaía (ÜRHIGXY) Asterigerinoides gurichi (FRANKI) liotalia propinqua (HErss) A m inon i a beccnri i (LlNX K) t Cibicides tenellus (Hki'.ss) Allomorphinn trigona llEl'SS Alabamina tangentialis( CbODIlS; Hyroidina soldani i (OHB1GXY) ( 'ibicidoidrs ungrriunus (OKRHiXY) Heterolepa hallata FllANZEXA l * Heterolejm cvstata FltANZEXAl* Heterolepa dutemplei (ORWCJNY) Heterolepa simplex Fran/.KNAV Almaenu omabrugen.sis (MCXSTKR) 8. I. Bemosott faunaelemek: eocén bentOSZ ( Asterigerina, X unt inul itt st I >. > eocén plankton ( Acarinina , Truncarotaloides) f. kréta plankton (Olobotruncanu) Horváth: .4 mányi formáció és a solymári tagozat foraminirerái 525 S. ábra. A diverzitási értékek megoszlása a solymári tégla- gyári szelvény foraminifera közösségeiben. Jelniagya- r á z a t : 1 . Ileterolepa rostáin közösség, 2. Ileterolepa du- templei közösség Fig. 8. Distribution of diversity values in tlie foraminiferal communities of the brick-yard seotion at Solymár. Kxpla- n a t i o n s: 1. Heterolepa eostata community, 2. Heterolepa dutemplei community országban is a középsőoligocén végén fellépő taxon, mely az egerien kifejlődé- sekben gyakori és jellemző (Rögl et al. 1975, Steininger et al. 1976, Papp in Báldi és Sexes 1975, Cicha et al. in Báldi és Sexes 1975, Sztrákos 1978, Horváth 1980). A Bolivina molassica fajt Hofmaxx (1967, 1968) felsőoligocén-alsómiocén taxonként írta le. É-Magyarországon és Budapest környékén az egerien- eggenburgienben (törökbálinti homokkő, szécsényi slir, putnoki slir) fordul elő (Horváth és Xagymarosy 1979, Horváth 1980), középsőoligocénből nem ismert. Az Asterigerinoides güriclii a kattien neotípusában (Dobéig bei Bünde) szint- jelző és Miogypsina septentrionalis- sál együtt fordiü elő (Andersox et al. 1971), hazánkban is csak felsőoligocénből ismert (X. Gellai 1967). A Globigerina angulisuturalis-t világszerte az X 2 — X 3 plankton zónában tartják jellemzőnek (Boeli 1957, 1966; Blow 1969, Berggrex 1969), a felső- oligocénben. A taxon hazánkban ritka, ugyanúgy, mint a Középső Parate- thysben általában (Steexixger et al. 1976, Rögl 1975). Fellépése egyértelműen az egerien emeletre utal. A Turborotalia obesa faj a Középső Paratethysben (és hazánkban is) az ege- rien bázisától a felsőmiocénig ismert (Steixixger et al. 1976. Rögl 1975). Sztrákos (1974, 1978) a Turborotalia obesa plankton zónát az alsóegerien endemikus zónájaként írta le É-magyarországi vizsgálatai alapján. Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet 526 7. összefoglalás A mányi formációt harántoló Piliscsaba-2. és -3. sz. fúrások által feltárt oligocén összletek kora a foraminifera-fauna szerint egerien, az alábbi tények alapján: — a 6. fejezetben jelzett és a két említett fúrásban is előforduló fajok (az Asterigerinoides gürichi kivételével) egerienben lépnek fel vagy egerienben jel- lemzők; — a Piliscsaba-2. sz. fúrásban olyan polymorphinák vannak (pl. P. jonesi, P. dollfusi), melyek az Aquitáni-medence akvitán-burdigalai rétegeiből is ismer- tek (Cushman et Ozawa 1930, Drooger et al. 1955). N. Gellai (1967) a pilis- csabaihoz hasonló, polymorphinákban gazdag foraminifera-faunát írt le a solymári területről. A Budafok-2. paratípus szelvényében is jellemző ez a tár- sulás a törökbálinti homokkőben (Horváth in Horváth és T. Makk 1974). Véleményem szerint a polymorphinákban gazdag faunák azonos rétegtani helyzetűek és lokális szintezésre alkalmasak; hasonlóképpen azonos rétegtani helyzetűek a trochctmminoideszes faunák, melyek a Solymár- 72, solymári téglagyár szelvényében a törökbálinti formáció bázisán fordulnak elő, de megtalálhatók Solymár-Pesthidegkút vonalában is (Horváth in Báldi et al. 1973). E trochamminoideszes faunák analógja a Piliscsaba-2. szelvényben, a mányi formáció bázisán megismert trochamminás kifejlődés; — a Középső Paratethys (főleg É-Dunántúl és D-Szlovákia összefüggő ki- fejlődései) és az Északi-tenger medencéjének felsőoligocén kifejlődéseiben közös vonás az autochton planton szegénysége, kis diverzitása és az allochton elemek nagy száma (Brestenka 1962, Brestenka in Báldi és Senes 1975, Berggren 1969); a törökbálinti homokkő alsó tagozatában (Budafok-2. fúrásban) figyel- tük meg, hogy a kőzetváltozással egyidőben (kiscelli agyag/törökbálinti ho- mokkő határa) megjelennek a kréta és eocén áthalmozott elemek (Horváth és T. Makk 1974). Hasonló jelenséget észleltünk a solymári szelvényekben is (vö. 4.2. és 5.2. fejezetek). A kréta és eocén allochton elemek előfordulása a foraminifera-faunában jelen vizsgálatok szerint az egerienre, annak is inkább alsó szakaszára korlátozódik. Ez az áthalmozás igazolhatja Báldi et al. (1973), Báldi (1973) véleményét, mely szerint a preszávai mozgások szüntették meg a kiscelli agyag mélyszubli- torális-batiális képződési körülményeit és teremtették meg a törökbálinti for- máció kifejlődésének feltételeit. E mozgások váltották ki a Mányi-medence (Telegdi Róth Hátság) süllyedését és a felsőoligocén transzgressziónak a kez- detét. Egyes területek kiemelkedésére és denunálódására utalnak az ismertetett fúrásszelvényekben talált allochton elemek. Irodalom — References Anderson, A. Hinsch, VV., Martini, E., Müller, C., Kitzkowski, S. (1971): Chatttan. Giron. Geol., 72/2(1969), pp. 69—79. Báléi T. (196ö): A Solymár-72. sz. fúrás makrofaunája. Kézirat, MÁÉI Adattár. Báldi T. (1967): A Mány-Zsámbéki-medence felsőoligocén makrofaunája. Földt. Közi., 97. pp. 437 -466. Báldi, T. (1969): On the Oligocene and Miocéné stages of the Central Paratethys and on the Formations of the Egcrian in Hungary. Ann. Univ. Sci., sec. geol., 12 (1968), pp. 19 — 28. Báldi T. (1976): A Dunántúli Középhegység és Észak-Magyarország oligocénjének korrelációja. Földt. Közi., 106, pp. 407—424. H o rvúth: A nuínyi formáció és a solymári tagozat foraminiferái 527 BAldi T. (1979): Magyarországi oligocén és alsómiocén formációk kora és képződésük története. Akad. Dokt. Ért., Kézirat. B.ÁLDI T., KecskbmÉTI T„ Nyirő M. R., (1961): A kntti és akvitáni emelet kérdése a Kárpát-medencében Eger kör- nyéki új adatok alapján. Földt. Közi., 91, pp. 282 — 291. BAldi T., Horváth M., Nagymarosy A. (197?): A Kiscelli Agyag, mint formáció. Kézirat, MÁÉI Adattár. BAldi, T., HorvAth, M., T. Makk, Á. (1974): Profile Budafok-2: Parastratotype proposed fór the Paratethyan stages Kiscellian, Egerian, Eggenburgian. Ann. Univ. Sci., sec. geol., 17, pp. 3 — 57. BAldi, T., Senes, J. (1975): Egerian — OM. Chronostratlgraphie und Neostratotypen, Bd. 5, p. 577. BAldi T., B. Beke M„ HorvAth M., Kecskeméti T., Monostori M., Nagymarost A. (1976): A Hárshegyi Homokkő Formáció kora és képződési körülményei. Földt. Közi.. 106, pp. 353 — 386. Bergoren, W. A. (1969): Paleogene biostratigraphy and planktonic Foraminifera of Northern Europe. Int. Conf. Piánk. Microfos., Geneva 1967, 1, pp. 121 — 160. Blow, W. H.(1969): Laté Middle Eocéné to recent planktonic foraminlferal biostratigraphy. Int. Conf. Piánk. Microfos., Geneva 1967, 1, pp. 199-421. Bolli, H. M. (1957): Planktonic Foraminifera from the Oligocene-Miocene Cipero and Lengua Formations of Trinidad U.S. Nat. Mus. Bull., 215, pp. 155-172. Bolli, H. M. (1966): Zonation of Cretaceous to Pliocenc maríné sediments based on planktonic Foraminifera. Áss, Venez. Geol. Min. Petrol. Bol. Inf., 9, pp. 3 — 32. Brestenska, E. (1962): Nicholko poznámok k mikrobiostratigrafickému Clehenin oligocénu a miocénu. Geol. Prácc. 63, pp. 137-139. Brokés F., Tóth K. (1968) Jelentés a Piliscsaba-2. és -3. bauxitkutató fúrások földtani anyagvizsgálatáról. Kézirat, BKV. Cushman, J. A., Ozawa, Y. (1930): A monograph of the foraminiferal family Polymorphinidae, recent and fossil. U JS. Nat. Mus. Proc. no. 2829, p. 175 Drooger, C. W., Kaasschieter, J. P. II ., Key, A. J. (1955): The microfauna of the Aquitanian-Burdigalian of South western Francé. Kon. Neder. Ak. Wet., Natuurk., 21, pp. 51 — 96. Hofmann, G. W. (1967): Untersuchungen an dér Gattung Bolivina (Foraminifera) im Oligoz&n und Miozán dér ost- bayerischen Molasse. Geol. Bavar., 57, pp. 121 — 205. Hofmann, G. W. (1968): Evolutionary trends in Bolivina d’Orbigny (Foraminifera) from tlie East-Bavaria Miocéné (Germany). Giorn. Geol., 35/2, pp. 263 — 270. HorvAth M. (1980): A magyarországi felsőoligocén típusszelvények foraminifera-faunája. Kand. Ért., Kézirat. HorvAth M.: Az egri és_ novaji típusszelvények foraminifera-faunája. In press. HorvAth M., T. Makk Á. (1974): A Budafok-2. oligocén-miocén típusszelvény üledékföldtani és mikropaleontológia elemzése. Földt. Közi., 104, pp. 89 — 104. HorvAth, M„ Nagymarost, A. (1979): On the boundaries of Oligocene/Miocene and Egerian'Eggcnburgian in Hungary. Ann. Geol. Pays Hellén., Vllth Congr. RCMNS in Athén, II, pp. 543 — 552. Jámbor, Á., Korpás L.. Kretzoi, M.. Pálfalvy, I., Rákosi, L. (1972): A dunántúli oligocén képződmények réteg- tani problémái. MÁFI Évijei. 1969-ről, pp. 141 — 154. Korpás L. (1975): Csatkai Formáció. MRB Oligocén Albizottságának tett javaslat. Kézirat Korpás L. (1978): A Dunántúli Középhegység oligocén képződményeinek üledékföldtani feldolgozása. Kand. Ért., Kézirat Majzon L. (1960): Magyarországi paleogén foraminiferea szintek. Földt. Közi., 90, pp. 355—362. Majzon L. (1966): Foraminiferavizsgálatok. Akad. Kiadó, p. 939, Budapest Nagymarosy A. (1974): Az észak-budai kiscelli agyag összefoglaló fácies vizsgálata. Szakdolgozat, Kézirat N. Gellai á. (1964): A Dorogi-medence oligocén képződményeinek Foraminiferái. MÁFI Évi Jel. 1961-ről, pp. 369 — 375. N. Gellai Á. (1967): A solymári terület oligocén Foraminiferái. MÁFI Évi Jel. 1965-röl, pp. 273—275. Nytrő, M. R. (1963): Beitrage zűr Foraminiferen-Fauna dér Oligozán Schichten von Törökbálint. Ann. Hist. Nat. Mus., Hung., 55. pp. 61 — 70. Rőgl, F. (1975): Die planktonischen Foraminiferen dér Zentralen Paratethys. VIth Congr. RCMNS in Bratisiava, pp. 113-120. Rögl, F„ Cita, M. B., Hochcli, P. (1975): Biochronology of conglomerate bearing molase sediments near Como (Italy). Riv. Ital. Paleont., 81, pp. 57 — 88. STEININGF.R, F., Rögl, F., Martini E. (1976): Current Oligocene/Miocene biostratigraphic concept ofj the Central Paratethys (Middle Europe). Newslet. strat., pp. 147 — 202. Sztrákos, K. (1974): Plaeogene planktonic foraminferal zones in Northeastem Hungary. Frag. Min. Pál., 5, pp. 29—81. SZTRÁKOS, K. (1978): Stratigraphie et Foraminiféres de l'Oligocéne du Nordest de la Hongrie. These dipl. docl., Ma- nuscript Contribution to understanding the foraminiferal fauna of the Mány Formation and the Solymár Sandstone Member Dr. M. Horváth 1 . There are two different opinions on the chronostratigraphic position of the Mány For- mation in Transdanubia, Hungary, and on the correlation of the Kiscell Clay, the Mány Formation and the Törökbálint Formation in the Hungárián literature (Báxdi 1969, 1973, 1976 on the one hand and Jámbor et al. 1972 and Korpás 1975, 1978 on the other). Seeking to eliminate the controversy, the author undertook a revision of the forminiferal faunas of boreholes Piliscsaba 2 and 3 and compared it with that of the brick-yard section at Solymár and that of the partly re-examined borehole Solymár- 72, both being listed in the paper. 528 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet 2. Borehole Piliscsaba 2 Unconformably overlying the Triassic, the 40-m-thick complex (Mány Formation) was found to includo the following foraminiferal communities distinguishable in terms of changes; in abundance (Fig. 3 and Table I): — Trochammina community in a thin horizon at the base. In addition to Trochammina, the PseuAopolymorphina jonesi and Pyrulina fusiformis species are characteristic; A mmónia beccarii community in which the index form is accompanied by a variety of Polymorphinidae : the Ostracoda fauna, a more highly developed and, at the same time, younger representative of the Upper Kiscellian fauna (personal communication by Monos- tory), is very abundant; — Cribrononion hiltermanni — Protelphidium subgranosum community, in which the autochtonous elements are accompanied by Cretaceous and Eocéné allochtonous ones such as Globotruncana sp., Amphistegna sp., Operculina sp., Nummulites sp., Acarinina sp. (Brokés in Brokés and Tóth 1968, and the present results in Table I). — Uvigerina gaílowayi community in which the representatives of Bolívia fastigia, Cibicoidoides ungerianus, Heterolepa dutemplei and Almaena osnabrugensis occur in great frequency associated with abundant U. gaílowayi. Planularia kubinyii and Tritaxia szabói are alsó present in the assemblage; — The Cribrononion hiltermanni — Protelphidium subgranosum community is differring by the greater number of individuals of Heterolepa dutemplei írom the community of the deeper part of the section characterized by similar species. In addition to the individu- ally poor autochtonous plankton (mainly varieties of Glóbigerina praebulloides, Turboro- talia obesa), there is an allochtonous plankton of different preservation (Turborotalia bre- vispira, Globanomalina evoluta, Chiloguembelina cubensis, Ch. gracillima ) as well. 3. Borehole Piliscsaba 3 The foraminiferal fauna of the borehole is similar to the former, as shown, among other things, by Brokés (in Brokés and Tóth 1968) (Table 2). 4. Borehole Solymár 72 and brick-yard section at Solymár In the re-studied part of the borehole section (the whole borehole section was studied earlier by N. Gellai 1 967) and the outcrop section of the Solymár Member of the Török- bálint Sandstone is exposed above the Kiscell Clay (Nagymarosy 1974). The fauna of the Solymár Member differs sharply írom that of the underlying Kiscell Clay (Fig. 5 and 7, Tables III. and IV). The microfauna of the member is characterized by the Trochamminoi- des asagiensis assemblage in the basa! layers and the Ammónia beccarii assemblage in the higher horizons. The autochtonous fauna is usually poor, of low diversity (Fig. 6 and 8), benthonic and planktonic forms redeposted írom Cretaceous and Eocéné sediments are frequent . 5. As shown by foraminiferal studies, the Mány Formation, like the Törökbálint For- mation, was formed in Egerian time. The Trochammina community recognizable at the base of the Mány Formation and the Trochamminoides communities in the lower part of the Solymár Member of the Törökbálint Formation represent the same stratigraphic horizon. The Egerian faunas of the four sections are very similar in the terms of their composition, abundances and the number of allochtonous elements in them, to the foraminiferal faunas known from the Budafok 2 parastratotvpe, from the Törökbálint Formation (Horváth in Báldi et al. 1974). 6. The reworking on the Kiscell Clay /Solymár Sandstone boundary may confirm the opinion of Báldi et al. (1973) and Báldi (1973) suggesting, that the pre-Sava movements finished deep sublittoral to bathyal environmental conditions of the Kiscell Clay and established the depositional environments of the Törökbálint Formation, further, caused the subsidence of the Mány basin (the Telegdi Roth Ridge) and, consequently, the trans- gression of the Laté Oligocene. RÖVID KÖZLEMÉNYEK Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1981) III. 529 — 531 Kiegészítés a Nemzetközi Rétegtani Lexikon „Magyarország” kötete 2. kiadásának egyes kréta szócikkeihez Knauer József * A Nemzetközi Rétegtani Lexikon „Magyarország” kötete (vol. 1. f. 9.) 1978-ban megjelent második kiadásában hivatkozás történik azokra az ÉNy- bakonyi bauxitkutató fúrásokra, amelyek főbb adatait Ottlik Péter ismertette (1958). Közleményében e fúrások 1-től 13-ig folyamatos számozással szerepel- nek, ez azonban nem azonos azzal a megjelöléssel, amellyel a Bauxitkutató Vállalat nyilvántartja ezeket a fúrásokat. A publikáció, valamint a lexikon megfelelő szócikkeinek könnyebb használata végett érdemesnek látszik meg- adni a számozás „megfejtését”. Az 1—6. sz. fúrás megfelel sorrendben a Bm-1-6 jelű fúrásnak. A továbbiak: 7. fúrás = Bh-5 8. fúrás = Bh-3 9. fúrás = Bh-4 10. fúrás = Bh-1 11. fúrás = Bh-2 12. fúrás — Hb-1 13. fúrás = Hb-5 A Lexikon 78. oldalán a ..Bakonyjákói szárazföldi rétegcsoport” ismerteté- sében a szócikk szerzője, Góczán Ferenc idézi ÖTTLiKot: „Le sondage N° 13, situé au finage sud-est de Homokbödöge”, ez tehát a Hb-5 jelű fúrásra vonat- kozik, akárcsak a következő idézet: „Au-dessous de la marne . . . d’argile ligniteuse.” Az ezt követő idézet: „Dans chaque . . .” viszont félreérthető, mivel általában a tárgyalt területre vonatkozik, maga a Hb-5 viszont műszaki okok miatt 316,4 m-ben a szárazföldi rétegcsoportban megállt, amint ezt Ottlik P. a továbbiakban írja is (1958. p. 218. 2. bek.). Érthető, hogy a homokbödögei 13. sz. fúrásnak nem voltak ismertek a mintái (ilyen jelű fúrás a mai napig nem mélyült), s így került be téves meg- állapítás a Lexikon 79. oldalára: „Parce que les échantillons du sondage Ho- mokbödöge 13 n’existent plus, nous avons choisi pour coupe-type la succes- sion traversée pár le sondage de Bj 24.” A szóbanforgó, helyesen Hb-5 jelű fúrás mintaanyaga jelenleg is a Bauxitkutató Vállalat balatonalmádi központi mintaraktárában található. Hasonló kérdés merül föl a Lexikon 163. oldalán, ahol a „Csingervölgyi koral- los-molluszkumos agyagmárga” elterjedéséről van szó. Az ott idézett Hb-1 3 * Előadta az MFT Őslénytan-Rétegtani Szakosztályának 1980. III. 19-i ülésín. 530 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet jelű fúrás, mint láttuk, a Hb-5-tel azonos. A Hb 1 viszont — a rétegsorok egyeztetése alapján — helyes megjelölésével szerepel, az Ottlik P. féle 1. és 2. sz. fúrás (= Bm-1, -2) nem harántolta a csingervölgyi rétegeket. Nem harán- tolta azonban a Hb-2 sem, amely a képződmény elterjedésénél fel van tüntetve. Felmerülhet, hogy esetleg a Bh-2 jelű fúrásra gondolt a szócikk szerzője, azon- ban ez sem harántolta ezt a képződményt. A teljesség kedvéért álljanak itt a csingervölgyi rétegeket e területen harántolt fúrások: Bh-1, Bh-9, Bh-11. (Em- lítendő, hogy ebbe a részbe sajtóhiba is csúszott: az Sn 598 jele helyesen Cn- 598.) Irodalom GÓCZÍn F. (1978): in: FÜLÖP J. et al.: Lexique Stratigraphique International vol. 1. Europe f. 9. Hongrie 2' édition p. 78—80. (Bakonyjákó), p. 161 — 163. (Csingervölgy). Paris, CNRS kiadv. Ottlik P. (1958): Adatok az Északi Bakony földtanához — Contributions to the geology of the Northern Bakony mountains. Földt. Közi. 88. 2. p. 215 — 220. Supplément a certains mots-souches du Crétacé de la 2e édition du volume „Hongrie” du Lexique Stratigraphique International József Knauer Dans la deuxiéme édition du volume „Hongrie” du Lexique Stratigraphique Interna- tional (Vol. I. f. 9.) parueen 1978- on fait allusion á ces sondages de recherche de bauxite approfondis an NW du Bakony dönt les données principales ont été publiées pár Péter Ottlik (1958). Dans sa publication ces sondages sont numérotés de 1 á 13 mais ce numé- rotage ne correspond pás á célúi enregistré á l’Entreprise de Recherche de Bauxite. A l’intérét de i’utilisation plus facile de l’article et des mots-souches correspondants du Lexique il semble intéressant présenter ici le ,,code” de ce numérotage. Les sondages 1 á 6 correspondent en ordre aux sondages á signe Bm-1 á 6. Les suivants: sondage 7. = Bh-5 sondage 8. = Bh-3 sondage 9. = Bh-4 sondage 10. = Bh-1 sondage 11. = Bh-2 sondage 12. = Hb-1 sondage 13. = Hb-5. A la 78e page du Lexique dans la description du „Groupe de couches continentales de Bakonyjákó” l’auteur du mot-souche — Ferenc Góczán — cite Ottlik: „Le sondage N° 13, situéau finage sud-est de Homokbödöge”, celui-ci concerne alors le sondage Hb-5, de mérne la citation suivante: „Au-dessousdelamarno . . . d’argile ligniteuse.” Pár contre on peut méconnaitre la citation suivante: „Danschaque . . .” cas celle-ci concerne en géné- ral le territoire traité, cependant le sondage Hb-5 á causes techniques a été arrété á 316,4 m dans le groupe de couches continentales commo l’aécrit Ottlik, P. (1958., p. 218., 2 s alinéa) dans la suite aussi. II est bien compréhensible que les échantillons du sondage 13 de Homokbödöge n’ont pás été connus (jusqu’aujourd’hui on n’a pás approfondi un sondage á tel signe) et c’était ainsi que la constatation orronnée est parue á la 79e page du Lexique: Parce que les échantillons du sondage Homokbödöge 1 3 n’existent plus, nous avons choisi pour coupe- type la succession traversée pár le sondage Bj-24.” Les échantillons du sondage en question — á signe correct Hb-5 — se trouve actuellemont aussi au dépót d’échantillons Central de l’Entroprise de Recherche de Bauxite á Balatonalmádi. Knauer: Kiegészítés a liétegtani Lexikon kréta címszavaihoz 531 A la l()3e page du Lexique pose le mémo probléme, ou il s’agit de la répartition de la „Mame argilleuso a Polypiers et Mollusques de Csingervölgy.” Comme nous l’avons vu le sondage Hb-13 lá-cité correspond á Hb-5. Pár centre d’apres la corrélation des séries de couches, Hb- 1 est indiqué sous le signe correct, les sondages 1 et 2 mentionnés pár Ottlek, P. (= Bm-1, -2) n’ont pás traversé les couches de Csingervölgy. Mais Hb-2 — indiqué á la réparation de la forrnation — ne les a traversé non plus. On peut supposer que l’autor du mot-souche a pensó au sondage Bh-2 mais celui-ci n’a traversé la forrnation non plus. Pour la complexité voyons les sondages qui ont traversé les couches de Csingervölgy au territoire: Bh-1, Bh-9, Bh-11. (II faut mentionner qu’une faute typographique est arrivée á eette partié: le signe de Sn 598 est correctcment : Cn-598.) A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1980. — Bn6jiHorpa(j)Hfl JiMTepaTypbi reoaorHMecKHX h cmokhhx Hayi< b BeHrpitn 1980. r. — Répertoire biblio- graphiques des publications du domaine des Sciences géologique en Hongrie 1980 Aczél, E. — Wallner, A.: ün the Geomag- netic Field and its Secular Variations in Hungary. Gerlands Beitráge zűr Geo- physik, 89. G., pp. 491 — 498., 3 ábra, ang., ném., or. R. Leipzig, 1980. Albtt I.; lásd: Posgay K. Alföldi L.— Deák J.— Liebe P.— Lor- berer A.: A középhegységi hideg és meleg karsztvízkészletek összefüggése, különös tekintettel a bányászati vízte- lenítési törekvéseire. Beszámoló a VITUKI 1976 — 1977. évű munkájáról, VITUKI Közlemények — Proceedings Szoobsenyija 23. pp. 300 — 317. 7 ábrával - Vzaimoszvjaz’ reszurszov cholodnüch i gorjacsih karsztovych vöd v Zadunaj- szkom Cholmogor’je sz oszobnym ucse- tom sztemlenyíj k obezvozsivanyiju sacht, U. o. 23 A, pp. 58 — 59. Relationships between the cold and warm karstic waters in the Central Rangé with special regard to mi ne drainage requirements, U. o. 23 B, pp. 60-61. — Relation entre des eaux karstiques chaudes et froides dans le Massif Centr- al avec considerazion particuliére aux prélevement envisges pár des mines. U. o. 23 C, pp. 61 — 62. — Zusammenhang zwischen kalten und und warmen Karstwasserv'orráten im Mittelgebirge mit Rücksicht auf die Entvvásserungsprobleme beim Bergbau. U. o. 23 D, pp. 64 —65. Andrássy E.: Ápproximate Graphical and Numerical Determination of Densities Corrected fór Borehole Diameter Kö- zelítő grafikus és matematikai megoldás a térfogatsúly értékek fúrólyukban tör- ténő közvetlen meghatározására, a fúró- lyukhatás figyelembevételével — I’rib- lizsennoe graficseszkoe i matematicsesz- koe resenie dija opredelenija zracsonij ob’emnogo vesza szucseton vlijanija szkvazsinii. Geof. Közi., 26., pp. 79 — 88., 7 ábra, 2 táblázat Árkai P.: Metamorphic evolution of the Paleozoie and Mesozoic formations in one of the Alpine mobile belts of the Pannonian hasin. In: Abstracts of the 26th Congress of the IUGS. Paris. Aub- in és Poitiers. 1980. 1. p. 12. Árvainé Soós E.: lásd: Hámor G. Arzt J.: lásd: Laczkovics J. Asszonyi Csaba— Gálos Miklós — Ker- tész Pál— Richter Richárd: A kőzet - mechanika anyagszerkezeti és Teológiai alapjai. VEAB, Veszprém, p. 446., 161 ábra, 11 táblázat Attjeszky G.: Az építéshidrológiai adott- ságok szerepe a. városi környezet alakí- tása szempontjából, szegedi tapasztala- tok alapján. Urbenvita ’80 Konferencia, 1980. okt. 21 — 23. II. köt. Bp. ÉTÉ. pp. 113 — 137., 2 ábra Attjeszky G. — Scheuer Gy.: A felső t ár - kányi Lök-völgy karsztvízkutatásának eredményei. Hidr. Tájékoztató, október, pp. 30—32., 2 ábra Bácskay Erzsébet: A magyar holocén- sztratigráfia régészeti dokumentációs pontjai az Alföldön. Neolitikum — Ar- eheological dokumentarvsitesof Hunga- rian Holocene Stratigraphy in Great Hungárián Piain. Neolitic. MAPI Évi Jelentése az 1978. évről. pp. 429 — 433. 3 melléklet Badinszky 1’.: A betonadalék-anyag kuta- tás időszerű kérdései. Műszaki Tervezés. 20. évf. 1980. 7. sz. pp. 37 — 38., 1 ábra Baksa Cs.: lásd: Bállá Z. Balázs B., Fényes I., Géczy B., Hor- váth J.: Mi az idő? A biokronometria és a biokronológia alapjai. Budapest, 1980. pp. 111 —167., 3 ábra Balázs E. — Báldi T. — Dudich E. — Gi- dai L. — Korpás L. — Radócz Gy.— Szentgyörgyi K — zelenka T.: A ma- gyarországi eocén/oligocén határ kép- ződményeinek szerkezeti-faciális vázla- ta — Structural and faeiologieal study on the Eocene/oligocene boundary for- mations in Hungary. Őslénytani Viták. 25. pp. 13 — 46. ang. It. 533 .1 magyar földtani irodalom jegyzéke, 19S0 Balázst B.: Nagy munkagödrök hatása a városi környezetre. Magyar Építőipar. 29. évf. 1980. G — 7. sz. pp. 418 — 420., 20 ábra Báldi T.: Az eocén-oligocén határ kérdé- séről — On the probléma concerning the Eocene/Oligocene boundary. Őslénytani Viták. 25. pp. 5 — 11., ang. R. Báldi T.: A korai Paratethys története The early liistory of the Paratethys. Földt. Közi. 110. II 4. pp. 45G — 472., G ábra, 1 táblázat, 1 tábla, ang. R. Báldi T.: lásd: Baiázs E. Báldiné Beke Mária: Az eocén/oligocón határ plankton Foraminiferák és a Nan- noplankton tükrében — The Eocéné/ Oligocene Boundary As Reflected by the Planktonic Foraminifers and the Nannoplanktonic Forms. őslénytani Viták 25. pp. 79—101. 3 ábra Báldiné Bekk Mária: A Börzsöny hogy- ségi andezit fekvőjében található üledé- kek nannoplanktonja The nanno- plankton of the Oligocene-Miocene sedi- ments underlying the Börzsöny Alt a. (Northern Hungary) andesites. Földt. Közi. 110. 2. pp. 159—179. 2 ábra, 2 táblázat, 4 tábla, ang. R. Báldiné Beke M., Bohnné Havas M., Koreczné Laky I., Nagyné Cellái A., Nagy Lászlóné: Újabb őslénytani és rétegtani eredmények a Börzsöny- hegység és távolabbi környékének öli - gocénjéből és miocénjéből — Recent Paleontological and Stratigraphieal Results on the Oligocene and Miocéné of the Börzöny Mountain and its Sur- roundings. Őslénytani Viták. 26. pp. 61 — 103., 9 ábra Báldiné Beke M. — Horváth M. — Hor- váthné Kollányi K.: Az eocén/oligo- cén határ plankton foraminiferák és a nannoplankton tükrében — The Eocéné/ Oligocene boundary as reflected bv the planctonic foraminifers and the nanno- planktonic form. őslénytani Viták. 25., pp. 79—101., 3. ábra, ang. R. Báldiné Beke M.— Horváth Ál. -Nagy- marossy A.: Az alföldi flisképződmé- nyek biosztratigráfiai vázlata — New biostratigraphical data on the flysch- deposits of the Great Hungárián Piain. Őslénytani Viták. 26. pp. 51 — 59., ang. R. Bállá Z. — Baksa Cs. — Földess y J.— Havas K. — Szabó I.: The tectonic sett- ing of the ophiolites in the Bükk Moun- tains (North Hungary). Geologica Car- pathica (Geologickv Sbomik) 31., 4., pp. 465 — 493., 36 ábra, or. R. Bratis- lava, 1980. december Bállá Z.: Neogene Volcanites in the Geo- dynamic Reconstruction of the Car- pathian Region — A neogén vulkánitok jelentősége és problematikája a Kárpáti régió geodinamikai rekonstrukciójában — Problematika i znacsenie ncogenovüh vulkanitov dija geodinamicseszkih re- konsztruckij v Karpatszkom régióné. Geof. Közi. 26., pp. 5 — 41. 21 ábra Bállá Z. Korpás L.: A Börzsöny hegy- ség vulkáni szerkezete és fejlődéstörté- nete — Volcano-tectonics and its Evo- lution in t he Börzsöny Mountains. A MÁFI Évi Jelentése az 1978. évről pp. 75 — 101., 13 ábra, 2 melléklet Bállá Z. — Korpás L.: A dunazúg-hegy- sógi vulkánitok térképezésének mód- szertani kérdései — Methodological Questions of the Mapping of Vulcanics in the Dunazug Mountains, N Hungary. A MÁFI Évi Jelentése az 1978. évről, pp. 233 — 238., 1 melléklet Bállá Z. — Mártonné Szalay Emő: A Börzsöny és a Dunazúg-hegység magne- tosztratigráfiája Magnetostratig- raphy of the Börzsöny and Dunazug Mts. — Magnitosztratigrafija Berzsen’ szkili i Dunazugszkih Gór. Geof. Közi., 26., pp. 57 — 77., 6 ábra, 4 táblázat Balogh I.: Modell a bauxitok alumíniu- tartalmának neutronaktivációs karo- tázs mérések alapján történő meghatá- rozásához. Magyar Geof. XXI. évf. 5. sz. pp. 170—178., 6 ábra, ang., or. It. Balogh K.: 50 éves Telegdi Roth Károly: „Magyarország geológiája” — Károly Telegdi Roth’s „Magyarország geoló- giája” (Geology of Hungary) 50 years old — Károly Telegdi Roth’s „Magyar- ország földtana” (Die Geologie Ungarns) 50 Jahre alt. Földt. Közi. 1 10. pp. 246 — 250., ang., ném. R. Balogh K„ lásd: Jámbor A. Balogh K., lásd: Hámor G. Balogh K.: lásd: Széky-Fux V. Bánhegyi 1., Cserháti T„ Kecskés M.: Effects of somé abiotic factors on the Fe(II) oxidation activity. Acta Micro- biologiea Académine Scientarium Hun- garicae. 27, p. 258. Bánhegyi I., Kecskés M.: Ecophysiolo- gical study of Thiobacillus ferrooxidans strains osilated in Hungary. In: Use of microorganism in hydrornetallurgy. In- ternat. Conference, Pécs, 1980. pp. 29 — 30. MTA Pécsi Akad. Biz. Kiad., Bécs Baranyai L„ lásd: Jámbor Á. Baráth I.: A szenek minőségi paraméterei- nek meghatározási lehetősége mélyfúrási geofizikai adatok alapján. Földt. Kút. XXIII. évf. 4., pp. 24-45., 27 ábra, 6 táblázat Baráth I. — Morvái L. — Szendrő D.: Mélyfúrási geofizikai adatok értelme- zési rendszere R-35 típusú számítógé- 10 Földtani Közlöny 534 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet pen. Magy. Geof., XXI. évf., 5., pp. 161—169., 5 ábra, ang., or. R. Baráth I.— Morvái L.— Szendrő D.: Sistema interpretacii karotazsnüh dan- nüh na ÉVM ESz-1035 (SIVER) — Well-logging Interpretation System fór the ESz-1035 Computer. Proceedings of the 25th International Geophysical Sym- posium. Székesfehérvár, September, 16 — 20, 1980, pp. 342 — 352., 5 ábra Bárdossy Gy.: The role of tectonism in the formation of bauxite deposits. Travaux de l’ICSOBA No. 15. Zagreb pp. 15—34. 1979. Bárdossy Gy., Jónás K., Imre A., Soly- 3VIÁR K.: Interrelations of bauxite tex- tilre, micromorphology, mineral indivi- dualism. “Characterization and pros- pecting of bauxites." Ed. ALUTERV— FKI. Budapest, pp. 59 — 71. 1979. Bárdossy Gy., Bottyán L., Gadó P., Griger Á., Sasvári J.: Automated quantitative phase analysis of bauxites. American Minerolagist. Vol 65. pp. 135 — 141. Bárdossy Gy., Papastawrou S. E.: Stra- tigraphisch-mineralogische Untersuch- ung dér Bauxite von Katsika, Halbinsel Chalkidike, Griechenland. 4th Interna- tional Congress of ICSOBA. Vol. 4. pp. 2 — 38. Athens 9 — 12. pót. 1978. Bárdossy Gy.: lásd: Fodor B. Bartha Gy.: Az űrkutatás nemzetközi kongresszusairól. Csillagászati Évkönyv, pp. 176—179., Gondolat Kiadó, Buda- pest Báthory S.: lásd: Szöőr Gy. Békés T.: lásd: Morvái L. Benkő F.: Nagyolvadáspontú ritkafémek világgazdasági kérdéseinek földtani alap- jai — Geologieal fundamentals of the world -economic problems of rare metals of high melting temperature — Geolo- gicseszkie osznovü voproszov mirovoj ékonomiki redkih metallov viiszokoj temperaturü plavlenija. Geonómia és Bányászat. A Magyar Tudományos Aka- démia X. Föld- és Bányászati Tudomá- nyok Osztályának Közleményei. 12., 1979. 4. pp. 371 — 400., 20 táblázat, ang., or. R. Benkő F.: A ritkafémek és szórt elemek geológiája. Szemelvények a „Ritkafé- mek előállítása és felhasználása” (1976) és a 6. (Nemzetközi) Ritkafém Konferen cia plenáris előadások (1977) anyagából. Bp. 1979. ALUTERV— FKI. pp. 23-94. Bércziné Makk Anikó: Szilvágyi (DNy- Magyarország) triász-jura mikrobio- fáciesek — Triassie to Jurassic micro- facies of Szilvágy, southwestern Hun- gary, Földt. Közi. 110. pp. 90—103., 2 ábra, 5 tábla, ang. R. Bernáth Z.: Az urbanizálódás okozta hidrológiai változások és előrejelzésük. Urbenvita’80 Konferencia. 1980. okt. 21 — 23. I. köt. Bp. ÉTÉ. pp. 151—162., 3 ábra Bernáth Z.— Scheuer Gy.: A Lukács fürdő rekonstrukciójával kapcsolatos józsefhegyi vizsgálatok földtani és víz- földtani eredményei. Hidr. Tájékoztató, április, pp. 33—36., 4 ábra Bernhardt B.: lásd: Haas J. Bertalan É.: lásd: Szabó Z. L. Bidló G.: lásd: Dobolyi E. Bldló G.: lásd: Veres I. Bihari D.: Magyarázó a Bakony-hegység 20 000-es földtani térképsorozatához. Magyarpolány, (1980) Boczán B.: lásd: Rónai A. Bodoky T. — György L.— Jánvári J.: Role of “Apparent Sprend Length” in VIBROSEIS Measurements Rol — „Kazsuscsejszja dlinü rasztanovki” pri vibroszeiszmicseszkih izmerenijah. Pro- ceedling of the 25th International Geo- physical Symposium Székesfehérvár, September 16-20, 1980 pp. 103-113., 13 ábra Bodoky T.— György L.— Jánvári J.: A „látszólagos terítéshossz” szerepe a vib- roszeiz méréseknél. Magyar Geof. XXI. évf. 6., pp. 208 — 216., 13 ábra, ang., or. . R. Bodri B.: Dagálysúrlódás a Föld— Hold rendszerben. I. Planetológiai szeminá- rium kiadványa. MTESZ Közp. Asztr. Szako. Bp., pp. 118—132., 1 ábra, I táblázat Bodri B., Pedersen G. P. H.: Influence of mantle anelasticity on the phase and amplitude of earth tides. Phys. Earth. Plánét. Int. 22, pp. 97 — 105. 2 ábra, 4 táblázat Bodri B.: Influence of dynamic shear mo- dulus on the amplitude and phase of earth tides. Phys. Earth Plánét. Int. 22. pp. 106—110. 2 táblázat Bodri B. et al.: Registracija prilivnüh variacij szilii tjazsosztyi v Tihany (Ven- grija). In: N. N. Pariisky (Editor): Izu- chenije Zemnih Prilivov, Nauka, Mos- cow, pp. 162 — 171. 1 ábra, 6 táblázat Bodri B. — Bodri L.: Numerical simula- tion of initiating processes of evolution of sedimentry basins; the Pannonian basin. In: A. E. Scheidegger (Ed.): Tectonic Stresses in the Alpine-Mediter- ranean Region. Rock Mechanics, Suppl. 9., pp. 233 — 244., 6 ábra Bodri B.: lásd: Volkov V. A. Bodri L., Horváth F., Ottlik P.: Geo- thermics of Hungary und the tectono- physics of the Pannonian basin “red spot”. In: V. Ckrmák and L. Tybach .'1 magyar földtani irodalom jegyzéke, 1080 535 (Editora): Terrestrial Heat Flow in Eu- rope. Springer Verlag, Berlin, 1979, pp. 206 — 217., 5 ábra, 2 táblázat Bodri L.: lásd: Bodri B. Bogár S.— Moyzes A.: Felszínmozgások és településfejlesztés. Urbenvita ’SO. Konferencia 1980. okt. 21 — 23. III. köt Bp. ÉTÉ. pp. 29 — 41., 3 ábra Bognár L.: lásd: Soóki Tóth G. Bogsch L.: Lóczy Lajos szerepe a Bala- ton-felvidék kutatásában, valamint a Balaton -monográfia megalkotásában. Földrajzi Közlemények 1979. évi 1 — 3. pp. 171-177. Bogsch L.: Horusitzky Ferenc: Alsómio- cén vitakérdések c. könyvének recen- ziója. Földt. Közi. 110. köt. 2. sz. pp. 296-298. Bogsch L.: 39 referátum magyar őslény- tani és rétegtani munkáló! n Geologi- sches Zentralblatt, Teil II. Palüontologie c. Stuttgartban megjelenő folyóiratban Bohnné Havas M., Koreczné Laky 1.: Eggenburgien fauna a felsöbogdányi (Csádri) patakból. Földt. Közi. 110/2. pp. 276—283., 1 ábra, 4 tábla Bohné Havas M.: lásd: Báldiné Beke M. Borbás L.: lásd: Siross Z. Bottyán L.: lásd: Bárdossy Gy. Böcker T.: Karszt hidrológia, karsztgeo- lógia ,,70 éves a szervezett magyar karsztkutatás”. MTESZ MK BT jubile- umi kiadványa, Budapest, 1980. szept. pp. 34 — 35. Böcker T.— Dénes Gy.: Hidrogeológiai vizsgálatok a Keleti-Bükkben, és az ott foglalt források védőidomának megha- tározása. Beszámoló a VITUKI 1976 — 1977. évi munkájáról, VITUKI Közle- mények — Proceedings — Szoobsenyija 23. sz. pp. 208 — 226., 6. ábra, 1 táb- lázat. — Gidrogeologicseszkije izüszkanyija v vosztocsnüch gorach Bjukk i opregyel- jenyije kaptazsnüeh elementov isztocs- nikov. U. o. 23 A, pp. 44 — 49. — Hydrogeologioal investigations in the eastern Bükk Mountains and determi- nation of the intake areas of the springs developed. U. o. 23 B, pp. 46—51. — Études hydrogéologiques sur la Bükk Orientale et determination des zones de protection des sources captées de la mérne region. U. o. 23 C, pp. 47—53. — Hydrogeologische Untersuchungen im östlichen Teil des Bükk-Gebirges und Bestimmung dér Schutzfigur dér Qell- fassungen. U. o. 23 D, pp. 49 — 54. Böcker T.— Schmieder A.— Szilágyi G.: A Bükk hegység regionális hidrodina- mikai képe és karsztvízforgalma Regionales Hydrodynamisches Bild und Karstwasserumsatz des Bükk-Ge- birges. Hidr. Közi. 60 évf. (2. sz.) (1980. febr.) pp. 49 — 55. 4 ábra, 2 táblázat, ném. K. Czabalay Lenke: Vaceinites archiaci (Mun. Chalm.) sérült példánya. Földt. Közi. 110. 2. pp. 284 — 287., 2 tábla Csalagovits I.: Gazdasági szerkezet és in- formáció. Tudományszervezési füzetek. Akadémiai Kiadó. „A tudomány erőfor- rásai” cikkgyűjtemény, ang., or. R. Csapó G.: Geodéziai-gravimetriai hálóza- tok időszerű kérdése Somé aspects of the establishmcnt of up to date gravity networks. Geodézia és Kartográfia 32. évf. 6., pp. 18 — 31., 1 táblázat Császár G. — Hámor G.— Haas J.— Hal- mai J. — Korpás L.: The Role of tecto- nic Phases in Hungary’s Geological History. 26e Congres Géologique Inter- national Resiunés Abstracts I. p. 329 Párizs. Császár G.: lásd: Haas J. Cseh-Német J. Konda J. -Grasselly Gy. — Szabó Z.: Sedimentary manga- nese deposits of Hungary. In: Varent- sov and Grasselly: Geology and Geo- chemistry of Manganese, Yol. 2., pp. 199-222. Cseh-Németh J.: lásd: Szabó Z. Cserepes L.: Előadások az I. Planetológiai Szeminárium anyagából. Szerk.: Sze- merédy P. MTESZ Közp. Asztronau- tikai Szakosztály, pp. 92 — 117., 6 ábra Cserepes L.: Neutronterek elméleti tanul- mányozása többcsoportos neutrondif- fúziós egyenletekkel modell-körülmé- nyek esetére. MAELGI-nek készített kutatási jelentés I. 1979. pp. 1 — 87 + mell., 26 ábra, 4 táblázat, II. 1980. pp. 1 — 70., 32 ábra, MÁELGI Adattár Cserháti T.: lásd: Bánhegyi I. CsiKY G.: Beszámoló és megemlékezések az 1977. évről. Földtani Tudománytör- téneti Évkönyv 1978. (7. szám). Í979. pp. 5 — 15. Csiky G.: Krónika az 1978. évről. Föld- tani Tudománytörténeti Évkönyv 1978. (7. szám). 1979. pp. 159 — 163. Csiky G.: Dr. Tömör János (1910 — 1979). Kőolaj és Földgáz, 13. (113.) évf. 2. szám, 1980. pp. 56. Csiky G.: Az MFT Földtani Tudománytör- téneti Napja (1977. II. 14.) Földt. Közi. T. 110. No. 1. 1980. pp. 1 — 2. Csiky G.: Colloquium on the History of Geology, organized by the Hungaran Geological Society (the 14th of Febru- arv, 1977). Földt. Közi. T. 110 No. 1. 1980. pp. 3-4. Csiky G.: History of Petroleum and Natu- ral Gas Exploration in Hungary from 10* Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet 536 the Beginning till 1920. Földt. Közi., T. 110. No. 1. 1980. pp. 15-18. Csiky G., Dudich E., Póka T., Zsámbo- ki L.: French- Hungárián Interrelations in the Geological Sciences before 1832. In: Abstracts of the 26th Congress of the IUGS. Paris. Aubin és Poitiers. 1980. 3, p. 1259. Csiky G., Dudich E., Póka T.: Az első magyar természettudományi szakegye- sület (a Magyarhoni Földtani Társulat) és az első kutatóintézet (Magyar Királyi Földtani Intézet) szerepe 1 9 1 8-ig. In: ,,A természettudományok és a technika fejlődésének kérdései Közép-Európában 1848 — 1919 között” konferencia anya- gai. Budapest. MTESZ. 1980. Csókás J.: Fúrómagok dinamikus és stati- kus rugalmassági állandóinak összeha- sonlítása — Comparison of dynamic and static elasticity constants of core sam- ples. Földt. Közi. 110. pp. 125—139., 13 ábra, 1 táblázat, ang. R. Csordás I.: Középdunántúli triász dolo- mitok összehasonlító termolumineszcen- ciás vizsgálata — A comparative ther- moluminescence analysis of Triassic do- lomites from Central Transdanubia. Földt. Közi. 110. pp. 189 — 205., 9 ábra, 2 táblázat, 3 tábla, ang. R. Csordás I.: A Mecsek- és a Villányi-hegy- ség dolomitos kőzeteinek termolumino- gráfiás vizsgálata — Thermolumono- graphische Untersuchung dér Dolomit- gesteine dér Mecsek und dér Villányi- Gebirge — Thermoluminescence of somé Dolomité Rocks of the Mecsek and Villány Mountains. Építőanyag, XXXII 10. pp. 376 — 384., 11 ábra, 1 táblázat, ang., ném., or. R. Csordás I.: Középdunántúli dolomitok ter- moluminográfiás vizsgálata — Thermo- luminographische, Untersuchung dermit- teltransdanubischen Dolomitvorkommen — Thermoluminographical Examina- tion of Dolomitos from the Middle Trans- danubien Region. Építőanyag, XXXII. 2. pp. 41 — 48. 11 ábra, 1 táblázat, ang., ném., or. R. Dank V.: A földtani kutatás készül a VI. ötéves tervre (az 1980. III. 12-iki köz- gyűlés elnöki megnyitója). Földt. Közi. 110. pp. 311-314. Dank V.: Elnöki megnyitó (Ősföldrajzi ankét, 1978. XI. 9-10.). Földt. Közi. 110. pp. 320-322. Deák J.: Radiocarbon dating of the ther- mal waters in the Budapest area. „Iso- tope in dór Natúr” 2. Arbeitstagung vöm 5—9. November 1979 in Lcipzig. ZFI-Mitteilungen, Nr. 30, Bánd 2b, Vortrag 083; pp. 257 — 266, 5 ábra Deák J.: Felszínalatti vízáramlási rend- szerek vizsgálata természetes izotópok- kal. In: „VITUKI Tudományos Napok 1980” 4. ülésszak: Vízrajz VITUKI Köz- lemények — Proceedings — Szoobsenyí- ja 24/4. sz. pp. 34 — 50., 5 ábra Deák J. — Kordos L. : A comparative study of changes in puleoclinate on the basis of stable isotops and paloontological data. EGS-ESC, Budapest’ 80 A 7. 1. Deák J. : lásd: Alföldi L. Dénes Gy.: A karsztkutatás és a nyelvtu- domány. „70 éves a szervezett magyar karsztkutatás” MTESZ— MKBT jubile- umi kiadványa. Budapest, pp. 56 — 59. Dénes Gy.: Hetven éves a magyar karszt- kutatás szakmai-tudományos szerveze- te. Föld és Ég 15. évf. (12. sz.) Bp., 1980. dec. pp. 359 — 361., 6 ábra Dénes Gy.: lásd: Böcker T. Detre Cs.: Az elidegenedés és alkalmazko- dás dialektikája. „Biológia” 27. k. 2. f. pp. 185—187. Detre Cs.: Meditáció az élővilág fejlődési és szerveződési szintjeiről — Meditado pri la evoluciaj kaj organizigaj niveloj de la vivmondo. „Teorio”, 6. f. p. 1 — 27. (28-32). Dobolyi E. — Bidló G.: Contribution to the study on botton sediment in Laké Balaton. International Revue Gesell- schaft Hydrobiology 65. pp. 489—497., 2 ábra, 3 táblázat Dobolyi E.— Bidló G.: Néhány adat a Balaton fenéküledékének vizsgálatából. Hidr. Közi. 2. sz. pp. 72 — 77., 6 ábra, 3 táblázat Dobos Irma: Development of the explora- tion and exploitation of subsurface waters in Hungary till 1920. Földt. Közi. 110. pp. 36 — 38. Dobos I.: Ásvány- és gyógyvizeink szám- bavétele száz évvel ezelőtt. Hidr. Tájé- koztató, október, pp. 3 — 4. Dobos I.: Földtani és vízföldtani eredmé- nyek Zsigmondy Vilmos mélységi víz- feltárása nyomán. Hidr. Tájékoztató, április, pp. 11 — 12. Dömsödi J.— Hajdú B.: A lápi eredetű karbonátiszapok hasznosítása — Die Nutzung aus Sümpfen stammender Iva- ronatschlámme — Utilisation of Carbo- nate Silts of Swamp Origin. Építőanyag, XXXII. 12. pp. 456 — 459., 2 ábra, ang., ném. R. Dudás J. — Pleszkáts T.: Rezültatü iz- merenij po metodu VP na rudoprojav- lenii Undur-Cagan-Obo. Szovremennoe szosztojanie i puti dal’nejsego razvitija geofizicseszkih isszledovanij v Mongol’- szkoj. Narodnoj Roszpublike. p. 44. Ulan- Bátor, 1980. A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1980 537 Dudich E. — Kopkk G.: A Bakony és kör- nyéke eocén ősföldrajzának vázlata — Outlines of the Eocéné Paleography of the Bakony Mountains (Transdanubia, Hungary). Földt. Közi. 110/3 — 4. pp. 417 — 431., 12 ábra, ang. R. Dudich E.: lásd: Balázs E. Dudich E.: lásd: Csiky G. Dudko A.— Odor L.: A betemetődési mélység és a kompakciós víz mennyisé- gének becslése a tís-értékek segítségével - OueHKa rjiyönHbi 3axopoHenwi ocagKOB ji Kommecrea BbiTecHeHHOu Bogbi b npo- Mecce iix KarareHe3a Ha ocHOBaHim 3Ha- ueHiiíí ruiOTHOCTeíí nopog. MAFI Évi Je- lentése az 1978. évről. (1980) pp. 291 199., 4 ábra, or. R. Duma G.— Ravasz Cs.: Farbstoffe aus Tell-el-Amara. Acta Antiqua Academia Sci. Hung. XXVI (1978) (3-4). (1980) (3—4) pp. 255- 2(>S., 2 ábra Egerer F. — Nemesánszky K.: Építő- és építőanyagipari nyersanyagok meddő- hányóinak kát ászt erezése — Katastrie- rung dér Abraumhalden von Rohs- toffen dér Bau- und Baustoffind7strie Registry of Deadrock Wastetips of the Building and Building Materials Industries. Építőanyag, XXXII. fi. pp. 221 — 225., 2 ábra, ang., néni., or. R. Elek Izabella: A vésztői V-i sz. kutató- fúrás mikromineralógiai eredményei Mieromineralogieal logging of borehole Vésztő V-l. MAFI Évi Jelentése az 197S. évről. (1980) pp. 1 <>7 — 172. Embey-Isztin A: Major element patterns in Hungárián hasalt ic roeks: An appro- ach to determine their tectonic sett- ings. Ann. Hist.-nat. Mus. Nat. Hung., 72, pp. 19-31., 8 ábra, 3 tábla Farkas L. — Werner P. E.: Power dif- fraction studies on aluminite and meta- aluminite. Zeitschrift für Kristallo- gi’aphie 151. pp. 151 — 152. Farkas L.: lásd: Kiss B. A. Fejér L.: Historv of hard and soft coal exploration in Hungary till 1945. Földt. Közi. 110. pp. 9—11. Fényes I.: lásd: Balázs B. Fodor B., Lengyel V., Lados B. és Bár- dossy Gy.: Computer-aided informa- tion-system of mineral resource in the Hungárián Aluminium Corporation. 17th Int. Symp. on the Application of Computers and Mathematics in the Mineral Industries “APCOM” Moscow. Oct. 20-25. 1980. Vol. 2. pp. 271- 279., 3 ábra Fodor B. szerzőtársként: Alumíniumipar I — II. (Kézikönyv). Magyar Alumínium- ipari Tröszt, Budapest, 1980. Főszer- kesztő: dr. Vásárhegyi Gy. Szerkesz- tők: Börzsönyi L., Cziráki B., Far- kas Gy., Fodor B., Horváth J., Os- vald Z., Sillinger N. 1072 oldal Fodor B.: lásd: Zolomi .11. Fodor B.: lásd: Lengyel V. Föld ess y J.: lásd : B.alla Z. Franyó F.: Újabb felszínfejlődéstörténeti és vízföldtani eredmények a Duna — Tisza közti kutatófúrások alapján. Föld- rajzi Értesítő, 1980/4. pp. 331 — 362. 14 ábra, 6 táblázat FüköhL. Kordos L.: Jelentés az Uppony Horváti-lik 1978. évi őslénytani ásatá- sáról — Bericht iiber die Palüontologi- sche Ausgrabung in Horváti-lik bei Uppony, im Jahre 1978. Az Egri Múze- X\' 1 1. pp. 21 — 43., 9 ábra Gabos Gy.: Mélyépítéssel foglalkozó mű- szaki tervező vállalatok ágazati együtt- működése. Geodézia és Kartográfia. 32. évf. 1980. 1. sz. pp. 48 — 50. Gabos Gy.: A mélyépítéssel foglalkozó mű- szaki tervező vállalatok ágazati együtt- működése. Hidr. Közi. GO. évf. 1980. 1. sz. pp. 32 — 34. Gabos Gy.: A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat nemzetközi együttműködésen alapuló közös kiadványai. Nemzetközi Együttműködési Tájékoztató. 1980-2. (39. sz.) pp. 27—28. Gabos Gy.: Mélyépítéssel foglalkozó mű- szaki tervező vállalatok ágazati együtt- működése. Mélyépítéstudományi Szem- le. 30. évf. 198Ö. fi. sz. pj). 270 -271. Gabos Gy.: Környezetvédelmi oktatás az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főisko- lán. Urbenvita ’80 Konferencia. 1980. okt. 21 23. I. köt. Bp. ÉTÉ. pp. 187 — 199. Gadó P.: lásd: Bárdossy Gy. GaláCZ A.: Gyenespusztai bajóci és bath ammonitesek — Bajocian and Batho- nian ammonites of Gyenespuszta. Ba- kony Mts., Hungary, Geol. Hung. Ser. Paleont. fase. 39. Op. 1 — 227., 110 ábra, 37 tábla, or. R. Gálos M.: Laboratornaja iszpütatyelnaja usztanovka dija opredelénije reológi- csszkih szvijsztv párod. Naucsno-Tech- nicseszkaja Konferencia Sztran-Csle- nov IXTERGEOTECHNIKA, Pezinok, p. 13., 7 ábra Gálos M.: Laboratórne skusobné zaria- denia na urcenie reologickych vlastnosti zemin. Vyzkumny ustav geologického inzenyrstvi. Brno, Koordinace prac-o- visko" IXTERGEOTECHNIKA, Hor- sky hotel Baba pri Pezinku, pp. 93 — 97., 7 ábra Gálos M.: Alagútfalazat igénybevételének meghatározása kinematikai úton a kő- 538 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet zetfizikai vizsgálatok eredményeinek felhasználásával. Mérnökgeológiai Szem- le, 22. pp. 119—131., 4 ábra GÁLOS M.: Az ópítőkutatás vizsgálat bér- kérdése az új szabványrendszer alap- ján. Mérnökgeológiai Szemle, 24. pp. pp. 31 — 42., 1 táblázat Gálos M. — Kertész P.— Kürti I.: En- gineering Geology problems of cellars and caverus under historical centres of tovvn. Abstract, SUBSURFACE SPACE, Stockholm, Volume of abstract, p. 527., Proceeding Rock Store, 80. pp. 119 — 126., 10 ábra Gálos M.— Kertész P.: Megjelent az új kavicsszabvány. Építőanyag, XXXII. 9. pp. 346 — 351., 1 táblázat Géczy B.: Az őslénytan legújabb eredmé- nyei III. A kihalt állattörzsek problé- mája. Őslénytani Viták 26, Budapest, 1980. pp. 1 — 9. 1 táblázat Géczy B.: lásd: Balázs B. Ghoneim M. A.: lásd: Szederkényit. Gidai L.: A Dunaszentmiklós-Siittő kör- nyéki terület eocén képződményei — Les formations éocénes du terrotoire des environs de Dunaszentmiklós et Süttő. Földt. Közi. 110/2. pp. 180-188., 4 ábra, fr. R. Gidai L.: lásd: Balázs E. Glumov I. — Kázsmér J. — Müller P.: R-10-re alapozott navigációs geofizikai adatgyűjtő és reál time feldolgozó rend- szer. Magyar Geof. XXI. pp. 201 — 207., 5 ábra, ang., or. R. Glumov, I. — Kázsmér, J.— Müller, P.: Szisztéma dija szbora i obrabotki navi- gacioimo — geofizicseszkih dannüh v real’nom masztabe vremeni na baze ÉVM Esz-1010 — Real-Time Naviga- tion, Geophysical Data-Acquisition and Processing System Based on the ES- 1010 Mini-Computer. Proceedings of the 25th International Geophysical Sym- posium (Székesfehérvár, September 16 — 20, 1980). pp. 91-102., 5 ábra Gőbel E.: A Duna— Tisza köze déli részén mélyített artézi kutak vizének vastar- talmú. Hidr. Tájékoztató, október, pp. 35—38., 2 ábra, 3 táblázat Gönczöl J. -né — Kiss M.: Városi szenny- víziszapok energiatakarékos és környe- zetbarát összetevőket megkímélő szállí- tása. Urbenvita ’80 Konferencia. 1980. okt. 21 — 23. III. köt. Bp. ÉTÉ. pp. 159 -174. Grasselly Gy.: lásd: Cskh-Németh Grassely Gy.: lásd: Szabó Z. Grasselly Gy.: lásd: Varentsov 1. M. Griger Á.: lásd: Bárdossy Gy. Gupta V. J. Kovács S.— Oravecz Schef- fer Anna: Upper Triassic Mierofossils from Northeast ern Kumaun Himalaye, India. Recent Researches in Geology. Vol. 6. (1980) pp. 582 — 593., 6 tábla, India Delhi Győrffy J.: A talajvíz környezeti szere- pének vizsgálata a településekben, külö- nös tekintettel az építmények állagára és a zöldterületekre. Urbenvita ’80 Kon- ferencia. 1980. okt. 21 — 23. III. köt. Bp. ÉTÉ. pp. 57 — 65. György L.: lásd: Bokody T. Haas J.: Országos alapszelvény program — A countrywide geological — key sec- tions programme. MAFI Évi Jelentése 1978-ról. pp. 59 — 64. Haas J.— Berneardt B.— Császár G. — Jocháné Edelényi E.: Stratigraphic and palaeoecologic control of the bauxi- te and coal resources: an analysis based on examples from the Cretaceous and Eocéné in Hungary. Industrie Minérale les Techniques. pp. 273 — 281. an., fr. R. Párizs Haas J.: lásd: Császár G. Hably L.: Oligocén (Kiscellion) makró- flóra az óbudai H-jelű fúrásokból — Oligocene — Kiscellian — macroflora from the ,,H”-boreholes of Óbuda. Ős- lénytani Viták (Discussiones Palaeonto- logicae) 25., pp. 155 — 164. Hably L.: Platanus neptuni (Ett.) Buzek — Holy — Kvacek in the Hungárián Oligocene. Acta Bot. Sci. Hung. 26 (3 — 4)., pp. 301 — 318., 1 ábra, 10 tábla, 2 térkép Hajdit B.: lásd: Dömsödi J. Hajós Márta: A Garábi Slir Formáéi Diatomái — Diatoms of the Garáb Schlier Formation. MÁFI Évi Jel. 1978. évről pp. 123—158., 2 ábra, 3 táblázat, 12 tábla, ang. R. Hajós Márta— Nagy E.— Radócz Gy.: Diatomák Kuba ÉNY-i partszegélyéről — Diatoms from the Northwestern lit- toral of Cuba. MÁFI Évi Jel. 1978. év- ről. pp. 437 — 483., 1 ábra, 1 táblázat, 19 tábla, ang. R. Hajós M.: lásd: Nagy E. Halász P.: lásd: B. Szabó L. Halmai J.: lásd: Császár G. Hámor G.: A Kárpátok felgyűrődésének kora Magyarországon. TIT Földtudo- mányi Ismeretterjesztés. Fejezetek Ma- gyarország geológiájából, pp. 122 — 135., 1 ábra Hámor G.: The Age of Neogene Teetonic Phases in the Paratethys Realm. 26® Congres Géologique International Resu- més Abstracts Vol. I. p. 348, Párizs Hámor G.: Főtitkári beszámoló. Földt. Közi. 110. pp. 313 — 319. A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1980 539 Hámok G.— Ravaszné Babanyai L.— Balogh K.— Árváink Soós E.: A ma- gyarországi miocén riolit tufa-szintek radiometrikus kora — Kadiomotric age of the „miocéné rhyolite tuffs in Hunga- ry. MÁFI Évi Jelentés 1978. é\Től. pp. 65—72., 3 ábra, 1 táblázat Hámor G.: lásd: Császár G. Havas L.: lásd: Bállá Z. Hegyi-Bakó J.: lásd: Vitális Gy. Hegyiné Pakó J.— Vitális Gy.— Woj- náro%tts L.-né: Északmagyarországi triász dolomitok pásztázó elektronmik- roszkópiái vizsgálata — Rasterelektron- mikroskopische Untersuchung dér tria- sischen Dolomitgesteine Nordungarns - Examination of Triassic Dolomites írom Nord Hungary by Scanning Elec- tron Microscopy. Építőanyag, XXXII. 5. pp. 188—192., 24 ábra, 1 táblázat, ang., ném., or. R. Hegyiné Bakó J.: lásd: Vitális Gy. Heller F.: lásd: Márton E. Hetényi M.: Thermal degradation of tbc oil shalo kerogen of Pula (Hungary) at 473 and 573 K. Acta Miner. Petr. Üniv. Szeged, XXIV/1. pp. 99 — 111. (1979) Hetényi M.: Thermal degradation of the organic matter of oil shale of Pula (Hun- gary) at 573—733 K. Acta Miner. Petr. Univ. Szeged, (Nyomdában) Hevesi A.: Adatok a Bükk hegység ne- gyedidőszaki ősföldrajzi képéhez Contributions a 1 'image paléogéogra- phique quaternaire de la Montagne Bükk. Földt. Közi. 110. pp. 540—550., 10 ábra, fr. R. Horváth F. et al.: Paleotectonic evolu- tion of Adria, the African promontory. In: J. Aubouin, J. Debeemas and M. Latreille (eds.): Geologyof the Alpine chains born of the Tethys. Coll. C 5 of the 26th Internat. Geol. Congress pp. 331 — 351. 18 ábra, 4 táblázat, Memoire BRGM No. 115, Orleans, 1980. Horváth F.: lásd: Vörös A. Horváth F.: lásd: Sclater J. G. Horváth F.: lásd: Bodri L. Horváth J.: lásd: Balázs B. Horváth M. — Nagymarosy A.: On the age of the Rzehakia-beds and Garáb Schlier based on foraminifera and nan- noplankton investigations. Annales Uni- versitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae. Sectio Geologica. 20. 1978. pp. 3 — 21., 2 ábra 7 tábla Horváth M.: Adatok az eocén/oligocén határhoz bentosz kisforaminifera fau- nák alapján — Data fór the Eocene/Oli- gocene boundary, on the basis of ben- thonic smaller-foraminifer faimas. Ős- lénytani Viták. 25., 69 — 78., ang. R. Horváth M.— Nagymarost A.: Eocén/ oligocón határképződmények a közle- kedési létesítményekkel kapcsolatos óbudai feltárásokban — Eocene/Oligo- cene boundary formations in the sub- surface excavations of the Óbuda trans- port-constructions. Őslénytani Viták. 25. pp. 143 153., ang. R. Horváth M.: lásd: Báldiné Beke M. Horváth Zs. — Szilvágyi I.: Felszínmoz- gásveszélyes területek kataszterezésé- nek szerepe a településrendezési és tele- pülésfejlesztési tervekben. Űrben vita '80 Konferencia. 1980. okt. 21 — 23. III. köt. Bp. ÉTÉ. pp. 43 — 57., 2 ábra Horváth Zs.: Az emberi környezet védel- me c. célprogram hulladékelhelyezéssel kapcsolatos kutatásai. Műszaki Terve- zés. 20. évf. 7. sz. pp. 1 — 3., 5 ábra Horváth Zs.— Kenézlői L.: A felhagyott külszíni bányákban létesített hulladék- lerakóhelyek néhány környezetvédelmi problémája és rekultivációjának szerepe a területek újrahasznosításában. Urben- vita '80 Konferencia. 1980. okt. 21 — 23. IV. köt. Bp. ÉTÉ. pp. 15 - 30., 3 ábra Horváthné Kollányi K.: lásd Báldiné Beke M. Hunyadi F.: VII. Földrengés-mérnöki Világkonferencia. Nemzetközi Együtt- működési Tájékoztató. 1980 — 6. (43. sz.) p. 52 Iharosné Laczó Ilona: A Máza- 15. sz. fúrás felsőtriász és liász összletének vit- rinitreflexió értékei és földtani jelentő- sége — Vitrinite reflexión data bearing on the Upper Trissic and Lias sequence intersected by borehole Máza 1 5 and their geological significance. MÁFI Évi Jel. 1978. évről. pp. 319 — 332., 3 ábra, ang. R. Imre A.: lásd: Bárdossy Gy. Jaktts P.: Magyarázó a Bakony-hegység 20 000-es földtani térképsorozatához — Márkó. pp. 3 — 53. Budapest MÁFI Jámbor Á.: A Dunántúli-középhegység pannoniai képződményei — Pannonian in the Transdanubian Central Moun- tains. MÁFI Évkönyve 52., pp. 1 — 259., 21 ábra, 7 tábla, 6 melléklet Jámbor Á.: Szigethegységeink és környe- zetük pannoniai képződményeinek fá- ciestípusai és ősföldrajzi jelentőségük — Paleogeographically significant Pan- nonian facies units in an arround the inselbregs of the Hungárián part of the Carpathian Basin. Földt. Közi. 110. pp. 498 — 511., 2 ábra, ang. R. Jámbor Á.: A kőszén helye gazdálkodá- sunkban. Élet és Tudomány (1980) IX. 5. 36. szám pp. 1125 — 1127., 2 ábra 540 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet Jámbor Á.: Amikor a tenger visszahúzó- dott Magyarországról. Földtudományi Ismeretterjesztés. (1980) pp. 136—166., 6 ábra^ Jámbor Á.— Partényi Z.— Ravasz Cs.— Baranyai L. — Solti G. — Balogh K.: K/Ar Dating of basaltic Roeks in Trans- danubia, Hungary — Dunántúli bazal- tos kőzetek K/Ar kormeghatározása. ATOMKI közlemények 22. (1980) pp. 173—190., 2 ábra, 2 táblázat, ang. R. Jámbor Á. — Solti G.: A magyarországi olajpalakutatások eredményei. Földta- ni kutatás. (1980) pp. 5—8., 2 ábra János Edit: lásd: Rónai A. Jánossy D.: Die Kleinsáuger-fauna aus dem Pariser-Horizont und dér unters- ten Schichten des Oberen Travertins. (Proben M3, M5_8 und d). Paláontolo- gische Abhandlungen. 21. Berlin 1974s p. 233. Jánossy D.: Plio- Pleistocene Bird Re- mains from the Carpathian Basin V. Policipediformes, Ciconiiformes, Otidi- formes, Columbiformes, Piciformes. Aquila. 1979. pp. 19-33 Jánossy D.: Őslénytan in 70 éves a szer- vezett magyar karszt- és barlangkuta- tás. Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat. Budapest, 1980. pp. 47 — 49. Jánossy D.: A magyarországi pleisztocén tagolása gerinces faunák alapján. Aka- démiai Kiadó., Budapest, p. 207., 50 ábra, 21 kép, 2 tábla Jánossy D.— Vörös I.: Grossáuger — Streufunde aus dem Pleistozán Üngars. Fragmenta Min. — Paleont. 8. 1979. pp. 21 — 60. Jánvári J.: lásd: Bokódy T. Jaskó S.: History of lignité exploration in Hungary. Föleit. Közi. 110. pp. 12 — 14. Joháné Edelényi E.: lásd: Haas J. Jónás K.: lásd: Bárdossy Gy. Juhász J.: Áramlástan és hidrogeológia eervetemi jegyzet. Tankönyvkiadó, Bpest., p. 317, 208 ábra Juhász J.: A települések környezetvédel- me és a mérnökgeológia. Urbenvita ’80 Konferencia anyaga. Bp. 1980. X. 21-23. pp. IV/131 — 136. Juhász M.: A dunántúli alsó- és középső- kréta palinológiája. Kandidátusi disz- szertáció. Szeged, p. 124., 48 tábla (Vé- dés időpontja: 1980. április 25.) Juhász M.: Dispersed Matoniaceae spores from Hungárián Lower and Middle Cretaccous sediments. Acta Bioi. Sze- ged. 25. 1 2., pp. 33 4 7. Juhász M.: Investigation of sorno sporo genera from the Lower and Middle Cre- taceous in Transdanubia. Acta Bioi. Szeged. 25. 1—2., pp. 49 — 64. Juhász M.: Bryophyte spores from the Hungárián Early Cretaceous sediments. Acta Bioi. Szeged, 26. pp. 51 — 62. Kakas K.— Nyerges L. — Szabad váry L. — Szantner F.: A bauxitkutatásban al- kalmazott felszíni geofizikai módszerek és eredmények áttekintése. A „Bauxit- kutatási Szakmai Napok” előadásai (Balatonalmádi, 1980. IX. 19 — 20., I— II. szekció, pp. 65 — 75., 5 ábra Karácsonyi S. — Öllös G.: A talajvízdú- sítás időszerű kérdései. Hidr. Közi. 60. évf. 1980. 10. sz. pp. 436 — 450., 21 ábra, ang., or. R. Karácsonyi S.: Kutak indító igénybevé- tele. Vízügyi Közlemények. 1980. 4. sz. pp. 587 — 606., 16 ábra, ang., ném., or. R. Karpov L.: lásd: Puskásné Hőgyes I. Kassai M.: A Dél-Dunántúl pemi végi ős- földrajzi rekonstrukciója és a környező országokkal kapcsolatos néhány réteg- tani hasonlítás — Latest Permian palaeo- geographic reconstruction of Southern Transdanubia and somé comparisons with the neighbouring countries. Földt. Közi. 110. 3 — 4. pp. 342 — 359., 13 ábra, ang. R. Kassai M.: A DK-dunántúli felsőkarbon képződmények elterjedésének meghatá- rozása a szeizmikus és tellurikus adatok alapján — Distribution of the upper carboniferous formations as outlined upon seismic and telluric, measuremen t s in the transdanubia, MÁFI Évi jelen- tése az 1978. évről pp. 301 — 307., 4 ábra, ang. R. Kaszap A.: Üj hévízkút a Margitszigeten. Hidr. Tájékoztató, október, pp. 24 — 26., 3 ábra Kausay T.: A szobi dácit kőzetértékelése — Wertung des Dazitgesteins aus Szob Dacite from Szob. Rock Property Eva- luation. Építőanyag, XXXII. 9. pp. 352—360., 3 táblázat, ang., ném., or. R. Kázsmér J.: lásd: Glumov I. Kecskeméti T.: Az eocén/oligocén határ a Nagyforaminifera vizsgálatok szem- pontjából. őslénytani Viták 25., pp. 47 — 68. Kecskeméti T.: Őslénytan. Műszaki Ki- adó, Bpest, 1980. p. 289. (Tankönyv a geológiai szakközépiskolák II. osztálya számára) Kecskeméti T.: A Bakony hegységi Num- mulites-fauna paleobiogeográfiai átte- kintése — Aper^u paléobiogéographi- que sur la fauna de Nummulites du Bakony. Földt. Közi. 110. pp. 432 — 449., 8 ábra, fr. R. Kecskemétiné Körmendi Anna: Az Északkeleti-Bakony eocén medence fá- ciesének puhatestű faunája — La fauna des Mollusques du facies de bassin éo- A magyar földtani irodalom jegyzéke, 19S0 541 cöm' du Bakony Nord-Oriental. MÁFI Évkönyv LXHI. 3., pp. 1-180., 23 tábla, fr. R. Kecskemétiné Körmendy Anna: A fel- sőeocén/alsóoligocén határkérdés a Ma- lakológia szemszögéből. Oslényrani Vi- ták 25. pp. 103-109. Kecskemétiné Körmendy Anna— Mé- száros M.: Az eocén szigettengeri fácies Puhatestű faunája a Bakony keleti pere- mén — Mollusques éocónes du secteur orientál de la montage du Bakony (Fa- cies arehipélaque). MÁFI Évkönyv LXI11. 2., pp. 1-116., 13 tábla, fr. R. Kecskés M.: lásd: Bánhegyi I. Kedves M. (1979): Scanning electron mic- roscopy of somé selected recent Amen- tiflorae pollens I. Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 25. pp. 1 — 2., 75 — 82. Kedves M. (1979): Données stratigraphi- ques sur les Angiospermes du Crétacé supérieur d’Europe. Paleobiologie con- tinentale 10. 1. pp. 18 — 22., Montpellier Kedves M. (1979): Intraspecific morpho- logical variations at recent Angiosper- matophyta pollen grains (Short commu- nication). Acta Bioi. Szeged 25. 1 — 2., pp. 65 — 68. Kedves M. (1979): Scanning electron-mic- roscopical investigations intő the sporo- morphes of the coal layers in the Dorog Basin. Acta Bioi. Szeged 25, 3 — 4., pp. 35-44. Kedves M. (1979): Az Equisetum nemzet- ség recens spóráinak LM és SM vizsgá- lata. Bot. Köziem., 66. 3, pp. 195 — 204., ang. R. Kedves M. (1979): Palynological investi- gations on sediments of the Lower Dá- nián (Fish Clay, Denmark) I. Acta Miiier. -Petr. Szeged 24. 1., pp. 167 — 186. Kedves M. — Diniz F. (1979): Les pollens d 'Angiospermes du Crétacé de Vila Flór, Portugál. Genres de forme Atlantopollis et Limaipollenites. Bol. Soc. Geol. de Portugál, 21., pp. 203 — 216., 4 tábla, ang., portugál R., Liszabon Kedves M. — Diniz F. (1979): Étude au microscope électronique á balayage de quelques espéces du genre de forme In- terporopollenites du Crétacé d’Arada, Portugál. Bol. Soc. Geol. de Portugál, 21., pp. 217—226., 2 tábla, ang., portu- gál R. Liszabon Kedves M.— Pittau P. (1979): Contribu- tion á la connaissance des pollens des Normapolles du „Groupe papilloide” du Crétacé supérieur du Portugál. Pollen et Spores 21. 1 — 2., pp. 169—209., 10 tábla, ang. R. Párizs Kedves M.: Evolutionarv problems of earlv Brevaxones pollen genera. 5. In- ternat. Palynol. Conf., Abstracts, 198. Kedves M.— Herngreen G. F. W.: Paly- nology of the stratotype of the Maestrich- tian and the Gulpen Formation, ENCI Section, Maastricht, the Nether- lands. Pollen et Spores 22. 3 — 4., pp. 483 544., 15 tábla, fr. R. Párizs Kenézlöi L.: lásd: Horváth Zs. Keresztúri G.: lásd: Kiss B. A. Kertész P.: Hegyiné Pakó Júlia — Dr. Vitális György: Cementipari nyersanya- gaink és kutatásuk módszertana. Könyv- ismertetés. Építőanvag, XXXII. 1. p. 40 Kertész 1’.: lásd: Gálos M. Kertész P.: History of construction stone- material exploration in Hungary. Földt. Közi. 110. évf., 1. sz., pp. 31 — 33. Kertész P.: Discussion on the rheological behaviour of rock. Proceedings Volume 3. 4. International Congress on Rock Mechanics. Montreux, 1979., pp. 145 — 147., 5 ábra Kertész P.: Műszaki Földtan. Szakközép- iskolai tankönyv. 88 ábra, 2 táblázat, Műszaki Kiadó, Bp. Kertész P.: Le rote de raltóration dans la géologie de l’ingénieur Pauel-report. III. Congrés International de l’Association International de Géologie de l’ingénieur. Madrid, 1978. sept. 4 — 8., Vol. 10. pp. 101 — 112., 5 ábra, Madrid Kertész P.: A mállás szerepe a mérnök - geológiában. Mérnökgeológiai Szemle, 22. sz. pp. 5 — 35., 4 ábra, 1 táblázat Kertész P.: Az építési kőanyagok és hal- mazok szabványosításának rendszere Magyarországon . Mérnökgeológiai Szem- le, 22. sz. pp. 99—106., 1 ábra Kertész P.: A mérnökgeológia az építő- anyag-bányászatban. Mérnökgeológiai Szemle, 24.;sz. pp.7 — 22., 2 ábra, 1 táb- lázat Kis K.— Meskó A.: Déri vat ion of struc- tural trends from gravity data with ap- plication to the tectonics of the Panno- nian Basin. Spec. Eds. Instituto Geo- grafico Nációnál os Spain. pp. 315 — 335., 15 ábra Kiss B. A. Keresztije y G. — Farkas L.: Rámán and i. r. spectra and structure of boehmite (y-AlOOH). Evidence fór the recenthy discarded D2h space group. Spectrochemica Acta Vol. 36 A. (1980) pp. 653 — 658., 4 ábra, Nagy-Britan- nia Kiss B. A.— Keresztury G. — Farkas L.: A böhmit szerkezetvizsgálata infravö- rös spektrofotometriás módszerrel. A H-atomok helyzetének meghatározása. Magvar Kémiai Folvóirat, 86. 9. pp. 398 — 406., 8 ábra Kiss M.: lásd: Gönczöl J.-né 542 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet Kxeb B.: Az egri mérnökgeológiai vizsgá- latok geodéziai vonatkozásai. GEODIN- FOHM, Geodéziai és Kartográfiai Tájé- koztató. XI./5.,_pp. 60 — 65., 6 ábra Klespitz J.: Az Északmagyarországi Kő- bánya Vállalat bányaüzemeinek fedő- meddő viszonyai — Abraumverhált- nisse dér Steinbruchbetriebe des Nord- ungarischen Steinbrucunternehmens — — Overbunden Dead-roek Conditions in Quarries of the Nort Hungárián Quar- ry Co. Építőanyag, XXXII. 7. pp. 267 — 269., 5 ábra, ang., ném., or. R. Klespitz J.: A Kőbányászati Egyesülés bányáinak megkutatottsága. Építő- anyag XXVI. évfolyam (1974) 11., pp 411 — 413. Klespitz J.: A Déli-Bakony bazaltbányák művelését befolyásoló földtani ténye- zők. Építőanyag XXXI. évfolyam (1979) 5., pp. 193-196. Konda J.: lásd: Cseh-Németh J. Kopek G.: A Bakony hegység ÉK-i részé- nek eocénje. MAFI Évkönyve 83 1. fr. R. Műszaki Könyvkiadó, Budapest Kopek G.: lásd: Dudich E. Kordos L.: Vízkémiai vizsgálatok a Ke- vély-csoport barlangjaiban — Hidro- ehemise Untersuchungen in machen Höhlen dér Kevély-gruppe. Karszt- és Barlangkutatás. IX. k. (1980) pp. 39 — 72., 6 ábra, eszp., ném., or. R. Kordos L.: Földtani vizsgálatok barlan- gokban. Karszt- és Barlangkutatói Tan- folyam Jegyzet I. pp. 22 — 29. Kordos L.: Régi idők hőmérői: a csepp- kövek. Természet Világa, 111. évf. 5. sz. pp. 231 — 232., 4 ábra Kordos L.: Barlangkutatás Magyarorszá- gon. Kiállítás katalógus (Hermán O. Múz., Miskolc), pp. 1 — 8., 5 ábra, ang. R. Kordos L.: A magyarországi paleoklima- tológiai kutatások módszerei és ered- ményei — Methods and Results of Paleoclimatological Research in Hung. Az Orsz. Meteorológiai Int. Hivatalos Kiadv. 50. k. pp. 1— 167., 40 ábra, 20 20 táblázat, ang. R. Kordos L.: The Revision of the Upper Pleistocene Vertebrate Fauna of Sey- bold Stone Quarry at Kőszeg. F rag- menta Min. ct Pál. 9. pp. 11 — 20. Kordos L.: The possibility of inaking Holoceno palaeoclimatological and bio- stratigraphical investigations with the aid of small mammals. Symposium Frankén, Holocene valley development — methods and results. 15. Düsseldorf Kordos L.: Palaeogeographicalreconstrue- tion of the site of Rudapithecus hun- garicus. European. Anthrop. Áss. II. Congr. 3. Brno Kordos L.: lásd: Fűkön L. Kordos L.: lásd: Deák J. Kordos L.: lásd: Szöőr Gy. Koreczné Laky Ilona: Kísérleti electro- scanning felvételek recens foraminife- rákról — Experimental electroscann- ing result on foraminifera. Földt. Közi. 110/2. pp. 251 — 275., 1 ábra, 17 tábla, ang. R. Koreczné Laky I.— Nagyné Gellai Á.: Az Almaena nemzetség fajainak electro- scanning vizsgálata — Elektroscann- ing examination of species of the genus Almaena. Földt. Közi. 110/1. pp. 65 — 89., 16 tábla, ang. R. Koreczné Laky I.: lásd: Báldiné Beke M. Koreczné Laky I.: lásd Bohnné Havas M. Korim K.: Subsurface vvater exploration in Hungary between the two World Wars. Földt. Közi. 110. pp. 39 — 41. Korpás L.: lásd: Balázs E. Korpás L.: lásd: Bállá Z. Korpás L.: lásd: Császár G. Kormány T., Nagy G.: Electron micro- probe investigations of thin films on ceramic substrates. In: Electron Micro- scopy. Vol. 3. Leiden. Nederlandse Vere- ining voor Electronemnicroscopie. p. 50. Korvin G.: Effect of the random porosity on elastic wave attenuation — A vélet- len porozitás hatása a rugalmas hullá- mok elnyelődésére — Vlijanie szlucsaj- noj porisztoszti na poglascsenije upru- high voln. Geof. Közi. 26., pp. 43 — 56., 1 ábra Kovács S.: A triász hallstatti mészkő fácies ősföldrajzi jelentőséhe az északalpi fá- eiesrégióban — Palaeogeographical sig- nificance of the Triassic Hallstatt limes- tone facies in the North Alpine facies- region. Földt. Közi. 110. 3 — 4. pp. 360 — 381., 5. ábra, ang. It. Kovács S. — Kozur H.: Somé remarks on Middle and Upper Triassic platform co- nodonts. Recent liesearches in Geology, 6 (1978). pp. 541 — 581., 2 táblázat, 5 tábla, Delhi Kovács S. — Kozur H.: Stratigraphische Reichweite dér wichtigsten Conodon- ten (ölnie Zahnreichenconodonten) dér Mittelund Obertrias. Geol-Palaont. Mitt. lnssbruck, 10, 2. pp. 47 — 78., 2 táblázat, 14 tábla, Innsbruck Kovács S.: lásd: Gupta V. J. Kovács S.: lásd: Szabó J. Kozák M.: Wasserbesorgungsmöglichkei- ten dér Umgebung von Aggtelek. Acta Geogr. Debrecen, XIVT — XV. pp. 81 — 108., 1976., 2 táblázat Kozák M. — Puskásné Hőgyes I. -Ró- zsa I\: A Tokaji -Nagyhegy kőzeteinek A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1980 543 genetikai és kőzetfizikai vizsgálata — Gonetische und gesteinsphysikali- sche Untorsuchung dór Gesteine des Nagyhegy-Berges bei Tokaj Genetic- al and Rock Physical Investigation of liocks írom the Tokaj -Nagyhegy Arca. Építőanyag, XXXII. 12. pp. 444 — 449., 2 ábra, 2 táblázat, ang., néni., or. R. Kozák M.: lásd: Kozákné Torma Juli- anna Kozákné Torma Julianna— Kozák M.: A durva törmelékes üledékek szemcse- jellemzőinek meghatározásához szüksé- ges minta tömege — Thomassofsamples necessary fór the determination of granular characteristics in coarse, bro- ken deposits (sediments). Földt. Közi. 110. pp. 104 — 111., 5 ábra, 1 táblázat, ang. R. Kozyr H.: lásd: KSvÁCS S. Környei L.: 20 éves a Hidrológiai Tájé- koztató. Hidr. Tájékoztató, április, p. 5 Kőrössy L.: Somé data to the history of Hungárián petróleum exploration bet- ween 1920—1945. Földt. Közi. 110. pp. 19—21. Kőrössy L.: Neogén ősföldrajzi vizsgála- tok a Kárpátmedencében — Investiga- tion intő Neogene paleogeography in the Carpathian hasin, Földt. Közi. 110. pp. 473 — 484., 3 ábra, ang. R. Kőrössy L.: lásd: Hónai A. Krolopp E.: A Földtani Intézet pleiszto- cén malakológiai típusanyaga — Pleis- tocene Mollusc type Materiül of the Hungárián Geologieal Institute. MAFI Évi Jel. az 1978. évről. pp. 359—383., 8 tábla Krolopp E.: Fosszilis Unio-gyöngyök a magyarországi pleisztocén üledékekből — Fossile Unio-Perlen aus ungarischen pleisztozánen Sedimenten. Soosiana 8. pp. 21 — 23., 1 ábra Krollop E.: Adatok az Ancylus fluviati- lis O. F. Müller 1774 magyarországi re- cens és pleisztocén elterjedéséhez — An- gaben zűr rezenten und pleistozánen Verbreitung von Ancylus fluciatilis O. F. Müller 1774 in Ungarn. Soosiana 8. p. 24 Krolopp E.: Die mittelpleistozane, jung- pleistozane und postglaziale Gastropo- denfauna dér Felsnische Tarkő — A tar- kői barlang középső-pleisztocén, felső- pleisztocén és posztglaciális csigafau- nája. Karszt- és Barlangkutatás 9. (1975—80). pp. 5—38., 2 ábra Ki chen Z.: lásd: Rónai A. Km L.: lásd: Rónai A. Kürti I.: lásd: Gálos M. Laczkovics J. — Arzt J.: A kóboráramtér vizsgálatok szerepe fémanyagú föld- alatti közműrendszerek tervezésében. Műszaki Tervezés. 20. évf. 7. sz. pp. 31 — 33., 6 ábra Lados B.: lásd: Fodor B. László T.-né: Humuszmentes területek biológiai védelme. Urbenvita ’80 Kon- ferencia. 1980. okt. 21 — 23. III. köt. Bp. ÉTÉ. pp. 97 — 104. Lelkes Gy.: lásd: Szabó J. Lénárt G.: lásd: Pintér J. Lénárt G.: lásd: Veres I. Lénárt L.: Spelaologische Verháltnisse im Bükk-Gebirge (Ungarn) Dér Höhlenfor- scher, 12. 1980. 1. pp. 5 — 10. und 12. 1980. 2. pp. 22 — 20., Dresden Lénárt L.: Szpeleológiai eredmények a Bükk-hegységből . Borsodi Földrajzi Év- könyv (6). 1979. pp. 73 90., .Miskolc Lénárt L.: Újabb adatok a Bükk-hegység leghosszabb barlangjának kutatásáról. NME Közleményei .1. Bányászat 28. 3-4., pp. 147-159. Lengyel V., Fodor B.: Computer-aided data processing of bauxite drill holes. Registration and economic assessment of mineral rcsources. 17th International Symposium on the Application of Com- puters and Mathematics in the Mineral Industries. Volume 2. Moscow, 1980. october. pp. 262 — 270., 3 ábra Lengyel V.: lásd: Fodor B. Liebe P. — Székely F.: Nyomáscsökkené- sek vizsgálata és előrejelzése hévízku- takban. Beszámoló a VITUKI 1976 — 77. évi munkájáról, VITUKI Közlemények — Proceedings— Szoobsenyija 23. sz. pp. 282 — 299. 7 ábra, 1 táblázat — Isz- szledovanyije i prognoz napóra v szkva- zsinach tyermel’-nüch vöd U. o. 23 A, pp. 56 — 58. — Investigation intő and prediction of head losses in thermal vyells. U. o. — 23 B, pp. 58-60. — Étude et prevision du decroissement de pression dans des puits á l’eau thermale. U. o. 23 C, pp. 58 — 60. — Untersuch- ung und Vorhersage dér Druckmidner- ungen in Thermalbrunnen. U. o. 23 D, pp. 61 — 63. Liebe P. — Székely F.: A rétegvizek után- pótlódásának vizsgálata víztermelési- és nyomás adatok alapján. Beszámoló a YITÜKI 1976 — 1977. évi munkájáról, VITUKI Közlemények — Proceedings - Szoobsenyija 23. sz. pp. 227 — 237., 5 ábra, 3 táblázat — Iszszledovanyije pitanyija plasztovüch vöd na osznova- nyiji dannüch o vododobücse i naporach. U. o. 23 A, pp. 49 — 50. — Recharge to artesian waters based on well-yield and pressure data. U. o. 23 B, pp. 51 — 52. Contribution a l’étude de recharge 544 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet des couehes-aquiferes sui’ la base des données de production et de pression. U. o. 23 C, pp. 52 — 53. — Untersuch- ung dér Schiehtenwasserneubildung auf- grund dér Wasserproductions und Druck- werte. U. o. 23 D, pp. 54 — 55. Liebe P.: lásd: Alföldi L. Lorberer A.: Hydrogeologiczna charak- terystika regionów krasowych W§gier — Magyarország karsztterületeinek hidrogeológiai jellemzése — Hydrogeolo- gioal characteristics of the karst regions of Hungary’ — Caractéristiques hydro- géologiques des régions karstiques de l’Hongrie. Kras i SpeleologiaTom. 3. pp. 7 — 12., 4 ábra, ang., fr. R. Prace Nau- kowe Uniwersytetu Slaskiego w Kato- wicach Nr. 375 Lolbereb A.— Lorbererné Szentes Izabella— Mike K.: A Balaton-víz- gy’öjtő földtani kialakulása, felépítése és vízföldtani viszonyai. ,,A Balaton kutatása és szabályozása” (Szerk.: Ba- ranyi S.) VITUKI Közlemények Proceedings— Szoobsenyija 27. sz. pp. 46— 121., ,43 ábra, 2 táblázat Lorberer A.: lásd: Alföldi L. Lorbererné Szentes Izabella: lásd: Lorberer A. Majoros Gy.: A permi üledékképződés problémái a Dunántúli -középhegység- ben: Egy ősföldrajzi modell és néhány’ következtetés — Problems of Permian sedimentation in the Transdanubian Central Mountains: a paleographic mo- dell and somé conclusions. Földt. Közi. 110. 3 — 4. pp. 323—341., 8 ábra, ang. R. Maksimovit Z., Pantó Gy.: Bastnásite- (La) and monazite-(Nd), a new variety of monazite from the Marmara bauxite deposit (Greese). Bulletin de l’Akade- mie Serbe des Sciences et des Árts, Clas- se des Sciences Naturelles et Mathema- tiques, Sciences Naturelles, 72 (20), pp. 35 — 42. 6 ábra, 2 táblázat Marczis J.: A Dorogi-medence negyedkori képződményei hasznosításának gazda- ságföldtani lehetőségei — Wirtschafts- geologische Verwertungsmüglichkeiten dér Quart árformát ionén des doroger Baunkohlenbeckens — Economic-geo- logical Utilisation Possibilities of Qua- ternary Deposits in the Dorog Basin. Épí- tőanyag, XXXII. 1. pp. 23 — 31., 4 ábra, 4 táblázat, ang., ném., or. R. Marék I.: Feltárt kőzetvagyon minőségi értékelése. Mérnökgeológiai Szemle, 24. sz. pp. 43—52., 3 ábra Márföldi G.: The third universal constant derived from the dynamics-interval of gravity and its main consequences. Ab- stracts of Contributed Papers fór the Discussion Groups of the 9-th Interna- tional Conference on General Relativity and Gravitation (Jena, July 14—19, 1980). Vol. 1. pp. 136-137. Márton E.: Multicomponent Natural Re- manent Magnetization of Migmatites, Mórágya aerea, SW Hungary. Earth and Planetary Science Letters 47. pp. 102—112., 12 ábra, 1 táblázat, Amster- dam Márton E.— Márton P.— Heller F.: Re- manent Magnetization of a Pliensbachi- an Sequence at Bakonycsernye, Hun- gary. Earth and Planetaiy Science Let- ters 48. pp. 218 — 226., 7 ábra, Amster- dam Márton P.— Mártonné Szalay Emő: A földmágneses tér nagyperiódusú jelen- ségei a közvetett megfigyelések alap- ján. Előadások az I. Planetológiai sze- minárium anyagából MTESZ Központi Asztronautikai Szakosztály Kiadványa pp. 47 — 59., 6 ábra Márton P. — Márton E.: Mesozoic palaeo- magnetism of the Transdanubian Cen- tral Mountains an its tectonic implica- tions. Tectonophyaics 72. pp. 129 — 140., 6 ábra, 1 táblázat Márton P.: lásd: Márton E. Mártonné Szalay Emő: Mecseki granitoid kőzetek paleomágneses vizsgálata Alt. Földt. Szemle, 13., pp. 71 — 94., 7 ábra, ang. R. Mártonné Szalay Emő: lásd: Bállá Z. Mátyás E. — Faur P.: Felépült az erdő- bény’ei kovaföldelőkészítő üzem. BKL. Bányászat, 113. 1980. 1. pp. 29—34. Mensáros P.: A Dunántúli -középhegy’ség karbonátos víztartóinak nagy egységei. Hidr. Tájékoztató, október, pp. 16— 18., 1 ábra, 1 táblázat Meskó A.: Gravitációs és mágneses ada- tok regionális vizsgálata, 1979. I. rész pp. 1 — 62., 38 ábra, 197 mell.; II. rész pp. 1 — 74., 32 ábra, 3 táblázat, 72 mell. Kutatási jelentés Közp. Földt. Hiv. számára Meskó A.: Szerkezeti irányok meghatáro- zása gravitációs adatok alapján. Kút. jelentés KFH számára, 1980. p. 67., 2t ábra, 12 táblázat Meskó A.: Gravitáció és nyersanyagkuta tás. Magyar Tudomány 1980. 10., pp 743-752., 7 ábra Meskó A.: lásd: Kiss K. Mészáros J.: Magyarázó a Bakony-hegy ség 20 000-es, földtani sorozatához. Far kasgyepű. MAFI Kiadványa, pp. 1 77 Mészáros J.: Magyarázó a Bakony-hegy ség 20 000-es földtani sorozatához. Pad ragkút. pp. 1 — 89. .•1 magyar földtani irodalom jegyzéke, 1980 545 Mészáros J.: Magyarázó a Bakony-hogy- ség 20 000-es földtani sorozatához. Szont- gál. 1980. pp. 1 — 91. Mészáros M.: lásd: Kecskemétiné Kör- mendi Anna Mihály S.: Echinoidea maradványok a Bükk hegység felsőpermjéből — Eehino- ideenreste aus dem Oberperm des Biikk- gebirges, Nordungarn. .MAKI Évi Jelen- tése 1978. évről, pp. 399—412., 1 ábra, 3 tábla, nem. 11. Mihály S.: Felsőkarbon növénymaradvá- nyok a fülei Kőhegyről — Öberkarbo- nische Pflanzenreste vöm Kőhegy (Stein- berg) bei Füle (Transdanubien, Un- garn). A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei. 15. Veszprém, pp. 21 — 28., 1 ábra, 1 táblázat, 4 tábla Mike K.: Milyen lesz a „kavics termés”? Élet és Tudomány 35. óvf. (8. sz.) Bp., 1980. febr. 22. pp. 236-238., 5 ábra Mike K.: A Balaton környéki neotekto- nika — Neotectonics in the Laké Bala- ton region. Földrajzi Közlemények XXVIII (CIV), 3., pp. 185-204. 13 áb- ra, 1 táblázat, ang. R., Mike: lásd: Lorberer Á. Moldvay L.: Megjegyzés a felszín alatti képződmények szűrőképességétől kör- nyezetvédelmi szempont ból — Zűr Fra- ge des Filtrationsvermögens von Bild- ungen unter dér Oberflaehe in Hinblick auf den Umvveltschutz. MÁFI Évi Jelen- tés 1978. évről, pp. 435 — 436. Molnár Á.-né— Rakonczai I.: A talajok mikroelemtartalmának vizsgálata emisz- sziós színképelemzéssel. Alföldi Tanul- mányok pp. 7 — 16. Molnár B.: A Föld és az élet fejlődése (egyetemi jegyzet I. éves biológia sza- kos hallgatók szamára) Szeged, 1979. p. 243, 167 ábra, 8 táblázat Molnár B.: Hiperszalin tavi dolomitkép- ződés a Duna —Tisza közén — Hyper- saline lacustrine dolomité formádon in the Danube— Tisza Interfluve. Földt. Közi. 110. 1. pp. 45 — 64., 9 ábra, 2 táb- lázat, 2 tábla, ang. R. Molnár B.: Erosion Surfaces and Faeies changes in the Danube Tectonic Treneh. Acta Min.-Petr., Szeged, 1979., 24. 1. pp. 149 — 165., 2 ábra, 1 táblázat, 6 tábla Molnár B.: Geokémiai és üledékképző- dési folyamatok a Duna— Tisza közi szikes tavakban. Hidr. Tájékoztató, ok- tóber, pp. 32 — 35., 4 ábra, I táblázat Monostori M.: Az eocén/oligocén határ kérdése ostracoda faunák alapján — The problem of the Eocene/Oligocene boundarv, on_the basis of ostracod fau- nái studies. Őslénytani Viták, 25., pp. 111-116. Monostori M.: Ostracoda együttesek pa- leobiogeográfiai jelentősége — Paleobio- geographic significanee of ostracod as- semblages. Földt. Közi. 110. 3—4., pp. 450-455. Morvái L.— Békés T. — Kennek J. — Szentesi J. — Szunyogh F.: Röntgen- radiometrikus mérési eljárás és műszer alkalmazása a színesércbányászat terü- letén. Magyar Geof. XXI. évf. 6. pp. 223 233., 10 ábra, ang., or. R. Morvái L. — Békés T. -Kennek J. — Szentesi J.— Szunyogh F.: Primene- nie metoda i apparaturü rentgeno-radio- metricseszkogo karotazsa v oblasti do- bücsi cvetnüh rúd — Application of the X-Ray Radiometric Method and Equip- ment in Coloured Őre Prospecting. Proceedings of the 25-th International Geophysical Symposium (Székesfehér- vár, September 16 — 20, 1980.) pp. 477 — 491., 10 ábra, 1 táblázat Morvái L.: lásd: Baráth I. Moyzes A.: lásd: Bogár S. Müller P. — Sárváry I.: Karstic corrosi- on graphs — Karsztkorróziós grafoko- nok — Graphiques de corrosion karsti- que — Karstokorodaj grafikajoj — Karsztovo-korrozionnüje grafiki. Karszt- és Barlangkutatás 1975—1980. IX. kötet pp. 201 — 228. 3 ábra, eszpe- rantó, fr., or. R. MtrLLER P.: lásd: Glumov I. Nagy B.: Adatok a Veleneei-hegységi és szabadbattyáni ércesedések és éreindi- kációk ásványparageneziséhez és geo- kémiájához — Contribution to the para- genesis and geochemistry of őre minera- lizations and őre shows in the Velence Mountains and at Szabad battyán. MÁFI Évi Jel. az 1978. évről. pp. 263 — 289., 27 ábra, 7 tábla Nagy E., Contin D. P., Kiverő F.: La teledeteccion en el estudio de la estruc- tura semieircular delsur de Holguin (zóna Orientál de Cuba). Ciencias de la Tierra y dél Espacio, 2. pp. 44—51. 4 ábra, ang. R. Nagy É., Hajós M., Radócz Gy.: Diato- meas de la zóna sublitoral de Cuba nor- occidental. Ciencias de la Tierra y dél Espacio, 2. pp. 67 — 74., 1 ábra, 14 táb- la, ang. R. Nagy E.: lásd: Hajós Márta Nagy G.: lásd: Kormány T. Nagy G.: lásd: Pantó Gy. Nagy Lászlóné: Palynological evaluation of the holostratotype of the Egerian. Acta Biologica Szegediensis 25 (3 — 4), 1979. pp. 45 — 52., 1 ábra, 2 tábla Nagy Lászlóné: Palynological data of the Neogene marginal faeies in Hungary. 546 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet Proceedings IV. Int. Conferance Vol. 2, 2. pp. 444 — 449., 2 ábra. Lucknow. India Nagy Lászlónk: New tropical elemenst from the Hungárián Neogene. Grana 18. Erdtman Memóriái Volume II. No. 3. (1979). pp. 183—188., 2 ábra, 2 tábla. Uppsala, Svédország Nagy Lászlóné: Recensio: V. A. Vachra- mejev, I. A. Dobruschkina, S. V. Meyen and E. D. Zaklinskhaia: Paláozoische und mesozoische Flórén Eurasiens und die Phytogeographie dieser Zeit. Jena, VEB Gustav Fischer Verlag 1978. pp. 1 — 300., 30 figures, 2 táblázat, Acta Bo- tanica Academiae Scientiarum Hunga- ricae, 26., (1 — 2) pp. 223 — 229. Nagy Lászlóné: lásd: Báldiné Beke M. Nagyistók F.: Az ivóvíz beszerzésének jelene és jövője Csongrád megyében. Hidr. Tájékoztató, október, pp. 43 — 46., 4 ábra Nagymarosy A.: A magyarországi bade- nien korrelációja nannopéankton alap- ján — Correlation of the Badenian in Hungary on the hasis of the nanno- plankton. Földt. Közi. 110. 2. pp. 206 — 245., 6 ábra, 5 táblázat, 7 tábla, ang. R. Nagymarosy A.: lásd: Báldiné Beke M. Nagymarosy A.: lásd: Horváth M. Nagyné Gellai Á.: lásd: Koreczné La- ky I. Nagyné Gellai Á.: lásd: Báldiné Beke M. Namesánszki K.: lásd: Egerer F. Noskené Fazekas Gabriella: Statistical investigations of plagioclase twin laws erupted between the Danube and the Central Börzsöny Mountains (Hunga- ry). Ann. Hist.-nat. Mus. Nat. Hung. 72., pp. 11 — 18., 3 ábra, 4 tábla Nyerges L.: lásd: Kakas K. Odor L.: lásd: Dudko A. Onucha M.: lásd: VÖRÖS A. Oravetz Scheffer Anna: lásd: Gupta V. J. Oravetz-Scheffer A.: lásd: Szabó J. Oraveczné Scheffer Anna: Középsőtri- ász mikrobiofáciesek a Szent antalfa-1. sz. fúrás rétegsorában — Middle Tri- assic Microbiofacies in the Lithological Lóg of Borehole Szentantalfa- 1 . MAFI Évi Jelentése az 1978. évről. pp. 205 — 231., 1 ábra 9 tábla, ang. R. Ottlik P.: lásd: Bodri L. Őcsényi A.: lásd: Veres I. Öllős G.: lásd: Karácsonyi S. Örkényiné Bondor Lívia: Andesite ag- glomerate from Zebegény viliágé, Bör- zsöny Mountains (Hungary). Ann. Hist.- nat. Mus. Nat. Hung., 72. pp. 33 — 47., 4 ábra, 4 tábla, 2 fényképtábla Pákozdi I.: User-oriented Programming Language fór a Dedicated Microcompu- ter System. Proceedings of the “Mini and Microcomputers and their Applica- tions” (MIMI ’80) (Budapest, 1980. IX. 9—11.). pp. 93—99. Pálfy J.: A bányászati vízemelés hatása, és a vízaknákon emelt langyosvizek hal- tenyésztési hasznosítása a Devecser— Nyirád— Gyepükaján közötti területen. Hidr. Tájékoztató, április, pp. 30—33., 3 ábra PantÓ Gy.: Rare earth distribution in ome igneous and genetically related rocks of Hungary. Abstracts of the 26th Gongress of the IUGS. Paris. Aubin és Poitoers. 1980. 1, p. 71 Pantó Gy., Nagy G.: Az elektron -mikro - szonda és alkalmazása a földtani anyag- vizsgálatban. Korszerű anyagvizsgálati módszerek. 1979. pp. 13 — 25., 1 ábra. Magyarhoni Földtani Társulat Kiadv. Budapest Pantó Gy.- lásd: Maksimovic Z. Pápay L.: Several features of the oil-shale and oil-shale kerogen bitumens of Pula (Hungary). Acta Miner. Petr. Univ. Szeged. XXIV/1. pp. 113-124. (1979) Parijszkij N. N. — Barszenkov Sz. N.— Volkov V. A. — Gridnev D. G.— Kttz- necov M. V. — Kuznecova L. V. — Per- CEV B. P. — SzARÜCSEVA J. K. — VARGA P. — Simon Z.: Prilivnüe variacii szilü tjazseszti. Izucsenie zemnüh prilivov (Nauka). pp. 65 — 84., 1 ábra, 10 táblá- zat , Moszkva Partényi Z.: lásd: Jámbor Á. Peregi Zs. — Raincsák Gy.: Magyarázó Bakony-hegység földtani térképe 20 000- es sorozat . — Veszprém. Magyar Állami Földt. Int. Kiadványa Pesty L.: üptische Untersuchung dér Wasserdiffuzion in ursprünglichen und künstlichen vulkanischen Glasern unter hochen PT Bcdingungen. Abstracts of the 2öth Congress of the IUGS. Paris. Aubin és Poitiers. 1980. 1. p. 73 Pethő Sz.— Tomtos E.: Nemesvakolathoz szükséges dolomit őrlemény előállításá- ról — Über die Herstellung zum Edel- putz nütiger Dolomit mahlgute — How to Produce dolomité Aggregate fór De- corative Plasters. Építőanyag, XXXII. 10. pp. 368—375., 8 ábra, 2 táblázat, ang., néni., or. R. Petrovics Ilona: lásd: Posgay K. Pintér I.: lásd: Veres I. Pintér J., Lénáét G., Rischák G.: Izületi osteochondromatosisos szabad testek .4 magyar földtani irodalom jegyzéke, l'J80 547 komplex krisztallográfiai vizsgálata. Kísérleti Orvostudomány. 32. (1980) pp. 528 533., 4 ábra, ang., néni. R. Pintér J., Lénárt G., Risohák G.: Histo- logy, physical and Chemical investiga- tions of myositis ossificans traumatica. Acta Ortop Soand 61. pp. 899 — 902. 3 ábra, Copenliagen Pleszkáts T. Tara S.: Rezültatü regio- nal’nüh geofizicseszkih iszledovanij b Szevero-Kerulenszkom rajone. Szovre- mennoe szosztojanie i puti dal’nejsego razvitija geofizicseszkih iszszledovanij v Mongolszkoj Narodnoj Reszpublike. p. 33., Clan-Bator Pleszkáts T.: lásd: Dudás J. Pleszkáts T.: lásd: tí. Szabó L. Pogácsás Gy.: Neogén süllyedékeink fej- lődéstörténeti viszonyai a felszíni geo- fizikai mérések tükrében — Evolution of Hungary’s Neogene depressions in the light of geophysical surface raeasu- rements. Földt. Közi. 110. pp. 485 — 497., 12 ábra, ang. R. Póka T.: Tertiary and Quaternary Chemic- al developmentof magmatism and struc- ture formation in the Carpathien Basin. Abstracts of the 26th Congress of the UIGS. Paris. Aubin és Poitiers. 1980. 1. p. 78 Póka T.: lásd: CsiKY G. Posgay K.— Albtt I.— Petrovics Ilona — Ráner G.: Character of the Earth Crust and Upper Mantle on the Basis of Seismic Reflection Measurements in Hungary. Proceedings of the 7-t h An- nualMeetingof the European Geophysic- al Society (EGS) (Budapest, 24 — 29 Aug^ist 1980) p. 93 Puskásné Hőgyes I.— Karpov L.: A gán- ti dolomit -bányaüzem — Dér Dolomit- Steinbruchbetrieb in Gánt — The Dolo- mité Quarry of Gánt. Építőanyag, XXXII. 5. pp. 181 — 187., 0 ábra, 3 táb- lázat, ang., ném., or. R. Puskásné Hőgyes I.: lásd: Kozák M. Rádai Ö.: Tafone („niche”) formation in carbonate rocks in Xorth Spain — Tafo- ni-képződés karbonátos kőzetben, Észak- Spanyolországban — Tafoni-Bildung in Karbonatgesteinen in Xord-Spanien — — Tafono-elformigo en elkarbonataj petroj, en Nordhispanio — Obrazova- nvija tafoni v karbonatnoj porod’e v szevernoj Iszpanyiji. Karszt- és Barlang- kutatás 1975—1980. IX. kötet, pp. 93 — 106., 4 ábrával, eszperantó, magy., ném., or. R. Radócz Gy.: lásd: Hajós Márta Radócz Gy.: lásd: Nagy E. Radócz Gy.: lásd: Balázs E. Raincsák Gy.: A Várpolota-Iszkaszent- györgy közötti triász vonulat szerkezete és földtani felépítése — Geological make- up and structure of a triassic rangé between Várpalota and Iszkaszentgyörg MÁFI Évi Jelentés 1978. évről, pp. 187 — 196., 2 ábra, ang. R. Raincsák Gy.: lásd: Peregi Zs. Rakonczai I.: lásd: Molnár A. -né Rákosi L.— Tóth K.: Adatok a Déli-Ba- kony eocén képződményeinek lito- és biosztratigráfiájához — Contribution á la litho- et biosrtatigraphie de l’éoeéne un síid de la montagne Bakony. MÁFI Év i Jel. 1978. évről. pp. 239 — 261., 4 ábra, 6 tábla, fr. R. Ráner G.: lásd: Posgay K._ Ravasz Cs.: lásd: Jámbor Á. Ravasz Cs.: lásd: Duma G. Ravaszné Baranyai L.: lásd: Hámor G. Reményi P.: A települési környezet védel- me az FTV mérnöki munkájában. Gaz- dasági Magazin. 1980. 17. sz. p. 13 Renner J.: lásd: Morvái L. Rétháti L.: Magas talaj vázállású idősza- kok összehasonlító elemzése. Műszaki Tervezés. 20. évf. 1980. 7. sz. pp. 14 — 17., 8 ábra, 1 táblázat Rétháti L.: A talajrétegek alakváltozásá- nak utólagos összehasonlító elemzése. Mélyépítéstudományi Szemle. 30. évf. 1980. 9. sz., pp. 377— 383., 8 ábra Rétháti L.: A talajminták száma és a biz- tonság. Minőség és megbízhatóság. 1980. 2. sz. pp. 264 — 267. Révész I.: Az Algyő-2 telep földtani fel- építése, üledékföldtani heterogenitása és ősföldrajzi viszonyai — Hydrocarbon deposit Algyő-2: geological structure se- dimentological heterogeneity and palae- ogeographic featnres. Földt. Közi. 110. pp. 512—539., 7 ábra, 9 tábla, ang. R. Rischák G.: lásd: Pintér Rónai A.: A nagytáji földművelés föld- tani alapjai. Agrárföldtan — Geologi- sche grundlage für den Aekerbau einer makroregion. MAFI Évi Jel. 1978-ról. pp. 159 — 166., 5 ábra, ném. R. Rónai A.: Development of principles relat- ed to subsurface vvater prospecting in Hungary. Földt. Közi. 110. pp. 42 — 44. Rónai A., Bóczán B., János Edit, Kő- rössy L., Kuchen Z., Kuti L., Sze- pesházy K., UrbancsekJ.: Az Alföld földtani atlasza. Gyoma, I — XIII. 14 ábra, 19 térkép, MATT Kiadv. Buda- pest Rónai A., Bóczán B., János Edit, Kő- RÖSSY L., SZEPESHÁZY K., ÜRBANCSEK J.: Az Alföld földtani atlasza. Püs- pökladány, I — XII. 10 ábra, 19 térkép, MÁFI Kiadv. Budapest Rózsa P.: lásd: Kozák M. 548 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet Sárváry I.: Víznyomj elzési kísérletek né- hány elvi és gyakorlati kérdése — Theoretical and practical aspeets of tracer experiments — Quelques prob- lémes théoritiques et pratiques des es- sais au moyen de tracteurs — Einige prinzipielle und praktisehe Fragen dér Traceversuche . V ízügyi Közlemények 6 1 . (1979) 3., pp. 449-476. 13 ábra, 3 táb- lázat, ang., fr., ném. R. Sárvár Y I.: lásd: Müller P. Sasvári J.: lásd: Bárdossy Gy. Scheuer Gy.— Tóth I.-né — Szentirmai L.-né: Tájvédelem, tájrendezés és a mérnökgeológiai adottságok kapcsolata. Urbenvita ’80 Konferencia. 1980. okt. 21-23. Bp. ÉTÉ. IV. köt. pp. 167 — 184., 5 ábra Scheuer Gy.— Tóth I.-né— Szentirmai L. -né: Hidrológiai megfigyelések és ta- pasztalatok néhány budapesti felszín- mozgásos területen. Műszaki Tervezés. 20. évf. 1980. 7. sz. pp. 18 — 21., 8 ábra Scheuer Gy. — Schweitzer F.: A budai hévízforrások fejlődéstörténete a felső- pannontól napjainkig. Hidr. Közi. 60. évf. 1980. 1 1. sz.ípp. 492 — 501., 14 ábra, ném R. Scheuer Gy.: lásd: Aujeszky G. Scheuer Gy.: lásd: Bernáth Z. Schmieder A.: lásd: Böcker T. Schweitzer F.: lásd: Scheuer Gy. Sclater J. G., Royden L., Horváth F., Burchfiel B. C., Sempken S., Stege- na L.: The formation of the intra-Car- pathian basis as determined from sub- sidence data. Earth and Planetary Sci- ence letters 1980. nov., pp. 139—162., 11 ábra, 5 táblázat Simon Z.: lásd: Volkov V. A. Simon Z.: lásd: Parijszkij, N. N. Simoncsics P. and Széles Margit: Azolla and Salvinia from Pleistocene of Vésztő (Great Hungárián Piain). Acta Bioi. Szeged. 25., 3-4. pp. 55-69., (1979) Siposs Z. — Borbás L.: Paleogén és neo- gén rétegvizek okozta problémák a bá- nyászatban. Hidr. Tájékoztató 2. füzet, pp. 43 — 46., 1 ábra, 1 táblázat Solti G.: lásd: Jámbor Á. Solymár K.: lásd: Bárdossy Gy. Somogyi Gy.: lásd: Vinczk J. Soóki Tóth G. — Bognár L. — Udvardi M. : Hazai kaolinos alunit viselkedése 1 000 — 1 500 °C hőmérséklettartomány- ban — Das Verhalten des einheimischon kaolinhaltigen Alunitsim Temperaturbe- reich von 1000 bis 1500 °C — Behavious of Kaolinite-containing Alunite in the Temperát ure Rangé 1000 1500 °C. Építőanyag, XXXI I. 1. pp. 17—22., 6 ábra, 3 táblázat, ang., néni., or. R. Stegena L.: lásd: Sclatek J. G. Szabadváry L.: lásd: T\ avas K. Szabó I.: Egyszerű nyírógépen végrehaj- tott folyás és kúszás vizsgálatokról. Mérnökgeológiai Szemle Bp. 1979 októ- ber, pp. 111—125., („Mérnökgeológia a bányászatban” c. ankétről megjelent különszám) Szabó I.: A szivárgási tényező — hézagté- nyező kapcsolatának meghatározása nagynyomású kompressziós készülék- kel. Hidr. Tájékoztató 1980. áwrilis pp. 18-19. Szabó I.: Az egyszerű nyírás elvét megva- lósító nyírókészülékek. NME Közlemé- nyei I. Sorozat Bánvászat. 26/1980. pp. 189-206. Szabó I.: A közvetlen és az egyszerű nyű'ás által kialakított belső szerkezet értelme- zése talajoknál. Mélyépítéstudománvi Szemle. 1980. 30. 1. pp. 25 — 33. Szabó I.: Orazovanyije vnutrennoy sztruk- turü pod gyejsztvijem odnoplaszkoszt- novo i prosztovo szdviga i szvjaz mezs- du raszpregyelenyiem vnutrenovo nap- rajazsenyija v iszpütujenom obrazca”. KGST Intergeotechnika Konferencia anyaga 1980. IX. 15—19. p. 30 Szabó I.: Alapozás (Válogatott fejezetek geológusmérnök hallgatók részére). Egyetemi jegyzet. Tankönyvkiadó, Bpest 1980. p. 220, 158 ábra Szabó I.: lásd: Bállá Z. Szabó J.: Lower and Middle Jurassic Gas- tropods from the Bakony Mts. (Hunga- ry) Part I.: Euomphalidae (Archaeo- gastropoda). Ann. Hist.-nat. Mus. Nat. Hung. 71., pp. 49 — 71. Szabó J.: Lower and Middle Jurassic Gas- tropods from the Bakony Mts. (Hunga- ry). Part. II. Pleurotomariacea and Fissurellaeea. Ann. Hist.-nat. Mus. Hung., 72., pp. 49 — 71. Szabó J.: Liász és dogger Gastropoda állat- földrajz a Tethys nyugati részén Liassic and Dogger gastropod zoo-geo- graphy in the western part of the Tet- hys. Földt. Közi. 110. pp. 382 — 394., 1 ábra, 4 táblázat, ang. R. Szabó J., Kovács S., Lelkes Gy., Ora- vecz-Scheffer A.: Stratigraphic in- vestigation of a Pelsonian-Fassanian Section at Felsőőrs (Balaton Highlands Hungary). Rivista Italiana di Paleon- tologiq e Stratigrafia 85. 3 — 4. pp. 789 — 806., 3 ábra, 2 tábla, ang. R., Milano B. Szabó L.— Pleszkáts, T. Halász, P.: Opredelenie plotnoszti v gornüh porod po karotazsnü izmerenija. Szovremen- noe szosztojanie i pufi dal’nejsego raz- vitija geofizicseszkih iszszledovanij v Mongolszkoj Narodnoj lleszpublike. p. 48. Ulan-Bator. A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1980 549 Szabó Z. L. — Bertalan É.: Somé Chemic- al reactions of the electrode gap and their role in spectro-chemical analvsis, XXXIII. Behaviour of metál oxides in the arc. the effect of 02 impurities of Ar, the carrier electrode as reaction partner and the decomposition of me- tál oxides by the arc. Acta Chimical 102. (4) pp. 371 — 381., 15 ábra, ang. R. Szabó Z. L. — Bertalan É.: Somé Chemic- al reactions of the electrode gap and their role in spectrochemieal analysis, XXXIV. Behaviour of the metál oxide, in the arc. average temperature of the electrodes and the Chemical reactions. Acta Chimica, 102 (4) pp. 383 — 390., 10 ábra, ang. R. Szabó Z. L. — Bertalan É.: Somé chemice al reactions of the electrode gap and their role in spectrochemieal analysis, XXXV. Behaviour of metál oxides in the arc. Chemical reactions, average temperature of the plasma and arc- voltage. Acta Chimica, 102 (4) pp. 391 400., 8 ábra, 6 táblázat, ang. R. Szabó Z. — Grasselly Gy.: Genesis of manganese oxide ores in the Úrkút Basin. In Varentsov— Grasselly ed. : Geology and Geoehemistrv of Manganese. Vol. 2. pp. 223-236. Szabó Z. — Grasselly Gy— Cseh-Németh J.: Somé conceptual questions regard- ing the origin of manganese in the Ur- Íkut deposit, Hungary. Chemical Geo- logy (nyomás alatt). 1 Szabó Z. L., Bertalan É., Tatár E.: Fém- karbonátok viselkedése az ívben. A hígító szénpor szerepe. XXII 1. Magyar Színképző Szeminárium előadásai. Gö- döllő. GTE-kiadvánv. pp. 179— 182. 4 ábra | Szabó Z.: lásd: Cseh-Németh J. J Szádeczky-Kardoss E.: Megnyitó a tiha- nyi „Planetológiai szeminárium ”-on. Előadások az I. Planetológiai szeminá- rium anyagából. Budapest, MTESZ Köz- ponti Asztronautikai Szakosztály. 1980. pp. 1 — 5, Szádeczky-Kardoss E.: A bolygók fejlő- dése az univerzális cikklustörvény tük- rében. Előadások a I. Planetológiai sze- minárium anyagából. Budapest, MTESZ Központi Asztronautikai Szakosztály. 1980. pp. 324—342., 5 ábra Szakál S.: lásd: Széky-Fux V. Szantner F.: lásd: Kakas K. Szebényi L.: Dr. Tasnádi Kubacska And- rás emlékére — To the memory of Dr. AndrásTasnádi Kubacska. MAFI Évijei, az 1978. évről. pp. 39 -44., 1 fénykép Szederkényit.: Model fór presentation of Variscan and Pre-Variscan events along Hungárián part of the Geotraverse “C”. Nevv8lettcr of IGCP No. 5. Vol. 2., pp. 64—66. Padova Szederkényi T.: Pre-Alpine metamor- phism and magmatism of Hungary. Ab- stracts of Int. Geol. Congr. 1980. Vol. I. 96. I ’.i 1 1 Szederkényi T.: Magyarország földtörté- nek kezdete. (Fejezetek Magyarország geológiájából.) TIT Budapest, pp. 3 — 20. Szederkényi T. — Ghoneim M. A.: Petro- logical review of the Ófalu serpentinite, Mecsek Mountains, Hímgary. Acta Miner. Petr. Univ. Szeged, XXIV/1., pp. 5—18. (1979) Szederkényi T.: Petrological and geoche- mical eharacter of the Bár hasalt, South Hungary. Acta Miner. Petr. Univ. Sze- ged, (nyomdában) Székely F.: A felszínalatti vizek hidroló- giája. Beszámoló a VITUKI 1976 — 1977. évi munkájáról. VITUKI Közle- mények — Proeeedings — Szoobsenyija 23. sz. pp. 33—38. — Gidrologija pod- zemnüeh vöd. U. o. 23 A, pp, 6 — 8. — Ground water hydrology (Summary). U. o. 23 B, pp. 6—8. — Hydrologie des eaux sourterraines. U. o. 23 C, pp. 6 — 9. — Hydrologie dér unterirdischen Gewás- ser. U. o. 23 D, pp. 6 — 9. Székely F.: lásd: Liebe P. Széky-Fux V.: Opening address. Földt. Közi. 110. pp. 7 — 8. Széky-Fux V. — Balagh K.— Szakál S.: The age and duration of the intermedi- ate and basic volcanism in the Tokaj Mountains, North-East Hungary, with respect to K/Ar datings. ATOMKI Köz- lemények 22. pp. 191 — 201., 3 ábra, 2 táblázat Székyné dr. Fux Vilma : Elnöki megnyitó. Földt. Közi. 110 pp. 5 — 6. Széles Margit: lásd: Simoncsics P. Szendrő D.: Karotázs szelvények számí- tógépes relatív mélységegyeztetése. Ma- gyar Geof. XXI. évf. 2., pp. 51 — 56., 3 ábra, ang., or. R. Szendrő D.: lásd: Baráth S. Szentesi J.: lásd: Morvái L. Szentgyörgyi K.: lásd: Balázs E. Szentirmai L.-né: lásd: Scheur Gy. Szepesházy K.: lásd: Rónai A. Szigeti G.: A komform leképezések mód- szerének alkalmazása egyenáramú vo- nalforrás által keltett, végtelen ellen- állású aljzatból kiemelkedő félhenger feletti elektromos tér meghatározására. Magyar Geof. XXI. évf. 4., pp. 121 — 133., 12 ábra, ang., or. R. Szilágyi G.: lásd: Böcker T. Szilvágyi I.: lásd: Horváth Zs. Szófogadó P. — Szvák M.: Ivóvíz nyolc- vanezer embernek. Műszaki Tervezés. 20. évf. 1980. 7. sz. pp. 22 — 25., 5 ábra 1 1 Földtani Közlöny 550 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet Szónoky M.: Gyakorlatok „A Föld és az élet fejlődése” c. kollégiumhoz. (Egye- temi jegyzet I. éves földrajz-matematika és földrajz-történelem szakos hallgatók részére) Szeged, 1980. p. 223, 42 oldal feladatlap, 169 ábra Szónoky M.: Odanőtt gyöngyök és gyöngy- ház-kinövések pliocénkori Congeriákon és Uniókon — Sehalenperlen und Schalenwarzen an pliozánen Congerien und Najaden. Soosiana, 8. pp. 17—20., 2 ábra, ném. R. SzÖŐR Gy.: Az őslénytan legújabb ered- ményei IV. Paleobiogeokémia, a fosszi- liakutatás új lehetősége. Őslénytani Vi- ták, 26. pp. 11 — 33., ang. R. Szöőr Gy. — Báthory S.: Termoanalízis al- kalmazása az építésügyi minőségellen- őrzésben. Építés-minőség, 5. pp. 12 — 18., 14 ábra Szöőr Gy. — Kordos L.: New paleobioche- mic-al method fór the absolute age deter- mination of Vertebrate fossils of caves. European Régiónál Conference of Spe- leology, Sofia-Bulgaria. Abstracts of Papers. p. 18 Szunyogh F.: lásd: Morvái L. Szurovy G.: Development of petróleum prospeeting methods before. W. W. II. Földt. Közi. 110. pp. 22-27. Szvák M.: lásd: Szófogadó P. Taba S.: lásd: Pleszkáts T. Takács J.: Az achát. Élet és Tudomány. 24. pp. 750-751., 2 ábra Takács J.: A rubin. Élet és Tudomány. 38, p. 1215., 1 ábra Tamás G.: lásd: Vitális Gy. Tatár E.: lásd: Szabó Z. L. Tompos E.: lásd: Pethő Sz. Tomschey O.: Beszámoló az NDK Föld- tani Társulata Ásványtani -Geokémiai Szakosztályának 1978. évi greifswaldi üléséről. MTA. X. Oszt. Köziem. 12, 4, pp. 425-426., 1979. Tóth I.-né: Pécs építésföldtani térképezé- se a településfejlesztés tükrében. Urben- vita ’80 Konferencia. 1980. okt. 21 — 23. I.köt.Bp.ÉTE. 1980. p. 139—150., 3 ábra Tóth I.-né: lásd: Scheuer Gy. Tóth K.: lásd: Rákosi L. Udvardy J.: Kő- és kavicsbányák meddői- nek vizsgálata és felhasználási lehetősé- gei — Untersuchung und Verwendungs- möglichkeiten des Ábraumes dér Stein- brüche und Kicgsgrubcn — Waster- ocks of Rock and Gravel Quarries and their Utilisation. Építőanyag, XXXII. pp. 226—232., 2 ábra, 4 táblázat, ang., ném., or. R. Udvardi M.: lásd: Soóki Tóth G. Urbancsek J.: lásd: Rónai A. Varentsov I. M.— Grasselly Gy.: Geo- logy and Geochemistry of Manganese. Vol. 1: General Problems, mineralogy, geochemistry, methods p. 464.; Vol. 2.: Manganese deposits on the continents (p. 504).; Vol. 3: Manganese on the bottom of recent basins (p. 342, megjelenés alatt). Akadémia Kiadó és Schweizer- bart’sche Verlagbuchhandlung, 1980. Varga Gy.: A Mt. St. Helens kitörése. Természet Világa 9. sz. pp. 414 — 415., 4 ábra Varga Gy.: A tűzben született ország (Izland). Természet Világa 1980. 2. sz. pp. 63 — 66., 5 ábra Varga P.: Stresses in the Earth caused by Earth tides and loading influences Ma- rees Terrestres. Bulletin d’Information. 83., pp. 5312 — 5320. Bruxelles, 1980 Varga P.: lásd: Volkov V. A. Varga P.: lásd: Parijszkij N. N. Végh-Neubrandt E.: Bedeutung dér Tri- asforschungen bei hydrogeologischen Problemen in Ungarn. Ann. Naturist. Mus., 83. pp. 343 — 349., 1 ábra, Wien, Dezember 1980 Veres I.— Bidló G.— Lénárt G.— Pin- tér I. — Őcsényi A.: Complex ultra- structuralinvetigation of boné. Proceed- ings II. International Conference on Comission International du Génié Rural, Gödöllő 26 — 28. august. 1980. pp. 1 — 5. Vetőné Ákos Éva: Paleohőmérséklet re- konstrukciója folyadék-gázzárványok alapján a Pécs környéki mezozoikum- ban — Fluid Gas Inclusion Test fór Reconstructing the Paleotemparature of the Mesozoic near Pécs, S Hungary. MÁFI Évi Jelentése az 1978. évről pp. 309 — 318., 13 ábra Vincze J. — Somogyi Gy.: Nyomdetek- toros radiográfiás módszer a geokémia területén. Korszerű ásványtani geoké- mia területén. Korszerű ásványtani geo- kémiai anyagvizsgáló módszerek ankét anyaga, pp. 137 — 152., 7 ábra. A Ma- gyarhoni Földtani Társulat Kiadványa, Budapest, 1979 Vitális Gy.: Galli László 1904-1979. Hidr. Közi. 60. 1. pp. 1—2., 1 fénykép Vitális Gy.: Exploration of ceramical and cementing raw materials in Hungary till 1945. Földt. Közi. 1 10. 1. pp. 34 — 35. Vitális Gy.: Veszprém megye és a határos területek vízföldtani tömbszelvénye — Hydrogeologisches Blockdiagramm des Komitats Veszprém und dór umgrenz- enden Gebiete. Hidr. Közi. 60. 2. pp. 66 — 71., 2 ábra, nem., or. R. Vitális Gy.: Építő- és építőanyagipari nyersanyagprognózis térképek szerkesz- tése — Anfertigung von l’rognosekarten A magyar földtani irodalom jegyzéke , 1980 551 über die Rohstoffe dér Bau und Bau- stoffindustrie — Raw Materials in the Building and Building Materials In- dustries; Construction of Forecast Maps. Építőanyag, XXXII. 6. pp. 214 — 220., 4 ábra, 1 táblázat, ang., nem., or. R. Vitális Ó.— Tamás G.— Zilahy J. I’.: Az építő- és építőanyagipari nyersanyagka- taszterek számítógépes feldolgozásának lehetőségei — Computeraufarbeitungs- möglichkeiten dér Rohstoffkataster dér Bau und Baustoffindustrie — Raw Ma- tériái Repertories fór the Building Ma- terials Industry — Possibilities of Data Processing by Computer. Építőanyag, XXXII. 12. pp. 450 — 455., 4 ábra, 2 táblázat, ang., ném., or. R. Vitális Gy.: Zusammenstellung von Ka- tastern und Anfertigung von Prognose- karten über Rohstoffe fiir die Silikat- industrie. 26e Congres Géologique In- ternational, Paris 7 — 17 Juillet 1980. Résumés. Vol. III. p. 1208 Vitális Gy. — Hegyi-Pakó J.: Genetische Typen triadiseher Dolomité im Unga- rischen Mittelgebirge. 26e Congres Géo- logique International, Paris 7 — 17 Juil- let 1980. Résumés. Vol. II. p. 557 Vitális Gy. — Hegyiné Fakó J.: A Ma- gyar-középhegység triász dolomitjainak genetikai típusai — Genetische Typen dér Triasdolomiten (les Ungarisehen Mittelgebirges — Genetic types of the triassic dolomites of the Hungárián Central Rangé of Mountains — Types génétiques des dolomites du trias de la montagne centrale de la Hongrie. Bánv. és Koh. Lapok — Bányászat, 118. 12. pp. 813—818., 2 ábra, 4 táblázat, ang., ném., fr., or. R. Vitális Gy.: lásd Hegyiné Pakó J. Vitálisné Zilahy L.: A hidrogeológiai egység szervezeti felépítése a víz- és csatornamű vállalatok területén. Hidr. Tájékoztató, április, pp. 25 — 26. Vizy B.: History of bauxite exploration in Hungary till 1945. Földt. Közi. 110., pp. 28—30. Volkov V. A. — Simon Z.— Varga P.— Venedikov A.— Guseva F. — Zasimov S. S.: Earth tide observations by gravi- meters in Obninsk and Pulkovo (USSR) during 1975—78. Working Group. 3.3. — Study of the Earth Tides Bulletin No. 3. pp. 4—31., 1 ábra, 8 táblázat Volkov V. A.— Vaega P. — Baeszenkov Sz. N. — Guszeva F. P.: Szovetszko — vengerszkie izmerenija zemnüh prilivov v Obninszke Izucsenie zemnüh prilivov (Nauka). pp. 125—136., 3 ábra, 6 táb- lázat Moszkva, 1980 Volkov V. A.— Baeszenkov Sz. N. — Za- , szimov Sz. Sz.— Guszeva F. P.— Var- i ga P.— Simon Z. — Krameb M. V. — KuzneOOV M. V.: Nabludenija priliv- l [nüh izmenenij uszkorenija szilü tjazse- ' • szti v Pulkove v 1976 — 77. Izucsenije zemnüh prilivov (Nauka) pp. 137 — - 152., 3 ábra, 4 táblázat, Moszkva, 1980 Volkov V. A.— Vaega P. -Barszenkov Sz. N. — Gridnev D. G. — Bódéi B.: Regisztracija prilivnüh variacij szilü tjazseszti v Tihany (Vengrija) pp. 162 — 171., 1 ábra, 6 táblázat, Moszkva, 1980 Vörös A.: Liász és dogger bracliiopoda provinciák a Nyugati-Tethysben — Lo- wer and Middle Jurassic brachiopod provinces in the western Tethys. Földt. Közi. 110. pp. 395 — 416., 14 ábra, ang. R. Vörös A.— Horváth F.— Onucha M.: Plate tectonics of the Western Carpatho- Pannonian region: a working hypothe- sis. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 21., 4., pp. 207 — 221., 3 ábra or. R. Vörös I.: lásd: Jánossy D. VVallner A.: lásd: Aczél E. Werner P. E.: lásd: Farkas L. Wojnárovits L.-né: lásd: HegyinéPakó J. Zelenka T.: lásd: Balázs E. ZentayT.: Francia hévízhasznosítási ered- mények. Hidr. Közi. 4 pp. 170. Zentay T.: Talajtan, agrokémia és a föld- tani tudományágak kölcsönhatása az agrogeológiában. Földt. Közi. 110. 2. pp. 140—158. Zentay T.: A lerakott finom ásványos hulladék kémiai fejlődésének és hidro- dinamikai viselkedésének vizsgálata. Hidr. Közi. 10. p. 466. Zentay T.: Környezetvédelem és a francia természetvédelmi törvény. Hidr. Közi. 12. pp. 503. Zentay T.: A fáradt olaj okozta talaj - szennyezés. Hidr. Közi. 8. p. 348. Zentay T.: A francia geotermikus energia- források hasznosítási lehetősége, számí- tási módok. Hidr. Közi. 6. p. 275. Zilahy J. P.: lásd: Vitális Gy. Zolomi M., Fodor B.: Optimum proizvod- sztvennüh poter pri dobücse bokszitov podzenmün szposzobom v VNR Szövet ekonomicseszkoj vzaimoposcsi. Bjul- leten naucsotexnicseszkogo coveta po dobücse rúd cvetnüh mellalov 6., pp. pp. 98 — 121., 6 ábra Zsámboki L.: lásd: Csiky G. A szerzők által beküldött anyag alapján összeállította: Meésel Jánosné 11* HÍREK Elhalálozás TÖRÖK ILONA (1958-1981) Fájdalommal és megdöbbenéssel tudat- juk, hogy Török Ilona, a/, Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának hallgatója 1981. január 28-án, 22 éves korában a Magas-Tátrában hegyi szerencsétlenség áldozata lett. Február 10-ón Mezőtúron nagy részvét mellett helyeztük örök nyugalomra. A barátai, egyetemi társai, a földtudo- mányi szak, az V. éves geológusok nevében mondott búcsúztatóból idézzük: „Vajon hány magyar parasztember jut el odáig, hogy hiányát a legfelső fokig tanít- tassa? Török Sándor és Török Sándor- né megtette ezt. Vajon hányán jutnak be városból az ország első egyetemére? Török Ica ki- vívta ezt. Köszönet Érted szüleidnek, akik min- dent megtettek boldogulásodért. De mi megérdemeltünk-e? Vigyáztunk-e Rád? Bíztunk-e Benned? És volt-e akiben Te bízhat tál? Búcsúzunk Tőled, aki életedben csak jót cselekedtél Példa és támasz, szeretet és biz- tatás voltál barátaidnak. Nagy reménysége voltál ennek az országnak.” Kriván Pál Hírek 553 Országos földtani ankét 1981. április 25-én a Központi Földtani Hivatal, a Magyarhoni Földtani Társulat és az ankét házigazdája, az Országos Kő- olaj- és Gázipari Tröszt szervezésében került megrendezésre — az 1980. évi regio- nális tervankétsorozat összefoglalásaként — immár másodízben az Országos Földtani Ankét. Meghívottként jelen volt Méhes Lajos az MSzMP PB tagja, ipari miniszter, Bali.ai László az MSzMP KB Gazdaságpolitikai Osztályának vezetője, Kovács Antal az MSzMP KB tagja, az OVH elnöke, Ka- POLYI László ipari minisztériumi államtit- kár, Kádár József az EYM miniszterhe- lyettese, LÁNG István az MTA főtitkár- helyettese, Menyhárt László az OBF elnöke, Lajer László a BDSZ titkára és Horgos Gyula a MTESZ ügyvezető elnöke. Az ankéton a közel 1(5 000 földtani ku- tatásban résztvevő dolgozó közül 220 meg- hívott szakember, a vállalatok, kutatóin- tézetek, főhatóságok, a Tudományos Aka- démia, a MTESZ, a szakszervezetek és a munkában élenjáró Szoeialista brigádve- zetők képviselői vitatták meg az V. ötéves terv eredményeit, a földtan művelői milyen módon tudnak segítséget nyújtani a nép- gazdaságnak, hogyan látják a jövő energia és ásványi nyersanyagtermelési, felhasz- nálási céljainak földtani megalapozott- ságát. Zsengellér István azOKGT vezérigaz- gatójának megnyitója után Fülöp József a Központi Földtani Hivatal elnöke vita- indító referátumában értékelte az elmúlt ötéves terv földtani kutatásának eredmé- nyeit. Külön kiemelte, hogy — minden ásványi nyersanyagcsoportban és ásványfajtánként — a kőolaj kivéte- lével — a megismert új ásványvagyon meghaladja a kitermelt ásványi nyers- anyagok mennyiségét. — A kutatásra fordított 13,6 Mrd Ft segít- ségével 163 Mrd Ft értékű új ipari ás- vány ^ vagyont sikerült megismerni. — A VI. ötéves tervidőszak ásványi nyers- anyagtermelési és bányászati fejlesztési célkitűzéseit kellő mennyiségű megkuta- tott ásvány vagyonnal biztosítottuk. — Új ásványfajtákkal bővült a választék. — Néhány területen a kutatások eredmé- nye lehetővé teszi a termelés növelését is. Az előttünk álló tervidőszak feladatait ismertetve megállapította, hogy — a terv szigorú követelményeket tartal- mazó program, megvalósítására korsze- rűbb szemléletre, a módszerek és eszkö- zök összehangolt alkalmazására van szükség. A VI. ötéves terv kutatásainak bizto- sítaniuk kell a VII. ötéves terv fejlesz- tési előirányzatait. — A jól kidolgozott és szilárd fejlesztési célok elősegítéséhez növelni kell a kuta- tás hatékonyságát, fejleszteni kell az alap- és előkutatást, a nyersanyagprog- nózist. Egyre jobban teret kell biztosítani a komplex, a készletnövelő és választék bővítő kutatásoknak. Fejleszteni kell az ásványi nyersanya- gok számbavételének, nyilvántartásá- nak, értékelésének és védelmének rend- szerét . Tovább kell fejleszteni az ásványva- gyongazdálkodás finanszírozási és érde- keltségi rendszerét. A vitaindító referátum után hozzászó- lásában Méhes Lajos ipari miniszter rá- mutatott az elkövetkező öt év kutatásai- nak fontosságára, kiemelve a szénhidrogén és bauxitkutatást. Egyúttal bejelentve, hogy a kutatások hatékonyságának növe- lése érdekében tovább fejlesztik a kutatás- finanszírozás és érdekeltségi rendszert, tö- rekedni fognak a párt- és kormányzati szer- vek, hogy a gazdasági szabályozók haté- konyabb kutatásra és takarékosabb gaz- dálkodásra ösztönözzenek. A vitaindító referátumban elhangzotta- kat a bányavállalatok, kutatóintézetek vezetői, főgeológusai, főmérnökei egészítet- ték ki. Az országos tervbőlrájuk háruló fela- datok, azok megvalósítási lehetőségeinek ismertetése mellett sok értékes és a teljes földtani kutatási vertikumot érintő gondo- lat, javaslat is elhangzott, mint: — a földtani alap- és előkutatás fejlesz- tése; — a termelési kutatás fejlesztése; — a nagyobb behatoló mélységű és speciá- lis feladatok ellátására alkalmas mély- fúrási és geofizikai műszerpark fejlesz- tése; — a vízkészletek kutatása és védelme; — a településfejlesztés, környezetvédelem és a bányászat érdekszférájának közelí- tése és összehangolása; — a szakemberképzés és továbbképzés fej- lesztése; — szakszerűség és a gazdaságosság viszo- nyai. * * * A Magyarhoni Földtani Társulat mint a földtani kutatás egyik társadalmi, tudomá- nyos szervezete a következő ötéves ciklus- ra kidolgozott munkaprogramjának kere- tében — a regionális és az országos anké- 554 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet tok jó tapasztalatai alapján — a szakági állami vezetéssel együttműködve a továb- biakban is fórumot kíván biztosítani a földtani kutatás eredményeinek idősza- konként, területenként és nyersanyagfaj- tánként történő számbavételéhez. Az ankét teljes anyaga a Földtani Kuta- tás c. folyóiratban fog megjelenni és így minden tagtársunk megkapja. Db. Halmai János A földrajztudomány történeti emlékeiről Azzal a szép gondolattal kezdem a Ma- gyarhoni Földrajzi Társaság Múzeumi Bi- zottsága titkárának a „Magyar Nemzet” 1980. december 18-i számában megjelent felhívására adandó válaszomat, amely gon- dolatot ugyancsak e lap hasábjain olvas- tam évekkel ezelőtt — 1977. szeptember 16-án — Sz. F. levélíró tollából: ,,. . . a jövő sem ad hajlékot azoknak, akik a múlt . . . beszédes köveit könnyelműen veszni hagy- ják . . .” Azt hiszem ehhez senkinek semmi hoz- zátenni valója nem lehet. Dr. Balázs Dé- nes kezdeményezése lehet, hogy nem egye- dülálló és új, mégis olyan munkát és moz- galmat indíthat el, amely méltán említhető majd egyik legésszerűbb, leghasznosabb kezdeményezéseink között is. Több alkalommal jártam már Csopakon a Füredi út 100. szám alatti háznál, amely- ben alkotó évei nem kis részét töltötte Lóczi Lóczy Lajos (így „teljes” a neve !) neves földrajztudósunk, s ahol érdeklődé- semre az egyik jelenlegi tulaj donostárs meg is mutatta az általa még LóczY-emlékek- nek tartott és tudott „ereklyéket”: egy lépcsőfeljáró maradékát, amelyet állítólag a tudós hozatott oda más vidékről, kútjá- nak rozsdás kanalasfelhordó szerkezetét és a kandallója előtt volt használatos fahasáb- tartó vasrácsot. Ennyi maradt a tárgyi emlékekből — ami Csopakot illeti; „legen- dás” malomkőasztala állítólag „. . . a tatai földtani-természetvédelmi park egyik ke- gyeletes látványossága ...” — írta 1974- ben Tasnádi Kubacska András. Az említett vasrácsot a tulajdonostárs jóváhagyó beleegyezésével lakásomra szál- lítottam, ott is őrzöm — természetesen a kívánalmaknak megfelelően rendelkezé- re bocsátom — , de bízom abban is, hogy a rozsdás kútszerkezet és a maradék lépcső is még megtalálható illetékesek által a cso- paki ház udvarán. S itt ragadom meg az alkalmat a követ- kezők közlésére is: a Magyar Földrajzi Tár- saság — akár a Csopaki Tanáccsal együtt — adjon arra megfelelő szeméi ynek meg- bízést egy, az említett ház falára készíten- dő emléktábla elkészítésére; de bizonyára szép példája lenne a kegyelet-ápolásnak az is, ha Cholnoky Jenő hitvese balaton- aráesi temetőben levő sírját is méltókép- pen rendbetennénk. A tudós nevét váro- sunkban útca viseli, Veszprémben lakó- telepet neveztek el róla; az ilyen jellegű „áldozatok” is megtérülnek — ha már ., . . . számunkra a Föld középpontja ... a magyar föld ...” Szekér Ernő TÁRSULATI ÜGYEK A Magyarhoni Földtani Társulat 1981. január március havi ülésszakán elhangzott előadások Január 5. Agyagásvány tani Szakosztály elő- adóülése Elnök: Varjú Gyula Nagy Béla: A nagybörzsönyi ércesedési típusok kísérő agyagásványai Vita: Bidló G., Varjú Gy., Nagy B. Résztvevők száma: 1 1 fő Január 7. Általános Földtani Szakosztály előadóülése és vezetőségválasztása Ebiök: Kőrössy László Bérczi István: A Rocky Mountains-től a Csendes-óceánig Résztvevők száma: 34 fő A Szakosztály új vezetősége: Elnök: Dudich Endre Titkár: Mindszenty Andrea Vezetőségi tagok: Balkay Bálint, B.vl- la Zoltán, Balogh Kábnán, Cserepesné Messzéna Bernadett, Kleb Béla, Kő- rössy László, Nagy Elemér, Oravecz János, Orsovai Imre, Radócz Gyula Január 12. Ásványtan-Geokémiai Szakosz- tály előadóülése és vezetőségválasztása Elnök: Kiss János Felvári Gyöngyi: A magyarországi prealpi metamorf folyamatok vázlata Résztvevők száma: 65 fő A Szakosztály új vezetősége: Elnök: Kiss János Titkár: Balázs Endre Vezetőségi tagok: Csillag János, Em- bey-Isztin Antal, Pesty László, Ravasz- né Baranyai Lívia, Seresné Hartai Éva, Szederkényi Tibor, Vencze János Január 14. Őslénytan-Rétegtani Szakosztály előadóülése és vezetőségválasztása Elnök: Kecskeméti Tibor Monostory Miklós: A kihalás problémá- ja (Az őslénytan újabb eredményei — V. rész) Vörös Attila: Tanulmányúton Szicíliá- ban Résztvevők száma: 22 fő A Szakosztály új vezetősége: Elnök: Kecskeméti Tibor Titkár: Nagymarosy András Vezetőségi tagok: Báldiné Beke Mária, Bohnné Havas Margit, Géczy Barnabás, Jánossy Dénes, Kókay József és Galácz András mint az őslénytani Viták szerkesz- tője Január 16. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Tisztújítással kapcsolatos kérdések, 2. Kárpát -Balkán Geológiai Kongresszus 1981. évi bukaresti ülésszaka, 3. Lapok áremelkedése — szakosztályi ki- adványok, 4. A társulatnál lezajlott belső ellenőrzés jegyzőkönyvének ismertetése, 5. Egyéb kérdések Résztvevők száma: 4 fő Január 19. Tudománytörténeti Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Bogsch László Napirend: 1. Szakosztályi tisztújítás, 2. Földtani Tudománytörténeti Nap Résztvevők száma: 10 fő Január 19. Tudománytörténeti Szakosztály előadóülése és vezetőségválasztása Elnök: Bogsch László Csiky Gábor: Ferdinando Marsigli — a magyar föld felfedezője Résztvevők száma: 18 fő A Szakosztály új vezetősége: Elnök: Allodiatoris Irma Titkár: Csiky Gábor Vezetőségi tagok: Bidló Gábor, Bogsch László, Dobos Irma, Dudich Endre, Fe- jér Leont in, Kaszap András, KRivÁNPál, Papp Péter, Póka Teréz, Rónai András, Székyné Fux Vilma, Sztrókay Kábnán, Varga Gáborné, Vitális György Január 27. Szénkőzettani Munkabizottság ülése Elnök: Varga Imréné Iharosné Laczó Ilona— Vető István: Diszperz szervesanyag vizsgálata, geoké- miai és ősföldrajzi következtetések a Zalai- medencében Résztvevők száma: 10 fő 556 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet Január 27. Mérnökgeológia és Építésföldtani Szakosztály munkahelyi látogatása a Köz- ponti Bányászati Fejlesztési Intézet Kutatási Igazgatóságánál és vezetőségválasztás A résztvevőket Asszonyi Csaba igaz- gató üdvözölte s Schmieder Antal szak- vezetése mellett tekintették meg az Intézet mérnökgeológiai munkával foglalkozó rész- legeit Résztvevők száma: 51 fő A munkahelyi látogatás után került sor az új vezetőség megválasztására: Elnök: Juhász József Titkárok: Liptai Edit és Cserny Tibor Vezetőségi tagok: Ács Endre, Fodor Tamásné, Horváth Zsolt, Karácsonyi Sándor, Kertész Pál, Kéri János, Mol- nár Imre, Paál Tamás, Rédey Kálmán, Szilvágyi Imre, Vitális György és Gre- schik Gyula, valamint Horváth Tibor, a Mérnökgeológiai Szemle szerkesztői Január 30. A Földtani Közlöny Szerkesztő- bizottságának ülése Elnök: Konda József Résztvevők száma: 6 fő Február 2. Agyagásványtani Szakosztály elő- adóülése és vezetőségválasztása Elnök: Varjú Gyula Mátyás Ernő: Á Tokaj i-hegységi zeolit- kutatások jelenlegi állása Vita: Kiss J., Varjú Gy., Beyer H., Papp J., Mátyás E. Résztvevők száma: 55 fő A Szakosztály új vezetősége: Elnök: Varjú Gyula Titkár: Földvári Mária Vezetőségi tagok: Bidló Gábor, Ju- hász Zoltán, Kliburszkyné Vogl Mária, Lenkei Mária, Mátyás Ernő, Nemecz Ernő, Szántó Ferenc, Szendrei Géza, Székyné Fux Vilma, Takáts Tibor, Viczi- ÁN István Február 2. Tudománytörténeti Szakosztály Földtani Tudománytörténeti Kap című an- kétja ,,A hazai földtudományok egyes ágai- nak története kezdettől a felszabadulásig” témakörben Elnök: Allodiatoris Irma Az elnöki megnyitó után Csiky Gábor visszapillantást adott a Szakosztály 1 0 éves működéséről. Ezután Sztrókay Kálmán az ásványtan — , Székyné FuxjVilma a kő- zettan-geokémia — , Bogsch László az Ős- lénytan — , Végh Sándorné az alkalma- zott földtan — , Dobos Irma a vízföldtan — , és Juhász József a műszaki földtan történetéről emlékezett meg kezdettől a felszabadulásig Résztvevők száma: 58 fő Február 4. Nemzetközi Kapcsolatok Bizott- ságának ülése Elnök: Alföldi László Napirend: 1. A Kárpát-Balkán Geoló- giai Asszociáció XII. kongresszusa, 2. Az 1982. évben Magyarországon rendezendő INHIGEO szimpózium Résztvevők száma: 5 fő Február 4. Az INHIGEO szimpózium elő- készítő bizottságának ülése Elnök: Alföldi László Napirend: Az 1982. évi magyarországi INHIGEO szimpózium Résztvevők száma: 5 fő Február 4. Általános Földtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Dudich Endre Napirend: 1. Az 1981. I. f. é. feladatok, tervek, 2. Az „Általános Földtani Szem- lé”-vel kapcsolatos kérdések, 3. Egyéb ja- vaslatok Résztvevők száma: 8 fő Február 4. Általános Földtani Szakosztály közreműködése a MTESZ Központi Asztro- nautikai Szakosztály Földfotó Munkabizott- sága által rendezett előadóülésen Elnök: Dudich Endre Bérczi Szaniszló: A bolygótestek külső és belső szerkezete a budapesti COSPAR kongresszus előadásainak tükrében Résztvevők száma: 40 fő Február 9. Ásványtan-Geokémiai Szakosz- tály előadóülése Elnök: Kiss János Juhász Márton— Vincze Péter— Weisz- burg Tamás: Mellit lelőhely Csordakúton Vita: Mindszenty A., Kálmán T., Ju- hász M., Kiss J. Résztvevők száma: 27 fő Február 10. Őslénytan- Rétegtani Szakosztály előadóülése Ehiök: Kecskeméti Tibor Korpásné Hódi Margit: A Vértes- Gerecse előtér pannon faunája Detre Csaba: Az evolúciódinamika alap- kérdései Vita: Szabóné Drubina M., Kecskeméti T., Tóth K., Korpásné Hódi M., Barátosi J., Vecseki 1., Dudich E., Detre Cs. Résztvevők száma: 23 fő Február 11. Ifjúsági Bizottság előadóülése a tatabányai Geológiai Szakközépiskolában Dódony István: Érdekességek az ás- ványtanban Társulati ügyek 557 Február 16. Gazdaságföldtani Szakosztály előadóülése és vezetőségválasztása Kínok: Hahn György Mészáros Mihály: Görögország gazda- ságföldtana Résztvevők száma: 41 fő A Szakosztály új vezetősége: Ehiök: Bohn Péter Titkár: Hanh György Titkár h.: Badinszky Péter Vezetőségi tagok: Benkő Ferenc, Cseh Németh József, Fodor Béla, Mach Péter, Mészáros Mihály, Pogány László, Rét- vári László, Ság László, Somos László, Szabó László Február 23. Alapszabály módosító Bizottság ülése Elnök: Alföldi László Résztvevők száma: 8 fő Február 23. Mérnökgeológia-Épitésföldtani Szakosztály előadóülése Elnök: Juhász József Kertész Pál: A kőzettani és műszaki kőzet -tulajdonságok összefüggései (áttekin- tés a párizsi kongresszus anyagából) Fodor Tamásné: A pezinoki mérnök - geológiai konferencia ismertetése Résztvevők száma: 15 fő Február 27. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Tájékoztatás az alapsza- bálymódosítás tervezetéről, 2. Tisztújítás- sal kapcsolatos teendők, 3. Területi szerve- zetek vezetőség választó ülései, 4. Kiadvá- nyokkal kapcsolatos takarékossági intéz- kedések, 5. Kiutazások Ft-támogatása, 6. Együttműködés a MGE-vel, 7. Javaslat a KFH kiváló dolgozó kitüntetésre, 8. Neo- gén kongresszus előkészítő elnökségi ülése, 9. Egyéb kérdések Résztvevők száma: 6 fő Február 27. Pártákéivá az 19S1. évi tisztújí- tó küldött-közgyűlés előkészítése tárgyában Elnök: Morvái Gusztáv' Résztvevők száma: 19 fő Március 2. Tudománytörténeti Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Allodiatoris Irma Napirend: 1. A Földtani Tudománytör- téneti Nap értékelése, 2. Egyéb kérdések Résztvevők száma: 11 fő Március 2. Agyagásványtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Varjú Gyula Tárgy: Az AIPEA felkérés megtárgya- lása az európai agyagásvány-konferencia 1984-ben Magyarországon történő megren- dezésére Résztvevők száma: 11 fő Március 2. Agyagásványtani Szakosztály előadóülése Elnök: Varjú Gyula Paczkó Ágnes — Szántó Ferenc— Var- jú Gyula: Kaolinit-montmorillonit szusz- penziók együttes ülepedése (a rátkai pety- tyes keletkezési modellje) Vita: Sztrókay K., Kakasv Gyné, Be- yer H., Varjú Gy., Szántó F. Résztvevők száma: 11 fő Március 4. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kőrössy László Rónai András: A Kőrös-medence ne- gyedkori földtörténete Dudich Endre: A Lápos-hegységben (Kapcsolat a Tiszántúli és a Máramarosi flis között) Vita: Kőrössy L., Mindszenty A., Rónai A., Dudich E. Résztvevők száma: 42 fő Március 6. Választmányi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Beszámoló az Alapszabály- módosító Bizottság munkájáról, 2. A tiszt- újítással kapcsolatos előterjesztések, 3. Egyéb kérdések Résztvevők száma: 4Ü fő Március 10. Őslénytan-Rétegtani Szakosztály előadóülése Elnök: Kecskeméti Tibor Füköh Levente: Új adatok a negyed- kor rétegtanához — malakosztrarigráfia Gaiácz András: Beszámoló angliai ta- nulmányúiról Vita: Kecskeméti T., Füköh L., Gaiácz A. Résztvevők száma: 27 fő Március 13. 1 fjúsáigi Bizottság előadóülése a tatabányai Geológiai Szakközépiskolában GaXíÁCZ András: Földtani tanulmány- úton Angliában Március 16. Tudománytörténeti Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Allodiatoris Irma Napirend: 1. Mauritz-emlékülés, 2. Tá- jékoztatás a kiadványokról Résztvevők száma: 8 fő Március 16. Tudománytörténeti Szakosztály előadóülése Elnök: Allodiatoris Irma Póka Teréz: A kőzetkémia története 1930-tól 558 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet Müller Pál: Alfréd Wegener emléke- zete Detre Csaba: P. Teilhard de Chardin és az evolúcióelmélet (Megemlékezés születésé- nek 100. évfordulóján) Résztvevők száma: 25 fő Március 17. Általános Földtani Szakosz- tály közreműködése a Mayyar Hidrológiai Társaság Hidrogeológiai Szakosztály előadó- ülésén Elnök: Erhardt György Harsányi Alfréd: A szovjet licenc alap- ján végzett kőzettömítési kísérletek kez- deti eredményei és tapasztalatai , Oravecz János— Lorberer Árpád: Az eocén -program keretében mélyült figyelőku- tak előzetes általános- és vízföldtani ered- ményei Felkért hozzászóló: Kaszap András, Kárpáti Lajos Vita: Kaszap A., Kárpáti L., Oravecz J., Lorberer Á. Résztvevők száma: 44 fő Március 18. Tisztújító küldött-közgyűlés Elnök: Dank Viktor A közgyűlés elnökségében helyet foglalt di'. Tóth János a MTESZ főtitkára — aki meleg szavakkal köszöntötte az egybegyűl- teket és értékelte a Társulat eddigi tevé- kenységét — valamint dr. Jéki László fő- titkárhelyettes A közgyűlés programja: Dank Viktor: Elnöki megnyitó* Rónai András: Megemlékezés Szalai Tibor tiszteleti tagról* Ezután sor került a társulati emlékér- mék és gyűrűk kiosztására. Szabó József emlékéremmel ,,A mecseki gránitosodott kristályos alaphegység földtana” c., Jants- ky Béla munkája — , Hantken Miksa emlékéremmel „Tatai mezozóos alaphegy- ségrögök” c. Fülöp József könyve — , Ivoch Antal emlékéremmel ,,A Dunántúli- középhegység _pannoniai képződményei” című, Jámbor Áron munkája került kitün- tetésre. A Vendl Mária emlékalapítvány díjával Árkai Péter ,,Low-grade inetamor- phism of paleozoie sedimentary formations of the Szendrő Mountains (NE-Hungary) című dolgozatát jutalmazták. Ifjúsági Díj- ban Veres Lajos, Balogh Anna, Geiger János, Piros Hajnalka és Pukánszky Antal részesültek. Társulati emlékgyűrűt hosszú időn át végzett áldozatos társadal- mi munkásságáért Bérczi István, Hajós Márta, Kőrössy László, Szantner Ferenc és Tóka Jenő kapott. Ezután a közgyűlés belföldi tiszteleti tagokat választott: Bart- kó Lajos, Fülöp József, Grasselly Gyula, Nemecz Ernő és Székyné Fux Vilma személyében. A közgyűlés rövidebb vita után az előterjesztett alapszabálymó- dosítást ideiglenes jelleggel 9 ellenszavazat- tal és 1 1 tartózkodással elfogadta. Elnök felkérésére Hámor Géza megtar- totta főtitkári beszámolóját,* melyet a köz- gyűlés egyhangúlag elfogadott. Bogsch László az interregnum elnöke- ként levezette a szavazást, melynek értel- mében a Társulat tisztikara 1981 — 1985. évre az alábbi: Dank Viktor elnök. Al- földi László, Hámor Géza, Somssich Lászlóné és Géczy Barnabás társelnökök, Bérczi István főtitkár, Halmai János tit- kár, Balogh Anna ifjúsági titkár. Vitális György ellenőrző-, Nagy István (MÁFI) a fegyelmi bizottság elnöke. A kibővített el- nökség tagjai hivatalból a területi szerve- zetek elnökei és titkárai. A választmány- nak szavazás útján tagjai lettek: Alföldi László, Balogh Kálmán, Barabás Andor, Báldi Tamás, Bárdossy György, Bérczi István, Csalagovits Imre, Cseh Németh József, Gerber Pál, Géczy Barnabás, Há- mor Géza, Jámbor Áron, Juhász András, Karácsonyi Sándor, Kertész Pál, Konda József, Kubovics Imre, Mátyás Ernő, Mezősi József, Morvái Gusztáv, Nagy Elemér, Némedi Varga Zoltán, Németh Gusztáv, Pantó György, Somssich Lász- lóné, Széles Lajos, Tóth Kálmán, Ván- dorfi Róbert, Virágh Károly, Vitális György; hivatalból tagjai a belföldi tiszte- leti tagok, a tematikus szakosztályok elnö- kei és titkárai. A Társulat elnöke hivatal- ból a választmány elnöke. Az interregnum elnöke ezután átadta helyét a megválasztott új elnökségnek s a tisztújító küldött-közgyűlés Dank Viktor elnök zárszavával ért véget. Résztvevők száma: 224 fő Március 20. Gazdaság földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Hahn György Pruzsina János: Áz ásvány-vagyon- kihozatal növelése, gazdasági ösztönzésé- nek egyik lehetősége Somos László: Ásványi nyersanyagok osztályozásával kapcsolatos problémák Résztvevők száma: 26 fő Március 20 — 21 — 22. ,, Tokaji Napok” az Ifjúsági Bizottság rendezésében . A résztvevőket Hajdú Gyula, az Orszá- gos Érc- és Ásványbányák Hegyaljai Mű- veinek igazgatója üdvözölte. Az elnöki megnyitót , valamint a , .Telkibánya ércese- dése és a Tokaji-hegység érckutatási pers- • A füzet elején található. Társulati ügyek 559 pektívái” c. előadást Székyné Fux Vilma i tartotta. A délután folyamán Zelenka Tibor „A Tokaji-hegység DNy-i részének földtani felépítése, nyersanyagkutatási perspektívái” — , Gyarmati Pál „ Perli t- ku tatás lehetőségei a Tokaji-hegység föld- tani felépítésének tükrében” és Mátyás Ernő „A Tokaji-hegység nemesfémes ásvá- nyi nyersanyagai” című előadása hangzott el. A Rátka-Mád-i limnikus medence feltá- i rásának s bányáinak megtekintését Má- tyás Ernő és Sántha Pál vezették. Tály- lyán Encsy György magángyűjtő féldrága- kő kollekciójának és paleophytológiai gyűj- I töményének megtekintésére került sor. Más- Ínap a tanulmányút során Mátyás Ernő, Sántha Pál és Zelenka Tibor vezetésével a résztvevők az erdőbényi morfológiai fél- medence kovaföld-előfordulásait, az erdő- bényei Barnamáj és Mulatóhegy lakkolit- 1ja.it, valamint a kőbánya földtani kifejlő- dését, a bodrogszegi szarmata összletet, a mádi ásványelőkészítő üzemet s a Mád- ! királyhegyi bányászati körzetet látogatták meg. A harmadik napon a sárospataki 1 nyersanyagelőfordulások helyszíni megte- kintésénél Mátyás Ernő, a sárospataki ■ termáli vonal bejárásánál Zeíenka Tibor, )a sárospataki kerámiaüzem látogatásánál Nagy Endre vezette a csoportot. Pálházán ! megállót tartottak a Néma-hegyi kontakt- nál Gyarmati Pál szakvezetésével s végül a pálházi perlitbánya helyszíni megtekin- I tése, ül. a füzérradványi illites nemesanyag- készlet hányójának teleptani megismerése alkotta — Mátyás Ernő, Sántha Pál, Varga Tibor kalauzolásával — a tanul- mányút utolsó programpontját. Résztvevők száma: (58 fő Március 23. Mérnökgeológiai- Építés föld- tani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Juhász József Napirend: 1 . Mérnökgeológiai Szemle szer- kesztése, 2. Tudományos Tanács szervezé- se, 3. Az 1981. II. f. ó. munkaterv véglege- sítése, 4. Tanulmányút előkészítése, 5. Pécsi konferencia, 6. Titkári beszámoló az 1978 — 80. évről Résztvevők száma: 13 fő Március 23. Mérnökgeológia- Építés földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Juhász József Gálos Miklós: Tagoltság felvétele és figyelembe vétele építési munkák tervezé- sénél Felkért hozzászóló: Joó Tibor, Lantos Miklósné Vita: Szilvágyi I., Greshik Gy., Bognár E., Gálos M. Résztvevők száma: 34 fő Március 24- Szénkőzettani Munkabizottság ülése Bánhegyi István— Varga Imréné: A szén baktériumos kéntelenítésének újabb eredményei és a kéntelenítés hatása a szén- kőzettani tulajdonságokra Résztvevők száma: 10 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szervezete 1981. január— március havi ülésszakán elhangzott előadások Január 13. Előadóülés a Magyar Hidroló- ■ giai Társaság Szegedi Területi Szervezetével közös rendezésben Elnök: Vágás István Erdélyi Mihály: A felszínalatti vizek szennyezés iránti érzékenysége Vita: Szépfalusy J., Vágás I., Iványosi A., Török J., Kiss I., Erdélyi M. Résztvevők száma: 55 fő Január 21. Vezetőségi ülés Elnök: Somfai Attila Napirend: 1. A jelölőbizottság beszámo- lója, az 1981. évi területi közgyűlés előké- szítése, 2. Egyéb kérdések Résztvevők száma: 12 fő Február 24. Tisztújító- és Küldött-választó Területi Közgyűlés Elnök: Somfai Attila Völgyi László: Szakmai úton Argentí- nában Zentay Tibor: Az Alföldi Területi Szer- vezet 1978 — 80. évi tevékenységének is- mertetése Résztvevők száma: 35 fő A Területi Szervezet új tisztikara: Tiszteleti ehiök: Koch Sándor Ehiök: Somfai Attila Titkár: Zentay Tibor Vezetőségi tagok: Grasselly Gyula, Kurucz Béla, Mezősi József, Molnár Béla, Mucsi Mihály, Szederkényi Tibor, Szentgyörgyi Károly, Szöőr Gyula, T. Kovács Gábor, Vándorfi Róbert, Völ- gyi László Az ülés az anyaegyesület tisztújító köz- gyűlésére 10 küldöttet választott. 560 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet Március 17. Vezetőségi ülés Elnök: Zentay Tibor Napirend: 1. Az anyaegyesület tisztújító közgyűlésével kapcsolatos tájékoztatás, 2. Az 1981. I. f. é. rnunkaterv pontosítása, 3. Egyéb ügyek ítészt vevők száma: 5 fő Március 17. Előadóülés Szolnokon Elnök: Szederkényi Tibor Völgyi László: A bihari miocén és a neogén tektonika Gajdos István — Pap Sándor — Szent - GYÖRGYI Káról YNÉ: A Battonya— Mező- hegyes— Kevermes környéki pannonjai földgáztelepek továbbkutatásának lehető- ségei földtani meggondolások alapján Vita: Fábián Gy., Trocsányi G., Szeder- kényi T., Hajdú D., Jámbor Á., Mucsi M., Völgyi L., Szalóki I., Szili Gy., Pap S. Résztvevők száma: 24 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Budapesti Területi Szervezete 1981. január — március havi ülésszakán elhangzott előadások Január 28. Tisztújító és Küldött-választó Területi Közgyűlés Elnök: Dank Viktor Kovács Sándor: Magyarországi Cono- donta sztratigráfiai vizsgálatok eddigi ered- ményei Vita: Balogh K., Zelenka T., Kovács S. Résztvevők száma: 37 fő A Területi Szervezet új tisztikara: Elnök: Végh Sándorné Titkár: Zelenka Tibor Vezetőségi tagok: Brezsnyánszky Ká- roly, Jámbor Áron, Karácsonyi Sándor, Kleb Béla, Müller Pál, Szerecz Ferenc Az ülés az anyaegyesület tisztújító köz- gyűlésére 77 főt választott. Február 25. Vezetőségi ülés Elnök: Végh Sándorné Napirend: Az 1981. évi program Résztvevők száma: 7 fő Február 25. Előadóülés Elnök: Zelenka Tibor Kalapot Miklós: A mátrai vulkán-szer- kezet kérdése Bállá Zoltán — Havas László: A mát- rai eltolódás Vita: Földessy J., Varga Gy., Czakó T., Bállá Z., Székely A., Bartkó L., Síkhegyi F., Kalafut M., Zelenka T. Résztvevők száma: 52 fő Március 25. Előadóülés Elnök: Zelenka Tibor Gyarmati Pál: A Tokaj i-hegységi perlit- kutatások eredményei Horváth István: Beforsit típusú kőzet - telérek a Velencei-hegységben Vita: Morvái G., Király É., Farkas L., Zelenka T., Gyarmati P., Földvári M., Jantsky B., Horváth I., Bállá Z., Vető I. Résztvevők száma: 24 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Déldunántúli Területi Szervezetének 1981. január — március havi ülésszakon elhangzott előadások Január 13. Klubdélután a Mecseki Szén- bányák Liász Klubjával közös rendezésben Elnök: Kovács Endre Mészáros Mihály: Bolíviai útibeszá- moló Résztvevők száma: 62 fő Január 27. Tisztújító és Küldött -választó Területi Közgyűlés Elnök: Barabás Andor Bardóoz Béla: A Dráva-medencében folyamatban levő szénhidrogénkutatások újabb eredményei Vita: Pordán S., Pólai Gy., Hőnig Gy., Kassai M., Sütő Zné, Majoros Gy. Barabás A., Bardócz II. Résztvevők száma: 46 fő A Területi Szervezet új tisztikara Elnök: Tóka Jenő Titkár: Kovács Endre Vezetőségi tagok: Barabás Andor, Bó- na József, Érdi-Krausz Gábor, Kassai Miklós, Koch László, Lipi Imre, Németh Gusztáv, Somssich Lászlóné, Tormássy István, Várhegyi Pál Az ülés az anyaegyesület tisztújító köz- gyűlésére 13 küldöttet választott Február 17. Előadóülés Elnök: IIarabós Andor Lelkesné Fel vári Gyöngyi: A Pócs- Báránytetői fúrás ásvány-kőzettani vizsgá- latának eredményei Társulati ügyek 561 Pordán Sándor: Pécs- Pécsui! várd kör- nyéki hévíz -feltárási lehetőségek Hónig Gyula: Néhány újabb megfigye- lés a dolomitporlódással kapcsolatban Vita: Szederkényi T., Majoros Gy., Bara- bás A., Lelkesné Felvári Gy., Kassai M., Mach 1’., Koch L., Pordán S., Hónig Gy. Résztvevők száma: 31 fő Február 23 — 25. Fúrás műszaki továbbképző tanfolyam a Fúrástechnikai és Kutatásmód- szertani Szakcsoport, valamint a Mecseki Ércbánya T\ közös rendezésében Elnökök: Várhegyi Pál, Kovács István Wéhkr Béla: Hé víz kutatási és feltárási lehetőségek Baranya megyében Koch László: Mélyfúrásokban végzett korszerű hidrogeológiai vizsgálat követel- ményei Ferka Sándor: A MEV által mélyített nagymélységű kutak vízhozamnövelése sa- vazással Tompos János: Vízkút létesítésének ad- minisztratív követelményei Lakatos Péter: Középszintű fúró-szak- munkásképzéssel szemben támasztott igé- nyek és azok kielégítése Streicher Ferenc: A MÉV Kutató- Mélyfúró Üzem műszaki fejlesztési tevé- kenységének eredményei Ursprung János: Gépkocsira szerelt hidraulikus emelők kihasználása a fúró- berendezések átszerelésével Patla Károly: Időszerű gazdaságpoli- tikai kérdések Kovács István: 2400 m-es kutató mag- fúrás kivitelezésének és előkészítésének tapasztalatai Farkas Károly: 1 BA— 15 fúróberende- zés ismertetése és üzemeltetési tapasztalata Szakái y Áron: Karsztosodott, tűzkö- vesedett dolomitok és mészkövek fúrásá- nak tapasztalatai Tóth Zoltán: Fúrólyuk előterelés terve- zése számítógéppel Várhegyi Pál: Fordított öblítéses mag- fúrás a fúrómagnak az öblítőárammal tör- ténő kiszállításával Várhegyi Pál: Információ a hajlékony fúrócső mélyfúrásnál történő alkalmazásá- nál Lauer János: Félautomata szállítószé- kek alkalmazási tapasztalatai Weich Péter: Fúróeső törések tapaszta- latainak értékelése Iván László: Karottázs-vizsgálati ered- mények felhasználása a fúrólyukak terve- zésénél és kivitelezésénél Szélig János: SZDA-115 áramfejlesztő kiválasztásának indokolása A megnyitót és zárszót Várhegyi Pál tartotta. Résztvevők száma: 34 fő Március 2. Vezetőségi ülés Elnök: Tóka Jenő Napirend: 1. Tisztújító küldött-közgyű- lés, 2. Az 1981. évi rendezvények, 3. A Mérnökgeológiai-talajmechanikai csoport- ra tett javaslat megvitatása, 4. Tanulmány- út előkészítése, 5. Egyéb kérdések Résztvevők száma: 12 fő Március 4. Klubdélután Nagykanizsán Elnök: Németh Gusztáv Bérczi István: A Sziklás-hegységtől a Csendes Óceánig Résztvevők száma: 30 fő Március S. Előadóülés Elnök: Barabás Andor Bállá Zoltán: A dél-dunántúli ultrabá- zitok lemeztektonikai értelmezése Kassai Miklós: Adatok a Ny-Dunántúl neotektonikai értékeléséhez Vita: Balogh Kg (írásban), Szederkényi T. Barabás A., Hónig Gy., Bállá Z., Miko- lay I., Pordán S. Részt vevők száma: 47 fő Március 19. Előadóülés Elnök: Kovács Endre Kassai Miklós: A tervszerű környezet- gazdálkodás (környezetfejlesztés-környe- zetvédelem) földtani alapjai Kaszás Ferenc— Nagy Zoltán — Sza- kács József— Vkreczkei Rezső: Erőművi pernye- és salak felhasználásának helyzete, különös tekintettel a pécsi régióra Vita: Veszély K., Kassai M., Kamarás B., Várnai P., Vereczkei R., Kaszás F. Résztvevők száma: 22 fő Március 24. Kerekaszt ál-beszélgetés az OMBKE Mecseki Csoport fával és a Mecseki Szénbányák Liász Klubjával közös rendezés- ben Elnök: Radó Aladár Mach Péter: Természeti erőforrások ér- tékelésének KGST módszertani alapelvei (vitaindító előadás) Vita: Virágh K., Pólai Gy., Krajnyák J., Radó A., Kővári J., Machné Mocsári I., Kiss J., Kovács E., Lucza V., Major G., Bodrogi F., Mach P. Résztvevők száma: 55 fő Március 26. Kerekasztal-beszélgetés az OMBKE Mecseki Csoportjával és a Mecseki Szénbányák Liász Klubjával közös rendezés- ben Elnök: Radó Aladár ,,Uj módszer a gázkitörések előrejelzésé- re és elhárítására” témakörben Kovács 562 Földtani Közlöny 111. kötet, 3 — 4. füzet Ferenc és Somosvári Zsolt bevezető előa- dása után a vitában részt vettek : Guth F., Nyers J., Hoffmann B., Radó A., Sebes- tyén B., Kálmán E., Balassa M., Mester J., Pál I., Várfalvi L., Kiss J., Bánhegyi M., Radnainé Gyöngyös Zs., Kovács F., So- mosvári Zs. Résztvevők száma: 70 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi Területi Szervezete 1981. január— március havi ülésszakán elhangzott előadások Január 28. Tisztújító és Küldött-választó Területi Közgyűlés Elnök: Goda Lajos Hámor Géza: Beszámoló a XXVI. Nem- zetközi Geológiai Világkongresszusról (Párizs) Résztvevők száma 40 fő A Területi Szervezet új tisztikara: Elnök: Monos János Alelnök: Juhász András Titkár: Majoros Lászlóké Vezetőségi tagok: Baksa Csaba, Ege- rek Frigyes, Goda Lajos, Józsa Gábor, Mátyás Ernő, Némedi Varga Zoltán; ifjúsági titkár: Seres Lászlóké ; tisztelet- beli vezetőségi tag: Pojják Tibor Az ülés az anyaegyesület tisztújító köz- gyűlésére 20 küldöttet választott. Februári 26. Vezetőségi ülés Elnök: Juhász András Napirend: Az 1981. évi Borsodi Műszaki Hetek programja, 2. Egyéb kérdések Résztvevők száma: 3 fő Február 26. Előadóülés Elnök: Józsa Gábor Szlabóczky Pál: Általános földtani ered- mények a budapesti metró mérnökgeoló- giai kutatásánál Kerbolt Tamás— Palkó Miklós: A lig- nittelepek fűtőértékének és hamutartalmá- nak meghatározása sűrűség-szelvényekből Vita: Szokolai Gy., Szlabóczky P., Jó- zsa G. Résztvevők száma: 37 fő Március 26. Előadóülés Elnök: Egerek Frigyes Mátyás Ernő: A hazai zeolit-kutatás eredményei és problémái Vita: Goda L., Varró T., Majoros Lné Résztvevők száma: 16 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Közép- és Északdunántúli Területi Szervezete 1981. január— március havi ülésszakán elhangzott előadások Január 27. Előadóülés Elnök: Szabó Elemér Farkasné Darányi Ida: A nyirádi nagy átmérőjű fúrt aknák élettartamának vizs- gálata Kecskés Tibor: Vas megye építőipará- nak nyersanyagai Nyerges Lajos— Mindszenty Andrea: Karotázs-mérések természetes gammasu- gárzás görbéinek felhasználási lehetőségei Vita: Hegedűs Iné, Kardos L., Kopek G., Mindszenty A., Szabó E., Knauer J., Kecskés T., K. Nyirő R., Nyerges L., Tóth Á., Molnár P., Nádasdi Gy. Résztvevők száma: 33 fő Február 17. Tisztújító és Küldött-választó Területi Közgyűlés Elnök: Császár Géza, Szabó Elemér Hámor Géza: Beszámoló a XXVI. Nem- zetközi Geológiai Kongresszusról (Párizs) Mindszenty Andrea: Geomorfológiai megfigyelések Iharkut-Németbánya tér- ségben Vita: Knauer J., Szabó E. Résztvevők száma: 50 fő A Területi Szervezet új tisztikara: Elnök: Szantner Ferenc Titkár: Knauer József Vezetőségi tagok: Boldizsár István, Császár Géza, Erdélyi Tibor, Gerber Pál, Hegedűs Istvánné, Jónás Klára, Kéri János, Makrai László, Muntyán István, Szabadváry László, Szabó Zoltán, Szilágyi Albert. Az ülés az anyaegyesület tisztújító köz- gyűlésére 18 küldöttet, a Veszprém megyei MTESZ küldött-közgyűlésre pedig 7 kül- döttet választott. A kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki szerkesztő: Sándor István A kézirat nyomdába érkezett: 1980. VII. 23. — Terjedelem: 15,4 (A/5) ív 82.0804 Akadémiai Nyomda, Budapest - Felelős vezető: Bemát György- r V TARTALOMJEGYZÉK — CO,HEP>KAHHE - COXTENU (1981) Dk. Dank V.: Fokozzuk az ásványi nyersanyagok földtani kutatásának hatékonyságát (az 1981. március 18-i Tisztújító Közgyűlés megnyitója DR. Hámor G.: Főtitkári beszámoló (1981. március 18.) DR. Hónai A.: Dr. Szalui Tibor emlékezete (1900—1980) ÉRTEKEZÉSEK - HAVMHblE CTATbli - MÉMOIRES Db. Baksa Cs.— Dr. Csillag J.— Dobosi G.— Földessy J.: Rézpala indikáció a Darnó-hegyen — Copper- rich shale mineralization in the Darnó-hegy Balázs E.— Báldi T.— Dudich E.— Gidai L.— Korpás L.— Radócz Gy— Szentgyörgyi K.— Zelen- ka T. : A magyarországi eocén-oligocén határ képződményeinek szerkezeti-faciális vázlata Bállá Z.— Csongrádi J.— Havas L.— Korpás L.: A börzsönyi vulkánitok kora és K/Ar kormeghatározá- suk pontossága — Age of the Börzsöny volcanics and accuracy of their K — Ar dating Barauáské STUHL ÁGNES: A kóvágószölósi homokkő formációt alkotó kisciklusok földtani vizsgálata — A geological study of the microcycles forming the Kövágószólós Sandstone Formation Bruknerné Wein Alice— Vétó I. Szénhidrogénkeletkezés és migráció a Duna— Tisza köze DK-i részén — Origin and migration of hydrocarbons in the southeastern Danube— Tisza Interfluve Czabalay Lenke Az úrkúti mészkő Mollesca faunájának őslénytani vizsgálata — Étude paléontologique de la fauné de Mollusques du Calcaire d’Urkut Dr. Dudich E.: Geokémiai adatok a bakonyi eocénről — Geochemical Data on the Eocéné of the Bakony Mountains, Trnnsdanubia, Hungary Dr. Embey Isztin A.: Hazai bazaltos kőzeteink fóalkotórészeinek statisztikai vizsgálata: Kísérlet a bazaltok tektonikai helyzetének meghatározására — Statistical analysis of ma/>r element pattems in basic rocks of Hungary: Án approach to determine their tectonic settlngs Dr. Fodor Tamásné— Horváth Zs.— Dr. Scheuer Gy.— Schweitzer F.: A Dunakőmlőd— Paks közötti dunai magaspart mérnökgeológiai térképezése és vizsgálata — Ingenieurgeologisehe Kartierung und Stabilitátsuntersuchung des Donau-Hochufers zwischen Dunakőmlőd und Paks Dr. Horváth Mária: Adatok a mányi formáció és a solymári homokkő tagozat foraminifera-faunájának ismeretéhez — Contribution to understanding the foraminiferal fauna of the Mány Formation and the Solymár Sandstone Member Dr. Kósa L.— Fazekas Via A fertőrákosi kristályospala összlet földtani-kőzettani felépítése — Geolo- gisch-petrographischer Aufbau des kristallinen Schieferkomplexes von Fertőrákos (Sopron-Gebirge, Westungarn) Dr. Kozákní Torma Júlianna— Dr. Kozák M.: Vulkánitok görgetettségi vizsgálata hordalékban — HccuenoBaHiie OKaTaHHOCTH ByjiKaHHTOB b HaHocax Dr. Molnár B. — Dr. Szó nők y M. — Dr. Kovács S. Recens hiperszalin dolomitok diagenetikus és litifiká- ciós folyamatai a Duna— Tisza közén — Modern hypersaline dolomites in the Danube— Tisza Interfluve: diagenetic and lithification processes Dr. Molnár B. — Geiger J.: Homogénnek látszó rétegsorok tagolási lehetősége szedimentológiai, őslénytani és matematikai módszerek kombinált alkalmazásával — Possybility fór subdividing apparently homo- geneous rock sequences by combined use of sedimentological, palaeontological and mathematical methods Dr. Oravecz J.: A Magyar-középhegység fototektonikai vázlata — Phototectonic chart of the Hungárián Highland Rangé Dr. Posgay K. Az első magyar bauxitelófordulás kutatástörténete és földtan-teleptani viszonyai (Király- erdő, Erdélyi-középhegység, Román SzK) — Case history and geology of the first Hungárián bauxite occurrence (..King’s Forest” = Királyerdő = Padurea Craiului), in the Western Mountains (Mun(ii Apuseni) of Rumania Rakovits Z., Balogh K., Szaszin G. G.: Az alunitosodás korviszonyainak K/Ar vizsgálata — Onpenene- HHe B03pacTa anyHHTOBoü MHHepa/iH3au,HM coBeTCKoro 3aKapnaTb« Kannfl-aproHOBbiM mctohom Dr. Scheuer Gy.— Schweitzer F. : A hazai édesvízi mészkőösszletek származása és összehasonlító vizs- gálatuk — Origin of the Hungárián freshwater limestone sequences and their comparative study Dr, Scheuer Gy. — Schweitzer F. A Kárpát-medence környéki édesvízi mészkőelőfordulások összehasonlí- tása a hazai adottságokkal. I. Szlovákia — Vergleich dér Süsswasserkalkvorkommen im Raum des Kar- patenbeckens, I. Slowakei Székyné Fux Vilma, Balogh K., Szakáll S. A Tokaji-hegység intermedier és bázisos vulkánosságának kora és időtartama a K/Ar vizsgálatok tükrében — Altér und Zeitdauer des intermediaren und basischen Vulkanismus des Tokajer Gebirges im Lichte dér K/Ar-Cntersuchungen Szöör Gy.: A Lajoskomárom-1. sz. fúrás pannon rétegsorának paleobiogeokémiai elemzése — Palaeobiogeo- chemical analysis of the Pannonian sequence of the borehole Lajoskomárom-1 Szöör Gy. és Kordos L.: Aholocén gerinces anyag paleobiogeokémiai módszerrel történő abszolút krono- lógiai és paleoklimatológiai értékelése — Absolute chronological and palaeoclimatologieal evaluation of Holocene vertebrate remains by palaeobiogeochemical metliod 389-398 399 -406 408 - 412 59- 66 145—456 307-324 26-42 98-118 487-512 221-237 43-58 258-280 513-528 424-452 298-306 119-144 238 -257 197-204 1-25 205-220 67-97 453-471 413-423 281-297 472-486 Dk. Tanács J.— Barabás I.: Az Abony környéki pliocén-pleisztocén határ fácieselemzés és biosztratigráfiai értékelés alapján — Pliocene-Pleistocene boundary near Abony in terms of facies analysis and biostra- tigraphic interpretation 325 —337 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KPATKME COOELHEHMH — NOTICES Bihari D.: A Meteomys noszkyi lelőhelye a Bakonyból 152—164 Czabalay Lenke és Gellai Maria: Szenon csigák csabrendeki bauxitkutató fúrásokból — Senonian Gastropods írom bauxite exploration boreholes of Csabrendek 362—399 Knauer J.: Kiegészítés a Nemzetközi Rétegtani Lexikon „Magyarország” kötete 2. kiadásának egyes kréta szócikkeihez — Supplément a certains mots-souches du Crétacé de la 2- édition du volume „Hongrie” du Lexique Stratigraphique International 529 — 531 DR. Moldvát L.: Kriptovulkáni szerkezet a Bakonyban — A cryptovolcanic structure in the Bakony 157—158 Dr. Vörös I.: A bauxitgenetika néhány kérdése 159—161 TUDOMÁNYTÖRTÉNET - MCTOPMfl HAYK - HISTOIRE DES SCIENCES Dr. Csikt G.: A magyar természetvizsgálók szerepe a jénai „Mineralogische Societát” működésében és ennek hatása a hazai földtudomány kialakulására — The role of Hungárián naturalists in the activities of the „Mineralogische Societát” of Jena and its effect on the development of Geological Sciences in Hungary 338 —349 A KÜLFÖLD FÖLDTANÁBÓL - TEOJlOrMH 3APYEE>KHbIX CTPAH — GÉOLOGIE D’AUTRES PAYS Grih G„ Madarast A„ Guti T.: Az észak-keruleni geoantiklinális zóna keleti része tektonikájának néhány jellemző vonásáról — Somé characteristic tectonic features of the eastern part of the North Kerulen gentikline zone, Mongollá 350-361 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE, 1980. - EMEJIMOrPAC>MH JlMTEPATYPbl rEOJlOrMMECKMX H CMEWHblX HAYK B BEHrPMM 1980 r. - RÉPERTOLRE BIBLIO- GRAPKIQUES DES PUBLICATIONS DU DOMAINE DES SCIENCES GÉOLOGIQUE EN HONGRIE 1980 532-551 HÍREK, ISMERTETÉSEK - COOE1HEHMH, PE14EH3MM - NOTICES, REVUE BIBLIO- GRAPHIQUE 165-183, 370-379, 552-554 TÁRSULATI ÜGYEK — HEJ1A OEIHECTBA — AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 184-193, 380-386, 555-562 Ára: 38,— Ft Előfizetési díj egy évre: 76,— Ft INDEX: 25 299 ISSN 0015 - 542X Felelős szerkesztő: DANK VIKTOR Technikai szerkesztő: MEISEL JÁNOSNÉ A szerkesztő bizottság tagjai: BÁLDI TAMÁS, VOGL MÁRIA, RONDA JÓZSEF, KRIVÁN PÁL SZÉKYNÉ FÜX VILMA, SZILVÁGYI IMRE * Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a Posta Központi Hírlap Irodánál (PKHI 1900 Budapest, József nádor tér 1.) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a PKHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetés bejelenthető az Akadémiai Kiadónál (1363 Buda- pest, Alkotmány utca 21. Telefon: 111-010). Példányonként beszerezhető: az Akadémiai Könyvesboltban (1368 Buda- pest, Váci utca 22. Telefon: 185-881, a PKHI Hírlapboltjában (1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 76. Telefon: 116-269) és minden nagyobb árusítóhelyen. Előfizetési díj egy évre: 76,— Ft 1 6zám ára: 19,— Ft Index szám: 25 299 Külföldön terjeszti a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalat, H-1389 Budapest, Pf. 149. AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST