L CORNELL UNIVERSITY LIBRARY 3 1924 057 187 191 ■ * J Digitized by the Internet Archive in 2016 https://archive.org/details/foldtanikozlony1171magy FÖLDTANI KÖZLÖNY EIOJUlETEHb BEHrEPCKOrO rEOJlOrHUECKOrO OEIHECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN 117. BUDAPEST, 1987 Közlöny A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BKDJlJlETEHb BEHrEPCKOTO rEOJiornqECKoro oeujectba BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT jma* uiUu ff B »i lC|f,S BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY mm'T T. 117. No. 1. (1987) FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 117. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK - COHEP>KAHHE - CONTENU ÉRTEKEZÉSEK - HAYMHblE CTATbH — MÉMOIRES Wéber Béla: A perm— triász határképződmények morfológiája a Ny-Mecsekben — Morphologie dér perm- triassischen Grenzbildungen im westlichen Mecsek -Gebirge — Mop4>onorHH OTjioweHHü rpanHUbi nep.viH CTpnacoM b 3anaaHofi Mac™ MeuecKCKHX rop (ioro-3anan BeHrpHH) 1-10 Fazekas Via: A mecseki perm és alsótriász korú törmelékes formációk ásványos összetétele — Minera- logical composition of Permian and Lower Triassic clastics írom the Mecsek Mts — MHHepajibHbiú cocTaB oönoMOMHbix OTnoweHHfí nepMCHoro h paHHeTpHacoBoro B03pacTa MeMencKHX rop 11-30 Kisházi Péter— Ivaxcsics Jenő: Újabb adatok a Sopron környéki leuchtenbergittartaimú metamorfitok keletkezésének problematikájához — Contribution to the problematics of the origin of leuchtenbergite- bearing metamorphics in the Sopron area — HoBbie naHHbie k npoöneMe oöpa30BaHHH MeTaMopijJHTOB c neúxTeHÖeprHTOM H3 OKpecTHOCTefi r. LUonpoH (3anaAHan BeHrpHH) 31-45 Réti Zsolt: A Bódva-völgy bázisos-ultrabázisos kőzeteinek eredete és nagyszerkezeti helyzete — Ophio- lite fragments in an evaporitic melange nenr Bódva valley (Nerth Hungary) — ripoHCXOHmeHHe h TeKTOHHMecb oe nonoHceHHe ocbOBHbiX « ynbTpaocHOBHbiAnopon aojihhw p. Eoab2> (CeBepHan BeHrpHH) 47-59 Kovács SÁNDOR: Olisztosztrómák és egyéb, víz alatti gravitációs tömegszállítással kapcsolatos üledékek az észak-magyarországi paleo— mezozoikumban I. — Olisthostromes and otl.er deposits connected to subaquaeous mass-gravity transport in the North Hungárián Paleo— Mesozoic I — OnHCTOCTpoMbi h npoMHe oTnoweHHH, CBH3aHHbie c noABOAHbuw rpaBHTaqHOHHbiM TpaHcnopTOM, b naneo3oe h Me303oe CeBepHOíí BeHrpHH. MacTb 1 61-69 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KPATKME COOEIHEHMH - NOTICES Selmeczi Ildikó: Keleti-Paratethys kapcsolatot bizonyító puhateste fajok a hidasi barnakőszén medence miocén képződményeiből — Mollusc species in the Miocén formations of the Hidas Browncoal Basin (S Hungary) provingconnections with theEastem Paratethys — MonmocKH H3 MHoueHotbix OTuo>KeHHH XHnauiCKoro öypoyronbHoro MecTopoHcneHHH (K)>KHaH BeHrpHH)noKa3biBaK>mHe CBH3b c Boctomhum riapaTeTHCOM 71-78 HÍREK, ISMERTETÉSEK - COOBIHEHMH, PEUEH3HM — NOTICES, REVUE BIBLIO- GRAPHIQUE 79-92 ÉRTEKEZÉSEK Földtani Közlöny, Brill, of the Hungárián Qeol. Soc. (1987) 117. 1—10 A perm-triász határképződmények morfológiája a Ny-Mecsekben* W éber Béla ** (7 ábrával) Összefoglalás: Szerző a Ny-mecseki perm-triász diasztrofikus határ morfológiai viszonyait vizsgálva az alábbi eredményekhez jutott: — a felsőpermi 17. apróciklus végén található általános elterjedésű zagyfáciesű réteg a fekűjében levő felsőpermi üledékképződéshez szorosan kapcsolódó vonatkozási szintet jelent, — az előbbi zagyfáciesű réteg vastagságváltozásai csekélyek, ezért a fedőjében levő fel- sőpermi lila, kavicsos homokkő réteg harántolt vastagságadatait ehhez mérve paleomor- fológiai képet lehet szerkeszteni. A lila, kavicsos homokkő réteg anyagában kialakult közepesen tagolt alacsony dombsági morfológia a pfalzi orogén fázis hatására létrejött kiemelkedés exogén eróziós folyamatainak eredménye és ekként az alsótriász Jakab- hegyi Főkonglomerátum üledékképződési bázisa, — a felsőpermi lila, kavicsos homokkő és az alsótriász J akabhegyi Főkonglomerátum disz- kordáns érintkezésének földtani tartalma a felsőperm-alsótriász határon létrejött és az alsótriászba átnyúló exogén eróziós fejlődésmeneti szakasz, amelyet a szárazföldi fáciesű J akabhegyi Főkonglomerátum lerakódása zár le. Bevezetés A „perm-triász határképződmények” fogalmába a jelenleg (1984) elfoga- dottnak tekinthető diasztrofikus rétegtani határok szerint (1. ábra) egyrészt a felsőpermi Kővágószőlősi Homokkő Formáció Cserkúti Homokkő Tagozatá- nak legfelső, lila, lilásvörös, durvaszemű, kavicsos, osztályozatlan vagy rosszul osztályozott , ritkán réteges homokkő összlete, másrészt az alsótriász J akabhegyi Főkonglomerátum tartozik. 1. A lila, kavicsos homokkövet szemnagysági és egyéb vizsgálatok alapján „felső fedővörös homokkő” néven először Kassai M. (1963) különítette el, majd kezelte önálló rétegtani szintként (1968). Barabásné Stuhl Á. fácies és ciklusvizsgálatainak (1969, 1973, 1981) eredményeként ez a túlnyomóan meder- fáciesűnek talált összlet a 18. felsőpermi apróciklust jelenti s az irodalomban a VI. kisciklus végén vagy önálló „D” kisciklusként is szerepel. Földtani helyzetére vonatkozóan már Kassai M. által említett (1969) lénye- ges adat, hogy „alsó határán dolomitkonkréció dúsulás tapasztalható, amelyet • Előadta a Társulat DK-dunántúli Területi Szervezete és a Pécsi Akadémiai Bizottság Földtani Munkabizottsága 1984. okt. 23-i együttes ülésén. •* Mecseki Ércbányászati Vállalat H-7633 Pécs II. 39-es dandár u. 19. 1 Földtani Közlöny 2 Földtani Közlöny 117. kötet, 1. füzet 1. ábra. A perm-triász határképződmények a Nyugati Mecsekben. Jelmagyarázat: A — földtani kor és kőzet, 1 — a felsőpermi 17. apróciklus homokkövei, 2 — zagyfáciesü réteg, 3 — lila, kavicsos homokkő, 4 — az alsótriász Jakabhegyi Főkonglomerátnm, B — földtani szelvény és átlagvastagsági adatok, C — feltételezett szeizmicitás Abb. 1. Permisch-triassische Grenzblldungen im westlichen Mecsek Gebirge. ZeichenerklSrung: A — geo- logisches Altér und Gestein, 1 — Sandsteine des oberpermischen 17. Kleinzyklus, 2— Schicht von Turbiditfa- ies, 3 — lilafarbiger, schottriger Sandstein, 4 — das untertriassische Jakabhegy Hauptkonglomerat, B — geolo- gisches Profil und Durchsehnittmáchtigkeitsangaben, C — vermutete Seismizitat az alsó fedő vöröshöz tartozó jelentős aleurolit feldúsulás kísér”. Ebből a meg- figyelésből — újabb tapasztalataink felhasználásával — a lila, kavicsos homok- kő fekűjében levő aleurolit feldúsulást „ zagyfáciensnelc ” minősítjük. A 2,22 m átlag vastagságúnak (207 db mért adat alapján) megállapított képződmény szárazföldi iszapárként mozgott és rakódott le. Kőzettanilag, vörösbarna aleuro- lit alapanyagban osztályozatlanul és egyenetlen sűrűségű eloszlásban elhelyez- kedő, kavics szemnagyságig terjedő (gyakran teljesen koptatatlan) különböző minőségű kőzettörmelékből, kvarcitból és vörös földpát szemcsékből álló szövet jellemzi. Széles elterjedtségét mutatja, hogy a megvizsgált ~ 400 db adatfor- rásból csak 21 esetben volt megállapítható a biztos hiánya. Ilyen zagyfáciesü rétegeket az alsópermtől kezdve találunk (egyes publikációkban és dokumen- tációkban „X” fáciesként említve). Ismereteink szerint ebben a szintben for- dul elő utoljára összefüggő módon (1. ábra). 2. Az alsótriász Jakabhegyi Főkonglomerátnm részletesebb földtani-kőzettani jellemzésétől a bőséges szakirodalomra (Böckh J. 1876., Vadász E. 1935, 1960., Barabás A. 1955., Nagy E. 1958., 1968., Jámbor Á. et al. 1962., Jámbor Á. — Szabó J. 1961., Kassai M. 1969, 1973, 1976, Szabó J. 1965) való hivat- kozással eltekintünk. A konglomerátum modem szemléletű anyagvizsgálatát Barabás A. kezdte meg. A vizsgálatok rendszeres, területi kiterjesztése a Ny-Mecsek részletes földtani térképezése során Jámbor A. és Szabó J. nevé- hez kapcsolódik. Ősföldrajzi jelentőségének és rétegtani kapcsolatainak széles körű összehasonlító vizsgálatát Kassai M. végezte el először. W éber: A perm-tnász a N //-Mecsekben 3 A korábbi kutatók munkáiból — témánk szempontjából — legfontosabbak a konglomerátum településére és fáciesére vonatkozó megállapítások. A kong- lomerátum települését valamennyi szerző diszkordásnak állapítja meg. Adat- szerűén Jámbor Á. mutat ki először (1962) szögdiszkordanciát és eróziós diszkordanciára utaló jelenségeket. A konglomerátum fáciesének kérdésében a szerzők többsége a folyóvízi eredet mellett foglal állást. Kassai M. a korábbi kutatók adatainak újraértelmezése és saját kiterjedt vizsgálatai alapján a konglomerátum „transzgressziós” eredetét és K-ről (ÉK-ről) történő szállítá- sát látja bizonyítottnak (1969, 1976). A felsorolt és hivatkozott kutatók idevágó munkáit áttekintve látszik, hogy a perm-triász határ földtani kérdései több oldalról is megfogalmazhatók és közelíthetők a megoldás igényével. Az alábbiakban a Ny-Mecsek kutatása nyomán keletkezett újabb adatok felhasználásával a perm-triász határképződ- mények morfológiai viszonyait vizsgáljuk. A képződmények morfológiáján azok egy adott szinthez viszonyított vastagságát, vastagság változásait értjük és értelmezzük. A vizsgált területre és képződményekre vonatkozó egyes mért adatok a MEV Kutató Mélyfúró Üzem geológusainak földtani dokumentációiból szár- maznak. Az adatok kigyűjtése Suha Gáborné és Veres József munkája. Földtani adatok 1. A felsőpermi lila, kavicsos homokkő izovonalas vastagság térképe a 2. ábrán szerepel. A térkép előállításához 422 adatot használtunk fel. Az adatok a térkép területén változó sűrűségben helyezkednek el. A legkevesebb adat a térkép ÉNy-i részén van. A statisztikai vizsgálatok szerint a lila, kavicsos homokkő átlagvastagsága 58,38 m. A térkép izovonalainak értékeit olyan statisztikai programcsomag alkalmazásával álla- pítottuk meg, amely az egyes adatokat osztályokba rendezte, kiszámította az egyes osz- tályokba tartozó adatok relatív gyakoriságát, megvizsgálta az adatok eloszlásának típu- sát, kiszámította az átlagvastagságot (várható érték) stb. A programcsomag Nagy Zoltán, Pokorntk Teréz és Tóth Zoltán munkája. A programot a MEV Kutató Mélyfúró Üzemé- ben futtatták. 2. Az alsótriász Jakabhegyi Főkonglomerátum jellemzésére szolgáló alapa- datokat három térképen mutatjuk be. A vastagságtérkép a 3. ábrán látható. A térkép 436 adat alapján készült. Az izovonalak értékeit ugyanannak a statisztikai programcsomagnak a futta- tásával állapítottuk meg, amelyet a lila, kavicsos homokkő esetében is alkal- maztunk. A konglomerátum számított átlag vastagsága 8,20 m. A korábbi szerzők munkáiban a konglomerátum fáciesével kapcsolatos állásfoglalások során szerepeltek a konglomerátumban megfigyelhető keresztrétegzett homok- kő közbetelepülések. Adataink feldolgozása során ezek területi eloszlását és gyakoriságát is megvizsgáltuk. Eredményül a 4. ábra térképét kaptuk. Törme- lékes összletek esetében az energia viszonyokról a legnagyobb kavics átmé- rők is tájékoztatnak. Alapadatként ezért a konglomerátumban talált és meg- határozható legnagyobb kvarc-kvarcit kavicsok nagyság és terület szerinti eloszlását is felmértük. Az eredménytérkép az 5. ábrán szerepel . A kvarc-kvarcit 1* 4 Földtani Közlöny 117. kötet, 1. füzet kavicsok vizsgálata mellett a fúrási anyagban való biztos meghatározható- ság szólt. A konglomerátumra vonatkozó adattérképek (3.-5. ábrák) észlelési pont- rűsége a 2. ábra térképével azonos. Értelmezés 1. A felsőpermi lila, kavicsos homokkő vastagsági térképének értel- mezését nem az összlet képződésére vonatkozóan, hanem a már lerakodott anyagot ért utólagos exogén eróziós hatások vizsgálatára végeztük el. Erre földtani alapot az a tényként létező diszkordancia ad, amelyet minden korábbi kutató a fedő alsótriász konglomerátum alatt egyértelműen megállapított. Munkahipotézisként még azzal a feltételezéssel éltünk, hogy a lila, kavicsos homokkő fekűjében levő zagyfácies az egész vizsgált területen — már a pfalzi fázisba tartozó tektonikus mozgásokkal (1. ábra „C”) összefüggésben — egy- szerre jelent meg és így megfelel egy vonatkozási szint követelményeinek. A zagyfáciesű réteg észlelt vastagságainak szélső értékeiből (0,2—10,6 m) feltételez- hető, hogy a fedő lila, kavicsos homokkő anyagának szállítódása-lerakódása során a bázi- sul szolgáló zagyfáciesű réteg egy része különböző mértékben lepusztulhatott. A zagyfá- ciesű réteg vastagságadatainak eloszlásvizsgálata azonban azt mutatta, hogy a számított 2,22 m átlagvastagság mellett az összes adat 76%-a a 2,97 m-ig terjedő vastagságosztály- ba tartozik. A tényleges harántolások túlnyomó része tehát közvetlenül az átlag körüli vastagságú volt, ezért az egy nagyságrenddel vastagabb lila, kavicsos homokkőre vo- natkozóan elfogadhatónak minősítettük a zagyfáciesű rétegnek — mint vonatkozási szint- nek — a vastagságváltozásait. A zagyfáciesű réteg fekűje (a már említett 21 biztos eset kivételével) érintetlen maradt és így kapcsolódik a bázisául szolgáló 17. felsőpermi apróciklushoz. A széles területi elter- jedéssel együtt ezért olyan földtani eseményt képvisel, amely a felsőperm korú üledék- képződéssel szoros kapcsolatban van és így a felsőpermre nézve is vonatkozási szintként kezelhető. A vastagsági térképet a fentiek szerint értelmezve jutottunk el a 6. ábraként szereplő paleomorfológiai képhez. Véleményünk szerint ez a kép tükrözi a felsőpermi lila, kavicsos homokkő összletet ért exogén eróziós folyamatok hatá- sát, kifejezve a fedőjében levő Jakabhegyi Főkonglomerátummal való disz- kordáns érintkezés valóságos földtani tartalmát és a Ny-mecseki perm-triász határon jelentős üledékképződési szünetet jelez. Morfológiai szempontból a vizsgált terület jól láthatóan két részre osztható. Az ÉNy-i és DK-i területrészek KÉK — NvDNy csapású, tektonikusán prefor- mált morfológiai határral választhatók el. Ez a határ egyrészt Barabásné Stühl Á. (1973) és mások vizsgálatai szerint már az idősebb permi képződmé- nyekben is kifejlődési határként jelentkezik (ettől a határtól Ny-ra a felső- perm átlagvastagsága ~ 180 m, a határtól K-re > 700 m), másrészt a hegy- ség mai szerkezetében is (Hetvehely-Magyarszék szerkezeti vonalként) felis- merhető (Wéber B. 1977). Az adatok értékelésénél tehát figyelembe kell venni azt, hogy ez az ősi szerkezeti vonal nemcsak az egyes összletek kifejlődési viszonyaira lehetett hatással (a kérdés a szakirodalomban ez ideig csak erről az oldalról merült fel !), hanem befolyásolta a már lerakodott üledékanyag további — jelen eset- ben exogén morfológiai — fejlődésének sorsát is ! Ez is oka lehet tehát annak, hogy az ÉNy-i területen (igaz sokkal kevesebb adat alapján mint a DK-i 2. ábra. A Nyugati-mecseki felsőperről Ilin, kavicsos homokkő vastagsági tírkípe (Wíbor B, 1884.) Jelmagyarázat A — relatív gyakoriság, B — vastagság, C — a szintvonalak írtékel (m) At*. 2. Mftchtlgkeltsknrle dcs obcrpcrmlschen, lllnfnrblgcn, schottrlgen Sandstclns lm wcstllchen Mecsek Ucblrge (B. AVtntn 1084), Zciohenerklflrung: A - relatíve Hüuflgkelt, 11 - Mflcbtlgkelt, C - Wcrtc dér Isohypsen (m) Ili J. Ubra. A nyugat-mecseki Jakobhegyl Fökonglomcrátum vastogsógl tírktpe (Wébf.b B. 1884). Jelmagyarázat: a 2. ábránál ,4bb. J. MáclitlgkcUskartc ites untért rlasslschen Jakabhegy Huuptkonglomerats lm wcstlli ben Mecsek Geblrge (B. NVébeb 1884). Für ZelchenerkULrung, slebe Abb. 2. .jj^TTírti legnagyobb kavics iHmCrök ugat-mccackl alüótrldbz Jaknlihcgyl Fökonglomerfltunibau (WÉBER Ji. 1084). Jelmng Jakabbcgy Hauptkongloraerat lm wcstUehcn Mecsek Ocblrge (B. W£ber 1984). Z c 1 c h i Abb. S. Vertollung rOntcn Quart-Qiiurr.ltgeröUdurclime-ss grösste QerOUdurchc níMilT Fm Mii W éber: A perm-triász a Ny- Mecsekben 5 területen, de következetesen !) a lila, kavicsos homokkő vastagsága általáno- san a legkisebb és felszínének morfológiai képe is kiegyenlítettebb, „peneplén jellegű” letaroltságot jelez. A DK-i területrész ezzel szemben tagoltabb felszí- nű, alacsony dombsági területnek minősül. A helyi morfológiai maximum ÉK-en van. A legnagyobb észlelhető abszolút szintkülönbség ~ 167 m. A cse- kély magasság különbségek és az adatok sűrűsége által szükségszerűen kor- látozott „felbontóképesség” ellenére itt már többféle domborzati és vízrajzi elemet, ezek között elfogadható minőségű kapcsolatokat, valamint további morfológiai egységeket lehet találni. Az egyes domborzati és vízrajzi elemekre a 6. ábra jelmagyarázata hívja fel a figyelmet. Az egyes elemek közötti logikus kapcsolatra utal az, hogy pl. „ártéri jellegű sík terület” csak a már kialakult „meder” körül jelölhető ki, vagy kisméretű „depressziókat” a feltételezett főbb vízfolyások csapásirányában (mintegy ezek kialakulását megelőző ele- mekként) találunk stb. A későbbiek miatt már önmagában is fontos tény, hogy a DK-i területrészen belül még két, egymástól eltérő irányítottságú (és ezért önállónak minősített) morfológiai egységet tételezhetünk fel, amelyek az exo- gén eróziós erők hatásának térbeli többirányúságát bizonyítják. A két részte- rület a „fő vízválasztóval” határolódik el egymástól (6. ábra). A fő vízválasztó és a Ny-i kisebb részterületen a feltételezett vízfolyások csapása — a nyilván- való térbeli és valószínű oksági kapcsolat miatt — megegyezik a korábban már említett, tektonikusán preformált morfológiai határ csapásirányaival. A dom- borzati viszonyok következtében az eróziós anyagszállítás itt NvDNy felé történhetett. A domborzati és vízrajzi elemek erősen irányítottak s a megfi- gyelhető rövid szakaszon csak csekély tagozódásuk tapasztalható. A fő vízvá- lasztótól K-re eső területen — amellett, hogy a domborzat fő vonalaiban még felismerhető a tektonikusán preformált morfológiai határ csapása — a fő folyás- irányokat már Ny— K-i irányítottságának tapasztaljuk. Ezzel együtt a „dom- borzat” K-felé nyíló és szélesedő „völgyet” mutat, amelyben az eróziós anyag- szállítás fő iránya K-felé, esetleg KDK-felé mutat. A rendelkezésre álló adatok száma és az ismertetett munkahipotézis lehetsé- ges hibái miatt nem célszerű a paleomorfológiai kép részletesebb elemzése. Ennek ellenére bizonyítottnak látjuk, hogy a lila, kavicsos homokkő összletet, lerakódásának befejeződése után jelentős exogén eróziós hatások érték, ame- lyek tartama alatt az üledékképződés szünetelt vagy csak reszessziós jellegű lehetett az ismételt áthalmozódások miatt. Itt kell megemlíteni Jámbor A. (Jámbor Á. — Szabó J. 1961) terepi megfigyelését, amely szerint „. . . a fedővörös homokkő rétegbe a konglomerátum durva kavicsai nem nyo- módtak bele, ez arra utál, hogy a konglomerátum lerakódásakor annak fekűje már bizonyos mértékben megkeményedett kőzet volt”. A lila, kavicsos homokkő összletet már leülepedése után ért hatások csekély mértékű anyagi minőségváltozásban is megmutatkoznak. Bara- bás A. (1955) első terepi megfigyelései szerint . a konglomerátum alatt gyakran kifakult fehér színűvé vált, a vörös színezés csak foltokban maradt meg benne”. Ugyanezt a jelenséget Jámbor A. (Jámbor A. — Szabó J. 1961) azzal a vonással egészíti ki, hogy ,,. . . a fedővö- rös homokkő főkonglomerátum alatti néhány méteres részében ez a változás fokozottabb mér- tékben jelentkezik” . Az exogén eróziós folyamatokat időben már az alsótriászba tesszük. A pfalzi fő fázis mozgásainak következménye a felsőpermi üledékképződés végét jelentő teljes kiemelkedés volt. Ezt követte a kiemelt területen a lepusztulás idő- szaka, amelyben (a lila, kavicsos homokkő anyagába vágódva) kialakult a későbbi (alsótriász) üledékképződás morfológiai bázisa. A lepusztulási terület 6 Földtani Közlöny 117 . kötet, 1. füzet 7. ábra. A felsőpermi lila, kavicsos homokkő és az alsótriász Jakabhegyi Fókonglomerátum vastagságváltozásainak kapcsolata a Nyugati-Mecsekben fWÉBER B.— Suha Gábomé 1984). Jelmagyarázat: A — a Jakabhegyi Fókonglomerátum vastagsága (m), B — a lila, kavicsos homokkő vastagsága (m) Abb. 7. Zusammenhang dér Máchtigkeitsveránderungen des oberpermischen. lilafarbigen, schottrigen Sandsteins und des unterpermischen Jakabhegy Hauptkonglomerats im westlichen Mecsek Gebirge (B. 'Wéber— Frau G. Suha 1984). Zeiehenerklárung: A — Máchtigkeit des Jakabhegy Hauptkonglomerats (m), B — MSchtigkeit des lila- farbigen, schottrigen Sandsteins (m) kiemelkedésével (a reliefenergiával) arányos szemnagyságú és szárazföldi fáci- esű Jakabhegyi Főkonglomerátum szállítására és lerakódására csak ezek után kerülhetett sor. A germán kifejlődéséi területeken fellelhető hasonlóságok (Madeb D. 1983- a. b.) alap- ján az eióziós időszak akár az egész alsó Buntsandstein-t is ,, kitől thette” és így a Jakab- hegyi Főkonglomeiátum már a középső Buntsandsteinbe illő kifejlődést képviselhet. 2. Az alsótriász J akabJiegyi Fókonglomerátum adatainak értelmezése so- rán mindenekelőtt „egyenletesként” felfogott (és a szakmai közvéleményben általában így is ismert) vastagságát kell említeni. A fekű és fedő összletek ismert térbeli és földtani méretei valóban azt sugallják, hogy az észlelt 0,5— — 31,5 m közötti ingadozások ellenére a konglomerátum vastagságát egyenle- tesként kezeljük, következtetéseinkben is. Azonban, ha a konglomerátum mikrokörnyezetét, mint lerakodási módjának egyik feltételét (1. a felsőperm anyagú eróziós bázist) vizsgáljuk, akkor a vastagsági változások adatainak megkülönböztetett kezelése szükséges és lehetséges, amint azt a már bemutatott vastagsági érkép (3. ábra) izo vonalai is jelzik. A konglomerátum vastagságát (morfológiáját) elsősorban eróziós bázisával való kapcsolatában értelmeztük. Az izovonalas térképek segítségével történt vizsgálat eredményét a 7. ábra mutatja. Eszerint az alsótriász konglomerá- tum nagyobbrészt azokon a területeken vastagabb, ahol a felsőpermi lila, kavi- csos homokkő vékonyabb. Vagyis a konglomerátum természetes módon és általában az eróziós felszín mélyedéseiben halmozódott fel. Ez különösen a DK-i területrész K-i felében figyelhető meg. A konglomerátumnak a térszíni mélyedésekben való felhalmozódását és ki vastagodását közbetelepült homok- kő rétegek is kísérik. A gyakran keresztrétegzett homokkő közbetelepülések jelenlétét a kavicsanyag „magas görgetettségi foka” mellett Bah abás A. (1955) és Nagy E. (1958) a konglomerátum folyóvízi lerakódására utaló jel- W é b e r: A perm-triász a Ny-Mecsekben 7 ként kezelik. Irodalmi források (Pettijohn F. J.— Potter P. E. 1964) szerint a konglomerátumokban megjelenő homokkő közbetelepülések — lencsék a folyóvízi konglomerátum rétegek (időben és térben változó áramlási energia viszonyok eredményeként létrejövő) szakaszos fejlődését és növekedését jelen- tik. A 4. ábra térképe jól mutatja, hogy a homokkő közbetelepülések nagyobb összefüggő elterjedése egyrészt az ÉNY-i „peneplénszerűen letarolt” terület- részt jellemzi, másrészt a DK-i részen kimutatott, K-felé nyíló völgyrendszer- rel áll korrelációban. Ezt az összefüggést a vastagságváltozásokkal (és termé- szetesen a magas görgetettségi fokkal) együtt a konglomerátum jelenlegi hely- zetére nézve a Ny-Mecsek általunk vizsgált területén folyóvíz útján történt szállításra utaló adatként kezeljük. Az előbbiekhez még két megjegyzést szükséges tenni: — A Jakabhegyi Főkonglomerátum fogalmán (elsősorban Jámbok A. — Szabó J. 1961 munkájára támaszkodva) azt a jól koptatott, 14 — 40 cm legnagyobb átmérőjű, első- sorban, ~ 31%) magmás-metamorf kvarc és változatos színű (lila-barna, szürke) riolit (kvarcporfir) porfirit (~ 30%), alárendeltebben metamorf kőzetek (homokkő, lidit, gneisz, fillit, muszkovit csillámpala), vörös ortoklász gránit és vörös homokkő anyagú kavicsokból álló, változó (~ 0,5—32,0 m) vastagságú, alsótriász korú konglomerátumot értjük, amely a fekűjére eróziós diszkordanciával települ. Sztratotípusa a Ny-Mecsekben van. A Jakabhegyi Főkonglomerátumot tehát kavicsainak kőzettani összetétele, koptatottsága nagysága és jellemző települése határozza meg. Ezek a tulajdonságok a lerakódását megelőző földtani események és körülmények ( orogén fázis, reliefenergia viszonyok, a lepusztulási terület földtani felépítése stb.) következményei, attól elválaszthatatlanok! A Jakabhegyi Fő- konglomerátumot tehát nem az határozza meg, hogy mi a fekűje, ugyanúgy az sem, hogy mi a fedője! Egy, a Jakabhegyi Homokkő Formáció ,, alján” előforduló durvatörmelékes, kavi- csos vagy akár konglomerátum réteg véleményünk szerint csak akkor minősíthető okkal Jakabhegyi Főkonglomerátumnak, ha megfelel a sztratotípus kiemelt ismérveinek. Ezt a feltételt a területi elterjedés vizsgálatánál célszerű mérlegelni. — A tanulmánynak nem volt célja a Jakabhegyi Főkonglomerátum fáciesének vizsgálata, de a fácies kérdést elkerülni sem volt célszerű. A pfalzi orogén fázist követően kialakult változatos morfológiájú eróziós felszínen meg- jelenő változó vastagságú, durva (homokkő közbetelepüléses, szárazföldi fáciesű, folyóvíz által szállított és lerakott) konglomerátum megjelenése természetes módon összefüggő föld- tani eseménysorozat. Figyelembe véve azt is, hogy a Jakabhegyi Főkonglomerátum sztrato- típusában nem ismerhetők fel a tengeri üledékképződés elemei és/vagy maradványai, a szárazföldi keletkezést, szállítást és lerakódást tartjuk valószínűbbnek. Kétségtelen, hogy a későbbi fejlődésmenetben (a nyílt sekélytengeri kifejlődésű Misinai Formációval bezáródóan) a triász tenger transzgressziója a meghatározó. Ennek a sza- kasznak a kezdetét azonban továbbra is bizonytalannak kell tekinteni, mert legalábbis a Jakabhegyi Homokkő Formáció vastagabb alsó részében (az ún. „tavi fáciesig”) ez ideig nem ismert olyan kőzet közbetelepülése vagy olyan őséletnyom, amely tengeri eredetű lenne vagy lehetne. A tájékoztatásul még közölt kvarc-kvarcit kavics nagyság térképen (5. ábra) látható irányítottság hol lazább, hol szorosabb kapcsolatot mutat a feltétele- zett paleomorfológiai képpel (6. ábra). Ebből csak azt emeljük ki, hogy a leg- nagyobb kavicsnagyságok a fő vízválasztótól Ny-ra és a tektonikusán prefor- máít morfológiai határ között találhatók. Befejezés A tanulmány célja az volt, hogy a korábbi kutatók alapvető eredményeit a perm-triász diasztrófikus határ morfológiai viszonyainak vizsgálatával egé- szítse ki. A munka időszerűségét a Ny-mecseki kutatásokban felmerült rész- 8 Földtani Közlöny 117 . kötet, 1. füzet létkérdések indokolták. A munka elvégzését az adatok számának — a koráb- biakhoz mért — jelentős megnövekedése tette lehetővé. A több adat ellenére tény, hogy a Nv-mecseki területre jellemző paleo morfológiai kép egy csekély részletét jelenti csak a perm-triász határ valóságos méreteinek, a DK-Dunán- túlt tekintve is. Ezért sem a morfológiai viszonyokra, sem a fáciesekre vonat- kozó ismeretek nem tekinthetők lezártnak. A perm-triász határ földtani törté- néseinek megbízható ismeretéhez kutatási érdekek fűződnek. Irodalom — References Barabás A. (1955): A mecseki penn időszaki képződmények földtana. Kandidátusi értekezés. EXTE Budapest. Barabás NÉ Stuhl á. (1969): A Mecsek hegységi felsőperm üledékek tagolása ciklusos kifejlődésük alapján — Földt. Közi. XCIX. 1. pp. 66 -80. Bar ab Ás né Stvhl A. (1973): A nyugat-mecseki felsőperm Összlet üledékföldtani jellegei statisztikus értékelésének rétegtani és egyéb földtani eredményei — Földt. Közi. 103. 3—4 pp. 381 — 388. Barabásné Stcttl Á. (1981): A Kővágószőlősi Homokkő Formációt alkotó kisciklusok földtani vizsgálata — Földt. Közi. 111. 1. pp. 26-42. Böckh J. (1876): Pécs környékének földtani és vízi viszonyai — Földtani Int. Évk. 4. Budapest. Jámbor Á. et al. (1962): A II. sz. kutatócsoport 1961. évi előzetes jelentése a Ny -mecseki permi antOrlinális 1 : 10 000 méretű földtani térképezéséről. Kézirat. MÉV KMÜ Adattár. Jámbor á.— Szabó J. (1961): Jelentés a permi összletben végzett kavicsvizsgálatok eredményéről. Kézirat. MÉV. KMÜ Adattár. Kassai M. (1963): A mecseki permi antiklinális északi szárnyán települő fedő vörös homokkő kőzettani vizsgálata. Diplomaterv. Kézirat. MAPI Déldunántúli Területi Szolgálat. Kassai M. (1968): A fedővörös homokkő beszállítási iránya. Jelentés. Kézirat. MÉV. KMÜ Adattár. Kassai M. (1969): A Jakabhegyi Homokkőöszlet fácies és korkérdései. Doktori értekezés. NME Miskolc. K assat M. (1973): A délkelet-dunántúli paleozoós rétegsorok fáciesmeghatározásának problémái — Földt. Közi. 103. 3-4. pp. 389 - 402. Kassai M. (1976): A Villányi-hegység északi előterének perm képződményei — Geol. Hung. Ser. Geol. 17. Budapest. Mader, D. (1983.a): Evolution of fluvial sedimentation in the Buntsandstein (Lower Triasic) of the Eifel (Germany) — Sedimentary Geology 37. pp. 1—84. Mader, D. (1983.b): Aeolische und fluviatile Sedimentation in Mittleren Bundsandstein dér Nordeifel — N. Jb. Geol. Paláont. Abh. 165. pp. 254—302. Nagy E. (1958): A középső-permi durva konglomerátum rétegcsoport üledékkőzettani vizsgálata. Kézirat. MÁFI. Nagy E. (1968): A Mecsek hegység triász időszaki képződményei — MÁFI Évkönyv LI. 1. Budapest. Pettijohn, F. J.— Potter, P. E. (1964): Atlas and Glossary of Primary Sedimentary Structures. Springer Verlag Berlin. Szabó J. (1965): A mecseki felsőpermi és alsószeizi ősszletek ferderétegzettségi adatainak értékelése — Földt. Közi. XCV.l. pp. 40—46. Szederkényi T. (1963): Földtani vizsgálatok a Mecsek hegység déli előterében, Szilágy és Bátaszék környékén. Doktori értekezés. E1TE Budapest. Vadász E. (1935): A Mecsek hegység. Magyar tájak földtani leírása. I. Budapest. Vadász E. (1960): Magyarország földtana. Akadémiai Kiadó Budapest. Wéber B. (1977): Nagyszerkezeti szelvényvázalt a Ny-Mecsekből — Földt. Közi. 107. 1. pp. 27 — 37. A kézirat beérkezett: 1985. VI. 18. Morphologie dér perm-triassischen Grenzbildungen im westlichen Mecsek- Gebirge B. W éber* Das von paláozoischen und mesozoischen Ablagerungen aufgebaute Mecsek-Gebirge liegt im Südteil von Ungarn. Sein höchster Punkt ist dér 682 m hohe Zengő-Gipfel. Dér Kontakt zwischen den oberpermischen und untertriassischen Grenzbildungen (Abb. 1) lásst sich in Übertagsaufschlüssen sowie an Hand dér Bohrungen in dér westlichen Hálfte des Gebirges studieren. Enternelimen für Erzbergbau Mecsek, H-7533 Pécs II. 39-es dandár u. 19. W éb er: A per m- triász a Ny-Mecsekben 9 Den oberpermisehen, lilafarbigen, schottrigen Sandstein (3 in Abb. 1) überlagert mit einer Erosionsdiskordanz dér untertriassische Jakabhegy Hauptkonglomerat (4 in Abb. 1). Die Erosionsdiskordanz, innerhalb welcher auch eine durch Überlagerung bedingte Winkeldiskordanz vorliegt, wurde durch detaillierte Gelándeuntersuchungen festgestellt. Die Grenze zwischen dem Perm und dér Trias im westlichen Mecsek-Gebirge kann alsó auf diastrophischem Grunde gezogen werden. Die Diskordanz ist auf die pfálzische Orogenphase zurückzuführen (”C” in Abb. 1). Nach den Ergebnissen sedimentologischer Untersuchungen gehören die oberpermisehen Schichten zűr fluviatilen Fazies. Die Mehr- heit dér Forscher hat auch für das Jakabhegy Hauptkonglomerat einen fluviatilen Ursprung festgestellt. Manche Verfasser sind jedoch dér Meinung, dass es sich um eine Transgressionsbildung handelt. In dér Tat sind bisher weder im Konglomerat, noch in dér sie überlagernden ca. 300 m máchtigen Jakabhegy Sandstein-Formation marine Zwi- schenlagenmgen oder Fossilien angetroffen worden. Die Studie hat bezweckt, die morphologischen Verháltnisse dér Perm— Trias-Grenze zu studieren. Zu diesem Zweck wurden Faktenkarten hergestellt (Abb. 2, 3, 4, 5). Unter dér Morphologie dér uns interessierenden Bildungen verstehen wir dérén Máchtigkeit in Bezug auf einen bestimmten Horizont und die Veránderungen dieser Máchtigkeit. Abb. 2 zeigt die Máchtigkeitskarte des oberpermisehen, lilafarbigen, schottrigen Sand- steins (3 in Abb 1). Die Interpretation dér Karte wurde darauf gerichtet, um die nach trág - lichen Erosionseffekte nachzuweisen, die das bereits abgelagerte Sediment getroffen hat- ten. Für die morphologische Interpretation dér Máchtigkeitsangaben war ein Referenz- horizont erforderlich. Diesen Horizont habén wir in dér Schicht von terrestrischer Turbi- ditfazies (2 in Abb. 1) gefunden, die allgemein verbreitet (400 Daten), im Durchschnitt nur 2,22 m máchtig ist (76% dér sámtlichen Daten < 2,97 m) und nur geringe Máchtig- keitsschwanktmgen aufweist und die sich im Liegenden des lilafarbigen, schottrigen San- des befindet (3 in Abb. 1). Diese Schicht ist im ganzen untersuchten Raum eng an den 17. oberpermisehen Kleinzyklus gebunden (1 in Abb. 1). Die Máchtigkeitsangaben des lilafarbigen, schottrigen Sandsteins (3 in Abb. 1) auf diesen Horizont ordnend und mit Bezug darauf deutend habén wir die paláomorphologische Karte erhalten, die in Abb. 6 zu sehen ist. Über die geomrophologischen und hydrographischen Elemente, die auf dér Karte identifiziert werden konnten, gibt die Zeichenerklárung für Abb. 6 Auskunft. Das Untersuchungsgebiet wird durch eine tektonisch bedingte paláomorphologische Grenze in zwei Teile gegliedert. Dér NW-Teil ist ein peneplainartiges Gelánde, dér SO-Teil stellt ein niederes, wenig gegliedertes Hügelland mit einem Maximum von ~ 167 m Höhendif- ferenz dar. Die exogenen Erosionsprozesse, die für die auf dér Karte dargestellte Pala- omorphologie verantwortlich sind, fanden — nach dér kontinuierlichen Sedimentations- phase des Oberperms — bereits in dér unteren Trias statt. Die Bewegungen dér pfálzi- schen Hauptphase hatten eine völlige Erhebung zűr Folge, die dér oberpermisehen Sedi- mentation (lilafarbiger, schottriger Sandstein) ein Ende machte. Dér Erhebung folgte eine Abtragungsperiode im erhobenen Raum, in dér (in das bereits abgelagerte Matériái des oberpermisehen, lilafarbigen, schottrigen Sandsteins eingeschnitten) die vorgelegte paláo- morphologische Basis dér spáteren (untertriassischen) Sedimen tation zustande kam. Transport und Ablagerung des Jakabhegy Hauptkonglomerats (4 in Abb. 1) von terrestri- scher fluviatiler Fazies und von einer mit dér Erhebung des Abtragungsgebiets (mit dér Reliefenergie) proportionierten Korngrösse konnten erst danach an die Reihe kommen. Auf Grund dér in Gebieten germanischer Fazies erkennbaren Ahnlichkeiten kann die zu Beginn dér tmteren Trias stattgefundene Erosionsperiode meinetwegen sogar den ganzen Zeitraum dér Ablagerung des unteren Buntsandsteins „ausgefüllt” habén und so taucht die Idee auf, dass das Jakabhegy Hauptkonglomerat im westlichen Mecsek- Gebirge eine bereits in den mittleren Buntsandstein einpassende Ausbildung vertreten könnte. Die Interpretation dér Máchtigkeit (Abb. 3) und dér Morphologie des untertriassischen Jakabhegy Hauptkonglomerats (4 in Abb. 1) wurde im Zusammenhang mit seiner Ero- sionsbasis durchgeführt. Die Ergebnisse dér mit Hilfe dér Máchtigkeits-Isohypsenkarten (Abb. 2 und 3) durchgeführten Untersuchung sind in Abb. 7 vorgelegt. Daraus ersieht mán, dass das untertriassische Konglomerat grösstenteils in jenen Gebieten máchtiger ist, wo dér oberpermische, lilafarbige, schottrige Sandstein dünner ist. Das heisst, dass sich das Konglomerat in dér Regei in den Niederungen dér Erosionsbasis anháufte. Anháufung tmd Máchtigkeitszunahme des untertriassischen Jakabhegy Hauptkonglome- rats (4 in Abb. 1) in den morpholgischen Niederungen dér Erosionsbasis werden auch durch dazwischen gelagerte Sandsteinschichten begleitet (Abb. 4). Die oft kreuzgeschi- chteten Sandsteinzwischenlagerungen bezeugen die abschnittsweise erfolgte Entwicklung dér fluviatilen Konglomeratschichten, die den variierenden Strömungsenergiverháltnis- 10 Földtani Közlöny 117 . kötet, 1. füzet sen zuzuschreiben ist. Abb. 5 zeigt die ráumliche Verteilung dér grössten Quarz-Quarzit- gerölle des untertriassischen Jakabhegy Hauptkonglomerats. Die auf dér Karte erkenn- bare Orientation und differenzierte Verteilung weisen stellenweise engere, an anderen Stellen jedoeh lockerere Beziehung zűr Paláomorphologie auf (Abb. 6). Eingang des Manuskripts in dér Redaktion: 18. VI. 1985. MopiJiojiorHH OTJioweHHÍí rpaHHUbi nepMH c TpuacoM b 3anaflH0H MacTH MeneKCKHx rop (ioro-3anaA BeHrpHH) Eejia Beőep Topu Ménén pacncuio>KeHbi b k»hhoh nacra BeHrpwH. Hanöojiee bwcokoíí TonnoH flBJineTCfl BepuiHHa 3eHré, 682 m. KÖHTanT BepxHenepMCKHX h Hn>KHeTpnacoBbix OTJio>neHHfi (pnc. I) AOCTyneH H3yneHHio b 3anaflHoft Mac™ rop Ménén. BepxHenepMCKHe necnaHunn c rajibnoií (3 Ha pnc. 1) nepenpbiTbi H»>KHeTpHacoBbiMH koh- r JiOMepaTaMH (4 Ha pHC. 1) c 3po3HOHHbiM HecorjiacHeM. TeM caMbiM oTMenaeTCH flHacTpo<|)H- necnan rpaHHpa Me>Kfly nepMbio h TpnacoM, noTopyio mojkho cmiTaTb cjieflCTBHeM n^aJibucnoH 4>a3bi oporeHe3a. najieoMoptJjojiornnecnafl napraHa (pwc. 6), co3flaHHan Ha ocHOBe o6pa6oTaH- Hbix MaTepHajioB (pnc. 2, 3, 4, 5 h 7), aeMOHCTpHpyeT bjihhhhc 3po3HOHHoro 3Tana Hanajia Tpnaca Ha paHee HanonjieHHyio BepxHenepMcnyio TOJimy. PaHHeTpHacoBoe ocaanoHanoruieHHe b 3anaflH0M Menene HannHaeTCH Ha 3toü noBepxHOcra t. h. HnaöxeflbcnHM rjiaBHbiM noHmo- MepaTOM. Földtani Közlöny , Bull. uf the Hungárián Geol. Soe. (1087). 117. 11—30 A mecseki perm és alsótriász korú törmelékes formációk ásványos összetétele* Fazekas Via** (4 ábrával, 2 táblázattal, 4 táblával) Összefoglalás: A dolgozat a formációk törmelékanyagának és kötőanyagának kőzetmikroszkópi bélyegeit, a homokkövek alkália- tartalmának változását, a kavicsa- nyag mikroszkópos — részben vegyi elemzéseken alapuló — vizsgálatának eredményeit mutatja be. A középszemcsés homokkövek ásványos összetételének elektromos integrá- ciós pontszámlálóval kimért adatait Pettijohn F. J. háromszögdiagramjára felrakva, megkísérli azok rendszerezését. Az ásványos összetétel mennyiségi változásaiból a lehor- dási terület idő- és térbeli alakulására következtet, a kapcsolódó nyitott kérdéseket is kiemelve. Bevezetés A Mórágyi Gránit Formációra diszkordánsan települő, nagy vastagságú tör- melékes összlet több litosztratigráfiai egységre bontható (1. ábra). Ezek bio- sztratigráfiai korbesorolását legújabban Barabásné Stuhl Á. (1981) végezte el. Jelen tanulmányban ezt a korbesorolást alkalmazzuk. A nagyszámú vé- konycsiszolat részben mélyfúrások, részben külszíni feltárások mintáiból ké- szült (2. ábra). Legnagyobb fokú a Jakabhegyi Homokkő és a Kővágószőlősi Homokkő Formációk feltártsága és ásvány-kőzettani tanulmányozottsága. Az idősebb formációk csak kis területen, néhány fúrásban tanulmányozhatók. Kutatástörténeti áttekintés Becdant, F. S. már 1825-ben riolit (kvarcporfír) kavicsokat ismert fel a jakabhegyi főkonglomerátumban. Vadász E. (1911 — 1935) a kristályos alaphegységből származó permi kavicsok kőzettípusait is leírta. A felsőperm és alsótriász homokos — kavicsos összletek ásványos összetételére vonatkozó alaposabb ismeretek azonban Barabás A. -tói (1950) származnak. Felismerte, hogy a felsőperm arkózás homokköve az alsótriászban kvarcitszerü homokkőbe megy át, s a riolit (kvarcporfír) lepusztulási termékei tekintélyes mennyiségben vannak jelen a homokkövekben is. Feltételezte, hogy a felsőperm medence süllyedő üledékgyűjtő volt, az alsó részén több metamorf, felső részén több gránit eredetű törmelékanyaggal . Jelentős mennyiségű ásvány-kőzettani ismeretanyag gyűlt össze a felsőperm — alsó- triászból az utolsó 30 évben a MEY kutatási tevékenységének eredményeként Alföldi L., Mauritz B., Méhes K., Nagy E. (1957—1960), Kiss J. (1958, 1960), Földváriné * A Déldunántúli Területi Szakosztály 1969. okt. 29-i szakülésen elhangzott előadásának, valamint kéziratos ku Látási jelentéseinek átdolgozott anyaga, A kézirat lezárva: 193ö. XI. 12. ••Mecseki Ércbányászati Vállalat, 7633 Pécs, 39-es dandár út 19. 12 Földtani Közlöny 117 . kötet, 1. füzet VoglM. (1959— 1960), SztrókayK. I. (1960), Jámbor Á. — Szabó J. (1961), Szederkényi T. (1962), Kovács M.-né. (1976—1981), Konrád Gy. — Konrád Gy.-né (1980) kéziratos jelentéseiben. Az alsó- és középsőperm törmelékes képződményeké vonatkozó első makroszkópos megfigyelések Jámbor A. -tói származnak (1960— 1964), aki a homokkövek és konglome- rátumok anyagában gránit-, metamorfit- és vulkanit-törmelékeket különböztetett meg. Felfigyelt arra, hogy a gyűrűfűi riolit (kvarcporfír) lávaösszlet alatt és fölött települő üle- dékes összletek vulkáni tkavics anyaga különbözik egymástól. Ezekből a kavicsokból egy sorozatot Szederkényi T. 1962-ben mikroszkóposán is megvizsgált. A törmelékanyag jellemzése A homokkövek törmelékanyagát a következő fő csoportokba sorolhatjuk: szabad kvarc, földpátok, kvarc és káliföldpát összenövések, metamorfit, vala- mint vulkánit és telér-kőzettörmelékek, üledékes kőzettörmelékek, járulékos ásványok. A kvarc sima és hullámos kioltásé, mono- vagy polikristályos. Közepes szemcsenagyságú homokkövekben a kvarc eredetére következtetni nem lehet. A „gránitkvarc” és „metamorf kvarc” elkülönítés esetünkben erőltetettnek látszik, hi- szen főleg a felsőperül üledékek jó részét adó DK-dunántúli gránitok és migmatitok kvarca többé-kevésbé metamorfizált. A kvarcszemcsék többsége zárványos, bár egyes esetekben a zárványok ritkábbak és nem alkotnak szabályos sorokat, mint a gránitkvarcban. A zár- ványok megoszlását, mennyiségét azonban a 0,5— 0,2 mm-es törmelékszemcsékben mik- roszkópban megállapítani nem lehet. Ezért az értékelésnél egy csoportba összevont szabadkvarc tartalom — vál- tozó arányban — egyaránt lehet gránit-, migmatit-, telér-, gneisz- és vulkáni eredetű. Az utóbbiak idiomorf kristályalakjuk vagy felzitzárványaik alapján csak néha ismerhetők fel. A granoblasztos, mozaikos, vagy egymásba fogazott, megnyúlt szemcséket a metamorf kőzettörmelékekhez sorolom. Földpátok. A káliföldpátok közül a keresztrácsozott, gyakran pertites mik- roklin a leggyakoribb (I. tábla, 5, 6). Főleg a rétegsor felső részén azonban ikermentes káliföldpát is található. Buda Gy. (1985) szóbeli közlése szerint szúrópróbaszerűen vett néhány felsőperm homokkő minta káliföldpátjainak zöme kristálytanilag a DK-dunántúli gránitok keresztrácsozott és nem kereszt- rácsozott mikroklinjeivel azonos. Néhol savanyú vulkánitok lebontásából szár- mazó ortoklászok (vagy átalakulásban levő szanidinek?) ismerhetők fel. A káliföldpátok származtatása céljából azonban a DK-dunántúli felsőkarbon, perm és alsótriász törmelékes rétegsorokból rendszeresen begyűjtött földpátok kristálytani vizsgálata lenne szükséges. A káliföldpátok lebontása csak a karbonátos kötőanyagot bőségesen tartal- mazó szinteken és a dús uránérces zónákban erőteljes. Itt a karbonátásványok, uránoxidok, szulfidok, hidrocsillámok korrodálják, részlegesen vagy teljesen felemésztik a földpátokat. A plagioklászokat savanyú változataik képviselik. Bontottságuk nagyon különböző: egy és ugyanazon mintán belül is a víztiszta albittól a különböző mértékben szericitesedett szemcsékig minden változatot megtalálunk. Úgy tűnik, hogy ezek az elváltozások már az anyakőzetekben végbementek. Az üledékgyűjtőben a diagenezis során az erősen szericitesedett szemcsék szétestek és jelenleg pszeudomátrixot alkotnak. A karbonátos és dús uránérces szintekből a plagioklászok teljesen eltűntek. A kvarc és káliföldpát összenövések egyes szintekben gyakoriak, ritkán plagioklászt is tartalmaznak. A középszemű homokkövekben általában 2-3 Fazekas: A mecseki perm és alsótriász törmelékes formációk 13 Idő- szak Kor Formáció Tagozat Vaslagsag m-ben Vázlatos rétegoszlop Patacsi M Ki) • < ez N in •O 1 -O W < Jakabhegyi homokkő 200- 380 o o o o o o o O o o o 0 o • • t ö o O • ö OOOODO "L 1_ Cserkúti homokkő 45 370 0 • O • O • O • 0 . O . 0*0. O ■ E a> Q. Kóvágószőlősi homokkő Kővágótöttösi homokkő 50-850 o « 1 =o lA aí LL Bakonyai homokkő 90-250 O o □ • O • ű • Q • O • O.í Z E 600 o 0 • • * • • é • • • • 0 O o o o c • • • • • O o o o c 9 « • • • • O- 0.0 O ö o Gyűrűfíii kvarcport ir 10-100 XX x x_ j x X X x X X X X l E a» Q- i -o JA < Korpád i homokkő 350 • • • • * •08# • 4 (íflű’OCIŰC KAR- BON ^ Mórágyi gránit +-h + + + -t-‘í‘ 23 3fxl *E3 5dHl 6 ÍQŐo| 7 FT7! 8 (Ml 9 ( j 1. ábra. A mecseki törmelékes perm — alsótriász vázlatos szelvénye Baeabísné Sttthl Á. (1981) szerint Jelma- gyarázat: 1. Mészkő. 2. Aleurolit. 3. Aprószemű homokkő. 4. Durvaszemű homokkő. 5. Kavicsos homokkő. 6. Konglomerátum. 7. Riolitláva. 8. Gránit. 9. Diszkordancia Fig. 1. Schematic profile of the clastic Permian— Lower Triassic deposits of the Mecsek Mountains according to Á. Barabás-Stuhl (1981). Explanations: 1. Limestone. 2. Siltstone. 3. Small-grained sandstone. 4. Coarse- grained sandstone. 5. Gravelly sandstone. 6. Congiomerate. 7. Rhyolite lava. 8. Gránité. 9. Unconformity 14 Földtani Közlöny 117. kötet, 1. füzet Gólosfa 2. ábra. A Ny-i Mecsek vázlatos földtani térképe a vizsgált terület határaival, összeállította Barabásáé StüHX Á. 1981. J e 1 magyarázat: J, Alsójura, T3 Felsőtriász, T, Középsőtriász, T( Alsótriász, Jakabhegyi Homokkő Formáció. Ps Felsőperm, Kővágószőiősi Homokkő Formáció, P| Középsőperm, Bodai Aleurolit Formáció, Pl Kö- zépsőperm, Cserdi Konglomerátum Formáció, P,: Alsóperm, Gyűrűfűi Kvarcporfír Formáció, y Karbon?, Mórágy! Gránit Formáció Fig. 2. Schematical geological map of the W Mecsek with the boundaries of tbe study arca. Plotted by Á. Baeabás- StüHI, 1981. Explanations J, Lower Jurassic, Ts üpper Triassic, T2 Middle Tiiassic, Ti Lower Triassic, Jakabbegy Sandstone Formation. P3 Upper Permian. Kővágószőlős Sandstone Formation.Pj Middle Permian, Boda Siltstone Formation, Pl Middle Permian, Cserdi Conglomerate Formation, P? Lower Permian, Gyfirűfű Quartz-Por- phyry Formation, y Carboniferous?. Mórágy Gránité Formation szemcséből állnak. Nagyobb, 1 cm-t is elérő kavicsokban csak a felsőperm alján tanulmányozhatók. Szöveti képük alapján gránit migmatit eredetűek lehet- nek. A homokkő érettségének érzékeny mutatói. A metamorf kőzettörmelékeket három fő csoportba sorolhatjuk: 1 . Az epizónás képződmények közül a kvarc- és kvarcszericit fillit mennyisége elenyésző, még ritkábbak a klorittartalmúak (II. tábla, 9). 2. A mezozónás képződmények közül a kvarcitokkal, csillámpalákkal és gneiszekkel talál- kozhatunk (II. tábla, 10, 11, 12). Az utóbbiakat leggyakrabban a metamorf kvarcból és xenomorf plagioklász porfíro- blasztokból álló plagioklász-gneiszek képviselik. A porfíroblasztok gyakran kis, kerek vagy orsó alakú kvarczárványokat tartalmaznak (III. tábla, 13). Általában csillámo- sak (muszkovittal, ritkábban biotittal). Némely változatuk kevés, üde, a plagioklásznál fiatalabb mikroklint is tartalmaz. Ezt a kavicsanyagot a külső migmatitöv származé- kának tartom, ahol az előző metamorf fázis kőzeteiben (csillámpalákban, kvarcitok- ban) földpátblasz tézis következett be. 3. A polimetamorfitokhoz a kataklázitokat, a milonitokat és a diaftoritokat soroljuk. Elsődleges kőzetük gyakran az előbbiekben leírt plagioklász-gneisz valamelyik válto- zata volt, más esetekben azonban ez már nem ismerhető fel. Fazekas: A mecseki perm és alsótriász törmelékes jormációk 15 A vulkánit -törmelékek nagyon lényeges (max. 80%-nyi) elegyrészei a vizsgált rétgsornak. Három fő csoportjuk feltehetően három önálló vulkáni fázist is képvisel: 1. Andezit — dácit — riodácit — (riolit?) láva-kőzetek a kísérő, leukokrata, mikrogranofíros és mikroholokristályos szövetű telérkőzetekkel, szubvulka- nitokkal (II. tábla, 8. IV. tábla 23). Mindezeket fokozatos átmenetek kötik össze. Tufáik kavicsai csak elenyésző mennyiségben kerülnek elő. Szálban állóan nem ismeretesek. Törmelékük már a villányi-hegységi karbon üledé- keiben is megjelenik (Ravaszné Baranyai L. 1971, Fazekas V. 1982, Hámos G. 1984). A vulkanizmus kora a) alsó paleozoós, b) variszkuszi, korai orogén, vagy c) variszkuszi, korai posztorogén (a saaíi fázisnál idősebb) lehet. 2. Riolit láva a kísérő, riodácit — melariolit — riolit összetételű, mikrogranofí- ros és mikroholokristályos szövetű telérkőzetekkel, szubvulkanitokkal. Bár nem gyakoriak, de ismeretesek tufatörmelékeik is. A riolit láva törmelékek szöveti, ásványtani és kémiai jellemzők alapján az alsópermi Gyűrűfűi Kvarcporfír Formáció lepusztulásából származnak (III. tábla 14), ahol egy kis telérnyaláb is ismeretes a riolit lávában. A telér kifejlődésű riolit — me- lariolit kavicsok a láva- és tufa kavicsokkal egy időben, hirtelen jelennek meg. Ezért a felsorolt képződményeket egyazon vulkáni fázishoz tartozóknak vélem. A melariolit — riodácit a riolittól gyakoribb biotit- és porfíros pla- gioklász-szemcséi, valamivel magasabb Na20- és alacsonyabb Si02-tartalma révén különbözik (III. tábla 18, IV. tábla 19, 20, 21, 22). 3. Erősen kovásodott riolit lávák, tufák és felzitek (afíros riolitok), mikrogra- nofíros telérkőzetekkel és szubvulkanitokkal (III. tábla, 15.). A kálime- taszomatózis eredményeként K20-tartalom 8 — 10%-ot is elérhet. Szálban nem ismeretesek, de feltehetően a gyűrűfűi riolitvulkanizmus egyik, térben és időben kissé elkülönült ütemét képviselik. Az üledékes kőzettörmelékek átlagos mennyisége nem nagy, de elszórtan az egész rétegsorban megtalálhatók. Többségük intraformációs, kimosási felüle- tek fölötti vörös és szürke aleurolitkavics. A fiatalabb rétegekben azonban elő- fordulnak az idősebb perm homokköveinek kavicsai is. Fekete, szenes, néha kloritos, pirites, palás agyag- és aleurolitkavicsok is akadnak. A kovapala kavi- csok azonban nagyon ritkák. A 'járulékos elegyrészek közül igen gyakori a muszkovit, sokkal ritkább a kifakult vagy vasoxidos biotit. Ezen kívül kis mennyiségű ilmenit-leukoxén, maghemit, cirkon, turmalin, apatit, rutil és szfén található. A kötőanyag A homokkövek polimikt kötőanyagát illitek-hidrocsillámok, karbonátásvá- nyok, vörös vasoxidok és Si02-féleségek alkotják, néhol kevés klorittal. Idáig részletesebben csak a felsőperm szürke Kővágótöttösi Homokkő Tagozat és a vörös Cserkúti Homokkő Tagozat határán kialakult uránérctelepes szintet vizsgálták. A filloszilikátok közül itt Sztrókay K. I. (1960) hidromuszkovitot (mekrohivitet) határozott meg. Az utóbbit Kiss J. (1958, 1960) is megvizsgálta. Selmeczi B. (1971) DTA-vizsgálattal ezen kívül még illitet, fengites illitet, Cr-illitet és V-illitet tudott elkülöníteni. Dódony I. (1983) elektronmikroszkó- pos, G. Sólymos K. (1984) mikroszondás vizsgálatokkal a hidrocsillámok 16 Földtani Közlöny 117. kötet, 1. füzet finomszerkezetét és összetételét illetően további finomításokat végeztek. A Cr-tartalmú illit az újabb vizsgálatok során az alsó- és középsőperm homokkö- vek tektonizált zónáiból is előkerült néhány esetben. Ezek mind epigén kép- ződmények. A karbonátos kötőanyagnak, valamint a finomabb rétegek konkré- cióinak dolomit és ankerites dolomit, alárendelten a néhol Mn-tartalmú kaiéit a fő ásványa (Selmeczi B. 1971). A filloszilikátos — kovács kötőanyag hártyás, bekérgezéses, póruskitöltéses vagy bazális, a karbonátos kötőanyag póruskitöltéses vagy bazális szövetű. Regenerált kvarc megjelenése és a törmelékszemcsék kötőanyag nélküli tömör illeszkedése csaknem kizárólag a Jakabhegyi Homokkő Formáció felső szintjeit sllemz. A vizsgált rétegsor ásvány — kőzettani jellemzése Korpádi Homokkő Formáció (alsóperm) . A perm-időszaki üledékképződés a gránit fölött eróziós diszkordanciával kezdődik (1. ábra). A legalsó 10 — 40 m-t lejtőtörmelék típusú gránitmurva alkotja, amihez kevés idegen anyag (plagioklász-gneisz, vulkánit) keveredik. Felfelé a gránit eredetű anyag eléggé hirtelen kimarad. A törmelékanyagot főleg plagioklász-gneisz és az andezit A mecseki perm és alsó triász középszemű homokköveinek átlagolt ásványos összetétele %-ban Averaged mineralogicai composition of the Permian and Lower Triassic medium-grained sandstones of the Mecsek Monntains, in % I. táblázat — Table I. Kor Age Bétegtani tagolás Stratigraphic subdivision Kimérés (db) Piaces Kvarc Quartz Káliföldpátok Potash feldspars Plagioklász Plagioclase Metamorf kőzet- törmelék Metamorphic clastics Vulkánit törmelék Volcanic clastics Mélységi magmás kőzettörmelék Intrusive magmatic rock debris Kötőanyag Mátrix Érett- ségi index <2 Formáció Formation Tagozat Member Karbonátos Carbonate Egyéb Others £Fp Matu- rity index T, Jakabhegyi Homokkő 12 67,7 15,5 — 8,1 6,6 2,1 0,9 13,9 4,37 P3 Kővágószőlősi Cserkúti Homokkő Homokkő 5 47,1 23,9 2,1 7,4 15,0 4,5 5,0 23 8 1,81 P3 Kővágószőlősi Kővágótöttösi Homokkő Homokkő 15 37,0 23,5 3,6 10,5 16,1 9,4 9,8 13,9 1,37 P* Kővágószőlősi Bakonyai Homokkő Homokkő 23 24,8 20,8 6,8 8,5 24,3 14,7 90 12,6 0,90 P. Cserdi Kong- lomerátum 25 7,4 3,6 13,7 38,9 36,3 ? 4,5 22,5 P. Korpádi Homokkő 35 17,4 2,7 18,7 20,1 40,2 ? 13,3 20,3 A mecseki perm és alsótriász apró- és finomszemű homokköveinek alkália tartalma Alkáli content of Permian and Lower Triassic small- and fine-grained sandstones in the Mecsek Mountains II. táblázat — Table II . Kor Age Formáció Formation Tagozat Member Elemzés db Analyses K20 % Na*0 0/ /o Na,0 K.O Jakabhegyi Homokkő 22 5,12 0,19 0,037 P, Kővágószőlősi Homokkő Cserkúti Homokkő 44 5,24 0,81 0,155 P3 Kővágószőlősi Homokkő Kővágótöttösi Homokkő 73 4,48 1,52 0,339 P3 Kővágószőlősi Homokkő Bakon}'ai Homokkő 15 3,72 2,10 0,565 Pa Cserdi Konglomerátum 11 4,76 1,96 0,412 Pi Korpádi Homokkő 8 3,76 1,02 0,271 Fazekas: A mecseki perm és alsótriász törmelékes formációk 17 — dácit — riodácit — (riolit?) társulású vulkánitok lepusztulási termékei al- kotják (I. táblázat, II. tábla 8). Nem ritkák az epizónás metamorfitok sem; ezek egy része jelenleg pszeudomátrixot alkot. Az egész rétegsort a törmelék- anyag összetételének változékonysága és éretlensége jellemzi. Gyakoriak a zagyfáciesű üledékek (osztály ozottan kis kavicsok és homokszemcsék, bőséges agyagos — aleurolitos mátrixban). A homokkövek igen kevés szabad kvarcot tartalmaznak, ezért az érettségi indexet nem is számítottuk, mert az hamis képet nyújtana a rétegsort alkotó üledékek valódi jellegéről. C sercli Konglomerátum Formáció ( a középsőperm alsó része ) . Az üledékképző- dés a kissé kivörösödött riolitláva felületén, a hajdani domborzattól függően, reziduális murvával, zagyfáciesű üledékkel vagy konglomerátummal kezdődik; ezek törmelékanyaga gyakorlatilag 100%-osan vulkáni eredetű (II. tábla, 7). Felfelé, fokozatosan, metamorf törmelékanyag vegyül hozzájuk, de ebben az epizónás képződmények ritkábbak, mint az alsóperm idején. A Korpád! Homokkő és a Cserdi Konglomerátum között ásvány — kőzettanilag csak az a különbség, hogy a törmelékanyagában az andezit — dácit — riodácit — (riolit?) társulását a (riodácit — melariolit) — riolit társulás váltja fel. Az alsó- és középsőperm formációknak a nagy plagioklász- és plagioklász- gneisz törmelék tartalmukhoz képest kis Na20-tartalma (I— II. táblázat) esetleg a plagioklászok nagyfokú bontottságával magyarázható. Viszonylago- san nagy K20-tartalmuk jelentős részét a muszkovit adja. Feltehető, hogy a középsőperm felső részébe tartozó Bodai Aleurolit Formációnak (1. ábra) csak az alsó része aleurolit, amit fokozatosan fejlődik ki a homokkőből. Jóllehet ke- vés aleurolit a felső részén is jelentkezik, a formáció zöme törmelékes elegyrészt gyakorla- tilag nem tartalmazó, erősen vasoxidos — karbonátos vegyi üledék, másodlagos albitoso- dás nyomaival, 5— 6%-ot is elérő NaoO-tartalommal. Finom szemcseméretei miatt fénv- mikroszkópban érdemlegesen nem vizsgálható. A szúrópróbaszerűen készített két RTG- felvétel a következő eredményeket adta: I. Sok földpáton kívül hematit, kvarc, muszkovit, klorit, kaiéit?, agyagásvány? (Vasszányi I. 1983). II. Plagioklász (albit— oligoklász), klorit, kvarc, hidrocsillám (Dódony I. 1984). Az összlet ásvány-kőzettani minőtítése a jövő feladata. Kővágószőlősi és Jakabhegyi Homokkő Formáció (felsőperm és alsótriász) . A perm — triász határ környékén kőzet összetételben határ nincs. A jakabhegyi főkonglomerátum megjelenésével tehát a lehordási terület nem változott meg. Ezen belül a Kővágószőlősi Homokkőben, a tarka — szürke, valamint a szürke — vörös összletek határán kialakult uránérces-szulfidos szintek sem nem kő- zettani, sem nem rétegtani szintek (1. ábra), hiszen ásványosodásuk epigén ter- mészetű (Barabás A.— Kiss J., 1958., Kiss J. 1965. Virágé: K.— Vincze J. 1967, Vincze J. — Fazekas V. 1979. Vincze J. 1985.). Az allochton szénült és ásványosodott növényi maradványok gyakorisága vagy hiánya pedig a for- máción belüli éghajlat- és fáciesváltozásokat tükrözi. Ezért a felsőperm — alsó- triász törmelékes rétegsorát ásvány — kőzettani szempontból egyetlen egy- ségnek tekintem, melyben minden észlelhető változás fokozatosan, éles hatá- rok nélkül megy végbe. A Kővágószőlősi Homokkő a Bodai Aleurolit Formáció képződményeire települ; vagy fokozatos aleurolit — homokkő átmenettel vagy zagyfáciesű, kavicsos üledékek útján, vagy tektonikusán érintkezik vele. A Jakabhegyi Homokkő Formáció rétegei pedig fokozatosan mennek át a Patacsi Formáció finomszemű üledékeibe (1. ábra). 2 Földtani Közlöny 18 Földtani Közlöny 117 . kötet, 1. füzet 1 a 2» 3o 4- 3. ábra. A mecseki felsőperül— alsótriász apró- ésfinomszemfi homokkövei alkália-tartalmának eloszlása ! BakabAsnÉ Síum-L Á. (1984) adatai alapján. Jelmagyarázat: 1. Jakabhegyi Homokkő Formáció. 2. Kóvágószőlősi Ho- mokkő Formáció, Cserkúti Homokkő Tagozat 3. Kóvágószőlősi Homokkő Formáció, Kővágótöttősi Homokkő Tagozat. 4. Kóvágószőlősi Homokkő Formáció, Bakonyai Homokkő Tagozat Fig. 3. Distribution of the alkali content in the Upper Permian— Lower Triassic small- and fine-grained sandstones of the Mecsek Mountains according to Á. BarabIs-Stuhl (1984). Explanations: 1. Jakabhegy Sandstone Formation, 2. Kővágószőlős Sandstone Formation, Cserkút Sandstone Member, 3. Kővágószőlős Sandstone Formation, Kővágótőttős Sandstone Member, 4. Kővágószőlős Sandstone Formation, Bakonya Sandstone Member A Kóvágószőlősi Homokkő lerakódásának kezdetét nagy mennyiségű, a gránit-migmatit lepusztulásából származó törmelékanyagnak a metamorfitok, kisebb mértékben vulkánitok rovására történt hirtelen megjelenése jelzi. Ezzel párhuzamosan felszaporodik a gránit-migmatitok felaprózódásából származó szabad kvarc, és különösen a káliföldpátok mennyisége is (I. táblázat; I. tábla 4, 5, 6). A rétegsor alján kis mennyiségben újból megjelennek a Korpádi Homokkőből ismert, idősebb, bázikusabb vulkanittörmelékek. Azt, hogy mi- kor jelennek meg a kovásodott, káliumdús riolitláva — tufa — telérriolit ka- vicsai, nem tudjuk pontosan. Kevés ilyen, kémiailag is vizsgálható kavicslelet a felső uránérces szintből, többségük pedig a jakabhegyi konglomerátumból került elő (III. tábla 14, 15, 16, 17). A homokkövekben fölfelé fokozatosan növekszik a szabad kvarc mennyisége (I. tábla, 2, 3). A földpátok közül a fő- konglomerátum tájékán a plagioklász teljesen eltűnik és csökken a kőzet Na2Ü-tartalma is (I— II. táblázat; 3 ábra). A káliföldpát mennyisége gyakor- latilag változatlan, viszont majdnem eltűnnek a kvarc — földpát összenövések. A vulkanittörmelékek közül főleg a kovásodott riolitok, tufák és mikrogranofí- rok maradtak fenn, de előfordulnak a gyűrűfűi riolit— melariolit származékai is. A maximális érettségi fokot a kőzet a Jakabhegyi Homokkő Formáció felső részén, az ún. „irányított kavicsos”, keresztrétegzett homokkőben éri el. (I. tábla, 1). Onnan fölfelé, a fokozatos szemnagysági finomodással párhuzamosan, az érettségi fok kissé csökken. Kevés plagioklásztörmelék és biotit jelenik meg, kissé felszaporodnak a vulkanittörmelékek. A mecseki felsőperm— alsótriász homokkövek érettségi indexe tehát aszimmetrikus görbével rajzolható le. Fazekas: A mecseki perm és alsótriász törmelékes formációk 19 A homokkövek kőzettani rendszerezése. Az ELTINOR-4 típusú elektromos pontszámlálóval végzett mennyiségi ki- mérések átlagolt eredményeit az I. táblázat foglalja össze. Rendszerezésre — megfelelő kritikai szemlélettel — a Pettijohn F. J. (1972)-féle háromszög- diagramot alkalmaztam. A Pettijohn- féle diagram nem jelöli meg a savanyú vulkanittörmelékek és a kvarc — káliföldpát összenövések helyét a rendszerben, bár az utóbbiakat ugyanonnan származ- tatja, ahonnan a különálló kvarc- és földpátszemcséket. A vulkanittörmelókeket a kőzet- törmelékekhez számítottam. A kvarc— káliföldpát összenövéseket szétosztottam az adott mintában, ill. mintacsoportban mért szabad kvarc és földpátszemcsék mennyiségének arányában. Ezek az összenövések azért nem számíthatók a kőzettörmelékekhez, mert ez mesterségesen csökkentené a homokkő arkózás jellegét. Kérdéses maradt a mátrix és a pszeudomátrix valódi mennyisége is, mert az az idős, átkristályosodott kötőanyagú homokkövekben már nem rekonstruálható. Csak feltételezhető, hogy a mecseki perra — triász üledékekben a mátrix mennyisége nem haladta meg a 15%-ot, az arenitek és wack- ék közötti — Pettijohn- féle — határértéket. Ezek után az alsó- és közópsőperm homokkövek litites arenitnek, a felső- perm homokkövek arkózás arenitnek, az alsótriász homokkövek pedig szubar- kózának minősülnek. Kvarc 100 V. Földpatok 100% 4. ábra. A mecseki perm— alsótriász homokkövek ásványos összetételének Pettijohn F. J. (1972) -féle háromszög- diagramja. Jelmagyarázat: 1. Jakabhegyi Homokkő Formáció. 2. Kövágószólösi Homokkő Formáció, Cserkúti Homokkő Tagozat. 3. Kövágószólösi Homokkő Formáció, Kővágótőttösi Homokkő Tagozat. 4. Kővágó- szólősi Homokkő Formáció, Bakonyai Homokkő Tagozat. 5. Cserdi Konglomerátum Formáció. 6. Korpád! Homokkő Formáció Fig. 4. The mineralogical composition of the Permian— Lower Triassic sandstone of the Mecsek Mountainsas illus- trated on a triangular diagram proposed by F. J. Pettijohn (1972). Explanations: 1. Jakabhegy Sandstone Formation. 2. Kővágószőlős Sandstone Formation, Cserkút Sandstone Member. 3. KővágÓ3zőlős Sandstone Formation . Kővágótöttös Sandstone Member. 4. Kövágószőlős Sandstone Formation, Bakonya Sandstone Member. 5. Cserdi Conglomerate Formation, 6. Korpád Sandstone Formation 2* 20 Földtani Közlöny 117 . kötet, 1. füzet A lehordási területek A törmelékanyag érkezési irányait érdemlegesen csak a felsőperm— alsó- triász rétegsorban követhetjük nyomon. Az alsó- és középsőperm képződmé- nyek ui. igen kicsi feltárt területük miatt csak a szelvény menti vizsgálatra alkalmasak. Fő törmelékanyagaik, a metamorfitok és vulkánitok, amelyek aránya igen változékony. Ebben a Villányi-hegység É-i előterének felsőkarbon — alsóperm homokköveihez hasonlítanak. A felsőkarbon alja viszont gránit- migmatit eredetű törmelékanyagot is tartalmaz. Nemcsak az epi- és mezozónás metamorfitok, hanem az eredetileg nyilvánvalóan mélyebb településű gránit- migmatitok már a felsőkarbon idején a felszínre kerültek. Az utóbbiak lepusz- tulása a villányi alsópermben nagy mértékben csökkent, a mecseki alsó- és középsőpermben pedig teljesen szünetelt. A lehordási terület tehát morfoló- giailag igen tagolt és tektonikailag mozgékony lehetett. Az andezit— dácit-rio- dácit — (riolit?) vulkanizmus viszont idősebb a felsőkarbonnál. A három elkülönített vulkanitcsoport tagjai közül az első kettő törmelékei érkezési iránya a felsőpereiben egyértelműen NvÉNy— KDK-i volt. A legtöbb vulkáni eredetű törmelékanyagot a mecseki terület Ny-i és ÉNv-i részén mé- lyült fúrásaiban feltárt rétegek tartalmazzák. Onnan DK felé fokozatos csök- kenésük jól kimutatható; a terület DK-i és K-i részén a felsőperm alján gya- korlatilag nincs vulkáni eredetű törmelékanyag. A jakabhegyi főkonglomerá- tumban ugyanezt az irányt mutatta ki Nagy E. (1959) a kavicsok tengelyirá- nyainak vizsgálata alapján. E főkonglomerátumból kerültek elő legnagyobb mennyiségben a kovásodott, nagy K20-tartalmú riolitláva kavicsok. Eszerint a vulkáni területek a mecseki perm medencétől NyÉNy-ra helyezkedtek el. Ezek Ny-i része lepusztult. A szállított törmelékanyag mennyiségéből ítélve ezek nagy kiterjedésű, tekintélyes vastagságú összletek lehetnek. A kémiailag is elkülöníthető három vulkáni sorozat kifejlődési területei nagyjából egybe- esnek, ezért genetikai rokonságuk is feltételezhető. A Villányi-hegység É-i előterében, valamint az utóbbi években a Mecsektől DK-re, a Máriakéménd— bári vonulaton feltárt riolit lepusztulási termékei valószínűleg nem kerültek a mecseki felsőperm— alsótriász üledékgyűjtő me- dencébe. A hajdani üledékgyűjtőt ma csaknem minden irányban nagy kiterjedésű metamorf területek veszik körül (Dráva menti metamorfitok, dél-baranyai kristályos hátság, Pécs belvárosában feltárt metamorfitok, a Villányi-hegység területe, valamint a Máriakéménd— bári vonulat). Tágabb értelemben ezek mind törmelékanyagot szolgáltató területek lehet- tek a perm— alsótriász időszakban. Epizónás képződményeik biztosan csak a Mecsektől K-re ismeretesek. A fillitek — milonitok Ófalutól egy keskeny sávban Pécs belvárosáig húzódnak(?) (Szederkényi T. 1974; Jantsky B. 1976), a többi adat nagyon bizonytalan. A felsorolt területek többi metamorfitjai me- zozónás képződmények és polimetamorfitok. A mecseki felsőperm a jelenleg megkutatott területe D-i és DK-i részén a homokkövek uralkodóan a mezozónás metamorfitok lepusztulási termékeiből állnak. így, hogy a felsorolt területek közül melyek voltak a fő törmelékszolgáltatók, azt a szálban álló metamorfitok egységes szemléletű ásvány — kőzettani vizs- gálata híján nem lehet megállapítani. A szerző szórványos vizsgálatai szerint a plagioklászblasztézis az összes felsorolt terület üde vagy tektonizált, diaftori- zált metamorfitjaiban megfigyelhető. Ez az igen jellegzetes metamorfitkavics- Fazekas: A mecseki perm és alsótriász törmelékes formációk 21 fajta a mecseki perm üledékekben fölfelé csökkenő mennyiségben található. A kvarcitok és csillámpalák viszont index-ásványok hiányában semmiféle támpontot nem nyújtanak. Az idősebb permből hiányzó, nagyszemű, rózsaszínű, mikroklinben dús grá- nit-migmatitnak a törmelékanyaga hirtelen jelenik meg a felsőper m alján. A pécsi bárány-tetői migmatitok (Kosa L. 1980, Lelkesné Felvábi Gy. 1980) kavicsai a szomszédos, felsőperm fúrások alján makroszkóposán is felismerhe- tők. Ezen kívül a legvalószínűbb lehordási területek a nagy elterjedésű — Buda Gy. (1984) szerint azonos típusú és genetikájú, ásvány — kőzettanilag közelálló — mórágyi (K- és Ny-mecseki) gránitok-migmatitok. A fekete, szenes, palás agyag- és aleurolit kavicsok vagy a szalatnaki szilur, vagy villányi szenes karbon lepusztulásából származnak. Az összetett kőzettani felépítésű területekről folyóvizek szállították a poli- mikt törmelékanyagot különböző irányokból. A vizsgált időszak elején a dom- borzat erősen tagolt, a reliefenergia pedig nagy lehetett. A törmelékanyag zö- me a metamorf palaköpeny, valamint vulkánitok lepusztulásából eredt. A felsőpermben szaporodtak a gránitok-migmatitok lepusztulási termékei, növeke- dett a homokkövek érettségi foka. Az érettségi index a törmelékes alsótriász felső részén a szubarkózákban tetőzik. Pettijohn F. J. (1972) feltételezi, hogy a szubarkózák és kvarc arenitek: parti homokok, melyek többszörös áthalmozó- dás útján keletkezhetnek. Befejezésül a szerző köszönetét fejezi ki dk. Barabás Andornénak, dk. Buda György- nek és Vincze Jánosnak, akik az értekezés elkészítéséhez segítséget nyújtottak és Füzy Tibornak, aki a fényképfelvételeket készítette. Irodalom — References Alföldi L. (1957): U-jelentés — MÉV, kézirat. Alföldi L. (1968): Jelentés a mecseki permi összlet mélyfúrásokkal harántolt rétegcsoportjainak részletes anyag- vizsgálatáról — MÉV, kézirat. Barabás A. (1956): A mecseki perm időszaki képződmények — Kandidátusi ért. — MTA, kézirat. Barabás A. — Kiss J. (1958): La genése et la caractére pétrographique sedimentaire de l’enrichessement de minérai d’uranium dans la Montagne Mecsek — Actes de la deux. Conf. Int. d. Nations Un. Geneve Barabás A. (1979): A perm időszak földtani viszonyai és a külszíni kutatás feladatai a mecseki érclelőhelyen — Földt. Közi. 109, pp. 357-365. Barabásné Stühl A. (1981): Microflora of the Permian and Lower Triassic sediments of the Mecsek Mountains (South Hungary) — Acta Geologica Ac. Scientiarum Hong. 24, 1, pp. 49—97. Barabásné Sttthl A. (1981): A Kővágószőlősi Homokkő Formációt alkotó kisciklusok földtani vizsgálata - Földt. Közi. 111, 1, pp. 26-42. Buda Gy. (1984): Jelentés a Ny-mecseki granitoidok ásvány-kőzettani vizsgálatáról — MÉV, kézirat. Dalimov, T. N. (1981): Kisziüj vulkanyizm szkladcsatüh oblasztyej — Izd. „FAN” Uzb. SZSZB. Taskent. Dódony I. (1984): A Mecsek hegységi uránércparagenezisben lévő Cr-hidrocsillám ásványtani vizsgálata — MÉV, kézirat. Fazekas V. (1968): A mecseki felső permi homokkövek effuzív eredetű kőzettörmelékanyagának vizsgálata — MÉV, kézirat. Fazekas V. (1978): A magyarországi felső-paleozóos vulkánitok ásvány-kőzettani-kémiai-, valamint sugárzóanyag- tartalom vizsgálata — MÉV, kézirat. Fazekas V. (1979): A mecseki alsó-permi törmelékes formációk ásvány-kőzettani vizsgálata és összehasonlítása a Kővágószőlős-i és a Jakabhegy-i Formációkkal — MÉV, kézirat Fazekas V.— Majoros Gy.— Szederkényi T. (1981): Laté paleozoic volcanism of Hungary — IGCP. Project No 5. Newsletter NO 3, pp. 61 — 69. Janxsky B. (1976): A mecseki kristályos alaphegység földtana — Akadémiai doktori ért. MTA, kézirat. Jámbor Á.— Szabó J. (1960): A II. sz. Kutatócsoport 1960. évi jelentése a permi összletben végzett kavicsvizsgálatok eredményeiről — MÉV, kézirat. Jámbor á.— Tözsér O.— Wéber B. (1961): A II. sz. Kutatócsoport 1961. évi előzetes jelentése a mecseki permi antiklinális 1 : 10 000-es méretű földtani térképezésről — MÉV, kézirat. JÁMBOR Á.— Szabó J. (1961): Jelentés a mecseki permi összletben végzett kavicsvizsgálatok eredményeiről — MÉV, Jámbor á. (1964): A Mecsek -negység alsó-permi képződményei — MÉV, kézirat. Kiss J. (1965): Constitution minéralogique, propriétés et problémes de genese du gisement uranifere de la Montagne Mecsek — Ann. Univ. Sci., Bp. Sect. Geol. Konrád Gy.— Konrád Gy-né. (1980): Jelentés a lelőhely területén 1979-ben végzett kavics vizsgálatokról — MÉV, kézirat. Kósa L. (1980): Pécs Bárány-tetői (4716/1. sz.) fúrásban feltárt metamorf és gránitoid kőzetek radiogeokémiai vizs- gálatának vázlata (867, 40—1614,20 m-ig). (Adatok a transzformált gránitoidok geneziséhez.) — MÉV, kézirat. 22 Földtani Közlöny 117. kötet, 1. füzet Kovács M.-né (1981): összefoglaló jelentés a mecseki perm-triász törmelékes összlet ásványos összetétel vizsgálatá ról — MÉV, kézirat. Kubovics I.— G. Sólymos K.— Puskís Z. (1983): A mecseki permi kőzetekben levő urán-és egyéb ásványok, valamint a hidrocsülámok geokémiai vizsgálata — MÉV, kézirat. Lelkessé FelvAri Gy. (1980): A 4716/1. sz. fúrás (Bárány-tető) anyagvizsgálati adatai — MÉV, kézirat. Nagy E. (1959, 1960): Aleurit rétegcsoport. Tarka rétegcsoport. Szürke rétegcsoport, konglomerátum alatti réteg- csoport, jakabhegyi homokkő rétegcsoport. Konglomerátum rétegsor — MÉV, kézirat. Pettuohn, F. J. et al. (1972): Sand and sandstone — New York. Szederkényt T. (1962): Földtani jelentés a Ny-mecseki (Gyúrfifű) kvarcporfir földtani, kőzettani és radiológiai vizsgálatának eredményeiről — MÉV, kézirat. Szederkényi T. (1974): A délkelet-dunántúli ópaleozóos képzőmények ritkaelem kutatása — Kandidátusi ért. MTA, kézirat. VadAsz E. (1935): A Mecsekhegység — Budapest. Vincze J. et al. (1965): Érclencse típusok — MÉV, kézirat. Vincze J.— Fazekas V. (1979): A mecseki uránérc ásványtani és paragenetikai kérdései — Földt. Közi. 109. 2. pp. 161-198. Vincze J. (1985): Réz-uránércesedés a mecseki felsőpermben. — Ásvány-kőzettani továbbképző anyaga (Szeged, 1984. nov.). A MFT Kiadványa. VirAgh K.— Vincze J. (1967): A mecseki uránérclelőhely képződésének sajátosságai — Földt. Közi. X0V11. pp. 89-59. A kézirat beérkezett: 1985. XI. 13. Mineralogical composition of Permian and Lower Triassic clastics írom the Mecsek Mts V . Fazekas Sandstone and gravel samples from boreholes and outcrops were analyzed in thin sections fór mineralogical and petrographic characteristics. Chemical analyses of the same samples contributed additional results. The main components of the clastics in the sand- stones are as follows: Quartz: smooth or wavy in extinction, mono- and polycrystalline; possibly of granite- migmatite-gneiss-, dyke- and volcanic origin. Feldspars : K-feldspars are microclines of crossed or uncrossed lattice, frequently perthitic. In somé cases, orthoclases deriving from the decomposition of acidic volcanics are recognizable (or sanidines on the way of alteration í). Plagioclase is represented by acidic varieties of different degree of decomposition. Quartz-K-feldspar intergrowths in medium-grained sandstones consist, as a rule, of 2 or 3 grains. In big pebbles they do nőt occur. Their presence or absence is a highly sensitive indicator of the maturity of the sandstone. The clastics of metamorphic rocks are assign- able to three main groups as follows: 1. Epizonal formations: quartz- and quartz -ser icite phyllites. Unfrequent. 2. Mesozonal formations: quartzites, micaschists and gneisses. Of the latter, plagioclase* gneisses with characteristic features of feldspar-blasthesis are conspicuous. 3. Polymetamorphics. The three main groups of volcanic clastics may represent three independent volcanic phases as well: 1. Andesite — dacite-rhyodacite — (rliyolite ?) lavas with the associated dyke rocks and subvolcanic bodies. 2. Rhyolite lavas and their tuffs with the associated dyke rocks and subvolcanics of rhyolite — metarhyolite — rhyodacite composition. They dérivé from the weathering of the Gyűrűfű Quartz-Porphyry Formation. 3. Rhyolite lavas and their tuffs, heavily silicified. Traces of K-metasomatism are com- mon with a maximum of 8— 10% in K20 content. Clastics of sedimentary origin: red and grey siltstone pebbles redeposited intraforma- tionally are most common. In addition, black, carbonaceous, loc-ally chloritic-pyritic, shaly clay-siltstone pebbles occur. Sedimentary siliceous shale pebbles are very scarce. From among the accessory components only mieas are considerable. The polymiet mátrix of the sandstone is constituted by hydromicas-illites, carbonate minerals, red iron oxides and Si02-varieties, now and there with somé chlorite. The Korpád Sandstone overlies the gránité with an erosional unconformity. Its clastic matériái is represented mainly by the products of weathering of plagioclase-gneiss and andesite — dacite-rhyodacite— (rhyolite ?) volcanics. Epizonal metamorphic clastics are Fazekas: A mecseki perm és alsótriász törmelékes formációk 23 nőt unfrequent either, somé of them constituting a kind of pseudo-matrix. The variability and immature condition of the clastic matériái is conspicuous. In the clastics of the Cserdi Conglomerate the andesite — dacite — rhyodacite— (rhyoli- teí) association is replaced by a rhyolite — melarhyoli te — rhyodacite volcanics assembla- ge. The búik of the rock of the Boda Siltstone is a sediment of Chemical origin with high iron oxide — carbonate content practically devoid of clastic components, bút showing traces of secondary albitization with a Na20 content as high as 5—6%. The change in the composition of the clastics within the sequence of the Kővágószőlős- and Jakabhegy Sandstone takes piacé gradually without any sharp boundary. At the base, along with the metamorphics and volcanics, the clastic matériái deriving from the erosion of granite-migmatite is rather abimdant. The first rehable finds of K-rich, silicified rhyolites dérivé from about the middle of the Kővágószőlős Sandstone. The sandstone in the profilé becomes gradually more mature as one proceeds upwards: there is an increase in the amount of free quartz and a decrease in the quantity of quartz- feldspar intergrowths and of plagioclase. And these will completely disappear near the Jakabhegy Main Conglomerate. The maximum of maturity is reached at the top of the Jakabhegy Sandstone. From there higher up, parallel with a gradual decrease in grain size, the maturity index decreases slightly. According to the classification proposed by F. J. Pettijohn, the Lower and Middle Permian sandstones can be assigned to the lithic arenites, the Upper Permian sandstones to the arcosic arenites, the Lower Triassic sandstones, in turn, to the subarcoses. The three main rock types constituting the polymikt clastic matériái of the studied sequence, i.e. the metamorphics, the granite-migmatites and the volcanics, are present in SE Transdanubia even in outcrop. The clastics were transported by fluvial systems from source areas of composite lithology and from different directions. One of the main direc- tions of paleotransport was from the S — SE, the volcanic clastics seem to have come from the W — NW and S — SE. The most probable source area of granite-migmatite clastics may have been a vast one of Mórágy type (E and W Mecsek). The most mature horizons of the Jakabhegy Sandstone seem to represent beach sands that underwent a redeposition se veral times. Manuscript received: 13th November, 1985. MHHepaJlbHblH COCTaB OÖJIOMOHHblX 0TJ10)KeHHH nepMCKOrO H paHHeTpHacoBoro B03pacTa MeHeKCKHX rop B. KCT npOHC- XOflHTb H3 rpaHHTOB, MHrMaTHTOB, meHCOB, a TaiOKe H3 >KHAbHbIX H ByjIKaHHMeCKHX nopog; nojieBbie urnára — xaAHeBbie noiieBbie mnaTbi npeACTaBAeHM peiueTuaraMH h HepeiueTua- TblMH MHKpOKJIHHaMH, A3CT0 nepTHTOBblMHJ MCCTaMH pacn03H3K)TCA T3K>Ke H 0pT0KAa3bI (HAH CaHHAHHbl B CT3AHH npe0Őpa30BaHHH?), npOHCXOAHmne H3 ByAK3HHT0B KHCAOrO COCTaBa; nAarnoKAa3bi npeACTaBAeHbi khcahmh p33hoctamh pa3H00Őpa3H0H CTeneHH coxpaHHOcra; cpacTaHHH KBapua c KanneBbiMH noneBbiMH mnaTaMH — b cpeAHe3epHHCTbix necAaHHKax oőbiHHO coctoat H3 2— 3 3epeH, He BTpeHaiOTCA b BHAe KpyriHbix ranex; hx HaAHMHe hah OTcyT- CTBHe HBAaeTCH MyBCTBHTeAbHMM nOKa3aTeAeM 3peA0CTH neCM3HHK0B. Oőaomkh MeTaMop4>HAecKHX nopoA MoryT őbiTb oTHeceHbi k TpeM ochobhhm rpynnaM: 1. 3nH30HaAbHbie oőpa30BaHHH — KBapueBbie h KBapu-cepnuHTOBbie (Jjhaauth; BCTpena iotch He nacTo; 2. Me3030HaAbHbie oöpa30BaHHH — KBapnuTbi, CAiOAHCTbie CAaHUbi h rnencbi; cpeAH nocAeg- hhx ocoőeHHO npHMeMaTeAbHbi nAarH0KAa30Bbie rHeiícbi c npn3HaiKHO, npeACTaBAHIOT TpH CaMOCTOHTeAbHbie (J)a3bl ByAKaHHAeCKOH ACHTeAbHOCTH; 1. AaBbI 3HAe3HT0B, A3UHT0B, pH0A3UHT0B (H pHOAHTOB?) COBMCCTHO C COnpOBOKAaiOIAHM >KHAbHbIMH H CyŐByAKaHHHeCKHMH n0p0A3MHJ 24 Földtani Közlöny 117 . kötet, 1. füzet 2. jiaBbi h Ty<})hi phojihtob coBMecTHO c conpoBO>KflaK)LiJHMn >KHJibHbiMH h cyőByjiKaHimec- KHMH nOpOflaMH COCTaBa PHOJIHT, pHOflaUHT, MeJiaHOKpaTOBblíí PHOJIHT; HBJIflKJTCJI npOflyKTaMH pa3MbiBa fliopK)(J)K)HCKOH cbhth KBapueBbix nopKAeHHíi nonaAaeTcn qpe3BbroaHH0 peano. CpeflH aKueccopneB TOAbKO cjhoah nrpaiOT 3aMeTHyio pojib. FIojihmhktobhh ueMeHT Hecqa- HHKOB COCTOHT H3 THApOCAIOA (HJIJIHTOB), KapŐOHaTOB, KpaCHblX OKHCJIOB >Kejie3a H pa3JIHA- HblX MOflH(J)HKaUHH KpeMHe3eMa, MeCT3MH B COnpOBOJKfleHHH He3Ha^HTejlbHbIX KOJlíIMeCTB XJ10- pHTa. KopnaflCKan CBHTa necqaHHKOB 3ajieraeT Ha rpaHHTax c 3po3HOHHHM HecornacneM. Oőao- MOHHbiH MaTepnaji b 3thx nopoAax coctoht b ochobhom H3 nJiarH0KAa30Bbix nieHCOB h ByjiKaHH- tob ceMeíícTBa aHfle3HT — AamiT — pnoAauHT — (phojiht?). HepeAKH h oőjiomkh 3nH30Hanb- Hbix MeTaMopiJiHHecKHX nopoA, nacTb KOTopbix oőpa3yeT nceBAoueMeHT. XapaKTepHbi h3mch- AHBOCTb H He3pejI0CTb OŐAOMOHHOrO MaTepHaJia. B cocTaBe cbhth KOHmoMepaTOB MepAH ceMeftcTBo ByjiKaHHTOB cocTaBa a Hge3HT — Aa ijht pHOflapiIT— (PHOJIHT?) CMeHHeTCH CeMeiICTBOM PHOJIHT— MejiapHOJIHT—pHOflaUHT. ripeoöjiajiaiomafl nacTb nopoA őoAaücKOH cbhth ajieBpojiHTOB npeacTaBJieHa xhmhhcckhmh OTJIOJKeHHHMH, COCTOÍHIIHMH B OCHOBHOM H3 KapŐOHaTOB npil 3H3HHTeJIbH0H pOJIH OKHCJIOB >Kejie3a, co cjieaaMH BTopinHOÍi ajibőHTH3amiH, c coAepmamuiMH Na20 ao 5—6%, npaKTH- necKH őe3 oőjiomohhhx KOMnoHeHT. B pa3pe3e KéBarocéJiémcKOH h HKaőxejibCKOH cbht necqaHHKOB H3MeHeHne cocTaBa oőaomoh- hoto MaTepHaJia nponcxoflUT nocTeneHHO, őe3 pe3KHx rpaHHii. B hh>khch nacra pa3pe3a npe- oojiaaaeT oőjiomohhhh MaTepnaji rpaHHTOB h mhtmhthtob napnjiy c MeTaMopiJiimecKHMH h ByjiKa- HHqecKHMH nopo^aMH. nepBbie hbjiokho npHBjmHHbie naxoAKH őoraTbrx KamieM OKpeMHCH- HblX PHOJIHTOB OTHOCHTCH K CpeflHeíí H3CTH pa3pe3a KéBarOCéjIÖUICKOH CBHTH. Bbiuie no pa3pe3y necqaHHKH ctohobíitch Bee őojiee 3pejiHMn: b hhx yBejimnBaeTCH kojih- qecTBO cBoőoflHoro KBappa h yMeHbiuaeTca KOJinqecTBO KBapu-nojieBouinaTOBbix cpacTaHHÜ h njiarnojia30B, KOTopne ncqe3aiOT npHMepHo Ha ypoBHe HKaőxeAHCKiix KOHTJiOMepaTOB. MaKCHMaJibHyio 3pejiocTb 3th nopoflbi aocTiiraiOT b BepxHeií qacTH HKaöxe^bCKHx necqaHHKOB. Eme Bbirne, napajuiejibHo c nocTeneHHbiM yMeHbmeHiieM 3epHHCT0cra HecKOJibKO yMeHbinaeTCH h CTeneHb 3pejiocTH. CorjiacHO KJiaccmjMKamiH TlemmudoKOHa, hhjkhc- h cpeAHenepMCKHe necnaHHKH MoryT őbrrb THeceHbl K JIHTHTOBbIM apeHHT3M, BepXHenepMCKHe — K apK030BbIM apeHHT3M, a HH>KHeTpHa- coBbie — k cyőapK03aM. Tpn ochobhhx Tima nopoA, cjiaraiornux nojiHMHKTOBHH oőjiomohhhh MaTepnan b H3yqeHH0M pa3pe3e: MeTaMop(})HTH, rpanHTH - MuraaTHTH h ByjiKaHHTbi — ii3BecTHH h b KopeHHOM 3ajie- raHHH b loro-BOCTOHHoii qacTii 3a;jyHaHmHHbi. Oöjiomohhhh MaTepnaji nepeHocHJicji penHbiMH CHcreMaMH c TeppHTopHií CJiomHoro neTporpaiJmqecKoro cocTaBa H3 pa3Hbix HanpaBjienHH. Oőjiomkh MeTaMoptJmqecKHx nopoA nocTynajiH b ochobhom c mra-ioro-BocTOKa, ByjiKaHHqecKHx — c 3anajia-ioro-3anaAa — rora-ioro-BOCTOKa. Hanöonee BepoHTHOH oŐJiacTbio CHOca oőjiomoh- Horo MaTepHaJia rpaHHT-MHTMaTHTOBoro cocTaBa HBJineTCH KpynHan oőJiacTb pa3BHTHH rpaHH- TOB h MiirMaTHTOB MopaflbCKoro THna Ha BocTOKe h 3anaAe MeqeKCKiix rop. Hanöojiee 3pejibie necqeHHKH HKaőxeAbCKOH cbhth, noBHAHMOMy, bo3hhkah h3 MHoroKpaTHO nepeoTJio>KeHHbix npnőpOKHbix necKOB. Táblamagyarázat — Explanation of plates I. tábla — Plate I. 1. Érett szubarkóza kevés kötőanyaggal. A törmelékszemcsék gyakran érintkeznek egy- mással. Közülük feltűnően sok a mono kristályos kvarc. — Jakabhegyi Homokkő For- máció. Vékonycsiszolati felvétel -j- nikollal. N= 40 X- 1 . Mature subarkose with little mátrix. The detrital grains are often in contect with one another. They include a strikingly high quantity of monocrystalline quartz. — Jakab- hegy Sandstone Formation. A thin section photograph with crossed nicols. 40 X • 2. Arkózás arenit bekérgezéses szerkezetű hidrocsillámos kötőanyaggal. — Kővágósző- lősi Homokkő Formáció, Kővágótöttösi Homokkő Tagozat. Vékonycsiszolati felvétel -{- nikollal. N = 40 x . Fazekas: A mecseki perm és alsótriász törmelékes formációk 25 2. Arkosic arenite with hydromicaceous mátrix of incrustation structure. — Kővágó- szőlős Sandstone Formation, Kővágótöttös Sandstone Member. A thin section photo- graph with crossed nicols. 40 X . 3. Finomhom okos csillámos aleurolit szenes mikrorétegekkel. — Kővágószőlősi Homok- kő Formáció, Kővágótöttösi Homokkő Tagozat. Vékonycsiszolati felvétel -f- nikollal. N = 40 X . 3. Fine-sandy, micaceous siltstone with carbonaceous microlayers. — Kővágószőlős Sandstone Formation, Kővágótöttös Sandstone Member. A thin section photograph with crossed nicols. 40 X. 4. Éretlenebb arkozás arenit a kutatási terület DK-i részéről. A homokkő granitoidok és metamorfitok lepusztulási termékeiből áll. — Kővágószőlősi Homokkő Formáció, Ba- konyái Homokkő Tagozat. Vékonycsiszolati felvétel + nikollal. N = 40 X. 4. Less mature arkosic arenite from the SE part of study area. The sandstone consists of products of erosion of granitoids and metamorphic rocks. — Kővágószőlős Sandstone Formation, Bakonya Sandstone Member. A thin section photograph with crossed nicols. 40 X • 5. Durvakristályos, pertites, ikerrácsos mikroklin-szemcse arkózás arenitből, a kutatási terület D-i részéről. — Kővágószőlősi Homokkő Formáció, Bakonyai Homokkő Tago- zat. Vékonycsiszolati felvétel -)- nikollal. N = 40 X . 5. A coarse-crystalline, perthitic, twin-latticed microcline grain from arkosic arenite from the S part of the study area. — Kővágószőlős Sandstone Formation, Bakonya Sandstone Member. A thin section photograph with crossed nicols. 40 X • 6. Zagyfáciesű homokkő a kutatási terület D-i részéről. Az „alapanyag” agyagos — aleurolitos, vörös vasoxidokkal átitatott. A kavicsanyag granitoidok és metamorfitok lepusztulási termékeiből áll. — Kővágószőlősi Homokkő Formáció, Bakonyai Homok- kő Tagozat. Vékonycsiszolati felvétel -(- nikollal. N = 40 X - 6. A sandstone of turbidite facies from the S part of the study area. The „mátrix” is argillaceous-silty, being impregnated by red iron oxides. The pebbles consist of pro- ducts of erosion of granitoids and metamorphic rocks. — Kővágószőlős Sandstone Formation, Bakonya Sandstone Member. A thin section photograph with crossed nicols. 40 x . II. tábla — Plate II. 7. Zagyfáciesű homokkő. Az „alapanyag” finoman csillámos, agyagos — aleurolitos. A felvétel közepén felzites szövetű riolit kavics. — Cserdi Konglomerátum Formáció. Vékonycsiszolati felvétel + nikollal. N = 40 X • 7. Sandstone of turbidite facies. The „mátrix” is finely micaceous — argillaceous— silty. At the centre of the photograph there is a rhyolite pebble of felsitic textilre. — Cserdi Conglomerate Formation. A thin section photograph with crossed nicols. 40 X . 8. Éretlen litites arenit sok vulkáni eredetű, (főleg andezit) kaviccsal, bőséges pszeudo- mátrixszal. — Korpádi Homokkő Formáció. Vékonycsiszolati felvétel + nikollal. N = 40 X . 8. Immature lithic arenite with a good deal of volcanogenic (mainly andesitic) pebbles and with plenty of pseudomatrix — Korpád Sandstone Formation. A thin section photograph with crossed nicols. 40 X . 9. Szericit-fillit kvarc granulával, kavicsrészlet. — Korpádi Homokkő Formáció. Vé- konycsiszolati felvétel + nikollal. N = 40 X. 9. Sericite-phyllite with quartz granules, detail of a pebble. — Korpád Sandstone Forma- tion. A thin section photograph with crossed nicols. 40 X . 10. Kvarcitkavics homokkőben. — Kővágószőlősi Homokkő Formáció, Bakonyai Ho- mokkő Tagozat. Vékonycsiszolati felvétel -f- nikollal. N = 40 X. 10. Quartzite pebble in sandstone. — Kővágószőlős Sandtone Formation, Bakonya Sandstone Member. A thin section photograph with crossed nicols. 40 X • 11. Kvarc-muszkovitpala, kavicsrészlet. — Cserdi Konglomerátum Formáció. Vékony- csiszolati felvétel -|- nikollal. N = 40 X. 1 1 . Quartz-muscovite schist, detail of a pebble. — Cserdi Conglomerate Formation. A thin section photograph with crossed nicols. 40 X . 12. Plagioklász-gneisz, kavicsrészlet. A plagioklász porfíroblasztok szericitesedettek. — Cserdi Konglomerátum Formáció. Vékonycsiszolati felvétel + nikollal. N = 40 X- 12. Plagioclase gneiss, detail of a pebble. The plagioclase porphyroblasts are sericitized. — Cserdi Conglomerate Formation. A thin section photograph with crossed nicols. 40 X. 26 Földtani Közlöny 117. kötet, 1. füzet III. tábla — Plate III. 13. Plagioklász-gneisz szétmorzsolódásából származó, szericitesedett, kissé kataklázos plagioklász-szemcse részlete csepp és orsó alakú kvarczárványokkal . — Cserdi Konglo- merátum Formáció. Vékonycsiszolati felvétel -(- nikollal. N = 80 X . 13. Serieitized, slightly cataclastic plagioclase grain (detail) deriving from the crushing of a plagioclase gneiss, with quartz inclusions in the shape of droplets and spindles. — Cserdi Conglomerate Formation. A thin section photograph with crossed nicols. 80 X • 14. Folyásos, kissé kovásodott felzites alapszövetű riolitláva kavicsrészlet. — Kővágó- szőlősi Homokkő Formáció, Cserkúti Homokkő Tagozat. Vékonycsiszolati felvétel -f- nikollal. N = 40 x . 14. Detail of a rhyolite lava pebble of fluidal, slightly silicified, felsitic, basic textilre. — Kővágószőlős Sandstone Formation, Cserkút Sandstone Member. A thin section pho- tograph -with crossed nicols. 40 X . 15. Kvarceres, agyagfoltos, afíros riolit (felzit) kavicsrészlet. — Kővágószőlősi Homokkő Formáció, Kővágótöttösi Homokkő Tagozat. Vékonycsiszolati felvétel -f- nikollal. N = 40 X • 15. An aphyric rhyolite (felsite) pebble (detail) with quartz veinlets and clay mottles. — Kővágószőlős Sandstone Formation, Kővágótöttös Sandstone Member. A thin section photograph with crossed nicols. 40 X . 16. Pizolitos portufa, kavicsrészlet. A felvétel baloldalán törött pizolit. — Jakabhegyi Homokkő Formáció. Vékonycsiszolati felvétel 1 nikollal. N = 40 X. 16. Pisolitie dust-tuff, detail of a pebble. Note the crushed pisolite on the left side of the image. — Jakabhegy Sandstone Formation. A thin section photograph taken in plane-polarized light. 40 X . 17. Ignimbrit( ?), kavicsrészlet. — Jakabhegyi Homokkő Formáció. Vékonycsiszolati fel- vétel 1 nikollal. N = 40 X . 17. Ignimbrite( ?), detail of a pebble. — Jakabhegy Sandstone Formation. A thin section photograph taken in plane-polarized light. 40 X. 18. Mikrogranofíros alapszövetű telér- vagy szubvulkáni riolit porfíros plagioklásszal, kavicsrészlet. — Cserdi Konglomerátum Formáció. Vékonycsiszolati felvétel -f- nikol- lal. N = 40 X . 18. Dyked or subvolcanic rhyolite of microgranophyric texture with porphyric plagioclase, detail of a pebble. — Cserdi Conglomerate Formation. A thin section photograph with crossed nicols 40 X . IV. tábla — Plate TV. 19. Mikrogranofíros telér-, vagy szubvulkáni melariolit kavicsrészlet porfíros plagioklásszal és biotittal. — Cserdi Konglomerátum Formáció. Vékonycsiszolati felvétel + nikollal. N = 40 X . 19. Microgranophyric, dyked or subvolcanic melarhyolite (detail of pebble) with porphyric plagioclase and biotite. — Cserdi Conglomerate Formation. A thin section photograph with crossed nicols. 40 X . 20. Ugyanaz, 1 nikollal. 20. The same in plane-polarized light. 21. Mikroholokristályos, felzitfoltos alapszövetű telér-, vagy szubvulkáni melariolit ka- vicsrészlet kvarc, plagioklász és biotit porfírokkal. — Cserdi Konglomerátum Formá- ció. Vékonycsiszolati felvétel -f- nikollal. N = 40 X . 21. Dyked or subvolcanic melarhyolite (detail of a pebble) of microholocrystalline, felsite- patched basic texture with quartz-, plagioclase- and biotite porphyries. — Cserdi Conglomerate Formation. A thin section photograph with crossed nicols. 40 X • 22. Ugyanaz, 1 nikollal. 22. The same in plane-polarized light. 23. Vasoxiddal átitatott andezit, kavicsrészlet. A mikrolitok anyaga plagioklász. — Cserdi Konglomerátum Formáció. Vékonycsiszolati felvétel nikollal. N == 40 X. 23. An andesite impregnated with iron oxide (detail of a pebble). The microlites are com- posed of plagioclase. — Cserdi Conglomerate Formation. A thin section photograph with crossed nicols. 40 X • 24. Szenes, agyagos aleurolit, kavicsrészlet. — Korpádi Homokkő Formáció. Vékonycsi- szolati felvétel 1 nikollal. N = 40 x . 24. Carbonaceous, argillaceous siltstone (detail of a pebble). — Korpád Sandstone For- mation. A thin section photograph in plane-polarized light. 40 X . 27 F az ek a s: .4 mecseki perm és alsótriász törmelék formációk I. tábla — Plate I 28 Földtani Közlöny 117 . kötet, 1. jüzet II. tábla — Plate II Fazekas: A mecseki perm és alsótriász törmelékes formációk 29 III. tábla — Plate III 17 18 30 Földtani Közlöny 117 . kötet , 1. füzet IV. tábla — Plate IV Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Qecl. Soe. (16S7). 117. 31-45 Üjabb adatok a Sopron környéki leuchtenbergittartalmú metamorfitok keletkezésének problematikájához Dr. Kisházi Péter — Ivancsics Jenő * (5 ábrával, 4 táblázattal) Összefoglalás: A Soproni-hegység kristályos magja és a F er tőrákosi-palaszige- metamorf sorozatában helyenként vékony sávokban feltűnnek olyan világosszínű kőzet- tagok (leukofillitek és diszténkvarcitok), melyek különleges kémiai összetételükkel (gya- korlatúéig csak SiOs, A1»03, MgO és HjO, illetve változó mennyiségű K20 építi fel azokat) már régen felhívták magukra a figyelmet. E kőzetek közös jellemzője egy színtelen klorit (leuchtenbergit) megjelenése, mely a magnézium hordozója. Keletkezésük sok vitát vál- tott ki. A leggyakoribb nézet Mg-metaszomatózissal számol. Mi megkíséreltük az itteni metamorfitok általános genetikai folyamataiba beUleszteni e kőzetek keletkezését is, s arra a megállapításra jutottunk, hogy a diszténkvarcitok a permin szubdukcióval, a leuko- fillitek pedig a takarómozgásokkal kapcsolatban alakultak ki a helyüeg érvényesülő nagy nyomás és erőteljes fluidum-hatás eredményeként. Megkíséreltük e metamorf-metaszo- matikus elváltozások és anyagvándorlások főbb mozzanatait is nyomon követni. Bevezetés E tárgyban nemrég ugyanitt megjelent vitairatunkban (Kisházi P. és Ivancsics J., 1985) jeleztük, hogy e különleges megjelenésű, kemizmusú és ás- ványos összetételű kőzetek genetikai kérdéseivel magunk is foglalkozni kívá- nunk széles körű vizsgálódásaink alapján. A fő problémát az eléggé szokatlan kémiai összetétel (nagy Si02-tartalom mellett viszonylag jelentős MgO-tarta- lom, míg viszont meglehetősen csekély az alkáliák — különösen az Na20 — , az összes vas és a CaO mennyisége) jelenti. E kőzetek lényegében véve csak Si02, A1203, MgO, H20 és ingadozó mennyiségű K20 komponensekből állnak (I. táblázat). Az osztrák Keleti- Alpok kristályos vonulatában a Hohe Tauerntől a magyar határig fel-felbukkanó e különleges kőzetek (leukofillitek és diszténkvarcitok) vizsgálatával sokan foglalkoztak, s közülük is talán leginkább Vendel M. és Wiesenedeb H. nevét emelhetjük ki. A probléma jelenlegi állásának átte- kintéseként egy-egy legutóbbi idevágó munkájukat ajánlhatjuk (Vendel M. 1972; Modjtahedi M. és Wiesenedeb H. 1974). Az eddigi nézetek túlnyomó többsége a metamorfózis során bekövetkezett elemvándorlással — mindenek- előtt Mg-metaszomatózissal — számol ezek (különösen pedig a leukofillitek) származtatásában, s csak kevesen vannak (így Lelkes-Felvábi Gy. és má- • Központi Bányászati Fejlesztési Intézet, Ásványelökészitési Osztály — Petrográfia, 9401 Sopron, Szt. György n. 16. 32 Földtani Közlöny 117 . kötet, 1. füzet Sopron környéki metamorfitok kémiai összetétele (súly %) Chemical composition of the metamorphics in the Sopron area (% by weight) I. táblázat — Table I. 1 2 4 5 6 7 8 9 10 SiO, 63,02 57,43 52,66 65,47 76,23 ' 73,99 76,46 75,64 68,50 60,70 TiO, 1,07 1,30 1,14 1,20 0,24 0,10 0,25 0,15 0,50 0,05 A1s03 19,29 22,99 27,31 22,43 14,48 14,84 13,21 14,34 14,90 12,10 Fe20, 1,38 1,85 3,12 0,41 0,38 0,51 0,72 0,62 1,68 0,77 FeO 5,44 4,77 2,92 0,27 0,18 0,92 0,11 0,17 1,66 1,00 MgO 2,06 1,86 2,23 5,53 5,58 0,15 0,30 2,67 3,40 15,30 CaO 0,24 0,27 0,08 0,12 0,14 0,61 0,20 0,48 0,84 0,01 Na,0 0,95 1,61 0,85 0,17 0 53 2,96 3,23 0,22 0,38 0,22 K,0 4,50 4,23 5,14 0,90 0,18 5,56 4,39 3,50 3,40 0,30 HsO + 2,00 3,06 4,65 3,68 2,25 0,70 0,80 2,40 }ö,97 H,0 - 0,37 0,25 0,23 0,15 0,11 0,06 0,30 0,06 P,06 <0,01 0,01 0,01 0,02 nj 0,33 0,01 0,14 0,05 0,05 COa — — — — — — 0,21 — — — S 0,08 0,02 0,08 — — — 0,14 — — — 100,40 99,65 100,42 100,35 100,30 100,73 100,33 100,39 98,12 97,47 1 . Andaluzit-szillimanit-biotitpala (Óbrennberg, Kőbérc-oromi kis kf.); 2. Sávos csillámpala (Óbrennberg, Kovács árok oldal- árka); 3. Normál csillámpala (Brennbergi völgy, vöröshídi kf.); 4. Szürkekvarcit (Fűzesárok); 5. Fehérkvarcit (Bécényi út mel- letti kutatóárok); 6. Muszkovitgneisz (Nándormagaslati kf.); 7. Mnszkovitgneisz (Fertőrákos-újhegyi árkolás); 8. Leukofillti (Tolvaj-árki kf.); 9 — 10. Leukofillit (Fertőrákos-újhegyi árkolás). 1. Andalusite-sill imanite-biotite schist (Óbrennberg, small quarry at Kőbérc-orom); 2. Banded micaschist (óbrennberg, di- stributary to Kovács ravine); 3. Normál micaschist (Brennberg Valley, Vöröshid quarry); 4. Grey quartzite (Fűzesárok); 5 White quartzite (exploratory trench by Bécényi Street); 6. Muscovite gneiss (Nándormagaslat quarry); 7. Muscovite gneiss (trenching at Újhegy near Fertőrákos); 8. Leueophyllite (quarry in Tolvaj ravine); 9 — 10. Leucophyliite (trenching at Újhegy near Fertőrákos). sok, 1982), akik szerint egy megfelelő kémiai összetételű kiinduló kőzetanyag (protolit) jött volna létre már ezt megelőzően, azaz izokémikus metamorfózis történt (ez utóbbi nézettel szembeni ellenvetéseinket az említett vitairatunk- ban fejtettük ki). A leukofillitek származtatása A leukofilliteket és diszténkvarcitokat elsősorban a közös leuchtenbergittar- talom kapcsolja össze, mely azonban nem jelent egyszersmind azonos keletke- zést is. Mind előfordulásban, mind metamorf fokban eléggé különböznek egy- mástól, jóllehet olykor bizonyos átmenetesség is megfigyelhető köztük. Minthogy a leukofillitekre jóval több adat áll rendelkezésünkre, mint a diszténkvarci tokra, így ezek származását próbáljuk először felvázolni. Szinte általános a vélemény, hogy keletkezésük horizontális mozgási pályák kialakulásához kötött, melyek legtöbbször a gneisz-csillámpala határon, rit- kábban e kőzetek belsejében találhatók, s fokozatos szerkezeti, szöveti és ás- ványos átmenetek figyelhetők meg a gazdakőzetek és a belőlük keletkezett - leukofillitek között. A Sopronhoz közeli régi gneisz -kőfej tőkben számos helyen (1. az 1. ábra térképvázlatát) találhatók ilyen szelvényrészletek, bár többnyire csak egyik irányban — a fekű gneiszek felé — kifejlődve (a fedő kőzetösszlet valószínűleg gravitációsan lecsúszhatott fölülük a hegység vertikális feldara- bolódása és kiemelkedése során, a fiatalabb időkben). E horizontális (vagy pontosabban csak szubhorizontális) mozgási pályák pedig az Alpok fő felgyűrődési eseményeihez kapcsolt takarás szerkezet alakulás során jöttek létre a felsőkréta-— eocén folyamán (egy alpi leukofillit kora 80 millió évnek bizonyult; Scharbert S., in: Kiesl W. és mások, 1983). E moz- gási pályák — különösen kialakulásuk kezdeti szakaszán — még meglehetősen Kisház i—I vancsics: Sopron környéki metamorfitok keletkezése 33 mélyen helyezkedhettek el a felszín alatt, s így eléggé magas hőmérsékletű és nagy nyomású viszonyok között folyhatott le a pályamenti kőzetek fillonito- sodása, miközben a felszakadási pórusok telítve lehettek fluidumokkal. E flu- 1. ábra. Sopron környéki metamorfkőzet-területek leukofillit és diszténkvarcit előfordulásai. Jelmagyarázat: 1. Fertőrákosi-palasziget, 2. Halászcsárdai-rög, 3. Harkai-kúp, 4. Rókaház-domb, 5. Nándormagaslat — Vashegy, 6. Károlymagaslat — Daloshegy, 7. Füzes-árok — Rókadomb, 8. Házhegy — Naphegy, 9. Tolvaj árok, 10. Várhely- Tacsi árok, 11. Nagy-Füzes, 12. Szarvashegy, 13. Poloskabérc, 14. Seprőkötőhegy — Muck, 15. Óbrennberg ± Kő- bérc! a. Leukofillit, b. Leukofillit indikáció, c. Fehérkvarcit, d. Fehérkvarcit indikáció, e. Szürkekvarcit, f. Szürke- kvarcit indikáció, g. Gneisz, h. Földpátos csillámpala, amfibolpala, amfibolit, i. Csillámpala Fig. 1. Leucophyllite and kyanite quartzite oecurrenees in the metamorphic rocks of the Sopron area. Explana- t i o n s: 1. Fertőrákos Schist Island, 2. Halászcsárda block, 3. Harka Cone, 4. Rókaház Hill, 5. Nándormagaslat — Vashegy, 6. Károlymagaslat — Daloshegy, 7. Füzes ravine — Rókadomb, 8. Házhegy — Naphegy, 9. Tolvaj ravine 10. Várhely-Tacsi ravine, 11. Nagy-Füzes, Í2. Szarvashegy, 13. Poloskabérc, 14. Seprőkötőhegy — Muck, 15. Óbrenn- berg — Köbére! a. Leucophyllite, b. Leucophyllite indication, c. White quartzite, d. White quartzite indication, e. Grey quartzite, f. Grey quartzite indication, g. Gneiss, h. Feldspar-bearing micaschist, homblendeschist, amphi- bolite, i. Micaschist 3 Földtani Közlöny 34 Földtani Közlöny 117. kötet, 1. füzet idumok legvalószínűbben a kissé korábban megindult permin szubdukció (Tollmakn A. 1980) révén mélybekerült fiatalabb üledékekből szabadultak ki. Az elmondottak konkrétabb illusztrálására és további kifejtésére bemuta- tunk két részletesebben feldolgozott leukofillit-szelvényt. a) A Tolvaj-árki kőfejtő D-i falrészlete E felhagyott kőfejtő felső részén bukkan elő a leukofillit gneiszbe települten (2. ábra és II. táblázat). Ráadásul — eléggé ritka jelenségként — a leukofillit- -sáv közepe táján még egy vékonyabb gneisz-közbetelepülés is megfigyelhető itt, mely feltehetően a takarómozgás egy későbbi stádiumában vált le a gazda - kőzet-falból és került a pálya belsejébe, ahol már nem volt alkalma teljesen asszimilálódni. A szelvény szemlátomást szimmetrikus felépítésű. Ha mindkét irányból befe- lé haladunk, a kőzetszerkezet egyre palásodottabbá, a szövet mind inkább lepidoblasztossá válik, s az ásványos összetételben is jellegzetes öves változások figyelhetők meg. A gyakorlatilag elváltozatlan (bár rendszerint a normálisnál 2. ábra. A Tolvaj árki kőfejtő déli részlete. ® modális ásványos összetétel a táblázatban. Jelmagyarázat: Földtani szelvény: 1. Törmelék, 2. Leukofillit, 3. Muszkovit-kvarepala, 4. Muszkovit-altitgneisz, 5. Muszkovit-mikro- klin-albitgneisz; Ásványi összetétel: a. Biotit (flogopit), b. Muszkovit, c. Leuchtenbergit, d. Kvarc, e. Mikroklin, f. Albit, g. Egyéb Fig. 2. Detail of S face of Tolvaj ravine quarry. ® modal mineralogical composition in the table. Explanations: Geological profilé: 1. Clastics, 2. Leucophyllite, 3. Muscovite-quartz schist, 4. Muscovite-albite gneiss, 5. Muscovite- microcline-albite gneiss; Mineralogical composition: a. Biotite (phlogopite), b. Muscovite, c. Leuthtenbergite, d. Quartz ,e. Microcline , f. Albite, g. Others Kisház i—I vancsics: Sopron környéki metamorjitok keletkezése 35 A Tolvaj-árki kőfejtő D-i falrészének modális ásványos összetétele (súly %-ban) Modal mineralogical compoeition of a fraction írom the S face of the quarry in Tolvaj ravine (% by weight) II. táblázat — Table II . Hinta Sample Ásvány ^ Mineral Mi kro- kim Albit Kvarc Musz- kovit Leuch- ten- bergit Biotit (• flogo- pit) Egyéb Others Kőzettípus Rock type B 27 26 31 14 ny 2 muszkovitralbit-mikro- klingneisz C <1 43 38 16 — <1 2 muszkovit-albitgneisz D — ny 53 41 — — 6 muszkovit-kvarcpala H — — 44 24 32 — ny muszkovit-leuchtenbergit- -kvarcpala J. — 12 50 38 — — <1 muszkovit-albitgneisz J. — ny 52 47 ny — ny muszkovit-kvarcpala J. — — 56 42 ny* 2 muszkovit-kvarcpala T — — 48 48 ny — 4 muszkovit-kvarcpala U — 25 39 33 — 1 2 muszkovit-albitgneisz tí — 35 34 28 — <1 2 muszkovit-albitgneisz V 26 19 36 18 — — 1 muszkovit- albit-mikro- 1 klingneisz már kissé palásodottabb és némileg több muszkovitot is tartalmazó) mikroklin- -albilgneisz (gazdakőzet) után két jellegzetes átmeneti kőzetsáv következik: a külső egy mikroklin nélküli albitgneisz, a belső pedig egy földpátmentes kvarc- -muszkoviípala. Az utóbbiban még nem fordul elő leuchtenbergit, s így eztjmég nem lehet szorosabb értelemben vett leukofillitnek tartani, jóllehet külsőre már nagyon hasonlít hozzá (sokan oda is sorolják). Legbelül egységes leuchten- bergit-muszkovit-kvarcpala (igazi leukofillit) következik, kivéve a már említett reliktum-betelepedést, mely átmeneti kőzetekből (albitgneisz és muszkovit- kvarcpala) áll. A megállapított övék alapján a következő ásványátalakulásoknak kellett be- következniük: A folyamat kezdetén a mozgás folytán felmorzsolódott kőzet- anyag pórusterét kitöltő magas hőmérsékletű fluidum zömét alkotó vízgőz hatására a káliföldpátok átalakulhatnak muszkovittá (szericitté) : 3(K20 • A1203 • 6Si02) + 2H20 — káliföldpát K20 • 3A1203 • 6Si02 • 2H20 + 12Si02 + 2K20 muszkovit kvarc Az így felszabadult K20 vesz részt azután az albitok hasonló muszkovitoso- dásában, melynek során viszont Na20 és Si02 szabadul fel. A Na20 a fluidu- mok segítségével eltávozik. Itt mindjárt megjegyezhetjük, hogy a Na20 egy része nem tesz meg hosszú utat, hanem már az albitgneisz-övben megreked, ahol ugyanis gyakoriak az ún. sakktábla-albilok, melyek keletkezését leginkább a mikroklinok Na-metaszomatózisával magyarázzák. Ugyanezt jelzi ez öv meg- emelt albit-, illetve viszonylag kis muszkovittartalma is (1. a II. táblázatban a C és Ü minta adatait). Ha ez átalakulási reakciók során felszabadult Na nagyobb és a helyben beé- pülni nem tudó K kisebb részének további sorsát kívánjuk követni, arról ter- mészetesen mái' sok biztosat nem lehet mondani. Tény azonban, hogy a kör- nyező gneiszekben — sőt normál csillámpalákban is — nem ritkán lehet kimu- tatni apró, újképződésű albitokat, illetve (csak a gneiszekben) olyan káliföld- 3* 36 Földtani Közlöny 117. kötet, 1. fűzi I pát -növekményeket, melyek a szemek kialakulása után jöttek létre, s így — mindkét esetben — késői kristályosodásról tanúskodnak. Ami a gazdakőzet többi ásványát illeti, a kvarcok stabilisak (noha átkristá- lyosodnak), sőt mennyiségük nő is a különböző átalakulási reakciók során fel- szabaduló kovasavval. A muszkovit ugyancsak stabilis, s mennyisége — mint láttuk — a kvarcénál is tetemesebben felszaporodik. Ugyanakkor a legbelső zónában — bár itt is stabilis — egy része Mg-metaszomatózissal leuchtenber- gitté alakul át (1. később). Az eredetileg is kevés biotit a külső övékben szintén muszkovitosodik. A legbelső övben esetleg a biotit közvetlenül is átalakulhat leuchtenbergitté, bár valószínűleg itt is két lépcsős ez az átalakulás. A felsza- baduló Fe egy része és a Ti helyben marad apró érchintések alakjában. A vas nagyobb része azonban eltávozik és a környezetben válik ki pirit- vagy magne- titszemekként. A kvarc-muszkovitpala zónában jellegzetes — bár általában csak szórvá- nyos — elegyrész még egy flogopitszerű biotit, melyről már Vendel M. (1929) is említést tesz. Ez valószínűleg nincs közvetlen kapcsolatban az előbb említett biotittal, hanem teljesen új képződésű, s a Mg-gazdag oldatok hozhatták létre a belső zóna külső szegélyén. A muszkovit-kvarcpala övre egyébként jellemző még a viszonylag durva szemcsézettség is, ami fluidumban gazdag közegből történő kristályosodást jelez. A legbelső zónában — ahol legerősebb volt az időszakos stressz és a fluidum- nyomás — a stabilis kvarc és muszkovit mellett még jelentős mennyiségű új képződésű Mg-klorit (leuchtenbergit ) is jelentkezik a muszkovitok egy részének M g-metaszomatózisa révén: K20 • 3A1203 • 6Si02 • 2H,0 + 15MgO + 3Si02 + 10H2O -> muszkovit — 3(5MgO • A1203 • 3Si02 • 4H20) + K20 leuchtenbergit E reakció térfogat-növekedéssel jár, ami a pórustér csökkenését, esetleg teljes zárulását eredményezi (minthogy jelentős mennyiségű fluid-anyag (H20) is belép a reakciótermékbe, a pórusok kitöltése megkönnyül). A magnézium it- teni kiválását a megnövekedett nyomás válthatta ki, mely lecsökkentette mobi- litását (vö. Szádeczky-Kakdoss E., 1955, 539 o.). A metaszomatózishoz szükséges magnézium a nem túl távoli környezetből kerülhetett oda a biotitok egy részének muszkovitosodása során felszabadulva. Ilyen elváltozások ugyanis mind a gneiszekben, mind a csillámpalákban kimu- tathatók (Kisházi P., 1977; Kisházi P. és Ivancsics J., 1985). Az irányított nyomás (stressz) hatása az átmozgási pálya mentén térben és időben változó lehetetett az orogén működések szakaszos voltának megfele- lően, azaz az átmozgásoknak voltak intenzívebb és viszonylag nyugodtabb periódusai, s mindkettőben történhettek ásványátkristályosodások. A fluidum- nyomás valószínűleg fordítottan pulzálhatott : a legerősebb stressz idején (új hézagterek létesül ésével) csökkenhetett, a mugalmi időszakokban (a pórusok részleges záródásával) viszont emelkedhetett. A mozgási pálya végeredmény- ben úgy működhetett, mint egy nyílt, de feszített és nagyon korlátozott hézag- terű hasadék. Gneisz anyakőzet esetén az elemvándorlás a következőképpen összegezhető: inertként viselkedett a Si, A1 és Ti; odavándorlással dúsult a Mg és H; elván- Kisházi— Ivancsics: Sopron környéki metamorfitok keletkezése 37 dorlással csökkent viszont a Fe, Ca, Na (nagy mértékben) és K (kis mértékben). Az egyébként mobilisan viselkedő Mg — mint említettük — az átmozgási pálya mentén időszakosan kialakult nagyobb helyi nyomás hatására veszítette el mobilitását és lépett be az itt nagyon stabilis leuchtenbergit-szerkezetbe, míg a K nagy részét a szintén stabilis muszkovit-szerkezet fogta be, illetve tartotta vissza. h) A Fertőrákos- újhegyi leukofillit-árkolás szelvénye A fertőrákosi kristályospala-sziget DNy-i részén egy kutatóárok által feltárt leukofillit szelvényét a 3. ábra és a III. táblázat mutatja be. A szelvényt először Kosa L. (1976) dolgozta fel. Megállapítása szerint a fedőt képviselő albit- mikroklin-muszkovitgneisz 20 — 30°-os dőléssel települ. Alatta, vele konkor- dánsan következik a leukofillit, melynek dőlése a gneisz-kontaktustól távo- lodva egyre meredekebbé válik, s függőleges dőlés elérése után vetőzóna men- tén érintkezik a fekű klorit-albitpalákkal. Ez a zavart település nyilvánvalóan későbbi tektonika eredménye. Vizsgálataink szerint a fedő gneisz hasonlít a soproni gneiszekhez. Legfonto- sabb azonban az, hogy az átmeneti zónák itt is kimutathatók: az albitgneisz-zó- nában kevés sakktábla-albittal, a muszkovit-kvarcpala övben pedig némi flo- gopitszerű biotittal. Legfeltűnőbb különbség az előbbi szelvénnyel szemben a leukofillit -övben mutatkozik. A leuchtenbergit-tartalom itt eleinte még „normális”, de egyre inkább szaporodik, míg végül elérünk egy helyre, ahol már gyakorlatilag csak leuchtenbergit található, majd mennyisége ismét csökken, bár a soproni leukofillitekénél még mindig jóval bőségesebb marad. A fekű klorit-albitgneisz felé tektonikus az érintkezés, átmeneti zónák megjelenése nélkül. A leuchtenbergit-dúsulás itt gazdagabb forrást és/vagy intenzívebb Mg-szállí- tást tételez fel, mint amilyen a Soproni -hegységben állhatott rendelkezésre. A jelenlegi fekűt alkotó klorit-albitgneisz ugyan több Mg-t tartalmaz, mint a fedű gneisz, de még ez is kevésnek tűnik. Az átmozgás során a fekű kőzetek inkább A Fertőrákos-újhegyi árkolás modális ásványos összetétele (súly %-ban) Modal mineralogical composition of the rock exposed by trenching at Újhegy near Fertőrákos (% by weight) III. táblázat — Table III. Ásvány Mineral Minta Sample Mikrokim Albit Kvarc Muszkovit Leuchtenbergit l’ennin Biotit (* flogopit) Egyéb Others Kőzettípus Rock type A 18 19 49 u 3 musz ko vit-mikr oklin-alb i tgne i sz £ 24 28 39 7 — — — 2 muszkovit^mikroklin-albitgneisz D 12 21 49 18 — — ny ny muszkovit-mikroklin-albitgneisz G — 30 40 30 — — ny ny muszkovit-albitgneisz H — ny 61 38 — — ny* 1 muszkovit-kvarcpala I — — 53 42 5 — ny* ny leuchtenbergit-muszkovit- kvarcpala b — — 46 37 15 — — 2 leuchtenbergit-muszkovit-kvarcpala N — — 48 47 5 — — ny leuchtenbergit-muszkovit-kvarcpala 0 — — 44 5 51 — — ny muszkovit-leuchtenbergit-kvarcpala 0 — — 2 2 96 — — <1 leuchtenbergitpala s — — 48 3 49 — — ny muszkovitos leuchtenbergit- kvarcpala u — — 61 <1 37 — — 1 leuchtenbergit-kvarcpala z 25 43 25 3 ~~ 4 kloritos muszkovit-albitgneisz 3ÜU 38 Földtani Közlöny 117 . kötet, 1. füzet Kisházi — I vancsics: Sopron környéki metamorf itok keletkezése 39 változhattak, mint a fedűk, s így a korábbi szakaszokban más kőzetek alkot- hatták a fekűt, mint most. A jelenleg ismert itteni kőzetekből leginkább az amfibolitok elégíthetnék ki e követelményt. Az intenzívebb átmozgás is hozzájárulhatott a fokozott Mg-szállításhoz. A fertőrákosi leukofillit esetleg egy fő áttolódási pályát képvisel, mely az itteni wechsel- és a soproni durvagneisz-sorozatok közötti határon alakult ki (mi hajlandók vagyunk a fedőgneiszt és a felette következő fillites (fillonitos) csil- lámpalákat már esetleg a durvagneisz-sorozathoz venni). Magasabb rendű moz- gási pályára utalhat még a leukofillit-sáv vastagsága (kb. 8 m) is, mely lénye- gesen meghaladja a Soproni-hegységben levőkét. A diszténkvarcitok származtatása A diszténkvarcitok a Soproni-hegységben gyakran kísérik a leukofilliteket, bál' rendszerint egymástól elkülönült telepekben. Olykor azonban bizonyos közvetlenebb kapcsolatuk is megfigyelhető: pl. amikor tiszta leukofillitben néhány szem disztén is megjelenik, illetőleg ha a diszténkvarcitokat vékonyabb sávokban leukofillit kíséri. Ezek azonban inkább anomális, mint rendes esetek, s az első talán progresszíve állhatott elő a leukofillit-képződés során a nor- málistól rövid ideig eltérő (megemelt) pt-viszonyok között, míg a második retrogresszíve jöhetett létre a diszténkvarcitok későbbi leukofillitesedése révén. A leukofillitek azonban zömmel gneiszekhez (vagy gneisz-csillámpala sze- gélyzónákhoz), a diszténkvarcitok pedig mindig csillámpalákhoz kötve — azaz egymástól elkülönülten — jelennek meg. Ez a körülmény, valamint a keletke- zésük pt-viszonyaiban mutatkozó különbség bizonyos mértékig eltérő szár- mazást sugalmaz. Arra következtethetünk, hogy a diszténkvarcitok valamivel idősebbek és mélyebben is jöhettek létre, mint a leukofillitek. A nyomás kie- melt szerepét a leuchtenbergit mellett itt a disztén is mutatja, a lokális hatásra pedig e képződmények sávszerű, illetve lencsés kifejlődése utalhat (bár ilyen formák a későbbi átmozgások során is kialakulhattak). Az irodalomban kevés konkrét adatot lehet találni a diszténkvarcitok kelet- kezésére vonatkozóan. Wieseneder H. kaolinhomokokat említ kiinduló kő- zetekként. Vendel M. is elfogadja ezt alapnak, de hozzáteszi, hogy a Mg-tar- talom forrásául még egy Mg-ásvány (pl. klorit) jelenlétét is fel kell tételezni a protolitban, vagy (inkább) itt is Mg-metaszomatózis történhetett. Mindketten alapjában véve progresszív metamorfózis termékekének tartják a diszténkvarci- tokat. Ezzel szemben mi a progresszív metamorfózisuk csúcsára jutott itteni csil- lámpalák (andaluzit-szillimanit-biotUpalák) retrográd metamorfózisával hozzuk kapcsolatba keletkezésüket, éspedig azok nagyarányú szericitesedésével és diszténesedésével (Kisházi P., 1977; Kisházi P. és Ivancsics J., 1985). Ez az elváltozás fluidumok közreműködésével, megemelt nyomás mellett következ- hetett be, éspedig legvalószínűbben az idős alpi időben, a pennin szubdukció kezdeti szakaszán, a középsőkréta folyamán (Tollmann A., 1980). Ekkor az alsókeletalpi egység (durvagneisz-sorozat) alá került nedves üledékekből fel- hevült fluidumok nyomultak felfelé és torlódtak meg a tömör kristályospalá- kon. Ahol ez a feltorló hatás a legerősebb volt a csillámpalákban, s a fluidum- 40 Földtani Közlöny 117 . kötet, 1. füzet nyomás is a maximumát érte el, ott az átalakulások is a legintenzívebben foly- hattak le. A szer icit esed és általános és nagyarányú volt, mely kiterjedt úgyszólván az összes eredeti ásványra (andaluzit, szillimanit, biotit, földpátok). A díszt érté- sed és inkább csak az alumoszilikátokat (főként az andaluzitot) érte, de a legin- tenzívebb helyeken átterjedt a szericitek egy részére vagy egészére is, s az apróbb diszténlécek egyben nagyobb xenoblasztos egyénekké kristályosodtak át (miközben anyaguk több-kevesebb utat is megtehetett az új nukleációs központokig). A leuchtenbergit itt is csak a legnagyobb nyomású helyeken jele- nik meg a nagyobb diszténekkel együtt. Keletkezése — olykor kimutathatóan — közvetlenül a biotitból is történhetett pszeudomorf módon, többnyire azon- ban a biotitok szericitesedése révén felszabadult magnézium a fluidumok segít- ségével kisebb-nagyobb utat megtéve jutott el a legnagyobb nyomású helyekre, ahol a korábban keletkezett szeneiteket mefaszomatizálta, miközben disztén is keletkezett: K20 • 3A1203 • 6Si02 • 2H20 + 5MgO + 2H20 — muszkovit — 5MgO • A1202 • 3Si02 • 4H2Ü + 2(A1203 • Si02) + Si02 + K20 leuchtenbergit disztén kvarc A reakció némi térfogatnövekedéssel zajlik le, melyet a felszakadási hézagok kompenzálhatnak . A díszt énkvarcitokat két fő típusra lehet osztani: szürke- és fehérkvarcit. Az előbbi jelentősebb mennyiségű muszkovitot (szericitet) is tartalmaz, az utóbbi ettől csaknem teljesen mentes. Mindaz, amit keletkezésükről eddig el- mondtunk, közvetlenebbül csak a szürkekvarcitokra vonatkozik, melyek át- menetes tagokkal kapcsolódnak az andaluzit-szillimanit-biotitpalákhoz. ^ j A lezajlott kémiai változásokat az I. táblázat adatai segítségével követhetjük nyomon (lásd az 1. és 4. oszlopot). Eszerint a szürkekvarcitokban az andaluzit- -szillimanit-biotitpalákhoz képest némi relatív dúsulás mutatkozik Si-ben és Al-ban, erős csökkenés van össz-vasban és alkáliákban (bár a visszatartott K20 mennyisége még nem elhanyagolható), kisebb mértékben dúsult abszolút értelemben viszont a H20, nagyobb mértékben pedig az MgO. Végeredményben nagyon hasonló a kép a leukofillit éknél megállapítotthoz. Az elmondottak illusztrálására szolgál az Óbrennberg- Kőbérc oromi kőfejtő szelvénye (4. ábra és IV. táblázat), mely a Kovácsárok Ny-i oldalában talál- ható. Itt egy helyen tanulmányozhatók az ún. sávos csillámpalák (diszténes, illetve kloritoidos muszkovitpalák) és a velük társult szürkekvarcitok külön- féle változatai és azok települési viszonyai (kissé D-ebbre ugyanitt, egy másik kis kőfejtőben pedig az andaluzit-szillimanit-biotitpalákat és ez elváltozások kezdeti szakaszait figyelhetjük meg). Az összetöredezettségen és kaotikus településen kívül legfeltűnőbb szerke- zeti vonás a középső részen felismerhető meredek dőlésű héjas szerkezet, mely különösen a szürkekvarcitokban fejlődött jól ki. Makroszkóposán a feltárás kőzetei egy világosabb (szürkekvarcitos) és egy sötétebb színű (sávos csillám- palás) típusba sorolhatók, melyek helyenként elég élesen, máshol elmosódot- tabb határral mennek át egymásba. Területi eloszlásukban alig lehet szabály - szerűséget felfedezni, azon kívül, hogy a legtípusosabb szürkekvarcitok a már említett héjas szerkezetben jelennek meg. Kisház i — I vancsics: Sopron környéki metamorf itok keletkezése 41 42 Földtani Közlöny 117 . kötet, 1. füzet Az Óbrennberg, Kőbérc-oromi kőfejtő kőzeteinek modális ásványos összetétele (súly %-ban) Modal mineralogical composition of rocks from Köbérc-orom qnarry at Óbrennberg (% by weight) I V. táblázat — Table IV a) Csillámpalák: Micaschists \ Ásvány Minerál Minta Sample \ 4^ s Kvarc 42 V o M § 3 a Biotit Peunin Staurolit a s 1 3 Kloritoid Egyéb Others Kőzettípus Boci type 8 ny 3 56 12 2 I 4 15 8 disztén-kloritoid-muszkovitpala 10 ny 24 22 18 i ■ 1 23 11 diszténes kloritoid-muszkovitpala 12 2 49 10 ny — 1 28 10 diszténes kloritoid-muszkovitpala 17 — 2 59 17 — — — 13 9 kloritoid-muszkovitpala 35 — 17 53 12 ny ny ny 5 13 diszténes kloritoid-muszkovitpala 37 — ny 50 19 16 15 disztén-muszkovitpala b) Diszténkvarcitok: Disthene-quartzites Ásvány \ Mineral Minta n Sample \ Kvarc > o M N 3 a Biotit Leuchtenbergit klorit (fakó zöld) Disztén Egyéb Others Kőzettípus Rock type 7 9 53 _ 19 1 8 10 szürkekvareit grey quartzite 19 14 31 — 23 1 21 10 szürkekvarcit 21 61 25 — 9 — 2 3 szürkekvareit 22 78 13 — ny 7 ny 2 szürkekvarcit-szerű kőzet grey quartzite-like rock 24 13 54 ny 24 1 5 3 szürkekvarcit 33 25 53 ny 4 14 1 3 szürkekvarcit-szerü kőzet 38 62 25 2 3 4 4 szürkekvarcit-szerű kőzet 40 50 21 ny 2 14 4 9 szürkekvareit-szerű kőzet A szürkekvarcitos jellegű kőzetek átmenetesen fejlődtek ki a diszténtartalmú sávos csillámpalákból. Közös jellemzőjük, hogy több-kevesebb diszténen (gyakrabban nagyobb xenoblasztos, ritkábban kisebb idioblasztos szemekben) kívül rendszeresen tartalmaznak jelentős mennyiségű kloritot is, éspedig szín- telen vagy csaknem színtelen klinoklort (leuchtenbergit). E kloritok gyakran biotit utáni pszeudomorfózák, amit alátámaszt, hogy átmenetesen némi elvál- tozatlanul maradt biotit is előfordul. További fő elegyrész még a muszkovit, mely ritkábban jól fejlett, többnyire azonban aprópikkelyes (szericites vagy azt kissé meghaladó méretű) megjelenésű. Közönségesek az olyan pszeudomorf pikkely kötegek, melyek leuchtenbergit és muszkovit mechanikus közberéteg- ződéséből állnak. A biotitok ilyen jellegű elváltozásának melléktermékeiként sok apró opak szemcse (Ee-Ti ásvány) mutatkozik hintettem Végül a kvarc is fon- tos elegyrész, bár koránt sem mindig a leggyakoribb. A fehérkvarcitok ugyan nem átmenetesek normál csillámpala környezetük felé és reliktumok sincsenek bennük, mégis úgy gondoljuk, hogy ezek is hason- lóan jöhettek létre, mint a szürkekvarcitok, csupán metamorf átalakulásuk (kloritosodás, diszténesedés) lehetett intenzívebb, kiterjedvén a muszkovitok zömére is. Az éles (nem átmenetes) elhatárolás pedig talán tektonikus okokra vezethető vissza, amennyiben későbbi horizontális mozgások során eredeti kör- Kisház i — I v a n c s i c s : Sopron környéki metamorjitok keletkezése 43 5. ábra. A MgO — A1,Q3— Si02 — H.O-rendszer magasnyomású fázisdiagramja (Schreyer és Seifert, 1969 nyomán) Fig. 5. High-pressure phase diagram of the MgO — A1303— Si03— H,0 system (after Schreyer and Seifert 1969) nyezetüktől elszakított helyzetbe kerülhettek (erre vallhat egyébként határo- zottabb palásodottságuk, valamint a szegélyeik mentén fel-feltűnő vékony leukofillit-sáv is). Végső megjegyzés Minthogy a nyomás szerepét végig hangsúlyoztuk e dolgozatban, továbbá, hogy e kőzetek különleges kémiai összetétele — főként pedig a fehérk váróitoké — nagyon közel áll a Schreyer W. (1974) által ismertetett ,, fehér palák” össze- tételéhez, melyeket nagy nyomáson kísérletileg állítottak elő a négy fő kom- ponensből (MgO, A1203, Si02 és HoO), felmerülhet valamiféle kapcsolatuk egy- máshoz. Modjtahedi M. és YVieseneder H. (1974) elvetették ennek lehetősé- gét, Lelkes-Felvári Gy. és mások (1982) viszont elvileg lehetségesnek tart- ják ezt. Igazi fehérpalák (disztén-talk és egyéb különleges paragenezisek) ugyan nem fordulnak elő itt, de e vizsgálatok eredményeit összefoglaló diagramból (5. ábra) kitűnik, hogy az igazi fehérpalák keletkezésének pt-feltételei (11 kb. és 670 °C) alatt a kvarc, disztén és Mg-klorit alkotnak stabilis ásványtársuláso- kat (1. az általunk bevonalazott területrészt az ábrában), azaz olyan ásványok, melyek a mi kőzeteinkben is döntő szerepűek. Végeredményben tehát azt mondhatjuk, hogy a diszténkvarcitok — különösen pedig a fehérkvarcitok — genetikailag a fehérpalákhoz lehetnének sorolhatók, azok mérsékelten nagy nyomásokon és kissé alacsonyabb hőmérsékleteken keletkezett megfelelőiként. 44 Földtani Közlöny 117 . kötet, 1. füzet Irodalom — References Kiesi, W.— Wieseneder, H. és Klüger, F. (1983): Untersuchungen des Vorkommens dér Seltenen Érden und von Thorium in Gesteinen des nnterostalpinen Kristallins des Semmering-Wechselfensters — Sitzungsber. d. österr. Akad. d. Wiss. Mathem.-naturw. KI., Abt. I., Bd. 192, H. 1—4. pp. 1—20. Kishíti P. (1977): Contributions to the knowledge of metamorphic rocks of Sopron Hills (Western Hungary) — Verh. Geol. B.-A., H. 2. pp. 35—43. Kisházi P. — Ivancsics J. (1985): Genetic petrology of the Sopron crystalline schist sequence — Acta Geol. Hung. 28. 3-4., pp. 191-213. Kisházi P.— Ivancsics J. (1985): Egy újabb leukofillit-keletkezési elméletről — Földt. Közi. 115. 1—2. pp. 199—204. Lelkes-Felvári Gy.— Sassi, F. P.— Visona, D. (1982): On the genesis of somé leuchtenbergite-bearing metamor- phic rocks and their phase relations — Kend. Ital. di Min. e Petr., Vol. 38. 2. pp. 607 — 615. Modjtahedi, M.— Wieseneder, H. (1974): Entstehung und Zusammensetzung dér Leukophyllite (Weiszschiefer) in dér Ostalpen — Archiv f. Lagerstáttenforscbung in dér Ostalpen. Sonderbd. 2. pp. 189—213. Schreyer, W. (1974): Whiteschist, a new type of metamorphic rock formed at high pressures — Geol. Rundschau, Bd. 63., H. 2. pp. 597-609. Tollsiann. A. (1980): Grosstektonische Ergebnisse aus den Ostalpen im Sinne dér Plattentektonik — Mitt. österr. geol. Ges. 71/72. pp. 37—44. Vendel M. (1929): Die Geologie dér Umgebung von Sopron. I. Teil. Die kristallinen Schiefer — Mitt. Berg-, Hüttenm. Abt. an d. kgl. ung. Hochschule f. Berg- u. Forstwesen, Sopron, pp. 225— 291. Vendel M. (1933): Előzetes közlemény a Keleti Alpok északkeleti részében előforduló leukofillitek származásáról. — Földt. Közi. LXm. pp. 57-62. Vendel M. (1972): Über die Genese dér „Leukophyllite” — Tscher. Min. Petr. Mitteil. Bd. 17. pp. 76—100. Wieseneder, H. (1962): Die alpine Gesteinsmetamorphose am Alpenostrand — Geol. Kdsch., Bd. 52. pp. 238 — 246. Wieseneder, H. (1971): Gesteinsserie und Metamorphose im Ostabschnitt dér österreichischen Zentralalpen — Verh. Geol. B.-A., H. 2. pp. 344 — 357. A kézirat beérkezett: 1985. V. 14. Contribution to the problematics of the origin of leuchtenbergite-bearing metamorphics in the Sopron area Dr P. Kisházi and J. Ivancsics The metamorphic sequence of the crystalline core of the Sopron Mountains and the Fertőrákos Schist Island locally exhibits, in thin stripes, somé light rock members (leu- cophyllites and kyanite quartzites) which, with their particular Chemical composition (practically Si02, Á1203, MgO and H,0 only or varying amounts of K20, respectively, constitute them), have fór a long time now attracted the attention of scientists. What these rocks have all in common is the appearance of colourless chlorite (leuchtenbergite) which is the carrier of magnesium. Their origin has excited a good deal of controversy. The most common view reckons with Mg-metasomatism. The present writers, in turn, have attempted to have the origin of these rocks too fitted in the overall genetic processes responsible fór the birth of the metamorphics occurring here. And they have come to conclude that the kyanite-quartzites were produced by Penninic subduction and the leucophyllites by nappe emplacement as a result of local manifestations of high pressure and a vigorous fluids effect. Attempts have been made at tracing the main episodes in these metamorphic alterations and migrations of matériái. N Manuscript received: 14th May, 1985. HoBbie AaHHbie k npoöJieMe o6pa30BaHHH MSTaMopijiHTOB c jieHXTeHÖeprHTOM H3 OKpecTHOCTen r. LLlonpOH (3ana^HaH BeHrpHH) JJ-p ílemep Kuiuxa3u, Flené Heamm B MeTaMopipiqecKOH cepirn LUonpoHCKHx rop h cjiamieBoro ocTpoBa npw c. OepTépaKom MecraMH b Biige tohkhx nonocoK BCTpenatOTCH TaKiie cBeTJibie nopogbi (jieHKOfJuuuiHTbi h ahc- TeHOBbie KBapiiHTbi), KOTopbie ywe gaBHO oőpaTiuiH Ha ceőn BHHMaHHe cbohm ocoőbiM xhmh- BecKHM cocTaBOM (cjiaraacb npaKTimecKii orhiim Kpe.MHe3eM0M, rjiiiH03eM0M, MarHe3iieH ii Kisház i — I vancsics: Sopron környéki metamorfitok keletkezése 45 BOfloíí npn nepeiweHHOM KO/nmecTBe K20). Oömyio ocoöeHHOCTb 3thx nopoA npeACTaBjifleT no- HBJieHHe b hhx őecpBeTHoro xjiopwTa (jieüxTeHÖeprHTa), hochtcjia MarHHH. Hx reHe3HC Bbi3bi- Baji MHoroMHCJieHHbie AHcnyccHH. Hanőo-nee pacnpocTpaHeHHan TomHHecKHX nopoA, pa3BHTbix b paííOHe, h mm npHUIJlH K 3aK^K)qeHHK), MTO AHCTeHOBbie KBapUHTbl B03HHKAH B CBfl3H C neHHHHCKOÖ CyÖAyK- UHefl, a AeíÍKO({)HAJlHTbI — B CBA3H C H3ABHraHHeM nOKpOBOB nOA B03A6HCTBIieM ^OKajlbHOrO npojiBJieHHA BbicoKHX asbjichhíí n iiHTeHCHBHoro Ke h nonbiTKa npocJieAHTb ocHOBHbie aiomchtm MeTaMop4)Ho-MeTacoMaTWiecKHx n3MeHeHHÍi h MurpauHH BeipecTBa. '■ . ■: ' Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián tíeol. Soc. (1927). 117. 47—59 A Bódva- völgy bázisos-ultrabázisos kőzeteinek eredete és nagyszerkezeti helyzete* Réti Zsolt** (6 ábrával, 2 táblázattal, 2 táblával) összefoglalás: A Bódva- völgyben és a völgy közvetlen környékén metabázit (pillow bazalt, albit gabbró) és metaultrabázit (krizotil-lizzardit szerpentinit) tömbök van- nak a felsőperm — legalsó triász evaporitban. A vulkanizmus ideje a pillow bazaltban levő szingenetikus radiolarit betelepülés, a 220 Ma. körüli K-Ar radiometrikus adatok alapján a középsőtriász ladini korszakába tehető. Ez a mezozoós mélytengeri magmás-üledékes sorozat a szlovákiai mellétéi sorozathoz kapcsolható. Ez a kőzetegyüttes széttagolt, nem teljes ofiolit, mely a Gömöridák ofiolit- jaihoz tartoznak. A kőzetek evaporitba gyüródását obdukcióval és takarós áttolódásokkal magyarázhatjuk. Bevezetés A század elején először Vitális I. (1909) írt le magmás kőzetet a Bódva völgyéből. Ezt az erősen átalakult, nehezen meghatározható magmatitot diorit dájknak tartotta. Részletes kőzettani elemzését csak jóval később Pantó G.— Földváriné V. M. (1950) végezték és a kőzetet nátrongabbrónak határoz- ták meg. A Vitális I. (1909) által leírt Tilalmas-domb alatti kis gabbró előfor- duláson kívül más bázisos kőzetnek felszíni kibúvása nem ismeretes a környé- ken. így a többi magmás tömeg felfedezése csak geofizikai (mágneses) méré- sekkel volt lehetséges. Haáz I. (in Pantó G.— Földváriné V. M. 1950) háború előtti mérései szolgáltak alapul a negyvenes évek végén meginduló nyersanyag- kutatásnak. Bár a gabbró és szerpentinit vasércbányászatra alkalmatlannak bizonyult, azért a jelentős magnetittartalom nagy mágneses anomáliát mutat a magmás testek felett és az egymástól néhány kilométerre levő tömegek jól kirajzolódnak a mágneses térképen (1. ábra). Az öt különálló test*** közül bá- nyászat csak a Perkupa melletti gipsz és anhidrit bányában kezdődött, ahol a magmás kőzeteket főleg csak szerpentinit képviseli. Itt a szerpentinit bezáró kőzetét, a felsőperm — legalsótriász evaporitot (anhidrit és gipsz) bányásszák. A kutatófúrások és bányavágatok lehetőséget nyújtottak a szerpentinit jobb megismeréséhez (Mészáros M. 1953, 1961), míg a gabbrót csak néhány fúrás- ból (Br-1, Szö-1, 2, Ko-1) ismerhették. Az igen bonyolult tektonika és a külföldi ultrabázisos kőzetek szakirodalmá- nak mellőzése miatt mégis kialakulhatott, megrögződhetett egy tévfogalom a • Előadta a Mediterrán Ofiolitok Szövetségének 3. ülésén. Nancy, 1984. nov. *' Magyar Állami Földtani Intézet, 1143 Budapest XIV. Népstadion út 14. '••Testnek nevezem az evaporitban a nagyobb tömegekben koncentrálódó bázisos-ultrabázisos kőzeteket. 48 Földtani Közlöny 117 . kötet, 1. füzet 1. ábra. Magmás testek elhelyezkedése a Bódva-völgy környékén. (Mágneses mérések és mélyfúrások alapján). Jel- magyarázat: 1. Pleisztocén, 2. Középső-felsötriász (wettersteini) mészkő, 3. Középsőtriász gabbró, bazalt, szerpentinit, 4. Alsótriász homokkő Fig. 1. Location of magmatic bodies in the surroundings of the Bódva Valley (based in magnetic measurements and drilling results). Explanation: 1. Pleistocene, 2. Middle-Upper Triassic (Wetterstein) limestone, 3. Middle Triassic gabbro, basalt and serpentinite, 4. Lower Triassic sandstone szerpentinit képződéssel kapcsolatban. A ,,szerpentinesedett diabáz”, azaz a szerpentinitnek diabázból (gabbró) való képződését Nemecz E. (1957) még magnézium metaszomatózissal magyarázta. Először Havas P. (1968) vetette fel az ultrabázisos eredet lehetőségét. Az eredeti ultrabázisos kőzetre először Bállá Z. (1983) és Havas L. (1984) adott pontosabb következtetést, ők a régi elemzési adatokat újraértelmezték és az azokból végzett számításaik alapján óceáni harzburgitból képződött kő- zetnek tartották. Az eddig ismert és újabb kőzetváltozatok megismeréséhez, valamint geneti- kájuk tisztázásához az 1980 — 85 között folyó Aggtelek-Rudabányai-hegységi MAFI kutatási program nyújtott lehetőséget. Ennek során az ELGI újabb mágneses felmérést végzett (Verő L. et al. 1982), valamint több magmás testet is harántoló fúrás mélyült (Br-4, Szö-4, Tk-3, Ko-11), melyek részletes feldol- gozására is sor kerülhetett. A magmás testek elhelyezkedése és összetétele Az ELGI által 1980 — 82-ben végzett mágneses mérések alapján a Bódva- völgy környékén öt különálló magmás test különíthető el (1. ábra). További, mélyben lévő testek jelenlétét a kis területet lefedő mérések nem zárhatják ki, és feltételezhető, hogy nemcsak a Gömörikum távolabbi szlovákiai részén, Réti: A Bódva-völgy bázisos-idtrabázisos kőzetei 49 de a völgyhöz közelebb, az 1000 m-es vastagságot meghaladó Szilicei-takaró alatt is több hasonló test található. Ezt a Szilicei-takaró déli szárnyán mélyült Szín-1. sz. fúrás rétegsora is alá- támasztja (Koleszáb Zs. 1979; Réti Zs. 1985a). A fúrás már csak a Szilicikum legalsó tagjait harántolta, („Kampili” vagy — Színi Márga, „Szeizi” vagy Bódvaszilasi Homokkő, Perkupái Evaporit). Az alsótriász rétegek alatt 550 — 720 m mélység között evaporitba gyúrt metabázitokat és metaultrabázitokat tárt fel. Hasonló rétegsorrend található a Tk-3. sz. fúrásban is (2. ábra), amely még délebbre, mintegy 400 m vastag szilicei rétegsor alatt harántolt magmás kőzeteket. o r 100 - 200 - 300 400 500 600 í 5 Í-J Mii i 5 $ S S~I- 5 í 5 S rj-rJ- □ O -X o qhd E3 2. ábra. A Tomakápolna-3. sz. fúrás vázlatos rétegsora. Jelmagyarázat: 1. Vörös radiolarit, 2. Pillow bazalt, 3. Szerpentinit, 4. Felsőpermi evaporit, 5. Szeizi homokkő, 6. Kampili márga, 7. Pleisztocén Fig. 2. Schematical geological lóg of borehole Tomakápolna-3. Explanation: 1. B.ed radiolarite, 2. Pillow hasalt, 3. Serpentlnite, 4. Upper Permian evaporite, 5. Seisian sandstone, 6. Campilian mari, 7. Pleistocene 4 Földtani Közlöny 50 Földtani Közlöny 117. kötet, 1. füzet Ahol az Aggteleki-hegység főtömegét alkotó fiatalabb triász rétegek is meg- vannak (Wettersteini, Steinalmi, Gutensteini Mészkő), ott a magmás testek jóval nagyobb mélységben lehetnek. Feltételezhető mélységük a 2000 métert is megh aladhat j a . Mind az öt magmás testre jellemző, hogy a magmatitok mindig felsőperm — legalsótriász evaporitokhoz kapcsolódnak. Ez az érintkezés csak tektonikus lehet, mivel a szerpentinit felső köpeny eredetű kőzet, amely az óceáni kéreg alatt nagy mélységben, míg a világos színű evaporit sekélyvízi környezetben bepárlódó lagúnában képződött. így a Mészáros M. (1953) által feltételezett termális kontakt és a szerpentinit evaporittal megegyező kora is elvethető. Tehát a két lágy kőzet közvetlen érintkezése, összegyúródása csak későbbi tektonika eredménye lehet. A magmatitok az azokat bezáró evaporit mátrixszal — amely eddigi isme- reteink szerint a Szilicikum rétegtanilag legalsó helyzetű képződménye — ma a Szilicei-takaró frontja előtti vagy a takaró alatti helyzetben találhatók. Elvonszolási takarónak (Grill J., szóbeli közlés) vagy takarófoszlánynak tekinthetők, melyek felismeréséhez Kozur, H. — Mock, R. (1973) eredményei vezethettek. Az öt vizsgált test anyaga rászben eltérő. A szögligeti és komjáti testek anyaga metagabbró és metadolerit, a bódvarákói tömegben ezeken kívül szer- pentinit is található. Az óceáni magmás-üledékes sorozatot legteljesebben a Tornakápolnához közeli Tk-2. és -3., valamint Szín-1. sz. fúrások tárták fel. Bár gabbrót nem tartalmaznak, de a 100 200 méternyi szerpentiniten kívül pillow bazalt és vulkáni működéssel egyidejű, szingenetikus vörös radiolarit is előfordul a rétegsorokban. A magmás kőzetek kora, kőzettana és geokémiája A Bódva -völgyben a Br-1, Szö-1, és Szö-2. sz. fúrásokkal feltárt magmás kőzetet, a „nátron gabbrót” Pantó G. és Földváriné V. M. (1950) a környező triász mészkőnél fiatalabbnak tartották. Kőzettani hasonlóságok alapján azo- nos korúnak tekintették a szarvaskői gabbróval, melynek kréta kora akkor általánosan elfogadott volt. Mészáros M. (1953) az evaporittal egyidősnek, azaz felsőperm — alsótriász korúnak tartotta a szerpentinit et. A gabbró magmatizmus és bazalt vulkanizmus idejére kétféle módszerrel kaptunk közel megegyező kort. A K-Ar kormeghatározás eredményei — Ba- logh Kadosa et al. (1982) és szóbeli közlés, 1984 — 214 ±12, 197 ±11, 200 ± 9, 220 ± 6 és 256 ± 26 miihó éves korokat adtak. Ezen eredmé- nyek a triászt valószínűsítették, míg e mérések átlaga (220 Ma) megközelíti a pillow bazalt sorozatból leírt Radioláriák korát, mely a ladini emelet fassai al- emeletét jelzi Kozur, H.— Réti Zs. (megjelenés alatt) szerint (I. tábla). Szerpentinit A Bódva-völgyben levő szerpentinit olyan metaultramafit, mely lherzolitos összetételű, csak kissé lecsökkent (kiürült) RFF tartalmú felsőköpeny-anyag- ból képződött. Az anyakőzet teljes mértékben szerpentinitesedett (víztartalom: 12,5 — 13,5% = 2,65/m3). így ez a kőzet nagyon alacsony fokú metamorfózist szenvedett ultrabázitnak tekinthető. Réti: A Bódva-völgy bázisos-idtrabázisos kőzetei 51 Bódva- völgyi bázisos-ultrabázisos közetek kémiai elemzési adatainak átlagai és CIPW normái Average Chemical eompositions and CIP W norms of metabasic and meta-ulrtamafic rocks of the Bódva vallev I. táblázat — Table I. 1 2 3 4 CIPW 1 3 4 SiOj 38,6 45,0 48,7 43,8 Q 0,1 AJ.O, 2,4 2,7 15,8 13,7 0 — 2,2 — Fe.O, 4,3 5,0 3,1 6,1 Or — 08 1,6 FeO 1,4 1,6 7,9 5,1 Ab — 27,4 25,2 MgO 35,3 41,1 7,0 7,3 An 5,8 24,5 24,7 CaO 2,1 2,4 4,6 11,7 Cpx 5,6 4,6 17,0 Na,0 0,1 0,1 4,6 2,7 Opx 33,5 16,2 0,6 K,0 0,1 0,1 0,1 0,2 01 45,1 15,7 13,7 H,0 13,7 — 4,8 3,5 Mt 6,8 5,1 9,6 TiO, 0,1 0,1 1,6 2,8 SÍ 0,2 3,7 7,3 P,06 0,1 0,1 0,2 0,4 Ap — 0,6 0,9 co. 0,3 — — 2,3 Jelmagyarázat: 1. 10 szerpentinit elemzési átlaga; 2. Szerpentinit száraz érték; 3. 7 metabazalt elemzés átlaga; 4. 8 albitgabbró elemzés átlaga a Ko-11 fúrásból. Az elemzések a M. Áll. Földtani Intézet laboratóriumában készültek Eiplanations: 1. Berpentinite, average of 10 samples from the borehole Tk-3; 2. Anhydrous form of serpentinite; 3. Average of 7 metabasalt samples from the borehole Tk-3; 4. Average of 8 albite gabbro samples from the borehole Ko-11 Analysed by the laboratory of Hungárián Geological Survey A szerpentinit ásványos összetétele krizotil és lizardit, mely alacsony hőmér- sékletű ( -< 400 °C) szerpentinesedésre utal. Az eredeti ultramafitra csak követ keztethetünk a rehkt ásványokból (monoklin piroxén, krómit, rombos piroxén pszeudomorfózák = basztit) és a teljes kémiai elemzésből számolt vízmentes formulából, valamint karakterisztikus hányadosokból ! (I. táblázat). A nagyon alacsony MgO/Si02 arány (0,92) és az aránylag magas A1203 (1,4 — 3,0 súly %) lherzolitos eredetre utalnak. A 0,3 súly %-nyi NiO, Cr203 és a 0,87 körük MgO/MgO + FeO arány a lherzohtos, de harzburgitos összetételű kő- zetre is jellemző. Mind a Mg0-H20-Si02 háromszögdiagram (3. ábra), mind a Opx-Ol-Clpx háromszögdiagram (4. ábra) — Coleman, R. G. (1971) — is mutatják, hogy ez a HjO 3. ábra. MgO— Si02— H20 diagram. J e I m a g y a r á z a t: H Ofiolitok szerpentinitjei (Colemait, U. G. 1971) + Bódva- völgyi szerpentinit Fig. 3. Triangular diagram illnstrating mineral species in the MgO — Si02 — H,0 system. Explanations: B Compositional rangé of serpentinite from ophiolite (Colejian, R. G. 1971); + Serpentinite from Bódva valley 4* 52 Földtani Közlöny 117 . kötet , 1. füzet metaultramafikus kőzet alpi-típusú, azaz ofiolitos ultrabázit. Szétnyíló óceáni lemezek alá felemelkedő köpenydiapírban képződött, az Othris, a Triniti, vala- mint a Nyugati- Alpok és a Dinaridák ofiolitjainak nagy lherzolit összleteihez hasonlóan. Mai analogonját a triász időszaki Tethys-óceán dinári ágával jól összevethető fiatal óceánban, a Vörös-tengerben is megtalálhatjuk (Bonatti et al. 1981). Metagabbró A gabbró és dolerit is erősen átalakult, nagyon alacsony fokú metamorfózist szenvedett kőzet, spilit. A nedves környezetben a terheléses metamorfózis során plagioklászai teljesen albittá alakultak (II/l. tábla). Tehát a spilitesedett kőzet pontos neve albitdolerit vagy albitgabbró, melynek magas Ti02 tartalma (1,6 — 3,9%) még az óceáni eredetű gabbrókénál is kissé magasabb, de diffe- renciációs foka alacsony, a pillow bazaltokéhoz hasonló (AFM diagram, 5. áb- ra). Metahazalt Metabazaltot csak a két tornakápolnai és a Szín-1. sz. fúrásokban találtunk. A gabbróhoz hasonlóan ez is spilit, de míg az előzőek valószínűleg szubvulkáni szinten szenvedtek alacsony fokú metamorfózist, a bazalt már az óceán fenéki „metamorfózis” során is spilitesedhetett. Bár fúrómagon pillow szerkezetek felismerése általában igen nehéz, a Tk-3. sz. fúrás metabazaltján több helyen jól kivehető pillow-kat sikerült szabad- 01 Metamorf peridotit ofiolitokban Coleman 1977 ö Alpi-típusú ultrabázitok Coleman 1971. b. • Tk-3 szerpentinitjei Cl PW normákból számítva 4. ábra. A Bódva-völgyi szerpentinit CIPW értékei az 01— Opc— Cpx diagramon (Coleman, K. G. 1971) Fig. 4. Modal proportions of 01, Opx and Cpx in metamorphic peridotites írom ophiolites (Coleman, B. G. 1971) ]l é ti: A Bódva-völgy bázisos-ultrubázisos kőzetei 53 FeO’ 5. ábra. AFM diagram. Jelmagyarázat: o Bódva- völgyi bázitok; x, 4- Ofiolitok bazaltjai Coleman nyo- mán; □ Bódva-völgyi szerpentinitek; © Óceán középi hátság bazaltjai Fig. 5. ATM diagram. Explanations: o Mafic rocks from Bódva valley; x, + Basalts from different ophiolitea (Coléban 1971); □ Bódva valley serpentinites; © Mid Atlantic Uidge basalts szemmel meghatározni. A pillow-k szegélye és magja között mind ásványos, mind kémiai összetételben jelentős különbség tapasztalható (Vaelance, T. G. 1965). A tornakápolnai fúrás pillow szegélyeiből és magjaiból vett minták kémiai elemzési adatai jól egybeesnek Vallance devonkori pillow-kon vég- zett elemzési adataival (II. táblázat). A pillow-k magjában interszertális szövet a leggyakoribb (II/2. tábla), de nagyobb pillow-k belsejében és a masszív bazaltfolyásos részben szubofitos szövet is előfordul. Kisebb pillow-kban vagy a szegélyhez közelebb variolitos szövet a gyakoribb (II/3. tábla). Pillow szegély és pillow mag kémiai elemzési adatai a tornakápolnái bazaltból Qhemical compositions of pillow core and selvedge írom the Tornakápolna basalt II. táblázat — Tahié II. 1 2 Si02 48,7% 38,2% Al.O, 15,8 14,3 Fe,0, 3,1 4,2 FeO 7,9 11,1 MgO 7,0 13,2 CaO 4,6 8,9 Na,0 4,6 0,2 K,0 0,1 0,1 H20 4,8 6,3 TiO, 1,6 1,7 P2Os 0,2 0,2 Jelmagyarázat: 1. Pillow mag; 2. Pillow szegély. Explanations: 1. Pillow core; 2. Pillow selvedge. 54 Földtani Közlöny 117. kötet, 1. füzet Az interszertális szövetű mintákban is, de főleg a variolit bazaltban gyakran mandulakövek vannak, melyek mérete 0,5 — 0,1 mm közötti. Jones, J. G. (1969) Izland környéki recens tengeralatti bazaltokon végzett vizsgálataival összevetve, a tornakápolnai bazaltban levő kis mandulakövek 2000 — 5000 m körüli tengermély séget jelölnek. A pillow szerkezetek között törmelékes, üveges vagy devitrifikálódott részek is láthatók (II/4. tábla). Ezen a hialoklasztit folyások anyaga általában vitro- klasztos, pilotaxitos szövetű és a pillow-k kérgével megegyező ásványos és ké- miai összetételű (mikrokristályos klorit, epidot, hematit, titanit), de a maggal megegyező ásványos összetételű törmelékdarabok is előfordulnak (albit feno- kristáíyok, kloritos alapanyag és kalcit). A metabázitok geokémiai vizsgálata A spilitesedés miatt a főelem -elemzésből az eredeti magmatípusra levonható következtetések gyakran bizonytalan, vagy hamis eredményt adnak. A tornakápolnai bazalt elemzési adatai (I. táblázat) Miyashtro, A. (1975) diagramjain OF vagy más néven abisszikus tholeiites eredetet tükröznek, míg a nagyon mobilis alkáliákat felhasználó Mcdonaed, G. A.— Katsuba, T. (1964) által szerkesztett diagramon alkáli jelleget mutatnak. Peabce, J. A. (1976) két diszkriminációs ábráján nagy szórás tapasztalható az LKT (alacsony kálium tartalmú tholeiit) és a CAB (mészakáli bazalt) mező között. Peabce, J. A. és Cann, I. R. (1973) szerint az alacsony fokú metamorfózis során a HFSE (magas térerejű elemek), a Ti, Zr, Y, P, Nb stabilnak tekinthetők, így a főele- meknél sokkal pontosabb diszkriminációt adnak (6. ábra). A Bódva -völgyi spilitek HFSE nyomelem adataiból szerkesztett diszkrimi- nációs diagramok is az óceáni eredetet támasztják alá, de a kevés adat miatt az átmeneti kéreg sem zárható ki. Ti/ 100 6. ábra. Ti— Zr— Sr diagram (Pearce— Can’N 1973). Jelmagyarázat: + Metabazaltok a Tk-3 fúrásból Fig. 6. Ti— Zr— Sr diagram (Pearce and Cann 1973). Explanation: + Metabazalts from the Tk-3 borehole Réti: A Bódva-völgy bázisos-ultrábázisos kőzetei 55 Az eredmények összefoglalása és következtetések A Bódva- völgyben levő egymástól független bázisos — ultrabázisos testek, melyek ma a felsőperm-legalsótriász lagunáris összletbe — gipszbe, anhidritbe - belegyúrtan találhatók, az evaporitképződésnél fiatalabb középsőtriász kori magmatizmus termékei. A magmás kőzetek — a szerpentinit, albitgabbró, metabazalt — átalakult, alacsonyfokú metamorfózist szenvedett kőzetek. A bazaltok tenger alatti ere- detét és korát is jól bizonyítja a közbetelepült radiolarit. Az utóbbit a gabbrón mért K-Ar radiometrikus kormeghatározás is alátámasztja. A Bódva-völgy ismertetett mellétéi típusú kőzetsorozata, Axonymous (1972) alapján szétta- golt nem teljes ofiolitnak tekinthető és kétségtelenül a Gömöridák mezozoss ofiolitjainak (Hovokka, D. 1979) közvetlen folytatását képezi. A koramezozoós óceáni kéreg szárazulatra kerülését és a lágy evaporitba gyúródását obduk- cióval és későbbi takaros áttolódásokkal magyarázhatjuk. Ezen óceáni kéreg képződése a Tethys első, középsőtriász riftesedéséhez köt- hető, mely legkifejlettebb idejében sem haladta meg a mai vörös-tengeri stá- diumot és a tithon sekélyvízi karbonátos üledékek megjelenése (Misik, M.— Sykoka, M. 1980) már a bezáródását jelezték. Ennek a triász kori óceáni ágnak az elvégződését képezhette a mai Gömöridák egykori óceáni kérge, míg ősföld- rajzi kapcsolata a mai Belső-Dinaridák és Hellenidák felé lehetett Kovács S. (1984) szerint. Irodalom — References AEOHYHOUS (1972): Penrose field conference on ophiolites — Geotimes 17/12. pp. 24—25. Bállá Z.I1983): A dél-dunántúli ultrabázitok lemeztektonikai értelmezése — Pöldt. Közi. 113. 1. pp. 39—56. Balogh Kadosa— Árva-Sós E. — PÉC8KAY Z. (1982): Észak-magyarországi magmás kőzetek K/Ár vizsgálata — MTA-ATOMKI Jelentés. MÁFI adattár. Boxetti, E.— Hamlyn, P.— Ottohello, G. (1981): üpper mantle beneath a young oceanic rift peridotites from tbe island of Zabargad (Bed Sea) — Geology, 9, pp. 474—479. Oolkxan, B. G. (1971): Petrologic and geophysical natúré of serpentinites — Geol. Soc. Am. Bull. 82. pp. 918— 979. Coleman, B. G. (1984): The diversity of Ophiolites — Geol. on Mijnbouw. 63/2. pp. 141 — 150. Havas L. (1984): A perkupái szerpentinit eredete és helyzete — Földt. Közi. 114. 1. pp. 109—112. Havas P. (1968): A perkupái szerpentines kőzetek átalakulási termékei és folyamatai. Szakdolgozat. ELTE TTK. Hovorka, D. (1979): The West Carpathian incomplete ophiolites — In: (M. Mahel— P. Beichwalder): Czecho- slovak geology and global tectonics, Bratislava, pp. 155—166. Josxs, J. G. (1969): Pillow lavas as depth indicators — Am. Journ. of Sci. Vol. 267. pp. 181—195. KoleszAr Zs. (1979): A Szln-I. fúrás által harántolt magmatitok ásvány-kőzettani vizsgálata — ELTE Kőzettan- Geokémiai Tanszék Könyvtára (Szakdolgozat). Kovács 6. (1984b): North Hungárián Triassic Facies Types — Acta Goi. Hung. (in press) Kozcr, H.— Mock, B. (1973): Zűr Altér und zűr tektonischen 8tellung dér Meliata-Serie und Tektonik des Slowak- ischen Karsteres — Geol. Zbor. Geol. Carp. 24/8, pp. 365 — 374. Kozur, H.— Béti Zs. (in press): The first paleontological evidence of Triassic ophiolites in Hungary — N. Jh. Geol. Paláont. Mitt. Stuttgart. McDoxald, G. A. — KÁTsura, T. (1964): Chemical compositjon of Hawaiian lavas — J. Petrol. 5. pp. 82—133 . MészAros M. (1953): Jelentés a perkupái gipszkutatásról — MÁFI Évi Jelentés az 1953. évről I. pp. 277 — 286. MészAros M. (1961): A perkupái gipsz-anhidritelőfordulás földtani viszonyai — MÁFI Évkönyve XLIX. 4. pp 939-949. Misik, M. — Stkora, M. (1980): Jura dér Silice-Einheit, rekonstruiert aus Geröllfn und oberkretazische Süsswasser- kalke des Gemerikums — Geol. Zbor. Geol. Carp. Bratislava, 31, pp. 239—261. Miyashiro, A. (1975): Classification, caracteristics, and origin of ophiolites — Joum. of Geol. V. 83, pp. 249 — 281. Pantó G.— FöldvArlsé Vogl M. (1950): Nátrongabbró a Bódvavőlgyben — MÁFI Évk. XXXIX. 3. p. 1 — 16. Pearce, J. A. (1976): Statistical analysis of major element pattems in basalts — Journal of Petr. 17. pp. 15—43. Pearce, J. A.— Cas'X, I. B. (1973): Tectonic setting of basic volcanic rocks determined using trace element analyses — Earth and Plánét. Science. Lett. 19. pp. 290— 300. Béti Zs. (1985a): A bódvavölgyi bázisos és ultrabázisos kőzetek és tektonikai jelentőségük — doktori dissz. kézirat ELTE Kőzettan Tanszék 129 p. Béti Zs. (1985b): Triassic ophiolite fragments in an Evaporitic Melange, Northern Hungary — Ofioliti, Bologna. In press. Vallaxce, T. G. (1965): On the chemistry of pillow lavas and the origin of spilites — Min. Mag. 34. pp. 471 — 481. Verő L.— Pixtér A.— M. Szalay E.— Taba S. (1982): Jelentés az Aggtelek -Budabányai-hegység 1981. évi geofizikai kutatásáról - ELGI-MÁFI Jelentés. Kézirat. MÁFI Adattár. VitAlis I. (1909): A Bódva-Bónakőz környékének földtani viszonyai — Földt. Int. Évi Jel. 1907. A kézirat beérkezett: 1985. X. 8. 56 Földtani Közlöny 117 . kötet , 1. füzet Ophiolite fragments in an evaporitic melange near Bódva valley (North Hungary) Zsolt Réti* In NNE Hungary, near the Slovakian bordér, few large subsurface bodies of basic to ultrabasic roeks have been encoun tered by geophysical measurements and deep drillings. They are tectonically reworked in an evaporitic mátrix, which constitutes the base of the Upper Permian to Jurassic sedimentary sequence of the Sihce Nappe (s. L). The tectonically dismembered bodies consist of serpentinite, gabbro and pillow basalt, with intercalations of red radiolarian chert. These rock types are recognised in several boreholes in the vicinity of the Bódva valley (Tk-3, Szín-1, Ko-11, Br-4, Sző-4, etc.), bút in Slovakia in the Gemerides, somé nearly completed courses of outcrops can be found (e.g. Jaklovce). Both the mafic and ultramafic roeks underwent very-low grade metamorphism. The anhydrous formula and the presence of certain relict minerals indicate that the parenthal rock of the Bódva valley serpentinite probably was lherzolitic in composition. The charac- teristicly low ratio of MgO/SiO, <^=« (0.92) and the relatively high average content of NiO (0,3 wt%) and Cr2O3(0,3 wt%) and the MgO/MgO -f- FeÖ ratio (0.87) are between the lherzolitic and harzburgitic composition. More specific evidences of lherzolitic origin are the relicts of clinopyroxene among the orthopyroxene pseudomorphs (bastite). Both on Fig. 3. Mg0-H,0-Si02 and the Fig. 4. Opx-Ol-Cpx triangular plots Coleman, R. G. (1971) show the Alpine-type or ophiolitic origin of these meta-ultramafites. The mafic roeks in this region are generally altered. All have undergone a high degree of 6pilitisation. The ophic and subophic texture of diabases, (more exactly metagabbros and metadolerites), have more subvolcanic than batholitic character. As the basalt suffered oceanfloor metamoprhism, the gabbro and dolerite were altered in the wet subeffusive environment by the effect of the burial metamorphism under the conditions of prehnite- pumpelleyite-Qv. or greenschist facies. Epidote, albite, actinolite, pumpelleyite-prehnite, chlorite, and hematite are the mineral components of these metabasites. In metabasalts, pillows are more common than massive varieties, bút hyaloclastite flows are alsó abundant. In the pillow basalt sequence, intercalations of red radiolarian chert and clay are found, having variable thickness from a few centimétere to a few mé- tere. These deep-sea sediments contain radiolarians of Ladinian age as determined by H. Kozur (Közük, H. — Réti Zs. in press), While the K-Ar radiometric dating on amphiboles from the gabbro, yielded the same average value of 220 Ma. It can be postulated that the serpentinite, gabbro, diabase, metabasalt and deep sea sediments of Bódva valley and the Gemerides represent fragments of a dismembered ophiolite suite. Fór example, Coleman, R. G. (1984) States that Mesozoic ophiolites of the Alpine-Carpathian orogenic beit origi- nated from the Tethian realm may nőt represent deep abyssal oceanic crust bút rather 6eem to have formed in interarc or small ocean-basin spreading centere. These Middle Triassic oceanic sequences formed in the northwestern termination of the Tetliys Dinaric branch, which opened in the first rifting cycle by analogy with the Dinarides and Helleni- des (Kovács S. 1984). The emplacement of ophiolites, reworking intő Permo-Triassic evaporite can be explained by obduction and subsequent nappe movements. Manuscript received : 8th October, 1985. npOHCXO>KfleHHe H TeKTOHHUeCKOe n0J10>KeHHe OCHOBHblX H yjibTpaocHOBHbix nopofl AOJiHHbi p. BoflBa (CeBepHan BeHrpHH) )Kojim Pemu B gojiHHe p. EogBa h b ee ÖJHUKafiiiiHx OKpecTHOCTHx rjibiöbi MeTa6a3HT0B (nogyuieMHWx őa3ajibT0B, ajibóHTOBbix raőöpo) h MeTayjibTpaÓa3HT0B (xpH30THJi-JiH3apgHT0Bbix cepneHTHHH- tob) BCTpeMaioTCH b SBanopirrax BepxHeh nepMH h hh3ob tpuaca. flo (})ayHe H3 cHHreHera^ecKoro * Address of the author: Hungárián Geological Institute, H 1443 Budapest XIV. Népstadion út 14. Réti: A Bódva-völgy bázisos-ultrabázisos kőzetei 57 npocjioa paflHOJiíipHTOB h no Ka;iHH-aproHOBbiM B03pacTaM nopflAKa 220 mjih. AeT, ByjiK3HH3M mo>kho oTHecTH k JiaflHHCKOMy Beny cpeflHero Tpnaca. 3Ta Me3030HCKan cepnn rAyőoKOBOAHbrx MarMarimecKHx h ocaaoAHbix nopog cooTBeTCTByeT MenHTCKOÍí cepnH Cjiob3khh. OHa npeACTaBniieT coöoíí pacMneHeHHyio, Henonnyio cepmo OfjMOAHTOB, OTHOCHUÍHXCH K O^HOJlHTaM TeMepHA. flopOAt-I 0Ka3aAHCb B 3BanOpHTaX, BepOAT- ho, ÖAaroAapn oGgyicuHH h HaABnraHHK) noKpoBOB. Táblamagyarázat — Explanation of plates I. tábla — Plate I. Radioláriák a Tornaképolna-3. sz. fúrás 567 m-éből. A scanning felvételeket és a meg- határozást Dr. Heinz Kozur végezte. Radiolarians from the Tornakápolna- 3 borehole (567 m sample). The determination we- re made by H. Kozur. 1. Triassocampe scalaris Dumitrica et Kozur. N = 300 X 2. Eptingium manfredi Dumitrica, 1978. N = 160 X 3. Paurindla curvata Kozur et Mostler, 1980. N = 150x 4. Oertlispongus inaequispinosus Dumitrica, Kozur et Mostler, 1980. N = 150x 5. Oertlispongus falciformis Dumitrica, 1982. N = 150 X 6. Cenosphaera sp. N = 200 X 7. Triassostephanidium laticornis Dumitrica, 1980. N = 200 x 8. Astrocentrus sp. N = 300 X 9. Pentacrinocarpus fusiformis Dumitrica, 1978. N = 130x 10. Spongopallium n. sp. N = 200 X II. tábla — Plate II. 1. Albitgabbró a Ko-11 fúrásból (283 m-ből). N= 53 X, + N. (a) albit, (A) aktinolit, (Cl) klorit, (h) hematit. 1. Albitegabbro from the borehole Komjáti- 11 (283 m). Magn. X53, crossed ploarisers. a-albite, A- actinolite, Cl-chlorite, h-hematite. 2. Interszertális szövetű bazalt a Tk-3 fúrásból (414 m-ből). N = 53 X, + N. Albit tűk (A) kloritos alapanyagban. 2. Intersertal basalt from the borehole Tornakápolna- 3 (414 m). They lathy feldspars are albites and the groundmass is chlorite. Magn. X 53, crossed poláriséra. 3. Variolitos szövetű bazalt a Tk-3 fúrásból (408,5 m-ből). N = 53 X , 1 N. Kissé hematitos variolit kalcitérrel és törmelékes kacittal. 3. Variolite basalt from the borehole Tk-3 (408,5 m). Hematitic variolite basalt enmeshed by calcite veins. Magn. X 53, parallel poláriséra. 4. Kataklasztos, üveges bazalt pillow szegélyből. Tk-3. fúrás (530 m). A középső variolari- tos foltot (Q) veszi körül. N = 53 X, ,+ N. 4. Cataclastic, variolitic basalt from' pillow selvedge. Borehole Tk-3 Borehole (530 m). The Central variolitic spot is surrounded by quartz (Q) crystals. Magn. X 53, crossed poláriséra. 58 Földtani Közlöny 117 . kötet, 1 . füzet I. tábla — Plate I Réti: A Búdva-vülrjy bázisos-ultrabázisos kőzetei 59 ff. tábla — Plate II ♦ Földtani Közlöny, Bull. of the Huny árián Qeol. Soc. (1987) 117. 61 — 69 Olisztosztrómák és egyéb, víz alatti gravitációs tömegszállítással kapcsolatos üledékek az észak-magyarországi paleo-mezozóikumban, I.* Dr. Kovács Sándor ** (2 ábrával, 1 táblázattal) Összefoglalás: A dolgozat első része az irodalomban meglehetősen eltérően értelmezett olisztosztróma-fogalomkör rövid, részben revízió jellegű áttekintését tartal- mazza, genetikai megközelítésben. A második rész az észak- magyarországi paleozóos és mezozóos képződményekben megismert példákat mutatja be. 1. Bevezetés Az észak -magyarországi devon-karbon és triász-jura rétegsorokban gyako- riak az általában normális üledékes környezetben megjelenő újraülepedett kép- ződmények. Ezek állhatnak a bezáró üledékek saját anyagából is, többnyire azonban idegen elemeket tartalmaznak, sőt teljes egészükben is azokból épül- hetnek fel. Jellegzetes képviselőik megfelelnek az oíisztosztróma/olisztolit, ill. olisztotrimma fogalomkörének. Az appennini— szicíliai, ill. hellenid flisterülete- ken kialakult cliszt őszi ráma fogalmat azonban az irodalomban meglehetősen eltérően értelmezik. A német és olasz irodalommal ellentétben pl. az angol nyelvű irodalomban — egy-két kivételtől eltekintve — nem is használják és csak „törmelékfolyás” (debris flow) -üledékekről beszélnek. Ugyanakkor az ohsztosztróma-ircdalomban — Naylob, 1981 kivételével — még nem foglal- koztak a gravitációs tömegszállítás Middleton és Hampton (1973, 1976) mun- kái óta jól ismert típusai és a keletkezett olisztosztromatikus képződmények közötti összefüggéssel. Mivel ilyen képződmények eddig Magyarországról is- meretlenek voltak, ez megkívánja az olisztosztróma és rokon újraülepedési jelenségek rövid (bizonyos mértékig revízió jellegű) áttekintését és ezen fogal- maknak a helyi térképezési gyakorlat számára — legalábbis a szerző érzése szerint — legkönnyebben alkalmazható módon történő, nagyon leegyszerűsí- tett bevezetését. * Előadta a „Bükki Napok” keretében, 1980. V. 30-án, Egerben. ** Magyar Állami Földtani Intézet, 1143 Budapest XIV. Népstadion út 14. 62 Földtani Közlöny 117 . kötet, 1. füzet 2. Az „olisztosztróma” fogalom és a víz alatti gravitációs tömegszállítás típusainak áttekintése 2.1. A gravitációs tömeg szállítás típusai A víz alatti gravitációs tömegszállítást ( mass-gravity transport ) a tulajdon- képpeni vízi szállítástól (folyóvíz, hullámzás, áramlás) az különbözteti meg, hogy itt az üledék mozgatása nem a mozgó folyadék által történik, hanem maga az egyszer már lerakodott üledék jön mozgásba közvetlenül a gravitáció FOLYAMAT ÜLEDÉK Kőomlás I Csúszás .8 Suvad ás (5 Csuszamlas ' >. Tömegfolyás, <11 . törmelék- folyás Zagyáram Lejtöbreccsa v megabreccsa 1. ábra. A gravitációs tömegszállítás folyamatai és azok üledékei Rvpke (1978) szerint (kissé módosítva) Fig. 1. Processes and deposits of mass gravity transport according to Retke (1978),(sliglitly modified) Kovács: Észak- magyarországi olisztosztrómák 63 hatására az egyébként állóv ízi környezetben. Ha az üledék keveredik a vízzel és zagyot alkot, akkor éppen az üledék az, amely mozgásba hozza a víz egyes rétegeit. Az ilyen „lavina-üledékképződés” fő színterei Lisitzin (1984) szerint a deltafrontok, a kontinentális lejtők (mennyiségében itt a legnagyobb) és mélytengeri árkok. Létrejöhet azonban bármilyen lejtőn és tavakban is — sőt, csaknem valamennyi típusa (a zagyáramok kivételével) a szárazföldön is. (A felszíni gravitációs tömegmozgások a geomorfológiai és mérnökgeológiai gyakorlatban jól ismert jelenségek; vö. Szabó L., 1968.) Instabil lejtőkön az egyszer már egyensúlyi állapotba került üledék földrengés vagy túlterhelés hatására veszítheti el egyensúlyát, és jöhet újra mozgásba, amíg ismét nyuga- lomba nem jut a lejtő lábánál. A gravitációs tömegszállítás megkülönböztetendő az újratelepedés (resze- dimentáció) más formáitól, mint a fenékáramok által történő áthalmozás (counturitek) vagy iszapklasztoknak a hullámzás által való felszakítása és közel helyben való újraülepedése. (Utóbbi esetben keletkezik a valódi antigén breccsa, amely terminust — túlzott általánosítással — nálunk ma is gyakra nhasználnak mindenféle reszedimentációs jelenségre.) Dott (1963), valamint Rtjpke (1978) szerint a víz alatti gravitációs tömeg- szállításnak (subaquaeous mass gravity transzport) az alábbi fő típusai külön- böztethetők meg, amelyek között minden átmenet lehetséges: Víz alatti kőomlás ( rock fali ) : litifikált kőzetblokkok mozgása a sza- badesés törvényei szerint. Gyakran átmehet kőfolyásba, sőt azon keresztül törmelékfolyásba. Csúszás ( síid ing jéscsuszamlás ( slumping ) : eredeti szerkezetüket (pl. rétegzettséget) legalább részben megőrző üledéktömegeknek talpi nyíró- felület mentén történő mozgása. Az előbbi eseten lényegében komjiakt kő- zettest egyszerű lecsúszását értik (elasztikus viselkedés). Az utóbbinál vi- szont félig litifikálódott üledéktömeg mozog (plasztikus viselkedés) és közben deformációt is szenved, zavart üledékszerkezet vagy szinszedimentációs gyűrődések (slump folds) alakulnak ki. Az elmozdulás mértéke nem haladja meg azt a fokot, amelynél a belső szerkezet teljesen szétesik; ha ez bekövet- kezik, akkor az üledékcsuszamlás átmegy törmelékfolyásba. Gravitációs üledékfolyás ( sediment gravity flow : részleges szino- nima: mass flow — - tömegfolyás): vizes üledék mozgása/folyása, amelyben az eredeti üledékszerkezet (rétegzettség) teljesen szétesett. A szemcsék vagy kiasztok fluid közegben mozognak és azt mozgatják. Middleton és Hamp- ton (1973, 1976) az üledék fenntartási mechanizmusa szerint négy alaptípu- sát különítik el,* melyek között ugyancsak minden átmenet lehetséges: — Törmelékfolyás (debris flow ) : a klasztokat ,,mud-supported” jel- legei iszapos mátrix tartja fenn, abban „úsznak”. Speciális esete a kiasztok nélküli iszapfolyás ( műd flow ) . Lowe (1979, 1982) a „törmelékfolvás” fogalmát valamennyi plasztikus üledékfolyásra kiterjeszti — beleértve így a szemcsefolyást is — és ezen belül a szűkebb értelemben vett törmelékfolyást mint „iszapfolyás” (műd flow) vagy „kohéziós törmelékfolyás” (cohesive debris flow) javasolja elkülöníteni. * Lowe (1979, 1982) és Naudin et al. (1979) a Middleton és HAMPTON-féle, immáron klasszikussá vált osztá- lyozást revízió alá vették, és egy olyan osztályozási rendszert állítottak fel, amely a folyás típusát (lamináris vagy turbulens), és rheológiáját (viselkedését: fluid vagy plasztikus) is figyelembe veszi. A Middleton és HAMPTON-féle osztályozás azonban könnyebben áttekinthető, ezért itt azt ismertet) ük és csak az egyes típusoknál említ j ük a revízió lényegét. 64 Földtani Közlöny 117 . kötet, 1. füzet Általános név r GRAVITÁCIÓS ULEDEKFOLYÁSOK Speciális név ZAGYÁRAM ÜlEDEKFOLYO- SODÁS SZEMCSE- TÖRMELEK- FOLYÁS FOLYÁS Üledék fenntartási mechanizmus Keletkezett új üledék pórusvíz FELFELE SZEMCSE-SZEMCSE MÁTRIX _ TURBULENCIA MOZGÁSA KÖLCSÖNHATÁS ELLENÁLLÁS TURBIDIT TURBIDIT KONGLOMERÁTUM „FLUXOTUR- (=OLISZTOSZTRÓMA í (•OLISZTOSZINAGMA) BIDIT* 2. ábra. A gravitációs üledékfolyások osztályozása az üledék fenntartási mechanizmusa alapján, Middt.eton és Hampton (1976) szerint (kissé módosítva) Fig. 2. Classification of sediment gravity flows on the hasis of the sediment support meehnaiam, aceording to Middleton and Hampton, 1976 (slightly modified) — Szemcsefolyás (grain flow) : a kohéziómentes törmelékanyagot szemcse-szemcse ütközés tartja fenn, miközben a diszperzív nyomás hatá- sára a durvább szemcsék felfelé szorulnak és fordított gradáció jön létre. Fajtái (vö. szintén Hoedemaker, 1973) a homokos szemcsefolyás (sandy grain flow), a kőfolyás vagy kőlavina (rubble avalanche) és a kavicsfolyás ( gravel flow) . Middletox és Hampton (1973, 1976) „szemcsefolyás” fogalma elsősorban laborató- riumi kísérleteken alapul, csak homok-szemnagyságú törmelékre vonatkozik és üledé- keik nem diagnosztizálhatok egyértelműen. A tiszta, homokos szemcsefolyás továbbra is problematikus jelenség. Lowe (1976a, 1982) ezért elkülöníti az előbbieknek megfelelő valódi szemcsefolyásokat — amelyekben a szemcseközi folyadék megegyezik azzal, amely- ben az üledékfolyás mozog — a módosult törmelékfolyásoktól (modified grain flows), amelyekben sűrűbb szemcseközi folyadék (zagy), esetleg áramlás vagy kiszoruló pórusvíz segíti elő a törmelékek fenntartását. Utóbbi a természetben jóval gyakoribb jelenség, leg- ismertebb példái különböző reszedimentált konglomerátumok, amelyekben a ,,grain-sup- partéd” szövetet alkotó kavicsok között agyagos-homokos mátrix helyezkedik el. — Üledékfolyósodás ( fluidized sediment flow ) : a szemcséket a fel- felé kiszoruló pórusvíz tartja fenn. A törmelékanyag általában durva kőzet- liszt vagy finom homok szemnagyságú. Lowe (1976b) szerint két változata van: 1. ,, fluidized flow” : a szemcséket a felfelé moz- gó fluidum teljes mértékben fenntartja ; 2. „liquified flow” : a fenntartás részleges, a fino- mabb szemcsék a pórusvizen keresztül fokozatosan leülepszenek, amely ezáltal felfelé szorul. — Zagyáram (turbidity current) : a szuszpendált szemcséket a fluidum turbulenciája tartja fenn. Kovács: E szak-magyarországi olisztosztrómák 65 Lowe (1982) szerint az áram mozgása során nagysűrűségű zagyáramból ( high-density turbidity current) kissűrűségű zagyárammá (low-density turbidity current) fejlődik, bár a két típus külön-külön is létezhet. Az utóbbiban a max. középszemű homok frakciójú tör- meléket a turbulencia teljes mértékben fenntartja. Az előbbi, durvább törmeléket szállító típusban a fenntartás azonban a zagy koncentrációjának függvénye, a legdurvább kavics- frakció pedig az áram alján, lényegében módosult szemcsefolyásként mozog, „vonszolási szőnyeget” ( traction carpet) képez. A törmelékfolyás és a kőfolvás-kavicsfolyás esetében az eredeti üledékszer- kezet a klasztokon belül még megőrződik, a többi esetben azonban — legalább- is a törmelékanyag túlnyomó részében — teljesen szétesik és a szemcsék külön-külön mozognak. 2.2. Olisztosztrómák és rokon reszedimentációs jelenségek Az ,,olisztosztróma” terminus körüli nevezéktani káosz miatt — amiért is Kuxize (1983) a semlegesebb ,,olisztosztromatikus képződmény” kifejezést hasz- nálja — a kérdést a fentebb ismertetett üledékmozgási mechanizmusokra ala- pozva a genetika szempontjából tárgyaljuk. A korábbi szerzők nem kis része ugyanis az olisztosztróma/olisztolit fogalmat — a tektonikus eredetű melanzs- tól való megkülönböztetésen túl leíró kategóriaként kezelve (vö. in Hoedema- ker, 1973 és in Schwab, 1979) — különbözőképpen szűkíteni kívánja, pl. bizonyos méretekre vagy a flisstádiumra. Véleményünk szerint ezen fogalmak kritériumait csak genetikailag lehet kialakítani (lásd I. táblázat), és nem lehet azokat egy meghatározott mérethez vagy geotektonikai folyamathoz kötni. Olisztosztrómák képződését eredményező, különböző sebességű törmelékfolyá- sok minden lejtős területről — még szárazföldről is, ,, iszapgleccserek” formá- jában — elindulhatnak, ha az azokon lerakodott üledék egyensúlya valamilyen okból megbomlik. Ezen túlmenően a többszáz méter vastag olisztosztrómák mellett fellépnek néhány dm vastagságúak is, és a hegynagyságú olisztolitok mellett néhány cm-esek vagy mm-esek is (utóbbiak esetében azonban mi is helyesebbnek tartjuk a „klaszt” kifejezés használatát, mivel mm-es — cm-es kőzettöredékek már a zagyáramokban is mozgásba jöhetnek). A genetikai kategóriákon belül természetesen lehetséges a „mikro”, „mező” és „mega” jel- zők használatával méretbeli különbséget tenni. Az ,,oliszt oszt roma” fogalom mint jellegzetesen exotikus jelenség alakult ki a flisterületeken. Az olisztosztrómák keletkezéséhez vezető folyamat — tör- melékfolyás — azonban ugyanazon képződményen belül is létrejöhet. Nálunk azért is fontos e fogalmak tisztázása, mivel az alább ismertetendő olisztosztromatikus képződményeket még ma is gyakran partközeli konglomerá- tumoknak tartják és — a társult típusos mélytengeri üledékek ellenére — kiemelkedésekhez kötik. Biosztratigráfiai adatok értékelésénél rendkívül fon- tos figyelemmel lenni az esetleges reszedimentációs jelenségekre, hiszen az ilyen üledékekből származó kor lényegesen idősebb is lehet a bezáró kőzetek- nél, azonkívül gyakran kevert faunákat tartalmazhatnak. A gravitációs csúszással és „tömegfolyással” ( = mass flow, lásd in Dott, 1963) áthalmozott üledékes képződményeknek genetikailag az alábbi típusai különíthetők el (vö. — részben — Richter, 1973 és Schwab, 1979): olisztosztróma („csúszott réteg”): Klasszikus értelemben idősebb és idegen kőzetekből álló, rétegszerű közbetelepülések fiatalabb rétegsorokban („exo lisztosztróma” Eltér és Raggi, 1965 szerint). Vastagságuk dm-estől a 5 Földtani Közlöny 66 Földtani Közlöny 117 . kötet, 1. füzet százméteres nagyságrendig terjedhet, de akár az 1000 m-t is meghaladhatja. Mátrixuk általában agyagos, de lehet meszes vagy homokos, sőt vulkáni is. A mátrixban osztály ozatlan, kaotikusán eloszlott, a legkülönbözőbb nagyság- rendű kőzettömbök úsznak, egymással nem érintkező, „műd supported” szö- veti jelleggel — az oliszfolitok. Keletkezési mechanizmusa: törmelékfolyás. Ilyen típusú üledékmozgás azonban ugyanazon képződményen belül is létre- jöhet — ekkor intra-olisztosztr ómáról beszélünk („endolisztosztróma” Eltér és Raggi, 1965 szerint). olisztoszinagma* („csúszott konglomerátum”): Tulajdonképpen mát- rix nélküli vagy mátrixban szegény olisztosztróma, amelyben a reszedimentáció előtt már megszilárdult kőzettömbök ,, grain supported” szövetet alkotnak. A mátrix jellegű anyag csak az egymással érintkező blokkok közti hézagokat tölti ki. Keletkezési mechanizmusa: kőfolyás vagy kavicsfolyás. olisztotrimma („csúszott töredék”) : Változatos nagyságú (dm-estől a km-es nagyságrendig), szabálytalan alakú — és általában idegen — kőzettöm- bök fiatalabb üledékekben. Az olisztosztrómák olisztolitjaitól megkülönbözteti őket, hogy nem rétegszerű betelepülést alkotó mátrixban úsznak, hanem el- szórtan, egyedi blokkonként jelennek meg. Keletkezési mechanizmusa: gravitá- ciós csúszás ( sliding ), esetleg lejtőn való legurulás. olisztoplaka („csúszott lemez”): Lapos, nagyobb méretű (száz m-es — km-es), „lepény”szerű idegen kőzettestek fiatalabb üledékekben. Keletkezé- sük: csúszás (sliding) — az előremozgó takarók homlokáról váltak le és csúsz- tak be a szedimentációs (flis) medencébe (Richter, 1973). olisztonappa: A fenti reszedimentációs jelenségekkel (valamint turbi- ditekkel) jellemzett flisüledékekre a tektogenezissel együttjáró gravitációs csú- szások zárófázisában rácsúszott takaró (Schwab, 1979). Míg az eddig felsorolt típusok a fiatalabb üledékekbe, addig ez már a fiatalabb üledékekre települ. Megkülönböztetendő a nem szinszedimentációs gravitációs csúszási takaróktól és az áttolódásos takaróktól. A köznapi használatban gyakran nemcsak az olisztosztrómák kőzetblokk- jait, hanem az olisztotrimmákat és az olisztoplakákat is olisztolitnak nevezik. Mint láthattuk azonban, ezek genetikailag különböző fogalmak — bár hiányos feltárás esetén sokszor nem dönthető el egyértelműen, miről is van szó. Ilyen- kor az „ olisztolit ” terminus általánosságban való használata sem kifogásol- ható. Ugyanez áll az olisztosztrómára is az olisztoszinagma és az intrakonglo- merátum ellenében. A vadflis (Wildflysch) terminus — mint leíró kategória — azokra az olisz- tosztrómákkal, olisztotrimmákkal és egyéb csúszott tömegekkel jellemzett összletekre alkalmazható, amelyek a fhs-stádiumban keletkeztek (Schwab, 1979, p. 41). A tektonikus eredetű melanzst (mélange) az olisztosztrómától a következő fő kritériumok különböztetik meg (Hsü, 1974): a mátrix erősen tektonizált (nyírt), benne a kőzetblokkok töredezettek, a fekűjében és a fedőjében levő képződményekkel nem üledékesen, hanem tektonikai nyírási felületek mentén érintkezik. Ha azonban egy olisztosztróma szenved tektonikus nyírást, a meg- különböztetés gyakorlatilag lehetetlen; ilyenkor Dimitrijevió, M. D.— Di- mitrijeviÓ, M. N. (1973) a Belső-Dinaridákban „ olisztosztróma-melanzsról ” be- szélnek. • Űj terminus, az angol „síidé conglomerate ” (in Hoedemaker, 1973) görög megfelelője (Dr. D. Fapauxkolaou Athén, szíves fordítása). K o v á c 8 : Észak-magyarországi olisztosztrómák 67 A gravitációs tömegszállítás típusai és a keletkezett új üledékek közti összefüggés Relationship between the types of mass gravity transport and the resulting new sediment I. táblázat — TabU I. A szállítás mechanizmusa Az üledék viselkedése mozgás közben A keletkezett új üledék intraformációs | extraformációs Kőomlás (rock fali) elasztikus megabreccsa, előzátonybreccsa, „ scarp ” és egyéb lejtőbreccsák Csúszás (síid ing) nyúlási intra-olisztotrimma olisztotrimma. olisztoplaka olisztonappa Csuszáról ás ( slumping ) hataT sziuszediment gyűrődések (slump földe), zavart rétegzés Törmelékfolyás (debris flow) plasztikus folyási intra- olisztosztróma olisztosztróma Szemcsefolyás (grain flow) Kőfolyás ( rubble flow) Kavicsfolyás (gravelflöw) elasztikus — fluid határ intraformációs breccsa és konglomerátum olisztoszinagma („síidé conglomerate” ) homokos (sandy) Üledékfolyósodás (fluidized sediment flow) viszkózus — fluid Zagy áram (turbidüv currení) turbidit (allodapikus mészkő = karbonát-turbidit) Ha erózió következtében egy nagyobb olisztolit, olisztotrimma vagy olisz- toplaka kimállik a környező normálüledékből, akkor — kellő feltárás híján — könnyen összetéveszthető egy tektonikus szirttel (= eróziós takaróroncs). A gravitációs tömegszállítás típusai és a keletkezett új üledék fajtái közötti összefüggést, valamint az üledék viselkedését mozgás közben az I. táblázatban foglaltuk össze. Az ott látható és a szövegben ismertetett elnevezések azonban csak a fő típusokat jelentik: köztük minden átmenet megvan és egyetlen na- gyobb reszedimentációs esemény során az egyensúlyi állapot megbomlását kö- vetően a kőomlástól a zagyáramig az összes mechanizmus kialakulhat és ugyanúgy, a lejtőalji breccsától a disztális turbiditig az összes üledéktípus létrejöhet. A táblázattal kapcsolatban még a következő három megjegyzést kell ten- nünk: 1. A homokos szemcsefolyás és az üledékfolyósodás ma még jórészt elméleti- kísérleti kategóriák; fosszilis üledékeik a jelenlegi ismeretességi szinten nem ismerhetők fel egyértelműen. Maby és Dangeakd (1970) azonban a Dzuxinsky et al. (1959) definíciója szerinti fluxoturbiditet az általuk megkülönböztetett „homokfolyásnak” (coulée sableuse) feleltetik meg. Utóbbi viszont — leírása szerint — többé-kevésbé magában foglalja a Middleton és Hampton (1976)- féle szemcsefolyás és üledékfolyósodás fogalmát; eszerint fosszilis üledékeiket a meglehetősen eltérően értelmezett fluxoturbiditek között kellene keresnünk. 5* 68 Földtani Közlöny 117 . kötet, 1. füzet 2. A Meischner (1964) által bevezetett allodapikus mészkő fogalom kisebb zagy áramok által szállított és újraülepített, gradált karbonát-törmelékből álló mészkőrétegeket jelent. 3. A módosult szemcsefolyás (kőfolyás, kavicsfolyás) közben az üledék visel- kedése a kiasztok szempontjából — hasonlóan a kőomláshoz és a csúszáshoz — elasztikus, mivel azokon belül az eredeti üledékszerkezet még nem esett szét. A ,, grain supported” szöveti jellegből adódóan nincs olyan mátrix, amely a folyásnak a törmelékfolyáshoz hasonlóan plaszticitást kölcsönözne, így az egészében sűrű, viszkózus fluidumként viselkedik (Lowe, 1976a) és a kétféle halmazállapot között a plasztikus állapot kimarad. Köszönetnyilvánítás A szerző köszönetét fejezi ki a Magyar Állami Földtani Intézet Északma- gyarországi Osztályán dolgozó munkatársainak, akik észrevételeikkel jelen- tősen elősegítették az itt közölt koncepció kialakítását. Külön köszönet illeti Dr. Balogh Kálmán professzort a fogalmak tisztázásához, az idegen elneve- zések magyarba való átültetéséhez nyújtott tanácsaiért. Irodalom — References Dimitrijeviö, M. D. — Dimitrijeviő, M. N. (1973): Olistostrome mélange in the Yugoslavian Dinarides and laté Mesozoic plate tectonics — Joum. Geol. 81. 3. pp. 328—340. Dott, H. R. (1963): Dynamics of subaquaceous gravity depositional processes — AAPG Bull. 47. 1. pp. 104—128. Tulsa/Okl. Dzvlinsky, S.— Kslazkiewicz, M.— Küenen, Ph. H. (1959) : Turbidites in flysch of the Polish Carpathian Mountains — Bull. Geol. Soc. Amer. 70. 8. pp. 1089 — 1118. Boulder/Col. Eltér, P.— Raggi, G. (1965): Contributo alla conoscenza dell’Appennino ligure. 1. Osservazioni preliminari sulla posizione déllé ofioliti nella zóna di Zignano (La Spezia). 2. Considerazioni sül probléma degli olistostromi — Boll. Soc .Geol. Italiana, 84. 3. pp. 303—322. Roma Hoedemaker, Ph. J. (1973): Ólisthostromes and other delapsional deposits, and their occurrence in the region Mora- talla (Prov. of Murcia, Spain) — Scripta Geol. 19. 207 p., Leiden Hstj, K. J. (1974): Melanges and Their Distinction from Olistostromes. In: DOTT, R. H. — Shaver, R. H. (Eds): Modern and Ancient Geosynclinal Sedimentation. SEPM Spec. Publ. 19. pp. 321 — 333. Tulsa/Ókl. Kurze, M. (1983): Erscheinungsformen und Probleme olisthostromatischer sedimentation im Saxothuringikum und angrenzenden Bereichen — Z . geol. Wiss. 11. 1. pp. 5 — 15, Berlin Lisitzin, A. P. (1984): Avalanche sedimentation, sea level variations, hiatuses and pelagic sedimentation — global laws — 27th Internat. Geol. Congress, Colloquium 03, Reports 3, Paleoceanography, pp. 3—27. Moszkva LOWE, D. R. (1976a): Grainflow and grainflow deposits — Joum. Séd. Petrol. 46. 1. pp. 188 — 199. Boulder/Col. Lowe, D. R. (1976b): Subaqueous liquified and fluidized sediment flows and their deposits — Sedimentology, 23. 3. pp. 285 — 308, Abingdon/Oxfordshire Lowe, D. R. (1979): Sediment gravity flows : their classification and somé problems of application to natural flows and deposits. In: Doyle, L. J. — Pilkey, O. H. (Eds): Geology of Continental slopes, SEPM Spec. Publ. 27. pp. 75-82. Tulsa/Okl. Lowe, D. R. (1982): Sediment gravity flows : II. Depositional models with special reference to the deposits of high- density turbidity currents — Joum. Séd. Petrol. 52. 1. pp. 279 — 297. Boulder/Col. Mary, G. — Dangeard, L. (1970): Les phénoménes de glissement dans le domaine marin — Rév. Géogr. Phys. Géol. Dyn. Ser. 2. 12. 4. pp. 313-324. Paris Middleton, G. V. — Hampton, M. A. (1973): Sediment gravity flows: Mechanics of flow and deposition. In: Middle- ton, G. V. — Bouma, A. H. (Eds): Turbidites and Deep-Water Sedimentation. SEPM Pacific Section, Short Course, 1. pp. 1 — 38. Los Angeles Middleton G. V. — Hampton, M. A. (1976): Subaqueous sediment transport and deposition by sediment gravity flows. In: Stanley, D. J.— Swift, D. J. P. (Eds): Maríné Sediment Transport and Environmental Management, pp. 197-218, Wiley and Sons, New York. N. Y. Meischner,K. D. (1964): AUodapische Kaiké, Turbidite in riff-nahen Sedimentations-becken. In: Bottma, A. H.— Brovwer, A. (Eds):Turbidites. pp. 156—191. Elsevier Publ. Co., Amsterdam Nardin, T. R. — Hein, F. J.— Gorsline, D. S. — Edwards, B. D. (1979): A review of mass movement processes, sediment and acoustic characteristies. and contrasts in síope and base-of-slope systems versus canyon-fan-basin floor systems. In: Doyle, L. J.— Pilkey, O.H. (Eds):Geology of Continental slopes, SEPM Spec. Publ. 27. pp. 61-73. Tulsa/Okl. Naylor, M. A. (1981): Debrisflow (olistostromes) and slumping on a distal passive Continental margin: the Palom- binilimestone-shalesequenceofthenorthern Appennines — Sedimentology' 28. 6. pp. 837—852. Abingdon/Oxford- shire Richter, D. (1973): Olisthostrom, Olistolith, Olistothrymma und Olistoplaka als Merkmale von Gleitungs- und Re- sedimentations-Vorgangen infoige synsedimentarer tektogenetischer Bewegungen in Geosynklinalbereichen — N. Jb. GeoL Palaont. Abh. 143. 3. pp. 304 — 344. Stuttgart Kovács: Észak-magyarországi olisztosztrómák 69 Rupke, N. A. (1978): Deep Clastic Seas. In: Reading, H. G. (Ed.): Sedimentary Environments and Faeies, pp. 872— 415. Blackwell Sci. Publ., Oxford— London — Edinburgh— Melbuorne Schwab, M. (1979): Gravitational síidé massesin the Harz — Veröff. Zentralinst.Physik Erde 58. pp. 28—46. Potsdam Szabó L. (szerk.) (1968): Általános természeti földrajz. 995 p.. Tankönyvkiadó, Budapest A kézirat beérkezett: 1985. X. 8. Olisthostromes and other deposits connected to subaqueous mass-gravity transport in the North Hungárián Paleo-Mesozoic I. Dr Sándor Kovács* The first part of the paper contains a review of subaqueous mass-gravity transport procesess and their deposits. Table I. shows the relation between the types of transport (nomenclature mostly after Middleton and Hampton, 1976) and the deposits originated (nomenclature mostly after Richter, 1973), as well as the behaviour of sediment during movement. A partly new term, olisthosynagma** is proposed, which is the Greek trans- lation of Hoedemaker’s (1973, p. 61 — 62) „síidé conglomerate”. Such deposits originate by modified grain flows sensu Lowe, 1976a (rubble or gravel avalanche) and they differ from similarly extraformational olisthostromes deposited by debris flows in their grain- supported texture. Manuscript received : 8th October, 1985. OjlHCTOCTpOMbl H npOUHe OTJlOHteHHH, CBR3aHHbie C nOABOAHbIM rpaBHTaqHOHHbiM TpaHcnopTOM, b najieo3oe h Me303oe CeBepHOH BeHrpuH. MacTb I. d-p lllanöop Kosán nepBaji qacTb CTaTbii npegCTaBJiHeT coöoií oŐ3op npoueccoB nogBo^Horo rpaBHTagHOHHoro TpaHcnopTa h ocaiKgemiH. Ha Taö. I. noKa3aHbi cooTHomeHHH MeiKgy ranaMH TpaHcnopTa (Ha3BaHHB npiiBO/yiTCH rjiaBHbiM oöpa30M no MHgJiTOHy h X3MnTOHy (Middleton and Hampton h B03HHK3 Kuiinx OTJioiKeHHH (Ha3BaHHR gaHbi b ochobhom no PnxTepy (Richter, 1973) a TaiOKe noBegeHHe ocaflKOB bo BpeMR nepeMemeHHH. npe,zyio>KeH nacraMHo hobwh TepMHH ojiHCTOCHHarMa* npeACTaBJunomiiH rpenecKHH SKBiiBaJieHT «ono;i3HeBoro KOHrjiOMepaTa» („síidé conglomerate”) XagMeHKepa (Hoedmaker, 1973. CTp 61—62). TaKH3 OTJioiKeHHH oőpa3yiOTCH nyreM MOgwJiHmipoBaHHoro noTOKa 3epeH (modified grain flows) b CMbicae, bjiokchhom b 3to noHRTHe Jloy (Lowe, 1976a : jiaBHHbi rpaBHHR hjih rajibKH), h ohh OTJimaiOTCR ot nogoÖHbiM >Ke 0Öpa30M 3KCTpa({)0pMaUH0HHbIX OJIHCTOCTpOM, 0TJ10>Ke HHblX OÖJIOMORHblMH ÜOTOKaMH, HX TeKCTypoií, nogBepKHyToií 3epHaMn. • Address of the author: Hungárián Geological Institute H 1443 Budapest XTV. Népstadion út 14. •* Kindly translated by Dr D. Papanikolaou (Athens). Jlio6e3Hbifl nepeBOfl A-poM. A. flanaHHKonaoy (AcJiHHbi) RÖVID KÖZLEMÉNYEK Földtani Közlöny Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1987) 117. 71 — 78 Keleti-Paratethys kapcsolatot bizonyító puhatestíí fajok a hidasi barnakőszén medence miocén képződményeiből Selmeczi Ildikó * (2 ábrával, 1 táblázattal, 2 táblával) Összefoglalás: A tanulmány a Baranya megyei Hidas község térségében lemé- lyített H-92. és H-95. sz. barnakőszén kutató fúrás felsőbadeni képződményeiből előke- rült néhány új, a Mecsek hegység területéről korábban nem ismert a Keleti-Paratethysre jellemző puhatestű fajt ismertet. A vizsgálatok eredménye újabb adatot szolgáltatott a Magyar-medence és a Keleti-Paratethys ősföldrajzi kapcsolatainak pontosabb megisme- réséhez. 1982-ben a Hidas H-92. és H-95. sz. barnakőszén kutató fúrás (1. ábra) miocén mintaanyagát, illetve a képződményekből előkerült molluszkafaunát vizsgáltam. A két fúrás által harántolt felsőbadeni Szilágyi Agyagmárga For- máció (Hámor G. 1979) — az ún. turritellás-corbulás agyagmárga összlet — felső részéből több, a Mecsek területéről korábban le nem írt, a Keleti- Paratethysre jellemző faj került elő. A Mecsek hegységi miocén összletek és molluszkafaunák vizsgálatával a múlt század második felétől több kutató foglalkozott (Peters, K. 1861, Böckh J. 1876, Halaváts Gy. 1884, Franzenau Á. 1926, Stratjsz L. 1923, 1928, 1943, 1950, Vadász E. 1935, Csepreghyné Meznerics I. 1950, Somos L.— Kókay J. 1960, Hámor G. 1964, 1970, Földi M. 1966, Bohhné Havas M. 1973). A keleti kapcsolatokra utaló molluszkafaunát tartalmazó képződmé- nyekre azonban csak az 1960-as években figyeltek fel. Földi M. (1966) a hidasi miocén barnakőszén területtel foglalkozó munkájában a barnakőszén kutató fúrások felsőbadeni rétegeiből a kelet-európai üledékekre emlékeztető képződ- ményeket említett. Bohnné Havas M. (in Hámor G. 1970) a budapest — pécsi műút pécsváradi útbevágásában, a 177. kilométerkőnél feltárt felsőbadeni — szarmata összlet erviliás mészkő képződményéből határozott meg két, kelet- európai típusú molluszkafajt, a Venu.s konkensis SoK.-ot és a Congeria sand- bergeri ANDRZ.-ot. E feltárás molluszkafaunájának részletes vizsgálatát Kókay J. (1985) végezte el; 60 fajt határozott meg, amelyek közül 26 a badeni eme- letre jellemző. Ma már Magyarország több pontjáról ismertek olyan felsőbadeni képződmé- nyek, amelyek a Keleti-Paratethys csokrok és konka emeletére jellemző fauna- elemeket tartalmaznak. A mány— zsámbéki-medence területéről, a Perbál Pb-5. és -6., valamint a Mány M-8. és -192. sz. fúrásokból Kókay J. (1985) mutatott ki a Keleti - • Magyar Állami Földtani Intézet, 1143 Budapest, XIV. Népstadion út 14. 72 Földtani Közlöny 117 . kötet, 1. füzet Paratethysre jellemző — csokráki és konkai — fajokat hasonló pelites kifejlődés- ben, rokon faunaegyiittessel. Az általam vizsgált H-92. és H-95. sz. fúrásokat 1962-ben mélyítették. A pleisztocén és pannóniai üledékek alatt szarmata és badeni rétegeket harántol- tak. A két fúrásban a badeni emeletet az alsóbadeni Pécsszabolcsi Mészkő For- máció (lajtaösszlet), középsőbadeni Hidasi Barnakőszén Formáció (barnakő- széntelepes összlet) és a felsőbadeni Szilágyi Agyagmárga Formáció (turritel- lás-corbulás agyagmárga összlet) képződményei képviselik. A badeni üledékek- re mindkét fúrásban üledékfolytonossággal települnek szarmata rétegek (2. ábra). A fúrásokban a szürke, zöldesszürke színű, puha, rétegzetlen vagy rosszul rétegzett felsőbadeni agyagmárga összlet tartalmazza mind fajban, mind egyedszámban a leggazdagabb molluszkafaunát. Az összlet mélyebb része a molluszka- és foraminiferafauna alapján tengeri normálsó vízi kifej lődésű. A felső részen mindkét fúrásban sótartalom csökkenést jelez a molluszkafauna. A H-95. sz. fúrásban a 325,2 — 356,6 m között harántolt Szilágyi Agyag- márga Formáció felső, 325,2 — 429,4 m közötti szakaszán a korábban előfor- duló, normál sótartalomviszonyokat jelző fajok közül sok kimarad, és a Cor- bula gibba Olivi tömeges előfordulása lesz jellemző. E fajnak sótűrő képessége 20— 35%0 között van (Svagrovsky, J. 1960). Az összlet ezen rétegeiből a Keleti-Paratethysre jellemző fajok kerültek elő: a Cultettus scaphoideus Zhizh. két példánya, valamint az Ábra parabilis attalica Merkl. egy példánya. A H-92. fúrás 96,9—126,5 m között harántolt felsőbadeni képződményeket, de a Szilágyi Agyagmárga Formációra jellemző molluszkafaunát csak a 97,9 m alatti üledékek tartalmazták. 102,3 — 116,7 m-ig a H-95. fúrás 325,2 — 329,4 m közötti, kisebb sótartalmú kifejlődéséhez hasonló képződményeket tárt fel, amelyekből az Ábra parabilis attalica hat, a Cultellus scaphoideus egy példánya került elő. S el meczi: Hidasi miocén puhatestű jajok 73 H-92. H - 95 46 3 969 988 126 5 2110 (240 9) Felsó-pannómai Upper Pannonian Szarmata Sarmatian Felsö-badeni Upper Badenian Középső -badeni Middle Badenian 196 1 325 2 3 5 66 463 2 (468 4) Alsó-ponnóniai Lower Pannonian Szarmata Sarmatian Felső-badeni Upper Badenian Középső -badeni Middle Badenian Alsó-badeni Lower Badenian 1 *[=£] 2. ábra. A Hidas 92. és 95. sz. fúrások miocén szelvényei. Jelmagyarázat: 1. Mésziszap. agyagos mésziszep \ Szilágyi Agyagmárga 2. Turritellás-corbulás agyagmárga összlet j Formáció 3. Barnakőszéntelepes összlet í Hidasi Barnakőszén 4. Szárazföldi tarkaagyag / Formáció 5. Lajtaösszlet — Pécsszaboiesi Mészkő Formáció Fig. 2. Miocéné sections of boreholes Hidas 92. and 95. Explanation: 1. Calcareous. argillaceous-calcareous mnd \ Szilágy Argillaceous Mari 2. Xurritella-corbuia argillaceous mari sequence / Formation 3. Browncoal bearing sequence \ Hidas Browncoal 4. Terrestriid mottled clay / Formation 5. Leithikalk — Pécsszabolcs Limestone Formation A H-92. fúrás 96,9—98,8 m között harántolt rétegei tartalmazták a Keleti- Paratethysre jellemző alakok túlnyomó többségét, amelyek 97,9 — 98,8 m kö- zött együtt fordultak elő a Szilágyi Agyagmárga Formáció alacsonyabb sótar- talmat is eltűrő molluszkafajaival (Corbula gibba, Parvicardium sp.). 97,9 m fölött már csak keleti típusú alakok fordultak elő ; mellettük csupán Pedinaria lakócső maradványok voltak láthatók. A 96,9 — 98,8 m közötti rétegek kőzettanilag is különböztek a Szilágyi Agyag- márga Formáció tipikus képződményeitől: az utóbbira jellemző puha, zöldes- szürke agyagmárgát keményebb, szürkésfehér, világos szürke színű, közepesen jól rétegzett mésziszap, agyagos mésziszap váltotta fel. A 96,9 — 98,8 m-ig terjedő képződmény réteglapjain látható faunaegyüttes a következő, kelet-európai típusú fajok több példányát tartalmazta: Lutetia (Spaniodontella) sokolovi Sinz., Cardium cf. obsoletum Eichw., Cardium ruthenicum Hilb., Cardium lithopodolicum Dub., Ábra reflexa 74 Földtani Közlöny 117 . kötet, 1. füzet (Eichw.), Ábra parabilis attalica Meekl., Ábra alba scythica (Sok.), Cultel- lus scaphoideus Zhizh., Macira basteroti konlcensis Sok. Kíséretükben a következő, badeni emeletre utaló alakok voltak: Tárás rotundatus Mont., Parvicardium sp., Corbula gibba Olivi, Caly- ptraea chinensis Cossm.— Peyr. Ezt a felsőbadenit záró réteget Kókay J. (1985) nyomán a keleti felsőkonka (veszeljankai) alemelet megfelelőjének tartom a fauna összetétele és a rétegsor- ban elfoglalt helyzete alapján. A Hidas 92. és 95. sz. fúrásból előkerült, a Keleti-Paratethysre jellemző molluszkafajok Molluscs characteristic of the Eastem Paratethvs from the boreholes Hidas 92. and 95. I. táblázat — Table I. Faj H-92. H-95. 96,9— 98,8 m Mélységköz 102,3— 116,7 m 325,2— 329,4 m Lutetia (Spaniodontella) sokolovi SINZ. + Cardium cf. obsoletum EICHW. + Cardium lithopodolicum DUB. + Cardium ruthenicvm HTLB. + Ábra reflexa (EICHW.) + Ábra parabilis attalica MERKX. + + + Ábra alba scythica (SOK.) + Cultellus scaphoideus ZHIZH . + + + Macira basteroti konkensis SOK. + Megemlítendő, hogy az ajkai Bányászati Múzeumban kiállított egy, a Hidas 34. sz. fúrás (1. ábra) Szilágyi Agyagmárga Formációba sorolt képződményeiből származó, 223,7 m-ből vett fúrómagminta (Horváth K. gyűjtése) Corbvla gibba és Calyptraea chinensis mellett a Cultellus scaphoideus egy példányát tartalmazza. A két fúrásban előforduló, keleti típusú fajokat az I. táblázat összesíti. Az említett fajok teljes szinonim listája, leírása, illetve a leírásokat tartalmazó iro- dalom felsorolása megtalálható Kókay J. már említett cikkében. Az utóbbi években Kókay J. malakológiai és fáciesvizsgálatainak eredmé- nyei megerősítették azt az elképzelését, amely szerint a Mediterraneumból származó, normális sótartalmú tengervizet kedvelő badeni faunaelemek mellé a felsőbadeni alemelet idején a Podoliai-masszívum és a Moesiai-tábla (Dob- rudzsa) közötti tengerszoroson át a Keleti-Paratethys felől csökkentsósvizet kedvelő alakok vándoroltak be. A felsőbadeni alemelet végén a Mediterra- neummal való kapcsolat fokozatosan csökkent, és így a Keleti-Paratethys hatása egyre jobban érvényesült. Irodalom — References Bácescu, M.— Müller, G. — Gomoiu, M. (1971: Ecologie marina IV. — Ed. Acad. Rep. Soc. Rom. 357 p. Bucure^ti Bohnné Havas M. (1973) AKeleti-Mecsek törtön Mollusca faunája — MÁIT Évk. 53. (4.) pp. 945 — 1162. Böckh J. (1876): Pécs város környékének földtani és vízi viszonyai. — Földt. Int. Évk. 4. pp. 129—287. Csepreghyné Mf.znerics I. (1950): A hidasi tortonai fauna — MÁFI Évk. 39. (2). pp. 3— 115. Földi M. (1966): A hidasi terület földtani felépítése- MÁFI Évijei. 1964-ről pp. 93-111. Fraxzen Ar á. (1926): Adatok a hidasi miocénfauna ismeretéhez — Földt. Közi. 56. pp. 124 — 126. Halaváts Gy. (1884): Űj alakok Magyarország mediterrán korú faunájából — Természetrajzi fűz. 8. pp. 171—208. Hámor G. (1964): A K-i Mecsek miocén képződményeinek vizsgálata — MÁFI Évi jel. 1961-ről., pp. 109—119. Hámor G. (1970): A kelet-mecseki miocén — MÁFI Évk. 53. (1), pp. 1—484. Hámor G. (1979): Szilágyi Agyagmárga Formáció — Miocén formációk leírása, MÁFI, Kézirat Se lm e c z i: Hidasi miocén 'puhatestű fajok 75 Kókay J. (1985): Central and Eastern Paratethyan Interrelations in the Light of Laté Badenian Salinity Conditions — Geol. Hung., Ser. Pál. 48. pp. 7—95. Marinescu, F.— SeneS, J. (1974): l)as Buglowien und seine Áquivalente — Chron. und Neostrat. M, Sarmatien — VEDA Slow. Akad. Wiss., Bratislava, pp. 137—138. Papp, A.— Cicha, I. — SeneS, J.— Steininger, F. (1978): M, Badenien — Chron. und Neostrat. (Miozán dér Zent- ralen Paratethys) VEDA Slow. Akad. Wiss. 6., Bratislava, 594 p. Peters, K. F. (1861): Die Miozane-Lokalitát Hidas bei Fiinfkirehen in Ungarn — Sber. Akad. Wiss.Math.-Naturw. KI. 44. 589 p. Selmeczi I. (1982): A Baranya megyei Hidas község térségében lemélyített három barnakőszénkutató fúrás miocén rétegsorának őslénytani vizsgálata — ELTE őslénytani Tanszék, Kézirat Somos L.— Kókay J. (1960): Földtani megfigyelések a Mecsek hegységi liászban és miocénben. — Földt. Közi. XO. 3. pp. 331-347. Strausz L. (1923): Mecsek] ánosi, Szopók és Mecsekpőlöske környékének geológiája — Földt. Közi. Lili. pp. 59 — 66. STRAUSZ L. (1928): Das Mediterrán des Mecsekgebirges in Südungam— Geol. Pál. Abh. N. F. 15. Strausz L. (1943): Mediterrán kövületek Baranyából és Várpalotáról — Földt. KÖzl.LXXIII. pp. 135 — 150. Strausz L. (1950):őslénytani adatok Baranyából — Földt. Közi. LXXX. pp. 238—246. Svagrovsky, J. (1960): Die Biostratigraphie und Molluskenfauna aus dem Obertorton des östlichen Fusses des Ge- birges Slanské Hory — Geol. Práce 57. Bratislava, pp. 3—156. Zelinszkaja, V. A.— Kulicsen'ko, V. G.— Makarenko, D. E.— Szorocsan, E. A. (1968): Paleontologicseszkij szpravocsnyik I— II. — Izd. Nauk. dum., Kijev Vadász E. (1935): A Mecsekhegység. A Földt. Int. kiadványa ZHIZHCHENKO, B. (1936): Tschokrakische Mollusken — Paláont. USSI1. Akad. Wiss. USSR 10 (3) Leningrad A kézirat beérkezett: 1985. XII. 13. Mollusc species in the Miocéné formations of the Hidas Browncoal Basin (S Hungary) proving connections with the Eastern Paratethys I. Selmeczi* In 1982 I examined the Miocéné rock-samples and mollusc fauna found in the forma- tions of the Hidas H-92 and H-95 boreholes (Fig. 1.). The upper part of the Upper Bade- nian Szilágy Argillaceous Mari Formation intersected by the two boreholes yielded seve- ral species characteristic of the E Paratethys and nőt mentioned from the area of th© Mecsek Mountains before. Previously Földi M. (1966) mentioned forms similar to East-European sediments from the Upper Badenian layers in the area and several Eas European type mollusc species were determined by Bohn-Havas M. (in Hámor G. 1970) and Kókay J. (1985) from the Upper Badenian— Sarmatian sequence from the Pécsvárad roadcut of the Buda- pest—Pécs highway. In the boreholes H-92 and H-95 examined by the author the Badenian stage consists of the sediments of the Lower Badenian Pécsszabolcs Limestone Formation (Leithakalk), the Middle Badenian Hidas Browncoal Formation and the Upper Badenian Szilágy Argillaceous Mari Formation which is conformably overlain by Sarmatian layers (Fig. 2.). The grey, greenish grey, soft, non-bedded or poorly bedded Upper Badenian argilla- ceous mari sequence contains the richest mollusc fauna both with respect to the species and the specimen number. The lower part of the sequence indicates maríné euhalyne conditions as shown by the mollusc and the foramininifera fauna. In the upper part of both boreholes the mollusc fauna shows a decrease in the water salinity: many of the species living in normál salinity conditions are missing in the upper sections and — in the H-92 borehole above 98,8 m as well as in the H-95 borehole above 329,4 m — there appear somé species characteristic of the E — Paratethys. The great majority of the eastern type formations are contained by the layers between 96,9—98,8 m in the H-92 borehole (Plate I.). Besides the eastern species the following forms indicating the Badenian were found: Tárás rotundatus Mont., Parvicardium sp., Corbula gibba Olivi, Calyptraea chinen- sis Cossm. — Peyr. In agreement with Kókay J. (1985) I consider these upper beds of the Upper Badenian sequence as corresponding to the E-Paratethyan Upper Konkian (Veselyankian) substage on the basis of its faunal composition and its situation in the section. This fauna, too, con- firms the supposition (Kókay J. 1985) that in the Upper Badenian, in addition to the Badenian faunal elements originating in the Mediterranean and thriving in normál salinity i * Hungárián Geological Institute, H 1143 Budapest XIV. Népstadion út 14. 76 Földtani Közlöny 117 . kötet, 1. füzet conditions, there appeared species characteristic of maríné conditions of reduced salinity which arrived from the E — Paratethys across the strait between the Podolian and the Moesian massive (Dobrudja). Manuscript received: 13th December, 1985. Mojuiiockh H3 MnoueHOBbix OTJioweHHH XHnauicKoro öypoyrojibHoro MecTopowAeHHH (H3>KHaH BeHrpitfl), A0Ka3biBaiomHe CBH3b c BoCTORHbIM riapaTeTHCOM M. UleAbMeqii BJ982 r. mhok) H3yHaAHCb o6pa3Ubi MHOueHOBbix nopoA, TOMHee, hx mojijiiockh, h3 ckb3)khh XHflaui X-92 h X-95 (pnc. 1), npoöypeHHbix Ha yrojib. B BepXHeft nacni CHJiaabCKOH cbhtm rjiHHHCTbix Meprejieií (BepxHeöaAeHCKiiH noa'bHpyc) o6Hapy>KeHbi HecKOJibKO bhaob xapaKTep- Hbix flJiH BocTOHHoro flapaTeTiica, ho He H3BecTHbix paHee b MeaeKCKOM paüoHe. PaHee OeJib^n (Földi, 1966) ynoMHHyji H3 aaHHoro paiíoHa BepxHeöaaeHCKHe otaoikchha, HanoMHHaiomHe BocTOMHo-eBponeíícKiie, npoMe Toro, H3 BepxHeöaaeHCKO-capMaTCKHx OTJio>Ke- hhíí, BCKpbiTbix 6jih3 r. IleHBapaA BbieMKOií uiocce Ilen— By^aneuiT, BoH-XaBaui (Bohnné Havas, in Hámor, 1970), a 3aTeM Rónán (Kókay, 1985) onpeaejiiuin Hecnojibno bhaob mojuhockob BOCTOHHO-eBponeiiCKoro THna. B H3yneHHbix Hai\m CKBaiKHHax X-92 h X-95 SafleHCKHÍi apyc npeacTaBJieH nencaöojibHCKOH CBHTOH H3BeCTHHK0B (hHIKHHH ÖafleH), XHflaiUCKOH yrjieHOCHOH CBHTOH (cpeflHHH ÖafleH) H CHJiaflbCKOíí cbhtoíí rjiHHHCTbix MepreAeíí (BepxHiift 6aneH). BaaeHCKHe OTAO>KeHHA b pa3pe3ax o6enx CKBa>KHH nepeKpbiBaiOTCH capMaTCKHMH őe3 nepepbiBa (pnc. 2). BepxHeőaaeHCKaH TOJima cepbix ao 3ejieH0BaT0-cepbix, HecjioHCTbix hjih cjiaöo caohctmx matkiix rjiHHHCTbix Meprejieií coaep>KHT Hanöojiee öoraTyio nan b othouichiih HHCJia bhaob, Tan H B OTHOUieHHH KOJIHMeCTBa OCOÖeil MOJUHOCKOB. HHIKHAR HaCTb TOJHIIH, Ha ocHOBaHiiiixapaKTepa (JiayHbl MOJUHOCKOB H (J)OpaMIIHH(})ep, HBJIHeTCH MOpCKOH, OTJIOIKHBlueHCH H3 BOA HOpMaJIbHOÍÍ cojieHOCTii. B BepxHeií nacTH tojhhh (JiayHOií mojuhockob no oöenM cnBa>KHHaM oTMeHaeTCn CHiiineHHe cojieHocTH: Hcne3aK)T MHonie H3 3BrajniHHbix bhaob, b to BpeMA Kan b CKBaiKHHe X-92 Bbiuie 98,8 m, a b CKBaiKHHe X-95 Bbiiue 329,4 m hoabaaiotca Hecnojibno bhaob, xapaKTep- HblX AJ1H BOCTOMHOrO napaTemea. BOAbUIHHCTBO BHAOB BOCTOHHOrO npOHCXOIKAeHHH COAep- >KHTCH b HHTepBaAe 96,9—98,8 m CKBaiKHHbi X-92 (TaÖA. I). BocroHHbie bhabi conpoBO>KAaiOTCH CAeAyiomHMH <})opMaMH, xapaKTepHbiMH aha öaAeHCKoro npyca: Tárás rotundatus Mont., Parvicardium Sp., Corbula gibba Olivi ii Calyptraea chinensis Cossm. — Peyr. 3tot caoíí, KOTopbiM3aBepuiaeTCA őaACHCKHií Apyc, BCAeA3a Rónán (Kókay, 1985) mhoio cah- TaeTCA SKBiiBaneHTOM BepxHeKOHKCKoro (BeceAAHcnoro) noAbnpyca boctohhmx paiíoHOB, Ha ocHOBamiH cocTaBa ii cTpaTHrpaiJiiiqecKoro noaoiKeHHA (JiayHbi. 3toh (JiayHOH Tannte noA- TBepwAaeTCA HAen o tóm (Kókay, 1985) mto HapnAy c öbachckhmh OBrajimmbiMH (jiopMaMH, mht- pupyA H3 Boctohhoto napaTenica nepe3 nponiiB Me>KAy noAOAbCKHM MaccHBOM h Mh3hhckoh nAHToií (í(oöpyA>Ka), b no3AHeöaAeHCKoe BpeMA onasaAiicb h coAOHOBaTOBOAHbie <{)opMbi. Táblamagyarázat — Explanation of Plates I. tábla — Plate I. 1. Ábra reflexa (Eichw.), Hidas 92., 4x 2 . Gardium cf. obsoletum Eichw., Hidas 92., 2x 3. Ábra reflexa (Eichw.), Hidas 92., 2 x 4. Macira basteroti konkensis Sok., Hidas 92., 2 5. Ábra parabilis attalica Merkl., Hidas 92., 3 X 6. Mactra basteroti konkensis Sok., Hidas 92., 2x II. tábla — Plate II. 1 — 2 . Cultellus scaphoideus Zhizh., Hidas 92., 2x 3 — 4. Cardium ruthenicum Hilb., Hidas 92., 4x 5. Cardium sp.. Hidas 92., 2x 6. Cardium ruthenicum Hilb., Hidas 92., 2x Pellérdy M. fotói — Photos by Mrs. M. Pellérdy S el m e ez i: Hidasi miocén puhatesíü fajok 77 I. tábla — Plate I. Földtani Közlöny 117. kötet. 1. füzet II. tábla — Plate II. HÍREK, ISMERTETÉSEK Káposzta József 1937-1985 1937. XII. 14-én Ipolyvecén született, szegényparaszti családban. Szülei a felszabadulás előtt napszámosok, bérlők, a felszabadulás után saját földön gazdálkodók, majd termelő- szövetkezeti tagok. Négyen voltak testvérek és igen nehéz körülmények között nevelked- tek. Káposzta József általános iskoláit szülőfalujában, középiskoláit a balassagyarmati gimnáziumban, egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természet- tudományi Karán végezte. 1961-ben végzett pkleveles geológusként. A diploma megszerzése után a Mecseki Ércbánya Vállalat II. sz. Bányaüzeménél helyezkedett el körgeológusként. Egy év után egészségi okok miatt kérésére áthelyezték a Mecseki Földtani Kutató Vállalat Komlói Üzemébe. E vállalatnál az észak-magyaror- szági érckutató fúrások anyagleíró geológusa volt (Recsk, Gyöngyösoroszi, Telkibánya). 1964 tavaszán az Észak-magyarországi Földtani Kutató Vállalat (Miskolc) a mátraaljai lignitkutatások vezetésére népgazdasági érdekből áthelyeztette. Ékkor szervezetileg a salgótarjáni kirendeltséghez tartozott s a mátraaljai lignitmező különböző előfordulásai- nak (Nagyréde, Tódebrő, Karácsond) mélyfúrásos kutatását vezette. 1965. VII. 7-én a komlói és miskolci mélyfúró vállalatokat egyesítették Országos Föld- tani Kutató és Fúró Vállalat néven. Ez évben ennek észak-magyarországi Üzeméhez kamerális munkára rendelték be Miskolcra, s itt lignit kutatások tervezésével foglalkozott. A Karácsond környéki lignitkutatás összefoglaló jelentését készítette el, amelyet az Orszá- gos Ásványvagyon Bizottság dicsérettel elfogadott. Ez évben megkapta a „Földtani kuta- tás kiváló dolgozója” kitüntetést. 1965 őszén a nagyrédei lignitkutatásra — a Mátra— Bükkal ja legjelentősebb bükkáb- rányi előfordulásának részletes kutatására — a vállalat új kirendeltséget hozott létre Mezőkeresztesen. Ide kutatásvezetőnek nevezték ki. A kutatás befejeztével áthelyezték a Dunántúli Üzemvezetőséghez, ahol a Várpalotai Kirendeltség vezető helyettese volt 1967 őszéig. Ekkor a vállalat Kutatási Szakosztálya, majd 1968-tól a Kamerális Szak- osztály vezetője lett. A vállalat dunántúli kutatásainak tervezése, a kutatások vezetése és ellenőrzése volt a feladata. Ugyanabban az évben vállalata Mongóliába küldte. Hazaté- rése után előbbi munkakörébe került vissza. 1971-ben áthelyezéssel Szolnokra került a szénhidrogén kutatáshoz, tíz év szilárdás- vány-kutatási gyakorlat után. 1973-ban kinevezték a Kutatástervezési Osztály vezető- jének. Az olajiparban ezekben az években vezették be a kutatási fázisprogramokon alapuló, tervszerű kutatást, amelynek magasszintű művelőjévé lett. Részt vett a ferencszállási, szegedi, üllési, sarkadkeresztúri, endrődi, szeghalmi jelentős, és sok más kisebb kőolaj - és földgáz -előfordul ás kutatásában, továbbá az országos szénhidrogén prognózisok össze- állításában. 1967-ben megnősült, de 1980-ban elvált. Rohamosan romló egészségi állapota ellenére sem veszítette el munkakedvét, legfőbb öröme a szakmai munka és a kertészkedés volt. 1985. augusztus 1-jén hunyt el Szolnokon. Szülőfalujában, Ipolyvecén helyezték örök nyugalomra. Hajdú Dénes 80 Földtani Közlöny 117 . kötet, 1. füzet Hírek A Földtani Közlöny 1985. évi köteté- nek 4. füzetében a 443. oldalon olvasható, hogy Vadász Elemér születésének 100. év- fordulójára centenáriumi emlékérmet ké- szíttetett Társulatunk Madarassy Walter szobrászművésszel, s ezt minden tagtár- sunk megveheti. Az érem csakugyan elké- szült, de az iránta megnyilvánult csekély érdeklődés miatt sokszorosítására már nem kerülhetett sor. Hazánk felszabadulásának 41. évfordu- lója alkalmából, 1986. IV. 4-én az Országos Vízügyi Hivatal „Elnöki elismerés ” kitün- tetésben részesítette Boskovits Gábor geológust, a Vízkutató és Fúró Vállalat Vízföldtani Osztályának munkatársát. Az 1986. évi Környezetvédelmi Világ- nap alkalmából dr. Bartkó Lajost, u Ma- gyar Állami Földtani Intézet Észak-ma- gyarországi Területi Földtani Szolgálatá- nak tudományos tanácsadóját, nyugalma- zott főgeológust a Pro Naivra Emlékérem- mel tüntette ki az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal. Az 1986. évi Környezetvédelmi Világ- nap alkalmából Környezetünk Védelméért és Fejlesztéséért kitüntető jelvényt kapott az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivataltól dr. Alföldi László, a Vízgaz- dálkodási Tudományos Kutató Központ főigazgatója. A Kubai Földtani Társulat Végrehajtó Bizottsága 1986. V. 21-i rendes ülésének határozata dr. Dank Viktort, a Magyar Népköztársaság Központi Földtani Hiva- talának elnökét a Társulat tiszteletbeli tag- jává választotta. E kitüntetést Ing. Pedro O. Vega Masabó, a Társulat elnöke, ünne- pélyes aktus keretében adta át. A Minisztertanács 1036/1986 (VI. 26.) sz. határozatával dr. Molnár Bélát, a József Attila Tudományegyetem docensét, a föld- tudomány doktorát, és dr. Szederkényi Tibort, a József Attila Tudományegyetem docensét, a földtudomány doktorát egyetemi tanárrá kinevezte. Dr. Juhász Árpádot, a TIT Természet- tudományi Stúdiójának volt igazgatóját 1986. VII. 1-jén a Magyar Televízió Műve- lődési Főszerkesztőségének főszerkesztő he- lyettesévé nevezték ki. A Magyar Hidrológiai Társaság 1986. VII. 17— 19-én Hévízen tartott VI. orszá- gos vándorgyűlésén dr. Vitális György vá- lasztmányi tagunknak, szakirodalmi mun- kássága és szerkesztői tevékenysége elisme- réseként a Schafarzik Ferenc emlékérmet adományozta. A Művelődési Minisztérium Kiadói Fő- igazgatósága nívódíjban részesítette dr. Molnár Béla tagtársunkat ,,A Föld és az élet fejlődése” c. könyvéért. Buda György: Variszkuszi kori kollíziós granitoidok képződése Magyarországon, a Nyugati Kárpátok és a központi Cseh- masszívum granitoidjainak példáin című kandidátusi értekezésének nyilvános vitája 1986. IX. 29-én de. 10 h-kor volt az Aka- démia kistermében. Mohamed Abdel Rahman Elhiti: A magképződés és szemcseösszenövés sze- repe az Au rétegek kristályos orientációjá- nak kialakulásában NaCl kristály hasított (100) felületén című kandidátusi értekezésé- nek nyilvános vitája 1986. X. 17-én de. 10 h-kor volt az Éötvös Loránd Fizikai Társulat helyiségében, Budapest VI. Anker köz 1 — 3. Dr. Dudich Endre választmányi ta- gunkat, a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatóhelyettesét 1986. IX. 22-től, két éves időtartamra, az IUGS — UNESCO közös szervezet (IGCP) titkárává nevezték ki. Ez az UNESCO természettudományi főosztályán belüli hivatal Párizsban mű- ködik. Előző titkára a Német Szövetségi Köztársaságbeli geológus volt. 1986. IX. 24-én a spanyolországi Sala- mancában a VI. APLE (a spanyol nyelvű palinológusok társulata) szimpózium nyitó plenáris ülésén „Dégradation expérimen- tale de la paroi pollinique“ címmel inauguráló előadást tartott dr. Kedves Miklós tagtársunk. Az előadást követően az egyetem rektora az előadónak az egyetem érmét (1. és 2. ábra) adományozta a kutató munkában elért eredményeiért és a sikeres magyar — spanyol programokban való tu- dományos tevékenységéért. A Salaman- cai Egyetemet 1218-ban alapították s töb- bek között Kolumbusz Kristóf is ott vé- gezte tanulmányait. A MTESZ XIV. küldött közgyűlésén, 1986. X. 17-én, dr. Dank Viktor tiszteleti tagunknak a MTESZ emléklapját nyújtot- ták át, hosszú időn át kifejtett kiemelkedő társadalmi tevékenységéért. Hírek-, ismertetések- ül 1. ábra 2. ábra 1986. X. 14-én, hosszú szenvedés után Bécsben, 81. évében elhunyt Professor Dr. Róbert Janoschek, Társulatunk tiszteleti tagja, az ausztriai Kőolajkutató Kft. igaz- gató tanácsának tagja és nyugalmazott fő- geológusa, a Mobil Oil Austria AG felü- gyelő bizottságának egykori tagja, az Ausztria Köztársaság szolgálatáért arany érdemérem, a Hans Höfer érem, a Wil- helm Ritter von Haidinger érem, az ezüst 6 Földtani Közlöny 82 Földtani Közlöny 117 . kötet, 1. füzet „50 Jahre Erdői in Österreich” érem tulaj- donosa, aranydiplomás doktor, sok bel- és külföldi tudományos társaság tagja és tisz- teleti tagja. Temetésén, X. 23-án, a bécsi Hietzinger temetőben Dank Viktor a Köz- ponti Földtani Hivatal, Hámor Géza elnök és Halmai János titkár Társulatunk kép- viseletében volt jelen. A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta- nácsa a Munka Érdemrend arany fokozatá- val tüntette ki dr. Jájtossy Dénest, a föld- tudomány doktorét, a Természettudomá- nyi Múzeum tárigazgatóját, 1986. XI. 7-én, nyugállományba vonulása alkalmából. Az ILTGS Research Development Programme „Közép- és Kelet-Európa Neogén ősföldrajzi Térképsorozata” c. project szerkesztőbizottsági ülése, Salgótarján, 1986. október 27 — 30. Az 1982-ben alakult neogén ősföldrajzi térképszerkesztési project ötödik, utolsó szerkesztőbizottsági ülését tartotta 1986. október 27 — 30. között. Az IUGS Research Development Prog- ramme 1982-ben fogadta el a „Közép- és Kelet-Európa neogén ősföldrajzi térképso- rozata M = 1 : 1 Ö00 000” c. kutatási pro- jectet dr. Hámor Géza által, az 1982 — 86-os évekre elkészített programjavaslat alapján. A project célja az volt, hogy megkísé- relje szintetizálni, horizontális-térképi meg- jelenítéssel összegezni az utóbbi 25 év szé- les körű nemzetközi együttműködésben — bár sokszor lokális szelvények vertikális vizsgálatán, illetve korrelációján alapuló — elért neogén rétegtani kutatási eredmé- nyeket, melyek az IUGS, RCMNS, SNS, Kárpát-Balkáni Földtani Asszociáció, UNESCO- IGCP projectek (főként a No. 25.) keretében születtek meg. Hasonló jel- legű szintetizáló munkák eddig is készül- tek, azonban a tényadatok hiánya, a mé- retarány miatt vázlatrajz értékűek voltak. A kitűzött feladat megvalósítását segí- tette elő a térkép területének megválasz- tása (Ny-on E-Olaszország— Svájc, K-en a Kaspi-tó, E-on a Bajor molasz-medence- Kárpátok É-i előtere, D-en Jugoszlávia— Bulgária D-i határa) és az 1 000 000-s méretarány, annak ellenére, hogy ez a későbbiekben 1 500 000-re módosult. A munka volumenét érzékelteti a résztvevők száma is. 11 ország közel 60 szakembere egyenjogú szerzőtársként működött közre. A négyéves munka végén az alábbi tér- képváltozatok készültek el: 1. Laté Oligocene (23 — 25 millió év) 2. Early Miocéné (Early Burdigalian — Eggenburgian — Early Sakaraulian, 21 — 22 millió év) 3. Middle Miocéné (Langhian — Early Badenian — Tschokrakian, 15,5—16,5 millió év) 4. Middle Miocéné (Middle Serravallian — Laté Badenian — Konkian, 13,6—15,0 millió év) 5. Laté Miocéné (Middle Tortonian — Pannonian — Meotian, 8,0— 9,5 millió év) 6. Laté Miocéné (Early Messinian — Pon- tian, 5,8 — 6,5 millió év) 7. Laté Pliocene (Piacenzian — Romá- nián — Aktsagylian, 1,8— 3,4 millió év) A fenti 7 fő térképváltozatot több „sa- tellite” térkép egészíti ki: ottnangi (on- cophora horizont), kárpáti, középső bádeni, szarmata. Annak ellenére, hogy a térképek jellege kissé statikus, nem palinszpasztikus re- konstrukciót mutatnak be (azok elkészí- tése egy megfelelően kidolgozott geodina- mikai modellre alapozva a jövő feladata lehet), de mindenképpen hiánypótló ér- tékűek világviszonylatban is. A térképek várható megjelenése 1987. Az atlasz formájában megjelenő térképso- rozatot rövid magyarázó szöveg is kiegé- szíti. Dr. Halmai János A Régiónál Committee on Mediterranean Neogene Stratigraphy Executive Board ülése. Sajgótarján, 1986. október 30. Az 1985. szeptemberi kongresszus óta az RCMNS vezető testületé első ízben tartott hivatalos ülésének Magyarországon tör- tént megrendezését az indokolta, hogy az 1986. október 27 — 31. között tartott ÍÜGS RDP ülések résztvevői között több RCMNS E. B. tag volt jelen, mely jelentősen köny- nyítette a részvételi lehetőségüket. A kongresszus óta az RCMNS szervezeti felépítése jelentősen változott. Megszűnt az Executive Council, helyette egy szűk körű Executive Board lett felállítva, melynek Hírek , ismertetések 83 tagjai: elnök, alelnök, titkár, munkacso- portok vezetői és az SNS képviselője (alel- nök vagy titkár). Üj elem a Scientific Conncil létrehozása, mely közelítőleg egye- zik a régi Executive Councillel, bár tagjai még nincsenek kijelölve. Jelentősen redu- kálódott a munkacsoportok száma, 8-ról 4-re csökkent. A jelenlegi munkacsoportok és vezetői a következők: Chronostratigraphy and Geochronology, M. Dermitzakis Ecostratigraphy, J. P. StJC Paleogeography and Geodynamics, M. Boccaletti Paratethys, I. Cicha, V. Semenenko. A salgótarjáni ülés célja volt, hogy az újjászerveződött vezető testület meghatá- rozza az RCMNS fő célkitűzéseit az 1989-es washingtoni világkongresszusig, ill. az 1990-es 9. RCMNS kongresszusig, jóvá- hagyja az interim kollokviumok program- ját és a budapesti kongresszus óta üres titkári posztra megfelelő személyt válasz- szón. Az ülésen az alábbi határozatok szü- lettek: 1. Az E. B. J. Martinell-í (Barcelona) választotta az RCMNS titkárának. 2. A 9. RCMNS kongresszus helyszínének Barcelonát jelölte, időpontja 1990. má- jus vége. 3. Az alábbi interim kollokviumokat jóvá- hagyta: — Mediterrán Neogén Klímafejlődés 1987. szeptember 21 — 25. Montpellier— Barcelona Szervezők: J. P. Suc, J. Martinell — Neogén Emlős Biosztratigráfia 1988. München Szervezők: P. Mein — Paleoökológia 1988. Utrecht Szervező: G. J. van dér Zwaan — a Paratethys új kutatási eredményei 1988. április — május, Prága Szervező: I. Cicha — Mediterrán neotektonika 1988. Milánó vagy Rabat Szervező: M. Boccaletti 4. Az RCMNS vezetői az 1989-es megújítá- sig, ill. választásig: elnök: Metjlenkamp J. E. (Utrecht) alelnök: Hámor G. (Budapest) titkár: Martinell J. (Barcelona) 5. Jóváhagyólag tudomásul vette a 8. kongresszus „Proceedings” kötetének kiadásával kapcsolatos tájékoztatást. Dr. Halmai János Könyvismertetés Georgius Agricola: Tizenkét könyv a bányászatról és kohászatról, amelyekben a bányászat és kohászat körébe tartozó hiva- talokat; eszközöket, gépeket és minden egyéb dolgokat nemcsak legérthetőbben leírja, nanem azokat még a kellő helyen beillesztett képekkel és a latin és német megnevezések feltűntetésével a lehető leg- világosabban szemlélteti. Ez a hosszú című, 658 oldalas írásmű Bázelben jelent meg az 1556. évben, latin nyelven, de a kéziratát Agricola már 1550. dec. 1-jén befejezte. Az utóbbi neve- zetes dátumát tartják a bányászati tudo- mányok születésnapjának. Ez a könyv az egykori bányászat és kohászat kiváló is- mertetése, mely ,,a jelen időkig lenyűgözi az olvasót”. Agricola híres könyvét latinról lefor- dították német, olasz, lengyel, angol, cseh, orosz és most magyar nyelvre. Összesen 21 kiadást ért el. A fordítások nagy része újkeletű, mert régebben a latin nyelven írt művet általánosan megértették a tanult emberek. Az 1556. évi első kiadásból 113 példányt ismernek, ezek közül 3 Magyarországon van (egy a Tiszántúli Református Egyház- kerület debreceni könyvtárában, a másik a kalocsai Érseki Könyvtárban, a harma- dik a Nehézipari Műszaki Egyetem könyv- tárában, Miskolcon). A bevezető tanulmányból megtudjuk, hogy ezt a művet már I. Newton is hasz- nálta, J. Watt a gőzgép feltalálója németül tanult, hogy megérthesse; Goethe írja róla: „most is csodáljuk őt műveiért, ame- lyek átfogják a bányaművelést, ásvány- és kőzettant . . .” G. Werner az „ásványtan atyjának” nevezte, M. V. Lomonoszov a modern bánya tudományok megalapítóját tisztelte benne. Az említett nagyságok után most kézbe vehetjük mi is és nagyon szép magyar nyelvre fordítva ismerkedhetünk meg vele. Az 1986-ban megjelent magyar nyelvű könyvet az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület adta ki, Becht Rezső kitűnő fordításában, melyhez vilá- gos, rövid és mégis csaknem mindenre ki- terjedő lábjegyzeteket, bevezető tanul- mányt Molnár László, a Központi Bányá- szati Múzeum igazgatója készített. A füg- gelékben a könyvben használt régi mér- tékegységeket, Agricola és kora című ta- nulmányt, irodalmat és igen bőséges sze- 6* 84 Földtani Közlöny 117 . kötet, 1. füzet mélyi mutatót találunk, amelyben 378 sze- mély adatai szerepelnek. A könyv rövid tartalmát maga Agri- COLA ismerteti Móric választófejedelemnek és Ágost Szászország hercegének, 1550. dec. 1-jén kelt ajánlásában. A 12 könyv, mai értelemben 12 fejezet- nek nevezhető. Az első könyv tartalmazza mindazt, amit a bányászat és a bányászok ellen fel szok- tak hozni. Hogy piszkos testi munkát igé- nyel és nem szellemi munkát, pedig való- jában igen sokféle tudásra és tapasztalatra van szükség: hogy milyen területet érde- mes feltárni és hol marad meddő minden kutató munka. Ismerni kell az ásványo- kat, kőzeteket, érceket , a földalatti dolgok eredetét, okait és tulajdonságait. Ákik rosszallják a bányászatot, nem veszik te- kintetbe a tanult, tapasztalt és a tudatlan bányász közti különbséget. írja, hogy Sel- mec- és Körmöcbányán már 8Ó0 éve ontják a bányák a gazdagságot. A bányászat el- lenzői magát az Istent vádolják, mert sze- rintük bizonyos dolgokat hiába és cél nél- kül teremtett és Ó az ebből származó ba- jok előidézője. Pedig nem a fémeket illeti vád, hanem a mi saját gonoszságunkat, amikor rosszra használjuk. így érvel a bányászat érdekében. Említi Thurzó Jánost, akit a Magyar Királyság erdélyi bányái tettek dúsgazdaggá és gróf Schxick Istvánt, Joachimsthal ezüstváros alapítóját, aki a végzetes mohácsi csatá- ben esett el. A második könyv leírja: milyen a jó bányász. „Mindenekelőtt jámbor szívvel tisztelje az Úristent . . .” Végezze munká- ját illően és lelkiismeretesen . . .” A bá- nyatulajdonosnak többször saját kezűleg is részt kell venni a munkában, nem úgy, hogy megszakadjon, hanem hogy példát mutasson és oktasson. Mert már Xe- NOPHON (i.e. 434—355) is írta, „A gazda szeme hizlalja a lovat”. Itt ír az érckutatásról és bányatelepí- tésről, milyen területen lehet jó eredményt remélni. Említi a holt-tengeri bitument, hogy azt a tenger hidege borostyánkővé és aszfalttá sűríti és hogy a víz párologtatva önmagától változik sóvá. Végül mint kutatásmódot leírja a va- rázsvesszőt, és a helyes használatának öt feltételét is. De megjegyzi: ,,az igazi bá- nyász, aki becsületes és komoly ember hí- rére tart igényt, nem veszi használatba a varázsvesszőt, mivel a dolgok használa- tával ismerős tapasztalt férfiú belátja, hogy ebből semmi haszna nem lehet. Ezért inkább a telérek jelenlétének jeleire fogja figyelmét összpontosítani.” A harmadik könyv az érctelérek és töm- zsök tulajdonságait tárgyalja, de csak tér- beli elhelyezkedésüket, a bányászkompaszt, nevezéktani kérdéseket részletez, sok szép ábrával. Foglalkozik a folyók arany tartal- mával is. A negyedik könyv a bányatelkekkel, ezek kimérésével, a hányaműveletek jogi és pénzügyi kérdéseivel, valamint a bányász tisztségekkel foglalkozik. Idézet a bányász esküből: . . .,,ez a telér az enyém, s ha nem az enyém volna, akkor se fejem, se kezem ne szolgáljon engem.” írja, hogy a táró tulajdonosának földbir- tokjoga is volt akkora területre, amekko- rát a kézíjjal kilőtt nyíl berepült és ezen belül marháit legeltethette. Leírja a bányászmunka időbeosztását. A nap 24 órája 3 műszakra oszlik, minde- gyik 7 órahosszáig tart. A reggeli műszak, hajnali 4-től 11 óráig, a nappali 12-től 7-ig, az éjjeli 8-tól éjjel 3-ig. Á nehéz munkát csöndes énekléssel teszik elviselhetővé. A műszakváltást a bányavárosban nagy ha- rang jelzi. Ha ez megszólal, az utcácskákat ellepi a bányász nép, sietnek a munkahe- lyükre. Ha a műszak véget ér, az akna ácsozatát döngetik, ezt lent továbbadják egymásnak a bányászok. Az ötödik könyv az érctelepek feltárása, művelése és a bányamérés, az aknák, tárók és keresztvágatok létesítése, a jövesztés módjai, csákánnyal, ékkel és kalapáccsal, tűzzel. Bőven ír a vízemelésről és szállítás- ról. A tárnát legalább két vájár hajtja. Az egyik elöl a felső részt vájja, a másik mö- götte az alsó részt . . . , „miközben munká- jukat végzik, a földalatti bányaterek ked- ves dalaiktól visszhangzanak, melyekkel az oly kemény és veszélyes munkájukat elvi- selhetőbbé teszik”. A hatodik könyv a bányász szerszámok- kal és bányagépekkel foglalkozik. A csörlő, taposókerék, lójárgány nagy szerepű és ahol csak lehet, vízerővel hajtott gépeket alkalmaztak. Ötletesség és az évszázadok alatt kiforrott célszerűség jellemzi a víze- melő, szellőztető, emelő, szállító gépeket. Itt írja le Agrocola a bányászbeteg- ségeket, „mert nagyobb gondot illik for- dítani az egészség megtartására, mint a pénzszerzésre”. A nedves bányában a na- gyon hideg víz, a szárazban a kavargó por okoz betegségeket, felsebzi és gennyé vál- toztatja a tüdőt, elsorvasztja a testet. A fekete kohófüst csontig ható fekélyeket rág a húsba. A levegő méreggel telik meg, kénes- timsós gőzök ölik meg a bányászo- kat. Megemlíti, hogy szerencsére kevés bá- nyában lappangó veszedelem a „szörnyű hegyi szellemek” kísértése. A „borzasztó és embergyilkos bányaszellem elől min- denki menekül,” mivel nem űzhető el, Hírek, ismertetések 85 „csak imával és böjtöléssel” lehet szaba- dulni tőle. A lábjegyzet szerint alig ért- hető, hogy Agricola tudományos műkö- dését ismerve hogy adhat hitelt a bánya- rémről szóló meséknek. Pedig érthető. A felvilágosult ember is pánikba eshet, réme- ket láthat, olyan kísérteties veszélyes környezetben, mint a föld mélyének sötét bányaürege, elfoghatja a bénító félelem- érzet, ha veszélyes helyzetére gondol. A veszélyhelyzet érzésének eluralkodásakor kialakuló fejvesztett vakrémület idején nem számítanak az ész-érvek, az ösztönök lépnek előtérbe. Ilyenkor az ateista is ösz- tönösen „jaj Istenemet” kiált. Mindezt hideg ésszel csak az a tapasztalatlan ta- gadja, aki még nem volt végveszélyben. Az itt említett Rammelsberg bányaomlás, amikor egyetlen napon „négyszáz asszony maradt özvegyen” és a sok hasonló eset örök nyomot hagyott a bányászok lelké- ben. írja Agricola, hogy a magyarországi bányavidékeken vannak asszonyok, akik- nek már hét férjük volt. A hetedik könyv az ércek és fémek vizs- gálatával, a próbavétellel, kémlészettel foglalkozik. Régi és nehezen érthető vizs- gálati módszereket ír le, a lábjegyzet sze- rint több mindent összezavar. Többször szerepel az ércnek emberi vizeletben való főzése és hasonló módszerek. A nyolcadik könyv az ércelőkészítést tár- gyalja: a válogatás, pörkölés, zúzás, mosás módszereit. Leírja, hogy a magyarországi Besztercebányán hogyan válogatják, és szállítják csúzdákban az érceket. Beszter- cebánya és TJrvölgy rézérceinek feldolgo- zását ábrázoló fametszet a magyarországi bányászat technikájának egyik legértéke- sebb dokumentuma Faller Jenő bányá- szattörténész szerint. Az aranymosás ismertetésével említi az argonauták kolchiszi aranygyapjú regéjét, ahol a Rion-folyó hordalékának aranytar- talmát birkabőrön fogták fel. Ez volt az aranygyapjú. A kilencedik könyv az ércek olvasztásá- ról és a fémek kinyeréséről szól. Itt leírja az olvasztókemencék fajtáit, az építésü- ket, az olvasztás folyamatát, az arany, ezüst, réz, ólom, ón, vas, higany, antimon és bizmut kinyerését, amelyben magyar kemence, magyar tűzhely említése is sze- repel. A tizedik könyv a nemesfémek elválasz- tásáról, az űzésről és ezüstfinomításról szól. Nedves és száraz választó módszereket ismertet részletesen, miközben a „magyar űzőkemencét” is leírta. A tizenegyedik könyv az ezüst elválasztá- sát tárgyalja a réztől és a vastól. Végül a tizenkettedik könyv a sólepárlást és az üvegkészítést írja le. Ebben a 12 könyvben foglalta össze Agricola korának ismereteit a bányá- szatról és kohászatról, művét évszázado- kig használták. A könyv ékessége az a 292 művészi és műszakilag is kifejező fametszet, amelyet Blazius Weffenig joachimsthali mester készített. Agricola egyetlen igazolt arc- képe, amely a könyv címlapját díszíti, a nagyszombati születésű Zsámboki János, jeles magyar orvos, író, történész, 1576-ban Antwerpenben megjelent arcképgyűjtemé- nyében maradt fenn. A függelékben a korabeli mértékegysége- ket ismertetik és az Agricola és kora című érdekes tanulmánnyal fejezik be a köny- vet. Ebben rövid, de nagyon sikerült műve- lődéstörténeti áttekintés után az akkori bányászat helyzetét, Agricola szülőföld- jét, életét ismertetik, munkásságát mél- tatják. Kár, hogy itt a tárgyilagosságot feledve minduntalan alkalmat keresnek egyoldalú reformáció ellenes megnyilvá- nulásokra. Agricola könyvének befejezése a mo- dern bányászati tudományok születésnap- ja, írja a befejezés. A függelék irodalomjegyzékkel és sze- mélymutatóval végződik, melyben az idé- zett személyek nagyon jó bemutatását ta- láljuk. A szép kiállítású, nagy jelentőségű és tanulságos könyv a geológus kartársak fi- gyelmét érdemli. Dr. Kőrössy László A shergottit típusú meteoritok geokémiai vonatkozásai 1865-ben India Bihar tartományában, Shergotty-ban egy 5 kg tömegű meteorkő hullott le. Az idők folyamán vizsgálatokra már sok elfogyott belőle, de 3 kg-nyi töme- get még ma is őriz a Calcuttái Földtani Intézet. 1872-ben az osztrák Tschermak vizsgálta, és eredményeiről az Osztrák Tudományos Akadémia egyik ülésén be is számolt. Az időben azonban a vizsgálati technika nem tette lehetővé, hogy e mete- ori tkő a szokványostól eltérő tulajdonsá- gaira fény derüljön. Majdnem 100 évvel később, 1966-ban H. Wáetke volt az első, aki e meteoritnak marsbeli származását feltételezte. Elgon- dolását nagy kétkedéssel fogadták, főként 86 Földtani Közlöny 117 . kötet, 1. füzet a fizikusok, mert nem tartották dinamikai okokból lehetségesnek, hogy w kőzettömeg olyan nagy kinetikai energiát nyerjen a kilövelésekor, hogy kiszabadulhasson a Mars vonzásteréből. Az évek során azonban gyűltek az ellen- érvek. Ezeket három csoportba lehet so- rolni. 1. Néhány újabb olyan meteoritot talál- tak, amely ásványtani-kémiai szempont- ból a shergottitnak elnevezett meteorithoz hasonló és a többi meteoritkőtől eltérő sajátosságú. 2. 1982-ben négy antarktiszi meteoritot találtak, amelyeknek a Holdból való szár- maztatását állítják. Ha ez a megállapítás igaz, akkor ez nagy mértékben gyengíti a kinetikai aggályokat. 3. A Viking űrhajó Mars-talaj elemzé- sei, továbbá a Mars légkörének összetétele megerősíteni látszik a feltevést, amit azon- ban mindezek ellenére még a vizsgálatok- ban résztvevő kutatók nagy része is csak munkahipotézisnek tart. A probléma részletesebb tisztázására egy nemzetközi munkacsoport alakult, amely- nek sokirányú vizsgálati eredményeiről a Geochimica Cosmochimica Acta 1986. jú- niusi száma ad részletes beszámolót. A vizsgálatok főként az említett három kérdéscsoportra vonatkoznak. Az 1. pont kapcsán megállapítást nyert, hogy ez idő szerint összesen nyolc olyan meteoritkövet ismernek, melynek sajátságai a shergottité- hoz hasonlóak és minden más eddig ismert meteoritétől eltérnek. E nyolc meteorit- követ a sajátosságok még részletesebb is- merete alapján három csoportba osztották: a shergottit, a Nakhla és a Chassigni típus- ba. Röviden a névadók kezdőbetűjével je- lölve a szakirodalom az SNC-meteoritokról beszél. Az SNC-meteoritok származási helyét, Földre hullásának, illetve megtalálásának dőpontját és tömegét az alábbiakban fog- lal hatjuk össze: Shergottitok Shergotty, India Z agami, Nigéria Antarktiszon találva 1865. aug. 1962. okt. 5 kg 23 kg 1977 0,48 kg Antarktiszon találva 1979 7,9 kg Nakhla típusúak Nakhla, Egyiptom Lafayette, Indiana 1911. jún. 1931 40 kg 0,60 kg Governador-V ala- dores, Brazília 1958 0,16 kg Chassigny (különálló) típus Chassigny, Francia- ország 1815. okt. 4 kg A vizsgálatokra alakult nemzetközi munkaközösség, amelyet „Shergotty-con- sortiumnak” neveztek el, Y. C. Laul (Battelle, Richland) irányításával műkö- dik. A vizsgálatok kiterjednek makró-ké- miai összetételre, nyomelem vizsgálatokra, izotóp vizsgálatokra, kozmológiára, gáz- zárvány vizsgálatokra, petrológiára, szö- veti vizsgálatokra stb. Ezekből itt csak néhány geokémiai érdekességű eredményre térek ki. Az eredmények értékelésekor három összehasonlítási alapot vettek figyelembe: a Föld és a Mars légkörének összetételét, a Mars-felszín meglevő (igen gyér) vizsgá- lati adatát és a közönséges eukrit-mete- oritok összetételét. Eltérés a közönséges eukrit meteori- toktól: — Víztartalmú fázis általában csak az SNC típusúakban van — A K/U arány az SNC meteoritok ese- tében kb. 15, a közönséges meteori- toknál kb. 3. — A ritkaföldfémek atomsúly szerinti frakcionációt csak az SNC meteori- toknál mutatnak, a közönségeseknél a gyakorisági eloszlás egyenes vona- lat ad. — Az illó komponens tartalom csak az SNC meteoritoknál számottevő. A Föld és a Mars légkörével való összehasonlítás : — A közönséges meteoritok gázzárvá- nyainak összetétele a Föld légkörére emlékeztet, az SNC meteoritoké nagy általánosságban inkább a Mars lég- körének összetételét közelítik. — Igen jellemzőnek tűnik a kétféle lég- körben a nemes gázok stabil izotóp- jainak aránya: A Föld légkörében az 40Ar/36Ar = = 295,5, a 129Xe/132Xe = 0,95. — Hasonló értékeket mutatnak a kö- zönséges meteoritokból kinyert nemes gázok izotóp arányai is. A Mars légkörében 40Ar/36Ar = kb. 3000, a 129Xe/132Xe = 2,5. Az SNC hasonló értékű izotóp eloszlást mutat. Ez esetben tehát az eltérés igencsak szignifikáns. Az itt kiragadott példák egyáltalán nem adják a vizsgálatok teljességét, még geoké- miai szempontból sem. Ezt a néhány kirívó különbséget is csak igen leegyszerűsítve mutatom be. Hírek, ismertetések 87 Végezetül azzal három az ismertetést, amit a munkacsoport kutatói közül is töb- ben vallanak, hogy bár az adatok igen le- nyűgözőek, mégis a kérdés végleges lezásá- rásához több további ismeretanyag szük- séges. Újabb információk várhatók a tá- volabbi jövőben tervezett Marsra-szállás- tól. Vogl Mária Reflexió egy reflexió reflexióira Benkő Ferenc professzor könyve a geo- lógiai és kozmogóniai ciklusokról az új egyetemes ciklustörvény tükrében (Geo- logical and cosmogonic cycles as reflected by the new law of universal cyclicity, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985, 401 p.) nagyszabású, tudatos és tudós, ötletes és szorgalmas reflexió Szádeczky-Kardoss Elemér professzor univerzális ciklustör- vény-koncepciójára. Tomschey Ottó bra- vúros angol fordítása ezt az elképesztően gazdag és szellemesen rendezett anyagot a külföldi szakemberek számára előbb tette széles körben hozzáférhetővé, mint a ma- gyarul mégiscsak könnyebben és szíveseb- ben olvasó hazaiaknak. (Mikor lesz olvas- ható magyarul?) Örömünkre szolgál, hogy a hatás nem is maradt el. Reflektált rá az IUGS folyó- irata, az Episodes 9/1, 1986. márciusi szá- mában A. F. Trendall (Ausztrália), a Journal oj Petroleum Geology 9/2, 1986 ápri- lisi száma, a Géochronique 1986-os 17. szá- mában Prof. A. Cailleux, a Pascal-Géode Georef. francia— amerikai számítógépes bibliográfiai rendszer, a Mitt. d. österr. Geol. Ges Bd. 78, 1985-ben K. Krainer, valamint a szovjet Referativnüj Zsurnal is. Ily módon a könyv megjelenéséről és tar- talmáról az angol, francia, német és orosz nyelven olvasó szakemberek egyaránt tudo- mást szerezhettek, megjelenésétől számí- tott egy éven belül. Valamennyi reflexió egyértelműen pozi- tív. Közös vonásaik: kiemelik, hogy a amerikai, a nyugat- és kelet-európai, vala- mint a szovjet irodalmat is átfogóan ismeri, használta és idézi a szerző (mintegy 800 tétel); hogy az enciklopédikus igényű és jellegű adathalmazt logikusan, áttekint- hetően csoportosította, csaknem 200 kép- pel, 100 táblázattal és mutatóval (index- szel) könnyen kezelhetővé tette; hogy nyel- vezete jól érthető és élvezetes. A. F. Trendall az Episodes- bán, A. Cailleux a Géochronique- bán és K. Krai- ner a Mitteilungen . . .ben, valamint a J ournal of Petroleum Geology névtelen szem- leírója is észleli és elismerően méltatja a „hátteret” és rendezőelvet, Szádeczky- Kardoss Elemér univerzális ciklustörvé- nyét. (Még ha a nevét nem is sikerül helye- sen leírniuk.) Elsikkadt viszont ez a Pas- cal-Géode és a Beferativnüj Zsurnal ismerte- tésében. Sőt az utóbbi az univerzális cik- lustörvény felfedezését a szerzőnek (ti. Benkő F.-nek) tulajdonítja, Ezzel szem- ben A. Cailleux elismerőleg nyugtázza, hogy a szerző lojális tudott maradni SzÁ- deczky koncepciójához és az azon „túl- nyúló” tényékhez egyaránt. A reflexiók komolyságát és érdemi vol- tát a kritikai megjegyzések is mutatják, így A. F. Trendall nehezményezi, hogy a szerző, teljes tárgyilagosságra töreked- vén, nem „válogatott” a felhasznált ada- tokban, és így — úgymond — megbízha- tatlanokat is beépített, a válogatást az olvasóra bízva. K. Krainer szerint a geológiai és kozmogóniai ciklusok (pl. a 200 millió éves nagyciklus és a galaktikus év) összefüggése még további vizsgálato- kat igényel. Végeredményben a könyvet a föld- és élettudományok, valamint a fizikai tudo- mányok szakemberei széles körének ajánl- ják, a szakkönyvtárak és a szakemberek könyvespolcaira egyaránt. A. F. Trendall a ciklicitás-elmélet jelentőségét a lemeztektonikáéval állítja párhuzamba, Benkő könyvét pedig a Guinness-féle „Rekordok könyvéhez” ha- sonlítja. Ez a párhuzam alighanem először merült fel magyar szerző szakkönyvével kapcsolatban . . . Szívből gratulálva a szerzőnek, a fordí- tónak és a kiadónak egyaránt, remélem, hogy ,,Benkő’s book of cyclicities” valóban tudományos best-sellerré válik, a hazai tudomány hírnevét és az Akadémiai Kiadó pénzügyi mérlegének javulását egyaránt eredményesen szolgálva. Bízom benne, hogy ezen túlmenően ha- tékonyan készíti elő Szádeczky-Kardoss Elemér professzor sajnos már postumus ( nem posthumus !) könyvének méltó nem- zetközi fogadtatását. Dudich Endre 88 Földtani Közlöny 117 . kötet, 1. füzet Ismertetés Rónai András: Az Alföld negyedidőszaki földtana c. kötetről E monográfia a Magyar Állami Földtani Intézet kiadásában jelent meg 1985-ben a Geologica Hungarica Series Geologica Tomus 21, 446 oldalon 388 ábrával, angolnyelvű összefoglalóval (413 — 436. oldal) és szaki- rodalmi jegyzékkel (437—446. oldal). A könyv tartalma jóval több, mint amit szerényen a címe jelez, tehát nemcsak az Alföld negyedidőszaki földtani fejlődését, hanem a korábbi korokét is tárgyalja. Rónai András szerkesztése a rendszere- zett tudományos eredményeket úgy közli, hogy a nemzetgazdaság jelenlegi és főleg jövőbeni szükségleteinek a lehető legna- gyobb segítségére legyen. Ez abban mutat- kozik meg a legjobban, ahogy a terület legfontosabb természeti javait, a felszín- alatti vizeit és talajait, egymással szoros összefüggésben tárgyalja. Ebből a szem- léletből ered az is, hogy a medencét kitöltő kőzetek közül a legrészletesebben a negyed- koriakat tárgyalja. Részletesen elemzi fő- leg a kőzetek vízföldtani tulajdonságait, a bennük mozgó víz szoros kapcsolatát nem- csak a kitöltés kőzetanyagával, hanem azok felszínalatti geometriájával, a felszín vizeivel, talajával és morfológiájával. Az Alföld gazdaságföldtani tárgyalását követi földtani tájainak részletes elemzése. Szükséges e monográfia előzményeinek rövid tudománytörténeti ismertetése. A Magyar Állami Földtani Intézet száz éves tartozását egyenlítette ki ezzel a kö- tettel. Szabó József ugyanis már 1886-ban sürgette alföldi térképező osztály szervezé- sét a Földtani Intézetben. Indoka már ak- kor is egészen modern szemléletet jelez, mert az alföldi földtani térképezés módja más, ,,mert az Alföldön a kőzetek függő- leges vizsgálata és azokban a mozgó víz iránya, mennyisége és minősége lényegesen szerepel”. Szabó József „kívánsága” csak 1950-ben kezdett megvalósulni, amikor Vitális Sán- dor két térképező csoporttal elindította az ország síkvidéki területeinek térképezését, a talajvízkutak térképezését, adataiknak helyszíni felvételét és a régi fúrott kutak mintáinak feldolgozását. Vitális Sándor „eltávolítása” után a térképezőket áthelyezték, a síkvidéki min- ták laboratóriumi feldolgozása megszűnt. Így a kellő befejezés elmaradt és csak el- húzódva ez a térképezés 1956-ban ért véget. Ennek az ún. „harmadik alföldi térképe- zésnek” 1 : 200 000-es lapokon szerkesz- tett és a korábbi térképeket is felhasznált összegezéséből —készült el Magyarország 1 : 300 000-es földtani térképének a pliocén és pleisztocén kőzetű területeket ábrázoló része . A „harmadik térképezés” hatása to- vább is érvényesült: 1. Rónai András párhuzamosan térké- pező munkájával vezette a fúrott kutak 1950—56. években gyűjtött adatainak fel- dolgozását. E munka során alakult ki a síkvidéki talajvízkutatásnak és térképi áb- rázolásnak nemzetközileg elismert Rónai- féle módszertana. Közzétett eredményei: „A magyar medencék talajvize” (1 : 400 000 méretarányú kétképsorozattal), MAFI XLVI/1 Évkönyve, 1956-ban és az ,, Alföld talajvíztérképe” 1 : 200 000 méretarányban 1961-ben. 2. 1958-tól ugyancsak Rónai A. veze- tésével megkezdődött a III. síkvidéki tér- képezés reambulációja. Ennek során ala- kult ki jó részben a jövőben követendő térképezési, fúrási és anyagfeldolgozási módszertan. Ennek eredményeként az 1963. és 1975. évek között jelent meg 11 db 1 : 100 000 méretarányú térképlap és magyarázó füzeteik. 3. 1959-ben ugyancsak Vitális S. kez- deményezésére kezdődött el Urbancsek János vezetésével az ország fúrott kút- jainak helyszínelése, a terepi mérések és korábbi adataiknak részletes, országos ka- taszterben való rendszerezése és a kataszter kéziratának mindmáig tartó folyamatos ve- zetése. Az 1963 — 1981 között megje- lent 10 kötet tartalmazza a kataszter ada- tainak jó részét, Urbancsek J. térképi, szelvényes és szöveges feldolgozásával. 4. 1962-69 között elkészült a VITUKI- ban, ugyancsak Vitális S. kezdeményezé- sére, az ország rétegvizeinek feldolgozása 1 : 100 000-es és 1 : 200 000-es lapokon Erdélyi Mihály vezetésével. Ennek a fel- dolgozásnak a rétegvíz mennyiségi és minő- ségi értékelése, a felszínalatti geometria részletes elemzése, vizsgálata mellett fő fe- ladata volt a rétegvíz dinamikájának vizs- gálata. A kiadványkötetként elkészült részletes feldolgozás kéziratban maradt. Rövid összefoglalása a V1TUKI Közle- mények 18. számaként 1979-ben jelent meg Erdélyi M. szerzőtől „A Magyar medence hidrodinamikája” címen. 5. A VITUKI 1965—1977 között jelen- tette meg ,, Magyarország hévízkútjai ” há- rom és „Budapest hévizei” egy kötetét. 6. Vitális Sándor ösztönzésére a Hidro- lógiai Társaság folyóirataiban az 1950-es évek közepétől számos tanulmány és ki- sebb „monográfia” jelent meg, főleg a sík- és dombvidékek területéről. Itt közölte Rónai A. folyamatosan a síkvidéki térké- pezés módszertanát és elért eredményeinek jó részét is. A fent felsorolt, főleg vízföldtani vizs- Hírek, ismertetések 89 gálatok az intézményekben végzett célku- tatások eredményeit hozták nyilvánosság- ra. Bármilyen hasznosak népgazdaságilag, nem összehangolt terv szerint történtek. Az 1960-as évek elején elkezdődött inten- zív mezőgazdasági fejlődés és feldolgozó iparának gyors megnövekedése, több más iparágunk részben a sík- és dombvidékre történt telepítése, a víz- és útépítés, főleg azonban a fejlődésnek velejárója, a fel- színalatti vizeinkkel való helyes gazdálko- dós érdekében szükség lett olyan intéz- ményre, mely gazdája legyen^ a síkvidékek összehangolt kutatásának. így alakult 1964-ben a Magyar Áll. Földtani Intézet- ben Rónai A. vezetésével a síkvidéki tér- képező osztály, főleg a negyedkori meden- cék feltárására, az általa akkorra már jó- részt kidolgozott metodika alapján. Ennek a negyedik (komplex) Alföld térképezésnek RÓNAi-féle koncepciója a három mélységi sávban való feltárás. A sekély (főleg 10 m-es) fúrások háló- zatát 1 : 100 000 ma. térképlapok szerint tervezték. Sekély fúrások alapján szer- kesztett térképeknek és szelvényeknek kell kielégíteni a geológiai igényeken kívül a vízföldtani (főleg talajvíz), agrogeológiai és építésföldtani igényeket. A másfél km-es fúrási hálózat általában kielégítőnek bizo- nyult a részletes feltárások tervezésé- hez. A közepes mélységű fúrások és rétegvíz figyelő kutakká kiépített magfúrások tájé- koztatnak a vízadó és vízzáró képződmé- nyek térbeli helyzetéről, a kőzetek anya- gáról, a felszínalatti víz minőségéről és hőmérsékletéről, főleg azonban a vízmoz- gás dinamikájáról, a vízjáték éves és na- gyobb periódusú változásairól és a vízter- melés hatásáról. A mélyebb földtani viszonyok felderí- tésére 100—1500 m-es magfúrásokat tele- pítettek ÉD és Ny — K iránytengelyek mentén. Ezeket képezték ki megfigyelő kutakká. A fúrásokban végzett hidrodina- mikai megfigyelések, a fúrásminták kőzet- tani, vízföldtani, őslénytani feldolgozása és a vízelemzések alapján térképek (föld- tani, agrogeológiai, vízföldtani, építésföld- tani, gazdaságföldtani, mélyföldtani stb. változatok) és magyarázó szövegű atlasz készült minden 1 : 100 000 ma térkép terü- letéről. A kísérleti felvételi terület térképe 1 : 100 000 mértékben jelent meg nyom- tatásban, a többi feles kicsinyítésben 1 : 200 000 ma-ban. 1984 végére nyomta- tásban megjelent 13 térképlap, kéziratban elkészült 24, 7 térképlap pedig szerkesztés alatt volt. A mélyföldtani adatokat (kb. a negyed- kori medenceüledékek talpától) az OKGT- től, a Geofizikai Intézettől és a hévízka- taszterből vették át. „Az Alföld földtani megismerésének tör- ténete” c. fejezet (9 — 55. old.) tudomány- történeti jelentőségű. Kőrössy László írta „Az Alföld földtörténete” c. fejezet elejét, a negyedidőszakig tárgyalt részt (57 — 66. old.). A pannóniai kor végének domborzata a legutóbbi évekig közölt adatok összefog- lalása (66. old.). A plioeén-pleisztocén határ meghatáro- zásának fő nehézsége a kevés e célra hasz- nálható őslénytani adat. Ott éles a határ, ahol a finomszemű pliocén tavi-szárazföldi képződményekre durvaszemcsés pleiszto- cén folyóvízi üledék rakódott. Két helyen nehéz a határ megvonása. A Szegednek irányuló Os-Duna sávjában a folyóvízi durvaszemcsés üledék lerakódása már a pleisztocénben megindult, ezért a folyami üledék képződ ményhatára mélyebben van az időhatárnál. Ezzel szemben a Békési- süllyedékben fiatalabb az időazonos tör- téneti határnál, mert itt még a pleisztocén- ben is tartott a finomszemű üledék lerakó- dása. A képződményhatár bizonytalansága esetén a kronosztratigráfiai határ, lega- lábbis a pleisztocén aljáig, jól megállapít- ható a földmágneses térfordulással. A kötet következő részére (66 — 204. old.) áll leginkább az, hogy a címe milyen „szűk” tartalmához képest. A szakirodalom adatai, kiegészítve és pontosítva a Földtani Intézet magfúrá- sainak feldolgozása során nyert eredmé- nyekkel, részletesen tárgyalja a negyedidő- szaki folyóvízi üledékképződés kezdeteit, majd a negyedidőszak alföldi rétegtanát és tektonikáját, a süllyedések és kiemelkedé- sek korrelációját. Á negyedidőszak éghaj- latának változásait a kőzetkifejlődés jel- legének és főleg a jászladányi fúrás pollen- vizsgálatának eredményeivel igazolja. Az éghajlati típusok változatosságát szemlél- teti az elmúlt 200 év éghajlatának elemzé- sével is. A szerkezetkutató magfúrások részletes kőzettani és őslénytani vizsgálatokon ala- puló szelvényeinek a jászladányi alapfú- rással való összehasonlítása tette lehetővé az alföldi üledékképződés ciklusosságának bizonyítását. Ez az egyik legfontosabb eredménynek számít. A negyedidőszaki kéregmozgások mér- tékének és helyeinek ismertetése során is- mét kitér a pliocén-pleisztocén határ kér- désére. Erre választ adott egyrészt a jász- ladányi fúrás szelvényeinek összehasonlí- tása a dévaványai és vésztői fúrások szel- vényeivel, másrészt e két utóbbi fúrás paleomágneses szelvényeinek sok más szel- vénnyel való összevetése. A pliocén-ple- 90 Földtani Közlöny 117. kötet, 1. füzet isztocén határ a Matuyama-Gauss fordu- lattal (2,4 millió év) jelölhető. A dévavá- nyai és vésztői fúrások anyagán alkalmaz- ták először a paleomágneses méréseket bel- sőkontinentális, laza anyagú és mély „fia- tal” süllyedék területén kormeghatáro- zásra és ez tette lehetővé az Alföldön az eltérő időhatárok egységesítését. Az Alföld mai domborzata kialakulásá- nak, a felszíni üledékek származásának és a folyók munkájának tárgyalását követi a részletes anyagvizsgálaton alapuló felszíni és felszínközeli üledékek és üledékcsopor- tok részletes ismertetése. A mélyebb helyzetű üledékek igen sok kőzetmintájának összhasonlító vizsgálatá- val különíti el az eltérő feltöltődésű rész- medencék gazdaságilag igen fontos durva- szemcsés összleteit. Az összehasonlító ásványtani vizsgála- tok során alakult ki a laza szemcsés üle- dékek itt alkalmazott számjelzéses osztá- lyozása. Az Alföld felszínalatti vízkincsét rész- letesen tárgyalja annak gyakorlati fon- tossága miatt (140. oldaltól). A talajvíz ismertetése rövid összefog- lalója az előző évtizedekben megjelent kö- tetek anyagának, kiegészítve az eddig rész- letesen nem közölt újabb megfigyelések- kel: a talajvíztükör mélysége, évi és sokévi ingadozásának törvényszerűségei a kü- lönböző kőzetanyagú talajvíztartókban, ezek vízadó képessége, a talajvíz horizon- tális mozgása, hőmérséklete, kémiai jellege és az ásott kutak kataszterének ismerte- tése (140—149. old.). A mélységi vízzel részletesen foglalko- zik, így az artézi vízfeltárás történeti átte- kintésével, számadatokban is. A mélységi vízadó szinteket az addig megjelent mo- nografikus fedolgozások és résztanulmá- nyok eredményeinek ismeretében új rend- szerben tárgyalja a MAFI földtani alapfú- rások bőséges adataival pontosítva. A vízföldtani tájak tárgyalásakor egy- részt néhány áttekintő szelvényben som- másan ábrázolja a kőzettani, hidrodina- mikai és a geotermikus viszonyokat az ad- digi eredmények figyelembevételével, va- lamint a kutak fajlagos hozamát, másrészt részletesen a szerkezetkutató fúrások ered- ményeit. A terepszint, mélység, vízhozam és nyo- más kapcsolatát ábrázolja néhány új tí- pusú áttekintő szelvényben. A nyomásvi- szonyokat ábrázoló térkép (171. old.) nem jelzi, hogy az ott ábrázolt nyomásgradiens típus milyen mélységig érvényes. Az Alföld egészére azonban az eredeti, természetes, emberileg még nem zavart nyomáseloszlás ábrázolása hiányzik. Néhány ismert átte- kintő hidrodinamikai szelvény közlésével, esetleg ezen alapfúrások adatainak kor- rekciójával ez az igény kielégíthető lett volna. A mélységi víz hőmérsékleti viszonyait az addig megjelent bőséges szakirodalom ismeretében tárgyalja és ábrázolja a szer- kezetkutató fúrások pontos adatainak ér- tékelésével pontosítva. A felszínalatti víz kémiai jellegével részletesebben foglalkozik az egyes alko- tók térképi és térbeli helyzetének ábrázo- lásával. A részletes és térbeli ábrázolást in- dokolja a vízkémia és geotermika fontos- sága, mint jelzője a felszínalatti vízmozgás irányának, helyének és relatív sebességé- nek. A mélységi víz korát, utánpótlódását az ismert hidrodinamikai szemlélettel foglalja össze a legújabb, sajnos kevés, abszolút kormeghatározás ismeretében. A legtöbb új információt és igen sok új koncepciót tartalmaz a kötetnek az a része, amely a talajvíz és rétegvíz figyelő kutak mérési rendszerét ismerteti és a folyamatos, 6—18 évre kiterjedő, műszeres mérési adatok ér- tékelését tartalmazza (204—225. old.). A „vízjáték” (vízszintingadozás) szelvényei külön-külön és összefoglalva ábrázolják az Alföld egész területére e jelenséget. Az észlelő kútcsoportok szelvényei ábrázol- ják: (1) az egyes vízadó rétegek vízszint- jének évi ingadozását, a vízjáték tágas- ságát; (2) több éven át a vízjáték tágas- ságának változását; (3) a több éves víz- szint ingadozását. A rétegvíztartók víz- szintjének folyamatos csökkenése jelzi, hogy a rétegvíz termelése az Alföld na- gyobb részén már több, mint az utánpót- lódás. Külön ábrázolja a vízszintingadozás kapcsolatát a mélységgel és a nyomás- gradienssel (166. á.), a mélységgel és a víz- hozammal (167. á.). Ny — K-i és E — D-i irányú, a kutató magfúrásokon áthaladó szelvények rész- letesen tájékoztatnak a kőzetekről, a víz- kémiáról, a hidrodinamikáról, a vízhőmér- sékletről és a rétegtanról. A mélységi víz rendszeres szintváltozá- sai közül a legkisebb ingadozást a földi ára- pály okozza. Ez a leginkább szabályos víz- játék lefelé növekszik, 300 m-től már mér- hető, 800— 1000 m mélységben 2 cm kö- rüli. A légnyomás lefelé növekvő ingado- zást okoz, 200 m-ben már mérhető, 400 m-ben 10 cm körül van, 900 m-ben már 16 cm-es. A vízjáték változásának nagyságát a ré- tegvíz észlelő kutak 6 — 12 éves idősorai szerint döntően az időjárás szabályozza. A legmeglepőbb az, hogy a 200 — 800 — 1200 m-es mélységű víztartókban a talajvíz megfigyelt víz játéka ugyanolyan módon Hírek, ismertetések 91 jelentkezik, vagyis az ősszel meginduló vízszintemelkedés a tavasz végéig tart, onnan süllyed s az ősz közepén éri el a legmélyebb szintet. E jelenség oka az, hogy a mélységi vízadó rétegek utánpót- lódási területén (az Alföld belsejében a Duna— Tisza közi homokhát és a Nyírség, meg az Alföld pereme) beszivárgó csapadék megnöveli a vízoszlop nyomását és a nyo- más többlete, mint nyomáshullám, halad végig a mélységi víztartókon, néhány nap alatt eléri az Alföld medencéit. Ezt a je- lenséget és a nyomáshullám terjedési se- bességét Vágás István kb. 30 évvel ezelőtt kimutatta a Duna — Tisza közének mé- lyebb talajvízében, az alföldi peremtől kb. 100 km-re. Nyáron a felszíni párolgás, meg a folyók megcsapolásával elvitt víz helyére alulról felfelé szivárog a víz a hidrodinamikai- rendszer másik felén, a lefelé növekvő nyo- más (a „megcsapolás”) területén. így ala- kul ki a rendszer természetes egyensúlya. Egyik oka lehet a rendszeres évenkénti vízjátéknak a téli és a nyári félév hőmér- sékletének különbségéből keletkező alak- változás: felmelegedéskor tágulás (nyári félév), lehűléskor (téli félév) térfogatcsök- kenés. A Föld nyáron gyengén kipúpo- sodik, a táguló kőzetanyag lazulásával nyomása csökken, a víszint süllyed, a zsu- gurodó kőzetanyagban a vízre ható nyo- más növekszik, a vízszint emelkedik. Ez a magyarázat magába foglalja azt is, hogy nyáron a tágulásra lefelé tartó vízmozgás megnövekszik, a vízszint leszáll, a téli fél- évben a zsugorodó kőzetanyagban a szi- várgás csökken, a vízszint emelkedik. A négyféle rendszeres vízszintingadozás oka mellett van egy ötödik, esetleges ok is, a földrengés, amely vízlengést okoz a mély- ségi víztartókban. Az órás műszerek re- gisztrálják a lengést, általában mélyebben nagyobb a vízszint kilengése. 1975 óta, az első földrengés megfigyelés óta, minden műszer jelzett. Nagyon jól jelezték a mű- szerek az azori (1975. V. 26.), az óriási észak-kínai (1976. VII. 27.), a romániai (1977. III. 4.) földrengést. A jugoszláviai Hercegnovi (1979. IV. 15.) földrengésre minden műszer erősen reagált, a duna- völgyi Kunadacs a legjobban az eddigi leg- nagyobb, 169 mm-es kilengéssel. Messzi földrengésekre — az eddigi adatok szerint — legérzékenyebben a dunavölgyi kuna- dacsi műszer reagál. „Az Alföld gazdaság földtana” fejezet- ben (226 — 257. old.) áttekinti a természeti táj átalakulását a mai kultúrtájjá. A ter- mőföld, a víz, az építőipari nyersanyagok építésföldtani, a szénhidrogének és a kör- nyezetvédelem tárgyalása mind a népgaz- dasági tervezésnek nyújt nagy segítséget, felhíva a figyelmet az ésszerűtlen „termé- szetátalakítás” gyakran nem gyógyítható káraira. Az ,, Alföld tájai” fejezetben (258 — 412. old.) részletesebben ismerteti a nagyobb tájegységeket, ezzel is a regionális terve- zést segíti az országos tervezés és kutatás mellett. Ezzel a monográfiával egy nagy táj- egység példa nélküli minőségi feldolgozása útján, igen sok új és nemzetközileg is fon- tos tudományos megismerés közreadásá- val a Földtani Intézet nagy szolgálatot tett nemcsak az országnak, de az inter- diszciplináris szemlélet döntő jelentőségé- nek, főleg a gyakorlati célú kutatásban. Ez a kötet ritka példája annak, hogy kb. 30 évvel előtte elkészült nagy terjedelmű és költséges kutatási tervezet, kevés me- netközben! változtatással, ritka kivétel- ként valósult meg. Nagy kár, hogy a DNY— EK-i irányú tervezett szelvény szerkezetkutató fúrásai és a belőlük képzendő észlelő kutak nem készültek el. A MAFI remélhetőleg nyomtatásban is hamarosan megjelenteti a 30 éves Alföld- térképezés részletes eredményeit tartal- mazó atlasz-kötetek még kéziratban levő egységeit. 1984 végéig megjelent 13 kötet, nyomdakész 24 és szerkesztés alatt van 7 kötet anyaga. Az Alföld belsejének feldol- gozásával lehetővé vált, hogy főleg a IV. alföldi térképezés és más tanulmányok alapján elkészülhessen az Alföld egészének ilyen típusú geológiai feldolgozása. Az 1944-ig készült talajtani és földtani tér- képek, a szomszédos államok 1 : 100 000 — 1 : 200 000 méretarányú térképei ezt lehe- tővé teszik. A felszínalatti viszonyok kifelé való extrapolálása igen sok esetben lehetséges az archív kútszelvények és egyéb adatok (MAFI adattár), meg a szomszédos álla- mokban nyomtatásban megjelent szaki- rodalom alapján, legalábbis a nagy tá vízföldtani határáig, amelyet a fentiek ismeretében megszerkesztett 1 : 500 000 mé- retarányban a „ Magyar Medence hidrodi- namikája” c. térkép formájában. Ez 1973 óta nyomtatásban többször megjelent erő- sen kicsinyített formában. Ez az ismertetés arányban van terje- delmileg a kötet fontosságával. Nem lehet helyes az, hogy egy 446 oldalas, magas- szintű monográfia ugyanolyan terjedelmű ismertetést kapjon, mint egy 20 — 80 olda- las tanulmány. Erdélyi Mihály 92 Földtani Közlöny 117 . kötet, 1. füzet Encyklopédia Zeme. Author coll. Compil: Juraj Cincura, Red.: Emil Mazúr. Ob- zor— Bratislava, 1985 (második kiadás), 717 oldal, ebből 240 oldal fekete-fehér szö- vegközi ábra -j- 56 oldal színes melléklet. A könyv magyar címe Földtudományi Lexikon lehetne. 5000 címszava a legfon- tosabb ismereteket tartalmazza bolygónk- ról: a „szilárd” bolygó testről, a földfelszíni alakzatokról, a hidroszféráról, a bioszférá- ról, a légkörről, s a Föld és az élet fejlődé- séről. Szócikkei a következő témaköröket öle- lik fel: általános földtan, általános termé- szeti földrajz, geomorfológia, ásványtan, krisztallográfia, kőzettan, vulkanológia, tektonika, tengerföldtan, geofizika, ős- lénytan, rétegtan, földtörténet hidrológia, óceanográfia, meteorológia, klimatológia, talajtan, biogeográfia, kartográfia, geodézia. Legrészletesebben a földfelszínnel és a földkéreggel foglalkozik és meglehetősen sok ásványt, kőzetet, ősmaradványt vesz fel. Sok címszó képviseli a rétegtant és a földtörténetet. Rövid életrajzokat is közöl a földtudományok neves képviselőiről. A lexikoncikkek korrektek, világosak, tömörek; az átlagos címszó 8—9 sor hosszú. A lexikon igyekszik a különböző földtudományok terminológiáját és az adott fogalomról való felfogását egyeztetni. A könyvnek jó hasznát veszik a külön- böző földtudományi ágak művelői, ha tájékozódni óhajtanak valamely másik földtudomány témakörébe eső fogalomról. Emellett az Encyklopédia Zeme kitűnő ismeretterjesztő mű. Az ismeretterjesztést szolgálja a kötet első harminc oldalát el- foglaló, a Földet enciklopédikus formában tárgyaló rész, amely egybefüggően nyújtja az olvasónak a legfontosabb ismereteket. Erre építve a laikus is sikerrel forgathatja a hatszáz egynéhány oldalas, betűrendbe foglalt lexikon részt. A véletlenszerűen kiválasztott néhány címszó szemléltesse, mily részletesen tájé- koztat a földtudományokról a könyv: aktuopaleontológia, Böckh Hugó, éghaj- lati övék, felsőköpeny, fotogrammetria, forgási ellipszoid, Golf-áramlat, goniomé- ter, Hippurites, keuper, kevir, Kermadec- árok, makroklíma, mareográf, metalloge- netikus provincia, mikroklin, mimikri, nemzeti park, neandervölgyi ember, óce- áni kéreg, paleoklimatológia, rapakivi, szi- kes talaj, szukkulens növények, zoocönó- zis. A színes mellékletek szépek és változa- tosak; színes ábra szemléltet egy tucat cik- ket az ásványoktól a periglaciális jelensé- geken át a sivatagokig. A könyv jó egy- harmadát szövegközi illusztrációk teszik ki, szinte nincs oldal illusztráció nélkül: fehér-fekete fényképek, térképek, szelvé- nyek, vonalas rajzok ősmaradványokról és ásványokról. Igen használhatóvá teszik a lexikont a táblázatok is; táblázatosán sze- repelnek e legfontosabb tengerkutató expe- díciók, a legjelesebb vulkánok, a földrajzi felfedezések krónikája. Az Encyklopédia Zeme-t 1983-ban ad- ták ki először, akkor 20 000 példányban. Egy év alatt elfogyott. A második, javí- tott kiadás 30 000 példányban jelent meg — tavaly. Ez a kiadás is szinte teljesen elfogyott. Azt gondolhatnánk, hogy ha hasonló lexikon készülne Magyarországon, az se lenne ráfizetés. S hogy a Kriterion kiadó- nál magyarul megjelent a kis Geológiai Lexikon (amit behoztak belőle, már elfo- gyott), lehet egy kicsit szégyenkezni, miért is nem jelennek meg nálunk is hasonló lexikonok ! Ódorné Kovács Terézia A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállalat főigazgatója M ős ráki szerkesztő: Sándor István A kézirat a nyomdába érkezett: 1966. december. 15. — Terjedelem: 8,05 (A/6 ív) 87.16232 Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállalat, Budapest. — Felelős vezető: Hazai György SZERZŐTÁRSAINKHOZ ! Kérjük, hogy a Földtani Közlöny Szerkesztőbizottságához beküldött kéziratokat az alábbiak szerint szíveskedjenek elkészíteni: 1. Minden oldal (az esetleges apróbetűs szedések is) kettes sorközzel, soronként 50 leütés- sel, 25 sorral készüljön. 2. A fokozódó papírhiány miatt és a hosszú átfutási idő lerövidítése érdekében egy-egy cikk max. 15 szabvány oldal (lásd az 1. pontot) terjedelmű lehet, beleértve a táblázatokat és az idegen nyelvű rezümé szövegét is, ami max. 2 — 3 gépelt oldal legyen. 3. A cikkhez max. 8 — 10 ábra tartozhat, a megfelelő feliratokkal és jelmagyarázattal (ez nem számít bele a 2. pontban említett 15 oldalba). Az ábracímeket és a jelmagyará- zatokat külön (tehát nem a szövegben !) kérjük. Az ábrák helye a szövegben megjelö- lendő. 4. Amennyiben fénykép-tábla melléklet szükséges, kérjük, hogy pl. egy ősmaradvány vagy kristály (stb.) csak egy fényképen szerepeljen, a táblák száma sem lehet több 5 — 8-nál. A fényképek minősége kliséképes kell legyen. 5. A gépelt szövegben a szerző által kívánt kiemeléseket kérjük ceruzával megjelölni, minden más megkülönböztetést (pl. csupa nagybetű stb.) mellőzni kérünk. 6. A Földtani Közlönyben csak olyan cikket közlünk, amelyet megelőzőleg a Társulat fórumán előadtak és megvitattak. Ezt a címhez tartozó lábjegyzetben minden esetben fel kell tűntetni. 7. A lektorok kijelölése a szerkesztőbizottság feladata. Mellékelt lektori véleményt nem veszünk figyelembe. 8. A szerkesztőbizottság csak a fentieknek megfelelő kéziratot fogad el. 9. Kérjük Szerzőtársainkat, szíveskedjenek a közlés céljából kívánt postacímüket (irányí- tószámmal) megküldeni. Továbbá közölni pontos lakcímüket és személyi számukat, amely adatokra a szerzői díj kiutalásához van szükség. 10. A korrektúrára visszaküldött levonatokat javítás után kérjük minden esetben Dk. Kaszap András címére, és nem a Társulat titkárságára eljuttatni, ill. ajánlott külde- ményként postára adni (1034 Budapest III. Nagyszombat u. 25. II. 87.). Ára: 24 Ft Előfizetési díj egy évre: 96 Ft ISSN 0015-542X Felelős szerkesztő: HÁMOK GÉZA Technikai szerkesztő: KASZAP ANDRÁS A szerkesztőbizottság tagjai: JÁMBOR ÁRON, KECSKEMÉTI TIBOR, KERTÉSZ PÁL, KLIBURSZKYNÉ VOGL MÁRIA, NÉMETH GUSZTÁV, NÉMEDI VARGA ZOLTÁN, SZEDERKÉNYI TIBOR, Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a Posta hírlapüzle- teiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) 1900, Buda- pest V., József nádor tér 1., közvetlenül vagy postautalványon, valamint át- utalással a HELIR 215-96 162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizethető és példányonként megvásárolható az Akadémiai Kiadó nál (1363 Budapest, Alkotmány utca 21., tel.: 111-010) és az Akadémiai Kiadó Stúdium (1368 Budapest, Váci utca 22., tel.: 185-881) és Magiszter (1052 Budapest, Város- ház utca 1., tel.: 382-440) könyvesboltjaiban. Előfizetési díj egy évre: 96 Ft Egy szám ára: 24 Ft SZÉKYNÉ FUX VILMA, ZELENKA TIBOR A Társulat címe — Address of the Society: Magyarhoni Földtani Társulat H-1061 Budapest VT., Anker köz 1. O Külföldön terjeszti a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalat, H-1389 Budapest, Pf. 149. Közlöny A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BIOJlJlETEHb BEHTEPCKOTO rEOJlOTHMECKOrO 0E1HECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE-HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIÉTY No. 2. (1987) FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 117. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK - COREPtfíAHHE - CONTENU ÉRTEKEZÉSEK — HAYMHblE CTATbH — MÉMOIRES Végh SAndorné— KovAcs József— MensAros Péter: Rátoldás a Csordakút II. bauxitlencse területén — Overthrust in the Csordakút-II. bauxite lens area — HaflBHr Ha TeppHTopuM óokchtoboh 3ajie>KH MopnanyT-Il 93—99 KovAcs SAndor: Olisztosztrómák és egyéb, vízalatti gravitációs tömegszállítással kapcsolatos üledékek az észak-magyarországi paleo— mezozóikumban II. — Olithostromes and other deposits connected to subaqueous mass-gravity transport in the North Hungárián Paleo — Mesozoic II — OnncTOCTpoMbi h npouHe omo>KeHHH, CB«3aHHbie c noflBogHbiM rpaBHTauHoHHbiM TpaHcnopTOM, b naneo3oe h Me3030e CeBepHofi BeHrpnH. MacTb II 101—119 Budai TamAs— Koloszár LAszló: A Keszthelyi-hegység nori-raeti képződményeinek rétegtani vizsgálata — Stratigraphic investigation of the Norian— Rhaetian formations in the Keszthely Mountains — CTpararpacJiHMecKoe HCCJiegoBaHHe HopHüCKO — pstckhx OTJioweHHü KecTxeKcKHX rop 121—130 Demé.vy Attila: Turmalinszemcsék geokémiai vizsgálata (Kőszegi-hegység) — Geochemical investigation of tourmaline grains (Kőszeg Mts.) — reoxHMHuecKHe HccnegoBaHHH TypMajiHHOBbix 3epeH (Kécerc- KHe ropbi, KpaftHbiit 3anan BeHrpHH) 131—140 TUDOMÁNYTÖRTÉNET - HCTOPHH HAYK — HISTOIRE DES SCIENCES Csiky GAboR: JónAs József élete és műve (Születésének 200. évfordulóján) — József JónAs life and work on the occasion of the lOOth anniversary of his birth — >KM3Hb h TBopwecTBo Plowe^a PÍOHama no cny- uaro 200-jieTHH co ahh erő powgeHHH 141—151 HÍREK, ISMERTETÉSEK - COOEIHEHHH, PEUEH3HM - NOTICES, REVUE BIBLIOGRAPHIQUE 152-176 TÁRSULATI ÜGYEK - HEJ! A OELHECTBA — AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 177-187 ÉRTEKEZÉSEK Földtani Közlöny, Bull.oftlie Hungárián tíeol. Soc. ( 19S7 ) m o ® Rátolódás a Csordakút-II. bauxitlencse területén Dr. Végh Sándorné* — Kovács József* — Mensáros Péter* (3 ábrával) Összefoglalás: A szerzők a Gerecse hegység D-i előterében folyó részletes bau- xitkutatással kapcsolatban egyes fúrásokban tapasztalt rétegismétlődéseket rátolódás- ként értelmezik. A rátolódott rétegtag a felsőtriász fődolomit. Egyes fúrásokban eocénen, másutt oli- gocéne rétegeken fekszik, s ott fedője is eocén, ill. oligocén. Egyetlen fúrásban a köz- vetlenül rátelepülő bauxittal együtt ismétlődik meg a fődolomit. Az ehhez fűződő bauxit- kutatási perspektívák eddig nem igazolódtak, a rátolódott fedőtagra telepített fúrások csak egy szintben harántoltak vékony bauxit, ill. bauxitos agyag telepet. A rátolódás a geofizikai adatok alapján rendkívül lapos sík mentén következett be. A horizontális mozgás méretét minimum 2 — 300 m-re becsüljük. A megismétlődő réteg- pikkelyek vékonyak, a fedőréteg dolomitja 10 — 26 m, a fekvőtag tercier képződményei 2 — 32 m között változó vastagságúak. A mozgásban a felsőoligocén rétegek is részt vettek. A rátolódás kora tehát minden- képpen oligocén utáni, valószínűleg a stájer szakaszhoz kapcsolódik. Bevezetés A Gerecse hegység D-i előterében folyó kőszén- és bauxitkutatással kap- csolatban néhány fúrásban meglepő rétegismétlődések mutatkoztak a Csor- dákét II. bauxitlencse (1. ábra) körzetében. Ezek első adatait a Bauxitkutató A’, geológusai (Szantner F., Tóth Á., Baross G. és Mátéfi T.) az 1979. IV. 1. dátumú kéziratos kutatási térképen már feltolódásként értelmezték s egy ÉÉNy— DDK-i és egy NyÉNy KDK-i törésvonallal jelölték. Akkor az érin- tett fúrások közül még csak a Cs-234., Cs-230. és Cs-231. számú mélyült le. Azóta még öt újabb fúrásban észlelhettük a jelenséget és a feltolódás síkja is kiszerkeszthető volt. A Cs-234. sz. fúrás ezzel a vonallal nem esik egybe, nyilván ezért tételeztek fel a BKV kutatói egy NyÉNy— KDK-i irányú rá- tolódást is. A magunk részéről inkább egy második párhuzamos törésvonal jelenlétét tételezzük fel, bár ez a megfelelő fúrásokban nem volt kimutatható. A MAELGI a területen elektromos méréseket végzett. Ezek adatait kérésünkre a feltolódás továbbnvomozása szempontjából értékelve és axonometrikus tömbszelvényben ábrázolva a feltolódás homloka jól kirajzolódott, de a mért szelvények alapján várható rétegismétlődéseket a további fúrásokban nem sikerült kimutatni, vagy a módszer felbontóképességének korlátái miatt, vagy * Eötvös L. Tudományegyetem, Alkalmazott és Műszaki Földtani Tanszék, 1088 Budapest VIII. Múzeum körút 4/A. 1 Földtani Közlöny 94 Földtani Közlöny 117. kötet, 2. füzet azért, mert a törési sík mentén triász dolomit triász dolomittal érintkezett az adott pontokon. Az azóta megszaporodott adatok alapján érdemesnek látjuk a kérdés ösz- szefoglalását, annál is inkább, mert a kutatás a területen befejeződött, s egyelőre további ismeretbővülés nem várható. 1. ábra. A nagyegyházi-csordakúti bánya, ill. kutatási terület és a részletesen vizsgált II. bauxitlencse területének térképvázlata, a födolomitból álló medencekeret kiemelésével Fig. 1. Map of the area Nagyegyháza— Csordákét mine and of bauxite lens II studied in detail, the Hauptdolomit- constituted basin frame being accentuated A terület földtani felépítése (2. ábra) A területen az alaphegység karni, kis részben talán a nóri emelet aljára is át- nyúló korú, fődolomit. Fauna eddig nem került elő belőle, pontosabb korra is utaló jellegzetes szöveti bélyegeket nem mutat. Sok helyen zúzott, porlott. A fedőhegység legidősebb tagja a karsztos, egyenlőtlen felszíme áthordott bauxit, ill. áthalmozott dolomitbreccsa összlet. A bauxittest természetesen a kutatás elveinek megfelelően a terület magját képezi. A fekvőjében található áthalmozott dolomitbreccsa vastagsága az ENy-i részen a 30 m-t is meg- haladja, de O-vonala alig lépi túl a bauxittest határait. A bauxittelep D-i, DK-i határvonalát kísérő, 3 — 12 m-nyi dolomitbreccsa valószínűleg nem iga- zán áthalmozódott, hanem inkább helyben fellazult és mállóit dolomit tör- meléke, ill. annak cementált terméke. A bauxittelep középső részén egy ÉK — DNy-i irányú pásztában a dolomitbreccsa teljesen hiányzik, É-i peremén azonban 4 — 9 m-nyi dolomitbreccsa jelentkezik a bauxit fedőjében (Cs-373. és Cs-364. sz. fúrások), de csak kis területre korlátozottan. V é g h n é e t al.: Rátolódás Csordakúton 95 A bauxit fedő képződményeire az eocén rendkívüli hézagossága és transz- gresszív, törmelékes felső oligocén jellemző. Az eocén üledékképződés itt csak a nummuliteszes, ill. alveolinás mész- kő lerakódásával kezdődik; a teljes kőszéntelepes összlet és annak csökkent - sósvízi molluszkás agyag és márga, majd tengeri nummuliteszes márga, mész- 51ZD 6ö 7H 8!Z] 9I~71 2. ábra. A csordakúti II. bauxitlenese földtani felépítése. Jelmagyarázat: 1. A bauxitösszlet elterjedésének határa, 2. Az alsó áthalmozott dolomitbreccsa elterjedése, 3. A felső áthalmozott dolomitbreccsa elterjedése, 4. Az eocén rétegek elterjedése, 5. Az oligocén képződmények elterjedése. 6. A rátolódás kiszerkesztett homloka, 7. Réteg- ismétlődés (rátolódás) fúrásban, 8. Bauxitra produktív fúrás, 9. Bauxitra meddő fúrás Fig. 2. Geological setting of bauxite lens Csordakút II. Explanation: 1. Boundary of extension of the bauxite sequence, 2. Extension of the lower redeposited dolomité breccia, 3. Extension of the upper redeposited bauxite breccia, 4. Extension of Eocéné deposits, 5. Extension of Oligocene deposits, 6. Overthrust front inferred, 7. Repeti- tion of strata (overthrust) in borehole, 8. Borehole productive fór bauxite, 9. Borehole abortive fór bauxite Q 2 EZ] 3 márga fedője hiányzik. A nummuliteszes-alveolinás mészkő ingressziós jel- legét igazolják a mészkő alatt közvetlenül fekvő dolomit felszínén talált gya- kori fúrókagyló-nyomok. Helyi vizsgálatokból nem állapítható meg, meddig tartott ez eocén üledék- képződés, mivel az infraoligocén denudációs fázis folyamán az üledékek nagy része lepusztult. A lencse DK-i, K-i felén az oligocén közvetlenül települ a bauxitösszletre, ill. az alaphegységre. Az eocén roncsai csak az ÉNy-i terü- letrészen maradtak meg maximum 30 — 40 m vastagságban. A felső oligocén rétegsor gyakran néhány méternyi feldolgozott eocén kavicsokból, görgetegekből álló durva törmelékkel indul, majd homokkő, kaolinos homokkő, aleurit és márgás aleurit rétegek egymásutánjából, ill. vál- takozásából álló sorozatba megy át. A területen vastagsága elérheti a 100 m-t is, leggyakrabban 50—70 m-nyi. 1* 96 Földtani Közlöny 117 . kötet, 2. füzet Az oligocén rétegek vastagságát természetesen az utólagos lepusztulás mér- téke annyira lecsökkentette, hogy az eredeti vastagságra már helyileg követ- keztetni sem lehet. Szerkezetileg a területet ÉÉNy — DDK-i és KÉK — NyDNy-i vetődések jel- lemzik, az egyes bauxitlencséket is ezek határolják le, ill. különítik el egymás- tól. E törések kimutathatóan az oligocén rétegeket is érintették, tehát rész- ben oligocén utániak, valószínűleg a stájer-fázishoz kapcsolódnak. Nagy ré- szük azonban csak megújult ebben a fázisban, hiszen az eocén előtti, ill. eocén- kezdeti medencealakulás is hasonló szerkezeti képet mutat. A rátolódás. Az előbb vázolt aránylag egyszerű szerkezeti képhez járul a II. sz. bauxitlenese területén kimutatható feltolódás vagy rátolódás. Ez kü- lönleges, de nem egyedülálló jelenség a tágabb környezetben. Az ittenihez hasonló rétegismétlődést észleltünk a Me-186. sz. fúrásban, a Nagyegyházi- medence DNy-i peremrészén. Ez utóbbi területen Szantner F., Szabó E., Tóth A. és Gecse É. az 1978-ban szerkesztett kéziratos szerkezeti térképen két ,,rögalátolódást” is ábrázoltak, ami azonban kellő igazoltság híján a ké- sőbbi térképekről már lemaradt. Több újabb fúrás értékelésével Molnár P. és Pópity J. 1984 novemberé- ben a Magyarhoni Földtani Társulat Dunántúli Területi Szervezetének ülésén ismertették a feltolódásos jellegű szerkezetet és az egyes fúrások rétegsorait.* A II. sz. bauxitlenese területén a jelenleg rátolódásként való értelmezést a szelvényeken mérhető legalább 2 — 300 m-nyi horizontális elmozdulás indo- kolja. Ez a mozgás eredetileg nagyobb távolságot is kitehetett, mert a rátoló- dott rög homlokrésze lepusztulhatott. E lepusztulás méretét, területi elter- jedését ma már nem lehet megállapítani. Annyi tehát bizonyos, hogy nem egyszerű feltolódásról vagy rögkipréselésről van szó, hiszen az aránylag me- redek sík mentén, kis horizontális összetevőjű mozgással következik be. Az áttolódás méretét azonban a mozgás valószínűleg nem érte el. A rátolódásként való értelmezést több szakember nem fogadja el. Érveik: ilyen jelenség a területen mélyült több száz fúrásban máshol nem for- dult elő, a kőzetismétlődési jelenség a medence peremén jelentkezik, értelmezhető a meredek partról becsúszott vagy bemosódott dolomitanyagként is, — az ismétlődő rétegsor nem pontosan azonos, a kiszerkeszthető sík rendkívül lapos. A rátolódás mellett szóló érvek azonban: mint az előbbiekben kifejtettük, van más területen is hasonló meg- figyelés a közelben, a felső (szerintünk rátolt) dolomit egyes fúrásokban eocénen, másutt oligocénen fekszik, ott fedője is eocén, ill. oligocén. Egy fúrásban bauxiton fekszik, s itt fedőjében is megvan a bauxit, — a dolomit nem az eocén. ill. oligocén rétegsor alsó tagozataiban jelent- kezik, ahol abráziós alapbreccsaként értelmezhető volna, hanem feljebb, az érintett fúrásokon kívül sem az eocén, sem az oligocén rétegeken belül dolomittörmeléknek nyoma sincs, legfeljebb azok legalsó rétegeit alkotó abráziós breccsában fordul néha elő, •Feltolódásos jellegű tektonikai elemek és értékelésük a Csordakút-II. számú bauxit telepen és környezetében Bejelentés. Vég h n é e t a l. : Rátolódás Csordaki'Uon 97 — a közbecsípett dolomit, bár zúzott, de határozottan szálkőzet jellegű, fi semmiféle áthalmozottsági bélyeget nem mutat, az eocén, ill. érintett oligocén rétegek kifejlődése nem tér el a többi fúrásban észleltektől, a becsípett dolomit vastagsága szabálytalanul változik az egyes fúrá- I sokban, — a rátolódott dolomit alatti tercier rétegek vastagsága ugyancsak sza- bálytalanul változik, a feltételezett síkot minden fúrásban rendkívül zúzott alaphegységi kő- I zetek és összegyűrt, összetört fiatal rétegek kísérik. Az, hogy az ismétlődő rétegsor nem pontosan azonos, éppen azt is jelent- heti, hogy egymástól bizonyos távolságban képződtek és szerkezetileg kerül- tek egymás mellé. A különbség azonban nem nagyobb, mint egyes szomszédos fúrások megfelelő szakaszain észlelhető eltérések. A szerkesztés alapján laposnak adódó csúszási felület inkább a feltétele- zettnél nagyobb mozgási távolságot s ezzel esetleges áttolódás jelenlétét sejt- teti, mintsem, hogy cáfolná a rátolódás létét. A fenti érvek alátámasztására szerkesztettük meg a környezet rácsszelvé- nyét, amelyet a 3. ábra mutat be. Irodalom — References Gerber P. (1978): A Tatabánya— Nagyegyháza— Mány terület földtani— teleptani viszonyai — Földt. Közi. 108. pp. 18—28. Szantner F.— Tóth á. — Baross G.— Mátééi T. (1979): Információs jelentés a csordakúti kőszénnel fedett és hozzá kapcsolható terület bauxitföldtani viszonyairól — Kézirat, Banxitkutató Vállalat. Véghné Neubraxdt E.— Fáyné Tátrai M.— Mexsáros P. — Balásházy L. (1978): A Nagyegyháza -mányi terület kőszén fekvő képződményeinek és alaphegységének földtani kérdései — Földt. Közi. 108. pp. 7—17. A kézirat beérkezett: 1985. X. 8. Overthrust in the Csordakút-II bauxite lens area Dr. E. Végh-Neubrandt* — J. Kovács* — P. Mensáros * The repetitions of strata observed in somé boreholes during detailed bauxite explora- tion in the S foreland of the Gerecse Mountains have been interpreted as overtlirusts. The overthrust member is Upper Triassic Hauptdolomit. In somé boreholes it rests on Eocéné beds, in others on Oligocene ones, being overlain by Eocéné or Oligccene deposits in the second case. In one borehole the Hauptdolomit is repeated rogether with the bauxite immediately overlying it. The associated bauxite exploration prospects have nőt been corroborated by facts as yet. The thrust movement took piacé along an extremely fiat pláne. The size of horizontal movement is estimated at a minimum of 200 — 300 m. The thrust sheets in repetition i are thin, the dolomité of the overlying member being 10 — 26 m, the Tertiary formations . underlain varying between 2 and 32 m in thickness. Upper Oligocene beds were alsó involved in the movement. Consequently, the over- thrust must have taken piacé by all means in post-Oligocene time, probably in connec- tion with the Styrian orogeny. Manuscript received: 8th October, 1985. * Institute of Applied and Engineering Geology, Eötvös Loránd University, H-1088 Budapest VIII. Múzeum körút 4/A. Cs-373 3. ábra. A vizsgált rátolódásos terület rácsszelvénye. Jelmagyarázat: 1. Felsőtriász (karni-nórl) fődolomlt, 2. Áthalmozott dolomitbreccsa, 3. Bauxltösszlet, 4. Eocén fedőősszlet, 5. Oligocén képződmények, (S. Quarter takuró Fig. 3. Profile of the studied overthrust area. E x p 1 a n a t io n: 1. Upper Trlasslc (Oarnian-Norian) Hauptdolomit, 2. Redeposited dolomité brecoia, 3. Bauxite sequence, 4. Eocéné overlylng sequence, 5. Ollgocene formntlons, 0. Quaternary blanket 99 V é g h né e t a l. : Rátolódás Csordakúton HaABMr Ha TeppHTopHH öokchtoboh 3ajie>KM Mopőanyr-I I d-p 9. Bez-Hoüőpandm, Fi. Kosán, TJ. Memuapom rioBTopeHiie cjioeB b pa3BeflOHHbix CKBa>KHHax Ha őokchtw b io>khom (JjopjiaHAe rop Tepeqe HHTepnpeTiipyeTCH aBTOpaivui KaK HaflBur. HaABiiHyTbiíí ropii30HT pa3pe3a npeACTaBjieH TpHa- cobhm «r^aBHbiM aoaomiitom». B oflHiix MecTax oh 3aAeraeT Ha aopeHe, b Apymx CKBawnHax oh noACTHJiaeTCH OAnropeHOBbiMii cjiohmh, a noKpoBHbiMH otjiojkchhhmh Taione hbtok)tch aope- HOBbie hjih ojinropeHOBbie nopoflbi. B oahoíí eAHHCTBeHHOH CKBawHHe HaÖJHOAaeTCH noBTopeHHe «r.n;iBHbix aoaomhtob» cobmcctho c őoKCHTaMH. CBH3aHHbie c 3thm yqacTKOM nepcneKTHBbt pa3- BeAKH ŐOKCHTOB AO CHX nOp He nOATBepAHJIHCb. FIjiocKOCTb HaABnra Hpe3BbmaHH0 nojioraa. AMnjiHTyAa ropn30HTajibHbix abhjkchhh opeHH- BaeTCH MHHHMyM b 200—300 MeTpoB. Moumocxb HaABHHyTbix neuiyfi OHCHb Maaa — MoipHOCTb nOKpOBHblX AOAOMHTOB — 10 — 26 MeTpoB, a nOKpOBHblX TpeTHHHblX OTJIOWeHHÍÍ — 2 — 32 AieTpa. B ABH>KeHiiH npHHHAH yqacrae h BepxHeoAHropeHOBbie cjioh. Bo3pacT HaAHra, TaKiiM oöpa- 30.M, nOCJieOJlHrOUeHOBblií, BepOATHO, ABHWeHHH CBH3aHbI CO UITHpHHCKOH (J)a30H. Földtani Közlöny, Btlll.of the Hungárián Geol. Soc. (19S7) 117. 101 — 110 Olísztosztrómák és egyéb, vízalatti gravitációs tömegszállítással kapcsolatos üledékek az észak- magyarországi paleo-mezozóikumban, II. Dr. Kovács Sándor* (18 ábrával) Összefoglalás: A dolgozat második része az észak -magyarországi paleozóos és mezozóos képződményekben megismert példákat mutatja be. 1. TJpponyi-hegység Devon időszaki, törmelékfolyások által újra ülepített vulkáni-üledékes kő- zettársulások a magyasabb alsódevon vagy középsődevon Strázsahegyi For- mációban és a felsődevon Abodi Mészkő Formációban ismeretesek. Ezek kon- tinentális kéregbeli riftesedéshez kötődő bázisos vulkanizmushoz kapcsolód- nak (Kovács S. — Vetőké Ákos É. 1983). A törmelékfolyásokat nyilván a tengeralatti kitörések idézték elő, amelyek eredményeként a vulkáni anyag és az egyensúlyát vesztett, részben konszolidálatlan mésziszap a lejtőkön le- zúdult/lefolyt és közben összekeveredett. Láva- és hialoklasztit-folyások (vö. Lonsdale és Batiza, 1980, 3. ábra) szolgáltak a mészkő-olisztolitok mátrixául mozgás közben. A vulkánitok erősen kontaminálódtak a részben lágy mész- iszappal, ezért karbonát-tartalmuk magas (elemzési adatokat lásd in Kovács S.— Vetőké Ákos É. 1983). 1.1. Strázsahegyi Formáció A formáció típusterületén, a nekézsenvi Strázsahegy Harkatetőnek nevezett Ny-i orrán régóta ismeretes „diabázok” és mészkövek együttes előfordulása. A hiányos feltártság miatt az irodalom ezeket a legutóbbi évekig egykorúnak, egymással váltakozónak tartotta (középsőtriász: Schréter Z. 1943, Pantó G. 1954, Balogh K. 1964 — lásd in Kovács S. 1981; alsódevon: Kovács S. 1981). Csak az országos alapszel vényprogram keretében létesített mesterséges feltárások és azok részletes vizsgálata során derült ki, hogy itt olisztosztró- máról van szó (Kovács S. — Péró Cs. 1983). A hegy Ny-i végén levő kőfejtőkben feltárt „cliabáz-agglomerátum” ki- nézetű schalsteinre (Árkai P. 1982 meghatározása) egy kb. 30 m vastagságú olisztosztróma települ — legalábbis a jelenlegi tektonikai helyzetben az utóbbi • Magyar Állami Földtani Intézet, 1143 Budapest XIV. Népstadion út 14. 102 Földtani Közlöny 117. kötet, 2. füzet i mg 2 3 u 1. ábra. Az ismertetett képződmények elhelyezkedése. Jelmagyarázat: Upponyi-hegység: 1. Nekézseny, Strázsahegy; 2. Zsinnye és a Kőrózsa-tető közötti terület; Szendrői-hegység: 3. Rakaca és Rakacaszend közti műút menti feltárás; Bükk: 4. Szarvaskő és Mónosbél közti műút menti feltárás (a tardosi kőbányától É-ra); 5. Bányahegyi alapszelvény; Rudabányai-hegység: 6. Telekesoldali alapszelvény (a Szalonna— Perkupa közti műút mentén); 7. Telkesvölgyi alapszelvény (a völgy É-i oldalán, a völgytorkolattól 0,5 km-re) Fig. 1. Loeation of the formations discussed. Explanation: Uppony Mountains: 1. Nekézseny, Strázsahegy: 2. Area between Zsinnye and Kőrózsa-tető; Szendrő Mountains: 3. Exposure by the highway between Rakaca and Rakacaszend; Bükk: 4. Exposure by the highway between Szarvaskő and Mónosbél (N of the quarry of Tardos); 5. Keysection of Bányahegy; Rudabánya Mountains: 6. Key section of Telekesoldal (by the highway between Szalonna and Perkupa); 7. Key section of Telekes-völgy (on the N slope of the valley, at a distance of 0,4 km from the valley mouth) K o v á c s: Észak-magyarországi olisztoszlrúmák 103 2. ábra- A fekűben levő schalstein (sötétebb, balra) és egy, az oüsztosztróma-szint bázisán levő alsódevon krinoideás mészkő olisztolit (világosabb, jobbra) üledékes érintkezése. Jól látható, hogy a kontaktus nem tektonikai nyírófelület — amely a melanzsok egyik kritériuma — mentén jött létre. Nekézseny, Strázsahegy Ny-i orra, a hegygerincen levő legnyugatibb kutatóárok (felülnézet) F ig. 2. Depositional contact between an underlying schalstein (darker, left) and a Lower Devonian crinoidal limestone at the base of the olisthostrome horizon (lighter, right). It can be seen quite clearly that the contact is controlled by phenomena other than a tectonic shear pláne (one of the criteria of melanges). Nekézseny, W spur of the Strázsa- hegy, westernmost exploratory trench on the mountain ridge (top view) van felül. Üledékes és nem tektonikus érintkezésüket a 2. ábrán látható fel- tárás bizonyítja. A hegy DK-i oldalában azonban a kettő közé — becsúszott olisztotrimmaként — egy max. 20 m vastagságot elérő metaszomatikus dolo- mittest ékelődik, vulkáni „zárványokkal” és bombákkal. Az olisztosztróma- jelleg a hegygerincen levő alapszelvényben látszik a legjobban (3 — 4. ábra). A mátrixot világoszöld, részben zöldesszürke vagy zöldesbarna, meglehetősen mállékony, makroszkóposán ,,diabáztufa”-szerű vulkáni anyag alkotja. Ár- kai P. és Lelkesné Felvári Gy. kőzettani vizsgálatai szerint (akiknek a vul- kánitok meghatározásában nyújtott segítségéért a szerző ehelyütt is köszö- netét fejezi ki) azonban itt elváltozott metabazalt-láváról és hólyagos (man- dulaköves) láváról van szó és csak alárendelten tufáról. A kőzetek gyakran vasas metaszomatózist szenvedtek. Az olisztolitokat kizárólag mészkövek al- kotják, melyek két fő típusba tartoznak (korukat a szerző Goreoífonto- vizs- gálatai bizonyítják; Kovács S.— Péró Cs. 1983 és Kovács S. megjelenés alatt): a) Felsőszilur lilásvörös és zöld, pelágikus, mikrites mészkő, néha orthocon Nautiloideákkal és Brachiopodákkal. Conodontákban ez a típus nagyon gaz- dag. Nagyságuk Ökölmérettől 1—2 m3-ig terjed. 104 Földtani Közlöny 117. kötet, 2. füzet 3. ábra. Mészkő-olisztolitok vulkáni mátrixban a nekézsenyi Strázsahegy Xy-i gerincén levő alapszelvény feltárásá- ban a kép felső kétharmadában egy nagyobb méretű alsódevon krinoideás mészkő olisztolit látszik. A jobb oldalt bekeretezett rész a 4. ábrán látható kinagyítva Fig. 3. Limestone olistholithes in a volcanic mátrix in a key section on the W ridge of the Strázsahegy at Nekézseny Xote the rather large Lower Devonian crinoidal limestone olistholithe in the upper 2/3 of the picture. The framed. area is given enlarged in Fig. 4 b) Legalsódevon (lochkovi) világosszürke, zátonylejtő-fáeiesű, krinoideás mészkő, néha Brachiopodákkal és igen ritkán korall-töredékekkel. Ez a típus alkotja az olisztolitok túlnyomó részét. Nagyságuk kisebb házéig terjed. Hasonló korú, uralkodóan szürke színű, de mikrofácáesükben eltérő mész- kőblokkok nagyon ritkák. Néha „diabáz” — mészkő breccsa anyagú, kétszere- sen reszedimentált tömbök is előfordulnak. A mészkő-olisztolitok nem szen- vedtek kontakt metamorfózist, ellentétben a fekűben levő schalstein erősen megégetett, max. ökölnagyságú mészkőzárványaival. Ez nyilván a láva- és Kovács: Észak-magyarországi olisztosztrómák 105 4. ábra. Ökölnagyságú mészkő-olisztolit elhelyezkedése vulkáni mátrixban. A világosabb árnyalatú olisztolitokat ,,M” betű is jelöli. (Kinagyított részlet a 3. ábrából) Fia. 1. Fist-sizedlimestoneolitholithe in a volcanic mátrix. The obtholithes of lightershade are marked with the lat tér „M” as well (area enlarged from Fig. 3.) hialoklasztit-folyások alacsonyabb hőmérsékletével, gyorsabb kihűlésével és a lágy mésziszappal való keveredésével magyarázható. 1.2. Abodi Mészkő Formáció A metatufitos, cippolino-jellegű abodi mészkő sávjának Ny-i részén, a Zsiny- nye és a Kőrózsa-tető között ugyancsak fellépnek törmelékfolyás-üledékek. A vulkanizmus itt egyidejű volt a mésziszap-szedimentációval (lásd 5. ábra) 106 Földtani Közlöny 117. kötet, 2. füzet és az itteni metabazaltokból vezethető le a metamorf mészkő cippolino-szer- kezetét okozó tufitos hozzákevereclés is. A vulkáni anyag és a lágy mésziszap összekeveredése már a lávának karbonátos üledékképződési térségbe való kiömlésével elkezdődött és a törmelékfolyások mozgása során vált teljessé. A teljes összevegyüléssel iszapfolyásba ( műd flow ) való átmenet magyarázza, 5. ábra. Pilotaxitos szövetű bázisos lávabefolyás mésziszap -kiás ztok közé. A mező jobboldalán jól látszik a láva és a még nem teljesen konszolidált mésziszap Echinodermata- töredékeket is tartalmazó foszlányainak összekeveredése. A karbonátüledék — elsősorban a hó hatására, mert irányított szövet nem alakult ki — átkristályosodott, az eredeti szöveti elemek közül csak a nagyobb méretű Fchinodermata-tövedékek őrződtek meg. Abodi Mészkő Formáció, Upponyi-hegység, Zsinnye D-i oldala, Zsinnye 1/A sz. minta. 35x- +N Fig. 5. Basic lava low of pilotaxitic texture penetrating between lime műd clasts. Note the mixing of the lava witli lumps of lime műd nőt completely Consolidated and containing fragments of echinoderms as readily observable on the right side of the area. The carbonate sediment is recrystallized, phenomenon due primarily to heat action, as obvious from the lack of an oriented texture; from among the original textúrái elements only the larger echinoderm fragments are preserved. Abod Limestone Formation, Uppony Mountains, S side of Zsinnye, sample Zsinnve 1/A. 35 X. +N hogy a két hegy közötti árok feltárásaiban mészkő-olisztolitok vagy -kiasztok nem láthatók. A Zsinnye déli oldalában ugyanakkor — szürke mészkő réteg- sor közbetelepüléseiként — két, 1 m körüli vastagságú pad van feltárva, ame- lyekben a láva cm-es nagyságú mészkőklasztokkal keveredett. A padoknak breccsa-szerű szerkezete van, zöld vulkáni hálózattal. (Egyikük szöveti képét mutatja az 5. ábra; u. a. pádból frasni Conodonták kerültek elő, lásd in Kovács S.— Vetőké Ákos É. 1983.) A feltárt mészkőrétegsor ÉK-felé egy metabazalt-testtel érintkezik; a kontaktus közelében a láva szögletes mészkő- klasztokat tartalmaz. Kovács: E szak- magyarországi olisztosztrómák 107 6. ábra. A siendrői-hegységi középsőkarbon ősföldrajzi vázlata. Jelmagyarázat: 1. Rakacai Márvány (típu- sos, világos, durvábbkristályos változat), 2. Pelágikus hasadékkitöltések az alsó Rakacai Márvány tetején, 3. Rakacai Márvány, Verebeshegyi Tagozat (sötét kékesszürke, finomabbkristályos változat), 4. Szendrői Fillit, metahomokkő betelepülésekkel és mészkő olisztosztróma szintekkel Fig. 6. Middle Carboniferous paleogeography of the Szendrő Mountains area. Explanation: 1. Rakaca Marble (typical, light, coarser-crystalline variety), 2. Pelagic fissure-fills at the top of the lower Rakaca Marble, 3. Rakaca Marble, Verebeshegy Member (dark bluish-grey, finer-crystalline variety), 4. Szendrő Phyllite with metasandstone intercalations and limestone olisthostrome horizons 2. Szendrői-hegység A Szendrői-hegységben a Szendrői Fillit Formáció alsó, a Felső Rakacai Márvánnyal egyidős része tartalmaz mészkő-olisztosztrómákat, -olisztotrim- mákat és allodapikus mészköveket. A két képződmény heteropikus jellege Rakaca és Rakacaszend között látható a legjobban. Az agyagpala— homok- kőpala rétegsorba települő, max. dm-es nagyságrendű, szögletes mészkőklasz- tokból álló, grain supported szövetű exotikus betelepülésekre az olisztosztróma minősítést az olisztoszinagma ellenében ugyanolyan okok alapján látjuk indo- koltnak, mint a rudabányai-hegységi Telekes-oldal képződményei esetében (lásd később). Itt is feltételezhető, hogy a reszedimentáció idején a mészkő- klasztok egy része még konszolidálatlan mésziszap-állapotban volt és mátrixul szolgálhatott a törmelékfolyás során. Ugyanakkor helyenként megfigyelhető, hogy alárendelt mennyiségben homokos— agyagos anyag is előfordul mátrix jelleggel a mészkőklasztok között. Az olisztosztróma-szintek vastagsága álta- lában néhány méteres (0,5—1 és néhány 10 m között ingadozik), a mm-es nagyságrendű klasztokból felépülő allodapikus mészköveké 0,1 — 2 m. Az olisztotrimmák átmérője 0,5 — 1 m-től több 10 m-ig terjedhet. Az újraülepedett képződmények eredete, ill. a Szendrői-hegység középső- karbon ősföldrajzi vázlata — a részletes Cowodowta-biosztratigráfiai vizsgá- latok koradatainak felhasználásával (lásd in Kovács, megjelenés alatt) — a 6. ábra szerint magyarázható. Az alsó Rakacai Márvány karbonátplatformja a felsődevon— alsókarbon idején állott fenn. Rajta azonban a frasni után a sekélytengeri üledékképződés — a lesüllyedés vagy eusztatikus vízszintemel- kedés miatt — megszűnt. Sőt, a famenni — középsővizéi periódus üledékeiről is csak a pelágikus hasadékkitöltések kevert Conodonta -faunái — amelyek- ben a közben eltelt idő majd minden zónája képviselve van — tanúskodnak; az üledékcsapdaként működő hasadékok kivételével a plató felszínéről áram- 108 Földtani Közlöny 117. kötet, 2. füzet 7. ábra. Rakacai Márvány olisztotrimmík Szendrői Fillitben. Alapszelvény feltárás a Rakaca— Rakacaszend közti műút mentén Fig. 7. Rakaca Marble olisthotrimmes in the Szendrő Phyllite. Key section exposure by the highway between Rakaca and R-akacaszend lások söpörhették el a lerakodott mésziszapot. A felsővizéiben ez az egységes platform blokkszerűen feltöredezett és differenciáltan süllyedni kezdett. Egy rövid, általánosan elterjedt törmelékes esemény után — amely a márvány ,, köztes palája” formájában áll előttünk — a sekélytengeri karbonátszedi- mentáció felújult (= Felső Rakacai Márvány) a magasabb helyzetben ma- radt blokkokon, és foltzátonyok épültek a felsővizéi— szerpuhovi — alsóbaskír során, melyek medence-irányban sötét, mikrites mészkövekkel fogazódtak össze. Ugyanakkor a lesüllyedt blokkokon agyagos-homokos, flisoid típusú üledékképződés folyt, homokos zagyáramokkal, mészkő-törmelékfolyásokkal, karbonát-zagyáramokkal. lecsúszott mészkőtömegekkel. Az olisztosztrómák és az allodapikus mészkövek klasztjai. valamint az olisztotrimmák túlnyomó részt az egyidejű foltzátonyokról és az azokat körülvevő mikrites mészkövek- ből származnak, de a Conodonták szerint középsődevon— alsókarbon elemek szintén hozzákeveredtek (a középsőkarbon, metamorfózis előtti állapotban mikrites mészkövekhez hasonló litológiájú, kékesszürke mészkövek formá- jában). A felsővizéiben a korábbi karbonát-platform széttöredezése, differenciált süllyedése és a flisoid üledékképződés megindulása a szudétai tektonofázis itteni gyenge megnyilvánulását jelentik. A baskír alsó része után a karbonát- szedimentáció az addig magasabb helyzetben levő blokkokon is megszűnt, a további üledékképződést monoton sötétszürke agyagpala-összlet képviseli, rit- kán homokkő-turbiditek vékony betelepüléseivel. K o r : Eszak-magyi írországi olisztosztrómák 109 8. ábra. Típusos olisztosztróma a Bükk hegység jura palaösszletében a Szarvaskó— Monosbél közti mflút mentén, a tardosi kőbányától É-ra kb. 0,5 km-re Fig. 8. Typicalolisthostrome in the Jurassicschist sequence ofthe Bükk Mountains by the highway between Szarvaskő and Mónosbél, at about 0,5 km from the quarry of Tardos 9. ábra. Kinagyított részlet a 8. ábráról. A mészkó-olisztolitok egy részét bekeretezéssel kiemeltük Fig. 9. Area enlarged from Fig. 8. Somé of the liraestone olistohlithes framed on the preceding figure are shown here enlarged 2 Földtani Kötlöny 110 Földtani Közlöny 117. kötet, 2. füzet 3. Bükk hegység A DNy-bükki egység jura agyagpala-összlete tartalmazza a legtípusosabb olisztosztrómákat és legnagyobb olisztotrimmákat Észak-Magyarországon. Az olisztosztrómák vastagsága néhány métertől (esetleg dm-től) legalább néhány tíz méterig terjed, de nincs kizárva, hogy akár százméteres nagyságrendű is lehet. Mátrixuk mindig sötétszürke agyagpala. Az ökölnagyságtól a fejnagy- ságig terjedő olisztolitokat medencei áciesű, uralkodóan szürke színű mészkö- vek alkotják. Koruk akár triász (amelyet Conodonták is alátámasztanak), akár idősebb jura is lehet. Egy részük finom, gradált laminációt mutat, amely kétszeres reszedimentációról tanúskodik: először allodapikus mészkövekként, majd olisz tolitokként az olisztosztrómában. Néha az is megállapítható, hogy a második reszedimentáció még félig konszolidált állapotban történt, mivel egyes blokkok plasztikus (hajlításos) deformációt mutatnak. A legszebb olisz- tosztróma-feltárásák a Szarvaskő — Mónosbél közötti műút és vasút mentén, a tardosi kőbányától É-ra láthatók. Kelet felé a palák metamorf foka növek- szik, itt a mészkő-olisztolitok is metamorf alakváltozást szenvedtek és len- cseszerűen ellapultak a klivázs síkjában. (Ez utóbbi legszebben az Oldal-völgv feltárásaiban látható, amelyek bemutatásáért és számos bükki probléma meg- vitatásáért a szerző e helyütt is köszönetét fejezi ki Pelikán Pálnak.) Az olisztotrimmák nagysága néhány dm-től a km-es nagyságrendig terjed- het (szerző véleménye szerint becsúszott tömegeket képviselnek a palaterü- leten fellépő nagy kiterjedésű mészkőrögök is). Anyaguk főleg triász zátony - és zátonvlaguna-fáciesű mészkő, szürke, mikrites mészkő, vékonyrétegezett, lilás, medencefáciesű mészkő („répáshutai” típus) és jura (lásd in Bércziné Makk A. — Pelikán P. 1984) ooidos mészkő. Néha azonban más, ismeretlen korú kőzetek is előfordulnak — pl. a 10—11. ábrán látható 2 — 3 m3-es kvarc- konglomerátum olisztotrimma a szarvaskő— mónosbéli műút mentén. A nagy- méretű mészkőrögök mintájára olisztotrimmának tartjuk a vaskapui növény- maradványos, szenes agyag betelepüléses homokkövet is. Mészkő-olisztotrimmák a vörös radiolaritokban is előfordulnak. A legszebb példa a bánya-hegyi alapszelvényben látható, amely a gravitációs üledékmoz- gások több típusát is feltárja (12 — 14. ábra): A szelvény (részletes leírását lásd in Pelikán P. 1985) jobb oldalán 5—15 cm vastag allodapikus mészkő betelepülések láthatók barnászöld radiolarit- ban, szinszediment gyűrődésekkel. Ezután vörös, jól rétegzett radiolarit kö- vetkezik, amely olisztotrimmaként fehér triász zátonymészkő, legfelsőtriász — ?alsóliász, lilásvörös allodapikus mészkő (ez a leggyakoribb) és mészkőbreccsa tömbjeit tartalmazza (a 2. és a 3. típus kétszer is reszedimentálódott !). Át- mérőjük 1 m alatt van, de nem kevesebb, mint 10 — 20 cm. A szelvény eddigi része — az allodapikus mészkövek gradációja alapján — átbuktatott. A szel- vény bal oldala lilásvörös, allodapikus krinoideás mészkő rétegsort tár fel, amely tektonikusán érintkezik a radiolarittal. Ebben fehér triász zátony- mészkő kisebb (10 — 30 cm-es) — valamint a feltárás legszélén egy kb. 1 m-es is — tömbjei láthatók olisztotrimmaként. Magán a Bányahegyen, az útmenti feltárás felett a fehét zátonymészkő néhány tíz— néhány száz méteres nagy- ságú sziklái állanak ki környezetükből, amelyet vörös radiolarit és lilásvörös krinoideás mészkő törmeléke borít. Valószínűleg ezek is a mélytengeri kör- nyezetbe becsúszott nagyobb olisztotrimmákat képviselnek. K o v á c s: Észak- magyarországi olisztosztrómák 111 10. ábra. Kvarckonglomerátum-olisztotrimma a bükki jura palában. Ugyanott, mint a 8. és 0. ábra Fig. 10. Quartz-conglomerate olisthotrimma in the Jurassic schist of Bükk. Area enlarged similarly to the case of Figs 8 and 9 11. ábra. Részlet a 10. ábráról: konglomerátum olisztrotrimma kiékelődése és az alatta, ill. felette lévő agyagpala Fig. 11. Detail froin Fig. 10: a conglomerate oli-thotrimma pinching out and the shale under-and overlying it 2* 12. ábra. A hányahegyi alapszelvény a Bükk hegységben (Pelikán P. 1085. nyomán). Jelmagyarázat: 1. Barnászöld radtolarit, allodapikus mészkő betelepülésekkel, 2. Vörös radiolarit, mészkő olisztotrlmmákkal, 3. Lllásvörös, allodapikus, krinoideás mészkő, 4. Fehér zátonymészkő, 5. Tulaj Fia. 12. Key section of Bányahegy In the Bükk Mountains (eourtesy ofP. Pelikán 1985). Exp Inna t ion: 1. Brownish-green rndiolarlte with allodapic limestono intercalations, 2. Red radiolarite with limestone olisthotrimmes, 3. Purple-red, allodapie, eriuoldal limestone, 4. White reefal llme- stone, 5. Soll K o v ú c s : Észak-magyarországi olisztosztrómák 113 13. ábra. Mészkő-olisztotrimmák vörös radiolaritban a bányahegyi alapszelvényben Fig. 13. Limestone olisthotrimmes in red radiolarlte in the key section of Bányahegy 14. ábra. Zátonybreccsa-olisztotrimma (a kalapács feje alatt balra) vörös radiolaritban a bányahegyi alapszelvényben A tömb anyaga kétszer is áthalmozódott Fig. 14. Reefal breceia-olisthotrimma (left, above the hammer) in red radiolarite in the key section of Bányahegy The matéria! of the block was redeposited even twice 114 Földtani Közlöny 117. kötet, 2. füzet A radiolarit fekete és zöld változatai helyenként intraformációs breccsákat tartalmaznak. Ezekben mind a grain su'p'ported szövetet alkotó, néhány cm-es, szögletes kiasztok, mind a mátrix ugyanolyan színűek, a bezáró kőzettel meg- egyeznek. 4. Rudabányai-hegység Az aggteleki- és a rudabányai-hegységi triász medencefáciesekben igen gya- koriak a különböző, túlnyomó részt azonban intraformációs reszedimentációs jelenségek (intraformációs konglomerátumok és breccsák, allodapikus mész- kövek). Különösen jellemzők a szőlősardói lejtőfáciesű kifejlődési területre (lásd in Balogh K. — Kovács S. 1981). Ezekkel részletesen most nem fog- lalkozunk. Jellegzetes extraformációs, valódi olisztosztromatikus képződmények váltak ismertté azonban a telekesoldali jura sötét paláiban — a legkorábban itt a fel- sorolt példák közül (Balogh K. — Kovács S. 1977). A Szalonna — Perkupa közti műút mentén ezek 10 — 20 cm-től 5 m-ig terjedő vastagságú „konglome- rátum’’ betelepülésekként jelentkeznek a monoton, sötét palaösszletben, amely helyenként mélytengeri környezetre jellemző Chondrites nyomfossziliákat tartal- maz. Szürke, mikrites mészkő (mikrofácies: radioláriás— filamentumos biomikrit ; mudstone wackestone) és zöldesfehér- zöld riolit klasztokból épülnek fel, me- lyeket gyakran vékony, kloritos agyagfilm borít. Mindkét fajta klaszt meg- lehetősen szabálytalan körvonalú és általában néhány cm-es nagyságú. A vas- tagabb padokban ökölnagyságúak is lehetnek, sőt a legvastagabb betelepülés- ben 0,5 m átmérőt is elérő riolittömbök is láthatók. Rajtuk kívül 0,5 — 2 cm átmérőjű, barna, szögletes, megégett pala vagy márga és vörös jáspis (mely egészen közönséges kiválás ezekben a riolitokban) kiasztok is előfordulnak. A riolitok szabadszemmel is felismerhető, mm-es nagyságú kvarc és szanidin fenokristályokat tartalmaznak. (Korábban ezeket a vulkánitokat kvare- porfirnak írták le — Juhász A. 1964 — és mi is „mészkő kvarcporfir olisz- tosztr ómákról” beszéltünk Kovács S. 1979 és 1983, p. 84 — , Szabó Cs. vé- konvcsiszolati meghatározása szerint azonban „alkáli-földpát riolitról” van szó.) A mészkövekből alsóladintól felsőnóriig terjedő korú kevert Conodonta- fauna került ki, amely a reszedimentáció felsőnórinál idősebb korát kizárja. Az olisztosztrómák mellett ritkán néhány cm-es vastagságú szürke, alloda- pikus krinoideás mészkő betelepülések is előfordulnak. Sajátos típust képviselnek ezek a képződmények, amely megkérdőjelezi az „olisztosztróma” elnevezés itteni használatát. A mészkő és riolit klasztoknak ugyanis — néhány vékonyabb szint kivételével — nincs különálló mátrixa. Közelebbi vizsgálatnál — különösen felületi csiszolaton — azonban kiderül, hogy a mészkő kiasztok között vannak határozottabb körvonalúak, kevésbé szabálytalan alakúak, és vannak elmosódott körvonalú, nagyon szabályta- lan alakúak, melyek kitöltik az előbbi típus és a riolit kiasztok közötti teret. Ebből arra lehet következtetni, hogy a mészkő kiasztok első típusa már többé- ke vésbé konszolidált volt a reszedimentáció során, míg a második típus még lágy mésziszap állapotban volt („plasztiklaszt” Flügel, E. 1978. osztályo- zása szerint).* * Mélytengeri körülmények között a karbonát-litifikáció esetleges, ezért adott szedimentáeiós térségben a lerako- dott üledék szelvényében a litifikált és nem litiflkált szintek váltakozása teljesen közönséges jelenség; vö. Scholle et ah, 1983. 115 K o v á c $ : E szak- mag gar országi olisztosztrómák 1 1(3 Földtani Közlöny 117. kötet, 2. füzet 16. ábra. A legvastagabb (~ 5 m) olisztosztróma szint (az álló alak mögött) a telekesoldali alapszelvény feltárásban Fig. 16. The thickest (~ 5 in) olisthostrome horizon (behinti the standing person) in the exposure of Telekesoldal key section A reszedimentáció folyamata a következőképpen magyarázható. Az alkáli riolit kitörések, ill. a velük együttjáró földrengések a litifikált és még nem litifikált rétegekből álló középső — felsőtriász szürke, pelágikus mészkő-mész- iszap összlet egyensúlyi állapotának megbomlását, valamint a szétesett kar- bonátanyagból és a kitörésből származó vulkáni anyagból álló lavináknak az anoxikus, agyagos üledékképződéssel jellemzett medencébe való lezúdulását idézték elő. A forrásterületen (áramlások által söpört seamount?) nem folyt ilyen szedimentáció, mivel agyag amely mátrixul szolgálhatott volna nem került bele a lavinákba (kivéve a ritkán fellépő, szögletes, megégett agyag- pala-klasztokat). Ugyanakkor a mélyebb medencerészeket nem érintették a vulkáni kitörések, mivel a normális üledéket képviselő sötét palák semmiféle eruptív anyagot nem tartalmaznak. A kitörések elsősorban durva törmelék- szórásban nyilvánultak meg (lapillik, bombák), hiszen a riolit kiasztok már a reszedimentáció előtt megszilárdultak. Emellett szól, hogy környezetükben semmiféle termális kontaktus nem mutatkozik és szövetük nagy fenő kris- tályaikkal — megegyezik a Telekes-völgyben feltárt, a sötét palaösszletbe nyomult szubvulkáni riolittömegekével. Az itt tárgyalt, különálló mátrix nél- küli reszedimentált szintek — bár kifejezetten extraformációsak megfelel- nek a HADDiNG-féle (in Hoedeaiaker 1973) „csúszott konglomerátumok- nak” (síidé conglomerate, vagyis olisztoszinagma a jelen osztályozásban). Ennek ellenére alkalmazható rájuk az olisztosztróma elnevezés, annak egy különle- ges változataként értelmezhetők, mivel Hoedemaker 1973, p. 61 szerint ,,na kimutatható, hogy a kalcilutitok breccsásodása és lecsúszása a (teljes) litifi- K o v á c $ : Észak-magyarországi olisztosztrúmák 117 118 Földtani Közlöny 117. kötet , 2. füzet káció előtt történt, a keletkező üledék olisztosztómának nevezhető”. Az újra ülepedés mechanizmusa nagy sűrűségű törmelékfolyás (clebris flow) volt, amelyben a még litifikálatlan mésziszap-klasztok mátrixul is szolgáltak. A Szendrői-hegységi karbon olisztosztrómák modellje — a mészkő és az agyagpala egyidejű, heteropikus fáciesként való lerakódása nem alkalmaz- ható itt. még akkor sem. ha a jura biosztratigráfiai adatok (Kozur, megjele- nés alatt) nem a gravitációs üledékfolyásokat tartalmazó rétegtani szintből származnak. Ez ellentmondásban lenne azzal a ténnyel, hogy a rudabányai monoton sötét palaösszlet nem egy turbidites, flisoid fáciest képvisel, hanem nyugodt, stagnáló környezetben rakódott le, ahol a mészkő-riolit lavinák meg- állapodtak. Az eltérő kort támasztják alá a telekesvölgvi riolitok radiometri- kus koradatai is (átlagban 154 + 38 millió év. Kovách Á., levélbeli közlés). A Telekes-oldalban, magasabban a műút felett, és a Telekes-tetőn a sötét palaösszlet szürke, mikrites mészkő (koruk és típusuk ugyanaz, mint az olisz- tosztrómáké) és homokkő olisztotrimmákat tartalmaz. Az előbbiek nagyob- bak, háznagyságot is elérnek, míg az utóbbiak kisebbek, átmérőjük 5 — 10 cm és 1 — 2 m között van. Együttesen nem fordulnak elő és Grill J. térképezése szerint (szóbeli közlés) különálló rétegtani szintekhez kapcsolódnak. IS. ábra. Homokkó-olisztotrimma jura agyagpalában a telekesvölgvi alapszelvény feltárásában (Rudabányai-hegység) Fig. 18. Sandstone olisthotrimme in Jurassic shale in the key section of Telekesvölgv (Rudabánya Mountains) K o v á c s : E szak-magyarországi olisztosztrómák 119 Irodalom References Balogh K. — Kovács S. (1977): Előzetes jelentés a Rudabányai-hegységi triász vizsgálatáról. — Jelentés a KFH ré- szére 1976/77-ben végzett szerződéses munka eredményeiről. 128 p.. Szeged Balogh K. — KOVÁCS S. (1981): A Szőlősardó-1. sz. mélyfúrás — MÁÉI Évi Jel. 1979. j>p. 39—63. Budapest Bércziné Makk A.— Pelikán P. (1984): Jura képződmények a Bükk hegységből — MAPI Évi Jel. 1982. pp. 137 — 166. Budapest Flügel, E. (1978): Mikrofazielle Untersuchungsmethoden von Kaikén. 454 p., Springer-Verlag, Berlin— Heidelberg — New York Hokdemaker, Pb. J. (1973): Olisthostromes and other delapsional deposits, and their occurrence in the region Mora- talla (Prov. of Murcia, Spain) — Scripta Geol. 19. 207 p. Leiden JUHÁSZ A. (1964): A Rudabányai-hegység kvarcporfír kőzeteinek összehasonlító vizsgálata — Földt. Közi. XCIV. pp. 321 — 326, Budapest Kovács S. (1979): Rudabányai-hegység. In: Kirándulásvezető az I. magyar— szlovák határmenti geológustalálkozó- hoz. 11 p. Budapest, MÁFI Adattár, T 12883. Kovács S. (1981): Alsó-devon Conodonták a nekézsenyi Strázsahegyről — MÁFI Évi Jel. 1979. pp. 65 — 79. Budapest Kovács S. (1983): A magyarországi Conodonta -vizsgálatok eddigi eredményei (a bükki triász kivételével) — Ősi. Viták 30. pp. 73—111. Budapest | Kovács S. (megjelenés alatt, a) : Devonian olistliostromatie formádon with volcanic mátrix and limestone olistho- liths from Strázsahegy, Uppony Mountains, NE-Hungary — N. Jb. Geol. Paláont .. Mh. KOVÁCS S. (megjelenés alatt, b) : Paleozoie formations of the Szendrő and Uppony Mts. (NE Hungary) in the light of the conodont-biostraphical investigations — Acta Geol. Hung. | KOVÁCS S.— Péró Cs. (1983): Report on stratigraphical investigations in the Bükkium (Northern Hungary). In: Sassi, F. P. — Szederkényi, X. (Eds): IGCP No. 5. Newsletter 5. pp. 58—65. Padova— Budapest KOVÁCS S.— Vetöné Ákos É. (1983): Adatok az Upponyi-hegységi bázisos vulkánitok korához és kőzettanához — MÁFI Évi Jel. 1981. pp. 177-199. Budapest Lonsdale, P.— Batiza, R. (1980): Hyaloclastite and lava flows on young seamounts examined with a submersible — Geol. Soc. Amer. Bull., Part I. 91, pp. 545—554. Boulder/Col. Pelikán P. (1985): A Bányahegy-I. alapszelvény zárójelentése — Kézirat, Budapest, MÁFI Adattár. Scholle, P. A. — AlíTHint, M. A. — Ekd.ALE, A. A. (1983): Pelagic Environmant. In: Scholle, P. A. — Bebout, D. G.— MOORE, C. H. (Eds): Carbonate Depositional Environments. AAPG. Memoir 33, pp. 619—691. Tulsa/Okl. A kézirat beérkezett: 1985. X. 8. Olisthostromes and other deposits connected to subaqueous mass-gravity transport in the North Hungárián Paleo-Mesozoic II. Dr. Sándor Kovács * The second part of the paper contains a short description of Devonian, Carboniferous and Jurassic olisthostromatic formations recognized until now in North Hungary. The English version of this part is in press in a monography of olisthostromes of socialist countries edited by Prof. M. Schwab (Halle, GDR), in the frame of the Multilateral Cooperation of the Academies of Sciences of the Socialist Countries, Problem Commision IX, Working Group 3.2. (Olisthostromes in Geotectonic Regimes). Manuscript received: 8th October, 1985. OjlHCTOCTpOMbI H npOUHe 0TJ10>KeHHR, CBH3aHHbie C nOABOAHblM rpaBHTauHOHHbiM TpaHcnopTOM, b najieo3oe h Me303oe CeBepHOH BeHrpHH. MacTb II. d-p LUanőop Kosán Bo BTopoft Macin CTaTbn flaeTCB KpaTKoe oniicaHiie aeBOHCKHx, KaMeHHoyrojibHbix n iopckhx OjXIiCTOCTpOMOBblX (JlOpMaUHH, BblRBJieHHblX K HaCTOMlueMy BpeMeHH B CeBepHOH BeHrpiIH- AHrilHHCKHH BapHaHT 3T0H BaCTH HaXORHTCM B neMaTH, B BHRe CTaTblI B M0H0rpa4»IH OÖ 0J1HCT0. CTpoMax couiiajiHCTHMecKHx cTpaH non peflaKUHeií npotj). M. LLlBaöa (Fajúié, TÁP), b paMKax MHorocTopoHHero coTpyflwmecTBa aKafleMiiií HayK comiajiHCTHBecKHx CTpaH, ripoöJieMHaH komhcchr IX, Pa6oMaa rpynna 3.2. (OjmcTocTpoMbi b reoTeKTommecKHX pe>KHMax). Address of the author: Hungárián Geological Survey, H-1443 Budapest XIV. Népstadion út 14. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (19S7) 117. 121 — 130 A Keszthelyi-hegység nóri-raeti képződményei- nek rétegtani vizsgálata* Budai Tamás — Koloszár László ** (6 ábrával, 1 táblázattal) Bevezetés A Magyar Állami Földtani Intézet Középhegységi Osztályának geológusai 1982 — 83-ban végezték el a Keszthelyi-hegység reambuláló felvételét a Ba- laton-felvidék földtani térképezési programja során. Az alábbiakban a fő- dolomit fedőjét alkotó felsőtriász rétegsorra vonatkozó új rétegtani eredmé- nyeket ismertetjük. A legfelső triász, nóri-raeti képződményeket térképezte Pe- regi Zsolt és Koloszár László (1982) Rezi környékén, Budai Tamás (1983) Yállus mellett, Csillag Gábor (1983) Cserszegtomaj, valamint T. Kovács Terézia (1983) Balatongyöröktől északra (1. ábra). A fődolomit fedőkép ződményeinek jellemzése A Keszthelyi-hegység legfiatalabb triász képződményei a következő sor- rendben települnek egymásra: pados fődolomit, vékonyréteges fődolomit, le- mezes-tűzkő vés dolomit, likacsos -pados dolomit, lemezes dolomit, ,,kösseni rétegek” (I. táblázat, 5. ábra). A fódolomit fedőképződményeinek rétegtani beosztásai Stratigraphic subdivisions of the rocks overlying the Hauptdolomit I. táblázat— Table I Lóczy L., 1913 Szentes F., 1953 Bohn P., 1979 Budai T. — Koloszár L., 19S4 kössem rétegek Kösseni Formáció „vékony lemezes hasad ékos” dolomit kösseni rétegek Kézi formáció lemezes, márgás dolomit „rögös, szirtes” dolomit „réteges-pados, szaruköves” dolomit Fődolomit sejt üreges-pad os dolomit lemezes-márgás dolomit váltakozó rétegsora M ° o 'Z Q 'Ci — a „palás, lemezes tűzkőgumós” dolomit Formáció lemezes, márgás tűz köves dolomit <33 C fődolomit fődolomit Fődolomit Formáció * Elhangzott Veszprémben, a Közép- és Eszakdunántúli Területi Szervezet 1985. február 14-iki előadóülésén. ** Magyar Állami Földtani Intézet, 1143 Budapest XIV. Népstadion út 14. 122 Földtani Közlöny 117. kötet, 2. füzet 1. ábra. A triász képződmények felszíni elterjedése a Keszthelyi-hegységben. Jelmagyarázat: kT, — „kös- seni” rétegek, rT3 — lemezes dolomit, sejtüreges dolomit, fT, — fődolomit, VT3 — karni márga és mészkő, * ki módónt. a lelőhely Fig. 1. Surface extension of tlie Triassic deposits in the Keszthely Mountains. Explanation: kT3 — ,,Kö-sen” Beds, rT3 — laminated dolomité, ceüular dolomité, fT3 — Hauptdolomit, TT3 — Cainian mari and limestone, * — conodont locality A vékonyréteges, bitumenes fődolomit legszebb feltárása a rezi várhegy északi oldalán található, melyet Szentes F. (1953) ,,kösseni fáciesű” dolo- mitnak jelölt 1 : 25 000-es földtani térképén. Mi ezt a dolomitot még a fődolo- mithoz, annak felső részéhez soroljuk (vö. Lóczy L., 1913, p. 175), mivel a fedőjében levő lemezes dolomitra jellemző afanitos szövet és a tűzkőbetelepü- lések még nem jelentkeznek. Budai — Koloszár: Kesztlielyi-liegységi nóri-raeti 123 2. ábra. Tűzkőbetelepülés a lemezes, márgás dolomitban. Vállusi vízmosás. (Vas János felvétele) Fig. 2. Chert intercalation in laminated, marly dolomité. Vállus ravine (photo by J. Vas) A Vállus melletti vízmosásban a vékonyréteges, mikrokristályos, bitumenes fődolomitra lemezes, afanitos, erősen bitumenes dolomit települ. A fődolomit- tól emellett egyértelműen elkülönítik a közbetelepült tűzkőrétegek is (2. ábra). Erről a lelőhelyről viszonylag gazdag, monospecifikus Conodonta-iauna került elő, melyet Kovács Sándor határozott meg (Budai T.— Kovács S., 1986). A lemezes, tűzköves dolomitból rétegváltakozással, folyamatosan fejlődik ki a likacsos, pados dolomit (3. ábra). A Rezi Rzt-3 számú fúrásban a leme- zes dolomit és a likacsos dolomit váltakozása figyelhető meg (Budai T. Koloszár L., 1984). A Rezi Rzt- lszámú fúrásban, valamint a falu déli végén levő Akasztódom- bon a likaesos-pados dolomitot lemezes dolomit váltja fel, melyből folyama- tosan fejlődik ki a ,,kösseni márgaösszlet” (4. ábra). A szűkebb értelemben vett kössem rétegek elterjedési területe a Rezi-medencére korlátozódik a Keszthelyi-hegységben, ahol az Rz-4 számú (Bohn P., 1979) és az Rzt-1 számú fúrás agyag, agyagmárga, márga és mészkőből álló rétegsort harántolt (Pe- regi Zs., 1983). Litosztratigráfia A Keszthelyi-hegység felsőtriász képződményeivel Lóczy L. (1913), Szen- tes P. (1953) és Bohn P. (1979) foglalkozott részletesen. Rétegtani beosztá- sukat az I. táblázatban foglaltuk össze, melyből kitűnik, hogy már Lóczy L. 124 Földtani Közlöny 117. kötet, 2. füzet 3. ábra. A lemezes és likacsos (erősen porlott) dolomit váltakozó rétegei a csókakői murvabánya déli falán. (Vas J. felvétele) Fig. 3. Alternating layers of laminálod and porous (heavily pulverulent) dolomité in the S wall of the gravel pit of Csókakő (photo by J. Vas) elkülönítette az összes kőzettani egységet a fődolomit feletti rétegsorban. Szen- tes F. összevonta a kösseni márgát a fekűjében levő lemezes dolomittal, azon- ban ennél lényegesebb eltéréseket mutat Bohn P. rétegtani értékelése. Sze- rinte a „raeti lemezes dolomit” közvetlenül a fődolomitra települ a rezi Akasz- tódombon (1979, p. 37). Valójában a lemezes dolomit DK felé dőlő rétegei alól itt a likacsos-pados dolomit bukkan ki, melyet már Lóczy L. (1913, p. 181) és Szentes F. (1953 p. 15) is elkülönített a fődolomittól (I. táblázat). Bohn P. az akasztódombi, kösseni kagyló-faunát tartalmazó mészkövet a lemezes dolo- miton belüli kifejlődésnek tartotta, amely a „beágyazó”, „lágyabb” dolomit- hoz képest dúsul fel a felszíni törmelékben (1979, p. 38). Ezzel az indoklással 7 indái — Koloszár: Keszthelyi- hegy sági nóri-rneti 125 ■I. ábra. A ,, felső” lemezes dolomit és a kösszeni márga átmenete az Rzt-1. sz. fúrásban. (Radics L. felvétele) Fig. 4. Transition between the “upper” laminated dolomité and the Kössen mari in borehole Rzt-1 és a Rezi környéki raeti képződmények dolomitos litológiájára hivatkozva el- vetette a rájuk korábban használatos „kössem” elnevezést (p. 39) — melyet eredetileg márgás, mészköves kifejlődésekre vezettek be — és a Rezi Formáció elnevezés használatát javasolta (I. táblázat). A faunás mészkő azonban sem felszíni feltárásban, sem fúrásban nem figyelhető meg a lemezes dolomit réte- gei közé települve. A Rezi Rzt-1. fúrás rétegsorából ugyanakkor kitűnik (Pe- regi Zs., 1983), hogy a kagyló-lumasellák a márgában és az agyagmárgában találhatók, így felszíni törmelékük a könnyen málló márgához (és nem a le- mezes dolomithoz) képest dúsul fel. Bohn P. érvelését az általa leírt Rz-4 számxí fúrás rétegsora sem támasztja alá, melyben agyagmárga-márga-kagyló- lumasella váltakozásából álló rétegsor települ lemezes dolomit felett (Bohn P., 1979. b). A Keszthelyi-hegység reambuláló földtani felvételezése során a következő kép alakult ki a fődolomit fedőképződményeinek litosztratigráfiai helyzeté- ről (5. ábra és I. táblázat). A változatos rétegsor kőzettani szempontból két nagy egységre, egy dolomitos (alsó) és egy meszes (felső) formációra osztható. A két egység külön formációba sorolását elsősorban litológiai különbözősé- gük indokolja, de emellett szól a hazai szakirodalomban kialakult hagyomány és az alpi analógia is. A Keszthelyi-hegység lemezes dolomitja jól párhuzamo- sítható rétegtani helyzete révén az alpi lemezes mészkővel („Plattenkalk”), mely ugyancsak átmeneti képződmény a fődolomit és a kösszeni rétegek kö- zött (Budai T.— Kovács S. 1986). Az alsó, dolomitos egységre a Rezi Dolomit Formáció elnevezést javasoljuk, mivel rétegsora a Rezi-medence környéki feltárásokból ismerhető meg. Meg- •1 Földtani Közlöny 126 Földtani Közlöny 117. kötet, 2. füzet jegyezzük, hogy ennek a névnek tartalmilag semmi köze sincs a Bohn P. (1979) által javasolt Rezi Formáció megjelöléshez (vő. I. táblázat). A felső, meszes litológiájú egységre a Kösseni Formáció nevet javasoljuk a hagyomány és az alpi analógia alapján. Biosztratigráfia, kronosztratigráfia A rezi Akasztódomb gazdag kagyló-faunájának egyes fajait korábban raeti szint jelzőként értékelték a hazai földtani irodalomban (Böckh J.— Lóczy L. 1912, Szentes F. 1953, Végh S. 1964, Bohn P. 1979), feltehetően Suess E. és Mojsisovics, v. E. (1868, taf. 7. c.) klasszikus szelvénye alapján. A modern alpi irodalomban a kösseni rétegeken belül négy fő fáciest külö- nítenek el: sváb, kárpáti, kösseni és salzburgi (Krystyn L. 1980, p. 95). Ul- richs M. (1972) a kösseni rétegek sztratotípusát vizsgálva kimutatta (p. 668, Abb. 2), hogy a Keszthelyi-hegységben is előforduló kagyló-fajok — Modiolus minutus, Rhaetavicula contorta, Gervilleia inflata, Anatina praecursor stb. — mind, egytől egyig a sváb fác-iesre korlátozódnak és nóri korúak. A Keszthelyi-hegység legfelsőtriász képződményeinek korbesorolásánál mi inkább azokat a biosztratigráfiai beosztásokat vettük figyelembe, amelyek a kagylóknál kevésbé fáciesérzékeny ősmaradványokon (Conodonta, Sporomor- pha, „preplankton” Foraminifera) alapulnak. A vállusi vízmosásból előkerült, viszonylag gazdag Conodonta-fauna kizá- rólag a Metapolygnathus slovakensis egyedeiből áll. A Conodonták alapján az „alsó” lemezes dolomit a középsőnóri felső, vagy a felsőnóri alsó részébe tar- tozik (Budai T.— Kovács S., 1986). A felsőtriász rétegsorban efölött már csak a kösseni márgából kerültek elő rétegtani értékű ősmaradványok. Az Rzt-1 fúrás előzetes őslénytani vizsgá- lata arra mutat, hogy újra kell értékelni a kösseni márgaösszlet kronosztratig- ráfiai helyzetét (vö. Haas J. et al., 1984, pp. 24 — 25). A fúrásban talált Fora- miniferákat Oraveczné Scheffer A. határozta meg, a sztratigráfiai értékű fajok vertikális elterjedését a 6. ábrán tüntettük fel. Ebből kitűnik, hogy — a Foraminiferák alapján — a nóri/raeti határ a kösseni márgaösszleten belül vonható meg, a rétegsor alsó (kb. 50 m vastag) szakasza még a nóri emeletbe tartozik. Ezt erősíti meg Góczán F. vizsgálata, amely szerint a nórira utaló Sporomorpha-együttest a kösseni márgán belül váltják fel a raeti asszociá- ciók. A 6. ábrából ugyanakkor az is kiderül, hogy a Rezi környéki (sváb fáciesre jellemző) kagylófauna a kösseni rétegsor alsó, nóri korú szakaszára korlátozódik az Ammonites-zónákkal korrelációba hozott parasztratigráfiai be- osztások alapján. Összefoglalás A Keszthelyi-hegység legfelsőtriász képződményeinek rétegtani vizsgálata a következő eredményeket hozta. A litosztratigráfia terén alapvetően új be- sorolás nem született, lényegében Lóczy L. (1913) felosztását fogadtuk el a rétegtani egységek új nevezéktana szerint (I. táblázat). Eltérő azonban a korábbi, általánosan elterjedt nézettől a kösseni összlet kronosztratigráfiai értékelése: véleményünk szerint a rétegsor nem teljes egé- szében raeti korú, alsó része még a nóriba tartozik a mikropaleontológiai vizsgálatok alapján (6. ábra). tí ud a i— Kolos zár: Keszthelyi-hegy ségi n&ri-raeti 127 3 7LX 5. ábra. A Keszthelyi-hegység legfelsötriász képződményeinek rétegtani táblázata. Jelmagyarázat: 1. Tűzkő. 2. Lumasellas mészkő, 3. Márga, mészmárga, agyagmárga, 4. Sejtüreges, pados dolomit, 5. Lemezes, márgás dolomit, 6. Vékonyréteges dolomit, 7. Vastagpados dolomit Fig. 5. Stratigraphy of the uppermost Triassic of the Keszthely Mountains. Explanation: 1. Chert, 2. Lumn- chelle-bearing limestone, 3. Mari, caleareous mari, argillaceous mari, 4. Bedded cellular dolomité, 5. Laminated marly dolomité, 6. Thin-bedded dolomité, 7. Thick-bedded dolomité 3* 128 Földtani Közlöny 111. kötet, 2. füzet 6. ábra. A Kösseni Formáció kronosztratigráfiai helyzete az Itzt-1. sz. fúrás ősmaradványai alapján (Detre Cs. 1984, Oraveczné Scheffer A. 1984 és Góczán F. 1985 adatai szerint). J e 1 m a g y a r á z a t: 1. Agyag, 2. Agyagmárga. 3. Márga, 4. Aleurolit. 5. Mikroréteges dolomit, 0. Intraklasztos, likaesos dolomit, 7. Lumasella Fig. 6. Chronostratigraphic position of the Kössen Formation as suggested by fossils from borehole Kzt-1 (eourtesv of Cs. Detre 1984, A. Oravecz-Soheffer 1984 and F. Góczán 1985). E x p 1 a n a t i o n: 1. Clay, 2. Argillaceous mari, 3. Mari. 4. Siltstone, 5. Microlaminated dolomité, 6. Intraclastic, porous dolomité, 7. LumaeheUe 129 Buda i — K oloszár: Keszthelyi-hegy ségi nóri-raeti Irodalom — References BOHX P. (1979): A Keszthelyi-hegység regionális földtana — Geol. Hung. ser. Geol. 19. pp. 37 — 42. BOHN P. (1979/b): A Rezi-4. sz. kutatófúrás laboratóriumi anyagvizsgálati eredményei. Kézirat. OFKFV Közp. Földt. Láb. Komló BüCKH J.— Lóczy L. (1912): Néhány rhaetiai korú kövület a Zala vármegyei Rezi vidékéről és újabb ottani gyűjtések eredményei — A Balaton tud. tanúim, eredményei 1.1, függelék, A Balatonmellék paleontológiája II. Brugman, W. A. (1983): Permian-triassic palynology. Kézirat, Láb. of Palaeobotany and Palynology, Univ. Utrecht Budai T. — Koloszár L. (1984): A Rezi Rzt-3. sz. fúrás rétegsora, kézirat, MÁFI Adattár Budai T. — Koloszár L. (1985): A Keszthelyi-hegység legfelső-triász képződményeinek földtani vizsgálata. Kézirat MAPI Adattár, Budapest Budai T. — Kovács S. (1986): A rezi dolomit rétegtani helyzete a Keszthelyi-hegységben — Földtani Iut. Évi Jel. 1984-ről, pp. 175—191. Budapest Detre Cs. (1983): Jelentés a Rezi 1. sz. térképező fúrás megalopaleontológiai vizsgálatáról. Kézirat, MÁFI Adattár, Budapest Haas J.— Jocháné Edelényi E. — Gidai L. — Kaiser M. — Kretzoi M. — Oravecz J. (1984): Sümeg és környékének földtani felépítése — Geol. Hung. ser. Geol. 20. pp. 15—25. Krystyn, L. (1980): Triassie Conodont Localities of the Salzkammergut Region — In: Second European Conodont Symposium, Guidebook. Abh. Geol. Bundesanstalt, vol. 35, pp. 61 — 101. Lóczy L. (1913): A Balaton környékének geológiai képződményei és ezek vidékek szerinti telepedése — A Balaton tud. tanúim, eredményei 1. 1, pp. 179 — 183. Oraveczé Scheffer A. (1984): Előzetes jelentés a Rezi 1. sz. fúrás foraminifera vizsgálatáról. Kézirat, MÁFI Adat- tár, Budapest Peregi Zs. (1983): A Rezi Rzt-1. sz. fúrás rétegsora. Kézirat, MÁFI Adattár, Budapest Szentes F. (1953): Jelentés az 1952. évben Magyarországon a Keszthelyi-hegységben végzett bauxitkutató munká- latokról. Kézirat, MÁFI Adattár, Budapest Ulrichs, M. (1972): Ostracoden aus den Kössener Schichten und ihre Abhangigkeit von dér ökologie — Mitt. Ges. Geol. Bergbaustud. 21. pp. 661 — 710. VÉGH S. (1964): A Déli-Bakony raeti képződményeinek földtana — Geol. Hung. ser. Geol., pp. 7 — 33. A kézirat beérkezett: 1986. I. 16. Stratigraphic investigation of the Norian-Rhaetian formations in the Keszthely Mountains T. Budai* — L. Koloszár* Under the Balaton Highland Geological Mapping Project, the reambulation survey of the Keszthely Mountains was carried out in 1982 — 88 by the staff of the Central Mountains Department of the Hungárián Geological Institute. The latest Triassie formations of the Keszthely Mountains form the following upward succession: the bedded Hauptdolomit at the very base is followed with a reduction in thickness of strata by a thin-bedded dolomité which grades then, with an increasingly marly character, to laminated, cherty dolomité ( Fig. 2). This rock is overlain by bedded, porous dolomité in which thin laminated dolomité intercalations recur several times ( Fig. 3). With the disappearance of the bedded dolomité, it is again the laminated, marly dolomité that becomes predominant. This sequence of dolomitic lithology is overlain with no break in sedimentation by the ,,Kössen Mari” consisting of alternat.ing argill- aceous maris — maris — calcareous maris — limestones (Fig. 4). During the geological reambulation survey of the Keszthely Mountains the following idea concerning the lithostratigraphic position of the rocks overlying the Hauptdolomit was formulated (Fig. 5, Tahié I). The rather diversified rock sequence can be divided lithologically intő two major units: a dolomitic lower formation and a calcareous upper one (Rezi Dolomité and Kössen Formation). In dating the uppermost, Triassie formations of the Keszthely Mountains, the authors have preferred to take intő consideration the biostratigraphic scales based on micro- fossils (Conodonta, Sporomorpha, ,,preplanktonic” Foraminifera) which are less sensitive to changes in facies that it is the case with the bivalves. From the microlaminated dolomité in a ravine near Vállus, a comparatively rich, monospecific Conodonta fauna was recovered which consists exclusively of Metapolygna- tixs slovakensis Koztjr specimens. On the basis of the conodonts, the laminated dolomité belongs to the upper part of the Middle Norian or the lower part of the upper Norian (T. Budai — S. Kovács 1986). Above this horizon it was nőt lower than the Kössen Mari Hungárián Geological Institute, H-1143 Budapest XIV. Népstadion út 14. 130 Földtani Közlöny 117 . kötet, 2. füzet that fossils of stratigraphic value have been recovered from the Upper Triassic sequenco. The Foraminifera found in borehole Rzt-1 were determined by A. Oravecz-Scheffer. The vertical rangé of the species of stratigraphic value has been shown in Fig. 6. As evident from the tabulation, the Foraminifera- based Norian/Rhaetian boundary can be drawn within the Kössen Mari sequence, the lower (about 50 m) interval of the rock sequence still belongs to the Norian stage. This is confirmed by F. Gócz.án’s results suggesting that the apparentlv Norian assemblage characterized by the predominance of Corollina meyeriana „variunt B” (Brugman, 1983) is replaced higher up the profilé by GZassopoZKs-dominated assemblages of the Rhaetian stage, similarly to the lower part of the Kössen Mari. At the same time, it is alsó obvious from Fig. 6, that the bivalve fauna (characteristic of the Swabian facies) of the Rezi area is restricted to the lower, Norian interval of the Kössen sequence, as suggested by the parastratigraphic seales correlated with the am- monite zones. Manuscript received: lGth January, 1986. CTpaTiirpa(J)HqecKoe HCCJieAOBaHiie hophhcko-p3tckhx OTJio>KeHHH KecTxeiícKHX rop T. Eydau, Jl. KoAOcap TeojioraMH OTgejia 3aayHaücKoro cpegHeropbH BeHrepcKoro TeojiorimecKoro iiHCTHTyTa b xoge nporpaMMbi reojioruMecKoií cbeMKH EaJiaTOHCKoro HaropbA BbinojiHeHbi KOHTponbHO- yBH30MHbie paőoTbi h b KecTxeiícKnx ropax. Otaojkchha ca.Mbix BepxoB Tpnaca 3ajieraiOT b KecTxeíícKHX ropax b cJiegytomeü CTpaTii- rpa(})UHeCKOH nOCJiegOBaTeRbHOCTH: TOACTOCAOHCTblií «maBHbIH» AOAOMHT, TOHKOCAOHCTbie AOAomhtm, aajiee, c ycujieHue.M MeprenncTocTH, TOHKonAirrqaTbie aoaomhth c kpcmhhmh (puc. 2). B nx KpoBJie 3ajieraiOT TOJicTocjioHHTbie KaBepH03Hbie aoaomhtm, cpegii KOTopbix b BHge npocjioeB nacTo noABAjnoTcn nAHTnaTbie aojiomhth (puc. 3). Bbiuie npeoŐJiaflaiOLUHMH CHOBa CTaHOBRTCR nAiimaTbie aojiOMHTbi. BecbSTOT npeiiMymecTBeHHO AOiiOMUTOBbiíi pa3pe3 corAacHO nepeiKHee (cbht3 flOJIOMHTOB Pe3H) npeflCTaBACHO B OCHOBHOM gOAOMHTaMH, 3 BepXHee (KeCCeHCKaH CBHTa) — H3BecTK0BbiMn nopoAaMH ( puc. 5, maŐA. 1 ). ripn onpeAeAeHHH B03pacTa BepxHeTpiiacoBbix orAoweHiiií KecTxeiíCKHx rop 3a ocHOBy h3mii npiiHHTbi önocTpaTiirpa(j)imecKne cxeMbi Ha öa3e OKaMeHeAOCTeií, MeHee, neM moaaiockh, nyB- CTBiireAbHbix k H3MeHeHHK) (JiamiaAbHbix 0ŐCT3H0B0K (KOHOflOHTbi, cnopoMoptJmi, nponAaHK- TOHOBbie (})opaMHHii(})epbi). dloBOAbHO SoraTaa (}>ayHa kohoaoht, oÖHapytKeHHan b BaAAymcKOM oBpare, coctoiit HCK-'iiO'niTC.ibHO H3 ocoöeií Bírna Metapoly gnathus slovakensis. Ha ochobc KOHOAOHT«HII>KHHe» nAHTHaTbie AOAOAlIITbl MOryT ŐblTb OTHCCeHbl K BepXHen M3CTH CpegHeHOpiIH- CKoro hah k HHAtHeit MacTH BepxHeHopniíCKoro noAt>flpyca (Budai — Kovács, 1986). Bbiiue 3Toro ypoBHA b BepxHeTpnacoBOM pa3pe3e OKaAieHenocTH CTpaTurpatJmqecKoro 3Hane- hiia HaiÍAeHbi AHiub b KecceHCKOH MepreAii. ripeflBapHTeAbHbie naAeoHTOAornqecKHe nccAego- BaHiiH no CKBajKime Rzt-I cBiiAeTeAbCTByiOT o tóm, mto Ha3peAa HeoőxoAHMOCTb b nepeopeHKe xpoHOCTpa™rpa(j)iiMecKoro noAomeHHA cBHTbi MepreAeií (cp. Haas et al., 1984, erp. 24—25). OopaMHHHiJiepbi, oŐHapy>KeHHbie BMaTepnaAe CKBa>KHHbi,6biAH onpegeAenbiOpaBeu— UletJitJjep; BepTiiKaAbHoe pacnpocTpaHemie biiaob CTpariirpatjAmecKoro 3HaqeHHH npHBOAHTCA Ha puc. 6. no Heh BbiHCHneTCH, hto rpaHima HopnöcKoro h paTCKoro npycoB, no (JiopaMHHHtjiepaM, MOwer öbiTb npoBeaeHa BHyTpii KécceHCKoií cbhtm MepreAeií, Taic hto hh>khhh nacTb cbhtm (npHMepHO 50 m) cAeayeT OTHoeiiTb eme k HopnfiCKOMy npycy. K TOMy we 3aKAioqeHMio aioakho npimTn n Ha ocHOBamiH A3HHbix ropaHa no cnopoAtoptjiaM, cornacHO KOTopbiM KOMnAenc cnopoMopcJ) Hopnií- CKoro Tima CMeHneTcn pstckhm BHyTpii KécceHCKHx MepreAeií. no puc. 6. BbiHCHneTcn Tanme n to oöcTOHTeAbCTBo, HTo 4>ayHa moaaiockob oKpemiocTeií ceaa Pe3H ii xapaKTepHan A-an niBaőCKHx 4>amiií npiiyponeHa TOAbKO k HHWHeií, HopnncKOX nacrn KécceHCKoro pa3pe3a, ymi- TbiBan riapacTpaTiirpacJmnecKiie cxeMbi pacnAeHeHiin, CKoppeAiipoBaHHbie c aMMOHHTOBbiMii 30Ha.MII. Földtani Közlöny Kuli, oj Ihe Hungárián Geol. Sor. (1987) 117. 131—140 Turmalinszemcsék geokémiai vizsgálata (Kő s zegi- hegy s ég) “ Demény Attila* ** (3 ábrával, 1 táblázattal, 2 táblával) Összefoglalás: A Kőszegi-hegység parametamorfitjai (kvarcfillit, kloritfillit, mészfillit) a Pennini egységbe tartoznak. Ezen kőzetek néhány helyen nagy mennyi- ségű turmalint tartalmaznak, mely kristályok az optikai vizsgálatok során zónásságot mutattak. A turmalinszemcsék mikroszonda-mérési eredményeit Henry és Gxjidotti (1985) módszerével értékeltük és meghatároztuk a vizsgált szemcsék magjának és sze- gélyének megfelelő kőzettípusokat. A szegély összetétele a befogadó kőzetet tükrözi, míg a magok összetétele változó volt, ami különböző kőzetekből való származásra utal. A bemutatott mag-szegély trend jelzi, hogy a mag ultramafikus kőzetben keletkezett, feltéve, hogy az üledékbe kerülés után az összetétel az alpi metamorfózis során változá- son esett át. Bevezetés A Kőszegi-hegység első hazai feldolgozása Jugovics L. (1917), majd Ban- dát H. (1928, 1932) nevéhez fűződik. A terület részletes térképezését Szebé- n vi L. et al. (1948) végezte. Később Varrók K. (1963) kőzettani-geokémiai tárgyú munkája, valamint Nagy E. (1972) földtani-geokémiai vizsgálatai új fejezetet nyitottak a hegység kutatásában. A közelmúltban Kisházi P. és Ivancsics J. (1976, 1984) adta a terület petrológiájának részletes leírását. A metamorfózis körülményeit Lelkes-Fel vári Gv. (1982), valamint Fel vári Gv.— Viczián I. (1973) taglalta. A Kőszeg-rohonci-sorozat ausztriai részével foglalkozó kutatók közül W. J. Schmidt (1956) elsőként tételezte fel a sorozat Penninikumba tartozását, így mezozóos korát. Később H. B. Schönlaub (1973) pontosította ezt a kormeg- határozást, mészfillitből kinyert középsőkréta korú szivacstűk segítségével. A Penninikum tektonikai eseményeinek és metamorf folyamatainak kapcsola- tát M. Frey et al. (1974), valamint F. Koller — A. Pahr (1980) tárgyalta. * Elhangzott az Ifjúsági Bizottság első előadói ankétján. 1986. ápr. 23-án. ** ELTE Kőzettan-Geokémiai Tanszék 1088. Budapest VIII. Múzeum krt. 4/A. 132 Földtani Közlöny 117 . kötet, 2. füzet Földtani felépítés, mintavételi szempontok A Kőszeg-rohonci-sorozat üledékes (főként pelites) és magmás eredetű meta- morfitok alkotják. Ez utóbbiak többek között Kubovics I. (1982) részletes vizsgálata alapján uralkodóan diabázból, diabáztufából, gabbróból és ultra- bázitból állnak. Az üledékes sorozat pszefites— pszammitos eredetű kőzettel indul, majd felfelé egyre pelitesebbé válik, végül a karbonáttartalom növeke- désével mészfillit-mészpala alakul ki (Kubovics I. Kotsis T. 1983). A képződményeket az alpi metamorfózis során zöldpala-fáciesű metamor- fózis érte (Kisházi P.— Ivancsics J., 1976, 1984), melyet Lelkes-Felvári Gy. (1982) mezoalpi eseményként határozott meg. Vizsgálatai szerint a magma- titokban helyenként kimutathatók az eoalpi, glaukofán-fáciesű metamorfózis nyomai is. Tektonikáikig a Kőszegi-hegység két nagyobb — alsó és felső — pikkelyre osztható fel (Kubovics— Kotsis, 1983). Az e munkában vizsgált útszakasz (1. ábra) szelvénye a felső pikkelybe tartozik. Mivel a dőlés monoklinálisan DNv-i, ezért az ábrázolt szakaszon ÉK— DNy irányban haladva a korábban említett rétegsor metamorfitjait láthatjuk, tehát kvarcfillitet, majd klorit-muszkovitfillitet, mely felfelé egyre grafitosabbá válik. Ezt követi a mészfillit, mészpala és kristályos mészkő be- településekkel. A dolgozat a kvarcfillitben található viszonylag nagy mennyiségű (2 tf%) és méretű (0,1 mm felett) turmalinszemcsék vizsgálatával foglalkozik, amely - lyel a terület földtani felépítéséhez nyújt újabb adatokat. 1. ábra. A Kőszegi-hegység térképvázlata. Jelmagyarázat: 1. Országhatár, 2. Település, 3. A vizsgált út- szakasz, 4. Utak Fig.l. Sketrh map of Kőszeg Mts. L e g e n d: 1. Boundary, 2. Settlement, 3. Investigated part of road, 4. Roads D e m én xj: Kőszegi-hegységi turmalinszemcsék 133 Mikroszkópi vizsgálatok Vékonycsiszolatos vizsgálatokkal pleokroizmus alapján két turmalin típus különíthető el. Felismerhető egy barnássárga és egy kékeszöld pleokroizmus- sal jellemzett csoport. Emellett általában a nagyobb szemcsékben jól látható színzónásság is meg- figyelhető. Egyaránt találunk barnássárga belsejű és kékeszöld szegélyű szem- cséket, valamint ennek fordítottját is. E fordított zónásság az apró (0,01 mm)- idiomorf szemcsék esetében fordul elő és jóval gyengébb kifejlődésű, mint a nagyobb, xenomorf szemcsék esetében. Vizsgálataink során megállapítható volt, hogy a kékeszöld pleokroizmusú szemcsék vagy szemcserészek rendszerint zárványosabbak, mint a barnássár- gák. A zárványok elrendeződése a turmalinszemcsékben irányított (I. tábla, 1.), de nem párhuzamos a kőzet palásságával. Lényeges tulajdonságnak tekintjük a turmalinszemcsék alakjában mutat- kozó különbségeket. A nagyobb szemcsék (0,1 mm) általában xenomorfok, míg a kisebbek (0,01 mm) idio-hipidiomorfok. Ez az alaki változatosság a pleo- kroizmustól független. A fent említett, szín alapján elkülönített két csoport előfordul xenomorf és idiomorf alakban is és vice versa. A nagy, xenomorf szemcséken sokszor megfigyelhető a Kisházi P. — Ivancsics J. (1976, 1984) is említett rezorpció. Egyes, ilyen erősen rezorbeált alakokra kisméretű, idiomorf kristályok nőttek rá (I. tábla, 2.). Ahol e továbbnövekedés hiányzott, ott a xenomorf alakok nagy része éles, csipkés körvonallal jellemezhető, tehát a törmelékes eredet nyilvánvaló. A mennyiségi vizsgálatok során megállapítható, hogy a xenomorf és idio- morf szemcsék körülbelül azonos arányban szerepelnek, így a fiatalabb, ki- sebb, idiomorf alakok az idősebb, rezorbeált, xenomorf metszetek anyagából származnak. A xenomorf szemcsék általában a palássággal szöget bezáróan helyezkednek el. tehát pretektonikusak. Ezzel szemben az idiomorfok a palássággal pár- huzamosak, tehát szintektonikusak (A. Spry, 1969). A fentiekből a következők szűrhetők le: 1. A turmalin az üledékképződés során lepusztult kőzetekből származik, 2. A metamorf folyamatok során a szemcsék egy része feloldódott, majd az oldódás sorrendjében — fordított zónássággal — újrakristályosodott. Elektron-mikroszondás elemzések A turmalinszemcsék elektron-mikroszondás vizsgálata JXA-50 A típusú ké- szülékkel történt. A gyorsítófeszültség 20 kV, az abszorbeált elektronáram 3xl0-8 A, az elektronnyaláb átmérője 1 pm volt. Felhasznált standardok: biotit, barkevikit, albit. Mikroszondás elemzésre két, részlegesen eltérő ásványos összetételű kőzet- minta egy-egy szemcséjét választottuk ki, melyek barnássárga pleokroizmusú maggal és kékeszöld szegéllyel jellemezhetők. A választást az indokolja, hogy az említett fordított zónásságú szemcsék szegélyzónájának gyenge kifejlődése az érdemi mérést lehetetlenné teszi. A minták kőzetanyaga kvarcfillit (ural- kodóan kvarc, kevesebb muszkovit, klorit), az említett eltérések a járulékos elegyrészek (cirkon, titanit, rutil, limonit) mennyiségében nyilvánulnak meg. 134 Földtani Közlöny 117. kötet, 2. füzet Az elektron-mikroszondás vizsgálatok során az centrációértékek, kationszámok és minál-arányok egyes elemekre kapott kon- az I. táblázatban láthatók. Turmalinszemcsék elektron-mikroszondás elemzési adatai Electron microprobe analyses of tourmaline grains I. táblázat— Tahié I. V6 sz. minta V52 sz. minta sample sample mag szegély mag szegély core margin core margin 10,99 10,55 10,76 10,54 Si02 37,4 37,3 37,5 37,6 aj,o3 32,9 30,9 33,3 30,2 TiÖs 0,53 0,25 0,60 0,38 Cr,Os nd nd nd nd FeO, 3,20 10,0 6,00 9.90 MnO nd nd nd nd MgO 10,1 5,40 6,31 5,57 CaO 1,02 nd 0,31 nd Na,0 2,40 2,80 2,24 2,94 KoÖ nd nd nd nd összeg 98,54 97,20 97,02 97,13 FeO / = totál vas, mint FeO (totál iron, as FeO) BjOJ = szerkezeti képletből számolva (Calculated by structural formula) nd = nem detektált elem (non deteeted) Kationszámok 29 oxigénre számolva Kation numbers on the basis of 29 oxigens íjb. táblázat— Table Ijb. Y6 sz. minta sample Y52 sz. minta sample mag szegély mag szegély core margin core margin B 3,0000 3,0000 3,0000 3,0000 Si 5,9144 6,1440 6,0560 6,1989 A1 6,1341 6,0000 6,3396 5,8697 Ti 0.0627 0,0307 0,0728 0,0470 Fe 0.4229 1.3777 0,8103 1,3652 Mg 2,3806 1,3253 1,5187 1,3681 Ca 0,1720 — 0,0533 — Na 0,7355 0.4474 0,3503 0,4696 18,8222 18,3251 18,2010 18,3185 Minál-arányok — End-member proportions He. táblázat — Table II c. Sori 15,30 54,95* 36,68 49,98* Drávit 62,30 45,05* 56,08 50,02* BAit 18,90 - 7,24 - Elbáit 3,50 - - - * Alkáli-hiányos sorlre, illetve drávitra (HENRY - GUIDOTTI 1985). (Alkali-defect schörl and dravite) Az elemzéseket dr. G-. SÓLYMOS Kamilla végezte. 1) e m é n y : Kőszegi-hegységi turmalinszemcsék 135 A borra vonatkozó adatokat (s%-ban) a szerkezeti képletben három bór- atom feltételezésével számoltuk (D. J. Henry Ch. V. Guidotti, 1985). Az elemi cella összetétel-számítások során Al- és Si-felesleget kaptunk. Mi- vel nem volt lehetséges minden turmalinalkotó elem (pl. Lij koncentrációjá- nak meghatározása, ezért feltételezzük, hogy ez a felesleg összetételi okokból ered, amely további vizsgálatok során tisztázható. A mikroszkópi vizsgálatok során leírt zónásságot (II. tábla, 1.) az elemzése- ken kívül a vonalmenti felvételek is jól reprezentálják (II. tábla, 2.) Ez a zónásság elsősorban a FeO, és MgO koncentráció változásából adódik. Amint a feltevések is mutatják, a zónahatár diszkontinuus (II. tábla, 1.), tehát a szemcsék nem egy, progresszív metamorf fázis termékei (D. J. Henry Ch. V. Guidotti, 1985). Adatainkat az Al-FerMg és Ca-FerMg diagramokban ábrázolva (2., 3. ábra) a következő megállapításokat tehetjük: — Jellemző trend állapítható meg a turmalinszemcsék magjának és szegé- lyének kapcsolatában. Mindkét diagramban eltérő magösszetételhez azonos szegélyösszetétel tartozik. — A szemcsék szegélye a 2. és 3. ábra adatai szerint Al-telített fázis nélküli, Ca-szegény metapelitekben vagy metapszammitokban keletkezett, amely tel- jesen megfelel a vizsgált minták befogadó kőzetének. Al 2. ábra. Al — Fetot — Ma diagram különböző kőzettípusokból származó turmalinváltozatokra (Henry— Guidotti, 1985 nyomán). A l'etot a turmaiinban levő összes Fe-t jelöli. A diagramban ábrázolt mezőket a különböző kőzettí- pusokból származó turmalinszemcsék összetétele határozza meg. Az egyes mezőknek megfelelő kőzettípus: 1. T.i-dús granitoid pegmatitok és aplitok, 2. Li-szegény granitoidok és hozzájuk kapcsolódó pegmatitok és aplitok. 3. Fe-dús kvarc-turmalin kőzetek (hidrotermálisán átalakult gránitok), 4. Metapelitek és metapszammitok Al-telített fázissal, 5. Metapelitek és metapszammitok Al-telített fázis nélkül, 6. Fe-dús kvarc-turmalin kőzetek, mész-szilikát kőzetek és metapelitek. 7. Kis Ca-tartalmú metaultramafitok és Cr, V-gazdag metaszedimentek, 8. Metakarbonátok és meta- piroxenitek. Jelölések: A. A V6 sz. minta magja és szegélye, B. A V52 sz. minta magja és szegélye, C. A magtól a szegély felé irányuló trend Fia. 2. Al— Fetot— Mg diagram fór tourmalines front various rock types (by Henry— Guidotti, 1985). Fetot re- presents the totál Fe in the tourmaline. This diagram is divided intő regions that defined the compositional rangé of tourmalines front different rock types. The rock types wich correspond to the regions: 1. Li-rich granitoid pegmatite and aplites, 2. Li-poor granitoids and their associated pegmatites and aplites. 3. Fe-rich quartz-tourmaline rocks (hydrothermally altered granites), 4. Metapelites and metapsammites coexisting with an Al-saturating phase. 5. Meta- pelites and metapsammites nőt coexisting with Al-saturating phase, 6. Fe-rich quartz-tourmaline rocks, calcsilicate rocks, and metapelites, 7. Low-Ca metaultramafics and Cr-V-rich metasediments, 8. Metacarbonates and meta- pyroxenites. L e g e n d: A. Core and rim of V6 sample, B. Core and rim of V52 sample, C. Trend from core to rim 136 Földtani Közlöny 117. kötet, 2. füzet — Mint említettük, a turmalinszemcsék magja eltérő összetételű, ami azt sejtteti, hogy különböző kőzetek lepusztulási anyagából származik. Ez utóbbi megállapítást további vizsgálatokkal kívánjuk pontosítani. — Látható, hogy a szemcsék magjai a 2. ábrán a 7., a 3. ábrán a 6. mező közelében helyezkednek el. Ez mindkét esetben ultrabázitok (az elsőnél ezen kívül Cr-V-gazdag metaszedimentek) területe. Ca 3. ábra. Ca— Tetőt— Mg diagram különböző kőzetekből származó turmalin változatokra (HENRY— GtODOTTl, 1985 nyomán). A 2. ábrától néhány kőzettípusban van eltérés. Az egyes mezőknek megfelelő kőzettípusok: 1. Li-gazdag granitoid pegmatitok és aplitok, 2. Li-szegény granitoidok és hozzájuk kapcsolódó pegmatitok és aplitok, 3. Ca-dús metapelitek, metapszammitok és mész-szilikát kőzetek, 4. Ca-szegény metapelitek, metapszammitok és kvare-tur- malin kőzetek, 5. Metakarbonátok, 6. Metaultramafitok. További jelölések a 2. ábra szerint történtek Fig. 3. Ca— Fet0t— Mg diagram fór tourmaline írom various rock types (by Henry — Güidotti, 1985). The Fig. 3 differ from Fig. 2 ín somé rock types. The rock types wich correspond to the regions: 1. Li-rich granitoid pegmatites and aplites, 2. Li-poor granitoids and associated pegmatites and aplites, 3. Ca-rich metapelites, metapsammites and calc-silicate rocks, 4. Ca-poor metapelites, metapsammites, and quartz tourmaline rocks, 5. Metacarbonates, 6. Meta- ultramafies. L e g e n d as at the Fig. 2 Felvetődik a kérdés, hogy esetünkben vajon nem olyan mező turmalinjáról van-e szó, amelynek eredeti — ultrabázitokra jellemző — összetétele a meta- morfózis hatására megváltozott, mintegy közeledett a befogadó kőzetnek meg- felelő összetételhez. A kérdés részletesebb geokémiai elemzéssel véleményünk szerint eldönthető. Összefoglalás Mint a fenti vizsgálatokból kiderült, a D. J. Henry— Ch. V. Güidotti (1985) által a turmalinszemcsék származásának eldöntésére adott módszer, amely a turmalinösszetétel és a befogadó kőzet közötti kapcsolaton alapszik, jól hasz- nálható esetünkben is. E módszer alkalmazásával a dolgozatban vizsgált szem- csékről megállapítható, hogy feltehetőleg többféle, valószínűleg metamorf kő- zetből származtak (erre utal az egyes szemcsékben elhelyezkedő irányított zárványok sokasága). Az alpi metamorfózis folyamán egy részük feloldódott, majd a befogadó kőzetnek megfelelő összetétellel újrakristályosodott. A nem D e m é n y: Kőazegi-hegységi turmnlinsze mesék 137 oldott részleg — a szemcsék magja — összetételének metamorf hatásra való megváltozása egyelőre kérdéses, eldöntése természetesen további vizsgálato- kat igényel. Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozom clr. Kubovics Imrének, hogy lehetővé tette számomra az ELTE Kőzettan-Geokémiai Tanszékén a dolgozat elkészítését, dr. G. Sóly- mos Kamillának a mikroszonda vizsgálatok elvégzéséért, clr. Szabó Csabá- nak a munka során nyújtott értékes tanácsaiért, valamint a tanszék dolgozói- nak. Irodalom — References Bakdat H. (1928): A Kőszeg-Rohonci hegység nyugat i részének geológiai viszonyai — Földi. Szemle I. k. 5. f. pp 1-24. Bandát h. (1932): Die geologischen Verhiiltnisse des Kőszeg-Rechnitzer Schiefergebirges — Földt. Szemle I. k. 5. f. pp. 1—24. FelvAbi Gv.— Vicziáx I. (1973): Koegzisztens paragonit-muszkevit a Kőszegi-hegység metamorf kőzeteiben — Földt. Közi. 103. pp. 19-26. Frkv, M.— Huxziker. J. C. — Fraxk, W.— Bocquet, J. — Dal Piaz, G. V.— Jager,-E. Niggli, E. — (1974): Alpine metamorphism of the Alps — Schweiz. Miner. Petrol. Mitteilung. 54. 2—3. pp. 247 — 290. Hexry, D. J. — Guidotti, Ch. V. (1985): Tourmaline as a petrogenetic indicator mineral: an example from the stau- rolit-grade metapelites of NW Maine — The American Mineralogist 70. 1 — 2. pp. 1 — 15. Jrouvics L. (1917): A Borostyánkői-hegység geológiai és petrographiai viszonyai — MÁFI Évi Jel. pp. 77 — 97. Kisházi P. — Ivancsics J. (1976): Xyugatmagyarországi metamorfitok standard vizsgálata. II. Rohonci (Rechnitzi) metamorfit komplexum. Kézirat, MÁFI Adattár. Koller, F.— Pahr, A. (1980): The Penninic ophiolites on the eastem end of the Alps — Ofioliti. 5. I. pp. 65—72. Kubovics I. (1983): A nyugat -magyarországi crossitit kőzettani jellemzői és genetikája — Földt. Közi. 113. 3. pp. 207-224. Kubovics I. — Kotsis T. (1983): Kirándulásvezető. Kőszegi-hegység. Kézirat. Lelkes-Felyári Gy. (1982): A contrihution to the knowledge of the Alpine metamorphism in the Kőszeg-Vashegy area (Western Hungary) — N. Jb. Geol. Palaont. Mh. 5. pp. 297 — 305. Xagy E. (1972): Vizsgálataink a Kőszegi-hegységben — MÁFI Évi Jel. 1970-ről. pp. 197—205. Schmidt, W. J. (1956). Die Schieferinseln am Ostrand dér Zentralalpen von Rechnitz, Bernstein und Möltem — Mitt. dér Geol. Ges. in Wien 47. k. pp. 360—365. Schóxlaub, H. B. (1973): Schwamm-Spiculae aus dem Rechnitzer Schiefergebirge und ihr stratigrafischer Wert — Jb. Geol. B. A. 116. k. pp. 35—49. Spry. A. (1969): Metamorphic textures. Pergamon Press. Oxford. Szebékyi L. — Földvári A. — Noszky J.— Szentes F. (1948): Földtani megfigyelések a Kőszegi-hegységben — Jel. Jöv. Mélykút. 1947/1948. évi Műnk. pp. 5—31. Varrók K. (1963): A nyugat -magyarországi kristályos palák geokémiai vizsgálata — MÁFI Évi Jel. 1963-ról. pp. 149 — 153. A kézirat beérkezett: 1986. II. 18. Geochemical investigation of tourmaline grains (Kőszeg Mts.) A. Demény* The parametamorphites of Kőszeg Mts. (quartzphyllite, chloritephyllite, calcphyllite) belong to the Penninic unit. In somé places these rocks contain large amount of tour- maline. By optical investigations these crystalls showed zoning. The results of micro- probe investigations of tourmaline grains were analvsed by method of Henry and Gn- dotti (1985). We determined the rock types which are corresponding to the core and rim of investigated tourmaline grains. The type of hőst rock is reflectecl by the composi- tion of rims. The composition of cores of investigated grains are different, so these cores derived from different parent rocks. The illustrated core-rim trends might show that the cores formed in ultramafic rocks, supporting that after getting intő the sediments, the composition of cores have changed cluring the Alpine metamorphism. Manuscript received: 18th Februarv, 1986. * Eötvös L. University, Institute of Petrography and Geochemistry, H-1088 Budapest VIII. Múzeum kőrút 4/A. 138 Földtani Közlöny 117 . kötet, 2. füzet reoxMMimecKHe MccjienoBaHHH TypMajiHHOBbix 3epeH (KecercKHe ropw, KpaííHHH 3anaA BeHrpnn) AmmuAa JleMeub napaMeTaMop^H'iecKHe nopogbi (KBappeBbie (JmjuniTbi, x.iopiiTOBbie (JiHJiJiHTbi, H3BecTK0- BiiCTbie (J)HJiJiHTbi) KécercKHx rop othochtch k rieHHiiHCKoií 30He Aiibn. B 3thx nopo^ax Aiecxa- mii coflepwaTCíi 3HaHHTejibHbie KOJiimecTBa TypMajuiHHa, KpncTajuibi KOToporo npit onTiiaecKiix uccjieAOBaHHHx oŐHapy>KHBaii 30HajibH0CTb. Pe3yjibTaTbi ii3yMeHnjj cocTaBa Typ.MajniHOBbix 3epeH Ha MHKpo30H/ie őhah oőpaöoTaHbi no MeTOAy TeHpH n Fbhaotth (Henry and Guidotti, 1985); tcm caMbiM öhjih onpeAeneHbi Tiinbi nopoA, cooTBeTCTByiomHx HApy h naeMKe 3epeH. CocTaB KaeMOK OTpawaJi cocTaB BMeinaromnx nopoA, bto BpeMH Kan cocTaB AAep 6bui hsmchhhb, hto yKa3biBaeT Ha nponcxo>KAeHne h3 pa3Hbix runoB nopoA- BbiHBjieHHbifi TpeHA wpa— xaeMKH CBHABTeJlbCTByeT 0 TÓM, HTO AHpa B03HHKJ1H B yjlbTpaOCHOBHblX nOpOAaX, eCAH TOJIbKO COCTaBbI nOABeprjiHCb ii3MeHeHHHM b xoaé aJibmiHCKoro MeTaMopc})H3.Ma nocJie nonaAaHHH3epeH b ocaAOK. Táblamagyarázat — Explanation of plates I. tábla — Plate I. 1. Zónás turmalinszemcse irányítottan elhelyezkedő zárványokkal. 1 nikol. 1. Zoned tourmaline grain with orientated inclusions. 1 nicol. 2. Rezorbeált, zónás turmalinszemcse. 1 nikol. 2. Resorbed, zoned tourmaline grain. 1 nicol. II. tábla — Plate II. 1. A VG. számú minta vizsgált turmalinszemcséjének elektron-mikroszondás felvétele. 1. Microprobe photo of investigated tourmaline grain of V6 sample. 2. Az 1. képen ábrázolt terület Fe-, Mg-eloszlásának vonalmenti elektron-mikroszondás felvétele. 2. Microprobe traverse of Fe-Mg-distribution of the area illustrated on the 1 . photo. D e m é n g : K őszeg i-hegységi turmalinszemcséh 139 I. Tábla — - Plate 1. 1 2 140 Földtani Közlöny 117. kötet, 2. jüzct II. Tábla — Plate II. 1 2 TUDOMÁNYTÖRTÉNET Földtani Közlöny , Bull. 0/ the Hungárián Qeol. Soc. (1987 ) 117. 141—151 „Die Natúr war, ist und wird ewig unsere Lehrmeisterin bleiben, sobald ív ir sie nur verstehen” . JÓNÁS JÓZSEF Jónás József élete és műve* (Születése 200. évfordulóján) Dr. Csíhy Gábor ** (2 ábrával) A régmúlt idők egy kevéssé ismert mineralógusára emlékezve, engedtessék meg, hogy elöljáróban jelen korunkra jellemző problémával kezdjem, amiről sok szó esik az utóbbi időben, főleg az oktatással és neveléssel kapcsolatban: a történelmi, a nemzeti önismeretről, tudatról, múltunk ismeretéről, ill. nem- ismeretéről, a történelem-oktatás hiányosságáról van szó. Tudományos múl- tunk ismerete, tudománytörténetünk — itt elsősorban a természettudomá- nyokra gondolok — úgyszólván mostohagyerek. Pedig tudni kellene, hogy egy tudomány története az adott tudomány része, sőt Goethe szavaival élve ,,a tudomány története maga a tudomány”. Elsősorban az egyetemi, a felső- fokú oktatás előadóinak, az oktatóknak kellene erre figyelmet fordítani. Fe- ledni hagyjuk a hazai tudományok volt művelőit, működésüket, akik pedig ezt a múltat képviselik, életművüket ránk hagyták, harcoltak sokszor remény- vesztetten és elbuktak. A ,, hálás” utókor pedig egyszerűen elfelejti őket oly- annyira, hogy néha fel kell őket fedezni, kiásni a múltból. Ezzel tisztában kell leírni mindazoknak, akik tudományunk múltjával foglalkoznak, és fő fel- adatuknak kell tekinteniük ezen múlt ismertetését, továbbadását, tudatosí- tását, mert nálunk a tudattal sok probléma van, ez a bajok egyik forrása. Ha viszont körülnézünk a világban azt tapasztaljuk, hogy a tudománytör- ténet iránti érdeklődés fokozatosan növekszik. Ezt tudomásul kell venniök hazai ellenzőinek is, és főleg azt, hogy a tudománytörténet szorosan összefügg a gazdasági és társadalmi élet fejlődésével, a haladással. Legyen szabad még felhívni a figyelmet egy másik, ide kapcsolódó, meglehe- tősen elszomorító, hazai viszonyainkra majdhogy jellemző tudománytörténeti tényre. Aki a hazai tudományok múltjával foglalkozik rádöbben arra, hogy a kortársak nemigen tudtak egymás tevékenységéről, eredményeiről. Egyesek ma- gányosan, meg nem értve, helyhezkötötten, vidéki elszigeteltségben élték le küzdelmes életüket. Kirívó példa erre Benkő József és Bolyai János. Mások elmentek a „művelt nyugatra” és szerzett tudásuk fáklyáját hazahozták, de az itthoni sajátos atmoszféra kevés oxigénje miatt a fáklya ellobbant, még * Előadta a Tudománytörténeti Szakosztály szakülésén, 1982. III. 15-én. ** 1055 Budapest V. Honvéd u. 40. -1 Földtani Közlöny 142 Földtani Közlöny 117. kötet, 2. füzet mielőtt valaki átvette volna, és a következő mindent kezdhetett elölről. Vol- tak viszont, akik sosem tértek haza. A tudomány továbbvitele meg-megsza- kadt, folyamatosság alig is akad az elmúlt korok tudományos tevékenysége előhaladásában. Magányos óriások és küszködve elbukó áldozatok szegélyezik a magyar tudomány fejlődésének útját. A közismert mondás: „Senki sem próféta a saját hazájában”. Ez volt a helyzet főleg a reformkorig, ameddig nem volt szervezett tudomány. De még azután is voltak problémák. A fentieket nem a balsors komplexus mondatja el, hanem az elrettentő példák sora, a tények: Zsámboki János, Apáczai Csere János, M. Kis Miklós, Benkő József, Körösi Csoma Sándor, Bölöni Farkas Sándor és a két Bolyai, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Igen, a két Bolyai tragikus sorsa, viaskodása. Bolyai János, a legnagyobb magyar tudós 1831-ben megjelent művét, melyben egy új, más világot teremtett, külföldön fedezték fel s miu- tán lefordították francia, német, angol és olasz nyelvre, csak 1897-ben adták ki itthon anyanyelvén. Egy BoLYAiról nem tudtak, mert nem értették meg. Ennyit a sajátos hazai szellemi atmoszféráról és az utókorról ! A hazai természettudományok és benne a földtudományok történetének is igen fontos kezdő szakaszának mondható a XVIII. század második fele és a XIX. század első negyede — az 1767 — 1825 közötti idő — az elindulás, a kezdetek hősi korszaka. Méltánytalan és igazságtalan lenne, ha nem hívnánk fel a figyelmet arra, hogy a legnagyobbakon kívül, mint pl. Born Ignác, Johann E. Fichtel, Benkő Ferenc, mások is voltak ebben az időben, akik történetesen az ásvány-földtan területén figyelemre méltót alkottak s nem igyekeznénk az ő emléküket is megőrizni. Pedig így van, nemigen igyekszünk, így egyeseket ki kell ásni a múltból, felfedezni és bemutatni. Ez egyik fontos feladata a magyar tudománytörténetnek. A méltatlanul elfelejtett elődök közül való Jónás József bányamérnök és mineralógus. Elfelejtett voltára utal életrajzi adatainak rendkívüli szűksza- vúsága is. Az Életrajzi Lexikonban nem szerepel sokadmagával (!). A P alias és Révai Lexikonban, továbbá a Természettudományi Társulat Évkönyvében (1941) nagyjából ugyanaz a szöveg 6 — 8 rövid sorban intézi el. Poggendorf és Wurzbach Lexikon]ában már több van róla, az Ofner Pester Zeitung, főleg azonban Szinnyei magyar könyvészete már viszonylag részletesebb össze- állítást adott életéről és munkásságáról. Végül is az utóbbi években Hercko Iván, a Selmecbányái múzeum levéltára vezetőjének kutatásai és közlései révén jutottunk újabb és bővebb adatokhoz. Az elmondottak alapján megkísérelem élete rajzát és munkásságát felvá- zolni. Ami a múlt századi szakirodalmat, a magyar és osztrák szerzőket illeti, elismeréssel írtak róla. A kortársak közül Zipser K. András állt hozzá leg- közelebb, baráti viszonyban, akinek 1817-ben megjelent főművéhez (lásd irodalom) az előszót maga Jónás írta. Érdekes írás, melyből többek közt az is kiderül, hogy BoRNnal szemben, aki magát magyarnak vallotta, Jónás inkább osztrák érzelmű volt; így pl. Erdélyt „Siebenb ürgén das österreichische Mexico”-nak mondja, aranyban és ezüstben való gazdagságára utalva, és nem „ungarisches Mexico”-nak. Persze ez még nem perdöntő kijelentés. Zepha- rovich Mineralogisches Lexikon- ja I. kötete előszavában 1859-ben így ír, „Frü- her bereits erschienen clie ausführlicheren Schriften von Zipser und Jónás über Ungarn . . .”, vagyis korábban még jelentek meg tőlük írások Magyar- országról, de úgy látszik azóta nemigen. Böckh János becsülettel felsorol min- denkit, így őt is, A geológia fejlődésének rövid története Magyarországon 1774-től C s í k y : Jónás József élete és műve 143 1896-ig c. művében (1897), mint aki hozzájárult a magyar ásvány-földtan továbbviteléhez. Koch Sándor, A magyar ásványtan története c. munkájában teljes mértékben méltányolja életművét, mint a hazai ásványtan nagy Ígére- tét, úgyszintén nagy mineralógusunk Krenner József is. Ezt vallja Hercko is, és jelen tanulmányban is ezt kívánjuk kifejezni. A fentiekkel szemben Szabó Józsefnek, a korszerű magyar ásvány-földtan, a tudományos ásványtan megalapozójának, mint illetékesnek az álláspontja elgondolkoztató, enyhéz szólva érthetetlen. Átböngészve elsősorban a Sel- Phjsjo - tcchtmgraphiscíics Magazin ÜÍ»C«' a n o r g a n i s c h c N a t n r Oestcrreií ii’schea Kaiserstaates. H *; r a « VJ* r % c it «• « J © s * ruvtrs^'.'nűfrn 'Mógbedu tl**c tn'SeUsclíAÍX /u lUHr *, u »c íi«*:ú ŰCr tUií’ráat&cht-ít -vtílíM'haU lur Jtu Xat.urlum*W *»j«| J..r IIvj- S-schum • t.oUtAisfhM. ..ud MouÍu^vcííca ÜHíCÍCl.i^ K>i >« - »m«? ~.u !)rc\- !bn:r»pwtdtnH ... Hj > t<*r Ja hl í'evth, \ /. * iv it Í f t i V i) V‘ li' s V C r i a \ i 1. ábra. Jónás Józseph folyóiratának címlapja Fig. 1. Title page of Joseph Jónás’ journal mecbánya és környékéről szóló írásait, mindegyikben a Beudant, vagyis az 1822 előtti időkből csupán Jens Esmaric norvég mineralógust említi, ma- gyarországi utazásáról írt könyve alapján (lásd irodalom), mint egyetlent, aki Selmec földtani megismertetésében „irányadó” volt. Sehol egy szó ZiPSERről, sem JÓNÁsról, akik pedig jól ismerték és leírták Selmec környéke ásvány- földtani viszonyait, de még Born Ignácról sem, ill. róla annyit említ meg Szabó furcsa módon Selmec geológiájának története c. (1885) munkájában, hogy „Borist munkáiban említ ugyan egy latin nevet — saxum metalliferum — de ez tudományos haladást még nem jelez”. Csak azt nem tudni, mihez viszo- nyítva, hiszen kereken 100 esztendő választja el őket. Máskülönben Borist elsősorban bányász volt, a gyakorlat embere, tudósa. Igaz, új utat nem tört 4* 144 Földút ni Közlöny 117. kötet, 2. füzet / T, j),, , 'jí/? j • ünke erns Mineralreich 1 7] orycio- geogn ostisch u u <1 topographisch dargestelit V o II J o s c p h Jónás, l.uilos üti- NatuiaíieB- . leéhnologtacben und Modellen - Kabinetre ira unger'achea Naiíonal - Muveum ; ordeettiebera auswáuigera Mitgíiede dér Herangiivhea Societit för die gesamtrite Min ..raloáíe ;u Jena. uus* wSrtigem eorlragerníem Mitgliéjc üt i .NaiurK.t m bernien i'.eteüsefwfi zu Halié; so wie anch dér V>etterauísebeaelitcbafi f3r die gesamrate Naíorisunde ; und Jer Her- zogÜchen Sachscn - Gotbaisrben und Meiningiaehen Söcietat der Korát -und Jagdíiumle >-'.i {)rci- aigaher Kurreipor.dcnte;!. 'p e s I li , i 8 J <■*• HirtI élt o > V c r 1 a c-. 2. ábra. JÓNÁS József fómüvének címlapja Fig. 2. Title page of the main work of Joseph Jónás a hazai ásványtan történetében — ha erre célzott volna Szabó — , de nagyon sok adatot szolgáltatott utódainak az akkori Magyarország ásványlelőhelyei- ről. És ez, a magyarországi természettudományok akkori állását tekintve min- denképpen elismerést érdemel. Ezt tették fokozott mértékben Zipsek és Jó- nás is, akik e kor legjobb hazai ásvány-topográfiai műveit írták meg. Ők sem voltak újítók, még a werneri mineralógiai-geognóziai iskola tanításait kép- viselték, miközben nyugaton már jóval előbb tartottak a tudományos ásvány- tan alapjainak lerakásában, ami 1837-ben J. D. Dana The System of Miner- alogy c. művében kifejezésre jutott. A nagy lemaradást csak Szabó J. és tár- sai igyekeztek behozni, mintegy 40 évvel később. Végeredményben Szabó József selmeci munkáiban arra az EsMARKra hi- vatkozott, aki a W érnék -iskola neptunista tanítványa volt és könyvében C s í k y : Jónás József élete és műve 145 harmadkori vulkáni kőzeteinket „agyagporfirnak” minősítette, és tévesnek mondta ki BORNnak és FiCHTELnek azt a máig helytálló megállapítását, hogy Selmec, Körmöcbánya és Tokaj vidéke vulkáni eredetű kőzetekből áll. Ennek ellenére Szabó rájuk sehol sem hivatkozik! Úgy látszik, hogy ő a magyar földtudományok első, hősi korszakát, annak képviselőit és tudományos ered- ményeit nem tartotta figyelemre, említésre méltónak és nem is tette magáévá. Ez természetesen nem von le semmit korszakalkotó jelentőségéből. Jónás József ezelőtt 200 évvel, 1787. október 21-én született Selmecbányán. Az elemi és középiskolát Selmecen, Vácott és Pozsonyban végezte. Ezek után 16 éves korától Selmec és környékén dolgozott mint bányász gyakornok, majd 1806 — 1808. években a Bányászati Akadémia hallgatója. Már hallgató korá- ban 1807-től ingyenesen, kedvtelésből tanította kollégáit és a bányász-gya- kornokokat kémiára, oryktognóziára (mineralógia) és geognóziára. Ezek a tanítások idővel magánelőadásokká fejlődtek. Közben tanítványai gyakorlati tudását bővítendő s egyúttal saját maga ismereteit is gazdagítandó, tanul- mányi kirándulásokat tett a felvidéki bányaterületeken. 1811-ben von Gois gróf társaságában hosszabb tanulmányúton vett részt a felvidéki bányavá- rosokban, a Szepes-Gömöri Érc hegységben, Eszak-Erdélyben Nagybányán, Kapnikbányán, és a máramarosi sóbányákban (Aknaszlatina, Sugatag, Róna- szék). Időközben JÓNÁsnak az ingyenes magánelőadásai miatt kellemetlensé- gei származtak. Ugyanis tanítványainak nagy része az Akadémia hallgatója is volt; egyes professzorok, elsősorban Höring Mihály, az ásványtan és kémia tanára, és J. N. Láng von Hanstadt, a bányamívelés tanára olyan sok kel- lemetlenséget okoztak JÓNÁsnak, hogy fájó szívvel, 1813-ban beszüntette elő- adásait. Az 1811. évben tett tanulmányút tapasztalatairól írt munkája 1814-ben jelent meg, K. C. Leonhard heidelbergi egyetemi tanár közismert Taschen- bnch für die gesammte Mineralógia c. periodikájában Frankfurtban, Beschrei- bung einer im Jahre 1811 durch Ungarn, Schemnitz, Neusohl, Schmölnitz nach Nagybánya und Kapuik unternommenen Reisc címmel. Ezzel feltehetően ma- gára terelte a szakkörök figyelmét, mert már 1814-ben Miller Ferdinánd, a Nemz'eti Múzeum első igazgatója meghívta a múzeum természeti tárába és József nádor segédőrnek nevezte ki. Az 1810-ben alakult tár első őre Tehel Lajos orvos volt, aki 1816 novemberében meghalt. Utána JÓNÁst 1817 má- jusában kinevezték a tár őrévé. így lett ő a természetiek tárának második őre, mint mineralógus s mivel a tár eleinte főleg ásványokból állt József nádor jóvoltából, JÓNÁsra nagy és fontos feladat várt. De további sorsa másként alakult. Krenner Józsefnek Az ásvány -őslényt ár története c. dolgozatából idé- zek: ,, Jónás József a derék mineralógus, akit sajnos már 1821. február 1-én a halál elragadott . . . elhalálozása nagy és váratlan csapás volt nemcsak a múzeum ásványgyűjteményére, hanem a hazai mineralógiai tudomány fejlő- désére is; ő volt a múzeum zsenge gyermekkorában az egyedüli számottevő mineralógiai szakember Magyarországon. Ezen időponttól majdnem egy fél- századig a gyűjteményt olyanok kezelték, akik a mineralógiai szakképzés teljes hiányában voltak”. Ugyanis Krenner 1870-ben vette át a tár vezeté- sét, addig viszont biológusok voltak a tár vezetői, így ő az ásványtárat saját szavai szerint — elhanyagolt állapotban találta. Közben azonban történt még valami, mondhatni sorsdöntő, törést okozó Jónás tragikus végűnek mondható életében, ami a Hercko által fellelt ira- tokból derült ki. Előkerült ugyanis az a kérvény, 1820. július 22. keltezéssel. 14G Földtani Közlöny 117 . kötet, 2. füzet melyben Jónás a selmeci Bányászati Akadémia ásványtan-kémia-kohászati tanszékére tanári kinevezését kérve, a Höring Mihály professzornak 1820-ban bekövetkezett halálával megüresedett tanszékre pályázott. JÓNÁsnak leghőbb vágya az volt, hogy visszatérhessen szülővárosába, annak ellenére, hogy a Nemzeti Múzeumba való meghívás számára megtiszteltetés volt, és nagy remé- nyekkel indult Pestre 1814-ben, ahol megbecsülték és nagy feladatok vártak rá, de ahol nem érezte magát otthon. Selmecen szeretett volna letelepedni véglegesen, ezért ragadta meg ezt a kínálkozó alkalmat. Idézet kérvényéből, ami a lényeget fejezi ki: „Kizárólag a bányászatnak szenteltem életemet . . . sehol sem lehetnék nagyobb hasznára az államnak, mint az állami tisztviselők, közvetlen kiképzésénél, amitezideig csak kedvtelésből, fizetés nélkül végeztem Az életem célja és leghőbb kívánságom, hogy a főiskolai hallgatóknak előadá- sokat tarthassak”. Jónás azonban az állást nem kapta meg. Az udvari ka- mara 1820. október 21-i döntése alapján Höring M. utódjául a tanszékre Wehrle Alajost, a bécsi egyetem kémia professzorát nevezték ki, a később híressé vált vegyészt. A döntés, a csalódás JÓNÁst lelkileg nagyon megrázta; meggyengült egészségi állapota tovább romlott, tüdőgyulladást kapott és rö- videsen, 1821. február 1-én elhunyt Pesten fiatalon, 34 éves korában. Jónás József életrajzához, ill. művéhez még egy fontos tudománytörténeti mozzanat tartozik. Zipser András 1810-ben J. G. LENzhez, a Jénai Ásvány- tani Társaság igazgatójához írt levele tanúsítja, hogy ekkor már működött Selmecen bányászati egyesület és éppen alakulóban volt az ásványtani tár- saság is, a jénai mintájára, mely utóbbinak tagja volt mind Zipser, mind Jónás. Erre a levélre, mely Benedek Klára munkájában jelent meg, még Székely Lajos bányamérnök hívta fel a figyelmemet és idézem a levél erre vonatkozó részét: ,,So eben kömmé ich in Schemnitz an und geniesse das Vergnügen dér Vorlesungen dér Montanistischen Gesellschaft bev zu wohnen. Herr Joseph Jónás, ein leidenschaftlicher junger Mineralog und ordentliches Mitglied dér Mineralogischen Societát zu Jena hált diese in Gegenwart einiger jungen Praktikanten und erwirbt sich dadurch die Achtung und den Dank dér Zuhörer. Seine systematische Sammlung dient bey den Vorlesungen zűr An- schauung”, majd így folytatja levelét, „Schlüsslich erlauben Sie mir noch zu melden, dass sich im Schemnitz eine mineralogische Gesellschaft gebildet hat. Dér Herr Bergrath und Professor Reichetzer ist auch Mitglied dieser So- cietát . . .”. A Hercko által közéltekben viszont nem ilyen egyértelmű a helyzet: hol bányász-kohász egyesületről, hol ásványtani társaságról ír, melyet Jónás isii- ben alapított és amelynek tagjai tanítványai, főiskolai hallgatók és bányász gyakornokok. Ez nem egyezik Zipser közlésével, aki két különböző dologról ír: a Montanistische Gesellsehaftról, mely 1810-ben már működött, továbbá a Mineralogische Societátről, mely akkor alakult. Ugyanakkor szintén Bene- dek Klára munkájában olvasható egy Jónás által 1811-ben LENzhez írt levél, melyben megköszöni a jénai tagsági oklevelet és jelzi, hogy az ő zsenge ásvány- tani társaságának egyelőre még sok akadállyal kell megküzdenie. Kérvényé- ben viszont ezt írja: ,,. . . 1811-ben leraktam az alapjait annak a bányász-ko- hász egyesületnek, amely a legfelső Kamaragrófi Hivatal felügyelete alatt Selmecbányán működött s hivatva volt a Monarchia egyik tudományos köz- pontjává fejlődni”. Vannak tehát némi ellentmondások. Tény az, amit már Székely Lajos is mondott: nem ismerjük sem a megalakulás pontos idejét, sem további működését. Sajnos az újabb adatok nemhogy tisztázták, inkább Csík y : Jónás József élete és műve 147 bonyolították az ügy tisztázását. Ezek szerint ennek az egyesületi, ill. társasági mozgalomnak a szülője és éltetője a lelkes Jónás, támogatója pedig Zipser volt. Az ő nevéhez fűződik, akinek 1814. évi távozásával ez a mozgalom való- színűleg megszűnt. De az is lehetséges, hogy ez az egyesületi-társasági moz- galom képezte a későbbi (1832-ben) akadémiai magyar olvasó egyesület mag- vát, amint azt Székely Lajos is feltételezte. 1821-ben J. G. Lenz, egy Goe- THÉhez intézett levelében (lásd Benedek Klára) így emlékezett meg Jónás Józsefről: ,, Jónás, Custos dér vereinigten Naturalien und Modellen Kabinette in Pesth überschickte mir in dem Monat September (1820) sein Physio-techno- graphisches Magazin . . ., ein wahres, klassisches Werk. Sogleich dankte ich ihm . . . Mein Brief kam an, aber leider ! er lag schon in den letzten Zügen . . .”. Ez volt az utolsó híradás róla. Ezek után néhány szót megjelent munkáiról, felfogásáról, szemléletéről. Jónás főművét, Physio-technographisches Magazin über die anorganische Natúr des Oesterreich’ schen Kaiserstaates címen, évenként megjelenő folyóiratnak szánta s tervezte kiadni. Ennek azonban halála miatt csak az első évfolyama, kötete jelent meg Pesten 1820-ban, melynek a címe Ungerns Mineralreich orycto-geognostisch und topographisch dargestellt, vagyis Magyarország ásvány- világának ásvány-földtani és topográfiai ismertetése (466 oldalon). A kötet bevezetőjeként egy 33 oldalas „felhívást”, továbbá 6 oldalas előszót találunk; mindez állítólag előzőleg külön is megjelent. Nagyon érdekes írás, amely a szerző természetfilozófiai szemléletét tükrözve kifejti az ember és a természet viszonyát, a természettudományok jelentőségét, a természettudósok szerepét. Kimondja, hogy a természettudósnak és a tiszta filozófusnak az emberiség érdekeit kell szolgálnia: kutatja a természetet, új felfedezéseket tesz, új tech- nológiákat fejleszt az ásványi nyersanyagok megismerése, feltárása és hasz- nosítása céljából. Ebben segít neki a technológus, az iparos, az ökonomus s mindezt azért, hogy az emberek életét kényelmessé tegyék. És hozzáteszi, a politikusok, jogászok, katonák, hivatalnokok pedig azok, akiknek feladata biztosítani az állam különböző embereinek és osztályainak (Menschen-Klas- sen), tagjainak békés szellemű, harmonikus együttes életét. Olyan humanista, felvilágosult, haladó gondolkodásra utaló írás, amit ma is el lehet mondani, legfeljebb megvalósítani nehéz ! A továbbiakban felsorolja a földtudományok ágait, amelyek segítségével meg lehet ismerni és feltárni az Osztrák Császárság ásványi kincseit. Ezek a következők: 1. Oryctologie vagyis a mineralógia, 2. Mineralogische Chemie, 3. Topographische Mineralogie, 4. Petrefactenkunde (Fossiliologie) vagyis ős- lénytan, 5. Geologie und Geognosie, hozzáteszi „letztere als Theil dér ersteren betrachtet”, azaz az utóbbi az előbbi részének tekintendő. Itt megemlíti, hogy ezt a tudományágat ma már oly behatóan és magas szinten művelik, hogy az angolok Geologische Gesellschaft-ot alapítottak (amint tudjuk 1807-ben). 6. Mineralogische Autopsie, amin ásványgyűjtést ért, „Kunst Mineralien zu sammeln”, 7. Fluidologie (Athmosphárologie), ide sorolja a forrásokat, sós- kutakat, hévizeket, gyógyvizeket, gázféléket. Végül részletesen beszél a bányá- szatról, a kohászatról, ezek szerepéről, jelentőségéről és ezzel kapcsolatos ipar- ról és kereskedelemről. A felhívás után következik egy rövid előszó, amely már a kötetre vonatko- zik. Azzal kezdi, hogy minden irodalmi mű keletkezésének megvan a maga története. E kötet indítéka a következő lehetett: „Ungarn ist gewiss eines dér merkwürdigsten Lánder in Európa und stehet in mineralogischer Hinsicht 148 Földtani Közlöny 117. kötet, 2. füzet vielleicht an dér Spitze aller”, vagyis Magyarország minden bizonnyal egyike a legérdekesebb országoknak Európában és ásványtani szempontból feltehe- tően mindegyik felett áll. Elmondja, hogy ebben a kötetben egybefűzte már előbb megjelent munkáit, továbbá kéziratait, melyek részben már régebben íródtak. Könyve első részének 1. fejezete, „Beitráge zűr Oryctognosie” (Adatok az ásványtanhoz) Leonhard Taschenbuch- jában 1818-ban (XII. k.) már meg- jelent. Ebben először Werner alapozó munkásságából kiindulva foglalkozik az ásványok rendszerezési problémáival, majd több érdekes és új magyaror- szági ásványlelőhelyet ír le. Ezen kívül ..Molybdánsilber” cím alatt hosszasan értekezik a börzsönyi tellurércről, Born, Kitaibel és Klaproth vizsgálatai- ról és a véleménykülönbségekről vagyis a közismert tellur kérdésről. A 2. feje- zetben, ,,Über einige Mineralien die im gallizischen Flötzgebirge vorkommen” címmel, galíciai ásványokról számol be. A 3. fejezetben felvidéki, főleg Sel- mec környéki ásványokat ismertet. Ebben a fejezetben foglal állást Jónás a neptunista- vulkánista kérdésben, mondván, ,,Noeh füge ieh hiezu, dass ich weder ein Vulcanist noch ein Neptunist, sondern dass ich beides bin”, vagyis sem ez, sem az, ill. mindkettő, és kifejti elég óvatosan, hogy a Vezúv, Etna, vagyis tevékeny vulkánok láttán a vulkánizmust elfogadja, de ,,auf den Sand- ebenen meines Yaterlandes bleibe ich ein hartnáckiger Neptunist”, azaz hazája homokos síkságain (feltehetően az Alföldre gondolt) itt már nyakas neptunis- tának vallja magát. Érdekes talán megemlíteni, hogy Jónás nagy nevű kor- társa Leopold Buch, Werner legnagyobb tanítványa, a tudományos föld- tan egyik alapvetője, hithű neptunista volt, de amikor 1805-ben Humboldt- tal együtt szemtanúja volt a Vezúv kitörésének, belátta, hogy a bazalt nem keletkezhet vízből, és szakított a neptunizmussal. Ez is bizonyítja azt a mon- dást, hogy a természettudományi ismeretek fejlődésmenete az emberi téve- dések története. A 4. fejezet az 1811-ben tett nagy hazai tanulmányút leírása, a bejárt területek ásvány-földtani viszonyairól szól és Leonhard Taschenbuch- jában jelent meg, amint már említettem. Munkája második részének a címe ,,Über das topographisch-geognostische Vorkommen einiger Fossilien in Ungarn”, melyben számos magyarországi ás- vány leírását és előfordulási viszonyait ismerteti, külön fejezetben a nemfémes és a fémes ásványokat. Főművén kívül még két ásványtani írását ismerjük: Nachrichten über das Vorkommen einiger Minerale in dér Gegend von Schemnitz, mely szintén Leonhard folyóiratában jelent meg, továbbá Über einige un- garische Minerale c. posztumusz munkája a Jénai Ásványtani Társaság VI. Évkönyvében. Összegezve: előttünk áll a magyar ásvány-földtan kezdeti, hősi korszaká- nak egyik szerény, kissé mellőzött alakja, aki lelkesen, felelőségtudattal és önzetlenül, a közjó és hazája szolgálatának áldozta rövidre szabott életét. Bányász volt, aki mint többen mások utána, a mineralógia elkötelezettje lett. Tudással és szeretettel foglalkozott hazánk ásványvilágával, mint utódai kö- zül leginkább Krenner József és Koch Sándor. Velük együtt valljuk, hogy a magyarországi ásványtannak nagy ígérete volt Jónás József, megvoltak ehhez az adottságai. Erről munkái, főleg főműve felhívásában felvázolt nagysza- bású munkatervei tanúskodnak. Sajnos, korai halálával a bíztató kezdet után néhány évtizedes hanyatlás, pangás következett a magyar ásványtanban. Pe- dig útmutató is volt Beudant személyében, aki megmutatta a továbbhaladás útját, de úgy látszik nem akadt méltó követője egészen Szabó József fellé- C s i k y : Jónás József élete és műve 149 páséig. Éppen ezalatt a pangási idő alatt lendült fel nyugaton a módszeres, tudományos ásványtan; ugyanakkor ráadásul a világhírű magyarországi, fel- í vidéki és erdélyi bányák szép, gazdag és ritkaságokban bővelkedő ásvány- í anyaga, hazai szakértő-kutatók híjával külföldre, főleg Bécsbe vándorolt. Jónás József és kortársainak, a hőskornak hagyatéka: kisszámú mű, .szak- irodalmunk klasszikus alkotásai, kútfői, megmaradt kéziratok, továbbá a nagy buzgalommal, gonddal, szeretettel (mineralofilia !) begyűjtött és rendezett ás- vány- és kőzetgyűjteményeknek sajnos csak töredéke, megmaradt darabjai. Ezek a tárgyi bizonyítékok hirdetik ennek a kornak és természetvizsgáló, tu- dományszerető fiainak lelkes, önzetlen, úttörő munkásságát, életművét, akik jóban, de többet rosszban, a tudományt és hazájukat áldozatosan szolgálták a kor szellemében, melyet Zipser K. András könyvének mottója híven ki- fejez: ,,Lass mich geh’n auf deiner Spur, süsse, heilige Natúr”. Irodalom — References Benedek Klára (1942): A jénai Ásványtani Társaság magyar tagjai. (Levelek a magyar felújulás szellemi életének történetéhez). Minerva könyvtár. Budapest. BöCKH János (1897): Kurze Geschichte dér Entwicklung dér Geologie in Ungarn vöm Jahre 1774 — 1896. — Földtani Közlöny, XXVII. pp. 109-122. CsÍKY Gábor (1981): A magyar természetvizsgálók szerepe a jénai „Mineralogische Societát” működésében és ennek hatása a hazai földtudomány kialakulására (The role of Hungárián naturalists in the activities of the „Minera- logische Societát” of Jena and its effect on the development of Geological Sciences in Hungary7) — Földtani Köz- löny. 111. pp. 338-349. CsÍKY Gábor (1984): The history and development of Mineralory in Hungary till 1825. (Kézirat). Előadás, 27. Nem- zetközi Földtani Kongresszus, Moszkva. CsÍKY Gábor (1985): Geological research in Hungary prior to 1825 and its significance in the exploration of Neogene mineral resources. In: Neogene mineral resources in the Carpathian Basin. Budapest, pp. 3—25. Esmark, Jens (1798): Kurze Beschreibung einer mineralogisehen Reise durch Ungarn, Siebenbürgen und das Bánát Freyberg. HerCko, Iván (1978): Nővé poznatky o vedeekej cinnosti mineraloga Jozefa Jónása (Neue Daten zum wissenschaft- lichen TStigkeit dér Mineralogen JÓNÁS József) — Mineralogia Slovaca, Vol. 10. pp. 94 — 96. HeróKO, Iván (1978): Najnovsie poznatky o cinnosti slovenského mineraloga Jozefa JÓNÁSA (New facts about the activity of the slovak mineralogist Jozef JÓNÁS). Dejiny ved a technikv, Vol. 11. pp. 52—56. Koch Sándor (1952): A magyar ásványtan története (History7 of Mineralogy in Hungary). Budapest. Koch Sándor (1966): Magyarország ásványai (Die Minerale von Ungarn). pp. 9 — 17. (Bevezetés). Budapest. Krenner József (1902): Az ásvány -őslénytár története. In: A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene (Die Ver- gangenheit und Gegenwart dér Ungarischen National Museum). Budapest. Mihalovits János (1938): A selmeci Bányászati Akadémia alapítása és fejlődése 1846-ig (Die Gröndung und Ent- wicklung dér Bergakademie von Sehemnitz bis 1846). Bányászati, kohászati és erdészeti felsőoktatásunk törté- nete 1735—1935. 2. f. Sopron. Poggendorf, I. C. (1859): Biographisch-literarisches Handwörterbuch zűr Geschichte dér exacten Wissenschaftrn. Leipzig. p. 1200. Székely Lajos (1969): Egyesület-alapítási törekvések az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület megalakulása előtt - BKL Bányászat 102. évf. 3. sz. pp. 205-210. Szinnyei József (1897): Magyar írók élete és munkái (The life and works of hungarian writers), V. k. pp. 616—618. Budapest. Vereinigte Ofner Pester Zeitung, Nr. 12. 1821. pp. 141 — 143. WuRZBACH, Constant (1863): Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich, 10. T. p. 258. Wien. Zepharoyich, Victor (1859): Mineralogisches Lexikon fúr das Kaiserthum österreich, B. I. Wien. Zipser K. András (1817): Versuch eines topographisch-mineralogischen Handbuches von Ungarn. Oedenburg. JÓNÁS József (1820): Physio-technographisches Magazin über die anorganische Natúr des österreichischen Kaiser- staates, I. Jahrgang: Ungems Mineralreich orycto-geognostisch und topographisch dargestellt. Pesth. JÓNÁS József (1814): Beschreibung einer im Jahre 1811 durch Ungarn, Sehemnitz, Neusohl, Schmölnitz naeh Nagy- bánya und Kapnik untemommenen Reise. Leonhard’s Taschenbuch fúr die gesammte Mineralogie, VIII. Jahr- gang. pp. 131—174. Frankfurt a.M. Jónás József (1816): Nachrichten über das Vorkommen einiger Mineralien in dér Gegend von Sehemnitz. Leonhard’s Taschenbuch für die gesammte Mineralogie, X. Jahrgang. pp. 413—430. Frankfurt a.M. Jónás József (1825): Ueber einige ungarische Minerale — Annáién dér Herzoglichen Societát für die gesammte Mi- neralogie, Bánd VI. Jena. A kézirat beérkezett: 1936. II. 12. 150 Földtani Közlöny 117 . kötet, 2. füzet József Jónás’ life and work on the occasion of the 200th anniversary of his birth Dr. G. Csíky _ The first stage in the history of geology and mineralogy includes the period between 1767 and 1825. At this period the geological knowledge was incorporated in the then emerging mineralogical school headed by Weener that was stronglv attached to mining. In this period the earth Sciences in Hungary can be pút together from the pioneer min- eralogical works of Hungárián naturalists. These autodidactic „mineralogists”, while trying to satisfy the demands of mining, collected minerals and rocks, and wrote topo- graphical mineralogical studies on the bases of their experience and observations. These studies can be considered the oldest pieces of geological-mineralogical literature in Hun- gary. Among these naturalists János F rid várd szk y, Johann E. Fichtel, Ignác Born, Franz Joseph Müller, Ferenc Benkő, K. András Zipser and József Jónás can be mentioned. The study deals with the oeuvre of József Jónás (1787 — 1821), on the occasion of the 200th anniversary of his birth, and attempt to give an appraisement of his work from the aspects of the history of Sciences. J. Jónás, the mineralogist and mining engineer finished his studies at the Mining Academy at Selmecbánya (Schemnitz). From 1814 till his death he was the custos of the mineralogical, paleontological and biological (na- tural historical) collections of the Hungárián National Museum in Pest. His main work is Ungerns Mineralreich orycto-geognostisch und topographisch dargestellt (Pesth, 1820). The work contains several data fór a mineralogical topography of Hungary under prepara- tion, that, however, had never been written because of his early death. He was a great promise of the Hungárián mineralogy, and his early death was a great loss nőt only of the Hungárián National Museum, bút that of the development of the Science of mineralogy in Hungary, that suffered a serous fall-back till the appearance of József Szabó in 1S6Ó. During this 40 years’ stagnation the modern mineralogy emerged, and the geognosy was replaced by geology. Alsó J. Jónás organized the first mining association in Hungary in Selmecbánya (Banska Stiavnica) 1810, which, however. functioned only fór a short time. He was aíso member of the Mineralogical Society of Jena. Manuscript received: 12th February, 1986. >Kh3hb m TBopnecTBo HoTKetJia HoHarna no cnynaio 200-JieTHH co ahh erő po>KAeHnn Ő-p raŐOp LI llKU HanajibHaH (nnoHepcKan) HCTopHH pa3BHTHH b BeHrpim MHHepanornH h reoJiorun oxBaTbi- BaeT nepnog c 1767 no 1825 roabi, b KOTopwe pa3BHBaioinaflCfl KaK ca.wocTOHTejibHan flucminjHi- Ha BepHepcKan MHHepajionin oőoömaeT reo.iormecKHe gaHHbie, CBH3aHHbie c floöbinen noJie3- Hbix ncKonaeMbix. 3Ta MHHepajiornH, HBjiniomancH npegcTaBiiTejieM reojionm Toro BpeMeHH, CKJiaabiBaeTCR H3 M03aitKn TpyaoB BeHrepcKHx uccjreflOBaTejien npnpo,nbi — caMoyHeK-MiiHe- pa.ioroB. 3th npnoHepu «MiiHepaJiorH», TpygHCb b HHTepecax ropHoií floSbinn, co6npajin nopogw n MHHepaJibi, gejiajiii HaömogeHiiH, h Ha ocHOBe cbohx 3h3hhh o ontJTa cocTaBjiHjiH Tpygbi, onncbiBaiomHe bhcuihhh oőrhk MHHepaJiOB. 3tii Tpyabi caMbie CTapbie hctohhhkh BeHrepcKoii reojioro-MHHepaJiomnecKOH JiirrepaTypbi. Ca.Mbi.wn ii3BecTHbiMH nHOHepaMH nccjiegoBaTe.'iHMH 3Toro BpeMeHH őhjih: Ahoui OpiiABajibgCKH, RoxaH 3. OnxTeji, Hmau BopH, OpaHit Ro3e<}) MiiJuiep, OepeHU BeHKé, AHapaui K. Huncep n kfowei}) RoHajii. HacTonmaH paöoTa npeflCTaBJUieT HayHHyio aenTeRbHOCTb flojKeiJia Pkwama (1787—1821), gaeT nepBbiH oÓ3op erő paőoT, HHTepecHbiií c tohkh 3peHim iiCTopnn HayKH, no cnyHaio 200- jiemH co flHH potKgeHiiH RoHarua. R. RoHaui ropHbift HH>KeHep, oöpa30BaHHbin MHHepaJior okohhiir IIlejiMeuKyio ropHyio AKaae.Mino h c 1814 ro.ua no 1821, ao caMoií CBoeh CMepra, 6biJi xpaHHTe;ieM ecTecTBeHHO-Hayw- hoh KOJiJieiKe(J) Caöo. Bo BpeMH aroro dO-aeraero 3acT0H 3a rpaHHuefi HaaaJiocb pa3Biirae coBpeMeHHOH MijHepajiormi h reorH03nn npeBpaTHJiacb b HayKy reojiortno. C HMCHeM Pl. HoHauia cbh33Ho oőpa30B3HHe nepBoro BeH- repCKoro TopHoro OőmecTBa b Ulejmeue, b 1810 roay, KOTopoe, ogHaKO, őbicTpo pacnaaocb. Oh őbiJi HJieHOM JVlimepajionmecKoro OőmecTBa b PieHe. hírek, ismertetések Hírek A Magyar Földrajzi Társaság 109. tiszt- újító közgyűlése Zalaegerszegen, 1985. jú- nius 25-én, Lóczy L.a jós- emlékéremmel tün- tette ki Jakucs László geológust, a szegedi József Attila Tudományegyetem tanszék- vezető tanárát, a földrajztudomány dokto- rát, a Társaság társelnökét. Bese Vilmos, az OKGT nyugalmazott vezérigazgatója 1986. III. 24-én töltötte be 70. életévét. (BKL Bányászat 1986/3.) Varga Péter (Magyar Áll. Eötvös Lo- ránd Geofizikai Intézet) a műszaki tudo- mány doktora. Értekezésének címe: A Föld statikus rugalmas deformációi. Opponen- sek: Barta György, az MTA rendes tagja, Csókás János, a műszaki tudomány dok- tora, Bartha Gábor, a műszaki tudomány kandidátusa. Bíráló bizottság: Bíró Péter, az MTA lev. tagja, Meskó Attila és Steiker Ferenc, a műszaki tudomány doktorai, Stegena Lajos, a földtudomány doktora. Kis Károly és Szemerédi Pál, a műszaki tudomány kandidátusai. (Magyar Tudomány 1986.) A Minisztertanács 1054/1986 (VIII. 21.) sz. határozatával, nyugállományba vonu- lására tekintettel dr. Barta Györgyöt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Termé- szettudományi Kara Geofizikai Tanszéké- nek tanárát 1 986. X. 29. napjával e tiszt- sége alól felmenti. (Magyar Közlöny 1986/35) A Minisztertanács 1061/1986 (X. 18.) sz. határozatával a Tudományos Minősítő Bi- zottság tagjai közül Kovács Györgyöt, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját — eredményes munkája elisme- rése mellett — felmenti. (Magyar Közlöny 1986/44) A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná- csa eredményes munkája elismeréseként, nyugdíjazása alkalmából dr. Ádám Oszkár- nak, a Központi Földtani Hivatal főosz- tályvezetőjének a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. (Magyar Közlöny 1986/48) A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta- nácsa eredményes munkája elismeréseként dr. Solti Gábornak, a Magyar Állami Földtani Intézet tudományos főmunka- társának a Munka Érdemrend bronz foko- zata kitüntetést adományozta. (Magyar Közlöny 1986/48) 1986. XI. 28-án 56 éves korában, rövid szenvedés után meghalt dr. Balkay Bálint geológus, a Világgazdasági Kutató Intézet tudományos munkatársa. A rákoskeresztú- ri köztemetőben XII. 5-én helyezték örök nyugalomra, mindkét oldali kollé- gámak nagy részvéte mellett. A geológus társadalom nevében Pesty László tag- társunk búcsúztatta a ravatalnál. A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta- nácsa dr. Fülöp Józsefnek, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektorának eredményes munkássága elismeréseként, 60. születésnapja alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést adományozta. (MTI 1987. I. 21.) A Természettudományi Múzeum főigaz- gatója dr. Kecskeméti Tibort, a múzeum Föld- és Őslénytárának addigi igazgatóját, főigazgató helyettessé kinevezte, 1987. II. 1-jei hatállyal. A Föld- és Őslénytár igaz- gatójává egyidejűleg dr. Vörös Attilát nevezte ki. Hírek, ismertetések 153 Dr. Varjú Gyula, társulatunk tiszteleti tagja, 1987. II. 7-én elhunyt. 1922-ben született, az újonnan alapított ,,Pro geoló- gia applicata ” társulati érem tulajdonosa volt. Az 198G-ban odaítélt, de csak egy év múlva elkészült érmet 1987. III. 18-án, a társulat közgyűlésén Hámor Géza elnök postumus, az elhunyt leányának nyújtotta át. A bécsi székhelyű Nemzetközi Szpele- ológiai Unió (UIS) Barcelonában tartott kongresszusa 1987 februárjában egyik titkárává választotta meg a pécsi dr. Fodor István kandidátust, az MTA Regionális Kutatások Központjának tudományos osztályvezetőjét, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat elnökét. Ugyan- akkor határozták el, hogy az unió követ- kező kongresszusát Budapesten tartják 1989-ben. Ez a X. kongresszus a hévizes eredetű barlangok kutatasanak es a karsz- tos térségek, barlangok környezetvédel- mének kérdéseivel fog foglalkozni. Megjelent a Koch — Sztrókay: Ásvány- tan I — II. kötetének 3., javított kiadása. Koch Sándor professzor elhunyta miatt Sztrókay Kálmán Imre nyugalmazott professzor, tiszteletre méltó korában és tel- jes szellemi frisseségének birtokában, vette a fáradtságot és fiatalabb munkatársai segítségével a két évtizede kiadott nagy sikerű, de teljesen kifogyott tankönyv néhány értelemzavaró hibáját, elírásait és az ásvány-lelőhelyek időközben megválto- zott elnevezéseit kijavította, ill. felú jította, és az I. kötetet a tárgykört érintő nem- zetközi mértékegység (Sí) táblázatával kiegészítette. Somlai Ferenc: Geológia c. középisko- lai tankönyve negyedik kiadása készül. A könyvkereskedésben, sajnos, nem kapható tankönyv 1982-ben jelent meg. Még abban az évben a frankfurti könyvásáron bemu- tatták, 106 magyar könyv között. A könyv harmadik kiadása i 986-ben jelent meg. Az első kiadás 750, a második 1000. a harmadik 400 példányban jelent meg, a készülő negyedik kiadás 200 példány lesz. Fél évszázaddal ezelőtt, 1937. II. 9-én találták meg Magyarországon az első szénhidrogén-lelőhelyet a Zala megyei Buda- fapusztán. Ez a dátum a hazai szénhidro- gén-termelés születésnapját, a helyszín pedig a bölcsőjét jelenti: e lelőhely feltá- rásával kezdődött meg hazánkban a rend- szeres olaj- és földgáztermelés. Az olajbányászat jubileuma alkalmából 1987. II. 9-én sajtótájékoztatót tartottak Bázakerettyén. Trombitás István, a Kő- olaj- és Földgázbányászati Vállalat vezér- igazgatója elmondta, hogy a fél évszázada feltárt olajlelőhely új iparág kialakítását hozta magával, a lovászi és nagylengyeli olajmezők megtalálása pedig az egész kör- nyék arculatát megváltoztatta. Ötven esztendeje a másodjára lefúrt B — 2-es jelű kút hozta meg a sikert a bázakerettyei olajmezőn; ezt állították elsőnek terme- lésbe. A kút ma is megvan, bár olajat nem termel, de a bányászat szempontjából fontos szerepe van: rajta keresztül sajtol- ják a mélybe a széndioxidot, ami az olaj felszínre hozásához szükséges. A bázake- rettyei mező kútjain keresztül a kezdettől napjainkig mintegy hatmillió tonna olajat hoztak felszínre. Á bázakerettyei olajmező még sokáig termelhet új, intenzív eljárás segítségével. Ugyanezt a technológiát ve- zették be Lovásziban, s üzemi méretű alkalmazásán dolgoznak a nagylengyeli olajmezőn is. (MTI) 1987. III. 18-án, társulatunk közgyűlé- sén 50 éves társulati tagságát elismerő oklevelet nyújtott át KŐRÖSSY László tag- társunknak Hámor Géza elnök. Az 1986. évi közgyűlésen először ítélték oda az újonnan alapított ,, Pro geológia applicata” emlékérmet a gyakorlati geoló- giában kiemelkedő eredményeket elért következő tagtársainknak: Alföldi László Bartkó Lajos Bíró Ernő Csíky Gábor Dank Viktor Fejér Leontin Jaskó Sándor Hegedűs Gyula Kőrössy László Posgay Károly Sólyom Ferenc Szabó Nándor Urbancsek János Varjú Gyula. Minthogy az emlékérem akkor még nem készült el, azokat most nyújtotta át Hámor Gáza elnök a jutulmazottaknak. Szabóné Balog Anna beszámolt a Sem- sey Andor ifjúsági emlékérem elnyerésére hirdetett pályázat 1987. évi eredményéről. A Semsey Andor-érmet Tóth Sándor nyerte el ,,A Dráva-medence mélyföldtani felépítésének vizsgálata magas fedésszámú reflexiós szeizmikus szelvények segítségé- vel” című dolgozatával. Az érmet Hámor Géza elnök nyújtotta át. 154 Földtani Közlöny 117. kötet , 2. füzet Rudapithecus koponyalelet került elő a rudabányai alsópannon üledékekből A rudabányai Vilmos bányarészből, az érces alaphegységet borító alsópannon lignites üledékekből először 1967-ben ke- rült elő emberszerű ősmajom-lelet, ame- lyet Kketzoi Miklós Rudapithecus hunga- ricusn&k nevezett el. Az emberré válás leg- korábbi szakaszát jelző csontmaradvá- nyok száma 1978-ra elérte a 75 tételt. Az utóbbi években Kord os L. által vezetett kutatások alkalmával Hernyák Gábor 1985. szeptemberének elején a II. sz. lelőhelyen előbb egy Pliopithecus fogat (RUD-76) majd egy gyökérmaradvány alatt megvédve egy Rudapithecus kopo- nyatöredékeit (RUD-77) gyűjtötte össze. Az 1985. évi budapesti Neogén Kongresz- szus kirándulását előkészítve Hernyák G. átadta Kordos Lászlónak a leleteket feldolgozásra, megőrzésre a Földtani Inté- zetben. Ugyanekkor megmutatta az ere- deti lelethelyet, ahol egy éven át mint- egy két köbméter üledék átvizsgálásával további, a koponyához tartozó csont és fogmaradványokat sikerült találni. 1986 szeptemberére elkészült a koponya első összeállítása, tudományos értékelése. A Rudapithecus koponyalelet bemuta- tása 1986. december 11-én a Magyar Ál- lami Földtani Intézetben rendezett sajtó- tájékoztatón, majd azt követő szakmai előadóülés keretében történt meg. Az ese- ményről a hazai és nemzetközi sajtó szé- les körben beszámolt. 1987. január 27-én az MTA Biológiai és Föld- és Bányászati Tudományok Osztálya együttesen rende- zett felolvasó ülésén mutatta be részlete- sen Kordos L. a Rudapithecus koponya- lelet jelentőségét az emberré válás folya- matának legkorábbi szakaszában. A RUD-77. jelű maradvány a legkoráb- bi, 28 — 30 millió éves Aegyptopithecus és a 17 millió éves Proconsul africanus kopo- nyalelet után 10 millió éves korával a világ harmadik olyan koponyamaradvá- nya, amelyik az emberré válás és az em- berszabású majmok kialakulásának vona- lait dokumentálja. A Rudapithecus abba a tágabb csoportba, a Dryopithecus- félék közé tartozik, amelyet az utóbbi években a csimpánz és a gorilla, valamint az em- beri nem közös ősének tekintenek. Ebből a szempontból van rendkívül jelentősége a rudabányai leletnek, hiszen napjainkban ez a legépebb, legtöbb információt hordo- zó lelet, amelyik ezt az evolúciós szakaszt jelöli. A Rudapithecus élesen elkülöníthető a pakisztáni 8 millió éves, az orángután fej- lődéséhez vezető Sivapithecustól, s épebb a nagyszámú kínai (Lufeng) Ramapithecus- Sivapithecus koponyaleleteknél, amelyek rendszertani megítélése még kérdéses. Az új Rudapithecus lelet előkerülése után remélhetőleg újabb lendületet vesz a kutatás az újabb maradványok előkerü- lése és tudományos értékelése érdekében. Dr. Kordos László Magyarország geológiai alapszel\’ényei Az országos alapszelvény program kere- tében a Magyar Állami Földtani Intézet irányításával , számos kutatóhely közre- működésével, hosszabb ideje folyik geoló- giai alapszelvényeink részletes vizsgálata (Haas J. 1980). 1985 folyamán megkezdő- dött a felszíni alapszelvényekre vonatkozó legfontosabb információk egységes formá- tumú közreadása is. Az etalon jellegű szelvények, a tudomá- nyos és a közvetlen gyakorlati célú mun- kák elősegítése mellett, alkalmasak a fiatal szakemberek oktatásának, tanárok tovább- képzésének, a külföldi szakemberek tájé- koztatásának elősegítésére és a geológiai ismeretterjesztést is nagymértékben segít- hetik. A „Magyarország geológiai alapszelvé- nyei” sorozatban minden feltárt, karban- tartott alapszelvényről külön dokumentá- ciós anyag készül, amely a szelvény helyét bemutató térképvázlatot, a szelvény raj- zát, a legfontosabb jellegeket ábrázoló diagrammokat, táblázatokat és a mikrosz- kópi jellegeket, ősmaradványokat is bemu- tató fényképeket, valamint háromnyelvű (magyar, angol, orosz) rövid magyarázó szöveget tartalmaz. A folyamatosan megjelenő sorozat lap- jaiból tetszés szerint állítható össze kirán- dulásvezető, vagy egyéb oktatási, tovább- képzési célú anyag. Szemléltetésként egy-egy példát muta- tok be a sorozat eddig megjelent anyagaiból. Az 1., 2., 3., 4. ábrán a helyszínrajzot, a szelvényrajzot és diagrammokat bemu- tató fedőlap látható. 1986 végéig a következő szelvények anyaga jelent meg nyomtatott formában (zárójelben a szerzők neve): Hírek, ismertetések 155 SOPRONI HEGYSÉG Ágfalva, Felső-Tödl, vasúti bevágás Brennbergi Blokk-kavics Formáció Magasbérci Homok Formáció miocén (Ivancsics J., Kisházi P.) Fertőrákos, Püspöki kőfejtő Fertőrákosi Mészkő Formáció miocén (Ivancsics J., Kisházi P.) Fertőrákos, Újhegyi Arkolás Soproni Gneisz Formáció Sopronbánfalvai Gneisz Tagozat Fertőrákosi Fölöpátos Csillámpala Formáció paleozóos (Kisházi P., Ivancsics J.) Sopron, Brennbergbánya, Kőbérc, Oromvégi kőfejtő Soproni Csillámpala Formáció Óbrennbergi Csillámpala Tagozat paleozóos (Ivancsics J., Kisházi P.) Sopron, Gloriettei kőfejtő Soproni Csillámpala Formáció paleozóos (Ivancsics J., Kisházi P.) Sopron, Harkai kúp Soproni Gneisz Formáció Várisi Gneisz Tagozat paleozóos (Ivancsics J., Kisházi P.) Sopron, Nándormagaslati kőfejtő Soproni Csillámpala Formáció Sopronbánfalvai Gneisz Tagozat paleozóos (Ivancsics J., Kisházi P.) Sopron, Kő-hegyi kőfejtő Soproni Gneisz Formáció Sopronbánfalvai Gneisz Tagozat paleozóos (Ivancsics J., Kisházi P.) Sopron, Nándormagaslat ÉNy-i kőfejtő Soproni Gneisz Formáció palepzóos (Ivancsics J., Kisházi P.) Sopron, Óhermes akna, kavicsbánya Ligeterdei Kavics Formáció Óhermesi Kavics Tagozat miocén (Ivancsics J., Kisházi P.) Sopron, Récényi úti kőfejtő Soproni Csillámpala Formáció Vöröshidi Csillámpala Tagozat paleozóos (Ivancsics J., Kisházi P.) Sopron, Várisi kőfejtő Sopron Gneisz Formáció Várisi Gneisz Tagozat paleozóos (Ivancsics J., Kisházi P.) Sopron, Vöröshidi kőfejtő Soproni Csillámpala Formáció Vöröshegyi Csillámpala Tagozat paleozóos (Ivancsics J., Kisházi P.) Sopron, Brennbergbánya, Kovács-árok Óbrennbergi Csillámpala Tagozat paleozóos (Ivancsics J., Kisházi P.) KŐSZEGI HEGYSÉG Bozsok, Ny-i lejtő kőfejtő Bozsoki Zödpala Formáció Kalaposkői Zöldpala Tagozat mezozóos (Ivancsics J., Kisházi P.) Cák, Felső-kőfejtő Velemi Mészfillit Formáció Cáki Konglomerátum Tagozat mezozóos (Ivancsics J., Kisházi P.) Kőszeg, Borospincék völgyfője, szírt Kőszegi Fillit Formáció Velemi Kvarcifillit Tagozat mezozóos (Ivancsics J., Kisházi P.) Kőszeg, Szabóhegy, Szerpentin II. kanyar Kőszegi Fillit Formáció Velemi Szericitfillit Tagozat mezozóos (Ivancsics J., K2sházi P.) Kőszeg, Szabóhegy, Velemi út bevágása Kőszegi Fillit Formáció Pogányhegyi Mészfillit Tagozat mezozóos (Ivancsics J., Kisházi P.) Kőszeg, Szurdokvölgy Kőszegi Fillit Formáció Szurdokvölgyi Kvarcfillit Tagozat mezozóos (Ivancsics J., Kisházi P.) Velem, Szt Vid hegyi ,, Szépkilátó” útbe- vágása Kőszegi Fillit Formáció Velemi Szericitfillit Tagozat Pogányhegyi Mészfillit Tagozat mezozóos (Ivancsics J., Kisházi P.) BALATONFELVIDÉK Alsóörs, Lovasi útbevágás Lovasi Agyagpala Formáció perm (Lelkesné Fel vár Y Gy.) Alsóörs, Bajcsy Zs. u. Lovasi Agyagpala Formáció Porfiroid Tagozat ordovicium (Lelkesné Felvári Gy.) Aszófő, 71-es út bevágása Aszófői Dolomit Formáció triász (Lelkesné Felváry Gy.) Balatonfőkajár, Somlyó-hegy Balatonfőkajári Kvarcfillit Formáció ordovicium (Lelkesné Felvári Gy., Dudko Antonyina) Balatonfüred, Arácsi vasúti bevágás Arácsi Formáció Nádaskúti Dolomit Tagozat triász (Haas J.) Csopak, Nosztori völgy Sándorhegyi Mészkő triász (Öravecz J.) Felsőörs, Forráshegy Megyehegyi Dolomit Formáció triász (Haas J., Szabó I., Oraveczné S. A., Lelkes Gy., Kovács S., Kozur H., Ivancsics J.) Káptalanfüred, útbevágás Balatonfelvidéki Homokkő Formáció perm (Ivancsics J., Majoros Gy.) BAKONY Jásd, Kőbánya 2 szelvény Zirci Mészlő Formáció Mesterhajagi és Gajavölgyi Tagozat kréta (Császár G.) 156 Földtani Közlöny 117. kötet, 2. füzet Ny í rád, Darvastó Darvastói Formáció Szőci Mészkő Formáció eocén (Kecskeméti T., Vörös A.) Szőc, Balatonhegyi lépcsős feltárás Szőci Mészkő Formáció eocén (Kopek G., Dudich E., Kecs- keméti T.) L rkút, Mangániszap tároló Zirci Mészkő Formáció Úrkúti Tagozat jura (Császár G.) VELENCEI HEGYSÉG Sukoró, kőfejtő Nadapi Andezit Formáció eocén -oligocén (Daridáné Tichy M.) Sukoró, Ördöghegy Velencei Gránit Formáció karbon (Ó. Kovács L.) GERECSE Lábatlan, Nagypisznice kőfejtő Pisznicei Mészkő Formáció jura (Konda J.) Süttő, Kisgerecsei kőfejtő Kisgerecsei Márga Formáció jura (Konda J.) BUDAI HEGYSÉG Budaörs, IJthegy, kőfejtő Nagysápi Mészkő Formáció Budai Márga Formáció oligocén (Nagymarosy A.) Budapest, Pusztaszeri út Budai Márga Formáció eocén (Nagymarosy A.) Budapest, Zugliget, Szarvas G. u. Tardi Agyag Formáció oligocén (Nagymarosy A.) Solymár, Várerdőhegy Hárshegyi Homokkő Formáció oligocén (Nagymarosy A.) MECSEK Kővágótöttös, Tótvári feltárás Jakabhegyi Vöröshomokkő Formáció triász (Kassai M.) Pécs, Lapisi úti feltárás Misinai Formáció Lapisi Mészkő Tagozat triász (Rálischné Felgenhauer E.) i Pécs, Lapisi út 7. km-kő triász (Rálischné Felgenhauer E.) Pécs, Misina úti feltárás triász (Rálischné Felgenhauer E.) VILLÁNY Villány, Templomhegyi sikló-bevágás Mészhegyi Homokkő Formáció Somsicshegyi Formáció triász (Rálischné Felgenhauer E.) BÜKK Noszvaj, Kiseged, útbevágás Tardi Agyag Kiscelli Agyag Formáció oligocén (Nagymarosy A.) Noszvaj, Nagyimány, pincesor Kiscelli Agyag Formáció Noszvaji Tagozat oligocén (Nagymarosy A.) Síkfőkút, kőfejtő Budai Márga Formáció eocén-oligocén (Nagymarosy A.) Szilvásvárad, Gerenna-vár Gerennavári Mészkő Formáció triász (Pelikán P.) 1987-ben további 36 dokumentációs anyag kiadását tervezzük. A kiadványok a Magyar Állami Földtani Intézet könyv- táránál rendelhetők meg. A megjelent anyagok listáját a társulat műsorfüzetében rendszeresen közzétesszük. Haas János Hírek, ismertetések 157 MAGYARORSZÁG GEOLÓGIAI ALAPSZELVÉNYEI Soproni-hegység, Brennbergbánya. Köbére- Oromvégi kőfejtő Soproni Csillámpala Formáció, Óbrennbergi Csillámpala Tagozat 6 Földtani Közlöny 158 Földtani Közlöny 117 . kötet, 2. füzet MAGYARORSZÁG GEOLÓGIAI ALAPSZELVÉNYEI Bakony, Jásd, Kőbánya 2. szelvény Zirci Mészkő Formáció, Mesterhajagi és Gajavölgyi Tagozat Hírek, ismertetések 159 5* 160 Földtani Közlöny 117 . kötet, 2. füzet MAGYARORSZÁG GEOLÓGIAI ALAPSZELVÉNYEI Bükk, Sikfokút, kőfejtő Várhegy / tí J 436 i É A J Nagy- Tiba X 507 v 458 • -553 )) 420\ VNoszvaj Helyszinrajz A a feltárás helye Eger 6km A földtani szelvény vertikális metszete I 0 L I G 0 C É N EOCEN 3km Kőzettani összetétel Budai Márga Formáció II írek, ismertetések ltíl Tájékoztató a magyar ásványtani adatbázisról és „A magyarországi terméselemek és szulfidok kritikai átnézete” című munkáról* Az I. jelű karton az ásványokra vonat - I. Előzmények A magyarországi terméselemek és szul- fidok kritikai átnézetének munkálatai a Kárpát-balkáni gyűrt övezet ásványtani enciklopédiája (ÁE) magyarországi része- ként 1984. tavaszán, a Kárpát-balkáni Geológiai Asszociáció (KBGA) Ásványtan- Geokémiai Bizottsága szmolenyicei ülését követően kezdődtek. Ekkor jött létre Morvái Gusztáv (KFH) koordinálásával a magyarországi szerkesz- tő-bizottság, amelynek elnöke dr. Mezősi József (JATE), tagjai dr. Gatter István, Jánosi Melinda és Papp Gábor (ELTE), dr. Pesty László (MTA GKL), dr. Szakáll Sándor (Hermán Ottó Múzeum), titkára Weiszburg Tamás (ELTE). A szerkesztő-bizottság megállapította, hogy az ÁE magyarországi részét nem lehet egyszerűen az (éppen második kiadás- ban megjelenő) egyetlen magyar topogra- fikus mineralógia, Kooh Sándor könyve alapján összeállítani. Ennek két fő oka van: 1. a könyv adatgyűjtésében nem sze- repelt valamennyi magyar adattár; 2. a könyvnek nem volt célja az adatok rend- szeres kritikája. Ezek alapján kapott az ELTE Ásvány- tani tanszéke megbízást az ÁE magyaror- szági részének elkészítésére, az ÁE teljes szerkezetének átgondolására, és ennek ré- szeként a terméselemek-szulfidok fejezet tényleges összeállítására. Az elkészült ré- szek lektorálását a szerkesztő-bizottság kapta feladatul. II. Megvalósítás II/l . Az előkészítés Az elkészítendő összeállítás kritikai célja feltételezte az eredeti adatforrások vissza- keresését, és a másodlagos, átvett adatok kiszűrését. Az adatfelvételhez kijelöltük az adattá- rakat, folyóiratokat és könyveket, valamint az átvizsgálásra érdemes köz- és magán- gy ű j ternényeket , magraktárakat . Ezek után megterveztük és sokszoro- sí itattuk az adatfelvevő kartonokat. * (Készült a KFH, az ELTE Ásványtani tanszéke sen szervezett 1987. március 10-i munkaülés meghívott. kozó irodalmi adatok összegyűjtésére es kritikai értékelésére szolgál. A II. jelű kartonon a gyűjteményekben található alappéldányokat írjuk le. II/2 Az adatok felvétele, értékelése és fel- használása Az adatfelvételezést az I. kartonra az ELTE Ásványtani tanszéke, a II. kar- tonra a miskolci Hermán Ottó Múzeum koordinálta. Az adatfelvételt a szerkesztőbizottság tagjai, valamint Dunkl István végezték. Áz adatok nagy részének összegyűjtése után kezdtük meg a kartonok szűrését. A vizsgálati eredményeknél és leírások- nál azt elemeztük, hogy az egyes állítások mennyire vannak adatokkal alátámasztva, és hogy a felhasznált vizsgálati módszerek mai tudásunk szerint mennyire alkalma- sak az adott ásványfaj meghatározására. E munka feltételezte a szulfidokkal foglal- kozó nemzetközi kézikönyvek és a friss nemzetközi szakirodalom folyamatos ta- nulmányozását. Mindezek alapján négy kategóriába so- roltuk a kartonokat: A: biztos (megfelelően dokumentált) adat, B: bizonytalan (hiányos vagy elavult do- kumentáció jú) adat, C: említés (minden részletezés nélkül), D: téves (biztosan hibás) adat. A minősített kartonokat (a fajokon be- lül) pontos lelőhely szerint csoportosítot- tuk. Az egy csomóba került kartonok minősítése (összesítve) a fenti négy kate- góriának megfelelően minősítette minden egyes lelőhelyen minden egyes faj jelenlé- tének bizonyítottságát. A gyűjteményi példányokról felvett lapoknál a szűrés azt jelentette, hogy kije- löltük a biztos azonosításhoz feltétlenül szükséges vizsgálatokat. Ezután már az adatok felhasználása következett. Az ,,A” kategóriájú adatok automatikusan bekerültek az ÁE magyar változatába. A ,,B”, ,,C” és ,,D” kategó- riájú adatokat két csoportra osztottuk. Az egyikbe kerültek azok, ahol lehetőség van az adat pontosítására, mivel arról a lelőhelyről van az alapgyűjteményben pél- a MFT Ásványtan-Geokémiai szakosztálya által közö- számára). 162 Földtani Közlöny 117 . kötet, 2. füzet dány. Ezekben az esetekben az adat a vizsgálatok után elvileg „újjászületve” ismét visszajuthat a láncba, és újbóli szű- rés után (lehet, hogy más fajként !) az „A” kategóriába kerül. (Ennek problémáiról ld. a III/l pontot.) A másik csoportba az ellenőrizhetetlen adatok tartoznak. Itt a ,,B” és ,,C” kate- góriájúak (a bizonytalanság megfelelő jel- zésével) bekerültek a magyar változatba, míg a ,,D” kategóriásaktól eltekintettünk. Az ÁE magyar változatából valamennyi „A” kategóriájú adat, és a ,,B” kategóriájú adatok egy része alapján készült az enciklo- pédia „nemzetközi” változata. Ennek során a nemzetközi szerkesztő bizottság által kidolgozott szempontokat figyelembe véve rendszereztük az adato- kat. 1986. áprilisig a 671 ásványmegjelenés- ről felvett 5212 I. kartonon eredetileg szereplő 116 ,,faj”-leírásból 56 volt a mai fajdefiníciókkal egyeztetve elfogadható. Ezekből elkészítettük az önálló címszava- kat (amelyek közt két összevont is van). 27 fajleírásnál a közölt vizsgálati ada- tok nem támasztották alá kellő megala- pozottsággal a névadást. Ezeket cso- portosítva, tájékoztató jellegű függelékbe vontuk össze, az eredetileg publikált neve- ket pedig a magyar változatban zárójel- ben közöltük. 28 faj név egyértelműen téves, vagy a faj (csoport) mai azonosításához elenged- hetetlenül szükséges vizsgálatok nélküli volt. Ezeket a magyar változatban záró- jelben tüntettük föl. 5 elnevezés ásványtanilag nem volt ér- tékelhető. A megírt szövegeket a szerkesztő-bizott- ság megtárgyalta és összevetette az elfo- gadott nemzetközi leírási mintával. Az így lektorált „nemzetközi” változatból készült az orosz fordítás. II/3 Az alapgyűjtemény Az alapgyűjtemény összeállításához a következő gyűjtemények anyagát vizsgál- tuk át. Magyar Állami Földtani Intézet. (Bp.) Természettudományi Múzeum (Bp.) Hermán Ottó Múzeum (Miskolc) NME Ásvány-Kőzettani Tanszék (Miskolc) •JATE Ásványt ani-Kőzettani-Geokémiai Tanszék (Szeged) ELTE Ásványtani Tanszék (Bp.) BME Ásvány- és Földtani Tanszék (Bp.) IvLTE Ásvány- és Földtani Tanszék (Deb- recen) Mátra Múzeum (Gyöngyös) Ércbányászati Múzeum (Rudabánya) Helytörténeti Múzeiun (Komló) Janus Pannonius Múzeum (Pécs) Visky Károly Múzeum (Kalocsa) Balaton Múzeum (Keszthely) Református Kollégium (Debrecen) Pannonhalmi Főapátság Ezeken kívül több, földtani kutatást végző vállalat magraktárait is átvizsgáltuk — az ottani viszonyok nyújtotta lehető- ségeknek megfelelő teljességgel. Néhány nagyobb magángyűjtemény anyagát is átnéztük, valamint az összeállí- tott listát közzétéve felhívással fordultunk a magángyűjtőkhöz, kiegészítő adatokat kérve tőlük. Ha egy lelőhely egy ásványfajából több (vagy sok) példány van az országban, akkor az alapgyűjteménybe egy vagy két (lehetőleg más-más intézménynél le- vő), olyan jellegzetes példányt sorolunk be, amelyik elég nagy ahhoz, hogy esetle- ges későbbi vizsgálatokhoz anyagot lehes- sen levenni belőle; továbbá besorolunk minden olyan példányt, amely különleges tulajdonságokkal rendelkezik (pl. külön- legesen nagy, vagy ritka kristályformák jelennek meg rajta, vagy a már elvégzett vizsgálatok mutatnak valamilyen szokat- lan tulajdonságot). A példányok listáját számítógépre vit- tük, és azt a kutatóhelyek számára folya- matosan megküldjük. Az összeállított alaplistából kitűnik, hogy gyűjteményeinkben sajnálatosan gyengén vannak „anyaggal” dokumentál- va a szakirodalomban egy-egy lelőhelyről leírt fajok (lehetetlenné téve ezzel a ko- rábbi vizsgálatok ellenőrzését, illetve a kor követelményeinek megfelelő kiegészí- tését). 111. Tapasztalatok, javaslatok és összefog- lalás 1. Az adatbázis működéséből adódó előny, hogy kibuknak azok a fajok és lelő- helyek, amelyek kellő megalapozottság nélkül „szivárogtak be” szakirodalmunkba (vagy egykoron megalapozottan kerültek be, de az idők során elavultak), és néha már teljesen önálló életet élve lerontják a különböző teleptani és földtani szintézi- sekhez felhasználható kündulási adatok minőségét. Ez az előny akkor válhatna igazán hasznossá, ha nemcsak azt tud- nánk kijelenteni, hogy valamely ércünk ásványainak leírása kiegészítésre szorul, hanem legalább a már meglevő alapmin- ták szükséges (újra)vizsgálatával megad- hatnánk, hogy valójában milyen tulaj- donságú, milyen ásványok jelennek meg benne. Hírek, ismertetések 163 Egyes (újra)vizsgálatoknak tehát fon- tos szerepe volna az egész adatbank hasz- nálhatóságát illetően (lásd fentebb a kar- tonok minősítésénél). 2. Az adatkezelés, valamint az egyes enciklopédia-címszavak szövegszerkesztése eredetileg 2 db összekapcsolt személyi szá- mítógépen (2 X 64 kbyte) történt . Ez a teljesítmény a szövegszerkesztéshez ide- ális, azonban az adatbázis rohamos növe- kedése következtében az adatkezelést ké- sőbb már nem tudtuk megoldani vele időkímélő és felhasználócentrikus módon. Ennek eredményeként elengedhetetlenné vált az adatbázis áthelyezése egy olyan nagyobb számítógépre, amelynek teljesít- ménye egyben lehetővé teszi a további ás- ványosztályok felvételezését is. Az adat- bázis várhatóan az 1987. év végétől így egységesen kezelhetővé válik. Ez egyben azt is jelenti, hogy attól kezdve az éven- ként aktualizált változatot a hazai kuta- tóhelyek ,, szolgáltatás jelleggel” lemezen meg is kaphatják. 3. Külön gondot jelentenek az ÁE nemzetközi szerkesztő bizottsága által igényelt fotó és egyéb mellékletek. Néhány nagyobb kutatóhelyünk (pl. MTA GKL) jDOzitív példájától eltekintve sajnálatosan gyengének mondható a kutatási munkák tárgyi (képi) dokumentálása. Az adatbázishoz minőségben igazodó, nem díszítésre, hanem a tényleges doku- mentálásra szolgáló képanyag kiválasztá- sát, sokszori (fotótechnikai) kísérletezés után sem nevezhetjük sikeresnek. Ennek ellenére megkezdtük az ásványtani képi dokumentációt egységesen tartalmazó ar- chívum létrehozását. Itt természetesen csak a nyomtatott képek — jelentős minő- ségromlással járó — újrafényképezését tud- juk célul kitűzni. Megítélésünk szerint érdemes volna a nyomtatásban megjelenő ásványtani mun- kákhoz mellékelt eredeti fotók egy-egy példányának gyűjtését és megfelelő meg- őrzését (archiválását) főhatósági szinten elrendelni. Az így létrejövő archívum azu- tán „szolgáltatás jelleggel” bárki számára hozzáférhető lenne, és a szakszerű leírások révén az innen közölt ábrák szakmai és szerzői adatai mindig pontosan idézhetők lennének. összefoglalásként elmondható, hogy a terméselemek és szulfidok feldolgozásával megkezdtük egy folyamatosan karbantart- ható országos mineralógiai adatbázis kiépí- tését, amely lehetővé teszi, hogy a már elvégzett vizsgálatokról napra kész, pontos adatokkal szolgáljunk a hazai földtani kutatásnak, és ami egyben garanciát jelent- het arra, hogy Magyarország a későb- biekben is részletes és pontos adatokkal szerepeljen a Kárpát -balkáni gyűrt övezet ásványtani enciklopédiájában. Papp Gábor — Szakáll Sándor — Weiszbtxrg Tamás A mediterrán neogén rétegtana regionális bizottságának (RCMNS) VIII. kongresszusa. (Budapest, 1985. IX. 15—22.) Előzmények Az RCMNS athéni kongresszusán (1979) kérte fel a végrehajtó bizottság a magyar felet a soron következő kongresszus meg- szervezésére. Előzetes felhatalmazás alap- ján, a párizsi Nemzetközi Geológiai Kong- resszus alkalmából 1980. július 15-én tar- tott RCMNS végrehajtó bizottsági ülésen jelentette be Hámor Géza Magyarország rendezési készségét. Az RCMNS elnöké- nek címzett, 1980. december 17-én kelt meghívó, ill. védnökséget vállaló levelet a Álagyar Tudományos Akadémia nevében LÁNG István főtitkárhelyettes, a Központi Földtani Hivatal nevében Fülöp József elnök, a Magyarhoni Földtani Társulat nevében Dank Viktor elnök, a Magyar Állami Földtani Intézet nevében Hámor Géza igazgató írta alá. Az RCMNS elnöke, J. E. Meulenkamp a meghívást köszönet- tel elfogadta (1981. április 23.) és ezirányú döntését az RCMNS végrehajtó bizottsága 1981. szeptember 24 — 27-i, Hármaskúton (Magyarország, Bükk-hegység) tartott ülé- se megerősítette. Az ülésen Hámor Gézát az RCMNS alelnökévé választották és fel- kérték a kongresszusi szervezőbizottság el- nökéül. Az illetékes magyar szervek a kong- resszus rendezésével a Magyar Állami Földtani Intézetet és a Magyarhoni Föld- tani Társulatot bízták meg. 1982 január- jában a szervezőbizottság megtartotta első, alakuló ülését Hámor Géza elnök és Hal- mai János titkár vezetésével, és a további- akban a különböző célfeladatokra orientált bizottságokban folytatta munkáját. TvxLományos programbizottság A bizottság a kongresszus tárgyköreit az alábbiak szerint csoportosította: — - a Mediterrán és a Paratethys bio- sztratigráfiai egységeinek korrelációja, a Mediterrán és Paratethys sztratotípusok 164 Földtani Közlöny 117. kötet, 2. füzet és határsztratotípusok definíciója, ill. rede- finíciója; a kronosztratigráfiai egységek korrelációja; magnetosztratigráfiai és ra- diometrikus adatok, a bio- és kronosztra- tigráfiai egységek korrelációja a numerikus skálákkal, — a Mediterrán és Paratethys meden- cék analízise, evolúciója rétegtani, ősföld- rajzi, tektonikai, szedimentológiai, geofizi- kai adatok alapján; geotektonikai esemé- nyek tér-idő kacsolata; a magmatizmus tér-idő összefüggései; metamorfózis; relatív lemezmozgások a neogénben; IUGS RDP „Közép- és Kelet-Európa neogén ősföld- rajzi térképei” c. project eredményeinek bemutatása, — a neogén tengeri, brakk, édesvízi, terresztrikus ökoszisztémák vizsgálata, re- konstrukciója; tengeri őskörnyezet vizsgá- latok stabil izotópok és agyagásványok se- gítségével; paleooceanográfia; a faima és flóra időbeli és térbeli elterjedése; kap- csolatok az ősföldrajzi és a geodinamikai kialakulás és őskörnyezeti analízis között, — a korrelációba hozott neogén föld- történeti események nyersanyagainak ge- netikai, felhalmozódási és eloszlási tör- vényszerűségeinek vizsgálata, — a Pannon-medence fejlődéstörténeti modelljének bemutatása. A programbizottság témái és közremű- ködői: Relatív és numerikus időskálák, konvenerek: Mennek V. V., Steenin- ger F. F., BerggrenW. A., Balogh K. titkár: Halmai J. A Mediterrán és a Paratethys geohistó- riája, konvenerek: Boccaxetti M., Dercourt J., Nosovsky M., Jámbor A. titkár: Horváth F. Paleoökológia, ökosztratigráfia, konvenerek: Demarcq G., Nevesskaya L. A., Stjc J. P., Mein P., yant dér Zwaan G. J. titkár: Kordos L. A neogén ásványi nyersanyagok gene- tikája, felhalmozódási, eloszlási törvény- szerűségei és azok rétegtani kapcsolatai, konvenerek: Meulenkamp J. E., Danx V., Shniuxov F., Benda L. titkár: Bérczi I. A kongresszusi témák és a szimpózium esetében a magyar titkárok egyik fő fela- data a magyar kutatási eredmények bemu- tatásának megszervezése volt. A tudományos programbizottság több éves szervező, előkészítő munka után az RCMNS vezetőségével közösen, 1985. ápri- lis 28 — 29-én, Visegrádon tartott ülésén véglegesítette a kongresszus és a szimpó- zium tematikáját (lásd a beszámoló végén). Tanulmányutak Bizottsága Tagjai voltak: Bartxó L., Báldi T., Bérczi I., Dermitzakis M., Ftjchs R., Geltai R., Georgiades-Dixeoulina E., Gabunia L. K., Halmai J., Hámor G., Homewood P., Jámbor Á., Kojum- dgleva E., Kordos L ., Koronovszki N. V., Kókay J., Kristic N., Marinovic D., Müller P., Mennek V. V., Radócz Gy., Rögl F., Solti G., Steininger F., Sy- meonidis N., Suvacxy E. V. Taner G., Velitzelos E., Wessely G., Zelenea T. Adminisztrációs és publikációs bizottság : Géber Zs., Halmai J., Cserny T., Hor- váth F., Jámbor Á., és a MALÉV AIR TOURS Kongresszusi Csoportja. A kongresszus különböző szervező bi- zottságainak munkáját segítette, a kon- gresszus szakmai tekintélyét fokozta, hogy elismert szakemberek, neves intézmények, ipari cégek vállaltak védnökséget. Személyi védnökök: az IUGS elnöke az IUGS volt el- nöke az IUGS volt al- elnöke az ICS elnöke az ICS volt alel- nöke az SNS elnöke az RCPNS volt elnöke a VII. RCMNS Hutchison W. W. Seibold E Menner V. V. Cowie J. W. Glaessner M. F. Senes J. Hornibrook N. de B. Symeonidis N. kongresszus el- nöke. Védnökséget vállalt továbbá 2 akadé- mia, 7 intézmény, 19 kutatóintézet, 14 társulat és 13 vállalat Magyarországról és külföldről. A kongresszus megnyitója 1985. szep- tember 15-én volt a budapesti Kongresz- szusi Központban, amelyen 33 ország 478 kutatója, számos hazai és külföldi társintézet, vállalat, egyetem, egyesület képviselője vett részt. Az elnökségben he- lyet foglalt Láng I., az MTA főtitkára, Danx V., a KFH elnöke, Teleki P., az IUGS elnökének megbízottja, Cowie J. E. az ICS elnöke, Seneé J. elnök és Steininger F. alelnök, az SNS képvisele- tében, Barron J. A., az RCPNS titkára, von Braun E., az IGCP titkára, Meulen- kamp J. E. elnök és Rögl F. titkár az RCMNS képviseletében, Hámor G., a Hírek, ismertetések 165 kongresszus elnöke és Halmai J., a szer- vezőbizottság titkára. Az első napi magyar ünnepi megnyitó után négy reprezentatív előadás mutatta be a magyarországi neogént és beszámolók hangzottak el a nemzetközi szervezetek keretében folyó kutatási programok ered- ményeiről. A kongresszus az előre megha- tározott témákban plenáris és munkabi- zottsági ülésekkel folytatta munkáját szep- tember 16, 17, 18 és 20-án. Az „Európai késő kainozoós ásványi nyersanyagok” c. szimpózium szeptember 20 — 21-én tar- totta üléseit, melynek megnyitóján Ka- polyt László ipari miniszter képviseletében Cztpper Gyula miniszterhelyettes vett részt. Az ülés hat napja alatt elhangzott 221 előadás, az előadásokat 40 poszterbemutató egészítette ki. A kongresszus ideje alatt több nemzet- közi szervezet is ülést tartott. A tudomá- nyos program keretében az IUGS paleo- gén/neogén határ munkabizottság busi- ness meetingek keretében együttes ülést tartott az RCMNS, SNS és a paleogén/ne- ogén határbizottság (40 fő), valamint az alakulóban levő új IGCP project is: „Globá- lis késő-kainozoós történések, energia és ásványi nyersanyagok” (60 fő), az IUGS RDP „Közép- és Kelet-Európa neogén ősföldrajzi térképei” c. project (20 fő). A kongresszus meghirdetett tanulmány- útjai közül az alábbiak valósultak meg: A/l. Északmagyarország neogén rétegtana és az intramontán medencék geodinami- kája (oligocén-miocén-pliocén feltárások, alapszelvények, az egri emelet sztratotí- pusa, rudabányai prehominida lelőhely, neogén alapfúrások) — 1985. szeptember 10 — 14, négy ország 11 résztvevőjével. A/3. Keleti Paratethys sztratotípusok és alapszelvények a Kaukázus előterében (csokraki, konkai, sakarauli, kocakuri, szarmata, akcsagali sztratotípusok, alap- szelvények és határalapszelvények) — — 1985. szeptember 4 — 14, kilenc ország 23 résztvevőjével. B/l. Az ipolytarnóci természetvédelmi te- rület első hivatalos szakmai bemutatója. A tanulmányúthoz kapcsolódóan Ipoly- tarnócon rendezte a Magyarhoni Föld- tani Társulat 1985. évi vándorgyűlését a kongresszus tiszteletére. így a hivatalos résztvevőkön kívül közel 200 magyar szakembernek nyílt lehetősége megte- kinteni a természetvédelmi területet, találkozni a kongresszus résztvevőivel — 1985. szeptember 19., 19 ország mint- egy 240 résztvevőjével. C/4. Magyarország neogén ásványi nyers- anyagai - — 1985. szeptember 22 — 26., hét ország 16 résztvevőjével. A szakmai tanulmányutak kiemelkedő eredménye, hogy a szakértők részére elő- ször sikerült biztosítani a K-i Paratethys alapszelvényeinek helyszíni tanulmányo- zását. A kongresszus hivatalos kiadványai: I. Kongresszusi anyagok: Programme of the VlIIth Congress of RCMNS and Symposium on European Laté Cenozoic Mineral Resources. - — Hungárián Geological Survey, Bu- dapest, 1985, 82 p. Abstracts of the VlIIth RCMNS Cong- ress and Symposium on European Laté Cenozoic Mineral Resources. — Hungárián Geological Survey, Buda- pest 1985, 630 p. Rögl F. (ed.): Mediterranean and Pa- ratethys Neogene. Report on Activity of RCMNS Working Groups and Bibliography 1979 — 1984. — Hungárián Geological Survey, Bu- dapest 1985, 293 p. Hámor G. — Jámbor Á. — Selmeczi I.: History of the understanding the Neogene in Hungary 1806 — 1985. A magyarországi neogén kutatások tör- ténete 1806 — 1985. — Budapest, 1985. 113 p. (Minikönyv) Hála J. (ed.): Neogene mineral resour- ces in the Carpathian Basin. Histori- cal studies on their utilization. — Hungárián Geological Survey, Bu- dapest 1985. 656 p. Proceedings of the VlIIth RCMNS Congress and Symposium on Euro- pean Laté Cenozoic Mineral Resour- ces — Annals of Hungárián Geological Institute Vol. LXX. 2. Kirándulásvezető füzetek: Balázs E. — Báldi T. — Ravasz-Bara- nyai I.— Bérczi I. — Boda J. — Bohx- Havas M. — Bóna J. — Cllfton, H. E. — Farkas-Bulla J. — Gajdos I. — Geiger J. — Goda L. — Gyarmati P. — Hajós M. — Hámor G. — Jámbor Á. — Jankovich I. — Juhász A. — Kókay J. — Kordos L. — Korecz A. — Korecz-Laky I. — Korpás- Hódi M. — Kővári J. — Mátyás E. — Mé- száros L. — Müller P. — Nagy E. — Né- meth G. — Nusszer A. — Pap S. — Pogá- csás Gy. — Radócz Gy. — Ravasz Cs. — RÉVÉSZ I. RuMPLER J. SzALAY Á. SzentgyöRGYI K.: Geodynamie evolution of intramontane basins, neogene strati- graphv in northern Hungary and in Buda- pest. Field guide of excursion A-l (pre- congress), 10 — 14 September 1985. — 166 Földtani Közlöny 117. kötet, 2. füzet Hungárián Geoiogical Survey, Budapest, 1985. 69 p. Adamta Sh. A. — Ananiashvili G. D. — Badzoshvili Ts. I. — Buleishvili D. A. — Dzhanelidze D. I. — Dzhapaidze I. N. — Ktjrtshalia T. A. — Magaloshvili G. A. — Maisuradze L. S — .Minashvili Ts. D. — Muskhelishvili L. Y. — Panava D. J. — POPHADZE L. I. PuRTSHELADZE H. N. — Ramishvili I. Sh. — Sahelashvili Z. Y. — Shatllova I. I. — T akt akish vili I. G. — Vekua A. K. — Vektta M. L. — Zgenti E. M.: Eastern Paratethyan Neogene Stratotypes and key sections in Soviet Georgia. Field guide of excursion A-3 (pre-congress) 4 — 14 September 1985. — Hungárián Geoiogical Survev Budapest, 1985. 106 p. Hámor G.— Kordos L. — Bartkó L.: Palaeoenvironment at Ipolytarnóc. Pa- laeogeographic reconstruction of the Lo- wer Miocéné. Field guide of excursion B (midcongress) 19 September 1985. — Hungárián Geoiogical Survey, Budapest, 1985. 33 p. Bérczi I. — Bogdanovic P. — Dolic D. — Jankovic P. — Knezeyics S. — Kojüm- dgieva E. — Krstic N. — MÁRINO VIC D. Milakovic B. — Mplic R. — Obradovjc J. — Popov N.— Révész I.— Secerov P.— Spajic O.— Stevanovic P.— Szentgyör- gyi K. — Zeremski M.: Post orogenetic evolution of the Pannonian, Dácián and Euxinic Basins (Hungary — Yugoslavia — Bulgária). Field guide of excursion C-3 (post-congress) 22 September — 1 October 1985. — Hungárián Geoiogical Survey, Budapest, 1985, 92 p. Baksa Cs. — Bardócz B. — Bihari Gy.— .Jámbor Á. — Juhász A. — Klespitz j.— Madai L. — Makrai L.— Mátyás E.— Radovits L. — Solti G.— Szalóki I.— Zelexka T.: Neogene Raw Materials in Hungary. Field guide of excursion C-4 (post-congress) 22 — 25 September 1985. Hungárián Geoiogical Survey, Buda- pest 1985,^95 p. 3. A M. All. Földtani Intézet által kon- gresszusi emblémával megjelentetett mo- nografikus összefoglalások: Bartkó L.: Ipolytarnóc földtani váz- lata. Geologv of Ipolytarnóc. — Geologica Hungarica, Ser. Palaeontologica, fasc. 44. 11 — 72. Budapest. Bohn-Havas M.: A Kelet-borsodi me- dence ottnagi képződményeinek mollusca vizsgálata. A Study of Ottnangian mol- luscs írom the eastern Borsod basin (N-Hungary). — Geologica Hungarica, Ser. Palaeontologica Fasc. 48. 97 — 177 p. Budapest, 1985. Hably L.: Ipolytarnóc alsó-miocén fló- rája. Early Miocéné plánt fossils írom Ipolytarnóc, N. Hungary. — Geológia Hungarica, Ser. Palaeontologica fasc. 44. 73 — 256 p. Budapest 1985. Hajós M.: Á magyarországi miocén diatomás képződmények rétegtana. Stra- tigraphy of Hungarv’s Miocéné Diato- maceous earth deposits. — Geologica Hungarica, Ser. Palaeontologica, Fasc. 49. Budapest 1986. p. 339. Hámor G.: A Nógrád -Cserhát kutatási terület földtani viszonyai. Geology of the Nógrád-Cserhát area. — Geologica Hun- garica, Series Geologica Tóm. 22. p. 307. Budapest, 1985. Kókay J.: A középső- és a Keleti-Para- tethys kapcsolata a felső-bádeni tenger sótartalom-viszonyai tükrében. Central and Eastern Paratethyan interrelations in the light of the Laté Badenian Salinity Con- ditions — Geologica Hungarica, Ser. Pa- laeontologica, Fasc. 48. 7 — 96. p. Buda- pest, 1985. Kordos L.: Lábnyomok az ipolytar- nóci alsó-miocén korú homokkőben. Foot- prints in Lovver Miocéné sandstone at Ipolytarnóc, N-Hungarv. — Geologica Hungarica Series Palaeontologica, Fasc. 46. 257 — 415 p. Budapest, 1985. Korecz-Laky I.: A Kelet-Borsodi me- dence ottnangi képződmények foramini- fera vizsgálata. A study of Ottnangian fo- raminifers form the eastern Borsod basin (N-Hungary). — Geologica Hungarica, Ser. Budapest, 1985. Palaeontologica, Fasc. 48. 179-237 p. Korecz-Laky I.— Nagy-Gellai Á.: A Börzsöny hegység oligocén és miocén kép- ződményeinek foraminifera faunája. Fo- raminiferal fauna from the Oligocene and Miocéné in the Börzsöny Mountains. - Annals of the Hungárián Geol. Inst. Vol. LXVIII. p. 527. Budapest, 1985. Müller P.: A bádeni emelet tízlábú rákjai. Decapod crustacea of the Bade- nian. — Geologica Hungarica, Ser. Pa- laeontologica. Fasc. 42. p. 318. Budapest, 1985. Nagy E.: A magyarországi neogén sporomorphái. Sporomorphs of the Neo- gene in Hungary. — Geologica Hungarica, Ser. Palaeontologica. Fasc. 47. p. 472. Budapest, 1985. Rónai A.: Az Alföld negyedidőszaki földtana. The Quaternary of the Great Hungárián Piain. — Geologica Hungarica, Ser. Geologica. Tóm. 21. p. 446. Budapest, 1985. 4. Egyéb, a kongresszus tiszteletére meg- jelent kiadványok: Papp A.— Jámbor Á.— Steininger F. ed.: Chronostratigraphy und Neostrato- typen. Miozan, M6, Pannonién. — Akadé- miai Kiadó. Budapest, 1985, 636 p. H írek, ismertetések 167 Kretzoi M. — Pécsi M. ed.: Troblems of the Neogene and Quaternary in the Car- pathian Basin. Geological and Geomor- phologieal Studies. Contribution to the VTIIth Congress of the Régiónál Commit- tee on Mediterranean Neogene Strati- graphy, Budapest, 1985. (Studies in Geo- morphology in Hungary, 19.). — Akadé- miai Kiadó. Budapest, 128 p. Steininger F. — Senes J.— Kleemann K. — Rögl F. ed. 1985: Neogene of the Mediterranean Tethys and Paratethys Stratigraphic Correlation tables and Sedi- ment distribution maps. — Vols. I— II., Vienna, Universitv Press. *** A kongresszus és a szimpózium fonto- sabb tudományos eredményei: „A” szekció: Relatíve and Numerical Time Scales A bemutatott előadások tükrözték az el- múlt 15 — 20 év során széles körű nemzet- közi kooperációban végzett rétegtani reví- ziók eredményeit (mediterrán emeletek, sztratotípusok), általánosan elfogadottá váltak a regionális emeletek (Chronostra- tigraphie und Neostratotypen sorozat), elkészültek a Mediterrán Tethys és Para- tethys rétegtani korrelációs táblázatai (IGCP project No. 25.). „B” szekció: Geohistory of the Mediterra- naean and the Paratethys Az athéni kongresszus célkitűzéseinek megfelelően tapasztalható volt a tektonikai vizsgálatok előtérbe kerülése. Kifejezetté vált az igény a fejlődéstörténetet determi- náló geodinamikai események időrendjé- nek pontosítására, a nagyszerkezeti egy- ségek lemeztektonikai szemléletű fejlődés- történeti értékelésére, a nagy kifejlődési területek szerkezetfejlődési azonosságainak és eltéréseinek bemutatására. ,,C” szekció: Paleoecology — Ecostrati- graphy A plenáris ülésen átfogó elméleti és sok szerzős regionális ökosztratigráfiai elő- adások hangzottak el. Érzékelhető volt, hogy a modern műszeres méréseken ala- puló klímasztratigráfia olyan új, egységes és átfogó rendszert alkot már, amely lé- nyegesen eltér a klasszikus őslénytan, vagy a speciális ökológia vizsgálati ered- ményeitől. így napjainkban már mód van arra, hogy az ökosztratigráfia bizonyos földtörténeti időszakokban alapja legyen az event-sztratigráfiának. Az őslénytani módszerű paleoökológia elsősorban a fáci- esviszonyok precíz helyi tisztázását tűzte ki célul. A szekcióban a „Mammal migrations, taxonomy and biogeography” munkacso- port volt a legnépesebb. Legjelentősebb előadásain a kontinentális méretű gerin- ces-fauna vándorlásokat, s azok rétegtani- ökológiai jelentőségét tekintették át. A „Maríné and brackish megafaunas” munkacsoport a neogénkutatás klasszikus őslénytani területét ölelte fel, ahol a fő hangsúly a tengeri faunaprovinciák és az ökológiai krízisek biológiai hatásának meg- ítélésében volt. A „Benthonic Foraminifera” című mun- kacsoport, amelynek létrehozását az RCMNS vezetősége kérte, mindössze négy előadást tartott, s közös mikroszkópos munkaülést rendezett. A „Paleoclimatic Evolution” című mun- kacsoport célját a DNy-Európából, főleg palynológiai eredményekből kiinduló euró- pai méretű klimasztratigráfiai áttekintés- ben határozta meg. ( lst ) Symposium on European laté Ceno- zoic Mineral Resources A VIII. Mediterrán Neogén Kongresz- szus újdonsága volt ez a rendezvény. A „klasszikus” sztratigráfia modern tovább- fejlesztési irányának (az „event” sztratig- ráfiának) végcélja az ipar érdeklődésére számot tartó ásványi nyersanyagok gene- tikájának megismerése. A témakörön ke- resztül (remélhetően tartós) kapcsolat léte- síthető az uralkodóan elméleti és az inkább gyakorlati jellegű földtudományi ágazatok között. A bejelentett és a 80% -bán megtartott 29 előadás mind a számszerűséget, mind a tartalmi megoszlást tekintve az előzetes várakozást igazolta. 15 szénhidrogén, 10 kőszén, 1 — 1 diatoma, gipsz, ércesedés és geotermikus energia hasznosítás témájú előadás lehetővé tette, hogy plenáris ülés formájában mutatkozzon be az RCMNS által javasolt új nemzetközi program. Az előadások, az azokat követő viták arról tanúskodtak, hogy az alapgondolat széles körben egyetértést váltott ki. Az új nemzetközi project beindítását célzó „bu- siness meeting”-en 22 ország 64 résztve- vője egyértelmű támogatásáról biztosí- totta az elképzelést. *** A kongresszus határozatai : 1. Az RCMNS Elnöksége megerősítette funkciójában J. E. Meülenxamp elnököt és Hámor G. alelnököt. F. Rögl titkár lemondott. Utódja még nem lett kijelölve. 2. A jövőbeli IGCP Project „Global Laté Cenozoic Events, Energy and Mine- ral Resources” elnöke J. E. Meulenkamp, titkára Halmai J. 168 Földtani Közlöny 117. kötet, 2. füzet 3. Az ICS Subcommission on Neogene Stratigraphy titkárává Halmai Jánost kérték fel. 4. A IX. RCMNS Kongresszus helye és időpontja: Spanyolország, 1990. *** A Kongresszus szervezését, lebonyolítá- sát egyértelműen sikeresnek ítéljük. Ezt alátámasztják J. E. MEULENKAMPnak, az RCMNS elnökének, J. W. CowiEnak, az ICS elnökének, E. von BRAUNnak, az IGCP titkárának és V. V. Mennek akadé- mikusnak a kongresszus záróülésén el- hangzott értékelő és elismerő szavai. A kongresszus szervezőbizottsága ez úton is szeretne köszönetét mondani a résztvevőknek, hazai és külföldi akadé- miáknak, egyetemeknek, intézményeknek, vállalatoknak, társulatoknak és mindazok- nak, akik segítettek a kongresszus és a szimpózium sikeres megszervezésében és lebonyolításában. Dr. Halmai János Szeptember 15. vasárnap Opening Ceremony Opening A ddresses : Hámor G. President of the VlIIth Congress of the RCMNS Dank V. President of the Hungárián Geological Society and the Hungárián Central Of- fice of Geology Láng I. Secretary-General of the Hungárián Academy of Sciences Teleki P. Representative of the IUGS Von Braun, E. Secretary of the IGCP Cowle, j. W. Chairman of the ICS Senes, J. Chairman of SNS Meulenkamp, J. E. President of the RCMNS Cowie, J. W. The International Commission of Stra- tigraphy: Pást — Present - — Future. Recent development in stratigraphy , geo- dynamics and minerál exploration in the Neogene of Hungary Chairmen: Menner, V. V., Meulen- kamp, J. E., Senes, J. Báldi T.: Neogene biostratigraphy Horváth F., Rumpler J., Dövényi P., Szalay Á.: Structural evolution and geophysical model of the Pannonian Basin Dank V.: The role of Neogene deposits among the mineral resources in Hungary Hámor G. : Geohistory of the Neogene Results of the Neogene Researches in the International Organizations Chairmen: Cowle, J. W., Grasselly Gy., Von Braun, E. Senes, J.: Results of the IGCP-projeet No. 25: Stratigraphic Correlation Te- thys — Paratethys Neogene Bérczi I. (on behalf of the authors): Re- sults of the IUGS-RDP programme: ,,Paleogeographic Map Series of the Neogene in Central and Eastern Europe on scale of 1 : 1 500.000” Steininger, F. F.: Achievements and aims of the Subcommission on Neogene Stratigraphy Meulenkamp, J. E.: Introduction to a forthcoming IGCP-projeet: „Global Laté Cenozoic Events, Energy and Mineral Resources” IUGS Working Group on the Paleogenef Ne- ogene Boundary Chairman: Meulenkamp, J. E. Meulenkamp, J. E.: Introduction Steininger, F. F.: Achievements and problems Laccarino, S. Biolzi, M.: Biostratigraphic results Gelati, R.: Review of investigated poten- tial boundarv-stratotype sections Aubry-Berggren, M., Berggren, W. A.: The Oligocene/Miocene boundary in the Atlantic óceán General Discussion 1. Biostratigraphic markers around the Paleogene/Neogene Boundary 2. Boundary Stratotype Section Szeptember 16., hétfő Plenary Session — Topic A.: Relatíve and Numerical Time Scales Chairmen: Barron, J. A., Berggren W. A., Menner, V. V. Introduction Berggren, W. A., Steininger, F. F.: Neogene chronostratigraphy and geo- chronology Hámor G., Jámbor A., Lantos M., Rónai A., Elston, D. P.: Magnetostratigra- phic correlations of somé Neogene strata of the Pannonian Basin, Hungary Hírek, ismertetések 169 Opdyke, N. D.: Paleomagnetic strati- graphy of Laté Neogene inammal bea- ring localities Shackleton, N. J.: Global stable isotop event stratigraphy Pogácsás Gy.: Seismic stratigraphy as a tool fór chronostratigraphy: Pannonian Basin Bernor, R. L., Tobien, H., Qui, Z.: Phylogenetic and biogeographic bases fór an Old World Hipparionine horse geochronology Mein, P.: New direct correlation between maríné and Continental scales — Rhoda- nian Miocéné Tőrre, D.: Pliocene and Pleistocene ma- ríné — Continental correlations Gregor, H. J., Velitzelos, E.: Preli- minary correlation of Oligocene to Pleistocene phytostratigraphic units of the Mediterranean and the Paratethys Workshop 1 — Topic A: Stratotypes and Stages Chairmen: Dermitzakis, M. D., Ne- vesskaya, L. A., Steininger, F. F. Introduction Moya-Sola, S., Agusti, J.: The Vallesian in the tvpe area (Valles-Penedes) Spain Alberdi, M. T., Bonadonna, F. P.: Eva- luation on Lower and Middle Villafran- chian chronostratigraphy Poignant, A.: Aquitanian/Burdigalian- boundary stratotype: Aquitanie, Francé Anglada, R., Catzigras, F., Demarcq, G.: Burdigalian/Langhian boundary stra- totype: Provence, Francé Raffi, S., Rio, D., Sprovieri, R., Mo- negatti, R., Raffi, I., Valeri, G.: New biostratigraphic data in the Pia- cenzian stratotype at Castell Arquato (Piacenza Provinee, northern Italy) Andrescu, I.: Románián and Dácián stratotypes and boundary stratotypes Workshop 3 — Topic A : Neogene Global Event Stratigraphy Chairmen: Rögl, F., Shackleton, N. J. Introduction Visher, G. S.: Event stratigraphy: the hasis fór stratigraphic analysis Ta- kayama, T., Sato, T., Clement, B. M.: Coccolith dátum plans and their eali- bration to magnetostratigraphy Gladenkov, Yu. B.: Geological events during the Neogene in the North Paci- fic and Mediterranean areas Workshop 5/1 — Topic A : Régiónál stratigraphy: Mediterranean Neogene-Te- thys Chairmen: Borsetti-Cati, A. M., Lo- pez-Martinez, N. Introduction Cívis, J., de Porta, J., Sierro, F.,Florez, A.: Biostratigraphical aspects of the maríné Neogene in the Catalan prelit- toral depression (NE Spain) Carboni, M. G., Mortari, R.: Observa- tions on stratigraphy of italian Plio- Pleistocene „blue clays” El-Hawat, A. S., Salem, M. J.: Strati- graphic reappraisal of Ar-Rajman Fm., Miocéné, A1 Jabal A1 Akhdar, NE Libya: a case of field sedimentological ap- proach Agusti, J., Gibert, J., Moya-Sola, S., Vera, J. A.: Neogene-Quaternary boun- dary in the Continental sediments of the Guadix-Baza basin (SE Spain) Alberdi, M. T., Mazo, A. V., Morales, J., Ruiz-Bustos, A., Sese, C., Cer- deno, E., Herraez, E., Soto, E.: Biostratigraphy of the Continental Ne- ogene and Lower Quatemary of the Guadix-Baza basin (SE Spain) De Giuli, D., Masini, F., Tőrre, D., Boddi, V.: Evolution of endemic inam- mal faunas in the Gargano Neogene (Italy). The problem of the endemic variation as a chronological tool Freudenthal, M.: Zonation of the Neo- gene mammal faunas írom Gargano Dermitzakis, M., Georgiades, E.: Bio- zonation of Upper Cenozoic inverteb- rate megafaunas in the Hellenic area Norman, T. N., Atabey, M. E.: Submer- ged karstic sinkholes on the northern shelf of Cyprus Tsaila-Monopolis, St., Fermeli, G.: Stra- tigraph ical - micropaleontological study of the geological section „Grevena”, Mezohellenic trench, Greece Workshop 2 — Topic B: Geodynamics of the Central and Eastern Mediterra- nean Basin System Chairmen: Gelati, R., Vass, D. Bensőn, R. H., Aubry, M. P., Berg- gren, W., Bonaduce, G., Feinberg, H., Pozzi, J. P.: A new study of the Mio-Pliocene passage zone of the Bou Regreg section, Marocco Böger, H., Dermitzakis, M.: Neogene paleogeography in the Central Aegean region 170 Földtani Közlöny 117 . kötet, 2. füzet Pavlides, S. B., Kondopoulou, D. P.: Paleomagnetic and neotectonic results írom Neogene basins of Macedónia (N-Greece) and their geodynamic im- plieations Ioakim, Ch., Rondoglianni, Th.: Contri- bution a l’etude géologique de la région de Zeli, Locride (Gréce Centrale) Ercan, T., Günay, E., Türkecan, A.: Petrology of the Tertiary aged igneous rocks of the Bodrum peninsula and their original implication, SW-Turkey Erkal, T.: Sedimentation in the strike- slip N-Anatolian fault zone, Thrace (Turkey) Bobylev, V. V., Pishvanova, L. S.: Pre-Tarkhanian hiatus in the Azov- Black sea region and the time of the Black Sea depression origin Clauzon, G.: Neogene geodynamic evo- lution of a Peribalearic graben: the Rouissillon hasin (E-Pyrenees, Francé) Boccaletti, M., Calamita, F. Centa- more, E., Cherchi, A., Deianna, G., Dondi, L., Gelati, R., Gnaccolini, M., Guerrera, F., Marini, A., Massari, F., Moratti, G., Ricci Lucchi, F., Zanferrari, A.: The Neogenic tectonic phases of the N-Apenninic-South Alpine System: their significance in relation to the foredeep sedimentation ClARANFI, N., COSENTINO, D., KOTSAKIS, T., Lentini, F., Montanari, L., Pa- rotto, M., Pescatore, T., Pieri, M., Ricchetti, G., Senatore M. R., Tor- torici, L.: The Neogenic tectonic phases in S-Italy: their significance in rela- tion to the foredeep sedimentation Ardenese, L. R., Barbieri, M.: Volcanoc- last Oligo-Miocene sediments of middle Apennine Pescatore, T., Senatore, M. R.: A recent (western) Continental margin of the Apulia region and Miocéné Faeto flysch, a comparison Compagnoni, R., Morlotti, E., Torelli, L.: Lithostructural characters of the acoustic basement in the Sardinia chan- nel (SW Tyrrhenian sea) Fabbri, A., Marani, M., Trincardi, F., Zitellini, N.: The Plio-Quaternary se- dimentation of the Tyrrhenian basin Rehault, J. P., Moussat, E., Mascle, J., Sartori, R.: Geodynamic evolution of the Tyrrhenian see new data and dril- ling objectives (ODP Lég 107, Mediter- ranean) Boccaletti, M., Nicolich, R., Tortorici, L.: Relationships between the opening of the Tyrrhenian sea and compressive domains of the Apenninic chain: an attempt of semiquantitative appro- ach Szeptember 17., kedd Plenary Session — Topic B: Geohistory of the Mediterranean and the Paratethys Chairmen: Gelati, R., Horváth F. Nevesskaya, K. A., Voronina, A. A., Goncsarova, I. A., Iljina, L. B. Paramonova, N. P., Popov, S. V., Tchepalyga, A. L., Bábák, E. V.: History of Paratethys. Bállá Z. : The middle section of the Alpine- Mediterranean beit in the Neogene Boccaletti, M., Calamita, F., Carbone S., Centamore, E., Cherchi, A., Cia- RANFI, N., CORSELI, C., COSENTINO, D., D’Andrea, M. G., Deiana, G., Dondi, L. , Ferrini, G., Gelati, R., Gnacco- lini, M., Groppi, G., Guerrera, F., Kotsakis, T., Lentini, F., Marini, A., Massari, F., Montanari, L., Moratti, G., Parotto, M., Pescatore, T., Pieri, M. , Porcu, A., Ricchetti, G., Ricci- Lucchi, F., Tortorici, L.: Neogene dynamics of the Perityrrhenian area in an ensialic context: paleogeographic reeonstruction Meulenkamp, J. E., Hilgen, F., Voogt, E.: Basin modelling in the Calabrian arc Royden, L. H., Báldi T.: Cenozoic tec- tonics and paleogeography of the Pan- nonian Basin and surrounding regions Wray, J. L.: Miocéné subsidence history and depositional facies, Nile delta, Egypt Obradovic, J.: Neogene laké basins: development, sedimentation and cli- mate Lyberis, N., Lallemant, S.: The sub- duction-collision transition along the outher Hellenic arc Workshop 2 — Topic A : Correlation of Mediterranean and Paratethys Stratigra- phies Chairmen: Iaccarino, S., Kojum- dgieva, E.: Introduction Feinberg, J., Pozzi, P., Aubry, M. P., Bensőn, R. H., Berggren, W. A., Bonaduce, G.: First magnetostrati- graphic study of a complete maríné re- cord of the Mio-Pliocene transition in the Mediterranean area Sierro, F. J., Flores, J. A., Cívis, J., Gonzales Delgado, J. A.: New criteria fór the establishment of a correlation Hírek, ismertetések between the Andalusian and the Mes- sinian stages Ünay, E., Wessels, W., Tobien, H.: Myocricetodontinae, a means of cor- relating Miocéné faunas írom N-Africa, Turkey and Pakistan Pevzner, M. A., Vangengeim, E. A.: Magnetostratigraphy and correlation of biostratigraphic subdivisions of the Pa- ratethyan and Mediterranean Neogene Popescu, G.: Microbiostratigraphic cor- relation of maríné Middle Miocéné in Central Paratethys Hámor G., Báldi T., Bohn-Havas M., Hably L., Halmai J., Hajós M., Kó- kay J., Kordos L., Korecz-Laky I., Nagymarosi A., Völgyi L.: The bi- ostratigraphv of the Hungárián Neogene Stevanovic, P.: Limitation and correla- tion of the Pontian and Messinian sta- ges Nosovsky, M. F.: Correlation of the XJSSR South Neogene and Carpathian- Balkan region Badzoshvlli, T. S.: On the Maeotian mol- lusc fauna and its significance fór biostratigraphic parallelization of Laté Miocéné deposits in the Tethys and Paratethys Nevesskaya, L. A., Tikhomirov, V. V., Fedorov, P. V.: Stratigraphy of Neo- gene-Quaternary deposits of the Euxi- nian-Caspian area (development of ideas from Andrusov, N. A. up till now) Daniels, C. H. v., Cicha, I., Spigler, G.: Correlation of Neogene régiónál stages between the boreal Tertiary of NW Ger- many and the Paratethys using Uvige- rina (Foram.) Govindan, A.: Neogene planktonic fora- miniferal biostratigraphy of offshore Godavari — Krishna basin, east coast India Workshop 5/2 — Topic A: Régiónál Stratigraphy : Central Paratethys Chairmen: Báldi T., Cicha, I. Introduction Hajós M.: Correlation of Neogene Diato- rnaceous earth deposits in Hungary Ctyroky, P.: Eggenburgian, Ottnangian and Karpatian along the Bohemian Massif in Moravia (Czechoslovakia) Nagy L.-né, Planderova, E.: The paly- nostratigraphical characterization of the Miocéné of the Central Paratethys and their correlation Hámor G., Ravasz-Baranyai L., Hal- mai J., Balogh K., Árva-Sós E.: Da- 171 ting of Miocéné acidic and intennediate volcanic activity in Hungary Andreescu, I., Radan, S., Radan, M.: Magnetobiostratigraphy of the Middle- Upper Neogene and Early Quaternary deposits from Románia Dyjor, St., Sadowska, A.: Correlation of the younger Miocéné deposits in the silesian part of the Carpathian foredeep and the south-western part of the Polish Lowland basin Jámbor Á., Balázs E., Bérczi I., Bóna J., Gajdos I., Geiger J., Hajós M., Kor- dos L., Korecz A., Korecz-Laky I., Korpás-Hódi M., Kő vár y J., Mészá- ros L., Nagy E., Németh G., Nusszer A., Pap S., Pogácsás Gy., Révész I., Rümpler J., Sütő-Szentai M., Szalay Á., Széles M., Szentgyörgyi K., Völgyi L.: General characteristics of Pannonian s. 1. deposits in Hungary Rónai A.: Limnic and terrestrial sedimen- tation and the N/Q boundary in the Carpathian basin Cooke, H. B. S.: Potential of Great Hun- gárián Piain drilling fór paleoinagnetic theory and climatic records Pécsi M., Pevzner, M. A., Márton P., Hahn Gy., Schweitzer F.: Absolute age of loesses in the Carpathian basin Polc I., Szeidovitz Gy., Tímár Z.: Seis- mic detection of the Neogene stratig- raphic sequences between the Danube and Tisza rivers Kordos L., Szöőr Gy.: Somé new Laté Cenozoic chronological data from Hun- gary tested by thermal analysis method Workshop 1 — Topic B: Geodynamics of the Pannonian/ Carpathian System Chairmen: Lexa, J., Teleki P. Mattick, R. E., Rumpler J., Phillips, R. L.: Seismic stratigraphy and depo- sitional framework of sedimentary rocks in the Pannonian Basin in south-eastern Hungary Geiger J., Juhász K. Gy., Révész L: Genetic model of the post-Sarmatian sedimentation in the Great Hungárián Basin Pogácsás Gy., Révész I.: Seismic stra- tigraphic and sedimentological analysis of Neogene delta features in the Pan- nonian Basin Mladenovic, M.: Horizontal subcrustal movements of the asthenosphere as the main reason fór blocks movements of the Mediterranean lithosphere Dövényi P., Horváth F.: Geothermics of the Pannonian Basin and adjacent areas: geodynamic implications 172 Földtani Közlöny 117. kötet, 2. füzet Deák J., Horváth F., Martel, P. J., O’Nions, R. K., Oxbubgh, E. R., Stegena L., Dövényi, P.: Geothermics hélium isotopes and the evolution of the Pannonian Basin Embey-Isztin A.: Texture types of pe- ridotite xenoliths: evidence fór move- ments and diapiric uprise of the upper mantle below the Pannonian Basin Póka T.: Changes in petrochemical com- position of the Miocéné to Quaternary volcanism and the basin formation Ravasz Cs.: Neogene volcanism in Hun- gary Kaliciak, M., Konecny, V., Lexa, J.: Evolution of volcanic activity in Slo- vakia and its relationship to basin for- mation Korpás L., Márton E., Veljovxc, D.: Reconstruction of hasalt eruption his- tory in the Transdanubian Central Moimtains (Hungary) Peltz S., Vajdea, E., Balogh K., Pécs- kay Z.: Contributions to the chronologi- cal study of the Neogene volcanic processes in the Calimani and Hargita Mountains (East Carpathians, Románia) Vass, D.: Blocks of West Carpathians and Neogene molasse basins Kovac, M.: Geodynamical development the SW part of the West Carpathians in the Lower Miocéné Slaczka, A., Oszczypko, N.: Olistostromes and overthrusting in polish Carpathian Bállá Z.: The Neogene kinematics of the Carpatho-Pannonian region Tomek, C., Duorakova, L., Ibrhajer, I., Sedlak, P.: Interpretation of seismic reflection data írom the Vienna basin, the Danube basin and the Transcarpath- ian depression in Czechoslovakia Szeptember 18. szerda Plenary Session — Topic C: P aleoecolo- gy-Ecostratigraphy Chairmen: Demarcq, G., Mein, P., Van DÉR ZWAAN, G. J. Lopez Martinez, N., Agusti, J., Cabre- ra, L., Calvo, J. P., Cívis, J., Cor- rochano, A., Daams, R., Diaz, M., Elizaga, E., Hoyos, M., Martinez, J., Morales, J., Portero, J. M., Robles, F., Santesteban, C., Torres, T.: Ap- proach to the spanish Continental Neo- gene synthesis and paleoclimatic inter- pretation Kordos L., Hajós M., Müller P., Nagy E.: Neogene environmental evolution and ecostratigraphy in the Carpathian basin Suc, J.-P.: Palynology as a stratigraphic tool: the Mediterranean Neogene re- cords Meülenkamp, J. E., De Visser, J. P., Gudjonsson, L Mediterranean Laté Neogene ecostratigraphy: the synchro- nism of major changes in the biotic and abiotic record Vergnaud Grazzini, C., Van dér Zwan, G. J., Iaccarino, S., Gudjonsson, L.: Mediterranean climate and hvdrologv since Laté Miocéné, oxigén and carbon isotope records Demarcq, G.: Major events during the Neogene in the Mediterranean through maríné megafanna Lindsay, E. H.: Cricetid rodents of Lower Siwalik deposits Pakistan and Miocéné mammal dispersal events Diniz, F.: Contribution of palynology to the knowledge of the Pliocene of Por- tugál Riomaro: a reference basin fór the floristic, vegetational and climatic history of the Atlantic facade of S. Europe Worfcshop 4 — Topic A : Neogene Geo- chronology and Chronostratigraphy — New Data Chairmen: Nevesskaya, L. A., Meulen- kamp, J. E., Steininger, F. F. Introduction Steinmetz, J. C., Blank, R. G.: Compu- ter database managament of geologic and paleontologic information: an ap- plication to Mediterranean Neogene DSDP sites Barron, J. A.: A multiple microfossil biochronology fór the Miocéné Steininger, F. F.: Neogene chronostra- tigraphy of the Paratethys Kordos L.: Neogene vertebrate biostra- tigraphy in Hungary Vass, D., Repcok I., Halmai J., Balogh K.: Contributions to the improvement of numerical time scale fór the Central Paratethys Neogene Koundtable Neogene Magnetobioradiochronology and Chronostratigraphy : The Mediterranean Te- thys and Paratethys Introduction Berggren, W. A.: Magnetobioradiochro- nology: New data fór a revised Neogene Time Scale Hírek, ismertetések 173 General discussion: The generál discussion should lead to a bet- ter correlation between magnetobioradio- chronology-biochronology and chronostra- tigraphic scales and to an up to date Neogene Time Scale fór the Mediterranean s.l. Workshop 5/3 — Topic A.: Régiónál Stratigraphy : Eastern Paratethys Chairmen: Stevanovic, P., Nevess- KAYA, L. A. Introduction Ganeshin, G. S., Zubakov, V. A., Cheme- kov, Y. F., Borisov, B. A., Veklich, M. F., Lazukov, G. I., Lebedeva, N. A., Yakhimovich, V. L.: Pliocene/Pleisto- cene boundary írom the point of view of Laté Cenozoic geohistorical scale Shatilova, I. I.: The comparison of the marine and freshwater Pliocene depo- sits of Georgia and Poland on the basis of palynological data Pevzner, M. A.: Pontian of Eastern Paratethys, duration and position in the magnetochronological scale Semenenko, V. N., Luxiévá, S. A.: About the Miocene-Pliocene boundary in Paratethys Scleimanova, F. I.: Pliocene magnetostra- tigrapny in the Pre-Ural region Yakhimovich, V. L., Bludorova, E. A., Cheguryaeva, A. A., Karmishina , G. I., Konovalenko, S. S., Nemkova, V. K., Romanov, A. A., Suleimanova, F. I., Zarkhidze, V. S., Zhidovinov, N. Ya.: Geochronological correlations of Pliocene-Pleistocene geologic events in the Volga-Ural region Workshop 3 — Topic C: Benthonic Foraminifera Chairmen: Von Daniels, Ch., Lu- czkowska Schiller, E. Levy, A., ÍVIathieu, R., Poignant, A., Rosset-Mouliner, H.: The species of Bulimina írom the atlantié coasts of Southern Europe and northern Africa and írom Mediterranean Verhallen, P. J. J. M.: Laté Neogene development of Mediterranean non- costate Bulimina •Jorissen, F. J.: Ecophenotvpic variation of Bulimina marginata d’Orbigny in the Adriatic sea Jorissen, F. J.: Paleoecology of benthic foraminifera in the Adriatic sea Majsuradze, L.: Peculiarities of the de- velopment of the Sarmatian and Maeo- tian foraminiferal fauna in the East Paratethys Workshop 3 — Topic B: Geohistory of Paratethys Chairmen: Bérczi I., Kovac, M. Koronovsky, N. V.: Orogenic (Oligocene- Quaternary) volcanism of the alpine fold beit of Euroasia in time and space Matl, K., Wagner, M.: Tuffogenic mar- kers in Neogene sediments of Polish Lovvlands and the Carpathians fore- deep Cicha, I., Krystek, I.: Somé remarks on the first development of Paratethys Rusu, A.: Oligocene events in Transylva- nia and the first seperation of Parate- thys Trinidad de Torres Perezhidaxgo, Za- pata, J. L.: Neogene evolution of the the „Depression Intermedia” basin, bet- ween the Sierra of Altomira and the Sierra of Bascunana, central part of Spain Iossifova, Yu. I.: The Neogene history of the Paleo-Don basin Akramkhodzhaev, A. M., Sitdikov, B. B.: Geohistory of Paleotethys regions on the example of neotectonics of Tien Shan and alpine földed area Workshop 4 — Topic B: Régiónál Geology — Mediterranean Region Chairmen: Dermitzakis, M., De Porta, J. Caxvo, J. P., Lomoschitz, A., Ordonez, S.: Sedimentologv of micaceous sand- stones in Middle Miocéné sediments (intermediate unit) of the Madrid Basin central Spain) Bayoumi, A., Lotfi, H., Showearab, S.: Structural setting of the Quattara dep- ression, northern western desert, Egypt as deduced írom seismic and potential field data El-Hawat, A. S., Salem, M. M., Mege- risi, M.: Depositional sequences and history of Gulf of Sirte paleoshoreline: Middle-Late Miocéné, northern Libya Bonis de, L., Bouvrain, G., Koufos, G.: The Laté Miocéné mammal localities of the lower Axios-valley (Macedónia, Greece) Psilovikos, A., Koufos, G., Syrides, G.: The problem of red-beds in northern Greece 6 Földtani Közlöny 174 Földtani Közlöny 117. kötet, 2. füzet Workshop 4 — Topic B : Régiónál Geology — Paratethys Region Chairmen: Marinescu, F., Vass, D. Kurucz B., Völgyi L.: The structural and facies conditions of the Lower- Pannonian transgression marker on the southern-east part of the Great Hun- gárián Piain Völgyi L., Hajdú D., Kovács A., Olasz J. : Normál, rotatire and transcurrent faults tvpical of extensive hasin for- mation in the Hungárián Neogene Völgyi L., Hajdú D., Bujdosó I., Olasz J.: Geological-geophysical evidences of alternation of extensional and compres- sional phenomena in the Pannonian Basin Gajdos I., Pap S.: Study of filling up mechanism of the Pannonian s.l. sedi- ments on régiónál geological profiles made in the Alföld territory Boskov-Steiner, Z.: Particularities of the potential of hydrocarbon and accompan- ing materials in the Pannonian depres- sion Drobne, K., Pavlovec, R., Drobne, F.: Paleogene limestone as gravel deposits in younger sediments of north-eastern Slovenia (Yugoslavia) Zosimovich, V. Yu., Kulichenko, V. G., Savron, E. B.: Poltaavian series — interplatform formation of Laté Oligo- cene— Miocéné of East Europe L'rbaniak, J.: The Badenian lithoral sedi- ments of the Rzeszow (Carpathians) Hadnagy Á., (speaker Müller P.): Mor- phodynamic analysis based on investi- gation of recent sediments in the Neo- gene basin of Crisu Negru (RO) Szeptember 20., péntek Plenary Se.ssion of Symposium on European Laté Cenozoic Mineral Resources Chairmen: Meulenkamp, J. E., Bérczi I., Czipper Gy. Deputy Minister of Industry: Opening Address Becker-Platen, J. D., Benda, L.: Con- ditions of formation of lignité deposits (selected examples írom the NW-Euro- pean Tertiary basin and the eastern Mediterranean region) Bohn-Havas M., Radócz Gy., Szokolai Gy.: Neogene coal deposits in Hungary Zagwijn, W. H., Hager, H.: Neogene coals in the Lower Rhine embayment and adjacent parts of the Southern North Sea basin: basin evolution, stra- tigraphic relationships, paleoclimate Benda, L., Van Dér Zwaan, G. J.,Me- ülenkamp, J. E.: Origin and distribu- tion of Laté Cenozoic diatomites Hermann, A.: Origin, distribution and economical iinportance of the Messinian gypsum on the Mediterranean Baksa Cs., Cseh-Németh J.: Neogene őre mineralizations of N-Hungary Merla, A.: The post orogenic magmatic activity and related geothermal resour- ces in theTuscan part of the Appennines Workshop 2 — Topic C: Maríné and Brackish Megafaunas Chairmen: Georgiades-Dikeoulia, E., Marinescu, F. Pouyet, S., Dávid, L.: Stratigraphical and biogeographical significance of Bry- ozoan faunas from Miocéné to Recent in the Tethys and Paratethys Moisette, P., Puoyet, S.: Bryozoans and the Messinian Salinity Crisis Kuster Wenderbueg, E.: Piramidellidae (Gastropoda, Mollusca) in the Mioecene of north-western Germany discussed in connection with the Tertiary bas. W. Eur. De Porta, J., Cívis, J.: Macrofaunal distribution and paleoenvironments based on foraminifera and mollusc as- semblage from the marine Miocéné de- postis in Catalonia Poddobiuk, R. H., Rose, E. P. F.: Ecostratigraphic significance of mor- phological variation in the Echinoid Glypeaster Nebelsick, J. H.: The facies distribution, stratigraphic extent and intra-specific variations of Lower Miocéné Eggenbur- gian Echinoids of the Eggenburg For- mation of Lower Austria Ali, M. M. S., Maczynska, S.: Paleonto- logical analysis of the Middle Miocéné Echinoids in the Tethvs-Paratethys as represented in Egypt and Poland Ali, M. M. S., Cherif, H. 0.: Migration of Miocéné Echinoids betwreen the Indo- West Pacific and the Mediterranean re- gions Demarcq, G.: Paleothermic evolution du- ring the Neogene in Mediterranean through the marine megafaima Kojumdgieva, E., Popov, N.: The mol- luscan communities from the Sarmatian in northeast Bulgária Taktakischvili, I.: Systematics and phvlogeny of the genus Limnocardium Stoliczka, 1871 Hírek , ismertetések 175 Workshop 1 — Topic C: Mammalian Migrations, Taa-ononiy and Biogeography Chairmen: Symeonidis, N., Tobien, H. Bruijn, De, J. : Thryonomydae ( Roden- tia) íróin Pakistan, de they provide evidence fór fauna exchange betvveen Southern Asia and Africa during the Miocéné Jacobs, L. L., Fejfar, O., Flynn, L. J., Kretzoi M., Downs, W. R.: Smalí ínammal composition of Rudabánya, Hungary: comparison Sivvalik and Afri- can faunas Gabtjnia, L. K.: On the renewal of the mammalian fauna in the Middle Sar- matian of the Paratethys region Kordos L.: The evolution of the Cenozoic Sirenian on the hasis of Hungárián fossil remains Fejfar, O., Schmidt-Kittler, N.: The Schlossericyon group — a leave eating Carnivore subfamily in the european Miocéné Kotsakis, T.: Neogene hiogeography of Hyracoidea (Mammalia) Giuli De, C., Masini, F., Tőrre, D., Val- leri, G.: Paleogeography and mammal faunas in the Apulo-Dalmatic area Sondaar, P. Y., Vos De, J., Dermitzakis, M.: Laté Cenozoic mammal fauna! evo- lution of the south Aegean Island arc Theodorou, G., Carystineos, N., Pa- padopoulos, N. N.: Incorporation of uránium in fossil bones from Cenozoic localities in Greece Forsten, A.: Size trends in Anchitheros (Equidea) Coiffat Martin, B.: The first african Ruscinornys and the Messinian migra- tion Workshop 41 1 — Topic C : P aleoclimatic Evolution Chairmen: Nagy E., Vergnaud-Graz- zini, C. Economou Amili, A., Stamatakis, M.: Contribution to the paleogeology of the Neogene hasin of Mytilinii (Samos Is- land) Greece Sadowska, A.: Palynological investiga- tions of the Klodnica beds in the silesian part of the Carpathian foredeep Hably L .: Stratigraphy of the Lower and Middle Miocéné floras of Hungary, and their role as environment and climate indicators Gregor, H. J., Velitzelos, E.: Evolution of Neogene Mediterranean vegetation and the question of a dry Upper Mio- céné period (Salinity Crisis) Koutsouveli, A., Mettos, A., Tsapralis, V'., Ioakim, Ch.: Evolution et recon- stitution du paleoenvironnement de la region de Koroni (Peloponnese meri- dionale, Greece) au cours du Plio- Pleistocene d’apres les analvsis micro- paleontologiques et palynologiques Horowitz, A., Derin, B.: Palynologic correlation of Continental and maríné Neogene sequences in Israel Jonco, F., Alberdi, M. T., Hoyos, M.: Considerations on the biostratigraphy and palaeoecology of the Aragónián age in the Madrid Basin Visser de., J. P.: Effects of climate and tectonics on the composition of clay mineral associations — the Pliocene of Capo Rossello, Sicilia Ryuichi Tsuchi: Mid-Neogene climatic optimum — its timing and spatial ex- tension in Japan and the Pacific Broussoulis, J., Ioakim, Ch., Yiak- koupis, P.: Geological and palynological investigations of the coal deposits in Serres basin (Greece) Liu Geng-Wu: Neogene palynological succession of north China and possible correlation with stratotypes in Para- tethys Sierra, A., Moreno, G., Lopez Martinez, N: Biostratigraphy and paleoecological interpretation of Middle-Upper Miocéné succession in Continental sediments of the Puero basin, northern Spain Workshop 1 — Symposium Energy Re- sources Chairmen: Benda, L., Wessely, G. Bállá K., Bardócz B., Szalay Á., Ten- kei S.: Hydrocarbon genetical relations Pannonian basin-evolution Sonnenfeld, P.: Hydrocarbon prospects around Neogene evaporites Vándorfy R., Pap S.: Features of oil and gas reservoirs in Pannonian s.l. sediments of Alföld basin Kotarba, M., Szafran, S.: Dependence of gas accumulation on genetic and migration conditions in selected Miocéné formations of polish part of the Carpath- ian foredeep Hahn Gy., Molnár K., Oswald Gy., Ság L.: The economic geological impor- tance of the lignité deposits at the foothills of the Mátra and Bükk Moun- tains (Northern Hungárián Midmoun- tains) Szentgyörgyi M.: Miocéné hydrocarbon reservoirs and pools in the eastern part of Hungary 6* 176 Földtani Közlöny 117. kötet, 2. füzet Bobok E., Hargita y M., Dusza L.: R Quantitative attempt to reconstruct pa- leo pore-pressures based on Neogene Sedimentation history in the Pannonian basin Boskov-Steiner, Z.: The potential of hydroearbon in the Pannonian depres- sion in space and time Matl, K., Wagner, M.: Occurrence and petrological characteristics of brown- eoal from the Polish part of the Para- tethys Kmiecik, H., Lipiarski, 1., Peszat, Cz.: Occurrence of coal in the Oligocene otryt sandstones (Krosno Beds) near Ustrzyki Gorne (Eastern Carpathians) Workshop 2 — Symposium Metallic and Non-Metallic Mineral Resources Chairmen: Nemecz E., Pantó Gy. Csillag J., Zelenka T.: Non-metallic mineral raw materials formed by alte- ration of Neogene tuffs in Hungary Mátyás E.: Non-metallic mineral raw materials in the Tokaj Neogene volcanic area Tóth K., Szöts A., Ludas Zs., Szintai M.: Neogene effects on the Hungárián bauxite deposits Ponce, N., Korpás L., Razumovsky, O.: The bauxite perspectives of the Cuban Neogene Kamel, O. A., Niazy, E. A., Abdel Aal, A. Y.: Geochemical affinity of the main iron-manganese ores of Egypt with Laté Tertiary basaltic activity Bihari Gy.: Paleogeographical conditions of formation of industrial quartz sand deposit in Hungary Calvo, J. P., Elizaga, E.: Diatomite deposits in south-eastern Spain: ge- ologic and economic aspects Kolasa, K., Slaczka, A.: Depositional environments of the Wieliczka salt deposits Szeptember 21., szombat Plenary Session of Symposium on European Laté Genozoic Mineral Resources Chairman: Gelati, R. Bérczi I., Horváth F.: Geodynamics and basin evolution: impiication fór hydroearbon formation in the Panno- nian Basin Molnár K., Pogácsás Gy., Rumpler J.: Seismic reflection investigations in the Hungárián part of the Pannonian Basin: application to exploration fór oil and gas Dövényi P., Szalay Á., Horváth F.: Computer modelling of the thermal and maturation history of the Great Hun- gárián Piain Ladwein, W., Vessely, G.: Vienna basin — basin development and origin of hydrocarbons Mattavelli, L.: Influence of Neogene geologic events on origin, accumulation and distribution of oil and gas in the Po Bassin Meyssami, A.: Extention Neogene in Irán Central Van Eer Zwaan, G. J.: Predictive models on the distribution of potential oil source rocks using micropaleontological techni- ques Ravasz Cs., Solti G.: Genetic types of the Hungárián oil shales TÁRSULATI ÜGYEK A Magyarhoni Földtani Társulat 1986. január— december havi ülésszakán elhangzott előadások J anuár 6. Az Őslénytani-Rétegtani Szakosz- tály előadóülése Elnök: Kecskeméti Tibor Demeter András: Numerikus taxonómia. Pótolhatja-e a számítógép a taxonómust? Nagy István Zoltán: A heteromorf ammonoideák életmód-hipotézisének újabb adatai Vita: Bogsch L., Müller P., Kecskeméti T., Demeter A., Nagy I. Z. A résztvevők száma: 10 Január S. Az Általános Földtani Szakosz- tály klubdélutánja Elnök: Nagy Elemér Radócz Gyula— Nagy Elemér: Viet- nami vetítettképes élménybeszámoló Vita: Jocháné Edelényi E. A résztvevők száma: 22 Január 13. Az Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály előadóülése Elnök: Kiss János Kubovics Imre — G. Sólymos Kamil- la—Szabó Csaba: Alkáli ultrabázisos zár- ványok geokémiai vizsgálata Gatter István: A 8. Európai Folyadék- zárvány Szimpózium tanulságai (Göt- tingen) Fügedi Ubul: A középnyugati Mátra területén végzett geokémiai kutatási mód- szerek eredményeinek összehasonlító érté- kelése Vita: Gatter I., Pesty L., Kiss J., Em- bey I. A., Vető I.-né. A résztvevők száma: 31 Január 20. A Mérnökgeológiai és Környe- zetföldtani Szakosztály munkahely -látogatás a a Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány- Földtani Tanszékén A házigazda, Kleb Béla tanszékvezető és munkatársai bemutatták a tanszéket, a hozzákapcsolódó kőzetfizikai laboratóriu- mot, és annak tevékenységét. A résztvevők száma: 38 Január 27. A Tudománytörténeti Szakosz- tály vezetőségi ülése Elnök: Csíky Gábor Napirend: 1. Az 1986. évi munkaterv összeállítása, 2. A Szakosztály munkájá- nak újjászervezése, 3. Egyebek. A résztvevők száma: 11 Január 30. Társulati elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Beszámoló az 1986. évi tisztújító küldött közgyűlés előkészítésé- ről, 2. Beszámoló az 1985. június 19-i vá- lasztmányi ülés által kijelölt bizottságok munkájáról, 3. Javaslattétel társulati em- lékgyűrűre, 4. A tisztújító küldöttközgyű- lés napirendjének jóváhagyása, a forgató - könyv megvitatása. A résztvevők száma: 12 Február 3. Az Őslénytani-Rétegtani Szak- osztály előadóülése angol nyelven, meghívott előadóval Elnök: Kecskeméti Tibor J. CoRLiSS:The origin of life in submarine hot-springs in the context of the evolution of the Universe Vita: Müller P., Kecskeméti T. A résztvevők száma: 13 Február 3. Az Agyagásványtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Nemecz Ernő Napirend: 1. A szakosztály ötéves cse- lekvési programjának felvázolása, az 1986. évi munkaterv megvalósításának szem- pontjai, 2. Egyebek. A résztvevők száma: 9 178 Földtani Közlöny 117. kötet, 2. füzet Február 5. Az Általános Földtani Szakosz- tály előadóülése Elnök: Dudich Endre Völgyi László: A szénhidrogénkutatás VII. ötéves terve Dunkl István: A fission track (hasad- vány nyom) radiometrikus kormeghatáro- zási módszer Vita: Jaskó S., Völgyi L., Sütő Zné., Kiss J. A résztvevők száma: 24 Február 10. Az Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály vezetőségi ülése Elnök: Kiss János Napirend: 1. A szakosztály távlati ter- vei, 2. Az 1986. II. félévi program egyez- tetése, 3. Egyebek. A résztvevők száma: 12 Február 10. Az Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály Ásványgyűjtő Szakcsoportja vezető- ségi ülése Elnök: Várhegyi Győző Napirend: 1. Az augusztusi ásványbarát találkozó és börze szervezése, 2. A szovjet kiállítás helyzete, 3. Az 1986. évi terv ösz- szeállítása, 4. Egyebek A résztvevők száma: 6 Február 12. Társulati elnökségi-választmá- nyi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Elnöki megnyitó, 2. A 131. rendes tisztújító küldöttközgyűlést előké- szítő bizottság jelentése, 3. A tiszteleti tagokra javaslatot tevő bizottság jelentése, 4. A Szabó József Emlékérem Bizottság jelentése, 5. A Hantken Miksa Emléké- rem Bizottság munkája, 6. A Koch Antal emlékérem Bizottság jelentése, 7. A Vendl Mária alapítvány és emlékérem bizottság munkája, 8. A Pro geológia applicata emlék- érem Bizottság jelentése, 9. A Semsey Andor Ifjúsági Emlékérem bizottság jelen- tése, 10. Az alapszabálvmódosító Bizottság munkája, 11. Jelentés a területi szervezeti szervezetek és szakosztályok választási eredményeiről, 12. A tisztújító küldöttköz- gyűlés jelölő bizottságának jelentése. Vita: Rónai A., Hámor G., Császár G., Konda J., Balogh K., Géczy B., Hahn Gy., Báldi T., Kiss J., Alföldi L., Kubo- vics I., Cseh-Németh J., Bárdossy Gy., Székyné Fux V., Karácsonyi S., Dudich E., Halmai J., Jámbor A., Bohn P., Zen- tav T. A résztvevők száma: 42 Február 13. Az Őslénytani- Rétegtani Szak- osztály vezetőségi ülése Elnök: Kecskeméti Tibor Napirend: 1. Az 1985. II. félévi munka értékelése, 2. Az 1986. évi munkaterv vég- leges egyeztetése, 3. Egyebek A részt vevók száma: 8 Február 14. A Nehézipari Műszaki Egye- tem, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, a Magyarhoni Föld- tani Társulat, és a Magyar Olajipari Mú- zeum Papp Simon professzor születésének 100. évfordulóján emlékkiállítást rendezett az egyetem könyvtárában. Az emlékkiállítás megnyitója alkalmából Dr. he. dr. Alliouander Ödön professzor mondott beszédet. Terplán Zénó és Csíky Gábor Papp Simon életművét méltatta. A résztvevők száma: 52 fő Március 3. Az Agyagásványtani Szakosz- tály előadóülése Elnök: Szántó Ferenc Juhász Zoltán: Kutatások a fillosziliká- tok duzzadásával kapcsolatban Földvári Mária: Beszámoló az ICTA Kongresszusról Vita: Lenkei M., Tóth M., Szántó F. A résztvevők száma: 10 Március 3. Az Őslénytani- Rétegtani Szak- osztály előadóülése Elnök: Kecskeméti Tibor Szabó János: Paleogeográfiai észrevéte- lek jura Gastropodák alapján Nagy István Zoltán: A hazai barrémi emelet Cephalopoda-faunája Vita: Galácz A., Vörös A., Horváth A., Szabó J., Nagy I. Z., Kecskeméti T. A résztvevők száma: 12 Március 5. Az Általános Földtani Szakosz- tály előadóülése Elnök: Baksa Csaba Pogácsás György— Lakatos László — Barvitz Anna: A Duna— Tisza köze neo- gén kori oldaleltolódásainak kinematikai jellemzése Bállá Zoltán: Az Alpi-mediterrán öve- zet középső része a neogénben Vita: Bállá Z., Havas L., Mensáros F., Vető I., Pogácsás Gy., Barátosi J. A résztvevők száma: 37 Március 10. Az Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály előadóülése Elnök: Kiss János Kubovics Imre— Gálné Sólymos Ka- milla—Szabó Csaba: Ultrabázisos zárvá- nyok flogopitjainak geokémiai vizsgálata Elek István: A nézsai „bauxit” izotóp- radiogeokémiai vizsgálatának előzetes ered- ményei (bejelentés) Társulati ügyek 179 Viczián István: A Hegau és a Kaiser- stuhl alkáli vulkanizmusa (tanulmányi beszámoló) Vita: Embey I. A., Kiss J., Pozsgav K. A résztvevők száma: 14 fő Március 11. A Szénkőzettani és Szerves Geokémiai Munkabizottság előadóülése Elnök: Vető István Varga Imréné: Máza-dél szénkőzettani vizsgálata Horváth Zoltán: Mikroszámítógépes adatbank felhasználása a szénkutatásban. Felhasználói programok bemutatása. Vita: Póka T., Gondi F., Horváth Z., Vető I., Varga Iné. A résztvevők száma: 5 Március 12. A Magyarhoni Földtani Tár- sulat 131. rendes tisztújító küldött közgyű- lése Az elnökségben: Dakk Viktor, Alföldi László, Bérczi István, Géczy Barnabás, Halmai János Hámor Géza, Jéki László A mandátumvizsgáló bizottság tagjai: Baksa Csaba, Szabó János, Seresné Hartai Éva Szavazatszámláló bizottság: Egerer Frigyes, Szabó Csaba, Jocháné Edelé- nyi Emőke Jegyzőkönyv-hitelesítő bizottság: Dank Viktor, Székyné Fux Vilma, Rónai And- rás Az interregnum elnöke: Sztrókay Kál- mán Dank Viktor: Megemlékezés a nem ré- gen elhunyt Kriván Pál néhai főtitkárról. Kecskeméti Tibor: Megemlékezés Bogsch László elhunyt tiszteleti tagunkról Szabó József Emlékérem bizottság: Bérczi István, Balogh Kálmán, Fülöp József. Az emlékérmet Rónai András ,,Az Alföld negyedidőszaki földtana” e. munká- jával nyerte el. Hantken Miksa Emlékérem bizottság: Géczy Barnabás, Báldi Tamás, Hajós Márta. Az emlékérmet Müller Pál ,,A bádeni emelet tízlábú rákjai” c. munkájá- val nyerte el. Koch Antal Emlékérem bizottság: Há- mor Géza, Jámbor Áron, Kriván Pál. Az emlékérmet Bartkó Lajos „Ipolytarnóc földtani vizsgálata” c. munkájával, Kordos László „Lábnyomok az ipolytarnóci alsó- miocén korú homokkőben c. munkájával, és Hably Lilla: „Ipolytarnóc alsómiocén korú flórája” c. munkájával nyerte el. Vendl Mária Alapítvány és Emlékérem Bizottság: Kiss János, Sztrókay Kálmán, Kubovics Imre, Csalagovics Imre, Ze- lenka Tibor. A 3000,— Ft pénzjutalmat és az emlékérmet megosztva: Pantó György— Zorán Maksimovic: Bastnásite (La) and Monazite (Nd) a nevv variety of monazite from the Mariimra Bauxite deposite (Bull. Ac. Serbe) c. munkájukkal nyerték el. Pro geológia applicata emlékérem bi- zottság: Alföldi László, Tóka Jenő, Némedi Varga Zoltán, Szantner Ferenc, T. Kovács Gábor, Végh Sándorné, Rónai András. Az emlékérmet kapták: Alföldi László, Bartkó Lajos, Bíró Ernő, Csíky Gábor, Dank Viktor, Fejér Leontin, Jaskó Sándor, Hegedűs Gyula, Kőrössy László, Posgay Károly, Sólyom Ferenc, Szabó Nándor, Urbancsf.k János, Varjú Gyula. Semsf.y Andor ifjúsági emlékérem bi- zottság: Székyné Fux Vilma, Kuti László, Balog Anna. Az emlékérmet Korecz Andrea „Die Ostracodenfauna des Zsám- béker Beckens” c. munkájáért kapta. Ezen kívül benyújtott két dolgozata alap- ján Weiszburg Tamás 2000, — Ft pénzju- talomban részesült. Dolgozatai: (Lovas Gv. társszerzővel) „On the Crvtal struc- ture of Mátra”, és (Dódony I. társszerző- vel) „The structure of a „wad” sample from Dognacea (Románia)” Társulati emlékgyűrűt kaptak: Knaüer József, Kovács Endre, Zelenka Tibor, Zentay Tibor, Géber Zsuzsa. A tiszteleti tagokat ajánló bizottság el- nöke: Grasselly Gyula. Új tiszteleti ta- gok: Balogh Kálmán, Csíky Gábor, Dank Viktor, Mezősi József, Strausz László, Varjú Gyula. 50, illetve 60 éves tagságot elismerő díszoklevelet kaptak: 50 éves tagságról Bartkó Lajos, 60 éves tagságról tBoGSCH László, Kretzoi Miklós, Strausz László, Szörényi Erzsébet. Bérczi István főtitkár beszámolt az el- múlt öt év tevékenységéről (lásd a Föld- tani Közlöny 1986. évi 4. számában). Vitális György, az Ellenőrző Bizottság elnöke, beszámolt a bizottság elmúlt öt évi tevékenységéről (lásd a Földtani Köz- löny 1986. évi 4. számában). A hivatalban levő elnökség leköszönt és az interregnum idejére Sztrókay Kálmán veszi át az elnök szerepét. Baksa Csaba a mandátumvizsgáló bi- zottság vezetője, a szavazatképességről számol be. Bohn Péter, a jelölő bizottság elnöke, beszámol a bizottság munkájáról. Tagok: Zelenka Tibor, Juhász András, Wéber Béla, Zentay Tibor, Szantner Ferenc. Ismerteti a jelölőlistát, amelyet a tagság szótöbbséggel elfogad. Csíky Gábor: köszönti a közgyűlést, és rövid történeti áttekintést ad az elmúlt 25 évről. Egerer Frigyes ismerteti a szavazás módját, szabályait. 180 Földtani Közlöny 117. kötet, 2. füzet A szavazás eredménye: elnök: Hámok Géza, társelnökök: Juhász András, Kleb Béla, Mindszenty Andrea, Vándorfi Ró- bert, Főtitkár: Bébczi István, titkár: Halmai János, ifjúsági titkár: Szabóké Balog Anna. A fegyelmi bizottság elnöke: Morvái Gusztáv, ellenőrző bizottság elnöke: Vi- tális György, a MTESZ XIV. választó közgyűlésére küldöttek: Hámor Géza, Bér- czi István, Kovács Endre, Kkauer József, Szederkényi Tibor. A MTESZ Országos elnökségébe javaslat: Hámor Géza (hiva- talból, mint elnök) és Dank Viktor. Vá- lasztmányi tagok és póttagok: Alföldi László, Barabás Andor, Báldi Tamás, Bárdossy György, Cseh-Németh József, Dudich Endre, Gerber Pál, Géczy Bar- nabás, Haas János, Jámbor Áron, Kará- csonyi Sándor, Kertész Pál, Knauer József, Kókai János, Konda József, Kubovics Imre, Majoros György, Mé- száros Mihály, Morvái Gusztáv, Némedi Varga Zoltán, Németh Gusztáv, Pantó György, Somfai Attila, Szantner Ferenc, Szederkényt Tibor, Széles Lajos, Végh Sándorné, Virágh Károly, Vitális György, Völgyi László, Goda Lajos, Egerer Frigyes, Pap Sándor Vargáké Regéczi Edit. Hámor Géza megköszöni a tagság bizal- mát, röviden felvázolja az elkövetkező öt év elvi irányait. Jéki László MTESZ főtitkárhelyettes a le- köszönő Géber Zsuzsanna ügyvezető tit- kárnak a MTESZ-nél végzett jó ^munkája elismeréseként KIVÁLÓ MUNKÁÉRT ki- tüntetést ad át. Új ügyvezető titkár: Zimmermann Kata- lin (1986. március 1-től) Március 17. Az Általános Földtani Szak- osztály vezetőségi ülése Elnök: Nagy Elemér Napirend: 1. A Budapesti Területi Szer- vezettel közös májusi rendezvény egyezte- tése, 2. A Távérzékelési Ankét programjá- nak rögzítése, 3. A júniusi kirándulás teen- dői, 4. Egybek. A résztvevők száma: 14 Április 2. Az Általános Földtani Szakosz- tály előadóülése Elnök: Baksa Csaba Bállá Zoltán: A Gömör-Bükk körzet tektonikai és kinematikai kapocs a Ny- Kárpátok és a Dinaridák között Molnár Miklós— Pelikán Pál: A szar- vaskői diabázkutatás földtani tapasztala- tai Vita: Less Gy., Kovács S., Árkai P., Bállá Z., Szabó Cs. A résztvevők száma: 31 Április 7. Az Agyagásványtani Szakosztály előadóülése Elnök: Nemecz Ernő Tóth Mária— Balláné Csáky Ida: Agya- gok hőkezelés hatására bekövetkező duz- zadásának vizsgálata Viczián István: Agyagásványok termo- dinamikai stabilitási viszonyai (Lippmann elméletének ismertetése, tanulmányúti be- számoló) Vita: Nemecz E., Viczián I., Gábor Pné., Földvári M., Rischák G., Varga D., Szilá- gyi L.-né., Lenkei M., Juhász Z., Klibur- szkyné Vogl M. Á résztvevők száma: 21 Április 7. Az Őslénytani-Rétegtani Szakosz- tály előadóülése Elnök: Kecskeméti Tibor Haas János: Dachsteini Mészkő szelvé- nyek korrelációja loferciklusok alapján Vörös Attila: A ,, Mediterrán mikrokon- tinens” biogeográfiája pliensbachi bra- chipodák alapján Kókay József: A várpalotai bádeni kép- ződmények időrétegtani taglalása Vita: Müller P., Kecskeméti T., Vörös A., Kázmér M., Szabó J., Galácz A., Haas J., Monostori M., Kókay J. A résztvevők száma: 23 Április 8. A Szénkőzettani és Szerves Geoké- miai Munkabizottság előadóülése Elnök: Vető István Varga Imréné: Borsodi szenek szénkő- zettani adatai Elek Izabella: Néhány eocén szénelőfor- dulás jellemzése és ősföldrajzi környezete Vita: Sajgó Cs., Vető I., Elek I., Varga Iné. A résztvevők száma: 5 Április 15. Kibővített elnökségi ülés Elnök: Hámor Géza Napirend: 1. Az ötéves ciklus (1986 — 1991) munkaprogramjainak fő irányelvei, 2. Az ötéves ciklus főbb nagyrendezvényei (hazai, nemzetközi), 3. Az elnökség mellé kiküldött állandó bizottságok kijelölése, 4. Egyéb folyamatban levő ügyek intézése (Impulzus, Pro geológia applicata érem), Vita: Juhász A., Zelenka T., Révész I., Kovács E., Balog A., Zentay T., Majoros Lné. A résztvevők száma: 25 Április 21. Az Általános Földtani Szak- osztály vitafóruma a Magyar Állami Föld- tani Intézetben létrehozott információs rend- szerről ( FIKE ) Elnök: Dudich Endre Vitaindító előadó: Somos László A résztvevők száma: 40 Társulati ügyek 181 i Április 21. A Tudománytörténeti Szakosz- ! tály vezetőségi ülése Elnök: Csíky Gábor Napirend: 1. A Tudománytörténeti Év- ; könyv 11. számának összeállítása, 2. Egye- bek. A résztvevők száma: 6 Április 21. A Tudománytörténeti Szakosz- tály előadóülése Elnök: Císky Gábor Csíky Gábor: Papp Simon élete és mű- ve, születése 100. évfordulóján Lisztes Edit: A gimnáziumi földtani oktatás története 1848-tól 1918-ig Csath Béla: A vízkutatás történetének kezdetei Vita: Dudich E., Kecskeméti T., Szurovy G., Barátosi J., Póka T., Székyné Fux V., Hála J., Lisztes E., Csíky G. A résztvevők száma: 40 fő Április 23—24. Az Ifjúsági Bizottság ren- dezésében első előadói ankét Elnök: Hámor Géza Szatmári Tünde: A bádenien korszak ősföldrajzi viszonyai Dubicsány környé- kén Maros Gyula: Vitány-vár környékének tektonikai felvétele Szentes István: A Bátaszéki Téglagyár felsőpannóniai képződményei, Mollusca fa- unájának vizsgálata Máthé Zoltán: A Rudabányai-hegység- ben található riolitok vizsgálata ritkaföld- fémek alapján Dosztály Lajos: Az Úr kúti Mészkő Tagozat őslénytani és mikrofáfies vizsgá- lata Bakó Tamás: A Tevel-hegy— Hubert- lak— Gerence-psz. közötti terület szerke- zetföldtani képe Feketéké Esztergályos Hilda: A Ba- konyoszlop — Csesznek D-i bauxitkutatási területen a felszíni geofizikai mérések és a lemélyített kutatófúrások adatainak össze- hasonlító értékelése Várnai Péter: Szeizmikus sztratigráfiai vizsgálatok a makói árokban Zsóri Gyula: Túlnyomásos szénhidrogén- lelőhelyek kialakulásának geológiai felté- telei Németh Csaba: A sajógalgóci meddő- hányó méretezése számítógépes módszer- rel _ Argyelán Gizella: Olivinvizsgálatok a nógrádi-gömöri terület bázisos és ultrabá- zisos kőzeteiből Vakarcs Gábor: A Zebegény-Vadaskert környéki lajtamészkő mikrofácies vizsgá- lata Lakatos László: A békási neogén süly- lyedék É-i előterének szeizmikus makro- sztratigráfiai vizsgálata Pálfy József: Balaton-felvidéki közép- sőtriász brachiopoda faunákról Magyar Imre: A mindszentkállai pan- non kvarcit ősmaradványai Scholtz Éva: A karotázs korrelációs le- hetőségeinek vizsgálata a bauxitkutatás- ban Nándori Gyula: A Lengyelmajor környé- ki bauxitelőfordulás vázlatos vízföldtani helyzete Huszár Gyula: Az Ugod-bakonykoppá- nyi reménybeli bauxitterület felderítő ku- tatási programjának földtani alapjai Csirik György: Az evaporitok üledék- földtani és lemeztektonikai vonatkozásai — irodalmi áttekintés és hazai képződmé- nyek Gál Nóra: A kelet-mecseki alsó miocén riolittufa kőzettani, geokémiai vizsgálata Vértesy László: Felszíni geofizikai mé- rések szerepe a csordakúti bauxitkutatás- ban Görög Ágnes — Somodi Ágnes: A várpa- lotai Szabó-féle homokbánya középsőmio- cén csigafaunájának sérülései Kiss Balázs: A felhalmozódási környezet és a kőzetfizikai tulajdonságok kapcsolata a pannóniai (s.l.) törmelékes üledékekben Bognár István: A nyírádi regionális víz- szintsüllyesztés hatásterületének vízmér- lege Horváth Erzsébet— Tari Gábor: A Budai-hegységbeli felsőeocén alapkonglo- merátum vizsgálata, különös tekintettel a magmás eredetű kavicsokra Kiss Tibor: A természetes gammasugár- zás szelvények digitális szűrése, az átviteli függvény vizsgálata, dekonvolúciós szűrés Kővárlné Gulyás Erzsébet: Eocén diatomák előfordulása a Dunántúli-közép- hegységben Csala László: A külszínről megkutatott területek átértékelése a bányabeli kutatás befejezésével, bonyolult ércesedésű lelő- helyen Török Ákos: A nyugat-mecseki anizuszi képződmények paleontológiája és szedi- mentológiája Sümegi Pál: Felszínközeli quarter üle- dékek szedimentológiai, malakológiai vizs- gálata Derecske — Hajdúnánás vonalában Várkonyi László: Á Mány-kelet— Zsám- béki-medence szerkezeti és vízföldtani vi- szonyai Nagy Péter: Építőanyagipari ásványi nyersanyagszerzések előtervezési munkái Horváth Adorján: Az alsóbádeni Pécs- szabolcsi Mészkő Formáció Magyaregregy (Mecsek) környéki durvatörmelékes kép- ződményeinek vizsgálata 182 Földtani Közlöny 117 . kötet, 2. füzet Török Kálmán: A XII. szerkezeti fúrás által harántolt metamorf képződmény ás- vány-kőzettani és geokémiai vizsgálata Demény Attila: Kőszegi-hegység para- metamorfitjainak kőzettani-geokémiai vizs- gálata Harangi Szabolcs: Vulkáni-üledékes ke- verékkőzet a K-Mecsekben Pólyák Mariann: Szén vagyon számítá- sok Commodore 64 típusú számítógéppel Veres Lajos: Aknamélyítést megala- pozó (elősegítő) földtani adatok feldolgozása A zsüribizottság tagjai: Cseh-Németh József, Haas János, Hámor Géza, Kleb Béla, Kubovics Imre, Molnár Károly, Szabó Csaba, Szabóké Balog Anna, Szi- LÁGYI Gábor. Díjazottak: Végzett kategóriában : I. Kiss Balázs, II. Vakarcs Gábor, III. Bakó Tamás, Várnai Péter, V árkonyi László. Hallgatók kategóriában : I. Pálfy József, II. Demény Attila, III. Horváth Erzsé- bet—Tari Gábor, Harangi Szabolcs, Tö- rök Kálmán, ,Görög Ágnes— Somodi Ág- nes. Török Ákost a Társulat elnöksége jutalmul delegálta a Lengyel Földtani Tár- sulat 1986. évi vándorgyűlésére A résztvevők száma: 23-án 105, 24-én 87 Április 28. A Mérnökgeológiai és Környe- zetföldtani Szakosztály terepbejárása a len- csehegyi bányaépítéssel kapcsolatos mérnök- geológiai, hidrogeológiai és környezetföldtani kérdések és problémák megvitatáséira és meg- ismerésére Házigazda és vitaindító előadó: Szűcs József Vita: Balásházy L., Horváth T., Ju- hász J., Nagy G., Bartha L. A résztvevők száma: 26 Májas 5. Az Agyagásványtani Szakosztály előadóülése Elnök: Bidló Gábor Viczián István: Agyagásványok a Do- boz I. fúrásban Vita: Farkas L., Vető I. A résztvevők száma: 8 Május 5. Az Őslénytani- Rétegtani Szakosz- tály előadóülése Elnök: Kecskeméti Tibor Báldiné Beke Mária — Barnhard Bar- na—Horváthné Kollányi Katalin — Kecskeméti Tibor— Kecskemétiné Kör- mend y Anna — Monostori Miklós — Ráko- si László— Varga Imréné— Vörös Attila: Az Oroszlány-Pusztavám környéki eocén képződmények komplex föld- és őslénytani vizsgálatának előzetes eredményei Vita: Báldiné Beke M., Monostori M., Bernhard B., Báldi T., Kecskeméti T., Horváthné Kollányi K. A résztvevők száma: 23 Május 5. Az Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály vezetőségi ülése Elnök: Kiss János Napirend: 1. Az 1987. évi nagyrendez- vény szervezésének aktuális kérdései, 2. Egyebek. A résztvevők száma: 9 Május 7. Az Általános Földtani Szakosztály és a Budapesti Területi Szervezet közös An- kétja „a Távérzékelés Földtani Alkalmazá- sai” címmel. Elnök: Nagy Elemér Winxler Péter: Helyszíni bemutató a FÖMI Távérzékelési Főosztálya laborató- riumában (távérzékelési anyagok, technikai lehetőségek) Rádai Ödön: Távérzékelési módszerek hidrogeológiai alkalmazása. Kárpát-me- dence, Magyarország Csillag Gábor: Landsat képfeldolgozás és földtani értelmezése a Balaton környé- kéről Bihari Dániel— Csillag Gábor: A bala- ton-felvidéki bazaltterületek légi fényké- pes és Landsat komplex értékelése Pogácsás György— Síkhegyi Ferenc: A Duna — Tisza-közi oldaleltolódási szeiz- motektonikai és távérzékelési módszerek összevetése Diószegi Ágnes: Módszertani vizsgála- tok tektonikai kiértékelés céljára a Mecsek hegység területén Vita: Brezsnyánszkv K., Dudkó A., Kalafut M., Nagy E., Pogácsás Gv.t Bihari D. A résztvevők száma: 25 Május 12. Az Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály előadóülése Elnök: Kiss János Tomschey Ottó: Nyomelemek fázishoz kötése szénkőzetekben és mellékkőzeteik- ben (a csordakúti alsó telep példáján) Bognár László — Dunkl István: Anatáz a pákozdi kőfejtő kvarcporfirjában (beje- lentés) Dunkl István — Józsa Sándor: A pol- gárdi Szárhegy mészkő-andezit kontak- tusának szkarnja Vita: Pécsiné D. É., Tomschey O., Kiss J. A résztvevők száma: 22 Május 16—18. Az Ifjúsági Bizottság te- repbejárása a Dunántúli-középhegységben A terepbejárás vezetője: Haas János Program: A Dunántúli-középhegység mezozoós fácieseinek bemutatása. A résztvevők száma: 38 Társulati ügyek 183 Május 19. A Tudománytörténeti Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Csíky Gábor Napirend: 1. A II. félévi munkaprogram összeállítása, 2. Egyebek. A résztvevők száma: 8 Május 19. A Tudománytörténeti Szakosz- tály előadóülése Csíky Gábor: Benkő Ferenc és a ma- gyar mineralógia kezdetei Bidló Gábor — Weiszburg Tamás: 200 éves Benkő Ferenc magvar mineralógiája (1786-1986) Vita: Székynó Fux V., Póka T., Bidló G., Hála J., Weiszburg T., Csíkv G. A résztvevők száma: 13 Május 19. Az Ifjúsági Bizottság vezetőségi ülése Elnök: Szabóké Balog Anna Napirend: 1. A dunántúli-középhegysé- gi terepbejárás értékelése, 2. A mérnök- geológiai továbbképző tanfolyam előké- szítése, 3. Egyebek. A résztvevők száma: 6 Május 20. Titkári értekezlet, a szakosztályok és a területi szervezetek titkárai részvételével Elnök: Bérczi István Napirend: Az 1986. évi őszi programok egyeztetése. A résztvevők száma: 12 Május 20. Közös elnökségi-választmányi ülés Elnök: Hámor Géza Napirend: 1. Az ötéves ciklus (1986 — 1991) munkaprogramjainak fő irányelvei, 2. Az ötéves ciklus főbb nagy rendezvényei (hazai, nemzetközi), 3. Az elnökség mellé kiküldött állandó bizottságok kijelölése, 4. Egyéb folyamatban levő ügyek intézése ( Impulzus MTESZ folyóirat, Pro geológia applicata érem). Vita: Bohn P., Földvári M., Haas J., Brezsnyánszky K., Zentay T., Csíky G., Kecskeméti T. A résztvevők száma: 55 Június 5 — 6. Az Őslénytani- Rétegtani Szak- osztály terepbejárása a Mátra-vidék őslény- tani és rétegtani érdekességeinek, és a leg- újabb kutatási eredmények bemutatására Müller Pál: Gyöngyösvisonta, külfejtés Kőváriné Gulyás Erzsébet: Szurdok- püspöki, diatomaföld- bánya Jankó vich István: Kozárd, kőfejtő Müller Pál: Mátraverebély, Szentkút ■ Kisterenye, Rákóczi telep, nyíresi kül- fejtés Bállá Zoltán: Recsk, Darnó-hegy, triász feltárások Leél-Őssy Szabolcs: Recsk, Darnó- hegy, konglomerátum Főzy István: Párád, Ilona- völgy A résztvevők száma: 32 Június 7. Az Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály Ásványgyűjtő Szakcsoportja ásvány- gyűjtő túrája a tatabányai óbánya területén A résztvevők száma 20 Június 10. -4 Szénkőzettani és Szerves Geo- kémiai Munkabizottság előadóülése Elnök: Varga Imréné Vető István: Ajkai szenek szerves geo- kémiai vizsgálata Sajgó Csanád — Horváth Zoltán: A nyomás szerepe a szerves geokémiai reak- ciókban Vita: Blazsó M., Póka T., Árkai P., Alexander G., Hazai J., Varga Iné., Heté- nyi M., Vető I., Sajgó Cs., Horváth Z. A résztvevők száma 20 Június 16. A Gazdaság földtani Szakosztály által szervezett kerekasztal beszélgetés ás- ványi' agyo nunk világgazdasági értékeléséről Elnök: Bohn Péter Vitaindító előadó: Hahn György Vita: Mészáros M., Hegedűs K., Döm- södi J., Bohn P., Hahn Gv. A résztvevők száma: 15 Június 23 —27. A Mérnökgeológiai és Kör- nyezetföldtani Szakosztály , azIAEG Magyar Nemzeti Bizottsággal, a KLTE Ásvány- és Földtani Tanszékével, a MÁFI Keletma- gyarországi Területi Földtani Szolgálatá- val, a Magyar Hidrológiai Társasággal, az MTA Debreceni Akadémiai Bizottsága Kör- nyezettudományi Szakbizottságával, az Or- szágos Erdészeti Egyesület Debreceni Szak- csoportjával közösen mérnökgeológiai szemi- náriumot rendezett Debrecenben és terepbe- járást Debrecen környékén és a csatlakozó erdélyi területeken. Elnök: Juhász József, Szöőr Gyula A terepbejárás vezetője: Vitális György Rónai András: Az Alföld komplex földtani térképezése és annak eredményei Mikó Lajos: A Keletmagyarországi Te- rületi Földtani Szolgálat építésföldtani és környezetföldtani tevékenysége Szöőr Gyula:^ A Kossuth Lajos Tudo- mányegyetem Ásvány- és Földtani Tan- széke építésföldtannal kapcsolatos kutatása Juhász József: Síkvidéken létesülő táro- zók mérnökgeológiai problémái Szabó Imre: Vízpartok állékonysága Béres László: Árvízvédelmi töltések mérnökgeológiai vizsgálata Sümegi Pál: Hajdúsági téglagvári anyagnyerőhelyek üledékföldtani vizsgá- lata 184 Földtani Közlöny 117. kötet, 2. füzet Gálos Miklós— Tökök Endre: Gyors- vizsgálati módszer halmazszilárdsági tu- lajdonságok megítélésére a genetikai adott- ságok függvényében Perger László: Belterületi talajvíz- problémák Major Pál: A Kiskörei víztároló talaj- vízre gyakorolt hatása Marton Lajos— Mikó Lajos: Felszín- alatti vizek izotophidrogeológiai kutatása Mikó La j os — Szabó Imréné — Czellér András: Hajdú-Bihar megye hévízföldtani adottságai és hévízhasznosítási problémái Kuti László: A talajvíz agrogeológiai és környezetföldtani vizsgálata az EK-Alföl- dön Bartha András— Fügedi P. Ubul— Kuti László: Felszínközeli képződmények mozgékony mikrotápelem-tartalmának vizsgálata a Bodrogközben A Kossuth Lajos Tudományegyetem Ás- vány- és Földtani Tanszékének megtekin- tése. Házigazda: Szöőr Gyula tanszék- vezető Terepbejárás a Debreceni Jóléti-tavak- nál és környékén Osztrogonácz János: Az erdőspusztai parkerdő fejlesztése, bemutatása Módi Györgyné — Pataki Károly: A vá- mospércsi út melletti római kori földsánc rekonstrukciós munkálatai Tóth József: A Fancsika II. tó hidro- geológiája Módi György: A fancsikai romtemplom bemutatása Tóth György: A Mikepércs-I. alapfúrás előzetes földtani és vízföldtani eredményei Az erdőspusztai tájház és arborétum megtekintése Vita: Brezsnvánszky K., Kecskeméti T., Juhász J., Bidló G., Mikó L., Rónai A., Major P., Szöőr Gy., Béres L., Perger L., Tóth Gy. Június 25 — 27. Közös rendezésű erdélyi te- repbejárás. Útvonal: Jún. 25. Debrecen— Bors— Királyhágó — Bánffyhunyad — J ósikafalva — Fintinele és Tarnóc völgyzárógátas víztározó — Kolozsvár Jún. 26. Kolozsvár — Tordai hasadék — To- rockó — Nagyenved — Gyulafehérvár — V aj dahunyad — F elsőtelek — Cincis völgy- zárógátas víztározó — Déva Jún. 27. Déva — Brád — Búcsúm Sásza — Verespatak — Topánfalvai épülő völgy- zárógát— Aranyosfő — Belényes — Nagy- várad — Bors — Debrecen Megtett út: 935 km Kirándulásvezető: Vitális Gy. Az út során magyarázatot, illetve kiselő- adást tartott: Csíky G., Kecskemétit. Mikó L., Reich L., Székyné Fux V. és Vitális Gy. A résztvevők száma: 23-án 37, 24-én 40, 25 — 27-én 42 Július 14. A Mérnökgeológiai és Környezet- földtani Szakosztály és az Ifjúsági Bizott- ság közös vezetőségi ülése Elnök: Juhász József Napirend: Az 1986. november 3 — 5. kö- zött megrendezendő mérnökgeológiai to- vábbképző tanfolyam tematikájának meg- beszélése. A résztvevők száma: 8 Augusztus 31. Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály Ásványgyűjtő szakcsoport rendezésé- ben nemzetközi ,,OPÁL” ásványbarát talál- kozó és börze Budapesten a Petőfi Csar- nokban A résztvevők száma: kb. 3000 fő Szeptember 3. Az Általános Földtani Szak- osztály előadóülése Elnök: Nagy Elemér Mindszenty Andrea: Terepi megfigye- lések India lateritbauxitos területein (ve- títettképes élménybeszámoló) Vita: Balkay B., Mindszenty A., Kom- lóssy Gy., Barátosi J. A résztvevők száma: 25 Szeptember 15. Az Általános Földtani Szak- osztály vezetőségi ülése Elnök: Nagy Elemér Napirend: 1. A II. félévi munkaterv pontosítása, 2. A Földtani Szemle szer- kesztési problémái, 3. Egyebek. A résztvevők száma: 7 Szeptember 15. A Tudománytörténeti Szak- osztály az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesülettel, a Magyar Hidroló- giai Társasággal és a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulattal közös rendezésben Pávai-Vajna Ferenc emlékülést tartott Elnök: Csíky Gábor Csíky Gábor: Pávai-Vajna Ferenc élete és kora Csath Béla: Az alföldi kincstári szén- hidrogénkutatások eredménye Dobos Irma: Pávai-Vajna Ferenc a hidrológus Székely Kinga: Pávai-Vajna Ferenc és a barlangkutatás Vita: Posgai K., Barátosi J., Kaszap A., Székely K., Csíky G. A résztvevők száma: 36 Szeptember 29. A Mérnökgeológiai és Kör- nyezetföldtani Szakosztály a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület Geodéziai Szakosztá- lyával közösen ,, jelenkori kéregmozgási an- kétot” rendezett Elnök: Juhász József Társulati ügyek 185 Czobor Árpád — Németh Zsuzsanna: A KAHHE - CONTENU Braumüller, Erhard— Halmai János: Róbert Janoschek 1906—1986 — In memóriám R. Janoschek 1906-1986 189-192 Dank Viktor: A VII. ötéves terv földtani kutatási feladatai — Exploration activity in the 7th Five Year Plán 193—201 ÉRTEKEZÉSEK - HAYMHblE CTATbH - MÉMOIRES Kisházi Péter— Ivancsics Jenő: A Soproni Csillámpala Formáció genetikai kőzettana — Genetic petro- logy of the Sopron Micaschist Formation — reHerauecKaH neiporpacJiHH uionpoHCKoií cbhtm npuc- TannqecKHX cnaHueB 203-221 Székyné FüX Vilma— Pécskay Zoltán — Balogh Kadosa: Észak- és Közép-Tiszántúl fedett miocén vul- kanitjai és K/Ar radiometrikus kronológiájuk — Radiometrie chronology of the buried Miocéné volcan- icsof northern and Central Transtibiscia — KanHfi-aproHOBan pannoxpoHonorHB nepeKpbiTbix MHope- HOBbix ByjiKaHHTOB CeBepHoií h CpeflHefi 3aTHCcafimHHbi 223 - 235 Pécskay Zoltán— Balogh Kadosa— Székyné Fdx Vilma— Gyarmat iPál: A Tokaji-hegység miocén vul- kánosságának K/Ar geokronológiája — K/Ar geochronology of the Miocéné volcanism in the Tokaj Moimtains — KanHfl-aproHOBan panHoxpOHonorHH MHoneHOBoro BynKaHH3MaToKaHCKHX rop 237—253 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KPATKHE COOELLlEHMfl - NOTICES Dudko Antonyina: A Kelet-velencei periklinális — The East-Velence pericline (southeastem Trans- danubian Rangé, Hungary) — BocTouHO-BeneHuefiCKan nepHKUHHanb (kho-boctok 3anyHaíícKoro CpeflHeropbH, BeHrpHn) 255 — 260 Kriván Bence: A Szekszárdi-dombvidék felsőpleisztocén löszkavics-komplexumának vizsgálata — L’exa- men du complexe de gálet de loess pleistocéne supérieur du pays de collines de Szekszárd — M3yueHne raneK néccoB H3 BepxHennefiCTOueHOBbix OTJioHteHHö CeKcapncKoro xonMoropbn 261-273 Dienes István: A geológiai paraméterek sztochasztikus kezelésének lehetőségei és korlátái — Is geo- statistical theory a well founded theory ? — UocraTOUHO jih oöocHOBaHa Teopun reocTaTHCTHKH? 275-283 HÍREK, ISMERTETSÉEK — COOELHEHMH, PEI4EH3MM - NOTICES, REVUE BIBLIO- GRAPHIQUE 284-301 TÁRSULATI ÜGYEK — HEJ1A OBLHECTBA - AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 302-311 Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Oeol. Soe. (198 7) 117. 189—192 uiütíUMc mmr JUN21 isaa CORNELl mVUtSUY Róbert Janoschek 1906. V. 6. — 1986. X. 14 Dr. Braumüller, Erhard*- — Dr. Halmai János ** Róbert Janoschek 1986. október 14-én hosszú, gyötrő szenvedés után Bécsben hunyt el. Halála, számára, aki egész életében rendkívül tevékeny ember volt, végeredményben már megváltást jelentett. Róbert Janoschek 1906. május 6-án, három gyermek közül utolsónak — egy fiú és egy leány testvére volt — Bécsben született és fiatal éveit úgyszól- ván Bécs 12. kerülete, Hetzendorf városrészében élte le. 1917 — 1925 között a Hietzing-i humán gimnáziumot látogatta. Pályaválasztása talán a közelben lakó, valamivel idősebb unokatestvérének Kari FRiEDLnek — a későbbi osztrák kőolajpionírnak — köszönhető, aki az érettségi után arra bírta rá, hogy föld- tant, petrográfiát és őslénytant tanuljon F. E. Suess, F. Becke, C. Diener és O. Ábel professzoroktól. 1933-ban fejezte be tanulmányait, szabadbölcsész- doktori címmel. Viszonylag hosszabb tanulmányi ideje abban rejlik, hogy 1931-től 1935-ig az egyetem Földtani Intézetében tevékenykedett tudomá- nyos segéderőként, s ezenkívül házitanítóskodással kellett gondoskodnia fenn- tartásáról. Disszertációja a Landsee-i öböl tercierjével foglalkozott, Középső Burgenland területén. Ennek során arra a belátásra jutott, hogy az őslénytan képviseli az üledékes területek megismerésének legfontosabb alapját. Ezt a felfogást egész életében igyekezett munkatársainak és kollégáinak átadni. 1934. április 21-én, hosszabb előmunkálatok után, K. Friedl kezdeménye- zése mellett, sikerre vezetett az első, gazdaságilag értékelhető mennyiségeket felmutató kőolajkutatás, a Gösting II. fúrásban. Zistersdorfnál. Ennek az * A 2380 Pprchtoldsdorf, Stuttgarterstrasse 12-22. Austria • * Magyar Állami Földtani Intézet, 1143 Budapest XIV. Népstadion út 14. 1 Földtani Közlöny 190 Földtani Közlöny 117. kötet 3. füzet eredménynek a hatására az akkori Socony-Vacuum, New York — a mai Mobil Oil Corporation — kiküldte a Budapestről emigrált Dr. Jablonsky Jenőt* Becsbe, a helyzet ki für készésére. R. Janoschek 1935 elején odahagyta az Egyetemi Földtani Intézetnél elfoglalt pozícióját és Dr. Jablonsky asz- szisztense lett. 1935 októberében az újonnan alapított Rohöl-Gewinnungs AG főgeológusa lett és megkezdte a nagy, részben vásárlással, részben pedig új bejelentéssel megszerzett zárt kutatmányi terület felderítését, amely a Bécsi- medence legnagyobb részét magában foglalta. Ehhez a nagy feladathoz az Egyetemi Földtani Intézet végzőseinek általa jól ismert köréből olyan később nemzetközileg elismert — szakembereket szerződtetett mint R. Grill J. Ka:pounek, E. Braiimüller, H. Salzer és K.Kollmann. Először az akkor egyedül jó hozamú Gösting-Feldhez északon és délen csatlakozó területeket kutatta át a Steinbergbruch mentén és ennek során két olaj mezőt fedezett fel: az RAG-felboltozódást és a Gaiselberg mezőt, valamint több, délen elhelyez- kedő, perspektivikus szerkezetet (Sulz, Hohenruppersdorf és Wolkersdorf ) . Ekkor azonban az az idő kezdődött meg, amelyben R. Janoschek új utakon indult el. K. Friedl kifejezett rosszallása mellett, ami akkoriban sokat jelen- tett, megkezdték a nagy, a Steinbergbruchtól keletre fekvő, központi medence- részek kutatását. Ennek során nagy, lapos szerkezeteket találtak. Ezek közül egynél, a későbbi Matzen olajmező területén, már 1939-ben telepítették az első mélyfúrást, amelyet azonban, a politikai változások következtében már nem fejeztek be. A Bécsi-medencebeli kutatásoknál meg kell említeni, hogy nevéhez fűződött a gravimetria és a reflexiós szeizmika első itteni alkalmazása. Az előbbiekben említett, Ausztria bekebelezésével kapcsolatos politikai vál- tozások, a háború félbeszakították R. Janoschek céltudatos kutatási terveit, de nem voltak képesek leállítani a kőolajkutatásra irányuló, annak folytatását célzó törekvéseit. Minthogy a RAG perspektivikus területeinek legnagyobb részét elvesztette, így idegen társaságok részére történt munkamegbízatások elvállalásával (Bad Hall, Scheibbs, Dél-Stájerország), legalább az oly eredmé- nyes kutatócsoportot lehetett megmenteni a feloszlatástól. Az RAG-nál meg- maradt kutatási területeken belül R. Janoschek azt javasolta, hogy — a St. Ulrich-Hauskirchen-i flismező felfedezése után — hasonlóképpen a Stein- bergbruch alatt is mélyítsenek kutatófúrást a flisben. Ennek során olajtartalmú gyűrt szerkezeteket fedeztek fel. R. Janoschek, aki a legkisebb ősmaradványok megleléséhez valóban tehetséggel megáldott szemekkel rendelkezett, ki tudta mutatni a Steinberg-flis tercier korát is, amely képződményt addig felsőkrétá- nak tekintettek. A háború befejezése után, a koncessziók átértékelése miatt a RAG műkö- dési területét a felső-ausztriai molassz zónába helyezte át, ahol mindent elölről kellett kezdeni. Érthető okokból, miként a Bécsi-medencében is, földtani térképezéssel és kismélységű fúrásokkal kezdték a munkát 1947-ben. Amiből hamarosan kiderült, hogy a felszínen elhelyezkedő rétegek, az oligocén-miocén határon fennálló diszkordancia következtében, eltérően a Bécsi-medencétől, nem tesznek lehetővé következtetéseket a mélyebben fekvő rétegek földtani * Dr. Jablonszky Jenő, a Földtani Intézet geológusa, paleobotanikus 1919-ben a Természettudonnínyi Társulat direktóriumának tagja, és a Magyarhoni Földtani Társulatban a reformtörekvések egyik élharcosa volt. A bukás után a társulatból kizárták- Emigrált, szénhidrogénkutató geológusként dolgozott sokfelé a világon és az ötvenes- hatvanas években az Egyesült Államokban élt. Vadász Elemérhez fűződő barátsága 1956 után felújult, személyes könyvadományai az Egyetemi Földtani Intézet könyvtárát erősítették. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1966. évi tanévnyitó ünnepségén aranydiplomát adományozott Jablonszky Jenőnek, társulatunk 1969. III. 26-i köz- gyűlésén tiszteleti taggá választotta. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1969-ben a Tanácsköztársaság jubi- láns emlékérmét adományozta neki, amelyet a pártközpont titkárságán személyesen vett át. Braumüller— Halmai: Bobért Janoschek IKe h AiicTeHOBbie KBapuiiTbi, AeíiKoijHijijinTbi h oHeHb peAKO — poroBooöMaHKOBbie CAaHUbi. CjiiOAHHbie c.iaHpbi, noBiiAHMOMy, noii3ouiJin ii3 reociiHKJiiiHaAbHbix otjiowchhh AOKeMŐpuü- CKoro(?)— paHHenajieo3o{ícKoro B03pacTa 11 npeTepneAii nporpeccHBHbiií KajieAOHCKHií (?) h BapHCCKtiü MeTaMop6 mill. év korok ugyan hibahatáron belül egyeznek, de azok nem tekinthetők földtani kornak. A bá- deni-szarmata kort a vulkánitok közé települt üledékek kövületei támasztják alá. Az ennél fiatalabb analitikai korok valószínűleg az utóhatás idejét adják meg. A vulkáni anyagszolgáltatás végének idejét csak közvetve lehet meg- adni. Mivel a nagy vastagsági! vulkáni képződményekre 45 m vastag szarmata- faunás, riolittufás agyagmárga és homokos mészkőrétegek települnek, a vul- káni tevékenység feltehetően a szarmata emelet végén fejeződött be. A Kisvárda-fürdőkút 1065 — 1180 m között tufabetelepüléseket is tartal- mazó. de teljesen ép, üveges, szferolitokban gazdag alapanyagú riolitot harán- tolt, ami azt bizonyítja, hogy a riolitos vulkánosság egyik centruma volt. Az 1152 m-ről származó riolit minta K/Ar kora 10,0 ± 0,7 mill. év. Kisfoké fiatalodást feltételezve, a riolit földtani korát a szarmata-pannóniai emelet határára tehetjük, vagyis a riolit a magyar— szovjet határ menti riolitos vul- kánossággal egyidejű. A Hajdúnánás-1. sz. fúrásból 1997 — 2000 m-ről származó riolit magminta radiometrikus kora szerint (11,4 ± 0,7 mill. év) a felsőszarmata emeletbe sorolható. A négy fúrás alapján a Nyírség területén a badeni emeletben jelen- tős savanyú vulkánosság kezdődött, amely a szarmatában folytatódott és a Tokaji-hegységhez hasonlóan a szarmata-pannon határon fejeződött be. S z é k y n é e t al.: A Tiszántúl miocén vulkanitjai 227 Az andezit összlet megismerése szempontjából a Komoró-I. sz. és a Nagy- ecsed-I. sz. fúrások szolgáltatták a legfontosabb adatokat. A Komoró-1. sz. fúrás a helyenként üledékes betelepülésekkel megszakított miocén vulkáni összlet és a triász képződmények harántolása után kristályos palában fejeződött be. A több mint 1000 m vastagságú miocén összlet változa- tos kifejlődésű. Uralkodóan szarmata andezitből, andezitogén propilitből, dácitból, dacitogén propilitből, dácittufából, kovás, aleurolitos tufás és tufitos rétegek váltakozásából áll (Székyné Fux V.— Pap S.— Barta I. 1985). Az 1833,72 — 1833,8 m-ről származó andezit K/Ar kora 12,1 zh 0,4 mill. év, a 2395,3 — 2395,7 m-ről származó dácité pedig 12,1 zh 0,6 mill. év. A radio- metrikus korok tényleges földtani koroknak tekinthetők és ennek megfelelően szarmata korú képződmények. A 2438,3 — 2438,7 m-ről származó propilites dácit fiatalabb kora (11,2 ± 0,5 mill. év) a propilitesedett kőzet gyengébb argon megtartó képességével függ össze (I. táblázat). A fúrás andezitje és dacitja a Vihorlát-hegység vulkánosságához kapcsol- ható mind a kőzettani, mind a radiometrikus koradatok egyezése szerint (Durica és munkatársai, 1978). A Nagyecsed-I. sz. fúrás rétegsora alapján bebizonyosodott, hogy a miocén vulkánitok ÉK-Magyarországon érik el a legnagyobb vastagságukat. A több mint 800 m vastagságú pannon rétegek alatt, mintegy 3000 m vastagságban harántolt miocén képződményeket — főleg vulkánitokat — a fúrás és nem érte el a vulkánitok fekűjét. A miocén vulkáni összlet dácitból, kálimetaszoma- titból, majd propilites andezitből, piroxénandezitből, riolitból és epidotos mikrodioritból áll. Az uralkodó vulkánit piroxénandezit. Az 1109—1110,5 m-ről származó andezit mintán meghatározott K/Ar kor 11,1 zk 0,7 mill. év földtani kor, pannóniai-szarmata határt jelez. Ez az andezites összlet kőzet- tani jellege és radiometrikus kora alapján a esap-nagyszőllősi vulkáni vonula- tokkal hozható kapcsolatba (Székyxé F. V.— Gyarmati P. et al. 1983.). A 3017 — 3019 m-ről származó propilites andeziten meghatározott fiatalabb kort (10.2 zt 0,6 mill. év) a nagy mélységben uralkodó magasabb hőmérsék- letre (180 zk 10 °C), amely radiogén argonveszteséget idézhet elő, ércesedéssel kapcsolatos folyamatokra (propilitesedés, kálimetaszomatózis) vezethetjük vissza. A 4000,0— 4000,8 m-ből származó epidotos mikrodioriton meghatáro- zott 14,5 zk 1,5 mill. év a bádeni emeletre utal. A Hajdúnánás-2. sz. fúrás teljesen üde, fekete piroxénandezitjén megállapított 13,0 zk 0,8 mill. év az andezites vulkáni tevékenységnek a Nyírség Ny-i részére is kiterjedő folyama- tos működését jelzi. A környezeti analógiák (Nagyecsed-I. és Hajdúnánás-2. sz. fúrás) és a réteg- tani helyzet, a Nagyecsed-I. sz. fúrásban jelentkező kövületes badeni agyag- márga és radiogén adataink figyelembe vételével igazoltnak tekinthetjük, hogy a Nyírség területén az andezites vulkáni tevékenység is a badeni eme- letben kezdődött és a szarmata-pannon határon szűnt meg (I. táblázat). 228 Földtani Közlöny 117. kötet 3. füzet 2.2. A Tiszahát mélyszinti és felszíni vulkánit jain meghatározott K/Ar korok kronológiai és földtani értelmezése A határ mentén tulajdonképpen két szerkezeti egység érintkezik. Egyik a közép-tiszamenti süllyedék, másik a kárpátaljai belső süllyedék. A hazai ÉK-alföldi részen az ÉK— DNy-i szerkezeti irányok dominálnak, a határ mentén azonban már az ÉNy— DK-i kárpáti csapásé szerkezeti elemek vál- nak uralkodóvá (Szepesházi K. 1975). A magyar — szovjet határ menti terü- leten a miocén vulkánosság felszíni termékei közül a nagyszőllősi Feketehegy (SZU) piroxénandezitjét, a tarpai Nagyhegy dácitját, a barabási kőfejtő riolitját, a Barabás-1. sz. fúrásban feltárt összesült riolittufát és a Gelénes-1. sz. fúrás nagy vastagságú riolittufáját vizsgáltuk (II. táblázat). A Gelénes-1. sz. fúrás nem fúrta át a vulkáni képződményeket, zömmel rétegzetten ártufát harántolt . A Tiszahát ról származó minták K/Ar kora K/Ar age of samples írom the Tiszahát area II. táblázat — Table II. Sor- szám Serial mim bér Lelőhely, kőzet Locality, rock Vizsgált frakció Examined fraction K% tart. cont. ‘“AXrad 0/ /o 40Arrad (nom3/g) K/Ar kor (mill. év) K/Ar age (Ma) Átlag kor (mill. év) Average age (Ma) 578. Gelénes-1 biotit 5,65 0,09 2,583 • 10-* 11,6+1,81 631 m 0,13 2,499 ■ 10-' 11,3+1,2 tufa 0,12 2,229 • 10-“ 10,1+1,2 11,0+0,6 0,15 2,403 • 10 -« 10,9+1,2 földpát 0,35 0,11 1,422 • 10-’ 10,5+1,4, 575. Gel.-l 942,5 m tufa földpát 1,08 0,43 4,376 • 10~7 10,4+0,6 565. Gel.-l 1265 m portufa telies kőzet 3,50 0,39 1,946 ■ 10-“ 14,3+0,7 búik rock 569. GeL-1 1324 m portufa teljes kőzet 2,69 0,30 1,336 • 10-* 12,8 + 0,7 568. Gel.-l 1378 m portufa teljes kőzet 2,20 0,36 1,147 ■ 10 -« 13,4+0,7 570. Gel.-l 1407 m portufa telies kőzet 1,40 0,20 9,383 • 10-7 17,2+1,2 búik rock 576. Gel.-l 1639 m riolittufa biotit 2,35 0,17 1,355 • 10-6 14,7+1,2 földpát 0,44 0,20 1,962 ■ 10~7 11,5 + 1,3 12 2J-1 O 0,60 2,192 ■ 10-7 12,8+0,8 földpát 0,70 0,50 3,368 • 10 -7 12,3+0,8 577. Gel.-l 1959,2-1962,2 m teljes kőzet 1,19 0,03 3,912 • 10-7 8,4+ 3,2' obszidián búik rock 0,04 3,892 • 10-7 8,4 ±3,0 815. Gel.-l 1995-1997 m földpát 2,05 0,22 5,644 • 10-7 6,9 + 0,51 riolittufa 0.29 5,457 • 10 “7 6, 8 + 0,5 / 737. Barabás, kőbánya, riolit teljes kőzet 2,73 0,44 1,200 • 10-« 11,3 + 0,5 730. Barabás-1. B-I. fúrás, 78 m. teljes kőzet 2,44 0,33 1,066 • 10-6 11,2+0,6 riolittufa búik rock 461. Tarpa, kőbánva, alsó szint teljes kőzet 2,10 0,60 8.690 • 10-7 10,6+0,5' 10,5+0,3 dacit 2,00 0,36 8,215 • 10-7 10,4 + 0,6 462. Tarpa, kőbánya, felső szint teljes kőzet 2,10 0,50 8,584 • 10 -7 10,4+0,5 dacit búik rock 0,15 8,529 • lO"7 10,4+0,8 284. Nagyszőllős, Feketehegy teljes kőzet 1,83 0,49 7,016 ■ lO"7 9,9+ 0,5 piroxénandezit 1,83 0,57 7,182 • lO”7 10,0+0,5 A Gelénes-1. sz. fúrásból származó kőzeteken sok kormeghatározás történt. A 631 m-ről származó tufából a meghatározott 11,0 ± 0,6 mill. év a szarmata- pannóniai határ korértékének becslésére is alkalmas. Az 1639 m-ről származó riolittufából elválasztott biotit és földpát korok eltérése mutatja, hogy e minta esetében is történt fiatalodás, ezért a biotit on meghatározott 14,7 ±1*2 mill. év cssak minimális kornak tekinthető. A Gelénes-1. fúrásban 1959,2 — 1962,2 m, illetve 1995—1997 m között kapott kis értékek (II. táblázat 577., 815. sorszám) a kérdéses kőzetek jelentős mennyiségű üveges fázisának rossz Ar-megtartó képességére vezethető vissza. S z é k y n é e t a l.: A Tiszántúl miocén vulkanitjai 229 A barabási kőfejtőből származó plagioklászriolit K/Ar kora 11,3 ± 0,6 mill. év. A kőzet középsőszarmatának tekintett riolittufára települ (Kulcsár L. 1976). A Barabás-I . sz. fúrásból, 78 m-ről származó igniszpumit radiomet- rikus kora 11,2 d; 0,6 mill. év. A radiometrikus koradatok megerősítik azt a földtani feltevést, hogy a savanyú vulkáni tevékenység a bádeni emeletben kezdődött és a szarmata emeletben ért véget. A tarjai Nagy-hegy két szintjéből származó piroxéndácit korértékei egy- mással jól egyeznek. Az átlagos radiometrikus kort (10,5 ± 0,3 mill. év) földtani kornak lehet elfogadni. Egészen fiatal képződmény, a pannóniai emeletben jött létre. A Tiszahát intermedier vulkánossága — eddigi ismere- teink szerint — a pannóniai emeletre korlátozódott. A tarpai Nagy- hegy és a tokaji Kopasz piroxéndácit ja egyidőben keletke- zett (10,5 i 0,3 mill. év). A speciális genetikájú két kőzet ásványos és kémiai összetétele is csaknem teljesen megegyezik (Széky-Fux V. — Gyarmati P. et al., 1983). A nagyszőllősi Fekete-hegyről (a határon túl) származó piroxénandezit szintén fiatal képződmény (10,0 dz 0,4 mill. év), a pannóniai emeletben kelet- kezett. A beregszászi fiatalabb riolitok kitörését időben „egy ütemmel” kö- vette. 2.3. A Közép -Tiszántúl (flis-terület ) fedett vulkánit jain meghatározott K/Ar korok kronológiai és földtani értelmezése A hazai miocén vulkánosság kronológiájának kutatása során a Kisújszállás ÉK-1. sz. fúrásban (III. táblázat) az 1664 — 1682 m-ről, valamint az 1863 — 1880 m-ről származó riolitból szeparált biotit és földpát ásványok K/Ar kora nagyon jó egyezést mutatott. Az átlagos korérték 18,25 ± 0,3 mill. évnek adódott, mivel az alföldi mélyfúrásokban megismert miocén vulkánitokon az eddigiek során nem volt idősebb kor meghatározható, így a kisújszállási riolit korát az alföldi miocén vulkánosság kezdetének tartjuk. A Közép-Tiszántúl különböző fúrásaiból származó kőzetek radiogén korát a III. táblázat tartalmazza. A Kisújszállás- 13. sz. fúrás 1765 — 1770 m mélységről származó riolittufából szeparált biotit kora a tufaszórás minimális koraként 15,7 0,8 mill. év értékelhető. A fúrásban 1905 — 1909 m-en harántolt andezittelér 13,6 4; 0,6 mill. éves kora a Kisújszállás környéki bádeni andezites vulkánosságra enged következtetni. A Nyírmártonfalva-1 . sz. fúrás rétegsora alapján az állapítható meg, hogy Nyírmártonfalva környékén a vulkáni tevékenység a kárpáti emeletben ande- zit vulkánossággal kezdődött, melyet a bádeni emeletben riolitos vulkáni tevékenység követett. A 932—935 m-ről származó andezit magból szeparált biotit K/Ar kora 17,1 dr 0,5 mill. év. A flis területen nehéz feladatot jelent a Nádudvar környékén telepített mélyfúrások magmintáin meghatározott radiometrikus koradatok értelme- zése. A Nádudvar-13. sz. fúrás 1605 — 1607,0 m-ről, a Nádxidvar-9. sz. fúrás 1612,0 — 1617,1 m-ről származó, riolittufából szeparált biotiton meghatározott 17,8 dr 2,1 mill. év, ill. 17,4 di 0,8 mill. év átlag kor alakiján arra lehet követ- keztetni, hogy ezen a területen a kárpáti emeletben riolit vulkánosság volt. A Józsa-2. sz. fúrásban 1633—1637 m-ről származó riodácit mintából szeparált 230 Földtani Közlöny 117. kötet 3. füzet A Közép-Tiszántúlról (flis terület) származó minták K/Ar kora K/Ar age of samples Írom Central Transtibiscia (flysch area) III. táblázat — Table III. Sor- Vizsgált frakció K % K/Ar kor Átlag kor szám Lelőhely, kőzet <0^rxad 4 Arrad (mill. év) (mill. év) Serial Locality, rock fraetion cont. % (nom’/g) K/Ar age Average age number (Ma) (Ma) 665. Kisújszállás ÉK-1 biotit 6,60 0,81 4,772 4,614 ■ 10 -• 18,5±0,7 1 ! 18,34±0,47 1664-1682 m 0,27 • 10 -» 17,9+1,0 • riolit földpát 1,90 0,47 1,367 • 10-* 18,4 ±0,8 666. Kisújszállás ÉK-1 biotit 7,36 0,86 5,190 • io-« 18,0±0,7 ) 1863-18S0 m 0,47 5,170 • 10-* 18,0±0,8 \ 18,13 ±0,44 riolit földpát 2,04 0,60 1,466 • 10 -« 18,4±0,8 ) 497. Kisújszállás-l. biotit 4,83 0,10 2,746 • io-* 14,6±2,0 1614-1617 m földpát 1,25 0,22 6,484 • 10-’ 13,3+0,9 riolittufa 0,31 6,068 ■ 10 ~7 12,4+0,8 496. Kisújszállás-l 3. biotit 5,88 0,35 3,603 • 10-" 15,7±0,8 1765 — 1770 m riolittufa 881. Kisújszállás-l 3. teljes kőzet 2,42 0,52 1,280 • 10-' 13,6 + 0,6 1905 — 1909 m andezit búik rock 738. Nyírmártoníalva-1. teljes kőzet 2,63 0,57 1,391 • 10-' 13,5±0,8 \ 13,7 ±0,6 932-935 m 0,64 1,432 • 10-' 13,9±0,6 / andezit biotit 6,91 0,39 4,571 • io-« 16,9±0,8 ! 17,1 ±0,5 0,56 4,651 • 10-' 17,2±0.7 834. Xádudvar-13. biotit 5,62 0,26 4,201 • io-« 19,1±1,2 ' 1605,5-1607,0 m 0,16 3,970 • 10-' 18,1±1,4 17,8 ±2,1 riolittufa biotit 5,54 0,15 3.294 ■ io-« 15,2 + 1,3 földpát 0,65 0,09 3,153 • 10-7 12,5±1,5 662. Nádudvar-9. biotit 5,74 0,26 3,972 ■ 10-' 17,7±1,1 L> 1612-1617,1 m 0,24 3,844 - 10-« 17,1+1,1 17,4 +0.S riolittufa földpát 0,47 0,15 2,921 • 10-7 16,0±1,3 736. Józsa-2. 1633 — biotit 6,05 0,14 3,823 • 10-' 16,2±1,6 ) 16,5 ±0,9 1637 m riodacit 0,27 3,938 • 10-' 16,7+1,0 676. N yírmártonf alva-1 . biotit 6,98 0,79 4,342 • io-» 15,9±0,7 716-721 m 0,80 4,278 • 10-' 15,7+0,7 15,8 +0,5 riolit földpát 0,71 0,12 4,183 • 10-7 15,2±1,8 348. Nyírmártonfalva-1. teljes kőzet 5,31 0,57 3,303 • 10-' 15,9±0,8 ' 16,0 ±0,6 2183-2184 m riolit búik rock 0,51 3,318 • 10-' 16,0±0,8 836. Józsa-3. 1326 — biotit 6,29 0,24 3,596 • 10-' 14,6 + 0,9 1331 m riodacittufa 1130. Penészlek-3. 1272,5 — biotit 6,27 0,11 3,492 • 10-' 14,3±1,8 1290,5 m riolittufa 1131. Penészlek-3. 1255,0— biotit 6,26 0,39 3,666 • 10-' 15,0±0,7 1272,5 m riolittufa 1132. Penészlek-3. 1332,0 — biotit 6,00 0,26 3.417 • io-» 14,6±0,9 1342,0 m riolittufa 1092. Penészlek-7. 1276,0 — biotit 5,79 0,14 3,03S • 10 -• 13,4±1,4 1285,0 m riolittufa 1091. Penészlek-15. 1303,0- plagioklász 0,51 0,26 2,728 ■ 10-7 13,8 ±0,9 1306,0 m riolittufa 1135. Penészlek-18. 1734,0 — biotit 3,11 0,34 1,941 ■ io-« 15,9±0,9 1737,0 m riolittufa 1126. Nyírábrány-1. 1435,0 — botit 5,60 0,31 3,285 • 10-' 15,0±0,8 1440,0 m riolittufa 537. Kaba É-4. biotit 6,41 0,39 3,423 • 10-' 13,7±0,8 \ 13,7 ±0,7 1520-1525 m 0,15 3,412 • 10-' 13,6±1,1 / riolittufa biotit 6,11 0,32 3,573 • 10-' 15,0+0,9 ) 0,23 3,599 • 10-' 15,1±1,0 i 15,0 ±0,7 földpát 0,52 0,21 2,431 • 10-7 12,0±0,7 ) 495. Hajdúszoboszló-9. biotit 4,62 0,13 2,691 • io-« 14,9±1,4 \ 14,4 ±0,8 1375,0-1377,5 m 0,18 2,527 • 10-' 14,0+1,0 ) riolittufa biotit 4,84 0,10 3,042 • 10-' 16,1±1,8 földpát 0,59 0,41 4,316 • io-7 18,7±1,1 542. Hajdúszoboszló-22. 144S — biotit 5,76 0.23 3,056 • 10-' 13,6±0,9 1450 m riolittufa földpát 0,49 0.19 2,303 • io-7 12,0+0,9 733. Balmazúiváros-3. 1216 — 1219 teljes kőzet 2,87 0,26 1,659 • 10-' 14,8±1,0 m propilites amfibolandezit búik rock 349. Balmazújváros-5. 1415— teljes kőzet 2,67 0,66 1,684 • 10-' 15,5±0,9 . 15,8 ±0,6 1418 m andezit 0,77 1,746 • 10-' 16,1±0,8 1 817. Hajdúböszörmény-2. 1526,5 — teljes kőzet 2,75 0,56 1,624 • 10-« 16,1 ±0,7 1527,5 m andezit búik rock 1133. Penészlek-17. 1745,0— teljes kőzet 2,52 0,28 1,231 • 10-' 12,6±0,7 1750,0 m andezit perm. mágneses legkevésbé 2,39 0,51 1,179 • 10-' 12,6±0,6 mágneses 2,31 0,60 1,110 • 10-' 12,3 + 0,5 606. Balruazújváros-4. biotit 5,64 0,28 2,548 • 10-' 11,5±0,6 1227-1231 m biotit 5.58 0,50 2,720 • 10-' 12,5 + 0,7 12,1 ±0,5 riolittufa földpát 2,63 0,44 1,251 • 10-' 12,2±0,6 földpát 3,78 0,70 1.839 • 10-' 12,5±0,6 S z é Ic y n é e t a l. : .4 Tiszántúl miocén mdkanitjai 231 ///. táblázat folytatása Sor- szám Serial number Lelőhely, kőzet Localitr, rock Vizsgált frakció Exarnmed fraction K% tart. cont. 4 °'^rrad % *"Arrad (nom’/g) K/Ar kor (mill. év) K/Ar age (Ma) Átlag kor (mill. éy) Average age (Ma) 816. Haidúböszörmény-1. 1000,0 — biotit 3,91 0,21 1,801 • 10 -• 11,0+0,7 1001,7 m riolittufa földpát 0,50 0,35 2,157 • 10 "7 11,0+0,5 008. Nádudvar-5. teljes kőzet 0,33 1,029 • 10"“ 10,4+0,6 | 1930-1932 in búik rock 2,60 0,41 0,962 ■ 10-« 9, 7+0, 5 [ 9,9 +0,5 propilites andezit 0,52 0,982 ■ 10 -• 9,7+ 0,5 ] 835. Nádudvar-7. 1875,0— teljes kőzet 3,05 0,43 1,102 • 10 -« 9,2+ 0,5 1873,5 m andezit búik rock 669. Nádudvar-2. 1725—1730 m biotit 4.33 0,12 1,818 • 10 “• 11,1+1,3 összesült riolittufa biotiton meghatározott 16,5 ± 0,9 mill. év a fauna alapján megállapított földtani korral összhangban van. A rendelkezésünkre álló nagyszámú rétegsor áttanulmányozásából, vala- mint a mérhető magmintákon nyert radiometrikus koradatokból egyértelműen kitűnik, hogy a Közép-Tiszántúlon, az ún. flis területen, a neogént elsősorban bádeni képződmények képviselik. Különösen szembetűnő a bádeni riolittufa nagy területi elterjedése, amely a középső riolittufa szintbe sorolható. A bádeni rioíit vulkánosságra vonatkozóan a legpontosabb adatot a Nyírmártonfalva-1 . sz. fúrás magmintáin sikerült meghatározni. A 716 — 721 m-ről származó riolitból elválasztott biotit, és a 2183 — 2184 m-ről származó riolit telér teljes kőzetén mért korok igen jól egyeznek (15,8 ± 0.5 mill. év ill. 16,0 di 0,6 mill. év). A Józsa-3. sz. fúrás (1326—1331 m-ről) származó riodácittufából elválasztott biotit radiometrikus kora (14,6^0,9 mill. év) azt igazolja, hogy Józsa tér- ségében a riolitos vulkánosság hosszabb ideig tartott. A penészleki mélyfúrások szintén elősegítették a nagy vastagságú és jelen- tős kiterjedésű riolittufa összlet kronológiájának pontosabb megismerését. Méréseinkből az az általános következtetés vonható le, hogy Penészlek kör- nyékén feltehetően az egész bádeni emeletet kitöltő intenzív riolitos vulkáni tevékenység zajlott le (III. táblázat). A Penészlek-3. fúrásból 1255,0—1272,5 m-ről, 1272,5 — 1290,5 m-ről és 1332,0 — 1342,0 m-ről származó, riolittufából elválasztott biotit mintákon meghatározott korok hibahatáron belül megegyeznek egymással. A Nyírábráiny-1. sz. fúrásból 1435,0 — 1440,0 m-ről származó, riolittufából szeparált biotiton meghatározott K/Ar kor (15,0 ± 0,8 Mév) szintén a bádeni emeletbe sorolható. Nagy valószínűséggel bádeni riolittufát harántolt a Kaba É-4. sz. és a Hojdúszoboszló-9. sz. fúrás is. A földtani és radiometrikus kormeghatározási vizsgálatok egyértelműen igazolták, hogy a bádeni emeletben a riolitvulkánosság mellett jelentős mér- tékű andezitvulkánosság is volt a közép-tiszántúli flis területen. A Balmazújváros-3. sz. fúrásból, 1216 — 1219 m-ről származó propilites amfi- bolandezit, valamint a Balmazújváros-5. sz. fúrás 1415 — 1418 m és a Hajdú- böszörmény-2. sz. fúrásból, 1526,5 — 1527,5 m-ről származó andezitek kora jól egyezik: 14,8 í 1,0 mill. év, 15,8 ^ 0.6 mill. év és 15,1 ^ 0,7 mill. év. Az andezites vulkánosság a kárpáti emeletben kezdődött (Nyírmárton- falva-1), maximumát a bádeni emeletben érte el és a szarmata emelet elejéig tartott. 232 Földtani Közlöny 117. kötet 3. füzet A PenészleJc-17 . sz. az egyedüli penészleki fúrás, amely intermedier vulka- nitot harántolt. A fúrás 430 m vastagságú miocén összletet harántolt és 1750 m mélységben andezitben állt le. Az 1745,0—1750,0 m-ről származó andezit K/Ar kora 12,5 ± 0,6 mill. év (Pécskay Z.— Balogh K.— Széky Fux V. 1985). A közép-tiszántúli területen telepített mélyfúrások által feltárt andezitek — viszonylataink szerint — egységesen szarmatánál idősebb korú képződmé- nyek. A nyírségi mélyfúrások viszont nagy vastagságú szarmata korú inter- medier vulkánit ot harántoltak. Ennek alapján feltételezhetjük, hogy a Pe- nészlek-17. s. fúrás az utóbiakkal hozható földtani kapcsolatba. A Penészlek-17. sz. fúrás 20 km-re van a Nagyecsed-1. fúrástól. A földtani vizsgálatok szerint a közép-tiszántúli flis területen a szarmata emeletben is volt riolitos vulkáni tevékenység. Szarmata képződménynek fogadható el a Balmazújváros-4. sz. fúrás által harántolt riolittufa. Az 1227 — 1231 m-ről származó kissé propilites riolittufa biotitjának és földpátjának K/Ar kora jól egyezik. Az átlagos korérték 12,1 d: 0,5 mill. évnek adódik (III. táblázat). A Nádudvar-5. sz. fúrás 1930 — 1932 m-ről és a Nádudvar-7 . sz. fúrás 1875 — 1875,5 m-ről származó érchintéses és erősen propilites andeziteken meghatá- rozott K/Ar korok (9,9 ± 0,5 mill. év, ill. 9,2 d= 0,5 mill. év) egyértelműen ellentmondanak a kőzetek földtani korának. Nádudvar környékén a vulka- nizmussal szingenetikus és posztgenetikus kőzetelváltozási folyamatok külö- nösen az andeziteket érintették. A kőzetelváltozási folyamatok a riolittufákat csak kisebb mértékben fiatalították, ahogy ezt a Nádudvar-2. sz. fúrásból 1725—1730 m-ről származó összesült riolittufából szeparált biotiton megha- tározott (11,1 d: 1,3 mill. év) kor is tanúsítja. 3. Összefoglalás A neogén medencesüllyedés bevezetéseként a Nyírségben a bádeni emeletben erőteljes vulkáni működés kezdődött. A nagymélységű fúrások rétegsora alap- ján bebizonyosodott, hogy a miocén andezitek a Nyírségben érték el legnagyobb vastagságukat. Az andezites vulkánosság legerőteljesebb volt a szarmatában és a szarmata-pannóniai emelet határán fejeződött be. Az andezites vulká- nosság kőzettani jellegében és radiogén korában a Tokaji-hegységgel és a határos Vihorlát vulkánosságával rokon (Komoró-I. fúrás). A Nyírség és a Tiszahát savanyú vulkanitjai a bádeni és szarmata emeletbe sorolhatók. A Nyíregyháza- 1. sz. fúrásban feltárt nagy vastagságú riolitos összlet szorosan kapcsolódik Ny felé a Tokaji -hegységhez, K felé a Beregszász- Bégány környéki riolitokhoz. A savanyú vulkánosság vége a szarmata-pannon határra tehető. A Tiszaliáton a tarpai Nagy-hegy és a tokaji Kopasz-hegy hasonló dacit kőzetén meghatározott K/Ar kor a tokaji-hegységi és az ÉK-határmenti intermedier vulkánosság egyidejíí befejeződéséről tanúskodik. A szovjet határ menti bázisosabb piroxénandezit vulkánosság végét a nagyszőllősi Fekete- hegy vulkanitjának 9,9 d: 0,5 mill. év radiogén kora jelzi. A közép-tiszántúli flis területen a savanyú vulkáni tevékenység már az ottnangi emeletben kezdődött (Kisújszállás ÉK-1. fúrás), de a neogént első- sorban bádeni képződmények képviselik. Különösen szembetűnő a középső S z é k y n é e t a l.: A Tiszántúl miocén vulkanitjai 233 riolittufa szintbe sorolható bádeni riolittufa nagy területi elterjedése. A riolitos tevékenység még a szarmatában is tartott. Az andezites vulkánosság a kárpáti emeletben kezdődött (Nyírmártonfalva-1), maximumát a bádeni emeletben érte el és a szarmatában fejeződött be. Az É-i és a Közép-Tiszántúl fedett neogén vulkánosságának időtartama a radiogén adatok alapján 8 millió évre tehető. Irodalom — References Balogh Kadosa (1985): K/Ar dating of Neogene volcanic activity in Hungary. Experimental technique experience and method of chronological studies — ATOM KI Reports D/l. 1985. pp. 277—288. Balogh Kadosa— Pécskay Z.— Széky-Fux V.— Gyarmati P. (1983): Chronology of Miocéné volcanism in North- East Hungary — Travaux du XII. Congrés de l’Association Geologique Carpatho-Balkanique, Metamorphisme- Magmatisme, pp. 149 — 158, Bucuresti. Öurica, D.— KaliCiak, H.— Kreuzer, M.— Müller, P.— Slávik, J.— Tőzsér, I.— Vass, D. (1978): Sequence of volcanic events in eastem Slovakia in the light of recent radiometric age determinations — Vestnik L'stredniho ustavu geologickeho, 53, pp. 75—88. KŐRÖSSY L. (1982): Magyarország földtani szerkezetének áttekintése — Ált. Földt. Szemle, 17. pp. 21—71. Kulcsár L. (1976): A Tarpa — Barabás környéki felszíni vulkánitok és a Barabás-1. fúrás anyagvizsgálati eredményei- > nek értékelése — KLTE Ásvány-és Földtani Tanszék, Debrecen. Kézirat. Pantó G. (1966): A Gelénes-1. sz. alapfúrás dokumentációja — MÁÉI Adattár, Budapest. Kézirat. Pécskay Z. — Balogh Kadosa— Széky-Fux V. (1985): Radiometric Chronology of Miocéné Volcanism in the Trans- Tisza Region — Proc. Report of the XIII. Congress of KBGA (Poland, Cracow 1986), Part I. pp. 390—391. SzEPESHÁZY K. (1971):_ A Tiszántúl középső részének miocén képződményei a szénhidrogénkutató mélyfúrások adatai alapján — MÁFI Évi Jelentése az 1968. évről. pp. 297 — 325. Szepesházy K. (1975): Az Északkeleti-Kárpátok földtani felépítésének és a Kárpáti térségben való nagyszerkezeti helyzetének vázlata — Ált. Földt. Szemle, 8. pp. 25—59. Székyné Fux V.— Kozák M. (1982): A Tiszántúl mélyszinti neogén vulkánossága. Zárójelentés, KLTE Ásvány- és Földtani Tanszék, Debrecen, pp. 1 — 341. Kézirat. MÁFI Adattár, Bp. Széky-Fux V. - Gyarmati P. — Balogh Kadosa— Pécskay Z. (1983): Le volcanisme miocéné affleurant et recouvert du Nord-est de la Hongrie — Travaux du XII. Congrés de l’Association Geol. Carpatho-Balkanique, Metamor- phisme-Magmatisme. pp. 263—271. Székyné Fux V.— Kozák M. (1984): A Nyírség mélyszinti neogén vulkanizmusa — Földt. Közi. 114. pp. 147—159. Székyné Fux V. — Kozák M. (1985): Dér miozáne Vulkanismus unterhalb dér Erdoberflache Ostungams — Proc. Reports of the XIII. Congress of KBGA (Poland, Cracow 1985) Part I. p. 403. Székyné Fux V.— Pap S. — Barta I. (1985): A nyírségi Nagyecsed-I. és Komoró-I. fúrások földtani eredményei — Földt. Közi. 115. pp. 63-77. A kézirat beérkezett: 1986. II. 12. Radiometric chronology of the buried Miocéné volcanics of northern and Central Transtibiscia V. Széky-Fux* —Z. Pécskay** — K. Balogh** The determination of the radiogenic Ar content was carried out by a mass-spectro- meter of static régimé developed by the Institute of Nuclear Physics in Debrecen, by using stable isotope düution analysis, while the potassium content of the rocks was measured by digital fiamé photometer (K. Balogh 1985). The chronological interpretation of K/Ar dates írom the northern and Central parts of Transtibiscia has been summarized according to the following régiónál units: 1. Nyír- ség, 2. Tiszahát (Tisza Ridge), 3. Central Transtibiscia, flysch area (Fig. 1). As an initiation of the Neogene basin subsidence in Miocéné time heavy volcanic activity took piacé in the Nyírség region, N hali of Transtibiscia, i.e. area E of the river Tisza, in Badenian time (Table I). As evidenced by the geological logs of boreholes Nagv- ecsed-I, Komoró-I and Baktalórántháza-I, the Miocéné andesites attain their greatest thickness in the Nyírség, i.e. in NE Hungary. As obvious from the radiometric dates, the andesite volcanism in this area reached its maximum in Sarmatian time and it ended at the Sarmatian-Pannonian boundary or possibly in Early Pannonian time. It is related, as far as its petrographic characteristics and radiometric age are concerned, to the volcan- ism of the Vyhorlat Mountains in Slovakia (borehole Komoró-I). 2:u Földtani Közlöny 117. kötet 3. f üzet The exposed and buried acidic volcanics in the Nyírség, the Tiszahát and the Bara- bás-Gelénes area along the Hungarian-Soviet frontier may be assigned to the Badenian and Sarmatian stages. The thick rhyolite sequence intersected by borehole Nyíregyháza- 1 is closely connected with the Tokaj Mountains farther W and with the plagioclase rhyo- lites and rhyodacites of the Beregovo-Bégány area farther E (Table II). The K/Ar age determined fór the similar dacite rock of the Nagy-hegy of Tarpa and the Kopasz-hegy of Tokaj testifies to synchronous termination of the intermediate volcanism in the Tokaj Mountains and along the NE national bordér. The end of the more basic volcanism that took piacé along the bordér is marked by the radiometric age of 9.9 +0.5 Ma years obtained fór the volcanics of the Fekete-hegy at Vinogradov (USSR) (Table II). 6 Over the Central Transtibiscian flysch area, the acidic volcanic activity began as earlv as Ottnangian time (borehole Kisújszállás ÉK-1) which may be regarded to have marked the beginning of the Miocéné volcanism of the Great Hungárián Piain. The Neogene, however, is represented primarily by Badenian formations. The large extension of the Badenian rhyolite tuff assignable to the Middle Rhyolite Tuff Horizon is particularly eonspicuous (Table III). The rhyolitic activity was going on even in Sarmatian time. The andesitic volcanism set in during the Karpatian stage (borehole Nyírmártonfalva-1). It reached its maximum in Badenian time and it came to an end in the Sarmatian (Table III). The duration of the buried Neogene volcanism in the northern and Central parts of Transtibiscia may be estimated at 8 Ma on the basis of radiometric results. Manuscript received: 12th February, 1986 KajiHH-aproHOBaH paAHOxpoHOJioriiB nepeKpbiTbix MiioueHOBbix ByjIKaHHTOB CeBepHOH h Cpe/men 3aTHccaHiiiHHbi B. CeKU-0yhC, 3. Tlemau, K. Ea.wz PaguoreHHbiH aproH onpeflejifljicg Macc-cneKTpoweTpoM Ha CTanmecKOM pe>hiiMe, pa3paöo- TaHHbiM b geópeueHCKOM flaepHOM klHCTHTyTe, c ncnojib3CBaHíieM npn aH3JiH3e p£3Gsejichhh CTaÖHJibHbiMH H30TonaMH, a onpeflejieHiie cogep>KaHiiH Karain b nopogax ocymecTBJigjiocb Ha UH(j)poBOM ruiaMeHHOM <|»0T0MeTpe (Balogh, 1985). h reoxpoHOJioniHecKag iiHTepnpeTamig KaraiH-aproHOBbix naHHbix no ceBepHoií h ueHTpaJib- hoh Mac™ 3aTHccanmHHbi aaHa no cjie/iyiomHM panoHaM: 1. Hbnpiuer, 2. TncaxaT, 3. CpegHHn 3aTHccanmHHa, oönacTb pa3Bimin tjuimiieBbix otjitokchiih (pnc. 1). B KanecTBe HanaJibHoro 3Tana MnoueHOBbix norpyjKeHitií b ceBepHoií Macm 3aTHCcaiíimiHbi b öageHCKOM Bégé Hanajiacb iiHTeHciiBHan ByraoHUHecKan flenTejibHocTb (TaöJi. I). Pa3pe3bi CKBa>KiiH Haflb3Heg-I, KoMopo-I h BaKTajiopaHTxa3a-I cBiigeTejibCTByioT o tóm, hto Miioue- HOBbie aHge3HTbi gocTiiraiOT cBoeií MaKCiiMajibHoii moiuhocth b Hbnpiuere, TO-ecTb b CeBepo B0CT0HH0H BeHTpHH. ÜO paflHOreOXpOHOJIOrH’teCKHM flaHHbIM BbiyiBJineTCn, MTO aHge3HT0BbIH ByjiKaHii3M b 3tom paiíoHe gocrar cBoero MaxcHMyMa b capMaTCKOM Bene n 3aK0HmijicH Ha rpaHHite naHHOHCKoro n capMaTCKOro bckob, bg3mo>kho, b paHHenaHHOHCKoe BpeMn. I”Io cboiim neTporpatpmecKUM ocoöchhocthm h pagHOMeTpimecKOMy B03pacTy, 3,uHe3iiT0BbiH ByraKe TucaxaTa (panon c. Eapaőain n TejieHeiu 6jih3 bch- repo — coBeTCKofi rpaHHitbi), naK Ha noBepxHocTH, Tan n Ha rnyöiiHe MoryT öbiTb oTHeceHbi k öageHCKOMy h capMaTCKOMy jtpycaM. MoniHan pitorarroBan Torana, BCKpbiTan ckb3>khhoh Hbnp3gbxa3a-I, TecHO npiiMbik-aeT Ha 3anage k ToKaöcKHM ropaM, a Ha BocTOKe — k nnanio- pitojiMTaM ii piioflamiTaAi paiiOHa EeperoBO— Beranb. OKOHnaHiie kiicjioto ByjiK3HH3Ma MoxteT öbiTb npiiyponeHO k rpaHime capMaTcnoro n naHHOHCKoro bckob (Taöra II). • Institute of Mineralogy and Geology, Kossuth University, H-4010 Debrecen. Kgyetem téri. *• Institute of Nuclear Research of Hungárián Academy of Sciences, H-4010 Debrecen Földtani Közlöny 117. kötet 3. füzet 235 KaJiHií-aproHOBbiíí B03pacT oflHoranHbix aamiTOB xojiMa Haflb-xeflb 6jih3 c. Tapna ii ropbi Konac-xeflb 6jih3 c. ToKaíí CBiifleTejibCTByeT oő o^HOBpeMeHHOM okohm3hhh aHfle3iiT0B0i o Byji- K3HH3M3 T0K3ÜCKHX TOp H CeBepO-BOCTOHHblX npHrpaHHMHblX paHOHOB. KOHeU ByjIKaHH3Ma ŐJ1H3 rocynapcTBeHHofí rpaHHUbi, jyin KOToporo xapaKTepHbi őojiee ocHOBHbie nnpoKceHOBbie aH^e- 3HTbi, oTMeMaeTca paflHOMeTpHMecKUM B03pacT0M ByjiKaHHTOB xojiMa eKeTexeflb b 9,9 ± 0,5 mjih. JieT (Taöji. II). B cpeAHe--3aTiiccaHCK0H oöjiacTii pa3BHTHji (JuiHuieBbix OTjiOKemiíí KHCJibiíí ByjiKami3M Ha- Hajicn ywe b OTHaHrcKOM Bene (cKBa>KHHe KHinyíkaJUiaui CB-1), mto MOweT paccMaTpiiBaTbcn b KaMecTBe Hanajia ByjiKaHH3Ma bo Bceií Eojibuiofi BeHrepCKOií BnaflHHe. TeM He MeHee, HeoreH npeacTaBJieH b ochobhom öaaeHCKHMH 0Öpa30BaHHjiMH. Ocoöchho nopa3HTejibHO 3HaHiiTe:ibHoe pacnpocTpaHeHHe phojihtobmx Ty<})OB öaaeHCKoro B03pacTa, conocTaBHMbix c t. h. cpeflHHM piio- jihtobhm Ty(j)HM (Taőji. III). Phojihtob3JI ByjnoHUHechcan aeHTe^bHOCTb npofloJiHOJiacb aawe b capMaTe. AHfle3HT0Bbiíí ByjiK3HH3M HaHajiCH b KapnaTCKOM Bene (cxBa>KiiHa HbnpMapTOH- (J)ajiBa-I), flocToiir CBoero MaxcHMyMa b öaaeHCKOM Bene h 3aK0HHHJicn b capMaTCKOM Bene (Taöji. III). BpeMeHHOíí iiHTepBaji ByjiKaHii3Ma nepeKpbrrbix ByjucaHiiTOB CeBepHofl h CpeAHeíí 3aTiiccaíí- miIHbl, no paflHOMeTpiIHeCKHM B03paCTaM, M0>KH0 OUeHHTb B 8 MJIH. JieT. Földtani Közlöny, Buü. of the Hungárián Oeol. Soc. (1987) 117. 237—253 A Tokaji-hegység miocén vulkánosságának K/Ar geokronológiája**** Pécskay Zoltán * — Balogh Kadosa * — Székyné Fux Vilma ** — Gyarmati Pál*** (1 ábrával, 7 táblázattal) Összefoglalás: A Tokaji-hegységben mélyfúrásokból, ill. a felszínről származó savanyú, intermedier és bázisos miocén vulkáni kőzetek K/Ar korát határozták meg. A K/Ar módszeres mérések a földtani vizsgálatokkal egyezően a vulkáni működésnek felsőbádenitől a pannóniai emeletig terjedő korát állapították meg. Az egész szarmata emeletben a hegység területén az intermedier vulkanizmus térben és időben szorosan összefonódik a savanyú vulkanizmussal; ez a K/Ar koradatokban is tükröződik. A vul- káni tevékenység minimális időtartama 5 millió évre becsülhető. 1.1 Földtani bevezetés A Tokaji-hegység területét csaknem minden oldalról az alaphegység maga- sabb térszíni helyzetével jellemezhető egységek veszik körül. A Telkibánya- Baskó közötti vonalon a bádeni intenzív vulkáni tevékenységgel egyidejű süllyedés tartott lépést, amely a hegység tengelyének É-i részén egy vulkano- tektonikus árok kialakulásához vezetett (Pantó G. 1968.). A szeizmikus- refrakciós mérések adatai és a mélyfúrások rétegsorai (Telkibánya-2, Baskó-3) árra engednek következtetni, hogy a hegység ezen részén az alaphegység több mint 3000 m mélységben található, amelyre közvetlenül települtek a miocén vulkánitok. A láva és a vulkáni törmelékek törésvonalakhoz kötött kitörési központok mentén jutottak a felszínre. Az andezit hasadékvulkánok többsége ÉÉNy— DDK irányú törésekhez, míg a riolit kúpok ÉÉK— DDNy-i törések- hez kapcsolódnak. Andezit-piroklasztikumot alig találunk a hegységben. Jel- lemzőek a szubvulkáni formák, lakkolitok, dájkok, sillek, szabálytalan szub- vulkáni testek. Az intermedier összleten belül jelentkező kisebb savanyú piroklasztit közbetelepülések egyidőben működő különálló, savanyú és inter- medier anyagot szolgáltató kitörési központok létezésére utalnak. Az erőteljes lepusztulás, valamint az utólagos tektonikai igénybevétel következtében az eredeti vulkáni, ill. szubvulkáni formák nehezen ismerhetők fel. A vulkáni működés ritmusa, a különböző vulkáni termékek időbeli korrelációja, a mű- ködési ciklusok határa nehezen állapítható meg a kevés számú és kövületsze- gény közbetelepülő üledékes kőzet miatt. Ez a körülmény helyezi előtérbe a radiometrikus kormeghatározás alkalmazását. * MTA Atommagkutató Intézet, Debrecen : 1 * Kossuth L. Tudományegyetem, Ásvány- és Földtani Tanszék, 4010 Debrecen, Egyetem tér 1. ’•* Magyar Állami Földtani Intézet, 1143 Budapest XIV. Népstadion út 14. ’ •*** Előadták a Társulat 1985. május 22-i szakülésén. 4 Földtani Közlöny 238 Földtani Közlöny 117. kötet 3. füzet 1.2. A K/Ar meghatározások A Tokaji-hegység vulkáni kőzetein végzett első néhány hazai K/Ar kormeg- határozás Balogh Kadosa és Rakovits Z. (1976) nevéhez fűződik. Az azóta végzett folyamatos vizsgálatok eredményeinek egy részéről Székyxé Ftjx V. és munkatársai (1981), valamint Balogh K. és munkatársai (1983) szá- moltak be. A Tokaji-hegység kronológiai kutatása az utóbbi években is foly- tatódott. Az újabb méréseink részben az előzetes vizsgálati eredmények által felvetett problémák megoldására irányultak, részben kiterjesztettük kutatá- sainkat a hegység még nem vizsgált területeire. A mérőberendezéseinken vég- zett fejlesztési munka eredményeként méréseink analitikai hibáját csökken- teni tudtuk. Jelenleg mintegy 150 koradat áll rendelkezésünkre a Tokaji-hegység fejlő- déstörténetének részletesebb, pontosabb felvázolására. A szomszédos kelet -szlovákiai területeken, a Szalánci-hegvségben és a Yihorlátban, szintén nagyarányú radiometrikus vizsgálatra került sor. A K/Ar koradatok egybevetése lehetőséget nyújt a tágabb környezet miocén vulká- nossága időbeli lefolyásának, a két terület fejlődéstörténetében megmutatkozó azonos, ill. eltérő vonások megismerésére. A jereváni laboratórium vizsgálatai szerint (Slávte; et al. 1976) a vulká- nosság a Vihorlátban a középső-szarmatában kezdődött és a pannóniai emelet- ben fejeződött be. A Szalánci-hegvségben a miocén vulkanizmus a felsőbádeni emeletben kezdődött, a pannóniai emeletben pedig ércesedéssel kapcsolatos vulkáni utóműködést mutattak ki. A hannoveri laboratóriumban végzett K/Ar módszeres vizsgálatok (Í)ubica D. et al. 1978) a Yihorlátban középső- szarmata, a Szalánci-hegységben alsó- és középső-szarmata vulkáni kőzetek jelenlétét igazolták. A földtani vizsgálatok alapján a bádeninél idősebb vulkánossággal a Tokaji- hegység legnagyobb részén nem számolhatunk, mivel a paleozóos képződ- ményekre közvetlenül települő dácittufa-tufit felsőbádeni korát a vele keve- redő váltakozó üledékanyag mikrofaunája igazolta (Pantó G. 1966). Ennek a vulkáni fázisnak a radiometrikus kormeghatározása viszont általában bizony- talan, mivel a jelentős szarmata vulkanizmus, metaszomatózis és hidrotermális folyamatok túl fiatal kort eredményezhetnek. Ez a fiatalító hatás kisebb- nagyobb mértékben érintette a szarmata és pannóniai korú vulkáni képződ- ményeket is. Tapasztalataink alapján a K/Ar korok a hegység területén legtöbbször minimális kornak tekinthetők, a földtani korok egymásutániságát azonban a K/Ar adatok általában helyesen tükrözik. Az általunk meghatározott korada- tokat csak akkor tekintjük földtani kornak, ha azok vulkanológiai, kőzettani és rétegtani adatokkal is alátámaszthatók. A mintavételi helyeket az 1. ábrán tüntettük fel, mérési adatainkat az VI. táblázat tartalmazza. A könnyebb áttekinthetőség érdekében a Tokaji- hegység kőzetein mért K/Ar korok geokronológiai értelmezését területegysé- gekre vonatkozóan adjuk meg. A radiogén Ar-tartalom meghatározását stabil izotópos higításos analízis- sel végeztük, Ar38 nyomjelző használatával. Az Ar izotóp összetételét az ATOMKI-ban kifejlesztett mikroszámítógépes vezérlő és spektrum kiértékelő egységgel ellátott, statikus módon üzemeltetett, mágneses tömegspektro- méterrel állapítottuk meg. A K-tartalmat OE-85 típusú lángfotométerrel P é c s k a y e t al.: A Tokaji-hegység miocén vulkánossága 239 Sótoraljaújhe f ^baújszantó Erdöbénye. 1H7y 1008 Budapest m mmk V \ lE3 1 2E3 3 [ül] 4 |Tokaj| 9 o o o 1. ábra. A Tokaji-hegység tektonikai vázlata a vizsgált kőzetek számának és származási helyének feltüntetésével. Jelmagyarázat: 1. Vulkanotektonikus vonalak, 2. Szerkezeti vonalak, 3. A vizsgált kőzetminták száma, 4. Az egyes területek központi településének neve, 5. Andezit változatok, 6. Dácit és riodácit változatok, 7. Riolit változatok, 8. Riolittufa változatok, 9. Kálitrachit Fit. 1 ■ Tectonic sketch of the Tokaj Mountains with indioation of the numbers of the rocks studied and their source. Explanation: 1. Volcanotectonic lines, 2. Structural lines, 3. Numbers of rock samples studied, 4. Names of Central agglomerations in the particular areas, 5. Andesite varieties, 6. Dacite and rhvodacite varieties, 7. Rhyolite varieties, 8. Rhyolite tufl varieties, 9. Potash-trachyte 240 Földtani Közlöny 117. kötet 3. füzet Na-puffer és Li-belső standard alkalmazásával határoztuk meg. A kísérleti módszer részletes ismertetése az ATOMKI kiadványában jelent meg (Balogh Kadosa, 1985). 2.1. Sátoraljaújhely és környéke Sátoraljaújhely környékén a vulkáni tevékenység a felsőbádeni emeletben riolittufa szórással kezdődött, amit még szintén a bádeni emeletben „ortok- lászriolitok” (Szádeczky Gy. 1897) követtek. A savanyú vulkáni összletbe intermedier vulkánitok nyomultak be, ill. törték azt át, amelynek képződési korát egyes szerzők bádeninek, mások viszont szarmatának tekintették. A Hal- lós-völgyből begyűjtött riolittufa minta (1187.) a hegység felszínén megtalál- ható vulkáni kőzetek közül a legidősebbet képviseli. E kőzet kövületekkel meghatározott felsőbádeni korát (Csepreghyné Meznerics I.— Báldi T. 1961) a biotiton mért K/Ar kor igazolta (14,6 ± 0>8 Mév), a földpát K/Ar kora (13,2 di 0,6 Mév) pedig enyhe utóhatást jelez. A Tokaji-hegység miocén vulkánit jain az eddigiek során ennél idősebb kort nem határoztunk meg, ezért ezt tekintjük a hegység miocén vulkánossága kezdetének (I. táblázat). Az ,,ortoklászriolitok” kitörése is a felsőbádeniben kezdődött, de fiatalabbak a tufánál, mivel arra települnek, vagy abba nyomultak bele, mint extruzív dómok. A legmegbízhatóbb kort a Baradla riolitján (1192.) sikerült meghatá- rozni, mivel a riolitból elválasztott biotiton és földpáton meghatározott korok (13,7 ± 0,6 Mév és 14,0 ± 1,0 Mév) nagyon jól egyeznek egymással, így átlagos korukat (13,8 ± 0,5 Mév) földtani kornak tekintjük (I. táblázat). A Ciróka és Somlyód kőzetének felsőbádeni korát már Hoffer A. (1925) megállapította. Ezt a besorolást az újabb mikrofaunisztikai vizsgálati ered- mények is megerősítették. A Ciróka és a Somlyód kőzetén (1181., 699.) meg- határozott, a földtani kornál fiatalabb radiometrikus kor azzal magyarázható, hogy a Sárospatak környékén lezajlott intenzív vulkáni utóműködés (Kul- csár L. 1969.), valamint a hegységperem jelentős mértékű tektonikai igénybe- vétele a kőzet fiatalodását eredményezte. Ezt a feltevést az is alátámasztja, hogy az 1181. sz. minta teljes kőzetén mért K/Ar kor (12,1 d= 0,4 Mév) fia- talabbnak adódott, mint a biotiton meghatározott kor (12,9 ± 0,4 Mév), ami a biotit jobb argon megtartó képességével függ össze. A Eekete-hegy csoport és a Sátor-hegy csoport kőzeteiről már Szádeczky Gy. (1897) és Hoffer A. (1927) megállapította, hogy azok az „ortoklász- riolittufával” állnak szoros összefüggésben, úgy hogy nagyobb részük határo- zottan áttörte a tufát, ill. helyenként vékony lávaréteggel borította el, kétségbe vonhatatlan jeléül annak, hogy erupciójuk a tufa lerakódása után következett be. A két hegycsoportból begyűjtött mintákon meghatározott K/Ar korok egységesen szarmatának adódtak. Ezt a szarmata kort földtani kornak fogad- juk el, mivel az argont igen jól megőrző amfiból radiometrikus kora (1206. sz. minta: 12,9 ±1,1 Mév és 1111. sz. minta: 12,3 ±1,0 Mév) sem bizonyult idősebbnek. Arra is utalni szeretnénk, hogy a szomszédos szlovák területen, Bodrog- szerdahely mellett található andezit K/Ar kora a hannoveri laboratórium mérései szerint szintén szarmatának adódott (Í)urica et al. 1978). Sátoraljaújhelynél az 1188. és 731. sz. minták által képviselt riolittufa vitroklasztos jellege alapján különböztethető meg a Hallós-völgy krisztallo- P é c s k a y e t a l. : A Tokaji-hegység miocén vulkánossága 241 Sátoraljaújhely és környékéről származó vulkáni kőzetek K/Ar kora K/Ar age of volcanic rocks from the Sátoraljaújhely area I. táblázat — TabU I. Minta- szám Lelőhely, kőzet Vizsgált frakció 70/ ^ /O 4 0 Ar rád % 40-^J‘rad (ccSTP/g) K/Ar kor (miil. év) Átlag kor (mill. év) 1187. Kovácsvágás, biotit 6,71 68 3,966 • 10 -« 15,2+0,6 Hallós-völgy biotit 6,73 43 3,674 • 10 -« 14,0+0,6 ■ 14,6 + 0.3 riolittufa földpát 3,44 36 1,773 • 10-* 13,2+0,6 1192. Kovácsvágás, biotit 6,37 58 3,407 • 10-' 13,7+0,6" 1 Baradla riolit földpát 2,64 21 1,437 • 10-« 14,0 ± 1,0 J 699. Sárospatak, földpát 5,33 76 2,724 • 10-' 13,1+0,5 Somlyód földpát 3,82 32 1,989 • 10-' 13,3+0,7 riolittufa földpát 3,82 35 2,033 • 10 -» 13,5+0,7 földpát 1,86 64 9,675 • 10-7 13,3 + 0,6 1181. Sárospatak, biotit 5,97 59 3,015 ■ 10 -' 13,0 + 0,5 Ciróka biotit 6,35 39 3,164 • 10-' 12,8+0,6 12,9-0,4 riolit teljes kőzet 6,68 57 3,164 • 10-' 12,1+0,5 1206. Vágáshuta, Fekete-hegy amfibol 0,28 18 1,437 • 10-7 12,9+1,1 580 m csúcs, piroxén- teljes kőzet 2,38 31 1,021 • 10 -« 11,0 + 0,6 amíiboldacit 1150. Makkoshotyka-3. mélyfúrás teljes kőzet 2,46 28 1,236 • 10-« 12,8 + 0,8 61,2 — 68,3 m piroxén- amfiboldácit 1214. Kovácsvágás, Gyöngyös teljes kőzet 2,17 54 1,076 • 10-' 12,7+0,5 piroxénandezit 477. Rudabúnyácska, Nagy-Szava teljes kőzet 5,19 63 2,656 • 10 -' 13,1+0,6) pszeudotrachit teljes kőzet 4,94 61 2,606 • 10 -' 13,3 + 0,6) (kálimetaszomatit) 479. Rudabányácska, Kövespatak teljes kőzet 2,27 17 1,101 • 10-' 12,4+1,0 amíiboldacit 485. Sátoraljaújhely, Várhegy teljes kőzet 2,33 69 1,046 • 10 -' 11,5 + 0,5) piroxénamfibolandezit 2,28 57 1,110 ■ 10-' 12,2+0,5/ 1112. Sátoraljaújhely, Némahegv teljes kőzet 2.22 45 1,075 • 10-' 12,4+0,5 piroxénamfiboldacit 1139. Sárospatak, Szt. Vince-hegy teljes kőzet 1,73 20 8,404 ■ 10-’ 12,5+0,9 piroxénandezit 1111. Sátoraljaújhely, amfibol 0,50 18 2,420 ■ 10 -7 12,3 + 1,0 Sátor-hegy piroxén- teljes kőzet 2,37 52 1,123 • 10-' 12,1 + 0,6 amfibolandezit teljes kőzet 2,05 54 0,932 • 10-' 11,8 + 0,9 72 0,968 • 10-' 12,1+0,6 1188. Sátoraljaújhely, Vár-hegv biotit 5,36 14 2,564 • 10-' 12,3 + 1,2 riolittufa 1115. Vágáshuta, Cserépőri őrház biotit 4,90 24 2,388 • 10-' 12,4+0,8 riolittufa 1176. Vágáshuta, riolittufa biotit 6,35 46 2,911 • 10-' 11,8+0,5 731. Sátoralj aújhely-8. fúrás biotit 6,38 26 2,965 • 10-' 11,9 + 0,7 130,2—135,3 m riolitáitufa 735. Sátoralj aújhely-8. fúrás biotit 6,80 38 3,130 ■ 10-' 11,8 + 0,6 241,3 — 246,3 m riodacitártufa 484. Sárospatak-10. fúrás teljes kőzet 1,15 27 0,431 ■ 10-« 9,58 + 0,6) L 91,2 — 94,9 m bazalt 19 0,411 • 10 -« 9,14+0,7) r klasztos bádeni tufájától. Ez a tufa az , ,ortoklászriolitra” települ, a Sátor-hegy csoport andezitjei pedig kontaktizálják. A tufából elválasztott biotitokon meghatározott korok (12,3 dr 1,2 Mév, 11,9 dr 0,7 Mév) nagyon jól egyeznek a Sátor-hegy csoport andezitjein márt korokkal (11,9 d: 0-5 Mévtől 12,5 di 0,9 Mév-ig). Ez az egyezés többféleképpen magyarázható. Lehetséges, hogy az andezit benyomulása mobilizálta az argont a biotitból. Ekkor az andezit kora földtani kor, a biotit K/Ar kora pedig annál fiatalabb. Elképzelhető, hogy mind az andezit, mind a biotit K/Ar kora a területen egységesen érvényesülő vulkáni utóműködés idejét rögzíti. Végül az sem zárható ki, hogy a tufaszó- rást az andezit benyomulása mérési hibánknál rövidebb idővel követte. Ebben az esetben a biotitokon és az andezit mintákon meghatározott K/Ar korok is tényleges koroknak tekinthetők. (I. táblázat). Vágáshután a Cserépőri őrháztól és a község felső részéről gyűjtöttünk be riolittufát (1115. és 1176.), ami kőzettanilag a Hallós-völgy bádeni tufájával azonos. A K/Ar mérések szerint viszont (12.4 di 0.8 Mév és 11.8 dz 0.5 Mév) 242 Földtani Közlöny 117. kötet 3. füzet a Sátor-hegy csoport andezitjével tűnik egykorúnak. A rendelkezésünkre álló rétegtani, kőzettani és radiometrikus adatok nem elegendőek e kérdés tisztá- zására. A hegységre vonatkozó jelenlegi földtani ismeretek és K/Ar koradatok alap- ján egyaránt a Sárospatak- 10. fúrás által harántolt bazalt (484.) a Tokaji- hegység legfiatalabb vulkáni kőzete, tehát a 484. sz. mintán meghatározott 9,4x±x0,5 Mév kor a vulkáni működés befejezéseként értelmezhető (I. táb- lázat). 2.2. Füzér és környéke A területről számos kőzetből meghatározott K/Ar korok egységesen a bá- deninál fiatalabbnak adódtak (II. táblázat). A felszíni előfordulásokból be- gyűjtött kőzetek közül a legidősebb kort a pusztafalui Tolvaj-jegy riodácit- jából (1208.) elválasztott biotiton mértük (12,6 i 0,5 Mév). A kőzet alsó- szarmata üledékekre települ (Perlaki E. 1972), így radiometrikus kora össz- hangban van földtani helyzetével. A K/Ar kor földtani korként fogadható el, mivel számszerű értéke kizárja a radiogén argon veszteséget. A Hársas-hegy (1195.) és a Bába-hegy riodácitja (1193.) fiatalabbnak adódott a Tolvaj- hegy riodácitjánál (11.4 d; 0.4 Mév ill. 11.2 dz 0.5 MéV). Minthogy a meg- határozások teljes kőzet mintán történtek, a K/Ar kor fiatalodása nem zár- ható ki egyértelműen (II. táblázat). A. terület andezitjein és dacitjain (891., 1153., 1175., 1205., 1119.) meghatá- rozott jól egyező radiometrikus korokat (11,8—12,4 Mévig) földtani kornak fogadjuk el. Ez azt mutatja, hogy a legintenzívebb és legnagyobb területre Füzér és környékéről származó vulkáni kőzetek K/Ar kora K/Ar age of volcanic rocks írom the Füzér area II. táblázat — Tahié II. Minta- szám Lelőhely, kőzet Vizsgált frakció K% 40Arra> tí'rt fcű Ja o -a 7* N = s § 2 q« .5P cö ° hoSm O ci lO M WHa# qWNiO fc'C ■5-* ü X5 >— EH hH 5 o .-S -S g á égőd >•*> U. OT rH m cc W > ^ .• • • J* £ »0 ÍBíSEhM ) (?i ffi N ■TÍMX)^ sáp ^ O OS <5 «; É> s- T o> 2? .SS EH >> |h Őrt z» cP OS o OS >» rH a .11 H ^ s t- o E9 N N 3 O cc -7 £ -5 3hIzí Ű i ti i H £>2 £ Ofl *7 fl *o vH sy -.fi -2 £} U^O (fiO 5 T3 *3 rs gslo Q co os o 3 A V ^ n) N O fl 18 s . i| S SS w tiá Q OŐ O 10 >- Q ed sS Eh W& t— i . . Ohh v<1 OS o Q°°S 7 O 'T BS1 -2 Ríj g ^WS EíH O • • iJ • Oo CO 7 ^ O C. y -J SPP öP o> xiS o; P N 3r= Í|rt M t» 23 C'. cs ^ s~< £ fj N 1? pqO Pd gP <5 rt Eh :« ti >■ Pg ■PB Eh o Ilf S £ 3 3 -a H > & Ö3 Q O CS rH v^H » ^-t r-H c*i p» ’TL n . ö'? ^ 3 ■*> Sjz Q •*• d o o P3 A ó> o O) ^ EhEhS Ooo >-/1. 1985. pp. 277—288. < . Balogh Kadosa— Rakó vits Z. (1976): ÉK-Magvarország néhány miocén vulkanitjának K-Ar kora — Földt. Int- Évi Jel. 1974. pp. 471—476. Balogh Kadosa— Pécskay Z.— Széky-Fux V.— Gyarmati P. (1983): Clironology of Miocéné volcanism in north- east Hungary — Proc. XHth Congr. CBGA, Bucharest 1981, pp. 149—158. Bem B. (1953): Kéked— Telkibánya— Nagybózsva környékének földtani viszonyai és ércelőfordulásai — Földt. Int. Évi Jel. 1950-ről. pp. 25-28. Csepreghyné Meznerics I. — Báldi T. (1961): Előzetes jelentés a Tokaj i-hegységi 1960. évi gyűjtés molluszkum- meghatározásáról — Archives of the Hungárián Geol. Inst. Budapest. Kézirat. Eurica, D.— Kaliciak, M.— Kreuzer, H.— Müller, P.— Slávik, J.— Tözsér, J.— Vass, D. (1978): Sequence of volcanic events in eastem Slovakia in the light of recent radiometric age detenninations — Vest. üst. geol. 53. pp. 75—88. Erhardt Gy. (1964): A füzérkajatai alapfúrás földtani eredményei — Földt. Int. Évi Jel. 1962-ről. pp. 391—425. Gyarmati P. (1977): A Tokaji-hegység intermedier vulkanizmusa — Magyar Állami Földt. Int. Évkönyve 58, pp. 139-195. Gyarmati F. — Zelenka T. (1970): A Tokaji-hegység földtani térképe. 25 000-es sorozat. Tállya. Budapest. Hoffer A. (1925): Geológiai tanulmányok a Tokaji-hegységből. A debreceni Tisza I. Tud. Társ. Kiadv. 2/1 pp. 1 — 40. Hoffer A. (1927): Sátoraljaújhely geológiai viszonyai A debreceni Tisza I. Tud. Társ. Kiadv. 2/4 pp. 27 — 31. Hoffer A. (1937): A Szerencsi-sziget földtani viszonyai. A debreceni Tud. Egyet. Ásvány -földt. Int. Közi. 8. pp. 1-807. Kulcsár L. (1969): Goldführende und polymetallische Erzindikationen am Ostrand des Tokajer-Gebirges — Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 14, pp. 179—192. Lengyel E. (1954): Erdőbénye környékének földtana — Magyar Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1952. pp. 71 — 78. Lengyel E. (1956): Abaújszántó környékének földtani és kőzettani vizsgálata — Magyar Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1954. pp. 93—104. Liffa A. (1953): Telkibánya környékének földtana és kőzettana — Magyar Áll. Földt. Int. Évkönyve 41. 3. pp. 1 — 78. Nairn, A. E. M. — Negendánk, J.— Pantő G. (1971): Paleomagnetic investigations of the Tertiary and Quatemary igneons rocks. IV. The Tertiary volcanic rocks of the Tokaj mountains, Hungary — Geol. Rdseh. 60, pp. 727—743. PÁLFY M. (1935): Tanulmányok az Eperjes-Tokaji hegységben — Földt. Int. Évi Jel. 1925— 28-ról. pp. 183—190. P ÁLFAL VY I. (1961): Növénymaradványok a Tokaji-hegységből — Magyar Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1959. pp. 263—270. Pantó G. (1968): A Tokaji-hegység és előtere szerkezeti-vulkanolögiai kapcsolata — Magyar Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1966. pp. 215-225. Perlaki E. (1972): A Tokaji -hegység harmadkori savanyú vulkanizmusa. Kandidátusi értekezés. Scherf E. — Székyné Fux V. (1959): A telkibányai érces terület a Tokaji-hegységben — Geokémiai Konferencia Kiadványai. I. Budapest. SCHRÉTER Z. (1948): Adatok a Telkibánya vidéki érces terület földtani viszonyaihoz — Jel. a Jövedéki Mélykutatás 1947—48. évi munkálatairól. Bp. pp. 320—334. Slávik, J.— Bagdasarjan, G. P.— Kaliciak, M.— Tözsér, J.— Orlicky, O.— Vass, D. (1976): Radiometricseszkie vozraszti vulkanicseszkich porod Vihoriata i Szlanszkicb gór — Min. Slovaca, 8. pp. 319 — 334. SzAdeczky Gy. (1897): Sátoralja-Űjhelytől északnyugatra Ruda-Bányácska és Kovácsvágás közé eső terület geoló- giai és kőzettani tekintetben — Földtani Közlöny XXVII. pp. 273—326. SZÉKYNÉ Fux Vilma (1970): Telkibánya ércesedése és kárpáti kapcsolatai. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 1—266. Székyné Fux V. — Balogh K. — Szakáll S. (1981): The age and duration of the intermediate and basic volcanism in the Tokaj Mountains, NE Hungary, with respect to K/Ar datings — ATOMKI Közi. 22. (1980) pp. 191 — 201. Zelenka T. (1964): A „Szerencsi-öböl” szarmata tufaszintjei és fáciesei — Földt. Közi. XCIV. pp. 33—52. A kézirat beérkezett: 1986. II. 12. 252 Földtani Közlöny 117. kötet 3. füzet K/Ar geochronology of the Miocéné volcanism in the Tokaj Mountains Z. Pécskay*** — K. Balogh*** —V . Széky-Fux*—P. Gyarmati** Acidic, intermediate and basic Miocéné volcanic rocks from boreholes and outcrops in the Tokaj Mountains were dated by K/Ar techniques. The Tokaj Mountains area is surrounded on almost all sides by units that are charac- terized by a high-perched basement. Along the Telkibánya-Baskó line, an intense Baden- ian volcanism was compensated by a simultaneous subsidence which led to the formation in the N part of the mountain’s axis of a volcano-tectonic graben (G. Pantó 1968). Seismic refraction measurements and borehole logs (Telkibánya- 2 and Baskó-3) suggest that the basement in this part of the mountains lies at a depth of 3000 m, being directly overlain by Miocéné volcanics. Lavas and volcanoclasts were extruded along faults. The búik of the andesite is associated with NNW-SSE-oriented faults. Hardly any andesite pyroclastics occur in the Tokaj area. Subvolcanic fornis such as laccoliths, dikes, sills and irregular subvolcanic bodies are conspicuous. The presence of minor acidic pyroclastic intercalations within an intermediate volcanic sequence suggests that independent erup- tion centres yielding acidic and intermediate materials may have aeted simultaneously. As a result of heavy erosion and subsequent tectonic deformation the original volcanic and subvolcanic forms are now difficult to identify. The rhythm of the volcanic activity, the time correlation of the different volcanic products and the cycle boundaries are difficult to determine owing to the scarcity of intercalated sedimentary rocks and their poor fossil record. This is the reason why the use of radiometric dating ought to be pre- ferred. The determination of the radiogenic Ar content was carried out by a mass-speotro- meter of statie régimé developed at the Institute of Nuclear Physics in Debrecen, by using stable isotope dilution analysis, while the potassium content of the rocks was determined by means of digital flame-photometer (Kadosa Balogh 1985). In the light of the results arrived at, the conclusion can be drawn that the inter- mediate volcanism in the Tokaj Mountains began in Laté Badenian time and that it reached its paroxysm in Sarmatian time and that, similarly to the Szalánc Mountains, it ended in Pannonian time. The acidic volcanism set in, with rhyolite tuff ejecta, similar- ly in the Laté Badenian time. Closely linked with the andesitic volcanism in the Sarmat- ian, it encompassed the whole of the Tokaj area and it came to an end at the Sarmatian- Pannonian boundarv (Table VII). Interconnected with the andesitic activity, the Miocéné volcanism of the Tokaj Moun- tains ended with basic volcanics that are represented by the hasalt cut by borehole Sárospatak- 10. The oldest rhyolite tuff from the Hallos valley, the old est rock of this kind known to the authors, gave a radiometric age of 1 4.6 ^0.8 Ma, the basalts gave a date of 9.4 ±0.5 Ma. The volcanic activity must have lasted at least fór 5 Ma. Manuscript received: 12th February, 1986. KajiHH-aproHOBan paaHOxpoHOJioniB MHOueHOBoro ByjiKaHH3Ma ToKaiícKHX rop 3. IlmKau— K. EaAoe- B. CeKU-KeHiin. flo jihhhh TejiKHŐaHH— BauiKO bo BpeMH • Cathedra Mineralogica et Geologica Univ. Sci. de L. Kossuth Nominatae H-4010 Debrecen, Egyetem tér 1. ** Hungárián Geological Institute H-1443 Budapest XIV. Népstadion út 14. •** Institute of Nuclear Research of Hungárián Academy of Sciences, H-4010 Debrecen P é c s k a y e t al.: A Tokaji-hegység miocén vulkánossága 253 HHTőHCHBHOrO By JIK3HH3Ma B ÖafleHCKOM BeKe npOHCXOAHJIO KOMíieHCHpOBaHHOe npOrHÖaHHe, KOTOpOe npHBCJIO K B03HIIKH0BCHHIO B CeBepHOÍÍ HaCTH OCH MaCCHBa ByjIKaHO-TeKTOHHHeCKOÍÍ aenpecciiH (IlaHTO, 1968). no AaHHbiM ceíÍM0pa3BeAKH MÜB h rjiyöOKoro öypeHHH (cKBa>KHHbi TejiKMÖaHH-2 h BauiKO-3) mo>kho c^ejiaTb bmboa c tóm, mto ({lyH^aMeHT b3toíí qacTH MacciiBa Ha- xoamtch Ha rjiyöHHax CBbiiue 3000 m h hto Ha HeM 3ajieraH)T HenocpeacTBeHHO MHopeHOBbie Byji- KaHHHecKHe nopoAbi. JlaBOBbiíí h ByjiKaHoreHHO-oGjiOMOHHbiH MaTepna;i nocTynaJi Ha noBepx- HOCTb B^ojib pa3pbiBHbix HapyuieHHÍí. AHae3iiTbi npHyponeHbi b ochobhom k pa3pbiBaM CC3— K)K)B npocTiipaHHH. FIpaKTimecKH hct nnpoKJiacTHHecKHX nopozi aHue3HTOBoro cocTaBa. XapaKTepHbi cyőByjiKaHHnecKHe o6pa30BaHHn: JiaKKOJiHTbi, aaHKH, cmjijih h Tejia HenpaBHJib- hoh (JiopMbi. MaJioMOiiiHbie npocjion nHpoKJiacTHMecKHX nopoA khcjioto cocTaBa cpeflH aHfle- 3HT0B cBHAeTejTbcxByioT oő oflHOBpeMeHHOH fleHTejibHocra ueHTpoB nocTynjieHHH MaTepHajia KHCJioro h cpe^Hero cocTaBa. PirraimHocTb ByjiKaHHqecKoft AenTe-nbHOcra h rpaHimu uiikjiob onpeAejijnoTCH, a CTpaTnrpa<})HqecKaH KoppejiauHH npoayKTOB BVJiKaHH3Ma ocymecTBjifleTCH c TpyjOM b CHJiy oqeHb Heöojibuioro KOJinqecTBa npocjioeB ocaaoqHbix nopoA, k TOMy >xe öeaHbix OKaMeHejiocTHMH. 3th oőcTOHTejibCTBa npiiBoaHT k TOMy, hto paflHOMeTpHMecKne MeTOflbi onpe- fleaeHHH B03pacTa BbiABHraiOTCíi Ha nepBoe MecTo. PaaHoreHHbiil aproH onpeaejiajicn Macc-cneKTpoMeTpoM Ha CTaTnqecKOM pewHMe, pa3pa- őoTaHHbiM b aeőpeueHCKOM HnepHOM HHCTHTyTe, c ncno^b30BaHneM npw aHa:iH3e pa36aBjreHHH CTaőHJibHbiMH H30TonaMH, a onpeAejieHue coaepjKaHiiH Ka aha b nopo^ax ocymecTBjifljiocb Ha UH<})poBOM nJiaMeHHOM (JioTOMeTpe (Balogh, 1985). Ha ocHOBamiH npoBeaeHHbix uccjie^oBaHHH hamu ycTaHOBJieHO, hto ByjiKaHH3M c npoAyKia- mh cpe^Hero cocTaBa b ToKaftcKHx ropax Haqajicn b BepxHeöaAöHCKoe BpeMA, aoctht cboch KyJlbMHHaUHH B CapM3TCK0M BeKe H 3aK0HHHJlCH, nOAOÖHO CjiaHCKHM TOpaM, B H3HH0HCK0M BeiKHH0H LUapouinaTaK-10. PaflHOMeTpHHecKHH B03pacT HaHÖojiee apcbhhx H3 H3BecTHbix k HacTOA- me.My BpeMeHH nopoa: phoahtobbk TycJioB aoahhh Xajuioui — cocTaBjineT 14,6 ± 0,8, 6a3ajiTa cocTaB/iíieT 9,4 ± 0,5 mah. jieT. flAHTejibHOCTb BvjiKaHH3Ma — He MeHee 5 mah. jieT. Ő Földtani Közlöny RÖVID KÖZLEMÉNYEK Földtani Közlöny, Buü. of the Hungárián Geól. Soc. (1987) 117. 255—260 A Kelet-velencei periklinális* Dudko Anion ina** (2 ábrával) Összefoglalás: A Dunántúli-középhegységi szinklinálist DK-en kísérő varisz- kuszi képződmények vonulata a Kelet-velencei periklinális magjában végződik. A gránit- test K-i záródási vonalát koncentrikusan követik a pcrm— mezozoós összlethatárok, kifelé fiatalodást mutatva. Mindeme képződmények erős kompressziót szenvedtek a mio- cénben, ami a periklinális beszűkülésére vezetett. r A Balatonfelvidék, a Balatonfő és a Velencei-hegység variszkuszi képződ- ményeinek vonulatát a hazai tektonikai irodalomban többféleképpen értel- mezték. Általában vagy a Dunántúli-középhegységi szinklinális DK-i partjá- nak (Pávai-Vajna E. 1930, Schmidt E. R. 1952), vagy egy attól D-re eső antiklinális magjának (Vendl A. 1914, Telegdi Roth K. 1929, Jantsky B. 1957) vélték. Az újabb munkákban (Daxk V.— Bodzay I. 1971, Majoros Gy. 1980, Kovács S. 1982) utólagos mozgások következtében kialakult tektonikai pásztának minősítették. Magyarország első részletes mélyföldtani térképén (Csalagovics I. et al. 1968) a Balatontól D-re lévő gránitvonulatot a velencei- vel egységesnek tekintették. Ugyanakkor a Balatonfő —Velence területet részletesen tanulmányozó geológusok (Jantsky B. 1957. Majoros Gy. 1980) a gránit Ny-i elvégződését Székesfehérvár környékére tették. Eleinte feltételezték, hogy a gránit— pala öv a Velencei-hegységen túl messze K-re folytatódik a kainozoós képződmények aljzatában (Hobusitzky F. 1961, Balogh K.— Kőrössy L. 1968), de később a mélyfúrások nyomán tisztázódott, hogy kb. a Váli-árok folytatásában elvégződik. Ezt az elvégződést Wein Gy. (1974) úgy magyarázta, hogy a Budai-hegység a Dunántúli-közép- hegység egyéb részeihez képest takaróként előretolódott és átfedte a gránit — pala vonulat K-i folytatását, vagyis a kainozoikum fekűjében a vonulatot a Budai-takaró Ny-i határát képező eltolódás (a Váli-törés) zárja le. A Balatonfő— Velence körzet beható tanulmányozása az utóbbi években új adatokat szolgáltatott a szerkezet megítéléséhez. Beigazolódott, hogy a ve- lencei gránit Székesfehérvártól DNy-ra még a Tác-1 fúrásban is megvan. A Balatontól D-re megismert ságvári és buzsáki gránit petrológiailag hason- lónak bizonyult a velenceihez (Buda Gy. 1972). Magnetotellurikus mérések- kel (Nemesi L. et al. 1982) szűk sávra korlátozódó, szerkezeti vonalat jelző, * Előadta a Budapesti Területi Szervezet 1986. november 26-i előadóülésén. ** Magyar Állami Földtani Intézet, 1443 Budapest XIV. Népstadion út 14. 6 Földtani Közlöny 256 Földtani Közlöny 117. kötet 3. füzet 1. ábra. A prekainozoós képződmények szerkezeti vázlata a Dunántúli-középhegység déli szegélyén. Jelmagya- rázat: 1. Középső— felsőtriász képződmények, 2. Alsótriász és permi képződmények, 3. Permnél idősebb paleo- zoós képződmények, 4. Felsőkarbon gránit és telérkőzetei, 5. Az aljzatban levő kis ellenállású réteg, 6. Fúrás jele és száma, 7. Földtani szelvény nyomvonala, 8. Földtani határ, 9. Feltolódás, 10. Eltolódás (Telegdi Roth vonal), 11. Törés Fig. 1. Structural sketch of the pre-Cenozoic complexes on the Southern rim of the Transdanubian Rangé. C a p- t i o n s: 1. Middle to Upper Triassic, 2. Lower Triassic to i’ermian, 3. Pre-Permian Palaeozoic complexes, 4. Upper Carboniferous gránité with dyke rocks, 5. Low-resistivity layer inside the basement, 6. Borehole with code, 7. Geo- logical section, 8. Geological contour, 9. Reverse fault, 10. Strike-slip fault, 11. Fault jól vezető képződményt mutattak ki mélyen a ságvári gránit alatt (10—15 km), amely a Balatonfő körzetében Tác felé fordul és amelynek további folytató- dása vagy elvégződése a Velencei-hegység felé mérések hiányában tisztázatlan maradt. Ez a jólvezető képződmény a felszínközeiben gránitokkal jelentkező szerkezeti egységek mélységi összefüggésére mutat, jóllehet anyaga és tele- pülése nem világos. így tehát a velencei— táci gránit folytatódása Ságvár felé, vagyis a Buzsák— Ságvár— Velence gránitvonulat egységessége bizo- nyítottnak vehető. D udlc o: A Kelet-velencei periklinális 257 A Velencei-hegységtől K-re a gránit— pala határ szelvényben lapos, majd K felé dőlésben meredekebbé válik, úgy hogy a gránit test mélybeli el végződése világosan megállapítható. A gránit test K-i záródási vonalát többé-kevésbé koncentrikusan követik az összlethatárok (1. ábra), s így a képződmények gránittól kifelé fiatalodásával a térképen egy K-i periklinális rajzolódik ki, amelyet elsőként Jaskó S. (1943) ismert fel. Ezt Kelet-velencei periklinálisnak nevezzük, „periklinális” alatt olyan félkörszerű térképi alakzatot értve, amely- ben a képződmények kifelé dőlnek és kifelé fiatalodnak. A szerkezeti rajzo- latból kiderül, hogy a gránit— pala vonulat DK-i oldalán nem egy alapvetően más szerkezeti egység, hanem a középhegységi perm — mezozóos képződmé- nyek analogonjaiból álló ellenszárny következik. Az itt mélyült seregélyesi Sg-1 fúrásból tipikus középhegységi középsőtriász rétegsort írtak le (Császár G. et al. 1983). A Kelet -velencei periklinális mintha egy antiklinálist körvonalazna a dunántúli-középhegységi szinklinális DK-i oldalán, magjában a Buzsák Velence gránitvonulattal. Ezzel az antiklinális szerkezettel összhangban áll a képződmények fiatalodása D felé a Buzsák— Táska körzetben mélyült fúrások alapján, bár egyelőre nem világos, hogy az itt feltárt képződmények a közép- hegységiek analógon jai-e vagy sem. A Velencei-hegység gránittestjét mind D-ről, mind É-ról törések határolják, amelyek K felé elhalnak, illetve elvesznek az eocén paleovulkán (Dudko et al. 1982) alatt. A D-i törés elnyírja a gránit K-en még meglévő palaburkát, s így a gránit már a Velencei-hegység D-i peremén is közvetlenül triász képződmé- nyekkel érintkezik, amelyek pikkelyes-torlódásos helyzetben vannak (2. ábra). Az É-i törés menti elmozdulás a hegység K-i részén még jelentéktelen, mivel itt a gránit kontakt-metamorf palákkal érintkezik. Ez az összkép arra enged következtetni, hogy a Kelet-Velencei periklinális eredetileg szélesebb volt és utólagos kompresszió hatására vált íveltebbé és megnyúltabbá. A töréskiéke- lődési tendenciák alapján azt várhatjuk, hogy a gránitot határoló törések mentén az elmozdulás DNy felé megnő. Az É-i határ mentén Polgárdinál szeizmikus szelvényben (Majkuth T., 1984) egy mély miocén— paleogén (?) medence rajzolódik ki és szarmata korú vagy szarmata előtti miocén deformációt mutat. Ez a gránittól É-ra lévő medence árkos szerkezetként jelentkezik a szeizmikus szelvénytől É-ra eső geoelektromos szelvényeken (Király E., 1984) is. Úgy tűnik, hogy ez az árkos szerkezet zárja le a szarmata kori Telegdi Rotli vonalat (Mészáros J., 1983). A D-i határon a lajoskomáromi (Lk-1) fúrás gyűrt ottnangi— kárpáti képződ- ményeket tárt fel, az ugyanerre a D-i határra eső buzsáki fúrásokban pedig gyűrt — pikkelyezett oligocén van. A gránitnak tehát mind az É-i, mind a D-i határát fiatal kompresszió kíséri, s a Kelet-velencei periklinális összenyomó- dása az alsó-középsőmiocénre rögzíthető. Ez a miocén kompresszió nem kor- látozódott a vázolt sávra, mivel nyomai mind jóval É-abbra, pl. Várpalotá- nál (Kókay, J. 1968, 1985), mind D-ebbre, pl. aNikla-1 és az öreglaki (Ög-2) fúrásokban megismerhetők. A miocén kompressziót létrehozó mozgások jelle- gének (eltolódás? feltolódás?) és irányának meghatározásához szélesebb körzet tanulmányozása szükséges. összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a Buzsák— velencei gránit vonulat a Kelet-velencei periklinális magjában végződik. Lehetséges, hogy ez a vonulat egy a középhegységi szinklinálist D-ről kísérő (azzal konjugált?) antiklinális magját jelzi, s a Buzsák — dinnyési (Di-1, Di-3, Gá-1 fúrások) perm-mezozoos NyENy 258 Földtani Közlöny 117 . kötet 3. füzet D udk o: A Kelet-velencei periklinális 259 sáv az antiklinális D-i szárnyán helyezkedik el. Ebben az esetben a Kelet- i velencei periklinális az antiklinális tengelyének K-i lebukását tükrözi. A tár- gyalt övét erős kompresszió érte a miocénben, ami a Kelet-velencei perikli- nális és az esetleges antiklinális beszűkülésére vezetett. Végezetül megjegyezzük, hogy a mellékelt szerkezeti vázlat (1. ábra) szük- i séeszerű egyszerűsítésekkel készült: elhagytuk a hosszanti kompressziós övék i egy részét és a haránttörések szinte mindegyikét. Ezek azonban csak egyes l részletek rajzolatát befolyásolják, az összképet gyakorlatilag nem érintik. Köszönetnyilvánítás. Szívből köszönöm Horváth I. kollégámnak, hogy vizs- gálati adatainak átengedése mellett észrevételeivel és tanácsaival is segített. Köszönettel tartozom továbbá Ódor L. és Daridáné Tichy M. (MÁFI), | valamint Majkuth T. és Király E. (MÁELGI) kollégáimnak, akiknek adatait ! munkámban felhasználtam. Irodalom — References I Baicgh K.— Kőrössy L. (1908): Tektonische Karte Ungams im MaBstabe 1 : 1 000 000 — Acta Geol. Acad. Sci. llung. 12. 1—4. pp. 255 — 262. I Buda Gy. (1972): Magyarországi granitoid kőzetek genetikai és tektonikai csoportosítása, különös tekintettel a föld- pátok vizsgálatára — MTA X. oszt. Közi. 5. 1 — 2. pp. 21—26. K Csalagovics I.— Juhász Á.— Szepesházy K.— Császár _G.—Radócz Gy. (1967): Magyarország paleozoós és mezo- Izoós képződményeinek fedetlen földtani térképe — MÁFI, Budapest. Császár G. — Bodrogi I.— Jámbor á. (1983): A Sg-1 alapfúrás befejező jelentése — MÁFI adattár, 875/7. Kézirat. Dank V. — Bodzay I. (1971): A magyarországi potenciális szénhidrogénkészletek földfejlődéstörténeti háttere — Geon. és Bány. 4. pp. 261—268. I Dupko A.— Madarasi A.— Majkuth T.— Pintér A.— Csörgei J.— Schönviszky L. (1982): Kompleksznoje geo- fizicseszkoje izuesenije eocenovogo vulkanizma v rajone gór Velence — Proceedings 27th Intem. Geoph. Symp. Bratislava A (I) pp. 425—442. !| Horusitzky F. (1961): Magyarország triász képződményei a nagyszerkezet tükrében — MÁFI Évkönyve 49, pp. 267-278. Jaskó S. (1943): A Bicskei-öböl fejlődéstörténete, hegyszerkezete és fúrásai — Beszámoló a M. Kir. Földt. Intézet vitaüléseinek munkálatairól. V. évf. 5. f. pp. 254—302. Jantsky B. (1957): A Velencei-hegység földtana — Geol. Hung., Ser. Geol. 10. pp. 1—170. Király E. (1983) A Velencei-hegység geofizikai előkutatása. (Jelentés) — Kézirat. MÁELGI J Kókay J. (1968): Hegység fejlődési elméletek Bakony -hegységi adatok tükrében - Földt. Közi. XCVIII. pp. 381 — 393. I Kókay J. (1985): Tektonikai-geomechanikni vizsgálatok a bántapusztai medence területén — MÁFI Évi Jel. 1983-ról, pp. 43—50. Kovács S. (1982): Problems of the „Pannonian médián massif”and the plate tectonic concept. Contributions based on the distribution of Laté Paleozoic — Earlv Mesosoic isopic zones — Geol. Rundschau 71. pp. 617—640. M.jkuth T. (1984): Adatszolgáltatás a Velencei-hegység környékén 1984. évben végzett geofizikai mérésekről — Kézirat. MÁELGI. Majoros Gy. (1980): A permi üledékképződés problémái a Dunántúli Középhegységben: egy ősföldrajzi modell és néhány következtetés — Földt. Közi. 110. pp. 323—341. ! Mészáros J. (1983): A bakonyi vízszintes eltolódások szerkezeti és razdaságföldtani jelentősége — MÁFI Évi Jel. 1981-ről, pp. 485-502. Nemesi L. — Hobot J.— Varga G. (1982): A tellurikus és magnetotellurikus mérések szerepe a Dunántúl földtani megismerésében — Magy. Geofiz. XXIII. 5—6, pp. 205—218. Pávai-Vajna F. (1930): Magyarország hegységeinek szerkezeti vázlata — Földt. Közi. LX. pp. 7 — 33. Schmidt E. R. (1952): A Dunántúli Középhegység ÉK-i részének szerkezeti vázlata és kialakulásának geomechanikai magyarázata — Bányászati Lapok 7. (85). 1. pp. 31 — 36. I Telegdi Roth K. (1929): Magyarország geológiája I. —Tudományos Gyűjtemény 104, Pécs. Vesdl A. (1914): A Velencei-hegység geológiai és petrográfiai viszonyai — Földt. Int. Évkönyve XXII. 1 — 170. Wein Gy. (1974): A Budai-hegység szerkezetalakulása — Földt. Kutatás XVII. 3. pp. 23 — 34. ' Varga G. (1979): Földtani alapszelvények geofizikai vizsgálata (Jelentés az 1979. évi tellurikus és magnetotellu- rikus mérésekről). Kézirat, MÁELGI. A kézirat beérkezett: 1986. III. 21. 260 Földtani Közlöny 117. kötet 3. füzet The East-Velence pericline (southeastern Transdanubian Rangé, Hungary) Antonina Dudko* The strip of Variscan granites within Paleozoic metamorphites borders the Trans- danubian Rangé syncline írom the south and terminates in the east in the East-Velence pericline, the latter being displayed in concentric arrangement of Permian— Mesozoic complexes with their becoming younger outwards. This strip suffered strong compres- sion in the Miocéné which resulted in narrowing in the map. Manuscript received: 21th March, 1986. BocTOUHO-BejieHueHCKan nepHKJiHHajib (wro-BOCTOK 3aAyHaHCKoro CpeAHeropbH, BeHrpnfl) AHmoHUHa JJydxo CHHKJiHHajib 3agyHaHCKoro CpegHeropbfl Ha ioro-B0CT0Ke conpoBo>KgaeTCH nojiocoft Ba- Phcckhx oőpa30BaHHÍí, KOTopan 3aKaHHHBaeTCH b napé BocTOHHO-BejieHueHCKoií nepHKJiHHajnt. TpaHHUbl nepMCK0-Me3030HCKHX TOJUB. KOHUeHTpHHeCKH OhaHMJlfliOT BOCTOHHOe 3aMbIKaHHe rpaHHraoro Tejia c OMOJia>KHBaHHeM tojiui ot napa. Bee nopogu HCTbiTajiH CHJibHoe OKarae b MHopeHe, hto npHBe^o k cjokchhio nepHKJiHHajiH. Hungárián Geological Institute, H-1443 Budapest XIV. Népstadion út 14. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Ózol. Soc. (1987) 117. 261—273 A Szekszárdi-dombvidék felsőpleisztocén löszka vics-komplexumának vizsgálata Kriván Bence * (11 ábrával, 2 táblázattal) Összefoglalás: 1983-ban a szekszárdi Palánki-hegyen és környékén mélyített építésföldtani sekélyfúrások Magyarországon eddig ismeretlen löszkavicsos képződményt hoztak a felszínre. A hármas osztató összlet tagjai egymással jól korrelációba hozhatók. A dolgozatban leírt anyagvizsgálatok és földtani megfigyelések együttesen a képződési környezet megismeréséhez vezettek. A löszkavicsos komplexum a felsőpleisztocénben, lejtőn települt típusos lösz anyagú kőzetdarabok legördüléses akkumulációjával kelet- kezett. A képződési folyamat közvetlen kiváltója a gyakori heves esőzés volt, melyek során a kőzetdarabok a lejtő löszanyagát felszedve legördülésükkor megduzzadtak, felü- letükön néhány mm-es finom lösz anyagú bekérgezés alakult ki. A löszkavicsok a Peryt- féle osztályozásban a vadoidok csoportjába tartoznak. Bevezetés A Szekszárdi-dombvidék a Tolnai-dombság legmagasabbra kiemelkedő kis- tája. Területének legnagyobb részét a pleisztocénben lerakodott vastag lösz- takaró borítja. Az utóbbi évtizedben a löszre alapozott lakóházak, gazdasági épületek jelentős mértékű süllyedése, a löszbe vájt pincékben bekövetkezett omlások szükségessé tették a város építésföldtani térképezési munkálatainak haladéktalan elvégzését, amelyre az ÉLTE Alkalmazott és Műszaki Földtani Tanszéke kapott megbízást a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalattól. A Kriván Pál és Hidasi János vezette térképezés során Szekszárd északi részén, a Boty- tyán-hegyi térképlap területén lemélyített sekélyfúrások Magyarországon mindeddig nem ismert löszkavicsos képződményt hoztak a felszínre, amely- nek vastagsága több helyütt a 20 m-t is meghaladja; átlagvastagsága 10-15 m. A kavicsok mérete igen tág határok között változik. A 10-15 mm átmérőjű kavicsokra és még az 1 mm alatti szemcsetartományokra is jellemző a gömbölyí- tett alak. A nagyméretű kavicsok erősen kerekítettek, gömbformájúak (1. ábra), a nem kerekített, szögletes alakok részaránya ebben a szemcsetarto- mányban igen alacsony, míg a kisebb átmérőjűekben a szögletes alakok ural- kodnak (2. ábra). A különbség a lehordási terület távolságának eltérésére vezethető vissza. A bottyán-hegyi térképlap területén lemélyített 15 sekélyfúrásból 9 harán- tolta a löszkavicsos komplexumot, e fúrások között közel azonos megoszlásban találhatók dombtetőre ill. dombperemre telepített fúrások. • Eötvös L. Tudományegyetem, MTA Geológiai Tanszéki Kutatócsoport, 1088 Budapest VIII. Múzeum körút 4/A 262 Földtani Közlöny 117. kötet 3. füzet A löszkavicsos összlet hármas tagolódása már a helyszínen is jól észrevehető volt, ezt később a laboratóriumi vizsgálatok is igazolták. A hármas osztottság a következő: alsó tag: löszhomok löszkavicsokkal (továbbiakban I. típus) — középső tag: aprószemű löszkavics (II. típus) — felső tag: homokos lösz löszkavicsokkal (III. típus). A domblábi fúrások közül elég soknál volt tapasztalható egyik vagy másik tagnak a hiánya, a dombtetőn mélyített fúrásokra viszont a komplett soroza- 1. ábra. G— 12 mm átmérőjű aprószemfi löszkavicsok az Ifi. sz. fúrás anyagából Fig. 1. Galets de loess en grains menüs de la matióre du sondage N" 1/1. (diamétre 6—12 mm) tok a jellemzők. Általános, hogy az alsó és a felső tag vastagsága jóval meg- haladja a középsőét. Átlagos vastagságok: alsó tag 5 — 15 m, középső tag 1-6 m, felső tag 10-20 m. A teljes komplexumok pontosan párhuzamosíthatók egymással; a löszka- vicsos összlet egyes tagjai a felsőpleisztocénben egyidejűleg és ugyanolyan körülmények között keletkeztek. A löszkavicsos összlet létrejöttekor — azaz a lejtőkön felhalmozódott lösz leöblítéses áthalmozódása során — az egykori dombközi medencék területére került. Keletkezésük a pleisztocénvégi mozgások előtt történt, csak így magyarázható ugyanis az a tény, hogy ma dombteteji és domblábi helyzetben egyaránt előfordulnak. A pleisztocén végén a terü- letet ért tektonikai hatások vetődések menti kiemelkedésekben és süllyedé- sekben egyaránt megnyilvánulva hozták jelenlegi helyzetébe a komplexumot. K r i v án: A Szekszárdi-dombvidék löszkavicsai 263 2. ábra. 1 — 2 mm átmérőjű durvaszemü löszhomok az 1/1. sz. fúrás anyagából Fig. 2. Sablc de loess en gros grains dela matiére du sondage N° 1/1. (diamétre 1 — 2 mm) 3. ábra. A Palánki-hegy DK-i keskeny löszgerince a feldolgozott fúrások helyével Fig. 3. La dorsale de loess étroite (SE) du Mont Palánki avec les points des sondages examinés Anyagvizsgálat A képződmény megismeréséhez az anyag jellemzőit feltáró komplex anyag- vizsgálatra volt szükség, mely közelebb vezetett a löszkavicsos összlet képző- dési körülményeinek megértéséhez. 264 Földtani Közlöny 117 . kötet 3. füzet 4. ábra. A Palánki-hegy topográfiai helyszínrajza az 1/1. sz. és az 1/10. sz. fúrások helyének feltüntetésével Fig. 4. Plán topographiciue du Mont Palánki avec notation des sondages Kos 1/1. et 1/10. Az anyagvizsgálatokhoz egy dombtetőn mélyített (1/1. sz.), valamint egy domblábi fúrás (1/10. sz.) anyagát használtam fel. A fúrások helyszínrajzát és távlati képét a 3. és a 4. ábrák mutatják. A két fúrás rétegsora a következő: Az Ifi. sz. fúrás Holocén 0 — 0,6 m Felsőpleisztocén 0,6 — 10,6 m 10.6— 24,6 m 24.6- 25,8 m 25,8 — 28,8 m termőtalaj apróhomokos lösz, löszhomok homokos lösz löszkavicsokkal (III. típus) aprószemű löszkavics (II. típus) löszhomok löszkavicsokkal (I. típus) Az ljlO. sz. fúrás Pleisztocén 0— 7,5 m 7,5 — 10,7 m 10.7— 11,7 m 11.7— 13,8 m Felsőpannóniai 13,8 — 20,0 m finomhomokos lösz homokos lösz löszkavicsokkal (III. típus) aprószemű löszkavics (II. típus) löszhomok löszkavicsokkal (1. típus) finom- és aprcszemű homok Szemcseösszetétel vizsgálatok A szabvány rosta- és szitasorozaton végzett száraz szemcseösszetételi vizs- gálat eredményeit szemléltetik az 5., 6., 7. ábrák. A mintákban a legnagyobb aggregátumok átmérője elérte az 50 mm-t is, de igen gyenge összetapadásuk miatt ezek már enyhe rázásra szétestek kisebb -nagyobb átmérőjű, gömbfor- májú kavicsokra. Az aprószemű löszkavics tagnál (II. típus) az alapanyag igen kis mennyiségű. A fedő- és fekűlöszben az aprókavicsok százalékos aránya már jóval kisebb; K r i v á n : A Szekszárdi-dombvidék löszkavicsai 2C5 0U *&Err. ; .Ilim -i- ^ 6789 345 6789 345 6789 0.1 0.2 10 20 10 20 mm p 5. ábra. Az 1/1. sz. és az'1/10. sz. fúrás X. típusú löszmintáinak (löszhomok löszkavicsokkal) szemcseeloszlási görbé ■ Fig. 5. Eépaxtition granulométriciue des échantillons de sable de loess á galet de loess (Type I) des sondages Nos 1/1. et 1/10. 6789 3 4 5 6789 3 4 5 6789 01 0.2 1.0 2.0 10 12 mm ff 6. ábra. Az 1/1. sz. és az 1/10. sz. fúrás H. típusú mintáinak (aprószemű löszkavics) szemcseeloszlási görbéi Fig. 6. Répartition granulométrique des galets de loess en grains menüs (Type XI) des sondages Nos 1/1. et 1/10 266 Földtani Közlöny 117. kötet 3. füzet mm ( 7 . ábra. Az 1/1. sz. és az 1/10. sz. fúrások III. típusú mintáinak (homokos lösz lőszkavicsokkal) szemcseeloszlási görbéi Fig. 7. Képartition granulométrique du loess sableux avec loess á galet (in. type) des forages 1/1. et 1/10 a fedőtag (III. típus) apró- és középszerű homokban, a fekűtag (I. típus) pedig durvaszemű homokban gazdagabb, az aprókavics mennyiségének ro- vására. A fekűtag aprókavicstartalma 15— 20%-al magasabb a fedőtagénál. A lösz osztályozottságának a mértékére a TKASK-féle S0 érték ad felvilágo- sítást. Az S0 a kumulatív szemcseeloszlási görbén a 75%-hoz tartozó és a 25%-hoz tartozó szemcseátmérők (kvartilisek) hányadosának a négyzetgyöke: £0 = I Qiö Q 25 Ezek szerint a III. típus (homokos lösz löszkavicsokkal) az osztályozott, a II. típus (aprószemű löszkavics) és az I. típus (löszhomok löszkavicsokkal) a jól osztályozott üledékek kategóriájába tartozik. A EoLK-WARD-képlet alkalmazásával kapott értékek is hasonló osztályozottsági fokokra utalnak. A kötőanyagától savazással megszabadított lösz szemcseösszetételének vizs- gálata a jelenleg áthalmozott jellegű lösz eredeti összetételének megállapítása miatt volt fontos. Ennek meghatározásához a három lösztípus mintáit frak- ciónként elemeztem. A hidrometrálás eredményeit a löszkavicsok tekintetében a 8. ábra szemlélteti. Az egyes típusok között az eltérés csekély, a görbék lefutása igen hasonló. A görbéket a Tolnai-dombság különböző részeiről vett löszmintáinak szemcse- eloszlási görbéivel összehasonlítva (Ádám L. 1969) megállapítható, hogy jelle- güket és lefutásukat tekintve a lejtőn települt típusos löszök görbéivel (9. ábra) feltűnően egyeznek, azoktól csak némileg magasabb agyag- és iszaptartal- mukkal térnek el. Az agyagtartalomban mutatkozó többlet minden valószínűség szerint az eredeti, lejtőn települt lösz áthalmozódásakor került az üledékanyagba. Az K r i v á n: A Szekszárdi-dombvidék löszkavicsai 2GT 8. ábra. A lösztípusok 6—12 mm átmérőjű kavicsainak hidrometrálás utáni szemcseeloszlási görbéi Fig. 8. Répartition granulométriques des galets á diamétre 6—12 mm des types de loess aprés l’analyise huraide granulométrlque mm 0 9. ábra. Lejtőn települt típusos löszök szemcseeloszlási görbéinek tartománya (ÁdAm L. 1969) Fig. 9. Le domalne des courbes granulométriques des loess typique déposé sur la pente (aprés L. Ádáji 1969) áthalmozódás során a felsőpannóniai agyag és az alsópleisztocén vörösagyag egyaránt játszhatott agyagszolgáltató szerepet. Azt, hogy a löszkavicsok eredeti anyaga lejtőn települt típusos lösz volt az is alátámasztja, hogy a pleisztocénben a területen — annak rögökre bontottsága, felszabdaltsága miatt — a lösz erősen hullámos térszínen rakódott le. A Tolnai-dombság lej- 268 Földtani Közlöny 117. kötet 3. füzet tőin lerakodott löszök vizsgálatát elvégezve Ádám L. (1969) arra a következ- tetésre jutott, hogy a lejtőkön a típusos lösz lerakódása a jellemző. Elemzései során a vizsgált löszminták több mint kétharmadáról bizonyosodott be, hogy anyaguk típusos lösz. Karbonáttartalom vizsgálatok A lösz karbonáttartalmának szemcsefrakeiónkénti elemzése is a löszanyag homogeneitását támasztotta alá. A vizsgálatoknál a ScHEiBLER-féle gazomé te- res eljárást alkalmaztam. Az alapanyag és a löszkaviesok karbonátion tartalma nem mutat eltérést. A karbonátion tartalom típusonként is meglehetősen ki- egyensúlyozott. Az átlagértékek: I. típus — löszhomok löszkavicsokkal: 12—14 s% CO3- II. típus — aprószemű löszkavics: 11 — 13 s% CO3- III. típus — homokos lösz löszkavicsokkal: 9,5 — 12 s% CO^- A nagyobb átmérőjű löszanyag karbonátion tartalma átlagosan 10— 15%-al kisebb a kisebb szemcseátmérőjűeknél. Nehézásvány vizsgálatok A nehézásvány vizsgálatok során mindkét fúrás típusmintáit elemeztük. A vizsgálatokhoz a 0,06 — 0,2 mm átmérőjű frakció anyagát használtam fel, a mintánkénti 150—200 db nehézásványszemcse azonosításával kapott ösz- szesített eredményeket az I. táblázat tartalmazza. Mind az 1/1. sz., mind az 1/10. sz. fúrás mintái hasonló nehézásvány tartal- múak, ez a szélfújta törmelékanyag közös származási területét tanúsítja. Az 1/1. sz. fúrás I., II., III. típusú mintái a gránát nagyobb, az epidot-csoport ásványainak pedig kisebb gyakoriságával, továbbá vulkáni eredetű ásványok jelenlétével térnek el az 1/10. sz. fúrás megfelelő mintáitól. A törmelékanyag eredetére vonatkozóan a mineralógiai vizsgálat alapján az alábbiakra következtethetünk: az l/l. sz. fúrás mintáiban többféle kőzet- típusra (mélységi magmás, vulkáni, kristályos pala) jellemző ásványegyüttes jelenléte a lösz törmelékanyagának idősebb üledékekből való eredetére utal. Az ásványtársulás változatos összetétele viszont azt igazolja, hogy a számí- tásba vehető idősebb kőzetek mellett friss, diagenetikusan alig érintett típu- sok (pl. folyóvízi üledék) törmelékanyaga is szerepet játszott. A löszmintákban három főbb ásványcsoport különíthető el: 1. Kristályos palákból eredők: gránát, disztén, staurolit, szillimanit, klori- toid, klorit, andaluzit és az amfib ól- csoport egy része; a tremolit-aktinolit és a kékeszöld pleokroóssággal jellemzett amfiból. 2. A magnetit-ilmenittel korrelációt mutató epidot-csoport ásványainak gyakorisága inkább utal bázisos-intermedier intruziós tömegekből való egykori törmelékszolgáltatásra, mint kristályos palákból való eredetre. Korreláció alapján ide sorolható az apatit is, és valószínűleg a titanit egy része. 3. A harmadik nagy ásványcsoportot bázisos-intermedier vulkáni kőze- tekre utaló ásványok: hipersztén, titanoaugit, zöld- és barnaamfiból képvise- K r i v án : A Szekszárdi-dombvidék löszkavicsai 2G9 Az 1/1. sz. és az 1/10. sz. fúrás tipusmintáinak, valamint az 1/8. sz. és az 1/15. sz. fúrás folyóvízi homokjának nehézásvány összetétele (0,00—0,2 mm-es frakciók) La composition des minéraux lourds des échantillons typiques des forages 1/1. et 1/10. et de sable fluviatile des forages 1/3. et 1/15. (0,06 — 0,2 mm) I. táblázat — I. tableau Metamorf eredetű ná. B. intr. ná. gránát tremollt aktinolit disz tán staurolit szillimanit k-zöld amfiból kloritoid andaluzit I maguetit brookit epidot klinozoizit 1/1. sz. f. I. típus 15 2 2 2 1 5 2 _ 4 \ ~ 5 . 17 1/10. sz. f. I. típus 9 1 i 1 1 — 1 1 — 4 1 9 18 i/i. sz. f. n. típus 14 1 5 1 2 — 3 2 — 31 j-t 10 t9 1/10. sz. £. n. típus 11 — 5 2 — — — — — 61 1 21 20 i/i. sz. í. m. típus 17 2 7 4 2 — 5 2 — 4 \ 1 3 i 6 1/10. sz. £. in. típus 11 1 3 4 2 — — — — 3$f — 9 k 21 1/3. sz. f. dunahomok 36 1 1 3 2 1 2 1 — — 5 1 0 115. sz. f. dunahomok 44 1 1 i 2 2 1 1 10 4 2 B. vulk. ná. Vegyes eredetű nehézásványok Bpigén ná. összesen (%) 1 lg 45 02 x o hipersztcn titánaugit barna ami. rutil anatáz titanit turmalin zoizit zöld ami. biotit klorit apatit cirkón púit limonit 1 2 3 3 5 4 2 16 4 i 4 100 1,4 _ — — 4 — 2 10 2 _ _ 13 10 2 — 10 100 0,5 — — 2 1 — 3 o 2 5 5 23 2 — — 5 100 1,9 _ — 1 2 — 2 6 2 _ _ 13 4 i — 3 100 0,5 _ _ — 2 — 1 4 _ 3 3 26 2 — — 6 100 2,5 — — — 2 1 2 7 _ _ _. 18 11 — 1 4 100 0,8 _ 7 1 3 — 3 2 i 2 1 4 7 i — — 100 3,5 3 2 2 1 i 7 1 7 6 i — 100 3,6 lik, melyek jelenléte bazaltos-andezites eredetű törmelék reszedi mentációj át igazolja. Az 1/10. sz. fúrás mintáinak ásványtársulása az 1/1. sz. fúrás mintáinál szegényesebb, ugyanakkor megfigyelhető a bázisos-intermedier összetételű intruziós vagy szub vulkáni magmás eredetű törmelékanyag nagyobb gyakori- ságú ásványegyüttese, mely az 1/1. sz. fúrás mintáiban kisebb gyakorisági értékekkel szerepelt. A domináns bázisos-intermedier magmás törmelékanya- gon kívül (epidot-csoport, amfibol-félék) , kevés, kristályos palára utaló ásvány és a részben granitoid kőzetekhez köthető túr malin fordul még elő. Összehasonlításképpen megvizsgáltam két, az 1/3. és az 1/15. sz. fúrásokból származó folyóvízi homok nehézásványait. A folyóvízi homok nehézásvány összetétele a löszmintákénál sokkal változatosabb. Jellemző a metamorf ás- ványok magas százalékos jelenléte (a gránát mennyisége pl. 40% körüli), vala- mint az, hogy a bázisos intruziókra utaló nehézásványok mennyisége az l/l. sz. fúrás mintáihoz hasonló, de az 1/10. sz. fúrás mintáinál jóval szegényebb, alacsonyabb. Mindezek ellenére a sok közös ásvány alapján feltehető, hogy a folyóvízi homok anyagszolgáltató szerepet játszott a löszképződésnél, eolikus befúvás útján. 6 Földtani Közlöny 270 Földtani Közlöny 117. kötet 3. füzet A vizsgált löszminták nehézásványainak elemzése után valószínűsíthető a lösz törmelékanyagának belsőkárpát-medencei kőzetekből való származása, szemben a lösz Kárpát-medencén kívüli anyagszármazásával. A felsőpan- nóniai nagykiterjedésű folyóvízi üledékképződés és kialakult röghegységeink is törmelékanyagszolgáltató szerepet játszhattak. A löszminták ásványos összetételének vizsgálata arra mutat, hogy törmelékanyaguk az idő függvé- nyében és valószínűleg térben is' különbözik. RTG diffrakciós vizsgálatok Az RTG diffrakciós vizsgálatok a 0,06 mm alatti szemcseátmérőjű anyag ásványos összetételére, a meszes kötőanyag és az agyagásványok minőségére adtak felvilágosítást. A löszkavicsok képződési anyagának egységét támasz- tották alá az eredmények, amelyeket félkvantitatíve kiszámított mennyiségi adatokkal jellemezve a II. táblázatban közlünk. Az 1/1. sz. és az 1/10. sz. fúrás típusmintáinak ásványos összetétele az KXG diffrakciós vizsgálat alapján La composition minérale des échantillons typiques des forages 1/1. et 1/10. snr la base de l’examen de diffraction de rayons X II. táblázat — II. tableau montmorillonit | Mórit kvarc s 3 3 i 3 o *S> £ c. - kalcit -O a JC 3 'O © c tS3 0 P 0) © N 3? o 1/1. sz. f. I. típns 3 8 6 36 4 16 10 17 100 1/10. sz. f. I. típus 6 13 5 26 3 11 19 17 — 100 1/1. sz. f. II. típus 5 14 6 32 6 7 7 16 7 100 1/10. sz. f. n. típus 5 14 5 29 2 7 20 18 — 100 1/1. sz. f. m. típus 6 14 8 31 3 14 10 13 i 100 1/10. sz. f. ni. típus 4 8 4 35 3 7 22 17 100 Az agyagásványokat az illit és a montmorillonit képviseli, együttes mennyi- ségük 20% körüli. A montmorillonitnak vulkáni törmelékből való származását valószínűsíthetjük, erre utalnak a mineralógiai vizsgálatok adatai is. A kalcit-dolomit arányra vonatkozóan megállapítható, hogy míg az 1/1. sz. fúrás típusmintáiban a dolomit mennyisége a kalcitét meghaladja, addig az 1/10. sz. fúrás esetében fordított a helyzet; az összkarbonáttartalom az utóbbi fúrás mintáiban több mint 10%-kal magasabb. A dolomit emelt mennyisége a 0,06 mm alatti frakció anyagában a dolomit porló, finomabb szemcse méret mellett dúsuló sajátosságára utal. Löszkavics metszetek A löszkavicsok keletkezési körülményeinek megértéséhez a kavicsokat kettészelő metszetekre is szükség volt. A metszetek anyagán a keletkezési folyamat jól rekonstruálható. Mint látható, a kavicsok magját szögletes kőzetdarabok adják (10—11. ábra). Ezek a kőzetdarabok a lösz lejtőre rako- dása után jöttek létre, cementálódtak össze. Valószínűleg már ekkor kis meny- K r iv án: A Szekszárdi-dombvidék löszkavicsai 271 10—11. ábra. Löszkavics metszetek az 1/1. 82. és az 1/10. sz. fúrás anyagából Figs. 10—11. Coupes de galet de loess de la matiére des forages 1/1. et 1/10. 272 Földtani Közlöny 117 . kötet 3. füzet nyiségű finomhomok a felületükre tapadhatott. A kőzetdarabok kavicsokká duzzadása a gyakori, heves esőzések kiváltotta leöblítés, a pluviális lemosás folyamán történt. A kőzetdarabok felszínére a lejtőn történt legördülésükkor rátapadással egyre vastagabb finomhomok kéreg rakódott, előidézve egyben a kavicsok nagyságbeli növekedését is. A löszkavicsok a bekérgezéses szemcsék PERYT-féle osztályozásában a vadoidolc csoportjába tartoznak. Irodalom — Littérature Ádám L. (1964): A Szekszárdi-dombvidék kialakulása és morfológiája — f öldrajzi Tanulmányok 2. pp. 1—83. Adám L. (1969): A Tolnai-dombság kialakulása és felszínalaktana — Földrajzi Tanulmányok 10. pp. 1 — 186. K ríván P. (1955): A közép-európai pleisztocén éghajlati tagolódása és a paksi alapszelvény — MAFI Évk. 43. k. 3. f. pp. 363-506. Kriván P. (1960): A Duna ártéri szinlőinek kronológiája — Földt. Közi. XC. k. pp. 56—72. Kpiván P. — Hidasi J. (1983): Szekszárd város 1. sz. Bottán-hegy térképlapja építésföldtani felvételének térkép- magyarázója, észlelési dokumentációval, a kutatófúrások rétegsorának földtani leírásával, földtani térképpel — ELTE Alkalmazott és Műszaki Földtani Tanszék jelentése. Kézirat. Kriván P. — Hidasi J. (1983): Szekszárd város 6. sz. Bakta térképlapja építésföldtani felvételének térképmagyará- zója, észlelési dokumentációval, a kutatófúrások rétegsorának földtani leírásával, földtani térképpel — ELTE Alkalmazott és Műszaki Földtani Tanszék jelentése. Kézirat. Láng S. (1957): Természeti földrajzi tanulmányok a Sárköz környékén — Földrajzi Ért. 6. évf. 2. f. pp. 134—154. Peryt T. (1983): Coates grains — Springer Verlag, Berlin, p. 655. Pécsi M. (1962): A magyarországi pleisztocénkor! lejtős üledékek és kialakulásuk — Földrajzi Ért. 11. évf. 1. f. pp. 19-39. A kézirat beérkezett: 1986. III. 17. L’examen du complexe de galet de loess pleistocéne supérieur du pays de collines de Szekszárd B. Kriván En 1983 au cours des travaux du lévé de terrain de Szekszárd les forages inclinés ont exhumé une formation jusqu’á présent inconnue en Hongrie. 11 s’agit d’un produit de galet de loess ( fig. 1, 2) d’une épaisseur de 10—20 m. Le diamétre des galets qui sont presque parfaitement arrondis est trés varié. 11 y a des granules á 3 — 25 mm, mais la rondeur caraeterise les petits granules aussi. La quantité de la matrice est généralement réduite. Le complexe de loess á galet se divise en trois termes comme suit: au dessus: sables de loess avec des galets de loess (I. tvpe) au centre: galets de loess en grains fins (II. type) en bas: sable de loess avec des galets de loess (III. tvpe) L’auteur a fait un examen complexe du matériel. Les analyses granulométriques ont prouvé nettement la division mentionnée ci-dessus. Le matiére de la formation étáit originairement loess typique déposé sur la pente. L’examen de la teneur en ions de carbonate a prouvé l’homogenité de la matiére initiale, aussi bien que l’examen des minéraux lourds présents dans le loess (I. table). Comme résultat des analyses de dif- fraction aux rayons X nous avons obtenu composition minéralogique du loess, la qualité et les pourcentages des minéraux carbonatés et des minéraux argileux (II. table). Les coupes des galets de loess nous ont aidé á comprendre le mécanisme génétique. Le complex de loess a galet se trouve actuellement aux plateaux et aux bords des plateaux du pays de collines de Szekszárd. Au cours du Pleistocéne supérieur le complexe s’est formé de loess typique déposé sur la pente. Les cailloux se produisaient déjá sur la pente et á cause des chutes de pluie violentes ils ont été soumis á un processus de roulement en s’accumulant finalement sous főnné de galet au pied de la pente. Les mouvements tectoniques de la fin du Pleistocéne se sont manifestés en émersions et affaissements, étant responsables pour l’émersion du complexe. Selon la classification de Peryt (1983) les galets de loess appartiennent au groupe des vadoides. Manuscrit regu: le 17 mars 1986. K r i v á n : A Szekszárdi-dombvidék löszkavicsai 273 MsyqeHiie rajién néccoB H3 BepxHenneíícTOueHOBbix otjiowchhh CeKcapACKoro xojmoropbfl Bernje Kpuean HH>KeHepHO-reojiormecKHMH CKBa>KHHaMH, npoöypeuHbiMH b 1983 r. Ha xojiMe najiaHicn- xeflb (CeKcapa, roroBocTOK 3aayHaHiynHbi) h b erő okpccthocthx, BCKpbiTbi otjiowchhh c rajib- koh JiéccoB, ao chx nop He H3BecTH0il b BeHrpuH. CepHH oTJio>KeHHH noApa3AejiíieTCH Ha Tpn ro- pH30HTa, KOTopbie jierKO KoppejiHpyiOTCfl no ciKiiHaM. reojionmecicne HaöjnoAeHim ccb- MecTHO c pe3yjibTaTaMH H3yneHHH BeinecrBennoro cocTaBa CAejiajin bosmowhbim no3Hawie cpeabi ocaaKOHaKonjieHHH. Cepim c ranbKOM jiéccoB HaKonHnacb 113 oöjiomkob jiéccoB, CKaTbiBaBiniixcn no CKJ10H3M nepBHHHoro ocaAKOHaKonjieHim. HenoepeACTBeHHon npiinnHon B03HHKH0BeHimx 3THX 0TJ10>KeHHH CJiyjKHJIH MaCTbie H CHJIbHbie AOWAII, B XOfle KOTüpbIX OÖJIOMKH 113 CKJlOHOBblX JiéccoB B3öyxaJiH npn CKaTbiBaHim c oőpa30BaHiieM na nx noBepxHoc™ jréccoBbix Kopox Tonmu- hoh b HecKOJibKO mm. B KJiac.CH(})HKannoHHOH cxeMe riepuTa néccoBbie rajibKH othochtch k rpynne BaAOHAOB. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soe. (1987) 117. 275—283 A geológiai paraméterek sztochasztikus kezelésének lehetőségei és korlátái Dienes István * (1 ábrával) Összefoglalás: A geostatisztika klasszikus alapmunkáinak elemzése azt mutat- ja, hogy az elmélet megalapítói nem definiálták a szükséges precizitással a sztochasztikus elméletek alkalmazásához szükséges olyan alapfogalmakat, mint eseménytér, valószínű- ségi mérték. Emiatt a klasszikus geostatisztikai módszerekkel nyert következtetések nem tekinthetők igazoltnak, megbízhatónak és korrektnek. A bányamérnök, a geológus és a közgazdász szempontjából egyértelmű, hogy a lelőhelyek, geológiai testek — legalábbis makroszinten — egyetlen példányban léteznek, egy adott koordinátájú pontban a nyersanyag minőségi paraméterének értéke éppen annyi, amennyi, bár lehet, hogy e paraméter számértéke az adott pillanatban ismeretlen. Röviden: a geológiai valóság, a geológiai teret leíró függvények determinisztikusak. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben Rrumbein, Graybill, Merriam és mások úttörő munkái nyomán tanúi lehettünk a valószínűségszámítás és a matematikai statisztika diadalútjának a geotudományokban is. E folyamat első éveiben, a hatvanas években a szemlélet sztatikus maradt, az alkalmazott módszerek nem terjedtek ki a sztochasztikus folyamatok, a véletlen függvények elméletének területére. Az „elemek eloszlásának” vizsgálata során például alapsokaságnak tekintették egy lelőhely, egy kutatási terület vagy a klark értékek meghatározása során a földkéreg valamennyi potenciális mintáját. Már a hatvanas évek végén azonban egyre gyakoribbakká váltak azok a tanulmányok, amelyek szakítottak a sztatikus szemlélettel és a véletlen függ- vények elméletében tárgyalt matematikai struktúrákat kívánták alkalmazni az általuk tárgyalt jelenségek, folyamatok modellezésére. Vistelitts már 1964-ben különböző rétegek egymásra következésének empirikus gyakorisá- gát vizsgálva a rétegharántolásokat diszkrét MARKOV-láncok egy realizálója- ként fogta fel klasszikus, a Cseleken félsziget üledékképződésével foglalkozó munkájában. Később ugyanő felületi, illetve vékonycsiszolatokban vizsgálta különféle gránitfajták ásványszemcséinek egymásrakövetkezési sorrendjét egy-egy véletlenszerűen kiválasztott egyenes mentén. Kriege, majd az ő nyomán Matheroist a hatvanas évek elején kezdték meg úttörő jellegű vizsgá- lataikat érclelőhelyeken a fémtartalom térbeli változásait leíró függvények leírásával kapcsolatban és ennek során alakult ki a „geostatisztika”, a „krig- • Központi Statisztikai Hivatal, 1024 Budapest II. Keleti Károly utca 5—7. 276 Földtani Közlöny 117. kötet 3. füzet ing” elmélete. Végcéljuk az ércminőség, az érctartalmat leíró függvény inter- polálása, a földtani készletek meghatározása voltak. Rodionov 1968-ban dolgozta ki módszerét fúrások, feltárások rétegsorának „tagolására”. Ennek során fúrásokban megfigyelt bélyegeket valószínűségi változók sorozatának egy realizációjának fogta fel. Itt álljunk meg, és vegyük észre, hogy természetesen a Rodionov által le- írt módon tetszés szerinti számú rétegsor tetszés szerinti számú ismérv szerint tagolható, legalábbis a számítástechnika mindenkori korlátái között. Minden- nek azonban semmilyen gyakorlati földtani jelentősége sincsen, miután Rodio- nov nem definiálja, milyen gyakorlati eljárással jut ahhoz a véletlen függvény- hez, amelyre egész eljárását alapozza. így az eljárás segítségével előállított egységeknek nincsen kapcsolatuk az adott területen folyó nyersanyag- vagy földtörténeti kutatással. Ezeket az egységeket nem valamilyen földtani vagy bányászati cél érdekében definiálták, illetve egyáltalán földtanilag nem is definiálták. Természetesen, ha a kutató nem alakít ki világos elképzelést arról, hogy miért akarja fúrási rétegsorait tagolni, akkor számára mindegyik „tagolás” egyformán hasznos, szélső esetben még az is, amelyikben a fúrást egyetlen rétegre „tagolja”. Amennyiben azonban a kutató meghatározott rétegtartalmú, esetleg ilyen és adott vastagságnál nagyobb vastagságú réteget keres, nincsen már szüksége a sztochasztikus eljárásra, hiszen céljai közvetlenül operacio- lizálhatók, azok alapján a kívánt rétegek determinisztikus módon kijelölhetők. Folytatva az áttekintést, érdemes megemlíteni Hay és Sotjtham szto- chasztikus rétegtanát, amelynek alapösszefüggései a szerzők szándéka szerint alkalmasak lennének arra, hogy sztochasztikus becslést lehessen tenni bizo- nyos események — őslénytani vagy kőzetfizikai bélyegek első és utolsó idő- beni megjelenései — közötti időbeni relációk valószínűségére. Végül megemlí- tem, hogy a szeizmikus kutatásokkal, a rugalmas hullámterjedés elméletével kapcsolatban jelent meg a geotudományokban a véletlen közegek elmélete. Mindezek a csupán példaként kiemelt szerzők és nagyszámú társaik alap- jaiban ugyanazzal a problémával küzdenek, a kétségkívül egyetlen példányban létező és makroszinten determinisztikus földtani valóságot véletlen függvény- nyel kívánva leírni, valamilyen módon arra kényszerülnének, hogy az isme- retlen determinisztikus vektor-skalár vagy vektor-vektor függvény felhaszná- lásával véletlen függvényt definiáljanak. Ezt azonban általában nem ismerik fel, megelégszenek azzal, hogy a determinisztikus függvényt a pontosan nem definiált véletlen függvény egy realizációjának tekintik. Ez a tanulmány ezzel a kérdéskörrel foglalkozik, elemzi a sztochasztizálás lehetőségeit és értelmét elsősorban a „geostatisztika” néhány feladatával kapcsolatban. Végkövetkeztetésként természetesen nem adhat univerzális receptet, hiszen ezekből az elemzésekből éppen az a tanulság, hogy a véletlen függvények elméletének, de semmilyen más matematikai elméletnek sem kép- zelhető el — a geológiában sem — hasznos, szakácskönyv jellegű alkalma- zása. Ehelyett minden esetben, minden helyzetben adekvát modellt kell al- kotni, és a tényleges feladat ilyen megfogalmazásából azonnal következik is egy általában nem triviális — esetleg sztochasztikus — feladat. Sajátos helyet foglal el e tekintetben a geostatisztika elmélete. Vizsgáljuk meg mindezeket valamivel részletesebben a „geostatisztika ', Matheron és követőinek, Magyarországon Füst, Molnár, Szidarovszky és mások munkáiban kifejtett elméletén. Tárgyalásunkban Matheron 1962- D i e n e s : A geológiai paraméterek sztochasztikus kezelése 277 ben és 1963-ban kiadott forrásmunkáinak a szerző által bővített és módosított 1968-as orosz nyelvű kiadásának szövegéből indulunk ki. Matheron e klasszikus munkáiban a „térbeli változókkal” foglalkozik, ezek az általa alkalmazott jelölésrendszer szerint is determinisztikus függvé- nyek. Már a bevezetőben is hangsúlyozza (10. oldal), hogy a statikus szto- chasztikus elmélet fogalomrendszere a geotudománvok, bányászat szempontjá- ból nem előnyös, mert „a valószínűségi változó fogalmának csak akkor van értelme, ha — van legalább elvi lehetőség (egy valamely) olyan kísérlet végtelen sok- szori elvégzésére, amelynek révén a valószínűségi változó számértéket szerez, — minden kísérlet eredményének függetlennek kell lennie az összes többi kísérlet eredményétől”. Matheron szerint a térbeli változó e feltételeknek nem mindenben tesz eleget. Például ha a fémkcncentrációt valamely rögzített x, y, z koordinátájú pontban vizsgáljuk, az fix érték és nem véletlen mennyiség. Nincs lehetőség a kísérlet megismétlésére. A variogram, kovariogram definiálása is determinisztikus függvények Riemann integráljaként történik. A 12. oldal szerint „Miután csak a térbeli változó bír fizikai realitással, min- den valószínűségi interpretáció önkényes.” Ugyanott azonban később fel- tételezi, hogy „létezik olyan eset, amikor a térbeli változékonyság tanulmá- nyozásához a statisztikai megközelítés megengedhető. Ez az az eset, amikor a tanulmányozandó objektum stacionárius. Szigorúan szólva a véletlen függ- vény akkor stacionárius, ha értékeinek az eloszlásfüggvénye k darab tetsző- leges pontban invariáns ezen pontok tetszőleges áthelyezésével szemben”. Ezután számos megállapítást tesz és végig szembeállítja a determinisztikus jellegű „tranzitív reprezentációt” a sztochasztikus jellegű „saját sémák” elméletével. A második fejezet foglalkozik a mintavételi hely véletlen vektorként! elkép- zelésével. A harmadik és a negyedik fejezet néhány helyen említi a statisztikai függetlenség kérdését (pl. 69. oldal). A második rész a sajátsémák elméletével foglalkozik, ennek bevezetéseként ismét rátér jelen észrevételeink tárgyára. A 70. oldal szövege szerint: „E könyv második részében azt a lúpotézist fo- gadjuk el, hogy az f(x) térbeli változót az F(x ) véletlen függvény egy reali- zációjaként tekinthetjük. Az F(x) véletlen függvény és f(x) realizációja között ugyanolyan viszony áll fenn, mint a valószínűségi változó és egy kísérlet során nyert egyetlen érték között. Ez a kiindulásként alkalmazható feltételezés nem vált ki ellenvetést — . . . Reális nehézség csak akkor lép fel, ha a statisztikai következtetésről kezdünk beszélni.” „A legelterjedtebb hipotézis szerint fel- tételezik, hogy az F(x) véletlen függvény stacionárius, azaz azt a térbeli tör- vényt, amely leírja a függvényt, invariánsnak tételezik fel az x pontok hal- mazának áthelyezésével szemben. Ebből a feltevésből következik a véletlen függvény térbeli homogeneitása, ami abban mutatkozik meg, hogy a mező tetszőleges pontjában a véletlen függvénynek ugyanazok az átlagjellemzői.” „így úgy fogjuk vélni, hogy az f(x) térbeli változót az E(:r) stacionárius vélet- len függvény egy realizációjaként tekinthetjük. Ez a feltevés nem mindig alkalmazható . . . Ha az f(x) függvény értékei a középponttól távolodva törvényszerű csökkenést mutatnak, semmilyen esetben sem beszélhetünk st acionáriusságról . ” 278 Földtani Közlöny 117. kötet 3. füzet Lényegében ez az az érdemi információ, amiből kiindulhatunk, a továbbiak- ban Matheron már nem ad útmutatást a minket érdeklő kérdésekről. Nyilvánvaló, hogy Matheron nem definiálja egyértelműen azt az F(x) véletlen függvényt, amelynek f(z) az egyetlen realizációja, hiszen több ilyen véletlen függvény is lehet. A stacionáriusság feltevéséből még nem következik az ergodicitás. Ha matematikai szinten definiálható is lenne ilyen módon vala- milyen véletlen függvény egyértelműen, ezzel még nem definiáltunk a geológus számára olyan értelmes kísérleti szituációt, eseményteret, amellyel kísérletei és az elmélet között összefüggést teremthetünk. Véleményünk szerint a nehéz- ség nem akkor lép fel, amikor a statisztikai következtetésről kezdünk beszélni, hanem akkor, amikor a geostatisztikai elméletben nem egyértelműen és nem valamilyen gyakorlati feladat megoldásából kiindulva kísérlünk meg véletlen függvényt definiálni. Megfordítva, a statisztikai következtetés éppen azért ütközik nehézségbe, mert az alkalmazott véletlen függvény definíciója nem megfelelő. Végezetül kevés olyan lelőhely lehet, ahol f(x) értékei a mező közép- pontjától távolodva nem mutatnak törvényszerű csökkenést vagy növe- kedést. Tekintsük át mindezt egy egyszerű számpéldán, amelynek során tegyünk kísérletet arra, hogy földtani feladat szempontjából is értelmes véletlen függ- vényt definiáljunk egyértelműen. Legyen a vizsgált — az egyszerűség kedvéért egyetlen — geológiai paraméter például a iéztartalom, amelynek értékét interpolálni vagy átlagát megbecsülni kívánjuk, /. Az egyszerűség kedvéért és az általánosság korlátozása nélkül legyen / skalár-skalár, és tegyük fel, hogy a vizsgált terület csak egy egyenes szakasz, amely pontjainak koordinátái alkalmas helyi rendszerben a [0,10] intervallumba esnek, és tegyük fel, hogy / az 1. ábrán látható egyszerű f(x) = x2 függvény. Tegyük fel először, hogy nincs méréshibánk, miután a méréshiba a geostatisztikai eljárások hibáit csak növeli, problémáit semmiképpen sem egyszerűsíti. Először feltételezzük, hogy az adott kutatási terület — gondolatkísérletben végrehajtható — megkutatásainak egy bizonyos összességét kívánjuk vizs- gálni, ez lesz a véletlen tömeg jelenség. Tegyük fel, hogy az egyes megkutatások olyanok, hogy az első mintavételi pont egyenlő valószínűséggel esik majd a [0,10] intervallumba, a második mintavételi pont koordinátája pedig x + d lesz. Eredményünket úgy lehet összefoglalni, hogy kutatási területünket a leírt módon történő többszöri véletlen megmintázásával a y(d) = d2 + lOd struk- túrfüggvényhez jutunk, ami megegyezik a variogrammal. Ebben a felfogásban tehát a geostatisztikai elméletben szereplő véletlen függvény egyetlen rendelkezésünkre álló realizációjához a többi realizációt úgy definiáltuk, hogy feltételeztük ugyanannak a területnek többszöri meg- kutatását. Ennek a véletlen függvénynek az egyes realizációi az x 2 függvény eltoltjai, azaz az ( x + w)2 függvénycsalád. Ez azonban nem az egyetlen lehetőség. Ha olyan mintavételi stratégiát választunk, hogy a mintavételi valószínű- ség-sűrűség a mintavételi intervallumban nem azonos, akkor ettől eltérő, más eredményre jutunk. D i e n e s : A geológiai paraméterek sztochasztikus kezelése 279 280 Földtani Közlöny 117 . kötet 3. füzet Például ha a sűrűségfüggvény az alábbi alakú: p{x) = j 4I100 ha \ 16/100 ha 0 <^x < 5 5 x < 10 akkor — bár ennek az új véletlen függvénynek a realizációi ugyanazok, mint a korábbi példában, miután másképp definiáltuk a valószínűségi teret, a struktúrfüggvény y(d) = d2 + 13d alakú lesz. Ez a geológus számára egyáltalán nem újszerű. Amennyiben fúrásait a kutatási terület homogénebb (pl. produktív) részére sűríti, elkerülve az in- homogén (peremi) részeket, akkor az átlagos eltérés a két fúrásban észlelt paraméterértékek között várhatóan kisebb, mint ha ugyanezt peremi és nem peremi helyzetű fúrások között vizsgáljuk. Vizsgáljunk most N darab olyan kutatási területet, amelyek egyike legyen éppen az előbbiekben vizsgált. Legyenek a kutatási területek koordinátái — alkalmas helyi rendszerekben — a [ 0 , 10] intervallumban, az co-adik kutatási területen, a 6 [1, A7], és Q = [2, AT] a geológiai paraméter értékét leíró függ- vények értékei az egymástól különböző fút(x) — cox2 függvények. Ez a feltevés nem abszurd. Whitten és mások munkáiból ismert, hogy hatványfüggvé- nyekkel a geológiai paraméterek értékét a térben leíró függvényeket egyes esetekben jól lehet közelíteni. Legyen most véletlen tömegjelenségünk e kutatási területek megkutatása olyan módon, hogy azonos valószínűséggel kutatjuk meg az egyes területeket, azaz P(co) - 2/ AT. Ekkor a most már kutatási területek egy osztályának megkutatását leíró véletlen függvény, illetve struktúrafüggvény az előbbitől eltérő, az első minta- vételi pont koordinátájától, mint paramétertől függő 0,5(N -f- 2)/<22 + 2dx variogram-sereghez jutunk. Míg az első két esetben struktúrfüggvényeink torzítatlan becsléséhez remél- hettünk jutni, ha a szóban forgó egyetlen lelőhelyet sokszor megmintázzuk, ennek a struktúrfüggvénynek a becsléséhez úgy juthatunk, ha minden egyes lelőhelyet megmintázunk. Szokás még hivatkozni geostatisztikai munkákban a „várható értékfügg- vény” vagy egyszerűen csak ,,a várható értékek” állandóságára, A fenti pél- dák talán érzékeltetik, hogy nehezen konstruálható olyan modell, ahol egy ilyen feltevés helytálló lehetne, esetleg bizonyos ergodicitási feltevések véd- hetők lennének. Eddigi eredményeinket röviden össze lehet foglalni. A geostatisztika elmélete nem határozza meg azokat a konkrét kutatási, földtani szituációkat és azokat leíró véletlen függvényeket, amelyekre alapösszefüggéseit kidolgozta. Egy determisztikus függvény nem válik attól jól definiált véletlen függvénnyé, hogy véletlen függvénynek nevezzük. Mindezek miatt a variogramok sem te- kinthetők a kutatási szituációkra jellemző bélyegeknek, anélkül, hogy defi- niálnánk, mi az a véletlen tömegjelenség, amelynek segítségével az egyetlen példányban létező földtani realitásból levezetnénk. Ugyanakkor a geostatisztikai elméletben szereplő és a becslések hibáját meghatározó összefüggések a formulák értelem nélküli, szakácskönvv-szerű alkalmazása, a kutatási szituációk egzakt meghatározása nélkül a hibák meg- határozására nem alkalmasak. D ien e s: A geológiai paraméterek sztochasztikus kezelése 281 A geostatisztika elméletében modellként véletlen függvényeket tételez fel. A földtani kutatás során vizsgált, a nyersanyag térbeli elhelyezkedését, minő- ségét leíró függvények determinisztikusak. így a kriging és más eljárások alkal- mazásához a determisztikus hamutartalom, réztartalom stb. függvények segít- ségével először véletlen függvényeket kellene definiálni. Ezt többféle módon, a feladatnak és a kutatási szituációnak megfelelően kellene megtenni. Mindezek a kérdések szorosan összefüggenek a bányagazdaságtan és a föld- tani kutatás gazdaságtanának valamint irányítási, szabályozási és szervezeti rendszerének kérdéseivel is. A geostatisztikai módszerek bizonyos földtani kutatási problémák megol- dásának optimalizálását célozzák. Az optimalizálási feladatokat viszont — mint ezt az operációkutatás klasszikusai már régen megállapították — csak ténylegesen meglevő döntési szinteken, ott érdemes megfogalmazni és olyan formában, ahogy ezek felmerülnek. Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy a szabályozórendszer változásai hatalmas változásokat indukálnak a gazdál- kodók magatartásában, optimalizálási kritériumaiban. Attól függően, hogy a munkamegosztás melyik láncszemét végző gaz- dálkodóról van szó, más és más az optimalizálási és így a sztochasztizá- lási feladat. A más részére szolgáltatásként adatfeldolgozást, számítástechnikai szol- gáltatást végző szervezet megrendelésre dolgozik. A specifikációnak megfelelő kivitelű, interpolációs módszert alkalmazó térképet állít elő, így számítja a vagyont. Ha specifikáció nincs, az interpolálásnál is költségeit minimalizálja, egyszerű, lehetőleg már meglevő, gyors módszert alkalmaz, amely esetleg egyál- talán nem is veszi figyelembe az interpolálandó geológiai felület sajátossá- gait. A feladat tényleges megfogalmazásában, optimális megoldásában csak akkor érdekelt, ha szerződésileg erre kötelezik. A módszertani fejlesztést végző szoftvergyártó szervezet, pl. egyetemi tan- szék, fejlesztő intézet stratégiájából függően — saját kezdeményezésű fej- lesztés esetén — törekedhet minél univerzálisabb szoftvertermék előállítására, az értékesítési példányszám növelésére, egyedi megrendelés esetén a feladat minél inkább testreszabott megoldására. A nyersanyagkutató vállalatnál az előzetes és felderítő fázisban a megkuta- tott földtani vagyon maximalizálása lehet az egyik kutatási cél. Ugyanakkor ma nincsen az egyes nyersanyagok és kutatási fázisok esetén olyan formalizált kritériumrendszer, amelynek alapján ezt az optimalizálást algoritmikus ala- pokra lehetne helyezni. A földtani előkutatás során a kutatólétesítmények olyan ritkán helyezkednek el, hogy itt csak eleve igen nagy hibával lehet álta- lában interpolálni. A bányaművelő számára a pontos vastagsági, minőségi, tektonikai, karsztvíz stb. térképek lennének az ideálisak és ennek megfelelően törekszenek is ilye- nek előállítására, illetve beszerzésére, amennyiben nem ilyenhez jutnak, az kockázatot jelent számukra. Azt azonban, hogy ez a kockázat milyen szám- szerű összefüggésben van a térképek ilyen vagy olyan jellegű hibáival és maga a kockázat milyen természetű, csak maguk a művelők és tervezők tudják megmondani és ez nyersanyagról nyersanyagra változik. Aligha lehet célszerű egyetlen optimalizálási feladatra visszavezetni egy besajtolásos, segédenergiá- val művelt olajtelep víz-olajhatár felszínének művelés közbeni leírásánál vagy egy kőszéntelep felderítő kutatásánál, a fűtőérték, telepfelszín inter- polálásánál felmerülő interpolációs problémát. 282 Földtani Közlöny 117. kötet 3. füzet A bányászati tervező, tanácsadó, „Consulting” vállalat abban lehet érdekelt, hogy az interpoláció során, vagy a készletbecslésben elkövetett hibát, annak átlagát vagy maximumát a különböző lelőhelyek összességében minimali- zálja. Ténylegesen azonban Magyarországon az ilyen vállalat jövedelme nincs közvetlen összefüggésben azzal, milyen pontosan sikerül előállítania a terve- zéshez szükséges térképet, inkább arra törekszik, hogy az interpolációt „kor- szerű” módszerrel, legalább valamilyen pontossággal végezze el. Nyilvánvaló továbbá, hogy mindegyik esetben előfordulhat, hogy semmilyen lehetőség sem áll rendelkezésre, hogy az interpolációt érdemben megkönnyítő további pótlólagos információt szerezzen, ebben az esetben mindegy, hogy az interpolációt milyen módon hajtja végre. Van olyan eset is, amikor az opti- mális interpolációs (ezen belül a sztochasztizálási) módszerek keresése egy- szerűen nem kifizetődő, hiszen a kereskedelmi forgalomban levő spline vagy más programok sem szolgáltatnak várhatóan bizonyíthatóan rosszabb ered- ményt, mint az ezeknél jelentősen bonyolultabb és drágább eljárások, illetve az optimális interpolálási, vagyonbecslési feladat levezetése és megoldása olyan sok kutatás-fejlesztési ráfordítást igényel, hogy eleve nem érdemes elvégezni. Hogyan tekintsünk ezután a „geostatisztika” elméletére és gyakorlati mód- szereire? Aláhúzom, hogy a geostatisztika elméletére, mint földtudományi elméletre, hiszen a formulák, mint matematikai formulák, miután már vannak véletlen függvényeink, korrektek lehetnek, csupán a földtudományi megala- pozásuk, levezetésük vagy interpretációjuk problematikus. A geostatisztika elméletének sztochasztikus része nem elegendően megala- pozott. Ettől függetlenül gyakorlati módszerei meghatározott esetekben jó, a klasszikus vagyonszámítási módszereknél jobb becsléseket szolgáltathat- nak. Az optimalizálási, sztochasztizálási feladat pontos megfogalmazása nélkül azonban a hibaformulák, varianciabecslés értéke nehezen határozható meg, vagyis éppen arra nincsen garancia és azt sem érjük el, ami miatt e mód- szerekhez folyamodunk. Irodalom — References Matheron, G. (1962): Traité de geostatistique appliquée I. Mem. du BRGM Xo. 14. Matheron, G. (1963): Traité de geostatistique appliqué II. Mem. du BRGM No. 24. MATEKON, G. (1968): Osznovü prikladnoj geosztatisztiki. Mir. Moszkva. 408 oldal. A kézirat beérkezett: 1986. V. 6. Is geostatistical theory a well-founded theory? 1. Dienes Geological variables, such like őre contents or porosity are deterministic: their value can be unknown bút never indefinite. Random variables or stochastic functions sliould be defined in any stochastic geoscientific interpretation. Geoscientists should define the set of elementary events and a probability measure with regard to their special interests and based upon the deterministic geological reality. This can be done in many different wavs. Critics of the works of the classieals in geostatistics reveal that this „stochastisa- tion” has been missed or is nőt clear in their presentations. Consequently, geostatistical theory may nőt be considered a strict, well founded geotheory, results and inferences should be handled with precaution. Manuscript received: 6th May, 1986. D i e n e s : A geológiai paraméterek sztochasztikus kezelése 283 .UoCTaTOHHO JIH OŐOCHOBaHa Teopilfl reOCTaTHCTHKII ? H. Jlueneui TeojiorHMecKHe nepeMeHHbie, Taxne Kan coflepwaHHH pyfl hjih ’nopHCTocTb, aeTepMiimic- TH'iHbi: hx 3HaHeHMji MoryT 6biTb Heii3BecTHbiMH, ho HHKorfla HeonpefleneHHbi.Mii. CjiywaHHbie nepe.MeHHbie hjih cToxacTimecKHe 4>yHKUiiH aojdkhu öbiTb onpeaejieHbi b jhoőoíí croxacnmecKOH reojionmecKOH HayHHOH HHTepnpeTaunn. yueHbiH reojior aojdkch onpeaejiHTb cepino ajie.weH- TapHblX COÖblTHH II Mepy HX BepOHTHOCTH C y^eTOM CBOHX CneUHaJlbHblX HHTepecoB H na OCHOBe onpeaejieHHOH reoJiornnecKOH peajibHOcra. 3to MO>KeT öbiTb cflenaHO pa3JiHHHbiMii cnocoöaMH. KpHTHHeCKIIH 0Ö30P paÖOT KJiaCCHKOB reOCTaTHCTHKII OÖHapyMCHBaeT, HTO 3Ta CT0XaCTII3aUHH őbuia nponymeHa hjih hchcho onpejjejieHa. CjieflOBaTejibHO, reocTaTiicTHnecKan Teopiifl’ He MO>KeT CHHTaTbCH TOHHOH, XOpOIHO OÖOCHOBaHHOH Teopiieíí, I109T0My C ee pe3yjlbTaTaMH H Bbl- BOflaMH HV>KHO OÖpaUjaTbCfl OCTOpO>KHO. hírek, ismertetések Balkay Bálint (1931 — 1986) A Magyarhoni Földtani Társulat, az egykori gimnáziumi és elemi iskolai társak, bará- tok nevében búcsúzom* Dr. Balkay Bálinttól. Búcsúztatjuk őt valamennyien, akik megismerve szerethettük, csodálhattuk őt, a kiváló szakembert és tanárt, az önzetlen munkatársat, a tudomány és a gyakorlati ipari kutatás területén egyaránt páratlan ered- ményeket elért vezetőt, akinek váratlan, korai elvesztése mindnyájunkban fájdalmas űrt hagy. Akik egykor megismertük tettrekészségét, nyitottan jövőbe tekintő szellemét, az élő eleven gondolatoknak azt a bőséges áradását, ami őt életében jellemezte, most döbbenten álljuk körül ravatalát. Balkay Bálint Budapesten 1931. VII. 31-én született, 1949-ben érettségizett és 1953-ban szerzett geológus diplomát. Ezt követően 1955-ig az Eötvös Loránd Tudomány - egyetem Vadász Elemér vezette Földtani Intézetében, majd 1961-ig Egyed László professzor mellett volt tanársegéd, de meghívott előadóként 1969-ig tanított ott. Alkotó életének már ebben a korai időszakában kitűnt rendkívüli áttekintőképessége és elmé- lyült szaktudása, de talán mindenekelőtt az a szintézist alkotó adottsága, ami őt inter- diszciplína vizsgálatára és oktatására tette alkalmassá. A geológus hallgatóknak mate« • A búcsúztató elhangzott Dr. Balkay Bálint temetésén (1985. XII. 5.), a rákoskeresztúri új köztemető ravata' lozójában. Hírek, ismertetések 285 matikát és geofizikát, a geofizikusoknak geológiát adott elő, míg ő maga ebben az idő- szakban fizika szakot hallgatott. Tanítványai máig emlékeznek előadásaira, amelyeknek célja sohasem a lexikális adatok, hanem a gondolatok közlése, a hallgatóság alkotóképes- ségének kibontakoztatása volt. Rendkívüli nyelvismerete, az új számára fogékony szelleme különösen alkalmassá tette őt a szakmai irodalom legfontosabb megállapításainak korai felismerésére, amely ismereteket a szükséges kritikával kiegészítve adta tovább, felkészítve hallgatóit azokra a gondolatokra, amelyek a jövőben lesznek a szakmai köztudat leglényegesebb ható- tényezői. Fájdalmas, hogy Balkay Bálint oktatói tevékenységét nem mindenki ítélte meg ilyen pozitívan, s ez vezetett ahhoz, hogy 1961-ben az egyetemről a Bauxitkutató Vállalathoz távozott. Pályájának ez a kényszerű irányváltása azonban olyan szférákat nyitott meg, amelyekben újabb lehetőségeket találhatott átütő tehetségének bizonyítására. A követ- kező évben már mint egy magyar szakértőcsoport tagja Guineába utazik, másodévre a guineai Központi Földtani Hivatalban dolgozik, amelynek ugyanez év derekán már a vezetője, de onnan 1964-ben megromlott egészséggel tér haza. Felgyógyulását követően az ALUTERV-nél a földtan-talajmechanika szakosztályt szervezi, majd vezeti. 1971-ben már az ALUTERV külföldi vállalkozási tevékenységének ipartelepítési-földtani-bányá- szati és infrastrukturális aspektusait gondozza, majd 1973 — 75 között már a Magyar Alumíniumipari Tröszt főgeológusa. Az a széles szakmai áttekintés és szintézisalkotó képesség, amely már oktatóként is jellemezte tette alkalmassá őt, hogy a mindenkori pillanatnyi adott problémákon túl a szélesebb összefüggéseket is feltárja. Ez az átfogó, komplexitásra törekvő szemlélete tette lehetővé, hogy a talajmechanikai részfeladatokon felülemelkedve hamarosan a bauxitkutatás kiemelkedő szakértőjévé váljon, olyanná, aki a telepgenetikai kérdésektől azok fejtési és felhasználási kérdésein át az értékesítés kérdéséig tekintette át az iparág teljes vertikumát. Balkay Bálint valamennyi alkotását a mind önmagával, mind munkatársaival szem- ben táplált fokozott igényesség jellemezte. Nevelte, irányította fiatal munkatársait. Tapasztalatainak, gondolatainak bőséges tára mindig a kollégák rendelkezésére állt, önzetlenül segítette őket. Önzetlenségének halálig fogyhatatlan bázisa, gondolatainak az a végtelen bősége volt, amit nem kellett a kimerüléstől féltenie. Örökké emlékezetes, hogy egy-egy nemzetközi kongresszuson milyen fantasztikus tolmácsteljesítményre volt képes. Szinkron-szimultán tolmácsolt franciáról angolra, angolról németre, oroszról angolra, s valamennyiről magyarra, mindezt úgy, hogy a fel- szólalók gyakran fésületlen, saját nyelvükön is nehezen érthető szövegéből pillanatok alatt szűrte ki annak lényegét és azt elegánsan, érthetően adta vissza egy másik nyelven. Tolmácsi munkáját szintén az önzetlenség hatotta át, amikor a tolmácsolt szöveget a maga szellemi színvonalára emelte. Rendkívüli képességei, széles területet átfogó látóköre, csodálatos nyelvkészsége, s nemkülönben kiváló emberi kvalitásai tették őt alkalmassá, hogy elsősorban az afrikai és ázsiai fejlődő országok bauxitkutatási gondjain is felülemelkedve közvetlen tapaszta- latai révén áttekintést nyerjen azok általános ipái telepítési gondjairól és alaposan meg- ismerje azok pénzügyi, népesedéspolitikai, infrastrukturális és más kapcsolatait a világ gazdasági életéhez. Ismereteinek és érdeklődésének ez a mindinkább növekvő rádiusza vezette őt tovább, amikor 1975-ben a Magvar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének dolgozói sorába lépett, ahol azután váratlan elhunytáig (Budapest, 1986. XI. 28.) dolgozott. Balkay Bálintról alkotott, csak vázlatosnak szánt képünk csonka lenne, ha rendkívül sokoldalú szakmai érdeklődésén és tevékenységén túl említetlenül hagynánk humán — művészeti érdeklődését. Én, aki 8 éves korunk óta barátomnak mondhattam őt, csaknem fél évszázadon át csodálhattam előbb átlagon felüli képességeinek kibontakozását, majd éretten és kicsit már távolabbról annak számos, egvre gyarapodó új megnyilvánulását. Ő nem csak a geo- lógiai, matematikai, fizikai és közgazdasági tudomány avatott művelője volt, de a zene, a képzőművészet, az irodalom, az esztétika, a művészettörténet megannyi területén volt otthon, és csak szinte a véletlenen múlott, hogy belső adottságai sokszínű palettájának melyik árnyalatát fejleszti a hivatás szintjére. Halálával az egyik utolsó polihisztorunkat vesztettük el. Balkay Bálint élete rendkívüli képességeire alapozott sikereinek, s rajta kívül álló tényezők okozta megtorpanások, néha kudarcok sora. Sorsa tipikus magyar tehetség- sors, az olyan embereké, akiket azután pazar bőkezűséggel szórunk a szélbe. Hadd fejezzem be barátunk méltatását egy, a régmúltból feltörő személyes emlékkel. Néhány nap múlva 30 éve, 1956 szilveszterét barátainkkal Bálintéknál töltöttük. Azok- 7 Földtani Közlöny 286 Földtani Közlöny 117. kötet 3. füzet bán a napokban nemzedékünk tízezrei fogtak — néha bizony csak anyagi megfontolások alapján — vándorbotot. Azon az éjszakán Bálinttal — aki pedig mindig kerülte a nagy szavakra módot adó témát — a menni vagy maradni etikájáról beszélgettünk. Hogy milyen eredménnyel, arra az ő életének azóta lepergett három évtizede már megadta a választ. Élete a hazafiságnak — azon a sorsfordító éjszakán szemérmesen megvallott hazafiságának — a mindennapi tettekre formálása volt. Bálint bejárta és megismerte a világot, de mint a föl-földobott kő, úgy tért újra meg újra. Ő — aki ha akkor úgy dönt, képességei alapján közülünk leginkább találhatta volna meg számítását — százszor feldobva is visszaszállt, hogy most végül lehulljon a porba, amelyből vétetett. Dr. Pesty László Dr. Balkay Bálint szakirodalmi munkássága 1. A radiogeológia alapvető elvei és tényei — Földt. Közi. LXXXIII. 1953. pp. 197—199. 2. A matematika szerepe a földtanban — Földt. Közi. LXXXIV. 1954. pp. 392—395. 3. Különleges kőzetmozgási alakulat — Földt. Közi. LXXXV. 1955. pp. 153—155. 4. A kavicsvizsgálat újabb eredményei — Földt. Közi. LXXXV. 1955. pp. 392—394. 5. Üj kőzetfizikai kísérletek — Földt. Közi. LXXXVI. 1956. pp. 284 — 286. 6. Iránymennyjségek ábrázolása — Földt. Közi. LXXXVI. 1956. pp. 284 — 286. 7. —Láng G.: Üledékföldtani vizsgálatok a Nagyvisnyó-Nekézseny körüli karbon-permi rétegekben — Földt. Közi. LXXXVII. 1957. pp. 8-17. 8. Kéregszerkezeti adatok a földtágulás kérdéséhez — Földt. Közi. LXXXVII. 1957. pp. 395 — 398. 9. Crustal structure below Hungary — Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis. 2. 1958. pp. 3—13. 10. The tectonics of the Cenozoic volcanism in Hungary — Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis. 3. 1959—60. pp 7—14. 11. Mikrotektonikai megfigyelések a Bükk-hegység északi részében — Földt. Közi. XC. 1960. pp. 120—124. 12. On somé rift-like features of the Little Hungárián Piain — Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis. Sectio Geologica, 3. 1960. pp. 3—6. 13. Probleme dér tektonischen Spannungsverteilung im Karpatenraum — Geol. Rundschau 50. 1960. pp. 396—403. 14. A magyarországi földkéreg szerkezete — Geofizikai Közi. 9. 1960. pp. 5—21. 15. On the Neozoic magma tectonics of Hungary — Acta Geol. 7. 1 — 2. 1961. pp. 159 — 162. 16. A Guineái Köztársaság földtanának alapvonala — Földt. Kút. 8. 2. 1965. pp. 73—77. 17. — Stegena L.: Somé geophysical and geological aspects of crustal structure evolution in the Hungárián Basin — Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis, Sectio Geologica, 11. 1967. pp. 77—86. 18. — Bárdossy Gy.: Lateritesedési részfolyamat vizsgálatok guineai lateriteken — Földt. Közi. XCVII. 1967. pp. 91 — 110. 19. Ein Beitrag zűr Metliode dér statistischen Bohrnetzverteilung nach Petraschek— Mack— Mastoris — Travaux ICSOBA. Zagreb 9. 1972. 20. — Mansour S ami mi Namin: Present State of the search fór bauxites in Irán — Geological Survey of Irán — Geominco, Teherán. 1972. 21. — Sigmond Gy. et al. : Etűdé préliminaire de factibilité sur la conversion locale des bauxites malgaches — ONUDI SIS (MAG) 71./809. 1972. 22. Bazaltoszlopossággal kapcsolatos megfigyelések Indiában — Földt. Közi. 103. 1973. pp. 14—17. 23. — Sigmond, Gy. et al.: Etűdé préliminaire de factibilité d’une industrie verticale del’aluminium au Mali — ONU- DI SIS / 71/ 1219. Mali-13. 1973. 24. Bauxitisation and underground drainage — Travaux ICSOBA, Zagreb, 9. 1973. 25. Report on activities in Mali of UNIDO expert Dr. Bálint Balkay — UNIDO/TS/MLI/74/OOl. 1974. 26. — Alliquander E.— Solymár K.: Improving low-grade bauxites by physical means of benefication — Travaux ICSOBA, Zagreb, 12. 1974. 27. — Bárdossy Gy.: Lateritisation in Guinea — ALUTERV Technical Papers, Budapest, 1974. 28. — Bárdossy Gy.: Issledovaniya processov lateritisatii po gvineyskikh lateritakh — In Korea Vüvetrivanija, Academy of the USSR, „Nauka” Publishers, Moscow. 1974. 29. BöCKH Hugó, Irán és a „köztes tömeg” — Földt. Közi. 104. 1974. pp. 232—239. 30. Hozzászólás Dr. Stegena Lajos. Dr. Géczy Barnabás és Horváth Ferenc: „A Pannon-medence késő kainozóos fejlődése” c. dolgozatához — Földt. Közi. 105. 1975. pp. 531 — 533. 31. Az alumíniumipar nyersanyag ellátása a 2000. évig — Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat. 109. 1976. pp. 196-199. 32. Mineral Raw Matériái Procurement Policies of CMEA Countries — Natural Resources Fórum, New York. Vol. 2. No. 1. 1977. pp. 81-84. 33. An appreisal of heavy mineral mining and benefication in the Gambia — UNIDO Archives, 1977. p. 12. 34. An assessment of Iranian bauxite prospects — UNIDO Archives, 1977. p. 6. 35. Appraisal of and comments on „Determination of heavy mineral reserves at Sanyang and Scout prospecting of the Gambian coastline” — UNIDO Archives, 1977. p. 10. 36. Appreciation of the geological and mineral-economy aspects of UNIDO s current activity conceming beach sand minerals in Mauritánia — Vienna, UNIDO Archives, 1977. 37. Draft terms of reference of a study to be entitled „Raw Matériái Availability and Processing Pattem of the Alu- mínium Industry — bauxite and alumina” — Vienna, UNIDO Archives, 1977. p. 10. 38. — Fülöp J.: A legfontosabb ásványi nyersanyagforrások alakulásának nemzetközi prognózisa — OMFB 21- 7601 -Et. 1977. p. 82. 39. — ÁDÁM O. et al.: Magyarország reménybeli ásványvagyona és területi eloszlása — OMFB 21-7606-Et. 1977. p. 28. 40. Az NSZK kálisó- és kősóbányászata — Bányászati és Kohászati Lapok — Bányászat 110. 9. 1977. pp. 610—619. 41. Prospecting fór heavy beach placer minerals — UNIDO Archives 1977. pp. 1 — 22. 42. A világ alumíniumiparának nyersanyagellátása és a fejlődő országok — MTA KESz. Budapest, 1977. pp. 95—106. 43. Válasz Stegena Lajos és Horváth Ferenc „Kritikus tethysi és pannon tektonika” c. dolgozatára — Földt. Közi. 108. 1978. pp. 343-350. Hírek, ismertetések 287 44. The developing countries and the raw materials supply of the world alumínium industry. Economic relations of Afriea witli the Socialist Countries — MTA KESz. Vol. 1. Budapest, 1978. pp. 101 — 113. 45. A situation report on the heavy beach sand resouree in Mauritánia — Vienna UNIDO Archives 1978. p. 18. 46. Terms of the reference fór second-stage scout prospecting of the Mauritánián heavy mineral sands — Vienna UNIDO Archives 1978. p. 13. 47. Lengyelország bányászata és ásványi nyersanyaggazdagsága — MTA-VKI TTSz Közleményei, 1978. p. 81. 48. — FÜLÖP J. et al.: A legfontosabb ásványi nyersanyagforrások. Prognózis a műszaki fejlődésről 2000-ig, a hazai fejlesztési lehetőségek megítéléséhez — OMEB 19-7501-T. 1978. pp. 17—33. 49. — EöLDVÁkiné Vogl Mária: Theory and Practice of Régiónál Geochemieal Exploration. (Angolra fordította és a világgazdasági fejezeteket írta Balkay Bálint.) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978. p. 272. 50. Az ásványi nyersanyagok importjának gazdaságosságáról — Külgazdaság. 24. 1980. pp. 18—22. 51. Prospects of metallurgical development as seen against the baekground of economic development at large in People Republic of Angola — UNIDO Archives, 1980. Vienna. p. 72. 52. Die Energiewirtschaft Ungaras — WIIW. Wien. 1981. p. 6. 53. A magyar ásványi nyersanyagkincs hasznosításának világgazdasági háttere — MTA X. Oszt. Közi. 15. 1982. pp. 331-347. 54. The present and future of the alumínium industry in the Arab World — UNIDO Arch. Vienna 1983. p. 36. 55. A KGST országok energetikai helyzete világgazdasági összefüggésben — Külgazdaság 27. Budapest, 1983. pp. 3-16. 56. South-South cooperation in mineral resource-based industries — UNIDO 498. 1984. p. 99. 57. Bearish petróleum prospects and their impact on development in the European countries. Europe in the world economy — Hung. Sci. Council fór World Econ. Trends in World Econ. No. 55. 1986. pp. 147—156. összeállította: Dr. Pesty László és Dr. Mindszexty Andrea A kézirat beérkezett: 1987. IV. 22. Hírek 1986. IV. 30-án kísérték utolsó útjára a tapolcai temetőbe Bíró Béla okleveles geológusmérnököt, a Bakonyi Bauxit- bánya Vállalat csoportvezető geológusát. 1935. III. 14-én született Kecskeméten. A Nehézipari Műszaki Egyetemen 1958- ban szerzett oklevelet. Tragikus haláláig ugyanennél a vállalatnál dolgozott, amely- nek elnevezése időközben megváltozott. Nagy részt vállalt a tapolcai bauxitbá- nyászati gyűjtemény földtani anyagának létrehozásában. Társulatunk tagja volt s tagja az Orsz. M. Bányászati és Kohászati Egyesületnek. Szakcikkek, tanulmányok kerültek ki a keze alól. A bauxitbányá- szatban töltött 28 éve alatt Kiváló Mun- káért kitüntetést kapott két ízben (1982, 1986) és tulajdonosa volt a Bányászati Szolgálati Emlékérem arany fokozatának. Szabó György geológus technikus 1987. IV. 15-én váratlanul elhunyt. A Magyar Állami Eötvös L. Geofizikai Intézet saját halottjának tekintve temették V. 18-án 14 órakor a Rákoskeresztúri új közteme- tőben, az 53-as parcella külső ravatalo- zójából. Dr. Szörényi Erzsébet, a Magyar Ál- lami Földtani Intézet nyugalmazott tudo- mányos főmunkatársa, a föld- és ásvány- tani tudományok doktora, az Eötvös L. Tudományegyetem Őslénytani Tanszéké- nek magántanára, a Szabó József emlék- érem tulajdonosa, életének 83 évében, 1987. V. 16-án elhunyt. Az Intézet saját halottjának tekintette. Hamvasztás utáni búcsúztatása VI. 12-én 11 órakor volt a Farkasréti temető ravatalozójában, ahol az Intézet és barátok nevében Dr. Góczán Ferenc búcsúztatta. Hamvait aznap 13 h-kor helyezték el a Mező Imre úti (Kere- pesi) temetőben levő családi sírban. 1987. VII. 5-én 78 évesen elhunyt Vale- rij Vladimirovics Ivanov professzor, hid- rogeológus, a Szovjetunió Ásványvagyon Bizottságának tagja, a Hidrogeológusok Nemzetközi Szövetsége (IAH) Ásvány- és Termálvizek Bizottsága egyik alapítója és mozgatója. A moszkvai (de szövetségi hatókörű) Balneológiái és Fizioterápiai Intézet főhidrogeolgóusa volt, fontos állást töltött be a szakszervezetek megfelelő szervénél is, amely szanatóriumai révén fő felhasználója az ásványvizeknek a Szov- jetunióban. Sok évtizedes, haláláig sza- kadatlan munkássága során sikeresen mun- kálkodott az ásvány- és hévizek, valamint a geotermikus energia feltárásán, az euró- pai területektől a Kurili-szigetekig. Elké- szítette a Szovjetunió ásványvizeinek ka- talógusát és a hatalmas térképmű elké- szítésében is vezető szerepe és oroszlán- része volt. Publikációi híven tükrözik széles körű gyakorlati tevékenységének körét. Fáradhatatlan szorgalmazója volt Európa és a környező térségek ásvány- vizei térképe elkészítésének, ez azonban sokkal lassabban készül, mintsem ő szor- galmazta szóban és írásban. V. V. Iva- NOVval az ásványvizek kitűnő, ismert 288 Földtani Közlöny 117 . kötet 3. füzet szakembere, azok vizsgálatának fáradha- tatlan szorgalmazója szállt sírba. Az Ipari Minisztérium, a Mezőgazda- sági és Élelmezési Minisztérium és az Országos Vízügyi Hivatal Kiváló Munká- ért kitüntetést adományozott dr. Vitális György választmányi tagunknak, társa- sági munkája elismeréseképpen, a Magyar Hidrológiai Társaság vezetőségválasztó kül- döttgyűlésén, 1985. X. 3-án. 1986. X. 6-án kelt levelében W. W. Hutchinson, a Földtani Tudományok Nemzetközi Uniójának (IUGS) elnöke Dank Viktort, társulatunk korábbi elnö- két, tiszteleti tagunkat felkérte, hogy igaz- gatóként működjék közre a Kutatásfejlesz- tési Felügyelőségben (Advisory Board fór Research Development). E szerv fel- adata, hogy szorgalmazzon, bátorítson és elősegítsen nemzetközi kutatási prog- ramokat a földtani tudományok terén, olyanokat, mint alapvető földtani ismere- tek és globális nyersanyagproblémák meg- oldásának előmozdítása. 1985. X. 25-én a hajdúszoboszlói gyógy- fürdőben ünnepi megemlékezést tartottak az ottani hévíz feltárásának 60. évfordu- lója alkalmából. Csath Béla oki. bánya- mérnök diavetítéssel kísért előadást tar- tott a Hajdúszoboszló-I. sz. fúrás megkez- désének előzményeiről, a kivitelezésről és a kúttá való kiképzésről. Ezt követően Szalont ay Gergely vegyészmérnök (OVH) „Hajdószoboszló helye a hazai fürdőellá- tásban” címmel kitekintést adott az ország fürdővállalatainak helyzetére, jelenére és a jövőbeni fejlesztési lehetőségekre. Az előadások után Ue Attiláné tanács- elnök Pávai Vájná Ferenc emléktábláját avatta fel, a városban nagy érdemet szer- zett geológusról elnevezett utcában. Ezt követően a fürdő orvosi várójában a TIGÁZ vállalat dolgozói által rendezett kiállítást tekintették meg a résztvevők. Délután Pávai sírját koszorúzták meg a nevét viselő brigádok. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 73. tisztújító köz- gyűlésén Budai László oki. mérnököt, a Vízkutató és Fúró Vállalat ny. igazgatóját az egyesület vezetésében és a Kőolaj-, Földgáz- és Vízbán yászati Szakosztályban kifejtett eredményes műszaki tudomá- nyos és társadalmi munkájáért tiszteleti tagjává választotta. Mint a Zsigmondy Béla Klub volt ve- zetője és jelenlegi tagja elősegítette és elő- segíti a neves magyar vízkutatónak, Zsig- mondy Vilmosnak a magyarországi hé- vizek felkutatását és hasznosítását célzó életműve bemutatását. 1977-ben meg- kapta a Zsigmondy Vilmos emlékérmet is, a visegrádi Zsigmondy V. emlékszoba létrehozásában kifejtett igen értékes te- vékenységéért . 1986. XI. 7. alkalmából Kiváló Munká- ért kitüntetésben részesült dr. Korim Kálmán osztályvezető főgeológus, a Víz- kutató és Fúró Vállalatnál. Az Orsz. M. Bányászati és Kohászati Egyesület 74. küldöttközgyűlése (Mis- kolc-Egyetemváros, 1986. XI. 14.) a z. Zorkóczy Samu-emlékérmet adományozta Molnár László oki. bányamérnöknek, oki. bányaipari gazdasági mérnöknek, a Központi Bányászati Múzeum (Sopron) igazgatójának. Molnár L. 1956 óta tagja az egyesületnek, 1975-től irányítója volt Sopronban a Központi Bányászat Múzeum műemléki rekonstrukciós munkálatainak, fáradhatatlan lelkesedéssel vezeti az 1980- ban újra megnyitott múzeum gyűjtő, kiállító és kutató tevékenységét. Az egye- sület történeti bizottsága bányászati tör- téneti munkabizottságának 1985-ig volt vezetője, 1981 óta a Christoph Traugott DELius-emlékérem tulajdonosa. Több évi munkával elkészítette Georgius Agri- cola De re metallica libri XII című, 1556- ban latin nyelven megjelent könyvének magyar nyelvű kiadását. A kötet a Szép magyar könyv 1985 című pályázaton, amelyre 25 kiadó 237 kötetet nevezett be, a 26 díjazott közé került. Az eddig meg- jelent mintegy 50 kritika igen elismerően nyilatkozott a könyvről és előkészítője érdemeiről. A BKL Bányászat 1987. évi 2. száma fényképmelléklettel ellátott hírben emlé- kezik meg arról, hogy Erdélyi Mihály nyugalmazott főgeológus 1986. II. 18-án töltötte be 70. életévét. A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta- nácsa hazánk felszabadulásának 42. évfor- dulója alkalmából, eredményes munkás- sága és közéleti tevékenysége elismerése- ként dr. Orosz Elemérnek, a Veszprémi Szénbányák főosztályvezetőjének a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést ado- mányozta. (Magyar Közlöny 1987/14) A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta- nácsa hazánk felszabadulásának 42. évfor- dulója alkalmából eredményes munkás- sága és közéleti tevékenysége elismerése- ként Schweitzer Ferencnek, a földrajz- tudomány kandidátusának, az MTA Föld- Hírek, ismertetések 289 rajztudományi Kutató Intézete^ tudomá- nyos munkatársának a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést adományozta. (Magyar Közlöny 1987/14) A Magyar Tudományos Akadémia 1987. évi, 147. közgyűlésén, 1987. V. 7-én, a X. Osztályban — Föld- és Bányászati Tudo- mányok Osztálya — akadémiai dijat kapott Szilas A. Pál., a műszaki tudomány dok- tora, a Nehézipari Műszaki Egyetem Olajtermelési Tanszékének főmunkatársa, ny. egyetemi tanár kiemelkedő, nemzet- közi elismeréssel járó kutató-, valamint eredményes tudományos-közéleti munkás- ságáért. A világ élvonalába tartozó — és a mértékadó szakirodalmak által átvett — tudományos elméleteivel megteremtette a kőolaj és földgáz termelésének és szállítá- sának egységes tudományágát. A Magyar Tudományos Akadémia 147. közgyűlése (1987. V. 7.) után a X. Osztály — Föld- és Bányászati Tudományok Osz- tálya — tagjai: Osztályelnök: Nemecz Ernő 0 sztály elnök-hely ettes : Mészáros Ernő Rendes tagok: Barta György Bell Béla Czelnai Rudolf Fülöp József Grasselly Gyula Hazay István Kapolyi László Kliburszkyné Vogl Mária Martos Ferenc Nemecz Ernő Pécsi Márton Tarján Gusztáv Zambó János Levelező tagok: Bíró Péter Egyedi György Kovács Ferenc Mészáros Ernő (Magyar Tudomány) 1987. VI. 19-én a Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek (MTESZ) Kossuth téri székházában dr. Tóth János főtitkár köszöntötte az Aranyokleveles Mérnökök Köre tizenhét 90 és 95 éves tagját. Az asz- talon többemeletes torta állt, 90 gyer- tyával. A köszöntöttek között volt dr. SimÓ Béla vegyészmérnök is, 1947-től a Magyar Állami Földtani Intézet, 1957-től 1967. évi nyugdíjazásáig az MTA Geokémiai Kutatólaboratóriumának munkatársa. Nyugdíjasként még három évet dolgozott ugyanott s 7 7 - éves korában kandidátusi fokozatot szerzett ,,A vas, réz és a köny- nyen illók analitikai vizsgálata és alkal- mazása a geokémiai kutatásban” c. érte- kezésével. Társulatunk 1987/88-as évad- jára előadást jelentett be a Tudomány- történeti -Szakosztályban. Dr. Fülöp József tiszteleti tagunk rektori megbízatását az Eötvös L. Tudo- mányegyetemen a Minisztertanács meg- hosszabbította 1987. VII. 1-jén, a Parla- ment kupolacsarnokában tartott ünne- pélyes kinevezés-átadáson. Felavatták Vitális Sándor mellszobrát a salgótarjáni föld alatti bányamúzeum bejárata előtt. A méltatásban elhangzott, hogy az 1976-ban elhunyt Kossuth-díjas geológus, egyetemi tanár maradandó ér- demeket szerzett a földtani és vízföldtani kutatásokban, kezdeményezője és irányí- tója volt a radioaktív anyagok hazai ku- tatásának. Kertai György geológus, Kossuth- díjas akadémikus születésének 75. évfor- dulója alkalmából 1987. VIII. 14-én em- lékünnepséget tartottak a Kőolajkutató Vállalat szegedi székházában. Az előcsar- nokban megkoszorúzták az 1968-ban el- húnyt vezető, társulatunk egykori elnöke emléktábláját. Gáboriné Csánk Vera (Budapest Tör- téneti Múzeum): ,,Az őskőkori jankovi- chien kultúra Nyugat-Magyarországon” c. doktori értekezésének nyilvános vitája 1987. IV. 6-án 14 h-kor volt az Akadémia kistermében. Opponensek: Zólyomi Bá- lint, a MTA r. tagja, Bánesz László, a történelemtudomány doktora, Kretzoi Miklós, a földtudomány doktora. Bíráló- bizottság: Stefanovits Pál, az MTA r. tagja, Bognárné Kutzián Ida, Bóna István és Mozsolics Amália, a történelem- tudomány doktorai, Trogmayer Ottó, a történelemtudomány kandidátusa. A ki- alakult vita eredményeként a jelöltnek odaítélték a művészettörténeti tudomány (régészet) doktora címet. Szarka László: „Geofizikai térképezés stacionárius elektromos és mágneses tér- komponensekkel” c. kandidátusi értekezé- sének nyilvános vitája 1987. IV. 7-én 14 li- kőr volt az Akadémia nagytermében. Gaál István: „Közép-európai neoliti- kus temetők szociálarcheológiai vizsgá- latai” c. kandidátusi értekezésének nyil- vános vitája 1987. IV. 8-án 10 h-kor volt az Akadémia kistermében. 290 Földtani Közlöny 117. kötet 3. füzet Subhi N. Andul Jabar: „Development of the Iraqi oil industry from 1968 to 1980 and the future prospects in the refining industry and petróleum products market- ing” c. kandidátusi értekezésének nyilvános vitája 1987. IV. 15-én 10 h-kor volt az Akadémia kistermében. Hevesi Attila: „A Bükk hegység fel- színfejlődése és karsztja” c. kandidátusi értekezésének nyilvános vitája 1987. IV. 29-én 10 h-kor volt az Akadémia kister- mében. Kukeo Ákhámuntri: „Oktatástechno- lógiai módszerek a természettudományi oktatás hatékonyságának növelésére a laoszi felsőoktatásban” c. kandidátusi ér- tekezésének nyilvános vitája 1987. V. 15-én 10 h-kor volt a veszprémi Akadémiai Bizottság tanácstermében. Somosvári Zsolt: „Aláfejtett fedű (kő- zetek) mozgása” c. doktori értekezésének nyilvános vitája 1987. V. 15-én 14 h-kor volt az Ipari Minisztérium földszinti ta- nácstermében (Budapest II. Mártírok útja 85.). Galácz András: „A Dunántúli-közép- hegység bajóci és bath képződményeinek biosztratigráfiája” c. kandidátusi értekezé- sének nyilvános vitája 1987. V. 19-én 10 h-kor volt az Akadémia kistermében. Az értekezés opponensei Kokda József, a földtudomány kandidátusa és Vagy István Zoltán, a biológiai tudomány kandidátusa voltak. A nyilvános vitára a Tudományos Minősítő Bizottság által kiküldött bíráló bizottság tagjai voltak: Végh Sándorné és Báldi Tamás, a földtudomány doktorai, Oravecz Jánosné, Haas János és Vörös Attila, a földtudomány kandidátusai. Földvári István (MTA Kristályfizikai Laboratóriuma) a kémiai tudomány doktora. Értekezésének címe: Optikai egykristályok növesztése és spektroszkópiai minősítése; opponensek: Bata Lajos, a fizikai tudo- mány doktora, Giber János, a kémiai tudomány doktora, Koxczos Géza, a ké- miai tudomány kandidátusa; bíráló bizott- ság: Prohászka János, az MTA r. tagja, Láng László, a kémiai tudomány doktora, Krén Emil és Zsoldos Lehel, a fizikai tudomány kandidátusai, Lendvay Ödön, a kémiai tudomány kandidátusa. Lőrlncz Imre: „A szénhidrogének sze- repe a világ szerkezeti-anyag — néhány nagy mennyiségben gyártott ipari termék — és energiaellátásában” c. doktori értekezé- sének nyilvános vitája 1987. VI. 15-én 10 h-kor volt az Akadémia kistermében. Gábris Gyula: „A vízhálózat geomor- fológiai célú elemzése” c. kandidátusi érte- kezésének nyilvános vitája 1987. VI. 25-én 10 h-kor volt a Marx K. Közgazdaság- tudományi Egyetem tanácstermében (Bu- dapest V. Dimitrov tér 8.). Hámor Géza, társulatunk elnöke, 1987. VII. 17-én 10 h-kor az Eötvös Loránd Tudományegyetem aulájában (Budapest, V. Egyetem tér 1 — 3.) védte meg „A Nóg- rád-cserháti kutatási terület földtani vi- szonyai” című doktori értekezését. Az értekezés opponensei Balogh Kál- mán, Kubovics Imre és Szederkényi Tibor, a földtudomány doktorai voltak. A nyilvános vitára a Tudományos Minő- sítő Bizottság az alábbi bíráló bizottságot küldte ki: Grasselly Gyula az MTA r. tagja, Molnár Béla, Pantó György, Végh Sándorné, a földtudomány doktorai, Kleb Béla és Némedi Varga Zoltán, a földtudomány kandidátusai. 20 éves a Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szervezete* Tisztelt jubileumi ülés ! A nagy múltra visszatekintő 138 esz- tendős Magyarhoni Földtani Társulaton belül, a kiszélesedett szakmai tevékenység és a megnövekedett taglétszám következ- tében, területi tagozódás jött létre, mely- nek során az ország egyes tájegységeinek centrumában, területi szervezetek ala- kultak. Ennek során alakult meg negyedik vidéki szervezetként 1966 novemberében Szegeden az Alföldi Szakosztály, melynek nevét a későbbiekben Alföldi Területi Szervezetre változtatták. Létrejöttét a területen folyó földtani kutatások megnövekedése, az alföldi szén- hidrogénkutatások eredményessége, az Al- földi Olajipar szakembereinek szakmai fejlődési igénye, a szegedi JATE és a deb- Elhangzott a területi szervezet előadóülésén, Szegeden, 1986. XI. 18-án. Hírek, ismertetések 291 Év Díszelnök Elnök Titkár 1966. Dr. KOCH Sándor Dr. Dank Viktor Dr. Mezősi József 1969. Dr. KOCH Sándor Dr. Balogh Kálmán Dr. Mezősi József 1972. Dr. KOCH Sándor Dr. Balogh Kálmán Dr. Mezősi József 1975. Dr. KOCH Sándor Dr. Balogh Kálmán Dr. ZENTAY Tibor 1978. Dr. KOCH Sándor Dr. Somfai Attila Dr. ZENTAY Tibor 1981. Dr. KOCH Sándor Dr. VAndohfi Róbert Dr. ZENTAY Tibor 1985. Dr. ZENTAY Tibor Dr. RÉVÍ'SZ István receni KLTE geotanszékein dolgozó ok- tatók és kutatók tudományos és társulati aktivitása eredményezte. Az alakuló ülésen Dr. Kocii Sándort a MFT tiszteleti tagját a Szakosztály dísz- elnökévé, Dr. Dank Viktort elnökké, Dr. Mezősi Józsefet titkárrá választották. 1968 elején a 3 tagú vezetőség a megnövekedett feladatok ellátása és az itt dolgozó szak- emberek szorosabb összefogása érdekében nyolc tagú vezetőséggé bővült. Tagjai Dr. Balogh Kálmán, Dr. Grasselly Gyula, Dr. T. Kovács Gábor, Lelkes Ákos, Dr. Molnár Béla, Dr. Mucsi Mi- hály, Dr. Somfai Attila voltak. 1969 februárjában a tagság a triennium letelte után új vezetőséget választott. El- nök Dr. Balogh Kálmán lett, a titkári teendőket továbbra is Dr. Mezősi József látta el. A vezetőségben helyet kaptak az OKGT NKFÜ szegedi és szolnoki szak- emberei, valamint a debreceni és szegedi tudományegyetemek geotanszékeinek kép- viselői. A szakosztály célul tűzte ki az Al- földön dolgozó földtani szakemberek lét- számának felmérését, társulati taggá való beszervezését és rendszeres szakmai tájé- koztatásukat. A cél szinte maradéktalanul megvalósult. Vezetőségválasztó taggyűlésre ezután 1972-ben, 1975-ben, 1978-ban, 1981-ben, valamint 1985-ben került ismét sor. 1980 után a többi MTESZ tagegyesülettel együtt rátértünk — az 5 éves tervekhez igazodó — immár nem három, hanem ötéves ciklu- sokra. Az elnökség tisztségviselői ezen idő- szakban a következők voltak (lásd a táb- lázatot). A vezetőség létszáma az egyes ciklusok- ban kis eltérésekkel 10 fő körüli volt, ezt az aránylag nagv létszámot a területi szétta- goltság indokolja, ugyanis így lehetővé vált, hogy a működési területünket alkotó 6 megyében, a különböző szakembercsopor- tokkal élő kapcsolatot teremthessünk. A kezdeti 35 fős taglétszám időközben megháromszorozódott és — kis eltérések- kel — általában 90 — 100 fő között mozog- mely számérték gyakorlatilag a területűn, kön dolgozó teljes szakemberlétszámot je- lenti. A területi szervezet az elmúlt 20 évben szervezetten működött, aktív alkotó te- vékenységet végzett. Munkánk során alap- vető feladatunknak tekintettük ,,Az or- szág természeti erőforrásainak kutatása és feltárása” tárcaszintű kutatási főirány keretében való intenzív részvételt, az or- szág természeti erőforrásainak feltárását elősegítő gazdasági és tudományos tevé- kenységet, továbbá „Az emberi makro- és mikrokörnyezet legkedvezőbb kialakí- tása” országos szintű kutatási célprog- ramhoz tartozó feladatok végrehajtását. Ezen feladatok két fő témakör köré cso- portosíthatók. 1. Hazai nyersanyagbázisunk minél ha- tékonyabb kiaknázását elősegítő gaz- daságföldtani tevékenység. 2. A földtudomány tudományos feladatai- nak megoldásában való társadalmi szintű részvétel. Tevékenységünk fontosságát aláhúzza az a körülmény, hogy a világgazdasági helyzetben bekövetkezett változások hazai ásványkincsünket felértékelték, tehát nép- gazdaságunknak minden hazai földből ki- bányászható nyersanyagra szüksége van. Területünkön különösen fontos a szén- hidrogén vagyon tudományosan megala- pozott szinten történő kihatása és feltá- rása. Társadalmi tevékenységünket úgy kívánjuk végezni, hogy mindenkor kapcso- lódunk az állami-szakági irányító szervek meghatározta feladatokhoz. Áttekintjük a legújabb kutatási eredményeket, ezeket ankétokon és más rendezvényeken össze- foglaljuk és ismertetjük. Rendezvénye- inkre rendszeresen meghívjuk az illetékes szakágazati irányító szervek, a kutató- és termelő üzemek vezetőit, szakembereit, továbbá a kapcsolódó tudományos kutató- helyek (akadémiai ntézetek, egyetemi tanszékek, tudományos kutatóintézetek) képviselőit. A beszámolók és az ezeket követő termékeny viták elősegítik a tudo- mány és a mindennapok gyakorlatának egymáshoz való közelítését, azt, hogy a gyakorlati ismeretek és ipari eredmények a kiváló szakemberek által mielőbb tudo- mányos értelmezést nyerjenek. Ugyanak- kor az ipari igények és eredmények is 292 Földtani Közlöny 117 . kötet 3. füzet visszahatnak a tudományra és a kutatásra s ezek művelőinek gondolkodására. A tudo- mány tehát így válik termelőerővé. E téren a társulat fóruma hatalmas erő. s elmé- leti és gyakorlati szakemberek szemléle- tének formálásán keresztül fontos szere- pet tölt be ebben a folyamatban. Különösen fontos témaköreink a követ- kezők voltak: a) a jelenlegi termelési szintnél mélyeb- ben elhelyezkedő nyersanyagok megkuta- tásának földtani megalapozása, a kutatási eredmények kiértékelése, b) a felszínalatti vizek vizsgálata, első- sorban a bennük rejlő geotermikus energia szempont j ából , c) a földtudományokra háruló környe- zetvédelmi feladatok kidolgozása és azok megoldásában való részvétel, d) az alföldi területen végzett legújabb földtani kutatások ismertetése, szakmai kiértékelése. Kutatásaink eredményeiről ankétokon és előadóüléseken számoltunk be, rendez- vényeink hangulatos színfoltjai voltak a tanulmányúti élménybeszámolók. A szak- üléseken rendszerint egv-egy intézmény, kutatócsoport ismertette kutatási ered- ményeit, emellett azonban rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítottunk egy-egy na- gyobb kutatási szakterület vagy tájegy- ség földtani problémái összefoglalásának, amelyeket nagyrendezvények (ankétok) ke- retében, általában valamely más MTESZ tagegyesülettel, akadémiai bizottsággal, egyéb tudományos vagy ismeretterjesztő szervezettel, tanácsokkal vagy üzemekkel közösen rendeztünk. Több esetben neves külföldi szakembe- reket láttunk vendégül. Nemzetközi ren- dezvényeink közül kiemelkedik az 1969 májusában tartott III. Magyar — jugoszláv geológus találkozó, amelyen a külföldi részt- vevők száma 50 volt. Szakembereink sok különböző külföldi rendezvényen, kongresz- szuson vettek részt, itt előadást tartottak. 1971 áprilisában az Ifjúsági Bizottság- gal közösen ,,Az üledékes petrológia újabb eredményei” címmel egyhetes továbbkép- zést rendeztünk Szegeden a néhány éve végzett fiatal geológusok számára. Részt vettünk a területünkön 1968, 1976, 1978. években tartott országos vándorgyűlések szervezésében . Neves szakembereinkről jubileumi ülé- seken emlékeztünk meg, így: Szentpéteri Zsigmond születésének 100. évfordulójáról, Benkő Ferencről az első magyar nyelvű ásványtan szerzőjéről, Lóczy Lajos szü- letésének 125. évfordulójáról, Koch Sán- dor 80. születésnapjáról. 1982-ben több tudományos szervezettel közösen Prinz Gyula emlékülést szerveztünk. Területi szervezetünk külön hangsúly- lyal foglalkozik a fiatal geológusokkal. A szaküléseken lehetőséget biztosít tudo- mányos igényű munkáik bemutatására. Tagtársaink szakmai fejlődését éven- kénti pályázati kiírásokkal segítettük elő. Területi szervezetünk tevékenységének hangulatos színfoltjai voltak az évente megrendezett nyári tanulmányutak. Ezek rendszerint 3 napot vettek igénybe, melyek keretében a résztvevők egy szabad szom- batjukat és vasárnapjukat használták fel. Általában országunk egy-egy jelentősebb földtani egységét jártuk be, saját tagjaink, illetve szakavatott helyi szakemberek veze- tésével. A tanulmányutak a szakmai ered- ményen túlmenően, egymástól távol élő és különböző szakterületen dolgozó tag- társainkat emberileg is közelebb hozták. Területi szervezetünk tevékenysége éves munkatervre épül, költségeinket a MTESZ által jóváhagyott keret alapján számoljuk el. Jelentős a Kőolajkutató Vállalat segít- sége. Munkánkat az anyaegyesülettel és a helyi MTESZ Szervezetekkel koordináltan végezzük. Kapcsolatunk mindkét vonalon igen jó. A MTESZ Csongrád megyei Szer- vezete munkásságunkat 1980. évben vizs- gálta, az ezzel foglalkozó elnökségi ülés jegyzőkönyvének befejező sorai szerint ,,Az elnökség a területi szervezet beszá- molóját elfogadja, munkájáért köszönetét mond és a vezetőséget jegyzőkönyvi di- cséretben részesíti.” A MTESZ Szervezet elismerését a Dr. Mezősi József és Dr. Zentay Tibor titkárok részére adott ki- tüntetések (Megyei MTESZ emlékérem) is igazolják. A területi szervezet elnöke és titkára tagja az anyaegyesület elnökségének. Két tagtársunk a Magyarhoni Földtani Tár- sulat tiszteleti tagja, rajtuk kívül az el- múlt időszakban 1-4 tagot delegáltunk társulatunk országos választmányába . Mun- kánk elismerését jelenti a Dr. Mezősi József és Dr. Zektay Tibor részére ado- mányozott vasgyűrű is. Tisztelt jubileumi ülés ! E rövid beszámoló keretében nem tér- hettem ki teljes részletesseggel az Alföldi Területi Szervezet történetének ismerteté- sére, de úgy érzem, hogy elsősorban nem is a beszámolás, hanem a méltatás a célom. Remélem, hogy a felvillantott képek érzé- keltetik a kutató elme azon törekvését, hogy a tudományos tevékenység társa- dalmi szükségletet elégítsen ki, és az ipari földtani kutatás minél több kérdőjele megtalálja a választ. Hiszem, hogy továbbra is fórumot biz- tosítunk a fiatalok szakmai fejlődésének, bizonyos tudományos igények kielégíté- H írek, ismertetések 293 I sónek és lehetővé tesszük, hogy geoszak- embereink közelebb kerüljenek egymáshoz. Bízom abban, hogy munkánk a jövőben is az eddigiekhez hasonlóan eredményes lesz, és együttműködésünk az anyaegye- sülettel és a MTESZ-szel változatlanul jó marad. A húszéves jubileum alkalmából sze- retettel köszöntőm tiszteleti tagjainkat: Dr. Grasseli.y Gyulát és Dr. Mezősi Józse- fet. Vezetőségünk jelenlegi és volt tagjai- nak megköszönöm társadalmi munkáju- kat. Köszönetemet fejezem ki mindazok- nak, akik munkánkat előadásaikkal és más szakmai közreműködéssel elősegí- tették, és minden tagtársunknak további eredményes munkát kívánok, abban a re- ményben, hogy a jövőben együttesen még sok hasonló jubileumot ünnepelhetünk meg. Dr. Zentay Tibor az Alföldi Területi Szervezet elnöke Könyvismertetés Walter Suixivan: A vándorló kontinensek. Gondolat kiadó Bp. 1985. (Continents in Motion. New York 1974. Fordította: Kar- dé ván P., Sztjrovy G. átnézte: Mind- szenty A. és Tóth G. Az utószót írta és szakmailag átnézte: Juhász A.) 388 oldal, 83 ábra. 140, — Ft. Az 1930 — 50-es években A. Wegener kontinensvándorlási elméletét nem fogad- ták el. Az volt ellene a legfőbb érv, hogy nem ismerünk olyan erőt, amely a konti- nenseket képes lenne az aljzatukon eltolni é3 a fellépő súrlódás felőrölné a kontinen- sek kőzetanyagát. Az óceánok és az egész Föld (globális) földtani ismereteinek előhaladása volt szükséges ahhoz, hogy Wegener gondo- latai ismét föléledjenek. Az a felismerés volt a döntő, hogy nem a kontinensek aljzatán való súrlódásos csúszás szerepel, hanem a földköpeny hőáramlása viszi a hátán a kéreg-lemezeket, a mozgás mecha- nizmusa a sodródás és nem a csúszás. Evvel magyarázatot nyert a hatóerő és megszűnt a súrlódást illető ellenérv. SuxxrvAN könyve ennek a nagy felisme- résnek az érdekfeszítő történetét tárja elénk népszerű formában. A szerző újság- író, akinek lehetősége volt, hogy együtt lehetett a kutatókkal az Antarktiszon, az óceáni fúróhajókon, a tudományos eszme- cseréken. Foglalkozásának előnye, hogy könyvének szövege nagyrészben közérthe- tő, de mindjárt megjegyezzük, hogy van- nak olyan részletei is, amit ha az olvasó máshonnan nem ismer, ebből a könyvből nem is fogja megismerni. Ilyen a flisnek, az ofiolitoknak, az Alpok fejlődéstörténe- tének stb. zavaros leírása. Az ismeretek fejlődését, a forró vitákon való érlelődését sok esetben nagyon zsemléletesen ecseteli a könyv. Sikerült módszere az, hogy a tudomány művelőit bemutatja, az életükből érdekes eseménye- ket említ, nem csak a tudományért való hősi önfeláldozásukat, hanem szokásaikat, gyengéiket is említi, szinte pletykál róluk, és evvel élő emberi közelségbe hozza őket. Kár, hogy nagyrészt csak az amerikai tudósokat ismerteti. Hazánk fiai közül épp csak említi Eötvös Loránd és Egyed László nevét és olvan nagy területek ku- tatóit, mint pl. a Szovjetunió, nem ismeri, csak A. Pejve nevét említi és V. Belou- szov professzoron gúnyolódik. Mindez nincs összhangban az alig ismert nevű sok amerikai szerző emlegetésével. Követ- kezésként nem ismeri az eredeti forrásmű- veket sem, többször helytelenül idéz, mint azt Sztjrovy G. lábjegyzetében is megjegyzi. Általában nem az első felis- merőket nevezi meg, hanem az átvevő amerikaiakat. Jellemző, hogy az Ural hegység fejlődéstörténetét W. Hamilton „forgatókönyve” alapján ismerteti, elég zavarosan, meg sem említve az úttörőket. A könyv nagvszerű témája tekintetében még talán a Bibliához is hasonlítható lenne, de magán viseli az újságíró sietős, felületes, sokszor mégis bőbeszédű mun- káját is. Nem kiforrott, megérlelt, nem rendszeres, gyakori benne az ismétlődés, előfordulnak ellentmondások, sőt hibák is (pl. amikor a kőolaj -keletkezést a hőáram- lások melegével hozza kapcsolatba). Érző- dik, hogy nincs teljes áttekintése az anyag- ról, birkózik vele, de végül sem tudja egy- séges vezérfonal szerint az olvasó elé tárni. Mindez nehéz is lenne, olyan elmé- lyedést kívánna, amire az újságírónak nincs lehetősége. A magyar szövegen gyakran érezhető a fordítás nehézkessége, átüt az idegen eredetű szöveg körülményessége. Néhol már bántó a gyakori . . . „alkotja” . . . mondatszerkesztés. A fordítás nagy időbeli elmaradással is 294 Földtani Közlöny 117. kötet 3. füzet jár. A Vándorló kontinensek 1974-ben je- lent meg, a magyar fordítás pedig 1985- ben, miközben az ismeretek rohamosan fejlődtek, és ennyire azért mi sem vagyunk elmaradva a világtól. Ezt látták a magyar közreműködők, jól sikerült lábjegyzetekkel és utószóval törekedtek a korszerűsítésre, amennyiben még lehetett. A könyv magyar megjelentetésével szak- mánk olyan kiváló művelői fáradoztak, akik már bebizonyították, hogy nem sok- kal több fáradsággal, talán ennél jobb saját könyvet is írhattak volna. Kár, hogy geológusaink hajlamosak kis részletekben elmerülni és az egész Föld globális föld- tani kérdéseivel csak fordításból ismerked- het a magyar közönség, nincs eredeti magyar mű, pedig hálás téma lenne. Sltllivan könyve, amíg sok távoli, főleg amerikai vidék földtani érdekességeit részletezi, alig említi a mi tájainkat. Euró- páról, Ázsiáról alig ír. Hazánkat egyszer említi a hévizekkel kapcsolatban mint aki egy 1963. évi amerikai előadásban hallott valamit. Nálunk évtizedeken át szinte tilos volt a trianoni határokon túltekinteni. Egyedül Szádeczky-Kardoss E. han- goztatta, hogy nekünk legalább Kárpát- Balkán méretekben kell gondolkoznunk. Talán a fordítás hibája az, hogy a rop- pant földtani idők lassú folyamatait olyan hirtelen mozgást jelentő szavakkal nevez- nek, mint „átperdülés”, „átlökődés”, ké- reglemez megnyergelés” stb., amelyek nem hűségesen érzékeltetik ezeket a hosz- szan tartó folyamatokat. Néhol szellemes- kedve, olyan kifejezéseket használ az író, amelyek ilyen megrendítően nagyszerű folyamatok leírásához nem illenek, máshol nem alkalmazzák a megszokott magyar szakkifejezéseket és körülírásokba bonyo- lódnak. Bizonyos rétegfelületi jegyeket nekünk semmitmondó „horonyöntvénv”- nek neveznek, az irodalmunkban bevett magyar szakkifejezések helyett (Balogh K. 1973). No de hiányosságokat találni és azokat felróni nem nehéz. Bőven vannak a könyv- ben értékes, tanulságos részek is. Szépek és érdekesek a kutatások történeteinek leírásai. Gazdag országok kutatóinak óriási lehetőségei bontakoznak ki, nemegyszer segítik a tudományos kutatást olyan nagy szervezetek, mint a francia, angol vagy USA haditengerészet és a légierő. A kuta- tók munkáját elismerik és jutalmazzák, az angolok a náluk megtisztelő nemesi, fő- nemesi rangokat (Sir E. Bullard, lord P. M. S. Blackett, lord H. W. Florey) mások megbecsült állásokat kaptak. Érdekesen ismerteti a nagyszabású geo- fizikai kutatásokat, vagy az óceáni kéreg szerkezetének megismerését Izland pél- dáján, ami az egész Földre általánosít- ható. Rokonszenvesen ismerteti A.Wege- ner életét és halálát. Szép gondolatsort találunk a Föld történetének bevezetése- ként. Érdekesen írja le a kábelszaggató zagyáramokat és különösen az Alvin bú- várhajónak és társainak munkáját, melyek az emberi szem első tapasztalatait hozták az Atlanti-hátság és az óceáni mélységek soha nem látott hasadékaiból, a párnalávák és szulfidos ércek keletkezéséről, az élő- világról és az élet eredetét és lehetőségeit új felismerésekkel gazdagító adatokról. A földkéreg-lemezek mai mozgásai alap- ján összefoglalja a kutatók véleményét földünk jövőbeli alakulásáról. Ausztrália észak felé sodródásával legázolja az Indo- néz szigetvilágot és csatlakozik Ázsiához, a kelet-afrikai árokrendszernél új tenger nyílik, az Atlanti óceán területe megnő, a Csendes-óceán összezárul. A kontinens bel- sejében hazánk területe kisebb mértékben változik, de népünknek szaporodnia kell, hogy betöltse határainkat, különben el- veszünk. Számunkra ez a legfőbb tanul- ság ! Sullivan könyvét érdemes elolvasni, amíg jobb magyar munka nincsen. Végül csatolva találjuk a téma bő iro- dalmát és a könyv név- és tárgymutatóját. Dr. Kőrössy László H Arasson, L.— Jansson, M.: Principles of Laké Sedimentology (A tószedimento- lógia alapjai). Springer -Verlag, Berlin, Hei- delberg, New York, Tokyo, 1983. 316 oldal, 187 ábra. A szerzők a Svéd Nemzetközi Környe- zetvédelmi Tanács uppsalai vízminőségi laboratóriumának és az Uppsalai Egyetem Limnológiai Intézetének munkatársai. A szakemberek az előszóban hangsú- lyozzák, hogy az általános szedimentológiai munkák, mint pl. Leeder (1982) Sedi- mentology, Friedman és Sanders (1978) Principles of Sedimentology, Reineck és Sikgh (1975) Depositional Sedimentarv Environments, Allén (1971) Phvsical Processes of Sedimentation vagy Krum- bein és Sloss (1963) Stratigraphy and Sedimentation c. munkái a tavak szedi- mentációs folyamataival csak geológiai nézőpontból és relatíve nagyon röviden foglalkoznak. Ez limnológiai, hidrológiai és környezetvédelmi szempontból azonban nem elégséges. Ezért a szerzők a könyvben a geológiai nézőponton kívül a tókörnye- zetvédelem kérdéseivel és a tavak termé- keivel összefüggő tóökológiai kérdésekkel Hírek , ismertetések 295 is foglalkoznak. A könyv tartalma tehát interdiszciplinális munka. Fő célnak az üledékképződés arányának a leírását, a fenékdinamizmus, az üledékdinamizmus, a tavi üledékkifejlődés vízszintes és függő- leges irányú kifejlődésének, a különböző üledéktípusoknak, az üledék fizikai és ké- miai tulajdonságainak, a különböző hő- mérsékletű tavaknak, valamint a bioló- giai tartalmuknak és szennyeződésüknek a kifejtését tartja. A könyv tíz fő fejezetre tagolódik. A be- vezető fejezetet követően a második feje- zet a tavak és üledékeik osztályozását tár- gyalja. A tavakat keletkezésük szerint csoportosítják, és 11 fő típust különítenek el: tektonikus, vulkáni eredetű, földcsu- szamlás által kialakított, glaciális, kioldá- sos (karbonát, gipsz, só kőzeteken kiala- kuló tavak), folyóvízi, eolikus, tengerpart- menti, élő szervezetek által kialakított (hód, korall, növényzet által elgátolt ta- vak), antropogén-mesterséges és meteori- kus tavak. A tavak trofizmusa alapján megkülön- böztetnek oligotrofikus, eutrofikus és disz- trofikus tavakat, az üledék keletkezése szerint litogén (törmelékes kőzettípusú), kémiai kicsapódású és biogén üledéktípu- sokat. A harmadik fejezet a mintavétel mód- szertanát tárgyalja. Ezen belül a üledék pórusvizének mintavételéről szóló részt különösen érdekesnek tartjuk. A negyedik fejezet a fizikai és kémiai üledékparaméterekkel foglalkozik, pl. az üledék víz- és szervesanyag tartalmával, a víz sűrűségével, az üledék szemcsemére- tével, kémiai összetételével, a tóüledék ásványaival (az allogén, az endogén és az autigén ásványokkal), valamint a nehéz- fémtartalmukkal. Az ötödik fejezet a biológiai paraméte- reket ismerteti és a különböző élő szerve- zetek tavakra kifejtett hatását mutatja be. A hatodik fejezet az üledékképződésben a tóvíz dinamizmusának szerepét írja le, a folyó, a szél, és a hullámzás hatását fejti ki. A hetedik fejezet a tófenék dinamizmu- sát tárgyalja, a felhalmozódást, a szállí- tást és az eróziót, külön kitérve a tófenék morfológiájára és így a lejtőüledék (tur- bidit) fontosságára. A nyolcadik fejezet a tóüledék rétegzési formáit és kormeghatározási módszereit ismerteti. A kilencedik fejezet a tóüledék újra fel- oldódására mutat be példát, a foszfor mobilizációját követi végig. A tizedik fejezet az üledék- és a víz- szennyeződések kérdését veszi sorra. A könyv utószava után példaként BASIC nyelven programot ad a biotranszport, a rétegkifejlődés és az üledékkompakció számítására. Végül a könyv bő irodalom- jegyzékkel és tárgymutatóval zárul. A munka minden tószedimentológiával és környezetvédelemmel foglalkozó kutató számára messzemenően ajánlható. Magyar pénzben kifejezett ára 1985-ben 1690 Ft volt. Dr. Molnár Béla Du§an Hovokka (with contributors): Ul- tramafic rocks of the Western Carpathians, Czechoslovakia. Geologicky Ústav Dionyza Stúra, Bratislava, 1985. 258 oldal, 59 ábra, 45 fényképtábla, 52 táblázat, 281 Írod. hiv. ,,A Nyugati-Kárpátok ultrabázitjai” c. mű sokéves kutatómunka eredményekép- pen született. A D. Hovorka által össze- fogott szerzőkollektíva a problémakört sokoldalúan világítja meg. Először egy rövid ismertetést közöl a Nyugati-Kárpátok földtanáról, különös te- kintettel az ultrabázit-előfordulásokra, amelyek két nagyszerkezeti egységben tö- mörülnek: a központi és a belső Nyugati- Kárpátokban. Ezután az ultrabázitok leírása követke- zik, nagyszerkezeti egységenként. A leírás egységes rendben történik: először az ultrabázittestek földtani viszonyait ismer- tetik, majd a kőzettani és ásványtani jel- legeket. Ezen utóbbiakon belül gyakran kiemelt részletességgel jellemzik az érc- és a karbonátásványokat. A központi Nyugati-Kárpátok területé- ről egyrészt a Tatrikum granodioritjaiban és a Veporikum Kraklová övének metamor- fitjaiban, másrészt a Veporikum Kohút övében települő metaultrabázitokat ismer- tetik. A belső Nyugati-Kárpátokból külön- külön írják le a gömöri paleozoikum meta- ultrabázitjait és a mezozoos ultrabázitokat; az utóbbi esetben, mivel a kőzettestek egy részét fiatal üledékekkel fedett hely- zetben ismerték meg, önálló geofizikai jel- lemzést is adnak. A kötet záró részében egy sor általános kérdés tárgyalása következik az alábbi sorrendben: a szerpentinittestek szövete, a vegyi összetétel megvitatása, az ércás- ványegyüttesek, az ultrabázitok metallo- géniai szerepe a Nyugati-Kárpátokban, a szerpentinesedés egyes problémái (a szer- pentinásványok megvitatása, a szerpenti- nitek mikroszkópos jellegei, a krizotil-erek típusai), az ultrabázitok hidrotermás- meta- szomatikus átalakulásai, a rodingitek, vé- gül a nyugat-kárpáti — pannon-területi me- zozóos ultrabázitok áttekintése. 296 Földtani Közlöny 117. kötet 3. füzet Egy rövid összesítés után, függelék- ként, az ultrabázit- és metaultrabázittes- tek regisztere következik, benne az eddig ismert 46 test legfőbb paramétereinek (hely, méret, alak, földtani helyzet, kőzet, ásványok, vegyi összetétel — csak hivat- kozások közlésével, legfontosabb irodalom, egyéb) azonos rend szerinti ismertetése. A felsorolt testek, regiszter-beli sorszá- maikkal együtt, megtalálhatók a 30. ábraként közölt kb. 1 : 800.000 léptékű térképen. A mű nagy szerepet tölt be a Nyugati- Kárpátok földtani jellemzésében, mivel egy igen fontos kőzettípus általános ismer- tetését adja meg, földtani-nagyszerkezeti keretbe ágyazva, korszerű szemlélettel, a rendelkezésre álló gazdag anyag elemző összesítésével. Bállá Zoltán Kedves Miklós: Introduction to the paly- nology of Pre-Quaternary deposits (Beve- zetés a negyedkor előtti üledékek palyno- logiájába) — Studia Biologica Hungarica 19, Part I. 1 — 164. Part II. 1 — 144. Aka- démiai Kiadó, Budapest, 1986. A palynológiai irodalom olyan nagy tömegben jelentkezik az utóbbi évtize- dekben, hogy áttekintésük — főleg kezdő kutatók részére — csaknem lehetetlen. Másrészt annyiféle módszertani eljárása, kutatási irányzata van, hogy a legcél- szerűbbek kiválasztása sem egyszerű. A szerző — aki több mint 20 éve dolgozik a palynológia különféle területein, és világ- viszonylatban széles kapcsolatokkal ren- delkezik — összegyűjtötte mindazon isme- reteket e munka 2 kötetében, amelyek segítségével tájékozódhatunk a fenti kér- désekben. 1. Az első kötet a palynológia általános kérdéseivel és metodikai eljárásokkal fog- lalkozik. Tájékoztatás céljából — a kér- dések sokrétűsége miatt — célszerű a mun- kát fejezetenként ismertetni. I. A bevezetésben a palynológia fontos szerepéről: az alapkérdésekről és az alkal- mazott palynológiáról ír a szerző. II. A spóra-pollen fal kémiáját ismerteti. III. A degradáció és korrózió. Rövid irodalmi áttekintést ad, amely magában foglalja az ilyen irányú laboratóriumi kí- sérleteket is. IV. Megtartási állapot. Az előző feje- zettel összefüggésben ismerteti Havinga (1964, 1967), Gehn és Planchais (1965), Potter és Rowley (1960), Wilson (1961), McIntyre (1972) etc. megállapításait. V. Fluorescenc mikroszkópia. Van Gij- zel (1967) ilyen irányú kutatói tevékeny- ségének ismertetése. VI. Sporoderma rétegződés. Különböző szerzők véleménye a morfológiai nómen- klatúráról, a legfontosabb ábrákkal illuszt- rálva (Erdtman 1952, Larson, Skvarla és Lewis (1962), Saad (1963), Straka (1964), Cerceau et al. (1976). VII. Az exine fejlődése: Ehrlich (1958), Heslop-Harrison (1963, 1966), Godwin, Echlin, Chapman (1967), Horvát (1969), Dickinson és Bell (1970), Dunbar, Rowley ésSKVARLA (1974ab.) etc. alapján. VIII. Az exine evolúciós jellemzői. Az azonos című, Londonban tartott szimpó- zium (Dahl 1976) ismertetése. IX. Sporoderma díszítettség c. fejezet az alapvető ismereteket közli az exine struktúra és skulpturáról Van Campo (1957), Iversen et Troels-Smith (1950) alapján. X. A ma élő sporomorfák transzmisz- sziós elektron mikroszkópiája. Rendszer- tani sorrendben felsorolja a már feldolgo- zott taxonokat — szerző és évszámmal. XI. A ma élő sporomorfák scanning elektron -mikroszkópiája. Az előző feje- zethez hasonló felsorolást tartalmaz. XII. A spórák és pollenszemek morfo- lógiája. Az alapvető morfológiai ismeretek összefoglalása (spórák, nyitva- és zárva- termőkről). XIII. Pollen és osztályozása. Ez a fe- jezet a pollen morfológia és a rendszertan összefüggéseivel ismertet meg Florin 1937, Remy 1954, Pánt 1958, Sauer 1960, Wil- son 1964, Van Campo 1967, Kuprianova 1976 alapján. XIV. Variabilitás, polimorfizmus. Pél- dákkal illusztrálja a pollen szemek válto- zásait, polypoidok, hibridek esetében, va- lamint patologikus tényezők hatására. XV. A fosszilis pollen szemek onto- geniája. Egy fontos irodalmi adattal illuszt- rált kérdés (Hall és Stidd 1971). XVI. Transzmissziós elektronmikrosz- kópiái tanulmányok fosszilis sporomorfá- kon. A prekambriumtól, a harmadkor alsó szakaszából végzett TEM kutatásokat fog- lalja össze a szerző. A kötete végén 10 TEM felvétellel illusztrálja saját kutatásait. XVII. Elektroscan mikroszkópiái ta- nulmányok fosszilis sporomorfákon. A szerző geológiai időegységenként sorolja fel a kutatókat és munkáik évszámait. A kötet végén saját kutatási anyagából közöl 10 SEM felvételt. XVIII. Asszociált sporomorfák c. fe- jezetben az in situ talált sporomorfák je- lentőségét illusztrálja. XIX. Ismerteti a legfontosabb válto- zásokat a nómenklatúrái kérdések terüle- téről. Hírek, ismertetések 297 XX. Technika. A palynológiai kutatási, feltárási eljárásokat, a transzmissziós, a scanning elektronmikroszkópos és a kar- bon-replika módszert is közli a szerző. XXI. Számítógép a palynológiában. A legfontosabbnak tartott KREMP-féle adat- bankot ismerteti. XXII. Könyvek, monográfiák a ma élő növények palynológiájáról: 46 legfonto- i sabbnak tartott könyvet sorol fel. Az említett 20 fotótáblán kívül, tárgy- mutató egészíti ki a kötetet. 2. kötet. Míg az első kötet minden irányú palynológiai kutatásnál haszonnal forgat- ható, a 2. kötet inkább a paleopalynoló- gusokat érdekelheti. A következő fejeze- tekre oszlik: I. A_ vizsgált fossziliák általános prob- lémái. Általános értékelési módszert és geo- lógiai idő-táblázatot ad a szerző. íl. Prekambrium-algonkium. A kutatá- si irányokról és főbb eredményekről, ne- hézségekről ad számot a szerző. III. Kambrium. Főleg szovjet szerzők i> alapvető munkáit ismerteti ábrákkal il- lusztráltan. IV. Szilur. A kormofiták megjelenése |i adja a kor fontosságát. Palynosztratig- ráfiai modellt közöl (Cramer 1971) és ! Richardson (1974) szilur-devon táblá- zatát. Az ordovieium kutatását szovjet szerzők végezték. V. Devon. Kutatását Richardson et al. (1964) és Chaloner (1967) alapján közli a szerző. VI. Karbon. Számos szerző fontos kuta- tási eredménvét közli (Sullivan 1967, 1976, Wilson 1976a). VII. Perm. Két részre osztva ismerteti ; e kor kutatásait. Az alsó szakasz a kar- bonhoz kapcsolódik, a felső szakasz a fíymnospermatophyták első felvirágzási idő- | szaka. Számos fontos ábrázolást ad e kor- ról (Reinhardt 1964, Kremp 1974, 1978, Bhradwaj 1974). VIII. Triász. Á triásszal foglalkozó szer- zők számos fontos megállapítását közli. Ez a kor a Gymnospermatophyták új virág- zási szakasza. IX. Jura. Rogalska (1976) liász, dog- ger rétegtani táblázatait közli és Vakhra- meev (1965) paleofitogeográfiai térképeit. X. Kréta. Nagyon fontos geológiai idő- szak a mai flóra kialakulása szempontjá- ból. Az alsókréta jellemzésére Hern- green (1980) paleofitogeográfiai provinci- áit közli és egy külön szakaszban Doyle (1977) korai zárvatermőkről közölt ered- ményeit. A felsőkrétáról Zaklinskaia (1963), Herngreen (1980) és Samoilo- vich (1967) eredményeit közli. XI. Harmadkor. Paleogén. Először a kréta-harmadkor határkérdésekről, majd dán-paleocén problémáról beszél a szerző. Megemlíti Jarzen (1978) szupernóva elmé- letét. Zaklinskaia (1976) alapján ismer- teti Szachalin déli részének mezozoos és kainozoos pollen rétegtanát, majd Boitzo- va és Panova (1973) paleocén, alsóeocén eurázsiai paleoflorisztikai provinciáit. Az eocénben nagy tömegű vizsgálatok történtek. Saját kutatásai mellett közre- adja Fairchild és Elsik (1969) USA és Közép-Európára vonatkozó sporomorpha adatait, valamint Eurázsia közép- és felső- eocén paleoflorisztikai térképét (Boitzova és Panova 1973). Az eocén-oligocén határkérdésen kívül az alsó-, középső- és felsőoligocén fontos adatait közli, Eurázsia oligocónjének paleo- florisztikai térképét (Boitzova és Panova 1973). A Neogén. A nagy florisztikai változás a felsőoligocénben történt. A miocénben három szakaszt különböztet meg: alsó, középső és felsőt. Ismerteti Simoncsics (1960) láperdei zonációját Magyarország- ról. A pliocén alsó szakaszától a plio-pleisz- tocén határig ad különböző fokú részletes- séggel adatokat. A kötet végén tárgymutató segíti a tá- jékozódást. Mellékletként palynosztratig- ráfiai táblázatokat találunk. Mindkét kötet erőssége, hogy fejeze- tenként gazdag irodalmi lista található. Dr. Nagy Lászlóné FitzPatrick, E. A.: Micromorphology of Soils (Talajmikromorfológia). 433 oldal; Chapman and Hall, London — New York 1984. Talajmikromorfológia alatt, metodikai szempontból, talaj vékonycsiszolatok po- larizációs mikroszkópos vizsgálatát értik. A módszer az 1930-as évektől kezdett el- terjedni, Kubiena W. L. munkássága nyo- mán. Az azóta eltelt, több mint 50 év alatt, a mikromorfológia a talajtan egy speciális szakterületévé vált. A Nemzetközi Talaj- tani Társaság (ISSS) kebelén belül talaj - mikromorfológiai albizottság működik. In- terdiszciplináris jellege következtében nem- csak a talajgenetikával, hanem a mállás- sal, bauxitképződéssel, szedimentológiá- val, geomorfológiával foglalkozó szakem- berek számára is hasznos, ha a különböző vizsgálati módszerekről, az újabb ered- ményekről egy korszerű, átfogó szemlé- letű kézikönyvből tájékozódnak. Fitz- Patrick E. A. aberdeeni professzor műve erre a célra kiválóan alkalmas. 298 Földtani Közlöny 117. kötet 3. füzet A könyv első két fejezete bolygatatlan állapotú és ismert orientációjú talajmin- ták gyűjtésével, előkészítésével, a vékony- csiszolatok és felületi csiszolatok készíté- sének technikájával foglalkozik. A laza konzisztenciájú és főleg nagyobb agyag- tartalmú talajoknál a minta víztelenítése, átitatása és megszilárdítása rendkívül ké- nyes művelet. Ugyanez a nehézség fennáll a laza vagy agyagos üledékes kőzeteknél, bauxitoknál, tufáknál, kőszeneknél, vagyis ez a talajtan és kőzettan közös problémája. Vendel, Miklós ,,A kőzetmeghatározás módszertana” c. 1959-ben megjelent köny- vében foglalkozik ugyan ezzel a tárgykör- rel is, az eltelt közel 30 év alatt azonban újabb vegyszereket és eljárásokat vezettek be, amelyeket FitzPatíuck: részletesen ismertet. Ilyen pl. a minta acetonnal vagy acetongőzzel történő víztelenítése, a jól hígítható Crystic jelzésű, telítetlen poli- észtergyantéval, vagy a nedves minták impregnálására is alkalmas Garbowax 6000 jelzésű polioxietilén műviasszal való munka műfogásainak leírása. A valóban jó minő- ségű talaj vékonycsiszolatok ion bombá- zással 5 /un vastagságú, elektronmikrosz- kópos vizsgálatokra alkalmas prepará- tumokká vékonyíthatok el. A 3. és 4. fejezetben a polarizációs mik- roszkóp felépítésével és használatával, az ásványok optikai tulajdonságaival általá- ban és a talajban gyakrabban előforduló 51 ásvány egyedi sajátságaival foglalko- zik. Érdekes, hogy a kőzetmikroszkópiá- ban gyakorlatilag alig használt cirkulár- poláros fénynek a mikromorfológiában fontos szerep jut. A talajmátrix izotróp vagy anizotrop volta ugyanis lineárisan poláros fényben nem, csak cirkulárpolá- ros fényben állapítható meg biztonsággal. Az 5. fejezet a mikroszkóposán észlel- hető szerkezeti-szöveti elemek színével, gyakoriságával, méretével, alakjával, ke- rekítettségével, gömbölyödöttségével, érint- kezési határfelületeivel, eloszlásával és orientációjával foglalkozik. A 6. fejezetben a textúra, struktúra és mátrix fogalmát igyekszik tisztázni, használatukat egyértel- művé tenni. A kőzettanhoz hasonlóan, ezeket a fogalmakat a talajtanban sem használják teljesen következetesen, jelen- tésük országonként, olykor szerzőnként is változik. Az egységes mikromorfológiai terminológia kialakítását nem várhatjuk el ettől a könyvtől sem. A Nemzetközi Talajtani Társaság égisze alatt. 1984-ben adták ki a „Handbook fór soil thin section description” c. könyvet, amely ezt a fel- adatot hivatott ellátni. A 7. fejezetben részletesen tárgyalja az egyes szerkezeti-szöveti elemek, mál- lási jelenségek (üregek, pórusok, gyökér- járatok, fekáliák, koprolitok, kőzettörme- lékek, átitatódások, bevonatok, hártyák, slírek, másodlagos ásványok, szegregá- ciók, konkréciók stb.) mikroszkópos képé- nek sajátságait. A szöveges részt számos fekete-fehér és két oldalnyi színes fény- képfelvétel illusztrálja. A 8. fejezetben a talaj vékonycsiszolatok és felületi csiszo- latok mikroszkópos leírásának logikai me- netét ismerteti. Szokatlan tárgyú, de csak üdvözölni lehet a 9. fejezetet, amely a mikromorfo- lógia oktatásának metodikájával foglal- kozik. A 10. fejezetben a makro- és mikro- fényképezési eljárásokról, a 11. fejezet L en a különböző „kisegítő” módszerekről ka- punk rövid áttekintést. A korszerű mikro- morfológiai vizsgálatok eszköztárába ugya- nis ma már beletartoznak a TEM, SEM, EDXRA, EPMA, fáziskontraszt-, inter- ferencia- és lumineszcens-mikroszkópia, a különböző étetési eljárások és autoradiog- ráfia, valamint az automatikus mikrosz- kópi képelemzés. A 12. fejezetben a mikromorfológia egyéb felhasználási területeit ismerteti. Ezek a földműveléstan, régészet, mérnök- geológia, geomorfológia, paleoklimatoló- gia és -pedológia, talajmikrobiológia és -zoológia. Az utolsó, 13. fejezetben az USDA (US Department of Agriculture; Soil Taxonomv 1975) és a saját klasszifi- kációja szerinti, diagnosztikus jelentőségű talajszintek mikromorfológiai leírását köz- li. Mivel nálunk más talaj osztályozás használatos, ez a fejezet a hazai szakembe- rek számára inkább csak a látókört bővítő érdekesség. Öt appendix, a szakkifejezések definí- cióját megadó lexikális rész, bő irodalom- jegyzék és tárgymutató zárja a jól sikerült könyvet. Dr. Rózsavölgyi János Csath B. — Hobot J.— Mózes E. — Somlai F.: A mongóliai magyar vízkutatás és fel- tárás története 1957—1970 — VÍZDOK, Budapest, 1973. 304 oldal, 105 ábra, 10 táblázat. Harminc évvel ezelőtt, 1957-ben Mon- góliában a nemzetközi vízügyi együttmű- ködés keretében nagyarányú felszín alatti vízkutató és -feltáró munka indult. Ezt legfőképpen a gazdasági élet több irányú fejlesztése indokolta, amelyhez csak kor- látozott mennyiségű felszíni és felszínkö- zeli víz állt rendelkezésre. A magyar se- gítségnyújtás előtt már némi próbálkozás ugyan volt a nagyobb mélységű felszín alatti víztárolók feltárására, de nem olyan Hírek, ismertetések 299 mértékben és eredménnyel, amely kielé- gítette volna a népgazdaság igényeit. A hazai földtani és vízföldtani viszo- nyokhoz szokott szakembereknek újszerű feladatot jelentett a kevéssé feltárt és merőben eltérő — az 1580 m átlagmagas- ságú, főként hegyvidéki — terület megis- merése és kutatása. Szerepük és tevékeny- ségük úttörőnek minősül, hiszen eredmé- nyes munkájukhoz előbb részletes földtani és vízföldtani ismereteket kellett szerez- niük. Bár a hazánknál közel tizenhétszer na- gyobb országban a földtani kutatás már a . XIX. században megindult a prekambrium és a mezozoikum közé eső időszak tanul- mányozásával, rendszeres kutatását csak 1932-től számíthatjuk. Eredményét az egymilliós méretarányú földtani térkép foglalja össze, amelynek reambulálása és 500 000-es méretarányú átszerkesztése a kötet összeállítása alatt még folyamatban volt. A 8 fejezetből álló kötet első fejezete rövid földrajzi áttekintés után az ország földtani felépítését, tektonikai viszonyait és víz- földtani adottságait tárgyalja. Ebből meg- tudjuk, hogy üledékes, kiömlési, átalakult és mélységbeli kőzetek egyaránt részt vesz- nek a földtani felépítésben. Jól elválaszt- ható időszakok ismertek a proterozóostól a miocénig bezárólag. Sok helyen azonban kevéssé tisztázottak a kréta és a harmad - időszaki képződmények, s ezért ezeket összefoglalóan kréta-harmadidőszaki soro- zatként tartják nyilván. A harmadidőszak legvégén a felerősödött tektonikai mozgá- sok eredményezték a magas hegyláncokat és a köztük kialakult medencéket. A fo- lyóvölgyekben 30-50 m és a medencében 100-150 m vastag negyedkori durva tör- melékes üledékek fejlődtek ki, amelyen belül a glaciális és a fluviális mellett a tavi és az eolikus üledékek különböző típusai is kimutathatók. Jelentőségük rendkívül nagy, mivel ez az üledékcsoport a fő víz- tároló, ebből oldható meg Mongólia leg- nagyobb részének ivó- és öntözővíz-el- látása. Az egyre gyarapodó kutatási adatokból a szovjet kutatók már felvázolták a víz- földtani tájegységeket (2. ábra), amelyek a távlati vízellátásban nyújtanak segít- séget. Az édes és sós víztípusok váltakozá- sát és a víztárolók zárt jellegét a Góbi si- vatag egyik 1000 m mély szénhidrogén- kutató fúrásán keresztül mutatják be a szerzők. Az első fejezet második része röviden ismerteti Mongólia történetét és jelenlegi társadalmi és gazdasági életét, amelyet szívesebben láttunk volna a kötet legele- jén vagy végén. Az első fejezetet a tulajdonképpeni ex- pedíciós munka két részre (1957 — 1902 és 1903 — 1970) bontott évenkénti ismer- tetése követi. Mindkettő után egy-egy ösz- szefoglaló értékelés segít a sok adat kö- zötti eligazodásban. E fejezetek a szerző- déskötésről, az irányító és a közreműködő szervek részvételéről, a személyi válto- zásokról — minden részletre kiterjedően időrendben hű képet adnak. Különösen nagy hangsúlyt fektettek a szerzők a ku- tatásban résztvevő fúróberendezések mű- ködésének és a földtani és a vízföldtani adatok ismertetésére, valamint a mély- fúrási és a felszíni geofizikai eredmények közlésére. A szöveges rész minden esetben a munkaterület helyszínrajzával és számos jellemző képpel egészül ki (2 — 5. fejezet). A távlati vízkutatás érdekében 1907 — 1970 között komplex geofizikai csoport geoelektromos, graviméteres, földmágne- ses és tellurikus módszerekkel dolgozott, főként a vízföldtanilag tisztázatlan terüle- teken. E munkáról jól illusztrált, tudo- mányos igényességi) tanulmányt olvasha- tunk a 0. fejezetben. A függelék 14 év kutatási eredményét táblázatokban összegzi, amelyet a szak- emberek névsora egészít ki. Ebből kide- rül, hogy ki, mikor, milyen minőségben és melyik intézmény képviseletében vett részt az expedíció munkájában (7. fejezet). Az Irodalom c. fejezetben magyar, cseh- szlovák és szovjet szerzők, főként az 1960-as évektől nyomtatásban megjelent vagy kéziratos tanulmányait találjuk (8. fejezet). A kötet egyik legértékesebb része a kiegészítő összeállítás, a kataszter. A 21 rovatot tartalmazó táblázatos anyag a kutak és a fúrások főbb adataival, többé- kevésbé követi a „Magyarország mély- fúrású kútjainak katasztere” felépítését. Nagy kar, hogy a kitermelt víz minőségé- ről csak a vastartalom és a keménység ad tájékoztatást. A fúrások és a kutak helyét ajmakonként (megyénként) térképvázla- tok tüntetik fel. A nagy terjedelmű mű az elért eredmé- nyek és az odavezető út bemutatása mel- lett betekintést enged a hazai vízfeltárás fejlődésének 14 éves históriájába is. A víz- bányászat éppen ezekben az években nagy változáson ment keresztül. Az 1958-ban megalakult Vízkutató és Fúró Vállalat nemzetközi színvonalra igyekezett fej- leszteni berendezésparkját, fúrástechno- lógiáját pedig új alapokra helyezte. Kész- ben a hazai, részben a mongol kutatási igények kielégítése segítette elő a geofizikai módszerek és műszerek egy részének fej- lesztését is. Az expedíció tagjai — fő feladatuk 300 Földtani Közlöny 117. kötet 3. füzet mellett — sokat tettek a mongol beosztot- tak kiképzéséért is. A gyakorlati és az el- méleti oktatást a VIKUV kiküldött mér- nök-gárdája kútszervíz anyag összeállí- tásával egészítette ki. A kimerítő és sok helyen nagy részle- tességgel tárgyalt események és megfi- gyelések leírása kissé túlzottnak hathat. A szerzők védelme mellett szól viszont ki- tűzött céljuk elérése: az expedíció munká- jának teljes bemutatása. A teljesség igénye nélkül néhány formai hibát meg kell emlí- tenünk, mint pl. a szerzők egyikénél az „mb. mérnök” megjelölést, amely minden bizonnyal elírásból származik. Nem talál- tuk elég következetesnek a szöveges rész- ben a személynevek írásmódját. A vissza- hivatkozásoknál pedig külön mondat he- lyett elegendő lett volna zárójelben vissza- utalni az ábrára vagy táblázatra. A nagy részletességgel feldolgozott kötet a Mongóliába kiküldötteken kívül minden földtudománnyal foglalkozó szakember ré- szére kitűnő segítséget nyújt és mintául szolgálhat egy külföldi (expedíciós) munka bemutatására. Dr. Dobos Irma Földvári Mária: A földtani kutatásban alkalmazott termoanalitikai módszerek — jVIAFI Módszertani Közlemények 1986. 1. A Magyar Állami Földtani Intézet „Módszertani Közlemények” c. sorozatá- ban sorra adja ki az intézetben alkalmazott laboratóriumi módszerek ismertetését. Ezek az ismertető füzetek legtöbbször nemcsak az intézetben alkalmazott mérési módsze- rek egyszerű leírását tartalmazzák, ha- nem egyszersmind korszerű bevezetések is egy-egy analitikai ág irodalmába is. Ez ér- vényes Földvári Mária ismertetendő mun- kájára is. A mintegy 60 oldal terjedelmű tanul- mány 5 fejezetre oszlik. Az első, inkább bevezető jellegű, általánosságban tár-gyalja a fő kőzetcsoportok termoanalitikai vizs- gálhatóságának kritériumait. A következő fejezet szintén általános jelleggel foglalko- zik a mennyiségi elemzés különböző mód- szereivel. A kötet gerincét a 3. fejezet al- kotja, amely ásványrendszertani sor- rendben tárgyalja az ásványok termikus adatait. Természetesen elsősorban azok az ásványok szerepelnek nagyobb terjede- lemben, amelyeknek 1000 °C alatt jól ész- lelhető termikus effektusuk van. E rész nagy előnye a gazdag ásvány-felsorolás, a világos fogalomhasználat és rendszerezés az egyes ásványnevek használata terén, a jól használható áttekintő táblázatok, és a szinte minden esetben megadott sztöchio- metriai faktor, amely a kvantitatív megha- tározások alapja. A két utolsó fejezet ismét speciális kérdésekkel foglalkozik, az ásvá- nyok kristálykémiai és kristályfizikai tu- lajdonságainak vizsgálatával, valamint olyan termoanalitikai vizsgálati irányok- kal, amelyek nem egy-egy speciális ásvány- faj kimutatását szolgálják, de a földtan- ban jól alkalmazhatók (víztartalom, dek- repitáció, szerves anyagok, ősmaradvá- nyok vizsgálata). A dolgozat szinte sietősen tömör stí- lusa megbízható, gondosan ellenőrzött ada- tok halmazát tárja elénk. A gazdag, mint- egy száz tételre kiterjedő irodalomjegyzék- ből nem hiányoznak a módszer kidolgozá- sának hazai úttörői sem. Olyan vizsgálati ágról van szó, amelyben magyar kutatók régebben is jelentős szerepet játszottak, és a jelen munka e hagyomány méltó foly- tatásának látszik. A szerző nagy tapasz- talata azonban a részekben érvényesül a legjobban, ahol már nemcsak az irodalmi adatok ismertetésére szorítkozik, hanem saját megfigyeléseit is beleépíti a szövegbe így a montmorillonit, illit, a kevert szer- kezetű agyagásványok, a sziderit, a kaiéit, a dolomit és a Fe-szulfátok, valamint a szerves anyagok ismertetésénél. Itt több olyan még tisztázatlan kérdésre is utal, amelyet a jövőben érdemes volna tovább kutatni. Már a dolgozat rész-táblázataiban meg- jelenik az az általános következtetés, hogy a rácsszerkezet stabilitása és a kationok minősége között összefüggés található. Mind e témakör részletesebb kifejtését, mind a jelen közleményből nagyon hiányzó ábrákat a szerző munkatársaival együtt azóta elkészítette. Reméljük, ez az egye- lőre kéziratban lévő atlasz is hamarosan megjelenik. Viczlán István Szantner Ferenc — Kn áttér J ózsef — Mind - szent Y Andrea: Bauxit-prognózis. A Veszprémi Akadémiai Bizottság kiadásá- ban, Veszprém, 1986. 467 oldal, 176 ábra, 74 fénykép és 11 táblázat Ez a könyv jóval többet tartalmaz, mint amit a címe jelez: a bauxitprognó- zison túlmenően a magyarországi bauxit- telepek eddigi legrészletesebb teleptani, litológiai, geokémiai, ásványtani és gene- tikai értékelését is megtaláljuk benne. A három szerzőt az egyes fejezetek megírá- sában nyolc ismert bauxit szakember se- gítette: Szabó Elemér, H. Koncz Margit, Tóth Kálmán, Péter Zoltán, Horváth Hírek, ismertetések 301 István, Rv Szabó István, Komlóssy György és Tóth Álmos. így ez a szerzői együttes valóban a telj esség' "igényével vállalkozha- tott a könyv megírására. A mű kilenc fejezetre és egy függelékre oszlik; a fejezetek egymásutánja logikus felépítést takar. Az első fejezetben a bauxit- földtan és a bauxitprognózis alapvető fogalmait írják le. A második fejezetben a laterit és karsztbauxitképződés feltételeit ismertetik. A 3. fejezetben a bauxit prog- nózis földtani kritériumaival foglalkoz- nak, de közben részletes áttekintést ad- nak a hazai bauxit szövetéről, kémiai és ásványos összetételéről. A bauxitprognózis általuk kidolgozott módszerének lényegét a negyedik fejezet tartalmazza, melyben módszeresen sorra veszik mindazokat a kritériumokat, melyek a prognózis eredményét befolyásolhatják. Ezt az általánosan megfogalmazott fejeze- tet egy, a magyarországi bauxitokra leszű- kített fejezet követi, melyben a hazai föld- tani adottságoknak megfelelően mutatják be a bauxitprognózis folyamatát. Számos újszerű folyamatábrán szemléltetik logikai gondolatmenetüket. A könyv leghosszabb fejezete a hatodik, melyben az analóg területek részletes bauxitföldtani kiértékelését mutatják be. Ez a fejezet tartalmazza a legtöbb új ada- tot a hazai bauxittelepekről és azok össze- tételéről, Külön figyelmet érdemel a bauxit- telep típusok statisztikai értékelése és a kapott eredmények földtani értelmezése. A rövid hetedik fejezetben a számítás- technika alkalmazási lehetőségeit villant- ják fel a bauxitprognózis munkafolyama- tában. A bauxitprognózis megbízhatóságát az ugyancsak rövid nyolcadik fejezetben tárgyalják; végül a kilencedik, záró feje- zetben a bauxitprognózis további fejlesz- tési teendőiről szólnak. A könyvben leírtak megértését a sok földtani szelvény, térkép, diagram és táb- lázat könnyíti meg. Nagy kár, hogy az egyébként kitűnő helyszíni fotók és vé- konycsiszolati felvételek nem érvényesül- nek kellően a gyenge minőségű papíron; mondanivalójuk azonban így is felismer- hető. Igen jó gondolat volt a ,, Függelék" ki- dolgozása, melyben az olvasó megtalál- hatja a használt szakkifejezések szabatos értelmezését, továbbá a vizsgált terület kőzetrótegtani egységeinek rövid, szak- szerű leírását. A könyvhöz csatlakozó gazdag irodalomjegyzék a szerzők széles- körű szakirodalmi tájékozottságáról ta- núskodik. Sajnos nem minden, a szöveg- ben megemlített munkát találtam meg az irodalomjegyzékben, például a 46. oldalon említett Mindszenty (1980) cikket. Személyes, több évtizedes tapasztala- taim alapján a könyv megállapításaival, következtetéseivel egyetértek, legfeljebb a további teendőket taglaló kilencedik feje- zetet tartom túl magabiztosnak. A második fejezetnek a lateritbauxitokra vonatkozó megállapításainál több hazai és külföldi cikket is célszerű lett volna figyelembe venni. így aztán néhány meghaladott, ill. téves adat is bekerült a szövegbe; például az, hogy Weipa bauxitjának anyakőzete kvarchomokkő (48. oldal). A név- és tárgy- mutató hiánya megnehezíti a könyv hasz- nálatát, főleg akkor, ha az olvasó egv adott előfordulás adatait szeretné meg- találni. Mindezek azonban részletkérdések és nem csökkentik a mű általános értékét. Összességében hatalmas ismeretanya- got ismertet és értékel ez a munka és ezért mind tudományos, mind gyakorlati szem- pontból jelentős. Ezt fémjelzi, hogy a könyvhöz Kapói. yi László akadémikus, ipari miniszter írt előszót, amelyben a téma fontossága mellett arra is rámutatott, hogy ,,a témában hasonló mértékben át- fogó, rendszerszemléletű munka sem ha- zánkban, sem külföldön nem született”. Ezt figyelembe véve a könyv nemcsak a hazai bauxitföldtan viszonylag szűk olvasó- körének ajánlható, hanem módszertani újdonsága miatt az ásványi nyersanyag- kutatással foglalkozó minden magyar geo- lógus számára figyelmet érdemel. Bárdossy György 8 Földtani Közlöny TÁRSULATI ÜGYEK Az Alföldi Területi Szervezet 1986. január— december havi ülésszakán elhangzott előadások Január 21. Előadóülés SzentgyÖRGYI Károly né: Miocén kori szénhidrogéntárolók és telepek Kelet- Ma- gyarországon Pap Sándor: Kelet-Magyarország 4500 m-nél mélyebb fúrásai Vita: Székyné Fux V., Pap S., Révész I., Szili Gv. A résztvevők száma: 20 Február IS. Előadóülés Geiger János— Szónoki Miklós: Pan- nóniái durvatörmelékes sorozatok üledé- kes környezeti feltételeinek összehason- lító elemzése Geiger János: Homokkőtestek szedi- mei tológiai vizsgálata a mikro-, makro- és megaszedi mén tológiai vizsgálati tarto- mányban Vita: Molnár B., Révész T. A résztvevők száma: 1G Március 6. A Műszaki és Természettudo- mányi Egyesületek Szövetségének Csongrád megyei Szervezete, a MFT Alföldi Területi Szervezete, a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezete és a Szeged Megyei Városi Tanács közös rendezésében Pávai-Vajna Ferenc emléktábla- avató ün- nepség Szegeden a Székely sor 11. sz. ház falánál A résztvevők száma: 40 Március IS. Ankét ,, Magyarország szénhid- rogén prognózisának eredményei” címmel Bállá Kálmán— Tenkei Sándor: A szénhidrogénprognózisok története és je- lentőségük a kutatási perspektívák meg- alapozása szempontjából Németh Gusztáv — Pap Sándor: Pre- kambriumi-paleozoós képződmények szén- hidrogénfödtani jelentősége Boncz László — Olasz József— Szent- györgyi Károly: A középalföldi felső- kréta — paleogén képződmények elterje- dése, vastagsága és szénhidrogénföldtani jelentősége ■f Káposzta József— Boncz László: Az észak-magyarországi neogén képződmé- nyek elterjedése, vastagsága és szénhidro- génföldtani jelentősége Bardócz Béla— Hajdú Dénes— Né- meth Gusztáv— Völgyi László: A har- madidőszaki medencealjzat szerkezeti vi- szonyai Gajdos István — Mészáros László — Pap Sándor — Tatár Andrásné— Tormásy Ist- ván: A neogén fekű, miocén fekű, pannó- niai fekű és L’ marker térképek összehason- lító elemzése Lawson, A. Stanislas— Mészáros Lász- ló: Miocén képződmények vastagsági és fácies viszonyai Szentgyörgyi Károlyné — Türmássyné Varga Éva: Az 1979.Á. 1. — 1984. I. 1. között felfedezett kőolaj — földgáz előfor- dulások Bernáth Zol tánné— Mészáros Lász- ló— Pap Sándor: Magyarország kőolaj — földgáz felhalmozódási rendszerei Szalay Árpád — Bernáth Zoltánná — Rumpler János— Horváth Ferenc — Koncz István: A szénhidrogéngenetikai viszonyok bemutatása Kovács András: Szerkezetanalógiás készletszámítási módszer pontosított vál- tozata Völgyi László: Szénhidrogénkutatási perspektívák a prognózis eredményei alap- ján A résztvevők száma: 90 Április S. Vezetőségi ülés Szegeden Napirend: 1. A munkaterv, 2.r 20 éves az Alföldi Területi Szervezet, 3. Általános közérdekű témák. A résztvevők száma: 7 Társulati ügyek 303 Április 8. Előadóülés Szegeden Molnár Sándor— Hegyesi Sándor: A Bácsalmás-], sz. földtani alapfúrás szenon ji rétegeiből származó kavicsanyag kőzet- |l tani jellemzése és eredete Hetényi Magdolna: Szénhidrogének kő- i szénből: olaj vagy gáz? Szederkényi Tibor: A bánátit inagma- |i t izmus nvomai Magyarországon Vita: Pap S., Szederkényi T., Révész I., | Szónokv M., Zentay T., Török .T. A résztvevők száma: 20 Április 22. Előadóülés Debrecenben Székyné Fux Vilma: A Hajdúság mélyszinti neogén vulkanizmusa Rózsa Péter — Barta István: Kőzet- tani vizsgálatok a bodrogszegi Cigány- hegyen Papp Lajos — Rózsa Péter: Tokaji-hegy- í ségi vulkáni és szubvulkáni kőzetek elkü- i lönítése szemcscösszetételük alapján Szöőr Gyula— Barta István— Kuti ! László: Az ÉK-Alföld kvarter üledékeinek 1 kemosztratigráfiai elemzése Zentay Tibor— Barta István: Agro- geológiai vizsgálatok Duna— Tisza közi homoktalajokon Mikó Lajos— Marton Lajos: Tzotóp- hidrogeológiai kutatások K-Magvarország területén Vita: Szöőr Gy., Bartha I., Székyné Fux V., Zentay T., Márton Gy. A résztvevők száma: 20 Május 7 — 8. Ankét Szegeden ,,A matema- tikai tudományok szerepe és alkalmazási lehetőségei a földtudomány okban" címmel Juratovits Aladár: Számítógépes ter- melési irányítás — automatizálás — az algyői olaj mezőn Szabó Mihály — Soós Péter: A Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Inté- zet számítógép-parkja a kutatás szolgá- latában Lelkes Péter: A „SZEG2” geológiai programcsomag Aszalós János — Haas János— Turczi Gábor: A „PROGNÓZIS” programrend- szer elvi alapjai és megvalósításának ta- pasztalatai Horváth István — Ó. Kovács Lajos: A ..ROCKOPERA” kőzetszámítási prog- ramcsomag Bognár Attila: A MÁFI kőzetminta raktáraiban tárolt fúrások nyilvántartási programja Komlósi Zsoltné: Számítógépes térkép- szerkesztés és készletszámítás Vincze Tamás: Telepszimulációs mo- dellek eredményeinek grafikus megjele- nítése Vágás István: A korrelációs tényező invarianciájának hiánya a koordináta ten- gelyek elforgatásával szemben Ó. Kovács Lajos: Szóródás és csoport - elemző módszerek a MAFI-ban Lantos Miklós: Többmódusú eloszlások paramétereinek meghatározása módoson- ként Simon Sándor— Szánthó Ilona: Kettős porozitású tárolóban felvett interferencia vizsgálatok tanulmányozására kidolgozott új matematikai módszer, számítógép al- kalmazásával Bercsényi László: A mintavétel rep- rezentativitásának vizsgálata Laflace- Bayes valószínűséggel Baksa Csaba— Fodor Béla— Lengyel Vilmosné— Rapp Ferenc: A recski porfíros Cu-Mo ércesedés homogén kifejlődésének háromdimenziós blokk krigelése Zsidai G. Béla— ViráGH Károly— Dra- vecz József— Révész Bendegúz: Geo- statisztikai eljárások módszertani és gya- korlati eredményei a Mecseki Ércbányá- szati Vállalatnál Fodor Béla— Bárdossy György — Rapp Ferenc — Lengyel Vilmosné: Geostatisz- tikai feldolgozások a Magyar Alumínium- ipari Tröszt Központjában Balogh Imre— Mezősi Gábor: Szá- mítógépes módszer a környezet struktú- rájának feltárására Fehér József— Geiger János: A Duna — Tisza közi futóhomokok szemcseeloszlási statisztikus feldolgozásának geomorfológiai értékelése Kiss Balázs: A tiszai hordalékmennyi- ség idősorainak genetikai szemléletű elem- zése statisztikai módszerekkel Károssy Csaba: Klimatológiai para- méterek elemegyütteseinek kétdimenziós statisztikai vizsgálata a napi szélsőértékek példáján Makra László— Kiss Árpád — Abonyi- né P. Jolán: Az aszály klimatológiai és talaj vízháztartási összetevői, valamint né- hány mezőgazdasági vetülete a Dél- Alföl- dön Veress Márton-PÉNTEK Kálmán: Függ- vény kapcsolatok és matematikai model- lek a felszíni karsztos formák vizsgálatá- ban Balázs László: Kutak közötti korre- lációs és réteghatár kijelölés statisztikai alapon Virágh Károly— Révész Bendegúz — Zsiday G. Béla— Dravecz József: A me- cseki érckutató fúrások számítógépes ér- tékelése földtani és geofizikai paraméterek alapján Geiger János: Kvantitatív modell a litifikálódott üledékes kőzetek felhalmo- zód ási környezetének azonosítására 304 Földtani Közlöny 117. kötet 3. f üzet Kiss Balázs: Matematikai statisztikai eljárássorozat a felhalmozódás és a kőzet- fizikai tulajdonságok együttes vizsgála- tára a litifikálódott üledékes kőzetekben Kovács P. Gábor— Ó. Kovács Lajos: A dunántúli plio-pleisztocén bazaltok clus- ter analízise Kiss Ágota: Metamorf összletek hetero- geneitás vizsgálata Milota Katalin: A tiszántúli szén- hidrogénszámbavételi egységek miocén összletének szénhidrogénpotenciálja Kádárné J. Györgyi: Az alsópannóniai (s. 1.) abráziós konglomerátum-képződés vizsgálata Molnár Árpádné: A matematika sta- tisztikus alkalmazási lehetősége az úrkúti Mn-ércelőfordulás területén Pogácsás György— Várkonyi László— Várnai Péter— Holly Balázs: Az Ős- Duna folyásirányának rekonstrukciója a Kisalföldön szeizmikus fáciesadatok szá- mítógépes elemzése alapján Geiger János: Az alföldi pannóniai medence kvantitatív feltöltődési modellje a törmelékes formációk települési tulaj - donsáagainak elemzése alapján A résztvevők száma: 120 Június 10. Előadóülés Szegeden Tatár Andrásné: Újabb kutatási ered- mények a szegedi neogén medencében Szalóki István — Fábián Gyula: A dem- jéni szerkezet déli szárnyán végzett bánya- beli kutatás legújabb eredményei A résztvevők száma: 15 Október 7. Ankét Szegeden „Az Alföld me- dencealjzata az újabb kutatások tükrében ” címmel Szederkényi Tibor: Az Alföld medence- aljzatának megismerése Horváth Ferenc: A földkéreg vastag- sága az Alföldön és környékén, ennek okai, következményei Haas János: Az Alföld medencealjza- tának lemeztektonikai értelmezése és hely- zete a Kárpát-medencében Vita: Ság L., Erdélyi M., Szederkényi T., Haas J., Székyné Fux V., Valcz Gy., Nagy I., Magyar L., Horváth F. A résztvevők száma: 70 Október 29. A „Földtani események és értékek az Alföldön ” című állandó kiállítás megnyitása a Kecskeméti Planetáriumban Rendező szervek: Kecskemét Városi Tanács, Központi Földtani Hivatal, Ter- mészettudományi Múzeum, Szénhidrogén- ipari Kutató Fejlesztő Intézet, Tudomá- nyos Ismeretterjesztő Társulat, Magyar- honi Földtani Társulat. Mező Mihály tanácselnök megnyitotta a kiállítást Dank Viktor szakmai megnyitó elő- adást tartott A kiállítás anyagának összeállításában részt vettek: Embey-Isztin Antal, Kecs- keméti Tibor, Révész István, Szent- györgy’i Károly, Iványosi Szabó András, Ftjxreiter András A megnyitón részt vett: kb. 50 fő November 18. Vezetőségi ülés Szegeden Napirend: 1. Az 1986. évi munka rövid értékelése, 2. Jutalmazások odaítélése, 3. Az 1987. évi munkaterv megbeszélése. A résztvevők száma: 8 fő November 18. Elöadémlés Szegeden Zentay Tibor: 20 éves a Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szerve- zete Szónoky Miklós — Makápi Mariann: A fűzfőgyártelepi felsőpannóniai feltárás ré- tegsorának üledéktani és malakológiai vizs- gálata Szónoky Miklós— Lennert József: A bátaszéki téglagyár felsőpannóniai réteg- sorának üledékfauna és mollusca faunája Vita: Mezősi J., Szederkényi T., Zen- tay T., Szónoky M., Geiger J., Makádi M., Lennert J. A résztvevők száma: 60 November 29. Kerekasztal beszélgetés az „Ásványi nyersanyagok mezőgazdasági hasz- nosítási lehetőségei ” témakörben Résztvevő szervek: Magyar Tudomá- nyos Akadémia Szegedi Bizottsága Föld- tudományi Szakbizottsága, a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szö- vetsége és a MFT Alföldi Területi Szer- vezete. Elnök: Zentay Tibor A résztvevők száma: 24 Társulati ügyek 305 A Budapesti Területi Szervezet 1986. január— december havi ülésszakán elhangzott előadások Január 20. Vezetőségi ülés Elnök: Z elek ka Tibor Napirend: 1. Az 1986. évi munkaterv végleges megvitatása, 2. A területi szer- vezet ötéves (1986—1991.) cselekvési prog- ramjának kialakítása, 3. Egyebek. A résztvevők száma: 5 Január 29. Gipszkutatási ankét Elnök: Zelenka Tibor Zelenka Tibor: A gipsz-anhidrit kép- ződés szerkezeti-ősföldrajzi feltételei az európai permo-triászban Pelikán Pál: A nagyvisnyói gipszkuta- tás földtani eredményei RÓth László: A perkupái evaporit for- máció földtani ismertetése Réti Zsolt: Ofiolit testek az evaporitos összletben Hernyák Gábor: Az alsótelekesi eva- poritos összlet földtana Albu István: Az alsótelekesi evapori- tos összlet geofizikai kutatásának mód- szertana és a kapott eredmények ismerte- tése Vita: Zelenka T., Grill J., Barátosi J., Miklós G., Sztrókai K., Csillag J. A résztvevők száma: 54 Február 26. A Mérnökgeológiai Szakosztál- lyal közös előadóülés „ Újabb földtani és mű- szaki földtani adatok a budapesti Rózsadomb területéről' ’ címmel Elnök: Zelenka Tibor Takdy János: A Rózsadomb és környé- kének legújabb környezetvédelmi prob- lémái Mensáros Péter: A Rózsadomb föld- tani és szerkezeti viszonyai Schweitzer Ferenc: A Rózsadomb mér- nökmorfológiai adottságai Mojzes Antal: A Rózsadomb környezet- földtani vizsgálata Szentlrmai Lászlóné: A Rózsadomb területének műszaki földtani értékelése Felkért hozzászóló: Kovács József A résztvevők száma: 50 Március 26. Előadóülés Elnök: Zelenka Tibor Szlabóczky Pál— Scheuek Gyula: A Gellért-hegy környékének részletes tekto- nika vizsgálata Viczián István: Beszámoló az „Előtér medencék” című nemzetközi szimpózium- ról (Fribourg, Svájc — 1985. szeptember) Vita: Barátosi J., Zelenka T., Szlabóczky P., Scheuer Gv., Viczián I. A résztvevők száma: 16 Április 23. Előadóülés Elnök: Brezsnyánszky Károly Bállá Zoltán — Dudko Antónia: Ofiolit sorozatok sajátosságai helyszíni tapaszta- latok alapján — paleozoós sorozatok Balkán, Ural, Száján — mezozoós sorozatok: Kuba, Alpok, Törökország, Kaukázus — összesítés és hazai vonatkozások Vita: Csontos L., Bállá Z., Brezsnyán- szky K., Bállá Z. A résztvevők száma: 12 Május 28. Az Eszak-magyarországi Terü- leti Szervezettel és az Általános Földtani Szakosztállyal közös ankét „ Nyugat- és Közép-Mátra” címmel Elnök: Brezsnyánszky Károly Nagy Elemér: A Nyugat- és Közép- Mátra ércelőkutatási programja Szalay István: A mátrai program geo- fizikai eredményei Germtts Bertalan: A gyöngy ösoroszi telérek mélyebb szintjeinek kutatása Nagy Géza: A nyugat-mátrai előkuta- tás során alkalmazott indirekt érckutatási módszerek és eredmények Kalaeut Miklós: Adalékok a mátrai vulkáni csomópont szerkezeti viszonyai- hoz Schönviszky László: A Kelet- és Nyu- gat-Mátra szerkezeti képe a gravitációs eredmények tükrében Zalai Péter: A geoelektremos módsze- rek mátrai alkalmazása és eredményeik Fügedi P. Ubul: A mátrai geokémiai (metallometria és szóródási nyelvek) mód- szerek alkalmazása és eredményeik Bállá Zoltán— Szabó Zoltán: A mátra mélyszerkezete Vita: Félegyházi Zs., Klespitz J., Nagy G., Mocsári A., Germus B. A résztvevők száma: 27 Május 31. Mátrai terepbejárás, az Eszak- magyarországi Területi Szervezettel és az Általános Földtani Szakosztállyal közös rendezésben a ,, Nyugat és Közép-Mátra ” érckutatási ankéthoz kapcsolódóan Kirándulásvezetők: Nagy Géza — Ger- mus Bertalan Földtani Közlöny 117. kötet 3. füzet 306 Útvonal : Budapest — Gyöngy ős— Gyön- gyöstarján (limnok varéit előfordulás) — Gubolaházi telérrendszer — Rákóczi-telep (alap- és érckutató fúrások bemutatása) — Budapest A résztvevők száma: 32 Szeptember 8. Vezetőségi ülés Elnök: Zelenka Tibor Napirend: 1. Az 1987. évi munkaterv, 2. Új titkár jelölése. A résztvevők száma: 6 Szeptember 24. Előadóülés Elnök: Szabó Csaba Albu István— Braun László — Lasz- lovszky Erzsébet — Tímár Zoltán: A Dar- nó szerkezeti öv szeizmikus vizsgálatának eredményei Pikó József — Keresztes N. Tibor: Az olajipar geoműszerezettsége (teljes fúrási kontroll) Vita: Klespitz J., Szalav I., Radócz Gy., Albu I. A résztvevők száma: 14 Október 29. A Szemlő-hegyi barlang megnyi- tása alkalmából ,,A budai barlangok földtani szempontból” címmel előadóülés és titkár - választás Elnök: Zelenka Tibor Az OKTH Budapesti Felügyelőségének képviselője üdvözlő beszéde Tardy János: Földtani értékek védelme a Budai-hegyekben Bognár László: A József-hegyi bar- lang ásványairól Gatter István: Barlangi ásványok és karbonátos kőzetek érkitöltésének folva- dékzárvány-vizsgálata Czájlik István — Leél-Őssy Szabolcs: A József-hegyi barlang geológiája és kép- ződményei (vetítéssel) Müller Pál: A Budai-hegyek neogén fejlődéséről, a barlangok tükrében A barlang bemutatása Titkárválasztás: Brezsnyánszky Ká- roly titkár helyett, aki tartós külföldi ki- küldetésben van Kubában, új titkár vá- lasztása Jelölőbizottság elnöke: Nagy Elemér A Budapesti Területi Szervezet jelen- lévő tagjai egybehangzóan megválasztot- ták Szabó Csabát titkárnak. Szabó Csaba az ELTE Kőzettani és Geokémiai tanszé- kének adjunktusa. A résztvevők száma: 58 November 26. Előadóülés Dudko Antónia— Daridáné Tichy Má- ria—Ma jkuth Tamás — Stomfai Róbert: A Kelet-velencei felsőeocén paleovulkán szerkezeti modellje Dudko Antónia — Horváth István — Király Ernő — Ma jkuth Tamás: Új ada- tok a Balatonfő-Velencei-hegység déli elő- teréből Zelenka Tibor: Vetítettképes élmény- beszámoló a magyar — kubai expedíció nyersanyagkutatási eredményeiről Vita: Csontos L., Dudko A. A résztvevők száma: 37 A Déldunántúli Területi Szervezet 1986. január— december havi ülésszakán elhangzott előadások Január 28. Előadóülés Elnök: Bóna József Chikán Géza — Chikán Gézáné — Ko- kat András: Pécs város 1 : 25 000-es méret- arányú földtani térképe Kádas Miklós: Rétegazonosítási kísér- letek Cluster analízis segítésével a mázai kőszénösszletben Vita: Virágh K., Hőnig Gy., Chikán G.-né, Kiss J., Kókai A., Kassai M., Kádas M., Majoros Gy. A résztvevők száma 21 Február 28. Családi est A résztvevők száma: 100 Március 11. Előadóülés Közös rendezésben a Magyar Geofizi- kusok Egyesületével és az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Me- cseki Csoportjával Elnök: Szabó János, Gerzson István PÁL István: A komlói szénmedence gáz- kitöréseinek földtani vizsgálata Takáts György: Gázkitörések elleni védekezések továbbfejlesztésének lehető- sége Baranyi Pál — Gácsné Gacsályi Már- ta— Szabó Imre: Fejtési területek telep- szerkezeti kutatása szeizmikus módszerrel Társulati ügyek 307 Vita: Koncsag K., Hónig Gy., Major G., Szabó B., Pólai Gy. Pál I., Kiss J., Muher J., Takáts Gy., Papp I., Szabó I. A résztvevők száma: 45 Március 13. Előadóülés közös rendezésben a Közlekedéstudományi Egyesület Baranya megyei Szervezetével Elnök: Bujdosó Attila Appelshoffkr József — Kassai Miklós: Helyi anyagok felhasználási lehetőségei az útépítésben Vita: Mach P., Karoliny M., Wilhelm F., Kassai M., Appelshoffer J. A résztvevők száma: 34 Március IS. Előadóülés közös rendezésben a Magyar Geofizikusok Egyesülete Mecseki Csoportjával Elnök: Gerzson István Nagy Dezső né: Bányakarotázs lehe- tőségei a földtani kutatásban Kiss E. Zoltán: Mélyfúrási geofizikai telepazonosítási lehetőségek és azok ered- ményei a Máza déli kőszénterületen Szabó Imre: Bányatérségekből végzett földtani szerkezetkutatások Felkért hozzászóló: Sütő Lajosné és TormAssy Loránd Vita: Kiss J., Nagy Dné., Fábiáncsies L., Hónig Gy., Kiss E~. Z., Szabó I. A résztvevők száma: 42 Március 26. Agrogeológiai szakmai nap közös rendezésben a Közép- és Észak-dunán- túli Területi Szervezettel és a Magyar Agrár- tudományi Egyesület Baranya megyei Szer- vezetével Elnök: Kosa Sándorné Kéri János: A Dunántúl talajjavító nyersanyagai Solti Gábor: Alginit előfordulások a Dunántúlon, különös tekintettel a pulai előfordulásra Felkért hozzászólók: Ágh Pál és Bella Endre IvÁNCSiC'S József— ScHNEiDERBéla: Ter- mészetes ásványi talajjavító nyersanya- gok alkalmazási lehetőségei Baranya, So- mogy, Tolna megyék területén, az eddigi eredmények Marsi István: Beszámoló a Magyar Állami Földtani Intézet agrogeológiai tér- képezési munkáiról Kassai Miklós: Baranya megye agro- geológiai problémái a földtan szemszögé- ből Reisinger Péter: Talajtani tényezők hatása Baranya megye kukorica gyom- növényzetére Vita: Kosa Sné., Bella E. A résztvevők száma: 54 Április 15. Előadóülés Elnök: Barabás Andor Jámbor Áron: Az elmúlt években Dél- dunántúlon mélyült földtani alapfúrások (Gálosfa, Paks, Máriakéménd stb.) Kassai Miklós: Újabb adatok a Dél- dunántúl nagyszerkezeti felépítésének is- meretéhez Vita: Szederkényi T., Barabásné Stuhl Á., Wéber B., Hőnig Gy., Barabás A., Jámbor Á., Kassai M. A résztvevők száma: 62 Április 29. Előadóülés Elnök: Kassai Miklós Mikolay István: Földtani kutatófúrá- sok értékelése VPPC személyi számító- géppel Előd Szaniszló: Földtani tömbök gra- fikus ábrázolása számítógépes segédlettel Érdi-Krausz Gábor: Számíógépes föld- tani információ-rendszer Vita: Hőnig Gy., Virágh K., Nagy S., Érdi-Krausz G., Pandúr B., Kassai M., Mikolai I. A résztvevők száma: 39 Május 13. Előadóülés Élnök: Barabás Andor Szepesházyné Kurimai Ágnes: Tégla- gyári nyersanyagkutatás Kőröshegy kör- nyékén Vita: Barabás A., Hőnig Gy., Szné Kurimai Á. A résztvevők száma: 10 Május 27. Előadóülés Élnök: Barabás Andor Farkas Péter: Új talajeróziós térképe- zési módszer Somogy megyei példán Várszegi Károly: Baranya megye fel- színmozgásai és gazdasági kihatásai Vita: Wéber B., Farkas P., Kassai M., Barabás A., Hőnig Gy., Berényi Üveges I., Várszegi K. A résztvevők száma: 16 J únius 3. Vitafórum Elnök: Barabás Andor Császár Géza és társai: Magyarország új litosztratigráfiai formáció-táblázata és dél-dunántúli vonatkozásai Vita: Hőnig Gy., Virágh K., Bné Stuhl Á., Wéber B., Várszegi K., Barabás A., Bóna J., Hetényi R., Konrád Gy., Por- dán S., Soós Jné. A résztvevők száma: 22 Június 10. Klubdélután (KFV szakcsoport rendezvénye ) Elnök: Németh Gusztáv Szakmai továbbképzésen részt vett szak- emberek beszámolói a szerzett tapaszta- 308 Földtani Közlöny 117 . kötet 3. füzet latokról és azok hasznosítási lehetőségeiről. Előadók: Molnár János és Németh Gusztáv Vita: Bernáth Zné., Molnár J., Bódogh E., Jesch A. A résztvevők száma: 9 Szeptember 6. Koszorúzás a XXX VI. Bá- nyásznap alkalmából Dr. Vadász Elemér pécsi emléktáblájánál. Schmidt József méltatta társulatunk volt örökös tiszteletbeli elnökének tevé- kenységét. A résztvevők száma: 26 Szeptember 30. Előadóülés Elnök: Bóna József Fodor Tamásné— Haas János— Jám- bor Áron — Kassát Miklós— Tóth György: Magyarország új földtani, mélyföldtani, vízföldtani, mérnökgeológiai, környezet- védelmi térképei Vita: Pordán S., Haas J., Virágú K., Tóth Gy., Kassai M., Jámbor Á. A résztvevők száma: 39 Október 28. Előadóülés Elnök: Bóna József C HUTÁN Géza— Erdélyi Judit— Korai András: Paks környékének földtani vi- szonyai Tóth István: Baranya megye díszítőkő előfordulásai, és azok gazdasági jelentő- sége Timárné Talált Terézia: Ostracoda vizsgálatok a Szentlőrinc XII. fúrás pan- nóniai rétegeiből Vita: Fekete L., Chikán G., Tóth I., Honig Gy., Koch L., Bóna J., Kassai M., Nagy J. A résztvevők száma: 32 November 13. Vezetőségi ülés Elnök: Tóra Jenő Napirend: 1. az 1987. évi munkaterv, 2 Az 1986. évi munka értékelése, 3. Jutalma- zások, 4. Egyéb ügyek, javaslatok. A résztvevők száma: 7 November 24. Előadóülés közös rendezésben a Magyar Hidrológiai Társaság Baranya megyei Területi Szervezetével és a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Déldunán- túli Területi Szervezetével Elnök: Fekete Károly Rónaki László: Karszt- és barlang- kutatás a gyakorlati hasznosítás érdekében Vass Béla: A Mecsek karsztvízműves hasznosítása, különös tekintettel a Tettyén folyó legújabb munkák eredményére Vita: Solti D., Uherkovich G., Várnai T., Megyeri M., Majorlaki J., Fekete K., Vass B., Rónaki L. A résztvevők száma: 46 November 25. Előadóülés az Ifjúsági Bizott- sággal és a Mecseki Liász Klubbal közös rendezésben Ehiök: Barabás Andor Lennert József: A bátaszéki tégla- gyár felsőpannóniai képződményei, Mol- lusca faunájának vizsgálata Gál Nóra: A kelet-mecseki alsómiocén riloittufa kőzettani, geokémiai vizsgálata Török Ákos: A nyugat-mecseki ani- zuszi képződmények paleontológiája és szedimentológiáj a Horváth Adorján: Az alsóbádeni Pécs- szabolcsi Mészkő Formáció Magyaregregy környéki durvatörmelékes képződményei- nek vizsgálata Török Kálmán: A XII. sz. szerkezeti fúrás által harántolt metamorf képződ- mény ásványkőzettani és geokémiai vizs- gálata Harangi Szabolcs: Vulkáni-üledékes ke- verék-kőzet a K-Mecsekben Pólyák Mariann: Szénvagyon számí- tások Commodore-64 típusú számítógéppel Vita: Pordán S., Barabás A., Horváth A. A résztvevők száma: 32 December 9. Előadóülés Elnök: Barabás Andor Vinczéné Lehoczky Emőke: Tufa- szintek a máza-váraljai terület miocén fedőrétegsorában, mikromineralógiai vizs- gálatok alapján Majoros György: Beszámoló az Alpi Kongresszusról Vita: Virágh K., Majoros Gy., Bara- básné Stuhl Á., Vinczéné Lehoczky E., Barabás A., Hegyi J. A résztvevők száma: 29 Társulati ügyek 309 Az Észak-magyarországi Területi Szervezet 1986. január —december havi ülésszakán elhangzott előadások Január 30. Klubdélután Elnök: Némedi Varga Zoltán Juhász András: Az 1986. évi munka- terv ismertetése Radócz Gyula: Könnyűbúvárokkal a Maldiv-szigetek (Indiai-óceán) atoll vilá- gában A résztvevők száma: 15 Február 27. Vezetőségi ülés Elnök: Juhász András Napirend: 1. 1986. „Borsodi Műszaki és Közgazdasági Hetek” programjának meg- beszélése, 2. Az 1986. I — II. félévi munka- terv rögzítése, 3. Aktuális problémák. A résztvevők száma: 6 Február 27. Előadóülés Elnök: Juhász András .Tózsa Gábor— Prakfalvi Péter: A településfejlesztést alapozó M = 1 : 100 000 méretarányú BAZ megyei térképsorozat ismertetése Egerer Frigyes — Simon László: A Bor- sodi Szénbányák bányáiból kitermelt med- dő kőzetek felhasználási lehetőségei Vita: Juhász A., Egerer F., Szlabóczky P., Józsa G„ Szántó Z., Priszter Óné. A résztvevők száma: 15 Március 27. Előadóülés Elnök: Egerer Frigyes Mátyás Ernő: A zeolitok felhasználásá- nak jelenlegi helyzete A résztvevők száma: 8 Április 23. Ifjúsági Ankét Elnök: Seresné Hartai Éva Miklós Gábor: Észak-Magyarország gipsz és anhidrit előfordulásai Drótos László : Példák a földtani adatok számítógépes feldolgozására Ferincz György — Kasó Attila: Tokaj i- hegységi geokémiai adatok számítógépes feldolgozása Rainer VViedemann: Petrológiai és mik- rotektonikai tanulmányok a Cseh-Szász Érehegység É-i részén Csató István: Tiszántúli metamorf tá- rolók földtani viszonyai és kutatásuk mód- szerei A résztvevők száma: 15 Április 24. Előadóülés Elnök: Némedi Varga Zoltán Juhász András: Külfejtési lehetőségek a Borsodi Szénbányák területén (vitain- dító előadás) Szalai István — Molnár Dezső: Geo- fizikai vizsgálati módszerek a külszínhez közel lévő kőszéntelepek vizsgálatában A résztvevők száma: 17 Május 22. Ankét ,,A földtani kutatási ada- tok jelhasználása a népgazdasági tervezés- ben” címmel Elnök: Juhász andrás Radócz Gyula— Juhász András: Barna- kőszénkutatást megalapozó gazdaságföld- tani térképek bemutatása Egerer Frigyes — Mészáros Mihály— Namesánszky Károly: Meddőhánvzó-ka- taszter alkalmazása tervezési feladatoknál Kriszitán József: Bányameddők bio- lógiai rekultiválásának néhány kérdése Szlabóczy Pál — Szántó Zoltán: Szer- kezetföldtani eredmények a dubicsányi barnakőszén-kutatófúrások geomechanikai feldolgozása alapján Harnos János: Az alsótelekesi gipszkő bányászata és a felhasználási lehetőségek ismertetése Józsa Gábor — Prakealvi Péter: Geo- lógiai térképek, adatrendszerek interpre- tálása a településfejlesztés megalapozása érdekében Vita: Goda L., Szlabóczky P., Juhász A., Radócz Gy., Harnos J. A résztvevők száma: 24 Szeptember 25. Vezetőségi ülés Elnök: Juhász András Napirend: 1. Az 1986. II. félévi munka- terv megbeszélése, 2. A területi szervezet 25 éves jubileumával kapcsolatos rendez- vények megszervezésére javaslatok, ötle- tek, 3. Aktuális kérdések. A résztvevők száma: 6 Szeptember 25. Előadóülés Elnök: Goda Lajos Böcker Tivadar — Juhász András: Kí- sérletek hidrogeológiai fúrásokban hidro- geológiai adatok (paraméterek) újabb jel- legű meghatározásához Hegedűs Károly: A kőszén vagyon mi- nősítésének problémái Borsodban Vita: Pataki A., Juhász A., Kőhalmi M., Szabó T., Böcker T. A résztvevők száma: 29 Október 21. Tanulmányút Téma: Bükkábrány, a külfejtés meg- tekintése Bemutatta: Madai László, Szokolai György 310 Földtani Közlöny 117. kötet 3. füzet Útvonal: Miskolc — Bükkábrány — Mező- keresztes — Miskolc . Vita: Hegedűs K., Latrán B. A résztvevők száma: 55 Október 30. Előadóülés Elnök: Némedi Varga Zoltán Radócz Gyula— Hermész Miklós: A Nógrádi-medence kőszéntelepeinek meg- kutatottsági (ismeretességi) térképei Vita: Szalai I., Némedi Varga Z. A résztvevők száma: 11 November 27. Jubileumi ülések 200 éves a borsodi barnakőszénmeden- cében a szénbányászathoz kapcsolt föld- tani kutatás Elnök: Dank Viktor Dakk Viktor: Borsod megye kőszén - vagyona és növelésének lehetőségei Balogh Béla: A borsodi szénbán j-ászat fejlődése Juhász András: A borsodi barnakő- szén-medence földtani kutatásának, meg- ismerésének története A résztvevők száma: 43 25 éves a Magyarhoni Földtani Társulat Eszak-magvarországi Területi Szervezete Elnök: Hámor Géza Hámor Géza: Észak-magyarország föld- tani megismerésének újabb eredményei, különös tekintettel a területi szervezet sze- repére Juhász András: Megemlékezés — 25 éves az Észak-magyarországi Területi Szer- vezet God a Lajos: „Észak-Magvarország föld- tani kutatása” kiállítás megnyitása A résztvevők száma: 34 December 4. vezetőségi ülés Napirend: 1986. évi záróülés A résztvevők száma 5 Klubdélután Elnök: Goda Lajos Napirend: 1. Új elnök választása, 2. Titkári beszámoló, 3. Bárdossy György: Geológiai élménybeszámoló Ausztráliáról (diavetítés) A résztvevők száma: 19 A Közép- és Észak-dunántúli Területi Szervezet 1986. január— december havi ülésszakán elhangzott előadások Január 15. Vezetőségi ülés Veszprémben Elnök: Kéri János Napirend: Az új vezetőség munkaprog- ramjának kialakítása. A résztvevők száma: 9 Április 16. Beszámoló ülés a VABE Föld- tani Szakbizottságával közös rendezésben Elnök: Kéri János Előadók: Horváth István, MÁFI, Károly Gyula BKV., Fekete György Fe- jér megyei Bauxitbánya V., Szabó Zoltán OÉÁ Úrkúti Bányaüzem, Gerber Pál Tatabányai Szénbányák V., Gondozó György Oroszlányi Szénbányák V., Mak- rai László Veszprémi Szénbányák V. Vita: Bartók A., Makrai L., Gondozó Gy., Károly Gv., Edelényi E. A résztvevők száma: 27 Május 15. Vezetőségi ülés Balatonalmádiban Napirend: Az éves munkaterv módosí- tása, Gondozó György kooptálása a veze- tőségbe A résztvevők száma: 13 Június 3. Előadóülés az Ajka II. kutatási eredményeiről Elnök: Szantner Ferenc Tóth Péter: Komplex kutatási módsze- rek alkalmazása Szentai György: Bányászati tervek víz- védelmi megalapozása Hoeeer Egon— Hegedős Endre — Szö- rényi Zoltán — Nyitrai Tibor: Ajka II. térségében végzett felszíni geofizikai méré- sek eredményei Nád Béla: Karotázs vizsgálatok CsÓti Tamás: Alkalmazott numeiikus módszerek a készletek meghatározásában Vita: Knauer J., Edelényi E., Szant- ner F., Kesserű Zs., Tóth P., Szentai Gy. A résztvevők száma: 52 Szeptember 10. Előadóülés a VE AB Sziláid Ásványbányászati Munkabizottságával és az OMBKE Tapolcai Szervezetével közös rende- zésben Elnök: Véber Ferenc, Kéri János MérAi Károly megnyitó előadása: A Bauxitkutató Vállalat tevékenységének is- mertetése Társulati ügyek 311 Filmvetítés: Iharkút Molnár Pál és szerzőtársai: Feltolódási | szerkezeti fonnák a dunántúli bauxitelő- fordulásokban (Csordakút, Németbánya, Nyírád, Csabpuszta) és kutatási, bányászati jelentőségük Jankovics Bálint: A Csabpuszta— Kozmatag bauxitterület földtani felépí- tése Juhász László: A csabpusztai bánya- nyitás a földtani adottságok függvényében Üzemlátogatás Csabpuszta-Kozmatag külfejtésnél, baráti találkozó a vállalat szabadidő központjában Vita: Tóth Á., Szabó E., Tóth I., Szabó E., Károly Gy., Hőriszt Gy. A résztvevők száma: 52 Szeptember 10. Vezetőségi ülés Tapolcán Napirend: Jutalmazás A résztvevők száma: 9 Október 7. Előadóülés Elnök: Kéri János Knauer József: 25 éves a MFT Közép- és Észak-dunántúli Terület Szervezete Muntyán Istvánné— Muntyán István: Kaolin os homokkőképződési szintek föld- tani fejlődéstörténete a Dunántúli-közép- hegység ÉK-i térségében Csató Beáta — Tóth Csaba: Bauxitgeo- fizikai vizsgálatok a bakonvoszlopi bauxit- előfordulás déli előterében Vita: Posgai K., Tóth Cs., Edelényi E., Knauer J., Kéri J., Buda T. A résztvevők száma: 30 November 20. Vezetőségi ülés Tatabányán Napirend: Az 1987. évi munkaterv ösz- szeállítása. A résztvevők száma: 9 November 20. Ankét az OMBKE Tatabányai csoportjával közös rendezésben ,, Komárom, ■megyei vállalatok kutatási és ásványvagyon- gazdálkodási helyzete ” címmel Elnök: Kéri János Kéri János: Megnyitó Gondozó György: Költségkímélő dina- mikus szén vagyon kutatás az oroszlán yi barnaszénmedencében Guttmann György: A lencsehegyi bá- nyaüzem építésének, valamint a szomszé- dos reménybeli területek kutatásának földtani eredményei Széles Lajos: Szénvagyongazdálkodás az észak-dunántúli barnakőszénmedencék vállalatainál a VII. ötéves tervben Gerber Pál: Bauxitkutatás és termelés a Tatabányai Szénbányáknál Vita: Szabó A., Gondozó Gv., Guttman Gy., Vincze T., Makrai L., Falus G. A résztvevők száma: 115 Az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg MOHÁCS-TANULMÁNYOK (1526—1976) Szerkesztette Rúzsás Lajos és Szakály Ferenc A tanulmánykötet a mohácsi csatavesztés 350. évfordulója alkalmából Mohácson megrendezett tudományos ülésszak kibővített, gazdag jegyzetappa- rátussal ellátott előadásait tartalmazza. Külön tanulmány foglalkozik a magyar— török küzdelem 1526 előtti szakaszaival, a csatavesztés kül- és bel- politikai összefüggéseivel, a török hadszervezet alakulásával, a mohácsi csata- síkon 1526. augusztus 29-én történtekkel, a csatatér régészeti feltárásával, a mohácsi csata utáni útkeresésekkel és a szandzsák 16. századi török adó- összeírásaival. A kötet, amelyben egy sor, eddig nem publikált új eredmény és megközelítés található, értékes hozzájárulás a már csaknem húsz eszten- deje, széles közönségérdeklődés mellett zajló ún. Mohács- vitához. 369 oldal — 17x25 cm — Kötve 121, — Ft ISBN 963 05 3964 0 Megvásárolható, illetve postai szállításra megrendelhető: STÚDIUM Akadémiai Könyvesbolt Budapest, V., Váci u. 22. 1052 MAGISZTER Akadémiai Könyvesbolt Budapest, V., Városház u. 1. 1052 .AKADÉMIAI KIADÓ Kereskedelmi osztálya 1363 Budapest, Pf. 24. A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállalat főigazgatója Műszaki szerkesztő: Sándor István A kézirat a nyomdába érkezett: 1987. október 20. — Terjedelem: 10,85 (A/5) iv 88.17045 Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállalat, Budapest — Felelős vezető: Hazai György SZERZŐTÁRSAINKHOZ ! Kérjük, hogy a Földtani Közlöny Szerkesztőbizottságához beküldött kéziratokat az alábbiak szerint szíveskedjenek elkészíteni: 1. Minden oldal (az esetleges apróbetűs szedések is) kettes sorközzel, soronként 50 leütés- sel, 25 sorral készüljön. 2. A fokozódó papírhiány miatt és a hosszú átfutási idő lerövidítése érdekében egy-egy cikk max. 15 szabvány oldal (lásd az 1. pontot) terjedelmű lehet, beleértve a táblázatokat és az idegen nyelvű rezümé szövegét is, ami max. 2 — 3 gépelt oldal legyen. 3. A cikkhez max. 8—10 ábra tartozhat, a megfelelő feliratokkal és jelmagyarázattal (ez nem számít bele a 2. pontban említett 15 oldalba). Az ábracímeket és a jelmagyará- zatokat külön (tehát nem a szövegben !) kérjük. Az ábrák helye a szövegben megjelö- lendő. 4. Amennyiben fénykép-tábla melléklet szükséges, kérjük, hogy pl. egy ősmaradvány vagy kristály (stb.) csak egy fényképen szerepeljen, a táblák száma sem lehet több 5 — 8-nál. A fényképek minősége kliséképes kell legyen. 5. A gépelt szövegben a szerző által kívánt kiemeléseket kérjük ceruzával megjelölni, minden más megkülönböztetést (pl. csupa nagybetű stb.) mellőzni kérünk. 6. A Földtani Közlönyben csak olyan cikket közlünk, amelyet megelőzőleg a Társulat fórumán előadtak és megvitattak. Ezt a címhez tartozó lábjegyzetben minden esetben fel kell tüntetni. 7. A lektorok kijelölése a szerkesztőbizottság feladata. Mellékelt lektori véleményt nem veszünk figyelembe. 8. A szerkesztőbizottság csak a fentielmek megfelelő kéziratot fogad el. 9. Kérjük Szerzőtársainkat, szíveskedjenek a közlés céljából kívánt postacímüket (irányí- tószámmal) megküldeni. Továbbá közölni pontos lakcímüket és személyi számukat, amely adatokra a szerzői díj kiutalásához van szükség. 10. A korrektúrára visszaküldött levonatokat javítás után kérjük minden esetben Dr. Kaszap András címére, és nem a Társulat titkárságára eljuttatni, ill. ajánlott külde- ményként postára adni (1034 Budapest III. Nagyszombat u. 25. II. 87.). Ára: 24 Ft Előfizetési díj évre: 96 Ft ISSN 0015-542X Felelős szerkesztő: HÁMOK, GÉZA Technikai szerkesztő: KASZAP ANDRÁS A szerkesztőbizottság tagjai: JÁMBOR ÁRON, KECSKEMÉTI TIBOR, KERTÉSZ PÁL, KLIBURSZKYNÉ VOGL MÁRIA, NÉMETH GUSZTÁV, NÉMEDI VARGA ZOLTÁN, SZEDERKÉNYI TIBOR, SZÉKYNÉ FUX VILMA, ZELENKA TIBQI*\^\ * v\ \<0 A Társulat címe — Address of tha^ociety: Magyarhoni Földtani Társulat^^^^j^^ H-1061 Budapest VI. Ankef\^é Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a Posta hírlapüzle- teiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) 1900, Buda- pest V., József nádor tér 1., közvetlenül vagy postautalványon, valamint át- utalással a HELIR 215-96 162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizethető és példányonként megvásárolható az Akadémiai Kiadónál (1363 Budapest, Alkotmány utca 21., tel.: 111-010) és az Akadémiai Kiadó Stúdium (1368 Budapest, Váci utca 22., tel.: 185-881) és Magiszter (1052 Budapest, Város- ház utca 1., tel.: 382-440) könyvesboltjaiban. Előfizetési díj egy évre: 96 Ft Egy szám ára: 24 Ft Külföldön terjeszti a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalat, H-1389 Budapest, Pf. 149. AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIÉTY FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 117. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK — COMEP>KAHHE — CONTENU Kecskeméti Tibor: Bogsch László 1906—1986 — László Bogsch 1906—1986 313—319 Mensáros Péter: Dr. Kriván Pál emlékezete 1927 — 1985 — In memóriám Pál Kriván 1927—1985 321—331 Hámor Géza: Elnöki megnyitó (1987. III. 18.) — Presidential address 333—336 Bérczi István: Főtitkári jelentés (1987. III. 18.) — Secretary General’s report 337—345 ÉRTEKEZÉSEK - HAYMHblE CTATbH — MÉMOIRES Vincze János: A mecseki perm uránércesedésének vizsgálata modellkísérletekkel — The L'pper Permian urá- nium őre mineralization of Mecsek in t he light of model experiments — PÍ3yneHne noauHenepMCKoro ypaHOBoro opyueHeHHn MenecKnx rop SKcnepHMeHTaMH Ha Moaejmx 347—373 Haas János: Felsótriász szelvények korrelációja a lofer-ciklusok alapján — Correlation of L'pper Triassic pro- files on the hasis of Lofer Cycles (Gerecse Mts) — Koppejimuin BepxHeTpHacoBbix pa3pe30B Ha ocho- b3hhh nocJíepcKHX uhkjiob (ropbi Tepene, ceBepo-BocTOK 3anyHafimHHbi) 375 —383 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE, 1986 - EMEJlMOrPAOHfl JlMTEPATYPbl rEOJlOrHMECKHX H CME>KHbIX HAYK B BEHTPHH 1986 - RÉPERTOIRE BIBLIO- GRAPHIQUE DES PUBLICATIONS DU DOMAINE DES SCIENCES GÉOLOGIQUES EN HONG- RIE, 1986 385 -425 HÍREK, ISMERTETÉSEK - COOEUIEHHH, PEUEH3HH - NOTICES, REVUE BIBLIOGRA- PHIQCE 426-433 TÁRSULATI ÜGYEK - JJEJ1A OELHECTBA - AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 434-438 Földtani Közlöny , Bull. 0/ the Hungárián Oeol. Soc. (1987) 117. 313 — 319 "““•“‘"■u Uü„. JAN 2 ’t jggq ww fll HUntrn- Bogsch László* 1906 — 1986 Dr. Kecskeméti Tibor** Nagy veszteség érte a magyar őslénytan tudományát. Életének 80. évében, 1986. február 19-én elhunyt dr.BoGSCH László egyetemi tanár, Társulatunk tisz- teleti tagja. Közel 6 évtizedes tudományos és oktató tevékenysége bővelkedett kiemelkedő eredményekben, melyek nevét itthon és külföldön ismertté és el- ismertté tették. Eredményekben gazdag életútja 1906. szeptember 28-án indult Vajdahunya- don. Főbb állomásai és eseményei: jelesen letett érettségi után a budapesti Tudományegyetemen végzett tanulmányok, természetrajz — kémia szakos tanári oklevél megszerzése, 1929-ben földtan, őslénytan, ásvány-kőzettan tár- gyakból summa cum laude elnyert doktori cím. Földtudományi ismereteit • Elhangzott a Társulat 131. közgyűlésén 1986. március 12-én. •• Természettudományi Múzeum, Eöld- és őslénytár 1088 Budapest VIII. Múzeum körút 14—16. 1 Földtani Közlöny 314 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet — már mint egyetemi tanársegéd — 1933 és 1937 között a Collegium Hungari- cum ösztöndíjasaként Bécsben és Berlinben gyarapította, olyan világnagyságok előadásait hallgatva, mint Ábel és Stíllé. 1938-ban egyetemi adjunktus; 1939-ben magántanárrá habilitálják ,,A Föld harmadkom ” tárgykörből. 1946- ban a Földtani Tanszékről az újra önállóvá vált Őslénytani Tanszékre kerül intézeti tanárnak. 1957-ben a földtudományok kandidátusává minősítik. 1958- ban tanszékvezető egyetemi tanárrá nevezik ki. 1976-ban nyugállományba vonult, de haláláig tevékeny részt vett tudományos életünkben. Tudományos munkássága elsősorban az őslénytan és rétegtan területére összpontosult. Kezdetben oligocén, majd gerinces paleontológiái témákkal fog- lalkozik. Ennek eredményei a kiscelli agyag újlaki és pasaréti feltárásainak ismeretéhez adatokat szolgáltató, valamint a csákvári Hipparionokról szóló dolgozataiban találhatók. Előbbi a Koch Antal emlékalapból jutalmazott pályamunka. Bécsi ösztöndíjas ideje alatt azonban a klasszikus bécsi-medencei miocén faunák felé fordul érdeklődése. Nagy szerepet játszott ebben a nagy hagyomá- nyokkal rendelkező s a kutatások élvonalába tartozó bécsi miocén iskola hatása. Ennek neveltjeként fejti ki később itthon tudományos tevékenységét. Főként a Cserhát miocén malakofaunájával és rctegtanával foglalkozott. Tartalmas jelentések (Rárospuszta, Sámsonháza, Buják, Szirák környékéről), valamint két monográfia (Nógrádszakál, Mátraverebély) jelzi ez időszak intenzív felvételező és feldolgozó munkáját. Ezekben nemcsak a fauna korjelző szerepével és értéke- lésével foglalkozik, hanem a faciológiai viszonyok elemzésére is nagy gondot fordít. Ez az akkori időkben meglehetősen lijszerű volt. E publikációi, nagy anyagismerete, formaérzéke, a problémakör minden részletében való tájékozott- sága, olvasottsága, kiterjedt szakmai levelezése révén hamarosan a hazai és nemzetközi miocén malakológia és sztratigráfia vezető kutatói közé emelke- dett. Az évek során felhalmozódott tudásanyag a későbbiekben már átfogó, szin- tetizáló munkák megírására is megbízható alapot nyújtott. E periódus termése az oligocén/miocén határ eldöntésében nagy szerepet játszó biokronológia értékének kimutatásával, valamint a neogén biokronológia elvi problémáival foglalkozó több tanulmánya. Szívesen foglalkozott más témákkal is. Erről tanúskodik az Alföld mélyében megfúrt triászból származó Daonellák feldolgozása, a fajfogalommal foglalkozó részletes kritikai szemléje, nagyszabású paleoklimatológiai áttekintése, egy-egy paleoichnológiai és paleoökológiai témájú közleménye. Nagy figyelmet fordított a vizsgáló módszerek fejlődésére, időnként kisebb-na- gyobb dolgozatokban bocsátotta a paleontológusok rendelkezésére az ide vonatkozó újabb eredményeket. Mindezt főtevékenységének tekintett, példás pontossággal és felkészültséggel végzett oktatói munkája mellett érte el. Szeretett anyaintézményén, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kívül előadott a soproni, majd a miskolci Műszaki Egyetemen, valamint a budapesti Mérnöki Továbbképző Intézetben. Előadási anyagát 5 egyetemi jegyzet (több mint 600 oldalon !) és a Bányászati Kézi- könyv (mintegy 100 oldalon) őrzi. Rendkívül széles látókörű általános és speciális őslénytani ismeretanyagát nagy pedagógiai érzékkel adta át hallgatóinak. Leadott anyaga az ismeretek gyarapodásával a legmagasabb tudományos színvonalon állt, a legújabb ered- ményeket tartalmazta. Kitűnő előadásain, egyszerű és világos magyarázatain Kecskeméti T. : Bogsck László 315 egy geológusnemzedék nevelkedett. Az általános őslénytani ismeretek elsajátí- tását megkönnyítendő megírta ,, Általános őslénytan ” c. egyetemi tankönyvét (1968, második kiadás 1970). E témában ez volt az első magyar nyelvű szak- könyv ! Szigorú vizsgáztató hírében állt, pedig nem kívánt egyebet, csak a tananyag jó elsajátítását. Kiemelkedő oktatási munkájáért 1965-ben az , , Ok- tatásügy Kiváló Dolgozója” , 1966-ban a „Munkaérdemrend ezüst fokozata” , 1976- ban a ,, Munkaérdemrend arany fokozata” kitüntetést kapta. A kitűnő miocén molluszka-specialista és a kiváló professzor egyre több meg- bízást kap hazai és külföldi tudományos bizottságokban, testületekben, munka- csoportokban. Tudományszervező és tudományos közéleti tevékenységének fő színtere kezdettől fogva a Magyarhoni Földtani Társulat. Tagságának kelte (1925) haláláig a második legrégibb volt Társulatunkban. Választmányunknak több évtizeden át haláláig tagja volt. 1973-ban a Társulat emlékgyűrűjével tisztel- ték meg. 1978-ban tiszteleti taggá választották. Hozzászólásaival, tanácsaival, egész tevékenységével önzetlenül szolgálta Társulatunk ügyét. És szolgálata akkor teljesedett ki legjobban, amikor 1963-ban az újonnan alakult Őslénytani Szakosztály elnöki tisztjére is megválasztották. Ő örömmel vállalta e megbíza- tást. Irányítása alatt megújult szakágunk. Rendezvényeinken színvonalas elő- adások követték egymást, nagvszámii aktív érdeklődővel. A programokban szívesen adott helyt az új irányzatok bemutatásának, támogatta az interdisz- ciplináris témákat. Számos nagy sikerű tanácskozásra, ankétra került sor elnök- sége alatt. Pezsgő légkörű vitaüléseink máig emlékezetesek maradnak. Volt olyan vitaülés, melyen 25 hozzászólás, észrevétel hangzott el egy előadáshoz, s még mindig lehetett volna folytatni a diszkussziót. A vitákat okos tapintattal és határozottan irányította, nagy tekintélyével és tudásával mindig megnyug- tatóan zárta le. Különös szeretettel fogadta és támogatta a fiatalokat. Sokan gondolhatnak vissza hálásan — köztük a megemlékező is — azokra a szeretet- teljes indíttatásokra, melyeket a pályájuk elején állók az ő részéről kaptak. Bogsch László másik fontos munkaterülete Társulatunkban a tudomány- történet. Alapító és vezetőségi tag, majd hosszú éveken át elnök a Tudomány- történeti Szakosztályban. Hagyományőrző tanulmányai és megemlékezései — mindegyik egy-egy kortörténeti remekmű — különösen pedig oknyomozó, összefüggéseket kereső és feltáró eszmetörténeti munkái maradandó értékei e szakterületnek. Utóbbinak csúcsa az Őslénytani Tanszék 100 éves fennállására készített munkája, mely a nagy múltú budapesti Tudományegyetem történeté- nek szerves része. E nagy munka rövidített, de minden lényeges eseményt, fejlődési tendenciát, tudományos és oktatási eredményt rögzítő változata lapunkban, a Földtani Közlönyben jelent meg. Okleveles forrásokra támaszkodó tanulmánya a téma mintaszerű feldolgozása s nélkülözhetetlen alapmunkája. Kincs helyünk itt méltatni a számos egyéb szakmai bizottságban kifejtett munkásságát, csupán Társulatunk Alapszabály Bizottság-beli, jogászi pontos- ságú munkáját, valamint testvéregyesületünkben, a Magyar Karszt- és Barlang- kutató Társulatban hosszú éveken át végzett elnöki és irányító tevékenységét emeljük ki. Utóbbi társulat önzetlen és értékes tevékenységét előbb tiszteleti tagsággal (1972), majd tiszteletbeli elnöki címmel (1974) ismerte el. Nem lenne teljes a képBoGSCHLászló tudományos életművéről, ha nem emlé- keznénk meg külföldi szakmai fórumokon játszott szerepéről. Számos külföldi földtani társaság, szövetség, tudományos bizottság vezetőségi, választmányi és levelező tagja volt. Közülük kiemelkedik az österreichische Geologische Gesell- 1* 316 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet schaft (Wien), a Gesellschaft für Geologische W issenschaften dér DDE (Berlin), a Paláontologische Gesellschaft (Stuttgart) egyesületekben, továbbá az Inter- national Paleontological Association- bán betöltött tagsága. Meghatározó sze- repe volt 1955—1973 között a Neogén Mediterrán Regionális Sztratigráfiai Bizottság működésében. Számos nemzetközi rendezvényen képviselte a magyar őslénytani és miocén kutatásokat, köztük a koppenhágai 21. (1960) és prágai 23. (1968) Nemzetközi Geológus Kongresszuson, továbbá a berni (1963) és a bolo- gnai (1966) Neogén Kongresszuson. Kutatási eredményeit , több esetben az egész magyar őslénytan eredményeit, számos nagy sikerű előadóútján ismertette meg Ausztiia (Béc-s, Graz, Salzburg), a Német Demokratikus Köztársaság (Ber- lin. Halle, Greifswald, Freibeig), a Német Szövetségi Köztársaság (Tübingen, München, Frankfurt /Main. Bochum, Karlsruhe), Csehszlovákia (Prága, Po- zsony), a Szovjetunió (Moszkva), Jugoszlávia (Zágráb) és Görögország (Athén) szakköreivel. Nem lehet eléggé méltányolni Bogsch Lászlónak azt a tevékenységét, melyet a magyar földtani és őslénytani eredmények nemzetközi megismerteté- séért végzett. Több mint 50 éven át ismertette a magyar tanulmányokat a Zentralblatt für Geologie und Palaontologie referáló folyóiratban; itt egy elisme- résre méltó számadat: az ismertetett tanulmányok száma eléri a 4000-t ! Szívesen vállalta a földtan és őslénytan ismeretanyagának népszerűsítését. Itt ismét egy meglepő számadat: több mint félszáz ismeretterjesztő cikke jelent meg az Ifjúság és Élet, a Természettudományi Közlöny (beleértve ennek Pót- füzeteit is !) , a Természet Világa, a Világosság és az Élet és Tudomány c. lapokban. Legtöbb cikke az Élet és Tudományban jelent meg, melynek első számától kezd- ve szinte állandó szerzője volt. Cikkei jellemzői: a figyelemfelkeltő cím, a téma újdonsága, a didaktikus bemutatás, a közérthető fogalmazás és az olvasmányos stílus. A cikkek mellett 3 önálló könyv, valamint két terjedelmes könyvrészlet (700-nál több oldalon !) jelzi kiemelkedő ismeretterjesztő tevékenységét. Sok fiatal kapott e remek cikkek, könyvek olvastán indíttatást a földtan és őslény- tan megismeréséhez. E csupán nagy kereteiben vázolt életmű alapján is érzékelhető, hogy veszte- ségünk óriási. A csapás nagy, a fájdalom sajgó, de ennek elfogadásához és elviseléséhez vi- gaszt nyújthat a költő szava: ,,Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élte kincsét, ámbár napija múl.” E vigasz alapja itt sokszorosan igaz; meit Bogsch László valóban pazarlóan szórta közénk dús élte kincseit: nagy tudását, gazdag tapasztalatát, igaz ember- ségét, őszinte barátságát. Emléke álljon mindig előttünk ! Dr. Bogsch László irodalmi munkássága 1. Hell, M.: Zűr Geologie dér Salzburgischen Höhlen. Ismertetés — Barlangkutatás 14 — 15. pp. 32—34. 1926—27. 2. Adatok a kiscelli agyag újlaki és pasaréti feltárásainak ismertetéséhez — Dokt. dissz. 32 o. Budapest 1929. 3. A csákvári Báraczháza Hipparionjai. (Die Hipparionen dér Báraczháza-Höhlung bei Csákvár.) Kom. Fejér — Földt. Közi. 58. pp. 115-121 (222-228). 1929. 4. Weisseriiel, 51.: Die geologischen Bedingungen dér Braunkohlenentstehung — Bány. Koh. Lapok 79. pp. 13-16. 1931. 5. Utazás a múltba — Ifjúság és Élet 7. pp. 69—75. 1931. Kecskeméti T. : Bogseh László 6. Az ormány és agyar története. — Ifjúság és Élet 8. pp. 62—66. 1932. 7. Köbér, L.: Das Weltbild dér Erdgeschichte; Kaljuvee, J.: Die Grossprobleme dér Geologie und VVilser, J.T.: Lichtreaktionen in dér fossilen Tierwelt. Ismertetés. — Földt. Közi. 62. pp. 223—225. 1932. 8. Barlangcsodák — Ifjúság és Élet 10. pp, 281 — 282. 1935. 9. Üj hegyképződési elmélet. — Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz 67. pp. 14 — 23. 1935. 10. A nógrádszaküli tufás márga faunájának kora — Mát. és Természettud. Ért. 53. pp. 719 — 733. 1935. 11. Untersuchung über das Altér dér Mediterranfauna von Nógrádszakál Ungarn. — Zentralbl. f. Min. etc. Abt. B, pp. 494-501. Stuttgart 1935. 12. „Szúrások” a Föld kérgében — Pótfűz, a Természettud. Közi. hoz 68. p. 44. 1936. 13. Tortonien fauna Nógrádszakálról (Tortonische Fauna von Nógrádszakál) — Földt. Int. Évkönyve 31. pp. 1 — 112. 1936. 14. Kovamoszatok alkalmazása a kőolajiparban — Természettud. Közi. 68. pp. 328—329. 1936. 15. Néhány adat Északamerika mélyfúrásairól — Természettud. Közi. 68. pp. 546—547. 1936. 16. A III. Nemzetközi Negyedkorkutató Kongresszus Bécsben — A M. Természettud. Társ. Évkönyve 1937-re pp. 61—66. 1937. 17. A rárospusztai homokos réteg faunája (Die Fauna dér sandigen Schicht von Rárospuszta) — Földt. Közi. 67. pp. 146—156. 1937. 18. Olcsó benzol és szesz előállítása Abesszíniában — Természettud. Közi. 69. p. 610. 1937. 19. Apró kövületek fontossága a geológiai kor megállapításában — Pótfűz, a Természettud. Közi. -höz 69. pp. 134 — 135. 1937. 20. Trinidad, az aszfaltsziget — Természettud. Közi. 70. pp. 50—51. 1938. 21. Kvarchomok érdekes előfordulása — Pótfűz, a Természettud. Közi. -höz 70. pp. 38—39. 1938. 22. Geológiai séta a Balaton környékén — Búvár 4. pp. 449—452. 1938. 23. Daten zűr Kenntnis dér Arten Ervilia vusilla und Ervilia miopvsitta. — Neues Jahrb. f. Min. etc. Beil. Bd. 82. Abt. B pp. 315—324. Stuttgart 1938. 24. Adatok az Ervilia pusilla és Ervilia miopusilla fajok ismeretéhez — Mát. és Természettud. Ért. 58. pp. 163—173. 1939. 25. Dr. KtJTASSY Endre emlékezete (Nachruf auf Dr. Andreas Kutassy) — Földt. Közi. 69. pp. 1 — 10. 1939. 26. A Vértes hegység földtani és őslénytani viszonyai — In: A Vértes hegység kalauza. Magyarországi útikalauzok 2. pp. 10—16. Budapest 1939. 27. A világ 1938. évi földi olaj termelése — Természettud. Közi. 71. pp. 672—673. 1939. 28. A Bahrein szigetek olaja — Természettud. Közi. 72. pp. 105—106. 1940. 29. Kövületek mint baromfieledel — Természettud. Közi. 72. p. 154. 1940. 30. Olajpala Luxemburgban — Természettud. Közi. 72. p. 185. 1940. 31. A Gerecse hegység földtani és őslénytani viszonyai — In: A Gerecse és Gete hegység kalauza. Magyarországi úti- kalauzok 5. pp. 8—13. 1940. 32. A visszatért Erdély talajkincsei — Kém. Lapja 2. pp. 10—14. 1941. 33. Hazai szobor kőanyagok — Szépművészet 2. pp. 213 — 216. 1941. 34. Ősi gyíkmaradvány a Geiseltal barnaszénbányűjából — Pótfűz, a Természettud. Közi. -höz 74. pp. 42—43. 1942. 35. Olaj és háború — Földt. Értesítő 6. pp. 175—180. 1942. 36. A világ óntermelése — Természettud. Közi. 74. p. 118. 1942. 37. Halmaradványok a mezőségi rétegekből — Földt. Közi. 71. pp. 280—282. 1941. 38. Bitumenes mészkő Olaszországban — Természettud. Közi. 74. p. 315. 1942. 39. A Litke— Rárospuszta — Nógrádszakál közötti terület földtani viszonyai (Die geologischen Verhaltnisse des Gebietes zwischen den Ortschaften Litke— Rárospuszta und Nógrádszakál) — Földt. Int. Évi Jel. 1938— 39-ről, pp. 1101-1120. 1942. 40. A földtörténeti korok neveinek eredete — Természettud. Közi. 74. p. 304. 1942. 41. Űj módszer az érckutatásban — Pótfűz, a Természetűid. Közi. -höz 75. pp. 46—47. 1943. 42. Homokos faciesű tortonai fauna a Mátraverebély melletti Szentkúti kolostor környékéről (Tortonische Fauna von sandiger Fazies aus dér Umgebung des Szentkúter Klosters bei Mátraverebély, Komitat Nógrád) — Földt. Int. Évkönyve 36. pp. 193—297. 1943. 43. Az őslénytan az olajkutatás szolgálatában — Pótfűz, a Természettud. Közi. -höz 75. pp. 106—107. 1943. 44. A művészetben alkalmazható erdélyi kőzetek — Természettud. Közi. 75. pp. 1 — 14. 1943. 45. Ősvilági kannibálok — Búvár 9. pp. 277 — 278. 1943. 46. Földünk története — Kincsestár 87. pp. 1 — 80. 1943. 47. A Sámsonháza környéki miocén üledékek földtani és őslénytani viszonyai. (Die geologischen und paláontologi- schen Verhaltnisse dér miozánen Ablagerungen in dér Umgebung von Sámsonháza) — Földt. Int. Évi Jel. 1939— 40-ről pp. 497-521. 1944. 48. A Buják— Szirák közötti, valamint a Mátraszőllős környéki kövületlelőhelyek földtani viszonyai (Die geologi- schen Verhaltnisse dér Fossilfundorte zwischen Buják und Szirák, ferner in dér Umgebung von Mátraszőllős)— Földt. Int. Évi Jel. 1939-40-ről pp. 523-540. 1944. 49. Milyen idős a Föld? — Élet és Tud. 1. 1. pp. 20 — 21. 1946. 50. A mammut — Élet és Tud. 1., 2. pp. 8—10. 1946. 51. A kősó - Élet és Tud. 2. pp. 247-251. 1947. 52. Óbudai téglagyár — Élet és Tud. 2. pp. 344 — 345. 1947. 53. Kőzet-e a tőzeg? — Élet és Tud. 2. pp. 919—921. 1947. 54. Sokmillió éves igazgyöngyök — Élet és Tud. Évk. pp. 154 — 159. 1948. 55. A Föld története - Élet és Tud. Évk. pp. 154-159. 1948. 56. Fürdőink 100 év távlatában — Élet és Tud. 3. pp. 335—338. 1948. 57. Budapest barlangváros — Élet és Tud. 3. pp. 803—806. 1948. 58. A Föld kialakulása és fejlődése — Tudósok a dolgozóknak 5. pp. 1 — 36. Budapest 1948. 59. A Kárpátmedence fejlődéstörténete és földtani felépítésének vázlata — Az Orsz. Földrengésvizsg. Int. kiadv. C sorozat. 6. pp. 1—24. 1948. 60. Az ősvilág csodái — Élet és Tud. 3. pp. 743—748. 1948. 61. Az első magyar hadigeológus, Szabó József — Élet és Tud. 4. pp. 2C3— 204. 1949. 62. Vágjuk föl a Föld kérgét — Élet és Tud. 4. pp. 225—227. 1949. 63. Kavicszátonyon csillog a Duna gyöngye — Elet és Tud. 4. pp. 337—339. 1949. 64. A tengericsillag és rokonsága — Élet és Tud. 4. pp. 664 — 666. 1949. 65. A százmillió éves szobortalapzat (A Gellérthegy története) — Élet és Tud. 4. pp. 592—594. 1949. 66. Hogyan született a Balaton, a dolgozók üdülőhelye? — Élet és Tud. 4. pp. 70—73. 1949. 67. Földalatti világ — Élet és Tud. 4. pp. 260—262. 1949. 68. Lámpaernyő és földrengések — Élet és Tud. 4. pp. 439—440. 1949. 69. Triászbeli daonellás rétegek az Alföld medencealjzatában — Földt. Közi. 80. pp. 189—191. 1950. 70. Hétvégi pihenés a Balaton partján — Élet és Tud. 6. pp. 620—623. 1951. 318 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet 71. Hétvégi pihenés Párádon — Élet és Tud. 6. pp. 650—653. 1951. 72. A Velencei-tó mellett — Élet és Tud. 6. pp. 716—719. 1951. 73. Őslénytan (Jegyzet a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen tartott előadásokról) pp. 1 — 27. Miskolc 1951. 74. Bevezetés az őslénytanba — A Műszaki Egyetem Bánya- és Kohómérnöki Karának jegyzetei, pp. 1 — 216. Sopron 1952. 75. A magyarföld története — pp. 1—197. Művelt Nép Könyvkiadó, Budapest, 1953. 76. Válasz Vadász Elemér könyvkritikájára — Természet és Technika 112. 8. p. 510. 1953. 77. Ősvilági állatképek a Balaton környékéről — Élet és Tud. 8. pp. 1131 — 1134. 1953. 78. Telegdi-Roth Károly Ősállattan c. könyvének ismertetése — Földt. Közi. 83. pp. 328—330. 1953. 79. Általános földtan — Előadási jegyzet a Soproni Műszaki Egyetemi Karokon tartott előadásról, pp. 1 — 174. Sopron 1954. 80. Paleoichnológiai adat hazai lajtamészkőből — A Természettud. Kar Évkönyve 1952—53. pp. 101 — 102. 1954. 81. Az egysejtűtől az emberig — Útmutató a Társadalom- és Természettud. Ismeretterjesztő Társulat előadói számára 121. pp. 1—81. 1954. 82. Szőts Endre: Magyarország eocén puhatestűi. I. Gánt környéki eocén puhatestűek c. munka ismertetése — Földt. Közi. 84. pp. 269—270. 1954. 83. Termiek, H. és Termier, G.: Histoire géologique de la Biosphére c. munka ismertetése — Földt. Közi. 85. pp. 249-251. 1955. 84. Pivetead, J.: Traité de paléontologie c. munka I — III. kötetének ismertetése — Földt. Közi. 85. pp. 400— 403. 1955. 85. A Gerecse földtörténeti múltjáról — Természetjárás 3. 4. pp. 4—5. 1956. 86. Őslénytani munkamódszereink hiányosságai — Földt. Közi. 87. pp. 85—98. 1657. 87. Die Entwicklungsgeschichte dér Erde (Brockhaus kiadás) c. könyv kritikai ismertetése — Földr. Köziem. Új Folyam 5. 2. pp. 195-197. 1957. 88. Beszélnek a Vértes kőzetei — Természetjárás 3. 6. pp. 4—5. 1957. 89. Eine fossile Synoekie aus üngarn — Ann. TJniv. Sci. Budapest. Sect . Geol. I. pp. 25— 31 . 1957. 90. A Bécsi Földtani Társulat jubiláris ülése — Földt . Közi. 89. pp. 102—103. 1959. 91. A Természettudományi Diákkörök munkájáról a III. Országos Tudományos Diákköri Konferencia után — Felső- oktatási Szemle 8. 7/8. pp. 472—477. 1959. 92. Ősmaradványok gyűjtése — Földr. Zsebkönyv 12. pp. 3—11. 1960. 93. Az oligocén — miocén elhatárolás bizonytalansága az egri fauna tükrében — Földt. Közi. 91. pp. 136—142. 1961. 94. Az élővilág kialakulása és fejlődéstörténete — Világosság 2. 8. pp. 32—39. 1961. 95. Einige prinzipielle und praktische Fragen dér erdgeschichtlichen Grenzen auf Grund dér Egerer Fauna — Ann. Univ. Sci. Budapest. Sect. Geol. 5. pp. 11 — 23. 1962. 96. Űj adatok a lábasfejfiek élettörténetéhez — Élővilág 7. 4. pp. 18—23. 1962. 97. Megjegyzések Dr. Csepreghyxé Meznerics Ilona A „katt i”-akvitáni kérdés tudománytörténeti megvilágításban c. cikkéhez — Földt. Közi. 92. pp. 196—197. 1962. 98. Ősvilági életnyomok a barlangokban — In: Jakttcs— Kessler: A barlangok világa (Barlangjárók Zsebkönyve) PP- 81—87. Sport Kiadó, Budapest 1962. 99. őslénytan — Bányászati Kézikönyv 3. pp. 278—296. Műszaki Könyvkiadó Budapest 1962. 100. Földtörténet — Bányászati Kézikönyv 3. pp. 297 — 353. Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1962. 101. Elnöki megnyitó a MKBT 1963. febr. 3-i közgyűlésén (Dogma a tudományban) — Karszt- és Barlangkutatási Tájék. 1963. I-II. pp. 5-7. 1963. 102. Beköszöntő — Őslénytani Viták 1. p. 1. 1963. 103. Őslénytani tanulmányúton a Német Demokratikus Köztársaságban 1962. májusában — Őslénytani Viták 1. pp. 20-30. 1963. 104. Ursachen dér Parallelisierungsschwierigkeiten in dér Biochronologie des Neogens — Mitt. Geol. Ges. in Wien 56. (1963) pp. 653-656. Wien 1964. 105. Dr. Winkler Hermádén Arthur (1890—1963) — Földt. Közi. 94. pp. 149—150. 1964. 106. Fajfogalom az ősállattanban — Őslénytani Viták 3. pp. 1—17. 1964. 107. A gerinctelen állatok fejlődése — (In: Az élővilág fejlődéstörténete) pp. 133—349. 1964. 108. száz éves az ÉKME Ásványtan-Földtani Tanszéke — Karszt- és Barlangkut. Tájék. 1964. 2/3. p. 22. 1964. 109. Elnöki megnyitó az MKBT 1964. márc. 22-i közgyűlésén (Barlangtani Intézet felállítása) — Karszt- és Barlang- kut. Tájék. 1964. 2/3. pp. 23-25. 1964. 110. Hecker B. F. magyarországi látogatása — Földt. Közi. 94. pp. 401—402. 1964. 111. Isztoria tisz exelixeosz tu neogenousz eisz tin Oungarian — Az Athéni Műegyetem sokszorosított kiadása, pp. 1-7. Athén 1965. 112. A pontosság védelmében — Karszt- és Barlangkut. Tájék. 1964. 7/8. pp. 134 — 135. 1965. 113. Űberblick dér palaoklimatologischen Forschung in Ungarn — Geol. Rundschau 54. pp. 356—365. Stuttgart, 1965. 114. Müller, A. H.: Aus Jahrmillionen c. könyvének ismertetése — Földt. Közi. 95. 3. p. 11. 1965. 115. Dr. Papp Károly emlékezete (1873 — 1963) — Földt. Közi. 95. pp. 270—275. 1965. 116. Az Állami Barlangtani Intézet szükségességéről — Karszt és Barlang 1964. pp. 41—44. 1965. 117. Elnöki megnyitó a MKBT 1965. évi közgyűlésén (A Nemzetközi Hidrológiai Dekádról) — Karszt- és Barlangkut. Tájék. 1965. pp. 45—48. 1965. 118. Kautsky Fritz 1890-1963 — Földt. Közi. 95. pp. 457-458. 1966. 119. Biosztratigráfiai kérdések szerepe a geológiában — Mérnöki Továbbk. Int. előadássorozata 4434. pp. 1 — 50. 1966 120. Újabb kutatási irányok és vizsgálati módszerek az őslénytanban s azok biosztratigráfiai jelentősége — Mérnöki Továbbk. Int. előadássorozata 4445. pp. 1 — 27. 1966. 121. Budapest barlangváros (in Baxter J. Budapest vendégváró barlangjai) — Idegenforgalom 5. 9/10. p. 32. 1966. 122. Geo-sciences or geonomy — Atlas 2. 3. p. 34. Elsevier, Amszterdam 1966. 123. Beszámoló görög- és németországi őslénytani tanulmányutakról — Őslénytani Viták 7. pp. 10—20. 1966. 124. A kagylók paleoökológiája — Őslénytani Viták 9. pp. 9—15. 1967. 125. Die Entwicklung dér Wirbellosen — (In: A. TasnáDI-Kitbacska (red.): Bevor dér Mensch kam). pp. 114 — 296.. Urania Verlag Leipzig/Jena/Berlin 1968. 126. Ergebnisse dér paláozoologischen Forschung in Ungarn seit 1945 — Verhandl. Geol. Bundesanst. 1/2. pp. 203— 213. Wien 1968. 127. Straüsz L.: Die miozán-mediterranen Gastropoden Ungarns c. könyvismertetése. — MTA X. Oszt. Köziem. 1967. 1. pp. 385-386. 1968. 128. Általános őslénytan. (Egyetemi Tankönyv) — 281 o. Tankönyvkiadó, Budapest, 1968. 129. (Nagy Eszter): A Nemzetközi Paleontológiái Unió (IPU) 1968. évi ülésének ismertetése — Őslénytani Viták 12. pp. 25—34. 1969. 130. Több megbecsülést a szpeleológiának 1 — Karszt- és Barlang 1968. I— II. pp. 1—3. 1969. 131. KÜHN Othmar (1892—1961) - Földt. Közi. 99. pp. 388—389. 1969. 132. Általános őslénytan (Egyetemi Tankönyv) — 281 o. 2. kiadás. Tankönyvkiadó, Budapest 1970. Kecskeméti T.: Bogsch László 319 133. Hozzászólás SlNKOVICS István: Egyetemünk 25 éve c. előadásához — Eötvös Loránd Tudományegyetem Év- könyvvé 1970. pp. 187 — 189. 1971. 134. VENDEL Miklós 75 éves — Soproni Szemle 25. pp. 289—290. Sopron 1971. 135. Dr. Dttdich Endre emlékezete (1895 — 1971) — Földt. Közi. 101. pp. 363—366. 1971. 136. Horusitzky Ferenc (1901—1971) — Karszt- és Barlangkut. Tájék. 1972. 1. p. 2. 1972. 137. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Bizottság megszűnése — Karszt és Barlang I. p. 51. 1972. 138. Geológia — In: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története, 1945—1970. (Főszerk. SlNKOVICS István) pp. 693-702. Budapest, 1972. 139. Horusitzky Ferenc emlékezete (1901 — 1971) — F’öldt. Közi. 102 (1972) 3/4. pp. 223 — 228. (Függelék: BOPA Jenő: Dr. Horusitzky Ferenc irodalmi munkásságának jegyzéke) 1973. 140. Dr. Horusitzky Ferenc (1901 — 1971) — Karszt és Barlang 1971. II. p. 94. 1974. 141. Mi okozta az őshüllők kihalását ? — In: Sihonffy Géza (szerk.) Tudományos Kaleidoszkóp, pp. 160— 161. (MRT — Minerva) Budapest 1974. 142. Dr. MAJZON László emlékezete (1904-1973) — FÖldt. Közi. 104. 4. pp. 381-387. 1974. 143. Emlékezés Papp Károlyra születésének 100. évfordulóján — Földt. Közi. 104. 4. pp. 432—437. 1974. 144. Megemlékezés Papp Károlyról 100. születésnapja alkalmából a tápiósági temetőben levő sírjánál — Földt. Tudo- mánytört. Évkönyv 1974. pp. 29—34. 1975. 145. — (Kriván P.— CsÍKY G.) Böckh Hugó centenáriuma (BÖCKH Hugó Centenary) — Földt. Közi. 106. 2. pp. 97—98. 1976. 146. BÖCK Hugó élete és munkássága az őslénytan és a sztratigráfia területén — Földt. Közi. 106. 2. pp. 99—108. 1976. 147. Húsz éve hunyt el Telegdi Roth Károly — Földt. Tudománytört. Évkönyv 1975. 4. pp. 41 — 44. 1976. 148. Henry Fairfield Osborn — Természet Világa 107. 6. pp. 272—273. 1976. 149. CSEPREGHYNÉ Meznerics Ilona emlékezete — Földt. Közi. 107. 3/4. pp. 275—281. 1977. 150. Száz éve született Kadiő Ottokár — Földt. Tudománytört. Évkönyv 1976. 5. pp. 38—48. 1977. 151. 25 éve hunyt el id. dr. Noszky Jenő — Földt. Tudománytört. Évkönyv 1976. 5. pp. 62—68. 1977. 152. Vendel Miklós 1896—1977 - MTA X. Oszt. Köziem. 10. 1/2. pp. 111-119. 1977. 153. Kovács Lajos halála — Földt. Közi. 108. 4. pp. 584—585. 1978. 154. Hantken Miksa — Földt. Tudománytört. Évkönyv 1977. 6. pp. 21 — 32. 1978. 155. Vendel Miklós 1896 — 1977 — Geonom. és Bányászat 10. 1/2. pp. 111 — 119. 1978. 156. Búcsúztató Vendel Miklós ravatalánál a Földtani Társulat nevében — NIM Köziem. I. sorozat. Bányászat 24. _ 1/2. pp. 125-126. 1978. 157. Vendel Miklós életének budapesti vonatkozásai — NIM Köziem. I. sorozat. Bányászat 24. 1/2. pp. 41—45. 1978. 158. Lóczy Lajos szerepe a Balaton-felvidék kutatásában, valamint a Balaton monográfia megalkotásában — Földr. Köziem. 1979. 1/3. pp. 171 — 177. 1979. 159. Emlékezés Lőrenthey Imrére, halálának 60. évfordulóján (In memóriám Imre Lőrenthey, deceased 1917) — Fokit . Tudománytört. Évkönyv 1978. 7. pp. 95 — 106. (169.) 1979. 160. Száz éve született Gaíl István (István Gaál was borii 100 vears ago) — Földt. Tudománytört. Évkönyv 1978. 7. pp. 119-125. (170.) 1979. 161. Vendel Miklós halálára (Farewell to Miklós Vendel) — Földt. Tudománytört. Évkönyv 1978. 7. pp. 153—154. 1979. 162. Csepreghyné Meznerics Ilona halálára (Farewell to Hona Csepreghy-Mf.znerics) — Földt. Tudománytört. Évkönyv 1978. 7. pp. 155-156. 1979. 163. Elhunyt dr. Keszler Hubertné Szekula Mária — Karszt és Barlang 1977. I — II. p. 78. 1979. 164. Horusitzky Ferenc: Alsómiocén vitakérdések c. könyvének recenziója — Földt. Közi. 110. 2. pp. 296—298.1980. 165. Emlékezés Majzon Lászlóra, 75. születésnapján (Commemoration on L. Majzon on the occasion of the 75th anni- versary of his birth) — Földt. Tudománytört. Évkönyv 1979. 8. pp. 145—149. 1981. 166. A Budapesti Tudományegyetem Őslénytani Intézetének száz esztendős története (The 100-year history of the Institute of Palaeontology of the Budapest University) — Földt. Közi. 112. 4. pp. 331 — 349. 1982. 167. Száz éves a búd oesti Tudományegyetem őslénytani Tanszéke — Természet Világa 113. 8. pp. 369 — 370. 1982. 168. — (Allodlatoris I.): Hantken Miksa jelentősége a magyar bányászat, földtan és őslénytan fejlesztésében — Bány. Koh. Lapok, Bányászat 115. 1. 1982. 169. Szalai Tibor emlékére (In memóriám Tibor Szalai) — Földt. Tudomány tört. Évkönyv 1980— 81. 9. pp. 183—198. 1983. 170. Visszaemlékezés — Karszt és Barlang 1980. II. pp. 49—55. 1982. 171. Visszaemlékezem Kadiő Ottokárra (My memory about Ottokár Kadiő) — Karszt és Barlang 1982. I. pp. 17—22. 1984. 172. Szemelvények az őslénytan magyarországi történetéből a felszabadulásig (The History of Paleontology in Hunga- ry) — Földt. Tudománytört. Évkönyv 1982. 10. pp. 39—62. 1985. 173. Schréter Zoltán századik születésnapjára (On the lOOth Anniversary of Zoltán Schréter’s Birth) — Földt. Tudo- mánytört. Évkönyv 1982. 10. pp. 91 — 100. 1985. 174. Fél évszázaddal ezelőtt hunyt el Rakusz Gyula. (In memóriám Gyula Rakusz) — Földt. Tudománytört. Évkönyv 1982. 10. pp. 149-156. 1985. 175. (— Boda J.): History of teaching palaeontology at the University of Budapest. In: Rocks, Fossils and History. Annals of the History of Hungárián Geology, Special Issue. Hungárián Geologieal Society, Budapest, 1987. pp. 41—49. 3 ábrával. A kézirat beérkezett: 1987. VIII. 4. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1087) 117 . 321—331 S%y\iü^U (T'Ct Dr. Kriván Pál emlékezete 1927 — 1985 Mensáros Péter * Dr. Kriván Pál egyetemi docens, a földtudományok kandidátusa, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Földtani tanszékének oktatója, a Magyarhoni Föld- tani Társulat tagja, volt titkára, főtitkára, társegyesületek (Magyar Geofiziku- sok Egyesülete, Magyar Földrajzi Társaság), a Magyar Urbanisztikai Társaság és a TIT tagja, a Munkaérdemrend ezüst fokozata (1967) a Földtani Kutatás Kiváló dolgozója (1966) kitüntetések birtokosa 1985. november 20-án, 58 éves korában valóban váratlanul elhunyt. 1927. október 23-án, Hódmezővásárhelyen született. Nagyapja selmeci bányász, nagybátyja szobrász, apja kőfaragó, édesanyja mai fogalmak szerint háztartásbeli, de ez négy gyermek felnevelését és — többek között — zongora- * 2094 Nagykovácsi, Petőfi S. u. 19. 322 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet tanítást is jelentett. Két meghatározó otthoni háttér: a kő és a zene. Elemi iskoláit és a gimnázium első osztályát szülővárosában, majd a többi osztályt Sze- geden végezte. A piarista gimnáziumban dr. Maklári Lajos — holtáig szeretve tisztelt tanára, aki ásványtan, földtan és földrajz tárgyakból szerzett doktori fokozatot, valamint Koch Sándor professzor tanszékén volt tanársegéd —keze alatt ismerkedett meg a „szakmával”. Idézzük fel szeretett tanára halálára írt megemlékezését: Maklári tanár úr „élete példa a töretlen, napsugaras hitre, alkotásra, szépségszeretetre, önfeledt lelkesedésre”. Bár a rokonhang, a hatás Koca Sándor híresen lelkes tanszékén is elérhette volna — mégis azt monda- nék: itt találkoztak. Maklári lendülete, dinamikája, szépségdicsérő sarkítá- sára Koch Sándor vonzó, szemeket az ásványcsodálatra bűvölő pompás elő- adásain, s a tanszéki együttes alkotásokban, szíves munkákban revelációsze- rűen talált egymásra. Hát véletlen az, ha egyik nyomtatásban is megjelent tanulmányának címe így hangzik: „A legszebb magyar melanterit?” Véletlen hát, hogy istenáldotta tehetséggel születve, a szülői ház és szere- tett tanára — aki különben kórusalapító vezető, a zene kiváló művelője volt szárnyai alatt egyenes út vezetett a magyar földtan, sőt valami különleges ötvö- zet: forma, szépség, logika, stílus, lelkesedés, zene, intuíció, energia, szerelem, hit felé? Valami olyasmi felé, ami egyedi, megismételhetetlen. . . valami zse- niális felé? Saját bevallása szerint már 12 éves korában vonzódott, érdeklődött az ás- ványok iránt és 14 évesen a gimnázium természetrajzi szertárának diák-őre volt. „Hatalmas termászetrajzi szertár volt, a Kárpát-medence összes ásvá- nyaival. Tisztogathattam, kézbe vehettem őket. Egy-egy szép kő láttán, pél- dául, ha lupén át néztem, gasztronóm étvágy fogott el.” Ez idő tájt mutatta be Maklári tanár úr Koch Sándor professzornak, mint lelkes és értő ásvány- gyűjtők „Ettől kezdve úgy látszott, hogy minerológusi kibontakozásomnak nem lesz akadálya. A Szegedi Tudományegyetem Ásvány-Kőzettani Intézetében dr. Koch Sándor professor keze alatt otthonra találtam”. Koch professzor támogató soraival gyűjtőutakra indult, így 1941-ben be- járta a Szepes-Gömöri érces vonulatot, 1942-ben Kárpátalját és a szatmári bányavidéket. Közismerten gazdag és szép gyűjteményt hozott létre, amely élete végéig elkísérte. Nemcsak az esztétikai szépség hajtotta őt, ráérzéssel, tehetséggel megáldva felismerte a helyi genetikai különlegességeket, és lelő- helyre tudta határozni (egész életében) az Erdélyből, a klasszikus bányavidék- ről származó ásványokat. Ugyanakkor zenei tehetségét, műveltségét is életkorát messze meghaladó szinten gyarapította odáig, hogy később a helyi újságokban zenei kritikái jelentek meg. Gyűjtőútjait a második világháború, a front köze- ledte miatt nem tudta folytatni, „helyettük 1944 nyarán diákmunkaszolgála- tosként a kecskeméti repülőtéren teljesítettem szolgálatot, majd felszabadulá- sunkig út-, vasútépítő munkásszázad tagjaként Nagvcenk állomáshellyel. A visszavonuláskor országunk határait nem léptem át.” 1946-ban érettségizett a szegedi Dugohics András piarista gimnázumban. Az egyházi iskola nemcsak Maklári tanár urat adta, hanem a kimeríthetetlen la- tin műveltséget, a vallási — bibliai ismereteket, és a saját módon megélt hitet is. Nem felejtjük el jól ismert, áldást osztó kézmozdulatát, ami természe- tesen több volt, mint teatralitás. Az 1946 — 47-es tanévben a szegedi Tudományegyetem Természettudo- mányi Karának természetrajz — kémia szakos hallgatója. Koch Sándor profesz- szór úr ismerősként üdvözli, és már elsőévesként díjtalan gyakornokként alkal- mazza. A geológusképzés megindulásakor azonnal szakot vált, de harmadéves korában rendeletileg megszüntetik a szegedi geológus-képzést és a fővárosi tanulmányok folytatásához a szülői ház megváltozott anyagi helyzete nem volt elégséges. ,,A kényszerszünetben”, 1949-től lehetőséget kapott a síkvidék nagyszabású újratérképezésének megindulásakor anyagi helyzetének javítására. Miháltz István meghívta a szegedi Tudományegyetem Földtani intézetébe, ahol eleinte belső, palynológiai anyagfeldolgozással, később a kisteleki 1: 25 000-térképlap önálló felvételével, végül az Intézet fúrócsoportjának vezetésével bízta meg. Már az átvételi vizsgán felfigyel Vadász Elemér professzor a tehetséges, bámu- latos ásványtani ismeretekkel jelentkező ifjúra. Geológiai tanulmányait 1951-ben az ÉLTE Természettudományi Karán fejezte be és geológus diplomát szerzett. Utolsóéves korában Vendl Aladár professzor a Műszaki Egyetem Ásványtani-Földtani tanszékén megbízott tanársegédként alkalmazta. Eredményes aspiránsi felvételi vizsgát tett, de ismét kényszerszünetre került sor, mert az Aspirantura Bizottságot átszervezték Tudományos Minősítő Bizottsággá. Ez az átszervezés nem ment egyik napról a másikra, így Vitális Sándornak, a Földtani Intézet akkori igazgatójának meghívására — „létfel- tételeim biztosítására” — 1954 március végéig az intézetben tudományos segéd-, majd tudományos munkatársként dolgozott. Bizonyára a korábbi, Miháltz professzor melletti alföldi tevékenysége hatá- sára és később Vadász professzor biztatására már a pleisztocénnel foglalko- zik. Ez a kapcsolat ettől kezdve egy életre szól. Neve immáron Összefonódik a negyedkorral, annak minden mozzanatával , a rétegtantól a klimatológiáig, majd az építésföldtanig. 1953-ban megnősül, felesége Hutter Erika biológus, de a földtan szolgálatá- ban áll. Két fia (1958, 1960) született, az egyik orvos, másik geológus lett. A Földtani Intézetben a pleisztocén mellett „népgazdasági érdekű kutatási feladatok ellátásán” is dolgozott, mint a tűzálló agyag, pirit, kvarchomokkő kutatás. Kutatási jelentések őrzik munkásságának ezt a részét. Már 1953-ban megjelent első publikációja, amely előfutára munkásságának: „A pleisztocén földtörténeti ritmusai. Az új szintézis.” Az 1954-ben az intézet évkönyvében megjelent „A középeurópai pleisztocén éghajlati tagolódása és paksi alapszelvény” című munkájával végleg megalapozza hírnevét, egész fiatalon, mint az üstökös ! Széles ívben a földtan egén. Azt hihettük: születő- ben a magyar geológia legfényesebb csillagának egyike”. 1954. április 1.-től, aspiranturájának újraérvényesítésekor a Tudományegye- tem Természettudományi Kara Földtani Intézetébe került Vadász Elemér pro- fesszorhoz, az „Öreghez”, akinek kedvenc tanítványa, beosztottja, jobbkeze lett. Élete végéig ápolta szeretett professzorának emlékét. Tárgyi emlékei (pl. levelezése) féltve őrzött kincsei voltak. Természetes, hogy a vele kapcsolatos megemlékezések aktív, lelkes, de mindig háttérben maradó szervezője, mint ahogy a születésének 100. évfordulójára készült, A-épületi KocH-termi kis ki- állítás és az emléktábla elkészítésének megszervezése is az ő nevéhez fűződik. 1984-ben a József-hegyi térképezéskor kalapácshordóként dolgozhattam mellette, és amikor a jelentés megszövegezéséhez ért, hatalmas szónoki képes- sége, kiváló magyarsága, a témában utolérhetetlen felkészültsége ellenére, szenvedni láttam. Azzal magyarázta, hogy az írás olyan számára, mint egy 324 Földtani Közlöny 117. kötőt 4. füzet neiiéz szülés. Irtózatos vajúdás után aztán hirtelen megszüli. Vajúdik, mert még mindig az ,, Öregnek” ír, aki apró, kék ceruzájával könyörtelenül kiirt min- den egyenetlenséget. Ugyancsak 1954 tavasza óta folyamatosan ellátja a Magyar Földtani Tár- sulat titkári teendőit és szerkeszti a Közlöny ,, Hírek” és „Társulati Ügyek” rovatait. 1956. július 1.-től immáron végérvényesen az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem Földtani Intézetének, Vadász professzor tanszékének oktatója, ad- junktusa, ahol néhány hónap híján 30 évet töltött el. A Bölcsészettudományi karon korábban is oktatott, a „Glaciológia” című tár- gyat adta elő a régészhallgatóknak. 1956-tól kezdve az „Elemző földtan” gyakorlatát, utóbb a főkollégiumot is adja elő a geológus hallgatóknak. Óriási energiával, lelkesedéssel veti bele magát az oktatásba, hogy bevezesse tanítványait a földtani megfigyelés, a földtani elemzés, a terepen való mozgás, az általános geológiai alapfogalmak világába. Teszi ezt a szakma teljes birtokában, logikus, tiszta okfejtéssel, sosem a szűk. szakmai keretek közt maradva, magyarul— latinul. Később, 1962-ben átveszi Ballenegger Róberttól a „Talajtan” című tan- tárgy oktatását. 1962-től 3 éven keresztül egyféléves kollégiumot tart, „Elemző földtan” címmel — a hozzátartozó gyakorlattal — a geofizikus hallgatók- nak. Közben, 1958-ban „summa cum laude” eredménnyel doktorál „A közép- európai pleisztocén éghajlati tagolódása és a paksi alapszelvény” című disszer- tációval. 1961-ben — 34-évesen — megvédi kandidátusi disszertációját. Ugyan- csak ebben az évben az MTA Műszaki Tudományok Osztálya felkéri, hogy mint a negyedkor szakértője, működjék közre a Rétegtani és Őslénytani Bizottság munkájában. A disszertációt „A paksi és villányi alsópleisztocén kifejlődések párhuzamosí- tása a diasztrófikus szemlélet alapján” címmel nyújtja be. Ahogy a bevezetés- ben írja: „Dr. Kretzoi Miklós előlektori véleménye alapján kandidátusi disszer- tációként, a kötésre feljegyzett összefoglaló cím alatt, a három fejezet együttese nyújtandó be.” Vagyis, I. és II. fejezetként az 1954-ben, a Földtani Intézet Évkönyvében is megjelent, első, nagy munkáját és III. fejezetként a fenti cím alatti értekezését. A Milankovic — Bacsák pleisztocén klímatörténeti rendszert — amely a földpálya excentrikusságából következtetett besugárzás változásokból deduk- tív úton dolgozott ki ritmikusan változó, jeges és inter szakaszokból álló jég- korszakot — alapul véve a paksi téglagyári alapszelvény komplex földtani fel- dolgozásával a közép-európai pleisztocént, új, egységes rendszerű alapokra helyezte. „Tudatosan törekedtünk arra, hogy nemcsak jeges és jégszüneti szaka- szokat, hanem a képződési és pusztulási szakaszokat is felismerjük és megkülön- böztessük, ám ez véletlenül sem jelenti azt, hogy eredményeink a Milankovic — Bacsák elméletből folytak, bármennyire is elősegítette az a jegesek létrejötté- nek és pusztulásának egységes, klimatikus magyarázatát.” ,,. . . magát a Milankovic — Bacsák rendszerből kifejtett éghajlat változási etalont csak a vizsgált rétegsor induktív, hagyományos geológiai feldolgozása után, a rétegekben rögzített őséghajlati helyzetek jellegének és változási rend- jének kiolvasása, megismerése után használtuk fel,” ,,. . . de ugyanakkor elő- deink hibáját elkerülendő nem kívántuk a rétegsorból kiolvasni mindazt, amit a Milankovic — Bacsák rendszer »előírt«.” Mensáros P. : Kriván Pál 325 Ilyen korrekt, tiszta és világos „programra” és a korábbi alapszelvény-feldol- gozásokkal szemben igen nagyszámú és részletes üledékföldtani vizsgálatra alapozza munkáját. Elsősorban a nevével szinte összefonódott lösszel foglalkozik. Az értékelésnél mindig a kőzet származását visszatükröző jellegeket emeli ki, és így megkülön- bözteti az infúziós és mocsári löszt és bevezeti a sztyepp- és erdőssztyepp-lösz fogalmát. Ugyanakkor az „igazi” elváltozott lösz, mint eltemetett talajzóna helyes felismerése és értelmezése nyomán az alapvetően fontos klímajelző talajszintek számát a valós szintre csökkentette. A csigafauna egyedszámában észlelt változásokkal is a klíma periódusosságát igazolta. A homokok szemcsealak- vizsgálataival kimut atta azok szél hordta származá- sát, valamint szemcsenagysági elemzésekkel eljegesedésre és jégszünetre utaló szabályosságokat mutatott ki. Mindezekből és a felemlített klímatörténeti elmélet továbbfejlesztéséből, abszolútkor-skálára felépítve, táblázatban foglalja össze a közép-európai ple- isztocén egységes, logikus észlelésen alapuló éghajlati tagolódását. Ebben tucatnyi elemet (klímatípus- változás, eljegesedési görbe, lösz- és talajképző, valamint a lepusztítási folyamatok viszonya a tundrajelenségekkel, teraszkép- ződési szakaszok stb.) ábrázol és bevezet néhány új kifejezést is, mint pl. a kriofil és kriofób szakaszok fogalmát. A III. fejezetben újabb paksi szelvényeket dolgoz fel, és „helyére teszi”, el- végzi a rétegsorok helyes korbesorolását, egyben a közép-európai pleisztocén löszképződés „Gi G2 krion szakaszra datált”, legidősebb „tanúját” rögzíti. Kimutatja két orogén szakasz hatását is, és elhelyezi azokat a rétegsorokban. A továbbiakban összehasonlítja és párhuzamosítja a Kretzoi Miklós által gerinces faunákkal jellemzett alsópleisztocén kifejlődéseket a gerinces faunát csak alig tartalmazó, legfeljebb csak malakológiailag jellemzett paksi — immá- ron klasszikus — alapszelvények rétegsoraival, most már az orogén fázisok datálásával. „Ebben a munkában, mint bevezetőben mondottuk, régi óhaj tel- jesedett be. A gerinces paleontológia és az üledékföldtani pleisztocén-rétegtan talált itt egymásra, a diasztrofikus távazonosítás első pleisztocénbeli alkalmazá- sában. Ehhez, úgy érezzük, mindketten megtettük az érdemes, fáradságos lépé- seket, bár egymás munkáját kritikus szemmel néztük, — vagy éppen ezért - eltölthet bennünket a büszke öröm, hogy külön utakat járva, az elért eredmény azonosságával az igazság megismeréséhez jutottunk közelebb.” — írja 1960- ban a Földtani Közlönyben megjelent változatához. Nem teljes a kép, ha nem idézzük dolgozatából a 34 éves aspiráns bevezetés- ben írt sorait: ,,. . . a Milaxkovic— Bacsák elmélet jól használhatónak bizo- nyult. Ideje lenne már, ha a negációs ellenvélemény képviselői egyszer a saját állásfoglalásukat is felülvizsgálnák s törekednének megismerni nemcsak az ellenvéleményt megerősíteni látszó adatokat, hanem Bacsák György munkássá- gát is, aki az általuk célpontnak kiválasztott besugárzási görbe rétegtani tago- lásra való felhasználása ellen két évtizede tiltakozik.” Valamint: ,,. . . a beve- zetés egyetlen alanyi megnyilatkozása aspiráns vezetőmnek, dr. h. c. Vadász Elemér professzornak szól. Ő volt e munka alapvetésének és kifejlesztésének egyedüli biztos támasza azon időkben, amidőn úgy látszott, hogy geológusi munkásságom bizonyos átszervezések nyomán végképp búcsúzik a negyedkor területéről, ö volt ugyanakkor üledékföldtani elemzéseim és összefoglalásom 326 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet legkeményebb bírálója is, kemény szavú kritikus, kinek minden ellenvetése mégis eleven erejű serkentésként hatott. Biztatásként, hiszen ellenvetései nem a munkálkodó személyt, hanem a be- mutatott eredményt illették. A bevezetésben szeretnék helyt adni az anyagvizsgálati rutinmunka és végzői megbecsülésének. Ők a statisztikus eredményeken nyugvó, korszerű földtani munkák letéteményesei. Amidőn háromrészes munkámat lezárom, kívánom, érezzék ki belőle munkájuk részadatainak értékelésén és szintetikus össze- fogásán keresztül azt a megbecsülést és köszönetét, ami munkatársi megértésü- kért és fáradozásaikért megilleti őket.” Az 1963. március 2 7. -i közgyűlésen megválasztották a Társulat főtitkárává. 1972-ig — tehát három újraválasztást megérve — viselte ezt a tisztséget, már csak az újraválasztásokból ítélve is, közmegelégedésre. „Mi, Magyarhoni Földtani Társulat vagyunk a törzs, melyről 1848 óta a szakágazatok sokasága hajtott ki és vált önállóvá a MTESZ előtt és működése során”, ,,. . . a geológusok mindennapi problémáinak ismerete és megismerésé- nek állandó igénye predesztinált bennünket, Magyarhoni Földtani Társulatot arra, hogy bizottságaink alakuljanak, s a bizottságok munkájával és véleményé- vel jelentkezzünk, hogy szakcsoportjaink legyenek, és azok eredményei szol- gálják és megoldásra segítsék a magyar földtan szerteágazó feladatait.” „Mi a jót és a többet akarjuk — és itt az igény — mi a magyar földtan jelenét és jövőjét szolgáljuk úgy és olyan lendülettel, mint a Társulat Munkálatai ide- jén. . . de nincsenek generációs problémáink. A szellemiség fiatalsága ötvöz ben- nünket eggyé. Nem engedhetjük meg — és ez tetteinkben jut érvényre — , hogy a magyar föld megismerésében, ásványi kincseinek feltárásában munkálkodó együttes, a magyar geológusok egysége mondvacsinált, vagy vélekedéseken alapuló naiv meggondolásokon szétforgácsolódjék.” Megbízatása idejére esett az ország gazdasági életének váltása, amelyben a magyar földtan, ill. a Társulat is megújult: ,,. . . az igény kívánta szakmai differenciálódás útjait megfontoltan végigjárta s szakosztályainak alakításá- val lényegében lefedte már szaktudományának a mai differenciálódás szintjén jelentkező igényeit.” Igen jelentős rendezvények szerveződtek abban az időbeli (Nemzetközi Szén- kőzettani Bizottság ülésszaka, Jugoszláv Magyar geológus találkozó, Bauxit Vándorgyűlés stb.). „Munkánk eredményeinek, a magyar földtan tevékenységének azonban is- mertté kell válnia, fel kell szívódnia — helyét megtalálva — társadalmunk tudatába. Ezt szolgáljuk legjobb tudásunkkal a TIT rendezvényein.” 1966 májusában a Földtani Társulat a TIT Budapesti Szervezetével közösen meg- rendezett Földtani Hetén nemcsak „hivatalból” volt jelen, hanem a „termé- szeti kisplasztikák” — közismertebb nevén löszbabák — című kiállításával is. Ugyanott aktív résztvevője volt a „földtani oktatás helyzete a középiskolák- ban” vitában. ,,. . . a Fővárosi Tanács Oktatási Osztálya lehetővé tette számunkra . . . hogy Budapest 60 gimnáziumából kiválasztódjék és kiválaszthatóvá váljék az a nemes anyag, amely a geológus képzés utánpótlási alapanyaga lehet. . . Egyetemi felvételi rendszerünk jelen formájában semmiféle kedvezményt nem ad ezeknek a társulati, ifjúsági sorba felvett egyedeknek. . . hogy a Magyar- honi Földtani Társulat s a Fővárosi Tanács Oktatási Osztálya útján kiváloga- tott, szakunk iránt csökönyös elhivatottsággal rendelkező fiatalok eleve pont- Mensáros P. : Kriván Pál 327 szám plusz biztosításával indulhassanak egy olyan mezőnyben, amely ma első- sorban csak matematikai és fizikai alapozottságú felvételi mércét engedményez, csaknem pontszámra sem méltatva az erre hivatottak korábbi tevékenységét és hozzáállását.” Szülőatyja volt a Központi Geológus Szakkörnek, és volt tagjai emlékében az ott kapott földtani szemléletben él tovább. Szívügye volt a Magyarhoni Földtani Társulat Emlékgyűrűjének alapíttatása. A hagyományokhoz való ragaszkodása, a nagy elődök tisztelete, az emlékek gyűjtése, ápolása, különleges helyet foglalt el életében. Hagyományőrző tudo- mánytörténeti munkálkodása természetesen nem merül ki a tudós, a szakma- művelő „kutatásában”, hanem az egész embert, jó és rossz tulajdonságaival együtt, nem „pletyka” szinten akarta megismerni. Tette ezt élete végéig önzet- len tisztelettel és fogyhatatlan energiával. Emlékmű, emléktáblák, temetések, gyászbeszédek őrzik immáron emlékét, aki egyforma odaadással foglalta főtitkári beszámolóiba a nagyok és a kicsik, a tudós vagy az anyagvizsgáló, vagy akár a „kincskereső” emlékezetét. Hárommenetes főtitkári működésének igazi lényege a személyes jelenlét, az energikus, vidám, ügyszerető és mindenekelőtt az emberért, barátért, kollégá- ért munkálkodó jelenlét. Mindenütt ott volt, ahol hasznos lehetett, megbízásai szaporodtak: 1963-tól MTESZ elnökségi tag, 1963 — 66 között a VII. kerület 90. választási körzetének tanácstagja, 1964-től a TIT Budapesti Szervezete Földtan-Geofizika Szakosz- tályának vezetőségi tagja, ugyancsak aTIT-ben a Földtan-Geofizikai Szakosz- tály Országos Választmánya vezetőségének, később a Magyar Urbanisztikai, valamint a Magyar Földrajzi Társaságnak tagja. A Földtani Közlöny és a Föld és Ég szerkesztőbizottságaiban, és a társulat Tudománytörténeti Szakosztálya vezetőségében is tevékenykedik. Tudományos kutatásának színtere továbbra is a pleisztocén, ill. a negyedkor. Fejlesztési tervében a közép- és dél-európai pleisztocén kapcsolatának regioná- lis vizsgálatát kapta feladatul, de a szükséges és előirányzott külföldi tanul- mányútjai egyelőre nem valósulhattak meg, így hazai kutatásokat végzett. Később kétszer is eljutott vágyai országába, Olaszországba, ahol természete- sen nemcsak a geológus, hanem a régész, a műértő szemével járja be a pleiszto- cént, a római, a recens élvezetek sorát. Mennyit segíthetett az élvezetek hal- mozásában latin tudása ! Különösen jelentős a hazai rissi andezit vulkánosság — mint vezető szint — nyomainak felfedezése, feltárása és az andezit-tufit rétegekkel párhuzamosítható löszrétegsorok földtani vizsgálata. Továbbra is kutatta az éghajlati hatások rögzült formáit, azok felszínfor- máló hatását, így a fagy- és tundra- jelenségeket, a Duna-színlők, teraszok rend- szerét, az édesvízi-forrásvízi mészkőtesteket. Űj, átfogó és egységes képet alakított ki ezzel Budapest „fiatal” szerkezeti, felszíni alakulásáról, földtani felépítéséről. A periglaciális szoliflukciótól az ősemberi, históriai kultúrmarad- ványokig minden helyet és megfelelő értelmezést kapott. Múlhatatlan érdeme- ket szerzett ezzel és meghatározó alapelveket adott a későbbi építésföldtani tér- képezéshez. Sajnos összeszerkesztve, egységbe foglalva, publikációban sosem olvashattuk. Igazi élettere azonban az egyetem, az oktatás. Azt, hogy hogyan oktatott, nehéz visszaadni. Mindenesetre szívesebben tartott órát a szeretett Budai- hegységben, mint a négy fal között. Veleszületett tehetséggel, a megszerzett és 328 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet birtokolt tudás, didaktikai készség, széles látókör, műveltség, derű, energia, szárnyaló lelkűiét, nyitott szív és igaz emberség — humánum birtokában. Ezek- nek sajátos ötvözete ő, Kriván tanár úr. 1965. augusztus 1-jén megkapja docensi kinevezését. 1966. április 4-től a Föld- tani Kutatás Kiváló Dolgozója, 1967. március 20-án megkapja a Munkaérdem- rend ezüst fokozatát. A 60-as évek közepére tehát sokasodtak a funkciók, de egyre több a fehér és kevésbé fehér asztal melletti barát, ismerős is. A mindennek és mindenkinek megfelelni, segíteni, jelenlenni egyre nehezebben megy. Vele mindig történik valami váratlan, és közben fogy az energia benne és környezetében egyaránt. Egyre több az időzavar, belül bizonyára szaporodnak a feszültségek is, szapo- rodnak a felhők a derűs égen. Mindenkin segíteni akar, de saját életét egyre nehezebben tudja megszervezni, megoldani. Munkahelyén határidőre el kellene készítenie az akadémiai doktori disszertációt, jegyzetet várnak tőle, átdolgo- zott Elemző földtan könyvet kellene írni — és ezek jogos elvárások. De a pillanat szépsége. . . Tehát csökken a megtartott órák, publikációk száma. Újabb komoly nehéz- ség: 1966-ban, 13 év után házassága felbomlik, egycsapásra otthontalanná válik. Anyagi gondok, költözés költözést követ (kevesen tudnak úgy csomagolni, mint ő !), bolyongások, kapcsolatok, fiai hiánya: ez válság. Sőt, élete nagy vágyát, a Szegedi Tudományegyetem Földtani Tanszékének vezetését sem kapja meg, bár megpályázta. Természetesen ez is kölcsönhatások eredménye, de ma már nehéz kibogozni a történteket. A felfelé ívelés lelassul, szaporodnak a panaszok: magas vérnyomás, szív- zavarok. Az 1968 — 69-es években megindul Budapest építésföldtani térképezése. Már főtitkári beszámolóiban is többször felhívta a figyelmet a tudomány eredményeinek gyakorlati felhasználására, a tudomány és a gyakorlat szükséges kapcsolatára. A pleisztocén biztos ismerete, felhalmozott észle- lései, helyismerete, egyáltalán egész egyénisége avatta az alkalmazott földtan, azon belül az építésföldtan kiemelkedő művelőjévé. Nem kisebb fel- adatot oldott meg, mint hogy a földtan tudományos eredményeit ismertette, megérttette és elfogadtatta — egy erősen mérnökcentrikus környezetben — nem földtani szakemberekkel. Fényesen bizonyította már korábban (1965-ben) is ebbéli képességét, amikor a Budapesti Műszaki Egyetemen a szakmérnöki továbbképzésen meghívott előadóként Elemző földtan címmel tartott olyan sikeres előadás-sorozatot, hogy mérnöki közkívánatra újra felkérték előadásainak megtartására, egészen 1971-ig. Kezdetben (1971 — 72) koordinációs munkát végzett, hogy egységes szemléle- tű, gyakorlati célú, de ugyanakkor minden tudományos igényt kielégítő tér- képlapok készüljenek. Külön kiemelte, hogy a „genetikai tartalmú jelkulcs” elengedhetetlen, hogy ,,meg kell ismerni, rögzíteni és elkülöníteni a helyben maradt (szálban álló) negyedkori képződmények területét a céltérképezés érde- kében”. ,,. . . Ily értelemben fekvő tanulmányokra van szükség, mivel az eddigi tapasztalat azt mutatta, hogy negyedkori (főként alsópleisztocén-mindeli) édesvízi mészkőtestek, ha karbonátos alap,ill. fedőhegységtől távolabb, „ki- helyezett pozícióban” mutatkoznak, mindenkor a középső oligocén bázisát adó ún. tarcli képződménysor felett alakult ki, létrehozva ezzel a lejtőállékony- ságot a kiscelli agyag területsávokon belül is.” M e n s á r o s P. : Kriván Pál 329 Feladatként megjelölt pontjai közül néhány: ,,3. Elengedhetetlen, hogy a kiadást lezáró szerkesztő ismerje Budapest területét ahhoz, hogy alapszelvények nyomán összevonja a vizsgált területet. 4. Követelmény, hogy Budapest mérnökgeológiai térképezése egy, hatósági jogkörrel felhatalmazott szerkesztő kezében egyesüljön.” A megindult térképezés az Alkalmazott és Műszaki Földtani Tanszéken találja, ahol a megbízásos munkáihoz baráti és munkatársi segítséget és adminisztratív hátteret kapott. A magyar földtan igazi gyöngyszemeit találjuk Budapest, Pécs, Szekszárd városok térképlapjainak magyarázóiban. Az elemző földtani, geomorfológiai leírások iskolapéldáit találjuk ezekben a jelentésekben. Csakis észlelésen ala- puló, fényképekkel dokumentált jelenségekből indul ki, nincs spekuláció, csak logika és szabad szárnyalás. Mintha egy Magyarország földtana könyv negyed- kor fejezetét olvasnánk összefoglalásaiban. De mindig kritikusan elemez, fel- hívja a figyelmet a tévutakra, félrehatározásokra. Külön kiemelést kap saját és más archív anyaga és ugyanígy a lakosoktól beszerzett információk is. Sajnos megintcsak kéziratban, jelentésekben maradt gyöngyszemek ezek. Ugyanígy számtalan szakvéleményét, szakértői jelentését őrzik fiókok, szek- rények, adattárak. Nevezhetnénk szakértői tevékenységnek is a régészetben végzett munkássá- gát is, ami természetesen több volt annál. A negyedkorral foglalkozó tudós nem kerülheti ki a régészetet, a leleteket, és ő nem is akarta. Dolgozott a tatai és vértesszőlősi ősemberi feltárásokon, az érdi eszközleleteken. Látványos publicitást is elérő működése volt az 1978. év elején Odudán fel- tárt ún. Árpád sírnál. Amellett, hogy pontos, világos földtani magyarázattal segíti a régész munkatársnő tevékenységét, és szinte fanatikusan védi az ügyet, Árpád fejedelem sírjának ügyét propagálja. De. ahogy barátjának írja: ,,a sír nem római, az tuti, de most az ÁRPÁDnak nincs kurzusa.” Már korábban 1973-ban, saját, de túlterhelt erejéből önálló lakást vesz, úgy tűnik, a bolyongásnak vége. A túlterheltség és a belső szorongások újabb szívpanaszokhoz vezetnek. 1972-ben a balatonfüredi szívkórházból írja barát- jának: „egy hengerrel megy a szívem”. 1975-ben ugyaninnen: ,, van-e még időm?”, emlékiratait akarja megírni, szorító, anginás rohamokkal küszködik. 1983-ban műanyag érszakaszt kap a Szabolcs utcai kórházban. A hullámzás, a nehézségek tehát maradnak. Gyöngyszemek születnek, de a publikációk késnek. Nagy lelkesedéssel, még nagyobb szakértelemmel indul újabb és újabb térképlapoknak, közben késik a határidő, feszültségek ébrednek. Fűti a szakma-szeretet, de az órái elmaradnak. Ajtaja, szíve nyitva a bajok előtt, csak a saját életét nem tudja rendezni. 1983- ban ismét reménysugár. Nagy vihar előzi meg második házasságát, amikor egyik tanítványát veszi el, természetesen igen végletes véleményekkel kísérve. Jószándékú segíteni-akarás találkozott a lobogó energiával. 2 3 év után ismét egyedül marad. 1984- ben felfedezték a József-hegyi barlangosodét. Újult erővel, a szak- terület kereteit meghaladó ügybuzgalommal és lelkesedéssel indul neki a cél- térképezésnek, amely a felmerült komoly építésföldtani, környezetvédelmi, hidrológiai problémák megoldását alapozták meg. Alapszelvény jelentőségű — sajnos csak építkezési feltárásokat írt le és dokumentált a tőle meg- szokott brilliáns stílusban és abszolút szakmai biztonsággal. Különösen a cél- térképezés során elkülönített kifejlődési típusokat részletező elemző „példa- 2 Földtani Közlöny 330 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet tára” emelkedik ki a kötetek közül. Szinte csattanóként, egy éjszaka alatt állítja össze a József-hegy és tágabb környezetét bemutató, „dinamikus, föld- tani rayontér képét”, amely a geomorfológia és a földtan ötvözete, építésföld- tani célzattal. Ez volt az utolsó, befejezett munkája. Méltó, de nem publikált, szenvedéssel megszült, de abszolút biztos kezű, elemző és regionális földtani iskolapélda. Leadása után fél évvel, tragikus magára maradottságban önmagát fel- emésztve, valószínűleg a visszafordulás akarásának gyengülésével, mégis várat- lanul, pótolhatatlanul, bizonyára szenvedések közt halt meg azon a novem- beri napon. Hallgatói kezdeményezéséie a Kar Kiváló Oktatója posztumusz címet kap. Lassan meg kellett szoknunk, hogy nélküle élünk tovább, hogy nem látjuk a Természettudományi Kar Múzeum körúti A épületének folyosóján közismert, zömök, sietős alakját, széles mosolyát. Mindig sietve, kezei tele szatyrokkal. Tulajdonképpen tudjuk, hogy mit cipelt azokban a szatyrokban ? Egyáltalán: megkérdeztük, hogy segíthetünk-e vinni? Úgy látszik nem nagyon, mert egyre többet szabadult meg tőlünk, más dimenziókban kereste a szabadulást. Ilyen- kor lúába kerestük. Bolyongott, ki tudja, milyen mélységekben. Ilyen ellentmondásos, különleges ember volt, a magyar földtan kiemelkedő alakja, aki üstökösként indult. Egyedi stílusú, kiváló tanár, remek előadó, de „túlzott liberalizmus” és „személyi egyenetlenség” miatt többször elvesztette óráit. Valódi, igaz barát, aki ugyanakkor gyakran nehéz helyzetbe is hozta bará- tait. A Zeneakadémia rendszeres látogatója, ugyanakkor ritka helyismerettel rendelkezett, ami a különböző osztály-fokozatú vendéglátóipari egységeket illeti. Féltve őrizte nagy elődeink komoly, tudomány- és kultúrtörténeti értékű relikviáit, együtt az irodalmunkban sajátságos helyet foglaló Lő vy- versekkel. Az égi mechanikára alapozta élete nagy munkáját, ugyanakkor a horoszkóp készítést legalább olyan komolyan vette. Nem volt könnyű vele dolgozni. Állandó időzavar, de ha ment a munka ... és így tovább. Csakhogy „nincs kurzusa” a más normák szerint élőknek. Az élete talány marad számunkra. Kriván Pál szakirodalmi munkássága 1. A pleisztocén földtörténeti ritmusai. Az új szintézis — Alföldi kongresszusi közlemények. MTA Budapest pp. 71 — 87. 1953. 2. Die erdgeschichtlichen Rhytmen des Pleistozanzeitalters — Acta Geol. Hűiig. Tóm. Ii.Fasc. 1 — 2. pp. 79—90. 1953 3. Die Bildung dér Karbonatsedimente im Zwischengebiet von Donau und Theiss — Acta Geol. Hung.Tom. II. Fasc. 1—2. pp. 91 — 108. 1953. 4. Közép európai pleisztocén tagolódása és a paksi alapszelvény — Földt. Int. Évkönyve XLIII. pp. 365—440. 1955. 5. Die klimatische Gliederung des Mitteleuropaischen Pleistozáns — Acta Geol. Hung. Tóm. II. Fasc Fasc. 4. pp. 357-382. 1955. 6. A közép- és kelet-európai pleisztocén kapcsolata — Földt. Közi. LXXXVII. pp. 73—77. 1957. 7. Felsőpleisztocén (rissi) andezitvulkánosság nyomai a paksi szelvényben — Földt. Közi. LXXXVII. pp. 205 — 210. 1957. 8. Hagerman szemcsealaktani módszerének üledékföldtani értékelése — Földt. Közi. LXXXVII. pp. 295—301. 1957. 9. Relations entre le Pleistocéne de l’Europe centrale et orientale — Acta Geol. Hung. Tóm. IV. Fasc. 3—4 pp. 265 — 270. 1957. 10. Jéglencsés-leveles állótundra jelenségek Magyarországon — Földt. Közi. LXXXVIII. 2. pp. 201 — 209. 1958. 11. Tundraerscheinungen mit Eislinsen und Eisbliittigkeit in Ungarn — Acta Geol. Hung. Tóm. V. Fasc. 3—4 pp. 323-337. 1958. 12. Traces de volcanisme andésitique pleistocéne supérieur (Rissien) de la zone des Carpathes dans le profilé de loess fondamental de Paks — Ann. Univ. Sci. Búd. de R. Eötvös nőm. Sectio Geologica. Tóm. II. pp. 99—105. 1959. 13. Mezozoós karsztosodási és karsztlefedési szakaszok, alsóbartoni sziklásparti jelenségek a Budai hegységben. A szub- gresszió fogalma — Földt. Közi. LXXXIX. 4. pp. 393—401. 1959. 14. A Duna ártéri színiéinek kronológiája — Földt. Közi. XC. 1. pp. 56—72. 1960. 15. A paksi és villányi alsópleisztocén kifejlődésének párhuzamosítása — Földt. Közi. XC. 3. pp. 303—321. 1960. 10. B.ACS.ÍK György 90 éves — Földt. Közi. XC. 4. pp. 467 — 469. 1960. M e n s á r o s P. : Kriván Pál 3:;i 17. Parallelisierung des unterpleistozanen Bildungen von Paks und Villány anhand dér diastrophischen Ansehauung — Anu. Univ. Sci. Búd. de. Eötvös nőm. Sectio Geologica. Tóm. II. pp. 83 — 102. 1960. 18. — Kaszap A.: A külföldi cseregyakorlatok a geológus képzésben — Felsőoktatási Szemle IX. 5. 1960. pp. 319—322. 19. Szabó József jelentősége a földtörténeti közelmúlt megismerésében és a neotektonikában — Földt. Közi. XCI. 3. pp. 269-272. 1961. 20. Chronologie dér alluvialen Donauterrassen in Ungarn — Ann. Univ. Sci. Búd. de K . Eötvös nőm. Sectio Geologica Tóm. IV. pp. 85-103. 1961. 21. Felsőpleisztocén (rissi) andezitvulkánosság nyomai Aszód környékén — Földt. Közi. XCII. 3. pp. 330—333. 1962. 22. A nyersanyagok nyomorúsága és tündöklése — In: Korunk Technikája pp. 51—66. Gondolat Kiadó, Budapest, 1962. 23. Chronologie dér Spátpalaolitisehen Siedlung in Szekszárd — Swiatowit Tóm. XXIV. pp. 211—226. Warszawa, 1962. 24. Paláolittoralische Erscheinung in Budaer Gebirge. Dér begriff dér Subgression — Ann. Univ. Sci. Búd. de R. Eötvös nőm. Sectio Geologica Tóm. V. pp. 93—101. 1962. 25. — Nagy Lászlóné: Harmadidőszaki és negyedkori spóra-pollen bemosást tartalmazó palynológiai spektrumok fel- bontása a lehordási terület megismerése és a rétegtani felhasználás érdekében — Földt. Közi. XCIII. 1. pp. 82—96. 1963. 26. Kritika HÉDERVÁRI Péter: Erők és energiák a Föld életében c. könyvéről — A könyv Il.évf. 12. sz. pp. 61 — 62. 1963. 27. Hozzászólás Baktha Ferenc: A mennyiségi biosztratigráfia kérdései c. tanulmányához — Őslénytani Viták 1. füzet, 1963. 28. Urbancsek J.: Szolnok megye vízföldtana és vízellátása — Földt. Közi. XCIII. pp. 265—266 1963. 29. Rózsavölgyi János: Andezittufa vezetőszint a magyarországi feisőpleisztocén (rissi) lösz-szelvényekből — Földt. Közi. XCIV. 2. pp. 257-265. 1964. 30. A nyughatatlan Föld műhelytitkai — A könyv-. IV. évf. 7. sz. pp. 238—239. 1964. 31. Erózióbázis feletti édesvízi mészkőalakulatok földtani vizsgálatának elvi alapjairól — Őslénytani Viták 2. füzet, pp. 13—18. 1964. 32. Die Freilegung des jungpleistozanen Süsswasserkalkstein-koniplexes — in: Tata, eine mittelpalaolitische Traver- tin-Siedlung in Ungarn. pp. 15—19. Budapest, 1964. 33. Jelenkori (recens) mészkőképződmények a büki gyógyfürdő területén — Kirándulásvezető a Magyarhoni Földtani Társulat Nyugatmagyarországi Vándorgyűléséhez, pp. 7—9. 1964. 34. Dr. MlHÁLTZ István emlékezete — Földt. Közi. XCV. 3. pp. 282—286. 1965. 35. A würoni szakasz kezdetének és záródásának paleoklimatológiai felbontásáról — Őslénytani Viták 6. füzet. pp. 64 — 66. 1966. 36. A magyar negyedkorföldtan helyzete és feladatai — Földt. Közi. XCV II. 3. pp. 326—330. 1967. 37. Löszbabák — Természettudományi Közlöny XCVIII. évf. 9. sz. pp. 407 — 410. 1967. 38. Kőbezárt buborékok — Természettudományi Közlöny XCVIII. évf. 11. sz. pp. 506—509. 1967. 39. A Tevere pusztító áradatának tanúfalánál — Föld és Ég II. évf. 3. sz. pp. 84—85. 1967. 40. Természeti kisplasztikák kiállítása — Föld és Ég II. évf. 4. sz. pp. 112—114. 1967. 41. Division paléoclimatologique et stratigraphique de la station — in: V. Gábori Csánk: Lastation du paléolithique moyen d’Érd, Hongrie. Akadémiai Kiadó pp. 33—38. 1968. 42. Közgyűlési megemlékezés a Magyarhoni Földtani Társulat 120. évfordulóján — Földt. Közi. XCVIII. 3—4. pp. 468-471. 1968. 43. Megemlékezés a Magyarhoni Földtani Társulat 1919. március 20.-Í Rendkívüli Közgyűléséről — Földt. Közi. XCIX. 4. pp. 392-399. 1969. 44. Oberpleistozane Tundraphasen und ihre Feingliederung im Profil im Űberresten einer Moustier Kultur von Érd bei Budapest — Ann. Univ. Sci. Búd. de. R. Eötvös nőm. Sectio Geologica Tóm. XII. pp. 29—36. 1969. 45. Közgyűlési beszámoló hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján — Földt. Közi. 100. 3. pp. 330—333. 1970. 46. A fővárosi építésföldtani térképezést előkészítő földtani felvétel feladatai domborzatos és síksági részeken — Mér- nökgeol. Szemle 10. pp. 57—60. 1971. 47. Crsprung des aus nahe gelegenen Abtragungsgebieten stammenden Schüttmaterials dér periglavzialen Donauab- lagerungen von Donauknie bis zűr Pester Ebene — Ann. Univ. Sci. Búd. de R. Eötvös nőm. Tóm. XVII. pp. 191 — 200. 1974. 48. Dr. Grossz Ádám emlékezete — Földt. Közi. 104. 4. pp. 397—400. 1974. 49. Általános földtan BöCKH Hugó tolmácsolásában — Földt. Közi. 106. 2. pp. 109—114. 1976. 50. Szabó József — Földt. Tudománytörténeti Évkönyv. 6. sz. pp. 11 — 21. 1978. 51. BacsáK György — Természet Világa 112. évf. 8. sz. pp. 373—375. 1981. 52. A Geocézár — Élet és Tudomány XL. évf. 10. sz. pp. 267—268. 1985. 53. — Mf.n SÁROS P.— PÉRÓ Cs.: A józsefhegyi barlangrendszer kutatásához kapcsolódó földtani térképezés eredményei — Mérnökgeol. Szemle 35. 1986. pp. 85—122. A kézirat beérkezett: 1987. VIII. 2* \ Földtani Közlöny , Bull. of the Hungárián Geol. Soc. ( 19S7 ) 11 7. 333—336 Elnöki megnyitó* Hámor Géza A Magyarhoni Földtani Társulat 1987. évi közgyűlésén tisztelettel köszön- tőm Társulatunk tiszteleti tagjait, Füzesi János elvtársat, a MTESZ főtitkár- helyettesét, testvéregyesületeink megjelent vezetőit, Társulatunk tagjait és vendégeinket. Társulatunk munkás életének 139. esztendejét és a tisztújító közgyűlés óta eltelt egy évet az elnökség a ,, hogyan tovább V ’ kimunkálására, Társulatunknak a változott és változó körülményekhez alkalmazkodó további céljainak, mű- ködési formáinak kialakítására szentelte. Több elnökségi, választmányi, bizott- sági ülés munkája alapján fogom kérni egyetértésüket e korántsem teljes és ez alkalommal csak vázlatosan bemutatandó elképzeléseink valóra váltásához. A helyzetelemzés során nem térek ki az országos helyzet jelenlegi nehézségei- re. Jól ismerjük ezeket, de bizonyára egyetértünk abban, hogy e nehézségek több éves időtartamuk ellenére — alapvetően nem fordíthatják vissza fejlődé- sünket és szakmánk éppen arra hivatott, hogy gazdasági helyzetünk javulását részben megalapozza. Bennünket elsősorban szakterületünknek az általános problémákon túlmenő, e jelenségekkel időben szerencsétlenül egybeeső, sőt némely esetben azt megelőző vagy késve követő, de mindenképpen e nehézsé- gekre szuperponálódó problémáinak, gondjainak sora foglalkoztat. Ezen belül a földtani munkához nélkülözhetetlen perspektívákra, a távlati tervezés és döntések hiányára, a társulati életünket jelenleg hátrányosan befolyásoló kö- rülményekre, nehezítő intézkedésekre, sokszor az ún. objektív nehézségekre is gondolunk. Helyzetünket alapvetően — az elemzést illetően a teljesség igénye nélkül — meghatározzák a következők: A kutatási programok száma csökkent, a szinten tartott kutatási ráfordítá- sok ellenére hatásfokuk romlik, a kutatás és termelés egyes nyersanyagok terü- letén szünetel. A szénhidrogén kutatás és termelés szintentartási nehézségei, a bauxit-alumínium áresés következményei, a szénbányászat többszöri koncep- cióváltásának az ismert, de nem kellően számításba vett geológiai és közgazda- sági problémái, az ércbányászat visszavonulása, (bányabezárások, a recski bányanyitás megoldatlan volta) és végül, de nem utolsó sorban az országos fej- * Elhangzott a társulati CXXXII. (küldött-) közgyűlésen, a Magyar Állami Földtani Intézet előadótermében, 1987. III. 18-án. 334 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet lesztési programok és nagyberuházások ütemének lassulása egyaránt olyan tényezők, amelyek jövő munkánkat, eredményeinket, szakember-utánpótlá- sunkat kedvezőtlen irányban befolyásolják. Ugyanakkor örvendetes tény az alapkutatás kérdéseinek előtérbe kerülése a földtudomány területén is; a fokozódó igény a gazdaságot rövid távon segítő bányageológiai munka erősítésére; a vízföldtan, az építésföldtan, a környezet- földtan, az agrogeológia, a regionális tervezés és némely más terület egyre hatá- rozottabban körvonalazódó új feladatai. Feladatunk tehát a jövőben ismétlődően megjelenő nyersanyagigény kielégítését lehetővé tevő feladatok végrehajtása, értékeinek megőrzése és I továbbfejlesztése mellett — munkánk arányainak szakszerű változtatásával, ; szaktársadalmunk orientálásával, képzési és továbbképzési feladatainkkal le- hetőséget nyitni az új kutatási irányok birtokbavételéhez. Tekintsük tehát a jelenlegi helyzetet az egyén és a szaktársadalom szükségszerű megújulása le- hetőségének, kovácsoljunk a szükségből erényt, és állítsunk két fő feladatot munkánk előterébe: a változott körülmények között is találjuk meg a társadalmi, társulati munka célját és változó körülményekhez alkalmazkodó módszereit, — e „lélegzetvételnyi szünetet” használjuk jól fel az elméleti munka erősí- ! tésére, a műhelymunka elmélyítésére, felkészülve a kétségtelenül bekövetkező | fellendülés feladatainak végrehajtására. Az első feladat végrehajtásához néhány eddig kialakult elképzelésünket említem. Ténykérdés, hogy a takarékosság munkánk egyik meghatározó eleme lesz a jövőben. Ennek érdekében előadásainkat, előadóüléseinket megpróbál- juk koncentrált formában és célra orientált módon szervezni, nagyrészt tovább- képzés jelleggel. Erősíteni kívánjuk a központi ülések rendszerét, megemlítve, hogy központi ülésekre természetesen nem csak és kizárólag Budapesten kerül sor. Gyakorolni fogjuk a felkéréses rendszert, az átfogó, közérdeklődésre szá- mot tartó, továbbképzési és információs célokat is szolgáló előadások számá- nak növelése érdekében. Ugyanezt a módszert kívánjuk követni a Földtani Közlöny szakmai hatékonyságának növelése érdekében is. Ennek a takarékos- sági mozgalomnak, lehetőségnek és szükségszerűségnek egyik formája — amely igényként már többször elhangzott tagságunk részéről — a nagyköltségű vándorgyűlések bizonyos mértékű átalakítása, amelyet elsősorban területi szervezeteink munkájában próbálunk meg érvényesíteni: az adott régió vagy kutatási program ún. „hátizsákos vándorgyűlések” keretében történő bemu- tatása, Ez is támogatná fiatal tagtársainknak, hallgatóknak és diákoknak a jelenleginél intenzívebb bekapcsolását társulati munkánkba. Következő aktuális tennivalónk pénzforrásaink növelése. Az elnökség és választmány egyetértett abban, hogy jogi tagdíj bizottságunk az ott előter- jesztett formában, hathatós lépéseket tegyen anyagi helyzetünk javítása érde- kében. Figyelemre méltó eredményeket értünk el ipari kutatási megbízások tel- jesítése terén, de itt is látunk további lehetőségeket szakembereink áldozatkész munkájához kapcsolódó bevételeink növelésére. Jelentős lehetőségeink vannak még a nemzetközi együttműködés területén, elsősorban a környező országok szakegyesületeivel életben lévő devizamentes együttműködési megállapodásaink kihasználásában. Szándékunk a társulatok közötti közvetlen kétoldalú kapcsolatok erősítése vagy újak kialakítása. Ez egymás rendezvényein történő részvételt és tanulmányi csoportok kölcsönös Hámor G. : Elnöki megnyitó 335 fogadását jelentheti elsősorban. Egyidejűleg törekszünk — és ez egyértelműen kiderül cselekvési programunkból — valutabevételes rendezvények Magyar- országra meghívására is. Szakmai munkánk nyersanyagkérdésekkel összefüggő részeit alapvetően talán determinálhatja, hogy a jelenleg ismert ásványi nyersanyagkészletek bizonyos távra elegendőek. Ebben az időszakban a sokoldalú feldolgozást, kiértékelést; a hasznosítási lehetőségek valóban komplex tudományos vizsgá- latát; nem egy esetben gazdaságföldtani, közgazdasági vizsgálatát kell elő- térbe helyezni. A nagy kutatási programok számának csökkentéséhez kapcso- lódó konkrét feladatunk: bányageológiai munkánkat a kutatáscentrikus szem- léletből egy kicsit a bányacentrikus irányba kell elmozdítanunk. Korunk és az adott időszak új követelményei szakmánkat még közelebb viszik hagyományos határterületek kutatásának irányába: távlati területfejlesztés, vízellátás, agro- geológia, a környezetvédelem sok ágazata. Ezért nagy figyelmet lehet és kell fordítanunk a határterületi tudományművelésre, elsősorban a közös programok kialakításával, erősítésével. Örömmel üdvözöljük az Országos Magyar Bányá- szati és Kohászati Egyesület közelmúltbeli kezdeményezését, amely a társegye- sületek ilyen tevékenységének feltétlen és azonnali erősítésére hívott fel ben- nünket . A második feladat megoldásához néhány észrevétel: az alapkutatásokhoz kapcsolódva elméleti, modellál akítási munkákra valószínűleg több időnk, lehetőségünk és kapacitásunk lesz a következő években. Ezt feltétlenül igényli a következő időszakok szaktudományi megalapozása, Magyarország új föld- tani modelljének kialakítása; ezen belül a nyersanyag-genetikai modellek alapo- kig visszanyúló részletes revíziója. Kutatnunk kell az új, eddig még az ország- ban nem ismert vagy teljesen új felhasználási területű nyersanyagokat, azok bányászati, dúsítási technológiáját, egészen a késztermék szintjéig. Általában ez az időszak lesz alkalmas az elmulasztott vizsgálatok végrehaj- tására, a nagy kutatások lázában néha kiértékelés nélkül maradt anyagok érté- kelésére, anyagtudományunk még kihasználatlan lehetőségeinek felderítésére. Megvalósíthatjuk a földtudomány egyébként is aktuális tennivalóját, az anali- tikus szakaszból nagyobb súllyal mehetünk át a szintetizáló tevékenység te- rületére. Az elmúlt időszak fontos eseménye és úgy gondolom, munkánkat is nagy- mértékben befolyásolja, hogy a döntési szintek sok esetben országosról megyei szintűvé alakultak. Ehhez kapcsolódva elsősorban területi szervezeteink mun- kájának megújítása, néhány új tevékenységi irány elindítása válhat időszerűvé. Mindezeket célozza a cselekvési programunkban vázlatosan összefoglalt és némely esetben naptárszerűen bemutatott tevékenységi sor, amely természete- sen rugalmasan változhat és szükségképpen kell, hogy változzék, hiszen úgy véljük, éppen az alkalmazkodó képesség szakmánk és társulatunk egy fő eré- nye, amely másfél évszázadon át megújítani volt képes tevékenységünket. Cselekvési programunkat tulajdonképpen egy, a mai ismereteink szintjén álló ötletgyűjteménynek tekintjük, ami természetesen továbbfejleszthető. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a továbbfejlesztés mellett vagy ellenére ma- radjon olyan gerince, amelynek végrehajtásához mindenképpen ragaszkod- nunk kell. Az említett fórumok, országos elnökségi ülés, választmányi ülés vitája alap- ján a következőkben jelölhetjük ki tevékenységünk fontosabb elemeit: 336 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet Mindenekelőtt szorosabban kívánunk kapcsolódni a tárgyidőszaki kutatások- hoz. Ezek lecsökkent száma lehetővé fogja tenni, hogy minden egyes kutatást úgyszólván naprakész állapotban, a tényleges társadalmi ellenőrzés és társa- dalmi vita szintjén folyamatosan nyomon követhessünk. Fontos feladatunk mindenképpen a határterületi hidrogeológiai, agrogeológiai, környezetföldtani vizsgálatok erősítése. Erre vonatkozó tervek, elképzelések, együttes rendez- vények szintén szerepelnek a cselekvési programban. A szakterület fejlesztése a legnehezebb időkben sem szünetelhet. Hazai viszo- nyaink között ez, úgy gondoljuk, elsősorban aszedimentológia,pa!eogeográfia és őskörnyezeti rekonstrukció területén kívánatos. Tovább kell fejlesztenünk regionális földtani ismereteinket és a földtudomány összes ütőképes, hazánk- ban már művelt, vagy adaptációképes módszerét, különös tekintettel a számí- tástechnika kínálta lehetőségekre. Minderre jó lehetőséget adnak már tervezett nemzetközi rendezvényeink és társulatunk tagságának ebben az irányban egyébként is megnyilvánuló erős érdeklődése. Ezekre a szakterületi főirányokra lehet tematikus szakosztályaink munkáját, sok esetben területi szervezeteink munkáját is felfűzni. T adomány politikai tevékenységünk egyik fő feladata a továbbra is aktuális ifjúságpolitika. Itt elsősorban és egyszerűen fiatal kollégáink szervezettségé- nek 100%-ra történő emelésére és társulati munkájuk megszervezésére gon- dolunk. Ez különösen egyetemi székhelyű területi szervezeteink kiemelt fel- adata, de úgy gondolom, a Társulat minden szakosztálya és közös jövőnk szempontjából egyaránt fontos és mindannyian egyetértünk ennek szüksé- gességével . Nagyon fontosnak tartjuk továbbra is az állami döntések előkészítésében történő részvételünket, amely országos szinten a MTESZ keretében esetenként már megtörténik. Továbblépést ezen a téren a konkrét kérdésekkel kapcsola- tos szakegyesületi állásfoglalás jelenthetne. Továbbra is aktuális és éppen a tagság állásfoglalása alapján rendkívülien fontos feladatunk lehet a szakmai kéjjzés és továbbképzés ügyeinek felszínen tartása, annak szakszerű továbbfejlesztése a jövő feladataira való felkészülés érdekében . A szervezeti élet területén a központi irányítás erősítését, a már hivatkozott külföldi kapcsolatok felújítását emelem ki. Természetesen az említetteken kí- vül minden megvitatandó, minden eredményközlő vagy új adatközlő előadás- nak társulatunkban továbbra is helye van, és ezek a nagy feladatokkal kellően elegyítve talán alkalmasak lesznek a társulati élet továbbvitelére, hatékonysá- gának fokozására és végül, de nem utolsó sorban egy jó társadalmi közérzetű és alkotó szellemű szaktársadalom további fejlődésének előmozdítására. Tisztelt Közgyűlés ! Ezeknek a céloknak a megvalósításához kéri az elnök- ség egyetértésüket, segítségüket, teljes aktivitásukat, bizakodva és építve Társulatunk évszázados tapasztalataira, amelyek többszörösen bizonyítják a változó időkhöz való alkalmazkodásnak, az igényes szakmai munkának és a szaktársadalom cselekvési egységének szükségességét. Földtani Közlöny , Bull. of the Hutigarian Geol. Soc. (1987) 117. 337—345 Főtitkári jelentés* Bérezi István Tisztelt küldöttközgyűlés, kedves vendégeink ! Egy év telt el tisztújításunk óta. Nagy a kísértés, hogy egy ilyen közbülső küldöttközgyűlést a résztvevők, a szervezők egyaránt a kisebb jelentőségű események sorába soroljanak, mondván, hogy „nem történik semmi”. Alapo- san végiggondolva, azonban, az ésszerűség és a célszerűség épp az ellenkezőjét diktálja: az első hivatali év lezárása világos célok megfogalmazásával, program- adással kell járjon. Ezt az értelmezési módot a Társulat 1986-ban megválasz- tott tisztikara magáévá tette, amint ez az elhangzott elnöki megnyitóból is ki- tűnik. Ennek lebontása, az 1987. évi feladatok körvonalazása e jelentés máso- dik felében található. Kezdjük immár hagyományosan számadatokkal. A beszámolási időszak nyitó létszáma 1352 fő, záró létszáma 1345 fő. Sajnálatos veszteségünk, hogy az elmúlt közgyűlés óta újabb 5 tagtársunktól kellett végső búcsút vennünk: Dr. Balkay Bálint Dr. Barna János Bíró Béla Horváth András Prof. dr. Janosckek R. (Bécs, tiszteleti tag) Dr. Varjú Gyula (tiszteleti tag) hagyott itt örökre bennünket. Kérem, adózzunk emléküknek egyperces néma felállással. A Társulat tevékenységét a száraz számok tükrében az I. táblázat jeleníti meg. Tematikus szakosztályaink összesen 47 rendezvényt tudtak felmutatni 161 előadással és 1303 résztvevővel. Ebből 5 volt az egy-egy jól definiált téma köré csoportosítható ankét 70 előadással és 358 résztvevővel. • Elhangzott a társulati CXXXII. (küldött-) közgyűlésen, 1987. III. 18-án. 338 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet Rendezvény Előadás Résztvevő összes Fajlagos [e/r*] összes Fajlagos Előadóülés 42 91 2,1 945 22,5 Ankét 5 70 14 358 71,6 Összesen 47 161 3,42 1303 27,6 *r = rendezvény Mielőtt gyorsan következetéseket vonnánk le, nézzük hogyan alakulnak ezek a számok a területi szervezetek vonatkozásában : Rendezvény Előadás Résztvevő összes Fajlagos összes Fajlagos Előadóülés 39 99 2,5 1114 28,56 Ankét 11 94 8,5 646 58,7 Összesen 50 193 3,9 1760 35,2 Résztvevő össz. Fajlagos Előadóülés 2347 28,62 Ankét 1004 62,75 Összesen 3351 34,19 A számsorokból az alábbi következtetések vonhatók le: — mind a területi szervezetek, mind a tematikus szakosztályok vonatkozá- sában az egy témakör köré csoportosuló, azt sok oldalról megközelítő előadá- sokból álló ankétok vonzzák a szaktársadalmat inkább; — a tematikus szakosztályok átlagosan 2 előadásból álló előadóülései vál- tozatlanul a specialisták szűk körének igényeit elégítik ki. Ez nem minősíthető negatív jelenségnek, összhangban van az adott szervezeti egységek szakmai cél- kitűzéseivel. Más kérdés, hogy a működési költségek oldaláról jelent problémát, mivel a kis létszám mellett is bizonyos költségek változatlanok; — a területi szervezetek általában több mint két előadásból álló előadóülé- sein a résztvevők átlag létszáma is magasabb, három esetben megközelíti, sőt eléri a 40-et. Néhány kiemelkedő rendezvény, amely a szigorú számadatok mögött van: Az Alföldi Területi Szervezet 3 nagy sikerű ankétja („Magyarország CH prognózisának eredményei”, ,,A matematikai tudományok szerepe és alkalmazási lehetőségei a földtudo- Bérezi I . : Főtitkári jelentés 339 nmnyokban”; — 33 előadás 120 fő ( !) — „Az Alföld medencealjzata az újabb kutatások tükrében”) nemcsak a keleti országrészben dolgozó szakemberek érdeklődésének fő irányait jelzi. A Budapesti Területi Szervezet nagyobb rendezvényei a beszámolási időszakban Észak - Magyarországhoz kapcsolódtak („Gipszkutatási ankét”; „Nyugat- és Közép-Mátra” ankét). A szűkebb területet felölelő témák mellett is 40 fős átlag látogatottságot mutatott fel. A Déldunántúli Területi Szervezet a Magyar Agrártudományi Egyesület Baranya megyei Szervezetével közös „Agrogeológiai Szakmai Napot” tartott. Az 54 fős részvétel mellett talán az a legfontosabb, hogy lépés történt egy, hajdan a geológia szakmai (állami) irányí- tása alá tartozó terület újra meghódítására. A társegyesületekkel közösen szervezett, jó témaválasztást mutató előadóülések („Bányageofizikai kutatások”, „Karsztos barlang- kutatás”, „Uj földtani kutatási eredmények”) közel hasonló érdeklődést vonzottak (35,5 fő/rendezvény). Az Észak-magyarországi Területi Szervezet legnagyobb érdeklődést felmutató rendezvé- nye a bükkábrányi külfejtés bemutatása volt. Hasonlóan az érdeklődés középpontjába tartozó témát taglalt „A földtani kutatási adatok felhasználása a népgazdasági tervezés- ben” c. ankét. A Közép- és E szakdunántúli Területi Szervezet a nyersanyag kutatás és ásványvagyon gazdálkodás kérdéskörében „Komárom megyei vállalatok kutatási és ásványvagyon-gaz- dálkodási helyzete” címmel az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tata- bányai csoportjával közösen szervezte legsikeresebb rendezvényét. Hasonlóan sikeres minősítést kapott az „Ajka II. terület kutatási eredményei” és a Bauxitkutató Vállalat tevékenységét bemutató ülés. A klasszikusan specialisták mozgásterének számító Agyagásványtani Szakosztály leg- népesebb rendezvénye a Talajtani Társaság Talajásványtani Szakosztályával közösen ren- dezett talajtani előadóülés volt. (46 fő, szemben a többi rendezvényre eső 10 fős átlaggal. Az Ásványtani-Geokémiai Szakosztály programjai között ez évben a kőzettani témájú előadások kerültek túlsúlyba, ezt követik a gyakoriság sorrendjében a geokémiai témák (bár a kőzettani célzatú előadások egy része is geokémiával telített). Az Ásványgyűjtő Szakcsoport egyetlen olyan szervezeti egységünk, amelynek tevékeny- sége a gyakorlati ismeretterjesztéshez áll közel. Éves programjának csúcspontját 1986-ban is az ezúttal 3000 főt vonzó nemzetközi ásványbarát találkozó jelentette. A Gazdaságföldtani Szakosztály a beszámolási időszak alatt elsősorban a Gazdasági Bizottság elé terjesztett, a cikluskezdéssel kapcsolatos feladatokba dolgozott be sikerrel. Az Ifjúsági Bizottság immár haladó hagyományként megszervezte a kétévente sorra kerülő első előadói ankétját. 39 előadás, 192 résztvevő és a két kategóriában kiadott 8 díj önmagában is pozitívan minősíti a rendezvényt. Mondhatni, hagyományosan, a Mérnökgeológiai és Környezetföldtani Szakosztály pro- gramja igen mozgalmas volt, felölelve egy sikeres K-Magyarország -f- Erdély terepbe- járást, 2 ankétot (Jelenkori kéregmozgások; Magaspartok állékonysága) és egy mérnök- geológiai továbbképzőt. A Szénkőzettani és Szervesgeokémiai Munkabizottság szűk specialista kör eredményeit vitatja meg rendszeres előadóülésein, felölelve a kőszén és kőolajkutatás kapcsolódó tudo- mányos kérdéseit. Az Őslénytani-Rélegtani Szakosztály a nevében jelzett diszciplínák mellett az ősföldrajz és a lemeztektonika első pillanatban meghökkentően távolinak tűnő területre is elkalan- dozott. A Tudománytörténeti Szakosztály Papp Simon, Pávai -Yajna Ferenc és Telegdi Roth Károly, valamint Vendl Aladár emlékülésekkel rendezett méltó megemlékezést szakmai múltunk nagyjainak. Nem maradhat ki a felsorolásból az év szakmai körökön kívül is legnagyobb visszhangot kiváltott eseménye: a rudabányai R udap ithecus koponyalelet bemutatása, 280 érdeklődő- nek. Az 1986. év krónikájához tartozik publikációs tevékenységünk. 452 oldal terjedelemben megjelent a Földtani Közlöny 4 száma, (2000 pld.), a Mérnök- geológiai Szemle 33. száma (230 oldal 400 példányban), az őslénytani Viták 32 — 33. számai 335 oldal összterjedelemben (600 pld.) és a Tudománytörténeti Évkönyv 10, (250 oldal) száma. 340 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet Tisztelt küldöttközgyűlés ! A tisztújítást követő időszak fontos eseménye az elnökség mellett működő állandó és esetleges (ad hoc) bizottságok megválasztása. Az elkövetkező idő- szakban ezek személyi összetétele a következő: Alapszabálymódosító Bizottság : elnök: elnökhelyettes : A Földtani Közlöny Szerkesztőbizottsága felelős szerkesztő: szerkesztő: Gazdasági Bizottság elnök: Etikai Bizottság elnök: Nemzetközi Kapcsolódok Bizottsága elnök: Sajtóbizottság elnök : Ellenőrző Bizottság elnök: Juhász András Pantó György Alföldi László Csíky Gábor Knauee József Kovács Endre Z elemka Tibor Zentay Tibor Hámor Géza Kaszap András Jámbor Áron Kecskeméti Tibor Kertész Pál Kliburszkyné Vogl Mária Németh Gusztáv Némedi Varga Zoltán Szederkényi Tibor Székyné Fux Vilma Zelenka Tibor Bohn Péter Benkő Ferenc Mészáros Mihály Szilágyi Gábor Virágh Károly Völgyi László Rónai András Dudich Endre Grasselly Gyula Vándorfi Róbert Bárdossy György Haas János Kertész Pál Morvái Gusztáv Rónai András Szabómé Balog Anna Tóka Jenő Végh Sándorné Halmai János Érdi-Krausz Gábor Juhász Árpád Molnár Dezső Révész István Kaszap András (hivatalból) Vitális György God a Lajos Kassay Miklós Kozma Károly Pap Sándor Bérezi 1 . : Főtitkári jelentés 341 F cm) eh ni B izottság : elnök: Morvái Gusztáv Majoros György Egerer Frigyes Oktatási Bizottság elnök: Kleb Béla Bardócz Béla Bálim Tamás Bognár László Dttdich Endre Grasselly Gyula Kókai János Kubovics Imre Molnár Béla Somfai Attila Szantner Ferenc Székyné Fux Vilma Széles Lajos ViRÁGH Károly Szeniorok Bizottsága Balogh Kálmán Csíky Gábor Jaskó Sándor Mezősi József Kőrössy László Rónai András Sztrókay Kálmán A Gazdasági Bizottság elkészítette a jogi tagság rendezésére vonatkozó ter- vezetét, a Program Bizottság a Társulat ötéves (cselekvési) programját dol- gozta ki. A Társulat működéséhez hozzá tartozik a gazdasági-gazdálkodási oldal át- tekintése. Az 1986-os évben teljes bevételünk 1474 eFt volt, akiadások összege 2241 eFt. A negatív mérleget 767 eFt-nyi állami támogatás egészíti ki. A főbb tételek a két oldalon: Beértelek eFt Egyéni tagdíj 246 Jogi tagdíj 108 Kiadványok 53 Rendezvények 107 Szerződéses munkák 959 1473 Kiadások eFt Nyomda (ebből a Közlöny 702) 1114,0 terület -f- pénz forg. után MTESZ-nek 444 Egyéb működés 682,4 2241 Gondjaink ebből meglehetősen világosan kiolvashatók. A kívánatos egyen- súly felé csak a bevételek növelése útján vezet az út. Költségeink igen jól be- határoltak a Társulat célkitűzéseinek, programjainak — nem kívánatos — redukálása nélkül tovább lényegesen nem csökkenthetők, még akkor sem, ha minden lehetséges ötlettel csökkenteni próbáljuk a működési költségeinket. 342 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet Az is jól látszik, hogy a Közlöny állami támogatásának megszűnése billentette meg közel egyensúlyban lévő költségvetésünket. Feltűnő az aránytalanság a nyomdaköltségek és a kiadványokból befolyó bevételek között. Az egyéni tagdíjak a kiadások alig valamivel több mint 10%-át teszik ki. Nincs más út, mint a jogi tagdíjak és a szerződéses munkákból befolyó összegek növelése. Tudom, hogy ma egy átlagos magyar vállalatot és annak vezetőjét sok irány- ból érik impulzusok, hogy nyissa meg a kívülről mindig és mindenkinek vas- tagnak tűnő pénztárcáját, de a szakmai szolidaritás fogalmát nem ártana fel- melegíteni. Mint már annyiszor erről a helyről, most is arra kérjük vezető pozícióban lévő geológus és nem geológus kollégáinkat, hogy ezen a téren legyenek segítségünkre. Kedvcsinálóként hadd említsem meg, hogy az OKGT 1986-os hatállyal 20 000 Ft/év-ről 80 000 Ft/év-re emelte a jogi tagdíját. Tisztelt küldöttközgyűlés ! 1986 őszén zajlott le a MTESZ XIV. tisztújító küldöttközgyűlése. Kiérté- kelte a legutolsó 5 év munkáját. Megállapította, hogy a XIII. tisztújító kül- döttközgyűlésen hozott határozatban kitűzött célok helyesek voltak, az eléré- sük érdekében végzett munka pedig eredményes. Az utóbbi években az állami és társadalmi szervek részéről folyamatosan erősödött az érdeklődés a szövet- ségben és az egyesületekben végzett munka iránt. Az egyesületek és a területi szervezetek közéleti szerepe országos és területi (helyi) viszonylatban egyaránt növekedett. A szövetség véleményével, javaslataival rendszeresen közremű- ködött a népgazdasági tervek, fejlesztési koncepciók, jogszabályok és állás- foglalások kidolgozásában, a döntések előkészítésében. A szövetség a koráb- biaknál erősebben szorgalmazta a műszaki fejlesztési tevékenység gyorsítását, színvonalának emelését. A szellemi munka feltételeinek javítása érdekében érdekközvetítő, érdekképviseleti és érdekegyeztető feladatokat is ellátott. Ennek során több ízben felhívta a figyelmet a műszaki, gazdasági, agrár- és természettudományi értelmiség (a továbbiakban reálértelmiség) helyzetében rendezést igénylő témákra, indítványozta a végzett munkával arányos anyagi és erkölcsi megbecsülésüket. A szövetség a társadalmi munka eszközeivel továbbra is segíteni kívánja a szellemi erőforrások korábbinál jobb hasznosítását, a műszaki fejlesztési tevé- kenység színvonalának emelését. A VII. ötéves terv célkitűzéseinek megvalósításához, az innovációs folya- matok felgyoisításához, a kutatással, fejlesztéssel foglalkozó szakemberek presztízsének, anyagi-erkölcsi elismerésének javításához fontos, hogy az eddi- gieknél tartalmasabbá, érdemibbé váljék a MTESZ szervezeteinek tevékeny- sége. Szükséges, hogy javuljon a szövetség munkája és egyre nagyobb mérték- ben vállaljon szerepet a társadalmi, gazdasági feladatok megoldásában. Ezek a gondolatok és a MTESZ sajtóban is közzétett 18 pontból álló „Hatá- rozata” fő irányaiban megszabja a tagegyesületek elvi működési körét. Ennek Társulatunk sajátosságaira lebontása, másfelől hosszú távú, többször kifejtett elképzeléseink aktualizálása, és a végül, de nem utolsó sorban a szervezeti egy- ségeinktől beérkezett elképzelések összedolgozása képezi azt az alapot, amelyet az erre külön felkért ad hoc bizottság (Mindszenty Andrea, Szabóné Balog Anna) állított össze az alábbiak szerint: — A földtani kutatás VII. ötéves terve alapján a komplex földtani és nyersanyagkutatási tevékenység sokoldalú támogatása. Bérezi I. : Főtitkári jelentés 343 — Intenzívebb bekapcsolódás a MTESZ munkabizottságaiban folyó szak- kérdések komplex megvilágításába, a döntés-előkészítésekbe. Fontos feladatunk az érdekfeltáró, érdekközvetítő és érdekképviseleti munka módszerének kialakítása (különös gondot fordítva a vállalati kutatók és pályakezdők helyzetének vizsgálatára). — Célunk a gazdasági, szakmai és tudományos információk folyamatos szolgáltatása, közreadása. — Figyelmet fordítunk az egyesületi szervezettség erősítésére, a szervezeti integrációt elősegítő rendezvények preferálásával. Különös gondot kell fordítanunk nemzetközi kapcsolataink további bővítésére, fejlesztésére. Társulatunk tevékenysége az eddig bevált elveknek megfelelően továbbra is két szervezeti formában (területi szervezetek és tematikus szakosztályok) és háromféle rendezvényszinten (előadóülések, továbbképző tanfolyamok-tanul- mányutak, nagyrendezvények) folytatódik. Összegezésül a Magyarhoni Földtani Társulat tevékenységét az 1986 — 1991. közötti időszakban az egyes iparágak és végső soron a népgazdaság hosszú távú tervének megfelelően, az azokban hangsúlyozott területek előtérbe helyezésével határozzuk meg. Ezzel kívánjuk az előbbiekben megfogalmazott célokat elérni, kiemelve, hogy elősegítjük az ország természeti erőforrásainak feltárását célzó gazdasági és tudományos tevékenységében való intenzív részvételt, a gazda- sági helyzet meghatározta feladatok optimális megvalósítását. A hosszú távú elképzeléseken alapul nemzetközi tevékenységünk. 1989-ben Magyarország a helye a Nemzetközi Szedimentológiai Asszociáció európai összejövetelének és a 21. Európai Mikropaleontológiai Kollokviumnak. A nem távoli jövőben meg kívánjuk szerezni az Európai Földtani Társulatok Talál- kozójának, illetve egy Szerves Geokémiai Világkongresszusnak arenclezési jogát. A MTESZ tisztújító küldöttközgyűléseinek a hosszú távú programadáson, a rövidebb időre szóló elképzelések kialakításán kívül azonban természetszerű- leg vannak személyi vonatkozású kihatásai. Ezeknek a Társulatunkat érintő részeit az alábbiakban foglalhatjuk össze: A MTESZ 14. tisztújító közgyűlése a tudományos egyesületekben kifejtett tevékenységéért, illetőleg a szervezetben kifejtett tevékenységéért az újonnan megalapított MTESZ EMLÉKLAP kitüntetést adományozta Dank Viktornak, Társulatunk 4 periódusban összesen tizennégy évig volt elnökének. A tiszt- újító közgyűlés küldötteinek szavazatai alapján Társulatunkat az 1986 — 1991-ig terjedő időszakban hárman képviselik a MTESZ országos elnökségé- ben: Fülöp József, Hámor Géza (hivatalból) és Szabóné Balog Anna. A tisztújítást követően megalakultak a MTESZ elnöksége mellett működő állandó bizottságok, amelyekbe Társulatunk az alábbi tagtársainkat dele- gálta: Állami Díj Bizottság: Ellenőrző Bizottság Nemzetközi Bizottság Magyar Műszakiak Klubja Sajtó és Propaganda Bizottság Gazdaságpolitikai Bizottság Országos Szakértői Tanács Fejlődő Országok Bizottsága Szeniorok Tanácsa Tudománypolitikai Bizottság Dank Viktor Vitális György Vándorfi Róbert Kleb Béla Halmai János Vízi Béla Halmai János Morvái Gusztáv Balogh Kálmán Hámor Géza 344 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet Közművelődési és Oktatási Bizottság Tájékoztatási Tudományos Tanács Ifjúsági Bizottság Környezetvédelmi Tanács Érdekvédelmi Munkaközösség Tudomány- és Technikatörténeti Bizottság Csíky Gábor Gazdasági Bizottság Bohn Péter Kleb Béla Mindszekty Andrea Szabóné Balog Anna Bohn Péter Juhász József Munkájukhoz kívánunk jó egészséget, jó szerencsét és azt, hogy mindenkor kellő határozottsággal tudják képviselni szűkebb értelemben gondolkodva Társulatunk, tágabban értelmezve az egész magyar műszaki értelmiség gond- jait, elképzeléseit és érdekeit. Tisztelt küldöttközgyűlés ! Örömmel jelentem, hogy a beszámolási időnk alatt 10 tagtársunk kapott magas állami kitüntetést, elismerést. A jelen és az utókor számára álljon itt nevük : Ádám Oszkár Cseh Németh József Fllöp József Gabos György Hámor Géza Jakucs László Laczkovics József Rónai András Solti Gábor Székyné Fux Vilma Munka Érdemrend arany fokozata Munka Érdemrend arany fokozata Szocialista Magyarországért Érdemrend Munka Érdemrend arany fokozata Akadémiai Díj Munka Érdemrend arany fokozata Munka Érdemrend arany fokozata Munka Érdemrend arany fokozata Munka Érdemrend bronz fokozata Munka Érdemrend arany fokozata Tisztelt küldöttközgyűlés ! Az eredmények nem komályosíthatják el tisztánlátásunkat, hogy felfedjük azokat a gondokat, amelyekkel a tudományos egyesületi munkának szembe kell néznie. Az anyagi gondokról már ejtettem szót. Most tekintsünk saját magunkba, és ne vonakodjuk beismerni, hogy csökken a társadalmi munka presztízse. Egyre nehezebb a szakembereket ebbe az irányba mozgósítani. Sajnos ezt, mint csepp a tengert, tükrözik a területi szervezeteink és szakosz- tályaink 5 éves program-elképzelései, amelyekkel a cselekvési program össze- állításához bekért anyagok kapcsán volt alkalmunk megismerkedni. Csak a két szélsőséget említem: az egyik helyen 5 évre dátumokkal lebontott 13 nagy- rendezvény címe és helyszíne, másik helyről siránkozás, hogy nem ismerik a kutatás és bányászat átfogó célkitűzéseit, a Társulat elképzeléseit, és így nem tudnak maguk sem programot adni. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy ha idestova 140 éve is a felülről jövő kezdeményezésre vártak volna eleink, hol lenne ma a Társulat ! Vegyük tudomásul, hogy éppen úgy, ahogy az egyén csak saját maga teremtheti meg maradandó, független szakmai arcélét, tekintélyét, ugyanez vonatkozik a Társulati munkára is. Ha nem vagyunk gyorsabbak a gondolkodásban, cselekvésben, mint mások, csak az élenjárók utáni kullogás jut osztályrészül. Ez az, amit szeretnénk elkerülni. Ehhez kívánok mindenkinek kellő energiát, jó egészséget, jó szerencsét ! A Társulat 1986. évi rendezvényei a statisztikai adatok tükrében Bérezi I.: Főtitkári jelentés 345 .0 & 3 résztvevők száma kb. 3000 43 38 62 3133 40 50 100 26 62 268 1 3401 elhangzott előadások száma 11 1 12 1 « , h | co 1 16 megnevezés Ásványbarát találkozó és börze Továbbképző tani. Munkahely látogatás kiállítás 1 emléktábla avatás kiállítás családi est koszorúzás üzemlát. 1 1 Vezetőségi ülések _ - részt- vevők száma ONHŰ ICO « NO l rí rí ©4 H 1 rí rí CO 1 134 lO O rí rí rí i * 90 1 224 <3 a s CD ©4 ©4 ©4 co | ©4 ©4 1* rí | 18 ©4 ©4 rí CO t}< 12 1 30 Terepbejárások résztvevők száma 20 68 32 38 168 32 55 87 1 245 elhangzott előadások száma Ilii 1 0 *- 1 1 CO 1 1 N 1 CO 16 száma i i irt r -h i * i lO 1 1 1 04 1 03 S 3 o 'O cS 2 m résztvevők száma/ankét 99 328/25 99 15 198/141 137 193 192/192 42 1303/358 455/280 268/81 532/54 230/116 275/115 1760/646 289 3361/1004 elhangzott | előadások száma ~ <© 4_ . oo ® ©4 1 CO CO GO CO l H N- 0:3 000" 0> n rí I CO 161/70 67/61 33/16 42/6 28/17 23/5 193/94 rí 355/164 száma/ankét rí e© rí o rí O | rí \o" CO Őri" O 47/5 CO «*_r1 ^ rí o 00 CO r— o 50/11 - 98/16 Szervezeti egység Agyagásványtani Szakosztály Általános Földtani Szakosztály Ásványtan-Geokémiai Szakosztály Ásváuygyüjtő Szakcsoport Gazdaságföldtani Szakosztály MórnökgeológiaKörnyezetíüldt. Szó. Őslénytani-Rétegtani Szakosztály Tudománytörténeti Szakosztály Ifjúsági Bizottság Szénközettani és Szerves-Geokémiai Munkabizottság Szakosztályok összesen: Alföldi Területi Szervezet Budapesti Területi Szervezet Déldunántúli Területi Szervezet Északmagyarországi Tér. Szerv. Közép- és Északdunántúli T. Szerv. Területi Szervezetek összesen: Központi előadóülés £ m m 3 N m m 0 1 CQ PH 2 3 Földtani Közlöny 1 Közgyűlés 350 fő 5 Elnökségi ülés 182 fő 3 Választmányi ülés 185 fö ERTEKEZESEK Földi. Közlöny, Bull. o/ the Hungárián Oecl. Soe. (198 7) 117. 347—373 A mecseki felsőperül uránércesedésének vizsgálata modellkísérletekkel Vincze János * (10 ábrával, 2 táblázattal, 7 táblával) Összefoglalás: A dolgozat — gazdag modellkísérleti szakirodalomra alapozva — először üveg kémcsövekbe helyezett egyszerű réteg-oszlopokban, majd üvegkádakban és üveghengerekben felépített — az urán lelőhely elméleti geokémiai modelljét utánzó — összetett rétegmodellekben vizsgálja az elsődleges (szingenetikus) uránfelhahnozódási és a másodlagos (epigén) uránáthalmozódási folyamatokat. Önálló kísérletsorozat eredménye- ként mutatja be a szurokérc gömbös- vésés, fonalas-szalagos kollomorf kiválásainak képző- dését. Bevezetés A területi érckutatás módszereit nagymértékben befolyásolja a feltételezett ércgenetika és telepmorfológia, eredményességét pedig annak helyessége. Az érctelepképződési folyamatok és telepalaki tulajdonságok megismerésének egyik eszköze lehet azok modellezése. A földtani folyamatok azonban — összetettségük, bonyolultságuk következtében — nem utánozhatok tökélete- sen. Ha minden elképzelhető körülmény modellezéséhez adottak lennének a technikai feltételek, még mindig nem tudnánk áthidalni a földtani időmérték- kel mérhető idő egyáltalán nem elhanyagolható problémáját, bármilyen hosz- szúra is nyújtanánk e kísérletek idejét. Elméleti modellekben az uránércesedést illetően is kidolgozták a különböző halmaz- állapotú és összetételű fázisok saját, és egymás melletti létezésének fizikai-kémiai egyen- súlyi feltételeit (nyomás, hőmérséklet, koncentráció, Eh, pH stb.). így pl. Brooktns (1976), Grtjner (1966), Garrels (1960), Hostetler és Garrels (1962), Kondrateva et al. (1982), Liszicin (1968), Liszicin et al. (1969) és Naumov (1961) diagramjai sokolda- lúan szemléltetik az urán és kísérő elemeinek, ill. vegyületeinek stabilitási tartományait a különböző közegekben. Többségüket kísérleti modellekben is tanulmányozták. A kísérle- teknek csak vázlatos bemutatása is terjedelmes lenne. Pótlásként a szokásosnál bővebb — de még így is csak szemelvényes — irodalomjegyzéket mellékeltem. E helyütt — szin- tén a teljesség igénye nélkül — mindenekelőtt Breger (1974), Dói et al. (1975), Droz- dovszkaja (1966), Evszeeva (1981), Evszeeva és Fomina (1965), Grtjner (1956), Jurcsik I. et al. (1963), Kiss J. (1961, 1963), Kocsenov et al. (1977), Moore (1974), Nattmov (1961), Nekraszova (1958), Raeaxszkij (1958, 1963), Rafalszkij et al. (1962, 1967, 1969), Rozskova et al. (1958), Szaxay S. (1958, 1964), Szat.a v S. és Szilágyi M. (1965), Véné et al. (1958) kísérleteire utalok. Rendszerint egy-egy tényező szerepét vagy ásvány képződését vizsgálták sokoldalúan; vagy az ércesedési folyamatok valamilyen részlet-modelljét (pl. rétegcsapda modell, rollképződés) valósították meg. • Mecseki Ércbánya Vállalat, Kutató-Fejlesztő Üzem, 7673 Kővágószőlős. 3* 348 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet Az utóbbihoz Evszeeva, L. Sz. és Kocsetkov, V. I. épített kísérleti réteg- modellt. (A kísérleteket részletesen Evszeeva— Perelman (1962): „Geohimija urana v zone gipergeneza” c. könyve ismerteti). Plexiüvegből készített, enyhe szögben megdöntött ládát alul és felül vízzáró agyaggal, közte ferrihidroxidos kvarchomokkal töltötték ki. A rétegeket desztillált vízzel, majd a vas reduká- lása céljából kénhidrogénnel telítették. Két hét után a homokos réteg a sötét- szürke-fekete tónusig elszürkült. Vizes átmosás után a modellbe híg Na-ura- nilkarbonátos és urariilnitrátos oldatokat szivárogtattak. Az átszivárogtatott víz urántartalma n • 10~3 g/l-ről 1 — 2.10-6 g/l-re csökkent. A homokrétegben nyelv alakú, a víz mozgásirányában elnyúlt oxidált (limonitosodott) Öv jött létre, 20- 30 g/t adszorbeált U-tartalommal. Az oxidált és az el nem változott zóna határán dúsulási öv jött létre (90 — 100 g/t U). A dolgozatban bemutatandó modellkísérletek is egv-eg y probléma elemi modellekben való kísérleti vizsgálatából indultak ki és ezek szolgáltak alapul a bonyolultabb felépítésű modellek megtervezéséhez. Az ércesedés elméleti modellje A világ műrevalónak minősített uránérckészletének 40%-át terrigén tör- melékes kőzetek (elsősorban homokkő) tartalmazzák. Ércesedésükben megha- tározó a különböző eredetű és kemizmusú oldatoknak (vizeknek) a hatása (hidrogenetikus lelőhelyek), nemcsak az egyértelműen exogénne k minősülő, hanem a bonyolult, összetett genetikájú lelőhelyek esetében is. Az urán forrásai részben — egészben endogén — hidrotermás oldatok is lehetnek ( anagén tele- pek), de az ércesedés az üledékösszlet kőzettéválásához vagy az epigén folya- matokhoz kötött. Gyakran maga az összlet üledékes -f- vulkáni (pl. piroklasz- tikummal kevert) sorozat. E teleptípusok az urán forrása alapján endogéné k, de az érckoncentrálódást létrehozó folyamatok alapján exogén eredetűek: poligenetikus (röviden: poligén) ércesedés. Korábban ezt a fogalmat abban az esetben is használták — e dolgozat szerzője is — , ha az érctelepképződésben szükséges volt hangsúlyozni a másodlagos ércesítő folyamatokat: pl. az üledék- összletben felhalmozott uránkészlet diagenetikus és epigén migrációját és dúsu- lását, az ércesedési folyamatsor sokfázisú (polisztadiális) voltát. Az epigén ércesedési folyamatok a vízvezető rétegekben — rendszerint — geokémiai zónásságot hoznak létre. Ezek típusait sajátos geokémiai elemván- dorlás és felhalmozódás jellemzi. A redox folyamatok jellege alapján meg- különböztethetők az oxidációs epigén zónásság (az oxidációs epigenezis) telepei a redukciós epigenezis telepeitől. Az imán migrációját és kicsapódását megha- tározó három fő környezettípus: az oxidatív, a gléjes reduktív és a kénhidrogénes reduktív (kénhidrogénes szulfidos). Oxidáló környezetben az urán hat vegyér- tékű alakban migrál, kénhidrogénes közegben négy vegyértékűvé redukálódik és ásványos fázist alkot (U-oxid + kovand együttes). A gyengén gléjes közeg jellemzője, hogy oxidáló az U6-5- számára és redukáló a Fe2+-re nézve. Itt az U6+ együtt migrál a Fe2+-vel. Az Eh nagymérvű csökkenésekor kialakuló erősen gléjes közeg viszont már nemcsak a Fe2+-t, hanem azU6+-ot is redukálja. A Kővágószőlősi Homokkő Formációnak a szerző megfogalmazásában to- vábbfejlesztett (1984, 1985) telepalkati-ércesedési modellje (a formáció mint redox-ciklus) széles körű telepmoríogenetikai megfigyelések eredményeire és sokoldalú laboratóriumi anyagvizsgálatra épül. V i n c z e J . : A mecseki urnnércesedés modellk ísérletei :M9 E modell szerint a Kővágószőlősi Homokkő Formáció magját szürke, szc- nült növényi maradványos, erősen redukált fácies alkotja, amelyet erősen oxidált, vörös színű fáciesek burkolnak. Ezek tagjai — heteropikus helyettesí- téssel — lépcsősen egymásba főgázodnak. Az oxidált és a redukált fáciesek találkozásánál uralkodóan zöldes, átmeneti (köztes vagy határ) redox fáciesek (alsó és felső) alakultak ki. Az ércesedés a határfáciesek geokémiai gátján jött létre és szoros kapcsolatban van a határfácies felépítésével. Az üledékgyűjtő medence alluviumában szingenetikus infiit rációval felhal- mozódott uránkészlet a dia- és epigenezis során többször áthalmozódva az ún. „redox frontok” mentén koncentrálódott műrevaló érctestekké (sokfázisú ércesedés). Az ércesedés epigén környezeti feltételeit - a több km vastag fe- dettségből adódóan — hidrotermás pt-viszonyok jellemezhették. Az ércesedés tartalmazza mind a rétegmenti (és a törésrendszerek menti) feloxidálódás (oxidált érctípus), mind a redukciós epigenezis (reduktív érctípus) ércmorfoge- netikai elemeit. Az egyes redox fácieseket és érctípusokat meghatározott ÖFe és Eh értéktartományok és nyomelem együttesek jellemzik. Az utóbbiakból különösen szignifikáns a V-, Se-, Cu-, XJ- kapcsolat. Az urán megkötésében és redukciójában mindvégig domináns hatása volt a szénülő növényi anyagnak (Selmecziné Antal P.— Vincze J., 1986), az oxidált (rozsdavörös vasoxidos) érctípusban a ferro vasas uránredukciónak, továbbá a reduktív epigén ércese- désben a hidrocsillám képződésnek (Kiss J. 1960, 1962). Az érc pirittartalmának jelentős hányada biogén eredetű, amit gömbhal- mazos megjelenésükön kívül — könnyű kénizotóp többletük (Vincze J. — Opauszky I. — Horváth I., 1970) és az ércből izolált szulfátredukáló, valamint a ként és a vasat oxidáló baktériumflóra igazol (Szolnoki J.— Virágh K., 1966, 1970). Ez azt jelenti, hogy a kén- vas baktériumok élettevékenysége a végbement redox folyamatok egy részében meghatározó volt. A baktérium- tenyészetekkel végzett uránkicsapási és kilúgzási kísérletekkel e folyamatok reprodukálhatóak voltak (Szolnoky J.- Vincze J.— Stocker L.— Horváth I., 1966; Szolnoky J.- Virágh K., 1966, 1970). A modellkísérletek során kutatási feladatként elsősorban azt vizsgáltam, hogy a kísérleti eredmények milyen mértékben vannak összhangban a munka- hipotézisnek tekintett elméleti modellel. Az uránhidroxid-uranát fázisok és a szűrökére kollomorf szerkezete kapcsolatának vizsgálata Brcszilovszkij, Sz. A. (1960) az uránhidroxid alacsony hőmérsékletű oldatokból való kiválásának körülményeit vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy az uránoxidok vizes oldatokból való kiválása hidroxil- fázisokon keresztül történik, az alábbi egyensúlyi átalakulási folyamat szerint: U0Í+^U020H+^U02(U03)n(0H)+ ^ U03xH2 ^ U03xH20 (kolloid) (szilárd) Az uranilsó oldatok lúgokkal történő titrálása során meghatái-ozott OH-/UOi+ arány eléréséig metastabilis oldatok keletkeznek, amelyek mind kolloid hidroxidokat, mind U02(U03)0H+ típusú polimer ionokat tartalmaznak. Több hónapi állás után egyen- súlyi pH áll be, a metastabil kolloidok elöregszenek, szétesnek és U03xH,0 válik le, majd végbemegy az uranilhidroxid kicsapódása is. További lúgosítás esetében a hidroxidok először pentauranáttá, majd diuranáttá alakulnak át. 0.1 0 2 03 0.1 0.2 0.3 0.4 3. T 10. C02 = 1.38% C02=6.Q5% C02=3 80% 12. 0.1 0.2 0.3 0.4 0.5 13. 0.1 0.2 0 3 04 0.5 % S04 = 0 91 * * % L I 1 d ;o7 P.P.i d j° b jo jo | s b 'O 1 — 1 1 1 1 J KV u£fO% 42- -o-c- 3Q°T ■i — ■síp* Urel =14% Jo lo i o 'o -o j° io ' 3 'O (O o |o i 5-iri 10) T 14. — | I 0.2 kvarc- homok kvarc- homok 0.1 — i— 0.2 a -3 0.4 0.6 0.8 b • 14/a C02 < 0 2% ! S04 = 0 1)^ = 0% C02=4.07%j £- '1 __L __ _j C02=4.02% 1.5 2.0 — i 1— 1 !ii! 2f 1 4 5 o o o o o C[Z3 5 7 8 |K iá | 9 |K=^j 10 i S9 12 "■i 1. ábra. Elemi modellek a kőzetszín és szemcseméret (3; 8), a kalcit (10), pirít (12), hidrocsillám (13), a tőzeg (14; 16) és permi kőszén (17, 20) anyagtartalom urándúsító hatásának, valamint az urán kilúgozásának és áthalmozódásának (28) vizsgálatához. Jelkulcs: 1—6. Őrlemények (homokok): 1. Vörös, 2. Zöld, 3. Szürke, 4. Durvaszemcsés, 5. Kö- zépszemcsés, 6. Finomszemcsés; 7—12. Adalékok: 7. Kalcit, 8. Pirit, 9. Hidrocsillám, 10. Tőzegréteg, 11. Mecseki permi kőszénréteg, 12. Mecseki permi kőszénadalék Fig. 1. Elementary models fór studying the U-enriching effects of rock colour and grain size (3; 8) and calcite (10), pyrite (12), hydromica (13). peat (14; 16) and Permian coal (17; 20) contents as well as the leaching and reaccu- mulation of uránium (28). Légén d: 1 — C. Ground products (sands): 1. Red, 2. Green, 3. Grey, 4. Coarse-grained, 5. Medium-grained, 6. Finegrained; 7 — 12. Admixed ingredients: 7. Calcite, 8. Pyrite, 9. Hydromica, 10. Peat layer, 11. Permian coal bed írom the Mecsek, 12. Permian coal from the Mecsek admixed V in c z e J A mecseki uránérceseclés modellkísérletei 351 A szurokérc gömbös-vésés vagy szalagos-fonalas, repedésekkel átjárt kollomorf ki- válásának képződését — az ásványvilágban található analógiák alapján — gélszerkezeti tulajdonságokhoz kapcsolják; a sugárirányú reped óshálózatot pedig vízvesztés következ- ményeként létrejövő zsugorodási repedéseknek tekintik. E gólszerkezetek növekedési folyamatát legsokoldalúbban Dümkov, J. M. írta le tanulmányaiban, amelyet ,,Priroda uranovoj szmoljanoj rudü” c. könyvében (1973) összegezett. Réteg - szelvény ' • ' • ‘ 8 * • ' • ' 7 6 ginu i rnrrTT hrrrmrniTii; 5 ^ . rr, c* U-> Qj Vasoxidaciós fok (OFe! 2 4 6 8 10 Redoxpotential (Eh; m V 4 5 6 7 8 9 10 Vizes szuszp pH Savas felt. 10 20 30 40 50 380 420 460 500 540 ’J V i g/t Se — — > radiometr 200 400 500 800 1000 i .±_ 10 • t?-Q y\ L 4—\ 5 3 \ L' (. .1 1 1 d_L l . J 13% 8% UAr = 4% 247C 2EH3 3 *ESJ 5lZ®í 4. ábra. A III. modell rétegoszlopa és elemzési (Ope, Eh, pH, ü, V, Se) szelvénye. Jelkulcs: 1. Durvaszemcsés homok, 2. Középszemcsés homok, 3. Finomszemcsés homok, 4. Tőzeg mikrorétegek, 5. Hintett tőzegtartalom Fig. 4. Geologicai column and analytical lóg (Ope, Eh, pH, U, V, Se) of Model III. L e g e n d: 1. Coarse-grained sand, 2. Medium-grained sand, 3. Fine-grained sand, 4. Microlayers of peat, 5. Disseminated peat content V i n c z e J . : A mecseki uránércesedés modellkísérletei 355 Az elemi modellek kísérleti eredményeinek felhasználásával készültek a bo- nyolultabb, összetettebb rétegmodellek (8 db), amelyeket 25x 12x33 cm-es méretű üvegkádakban (I— V. és VIII. modellek), valamint 8 és 10 cm átmérő- jű, 140 cm hosszú üveghengerekben (VI— VII. modellek) építettem fel. Az I— V. modellek alul zárt edények voltak, ezért az oldatmozgás szempontjából — az elemi modellekkel egyezően — „sztatikusnak” minősültek (I. kísérletsor). A VI — VIII. modellek edényei alul is nyitottak voltak, ami lehetővé tette az oldatok körforgását: „dinamikus” modellek (II. kísérletsor). Ezáltal jóval na- gyobb mennyiségű oldatot (200 —300 ml helyett 3 — 5 1) lehetett bevinni, a filtrálandó oldat urántartalmát pedig a tei mészetes vizek urántartalmához kö- zelálló szintre (10 g/l-ről 1 g/l-re) lehetett csökkenteni. 5. ábra. A IV. modell rétegszelvénye és uráneloszlása (Jelkulcs az 1. ábra szerint) Fig. 5. Geologieal eolumn and uránium distribution of Model IV (Fór the 1 e g e n d, see Fitt- !•) Az I — III. és VI. modellek — az üledéklerakódás és a korai diagenezis anyagi közegé- nek utánzásaként — barnássárga pannóniai homokból készültek (2—4. és 7. ábrák, III — IV. táblák, VII. tábla, 1.) a különböző szemcseméretű rétegek váltakoztatásával, tőzeg - mikrorétegekkel és 5% tőzegtartalmú homokrétegekkel. A IV -V. és VII. modell (5—6. és 8. ábrák, VIT. tábla, 2.) — az epigén viszonyoknak megfelelően eltérő redox állapotú — lelőhelyi vörös-, zöldes és szürke homokkövek őrle- ményeiből készült. A IV. modellnél a zöldes és szürke rétegek egy részéhez 5% tőzeget adtam; az V. és VII. modellekben pedig lelőhelyi permi kőszenet (5%), piritet (5%) vagy hidroesillámot (10%) tartalmazott a zöldes- és a szürke rétegek egy része. A VIII. modell (9. ábra, VII. tábla, 3a) felépítésénél abból indultam ki, hogy már az üledékek lerakódásakor azok redox állapota eltérő. Ezért kétféle, erősen különböző oxidá- ciós állapotú (bamássárga és szürke) homok szétszitált frakcióiból készült oly módon, hogy a reduktív zóna a modell közepén, oxidált környezetbe kiékelődő lencseként helyezkedik el. A szürke homokba 5%-nyi tőzeget kevertem és tőzegmikrorétegeket helyeztem; ki- ékelődésiik folytatásában a barnássárga homokrétegekhez (tehát oxidált környezetbe) is adtam 2 — 3%-nyi tőzeget, és a modell felső részébe is elhelyeztem (szintén oxidált környe- zetbe) egy kis reduktív lencsét. 356 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet 6. ábra. Az V. modell rétegszelvénye és uráneloszlása (Jelkulcs az 1. ábra szerint) Fia. 6. Geologieal column and uránium distribution of Model V (Fór the legend, see Fia. !■) 7. ábra. A VI. modell rétegoszlopa és elemzési (0Fe, Eh, pH, U) szelvénye. (Jelkulcs a 4. ábra szerint) Fig. 7. Geologieal column and analytical lóg (0Fe, Eh, pH, Ú) of Model VI. (Fór the legend, see Fig. 4.) V i n c z e J .: A mecseki uránércesedés modellkísérletei 357 A modellek rétegeibe — az egyszerű modellekhez hasonlóan — különböző koncentrációjú, mesterséges vagy az érc kilúgzásából nyert, esetenként vaná- dium vagy szelén tartalmú (III. és VIII. modellek), uranilsós beszivárogtatást alkalmaztam a szingenetikus infiltráció utánzásaként; vagy fedőrétegként lelőhelyi dús ércet rétegeztem (az V. modellnél), amelyen át kénsavas-ferro- szulfátos (utóbbi Thiobacillus ferrooxidans baktéiiuin hatására ferriszulfáttá alakul) lúgzó oldatot szivárogtattam — az uránáthalmozódás modellezéseként. Az elemi modellekkel szemben az oldatos kezelések időtartama egy-két hét helyett több hónap vagy egy év (III. modellnél) volt. A modellek egy részénél kénhidrogénezést (II., IV— V. modellek) vagy egyéb kiegészítő oldatos kezelést (pl. ferroszulfát, tápsók a kénbaktérium számára, Ca-hidroxidos semlegesítés), valamint a II— V. és VIII. modelleknél hidroter- más hőmérséklettartományt képviselő (50 — 300 °C) hőkezelést is alkalmaz- tam, 2 — 5 x 6 órás időtartammal. A VIII. modellnél egyenletes, többlépcsős felfűtés után alulról felfelé (375 °C-ról 75°C-ra) csökkenő hőkezelést alkal- maztam. 8. ábra. A VII. modell rétegoszlopa és elemzési (0pe, Eh. pH, U) szelvénye. (Jelkulcs az 1. ábra szerint) Fia. 8. Geological column and analytical lóg (Ope, Eh, pH, Ú) of Model VII. (Fór the 1 e g e n d, see Fig. I.) 358 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet Az oldatos és a hőkezelés hatására különböző elváltozások voltak meg- figyelhetők: a kénhidrogénes redukció sötétszürke sávjai, limonitos kiválások, majd azok hematitosodása, uránásványosodás, kifakulás-kizöldülés, elszürkü- lés, anyagátrendeződés, üregképződés. Az urán és a kísérő elemek feldúsulását, valamint a jellemző kémiai komponensek, a redox viszonyok és pH változását a modellek szétszedése után az egyes rétegek elemzési adataiból értékeltem.* A VIII. modellnél — az urán rétegen belüli dúsulásának részlete- sebb vizsgálatához — a szétszedés előtt MÉV gym. NC-482 tip. hordozható analizátorral radiometriai mérést végeztem, 2x2 em-es hálózatban, amelyhez a szcintillátor ablaka elé 1 cm átmérőjű furattal ellátott ólomernyőt (kollimátort) helyeztem. A háttérkorrekciók elvégzése után kapott „maradék anomáliák” alapján az urántartalom rétegen belüli változását a 10. ábra radiometriai szelvénye mutatja. Az elemi modellekben az urán megkötését illetően a kőzetszín, a szemcse- méret, továbbá a rétegekhez kalcit vagy pirít hozzáadása az alkalmazott egy- két hetes kísérleti idő alatt értékelhető különbségeket nem mutatott (1. ábra: 3., 8., 10., 12.). A hidrocsillám tartalom uránmegkötése már észrevehető volt (1. ábra: 13.). Nagy uránmegkötő képességűnek bizonyult a tőzeg és a lelő- helyi szénült növényi anyag (permi kőszén), ill. az utóbbit tartalmazó rétegek (1. ábra: 14., 16., 17., 20.). A tőzegek extrém nagy uránfelvevő képessége a szakirodalomból jól ismert. A magas szénülésfokú kőszenek uránfelvevő képes- ségével kapcsolatos ellentmondásos véleményekkel szemben a kísérleti ered- mények azt mutatják, hogy a kőszén állapotban sem csökken az uránfelvevő képesség, ha a felvett uránt a szénanyag redukálja, így helyébe újabb urán- mennyiséget tud felvenni. A kőszén tartalmú modellekben a felvett U tarta- lom 10 — 30%-a négy vegyértékűvé vált, míg a tőzeg által felvett urán túl- nyomó része (97 — 100%-a) megmaradt hat vegyértékű állapotban. Ugyanez tapasztalható az összetett rétegmodellekben is. Bár az I. modellben a felső tőzegmikroréteges homokréteg tőzegsávjai kiszűrték a rétegen átszivárgó urán 90%-át (2. ábra), a VI. modellben 70%-át (7. ábra,), az urán vegyértékállapota alig változott (az I. modellben 1 — 3%-a, a VI. modellben 13% U4+). A VII. modell kőszéntartalmú rétegeiben (8. ábra) az U dúsúltsága viszont nagyság- renddel nagyobb, mint a VI. modell tőzeges rétegében és 40 — 48%-a négy vegyértékűvé redukálódott. A hidrocsillám tartalom uránszűrő hatása a VÍ. modell finomszemcsés rétegében (8) igen kontrasztosan érvényesült. A pirít - tartalom hatása az összetett rétegmodellben (V. modell) sem volt értékelhető. A kénhidrogénezett modellekben (II, IV, V.) a kénhidrogénes redukció a tőze- ges, ill. kőszenes rétegek urántartalmán felüli, jelentős urántöbbletet eredmé- nyezett és megnövelte az U4+ relatív mennyiségét is. (Az V. modellben 13 — 32%, U4+.) Az összetett rétegmodellekben viszont már észrevehető volt — a hosszabb kezelési idő következtében — az urán felhalmozódását illetően a szemcseméret és a színkülönbségek hatása (különösen a „dinamikus” model- lekben). A sztatikus modellekben rövid kezelési idő esetén (elemi modellek) a modell tetején beszáradásból eredő urándúsulás képződött, hosszú kezelési idő esetén viszont ki nem szűrt uránfelesleg a legalsó rétegben dúsult (III— IV. modellek), mivel az edény feneke zárórétegként viselkedett. A rétegekben megkötött, de nem redukálódott urándúsulási maximumok helyén a beszárítás, * Az elemzéseket a MÉV Kutató-Fejlesztő Üzeme Radiometriai Laboratóriuma és Kémiai Analitikai Laborató- riuma végezte. V i n c z e J A mecseki uránércesedés modellkísérletei 359 . Ábra. A VIII. modell rétegszelvénye és elemzési szelvénye (Corg> összvas, Ope, Eh, pH) a kísérlet kezdetén. (Jelkulcs az 1. és 4. ábra szerint) Hg. 9. Geological coluran and analytical lóg (0org, totál iron, Ope, Eh, pH) of Model VIII. at the beginning of the experiment. (Eor the 1 e g e n d, see Fig. 1 and 4.) 360 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet ill. hőkezelés során sárga uránsók váltak ki (a III. modellnél a 8 — 9. rétegben, a IV. modellnél a 13. rétegegységben, az V. modellnél a 4. rétegegységben, a VII. modellnél az 1., 2. rétegben). A kiegészítő oldatos kezelések igen erőteljes hatással voltak a modellekben a végső pH és a redox értékek kialakulására, közvetetten pedig az urán elosz- lására. A hőkezelés eredményeként az urántartalom részben mobilizálódott és áthalmozódott. E hatások legszemléletesebben a II— III. modellekben voltak megfigyelhetők. (A III. tábla 2. képén anyagátrendeződés, a IV. tábla b képén az 5. ábra szelvényének 8 — 9. rétegében sávos-hullámos ásványosodási alakza- tok.) A VIII. modell a kísérlet végén egészében reduktív állapotúvá és enyhén lúgossá vált; a vasoxidációs fok és redoxpotenciál lecsökkent és jelentősen szó- ródott a modellben a Corg tartalom (10. ábra). Az urán eloszlásképe a várako- zásnak megfelelően alakult: az urán nemcsak az erősen reduktív rétegekben, hanem azok határsávjaiban (a 4. 5 — 8. és 9. rétegekben) is nagymértékben dú- sult és a rétegeken belül a koncentráció eloszlása erősen változékony. Az urán- nal együtt dúsult a vanádium és a III. modellben a szelén is. Az átmeneti re- dox Öv kialakulását a szürke színű rétegek kifakulása (helyenként zöldessé válása) jelzi, a hőmérséklettől függően liminitosodott vagy hematitosodott foltok, sávok kíséretében (VII. tábla 3 b). Ércgenetikai következtetések A tőzegtartalmú rétegek vázolt uránszűrő hatása azt jelzi, hogy a Kővágó- szőlősi Homokkő Formációban az oxidált állapotú rétegek irányából szivárgó vizek urántartalmát a tőzegesedő növényi maradványokat tartalmazó üledék- összlet vékony felületi sávja kiszűrhette; míg e szűrő sáv nem telítődött, az összlet belsejébe alig jutott urán. Ily módon az urán elsődleges (szingenetikus — korai diagenetikus) akkumulálódása is már viszonylag keskeny övben tör- tént. A Cora tartalom „szóródása” az eredetileg oxidált, szervesanyag- mentes rétegeknek is uránfelvevő képességet kölcsönzött. A lelőhelyi szénült növényi anyag jelenleg is meglevő nagy uránfelvevő ké- pessége arra mutat, hogy a rétegek szénült növényi anyagának szerepe az urán epigén akkumulálásában sem csökkent. Bár a hidrocsillám uránszűrő képessége jelentősen elmarad a tőzegé vagy a lelőhelyi szénült növényi anyagé mögött, tömege (mint kötőanyagé) viszont nagyságrenddel nagyobb, így összegezett uránakkumuláló hatása hasonló mértékű. Továbbá gátolja az ércből az urán kilúgzását és így bizonyos „védő- hatása” van az érctelepre. Az üledék szemcseméretének és viszonylagos vízáteresztő-képessége válto- zásának hatása — hacsak a rétegsorban nincsenek kifejezetten vízzáró tagok — a rétegsoron átfiltráló vizekből való uránfelhalmozódásra csak hosszú idő alatt számottevő. Ha viszont közvetlenül egy-egy rétegbe vezetünk gázként vagy vizes oldatként redukáló reagenst (pl. kénhidrogént), igen erőteljesen ér- vényesül annak rétegmenti filtrációja már akkor is, ha az adott réteg fekűjénél és fedőjénél csak viszonylag áteresztőbb. Tehát: az oldalirányú, rétegmenti oldatmigráció az üledékben a vertikálishoz viszonyítva sokszorosan messzebb- re ható lehet. A szemcsenagvsági határok mentén bizonyos urántöbblet (sőt ásványosodás) is észlelhető volt, tehát bizonyos „rétegcsapda” hatás is érvé- nyesült. V i n c z e J. : A mecseki uránércesedés modellkísérletei 361 4 Földtani Közlöny 362 Földtani Közlöny 417. kötet 4. füzet A kőzetszín (redox állapot) hatása filtráló oldatokra (a víz-üledék kölcsön- hatás) szintén csak hosszú idő alatt jelentős, de ugyanez vonatkozik a rétegsor különböző színű tagjainak a víz közvetítésével lejátszódó kölcsönhatására is. A kőzettéválás után viszont a filtrációt felváltó oldat és gázdilfúzió sebessége nagyságrendekkel kisebb, így lokálisan redox (és pH) egyensúly áll be, ami kedvez az epigén redox-/)// gátak létrejöttének. A modellek hőkezelése — amely a formáció növekvő fedettsége következté- ben beálló hidrotermás környezetet modellezte — megnövelte a pórusvizek kémiai aktivitását és a pórusokban a folyadék és gázfázisok migrációját. Ez lehetővé tette a formáció reduktív fácieseiből (pl. az ún. ,,fekű szürke” homokkőből a szénülés során felszabaduló gázalakú redukáló komponensek- nek (H2S, Ho, CH4 stb.) az oxidált fáciesek felé való migrálását, így nagy re- duktív kőzettömegnek a redukciós folyamatokban való közvetett részvételét. Bár a mélységi nyomásviszonyok reprodukálására nem volt lehetőség, az al- kalmazott hőkezelés a modellekben a hőmérséklettől függően — számottevő belső gőznyomást is létrehozott, ami a kisebb nyomású helyek felé, azaz fel- felé irányuló migrációt okozott, fokozva a redukciós epigén folyamatok inten- zitását. A modellekben limonitosodott sávok, sőt a barnássárga homok hőhatásra történt vörösödése (hematitosodása) azt jelzi, hogy a kőzet vörös színéhez nem szükséges, hogy már az oxigéndús vízi (oxidált) közegben lerakódó üledék is vörös színű legyen. Bár a lelőhely ércgenetikájának megoldásához az elvégzett modellkísérletek önmagukban nem elégségesek, azonban megerősítik az ércesedés polisztadiális elvét, valamint az ércesedés elméleti modelljéhez tartozó morfológiáját, amely a lelőhely különböző szintű megkutatásának lényeges elvi alapja. Irodalom — References Adler H. H. (1974): Conceptsof uránium őre formát ion in reducing environmentsin sandstones and other sediments — „Form. on ü-ore deposits”, pp. 141 — 167. IAEA, Vienna. Agapova T. F.— SmaRIOVICS E. M. — Hitarov A. í. (1981): Ekszperimentalnoe izucseuie povedeuija urana v termal- nühscsolocsnüh szulfidno-karbonatnüh rasztvorah — Geol. nidn. mesztorozs. 23. N°-3, pp. 87—98. Alekszeev, V. A.— Rafalszkij R. P. (1976): Szinteticseszkij naszturan: szosztav, sztroenie i nekotorüe szosztava — Atoninaja energija. 40. 1. pp. 73 — 76. Baas-Beceixg L. G.— Kaplax I. R. — Moore I). (1960): Limits of the natural environment in terms of pH and oxida- tion-reduction potencials — Journ. Geol., V. 68. pp. 243—284. Barabás A. (1979): A perm időszak földtani viszonyai és a külszíni kutatás feladatai a mecseki érclelőhelyen — Földt. Közi. 109. 3—4. BREGER J. A. (1974): The role of organic matter in the accumulation of uránium. The organic geoehemistry of the coal-uranium assoeiation — „Formation on U őre depesits”, pp. 99—123., IAEA, Vienna. Brooexs D. G. (1976): Position of uraninite and/or coffinite aecumulations to the hematite-pyrfte interface in sand- stone — type deposits — Econ. Geol. Vol. 71. Nb. 5. pp. 944 — 948. Bruszilovszkij Sz. A. (1960): Isszledovanie uszlovij oszazsdenija gidrookiszi uranila iz nizkotemperaturniih vodnüh rasztvorov. „Isszledovanija po ekszperim. i. tehnics. petrografii i minerologii.” III. (AN SzSzSzR). f'AT.vF. M. Martin (1974): Consideraciones sobre el papéi que desemplenan las sustancias organicas naturales de carac- ter humico en la concentracion dél uranió — („Form. of U-ore deposits, pp. 125 — 137., IAEA, Vienna). Cameron A. R. — Leceair G. (1975): Extraction of uránium from aqueous Solutions by coals of different ránk and pet- rographic composition — Pap. Geol. Sérv. Can. N: 35. Czakó-Vér K. — CzeglÉdi B. — Fekete I,. — Kecskés M. (1980): Bacteriological investigations of sodic uránium leaching processes — Intern. Conf. on Use of Microorganisms in Hydrometallurgy; Pécs, Dec. 4 — 6. 1980. Dói K. — Kntoxo D. — Sakamaki I. (1975): Uránium mineralization by ground water in sedimentary rocks, Japao — Econ Geol. 70. 4. pp. 626—646. Drozdovszkaja A. L. (1966): Ekszperimentalnoe izucseniefizikohimicseszkih uszlovij obrazovanija mesztorozsdemj urana v peszesanikah — „Probl. teorii ekszperiment. v rudoobrazov.” pp. 160—192. „Naucsn. dumka”, Kiev. Eyszejeva L. Sz.— Fomixa N. P. (1965): Okiszitelno-vossztanovitelnüe szvojsztva oszadocsnüh uranonosznüh porod Atomizdat, Moszkva. Evszejeva L. Sz. (1981): Vossztanovlenie urana prirodnümi organicseszkimi vescseszt várni — Himija urana. pp. 52—57 NEiiká Moszkva Garrees R. M. (1960): Mineral, equilibria at low temperature and pressure — Harpers geoscience series. Harper and brothers, publ. Vincze J . : A mecseki uránércesedés modellkísérletei 363 Grabovnikov V. A. — Szamszonova L. M. (1968): Vlijanie formii urana v rasztvorah na szorbciju ego prirodnümi mi- neralnümi obrazovanijami — Geohimija, N° 10. pp. 1250—1259. Gruner J. W. (1956): Concentration of uránium by carbon compounds — Econ. Qeol. V. 51. NB. 3. Gruner J. W. (1966): Concentration of uránium in sediments by multiple migration-accretiou — Econ. Geol. pp. 495—520. HOEKSTRA U. R.— Fuchs L. M. (1956): Synthesis of coffinite USi04-Science. V. 123. p. 108. Hostetler P. B. — Garrels R. M. (1962): Transportation and precipitation of uránium and vanadium at low tempe- ratures, with special reference to sandstone-type uránium deposits— Econ. Geol. 57. Nb. 2. pp. 137 — 167. J OHNSTON J. H.— Lewis D. G. (1983): A detailed study of the transformation of ferrihydrate to hematite in an aqueous médium at 92 °C — Geochim. et cosmochim. acta, 47 11. pp. 1823—1831. Jurcsik I. — Upor E. — Hohmann J.— Juhász S. (1963): Radioaktív elemek megkötődése ásványi szeneken és az urán-huminsav kapcsolat jellege — Acta Chimica Hung. T. 35. 225. Kaspar J . — H EJL V. (1970): Thermodinamic conditions of the origin of uraninites — „Uránium explo.geol.” IAEA, Vienna. Kiss J. (1961, 1962): The hydrothermal conditions of uránium migration and the genesis of pitchblende — Ann. Univ. Scient. Sec. Geol. 5. pp. 79—88. Budapest. Kiss J. (1963): Az uránmigráció hidrotermális feltételei és a szurokérc-genezis — Földt. Közi. XCIII. 1. KISS J. (1982): Ércteleptan I — II. Tankönyvkiadó, Budapest. Kocsenov A. V. — Korolev K. G. — Dubincsuk V. T. — Medvedev J. L. (1977): Ob uszlovijah oszazsdenija urana iz vodnüh rasztvorov po ekszperimentalnüm dannüm — Geohimija, 1977. 11. pp. 1711 — 1726. Kondrateva I. A.— Liszicin A. K.— Zelenova O. I. — Komarova G. B. (1982): Morfologija uranovogo orudenyenija na plasztovüh gidrogennüh mesztorozsdenijah — Uszlovija obrazov. mesztorozsd. redkih i cvetnüh metallov”, pp. 224— 243. Izd. Nauka, Moszkva. Krambejn V. Sz. — Garrelsz R. M. (1960): Proiszhozsdenie i klasszifikacijahimicseszkih oszadkov v zaviszimosztion pH szredü i okiszlitelno — vossztanovitelnüh potencialov — „Termodinamika geohim. processzov.” Izd. „Inosztran- naja lit.” Liszicin A. K. (1968): Szootnosenie okiszlitelno — vossztanovitelnüh ravnoveszej urana i zseleza v plasztovüh vodo- nosznüh gorizontah — Geol. rudn. mesztor., No-51, pp. 77 — 86. Liszicin A. K.— Kondrateva I. A. — Lakeeva T. N. (1969): Rol vmescsajuscsih porod v nakoplenii urana na vükli- nivanii zon plasztovogo okiszlenija (Iszpolzovanie Znacsenij Eh i pH himicseszkogo ravnoveszija vodü sz porodami i mineralami) — Izvesztija AN SzSzSzR. Szerija geol. No-8, pp. 57—69. Méhes K. (1968) Az urán és a szerves anyag geokémiai kapcsolata — Földt. Kút. XI. 1. Moore G. W. (1954): Extraction of uránium from aqueous solution by coal and somé other materials — Econ. Geol. V. 49. Nb. 6. Naumov G. G.— Mironova O. F. (1971): Vlijanie rezsima uglekiszlotü i kiszlotnoszti rasztvora na formirovanic na- szturan-karbonatnüh zsil — „Geohim. gidroterm. rudoobrazovanija.” pp. 61 — 77. Izd-vo Nauka, Moszkva. Naumov G. B. (1961): Szintez i razlozsenie naszturana v karbonatnoj szrede — Tr. 6-go szovescsanija po ekszperim. i techn. mineralogii i petrogr. Izd. AN. SzSzSzR, Moszkva. Nekraszoya Z. A. (1958): K voproszara o formah nahozsdenija urana v nekotorüh ugljah — „Vtoroj mezsdunarodn. Kongr. po mirnomu iszpolzovaniju at. energii.” Pereiman A. I. et al. (1980): Gidrogennüe mesztorozsdenija urana. Osznovü teorii obrazovanija. Atomizdat, Moszkva. Rafalsky R. P. (1958): Theexperimentalinvestigation of the conditions of uránium transport and deposition by hydro- thermal Solutions — Proc. of the 2-nd VN. Int. Conf. on the Peaceful Uses of Atomié Energy, pp. 432—444 (15 / P/2067) Rafalszkij R. P. — Kudinona K. F. (1959): Ekszperimentalnoe izucsenie uszlovij vossztanovlenija i oszazsdenije urana mineralami — Atomn. energija. 7 4. p. 333. Rafalszkij R. P. — Kudinova K. F. (1962): Ekszperimentalnoe izucsenie uszlovij otlozsenij okiszlov urana iz gidro- termalnüh rasztvorov — Geol. rudn. mesztorozsdi. N°-6. pp. 46—53. Rafalszkij R. P. (1963): Fiziko-himicseszkoe isszledovanie uszlovij obrazovanija uranovüh rúd. Atomizdat, Moszkva. Rafalszkij R. P. — Oszipov B. Sz. (1967): Gidrotermalnüe ravnoveszija. Ravnoveszija v szisztemah, szoderzsascsih urán i szulfidü tjazselnüh metallov pri 200— 360 °C — Geol. rudn. meszt., N°-2. pp. 44 — 57. Rozskova E. V. — Razumnaja E. T.— Szerebrjakova M. B. — Scserbak O. V. (1958): Rol szorbcii v koncentracii urana v oszadocsnüh porodah — II. A. Konf. 15 (P) 2059. Selmecziné Antal P.— Vincze J. (1986): A szénült és ásványosodott növényi maradványok szerepe a mecseki urán- ércesedésben— Földt. Közi. 116. pp. 111 — 136. Smariovics E. M. — Liszicin E. M. (1982): Problemü epigeneticseszkgo uranovogo rudoobrazovanija v poradah osza- docsnovo csehla — Uszlov. obrazov. mesztorozsd. redk. i cv. elementov, pp. 7—16. Nauka Moszkva. Szalay S.— Szilágyi M. (1967): The association of vanadium with humic acids — Geochim ef cosmochim. acta. 31. N°-l. pp. 1—6. Szalay S. (1964): Cation exchange properties of humic acids and their importance in the geochemical enrichment of UO; + and other cations — Geochim. et Cosmochim. Acta, 28. 1605/1614. Szalay S. (1958): The significauce of humus in the geochemical enrichment of uránium — Proc. 2-nd UN. Intern. Conf. on the Peaceful Uses of At. Energy, vol. 2. pp. 182—186. Geneva. Szidorov G. P. — Rafalszkij R. P. (1957): Gidrotermalnüj szintez uraninita — Vopr. geol. urana, pp. 83—85. Ato- mizdat, Moszkva. Szolnoki J.— Vincze J. — Stocker L. — Horváth I. (1964): Baktériumos uránkilúgzás — Újítási javaslat, kézirat MÉV, N. sz. 418/1964. Pécs. Szolnoki J.— Virág K. (1966): Rol bakterij vobrazovanii uranovüh mesztorozsdenij zalegajuscsih v peszcsanikah — Dokiad na IX. Mezsdunar. bioi. Kongr., Moszkva. Szolnoki J.— Vincze J. — Stocker L. — Horváth I. (1966): Jelentés a „Baktériumos U-kilúgzás” tárgyú újítás kere- tében végzett laborkísérletekről. Kézirat, MÉV. Pécs. Szolnoki J. (1975): Role of the sulphate-reducing bacteria in the formation of secondary sulphide őre deposits — Geonomia és Bányászat 8. 1 — 2. pp. 51 — 58. Upor E. (1962): Az urán és a tórium kioldhatóságának vizsgálata a mecseki ércből és a mórágyi gránitokból — Kút. jelentés. Kézirat, MÉV. Pécs. Upor E.— Mohai M. (1965): Bestimmung des Oxidationsgrades von Urán in Gesteinen — Ionenaustansiter Sympo- ^ sium in Balatonszéplak. Akad. Kiadó, Budapest. Vaszilieva E. G. (1972): Modelirovanie processzov oszazsdenija urana, szelena i molibdena pri vzaimodejsztvii me- tallonosznüh kiszlorodnüh vöd sz vsztrecsnüm potokom gazoobrazniih vossztanovitelej — Litol. i poleznüe iszko- paemüe, N°-6. Vine J. D. — Swanson V. E.— Bell G. (1958): The role of humic acids in the geochemistry of uránium — Proc 2nd UN. Int. Conf. on the Peaceful Uses of Atomié Energy. Vol. 2. pp. 187 — 191. Geneva. Vinogradov A. P. (red.) (1963): Osznovnüe csertü geohimii urana — AN SzSzSzR, Moszkva. 4* 364 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet Vincze J. (1961): Jelentés az Ásvány-Kőzettani Laboratórium 1960. évi munkájáról. Kézirat, MÉV. Pécs Vincze J. (1962): Jelentés az Ásvány-kőzettani Laboratórium 1961. évi munkájáról („Az U-ércesedés teleptani tör- vényszerűségeinek vizsgálata” c. téma). Kézirat, SÍÉV. Pécs. Vincze J. (1963): Kőzet-pH és redox mérések vizes szuszpenzióban. Kút. jelentés. Kézirat, MÉV. Pécs. Vincze J. (1976, 1981): A mecseki lelőhely ércesedésének vizsgálata modell kísérletekkel (I— LE. rész). Kézirat, MÉV. Pécs. Vincze J. — Somogyi J. (1984): A mecseki felsőpermi homokkő uránércesedési forma-elemei és fácieskapcsolatai. I— II. rész — Földt. közi. 114. 2—3. pp. 189—213 és 309 — 320. Vincze J. (1985): Kéz-urán ércesedés a mecseki felső permben — Ásvt. — Geokém. Szemelvények, pp. 203—224. A Síagyarhoni Földtani Társulat kiadása, Budapest. Vlrágh K.— Vincze J. (1967): A mecseki uránérclelőhely képződésének sajátosságai — Földt. Közi. XCVII. 1. pp. 39-59. Virágh K. — Szolnoki J. (1970): Baktériumok szerepe a mecseki uránérc keletkezésében és későbbi áthalmozódásában Földt. Közi. 100. 1. pp. 43 — 54. Virágh K. (1979): A mecseki érclelőhely földtani, teleptani adottságai és kutatáselméleti vonatkozásai — Földt. Közi. 109. 3-4. A kézirat beérkezett: 1986. IX. 1. The Upper Permian uránium őre mineralization of Mecsek in the light of moclel experiments J. Vincze* Experiinental models were used to study the priniary accumulation and secondarv redeposition of uránium. The strata of the model were built up of quartzose sands, brovv- nish-yellow (slightly limonitic) sands and of red, greenish and grey sandstones of the ore- bearing Upper Permian Kővágószőlős Sandstone Formation. The individual layers of the models ha ve contained 5 — 20% peat or the coalified vegetál matériái of the formation (Permian sandstone) and hydromica, calcite or pyrite. A few mm thick peat and Permian coal matériái were alsó used fór the preparation of microlaminae. Simple geological colum models were built in glass test tubes 16 cm long and 1.5 cm in diameter (Fig. 1), composite geological columns were modelled in glass cylinders 140 cm in length and 8 — 10 cm in diameter (Figs. 7 — 8 and Table 1 — 2) as well as in glass-tubs of 25 X 12 X 33 cm size (Figs. 2 — 6 and 9.10, Plates III — VII). To simulate syngenetic infiltration, the strata were percolated by various concentrations (1 — 10 g/l) of uranyl carbonate and/or sulphate in solution. The top layer of the models used fór simulation of uránium redeposition was prepared of the product of grinding of local rich őre samples which was percolated by sulphuric acid or other kinds of leaching Solutions (e.g. in Model V, Fig. 6 and Plate VI). In somé of the models, somé hydrogen sulphide (Models I, IV and V) was alsó added to the test matériái or other kinds of comple- mentary solution treatment (e.g. ferrous sulphate, calcium hydroxide, waterglass) were alsó used. Thermal treatment of somé of the models (t = 50 — 375 °C) enabled the author to model the effect of an environment with hydrothermal temperature (Models II— V and VIII). The experiment in the case of simple models lasted 1 — 2 weeks, while composite models took several rnonths or even one year (Model III) to perform. The simple models and the composite models I — V were vessels closed at their base, whereas Models VI — VIII were open even at the base which enabled the solution to circulate in them. Upon treatment with solution and h e a t, the models were observed to undergo va- rious changes such as the development of dark grey to black hydrogen sulphide reduction bands (e.g. Model III, Plate III, 2a), patchy-wavy limonite segregations and their sub- sequent hematitization, uránium mineralization, bleaching of red and grey layers or their turning greenish or greyish, remobilization of substances, formation of cavities, etc. (Plate III, f. 2b, Plate IV, f. b, Pl. V, f. b, Plate VIII, f. 2, 3b). As shown by the experiments, the first peatbearing layer tra versed by the fiit rat ing Solutions almost completely trapped the uránium (Figs 2 and 7). The conclusion that can be drawn from this is that even the primary (syngenetic, early diagenetic) accumulation of uránium from uranium-containing waters that were oozing from the direction of the oxidized layers took piacé in a narrow surface zone of the terrigenous sequence with plánt matéria! on the way of being eonverted intő peat. * Mecsek Őre Mining Enterprise (MÉV), H 7673 Kővágószőlős. V in c z e J A mecseki uránércesedés ni jdellkísérletei 365 Inspiteof its high ránk of coalification (hard coal and even meta-anthracite), the urani- umfiltering capacity of the coalified plánt matéria! of the formation is smaller than that of peat (Figs. 1 and 8). This is due to the fact that it reduces the trapped and chemically bonded uránium, thus being able to take up more uránium as a compensation fór the re- duction. Consequently, the involvement of the coalified plánt matériái of the formation in the epigenetic accumulation of uránium was nőt reduced either. Hydromicas fali considerably short of peat and coal in terms of uranium-filtering capa- city (Fig. 8). On the other hand, as a component of the mátrix of the sandstone, they are by one order of magnitude greater in mass, their aggregated uranium-accumulating power, in the epigenic phase, being similarly high. Grain size and colour (oxidation-reduction State) could only during a long experimental time influence the accumulation of uránium from the percolating waters. A local pH oxidation-reduction balance between rock and waters is established only after diagenesis when the Solutions migrate by diffusion. This is favourable fór the development of epi- genic pH-oxidation-reduction barriers. However, if a reducing agent, e.g. hydrogen sul- phide, is introduced in form of gas or aqueous solution intő a layer, its filtration along the layer, i.e. the effect of relative differences in permeability, will be felt quite intensively, in addition to the reduction effects resulting in an excess of uránium (Plate III, f. 2a). As evidenced by the changes caused by heat treatment, the geothermal effect result- ing from several km of overburden imposed on the formation may have largely added to the chemical aetivity and diffusion of interstitial waters and gaseous phases. In an in- direct way, this may have enabled the huge masses of rock with coalified vegetál matter to get involved in the reduction process. The thermal effect brought about, at the same time, a marked internál vapour pressure in the pores which speeded up the migration- reaccumulation process. The enrichment of uránium and other introduced elements (e.g. vanadium, selen) and their loealization in the models were observed to come up to the expectations. The most perfect reproduction or simulation of the set of őre mineralization processes is represented by Model VIII, where the development of a greenish-coloured transitional oxidation-re- duction zone could be observed in the boundary zones of the originally brownish-yellow (oxidized) and grey (reduced) „sequences” (Figs 9 — 10, Plate VII, f. 3a, b). In addition to being accumulated in the reductive zone pinching bút in form of a lenticular body at the centre of the model, the uránium was partly mobilized from there, getting enriched in the resulting zone of transitional oxidation-reduction value, forming irregular patches therein. An independent series of experiments has shown the prerequisites fór and the process of the formation and the structure of the collomorphous spheroidal-rheniform, filamen- tous-banded segregations of pitchblende (uraninite) heavily dissected by shrinkage cracks. This process takes piacé already in the hydroxide phase preceding the formation of pitch- blende, i.e. during the gelification of the fresh hydroxyl sols, being extremely rapid, taking a couple of minutes only (Plates I— II, Table I). The uranate and oxide phases formed at low temperatures could be further reduced at 150 — 200 °C when combined with coalified plánt matéria! from the same locality (Table II). Manuscript received : lst September, 1986. M3yqeHHe no3ji,HenepMCKoro ypaHOBoro opy^eHeHun MeqeKCKnx rop SKcnepiiMeHTaMH Ha M0.ne.nflx finom Bumte OcHOBbiBaacb Ha SoraTOÍt JittTepaType no 3KcnepHMeHTanbH0My MOflejmpoBaHHto, b cTaTbe paccMaTptiBaiOTCH npoueccbi nepBnnHoro (cHHreHoranHoro) HaKonneHiin n BTopuHHoro (ann- reHeTHHHoro) nepeoTJiojKemifl ypaHa Ha őa3e HccjiegoBaHHH Mogejien, HMHTHpyioutnx Teopera- necKyio reoxiiMHHecKyio MOgenb ypaHOBoro MecTopo>KfleHHH: CHanaJia npocTbix cjiohctwx K0J10H0K B CTeKJlflHHblX npOÖHpKaX, 3aTeM— CnOWHblX CJIOHCTblX MOgejieH B CTeKJIHHHblX B3HH3X H B CTCKJtHHHblX UHJIHHgpaX. B pe3yj]bTaTe Ca.MOCTOHTejlbHOH CepHH OnblTOB npeg- CTaB.aeHbl npoueccbl 0Öpa30BaHHH IUapOBHgHblX-nOHKOBHgHblX H HHTeBHflHblX-JteHTOHHblX KOn- JI0M0p(J)HbIX BblgejieHHH ypaHOBOH CMOJIKH. 366 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet Táblamagyarázat — Explanation of plates I. tábla — Plate I. A gömbös (1) és a szalagos (2) kollomorf uránoxid kiválás folyamata, mikroszkóp! tárgy- lemezre cseppentett uránhidroxid szuszpenzióból, a) Kezdeti, b) Köztes, c) Végállapot. Eltelt idő: a) 0 perc, b) 1 perc, c) 2 perc. Mikroszkópi felvétel áteső fényben. N = 50 X Process of segregation of spheroidal (1) and banded (2) collomorphous uránium oxide from uránium hydroxide suspension dropped onto the object síidé of a microscope. a) Initial, b) Intermediate, c) Final State. Elapsed time: a) O minute, b) 1 minute, c) 2 mi- nutes. Micrograph in transient light. N = 50 X II. table — Plate II. Kollomorf (gél) uránoxid kiválási formák (végállapot): 1. Gömbös- v'esés, 2. Szalagos- sávos, 3 — 4. Fonalas. Mikroszkópi felvétel áteső fényben. N = 50 X Forms of segregation of collomorphous (gél) uránium oxide (final State): 1. Spheroidal- rheniform, 2. Banded, 3 — 4. Filamentous. Micrograph in transient light. N = 50 X III. tábla — Plate III. 1. Az I. modell fényképe. (A rétegoszlop és jelkulcs az 1. ábrán látható). 1. Micrograph of Model I. (Fór geological column and legend, see Fig. 1). 2. A II. modell részletének fényképei: 2a) a kénhidrogénezés után, 2b) a hőkezelés után, a kísérlet végén. (A modell teljes rétegoszlopa a 3. ábrán látható.) 2. Micrographs of a detail from Model III: 2a) after treatment with hydrogen sulphide, 2b) after heat treatment, at the end of the experiment. (Fór totál geological column of the model, see Fig. 3). IV. tábla — Plate IV. A III. modell fényképe a kísérlet kezdetén (a), és a hőkezelés után, a kísérlet befejezése- kor (b). (A rétegszelvény az 5. ábrán látható.) Micrograph of Model III at the beginning of the experiment (a) and after heat treatment, on completion of the experiment (b). Fór the geological column, see Fig. 5 ). V. tábla — Plate V. A IV. modell fényképe a kísérlet kezdetén (a), és befejezésekor, a hőkezelés után (b). (A rétegszelvény az 5. ábrán látható.) Micrograph of Modell IV at the beginning of the experiment (a) and on its completion, after heat treatment (b). (Fór the geological column, see Fig. 5). VI. tábla - Plate VI. Az V. modell fényképe a kísérlet kezdetén (a) és befejezésekor, a hőkezelés után (b). (A rétegszelvény a 6. ábrán látható.) Micrograph of Model V at the beginning of the experiment (a) and on on completion, after heat treatment (b). (Fór the geological column, see Fig. 6 ). VII. tábla - Plate VII. 1. A VI. modell fényképe. (A rétegoszlop a 7. ábrán látható.) 1. Micrograph of Model VI. (Fór the geological cloumn, see Fig. 7) 2. A VII. modell fényképe (A rétegoszlop a 8. ábrán látható.) 2. Micrograph of Model VII. (Fór the geological column, see Fig. 8 ) 3. A VIII. modell fényképe a kísérlet kezdetén (3a) és végén, a hőkezelés után (3b). 3. Micrograph of Model VIII at the beginning of the experiment (3a) and on its completion, after heat treatment (3b) A fényképfelvételeket Füzy T. készítette. Photo T. Füzy. V i n c 2 e J A mecseki uránércesedés modellkísérletei 367 I. tábla — Fiaté I. 368 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet V' á *4 ’* it .*! II. tábla — Plate II. V i n c z e J. : A mecseki uránércesedés modellkísérletei 369 III. tábla — Plate III. 370 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet IV. tábla — Plate IV. V i ne z e J . : A mecseki uránércesedés modellkísérletei 371 V. tábla — Plate V. 1b 372 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet VI. tábla — Plate VI. $ ’ V i n c z e J . : A mecseki uránércesedés modellkísérletei 373 VII. tábla — Plate VII. Földtani Közlöny, Bull. o/ Ilié Hungárián Geol. Soc. (1987) 11 7. 375 — 383 Felsőtriász szelvények korrelációja a lof er- ciklusok alapján (Gerecse hegység)* Haas János** (3 ábrával) Bevezetés A triász végén a Tethys rendkívül széles és morfológiailag kiegyenlített, gyorsan süllyedő selfjein igen nagy vastagságú sekélytengeri-árapályövhöz közeli karbonátos képződmények rakódtak le. A Dunántúli-középhegység fel- építésében is döntő jelentőségűek ezek a kőzetek, amelyeket a Dachsteini Mészkő, illetve a Fődolomit Formációba sorolunk be. Mind a Dachsteini Mész- kő, mind a Fődolomit uralkodó része ciklusos kifejlődésű, azaz sajátos jelle- geket mutató rétegek szabályos váltakozásából épül fel. Ezt a törvényszerű- séget az Alpokban már Sander (1936) felismerte és Schwarzacher (1947, 1954) részletesen tanulmányozta. Magyarországon Végh Sándorné (1957) hívta fel a figyelmet bizonyos periodikus változásokra a gerecsei szelvények tanulmányozása során. A ciklicitás jellegének, törvényszerűségeinek pontos leírása és a képződési köiülmények lényegének kiderítése A. G. Fischer (1964) nevéhez fűződik. Ö határozta meg az ideális ciklust, amely a diszkordancia- felszínen települő vöröses vagy zöldes pelites, intraklasztos, a dagály fölött képződött A-taggal indul. Erre az árapályövi algalamellás, száradási póruso- kat (madárszem szerkezet), száradási repedéseket tartalmazó (loferites) B-tag, majd az apály öv alatti sekély lagúnában képződött, gyakran Megalodonta- ceakat tartalmazó világosszürke C-tag települ, és a ciklust felül ismét diszkor- dancia-felszín nyesi el. Ezeket az árapályövhöz közeli területen a relatív víz- szintingadozás hatására létrejött ciklusokat nevezte Fischer az ausztriai Lofer hegységről Lofer-ciklotémáknak. A FisCHER-féle tagolás és értelmezés világszerte elterjedtté vált az elmúlt évtizedben. Magyarországon Fülöp J. (1975) alkalmazta először a tatai Dach- steini Mészkő feldolgozásánál. A bakonyi felsőtriász alapfúrások részletes vizs- gálata során (Haas J. 1982, Haas J. — Dobosi K. 1982) a ciklusokat tipizáltuk, meghatároztuk az egyes típusok gyakoriságát, megállapítva, hogy a vizsgált rétegsorokban a regresszív ciklusszakasz, árapályövi (B’) tagja is gyakran megőrződik, így az A — B — C B’ képlettel leírható ciklust célszerű alaptípus- nak tekinteni. * Előadta Az Őslény tani- Rite" tani Szakosztály előadóülésén, 1986. IV. 7-én. •* Központi Földtani Hivatal, 1051 Budapest V. Arany János u. 25. 376 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet A rétegtani tagolás és korreláció nehézségei Az összesen 2 — 3 km vastagságot is elérő felsőtriász karbonátüledékek pon- tosabb rétegtani korrelációja meglehetősen nehéz. A biosztratigráfiai tagolási lehetőségek közül két ősmaradványcsoport jelenthet támpontot: a Foramini- ferák és a Megalodontaceak. Oraveczné Scheffer A. vizsgálatai szerint (1987) a Foraminiferák elsősorban ökológiai szempontból jelentősek és legfel- jebb emelet szintű tagolást tesznek lehetővé. Az ősmaradványok közül kétségtelenül a Megalodontaceak adják a legfon- tosabb és a legnagyobb részletességű rétegtani tagolási és korrelációs alapot, Végh Sándorné monográfiája szerint (1982) a Megalodontacea fajok általában emelet, esetenként alemelet pontosságú besorolást engednek meg. A fentiek alapján nyilvánvaló tehát, hogy e rendkívül nagy vastagságú rétegsor részle- tesebb tagolása, és a formáción belüli pontosabb időkoi reláció megoldásra váró rétegtani probléma. A kőzet ciklusos kifejlődése, a kőzettani jellegek, változások megfelelően pontos regisztrálása esetén a cikluskorreláció lehetőségét kínálja. Dolgozatom- ban, a korábban vizsgált bakonyi szelvények tapasztalata nyomán, a gerecsei szelvények vizsgálata alapján erre teszek kísérletet. A cikluskorreláció elvi alapjai Fischer alapvető munkái nyomán tudjuk, hogy a lofer-ciklusos karbonátok rendkívül széles, sekély zátony-háttér környezetében képződtek, és a ciklusok létrejöttét a relatív vízszintingadozás okozza. A magas vízszintű periódusokban a háttér lagúna néhány méteres vízzel borított és benne pelletes, ooidos, on- koidos, bioklasztos mésziszap rakódik le. A vízszintcsökkenés idején a háttéri plató uralkodó része a dagály fölötti övbe kerül. A tengerhez közelebbi rész azonban viszonylag gyakran kap ten- gervíz utánpótlást, míg a hátsóbb részeket egy évben legfeljebb néhányszor borítja el a tenger. Ezért ezeken a területeken végbemegy a sabkha típusú dolo- mitosodási ciklus, (Mc Kenzie et al. 1980), és a korábbi szakaszban képződött mészüledékek részben vagy teljesen dolomitosodnak (átmeneti egység, ill. Fődolomit). A tenger vízszintjének emelkedésével azután a sík aljzat nagy része ismét az árapály övbe, majd az apály alatti régióba kerül, és ez a folyamat ismétlődik sokszorosan. Mivel az aljzat rendkívül kiegyenlített, a tengerelöntések (transzgressziók) 10 km-es nagyságrendben is jó közelítéssel egyidejűnek tekinthetők. A rétegsorok tanulmányozása során az is megfigyelhető volt, hogy a ciklu- soknak sajátos jellegeik vannak (vastagság, belső tagoltság, lito- és biofácies). E jellegek egy része is lehet azonosítási bélyeg, természetesen egy bizonyos te- rületen belül. Még fontosabb a korreláció szempontjából a magasabb rendű ciklusok felis- merése, vagyis az, hogy a ciklusok olyan főciklusokba szerveződnek, amelye- ket feltűnően vastag, dagály fölött képződött (A) tagok határolnak. Ezt a jelenséget Schwarzacher (1947, 1954) ismerte fel és írta le az Alpokból. A bakonyi idősebb (nóri) Dachsteini Mészkő rétegsorokban ezt a szabályszerű- séget nem tudtuk egyértelműen kimutatni (Haas J., Dobosi K. 1982). Haas J. : Felsőtriász szelvények lőj ér- ciklusai 377 A gerecsei rétegsorokban azonban a főciklusokat elválasztó vastagabb peli- tes betelepülések a bányákban is világosan látszanak, és a fúrásokban is kije- lölhetők. Mivel ezek a szintek a ciklieitást okozó hatás erőteljesebb megnyilvá- nulását jelzik, nyilvánvaló, hogy hatásterületük is nagyobb, a korrelációnál pedig vezető szintként foghatók fel. Az időkorreláció realitásának és pontosságának megítéléséhez azt is célszerű megvizsgálnunk, hogy milyen hatótényező áll a ciklieitást okozó vízszintinga- dozások hátterében. IMár Sander (1936), majd Schwarzacher (1954) felvetette, hogy a ciklusos változást meghatározó fő tényező a Föld keringési pályájának változásaiban kereshető. Az alpi és a középhegységi ciklusok vastagsági átlagaiból, az összlet összes vastagságából és képződésének becsülhető időtartamából számítva egy-egy ciklus tartamára mintegy 20 ezer év becsülhető (Schwarzacher, Haas [1986]). Ez kitűnő egyezést mutat a 21 ezer éves MiLANHOVic-ciklussal. Való- színű, hogy ez a ciklicitás az éghajlatváltozáson keresztül befolyásolhatta a I vízszintet, és így a vázolt folyamatot. A főciklusok kialakulása is valószínűleg csillagászati okokra vezethető vissza. Ez a korreláció szempontjából azt jelenti, hogy a ciklusok elvileg valóban egyidejűséget rögzítenek, és ha az elemi ciklusok azonosítása is sikerül, rend- kívül pontos (20 ezer éven belüli) korreláció érhető el. A kísérleti korrelációhoz felhasznált szelvények A ciklusos felsőtriász karbonátok beható tanulmányozására először a ba- konyi alapfúrások (Ugod-8. és a Porva-89. sz.) kiváló és szétvágott maganya- ga nyújtott lehetőséget számomra. Már akkor felvetődött bennem, hogy a ciklusosság jellegeit megfelelő regisztrálás és alkalmas rétegsorok esetén réteg- tani korrelációra is fel lehetne használni. A szedimentológiai tanulmányok mellett ez a cél vezetett a táblázatos mak- ro- és mikrofácies rendszer kialakításánál, amelyet az ugodi és a porvai fúrások feldolgozásánál a gyakorlatban is kipróbáltam (Haas J. 1982, Haas J.— Do- bosi K. 1982.). A rétegsorok korrelációjához azonban a gerecsei felszíni és fúrási szelvények teremtették meg a lehetőséget. Az elmúlt években díszítőkő kutatásokat végeztek Lábatlannál a Kecske- kői-bánya közelében, valamint Tardosbányánál (1. ábra). Mészáros Mihály és Konda József hívta fel a figyelmemet az itt mélyült 50—100 m-es fúrások- ra, amelyek maganyagát a minősítő vizsgálatok előkészítése érdekében hosszá- ban elvágták. Az elvágott magokat a kidolgozott metodika és táblázatos rend- szer segítségével Turczi Gábor és Szabóné Balog Anna segítségével dolgoz- tam fel (2. ábra). Fel tudtam használni továbbá a kecskekői mészkőbánya rétegsorának felvételét is, amit az alapszelvény program keretében a Kárpátia gmk vég- zett el sziklamászó módszerrel, Oravecz J. és Péró Cs. közreműködésével. Az észlelés metodikáját előzetesen egyeztettük, és a felvett szelvényeket a hely- színen közösen pontosítottuk, szükség esetén korrigáltuk. Az egységes szem- pontok szerinti észlelés ugyanis döntő eleme a korrelációnak. 5 Földtani Közlöny 378 Földtani Közlöny 117. kötet 4 füzet 1. ábra. A vizsgált, illetve párhuzamba állított szelvények helye és földtani környezetük Fig. 1. Location of studied or correlated profiles and their geological setting A korreláció módszere és eredményei Korrelációs eljárásunk menete a következő volt; — a rétegsorok felvételével egyidőben, már a terepen meghatároztuk a ciklusokat, — megkerestük a főciklusokat elválasztó anomális bázis-tagokat, — párhuzamba állítottuk a főciklusokat, — megkíséreltük ezen belül az elemi ciklusok azonosítását, a sorrend és egyes jellegek alapján. A kísérleti korrelációba bevont szelvények ciklusbeosztását, illetve az apály- szint alatt képződött (C) és az efölötti (B -f- A) rétegek váltakozását, és az azonosítás eredményét a 3. ábra mutatja. A feltűnően vastag A-tagnál (illetve az A -tagok sűrű ismétlődésénél) elhatárolt főciklusokat római számokkal je- löltük. A főciklusokon belül, ha nem is ennyire feltűnően, de többnyire kimu- tatható egy — a szokásosnál fejlettebb — A-tag, amely a főciklust két részre tagolja. Ezt az ábrán nagybetűk jelölik. Az elemi ciklusokat arab szám jelöli, úgy hogy a számozás a jura-triász ha- tártól indul. A rétegsorokról a fossziliák alapján annyit tudtunk, hogy nagyjából egykorúak. A tardosbányai fúrások egy része a liászból indult, és így a tri- ász-jura határt is feltárta, de nem volt egyértelmű, hogy a határnál mi- lyen mértékű üledékhiány van, illetve, hogy érintette-e jelentősebb lepusz- tulás a triász rétegsort. A cikluskorrelációval a párhuzamosítást lényege- sen finomítani lehetett. A főciklusok azonosításában nagy valószínűséggel nem tévedtünk, ehhez a triász-jura határ is támpontot adott. Az elemi ciklusok azonosításában lehet tévedés, hiszen a cikluselválasztó A, illetve B tagok Haas J. : Felsőtriász szelvények lofer -ciklusai 379 - - >% -g o df o ^ CL O * 0>- O £ o C — o o o XJ o CL o jC o a CD cn u ■O o o cn ai | világos TT| közepes ^ sötét = másodlagos = szín 1 E3 2 ex 3 4 o o 7 <= 10 AV 50 8 ++ 11 ~ 6-0- 9 — 2. ábra. A terepi megfigyelések rögzítésének módszere a lábatlani LMk-52. sz. fúrás felső szakaszának példáján. Az ábrán a ciklustagokat és a párhuzamosított ciklusok sorszámát is feltüntettük. Jelmagyarázat: 1. Mészkő, 2. Intraklaszt, 3. Félig konszolidált iszap-felszakadás, 4. Intrabreccsa, 5. Molluszka héjtöredék, 6. Onkoid, 7. Száradási pórusok, repedések, 8. Megalodontacea, 9. Kalcitpettyes szövet, 10. Lemez repedés, ill. stromatactis típusú üregki- töltés, 11. Agyagos kőzetek Fig. 2. Method of recording field observations as epitomized by the example of the upper interval of borehole LMk-52 at Lábatlan. Both the cycle-members and the serial numbers of the correlated cycles ha ve been indicated on the figure Explanation: 1. Limestone, 2. Intraclast, 3. Semi-consolidated mud-cracking, 4. Intraformational breccia, 5. Mollusc shell fragments, 6. Oncoid, 7. Dessiccation pores, cracks, 8. Megalodontacea, 9. Calcite-speckled texture, 10. Fracture of lamina or Stromatactis-type cavity-fill, 11. Argillaceous rocks 380 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet La b a 1 1 an / / Kecskekö \ LMK-52 Tardosbanya / l \ Tba-3 Tba-2 rba-5 Tba-1 B+A II. A 3 a: 5a b B-C B+A+B B B+A B + A 4m 3 .Bn LZ. “ a-C 5a 5b _6 A-C A+B~ 11 B + A A imjj A-C - SHE a B-C 12 b m ^A C-A-ij" A-C ?H .100 J 1 2 a 2b 3 uz 5a 5b 59 m A B+A m B+A B A+B 50m A-B - 5 Lio 3 ábra. A lábatlani és a tardosbányai szelvények cikluskorrelációja. Jelma g y a r á z a t: 1. C-tag, 2. A és B (B'), ill. A + B tag, 3. A—C, Hl. B—C átmeneti kifejlődés, 4. Főciklus határok Fia. 3. Cycle correlation of profiles from Lábatlan and Tardosbánya. E x p 1 a n a t i o n: 1. C-member, 2. A- and B (B')- or A + .B-members, respectively, 3. A — C or B — C transitional facies, 4. Main cycle boundaries Haas J.: Felsőtriász szelvények lofer-ciklusai 381 kiékelődhetnek, esetenként csak a diszkordanciafelszín marad meg, és ennek megfigyelése a fúrási rétegsorokban nem mindig lehetséges. Egy-egy elemi cik- lus hibás korrelációja is azonban csupán 20 — 40 ezer éves tévedéshez vezet, amely a rétegtanban még mindig kiugróan nagy pontosságot jelent. A tardosbányai fúrások egymástól néhány száz m távolságra mélyültek. így ezek egymással való korrelációjának sikere természetesnek tekinthető, jól- lehet a cikluskorreláció nélkül ez esetben is reménytelen lenne a pontos meg- feleltetés. Az azonban már a módszer használhatóságát bizonyító, lényeges eredmény, hogy a Tardosbányától kb. 10 km-re lévő Lábatlan környéki terület szelvényeivel való korreláció is elvégezhető volt. A ciklusokra alapozott pontos azonosításnak gyakorlati jelentősége is lehet. A vizsgált fúrások esetében pél- dául, amelyek elsődleges célja díszítőkő feltárása volt, tudva, hogy az e célra alkalmas kőzettípusok megjelenése nem véletlenszerű, hanem ciklusokhoz kö- tődik, az alkalmas szakaszok előrejelzésében hasznosítható a módszer. A ciklusokra alapozott korreláció természetesen nem csak a Dachsteini Mészkő, illetve a Fődolomit esetében alkalmazható, sőt nem is csupán a peri- tidális kifejlődésű kőzettípusoknál, hanem mindazoknál a kőzetfajtáknál, amelyek a ciklusos klímaváltozások, vízszintingadozások nyomait, valamilyen formában, magukon viselik. Az irodalomban már a kontinensek közötti ciklus- sztratigráfiai azonosításra is szép példák vannak. Irodalom — References Fischer, A. G. (1964): The Lofer cyclothems of the Alpine Triassic — Kansas, Geol. Surv. Bull. 169. 1. pp. 107 — 149. FtfLÖP J. (1975): The Mesozoic basement horst blocks of Tata — Geol. Hung., ser. Geol. T. 16. pp. 1 — 123. Haas J. (1982): Facies Analysis of the Cyclic Daehstein Limestone Formátum (Upper Triassic) in the Bakony Mo- untains, Hungary — Facies, 6. pp. 75—84. Haas J. — Dobosi K. (1982): Investigation of Upper Triassic cyclic carbonate rocks in key sections in the Bakony — Inst. Geol. Publ. Hung. 1980. pp. 135 — 168. McKenzie, J. A.— Kenneth H. Hsü— Schneider, Jean F. (1980): Movement of subsurface waters under the sab- kha, Abu Dhabi, UAE, and its relation to evaporative dolomité genesis — Soc. of Economic Paleontologists and Mineralogists Special Publ. No. 28., pp. 11 — 30. Oraveczxé Scheffer A. (1987): A Dunántúli-középhegység triász képződményeinek foraminiferái — Geol. Hung. Ser. Pál. 50., 331. Saxder, B. (1936): Beitrüge zűr Kenntniss dér Anlangerungsgefüge — Min. Petr. Mitt. 48. pp. 27 — 209. Schwarzacher, W. (1947): Über die sedimentáre Rhythmik des Dachsteinkalkes von Lofer — Verh. geol. Bundes- anstalt, pp. 176—188. Schwarzacher, W. (1954): Die Grossrhythmik des Dachsteinkalkes von Lofer — Tschermaks MineraL Petrog. Mitt. 4. pp. 44—54. Schwarzacher, W.— Haas J. (1986): Comparative statistical analysis of somé Hungárián and Austrian Upper Triassic peritidal carbonate sequences — Acta Geol. Hung. 29. (3—4.) pp. 175 — 196. Végh-Necbraxdt E. (1957): Somé characteristics of the sedimentary petrography of carbonatic Triassic rocks — Ann. Univ. Se. Budapestinensis, Sectio Geol. I. pp. 103—108. Végh-Necbrandt E. (1982): Triassische Megalodontaceae. Entwicklung, Stratigraphie und Palaontologie — Akadé- miai Kiadó, Budapest. , A kézirat beérkezett: 1986. VI. 6. Correlation of Upper Triassic profiles on the hasis of Lofer cycles (Gerecse Mts) J. Haas* The possibility fór correlating of Upper Triassic carbonate rocks (Daehstein Limestone, Hauptdolomit) of considerable thickness and difficult to assess biostratigraphically is examined in the light of cyclicitv characteristics on Daehstein Limestone profiles in the Central Office of Geology of Hungary, H— 1051 Budapest V. Arany János u. 25. 382 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet Gerecse area (Fig.l). In principle a possibility fór cycle correlation is provided by the conditions of formation of the cycles involved. Trans-regression cycles on extremely smooth Tethyan shelf margins are provoked by periodical changes in water level that are probably due to astronomic causes (Milankovic cycles). The transgression events may be regarded as being simultaneous even in a direction perpendicular to the shoreline over distances that may attain, fór that matter, even 10 km. In addition to Identification of characteristics typical of the cycles, the correlation can be based primarily on recognition of higher-order cycles. The sequence of the correlation procedure has been as follows: — the cycles were determined simultaneously with the field survey of the profiles, — the anomalous basal members separating the main cycles were identified, — the main cycles were correlated, — attempts were made at identifying the elementary cycled within the former on the basis of the order of succession and of the individual features. The cyclicity- based grouping of profiles included in the correlation experiment and the alternation of beds formed below the ebb level (C) with the deposits accumulated above this (B -f- A) are shown in Fig. 3. The main cycles distinguished in the strikingly thick A-member (i.e. at frequent repetition at short intervals of the A-members) have been indicated by Román numerals. Within the main cycles, in a less striking form though, an A-member (unusually markedly developed) dividing the main cycle intő two parts can usually be identified. On the figure it is indicated by Capital letters. The elementary cycles are shown by Arabic numerals, the numeration starting from the Jurassic-Triassic boundary. The identification of the main cycles in the given case could be solved with high probability. There is more incertitude in the identification of the elementary cycles andtthere may be somé error owing to the pinch out of the A- and B-members. As shown by the author’s caleulations, however, this leads to an error of only 20 — 40 thousand years which means a very high precision in a stratigraphic context. The fact, that the correlation of both the Tardosbánya profiles and the profiles of Lábat- lan situated at almost 10 km away from them could be carried out may be regarded as a remarkable achievement. Manuscript received: 6th June, 1986. KoppejiHUHH BepxHeTpHacoBbix pa3pe30B Ha ocHOBaHHH jiotJiepcKHx hhkjiob (ropbi Tepene, ceBepo-BocTOK 3aAyHanmHHbi) Hhow Xac B CTaTbe paCCMaTpilBaeTCH B03M0>KH0CTb KOppeJlHUHH BepXHCTpHaCOBblX KapOOHaTHblX 0T- JIOWeHHH ŐOJIblllOH MOIgHOCTn, TpygHO paCMJieHHeMblX ŐHOCTpaTHrpa(})MHeCKHMH MeTOgaMH (flaXinTeHHCKHÍÍ H3BeCTHHK, rjraBHblfl gOJIOAlHT), Ha 0CH0B3HHH HHKJI0B B gaXUITeHHCKOM H3- BecTHHKe rop Tepene (puc. 1 ). flpHHHHnnaJibHaH B03M0>KH0CTb KoppejiHHHH hhkjiob oöecne- MHBaeTCH yCJIOBHHMH B03HHKH0BeHHH UHKJIOB. Ha HCKJHOHHTejIbHO BbipOBHÉHHOH H OHCHb IIlHpO- koh iuejib(})0B0H OKpaiiHe Temca TpaHcrpecciiBHO-perpeccHBHbie hhkjih oöycJiOBJieHbi, Bepo- HTHO, KOCMHHeCKHMH npHHHH3MH (UHKJiaMH MHJiaHKOBHHa). TpaHCrpeCCHBHbie COŐblTHH MoryT CHHTaTbCH 0HH0B03pacTHbiMH Ha paccTOHHUHx ga>Ke gecuTKOB km BKpecT őeperoBoií J1HHHH. Hapugy c conocTaBJieHiieM kohkpcthhx ocooeHHOcTeií, xapaKTepHbix ajih onpegejieHHbix hhk- jiob, KOppeJIHHHH MOHíeT ÖblTb 0CH0B3Ha B nepByiO OHepegb Ha 0n03H3BaHHH HHKJIOB Bbicuiero nopugKa. Xog KoppejiHHHOHHbix iiccjiegoBaHHH 3aKJH0Hajica b cjiegyioiHeM: OgHOBpe.MeHHO c gOKyMeHTaHHeíí pa3pe30B, ywe b nojie öbuin BbigejieHbi hhkjih, őbuiH HaiÍAeHbi aHOMajibHbie öa3aJibHbie hjichh, oTAejiíHOiune gpyr ot apyra rjiaBHbie HHKJIbl, — ÖbUlH CKOppeJllipOBaHbl TJiaBHbie HHKJIbl, b hx npegejiax őbuia cgejiaHa nonHTKa cKoppejinpoBaTb 3Jie.MeHTapHbie hhkjih Ha ocHOBa- HHH HX OTgeJIbHHX OCOÖeHHOCeií H HX nOCJieflOBaTejIbHOCTH. PacHJieHeHiie onbiTHbix pa3pe30B Ha hhkjih, a TaK>Ke qepegoBaHHe ropH30HTOB, HaKonHB- hihxch non (C) h Hafl (B + A) ypoBHew otjihb3, HaKOHeu, pe3yjibTaTbi conocTaBJieHHií npHBog- HTCH Ha puc. 3. rjiaBHbie HHKJIbl, rpaHHHbl KOTOpblX npOBOflHJIHCb no OHeHbMOmHOMy r0pH30H- Ty A (hjih Hxe ec™ h He HacmnbKO apno, ho oőbiHHO npoHBJiflncfl ropH- 30ht A.MOinHee oöbiHHoro, no KOTopoMy rnaBHbift uhkji mo>kho 6buionoApa3AejiflTbHa flBenacTH. Ohh o6o3HaneHbi Ha pnc. 3arjiaBHbiMH őyKBaMH. SjieivteHTapHbie uhkjih oöo3HaneHbi apaöcKHMH UH(J»paMH c HanaJiOM HyMepaipiH ot rpaHuuw ropbi c TpnacoM. KoppennuHH rnaBHbix uhkjiob b flaHHOM cjiynae Mor.na őbm> npoBe^eHa c bmcokoh cTeneHbio BepoflTHOCTH. B conocTaBJieHHH aneMeHTapHbix uhkaob öojibuie HeyBepeHHOcra, h ouihökh motjih B03HHKHyTb BCJieACTBwe BblKJIHHHBaHHH r0pH30HT0B A H B, 3TO, OflHaKO, COTJiaCHO H3UJHM paCHCTaM, npHBOflHT K OUIHÖ- xaM jiHuib nopHAKa 20— 40 Tbic. JieT, hto 03HanaeT Hpe3BbmaHH0 Bbiconyio ToiHOCTb b crpa- THrpa<})HH. 3acJiy>KHBaeT BHHMaHHH, hto c noMombio flaHHOro MeaoAa yaanocb CKOppejinpoBaTb pa3pe3bi y c. TapAouiöaHH h c. JlaöamaH, yAaneHHbix Apyr ot Apyra non™ Ha 10 km. A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1986 SHÖJiHorpaíjMH jimrepaTypbi reojiorimecKHx h cmokhhx HayK b BeHrpHH 1986 Répertoire bibliograpliique des publications du domaine des Sciences géologiques en Hongrie, 1986 Albu I. — Braun L.— Laszlovszky E.— Tímár Z.tPostroenie zony dislokatsiy Damo po dannym vysoko-tsastotnykh izmereniy otrazheniy — Structural ana- lysis of the Darnó beit on the basis of high frequency reflection surveys — Proc. of the 31st Internat. Geophys. Symposium; 30. Sept. — 3. Oct. 1986, Gdansk, Poland, Vol. I., p. 49. eng rus R Albu I.: lásd: Posgay K. AlliQUAnder Ö.: A magyar szénhidrogén- kutatás vázlatos története (1935-ig) — A brief history of the liydrocarbon exploration in Hungary up to 1935 — BKL Kőolaj és Földgáz 19. (119.) 10. 1986. pp. 289—294. rus, ger, eng R Alliquander Ö.: Emlékbeszéd dr. Papp Simon professzor születésének 100. év- fordulóján — BKL Kőolaj és Földgáz 19. (119.) 10. 1986. pp. 318—319., 1 ábra Andainé Simon M.: lásd: Pállá Gy. Andor Gy.: Beszélgetés Dr. Kessler Huberttal — Gesprách mit Dr. Hubert Kessler — Földrajztanítás XIX. Buda- pest, 1986. pp. 76 — 82. Andor Gy. : így a lelkiismeretem is nyu- godt. . . (Beszélgetés Dr. Kessler Hu- berttal) — So ist mein Gewissen auch ruhig (Gesprách mit Dr. Hubert Kess- ler) — A technika tanítása XVIII. 2. Budapest, 1986. pp. 60—64. 3 Fig. Andrássy L. — Baráth I. — Golynskiy, E. — Ivanov, V. — Ktjrilenko, F.— Nagy M. — Suba S.: Apparatura dvukh- zondovogo neytronnogo karotazha dlya raboty v skvazhinakh s temperaturoy do 250 °C i davleniem do 150 MPa — Sbornik dokladov nauchno-praktiches- koy konferencii, posvvashchennoy ito- gam 10-letnego sotrudniehestva stran- chlenov SEV v oblasti provedeniya spetsialnykh promyslovo-geofizicheskikh i vzrvvnykh rabot v glubokikh i sverkli- glubokikh skvazhinakh. Tóm. I. pp. 153 — 161. 5 figs. 2 tables. Csopak, 1985. (megjelent 1986.) Andrássy L. — Baráth I.— Lendvai P. — Ribi E.: Sostoyanie i perspektivy raz- vitiya metrologicheskogo centra geofi- zicheskikh issledovaniy v VNR — Sbor- nik dokladov nauchno-prakticheskoy konferencii, posvyashchennoy itogam 10-letnego sotrudniehestva stran-chle- nov SEV v oblasti provedeniya spetsial- nykh promyslovo-geofizicheskikh i vzryvnykh rabot v glubokikh i sverkh- glubokikh skvazhinakh. Tóm. II. pp. 256 — 261. 3 figs. Csopak, 1985. (meg- jelent 1986.) Andrássy L.: lásd: Baráth I. Andrássy L.: lásd: Lobankov, V. Annus J.— Gondozó Gy.— Koleszár J.: A bányaműveletek búvárszivattyús víz- mentesítése külszínről mélyített fúró- lyukakon keresztül — Drainage of mine working by submersible pumps through boreholes drilled from the surface — BKL Bányászat 119. 11. 1986. pp. 763 — 766. 5 tables, rus, ger, eng, fre R Anonymus: Kétszáz esztendeje alakult meg a Societát dér Berbaukunde, a világ első nemzetközi tudományos társasága — BKL Bányászat 119. 12. 1986. p. 836. Anonymus: Geológiai kiállítás a Kecske- méti Planetáriumban — Föld és Ég XXI. 12. 1986. p. 381. 1 ábra Antalffy gy.: A mázai remete. Pávay- Vajna Ferenc emléktáblájára — Magyar Nemzet 1986. IV. 19. p. 4. Aranka Gy.: lásd: Csíky G. Árkai P.— Lelkes-Felvári Gy.: Very low- and low-grade metamorphic ter- rains in Hungary — IGCP Project No. 5. „Correlation of Prevariscan and Variscan events in the Alpine-Mediterranean 386 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet Mountain Belts” Field Meeting abstract, Sardinia, May 25 — 31. 1986. pp. 2—7. 1986. 1 fig., 1 table Árkai P.— Nagy G. — Dobosi G.: Polyrae- tamorphic evolution of the South-Hun- garian crystalline basement, Pannonian Basin: geothermometric and geobaro- metric data — Acta Geol.H ung. 28., (3 — 4). 1985, pp. 165 — 190., 5 figs. 5 tables, Budapest, 1986. Árkai P.: lásd: Kovács S. Arnold, W.: Albert Fauck (1842—1919) és Anton Raky (1868 — 1943) a fúrás- technikai fejlesztés úttörői Közép-Euró- pában, a XIX. században — Albert Fauck (1842—1919) and Anton Raky (1868—1943): pioneers of drilling techni- cal development in Central Europe in the 19th century — BKL Kőolaj és Földgáz 19. (119.) 10. 1986. pp. 300— 301., 2 figs Arnold, W.: A kőolajbányászat kezdete Németországban — Beginning of oil production in Germany — BKL Kőolaj és Földgáz 19. (119.) 10. 1986. pp. 303 — 304. Ascoli, P.: Foraminiferal, ostracod and calpionellid biozonation across the Ju- rassie — Cretaceous boundary on the Atlantic Margin of North America — Acta Geol. Hung. 29. (1 — 2.) 1986. pp. 103-104. Azéma, J.: lásd: Manivit, H. Bácskay E.: State of affairs at Sümeg — Őskori kovabányászat és kőeszköznyers- anyag-azonosítás a Kárpát -medencé- ben. Nemzetközi Konferencia, Buda- pest, 1986. pp. 11 — 25., 8 figs, 1 table Bácskay E.: Prehistoric fiint mining in Hungary — Precirculated papers fór section „Raw matériái procurement. and Exchange” XI. World Árcheol. Congress, London, 1986. pp. 1 — 28., 9 figs, 1 table Badinszky P.: Különleges nyersanyagok kutatásának főbb eredményei az építő- iparban — Major results of searches fór special kinds of raw matériái in the construction materials industry — Földt. Kút. XXIX. 2-3. 1986. pp. 31-38., 11 figs, eng, ger, rus R Bakai J. — Klincsik M.: A szeizmikus sebességeloszlás új számítási módszere — A növel method fór the calculation of the distribution of seismic wave velocities — BKL Bányászat 118. 3. 1985. pp. 163 — 166. 6 figs, rus, ger, eng, fre R Bakalova- Ivanova, D.: Pecularities of the Calpionella zone in Bulgária — Acta Geol. Hung. 29. (1-2.) 1986. pp. 89-92. Bakalova- Ivanova, D.: lásd: Remane, J. Bakk S. — Obert F.: A geotermikus ener- gia és a hévíz. Békés megyei lehetőségek — Magyar Vízgazdálkodás 1985/4. pp. 9 — 11. 1 ábra, 4 tábl. Bakk S.: lásd: Szlávik L. Bakó K. (szerk.): Vivat academia. . . Az Országos Magyar Bányászati és Kohá- szati Egyesület (OMBKE) és az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) emlékköny- ve a bányászati, kohászati és erdészeti felsőoktatás megindulásának 250. év- fordulójára. Az OMBKE és az OEE kia- dása, Budapest, 1985. 351 oldal és 24 ol- dal melléklet Baksa Cs. — Szilágyi G. — Z élénk a T.: A recski ércbányászat hidrogeológiai kérdései — Hydrogeological problems of őre mining in Recsk — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 34. 1985. pp. 129 — 151., 13 figs, rus, eng R Balásházy L. — Liebe P. — Lorberer Á. — Neppel F.: A vízrajzi tevékenység fejlődése a felszín alatti vizek területén — Development of hydrographical acti- vities in the realm of subsurface waters — Vízügyi Közlemények LXVIII. 2. 1986. pp. 225 — 240. 6 figs, eng R Balázs D.: Gombasziklák — kőgombák — Természet Világa 117. 3. 1986. pp. 137 — 138. 6 ábra Balázs É.: lásd: Szöőr Gy. Báldi T.: Törekvés az egységes rétegtani időskála kialakítására — Efforts to establish the uniform stratigraphic time- scale — ősi. Viták (Discussiones pa- laeont.) 32. 1986. pp. 23 — 43. Báldi T.: A természet nagy evolúciós la- boratóriuma, a Paratethys — Természet Világa 117. 3. 1986. pp. 109-112. 5 ábra Báldi T. — Báldi-Beke M.: The evolution of the Hungárián Paleogene Basins — Acta Geol. (Acad. Sci.) Hung. 28. 1 — 2. 1985. pp. 5 — 28., 22 figs Báldi T. — Báldiné Beke M.: A magyar paleogén medencék fejlődése — The evolution of the Hungárián Paleogene Basins — Ősi. Viták (Discussiones pa- laeont.) 33. 1986. pp. 95 — 145. 22 figs, eng R Báldi T. — Papp G.— Weiszburg T.: Mo- zart „geológus barátai” — Természet Világa 117. 6. 1986. pp. 282—284., 3 ábra Báldi T. — Papp G. — Weiszburg T.: Vá- lasz Horváth Zoltán hozzászólására — Természet Világa 117. 11. 1986. p. 527. Báldi-Beke M.: lásd: Báldi T. Báldi-Beke M.: lásd: Bernhardt B. Báldiné Beke M.: lásd: Báldi T. Báldiné Beke M. — Nagymarosy A.: A nannoplankton. Előnyei — hátrányai, alkalmazási lehetőségei a biosztratigrá- fiában — Nannoplankton. Its advanta- ges, disadvantages, and applications in A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1986 387 biostratigraphy — Ősi. Viták (Discus- siones palaeont.) 32. 1986. pp. 59 — 76. 5 figs, 1 table Bálint P.— Kutassy L.— Mattyasovsz- ky Zs. T.: Téglaagyagok égetési színét meghatározó tényezők vizsgálata — Factors influencing the fired colour of brick clays — Építőanyag XXXVIII. 8. 1986. pp. 231 — 234. 2 figs, 3 tables, rus, ger, eng R Bállá Z.: Analysis of the anti-cloekwise rotation of the Mecsek Mountains (South- west Hungary) in the Cretaceous: inter- pretation of paleomagnetic data in the light of the geology — A Mecsek hegység kréta időszaki (óramutató járásával el- lentétes) elfordulásának elemzése: paleo- mágneses adatok értelmezése a földtani ismeretek tükrében — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 32. 2. 1986. pp. 147—181., 15 figs, 3 tables, hun, rus R Bállá Z.: Palaeotectonic reconstruction of the Central Alpine — Mediterranean beit fór the Neogene. Zonenshain L. P. (Ed.): Tectonics of the Eurasian Fold Belts. Tectonophysics, 127 (spec. issue), pp. 213 — 243., 11 figs., 1 table Bállá Zv— Csontos L. — Havas L.— Hor- váth A.: A tarkői fennsíkperem és, -elő- tér (DNy-Bükk) geológiája — A MÁEL- GI 1985. Évi Jel. (Annual Report of the Eötvös L. Geophys. Inst. of Hungary fór 1985), Budapest, 1986. pp. 37—51., 6 figs, 1 table, 2 enclosures, eng, rus R Balláné Csáky L.: lásd: Tóth Mária. Ballenegger Róbert: lásd: Rónai A. Balog Gy. — Kakas K. — Prácser E.— Sőrés L. — Újszászi J.: A tranziens módszer hazai bevezetése, fejlesztése és alkalmazása — Introduction, develop- ment and application of the transient method in Hungary — A MÁELGI 1985. Évi Jel. (Annual Report of the Eötvös L. Geophys Inst. of Hungary fór 1985), Budapest, 1986. pp. 79 — 86; 191 — 196; 259—266; 5 figs. eng, rus R Balog Gy. U. — Kakas K. L. — Prácser E.— Sőrés L.— Újszászi J.: Depth in- version and quick interpretation proce- dure fór transient EM soundings — Pereschot na znacheniya glubiny eks- pressnaya interpretaciya krivykh MPP — Proc. of the 31st Internat. Geophys. Symposium; 30. Sept. — 3. Oct. 1986, Gdansk, Poland, Vol. II., pp. 165 — 168. eng, rus R Balog Gy. U.: lásd: Kakas K. L. Balogh B. — Szepessy A.: A rétegvízvé- delem tervezése és megvalósítása a Bor- sodi Szénbányák Feketevölgy bányájá- ban — Planning and realization of the control of underground waters at the Fekete völgy Colliery of the Borsod Coal Mines — BKL Bányászat 119. 3. 1986. pp. 141—147. 13 figs, 1 table, rus, ger, eng, fre R Balogh B. — Szepessy A.: Rétegvíz elleni védelem a borsodi barnakőszén-meden- cében — Control of underground waters in the Borsod Brown Coal Basin — BKL Bányászat 119. 8. 1986. pp. 527 — 536. 11 figs, 1 table, rus, ger, eng, fre R Balogh J.: lásd: Zentay T. Balogh Kadosa: lásd: Pécskay Z. Balthazárné Vass K. — Lelik L.— Elek I. — Sebessy L.: Tömegspektrometriás ólomizotóp-összetétel mérések felhaszná- lási lehetőségei a hazai földtani kutatás gyakorlatában — GTE XXIX. Magyar Színképelemző Vándorgyűlés, II. Ma- gyar Molekulaspektroszkópiai Konfe- rencia előadásai, pp. 193—198. 3 tábl. 2 ábra, Keszthely, 1986. VI. 17 — 20. Báncs M.: Külfejtés a Borsodi Szénbá- nyáknál — BKL Bányászat 119. 9. 1986. pp. 642 — 643., 1 ábra Báncs M.: A vékonytelepi edelényi szén- bányászat helyzete, problémái és pers- pektívája — State, problems and future prospectives of the thin coal seam min- ing at Edelény — BKL Bányászat 119. 9. 1986. pp. 593 — 597. 4 figs, 2 tables, rus, ger, eng, fre R Bánhegyi I.: Recsk környéki alacsony réztartalmú érctömeg biohidrometallur- giai hasznosíthatóságának vizsgálata — Magyar Mikrobiológiai Társaság Nagy- gyűlése, Gödöllő, 1986. szept. 1 — 3. p. 44. Barabás I.: Felszín alatti vízkutatás 1985-ben — Vízkutatás 1986. 4. p. 22. 1 ábra Barabás I.— Kordos L. — Krolopp E.: A Cegléd 10/a jelzésű nagyátmérőjű vízkutató fúrás földtani és őslénytani értékelése — Geological and paleonto- logical evaluation of a large diameter section drilling — Hidr. Közi. 66. 4—5. 1986. pp. 275—281. 3 figs, 2 tables, eng R Barabás L.: A mélyfúrásos szénhidrogén- kutatás és -feltárás 50 éves története a Dunántúlon — 50 years of hydrocarbon exploration and development by deep drilling in Hungary — BKL Kőolaj és földgáz 19. (119.) 12. 1986. pp. 367 — 370. rus, ger, eng R Barabás M.— Falus G.— Fábiáncsics L. — Gondozó Gy.: A szénvagyonkutatás hatékonyságának növelése az Oroszlányi Szénbányáknál — Increasing the effi- ciency of the explorations fór coal reser- ves at the Oroszlány Coal Mines — BKL Bányászat 119. 11. 1986. pp. 739 — 742. 2 figs, rus, ger, eng, fre R 388 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet Barabásné Stuhl A. — Koch L. — Wéber B.: A MEV kutatási és fúrási tevékeny- sége eredményeinek felhasználása Ba- ranya megyében — Múlt-jelen-jövő a műszaki haladás szolgálatában, az 1985. évi megyei tudományos hetek előadásai- nak tanulmánykötete. A MTESZ Bara- nya megyei Szervezete kiadása, Pécs, 1985. pp. 104 — 110. 2 ábra Baranyi I. — Kassai M.: Sekélygeofizikai módszerek szerepe és lehetőségei a telepü- lések környezeti fejlesztésében és védel- mében — Múlt-jelen-jövő a műszaki haladás szolgálatában, az 1985. évi me- gyei tudományos hetek előadásainak ta- nulmánykötete. I. A MTESZ Baranya megyei Szervezete kiadása, Pécs, 1986. pp. 170—179. 5 ábra Baranyi 1.: lásd: Várhegyi A. Baráth I.— Barminskiy A.— Dyachen- ko A. — Koprda S. — Proskxtrin V.— Jánosi L.: Nauchno-tekhnicheskoe sot- rudnichestvo SSSR i VNR v oblasti razrabotki apparatury induktsionnogo karotazha dlya sverkhglubokikh skva- zhin s vysokimi temperaturami i davle- niyam — Sbornik dokladov nauchno- prakticheskoy konferencii, posvyash- chennoy itogam 10-letnego sotrudni- chestva stran-chlenov SEV v oblasti provedeniya spetsialnykh promyslovo geofizicheskikh i vzryvnykh robot v glubokikh i sverkhglubokikh skvazhi- nakh. Tóm. II. pp. 172 — 175.6 figs., Csopak, 1985. (megjelent 1986.) Baráth I. — Bihari L. -né— Mészáros F.— Szálai M. — Szegedi Sz.: Szénkutató fúrások karotázs-szelvényeinek kvantita- tív értelmezéséről — The quantitative interpretation of borehole loggings when prospecting fór coal — BKL Bányászat 118. 11. 1985. pp. 726-734. 11 figs, 2 t ables, rus, ger, eng, fre R Baráth I.— Ribi E. — Andrássá' L.— Lendvai P.: Sozdanie v VNR natsio- nalnoy metrologicheskoy bazy i voprosy soglasovaniya ee s natsionalnymi baza- mi sotrudnichayushchikh stran in go- lovnym metrologisheskim centrom. p. 124. Suzdal, Koordinatsionnye tsentry INTERNEFTEGEOFIZIKA i IN- TERPROMGEOFIZIKA, 1986. Baráth I. — Szendrő D. — Karas Gy. — Chtxrinova I.: Sovremennoe sostoyanie i perspektivy primeneniya sistemy ASO- 1GIS v insti'tute ELGI (VNR). pp. 114 — 115. Suzdal, Koordinatsionnye tsentry INTERNEFTEGEOFIZIKA ‘i INTER- PROMGEOFIZIKA, 1986. Baráth I.: lásd: Andrássy L. Baráth I.: lásd: Szendrő D. Baráz Cs.: A Darnó-hegy párnalávái — Búvár 1986. 1. p. 15. 2 ábra Bárdossy A.: lásd: Fodor B. Bárdossy Gy. — Fodor B.: Észrevételek Vizy B.: A kutatási fázisok, ismeretes- ségi kategóriák kérdései a bauxitbá- nyászatban c. cikkéhez — Földt. Kút. XXVIII. 4. 1985. pp. 21-22. Bárdossy Gy. — Szabó Elemér: Lateritic bauxites — Geol. Survey of India, Me- moirs, Calcutta, 1986. vol. 120. pp. 41 — 50. 3 figs, 1 table Bárdossy Gy.: lásd: Fodor B. Bárdossy' Gy.: lásd: Lengyel V.-né. Bárdossy Gy.: lásd: Vizy B. Barlai Z. — Réz F.: Detennination of hydrocarbon saturation, rock composi- tion, porosity and permeability in clayey-silty sandstones exhibiting sand- wichtype development — A szénhidro- gén-telítettség, a kőzetösszetétel, a poro- zítás és a permeabilitás meghatározása szendvics-kifejlődésű agyagos-kőzetlisz- tes homokkövekben — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 32. 1. 1986. pp. 69 — 79. 2 figs, hun, rus R Barminskiy, A.: lásd: Baráth I. Baross G.: lásd: Brokés F. Baróti Sz.: A József-barlang titkai — Népszava 114. évf. 146. sz. 1986. VI. 23. p. 7., 2 ábra Bársony É.: lásd: Velledits F. Barta 1.: lásd: Kozák M. Barta I.: lásd: Szöőr Gy. Bartha G.— Varga P.: New results in Earth tides research — Acta Geodaetica, Geophysica et Montanistica Hungarica 21. 1-2. 1986. pp. 13-19. 4 figs., 3 tables, eng R Bartók A.: lásd Vizy' B. Bella L.-né: A hőmérséklet és az idő sze- repe a kőszén képződésében, illetve má- sodlagos átalakulásában — The role of temperature and time in the formation or, respectively, secondarv transforma- tion of minerai coal — BKL Bányászat 118. 5. 1985. pp. 317—320. 5 figs, 3 tables, rus, ger, eng, fre R Bella L.-né— Kakasy GY.-né: A nógrádi széntelepeket kísérő meddők hasznosí- tására irányuló komplex vizsgálati me- todika — Complex methodology fór the testing of the waste rocks accompanying the coal seams in Nógrád, with a view to their utilization — BKL Bányászat 118. 3. 1985. pp. 200—205. 1 fig. 6 tables, rus, ger, eng, fre R Benkő F.: A természet, mint a kultúra forrása — a természeti erőforrások, mint a kultúra feltételei. In: Természet- tudomány és kultúra, pp. 46 — 66., A filozófia időszerű kérdései, 68. sz. Bu- dapest, Művelődési Minisztérium Marxiz- mus—Leninizmus főosztálya, 97 p. Benkő Z. — Gundel I. — Miklós T. — Solt A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1986 389 K.: Endrőd-inező művelésének tervezése Exploitation planning fór Endrőd Field — Kőolaj és Földgáz 19. (119.) 5. 1986. pp. 140—143. 5 figs, rus, ger, eng R Bérczi I.: Főtitkári jelentés — Secretary General’s report — Földt. Közi. 115. 4. 1985. pp. 353—362. Bércziné Makk A.: Triász mikrofauna kelet-magyarországi szénhidrogénkutató mélyfúrásokból — Triassic mierofauna from hydrocarbon exploratory well in eastern Hungary — Földt. Közi. 115. 3. 1985. pp. 303 — 313. 2 figs, 1 table, 3 plates, eng, rus R Bércziné Makk A.: A verpeléti (E-Ma- gyarország) perm-triász kifejlődésének inikrofaunája — Mierofauna of Permian- Triassic deposits at Verpelét (N Hun- gary) — Földt. Közi. 116. 2. 1986. pp. 161—172. 4 figs, 3 tables, 2 plates, eng, rus R Bércziné Makk A. — Cserepesné M. B.: A nagykőrösi preneogén aljzat földtani felépítése — Geology of the pre -Neogene baseinent of Nagykőrös (Central Hun- gary) — Földt. Közi. 115. 3. 1985. pp. 249 — 266. 3 figs, 1 table, 1 plate, eng, rus R Bernáth Z.: Az építőanyagkutatási ered- mények geostatisztikai vizsgálata — A geostatistic analysis of the results of exploration fór the construction matériái industry — Földt. Kút. XXIX. 2 — 3. 1986. pp. 41 — 49. 10 figs, eng, ger, rus R Bernhardt B.: lásd: Majkuth T. Bertalan É.: lásd: Szabó Z. L. Bidló G.: A Magyarhoni Földtani Társu- lat földrengési bizottságának megala- kulása és negyed évszázados működése — The organization and 25 years’ work of the Earthquake (Seismologieal) Com- mittee of the Hungárián Geological Society — Földt. Tudománytört. Evk. (Annals of the History of Hung. Geolo- gy) 1985. (10. sz.) 1986. pp. 63—73. eng R Bidló G.: Megemlékezés dr. Vendl Ala- dárról születésének 100. évfordulóján — Hidr. Tájékoztató 1986. okt. pp. 4 — 5. arcképpel Bidló G.: lásd: Zentay T. Bignot, G. — Blondeau, A. — Guernet, C. — PERREAU, M. — PoiGNANT, A. — Re- nard, M. — Riveline, J. — Dudich E.— Gruas, C.— Kázmér M. — Kopek G.: Age and characteristics of the Eocéné transgression at Gánt (Vértes Mts., Transdanubia, Hungary) — Acta Geol. Hung. 28. 1 — 2. 1985. pp. 29 — 48. 3 figs, 1 table, 4 plates Bihari A.: lásd: Karas Gy. Bihari L.-né: lásd: Baráth I. t Bíró Béla: lásd: J. B. Bíró Gy.: Vadász Elemér a magyar — szov- jet barátságért — Földt. Közi. 116. 1. 1986. pp. 23—24. Bisztricsány E.: Magyarországi földren- gések és törésvonalak — Hungárián fault zones and earthquakes — Földt. Közi. 116. 1. 1986. pp. 57 — 64. 7 figs, eng, rus R Blasko, D.: lásd: Tomschey O. Bodnár J. — Obert F.— Véha J.: Alföldi rétegvizek komplex vízkezelése — Hidr. Tájékoztató 1986. ápr. pp. 28 — 30. 1 ábra, 2 táblázat Bodoky T.— Cziller E.— Táborszki Gy. — Tőrös E.: A szeizmikus csatornahul- lámok alkalmazása a szénbányászatban. II. rész: Telephullám reflexiós mérések — Magyar Geofizika XXVII. 6. 1986. pp. 197—215. 17 figs. hun, rus, eng R Bodoky T. — Hermann L.: A bányabeli szeizmikus átvilágítások számítógépes feldolgozása — Computer processing of in-nnne seismic _ transmission — A MÁELGI 1985. Évi Jel. (Annual Re- port of the Eötvös L. Geophys Inst. of Hungary fór 1985), Budapest, 1986. pp. 68—70; 183—184; 249 — 251; 2 figs, eng. rus R Bodoky T. — Hermann L. — Dianiska L. — Tőrös E.: A szeizmikus csatornahul- lámok alkalmazása a szénbányászatban. I. rész: Telephullám átvilágító mérések — Magyar Geofizika XXVII. 5. 1986. pp. 157 — 182. 21 figs, hun, rus, eng R Bodoky T.: lásd: Körmendi A. Bodonyi J. — Hullán Sz. -né— Illés G.: A kőzetösszlet tagoltságának kvantita- tív meghatározása és a hazai alkalmazás néhány példája — A quantitative deter- mination of the jointedess of rock measu- res and examples fór its application in Hungary — BKL Bányászat 119. 3. 1986. pp. 159 — 166. 5 figs, 3 tables, rus, ger, eng, fre R Bodor E.: Palynological study of hydro- thermal and limnic siliceous rock sam- ples from the Tokaj, Bükk, Mátra mts and Budapest environs — Internat. Conference on Prehistoric Fiint Mining and Lithic Raw Matériái Identification in the Carpathian Basin, Budapest, 1986. pp. 141 — 143. 1 table Bognár L.: Ásványérdekességek kristály- barlangjainkból — Interesting minerals from two new Hungárián crystal caves — Ásványgyűjtő Figyelő III. 2. 1986. pp. 16 — 18. 1 fig, eng R Bogsch L.: Szemelvények az őslénytan magyarországi történetéből a felszaba- dulásig — The history of paleontology in Hungary — Földt. Tudománytört. 390 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet Évk. (Annals of the History of Hung. Geology) 1985. (10. sz.) 1986. pp. 39 — 62. eng R Bogsch L.: Dr. Schréter Zoltán századik születésnapjára — On the lOOth an- niversary of Zoltán Schréter’s birth — Földt. Tudománytört. Évk. (Annals of the History of Hung. Geology) 1985. 10. sz. 1986. pp. 91 — 100. eng R Bogsch L.: Fél évszázaddal ezelőtt hunyt el Rakusz Gyula — In memóriám Gyula Rakusz — Földt. Tudománytört. Évk. (Annals of the History of Hung. Geology) 1985. (10. sz.) 1986. pp. 149—156. eng R t Bogsch L.: lásd Kecskeméti T. Bohátka S.: lásd: Szöőr Gy. Bohn P. — Kiss Klára: Magyarország mély- fúrási alapadatai 1984. M. Áll. Földtani Int. kiadása, Budapest, 1986. 1279 p. 63 ábra, 6 tábl. Bohn P. — Marczell F.-né: Magyarország mélyfúrási alapadatai. Retrospektív so- rozat 5. kötet, ,Északmagyarország I. 1877 — 1974. M. Áll. Földtani Int. kiadá- sa, Budapest, 1986. 1223 p. 3 ábra Bohn-Havas M. : Reconstruction of pa- leoenvironment of a Miocéné area in Hungary based on Mollusca — Pro- ceedings of the 8th Internat. Malaco- logical Congress, Budapest, 1983. pp. 31 — 36. 6 figs, Budapest, 1986. Bohn-Havas M.: Paleoenvironmental re- construction of an ancient lagoon based on molluscs (N. Hungary) — Ann. Geol. Pays. Hellen, Internat. Coll. on Medit. Neogene Maríné Megafaunal Paleoenv. and Biostrat. 1984. pp. 17—23. 4 figs, Athens, 1986. f Boleman Géza: in: Ormos K. : Emléke- zés nagyjainkra (1986) — BKL Bányá- szat 119. 12. 1986. pp. 841-845. rus, ger, eng, fre R t Born Ignác: lásd: Csíky G. t Born, Ignaz Edler von: lásd: Molnár L. Borza, K — Michalik, J.: Problems with delimitation of the Jurissic/Cretaceous boundary in the Western Carpathians — Acta Geol. Hung. 29. (1 — 2.) 1986. pp. 133 — 149. 6 figs, 4 plates Borza, K.: lásd: Remane, J. Boskov-Steiner, Z. — Steiner, I.: Anton Lucic (Captain Anthony Lucas) — Az olajföldtan és az olajbányászati tudo- mányok úttörője — Anton Lucic, pio- neer of petróleum geological and oil production Sciences — BKL Kőolaj és Földgáz 19. (119.) 10. 1986. pp. 297 — 299. 3 figs Bozi R.: Túra egy ősvulkánon — Ásvány- gyűjtő Figyelő II. évf. Tematikus szám (1985—86). p. 78. Böcker T. — Hegyiné H. K.: A Dunán- túli-középhegység karsztvízmérlege 1978—84 között — Karctic water bálán - ce of the Transdanubian Central Rangé between 1978 and 1984 — Földt. Kút. XXVIII. 4. 1985. pp. 43 — 48. 1 fig., 3 tables, ger, eng, rus R Böcker T. — Hoványi K. — Hőriszt Gy. — Péter J.: Közös bányászati-vízügyi karszthidrológiai adatbázis a Dunántúli- középhegység területére — A centrali- zed karstic hydrological data base fór the Transdanubian Central Rangé area ow- ned jointly by the mining and water authorities — Földt. Kút. XXVIII. 4. 1985. pp. 39 — 42. 5 tables, eng, ger, rus R Böckh H.: lásd Csíky G. t Böckh J.: lásd: Csíky G. t Böszörményi Nagy Károly: lásd: Mol- nár L. Braun L.: lásd: Albu I. Brezsnyánszky K. — Nagy Elemér: No- tas sobre el articulo dél Lic. Jorge L. Cobiella Reguera: Propuesta de una unidad litoestratigrafica en el eoceno de Cuba Orientál — Revista Mineria y Geológia, Cuba, 1986. pp. 105—107. La Habana, Cuba Brokés F. — Baross G. — Knauer J.— Tóth K.: Terepi földtani leíró- és szá- mítógépes feldolgozó rendszer a Bauxit- kutató Vállalatnál — Field-based geo- logical description and computerized data processing system of the Bauxite Exploration Company — Földt. Kút. XXVIII. 4. 1985. pp. 55—57. eng, ger, rus R Brokés F.— Knauer J.— Tóth K. : Com- putational system fór field-geological reports worked out by Hungalu Pros- pecting Company — Kompjuterski sistem za terenske geoloske izvjestaje prhnjenjivan u koncernu Hungalu Pros- pecting Company — Travaux du comité international pour l’étude des bauxites, de l’alumine et de l’aluminium ICSOBA, Internat. Symposium on bauxite pros- pecting and mining, Tapolca, Hungary, Oct, 2/5, 1985. Vol. 14—15. 1984/1985. Zagreb, 1985. Ac. Young. Sci. Art. pp. 163 — 166. 12 figs, ser R Brukner-Wein A. — Vető I.: Preliminary organic geochemical study of an anoxic Upper Triassic sequence from W. Hun- gary — Organic Geochemistry, vol. 10. 1 — 3. pp. 113—118. 10 figs/ 2 tables, Pergamon Journals, Oxford, 1986. Brucknerné Wein Á.: Fúróiszap szeny- nyező hatásának vizsgálata LR és GC- vel — XXIX. MSZV és II. M. Molekula- spektroszkópiai konferencia, Budapest, 1986, 2. k. pp. 365—370. 3 ábra, 1 táb- lázat Budai T. : lásd: Gyalog L. A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1986 391 Bunyevácz J.: lásd: Várszegi K. Buránszki J.: Fotoelektromos index szel- vényezés^ — Photoelectric index logging — A MÁELGI 1985. Évi Jel. (Annual Report of the Eötvös L. Geophys. Inst. of Hungary fór 1985) Budapest, 1986. pp. 109—111; 209 — 210; 287 — 289. 1 fig., 1 table, eng, rus R Burlatskaya S. P. — Márton P.— Már- ton E.: Izmenenie napryazhennosti drevnego geomagnitnogo pólya na ter- ritorii Vengrii — Izvestiya Akademii nauk SSSR, Fizika Zemli 1986. 1. pp. 106 — 109. 2 figs, Moszkva Buttinger A. — Öllős P.: Gáz- és vasta- lanítás előnye és gyakorlati tapasztalatai komplex vízkezelés esetén — Hidr. Tá- jékoztató 1986. okt. pp. 13 — 16. 3 ábra, 1 táblázat Checa, A.: lásd: Tavera, J. M. Checa, A. — Oloriz, F.— Tavera, J. M.: Last records of „Aspidoceras” in the Mediterranean — Acta Geol. Hung. 29. (1-2.) 1986. pp. 161-168. 1 fig t Cholnoky J. : A természeti emlékek vé- delme — Búvár XLI. 12. 1986. p. 12 Chtirinova I.: lásd: Baráth I. Cianci, E.: Az olasz bányászat problémái és jövő kilátásai — Problems and pros- pects of the Italian mining — BKL Bá- nyászat 118. 4. 1985. pp. 217 — 222. rus, ger, eng, fre R Company, M.: lásd: Tavera, J. M. Cronan, D. S.: lásd: Mindszenty A. Cronan, D. S. — Dódony I.— Galácz A.— Grasseixy Gy. — Mindszenty A. — Mo- ORBY, S. A. — POLGÁRI-SZENTANDRÁSSY M.: Comparative investigations on fer- romanganese oxide deposits írom the Hungárián Jurassic — Terra Cognita, Vol. 6. No. 3. 1986, pp. 523 — 524. Csaba J.— Füeöp M. — Rétvári L. — Zsó- ka I.: A geotermikus energia globális termelési lehetősége — Global possibili- ties of producing geothermal energy — BKL Kőolaj és Földgáz 19 (119.) 3. 1986. pp. 65 — 75. 16 figs, 4 tables, rus, ger, eng R Csalagovtts I.: lásd: Haas J. Csapó G.— Pollhammer M.— Sárhidai A. — Szabó Z.: Geodéziai gravimetria — Geodetic gravimetry — A MÁELGI 1985. Évi Jel. (Annual Report of the Eötvös L. Geophys. Inst. of Hungary fór 1985) Budapest, 1986, pp. 157 — 159; 225—226; 307—308, 2 figs, eng, rus R Császár G.: Bakony, Úrkút, mangániszap tároló — Manganese pulp reservoir, Úr- kút, Bakony Mountains — Magyaror- szág geológiai alapszelvényei. A. M. All. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 8 figs, in Hungárián and English, Buda- pest, 1986 Császár G.: Bakony, Jásd, Kőbánya, 2. szelvény — Profile Kőbánya 2, Jásd, Bakony — Magyarország geológiai alap- szelvényei. A. M. Áll. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 8 figs, in Hungá- rián and English, Budapest, 1986. Császár G.: Á rétegtan néhány aktuális kérdése — Somé current problems in stratigraphy — Osl. Viták (Discussiones palaeont.) 32. 1986. pp. 3 — 10. Császár G.: lásd: Haas J. Csath B.: A mélyfúrás és vízkutatás európai fejlődéstörténete, valamint a magyarországi vízbányászat kialakulása a XIX. század végéig — History of the development of deep drilling and water exploration in Europe as well as deve- lopment of the water production in Hun- gary up to the end of the 19th eentury — BKL Kőolaj és Földgáz 19. (119.). 10. 1986. pp. 304 — 306. 4 figs Csath B.: Zsigmondy Béla szerepe a ma- gyar vízbányászatban — On the role of Béla Zsigmondy in Hungary’s water production — BKL Kőolaj és Földgáz 19. (119.) 10. 1986. pp. 316—317. 2 figs Csath B.: A vízkutatás történetéből...! Zsigmondy Béla — Vízkutatás 1986/3 p. 27. 1 ábra Csath B. — Radócz Gy.: A mélyfúrásos szénkutatás kezdetei Magyarországon — Beginning of coal exploration by deep drilling — BKL Kőolaj és Földgáz 19. (119.) 10. 1986. pp. 310—311. 2 figs Csathó B. — Kardeván P. — Rezessy G.— Szarka L. — Varga M.: Electromagnetic frequency sounding in the case of late- rally inhomogeneous 2D models — ma- thematieal and analogue modeling re- sults — Elektromagnitnoye chastotnoye zondirovaniye dlya sluchaya lateralno neodnorodnykh dvumernykh modeley — rezultaty matematicheskogo analogovo- go modelirovaniya — Proc. of the 31st Internat. Geophys. Symposium; 30. Sept. — 3. Oct. 1986, Gdansk, Poland, Vol. II., pp. 104 — 108. eng, rus R Csathó B.: lásd: Szabadváry L. Cseh Németh J.: A VI. ötéves tervidő- szakban végzett érc- és ásványbányá- szati kutatás, a VII. ötéves terv kuta- tási feladatai — Földt. Kút. XXIX. 1. 1986. pp. 47 — 58. 6 ábra, 6 táblázat Cserepesxé M. B.: lásd: Bércziné Makk A. Cseri R.: Szársomlyó célegyenesben — Búvár XLI. 12. 1986. p. 15. 1 ábra Csicsay A.: A minőségi igények kielégí- tése a szilárd primér ásványi nyers- anyagokból — Meeting of the qualitati- ve demands on primary solid inineral 392 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet ravv materials — BKL Bányászat 119. 7. 1986. pp. 433 — 436. rus, ger, eng, fre R Csigó J. — Jesch A.: A mélyfúrási geofizika története a Dunántúlon — ötven éve szelvényeztek először Magyarországon — History of the deep-drilling geophysi- cal activity in Transdanubia — 50th an- niversary of well-logging in Hungary — BKL Kőolaj és Földgáz 19. (119.) 3. 1986. pp. 88 — 93. 2 figs, 1 table, rus, ger, eng R Csíky G.: Beszámoló és megemlékezések az 1981. évről — Report and commemora- tjons, 1981 — Földt. Tudománytört. Évk. (Annals of the History of Hung. Geology) 1985. (10. sz.) 1986. pp. 9 — 20. Csíky G.: Krónika az 1981. évről — Chro- nicle of the year 1981 — Földt. Tudo- mánytört. Evk. (Annals of the History of Hung. Geology) 1985. (10. sz.) 1986. pp. 294 — 300. Csíky G.: Beszámoló és megemlékezések az 1982. évről — Report and commemo- rations, 1982 — Földt. Tudománytört. Évk. (Annals of the History of Hung. Geology) 1985. (10. sz.) 1986. pp. 21 — 37. Csíky G. : Visszapillantás a Tudomány- történeti Szakosztály 10 éves működésé- re — Ten year’s work of the Section fór the History of Geological Sciences of the Hungárián Geological Society — Földt. Tudománytört. Évk. (Annals of the History of the Hung. Geology) 1985. (10. sz.) 1986. pp. 281 — 293. eng R Csíky G.: Eötvös L. torziós ingájának jelentősége a földtani kutatásban — Role and importance of Loránd Eötvös’ torsion balance in mineral resources exploration — Földt. Tudománytört. Évk. (Annals of the History of Hung. Geology) 1985. (10. sz.) 1986. pp. 75 — 90. 2 figs, eng R Csíky G.: Köleséri Sámuel, a magyar bányászat úttörője — Sámuel KÖle- SÉri’s role in the history of mining in Hungary — Földt. Tudománytört. Évk. (Annals of the History of Hung. Geolo- gy) 1985. (10. sz.) 1986. pp. 231 — 243. 1 fig, eng R Csíky G.: Magyarok a természettudomány és technika történetében: Born Ignác pp. 42 — 44., Böckh Hugó pp. 44 — 45. Böckh János pp. 45 — 46., Koch Antal pp. 163 — 164., Müller Ferenc József pp. 209 — 210; Papp Simon pp. 227—228., Pávai-Vajna Ferenc pp. 230—231. — Orsz. Műszaki Információs Központ és Könyvtár kiadványa, Budapest, 1986. Csíky G.: Aranka Gy. a tudományszer- vező művelődéspolitikus — Évfordulók a műszaki és természettudományokban, az MTESZ kiadványa, Budapest, 1986. pp. 64 — 66. 1 ábra Csíky G.: Az erdélyi földgáz felfedezése — Földrajzi Közi. (Geogr. Review) XXXIII. (CIX). 3. 1985. pp. 282—283. Csíky G.: Dr. Papp Simon születésének centenáriuma — Kőolaj és Földgáz 19. (119.) 3. 1986. pp. 96 — 97. arcképpel Csíky G.: A hazai kőolaj- és földgázkuta- tás úttörői — Pioneers of Hungary’s oil and gas exploration — BKL Kőolaj és Földgáz 19. (119.) 10. 1986. pp. 295—297. 3 figs Csíky G.: Pávai -Vájná Ferenc, a hazai hévízkutatás úttörője — Vízkutatás 1986. 6. pp. 26 — 27. arcképpel Csíky G.: A hazai hévízkutatás úttörője (Pávai Vájná F.) — Magyar Nemzet XLIX. 55. sz. 1986. márc. 6. Csíky G.— Dudich E. — Póka T.— Zsám- boki L.: Francia— magyar kölcsönkap- csolatok a földtani tudományokban 1832 előtt — Les rélations franco— hongroises dans le domain des Sciences géologiques avant 1832 — Technikatör- téneti Szemle XV. k. 1985. pp. 119 — 123. Budapest, 1986. fre R Csíky G. — Priszter Sz.: Magyarok a ter- mészettudomány és technika történeté- ben: Kitaibel Pál — Orsz. Műszaki Információs Központ és Könyvtár ki- adványa, Budapest, 1986. pp. 160 — 161. Csillag F.: lásd: Stogicza I.-né. Csilling L.: lásd: Nagy Elemér. Csókás J.: Determination of filtration coefficient of water-bearing sand layers by well logging — Víztároló homokréte- gek szivárgási tényezőjének meghatáro- zása fúrólyukszelvényezéssel — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 32. 1. 1986. pp. 57— 67. 3 figs, 1 table, hun, rus R Csontos L.: lásd: Bállá Z. Csővári M.: A ritkaföldfémek hazai elő- állításával kapcsolatos kutatások a MÉV-nél — BKL Bányászat 119. 10. 1986. p. 703. Csörgei J. — Láda F.: Szénhidrogén-ku- tatás geoelektromos módszerekkel — Hydrocarbon exploration by geoelectric methods — A MAELGI 1985. Évi Jel. (Annual Report of the Eötvös L. Geophys. Inst. of Hungary fór 1985) Budapest, 1986. pp. 92 — 96; 200 — 202; 272—276; 5 figs, eng, rus R Csörgei J. — Láda F.— Verő L.: Magne- totelluric measurements fór exploration of nonstructural hydrocarbon deposits — Proc. of the 48tli Meeting of the Euro- pean Association of Exploration Geo- physicists; 3 — 6. June 1986., Ostende, Belgium, p. 81. eng R Czele J.— Gulyás I.: Kovásodott fama- radványok a Börzsönyben — Ásvány- H magyar földtani irodalom jegyzéke, 1986 393 gyűjtő Figyelő II. évf. Tematikus szám (1985 — 86). pp. 66—69. 4 ábra Czifra F.: ESP mérnökszeizmikus pro- cesszor — Engineering seismic processor model ESP — A MÁELGI 1986. Évi Jel. (Annual Report of the Eötvös L. Geophys. Inst. of Hungary fór 1985), Budapest, 1986. pp. 76 — 77; 189 — 190; 256 — 257; 1 fig, eng, rus R Cziller E.: lásd : Bodoky T. Czipper Gy.: Elnöki megnyitó — Presi- dential opening address — Földt. Kút. XXIX. 1. 1986. pp. 17—20. 1 ábra Czlráky J.: Az ásvány- és gyógyvizek összehasonlításának korlátái — Hidr. Tájékoztató 1986. ápr. pp. 10 — 11. Czoboly E.— Gálos M.— Havas I.— Thamm F.: Appropriate fracture mecha- nies specimens fór testing. Fracture Control of Engineering Structures, ECF 6. Vol. III. 1986. pp. 2. 105-2. 115. 10 figs, 1 table Dangic, A.— Rakic, S.— Radosavljevic, S. — Dobosi G.: Minerali bizmuta u sirem pogrucsju Pb-Zn rudnog lezsista Veliki Majdan — Geoloski anali Balkanszkova polisztrva, Beograd 1984, pp. 231 — 237, 1 fig, 2 tables, eng R Dank V.: 40 éve alakult meg a MTESZ elődje (Elnöki megnyitó) — Presidential address — Földt. Közi. 115. 4. 1985. pp. 349—352. Dank V. : Elnöki megnyitó — Presidential address — Földt. Közi. 116. 1. 1986. pp. 1 — 3. Dank V.: A rétegtan és a nyersanyagkuta- tások — Stratigraphy and mineral exploration — Földt. Közi. 116. 2. 1986. pp. 97 — 110. Dank V.: A VI. ötéves tervidőszak ered- ményei és a VII. ötéves tervi célkitűzé- sek a földtani kutatások terén — Achievements of the VIth Five-Year Plán in exploration of mineral resources — Földt. Kút. XXIX. 1. 1986. pp. 21 — 28. 1 fig. , 1 table Dank V.: Üdvözlő beszéd a Magyar Hid- rológiai Társaság 1985. október 3-i ve- zetőségválasztó küldöttgyűlésén — Hidr. Tájékoztató 1986. ápr. p. 8. Dank V.: Geotermalnaya energiya ocenka i ispolzovaniya resursov — Zhurnal ekonomicheskoe sotrudnichestvo stran chlenov SEV, Moskwa, 1986. Dank, V.: Bizalmat keltő személyiség volt (Papp Simon) — Olajmunkás XXI. évf. 14. sz. 1986. július 31. Dank V.: Középtávú terveinkben első- sorban a kőolaj- és földgáz vagyont kell figyelembe vennünk — OKGT Központi Hírlap 8. évf. 2. sz. 1986. febr. Dercourt, J. — Geyssant, J.— Lepvrier, C. — Bergerat, F.— Bignot, G.— Cros, P.— De Wever, P. — Géczy B. — Guer- net, C. — Lachkar, G.: Hungárián moun- tains in Alpine framework — Acta Geol. Hung. 27. 3 — 4. Budapest, 1984. pp. 213—222. (1986) Detre Cs.: Computer methodology in the comparative investigations of the Middle Triassic paleobiocoenosis of brachiopods — Armfoot 4.86/03. 1986. p. 2. Smith- sonian Institution, Washington. Detre Cs.: Evolúció — Tudomány 1986/2. pp. 70—71. Detre Cs.: Egyedül vagyunk? — Tudo- mány 1986/9. pp. Detre Cs.— Dosztály L.— Hermán V.: Új kicsavarodott Ammonoidea-lelet a hazai triászból — New heteromorph ammonite in the Hungárián Triassic — Ásványgyűjtő Figyelő III. 2. 1986. pp. 24 — 27. 2 figs, eng R Detre Cs. — Mészáros M.: Filozófiai vita- kör a Magyar Állami Földtani Intézet- ben — Filozófiai Figyelő VII. 3. 1986. pp. 143-144. Detre Cs. — Szente E. — Szentes-Lor- berer I.: Magyarországi Goenothyris vulgáris (Schlotheim) paleontológiái cö- nózisok biomé triai és mennyiségi taxo- nómiai értékelése — Goenothyris vulgáris (Schlotheim) paleontological coenoses írom Hungary: a biometric and quan- titative taxonomic evaluation — Földt. Int. Évi Jel. 1983-ról, pp. 219 — 233. 9 figs, 1 table, eng R, Budapest 1985. Detre Cs.: lásd: Gyalog L. De Wever, P.: lásd: Manivit, H. Dianiska L.: lásd: Bodoky T. Dianiska L.: lásd: Körmendi A. Dobos I.: Dr. Mónus Lórántné (1927 — 1984) — Földt. Közi. 115. 3. 1985. p. 329. 1 ábra Dobos I.: A rétegvízfeltárás hatása a 19. században a Kárpátokon belüli nagy medencék fejlődéstörténetének szemlé- letére — Influence of formation water exploration on the aspect of the develop- ment history of large basins within the Carpathians in the 19th century — BKL Kőolaj és Földgáz 19. (119.) 11. 1986. pp. 332—335. 4 figs Dobos I.: A polihisztor Bél Mátyás em- lékezete — Hidr. Közi. 66. 4 — 5. 1986. pp. 290 — .293. 2 figs Dobos I.: Üvegpalack helyett műanyag- flakonban a Kékkúti ásványvíz — Víz- kutatás 1986. 1. pp. 19 — 21. 8 ábra Dobos I.: Ásvány- és gyógy vízügy = Közegészségügy — Vízkutatás 1986. 3. pp. 24 — 25. 4 ábra Dobos I.: Szeged első hévízkútja, az Anna- kút — Vízkutatás 1986. 5. pp. 20—24. 11 ábra, 1 táblázat 6 Földtani Közlöny 394 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet Dobos I.: A Lepence völgyi hévízkút és Sportfürdő — Vízkutatás 1986. 6. pp. 19 — 23. 8 ábra, 1 táblázat Dobos I.: lásd: Richter A. Dobosi G.: Clinopyroxene composition of somé Mesozoic igneous rocks of Hun- gary: the possibility of identification of their magma type and tectonic setting Ofioliti, 1986, 11. (1), pp. 19—34, 6 figs, 3 tables Dobosi G.: lásd: Dangic, A. Dobrovolni K. : A mérnökgeofizikai szon- dázás módszertana — Methodology of engineering geophysical sounding — A MÁELGI 1985. Évi Jel. (Annual Re- port of the Eötvös L. Geophys. Inst. of Hungary fór 1985) Budapest, 1986. pp. 96—100; 203 — 204; 276 — 280. 1 fig., eng, rus R Dobrovolni K.: lásd: Fejes I. Dódony I.: Milyenek a cinkszulfid ásvá- nyok? — Ásványgyűjtő Figyelő II. 3. 1985. pp. 4—11. Dódony I.: A wehrlit meghatározása — Asványgyűjtő Figyelő II. évf. Temati- kus szám (1985 — 86). pp. 26 — 38. 12 ábra Dódony I.: A gyöngyösoroszi antimonit ásványtani újdonság! — A new stibnite- like mineral from Gyöngyösoroszi — Ásvány-gyűjtő Figyelő III. 2. 1986. pp. 19 — 23. 8 figs, eng R Dódony I.— Takács J.: A vörösvágási nemesopál szín játéka — Play of colours of noble opal in Vörösvágás — Natura Borsodiensis I. Miskolc, 1986. pp. 7 — 19. 10 figs, eng R Dódony I.: lásd: Cronan, D. S. Dódony I.: lásd: Mindszenty A. Dojcsák Gy. : Angelo Heilprin. Magyar születésű amerikai természettudós — Angelo Heilprin — Föld és Ég XXI. 8. 1986. pp. 243-245. 2 figs Doleschall S.: lásd: Kassai L. Dosztály L.: The history of the Radiolaria in Hungary — Őskori kovabányászat és kőeszköznyersanyag azonosítása a Kár- pát-medencében. Nemzetközi Konf. Bu- dapest — Sümeg. pp. 145 — 148. 1 fig., M. Nemzeti Múzeum kiadása, Budapest, 1986. Dosztály L.: Kirándulás Kisújbánya kör- nyékére — A geological excursion to the vicinity of Kisújbánya — Ásványgyűj- tő Figyelő III. 1. 1986. pp. 26 — 29. 6 figs Dosztály L.: lásd: Detre Cs. Dövényi P.: lásd: Vető I. Drahos G.-né: Föld, talaj. Beszédes szá- mok — Búvár XLI. 10. 1986. pp. 36 — 38. 4 ábra Draskovits P.: A Mura és a, Kerka allu- viumának kutatása — A MÁELGI 1985. Évi Jel. (Annual Report of the Eötvös L. Geophys. Inst. of Hungary fór 1985) Budapest, 1986. p. 60. eng, rus R Draskovits P.— Jósa E.: A Duna horda- lékkúpjának kutatása a Mohácsi-szige- ten — A MÁELGI 1985. Évi Jel. (An- nual Report of the Eötvös L. Geophys. Inst. of Hungary fór 1985) Budapest, 1986. pp. 57 — 60. 3 figs, eng, rus R Draskovits P.: lásd: Kilényi É. Dudás J.: lásd: Hobot J. Dudich E.: Megemlékezés Telegdi Roth Károlyról — Commemoration of Prof. Károly Telegdi Roth — Földt. Közi. 115. 3. 1985. pp. 315—326. 2 figs, eng R Dudicii E.— Szöőr Gy.: „Kemosztra- tigráfia” — Cheinostratigraphy — Ősi. Viták (Discussiones palaeont.) 32. 1986. pp. 51 — 58. 1 table, eng R Dudich E.: lásd: Csíky G. Dudich E.: lásd: Bignot, G. Dudko A.: A Velence-Balatonfő terület va- riszkuszi szerkezetalakulása — Varis- cian tectonics of the Velence-Balatonfő Area — Földtani Int. Évi Jel. 1984-ről, Budapest, 1986. pp. 23 — 63. 10 figs, 7 tables, 8 plates, eng R Duma Gy.: Fazekasságunk mangántartal- mú fekete festékei — Potters’ manga- nese-containing black colors — Építő- anyag XXXVIII. 4. 1986. pp. 97 — 103. 2 figs, 3 tables, rus, ger, eng R Dyachenko, A.: lásd: Baráth I. Egerszegi P. — Molnár D.: A geofizika szerepe a borsodi szénbányászatban — The role of geophysics in the coal mining in Borsod — BKL Bányászat 119. 8. 1986. pp. 551 — 557. 11 figs, rus, ger, eng, fre R Elek I.: Isotope geochemieal examina- tions on clay and bauxite with special regard to the possibility of their geneti- cal relation — Isotoposka geokemijska ispitivanja glina i boksita s posebnim osvrtom na mogucnost. njihovih ge- netskih veza — Travaux du comité in- ternat. pour l’étude des bauxites, de ralumine et d l’aluminium (ICSOBA), Vol. 14-15. 1984/1985. pp. 83-99. 5 figs, 4 tables, Zagreb, 1985. ser R Elek I.: lásd: Balthazárné Vass K. El-Fishawy, N. M. — Molnár B.: Textú- rái characteristics of the Nile Delta Coastal sands: an application in recon- structing the depositional environments — Acta Miner. Petr. Szeged. 27. 1985. pp. 71 — 88. 11 figs, 2 tables El-Fischawy, N. M. — Molnár B.: Mi- neralogical relationships between the Nile Delta Coastal sands — Acta Miner. Petr. Szeged. 27. 1985. pp. 89-100. 7 figs, 2 tables A magyar földtani irodalom jegyzéke, 19S6 395 Elmanovich, S. S.: lásd: Sevastyanov, N. A. Elsner M . — Komjáthy J. — L azaro vits Gy. — Méry T. — Páhi L.: LSPT általá- nos célú tömbprocesszor — Magyar Elektronika 3. 6. pp. 50 — 54. 1 fig f Eötvös L.: A Föld alakjának kérdése (1901) — Természet Világa 117. 1. 1986. pp. 27—29. t Eötvös L.: lásd: Nagy Károly Erdélyi G.-né: lásd: Lakos K.-né Erőss S.: lásd: Fejes I. Eszterhás I.: A Burok-völgy — The Burok-Valley — Föld és Ég XXI. 5. 1986. pp. 152-155. 10 figs Fábián T. — Gimesi I. M.: Új hazai lelet. Gipszkristályok Szikszóról — New find- ing — Gypsum írom Szikszó — Ásvány- gyűjtő Figyelő III. 1. 1986. p. 43. Fábláncsics L.: lásd: Barabás M. Facsar G. : lásd: Jerem E. Falus G.: lásd: Barabás M. Farkas I.: lásd: Szabadváry L. Farkas Z.: Száz éve született dr. Papp Simon 1886—1970. — Dr. Simon Papp born 100 years ago — Föld és Ég XXI. 4. 1986. pp. 110 — 111. 2 figs Farkas Z.: Dr. Pávai -Vájná Ferenc 1886 — 1964 — Dr. Ferenc Pávai-Vajna — Föld és Ég XXI. 9. 1986. p. 251. 1 fig Fauck, Albert: lásd: Arnold, W. Fegyvári T.: A szokolyai vasércelőfordu- lások — Ásványgyűjtő Figyelő II. évf. Tematikus szám ( 1 985 — 86). pp. 44 — 46. 3 ábra Fejér L.: A földtan és a kétszáz éves me- cseki kőszénbányászat — Geology in the 200 years old coal mining in the Me- csek Mts — Földt. Tudománytört. Évk. (Annals of the History of Hung. Geolo- gy) 1985. (10. sz.) 1986. pp. 121-147. eng R Fejes I. : Mérnökgeofizikai szondázások számítógépes értelmezése — Computer - aided interpretation of engineering geo- physical soundings — A MÁELGI 1985. Évi Jel. (Annual Report of the Eötvös L. Geophys. Inst. of Hungary fór 1985) Budapest, 1986. pp. 98 — 100, 204 — 206, 278—280. 2 figs, eng, rus R Fejes I.— Jósa E.— Dobrovolni K.— Érőss S.— Varga J.— Soós A.: Opi- saniye metoda inzhenerno-geofiziches- kogo zondirovaniye putyem démon - stracii neskolkikh geofizicheskikh pri- merov — An outline of the engineering geophysical sounding method with re- ferences to geophysical applications — Proc. of the 21st Internat. Geophys. Symposium; 30. Sept. — 3. Oct. 1986, Gdansk, Poland, Vol. II., pp. 13 — 19. 3 figs, eng, rus R Fejes I.: lásd: Hobot J. Fekete J.: Felszín alatti vizek nitrátoso- dása. Hogyan védekezzünk? — Űj Impulzus. í 986. júl. 12. pp. 42 — 43. t Ferenczi István: lásd: Urbancsek J. t Ferszman, A. J.: lásd: Koch S. Fodor B.: Bauxitvagyonunk műrevalósági minősítésének elvei és gyakorlata — Principles and practice of workability assassment of líungary’s bauxite re- sources — Földt. Kút. XXVIII. 4. 1985. pp. 31 — 38. 4 tables, eng, ger. rus R Fodor B. — Lengyel V.— Rapp F.— Bár- dossy Gy. — Bárdossy A.: Application of geostatistical methods in Hungárián bauxite mining and mining geology — Travaux du comité international pour l’étude des bauxites, de ralumine et de l’aluminium ICSOBA, Internat. Sym- posium on bauxite prospecting and min- ing Tapolca, Hungary, Oct. 2/5, 1985. Vol. 14—15. 1984/1985. Zagreb. pp. 167—179. 9 figs, 3 tables, ser R Fodor B.: lásd: Bárdossy Gy. Fodor B.: lásd: Füst A. Fodor B.: lásd: Lengyel V.-né. Fodor T.-né: Északmagyarország Ny-i részének felszínmozgásai — Surface movements of the western part of North Hungary — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review’) 34. 1985 pp. 31 — 43. rus, eng R Fodor T.-né— Kleb V. — Gouth P.: Ma- gyarország mérnökgeológiai térképe, 1 : 500.000. A. M. Áll. Földtani Intézet kiadása, Budapest, 1986. Fodor T.-né — Kleb B.: Magyarország mérnökgeológiai áttekintése. A M. Áll. Földtani Int. kiadása, Budapest, 1986. 199 p. 138 ábra, 66 táblázat, 2 melléklet Fórtzs I.: lásd: Nagy G. Földess y J.: lásd: Gasztonyi É. Földvári M.: A földtani kutatásban alkal- mazott termoanalitikai módszerek — Módszertani Közlemények 1986. 1. M. Áll. Földtani Int. kiadása, Budapest, pp. 3 — 70. 15 táblázat Földvári M.: Analysis of an amber bead from Pilismarót-Pálrét — Fólia Archaeo- logica, Annales Musei Nats Hung. 1985. pp. 39—41. 1 fig Földváry Sz.-né— Miskolczi L.— Rádai Ö.: Törésvonalak vizsgálata geodéziai mikrohálózatokkal — Surveying fault lines by geodesic micronets — Földt. Közi. 116. 1. 1986. pp. 65-74. 7 figs, eng, rus R Fördős I. -né— Varga J.-né: A Magyar Állami Földtani Intézet mikrofilm la- boratóriuma a földtani kutatás szolgá- latában — The microfilm laboratory of the Hungárián Geol. Institute in the service of geological research — Földt. 396 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet Int. Évi Jel. 1984-ről, Budapest, 19S6. pp. 635 — 638. 1 fig. 1 table, eng R Főzy I.: A nagyforaminiferák — Big fora- minifers — Föld és Ég XXI. 6. 1986. pp. 171 — 175. 9 figs Futó J.: Geológiai gyűjtemény és kiállítás Zircen — Geological, collection and exhibition at Zirc — Ásványgyűjtő Fi- gyelő III. 1. 1986. pp. 22 — 23. 1 fig Futó J.: A Bakony természeti képe — Exploring the Bakony — Ásvány gyűjtő Figyelő III. 1. 1986. pp. 24 — 25. Fuxreiter M.: A mi kiállításunk Kecske- méten — Ásványgvűjtő Figyelő III. 1. 1986. pp. 45 — 46. Í ábra Fuxreiter M.: Ásvány- és Kőzetgyűjtők Baráti Köre Kecskeméten — Friendship Circle of Collectors of Minerals and Rocké in Kecskemét — Föld és Ég XXI. 10 1986. pp. 299-302. 7 figs Füköh L. — Krolopp £.: Holocene la- custrian fauna from Sárrét, Hungary — Proceedings of the Eighth Internat. Malacological Congress, Budapest 1983. pp. 85—86. 1 fig. M. Természettud. Múzeum kiadása, Budapest, 1986. Fülöp J.: Vadász Elemér és a XX. szá- zadi magyar földtan. Vadász Elemér születésének 100. évfordulójára — Földt. Közi. 116. 1. 1986. pp. 5—14. 1 ábra Fülöp M.: lásd: Csaba J. Füst A.: Az ásványtelepek kutatási háló- zatának méretezése — Sizing of the drill- ing network fór the exploration of mi- neral deposits — BKL Bányászat 119. 5. 1986. pp. 331 — 332. 2 figs, rus, ger, eng, fre R Füst A.: Ásványtelepek paramétereinek közelítő matematikai modelljei — Ma- thematical models fór the approxima- tion of the parameters of mineral de- posits — BKL Bányászat 119. 7. 1986. pp. 444—446. 3 figs, rus, ger, eng, fre R Füst A.: A geológiai kutatási adatok ho- mogenitásának problémája — The pro- blem of homogeneity of the data of geological exploration — BKL Bányá- szat 119. 12. 1986. pp. 832-835. 6 figs, rus, ger, eng, fre R Füst A.— Fodor B.— Rapp F.— Somos L.: Geostatisztikai értelmező szótár (magyar — angol, angol — magyar). M. Áll. Földtani Int. kiadása, Budapest, 1986. 61 p. Füst A. — Krasznai J.: Geostatisztikai vizsgálatok a Fenyőfő III. bauxitlencse feltárási és fejtési technológiájának ter- vezéséhez — Geostatistical analysis má- dé with a view to the designing of the developing and stoping technologies fór the lenticular bauxit deposit Fenyőfő III. — BKL Bányászat 118. 10. 1985. pp. 656 — 662. 14 figs, rus, ger, eng, fre R Füst A. — Madai L. — Zergi I.: A lignit- telepek fedőjében lévő homokkőlencsék előfordulási törvényszerűségeinek vizs- gálata a Thorez Bányaüzem K-II. bá- nyamezejében — A study intő the regu- larities of the occurrence of lenticular sandstone beds deposited in the superin- cumbent strata of lignité seams in the area of the K-II. field of the Opencast Thorez — BKL Bányászat 118. 12. 1985. pp. 798—802. 13 figs, rus, ger, eng, fre R Füst A. — Zergi I.: Számítógépes ásvány- lelőhely-modell a mátra-bükkaljai lignit- előfordulásra a termelés tervezése, irá- nyítása, ellenőrzése céljából — A com- puterized model of the lignité deposit in the Area Mátra-Bükkalja fór the design- ing and control of lignité production — BKL Bányászat 118. 8. 1985. pp. 511 — 516. 4 figs, 1 table, rus, ger, eng, fre R Gábris Gy.: A vízhálózat és a szerkezet összefüggései — Relationship between drainage network and structure — Földt. Közi. 116. 1. 1986. pp. 45 — 56. 12 figs, eng, rus R Gábris Gy.: Az Alföld holocén paleohid- rológiai vázlata — An outline of the paleohydrology of the Great Hungárián Piain during the Holocene — Földrajzi Ért. (Geographical Bull.) XXXIV. 4. 1985. pp. 391—408. 9 figs, 5 tables, eng R Gagyi Pálffy A.: Néhány gondolat Telki- bánya bányászatáról. Hozzászólás Wieder Nándornak a kis fémtartalmú nemesfémércek feldolgozását és a telki- bányai alkalmazás lehetőségeit tárgyaló cikkéhez — Reflexions about the deve- lopment program worked out fór Telki- bánya pit. Contribution to the paper of N. Wieder analysing the topic of Pro- cessing ores of low precious metál con- tent and study of the possibilities of using the presented method at Telki- bánya — BKL Bányászat 119. 2. 1986. pp. 105—106. rus, ger, eng, fre R Gagyi Pálffy A.: Észrevételek Wieder Nándor megjegyzéseire Telkibánya ürü- gyén — Comments on the remarks made bv Nándor Wieder relating to Telki- bánya mine — BKL Bányászat 119. 12. 1986. pp. 829—831. rus, ger, eng, fre R GaláCZ A.: Újabb eredmények a Cepha- lopoda -stratigráfiában — Recent prog- ress in Gephalopod stratigraphy — Ősi. Viták (Discussiones palaeont.) 32. 1986. pp. 153 — 165. eng R Galácz A.: Jurassic of Hungary: a review — Acta Geol. Hung. 27. 3 — 4. 1984. pp. 359-377. 5 figs. Galácz A.: A new species of Mollistepha- *4 magyar földtani irodalom jegyzéke, 1!)S6 397 nus (Stephanoceratidae, Ammonitina) írom the Middle Jurassic of Lókút Hill (Bakony Mts, Hungary) — Annales Univ. Sci. Budapest, Sec. Geol. XXVI. 1986. pp. 121—126. 1 fig, 1 plate, I table Galácz A. — Horváth F.— Vörös A.: Sediinentary and structural evolution of the Bakony Mount ains (Transdanu- bian Central Rangé, Hungary): pa- leogeographic implications — Acta Geol. Hung. 28. 1 — 2. 1985. pp. 85 — 100. 7 figs Galácz A.: lásd: Cronan, D. S. Galácz A.: lásd: Mindszenty A. Galbrtjn, B.: lásd: Manivit, H. Galicz G.: Optical analysis of dispers organic matter of Senonian formations in the Hungárián Piain froin the point of view of hydrocarbon exploration — Annales Univ. Sci. Budapest, Sec. Geol. XXVI. 1986. pp. 177. Gálos M. — Kürti I.: Evaluation of the results of triaxial tests according to Tresca’s failure criterion — Large rock Caverns. Proeeedings of the Internat. Symposium, Helsinki, 1986. B. 1. 11. pp. 971 — 984. 11 figs, 2 tables Gálos M. — Kürti I.: Építési kőanyagok egyirányú nyomószilárdságának minő- sítő jellege — Építőanyag, XXXVIII. 9. 1986. pp. 268 — 275. 12 ábra, 5 tábl. eng, ger, rus R Gálos M.: lásd: Czoboly E. Gálos M.: lásd: Kertész P. Gasztonyi É. — Zelenka T.— Földessy J. — Szebényi G.: A recski érckutatás tapasztalatai a kőzetállékonyságról a repedezettség függvényében — Expe- riences of rock stability in function of the fissures in the area of the őre pros- pecting in Recsk — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 34. 1985. pp. 121 — 128. rus, eng R Gatter I.: Gyűjtőszemmel a nagybörzsö- nyi ércesedésről — Ásványgyűjtő Fi- gyelő II. évf. Tematikus szám (1985 — 86). pp. 12—16. 5 ábra Gatter I.: lásd: Nikolió, D. Géczy B.: Őslénytan (II. kiadás). Tan- könyvkiadó, Budapest, 1986. 474 p. 239 ábra Géczy B.: Toarci Ammonites zónák a Ge- recse hegységben — Toarcian ammonite zones in the Gerecse Mountains — Földt. Közi. 115. 4. 1985. pp. 363—368. eng, rus R Géczy B.: A biosztratigráfia aktuális kér- dései: fontosabb biozóna típusok — Cur- rent problems of biostratigraphy: im- portant biozone types — Ősi. Viták (Discussiones palaeont.) 32. 1986. pp. II — 22. eng R Géczy B.: Provinciálisul of Jurassic am- monites: examples from Hungárián fau- nas — Acta Geol. Hung. 27. 3 — 4. 1984. pp. 379 — 398. 6 figs Géczy B.: Az evolúciós szemlélet változá- sai és a rétegtani gyakorlat — Acta Philosophica 12. 1985. pp. 273 — 290. Budapest, 1986. Géczy B.: Changes of the view of evolution and the practice of stratigraphy — Annales Univ. Sci. Budapest, Sec. Geol. XXVI. 1986. pp. 129-139. Géczy B.: lásd: Dercourt, J. Gefferth K.-né: A meddőhányók és bányatavak hasznosításának lehetősé- gei és gondjai — Possibilities and war- ries of the utilization of waste dumps and pit-ponds — BKL Bányászat 119. 3. 1986. pp. 181—186. 3 figs, 2 tables, rus, ger, eng, fre R Gerei L.: lásd: Pécsi M. Gerei L.: lásd: Zentay T. Gerstenberger, W.— Rische, H.: A geofizikai módszerek legújabb eredmé- nyei a barnaszénkutatásban — Recent results of geophysical methods in the prospecting of brown coai — BKL Bá- nyászat 119. 1. 1986. pp. 41 — 45. 5 figs, rus, ger, eng, fre R Gerstner B.: lásd: Bodoky T. Gidai L.: Az oligocén képződmények ré- tegtani viszonyai a Dorogi-medence nyu- gati részén — Conditions stratigraphi- ques de rőligocéne dans la partié ouest du Bassin de Dorog (Hongrie) — Földt. Közi. 115. 4. 1985. pp. 369 — 383. 7 figs, 2 tables, fre, rus R Gidai L.: A Mánytól délre lévő eocén kő- szén perspektívái — Eocéné coal pros- pects of the area S of Mány — Földt. Kút. XXVIII. 3. 1985. pp. 11—15. 3 figs, 1 table, eng, ger, rus R Gidai L.: A Mogyorósbánya és Szarkás- puszta környéki oligocén széntelepek kutatási lehetőségei — Possibilities of the prospecting fór Oligocene coal seams in the area of Mogyorósbánya and Szar- káspuszta — BKL Bányászat 119. 1. 1986. pp. 21 — 28. 12 figs, rus, ger, eng, fre R Gidai L.: A Vértessomló Majkpuszta- Oroszlány környéki oligocén barnakő- széntelepek kutatásának lehetőségei — Exploration possibilities of the Oligo- cene coal seams in the area of Vértes- somló-Majkpuszta-Oroszlány — BKL Bányászat 119. 2. 1986. pp. 90 — 98 12 figs, rus, ger, eng, fre R Gilchrist, R.: Az olajkihozatul növelése nitrogénbesajtolással — Enhancing oil recovery by nitrogén injection — BKL Kőolaj és földgáz 19. (119.) 12. 1986. pp. 363—366. rus, ger, eng R 398 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet Gimesi I. M.: lásd: Fábián T. Góczán F.: lásd: Haas J. Góczán F. : lásd: Juhász Miklós Gogola A.: Drágakövek! Valódi vagy ha- mis? — Természet Világa 114. 11. 1986. pp. 513 — 514. Gogonenkov, G. N. : lásd: Sevast’yanov, N. A. Golynkiy, E.: lásd: Andrássy L. Gombos Z. — Kuhn T.: Nagy vastagságú, kettős porozitású halmaztelepek műve- lési tapasztalatai és tervezési módszerei — Exploitation experiences and plann- ing methods fór thick, double-porosity, masstype reservoirs — BKL Kőolaj és földgáz 19. (119.) 8. 1986. pp. 232—234. 2 tables, rus, ger, eng R Gondozó Gy.: lásd: Annus J. Gondozó Gy.: lásd: Barabás M. Göt.z, B.: A megújuló hőforrások alkal- mazási lehetőségei Magyarországon — Energiagazdálkodás 1985. 12. Gömbös A.: lásd: Sóki L. Göncz L.: Pusztaszabolcs község vízellá- tásának tanulmányterve — Hidr. Tá- jékoztató 1986. okt. pp. 8 — 9. Grabarits I.: A kalocsai ásványgyűjte- mény — Kalocsai Múzeumi Kiskönyv- tár 3. Kiadja a kalocsai Visky Károly Múzeum, 1986. pp. 1 — 82. Grasselly Gy.: lásd: Cronan, D. S. Greschik Gy.: Mozgásveszélyes területek állékonnyátétele Miskolc térségében — Stabilization of areas dangerous fór movement in the region of Miskolc — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 34. 1985. pp. 221 — 230. 3 figs, rus, eng R Greschik Gy.: lásd: Kertész P. Grill J. — Kozur, H.: The first evidence of the Unuma echinatus Radiolarian zone in the Rudabánya Mts. (Northern Hungary) — Geol. Paláont. Mitt. Inns- bruck 13 (11). pp. 239—275. 5 figs, 10 plates, ger R. Innsbruck, Austria, 1986. Gruber Gy. : A makói Kórház I. sz. hévíz- kút csőfej sérülésen keresztüli termelésé- nek megszüntetése és tanulságai — Hidr. Tájékoztató 1986. ápr. pjr. 33 — 35. 2 ábra Gulyás I.: lásd: Czele J. Gundel I.: lásd: Benkő Z. Gund el I.: lásd: Pápay J. Guoth P.: lásd: Fodor T.-né Gyalog L. — Oraveczné Scheffer A.— Detre Cs. — Budai T.: A fődolomit és fekűképződményeinek rétegtani hely- zete a Keszthelyi hegység K-i részén — Stratigraphic position of the Hauptdo- lomit and of the rocks underlying in the E. Keszthely Mountains — Földt. Int. Évű Jel. 1984-ről, pp. 245-273. 2 figs, 10 plates, eng R, Budapest, 1986. Gyarmati P. — Kozák M. — Székyné Fux V.: A telkibányai opálelőfordulás föld- tana és genetikája — Földt. Int. Évi Jel. 1984-ről, Budapest, 1986. pp. 355 — 376. 5 ábra, 3 tábla, eng R Gyarmati P.: lásd: Pécskay Z. György L.: Vibroszeiz módszertani méré- sek — Vibroseis methodological^ experi- ments — A MÁELGI 1985. Évi Jel. (Annual Report of the Eötvös L. Geophys. Inst. of Hungary fór 1985) Budapest 1986. pp. 63 — 67; 181—183; 247—249. 7 figs, eng, rus R György L.— Nemesi L.— Pintér A.— Szalay I.— Varga G. — Zalai P.: Geo- fizikai kutatás _ Észak-Magyarországon — ELGI 1985. Évi Jel. Budapest 1986. pp. 31 — 36. 8 figs, eng, rus R Gyuricza Gy.: A III. világ országainak ásványi nyersanyag vagyona és bányá- szata. IV. kötet. A hazánk szempontjá- ból fontosabb ásványi nyersanyag ex- portőr fejlődő országok gazdasági és po- litikai áttekintése — Villamosenergia- ipari Kutató Int. (VEIKI), Budapest, 1986. 132 old. 43 táblázat Gyuricza Gy.— Tajthy T.— Tar M.-né: Kiegészítés az „Ásványi nyersanyag- helyzet a fejlődő országokban” c. meg- bízás keretében készített korábbi adat- feldolgozásainkhoz — Villamosenergia- ipari Kutató Int. (VEIKI) Budapest, 1986. 186 old. 6 ábra, 77 táblázat Gyuricza Gy.: lásd: Piros O. Gyurkó P.: lásd: Kardeván P. Havs J.: A globális tengerszintingadozá- sok felhasználhatósága s sztratigráfiá- ban — Global changes in sea level as applied to stratigraphy — Ősi. Viták (Discussiones palaeont.) 33. 1986. pp. 152 — 161. eng R Haas J. : Balatonfelvidék, Felsőörs, For- ráshegy — Forráshegy, Felsőörs, Bala- ton Highland — Magyarország geológiai alapszelvényei. A M. All. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 10 figs, in Hungá- rián and English, Budapest, 1986. Haas J. — Ivancsics J.:Balatonfelvidék, Aszófő, 71-es útbevágás — Road-cut, Highway 71, Aszófő, Balaton High- land — Magyarország geológiai alap- szelvényei. A M. All. Földtani Int. ki- adványa, pp. 1 — 6. 7 figs, in Hungárián and English, Budapest, 1986. Haas J.— Jocháné Edelényi E.— Csá- szár G. — Partén yi Z.: A bakonyi sze- non kőszénösszlet képződési körülmé- nyei — Genetic circumstances of the Senonian coal measures of the Bakony — Földt. Int. Évi Jel. 1984-ről, Buda- A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1986 399 pest, 1986. pp. 343—354. 7 figs, eng R Haas J.— Koncz M. H.— Jocha-Ede- lényi E.— Tóth Álmos— Knauer J.— Szantner F.: Bauxite forecast maps of the Transdanubian Central Rangé: prin- ciples of compilation and possible use — Boksitne prognozne karte Transda- nubijskog Centralnog Górja: Principi izrade i moguca primjena — Travaux du comité intemat. pour l’étude des bauxites, de l’alumine et de l’aluminium ICSOBA, Internat. Symposium on bau- xite prospecting and mining, Tapolca, Hungary, Oct. 2/5, 1985. Vol. 14—15. (19.) Acad. Youg. Sci. Art. Zagreb, 1985. pp. 191 — 208. 4 figs, ser R Haas J. — Kovács Sándor: Lithostrati- graphic subdivision of the Hungárián Triassic — Albertiana 4. pp. 5—15. 2 figs, Utrecht, 1986. Haas J. — Radócz Gy.: Colaboratión en actuogeología — Vente anos de colabo- ración geológica cubano-húngara. Víz- ügyi Dokumentációs Szolgáltató Leány- váll. Budapest, 1986. pp. 47—62, 65—68. 3 figs, 16 plates Haas J. — Tóth Álmos— Takács P.: Bau- xit előkutatási tevékenység 1980 — 85 között — Research aimed at bauxite exploration between 1980 and 1985 — Földt. Kút. XXVIII. 4. 1985. pp. 25- 29. eng, ger, rus R Haas J. — Tóthné Makk Á. — Góczán F. — Oraveczné Scheffer A. — Csal a- GOVTTS I.: A köveskáli alsó triász alap- szelvény faciológiai és rétegtani értéke- lése (Kk-9. sz. fúrás) — The Lower Triassic key section of Köveskál; Inter- pretation in terms of facies and stra- tigraphy (Borehole Kk-9.) — Földt. Int. Évi Jel. 1984-ről, Budapest, 1986. pp. 127 — 173. 9 plates, eng R Haas J.: lásd: Nagy Elemér Hably L. : Magyarországi ősmaradványok. VI. A növények — Fossils of Hungary VI. Fossil Flóra — Asványgyűjtő Fi- gyelő III. 1. 1986. pp. 15—21. 11 figs Hahn Gy. — Koós B.— Szilágyi A.: Az építőipari ásványvagyon-nyilvántartás kialakítása és helyzete — Construction matériái resources: development and present State of data banking — Földt. Kút. XXIX. 2—3. 1986. pp. 25—30. 4 figs, 5 tables, eng, ger, rus R Hajós M.: A magyarországi miocén diato- más képződmények rétegtana — Stra- tigraphy of Hungary ’s Miocéné diato- maceous earth deposits — Geol. Hung. ser. Palaeont. 49. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986. pp. 1 — 339. 34 figs, 26 tables, 1 enclosure, eng R Hajós M. — Kővári-Gulyás E.: Diatoms in limnoopalits of North Hungary — Ős- kori kovabányászat és kőeszköznyers - anyag-azonosítás a Kárpát-medencében. Nemzetközi konferencia, Budapest — Sü- meg, 1986. május 20— 22. A Magyar Nem- zeti Múzeiun kiadása, Budapest, 1986. pp. 155 — 161. 5 figs Hajós M.— Kőváriné Gulyás E.: Koya- moszatok a Börzsöny hegységből — Ás- ványgyűjtő Figyelő II. évf. Tematikus szám (1985—86). pp. 70—72. 3 ábra Hála J.: Ásványokkal és kőzetekkel kap- csolatos néprajzi adatok a Börzsönyből és környékéről — Ásványgyűjtő Figyelő II. évf. Tematikus szám (1985 — 86). pp. 73—75. Hámor G.: A Magyar Állami Földtani Intézet VI. ötéves tervi eredményei — Földt. Kút. XXIX. 1. 1986. pp. 67—69. 1 ábra Hannibál K. — Kereszti F.— Komjáthy J. — Sangln V. Sz.: Konténerben telepí- tett geofizikai feldolgozó rendszer — Magyar Elektronika 3.2. 1986. pp. 28 — 32. 6 figs Hármán, M.: lásd: Tomschey O. Harrach O.: A szillimanit ásványok piaci helyzete 1985-ben — Sillimanite mine- rals — Their markét in 1985 — Építő- anyag XXXVIII. 3. 1986. pp. 85-88. 1 fig. 2 tables, rus, ger, eng R Hárs F.: lásd: Mecsnóber M. Havas I.: lásd: Czoboly E. Havas L.: lásd: Bállá Z. Hazslinszky T.: Megnyílt a Szemlőhegyi- barlang — Búvár XLI. 11. 1986. pp. 30—31. 8 ábra Hegedűs Cs.: Az agyagásványokat tartal- mazó kőzetek térfogatváltozásának vizs- gálata — An investigation intő the vo- lume changes of rocks eontaining clay minerals — BKL Bányászat 118. 4. 1985. pp. 259 — 262. 4 figs, 1 table, rus, ger, eng, fre R Hegedűs Cs.: Az agyagásványokat tar- talmazó kőzetek vizsgálatának újabb eredményei — Recent results of the testing of rocks eontaining clay minerals — BKL Bányászat 118. 11. 1985. pp. 754 — 758. 6 figs, 1 table, rus, ger, eng, fre R Hegedűsné Koncz M.— Sebestyén I.— Szantner F.: A csabpuszta -gyepűka - jáni bauxi telőfordulás felső bauxitszint- jének vízföldtani viszonyai — Hydro- geological conditions of the upper bauxi- te layer of the bauxite deposit at Csab- puszta-Gyepűkaján — BKL Bányá- szat 118. 8. 1985. pp. 517 — 525. 7 figs, rus, ger, eng, fre R Hegyi-Pakó J.: lásd: Vitális Gy. Hegyené H. K.: lásd: Böcker T. Hegymegi L. — Körmendi A.— Lom- niczi T. — Szabó Z.: A földmágneses tér 400 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet vizsgálata — Investigation of the geo- magnetic field — A MÁELGI 1985. Évi Jel. (Annual Report of the Eötvös L. Geophys. Inst. of Hungary fór 1985) Budapest 1986. pp. 131 — 135; 217 — 218; 297 — 298, 3 figs, eng, rus R f Heilprin, Angelo: lásd: Dojcsák Gy. Hermán V.: lásd: Detre Cs. Hermann L.: lásd: Bokody T. Hermann L.: lásd: Körmendi A. Herngreen, G. F. W. — Felder, W. M.— Kedves M.— Meessen, J.P.M.T.: Mic- ropaleontology of the Maestrichtian in borehole Bunde, The Netherlands — Rév. Palaeobot. Palynol. 48. 1986. pp. 1 — 70. 13 plates, 5 figs, 3 tables, Amster- dam Hetényi M.: lásd: Szöőr Gy. Hidasi J.: Role of carbonate rocks in the genesis of bauxite — Annales Univ. Sci Budapest, Sec. Geol. XXVI. 1986. pp. 179 — 188. 7 figs, 4 tables Híves T.: lásd: Velledits F. Hobot J. — Dudás J.— Fejes I.— Ne- mesi L.— Varga G.: A Kisalföld regio- nális komplex kutatása — ELGI 1985. Évi Jel. Budapest 1986. pp. 23—30. 9 figs, eng, rus R Holla' B.: lásd: Pogácsás Gy. Homoki-Nagy I.: /Természetvédelem a Börzsönyben — Ásványgyűjtő Figyelő II. évf. Tematikus szám (i 985— 86). pp. 2 — 4. 1 ábra, 1 táblázat Honma Shigeo— Karádi G. — V. Nagy I.: Nem permanens szivárgás vizsgálata telített és telítetlen talajokban — Tran- sient seepage flow in saturated-unsatu- rated deformable soils — Hidr. Közi. 66. 4—5. 1986. pp. 228—236. 9 figs, eng R Honvéd J.: Bonyolult hidrogeológiai vi- szonyok között végzett különleges akna- mélyítés — A special shaft sinking me- thod applied under delicate hydro- geologieal conditions — BKL Bányá- szat 119. 7. 1986. pp. 447 — 452. 8 figs, 2 tables, ger, eng, fre R Hornya k L.: lásd: Róka P. Horváth Anna— Knauer J.: Biostrati- graphy of the Jurassic-Cretaceous boun- darv beds in the profile Közöskút Ra- vine II at Hárskút — Acta Geol. Hung. 29. (1 — 2.) 1986. pp. 65—87. 4 figs, 1 table, 4 plates Horváth A. — Kázmér M.: Eocéné brac- kish-water algal deposits in Budapest, Hungary — LÁS 7th Régiónál Meeting, AbstractSj p. 85. Kraków, 1986. Horváth Ágnes: Útmutató fosszilis di- noflagelláták vizsgálatához — A guide to the studies on fossil dinoflagellates — Ősi. Viták (Discussiones palaeont.) 32. 1986. pp. 77—98. 11 figs, eng R Horváth Á.: lásd: Bállá Z. Horváth Erzsébet: A Börzsöny hegység vulkáni felépítése (Paleovulkáni rekonst- rukció) — Ásványgyűjtő Figyelő II. évf. Tematikus szám (1985—86). pp. 9 — 11. 1 ábra Horváth F.: lásd: Galácz A. Horváth István: lásd: Solymár L. Horváth István: lásd: Szantner F. Horváth János— Karácsonyi S. — Scheu- er Gy.: Az egri vízbázis fejlesztésének eredménye és tapasztalata — The re- sults of, and experiences with, expanding the sourees of supply at Eger Town — Hidr. Közi. 66. 3. 1986. pji. 165 — 172. 6 figs, 2 tables, eng R Horváth Mária: Kisforaminiferák. A plankton és bentosz kisforaminiferák al- kalmazásának lehetőségei és korlátái — Smaller foraminifers. Possibilities and limits of use of planktonic and bentho- nic smaller foraminifers — Ősi. Viták (Discussiones palaeont.) 32. 1986. pp. 99—132. 10 figs Horváth Mária — Horváthné Kollá- nyi K. : Adatok néhány magyarországi középsőeocén - középsőoligocén U vigerina biosztratigráf iájához és paleoökológiá- jához — Data to the biostratigraphy of somé Middle Eocene-Middle Oligocene Uvigerinas in Hungary — Ősi. Viták (Discussiones palaeont.) 33. 1986. pp. 72 — 94. 5 figs, eng R Horváth Zoltán: Hozzászólás a „Mozart geológus barátai” című cikkhez — Ter- mészet Világa 114. 11. 1986. pp. 526 — 527. Horváth Z. A.: lásd: Sajgó Cs. Horváth Z. A.: lásd: Varga E. Horváthné Kollányi K.: lásd: Hor- váth Mária Hoványi K.: lásd: Böcker T. Hőriszt Gy.: lásd: Böcker T. Hullán Sz-né: lásd: Bodonyi J. Huszár I.— Tróják M.: A kőzetben lévő feszültségek mérése — Measurement of the strains in rocks — BKL Bányászat 119. 7. 1986. pp. 461—464. 8 figs, rus, ger, eng, fre R Illés G.: lásd: Bodonyi J. Imreh J. — Mészáros N.— Frontin, G.: Geologische Untersuchungen über eine Eozán-Oligozán Kalkstein-Serie aus dem Norden des Siebenbiirgischen Beckens (Rumanien) — Annales Univ. Sci. Bu- dapest. Sec. Geol. XXVI. 1986. pp. 13—30. 9 Abb., 4 Tab. I VAK IN, B. N. — Karusz, E. V. — Kuznye- cov, O. L.: A fúrólyuk vizsgálat akusz- tikus módszere. Akadémiai Kiadó, Bu- dapest, 1986. 349 1. 193 ábra, 22 táblá- zat. Ára 98 Ft. A magyar földtani irodalom, jegyzéke, 11)86 401 Iván, M.: Upward continuation of une- venly spaced potential field data using equivalent sources — Szabálytalan min- tavételezésű potenciáltér felfelé folyta- tása ekvivalens hatók alkalmazásával — Geofiz. Közi. (Geophvs. Transactions) 32. 1. 1986. pp. 31 — 42. 8 figs, 1 table, hun, rus R Ivancsics J.— Kisházi P.: Soproni-hegy- ség, Sopron, Nándormagaslati kőfejtő — Nándormagaslat quarry, Sopron, Sopron Mountains — Magyarország geológiai alapszelvényei. A M. Áll. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 7 figs, in Hungárián and English, Buda- pest, 1986. Ivancsics J. — Kisházi P.: Soproni-hegy- ség, Sopron, Nándormagaslat ÉNy-i vége — NW tip of Nándormagaslat, Sopron, Sopron Mountains — Magyar- ország geológiai alapszelvényei. A M. Áll. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 6 figs, in Hungárián and English, Buda- pest, 1986. Ivancsics J.— Kisházi P.: Soproni-hegy- ség, Fertőrákos, Püspöki-kőfejtő — Püspöki quarry, Fertőrákos, Sopron Mountains — Magyarország geológiai alapszelvényei. A M. Áll. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 7 figs, in Hungá- rián and English, Budapest, 1986. Ivancsics J. — Kisházi P.: Soproni-hegy- ség, Sopron, Récényi úti kőfejtő — Récényi Street, Quarry, Sopron, Sopron Mountains — Magyarország geológiai alapszelvényei. A M. Áll. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 7 figs, in Hungári- án and English, Budapest, 1986. Ivancsics J.— Kisházi P.: Soproni-hegy- ség, Sopron, Várisi kőfejtő — Váris- quarry, Sopron, Sopron Mountains — Magyarország geológiai alapszelvényei. A M. Áll. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 7 figs, in Hungárián and English, Budapest, 1986. Ivancsics J. — Kisházi P.: Soproni-hegy- ség, Sopron Vöröshídi kőfejtő — Vörös- híd quarry, Sopron, Sopron Mountains — Magyarország geológiai alapszelvé- nyei. A M. Áll. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 7 figs, in Hungárián and Eng- lish, Budapest, 1986. Ivancsics J. — Kisházi P.: Soproni hegy- ség, Sopron, Brennbergbánya, Kőbérc- Oromvégi kőfejtő — Kőbérc-Oromvégi quarry, Brennbergbánya, Sopron, Sop- ron Mountains — Magyarország geoló- giai alapszelvényei. A M. Áll. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 7 figs, in Hungárián and English, Budapest, 1986. Ivancsics J. — Kisházi P.: Sopron-hegy- ség, Sopron, Gloriettei kőfejtő — Gloriet- te quarry, Sopron, Sopron Mountains — Magyarország geológiai alapszelvényei. A M. Áll. Földtani Int. kiadványa, pp. 1—6. 7 figs, in Hungárián and English, Budapest, 1986. Ivancsics J.— Kisházi P.: Soproni-hegy- ség, Sopron, Harkai-kúp kőfejtője — Quarry of Harkai Cone, Sopron, Sopron Mountains — Magyarország geológiai alapszelvényei. A M. Áll. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 8 figs, in Hungá- rián and English, Budapest, 1986. Ivancsics J. — Kisházi P.: Soproni-hegy- ség, Sopron, Óhermes-aknai kavicsbá- nya — Gravel pit of Óhermes Shaft, Sopron, Sopron Mountains — Magyar- ojrszág geológiai alapszelvényei. A M. Áll. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 5 figs, in Hungárián and English, Bu- dapest, 1986. Ivancsics J. — Kisházi P.: Soproni-hegy- ség, Sopron, Kőhegyi kőfejtő — Kő-hegy quarry, Sopron, Sopron Mountains — Magyarország geológiai alapszelvényei. A M. All. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 7 figs, in Hungárián and English, Budapest, 1986. Ivancsics J. — Kisházi P.: Soproni-hegy- ség, Fertőrákos, Újhegyi árkolás — Trenching of Újhegy, Fertőrákos, Sop- ron Mountains — Magyarország geoló- giai alapszelvényei. A M. Áll. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 8 figs, in Hun- gárián and English, Budapest, 1986. Ivancsics J. — Kisházi P.: Soproni-hegy- ség, Ágfalva, Felső-Tődl, vasúti bevá- gás— Railway-cut, Felső-Tődl, Ágfalva, Sopron Mountains — Magyarország geo- lógiai alapszelvényei. A M. Áll. Földta- ni Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 5 figs, in Hungárián and English, Budapest, 1986. Ivancsics J. — Kisházi P.: Kőszegi-hegy- ség, Kőszeg, Szabóhegy, szerpentinút — Serpentine road, Szabóhegy, Kőszeg, Kőszeg Mountains — Magyarország geológiai alapszelvényei. A M. Áll. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 6 figs, in Hungárián and English, Bu- dapest, 1986. Ivancsics J. — Kisházi P.: Kőszegi-hegy- ség, Kőszeg, Szabóhegy, Velemi út be- vágása — Road-cut of Velem, Szabó- hegy, Kőszeg, Kőszeg Mountains — Magyarország geológiai alapszelvényei. A M. All. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 6 figs, in Hungárián and English, Budapest, 1986. Ivancsics J — Kisházi P.: Kőszegi-hegy- ség, Kőszeg, Szurdokvölgy — Szurdok- völgy, Kőszeg, Kőszeg Mountains — Magyarország geológiai alapszelvényei. A M. Áll. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 8 figs, in Hungárián and English, Budapest, 1986. 402 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet Ivancsics J.— Kisházi P.: Kőszegi-hegy- ség, Velem, Szt. Vid-hegyi „Szépkilátó” útbevágása — Road out at „Szépkilátó” („Fine view”), Mt. Szent Vid, Velem, Kőszeg Mountains — Magyarország geológiai alapszelvényei. A M. All. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 6 figs, in Hungárián and English, Buda- pest, 1986. Ivancsics J. — Kisházi P.: Kőszegi-hegy- ség, Bozsok, Ny-i lejtő kőfejtője — Quarry of W slope, Bozsok, Kőszeg Mountains — Magyarország geológiai alapszelvényei. A M. All. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 8 figs, in Hun- gárián and English, Budapest, 1986. Ivancsics J. — Kisházi P.: Kőszegi-hegy- ség, Kőszeg, Borospincék völgyfője — Walley-head, Wine Cellars Valley, Kő- szeg Mountains — Magyarország geoló- giai alapszel vénjrei. A M. All. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 7 figs, in Hungárián and English, Budapest, 1986. Ivancsics J.: lásd: Haas J. Ivancsics J.: lásd: Kisházi P. Ivancsics J.: lásd: Majoros Gy. Ivancsics J.: lásd: Solti G. Ivanov, V.: lásd: Andrássy L. Ivicsics L.: Víztározók hidraulikai kérdé- sei — Hydraulie problems of water re- servoirs — Mérnökgeol. Szemle (Engi- neering Geol. Review) 34. 1985. pp. 183—191. 4 figs, rus, eng R Jakucs L.: lásd: Tózsa I. Jámbor A.: Magyarázó Magyarország pan- nóniai (s.l.) képződményeinek földtani térképeihez (1 : 500 000) — A M. All. Földtani Int. kiadványa, Budapest, 1985. 42 p. 4 ábra Jámbor A.: A geológiai kutatások fejlődé- se — Természet Világa 114. 12. 1986. pp. 538—542. Jankovich I.: lásd: Nagy Elemér Jánosi M.: Kalcitkiállítás Fertődön — Calcite exhibition at Fertőd — Asvány- gyfíjtő Figyelő III. 1. 1986. p. 44. 2 figs Jánosi L.: lásd: Baráth I. Jánossy D.: Vertebrata — Vertebrata — ősi. Viták (Discussiones palaeont.) 33. 1986. pp. 146—151. eng R Jánossy D.: Pleistocene Vertebrate fau- nas of Hungary — Developments in Paleontology and Stratigraphy. Vol. 8. 205 p. 68 figs, 3 plates, Elsevier, Amster- dam, 1986. Jánossy D.: Pro memória Andreas Keve — Beitr. Vogelkd. Fischer-Jena 1986. 32. pp. 245—246. 1 Fig. Jánossy D.: Az ártéri erdők madárv ilága — Természetvédelem. ELTE Budapest, 2. 1986. pp. 12-13. Jánvári J.— Jánvári I.— Kónya A.— Majkuth T.— Petrovtcs I.— Tímár Z.: Issledovaniye rezultatov seismicheskikh izmereniy metoda otrazhennykh voln, svyazannykh s planirovaniem saht posle ikh otkrytiya — Analysis of seismic ref- lection survey results carried out fór the planning of m ining establishments sub- sequent to the initiation of mining acti- vities — Proc. of the 31st Internat. Geophys. Symposium; 30. Sept. — 3. Oct. 1986, Gdansk, Poland, Vol. I., p. 220. eng, rus R Jánvári I.: lásd: Jánvári J. Jármai E.: Negyvenéves a dudari szén- bányászat — Fourty years of the coal mining at Uudar — BKL Bányászat 119. 7. 1986. pp. 476 — 489. 16 figs, rus, ger, eng, fre R JaskÓ S.: A Mátra, a Bükk és a Tokaji- hegység neotektonikája — Neotectonics of the Mátra, Bükk and Tokaj Mountains — Földt. Közi. 116. 2. 1986. pp. 147 — 159. 5 figs, 1 table, eng, rus R Jaskó S.: On the Neogene development of the Eastern Mediterranean basins — in: The geological evolution of the eastern Mediterranean. Edited by J. E. Dixon & A. H. F. Robertson, London, 1986. pp. 789—794. J. B.: Bíró Béla (1935-1986) — BKL Bányászat 119. 12. 1986. p. 853. arc- képpel Jéki L.: Megjegyzések az egykori mecseki vasércbányászathoz — Comments on the one-time iron-ore mining in the Me- csek Mountain Area — BKL Bánvászat 118. 2. 1985. pp. 129—131. 1 fig. rus, ger, eng, fre R Jeneyné Jambrik R.: A Sajómercse-II barnakőszén-terület hidrogeológiai vi- szonyai — Hydrogeology of the Sajó- mercse-II brovvncoal deposit — Földt. Kút. XXVIII. 3. 1985. pp. 21-29. 5 figs, eng, ger, rus R Jeneyné Jambrik R.: Délkelet-Tiszántúl vízföldtani viszonyai — Vízkutatás 1986/2. pp. 17— 18. 6 ábra Jeneyné Jambrik R. — Némedi Varga Z.: A duzsnoki barnakőszén- terület föld- tani és hidrogeológiai viszonyai — NME- OMBKE jubileumi közös" kiad ványa: A Bányamérnöki Kar kutatási eredmé- nyei 1983-1986. I. k. pp. 350-366. Miskolc, 1986. Jerem E.— Facsar G.— Kordos L — Krolopp E.— Vörös I.: A Sopron- Krautackeren feltárt vaskori telep régé- szeti és környezetrekonstrukciós vizs- gálata. I. — Axchaeologiai Értesítő 111. 2. 1984. Budapest, 1986. pp. 141 — 169. 17 ábra, 5 táblázat, eng R Jesch A.: Csigó J. A magyar földtani irodalom jegyzéke, 19X6 403 Jocha-Edelényi E.: lásd: Haas J. Jocháné Edelényi E.: lásd: Haas J. Jósa E.: lásd: Draskovits P. Jósa E.: lásd: Fejes I. Józsa G.: A felszínmozgásos kataszterezés tapasztalatai Borsod- Abaúj -Zemplén 1 negyében — Experiences of cadaster- ing in areas with surface rnovement in the county Borsod-Abaúj-Zemplén — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 34. 1985. pp. 213—220. rus, eng R Józsa G. — Prakfalvi F.: A környezetföld- tani térképezés tapasztalatai Észak- Magyarország Ny-i részén — Experien- ces of the environment geological mapp- ing in the western part of North Hun- gary' — Mérnökgeol. Szemle (Engineer- ing Geol. Review) 34. 1985. pp. 45—53. rus, eng R Juhász András: A borsodi barnakőszén- medence földtani kutatásának, megisme- résének története 1876—1986 között — Borsodi Műszaki-gazdasági Élet 1986/4. pp. 13—20. 4 ábra, 3 táblázat Juhász Árpád: Geohistory and mineral resources of Hungary — Annales Univ. Sci. Budapest, Sec. Geol. XXVI. 1986. pp. 43—44. Juhász Árpád: Lerneztektonika. Új geoló- giai ismeretek a földrajztanításban. Má- sodik, átdolgozott kiadás. Tankönyv- kiadó, Budapest, 1985. 160 oldal, " 74 ábra. 2600 példány Juhász Árpád: A magyar karszt földtana — Geology of the karst of Hungary — Föld és Ég XXI. 1. 1986. 18-21. 8 figs , Juhász Árpád: Milyen tutajokon érkezett Magyarország? — Háttér 14. 1986. pp. 2 — 3. 5 ábra Juhász Erika— Polgári M.: Electron- microprobe and SEM investigation of the Németbánya Bauxite deposits — Proucavanje boksitnih nalazista u Né- metbánya pomocu uredaja EMP (EP- MA) i SEM — Travaux du comité inter- nat. pour l’étude des bauxites, de l’alu- mine et de l’aluminium (ICSOBA), Vol. 14-15., 1984/1985. pp. 73—75. Zagreb, 1985. 4 plates, ser R Juhász J. — Szabó Imre: A szomolyai mű- emlék jellegű barlanglakások helyreállí- tásának mérnökgeológiai vizsgálata — Borsodi Műszaki-gazdasági Élet 1986/4. jjp. 37 — 39. 7 ábra, 2 táblázat Juhász Miklós — Góczán F.: Comparative study of Albian Monosulcata Angiosperm pollen grains — Acta Bioi. Szeged. 31. (1985). 1986. pp. 147—172. 6 plates Juratovics A.: Az NKFV (Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat) szegedi üzemének kialakulása és fejlő- dése — On the evolution and develop- ment of the Szeged plánt of NKFV — BKL Kőolaj és Földgáz 19. (119.) 9., 1986. pp. 268 — 273. 8 figs, rus, eng ger R Kácsor L.: Ingókövek ösvényén — Búvár 1986. 7. pp. 22 — 23. 5 ábra Kádár Z.: Lambrecht Kálmán — Ter- mészet Világa 117. 7. 1986. pp. 328 — 330. 4 ábra Kakas K. L. — McNeill, J. D.— Balog Gy. U. — Prácser E.— Sőrés L.— Űj- szászi J.: Depth inversion fór transient EM soundings: the TRH technique and results fór Central induction loop layout — Proc. of the 48th Meeting of Explora- tion Geophysicists; 3—6. June 1986, Ostende, Belgium, p. 133. eng R Kakas K.—Rezessy G. Szabadváry L.: Komplex geofizikai kutatás a Dunán- túli-középhegységben — ELGI 1985. Évi Jel. Budapest 1986. pp. 13—14. eng, rus R Kakas K.: lásd: Kllén yi É. Kakas K. L.: lásd: Balog Gy. U. Kakas y GY.-né: lásd: Bella L.-né Kálmán T.: lásd: Körmendi A. Karácsonyi S.: Az építő- és építőanyag- ipari ásványi nyersanyagok kutatási eredményei és célkitűzései a VII. ötéves tervidőszakban — Földt. Kút. XXIX. 1. 1986. pp. 59 — 66. 3 ábra, 3 táblázat Karácsonyi S.: Az építőanyagok földtani kutatásának 25, az ÉVM és az ipar- ági Földtani Szolgálat tevékenységé- nek 15 éve — 25 years of building and construction materials exploration and 15 years of activities by the Ministry of BuUding and úrban Development and by the geological service of this industrial branch — Földt. Kút. XXIX. 2 — 3. 1986. pp. 11 — 24. 10 figs, 4 tables, eng, ger, rus R Karácsonyi S. — Mészáros M.: Az építő- és építőanyagipari nyersanyagok kuta- tásának összegező tapasztalatai — Build- ing- and building-industry raw mate- rials: summary of experience — Földt. Kút. XXVIII. 3. 1985. pp. 45-49. 4 figs, 2 tables, eng, ger, rus R Karácsonyi S.: lásd: Horváth János Karádi G.: lásd: Honma Shigeo Karas Gy. — Bihari A.— Mészáros F.: Kissz ámítógépes interaktív rendszer — Interactive processing with minicompu- ters — A MÁELGI 1985. Évi Jel. (An- nual Report of the Eötvös L. Geophys. Inst. of Hungary fór 1985) Budapest 1986. pp. 121 — 124; 213; 291-292. 3 figs, eng, rus R Karas Gy.: lásd: Baráth I. Karas Gy.: lásd: Szendrő D. 404 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet Kardeván P. — Rezessy G. — Gyurkó P.: A finnországi Teerimiiki-területen érc- kutatási céllal végzett elektromágneses frekvenciaszondázások eredményei — Results of electromagnetic frequency soundings in prospecting fór üresein the Teerimaki area Finland — A MÁELGI 1985. Évi Jel. (Annual Report of the Eötvös L. Geophys. Inst. of Hungary fór 1985) Budapest 1986. pp. 162 — 163; 228 — 229; 310 — 312 1 fig. eng, rus R Kardeván P.: lásd: Csathó B. Károly Gy.: Az egyes kutatási fázisok és megkutatottsági kategóriák meghatáro- zásának ill. alkalmazásának és korsze- rűsítésének kérdései a br.uxitkutatásban és a bauxitvagyon nyilvántartásában — Földt. Kút. XXVIII. 4. 1985. pp. 14- 17. Karusz, E. V.: lásd: Ivakin, B. N. Kassai L. — Doleschall S.: A rezervoár- mérnöki szakterület fejlődése — On the development of reservoir engineering Science — BKL Kőolaj és Földgáz 19. (119.) 11. 1986. pp. 328—331. rus, ger, eng R Kassai M.: The Jakabhegy sandstone for- mation and its interregional stratigra- phic relations — Acta Geol. Hung. 27. ^ 1986. pp. 289-293. 3 figs Kassai M. : A Délkelet-Dunántúl ásványi nyersanyagkutatásának 40 éve — Vál- tozó Baranya I. Pécs, 1986. pp. 275 — 281. 1 táblázat. Kiadja az MSZMP Ba- ranya m. Biz. Oktatási lg. Baranya M. Tanács, MTESZ Baranya m. Szerv., Pécs m. Város Tanácsa Kassai M.: A geotermikus melegvíz- hasznosítás Baranya megyei földtani le- hetőségei — Múlt-jelen-jövő a műszaki haladás szolgálatában. I. A MTESZ Ba- ranya megyei szervezete kiadása, Pécs, 1986. pp. 196-205. Kassai M: lásd: B aranyi I. t Kaszanitzky F.: lásd: Sas E. Kaszap A.: Semsey Andor, a magyar földtan mecénása — Andor Semsey, the Maecenas of Hungárián Geology — Földt. Tudománytört. Evk. (Annals of the History of Hung. Geology) 1985. (10. sz.) 1986. pp. 265—280. eng R Kaszap A.: A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1984 — Répertoire biblio- graphique des publications du domaine des Sciences géologiques en Hongrie, 1984 — Földt. Közi. 115. 4. 1985. pp. 399-440. Kausay T.: A beton -adalékanyagok szem- szerkezeti tulajdonságai — Magyarok szerepe a világ természettudományos és műszaki haladásában. Tudományos találkozó, Budapest, 1986. Előadások kivonatai II. kötet, pp. 813 — 817. 6 áb- ra. Az MVSZ, MTA, BME, MTESZ kiad- ványa, Budapest, 1986. Kausay T.: Zúzottkavics adalékanyagú betonok szilárdsága — Strength of concrete with crushed gravel aggregate — Építőanyag 38. 11. 1986. pp. 344— 352. 14 tables, rus, ger, eng R Kázmér M.: Tectonic units of Hungary: their boundaries and stratigraphy (a bibliographic guide) — Annales Univ. Sci. Budapest, Sec. Geol. XXVI. 1986. pp. 45—120. 20 figs Kázmér M.: Jurassic— Cretaceous facies zones across the Periadriatic lineament — Studies on Mesozoic and Tertiary geodynamics of the Periadriatic Region, Discussion Meeting at Sümeg, Hungary, Abstracts, p. 36. 1986. Kázmér M. — Kovács Sándor: Permian- Paleogene paleogeography along the eastern part of the Insubric-Periadriatic lineament System: evidence fór Conti- nental escape of the Bakony-Drauzug unit — Acta Geol. Hung. 28. (1 — 2). 1985. Budapest, 1986. pp. 71 — 84. 13 figs, fre R Kázmér M. : lásd : Bignot, G. Kázmér M.: lásd: Horváth A. Kázmér M. : lásd : Majoros Gy. Kecskeméti I.: Bakony, Szőc, Balaton- hegyi lépcsős feltárás — Stepped expo- sure of Balatonhegy, Szőc, Bakony Mountains — Magyarország geológiai alapszelvényei. A M. All. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 8 figs, in Hungá- rián and English, Budapest, 1986. Kecskeméti T.: Nagyforaminiferák — Larger foraminifers — Ősi. Viták (Dis- cussiones palaeont.) pp. 133 — 151. 9 figs, eng R Kecskeméti T.: László Bogsch 28. 9. 1906 — 19. 2. 1986. — Mitt. österr. geol. Ges. 79. 1986. Umveltgeologie-Band, pp. 375 — 377. mit Portrait, Wien, 1986. Kecskeméti I.— Vörös A.: Bakony, Nyí- rád, Darvastói Természetvédelmi Terület — Bakony Mountains, Nyírád, Darvas- tó Geological Conservation area — Ma- gyarország geológiai alapszelvényei. A. M. Áll. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 7 figs, in Hungárián and Énglish, Budapest, 1986. Kecskeméti T.— Varga P.: Adatok az eocén/oligocén határkérdéshez újabb magyarországi szelvényekben, nagyfo- raminiferák alapján — Contribution au probléme de la limité Éocéne/Oligocéne sur la base des grandes Foraminiféres étudiés dans de nouvelles coupes — Földt. Közi. 115. 3. 1985. pp. 233—247. 6 figs, fre, rus R Kedves M.: Études palynologiques sur les sédiments préquaternaires de l’Egypte. A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1986 405 Oligocéne — Revista Espanola de Micropaleontologia 17. 3. 1985. pp. 333 — 346. 5 pl. Madrid Kedves M.: Introduction to the Palyno- logy of pre-Quaternary deposits. Part I. — Studia Bioi. Acad. Sci. Hung. 19. Bu- dapest, 1986. pp. 1—164.20 plates, 24 figs Kedves M.: Introduction to the Paly- nology of pre-Quaternary deposits. Part II. — Studia Bioi. Acad. Sci. Hung. 20. Budapest, 1986. pp. 1 — 144. 48 figs, 1 table Kedves M.: A fosszilis spóra-pollen kuta- tások irányzatai és problémái — IV. Magyar Növényanatómiai Szimpózium, Abstr. 1986. p. 15. Kedves M.: Palynological investigations of prequaternary sediments of Egypt. Lower part of the Nubian Sandstone in the Kharga Oasis — Z. geol. Wiss. 14. 3. 1986. pp. 331 — 355. 10 Taf. Berlin. Kedves M.: Etudes palynologiques sur les sédiments préquaternaires de 1’Egypte. Eocéné — Revista Espanola de Micro- paleontologia 18. 1. 1986. pp. 5 — 26. 8 pl., Madrid. Kedves M.: Dégradation expérimentale de la paroi pollinique — VI Simp. de Palinol. Resumenes 1986. p. 20. Sala- raanca. Kedves M.: Paleogene fossil sporomorphs of the Bakony Mountains. Part IV. — Studia Bioi. Acad. Sci. Hung. 21. Buda- pest, 1986. pp. 1 — 121. 8 figs Kedves M. — Körmöczi L.: Sur les problé- mes de conservation des sporomorphes dans des conditions différentes — An. Asoc. Palinol. Leng. Esp. 2. 1985. pp. 263 — 271. 3 figs, Cordoba. Kedves M. — Solé de Porta, N. — De Porta, J. — Cívis, J.: Estudio palinolo- gico de los sedimentos Maastrichtienses dél Barranco de La Posa (Prepireneo, Lerida, Espana) — An. Asoc. Palinol. Leng. Esp. 2. 1985. pp. 247 — 253. 2 figs, Cordoba. Kedves M. : lásd: Herngreen, G. F. W. Kennedy, A.: lásd: Molnár József Kereszti F.— Komjáthy J.— Molnár I. — Páhi L.: Szeizmikus adatokat fel- dolgozó rendszerek — Magyar Elektro- nika 3.5. pp. 34 — 38. 3 figs Kereszti F.: lásd: Hannibál K. Kéri J.: Salgótarján építésföldtani atla- szának bemutatása — Presentation of the building geological atlas of Salgó- tarján — Mérnökgeol. Szemle (Engineer- ing Geol. Review) 34. 1985. pp. 55 — 61. rus, eng R Kéri J. — Konda J.: Építő és díszítőkö- vek prognózis munkái Magyarorszá- gon — Building and decorative stones forecast in Hungary — Földt. Kút. XXVIII. 3. 1985. pp. 51 — 55. 1 fig. eng, ger, rus R Kertész P. — Gálos M. — Greschik Gy.: Kőzetmechanikai értelmező szótár, Bu- dapest, 1986. 173 p. Kiadta a Nemzet- közi Kőzetmechanikai Társulat magyar nemzeti bizottsága. Magyar — angol — német— francia— orosz nyelven Kertész P.— V.argáné Orcsik É.: Kő- homlokzat diagnosztika — Szakipari Technika 1986. 2. sz. pp. 32 — 34. 1 tábl. Késmárky I.— Lakatos L.— Pogácsás Gy. — Rumpler J. — Szanyi B.: Basin development reconstruction in the Neo- gene on bases of seismic data in the Makó Trench — XXXI. Internat. Geophys. Symposium, Gdansk, 1986. Proceedings I. pp. 164—168. Késmárky L.: Geológiai alakzatok számí- tógépes modellezése — Természet Világa 117. 4. 1986. pp. 184 — 186. 3 ábra Kesserű Zs.: A vízrekesztő védőréteget áttörő vízbetörés kezdeti folyamatának új módszerű értékelése és ennek gyakor- lati alkalmazása — A növel method fór the appraisal of the initial stage of water inrushes breaking through a water im- permeable protective layer and its use in practice — BKL Bányászat 119. 1. 1986. pp. 9—16. 7 figs, rus, ger, eng fre R Kesserű Zs.: Vizesagyag-betörések és az ellenük való védekezés — Outbursts of wet clays and the method of fighting them — BKL Bányászat 119. 2. külön- szám, 1986. A Közp. Bányászati Feji. Int. Közleményei XXX. évf. 2. sz. pp. K73— K78. 7 figs, rus, ger, eng, fre R Kessler H.: lásd: Andor Gy. f Keve A.: lásd: Jánossy D. Keveiné Bárány I.: Kordos L.: Magyar- ország barlangjai — Hidr. Tájékoztató 1986. okt. p. 39. Kilén yi É.— Szabó Z. — Draskovits P.— Kakas K. — Rumpler J.: Régiónál and task-oriented geophysical mapping in Hungary — CODATA Bulletin (Inter- national Council fór Scientific Unions, Committee on data fór Science and tech- nology) Proceedings of tenth Internatio- nal CODATA conference, (14 — 17. Juli 1986. Ottawa, Canada), p. 14. Kínai Nemzeti Bizottság: A kínai szén- bányászat fejlődése — Development of the coal mining in China — BKL Bá- nyászat 118. 1. 1985. pp. 83—86. 5 figs, rus, ger, eng, fre R Király E.— Szigeti G.: Bonyolult techni- kájú szilárd ásványi nyersanyagtelepek kutatásának új módszere — New me- thod fór the exploration of solid mineral deposits of complicated tectonics — A MAELGI 1985. Évi Jel. (Annual Re- 406 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet port of the Eötvös L. Geophys. Inst. of Hungary fór 1985) Budapest, 1986. pp. 86—92; 197 — 200; 267 — 272. 1 fig. eng, rus R Kirpal, G. R.: Bauxit-előfordulások ipari típusai és földtani-gazdasági értékelésük. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986. 236 oldal, 53 ábra, 17 táblázat. Fordította: Bállá Zoltán. Kis J.: lásd: Sípos J. Kisgyörgy S.: A bányászat és a környezet — Mining and environment — BKL Bányászat 119. 2. különszám, 1986. A Közp. Bányászati Feji. Int. Közlemé- nyei XXX. évf. 2. sz. pp. K83 — K88. 2 figs, 1 table, rus, ger, eng, fre R Kisházi P.— Ivancsics J.: Genetic petro- logy of the Sopron crystalline schist sequence — Acta Geol. Hung. 28. (3 — 4). 1985. pp. 191 — 213. 12 figs, 2 tables Kisházi P.: lásd: Ivancsics J. Kiss Dezső: A borsodi szénbányászat múltja, jelene és jövője — Pást, present and future of the coal mining in Borsod — BKL Bányászat 119. 8. 1986. pp. 505 — 510. rus, ger, eng, fre R Kiss József: Az ásvány vagyon-veszteség és a hígulás számítása a gépesített fej- tésekben — Estimation of mineral re- source losses and thinning in mechanized face workings — BKL Bányászat 118. 6. 1985. pp. 385 — 390. 7 figs, rus, ger, eng, fre R Kiss Klára: Vízkutatás Petőházán — Hidr. Tájékoztató 1986. ápr. pp. 22 — 24. 2 ábra, 2 táblázat Kiss Klára: lásd: Bohn P. Kiss-Máté Cs.: Vízelemzési adatok fel- dolgozása a dorogi szénmedencében — Processing of data relating to water analyses in the Dorog Coal Field — BKL Bányászat 119. 6. 1986. pp. 399—408. 11 figs, 2 tables, rus, ger eng, fre R Kisvárkonyi A.: A borsodi szénbányá- szat kezdete Trangous „Tervezet”- ének tükrében — The beginning of the coal mining in Borsod as reflected by the draft of Trangous — BKL Bá- nyászat 119. 8. 1986. pp. 511 — 513. rus, ger, eng, fre R t Kitaibel P.: lásd: Csíky G. Kleb B.: lásd: Fodor T.-né Klespitz J.: Földtani szolgálati tevékeny- ség a kőbányászatban — Aetivities of the geological staff in the quarry in- dustry — Földt. Kút. XXIX. 2 — 3. 1986. pp. 61 — 66. 1 fig., 3 tables, eng, ger, rus R Klespitz J.: Eszak-Magyarország nyugati részén található állami kőbányák bánya- földtani, mérnökgeológiai és környezet- földtani viszonyai — Mine-geological, engineering geological and environmen- tal-geological conditions of governmen- tal quarries in the western partofNorth Hungary — Mérnökgeol. Szemle (Engi- neering Geol. Review) 34. 1985. pp. 13 — 23. rus, eng R Klincsik M.: lásd: Bakai J. Knauer J.: Észrevételek a megkutatott- sági kategóriák és kutatási fázisok rend- szerének kérdéseihez — Földt. Kút. XXVIII. 4. 1985. pp. 17 — 19. Knauer J.: Provability and characteristics of calpionellidae zones in the Transdanu- bian Central Rangé — Acta Geol. Hung. 29. (1-2.) 1986. pp. 31-35. Knauer J. — Szabó Elemér: Ifj. Noszky Jenő, Szörényi Erzsébet, Kovács La- jos és Wein György szerepe és jelentő- sége az Északi-Bakony földtani megis- merésében — The role of J. Noszky jr., E. Szörényi, L. Kovács and Gy. Wein in the geological exploration of the North Bakony Mountains — Földt. Tudománytört. Évk. (Annals of the History of Hung. Geology) 1985. (10. sz.) 1986. pp. 169-180. eng R Knauer J.: lásd: Brokés F. Knauer J.: lásd: Haas J. Knauer J. : lásd: Horváth Anna Knauer J.: lásd: Remane, J. Knauer J.: lásd: Szantner F. t Koch Antal: lásd: Csíky G. Koch L.: lásd: Barabásné Stuhl Á. t Koch S.: Alekszandr Jevgenyevies Ferszman (1883— 1945) — A. J. Fers- man — Ásványgyűjtő Figyelő III. 1. 1986. pp. 33-37. 2 figs t Koch S. — Sztrókay K. I.: Ásványtan, I — II. kötet, Tankönyvkiadó, Budapest, 1986. 3., javított kiadás. 936 old. 731 ábra, 143 táblázat, 4 színes oldal, 1 szí- nes tábla Kókai J.— Völgyi L.: A VI. ötéves terv- időszak szénhidrogén kutatási eredmé- nyei és a VII. ötéves tervi célkitűzések — Földt, Kút. XXIX. 1. 1986. pp. 29 — 31. 1 ábra Kókay J.: Balaton-menti bádeni képződ- mények — Badenian formation by Laké Balaton — Földt. Int. Évi Jel. 1984-ről, Budapest, 1986. pp. 289 — 300. 2 figs, eng R Koleszár J. : lásd : Annus J. Komjáthy J.: lásd Elsner M. Komjáthy J.: lásd: Hannibál K. Komjáthy J.: lásd: Kereszti F. Koncz M. H. : lásd : Haas J. Konda J.: Gerecse, Süttő, Kisgerecsei kőfejtő — Kisgerecse quarry, Süttő, Ge- recse — Magyarország geológiai alapszel- vényei. A M. Áll. Földtani Int. kiadvá- nya, pp. 1 — 6. 7 figs, in Hungárián and English, Budapest, 1986. A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1986 407 Konda J.: lásd: Kéri J. Kontúr I.: Sztochasztikus fedőréteg mo- dellek a talajvízállás előrejelzésére — Stochastic top-cover models fór pre- dicting groundwater levels — Hidr. Közi. (36. 4 — 5. 1986. pp. 248-254. 2 figs, 1 table, eng R Kónya A.: lásd: Jánvári J. Koós B.: lásd: Hahn Gy. Kopek G.: lásd: Bignot, G. Koprda, S.: lásd: Baráth I. Kordos L.: Észak-Magyarország Ny-i ré- szének földtani természetvédelmi értékei — Geological values of natúré protection in the western part of North Hungary — Mémökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 34. 1985. pp. 25—30. rus, eng R Kordos L.: A magyarországi eggenburgi- szarmata képződmények szárazföldi ge- rinces maradványai, biozonációja és ré- tegtani korrelációja — Terrestrial ver- tebrate remains from the Eggenburgian to Sarmatian of Hungary: biozonation and stratigraphical correlation — Földt. Int. Évi Jel. 1983-ról, Budapest, 1986. pp. 157 — 165. 2 figs, eng R Kordos L.: Nopcsa Ferenc emlékezete — In memóriám Nopcsa Ferenc — Földt. Tudománytört. Évk. (Annals of the History of Hung. Geology) 1985. (10. sz.) 1986. pp. 245 — 249. eng R Kordos L.: Vertebrate biostratigraphy and correlation of the Hungárián Holo- cene formations — Acta Geol. Hung. 28. (3-4). 1986. pp. 215—223. 2 figs Kordos L.: Legányi Ferenc munkássága, az ősgerincesek gyűjtésében — Föl. Hist.-nat. Mus. Matraensis 10. Gyön- gyös, 1986. pp. 5—9. Kordos L.: A világ legmélyebb barlangja. A Jean Bemard — The Cave ,,Jean Bemard” — Föld és Ég XXI .11. 1986. pp. 322 — 325. 11 figs Kordos L.: Az ipolytarnóci húszmillió éves ősvilág — Tudomány 1985/4. pp. 128 — 129. 2 ábra Kordos L.: Tízmillió éve élt ősünk kopo- nyája került elő Rudabányán — Ma- gyar Nemzet 1986. dec. 12., p. 4. Bu- dapest, 1986. 1 ábra Kordos L.: 35 millió látnivaló — Élet és Tudomány XLI. 2. 1986. pp. 42 — 43. 4 ábra Kordos L.: A Szársomlyó ördögszántásai — Élet és Tudomány XLI. 2. 1986. pp. 48 — 50. 4 ábra Kordos L.: A rudabányai ősmajom — Élet és Tudomány XLI. 51. 1986. p. 1631. 1 ábra Kordos L.: lásd: Barabás I. Kordos L.: lásd: Jerem E. Korpii K.: A hazai geotermikus kutatás előzményeinek története — History of the antecedents of the geothermal exploration in Hungary — BKL Kőolaj és Földgáz 19. (119.) 10. 1986. pp. 308 — 309. Korim K.: A vízbányászat jelenlegi hely- zete és feladatai — Present status and tasks of water mining — BKL. Kőolaj és Földgáz 19. (119.) 6. 1986. pp. 166 — 169. 3 tables, rus, ger, eng R Korim K.: A geotermikus energiahasznosí- tás legújabb eredményei és perspektí- vái — Vízkutatás 1986. 1. pp. 1 — 2. 1 ábra Korim K.: A szocialista országok nemzet- közi szimpóziuma a geotermikus kutatá- sokról és a hévizek népgazdasági hasz- nosításáról — Vízkutatás 1986. 1. pp. 3 — 4. 3 ábra Korim K.: A fiatal magyar medenceüle- dékek kompakciós állapotáról — Víz- kutatás 1986. 4. pp. 1 — 4. 7 ábra Korim K.: Új fúrási módszer igen kemény kőzetekben — Vízkutatás 1986. 4. p. 19. 1 ábra Korim K.: Dr. Papp Ferenc szoboravató ünnepsége — Vízkutatás 1986. 4. p. 27. arcképpel Korim K.: A geotermikus energia inten- zívebb hasznosításáért — Vízkutatás 1986. 5. pp. 10-11. 2 ábra Korodi G. — Szentpáxy M.— Vadász G.— Lakatos S.: Karotázs műszerfejlesztés — Well logging instrument develop- ment — A MÁELGI 1985. Évi Jel. (Annual Report of the Eötvös L. Geo- phys. Inst. of Hungary fór 1985) Bu- dapest, 1986. pp. 125 — 127; 213—214; 292—294. 3 figs, eng, rus R Kostecki A. — Póichiopek A.: Problems of seismic migration with erroneous velocity — A hibás sebességgel végre- hajtott szeizmikus migráció néhány kér- déséről — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 32. 3. 1986. pp. 203 — 220. 14 figs, hun, rus R Kovács András: lásd: Lantos M.-né Kovács Ildikó: Rettenetes gyíkok — Süni II. 8. 1986. pp. 8 — 9. 4 ábra Kovács István: A MÉV külszíni mélyfú- rási tevékenysége — BKL Bányászat 19. (119.) 10. p. 698. Kovács István: lásd: Mecsnóber M. Kovács József: lásd: Végh S.-né Kovács László: Az ércbányászat fejlődése Baranya megyében — Múlt- jelen- jövő a műszaki haladás szolgálatában, az 1985. évi megyei tudományos hetek elő- adásainak tanulmánykötete. A MTESZ Baranya megyei Szervezete kiadása, Pécs, 1985. pp. 298 — 305. Kovács Sándor: A triász rétegtan másfél évszázada — Das anderthalb Jahrhun- dert dér triadischen Stratigraphie — 408 Földtani Közlöny 117. kötet 4 füzet Földt. Közi. 116. 1. 1986. pp. 79—82. 1 Fig., ger, rus R Kovács Sándor: A takaróelmélet centená- riumára — Zum Zentenarium dér Dek- kentheorie — Földt. Közi. 116. 2. 1986. pp. 173—177. 1 Fig., ger, rus R Kovács Sándor: Nortli Hungárián Trias- sic facies types: a review — Acta Geol. Hung. 27. (3—4). 1984 (1986) pp. 251 — 264. 4 figs, fre. R Kovács Sándor — Árkai P.: Conodont alteration in metamorphosed limestones of Northern Hungary and its relationship to carbonate textilre, illite crystallinity and vitrinite reflectance — In: Austin, R. D. (ed.): Conodonts: Investigative techniques and applications, Ellis &: Horwood Ltd., London, 1986. pp. 209 — 229. 3 figs, 5 plates, 3 tables Kovács Sándor— Papsova, J.: Conodonts írom the Paraceratites binodosus zone (Middle Triassic) from the Mecsek Mts., Southern Hungary and from the Choc nappe of the Low Tatra Mts., Czechoslo- vakia — Geol. Zborník— Geol. Carpathi- ca 37. 1. 1986. pp. 59 — 74. 10 figs, 5 pla- tes, rus R Kovács Sándor: lásd: Haas J. Kovács Sándor: lásd: Kázmér M. Kovács Sándor: lásd: Majoros Gy. KováSSY Z.: A máramarosi sóbányászat emlékei — Reliquies of the salt mining in Máramaros — BKL Bányászat 119. 9. 1986. pp. 626 — 631. 5 figs, rus, ger, eng, fre R Kováts András: Mérnökgeológiai tevé- kenység a Thorez Bányaüzemben — Tasks of engineering geological character connecting the open air working proce- dures — Mérnökgeol. Szemle (Engineer- ing Geol. Review) 34. 1985. pp. 91 — 101. rus, eng R Kozák M. — Barta I. — Szöör Gy.: A kő- vágóörsi halloysit ásványtani és geoké- miai vizsgálata, genetikája — Minera- logical and geochemical investigation of the halloysitefrom Kővágóörs ( Keszthely - -mountain, W-Hungary) and its genetics — Földt. Közi. 115. 3. 1985. pp. 281 — 292. 10 figs, 2 tables, 1 plate, eng, rus R Kozák M.: lásd: Gyarmati P. Kozur, H. — Réti Zs.: The first paleonto- logical evidence of Triassic ophiolites in Hungary — Neues Jb. Geol. Paláont. Mitt. Stuttgart 1986. H. 5. pp. 284 — 292. 6 figs Kozur, H.: lásd: Grill J. Kőbányai F.: lásd: Szili J. Körmendi A.— Bodoky T.-Hermann L. — Dianiska L. — Kálmán T.: Seismic measurements fór safety in mines — Geophysical Prospecting 34. 7. pp. 1022 — 1037. 9 figs, eng R Körmendi A.: lásd: Hegymegi L. Körmöczi L.: lásd: Kedves M. Kővári-Gulyás E.: lásd: Hajós M. Kőváriné Gulyás E.: lásd: Hajós M. Krasznai J.: lásd: Füst A. Kristóf M.: lásd: Werovszkyné PipiczV. Krisztián B.: Bányászati Tudományos Társaság — 1786 — Foundation of a Mining Seientific Association in 1786 — BKL Bányászat 119. 12. 1986. pp. 836 — 840. rus, ger, eng, fre R t Kriván P.: lásd: Mensáros P. Krolopp E.: Magyar kvartermalakológiai bibliográfia készül — A Hungárián quartermalacological bibliography is in hand — Malakológiai Tájékoztató 6. 1986. Mátra Múzeum Termtud. Oszt., Gyöngyös pp. 59 — 61. eng R Krolopp E.: Gastrocopta-Arten aus den Pleistozánbildungen Europas — Proc. of the Eighth Internat. Malacological Congress, Budapest, 1983. pp. 137 — 138. 1 Fig. Természettudományi Mú- zeum, Budapest, 1986. Krolopp E.: Bericht über die quartármala- kologischen Forschungen in Ungarn — Proc. of the Eighth Internat. Malacolo- gical Congress, Budapest, 1983. pp. 139—141. 1 Fig. Természettudományi Múzeum, Budapest, 1986. Krolopp E.: lásd: Barabás I. Krolopp E.: lásd: Füköh L. Krolopp E.: lásd: Jerem E. Kubovics I.: Emlékezés Vad .ász Elemér professzorra, születésének 100. évfordu- lóján — Földt. Közi. 115. 1985. pp. 445 — 447. Kuhn T.: lásd: Gombos Z. Kun B.: A Mátra színesfémércvagyonának hasznosítási lehetőségei — Utilization possibilities of the ores of nonferrous metals of the Mátra Mountain — BKL Bányászat 119. 12. 1986. pp. 809 — 817. 7 figs, 3 tables, rus, ger, eng, fre R Kurilenko, F.: lásd: Andrássy L. Kutassy L.: lásd: Bálint P. Kuznyecov, O. L.: lásd: Ivakin, B. N. Kürti I.: lásd: Gálos M. Laczka M.: Meseország a föld alatt. Bar- langok fővárosa, Budapest — Képes Újság Magazin 1986. nyár, pp. 6—7. 3 ábra Láda F.: lásd: Csörgei J. Lakatos L.: lásd: Késmárky I. Lakatos S.—Szentpály M.: Novyy pribor dlya izmereniya daleniya i temperatury i vozmozhnosti ego primeneniya pri issle- dovanii neftyanykh i vodonosnykh plas- tov v skvazhinakh — Sbornik dokla- dov nauchno-prakticheskoy konferencii, posvyashchennoy itogam 10-letnego sot- rudnichestva stran-chlenov SEV v ob- A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1986 409 lasti provedeniya spetsialnykh promyslo- vo geofizicheskikh i vzryvnykh rabot v glubokikh i sverkhglubokikh skvazhi- nakh. Tóm II. pp. 184—191. Csopak, 1985. (megjelent 1986.) Lakatos S.: lásd: Korodi G. Lakos ,K.-né— Erdélyi G.-né: A Ma- gyar Állami Földtani Intézet munkatár- sainak publikációi — Földt. Int. Évi Jel. 1984-ről, Budapest, 1986. pp. 639 — 646. t Lambrecht Kálmán: lásd: Kádár Z. Lantos M. -né— Kovács András: Felszín alatti üregek kutatása és vizsgálata mér- nökgeofizikai módszerekkel — Searching fór underground cavities and their in- vestigation with engineering-geophysical methods — BKL Bányászat 119. 3. 1986. pp. 167 — 170. 6 figs, rus, ger, eng, fre R Lantos M. — T. Kovács T.: Szemcseelosz- lási görbék szétválasztása kiegyenlítés- sel (I. rész, Módszertani ismertetés) — Separation of grain size distribution curves by fitting: A methodological review — Földt. Int. Évi Jel. 1983-ról, Budapest, 1985. pp. 401 — 406. 2 figs, eng R Lassan J. : Visszatekintés a 125 éves nóg- rádi nagyüzemi szénbányászat műszaki történetére — A brief survey of the technical history of 125 years of Nógrád Collieries — BKL Bányászat 119. 12. 1986. pp. 802 — 808. rus, ger, eng, fre R László J.: Ősnövények a Börzsöny hegy- ségből — Ásványgyűjtő Figyelő II. évf. Tematikus szám (1985 — 86) pp. 64 — 66. 3 ábra Laszlovszky E.: lásd: Albu I. Lazarovits Gy.: lásd: Elsner M. Lefler J. — Sajgó Cs.: Limits of applica- tion of the reaction kinetic method in paleogeothermics — Lecture Notes in Earth Sciences, Vol. 5. Paleogeothermics, Berlin, 1986, pp. 153 — 228. 10 figs, 3 tables Lefler J.: lásd: Sajgó Cs. t Legányi F.: lásd: Kordos L. Lelik L.: lásd: Balthazárné Vass K. Lelkes Gy.: Recens trópusi sekély vízi karbonátos üledékek szedimentpetrográ- fiai vizsgálatának^ eredményei I. Kuba (Batabano-öböl, É-i part) — Petrogra- phical studies on recent tropical slial- low-water carbonate deposits I. Guba (Gulf of Batabano, N Coast) — Földt. Int. Évi Jel. 1984-ről, Budapest, 1986. pp. 561 — 590. 1 fig., 4 tables, 9 plates, eng R Lelkes-Felvári Gy.: lásd: Árkai P. Lelkesné Fel vári Gy.: Balatonfelvidék, •Alsóörs, Bajcsy Zsilinszky E. út — Bajcsy Zsilinszky Street, Alsóörs, Bala- ton Highland — Magyarország geológiai alapszelvényei. A M. AU. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 7 figs, in Hungá- rián and English, Budapest, 1986. Lelkesné Fel vári Gy.: Balatonfelvidék, Alsóörs, Lovasi útbevágás — Road-cud, Lovas, Alsóörs, Balaton Highland — Magyarország geológiai alapszelvényei. A M. Áll. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 8 figs, in Hungárián and Énglish, Budapest, 1986. Lelkesné Fel vári Gy. — Sassi, F. P.— Visoná, D.: A Soproni -hegység kristá- lyos képződményeinek pre-alpi és alpi fejlődéstörténete — Pre-Alpine and ÁI- pine developments of the Áustridic ba- sement in the Sopron area — Földt. Int. Évi Jel. 1984-ről, Budapest, 1986. pp. 65 — 94. 9 figs, 3 plates, 7 tables, eng R Lénárt L.: A miskolciak karszt- és bar- langkutatással foglalkozó tudományos, ismeretterjesztő és információs publiká- cióinak irodalom jegyzéke — Biblio- graphy of scientific, educational and in- forming publications dealing with karst- and speleology in Miskolc — Natura Borsodiensis I. Miskolc, 1986. pp. 47— 73. eng R Lendvai P.: lásd: Andrássy L. Lendvai P.: lásd: Baráth I. Lengyel V.: lásd: Fodor B. Lengyel V. -né— Fodor B.— Bárdossy Gy. — Rapp F.: A Magyar Alumínium- ipari Tröszt számítógépes Ásványi Nyersanyag Információs Rendszere — Computerized Mineral Resources Infor- mation System of the Hungárián Alumí- nium Corporation — Földt. Kút. XXVIII. 4. 1985. pp. 49 — 54. 2 figs, eng, ger, rus R Liebe P.: A felszín alatti vizek információ- rendszerének helyzete és fejlesztésének irányai — The information System of subsurface waters and the possibilities of its further development — Vízügyi Közi. LXVIII. 2. 1986. pp. 241 — 247. 1 fig., 1 table Liebe P.: lásd: Balásházy L. Lisztes E.: A magyarországi földtantaní- tás története Mária Terézia uralkodá- sától az 1848/49. évi szabadságharcig — History of geology teaching in Hungary from the reign of Maria Theresia up to the 1848/49 War of Independence — Földt. Közi. 116. 2. 1986. pp. 179 — 184. 1 fig. eng, rus R Lobankov V. — Andrássy L.: Ob obes- pechenii edinstva skvazhinnykh izme- reniy v stranakh-uchastnikakh soglashe- niya „INTERPROMGEOFIZIKA” — IIÍ. Nauchnyv seminar stran-chlenov SEV po neftyanoy geofizike. pp. 122— 124. Suzdal, Koordinatsionnve tsentrv INTERNÉ FTEGEOFIZIKA i INTER- PROMGEOFIZIKA, 1986 7 Földtani Közlöny 410 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet Lomniczi Tv : lásd: Hegymegi L. Lorberer A.: lásd: Balásházy L. t Ltjcas, Anthony, Captain: lásd: Boskov- Stelner, Z. — Steiner, I. Lucic, Anton: lásd: BoSkov- Steiner, Z.— Steener, I. Lukács B. : Napunkról vall az ipolytarnóci ősfenyő — Természet Világa 117. 9. 1986. pp. 424—426. 4 ábra, 1 táblázat Madai L.: lásd: Füst A. Mádai F.: lásd: Takács E. Majkuth T.— Molnár I.— Rezessy G.— Bernhardt B.: Eocén barnakőszénku- tatás Lencsehegy- Dél területén — ELGI 1985. Évi Jel. Budapest, 1986. p. 15. 3 figs, eng, rus R Majketth T. : lásd: Jánvári J. Majketth T.: lásd: Petrovics I. Majoros G y. — Ivancsics J.: Balatonfel- vidék, Káptalanfüred, út bevágás — Road-cud, Káptalanfüred, Balaton Highland — Magyarország geológiai alapszelvényei. A M. All. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 7 figs, in Hungá- rián and Énglish, Budapest, 1986. Majoros Gy.— Kázmér M. — Kovács Sán- dor: Laté Permian paleogeographv along the Gailtal — Balaton lineament — Field conference on Permian and Permian- Triassic boundary in the South Alpine Segment of the Western Tethys, and ad- ditional régiónál reports, Abstracts, p. 36. Brescia, 1986. Malara, J. : Lengyelország bányászata — The mining industry of Poland — BKL Bányászat 118. 11. 1985. pp. 721 — 724. rus, ger, eng, fre R Malinovskaya, I.: lásd: Sípos J. Manivit, H. — Ázéma, J. — Galbrun, B.— De Wever, P.: Biostratigraphic study of calpionellids and nannofossils in the Tethyan realm (Spain, Sicily, SE Francé) in Laté Jurassic and Berriasian time: a correlation with magnetostratigraphic results — Acta Geol. Hung. 29. (1 — 2.) 1986. pp. 105—123. 7 figs, 2 tables, 4 plates Marczell F.-né: lásd: Bohn P. Maros I.: lásd: Vargáké Majzik A. Marsi I. — Síkhegyi F.: Az űr- és légifel- vételek alkalmazási lehetőségei a bauxit- kutatásban — Possibilities fór using space imagery and aerial photographs in bauxite exploration — Földt. Kút. XXVIII. 4. 1985. pp. 65—70. 3 figs, eng, ger R Márton E.: Paleoinágneses kutatás — Palaeomagnetic studies — A MÁELGI 1985. Évi Jel. (Annual Report of the Eötvös L. Geophys. Inst. of Hungary fór 1985) Budapest, 1986. pp. 147—155; 223—224; 303—305, 8 figs, eng, rus R Márton E.: Palaeomagnetism of ig- neous rocks from the Velence Hills and Mecsek Mountams — A Velencei- hegy- ség és a Mecsek hegység magmás kőze- teinek paleomágnessége — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 32. 2. 1986. pp. 83 — 145. 33 figs, 9 tables, hun, rus R Márton E.: The problems of correlation between magnetozones and Calpionellid zones in laté J urassic — early Cretaceous sections — Acta Geol. Hung. 29. (1 — 2.) 1986. pp. 125—131. 4 figs, 1 table Márton É.: lásd: Burlatskaya, S. P. Márton P.: lásd: Btjrlatskaya, S. P. Martos F.: Vadász Elemér és a Magyar Tudományos Akadémia — Földt. Közi. 116. 1. pp. 15—17. Mátéfi L.: Hévizes barlang Esztergom központjában — Magyar Vízgazdálko- dás 1985/5. p. 22. 1 ábra Mattyasovszky Zs. T.: lásd: Bálint P. McEvoy, J.: lásd: Sajgó Cs. McNeill, J. D.: lásd: Kakas K. L. MecsnÓber M.: A magyarországi aknafú- rások története — History of the shaft drilling in Hungary — BKL Kőolaj és Földgáz 19. (119.) 10. 1986. pp. 312— 314. 4 figs MecsnÓber M. — Kovács István — Hárs F. : A magyarországi szilárdásvány-ku- tatás története — History of the explo- ration fór solid minerals in Hungary — BKL Kőolaj és Földgáz 19. (119.) 10. 1986. 314— 316. 4 figs MecsnÓber M. — Szakál y A.: Műszaki fejlesztési feladatok megvalósításának helyzete és eredményei bauxitkutató fúrásoknál — Implementation results and circumstances of the technical deve- lopment work at bauxite-prospecting drillings — Földt. Kút. XXVIII. 4. 1985. pp. 81 — 89. 9 figs, 2 tables, eng, ger, rus R Mensáros P.: Dr. Kriván Pál (1927 — 1985) — Ásványgyűjtő Figyelő II. 4. 1985. p. 32. arcképpel. Miskolc, 1985. Mensáros P.: lásd: Végh S.-né Mensáros P. : lásd: Véghné Neubrandt E. Mentes Gy.: lásd: Varga P. Méry T.: lásd: Elsner M. Mészáros F.: lásd: Baráth I. Mészáros F.: lásd: Karas Gy. Mészáros M.: lásd: Detre Cs. Mészáros M.: lásd: Karácsonyi S. Mészáros Mihály: Építő- és építőanyag- ipari földtani nyersanyagkutatás ered- ményei és feladatai — Results and tasks of exploration fór the building and construction materials industry — Földt. Kút. XXIX. 2—3. 1986. pp. 3-10. 7 figs, 1 table, eng, ger, rus R Mészáros Mihály: lásd: Nagy Elemér .4 magyar földtani irodalom jegyzéke, 1986 411 Mészáros N.: lásd: Imreh J. Michalík, J.: lásd: Borza, K. Mihály S.: Az ősmaradványok, amelyeket Semsey Andorról neveztek el — The fossils, bearing the name of Andor Semsey — Földt. Tudománytört. Évk. (Annals of the History of Hung. Geology) 1985. (10. sz.) 1986. pp. 278—279. Mihály S. — Mihályné Gombos I.: A Ba- konyi Természettudományi Múzeum gyű j teményének ősmaradvány - katalógu - sa — A Bakony természettudományi kutatásának eredményei. 17. 1986. pp. 5 — 84. 1 térképvázlat, ger R. Zirc t Mihályné Gombos I.: lásd: Mihály S. Miklós T.: lásd: Benkő Z. Miklós T.: lásd: Werovszkyné Pipecz V. Mindszenty A. — Galácz A.— Dódon y I. — Cronan, D. S.: Paleoenvironmental significance of ferromanganese concre- tions from Hungárián Jurassic — Chem. Erde 45. 1986. pp. 177 — 190. 14 figs, 2 tables, ger R Mindszenty A.: lásd: Cronan, D. S. Mindszenty A.: lásd: Szantner F. Miskolczi L.: lásd: Földváry Szabolcsné Molnár B.: lásd: El-Fishawy, N. M. Molnár D.: lásd: Egerszegi P. Molnár Gy.: A talajvíz függőleges vízfor- galmának számítása talajvízszint-észle- lési adatokból — Calculation of the ver- tical water-circulation of the groundwa- ter based on observation data of ground- water-level — Hidr. Közi. 66. 4 — 5. 1986. pp. 237 — 247. 17 figs, 5 tables, eng R Molnár I.: lásd: Kereszti F. Moln.ár I.: lásd: Majküth T. Molnár J.: Hungary — Mining Annual Review 1986. pp. 468—470. 1 table, London, 1986. Molnár J. : 30 years of Hungárián uránium mining — Mining Magaziné, Vol. 165. No. 4. pp. 285—287. 1 table. London, 1986. Molnár J.: Hungary — International Mining Yearbook, pp. 122 — 124. 1 table, Brussels, 1986. Molnár J.— Kennedy A.: Hungary’s mining industry — Mining Magaziné, Vol. 155. No. 1. pp. 16 — 44. 14 pietures, 7 figures, 1 table, London, 1986. Molnár K. : lásd : Tózsa I. Molnár L.: Gyászbeszéd Böszörményi Nagy Károly (Dzseki bácsi) temetésén — BKL Bányászat 118. 8. 1985. pp. 558-559. 1 ábra Molnár L.: Dr. Tárczy-Hornoch Antal 1900 — 1986. — BKL Bányászat 119. 3. 1986. pp. 203 — 204. arcképpel Molnár L.: A magyar bányászattörténet- írás helyzete és feladatai a bányászati múzeumokban — State and tasks of the Hungárián mining historiography — BKL Bányászat 119. 5. 1986. pp. 317 — 321. rus, ger, eng, fre R Molnár L. — Weiss, A.: Ignaz Edler von Born und die Societát dér Bergbaukun- de 1786. Kiadta a Bundesministerium für Handel, Gewerbe und Industrie, Wien, 1986. 129 oldal Molnár S. — Szidarovszky F. — Widder A.: A geostatisztikai módszerek alkal- mazása az oroszlányi XX. akna bánya- telkének földtani kutatásában — Appli- cation of geostatistical methods in the geological exploration of the mining field of the XXth Shaft at Oroszlány — BKL Bányászat 118. 6. 1985. pp. 367 — 372. 4 figs, 3 tables, rus, ger, eng, fre R Monostori M.: Ökosztratigráfia: szüksé- ges-e a biosztratigráfia szét darabolása? — Ecostratigraphy, or is it necessary to split up biostratigraphy ? — Ősi. Viták (Discussiones palaeont.) 32. 1986. pp. 45 — 50. eng R Monostori M.: Enviromnental ehanges in Eocene/Oligocene boundary stratotypes in Hungary based on ostracod faunas — Annales Univ. Sci. Budapest, Sec. Geol. XXVI. 1986. pp. 141 — 158. 14 figs Móntjs F.: A kötőanyagipari ásvány va- gyon-gazdálkodás helyzete és perspek- tívái — Present State and prospects of cement industry resources management - Földt, Kút. XXIX. 2-3. 1986. pp. 51 — 59. 5 figs, 5 tables, eng, ger, rus R Moorby, S. A.: lásd: Cronan, D. S. t Müller F. J.: lásd: Csíky G. Müller P.: A Magyar Állami Eötvös Lo- ránd Geofizikai Intézet eredményei a VI. ötéves tervben és feladatai a követ- kező tervperiódusban — Földt. Kút. XXIX. 1. 1986. pp. 71-76. 5 ábra Müller P.: Hazánk kőzetei — Élet és Tudomány XLI. 19. 1986. p. 606. 1 ábra Nagy Béla: A Tliorez Bányaüzem K-II. külfejtésének hidrogeológiai viszonyai és víztelenítési tapasztalatai — Hydrogeo- logical conditions of the openwork K-II of the mine Thorez and experiences of the drainage — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 34. 1985. pp. 103—119. 7 figs, rus, eng R Nagy Elemér: lásd: Brezsnyánszky K. Nagy Elemér— Szebényi L.— Mészáros Mihály— Somos L.— Csllling L.— Polcz I.— Jankovich I. — Szilágyi A. — Szalay I. — Haas J.— Radócz Gy.: Veinte anos de colaboración geologica cubano-húngara (A kubai— magyar föld- tani együttműködés húsz éve) — M. Áll. Földtani Int. kiadása, Vízügyi Dók. Sz. Leányváll. Budapest, 1986. 68 p. 35 figs 412 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet Nagy G. — Fórizs I.: Tapasztalatok az EDS-sel végzett elektronmikroszondás mennyiségi elemzésről — XXIX. Ma- gyar Színképelemző Vándorgyűlés, Keszthely, 1986. június 17 — 20. pp. 251 — 257. 1 ábra, 5 tábl. Nagy István: A reverz reszedimentáció és a mésziszap állapot tartósságának bizo- nyítékai a mecseki felső-jura— alsó- kréta mélytengeri mészkövekben — Evidence of reverse resedimentation and lasting lime műd State in the Upper Jurassic— Lower Cretaceous bathyal li- mestones of __ the Mecsek Mountains — Földt. Int. Évi Jel. 1984-ről, Budapest, 1986. pp. 591 — 609. 6 figs, 3 tables, 4 plates, eng R Nagy István: Investigation of Calpionel- lides from the Mecsek Mountains (S. Hungary) — Acta Geol. Hung. 29. (1 — 2.) 1986. pp. 45—64. 2 figs, 2 tables, 2 pla- tes Nagy István: lásd: Remane, J. Nagy István Zoltán: A heteromorph Am- monoideák életmód-hipotéziseinek újabb adatai — New data to the hypotethycal mode of life of heteromorph ammonoids — Ősi. Viták (Discussiones palaeont.) 33. 1986. pp. 62—71. eng R Nagy István Zoltán: A TurrilUidae ( Cepha- lopoda, Ammonoidea) néhány nomencla- turai kérdése és a család filogéniai-réteg- tani viszonyai — Somé nomenclatorial problems of TurriZitidae (Cephalopoda, Ammonoidea) and the phylogenetical and stratigraphical relationships of the family — Ősi. Viták. (Discussiones pa- laeont.) 33. 1986. pp. 53 — 61. eng R Nagy I. Z.: Musea Rerum Naturalium. A frankfurti Senckenberg Múzeum — Természet Világa 114. 11. 1986. pp. 486—489. 5 ábra Nagy Jenő: lásd: Takács E. Nagy Károly: Emlékezés Eötvös Lo- rándra. (Az ELTE megalapításának 350. évfordulóján Eötvös L. sírjának meg- koszorúzásakor mondott beszéd) — Fizikai Szemle 1986. 2. sz. pp. 47 — 48. Nagy M.: SD 16 szeizmikus digitális terepi műszer — Seismic digital field System, model SD 16 — ELGI 1985. Évi Jel. (Annual Report of the Eötvös L. Geophys. Inst. of Hungary fór 1985) Budapest 1986. pp. 73 — 75; 187 — 189; 253 — 256. 1 fig, eng, rus R Nagy M.: lásd: Andrássy L. Nagy P.— Tarnóczi F.: Kavicsipari föld- tani kutatások eredményeinek számító- gépes értékelése — Computerized assess- ment of the results of exploration fór the gravel industry — Földt. Kút. XXIX. 2—3. 1986. pp. 77-84. 6 figs, eng, ger, rus R Nagymarosy A.: Budai-hegység, Solymár, Várerdőhegy, II. sz. feltárás — Expo- sure II., Várerdőhegy, Solymár, Buda Hills — Magyarország geológiai alap- szelvényei. A. M. Áll. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 7 figs, in Hungá- rián and English, Budapest, 1986. Nagymarosy A.: Budai-hegység, Buda- pest, Pusztaszeri út, útbevágás — Road- cut, Pusztaszeri Street, Budapest, Buda Hills — Magyarország geológiai alap- szelvényei. A M. Áll. Földtani Int. kiad- ványa, pp. 1 — 6. 7 figs, in Hungárián and English, Budapest, 1986. Nagymarosy A.: Budai-hegység, Buda- pest, Zugliget, Szarvas Gábor utca, trafóház — Cabin substation, Szarvas Gábor Street, Zugliget, Budapest, Buda Hills — Magyarország geológiai alap- szelvényei. A M. Áll. Földtani Int. kiad- ványa, pp. 1 — 6.6 figs, in Hungárián and English, Budapest, 1986. Nagymarosy A.: Budai-hegység, Budaörs, Úthegy, kőfejtő — Quarry, Úthegy, Budaörs, Buda Hills — Magyarország geológiai alapszelvényei. A M. Áll. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 7 figs, in Hungárián and Énglish, Buda- pest, 1986. Nagymarosy A.: Bükk, Noszvaj, Kiseged, útbevágás — Road-cut, Kiseged, Nosz- vaj, Bükk — Magyarország geológiai alapszelvényei. A M. Áll. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 7 figs, in Hungá- rián and English, Budapest, 1986. Nagymarosy A.: Bükk, Noszvaj, Nagy- imány, pincesor — Cellar lane, Nagy- imány, Noszvaj, Bükk — Magyarország geológiai alapszelvényei. A M. Áll Föld- tani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 7 figs, in Hungárián and English, Budapest, 1986. Nagymarosy A.: Bükk, Síkfőkút, kőfejtő — Quarry at Síkfőkút, Bükk — Magyar- ország geológiai alapszelvényei. A M. Áll. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 7 figs, in Hungárián and English, Buda- pest, 1986. Nagymarosy A.: lásd: Báldiné Beke M. Némedi Varga Z.: Lignitkutatás a Csere- háton, a Takta- és a Bodrogközben — NME-OMBKE jubileumi közös kiadvá- nya: A Bányamérnöki Kar kutatási eredményei 1983 — 1986. I. 1. pp. 400 — 412. Némedi Varga Z.: A magmás kőzetek sze- repe a mecseki feketeszéntelepek gázki- törés-veszélyességének kialakulásában — The role of magmatic rocks in the development of the gasoutburst-prone natúré of the black coal seams in the Mecsek Area — BKL Bányászat 119. 2. 1986. pp. 83—89. 4 figs, rus, ger, eng, fre R .4 magyar földtani irodalom jegyzéke, 1986 413 Némedi Varga Z.: lásd: Jeneyné Jamb- rik R. Nemesi L.: lásd: György L. Nemesi L.: Mélységtérkép szerkesztése nem S intervallumban végzett tellurikus mérések felhasználásával — Magyar Geofizika 1986. 27. 2. pp. 53—60. 6 figs, hun, rus, eng R Nemesi L.: lásd: Hobot J. Németh P.— Kertész P.— Koltai A.: A kőzettan és a mikrobiológia szerepe a műemlék-, illetve műtárgyvédelemben — Múzeumi műtárgyvédelem 1986. 15. sz. pp. 163—169. Neppel F.: lásd: Balásházy L. Névsor: Az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemen végzett geológusok 1949 — 1984 — Földt. Közi. 116. 1. 1986. pp. 25—30. Nikolic, D. — Gatter I.: Genetic interpre- tation of the results of microthermomet- ric studies on the liquid/gas inclusions of fluorites from Ravnaja (Yugoslavia) — Annales Univ. Sci Budapest, Sec. Geol. XXVI. 1986. pp. 3—12. 7 figs, 1 table N. F. : Miből születik az új nemzeti atlasz ? Beszélgetés Pécsi Márton akadémikus- sal — Élet és Tudomány XLI. 17. 1986. pp. 518 — 519. 1 ábra N. László E.: A lappföld aranya — The gold of Lapland — BKL Bányászat 119. 3. 1986. pp. 192 — 196. 3 figs N. László É.: Aranymosás a Dráván és a Murán — Gold washing in the rivers Dráva and Mura — BKL Bányászat 119. 5. 1986. pp. 336 — 344. 7 figs Noske-Fazekas G.: Universal stage in- vestigation of plagioclase feldspars in a mafic granulite nodule — Annls hist.- nat. Mus. natn. Hung. 78. Budapest, 1986. pp. 15-21. Obert F.: lásd: Baké S. Obert F.: lásd: Szlávié L. Obert F.: lásd: Bodnár J. O. Kovács L.: Velencei-hegység, Sukoró, Ördög-hegy — Ördög-hegy, Sukoró, Velence Mountains — Magyarország geológiai alapszelvényei. A M. All. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 7 figs, in Hungárián and Énglish, Budapest, 1986. Olcsvári Cs. — Szabados G.: Föld alatti művelésű kis szénbánya telepítésének a lehetősége a Nógrádi Szénbányáknál — The possibility of establishing a small underground mine by the Nógrád Coal Mines — BKL Bányászat 118. 12. 1985. pp. 803 — 806. 2 figs, rus, ger, eng, fre R Oloriz, F.: lásd: Checa, A. Oloriz, F.: lásd: Tavera, J. M. Oravecz J.: Balatonfelvidék, Csopak, Nosztori- völgy — Nosztori Valley, Cso- pak, Balaton Highland — Magyarország geológiai alapszelvényei. A M. Áll. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 8 figs, in Hungárián and English, Bu- dapest, 1986. Oraveczné Scheffer A.: lásd: Gyalog L. Oraveczné Scheffer A.: lásd: Haas J. Orsovai I.: The geochemical investigation of ironmanganesephase change in ground water médium — Annales Univ. Sci. Budapest. Sec. Geol. XXVI. 1986. pp. 189-199. Orsovai I.: The investigation of the theoretical basis of in situ elimination of iron and manganese with the help of model experiments — Annales Univ. Sci Budapest. Sec. Geol. XXVI. 1986. pp. 201 — 221. 15 figs Orsovai I.: A teve meg a nyúlfül kivéte- lek! — Háttér 14. 1986 — 87/1. pp. 16 — 17. 6 ábra, Budapest, 1986. Orsovai I.: Kecskebak vérében áztatott medicina — Háttér, 1986 — 87/1. 13. sz. pp. 44—45. 4 ábra, Budapest, 1986. Ollós P.: lásd: Buttinger A. Öreényiné Bondor L.: A „börzsönyi” és „visegrádi” ikerkristályokról — Ás- ványgyűjtő Figyelő II. évf. Tematikus szám (1985—86). pp. 47 — 49. 3 ábra Ósz Á.: A fúrócső-felhasználás és -elhasz- nálódás normái — Norms of drill pipe use and wear — Földt. Kút. XXVIII. 3. 1985. pp. 79 — 80. eng, ger, rus R Ósz Á.: Á szimulátorok szerepe és alkal- mazása a fúrási gyakorlatban — On the role and application of simulators in the drilling practice — BKL Kőolaj és Földgáz 19. (119.) 9. 1986. pp. 274—282. 9 figs, 3 tables, rus, eng, ger R Páhi L.: lásd: Elsner M. Páhi L.: lásd: Kereszti F. Pálfy J. : Balaton-felvidéki középső-triász Brachiopoda faunák vizsgálata — In- vestigations on Middle Triassic brachio- pod faunas from Balaton Highland (Transdanubian Central Rangé, Hun- gary) — Ősi. Viták (Discussiones pa- laeont.) 33. 1986. pp. 3 — 52. 14 figs, 2 tables, eng R Pállá Gy.: A Nógrádi-medence barnakő- szénbányászatával kapcsolatos mérnök- geológiai, környezetföldtani problémák — Engineering geological and environ- ment geological problems concerning the brown coal mining of the Nógrád- basin — Mérnök-geol. Szemle (Engineer- ing Geol. Review) 34. 1985. pp. 63 — 71. rus, eng R Pállá Gy. — Szarvas I.— Andainé Si- mon M.: A Nógrádi szénbányák külfej- tési lehetőségeinek vizsgálata — A study 414 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet of the possibilities fór opencast exploita- tion by the Nógrád Coal Mines — Földt. Kút. XXVIII. 3. 1985. pp. 31-35. 2 figs, 3 tables, eng, ger, rus fi Pápay J.: Földgáztelepek kihozatali fak- torának növelése — Enhaneing the re- covery factor of natural gas reservoirs — BKL Kőolaj és Földgáz 19. (119.) 9. 1986. pp. 283 — 287. 3 figs, 1 table, rus ger, eng R Pápay J. — Szakon y I.— Gundel I.: A Budafa szint feletti XVI. gáztelep ki- hozatali tényezőjének növelése — En- hancing the recover factor of the gas reservoir No. XVI above the Budafa ho- rizon — BKL Kőolaj és Földgáz 19. (119.) 12. 1986. pp. 353 — 362. 21 figs, 5 tables, rus, ger, eng R t Papp Ferenc: lásd: Korim K. Papp G.: A tíznevű ásvány — Ásvány- gyűjtő Figyelő 11. évf. Tematikus szám (1985 — 86). pp. 17 — 25. 5 ábra Papp G.: Magyarországi ásványok. VIII. A korund — Asvánvgyűj tő Figyelő III. 1. 1986. pp. 2 — 5. 4 ábra Papp G. : Külföldi múzeumok. Selmecbá- nya — Foreign museums, Banska Stiav- nica — Asványgyűjtő Figyelő III. 1. 1986. pp. 40—42. 1 fig. Papp G.— Weiszburg T.: Gondolatok egy fél évszázados BoRN-portré elé — Termé- szet Világa 114. 11. 1986. p. 525. 1 Papp G.: lásd: Báldi T. Papp I.: A magyar szénbányászat helyzete nemzetközi viszonylatban — The State of the Hungárián coal mining interna- tionally — BKL Bányászat 118. 4. 1985. pp. 223—230. 4 figs, 2 tables, rus, ger, eng, fre R f Papp Simon: lásd: Alliquander Ö. •{•.Papp Simon: lásd: Csíky G. f Papp Simon: lásd: Dask V. |. Papp Simon: lásd: Farkas Z. t Papp Simon: in: Ormos K.: Emlékezés nagyjainkra (1986) — BKL Bányászat 119. 12. 1986. pp. 841 — 845. rus, ger, eng, fre R f Papp Simon: lásd: Zsámboki L. PapSova, J.: lásd: Kovács Sándor Partényi Z.: Az első Placenticeras polyop- sis (Dujardin) lelet a magyarországi szenonból (Előzetes jelentés) — Placen- ticeras polyopsis (Dujardin): first find from the Senonian of Hungary ^ (Preli- minary report) — Földt. Int. Évi Jel. 1984-ről, Budapest, 1986. pp. 520—521. 3 figs, eng R Partényi Z.:,lásd: Haas J. Pattantyus-A. M. : Geofizikai módszerek a régészetben — Iparrégészeti és Archeo- metriai Tájékoztató V. 1. 1986. április, pp. 10—11. Pattantyus-A. M.: A Linz környékén el- rejtett nyíregyházi tűzoltókincsek fel- kutatására végzett geofizikai mérések — Iparrégészeti és Archeometriai Tájékoz- tató V. 2. 1986. november, pp. 2 — 3. 1 fig- Pattantyus-A. M.: Geofizikai módszerek és eredmények az archaeológiai kutatás- ban Magyarországon — Folklór és etno- gráfia 24., Régészeti tanulmányok Ke- let-Magyarországról, Debrecen, 1986. pp. 143—157. 9,figs, 1 table Pattantyus-A. M.: Geophysical results in archaeology in Hungary — Geophy- sics 51. 3. 1986. March, pp. 561 — 567. 9 figs, eng R Pattantyus-A. M.: Methods and interpre- tál ion of archaeophysical prospecting in Hungary — Proc. of the International Symposium on Archaeometry; 19—23. May 1986, Athén, p. 145. eng R Pattantyus-Á. M. — Simon A.: Prospect- ing of prehistoric flint-quarries by geo- electric method — International confe- rence on prehistoric fiint mining and lithic raw matériái identification in the Carpathian Basin. Budapest— Sümeg, 1986. május 20-22., pp. 123—129. 6 figs Patvaros J.: Visszatekintés a bányászati felsőoktatás 250 évére — Looking back upon the 250 years old history of the mining higher education — BKL Kő- olaj és Földgáz 19. (119.) 12. 1986. pp. 371 — 374. rus, ger, eng R f Pávai -Vájná F.: A magyar állami föld- gáz-petroleumkutatás eredményei (1927) — Természet Világa 117. 1. 1986. pp. 34-35. f Pávai-Vajna F.: in: Ormos K.: Emléke- zés nagyjainkra (1986) — BKL Bányá- szat 119. 12. 1986. pp. 841 — 845. rus, ger, eng, fre R f Pávai-Vajna F. : lásd : Antalffy Gy. t Pávai-Vajna F.: lásd: Csíky G. t Pávai-Vajna F.: lásd: Farkas Zoltán t Pávai-Vajna F.: lásd: Vágás I. Pécsi M.: Búcsúbeszéd Szádeczky-Kar- doss Elemér akadémikus ravatalánál — In memóriám E. Szádeczky-Kardoss — Földrajzi Közi. (Geogr. Review) XXXIII. (CIX.) 4. 1985. pp. 373—375. arcképpel Pécsi M. — Gerei L. — Zentay T.: Fertility and geomorphological, physical, chemical and mineralogical properties of sand soils of the Danube-Tisza interfluve — XIII. Congress d. Internat. Bodenkund- lichen Ges., Hamburg, 1986. Bánd 3. pp. 1238—1239. Pécsi M.— lásd: N. F. Pécskay Z. — Balogh Kadosa — Széky- Fux V. — Gyarmati P.: Geochronologi- A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1986 415 cal investigations on the Neogene vol- canism of the Tokaj Mountains — Geol. Zbomík-Geol. Carpathica 37. 5. Bratis- lava, 1986. pp. 635—655. 1 fig., 1 table, ru8 R Pelikán P. : The Mesozoic siliceous rocks of the Bükk Mountains — Internat. con- ference on prehistoric fiint mining and lithic raw matériái identification in the Carpathian Basin, Budapest— Sümeg, 20 — 22 Mai, 1984, Budapest, 1986. pp. 177— 180. 2 figs Péter J.: lásd: Böcker T. Pethő Sz.: A nedvességtartalom változá- sának hatása a szenek mennyiségi és mi- nőségi paramétereire — Influence of the change in moisture content on the qualitative and quantitative parameters of coals — BKL Bányászat 119. 2. 1986. pp. 107—114. 8 figs, 4 tables, rus, ger, eng, fre R Petrovics I. — Majkuth T.: A geológiai szelvényprognózis (PGR) programcso- mag a szeizmikus feldolgozásban — The geological section estimation (PGR) program package in seismic processing — A MÁELGI 1985. Évi Jel. (Annual Report of the Eötvös L. Geophys. Lnst. of Hungarv fór 1985) Budapest, 1986. pp. 70—72; 184-186; 251-253. 5 figs, eng, rus R Petrovics I.: lásd: Jánvári J. Pintér A.: lásd: György L. Piros O. — Gyuricza Gy.: A Baradla-bar- lang eróziós genetikai vizsgálata — Erosional-genetical investigation of the Baradla-cave — A Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei, I. sorozat. Bá- nyászat 33. 1 — 4. Miskolc, 1986. pp. 47 — 55. eng R Podányi T.: Az ércelőkészítés és a kémiai technológiák — Őre dressing and Che- mical technologies — BKL Bányászat 119. 3. 1986. pp. 138—140. rus, ger, eng, fre R Pogácsás Gy.: Hydrocarbon geology of neo-tectonic deformations based on seis- mic, paleomagnetic and radiometric data — XXXI Internat. Geophys. Sym- posium, Gdansk, 1986. Proceedings I. pp. 221 — 231. Pogácsás Gy.: lásd: Késmárky I. Póka T.: lásd: Csíky G. Pólai Gy.: Máza-Dél — Váralja-Dél terü- letének földtani kutatási eredményei — Results of the geological explorations made in the area Máza South — Váralja South — BKL Bányászat 119. 7. 1986. pp. 458 — 460. 4 figs, rus, ger, eng, fre R Pólchlopek, A.: lásd: Kostecki, A. Polcz I. — Szeidovttz Zs.: Szerkezetku- tató szeizmikus reflexiós mérések Kecs- kemét-D — Kiskunfélegyháza — Alpár — Kunszállás — Jászszentlászló környé- kén — ELGI 1985. Évi Jel. Budapest, 1986. pp. 53—56. 13 figs, eng, rus R Polcz I.: lásd: Nagy Elemér Polgári M.: lásd: Juhász Erika Polgári-Szentandrássy M.: lásd: Cro- nan, D. S. Pollhammer M.: lásd: Csapó G. Pop, Gr.: Calpionellids and correlation of Tithonian-Valanginian formations — Ac- ta Geol. Hung. 29. (1 — 2.) 1986. pp. 93 — 102. 2 figs Pop, Gr.: lásd: Remane, J. Posgay K.sen.: A magyar bauxitirodalom fejlődése a statisztika tükrében (1903— 1981) — Development of Hungárián bauxite li tora tűre in the light of statistics (1903—1981) — Földt, Közi. 116. 2. 1986. pp. 185 — 201. 5 figs, 4 tables, eng, rus R Posgay K.— Albu I.— Ráner G.— Var- ga G.: Characteristics of the reflecting layers in the Earth’s crust and upper mantle in Hungary — Reflections Seis- mology: A Global Perspective (Ed. by Muawia Barazangi), Geodynamics Se- ries, Vol. 13. pp. 55 — 65. Washington DC. 1986 Pozsgai I.— Vladár A. — Tóth Álmos: Trace element analysis of bauxite in the scanning electron microscope — Proc. Xlth International Congress on electron microscopy, Kvoto, Japan, pp. 547 — 548. Prácser E.: Computing of transient res- ponse of layered halfspace; problems in apparent resistivity inversion — Réteg- zett féltér tranziens válaszának számí- tása, látszólagos fajlagos ellenállás meg- határozása — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 32. 3. 1986. pp. 221 — 234. 4 figs, 1 table, hun, rus R Pbácser E.: lásd: Balog Gy. U. Prácser E.: lásd: Kakas K. L. Prakfalvi P.: lásd: Józsa G. Priszter Sz.: lásd: Csíky G. Proskurin, V.: lásd: Baráth I. Puskásné Hőgyes I.: Hazai dolomitokkal készült betonok alkáli reakciójának vizs- gálata — Alcali reaction of concrete made with dolomité aggregate — Építő- anyag XXXVni. 1. 1986. pp. 29 — 32. 2 figs, 4 tables, rus, ger, eng R Rádai Ö.: lásd: Földváry Szabolcsné Radócz Gy.: Recens tengeri aljzatminták gyűjtése és vizsgálata a Magyar Állami Földtani Intézetben — Sampling of modern sea bottoms and study of sea bottom samples at the Hungárián Geolo- gical Institute — Földt. Int. Évi Jel. 1984-ről, Budapest, 1986. pp. 555 — 559. eng R 416 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet Radócz Gy.: lásd: Csath B. Radócz Gy.: lásd: Haas J. Radócz Gy.: lásd: Nagy Elemér Radosavxjevic, S.: lásd: Dangic, A. Rakic, S.: lásd: Dangic, A. Rakonczay Z.: Vadász Elemér és a ma- gyar természetvédelem — Földt. Közi. 116. 1. 1986. pp. 19—21. Raky, Anton: lásd: Arkold, W. Rálischné Felgenhauer E.: Mecsek, Pécs, Misina úti feltárás — Exposure of Misina Street, Pécs, Mecsek — Magyaror- szág geológiai alapszelvényei. A M. Áll. Földtani Int. kiadványa, pp. 1 — 6. 8 figs, in Hungárián and English, Budapest, 1986. Rálischné Felgenhauer E.: Mecsek, Pécs, Lapisi úti 7. km-kő — 7th km mark, Lapisi Street, Pécs, Mecsek — Magyarország geológiai alapszelvényei. A M. Áll. Földtani Int. kiadványa, pp. 1—6. 7 figs, in Hungárián and English, Budapest, 1986. Ráner G. : lásd: Posgay K. Rapp F. : lásd: Fodor B. Rapp F.: lásd: Füst A. Rapp F.: lásd: Lengyel V.-né Rege Cs.: lásd: Reiner Gy. Reich L.: Suess Eduardról, születésének 150. évfordulóján — On the occasion of Eduard Suess’ 150th birthday — Földt. Tudománytört. Évk. (Annals of the History of Hung. Geology) 1985. (10. sz.) 1986. pp. 101— 119. eng R Reiner Gy. — Rege Cs.: A durvakerámiai kutatóbázis komplex földtani tevékeny- sége — Complex geological activities of the research staff of the coarse ceramics industry — Földt. Kút. XXIX. 2 — 3. 1986. pp. 67—70. eng, ger, rus R Reiner Gy.: lásd: Tóth Mária Remane J.: Calpionellids and the Jurassic- Cretaceous boundary — Acta Geol. Hung. 29. (1 — 2.) 1986. pp. 15—26. 2 tables, 1 fig Remane, J. — Bakalova-Ivanova, D.— Borza, K. — Knauer J.— Nagy István — Pop, Gr.— Tardi-Filácz E.: Agree- ment on the subdivision of the standard calpionelhd zones defined at the Ilnd Planctonic Conference, Roma, 1970. — Acta Geol. Hung. 29. (1 — 2.) 1986. pp. 3-13. 1 fig. Reményei G.: A tervezett Dubicsány bányaüzem főbb jellemzői — Main features of the planned Dubicsány Col- liery — BlvL Bányászat 119. 9. 1986. pp. 577—584. 5 figs, rus, ger, eng, fre R Renner J. — Siklós A.: Komplex nukleá- ris elemző rendszer alkalmazása föld- tani minták expressz elemzésére. „Ás- ványi nyersanyagok vegyelemzésének korszerű módszerei, műszerfejlesztés a laboratóriumi vizsgálatok hatékonysá- gának növelésére” című KGST (IN- TERGEOTECHNIKA) kiadvány, Brno, Csehszlovákia, pp. 78 — 79. Réti Zs.: A földkéreg forró pontjai — Természet Világa 117. 9. 1986. pp. 427 — 429. 3 ábra Réti Zs.: lásd: Kozur, H. Rétvári L.: lásd: Csaba J. Réz F.: lásd: Barlai Z. Rezessy G. — Szalay I.— Vértes y L.: MFS mérések a marquesadoi vasérclelő- hely (Spanyolország) környékén — MFS measurements in the vicinity of the iron occurrence at Marquesado, Spain — A MÁELGI 1985. Évi Jel. (Annual Report of the Eötvös L. Geophys. Inst. of Hungary fór 1985) Budapest, 1986. pp. 163 — 167; 229—231; 312—313. 3 figs, eng, rus R Rezessy G.: lásd: Csathó B. Rezessy G.: lásd: Kakas K. Rezessy G.: lásd: Kardeván P. Rezessy G. : lásd : Ma jkuth T. Ribi E.: lásd: Andrássy L. Ribi E.: lásd: Baráth I. Richter A.— V.Tichy M.— Dobos I.: A hipertóniás szulfátos vizek hatása a bélfal enzimatikus aktivitására I. — Balneológia, Rehabilitáció, Gyógyfürdő- ügy 7. 3. Budapest, 1986. pp. 167 — 175. 5 ábra, rus, ger, eng R Richter A.— V.Tichy M. — Dobos I.: A hipertóniás szulfátos vizek hatása a bél- fal enzimatikus aktivitására II. — Balne- ológia, Rehabilitáció. Gyógyfürdőügy 7. 4. 1986. pp. 247—253. 3 ábra, 1 tábl. rus, eng, ger R Rische, H.: lásd: Gerstenberger, W. Róka P. — Hornyák L.: Az uránérc dúsí- tási folyamata a kémiai koncentrátumig — Processing the uránium őre to a Che- mical concentrate — BKL Bányászat 119. 10. 1986. pp. 699 — 703. 5 figs, rus, ger, eng, fre R Rónai A.: A magyarországi kvarter kép- ződmények kifejlődése és szerkezeti helyzete — Quaternary formations of Hungary: geological features and struc- tural setting — Földt. Közi. 116. 1. 1986. pp. 31 — 43. 9 figs, eng, rus R Rónai A.: Ballenegger Róbert (1882- nov. 11. — 1969. nov. 13.) — Földt. Közi. 115. 3. 1985. p. 330. Rónai A.: Hozzászólás Dr. Juhász József A mérnökgeológia jelene és jövője c. előadásához — Földt. Közi. 116. 1. 1986. pp. 83-84. Rónaki L.: A mecseki források katasztere- zése és a karszt források jelentősége a vízellátásban — Múlt-jelen-jövő a mű- szaki haladás szolgálatában, az 1985. évi megyei tudományos hetek előadásainak A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1986 417 tanulmánykötete. A MTESZ Baranya megyei Szervezete kiadása, Pécs, 1985. pp. 190—195. 2 ábra Rumpler J.: lásd: Késmárky I. Rumpler J.: lásd: Kllényi É. Sajgó Cs. — Lefler J.: A reaction kinetic approach to the temperature-time histo- ry of sedimentary basins — Lecture Notes in Earth Sciences, Vol. 5, Paleo- geothermics, Berlin, 1986. pp. 119 — 151. 18 figs Sajgó Cs.— McEvoy, J.— Wolff, G. A.— Horváth Z. A.: Influence of tempera- tűre and pressure on maturation pro- cesses-I. Preliminary report — Advences in Organic Geochemistry 1985, Org. Geochemistry Vol. 10. 1986., pp. 331 — 337. 4 figs, 2 tables Sajgó Cs.: lásd: Lefler J. Salamon G.— Végh Zs.: A Baradla-bar- lang jégcsodái — Elet és Tudomány XLI. 21. 1986. pp. 656-657. 4 ábra Sangin, V. Sz.: lásd: Hannibál K. Sárhidai A.: Design of fundamental gra- vity networks based on the approxima- tion of the given variance-covariance mátrix — Bulletin Géodésique 60. 4. 1986. pp. 355—376. 3 figs, 4 tables, eng R Sárhidai A.: lásd: Csapó G. Sas E.: Kaszanitzky Ferenc (1927—1985) — BKL Bányászat 119. 1. 1986. p. 60. arcképpel Sassi, F. P.: lásd: Lelkesné Felvári Gy. Schantzl R.: lásd: Sípos J. Scharek P.: Engineering-geological con- dition of Gödöllő — Annales Univ. Sci. Budapest, Sec. Geol. XXVI. 1986. pp. 223-224. Scheuer Gy.: A Tétényi-fennsík keleti részének vízföldtani viszonyai — Hidr. Tájékoztató 1986. ápr. pp. 25—26. 2 ábra Scheuer Gy.: Adatok a nyugat-bükki karszt és karsztos hévizek kémiai tulaj- donságaihoz — Hidr. Tájékoztató 1986. okt. pp. 26 — 28. 2 ábra Scheuer Gy.: A nyugat-bükki karszt- és karsztos hévízforrások osztályozása — Classification of the karstic and karstic- thermal springs of West-Bükk — Mér- nökgeol. Szemle (Engineering Geol. Re- view) 34. 1985. pp. 193 — 212. 1 fig. 2 tables, rus, eng R Scheuer Gy. — Schweitzer F.: Talajfagy jelenségek édesvízi mészkőfelszíneken — Cryogenic phenomena on freshwater li- mestone surfaces — Földt. Közi. 115. 3. 1985. pp. 267 — 280. 13 figs, eng, rus R Scheuer Gy. — Schweitzer F.: Az édes- vízi mészkőkúpok típusai és alakulati formái — Types and formes of travertine cones — Földt. Közi. 115. 4. 1985. pp. 385 — 398. 9 figs, 3 tables, eng, rus R Scheuer Gy.— Schweitzer F.: A karsztos hegységek vízfolyásainak természetes gátrendszerei és képződésük — Natural dams and their development on the streams in karstfield mountains — Hidr. Közi. 66. 3. 1986. pp. 158—164. 8 figs, 1 table, eng R Scheuer Gy.: lásd: Horváth János Schoppel J.: A dorogi XXI— XXII. akna K-i bányamezeje szénvagyonának lefej- tése. I. rész — The extraction of the coal reserves of the Eastern Mine Field of the Shaft XXI— XXII at Dorog. Part I. — BKL Bányászat 118. 2. 1985. pp. 74—82. 6 figs, 1 table, rus, ger, eng, fre R Schoppel J. : A dorogi XXI— XXII. akna K-i bányamezeje szénvagyonának lefej- tése. II. rész — The extraction of the coal reserves of the Eastern Mine Fields of the Shaft XXI— XXII at Dorog. Part II. — BKL Bányászat 118. 3. 1985. pp. 187—199. 14 figs, 9 tables, rus, ger, eng, fre R Schweitzer F.: lásd: Scheuer Gy. Sebessy L.: lásd: Balthazárné Vass K. Sebestyén I.: lásd: Hegedűsné Koncz M. Selmecziné Antal P. — Vincze J.: A szé- nült és ásványosodott növényi marad- ványok szerepe a mecseki uránércese- désben — The role of coalified and mine- ralized plánt remains in the uránium őre mineralization of Mecsek — Földt. Közi. 116. 2. 1986. pp. 111 — 136. 5 figs, 4 tables, 7 plates, eng, rus R Sevast’yanov, N. A.— Gogonenkov, G. N.— El’manovich, S. S.: Prediction of oil and gas reservoirs of complex structu- res by the combined use of seismic and borehole data — Bonyolult felépítésű kőolaj- és földgáztárolók előrejelzése komplex szeizmikus-mélyfúrásos vizs- gálattal — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 32. 1. 1986. pp. 3—29. 17 figs, hun, rus R Sieglné Farkas A.: A Báesalmás-1 sz. fúrás (Dél Alföld) szenon képződményei- nek palynosztratigráfiája — Palynostra- tigraphy of the Senonian from borehole Bácsalmás- 1 (S Great Hungárián Piain) — Földt. Int. Évi Jel. 1984-ről, Buda- pest, 1986. pp. 425—460. 1 fig. 11 plates, eng R Síkhegyi F.: lásd: Marsi I. Siklós A.: lásd: Renner J. Simon A. : lásd : Pattantyus-A. M. Simon P.— Verő L.— Vincze L.: Terepi adattároló- és előfeldolgozó egységek geofizikai műszerekhez — Field data loggers and preprocessing units fór geophysical instruments — ELGI 1985. 418 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet Évi Jel. (Annual Report of the Eötvös L. Geopliys. Inst. of Hungary fór 1985) Budapest, 1986. pp. 100— Í07; 206 — 208; 280—285. 3 figs, eng, rus R Sípos J.— Schantzl R.— Kis J.— Mali- novskaya I.— Vasilkov A.: Vizualizat- siya ploshchadnykh seismieheskikh nab- lyudeniy — III. Nauchnyy seminar stran-chlenov SEV po neftyanoy geofi- zike. p. 37. Suzdal, Koordinatsionnye tsentry INTERNEFTEGEOFIZIKA i INTERPROMGEOFIZIKA, 1986. Slposs Z.: A Nógrád-cserháti kutatási te- rület földtani térképezésekor végzett építésföldtani vizsgálatok eredményei — The result of engineering geological re- search fór geological mapping in the Nógrád -Cserhát area — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 34. 1985. pp. 73 — 81. 2 figs, rus, eng R Siposs Z.: Gátak és töltések építéséhez kedvezően felhasználható oligocén kori kőzetanyagok^ prognosztikus lelőhelyei a Dunántúl ÉK-i részén — Prognostic sites of Oligocene epoch rocks on NE- Transdanubia to be utilized favourably in erecting dams and banks — Építő- anyag XXXVIII. 12. 1986. pp. 378 — 379. 2 figs, eng R Sóki I. — Gömbös A.: A geológusok és geo- fizikusok kapcsolata a Gerecse-hegység D-i előterének kutatásában — The cor- respondance between geologists and geophysicists in the course of the explo- rations carried out in the Southern fo- reground of the Gerecse Mountain — BKL Bányászat 118. 1. 1985. pp. 45 — 47. rus, ger, eng, fre R Solt K.: lásd: Benkő Z. Solt P.: Pillanatképek Sri Lanka drága- kővidékéről — Asványgyűjtő Figyelő III. 1. 1986. pp. 8 — 14. 3 ábra Solti G. — Szabó Péter— Ivancsics J.: Új talajjavító: a vázsonvi alginit — Magyar Mezőgazdaság 41. 6. Budapest, 1986. pp. 10—11. Solymár K. — Horváth István: A bauxit- feldolgozás helyzete és perspektívái ha- zánkban — Present State and prospects of bauxite processing in this countrv — Földt. Kút. XXVIII. 4. 1985. pp. 71-80. 7 figs, 3 tables, eng, ger, rus R Somfai P.: Tervek a gyógyításra. Évszáza- dos tájsebek — Búvár XLI. 10. 1986. pp. 38 — 39. 1 ábra Somlai F.: Geológia. 3. kiadás, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986. 316 p. 254 ábra, 400 példány Sommer, D.: lásd: Spörker, H. Somogyi Gy.: lásd: Várhegyi A. Somos L.: lásd: Füst A. Somos L.: lásd: Nagy Elemér Soós A.: lásd: Fejes I. Spörker, H.— Sommer, D.: A kőolaj- és földgázipar Ausztriában, kezdetétől az első köztársaság végéig — 1938-ig — The oil and gas industry in Austria from its beginning up to the end of the lst Republik, 1938 — BKL Kőolaj és Föld- gáz 19. (119.) 10. 1986. pp. 301-303. 4 figs Sőrés L.: lásd: Balog Gy. U. Sőrés L.: lásd: Kakas K^ L. Stéfán M.: Víztározás Észak Magyaror- szágon — Water storage in North Hun- gary — Mérnökgeol. Szemle (Engineer- ing Geol. Review) 34. 1985. pp. 153 — 182. 8 figs, 7 tables, rus, eng R Stocker L.: A bauxitok komplex feldol- gozási lehetőségének a vizsgálata a MEV- nél — BKL Bányászat 119. 10. 1986. p. 720. 1 táblázat Stogicza I.- né— Csillag F.: Űrfelvételek számítógépes feldolgozása a Mecsek hegység tektonikai értékeléséhez — Processing of space photographs fór the estimádon of the tectonics of the Mecsek Mountain — BKL Bányászat 119. 7. 1986. pp. 470—475. 9 figs, rus, ger, eng, fre R Suba S.: lásd: Andrássy L. Szabados G.: Olosvári Cs. Szabadváry L. — Farkas I.: Bauxitgeo- fizikai előkutatás 1981 — 85-ben — EL- GI 1985. Évi Jel. Budapest 1986. pp. 16 — 22. 4 figs, eng, rus R Szabadváry L. — Szigeti G.— Csathó B.: Study of the investigation domain of frequency sounding — Proo. of the 48th Meeting of the European Association of Exploration Geophysicists; 3 — 6. June 1986, Ostende, Belgium, p. 60. eng R Szabadváry L.: lásd: Kakas K. Szablyár P.: A Fericsei-barlang. Egj- múlt századi tudományos expedíció nyomában — The cave of Fericse — Föld és Ég XXI. 9. 1986. pp. 274-277. 9 figs Szabó Attila: A díszítőkő-kutatás 25 évé- nek eredményei — 25-year achie vemen ts of searches fór decorative-stone resour- ces — Földt. Kút. XXIX. 2-3. 1986. pp. 71—75. 1 fig. 1 table, eng, ger, rus R Szabó-Balog A.: lásd: Szabó Cs. Szabó Cs.: Mineralogy, petrology and geochemistrv of ultramafic nodules in lamprophyr dikes of Alcsútdoboz-2 bo- rehole (Bakonyicum, Hungary): their origin and genetic implications — An- nales Univ. Sci. Budapest, Sec. Geol. XXVI. 1986. pp. 31-32. Szabó Cs. — Szabó -Balog A.: Mineralogy and petrography of pyroclastics in Eocene/Oligocene boundary profiles (Hungary) — Annales Univ. Sci. Buda- A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1986 419 pest, Sec. Geol. XXVI. 1986. pp. 33 — 41. 1 fig. 4 tables Szabó E.: lásd: Bárdossy Gy. Szabó Elemér: lásd: Knaukr J. Szabó Imre: lásd: Juhász J. Szabó János: Sárkányok kora — Süni II. 8. 1986. pp. 3 — 4. 6 ábra Szabó János: Ősi társulások — Süni II. 8. 1986. p. 5. 3 ábra Szabó János: Hegyépítő parányok — Süni II. 8. 1986. pp. 6 — 7. 5 ábra Szabó József: Csuszamlásvizsgálatok a Csereháton — Investigations of landsli- des in the Cserehát Hills — Földrajzi Ért. (Geographical Bull.) XXXIV. 4. 1985. pp. 409 — 430. 13 figs, 2 tables, ger, eng R Szabó László: Az uránércbányászat ma és fejlődésének várható iránya — Uránium mining of to-day and the trends of its development — BKL Bányászat 119. 5. 1986. pp. 311 — 316. 2 figs, 7 tables, rus, ger, eng fre R Szabó Péter: A barnakőszenek bányászata és feldolgozása során keletkező hulladé- kok és melléktermékek mezőgazdasági hasznosíthatóságának lehetőségei — Pos- sibilities fór the agricultural use of browncoal mining and processing wastes and by-products — Földt. Kút. XXVIII. 3. 1985. pp. 65 — 69. 1 table, eng, ger, rus R Szabó Péter: lásd: Solti G. Szabó Sándor: A Börzsöny földtörténeti áttekintése — Ásványgyűjtő Figyelő II. évf. Tematikus szám (1985 — 86). pp. 5 — 8. 2 ábra Szabó Zoltán: Földtani ismereteink fejlő- dése az eplényi mangánérckutatás tük- rében — Development of the geological knowledge on the example of mangane- se őre exploration at Eplény — Földt. Tudománytört. Évk. (Annals of the History of Hung. Geology) 1985. (10. sz.) 1986. pp. 181 — 201. 1 fig. 2 tables, eng R Szabó Z.: lásd: Csapó G. Szabó Z.: lásd: Hegymegi L. Szabó Z.: lásd: Kilén yi É. Szabó Z. L.— Tatár E.— Bertalan É.: Behaviour of metál carbonates in spec- troscopic arc, III. Investigations with CaC03. The role of the carbon powder mixed to the samples in the spectral behaviour of CaC03 — Acta Chimica Hungarica 122. 3 — 4. 1986. pp. 297 — 308. 13 figs Szabolcs L.: 60 éves a pécsi István-akna — BKL Bányászat 119. 5. 1986. pp. 303., 306., 316. t Szádeczky-Kardoss E.: lásd: Pécsi M. Szakáll S.: Százéves üzenet Selmecről — A century old message from Selmec — Ásványgyűjtő Figyelő III. 1. 1986. pp. 38—39. 2 figs Szakáll S.: Új megfigyelések a magyaror- szági terméselemek és szulfidok köréből — New observations on sulphides and native elements from Hungary — Ás- ványgyűjtő Figyelő III. 2. 1986. pp. 22 — 25. 12 figs, eng R Szakáll S.— Takács J. — Weiszburg T.: A legyesbényei régi zsidó temető melletti kőbánya ásványai — Mineral of the stone-pit being by the old Jewish ce- rnetery in Legyesbénye — Natura Bor- sodiensis I. Miskolc, 1986. pp. 20—46. 6 figs, 9, plates, eng R Szakály Á.: lásd: Mecsnóber M. Szakály M.: Az ostorfák múltja. Az evo- lúció ritmusáról — Élet és Tudomány XLI. 5. 1986. pp. 138 — 140. 3 ábra Szakony I.: lásd: Pápay J. Szalai M.: lásd: Baráth I. Szalai I.: lásd: György L. Szalay I.: lásd: Nagy Elemér Szalay I.: lásd: Rezessy G. SzANTNER F. — KnAUER J. — MlNDSZENTY A.: Bauxitprognózis. A karsztbauxitok prognózisának tudományos alapjai és gyakorlati megvalósítása. MTA Veszpré- mi Bizottsága kiadása, Veszprém, 1986. 467 oldal, 176 ábra, 74 fénykép, eng, rus, spa R Szantner F.— Tóth Álmos— Horváth I. T. Gecse É.: A nagyegyházi előfordulás bauxitföldtani viszonyai, az érc minősé- ge, szennyezőanyag tartalma — Bauxite geological features, őre grade and im- purities content of the Nagyegyháza bauxite deposit — Földt. Kút. XXVIII. 4. 1985. 59 — 63. eng, ger, rus R Szantner F.: lásd: Haas J. Szantner F.: lásd: Hegedűsné Koncz M. Szantner F.: lásd: Vizy B. Szanyi B.: lásd: Késmárky I. Szarka L.: lásd: Csathó B. Szarvas I.: lásd: Pállá Gy. Szebényi G.: lásd: Gasztonyi É. Szebényi L.: lásd: Nagy Elemér Szegedi Sz.: lásd: Baráth I. Szeidovttz Gy.: Earthquakes in the region of Komárom, Mór and Várpalo- ta — Földrengések Komárom, Mór és Várpalota környezetében — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 32. 3. 1986. pp. 255 — 274. 13 figs, hun, rus R Szeidovttz Zs.: lásd: Polcz I. Székely A.: Üj geológiai ismeretek a föld- rajztanításban — Földrajzi Közi. (Geogr. Review) XXXIII. (CIX.) 4. 1985. pp. 363—366. Székely F.: Felszín alatti vizek kon vek - tív kémiai tömegtranszportjának nume- rikus modellezése — Numerical modell- ing of convective Chemical mass trans- 420 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet port in aquifers — Hidr. Közi. 66. 4 — 5. 1986. pp. 255—259. 4 figs, eng R Szekeresné Kollár M. : A homok és ka- vics betonadalékanyag szulfát- és klo- ridtartalma — Sulfate and chloride content of concrete aggregates — Építő- anyag 38. 1. 1986. pp. 12—17. 7 tables, eng, ger, rus R Széky-Fux V.: lásd: Pécskay Z. Székyné Fux V.: lásd: Gyarmati P. Szelényi J.: Elektromos telepbegyújtá- sok a demjéni olajmezőben — Electrical reservoir ignition in the Demjén Oil Field — BKL Kőolaj és Földgáz 19. (119.) 8. 1986. pp. 225—231. 5 figs, 1 table, rus, ger, eng R Széles L.: A szénbányászat földtani kuta- tásának VI. ötéves tervi eredményei és VII. ötéves tervi célkitűzései — Földt. Kút. XXIX. 1. 1986. pp. 33 — 41. 3 ábra, 5 táblázat Szendrei G.: Elsődleges szilikát ásvá- nyok a talajokban — Primary silicate minerals in soils — Agrokémia és Talaj- tan 33. 1986. pp. 545 — 562. Szendrei G. : A Ferszman-gyűjtemény Budapesten — Természet Világa 117. 8. 1986. pp. 376 — 377. 3 ábra Szendrő D.: Az ASZOIGISZ rendszer alkalmazása — Application of the ASOIGIS system — A MÁELGI 1985. Évi Jel. (Annual Report of the Eötvös L. Geophys. Inst. of Hungary fór 1985) Budapest, 1986. pp. 112 — 121; 211 — 213; 289—292. 5 figs, eng, rus R Szendrő D. — Karas Gy.— Baráth I.: Interpretation of coal exploratory bore- holes by the ASOIGIS system — Inter- pretaciya ugolnykh poiskovykh skva- zhin s pomoshchyu sistemy ASOIGIS — Proc. of the 31st Internat. Geophys. Symposium; 30. Sept. — 3. Oct. 1986., Gdansk, Poland, Vol. I. pp. 345 — 355. 5 figs, eng, rus R Szendrő D.: lásd: Baráth I. Szente E.: lásd: Detre Cs. Szentes-Lorberer I.: lásd Detre Cs. Szentirmai I.: Szentendre építésföldtani térképezése és építőipari nyersanyagai — Geological mapping and building re- sources in Szentendre — Építőanyag XXXVIII. 2. 1986. pp. 56-62. 2 figs, 1 table, eng, ger, rus R Szentpály M.: lásd: Korodi G. Szentpály M.: lásd: Lakatos S. Szepesi J.: A folyadékos kőzetrepesztés fejlesztési lehetőségei — Development of hydrofracturing — Földt. Kút. XXVIII. 3. 1985. pp. 75—77. 4 figs, 1 table, ger, eng rus R Szepessy A.: lásd: Balogh Béla Szidarovszky F.: lásd: Molnár S. Szigeti G.: lásd: Szabadváry L. Szilágyi A.: lásd: Hahn Gy. Szilágyi A.: lásd: Nagy Elemér Szilágyi G.: lásd: Baksa Cs. Szilas A. P.: Helyzetkép és feladatok a hazai geotermikus energia termelésével kapcsolatban — Geothermal energy production in Hungary: present situta- tion and tasks fór the future — Földt. Kút. XXVIII. 3. 1985. pp. 71-74. eng, ger, rus R Szilas A. P. : Kőolaj és földgáz termelése és szállítása. 1. Termelés kutakból. 460 p., II. Gyűjtés, szétválasztás és szállítás 344 p. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. Szilas A. P.: Production and transport of oil and gas. Part A. Flow mechanics and production, 476 p. Elsevier Science Publishers, Amsterdam — Oxford — New York — Tokyo 1985/86 Szili J. — Kőbányai F.: Az Oroszlányi Szénbányák XIX. Mező Imre bányaüze- mének története — A history of the XIX. Colliery Mező Imre of the Oroszlány Coal Mines — BKL Bányászat 119. 11. 1986. pp. 767—776. 4 figs, 4 tables, rus, ger, eng, fre R Szlabóczky P.: Nógrád megyei vízmű- kutak vizsgálata hozamnövelés céljából — Investigation of waterwork-wells in county Nógrád in the interest of the augmentation of the production — Mérnökgeol. Szemle (Engineering Geol. Review) 34. 1985. pp. 83 — 89. 2 figs, rus, eng R Szlávié L.— Baké S. — Obert F.: A hé- vízhasznosítás helyzete és lehetőségei Békés megyében — Hidr. Tájékoztató 1986. okt. pp. 31 — 33. 4 táblázat Szomolányi Gy.: A mecseki uránércbá- nyászat 30 éve — 30 years of the urá- nium mining in the Mecsek Mountain — BKL Bányászat 119. 10. 1986. pp. 649 — 650. rus, ger, eng, fre R Szónoky M.: Thanato- und Taphocönosen dér oberpannonischen (pliozanen) Mol- lusken von Südwest-Ungarn — Proc. of the 8th Internat. Malacological Congress, Budapest, 1983. pp. 265 — 268. 1 Fig. 2 Taf. Budapest, 1986. Szöőr Gy. — Barta I.: Indicator elements of the salinity facies in molluscan shells — Proc. of the 8th Internat. Malacolo- gical Congress, Budapest, 1983. pp. 269—270. 4 tables, Budapest, 1986. _ Szöőr Gy. — Hetényi M.— Balázs É.— Bohátka S.: Az Észak-borsodi Karszt előterében lévő jellegzetes szervesanyag- tartalmú pannon rétegek geokémiai fá- ciesanalízise — Geochemical facies ana- lysis of the typical organic matériái bearing Pannonian layers at the fore- ground of North Borsod Karst (Hunga- A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1986 421 ry) — Földt. Közi. 116. 2. 1986. pp. 137—146. 6 figs, eng, rus R SzÖőr Gy.: lásd: Dudich E. Szöőr Gy.: lásd: Kozák M. Sz.,S.: 100 éve született Zsivny V. — Á8ványgyűjtő Figyelő III. 2. 1986. p. 37. Steiner, I.: lásd: Boskov-Steiner, Z. Sztrókay K. I.: lásd: f Koch S. Sztjrovy G.: Hét tenger óriásai: a tank- hajók — Természet Világa 117. 5. 1986. pp. 203—208. 5 ábra Szurovy G.: Küzdelem a gőzzel. Termál- víz 4240 in mélvségből — Élet és Tudo- mány XLI. 11. 1986. pp. 323-325. 3 ábra Szurovy G.: Európa legnagyobb szén- dioxid-gázmezője — Élet és Tudomány XLI. 17. 1986. pp. 515—517. 5 ábra Táborszky Gy.: lásd: Bodoky T. Tajthy T.: lásd: Gytjricza Gy. Takács E.— Nagy Jenő— Mádai F.: Field of a vertical, alternating current, electric elementary dipólé in a layered médium — Rétegzett közegben levő, ver- tikális váltóáramú, elektromos elemi dipólus tere — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 32. 1. 1986. pp. 43—56. 8 figs, hím, rus R Takács J. : Hamisítvány! — Ásványgyűjtő Figyelő III. 2. 1986. p. 38. Takács J.: lásd: Dódony I. Takács J.: lásd: Szakáll S. Takács P.: lásd: Haas J. Tamás K.: Ismét gyűjthetők a Medves kristálytufájának ásványai — The mi- nerals of the crystaltuff of the Medves Hills are again available fór eollection — Ásványgvűjtő Figyelő III. 2. 1986. pp. 28-31. 3 figs, eng R Tamásy I.: Szénbányászatunk helyzete, fejlesztési feltételei és lehetőségei — State, developmental conditions and possibilities of the coal mining in Hun- gary — BKL Bányászat 119. 5. 1986. pp. 299—303. rus, ger, eng, fre R Tamásy I.: Szénbányászat: gondok, re- mények és lehetőségek — Coal industry: Problems, prospects and possibilities — Magyar Tudomány XCIH. (XXXI.) 8 — 9. 1986. pp. 607 — 620. 2 figs Tan czenb erüer S.: Hévízkutakban létre- jövő vízkőkiválások és megakadályozá- suk lehetőségei — Hidr. Tájékoztató 1986. ápr. pp. 17 — 18. Tar M.: lásd: Gyttricza Gy. Tárczy-Hornoch A.: lásd: Molnár László Tardi-Filácz E.: Investigation of Calpio- néllidea remnants from the Tithonian — Berriasian basic profiles of Tata and Sümeg — Acta Geol. Hung. 29. (1 — 2.) 1986. pp. 37—44. 2 plates Tardi-Filácz E.: lásd: Remane, J. Tardy J.: Mire jók a budapesti barlangok? — Természet Világa 117. 5. 1986. pp. 212—215. 5 ábra Tarnóczi F.: lásd: Nagy Péter Tatár E.: lásd: Szabó Z. L. Tavera, J. M.— Checa, A. — Oloriz, F.— Company, M.: Mediterranean ammoni- tes and the J urassic — Cretaceous boundary in Southern Spain (Subbetic Zone) — Acta Geol. Hung. 29. (1 — 2.) 1986. pp. 151-159. 3 figs Tavera, J. M.: lásd: Checa, A. T. Bíró K.: A Börzsöny hegység őskori lelőhelyeiről — Asványgyűjtő Figyelő II. évf. Tematikus szám (1985 — 86). pp. 60 — 63. 3 ábra Tenkei S.: A szénhidrogén prognózis- szempontú geokémiai vizsgálatok átte- kintése — Review of geochemical stu- dies aimed at hydrocarbon forecasts — Földt. Kút. XXVHI. 3. 1985. pp. 3-9. 1 table, eng, ger, rus R T. Gecse É.: lásd: Szantner F. Thamm F.: lásd: Czoboly E. Tímár Z.: lásd: Albu I. Tim.ár Z.: lásd: Jánvári J. T. Kovács T.: lásd: Lantos M. Tomschey O.— Hármán, M.— Blasko, D.: Trace element distribution on the Pukanec lignité deposit — Geol. Zbor- ník— Geol. Carpathica, 37. 2. Bratislava, 1986,. pp. 137—146. 3 tables, rus R Tóth Almos: Észrevételek Vizy B.: A ku- tatási fázisok, ismeretességi kategóriák kérdései a bauxitbányászatban c. cikké- hez - Földt. Kút. XXVIII. 4. 1985. pp. 19—21. Tóth Álmos: Paleogeographic reoonstruc- tion — bauxite potential prediction (A case-history from the Gerecse ints.) — Travaux du comité international pour l’étude des bauxites, de l’alumine et de raluminium ICSOBA, Internat. Sym- posium on bauxite prospecting and min- ing, Tapolca, Hungary, Oct. 2/5, 1985. Vol. 14 — 15. 1984—1985. Zagreb, pp. 11 — ,14. ser R Tóth Almos: lásd: Haas J. Tóth Almos: lásd: Pozsgai I. Tóth Almos: lásd: Szantner F. Tóth Béláné: Termikus olajkihozatal-növe- lő eljárások Észak- Amerikában. Tanul- mányúti tapasztalatok — Use of oil re- covery enhancing thermal methods in North-America — Experiences of a study-tour — BKL Kőolaj és Földgáz 19. (119.) 8. 1986. pp. 244—253. 4 figs, rus, ger, eng R Tóth F.: A Mihályi- 1 fúrás ötvenéves ju- bileuma 1935 — 1985. — BKL Kőolaj és Földgáz 19. (119-) 2. 1986. pp. 60 — 64. 3 ábra 422 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet Tóth István: Az építőanyag ellátás föld- tani alapjai Baranya megyében — Múlt- jelen-jövő a műszaki haladás szolgálatá- ban I. MTESZ Baranya megyei Szervezete kiadása, Pécs, 1986. pp. 180 — 184. 1 ábra Tóth József: 125 éves a nagyüzemi szén- bányászat. Beszámoló a jubileumi ülé- sekről — The history of 125 years of Nógrád Collieries. Report on the jubilee session — BKL Bányászat 119. 12. 1986. pp. 793—801. 4 figs, rus, ger, eng, fre R Tóth J.: A technikai múzeumok kialaku- lása Európában és Magyarországon, kü- lönös tekintettel a hazai szakmúzeumi hálózat kialakulására és fejlődésére — Evolution of the technieal museums in Europe and in Hungary with special regard to the development and growth of Hungary’s professional museum net- work — BKL Kőolaj és Földgáz 19. (119.) 11. 1986. pp. 336-338. 2 figs Tóth Kálmán: lásd: Brokés F. Tóth Mária— Reiner Gy. — Balláné Csá- ky I.: Agyagok duzzadásának okai — Causes of swelling in clays — Földt. Kút. XXVIII. 3. 1985. pp. 57—61. 2 figs, 2 tables, eng, ger, rus R Tóthné Makk Á.: lásd: Haas J. Tóth-Zsica J.: A csapadék-beszivárgás és a főkarsztvízszint időbeli változása a halimbai bauxitterületen — Hidr. Tájé- koztató 1986. okt. pp. 25 — 26. 3 ábra Tózsa I. — Molnár Katalin: Dr. Jakucs László — Földrajzi Közi. (Geogr. Re- view) XXXIV. (CX). 3. 1986. pp. 295—296. Toros E.: Geofizika a nógrádi bányászat szolgálatában — Geophysics in the ser- vice of the coal mining in the Nógrád Coal Field — BKL Bányászat 118. 7. 1985. pp. 468—470. 3 figs, rus, ger, eng, fre R Tőrös E.: lásd: Bodoky T. Törzsök A.: lásd: Várszegi K. Tróják M.: lásd: Huszár I. Udvardy J.: Az NZ 0/5 zúzottkő frakció minőségének vizsgálata — Quality imp- rovement of the NZ 0/5 crushed stone fraction — Építőanyag XXXVIII. 2. 1986. pp. 42 — 49. 4 íigs, 5 tables, eng, ger. rus R Űjszászi J. : lásd: Balog Gy. U. Üjszászi J.: lásd: Kakas K. L. Urbancsek J. : Dr. Ferenczi István em- lékezete (1890-1966) — In memóriám dr. I. Ferenczi (1890—1966) — Földt. Közi. 116. 1. 1986. pp. 75 — 78. portrait, bibi. Urbánkó J.: Talajcsövezés a Komádi „Bihar Népe” Termelőszövetkezet 160 ha-os területén — Hidr. Tájékoztató 1986. okt. pp. 12 — 13. t Vadász E.: lásd: Bíró Gy. t Vadász E.: lásd: Fülöp J. t Vadász E.: lásd: Martos F. t Vadász E. lásd: Rakonczay* Z. Vadász G.: lásd: Korodi G. Vágás I.: Dr. Pávai-Vajna Ferenc (1886 — 1964) emléktáblájának avatása Szege- den — Hidr. Tájékoztató 1986. okt. p. 6. I ábra Vakarcs Gg A Börzsöny fosszilis puhates- tűi — Ásván ygyűjtő Figyelő II. évf. Tematikus szám (1985—86) pp. 56 — 59. II ábra Varga E.— Horváth Z. A.: Coal petro- graphical characterization of the Mecsek bituminous coal basin, with special refe- rence to the contact metamorphism of coal seams — Internat. Journal of Coal Geolog5% 6 (1986), Amsterdam, pp. 381 — 391. 7 figs Varga G.: lásd: György L. Varga G.: lásd: Hobot J. Varga G.: lásd: Posgay K. Varga I.-né: Szénkőzettani vizsgálatok a mátraaljai perspektivikus lignitterüle- tekről összefüggésben a brikettezéssel — Coal-petrographic results concerning the Mátraalja area quite promising fór lig- nité in connection with briquetting — Földt. Kút. XXVIII. 3. 1985. pp. 37 — 44. 1 fig., 4 tables, eng, ger, rus R Varga J.: A visontai külfejtés széntelepei- nek sajátosságai és a telepek minőségi mutatói közötti összefüggések vizsgála- ta — Characteristics of the lignité seams in the opencast mine at Visonta and an analysis of the relationships between the quantitative indices of these seams — BKL Bányászat 118. 2. 1985. pp. 96 — 102. 10 figs, 2 tables, rus, ger, eng, fre R Varga J.: lásd: Fejes I. Varga J.-né: lásd: Fördős I.-né Varga M.: lásd: Csathó B. Varga P.: Geodinamikai vizsgálatok — Geodynamic investigations — A MÁEL- GI 1985. Évi Jel. (Annual Report of the Eötvös L. Geophys Inst. of Hungary fór 1985) Budapest, 1986. pp. 137 — 146; 219—222; 299—302, 3 figs, 4 tables, eng, rus R V.arga P, — Mentes Gy.: A X. Nemzet- közi Árapály Szimpózium (IAG, Mad- rid, 1985. szeptember 23—28.) — Geo- dézia és Kartográfia 1986. 3. pp. 206 — 207. Varga P.: lásd: Bartha G. Varga P.: lásd: Kecskeméti T. Vargáné Majzik A.: Emlékezés Maros Imrére születésének 100. évfordulóján — Commemoration on Imre Maros, on the occasion of the lOOth anniversary of his birth — Földt. Tudománytört. Évk. (Annals of the History of Hung. A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1986 423 Geology) 1985. (10. sz.) 1986. pp. 157 — 1 67. eng R Vargáné Majzik A.: Földtani munkálatok Magyarországon a reformkortól a Föld- Itani Intézet megalapításáig (1825— 1869) — Geological research in Hungary from the Reform Age till the foundation of the Hungárián Geological Institute (1825 — 1869) — Földt. Tudománytört. Évk. (Annals of the History of Hung. Geologv) 1985. (10. sz.) 1986. pp. 251 — 263. eng R Vargáké Orcsik É.: lásd: Kertész P. Várhegyi A.— Bárányt I. — Somogyi Gy.: A model fór the vertical subsurface ra- don transport in „geogas” microbubbles — Geogéz mikrobuborékok segítségével megvalósuló felszínalatti, vertikális ra- don-szállítás modellje — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 32. 3. 1986. pp. 235 — 253., 5 figs 2 tables, hun, rus R Várkonyi L. lásd: Pogácsás Gy. Várkai P.: lásd: Pogácsás Gy. V Varsányiké Tóth Irén: Csongrád megye ivóvizének kémiai összetételéből levon- ható vízföldtani következtetések — Aus dér chemischen Zusammensetzung dér Trinkwasser im Komitat Csongrád gezo- gene hydrogeologische Folgerungen — Hidr. Közi. 66. 2. 1986. pp. 108—112. 11 Fig. ger R Vasilkov, A.: lásd: Sípos J. I| Várszegi K.— Törzsök Á.— Bitnyevátz J.: Baranya megye hulladékai és szenny- vizei elhelyezésének földtani alapjai és a gyűjtés, szállítás, elhelyezés rendszere — Múlt-jelen-jövő a műszaki haladás szolgálatában I. MTESZ Baranya me- gyei Szervezete kiadása, Pécs, 1986. pp. 185 — 189. 1 ábra, 2 melléklet Végh S. -né — Kovács József— Meksáros P. : A csordakúti-külfejtés barnakőszén- telepének földtani modellje — Geologi- cal model of the brown coal seam worked in the opencast mine pit of Csordakút — Földt. Kút. XXVIII. 3. 1985. pp. 17-19. 3 figs, eng, ger, rus R V Véghné Neubrandt E.— Mensáros P.: A magyar kőszénkutatás és -termelés helyzete — Exploration and mining of coal deposits in Hungary — Földrajzi Közi. (Geogr. Review) XXXIV. (CX.) 1-2. 1987. pp. 117-134. 27 figs, eng R Végh Zs.: lásd: Salamon G. Véha J. : lásd: Bodnár J. Velledits F. — Híves T. — Bársony E.: A Jurassic-Lower Cretaceous profilé in Óbánya valley (Mecsek Mts, Hungary) — Annales Cniv. Sci. Budapest. Sec. Geol. XXVI. 1986. pp. 159 — 175. 3 figs, 6 plates t Vendl A.: lásd: Bidló G. Vermes M.: Modelling of multilayered mé- dia by computer processing of well logs — Rétegsor meghatározás karotázs szel- vények számítógépes feldolgozásával — Geofiz. Közi. (Geophys. Transactions) 32. 3. 1986. pp. 187 — 202. 8 figs, hun, rus R Verő L.: lásd: Csörgei J. Verő L.: lásd: Simon P. Vértessy L.: lásd: Rezessy G. Vető I. — Dövényi P.: Methods fór paleo- temperature estimation using vitrinite reflectance data: a critical evaluation — Lecture Notes in Earth Sciences V. Ber- lin, Springer Veri. 1986. pp. 105—118. 5 figs, 1 enclosure Vető I.: lásd:, Brukner-Wein A. Viczián I.: Áttekintés a magyar geoké- miai irodalomról 1978—1982 — Review of the Hungárián geochemical literature — Földt. Közi. 115. 3. 1985. pp. 293- 301. eng, rus R Viczián I.: Clav mineralogy of a thick se- dimentary sequence in SE part of the Pannonian Basin (Hungary) (abstract) — lOth Conf. Clay Min. Petr. Ostrava, 1986. Abstracts Viczián I.: X-ray diffraction investiga- tions of silica rocks — Internat. Conf. on prehistoric fiint mining and lithic raw matériái identification in the Carpathian Basin, Budapest — Sümeg, 1986. Ma- gyar Nemzeti Múzeum kiadása, Bp. 1986. pp. 197-200. 1 fig. 1 table Viktor Gy.: Rudabánya a Bányászati és Kohászati Lapok tükrében — BKL Bá- nyászat 118. 11. 1985. pp. 785 — 787. Vincze J.: lásd: Selmecziné Antal P. Vincze L.: lásd: Simon P. Vincze P.: Ásván ygyűjtés a Börzsönyben — Asványgyűjtő Figyelő 1 1. évf. Tema- tikus szám (1985 — 86). pp. 39 — 43. 6 ábra Vincze P.:,A kemencei „Szent Sír” kápol- na — Ásványgyűjtő Figyelő II. évf. Tematikus szám (1985 — 86). pp. 76 — 77. 2 ábra Vincze P.: Gyűjtemény -portré. Evanics Z. (Mindszent) — Ásványgyűjtő Figyelő III. 1. 1986. pp. 29 — 30. 1 ábra Vincze-Szeberényi H.: Neuere Messer- gebnisse von einigen komplex aufgebau- ten Plagioklas-Zwillingskristallen — An- nales hist.-nat. Mus. natn. Hung. 78. 1986. pp. 23-30. Vinkler P.: A természettudományos pub- likációk hivatkozásainak kvázi kvantita- tív modellje — Kutatás-Fejlesztés 1986. 3 — 4. sz. pp. 250 — 278. Virágh K.: Á mecseki uránérc-előfordulás teleptani viszonyai és földtani kutatása — Conditions of uránium őre deposit of Mecsek Mountains and description of geological prospection — BKL Bányá- szat Í19. 10. 1986. pp. 651 — 657. 6 figs, rus, ger, eng, fre R 424 Földtani Közlöny 117 . kötet 4. füzet Visoná, D.: lásd: Lelkesné Felvári Gy. Vitális Gy.: A régi térképek vízföldtani tanulságai a XVI — XVIII. sz. közepe közötti térképek tanulmányozása alap- ján — Hydrogeological information de- rived frorn the early maps published from the XVI. th to the mid-XVIIIth century — Hidr. Közi. 66. 4—5. 1986. pp. 282 — 289. 14 figs, 1 table eng R Vitális Gy.: A magyarországi tégla- és cserépipari, valamint kötőanyagipari nyersanyagkutatások történeti áttekin- tése 1945 — 1985-ig — The history of the raw matériái survey fór the brick-, clay and cement industries between 1945 — 85 — Építőanyag XXXVIII. 1. 1986. pp. 18 — 25. 2 tables, eng, ger, rus R t Vitális István: A recski arany-, ezüst- és rézbánya (1938) — Természet Világa 117. 1. 1986. pp. 35 — 36. Vitálisné Zilahy L .: Vízszerzési módok Monoron, a fúrt kutak megjelenéséig — Hidr. Tájékoztató 1986. okt. pp. 28 — 31. 2 ábra, 1 táblázat V ivat academia. . . Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület és az Országos Erdészeti Egyesület emlék- könyve a bányászati, kohászati és erdé- szeti felsőoktatás 250. évfordulójára. Főszerkesztő dr. Bakó Károly. Az OMB- KE és az OEE kiadása, Budapest, 1985. 351 oldal + 24 oldal melléklet Vizy B. — Bárdossy Gy. — Szantner F. — Bartók A.: A bauxitkutatás helyzete és feladatai — Present state and tasks of bauxite exploration — Földt. Kút. XXVIII. 4. 1985. pp. 3—11. 10 tables, eng, ger, rus R Vizy B.: A kutatási fázisok, ismeretességi kategóriák kérdései a bauxitbányászat- ban — Problems of exploration phases as categories of understanding in bauxite exploration and mining — Földt. Kút. XXVIII. 4. 1985. pp. 13—23. eng, ger, rus R Vizy B.: A bauxit vagyongazdálkodás és -kutatás VI. ötéves tervi eredményei és a következő tervidőszak feladatai — Földt. Kút. XXIX. 1. 1986. pp. 43 — 45. Vladár A.: lásd: Pozsgai I. V. Nagy I.: lásd: Honma Shigeo V OGL M.: On somé problems of the inter- disc-iplinary branch of Science, of geo- chemistry — Acta Geol. Hung. 28. (3—4). 1985. pp. 121—126. Völgyesi I.: A talajvízszint szabályozása szivárgócsatornával — Groundvvater le- vél control by seepage canals — Vízügyi Közi. LXVIII. 3. 1986. pp. 333-345. 7 figs, rus, eng, ger R Völgyi L.: lásd: Kókai J. Vörös Antal: A magyarországi bányaigaz- gatás szervezete 1867 — 1945 — L’or- ganisation de l’administration des mines en Hongrie 1867 — 1945 — Levéltári Közlemények LV. 2. 1984. pp. 141 — 225. fre, rus R Vörös Attila: A Brachiopodák biosztra- tigráfiai jelentősége: egy jura példa — Stratigraphical significance of Brachio- poda: a Jurassic example — Osl. Viták (Discussiones palaeont.) 32. 1986. pp. 167 — 174. 2 tables, eng R Vörös Attila: Comparison of Jurassic benthonic mollusc and brachiopod faunas of the Transdanubian Mountains — Acta Geol. Hung. 27. 3—4. 1984. pp. 391 — 401. 5 figs, 2 tables, fre R Vörös Attila: Brachiopod palaeoecology in a Tethyan Jurassic seamount domain (Pliensbachien, Bakony Mts., Hungary), Abstract — In: Recheboeuf, P. R. et Emig, C. C. (Ed.): Les brachiopodes fossils et actuels, Biostratigr. Paléoz. 4. Brest, 1986. p. 409. Vörös Attila: lásd: Galácz A. Vörös Attila: lásd: Horváth F. Vörös Attila: lásd: Kecskeméti T. Vörös I.: lásd: Jerem E. Wéber B.: lásd: Barabásné Stuhl A. Wein-Brukner A.: Study of contaminat- ing effect of drilling műd on rock extracts by IR and GC — Analytiktreffen IX. CANAS, Kurzreferate, Neubrandenburg 1986. p. 123. Weiss, A.: lásd: Molnár László Weisz T.: Történeti áttekintés a 90 éves tatabányai szénbányászatról — A histo- rical review of the 90 years old coal mm- ing at Tatabánya — BKL Bányászat 118. 10. 1985. pp. 697—702. rus, ger, eng, fre R Weiszburg T.: Milyen lesz az első hazai önálló ásvány- és drágakőszakbolt? — Ásványgyűjtő Figyelő III. 2. 1986. pp. 32—37. 3 ábra Weiszburg T.: lásd: Báldi T. Weiszburg T.: lásd: Papp G. Weiszburg T.: lásd: Szakáll S. Werovszkyvé Pipicz V. — Miklós T.— Kristóf M.: Gáztelepek művelése Ma- gyarországon — Exploiting oil reservoirs in Hungary — BKL Kőolaj és Földgáz 19. (119. )2. 1986. pp. 38 — 40. rus, ger, eng R Widder A.: lásd: Molnár S. Wieder N.: Szegény nemesfémércek ne- mesfémtartalmának kinyerése és gondo- latok a hazai lehetőségről — Extraction of the precious metál contents of poor ores and ideas as to its possibility in Hungary — BKL Bányászat 119. 2. 1986. pp. 99—104. 3 figs, 6 tables, rus, ger, eng, fre R Wieder N.: Megjegyzések dr. Gagyi A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1986 425 Pálffy András: Néhány gondolat Telki- bánya bányászatáról c. hozzászólásához — Somé remarks upon the contribution entitled „Reflections about the extrac- tion work done at Telkibánya mine” by Dr. András Gagyi Pálffy — BKL Bányászat 119. 12. 1986. pp. 829 — 830. rus, ger, eng, fre R Wiesinger M.: így gyűjtök zafírt Szent- endrén — Ásványgyűjtő Figyelő III. 1. 1986. pp. 6-7. Wolff, G. A.: lásd: Sajgó Cs. Zalai P.: lásd: György L. Zeiss, A.: Comments on a tentative cor- relation chart fór the most important maríné provinces at the Jurassie/Cre- taceous boundary — Aeta Geol. Hung. 29. (1-2.) 1986. pp. 27—30. 1 table Zelenka T.: lásd: Baksa Cs. Zelenka T.: lásd: Gasztonyi É. Zentay T.: A magyarországi agrogeológia múltja és jelene — Pást and present of agrogeology in Hungary — Földt. Tu- dománytört. Évk. (Annals of the History of Hung. Geology) 1985. (10. sz.) 1986. pp. 203—230. 2 figs, eng R Zentay T.: A Duna— Tisza közi homokta- lajok és talajképző kőzeteik tápanyag- hordozó ásványainak vizsgálata — Ana- lyse des minéraux véhiculant des sub- stances nutritives des roches-inéres et des sols sableux de^l’entre Danube-et- Tisza — Földrajzi Ért. (Geogr. Bull.) XXXIV. 1-2. 1985. pp. 11-24. 2 figs, 1 table, fre R Zentay T. — Gerei L. -Balogh János: A Duna — Tisza közi homoktalajok né- hány vízgazdálkodási tulajdonságának vizsgálata — An investigation of somé water budget properties of sand soils on the Danube— Tisza interfluve — Föld- rajzi Ért. (Geogr. Bull.) XXXIV. 1 — 2. pp. 123 — 132. 7 figs, 1 table, eng R Zentay T.: lásd: Pécsi M. Zergi I.: Javaslatok a magyar bauxit- előfordulások kutatási optimumának meghatározására és a kutatási eredmé- nyek értékelésére — Suggestions as to the determination of the optimum am- ount of exploration work and the estimation of the results of the explo- ration of the Hungárián bauxite deposits — BKL Bányászat 119. 3. 1986. pp. 148 — 152. 1 fig, rus, ger, eng, fre R Zergi I.: lásd: Füst A. Zsámboki L.: A 18. század mélyfúrási szakirodalma a Selmeci Műemlékkönyv- tárban — Literature on deep drilling in the 18th century to be found in the Sel- mec Memóriái Library — BKL Kőolaj és Földgáz 19. (119.) 10. 1986. pp. 306— 308. 3 figs Zsámboki L.: Papp Simon-emlékkiállítás — BKL Bánvászat 119. 9. 1986. pp. 640—641. 1 ábra Zsámboki L.: Egyetemtörténeti múzeum nyílt Miskolcon 1986. II. 11. — BKL Kőolaj és Földgáz 19. (119.) 11. 1986. pp. 344 — 345. 2 ábra Zsámboki L.: lásd: Csíky G. t Zsigmondy Béla: lásd: Csath B. Zsillé A.: Kubai Nemzetközi Földtani Expedíció — International Geological Expedition in Cuba — A MÁELGI 1985. Évi Jel. (Annual Report of the Eötvös L. Geophys. Inst. of Hungary fór 1985) Budapest 1986. p. 161 p. 227; p. 309; eng, rus R Zsillé A.: Mongóliái Nemzetközi Földtani Expedíció — International Geological Expedition in Mongólia — A MÁELGI 1985. Évi Jel. (Annual Report of the Eötvös L. Geophys. Inst. of Hungary fór 1985) Budapest 1986. p. 161; pp. 227 — 228; 309 — 310. eng, rus R f ZsrvNY V.: lásd: Sz. S. Zsóka I.: lásd: Csaba J. 8 Földtani Közlöny hírek, ismertetések Ivanov Valerij Vlagyimirovics (1909-1987) 1987. július 5-én elhunyt egy nagy szovjet tudós, Valerij Vlagyimirovics Ivanov hidro- geológus, a föld- és ásványtudományok doktora, professzor. A tudományt nagy veszte- ség érte. Ivanov V. V. 1909. XI. 25-én Petrográdban született. Munkába lépésekor rajzolóként és kollektorként dolgozott földtani kutatócsoportokban. 1927-től a később Moszkvai Földta- ni-kutatási Egyetemmé á talakít ot t Bányászat i Akadémia hidrogeológiai fakult ásán tanul, az egyetemet 1931-ben fejezte be. Már az első expedíciókban, amelyek a Bajkálontúlon, KaréUában és Moszkva környékén működtek, a fiatal szakember érdeklődését az ásvány- áé hévizek és azok gyógyhatásai keltették fel, ezeknek szentelte egész további tudományos és ipari tevékenységét. A hilovói kénhidrogénes, a Marciális vasas, valamint a moszkvai ásványvizek kutatását irányította; utóbbi munkája a „moszkvai típusú” nátrium — kal- cium szulfátos gyógyvizek felfedezésére vezetett, amelyeket ma széleskörűen használnak. 1939-től Ivanov V. V. a Szovjetunió Egészségügyi Minisztériuma alá tartozó Központi Gyógyhelyügyi és Fizioterápiai Tudományos Iutató Intézet (CNIIKiF, Moszkva) víz- földtani osztályán dolgozik s 1953-tól ezen osztály vezetője. Csaknem negyed évszázadot tölt ezen a poszton, irányítva a Szovjetunió gyógyászati hasznú ásványvizeinek kimutatá- sára és felhasználására irányuló valamennyi munkálatot. Az intézetben szakszerv jön létre — ma a „ Geominvocl ” igazgatóság — , amely az ország egész területén az ásványvizek és gyógyiszapok széles körű tanulmányozásába kezdett. Ivanov V. V. végzi e munkálatok módszertani irányítását, személyesen vesz részt a legbonyolultabb lelőhelyek — Arsán és Daraszun a Baj kál- vidéken, Belokuriha az Altáj -hegységben, Arzni és Dzsermuk Örmény- országban stb. — kutatásában és készletbecslésében. Szigorú és igényes irányítása alatt a kutatóintézetben ásványvíz-szakemberek egész sora fejlődött ki, s ezek mind őt tekintik nevelőjüknek és tanítójuknak az elméleti és gyakorlati hidrogeológia eme bonyolult ágában. Hírek , ismertetések 427 V. V. Ivanov figyelmét az ásványvizek másik felhasználási lehetősége is felkeltette, nevezetesen a Föld azokban feldúsult mélységi hőjének kinyerése. Ezért 1952-től aktív vulkáni területeket tanulmányoz, mint Kamcsatka és a Kurili-szigetek, számos, változa- tos hidrotermális jelenségeikkel. Részt vett az első szovjet kísérleti-ipari geotermikus villanyerőmű helyének kiválasztásában, a Kamcsatka déli részén fekvő Pauzsetkában. Egyik szervezője volt az Első és valamennyi következő Szovjet Országos Geotermikus Tanácskozásnak, aktív tagja volt a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Geotermikus Kutatási Tudományos Tanácsának is. Valerij Vlagy imiro v ics Ivanov alapvetően hozzájárult az ásvány- és hévizek tanának létrehozásához, elterjedési és képződési törvényszerűségeinek megismeréséhez. Hatalmas tapasztalata az ásványvizek térképezésében és összetételükben, hőmérsékletükben és gyógyászati hatásukban különböző valamennyi változatuk tanulmányozásában lehetővé tette számára, hogy széles körben ismert osztályozásokat alkalmazzon. A G. A. Nevra- JEVvel együtt kidolgozott ásványvíz-osztályozás alapjául a gyógyhatást jellemző para- métereket választotta. Ez az osztályozás segített az ország üdülőbázisának kiszélesítésére irányuló kutatómunkák helyes irányításában. Vernadszkij elképzeléseit továbbfejlesztve, Ivanov a hévizek osztályozásában a vizekben levő gázok összetételének jellegzetességeit vette alapul, amelyeket a mélységi viszonyok legfontosabb indikátorának tekintett. Az ezen az alapon elkülöníthető (metános, nitrogénes, szénsavas, nitrogénes-szénsavas, kénhidrogénes-szénsavas) hévizek V. V. Ivanov véleménye szerint egymástól függetle- nül, minden típusra specifikus viszonyok között képződő genetikai típusokba tartoznak. ,,A földkéreg ásványvizeinek egyetemes genetikai osztályozása ” című (1975) szintézisében a felszínalatti vizeket előbb ilyen csoportokra osztja gázaik összetétele alapján, majd a csoportokat osztályokra az anion-összetétel alapján, ezeket alosztályokra a kationok sze- rint, végül az oldott ásványi anyagok mennyisége (mineralizáció) szerinti fokozatokat különböztet meg. Ez az osztályozás figyelembe veszi a legfontosabb geokémiai és földtani környezeteket (jellegzetes kőzettársulásokat), amelyekben a vizek kialakulnak, a vizek valószínű eredetét, végül a vizek vegyi összetételének kialakulására vezető alapvető és specifikus folyamatokat. V. V. Ivanov kb. 200 publikált munkát — könyvet, térképet, cikket — hagyott hátra. I Korai munkái közül legjelentősebb volt ,,Az Urál radonos vizei ” című kandidátusi érteke- zése (1949); ,,A Kurili-Kamcsatkai övezet hidrotermái” (1965) című doktori értekezése nemcsak jelentős előrelépést jelentett a tudományban, hanem felvázolta a szovjet Távol- Kelet hőenergetikai ásványvizeinek felhasználási perspektíváit is. Hatalmas tudományos I és gyakorlati értéke van az Ivanov V. V. vezetésével és részvételével elkészített nagyszámú hidrogeológiai térképnek. Ezek közül legfontosabb ,,A Szovjetunió felszínalatti ásványvizei- nek térképe” (1: 7.500 000; 1960) és ,,A Szovjetunió ásványos gyógyvizeinek térképe” 1 : 4.000.000; 1968). Mindkettő, részletes magyarázó és vízelőfordulási katalógus kíséreté- ben, mind a mai napig megtartotta jelentőségét és értékes információ-forrásként szolgál. Ivanov V. V. tevékenysége rendkívül sokoldalú volt. Hosszú éveket szentelt a gyakor- lati vízföldtani kutatásnak. Elméleti felfogásának mélysége, hatalmas tapasztalata és nagyszerű szónoki tehetsége réván a Moszkvai Állami Egyetem diákjai által egyik leg- jobban szeretett professzora volt, ahol 1952-től kezdve adott elő. Sok idejét foglalta le tudományszervezési és társadalmi működése. A Szov jet Geológusok Nemzeti Bizottsága ! vízföldtani szekciójának elnökhelyettese, a szovjet Tudományos Minősítő Bizottság szak- értői tanácsának tagja, a „Szovjetunió— Üj-Zéland” baráti társaság alelnöke, a „Szovjet- unió—Izland” baráti társaság vezetőségi tagja és a Hidrogeológusok Nemzetközi Asszociá- I ciója Ásvány- és Hévízbizottságának egyik alapító szervezője volt. Ez a bizottság elfogad - i ta az Európa ásvány- és termálvizeinek térképe (1: 1.500.000) Ivanov V. V. vezetésével ki- dolgozott jelkulcsát, az általa létrehozott ásvány- és termál víz-genetikai osztályozást, továbbá elkészített és kiadott egy soknyelvű szakkifejezés- jegyzéket az ásvány- és hévizek vízföldtana, geokémiája és geotermikus viszonyai témakörében. V. V. Ivanov kiemelkedő és sokoldalú személyiség volt. Energiája mindenkit lenyűgö- zött, aki ismerte. Nem lehetett őt a munkától visszavonulónak, passzívnak és semlegesnek elképzelni. Azután, hogy 1976-ban nyugdíjba ment a CNIIKiF-től, gyakorlatilag élete í végéig szaktanácsadója maradt a Szakszervezetek Gyógyhelyügyi Igazgatósága központ i tanácsának. A szovjet kormány magasra értékelte V. V. Ivanov érdemeit a munkában s kitüntette őt a „Megbecsülés- jel” érdemrenddel és egy sor érdeméremmel. V. V. Ivanov, a kiváló tudós és csodálatra méltó ember kedves emléke örökké meg- marad kollégái szívében. Kononov, V. I.-Pouak, B. G. — Berri, I. L. — Kaszap A. 8* 428 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet V. V. Ivanov legfontosabb szakirodalmi munkái 7. rnrporeonorHH r/iaBHeíiLtinx thíiob MHHepanbHbix boa. cOchobu KypopTonorHH», t. 1, M., MeArH3, 1956. 2. rn;ipoTepMbi oMaroB coBpeMeHHoro BynKaHH3Ma KaMsaTKH h KypunbCKHx octpobob. Tp. Jla6. BynnaHO- nornn, Bbin. 12, 1956., 197—217. 3. CoBpeMeHHan rHApoTep.ManbHaa AeHTenbHOCTb ByjinaHa 36eKo Ha ocTpor.e napaMyuíHp. TeoxHMHH, N° 1, 1957. 4. OcHOBHbie 33K0H0MepH0CTM <{>OpMHpOBaHHH H pacnpOCTp3H€HHH TepMajlbHblX BOA KaMHaTKH. Tpyflbl JIa6op. ByjiKaHOJiorHH AH CCCP, Bbin. 13, 1958., 186 — 211. 5. O npoHcxo>KaeHHH h Kjiaccn(J)HKai4HH coBpeMeHHbix rHnpoTep.M. [~ coxhmhh, Na 5, 1960. 6. OcHOBHbie 3aK0H0MepH0CTH pacnpocTpaHeHHH h opMnpoBaHiiH TepMaBbHbix boa flanbeero Bocrona CCCP. Bonpocbl (JlOpMHpOBaHHH H pacnpOCTpaHCHHH MHHepajTbHblX BOA CCCP. H3A-B0 LIHMMKhC*, 1960., 171 — 260. 7. MBaHOB B. B. — Obmhhhhkob A. M. — üpoqKHfi JI. A.: KapTa noA3eMHbix MHHepanbHbix boa CCCP Mac- uiTaöa 1: 7 500 000. M3a-bo 1_IHMMKh4>, M., 1960. 8. MBaHOB B. B. — Obmhhhhkob A. M. — flpouKHü Jl. A.: OcHOBHbie 3aKOHOMepHOCTH pacnpocrrpaHeHHH mmhc* pajJbHblX BOA Ha TeppHTOpHH CCCP. — B KH.: Bonpocbl (JíOpMHpOBaHHH H pacnpocTpaHeHHH MHHepaAbHblX BOA CCCP. M., 1960. 9. OcHOBHbie reHGTHMecKHe Tanú TepManbHbix boa h hx pacnpocTpaHeHHe b CCCP. Tp. riepBoro BcecoK)3Horo coBemaHHH no reoTepMHnecKHM HccneAOBaHHHM b CCCP, t. fi, M., h3a-bo AH CCCP, 1 96 1 ., 21 —32. 70. OcHOBHbie reoxMMHHecKHe o6cTaHOBKH h npoueccbi (j)opMHpoBaHHH rHApoTepM o6nacTeii coBpeMeHHoro ByjlKaHH3M3. Tp. reOXHMHMeCKOÜ KOH(J)epeHUHH ((XhHHH 3eMH0il KOpbJ)), nOCBHmeHHOÍl 100-neTHIO CO AHH po>KAeHHH B. M. BepHaACKoro, t. II, Hayna, M., 1964., 240 — 259. 7 7. MBaHOB B. B. — HeBpaeB T. A.: KnaccH(J)HKauHH noA3eMHbix MHHepanbHbix boa. HeApa, M., 1964. 7 2. T HApoTepMbi KypHJio-KaMHa-rcKofí ByjiKaHimeCKoft 30Hbi. ABTopetfiepaT hoktopckoh AHCcepiaqHH. M3A-bo MTY, 1965. 7 3. O poJiH noA3eMHbix boa b coBpeMeHHOíi ra3orHApoTepMajibHOfi AeaTenbHOCTH o6aacTeA coBpeMeHHoro ByAK3HH3Ma. — B kh.: CoBpeMeHHbril By/iKaHH3M. M., 1966. t. 1, c. 174 — 185. 14. MBaHOB B. B.— BapaöaHOB JI. H. — rinoTHHKOBa T. H.: rnaBHemilHe reHeTHMecKHe ranbi MHHepanbHux boa 3eMHoíí Kopbi h hx pacnpocTpaHeHHe b CCCP. Me>KA. reon. KOHrpecc, XXII I ceccna. — JJokji. cob. reonoroB. ripoBaeMa 2. TeHe3HC MHHepajibHbix h TepManbHbix boa. M., 1968. 15. MBaHOB B. B. — Kohohob B. M.— Cyrpo6oB B. M.: OcHOBHbie 3aK0H0MepH0CTH (J)opMnpoBaHHH rHApoTepM oöjracTeíí CoBpeMeHHoro BynKaHH3Ma. Me>KA. reon. KOHrpecc, XXIII ceccnn. — Hoka. cob. reonoroB. ripoSneMa 2. I~eHe3HC MHHepanbHux h TepManbHbix boa. Hayaa, M., 1968. 16. Ivaxov V. V. — Kononov V. I.— Sugrobov V. M.: Main regularities of the fonnation of hydrothermal waters in the regions of recent volcanism — In: Proc. of Symp. ü. Genes, of Miner. and Thenn. Waters. Prague. Academia, 1968, pp. 151-160. 77. MBaHOB B. B.— Kthkhh T. B. h np.: IbKepMyKCKoe MecToponcaeHHe yrneKHCnux TepM ApMeHHH. — Tp. HayMHO-TexHHHecKoro coBemaHHa no rHnporeonorHH h HHHceHepHoK reonorHH, Bbin. II. MHHepanbHbie, TepMajibHbie h npoMbiniaeHHbie«BOAbi. M3a-bo Heapa, M., 1968. 18. rnaBHeöiiíHe THnbi MHHepajibHbix boa Chöhph h ÜanbHero BoCTona CCCP; 3aAanH hx AanbHeiíuiero H3yne- HHH H HCn0JIb3OBaHHH. — C6. BonpoCbl H3VMCHHH neMeÖHblX MHHepanbHblX BOA, rpH3efí H KAHMaTa. — Tp. URMMKhO, t. XXVII, M., 1973. 19. MBaHOB B. B. — ApyTWHHHU P. P.: Pecypcw cynbtjmnHbix h iíoAO-6poMHbix boa KypopTa Comh. — MaTe- pnanu MewAyHapoAHoro KOHrpecca no nHApoTepManbHOfí TexHHKe, 27 — 30. IX. 1972 r., Khcaoboack, h3a-bo Mnp, M., 1973. 20. MHHepanbHbie boau CCCP. noacHHTenbHaa 3anHCKa k KapTe MHHepanbHux boa CCCP. M 1: 4 000 000. M3A-B0 UHMMKhO. M., 1974. 27. MBaHOB B. B. — EnMaHOBa H. M.: OcHOBHbie THnw paAOHOBbix boa CCCP, hx pacnpocTpaHeHHe h reHe3HC. — Bonp. Kyp., ()). t. h n. <}>. k., 1975., Bbin. 3, 198 — 204. 22. r Aa3HefiuiHe ranbi h MecTopo>KneHHH MHHepanbHux boa KaBKa3a. — B kh.: Bonpocbl H3yneHHH nene6Hux MHHepaAbHbix boa, rpjwefi h KAHMaTa. — TpyAbi I4HMMKh<Í>, t. 31, M., 1976., c. 3 — 19. 23. KaMqaTCKO-KypHAbCKaa CKnaAnaTan oÖAacTb. — B kh.: THAporeonorHH CCCP. M., HeApa, 1976, Bbin. I, c. 320-361. 24. reHeTHHecKan KAacCHtJtHKauHH MHHepaAH30BaHHbix boa 3eMH0ft Kopbi. — B kh. Bonpocu rHAporeonorHH MHHepaAbHbix boa. M., 1977., c. 3—58. 25. MHHepanbHbie otaowchhh TepManbHbix boa KaMnaTKH h KypHAbCKHX octpobob. — B kh.: Bonpocu tha- poreoAorHH MHHepanbHbix boa. M., 1977., c. 251 —264. 26. r eHeTHHeCKaH KAaCCHtJlHKauHH MHHepa AH30B3HHbIX BOA 3eMH0fí KOpbl. — B kh.: Bonpocbl THAPOreOHOrHH MHHepaabHbix boa. M., 1977, c. 3—5 Tpypbi LIHMMKMO; t. 34, 27. MBaHOB B. B. — Kohohob B. M.: ripoÖAeMbi reHe3Hca TepMperHOHOB aKTHBHoro BynKaHH3Ma. — M3B. AH CCCP. Cep. reon., 1977, N? 11, c. 131-143. 28. MBaHOB B. B. h Ap.: CynbcjjHAHbie h fioAo6poMHbie BOAbi KypopTa BonbuiHe Comh. — B kh.: Bonpocu rHApo- reonorHH MHHepanbHbix boa- M., 1977, c. 95 — 123. 29. OcHOBHbie KpHTepHH oueHKH XHMHMecKoro cocTaBa boa. M., 1982. UeHTpanbHbifi cobct no ynpaBneHHio KypopT3MH npo4«01030B. Személyi hírek Az 1985/80-os tanévben a miskolci Ne- hézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karának nappali tagozatán a következők védték meg sikeresen diplomatervüket és szereztek bányamérnöki oklevelet: A műszaki földtudományi szak bányászati geológiai ágazatán: Bánhegyi Tamás Megyeri László Csató István Mezei Ágnes Fülöp Miklós M. Nagy Istv án Holló Sándor Öveges Gábor Kovács János Varga József A hidrogeológiai-mérnökgeológiai ágazaton: Móra Chinchllla, G. R. (Costa Rica) Pálova Gabriella (Csehszlovákia) Balogh Tamás Söreg Viktor Czégé Zoltán Szobot Éva Erdős Attila Üszögh Lajos Hírek, ismertetések 429 Mózes László Rózsa Attila Geofizikai ágazaton: Barczai Gábor Bíró Emőke CsÓti Tamás Erdei Margit Éles Zsolt Luvszancedengijn gólia) Varga Zsolt Horváth Lajos Katona György Kápolnai András Labóczki Enid Pöstyéni Ferenc Vesgnemeh (Mon- Deák János oki. bányamérnök a miskol- ci Nehézipari Műszaki Egyetemen 1986. X. 24-én „summa eum laude” minősítéssel megvédte „A Mátra-Bükk alja D-i előtér pannon lignittelepes tagozatának elterje- dése és korreláció szintezése” című doktori értekezését. Nevezettet 1 986. XI. 6-án ünnepi egyetemi tanácsülés keretében műszaki doktorrá fogadta dr. Kovács Ferenc tszv. egyetemi tanár, a NME rektora és a karok dékánjai. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tisztújító közgyűlésén — 1986. III. 22-én — ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját. Ez alkalommal tiszteleti taggá választotta dr. Gráf Andrásnét, dr. Ja- kctcs Lászlót, dr. Kretzoi Miklóst és Rakonczay Zoltánt. Az Országos Vízügyi Hivatal ,, Kiváló Munkáért” kitüntetését Maucha László geológusnak (VITUKI) nyújtották át. Az elnökség javaslata alapján a közgyűlés a „75 éves a szervezett magyar barlangku- tatás” elnevezésű éremmel jutalmazta, hosszú időn át kimagasló munkájukért Barátosi József, dr. JaskÓ Sándor, dr JÁ- nossy Dénes, dr. Kessler Hubert és dr. Kordos László tagtársainkat. A megválasztott tisztikar: Tiszteleti elnök: dr. Kessler Hubert Elnök: dr. Fodor István Társelnökök: dr. Balázs Dénes dr. Dénes György Hazslinszky Tamás dr. Juhász András Főtitkár: Gádoros Miklós A négy titkár között van Dr. Lénárt László. Az elnökség tagja Maucha László. A geológiai szakbizottság vezetője Leél- Őssy Szabolcs, az oktatási és közművelődési szakbizottságé dr. Lénárt László, az őslény- tani szakbizottságé dr. Jánossy Dénes. A Magyar Földrajzi Társaság 1987. évi győri, 111. közgyűlésén Lóczy Lajos emlék- éremmel tüntették ki dr. Kretzoi Miklós egyetemi tanárt. A szocialista földrajzért kitüntetésben részesült Zoltai Márta, a TIT országos földtudományi titkára, aki egyszersmind a választmánynak is újon- nan beválasztott tagja. Szurovy Géza geológus tagtársunkat 70. születésnapja alkalmából köszönti a Kőolaj és Földgáz c. folyóirat (1987/8. p. 253.), a jubiláns pályafutásának rövid ismertetésével. A művelődési miniszter az Országos Múzeumi és Műemléki Hónap alkalmából, eredményes munkája elismeréseként a Szocialista Kultúráért kitüntetést adomá- nyozta dr. Szakáll Sándornak, a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Múzeumok Igaz- gatósága természettudományos muzeoló- gusának. Eredményes munkássága elismeréseként, nyugállományba vonulása alkalmából Kiváló Munkáért kitüntetést adományozott Verebélyi Kálmánnak, a Nehézipari Műszaki Egyetem adjunktusának. (Művelődési Közlöny) A Tudományos Ismeretterjesztő Társu- lat (TIT) IX. országos küldöttközgyűlésén, 1987. VÍ. 12-én, a Múzeum utcai Kossuth Klubban Bugát Pál emlékérmet nyújtottak át Dr. Juhász Árpád tagtársunknak, a Magyar Televízió főosztályvezető-helyettesének, a Földtudományi Választmány tagjának, Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott Zoltai Márta, a TIT Országos Központ országos titkárhelyettese, a Földtudomá- nyi Választmány titkára, Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült dr. Kecskeméti Tibor, a Természettudo- mányi Múzeum főigazgatóhelyettese, a Földtudományi Választmány tagja, társu- latunk választmányi tagja, Miniszteri dicséretben részesült dr. IvÁ- nyosi Szabó András, a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatóhelyettese, a Földtudományi Választmány tagja. 75 éve, 1912. VIII. 26-án született Wein György, 1976-ban elhunyt kiváló tagtársunk. Erről emlékezett meg VII. 27-i számában a Magyar Nemzet napilap, VIII. 16-án a Pest megyei Hírlap, és VIII. 26-án a Népújság (Heves), a Somogyi Néplap és a Hajdú-Bihari Napló. Bányásznapi kitüntetések a XXXVII. bányásznapon, 1987. VIII. 29-én: Kőolajkutató Vállalat: Vadász Ernő geológus Kiváló Bányász kitüntetést, Csi- CSELY György üzemi főgeológus helyettes, Orosháza, Bányászati Szolgálati Érdem- érem bronz fokozatot, Zsóri Gyula geológus mérnök, Orosháza, Kiváló Dolgozó vállalati kitüntetést, Szalóki István igazg. főgeoló- gus, Szolnok, Bányász Szolgálati Érdem- érem ezüst fokozatot. Keresztes Nagy Tiborné geológus, Szolnok, Bányász Szol- 430 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet gálati Érdemérem bronz fokozatot , Bagi Zsuzsanna geológus technikus, Szolnok Kiváló Dolgozó vállalati kitüntetést kapott. (Alföldi Olajbányász, 1987. IX.) A Magyar Tudományos Akadémia Tu- dományos Minősítő Bizottsága tudomá- nyos továbbképzési ösztöndíját kapták az Eötvös Loránd Tudományegyetem Termé- szettudományi Kara Földtani Tanszékére, három évre, 1987. IX. l-jétől kezdődően! Fodor László oki. geológus és Tari Gábor oki. geofizikus. 1987. IX. 3-án elhunyt Boskovits Gá- bor geológus, a Vízkutató és Fúró Vállalat osztályvezető- helyettese. Hamvasztás utá- ni búcsúztatása október 12-én délben volt a Farkasréti temetőben, a vállalat saját halottjaként. A ravatalnál dr. Pataki Nándor igazgató, a kolumbáriumnál dr. Korim Kálmán főgeológus búcsúztatta az elhunytat. 1987. X. 2-án elhunyt Varga Imréné sz. Regéci Edit geológus, a Központi Bányá- szati Fejlesztési Intézet tudományos fő- munkatársa. Temetése az intézet saját halottjaként X. 13-án volt, a Rákoskeresz- túri új köztemetőben. Az elhunytat, társu- latunk választmányának póttagját, Wolf György búcsúztatta intézeti munkatársai és a szakmai társadalom nevében . GÁx István: „Adalékok az ásványva- gyon-gazdálkodási döntések előkészítésé- hez (fejlesztéstelepítési döntések előkészí- tése) c. kandidátusi értekezésének nyilvá- nos vitája 1987. IX. 7-én 10h-kor volt az Akadémia kistermében. Karolyi László ipari miniszter meghí- vására hivatalos látogatáson Budapesten tárgyalt 1987. IX. 20. és 23. között Vaszi- lij Gyinkov, a Szovjetunió olajipari mi- nisztere. A tárgyalások a kétoldalú együtt- működés továbbfejlesztéséről, a szovjet olajipar korszerűsítésében való magyar részvétel lehetőségeiről folytak. Tárcaközi egyezményt írtak alá magyar— szovjet közös gazdálkodó szervezetek létrehozásá- ról. Megállapodtak, hogy megvizsgálják a szovjetunióbeli csökkent hozamú kőolaj - lelőhelyek közös művelésének, a mélyfúrási irányítási-technikai rendszerek közös gyár- tásának feltételeit, továbbá tanulmányoz- zák harmadik országban levő szénhidrogén- kutatások lehetőségeit. A vendég megte- kintett több vállalatot. (MTI) Kitaibel Pál, a 230 éve született és 170 esztendeje meghalt természettudós, polihisztor, egyetemi tanár mellszobrát avatták fel 1987. X. 22-én az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem botanikus kert- jében. (MTI) A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta- nácsa a nagy októberi szocialista forrada- lom 70. évfordulója alkalmából, eredmé- nyes munkássága elismeréseként a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben részesítette dr. Karácsonyi Sándort, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat iroda- vezetőjét, társulatunk választmányának tagját. (Népszabadság, 1987. XI. 9.) Kiváló Társadalmi Munkás kitüntető jelvényt kapott Badinszky Péter geológus, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat mun- katársa, a Hazafias Népfront budapesti művelődéspolitikai munkabizottságában végzett földtani közművelődési tevékeny- ségéért. A kitüntetést 1987. XI. 7. alkal- mából nyújtotta át Trautmann Rezső, a HNF Budapesti Szervezetének elnöke. Hírek A Magyar Tudományos Akadémia kuta- tási alapjából támogatott pályázatok az 1986 — 88 közötti időszakra: Pantó György: Hazai hidrotermális érctelepeink szulfidásvánvainak geokémi- ája „ " 1 500 000.— Ft PécsinÉ Donáth Éva: Hazai zeolitos kőzetek genetikai, és hasznosításukat elő- segítő kutatások 2 000 000. — Ft Sátori Gabriella: A földi elektromágne- ses tér igen kis frekvenciájú (ELF) tarto- mányának, mint természeti erőforrásnak tanulmányozása a földtani nyersanyagku- tatás és az életfolyamatokra gyakorolt ha- tásának tisztázása céljából (ELF tér idő- és térbeli sajátságai) 700 000 — Ft Stkfanovits Pál: Talajok agyagásvány készletére vonatkozó adatok kibővítése 800 000.— Ft Szarka László: Geofizikai szerkezetku- tatás elektromágneses térképezéssel (PM- MMR) 700 000.- Ft (Mag \‘ar Tudomány) A Miskolcon rendezett ásványbörzén a Természettudományi Múzeum Ásvány- és Kőzettára 59 olyan ásványhoz jutott (kö- zülük 54 db a gyűjtők ajándéka, 5 db vá- sárlás), amelyek jelentősége minőségük vagy lelőhelyük tudományos fontossága révén átlagon felüli. A szerzemény egy ré- sze (pl. cölesztin, szfalerit, disztén) a ma Hírek, ismertetések 431 nehezen hozzáférhető NDK-beli, lengyel- országi és csehszlovákiai lelőhelyekről, más része pl. megszüntetett bányákból szár- mazik. Sajnos árnyoldala a börzéknek, hogy még a muzeológusok jelenléte sem biztosíték arra, hogy muzeális értékű ás- ványok ne kerüljenek illegálisan külföldre. (Múzeumi Hírlevél, VIII. 4.) A magyarországi bauxitkutatások tör- ténetében páratlan minőségű kőzetmintát hoztak felszínre a Nagytárkány és Nyírád közötti lengyelmajori új lelőhelyen. Két fúrásból került ki ilyen ritka minőségű bauxit, amely a szakmai jellemzők szerint 556 modulusú, holott már a 10 modulus is jó minőségűnek számít. Ez a szám tudva- levőleg a bauxitban levő alumíniumoxid és szilíciumoxid arányát jelöli és a magas modulus-érték a rendkívül kicsiny szilí- ciumtartalomra utal. (MTI, 1987. VI. 9.) Az Állami Tervbizottság 1985-ben hagy- ta jóvá a Budapesten, a XI. kerületi Lágy- mányoson felépülő egyetemi városrész kon- cepciótervét. Az Eötvös Loránd Tudo- mányegyetem Természettudományi Kara költözik majd ide, míg a Múzeum körúti épületek az egyetem szociális épületeivé válnak, részben pedig a Bölcsészettudo- mányi Kar egy része költözik majd oda. A lágymányosi építési terület rendezé- I sét és közművesítését 160 millió forintért elvégezték 1986 májusára. Ekkor ünnepé- lyesen lerakták a tömb alapkövét és hozzá- kezdtek a vegyészeti épülethez. A 700 hallgató oktatását szolgáló épület héteme- letes szárnyában lesznek a tanszékek, könyvtárak, előadótermek és kisebb okta- tási helyiségek, a kétemeletes szárnyban pedig a laboratóriumokat helyezik el. Az új kémiai épület] 1,3 milliárd forintba kerül, és a terv szerint 1988 végén kezdik meg | műszaki átadását. Ezután rendezik be majd az épületet. Ügy tervezik, hogy az 1989/90-es tanévet a Természettudományi Kar vegyészei már ezen az új helyen kez- dik meg. 1987. IV. 13-án, hétfőn tudományos ülést tartott Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia Föld- és Bányászati Tudomá- nyok Osztálya az alginit mezőgazdasági l felhasználásáról. A szakemberek megvi- tatták, hogy a hazánkban fellelhető, csak- nem 1 50 millió tonna alginitvagyon miként hasznosítható a mezőgazdaságban talaj - javításra. 1987 elején a budapesti VI. kerületi Benczúr utcában boltot nyitott az Országos , Érc- és Ásványbányák. Ebben kiskereske- delmi forgalomba hozott sokféle termékét árusítja, amelyeket hazai ásványi anyagok- ból állít elő. Ezek között van a dolomitból előállított csemperagasztó, nemes vakolat, súrolópor, a zeolitból előállított macska- alom, takarmányba keverhető készítmény és talajjavító adalék. Perlitből és kova- földből italok, folyadékok szűrésére alkal- mas készítményük van. Összesen több, mint 40 féle terméket árulnak és nagy té- telben felhasznált készítményük — pl. speciális vakolat — e boltban megrendel- hető. 1987 májusában Szombathelyen rendez- ték meg az oktatási intézmények karszt- és barlangkutató tevékenységének II. or- szágos konferenciáját, amelynek szervezésé- ben közreműködött a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat is. A szervezett miskolci barlangkutatás 35. évfordulóján 1987. VI. 26 — 28. között Miskolcon és a bükki Létrástetőn tartotta XXXII. országos vándorgyűlését a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Budapesten a Szépvölgy-Rózsa- domb térségében tartotta központi kutató- feltáró táborát 1987. VII. 3 — 12 között. Ez felkészülés a Barlangkutatók Nemzetközi Szövetsége X. kongresszusára, amelyet 1989-ben Budapesten tartanak meg. A tá- borban 80 barlangász dolgozott, hogy a térségben ismert több mint 20 km-es járatrendszer folytatását megtalálja. (MTI) 1987. VI. közepén megszűnt a termelés a tatabányai XII/A aknában. Ezzel a tata- bányai szénmedencéből kijött az utolsó csille szén. Mérföldkő ez a magyar szén- bányászat történetében, arra ugyanis még nem volt példa, hogy egy teljes medencét zárnak be. Azaz egy mégis volt, Brenn- berg-bánya esetében, de ott más volt az ok, míg Tatabányán kimerült a szénvagyon. A mai Tatabánya területén Felsőgalla, Alsógalla és Bánhida községek hármas határpontján telepített első akna 1896 ka- rácsony estéjén érte el a széntelepet. Az itt élő magyar, német, tót lakosokhoz a bányanyitáskor szakmunkásokat hoztak Stájerországból, Krajnából, Alsó-Ausztriá- ból, a Felvidékről és az erdélyi bányavi- dékről. Tehát az akkor ide települt bányá- szok a Monarchia csaknem minden nem- zetiségét képviselték. Később az ország majd minden részéből áradtak ide a mun- kát kereső emberek. A felszabadulás után itt hirdették meg a széncsatát. Ezek a bányák voltak a légin- 432 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet kább víz- és sújtólégveszélyesek. Itt tör- tént hazánkban a legnagyobb bányásztra- gédia: 1951-ben 81-en vesztették életüket a XII. aknában. A most utoljára bezárt XII/A aknát 1951-ben alakították a XI. akna „Vador- zó” mezejéből és 1956-ban kezdett termel- ni. (Bányamunkás, 1987. VIII.) 1987. VIII. 20-án befejeződött a Mátra- aljai Szénbányák bükkábrányi üzemét és a tőle öt kilométeres távolságban, Mező- nyárád határában létesült vasúti szénpálya- udvart összekötő hatalmas szállítószalag próbajáraiása. A bánya átvette a szalagot az épít ővállalat tói s rajta megkezdődött a lignit folyamatos, üzemszerű továbbítása. A bükkábrányi külfejtésű lignitmezőről jelenleg évente 1 000 000 t 1800 kalóriás szenet bányásznak s azt mostantól a gép- kocsik helyett az új, öt kilométeres szállító- szalag továbbítja a szénpályaudvarra, ahol vagonokba kerül s ahonnan vasúton szállítják a visontai Gagarin Hőerőműbe és a T iszapalkonyai Erőműbe. Az új beruházás 200 millió forintba ke- rült. A 1,5 m széles gumiszalagon évente 2,5 Mt lignit szállítható folyamatos üzeme- lés mellett. A külfejtésű bányában 1990-re már 1,5 Mt-ás termelést irányoztak elő. A most üzembe helyezett óriás szállító- szalag korszerűsíti a szállítást és lényegesen csökkenti a költségeket. (MTI, 1987. VIII. 20.) Enyhe földreiigést észleltek 1987. VII. 1-jén 12 óra 39 perckor liecsk és Párád térségében. A renges a Richter-skála sze- rint 2,4 intenzitású, a Mercalli-skála sze- rint 4. fokozatú volt. A rengést a piszkés- tetői és budapesti földrengés-észlelő állo- más regisztrálta. Párádon és Recsken a földrengést érezték, a bútorok megmozdul- tak anvagi kár azonban nem keletkezett. (MTI, 1987. VII. 2.) Egy Dél-Amerikában élő magyar gyűjtő egy kb. 450 kg súlyú, ametiszt kristályok- kal bélelt, óriási méretű geodát ajándéko- zott a Természettudományi Múzeum Ás- ványtárának. A párját ritkító darab az ásványokat bemutató állandó kiállításban kap majd helyet. (Múzeumi Hírlevél VIII. 7., 1987. \ II.) A szovjet Szojuznyeftye-Exporttal kö- tött szerződés alapján az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Gáz- és Olajszállító Vállalata, valamint a Mineralimpex Kül- kereskedelmi Vállalat 1987. augusztus 24-én, hétfőn megkezdte a szovjet kőolaj tranzitszállítását Jugoszláviába. A Barát- ság kőolajvezeték fényeslitkei fogadóállo- másánál érkezik magyar területre a szov- jet kőolaj, majd Százhalombattától az Adria vezetéken folytatja útját Csurgón át a jugoszláviai Sziszekig. Ezzel megkezdő- dött az eddig kihasználatlan Adria vezeték hasznosítása. A kőolaj tranzitszállításért csaknem egymillió rubel a magyar vállalat bevétele. 1987-ben 400 — 450 ezer tonna szovjet kőolaj áramlik át a terv szerint a vezetéken. (MTI, 1987. VII. 25.) 1987. VIII. 29-én szombaton, a 112 ezer fős bányásztársadalmat köszöntötte az or- szág a 37. bányásznap alkalmából Nagyka- nizsán, a központi ünnepségen. Ehhez az alkalmat az adta, hogy 50 évvel ezelőtt a nagykanizsai székhelyű Kőolaj- és Föld- gázbányászati Vállalathoz tartozó Buda- fapusztán találtak a kutatók először kiter- melhető kőolajat a mai Magyarországon. Délelőtt Kovács László, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete főtitkárának be- szédével felavatták az olajbányász-emlék- művet, amelyet Rétfalvi Sándor Mun- kácsy-díjas szobrászművész készített. A leleplezés után Kapolyi László ipari mi- niszter, Zsengellér István, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgató- ja, majd a megye és a város vezetői koszo- rúzták meg az emlékművet. A művelődési központban folytatódott ünnepségen kor- mány-, miniszteri, illetve szakszervezeti kitüntetéseket adtak át. (Népszabadság, 1987. VIII. 31.) A helyi bányászkodás megkezdésének fél évszázados jubileuma alkalmából 1987. VIII. 31-én rendezvénysorozat kezdődött Oroszlányban. A városi művelődési ház- ban az oroszlányi bányászat ötven eszten- dős történetét bemutató fénykép- és doku- mentum-kiállítás nyűt meg. (Népszabadság, 1987. IX. 1.) A bányászati, kőolajbányászati és geoló- giai munka javítása érdekében 1987. IX. 2-án úgy döntött Romániában az államta- nács, hogy megalakítják a bányaügyi mi- nisztériumot, a kőolajipari minisztériumot és az országos földtani hivatalt, szétválaszt- va ezzel a korábbi bányaügyi, kőolajipari és földtani minisztériumot. (Népszabadság, 1987. IX. 4.) 1987. IX. 16-án kiállítás nyílt Pécsett, a Mecseki Bányászati Múzeumban, a Tir- réni-tenger vulkáni szigetein járt héttagú magyar expedíció gyűjteményének leg- szebb darabjaiból. Több tucat színes fény- kép, továbbá videofelvételek voltak látha- Hírek, ismertetések 433 tők még a kiállításon, amely X. 11-ig volt nyitva. (Népszabadság, 1987. IX. 17.) 1987 november havában az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem és a Magyar Föld- rajzi Társaság, több hazai társintézmény szakembereivel együttműködve, expedíciót indít Kelet-Afrikába, tudományos kutatás és gyűjtés céljából. Kenya, Tanzánia, Ru- anda, Burundi és Zaire területén mintegy 12 000 km-es útvonalat járnak be. Az expedícióról a Magyar Televízió fűmet ké- szít, az eredményeket közzéteszik. (Földrajzi Értesítő, 1987/3., pp. 86 — 87.) Az Országos Magyar Bányászati és Ko- hászati Egyesület kőolaj-, földgáz- és víz- szakosztálya 1987. IX. 30 és X. 4 között rendezte meg 20. vándorgyűlését Keszthe- lyen. A rendezvény ünnepélyességét nö- velte, hogy ideje egybeesett a hazai kőolaj - termelés ötvenéves jubileumával. A három szekcióban, amelyek a kutatással (geofizika, geológia, geokémia, mélyfúrás, rezervoár mechanika), a termeléssel (rezervoár mecha- nika, a kőolaj és a földgáz gyűjtése, előké- szítése, szállítása, föld alatti gáztárolás, a geotermikus energia hasznosítása), vala- mint általános kérdésekkel (a magyar olaj- ipar ötven éve, ipargazdaság, iparpolitika, ipartörténet) foglalkozott, mintegy 45 elő- adás hangzott el. A többéves szokásnak megfelelően a vándorgyűléshez nemzetközi műszaki kiál- lítás is kapcsolódik, amelyen a kőolaj-, földgáz- és vízbányászat, továbbá az ehhez kapcsolódó egyéb iparágak legújabb kuta- tási eredményeit, technológiáját és termé- keit mutatták be. A Magyar Tudományos Akadémia fel- újította felolvasó üléseit. A Föld- és Bányá- szati Tudományok Osztálya első felolvasó ülését 1987. október 12-én 14 h-kor tar- totta az Akadémia épületének felolvasó termében. Ezen Benkő Ferenc, a földtudo- mány doktora „Földtani és kozmikus cik- lusok az új univerzális ciklustörvény szem- léletében” címmel tartott felolvasást. Az ülésen Nemecz Ernő elnökölt. A régi aka- démiai hagyományoknak megfelelően a felolvasást hozzászólás, kérdés, vita nem követte. TÁRSULATI ÜGYEK A Magyarhoni Földtani Társulat cselekvési programja az 1986 — 1991 közötti időszakra A Magyarhoni Földtani Társulatban folyó munka alapjait a MTESZ XIV. küldöttköz- gyűlésén elfogadott elvek határozzák meg. Ennek jegyében az 1986—1991 közötti ciklus- ban az állami, társadalmi tervekhez kapcsolódva, a következő főbb feladatok teljesítését tervezzük: 1. A földtani kutatás VII. ötéves terve alapján a komplex földtani és nyersanyagkuta- tási tevékenység sokoldalú támogatása, a kiemelkedő fontosságú régiók kutatási ered- ményeinek ismertetése, bemutatása. Az ötéves tervciklusokhoz kapcsolódó szakmai be- számolók és tervelőkészítő konzultációk (tervankétok) szervezése regionális és országos szinten. A Tudományos Akadémia Földtani Bizottságában folyó, a földtan helyzetével kapcso- latos elemző munka eredményeinek széles körű ismertetése és az azokból fakadó felada- tok munkatervbe vétele és koordinálása. A törvényhozás földtani szektort érintő, esedé- kes változásainak (a bányatörvény 1988-ban várható revíziója stb.) megvitatása, véle- ményezése. 2. Intenzív kapcsolódás a MTESZ munkabizottságaiban folyó szakkérdések komplex megvilágításába. A földtani kutatáshoz kapcsolódó döntések előkészítése érdekében ala- pozó tanulmányok készítése, az érintett vállalatoktól érkezett felkérések, vagy önálló kezdeményezés alapján. 3. A földtan szakterületével szoros kapcsolatban levő tudományágak tagegyesületeivel az együttműködés erősítése, közös rendezvények, továbbképzők szervezésével (az agro- geológia, bányaföldtan, hidrogeológia, környezetvédelem területén). 4. Célunk a gazdasági, szakmai, tudományos információk folyamatos nyomon követése, szakmán belül. A földtanhoz periférikusán kapcsolódó szakterületek illetékeseinek tájékoz- tatására pedig olyan interdiszciplináris rendezvényeket tervezünk, amelyek a földtani szektorban meglevő kutatási eredményeknek a jelenleginél általánosabb, hatékonyabb felhasználását teszik lehetővé. 5. Fokozott figyelmet kívánunk fordítani a tárgyidőszakban az egyesületi szervezett- ség erősítésére. Ezt, a szervezeti integrációt elősegítő rendezvények előtérbe helyezésével reméljük elérni. A társulat gazdasági tevékenységében törekednünk kell az állami támo- gatás további csökkentésére, a bevételek növelésével. 6. Fontos, a szakterület belső fejlesztésére irányuló feladatnak tekintjük a továbbkép- zés aktuális céljainak meghatározását, s a beinduló tanfolyamok, továbbképzők koordiná- lását. Az akadémiai bizottságok és a földtani kutatás középtávú tervcélkitűzéseinek figyelembe- vételével a legfontosabb kutatási területek fejlődésének elősegítése, központi rendezvé- nyek, ankétok, továbbképzők szervezése által, szükség szerint külföldi szakemberek be- vonásával (szedimentológia, korszerű rétegtani módszerek stb.). Kötelességünknek tekintjük az ifjúsággal kapcsolatos szakmai kultúra fejlesztését. 7. Különös gondot fordítunk a nemzetközi kapcsolatok bővítésére, fejlesztésére. A jelen- legi nehéz gazdasági körülmények között ezt elsősorban a kétoldalú kapcsolatokban rejlő lehetőségek hatékonyabb kihasználásával kívánjuk realizálni. Kapcsolódva a MTESZ ez irányú céljaihoz, megvizsgáljuk, milyen módon nyílik lehető- ség nemzetközi rendezvények hazai szervezésére. Továbbra is részt veszünk azokban a nemzetközi szervezetekben, amelyekben már eddig is tevékenykedtünk. Társulati ügyek 435 Társulatunk tevékenysége az eddig bevált elveknek megfelelően továbbra is kettős szervezeti formában (területi szervezetek és tematikus szakosztályok) és háromféle rendez- vény-szinten (előadóülések, továbbképző tanfolyamok — tanulmányutak, nagyrendez- vények) folytatódik. Összegzésül a Magyarhoni Földtani Társulat tevékenységét az 1986 — 1991 közötti idő- szakban az egyes iparágak és végső soron a népgazdaság hosszú távú tervének megfele- lően, az azokban hangsúlyozott területek kiemelésével, előtérbe helyezésével határozzuk meg. Ezzel kívánjuk az előbbiekben megfogalmazott célokat elérni, kiemelve, hogy elő- segítjük az ország természeti erőforrásainak feltárását célzó gazdasági és tudományos tevé- kenységben való intenzív részvételt, a gazdasági helyzet meghatározta feladatok optimá- lis megvalósítását. A vázolt koncepciók alapján a társulat tevékenységének gerincét az alábbi nagyrendez- vények formájában képzeljük el évekre, illetve szakágazatokra lebontva: 1987. I. Hazai nagyrendezvények Vándorgyűlés. A geofizikai és geológiai módszerek integrált alkalmazása a nyers- anyagkutatásban és Magyarország földtani, geofizikai modelljének kialakításában (A Magyar Geofizikusok Egyesületével közös rendezésben, Balatonfüreden, 1987. május 14—15.). III. Bányaföldtani ankét, 1987. október 23 — 24. (A Budapesti és Veszprémi Területi Szervezet rendezésében). II. Nemzetközi rendezvények COGEODATA medenceanalízis meeting, 1987. szeptember 8—12. III. Témakörök, ankétok a) Az Alföld medencealjzata az újabb kutatások tükrében (Az Alföldi Területi Szervezet rendezésében). b) Délkelet -magyarországi szénhidrogénföldtani ankét (Az Alföldi Területi Szervezet rendezésében). c) A dunai vízlépcső építéséhez kapcsolódó földtani-hidrológiai vizsgálatok eredmé- nyeinek bemutatása (A Budapesti Területi Szervezet és a Mérnökgeológiai Szakosztály szervezésé- ben). d) A kőzetalkotó ásványok ásványtana, 1987. október (Az Ásványtan-geokémiai Szakosztály szervezésében) . e) Ankét az őslénytan vizsgálatok (biosztratigráfiai vizsgálatok) ipari hasznosításáról (Az Őslény tan-rétegtani Szakosztály rendezésében). f ) A kaolin kutatás és felhasználás helyzetképe, ankét (Az Agyagásványtani Szakosztály rendezésében). IV. Továbbképzők, tanulmányutak a) A matematika alkalmazása a földtudományokban, továbbképző (Az Ifjúsági Bizottság és az Alföldi Területi Szervezet közös rendezésében, 1 987. május). b) Földtani alapszelvények bejárása a Budai-hegység és a Pilis területén (A Budapesti Területi Szervezet rendezésében). c) Terepbejárás a Tokaji-hegységben (Az Őslény tan-rétegtani Szakosztály rendezésében). d) Jugoszláviai terepbejárás (A Mérnökgeológiai Szakosztály szervezésében). 1988. I. Hazai nagyrendezvények Vándorgyűlés. Első előadói ankét, 1988. április (Az Ifjúsági Bizottság rendezésében). 25 éves az Őslény tan-rétegtani Szakosztály. Jubileumi ülés és háromnapos szlovákiai és észak-boísodi terepbejárás. 436 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet III. Témakörök, ankétok a) A Metró építése során felmerült újabb vizsgálatok eredményei (A Budapesti Területi Szervezet és a Mérnökgeológiai Szakosztály rendezésében). b) A geológia szerepe a természetvédelemben (Az Alföldi Területi Szervezet rendezésében). c) Geostatisztikai módszerek alkalmazása és eredményei a földtani kutatás tervezésé- ben és értékelésében (Az Észak-magyarországi Területi Szervezet rendezésében). d) A szénhidrogénkutatás földtani eredményei az Alföldön (Az Alföldi Területi Szervezet rendezésében). e) A metamorf esemény és fizikai körülményeinek rekonstrukciója (Az Alföldi Területi Szervezet rendezésében). f) A geológiai tanszékek munkájának bemutatása (A Budapesti Területi Szervezet rendezésében). g ) Ritkaföld geokémia (Az Ásványtan-geokémiai Szakosztály rendezésében). h) VI. Földtani Tudománytörténeti Nap (A Tudománytörténeti Szakosztály rendezésében). i) A Balaton és környéke építésföldtani térképezésének tapasztalatai (A Mérnökgeológiai Szakosztály szervezésében). j ) Környezetföldtani ankét (A Mérnökgeológiai Szakosztály szervezésében). IV. Továbbképzők, tanulmányutak a ) Aktuálgeológiai továbbképző (Az Ifjúsági Bizottság szervezésében). b) Nomenklatúra és terminológia az őslénytanban. 1088. nov. (Az Őslénytan -rétegtani Szakosztály rendezésében). c) A talaj -agyagásványok vizsgálatára alkalmas vizsgálati módszerek (Az Agyagásványtani Szakosztály rendezésében). d) Földtani alapszelvények bejárása a Börzsöny területén (A Budapesti Területi Szervezet szervezésében). e) Budapest környékének mérnökgeológiai és környezetföldtani témájú terepbe- járása (A Mérnökgeológiai Szakosztály rendezésében). 1989. I. Hazai nagyrendezvények Vándorgyűlés. Tervankét. Szakmai beszámoló, terv-előkészítő konzultáció 1. A Velencei-hegység földtani vizsgálati eredményeinek bemutatása (A Budapesti Területi Szervezet rendezésében). 2. Bányavízföldtani Ankét (Az Észak-magyarországi Területi Szervezet rendezésé- ben). 3. Agrogeológiai Szeminárium (A Mérnökgeológiai Szakosztály rendezésében). II. Nemzetközi nagyrendezvények IAS Nemzetközi Szedimentológiai Asszociáció X. regionális kongresszusa. 21. Európai Mikropaleontológiai Kollokvium, 1989. szept. Részvétel a Geológiai Világkongresszuson. A Pannóniái Medence déli részének metamorf geológiája (Kishatármenti együttmű- ködés) (Az Alföldi Területi Szervezet rendezésében). III. Témakörök, ankétok a ) Magyarország földtani térképsorozatának bemutatása (A Budapesti Területi Szervezet rendezésében). b ) Különböző toxicitású hulladékok elhelyezése a Dél-Alföldön (Az Alföldi Területi Szervezet rendezésében). c) A balatonfelvidéki földtani térképezés eredményeinek bemutatása (A Veszprémi Területi Szervezet rendezésében). d ) Izotópgeokémiai ankét (Az Ásványtan-geokémiai Szakosztály rendezésében). Társulati ügyek 437 e) Számítógép alkalmazása a mérnökgeológiában (A Mérnökgeológiai Szakosztály rendezésében). f) A Duna — Tisza közének homokvidéke; agrogeológiai jellegű ankét, terepbe- járással (Az Alföldi Területi Szervezet rendezésében). I IV. Továbbképzők, tanulmányutak a) Agrogeológiai, környezetföldtani továbbképző (Az Ifjúsági Bizottság szervezésében). b ) Földtani alapszelvények bejárása a Gerecse hegység területén (A Budapesti Területi Szervezet rendezésében). c) Ausztriai terepbejárás ( Graz — Klagenfurt környékén) (A Mérnökgeológiai Szakosztály és az Ásványtan-Geokémiai Szakosztály ren- dezésében). 1990. I. Hazai nagyrendezvények Vándorgyűlés Litosztratigráfiai szimpózium (A Veszprémi Területi Szervezet rendezésében). Első előadói ankét (Az Ifjúsági Bizottság rendezésében). II. Nemzetközi nagyrendezvények Ifjúsági geológus találkozó (Az Ifjúsági Bizottság rendezésében). III. Témakörök, ankétok a) Külföldi expedíciók kutatásainak eredményei (Kuba, Mongólia, Vietnam). (A Budapesti Területi Szervezet rendezésében). b) A Kisalföld földtani térképezésének eredményei (A Veszprémi Területi Szervezet rendezésében). c) A Kárpát-Balkáni Geológiai Asszociáció (KGBA) magyar előadásainak zsűrizése (A Budapesti Területi Szervezet rendezésében). d ) Abszolút kormeghatározás (Az Ásványtan-geokémiai Szakosztály rendezésében). e ) Délkelet-magyarországi szénhidrogénföldtani ankét (Az Alföldi Területi Szervezet rendezésében). f) Az agyagásványok stabilitási viszonyai (Agyagásványtani Szakosztály) . IV. Továbbképzők, tanulmányutak a) Vízföldtani továbbképző (Az Ifjúsági Bizottság rendezésében). b) Őslénytani vizsgálati módszerek, 1990. május. (Az Óslénytan-rétegtani Szakosztály rendezésében) c) A budai barlangok további feldolgozása (Budapesti Területi Szervezet). d ) Bakony — Balatonfelvidék, terepbejárás (Az Őslénytan-rétegtani Szakosztály szervezésében). 1991. I. Hazai nagyrendezvények V ándorgyűlés . Magyarország szénhidrogén-prognózisának eredményei (Az Alföldi Területi Szervezet rendezésében). III. Témakörök, ankétok a) A metamorf petrológia újabb eredményei (Alföldi Területi Szervezet). b) Prognózis a mémökgeológiában, vízföldtanban és a környezetföldtani kutatásban (Mérnökgeológiai Szakosztály). 438 Földtani Közlöny 117. kötet 4. füzet c) Biomineralógiai ankét (Ásványtan-geokémiai Szakosztály). d ) Paleobotanikai ankét ( Ősién ytan-rétegtani Szakosztály). IV. Továbbképző tanfolyamok, terepbejárások Pilis — Gerecse — Vértes, terepbejárás (Őslénytan-rétegtani Szakosztály szervezésében). * Összeállította a szakosztályok és a területi szervezetek beérkezett anyagai alapján: Dr. Mindszenty Andrea társelnök Szabóné dr. Balog Anna ifjúsági titkár A FAMULUS A TUDOMÁNYOKBAN MUNKÁLKODÓK SEGÍTŐJE .[Zamulus AKADÉMIAI KÖNYVESBOLT 1052 Budapest, V. Gcrlóczy u. 7. Tel.: 188-633 CSÖKKENTETT ÁRON ÁRUSÍTJA az AKADÉMIAI KIADÓ és más könyvkiadók régebben megjelent könyveit. A tudományok minden területéről találhatók szakkönyvek a könyvesbolt készletében. A felsőoktatásban tankönyvként használt kiadványok, a tudományos kutatásban nélkü- lözhetetlen monográfiák és kézikönyvek, valamint tudományos folyóiratok régebbi számai gazdagítják a választékot. Keresőlistákat, megrendeléseket elfogadnak egyéni és közületi vásárlóktól, postai, utánvétes szállításra is. (A közületi vásárlók átutalással is fizethetnek.) Tudományos kiadványok kedvezményes áron: A FAMULUS A TAKARÉKOS, TUDNI VÁGYÓ OLVASÓK KÖNYVESBOLTJA AKADÉMIAI KIADÓ • BUDAPEST Hunglnfb Hungárián Sociai Sciences and Humanities Contents of PeriocJicals Az évente négyszer megjelenő periodika elsősorban a külföldi érdeklődők számára kíván tájékoztatást nyújtani a magyar társadalomtudományok területén megjelent cikkekről a folyóiratok tartalomjegyzékeinek közreadásával. A folyóiratok részben idegen, részben magyar nyelvűek, de a tartalomjegyzékek minden esetben idegen nyelven (angol, francia, német) kerülnek közlésre. A folyóiratválogatás felöleli a társadalomtudományok teljes körét, így a kiadvány nem csak a külföldi érdeklődők számára biztosít átfogó tájékozódást, de hasznos segédeszköz lehet a magyar kutatók számára is az érdekelt tudományágak és határterületeik 1 — 1 negyedévi publikációs termésének regisztrálásában. A folyóirat jelenleg díjmentesen kerül terjesztésre; kérjük jelezni, ha igényt tartanak rá. Egyben kérjük a terjesztésben való közreműködésüket is: szívesen veszünk olyan külföldi címajánlatokat, ahol a folyóirat érdeklődésre tarthat számot Hunglnfo szerkesztősége Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Budapest, Pf. 7. V. Akadémia u. 2. 1361 A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállalat főigazgatója Műszaki szerkesztő: Sándor István A kézirat a nyomdába érkezett: 1987. december 7. — Terjedelem: 11,2 (A/5) ív 88.17222 Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállalat, Budapest — Felelős vezető: Hazai György TARTALOMJEGYZÉK - CO£EP>KAHHE - CONTENU (1987) Bérczi I.: Főtitkári jelentés (1987. III. 18.) — Seeretary General’s report 337—34 5 Bkaumcller, £. — Halmai J. Róbert Jaxoschek 1906 — 1986 — In memóriám lt. Jaxoschek 1906—1986 . 189—19 2 Daxk V.: A VII. ötéves terv kutatási feladatai — Exploration activity in the 7th Five Year Plán 193—201 Hámor G.: Elnöki megnyitó (1987. III. 18.) — Presidential address 333—336 Kecskemétit.: BogscH László 1906— 1986-László BOGSCH 1906-1986 313—319 Mensáros P.: Dr. Kriváx Pál emlékezete 1927—1985 — In memóriám Dr. Pál Kriváx 1927—1985 321—331 ÉRTEKEZÉSEK - HAYMHblE CTATbH — MÉMOIRES Budai T. — Koloszár L.: A Keszthelyi -hegység nori-raeti képződményeinek rétegtani vizsgálata — Stra- 121—130 tigraphic investigation of the Norian-Raetian formations in the Keszthely Mountains — CTpaTHrpaijiH- uecKoe HccnenoBaHHe hophhcko-pstckhx otjiojkchhm KecxxefiCKHX rop Deméxy A.: Turmalinszemesék geokémiai vizsgálata (Kőszegi-hegység) — Geochemical investigation of tourmaline grains (Kőszeg Mts.) — reoxHMHMecKHe nccaeaoBaHHH TypMaaHHOBbix 3epeH (KécercKHe ropbi, KpahHbiíl 3anag BeHrpHH) 131—140 Fazekas V.: A mecseki perm és alsótriász korú törmelékes formációk ásványos összetétele — Mineralogical eompositionofPermianand LowerTriassicclasticsfrom the Mecsek Mts. — MHHepanbHbiíí coCTaB oöno- mohhhx oTJioweHHú nepiwcKoro h paHHeTpHacoBoro B03pacTa MeuecKHx rop 11—30 Haas J.: Felsótriász szelvények korrelációja a lofer-ciklusok alapján — Correlation of UpperTriassic profiles on the basis of Lofer Cycles (Gerecse Mts) — KoppeamiHH BepxHeTpHacoBbix pa3pe30B Ha ochoe3hhh no(J)epcKHX UHKJiOB (ropbi TepeMe, ceBepo-BoCTOK 3anyHaSiuKHbi) 375 — 383 Kisházi P.— Ivancsics J.. Űjabb adatok a Sopron környéki leuchtenbergittartalmú metamorfitok keletkezé- sének problematikájához — Contribution to the problematics of the origin of leuchtenbergite-bearing meta- morphics in the Sopron area — HoBbie aaHHbie k npooueMbi oöa30EanHH MeTaMopcjiHTOB c nenxTeH- öeprHTOM H3 OKpeCTHOCTeíí r. UlonpoH (3ananHan BeHrpHH) 31—45 Kisházi P.— Ivancsics J.: A Soproni Csillámpala Formáció genetikai kőzettana — Genetic petrology of the Sopron Micaschist Fonnation — TeHeTHnecKan neTporpacfiHH uionpoHCKOit cehth KpHCTajuiH- ueCKHX cnaHueB 203— 221 Kovács S.: Olisztosztrómák és egyéb, vízalatti gravitációs tömegszállítással kapcsolatos üledékek az észak- magyarországi paleo-mezozóikumban I. — Olisthostromes and other deposits connected to subaqueous mass-gravity transport in the Xorth Hungárián Paleo-Mesozoic I— OnHCTOCTpoMbi h npouHe OTJioHteHHH, CBHsanKbie c noaBojbiM rpaBHTauHOHHbiM TpaHcnopTOM, b naneo3oe h Me303oe CeBepHOfi BeHrpHH. Macrb 1 61-69 Kovács S.: Olisztosztrómák és egyéb. . . II. — Oliosthostromes and other deposits. . . II — OjiHcrocTpoMbi h npoMHe OTJioweHMH. . . MacTb II 101—119 Pécskay Z. — Balogh Kadosa— Széky-Fux V. — Gyarmati P.: A Tokaji-hegység miocén vulkánosságának K/Ar geokronológiája — K/Ar geochronology of the Miocéné volcanism in the Tokaj Mountains — KanHÍÍ-aproHOEaH paaHoxpoHoaorHH MHoqeHOEoro ByjiKaHH3Ma ToKaficKHX rop 237 — 253 Réti Zs.: A Bódva-völgy bázisos-ultrabázisos kőzeteinek eredete és nagyszerkezeti helyzete — Ophiolite fragments in an evaporitic melange near Bódva valley (Xorth Hungary) — npoHcxowaeHHe h tcktohh- necKoe nonowtHHe oCHOEHbix h yjibTpaocHOEHbix nopoa aoaHHbi p. EoaBa (CeBepHan BeHrpHH) . . 47—59 SzÉKYNÉ Frx V.— PÉCSKAY Z. — Balogh Kadosa: Észak- és Közép-Tiszántúl fedett miocén vulkanitjai és K/Ar radiometrikus kronológiájuk — Radiometric chronology of the buried Miocéné voleanics of northern and Central Transtibiscia — KajiHú-aproHOBan paaHoxpoHoaorHH nepeKpbiTbix MHOueHOBbix Bya- KaHHTOB CeBepHoíí h CpenHei) 3aTHCcaííuiHHbi 223—235 Végh S.-né— Kovács J.— Mensáros P.: Rátolódás a Csordakút II. bauxitlencse területén — Overthrust in the Csordakút-II. bauxite lens area — HaaBHr Ha TeppuTopHM öokchtoboíí 3aae>KH MopaanyT-I I . . . 93—99 Vixcze J. A mecseki perm uránércesedésének vizsgálata modellkísérletekkel— The Upper Permian uránium őre mineralization of Mecsek in the light of model experiments — MayneHHe no3flHenepv.CKoro ypaHOBO- ro opyaeHCHHH MeueKCKHX ropx SKcnepHMeHTa.MH Ha Moaennx 347—373 ÁVÉBER B.: A perm-triász határképződmények morfológiája a Xy-Mecsekben — Morphologie dér perm- triassischen Grenzbildungen im westlichen Mecsek-Gebirpe - Mop(}ionornn otjiohíchmh rpaHmibi nepMH c TpHaco.M b 3aHaaHOii nacTH MeueKCKHx rop (ioro-3anaa BeHrpHH) 1 — 10 RÖVID KÖZLEMÉ XYEK - KPATKME COOELHEHMH - XOTICES Diexes I.: A geológiai paraméterek sztochasztikus kezelésének lehetőségei és korlátái — Is geostatistical theory a well founded theory? — HocTaTOMHO uh oöocHOBaHa Teopnu reocTaTHCTHKH ? 275 — 283 Dudko A.: A Kelet-velencei periklinális — The East-Velence pericline (southeastern Transdanubian Rangé, Hungary) — BocTOHHo-BeneHueficxaH nepHKaHHaab (mro-BoCTox 3aayHaúCKoro CpeaHeropbH, BeH- rpHH) • 255 — 260 Kriván B.: A Szekszárdi-dombvidék felsőpleisztocén löszkavies-komplexumának vizsgálata — L’examen du complexe de galet de loess pleistocéne supérieur du pays de collines de Szekszárd — M3yueHHe rajién jiőccob n3 BepxHenjieííCToueHOBbix OTJio>KeHnií CencapacKoro xonMoropbH 261 — 273 SelmecjI I.: Keleti-Paratethys kapcsolatot bizonyító puhatestű fajok a hidasi barnakőszén medence miocén képződményeiből — Mollusc species in the Miocéné formations of the Hidas Browncoal Basin ( S Hungary) proving connections with the Eastern Paratethys — Mojuockh H3 MHoueHOBbix otjiojkchhh XHaa- lucnoro SyporojibHoro MecTopo>KneHHíi (lOjKHan BeHrpnn), flOKa3bmaiomne CB«3b c BoCToiHbiM flapaTeTHCOM 71—78 TUDOMÁNYTÖRTÉNET - HCTOPMH HAYK - HISTOIRE DES SCIENCES CsÍKY G.: JÓNÁS József élete és műve (Születése 200. évfordulóján) — József JÓNÁS’ life and work on the occa- sion of the 200th anniversary of his birth — >Kn3Hb h TBopuecTBo ííoHtetjia PtOHama no cnyuaio 200- jieTHH co jxhh erő pOWfleHHH 141—151 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE, 1986 — EMEJIMOrPAcpHfl JlMTEPATy P rEOJlOrMMEC- KMX M CMEHÁHblX HAYK B BEHTPMM 1986 - RÉPERTOIRE BIBLIOGRAPHIQUE DES PUBLICATI- ONS DU DOMAINE DES SCIENCES GÉOLOGIQUES EN HONGRIE, 1986 385-425 HÍREK, ISMERTETÉSEK— COOBmEHHH,PEUEH3MH—NOTICES,REVUE BIBLIOGRAPHIQUE 72-92, 152—176, 284—301, 426—433 TÁRSULATI ÜGYEK - flEJlA OBUIECTBA - AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 177-187, 302—311, 434 — i38 SZERZŐTÁRSAINKHOZ ! Kérjük, hogy a Földtani Közlöny Szerkesztőbizottságához beküldött kéziratokat az alábbiak szerint szíveskedjenek elkészíteni: 1. Minden oldal (az esetleges apróbetűs szedések is) kettes sorközzel, soronként 50 leütés- sel, 25 sorral készüljön. 2. A fokozódó papírhiány miatt és a hosszú átfutási idő lerövidítése érdekében egy-egy cikk max. 15 szabvány oldal (lásd az 1. pontot) terjedelmű lehet, beleértve a táblázatokat és az idegen nyelvű rezümé szövegét is, ami max. 2 — 3 gépelt oldal legyen. 3. A cikkhez max. 8 — 10 ábra tartozhat, a megfelelő feliratokkal és jelmagyarázattal (ez nem számít bele a 2. pontban említett 15 oldalba). Az ábracímeket és a jelmagyará- zatokat külön (tehát nem a szövegben !) kérjük. Az ábrák helye a szövegben megjelö- lendő. 4. Amennyiben fénykép-tábla melléklet szükséges, kérjük, hogy pl. egy ősmaradvány vagy kristály (stb.) csak egy fényképen szerepeljen, a táblák száma sem lehet több 5 — 8-nál. A fényképek minősége kliséképes kell legyen. 5. A gépelt szövegben a szerző által kívánt kiemeléseket kérjük ceruzával megjelölni, minden más megkülönböztetést (pl. csupa nagybetű stb.) mellőzni kérünk. 6. A Földtani Közlönyben csak olyan cikket közlünk, amelyet megelőzőleg a Társulat fórumán előadtak és megvitattak. Ezt a címhez tartozó lábjegyzetben minden esetben fel kell tüntetni. 7. A lektorok kijelölése a szerkesztőbizottság feladata. Mellékelt lektori véleményt nem veszünk figyelembe. 8. A szerkesztőbizottság csak a fentieknek megfelelő kéziratot fogad el. 9. Kérjük Szerzőtársainkat, szíveskedjenek a közlés céljából kívánt postacímüket (irányí- tószámmal) megküldeni. Továbbá közölni pontos lakcímüket és személyi számukat, amely adatokra a szerzői díj kiutalásához van szükség. 10. A korrektúrára visszaküldött levonatokat javítás után kérjük minden esetben Dr. Kaszap András címére, és nem a Társulat titkárságára eljuttatni, ill. ajánlott külde- ményként postára adni (1034 Budapest III. Nagyszombat u. 25. II. 87.). Ára: 24 Ft Előfizetési díj egy évre: 96 Ft ISSN 0015-542X Felelős szerkesztő: HÁMOK, GÉZA Technikai szerkesztő: KASZAT ANDRÁS áS A szerkesztőbizottság tagjai: JÁMBOR ÁRON, KECSKEMÉTI TIBOR, KERTÉSZ PÁL, KLIBURSZKYNÉ VOGL MÁRIA, NÉMETH GUSZTÁV, NÉMEDI VARGA ZOLTÁN, SZEDERKÉNYI TIBOR, SZÉKYNÉ FUX VILMA, ZELENKA TIBOR A Társulat címe — Address of the Society: Magyarhoni Földtani Társulat H-1061 Budapest VT., Anker köz 1. -> V' Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a Posta hírlapüzle- teiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) 1900, Buda- pest XIII., Lehel u. 10/a, közvetlenül vagy postautalványon, valamint át- utalással a HELIR 215-96 162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizethető és példányonként megvásárolható az Akadémiai Kiadónál (1363 Budapest, Alkotmány utca 21., tel.: 1 1 1-010) és az Akadémiai Kiadó Stúdium (1368 Budapest, Váci utca 22., tel.: 185-881) és Magiszter (1052 Budapest, Város- ház utca 1., tel.: 382-440) könyvesboltjaiban. Előfizetési díj egy évre: 96 Ft Egy szám ára: 24 Ft Külföldön terjeszti a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalat, H-1389 Budapest, Pf. 149. 31 ttt 11) ttt J AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST