9 / /
K 3'J
Digitized by the Internet Archive
in 2016
https://archive.org/details/foldtanikozlony5319magy_1
FÖLDTANI KÖZLÖNY.
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA.
EGYSZERSMIND
A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE.
SZERKESZTIK
VENDL MIKLÓS dr. és ZELLER TIBOR dr.
• TÁRSULATI TITKÁROK.
ÖTVENEGYEDIK (LI.) ÉS ÖTVENKETTEDIK (LII.) KÖTET.
FÖLDTANI KÖZLÖNY.
(GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.)
ZEITSCHKIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT
ZUGLEICH
AMTLICHES ORGAN DÉR KÖNIGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN ANSTALT.
REDIGIERT VON
Dr. MIKLÓS VENDL und Dr. TIBOR ZELLER
SEKK ETÁR E DÉR GESELLSCHAFT.
EINUNDFÜNFZIGSTER (LI.) u. ZWEIUNDFÜNFZIGSTER (LII.) BÁND.
BUDAPEST, 1923.
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. * EIGENTUM DÉR UNG. GEOL. GESELLSCHAFT.
MAGYAR TUD. TÁRSULATOK SAJTÓ VÁLLALATA RT. — SZABÓ T. ISTVÁN,
TARTALOMJEGYZÉK
GYÁSZJELENTÉSEK.
Lap
Semsei Semsey Andor dr. haláláról 5
Pallini ínkey Béla haláláról 6
Vogl Viktor dr. haláláról 6
ÉRTEKEZÉSEK.
Schafarzik Ferenc dr. : . . . . A Hypsospatangus Hantkeni Páv. sp. fajnak Buda*
pesten a budai márgában való újabb tömeges elő*
fordulása 7
Szentpétery Zsigmond dr. : A toroczkói vaspataki vasbánya földtani szelvénye 10
Pávai Vájná Ferenc dr. : . . Válasz a magyar földgázkutatás kritikájára. Meg?
jegyzések Lóczy Lajos dr. »Magyarország tektonikai
és ősföldrajzi kérdéseire« 21
Sümeghy József dr. : Diósjenő környéke miocénkori rétegei és azok
faunái 31
Vendl Mária dr. : Calcit Vaskőről, antimonit Hondolról, gipsz Óbudád
ról és markazit Nemesvitáról 39
Liffa Aurél dr. és Emszt KÁLMÁN^dr. : Tschermigit Tokodról 45
Tokody László dr. : A pirít szimmetriája 52
Majer István dr. : Felsőkréta Dinosaurus nyomok a kosdi eocén szén;
telep fekűjében 66
RÖVID KÖZLEMÉNYEK.
-f Vogl Viktor dr. : Adatok Magyarország mezozoi tüskebőrűinek isme?
rétéhez 76
Tokody László dr. : Finnmosseni magnetit 77
TÁRSULATI ÜGYEK.
I. Közgyűlések SO
II. Szakülések 80
III. Választmányi ülések 82
1
1NHALTSVERZEICHNIS des SUPPLEMENTS
TRAUERANZE1GEN.
Dr. Andor v. Semsey
Adalbert v. Inkey
Dr. Viktor Vogl
ABHANDLUNGEN.
Dr. F. Schafarzik : .... Über ein neues, massenhafles Vorkommen von Hypso*
spatangus Hantkeni, Pávay sp. im Ofener Mergel zu
Budapest
Dr. S. v. Szentpétery : . . Geologische Verháltnisse dér Eisenerzgrube bei
Toroczkó
Dr. f. Pávai Vájná : . . Reply to the Criticism on Prospecting Work fór Gas
in Hungary (Remarks to Dr. Lewig Lóczy’s Paper on
»Questions of Tectonics and PaleoíGeography of
Hungary «)
Dr. J. v. Sümeghy : .... Über die Schichten und die Fauna des Miocáns dér
Umgebung von Diósjenő
Dr. Marié Ven dl : .... Kalkspat von Vaskő, Antimonit von Hondol, Gyps
von Óbuda und Markasit von Nemesvita
Dr. A. Liffa und Dr. K. Emszt : Tschermigit« Vorkommen in Tokod, Comitat
Esztergom
Dr. L. Tokody : Symmetrie des Pyrits auf Grund dér Aetzung
Dr. S. Majer : Oberkretazeische DinosaurussSpuren im Liegenden
des Kosder eocánen Kohlenflötzes
KURZE MITTEILUNGEN.
-j- Dr. V. Vogl : Notes sur les Échinides mésozoiques de la Hongrie. .
Dr. L. Tokody : Magnetit von Finnmossen
VEREINSNACHRICHTEN.
Lap
83
84
84
85
87
95
100
102
105
108
113
115
116
I. Aus den Generalversammlungen
II. Aus den Fachsitzungen
III. Aus den Ausschuss=Sitzungen . .
117
118
120
FÖLDTANI KÖZLÖNY
LI-LII. kötet. 1921-22.
\
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT VÁLASZTMÁNYA
mély fájdalommal jelenti, hogy
semsei SEMSEY ANDOR
tiszt, bölcsészetdoktor, a m. kir. Szent István=rend középkeresztese,
főrendiházi tag, a Magyar Nemzeti Múzeum ásványi és őslénytárának
tb. osztályigazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanás
csának tagja s 111. osztályának t. tagja, a Kir. M. Természettudományi
Társulat tiszteleti és választmányi tagja stb. s Társulatunknak 1876 óta
rendes, 1883 óta tiszteleti és választmányi tagja, a hazai tudomány
minden ágának bőkezű maecenása
1923 augusztus hó 14*én elhunyt.
EMLÉKE ÉLNI FOG KÖZÖTTÜNK!
NYUGODJÉK BÉKÉBEN!
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT VÁLASZTMÁNYA
mélyen megrendülve jelenti, hogy
pallini INKEY BÉLA
volt m. kir. főgeológus
Társulatunknak 1874 óta rendes, majd tiszteleti tagja, 1921 augusztus
hó 31=én Szombathelyen elhunyt.
BÉKE LENGJEN PORAI FELETT!
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT VÁLASZTMÁNYA
mély gyásszal jelenti, hogy
VOGL VIKTOR
bölcsészetdoktor, m. kir. osztálygeológus, Társulatunknak 1907 óta
rendes, 1910 óta örökítő tagja, majd 1920 óta agilis másodtitkára,
1922 augusztus hó 23*án munkás életének 374k évében Rákospalotán
jobblétre szenderült.
ÁLDÁS ÉS BÉKE PORAIRA!
ÉRTEKEZÉSEK.
A HYPSOSPATANGUS HANTKENI, PÁV. SP. FAJNAK
BUDAPESTEN A BUDAI MÁRGÁBAN VALÓ ÚJABB
TÖMEGES ELŐFORDULÁSÁRÓL.
írta : Schafarzik Ferenc dr*
Tisztelt ünnepi Szakülés!
Prudniki Hantken Miksa — akinek születése századik évforduló-
ját a mai szakülésünkön ünnepelni óhajtjuk — tudományos működésé-
nek javarészét a budavidéki óharmadkori lerakódások tanulmányozásá-
nak szentelte. Számos értekezésében nemcsak fauna-elemeikkel, hanem
rétegtani helyzetűkkel is foglalkozott.
Eközben élénk vitába keveredett Hofmann KÁROLYlyal, aki a
budai óharmadkori üledékeknek ugyancsak alapos ismerője volt. Külö-
nösen a „briozoás rétegek4* hovátartozása képezte a két tudós közt az
ütközőpontot, amennyiben Hofmann Károly a legfelső eocénbe,
Hantken Miksa pedig az oligocén aljára helyezte őket. Mindegyikök
szívósan ragaszkodott a maga nézetéhez, úgy hogy életükben egységes
felfogásra nem bírván jutni, megingathatatlannak vélt meggyőződésüket
még a sírba is magukkal vitték.
Azóta évtizedek teltek el anélkül, hogy e kérdés véglegesen tisztá-
zódott volna. A fiatalabb tudósgeneráció egyik-másik tagja érintette
ugyan e kérdést, úgy mint pl. néhai Lörenthey Imre, továbbá Vogl
Viktor, — még pedig Hantken nézete szellemében, de azért eldöntött -
nek a budai eocén és oligocén közti határ kérdése még manap sem
mondható. De talán soha nem is lehet ezen nézetbeli differenciát vég-
legesen kiküszöbölni, mivel a vitás briozoumos rétegek emelete Budán
egy megszakítás nélküli eocén-oligocén tenger folytatólagos tilepítésének
az eredménye, amely a lényeg különösebb sérelme nélkül úgy az eocén
rétegsorozathoz zárókő gyanánt hozzácsatolható, mint pedig az oligocén
idő beköszöntő képződményének is vehető.
A régi elkeseredett nézeteltérést ma nyugodtabban fogjuk fel és a
fauna szolgáltatta érvek szubtilitásain kívül lehetőleg még a fizikai
viszonyokat is figyelembe véve keressük a kérdés természetes megol-
dását.
* Előadta 1921 november 9-iki Ilantken-ülésen.
8
SCHAFARZIK FERENC DR.
A briozoás rétegekre következő budai márga és kiscelli agyagra
vonatkozólag pedig örvendetes módon teljes volt a megegyezés az elköl-
tözött két jelesünk felfogása között, amennyiben a két lerakódást
egyező faunájuk alapján az alsó oligocénhez tartozónak ítélték. Közü-
lök a budai márga típusos parti üledék, míg a kiscelli agyag egy mé-
lyebb tengeri lerakódásnak felel meg.
A budai márga és a kiscelli agyag faunájával régebben főleg
Hantken Miksa, Hofmann Károly és Pávay Elek foglalkoztakr
újabban pedig Lörenthey Imre. Hofmann Károly fájlalja, hogy a
Budai hegységben a budai márga faunája eltekintve a foraminiferáktól,
nem annyira hozzáférhető, mint a kiscelli agyagé. Ez utóbbinak ugyanis
még a múlt század derekán számos új és jó feltárása keletkezett a sűrűn
egymásután telepített téglagyárak agyaggödreiben. A budai márga
ellenben nem dicsekedhetett hasonlókkal. Azonkívül sokkal kedvezőt-
lenebb a budai márgából való kövületgyüjtés, mint a kiscelli agyagból,
mivel mélyebb feltárásokban üde állapotban szívósabb és nehezebben
hasítható, a felszínen pedig többnyire már szétfagyott. Innen van az,
hogy a budai márgából előkerült kövületek többnyire nem annyira a
rendszeres gyűjtésnek, hanem inkább a szerencsés alkalomnak voltak
köszönhetők.
Egy ilyen kiválóan kedvező alkalom kínálkozott a Várhegy alatti
alagút kivájásakor, mit Szabó József derekasan bőséges gyűjtésre fel
is használt, a gyűjtöttek közt különösen sok echinidáról téve említést.
Szép lelőhely volt a Császárfürdőhöz tartozó Zsigmond-utcai ház mö-
götti márgafal leásása is, de különösen föllelkesítette HANTKENt a
70-es évek elején az a kivált tüsköncökben gazdag lelet, amelyre az
Albrecht-úti LóNYAi-féle fehérpalota alapozása alkalmával bukkantak —
Pávay Eleket pedig az ismert jeles monográfiájának megírására ser-
kentette, amely: „A budai márga ásatag tüskönceiu címen a m. kir.
Földtani Intézet évkönyvének III. kötetében jelent meg. Szép leletek
a budai márgában annyira ritkák és feltűnést keltők, hogy pl. még
későbben is Lörenthey Imre a márgában egy-egy szebb vagy
újabb makrofaunabeli kövület fölfedezését valóságos vívmánynak tekin-
tette.
Ilyen előzmények után nagy volt az örömem, amikor 1911 és
1912-ben a budai Rózsadomb új feljáró kocsiútja megépítése alkalmá-
val akkori és volt tanítványaim egymásután az ottani friss márga-
leásásokból származó szebbnél-szebb kövületleletekkel leptek meg.
Elsősorban László Jenő műépítész nevét említem föl, ki mint az
útépítést végrehajtó vállalkozó mérnök különösen a domb tövében a
Mecset-utcai részen történt térszínmélyítés alkalmával a csoportosan
felbukkanó tüsköncöket gondosan gyűjtötte és hozzám elküldötte.
Egyes szép példányokat hoztak továbbá Körmendy Károly és Sebes-
tyén Vilmos akkori mérnökhallgatóim, valamint hozzájárult e
gyűjtésekhez mint a Zárda-utca lakója Zsigmondy árpád ig. tisztelt,
tagtársunk is. Legyen szabad mind a nevezetteknek éber figyelmükért,
amellyel a ritka és szép paleontologiai tárgyakat a tudomány számára
megmentették, ezen helyről is őszinte köszönetemet kifejeznem. De
többször magam is kint jártam a helyszínen, mialatt sikerült még egy-
néhány aprósággal az egybegyült anyagot szaporítanom.
A HYPSOSPATANGUS HANTKENI PÁV. SP. FAJNAK BUDAPESTEN STB.
9
Előzetes meghatározások alapján eddigelé a következő fajokat
ismerhettem fel:
Pentacrinus didactylus, cI’Arch
Porocidaris pseudoserrata, Cotteau
Hypsospatangus (azelőtt Macropneustes) Hantkeni, Pávay (var. major)
Pericosmus formosus, Pávay
Brissopsis (azelőtt Deákia rotundata), Pávay
Spatangidse (kevésbbé jól megtartva)
Pteropoda (Valvatella?)
Pholadomya cf. Ludensis, Desh
Pecten (Parvamusium) Bronni, C. Mayer
Cassidaria nodosa, Sol j
Xenophora (Tugurium) subextensa> d’ORB
Nautilus sp. (töredék)
nyéltagok
1 darab-
22 „
A hypsospatangus-falka a Mecset-utcában találtatott, a cidaris
ellenben a Zárda-utcában, a többi kövület pedig részint a Mecset-
utcában, részint a többi feltárásokban.
Amint látható, a Hypsospatangus Hantkeni, Pávay az az elem,,
mely e faunulának megadja a jellemző bélyegét. Maga ez a kiváló faj
csupa legnagyobb példányok által van képviselve, amennyiben testük
a szimmetria sík szerint 12 cm, ami oly méret, mely Pávay leírása
szerint az Albrecht-úti leletben csak kivételesen volt észlelhető.
Azok a budai márgapadok, amelyekbe az új útszerpentinák be
lettek vágva, 25 — 30° alatt dűlnek D-i irányban. A rétegek tehát az
Apostol-utca vonala mentén emelkedők. A Rózsadomb D-i oldalának
mindeme feltárásai különben a budai márga emeletének legfelső réte-
geihez tartozók, amelyekkel e képződmény egyszersmind már az innen
délre fekvő Országutat elfoglaló kiscelli agyag alá merül.
A TOROCKÓI VASPATAKI VASBÁNYA FÖLDTANI
SZELVÉNYE.
irta: SzENTPÉTERY ZsiGMOND DR.*
(Egy ábrával.)
A torockói vasbányákkal újabban többen is foglalkoztak. Így
1910-ben Krusch berlini professzor,1 aki a vasérc genetikájára több új
becses megfigyelést közölt, 1916-ban pedig Papp Károly budapesti pro-
fesszor, aki azokat bányászati szempontból tárgyalta.2 Még e munkák
megjelenése előtt, 1910 júniusban, a környékbeli eruptivumok tanulmá-
nyozása kapcsán magam is átkutattam az akkor már nagy részben el-
hagyott bányák még bejárható részeit. Állandó nagy elfoglaltságom
miatt eddig csak egy kisebb értekezésben ismertettem a vasbánya pár
ásványát.3 Miután azonban e tanulságos feltárások jelenleg már nagy-
részben be is roskadtak, nem látszik érdektelennek, hogy legalább jelen
munkám rögzítse le az 1910-ben még észlelhető földtani viszonyokat.4
A vasbánya altárója a községtől ÉÉNy-ra a Csiblok-hegy É részén
a Nyíresoldalon van, a Vaspatak kanyarulatánál.5 Eredeti hossza
1250 m volt, de már ottlétemkor is teljesen összeszakadt 800 m-en túl.
Belőle a 790 m-nél roskatag lépcső vezetett az 55 m-rel magasabb
Középjárásba, mely kissé zegzugosan, de az altáróra nagyjában merő-
* Előadta az 1920. november hó 3-án tartott szakűlésen.
1 P. Krusch: Über primare und sekundare metasomatische Prozesse auf Erzlager-
státten. Zeitschr. f. prakt. Geol. Bd. 18., p. 174 — 6: Berlin, 1910.
2 Dr. Papp Károly: A magyar birodalom vasérc- és kőszénkészlete, p. 359 — 361.
Budapest, 1916.
3 Dr. Szentpétery Zsigmond: Galenit és sphalerit, göthit és pyrolusit Torockó-
ról. Ásványtár Értesítője. IV. k., p. 95 — 103. Kolozsvár, 1917 .
4 Az újabban oly rendkívüli módon megnehezedett kiadási viszonyok következtében
a részletes ásványtani és kőzettani vizsgálatok eredményeinek közlésétől most, eme
értekezésem keretében el kell tekintenem, úgy, hogy csak a geológiai viszonyokat és a
petrológiai következtetéseket adom itt elő. 1923. X. A szerző.
5 Miután Telegdi Roth Lajos a vasbánya vidékének földtani alkotását (M. k.
Földt, Int. Évi Jel. 1897-ről p. 62—93), Papp Károly (id. h.) pedig a vasbánya helyzeti
viszonyait behatóan ismerteti, e részletekre most nem térek ki.
A TOROCKÓI VASPATAKI VASBÁNYA FÖLDTANI SZELVÉNYE.
11
in
legesen halad 290 m távolságra. A 215 m-nél az altáróval
egyközös középtáró nyílik belőle, amelyből azonban már
csak 20 m-nyi rész volt járható, annyi, amennyi lehetővé
tette, hogy üggyel-bajjal rozzant létrákon, zuhogó vízben
s a 105 m-rel fennebb levő Hermányostáróba juthattunk.
Ennek azonban csak egyik kétemeletíí mellékjárása (az
- alsó DDNy-i irányú, a 15 m-rel magasabb felső vágás kb.
ÉD-i) volt még nyitva vagy 150 m hosszban. Maga a
DDK-i irányú Hermányostár’ó csak külső bejárata körül
volt hozzáférhető. Mindezen helyek közül az altárót
méterről méterre átvizsgáltam, de a lehetőség szerint
átkutattam a többit is.
A bejárt helyek f földtani alkotása a következő:
Az altáró bejárata és első 290 m szakasza lejtő-
törmelékféle lerakodásba van hajtva, melyet T. Roth
diluvialisnak jelez (id. h.). E rétegzésnélküli lerakodás-
nak főtömege vöröses és sárgás agyag, igen sok szögletes
és minimális legömbölyödött kristályospala, homokkő
stb. darabbal. A kristályospala szálban 290 m-nél kezdő-
dik. Az első 15 m szakaszon (290 — 305 m) chloritos
gneisphyllit van, amelynek rétegei enyhén: Ny 25° alatt
dőlnek. Ennek abradált rétegfejeire rakódott le a dilu-
viális (?) üledék. Majd biotitgneisphyllit következik és
tart egészen 360 m-ig, tehát 55 m hosszban. Dőlése
305 m-nél concordans a chloritgneisphyllitével, melybe
szinte észrevétlenül megy át; 315 m-nél egy hatalmas
ráncnál a rétegek 86°-os NyÉNy-i dőlésűek lesznek,
320 m-nél már enyhül a meredekség, itt 76° a dőlés ÉNy
felé. A 328 — 333 m szakaszon teljesen össze vannak sza-
kadozva a rétegek, kőzeteik összezúzódtak és sárgás-
vöröses agyaggá változtak. Ezt a nagy szakadást bő
pyritkiválás jelzi, mely azonban jórészben limonitosodott.
Majd tovább ismét meredekké válik a dőlés (333 m-nél
NyÉNy 80°) és egyik ránc a másikat éri. Nagyon jól
megfigyelhető két ránc van a 337 és 347 m szakaszokon.
A fődőlés egyébként 340 m-nél NyÉNy 64°, 350 m-nél
ÉÉNy 50° és ez tart a biotitgneisphyllit határán (360 m)
túl a chloritgneisphylliteknél is egészen a 368 m-ig, ahol
egy érdekes térdalakú ránc (dőlések: 368 m-nél 50° ÉÉNy,
370 m-nél 20° DK, 372 m-nél 60° ÉNy) után az ÉNy-i
3 dőlés a chloritgneisphyllit határáig (387 m) tart, ahol
\ ismét egy szakadási vonal van, melynek mentén kb. 1
I
m
12
SZENTPÉTERY ZS1CM0ND
vastagságban van összeszakadozva és elváltozva úgy a gneisphyllit,
mint az utána következő sericitphyllit, de pyrit és quarzkiválás is
észlelhető.
Ennek a kívülről számítva első övnek, a majdnem 100 m vastag
gneisphyllit rétegcsoportnak az alkotása meglehetősen egyenletes.
Az alkotó két kőzetfajta: a chloritgneisphyllit és biotitgneisphyllit
nemcsak concordansan települ, de egymásba igen finom átmenetekkel
szinte észrevétlenül megy át. A rétegcsoporton egészen jól észlelhető
négy redő van s egy nagyobb szakadás, ugyancsak egy szakadás mentén
végződik is.
A szakadás után (387 m), mely egyszersmind vetődési vonal is,
kezdődik a sericitphyllit szintén egységes öve, mely tart 455 m-ig, ahol
az újra feltűnő chloritgneisphyllittől szintén egy szakadási-vetődési
vonal választ ja el. A sericitphyllit a kezdetétől egészen 420 m-ig elég
egyenletesen ÉÉNy felé dől 78°, majd 65° alatt, 420 m-nél ismét egy
törési vonal van bőséges pyritkiválással, közvetlen utána a csapás is
megváltozik, mert É felé dőlnek a rétegek, még pedig 425 m-nél 62t>
alatt, 440 m-nél egy kisebb redő van 20°-os dőléssel, mely a 456 m-es
szakasz törésvonaláig tart.
A sericitphyllit rendkívül gazdag quarzit- rétegekben, melyeknek
vastagsága 6 m-ig emelkedik. Vastagabb sericitquarzit-rétegek vannak
a 406, 411 és 415 m-es szakaszoknál, ahol kb. 1 — 1 m-esek, leghatal-
masabb azonban magában a redőben. Kisebb, már az altáróban is ki-
ékelődő quarzitlencsék meg éppen nagyon gyakoriak. Mindezeket jel-
lemzi a turmalin- és pyrit-, néha albittartalom is. Magában a sericit-
phyllitben is néha annyira felszaporodik a quarz, hogy az quarz-
phyllitbe megy át, amely a 400 m szakaszon majdnem 1 m vastag.
De vannak a sericitphyllitövben szabálytalan quar'zerek is, gyakran
pyrittel, calcittal társulva, vastagságuk azonban legfeljebb 1 dm.
A sericitphyllit után megint chloritgneisphyllit következik 46 m
hosszban, 456 — 502 m közt. Ezen a kis szakaszon három nagy redő van.
Települése a kezdeténél (458 m) 86° ÉNy, 468 m-nél 45° ÉÉNy,
485 m-nél 60° ÉNy, 492 m-nél 32° NyÉNy, tehát nemcsak össze van
gyűrve, hanem csapásirányát is változtatja. Egy helyütt: a 485 m-nél
pár dm vastagságban valamivel világosabb és gránátot bőven tartal-
mazó albitgneis van, mely a körülvevő gneisphyllittől teljesen kristá-
lyos voltában is különbözik. Települése concordans a gneisphyllitével,
melyet az 502. m-nél vetődés választ el az utána következő, quarzit-
betelepülésekben gazdag sericitphyllit- sortól, mely 22 m vastagságban
egyetlen nagy redőt alkot. Dőlése 502 m-nél 35° ÉNy, 515 in-tői végig
60° ÉNy. Az apróbbakon kívül az 508. és 519. m-nél dm-es vastag
quarzitréteget találtam benne.
A TORDCKÓI VASPATAKI VASBANYA FÖLDTANI SZELVÉNYE.
13
Az 524. m-nél amphibolit kezdődik, és pedig meredeken: 78“ ÉÉNy,
az 552 m-es ráncnál már ÉNy felé dől 28° alatt s ez tart egészen a belső
határt jelző törésvonalig, 567 m-ig. Ez a biotitos amphibolit a kezde-
ténél igen finom szemű és majdnem levelesnek mondható, calcit- és
quarzereket bőven tartalmaz, 550 m körül jóval durvább szemű és
vastag palás.
Éles törési vonal választja el tőle az 568. m-nél a sericitphyllittel
váltakozó sericitalbitgneis- sort, melynek csapása majdnem merőleges
az amphibolitéra, dőlése u. i. a szakadás után 65° Ny, 580 m-nél 85° Ny,
majd az 585. m-nél egy törésvonal után már DNy felé dőlnek a majd-
nem egészen függőleges rétegek. Ezen a szakaszon (570 — 605 m) egy
szép synklinalis redő van az 580. m-nél.
A 605 — 615 m közt ismét chloritgneisphyllit van, teljesen össze-
gyűrve és morzsolva, sok helyütt formálható zöldes agyaggá változva.
Valóságos vízgyüjtőhely. A 615. m-nél sericitphyllit kezdődik és tart
664 m-ig, ahol éles törési vonallal végződik. Dőlése 615 m-nél 60” Ny,
620 m-nél 8° Ny, a szakadáson (630 m) túl 38° NyÉNy, de tovább ismét
visszatér az eredeti csapásirány, így dőlése 640 m-nél 30” Ny, 652 m-nél
egy kis ránc után egyszerre nagyon meredekké válik: Ny 80°. Ezen az
50 m-es szakaszon két nagyobb redő van a kisebbeken kívül. Maga a
kőzet sűrű sericitphyllit, nagyon sok quar'zérrel és rétegecskével.
A 664 m-es törés után ismét chloritgneisphyllit következik, igen erősen
összeráncosodva egy nagyobb redőn belül. Dőlési főirányai: 665 m-nél
60° Ny, 672 m-nél DNy 42°.
Az ezután következő graphitphyllit nagyon egységes kőzetű sza-
kasza ismét a fő dőlési irányt (ÉÉNy és ÉNy) követi, de rendkívül
össze van gyűrve és sokszor több m vastagságban össze van zúzva.
Nagyobb törés öt helyen látható rajta: a kezdeténél (676 m), azután
702 és 716 m-nél, utóbbi helyen 3 m vastagságban van szétmázolva,
a 740 m-nél, ahol szintén 3 — 3 5 m-es összezúzódás jelzi a mozgást és
végül 786 m-nél a mészkő határánál. (Dőlései: 676 m után 40° ÉNy,
684 m-nél 82° ÉNy, 690 m-nél 46” ÉNy, a 700 m törése után 30" ÉÉNy,
720 m-nél 26° ÉÉNy, 740 m-es törés után 52° ÉNy, 755 m-nél 67° ÉNy,
770 m-nél 38° NyÉNy.) Ezen a 110 m hosszú szakaszon a számtalan
apróbb ráncon kívül négy nagyobb redő van. A graphitphyllit szintén
gazdag quarzerekben és apróbb lencsékben; itt-ott sideritlencse is
van benne.
786 m-nél kezdődik a kristályosmészkő, mely ottlétemkor 805 m-ig
volt követhető. Állítólag 32 m vastag. Települése csak az itt-ott be-
ékelődött vékony graphitphyllit-rétegecskék alapján figyelhető meg,
máshol a nagy lithoklasisok könnyen félrevezetnek. A 789 és 805 m-nél
kb. 60° alatt dől NyÉNy-ra. A graphitphyllit határán igen sok helyen
14
SZENTPÉTERY ZSIGMOND
találunk belőle zárványokat. Ebben a kristálvosmészkőben a 787 — 789
m-es szakaszon van az a siderit- telér, aminek az altáró is köszönheti
létét. Az eredeti főtelérhasadék Yitkovsky bányapénztáros szerint
1-42 m vastag volt, de úgy tapasztaltam, hogy a mellékkőzet felől
nagyon egyenlőtlenül végződött, olykor vékony erek alakjában több m
távolságra is elágazott. Ez a telér állítólag vagy 10 m magasságban
már egészen limonitba ment át (Krusch id. h.). Ezt azonban nem
nagyon támogatja az a tény, amit alább látni fogunk, hogy az 55 m-rel
magasabb Középjárásban egészen üde siderittömegek vannak, sőt a
160 m-rel fennebb levő Hermányos járásban is akadtam sideritnyomokra.
Maga a mészkő meglehetős nagyszemű, a siderittelér mellett erősen
dolomitos, sőt tiszta dolomitkőzetbe is átmegy.
Látjuk tehát, hogy az altáró bejárt szakaszán öt övét különböz-
tethetünk meg: a sericitphyllit, gneisphyllit, graphitphyllit, amphibolit
és kristályosmészkő övét, amelyek a nagyfokú egymásbagyűrődés miatt
többszörösen váltakoznak egymással. A gneisphyllit négy ízben, a
sericitphyllit három ízben bukkan fel a 800 m hosszú úton. A gyűrődés
nagyjában olyan, hogy a sok apró ráncon kívül 17 nagyobb redő ismer-
hető fel; legnagyobbrészben ferde redők ezek, de van köztük álló redő,
szelidebb, flexura-féle ránc stb. A csapás iránya uralkodólag ÉK — DNy-i,
de folyton változik, habár főleg csak kis fokokkal hajlong; 90°-os el-
hajlást (DK — ÉNy) mindössze a 600 és 672 m körül tapasztaltam,
azokon a helyeken vannak a legvastagabb szakadási-zúzódási övék is.
45°-os elhajlás a főcsapásiránytól már több és hosszabb szakaszon
észlelhető. Az egyes változó kőzetszakaszokat rendesen éles törési-
vetődési vonalak választják el egymástól, de találunk ilyen töréseket
egyugyanazon kőzetszakasz keretén belül is; az egész úton összesen
15 törési vonalat észleltem.
Az altárónál 55 m-rel magasabb Középjárás nagyjában a
rétegek csapásirányába van vájva és kutató mellékvágásokkal bőven
el van látva. A felmenet és a járás eleje kristályosmészkőből áll. utóbbi
helyen limonitlencsékkel és -erekkel. Követve a zegzugos járás nagyjá-
ban DDNy-i irányát, kb. 22 m-re a felmenetel helyétől találjuk a leg-
hatalmasabb limonittömeget, mely 18 m-rel tovább kiékülve végződik
a mészkőben. A kb. 70 m-es szakaszon 4 — 5 m vastag mészphyllit van
NvÉNy 28° dőléssel, mindjárt mellette a mészkő határán kb. 1 m vastag
siderittelérre bukkantam. Tovább ismét mészkő van kisebb-nagyobb
limonitos siderit és limonit-fészkekkel. A 95 m-en túl szürke, meszes
dolomit kezdődik (NyÉNy 76°) és tart kb. a 108 m-ig, ahonnan egészen
a 135 m-ig limonitban és limonitos mészkőben halad a járás, ahol ismét
mészkő van kb. a 152 m-ig, ahol vagy 8 m hosszban szeli át az út a
sideritet, mely sok helyütt limonitba megy át. Utána erősen brecciás
A TOROCKÓI VASPATAKI VASBÁNYA FÖLDTANI SZELVÉNYE.
15
mészkő következik, amelyben egy helyütt 10 m-es hatalmas limonit-
lencse van. A 190 m-nél a már egyenletesen kristályos fehér mészkövet
sűrű barim dolomit és meszes dolomit váltja fel (NyÉNy 60n), mely
tart 215 m-ig, hol a járás beomlott. A járás maga csak nagyjában
követi a csapásirányt s vele együtt az érc húzódási irányát, mert a
nagyobb siderit-limonit lencsék-fészkek kedvéért sokszor letértek ebből
az irányból.
A Középtáró még be nem omlott 20 m hosszú szakaszán, a
Középjárás szája és a hermányosi felmenet közt, a meszesdolomitnak
igen szép redőjét észleltem (ÉNy 58° — DK 70°).
A Hermányosjárásba való felmenet szürke és fehér, apró-
szemű mészkőbe van vágva, amit az utolsó lépcsőknél barna palás-
dolomit vált fel ÉNy 70° dőléssel. A dolomit tart a felmenettől DDNy-ra
kb. 30 m-ig, ahol elég jól rétegzett mészkő váltja fel, szép gyűrődések-
kel (ÉNy 66° — DK 60°). A kb. 40 m-es szakaszon, ahol a felső vágás
nyílik, erősen összegyűrt amphibolit kezdődik és tart a kb. 65 m-ig
(46 m-nél 38° Ny, 60 m-nél 68° KDK, 65 m-nél 53° NyÉNy), utána
3 m-es chloritgneisphyllit (50° ÉNy), majd graphitphyllit következik,
mely tart a járás végéig, a kb. 95 m-ig. A graphitphyllitben olykor fél-
méteres graphitquarzit- és kristályosmészkő-rétegek vannak, sőt sza-
bálytalan sideritfészkek is akadnak.
A felső Hermányosvágás kanyargós, de nagyjában É — D-i
menete majdnem egészen limonitba van vágva, csak itt- ott látszik a
kristályosmészkő vagy limonitos sideritrelictum. Innen ismét vissza-
ereszkedve a Hermányosjárásba, először limonitban, majd vagy 25 m
után kristályosmészkőben haladunk, mely a kanyargós járáson át a
Hermányostáró elejére is átvezet, ahol a szabadba juthatunk.
Mindezen helyeken előforduló lencseszerű, telér, olykor teleptelér-
féle siderittömegek húzódási iránya nagyjában összeesik a kristályos-
palák csapásával és nem merev egyenes vonalat alkot, valószínűleg az
eredeti szakadás irányának megfelelően. A siderittelérnek és lencse-
szerű tömegeknek a vastagsága pár dm-től több m-ig váltakozik. Leg-
vastagabb a kristályosmészkőben, jóval vékonyabb ennek határán, leg-
vékonyabb a palában. A Középjárás mészkövében egyik mellékfülke
a 156 m körül 4 m vastag sideritet tárt fel. Az egyes, egymástól látszó-
lag izolált lencséknek, amelyeket azonban több helyütt kimutathatólag
összekötnek vékony telérszerű erek, a hosszúsága is nagyon tág határok
között változik. Fontos az is, hogy a siderit nincsen élesen elkülönítve
a szomszédos carbonatkőzetektől, úgyszólván fokozatosan megy át
úgy a dolomit, mint a kristályosmészkő sideritbe. Innen van, hogy az
oxydatio következtében ezek a mellékkőzetek is megteltek limonittal,
legalább is olyan mértékben, amekkora volt az eredeti siderittartalom.
16
SZENTPÉTERY ZS1GM0ND
Petrogenetikai következtetések.
A vasbányák kristályospalái, mint a legapróbb részletekig menő
vizsgálatokból kitűnt, a felső (epi) csoport tagjai, kivétel nélkül a
phyllitövbe tartoznak és nagyrészben üledékes származásúak.
A sericitphyllit agyagpalából származott, benne van a legtöbb
agyagrelictum, amit valóságos rutilhálózat kísér; a meszes agyag
általában kevés, ami van is, az is főleg egyes különálló rétegecskékben
található. Vannak azonban egyes részeik, mint az altáró 425 és 455 m
szakaszain, ahol több a calcit és ahol epidottal is társulva, kövezet-
szerkezetű mészsilicatszarukő-féle kőzetet hozott létre. A quarzphyllit
meglehetősen meszes és agyagos quarzhomokkő lehetett. A graphit-
phyllitnek szenes agyag eredetére mutat a graphit (graphitoid) szoros
összefüggése az agyaggal, a meszes rész minimális benne. A quarzit-
fajtáknak csak kisrésze injectiói termék, nagyrésze üledék volt; a kevés
agyagrelictum mellett legtöbbször meszet is tartalmaznak s minden
ásványuk közös a sericit,-, illetve graphitphyllitekkel, amelyek közt t. i.
előfordulnak, tehát quarzban rendkívül gazdag faciesként tekinthetők.
Ez alól kevés kivétel van, ilyenek a turmalint, pyritet, fluoritot tar-
talmazó fajták, amelyek azonban szintén erősen préseltek.
Érdekes kőzet a gneisphyllit, mely a legtöbb helyütt olyan, hogy
eredetileg meszes agyaggal kevert eruptiós üledéknek (porphyrittufá-
nak, illetve itt-ott diabastufának) kell tekintenünk, amelynek eredeti
törmelékes szövetét még a nagyfokú metamorphosis se tudta elmosni.6
Fontos benne a sokszor foltos, továbbá vékony lemez- vagy lécalakú
basisos plagioklasrelictum, a színes ásvány nagy szerepe és a quarz
kevés volta, illetve hiánya. Az albitgneisísiiták különböző természetűek.
A biotitalbitgneis minden tekintetben a biotitgneisphyllithez hasonlít,
abban különbözik, hogy a quarz a földpáttal egyenértékű mennyiségű
és elég sok gránátot, staurolithot tartalmaz, továbbá jobban átalakult.
Tehát mintha mélyebb típust képviselne. A sericitalbitgneis nagy föld-
páttartalmán és teljes kristályos voltán kívül mindenben megegyezik
a sericitphyllittel.
Az amphibolitvsL nagyon jellemző a külön rétegecskékben is el-
helyezkedett calcit nagy szerepe és az agyag állandó jelenléte; az
agyagos és meszes részek nincsenek olyan benső összefüggésben, mint
a többi palákban. A gneisphyllittel átmeneti tagok által összeköttetés-
ben van, ami esetleges, nagyjában közös származásra is enged követ-
keztetni. A kristályosmészkő sok helyütt meglehetős tisztátalan mész-
kőből származott, amit bizonyít az olykor jelentékeny agyag, graphit
8 Részben azonosak ezekkel a Balánbányai sulfidérc-telérek mellékkőzetei (diabas-
porphyritoid), ugyancsak ilyeneket ismerek a borsodi Bükk carbonkorú préselt erup-
tivumai közt, a porphyritoid, diabasoid és diabasporphyritoid csoportban.
A TOROCKÓI VASPATAKI VASBÁNVA FÖLDTANI SZELVÉNYE.
17
és quarz jelenléte. Érdekesek a legtisztább kristályosmészkőf'ajtákban
fellépő idioblastos víztiszta quarzkristályok. A dolomit és siderit jól
kimutathatólag a mészkőből származott metasomatikus úton.
Ha mármost e kristályos kőzetek képződési módjára
akarunk következtetni, azt kell elsősorban tekintetbe venni, hogy a
Totockó-vidéki kristályospala-csoport látszólag szerves tagja ama
hatalmas kristályospala-területnek, amelyik innen É és ÉNy felé az
Öreghavas (Munt ele maré) gránittömegéig terjed. Tehát az a hatalmas
intrusivum lett volna képződésének egyik tényezője, amelyik a kris-
tályospala-burok részbeni lekopása után felső kis részében kikerülve
a takaró alól, mint a Gyalúi-hegységnek már a jelen állapotában is
impozáns gránittömege ismeretes. Ámde másrészről az is fontos körül-
mény, hogy a vasbányától É-ra és ÉNy-ra, a Borrév- Aki os-Offenbányai
kristályospala-területen, amely pedig sokkal közelebb esik az Öreg-
havashoz, a kikristályosodásnak aránytalanul alacsonyabb fokán álló
phylliteket ismerek, — továbbá az is, hogy Bisztra és Lupsa körül
meg olyan palák is vannak, amelyek Pálfy szerint „nagyon hasonlíta-
nak némely karbonkorú agyagpalákhoz“.v Az említett Vidalv-offen-
bányai vonulattól É— ÉNy felé minél inkább közeledünk a központi
gránittömeghez, annál jobban átkristályosodott palákat találunk, míg
fent É-on Orest és Bélavár vidékén már olyan kristályospalák vannak
a gránithoz közel, amelyek még szigorú kritikával is a meso-övbe
sorozhatok, amellett, hogy telve vannak contactásványokkal. így a
gránitmag felé haladva az említett vonaltól, a kristályosságnak azt a
természetes fokozódását észlelhetjük, amit Torockótól ugyanezen
irányban nem tapasztalhatunk. Ez arra a feltevésre vezet, hogy a
tonockói kristályospalák képződésénél a dinamikai okokon kívül ne csak
a gyalúi permocarbon intrusivumra gondoljunk, hanem egy olyan, még
most is a mélyben rejlő átkristályosító tényezőre, ami Torockóhoz
közelebb lenne. Kézenfekvő ilyen intrusiós tömegei tételezhetünk fel,
ha a Torockói-hegység hatalmas triaseffusivumát vesszük tekintetbe,
amelyik a mélységben bizonyára szintén tekintélyes intrusivummal
lehet összefüggésben. Erre feljogosít a nagy közelség és az, hogy ennek
a feltételezett batholitnak nemcsak hypabyssikus nyúlványaira akadunk
rá a vasbánya közelében, de extrusiós termékeire is.8
Akárhogyan van is a dolog, a tény az, amire a részletes vizsgálatok
bő bizonyítékot szolgáltattak, hogy e palák átkristályosodásukat az
7 Abrudbánva környéke, p. 5. Magyarázatok a ni. kor. orsz. részi. geol. térk. Buda-
pest, 1908.
s Hogy ilyen intrusiós tömeg tényleg feltételezhető a triaseffusivum alatt, arra
az elmondottakon kívül abból a nagyszámú, ugyanazon magmabeli mélységi zárványból
is lehet következtetni, ami az effusiós kőzetekben nagyon gyakran található az egész
vonulatban.
földtani Közlöny. LI— IÁI. köt. 1921
18
SZENTPÉTERY ZSIGMOND
érintkezési hatásnak is nagyban köszönhetik. így pl. habár szórványo-
san, de vannak helyek a bányában, ahol a kőzetek típusos kövezet-
szerkezetűek, vagy gránátban nagyon gazdagok stb. Ez a körülmény
— - mellékesen megjegyezve — karöltve e helyek magasabbfokú kristá-
lyosságával (altáró 485, 705, 770 stb. m-ei táján), arra a gondolatra-
vezethet, hogy e kőzettömegek eredetileg talán közelebb lehettek az
izzónfolyó tömeghez, mint a többi pala. Mai helyzetük a kevésbbé
kristályos palatagok közt azzal magyarázható, hogy e helyeken a
magma vagy annak átkristályosító anyaga kissé feljebb hatolt, vagy
talán azzal, hogy maguk e kőzetrétegek kerültek feljebb a későbbi nagy
ráncosodások, vetődések folytán.
A feltételezett intrusiós tömeg pneumatolytos contacthatásának
bizonyítéka a turmalin abban a megjelenési formában, ahogy e palák-
ban található. Helyenkint kisebb, máshol nagyobb mennyiségű, de álta-
lánosan el van terjedve és a többi ásványokkal szoros összefüggésben
van, azokban zárvány is. Ez arra vall, hogy a turmalin e kőzetekbe
átkristályosodásuk közben került. A kataklastos szerkezet nem álta-
lános, csak néhol erős, egyes egészen kristályos kőzetekben (albitgneis)
pedig éppen gyenge. A tapasztalt viszonyok alapján feltételezem azt is,
hogy némely kőzetek utólagosan, képződésük után is oldalnyomás alá
kerülhettek,9 aminek következtében újabb törések is előállottak. Erre
bizonyítékul szolgálhat bennük a turmalin kataklasisa és az, hogy az
erősen kataklastos kőzetek összetört részeit a kőzetek eredeti anyagá-
ban az agyaggal szorosan összefüggő tisztátalan meszes részektől
nagyon különböző, víztiszta calcit, továbbá szintén nem préselt quarz
ragasztja össze, amelyeknek anyaga talán éppen az újabb kéregmozgá-
sok okozta szakadásokon tódulhatott fel.
A vashánya kristályos kőzeteinek képződését tehát úgy foghat-
juk fel , hogy ennél a dynamikai okokon és a gyalúi permocarbon intru-
sivumon kívül egy későbbi (triaskorú) intrusiós tömeg is közreműkö-
dött érintkezési és utóvulkáni hatása alapján, amely tömeg még min-
dig a mélyben rejlik. Az így képződött kristályos complexum újabban
is ki lehetett téve nagyobb hegyképző folyamatoknak, amelyeknek nyo-
mai föllelhetők. az erősebb feszültségű helyek nagyobb kataklasisában
és a gyűrődések okozta szakadásokon bizonyos magasságra újra feltó-
dult magma utóvulkáni termékeiben. Ez az újabb vulkáni működés
valószínűleg már a kréta-paleogen vagy miocén eruptioi cyclusban
folyt le.
9 Az erős kataklasis részleges volta magyarázható a gyűrődés egyes helyei, a
hullámhegyek, hullámvölgyek és összekötő részeik között természetszerűleg föltételezhető
feszülteégi differencia alapján is. Erre az egy-ugyanazon területen észlelhető különböző
fokú préselésre példákat ismerek a többek közt a borsodi Blikkben.
A TOROCKÓI VASPATAKI VASBÁNYA FÖLDTANI SZELVÉNYE.
19
Igen fontos szerepük volt a kristályospalák átalakulásaiban a
pneumatohydatogenes hatásoknak. Hogy az összes észlelhető ilyen
hatások közvetlenül követték-e a kristályospalák képződését, tehát hogy
ugyanazon intrusiós tömeg elhaló működéséhez tartoztak-e, amelyik-
nek contacthatása járult döntőleg e palák átkristályosodásához, vagy
pedig részben egy jóval későbbi folyamat eredményei voltak-e, azt biz-
tosan megállapítani nem igen lehet. Az a körülmény azonban, hogy a
metasomaticus periódus (Rosenbusch) termékei főleg szakadási vona-
lak mentén, sokszor épp a dörzsbrecciákban halmozódtak fel, azt bizo-
nyítja, hogy az utóvulkáni működések egy része már a kész, sőt a gyű-
rődés folytán összeszakadozott kristályospalákban folyt le.
A pyrit a szakadási vonalak mentén, a dörzsbrecciákban, továbbá
a rétegeket keresztül-kasul szeldelő utólagos calciterekkel kapcsolat-
ban lép föl. A dolomit valamivel idősebb, mint a siderit. Láttuk, hogy
a siderit húzódási iránya nagyjában összeesik a palák csapásával. Ez
úgy magyarázható, hogy a szakadás, amelyen a túlhevített vasoldatok
felnyomultak, a mészkőnek egyik kevésbbé ellenálló rétegében támadt
és maga ez a dözsbrecciás réteg, ill. annak egyes, talán apróbbra zúzó-
dott, tehát még kevésbbé ellenálló részei változtak át metasomaticusan
egész tömegükben, máshol csak részben. így megérthető egyrészt az
egymással csak vékony erekkel összekötött sideritlencsék keletkezése,
másrészt a siderit gyakori dolomit- és mészkő-brecciái és az átmenet is,
ami van a mészkő és siderit között. Ez utóbbinál az eredeti hasadéktól
való távolodás az irányadó, amely mellett a feltóduló forró vasoldat
veszíthetett metasomatizáló erejéből. A sideritben gyakori mészkő-,
dolomit- és graphitphyllit-brecciák teljesen olyan megjelenésű és fej-
lettségi fokú kőzetek, mint a szálban állók, ami a tanújele, hogy ezek
már a siderit képződése előtt kristályosak, sőt összegyűrtek voltak.
De találunk a bányában az eredeti szakadástól távolabb is siderit-
részleteket, ami arra vezethető vissza, hogy a mellékrepedések behatol-
tak helyenként a szomszédos rétegekbe is, ahová vékonyabb réseken át
benyomult és itt-ott felgyűlt a vasoldat, ahol azután mennyisége és
minősége szerint kisebb vagy nagyobb tömegét lúgozta ki, ill. változ-
tatta át a mészkőnek vagy dolomitnak. Az így keletkezett apróbb
lencsék és telepek néha nem függenek össze a főtelérrel, aminek oka a
kristályos tömeget átszelő elvetődésekben keresendő.
Az így származott siderit mindenesetre idősebb, mint a benne elő-
forduló galenit és sphalerit, továbbá a brecciás sideritrészek calcitos
ragasztóanyaga. Ezek megjelenési formája csak úgy magyarázható
meg, ha feltesszük, hogy a már kiképződött sideritben ismét repedések
támadtak s ezeken kerültek be ezek a sulfidér'cek a valószínűleg therma-
lis eredetű calcittal együtt, mellyel szoros összefüggésben vannak.
2*
20
SZENTPÉTERY ZSIGMOND
Majd megindult a vasbányára nézve legfontosabb ásványképző
folyamat : a siderit oxydatiója, amely a mangantartalmú sideritből létre-
hozta Torockónak régi idő óta bányászott limonitját és a kísérő
oxydérceket. Ivrusch szerint (id. h.) az oxydatióval összefüggésben
egy másik folyamat is megindult, az oxidatiós metasomatosis, t. i. a
siderit széteséséből származó, lefelé szivárgó vasoldatok a siderit-
teleptelér mellett lévő mészkövet is átalakították. így azután a side-
ritből egyszerű oxydatio útján létrejövő oxyd-hydroxyd érceken kívül
ugyanezen érceknek egy másik generatiója is származott, amely bizo-
nyos magasságban felgyűlve, a torockói vasérctelep hatalmas vaskalap-
ját szolgáltatta.
Elfogadva ezt a bonyolult suecessióra vezető elméletet, meg kell
jegyezni, hogy az oxydatiós, ill. oxydatiós metasomaticus zóna és az
eredeti sideritzóna határai között feltűnő nagy szintkülönbségek van-
nak, hiszen az altáró fölött nemcsak az 55 m-rel fennebbi Középjárás-
ban, de a 160 m-rel magasabb Hermányosjárásban is ráakadtam a side-
rit re, holott Krusch szerint az altáró fölött 20 m-re már kezdődik az
oxydatiós metasomatosis öve. Vagy pedig azt kell feltennünk, hogy az
elsődleges siderit bomlásából származó vasoldatok hatására másodla-
gos metasomatosis útján is keletkezett siderit, aminél esetleg az újon-
nan megindult postvulkáni működés kapcsán fel tódult juvenilis gázok
és oldatok is közreműködtek.
Az érceknek és társásványaiknak successióját illetőleg röviden
csak a következőket említem: Az említett hatások folytán származott
a siderit, majd a galenit, sphalerit, calcit, quarz s a pyrit. Feltűnő,
hogy a pyrit csak a palákban s a mészkövekben található, míg a side-
rit-kőzetekben a pyritet galenit és sphalerit helyettesíti, amelyek
viszont a palákból és mészkövekből hiányoznak. Ebből az észleletből,
hozzávéve még, hogy a mészkövekben úgy a pyrit, mint a siderit elő-
fordul, az következik, hogy ez a két ásvány egyidejű. Ez azonban még
nyilt kérdés, hiszen az is lehet, hogy az esetleg előbb képződött pyrit
csak ott alakult át az utóvulkáni működés későbbi folyamán, ahol a
hvdatogen metasomatosis erősebb volt, tehát a főhasadék mentén, míg
attól távolabb megmaradt.
A sideritből oxydatio útján származott a limonit, magnetit, hae-
matit, göthit (lepidocrocit), továbbá a limonitkőzetek felületén és
nagyszámú geodájában a természetszerűleg később kiváló mangánércek:
a psilomelan, manganit, wad és pyrolusit. A siderit után képződött
igen jó alakú magnetit-paramorphosák bizonyítják, hogy a magnetit
az oxydatiós vagy az oxydatiós metasomaticus generatióhoz tartozik;
már most ez a magnetit részben hsematitba, részben directe limonitba
megy át, ami még komplikáltabbá teszi a másodlagos metasomatosis
A TOROCKÓI VASPATAKI VASBÁNYA FÖLDTANI SZELVÉNYE.
21
feltevése által amúgy is bonyolult suecessiót, amit még fokoz az is,
hogy a siderit néha haematitba, legtöbbször pedig egyenesen limonitba
megy át, a haematit pedig majdnem minden helyütt limonitosodásnak
indult. Szinte alig kiszámítható a limonit sokféle generatiója. A man-
gánércek kis mennyisége a torockói siderit nagy Mn-tartalma (3 — 8°/0)
mellett arra vall, hogy a Mn jórésze vagy az oxydatiós vasércekhez van
kötve, vagy mint tovább oldatban maradó rész, eltávozott.
Az oxydat-iónak alsó határa az altáró fölött állítólag 10 m-re
van és e fölött ismét vagy 10 m-re az oxydatiós metasomatosis övének
határa. Tehát az oxydatio gyorsabban haladt lefelé, mint a descendáló
metasomatosis, aminek következtében képződött érctömegben a többi
érceken kívül helyenként a siderit is előfordul, még pedig nem relictum-
ként, tehát ennek képződése az oxydatiós metasomatosis alatt megis-
métlődött, a többi ércekével együtt, de esetleg más előidéző okok alap-
ján. Az ásvány.ok sorozatát befejezte a calcitnak és quarznak az a gene-
ratiója, amely apró kristálykák halmazaiban, olykor kéregszeröen
vonja be az érceket és járja át a barnapáttal együtt vékony erekben a
limonitot.
Kolozsvár, 1919 január 25.
VÁLASZ A MAGYAR FÖLDGÁZKUTATÁS
KRITIKÁJÁRA.
Megjegyzések Lóczy Lajos dr., Magyarország tektonikai és ősföldrajzi kérdéseiről című
a Magyarhoni Földtani Társulat 1923 március 7-i szakülésén elhangzott előadásához.
Irta: PÁVAI VÁJNÁ FERENC dr.*
Jó két év előtt Ereky Károly volt miniszter úr részéről erős
támadások érték azt a szerződést, amelyet a csonkamagyarországi
területek földgáz-petróleum-kutatása és kihasználására vonatkozólag
kötött a kormány egy angol olajtársasággal. Akkor erről a helyről én
is szerencsés voltam reámutatni, hogy Ő Excellenciája támadásait
részben téves információkra alapította s azóta az ő részéről ezek a
támadások tényleg meg is szűntek, de a legújabb időig meg-megújul a
kritika a hazai földgáz-petróleum-kutatás ellen mások részéről, külö-
nösen a napilapokban és vidéki előadásokon, sőt legújabban társula-
tunk szakülésein is.
Míg az EREKY-féle támadások főleg az angol szerződés meghiusí-
* Előadta az 1923 április 4-én tartott szakülésen, soronkívüli közlését szerző a
nyomási költségek fedezésével tette lehetővé. Szerk.
22
PÁVAI VÁJNÁ FERENC DR.
tását célozták, az a kritika, amelyről most lesz szó, a folyamatban
levő kutatásokba vetett bizalmat szeretné megingatni.
Tudatában vagyok, hogy mi ezeknek a kutatásoknak nemzetgazda-
sági jelentősége s azt is tudom, hogy mi az újabb kritika célja. Az
utóbbit nem bajos kitalálni, mert, amint arra módomban lesz reámu-
tatni, az egyik kritizáló világosan meg is mondja, hogy a kutatások
módszere és az azt, alkalmazó személyek ellen irányul. Mivel a mód-
szer az, amit a világon mindenütt sikerrel alkalmaznak, ezzel tártuk
mi is föl az erdélyi hét gázmezőt, Egbell olaját s Horvát-Szlavonia
olaját és földgázát, világos, hogy itt nem a módszer az ütközőpont,
hanem spéciéi a személyek ellen van egyeseknek kifogása. Minden-
esetre jellemző, hogy mostani rettenetes gazdasági helyzetünkben,
amikor a földgáz és petróleum úgyszólván egyedül hivatott arra,
hogy sikeres feltárásával és kihasználásával azt a kátyúból kimozdítsa,
ilyen momentumok is felmerülhetnek.
Részemről nem tartozom azok közé, aki — különösen ilyen eset-
ben, amikor az ország gazdasági életének reorganizációjáról van szó - —
ne venném fel a harcot s ne próbálnám meg legalább megcáfolni azokat
a kritikai megjegyzéseket, amelyek legjobb tudásunkkal alátámasztott
munkánkat kísérik.
Méltóztassanak megengedni, hogy a szóbanforgó kritikákat két
részre csoportosítsam, és pedig, a mondjuk hírlapi stílusban, vagy
néha még azt a mértéket sem megütő közlésekre majd egy más előadás-
ban reflektáljak (a szerzőnek 1923 április 18-án tartott előadása a
Magyarhoni Földtani Társulat ülésén) s ma csak azokkal a szakszerű
megjegyzésekkel foglalkozzam, amelyek Lóczy Lajos egyetemi magán-
tanárnak a múlt hó 7-én tartott előadásából ragadták meg figyelmemet.
Mint a kincstári földgáz-petróleumkutatásra irányuló geológiai
felvételek ezidőszerinti irányítója, csak annyiban kívánok Lóczy
magántanár úr előadásával foglalkozni, amennyiben ezeket a kuta-
tásainkat érintette.
Sajnos érintette, mert oda konkludált, hogy csak az ,, Alföld
északi peremén , a Cserhát és Blikktől délre eső szakaszon, meg ■ a
Dráva-menti vidéken van kilátás termelésre érdemes elegendő olajra “.
Ki kell azonban emelnem, hogy nem azért érintett, mintha kutatásaink,
és pedig úgy a kincstáréi, valamint az azzal szerződéses viszonyban
levő angol szindikátus munkálatai nem terjednének ki a Lóczy úr
által hangsúlyozott országrészekre is, hanem azért, mert a magán-
tanár úr tektonikai és ősföldrajzi érvelései szerint csak ott indokolt
a kutatás.
Az előadó úr csak egy olyan hazai geológus-csoporttal van szoros
nexusban, amely ma már érdemében nem foglalkozik a szénhydrogének
VÁLASZ A MAGYAR FÖLDGÁZKUTATÁS KRITIKÁJÁRA.
23
kutatásával, mégis vitába kezd, bár érdemleges tudományos vitákba is
csak az bocsátkozhatik, aki ismeri a kérdéses területen eddig elért,
kutatási eredményeket.
Lóczy magántanár úr előadását csupán megboldogult apja, id.
Lóczy Lajos szellemi örökségével kapcsolatos szellemes tudományos
eszmefuttatásnak tekinthetem, amelynek gyakorlati jelentősége, saj-
nos, éppen azért nem lehet, mert az előadó által nem ismert kutatási
eredményeink azokat időközben részben megcáfolták. Különben is a
magántanár úr által előadottak nagyrészben boldogult édesapja publi-
kációiban szétszórva nyomtatásban is megjelentek.
Amint a március 7-i előadás kapcsán mesterem, Böckh h. állam-
titkár úr kiemelte s amint arra már a múltban én is utaltam, a
túladunai és liorvát-szlavoniai szigethegyek nem tekinthetők másnak,
mint az Alpesek gyűrt hegyláncához tartozó fennakadt rögöknek s a
közöttük és körülöttük levő fiatal redőzések a mélybe süllyedt alpesi
redők poszthumus folytatásainak.
Valahogy olyanformán, mint azt Popesku Voitesti román geo-
lógus után publikálta a „Petróleum" multévi 14. füzetében Trauth.
P. Voitesti Magyarországra vonatkozó újabb közlései behatóbb
hazai ismereteink alapján igen sok esetben erősen kihívják ugyan
kritikánkat, de ezekre majd más alkalommal fogok kitérni.
Szinte érthetetlen, hogy a megboldogult id. Lóczy Lajos, bár
■egyike volt a legelsőknek, aki az erdélyrészi medencében éles szemmel
felismerte az ottani tercier üledékek gyűrődéses tektonikáját, azt a
Dunántúlon csak kutatási eredményeim birtokában látta meg élete
legvégén , amint az a kutatások akkori vezetőjéhez intézett leveléből
kitűnik. De még megfejthetetlenebb az, hogy bár gyönyörűen lerajzolta
balatoni munkájában (Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton környékének
.geológiája és morfológiája) a paleozóos és mezozóos kőzetek számta-
lan redőzését, amely fényesen igazolja, hogy a Balatonfelvidék egymás-
után következő DNy — ÉK-i csapású redői a Balaton vonalán leszakad-
tak, ezt a gyűrődéses tektonikát bár felismerte s több helyen valóság-
gal nevén szólítja munkájában, élete végéig nem méltatta eléggé az
okvetlenül másodrendű t.öréses szerkezet mellett, holott, ha tisztán
csak az ő hangyaszorgalommal összegyűjtött adatait analizáljuk,
akkor is ki tudunk hozni a Balatonfelvidéken egymásután sorakozó
többszörösen redőzött idősebb magvú mezozóos brachyantiklinálisokat,
mint Almádi, Hidegkút vagy Révfülöp környékén. Mi sem természete-
sebb, mint hogy a Balaton vonalán leszakadt imleozóos magvú mezo-
zóos redők folytatása ott van a Balaton és Pécsi-hegység között, leg-
alább közel ugyanazokkal a formációkkal a posthumus tercier redők-
brachyantiktinális soraiban tükrözve vissza az ö mélyben levő képét.
24
PÁVAI VÁJNÁ FERENC DR.
Erre vonatkozólag az előadó úrral harmadéve, egy előadása után már-
tárgvaltunk, azzal a különbséggel, hogy én akkor még azt gondoltam,
hogy a Bakony- és Pécsi-hegység egy-egy elszakadt egységes redő ÉNy-i
szárnyát képezi. Böc.kh mutatott reá eszmecseréink közben, éppen a
nagy Lóczv-munka alapján, hogy ezek a redők nem egységesek.
A P écsvidéki-hegység és a többi szigethegyek is, bármennyire össze
vannak törve, mindig hasonló boltozatos és vápás gyűrődéséé szerke-
zetre vezethetők vissza, amint ez az előbbire vonatkozólag Vadász
Elemér szép térképén is gyönyörűen szembeötlik.
Meg vagyok győződve, hogy ha Lóczy magántanár úr mélyebben
merül majd bele ebbe a problémába, csodálkozni fog, hogy a régebbi
tektonikai megítélések hatása alatt az itt vázolt szerkezetet még
annyira sem ismerte fel, mint boldogult apja.
Aminthogy egészen bizonyos, hogy a néhai Böckh János által
olyan nemcsak főbb vonásokban megalapozott Bakonyra vonatkozó
ismereteink a 25 éves LóczY-féle kutatások kapcsán sokkal mélyebbre
ható eredményekre vezettek volna, ha id. Lóczy helyesen ismeri fel a
tektonika vezérlő vonásait is. Ezzel nem akarom megboldogult tudó-
sunknak ezen a téren hervadhatatlan érdemeit kisebbíteni, csak utalok
arra, hogy a stratigrafiai viszonyok alapjai Már Böckh JÁNosnál jól
voltak lefektetve s az igazi nóvumot a szerkezeti viszonyok helyes ki-
bogozása szolgáltatta volna, amely, sajnos, csak másodrendű vonásai-
ban nyert megoldást, tagadhatatlanul klasszikus formában.
Az természetes, hogy ezek a paleozóos magvú mezozóos sziget-
hegységek nem egyszerre süllyedtek le és nem is egyforma mélységre.
Lesznek olyan, de viszonylag mindenesetre kisebb területek, amelyek
aránylag későn fedettek be tercier üledékekkel, sőt talán olyan helyek
is vannak, amelyeket csak a pleisztocén takar, mint a Sárbogárd köze-
lében levő eruptivumot, vagy az állítólag Somogyból (?) hozzám
került gránátos kristályos palát, de ezek semmivel sem különbek, mint
más lesülyedő tengermedencék szigetei, amelyek között messze ki-
terjedő tenger borította be a közben mélyre lesüllyedt részeket. Ilye-
neket mutatnak helyenkint a Duna vonalán a gravitációs mérések is,
de nagy általánosságban szerte, nagy vastagságú fiatal üledéksorozatra
vallanak, amelyekben a mi felszínen megállapítható brachyantiklinális
sorokból felépített redőinknek maximumokkal és minimumokkal vál-
takozó alföldi térképét sikerült megrajzolni nagy — sajnos, még nem
eléggé összefüggő — területeken.
Ilyen tapasztalati tények birtokában a leghatározottabban el kell
vetnem Lóczy magántanár úrnak azt a gondolatát, hogy a felső
meditteránig a balkáni Rodope-hegységtől északra a mi nagyalföldi és
dunántúli medencénkben is egy nagyjából egységes centrális szárazulat
VÁLASZ A MAGYAR FÖLDGÁZKUTATÁS KRITIKÁJÁRA.
25
volt. Peters, Mojsisovics, id. Lóczy fel-fel merülő gondolata az orien-
tális szárazulatra vonatkozólag csak a mezozóikum egyes időszakaira,
de főképen a paleozoikumra vonatkozhatik.
Hogy az ótercier üledékek északról dél felé meddig terjedtek, azt
ma tényleg nem tudjuk, de ez — ismerve éppen a fiatal és legfiatalabb
tercier lerakódások transgressióját — még nem jelenti azt, hogy a
városligeti ártézi kútnál délebbre nem rakódtak le. Erre csak a hasonló
és még mélyebb fúrások sorozata jogosítana fel, amiket azonban saj-
nosán nélkülözünk.
A magántanár úr erre vonatkozólag a múltkoriban hangoztatott
érvelésével szemben, hogy a Bakony-, Vértes- és Velencei hegység déli
oldalára nem terjed ki az ótercier, hivatkozom boldogult apjának
urhidai szelvényére,1 ahol közvetlenül a fillitekre délkeleti dőléssel
eocén és oligocén rétegeket rajzol, ez a dőlés pedig a Dunántúl és az
Alföld felé irányul. Csákvárnál magam ismerem a nummulites lerakó-
dásokat. Lovasberénynél az ottani fúrásban 187-26 m mélységből
Vendl Aladár említ eocénkorú rétegeket.2 A Bükk-hegység déli olda-
lán szintén megvannak az eocén és oligocén üledékek, de az Alpesek
keleti nyúlványai és az Ivancsica-, Kalnik-, zágrábi és pozsegai hegy-
ség, meg a szerbiai hegyek peremén is ott látjuk az eocén és oligocén
lerakódások kibúvásait. (L. Lóczy-Papp geológiai térképe.)
A mi szempontunkból ezek nem is fontosak, hanem igenis nagy-
jelentőségű a mediterrán schliernek a jelenléte.
Fontos, mert ma már mindenki előtt ismeretes, hogy nálunk ez
a szénhydro gének anyaközete s ahol ez nincsen meg a mélyben, ott
természetszerűen nem is várhatunk földgázt vagy olajat.
Lássuk csak, hol ismerjük ma már a schliernek az előfordulási
helyét medencénkben. Ügye bizony, ott van Budapest vidékétől kezdve
a Mátra és Bükk környékén, majd az Alföld északkeleti részén Sóvártól
Máramarosig s a keleti peremen is sok helyen, amint Böckh Öméltósága
reámutatott a múltkori értékes hozzászólása kapcsán. Ugyancsak az
ő utasítása alapján sikerült kiválasztanom 1920 telén a Pécsi-hegység
északi peremén, ahol szép számmal gyűjtöttem jellemző kövületeit is.
Megvan Horvát-Szlavóniában (Radaboj vidéke!), az Alpesek keleti
nyúlványainak lábánál (Heimburg környéke!) s a Kisalföldünkkel
szerves összefüggésben levő bécsi medencében. Szóval kisebb-nagyobb
megszakításokkal egész kereken, sőt a pécsvidéki hegység esetében,
abban benne is. Már ez az elterjedés nyilvánvalóvá teszi, hogy itt c-sak
óriási nagy területeket elborító schlier-tenger üledékével lehet dolgunk,
1 Lóezi Lóczy Lajos: A Balaton környékének geológiája és morfológiája. G-ik
ábra.
2 Dr. Vendl Aladár: A velencei hegység geológiai és petrografiai viszonyai.
26
PÁVAI VÁJNA FERENC DR.
amelynek lerakódása elborította a tenger fenekét, vagy hozzátámasz-
kodik a közben kevésbbé lesüllyedt hegységroncsokhoz is, mint a Pécsi-
hegység esetében.
De nemcsak ezek a bizonyítékaim. Ebben az esetben indirekte is
tudunk bizonyítani.
Szénhydrogének mindig valamely sósformációból származnak, mint
anyakőzetből. Ez olyan elemi alapismeret és tapasztalat, hogy ennek
részletezésébe nem bocsátkozhatom.
Tehát mindenütt, ahol szénhydrogéneket észlelünk a felszínen, a
mélyben azok anyakőzetét is fel kell tételeznem, a semmiből semmi
sem lesz axióma alapján. Lássuk, hol találunk a felszínen szénhydro-
géneket .
Kezdjük mindjárt a muraközi Szelencével, ahol évtizedes petróleum-
bányászat van, azután átugorva sok oxidált olajkibúváson a peremet
képező Kalnik- és Moszlavinai-hegységek oldalában, utalok a kincstár
1918-ban mélyesztett bujavicai fúrására, amely napi 1,000.000 köb-
méter CH4-t és néhány méterrel lejjebb jó olajszintájat tárt fel. Északra
a Biló-hegységben Szedláricánál relatív szinklinálisban is olajnyomo-
kat fúrt meg az ottani koncessziós csoport. Viroviticánál régebbi fúrási
adat szintén említ olajnyomot. De ha beljebb jövünk, sem megyünk
üres kézzel tovább. A nagyatádi és lábodi fúrás Dél-Somogyban a bol-
tozat centrumától 4, illetve 3 kilométerrel is adott felhasználható
vagy legalább ma is meggyujtható mennyiségű metánt. A budafa-
pusztai, folyamatban levő szindikátusi fúrás éghető gáznyomokat adott
Zala megyében. A harkányi fürdő vizében régen ismertek az olaj-
nyomok. Ez Baranyában van. A kurdi (Tolna megye), szintén szindi-
kátusi fúrásban különböző gázok és olajnyom jelentkeztek, Bajánál
nagy földgázömlés van és vastag paraffinnal átitatott réteg, valamint
olajnyom. De ugorjunk Budapest környékére. Őriszentmiklósnál, a
Vicián-telepen eruptált a megfúrt földgáz, Recsk-Parád környékén olaj-
nyomok ismeretesek, Mezőkövesd mellett, Bogácsnál olajnyomok és
asphalthornok vannak. Rápoltnál vígan ömlik a földgáz a Szamosban.
Bikszádon a fürdő vize olajos, Derna-Tataros-Bodonos asphalthomokjai
ismeretesek, Doboznál (Békés megye) gázömlés van, Mezőhegyes kör-
nyékén valóságos metános fortyogókat talált Böckh.
És most vegyük rendre — csak úgy nagyjából — a földgázt adó
artézi kutakat. Püspökladányról minden iskolásgyerek tudja, hogy itt
hét, aránylag kis mélységű artézi kút ad házilag felhasználható
mennyiségű metánt, a vasúti állomásnál levő már évtizedek óta.
Kábán és Nádudvaron, ugyancsak Hajdú megyében, két-két kút gázát
használják fel, Tiszafüreden és Karcagon is van CH4. Mezőtúron, Békés-
ben, Orosházán, Gyulán, Csanádapácán ismerik a földgázt, Csongrád-
VÁLASZ A MAGYAR FÖLDGÁZ KUTATÁS KRITIKÁJÁRA.
27
bán a Fábián Sebestyéni-majoroknál, Arad megyében Arad és vidéke ré-
gen ismert előfordulási helyek. Bács-Bodrog megyében a Tisza mellett
óbecsén több artézi kút gázhasználata volt engedélyezve, itt ráadásul
a víz is gyengén sós ízű, Titelen és Újvidéken megint vannak gázkutak,
Temesvár vidékén szintén ismeretesek gázt adó artézi kutak. Pest
megyében Kiskőrösön magam láttam ilyent, Kiskunfélegyháza, Izsák,
Csantavér, Szeged környékén Treitz főgeológus úr figyelt meg — tudo-
másom szerint — éghető gázömléseket.
Bizonyára senki sem fogja azt hinni, hogy csak pont ezek alatt
a helyek alatt van meg az anyakőzet, hanem ezek között is megvan,
valószínűleg csak kevés hely kivételével az egész medencében.
De vájjon nem ugyanazt jelenti-e sok artézi kút sós és kénhydro-
génes vize is, mint például a Budafa-puszta, Kaposvár, Dombóvár,
Kurd, Simontornya, hortobágyi kincstári mélyfúrás stb., sok alföldi
záptojásszagú artézi kút, hogy valahol lenn van egy olyan kőzet,
amelyben legalább impregnált só is van s vájjon nem látjuk-e azt az
ismert olajterületek gázanaliziseiben, hogy ott is megvan — bizony
hasonló arányban sokszor — úgy a mi kénhydrogénünk, mint a kurdi
és budafapusztai C02 és N is? Ugye, hogy igen!
Mi következik ebből a rengeteg adatból? Ugyebár az, hogy nem-
csak ott vannak szénhydro gének, ahol az anyakőzetüket, a schliert a
kezünkkel megfoghatjuk, hanem ott is, ahol azt a fiatalabb lerakódá-
sok eltakarják, sőt ezek a helyek az exploitábilisak. Viszont ahol
szénhydro gének vannak, vagy azok átalakulási termékei, ott meg kell
legyen azok anyakőzete is!
Remélem, nem tagadja Lóczy magántanár úr, hogy a szénhydro-
gének anyakőzete mindig valamely sósformáció s azt sem, hogy nem
ismer nálunk más sósformációt, mint az Alföld keleti részén és Erdély-
ben, Galíciában és Romániában stb. kősót is tartalmazó schliert?
Ha pedig ezt elismeri, egyúttal azt is be kell látnia, hogy a Nagy-
magyaralföldet és Dunántúlt felölelő tercier medencéknek bizony
nagyon kevés része lehetett még az alsó mediterránban is szárazulat,
vagyis olyan hely, ahol a szénhydrogének anyakőzete, a schlier nem
ülepedett le s így ott azokra nem is számíthatunk. Csak úgy kuriózum-
képen említem meg, hogy még az sem baj, ha valamelyik kis területű
szigetet csak a felsőmediterrán után borították be a fiatal lerakódások,
mert az oldalaira lerakodott anyakőzetből még így is gyülemkedhetik
kiaknázásra érdemes földgáz vagy olaj a gömbhéjasan jól fedő fiatal
rezervoár-kőzetben, csak akkor van baj, ha ezeket, a rezervoár-kőzete-
ket utólag megint felemészthette az idő vasfoga, mint a Mecsek- és
Villányi-hegység közén ki-kikandikáló dogger-rögök eseteiben látjuk,
28
PÁVAI VÁJNÁ FERENC DR.
de ezek is gyönyörűen beleesnek az ottani fiatal redő tengelyvonalába,
amint Pantó kollegám térképezte.
Azt hiszem, hogy ezen rövidrefogott adathalmazzal is sikerült
meggyőznöm úgy Lóczy magántanár urat, mint a mélyen tisztelt szak-
ülésnek legalább azokat a tagjait, akik behatóbban foglalkoznak a
szerkezeti és földgáz-petróleum-geológiával, hogy nálunk olyan termé-
szetű orientális szárazulatról, amint azt nagyérdemű atyja nyomán
Lóczy Lajos egyetemi magántanár úr iparkodott megfesteni, komo-
lyan beszélni nem lehet. Az a hegység, ami itt volt s aminek roncsai
ma is előttünk vannak a szigethegyek képében, egészen más eredetű és
szerkezetű s elmerülésének zöme már a felsőmediterrán előtt meg-
történt, még pedig a tercier vulkánosság keletre való előhal adásával
karöltve, mennél nyugatabbra megyünk, annál előbb.
Azért hatolt be már 1700 m mélyre a budafapusztai fúrólyukban
a pannon-pocsolya üledéksora s viszont azért vastagabb az Alföldön
a pleisztocén s valószínűleg a levantei rétegsor. De ha ezt a több száz,
sőt ezer métert is jóval meghaladó pannóniai üledékvastagságot ismer-
jük, akkor nem is kívánhatjuk tőle azt, hogy ahol pláne a part is
süllyed, lassan ne transgredáljon legalább a régebbi tercier rétegeken,
amint azt igen sok helyen látjuk is s akkor mindjárt érthető lesz, hogy
miért van földgáz ott is, ahol nincsen a felszínen schlier a periférián,
mint Szabadka — Hegyes — Drocsa-vonalától D-re, amint azt ifj. Lóczy
mondotta.
De nem is várhattuk, hogy Lóczy magántanár úr ebben a kérdés-
ben cáfolhasson, hiszen az ehhez való hozzászólás a hazai tercier
geológiai viszonyoknak olyan stratigrafiai és tektonikai ismeretét
kívánják meg s olyan nagy területen, mint amilyennel nem rendelkez-
hetik. Nem foglalkozott behatóan sem a Dunántúl, sem alföldjeink
tercierjével, ott tudtommal nem dolgozott, sőt publikációinkat és
kutatásainkat sem kísérte kellő figyelemmel, mert akkor nem mondotta
volna, hogy én csak „akarom“ a dunántúli tercier rétegsort meggyűlni
stb. Lehetetlenség, hogy a magántanár úrnak ne legyen tudomása
arról, hogy 1917 óta, amikor én a dunántúli első brachyantiklinálist
kimutattam, a dunántúli harmadkori medencerész mintegy három-
negyedének kész már a tektonikai-geológiai térképe s hogy bár ebből
mintegy öt 75000-es térképlap az én felvételem, dolgozott ott azóta
más is, például Pantó bányatanácsos kollegám, Vendl műegyetemi c.
rk. tanár és Ferenczy geológus urak is ugyancsak nagy területeken
s ők is arra az eredményre jutottak, mint én.
Munkánkat nem kisebb geológusok vizsgálták felül, mint Bückh
Hugó, meg az angol Cunnicham Grág és Leppert, Gordon Willis,
akiknek bizonyára hallotta hírét s akik írásban is éppen olyan elisme-
VÁLASZ A MAGYAR FÖLDGÁZKUTATÁS KRITIKÁJÁRA.
29
rően nyilatkoztak dunántúli munkánkról, mint annak idején az ame-
rikai Clape az erdélyrésziről, hogy sok más, ezeket a dolgainkat meg-
tekintő idegen geológust ne is említsek, akik közül némelyik még
tanulni sem rostéi a magyaroktól.
Ezek után talán mégsem tévedek, ha az a meggyőződésem, hogy
a szénhydrogének keresése nemcsak indokolt egységes medencénkben,
de mert tudjuk is, hogy mit és hogyan csináljuk, elég jó kezekben is
van az, s az idő és pénz kérdéséből nem lehet még erőnek-erejével fias-
kót csinálni. Az olaj-geológusnak pedig tudnia kell, hogy egy-egy új
területnek feltárása ínennyi időbe, pénzbe és meddő fúrásba kerül s így
„egy nagyon mély fúrástól “ — mint mondá — még semmit sem várhat.
De ha már benne vagyunk, méltóztassanak megengedni, hogy a
sokból egy példával világítsam meg a helyzetet s egyben nemcsak azt
bizonyítsam, hogy a Dunántúlon brachyantiklinálisos gyűrődések van-
nak, hanem azt is, hogy a Lóczy — CHOLNOKY-féle geografus-iskola
mennyire tévedett, amikor a Balatontól D-re és Ny-ra levő, É-ról D-re
haladó völgyeket tektonikus eredetű árkos lesüllyedéseknek deklarálta.
Sikerült ugyanis a múlt nyáron úgy külső habitus, mint fekvésbeli
helyzet alapján a somogyi pleisztocén lerakódásokat térképen is három
egymástól élesen elkülöníthető részre taglalnom , amivel azt hiszem
régi óhajnak tettem eleget.
Ezzel a témával máskor részletesebben fogok foglalkozni, most
csak egyszerűen megemlítem, hogy ez a három tag felülről lefelé lősz ,
ez alatt többé-kevésbbé jól rétegzett, vízből leülepedett szürke homok
és agyag, felszínén forgatott futóhomokkal következik, amelynek fek-
vője rosszul rétegzett szürke agyag, mint harmadik tag. Az utóbbi
mindenfelé egy durvaszemű, rozsdás, mangános , erősen parallel dis-
kordáns struktúrájú homokra települ, amelynek felső, némileg agyagos
részéből Kaposvárnál Cervus (Megaceros) eíín/ceros-maradványokat
ismerünk, tehát még mindig legalsó pleisztocénnek minősíthető, de
csak a felső része, mert a tetemes vastagságú zöme széleskörű meg-
figyeléseim alapján levanteinek és nem pannóniainak bizonyul, amint
azt id. Lóczy Lajos leírta nagy balatoni munkájában.
Mi sem természetesebb ugyebár, mint az, hogy ha árkos vetődések-
kel van dolgunk, akkor a lesüllyedt árokban találjuk a legfiatalabb
képződményeket s a fennmaradt partokon az idősebbeket.
Vájjon úgy van-e? Nem!
Kaposvári térképlapomon az állítólagos süllyedési árokban a
Nagyberek- és Dráva-közén a második és harmadik, idősebb pleiszto-
cén tagot látjuk, míg a parton vastagon borít mindent a lősz, kivéve
a DK-i csücskön kiemelkedett pannóniai üledékeket felhozó boltozatot.
Sőt ha ezt a térképet még figyelmesebben megszemléljük, azt is fogjuk
30
PÁVAI VÁJNA FERENC DR.
látni, hogy az a bizonyos réteges második szintáj a völgyelésekben az
állítólagos parti részeken is ki-kikandikál a lősz alól, közel azonos
tengerszínfeletti magasságban.
Hol van itt az árkos süllyedés? De menjünk tovább. Egy ilyen
egymásután következő, petrografiailag jól megkülönböztethető, arány-
lag vékony rétegsor esetében — - hiszen az egész pleisztocén itt mintegy
100 m vastagra tehető — gyűrődés esetén, elegyengetődés után a
brachyantiklinálisokon ugye bizony a centrum felé idősebb tagokat
kell találnunk. Vájjon nem érdekes-e, hogy ebben az állítólag lesüllyedt
árokban két helyen is megtaláltam a harmadik legmélyebb pleisztocén
tagot s alatta a már levan l eihez számítható, rozsdás, aprókavicsos
porondot, sőt mi több, éppen ezeken a helyeken találkoztak össze a
keletről és nyugatról nyomozott redők mindkét esetben s éppen ezek
körül a kibúvások körül adódott ki rétegdőléseim alapján egy-egy jó-
kora brachyantiklinális?
Azt hiszem az elmondottak tudatában, ha valakinek van érzéke
a tektonikához, nem fog többé kételkedni sem a túladunai harmad- és
negyedkor üledékeinek gyürődött voltában, sem abban, hogy a Lóczy —
CHOLNOKY-iskola által hangoztatott árkos vetődések nem tektonikus
eredetűek, hanem azok, amiknek a bennük levő, sokszor buckákban
forgatott futóhomok deklarálja: a pleisztocén-végi steppeklíma szél-
marta völgyei s a lősz pedig az ezekből partra kifújt hulló por.
Talán helyes a felfogásom, ha azt mondom, hogy ilyen tényállás
mellett nem lehet nyilvánosan ilyen témákhoz nyúlni, hanem először
tanulmányozni kell azt, hogy vájjon az újabb megfigyelések és ered-
mények nem, ellenkeznek-e gondolatmenetünkkel, vagy esetleg nem
láttak-e már napvilágot.
Mennyivel kellemesebb lett volna nekem is, ha 1915-ben megjelent
dolgaimra Lóczy úr utalt volna 1917-ben s ne nekem kellett volna azt
tennem publikációival kapcsolatosan 1920-ban.3
Vajha jelen kritikámat olyan megértéssel fogadná, amilyen tárgy-
és ügyszeretettel én azt írtam.
Budapest, 1923 március 13-án.
3 Dr. Pávai Vájná Ferenc: Észrevételek az erdélyrészi medence és perem hegy-
ségeinek tektonikájához. (Bány. Koh. Lapok, 1920. 5. szám.)
D1ÓSJENŐ KÖRNYÉKE MIOCÉN-KORI RÉTEGEI
S AZOK FAUNÁI.
(A 2-ik ábrával.)
Irta: SÜMEGHY JÓZSEF dr.*
A Börzsönyi-hegység harmadkori üledékes képződményei a föld-
tani kutatások folyamán igen érdekes kérdések megfejtésére adtak már
okot. Ezek főleg a paleogén s a neogén határára vonatkoznak, mely
kori lerakódások főkép a hegység déli és keleti szegélyén lépnek fel
uralkodó módon.
A Börzsönyi-hegység ÉK-i oldalán — ősföldrajzi értelemben —
neogén-kori tengeröböl közepetáján fekszik Diósjenő község. Határá-
ban több, az irodalomból ismert lelőhely faunáit a régebbi kutatók
oligocénnak, újabban miocénnak írták le.
Legelőször Mocsári emlékezik meg a diósjenői Zsibak-árok tengeri
csigákból álló kőzetrétegéről (17), majd Szabó az eruptivus képződ-
ményekkel kapcsolatosan (26). Részletesebben Stache dolgozza fel
területünket (23), aki legidősebb képződményeknek a sötét agyagos,
kemény homokkőpados rétegeket veszi, melyekben a Cerithium marga-
ritaceum, Brocc. az uralkodó kövület s így azok — szerinte — a Horni-
rétegeknek felelnek meg. Utána Hantken foglalkozik Diósjenő kör-
nyéke üledékcsoportjával (14), aki a Jenei-tónál előbukkanó sötét
agyagos rétegeket a bennük előforduló Pectunculus crassusból követ-
keztetve, az oligocén idősebb tagjának, a Zsibak-árok Arca diluvii-\a\
jellemzett rétegeit pedig felső oligocén korúnak tekinti. Hörnes M.
nagy munkájában (16) néhányszor megemlékezik Diósjenőről, mint
fontos cerithiumos lelőhelyről. Újabban Gaál (10) a diósjenői állomás
előtti bevágásból köz ép-mi océn-kori üledékeket ismertet, majd a diósjenői
temető mellett föltárt agyagos rétegek potamideses és a zsibaki
calyptreas rétegekről röviden tesz említést s az elsőt az alsó, a másodi-
kat a közép-miocénban lerakodott képződményeknek írja le. A Bör-
zsönyi-hegység andezitjeinek az üledéksorozathoz való viszonyát, az
Osztrovszki-hegységben végzett kutatásaira támaszkodva (11), hasonló
analógiával szintén megállapítja. Míg u. i. az Osztrovszki-hegységben
Előadta az 1922 május hó 31-én tartott szakülésen.
32
SÜMEGHY JÓZSEF DR.
az andeziteknek s tufáinak két. kitörési idejét: az alsó és a középső
miocént jelöli meg, addig a Börzsönyi-hegységben Drégelypalánk s
Nagyoroszi községek közötti terület „finom, szürke, vagy sárga csillá-
mos homokos üledékjeiről“ megállapítja, hogy azok a Honti-szakadék
középső miocénjével azonosíthatók s így az andezitek kitörési idejét is
meghatározzák (10). Ezekre az adatokra támaszkodva s újabb gyűjté-
sek és vizsgálatok után jut pontos eredményekhez Majer (18), aki a
Honti-szakadék középső miocén faunájának segítségével, az andezit-
kitörések tüzetesebb idejét jelöli meg.
Az üledékes képződmények szintezése.
A fölvett terület harmadkori rétegsorozatának alkotásában vál-
tozatos képződmények szerepelnek. Petrográfiai külsejük alapján nehe-
zen ismerhetők föl, mert főleg parti üledékekkel van dolgunk. A medence
belseje felé változatos sorrendben települnek egymásra, ami a nógrádi
mélyfúrás szelvényéből is kitűnik. Itt u. i. — Gaál tanár úr szóbeli
közléséből tudom, — a fúrási szelvény 430 m mélységig homokos kék
agyag- és sárga agyagrétegek egymással váltakozó települését mutatja.
Stache 1865-ben végzett — s általában az irodalomban e területről
szóló, most is használatos hármas szintezésű — korbeosztásával szem-
ben, a következő rétegsorozatot állapítottam meg:
1. Alsó miocén-kori homokos sárga és kékes agyag, sárgás-szürke,
laza kötésű agyagos homok és csillámos sárga homokrétegek. (Alsó
szinttáj.)
2. Alsó miocén-kori anomiás homok és homokkő, durva kvarc,
kavics és görgeteg. (Felső szinttáj.)
3. Közép miocén-kori homokos agyag, sárga csillámos homok és
homokkő.
4. Pleisztocén-kori agyagos lösz.
5. Holocén.
1. Alsó miocén-kori képződmények alsó szinttája.
Területünkön, főleg a Börzsönyi-hegység hossztengelyére merőle-
ges, K — DK-i irányú dombhátak közt lefutó patakok mélyebb medrei-
ben bukkannak elő, kisebb-nagyobb föltárásokban. Ezektől elkülönítve,
a nógrádverőcei Borbély-hegy D-i oldalán közép miocén-agyag és homok
alól bukkannak elő. Helyzetük, petrográfiai hasonlóságuk, faunájuk
alapján, nyilvánvalóan összefüggenek a Diósjenő-környéki azonos kép-
ződményekkel. Anyagukra nézve változatosak s erősen összeszakado-
zottak, amit az egykori öböl partközelisége s a dinamikai hatásoknak
kitett, általában laza kötésű lerakódások természetéből magyarázha-
DIÓSJENŐ KÖRNYÉKE MIOCÉN-KORI RÉTEGEI S AZOK FAUNÁI.
33
tünk meg. Általában D — DNy-felé dűlnek 20 — 24°-kal. Kövületet a
diósjenői temető melletti sárgás agyaggödrök tartalmaznak, melyek-
nek alapján a rétegek korát is megállapíthatjuk. Említett lelőhely
Diósjenő tőszomszédságában, a község ÉNy-i szélén, a temető melletti
gödrökben van. Alsó rétegei sárga, homokos agyagok, vastagságuk
1 méter. Bennük nagy számmal lépnek föl:
Potamides (Pyrenella) plicatus, Brug.;
Potamides (Pyrenella) plicatus, Brug. var. Gaáli, n. v.;
Tympanotomus margaritaceus, Broce.
Nagy egyedszámmal a Potamides (Pyrenella) plicatus, Brug. var.
Gaáli n. v. szerepel. Ez a pompás díszítésű változat méltán fölkeltheti
az érdeklődést.
Potamides (Pyrenella) plicatus, Brug. var. Gaáli, n. v.
Teljesen ép példányom nincs. Mintegy 50 vagy a szájnyílás, vagy a
búb körül hiányos példányát gyűjtöttem a temető melletti agyag-
gödrökből.
2. ábra
Kanyarulatainak száma nagyobb példányoknál 17 — 18. A felső
kanyarulatokon 15 — 16, az alsókon 17 — 18 hosszanti barázdát talá-
lunk. Négyes gyöngysora között finom, hullámos harántvonalak húzód-
nak, a felső kanyarulatokon egyes és kettes, az alsókon hármas és négyes
számban. A gyöngyszemek elől lecsapott olyan gömböcskék, melyek-
nek két oldala hirtelen lemetszett. A házat a gyöngysorok alatt sűrű,
apró szemölcsű gyöngysorok díszítik, a csúcs körül egy, az alsóbb
kanyarulatokon két sorban, a szájnyílásba is benyomulnak. Szájnyílá-
suk kerekdeden ovális, alul keskeny csatornában végződnek; belső ajkuk
kiterült. Átlagos magasságuk 40 — 50 mm, alsó kanyarulatuk széles-
sége 10 — 12 mm. Megváltozott és varietásunkra nézve kedvező életviszo-
nyok mellett fejlődött ki a Potamides ( Pyrenella ) plicatus, Brug
törzsalakból. Ettől jól elválasztja: nagyobb, vastagabb alakja, kanya-
rulatainak száma, mélyebb varratai, a kanyarulatok alatt kifejlődött
gyöngysorok állandó jellege. A cerithiumok nagy variáló képességei
miatt nem lehet egész bizonyossággal új fajnak venni.
A diósjenői temető agyaggödreinek felső rétegei összehordott
másodlagos eredetű sárga csillámos homokok, vastagságuk kb. 3 méter.
Innen: Natica catena, Da Costa; Neritina picta, Fér; Venus sp. ind;
Földtani Közlöny. LI — LII. köt. 1921—22.
3
34
SÜMEGHY JÓZSEF DR.
Cardita scalaris, Som; Arca diluvii, Lám; Anomia ephippium, L?
Anomia striata. B; Ostrea fimbriata, Grat; Ostrea digitalina, Dub;-
Ostrea cochlear, Poli — fajokat gyűjtöttem. Feltűnő, hogy a vastag-
héjú ostreák lemezekre hasadoztak.
Sztratigráfiai értéket csakis a Potamides-es rétegeknek tulajdo-
níthatunk. A Cerithium-féléknek tisztán félsós vízben élő alakjaival
van dolgunk, melyek az alsó-miocén alsó szinttáji rétegek legjellem-
zőbb fajai. Tudva azt a körülményt, hogy a Magyar Középhegységben az
oligocén végén, vagy talán még előbb, a tenger visszavonult s félsós és
édesvízi üledékek képződtek, melyek az alsó-miocénban is folytatódtak,
rétegeink faunája az alsó-mi océnra utal. A Potamides (Pyrenella) pli-
catus, Brug. var. Gaáli, n. v. nagy tömegben való előfordulása s az a
körülmény, hogy habár szűk körié szorítkozó, helyi hatásokra jött is
létre, de kimutathatóan az oligocénben föllépő törzsalakot genetikailag
is, meg időben is jóval túlélte, mindenesetre miocén-kon lerakódásokat
jelez. Bár, ilyen kis területen, indifferens fauna alapján pontos kormeg-
határozásokba nehezen bocsátkozhatunk, faunánk jellege alsó mio-
cénban képződött üledékeket árul el. Diósjenőtől 4 km.-nyire É-ra,
Závoz község mellett egyik föltárásban, melynek szelvényét Gaál
tanár úr kézirati jegyzetéből ismerem, Potamides-es rétegünkkel petro-
gráfiailag teljesen megegyező sárga, homokos agyagréteg fekü- és fedü-
jében anomiás homokot találunk, mely viszont teljesen megegyező a
Diósjenő-környéki anomiás homokokkal, amiből a két rétegsorozat
összefüggése megállapítható. Az anomiás homokról, amint majd alább
látjuk, fauna segítségével kimutatható alsó-miocén kora, amiért is az
alsó szinttáji rétegsorozat képződési idejét az anomiás homok képző-
déséhez közel, vagy talán vele egy időben történt lerakódásként kell
fölfogni. Vizsgálatainkat megerősíti Gaál, a nógrádverőcei 4. sz. őrház
fölötti föltárásról közölt szelvénye (10), amely szerint a Cyrenás és
Potamides-es rétegek az anomiás homokkal egyértékűek, „mert hiszen
az előbbiek egyenesen bele vannak zárva“, vagy váltakoznak az anomiát
vagy a Pecten praescabriusculus-t tartalmazó üledékkel.
2. Alsó miocén-kori képződmények felső szinttája.
Diósjenőtől É-ra, több ponton, a Szőllőhegy É-i és DK-i oldalán, a
Jenei-tó környékén, alul mint agyagos, homokos márgák és laza, csil-
lámos, sárga anomiás homokok és homokkövek, néhol az alsó szinttáj
agyagos rétegeivel váltakozva fordulnak elő. A felsőbb rétegek — álta-
lában — finom, csillámos anomiás homokok s durva ököl-, vagy fej-
nagyságú kvarc-görgetegek. Petrográfiai hasonlóság tekintetében
rendkívül közel állanak a Börzsönyi-hegység ÉK-i peremén előforduló
DIÓSJENŐ KÖRNYÉKE MIOCÉN-KORI RÉTEGEI S AZOK FAUNÁI.
35
„schlier kinézésű" közép-miocénkori rétegekhez (18), csupán a fauná-
juk mond ellent. Legnagyobb területet a felsőbb rétegek foglalnak el, a
felszínhez gyakran egész közel, a lösz-takaró alól kibukkanva.
A Jenei-tó ÉK-i végződésénél, a Tó-malom mögött, 5 — 6 méter
magas falban, érdekes szelvényben láthatjuk ezeket a képződményeket.
Megjegyzem, hogy a Stache (23) és Hantken (14) által ismertetett
föltárásnak, mely a tó vízét levezető malomárok patakja kiömlésénél
lehetett, ma már nyoma sincsen. Fölvett szelvényünk alsó rétegei ural-
kodóan sárga homokos agyagból állanak, vastagságuk kb. 3 méter.
Tapes -, Corbula-, Strombus- fajokat találtam bennük. A föltárás felső
fele sárgás, helyenként rozsdavörös anomiás homok és laza homokkő.
Innen a következő fajokat sikerült kiszabadítani: Natica catena, Da
Costa; Melanopsis impressa, Kr; Lyrcea impi'essa, Kr. var. Bonelli Sis-
mond ; Turritella turris, Bast; Nnssa sublaevigata, Bell; Corbula cari-
nata, Duj; Venus cf. multilamella, Lám; Venus cf. Haidingeri, Hőm;
Tapes eremita juv. Br; Tapes fabaginus, May ; Tellkna ( Peronea ) cf.
nitida, Poli; Meretrix pedemontana, Lk. juv ; Glycimeris Menardi.
Desh; Teredo oligannulata, Sacc; Lucina ornata, Ag; Cytherea ericina,
Lin; Cardium edule, Lin; Pectunculus sp. ind; Anomia striata, Br;
Anomia costata, Brocc; Anomia ephippium, Lin, Ostrea cochlear, Pol;
Ostrea digitalina, Dub; Ostrea fimbriata, Grat.
Faj és egyedszámban az anomiák s az ostreák szerepelnek ural-
kodó módon, tehát a Magyar Középhegység anomiás homokjának fogal-
mát fedik. Nálunk általában az anomiás homokkal jelzik az alsó-miocén
alsóbb szintjét s vagy a bazasi és meringnaci akvitániai rétegsor felső
édes és félsósvízi csoportjával, vagy pedig a burdigáliai emeletnek meg-
felelő magasabb csoportjával. A mi faunánk ezek fauna-fogalmával nem
egyezik meg. A mienkből hiányzik u. i. az az 5— -12°/0-os oligocén faj,
amely az akvitániai emelet fauna-fogalmának megfelelne. „Az akvi-
táníai emeletnek nem lehet egyelőre helyi jelentőségnél többet tulajdo-
nítani. Nálunk az akvitániai emelet kérdése abban merül ki, hogy bizo-
nyos, sztratigráfiailag nem jól jellemzett és uralkodólag félsósvízi kép-
ződményeink az oligocénhez, vagy a miocénhez tartoznak-e" — írja
T. Roth Kákoly az egri faunával kapcsolatban (27). A mi faunánk
merőben új fauna, kapcsolata nincsen az oligocénnel s ha nem találnánk
benne több, már a közép-miocénból is ismeretes fajt, vele jelezhetnénk
a mi viszonyainknak megfelelő anomiás homok faunáját. Ha meggon-
doljuk, hogy területünkön a közép-miocén tenger többször transzgre-
dált. az alsó miocén rétegeken s hogy partközeli faciessel van dolgunk,
föl kell tételeznünk, hogy a többször visszavonuló közép-miocén tenger
sok fiatalabb fajt moshatott az alsó-miocén rétegek faunái közé. Ugyan-
ez a körülmény játszhatott közbe a borbély-hegyi alsó-miocén-kori léte-
36
SÚMEGHV JÓZSEF DR.
gek lerakódásainál, ahol a transzgredáló alsó-miocén tenger, oligocén
fajokat, pl. Pectunculus obovatus- 1 is bemosott faunája közé.
A felső szinttáj üledékeire települve, néhol azokkal váltakozva
durva, ököl- és fejnagyságú kvarcgörgetegek lépnek föl. Legömbölyí-
tett darabjai főleg sárga és világosbarna kvarcitok. A Zsibak-árok
előtt vastagabb réteget is alkotnak, itt 6 — 8 méter lehet a vastagságuk.
Különben, szétszakadozva, a Böszönyi-hegység keleti oldalán kb. egy-
szint magasságban mindenütt föltűnnek s az anomiás homok faciese-
ként, jelzik az egykori tengerpartot.
3. Középső miocén-kori képződmények.
Mint közelparti lerakódások a felszínt több helyen borítják. Külön
rétegsort területünkön nem alkotnak, helyenként változó s az eróziós
munkától szétszakgatott, vagy fokozatosan átmenő képződmények.
A diósjenői állomás előtt, a vasúti bevágástól Gaál ismertette szel-
vény (10) alsó szintje homokos agyagot, a felső pedig sárga csillámos
homokot jelez. A Zsibak-árok föltárásában, mint csillámos, agyagos
kvarchomok s kagylóbreccsás kemény homokkőpadok mutatkoznak.
Petrográfiailag általában megegyeznek a Börzsönyi-hegység É és ÉK-i
lejtőin kifejlődött „sárgás homokos, kékesszürke homokos, agyagos
márgás“ — kitörés előtti, felső-mediterrán-kori lerakódásaival (18).
Hogy a két szomszédos terület azonos rétegsorának faunája nem egy-
forma, az tisztán a diósjenői közép-miocén elzárt öböl helyi viszonyai
ból magyarázható. Faunát magukba záró e kori képződményekkel a
Zsibak-árok föltárásában találkozunk. Ez a lelőhely Diósjenőtől 15
km-nyire ÉNY-ra, a Zsibaki-patak forrásánál, 4 méter magas fallal
van föltárva. Már régóta ismeretes. Mocsári (17), Stache (23),
Hantken (14) a faunát bezáró rétegek korát oligocénba helyezték.
A föltárás rétegei 20°-kal dűlnek ÉÉK-nek. Alsó része uralkodóan kékes-
szürke agyagos homokból áll. Az agyagos homokrétegek fölött, a föl-
tárás alsó harmadába két homokkőpad illeszkedik be, melyek közül az
alsó 40 cm, a felső 50 cm vastagságú. Ezekből kerültek ki az ősmarad
ványok, melyekkel jóformán telítve vannak. Kvarchomokból állanak,
sósavval erősen pezsegnek. A felső pad fedűjében szénsavas for-
rásvíz jön elő, a rendkívüli nagy számban elpusztult puha-
testűek héjait föloldotta s a homokkal összecementezte. A két homok-
kőpad egyforma faunát tartalmaz, a szívós bezáró kőzetből csak nagy-
nehezen lehetett a következő fajokat kiszabadítani : Turritella bicari-
nata, Eichw; Calyptrea deformis, L; Calyptrea chinensis, L. van. par-
vula, Micht; Cyllenica Sismondae, Bell; Tapes (Callistotapes) vetulus,
Bast; Tapes ( Callistotapes ) vetulus Bast . var. pliograbroides, Sacc;
DIÓSJENŐ KÖRNYÉKE MIOCÉN-KORI RÉTEGE! S AZOK FAUNÁI.
37
Tapes cf. eremita, Br; Tapes (Callistotapes) intermedius, Naum; Cal-
lista cf. splendida, Mér; Cardium ediile, L; Cardium tuberculatum.
Sow; Cardium erinaceum, Lk; Modiola W olhinica, L; Solen sub fragilis,
Eichic; Beden cristatus, Broun. Stirpulina oblita, Micht.
A föltárás közepetáján homokos, néhol sárga agyagos rétegek
következnek, rossz megtartású kövületek összetöredezett héjaival.
Felső része pedig uralkodóan durvaszemű kvarchomokból áll. Legfölül
agyagos löszrétegeket találunk, csigahéjtöredékekkel.
A fölsorolt fauna nem hozható párhuzamba még a szomszédos,
egyidejű lerakódások faunáival sem. Típusa a közép-miocénban egyes
visszamaradt öböl faunájának, mely az anomiás homok faunájától
élesen elválva, szorosan megszabott helyi hatásokra jött létre. A kitö-
rés utáni közép-miocén-kori rétegeket területünkön pontosan kimutatni
nem lehet, úgy látszik, az erózió már lemosta. A közép-miocén végén a
tenger itt is visszavonult s a szarmata-korban száraz terület volt.
4. Pleisztocén-kori üledékek.
A felszínt mindenütt ezek borítják, mint agyagos, vörös és sárga
lösz s löszkülsejű agyagos barna homokok s durva kvarckavicsok.
Típusos lösz területükön nincsen, mindenütt csak agyagos faciese.
A kavics terrasz-szerűen, szórványosan helyezkedik el a letarolt, idő-
sebb képződményeken, Záv óznál anomiás homokon ül, általában aláren-
delt szerepű.
Területünkön folyó patakok jelenlegi alluviumában, laposabb
helyeken, vízhordta éles homokok s iszapos homokok jelzik — végül
— a legfiatalabb képződményeket.
összefoglalva a föntebb ismertetett rétegekből levonható következ-
tetéseket: Diósjenő környékén ott, ahol a fekű is látszik, alul mindenütt
alsó-miocén-kori üledékek vannak. Ezek fölfelé összefüggnek az ano-
miás homokkal, bár petrográfiailag elválnak egymástól. Az anomiás
homokok új faunát rejtenek magukban, amelynek alig van kapcsolata
idősebb faunával. Az oligocén végén föllépő regresszió a mi terüle-
tünkre is vonatkozik. Midőn a paleogén és a ncogén határán a Közép-
tenger a Csendes-Óceántól elszakadt, nálunk a régi tengeri fauna tovább
élt, elpusztultak azonban a melegtenger állandó hő- és sómennyiségéhez
szokott fajok. Miután az általános emelkedés folytán a tenger mély-
sége csökkent, a mélységi fajok is kipusztultak. Önként fölvetődik az a
gondolat, hogy mindazok az oligocén fajokat tartalmazó rétegek,
melyek szorosan kapcsolódnak alsó-miocén-kori rétegekhez, a miocénba
sorolandók, mert ha már határt kell vonni a két képződmény kora
között, ez a legtermészetesebb. Az úgynevezett vezérkövületek alapján,
38
SÜMEGHY JÓZSEF DR.
a mi viszonyainkat jelző regressziós, parti üledékképződményeknél, a
határt megállapítani nem lehet. Területünkön a magasabb szintekből
csak a kitörés előtti közép-miocén képződmények vannak meg, specia-
lizált helyi faunákkal jelezve. A felszínt pleisztocén agyagos lösz és
kvarckavics borítja.
HASZNÁLT IRODALOM.
1. Bellardi-Bacco: 1 molluschi dei terreni teraiari dél Piemonte e della
Liguria. I— XXX. k., 1872—1904.
2. Boettger: Neue Conehylien des Mainzer Tertiarbeckens. Palaeontographica.
XIX. k., 1871.
3. Brocchi: Conchiologia fossile subappenina stb. I — III. k. Milano, 1843.
4. Bockh H.: Nagymaros környékének földtani viszonyai. M. kir. Földt. Int. Évk.
VIII. k., 1899.
5. Bockh H.: Néhány megjegyzés Gaál István dr. úr cikkére. Bányászati és
Kohászati Lapok, XLI. évf., II. k„ 1908.
6. Cossmann : Essais de paláoconchologie eomparée. 1 — 8. k., 1895—1909. Paris.
7. Cossmann-Peyrot: Conchologie néogénique de l’Aquitane. T. I— II., Livr. 1.
Actes de la soc. Linnéenne de Bordeaux. T. LXV — LXVI. 1909 — 1912.
8. Erdős: Üj Pvrula-faj Pomáz fiatalabb harmadkori rétegeiből. Földt. Közi.
XXX. k., 1900.
9. Fischer: Manuel de Conchyologie et de Palaeontologie, Conchyologique.
10. Gaál: A vác — drégelypalánki vasútvonal mentének geológiai vázlata. Bányá-
szati és Kohászati Lapok. XLI. évf., II. k„ Budapest, 1908.
11. Gaál: Adatok az Osztrovszki-Vepor andezit-tufáinak mediterrán faunájához.
Földt. Közi. XXV. k., 6—7. f. 1905.
12. Halaváts: A neogénkorú üledékek Budapest környékén. M. kir. Földt. Int.
Évk. XVII.
13. Halaváts: A neogénkorú üledékek Budapest környékén című közleményem és
bírálata. Földt. Közi. XLII. k., 7—8. f. 1912.
14. Hantken: A diósjenői homokkő és a pusztalökösi tályag. Magyarh. Földt.
Társ. Műnk. III. k., 1867.
15. IIilber : Neue und wenig bekaunte Conehylien aus dem Ostgalizischen Miozan.
Abh. dér Beichsanstalt. 1882.
16. Hörnes M.: Die fossilen Molluscen des Tertiarbeckens von Wien. I— II.
Abhandl. d. k. k. geol. Ka. Wien, III — IV. k., 1856 — 1870.
17. Mocsári: Nemes Nógrád Vármegye históriai és statistikai ismertetése. 1826.
18. Majer: A Börzsönyi hegység északi részének üledékes képződményei. Földt.
Közi. 1915.
19. Sandberger : Die Land- und Süsswasser-Conchvlien dér Vorwelt. Wies-
foaden, 1870 — 75.
20. Sandberger: Die Conehylien des Mainzer Tertiarbeckens. Wiesbaden, 1863.
21. Schafarzik: Budapest és Szentendre vidéke. Térképmagyarázat. M. kir.
Földt. Int. 1902.
22. Schafarzik-Szontagh : Az aquitan-emelet előfordulása Szob vidékén. Földt.
Közi. XII. k.
23. Stache: Die neogenen Tertiarablagerungen dér Umgebung von Waitzen. Verh.
d. k. k. geol. Ra. 16. B. Wien, 1866.
DIÓSJENŐ KÖRNYÉKE MIOCÉN-KORI RÉTEGEI S AZOK FAUNÁI.
39
24. Stache: Die geologischen Verhaltnisse dér Umgebung von Waitzen in Ungarn.
Jahrb. d. k. k. geol. Ra. 16. B. Wien, 1866.
25. Szabó: Geológiai adatok a dunai trachyt-csoport balparti részére vonat-
kozólag. Földt. Közi. XXV. k., 1895 .
26. Szabó: Földtani kirándulás technikai szempontból Herceg Eszterházy Pál
üpoly-pásztói és wéghlesy urodalmaiban. 1852.
27. Telegdi Roth K.: Felső-oligocén fauna Magyarországból. Geologica Hun-
garica. I. k., 1. f., 1914.
28. Vitális: Hont vármegye természeti viszonyai. Magyarország vármegyéi és
városai. Hont vármegye. XI. k., Budapest, 1907.
Készült Budapesten, 1920 julius havában, a Kolozsvári m. kir.
Ferenc József-Tudományegyetem Ásvány- és Földtani Intézetében.
(A kövületek a Budapesti m. kir. Pázmány Péter-Tudomány-
egyetem Őslénytani Intézetében vannak).
CALCIT VASKŐRŐL, ANTIMONIT HONDOLRÓL, GIPSZ
ÓBUDÁRÓL ÉS MARKAS1T NEMESVITÁRÓL.
' Irta: VENDL MÁRIA dr.*
3—11 ábrával.
Calcii Vaskőről.
A krassószörénymegyei Vaskőről (ezelőtt Moravicza) igen szép
viztiszta calcitkristályok ismeretesek, melyek azonban kristálytanilag
részletesebben ismertetve nincsenek. A vaskői calcitelőfordulást több
szerző említi, így Cotta,1 Szabó,2 Zepharovich,3 Tóth.4 Zepharovich
a oo R, R 3, — xh R és R-t sorolja fel mint a vaskői calcit formáit.
Vizsgálataim tárgyát két rendkívül tökéletes kifejlődésű, víztiszta,
erősfényű kristály képezte a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből.
A kristályok közelebbi lelőhelyét, magát a bányát, nem ismerjük,
csak annyit tudunk róluk, hogy Vaskőről származnak. A prizmás
termetű kristályok átmérője 4 és 7 mm. Különösen a kisebb kristály
tűnik ki átlátszóságával s erős fényével, a nagyobb kristály alsó
része kissé zavaros. A kristályok lapjai sírnák, fényesek, az {lOlO/
prizma lapjait kivéve, korróziótól mentesek, de a csúcsokon levő
* Előadta az 1921 május 4-én tartott szakülésen.
1 B. Cotta: Erzlagerstatten im Bánát und in Serbien. 1864. p. 74.
2 Szabó J.: Moravicza — Vaskő eruptív kőzetei. Földt. Közi. 1876. p. 125.
Szabó J.: Adatok a moraviczai ásványok jegyzékének kiegészítéséhez. Math. és
Termtud. Közlemények. XV. 1878. p. 423.
3 V. Zepharovich: Mineralogisches Lexicon. I. p. 96. és II. p. 59.
4 Tóth M.: Magyarország ásványai, p. 121.
40
DR. VENDL MÁRIA
[0112/ romboeder s [?. 4. 11.15] szkalenoeder lapjai mutatják az {lOll}
éleivel párhuzamos rostozottságot, mindamellett éles reflexet adnak,
úgy hogy pontosan és könnyen megállapíthatók.
Mindkét kristály prizmás kifejlődésű. A megállapított formák a
következők :
b
(1010)
|21l]
v: {7.4.11.15}
{11.4.0}
b.
{0112}
juoí
N: {5 3 8 2}
{ 503}
cp.
|022l|
{ 111}
*iu; {4.14.18.5}
1 9 5 9}
P-
{1011 {
{100}
VI.
{4041 [
1311}
Ez alakok közül a prizma után nagyságra nézve mindkét kris-
tályon a {0221} lapjai következnek, a szkalenoederek a kisebb kris-
tályon alárendeltek, kicsi, de rendkívül fényes lapokkal, a nagyobb
kristályon ellenben jóval nagyobb mértékben fejlettek, miáltal az
egyik kristály teteje gömbölyded, a másiké megnyúltabb. A szkale-
noederek közül a {7.4.11.15} a [0112, 1011], az {5382} az [1102, 1011}
és [1100, 4041] övben fekszik.
3. ábra
A {4.14.18.5} szkalenoeder a calcitra nézve új forma. Meghatáro-
zását elősegítette az a körülmény, hogy lapjai igen tökéletes kifejlő—
désűek, és hogy a [1101, 0221] övben fekszik. A kisebb kristályon
négy, a nagyobb kristályon mind a hat lappal megjelenik, fényes,
csillogó s különösen az utóbbi kristályon nagy háromszögű lapok
alakjában. A mérések eredményei a következők :
h ki l :hj\l = 23° 16', 18', 19', 21'
h k i l : i k h l = 90° 5', 8', 7', 10'.
Ez adatokból s a [1101, 0221] övből számítva a {4.14.18.5}
CALCIT VASKŐRŐL, ANTIMONIT HONDOLRÓL, GIPSZ ÓBUDÁRÓL STB.
41
indexű negatív szkalenoederhez jutunk, melynek hajlásszögeit az index-
ből visszaszámítva az egyik élre vonatkozóan 23° 19' 6'', a másik
élre vonatkozóan pedig 90° 6'-t kapunk. Ez értékek teljesen megfelelnek
a mért értékeknek, úgyhogy a_{4.14.18.5} szkalenoeder, mely az említett
övben a {3.11.14.4} és {5.17.22.6} szkalenoederek közt fekszik, biztosan
és határozottan megállapítható.
A vaskői calcitra vonatkozó mért és számított értékeket a követ-
kező táblázatban állítottam össze :
Mért
Számított
b. : b.'
0112 : 1102
45°
45° 3'
b. : p.
: lOTi
70° 51'
70° 51' 30"
N
VJ
( n
O
Lelőhely
v. Kobeil
35
11
—
—
—
6
48
—
—
100--
Qrutier
33-68
10-75
-
-
-
3-62
51-8
-
-
99-05
Pfaff
36-00
12-14
-
0-28
-
658
45-00
-
-
-
100 —
Tschermig
Lampadius
38-58
12-34
-
-
-
4-12
44-96
-
-
-
100-—
Stromeyer
36-06
11-60
-
0-12
-
3-72
48-39
-
-
-
99 89
Geissler
34-99
11-40
-
-
-
3-83
49-72
-
0-06
-
100* —
Dux
Sachs
35-14
11-39
0-007
-
-
3-67
45-54
0-17
-
0-083
100--1
Briix
Emszt
35-61
11-59
nyom
nyom
nyom
4-46
48-11
—
-
-
99-771
Tokod
1 Ch. Sorét: Brechungsexponenten dér Alaune. Zeitschr. f. Krystallografie 11.
köt. pag. 198. (Arch. sci. phys. nat. Geneve, 1884. (3). 12. köt., pag. 569.)
2 G. A. Borel: Untersuchungen über Brechung und Dispersion ultravioletten
Strahlen in einigen krystallisirten Substanzen. Zeitschr. f. Krystall. 28. köt., pag. 104.
(Arch. sci. phys. nat. Geneve, 1895. (3) 34. köt., pag. 230.).
3 F. v. Kobell: 1. c. — F. v. és Zimányi: 1. c. — E. S. Dana: 1. c.
4 — 7 Bammelsberg : Handbuch dér Mineralchemie 1860, pag. 284.
8 Geissler: Sit.zungsberichte dér naturwissenschaftl. Gesellschaft Isis in Dresden,
1885, pag. 33.
9 A. Sachs: 1. c. pag. 466.
A TSCHERMIGIT NEVO ÁSVÁNY ELŐFORDULÁSA TOKODON, ESZTERGOM MEGYÉBEN. 49
A tschermigit teoretikus összetétele — miként azt Dana, Geiss-
jlkr és Sachs idézett munkáiban is találjuk — :
a) százalékos alkatrészekben :
SO3 = 35-3
Ah O3 = 11-3
(NH4)2 0 — 5-7
H2 0 = 47-7
ÍOO’O
b) sókká átszámítva:
Alumínium sulfat — 37'7
Ammonium „ = 14‘6
Víz = 47-7
ÍOO’O
A fent idézett elemzési adatok ezek szerint az anyag ugyanazon
«chemiai alkatára vezetnek, mint amelyet v. Kobell az eredeti tscher-
migiten állapított meg.
Ezzel kapcsolatban a tschermigitnek a kőszénben való előfordu-
lására vonatkozólag nem érdektelen megemlíteni, hogy keletkezését
Lampadius W. A. a mélyebb széntelepek égésével hozza kapcsolatba,
amennyiben azt Tchermigen a felső széntelep oly pontján találták,
amely alatt levő mélyebb szénrétegek az égés látható nyomait
mutatták. Hogy e hazai előfordulásának a keletkezése is ugyan ez
okokra vezethető-e vissza, az kétséget alig szenved, jóllehet a bánya-
tüzet illetőleg, csupán régibb adatok állanak rendelkezésünkre. Ezek
közül hivatkozhatunk A. Tschebull idevágó értekezésére,1 amelyben
azt állítja, hogy a dorog-tokodi kőszéntelepek 1876— 1886-ig terjedő
időközben számtalan tűzesetnek voltak a színterei.
A széntelepek kigyúlása s huzamosabb égése mennyire képes
ásványok keletkezésének közvetlen indító okául szolgálni, arra nézve
igen becses vizsgálatai vannak MALLARD-nak,2 ki a Montlugon melletti
Commentry szénbányáinak égése alkalmával keletkezett termékekben
anorthit és piroxén kristályokat talált, aminthogy már régóta isme-
retes e bányák égési termékei között a vivianit is. Sőt talált ezeken
kívül még egy foszfor-vasat is ( FeiP ), amelynek apró tetragonális
kristálykáit a G. Hőse braunaui meteoritekben talált rhabdait- jával
azonosnak véli.
1 A. Tschebull: Dér Bergbaubetrieb im Graner Kohlenrevier (öeterr. Zcitschr.
für Berg- u. Hiittenwcsen, 1886. pag. 770.)
2 M. E. Mallard: Sur la production d’un phosphure de fér cristallisé et du
feldspath, dans les incendies des houilléres de Commentry. (Comptes rendus des séances
de l’Academie des Sciences. 1881. T. XCII. pag. 933.) — U. e. : Dér Naturforscher.
Berlin 1881. pag. 223.
Földtani Közlöny. LI — LII. köt. 1921 — 22.
4
50
LIFFA AURÉL DR. ÉS EMSZT KÁLMÁN DR.
Mindezek elegendő adatok arra nézve, hogy a szóban forgó-
tschermigitet is a kőszén égési termékének tekintsük ; ami mellett
ezeken kívül végre még ama körülmény is bizonyít, hogy összetételé-
nek megfelelő timsó, melléktermék gyanánt a gáz gyártásánál is
keletkezik.1
Mielőtt ama kérdésnek a megvitatására térnénk, hogy a vizsgálat
tárgyát képező ásvány hol és miből vette fel összetételének megfelelő-
alkatrészeit, lássuk előbb közelebbről a szén kigyúlásának az okait
és nézzük, vájjon megvolt-e a lehetősége annak, hogy ezek jelenlétét
a szóban levő területen is feltételezhessük.
A kőszénbányák kigyúlását az ez irányban végzett szám-
talan vizsgálat alapján a szénnek különböző gázokkal, de külö-
nösen az O-el szemben tanúsított nagymérvű absorptio-képességéből
eredő hőemelkedésre vezetik vissza. Tapasztalati megfigyelések igazol-
ják, hogy a szén e sajátsága a mélységgel arányosan nő.2 3 — Clowes.
azt találta,5 hogy a szén absorptio-képessége nedvességének tartal-
mával emelkedik és már 3%-ot meghaladó mennyiségnél veszedelmes ;
de befolyásolja ezenkívül még a széndarabok nagysága is.4 Növeli a
szén kigyúlásának a veszedelmét végre még a benne foglalt pirit-
tartalom is, nem azért, mintha bomlása annak hőmérsékletét lénye-
gesen emelné, hanem mert nedvesen a szenet szétmállasztja s ezáltal
a levegőnek nagyobb felületen való hozzájutásával az 0 absorptióját
elősegíti.
Az tudvalevő, hogy fiatalabb szeneink pirit.et tartalmaznak,
aminthogy sikerült is e területről (Annavölgyről) ScHRÉTER-nek egy,
piritkristályokkal telehintett széndarabot találnia.
A kőszén piritje az atmoszférikus vízgőz és különösen az 0
befolyása folytán kénessav- és kénsavvá oxydálódik és egyúttal új
vegyületek, ú. m. vasvitriol, basikus-kénsavas vassók stb. jönnek
létre. Ezalatt a szabad H 2 ( SOi ) és H 2 0 keletkezése pedig oly hőt
hoz létre, hogy általa a kőszén kiszárad, majd felmelegszik és végül
az atmoszférikus 0 hozzájárulásakor meggyulad.5 Ezekkel a kénsav
1 Fi . v. Wagner: Handbuch cl. chemischen Technologie. Leipzig. 1875. pag. 319_
2 Ainsworth: Selbstenzündung dér Kohlé. Österr. Zeitschr. für Berg- u. IFütten-
wesen. 1895. pag. 219.
3 Clowes; Chem. Ztg. 1893. Rep. pag. 69. (österr. Zeitschr. für Berg- u. Hütten-
wesen. 1893. pag. 272.)
4 V. B. Lewes: Zeitschr. d. Ver. deutscher Ingen. 1896. pag. 1468. (österr^
Zeitschr. 1. Berg- u. Hüttenwesen. 1897. pag. 190.)
5 V. ö. F. Janda: Einiges iiber die Entstehung dér Mineralkohlen u. über die-
Selbstenzündung; sowie über die Schlagwetterexplosionen. (österr. Zeitschr. f. Berg- u_
Hüttenwesen. 1903. pag. 388.)
A TSCHERMIGIT NEVŰ ÁSVÁNY ELŐFORDULÁSA TOKODON, ESZTERGOM MEGYÉBEN. 51
felvétele meg lenne magyarázva. Emellett azonban nem hagyhatjuk
figyelmen kívül még a szénben szabad, részben kötött kén mennyiségét
se, amely Kalecsinszky, 1 illetőleg Grittner2 és Schwackhöfer3
vizsgálatai szerint a tokodi kőszénben 4'50 — 6'50% között változik.
A N-t a kőszén organogén részében, a növényi rostok száraz
lepárlásában kell keresnünk, amelynek mennyisége a tokodi kőszén-
ben Schwackhöfer és Grittner vizsgálatai szerint 0'88— 1'93%-t
tesz ki. Ami végre az Al felvételét illeti, azt a mélyebb fekvésű
szintekből feltörő égési termékek egyrészt a szénrétegek egymástól
elválasztó agyagrétegekből, részben magából az agyagos alkatrészek-
kel fertőzött kőszénből vették fel, hogy végeredményben együttvéve
a kőszén repedéseit tschermigit alakjában kitöltsék.
Végül még megemlíthetjük, hogy Tóth Mike4 valószínűnek tartja,
hogy a Büdöshegy barlangjai- s hasadékaiban lelhető timsó egy része
tschermigitből áll (v. ö. az ott felsorolt irodalmat), amire vonatkozó-
lag azonban eddig semmi vizsgálat nem áll rendelkezésünkre, amely
ezen véleményét beigazolná, illetőleg megerősítené.
1 Kalecsinszky S. : A magyar korona országainak ásványszenei. Budapest, 1901.
pag. 107 — 110 és pag. 265—267.
2 Grittner A.: Szénelenizések, különös tekintettel a magyarországi szenekre.
Budapest, 1895. II. kiad. pag. 34.
3 Schwackhöfer: Die Kohlén Österreich-Ungarns und Preuss.-Schlesiens. 1901.
pag. 222. — Heizwert dér Kohlén. 1893. pag. 78.
4 Tóth Mike: 1. c.
4
A PIRIT SZIMMETRIÁJA ETETÉSI KÍSÉRLETEK
ALAPJÁN.
írta: TOKOD Y LÁSZLÓ dr.*
14—15. ábrával.
Bevezetés.
A pirít étetési viszonyaival először G. Rose1 foglalkozott. A leg-
részletesebb vizsgálatokat F. Becke2 közölte, s a piritet diakiszdode-
kaederes osztályba sorozta.
H. A. Miers, E. G. Hartley és Dick3 Gilpin Countyból (Colo-
rado), olyan kristályt vizsgáltak meg, melyen szerintük a tetraederes-
pentagondodekaederes szimmetriára utaló étetési idomok voltak.
H. A. Miers4 szerint a pirít a tetraederes-pentagondodekaederes
osztályban kristályosodik.
E. H. Kraus és J. D. Scott5 6 a pirít pentagondodekaeder lapjain
olyan természetes étetési idomokat észleltek, melyek alakja és orientá-
ciója leghatározottabban a diakiszdodekaederes osztály szimmetriájára
utalnak.
Y. Pöschl0 szerint a kristályokon föllépő csíkoltság nagyobb
részében a hexaeder éllel párhuzamos; ritkán jelennek meg csíkok a
hexaeder és oktaéder, hexaeder és az egyik pentagondodekaeder közti
zónában. Pöschl szerint a csíkoltság nem mindig egyenértékűen fejlő-
dik ki, vagy csak az egyik csíkrendszer éri el teljes kifejlődését, amiből
arra következtet, hogy az egyes oktánsok kristálytanilag nem egyen-
értékűek. A tőle leírt idomok ötszöges alakok, melyek az (102): (102)
éllel 25°-os szöget zárnak be szimmetria vonalukkal. Ezek szerint a
pirít a tetraederes-pentagondodekaederes osztályban kristályosodna.
W. Friedrich7 azt tapasztalta, hogy hexaederes piritlemez merő-
1 Monatsberichte d. Berliner Akad. 1870. p. 327.
2 Tschermak: Mineralogisehe u. petrographische Mitteilungen. 1887. VIII.
p. 239—330. és u. o. 1888. IX. p 1.
3 Groth: Zeitschrift für Kristallograpkie, etc. 1899. XXI. p. 584.
4 Min. Mag. and Jour. of the Min. Soc. 1890. IX. p. 211.
3 Groth: Zeitschrift für Kristallographie, etc. 1908. XLIV. p. 151.
6 Groth: Zeitschrift für Kristallographie, etc. 1911. XLVIII. p. 572.
7 Ann. d. Phys. 46. p. 157—174.
A PIRIT SZIMMETRIÁJA ÉTETÉS1 KÍSÉRLETEK ALAPJÁN.
5
leges átvilágítása esetén a Röntgen-sugarak által létrehozott inter-
ferenciaképben kétértékű szimmetria- tengely föllépése figyelhető meg,
ami a tetraederes-pentagondodekaederes osztályra utal. Ugyanilyen
eredményre vezettek W. FRiEDRiCHnek és P. P. Ewald kutatásai is.
W. L. Bragg8 is arra a következtetésre jutott, hogy a pirit a
tetraederes-pentagondodekaederes osztály szimmetriáját követi.
P. Groth9 csatlakozik Bragg nézetéhez.
J. Beckenkamp10 a piritet, mint tetraederes-pentagondodekaederes
osztályban kristályosodó ásványt jelöli meg.
Vizsgálati anyag. Módszerek.
A bőséges vizsgálati anyagért Mauritz B. dr., Schafarzik F. dr.
és Zimányi K. dr. uraknak tartozom hálás köszönettel, amit e helyen
is kifejezni, kedves kötelességemnek tartom.
A kristályok a következő lelőhelyekről származtak.
Dognácska. Dominálólag fejlett jlOOj, kombinálva j 111 [-gyei.
6 — 8 mm-es fényes, rostozottság nélküli kristályok.
Resica. 3 — 4 mm-es fényes, rostozottság nélküli }100[.
Porkura. Fényes, sima {111} 6 mm — 1 cm nagyságúak.
Facebaja. Tompafényű, 2 — 8 mm-es {210}.
Kapnikbánya. Tompafényű 1210}, kombinálva igen fényes alá-
rendelt {100} lapokkal. Erősen csíkolt {100}. 4 — 8 mm nagyságúak.
Mármar os. 8 — 9 mm-es, erős fényű [111J.
Selmecbánya. {100}, erősen rostozottak a hexaeder éllel párhuza-
mosan. 4 — 6 mm-es méretűek.
Medziád (Bihar m). Rovátkolatlan {210}. Méretük 4 — 5 mm.
Oruró (Bolivia). Igen szép {111}; 1 — 3 mm nagyságúak. Mellet-
tük hajszálszerű antimonit.
Rió (Elba sziget). Gyengén rostozott, 15 — 2 cm-es {210}.
Oldószerül a következő anyagokat használtam :
HCl. Koncentráltan és 50°/o-os hígításban. Etetési idő 1 — 3 hét.
HnSOi. Koncentrált H2S04 addig melegítendő, míg fehér gőz alak-
jában a kéntrioxid elszáll, ekkor mártjuk bele a kristályt egy pilla-
natra.
HNOi. Koncentráltan és 4 — 5-szörös hígításban használtam. For-
rón alkalmazva, az étetési idő 3 — 5 perc. A kiváló amorf ként GS2-vel
távolítottam el.
8 Az irodalmat lásd J. Beckenkamp-. Statische u. kinetische Kristafitheorien .
II. k., Berlin, 1915. p. 635.
9 Groth: Zeitschrift für Kristallographie, etc. LIV. p. 65.
10 J. Beckenkamp: Statische u. kin. Kristalltheorien, II. k., Berlin, 1915.
p. 577-582.
54
TOKODV LÁSZLÓ DR.
Király víz. Pöschl módszerét követtem ennél az oldószernél. Éte-
tés után ajánlatos a CS2-vel való leöblítés.
NaOH. Megömlesztve használtam; étetés után a kristályokat lúg
HCl-val mostam le. A NaOH alkalmazásakor nagyon fontos, hogy a
hőmérséklet állandó maradjon, mert ha az csökken, a NaOH meg-
szilárdul és az étetési idő nem állapítható meg pontosan; magas hő-
mérsékleten pedig a kristály egészen elmosódik. Étetési idő 5 — 45 perc.
Minden oldószernek alkalmazásakor különösen három körülményre
kell figyelemmel lennünk: az étetési időre, a hőmérsékletre és az alkal-
mazott oldószer koncentrációjára. Ezektől függ, hogy szép és tipikus
étetési alakokat nyerjünk.
Az étetés után a kristályokat minden esetben forró vízben pár
percig főztem, hogy a lapokra tapadó sókat a lehetőségig eltávolítsam.
A kifőzés után a kristály minden lapját bársonnyal ledörzsöltem s így
megtisztítva vettem vizsgálat alá.
Az idomok vizsgálata goniometrikus és mikroszkopikus úton
történt.
A goniometeres vizsgálatoknál azokat az elveket tartottam szem
előtt, melyeket Goldschmid'i az étetett kristályok vizsgálatára ki-
dolgozott.11
Ha a ínegétetett kristályt goniométerre helyezzük és a kristály-
lap megvilágítására a pontszerű jelet alkalmazzuk, a megfigyelést pedig
kicsinyítő távcsővel végezzük, akkor a reflex nem pont lesz, hanem a
Brewster-féle sugárkép.12
Az idomok alakja nem lényeges sajátság, de szimmetriájuk és a
kristálylapon való orientációjuk fontos, ezeknek a megfigyelésére is
gondot fordítottam.
A mikroszkópi vizsgálatnál a kristálylap megvilágítása vertikál-
illuminátorral történt.
Vizsgálataim körébe hexaederes, oktaederes és pentagondodekae-
11 V. Goldschmidt: Über Aetzfiguren, dérén Entstehung u. Eigenart. Zeitschr.
f. Kryst. 1904. XXXVIII. p. 273.
V. Goldschmidt: Zűr Mechamk des Lösungsprocesses. Zeitschr. f. Kryst
1904. XXXVIII. p. 656.
V. Goldschmidt— Fr. E. Wright: Ueber Lösungskörper u. Lösungsgeschwindig-
keit von Calcit. Neues Jahrb. f. Min. etc. 1904. Beil. Bd. XVIII. p. 335.
A. Fersmann— V. Goldschmidt: Dér Diamant Heidelberg. 1911.
P. Berberich: Beziehungen zwischen Krystalloberflache und Reflex etc. Gold-
schmidt’s Beitrage zűr Kryst. 1914. I., p. 43.
H. Baljhans: Aetz- u. Lösungsversuche am Alaun. Goldschmidt’s Beitrage zűr
Kryst. 1914. I., p. 11.
12 Sugárképnek nevezem azokat a fényjelenségeket, melyek a német iiodalomban
,.Lichtfigur“, „Lichtbild“ néven ismeretesek s melyeket először Brewster ismertetett.
A PIRIT SZIMMETRIÁJA ÉTETÉSI KÍSÉRLETEK ALAPJÁN.
55
•deres típusú kristályokat vontam. Az étetések során mindenütt azt
tapasztaltam, hogy az élek tanúsítják a legnagyobb oldódási ellen-
állást. Ennek ismerete igen fontos a mikroszkópi vizsgálatnál, mert
előfordul, hogy az idomok a lapokat teljesen beborítják, egymással
összeszövődnek és így eredeti alakjukat megállapítani nem lehet, ilyen
esetekben azonban az éleknél, vagy azokhoz közel mindig találhatni
jól fejlett, egyedülálló idomokat. A kristály habitusát tekintve pedig
a hexaederes és pentagondodekaederes típusú kristályok tanúsítják a
legnagyobb oldódási ellentállást, vagyis a legkisebb oldódási sebes-
séget.
Igen figyelemreméltó az az összefüggés, amely az oldószer viszkozi-
tása és az idomok alakja között fennáll. Minél nagyobb ugyanis az
oldószer sűrűsége (nem koncentrációja!), annál szebb és jobban kiala-
kult idomokat kapunk. így a pirít étetésénél is a legjobban kifejlett éte-
tési idomokat a kénsavas étetéssel nyerjük, míg sósavas étetés után
■az etetési alakoknak csak éppen a jelenléte állapítható meg.
A leírt vizsgálati módszerek alkalmazásával 116 megétetett kris-
tálynak mintegy 600 lapját vizsgáltam meg.
ÉTETÉS SAVAKKAL.
1. Kénsavas étetés.
a) Hexaeder.
Kónsavas étetéssel a hexaeder-lapokon jó étetési idomokat nyerünk
Az idomok megnyúlt hatszögek, határvonalaik élesek; belső étetési
lapok13 nem tűnnek fel. (14a. ábra.) Az idomok alapéle párhuzamos a
kockaéllel. Az idomok nem mind jólfejlettek, a legtöbb erősen le van
gömbölyödve. Az étetés csak pár pillanatig tartott.
0- 5 percnyi étetés után ritkán találni jól kialakult idomokat.
1- 5 perces etetés után normális idomok nagyon gyérek. Az idomok
többnyire erősen le vannak kerekítve.
35 percnyi étetés után ismét szép idomokat kapunk, habár a határ-
vonalak elmosódottak. Az idomok alakja itt is megnyúlt hatszög. A hat-
szöges idomoknál néha megfigyelhető, hogy a csúcsokat egy-egy lap tom-
pítja az idom alapján és így az idom nyolcszögletű lesz, ezek a tompító
lapok azonban többnyire csak igen kicsinyek; az ilyen idomok ritkák.
A hatszöges idomok nagysága általában: 8 — 10 g.
A sugárkép erősen csillogó centrális maggal van ellátva, ebből négy
sugár indul ki; a sugarak rövidek és a kristálytani főszimmet.riasíkok
13 Belső etetési lapoknak nevezi Molengraaff azokat a lapokat, melyek az éte-
tési idomokat határolják, ellentétben a külső étetési lapokkal, melyek az étetési dombo-
kat veszik körül. Lásd: Zeitschrift für Krystallographie. 1871. XIV. p. 173 — 201.
4*
56
TOKODY LÁSZLÓ DR.
irányába esnek. 0 5 perces étetés után a sugárkép már nagyon gyenge,,
elmosódott, csak a centrális mag észlelhető.
Ezek a megfigyelések dognácskai kristályokra vonatkoznak. A lapok
eredetileg fényesek voltak, étetés után fényüket elvesztették és selymes-
bársonyos felületűekké lettek.
b) Oktaéder.
Mármarosi oktaéderen kénsavas étetéssel igen szép idomok voltak
megfigyelhetők. Az idomok sűrűn lépnek fel, határaik jól fejlettek, több-
nyire kettesével-hármasával jelennek meg, nagyrészt azonban különállók.
Az idomok egyenlőoldalú háromszögek, melyek csúcsukkal az oktaeder-
élek felé mutatnak. A háromszögek alapja az oktaederéllel 17° 45'-nyi
szöget zár be.
Orurói kristályon ugyanilyen alakú és orientációjú idomok figyel-
hetők meg. Ezek a. kristályok csak egy pillanatig merültek a forró kén-
savba. Az idomok alig érik el az 1 u nagyságot.
A sugárkép éles, egy erősfényű centrális magból és ebből kiinduló-
három sugárból áll. A három sugár megfelel a triakiszoktaeder éleinek,
de a vízszintesnek látszó ág a vízszintessel körülbelül 4°-nyi szöget zár
be. A sugárképek egymáshoz képest szimmetrikus helyzetűek.
Úgy a megfigyelt étetési idomok, mint a sugárkép megegyezést
mutat a salétromsavval való étetés idomaival és sugárképével (15a.
A kristályok étetés után is megtartják fényüket. Az orurói zöldes-
vörös színben irizáló kristály étetés után elveszti befuttatási színét,,
de fényét szintén megtartja.
c) P entagondodekaeder .
Medziádi pentagondodekaeder kénsavval 2 másodpercig étetve, igém
jó idomokat szolgáltatott. Az idomok egyenlőszárú háromszögek, melyek
csúcsukkal az (102) : (102) élre mutatnak; a háromszögek magassága
merőleges az említett élre. Az idomok sűrűn lépnek fel. A jól fölismer-
hető idomok az élekhez közel helyezkednek el. Némelyik lapon egyenle-
tesen oszlanak el s mindegyiknek határozott alakja van.
Egy másik medziádi kristályon, amely rövidebb ideig volt étetve,
nem tapasztalhatók idomok, hanem erősnek mondható rostozás figyel-
hető meg. A rostok a hexaederéllel párvonalasan haladnak, de nem foly-
tatólagosak, hanem részekből látszanak összetéve. Erre a rostozásra
merőlegesen irányul egy az előbbinél finomabb rostozás.
Kapnikbányai kristályon, mely csak körülbelül 1 másodpercig volt
az oldószer hatásának kitéve, sűrűn elhelyezkedő idomok látszottak.
Az idomok itt is egyenlőszárú háromszögek. Föllépnek oly idomcsopor-
A PIRIT SZIMMETRIÁJA ÉTETÉSI KÍSÉRLETEK ALAPJÁN.
57
tok, melyek olyan képet adnak, mintha az idomok egymásba lennének
tolva (14b. ábra).
Az idomok nagysága: 3 — 4
3 percnyi étetés után a kristálylapokat étetési dombok borítják be.
Ezek nagy számmal jelentkeznek és a lapokat hálószerűén fedik. A dom-
bok alakja szintén az egyenlőszárú háromszögre emlékeztet, mivel a dom-
bok felemelkedő csúcsát egy háromszögalakú lap tompítja le, melyhez a
külső étetési lapok meredeken dűlnek. Ezen étetési dombok különösen
akkor tűnnek jól fel, ha a kristályt oldalról is megvilágítjuk és a mikro-
szkóp asztalkáját forgatjuk. Ezen étetési domboknak az orientációja
ugyanaz, mint az előbb említett idomoké. A dombok nagysága 8 — 10 u
között váltakozik.
A sugárkép jól észrevehetőleg csak a kevés ideig étetett kristályo-
kon látszik, azokon, amelyeken az étetési idomok csak gyengén fejlődve
jelennek meg. A sugárképnél hiányzik a centrális mag, ennek helyét
egy egyenlőszárú háromszög foglalja el. Megfigyelhető két erőteljesebb
sugár és egy harmadik, amely az előző kettőnél kisebb és gyengébb
fényű. A két erősebb sugár közé illeszkedik a háromszög alapja. A sugár-
képet a 14b. ábra mutatja.
A kristályok fénye étetés után csökken, majdnem teljesen elvész.
2. Étetés sósavval.
A sósavval való maratás igen gyenge idomokat adott. A sósavat
forrón és hidegen alkalmaztam; az étetési idő 1 óra volt forró sav hasz-
nálatakor, míg hidegen 2 nap — 3 hét között váltakozott. Akárhogy is
alkalmazzuk az oldószert, a kristályok az étetésnek csak halvány nyo-
mait mutatják. Az étetési idomok csak apró, alig látható pontok alakjá-
ban tűnnek fel, úgyhogy sem alakjukat, sem orientációjukat megállapí-
tani nem lehet. De, hogy idomok megjelennek, azt bizonyítják a sugár-
képek, melyek az étetés után sohasem hiányoznak.
A sugárkép a hexeader-lapon erősen fénylő centrális magból és
ebből jobbra és balra kiinduló vízszintes sugárból áll; a sugárkép erős
fényű.
A pentagondodekaederlapon a sugárképben nem figyelhető meg cen-
trális mag; egy hosszú függőleges sugarat észlelhetünk, ez erős intenzi-
tású, de fénye a vége felé folytonosan csökken. A függőleges sugárhoz
csatlakozik két rövidebb, körülbelül diagonális helyzetű sugár; orientá-
ciója a 14b. ábrán feltüntetett sugárképpel egyező.
Az oktaederlap ugyanolyan sugárképet tüntet föl, mint amilyen a
kénsavas étetés után az oktaederlapon megjelent. Az egész sugárkép
szétmosódott.
58
TOKODY LÁSZLÓ DR.
A kristályok akár forró, akár hideg sósav hatása alatt állottak,
az étetési időtől függetlenül megtartják fényüket.
3. Etetés salétromsavval.
a) Hexaeder.
Dognácskai hexaeder 1 HN03 : 3 H20 higítású savban vízfürdőn
4 percig állott az oldószer hatása alatt. Étetés után a kivált kén a meg-
figyeléseket nagy mértékben hátráltatta és CS2-dal csak nagyon nehezen
volt eltávolítható.
Az étetési idomok jól kialakultak, határvonaluk téglalap. A belső
étetési lapok jól megkülönböztethetők; az idomok alapját a } 001 ( forma
zárja be. Az idomok hosszirányban megnyúltak s ebben az irányban
a határvonal élesebb, mint a szélességi irányban, ahol ugyanis néha
cikk-cakkosak, de sok idomnál teljesen egyenes vonalúak (14c. ábra). A
határ-vonalak egymásra derékszögben állanak. A hosszabb oldalak meg-
felelnek a tt JhOk j formának, az oldallapok pedig valószínűleg a tt JOkhJ
formának, mint azt Becke is megállapította. Az idomok hossza: 2 — 3 p,
szélessége: 1 p.
Az idomok a kristálylapot sűrűn borítják be, de lehetőség szerint
megtartják alakjukat. A hexaederéllel párhuzamosan foglalnak helyet
Néha sorokat alkotnak.
Ugyanazon körülmények között étetett szintén dognácskai kristá-
lyon az említett idomok mellett megfigyelhetők voltak olyanok is, ame-
lyek mintha meg lennének duzzadva, ezek többé-kevésbbé hatsz ögletűek,
de inkább lekerekítettek. Az ilyen kifejlődésű idomoknál hiányzik az
alapot bezáró (001) lap. Orientációjuk ugyanaz, mint az oblongum-alakú
idomoké.
A normális kifejlődésű téglalapalakú idomok néha hosszúra meg-
nyúlnak, pálcikaszerűek és ilyenkor hosszúságuk többszőre a szélessé-
güknek. Más esetben megfigyelhető, hogy az idomok hosszú gyöngy-
sorhoz hasonlóan helyezkednek el, ekkor a sorok párhuzamosak a
hexaeder-éllel.
A PIRIT SZIMMETRIÁJA ETETÉSI KÍSÉRLETEK ALAPJÁN.
59
Selmecbányái kristályon megfigyelhetők voltak hagy, 15 u nagy-
ságú idomok. A kristály eredetileg enyhén rostozott volt a hexaeder-
éllel párhuzamosan. Az idomok a rostok között foglaltak helyet, úgy
alap-, mint oldallapjaikon jól határolhatok. Ennél a kristálynál föllépteK
olyan idomok, melyek több idomból voltak összetéve oly módon, hogy
legkívül a legnagyobb idom helyezkedett el és ebbe a folytonosan kiseb-
bedé idomok mintegy bele voltak rakva; a legbelső volt a legkisebb és
legélesebb határvonalú s ennek alapját határolta a ) 00 1 { forma.
A legjobb étetési idomokat akkor kapjuk, ha az étetési idő nem
haladja meg a 4 percet.
A sugárkép rendkívül erősen fénylő centrális maggal van ellátva,
ebből körülbelül egyenlő hosszúságú négy sugár indul ki, melyek egy-
másra merőlegesek és a főszimmetriasíkok irányában fekszenek. A függő-
leges sugár intenzitása nagyobb, mint a vízszintesé (14c. ábra).
A kristályok étetés után nem vesztik el fényüket.
b) Oktaéder.
Az idomok mind kitünően fejlettek. Az étetési idő pár pillanat
forró koncentrált salétromsav alkalmazásakor. Az idomok egyenlőszárú
háromszögek (15a. ábra), amelyek azonban igen közel állanak az egyenlő-
oldalú háromszögekhez. Az idomok alapjár az 1111} forma zárja be, míg
az oldallapok egy diakiszdodekaeder lapjainak felelnek meg.
Előfordulnak az idomok között olyanok, amelyeknek határvonaluk
és csúcsaik legömbölyödöttek. Az alaplap nagysága idomonkint változó,
egyeseknél kicsi, alig tűnik fel, másoknál az egész idomot dominálja.
Az idomok nagysága változó, a magasság irányában mérve, 2 — 4 g
között váltakozik.
Az idomok különállók, ritkán alkotnak csoportokat.
Az idomok orientációja olyan, hogy a háromszögek alapja párhuza-
mos az oktaederéllel.
A sugárkép alakja és orientációja tipikus oktaederes sugárkép (15a.
ábra) .
Az oktaéderek, melyek Mármarosból származtak, étetés után is meg-
tartották fényüket.
c) P entagondodekaeder .
A salétromsav a pentagondodekaeder-lapokon kevéssé jó étetési for-
mákat szolgáltat. A salétromsavat vízzel való hígításban 1:3 arányban
alkalmaztam vízfürdő hőmérsékletén; az étetési idő 20 mp és 4 perc
között váltakozott. A kiválott amorf kén az idomok aprósága miatt
rendkívül nehezen távolítható el.
TOKODY LÁSZLÓ DR.
• 60
Az idomok rosszul fejlődtek, igen aprók, nem érik el még az egy
mikron nagyságot sem. Nagyon sűrűn jelentkeznek, úgyhogy határ-
vonalaikat megállapítani nem lehetséges. Egyedülálló idomokat találni
a legnagyobb ritkaság, azok mindig közvetlenül az éleknél helyezkednek
el. Ezek az idomok megnyúlt egyenlőszárú háromszögek, melyek csúcsuk-
kal az (102) : (102) élre merőlegesen irányulnak. Ezek a megfigyelések
medziádi kristályra vonatkoznak, mely 20 mp-ig volt az oldószer hatásá-
nak kitéve.
4 percnyi étetés után még sűrűbben jelentkeznek az idomok, de
nagyságuk most sem változik. Itt még ritkábban található egyedülálló
idom, még az élekhez közel is sűrű szövedéket alkotnak a parányi
idomok.
A sugárkép kicsi, csillagalakú. A középen erős megvilágítású mag
ügyelhető meg, melyből diagonális irányú sugarak indulnak ki. A suga-
rak rövidek és elmosódottak.
A kristálylapok 20 mp-nyi étetés után fényüket megtartották
ugyan, de nem az eredeti erősségben. 20 mp-nél tovább tartó étetéskor
a lapok fényüket teljesen elvesztik.
15. ábra.
4. Étetés királyvízzel.
a) Hexaeder.
Eognácskai kristály 10 mp-ig étetve királyvízzel, nem mutatott
határozott körvonalú idomokat. Az idomoknak három típusát külön-
böztethetjük, mind egy pentagondodekaeder negatív másai, melyek ki-
fejlődésükben különböznek egymástól, mint az a 15b. ábrából látható.
Leggyakrabban figyelhetők meg az a) típusú idomok, melyek az egész
kristálylapot dominálják. Ab) típusba tartozó idomok már csak alá-
rendelten jelentkeznek, ezeknél is ritkábban találkozunk a c) típusbeli
étetési alakkal. Az idomok, mind a három tipusnál aprók, a 2 — 3 g-t
ritkán haladják túl. Az idomok a hexaederéllel párhuzamosan foglalnak
helyet, a kristálylapokat teljesen beborítják, a kristálylap belseje felé
nagyobb számban találhatók, mint az éleknél.
A PIRIT SZIMMETRIÁJA ETETÉSI KÍSÉRLETEK ALAPJÁN. 61 ‘
Másik kristály, melyet 0-5 percig étettem, tetemesen nagyobb ido-
mokat tüntetett föl. A kristálylap étetés után erősen megmartnak lát-
szik, rostozás is megfigyelhető a hexaederéllel párhuzamosan. Az előbb
említett idomtípusokon kívül egy újabb alakú idom lép fel. Ez az idom
sokkal komplikáltabb, mint az előbbiek, amennyiben két részből van
összetéve. A külső idomot négy lap határolja, mely egy diakiszdodekae-
dernek felel meg; ebben foglal helyet a hatszöges körvonalú kisebb idom,
amely viszont egy pentagondodekaeder negatív mása (15c. ábra). Ezen
idomok közti tért a 15b. ábrán feltüntetett a) típusú idomok töltik ki,
amelyek azonban itt egy mikron nagyságot alig érik el. Némely esetben
csak a külső idom van meg. A belső idomon az étetési lapokat egy eset-
ben sem sikerült fölismerni. Az idomok a hexaederéllel parallel helyez-
kednek el; a lapokon bőségesen találhatók. Nagyságuk meglehetősen
állandó, hosszuk: 8 — 10 ju szélességük: 2 u.
Hosszabb ideig étetett kristályok nem szolgáltattak jól kialakul,
idomokat.
A sugárkép rendkívül éles; két egymásra merőleges sugárból áll,
melyek a főszimmetria-síkok irányában helyezkednek el. A sugarak
találkozásánál erős megvilágítású centrális mag van. A függőleges sugár
intenzitása nagyobb, mint a vízszintesé.
A kristálylapok fényüket teljesen megtartják; a hosszabb étetés
után a lapok fénye lényegtelenül csökken.
b) Oktaéder.
Az oktaederes habitusú kristályok kristályvízzel való étetés után
kevéssé jól kialakult étetési alakokat adnak.
Mármarosi kristály forró kristályvízzel való étetés után az étetés-
nek csak nyomait mutatja; az étetési idő 4 másodperc volt.
Orurói kristály hasonló körülmények között étetve, egy percnyi
etetési idő után étetési dombokat tüntetett fel. Ezek rendkívül aprók;
a kristálylapokon sűrűn helyezkedve el. Méretük alig éri el az egy
mikront. Az étetési dombok teljesen megegyeznek azokkal, amelyeket
Becke figyelt meg. Ha a kristályt oldalról is megvilágítjuk s a mikro-
szkóp asztalát forgatjuk, a dombokat határoló külső étetési lapok
háromszor csillognak be. A sugárkép az oktaederlapokon fellépő sugár-
képek alakját tünteti fel, azonban igen halavánv. A kristálylapok
fényüket teljesen elvesztik étetés után.
c) Pentagondodekaeder.
Facebajáról származó pentagondodekaeder rendkívül apró ido-
mokat szolgáltatott 10 mp.-ig tartó forró kristályvízzel való étetés
62
TOKODY LÁSZLÓ DR.
után. Az idomok nagyon sűrűén jelentkeznek; határozott körvonaluk
nincsen. Megfigyelésre alkalmas idomokat csakis az élek közelében
találhatunk. A különálló idomok megnyúlt ötszögek, melyeknek párat-
lan lapjuk az [102.001] zónában fekszik, szimmetria-vonaluk merőle-
ges az (102) : (102) élre (15d. ábra). Ugyanilyen idomokat figyelt meg
Pöschl5 * * * * * * * * 14 is, azzal a lényeges különbséggel, hogy az általa nyert ido-
mok szimmetria-vonala az (102): (102) éllel 25°-os szöget zárt be. Az
idomok ilyen orientációját Becke az oldószer koncentrációjának meg-
változásával magyarázza.
Hasonló körülmények között étetett másik kristályon hatoldala
idomok jelentek meg (15d. ábra). Ezen idomok orientációja teljesen
azonos az előbbiekével. Az idomok hossztengelyük irányában meg-
nyúltak; nagy számmal figyelhetők meg, aprók, alig érik el az egy
mikron nagyságot. Mellettük, de ritkábbak az olyan ötszögalakú ido-
mok, melyeknek oldaléléi az alapélre merőlegesen, vagy közel merőle-
gesen állnak (löd. ábra c). Ezek az idomok igen kicsinyek.
A sugárkép elmosódott, csak az erős fényű centrális mag
tűnik fel jól, ebből egy eléggé erős fényű vízszintes sugár indul ki,
melyre merőleges egy halványabb sugár.
A kristálylapok étetés után elvesztik fényüket.
5. Étetés NaOHsdal.
a) liexaeder.
Selmecbányái kristály nátriumhidroxiddal való étetéskor 15
percnyi étetési idő után főleg étetési dombokat mutatott, melyeknek
külső étetési lapjai nem fejlődtek jól ki. Az étetési idomok ritkák és
az étetési dombok közli mélyedésekben foglalnak helyet. Az idomok
ötszöges kinézésűek, határlapjaik legömbölyödöttek; szerkezetük
héjas, középen erősen fénylő lap zárja be őket. Egyedül álló idomok
ritkák. Az idomok szimmetria-vonala párhuzamos a hexaederéllel.
Selmecbányáról származó kristályon 30 perc étetési idő után a
dombok még nagyobb számmal jelentkeznek, alakjuk azonban nem
határozott. Megfigyelhetők étetési idomok is, melyeknek alakja és
orientációja megegyezik a 15 percnyi étetés után nyert idomok alak-
jával és orientációjával.
35 percnyi étetés után a kristálylap behorpadtnak látszik, az élek
legömbölyödtek. A kristályon vannak étetési dombok is, de túlsúly-
ban étetési idomokat találunk, melyek igen aprók és sűrűn helyezked-
nek el a hexaederéllel párhuzamosan. Egy másik Selmecbányái kristá-
lyon, mely szintén 35 percig étettetett, a dombok majdnem teljesen
14 Groth : Zeitschrift für Krystallographie. 1911. XLV1II. p. 572.
A PIRIT SZIMMETRIÁJA ETETÉSI KÍSÉRLETEK ALAPJÁN.
63
háttérbe szorulnak és helyüket nagy számmal foglalják el az étetési ido-
mok, melyek úgy alakjuk, mint orientációjuk tekintetében teljes meg-
egyezést mutatnak a 15 perces étetés után nyert idomokkal.
45 percig étetett selmeci hexaederen az élek legömbölyödtek s helyü-
kön preróziós lapok figyelhetők meg, melyek a rombdodekaeder lapjai-
nak felelnek meg. A kristálylapokat az étetési dombok uralják, amelyek-
nek határlapjai pontosan nem állapíthatók meg. A dombok közé ékelve
jelennek meg deltoid-alakú idomok, melyeknek határlapjai az oktaéder
lapjainak felelnek meg. Nagyságuk 5 — 15 g.
A sugárkép rendkívül halavány. Egy vízszintes sugárból áll, mely-
ben a centrális mag nyomai látszanak.
A kristálylapok étetés után teljesen elvesztették fényüket.
b) Oktaéder.
Mármarosi kristályon 35 percnyi étetés után rendkívül éles, igen
jól fejlett idomokat figyelhetünk meg, melyek megegyeznek a 15a. ábra
idomaival. Az idomok egyenlőszárú háromszögek.
Az idomok alapja párhuzamos az oktaederéllel, a háromszögek
magassága merőleges arra; az idomok csúcsa az említett él felé mutat.
Az idomok nagysága a magasság irányában mérve: 2 — 3p.
Porkurai kristály 20 perces étetés után az étetésnek csak nyomait
mutatta.
Egy másik porkurai kristály több típusú étetési idomot mutatott.
Az étetési idő 30 perc. A kristálylapot egyenlőszárú háromszögalakú
idomok fedik. Ezek az idomok teljes megegyezést mutatnak a 15a. ábrá-
ban föltüntetett idomokkal. Az idomok többnyire egyenként fordulnak
elő. Az idomok nagysága 3 — 9 g.
Porkurai kristály 35 percnyi étetés után változatos kifejlődésű ido-
mokat tüntetett föl. Az egyik típusú idom megnyúlt hatszög, erősen
legömbölyödött élekkel. Ezek az idomok többnyire sűrű csoportokban
helyezkednek el, egymásba folynak. Ezen idomok nagysága 5 — 8 p. Föl-
lépnek egyenlőszárú háromszögek is, melyek a mármarosi kristályon
megfigyelt idomokkal azonosak.
A sugárkép halavány, nagy mértékben elmosódott. Alakjában tel-
jesen emlékeztet az oktaederes típusú sugárképre.
Az oktaederlapok fénye étetés után csökken.
c) Pentagondodekaeder.
Medziádi pentagondodekaederen 10 percnyi étetés után apró idomok
jelentkeznek. Az idomok körtealakú ötszögek, erősen legömbölyödött
csúcsokkal. Az étetési idomok nem nagy számmal figyelhetők meg, nagy-
64
TOKODY LÁSZLÓ DR.
részt csoportosan foglalnak helyet, magánosán álló idomokat is
találunk. Az idomok hossztengelye merőleges az (102) : (102) élre.
A legnagyobb idomok hossza 4 — 6 g, de többnyire aprók.
15 percnyi étetés után medziádi kristályon az előbbi típusba tar-
tozó idomok nagyobb számmal észlelhetők. Ezek mellett találunk del-
toidalakú idomokat, melyek kisebbek, mint az előbbiek, de jobban fej-
lettek.
Előfordulnak egyes deltoidalakú idomok, melyeknek alapját egy
erősfényű lap zárja be. A fénylő alappal ellátott deltoidszerü idomok
kicsinyek, méretük: 3 g. Orientációjukat tekintve, szimmetria-vonaluk
merőlegesen áll az (102) : (102) élre.
A pentagondodekaeder lapjait túlnyomólag a deltoidalakú idomok
borítják be.
A sugárkép igen gyenge. Megfigyelhető egy erősebb megvilágítású
centrális mag, amely két diagonális helyzetű rövidke sugárból összetett
csillag. A világosabb magból kiinduló függőleges sugár nyomai tűnnek
fel, melyre merőlegesen foglal helyet a gyengefényű vízszintes sugár.
A pentagondodekaeder lapjai nátriumhidroxiddal való étetés után
fényüket teljesen elvesztik.
Természetes étetési idomok.
Porkuráról való piritek között 4 olyan kristályt találtam, amelye-
ken természetes étetési idomok voltak. A kristályokon már szabad szem-
mel feltűnik az étetés, amennyiben a kristálylapokat apró csillogó pon-
tok fedik.
I. kristály. A kristálynak csak egyetlen lapja volt meg. Az idomok
alakja egyenlőszárú háromszög, a lapot elszórtan borítják; nem nagy
számúak. Nagyságuk a magasság irányában mérve: 1-5 — 3 g.
A kristálylap igen fényes. A sugárkép tipikusan oktaederes (15a.
ábra), amiből következtetve, a szóban forgó lap az oktaéder egyik lap-
jával azonos.
II. kristály. Ezen a kristályon a következő formák voltak
megállapíthatók: ) 1 1 1 { , |210{. Az (111) lapon csak elvétve találni
háromszögű idomokat, a nagy többséget a többé-kevésbbé alaktalan
mélyedések teszik. A háromszögek alapja párhuzamos az oktaederéllel;
az idomok csúcsa az említett élre mutat. Az egyenlőszárú háromszögek
mérete: 1 '5 — 6 u.
Az (111) lapon sokkal kevesebb idom jelentkezik, ezek egyenlő-
szárú háromszögek. Alapjuk párhuzamos az oktaederéllel, csúcsuk arra
mutat; nagyságuk: 8 g. A lapok kivétel nélkül fényesek. A sugárkép
a leghatározottabb oktaederes típusú sugárkép.
A PIRIT SZIMMETRIÁJA ÉTETÉSI KÍSÉRLETEK ALAPJÁN.
65
III. kristály. A kristályon az (111) és (111) lapok maradtak
•meg. A lapokon egyenlőszárú háromszögalakú idomok foglalnak helyet,
melyeknek alapja az oktaederéllel párhuzamos és csúcsukkal az emlí-
tett élre mutatnak.
Az (111) lapon kevésbbó jól fejlett idomokat találunk; a lapot fő-
leg a szabálytalan gödrök tömege borítja. Az idomok egyrészt deltoi-
dok, másrészt lelapult hétszögek. Az idomok szimmetriavonala merő-
leges az (111) : (111) élre. A deltoidszeríí idomok hossza: 9 g. Ros-
tozás egyik lapon sem észlelhető; a lapok erősíényűek. A sugárkép jel-
lemző az oktaederlapokra.
IV. kristály. A kristálynak csak egyetlen egy lapja maradt meg.
A kristálylapot többnyire alaktalan gödrök borítják, amelyek mellett
bőven találunk egyenlőszárú háromszögalakú idomokat, melyeknek
alapja párhuzamos a (valószínűleg) oktaederéllel s csúcsuk is arra
mutat. Megfigyelhetünk hatszögű idomokat is, melyeknek alapja pár-
huzamos az említett éllel és szimmetria-vonaluk arra merőleges. Ros-
tozás a lapon nincs. A sugárkép szétfolyó, pontosan nem észlelhető, de
a legnagyobb valószínűség szerint oktaederes típusú.
A pirít szimmetriája.
Ha az étetési alakokból a pirít szimmetria-viszonyaira következte-
téseket vonunk, kétségtelenül az bizonyosodik be, hogy a pirít a szabá-
lyos rendszer diakiszdodekaederes osztályában kristályosodik. Ezt mu-
tatják BECKEnek igen alapos vizsgálatai, erre utalnak az általam vég-
zett megfigyelések is.
Az oly kifejlődésü, illetve orientációjú étetési alakok, melyek a
tetraederes-pentagondodekaederes szimmetriára vonatkoznak, anomális
jelenségeknek tekintendők.
Az anomális idomok keletkezését Becke a kristálymolekulák zava-
rodottságával és főleg a kristályszerkezet tektonikájával gondolja kap-
csolatba hozhatónak. Az anomális jelenségek a legnagyobb valószínűség
szerint a kristályok hypoparallel fölépítésének köszönik eredetüket.
Az elmondottakból az tűnik ki, hogy a piriten föllépnek ugyan
a tetraederes-pentagondodekaederes szimmetriára utaló idomok, de ezek
anomáliák. S hogy a pirit valóban a diakiszdodekaederes osztály szim-
metriáját követi, bizonyítja nemcsak a mesterségesen előállított étetési
alakok többsége, hanem a természetes étetési idomok is. Erre mutatnak
E. H. Kraus és J. D. Scott által a pentagondodekaeder-lapokon meg-
figyelt természetes étetési idomok, erre utalnak a fentebb ismertetett
porkurai oktaédereken jelentkező szintén természetes étetési idomok is.
Munkámat nem fejezhetem be anélkül, hogy ezen a helyen is ne
Földtani Közlöny. LI — LII. köt. 1921 — 22.
5
66
TOKODY LÁSZLÓ DR
mondjak hálás köszönetét Mauritz Béla dr. tud. egyetemi ny. v.
tanár úrnak, aki figyelmemet erre a tárgyra felhívni és munkám egész
folyamán értékes tanácsaival támogatni szíves volt.
Budapest. 1919 február hó 20-án.
Készült a budapesti tudományegyetem ásvány-kőzettani intéze-
tében.
FELSŐKRÉTA DINOSAURUS NYOMOK A KOSDI
EOCÉN SZÉNTELEP FEKÜJÉBEN.
(Előzetes jelentés.)
Irta: MAJER ISTVÁN dr.*
Bevezető. 1921 október 31-én dr. Yenül Miklós és Zeller Tibor:
kedves barátaim társaságában kirándultam a Vádol északra, alig 6 km-
nyire lévő Kösd község eocén szénbányájába, hol Brössler Ernő
bányaigazgató úrtól három darab mintegy kisebb fejnagyságú ismeret-
len kövületet kaptam, melyek a nyár folyamán a szén fekűjében és a
triász mészkő felett lévő zöldesszürke agyagrétegből robbantáskor
kerültek ki.
Ezeket felsőkréta Dinosaurus koprolitoknak ismertem fel, a kövü-
letek alakja, a lelőhely sztratigrafiája és e szerint lehetséges palseonto-
logiája alapján, minthogy éppenekkor foglalkoztam behatóan egy
ekkor készülőben lévő munkám1 számára e vidék geológiai, sztrati-
grafiai és palaeontologiai viszonyaival.
A lelőhely ismertetése. A koprolitokat tartalmazó szénfekű 135 m
mélyben van a felszín alatt a Naszál- (Nagyszál) hegy keleti lábánál.
Az alaphegységet felsőtriász dachsteini mészkő alkotja, amelyen helyen-
kint ez az ismeretlen vastagságú, de többméteres zöldesszürke egyéb-
ként kövületmentes agyag fekszik, felette az édesvízi mészkő a szén-
telepekkel.2
A zöldesszürke szénfekűben lévő agyagképződmény a koprolitok
lelőhelye és először csak 1921-ben lett feltárva, azért az eddigi iroda-
lomban sehol említve nincs. Vadász is a feküben a dachsteini mészkő
felett „durva dachstein kavicsokból44 álló vékony konglomerátumról:
emlékszik csak meg.
* Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1922 január 4-én tartott ülésén.
1 Dr. Majer István: Artézi kút lehetősége Vácon. Pestvidéki Nyomda kiadása
Vác 1922. 8 old. jegyzetében hivatkozás a koprolitokra.
2 Dr. Vadász M. Elemér: A Dunabalparti idősebb rögök őslénytani és földtani,
viszonyai. A M. Kir. Földtani Int. Évk. XVIII. k. Budapest 1910 — 11. 151. old.
FELSÖKRÉTA DINOSAURUS NYOMOK A KOSDI EOCÉN SZÉNTELEP FEKÜJÉBEN. 6/
Leszállva a bányába a lelőhelyet megvizsgálandó, mag,am is
találtam több érdekes darabot, amelyek a természetes helyzetükből
kimozdított, dűlt rétegben a réteglaphoz viszonyítva vízszintesen
feküdtek. E lelőhely közelében, alig 10 méternyire a beomlott táróban,
a zöldesszürke agyag folytatása gyanánt vöröses zsírosfényű agyagot
láttunk, amely igen emlékeztetett a lateritszerű trópusi képződményre.
Hasonló vörösagyag először 1918-ban került elő és az irodalom-
ban én említem először idézett munkámban, midőn e területről szólva
írom: „Jurában és a Kréta időszakban hosszú ideig szárazulat lehe-
tett, amelynek tanúja az a vörös trópusi agyag, amely Kosdon a szén
alatt a triász mészkövön át hajtott szintben a mélyedésekből előkerült44.
A koprolitokat tartalmazó zöldesszürke és a szomszédos vörös-
agyag ismertetése és eredete. A koprolitokat bezáró zöldesszürke
agyagot laboratóriumban megiszapoltam és azt igen sajátságos visel-
kedésű agyagnak találtam, amilyennel még nem dolgoztam. Ugyanis
vizet öntve rá, egész fehér mésztej váltott ki. Egypár leöntés után a
mésztej ki volt már vonva belőle és a víz tiszta maradt, nem úgy,
mint más közönséges agyagnál, mely iszapoláskor piszkosan zavaros
vizet szokott adni mindaddig, míg a finom részek el nem távolodnak.
Ennél a mésztej eltávolítása után az anyag kisebb-nagyobb darabkák-
ban száraz, érdes tapintást adva együtt maradt. Mikrofauna egyáltalá-
ban nem volt benne föllelhető, csak apró kis magnetit szemecskék, me-
lyekkel elég sűrűn hintve van.
Kőzettanilag mikroszkóp alatt Mauritz Béla professzor és
Vendl Miklós adjunktus urak voltak szívesek megtekinteni és rész-
letesebben újabban kedves tanítványom Szádeczky K. Elemér úr.1
Az ő petrográfiai vizsgálatuk egybehangzó eredménye szerint hal-
ványzöldes kaolinos alapanyagszerű rész alkotja ez anyag legnagyobb
részét, melynek egymásba folyó kontúrtalan, igen gyenge kettőstörésű,
rostnemű szerkezete van, mely a kaolinnak megfelel. Helyenkint föld-
pát lemezkék is észlelhetők benne. A szemecskék igen finomak, átmérő-
jük alig haladja meg a 10 p-t. Ezen alapanyagban igen sűrűn x/2 p-os
szemtől egész 1 mm-ig fekete opák magnetit szemecskék vannak.
A kőzet e két főanyagán kívül alárendelt szerepűek a szabálytalan
apró 10 p-os kaiéit szemecskék (nagyrészük sósavval való kezeléskor
feloldódott már), kvarcok és még ritkábbak az erősen fénytörő éles
oszlopkák, amelyek turmalin vagy apatit lehetnek. Ezeken kívül egyes
pirit rögök is előfordulnak benne, melyek apró kockákból állanak.
A zöldesszürke agyag folytatásában lévő zsírosfényű vörös agyag
1 Szádeczky K. Elemér úr volt szíves a koprolitokkal összefüggő anyag petro-
grafiai vizsgálatát magára vállalni, melynek eredményeit majd a részletes munkámban
fogom közölni.
5
68
MAJER ISTVÁN DR.
a petrográfiai vizsgálat szerint egyenetlen, már elég durvaszemű, átlag
200 g-os átmérőjű szemcsékkel bíró, ásványos összetételében feltűnően
inhomogén, változatos kőzet, melynek a barna limonitos átlátszatlan
alapanyaga nincs túlsúlyban a többi alkatrésszel szentben. Ebben az
anyagban ereket alkot oly halványzöld rostos szerkezetű kaolin anyag,
mely az előbbi zöldesszürke kőzet alapanyagához sokban hasonlít. így
ebben is sűrűn elhintve opák magnetit szemek találhatók. Ezenkívül a
kétféle alapanyagban nagyobb, jól elhatárolt, önálló ásványok, főleg
szericit rostok, a nagyobb szemek közt kalcit rögök láthatók, melye-
ken, ha a zöld alapanyagban vannak, barna vékony limonitos burok
jól kivehető. Nagyobb alaktalan magnetit szemek és limonitos foltok
szintén gyakoriak. Kvarc és földpát ritkábban kisebbek. Kivételesen
azonban egész nagy l/2 mm-es, hullámosán sötétedő, tehát eruptivus
eredetűnek tekinthető kvarc szemek is előfordulnak.
Tehát a két anyag szerkezet tekintetében, a zöldesszürke egyenle-
tes, míg a vörös inhomogén és durvább voltában különbözik.
Ezen anyagok eredete után kutatva anyaguk, szerkezetük alapján
felmerül bennünk az a gondolat, hogy ezeket a triász mészkő és dolo-
mit zátonyok szárazra jutása utáni időben, tehát a Jurában, még
inkább a Kréta időszakban uralkodó trópusi kiima laterites mállása
hozta létre, részben az akkori szárazulatokat, mint alaphegységet
alkotó gránit-, gneisz-, kristályos palákból, fillitekből, szericites palák-
ból, kvarcitokból stb. álló magasabb hegységekből, részben a szél által
az ezeket szegélyező üledékes mészkő platók anyagából.
Hogy ez a gondolat nem alapnélküli, arra vonatkozólag nemcsak
elméleti feltevéseink vannak már, hanem pozitív fúrási adatok is.
Baleogeográfiai viszonyok. Az első formába öntött „durva vázat44
— mint saját maga mondja — Vadász M. Elemér l adta a Magyar
Közép-hegységre a liasztenger partvonalainak valószínű határaival. De
már előtte is adtak a mi területünket közelebbről érintő paleogeo-
gráfiai térképet Neumayr, Lapparent, Haug és Pompecky a júra-
tenger elterjedésével kapcsolatban.
Vadász Pompecky vázlatát módosítja, mert ő a liasz-tenger
elterjedésével kapcsolatban a partvonalat a Mecsek-hegység peremétől
egyenesen húzza kelet felé a Bihar-hegységig. Ez a vonal az Alföld
alsó harmadát szárazföld gyanánt szeli le s ez a szárazföld a Bal-
kánon át délfelé terül mint „orientalis44 keleti szárazulat. Míg e vonal-
tól északra eső Magyar Közép-hegységet tengerrel boríttatja, ami
helytelen, mert mint Vadász mondja: „a Magyar Közép-hegység idősebb
1 Vadász M. Elemér: Üledékképződési viszonyok a Magyar Középhegységben a
Jura-időszak alatt. Különlenyomat a Mathematikai és Természettudományi Értesítő,
XXXI. k. 1. füzetéből. Budapest 1912—13. 115. old.
FELSŐKRÉTA D1N0SAURUS NYOMOK A KOSDI EOCÉN SZÉNTELEP FEKÜJÉBEN. 69
triász vonulata, valamint az ettől délre elterült kristályos alaphegység
nem lehetett tenger alatt."
Az a kérdés, vájjon ezek a területek szigetek lehettek-e, avagy az
előbb említett*szárazulat tartozékai?
Minthogy sem a felszínen észlelhető tények, sem a fúrási adatok,
sem pedig a régi elhordás nyomait mutató fiatalabb klasztikus üledé-
kek semmi nyomát sem mutatják annak, hogy a közbeeső részeken
júra-üledékek lettek volna, azért az egész területet inkább összefüggő
szárazföldnek tarthatjuk s a föntebb említett liasz partvonalat a
Mecsek-hegység déli pereméről észak felé a Balatonfelvidék régibb
triászvonulata, a Vértes-hegység dolomitja peremén a Pilis-hegység
déli részén át a Nagyszál horsztja fölött kell vezetnünk észak felé. Ez
a partvonal állandó maradt az egész mezozoikumon keresztül, sőt a
júra második felében a szárazföld növekedett a tenger rovására, mely
utóbbi csak az eocénben hódított vissza egyes részeket, egyesek azon-
ban talán csak a legfiatalabb harmadidőszakban kerültek újból víz alá.
Az itt vázolt szárazulat a kiindulási pontunk, amelyet észak-
kelet felé kiegészíthetünk még az újabban előkerült fúrási adatok alap-
ján Balassagyarmat és Losonc irányában, mely helyeken mint Noszky
Jenő' közléséből tudjuk „az Ipolyvölgy környékén a fiatalabb harmad-
kori rétegeknek, idevéve az oligocént is, tényleg kristályos palák alkot-
ják a fekűjét.“ A balassagyarmati artézikútban 591 -5 métertől kezdve
kapták már ennek a fúrás által széttördelt törmelékeit, a losonci három
artézikút fúrásban circa 300 m körül. Míg a Karancs északi oldalán
lévő sátorosi m. kir. áll. kőfejtőben erősen feltárt gránátos biot.it ande-
zitből álló lakkolitnak zárványai gneiszből és szericites palákból álla-
nak a mélységből felragadva, „a mezozoi s eocén képződményeknek**
azonban „nyoma sincs benne.“
„A mezozoós és eocén alaprétegek tehát itt a Közép-hegység
északi részében hiányzanak", amely „tény paleogeográfiai szempontból
figyelmet érdemel."
Most már ezek alapján megalkotva eocén előtti kréta időszaki táj-
képünket, azt látjuk lelki szemeink előtt, — amelyre különben mái- id.
Lóczy Lajos és Sc.hafarzik Ferenc is utaltak, — hogy e szárazulat
közepén a mai Nagy Magyar Alföld helyén és a Bakony dolomit és
mészkő szírt jeitől délre, keletre és északkelet felé kristályos tömegek-
ből álló őshegységek tornyosulnak, melyek főleg gránitokból, gneiszek-
ből, kristályos palákból, fillitekből, kvarcitokból stb. állottak és
ezekre, valamint távolabb a peremek felé, a tengerpartokhoz közelebb,
ezek lankáira mészkő és dolomitból álló részben már karsztos platók
1 Noszky Jenő: A Cserhát északi részének földtani viszonyai. KI. a Magy. Kir.
Földtani Intézet évi jelentése 1916-ról. Budapest 1917. 343 — 346. old.
70
MAJER ISTVÁN DR.
támaszkodtak, amelyek rideg voltuknál fogva, kiemelkedésük és az
ezzel járó többszörös tektonikus mozgások folytán már részekre vol-
tak törve és helyenkint hepe-hupás térszínt, máshol fennsíkokat, sas-
bérceket alkothattak. *
Benn a hegységekben a kristályos, kovasavas kőzetek helyenkint
kopár, tehát humuszban szegény felülete az akkor uralkodó trópusi
kiima alatt laterites bomlásnak indult, melynek bomlástermékeit rész-
ben a víz elhordta a mélyebb helyekre, részben főleg a száraz
időszakokban a finomabb részeket a szél felkapta és vitte messzi
vidékekre. Míg a részben karsztos mészkő szirteken ezek finom
porát hozzávegyítve, mindkét mállási anyagot már most keverve
hordta a szél mindaddig, míg ezeket a szélárnyékos helyeken
az említett hepe-hupás, egyenetlen térszín mély edményei ben lerakta:
a durvább szeműeket már fenntebb, a kiemelkedőbb kopár mészkő
sziklákra, hol a nap izzó hevének voltak kitéve és e nagy meleg-
ben ilymódon jöhettek létre azok a vörösszínű üledékek, amelyek-
ről fenntebb szólottunk. Míg a mélyedményekben a finomabb zöldes-
szürke agyag képződhetett, mely egyúttal már a csapadékot is
felfogta és lehetővé tette, hogy e különben vízben szegény területeken
a vizet ilyképpen megkötve a növényzet létalapját is megteremtse.
Mert a „zöldesszürke és vörösesen pettyegetett agyag bomló szerves,
rendszerint növényi termékek nagytömegű egykori létét árulja el“,
mert „a vízben oldott húmuszsav a vasoxidot vasoxidullá redukálja,
hasonló hatást fejtenek ki a bomló állati anyagok is/*1
Az ilyen fokozatos és huzamos, hosszú időszakokon át tartó
agyagfelhalmozódás tette lehetővé, hogy ezen alacsonyabb fekvésű,
kezdetben sivár mészkő medencékben oly dús növényi élet fejlődhessék,
melyből aztán már később, de főleg az eocéntől kezdve helyenként
nagyobb vastagságú szén is képződhetett.
Ilyen lehetett az a háttér és környezet, melyben az eocén előtt
valószínűleg a krétában és annak is a felső részében azok a nagyter-
metű őslények éltek, melyek nyomukat, hátrahagyták a kosdi szén-
bánya mélyén a széntelep fekűjében: a zöldesszürke agyagban.
A koprolitok morfológiai ismertetése. Fizikai bélyegei e koproli-
toknak az általános alakjuk, mely nyilvánvalóvá teszi eredetűket,
amennyiben mint véletlen, konkréciók nem képződhettek, mert látszik
rajtuk, hogy a térben és időben szabad létük volt és látszik keletkezé-
sük sorrendje is.
Az egyik darabon ez igen szembetűnő, amennyiben a leesett első
1 Dr. báró Nopcsa Ferenc: A Dinosaurusok élete és szerepe. KI. a Term. Tud. Közi.
CXXVII — CXXVIII. pótfüzetből. Budapest 1917. 42 old.
FELSŐKRÉTA DINOSAURUS NYOMOK A KÖSD EOCÉN SZÉNTELEP FEKÜJÉBEN. 71
"hosszúkás darabra a valamivel lágy'abb főtömeg esett, mely aztán bizo-
nyos folyékonyságánál fogva a nehézség erő általános törvénye szerint
átfogta az első darabot és lassan leereszkedett két oldalon a talaj szí-
néig, míg a harmadik darab a másodikra ráesve, abba egy kissé besüp-
pedt. Ha megfordítjuk is a koprolitot, látszik, hogy a kihullási folya-
mat milyen sorrendű volt, látszik, hogy a fizika általános törvényei
szerint más nem is lehetett!
Míg egy másik nagy darabon, amelynél csak az első apróbb dara-
bok vannak és rajta a főtömeg, amelyet úgylátszik, hogy egy azonos
hasnyomással adott ki az állat — látható, hogy a kissé lágy anyag-
folyásnak indult, de a meleg száraz kiimában hamarosan kiszáradva a
folyása megállt és kedvező körülmények közé kerülve így megkövült.
Különben ezen anyag folyási kísérlete több kisebb darabon is észlel-
hető. A koprolitok egész alakján látszik, hogy ezek egy nyíláson gyor-
san kinyomott szabad testek voltak.
Tájékoztatásul ide mellékelem a 4 legkifejezőbb és legnagyobb
koprolit méreteit:
Hosszúság=az I. darabnál 230 m/m; a II-nál 280m/m ; a III-náll6Öni/m; a IV-iiél 215 m/m.
Magasság =,, ,, ,, 120 „ ; ,, „ 140 „ ; „ ,, 110 ,, ; ,, „ 120 „
Vastagság= 120—140 „ ; „ 120 „ ; „ „ 130 „ ; „ „ 180 „
■(szélesség)
Vannak sötétebb színű darabok és világosabbak. Hogy e különb-
ségeket mi okozza, ezt ía későbbi részletes vizsgálatok lesznek hivatva
kideríteni.
Biológiai bélyegei az alakjukon kívül e koprolitoknak azok a
növényi rost maradványok, amelyek elég gyakoriak bennük. Helyenkint
már a felületen, a, széleken látszanak a rostos növényi részek, melye-
ket nem emésztett meg az állat, míg más darabok az átmetszéskor
tűntek elő. Érdekes ezek között az egyik darabban lévő — mintegy
2 cm hosszú és 1 cm széles növényi metszet, amely Tuzson .János
egyetemi tanár úr megfigyelése szerint egy haraszt rhizómájához a
leghasonlóbb.
Egyes darabok felületén megszenesedett növényi részek láthatók,
melyeket a kieséskor nyomott le az ürülék, tehát a szén anyaga is
megmaradt, nem úgy mint a koprolitokban lévőknél, hol csak az emészt-
hetetlen rostok maradtak meg, míg az emészthető részekben a „Car-
boniumot“ mind felhasználta az állat energia készletének a gyarapí-
tására életfolyamatainál
Érdekes egy kisebb koprolit, melyet a geotropizmus folytán füg-
gőlegesen álló növényi szár mellé rakott le az álllat, mely szár a kopro-
litot bevágva, nyomott hagyott rajta és maga is a kedvező körülmé-
nyek folytán megszenesedve részben megmaradt. Ezen biológiai jegyek-
72
MAJER ISTVÁN DR.
bői, a növények struktúrájából, ha sikerül őket meghatározni, meg:
lehet állapítani, hogy mit evett az állat, milyen növényi részekkel táp-
lálkozott és az utóbb említett darab alapján, hogy hol élt.
A koprolitok anyaga jórészt CaC03-ból áll, úgylátszik az volt a
főkövesítő anyag. Általában szemcsés szerkezetű, mely szerkezet a
felületükön is látható a mintegy 5 mm védő burkolat alatt és csiszo-
latban is sok hasonlóságot mutat anyaguk C. Eg. Bertrand 1 által
tanulmányozott koprolitok szerkezetével, jóllehet formailag különbö-
zők, mert azok ragadozó Dinosaurusoktól származtak, míg ezek nyil-
vánvalóan növényevőktől. Foszfortartalmuk is erre mut;at, mert oly
csekély benne, sőt még csekélyebb, mint a ma élő növényevő háziállatok
ürülékében. A koprolitok chemiai elemzésének eredményeit is a részletes
munkámban fogom közölni.
A koprolitok gazda állatának megállapítása igen nehéz. Sőt kop-
rolitokból kiindulva 0. AbeiA szerint már magát az állatcsoportot is
meghatározni rendkívül nehéz. Hát még a fajokat! Ez sokszor szinte
lehetetlen, sok szerencsés bizonyító adatnak kell közreműködni, hogy
ez sikerüljön. Így Bertrand sem volt képes a bernissarti wealden kop-
rolitjainak származását kideríteni, dacára a hosszadalmas és beható
vizsgálatainak. Tanulmányai csak annak a megállapítását eredményez-
ték, hogy a bernissarti koprolitok nem a növényevő Iguanodonoktól
származtak, melyeknek csontjait bőségesen találták itt, hanem más
ragadozó Dinosaurusoktól.
A kosdi koprolitok esetében több szerencsés körülmény megköny-
nyíti e feladatot.
így a bezáró réteg, illetve a lelőhely kora, mely az elmondottak
alapján eocénelőtti lehet, mert oly hosszú idő, amely a triásztól az
eocénig eltelt, nyom nélkül nem tűnhetett el. Így a szénfekű korá-
nak megállapítása szabad felfogás tárgya, mert Vadász3 csak a szén-
telepek fedűjében lévő mintegy 22 méteres félsósvízi rétegek,
kevert faunájából állapította meg a széntelepek korát, melyet
a középső eocén és felső eocén határára tett, a rétegeket átme-
neti rétegekül véve. Míg az akna mélyesztés alkalmával pontról-pontra
ellenőrzött akna szelvény 28 változó szintet különböztet meg a kőze-
tek minősége alapján, pedig minden ilyen fizikailag észlelhető különb-
ség az üledékképződés viszonyainak változását jelzi. És míg egyik
helyen többméteres réteg rakodhatik le ugyanazon kőzetből, addig
más helyeken ugyanazon idő alatt annak sokkal kisebb hányada. Maga
1 C. Eg. Bertrand: Le Coprolithes de Bernissart. Exrait des Mémoires du Mügéé-
royal d’Histoire naturelle de Belgique. Bruxelles 1903, T. I. 1 — 154. Pl. I XI .
2 0. Ábel: Grundzüge dér Palaeobiologie dér Wirbeltiere. Stuttgart 1912. 83.
3 Dr. Vadász M. Elemér: 66(1) old. id. mu 151—157. oldalain.
FELSÖKRÉTA DINOSAUKUS NYOMOK A KOSDI EOCÉN SZÉNTELEP FEKÜJÉBEN. 73
„a szén fénylő fekete színű, minősége kifogástalan", úgy hogy Papp
Károly1 2 3 4 összefoglaló kimutatása szerint a kosdi óharmadkori eocén
szén hőfejlesztőképessége a legnagyobb Nagy-Magyarország összes
kréta és eocén szenei között, amiben azt hiszem, sok más tényező
mellett a kornak is van szerepe.
A kor után fontos adat még a koprolitok nagysága, melyek mint
láttuk elég tekintélyesek, sőt a legnagyobb eddig ismert koprolitok,
amelyek többméteres nagy állatoktól származhattak.
A számos megemészthetetlen növényi rost, szétharapott nö-
vényi maradvány kétségtelenné teszi, hogy ezen ürülékek növényevő
állatoktól származnak. És ha keressük, melyek voltak ebben az időben
e nagytermetű növényevő állatok, csak a Dinosaurusokra utalhatunk,
mert az emlősök kistermetüek voltak még ekkor.
Mindezek alapján kimondhatjuk általános palaeontológiai tudá-
sunk és eddigi ismereteink alapján, hogy e koprolitok csak növényevő
Dinosaurusoktól származhattak, mely állatok csontmaradványait a
kosdi lelőhely korszakával megegyező rétegekből, e tanulmányban körül-
határolt szárazulat erdélyi részéből Nopcsa Ferenc báró" fölfede-
zései révén és kutatásai alapján a legfelső krétából ismerjük is.
Európa felső kréta növényevő Dinosaurusai és kihalásuk idejének
problémája. Egész Európa felső kréta Dinosaurus faunája Nopcsa
megállapítása szerint is igen egyhangú, ameímyiben csak Dél-
Franciaországból, Belgiumból, Alsó-Ausztriából és az erdélyi Szent-
péterfalvával kapcsolatos területekről ismerünk Dinosaurusokat. A
Dinosaurusok legjellemzőbb közös vonása gyanánt említi Nopcsa
azt, „hogy a különböző, egymástól teljesen független mechanikai
problémákat, nem emlősök, hanem madarak módjára oldják meg."
Különösen áll ez a növényevőkre, melyeknél a medence lényegesen mó-
dosult, még pedig olyanképen, hogy a csontos medence végül, csak-
nem rendes szabású madármedencének látszik. Nevük is innen van,
Ábel ‘ szerint mint a Reptilia állatkörnek 19. ordója: Ornithischia
(vagy = Orthopoda), melynek főleg két családja érdekel berniünket:
1. család: Kalodontidae, ahová a Rhabdodon genus is tartozik,
melynek leleteit ismerjük Alsó-Ausztriából, Erdélyből és Délfrancia-
országból a felsőkrétából; továbbá az Iguanodontinae al családba tar-
tozó Iguanodon, melynek csontmaradványait ismerjük Belgiumból,
1 Dr. Papp Károly: A Magyar Birodalom vasérc és kőszénkészlete. Budapest
1916, 918-921 old.
2 Dr. Nopcsa Ferenc báró: Erdély Dinosaurusai. I— IV tábl. és 3 szövegközti
ábrával. A M. kir. Földtani Intézet Évkönyve XXIII. kötete 1 füzetéből Budapest 1915.
3 Dr. báró Nopcsa Ferenc: Erdély Dinosaurusai, etc. 3—4. old.
4 Oihenio Ábel: Die Stamme dér Wirbeltiere. Boriin u. Leipzig 1919. s. 614—638.
74
MAJER ISTVÁN DR.
Angliából és nyomait az angol és a hannoveri kréta első felébe tartozó
wealden rétegekből és végül a Craspedodon genus, mely a kréta máso-
dik felébe tartozó belgiumi maestrichtienből ismeretes.
Ezek a kalodontidák nevüket éppen bordásfoguk zománcbordái-
nak szép ornamentikája alapján kapták. Fogaik szerkezete alapján
lágy növényi részekkel táplálkozhattak.
2. család a Trachodontidae. melynek Protrachodontinae alcsalád-
jába tartozik az Orthomerus genus, melynek csontmaradványait ismer-
jük az erdélyi felsőkrétából és a belgiumi maestrichtienből.
Ezek azok a tisztán növényi eledellel táplálkozó Dinosaurusok.
melyeket Európa krétájából eddig ismerünk. De hogy mily összefüggés
lesz megállapítható a kosdi koprolitok és az itt felsorolt európai vág}
még inkább a legközelebbi erdélyi növényevő Dinosaurus csontmarad-
ványok között, arra csak a részletes vizsgálatok fognak feleletet adni.
A kosdi koprolitokkal kapcsolatban újból felvetődik a Dinosauru-
sok kihalási idejének problémája is. Idézett munkájában1 erre vonat-
kozólag Nopcsa a következőket írja: „Feltűnő és részben még nagyon
homályos kérdés a Dinosaurusok kihalása a krétakor végén. Már ma-
gában véve az is kérdéses, hogy a Dinosaurusok mindenütt egyidejűleg
haltak-e ki? Mindaddig, míg a Dinosaurusokat tartalmazó rétegeket
mezozoi-korúaknak tartjuk, kihalásukat mindenütt egyidejűnek kell
tekintenünk. Ha azonban a rétegek korát nem a Dinosaurusok, hanem
más állatok alapján határozzuk meg. a kihalást is más és más korban
bekövetkezettnek látjuk Ebből a szempontból rendkívül fontosak
Lóczy L. szászsebesi leletei, aki az úgynevezett alsó vörös agyagban
a Dinosaurusok mellett Foraminiferákat talált, amelyek pedig kizá-
rólag a terciér-korra jellemzők. Nincs ugyanis e leletek alapján kizárva,
hogy Erdélyben a Dinosaurusok még a legalsó eocén-rétegek lerakó-
dása idejében is éltek és ebben az esetben a Dinosaurusok kihalása
más és más időben következett be a különböző helyeken?4
A kosdi koprolitok rétegének helyzete hasonlólag enged következ-
tetni. Ugyanis, mint már előbb említettük, „a szénfekü korának meg-
állapítása szabad felfogás tárgya.14 Ha a szénfedű legfelsőbb középső
eocén korából indulunk ki és az alatta lévő öt. méteres édesvízi mészkő-
és szénképződmény viszonyos vastagságából, úgy képződményeinket
alsó eocénnek is bátran vehetjük. Viszont, ha azt a felfogást valljuk,
hogy hosszú idők nyom nélkül nem tűnhetnek el, úgy a koprolitokat
bezáró rétegeket felső krétának, sőt még a hosszú ideig tartó azonos
viszonyokat feltételezve, alsóbb részeit e rétegeknek még idősebbnek
is tarthatjuk. Talán a részletes vizsgálatok úgy erre, mint evvel kap-
1 Í)r. Nopcsa Ferenc báró: A Dinosaurusok élete és szerepe, etc. 48. old.
FELSÓKRÉTA DINOSAURUS NYOMOK A KOSDI EOCÉN SZÉNTELEP FEKÜJÉBEN. 75
csolatban a Dinosaurusok kihalási idejére nézve is adnak majd kielé-
gítő felvilágosítást.
E koprolitok az eddig ismert legnagyobb koprolitok és mint
növényevő Dinosaurus koprolitok maguk nemében egyedülállók.
*
Ezen előadásom megtartása után több hónap elmúltával, 1922. év
nyárelején Nopcsa báró Londonból Budapestre jött és ezen alkalom-
mal neki is megmutattam e leleteket anélkül, hogy előadásom tartal-
máról bármit is szóltam volna neki, csak a lelőhelyet és szintjét adtam
meg, mire ő rövid vizsgálódás után kijelentette, hogy ezek felsőkréta
növényevő Dinosaurus koprolitok, amelyeknek máshol való felfedezé-
séről még nem tud. De mivel a háborús zavarok miatt a tudományos
publikációhiány talán ismeretszerzésünket befolyásolhatja, ezért az ő
tanácsára, azon két legnagyobb múzeum igazgatójához fordultam, ahol
Dinosaurus csontleletek is tömegesen vannak. H. F. Osbornhoz New-
Yorkba és Smitli A. Woodwardhoz Londonba.
Osborn helyett és megbízásából Charles Mook írt, minthogy
Üsborn éppen ekkor indult azon ázsiai expedícióra, melynek eredménye
lett a majdnem teljes Baluchiterium felfedezése. Mook levele elején a
következőket írja: „Osborn professzor referált az ön június 11-én kell
érdekes leveléről Doktor W. D. Matthewnek és nekem válaszadás céljá-
ból. Ő rendkívül el van foglalva jelenleg, minthogy rövid időn belül
Chinába szándékozik menni. Én nem tudok régebbi növényevő Dino-
saurus koprolit megtalálásáról és egészen biztos vagyok abban, hogy
a mi múzeumunkban nincsen. Az ön felfedezése jelentékeny fontosságú
és nagyon öregbítheti tudományunkat a krétakorú Dinosaurusok
szokásairól és elterjedéséről" etc.
Hasonló szellemben válaszolt Smith A. Woodward is, mert e kop-
rolitok szerinte is növényevő Dinosaurusoktól származnak és így e
felfedezés új, mert ő sem ismeri hasonló koprolitok- leírását, sőt ilye-
nek a „British Museum" gyűjteményében sincsenek.
RÖVID KÖZLEMÉNYEK.
Adatok Magyarország mezozoikus tüskebőrűinek ismeretéhez.
írta: t VOGL VIKTOR dr.*
BATHERnek a bakonyi triász echinodermatáit tárgyaló munkája az
első és egyetlen munka, mely magyarországi mezozoikus echinoideák-
kal részletesebben foglalkozik. Amit a mezozoikumból ezenkívül isme-
rünk, az többé-kevésbbé hozzávetőleges adat, különböző felvételi jelen-
tésekben szétszórva. Ezek az adatok inkább csak arra jók, hogy útmu-
tatással szolgáljanak arra nézve, hogy mely képződményekben fordul-
nak elő egyáltalában echinidák. Kiderül belőlük, hogy Magyarország
mezozoós üledékei kevés tüskebőrüt szolgáltatnak. Mindazonáltal akad
nálunk is használható, jól meghatározható anyag, mint erről most
alkalmam volt meggyőződni.
Vigh Gyula m. kir. geológus barátom és kartársam meghatározás
végett két elég szép megtartású Cidarist adott át, melyet ő egyik gyűjtő
kirándulásán a zemplénnregyei, barkói kösszeni rétegekben gyűjtött.1
Valószínű, hogy mindkettő egy és ugyanahhoz a fajhoz tartozik. A jobb
állapotban levő példányt nem habozom a Plegiocidaris Cornaliae Stopp.
sp.-szel azonosítani. Minden jellege erre a fajra utal, kivéve, hogy a
zempléni példány likacsövei talán valamivel hullámosabb lefutásúak.
A Pl. Cornaliae Felsőolaszország Avicula contortás rétegeiből ismere-
tes, ahonnan Stoppani Cidaris- ként írta le. Kétségtelen azonban, hogy
Plegiocidaris- szál van dolgunk, mint ahogy az ugyanonnan leírt Cid.
Curionii, Cid. Ombonii és Cid. Fumagallii is biztos Plegiocidarisok.
Ebben teljesen egyetérthetünk Lamrert és TmÉRY2-vel. Vájjon azonban
a szintén kösszeni Cidaris Desori Winkl, melyet — ez a név már le
lévén foglalva — Lambert és Thiéry Plegiocid. senex néven szintén a
Plegiocidaris nembe tettek, csakugyan ide tartozik, az több mint két-
séges. A Plegioc. senex ugyanis átfúrt, rovátkolt szemölcsű faj ugyan,
de likacspárjai barázdával összekötöttek, s ez utóbbi jelleg határozot-
tan kizárja a szóban lévő nemből.
Jekelius Erich a brassói hegyek mezozoós faunája című munká-
jának a doggerképződményeket tárgyaló részében három echinust is
idéz: a Hemicidaris cfr. cesaredensis LoR.-t a Mte Strunga brachiopo-
dás padjaiból, agyagos közfekvetből, továbbá a Holectypus depressus
Leske sp.-t. és a Collyrites ovulis LESKE-t a valamivel fiatalabb ammo-
niteses pádból. A Holectypus depressust a gyűjteményben nem tudtam
* Előadta 1921 nov. 23-i szakülésen.
1 V. ö.: K. M. Paul: Das Gebirge von Homonna; ein Beitrag z. Kenntnis d. mezo-
zoischen Kalkgebilde i. d. Karpathen (Jahrb. d. k. k. g. R.-A. 1870) p. 229 6kk.
2 Essai d’une nomenclature raisonnée des Ednnides. 1911. p. 190.
RÖVID KÖZLEMÉNYEK.
77
megtalálni, a másik kettőt megtaláltam. A Hemicid. cfr. cesaredensis
erősen töredékes, és kopott példány, mely alkalmasint csakugyan He-
micidaris lehet. A három Collyrites példány szintén nem egészen jó
megtartású, nézetem szerint nem bizonyítható be határozottan, hogy
csakugyan a Coll. ovális fajhoz tartoznak-e; nevezetesen az alsó oldala
az, melynek kifejlődésében a brassói alak feltűnően eltér Cotteau
leírásától és ábráitól.
Jekelius anyagában ezeken kívül találtam egy Holectypus pél-
dányt Gutzan lelőhelyről, Jekelius 1915. évi felvételi jelentése szerint
tehát a brassói callovienből. Felső oldala kifogástalan megtartású, alsó
oldala azonban részben töredékes, úgy hogy alfelnyílása nem maradt
meg. Annyit egész határozottan mondhatunk, hogy alfelnyílása a pe-
remhez közel feküdt, nem terjedt a szájnyílás környékéig. Ennek és
többi jellegeinek alapján a Holectypus sarthacensis Cott. fajjal egye-
zik. A brassói példány látható jellegeiben annyira megegyezik az emlí-
tett fajjal, hogy pl. interambulacrális szemölcseinek elrendeződése is
egész pontosan megfelel a Cotteau3 106. tábla 7. ábráján közölt kép-
nek. A H. sarthacensis eddig tudtommal kizárólag Franciaországból
volt ismeretes. Vájjon a .Jekelius említett H. depressus is ide tar-
tozik-e?
Finnmosseni magnetit.
Irta: TOKOD Y LÁSZLÓ dr.*
Az alább ismertetendő magnetitkristályok Finnmossenről (Werm-
land, Svédország) származnak. Finnmossen Nordinarkentől kb. 5 km-
nyire ÉNy-ra van a közép-svédországi vasérctermő vidéken. Amint
ismeretes, a svédországi ércek abban a széles övben fordulnak elő, amely
Wermland keleti részétől Westmanlandon keresztül Dalekarliens déli
részéig és Gestrikland-ig terjed. Ezen a területen az ércek az archaikus
szisztéma fiatalabb részében jelennek meg. Az ércelőfordulásoknak há-
rom típusát lehetséges ott megkülönböztetni, melyek közül az első típust
a gránát, pyroxén, amfibol, epidot, chlorit, kalcit és szerpentin fellépése
jellemzi; ebben a típusban fordul elő a legtöbb és legtisztább mágnes-
vasérc.1 Ilyen viszonyok figyelhetők meg a wermlandi vasércbányáknál
is, amelyek sorába tartozik Finnmossen. Wermlandban művelés alatt
mintegy 277 bánya állott, melyek 1907-ben 63.124 tonna mágnesvas-
ércet és 4972 tonna hematitet termeltek, melyből Finnmossenre 16.733
tonna jutott.2 A vasércek mellékkőzetét, melyben a kontaktmetamorf
eredetű telepek helyet foglalnak, az ottani bányászok skarn-nak neve-
zik.3 A vasércek fellépése, keletkezésük módja, a kisérő ásványok soro-
3 Pál. fran e r e ni é n.“
2. S( MÉGHA J. : ,,D i ó s j e n ö környéké ne k h armadkori fauuáj a.“
3. SCHRÉTER Z. : Az ormospusztai bar nászén terület geológiája.
1922 október hó 1-én (kirándulással egybekötött szakülés).
A kirándulás célja: Jánoshegy tájéka. Vezető: PALFY M.
A szakülés tárgya: STRAUSZ L. : „A sámsonházai f e 1 s ő ni ed i t e r r á n.“
Hozzászóltak : SCHRÉTER Z„ XOSZKY J.
1922 november hó 3-án.
1. TOKODY L. : „Etetési vizsgálatok a b o t e s i chalkopirite n.“
2. STRAI SZ L. : „A d a t o k a keleti Cserhát geologiájáho z.“
3. SZADECZKA K. E.: „Ű j eölesztin előfordulás Szindről." (Bemutatta
VEN DL MIKLÓS.)
1922 december hó fí-án.
1. PALFY . M. : „M á g n esvasérc nyomok a Velencei hegységbe n."
2. T. ROTH K. : „A Dunántúl bauxit előfordulásairó 1."
III. Választmányi ülések.
A választmány ülést tartott 1921 jan. .'>, 2fi, márc. 2, ápr. 6, máj. 4, jún. 1, nov. 9V
dec. T; 1922 jan. 4, 25, febr. 15, ápr. 5, máj. 3, 31, nov. 8, dec. 6.
A választmányi ülések jegyzőkönyvei a titkárságnál betekintés végett a t. tagok
rendelkezésére állanak.
A választmány a következő új tagokat vette fel 1921 — 22. év folyamán:
1921- ben: AMBRÓZY GUSZTÁV egyet, halig. Bpest. BALOGH ILONA egyet. h.
Bpest. BOKOR ELEMÉR szds. (örökítő) Bpest. BOROS ADAM egyet. h. Bpest. DAXZ-
WITH ANNA egyet. h. Bpest. EGERHAZY GIZELLA egyet. h. Bpest. HORFSITZKY
FERENC egyet. h. Bpest. JANICSEK ILONA egyet. h. Bpest. JASZOVSZKY MIKLÓS-
tanítóképzői tanár Bpest. KAR VÁZ Y ZSIGMOND térképész Bpest. KICKELHAYN F.
dr. gyárigazgató Bpest. KILLER NÁNDOR bányamérnök Bpest. KLEIN ELEMÉR
mérnök Bpest. ifj. Kt’BACSKA ANDRÁS egyet. h. Bpest. LAKNER ANTAL vegyész-
mérnök Bpest. LENGYEL ENDRE egyet, tanársegéd Szeged. LÖB ERZSÉBET egyet. h.
Bpest. MIHALK ISTVÁN egyet. h. Bpest. MURÁNYI JOLÁN egyet. h. Bpest. NAGY
LAJOS bányafőmérnök Felnémet. PAXTÚ BÉLA bánya főmérnök Nagybátony. PAPP
FERENC egyet. h. Bpest. POLIFKA KAROLY szds. tanár Bpest. REICHERT RÓBERT
egyet. h. Bpest. UESCH KATALIN egyet. h. Bpest. SCHWETZ JÓZSEF bányaüzem-
vezető Nagybátony. STEIXERT KATALIN egyet. li. Bpest. STROBENTZ ILONA egyet,
li. Bpest. SEBEÖK ENDRE vezérigazgató Eger.
1922- ben: BODA JENŐ bányamérnök Bpest. BUZAGH ALADÁR vegyészmérnök
Bpest. DUDICH ENDRE dr. múz. őr Bpest. ÉBNER JÓZSEF főmérnök Bj)est. GERÖ
ÁRPÁD Bpest. GYŐR FF Y ISTVÁN dr. egyet, tanár Szeged. KERTÉSZ VILMOS egyet,
h. Bpest. KÓCSY ARANKA vegyész Bpest. KOVÁCS JÓZSEF dr. főorvos Bpest.
MAUKS KAROLY dr. főorvos Diósgyőr. NAGY JENŐ mérnök Diósgyőr. PÉCH ISTVÁN
egyet. h. Bpest. PROSZT JÁNOS dr. egyet, tanársegéd Bpest. RÉPÁSZKY TIVADAR
főgimn. tanár Mezőkövesd. SZADECZKY K. ELEMÉR egyet. h. Bpest. SZAPPANOS
IMRE ny. szds. Bpest. SZEMIÁN JÓZSEF vegyész Bpest. VARGA SÁNDOR g. mérnök
Bpest. VASVÁR Y BÉLA gyógyszerész Bpest. VERSÉNYI LÁSZLÓ szds. Bpest. VIGR
BALÁZS keserűvízforrást nlajd. Rákospalota.
SUPPLEMENT
ZUM
FÖLDTANI KÖZLÖNY
Bánd LI-LII. 1921-22.
DÉR AUSSCHUSS
DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT
meldet mit tiefem Schmerze, dass
ANDOR SEMSEY DE SEMSE
Ehren^Dr. phil., Besitzer des Mittelkreuzes des kgl. ung. St. Stefans^
Ordens, Oberhaus=Mitglied, EhrensSekt.sDirektor dér Mineralien= und
paláont. Abteil. des ungar. Nationalmuseums, Mitglied des Direktions=
rates dér ungar. Akademie dér Wissenschaften und Ehrenmitglied dér
III. Sekt. dér Akademie, Ehrens und Ausschussmitglied dér Kgl. Ung.
Naturwiss. Gesellschaft etc. und seit 1876 ordentliches, seit 1883 Ehren=
und Ausschussmitglied unserer Gesellschaft, dér reichlich spendende
Mazen jeden Zweiges dér heimischen Wissenschaft, am 14. August
1923 verschied.
SEIN ANDENKEN WIRD UNTER UNS LEBEN !
ER RUHE IN FRIEDEN!
DÉR AUSSCHUSS
DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT
meldet tief erschüttert, dass
BÉLA INKEY VON PÁLÉIN
ehemaliger kgl. ung. Chefgeolog,
seit 1874 ordentliches, dann Ehrenmitglied unserer Gesellschaft, am
31. August 1921 in Szombathely verschieden ist.
FRIEDE SEINER ASCHE !
DÉR AUSSCHUSS
DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT
meldet mit tiefer Trauer, dass
VICTOR VOGL,
Ph. Dr., kgl. ung. Sektionsgeolog, seit 1907 ordentliches, seit 1910
gründendes Mitglied unserer Gesellschaft, dann seit 1920 agiler II.
Sekretár dér Gesellschaft am 23. August 1922 im 37. Jahre seines tátigen
Lebens in Rákospalota bei Budapest entschlief.
SEGEN UND FRIEDE SEINER ASCHE!
ABHANDLUNGEN.
ÜBER EIN NEUES, MASSENHAFTES VORKOMMEN
VON HYPSOSPATANGUS HANTKENÍ, PÁVAY SP. ÍM
OFENER MERGEL ZU BUDAPEST.
Von Prof. FRANZ SCHAFARZIK.*
Bekanntlicli war die wissenschaftliche Tatigkeit Maximilian
Hantkens de Prudnik — dessen liundertster Jáhrung seines Geburts-
jahres (1821) die heutige festliche Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesell-
schaft gewidmet ist — insbesondere auf die Uritersuchung dér altter-
tiaren Ablagerungen des Ofener Gebirges gerichtet. Namentlich war es
dér sog. Mergel von Buda, sowie dér Tegel von Kis-Cell, welche beide
unteroligozane Schichten von M. Hantken, K. Hofmann, A. Pávay
und in spateren Jahren von E. Lörenthey zu wiederholtenmalen bear-
beitet wurden. Allgemein bedauerte mari, dass die Fauna, des Mergels.
abgesehen von den Foraminiferen nicht in dem Umfange eingesammelt
werden könne, wie diejenige des viel milderen und in den zahlreichen
Ofener Ziegeleien aufgeschlossenen Tegels von Kis-Cell. Aus diesem
Grunde rekrutierte sich die Fauna des Mergels weniger aus zusammen-
hangenden Aufsammlungen, sondern vielmehr aus sporadischen Auffin-
dungen anlasslich einzelner bedeutenderen Aufschlussarbeiten. Eine der-
artig prachtige Gelegenlieit hat sich seinerzeit bei dér Tunnelbohrung
durch den Ofener Festungsberg ergeben, die damals von weil. Prof. i.
Szabó auch in ausgiebigster Weise ausgenützt wurde, wobei derselbe
über das Vorkommen von zahlreichen Echiniden berichtete. Einen guten
Mergelaufschluss hat auch die hinter dem Adnex-Gebaude des Kaiser-
bades befmdliche grosse Abgrabung geliefert. Ganz besonders jedoch
erregte Hantkens Aufmerksamkeit jener an Echiniden reiche Fund, auf
den mán zu Beginn dér siebziger Jahre auf dér Albrecht-Strasse beim
Fundieren des LóNYAi’schen „weissen“ Palais gestossen war. Es war dies
die Fauna, die A. Pávay zűr Abfassung seiner bekannten Monographie:
„Über die fossilen Seeigel des Ofener Mergels“ veranlasste, die im III.
Bande des Jahrbuches dér Ung. Geol. Anstalt erschienen ist. Selbst
hübsche Einzelfunde von Makro-Fossilien aus dem Mergel wurden auch
spaterhin als hochgeschatzte Objekte betrachtet.
■ Unter derartigen Verhaltnissen gereichte es mir zűr ganz beson-
deren Freude, als in den Jahren 1911 und 1912 anlasslich des Baues
dér neuen Serpentin-Strasse auf den Ofener Rosenhíigel mir meine
damaligen, sowie auch gewesenen Hörer nacheinander die schönsten
* Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellsehaft am 9. Nov. 1921.
86
PROF. FRANZ SCHAFARZIK
Petrefaktenfunde aus den frischen Abgrabungen dér dortigen Mer-
gelformation überbrachten. N ament lich waren es Architekt B. László,
Bauunternehmer dieser Strassenregulierung, ferner die beiden Techniker
K. Körmendy und W. Sebestyén, denen sieh mit mehreren Aufsamm-
lungen auch unser geehrter Kollege im Ausschusse unserer Gesellschaft
A. Zsigmondy angeschlossen hat. Es sei ihnen allén auch an dieser
Stelle bester Dank ausgesprochen für ihre Wachsamkeit, mit dér sie
die vorliegenden, wahrhaft schönen palaeontologischen Funde für die
Wissenschaft gesichert habén.
Nach vorláufigen Yergleichungen konnten bisher folgende Arten
bestimmt werden:
Pentacrinus didactylus, cI’Arch
Porocidaris pseudoserrata, Cotteau
Ilypsospatangiis (friiher Macropneustes) Hantkeni, Pávay sp
Pericosmus formosas, Pávay
Brissopsis (Deákia) rotundata, Pávay
Spatangidse (weniger gut erhalten)
Pteropoda (V alvatella?)
Pholadomya cf. Lndensis, Desh
Pccten (Parvamusium) Bronni, C. Mayer
Cassidaria nodosa . Sol
Xenophova (Tngurium) subexterisa, cI’Orb
Nantilus sp. (Bruchstück)
Stielglieder
1 Exemp.
22
2
1
15
1
1
1
1
2
1
Dér Ilypsospatangus-Schwíum wurde am Fusse des Rosenhügels
in dér erwei tértén Mecset-Gasse gefunden, dér einzige Porocidaris
dagegen in dér Zárda-Gasse, wahrend die übrigen teils aus den in dér
Mecset-Gasse, teils in den übrigen höher gelegenen Abgrabungen aufge-
deckten Mergelschichten stammen. Wie aus obiger Liste ersichilich,
falit die leitende Rolle in dieser kleinen Fauna dér Art Hypsospatan-
(jus Hantkeni, Páv. sp. zu, wobei noch zu bemerken ist, dass dieselbe
durch lauter grösste Exemplare vert rétén ist, indem dieselben entlang
ihrer Medianlinie 12 cm messen, alsó eine Grösse besitzen, wie sie von
Pávay im Funde auf dér Albreeht-Strasse bloss ausnahmsweise
beobachtet werden konnte.
Allé in Betraeht kommenden Aufschlüsse des neuen Serpentin-
strassenzuges gehören dér Hangendregion des Ofener Mergels an, die
hier mit 25 — 30° nach Süd unter den südlich benachbarten Tegel von
Kis-Cell auf dér sog. Landstrasse einfallen.
GEOLOGISCHE VERHÁLTNISSE DÉR EISENERZGRUBE
BEI TOROCKÓ.
Mit 1 Textfigur, siehe im ung. Text S. 11.
Von: Prof. S. v. SZENTPÉTERY.
Neuestens habén mehrere Forscher sich mit den Torockóer Eisen-
erzgruben befasst. So hat im Jahre 1910 Prof. P. Krusch aus Berlin
in Beziehung auf die Genesis dér Eisenerze wertvolle neue Beobachtun-
gen veröffentlicht,1 im Jahre 1916 hat aber Prof. K. v. Papp aus Buda-
pest diese von bergmannischen Slandpunkte behandelt.2 Noch vor dem
Erscheinen dieser Abhandlungen, im Juni 1910 habé ich, im Zusammen-
hange mit den Forschungen dér dortigen Eruptiven, die noch gangbaren
Teile dér damals schon aufgelassenen Eisenerzgrube durchforscht. Da
ich stark bescháftigt war, konnte ich bisher nur einzelne Mineralien dér
Eisenerzgrube in einer Abhandlung beschreiben.3 Nachdem aber diese
lehrreichen Aufschlüsse derzeit grösstenteils schon zu Grunde gegangen
und eingestürzt sind, scheint es nicht uninteressant zu sein, die im Jahre
1910 noch studierbaren geologischen Yerháltnisse wenigstens durcb
meine jetzige Abhandlung zu fixieren.
Dér Erbstollen dér Eisenerzgrube liegt nacli NNW von Torockó,
am N Teile des Csiblokberges im Vasbache.4 Seine ursprüngliche Lángé
war 1200 m, zűr Zeit meiner Begehung war er aber schon über 800 m
eingestürzt. Bei 790 m führte eine hinfallige Stiege in den 55 m höheren
„Mittelschlag“ hinauf, welcher sich etwas zickzackartig, aber auf den
Erbstollen im Grossen senkrecht, in einer Lángé von 290 m fortsetzt.
Bei 215 m öffnet sich dér mit dem Erbstollen parallelé ,,Mittelstollen“.
von welchem aber nur etwa 20 m begehbar waren, nur soviel, was
■ermöglichte, dass wir aus ihm durch verfallene Lei leni, im rauschenden
Wasserfalle in den „Hermányosstollen“ gelangen konnten. Von dicsem
1 B. Krusch: Über primare und sekundare xnetasomatiche Prozesse auf Erzlager-
stattcn. Zr. f. pr. Geol. Bd. 18., p. 174 — 6. Berlin, 1920.
2 K. v. Papp: Dér Eisenerz- und Kohlenvorrat des Ung. Reiches (Ungarisch)
p. 359 — 367. Budapest, 1910.
2 S. v. Szentpétery: Galenit und Sphalerit, Göthit und Pvrolusit von Toroczkó.
Mitt. a. d. Mineralog. geol. Samml. Kolozsvár. 1914.
4 Nachdem L. Roth von Telei/d die geologischen Verhaltnisse dér Umgebung
v. Torockó. (Jahresbericht d. k. geol. Anstalt f. 1897. p. 67.. 103.) K. v. Papp aber die
Lage dér Grube (cit. Abh.) schon bekannt gemacht habén, erwahne ich diese Details nicht.
88
S. VON SZENTPÉTERY
war a bei- nur dér eine zweistöckige Nebenschlag (dér untere ist nach
SSW, dér obere eca nach S gerichtet) in einer Lángé von ungefáhi
150 m offen. Selbst dér nach SSO gerichtete Hermányosstollen war nur
am Mundloche zugánglich. Ich habé den Erbstollen von Meter zu Meter,
die anderen nach Möglichkeit durchforscht.
Von den Ergebnissen fasse ich hier3 kurz die folgenden zusammen:
Wir körmén dem Erbstollen entlang fünf Gesteinszonen unterscheiden,
u. zw. die Zonen des Serizitphyllit, Gneisphyllit, Amphibolit, Graphit-
phyllit und die Zone des krystallinisehen Kalkes, die infoige dér Fal-
tung in grossem Masse miteinander mehrmal wechseln. Auf dem
800 m lángén Wege wiederholt sich dér Gneisphyllit viermal, dér Seri-
zitphyllit dreimal. Den grossen Masstab dér Faltung beweist die Tat-
sache, dass mán ausser den kleinen Zerknitterungen 17 grössere Faltén
konstatieren kann; grösstenteils sind es schiefe Faltén, es gibt aber
inzwischen auch senkrecht stehende Faltén, miidere, flexurenartige Bie-
gung etc. Die Streiehrichtung ist vorherrschend NO — SW, verándert
sich aber fortwáhrend, obwohl sie sich nur in kleinen Graden bewegt..
Eine Biegung bis 90° (SO — NW) habé ich nur am 600 und 672 m
beobachtet. An diesen Stellen sind auch die dicksten Bruch-Reibungs-
zonen. Eine Biegung bis 45° von dér Hauptstreichrichtung gibt es sclion
an mehreren und lángeren Weglinien. Die einzelnen Gesteinsabschnitte
trennen scharfe Brechungs-Verwerfungslinien voneinander, wir finden
aber solche Brüche auch in ein- und derselben Gesteinabteilung. lm
ganzen Erbstollen habé ich 15 Bruchlinien wahrgenommen.
Dér sich schlángelnde Mittelschlag und auch die zwei Hermányos-
schláge ziehen sich in dér Streiehrichtung des Sideritganges bezw. dér
Sideritlinsen fórt, grösstenteils in dér Zone des kryst. Kalkes, manch-
mal aber schwenken sie auch in die Zone des Graphitphyllit ein. Die
grösste Menge des Siderit und Limonnit wurde von diesen Schlágen aus-
gebeutet,.
Bei allén diesen Stellen falit im Grossen die Richtung dér Sideritvor-
kommen, höchst wahrscheinlich entsprechend dér Richtung dér ursprüng-
lichen Kluft, mit dér Streiehrichtung dér kryst. Gesteine zusammen. Die
Dicke des Sideritganges und dér Sideritlinsen wechselt zwischen einigen
dm und mehreren Metern. Die dicksten sind jene im kryst. Kaik, viel
dünnere an dér Grenze dieses, die diinnste aber im Schiefer. Im Erb-
stollen um 787 m ist dér Hauptgang 1 -42 m dick, im Mittelschlage
hat eine Seitenschurfbohrung gleichfalls im kryst. Kaik eine 4 m dicke
5 Infolge dér neuestens so schwergewordenen Kostenverhiiltnisse, muss ich jetzt
von dér Mitteilung dér ausführlichen mineralogischen und petrographischen, sowie dér
detaillierten geologischen Ergebnisse absehen, beschranke midi alsó jetzt nur hauptsachlicb
auf die YeröfFentlichung dér petrogenetischen Verhaltnisse.
GEOLOGISCHE VERHÁLTNISSE DÉR EISENERZGRUBE BE! TOROCKÓ.
89
Sideritlinse aufgeschlossen, die aber schon in 8 m Entfernung sich aus-
keilte. Audi die Lángé dér einzelnen, von einander scheinbar isolierten
Linsen, die aber mehrerenorts nachweisbar durch diinne, gangartige
Adern verbunden sind, wechselt in weiten Grenzen. Dér Siderit sondert
sidi von den benachbarten Karbonatgesteinen nidit scharf ab: sowohl
dér Dolomit, wie dér Kaik übergeht stufenweise in Siderit. Infolge
dessen wurden auch diese Nebengesteine durch Oxydation — zumindest
im Masse ihres Sideritgehaltes — mit Limonit erfüllt.
Was nun die G e n e s i s dér Gesteine dér Grube betrifft, diesbe-
züglich ergibt sich aus den ausführlichen Untersuchungen, dass die
hiesigen kryst. Gesteine Glieder dér oberen (epi) Gruppé sind, sie
gehören ohne Ausnahme dér Phyllitzone an und sind grösstenteils von
sedimentarem Ursprung.
Dér Serizitphyllit ist aus Tonschiefer entstanden, er enthalt die
meisten Tonrelikte, die immer von einem Rutilnetz begleitet sind. Dér
Tón ist sehr selten kalkhaltig, die kalkigen-tonigen Teile reihen sich
eher in abgesonderte diinne Schichtchen. Es sind aber Stellen, so im
Erbstollen um 425 und 455 m, wo mehr und reiner Kalzit vorhanden
ist und wo er, sich mit Epidot, Quarz etc. assoziierend, ein Kalksilikat-
hornschiefer-artiges Gestein mit Pflas'terstruktur hervorbringt. Dér
Quarzphyllit konnte ein ziemlich kalkiger und toniger Quarzsandstein
sein. Dér enge Zusammenhang zwischen dem Tón und Graphitoicl zeigt,
dass dér Graphitphyllit ursprünglich ein kohliger Tón war, in dem dér
Kaik nur in minimaler Menge auftritt. Isur ein Teil von Quarzit- Arten
war Injektionsprodukt, dér grössere Teil aber ein Sediment: neben den
sparlichen Tonrelikten enthalten sie meistens auch kalkige Teile und
allé ihre Bestandteile sind mit jenen dér Serizit phvllite (Serizitquar-
zite), bezw. dér Graphitphyllite (Graphitquarzite), zwischen welchen
sie vorkommen, gemeinsam, sie sind alsó als an Quarz sehr reiche
Faziese zu betrachten. Von diesen sind nur sparliche Ausnalunen; solche
sind die Turmalin, Pyrit, Fluorit enthaltenden Arten, ohne Tonrelikte,
welche aber grösstenteils gleichfalls gepresst sind, als jene von sedimen-
tarem Ursprung.
Dér Gneisphyllit ist ein eigentümliches Gestein, das meistenorts
solche Zusammensetzung und Struktur zeigt, dass wir ihn als eine, mit
kalkigem Tón gemischte, umgewandelte eruptive Ablagerung (Porphy-
rittuff, bezw. hie und da Diabastuff) auffassen müssen, dérén, ursprüng-
liche Tuffstruktur nicht einmal die Metamorphose in grossem Masse
ganz verwaschen konnte.6 Im Gneisphyllit sind die oftmals fleckigen,
6 Teilweise siud sie mit den Nebengesteinen dér Sulphiderzgange von Balánbánya
(Diabasporphyritoid) identisch; ich kenne aber ganz solche auch unter den intrakarbo-
nischen Porphvritoiden und Diabasoiden vöm Borsodéi- Bükkgebirge.
90
S. VON SZENTPÉTERY
veiters die dünnlamelligen, ja sogar leistenförmigen Plagioklasrelikte
und die grosse Rolle dér femischen Gemengteile selír wichtig. Die Albit-
gneisarten sind von verschiedener Zusammensetzung. Dér Biotitalbit-
gneis weiclit vöm Gneisphyllit in dem ab, dass dér Quarz in ihm eine mit
deni Feldspat gleichwertige Rolle spielt, ziemlich vielen Gránát, wenigen
Staurolith enthalt und ganz umkrystallisiert ist. Dér Ser izit álhit. gneis
stinunt ausser seinem grossen Feldspat gehalt und dér vollen Krvstalli-
nitat mit dem Serizitphyllit ganz überein.
Beim Amphibolit ist die ziemliclie Menge des in einzelnen Schich-
ten angehauften Kalzit und die standige Anvesenheit des Tones charak-
teristisch; die kalkigen und tonigen Teile sind aber miteinander in kei-
ner innigen Verbindung. Er ist mit dem Gneisphyllit durch Abarten in
Zusammenhang, was auf ilire gemeinsame Genesis folgern lásst. Dér
krystallinische Kaik ist mehrerenorts aus einem ziemlich unreinen
Kaiké entstanden, worauf die manchmal betrachtliche Menge des Tones,
Graphites und Quarzes deutet. Interessant sind die wasserhellen Quarz-
idioblast.en in den reinsten, schneeweissen Kaikén. Dér Dolomit und
Siderit hat sicli auf Kosten des Kalkes durch Metasoinatose gebildet.
Wenn wir auf die Art dér Bildung dieser kryst. Gesteine
folgern wollen, müssen wir in erster Reihe in Betracht nehmen, dass
die Sehiefergruppe von Torockó scheinbar organisch dem machtigen
kryst. Schiefergebiet angehört, welches sicli von hier nádi N und NW
bis Mt. Maré ausdehnt. Demgemass varé dér eine Faktor bei dér Ent-
stehung dér kryst. Schiefer jenes máchtige Intrusivum, welches nach
dér Abrasion dér kryst. Schieferhülle an seinem obersten kleinen Teile
auf die Oberflache gelangend, als die schon in ihrem jetzigen Umfange
imposante Granitmasse des Gvaluer Gebirges bekannt ist. Nun aber
andererseits ist es auch ein sehr wichtiger Umstand, dass ich N und
NW von dér Eisenerzgrube, in dem krvst. Schiefergebiete von Borrév-
Aklos-Offenbánya, welches aber zu Mt. Maré viel naher ist. solclie Phyl-
lite kenne, die im Krystallisationsgrad viel niedriger stehen, ja sogar
in dér Gegend von Bisztra und Lupsa auch solclie Schiefer vorkommen,
die nach v. Pálfy: „eine grosse Áhnlichkeit mit manchen Karbonschie-
fern besitzen“.7 Wenn wir uns aber nach N und NW von dér Linie
Borrév- Aklos-Offenbánya dér zentralen Granitmasse nahern, finden wir
immer krystallinischere Schiefer, wahrend in dér Nalie des Granites
dér Gegend Orest und Bélavár schon solclie Schiefer zu finden sind, die
mit Recht in die Mesozone zu reihen und die voll mit Kontakt minera-
lien sind.
7 Die Umgebung von Abrudbányn. p. 0. Erlaut.. z. geol. Spezialkárte d. L. a.
nng. Krone. Budapest, 1908.
GEOLOGISCHE VERHÁLTNISSE DÉR E1SENERZGRUBE BEI TOROCKÓ.
91
Mán kann alsó von dér Borrév-Offenbányaer J^inie bis zűr Granit-
masse eine regelinássige Steigerung in dér Krvstallinitat beobaohten,
was von Torockó nach derselben Richtung nicht wahrzunefimen is! Es
fühi’t uns natürlicherweise auf die Hypothese, dass wir bei dér Erklá-
rung dér Bildung dér Torockóer kryst. Schiefer, ausser den dynamischen
Vorgangen, nicht nur die Wirkung des Gyaluer permokarbon Intrusi-
vum annehmen, sondern einen solchen, noch in dér Tiefe verborgenen
abyssischen Faktor voraussetzen, dér naher zu Torockó liegt. Vielleicht
irren wir nicht, venn wir auf das machtige Triaseffusivum des Toroc-
kóer Höhenzuges denken, welches in dér Tiefe wahrscheinlich mit eineni
ansehlichen Intrusivum in Verbindung steht. Zu dieser Annahme berech-
tigt uns die unmittelbare Nahe und, dass nicht nur die hypabyssischen
Auslaufer dieses vorausgesetzten Batholits, sondern auch seine Extru-
sionsprodukte neben den Gruben vorkommen.8
Wie immer die Sache sói, zufolge den durch ausführliche Forschun-
gen gewonnenen Beweisen, scheint es sicher zu sein, dass die Urnkrys-
tallisierung dér Schiefer ausser anderen auch den Köntakuirkungen zu-
zuschreiben ist. So z. B. wenn auch sparlich, finden sich doch Stellen in
dér Grube, wo die Gesteine von typischcr Pflasterstmktur sind, oder
aber Kontakt mineralien enthalten etc. Dieser Umstand, dazugenommen
noch die hochgradige Krvstallinitat dieser Stelle (im Erbstollen um
485, 705, 770 m etc.), lasst annehmen, dass diese Gesteinsmassen
ursprünglich vielleicht dem glutfliissigen Magma naher waren, als die
anderen. Ilire heutige Lage zwischen den Phylliten kann dadurch erklárt
werden, dass diese Gesteinpartien nachtraglich, infoige spaterer
Faltungen-Yerwerfungen, eine höhere Lage erreicht habén, oder
dadurch, dass das Magma, bezw. seine Mineralbildner bei diesen Stellen
höher hinaufgedrungen sind.
Dér eine Beweis auf die pneumatolytische Kontakt wirkung ist dér
Turmalin in jener Erscheinungsform, wie er in den kryst. Schiefern zu
finden ist. Er ist, obwohl in verschiedener Menge, doch allgemein ver-
breitet und zwar mit den anderen Bestandteilen in engem Zusammen-
hang, auch als Einschluss in diesen. Es deutet darauf hin, dass dér
Turmalin in diese Gesteine in dér Zeit ihrer Umkrystallisation geraten
ist. Die Kataklasstruktur ist nur hie und da stark, in manchen holo-
krystallinischen Schiefern (Alhitgneise) sogar schwach. Mán kann auf
Grund dér beobachteten Verhaltnisse voraussetzen, dass die Gesteine
8 Dass mán solchen Intrusionskörper unlcr dem Triaseffusivum tatsachlieh voraus-
setzen kann, folgt. auch auf Grund dér überall vorkommenden vielen Tiefens:esteinscin-
schliisse, welclie intratellurische Ausscheidungen aus demselben Magma stammen.
92
S. VON SZENTPÉTERY
auch nacli ihrer Bildung eine starke Pressung (Stress) erlitten habén, u
infolgedessen neuere Brüche ént standén sind. In diesel- Beziehung ist
ein Beweis die stellemveise Kataklase des Turmalin, weiters, dass die
zertrümmerten Teile dér stark kataklastischen Gesteine ein, von den
mit dem Tone eng zusammenhángenden unreinen kalkigen Teilen sehr
abweichender, ganz reiner Kalzit und ein gleichfalls nicht kataklasti-
scher Quarz zusammengekittet sind, dérén Matériái vielleicht durch die,
infoige dér neuen Erdrinde-Bewegungen entstandenen Klüfte aszen-
diert ist.
Wir können alsó die Bildung dér Gesteine dér Eisenerzgrube so
auffassen, dass bei jener ausser den dynamischen Vorgüngen und ausser
dem Gyalúer permokarbon Intrusivum auch ein spater (in dér Trias)
gebildeter Intrusionskörper mitwirkte und zwar durch seine kontakté
und postvulkanische Tatigkeit. Das solcherweise entstandene krystalli-
nisclie (resp. halbkryst.) Schiefergebiet ist spater neueren gebirgsbil-
denden Prozessen ausgesetzt gewesen, dérén Spuren in dér starkeren
Kataklase dér Stellen von grösserer Spannung und in den postvulkani-
schen Produkten des an den neueren Spaltrissen auf verschiedene Höhe
emporgedrungenen Magmas zu fhiden sind. Diese neue Tatigkeit gehört
vielleicht schon dem kreide-paláogenen oder miozanen vulkanischen Zyk-
lus an.
In dér Umformung dér Scliiefer habén die pneumatohydatogenen
Prozesse eine wichtige Rolle gespielt. Mán kann selbstverstandlich
nicht ganz genau feststellen, oh die samtlic-hen Wirkungen dér Bildung
dér kryst. Sc-hiefer unmittelbar folgten, alsó ob diese dér Tatigkeit der-
jenigen intrudierten Masse angeliörten, dérén Kontaktwirkung zűr Um-
krystallisation dieser Scliiefer entscheidend beitrug — oder ob sie teil-
weise in spateren geologischen Zeiten eingetreten sind. Dieser Umstand
aber, dass die Produkte aus dér metasomatischen Periode (im Sinne
Rosenbuschs) hauptsachlich den Klliften entlang oftmals eben in den
Reibungsbreccien sich anhauften, zeigt, dass venigstens ein Teil dieser
Prozesse schon in den fertigen, ja sogar in den zerklüfteten Schiefern
abgelaufen ist.
Dér Pyrit tritt langs den Rissen, in den Reibungsbreccien, weiters
in den die Scliiefer kreuz und quer durchschneidenden nachtragliehen
Kalzit- und Quarzadern auf. Dér Dolomit ist etwas altér, als dér
Siderit.
Wie oben erwahnt, falit die Richtung dér Sideritvorkommen mit
9 Die partielle starke Kataklase kann mán eventuell auf Grund dér Spannungs-
differenz erklaren, die zwischen den einzelnen Stellen dér Faltén natürlicherweise existiert.
Auf diese, in einem und demselben Gebiete observierbare, verschieden starke Stressung
kenne ich Beispiele neben anderen auch im Borsodéi- Biikkgebirge.
GE0L0G1SCHE VERHÁLTNISSE DÉR EISENERZGRUBE BEI TOROCKÓ.
93
■dem Streichen dér Schiefer im Grossen zusammen. Dies ist dadurch zu
erkláren, dass die Ivluft, durch welche die überhitzten Eisenlösungen
aufgedrungen sind, in einer weniger widerstehenden Schicht des Kalkes
entstanden ist und dass hauptsachlich selbst diese reibungsbrecciöse
Schicht, bezw. dérén vielleicht in noch kleinere Stückchen zerriebene,
alsó in noch weniger widerstandsfahigen Teilen in ihrem ganzen Um-
fange metasomatisch umgewandelt, oder nur teilweise ausgelaugt wur-
den. So kann mán einerseits die Enstchung dér miteinander nur mit dün-
nen Adern verbundenen Sideritlinsen, andererseits die haufigen Über-
gánge dér Kaik- und Dolomitbreccien in Siderit und auch den stufen-
vveisen Übergang, dór zwischen Kaik und Siderit (auch zwischen Dolo-
mit und Siderit) überall vorhanden ist, erkláren. Bei dér Beurteilung
des letzten Falles ist die Entfernung von dér ursprünglichen Kluft
massgebend, weil weiter davon die Intensitat dér Wirkungskraft dér
Eisenlösung immer mehr, alsó stufenweise nachlassen konnte.
Die haufigen Einschlüsse von kryst. Kaik, Dolomit und Graphit-
phyllit im Siderit sind in demselben Entwicklungszustande, wie die
anstehenden Gesteine, was wieder bezeugt, dass diese Gesteine schon vor
dér Bildung des Siderit umkrystallisiert, ja sogar g^efaltet wurden.
Wir finden aber in den Gruben Sideritpartieen auch etwas weiter
von dér ursprünglichen Kluft, was meistens darauf zurückzuführen ist,
dass die Nebenklüfte an manchen Orten auch in die benachbarten Kalk-
schichten hineingegriffen habén, wo die Eisenlösung nachher eindrang
und hie und da sich anhaufend, hat sie, entsprechend ihrer Quantitát und
Qualitat (Warmegrad?), aus dem kryst. Kaik oder Dolomit kleinere
oder grössere Massen ausgelaugt, bezw. metasomatisiert. Die so ent-
standenen Linsen und Láger hangén manchmal mit dem Hauptgango
nicht zusammen, dessen Ursache in den die ganze kryst. Masse durch-
schneidenden Venverfungen zu suchen ist.
Dér Siderit ist jedenfalls altér, als dér in ihm vorkommende Gale-
nit und Sphalerit, ferner als dér die Sideritbreccien zusammenkittende
Kalzit. Die Erscheinungsform dieser ist nur so erklarbar, wenn wir
annehmen, dass in dem schon ausgebildeten Siderit wieder Sprünge,
Risse entstanden sind und in diesen bildeten sich die Sulphiderze samt,
dem wahrscheinlich thermalen Kalzit, mit dem sie in engem Zusammen-
hang sind.
Nach einer gewissen Zeit begann dér auf die Eisengrube wichtigste
Prozess: die Oxvdation des Siderits, die aus dem manganhaltigen Side-
rit den schon seit uralten Zeiten abgebauten Limonit und seine Begleit-
oxyderze hervorgerufen hat. Nach Krusch (cit. Abh.) im Zusammen-
hange mit dér Oxvdation begann auch ein anderer Prozess, die Oxyda-
94
S. VON SZENTPÉTERY
tionsmetasomatose. Námlich die durch das Zerfallen des Siderit ent-
standenen, hinuntersickernden Eisenkarbonatlösungen. wandelten auch
den noch frisch gebliebenen kryst. Kaik, neben dem Sideritlagergang
um. Demnach wurde aus dem Siderit ausser den durch einfache Oxyda-
tion entstandenen Oxyd-Hydroxyderzen auch eine andere Generation
derselben Erze zustande gebracht, die in gewissen Horizontén sich an-
sammelnd, eine Veranlassung zu dem machtigen Eisenhut des Torockóer
Eisenerzvorkommens geboten habén.
Diese Hypothese erklart die Vorkommensverhaltnisse grösstenteils
sehr gut, ich muss jedoeh bemerken, dass zwischen dér Zone dér Oxyda-
tion bezw. Oxydationsmetasomatose und derjenigen des ursprüngli-
chen Siderit ein auffallend grosser Niveauunterschied ist: wir finden ja
Siderit nicht nur in dem, iiber dem Erbsiollen 55 m hoch liegenden Mit-
telschlage, sondern auch in dem 160 m hohen Hermányosschlage, obwohl
die Zone dér Oxydationsmetasomatose nach Krusch 20 m über dem
Erbstollen beginnl. Oder aber muss mán annehmen, dass Siderit auch
durch die Wirkung dér deszendierenden Eisenlösungen entstanden ist,
bei welchem Prozesse eventuell auch die, in Verbindung dér wieder
envachenden vulkanischen Tatigkeit emporgedrungenen juvenilen Gase
oder Lösungen mitwirken konnten.
Was die Sukzession dér Erze und Begleitmineralien betrifft,
envahne ich nur die folgenden: Durch die genannten Wirkungen ent-
stand dér Siderit, nacliher dér Galenit, Sphalerit, Kalzit, Quarz und
Pyrit. Es ist auffallend, dass dér Pvrit nur in den kryst. Schiefern und
Kaikén zu finden ist, wahrend er in Sideritgesteinen durch Galenit und
Sphalerit vertreten wird, die wieder in den Schiefern und Kaikén fehlen.
Auf Grund dieser und jéner Peobachtung, dass in dem kryst. Kaik
sowohl dér Pyrit, wie dér Siderit vorkommt, dürfte mán folgern, dass
diese Erze gleiehaltrig sind. Das ist aber noch eine offene Frage: die
Sache kann ja auch so stehen, dass dér früher ausgebildete Pyrit in
einer spateren Phase dér metasomatischen (im Sinne v. Rosenbusch)
Periode nur dórt zersetzt wurde, wo die hydatogene Metasomatose am
starksten wirkte, alsó nur langs dér Hauptkluft, wahrend er ferner davon
frisch geblieben ist. .
Aus dem Siderit durch Oxydation entstand dér Limonit, Magnetit,
Hamatit, Gcethit (Lepidocrocit), weiter auf dér Oberflache und in den
sehr vielen Geoden dér Limonit gesteine die spater ausgeschiedenen
Manganerze: dér Psilomelan, Manganit, Pyrolusit und Wad. Die Mag-
netitparamorphosen nach Siderit zeigen, eláss dér Magnetit ein Glied
dér oxydischen oder oxydationsmetasomatischen Erzgeneration ist.
Dér Magnetit wandelt sich teilweise in Hamatit, teilweise direkt in
GEOLOGISCHE VERHÁLTNISSE DÉR EISENERZGRUBE BEI TOROCKÓ.
95
Limonit ura, was die zufolge dér Annahme dér Oxydationsmetasoma-
tose kompliziert gewordene Sukzession noch interessanter maeht. Es stei-
gert sich noch dadurch, dass auch dér Siderit sicli manchmal zu Há-
matit, meistens aber direkt zu Limonit oxydierte und dér Hámatit fást
iiberall zu limonitisieren anfing. Die vielen Generationen des Limonit
sind fást kaum aufzuzáhlen. Die Menge dér ausgeschiedenen Mangan-
erze ist verháltnismássig kiéin, obwohl dér Torockóer Siderit einen
grossen Mn-Gehalt (3 — 8%) besitzt; es ist wahrscheinlich, dass das
Mangan grösserenteils entweder an die oxydischen Erze gebunden ist,
oder als ein, durch lángere Zeit in Lösung gebliebenes Matéria], sich ent-
fernt hat.
Die untere Grenze dér Oxydation liegt 10 m über dem Erbstollen
und angeblich wieder mit 10 m liegt die Grenze dér Zone dér sekun-
dáren Metasomatose, alsó schritt die letztere langsamer hinunter fórt.
In den infoige dieser deszendierenden Metasomatose entstandenen Erz-
massen kommt an manchen Orten auch dér Siderit vor und zwar durch-
wegs nicht als ein Relikt. Demgemáss wiederholt sibli die Bildung des
Siderits samt jener dér anderen Erze, aber vielleicht infoige auch
anderer hervorrufender Ursaehe. Die Reihe elér Mineralien beschliesst
die Bildung dér letzten Generation des Kalzit und Quarz, die in Fönn
von winzigen Krystallen die Erze überziehen, oder samt dem Braun-
spath den Limonit in diinnen Adern durchdringen.
REPLY TO THE CRITICISM ON PROSPECTING WORK
FÓR GAS IN HUNGARY.
(Remarks 1o Dr. Lewis Lóczy’s Paper on „Questions of Tectonics and Palaeo-Gcography
of Hungary11.)
In my quality as Governmental Geologist, directing the geological
survey fór natural gas and oil in Hungary, I must limit myself to dea-
ling in my remarks onlv with those paris of the above paper which refer
to the survey carried on by the Government.
Dr. Lóczy comes to the conclusion that „there arc possibilities fór
producing oil in commercial quantities only on the N. bordér of the
Alföld in the district S. of the Cserhát and the Bükk and in the region
along the Dráva. “ I must establish that the Government as well as the
English Syndicate prospecting in Hungary have been carrying out sur-
veys on a large scale alsó on these territories, so this remark of
Dr. Lóczy’s does nőt contain any new statement.
I shall prove that testbores fór oil or gas are motivated alsó on
other territories on hand of dala obtained by now.
96
DR. F. PÁVAI VÁJNÁ
The saliferous Schlier (Lower Mediterranean) which is the mother-
rock fór the Hydrocarbons in Middle-Europe occurs everywhere regio-
nally in the homogeneous Hungaro-Crcafian Tertiary Basin, which is
of identic-al geological structure and which comprises the territories
between the Croato-Slavonian and the Transdanubian Island-Moun-
tains as well as the Hungárián Small Piain and Big Piáin. Younger
good reservoir- and cover-rocks occur alsó on these territories. All of
them are földed regionally.
Consequentlv the possibility of forming Hydrocarbons as well as
of storing them on the territories of the Hungaro-Croatian Basin is
proved.
This proof is given by the Old Tertiary deposits being known
on the borders of the Basin, to wit : the Bükk Mountains, the Buda
Mountains, the Mountains of Velence and the Mountains lying N. of
the Balaton, on the borders of the Eastern foot-hills of the Alps,
of the Croato-Slavonian Island-Mountains as well, as of the Moun-
tains S. of the Száva, which Lower Tertiary deposits are known
partly in natural exposures, party in bores. This means that the
Hungaro-Croatian Basin was covered to a great extent by the sea in
the Paleogene, and that the actual Island-Mountains as well the Hungaro-
Croatian Island-Mountains as those which have been covered since
this time have formed islands in it.
The Mediterranean Schlier as motherrock of Hydrocarbons is
known alsó on many places of the slopes of the above enumerated
Mountains looking toward the basin. They are known even on the
NE. and E. bordér of the Hungárián Big Piáin (in the Counties of
Máramaros, Szilágy etc). I have alsó established their occurrence on
hand of a rich, characteristic fauna on the N. side of the Pécs
Mountains in 1920. This of course is a further evidence fór the fact,
that an identical sea has covered the Hungaro-Croatian Basin at the
time of the Schlier-sea (with exception however of the Island Moun-
tains) and that this sea has deposited its salty deposits in the same
wa.y as in Roumania, in Transylvania, or in the Galícián, Viennese,
or Austro-Bavarian Tertiary Basins, where Hydrocarbons have been
known since a long time.
We are entitled to draw conclusions to the occurrence of the
Schlier as of the mother-rock fór Hydrocarbons in the depth ; there,
where it is covered by younger and often strongly transgressing
sediments, we are justified in this conclusion just by the presence
of Hydrocarbons themselves : since we can draw the conclusion from
the occurrence of the Schlier, that Hydrocarbons may be formed near
to it, so it must alsó hold good, that there, where Hydrocarbons occur
REPLY TO THE CRITICISM ON PROSPECTING WORK FÓR GAS IN HUNGARY. 97
in the covering strata, the mother-rock must be found underneath
jthem.
There are in fact the asphalts of Bodonos, Tataros and Derna
in the neighbourhood of the Réz Mountains, the big gas emanation
of Rápolt. near the mouth of the Szamos, the asphalt of Bogács and
the oil-shows near Recsk, Párád near to the Bükk resp. the Mátra,
the gas-well of Őriszentmiklós in the surroundings of Budapest, the
oilfield of Szelnica on the Mur lsland, the oil outcrops along the
Croatian Island-Mountains (Veliki Poganec, Mikleuska Peklenica,
Bacíndol etc), the oil and gasfield of Bujavica near Lipik : all of
these occur in the neighbourhood of the borders of the Basin.
Bút we do nőt search in vain in the inner parts of the Basin
itself : I may mention the well of Precec near Zágráb, containing
gas, the gas of Resetari, near Novo Gradiska, as well as the oil-
shows in the relatíve syncline near Sedlarica in Croatia; the gas-
occurrences and gas-shows of Nagyatád and Lábod, of Kurd and
Budafapuszta, the oil-shows of Harkány in Transdanubia ; the strong
gas-emanation in Baja occurring in the dead branch of the Danube
as well as the paraffin-dirt occurring on a rather large area and the
gas-shows encountered in several bores, the many occurences of gas in
considerable quantities near Titel, Újvidék, Óbecse, Temesvár, Arad, the
mudvolcanoes discovered by Professor Böckli near Mezőhegyes ; the gas
known near Szeged, and Kiskőrös, near Fábián Sebestyénmajor,
Csanádapáca, Orosháza, Gyula, Békés in the county of Csanád, near
Doboz, Mezőtúr, Karcag, Kaba, Nádudvar, Hajdúszoboszló, Püspök-
ladány, Balmazújváros, Tiszafüred, etc, etc on the Big Piain.
On all these places there are several artesian wells yielding more
or less considerable quantities of natural gas. There ivere good gases
alsó in the deep boré near Hortobágy.
I am sure that nobody can believe that the mother-rock occurs
only underneath these places, bút that quite to the contrary every-
bodv must suppose its presence everywhere, between these oceurrences
in the Basin with exception perhaps of somé spots.
Here I must ask : Is nőt the presence of salt water in the arte-
sian wells and deep bores viz : Budafapuszta, Kurd, Simontornya,
Óbecse, Hortobágy an evidénce fór the salt formation being in the
depth ? Or is nőt H2S which one encounters almost in any déep boring
a product of decomposition of CH4 in the same way as CO2 and N,
which alsó occurs very often simultaneously with it ? This is deter-
mined by the analyses of Transdanubia and of the Big Piain, in
-the samé way as in Baku and other well-known oil-fields.
On hand of these very many data we cannot arrive to any other
Földtani Közlöny. L1 — LII. köt. 1!>21 — 22.
98
DR. F. PÁVAI VÁJNÁ
conclusion bút to the one, that Hydrocarbons can occur nőt only there
where we may touch their mother-rock, the Schlier, with our hands ; they
are bound to occur alsó there, where the Schlier is covered by younger
deposits. (These occurrences must be considered to be the more promi-
sing ones.) On the other hand wherever there are Hydrocarbons or
Products of their transformation, the mother-rock must alsó be present.
I hope dr. Lóczy will nőt deny, that the mother-rock of the
Hydrocarbons is always somé salt-formation, and I am sure that he
does nőt know any other mother-rock in Central-Europe bút the
Mediterranean Schlier — as nőne of our experts does know any
other.
If he acknowledges this, he must realize, that even in the Lower
Mediterranean only a very small part of the Hungaro-Croatian Basin
could have been dry land, where the mother-rock fór the Hydrocarbons
would nőt have deposited, and that consequently we must on hand
of generál tectonical and geological knowledge expect to find them
nőt only on the territories superficially named by me, bút generally
on the territorv of the wliole Hungaro-Croatian Basin.
That dr. Lóczy did nőt take these intő consideration may easily
be understood since he, by now, had very little to deal with the geologica!
conditions of our Tertiary Basin and so he is nőt correspondent with
the results of our research made since a series of years.
Under the given t’acts it is only natural that one can nőt speak
seriously of an Orientál Dry Land in the center of the Hungaro-
Croatian Basin as dr. Lóczy thinks it in his fancy on the authority
of Messrs Peters, Mojsisovits and his laté father. The mountains
which were on the surface have broken and sunk down rather long
before the Mediterranean and it was only their remnants which pierced
out — principally m the form of the actual Island Mountains — ,
else we could nőt know occurrences of Schlier in such broad a circle,
nor the Hydrocarbons indicating its presence.
Dr. Lóczy is wrongly informed alsó with regard to the Island-
Mountains : he totallv neglects their primary tectonical conditions. .
the folding, fór the sake of their secondary broken structure — whereas, .
would he take intő consideration, his fathers Paper on the Balaton
and his numerous profiles, he ought to see, that the Northern part
of the Balaton consists of a series of brachyanticlines and brachysin-
clines in the same way as the Pécs Mountains, as shown by the maps
of dr. Vadász’s.
On hand of the descriptions and profiles by Mr. Lóczy senior,
domes must be established near Almádi, Hidegkút and Révfülöp on a
Palaeozoic c-ore in Mezozoic deposits, bút it can be seen that alsó the •
REPLY TO THE CR1T1CISM ON PROSPECTING WORK FÓR GAS IN HUNGARY. 99
Old Tertiary strata were touched by the folding and that.breaking
was only a posterior phenomenon.
In one word, the Northern part of the Balaton and the Pécs
Mountains are remnants of földed mountains, in the same way as
the Croatian Island Mountains, or liorsts remained from the folds
of the Alps nőt, sunk consequently to the break-downs; the Tertiary
folds being between, and continuing in, them are nothing else, bút,
posthumous folds above the broken down parts of their folds.
Neither Dr. Lóczy sen. nor Dr. Lóczy jun. realized this. It is
however proved beyond any doubt by our latest observations.
These observations have been accompanied with reference to the
movement of the földed earth-crust, by the result that they are still
going on, that they can be determined by, and proved in, the Pleis-
tocene strata of the Hungaro-Croatian Basin on a stratigraphical
as well as on a teetonical basis, as I succéeded in 1922 to show on
map Kaposvár Böhönye, and as I shall have the honour to publicate
within short.
A further result of thesé researches is, that the origin of the
geographical teaching of Messrs Lóczy sen. and Cholnoky in matters
of the téctonical valleys of the counties of Zala and Somogy has
been cleared.
It stands beyond any doubt to-day, that they can be explained
to be deflational, parallel valley formations and that they are nőt to
be brought intő whatever connection with the tectonics, which are nőt
broken in the Tertiary, bút that they are purely caused by the do-
minating direction of the wind. The tectonics of the Tertiary are nőt,
broken bút, földed and the trend of the folds (E — W) is running across
these valley formations of deflational origin havingaN — S direction.
Shortly I may say, that Mr. Lóczy jun, had he sacrificed more
time to studying his father’s papers and principallv the younger
formations of our Country, he would nőt have been mistaken. It would
alsó have been mucii nicer of his part, had hé referred to one of my
papers publishéd in 1915 in his paper on the same subject, which
I had to draw his attention to these three years latér!
F. Pávai Vájná
Mining Councillor, Chief Geologist.
UEBER D1E SCHICHTEN UND DIE FAUNA DES
MIOCÁNS DÉR UMGEBUNG VON DIÓSJENŐ.
Mit 1 Textfigur im ung. Text Seite 33.
Von: Dr. JOSEF v. SÜMEGHY.*
Auf dér nordöstlichen Seite des Börzsöny-Gebirges liegt — in palao-
geograpliischem Sinne genannt — inmitten einer neogenen Bucht: die
Gemeinde Diósjenő. Die dórt beíindlichen tertiáren Bildungen und die
Fauna, welche bereits mehrere Fachleute bescháftigt habén, wurden
früher als Oligocan (Mocsári,1 Szabó,2 Stache,3 Hőrnes1) und erst
neuerdings, als Miocan (Gaál5) betrachtet.
lm Gegensatze dér von G. Stache gebrauchten Einteilung kann
hier folgende Schichtenreihe festgestellt verden:
1. Untermiocaner sandiger, gelber und bláulicher Tón, gelbgrauer
lockerer toniger Sand und glimmerhaltige gelbe Sandschiehten. (Unte-
res Niveau.)
Neben dem Friedhofe in Diósjenő aus den gelben tonigen Schich-
ten wurde folgende Fauna gesammelt: Potamides (Pyrenella) plicatus,
Brug; Potamides (Pyrenella) plicatus, Brug. var. Gaáli n. v; Tympa-
votomus margaritaceus , Brocc. Potamides (Pyrenella) plicatus Brug.
var. Gaáli, n. var.
Zahl dér Windungen: 17—18. Auf den oberen Windungen sind
15 — 16, auf den unteren 17 — 18 Langsfurchen. Zwischen den vier per-
lenartigen Skulpturreihen ziehen sich feine Querlinien, auf den oberen
Windungen 1 — -2, auf den unteren 3 — 4. Die Mundöffnung ist rundlich
óval, untén in einem kurzen Kánál endigend; die innere Lippe ist aus-
gebreitet. Höhe 40 — 50 mm. Breite dér unteren Windungen 10 — 12 mm.
* Vorgetragen in d. Fachsitzung d. Ung. Geol. Ges. am 31. Mai 1922.
1 Mocsári: Nemes Nógrád Vármegye históriai és statistikai ismertetése. 1826.
2 Szabó: Földtani kirándulás technikai szempontból Herceg Eszterházy Pál ipoly-
pásztói és wéghlesy urodalmaiban. 1853.
3 Stache: Die neogenen Tertiárablagerungen dér Umgebung von V aitzen. Verh.
d. k. k. geol. R. A. B. 16. Wien, 1886.
4 HOrnes M.: Die fossilen Mollusken des Tertiarbeekens von V ien. Abh. d.
geol. Ií. A. 1856—1870.
* Gaál: A vác — drégelypalánki vasútvonal mentének geológiai vázlata. Bány.
és Koh. Lapok. XLI. II. Budapest, 1908.
ÜBER DIE SCH1CHTEN UND DIE FAUNA DES MIOCÁNS DÉR UMGEBUNG VON D1ÓSJENŐ. 101
Wahrscheinlich hat sic-li unsere Főim unter veránderten und auf diese
Varietát günstigen Lebensbedingungen aus dér Stammform: Potamides
(PyreneUa) plicatus, Brug. entwickelt. Von dieser kann durch ihre
grössere und di ekéire Fönn, durch ihre Windungszahl, tiefere Suturen
und durch die unter den Windungen standig ausgebildeten perlenför-
mig gebauten Reihen diese Varietát getrennt werden. Infolge dér
grossen Variabilitat dér Cerithien kann diese Fönn nicht mit voller
Sicherheit als eine nocli nicht beschriebene Art aufgefasst werden.
Von den oberen zusannnengemengten tonigen Schichten des F und-
ortes wurden folgende Arten gesammelt: Natica catena, Da Costa; Neri-
tina picta, Fér; Venus sp. ind; Curdita scalaris, Sow; Arca diluvii,
Lám; Anomia ephippium, L; A. striata, B; Ostrea fimbriata , Grat;
0. digitalina. Dub; (). cochlear, Poli.
2. Das obere A iveau dér untermiocanen Bildungen.
In dér Umgebung des Szőllőhegy und des Teiches von Diósjenő
(Jenei-tó) sind die Bildungen untén durch mit Anomiensand wech-
selnde tonige sandige Mergel, oben durch feine, glimmerhaltige Ano-
mienschichten ausgepragt. Am nordöstlichen Ende des Teiches von
Diósjenő habé ich aus dem Anomiensand folgende Arten gesammelt:
Natica catena, üa Costa; Melanopsis impressa. Kr: Lyrcea im-
pressa, Kr. var. Bonelli Sismond; Turritella turris, Bast; Nassa sublse-
vigata, Bell; Corbula carinata. Duj; Venus cf. multilamella, Lám; Ve-
nus cf. Haidingeri. Horn ; Tapes eremita juv. Br; Tapes fabaginus, May:
Teliina (Peronea) cf. nitida, Poli; Meretrix pedemontana . Lk. juv;
Glycimeris Menardi, Desh; Teredo oligannulata, Sacc; Lucina ornata,
Ag; Cytherea cricina. L; Cardium edule, L: Pectunculus sp. ind; Ano-
mia striata. Br; A. costata, Brocc; A. ephippium. L; Ostrea cochlear.
Pol; 0. digitálisa, Dub; 0. fimbriata, Grat.
Eine Verbindung dieser Fauna mit dem Oligocán fehlt vollkom-
men. Wenn sich hier einige, auch aus dem Mittelmiocan bekannte Arten
nicht befinden würden, so könnte mán die Schichten, unseren Verháltms-
sen entsprechend, als Anomiensand bezeichnen. Gelagert auf die Sedi-
mente des oberen Niveaus korúmén grobe, Faust- bis Kopfgrösse
erreichende Quarzgerölle vor, hie und da 6 — 8 m dicke Schichten bildend
(Zsibak-Graben), welche als Facies des Anomiensandes die lit toraié
Region des ehemaligen Meeres bezeichnen.
3. Das Mittelmiocan bildet keine besondere Schichtenreihe und
zeigt sich in wechselnden, infolge dér Erosion zertrümmerten Bildun-
gen, welche aus sandigen Tonschichten, gelbem, glimmerhaltigem Sand
und aus durch Muschelbreccien ausgepragte Sandsteinbanken bestehen.
Sie st.immen in petrographischer Hinsicht im allgemeinen mit den an
den nördlichen und nordöstlichen Abhangen des Börzsöny-Gebirges aus-
102
DR. JOSEF V. SÜMEGHY
gebildeten voreruptiven obermediterranen Ablagerungen überein. Fos-
silien enthalten die mittelmiocanen Schichten in dem Zsibak-Graben:
Turritella bicarmata, Eichw ; Calyptrea deformis, L; C. chinensis, L;
var. parvula, Micht; Cyllenina Sismondse, Bell; Tapes (Callistotapes)
vetulus, Bast; T. (Callist.) vetulus Bast, var. pliograbroides, Sacc;
T. cf. eremita, Br; T. (Callist.) intermedius, Naum; Cállista cf. splen-
dida. Mér; Cardium edule, L; C. tuberculatum, Sow; C. erinaceum . Lk;
Modiola Wolhinica, L; Stirpulina öblít a , Micht; Solen subfragilis,
Eichw; Beden cristatus, Bronn.
Diese Fauna kann nicht mit den Főimen dér anstossenden gleich-
zeitigen Ablagerungen gleichgestellt werden, sie zeigt den Charakter
einer Fauna dér im Mittelmiocán zurückgebliebenen Bucht, welche von
dér Fauna des Anomiensandes scharf abgetrennt erscheint und prazis
durcli lokálé Wirkungen entstanden ist. Die nacheruptiven mittelmic
canen Schichten, da sie dureh die Erosion abgetragen wurden, liessen
sic-h nicht genau feststellen. Das Meer hat sich auch hier am Ende dér
mittelmiocanen Periode zuriickgezogen und das Gebiet blieb in dér
sarmatischen Zeit trocken.
4. Die Bildungen des Pleistocans bedecken das Terrain als merge-
lige, tonige Lösse, brauner Lössand und grobe Quarzgerölle. Tvpische
Lösse konnten auf nuserem Gebiet, nicht nachgewiesen werden, nur die
tonige Facies derselben. Die Gerölle lagerten sich nur sporadisch, ter-
rassenförmig in den alteren Bildungen ab und spielen eine untergeord-
nete Rolle.
KALKSPAT VON VASKŐ, ANTIMONIT VON HONDOL,
GYPS VON ÓBUDA UND MARKASIT VON NEMESVITA.
Von Dr. MARTÉ VENDL.*
Mit 9 Fig. im ungarisrhcn Text.
Kalkspat von Vaskő.
Fig. 3, 4 im ung. Text. Seite 40.
Zu meinen ITntersuchungen dienten zwei sehr vollkommen ent-
wickelte, wasserklare Krystalle, welche von Vaskő (Comitat Krassó-
szörény) stammen. Dér Durchmesser dér prismatiSclien Krystalle ist
4 und 7 mm. Besonders dér kleinere Krystall zeichnet sich dureh
seine Durchsichtigkeit und dureh seinen starken Glanz aus. Die Flachen
dér Krystalle sind glatt, glanzend, von Korrosion — ausgenommen die
Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft am 4. Mai 1921.
KALKSPAT VON VASKÓ, ANTIMON1T VON HONDOL, GYPS VON ÓBUDA U. S. W. 103
Flachen des m {1010} Prismas — frei. Die Flachen des Rhomboéders
{0112} und die des Skalenoéders {7.4.11.15} sind parallel mit den
Kantén {1011} gerieft.
Die Krystalle habén prismatischen Habitus. Die bestimmten
Formen sind :
b {lOlO} {2ÍI} v: {7.4.ÍT.15} {11.4.0}
b. {0112} {110} N: { 5 3 8_2} { 503}
1 10 (
und c { 001 ! . Es gibt auch solche Zwillinge, welche ganz flache Tafeln
bilden und bestehen aus zwei Individuen, welche die Kombination von
m jll0{, l }01l{ und c (00l) zeigen. Auf dér Oberflache dér im Lehm
vorkommenden Markasitkonki-etionen von 5—8 cm Durchmesser findet
mán an einigen Stellen eine Rinde von Gyps und Limonit. Dér Gyps
findet sich hie und da in ziemlich gut entwickelten Krystallen, welche
die Kombination von m |llO[, l Ilii! und b > 010 { zeigen; auf dem
Limonit kann mán noch auf einigen Stellen die Form des Markasits
erkennen.
b {010}
e {103}
a {100}.
Markasit von Nemesvita.
Fig. 9 — 11 im ung. Text. Seite 44.
TSCHERMIGIT-VORKOMMEN IN TOKOD, COMITAT
ESZTERGOM.
Von Dr. A. LIFFA und Dr. K. EMSZT.*
Dér von v. Kobell1 als Tscherviigit beschriebene Ammóniák-
alaun wurde vor etwa 60 Jahren von C. F. Peters2 in Tokod ent-
deckt. Seither waren kaum Spuren des heimischen Vorkommens
dieses Minerals zu finden. Es ist sogar auch die Stelle jener Gruben,
woher das Mineral zu Tagé gefördert wurde, unbekannt gewesen.
lm Jahre 1919 hat dér Sektionsgeologe P. Rozlozsnik gelegent-
lich dér Grubenaufnahmen dér Tokoder Bergwerke die Beobachtung
gemacht, dass in dem Abbaugebiete des verlassenen Schleppschachtes
„ Agnes“ , beziehungsweise in dem aus letzterem abzweigenden 18. Lauf
die angefahrene eocane Kohlé eine weisse, salzahnliche Zwischenlage
enthalt. Verfasser hat das Matériái derselben untersucht und dasselbe
als Tschermigit bestimmt.
lm genannten Schleppschacht kommt dér Tschermigit derb in
den oberen Etagen dér eocanen Kohlé vor, so wie dies in dér bei-
liegenden Figur 12 (Siehe im ungarischen Text Seite 46) eines Hand-
stückes zu sehen ist, wo K Kohlé und T Tschermigit bezeiehnet.
Ausserdem ist er aber auch nocli in Form langgestreckter, haarahn-
lic-her Kristallchen als Effloreszenz hierorts vorzufinden.
Die Resultate dér Untersuchung dieses Minerals sollen kurz w ie
folgt zusammengefasst werden:
Makroskopisch untersucht, bildet das Matériái eine weisse, an
den Randern vollstandig durchsichtige Substanz. Unter dem Mikro-
skop beobachtet, erscheinen die dünnen haarförmigen Kristallchen
nach dem Prisma gestreckt und zu Gruppén von 2 — 3 oder mehr
Individuen zusammengewachsen, wie dies aus Figur 13 (Siehe im
ungarischen Text Seite 47) zu ersehen ist. Da die Spitzen durchwegs
abgebrochen sind, waren Terminalfláehen nicht zu beobachten.
* Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geo], Gesellschaft am 3. Miirz 1920.
1 A. Kenngott: Uebersicht dér Resultate mineralogischer Forschungen im Jahre
1855. Leipzig,, 1856. pag. 17.
F. v. Kobell: Tafeln zűr Bestimmung dér Mineralien. München, 1861. pag. 49.
2 C. F. Peters: Mineralogische Notizen. (Neues Jahrbuch f. Miner. ete. 1861
Jahrg. pag. 661.)
106
DR. A. LIFFA UND DR. K. EMSZT
lm parallel polarisierten Licht erschienen die Kristállchen iso-
trop; doch nach Einschalten dér Gipsplatte : Rőt I. Ordnung ist
Doppelbrechung deutlich zu erkennen, welch letztere auf die Er-
gebnisse dér Untersuchungen von F. Klockf.3 und Brauns4 zurück-
zuleiten sind.
Die Lichtbrechung hat Verfasser mit Rücksicht auf die Klein-
heit dér Kristalle mit Schroeder van dér Koik’s5 Einbettungs-
raethode bestimmt und den Brechungsexponent : n = 1'46 gefunden,
welcher von den genauen Werten, die durch Sorét6 und Borel7 be-
stimmt wurden. eine Differenz: +A" O'OOl aufweist.
Die chemische Analyse wurde vöm Chefchemiker Dr. K. Emszt
durchgeführt und sind behufs Vergleichung mit den filteren bekannten
Analysen die Resultate in dér naehstehenden Tabelle angegeben:
Au tor
SÜ3
Ab05
Fe: Oí
Mg O
CaO
NH-.
HíO
K2O
+
Na20
Nichtflüctitige
schwefelsaure
| . Alkálién
Kohlé
+
Kiesel-
sSure
Summe
Fundort
v. Kobell8
35
11
—
—
—
6
48
-
-
-
100*-
Gruner9
33-68
10-75
—
—
—
3-62
51-8
—
—
—
99 05
Pfaff'o
36-00
12-14
—
0 28
-
6 58
45-00
-
-
-
100-—
Tschermig
Lampadius 11
38-58
12-34
-
-
-
4-12
44-96
-
-
-
100--
Stromeyer 'X
36-06
11-60
-
012
-
3-72
48 39
-
-
-
99-89
Geissler11
34.99
11-40
-
-
-
3-83
49-72
-
006
-
100-
Dux
Sachs 14
1
3514
11-39
0-007
-
-
3-67
45-54
0-17
-
0-083
100- — [
Brüx
Emszt
35-61
11-59
S p u r e
11
4-46
48-11
-
-
-
99-97
Tokod
F. Klocke: Über Doppelbrechung regularer Krystalle. (Neues .Jahrb. f. Mineral.
etc. 1880. I. Bd. pag. 56.)
4 Brauns: Neues Jahrb. f. Mineral. etc. 1883. II. Bd. 102.
5 J. L. C. Schroeder van dér Koi.k : Kurze Anleitung zűr mikroskopischen
Kristallbestimmung. Wiesbaden, 1892.
6 Ch. Sorét: Brechungsexponenten dér Alaune. Zeitschr. f. Krystallografie,
Bd. XI., pag. 198. (Arch. sci. phys. nat. Geneve. 1884. (3),. 12. Bd pag. 569).
7 G. A. Borel: Untersuchung über Brechung und Dispersion ultraviolotten
Strahlen in einigen krystall. Substanzen. Zeitschr. f. Krystajl. XXVIII. Bd. pag. 104.
(Arch. sci. phys. nat. Genevo. 1895. (3.) 34. Bd. 230.)
8 F. v. Kobell: 1. c.
E. S. Dana: The system oí mineralogy. New-York, 1892. pag. 952.
12 Rammelsberg: Handbuch dér Mineralchemie. 1860. pag. 285.
12 Geissler: Sitzungsberichte dér naturwissenschaftl. Gesellsehaft Isis in Dresden.
1885. pag. 33.
14 A. Sachs: Ueber ein neues Tschermigitvorkommen von Brüx, Böhmen. nebst
Bemerkungen über die optischen Verhaltnisse dér Alaune. (Centralblatt für Mineralogie
etc. Jahrg. 1907. pag. 466.)
TSCHERMIGIT-VORKOMMEN IN TOKOD, COMITAT ESZTERGOM.
107
Demnach entspricht die theoretische Zusammensetzung :
a) in percentueller Menge dér Bestandteile
SCb = 35'3
AI2O3 =11-3
(NH4)2 0 = 57
H2O = 47-7
100*0
b) In Salze umgerechnet:
Aluminiumsulfat 37'7
Aramonium „ == 14*6
Wasser = 47’7
ÍOO'O
Aus den oben angeführten Werten ergibt sich demnach dieselbe
Konstitution, welche v. Kobell seinerzeit auf dem originalen Matériái
aus Tschermig festgestellt hat.
*
Die Entstehung des Tschermigits wird nach den Untersuchungen
von W. A. Lampadius15 aus dem Brand dér tieferen Kohlenflötze her-
geleitet. Da nach den Angaben von A. Tschebull16 die Tokoder
Kohlengruben in den Jahren 1876 — 1886 öfters dem Brande aus-
gesetzt ivarén, ist kaum daran zu zweifeln, dass die Bildung dieses
Minerals auch hier aus denselben Gründen hervorging.
Endlich soll noch beinerkt werden, dass M. Tóth17 jene Alaune,
die in den Klüften und Höhlen des Berges Büdös vorkommen, zum
Teil auch aus Tchermigit bestehend betrachtet, was aber bisher noch
keine Untersuchungen erhartet habén.
15 L. c.
10 A. Tschebull: Dér Bergbaubetrieb im Graner Kohlenrevier (Oesterreich. Zeit-
schrift für Berg- u. Hüttenwesen. 1886. p. 770.).
17 Tóth Mike: Magyarország ásványai. Budapest, 1882. pag. 492.
SYMMETRIE DES PYRITES AUF GRUND DÉR
ÁTZUNG.
Auszug. Figur 14 — 15 im ung. Text S, 58, 60.
Von Dr. L. TOKODY.*
Das Verhalten dós Pyrites bei dér Átzung untersuchten G. Rose/
P. Becke,2 H. A. Miers, E. G. Hartley und Dick,3 E. H. Kraus und
J. D. Scott,4 V. Pöschl/' Das Verhalten dér Krystalle gégén ftönt-
genstrahlen untersuchten M. Laue, W. Friedrich und W. L. Bragg,6
nach ihnen gehört dér Pyrit zu dér tetreedriseh-pentagondodekaedrischen
Klasse, Miers, Hartley und Dick und Pöschl sagt dasselbe. Nach
Rose, Becke, Miers ist dér Pyrit dyakis-dodekaédriseh.
F undor te dér von mir untersuchten Kristalle: Dognácska. Combi-
nation [100.111], Resica ] 1 00} . Porkura ) 11 1 { . Facebaja |210j, Kap-
nikbánya [210.100], ]210[, Mármaros {111}, Selmecbánya ) 100} .
Medziád |210|, Oruro (Bolívia) } 1 1 1 ( , Rio (Elba) J210J.
Lösungsmittel waren hLS04, HNOs, HC1. Königswasser, Átz-
natron.
Die Untersuchung dér Átzfiguren geschali auf goniometrischem
und mikroskopischem Wege.
1. Átzung durch Schwefelsáure.
a) Hexaeder.
Bei Átzung durch Schwefelsáure'** werden schöne Átzfiguren erzielt,
gestreckte Sechsecke mit scharfen Grenzlinien. Die Grundseite dér Figu-
ren ist dér Wiirfelkante parallel. Das Átzen dauerte nur einige Augen-
blicke. (Fig. 15a.) Nach einer Átzung von 0'5 oder P5 Minuten sind gut
* Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Gesellschaft am "23. Xov. 1921.
1 Monatsber. d. Berliner Akad. 1870. p. 32 1.
- Tschermak: Min. u. petr. Mitt. 1887. 8. p. 239 — 330, 1888 . 9: p. 2 — 14.
;i Zeitschr. für Kryst. 1889. 31. p. 584.
4 Zeitschr. für Kryst. 1908. 44. p. 151.
5 Zeitschr. für Kryst. 1911. 48. p. 572.
B J. Beckenkamp: Statische u. kinetische Krystalltheorien. Bd. II. Berlin, 1915.
p. 635.
** Schwefelsáure wurde in kochenden Zustande verwendet.
SYMMETRIE DES PYR1TES AUF GRUND DÉR ÁTZUNG.
109
entwickelte Átzfíguren nur selten zu finden. Nach 3-5 Minuten werden
wieder schöne Figuren mit derselben Form erzielt. Die Grösse dér Figu-
ren: 8 — 10 ^ Das Lichtbild ist mit einem stark glanzenden zentralen
Kern versehen, aus welchen vier Strahlen ausgehen; diese sind kurz und
laufen in dér Richtung dér Hauptsymmetrieebenen. Die Flachen ver-
lieren nach dér Átzung ihren Glanz. (Dognácska.)
b) Oktaéder.
Die Figuren sind gleichseitige Dreiecke, welche die Spitze gégén
die Oktaederkanten drehen. Die Basis dér Dreiecke sehliesst mit dér
Oktsederkante einen Winkel von 17°45’ ein. (Mármaros, Oruro.) Átz-
dauer: ein Augenblick. Figurgrösse: 1 p. Das Lichtbild ist scharf und
besteht aus einem zentralen Kérné und drei Strahlen, welche den Kan-
tén des Triakisoktaeders entsprechen, doch sehliesst derjenige Strahl,
dér horizontal erscheint, mit dér Horizontalen einen Winkel von etwa
4° ein. Die Lichtbilder liegen zu einander symmetrisch. Die Kristalle
behalt.en ihren Glanz.
c) P entagondodekaeder .
Die Átzfíguren sind gleichschenkelige Dreiecke, welche mit ihrer
Spitze nach Kanté (102) : (102) zeigen, die Höhenlinie dér Dreiecke
steht auf die Kanté senkrecht. (Medziád-Kapnikbánya. 2 Secundum.)
(Fig. 14b.) Nach Átzung von 3 Minuten werden die Kristallflachen von
Átzhügeln bedeckt. Die Gestalt. dér Átzhügel sind gleichschenkelige
Dreiecke, die Spitze dér Hligel wird von einer dreieckigen Flache abge-
stumpft. Die Grösse dér Átzhügel: 8 — 10 p. Das Lichtbild zeigt
Fig. 14b. Glanz dér Kristalle nimmt bei dem Át zen ab, oder verliert sich
beinahe gánzlich.
2. Atzen mit Salzsáure.
Salzsaure wurde kait und in kochendem Zustande verwendet. Átz-
dauer 1 Stunde (kochende Saure) — 2 Tagé — 3 Wochen (kalte Saure).
Die Átzfíguren kleine punktartige Gebilde. Lichtbilder sind immer vor-
handen. Diese bestehen auf dér !100|-Flache aus einem intensiv glan-
zenden zentralen Kern und zwei von diesem Kérné ausgehenden Strahlen.
An dér Pentagondodeksederfláche fehlt dér zentrale Kern, Orientation
des Lichtbildes zeigt die Fig. 14b. Die Oktpederflache zeigt dasselbe Licht-
bild, welches an derselben Flache bei dér Átzung mit FLSO, auftritt.
Die Kristalle behalten ihren Glanz.
110
DR. L. TOKODY
3. Atzen mit Salpetersaure.
a) Hexaeder.
jl00[ von Dognácska wurden über einem Wasserbade 4 Minuten
láng dér Wirkung dér Salpetersaure (1HN03 : 3H20) ausgesetzt. Die
Átzfiguren zeigt die Fig. 14c. Die lángeren Seiten entsprechen dér Fönn
tt jhok}, die Seitenfláchen wieder dér Form tt jhok|. Lángé dér Figu-
ren 2 — 3 g, Breite: 1 g. Ihrer Lage nach sind sie dér Hexaederkante
parallel. (Fig. 14c.) An Kristallen von Selmecbánya waren grosse 15 g
Átzfiguren zu beobaehten. Die besten Átzfiguren werden erhalten, wenn
die Átzdauer nicht langer ist, als 4 Minuten. lm Lichtbild ist ein
ausserst stark glánzender zentraler Kern auffallend, von diesem gehen
4 gleichlange Strahlen aus, welche auf einander senkreeht stehen und in
die Richtung dér Hauptsymmetrieebenen fallen. Fig. 14c. Die Kristalle
verlieren ihren Glanz.
b) Oktaéder.
Wird kochende Salpetersaure angewendet, so geniigt es, die Kri-
stalle nur einige Momente hindurch zu atzen. Die Figuren zeigen gleich-
schenkeligen Dreiecke (Fig. 15a), welche aber den gleichseitigen Dreiec-ken
sehr nahe stehen. Die Basis wird von dér Form |111| gebildet, die
Seitenfláchen entsprechen Triakisoktsederfláchen. Höhenmass dér Figu-
ren betrágt 2 — 4 g Die Figuren sind in dér Weise orientiert, dass die
Basis dér Dreiecke mit dér Oktsederkante parallel ist. Die Lichtfigur
besteht aus einem zentralen Teile und drei aus diesem Mittelpunkte
ausgehenden Strahlen. (Fig. 15a.) Die Kristalle behielten ihren Glanz.
(Mármaros).
c) Pentagondodekaeder.
Den Átzstoff wendete ich in einer wássrigen Verdünnung von
1HN03 : 3H20 an, bei dér Siedetemperatur des Wassers. Átzdauer:
20 Sec. — 4 Minuten. Die Figuren sind gestreckte gleichschenkelige
Dreiecke, dérén Höhenlinie, mit dér Spitze gégén die Kanté zeigend, auf
die Kanté (102) : (102) senkreeht gestellt ist. Figurgrösse: 1 g. Das
Lichtbild ist kiéin, steinartig; in dér Mitte liegt ein stark beleuch-
teter Kern, aus diesem gehen diagonale Strahlen aus, welche kurz und
verwaschen sind. Die Fláchen behielten ihren Glanz, jedoch nicht in dér
ursprünglichen Stárke. Wurden sie langer, als 20 Sec. geátzt, so ging
ihr Glanz gánzlich verloren. (Medziád.)
SYMMETRIE DES PYR1TES AUF GRUND DÉR ÁTZUNG.
111
4. Atzen mit Königwasser.
a) Hexaeder.
Die Figuren zeigten 3 Typen. (Fig. 15b.) Type a) treten am háufig-
sten auf, Type b) ist von untergeordneter Bedeutung und Type c) nur
selten zu finden. Die Figuren liegen mit dér Hexaederkante parallel.
Figurgrösse: 2 — 3 g. Átzdauer: 10 Sec. (Dognácska). Ein anderes In-
dividuum, welches 0-5 Minuten láng geatzt wurde, wies betráchtlich
grössere Figuren auf. Die Kristallflache erscheint stark zerfressen und
war dér Hexaederkante parallel gefasert. Neben dér vorher erwahnten
Type zieht auch ein anders geformtes Gebilde die Aufmerksamkeit auf
sich. Dies Gebilde hat verwickelte Formen, in dér es aus zwei Teilen
besteht, aus einem ausseren grösseren und darin einem kleineren Teile.
Die aussere Figur wird von vier dem Dyakisdodekseder entsprechenden
Flachen begrenzt, darin gelagert, ist eine sechseckig aussehende Figuiv
ein Negatív des Pentagondodekseder. (Fig. 15c.) Die Lage dér Figuren
war den Hexaederkanten parallel. Grösse: 8 — 10 g. Die Lichtfiguren
bestehen aus zwie senkrechten Strahlen, welche in die Richtung dér
Hauptsymmetrieebenen fallen. Die Flachen behalten ihren Glanz.
b) Oktaéder.
Kristalle aus dér Mármaros weisen nur Spuren auf; dér Lösstoff
war siedend, die Átzdauer 4 Sec. Kristalle von Oruro, unter gleichen
Umstanden behandelt, weisen Átzhiigel auf. Gestalt dér Átzhügel
stimmt vollkommen mit dér von Becke beobachteten Form überein.
Átzhügelgrösse: 1 g. Dk Lichtfigur zeigt die Gestalt jener, welche an
den Oktaederflachen auftreten. Die Kristalle verlieren ihren Glanz.
c) Pentagondodekaeder.
Die Figuren sind gestreckte Fiinfecke, dérén ungeradezahlige
Flachen in dér Zone ![ 102.001] liegen, wobei die Symmetrielinie dér
Figur auf die Kanté (102) : (Í02) normál steht. (Fig. 15d.) Solche Figu-
ren beobachtete auch Pösc.hl, mit dem wesentlichen Unterschiede
jedoch, dass die Symmetrielinie nach seinen Untersuchungen mit dér
Kanté (102) : (Í02) einen Winkel von 25° einschloss. Diese Lage ent-
spráche dér Symmetrie dér tetraédrisch-pentagondodekaédrischen
Klasse. Eine derartige Orientation wird nach Becke, durch Ánderung
dér Konzentration verursacht. Die von mir gefundenen Figuren ent-
sprechen jenen, welche Pöschl beschrieb, ihre Lage wies deutlich auf
dyakisdodeksedrische Symmetrie hin (Fig. 15d.). An einem Kristalle,
welcher unter identischen Umstanden geatzt wurde, konnten sechseckige
Figuren beobachtet werden (Fig. 15d), dérén Lage mit dér oben erwahn-
ten übereinstimmt. Ich beobachtete einige fünfeckige Figuren (Fig. 15d),
112
DR. L. TOKODY
dérén Seiten auf die Basis senkrecht oder naliezu senkrecht sí eben. Die
Lichtfigur isi venvaschen, nur dér stark glánzende Kern falit auf. Aus
diesem geht ein ziemlich heller horizontaler Strahl aus, daneben erken-
nen wir den vertikalen Strahl nur mit grosser Miibe. Die Kristalle ver-
lieren ibren Glanz.
5. Atzen mit Atznatron.
a) Hexaéder.
Kristalle aus Selmecbánya zeigten nach Átzung von 15 Minuten
Dauer hauptsachlich Átzhügel. Átzfiguren sind seiten. Die Figuren
habén fünf'eckiges Aussehen. An Kristallen aus Selmecbánya, velehe
45 .Minuten hindurch geátzt wurden, waren die Kantén abgerundet und
von Prárosionsfláchen ersetzt, welche den Flachen des Rombdodekae-
ders entsprecben. Die Lichtfigur besteht aus einem horizontalen Strable.
Die Kristalle verlieren ihren Glanz.
b) Oktaéder.
An Kristallen von Mármaros beobachtet mán bei einer Atzdauer
von 35 Minuten Átzfiguren, u. z\v. gleichschenkelige Dreiecke. Basis dér
Dreiecke lauft dér Oktaederkante parallel, d. h. die Höhenlinie steht zu
dér Kanté senkrecht, wobei die Spitze gégén die Kanté gerichtet ist.
Das Lichtbild war stark verwaschen, dér Gestalt nach erinnert es an
das Lichtbild von oktsedrischem Typus. Dér Glanz dér Oktaederfláchen
vennindert sich.
c) Pentagondodekaéder.
An Kristallen aus Medziád bilden sich nach 10—15 Minuten
dauernder Átzung winzige Figuren. Diese sind Fünfecke und Deltoidé.
Die Lángsachse dér Figuren steht auf die Kanté (102) : (102) senk-
recht. Die Lichtfigur ist schwach. Mán sieht einen stárker leuchtenden
zentralen Kern, ausserdem ist die Spur eines vertikalen und eines ganz
schwach glanzenden horizontalen Strahles vorhanden. Die Flachen ver-
lieren ihren Glanz.
Natürliche Átzfiguren.
Ich fand vier Exemplare unter den Kristallen aus Porkura, an
welchen natürliche Átzfiguren vorhanden waren. Die Kristalle waren
J111J mit oktaedrischen Átzfiguren, welche typische oktaedrische Licht-
bilder gaben, versehen.
Symmetrieverhaltnisse des Pyrites.
Ziehen wir aus dér Beschaffenheit dér Átzfiguren Folgerungen auf
die Symmetrieverhaltnisse des Pyrits, so ergibt sich zweifellos die Tat-
sache, dass dér Pyrit in dér dyakisdodekaédrischen Klasse des regula-
SYMMETRIE DES PYR1TES AUF GRUND DÉR ÁTZUNG. 113
ren Systems kristallisiert. Átzfiguren, dérén Gestalt oder Orientation
auf tetraedrisch-pentagondodekaedrische Symmetrie hinweisen, sind als
anomale Erscheinungen zu betrachten.
Budapest, 20. Február 1919.
(Min. Inst. d. Kgl. Ung. Universitat d. Wiss. in Budapest.).
SPUREN VON DINOSAURIERN DÉR OBERKREIDE IM
LIEGENDENDES KOSDER EOCÁNEN KOHLENFLÖTZES.
(Auszug.)
Von Dr. STEFAN MAJER.*
In vorliegendem vorlaufigen Bericht beschreibe ich jene von
pflanzenfressenden Dinosauriern herrührenden Koprolite, die im Som-
mer 1921 bei Sprengungen aus dem Liegenden des eocanen Kohlen-
flötzes dér 6 km nördlich von Vác gelegenen Ortschaft Kösd, einem
grünlichgrauen tonigen Sedimente ober dem Triaskalk zum Vor-
schein kamen.
Dér Fundort befindet sich am Ostfusse des Berges Naszál in 135 m
Tiefe unterhalb dér Oberfláche. Das grünlichgraue tonige Sediment
wurde bei petrographischer Untersuchung als aus einer kaolinartigen
Masse, kleinen Feldspat- und Calcitkörnchen, Quarzpartikelchen und
aus auch mit freiem Auge gut erkennbaren feinen Magnetitkörnchen
bestehend erkannt. Dér durcKschnittlicMe Durchmesser dér Körnchen
ist 10 p. Hingegen hat dér in dér Fortsetzung dieses grünlichgrauen
Tones lagernde, durch Eisenoxyd rőt gefarbte Tón eine viel gröbere
Struktur (Teilchen von 200 p Durchmesser).
Ich betrachte diese Sedimente als Produkte einer Laterit-
verwitterung, velche wáhrend des in dér Jurazeit, noc-h mehr aber
wáhrend dér Kreidezeit herrschenden tropischen Klimas die Gesteine
des damals in unserer Gegend bestehenden Festlandes bétraf, welches
sich an Stelle dér heutigen grossen ungarischen Tiefebené erhob und
im Süden bis zum Balkan, im Osten bis Siebenbiirgen erstreckte. Die late-
ristische Verwitterung betraf sowohl dén kristallinen Kern des Festland-
massivs, als auch die randlichen Trias- und Jurakalke. Das vöm
Windé vertragené und vermischte Matériái setzte sich dann in dér
Seeseite dér Vertiefungen des Festlandes ab.
Die Grösse dér Koprolite ist betráchtlich ; dér typischeste Ko-
prolit ist 280—160 mU láng, 110—140 lioch und 120—180 breit.
Dér Habitus dér Koprolite, dér auf eine vor dér Versteinerung
zahflüssige Masse schliessen lásst, die im Raume frei niederfallend
ihre Form békám und aus einer Öffnung (Kloake) einen hárteren
* Vorgetragen in dér Faehsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft am 4. Januar 1922.
8
Földtani Közlöny. LI — LII. köt. 1921 — 22.
114
DR. STEFAN MÁJER
Pfropfen folgend ausgeprésst wurde, zeigt deutlich, dass diese Gebilde
tatsáchlich als Koprolite aufzufassen sind.
Biologische Merkmale dieser Herkunft sind die im Innern be-
obachteten unverdauten Pflanzenfasern, zerbissenen Rhizomestücke von
Farnen etc., aus denen vielleicht seinerzeit die Pflanzen bestimmbar
sein werden, welché diesen Tieren als Nahrung dientén.
Das Versteinérungsmittel besteht hauptsachlich aus CaCCb, welches
im Flugstaub enthalten gewésen sein mag. Stellenweise enthalt dér
Koprolit Pyritpartien, was gleiehfalls auf Zérsetzung organischer
Yerbindungen hinweist.
Die Bestimmung dér Muttertiere von Koproliten ist sehr schwierig,
wird aber in vorliegendem Fali dadurch erleichtert, dass das geolo-
gische Altér dér Lagerstatte aus dér stratigraphischen Situation
zwischen Trias und Eocan als höchstwahrscheinlich oberkretazeisch
bestimmt werden kann, dass ferner die Grösse dér Gebilde auf die
Abstammung von máchtigen Tiéren hindéutét, welehe aus allgemeinen
palaontologischen Gründen jedenfalls Dinosaurier gewesen sein dürftén.
Die aufgefundenen Pflanzenfaserreste und dér geringe P205-Gehalt
verweist auf pflanzenfressende Dinosaurier, von denen wir auf Grund
dér Uritersuchungen Br. Dr. Franz Nopcsa’s auch Skelettreste kennen
und zwar aus den Ablagerungen von Szentpéterfalva in Siebenbürgen,
welehe vöm gleichen Altér und Typus sind, wie jene dér Koprolit-
Lagerstatte von Kösd.
Die aus Európa bekannté Fauna dér pflanzenfréssenden Dinosau-
rier dér Kreidezeit ist sehr wenig abwechslungsreich. Die Dinosaurier
sind an den Fundorten von England, Belgien, Südfrankreich, Unter-
österreich und Siebenbürgen durch den I guanódon- Genus bezw. in dér
zweiten Half'te dér Kreideperiode durch den kleineren Rhabdodon-,
Craspedodon- und Orthomerus- Genus vertreten.
Ob unser Koprolitmaterial von irgénd einem diéser Tiergattungen
herrührt, darüber muss die Entscheidung spateren Untersuchungen
vorbehalten bleiben.
Durch die stratigraphische Situation dér Fundstelle wird das
Problem des Zeitpunktes des Aussterbens dér Dinosaurier, namlich
die Frage, ob dasselbé an den einzelnen Fundorten in dér Ober-
kreidezeit oder im Unter-Eoean erfolgt sei, wiederum aktuell.
Eine ausführlichere deutsehe Übersetzung des ungarischen Textes
dieser vorláufigen Mitteilung wird in einer auslándischen Fachzeit-
sehrift (wahrscheinlich im Centralblatt für Mineralogie, Geologie und
Palaontologie) erscheinen, wahrend eine ausführlichere Studie in
petrogenetischer, chemischer, palaobotanischer und palaozoologischer
Hinsicht für den II. Bd. dér „Palaeontologia Hungarica" geplant ist.
KURZE MITTEILUNGEN.
Notes sur les Échinides mésozoiques de la Hongrie.
Pár V. VOGL.*
La monographie de Bather sur les Échinides triassiques de la
montagne Bakony est le premier et jusqu’ici seul travail, qui s’occupe
entiérement des Échinides mésozoiques hongrois. Ce qu’on connait
hors de cela des schistes mésozoiques de la Hongrie n’est plus que des
dates trés aproximatives, deposées dans les divers comptes rendus du
service de la carte géologique de notre pays. Ces dates sont bien rares,
et semblent montrer que les Échinides dans nos formations mésozoiques
ne sont nulle part connnuns. Néanmoins aussi chez nous on trouve
ci et la des matérieaux déterminables.
Mon confrére M. J. Vigh. géologiste du service de l’État a bien
voulu mettre á ma disposition deux exemplaires d’Échinides, receuillis
pár lui dans le rhétien de Barkó dans les Klippé de Zemplén.1 Trés
probablement tous les deux exemplaires appartiennent á la mérne espéce.
Ce sont des Plegiocidaris, appartenant á Plegiocidaris Cornalise
(Stopp.). Ils en différent peut-étre seulement pár leurs zones poriféres
un peu plus onduleuses. Le Pl. Cornalise fut décrit pár Stoppani sous
le nőm Cidaris Cornaliae du rhétien de la Lombardié, mais il est évidem-
ment une Plegiocidaris, ainsi que les Cid. Curionii, Ombonii et
Fumagallii. Sous ce rapport je suis tout d’accord avec MM. Lambert
et Thiéry. Dans l’„Essai d’une nomenclature raisonnée“ de ces auteurs
on trouve cité (p. 130) aussi le Cidaris Desori Winkler sous la déno-
mination Plegiocidaris senex Lambert comme une espéce rhétienne de
Plegiocidaris. Je crois que c’est á tort. C’est vrai, cette espéce a ses
tubercules perforées et crénelées, mais elle a d’autre part ses pores con-
jugées, et ne peut pás pour cela appartenir aux Plegiocidaris. Malheu-
reusement, je ne pouvais pás recevoir dans nos bibliothéques ni le Bulle-
tin de la Société scientifique de l’Yonne, ni le travail de M. Lambert
apparu dans ce bulletin, contenant des apercus sur ce sujet.
M. E. Jekelius dans són mémoire sur les faunes mésozoiques des
environs de Brassó (Transylvanie)2 a cité trois éspéces d’Échinides du
dogger; ce sont le Hemicidaris cfr. cesaredensis Lor. du bajodén supé-
rieur, puis le Holectypus depressus (Leske) et le Collyrites ovális
* Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Gesellschaft ara 23. Nov. 1921.
1 K. M. Paul: Das Gebirge von Homonna; Ein Beitrag zűr Kenntnis dér meso-
zoischen Kalkgebilde in den Karpathen (Jahrbuch d. k. k. geol. Reichsanstalt 1870)
p. 229. —
2 Voyez: Földtani Intézet Évkönyve. Vol. XXIV. (ou en langue allemande: Mit-
teilungen aus dem Jahrbuch d. k. ung. geol. Reichanstalt. Vol. XXIV. 1917).
116
KURZE MITTE1LUNGEN.
Leske du callovien. L’original pour són Holectypus depressus je n’ai pás
pu retrouver dans notre collection, les autres deux espéces oui. Le
Hemicid. cfr. cesaredensis est un exemplaire en bien mauvais état, qui
peut- étre en effet un Hemicidaris. Aussi les trois exemplaires de Coll.
ovális ne sont pás bien conservés, je n’en suis pás sür, s’ils appartien-
nent en effet á la dite espéce. C’est spéeialement la partié inférieure,
qui me semble étre moins applatie.
Dans la collection de M. Jekelius j’ai trouvé puis un exemplaire
de Holectypus de la localité Gutzau, c’est-á-dire du callovien des envi-
rons du Brassó. Cet exemplaire n’était pás déterminé. La partié supé-
rieure est en trés bon état, la partié inférieure est partiellement brisée,
c?est spéeialement le periprocte, qui n’est pás conservé. On voit pourtant,
qu’il étáit submarginal, ne se rapprochant pás du peristome. Les carac-
téres visibles de la partié supérieure, la disposition, la forme, la struc-
ture des ambulacres, le pourtour du test, et mérne la disposition et le
nombre des tubercules interambulacraires sont tous les mémes comme
dans le Holectypus sarthacensis Cotteau, ainsi que je tiens notre exem-
plaire sans doute identique avec cette espéce du bathonien et callovien
de la Francé.
Magnetit von Finnmossen.
(Auszug)
Von Dr. L. TOKODY.*
Die untersuchten Krystalle stammen von Finnmossen (Wermland,
Schweden). Finnmossen liegt in dem mittelschvedischen Eisenerzgebiet,
die Dortigen sind kontaktmetamorphen Ursprungs, ihr Yorkommen und
Auftreten, sowie auch die Reihe dér Begleitmineralien erinnert sehr
an diejenigen des Krassó-Szörényer Kontaktzuges.
Zu den krvstallografisehen Untersuchungen hatte ich 4 Krystalle
zűr Verfügung, dérén Durchmesser 1 — 2 cm var. An diesen Krystallen
konnte ich folgende Formen feststellen:
c {100)
d {110}
0 {111}
1 {311}.
An allén Krystallen tritt dér Rhombdodekaeder dominierend auf,
dessen Flachen in dér Richtung dér lángeren Diagonale dicht gerieft
sind. Dér Grösse nach folgen die spiegelglatten Flachen des
c{100}. — i {311} konnte durch gut reflektierende, glanzende Flachen
beobachtet werden, die mit dér Zonenachse von [100:311=011] parallel
schvaeh gestreift sind. Die kleinsten Flachen varén die des Oktaeders,
die die trigonalen Ecken stufenförmig entvickelt abstumpfen.
Ich konnte folgen Kombinationen beobachten:
Yorgetragen in dér Facheitznng dér Gesellschaft am 2. Marz 1921.
KURZE MITTEILUNGEN.
117
Zahl d.
Krys-t.
c {100} d {110} 0 {111} i {311}
I.
II.
III.
ív-
* *
* * *
* * * *
* * * *
Den vierten Krystall gibt. Pig. 16. (Siehe im ungarischen Text S. 78.)
Die gemessenen und berechneten Winkelweiten sind:
gemessen
berechnet
100: 110 =
44° 58' 30"
45° 0' 0"
100: 311 - -
25° 15'
25° 14' 22"
110: 101 =
59° 52' 30"
60° 0' 0"
110: 111 —
350 15' 30"
35° 15' 52"
110:311 =
310 29'
310 28' 56"
311:311 =
350, 7'
35° 5' 49"
Ausgeführt im min.-geol. Inst. dér Techn. Hochschule.
VEREINSNACHRICHTEN.
I. Generalversammlungen.
Kurzer Auszug aus dem Protokoll [dér am 9. Február 1921 abgehaltenen LXXI-sten
ordentlichen Qeneralversammlung dér Ungarischen Geologischen Gesellschaft.
Prásident: Dr. M. v. PÁLFY.
Ersehienen sind: 36 Mitglieder.
Prasident laa.lt die die LXXI. Generalversammlung eröffnende Rede. Schmerzlicli
berührt meldet er das Ableben unseres Ehrenmitgliedes Dr. L. v. LOCZY sen.
Dr. T. v. SZONTAGH, Ausschussmitglied hált die Gedáehtnissrede über das
Elirenmitglied weiland L. v. LÓCZY sen.
Dér erste Sekretár liest den Auszug des Protokolls dér Ausschussitzung
v. 26. Januar vor, dem nach mit dér im gegenwártigen Triennium fálli-
gen (d. 8-ten) „JOSEF SZABÓ-Medaille“ die Sitzung, die Arbeit des Universitát-
Docenten Dr. Z. TOBORFFY unter dem Titel „Daten zűr Erkennung und Bestimmung
dér heimischen und auslándisclien Glimmer” zu belohnen wünscht.
Prasident bittet nm die Zustimmung dér Generalversamnilung zum Beschluss des
Aussehusses.
Die Generalversammlung gibt ibre Zustimmung, worauf dér Prasident, mit
oinigen würdigenden und begrüssenden Worten zu Z. TOBORFFY sicli wendend, ihm
die JOSEF SZABÓ silberue Medaillc überreicht.
Dér erste Sekretár verliest seinen Sekretariatsbericht vöm Jalire 1!)20. weist den
Kassenbericht vöm Jahre 1920 vor und liest den Bericht dér Kassenpriifungs-Kommis-
sión vor.
Auf die Frage des Prásidenten nimmt die Generalversammlung den Kassen-
bericht und den Bericht dér Kassenuntersuchung-Kommission an und erteilt, dem Kassier
die Absolution.
Dér erste Sekretár weist vor und begründet den Kostenvoranschlag fiir 1921
Auf die Frage des Prásidenten nimmt die Generalversammlung den Kostenvor-
anschlag an.
Prasident, da kein Antrag eingebracht wurde schliest die Sitzung.
Kurzer Auszug aus dem Protokoll dér am 1. Február 1922 abgehaltenen LXXII-sten
Generalversammlung dér Ungarischen Geologischen Gesellschaft.
Prásident: Dr. M. PÁLFY. Ersehienen sind: 5 Gciste und 39 Mitglieder.
118
VEREINSNACHRICHTEN.
Prasident halt die die Generalversammlung eröffnende Rede. Dér crste Sekre -
tar unterbreitet dér Generalversammlung zwei an den Ausschuss gelangte Autrage, die:
a) Dr. T. SZONTAGH v. IGLÓ, zum Ehrenmitglied dér Gesellschaft, b) Dr. L.
NVAAGEN zum korrespondierenden Mitglied dér Gesellschaft zu erwáhlen empfehlen.
Die General ver sammlung nimmt beide Antráge des Ausschusses einstimmig und
mit Akklamation an, worauf dér Prasident das Ehrenmitglied Dr. T. v. SZONTAGH
mit warmen Worten begrüsst und ihm das Diplom dér Wahl überreicht.
Dr. T. v. SZONTAGH dankt bewegt fiir die hoehgeschiitzte unerwartete Aus
zeichnung.
Prasident erklart nach dem Beschluss dér Geueralversammlung den Wiener
Chefgeologen, Bergrat Dr. L. WAAGEN als zum „korrespondierenden Mitglied“ dér
Gesellschaft gewáhlt, wovon er den Genannten schriftlich verstándigen wird.
PETER TREITZ halt die Gedachtnissrede, die er zűr Erinnerung an das Ehren-
mitglied dér Gesellschaft, Chefgeologen weil. BÉLA INKEY v. Pallin schrieb.
Dr. FR. SCHAFARZIK gedenkt in pietatvollen Worten des altesten Ehrenmit-
gliedes dér Gesellschaft, des gewesenen Direktors dér Wiener geologischen R. Anstalt,
Dr. GÜIDO STACHE.
Dér erste Sekretar referiert in seinem Berieht iiber das Leben dér Gesellschaft
im ahgelaufenen Jahre.
Die Generalversammlung akzeptiert den Sekretarsbericht. Dér erste Sekretar legt
die Protokolle des Jahres-Schlussitzungen dér Höhlenforschungs- und Hydrologisclien
Fachsektionen vor.
Die Generalversammlung nimmt den Berieht beider Fachsektionen gutlieissend
zűr Kenntniss.
Dér Berieht dér Kassenpriifenden Kommission bringe dér erste Sekretar zűr
Verlesung und maciit den Kassenumlauf -des verílossenen Jahres bekannt.
Erste Sekretar bringt den Kostenvoranschlag für das kommende Jahr (1922) zűr
Kenntniss, den die Generalversammlung einstimmig annimt.
Erster Sekretar unterbreitet den Antrag dér Ausschussitzung v. 25. Jánner 1922"
in Angelegenlieit dér Erhöhung dér Mitgliedsbeitráge.
Die Generalversammlung nimmt den Antrag einhellig an. Da andere Antrage-
niclit vorhanden sind, schliesst dér Prasident die Generalversammlung.
Budapest, 1. Február 1922.
II. Fachsitzungen.
1921. 5. Janner.
1. PAUL ROZLOZSNIK: Erzvorkommen in dér westlichen Pojana Ruszka. Dazír
sprach: Dr. F. SCHAFARZIK.
2. Dr. A. LIFFA: Daten zűr kristallograf. Kenntniss dér Mineralien dér Krassó-
szörényer Montangegend. Dazu sprach: Dr. F. SCHAFARZIK.
3. Dr. Z. SCHRÉTER: Sarmatische Schichten an dér Siidseite dér Mátra. Dazu
sprach: Dr. F. SCHAFARZIK und Dr. A. VENDL.
1921. 26. Janner.
1. Dr. FR. PÁVAI VÁJNÁ: Über die Erdgasfrage Ungarns. Zum Téma spra-
chen: Dr. K. EREKY und Dr. H. BÖCKH.
1921 . 2. Mars.
1. Dr. M. PÁLFY, P. ROZLOZSNIK und Dr. T. SZONTAGH: Geologie des Bihar-
gebirges. I. Stratigraflsche Verháltnisse. Vorgetragen von M. PALFY. Zum Téma
sprachen: Dr. F. SCHAFARZIK und Dr. J. SZÁDECZKY.
2. L. TOKODY: Cerussit von Pelsőcz-Ardó und Finmossener Magnetit.
1921. fí. Aprít.
1. Dr. M. PALFY, P. ROZLOZSNIK und Dr. T. SZONTAGH: Geologie des Bihar-
gebirges. II. Tektonische Verháltnisse. Vorgetragen von Dr. M. PALFY. Zum Téma
sprachen: Dr. F. SCHAFARZIK und Dr. J. WESZELSZICY, P. TREITZ und Dr. S.
SZENTPÉTERY.
2. Dr. ,T. ÉHIK, H. F. OSBORN’s Werk iiber das europáische, asiatische und
nordafrikanische Pleistocen. (Bekanntmachung.)
1921. 1. Mai.
1. Dr. F. SCHAFARZIK: Über die geologischen Verháltnisse des Csernatales-
Zum Téma sprach: Dr. M. PALFY.
VEREINSNACHRICHTEN.
119
2. Dr. MARIÉ VENDL: Kristallograf. Mitteilungen. (Calcit von Vaskő, Ruda-
bánya und Vashegy, Antimonit von Hondol, Gips von Óbuda, Markasit von Nemesvita.)
,Zuni Téma sprachen: Dr. F. SCHAFARZIK, Dr. A. LIFFA und Dr. B. MAURÍTZ.
1921. 1. Juni.
1. Dr. L. JUGOVICS: a) Über den Fassait von Hodrusbánya. b) Über dió Basalt-
vulkane des Zalaszántó-Zsider Beckens.
2. Dr. R. HOJNOS: a) Ein neuer Gasteropode aus dem Senon. b) Randglossen
jum Buche Dr. RUSKA’s „Metliodik des mineralogiseh-geologischen Unterrichts.“
1921. IS. Juni. (Excursion.) Zweck: Stúdium dér unter- bez. ober-mediterranen
und sarmatischen Aufschlüsse am Tétényer Plateau. Fiihrer: Dr. F. SCHAFARZIK.
1921. 8. Október. (Ausflug.) Zweck: Geologisches Stúdium des Békásmegyeréi’
Csillaghegy und des Rókahegy. Fiihrer: Dr. Z. SCHRÉTER.
1921. 9. November: (Zűr Erinnerung an MAX HANTKEN von PRUDNIK).
1. Dr. M. v. PÁLFY, MAX v. HANTKEN’s Seingedenken.
2. P. ROZLOZSNIK: Kritische Wiirdigung dér Nummulitcn-Forschungeu MAX
v. HANTKENS.
3. Dr. F. SCHAFARZIK: Bericht über einen neueren Petrefacten-Fundort im
Ofner Mergel.
1921. 23. November.
1. Dr. K. ROTH v. TELEGD: Geologie des Moórer Kohlengebietes. Zum Téma
sprach: Á. ZSIGMONDY.
2. Dr. L. TOKOD Y: Über die Symmetrie des Pyrites. Zum Téma sprach:
MIKLÓS VENDL. —
3. Dr. V. VOGL: Eocéné Ecliiniden Siebenbürgens.
1921. 7. December.
1. Dr. MIKLÓS VENDL: Dér gegenwartige Stand unserer Kenntnisse über die
Plagioklase. Daten zűr Kenntniss dér optischen Verhiiltnisse dér Albite. Zum Téma spra-
•chcn: Dr. B. MAURITZ und Dr. AL. VENDL.
1922. 4. Jiinner.
1. Dr. F. SCHAFARZIK: Über die neueste geologische Kartierung von Buda-
pest. (Mit Vorwcisung dér SW.-Bliitter.) Zum Téma sprach: Dr. M. PÁLFY.
2. Dr. ST. MA JER: Oberkretazeische Dinosaurus-Spuren im Liegemlen des eocénén
Kohlenílützes zu Kösd. Zum Téma sprach: Dr. Z. SCHRÉTER.
1922. 15. Február.
1. L. SASS: Technik dér modernen Baumaterialien.
2. L. STRALTSZ: Neuere Daten zűr untermediterranen Fauna von Fóth.
1922. 1. Mtirz.
1. Dr. J. SÜMEGHY: Levantinische Sedimente und ihre Fauna aus dér Umge-
bung von Zalaegerszeg.
2. Dr. ST. FERENCZI: Geomorphologische Studien in dér siidlichen Buciit des
kleinen ungarisehen Alföld.
1922. 5. April.
1. Dr. ST. FERENCZI: Studien in dér südlichen Bucht des kleinen ungarisehen
Alföld. II. Zűr Geologie dér Basaltvulkane. Zum Téma sprachen: Dr. FR. PÁVAI
VÁJNÁ und Dr. F. SCHAFARZIK.
1922. 3. Mai. (Festsitzung zűr Erinnerung an JOSEF v. SZABÓ.)
1. Dr. M. v. PÁLFY: Eröffnung des Prasidiums.
2. Dr. T. SZONTAGH: Erinnerung an JOSEF SZABÓ. .
3. Dr. B. MAURITZ: Die innere Struktur dér Kristalle.
4. Dr. FR. SCHAFARZIK: Talbildung im Ofner Gebirge.
5. P. TREITZ: JOSEF SZABÓ als Agrogeolog.
1922. 31. Mai.
1. Dr. R. HOJNOS: Geologische Beobachtungen am Nordvvestrand des Balaton
(Plattensees).
2. Dr. J. SÜMEGHY: Tertiarfauna dér Umgebung von Diósjenő.
3. Dr. Z. SCHRÉTER: Gologie des Braunkohlengebietes dér Ormos-puszta.
1922. 4. Október. (Mit Ausflug verbundene Fachsitzung.)
Ziel des Ausfluges: Die Gegend des Jánosliegy. Fiihrer: Dr. M. v. PÁLFY.
Gegenstand dér Fachsitzung: L. STIÍAUSZ: Das Obermediterran von Sómsonháza.
120
VEREINSNACHRICHTEN.
1922. S. 'November.
Dr. L. TOKODY: Átzuntersuchungen an Chalkopyriten von Botes.
2. L. STRAUSZ: Daten zűr Geologie des östliehen Cserhát.
3. K. E. SZADECZK Y : Ein neues Cölestin-Vorkommen von Szind. (Yorgewiesen
von Dr. MIKLÓS VENDL.)
1922. 0. Dezember.
1. Dr. M. PÁLFY: Magneteisenerz-Spuren im Yelence-Gebirge.
2. Dr. K. ROTH v. TELEGD: Über die Bauxit-Vorkomnisse auf dem Gebiete
jenseits dér Donau.
111. Ausschussitzungen.
lm Jahre 1921. Alii 5., 26. Januar, 2. Marz, 6. April, 4. Mai, 1. Juui, 9. November,
7. Dezember.
lm Jahre 1922. Am 4., 25. Januar, 15. Február, 5. April, 3., 31. Mai, 8. November,
6. Dezember.
FÖLDTANI KÖZLÖNY.
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA.
EGYSZERSMIND
A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE.
SZERKESZTIK
ZELLER TIBOR dr. és REICHERT RÓBERT
TÁRSULATI TITKÁROK.
ÖTVENHARMADIK (Lili.) KÖTET.
FÖLDTANI KÖZLÖNY.
(GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.)
ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT
ZUGLEICH
AMTLICHES ORGAN DÉR KÖNIGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN ANSTALT.
REDIGIERT VON
Dr. TIBOR ZELLER und RÓBERT REICHERT
SEKRETÁRE DÉR GESELLSCHAFT.
DREIUNDFÜNFZIGSTER (Lili.) BÁND.
BUDAPEST, 1924.
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. * EIGENTUM DÉR UNG. GEOL. GESELLSCHAFT.
TARTALOMJEGYZÉK
ÉRTEKEZÉSEK.
telegdi Roth Kákoly dr. : Paleogén képződmények elterjedése a Dunántúli Kö-
zéphegység északi részében
Vendl Mária dr. : Calcitok Gömörmegyéből
SUmeghy József dr.: Földtani megfigyelések a Rába— Zala közé eső terü-
letről
A baltavári lelőhely rétegtani helyzete
Tokody László dr. : Étetési vizsgálatok a botesi chalkopiriten
Strausz László dr. : A csobánkai felső eocén
Fáciestanulmány a tétényi lajtameszeken
A biai miocén
Mecsekjánosi, Szopok és Mecsekpölöske környékének
geológiája
Zeller Tibor dr. : Adatoka felsőbányái barytok kristálytani ismeretéhez
Rakusz Gyula dr.: A dobsinai szerpentin
Koch Sándor dr.: Valentinit és orientált baryt Felsőbányáról és kősó
Deésaknáról •'....
Szádeczky K. Elemér.:. .. . A gipszes eocén a Gyalui havasok szegélyén
Űj cölesztin-előfordulás Szindről
Lap
5
14
18
28
34
43
48
53
59
66
73
81
85
94
RÖVID KÖZLEMÉNYEK.
Sümeghy József dr. : .... Felsőtárkány környékének harmadkori faunája 97
Zeller Tibor dr. : Terméskén Recskről 99
Lengyel Endre dr. : Adatok a Fenyőkosztolány környéki andezitek isme-
retéhez 100
Boros ádám dr. : A Sphaerocodium Bornemanni Rothpl. a hazai felső-
triászban 103
TÁRSULATI ÜGYEK.
I. Közgyűlés 103
II. Szakülések 103
III. Választmányi ülések 105
Hírek a m. kir. Földtani Intézetből 166
INHALTSVERZEICHNIS des SUPPLEMENTS
K. Roth v. Telegd:
Marié Vendl:
J. v. Sümeghy:
L. Tokody:
L. Strausz:
T. Zeller :
J. Rakusz:
A. Koch:
E. v. Szádeczky K. :
ABHANDLUNGEN.
Seite
Über die Verbreitung paláogener Bildungen irn nörd-
lichen Teile des Ungarischen Mittelgebirges 107
Über Calcite aus dem Komitat Gömör 111
Geologische Beobachtungen über das Gebiet zwischen
dér Rába (Raab) und Zala 114
Über die stratigraphische Lage des Fossilien-Fund-
ortes von Baltavár 120
Átzversuche an Chalkopyrit von Botes 126
Das Obereozan von Csobánka 128
Über die Faziesverhaltnisse dér Tétényer Leithakalke 130
Über das Miozan von Bia 133
Über die geologischen Verhaltnisse dér Gegend von Me-
csekjánosi, Szopok und Mecsekpölöske (im Komitate
Baranya) . 136
Daten zűr kristallographischen Kenntnis dér Felső-
bányaer Baryte 139
Über den Serpentin von Dobschau 144
Valentinit und orientiert weitergewachsene Baryte von
Felsőbánya, Steinsalz von Deésakna 148
Über das gipsführende Eozán am Rande des Gyaluer
Gebirges 151
Neues Coelestinvorkommen von Szind (Siebenbürgen) 155
J. v. Sümeghy :
T. Zeller : . . .
E. Lengyel: . . .
A. Boros :
KURZE MITTEILUNGEN.
Über die tertiáre Fauna dér Umgebung von Felső-
tárkány 156
Gediegen Schwefel von Recsk 159
Beitrag zűr Kenntnis dér Andesite von Fény őkosztolány 160
Sphaerocodiuni Bornemanni Rothpl. in dér unga-
rischen oberen Trias 162
GESELLSCHAFTSNACHRICHTEN.
I. Aus dér Generalversammlung
II. Aus den Fachsitzungen ....
III. Aus den Ausschuss-Sitzungen
163
164
165
FÖLDTANI KÖZLÖNY
Lili. kötet. 1923.
ÉRTEKEZÉSEK.
PALEOGÉN KÉPZŐDMÉNYEK ELTERJEDÉSE
A DUNÁNTÚLI KÖZÉPHEGYSÉG ÉSZAKI RÉSZÉBEN.
írta : TELEGDI ROTH KáROI.Y DR.*
Bőid. Lóczy Lajos utalt először a Dunántúli Középhegység
eocénjének sajátságos, egyoldalas elhelyezkedésére és következtette
ebből azt, hogy a paleogénban a mai Nagyalföld helyén ősi hegység
emelkedett, amely a Bakonyt a Mecsekkel összekötötte.1 A dunántúli
barnaszénbányák feltárásainak és kutatásainak részletes áttanulmá-
nyozása sok új adattal bővítette a régi megfigyelések sorát úgy,2 hogy
ez a kérdés ma már tisztábban áll előttünk.
A felsőkréta tenger visszavonulását szárazföldi, denudációs kor-
szak követte és ezt viszont a paleocén-végi transzgresszió váltotta föl.
E transzgresszió beálltát a paleocén szénképződmény és az azt fedő
félig sós vízi és operlculinás agyagmárga-rétegek jelzik Tatabánya,
Tokod-Dorog és Pilisvörösvár-Nagykovácsi vidékén sajátos, jól jel-
legzett rétegtani kifejlődésben és kövülettársasággal. E három terüle-
ten kívül másutt az eocénünknek ezt a legmélyebb részét nem ismer-
jük. A tengerpart későbbi ingadozásai magukban e szénmedencékben
is jelentkeznek a középső eocénnek félig sósvizi és szénnyomokat is
tartalmazó közbetelepülési alakjában, de általában kétségtelen, hogy
a, középső és felső eocén tenger a Középhegység területéből újabb, nagy
területeket foglalt el.
Mikor a Vértes-hegység belsejében fölfedezett és Csákberény
mellett — néhány méteres vörös agyag közvetítésével — közvetlenül
a felső triász alaphegységre települő, ú. n. fornai félig sósvizi agyag
faunáját 1862-ben Zittel és 1897-ben Papp K.3 a dorogvidéki mollusz-
* Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1923 május hó 2-i szakülésén.
1 Lóczy L. ; A Balaton környékének geológiája és morfológiája 225. és 231. 1.
2 Rozlozsnik-Schréter-Roth : Az esztergomvidéki szénterület bányaföldtani
viszonyai.
3 Papp K.: A fornai medence a Vértesben. Földtani Közlöny XXVII. k. 417. L
é6 Schréter Z. : A gánti timsós vizű kút a Vértesben. Földtani Közlöny XL. k. 179. 1.
6
TEL ROTH KÁROLY DR.
kumos márga (Hantken felső puliány emeletének) faunájával azono-
sították, tulajdonképen az elsők voltak, akik ezt a transzgressziót
megállapították. Vadász, a kosdi széntartalmú rétegcsoportot a tor-
nai rétegekkel állítván párhuzamba, már ki is mondja, hogy itt a
középső eocén tenger transzgressziójával van dolgunk 4
A móri árok táján jelentkező „fornai“ transzgresszió láncsze-
meit a jelenleg folyamatban lévő tanulmányok mind szorosabbra ková-
csolják össze. Mór mellett a félig sós vízi fornai rétegek alatt fejtésre
érdemes, széntelepeket tartalmazó rétegcsoport és a szón alatt vörös
és tarka agyagrétegek foglalnak helyet. Az utóbbiakat egy fúrás 20 m
vastagságban keresztezte és bár az alaphegységig nem hatolt le, még-
sem valószínű, hogy az itt nagyobb mélységben van, hisz már Taegeu
kimutatta a fornai agyag kis, elszigetelt foszlányát Mór közelében,
magasan fönn, az alaphegység területén.5 A móri fornai szénképződ-
mény folytatása a Bakony északi szélén, a Gaja völgyében, a kisgyóni
és csernyei bányákban jelentkezik és e vonulatnak a legszélső ismert
pontja a zirci homokbánya félig sósvízi rétegcsoportja.6 A móri szén-
képződményt az eocén rétegsor alján, a Vértes ÉNY-i oldalán, ÉK-i
irányban, egészen a pusztanánai Tindl-hegyig követtem. Az innen
Zircig húzódó vonulat móri részletében a fornai rétegek fölfelé egy
jellegzetes ostreás paddal zárulnak és fölöttük Nummulina perforata
tömeges föllépésével jellemzett márga, majd a felső eocén orthophrag-
minás mészkő következnek.
Ha a móri árok mentén befelé, DK-nek tartunk, a hegység belse-
jében, Csákberény és Gánt környékén a csak néhány méter vastag for-
nai félig sósvízi agyag alatt szárazföldi eredésű bauxit-telepet, illetve
azt helyettesítő vörös és tarka agyagot találunk az alaphegységre tele-
pülve és magában a fornai agyagban szémiek csak nyomait. A fornai
agyag fedő rétegcsoportjában itt a Vértes ÉNY-i oldaláról ismert tago-
kon (N. striata-mészkő, perfora.ta-márga) kívül sajátos, amott isme-
retlen rétegek is jelentkeznek; egy molluszkumos rétegcsoport Perna
urkutica, Hantk-padded Csákberény mellett és a rétegcsoportot fölfelé
lezáró miliolideás márga. A móri árok tájának nyugati részében, a kis-
gyóni és csernyei bányavidékek délkeleti folytatásában, Isztimér köz-
ség területén miliolideás mészkő , Fehérvárcsurgótól délre a csákberényi
rétegsor részei, a móri árok közepén pedig, Magyaralmás mellett,
miliolideás márga felbukkanása jelzik az ÉNY felől behatolt „fornai“
4 Vadász M. E. : A dunabalparti idősebb rögök őslénytani és földtani viszonyai.
A m. kir. Földtani intézet évkönyve, XVI 11. k. 157. 1.
5 Taeger H. : A Vérteshegység földtani viszonyai. A m. kir. Földtani intézet
évkönyve. XVII. k. 77. 1.
6 Hantken M. : A zirci eocén rétegek. Földtani Közlöny. IV. k. 199. 1.
y
v'Y
*0
CY
PALEOGÉN KÉPZŐDMÉNYEK ELTERJEDÉSE A DUNÁNTÚLI STB.
transzgresszió egykori útját. A móri árok mentén, Mórtól befelé, a
Velencei hegység gránitja irányában az alaphegységnek mind idősebb
tagjai következnek. A Velencei hegység gránitjának szélén, a lovas-
berényi artézi kútban, közvetlenül a pontusi takaró alatt elért eocént
(118 m vastagságban Numm. striata-v al és Ortophragminák-kal 7),
valamint az urhidai — közvetlenül fillitre települő — felső eocén réteg-
csoportot8 a móri árok mentén behatolt fornai transzgresszió legszélső
felbukkanásainak tarthatjuk. A lovasberényi fúrás az egész eocén
rétegsoron — sajnos — nem hatolt keresztül, a fúrási anyag az átfúrt
képződménynek az urhidai felső eocénnel való azonossága mellett szól.
Urhidán bőid. Lóczy szerint „bakonyi tipusú felső nummulites mészkő
és orbitoides márga van jelen“: ezt az előfordulást magam még nem
ismerem, s így a móri árok táján jelentkező transzgresszió fennebb
említett láncszemeihez kapcsolni egyelőre még nem tudom.
A déli Bakony eocénjének legmélyebb részét, az urkuti félig sós
vízi képződményt bőid. Lóczy, Papp K. nyomán a fornai rétegekkel
párhuzamosította.9 E rétegcsoport Perna urkutica, Hantk-padja és
miliolideás rétegei — a csákberényiekkel azonosak lévén — valóban
támogatják ezt a felfogást. És ha még tekintetbe vesszük azt is, hogy
a halimbai bauxit-telep helyenként az urkutinak megfelelő, szénnyo-
mokat is tartalmazó rétegek alatt fekszik az alaphegységben, éppúgy,
mint a Vértes bauxitja a fornai rétegek alatt, talán előlegezhetünk az
itt most folyó kutatások végső eredményeiből annyit, hogy a déli
Bakony eocénjében is nagyjából a Mór vidékéről ismertetett fornai
transzgressziónak megfelelő üledékeket sejtsünk.
Nézzük ezek után a budai hegységet. A nagykovácsi szénbányá-
ból Hantken a tokod-doroginak megfelelő teljes eocén rétegsort írja
le.10 Innen K felé az eocén transzgressziv településű. Budakeszi mel-
lett fornai rétegek ismeretesek11 és hasonló képződményt fedezett föl
Pálfy a Jánoshegy nyugati oldalában. Különben azonban a budai hegy-
ségben, az összes ismert pontokon, észak felé egészen Csobánkáig, a
felső eocén orthophragminás és intermédiás mészkő — helyenként bazá-
lis nummulinás breccsiákkal — közvetlenül az .alaphegységre tele-
7. Yenül A. : A Velencei hegység geológiai és petrografiai viszonyai. A m. kir.
Földtani intézet évkönyve. XXII. k. 67. 1.
8 Lóczy L. : i. h. 222. 1. és Vogl V.: Űj felső eocén lelőhelyről. Földtani Köz-
löny XXXIX. k. 152. 1.
9 Lóczy L. : i. h. 219. 1.
10 Hantken M. : A magyar korona országainak széntelepei és szénbányászata.
245. 1. és Seri afarzik F. Budapest és Szentendre vidéke. Magyarázatok a m. kor. orsz.
részi, földt. térk. 21—25. 1.
11 Hofmann K.: A buda-kovácsi hegység földtani viszonyai. A in. kit. Földtani
intézet évkönyve I. k. 222. 1.
8
TEL. ROTH KÁROLY DR.
pül. Sőt az orthophragminás mészkő fedőjében következő bryozoumos
márga is transzgressziv településű a Gellérthegyen és a Sashegy kör-
nyékén.12 A városligeti artézi kút szelvényében a 325 m vastag egy-
séges kiscelli agyagtakaró alatt 10*91 m márgát találunk a kiscelli
agyag foraminiferáival és ez alatt 85 cm széntelepet, közvetlenül az
alaphegységen.13 Az artézi kút szelvényének ezt a legmélyebb részét
az eocénhez szokás számítani. Az alsó 10 m-es márgát, akár budai
márgának. tehát alsó oligocénnek, akár bryozoumos márgának, tehát
(Hofmann szerint) felső eocénnek minősítjük, az alatta fekvő széntelep
a szárazföld közelségét, tehát a budai eocén transzgressziónak kelet
felé való végződését jelzi, a fedőjében következő rétegek pedig süllye-
dést, a tenger intenzív kimélyülését az alsó oligocénben. Ez a fedő kis-
celli agyag a fácies tekintetében nagyon emlékeztet az alsó eocén szén-
képződményt fedő operkulinás agyagmárgára.
A tokod-dorogi bányavidéken csak két. olyan hely van, ahol az
eocén tenger későbbi előrenyomulására gondolhatunk. Esztergom felé
— az eddigi kutatások alapján úgy látszik — a dorogi eocén rétegsor
legmélyebb része (a. széntartalmú rétegcsoport és az operkulinás
agyagmárga) hiányzik. A másik pont a gvermelvi Vöröshegy kör-
nyéke, ahol egy régi kutatás széntelepet és annak fedőjében félig sós
vízi rétegeket mutatott ki Cerithium Hantkeni, Mun.-Chalm. fajjal.
Hogy itt az eocénnek mely részével van dolgunk — újabb kutatások
hiányában — nem tudjuk. Valamivel tovább — Szomor mellett — a
nummulinás mészkő az alaphegységre települ, tehát valószínű az a fel-
tevés, hogy a Vöröshegy rétegsora pl. a mórinak felel meg. Az e tekin-
tetben való megbizonyosodás azt igazolná, hogy a Cerithium Hantkeni
faj — amelyet különben Hantken a zirci és urkuti rétegekből is föl-
említ — sem kivétel az általában hosszú életű, félig sós vízi fajok
sorában.14
A tokod-dorogi bányavidék déli szélének az ezen két hely által
közbefogott részén semmi olyan jelenséget nem ismerünk, ami ellent-
mondana annak a feltevésnek, hogy az alsó széntelepek keletkezése
idején, a tokod-dorogi és pilisszentiván-vörösvár-nagvkovácsii szén-
területek egymással közvetlen összeköttetésben állottak.
E jellemzés alapján a három nagy alsó eocén szénterületünket az
ÉNY felől előrenyomult eocén tenger első megállapodási helyének
tekinthetjük, amely helyről az eocén folyamán sugarasan, úgyszólván
minden irányban további transzgressziók indultak ki.
11 Hofmann K.: i. h. 246—247. 1.
11 Zsigmondy V.: A városligeti artézi kút. 64. 1.
14 Legújabban a Cerithium Hantkeni [fajt a móri szénképződmény fedőjében is-
megtaláltam s így a fenti feltevés most már kétségtelenül bebizonyosodott.
PALEOGÉN KÉPZŐDMÉNYEK ELTERJEDÉSE A DUNÁNTÚLI STB.
9
Az eddig említett területektől — tehát Vác környékétől és a
budai hegységtől — keletre eocént csupán a Mátra-hegység egyetlen
pontján és azután nagyobb elterjedésben a borsodi Bükk-hegységben
ismerünk. A balassagyarmati artézi kút fúrása az oligocén rétegsor
alatt kristályos palát kapott, tehát az eocén hiányát állapította meg.15
Az Erdélyi medence bartonienjét jellemző és a Bükk-hegységben elter-
jedt Nummulim intermedia a budai hegység fehő eocénjében is előfor-
dul, ellenben a Középhegység többi részeiben ismeretlen. Ezt a körül-
ményt azzal magyarázhatni, hogy a Buda vidékén előrenyomuló felső
eocén tenger összeköttetésbe jutott a Bükk-hegység tengerével.
A tokod-dorogi bányavidéken végzett újabb vizsgálatok az eocén
rétegsornak a felső oligocén képződmények lerakódását megelőző
nagymértékű elpusztulását állapították meg, a terület „infra oligocén“
denudációját.1® E denudáció eredménye nagyjából az, hogy míg a dél-
keleti részeken helyenként az eocén rétegsor legnagyobb része, néhol
egészen az alsó széntelepig, sőt az egész eocén rétegsor is nyomtala-
nul elpusztult, addig ÉNY-felé mind többet és többet találunk mep-
az eocén képződményekből, sőt Piszke és Mogyorós mellett meg az alsó
oligocén márgát is. Az eocén rétegsornak az infraoligocén szárazföldi
időszak végén megmaradt állapotát a területet újból elborító felső
oligocén transzgresszió üledékei óvták meg, alsó részükben a kitűnő
vezérfonálul szolgáló felső oligocén szénképződménnyel. A Sárisáp-
Leányvári vonaltól délkeletre telepített fúrások eocénnek még csak
nyomát sem találták a felső oligocén takaró alatt.
A tokod-dorogi bányavidéken észlelt eme jelenségeket a délkeleti
határos hegy ség részeknek valószínűleg már az eocénben kezdődő egy-
oldalas kiemelkedésével és denudálódásával magyarázhatjuk és ezzel
kapcsolatosan a részletek egyenlőtlen kiemelkedései, illetve besüllye-
dései e részletek nagyobbfokú denudációját, illetve épebben való meg-
maradását eredményezték. A részletekben már akkor is megnyilvánult
az alaphegység egyes rögeinek kiemelkedő tendenciája: erről még
később szólok. Azt a térszínt, amelyben ilyen egyenlőtlenül oszlottak
el az eocén rétegsor maradványai, azt borította el a felső oligocén
transzgresszió.
Az eocén rétegsort megkoptatott infraoligocén denudáció
nyomait a Középhegység több más helyén is megtalálhatni, így a Kör-
nyei bányában,17 Mór mellett és a Bakony északi szélén, a Gaja völ-
gyében is.
15 Noszky J.: A m. kir. Földtani intézet évi jelentése 1916-ról, 344. 1.
lfi Rozlozsnik-Schréter-Roth: i. h. 37. és 61. 1.
17 Eozlozsnik P. : A tatabányai barnaszénmedence bánra - földtani térképe
1 : 12500.
10
TEL. ROTH KÁROLY DR.
Kétségtelen, hogy ezzel van dolgunk a budai hegység nyugati
szélén is. Éles ellentétben a nagykovácsii teljes eocén rétegsorral,
a vörösvári területen az eocén rétegsorból csak az alsó eocén szénkép-
ződmény, az azt fedő félig sósvízi rétegcsoport és az operkulinás agyag-
márga alsó része van meg az oligocén takaró alatt, a terület nyugati
részében fekvő régi szentiváni bányában pedig Hantken leírása szerint
közvetlenül az alsó eocén szénképződményre települ oligocén homokkő
és konglomerátum.18 Hantken e megállapítását itt legújabban végzett
fúrások is igazolták, egyszersmind azt is konstatálva, hogy a szén-
képződmény és széntelepek eredetileg itt is ugyanolyan tekintélyes vas-
tagságban fejlődtek ki, mint a keletebbre fekvő területeken, hogy
tehát itt nem a szénmedence primer szélével, hanem a szentiváni szén-
mezőnek az infraoligocén denudáció által teremtett peremével van dol-
gunk. A tokod-dorog-budapestvidéki alsó eocén szénmedence primer
széleit, ahol a széntelepek elpalásodása, elvékonyodása és más képződ-
ményekkel (tarka agyaggal, kaviccsal) való helyesíttesítődése jelent-
kezik, ÉNY-on Nagysáp, Mogyorós és Lábatlan vidékén, valamint
DK-en-a nagykovácsii területen találjuk. A mai tokod-dorogi és buda-
pestvidéki szénterületeknek a központi rész felé eső határait ellenben
áz elválasztó hegységrész kiemelkedése és infraoligocén denudálódása
hozta létre. Hogy ez a kiemelkedés, vagyis a Középhegység területé-
nek északkelet felé való megnagyobbodása már az eocénben kezdetét
vehette, azt a kelet felől érkező Nummulina intermediának Buda vidé-
kén való megállapodása sejteti. Hogy meddig terjedt az alsó oligocén
tengerpartnak kelet felé való visszavonulása, arra vonatkozó felvilá-
gosítást a budai hegység felépítése ad.
Ha a magyar geológia első mestereinek, Szabó, Hofmann,
Hantken, Koch, ScHAFARZiK-nak — kik egy emberöltőt töltöttek el
a budai hegység tanulmányozásával — a budai hegységre vonatkozó
pontos, részletes leírásait gondosan áttanulmányozzuk, azt a meg-
győződést kell szereznünk, hogy amit ők ott megállapítottak: hogy
t. i. az ortophragminás mészkő, bryozoumos márga, budai márga és
kisoelli agyag oly folytonos rétegsort alkotnak, amelynek minden egyes
tagja rétegtani és faunisztikai megszakítás nélkül megy át a másikba,
— hogy ez megdönthetetlen igazság. A hárshegyi homokkő volt az,
amelynek Buda vidékén talált kövületei alsó oligocén kora mellett
bizonyítottak ugyan, de sajátságos kőzettani összetétele és helyzete
a budai alsó oligocén képződmények szélén és a hegység belseje felé
eső területeken mindennemű magyarázatnál bizonyos nehézségeket oko-
zott. Hofmann a budavidéki hárshegyi homokkövet a budai márgá-
18 Hantken M. : i. h. 244. 1. és Schafarzik F.: i. h. 21. 1.
PALE0GÉN KÉPZŐDMÉNYEK ELTERJEDÉSE A DUNÁNTÚLI STB.
11
val egykorú, csak más fáciesű képződménynek írja le, amely képződmé-
nyeket kőzettani átmenetek kötnek egymással össze.19
Az alsó eocén tenger első megjelenése a Középhegység szélén,
valamint a későbbi térfoglalásai is legnagyobb elkarsztosodott tér-
színre behatoló ingressziónak minősíthetők.'0 Kristályos kőzetekből
származó, folyóhordta törmelék az alsó eocénben csak elvétve (lábat-
lani kavics), a középső eocén folyamán, csillámban szegény homokkő
alakjában, már nagyobb mértékben jelentkezik (tokodi hommokkő,
a Strázsa-hegy ,,sín'ata-homokköve“) . A Középhegység mezozos
mészkőtömegeinek fokozatos pusztulásával, a kristályos magoknak a
ielszínén mindnagyobb térfoglalásával és folyóvízrendszerek fokozatos
kialakulásával magyarázhatjuk ezt a körülményt. A felső eocén végé-
vel már erőteljesebben jelentkező regionális kiemelkedés, a budavidéki
erózióbázis süllyedése magyarázhatják meg a budai alsó oligocén
hárshegyi homokkőtömegek megjelenését, amelyekhez hasonló homok-
kövek különben már a felső eocén rétegsorban is jelentkeznek, külö-
nösen Budakeszi környékén.21
Ha azt mondjuk, hogy a budai alsó oligocén-korú hárshegyi
homokkő vonulata jelezi nagyjából azt az övét, ameddig a Középhegy-
ség északkeleti nyúlványának kiemelkedése folytán az alsó oligocén
tenger partja kelet felé visszavonult és ott a budapesti alsó oligocén
medence agyagos üledékeinek lerakódása idején stagnált, akkor azon a
képen, amelyet a budai hegységről magunknak a régi leírások alapján
alkottunk, semmit változtatni nem kell és minden itt tapasztalható
/
jelenség érthetővé válik.
Amint az ÉNY felől előrenyomuló felső eocén tenger egy ága a
Bükk-hegység eocén tengerével összeköttetésbe jutott, a Középhegy-
ség északi nyúlványának kiemelkedésével karöltve a budapesti alsó
oligocén medence kimélyülése következett be: erre utal a márgának és
a 325 m vastag kiscelli agyagnak a városligeti artézi kút széntelepére
ülepedése. A budapesti alsó oligocén medence csak nyúlványa volt a
innen ÉK felé elterülő, állandó jellegű oligocén medencének. A Bükk-
hegységben infraoligocén denudációt nem ismerünk, sőt itt minden
valószínűség szerint a megszakítás nélküli egész oligocén rétegsor
megvan. Egy Eger vidékéről, az alsó oligocén kiscelli agyag és a felső
oligocén rétegcsoport közé eső színtájból származó, sajátságos, kevert
faunát egy még nem publikált dolgozatomban középsó oligocénnek
minősítettem.
Az infraoligocén — illetve helyesebben és általánosabban infra-
18 Hofmann K.: i. h. 255. 1.
20 Rozlozsnik-SchrétEr-Roth : i. h. 15. 1.
21 Hofmann K.: i. h. 232. 1.
12
TEL. ROTH KÁROLY DR,
paleogén — denudáció korszakát a felső oligocén tenger előrenyomu-
lása váltotta föl, ez újból nagy területeit foglalta el a Középhegység
északi részének.
A felső oligocén transzgresszió világosan jelentkezik a tokod-
dorogi bányavidéken, ahol a felső oligocén alján kövületmentes
homokkő és e fölött a felső oligocén szénképződmény jelzik e transz-
gresszió útját.22 A szénképződmény néhol közvetlenül az idősebb kép-
ződményekre települ, de nagyjából ugyanazokat az infraoligocén süllye-
dési területeket foglalja el, amelyeken az eocén képződmények is meg-
maradtak. E vidék oligocén foraminiferás agyagmárgáiról kétségtele-
nül bebizonyosodott, hogy azok nem azonosak a budapesti alsó oligocén
kiscelli agyaggal, sőt a felső oligocén magasabb színtájába esnek,
e tenger későbbi kimélyülését jelezvén.22 A felső oligocén rétegek bázi-
sán fekvő kövületmentes homokkövet már Liffa hárshegyi homokkőnek
nevezte, kiemelvén, hogy ez a homokkő az alaphegység rögeinek a
szélén jelentkezik és néhol abráziós breccsiákkal kapcsolatos.23 Az alap-
hegységnek az előzőekben említett, a harmadkori tektonikai mozgások
folyamán felnyomuló tendenciájú rögei, amelyek legnagyobbrészt már
az infraoligocén denudáció korszakában elvesztették eocén takarójukat,
szolgáltattak alkalmat a kövületmentes homokkő lerakódása idején
ilyen helyi breccsiák képződésére. Amint azután e rögök kifelé nyo-
mulása az oligocén után tovább folytatódott, felső oligocén-takarójuk-
tól is megszabadultak az újabb denudáció következtében s így peremü-
kön a napszínre került a hárshegyi homokkő öve.
Ugyanezzel a jelenséggel találkozunk ismételten a budai hegy-
ségben és a dunabalparti rögökben is. A felső oligocén transzgressziót
a solymári területen már Hofmann megállapította.24
A városligeti artézi kút rétegsora a megszakítás nélküli teljes
oligocént, 325 m vastag, egységes kiscelli agyagja a medence állandó
kimélyülését jelzi. Ezzel szemben a budai részek kiscelli agyagjának
mélyebb részében fellépő tetemes homoktömegek talán az oligocén
tenger regressziójának maximumára utalnak. A felső oligocén transz-
gresszió nyomait szépen megőrizte a pilisvörösvári völgy területe és
szemléltették az utóbbi időben itt végzett fúrások. A kiscelli agyag-
nak a budai hegység felé való transzgressziv előrenyomulását nem régi-
ben Schafarzik emelte ki.25
Ha az oligocén tengerben, sematikusan, egy partmenti homokos
22 Rozlozsnik-Schréter-Roth: i. h. 34. 1. és 40. 1.
23 Liffa A. : A m. kir. Földtani intézet évi jelentése 1903-ról, 218., 222. 1.;
1904-ről, 234. 1. és 1905-ről, 192. 1.
24 Hofmann K.: i. h. 271. 1
28 Egy a Magyarhoni Földtani Társulat ezaküléeén tartott előadásában.
PALEOGÉN KÉPZŐDMÉNYEK ELTERJEDÉSE A DUNÁNTÚLI STB.
13
zónát és egy parttól távolabb következő agyagos régiót tételezünk föl,
pozitiv parteltolódás alkalmával e két képződmény egymás fölé kerül.
És valóban a vörösvári völgy mentén végzett fúrások kiscelli agyag-
ás kövületmentes homok és (hárshegyi) homokkő egymás alatt követ-
kező, többé-kevésbbé kifejlődött, illetve megmaradt rétegsorát állapí-
tották meg az egyenlőtlenül denudálódott infraoligocén-végi térszín
fölött.
A dunabalparti rögök transzgredáló hárshegyi homokköve2* és
a Pilis-hegyet körbefogó hárshegyi homokkő-öv ez alaphegység-töme-
gek oligocén-utáni kiemelkedése és denudálódása következtében kerül-
tek a napszínre és jelenlegi magas helyzetükbe. A piliscsabai hágó
tájékán is lépten-nyomon jelentkeznek a hárshegyi homokkőtakaró
maradványai az infraoligocén denudáció által elpusztított alaphegység
fölött és a felső oligocén hárshegyi homokkőtakaró eme területének
kellős közepén, a Lipina-hegy aljában végzett fúrás 250 m vastag
oligocén rétegsort, tehát tetemes mértékű árkos besüllyedést mutatotl
ki. Ez a fúrás pectunculusos homokkőben kezdődött, ez alatt „kiscelli“
agyagba jutott, majd mintegy 100 m vastagságban keresztezett egy
sajátságos rétegsort, amelyben az uralkodó kövületmentes homokkövön
kívül édesvízi mészkő és vörös agyagnak, meg szürke (tűzálló) agyag-
nak tetemes vastag rétegei fordultak elő, szerves eredetű maradványok
közül pedig chara termések és szárazföldi csigák kőbelei a tarka agyag-
rétegekben. Ez utóbbi képződményben, amelyet különben más Pilis-
csaba-környéki fúrások is kereszteztek, a tágabb értelemben vett hárs-
hegyi homokkőképződménynek szárazföldi és édesvízi rétegekkel kap-
csolatosan kifejlődött változatát látom, amely az infraoligocén denu-
dáció által elpusztított területen rakódott le és így más fáciesű, equi-
valens helyettesítője a tokod-dorogi felső oligocén kövületmentes
homokkőnek és szénképződménynek.
A felső oligocén transzgresszió üledékei a Vértes nyugati szélein,
a móri árok tájékán és a Bakony északi szélén is jelentkeznek (Szápár
környéke27) az infraoligocén denudáció által megkioptatott térszínre
települve.
A paleocén transzgresszió által elfoglalt és az eocén folyamán
megnagyobbodott területeket foglalta tehát nagyjában el a Középhegy-
ség területén újból a felső oligocén korszak transzgressziója, csupán
a déli Bakony területeit nem érte már — a mai ismeretek szerint — el.
A hárshegyi homokkő és kiscelli agyag fáciesei az oligocénnek és
a pontosabb kort minden egyes előfordulásnál részletes rétegtani é.~.
őslénytani tanulmányoknak kell rögzíteniük. Az alsó oligocén és felső
26 Vadász M. E.: i. h. 161. 1.
27 Hantken M. : i. h. 252. 1.
14
TEL. ROTH KÁROLY DR.
oligocén „kiscelli agyagok" teljes faunájában bizonyára fognak különb-
ségek mutatkozni.
A Középhegység széleit elérő paleogén tengerekben UüLiG-gal a
Kárpátok geosynklinálisát elfoglaló flistengernek a maghegységek közé
henyomult öbleit kell látnunk,28 gazdagon tagolt partokkal, valóságos
szigettengereket, amelyeknek egykori kiterjedését a ma már csak ron-
csokban fennmaradt, infrapaleogén és paleogén utáni eróziók által meg-
koptatott, üledékekből rekonstruálni csak nagy vonásokban lehet.
28 Uhlig V.: Bau und Bild dér Karpathen, 833., 907. 1.
CALCITOK GÖMÖR MEGYÉBŐL.
(Az 1 — 6. ábrával.)
írta: Vendl Mária dr.
A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság vashegyi
(Gömör m.) vasbányájából Zimányi Károly dr. múzeumi igazgató úr
igen szép calcitokat gyűjtött, melyeket megvizsgálás céljából nekem
adott át. Tanulmányoztam apró, víztiszta s nagyobb, sárgás színű
kristályokat. A víztiszta calcitkristályok vagy okkersárga limonit
felületén vagy sötétebb sárga színű limonit üregeiben helyezkednek el
mint finom \ — 2 1 mm átmérőjű tűk. Kifejlődésükben általában három
típust lehet megkülönböztetni: egy meredek szkalenoederes, egy közép-
romboederes és egy meredek romboederes típust. A vashegyi calcit-
előfordulást megemlíti Melczer1 „Gömör megye ásványai" című
munkájában, még pedig apró, víztiszta, hegyes szkalenoederes kristá-
lyokról tesz említést.
A megvizsgált calcitkristályokon a következő formákat állapít-
hattam meg:
Bravais
Miller
Goldschmidt
Naumann
b.
{0112}
{110}
-io
-jH
9-
{0221}
{uí}
— 20
— 2R
T.
{0.28.28.1}
{29.29.55}
— 28.0
— 28R
P-
{1011}
{100}
10
R
m.
{4041}
{113}
40
4 R
K:
{2131}
{201}
21
R3
U:
{5491}
{504}
54
R 9
*
{17.8.25.11}
{53.2.22}
17 8
11 11
9 R 25
n n 9
A kristályok túlnyomó része a meredek szkalenoederes^ típust
mutatja. Ez a szkalenoeder, mely a mérések folyamán az {5491}-nek
1 Dr. Melczer G.: Gömör megye ásványai, p. 543. Eisele G.: Gömör és Kis-
hont vármegyének bányászati monographiája. 1907.
CALCITOK GÖMOR MEGYÉBŐL.
15
bizonyult, néha csak egymagában lép fel, leggyakrabban azonban5 a
tetején romboederek jelennek meg, még pedig vagy a {0112} (1. ábra),
vagy pedig a {0221}. Ha. ez utóbbi van jelen, akkor rendesen még a
{4041} is fellép rendkívül fényes lapokkal (2. ábra).
1. ábra.
2. ábra.
Ugyancsak a {0221}, {4041} és {5491} kombinációjából álló
kristályok között vannak olyanok is, melyeken a {0221} az uralkodó
s az {5491} szkalenoeder alárendeltebb ; ezek képviselik a közép-
romboederes típust. A {4041} itt is jelen van (3. ábra).
A kristályok kisebb része egy nagyon meredek romboederes típust
képvisel. Első rátekintésre e kristályok prizmásaknak látszanak, de a
közelebbi vizsgálatok során kitűnt, hogy itt egy meredek romboederrel
és nem prizmával van dolgunk. E kristályok másik főalakja a {0221}
romboeder, ennek mért hajlása az uralkodó romboederhez:
Mért
0221 : uralkodó romboeder = 24° 52',
mely adat több kristályon történt mérés középértékét tünteti fel. Ez
a mért érték a {0.28.28.1} romboedernek felel meg, melynek számított
hajlása a 0221-hez :
0221:0.28.28.1
míg a 0221 hajlása a prizmához
Számított
= 24° 49',
Számított
0221 : 1010 26° 53'.
A {0.28.28.1} romboeder több 1 — 2j mm átmérőjű víztiszta
kristálynak uralkodó formája. E formát először Thürling1 említi
16
VENDL MÁRIA DR.
andreasbergi calciton. Majd Whitlock2 Rondoutról ír le calcitokat,
melyeken szintén előfordul e forma, de nem uralkodólag lép fel, mi-
ként az andreasbergin és vashegyin.
A {0.28.28_.l} és {0221} romboedereken kívül fellép még a kris-
tályokon az {1011} és {4041}, ezekhez járul még néhány kristályon
a {0112} és egy pozitiv szkalenoeder, mely újnak bizonyult. Ez a
szkalenoeder az egyik 2\ mm széles, 6-^ mm hosszú kristályon oly
nagy lappal szerepel, hogy e lap nagyságra nézve a {0.28.28.1} és
{0221} romboederek lapjai után következik. E kristályon csak ez az
egy szkalenoeder jelenik meg, mely gyengén rostozott ugyan, de azért
hajlása nagyon pontosan mérhető a {0221} és {4041} fényes, csillogó
lapjaihoz. Ezek a mérési adatok a következők:
h kTl : 0221 = 37° 4'
hk i 1 : 4041 - 21° 12'
Ha e két adatot a számítások alapjául vesszük, egy pozitiv
szkalenoederhez jutunk, melynek indexe: {17.8.25.11} s melynek hajlás-
szögei az indexből és a mérési adatokból számítva az alábbiak:
Mérési adatokból számítva Indexből számítva
h kTl : h_i k 1 = 72° 54' 40" 72° 56' 56"
h k_i 1 : i k h J = 32° 29' 32° 29' 17"
h k i 1 : k h i 1 = 58 u 10' 20" 58° 5' 38"
A további vizsgálat során e szkalenoedert azután több kisebb,
1 — 2 mm átmérőjű kristályon is megtaláltam, amelyeken szintén jól
volt mérhető. E kisebb kristályok tetejéről hiányzik a {0112} s az
ezeken megjelenő szkalenoederlapok nem rostosak, hanem símák és fénye-
sek. A mérési adatok ezeknél is a {17 .8.25. 11} szkalenoederhez vezet-
nek s a számított értékekkel — miként az az alábbi táblázatból ki-
tűnik— majdnem teljesen megegyeznek. A {17.8.25.11} szkaleno-
eder a [0332,2110] övben fekszik.
A meredek romboederes kristályokat a 4. és 5. ábra tünteti fel.
A betűvel el nem látott forma az új szkalenoeder(*).
Ezeken a limoniton elhelyezkedő, apró,_ víztiszta kristályokon
kívül — melyeknek uralkodó formája az {5491}, a {0221} vagy a
{0.28.28.1} — nehány szintén Vashegyről származó, nagy 1 — 1-| cm
átmérőjű, sárgás színű szabad calcitkristályt is tanulmányozhattam,
melyek a fent leírt kristályoktól eltérő kifejlődésűek s a calcit közön-
séges, gyakran előforduló alakját mutatják a {2131}, {0112}_és {4041}
formákkal. Uralkodó a {2131} kissé érdes lapokkal; a {0112} lapjai
1 G. Thürling: Uber Kalkspathkrystalle von Andreasberg im Harz aus dér
Hau6raannschen Sammlung zu Greifswald. Neues Jabrb. f. Min., Geol. u. Pál. IV. Bei-
lage Bánd 1886, pag. 342.
- H. P. Whitlock: Calcites of New York. 1910, p. 123. Plate 26. Fig. 7.
CALC1T0K GÖMÖR MEGYÉBŐL.
17
a szokásos rostozottságot mutatják. E kristályok belsejében apró pyrit
zárványok láthatók.
Az alábbi táblázatban a mérések középértékeit tüntettem fel,
egybevetve a számított hajlásokkal :
Mért Számított
b. : 6/
0112 : 1102
45°
7'
45°
3'
cp. :
FÖLDTANI MEGFIGYELÉSEK A ZALA-RÁBA KÖZÉ ESŐ TERÜLETRŐL.
19
A hatvanas években Simmetingen4 tanulmányozta a vidék lignitelő-
fordulásait. Részletesen Hoffmann K. térképezte, de sem leírást, sem
gyűjtést hátra nem hagyott. Id. Lóczy L.5 járt be egyes részeket a
környék „fennsíkkavicsának44 vizsgálataival kapcsolatosan, Cholnoky"
morfológiai kutatásokat végzett. Ferenczi I. dr. osztálygeológus úr
„Geomorphologiai tanulmányok a Kis Magyar Alföld D-i öblében14 című,
még kéziratban levő munkáját is szerencsém volt áttanulmányozni.
Területünk fölépítésében — kövületek alapján — a következő kép-
ződményeket lehet megkülönböztetni:
1. F elsö-pannoniai alemeletbe tartozó kék agyag, zöldessárga homo-
kos agyag, vörös és sárga homok és homokkő, szürke kvarc-homok
komplexuma.
2. Alsó-levantei korú. diszkordans parallel rétegzésű, apró kavicsos
6zürke kvarc-homok, erősen vasas festésű, diszk. pár. rétegzésű kvarc-
homok rétegcsoportja.
3. Felső-levantei korú fluviatilis kavicstakaró.
4. Diluvialis lösz, vasborsós agyag komplexuma.
5. Aliuvium.
1. Felsőtpannoniai rétegcsoport.
Változó anyagokat s eltérő települési viszonyokat mutat mindenütt.
Felületi elterjedése csekély. Körmendtől Vasvárig , a Rába magaspart-
ján, mint plasztikus kék agyag bukik elő a levantei korú homoktakaró
alól. Vasvártól Ny-ra, a vasvári Szentkút s a kismákfai út baloldalán
4 m magas föltárásban találhatjuk. Rétegkomplexumunk hasonló ki-
fejlődésben területünk több pontján nem észlelhető. A kék agyag rétegei
Kismákfánál NyÉNy 7°, Körmendnél ÉÉNy 8 — 9° alatt dűlnek.
A Sárvízpatak Sárfimizdó-Kistelekesig terjedő szakaszán, a partok
aljában kissé homokos, zöldes agyagréteg bukik elő. A Zala forrásvidé-
kétől K-re, Budafa községig, a Zala balpartján szintén agyag képezi
az altalajt. Ez az agyag azonban tarka és leveles, rendesen homokos
s több helyen, így öriszentpéternél is márgával s sárga horhokkal vál-
takozik.
A Zala-Rába közti fennsíkon kevés a föltárás, de a Szél-patak, a
nagykutasi völgy, meg a Sárvíz ÉNy — DK-i szakaszán, a levantei réte-
gek feküjét vöröses szürke homokkő, vagy erősen összeálló, durvaszemű
4 Simmetingen M, : Mitteilungen über einige Untersuchungen auf Kohlé im Zalaer
Komitat. (Jahrb. d. k. k. G. R.-A. B. XIV. 1864. pag. 213.)
5 Lóczy L. : A Balaton környékének geológiai viszonyai, stb. 438 — 446. old.
Budapest, 1913.
* Cholnoky J.: A Balaton hidrografiája. I. k., II. rész. Budapest, 1918. 118 —
147. old.
2
20
SÜMEGHY JÓZSEF DR.
kvarc-homok alkotja. A Zala-jobbparti részen, Göcsej dombsorainak
altalaja váltakozó homok- és agyagrétegekből áll s Nemesapáti, Boc-
földe, Gutorföld, Söjtör stb. községek határában, álréteges homok fekü-
jében 40 — 50 cm vastag, elvékonyodó lignittelepek mutatkoznak.
A rétegcsoport mélyebb szintjeire vonatkozó adatok hiányoznak.
Egyedüli adat a Zalaegerszeg-Ola külváros mellett lemélyesztett 50 m-es
fúrás. Itt a Zala 150 m t. sz. f. magasságú völgy síkja alatt agyag-,
agyagos homok-, homok-, kavicsos homok- s kavicsrétegek következnek
egymásra. A 24 — 25 m közötti rétegből Vivipara s Unió, — Schréter
meghatározása alapján — pannoniai-pontusi emeletbeli fajok kerül-
tek elő.T
Mindenesetre föltűnő a rétegcsoport eltérő települése és kifejlődése
a terület különböző részein. Az északi rósz kék agyagjával szemben,
a Rába-Zala közötti fennsík altalaját homok és homokkő alkotja, a
Zala völgyében pedig agyag s homok váltakozásából fölépült rétegsort
találunk. Az agyag, homok, kavicsos homok váltakozása, a vékonyabb
rétegek jelenléte folyami eredet mellett szól.
Pozitív adatok Inján rétegcsoportunk pontos korát bajos megálla-
pítani. Az eddigi fauna-leletek alapján a Kis-Magyar- Alföldön a Con-
geria Ungula caprae-s szint a legmagasabb pannoniai szint, míg a Nagy-
Magyar- Alföld medencéjében a C. rhomboidea-szinttel ekvivalens faunájú
szintek is megvannak. Ferenczi úgy magyarázza ezt a jelenséget, hogy
a Kis-Magyar- Alföldön csak a felső-pannon elejéig egyeztek meg a fizikai
viszonyok a Nagy-Magyar- Alföld medencéjével s míg a felső-pannoniai
emelet későbbi szakaszán emitt folytatódott a tavi üledéksorozat, a
Stíriai öbölnek a felső-pannon elején történt teljes szárazzá válása után,
az Alpok folyóinak finom homokja feltöltötte a Kis-Magyar-Alföldet
úgy, hogy a C. rhomboidea-s szint itt már nem fejlődhetett ki.
A terület nyugati részével határos grázi-öböl pannoniai korú rétegei
korára vonatkozó fölfogások nagyon különbözők. Még abban sincsen
megállapodás, hogy folyó terraszok-e, vagy pedig agyag- s kavics-
rézsűket alkotó törmelékkúpok fölhalmozódásából keletkeztek-e? Álta-
lában az Alpokból lefutó ősi folyók deltaképződményeinek tekintették
a különböző magasságokban elhelyezkedő kavicstelepeket s a köztük
elhelyeizkedő homok- s agyagrétegeket s Lóczy,7 8 Hilber,9 Sölch10 föl-
7 Lóczy L. : A Balaton környékének geológiai képződményei 6tb. 357. old. Buda-
pest, 1913.
8 Lóczy L.: A Balaton környékének geológiai viszonyai stb. 441. (2.) old.
8 Hilber O.: Taltreppe. Eine geologisch-geographische Darstellung Graz, 1912.
12—21. old.
10 Sölch I.: Ein Beitrag zűr Geomorphologie des Steierischen Randgebirgas.
Verhandl. d. Deutsch. Geographentages zu Innsbruck, 1912, 132. old.
FÖLDTANI MEGFIGYELÉSEK A ZALA-RÁBA KÖZÉ ESŐ TERÜLETRŐL.
21
fogása szerint, a pannonjai vízmedence kitöltődési folyamata közben,
térbelileg alulról fölfelé számítandó sorrendben elhelyezkedő folyó-
lerakódásoknak kell föltételeznünk. Fehring és Gleichenberg körül
nagyobb területeket borítanak be pásztásan s hazánkban, mint hajdani
nagy törmelékkúpnak széttagolt részei, Szentgotthárd környékén s a
Zala forrásvidékén végződnek. Legtermészetesebb magyarázatnak fogad-
hatjuk el, hogy a Kelet-Stíriai öbölnek felső-pannoniai üledéksorát föl-
építő folyódelták tovább K-re, a medence belseje felé kitolva törmelék-
kúpjukat, a Zala-menti alig észrevehető lejtőn, alul már csak apró
homokos kavicsot s homokot raktak le.
2. Alsóslevantei korú rétegek.
A lelőhelyek és faunájuk.
a) Vasvár.
A községtől a „Szentkút“ felé vezető út baloldalán, a búcsújáró-
kápolna közelében, mélyebb gödör csillámos, sárga, álréteges homok-
rétegéből a következő faunát gyűjtöttem:
Congeria sp. ind., Unió Wetzleri Dunkl., U. Neumayri Pen.,
U. atavus Partsch, Pisidium rugosum Neum., P. sp. ind., Hyalinia
(Polita) miocenica Andr., Tachaea Etelkae Hal., T. delphiniensis
Font.. Eulota an n. sp., Zonites an n. sp., Triptychia hungarica Hal.,
T. sp. ind., Limnaea (Limnophysa) palustris Mull. foss., L. ( Limno -
physa) palustris Mull. foss. var. turricula Held., Planorbis (Core-
tus) cornu Brngn., Melanopsis decollata Stol., M. Entzi Brus., M. sp.
ind., Hydrobia longaeva Neum., H. sp. ind., Vivipara Fuchsi Neum,.
Vivipara Suessi Neum., Vivipara sp. ind., Valvata piscinalis Mull.,
Bithynia tentaculata L.
b) Kismákfa (Vas megye).
A Kába magaspart oldalában, a vasvár-kismákfai út mellett köz-
vetlenül, Kismákfától P5 km-nyire K-re, képlékeny zöld agyagréteg
képezi az altalajt. Erre sárga, csillámos kvarc-homokréteg települt,
ahonnan: Unió Neumayri Penecke., Unio[sp. ind., s néhány Helix-f aj
héjtöredékeit gyűjtöttem.
c) Baltavár (Vas megye).
Az irodalomból jól ismert lelőhely jelenlegi föltárási viszonyai
mellett a kövületes rétegekhez nem lehet hozzáférkőzni. Csak kis dara-
bon bukkanik elő a csontos réteg fedője. Ez elvékonyodó 40 — 50 cm
vastag homokos kavicsréteg, innen: Galactochilus sp. ind., Tachaea cf.
delphinensis Font. nehány példányát gyűjtöttem.
22
SÜMEGHY JÓZSEF DR.
d) Vicsori major (Zala megye).
Zalabértöl 2 km-nyire ÉNy-ra, Vicsori major közvetlen szomszéd-
ságában, a Baltavár felé vezető országút mellett, kb. 4 m magas fal
álréteges, szürke homokréteget tár föl. Alsó része apró kavicsos, márga-
gumós, felső fele erősen vasrozsdás kifejlődésü. A kavicsos szintből:
Procampylaca an n. sp., tíalactochilus levanticum n. sp., Tackaea Etel-
káé Halav., Hydrobia sp. ind., Valvata piscinalis Mull., és néhány
meghatározásra nem alkalmas Unió- héj töredékét gyűjtöttem.
e) Nagytilaj (Zala megye).
Nagytilaj község Baltavártól 3 km-nyire DNy-ra, a Tilaji-patak
mindkét partján fekszik. A községtől Pakod felé haladva, N ándor-major
mellett, a Szepetki-erdő K-i végződésénél, 6 m magas falú föltárásban
a következő rétegsort figyelhetjük meg:
Legfelül 050 m vastag homokos lösz. Ezalatt 1*20 m vastag zöldes-
sárga homokos agyagréteg fekszik. Alatta 4 m vastag, álréteges vas-
festéses sárga homokréteg helyezkedik el. Legalul 20 — 30 cm vastag,
aprószemü kvarckavicsból álló réteg fekszik, mely a következő fajokat
tartalmazza:
Hyalinia sp. ind., Procampylaca an n. sp., Tachaea Etelkae
Halav., Planorbis ( Coretus ) comu Brongn., Limnaea (Limnophysa)
palustris Müller., Melanopsis praemorsa Lin., M. decollata Stol.
f) Pakod (Zala megye).
A felső Zala-völgyben, Zalabértöl 3 km-nyire DNy-ra találjuk
Pakod községet. Vasúti őrháza közelében, a Tölcsányi-major alatt,
kavicsbányát nyitottak meg. A föltárás szelvénye a következő:
Legalul 6 — -7 m vastagságban álréteges szürke homokréteget talá-
lunk; a közepetáján s az aljában 50 — 60 cm vastag kavicsrétegek tele-
pültek közbe, ezekből néhány molluszkum-maradványt gyűjtöttem:
Unió Neurnayri Penecke., U. cf. Zelebori M. Horn., U. atavus
Partsch, Zonites an n. sp., Eulota an n. sp., Valvata piscinalis
Müller, Melanopsis decollata Stol.
A legalsó rétegre 1 m vastag zöldesszürke agyagréteg települt.
A következő réteg 0*40 — 0-50 m vastag sötétszürke agyag. Efölött
0'70 m vastag zöldessárga agyagréteget találunk. Fölötte 1 m vastag
sötétszürke agyagréteg fekszik, ahonnan gazdag diluviális faunát
gyűjtöttem. Legfölül 0\5 m vastag homokos agyagréteg s humusz
települt.
g) Egervári Szőlőhegy (Vas megye).
Zalaegerszegtől 9 km-nyire ÉK-re, a Sárvíz-patak völgyében talál-
juk Egervár községet. A falutól x/2 km-nyire DNy-ra, az Egervár-Nagv-
FÖLDTANI MEGFIGYELÉSEK A ZALA-RÁBA KÖZÉ ESŐ TERÜLETRŐL.
23
pali felé vezető mezei út mély bevágásában, nagy vastagságban vannak
az alsó-levantei korú rétegek föltárva. 40 — 50 m vastagságban álréte-
ges, csillámos, szürke kvarc-homokból állanak, amely közé 50 — 60 cm
vastag kavicsrétegek települtek. A Szőlőhegy lábánál 180 m t. sz. f.
magasságban egy ilyen kavicsrétegből a következő fajokat gyűjtöttem:
Pisidium rugosum Neum., P. sp. ind., Unió Wetzleri Dunkl., U. Neu-
mayri Penecke., U. sp. ind., Galactochilus levanticum n. sp., Eulota an
n. sp., Procampylaea an n. sp., Valvata piscinalis Müller.
h) Nagypáli (Zala megye).
Zalaegerszegtől 7 km-nyire É-ra, Nagypáli község kis ákácerdejé-
ben, az alsó-levantei emelet rétegei 8 — 10 m magas falú árokkal vannak
föltárva. Legalul sárgásszürke álréteges kvarc-homokréteg helyezkedik
el. Fölötte 3 m vastag szürke kvarc-homokréteget találunk, a közepe-
táján kavicslencse ül. Innen a következő ősmaradványokat sikerült ki-
szabadítanom :
Unió Wetzleri Dunkl., U. Neumayri Penecke., U. atavus
Partsch, U. sp. ind., Pisidium rugosum Neum., Hyalina sp. ind.,
Zonites an n. sp., Eulota an n. sp., Procampylaea an n. sp., Galactochi-
lus levanticum, n. sp., Clausilia búb, Triptychia cf. hungarica Halav.,
Limnea (Limnophysa) palustris Mull., L. (L.) palustris Mull. var.
gracilis Ház., Planorbis (Coretus) cornu Brongn., Pl. (Gyrorbis)
baconius Halav., Pl. (Gyraulus) sp., Melánia sp. ind., Melanopsis
Entzi Brus., M. decollata Stol., Hydrobia longaeva Neum., H. sp.
ind., Vivipara Fuchsi Neum., V. Suessi Neum., V. cf. Lóczyi Halav.,
Valvata piscinalis Mull., Neritina sp. ind.
A kövületes réteg fölött álréteges, vasfestéses kvarc-homokréteg
következik 5 — 6 m vastagságban. Legfölül 4—5 m vastag kavicstakaró
helyezkedik el.
i) Besenyő (Zala megye).
A Válicka völgyéből, Zalaegerszeg és Besenyő között, átlag 200 m
t. sz. f. magasságú halom emelkedik. D-i végződésénél, a besenyői
kápolna alatt 8 — 9 m magas homokfal tárja föl üledéksorát. Legalul
vörös homokkő, fölötte kiékelődő, 30 — 50 cm vastag kavicsréteget talá-
lunk. Innen: Unió Wetzleri Dunkl., Procampylaea an n. sp., Galacto-
chilus levanticum n. sp., Melanopsis decollata Stol., Valvata piscinalis
Müller — fajokat gyűjtöttem.
j) Nemesapáti (Zala megye).
A Szévíz völgye É-i szakaszában, magas padmalyon fekszik Nemes-
apáti község. É-i bejáratánál, a Csertán-major mellett, 10 m magas föl-
tárásban a következő rétegsort találjuk:
24
SÜMEGHY JÓZSEF DR.
Alul álréteges, vasfestéses, csillámos kvarc-homokréteg. Fölötte
álréteges, erősen vasas festésű, szürke homokréteg. A kb. 6 — 7 in vastag
réteg közepetáján két, 30 — 40 cm-es kavicslencse helyezkedik el, innen
a következő fajokat gyűjtöttem: Zonites an n. sp., Eulota an n. sp.,
Xerophyla sp. ind., Galactochilus sp. ind., Melanopsis decollata Stol.
s néhány Congeria sp.- re emlékeztető héjtöredéket.
*
A felsorolt lelőhelyeken kívül még Boldogasszonyfa (Vas megye),
Egervári 2. sz. lelőhely s az Űjmajor (Zala megye) mellett levő új lelő-
helyekről gyűjtöttem be gazdag levantei korú faunákat, de ez utóbbia-
kat külön óhajtom ismertetni.
*
Rétegcsoportunk anyagára nézve egynemű, főleg álréteges,
csillámos, szürke kvarc-homokból áll. Alsóbb szintjeiben vékony
kvarc-kavicsrétegekből, felső részében pedig álréteges, vasas festésű
sárga vagy vöröses szürke kvarc-homokból áll. Legalsó részét
mindenütt az Unió W etzleri Dunkler tömeges fellépésével jellemzett
szint alkotja. De ez területünkön nem keskenyebb-szélesebb „Unio-s
homoki encse“ a más petrográfiai kifejlődésű rétegek között s nem a
hajdani vízszín gyakori eusztatikus ingadozásait jelző folyók kitöltött
medreinek átmetszete, hanem folytonos és általános takaróként transz-
gredál a legfelső-pannoniai rétegeken. Deltaágait folyton változtató,
szétterjengő folyók törmelékkúpjainak kezdeti szakaszát jelző képződ-
mények ezek s a Zala-Rába fennsík altalaját képező, a legfelső-panno-
niai alemelet denudált térszínét beborító egységes takarók. Hosszan
elnyúló pásztákban bukkannak a felszínre, főleg a patakvölgyek magas
partjain.
Rótegcsoportunk Körmend és Vasvár között, a Rába-magas-
parton, a Szél-Sárvíz-Baltavári-psitakok völgyeiben, a nagykutasi eró-
ziós völgyben nagy vastagságban van kifejlődve. Vastagsága 50 — 80 m
között váltakozik, aszerint, hogy távolabb, vagy közelebb esik-e a Kis-
Magyar-Alföld medencéje belsejétől. A medence üledéksorát felépítő
fiatalabb képződményekhez viszonyítva, a legnagyobb függőleges kiter-
jedést mutatja. Elterjedése a feküt képező felső-pannon iái rétegek fölött
általános. Eróziós és deflációs depressziókká s völgyületekké kidolgo-
zott egyenetlen térszínt borít be, mint az Alpokból lefutó folyók árad-
mányai s deltaképződményei. Általában azt mondhatjuk, hogy a leg-
felső-pannoniai agyag-, homokkő- és homokrétegekre jól elkülöníthető
szintben, diszkordánsan települt.
Faunái alapján minden kétséget kizárólag megállapítható alsó-
levantei kora. Főleg szárazföldi és folyóvízi fajokból álló faunáit s az
FÖLDTANI MEGFIGYELÉSEK A ZALA-RÁBA KÖZÉ ESŐ TERÜLETRŐL.
25
uralkodó alakok előfordulási viszonyait tekintve szokatlan, a többi
magyarországi alsó-levantei képződményekétől eltérő jellegű faunákat
találunk rétegeiben. Feltűnő nagy számú trópusi, xeroterm jellegű
faunáik, meg a felső-pannoniai s alsó-levantei korú rétegek között
mutatkozó díszkor dancia. a vizsgált területen elsősorban azt bizonyít-
ják, hogy a pannoniai sekély tóság a Kis-Magyar-Alföld déli öblében a
felső-pannon végén gyorsan kiapadt s kiszáradt térszínén száraz, siva-
tagi időszak denudációs munkája vette kezdetét.
Faunáinkkal az alsóausztriai Moosbrunn, a vasmegyei Doroszló
s Pestszentlőrinc faunái állanak a legközelebbi rokonságban.
Az osztrák geológusok egybehangzó véleménye szerint a terüle-
tünkkel szomszédos keletstiriai öböl a felső-pannonban szárazzá vált..
Winkler A.11 Fehring környékéről pliocén s pleisztocén terraszokat is
kimutatott, melyek közül a 340 m fölöttiek levantei korúak. A Glei-
chenberg vidéki bazaltokról Stur12 azt állítja, hogy belvederei kavicson
törtek át, ennek görgetegeit tartalmazzák. Ez a kavicstakaró azonban
az Ezüsthegyen nem terjed túl, tovább K-re, a Zala forrásvidékénél
már álréteges homokot találunk a felső-levantei kavicstakaró alatt s a
medence belseje felé fokozatosan megvastagodva lejt lefelé a felső-
pannoniai szinlőn. Úgy magyarázhatjuk ezt a jelenséget, hogy a Glei-
chenberg, Fehring körüli határozott folyókavicsok, mint hajdani tör-
melékkúpok durvább anyagai, ott rakódtak le s tovább K-re már csak
a finomabb hordalék, a szegletes szemű homok rakódott le. Csak a leg-
alsó, az Unió W etzleri-s szint tartalmaz apróbb szemű kavicsot.
Rétegcsoportunk faunáinak rokonsága a moosbrunni, doroszlói s-#
pestszentlőrinci faunákkal, megerősítik azon geomorfológiai megállapí-
tást, hogy a felső-pannon végén, területünk szárazzá vált térszínén
denudációs ciklus veszi kezdetét. Ennek a ciklusnak korát, a Kis-Magyar-
Alföld pannoniai tavának lecsapolódását s ezzel a területünkre eső
nagy törmelékkúp kialakulását az alsó-levantei kor eleje jelöli.
A fölvett terület főleg keleti felében, a Sárvíz- patak mindkét olda-
lán, a vasvári Rába-magaspart felső szintjeiben, finomabb anyagból:
homok- s vékony agyagszintekből fölépült üledéksort találunk réteg-
csoportunkra települve. A homokok erősen vasrozsdásak, álréteges kifej-
lődésüek, az agyagerek homokosak s apró kavicsot is tartalmaznak.
Ezeket a rétegeket talán már középső levantei korúaknak tekinthetjük,
bár az alattuk levő idősebb levantei képződményekbe közös alkotú
anyaggal, konkordáns településsel mennek át. Boldogasszonyfá-ná\ s
11 Winkler A.: Beitrag zűr Kenntnis des oststeierischen Pliocans. (Jahrb. d. G_
Staatsanst, 1921. LXXI. pag. 1 — 50.)
12 Stur D.: Geologie dér Steiermark, 1871. 593. old.
26
SÜMEGHY JÓZSEF DR.
Vasvár-nél fiatalabb levantei korra valló faunákat is tartalmaznak, de
a néhány jellemzőbb faj alapján, egyelőre csak föltételesen jelezhetjük
ezt az alemeletet.
tn
7. áb.a. Vázlatos szelvény Vaspör és ttaltavái között. I. Diluvialis vasborsós agyag és lösz; II. felsö-
levantei korú kavicstakaró; III. alsó-levantei korú rétegcsopoit; Illa) Unió Wetzleri, Dunkler, — töme-
ges föllépésével jellemzett szint; IV. telső-pannoniai korú rétegcsoport
3. Felsőslevantei korú kavicstakaró.
A Zala-Rába közti lösz és vasborsós agyaggal fedett fennsíkon,
200 m t. sz. f. közepes magasságban, az eddig tárgyalt képződmények
fedőjében kavicstakarót találunk. Rétegcsoportunk különböző nagyságú
szögletes és legömbölyített, vasas festésű kavicsból áll. Ahol a homok
nagyobb mennyiségben fordul elő benne, ott álrétegzése szembetűnő.
A kavicsok kvarcitból állanak, mészkőkavics nincs közöttük. A tör-
melékkúp lejtőjén ereszkednek alá a Kis-Magyar-Alföld medencéje felé.
ÉD-i irányban fektetett szelvénye a folyótörmelékkúp ideális képét
nyújtja, amennyiben legmagasabb pontjai NyK-i irányú hossztengelyé-
ben helyezkednek el s ettől jobbra és balra, a Rába, illetve a Zala felé
mind alacsonyabb lesz a térszín. Nagyobb területeket borít, mint ahogy
a régi térképeken jelezve van. Vastagságát a Nádasdi-erdőben s Őri-
szentpéternél 10 — 12, Nagy telekesnél 6 — 8, Baltavárnál 5 méternek
mértem. Általában azt tapasztaltam, hogy a Zala-Rába vízválasztó
vonalától valamivel délebbre, a legvastagabb kifejlődésű; mintha itt
NyK-i irányú, hosszú vápában ülne. Cholnoky13 és Lóczy14 a kavics-
takaró déli vonalát: Zalalövő-Alsóbagod-Nagykutas-Lakhegy-Gősfai-
hegyen át húzták meg s az e vonaltól É- és Ny-ra eső területet tekin-
tették a t.ulajdonképeni fennsíknak s a rajta elhelyezkedő kavicsot,
kavicstakarónak. Jelzett vonaltól D-re eső kavics, egészen Türjéig
— szerintük — már egy mélyebben fekvő terrasz, a Zala felső-terrasz
kavicsa. A feltételezett terraszkavics határvonalát bejártam s ott csak
azt láttam, hogy megszakítás nélkül megy át a szétválasztott kavics-
takaróba. A kavicstakaró a vízválasztó vonaltól, mint legkiemelkedőbb
13 Cholnoky J. : A Balaton hidrografiája. Budapest, 1918. 123. old.
11 Lóczy L. : I. m. 438. old.
■
FÖLDTANI MEGFIGYELÉSEK A ZALA-RÁBA KÖZÉ ESŐ TERÜLETRŐL.
27
résztől, fokozatosan szelíd, alig észrevehető lejtőn ereszkedik a Zala felé.
A kavics mindenütt egyforma nagyságú, a terrasznak jelzett területen
épp úgy, mint a fennsíkon, sehol sem homokosabb, vagy apróbb szemű,
sehol sem szakad meg, ami a különválasztást megokolná. Kutatásaim
közben kiderült, hogy a kavicstakaró megvan Gősfától, Baltavártól
D-re is s déli határát mindenütt a Zala völgye képezi. Az alsó-levantei
alemelet ideje alatt bekövetkező denudációs fázis területünkön is egye-
netlen térszínt alakított ki. Ezért van az, hogy a kavicstakaró 20 — 30 m
szintkülönbségeket megközelítő, változó magasságokban helyezkedik el
az idősebb levantei rétegeken.
A m. kir. Földtani Intézet magyarázó szöveg nélkül kiadott
1 : 144.000-es méretű térképein „diluviális, vagy legfelső neogén korú
kavics“ jelzéssel van feltüntetve.
4. Diluviális lösz, vasborsós agyag rétegcsoportja.
Kisebb-nagyobb foltokban borítják az idősebb képződményeket s
inkább regionális, mint szintekre való tagolódással különülnek el egy-
mástól.
A Sárvíz-patak völgyétől K-re típusos és homokos lösz, ettől Ny-ra
pedig vasborsós agyag az uralkodó kőzet. A Zalától D-re eső dombo-
kon típusos és homokos lösz, a völgyek oldalait pedig völgyi lösz
borítja. A három régióban elhelyezkedő diluviális üledékek közül leg-
típusosabb kifejlődésben a vasborsós agyagot találjuk. Ez a Sárvíztől
Ny-ra, a Zala-Rába közti fennsíkon nagyobb foltokat alkot. Vastag-
sága változó, sehol sem haladja túl az 5 métert. Kelet felé elvékonyodik
s a Sárvíz táján lassankint átadja uralkodó szerepét a lösznek.
Általában sárgásbarna, vagy vereses színű agyag s Homok ez. A
lösztől könnyen meg lehet különböztetni, mert bőven tartalmaz musz-
kovit lemezkéket s érdes tapintású, durvaszemű homok alkot ja. A lösz-
szel való érintkezési vonalánál a két kőzet pontos összefüggését nehéz
kinyomozni. Nem födi el mindenütt a fennsíkkavicsot, csak ott, ahol
hepe-hupás a térszín. A nagyobb terjedelmű platókon rendesen hiány-
zik. Az eredetileg löszös képződmény a kavicson s a folyton mozgó
homokon nem igen maradhatott meg. Az ÉÉNy-i szélnek kitett sík pla-
tókon, meg a fűnövényzetet nélkülöző kavicson nem vethetett lábat. A
hetvenes években még hatalmas tölgyerdőségek borították a fennsík
legnagyobb részét. A Sárvíztől Ny-ra való regionális elhelyezkedésére
valószínű magyarázatnak tartom, hogy az eredetileg vékony lösztakaró
a folytonos erdei vegetáció következtében vasrozsdás agyaggá ala-
kult át.
A lösz előfordulását illetőleg a szélárnyék területünkön is érvé-
nyesül. Típusos lösz alig van területünkön. Az É-ra néző lejtőkön
28
SÜMEGHY JÓZSEF DR.
inkább homokos lösz, vagy löszhomok található s itt vékony, míg a
dombhátak D-i lejtőin 6 — 8 m vastagságot is elér. Homokos lösz, lösz-
homok borítja általában az ollári, tilaji, szepetki s baltavári erdő fenn-
síkkavicsát, a zalamenti lejtőkön már általánosabb takaró s itt vas-
tagabb is. Lóczy fennsíkok löszének nevezi s eolikus folyamatoknak s az
uralkodó ÉÉNy-i szélnek tulajdonítja keletkezését.
A Zalától D-re elterülő ÉNy — DK-i irányú dombsorok oldalain a
típusos lösznek a völgyi lösszel való kapcsolatát vizsgálhatjuk. Fenn
a tetőn típusos löszt találunk, itt rendesen vékony takarót képez; a
lejtőn lefelé ereszkedve, éles határ nélkül kezd homokosabbá válni, itt
már kevésbbé meszes s a völgy talpa fölött levelesen rétegessé válik.
Legalul apró kavicsok ülnek benne s sötétebb sárga agyagos sávok tűn-
nek fel a szürke alapban. A Válicka völgyében, Botfánál és Besenyőnél
találjuk a legszebb kifejlődésben. Búcsúszentlászlónál szép faunát gyűj-
töttem a löszfalakból.
A Jánka-hegyi mammut-lelet arról tanúskodik, hogy a lösz felhal-
mozódása a diluvium elején vette kezdetét. Lóczy a vidék típusos és
völgyi löszeinek lerakódását egyidőben történt folyamatnak tekinti s
szerinte csak származásukban van különbség.
A BALTAVÁRI LELŐHELY RÉTEGTANI HELYZETE.
(A 8-ik ábrával.)
írta: Sűmeghy József dr.*
A baltavári világhírű pliocénkori csontlelőhely fokozottabb mér-
tékben fölkeltheti a szakkörök figyelmét, amióta puhatestű ősmaradvá-
nyok is előkerültek a csontos rétegekből. Suess1 óta meglehetősen nagy
irodalom is keletkezett a baltavári fauna körül s ismeretes, hogy a
pikermii típusú emlősmaradványok eredetére és rétegtani helyzetére
vonatkozólag megoszoltak a vélemények. Lóczy2 szerint megoldatlan
probléma, hogy a baltavári emlősfauna a pliocén rétegsorozat melyik
szintjébe illesztendő. Európában az alsó-pliocén-pontusi fauna szorosan
véve csak a felső-miocén állatvilág folytatása s mivel a pliocén réte-
gekben talált emlősmaradványokat idősebb korok lerakódásaiból is idé-
zik, a fokozatos és régiók szerint különbözően átalakuló, de folytonos-
* Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1923. december 19-én tartott szak-
ülésén.
1 Suess E. : Die grossen Raubthiere dér österreichischen Tertiarablagerungen.
(Sitzbr. d. k. Akad. d. Wiss. XLIII. Bd. 1. Abt., pag. 217.)
2 Lóczy L. : A Balaton környékének geológiai képződményei. 584. old. Buda-
pest, 1913.
A BALTAVÁRI LELŐHELY RÉTEGTANI HELYZETE.
29
ságban élő faunák pontosabb korhatározásra csak kellő kritikával
használhatók.
De nincs megegyezés sem a szóban levő terület, sem pedig a magyar-
országi pliocén szintjeinek általánosabb helyzetéről sem. így nem csoda,
ha a baltavári emlősfaunát Suess3 a belvederei kavics szintjével, Sto-
liczka4 és Pethő3 az alsó-pliocénnal, Hoernes R.6 a thráciai emelet-
tel, Lóczy,7 Lőrenthey,8 Schlesinger0 a felső-pannoniai-pontusi eme-
lettel állították párhuzamba. Sinzow10 a felső-szarmata emeletbe tarto-
zónak mondta, Halaváts11 régebben az alsó-pontusi emeletbe, újab-
ban,12 a puhatestű fauna alapján, a legfelső-pontusi emeletbe helyezte.
Kormos13 eleinte a középső-pannoniai-pontusi korba illesztette, később
megjelent munkájában,14 az emlősfauna részletes ismertetésekor már
nem mondott véleményt a fauna koráról.
Nem találunk megállapodást a kövületes rétegek keletkezése kér-
désében sem. A legelfogadhatóbb magyarázatot LóczYnál kaphatjuk,15
aki a csontos rétegeket szárazföldön keletkezett üregkitöltésnek tartotta,
föltéve, hogy még a fauna életében az egész Bakony-Alpok közötti
túladunai vidék hosszabb ideig szárazfölddé vált s ezt a szárazföldi
periódust újra vízszéli elbontás követte, mely azután a faunát kiölte.
Mostanában jelent meg Halaváts, a baltavári csontos rétegekből
előkerült, puhatestű ősmaradványokat ismertető munkája.16 Szerencsés
3 Suess E. : Das Antlitz dér Erde, B. I. S. 422.
4 Stoliczka F. : Übersichtsaufnahme des südwestliehen Theiles von Ungarn.
Jahrb. d. k. k. Geol. R.-A. 1883. B. XIII. pag. 13.
5 Pethő Gy. : Baltavár ősemlőseiről. (A m. kir. Földt. Int. évi jelentése
1884-ről, 59. old.)
6 Hoernes R. : Bau und Bild Österreichs, 978—999. és 1015. old.
7 Lóczy L. : I. m. 359. old.
8 Lőrenthey I. : Adatok a balatonmelléki pannoniai korú rétegek faunájához,
Paleont. függ. IV. k. III. közi. 181. old.
* Schlesinger-Günther : Die Mastodonten dér Budapester Sammlungen. (Geo-
logica Hungarica, Tóm. II. Fasc. 1.) Budapest, 1922.
10 Sinzow : Lásd : Schréter Z. : A magyarországi szarmata korú rétegek
rétegtani helyzete. Koeh-Emlékkönyv, 136. old. Budapest, 1912.
11 Halaváts Gy. : A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája, Paleont.
függ. IV. k. II. közi. 20. old.
12 Halaváts Gy. : A baltavári felsőpontusi korú molluszka-fauna. KI. a m. k.
Földt. Int. Évk. XXIV. k. 6. f. 396. old. Budapest, 1923.
13 Kormos T.: A magyarországi preglaciális fauna származástani problémája.
Koch-Emlékkönyv. 46(8). old. Budapest, 1912.
14 Kormos T. : Az 1913. évben végzett ásatásaim eredményei. A m. kir. Földt.
Int. É. J. 1913-ról. 506 — 523. old. Budapest, 1914.
15 Lóczy L. : I. m. 588(9). old.
16 Halaváts Gy. : A baltavári felsőpontusi korú molluszka-fauna. KI. a m. k.
Földt. Int. Évk. XXIV. k. 6. f. Budapest, 1923.
30
SÜMEGHY JÓZSEF DR.
körülménynek tekinthető, ha úgy őslénytanilag, mint rétegtanilag oly
fontos lelőhelyen, mint Baltaváron is, emlős és puhatestű, ősmaradvá-
nyok együtt fordulnak elő, mert így előállhat az a ritkább eset, hogy
két különböző természetű, de egyformán fontos állatcsoport alapján,
pontosabb kormegállapításhoz juthatunk.
Miután úgy a baltavári faunát, mint környéke földtani viszonyait
áttanulmányoztam, arra a meggyőződésre jutottam, hogy az eddigi iro-
dalom a lelőhely rétegeinek települési viszonyaira és elterjedésére
nézve nem nyújthat elegendő felvilágosítást s a különböző magya-
rázatok a fauna korára vonatkozólag, hibás adatokra támaszkodó
következtetéseket vontak maguk után. Ennek oka főleg abban a körül-
ményben keresendő, hogy akik eddig a baltavári fauna rétegtani hely-
zetét tanulmányozták, csak a lelőhely rétegsorát vizsgálták, de kör-
nyéke földtani felépítésére, vagy ősföldrajzi-fizikai állapotára tekin-
tettel nem voltak. Igaz ugyan, hogy a régebbi kutatók előtt ismeret-
lenek voltak azok a gazdag levantei faunájú lelőhelyek, melyeket Balta-
vár tágabb környékén csak újabban fedeztem föl, így nem csoda, ha
olyan illusztris szerzők is, mint Lóczy, Vitális,17 hipotézist állítottak
fel a baltavári csonttelep keletkezési idejére vonatkozólag, ha ugyanis
azt a középső és felső pannoniai rétegek közé helyezzük. Halaváts
pedig a távoli Günzburg puhatestű faunáját állítja párhuzamba a balta-
várival.18
Baltavár tágabb környéke földtani felépítésében egymással válta-
kozó agyag-, álréteges homok- és kavicsos homok-rétegek vesznek részt.
Tetemes vastagságot sehol el nem érő, lencseszerűen kiékelődő rétegek
ezek s olyan ősi folyó, vagy folyók törmelékkúpját alkotják, melyek
a felső-pannontól kezdve, sőt valószínű, hogy régibb idő óta a Kis-
Magyar- Alföld medencéje nyugati peremét üledékeikkel feltöltötték.
Mélyebb szintjeiben is kimutatható a magasabb s alacsonyabb víz
okozta durvább és finomabb anyag váltakozó települése, míg felső szint-
jeit, az egész törmelékkúpot beborító kavicstakaró alatt, az említett
sűrűn váltakozó rétegek képezik, melyek úgyszólván egymásra vannak
halmozva s rövid távolságokra már kiékülnek. A magasabb szintek
különböző színű, településű és változatos anyaga, változó árterű folyóra
enged következtetni. Képződésük idejében a mai Rába-Zala közötti
fennsík már oly magasra volt feltöltve, hogy az ősi folyó több ágra
szakadozhatott s kanyarulatokat alkotva folyhatott végig a törmelék-
kúpon. Az ősi Zala folyó áradmányai töltötték meg azt a nyugatról
északkeletnek tartó szinklinális barázdát, mely a Zala mai folyásától
17 Lóczy: A Balaton környékének geológiai képződményei stb. 589. old. Buda-
pest, 1913.
18 I. m. 406. old.
A BALTAVÁRI LELŐHELY RÉTEGTAN1 HELYZETE.
31
északra, Zalaháshágy-Nagykutas-Egervár-Boldogasszonyfa-Baltavár irá-
nyában húzódott, melynek felsőbb szintjeiből a baltavárival megegyező
molluszkum faunák kerültek elő több pontról.
A baltavári Szőllőhegy (217 m) meglehetősen idegenül válik el
a környék magaslataitól. Északról déli irányban húzódó dombhát ez
s több kisebb-nagyobb föltárásban vizsgálhatjuk rétegsorát. Egyik a
már ismert kövületes lelőhely, a falú felé ereszkedő országút bevágásá-
ban. Ennek közelében dél felé, az országúttal párhuzamosan, 8 — 10 m
magas, meredekfalú „horgos44 tárja föl a Szőllőshegy üledéksorát. A
községi temető mellett, azután a hegy délnyugati lábánál több kisebb-
nagyobb árok ad jó feltárásokat. É — D-i irányban fektetett szelvénye,
É — D-i irányban kiékelődő, vékonyabb-vastagabb homok-, álréteges kavi-
csos homok- s agyag-rétegeket tüntet föl. Az agyagos erek fogásán nyúl-
nak bele a homokba és sűrűn egymásmellé sorakozó mészkonkréciókból,
vagy mészbreccsás hordalékból állanak, kompakt rétegeket nem alkot-
nak. A Szőllőhegy dél felé nyúló lankás oldalain az agyagos rétegek
eltűnnek s helyüket apró kavicsos homok s álréteges homok foglalják
el. Föltehető, hogy két folyó, vagy folyóágból importált törmelék hal-
mozódott itt össze, amit az a körülmény is megmagyaráz, hogy a
Szőllőhegy típusos példája a mezának. A hegy tetején 8 m vastagságot
elérő kavicstakaró megvédte az alatta levő lazább anyagokat a később
bekövetkező diluviális eróziók pusztításaitól s mint típusos meza
maradt meg a kavics felszínből. Cholnoky19 szerint ilyen szigetek csak
folyóvölgyek találkozása helyén szoktak képződni s így föltehető, hogy
két feiyó; vagy folyóág egyesülése táján keletkezett ez a sziget is.
Böckh Hugó20 a baltavári emlősmaradványokat összehordottaknak
tételezte fel, ami a bezáró rétegek képződési módját illetőleg immár
bebizonyosodott. Olyan laza üledékek között, mint amilyenekből a
Szőllőhegy is fölépült, üregkitöltést nehezen lehet elképzelni. Inkább
elhagyott morotvaszeru mélyedés lehetett az a lencseszerű agyagréteg,
mely az ősmaradványokat tartalmazza, ahova nagyobb áradások mos-
hatták be azokat.
Tizenhét emlős- és tizenhét molluszkum-fajból álló fauna került
eddig elő a kövületes rétegből.21 A puhatestű fajok példányai a hasonló
korú szomszédos lelőhelyek faunáiból jóval nagyobb számban kerültek
elő s így módomban áll a meghatározást illetőleg néhány módosítást
tennem: Unió Baltaváriensis Halaváts — helyett: Unió Neumayri
10 Dr. Cholnoky J. : A Balaton hidrografiája. A Balaton tud. tanúim, stb.
l. k. II. rész, 144. old. Budapest, 1918.
10 Böckh H. : Geológia. II. k. 746. old. Selmecbánya, 1909.
21 V. ö. Kormos T. : Az 1913. évben végzett ásatásaim eredményei. Baltavár. A
m. kir. Földt. Int. É. J. 1913-ról. II. rész, 510(12), old. Budapest, 1914.
32
SÜMEGHY JÓZSEF DR.
Penecke., Helix (Tacheocampylaea) Doderleini Brusina — helyett:
Galactochilus levanticum n. sp., Vivipara Semsey Halaváts — helyett:
Vivipara Suessi Neumann olvasandó.
A baltavári molluszkum fauna kevert fauna, ami a bezáró rétegek
természetéből is következik. Folyóvízi, mocsári s szárazföldi fajokból
áll. Egyedszámban a fluviatilis, fajszámban a xeroterm fajok vannak
túlsúlyban. Az alatta levő felső-pannoniai emelet faunáitól eltér, mert
legtöbb faja új, vagy pedig elkorcsosult állapotban jön át ide. Ez utóbbi
fajok filogenetikai s zoogeográfiai szempontból különfélék: mélyebb, a
felső-pannoniai emelet fajaiból helyben fejlődött, genetikailag azokkal
szoros vérrokonságban álló átmeneti fajok; idősebb korok faunáiból le-
származtatható átmeneti, olyan erős ellenállóképességű termőül fajok,
melyeknek a klimatikus viszonyok hatására inkább a földrajzi elterje-
désük változott meg s végül idegen területről bevándorolt fajok.
8. ábra. A baltavári Szöllőhegy vázlatos szelvénye. 1. Alluvium; 2. agyagos lösz; 3. kavics-
takaró; 4. álréteges csillámos szürke kvarchomok; 5 álréteges durvaszemű sárga homok;
6. kavicsos homok csigákkal; 7. kövületes réteg; 8. szürke agyag; 9. mészkonkréciós sárga
homok; 10. mészbreccsás zöld agyag; 11. sárgászöld agyagréteg.
Bajos elképzelni a baltavárinál ideálisabb molluszkum faunát,
mely oly hűen elénk vázolná az akkori geográfiai viszonyokat. A Stiriai-
öbölnek a felső-pannonban történt szárazzá válása után, a területünkre
eső részen is, a pannon-tó kezdetben félsós vizét az Alpokból lefutó
folyók vizei rohamosan kiédesítették. Majd a felső-pannon végén a
folyók törmelékei területünk állóvizeit is teljesen visszaszorították,
féítöltötték s utána a már szárazzá vált térszínen az Unió Wetzleri-t
tartalmazó folyók megkezdték denudációs munkájukat. Erre a száraz-
földi periódusra esik a baltavári faunát magukba záró rétegek képző-
dése is. Néhány szívósabb faj a gyorsan változó geográfiai, klímabeli
viszonyokkal megbirkózva, átvergődött a felső-pannonból az alsó-
levanteikumig s kisebb mocsarakban tengette tovább életét. A folyó-
vízi fajok ellenben, a megváltozott, de a nekik rendkívüli módon ked-
vező fizikai viszonyok következtében elszaporodtak s variálódtak. De
ugyanakkor feltűnő nagy számban felléptek xeroterm fajok, mind olyan
új faj, melyeknek — legalább eddigi ismereteink szerint — csak a
szarmatában találjuk vérrokonukat s viszont recens formákkal szoros
.genetikai kapcsolatban állanak. Bár az édesvízi alakokat majdnem ki-
A BALTAVÁRI LELŐHELY RÉTEGTANI HELYZETE.
33
vétel nélkül idézik a székelyföldi s a szlavóniai alsó-levantei korú
faunákból, azokkal csak mint szárazföldi fáciest jelző, egykorú faunák
vethetők össze. Az eredetileg is talán nagyobb mélységű székelyföldi
s szlavóniai felső-pannoniai tavak feltöltődési folyamata sokkal lassab-
ban történt, mint itt, s míg azoknál típusos tavi faunák is kifejlődhet-
tek az alsó-levanteikumban. itt ugyanakkor már szárazzá vált térszint
találunk kifejlődött folyórendszerekkel, s az ennek megfelelő faunákat.
Az emlősfauna pontosabb korának megítélésénél tisztán a mol-
luszkum faunára s a paleográfiai viszonyokra támaszkodhatunk. Egyes
fajait idősebb pannon rétegekből is idézik s néhány új alakon kívül,
több faja fiatalabb korú üledékekben gyakori fajokkal áll szorosabb
rokonságban. Két fontosabb ősmaradványa, a Mustodon longirostris
Kaup. s a Dinotherium giganteum Kaup. pannon korú lelőhelyein
— általában — homok- és kavicstelepekből származik. Ezek a telepek
összehasonlíthatók a Bálát on-környék Unio-s homoklencséivel vagy
kiékelődő szenes rétegeivel, tehát a pannon sikér víz fiatalabb idejebeli,
vízszíni ingadozásokkor közbeékelődő olyan szárazföldi képződmények-
kel, melyekhez a két ősmaradvány életföltételét köthetjük. De nem az
Unió Wetzleri-s folyólerakódásokhoz, mert ezek a rétegek fiatalab-
bak. Jelen esetben eldöntendő, hogy az a F ehring-, Lassnitz- stb. kör-
nyéki fauna, mely az egész pannonban talált magának száraz területe-
ket, hol fennmaradhatott, a baltavári magasabb szintre valló faunában
alakult-e át, vagy pedig folyóvizek mosták ki pannoniai rétegekből?
Schlesinger22 a baltavári Mustodon longirostris-os leletet, a mollusz-
kum fauna alapján, a felső-pannonba helyezi, de ugyanakkor a baltavári
puhatestű faunával teljesen megegyező doroszlói fauna mastodon fog-
leletét, biztos levanteit jelző arvernensis-nek határozza meg.23 Bár a
bezáró rétegek természetéből következtetve, összemosottaknak kell föl-
tételeznünk az emlősfaunát, de így is észrevehető a fauna fokozatos
átmenete idősebből a fiatalabbá. Inkább felső-pannonra jellemző fajok-
ból áll — az eddig ismert hasonló faunákból következtetve — , de tekin-
tettel arra a körülményre, hogy folyóhordalékba van beletemetkezve,
sztratigráfiai megítélésnél latba nem igen eshetik.
Más elbírálás alá esik azonban vele szemben a molluszkum fauna.
Különböző természetű fajai fejlődésmenetében a törvényszerű, jól sza-
bályozott — mondjuk — normális fejlődésű fajai mellett, gyorsabb
fejlődési! formákat is megfigyelhetünk egyes specieseknél, de ezek a
kivételek csak szabályt erősítenek meg. Minél változatosabb valamely
22 Schlesinger G. : Die Mastodonten dér Budapester Sammlungen. (Geologira
Hungarica; T. II. Fasc. 1. 45- old. Budapest, 1922.).
23 Schlesinger: Die Mastodonten dér Budapester Sammlungen. (Geologica Hun-
gariea. T. II. Fasc. 1. 210. old. Budapest, 1922.
Földtani Közlöny. LIIT. köt. 1923.
3
34
SÜMEGHY JÓZSEF DR.
molluszkum fauna — származás szempontjából — , annál több oldalról
észrevehető reagensei a topográfiai viszonyoknak, a fizikai változások-
nak; annál pontosabban árulják el a környezetet, amivel ok és okozati
összefüggésben állanak. A baltavári molluszkum fauna más-más termé-
szetű nemzetségeinek fejlődésmenete fokról-fokra követte területünkön
a felső-pannontól az alsó-levantei emelet idejéig beállott változásokat.
Nem úgynevezett „vezérkövületeireil, hanem az egészre, mint „ vezér-
faunára “ támaszkodva, bezáró rétegei képződési idejét olyan száraz,
sivatagi periódusba kell helyezni, ami a terület viszonyainak megfele-
lően, csak az alsó-levantei emelet lehet.
Általánosságban nem lehet ugyan kimondani, hogy az emlősfauna
rovására a molluszkum fauna a jobb korhatározó, de a jelen szeren-
csésebb esetben igen. Mire a miocén jellegű, valószínűleg már az alsó
szarmatában bevándorolt emlősfauna az egységesen kialakult levantei
klímaterületre átkerült, az általában szűk elhatároltság körében élt
fajok fejlődési folyamata közben többször megváltozott környezet, sze-
nilis formákat hozott létre. Ebben az időben már predesztinálva voltak
a kihalásra s szenilis jellegük is a kormegállapításnál zavart okozhat.
Föltételezhető, hogy genetikai sorrendjük ebben a szakaszában már nem
tudtak lépést tartani a külső behatásokkal könnyebben megalkuvó
akkori molluszkum faunákkal s talán ez a körülmény oka annak, hogy
a két állattörzset sztrati gráfiai elbírálásnál nem lehet egymással pár-
huzamba állítani.
Szeged, 1923 december 15.
ÉTETÉSI VIZSGÁLATOK A BOTESI CHALKOPIRITEN.
(A 9 — 11. ábrával.)
Irta: Tokody László dr.*
A chalkopirit étetésével Toborffy Z. és A. Himmelbauer fog-
lalkoztak.
Toborffy a pulacavoi chalkopiritet étette HN03 és H2SOi-gyel/
Himmelbauer2 étetőszerül különböző arányban higított királyvizet és
conc. NaOH-oldatot használt. H2S04, HN03 és HCl nem volt meg-
felelő, sem a megömlesztett NaOH. Sugárképet (Lichtbild) nem figyelt
meg. Általános tételként említi, hogy a savakkal való étetés után a
+ szfenoidlapok fénytelenek és korrodáltak, rajtuk étetési dombok
vannak; a — szfenoidlapok fényesek és étetési idomok borítják őket,
* Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1922 nov. 8-i szakülésén.
1 Math. és Term.-tud. Ért. 1903. p. 380.
2 Tschermak’s Min. u. petr. Mitt. 1908. p. 327 — 352.
ÉTETÉSI VIZSGÁLATOK A BOTESI CHALKOPIR1TEN.
35
NaOH-t használva, a jelenség megfordított. A II. r. bipiramisokon
aszimmetrikus idomokat figyelt meg. Savakkal való étetésnél az étetési
zóna (111) : (001), (111) : (100) és (111) : (010), alkalihidroxidok
hatására: (100) : (111), (010) : (111) és (001) : (111). A Becken-
KAMP-tól leírt rombos szimmetriájú chalkopiritek alacsonyabb szim-
metriájának okát az anyalúg koncentrációjának megváltozásában látja.
Az általam megvizsgált kristályok Botesről származnak s azokat
Mauritz B. egyet, tanár úr írta le részletesen.3
Vizsgálataimnál a következő oldószereket használtam. HCl conc.
etetési idő 15 — 25 perc. H2S0 4 conc. étetési idő 1'25 — 2-5 perc, hígítva
nem eredményez idomokat. HN03 conc. 40 mp — 2 perc, hígítva nem
alkalmas. Királyvíz conc. és hígítva, étetési idő 0'5 — 5 perc. NaOH conc.
oldata, étetési idő 6—12 óra. Cc,H2(N02)30Na (nátriumpikrát)4, éte-
tési idő 1*5— 3 óra. — HN03 és királyvizzel való étetés után kiváló
ként CS2-vel távolítottam el.
Az étetési alakok vizsgálata teljesen ugyanazon módszer szerint
történt, melyet már a pirít étetési viszonyait tárgyaló munkámban
részletesen leírtam.5
Vizsgálataim során 109 kristályt étettem meg.
ÉTETÉS SAVAKKAL.
1. Kénsavas étetés.
\
A kénsavat a chalkopirit étetésére először Toborffy használta;
Himmelbauer nem ért vele eredményt. A kénsavat addig kell melegí-
tenünk, míg forrni kezd és a kóntrioxid fehér gőz alakjában elszáll,
ekkor a megétetendő kristályt belebocsájtjuk. Ilyen eljárás mellett igen
szép idomokat nyerünk.
A kristályt l-5 percig étetve, igen szép idomokat kapunk a negatív
szfenoidlapokon. Az idomok egyenlőszárú háromszögek, melyek a ma-
gasságuk irányában néha megnyúltak (9. ábra c).
A másodrendű bipiramis lapjain kevés számú, különálló, aszim-
metrikus idomok jelentkeznek. Ezek nem oly nagy számúak, mint a
negatív szfenoidlap idomai. Alakjuk megnyúlt általános háromszög;
leghosszabb oldaluk megduzzadtnak látszik (9. ábra c). Nagyságuk a
magasság irányában mérve 3 — 4 ,u.
Oly ikreknél, melyeknél az ikerlap egy alapszfenoidlap s a két
egyén pozitív és negatív szfenoidlapjai egy síkba jutnak, az étetett
3 Math. és Term.-tud. Ért. 1918. XXXVI. 539-547.
4 100 cm3 25%-os NaOH-oldatba 2 g pikrinsavat adtam s azután vízfürdőn
félóráig melegítettem.
8 Földtani Közlöny. 1921—22. LI— LII. 52—66.
3
36
TOKODY LÁSZLÓ DR.
kristályon az ikerkópződés feltűnik. Ugyanis míg a negativ szfenoid
lapját étetési idomok borítják, addig a pozitiv szfenoidon étetési dom-
bok helyezkednek el. Az étetési dombok és idomok között igen éles
határ húzódik.
A negativ szfenoidlapokon észlelt idomokat általában jellemzi,
hogy oldallapjaik megduzzadtak. Nagyságuk meglehetősen állandó, a
magasság irányában mérve: 6- — 7 p.
A lapok étetés után rozsdabarnára színeződnek és fényüket a nega-
tiv szfenoidlapok kivételével elvesztik. Sugárképet nem tudtam meg-
figyelni.
Két percnyi étetés után a negativ szfenoidlapon igen kevés idom
jelentkezik, ezek már nagyon közel állnak az egyenlő oldalú három-
szögekhez. A negativ szfenoidlap most is megtartja fényét. Sugár-
képet nem lehetett észlelni.
Ha a kristályt 2-25 percig étetjük, a pozitiv szfenoidlapon sűrűn
egymáshoz csatlakozó étetési dombokat figyelhetünk meg. A dombok
vetülete egyenlőszárú háromszög, de már megközelíti az egyenlőoldalú
háromszöget (10. ábra). Az étetési dombok nagysága: 4 — 5 p.
A negativ szfenoidlapon egyenlőszárú háromszögalakú idomok
jelentkeznek. Ezek az idomok teljesen olyanok, mint a 1*5 percnyi été-
it ábra.
tés után megfigyelhetők, csakhogy sokkal sűrűbben lépnek fel. A kris-
tálylap szélén, az élekhez közelálló idomok rendkívül szépen fejlődői-
tek, önálló határozott alakjuk van. A belső étetési lapok jól észrevehe-
tők s a belső étetési lapok alapján két típusba oszthatók: a) a belső
étetési lapokat egy másik, a szfenoidlappal párhuzamos lap zárja le,
b) típusnál az utóbbi lap hiányzik (9. ábra). Az a) típus a gyako-
ribb. Elég gyakran figyelhetők meg egymásba tokozott idomok; ez a
jelenség csakis az a) tipusnál észlelhető. Az idomok nagysága: 4—10 p.
A kristálylapok, a negativ szfenoidlap kivételével elvesztik fényüket.
A sugárképnek csak igen halvány nyomait láthatjuk.
2’5 percnyi étetés után a kénsav szétmarja a kristályt. Higítot*
kénsavval eredményre nem jutottam.
Etetési vizsgálatok a botesi chalkopiriten.
37
2. Étetés királyvízzel.
A királyvizzel való étetóst először Himmelbauer alkalmazta. Az
1 : 1 arányban vízzel hígított királyvízzel a következő eredményeket
kaptam.
A kristály 40 másodpercnyi étetése után a negatív szfenoidlapot
nem nagy számmal borítják az igen apró idomok, melyek egyenlőszám
háromszögek. Belső étetési lapok nem voltak megfigyelhetők. A pozitív
szfenoidlapon étetési dombok jelentkeztek.
50 másodpercnyi étetés után a rendkívül apró étetési idomok a
lapot nagy számmal lepték el. A pozitív szfenoidon sűrűn vannak éte-
tési dombok. A (201) lapját aszimmetrikus idomok fedték. A lapok,
a negatív szfenoid kivételével fényüket elvesztették.
0'5 perc után a negatív szfenoidlapon elszórtan megjelennek a
nagyon apró étetési idomok, alakjuk egyenlőszárú háromszög, ez azon-
ban igen közel áll az egyenlőoldalú háromszöghöz. Belső étetési lapok
nem vehetők észre. Az idom étetési lapjainak éle párhuzamos a meg-
étetett kristálylap éleivel, tehát az étetési lapok az (111) : (001),
(lTl) : (100) és (111) : (01i0)|zónákban fekszenek, mint azt mér
Himmelbauer is megállapította.
Az idomok nagysága alig éri el az egy mikront. A J 201 { tűszerű
aszimmetrikus idomokat mutatott, melyek általános háromszögek.
Orientációjukat Himmelbauer megállapította már, t. i. a hosszabb
magasságuk merőleges az (111) : (201) élre és csúcsuk ettől elfordult.
Az idomok nagysága a hosszabb magasság irányában mérve: 2 — 3 u.
A pozitív szfenoidlapon étetési dombok lépnek fel. A lapok fényü-
ket elvesztik, a negatív szfenoidlapok kivételével. Sugárkép nem mutat-
kozott.
A kristálylapok % percnyi étetés után szép étetési alakokat tün-
tettek fel. Az idomok rendkívül nagy számmal borítják a negatív
szfenoidlapot. Egyedül álló idomok rendkívül ritkák, ezeknek az alakja
egyenlőszárú háromszög, amely nem sokban tér el az egyenlőoldalú
háromszögtől. A belső étetési lapokat nem minden esetben ismerhetni
fel; ha észrevehetők, akkor az idomokat az a) típusba kell sorolnunk.
Az idomok alig érik el az egy mikron nagyságot.
A pozitív szfenoid lapját sűrűn borítják a rendkívül apró étetési
dombok, melyeknek alakját közelebbről meghatározni nem volt lehető.
A >201! tűszerű aszimmetrikus idomokat mutatott. Belső étetési
lapokat felismerni nem lehetett. Kisebb mennyiségben borítják a lapot,
mint a szfenoidlapok étetési alakjai, de nagyobb számmal jelentkez-
nek azon kristályok bipiramisainak idomainál, melyek rövidebb ideig
38
TOKODY LÁSZLÓ DR.
voltak az oldószer hatásának kitéve. Méretük egy mikron, néha nagyob-
bak is.
A kristály lapok étetés után fényüket teljesen elvesztik; kivéve a
negatív szfenoid lapjait.
Úgy a pozitív, mint a negatív szfenoidlapokon — a % percnyi
étetés után — alkalmam volt sugárképet megfigyelni. A negatív
szfenoid lapján a sugárkép sokkal nagyobb intenzitású, mint a pozitív
szfenoidon, mert ez utóbbinál a lapnak rostozottsága a sugárkép meg-
jelenését befolyásolja.
A negatív szfenoidlapon megjelenő sugárképnél szembetűnik az
erősfényű középponti mag, melyből két sugár indul ki. A sugarak közül
az egyik pontosan vertikális irányú, az (111): (001) övbe esik, míg
a másik vele 20° 30’-nyi szöget képez.
A sugarak intenzitása a centrális mag intenzitásánál kisebb.
A pozitív szfenoidlapon megfigyelhető sugárkép erősfényű centrá-
lis magból áll, melyből egyetlen sugár indul ki s ez a mellék szimmetria-
sík irányába esik. Az egész kép fényerőssége jóval kisebb, mint a negatív
szfenoidlap sugárkép intenzitása.
A másodrendű bipiramison néha lehetséges volt a sugárképnek
halavány alakját észlelni, de pontosabb meghatározása nem volt lehet-
séges.
Ha az oldószert 1 királyvíz : 2H20 arányban alkalmazzuk, kielégítő
eredményt érünk el. Ekkor hosszabb idő szükséges az étetéshez. A kris-
tályt 5 percig étetve, a negatív és pozitív szfenoidlapokon, valamint
a II. r. bipiramison az étetésnek csak halavány nyomai vehetők észre.
5‘5 percnyi étetés után jól fejlett idomok nagy számban fedik
az J201Í lapjait, melyek egyenlőszárú, majdnem egyenlőoldalú három-
szögek. Belső étetési lapokat nem minden esetben figyelhetni meg; az
idomok valószínűleg az a) típust követik. Méretük alig egy mikron.
A pozitív szfenoidon sűrűn elhelyezkedő étetési dombok figyel-
hetők meg. A különböző indexű másodrendű bipiramisokon apró, tű-
alakú étetési idomok léptek fel, melyek a lapokat nem nagy számmal
borították. Az idomok hosszabb magassága merőleges a pozitív szfe-
noid élére.
A lapok fényüket, a negatív szfenoidlapok kivételével elvesztik.
Sugárkép nem volt megfigyelhető.
3. Étetés salétromsavval.
A salétromsavat a chalkopirit étetésére először Toborffy alkal-
mazta.3 * * 6
• L. c.
ETETÉSI VIZSGÁLATOK A BOTES1 CHALKOPIRITEN.
39
Egy percnyi étetés után egy lapon sem észlelhető jól kialakult éte-
tési alak.
1*5 perc után az étetési alakok mindig csak a negatív szfenoid lap-
ján jelentkeznek; a többi lapot az oldószer teljesen elmarja. Az idomok
elszórtan fekszenek; alakjuk egyenlőszárú háromszög, belső étetési lap-
jaik alapján a b) típusba tartoznak. Nagyságuk: 1'5 g. A lap fényes.
Két percig étetve a kristályt, a negatív szfenoidon idomok állapít-
hatók meg, melyek rendkívül sűrűén helyezkednek egymás mellé; az ido-
mok háromszögek. Nagyságuk nem éri el az egy mikron nagyságot.
A lap fényét megőrzi.
2' 5 percnyi maratás után a negatív szfenoid kivételével az összes
lapok szétroncsolódtak. A lap fénye erősen csökkent.
5 percig étetve a kristályokat, csak a maratás erőteljes nyomait
állapíthatjuk meg.
4. Étetés sósavval.
Sósavval nem kapunk kielégítő eredményt. A lapokon az étetés
nyomai kétségtelenül megállapíthatók, de a fellépő étetési formák már
nem határozhatók meg. Sósavat csak koncentrált állapotban alkal-
mazhatjuk, higítottan nem támadja meg a kristályt. 25 percnél több
idő múlva az összes vas mint oxid válik ki, s ez a további vizsgálato-
kat lehetetlenné teszi. A lapok fényüket elvesztik, csak a negatív
szfenoid lapja őrzi meg, de erősen csökkentett intenzitással. Sugárkép-
nek nyomait sem lehet észlelni.
Étetés nátriumhidroxiddai.
A NaOH-t koncentrált oldat alakjában először Himmelbauer
alkalmazta. Megömlesztett anyaggal célt nem érhetünk, mert benne a
kristályok teljesen szótpattogzanak.
A nátriumhidroxiddai eszközölt étetések után a negatív és pozitív
szfenoid lapjai teljesen ellenkezően viselkednek , mint viselkedtek volt
a savas étetésekkel szemben.
A legjobb eredményt 6 órai étetés után értem el. Jó idomok jelen-
nek meg a rostozott vagy befuttatott, pozitívnak tekintett szfenoid-
lapon. Az idomok a lapokat egyenletesen borítják. Ahol a lap erőseb-
ben rostozott, ott idomok nem figyelhetők meg. Az idomok többnyire
különállók, egyenlőszárú háromszögek, melyek kis mértékben térnek el
az egyenlőoldalú háromszögektől, alakilag tökéletesen megegyeznek
a 10. ábrán feltüntetett étetési dombokkal. Nagyságuk: 5 — 6 y.
A negatív szfenoidlapon igen apró étetési dombok figyelhetők meg
nagy számmal.
40
TOKODY LÁSZLÓ DR.
A } 201 ' másodrendű bipiramison az idomok teljesen megegyeznek
a savas étetések után a másodrendű bipiramisokon fellépő idomokkal;
aszimmetrikusak, általános háromszögalakúak, de hosszabb magas-
ságuk a (201) : (001) zónába esik.
A kristálylapok fényüket elvesztik.
Sugárképet nem tudtam megfigyelni.
Etetés nátriumpikr áttol.
Az oldószert forrón alkalmaztam. A legjobb eredményt 2 óra hosz-
száig tartó étetés után kaptam. A nátriumpikr áttol szemben a kristá-
lyok úgy viselkednek, mint a savakkal szemben: a negativ szfenoid-
lapon tűntek fel az étetési idomok, míg a pozitiv szfenoidlapon étetési
dombok.
10. ábra.
A negatív szfenoidlapon jól kialakult idomok figyelhetők meg. Az
idomok alakja egyenlőszárú háromszög, amely csak nagyon kevéssé
tér el az egyenlőoldalú háromszögtől. Az idomok a belső étetési
lapok alapján a b) típusba sorolhatók. Az idomok határvonala mindig
rendkívül éles. Az idomok mérete; 1 p. Az idomok többnyire magában-
állók; a csoportos megjelenés nem gyakori. Az idomok különállósága
és az állandó méret jellemzi a nátriumpikrátos étetést. A negativ
szfenoidlapok az étetés után fényüket megtartják. Kétórai étetés után
jelentkező idomok alakját és eloszlását a 11. ábra mutatja.
A kristályokat 1*5 óráig étetve, a negativ szfenoidlapon az előb-
biekkel teljesen megegyező idomok jelentkeznek, egyenlőszárú három-
szögek, melyek kevéssé térnek el az egyenlőoldalútól. A belső étetési
lapok alapján az idomok az a) típusba tartoznak. Némely esetben az
idomok a b) típusba tartoznak. A jó kifejlődésű idomok inkább a lapok
széle felé találhatók, egyenként helyezkednek el, csoportokat sohasem
alkotnak. A pozitiv szfenoidlapon az étetés igen erőteljes nyomokat
hagyott; valószínűleg étetési dombok fedik, azonban mivoltuk ponto-
san meg nem állapítható. A lap chagrines felületűnek látszik. A másod-
rendű bipiramisokon néha idomok jelentkeztek, de oly aprók, hogy pon-
tos alakjuk meg nem határozható.
ÉTETÉSI VIZSGÁLATOK A BOTES1 CHALKOP1R1TEN.
41
A lapok fényüket a negativ szfenoidlapok kivételével elvesztették.
Az egy és fél órás étetés után a negativ szfenoidlapon rendkívül
éles sugárkép jelentkezett. A sugárkép áll egy középponti magból és
belőle kiinduló két sugárból; a középponti magot csillogó mező veszi
körül. A centrális mag és a sugarak intenzitása megegyező. Az egyik
6ugár függőleges helyzetű, az (111) : (001) zónában fekszik; a máso-
dik sugár az előbbivel 21°40’-nyi szöget zár be.
11. ábra.
Fél óráig tartó etetés után a pozitív szfenoid lapján etetési dom-
bok vehetők észre, ugyanekkor a negativ szfenoidon az étetésnek csak
halvány nyomai észlelhetők.
Összefoglalás.
Az idomok eloszlása a lapokon az összes alkalmazott oldószerek
használata után egyenletes.
Az idomok legnagyobb részben különállók.
Az idomok alakjában nagy a megegyezés a legkülönfélébb oldó-
szerek alkalmazása mellett is. A szfenoidlapokon mindig egyenlőszárú
háromszögek jelentkeznek, melyek csak kevéssé térnek el az egyenlő-
cldálú háromszögektől.
A másodrendű bipiramisokon általános háromszögalakú idomok
lépnek fel.
A chalkopirit. étetésénél is feltűnik az a szabályszerűség, melyre
már a pirít étetési viszonyait tárgyaló munkámban rámutattam, hogy
t. i. a nagyobb viszkozitású oldószerek eredményezik a legjobban ki-
alakult idomokat. A chalkopiritet étéivé a legjobb idomokat kapjuk a
kénsav alkalmazásakor, míg a legkevésbbé jól kialakult idomok a só-
savval való étetés után jelentkeznek.
Az idomok orientációja: a savakkal és nátriumpikráttal végzett
étetések után a szfenoidlapokon jelentkező idomok az (111) : (001),
(111) : (100) és (111) : (010) zónákban fekszenek. A nátriumhidroxi-
dos étetés után fellépő idomok az (100) : (111), (010) : (111) és
(001) : (111) zónákba esnek. A J201! másodrendű bipiramison meg-
figyelt étetési idomok a savas és nátriumpikrátos étetések után közeli-
42
TOKODY LÁSZLÓ DR.
tőleg az (111) :_C 1 00 ) és (201) : (110) zónák metszéspont jában feksze-
nek, tehát a (311) indexű lapnak felelnek meg; a nátriumhidroxidos
étetésnél az étetési zónák (001) : (100), illetve (001) : (010).
Az idomok méreténél az egyes oldószerek alkalmazásán belül és
általában sem észlelhető nagyobb ingadozás. A negativ szfenoid lap-
jain fellépő idomok mérete egy és hét mikron között van és pedig a leg-
kisebb (lg) idomok a királyvíz, salétromsav és nátriumpikrát alkal-
mazása után jelentkeznek; míg a legnagyobb (6 — 7 g) idomokat a kén-
savas étetés után nyerjük. A másodrendű bipiramisokon az idomok mé-
rete 1 — 4 g és pedig legkisebb (1 g) a nátriumpikráttal való étetés
után, legnagyobb idom (4 u) pedig kénsavas maratás után keletkezik.
Az étetési idő a savakkal eszközölt étetéseknél általában rövid,
míg a nátriumpikrát és nátriumhidroxid esetében hosszabb. Savak
alkalmazásakor a legrövidebb étetési idő 40 másodperc volt a király-
víz és salétromsav használatakor. Leghosszabb idő 25 perc sósavnál.
Általában pedig L5 — 2 percig állottak a kristályok a savtermészetű
oldószerek hatása alatt. Nátriumpikráttal és nátriumhidroxiddal vég-
zett étetéseknél az étetési idő két, illetve hat óra volt.
A legnagyobb oldódási ellentállást, vagyis a legkisebb oldódási
sebességet a negativ szfenoid lapjai tanúsítják, majd ezeket követik
sorrendben a bipiramislapok.
Sugárkép csak a királyvízzel és a nátriumpikráttal végzett éteté-
sek után jelentkezett; nyomokban mutatkozott a kénsavas és nátrium-
hidroxidos étetés után. A negativ szfenoidlapon fellépő sugárkép úgy
a királyvízzel, mint a nátriumpikráttal eszközölt étetések után teljes
megegyezést mutatott. A pozitiv szfenoidlapon sugárkép csak a király-
vizes étetés után tűnt fel, intenzitása sokkal gyengébb, mint a negativ
szfenoidlapon. A másodrendű bipiramison csak a nátriumpikrát os étetés
után volt sugárkép.
A kristálylapok fényüket az étetés után elvesztik, kivételt csak a
negativ szfenoidlap képez. Az étetés után a negativ és pozitiv szfenoid-
lapok egymástól jól elkülöníthetők, amennyiben a negativ szfenoid-
lapok, melyek étetés előtt fényesek és símák voltak, étetés után is
megtartják fényüket, míg a pozitiv szfenoidok fénytelenek lesznek.
A fentebbi vizsgálatokból az tűnik ki, hogy a chalkopirit a négy-
zetes rendszer szkalenoederes hemiédriájának szimmetriáját követi.
Munkámat befejezve, kedves kötelességet teljesítek, midőn Dr.
Mauritz Béla tud.-egyet. nv. r. tanár úrnak őszinte hálás köszönetét
mondok értékes tanácsaiért, melyekkel munkám egész folyamán támo-
gatni szives volt.
Budapest, 1919 június 1-én.
(Készült a budapesti tudományegyetem ásvány-kőzettani intézetében.)
A CSOBÁNKAI FELSŐ-EOCÉN.
43
A CSOBÁNKAI FELSŐ-EOCÉN.
írta : Strausz László DR. *
Az eocén-rétegek ezen a területen eddig jóformán ismeretlenek
voltak, amennyiben csak egyetlen kis folton talált Koch Antal felső-
eocén mészkövet. Ezen eocén folt a Hubertusz-kápolna dombján, vagy
ahogy ő a helyet megnevezi, a patakmalom feletti dombon, Csobánká-
tól északra, az Oszoly-hegy északnyugati szikláival szemben van. Koch
így írja le ezt az előfordulást „A Szentendre-Visegrádi és a Pilis-
hegység földtani leírása44 című munkájában: „A trachit-hegycsoport felé
a csobánkai patakmalom fölött emelkedő domb az utolsó pont, melyen
nummulitmész előjön. A barnásszürke márgás mészkő táblás rétegei
sziklafalat képezve kiállanak s a Dachstein-mészt födik. Apró gyér
nummuliteken kívül oly nagy mennyiségben tartalmazza az Ostrea cfr.
cymbula Lamk. kövült héjjait, hogy ezektől tökéletesen breccianemű
kinézése van.44 (Földt. Int. Évkönyve, I. kötet.) Az ő adatait veszi át
Schafarzik Ferenc is, aki az óbuda-szentendrei 1 : 75.000 méretű
geológiai térképlapon e foltot fel is tüntette, a Hubertusz-kápolna
dombjának legtetején. Egyéb helyről a környéken nem mutattak ki
eocén rétegeket, valamint arra sem lehetett eddig következtetést le-
vonni, hogy ez az egy előfordulás mely más hasonló korú képződmé-
nyek felé bírhatott összeköttetéssel. Itt ugyanis két valószínűséggel
lehetett számolni: vagy délnyugatról, Pilisvörösvár felől, vagy délkelet-
ről, Budakalász és Békásmegyer irányából nyúlt ide egy tengerág a
nummulitmeszet lerakó bartonien korú tengerből.
A múlt év nyarát a szomszéd Pomáz faluban töltvén, számos ki-
rándulást tettem erre a környékre, a szóba.nlevő rétegeket vizsgálván.
A már ismert egy előforduláson kívül még négy helyen találtam meg
a felső-eocén rétegeket, bennük a foraminiferák és Ostreák mellett egy
helyen szép molluszka-faunát is találtam, főleg pedig sikerült kimutat-
nom egy tudtommal Magyarországon az eocénben eddigelé ismeretlen
képződményt: az aszteridás-mészkövet.
A vizsgált feltárások mind közvetlenül Csobánka. falutól északra
és keletre vannak.
A Hubertusz-kápolna egy kelet felé meredeken aláeső, míg a többi
irányban szelídebb lejtős oldalú domb tetején épült. Már e domb mor-
fológiájából is ítélhetünk az azt alkotó képződményekre vonatkozólag:
a keleti oldalon szilárd mészkövet találunk, míg a többi oldalról a ke-
vésbbé ellenálló alsó-oligocén agyagos rétegek veszik körül, mintegy
rásímulva a domb magvát alkotó triász-rögre. Ezek az alsó-oligocén-
rétegek nincsenek kielégítően feltárva, a keleti sziklás oldal azonban
* Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1923. évi június 6-iki szakülésén.
44
STRAUSZ LÁSZLÓ DR.
a vizsgálatra igen alkalmas, annál is inkább, mert a domb tövében
folyik a Dera-patak, mely a lejtő alján is megakadályozza a törmelék-
felhalmozódást s így legalsó részen is megfigyelhetők a szálban álló
rétegek.
A Dera-patak nyugati oldalán, közvetlenül a domb tövében vagy
30 méter szélességben, de csak igen kis vastagságban nummulitmészkő
van, oldalt tőle pedig dachstein-mész. A nummulitmészkő feküje nem
határozottan látható, de úgy látszik, hogy nem ér le egészen a patak
medréig, mert itt már a dachstein-mészkő konstatálható. Az eocén-
mészkő körülbelül 5 — 6 méter vastag réteget alkot s elég határozottan
két részre különül. Alul van az Ostreás réteg, mely rendkívüli bőség-
ben tartalmazza az
Ostrea cymbula Lk.
faj teknőit, ellenben egyéb kövület, igen kevés nummulittól, lithotham-
nium-gumóktól, valamint az aszterida-táblácskáktól eltekintve, nem
található benne. Felső rétege a foraminiferás réteg, melyben a nummu-
litok uralkodnak s itt már több lithothamnium és aszterida-maradvány
is előfordul. Ez utóbbi réteg faunája különben nagyon hasonló az
Oszolyon található hasonló képződményéhez, melynek faunáját ott fel
is sorolom. A nummulitmész fedőjeként egy rendkívül kis területen,
alig pár négyzetméteren, hárshegyi homokkő simul a meredek hegy-
oldalát alkotó dachstein-mészre. A dachstein-mészkő majdnem a domb
tetejéig húzódik fel, azonban itt felette ismét nummulit-mészkő követ-
kezik; ezt az előfordulást ismertette már régebben Koch Antal.
E képződmény különben teljesen azonos a hegy tövében levővel;
itt is alsó rétege Ostreás, a felső nummulites, orbitoidás, s vastagsága
is körülbelül egyezik az előbbivel; szélessége körülbelül 40 — 50 méter.
Kőzetanyagra s kövületekre is teljesen egyezik az alsó előfordulással.
Fedőjét szintén hárshegyi homokkő alkotja, mintegy félrecsapott sapka-
ként, a kápolnától délkeletre egy kis terjedelmű, egészen vékony
rétegben.
Határozottan látszik ezekből, hogy a domb tövében és tetején
levő nummulitmészkő-foltok tökéletesen összetartoznak, s egy vetődés
következtében kerültek csak egymás fölé. Ez a vetődés jól megfigyel-
hető s eléggé instruktivus példája is az egyszerű vetőnek, ahol a réteg-
sor szabályos ismétlődése látható, s vető sík irányát is nagyjából lát-
hatjuk, amennyiben ez majdnem teljesen megfelelhetett a mai domb-
oldalnak.
A Hubertusz-kápolna dombjával szemben az Oszoly-hegy nyugati
lejtőjén jókora területen heverő nummulitmészkő-darabokat találtam.
A CS0BÁNKA1 FELSŐ-EOCÉN.
45
Ezek között körülbelül egyenlő mennyiségben voltak Ostreás és fora-
miniferás darabok.
A harmadik nummulit mészkő-előfordulás az Oszoly-hegy déli és
a délkeleti oldalain van, ahol a 329-es főcsúcstól kelet felé egy nagyobb
lapos terül el. Az óbuda-szentendrei geológiai térképlap szerint e
terület felső, északi része dachstein-mészkőből áll, a völgy felőli, alsó,
déli részét pedig hárshegyi homokkő borítja. A valóságban azonban
majdnem fordított a helyzet; s e két képződmény mellett még a num-
mulit-mészkő is szerepel.
Az Ősz oly— Bányahegy (Spitzberg) közötti kelet-nyugati irányú
völgynek fenekét keleten a nummulit-mészkő alkotja, csak a nyugati
részén vágódott be a völgy egészen a dachstein-mészkőig. Itt látható
legjobban, az északi lejtőn, az Oszoly-csúcs közelében, hogy a dachstein-
mész felett közvetlenül a felső-eocén mészkő Ostreás rétege, efölött
pedig a foraminiferás réteg következik. Itt ezek a rétegek nem valami
kövületdúsak, s az Ostreák, nummulitek, orbitoidák és aszteridák ki-
vételével más kövületekre csak fáradságos gyűjtéssel sikerül ráakadni.
Az Ostreás rétegben rendkívül bőven lép fel az Ostrea cymbula
Lamk., ellenben egyéb kövületek, még a nummulitesek is, igen ritkák
benne. Előfordulnak azonban, még pedig egyes helyeken igen bőven, az
aszteridák apró, különálló s igen feltűnő mésztestecskéi. A lazább, mál-
lottas darabokból gyakran egészben is kiszabadíthatok, a keményebb
darabokban pedig a töréslapokon megismerhetők romboederes kalcit-
hasadásukról és az echinida-tüskéktől eltérő szögletes kereszt-
metszetükről.
A foraminiferás rétegben már valamivel több kövület fordul elő
s ennek faunája hasonló a Hubertusz-kápolna dombján előforduló
nummulitmészkőéhez. Innen a következő kövületek valók:
Miliola sp., Operculina ammonea Leym., Orbitoides papyracea Bon.,
TSummulites Fichteli-intermedius. Kor all -tör ed ék , Asterida-táblácskák,
Cidaris-tüskék , Natica sp.
Az aszterida mésztestecskék itt is olyan bőven fordulnak elő, hogy
mindezeket az eocén rétegeket aszteridás nummulitmészkőnek nevezhet-
jük. Hasonló jellegű képződmény eddig nem volt ismeretes hazánkból.
A nummulitmészkő a völgy oldalát majdnem teljesen borítja, a
fennsík szélénél azonban már kisebb-nagyobb foltokban rátelepül a
hárshegyi homokkő, mely azután szaggatottan bár, de fedi az Oszoly
csúcsától északkeletre levő hegyhátat egészen a Dera-patakig. Mindez
a terület a geológiai térképen dachstein-mésznek van feltüntetve, csupán
a Dera-patak mellett van egy vékony sávban hárshegyi homokkő-elő-
fordulás berajzolva. Ahol még a hárshegyi homokkő alól felbukkan a
nummulitmész, ott változóan hol az Ostreás, hol a foraminiferás réteg
46
STiUUSZ LÁSZLÓ DR.
látható. Ennek oka azonban nem az, hogy az Ostreás és foraminiferás
réteg egymáshoz való viszonya nem volna állandó, hanem csak az, hogy
a felső réteg a fedő homokkővel együtt már elpusztult; nincsen azonban
az sem kizárva, hogy helyenkint még a hárshegyi homokkő képződése
előtt pusztult el a nummulit-mészkő felső, foraminiferás rétege.
A negyedik eocén előfordulás a feltárásait illetőleg ugyan a leg-
kevesebbet nyújt valamennyi között, faunája azonban mindegyiknél
jóval gazdagabb, másrészt pedig itt az egykori tengerpart vonalának
elhelyezkedésére vonatkozólag nyerhetünk értékes adatokat. Ez az elő-
fordulás, mely azonban az oszolyival teljesen összefügg, az Oszolytól
délre levő 357 méter magas Bányahegyen, vagy ahogyan a katonai tér-
kép nevezi, Spitzbergen van. A Bányahegy alapja is dachstein-mészkő,
mely főleg a Csobánka felőli meredek sziklás oldalt alkotja, míg a hegy
tetején és keleti oldalán hatalmas vastagságban a hárshegyi homokkő
található, melyet itt több nagy bányában is fejtettek. Csobánka felől,
a tető közelében, a dachstein-mész és a hárshegyi homokkőrétegek
között rosszul feltárva s a bányák hányóitól is eltakarva van egy
vékony eocén réteg, melynek főképen csak heverő törmelékdarabjai
találhatók. Anyaga vereses homokos mészkő, melyben igen nagy szám-
ban fordulnak elő a Crassatellák. Ugyanitt fehér kvarcszemcséket tar-
talmazó mészkő is van, melyben nummulitok vannak csupán, ezek is
csak kis mennyiségben. A település különben itt alig figyelhető meg.
Északnyugat felé a völgy felé haladva, egyre jellemzőbb alakban és
nagyobb területen lép fel a nummulit-mész, mely itt a völgyön át meg-
szakítás nélkül átmegy az Oszolyra. A hegy keletészakkeleti részén van
meg legnagyobb területen a nummulit-mészkő, mely itt nem tagolható
két rétegre, sem az Ostreás, sem a foraminiferás réteg nincs meg itt
olyan kifejlődésben, mint az Oszolyon és a Hubertusz-kápolnánál.
A heverő törmelékből kis fáradsággal számos molluszka gyűjthető.
A megtartás azonban sok kívánni valót hagy hátra, s a meghatározások
emiatt csak nagy nehézséggel eszközölhetők s mivel túlnyomóan csak
kőbelekről van szó, megbízhatatlanok is. Ezért, amíg jobb megtartású
anyag nem kerül ki, csupán a génuszok jelzésére merek szorítkozni.
A következő génuszok fordulnak itt elő, némelyik több faj által is
képviselve:
Modiola, Lucina, Diplodonta, Cardium, Tellina, Trochus, Natica,
Turritella, Terebellum, Cassidaria, Buccinum, Fusus (?), Mitra, Voluta,
Cryptoconus, Conus.
Ezeken kívül találtam még Korall-töredékeket és Echinida ainbu-
lakrál-mező-töredéket.
A fajok pontos meghatározása nélkül is megállapítható, hogy ez
A CSOBÁNKAI FELSŐ-EOCÉN.
47
a réteg a nentikus régió közepes mélységű részeiből származhat; ezt
bizonyítja, hogy a faunából hiányzanak a durvahéjú nagyobb alakok.
A bányahegyi felsőeocén rétegek képződési viszonyaira vonatkozó-
lag ez adatokból elég nagy valószínűséggel bíró következtetéseket
vonhatunk le. A felsőeocén tenger partvonala a Bányahegy tetejének
(a 357-es pontnak) közelében húzódhatott, mivel az itt található
homokos mészkő partközeli képződmény. Északkelet felé egyre mélyebb
lett a tenger, ezt mutatja legalább is az átmenet a homokos mészkőtől
a kevés kavicstartalmú nummulit-mészbe, majd a tiszta molluszkás
mészkőbe. Ez utóbbi képződmény már a neritikus régió közepes mély-
ségéből származhat. Még egy érdekes negatívum is tapasztalható a
tárgyalt területen: sehol sincsen a dachstein-mészkő és a nummulit-
mész között breccsás, konglomerátos réteg, melyet a Budai hegységben
több helyen is megtaláltak, s mely réteg feltétlenül parti képződmény,
úgynevezett alapkonglomerát. Hiányát területünkön azzal lehet meg-
magyarázni, hogy a tenger nem lassan, fokozatosan transzgredálta a
felsőeocénben ezt a vidéket, hanem hirtelen nagyobb süllyedés követ-
keztében egyszerre önthette el.
Mindezeket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a felsőeocén-
tenger nem kis területet borított a pomázi Podit’ nevű daehstein-mész
fennsíktól nyugatra; szárazulat volt azonban itt a 329-es és a 272-es
csúcs. Valószínűleg a mai Csobánka falu helye felett nyúlt észak felé
egy tengerág (a 329-es magaslattól délre és nyugatra) a Hubertusz-
kápolna dombja felé; errefelé a tenger északi partja teljesen ismeretlen
egyelőre. Part közelléte gyanítható azonban a Bányahegy csúcsától
kevéssel délnyugatra. Ez egyúttal azt is valószínűvé teszi, hogy a ten-
ger Békásmegyer és Budakalász irányából nyúlt ide, nem pedig Vörös-
vár felől, mivel éppen ebben az irányban kell a part közellétét feltéte-
leznünk. Határozott bizonyítékot azonban erre nem tudtam találni,
mivel a rétegek igen nagy része már elpusztult; főleg fontos lett volna
megtalálni a nummulit-meszet a Nagykevély északkeleti oldalán, mely
a közvetlen összeköttetést alkotta volna Békásmegyer felé, de itt eocén-
rétegeknek nyomára sem akadtam.
A Nagykevély-hegy körüli részeket utoljára Lobontiu vizsgálta,
s eredményeiről doktori értekezésében „A Nagykevély-hegy földtani
viszonyai1' címen számolt be 1919-ben. Ő a Monalovác és a békásmegyeri
Kőhegy környékéről említ apróbb nummulit-mészfoltokat, s ezek alap-
ján kimondja, hogy Koch Antal tévesen tette olyan messze dél felé
a nummulit-tenger partját (tudniillik az északi partot). Az én meg-
figyeléseim alapján most még jóval nagyobbnak kell feltételeznünk a
felsőeocén tenger elterjedését.
48
STRAUSZ LÁSZLÓ DR.
Löbontiu értekezésében egy másik fontos megállapítást is talá-
lunk: ő a hárshegyi homokkövet felsőeocénnek, a nummulit-mészkő
heteropikus kifejlődésének mondja; ezt a véleményt úgylátszik Vadász
M. Elemér is elfogadta. Ennek vitatásába nem bocsátkozom, csak azt
állapítom meg, hogy Lobontiu főérve, hogy tudniillik a hárshegyi
homokkő mindig közvetlenül a triászra települ, itt a leghatározottab-
ban megcáfolható, mivel több helyen is jól látható, hogy a nummulit-
mész felett van a hárshegyi homokkő.
Legújabban dr. Schréter Zoltán a hárshegyi homokkövet felső-
oligocén korúnak tartja; szerinte ez a Pectunculus obovatus-os homok
átalakulásából keletkezett. A most tárgyalt területen tapasztalt tények
ennek a véleménynek is ellentmondanak. Az Oszolyon ugyanis a hárs-
hegyi homokkőben elég szép számban találtam kövületeket, és pedig
főleg sok Pectent; ez semmiképen sem egyezik a Pectunculus obovatus
homok kövületeinek jellegével.
Megjegyzem még, hogy a környéken dachstein-mészkőben is talál-
tam kövületeket: Megalodusokat és apró csigákat.
FÁCIESTANULMÁNY A TÉTÉNYI LAJTAMESZEKEN.
írta : Strausz László dr*
A Tétényi fennsík geológiai felépítésében jelentékeny részük van
a felső-mediterrán rétegeknek. Ez az emelet itt túlnyomóan mint lajta-
mészkő van kifejlődve, még pedig elég változatos fáciesekben, holott
általában a lajtamészkő egyhangú szokott lenni, főképen ott, ahol a
lithothamniumos mészkő az uralkodó. A különböző lajtamészkő félesé-
geket már a Cserhátban is megpróbáltam fáciesük szerint elkülöníteni;
ezen a területen azonban a cserhátiaktól meglehetősen eltérő kifejlő-
désekben szerepel a lajtamészkő.
A legközönségesebb fácies itt az, amelyet molluszkumos mészkő-
nek nevezhetünk. Rendesen durva, darabos mészkő, mely tele van kövü-
letekkel és pedig főleg kagylókkal és kisebb mértékben csigákkal,
melyek mind általában csak kőbél vagy lenyomat alakjában maradtak
meg. Faunája igen jellemző, s általában lelőhelyenkint csak igen kevéssé
változik. Fontosabb kövületei a következők: Pecten leythaianus
Partsch, Pecten uduncus Eichw., Cardium turonicum Duj., Cardium
discrepans Brocc., Lucina leonina Bast., Tapes vetula Bast., Teliina
lacunosa Chemn., Trochus patulus Br., azután több Conus és Ostrea-
faj. Ez a neritikus régió lithothamniumos zónájának típusos faunája ;
a hasonló képződményeket már a Cserhátban is az igazi lithothamn' u-
* Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1923. jún. 6-iki szakülésén.
FÁCIESTANULMÁNY A TÉTÉNYI LAJTAMESZEKEN.
49
mos mészkővel egyező bathymetrikus viszonyok között képződötteknek
vettem. Ezen a területen is e zóna típusos képződményének vehetjük,
amely itt át is veszi teljesen azt az uralkodó szerepet, melyet az
északkeleti Cserhátban a lithothamniumos mészkő visz. E fáciesnek
képviselői azok a rétegek, melyek a Tétényi fennsík közepe felé a
Schafarzik Ferenc által ismertetett lövészárok feltárásában IáU
hatók. Itt a feltárt legalsó réteg a mészhomok (amelyről lentebb
még lesz szó), azután egy vékony molluszkumos mészkőpad követke-
zik, erre ismét mészhomok jön, majd a legfelső réteg újra mollusz-
kumos mészkő. Ezeknek a rétegeknek faunáját Schafarzik nem
régen ismertette. Teljesen hasonló fáciesű a biai pectenes réteg is. —
Ugyanezen fáciesben gyakoriak egyes kisebb szintekben az echinoder-
maták is, melyek a faunában eléggé jelentős szerepet visznek, mellet-
tük azonban ugyanaz a molluszkum-fauna marad meg. Legismertebb
ilyen réteg a biai echinodermaták szintje, melyet még Hantken Miksa
ismertetett; ebben a rétegben a Scutella vindobonensis Lk. faj fordul
elő mérhetetlen bőségben. Van ilyen echinodermatás szint a lövészárok
feltárásában is, és pedig ott, ahol a felső és az alsó molluszkumos
réteg átmegy a kettő között helyetfoglaló m észhomok rétegbe. Ez az
- echinodermatás réteg nem annyira feltűnő, mint a biai, sőt az eddigi
gyűjtések igen kevés echinodermatát eredményeztek innen, magam
azonban több kiránduláson, huzamosabb fejtéssel több mint hatvan pél-
dányt gyűjtöttem be az uralkodó echinidából, mely itt nem a Scutella
vindobonensis (mint Bián), hanem az Echinolampas hemisphaericus,
mely különben a lajtamészben általában elég gyakori. Ezeket az echino-
dermatás rétegeket tehát a molluszkumos rétegekkel egyező mélység-
viszonyok mellett képződötteknek kell tartanunk.
A molluszkumos mészkövek után legelterjedtebbek a mészhomo-
kok, melyek igen különböző szilárdságúak, s általában igen kevés
kövületet tartalmaznak. Rossz megtartású sekélytengeri foraminiferák
mellett csupán a Pecten leythaianus Partsch szokott benne előfor-
dulni s tulajdonképen ez sem gyakori, de legalább jó megtartása miatt
elég feltűnő és igen könnyen kiszabadítható a rétegből, úgy hogy e
faj legszebb példányai ebből a képződményből nyerhetők. Ez a képződ-
mény megvan Bián is és a lövészárok feltárásában is. A molluszkumos
mészkő felé átmenetet szokott képezni s ilyen helyeken bővebb faunája
is van. Ezek a mészhomokok a molluszkumos mészkővel egyező mély
tengerfenéken képződhettek; faunájának szegénységét nem a mélység-
viszonyok, hanem az egykori tengerfenék minősége magyarázza meg.
Azok a fajok, melyek a molluszkumos mészkőre jellemzők, szilárdabb
talajt követelhettek meg, mint amilyet a mészhomok alkothatott, ellen-
ben azok az aragonithéjjú, ásó életmódot folytató kagylók, melyek a
Földtani Közlöny. Lili. köt. 1923.
4
50
STRAUSZ LÁSZLÓ DR.
biai szürkés, kissé agyagos homokban uralkodnak, egyrészt sekélyebb
tengeriek, másrészt valószínűleg csak a finom kvarchomokba és homo-
kos iszapba tudták beásni magukat, ellenben ez a mészhomok már
durva volt számukra.
A molluszkumos mészkőhöz kőzetanyagra és faunára nézve is
eléggé közelálló, azonban fáciésére nézve különösen érdekes képződ-
ményt talált Schafarzik a Tétényi fennsík déli részén, a Sidonien-
berg csúcsa közelében. Itt kevés apró kavicsot tartalmazó durva mész-
kőből a következő faunát gyűjtöttem be:
Miliőin sp.. Alveolina meló d’Orb., Rotalia sp., Echinolampas cfr.
hemisphsericus Lk., Serpula, sp., Lima sp., f Pecten aduncus Eichw.,
Pecten leytkaianus Partsch, f Ostrea lamellosa Br , Arca sp., Pectnn-
culus pilosus L., Lucina sp., Lucina columbella Lk., Lucina leonina
Bast., Cardita Jouanneti Bast., Cardium discrepans Bast., Cardium
edule L., Cardium hians Br., Cardium turonicum May., Venus multi-
lamella Lk., Venus cfr. Haindingeri Horn., t Tapes vetula Bast.,
Panopsee Menardi Desh., Turritella Archimedis Brong., Turritella
turris Bast., Turritella vermicularis Br., Sirombus coronatus Defr.,
Fusus V alenciennesi Grat., Tudicla rusticula Bast., Ancillariu glandi-
forrnis Lk., Conus (Lithoconus) sp., Conus (Chelyconus) cfr. Puschi
Micht., Conus (Chelyconus) cfr. ponderosus Br.
Ezek közül a f-tel megjelölteket már Schafarzik is ismertette
innen.
E faunában a jellemző lajtamészkő-kövületek mellett feltűnő ellen-
tétként szerepelnek a következő, a fáciesre idegen fajok: Fusus Valen-
ciennesi, Ancillariu glandiformis, Tudicla rusticula, Strombus corona-
tus. Mivel ezek a fajok részben mélyebb tengeri faunákban is előfordul-
nak, első pillanatra azt lehetne hinni, hogy egy mélyebb tengeri kép-
ződményről van itt szó. Azonban a kőzetanyag ezt egymaga is való-
színűtlenné teszi, hiszen a lithothamniumos zónánál nagyobb mélység-
ben kavics nem igen fordulhat elő. Ha ezután a fauna egyes alakjai-
nak életkörülményeit alaposabban figyelembe vesszük, meggyőződhe-
tünk róla, hogy ez a képződmény ellenkezőleg sekélyebb tengeri, mint
a típusos molluszkumos mészkő. Először is azt látjuk, hogy a kérdéses
mészkő faunájában jelen vannak azok az alakok, melyek a mélység
növekedése esetén a faunából ki szoktak maradni. Azután, ami az
említett idegenszerű fellépésű fajokat illeti, ezek egyáltalában nem a
tenger mélységét kívánják meg, hanem, mondhatnék, a tengerfenék
mozgalmasságát, élénkségét. Ezt úgy értem, hogy mindig a gazdag
faunákban fordulnak elő, ahol igen sok faj és sok egyed is szerepel,
ahol valószínűleg a víz mozgásai is nagyobb mértékben érvényesültek,
növények és állatok bő és változatos táplálékot szolgáltattak mollusz-
FÁCIESTANULMÁNY A TÉTÉNYI LAJTAMESZEKEN.
51
káinknak, tehát ahol sok molluszkumfaj számára is kedvezőek voltak
az életkörülmények (mindez pedig inkább lehetséges a sekélyebb ten-
gerben), nem pedig csak egyes speciálisan alkalmazkodott fajok szá-
mára, ami az eset a lajtamészköveknél általában, vagy a valamivel
mélyebb tengeri, a bryozoás zónába tartozó fajokban szegény, csak
egyedekben igen gazdag mész- és homokrétegekben. Az említett fajok
a Bécsi Medence rétegei közül főleg a lajtameszekhez tartozó homokok-
ban és a grandi rétegekben fordulnak elő; ezek a képződmények szintén
sekélytengeriek, így hát a Bécsi Medence viszonyai ezen következteté-
seknek nem mondanak ellent. Ami a fenék mozgalmasságának jelentő-
ségét illeti a kérdéses alakok előfordulása tekintetében, arra nézve a
Cserhátból is vannak megfigyeléseim. A Kis-Zagyva-szorosi parti
pernapad és a lithothamniumos mészkő faunájából ezek és a hasonló
jellegű fajok teljesen hiányoztak, mivel a két képződményben teljesen
uralkodott egy egyhangú, de a körülményekhez tökéletesen alkalmaz-
kodott fauna, ellenben a mélység tekintetében a kettő között álló (tehát
a lithothamniumos zónánál sekélyebb és a sidonienbergi rétegünkkel
valószínűleg teljesen egyező mélységű) Blockstrand-jellegű andezit-
konglomerátos mészkőrétegnek azon részében, ahol már nem uralkod-
nak határozottan a Pernák, egy a szóbanlevő tétényi fauna jellegé-
vel megegyező fauna fordul elő, melyben hasonló idegenszerű csigák
föllépését tapasztaljuk.
Ezen az alapon tehát ezt a Sidonienbergi kövületes kavicsos
mészkövet a molluszkás mészkőnél sekélyebb tengeri, a neritikus régió-
ból a litorális felé átmenetet képező rétegnek tartom.
A Kamaraerdő és Kőérberek között a katonai lövöldéhez vezető
út bevágásában, a Tétényi fennsík északi szélén jól fel vannak tárva a
felső-mediterrán rétegek. Ezt a feltárást Lőrenthey ismertette, s négy
réteget különböztetett meg a felső-mediterránban. Ezek közül a 2. — 4.
réteg kavicsos, márgás durva mészkő, melyekből igen érdekes, fauna
került ki. Lőrenthey ezeket a rétegeket egészen sekély vizieknek, záto-
nyoknak vette. Tény azonban, hogy ezek egészen normális településű
rétegek, melyeken nyoma sincsen zátonyszerű, áthatoló településnek.
A kőzet, mely helyenként tele van kaviccsal, egyáltalán nem zátony-
kőzet, hanem egy egészen közönséges partközeli képződmény. A fauna
sekélytengeri voltát helyesen bizonyította be Lőrenthey; azonban a
faunából a zátonylakó alakok hiányzanak. A fúrókagylók pedig, melye-
ket bizonyítékul hozott fel Lőrenthey e képződmény zátony-jellege
mellett, megvannak a közönséges litorális képződményekben is. — Eze-
ket a rétegeket tehát, litorálisaknak, vagyis az előbb tárgyalt sidonien
bergi mészkőnél még sekélyebb tengeri képződményeknek kell tarta-
nunk.
4
52
STRAUSZ LÁSZLÓ DR.
A lithothamniumos zóna típusos képződményénél, a molluszkumos
mészkőnél van még területünkön egy valamivel nagyobb mélységből
származó mészkő is. Ez a képződmény heterosteginás mészkő, mely a
Sidonienbergtől északra, a Törökbálintról a Kutyavár felé vezető út
mellett egy, Pest megye és Fehér megye határán levő dombocskán
található, főleg heverő darabokban. (Schafarzie Ferenc fedezte föl
ezt az előfordulást.) Kőzetalkotó mennyiségben fordul elő benne a
Hét erőst egina costata és Amphistegina Hauerina, egyéb kövület ritka
s csak nagyobb fáradsággal gyűjthető belőle. A következő kövületeket
sikerült innen begyüjtenem:
Triloculina sp., Quinqueloculina sp., Textularia sp. (E három genust
csak csiszolatban találtam meg.) Cristellaria sp., A onionina communis
d’Orb., Rotalia Beccarii L., Amphistegina Hauerina d’Orb., Heteroste-
gina costata d’Orb., Echinida héjjtöredék. Bryozoa (meghatározhatat-
lan), Serpula sp., Pecten (Flabellipecten) leythaianus Partsch, Pederi
(Chlamys) sp., Ostrea lamellosa Br., Pedunculus pilosus L., Chama
gryphoides L., Lucina fr. dentata Ag., Diplodonta rotundata Mont.,
Teliina sp., Venus multilamella Lk., Cytherea pedemontana Ag., Denta-
lium entalis L., Trochus patulus Br., Trochus sp., Trochus sp. (az előb-
binél magasabb alak), Turritella Archimedis Brong., Turritella fr.
turris Bast., Buccinum sp., Lithothamnium ramosissimum Rss.
E faunában a molluszkák nem sokat mondanak, de azt mutatják,
hogy a molluszkumos mészkőhöz ez a képződmény fáciesre eléggé közel-
álló; a heterosteginák és amphisteginák pedig a bryozoás zónában van-
nak legbővebben, így például a keleti Cserhátban a Kis-Zagyva-szoros
bryozoás rétegeiben, s a mátraszőllősi, Vitális István által hetero-
steginás-balanusos rétegnek nevezett képződményben, melyet én fácies
szempontjából átmenetnek vettem a lithothamniumos és a bryozoás
zóna között. Mivel azonban a tétényi heterosteginás mészkőben sem
a bryozoák, sem a brachiopodák nem jönnek elő, így ezt a képződményt
még a lithothamniumos zóna legmélyebb részébe tartozónak veszem.
Hasonlítsuk most össze ezeket a fácieseket a Cserhát-hegység
északkeleti részéből ismert, legközelebb álló fáciesekkel. Legsekélyebb
tengeri, parti képződmény volt a Tétényi fennsíkon a katonai út mel-
letti kavicsos mészkő: ennek megfelelő litorális képződmény a Cserhát-
ban a sámsonházai, Kis-Zagyva-szorosi pemapad, melynek faunája
azonban egészen más jellegű, tudniillik egyhangúbb, általában nagy
molluszkumokból áll; főleg a hatalmas Perna Soldanii alkotott itt
egész telepet. A következő, a Sidonienberg csúcsától délre található
kavicsos mészkő faunája már eléggé egyező jellegű is a vele hasonló
mélységben keletkezett andezitgörgeteges mészkővel (a Schafarzik-
FÁCIESTANULMÁNY A TÉTÉNYI LAJTAMESZEKEN.
53
féle pernáspad), mely a sámsonházai Várhegy északi oldalán az
andezitkomplexusra települ. A molluszkumos mészkő megvan a Cser-
hátban is, de ennek faunája meglehetősen idegen a Budapest környé-
kiektől; hiányoznak belőle a Pest körül a leggyakoribbak közé tartozó
kagylók. Ezen mélységben, melyben a Tétényi fennsíkon a molluszku-
mos mész és a mészhomok képződtek, a Cserhátban főleg a lithotham-
niumos mészkő uralkodik. Az északkeleti Cserhátban a lithothamniu-
mos zónából a bryozoásba képez átmenetet a heterosteginás és balanu-
sos agyagréteg (Mátraszőllősön), ez azonban már valamivel mélyebb
tengeri képződmény lehet, mint a tétényi heterosteginás mészkő, melyet
ón még a lithothamniumos zónába tartozónak veszek. Ennek a mészkő-
nek talán a középső Cserhátban levő Garáb környékén található hetero-
steginás réteg felel meg; ezt az előfordulást azonban magam még nem
ismerem.
Végül köszönetemet kell kifejeznem Schafarzik Ferenc mű-
egyetemi professzor úrnak, aki figyelmemet az ő általa, fölfedezett elő-
fordulásokra felhívta, s munkámban támogatott.
A BIAI MIOCÉN. -
Irta: Strausz László dr.*
A biai felső-mediterrán előfordulás bizonyos szempontból „locus
classicus“ Magyarországra nézve. Hantkfn írta le 1861-ben azt a
feltárást, amely a Guba-hegy nyugati tövénél, a Csízhegyi ároknál
látható. Ő itt tizenöt réteget különböztetett meg, melyek közül tizen-
kettő mediterrán, a legfelső szarmata kori, míg a két közben levő
réteg korát határozottan nem mondja meg, de láthatólag a szarma-
tába helyezi őket, amennyiben hangsúlyozza, hogy tengeri kövület
nincsen bennök. Vadász M. Elemér1 számos echinidát gyűjtött innen,
s 12 fajt határozott meg; Schafarzik pedig Budapest székes-
főváros területe délnyugati részének geológiai viszonyait vizsgálva e
távolabbi területek geológiai térképét is átdolgozta s Biáról is gyűj-
tött kövületeket. Ö hívta fel különben figyelmemet e tárgyra s mun-
kám folyamán hasznos útmutatásaival támogatott, amiért neki hálás
köszönettel tartozom.
Eddig innen csakis Hantken gyűjtött rétegenkint, a többi kö-
vület túlnyomóan csak a heverő törmelékből gyüjtetett. Hantken
munkáját az teszi nehezen áttekinthetővé, hogy lényegtelen pet.rogra-
fiai különbségek alapján kelleténél több réteget különböztetett meg.
* Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1923 október 3-iki szakülésén.
1 Magyarország mediterrán tüskebőrűi.
54
STRAUSZ LÁSZLÓ DR.
Kőzettanilag könnyen két-két tagra különíthetjük mind a felső
mediterrán, mind a szarmata rétegsort: mindkettőnek alsó része ho-
mokos, a felső pedig durvamész.
I. A felső mediterrán emeletet a legmélyebb feltárt rétegektől
az „echinodermaták szintje11 néven ismert rétegig homokok, agyagos
homok, homokos meszek képviselik. Ezek a homokos rétegek a lejtő alsó,
lankásabb részét alkotják s csak egy beléjük vágódott vízmosás, lej-
jebb patak árka tárja fel őket.
Kövületek homokos rétegekben csak elszórtan akadnak, ki-
véve a középtáján egy szürkés agyagos és homokos réteget, melyet
Hantken 3. számmal jelez. Ennek alsó agyagos részéből számos echi-
nida-példányt gyűjtöttem, melyek vékony, gyenge vázú, tehát csendes
vizet kedvelő alakok:
Schizaster Karreri Ebe., Schizaster cfr. eurynotus, Hemiaster (?)
nov. sp., Pecten leythaianus Partsch. Felsőbb része homokos, ebben
elég bő fauna van, nemcsak egyed-, hanem fajszámra nézve is: Avi-
cula phalenacea Lk.. Ostrea lamellosa Br., Anomia ephippium L., Ano-
mia ephippium L. var. costata Br., Anomia ephippium var. pseudo-
pecten Sacco, Cardium sp., Cardium hians Br., Cardium turonicum
May., Venus islandicoides Lk., Venus islandicoides Lk. var., Cytherea
sp., Tapes vetula Bast., Teliina lacunosa Che.yin., Lutraria sp., Pano-
paea Menardi Desh., Pholadomya sp., Pholadomya alpina Math., Thracia
sp., Thracia pubescens Pult., Trochus patulus Br., Turritella Archime-
dis Brong., Turritella turris Bast., Pyrula condita Bron^., Conus sp.,
Rák páncél-töredékek.
Ez a fauna valamennyi miocén réteg közül a gauderndorfi alsó-
mediterrán faunával egyezik legjobban; ennek oka azonban csakis fáci-
eseik megegyezése lehet, nem pedig korbeli egyezés: e homokréteg
feltétlenül felső-mediterrán korú. A gauderndorfi rétegek faunájának
alapjellege teljesen megegyezik a mai homokos tengerpartok faunájával:
uralkodnak benne a meglehetősen nagy termetű, ásó életmódot folytató
aragonit-héjjú kagylók. Igen jellemző ilyen alakok a következők, melyek
Bián és Gauderndorfon is előfordulnak:
Cardium hians Br., Venus islandicoides Lk., Tapes vetula Bast.,
Teliina lacunosa Chemn., Panopaea Menardi Desh.
A következők Bián előfordulnak, de Gauderndorfon nem:
Pholadomya alpina Math., Thracia pubescens Pult.
Végül Gauderndorfon előfordulnak, sőt fontosak, Bián azonban
nincsenek meg a következő fajok: Solen vagina, P sammobia Labordei,
Lutraria sauna, Mactra Bucklandi, Tapes Basteroti, Cardium Hörne-
sianum.
A B1A1 MIOCÉN.
55
Valószínű tehát, hogy ez a homokréteg litorális képződmény, s a
gauderndorfi alsó-mediterrán rétegek felső-mediterrán ekvivalensének
tekinthető. Ez az egyetlen réteg a biai egész felső-mediterrán réteg-
sorban, mely nem a neritikus régió lithothamniumos zónájának meg-
felelő mélységű tengerben képződött.
II. A durvamészrétegek kisebb vastagságban vannak meg, azon-
ban jobban vannak feltárva, amennyiben egy meredek falat alkotnak.
Ezek a mészkőrétegek telve vannak kövületekkel, melyek azonban túl-
nyomóan csak kőbél alakban maradtak meg, ami meghatározásukat
felette megnehezíti s néha bizonytalanná teszi. Fajokban külön-
ben ezek a faunák nem olyan gazdagok, mint a rákosi felső-
mediterrán.
1. A legalsó tagja ezen mészkőrétegeknek a HANTKEN-féle „echi-
nodennaták szintje41. Ez az elnevezés azonban nem találó, mivel e
rétegben az echinodermaták közül csakis a Scutella vindobo-
nensis van rendkívül nagy mennyiségben, míg egyéb echinodermata
meglehetősen ritka; ellenben más rétegekben is van nem kevés echinida:
így Echinolampas a pectenes rétegben, Schizaster az agyagos homok-
ban. Helyesebb tehát ezt a szintet a Scutella vindobonensis rétegének
nevezni. E réteg körülbelül háromnegyed méter vastag; igen durva,
darabos mészkőből áll. Faunája a következő:
Alveolina meló d’Orb., Alveolina Iiaueri d'Orb., Scutella vindo-
bonensis Lbe., Echinolampas hemisphaericus Lk., Schizaster sp., Pro-
spatangus sp., Serpula sp., Avicula phalaenacea Lk., Pecten leythaianus
Partsch, Pecten aduncus Eichw., Spondylus crassicosta Lk., Ostrea
lamellosaBR., Ostrea digitalina Dub., Lithodomus lithophagus Lk., Pec-
tunculus pilosus L. (— bimaculatus), Pectunculus obtusatus Partsch,
Arca sp., Arca diluvii Lk., Arca turonica Duj., Arca fr. Noae L., Lucina
sp., Lucina reticulata Poli (?), Lucina columbella Lk., Lucina leonina
Bast., Cardium edule L., Cardium edule var. contortula Sacco, Car-
dium iuronicum May., Cardium sp., Cardium discrepans Bast., Venus
sp., Venus islandicoides Lk.. Venus multilamella Lk., Tapes vetula
Bast., Teliina sp., Teliina lacunosa Chemn., Panopaea Menardi Desh.,
Thracia sp., Aspergyllum miocenicum Vadász, Trochus patulus Br.,
Natica Josephinia Risso, Turritella Archimedis Brong., Cerithium
Duboisi Horn. (~ lignitarum) , Cypraea globosa Br., Buccinum sp.,
Terebra pertusa Bast., Conus sp(, Conus Mercati Br., Conus ventrico-
sus Bronn.
Általában ritka, csak egyes fészkekben fordul elő:
Lithothamnium sp.
56
STRAUSZ LÁSZLÓ DR.
2. Felette a pectenes réteg következik, mely kőzettanilag öt
részre oszlik:
kemény mészkő kb. 1/2 méter vastag
homokos, laza mész „ 1/2 „ „
darabos mészkő „ 1/2 „ „
homokos, laza mész „ 1ji „ „
kemény, tömör mészkő „ 1/2 „ „
A kövületek főleg a harmadik rétegből kerültek ki; az elsőből
meglehetősen kevés, a második és negyedik rétegből pedig jóformán
semmi ; az ötödik réteg faunája fajokban mindenütt igen szegény, leg-
alsó részén azonban rendkívül nagy egyedszámban lép fel Pecten
(Chlamys) sp. és aránylag sok az Anornia ephippium L. var. costata
Br. A következő kövületeket határoztam meg innen:
Miliola sp., Alveolina meló d’Orb., Polystomella crispa L., Cidaris
sp., Scutella viudobonensis Lbc., Echinolampas hemisphaericus Lk.,
Echinolampas cfr. italicus, Schizaster sp., Prospatangus sp., Pinna
pectinata Brocc., Pecten aduncus Eichw., Pecten leythaianus Partsch,
Pecten sp., Pecten latissimus Br., Pecten Malvinae Dub., Pecten
( Chlamys ) sp., Ostrea lamellosa Br., Anornia ephippium L., Anornia
ephippium var. costata Br., Lithophagus lithophagus Lk., Pectunculus
pilosus L., Arca diluvii Lk., Arca cfr. turonica Duj., Lucina sp.,
Lucina columhella Lk., Lucina leonina Bast., Cardium sp., Cardium
edule L., Cardium turonicum May., Cardium hians Br., Cardium dis-
crepans Bast., \Cardium fr. multicostatum Br., Cardium cfr. fragile
Br., Venus sp., Venus multilamella Lk., Venus scalaris Bronn, Tapes
vetula Bast., Teliina sp., Teliina lacunosa Chemn., Lutraria sp.,
Panopaea Menardi Desh., Trochus patulus Br., Turritella Archimedis
Brong., Pyrula sp., Voluta taurinia Bon., Conus sp., Balanus sp ., De -
capoda páncéltöredékek, Lithothamnium ramosissimum Rss.
E pectenes réteg faunájának jellege tehát teljesen megegyezik
az alatta levő Scutella vindobonensis rétegéjével. Fáciesüket tekintve
e rétegek a neritikus régió lithothamniumos zónájába tartoznak, de
nem lithothamniumos mészkövek, hanem molluszkumos mészkövek.
Legnagyobb egyezést mutat e két réteg a tétényi fennsíkon levő
lövészárkok által feltárt rétegekkel; hasonló a kőzetanyag is, a fauna
is teljesen hasonló. Előfordul itt körülbelül minden, Bián fontosabb
szerepet játszó alak. Megvan bőven a Pecten leythaianus, Cardium
turonicum, Tapes vetula , azután Panopaea Menardi, Venus multila-
mella, Trochus patulus; az echinidák szerepe is teljesen hasonló, csak-
hogy itt az Echinolampas hemisphaericus a gyakoribb, nem a Scutella
vindobonensis. Másrészt alig lép itt fel olyan alak, mely ne fordulna
elő Bián.
A BIAI MIOCÉN.
57
A Tétényi fennsík északi szélénél levő katonai úti feltárásban
látható rétegek azonban már egészen más jellegűek. Általában kavi-
csosak, valamivel sekélyebb tengeriek; alig van közös alak a két
faunában.
A rákosi vasúti bevágásban szintén van a biainak egészen meg-
felelő jellegű képződmény is, s ezzel az egyezés feltűnő nagy. A Vadász
által ismertetett fauna azonban az egész ott feltárt felső-mediterránból
származik, nem rétegenkint lett gyűjtve ; s mivel itt eltérő fáciesű
képződmények is vannak, az egyszerű fauna-lista-összehasonlítás nem
adja meg a valódi nagy egyezést.
A Cserhát-hegység hasonló fáciesű rétegei azonban már teljesen
eltérők. Elsősorban ebben a mélységzónában itt majdnem mindig litho-
thamniumos mészkő képződött; de a molluszkás kifejlődésű lajtamész
faunája, sőt kőzetanyaga is egészen más, mint a biai. A biai pectenes
réteg legközönségesebb alakja, a Cardium turonicum, egyáltalán nem
fordul elő. Panopaea Menardi és főleg a Pecten leythaianus igen ritka,
ellenben a legtöbbször a többi egész faunát elnyomva uralkodik a
Pecten latissimus, amely Bián igen ritka. Egyező gyakori alak kevés
van. Tapes vetula, Teliina lacunosa, Trochus patulus. Míg tehát a
Budapest-környéki felső-mediterrán rétegeknél az esetleges eltérést
a fácies-különbség okozza, addig itt az eltérés teljes fáciesbeli egyezés
mellett is megvan a faunák között, oka tehát már a fauna horizon-
tális elterjedésében levő különbség, vagyis zoogeográfiai különbség,
mely ha nem is túlnagy mértékben, de megvan már ekkora távolság-
nál is.
3. A mediterrán rétegsor végső tagjai kőzettanilag teljesen egyez-
nek a Scutella vindobonensis rétegével és a pectenes réteggel, faunájuk
azonban feltűnően különbözik az elődöktől: egyedszámra és fajszámra
is nagyon megfogyva jelenik meg a régi fauna, mely itt már olyan
csökevényes az előző két réteghez képest, hogy nem a rosszabb meg-
tartásban, hanem az életkörülmények megváltozásában kell a meg-
fogyás okát keresnünk. Legkézenfekvőbb magyarázat volna a tenger
sótartalmának csökkenése : ennek azonban ellentmond az, hogy a
Pectenek és echinidák, ha ritkán is, de még előfordulnak, viszont a
jellemző szarmata-alakok még nem jelennek meg.
a) Ezen rétegcsoport legalsó tagja egy mészhomokréteg, mely
egy alsó kemény, s felette egy lazább pádból áll ; összesen körülbelül
lx/2 méter vastag. Makrofaunája egyáltalán nincsen; kevés igen rossz
megtartású foraminifera akad benne.
b) A felette levő réteg darabos mészkő, körülbelül x/4-méter vastag.
Hantken ezt a felette levő hatalmas mészkőpaddal egybefoglalta,
mint 13. számú réteget. Szerinte ebben Pectenek, echinodermaták és;
58
STRAUSZ LÁSZLÓ DR.
más határozott sósvízi jellegű alakok már nincsenek. Ezt a réteget
azonban a felette levőtől darabossága, lukacsossága miatt kőzettani-
ig jól el lehet választani s faunája is attól eltérő, amennyiben ez
még a pectenes rétegének megfogyatkozott maradéka. A következő
fajokat gyűjtöttem e rétegből :
Prospatangus sp., Pecten (Ghlamys) sp., Ostrea lamellosa Br ,
Anomia ephippium L., Modiola sp., Pectunculus pilosus L. (= bima-
culatus), Arca cfr. diluvii Lk., Cardita sp., Lucina columbella Lk.,
Venus sp., Venus Haidingeri Horn., Venus multilamella Lk., Dosinia
lincta Pultn., Tellma sp., Cardilia Deshayesi Horn., Corbula carinata
Duj., Neaera sp. (?), Trochus patulus Br.
c) A felső-mediterrán rétegsort egy l1/ , méter vastag hatalmas
tömött mészkőpad zárja be, mely igen jól észrevehető amiatt, hogy
felette laza homokok következvén, a függélyes fal megszűnik, így e pad
mintegy kiemelkedik, s felette csak kissé meredek lejtőt alkot a homok.
E rétegben a fauna már teljesen megfogyott és elcsenevészedett, bár
végig előfordulnak benne Pectenek. echinidák s még egy-két határozott
sósvízi kövület.
III. A szarmata rétegsor is homokkal kezdődik, mely körülbelül
8 méter vastag, s kissé meredek lejtőt képez. Kövületek csupán egyes
rétegecskékben vannak benne, amelyek azután tisztán a molluszkák
kőbeleiből állanak. Kora felől semmi kétséget nem hagy a belőle ki-
került fauna :
Macira sp., Ervillia podolica Eichw., Trochus sp., Trochus podo-
licus Dub., Trochus fr. pictus Eichw., Trochus fr. Poppelacki Partsch.
ÍV. Innen a feltárás tetejéig a szarmata mészkő következik,
ismét sziklafalat, vagy nagyon meredek lejtőt alkotva. Kövület e réte-
gekben általában kevés van, csupán egyes rétegecskék kövületgazdagok.
így az alsó harmadban van egy szép, egészen lumachella-jellegű
réteg. Innen a következő fajok valók (mind csak kőbél-alakban
fordul elő)':
Cardium obsoletum Eichw., Mactra sp., Ervillia podolica Eichw.,
Modiola marginata Eichw., Trochus sp., Trochus cfr. podolicus Dab.,
Bulla Lajonkaireana Bast.
A szarmata-rétegek e környéken rendkívül elterjedtek és válto-
zatos kifejlődésűek. Jóformán nincsen két előfordulásuk, ahol egyforma
faunával jelennének meg.
MECSEKJÁNOSI, SZOPÓK ÉS MECSEKPÖLÖSKE KÖRNYÉKÉNEK GEOLÓGIÁJA.
59
MECSEKJÁNOSI, SZOPÓK ÉS MECSEKPÖLÖSKE
KÖRNYÉKÉNEK GEOLÓGIÁJA.
írta : Strausz László dr.*
A Mecsekhegység harmadkori fedőhegységében végzett földtani
kutatásaim folyamán különösebb figyelmet fordítottam arra a természetes
és mesterséges feltárásokban elég gazdag területre, mely a nevezett
falvak környékén körülbelül 25 km2-t foglal el. A tárgyalandó terü-
leten megvannak a mediterrán és szarmata képződmények, s többnyire
több réteg által is vannak képviselve; így például az egyik pölöskei
rétegsorban a neogénben 15 határozottan különböző réteget tudtam
elválasztani, melyek a mediterrán és szarmata rétegek között nagyjá-
ból konkordanciát mutatnak.
A mediterrán rétegek, a komló — pölöske — magyarhertelendi völgy-
nek a Pölöske körüli kelet — nyugati irányú részében, nagyobbrészt
a déli peremén foglalnak el egy nem nagy szélességű sávot. A szarmata
rétegek nagyobb területet Szopok és Magyarszék között foglalnak el.
A legidősebb képződmény e területen a slír, mely Jánosi és
Szopok között nagyobb területet foglald, azonban nagyrészt lösz által
van borítva s csak árkok bevágásában bukkan elő. Makrofaunát nem
találtam benne, foraminiferákban azonban elég gazdag. Így Szopóktól
ÉÉK felé, a 259-es ponttól É-ra a patakvölgy fenekéről származó
slírből megemlíthetők:
Textularia sp., Nodosariü soluta var. emaciata Rp., Uentalina
communis d’Orb., Polymorphina sp ., Cristellaria cultrata Montf.,
Pullenia sphaeroides d’Orb., Globigerina bulloides d’Orb., Truncatu-
lina sp.
Azt hiszem, ezek nem tartoznak a Vadász E. által kimutatott
slír-rétegek közé. Egyrészt ugyanis ő makrofaunát tartalmazó rétegek-
ről szól, másrészt felsőmediterránnak veszi a sl ír-rétegeket, holott
térképén e részeken alsómediterrán van jelezve.
Mivel rnikrofauna alapján nem lehet teljes biztossággal meg-
különböztetni a slírt a badeni agyagtól, itt sem sikerült ezen képződ-
ményeknek a jánosii Pecten eristatusos agyaghoz való viszonyát
eddigelé tibztázni. Az említett Pecten eristatusos rétegből más kövü-
letem nincsen.
Szopok falu DK-i végénél, egészen kis folton, a kocsiút szélén,
sárga, igen finom homokos agyagot találtam. Makrofaunája egy-két
meghatározhatatlan kagylótöredék volt, mikrofaunájában azonban
elég sok, közepes tengermélységre valló foraminifera (Uvigerina,
Bulimina, Textularia) van, melyek azonban elég rossz megtartásúak.
* Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1923. december 5-i szakülésén.
60
STRAUSZ LÁSZLÓ DR.
Mivel ezen réteg településéből semmi sem látszik, ilyen kevés paleon-
tologiai adat alapján egyik réteggel sem tudtam párhuzamosítani.
Valószínű, hogy a slírhez közelebb áll helyzetre nézve, mint a tör-
tön rétegekhez, mivel ezektől elszigetelve lép fel, slír-terület. közelében.
Két homok- és homokkő-rétegfeltárás van e területen, melyek
helyzetük alapján a slírnél fiatalabbaknak, s a lithothamniumos
meszeknél, illetve lajtameszeknél s a hozzájuk tartozó agyagos rétegek-
nél idősebbeknek vehetők. Jánositól északra, a Pölöskére vezető kocsiút
és a vasút nyugat felé való kanyarodásánál, a Hochkopffal szemben
levő lejtő legalján, az út mellett, van egy feltárás. Itt mésztartalmú
kvarchomok alkotja a feltárt alsó réteget, vagyis a lajtamészkő
feküjét. Ez a homok laza, csak egyes szilárdabb homokkőpadok vannak
benne. Színe egészen világossárgás. Erősen dől észak felé. Kövületek
nincsenek benne. Teljesen hasonló homok van feltárva a Hochkopftól
nem messze délnyugatra, egy mesterséges árokban. Kövületet nem
találtam itt sem, csak egy meghatározhatatlan foraminifera-marad-
ványt. E helyen nem látszik közvetlenül a fedőréteg, de helyzete azt
mutatja, hogy a Hochkopfon feltárt lithothamniumos mészkő alá
nyúlik be, s így ugyanazon réteg, mely a vasút kanyarulatánál van
feltárva.
A komló — pölöskei fővölgynek Jánositól északra levő nagy
kanyarulatánál, a völgy nyugati oldalán emelkedő Hochkopf nevű
hegy tetején több egymásmelletti kisebb kőbányában igen jól fel vannak
tárva a lithothamniumos lueszek. A kőzet szilárdsága igen változó,
némely réteg kemény, jó építőkövet is ad, a másik laza, darabos.
Faunája molluszkumokban elég gazdag, ami más területek litho-
thamniumos mészköveinél elég ritka, ellenben a Mecsekben igen ál-
talános. A következő kövületeket határoztam meg innen:
Pinna Brocchii D’Orb., Ostrea sp., Pecten latissimus Br., Pecten
revolutus Micht., Lithodomas lithophagus L., Arca diluvii Lk., Pec-
tunculus sp., Pectunculus pilosus L. (= bimaculatus) , Isocardia cor,
Chama gryphoides Lk., Lucina leonina Bast., Cardium turonicum
May., Cardium multicostatum Br., Venus sp., Venus multilamella Lk.,
Venus miocenica Micht., Turbo, Turritella sp., Turritella Archimedis
Brong., Cerithium cfr. minutum Serr., Strombus coronatus Defr.,
Terebra sp., Pleurotoma ( Clavatula ) sp., Conus sp., azonkívül rossz
töredékek alakjában megvannak itt : Echinolampas sp., Serpula sp.,
Korall- törzsek.
Egyik kőfejtőben kis darabon ezen lithothamniumos mészkő
helyét sárga meszes homok foglalja el. Faunája már az előbbitől
gén eltérő :
Ostrea digitalina Dub., Pecten cristatus Bronn., Pectunculus
MECSEKJÁNOSI, SZOPÓK ÉS MECSEKPÖLÖSKE KÖRNYÉKÉNEK GEOLÓGIÁJA.
61
pilosus L. (bimaculatus) , Venus sp., Venus multilamella Lk., Cardium
sp., Turritella subangulata Br., Turritella cfr. vermicularis Br., Conus
sp., Cápafog.
E fauna ugyan szegény ahhoz, hogy a képződmény fáciesét meg-
állapíthassuk belőle, azonban Pederi cristatus és Turritella subangu-
lata mellett szólnak, hogy a lithothamniumos mészkőnél mélyebb
tengeri lerakódás.
Pölöske falu keleti végénél, a völgy déli oldalán nagy kőfejtő
van, ahol meszet is égetnek. Itt alul körülbelül 3 — 4 méter vastag-
ságban 0h20° átlagos dőlésű lithothamniumos-korallos mészkőréteg
van feltárva. Természetesen nem teljesen olyan jellegű és arányú
korallzátony ez, mint a maiak a trópusokon vagy némely régibb geo-
lógiai kor hatalmas zátonyai, hiszen a mi égövünk alatt a mediter-
rán korban ilyenek már nem is képződtek. Mégis e korallos pad
eléggé kifejezett zátony jelleggel bír, ami már messziről is feltűnik
rajta ; az egész réteg szirtekre van tagolva, melyek többé-kevésbbé ki-
emelkednek s kis mértékben áthatoló települést mutatnak ; közeikben
szabálytalan üregek is vannak. A következő faunát gyűjtöttem belőle :
Korall-törzsek, Serpula sp., Cellepora sp., Ostrea sp., Pecten
aduncus Eichw., Pecten leythaianus Partsch, Pecten latissimus Br.,
Pecten elegáns Br., Lithodomus lithophagus Lk., Pectunculus sp.,
Pectunculus pilosus L., Cardita sp., Lucina leonina Bast., Lucina
miocenica Micht., Cardium. sp., Cardium turonicum May., Venus sp.,
Venus subplicata Gmel., Turbo rugosus L., Trochus sp., Turritella
Archimedis Brong., Turritella vermicularis Br., Cypraea sp., Conus
sp., Conus Mercati Br., Conus ponderosus Br.
E réteg felett x/2 méter vastag, gyengén barnás színű, sok igen
apró kövületet tartalmazó lajtamészkő következik, mellyel színre,
kőzettani jellegekre s faunájának alapjellegére is egyező képződmé-
nyek több helyen is előfordulnak a környéken, úgy látszik mindig a
lithothamniumos mészkő fedőjében. Uralkodó kövülete a Cerithium
scabrum, mely olyan tömegben fordul elő benne, hogy e mészkövet
cerithiumos mészkőnek nevezhetjük. Faunája a következő :
Lima inflata Chemn., Modiola sp., Patella (Scurria) pileata,
Trochus sp., Trochus patulus Br. var., Trochus miliaris Br., Calyptraea
chinensis L., Turritella subangulata Br., Cerithium scabrum Olivi,
Erato laevis Don., Dentalium sp.
E fauna tehát csupa apró alakot tartalmaz ; még amely fajok
nagyobbra is meg tudnak nőni, itt szintén aprók maradtak.
Egységes nagyobb vonulatot alkot a lajtamész a Hochkopf
északi oldalától Pölöske délnyugati végéig a fővölgy déli lejtőjén. A
Hochkopftól Pölöske felé egy régi mészégetőben van jól feltárva e
62
STRAUSZ LÁSZLÓ DR.
I
képződmény, mely itt szintén ceritkiumos mészkő alakjában van ki-
fejlődve : színe barnás, elég lágy, de nem széteső s nem is jól liasad ;
elég sok litbothamnium van benne ; kövületei feltűnő fehérek. Vala-
mennyi kövülete igen apró termetű s nehezen meghatározható. Ceri-
thium scabrum Vermatus intortus , Rissoa sp., Trochus pl. sp. s Lucina
említhetők belőle. Helyenként gömbös bryozoák is vannak ebben a mész-
kőben. Ez a képződmény átmenetet is képezhet a cerithiumos mészkő
s a lithothammumos mészkő között.
A Hochkopf'tól keletre, a völgy szemben levő oldalán a már
említett kövülettelen homok felett konkordánsan lajtamészkő követ-
kezik, mely szintén átmenetet alkot a lithothamniumos és cerithiu-
mos mészkő között : mindkét képződmény kövületeiből találunk benne,
de nem sok alakot. Kövületei nem jó megtartásúak.
Pölöske délnyugati végénél is megtaláljuk a lajtamészkő-réte-
geket. Itt is megvan a lithothamniumos és a cerithiumos mészkő is
s átmenetet is képeznek egymásba. Egymáshoz való helyzetük azon-
ban (a települést illetőleg) nem figyelhető meg. A lithothamniumos
mészkő faunulája a következő :
Ostrea sp ., Pecten sp., Arca diluvii Lk., Venus sp., Natica mil-
lepunctata Lk., Turbo rugosus L., Turritella sp. A cerithiumos mész-
kőben előfordulnak: Patella (Scurria) pileata, Rissoina pusilla Br.,
Rissoa sp., Rissoa (Alvania) Montagui Payr., Vermetus intortus Lk.,
Cerithium scabrum Olivi, Erato laevis Don., Dentalium sp., Rák-
olló- töredék.
Igen érdekes feltárás az, amelyik Pölöskétől keletre a völgy
északi oldalán van, ahol a vasút és kocsiút féloldalas bevágásai egy
15 rétegből álló rétegsort tárnak fel. Bő faunákat ugyan nem talál-
tam itt, de ilyen nagy rétegsor nálunk, a szenes képződményeket le-
számítva, határozottan ritkaság a miocénben. A lejtő aljában K — Ny-i
irányban halad a bakóca-godisa-komlói vasút bevágása, míg a Pö-
löskére vezető kocsiút erre merőlegesen D — É-i irányban ad feltárást.
A K — Ny-i bevágás éppen a csapásba esik ; így a teljes 75 méter
hosszúságban ugyanazon rétegben halad. l1/2 — 5 méter vastagságban
van itt igen szilárd, tömött lithothamniumos mészkő feltárva (1).
Belőle a következő faunát gyűjtöttem :
Ostrea sp., Pecten aduncus Eichw., Cardita Partschi Gf., Lucina
sp., Lucina leonina Bast., Venus cfr. Haidingeri Horn., Venus sp., Turbo
rugosus L., Trochus sp., Turritella Archimedis Brong., Turritella
subangulata Br., Cerithium sp., Cypraea amygdalum Br., Conus sp.,
Clypeaster sp. töredéke.
Ez tehát típusos lithothamniumos mész-fauna, mint pl. a hoch-
kopfi.
MECSEKJtNOSI, SZOPÓK ÉS MECSEKPÖLÖSKE KÖRNYÉKÉNEK GEOLÓGIÁJA.
63
A feltárásnak még ezen részében a lithothamniumos mészkő felett
már rosszabbul feltárva, cerithiumos mészkő van; ugyané réteg azon-
ban jól megfigyelhető a feltárás D — É-i irányú részében. Ez a rész
a dőlésbe esik, mely végig 35 — 40°. A rétegek konkordánsan települ-
nek. (Ennek nem mond ellent egy-két foknyi eltérés a dőlés nagy-
ságában.)
A tömött szilárd lithothamniumos mészkőre barnás cerithiumos
mész következik (3), mely felé fokozatos az átmenet a lithothamniu-
mos mészkőből (2). A cerithiumos mészkő faunája itt is olyan jellegű,
mint a pölöskei korallzátonymész fedőjében, csupa apró alak van
benne. Innen valók :
Serpula sp., Arca sp., Trochus pl. sp., Rissoa cfr. costellata Grat.
Rissoa Montagui Payr., Vermetus intortus Lk., Cerithium scabrum
Olivi, Conas sp., Dentalium sp.
A rétegsor 4. számú tagja omlós márgásmész. Lithothamniumok
is vannak benne elég bőven. Makrofaunája fajokban szegény: Ostrea-
Chlamys-tö redékeken és szép nagy echinida- tüskéken kívül csak 2 — 3,
körülbelül 1 cm nagy brachiopodát találtam benne. Mikrofaunája azon-
ban már gazdagabb. Apró echinida-tüskéken kívül elég sok ágas
bryozoa van benne, főleg Crisia, kevesebb Idmonea. Foraminiferái
közül említhetők: Amphistegina Hauerina , Rotalia, Textularia sagittula,
Gaudryina. Valamennyi faunaelem tehát a bryozoás zónába sorozza
a képződményt.
Az 5. számú réteg lV4 méter vastag sárgás mészkő, mely már
egyáltalán nem márgás, s majdnem kizárólag lithothamniumok össze-
cementálatlan tőrmelékhalmazából áll s ezért laza, széteső. Fauna-
elemei nagyjából egyeznek az előző rétegéivel, csupán a brachiopodák
s az echinida-tüskék hiányzanak makro- és mikrofaunájából is.'
A 6. számú réteg kövülettelen mészmárga.
A rétegsor 7. és 8. számú tagja szürkés, igen jól rétegzett^
lemezesen elváló agyag és fehéres, kevéssé homokos meszesagyag.
Makrofauna nincsen bennük, ellenben iszapolva meglehetős mikrofaunát
kaptam belőlük. Az alsó rétegben kevesebb egyed van, s csaknem mind
Truncatulina és Cristellaria, míg a felső meszesagyagban vannak fora-
miniferák, ostracodák és bryozoa-töredékek. Leggyakoribb faj benne
a Rotalia Beccarü; egyetlen példány Amphistegina Hauerinát találtam
benne; ezek sekélyebb tengeri elemek. Mélyebb tengeri jellegűek a
Cristellariák, melyek szintén nagyobb számban vannak; előfordulnak
Truncatulinák is. E rétegek tehát még a felső mediterránba tartoznak.
Fáciesüket illetőleg a 8. számú réteg a bryozoás zónába tartozik,
mivel faunáját az ágas bryozoák, a mélyebb vízi Cristellariák s a
sekélyebb vízi Rotalia Beccarü társulása jellemzi. Míg a minden mély-
€4
STRAUSZ LÁSZLÓ DR.
tengeri elemet nélkülöző 4. sz. réteg, melyben a makrofauna és a
lithothamniumok bősége is a kisebb tengermélységre utal, a bryozoás
zóna külső, sekélyebb részébe tartozik, addig a 8. sz. meszesagyag
e zóna mélyebb részét képviseli. A 7. számú réteg kőzetanyaga nagyobb
mélységre vall; mikrofaunája sem mond ellent annak, hogy a felső-
agyagok zónájába sorozhassuk.
A 9. réteg laza homokos mész; benne kövületet nem találtam.
A 10. réteg finom homokkő; a 9. és 10. rétegek határát külön-
ben törmelék takarja el. A 11. számú réteg homokos agyag, a 12.
agyagos homok. E három rétegben nem találtam más kövületet, mint
néhány foraminiferát. Ezek még a felsőmediterránba tartoznak.
Nagyobb vastagságú a 13. számú réteg, mely kövülettelen
homokkőből áll.
A 14. réteg durva homok, közbe-közbe kavicsrétegekkel. Szabály-
talanabb a rétegzése is s durva kőzetanyaga is partközelre vall
Végül a 15. számú réteg finomabb sárga homok és homokkő, melyben
kevés, gyenge megtartású szarmata kövületet találtam. A határt tehát
a mediterrán és szarmata között kövületek alapján nem tudjuk ki-
jelölni a 13. és 14. réteg kövülettelen volta miatt; mivel azonban a
kőzettani jellegek éppen e két réteg között lényegesen megváltoznak,
a 14. réteget már a szarmata emeletbe tehetjük.
A szarmata rétegek főleg Szopok falutól nyugatra vannak fel-
tárva. A falu ÉNy-i végénél a Cserhát nevű domb lejtőjén kavicsos
mészkő van, melyet építőkőnek is fejtenek. Rengeteg Cardium
obsoletum van benne, jóval kevesebb Mactra és Cerithium. A lejtőn
feljebb néhol márgás rétegeket találunk, melyekben Ervilia podolica
és Modiola marginata fordul elő, s benne egy helyen Ostreás pad
is van.
A falu DNy-i végénél tiszta mészkő van feltárva, mely tele van
kövületekkel. Fajszámra is szép kis fauna került ki innen:
Cardium obsoletum Eichw., sp. Ervilia podolica Eichw., Trochus
sp. (igen ritka), Neritina picta Fér., Cerithium (cfr. Duboisi?),
Cerithium mitrale Eichw., Cerithium rubiginosum, Murex sublavatus Br.
Tovább Magyarszék felé mészkövet már nem találunk, ellenben
agyag- és márgarétegek bukkannak ki a Szopókról jövő kocsiút be-
vágásában a lösz alatt. Ezekben Modiola marginatat és Cardium
obsoletumoX találtam. Északabbra szintén kibukkannak e rétegek,
de ott kövületmentesek s csupán kőzetanyagok alapján azonosíthatók
az említett kövületes szarmata rétegekkel.
A felsőmediterrán fácieseit tekintve azt találjuk, hogy azok
sem a cserhátiakkal, sem a tétényiekkel nem egyeznek meg. Itt is a
lithothamniumos mésznek és a molluszkás mésznek megfelelő képződ-
MECSEKJÁNOSI, SZOPÓK ÉS MECSEKPÖLÖSKE KÖRNYÉKÉNEK GEOLÓGIÁJA.
65
menyek a legfontosabbak s értékes adatot szolgáltatnak a neritikus
régió fácieseinek egymáshoz való viszonyításához. A cserháti és té-
tényi mediterrán fácieseket tárgyaló dolgozataimban a faunák bathy-
metrikus jellege alapján már a lithothamniumos meszet és a mol-
luszkás meszet a zátonvépítő-korallos képződményekkel teljesen meg-
egyező mélységben keletkezetteknek, a neritikus régió ugyanazon
zónájába, a legkülső, lithothamniumos zónába tartozóknak vettem.
Közvetlen bizonyítékom erre akkor még nem volt, mert gazdag fau-
nát csak a molluszkás mészkőben találtam, a másik két képződ-
ményben e fauna legfontosabb elemei hiányoztak. Most azután a
Mecsekben közvetlen és tökéletes bizonyítékot kaptam e kérdésre vo-
natkozólag, amennyiben a jellemző gazdag molluszkás mész-faunát
megtaláltam a lithothamniumos lueszekben s a mecsekpölöskei korall-
zátonymészben is.
A Cerithium scabrumos barnás mészkövek fáciesét meghatá-
rozni nem könnyű. Hasonló képződmény a Magyar Középhegységben
nincsen, de az irodalomból sem ismerek neki teljesen megfelelőt, bár
a galiciai felsőmediterrán faunákban ilyenek kétségtelenül vannak, de
mivel többféle fáeiesű réteg kövületei lettek ott egybegyűjtve, jelle-
gük nincsen meghatározva. E cerithiumos meszeket legtöbb faunaele-
mük a steinabrunni rétegekkel hozná kapcsolatba, másrészt azonban
a lithothamniumos mészhez átmenetet képeznek három helyen is,
amennyiben sok lithothamniumot tartalmaznak s jellemző apró mol-
luszkái mellett megjelennek a lithothamniumos mészkövek nagyobb
termetű alakjai is, ami bizonyítja, hogy nem állhat valami messze
c képződménytől fáciese tekintetében. Ezen az alapon közvetlenül a
lithothamniumos zóna után kell elhelyeznünk a mélységsorozatban,
vagyis a bryozoás zónába kell tennünk őket, holott e zónának jel-
lemző foraminiferái, echinidái és bryozoái hiányzanak belőle. Ennek oka
azonban lehet az, hogy ha még tengeri képződmény is e cerithiumos
mészkő, a tenger sótartalma valamivel kisebb lehetett, vagy pedig
nem volt állandó s ezért nem kedvelték az előbb felsorolt steno-
halin állatok.
A bryozoás zóna típusos képződményei is megvannak területün-
kön. A pölöskei rétegsor 4. számú márgásmesze, lithothamniumokkal,
brachiopodákkal és echinidákkal ezen zóna sekélyebb részét képviseli,
míg a rétegsor 8. sz. tagját, a homokos meszes agyagot foraminiferái
és bryozoái alapján a zóna belső, mélyebb részébe sorolhatjuk.
A hochkopfi sárgás meszes homok faunája szegény ahhoz, hogy
pontosan elhelyezhessük a bathymetrikus sorozatban, csupán az biztos,
hogy a lithotamniumos zónánál nagyobb mélységből való s valószínű,
hogy a Szent László-rétegek zónájának felel meg.
Földtani Közlöny. Lili. köt. 1923.
5
66
STRAUSZ LÁSZLÓ DR.
A felsőagyagok zónájába tartoznak valószínűleg a pölöskei
rétegsor 7. számú agyagrétege s a mecsekjánosii Pecten cristotusos
agyag, míg a bathyalis régiót a szopóki slíragvag képviseli, amit mély-
tengeri foraminiferái bizonyítanak.
ADATOK A FELSŐBÁNYÁI BARYTOK KRISTÁLYTANI
ISMERETÉHEZ.
(A 12 — 16. ábrával.)
Irta: Zeller Tibor dr.*
Vizsgálataim tárgyát képező baryt kristályokat a Magyar Nem -
zeti Múzeum ásványtárából kaptam Zimányi Károly osztályigazgató
úr szívességéből, kinek az anyag átengedéséért e helyütt is leghálásabb
köszönetemet fejezem ki.
A felsőbányái barytok víztiszta, szép, csaknem mindig táblás
kifejlődésű kristályai közismertek az irodalomban, de megtaláljuk
azokat úgy a honi, mint a nagyobb külföldi gyűjteményekben is.
Feltűnő, hogy mindezideig nem foglalkozott velük senki behatóbban,
jóllehet minden valamire való ásványtani kézikönyv említést tesz elő-
fordulásukról. Minthogy összefoglaló leirásuk mai napig sem jelent
meg, ez indított engem arra, hogy ez érdekes és szép kristályokat
beható vizsgálat alá vegyem.
Már a múlt század elején élt mineralogusok : Hauy,1 Lévy,2
Breithaupt,3 említést tesznek a barytnak felsőbányái előfordulásáról,
sőt Hauy részletesebben is értekezik s több formát ír le Felsőbányá-
ról. A múlt század második felében pedig Dufrenoy,4 Grailich és
Láng,5 Delafosse,® Schrauff7 és Zepharovich5 közölnek igen ér-
tékes adatokat a felsőbányái barytok előfordulási, illetőleg kristályo-
sodási viszonyaira vonatkozólag.
* Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1923. évi május 16- és december 5.-i
szakülésein.
1 C. Hauy : Traité de Mineralegie, 1801. II. p, 295. és Atlas, 1823. I. XXXY_
F. 110., 1823. F. 8, 33.
2 M. Lévy: Descript. d’un collection de Mineraux etc. Londres, 1838. p. 189. és
Atlas F. XV. Fig. 2, 9, 16, F. XVI. Fig. 16, 23, 37, 38.
3 E. Breithaupt: Handbuch dér Mineralogie, 1841. II. köt. p. 190. II. tábla,.
F. 199.
4 A. Dufrenoy: Traité de Mineralogie, 1856. II. köt. p. 249, I. 13. F. 77.
3 Grailich és Láng: Sitzungsberichte d. Akad. Wien. 1857.
* Delafosse: Mineralogie, 1858. I. 40. F. 478.
7 Schrauff: Sitzungsberichte d. Akad. Wien. 1871. und Atlas, 1873. I. XXXL
F. 15, 16, XXII. F. 29, 32, 37, 40, Atlas, 1872, I. XXX. F. 1, 40.
8 V. Zepharovich: Mineralogisches Lexikon, II. Bd. 1873. p. 51.
ADATOK A FELSŐBÁNYÁI BARYTOK KRISTÁLYTANI ISMERETÉHEZ.
67
Újabban Vendl Mária9 és Koch Sándor10 írtak le egyes
felsőbányái barytkristályokat s utóbbi néhány igen érdekes orientált
továbbnövést e helyről (1. e Közlöny 82. oldal).
A megvizsgált barytkristályok méretei igen változóak. Hosszú-
ságuk 1 — 36 mm-ig terjed, szélességük 1 — 15 mm, vastagságuk
0'5 — 8 mm között ingadozik. Gyakoriak az izometrikus, majd
az egyirányban megnyúlt és megrövidült kristályok is. Köröskörül
kifejlődött kristály ritka, annál gyakoribbak a csonkalapú és torzult
kristályok. Egyeseken görbült lapokat is figyeltem meg.
Színük általában víztiszta, de vannak szürkésfehér kristályok is,
melyek kvarc társaságában fordulnak elő. Itt-ott feltűnik egy-két
gyengén kékes kristály is.
A barytkristályokon gyakran alkotnak idegen anyagok bevona-
tokat. így pl. az antimonit (Sb,S3) bomlásából keletkező valentinit
(Sb203) okkersárga kérget alkot rajta. A limonit (Fe^O3[OH]0) is
gyakran kérgez be lapos baryttáblákat rozsdavörös-barnássárga szín-
nel. Némely baryttáblán találunk igen hegyes, sötétbarna romboeder kris-
tályokból álló kérget, mely szentnek (FeC03) bizonyult. Ritkán
markasit (FeS2) is fellép, mint kéregbevonat.
Mint pompás jelenséget kell megemlítenem az igen lapos, táblás
kristályok hypoparallel összenövését, miáltal szép, rosettaalakú kris-
tálycsoportok keletkeznek.
Sok esetben az antimonit hosszú, vékony tűi dárdaszerűen át-
járják a lapos barytkristályokat, még pedig némely antimonittű 4 — 5
barytkristálykán is áthatol. A successio világos, először képződtek
az antimonittűk s azután a barytkristálytáblák.
A kristályok orientálása Dana,11 ill. Helmhacker12 szerint történt.
A mért alapértékek jól megegyeztek Helmhacker alapértékeivel.
Összesen 16 kristályt vizsgáltam meg. A kristályokat Hauy*
Miller szerint állítottam fel.
Kialakulás tekintetében Samoiloff13 habitus és típus szerinti
felosztását vettem alapul, mely a legrationálisabb s ezért a modern
barytmonographiákban és leírásokban a legelterjedtebb .14 Samoiloff
9 Annales Musei Nationalis Hungarici, XIX. 1922. p. 117.
10 „ „ „ „ XVIII. 1920. p. 151.
11 E. S. Dana: The System of Mineralogy, 1892. p. 899.
12 R. Helmhacker: Über Baryte des eisensteinfiihrenden böhmischen Untersilur
und über Baryt im Allgemeinen. Denkschriften dér kaiserlichen Akademie, Wien, 32. Bd.
1872. p. 1.
13 Bulletin Sor. Imp. Nat. Moscou, 1902. p. 105—263. Samoiloff: Beitrage
zűr Krystallographie des Baryts. (Groth, Zeitschrift für Krystallogr. Bd. 39. S. 614.
14 Bulletin intern, de l’Aeademie des Sciences de Bohémé, 1905. Fr. Slavik :
Studien über den Mieser Erddistrikt und einige von seinen Mineralien.
5
68
ZELLER TIBOR DR.
ugyanis habitus alatt a kristálynak valamely irányban való kitűnő
kifejlődését, típus alatt viszont egy vagy több zónának a kristályon
való kiváló kifejlődését érti. Ez alapon 5 habitus és 5 típus csoportot
állított fel. További részletekre vonatkozóan utalok Samoiloff idé-
zett munkájára.
Mindezeket tekintetbe véve az eddig megvizsgált felsőbányái
barytokat habitus szerint 2 csoportba oszthatom:
1. A vertikális tengely szerint megrövidült, lapos- táblás kristályok
(Samoiloff-féle habitus feloszt. II. csop.-ja, 12. ábra).
2. A makrotengely szerint oszloposán kifejlődött kristályok
(Samoiloff-féle habitus feloszt. III. csop.-ja, 13. ábra).
Típus szerint 3 csoportba oszthatók:
I. Az első csoportba sorolhatók azok a kristályok, melyeknél a
prizmazóna mutat jó kifejlődést (Samoiloff-féle A. típus csop., 12. ábra).
II. A második típuscsoportha kerülnek azok a kristályok, melyek-
nél a makrozóna kiváló kifejlődése látható (Samoiloff-féle B. típus
csop., 14. ábra).
III. A harmadik típuscsoportba tartoznak azok a kristályok,
hol a pyramisok zónái dominálnak (Samoiloff-féle D. típus csop.,
15. ábra). Lásd a 69. oldalon.
69
ADATOK a felsőbányái BARYTOK tf Dle (
KRISTÁLYTANI ISMERETÉHEZ. ög
^ típusok között vannalr ' +
a típ“ isen — -
a
b
U 00}
prizmák m
\
P
n
n
X
brachidóma o = ,
Diakrodómák u = {ioj!
1102}
>010} összesen
{110}
{210}
{310}
{320}
{120}
{13 0/ összesen
{011}
3.
6.
1.
piramisok
d
i
brachi piramis
q
f
r
z
y
í 104}
1115}
{114}
{1 13}
összesen 3.
{112}
{111}
fi 22}
összesen
5.
1.
A 7 i? összesen 19
irány- <«“> a™p“'S!® a következőket cn.líthete,,,
ben " = 0001 s'^LnvolrSher2 •?’*“* ^»oZT}eUép
ban "Wobb lapokkal Néha f, T° vok°".v. keskeny s csak- ‘ff
«• a vertikáiis ™
,010) SzéP s/ma tükrözés,'} lan ,
ap, csak ritkán jól kifejlődve. -
70
ZELLER TIBOR DR.
o = {011} 13 kristályon figyeltem meg: a lapos, táblás kristályokon
olykor az {102}-vel egyenlően kifejlődve.
Feltűnő jelenség, hogy a brachizóna csak ez egyetlen formával
van képviselve.
A makrozónában 3 formát figyeltem meg; ezek {101}, {102} és
{104}. Ezek közül az u {101} legkevésbbé van jól kifejlődve, csak alá-
rendelt, keskeny, rossz reflexet adó lapokkal. Ezzel ellentétben a
d — {102} doma szép nagy lapokkal szerepel a makrodiagonális
irányában megnyúlt kristályokon, míg a lapos, táblás kristályokon
inkább alárendelt lapokkal. Felületük szép síma, reflexük kitűnő.
az 1 = { 1 04 } , csakis a makrodiagonális irányában megnyúlt kris-
tályokon található, hosszú, keskeny, de felette szépen tükröző lapokkal
5 kristályon konstatáltam.
A prizmazónában a következő 6 forma volt megfigyelhető:
m {110}, \ = {210}, p-fr {310}, rj = {320}, n = {120J ésX=!130{. Ezek
közül a minden kristályon megfigyelt m= J110{, jól kifejlődött, szép
síma, sok esetben a bázis elmetsződési élével párhuzamos rostázású
lapjai tűnnek ki, melyek mindkét típusú kristályokon egyenlő mérték-
ben uralkodó szerephez jutnak.
X=>210{ összesen négy kristályon figyeltem meg vékony, de éles
reflexet adó lapokkal.
P= J310J, keskeny, szép reflexet adó lapok.
r)= !320j, öt kristályon figyeltem meg, 3 esetben ) 210{-al és
kétszer magában.
Az n = ,'120! és x=U30! formákat két, illetve egy a makró-
tengely irányában megnyúlt kristályon mérhettem. A megfigyelt
6 piramis között 1 brachipiramis van. A piramisok a bázis és har-
madik fajta prizma között sorakoznak — kivéve az y=>122{ braehi-
piramist, mely z >111! és o = ) 011 { lapok között lép fel. Lapjaik
általában sírnák, melyek közül élesen kiválik az f = } 113 { szélesebb
fényes csíkja; a z = {111! 6, az f — ) 1 1 3 ( és v= } 115 { 2 — 2 kristályon
tűnt fel, míg a q }114{ és r = ) 1 1 2 ( mindössze egy kristályon fejlő-
dött ki. Néhány lapos, táblás kristályon feltűnt a z !111| arány-
talanul uralkodó lapokkal való fellépése, mely a prizma !110j és >100!
lapjainak rovására történik s ennek következtében a kristály eltorzult.
A brachipir amist y = } 122 ( mindössze 2, a makrodiagonális
irányában megnyúlt kristályon találtam az (111,) és (011) lapok
zónájában jól mérhető síma lapokkal.
Több formát az eddig megvizsgált anyagon nem találtam.
Rendkívüli nagy számban találhatók torzult kristályok a felső-
bányái barvtok között. Érdekes jelenség némely kristályon, hogy
míg a (011) lapok erősen kifejlődve és megnyúlva, addig a (011)
ADATOK A FELSŐBÁNYÁI BARYTOK KRISTÁLYTANI ISMERETÉHEZ.
71
alig észrevehető gyenge lapokkal, vagy egyáltalán nem lép fel.
Más kristályon viszont az (111), (112), (113), (114), (115) indexű
piramisok jobb felső lapjai alig látható keskeny csíkok, evvel szem-
ben a (111), (112), (113), (114), (Í15) lapok jól kifejlődött széle-
sebb és hosszabb alakban jelennek meg.
Végül meg kell említenem a lapos-táblás kristályoknál előforduló
parallel összenövést, mely az m ) 1 10 ( lapjai szerint szépen mutat-
kozik egyes esetekben.
Más előfordulásokkal összehasonlítva a vizsgált kristályokat,
azt tapasztaltam, hogy a makrodiagonális irányában megnyúlt kris-
tályok leginkább a dobsinai10 és pribrami 10 kristályokkal mutatnak
hasonlóságot.
Az összes kristályrajzok a gnomonikus projekció szerint készültek.
Az alakok számszerinti fellépését az egyes kombinációkon az
alanti táblázat mutatja.
Az alakok számszerinti fellépése:
cmodabzp 1 XnuvfyxPqr
Tí 16 ü 13 ITTTTTTTTTTTT í t
Végül hálás köszönetét mondok Mauritz Béla egyet. ny. r.
tanár úrnak és Vendl Miklós egyet, adjunktus úrnak, kedves
kollégámnak, kik mindenkor készséggel támogattak dolgozatom el-
készítésében.
Készült a kir. m. Pázmány Péter tudományegyetem ásvány-
kőzettani intézetében 1922 — 23. évben.
15 Melczer Gusztáv: Baryt Dobsináról, Földtani Közlöny XXVI. köt., 1896.
p. 321—24.
16 Prchlik: Beitrag zűr Morphologie dér böhmischen Baryte. Zeiteehrift für
Krystallographie Bd. 39, p. 401.
72
ZELLER TIBOR DR.
A mért és számított fontosabb szögértékek 17 a következők:
Mért
n.
Számítót
c
a = (001)
(100)
89° 58'
7
90° 00'
b =
(010)
89° 57'
5
90° 00'
0 =
(011)
52° 42'
9
52u 43' 08
u =
(101)
58° 20'
6
58° 10' 30
d =
(102)
38° 50'
16
38° 51' 28
1 =
(104)
21° 54'
5
21° 56' 30
V ==
(115)
22° 35'
9
22° 35'
q =
(114)
27° 24'
3
27° 28'
f =
(113)
34° 44'
8
34“ 43'
r =
(112)
46° 03'
4
46° 06'
z =
(111)
64° 20'
9
64“ 19'
y =
(122)
57° —
3
57“ 01'
a
b = (100)
(010)
89° 59'
3
90° 00'
u =
(101)
58° 21'
2
58° 10' 36'
d =
(102)
51° 10'
I
51° 08' 32'
1 =
(104)
68° 02'
5
68° 03' 30'
m =
(110).
39° 09'
9
39° 11' 13'
X =
(210)
22° 11'
6
22“ 10' 30'
p =
(310)
15* 11'
2
15° 12'
n =
(320)
28° 28'
7
28° 31' 30'
b
n = (010)
(120)
31° 33'
2
31° 31' 30'
X =
(130)
22° 22'
i
22“ 14' 30'
m
m"'= (110)
(110)
78° 19'
13
78“ 22' 26'
0 =
(011)
59° 49'
10
59° 49'
d =
(102)
60° 51'
5
60° 54'
0
o' = (011)
(011)
105° 24'
9
105“ 26'
d
d' = (102)
(102)
77° 40'
16
77“ 42' 56'
u
u' = (101)
(101)
116° 41'
2 (appr.)
116“ 21'
1
V = (104)
(104)
43° 45'
4
43° 53'
D
n* = (120)
(120)
63° 07'
2
63° 03'
X
X' = (130)
(130)
44° 45'
1 (appr.)
44° 29'
n
r\"' — (320)
(320)
57° 01'
5
57“ 03'
\
X"'= (210)
(210)
44° 21'
5
44° 21'
P
P"'= (310)
(310)
30° 22'
2
30° 24'
Y
y' = (122)
(122)
52° 06'
4
52° 02'
17 J. D. Dana: The System of Mineralogy Newyork 1892. p. 899 — 905, illetőleg
R. Helmhacker: Über Baryte des eisensteinführenden böhmischea Untersilurs und über
Baryt im Allgemeinen. Denkschriften dér Kaiserl. Akad. Wien Bd. 32. 1872. Zweite
Abteilung p. 1.
A D0BSINA1 SZERPENTIN.
73
A DOBSINAI SZERPENTIN.
(A 17—18. ábrával),
írta: Rakusz Gyula dr.*
A dobsinai szerpentinre vonatkozó irodalmi adatok egészen a
tudományos értelemben vett ásványtani irodalom kezdetéig követhetők.
A legelső adatokat Born1 szolgáltatta, aki azonban kőzetünk lelőhelyé-
nek tévesen Lőcsét mondja. Benkő2 már egymás mellett említi mindkét
lelőhelyt, Fichtel3 pedig meg is látogatta a dobsinai előfordulást és
úgy írja le. Klaproth,4 noha erre a leírásra is hivatkozik, újra mégis
„lőcsei“ szerpentinről beszél. Abbé Estner7’ már mint dobsinaiakat
írja le begyűjtött kőzetdarabjait és végül Esmark," aki látta a bécsi
múzeumban levő „lőcsei szerpentint44, de Dobsinán is megfordult, két-
ségen felül megállapítja, hogy ezek a darabok dobsinaiak, mert Lőcsén
nincs is szerpentin. Zipser7 és Jónás* körülbelül egyidejűleg írják le
találó módon a szerpentinben található ásványokat is. Beudant9 a
gabbróval hozza összefüggésbe e kőzetet. A második dobsinai elő-
fordulást (Stermapirt) először Zeuschner1" említi, azonban Kiss11 az
első, aki ízig-vérig magyar nyelvezetű munkájában hosszú leírást szen-
tel a „kigvla44 kiterjedésének, ásványainak, sőt nem átalja keletkezésük
felett „egy kis fürkészetbe bocsátkozni44. A bécsi geológusok közül
többen is emlegetik, de egyedül Andrian12 szól bővebben e kőzetről.
Roth S.13 és Tóth14 leírásai kevés újat tartalmaznak. Újabban Voit17’
értekezett részletesebben a város melletti szerpentinről, azután Gesell1*
* Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1923. október hó 3-án tartott
szakülésén.
1 Lithophilacium Borniannm : Praga 1772 — 1775.
2 Benkő F.: A köveknek és értzeknek megesm. jegyeikről. Kolosváratt 1784.
3 v. Fichtel : Mineralog. Bomerkungen. Wien, 1781. p. 60.
I M. H. Klaproth; Beitr. z. chem. Kenntn. d. Min. körper 1795. I. p. 110.
5 Abbé Estnek : Versuch einor Mineralogie. Wien. 1794 — 1804, II. 1. p. 155.
c J. Esmark : Mineralog. Reise dureli Ungarn. Freyberg 1798. p. 189.
7 A. Zipser : Vers. eines min. topogr. Handburhes. Oedenburg 1817. p. 416.
* I. Jónás : Ungerns Mineralreich. Pesth 1820. p. 212, 329.
H Beudant — Kleinschrod : Min. Reise d. Ungarn. Leipzig 1825. p. 75.
1,1 L. Zeuschner : Bau des Tatragebirges St. Petersburg 1848. p. 63.
II Kiss Antal : Dobsina föld- és ásványtani tekintetben. Nvitra. 1858. (Magyar-
honi Természetbarát II. 3. füzet, p. 1 — 15.)
12 F. v. Andrian : Berieht ü. d. Übersiehtsaufnahmen ete. Jahrb. d. K. K. Geolog.
Reichsanstalt. Wien, 1861. p. 582.
13 Roth S. : A jekclfalvai és dobs. diallag-serp. Földt. Közlöny 1881.
14 Tóth M. : Magyarország ásványai. Budapest, 1883.
15 F. W. Voit: Geognost. Schilderung d. Lagerst. von Dobschau Jahrbuch d. K.
K. Geol. Reichsanstalt 1900. p. 714.
16 Gesell S. : A dobs. bányaterület ete. Földt. Int. Évi Jelentése 1901.
74
RAKUSZ GYULA DR.
•és Illés17 felvételi jelentéseiben is szerepel kőzetünk, valamint Melczer18
is foglalkozik úgy a kőzettel, mint ásványaival.
A szerpentin Dobsina határában két helyen fordul elő. A nagyobb,
tömzsszerű előfordulás a Birkeln és Kálbel dombok déli lejtőjét alkotja.
Kiss A. és Húsz Samu dobsinai bányamérnök az elsők, akik a „Nyirjeske
és Borjas“ vidékén előforduló szerpentint térképezik is.19 Voit (1. c.)
újabb térképe csak nagyon vázlatos, a szerpentin a Turista-út mentén
északabbra terjed, viszont a két hegy között mélyebbre befűződik és
egy nyúlványa a Jeruzsálem-hegyre is átterjed. E helyeken a szerpentin
ismeretlen korú agyagpalán és kva.rcitpalán tör át, a völgyekben alluviá-
lis kavics fedi. Természetes feltárása alig van, kiterjedését túlnyomóan
■csak a belőle származott lejtőtörmelék segítségével lehet megállapítani.
A második, kisebb előfordulás a Dankesgründl (vagy Stermapirt) dűlő-
ben található az előbbitől körülbelül 8 km-nyire. 1922 nyarán végzett
dobsinai kirándulásom rövidsége miatt ezt nem látogathattam meg,
tehát meg kellett elégednem néhány, Rozlozsnik Pál főgeológus úr
által rendelkezésemre bocsátott kézipéldány megvizsgálásával. Illés
adatai szerint itt egy triász-mészkőben húzódó 800 m hosszú, 20 — 25 m
széles szerpentin dykeről van szó.
Az 1918-ban megkezdett azbeszttermelés folytán lehetségessé vált
részemre a Birkeln alján nyitott kőbánya megtekintése és különböző,
friss kőzetpéldányok begyűjtése. A kőfejtőfeltárás tanúsága szerint itt
a szerpentin igen szakadékos, sokszor breccsas zenien töredezett, epi-
genetikus ásványokkal töltött erek járják át. A legnagyobb egységes
tömbök legfeljebb % méteres átmérőt érnek el. A kőzet, javarésze
tömeges textúrával bír, elegyrészei közül szabad szemmel csak a bastit,
magnetit , gránát ismerhető fel, főtömege fehéres-zöldes színű. A nagyobb
tömbök kőzete azonban gyakran csak kívül ilyen világos színű, befelé
mindinkább sötét.ebb, mely körülmény az átalakulás mértékének belülről
kifelé való erősbödésére enged következtetni.
Az eredeti elegyrészek maradványait tényleg csakis ebben a fekete
szerpentinben találhattam meg és ezeknek elrendeződése egy eredetileg
kristályos-szemcsés szövetre utal. Az eredeti elegyrészek közül most
még bronzit , egy monoklin piroxén, pikotit és magnetit mutatható ki.
A zöldesen átlátszó rombos piroxénen a kitűnő prizmatikus hasadás
mellett az (100) -val párhuzamos elválás is látható, kettőstöróse gyenge,
opt. tengelysík párhuzamos (100) -val, c= c optikailag pozitív, opt.
tengelyszöge közepes nagyságú, tehát ensztatit vagy bronzitról lehet
szó. Mivel azonban szerpentinesedése bőséges magnetitkiválással jár,
17 Illés V. Dobs. nyugati kornyékének bányageol, viszonyai. Évi Jelentés 1902.
18 Melczer G. : Gömör megye ásványai. Selmecbánya 1907.
19 Húsz geológiai munkája, melyre Kiss többször hivatkozik, sajnos, csak kézirat
maradt. Kéziratos térképének másolata a M. Kir. Földt. Intézet birtokában van.
A DOBSINAI SZERPENTIN.
75
bronzitnak kell tekintenem. A monoklin piroxén már csak szabálytalan,
szétszórt szemekben található a csiszolatokban, fénytörésük 1*7 körüli,
elsőrendű kék és sárga interferenciaszíneik vannak, az opt. jelleg +.
Kioltódásukat, csak egyetlen, a b tengelyre merőleges metszetben mér-
hettem, hol is a peridotitokban rendesen előforduló diopszidos piroxé-
nekhez képest feltűnően magas értéket kaptam: c : c = 59°. A pikotit
szekfűbarna, vagdalt szemekben jelenik meg.
V óit (1. c.) olivint is említ, de ez adatai valószínűleg a mono-
klin piroxénre vonatkoznak, mert bár sokkal változatosabb és frissebb
anyagot vizsgálhattam meg, az olivinnek nyomát sem találtam.
A kőzet főtömege másodlagos ásványokból tevődik össze, melyek
több generációt alkotnak. Az első generáció közvetlenül az elsődleges
ásványokból keletkezett s a különböző kőzetalkotó szerpentinféleségek
viszik benne a főszerepet. Közülök már szabad szemmel is felismerhető
az ikerlemezei miatt különösen csillogó bastit, melynek 80 mm hosszú-
ságot is elérő, leveles kristályai a sötét kőzetben fehéreszöld, a világo-
sabb kőzetben hagymazöld színűek, kitűnően hasad az (100) szerint.
Ezt az ásványt már Esmark helyesen határozta meg (,,Schillerspath“).
A bastit homoaxikus pszeudomorfóza bronzit után, átalakulását a
fekete kőzetféleségben közvetlenül megfigyelhettem. Egy a c tengelyre
merőleges metszetben (17. ábra) az átalakulás az (100) szerinti elválás
17. ábra. Piroxén átalakulása bastittá őre i
metszetben. Közönséges fényben. 86X-
hasadékaiban kezdődik és a prizmatikus hasadás mentén terjed tovább.
Ilyenformán az egész piroxént egy finom rostokból álló, közepén néhol
magnetit szemecskéket tartalmazó érhálózat járja át. A hálószemek
között később képződő bastit már optikailag egységes, egy irányban
finoman rostos, de mert ez az átalakulás vízfelvétellel és magnetit-
kiválással, tehát térfogatnövekedéssel is jár, a rostok gyengén hajlot-
tak és úgyszólván nekifeszülnek a magnetitgyűrűnek, mely a piroxén
76
RAKUSZ GYULA DR.
csakis ennyire átalakult részei körül képződött. A kezdetben keletkezett
érhálózat sokszor a már homogén bastitpszeudomorfozában is meg-
marad. Az átalakulással együttjár a fény rugalmassági irányok fel-
cserélődése. Míg a bronzitban az opt. tengelysík // (100) -val, addig az
átalakult részben már (010) -val párhuzamos. A bastitpszeudomorfózák
egy része teljesen homogén, más részük teljesen ikerlemezekből épül fel.
Az ikertengelyre 1 metszetben az ikerlemezkék egyenkint vagy csopor-
tosan 60°-os szögben mintegy átszövik egymást. A lemezek irányával
párhuzamosan változik a tengelysík helyzete is, az ikertengely iránya
összeesik a irányával. Minden más nem orientált metszetben az ikrek
zavaros, pikkelyes, a mikroklin ikrezéshez hasonló képet adnak. Némely
esetben azonban az ikerképződés csak a kristály egyes zónáira szorít-
kozik, úgyhogy ezt nyomás hatására hekövetkezett kényszerikerképző-
désnek kell tekintenünk.
Azonban a piroxének homoaxikus átalakulási termékei nem egy-
neműek. Egy másik esetben a bronzit maradványait egy halványzöld,
gyengén fénytörő ásvány (opt. tengelyszög kicsi, optikailag t-) veszi
körül, melyet a penninnel kell azonosítani. Máskor megint az átalaku-
lási termékek izotrópok, néhány ritka esetben pedig az antigorit optikai
viselkedését mutatják.
Az eredeti bronzit helye a belőle keletkezett bastit segítségével
még megállapítható, de a csiszolat többi részét az újonnan képződött
ásványok halmaza foglalja el, melyeknek helyenkint feltalálható hálós
elrendezéséből az eredeti olivinre vonhatni következtetést. A szerpen-
tinesedés már régóta ismert folyamat, de még részleteiben és eredmé-
nyeiben nincs kellő módon tisztázva. A keletkező ásványok látszólag
kémiai szempontból alig térnek el egymástól, optikailag azonban any-
nyira különböznek, hogy e különbségek csoportosításukra alkalmasak-
nak látszanak. Ilyen alapon már le is írtak vagy tizenöt varretást.2"
A szerpentinnel behatóan foglalkozó petrográfusok mégis újabban is
arról panaszkodnak, hogy nem tudják megfigyeléseiket a már leírtakkal
összhangzásba hozni és megint újabb varietásokat állítanak fel. Ez
ásványok meghatározását még nehezebbé teszi a kloritokksd való rokon-
ságuk, amely körülményre elsőnek Wartha V.21 hívta fel a figyelmet.
Már régen megfigyelték, hogy az olivin szerpentinesedésekor kétféle
optikai orientációval bíró ásvány keletkezik. Ezeknek találó leírását
legújabban Tertsch22 szolgáltatta. Szerinte mindkettő finoman rostos,,
n > 1*54, t -a értéke pedig körülbelül 0-006 — 0-010. Az egyik féleség
20 L. Michel táblázatát. Tschermaks M. P. Mitth. XXXII. p. 352.
21 A szerpentin és chloritcsop. ásványairól. Földt. Közlöny 1886. p. 7.
22 H. Tertsch : Studien am Westrande des Dunkelsteiner Granulitmas6ives*
Tschermaks M. P. Mitth. 1921. 5 — 6. füzet.
A DOBSINAI SZERPENTIN.
77
a „ /-szerpentin1 ' (c = c ) gyengébben fény- és kettőstörő, mint az
„ a-szerpentin' ‘ (c=a). A Téktsch által megvizsgált szerpentinekben
e két varietás kétféle elrendeződésben fordul elő: Maschen- und Fenster-
struktur. Az utóbbi elrendeződéssel a dobsinai szerpentinben is gyakran
találkozunk s ez esetben az a-szerpentin erei elég szabályos négyszöge-
ket formálnak, a köztük levő „mezők" vagy a-, vagy ritkábban '/-szer-
pentinből állanak. (TERTSCHnél ez mindig y-szerp.) Néha a mezők
szferolitos szerkezetűek, illetve négy szektorra bomlanak, máskor meg
opt. egységesen orientáltak, de e két véglet között sokféle az átmenet.
Sőt akad izotrop mező is. Tisztább tengelyképet alig adnak s ilyenkor
tág határok közt változó + vagy — tengelyszög látható.
Az ereket alkotó a-szerpentin nem mindig ilyen ablakos elrendező-
désig hanem erei hosszan kanyargók, elágazók is lehetnek, közepükben
majdnem mindig (a vastagabb erekben mindig) párhuzamos magnetit-
sor van. Ezzel szemben a gyengébben kettőstörő /-szerpentin önálló
ereiben soha sincs magnetit, ami későbbi keletkezésükre utal. Különben
is az a-szerpentin erei hullámosán oltódnak ki, szakadozottak és szinte
elvetődöttek, míg az esetleg bennük vagy rajtuk áthaladó j'-szerpent in-
erek folytonosabbak, egységesen oltódnak ki, áttörik még az a-szerpen-
tinben lerakodott magnetitsorokat is, de maguk mindig magnetit-
mentesek maradnak. Az egész kőzetben különben kevés a /-szerpentin,
itt-ott csak kis lencsékben található.
Ezzel korántsincs kimerítve a szerpentinásványok leírása. A Michel-
féle táblázatos összeállításban közölt varietások közül kőzetünkben is
megtalálhatók a STARK-féle Oa és Oy, valamint a ScHUSTER-féle erőseb-
ben fénytörő I. ásvány is észlelhető apróbb lencsékben. Ezt a nagyon is
változatos optikai viselkedést nem is magyarázhatjuk másképen, mint
Weinschenk feltevésével:23 „Az eredetileg kolloid anyag egyenlőtlen
feszültségi viszonyok miatt kettőstörővé vált, másrészt kristályosán
átrakódott. “ Bizonyos, hogy a mechanikai hatásnak itt, is nagy szerepe
volt.
Egyes szerpentinféleségek, ha pleochroizmust nem is mutatnak, a
kloritokhoz képeznek átmenetet, melyek hellyel-közzel szintén nagyobb
szerepet játszanak kőzetünkben. Meghatározásukat igen megnehezíti
a gyenge vagy hiányzó pleochroizmus. A permin , pseudophit, klinochlor
és leuchtenbergit előfordulását mégis megállapíthattam. Hogy a piroxén
is kloritosodhat, már többen is megfigyelték és valószínűleg ilyenkor is
megvannak a klorit- és szerpentin-átmenetek.
Az ércek dobsinai kőzetünkben igen egyenlőtlenül oszlanak el.
A sötét szerpentinben majdnem minden elegyrészt körülkerítenek az
23 E. Weinschenk: D. gesteinsbildenden Mineralien. Freiburg 1915, p. 212.
78
RAKUSZ GYULA DR.
egyes vagy kristályvázzá összetapadó magnetit szemek, míg a világos-
zöld kőzet csiszolataiban alig néhány szemecskét találhatni. A kőzet
elemzése is mutatja, hogy későbbi folyamatok kivonták belőle a vasat.
Boraxgyönggyel a kromit jelenléte is kimutatható. Végül másodlagosan
keletkezett hematit- pikkelyek is találhatók, vérvörös színnel átlátszó,
mikroszkopikus táblácskák ezek, melyek valószínűleg a gránáttal egy-
időben keletkeztek.
A gránát (allochroit) kétségtelenül utolsónak jött létre, mert
magnetit-, szerpentin- és klont-zárványokat tartalmaz. E nevezetes
ásvány előfordulási és keletkezési módjával, elemzésével már más helyen
behatóan foglalkoztam.24 Itt csak arra akarok ráutalni, hogy feltűnő
módon hasonlít minden tekintetben ahhoz a gránáthoz, melyet Brauns25
írt le és ábrázolt is a Rajnai Palahegység pikritjének átalakulási ter-
mékeiről szólva. A gránát előfordulási körülményei, a hematit és az
erekben képződött friss magnetit jelenléte bizonyítják, hogy a kőzet
oly körülmények között képződött, melyek Grubenmann legfelső zóná-
jának felelnek meg. Az erősen egyoldali nyomás hozta létre a gránát
lencsés elhelyezkedésével járó palás textúrát is. bár a kőzet túlnyomó
része tömeges szerkezetű.
Ugyanezek a hegymozeások idézték elő a kőzet repedezettségét is
A hasadékok egészen szabálytalanok, változatos módon kereszteződnek
és ágaznak el, kitöltésük laterális szekréció által történhetett termalis
vizek segítségével. Itt említem meg azt, hogy Brauns szerint26 Schrauf
mondotta ki először a krizotil vizes oldatból való keletkezését 1882-ben.
Azonban Kiss Antal (1. c.) már 1858-ban írja ezt: „Lehetséges, hogy
a foszla (krizotil) meghűléstől vagy erőműtani hatástól származott
újabbkori és másodlagos vizi képződés által rakódott le.“ A krizotil-
erek vastagsága 01 — 3'0 cm között ingadozik, szálai sokszor hajlottak,
hullámosán verik vissza a fényt, színük sárgás, zöldes, esetleg sötétebb
zöld. A krizotil iparilag értékesíthető és az utóbbi években hozzá is
fogtak kitermeléséhez.27 Mikroszkópi vizsgálatokra a rostokkal pár-
huzamos csiszolatokat használtam. Az egyikben a krizotil és magnetit
érdekes összenövését figyelhettem meg (18. ábra), a krizotil-érbe a ros-
tokkal párhuzamosan vékony magnetit-oszlopok (néhol hematit is)
nyúlnak be. Ugyanebben a csiszolatban a krizotil feltűnő plochroizmust
24 J. Rakusz: Studicn an d. Gránát v. Dobschau. Centralblatt f. Min. etc. 1924.
p. 353.
25 R Brauns: D oberdevonische Pikrit etc. Neues Jabrbucb. Beil. Bd. XVIII.
26 R. Brauns: Palaeopikrit ven Amelose etc. Neues Jahrbuch. Beil. Bd. V.
27 Minthogy az azbeszt bányászatának és elemzésének részletezése több helyet
venne igénybe, mely e cikk számára nem áll rendelkezésemre, erről más dolgozatban
fogok beszámolni.
A DOBSINAi SZERPENTIN.
79
mutatott, melyről az irodalomban nem találtam említést. Intenzitása
változó, sőt teljesen hiányozhat, különben c> b, c= szekfűbarna és
b = barnássárga. Kettőstörése ingadozó, majdnem 0 is lehet, de lát-
hatunk elsőrendű sárga interferencia színeket is. Ahol a krizotihostok
hajlottak, amit a köztük levő magnetit elhajlása jól mutat, a kioltódás
e hajlásnak megfelelő éles mezőkben különül el vagy unduláló is lehet.
Az opt. tengelyszög nagyon változó, a pleochroós rostoké nagy, a szín-
teleneké kiosii, tehát a kémiai összetételtől is függ. A diszperzió mértéke
is változó, p v. — -A krizotil-erekben rendesen pikrolit és webskyit
is van, ezek az erek falát lepik be, tehát a krizotilnál idősebbek, mint
már Brauns is megállapította. E két ásvány önállóan is alkothat
01 — rO cm vastagságú ereket. Mind a kettő teljesen megfelel Brauns
részletező leírásának (1. id. két munkáját). A pikrolitnak csuszamlási
lap-szerű, csíkozott, viaszfényű, barnás vagy zöldes kérge alatt van a
tulajdonképeni fénytelen és kagylóstörésű, levélzöld ásvány. A Brauns
által optikailag kimutatott ellipszoidos-rostos struktúrája azonban
csak ritkán látható tisztán, néhol zavarosan rostos vagy éles határ
nélkül átmegy az amorf webskyitba. Ez utóbbi igen változó víz-
tartalmú, fekete, sötétzöld vagy világosabb zöld színű. A vékonyabb
erekben e két ásvány szinte észrevétlenül megy át a krizotilba is. Ez
ásványok változatos fizikai és optikai viselkedése eredetileg kolloid
állapotukban keresendő, ez magyarázza meg a köztük levő átmeneteket
is. Ezért ezeket csak egy változatos összetételű ásványgél egyes típusai-
nak tekintem és a nagyon sok ilyenfajta szerpentinféleségre vonatkozó
elnevezést fölöslegesnek tartom.
A legutoljára képződött gránát és magnetit néhol sűrűn belepi a
hasadókok falát, de az azbesztér közepén is megtalálhatók (18. ábra).
80
RAKUSZ GYULA DR.
Ezeken az ásványokon kívül kaiéit, magnezit , brucit limonit stb. fordul
elő különösen a felszínhez közel, mint a kőzet mállási termékei.
Hogy egyes helyeken mennyire átalakult már a szerpentin, leg-
jobban egy Emszt K. főgeológus úr által végzett elemzés bizonyítja.28
Ez az elemzés OsANN-GRUBENMANN-féle értékei S = 41-79, A = 0*34,
<; = 3-4, F = 42-97, M = 0-0, T = 7-63, K = 0'8; a = 0*0, c = U5,
f = 18‘5, tehát sokkal közelebb esik egy kloritpala vagy pseudophit-
•elemzéshez, mint bármely szerpentinéhez.
A Dankesgründl szerpentinjének megvizsgált darabjai nagyjában
hasonlók a város melletti kőzethez. Ebben különösen sok kataklázos
bastitot találtam, melyek igen változatos képeket adnak. Ugyanazon
bastit egyes részei erősebben-gyengébben hajlottak, ez a hajlás bizo-
nyos határnál éles törésbe megy át. Még nagyobb nyomás hatására a
kristály egy része zavaros pikkelyekre bomlik, vagy pedig egészében
kényszerikrekből épül fel. A lemezek széle darabokra is töredezhet
(Mörtelstruktur). A y- szerpentin erei még a bastiton is áthatolnak
néha. Ez az ásvány tulajdonképen a krizotill al azonosítható, mégis
azért tartom külön, mert mikroszkopikus erekben fordul elő és néha
pikkelyes habitusa is lehet, rostjai nem feltétlenül párhuzamosak.
Gránátok e kőzetben csak mint zavaros mikrolitok és csak a bastit-
féleségek belsejében, a rostokkal párhuzamos sorokban találhatók,
keletkezésük tehát azokhoz van kötve. Ebben a kőzetben egy a radiotin-
típushoz tartozó ásvány is látható 1 — 2 mm-es lencsékben, orsókban,
melyeket /-szerpentin szegélyez.
A szerpentinesedést sokáig felszíni mállás termékének tartották,
hogy ez nincs így, azt. dobsinai kőzeteink is kétségtelenül bizonyítják.
Többek között a gránát párhuzamos textúra-lapokon való elrendeződése
is arra utal, hogy a kőzet képződésénél a nyomás is döntő befolyást
gyakorolt. A gránát szerpentin-zárványainak tanúsága szerint a szer-
pentinesedés megelőzte a gránát képződését, tehát már nagyon régi
folyamat, legalább is már eocén előtti (a felvidéki eocén ugyanis már
zavartalan településű), amikor a szerpentintömzs még a mélységben
feküdt, az erózió tehát csak az átalakulás után hozta felszínre. Külön-
ben ezt a mélységben való átalakulást már Merril20 és Bleeck20 régeb-
ben is hangsúlyozták.
A dobsinai gabbro-gabbroamphibolit-v onulat nem hozható össze-
függésbe a szerpentinekkel. Ismeretes, hogy a régebben végig gabbronak
tartott intruzió éppen a Birkelnhez közel eső részén kvarcdioritnak
2S M. Kir. Földt. Int. Évkönyve 1913.
G. P. Mf.rril munkájának ismertetése. Neues .Jahrbuch 1901. I. p. 229.
3" F. Bleeck: Jadeitlagerstátten etc. Zeitschr. f. prakt. Geol. XV. p. 341.
A D0BSINA1 SZERPENTIN.
81
bizonyult31 és bár ezen kőzetek is metamorfizáltak, mégis egészen más
átalakulási fokot tüntetnek fel, mint a szerpentin. A diorit és szerpen-
tin között egv K— Ny irányú vetődés van, melyből érdekes módon az
érctelérek közelében muszkovit és egyéb magnéziadús ásványok kerültek
ki. Talán így éppen ezen vetődés adhatná magyarázatát a szomszédos
peridotit szerpentinesedésének. — A triásznál fiatalabb dankesgríindli
szerpentin a város mellettitől eltér abban, hogy sokkal kevésbbé repe-
dezett, hiányzanak belőle a másikban annyira jellemző nagy gránátok,
tehát a metamorfizáló erők kevésbbé befolyásolták. Hogy a metamor-
fózis fokában észrevehető ezen különbség vájjon korkülönbségre is
visszavezethető-e, ezt eldönteni aligha fog sikerülni.
Munkám befejezéséül e helyen is hálás köszönettel adózom
Schafarzik Ferenc műegyet. ny. r. tanár úrnak, aki anyagi támoga-
tásával is lehetővé tette dobsinai utamat és a műegyetemi ásvány-föld-
tani intézetben végzett minden vizsgálatomban hathatósan támogatott.
A mikroszkóp! vizsgálatok egy része a Pázmány Péter-tudományegye-
tem ásványtani intézetében készült, ahol Mauritz Béla egyet. ny.
r. tanár úr és Vendl Miklós főiskolai tanár úr értékes tanácsait
élvezhettem.
31 Kozlozsnik P.: Földtani jegyz. Dobsináról. Füldt. Int. Évi Jelentése 1913.
VALENTINIT ÉS ORIENTÁLT BARYT FELSŐBÁNYÁRÓL.
KŐSÓ DEÉSAKNÁRÓL. *
(A 19 — 22. ábrával.)
írta : Koch Sándor dr.*
Valentinit Felsőbányáról.
19. ábra.
A felsőbányái valentinit kristályait Fellenberg vizsgálta meg1
s rajtuk, mérés nélkül, hat formát állapított meg, úgymint {100}, {010},
(001 }, {110}, {011} és {021} és dolgozatában két ábrát közölt róluk.
A felsőbányái valentinitre vonatkozó adatait átvették a tan-' és kézi-
könyvek, mely utóbbiak közül Hintzf. munkája2 a valentiniten fellépő
kristályalakok között a bázislapot, mint „eddig sehol máshol még
nem észleltet*1, igen kérdésesnek jelzi.
* Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1923 június 6-i szakülésén.
1 Neues Jahr bucii f. Min. 1861. 132. p.
2 Hintze: Handbueh d. Min. 1. 1238. p.
Földtani Közlöny. Lili. köt. 1923.
82
KOCH SÁNDOR DR.
A Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárából két, Felsőbányáról szár-
mazó, kissé málló tt antimonit-kristályokból és spherosiderit-gömbökből
álló darabról tizenegy valentinit kristályt sza-
badítottam le közelebbi vizsj álat céljaira.
A kristályok 1 — 1 1/2 mm hosszúságúak, széles-
ségük valamivel kisebb, színük sárgás, fényük
erős gyémántfény az egyenes, zsírosfény a gör-
bült kristálylapokon. Rajtuk egész biztosság-
gal négy formát sikerült megállapítanom: a
három véglapot és az alapprizmát; a {100},
b {010}, c{001}, w{110}. A b és c véglapok
jól fejlettek, sírnák, az a véglap csak két kris-
tálykán szerepelt, keskeny, igen fényes csí-
kocska alakjában. Az m prizma szintén jól fejlett
lapjai egyes kristályokon a vertikális irány-
ban gyengén rostozottak. A domalapok erősen görbültek, a kapott
mérési eredmények meglehetős tág határok közt ingadoznak s a leg-
közelebb még az i {054} és q {021} domák értékeihez állanak. A b lap
szerinti tökéletes hasadás jól tükröző, fényes lapot ad. A bázislap
fellépte tehát a felsőbányái valentinit-kristályokon kétségtelen s külön-
ben sem egyedül-álló, mert az M. H. Umgemach által leírt2 3 Szenzá* ból
(Algír) származó valentinit-kristályokon is ki van fejlődve.
Mért és számított szögértékek :
Mért
Számított Laspeyi
m:m —
42° 38'
42° 41'
m : a —
22° 30'
22° 31'
m:b =
67° 26'
67° 29'
II
90°
90°
c :i? =
21° — 23" 50'
21° 48' 30"
c : q? =
30° 40' — 34° 20'
33° 56'
2. Orientáltan továbbnőtt barytok Felsőbányáról.
20—22. ábra.
Az Annales Musei Nat. Hung. XVIII. (1921. évi) kötetének 151.
oldalán megjelent dolgozatomnak publikálása után az ott leírt őrien -
tált barythoz hasonló darabok kerültek kezeimhez, melyek részint
orientációjuk változatos volta, részint formagazdaságuk miatt meg-
érdemlik a megemlítést. Az alapkristályok élhossza 1 — 2 cm, vastag-
ságuk maximum 4 mm, felületüket erősen mállott markasitkéreg
vonja be. Anyaguk tiszta, színtelen, a szélek felé kissé zavaros, bel-
sejükben auripigment, kevés metacinnabarit és ritkán libellás folya-
3 Bulletin de la Société fran?aise de Mineralogie XXXV. 539..
VALENTINIT ÉS ORIENTÁLT BARYT FELSŐBÁNYÁRÓL, KŐSÓ DEÉSAKNÁRÓL. 83
dékzárványok találhatók. Habitusuk táblás, rajtuk csak az m jllOj
alapprizma és a c J001! bázis lapjai szerepelnek. Az alapkristályok
prizmalapjain, illetve ezeknek egymással való metsződési élein ülnek a
második generáció mindig pontosan orientált, 2 — 4 mm hosszú s kb.
1 — IV2 mm szélességű, lapdús kristálykái. A kristálykákat markasit
kéreg nem borítja, színük kissé sárgás, belsejük zavaros, zárvány-
mentes. Rajtuk tizenegy forma állapítható meg,ú. m. :
a |100| n |320j 2 jlll}
b J010! \ 1210! v U15(
c 1001! a 1102! k 1118!
m 1110! 0 jOlli
A kristálykák a d doma uralkodó volta miatt a b tengely irányában
megnyúltak. Az egyes formák lapjai fényesek, jól tükrözők, kivéve a
k bipyramis kevéssé gör-
bült lapjait. A prizma-
lapok némelyik kristály-
kán a vertikális irányban
gyengén rostozottak. Az
alapkristály (1 10) : (110)
lapjainak metszési élén
ülő (20. ábra), valamint
az 110 lapnak különböző
helyén továbbnőtt (egyet
közülük a 21. ábra érzé-
kit) kristálykák csak egyik végükön fejlettek, rajtuk a fentemlített
tizenegy ^forrna mind szerepel. A 22. ábrán látható, az alapkristálynak
(110): (110) metszési élén fennőtt
kristályka mindkét végén kifejlő-
dött, rajta a c bázislap nem sze-
repel. Ez utóbbi kristályka csak
egy, a másik kettő több példány-
ban van meg a Nemz. Múzeum
ásványtárában.
A formák megállapítása
céljából mért és számított szö-
gek értéke a következő:
Mért
c:d 38° 50'
c : z 64° 19'
c : v 22° 35'
c : k 14° 31'
Számított (Helmhacker)
38° 51' 28"
64° 19'
22° 35'
14° 34'
6
84
KOCH SÁNDOR DR.
Mért
Számított
(Helmhacker)
d.
: a
51°
8'
51“
8° 32"
0.
:o'
105°
26'
105"
26'
0 ,
:b
37°
15'
37“
17'
a .
22°
13'
22“
11" 30"
X:
n
6°
20'
6°
21'
0 •'
m
10ü
41'
10°
39'
a .
• rn
39°
14'
39“
11' 30"
z :
/
z
88“
38'
88°
37'
v :
■ v'
34“
37'
34“
37'
k
:k'
22°
26'
22“
29'
3. Kősókristályok Deésaknáról.
Néhai Franzenau Ágoston gyűjtéséből deésaknai kősókristá-
lyok kerültek a Nemz. Múzeum ásványgyüjteményébe. A kristályok
szabadon álló hexaederek és hexaeder-csoportok, melyeken a kocka-
éleket egy hexakistetraeder, valószínűleg a kősón leggyakoribb } 210 {
indexű, keskeny lappárjai metszik le. A hexakistetraeder lapjai símák,
míg a hexaederlapokon természetes étetési idomok lépnek fel milli-
méteres nagyságúaktól a centimétert elérőkig. Az étetési idomok tetra-
kishexaederesek s némelyiknek közepéről ismét a hexakistetraeder négy
lapja emelkedik ki, nem egyszer túlnőve az eredeti hexaederlapon. Érde-
kes az a kristály, melynek hexaederlapján hét étetési idom, 2 mm nagy-
ságútól 4 mm nagyságig, növekedő egyenes sorban helyezkedett el egy-
más mellett. Magyarország sóbányái közül csak Vízaknáról1 és Maros-
újvárról2 ismertünk eddig kősókristályokat, melyeken a hexaederen
kívül más forma, a tetrakishexaeder, illetve az oktaéder is szerepel.
Készült 1923-ban, a budapesti Pázmány Péter tudományegyetem
ásv. kőzettani intézetében.
1 Schafarzik: Földt. Közi. XIX. 265. o.
2 Koch A.: Orv. term. tud. ért. 1884. 2980.
A GIPSZES EOCÉN A GVALUI HAVASOK SZEGÉLYÉN.
85
A GIPSZES EOCÉN A GYALU1 HAVASOK SZEGÉLYÉN.
(A 23 — 24 ábrával.)
írta : Szádeczky-K. Elemér.*
A középeocénkori transzgressziót az erdélyi medence ÉNy-i
részén gipszlerakódás vezeti be. E gipszeket általában tengeri erede-
tűeknek szokás felfogni. Azonban a tenger vizének koncentrálódása a
transzgresszió kezdetén különös magyarázatnak tűnik fel. A meleg,
száraz klíma folytán a tenger partján a gipsz kicsapódhat, mire példa
a mai Sinai-félsziget gipszes agyagja; de ily módon nem keletkez-
hetnek 30 m vastag telepek, amilyenek az egeresiek és zsobokiak.
Tengerrel alig összekötött, kis, elzárt medencékben való koncentráló-
dáskor pedig (OcHSENius-teória) a gipszkiválás előtt, a tengernek
már valami nyoma maradna- A gipsz alatt pedig tarkaagyag van,
melyet édesvízi üledéknek gondolnak, újabban steppei, illetve sivatagi-
nak. Lehetséges-e, hogy a tarkaagyaglerakó édesvízi „beltó“ tengeri
hatás alá kerülésekor a tengernél is koncentráltabb víz keletkezzék ?
(ami körülbelül azt jelentené, hogy édesvíz + tenger = a tengerinél
sokkal koncentráltabb víz, melyből gipsz csapódik ki!) Mivel tehát a
gipsz feletti rétegek kétségtelenül tengeriek, az alsótarkaagyagnak
nagy beltóban való leülepedése is kétséges. Ha sivatagi, vagy steppei
képződmény a tarkaagyag, nem szükséges-e a gipsznek is sivatagi
származást tulajdonítani, mint Apám, Szádeczky-K. Gyula1 a Ma-
gyarkapusiról feltételezi? E kérdések szedimentpetrográfiai megvilá-
gításához a gipsztelen felsőeocénig az egész erdélyi eocén tanulmá-
nyozása szükséges. Alábbiakban a szedimentpetrográfiai vizsgálatok ki-
indulásául néhány újabb adatot és meggondolást fektetünk le, a Gyalui-
Havasok, Bánffihunyad, Kolozsvár és Torda közti eocénra vonatkozóan.
Említett eocénterület két részre osztható: 1. A kristályos tömegtől
E-ra levő Kalotaszeg — Egeres — Kolozsvár vidéki, egykori nyilt tenger
szegélyén lerakodott gipszes eocén közvetlenül kristályos palára, illetve
gránitra települ ; 2. A Jára-melléki egykori nagy öböl gipsztelen eocén-
lerakódása pedig kréta közbeiktatódásával ÉK-i szegélyét alkotja a
Gyalui-havasok kristályos tömegének. A kalotaszeg — egeresi soroza-
tot fokozatosan természetes sorrendben oligocén rétegek takarják el,
míg a Jára-menti eocénre szarmata „feleki sorozat,44 transzgredál.
Az eocén rétegsort lerakódása óta egyetlen, bizonyára epiroge-
netikus sülyedés zavarta. A sülyedés az eocénben már folyamatban
volt: ez teszi érthetővé az alsótarkaagyag feletti transzgressziót;
* Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1923 december hó 19-i szakülésén.
1 „Az alsó tarkaagyag szárazföldi származásáról. “ Érd. Múzeum Ásv.-Ért. 1918.
Kolozsvár.
86
SZÁDECZKY-K. ELEMÉR
továbbá barometeres rétegmagasság-méréseim alapján készített szelvé-
nyekből arra lehet következtetni, hogy az alsó rétegek a felsőknél
valamivel meredekebben dűlnek. A sülyedés azonban az eocén után is
még hosszú ideig tartott: az eocénnél fiatalabb rétegek is hason-
lóan megdűltek. A sülyedés kialakulását az eruptivus alátámasz-
tások determinálták. A Gyalui-havasok gránit masszívuma kétség-
telenül fixnek tekintendő; csak a kristályos pala és a rajta nyugvó
eocénsorozat sülyedtek, a gránit masszívumhoz alkalmazkodva. A gránit-
tömeg É és ÉK-i részén tehát a dűlés is É-i, illetve ÉK és K-i. Sülye-
dés közben a kristályos kéreg megrepedt, elsősorban a gránit alátámasz-
tás szélein, hol a legnagyobb feszültség állott be. A repedések iránya
ennek folytán a gránitfőtömeg É — D-i irányával nagyjában megegyezik,
(pl. 1. az alább kimutatandó gyerővásárhely — egerbegyi törést). A repe-
dések mentén kisebb méretű eruptivumok törtek fel, valószínűleg a
kréta végén. ÉK-en a Jára-vidéken az ÉK, K-i dülés mellett a rétegek
nagyjából ÉD-i csapásával e fiatalabb eruptivumok (pl. a kisbányaiak)
húzódásiránya megegyezik; ezért ezek nem is gyakorolnak különös
hatást az üledékek dűlésirányára. Viszont a maszivum É-i részén a
törésvonalak a kristályos palák és üledékek K — Nv-i csapására közelí-
tőleg merőlegesek, tehát a törésvonalak mentén feltört eruptivumok,
Szelvény Bocs-, Meregyón át (Gyalui-hav. ÉNy-i, ill. Kalotavidék D-i része).
Mérték 1 : 100.000, torzítás 1 : 5.
jelmagyarázat:
Kristályos pala Alsótarka- Numulitpad
aiÖr-es agyag Édesvízi
3 £ gránit ' mészkő vagy
gipsz
— 4
Ostrea-
márga
Alsó-
durvamészkö
Felső- Felsődurva-
tarkaagyag mészkő
Édesvízi mész-
kő v. gipsz.
mint alátámasztások a sülyedő kérget dóm- ill. brachiantiklinálissá
formálták. E kisebb eruptivumok az eocénben már megvoltak, így
petrogenetikai szempontból figyelmet érdemelnek. Továbbá éppen körü-
löttük tartalmaz az eocén gipszet (az eruptivus kiemelkedések és a
gipsz közt paleogeografiai összefüggést is kell keresnünk!) s így a tele-
pülés az eltakart gipszrészek miatt is fontos.
A GIPSZES EOCÉN A GYALU1 HAVASOK SZEGÉLYÉN.
87
A magyargyerővásárhelyi és pányiki kisebb eruptivumok fen-
tiek szerint kristályos-pala-burkot támasztanak alá, ezáltal körü-
löttük az eocén is kiemelkedetten maradt. Ez képezi magját annak a
hatalmas, laposan szétterült boltozatnak, amivé a kalotaszeg — kolozs-
vári rétegkomplexum formálódott (a 24. ábra e boltozaton átfektetett
K — Ny-i szelvény). A közvetlen alátámasztás, ami fölött a felszínre jut-
nak legidősebb eocén rétegek (alsótarkaagyag és gipsz), jól kinyomozható,
mert a rétegek az alátámasztás szélein hirtelen lesülyednek. Külö-
nösen éles határolású a közvetlen alátámasztás K felé, hol a hirtelen
sülyedés vető mentén kezdődik. E vető irányában hatalmas, ÉÉNy —
DDK-i törésvonal van (alábbiakban gyerövásárhely — egerbegyi törés-
vonalnak nevezzük), melyben a magyargyerővásárhelyi Köveshegy erup-
tivuma, a kiskapusi vulkáni kúpok és az egerbegyi — Koch által kvarc-
ortoklász-trachitnak jelzett — eruptív telérek sorakoznak. Utóbbiak
húzódásiránya (1. Kocn-féle, geol. színezett 75.000-es térkép) szintén
ÉÉNy — DDK-i, mint ahogy a törésvonal mentén levő kristályos palák
csapása is megegyezik vele. E törésvonal hosszú ideig aktív volt: a
gyerövásárhely — kiskapusi eruptivumokról Hoffer2 kimutatta, hogy az
alsó eocénnél idősebbek; ugyancsak ez volt az a tektonikus vonal,
melynek mentén az eocén rétegek együttes sülyedése alkalmával, tehát
az eocén után, vetődés keletkezett. A törés ma kimutatható a Jegenye
patak Nádasba-torkolásától egyenes vonalban a Köveshegyen át, honnan
fenti irányát megtartva, legalább is az egerbegyi Dumbraváig terjed,
tehát több mint 14 km hosszú.
E pregnáns K-i határtól eltekintve az alátámasztásról enyhén
dűlnek le félkörben a rétegek: Ny felé egészen Vlegyásza eruptivumig
ÉÉNy-i az általános dűlés. Közben csak a gyerőmonostori Köveshegy
és Dedehegy Ny-i lábánál találtam rétegzavarodást: egy — eddig 3 km
hosszúságban észlelt — vetődést, mely az itteni alátámasztás (Köves-
hegy,3 muszkovit-gránit aplit, illetve pegmatit) szélén képződött.
Nem tartozik a kristályospala- és üledékburkot boltozatba for-
máló eruptivumok közé a Vlegyásza hatalmas eruptív tömege, ameny-
nyiben az üledékek nívóján sokkal magasabbra emelkedett, sőt a szom-
szédos kéregrész sülyedését lokálisan sem akadályozta meg, hanem
csak egyes már lesülyedt részeket (hódosfalvi, magyarókereki rögök)
rántott magával. A Vlegyásza eruptivuma a kéreg felső részében nem
3 Doktori disszertációjában. (Kolozsvár, 1912.)
3 Ez a gyerőmonostori Köveshegy nem tévesztendő össze a tőle 12 km-re KÉK-re
levő gyerővásárhelyi Kövesheggyel. A gyerőmonostori vető alapján talán kimutatható
lesz az alátámasztás folytatása a Dedehegy alatt is. E vető párhuzamos a gyerő-
vásárhely— egerbegyi töréssel.
88
SZÁDECZKY-K. ELEMÉR
terjed szét a Kalota-medence alá, mellette — mint fal mentén — aka-
dálytalanul sülvedt le az eocén kéregrész.
Az üledéksorozat keletkezési körülményei.
A kréta végén — nagy diasztrofizmus után, amit az eocénnek
úgy a kristályos palán, mint a krétán való diszkordáns települése jelöl —
az egész Határhegység (tágabh értelemben vett Bihar-csoport) száraz-
föld volt s szélein lassú epirogenetikus sülvedés indult meg, melynek
lefolyását az előbbeniekben láttuk. A szárazföldi periódussal kapcso-
latban már ekkor nagymérvű volt a denudáció. De Martonne 1920-
ban megállapított egy, a középeocénnél idősebb, felsőkrétánál fiata-
labb peneplént, melyet Dongó község és a Hidegszamos közti legjobb
előfordulásáról „ plateforme de Farkas^- nak nevezett. Ebben az időben
rakódott le az alsótarkaagyag, melynek azonban pontos kora még nem
tisztázódott. HoFFMANNnak Koch által is elfogadott nézete szerint e
rétegen belül keresendő az alsóeocén. Nopcsa viszont danien emeletbe
sorolja. E felfogást Lóczy sen. és T. Róth L. egyes esetekben (Bor-
berek) helytelenítik. Azonban a zsibóvidéki tarkaagyagok danien korát
Róth sem vonja kétségbe; mivel a dinosaurusok alapján kétségtele-
nül van is egy danienkorú tarkaagyag:4 5 a Gyalui-havasok és Meszes-
hegység közti alsó tarkaagyagok (tehát a mi területünk és a vele
összefüggő zsibóvidéki) alsó részét idetartozónak kell tekinteni
A tarkaagyagnak Num. perforata fedővel párhuzamos települését Lóczy
a danien kor ellen szólónak találta; azonban a gyűrődések, miként ő
is kiemelte, kétségtelenül daniennél idősebbek, így a párhuzamos tele-
pülés nem sokat mond. A főgyűrődéseket Lóczy után legtöbb szerző '
középkrétakorúnak veszi s a Koch és Vadász által kiemelt felsőkréta
gyűrődését6 lokálisnak tekintik. Ilyen, vagy talán éppen ezen kéreg-
mozgás nyomának tekinthetjük a kristályos palákra is ható gyerő-
vásárhely — egerbegyi törésvonalat, melynek eruptivumai szintén alsó-
tarkaagyagelőttiek. A szenont gyűrő kisebb orogenezis még mindig
lehet danienelőtti. De az alsó-tarkaagyag planparallelitása a perfo-
rata- stb. rétegekével nem is oly világos, Koch például több szelvé-
nyében gyenge diszkordanciát jelöl köztük. így az alsó-tarkaagyag
danien korát egyetlen biztos ellenvetés sem cáfolja.
Ha pedig arra vagyunk tekintettel, hogy a Kalotaszegben több
4 Kadic 1915-ben (tehát a tarkaagyag-viták után) Hátszeg vidékéről több danien-
korú kőzetet említ, köztük egy ., veres szericites agyag“-ot is (Földt. Int. Évi Jel. 1915.
573—576. 1.)
5 Így Rozslozsnik: F. I. Évi Jel. 1914.
9 Vadász: F. I. Évi Jel. 1915, 323. 1.; hasonló szellemben ír Pálfy: Évi Jel.
1901, 63. 1.
A GIPSZES EOCÉN A GYALUI HAVASOK SZEGÉLYÉN.
89
helyen fokozatosan, tehát időbeli hézag nélkül megy át az alsó tarka-
agyag a már lutetien édesvízi mészkőbe, úgy arra az eredményre jutunk,
hogy az alsó-tarkaagyag magában foglalja a donién , ( montien ), tha-
netien és londinien emeleteket s így a mezozoikum és kainozoikum
közt átmeneti üledék van területünkön.'
Származásáról is különböznek a vélemények: Koch és Nopcsa
édesvízi üledéknek hajlandók tartani ; Szádeczky-K. Gy. jellegzetes
szárazföldi lerakódásnak bizonyítja, és pedig „Wüstenlack“-os kavi-
csok alapján sivataginak ; végül Voitesti steppei eredetűnek említi.
Tagadhatatlan, hogy a tarkaagyag rokonságban van a trópusok veres
képződményeivel. Sőt a macskakői (Jára-völgy) alsótarkaagyagban
hematit- és limonit-fészkek ismeretesek8 s az ily vaskonkréciók Láng'1
szerint csakis lateritesedés esetén képződhetnek. Ha ennek alapján még
nem vehetjük az alsótarkaagyagot valódi lateritnek, a rokonsága a
trópusi nedves meleg klíma képződményeivel ebből kétségtelen. Nopcsa"’
említ is a danienből a bulgáriaihoz hasonló nedves meleg klímára
valló flórát Nadrág- és Ruszkabányáról s már száraz meleg klímái
flórát is ugyancsak Ruszkabányáról és tovább ÉK-re, a Maroson
innen, Borberekről. A mi területünk már kétségtelenül az arid zó-
nába tartozott, mit a tarkaagyagokat fedő gipszek is bizonyítanak.
Akkor is, ha J. WALTHERtől eltérően, a gipszet csak a száraz (de
nem feltétlenül meleg) klíma kritériumának fogjuk fel, trópusi arid
zónát kényszerülünk felvenni, mert a trópusi meleg egész Európa
eocénjére11 kétségtelen. Ezek alapján következőnek adódik az alsó-
tarkaagyag származása : Sivatagi lerakódás , de nem autochton málló-
dék — sivatagban nem is történhetik ily fokú kémiai mállás — , hanem
legalább nagyrészben, a közeli magasföldi nedves meleg trópusról,
D felől került ide. Szállítója az időközönkénti heves zivatarok vize
(torrentiális rétegzés!) és talán a sivatagi szél, mely a dreikanterek
csiszolója volt. E trópusi veres talaj: „Roterde“-iaterit-akkumuláció
durva konglomerátpadokkal és vékony réteges zöld vízi (mocsári)
üledékkel váltakozva a mélyebb részeken rakódott le, bizonyára már
eredetileg a sivatagokra oly jellemző nagy sík felületeket alkotva.
A település alapján megállapítható a ,,Schuttmeer“ eredeti elter-
7 Ennek megfelelően már Koch nyilatkozott a Földt. Társulat 1909 jan. 5-i
ülésén, 1. Földt. Közi. XXXIX., 58. 1.
8 Koch: Érd. Medence Harmadkori képződményei. Földt. Int. Évkönyve, X.
1894. 180. 1.
9 Linck: Chomie d. Erde 1.1914. 134. 1. Láng : „Die klimatischen Bildungsbedin-
gungen d. Laterits.“
10 Földt. Int. Évk. XXIII, 1915. 19-20. 1.
11 Compte R. des X. intern. Geol. Congr. számos közleménye; Semper: Geol.
Rundschau I, 68. 1.
90
SZÁDECZKY-K. ELEMÉR
jedése. így példaképen: Meregyó községtől D-re eső vidéken az eocén-
rétegek enyhén ÉÉNy-ra dűlnek; a Valea Dobrenilor felső folyásánál
az alsótarkaagyag 880 m t. sz. f. magasságon túl nem emelkedik,
sőt kb. e magasságban metszené is azt a dőlésében meghosszabbított
perforata-réteg. Közvetlenül felette D-re azonban a kristályos pala
feltornyosul 900 — 1000 — 1200 m-re, úgyhogy a É — D-i szelvényben
3°-os dűlésű eocén világosan beleütközik a kristályospalatest dere-
kába. Mivel természetes, hogy az alsótarkaagyag lerakódása óta csak
kristályospalatest alapjával együtt vehetett részt a kéreg lassú
megdűléseiben, hiszen vetődés feltételezésére semmi okunk sincsen,
feltételezhető, hogy eredetileg is megvolt a kristályospala kiemelke-
dése az alsótarkaagyag felett; e kiemelkedő kristályos test mint fal
határolta D felől az alsótarkaagyag-lerakódást.12
A tarkaagyag említett mélyedéseket kitöltő szerepe, valamint a
lerakódás folytonossága az alsótarkaagyag és perforata-réteg közt
szintén arra mutatnak, hogy a tarkaagyag-akkumuláció itt eredetileg
sem hatolhatott a kristályos palára.
Az alsótarkaagyag eredeti elterjedésének határa így egyes pon-
tokon megállapítható. A vizsgált területen csak ritkán lehetett az
eredeti tarkaagyagnak mainál délebbre hatolását kimutatni: így
Bálcesci, Alsógyurkuca táján, hol az egeres — kalotaszegi eocénág
alsótarkaagyagának részletes földtani felvételek (Pálfy: Magúra
lap, 1:75000, földtanilag színezve) szerint legdélibb és egyszersmind
legnagyobb t. sz. f. magasságú előfordulása van. Felette kristályos-
pala-kiemelkedés nem konstatálható, sőt ha az alsótarkaagyagot
dőlésében meghosszabbít juk, ez alá kerülnek a most legmagasabb kris-
tályos palacsúcsok (1. 23. ábra.) Itt tehát az alsótarkaagyag lerakódása
óta nagymérvű volt a denudáció (amit a Meleg-Számos mély völgye jelöl)
és feltételezhető, hogy az alsótarkaagyag eredetileg tovább délre is
megvolt. (Utólag értesültem Apámtól, hogy Felső- és Alsógyurkuca
felett emelkedő hegyeken alsótarkaagyagszerűen mállott kristályos
pala van.) A határ innen É-ra kanyarodva a Tomnaticul-csúcs közelé-
ben volt. A gránittest ÉNy-i oldalán tehát mint öböl, úgy nyúlik be
mélyen D felé egy alsótarkaagyag-nyelv. Az öbölszerű mélyedés, melyben
a tarkaagyag lerakodott, nem tektonikus eredetű, (nem is lehet
az a fixnek megállapított gránitmaszivumon, illetőleg annak köz-
vetlen szomszédságában), hanem denudáció által keletkezett. A nagy-
mértékű denudáció teszi lehetővé, hogy itt az alsótarkaagyag helyenként
egyenesen a (mélységi!) grániton fekszik. A gránitkibúvás ÉK-i
oldalán de Martonne „Farkas peneplén“-je kezdődik, amelyen már
12 „lm Innern einer echten Wüste allé Berge inselgleich aus einem fást ebenen
Schuttmeer aufsteigen sieht“ . . . mondja Walther.
A GIPSZES EOCÉN A GYALUI HAVASOK SZEGÉLYÉN.
91
tn
O ÜT
o o
9
a> -i
g 8 S
a
£ N
0?
_ <
IMIM
Kalota-patak.
Térköz (Desmal)
h.
Tordalma h.
Jákótelke
Nagyhegy
Mészmál h
Újhatárpatak
(6l>7 ra.)
az eredeti elterjedés fenti módon nem
ismerhető meg, mert mögötte D-re
a paleogénnél fiatalabb Mariseli plate-
forme található, még pedig az aktuális
folyómeder felett 400 m-ig denudálva.
Megemlítendő végül, hogy az alsótarka-
agyag mai helyzetének és az alaphegy-
ségnek viszonyából vont paleaktológiai
következtetéseknél nem kellett attól
tartani, hogy a tarkaagyag átmosás
folytán új, csaló helyzetbekerül. Ugyanis
a tarkaagyagban eredetileg felhalmo-
zott és összecementálódott konglomerát-
padok vannak, melyek az átmosatás
lehetőségét kizárják.
Az a körülmény, hogy a sivatagban
még a kristályos kőzet is oly nagy mér-
tékben letarolható, adja a magyará-
zatát annak az aránylag rövid idő
alatt történt roppant lepusztulásnak,
mely lehetővé tette, hogy a gránit
kristályos burkának eltávolításával az
alsótarkaagyag helyenként közvetlenül
a gránitra telepedjék. Ez egyszers-
mind a legeklatánsabb bizonyítéka a
sivatagnak, mert ilyen méretű lepusz-
tulást ma csak sivatagban ismerünk.
Az alsótarkaagyag felső részében
gyakoribbá válnak jó réteges, szürkés-
zöld, homokos márgák. Ezek kisebb
állóvizek lerakódásai s mint ilyenek,
talán a közeledő transzgresszióval
kapcsolatosan, a klíma csökkenő ari-
ditását jelölik. E vízi lerakódások
fokozatosan átvezetnek a lutetien
édesvízi mészkőbe. A lerakódások
folytonosságának, egysersmind talán
^ a legfelső krétától a lutetienig teljes
rétegsor jelenlétének e fontos bizo-
nyítéka a Kalotaszegben több helyen biztosan konstatálható. Felette,
illetőleg a Gyerővásárhely — Pányiki alátámasztás vidékén a gipsz felett
kezdődik a perforata rétegsorba tartozó tengeri lerakódás, melynek
Hágó h.
Országút Pányik-
tól É-ra
Országút Gyerő-
vásárhely mellett
Gyerövásárhely-
egerbegyi törés-
vonal
Medvehegy
Hosszúdomb
II
'JoJgL
g 8 8 8 g
92
SZÁDECZKY-K. ELEMÉR
maximális elterjedése Ny felé azonos az alsótarkaagyagéval: aVlegyásza
eruptivuma határolja. A Gyalui Havasok felé mélyen behatolt a perforata-
tenger, itt sem volt nagy különbség a sivatagi és első tengeri lerakódás
elterjedése közt. Ezzel a tengeri periódus mindjárt az elején elérte transz-
gressziójának maximumát. Mivel valószínűleg rövidebb idő vékony
lerakódásáról van szó, a maximális elterjedés aránylag gyors transz-
gresszió következményeként fogható fel. Felette az alsódurvamészkő
színtájban [,,ostrea-tályag“ és szorosabb értelemben vett alsódurva-
mészkő, Haug szerint Auversien, Koch viszont a párisi medence cal-
cair grossier-jével (lutetien!) párhuzamosítja] a regresszió már meg-
indúlt. A durvamészkő a bocsi kristályos pala-nyelvvel és Vlegyászai
dacitokkal elég durva homokos fáciesben érintkezik. Az incseli „Cer-
tatie“, a keleceli Sólymos-, és a magyarvalkói Mulató-hegyeken
majdnem 1j2 cm átmérőjű kvarcszemeket találtam a durvamészkő-
padban. E nagyobb szemek csakis a szárazföldről, illetőleg a parti
„Brandungs“-zónából kerülhettek bele, mivel, mint az előbbiekből ki-
tetszik, a tenger talaja, a perforata- és ostrea-tengerek lerakódásától
márgás volt. Tehát a közeli gyerőmonostor — köveshegyi pegmatit
illetőleg kristályos palák alkotta alaphegység, melyet az előbbi per-
forata-tenger lerakódásával betakart — a Köveshegyen meg is talál-
hatók a Num. perf. réteg roncsai — , a durvamészkő-időben kezdett
ismét a felületre kerülni. A perforata-fedő kezdődő letakarítása pedig
az azt lerakó tengerrel szemben regresszióra utal. A durvamészkőnek
a perforata- és ostrea-rétegeknél D felé kisebb elterjedése így az eredeti
viszonyoknak felel meg és nem szorulunk annak a valószínűtlen
denudáló erőnek feltételezésére, mely képes 20 m vastag durvamészkő-
padot letakarítani, de a porhanyó feküt otthagyja, akkor, amikor né-
hány km-re északra természetszerint ugyanaz a durvamészkő mint
legellenállóbb kőzet mindenütt meredek falakkal kimagaslik az enélkül
lepusztuló feküből.
Csak a Kalotaszeg D-i részében azonos elterjedésű a perforata és alsó-
durvamészkő-tengerek lerakódása, ahol egyszersmind a legdélibb kinyú-
lása van az alsó-durvamészkőnek. Míg az alsó eocénben Bálcesci —
Gvurkuca környékén ismertünk meg öbölszerű bemélyedést, addig a
durvamészkő-időben a sülyedés maximumának Ny-ra tolódásával a
déli Kalotaszeg válik legmélyebb területté. E két mélyedés eredetét
tekintve élesen különbözik egymástól: az alsótarkaagyag-benvúlás
helye Bálcescinél denudáció által keletkezett. Ezzel szemben a kalotai
alsódurvamészkőkorú mélyedés tektonikus eredetű; az alsótarka-
agyag-idő óta állandó tengerrel borítva, denudáció által nem is kelet-
kezhetett. Mint a mai rétegkonstrukció is mutatja (1. a szelvényeket),
e terület alatt valóban nem volt közvetlen eruptiv alátámasztás, míg
A GIPSZES EOCÉN A GYALU! HAVASOK SZEGÉLYÉN.
93
három oldalról ilyenek veszik körül (délen a mai Gyalui-havasok,
keleten a köveshegy — pányiki alátámasztás, Nyugaton az alább em-
lítendő, a mai Vlegyásza területén lévő nagy kiemelkedés). így részleges
sülyedés által keletkezett a kalotaszegi alsódurvamészkőkorú tengeröböl.
A regresszió további fokozódásaként itt a tenger kiédesülése is
észlelhető; ennek maradványa: édesvízi mészkő az alsódurvamészkő és
felsőtarkaagyag közt csakis itt — a marótlaki Ravasz-patakban — van
meg. Hogyan magyarázzuk azonban meg azt a mészkövet, melyhez
mint tenger kiédesüléséhez feltétlenül szárazföldről jövő nagyobb édes-
víz-mennyiség volt szükséges? A sivatagi klíma most is megvan, a
sivatagnak pedig jellemzője, hogy ha vannak is folyói, azok rövid út
után kiszáradnak, azaz a sivatag nem lefolyásos terület. Nyugat felé,
a mai Vlegyásza-területen tehát e korban oly tekintélyes kiemelke-
dés lehetett, mely a környező sivatagi klíma ariditását már mérsé-
kelni tudta. Ugyanezen kiemelkedés következtében találjuk itt az alsó
tarkaagyag, valamint az utána következő tengerek Ny-i határát és az
alsódurvamészkőnek kivételes zöld, homokos parti kifejlődéséi
(Meregyó).
A teljes regresszió folytán újból szárazfölddé lett területen a
klimatikus viszonyok változatlansága folytán a lerakódás ismét tarka-
agyag: az ú. n. „ felsőtarkaagyag “. A Jára-völgy D-i részén, mint em-
lítettük, az eocén tenger nagy öblöt alkotott, melyet a Gyalui-hava-
sok és a túr — torockói eruptivus vonulat zárt körül. Ez öböl D-i ré-
szén a két tarkaagyag közti egész tengeri sorozat kiékül s a tarka-
agyagok fokozatosan, megszakítás nélkül mennek át egymásba.1'' E kö-
rülmény a klimatikus viszonyok változatlanságának legszebb bizonyí-
téka. A viszonyok azonosságának megfelelően a felsőtarkaagyag feletl
ugyanúgy gipsz, majd tenger következik, mint az alsótarkaagyag felett.
Továbbá a felső gipsz-színtáj ugyanúgy a pányik — gyerővásárhelyi
boltozatképző eruptivumok körül fejlődött ki, mint az alsó. Nem vé-
letlen tehát a gipsznek és az eruptív kiemelkedésnek e kapcsolata.,
Az almásvölgyi alsó széntelep [oligocén] is e kiemelkedés körül, Egeres-
től É-ra van legjobban kifejlődve; K-re Mórán túl, Ny-ra Almáson
túl ugyanezen réteg már meddő.)14
Már magában azt is különösnek találtuk, hogy a transzgredáló
tenger első lerakódása a gipsz lenne, mintha beszáradással kezdődne
a tenger kiterjedése. Azonban még sajátságosabb, hogy ugyané tenger
regressziójakor, mikor a beszáradásnak valóban annyi lehetősége van,
az egyéb körülmények változatlansága dacára nem keletkezett gipsz.
11 Koch: Érd. Medence Harm. Képz. I. Földt. Int. Évk. X., 1894, 212 — 213. 1.
14 C. Schmidt: Földt. Közi. 1914, 147—171, főleg 150. 1.
94
SZÁDECZKY-K. ELEMÉR
Ugyanis a tárgyalt terület egyetlen pontján sem ismeretes az alsódurva-
mészkő és felsőtarkaagyag közt gipsztelep, sőt gipsztartalmú réteg sem.
Viszont a tengernek újabb sivatagi tarkaagyagra való transzgressziójakor
ismét először gipszlerakódást találunk, mintha ebből a száraz sivatagi
talajból lúgozná ki a tenger a CaSO^felesleget s nem saját CaSO 4-
tartalmát rakná le. így a gipsz valódi tengeri eredete is proble-
matikus.
ÚJ CÖLESZTIN ELŐFORDULÁS SZÍNŰRŐL.
(A 25 — 26. ábrával.)
Irta: Szádeczky-Kardoss Elemér.*
Szind északi határában, (Szind község Erdélyben, Tordától nyu-
gatra 5 km-re van) a gipszbányák feletti magaslaton az 1920 — 21. évek-
ben több fúrás történt, a gipsz elterjedésének kutatására. A fúrás
l1/2 m vastag sárgás márga után 3 dm-es mészkövet ütött át az alatta
következő gipsz fedőjeként. A világosszürke, bitumenes mészkő hasa-
dékaiban, ahasadéknak mintegy bélését alkotó kaiéit kristályhalmazokon
fennőve szépen fejlődött, víztiszta cölesztin-kristályok vannak.
A cölesztin ez előfordulása eddig ismeretlen. Közelében hasonló
körülmények közt a koppándi Dobogóhegyen van cölesztin, melyet
Koch Antal1 és Zimányi Károly2 írtak le. A két előfordulás azon-
ban különbözik egymástól abban, hogy a koppándi cölesztin baryttal
együtt és sűrűbb csoportokat alkotva fordul elő, kristályai meg-
nyúltabbak és kékes árnyalatúak. (Formák közti különbséget
1. alább.)
A szindi cölesztin-kristályok méretei 2 és 7 mm közt vannak.
A kristályok oszlopos habitusúak, még pedig a Miller-Panebianco-
Goldschmidt3 felállításban az á tengely szerint: J011}, ami Grailich-
Lang4-Auerbach '-nál |110{ lenne. Alábbiakban az újabb és ma álta-
* Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat szakülésén 1922 november 8-án.
1 Koch: „Űj cölestin előfordulás Túr mellett." Orv. Term. tud. Ért. Kolozsvár,
1886, VIII. köt., Term. tud. szak, 217. 1.
és Koch: „Űj cölestin és baryt előfordulás Torda közelében." Mát. Term. tud.
Ért., VI. köt., 78. 1.
2 Ugyanott: Zimányi: A Dobogóhegyi baryt és cölesztin kristálytani viszo-
nyai, 84. 1.
3 Goldschmidt: „Atlas d. Krystallformen", II. köt.
4 Grailich u. Láng : „Untersuchungen über die physikalischen Verháltnisse
krystallisirter Körper." Sitzb. d. kais. Akad. d. Wiss., Wien, XXVII. köt., I. rész.
5 Auerbach: „Krystallographische Untersuchungen d. Cölestins." Sitzb. d. Akad.
Wien, LIX. köt., I. rész, 59. 1.
ÚJ CÖLESZT1N ELŐFORDULÁS SZINDRŐL.
95
lánosan elfogadott első felállítást követjük. A szindi cölesztinen a
következő alakokat észleltem:
Harmadik véglap . .
Első fajta prizma
Második fajta prizmák
Harmadik fajta prizma
Bipiramisok ....
. \001\
. j 0Í1\
. \102\
\104\
. \U0\
. ) 122\
\5.2.12\
c
0
d
1
m
y
T
A kristályegyének alkotásában mindig résztvesznek az uralkodó
\011\ mellett az \U0\, \102\ és rendszerint a )001\ is. A }0U[-e t
terminálé formák közül az \110\ fejlettebb, mint az \102\ ; a \001\
vékony csíkként jelenik meg, de kivételesen nagyobb is lehet, talán
az e lap szerinti kitűnő hasadás következtében. Ilyen kifejlődésíi a
Grailich és LANG-tól leírt Veley-i kristály, li valamint Auerbach
sziciliai „első típusú44 és dornburgi kristálya.' Felállításukban azon-
26. ábra.
bán, mint említettük, álló oszloppá \110\ lesz az uralkodó prizma.
Ha tekintetbe vesszük a szindi kristályokon mindig kis lapú és nem
állandó )104 j-et is, úgy e kombinációval egészen azonosnak találunk
némely bexi8 és dorobani0 kristályt. A bexi kristályok egy más ki-
6 Grailich u. Láng: id. mü, II. tábla, 7. ábra.
7 Auerbach: id. mű, I. tábla, 3 — 5. ábra.
8 Moricand et Sorét: Mém. Soc. Phys. Hist. Nat., Genf, 1822. I. tábla, l.ábra.
0 Prendel: Verh. d. Petersb. Min. Ges. 1896, (2) 34, 186. Fig. 1. (1. Gold-
schmidt : id. mű, 230. tábla, 224. ábra.)
96
SZÁDECZKY-KARDOSS ELEMÉR
fejlődéséhez hasonlította Zimányi Károly a koppándi cölesztint,
melyeknek az o, d, m, c formákból álló kombinációi eltérnek a szin-
ditől abban, hogy a \011[-e t bezáró prizmák közül az )102\ az erő-
sebb fejlettségű. Ezzel szemben a szindi előfordulásban általános
típusnak oly kristályokat kell vennünk, melyeknél a legkevésbbé fej-
lett irány a b tengelyé, vagyis melyeknél irányok fejlettsége tekin-
tetében: á>c>b •
Kivételesen azonban előfordul Szinden egy másik típus is (lásd
25 — 26. ábra), melyet az á szerinti még erősebb megnyúlás mellett
a b és c irányok közel egyenlő fejlettsége jellemez: á>b = é. k\001\
ugyanis itt egyensúlyba jut a fenti típusban kizárólag uralkodó
jOííJ-el, így keresztmetszetük delta helyett szabályos hatszöghöz
hasonlít. Ily izodiametrikus keresztmetszetű oszlopos kristályokat írt le
Auerbacii úrvölgyi „első típusaként.1" Az ilyenszerű szindi cölesztin
kombinációja is gadagabb: az )104{ mellett kifejlődik mindkét bi-
piramis ( \122{ és )5.2.12\) is, tehát a szindi kristályokon észlelt
összes forma meg van rajta.
Az \5.2.12\ bipiramis eddig nem észlelt forma. Kuriózumként
megemlítjük, hogy nemcsak a cölesztinre új, hanem valószínűleg egy-
általán nem észleltek eddig ásványon a szokásos felállítások mellett
ily indexű formát: így GoLDSCHMiDT-nál („Atlas“ és ,,Tabelle“) nem
fordul elő. Szép, nagy lappal fejlődött ki, de csak egyszer; szög-
értékei nem felelnek meg. jól a számítottnak. A legfejlettebb for-
mák egyikével, az JííOJ-al egyenlő nagyságú. Indexe kétségtelen,
amennyiben a )011{, ) 102 { és az )104 !. )110\ lapok által determinált
zónákban pontosan bennefekszik. Szögértékei:
(001) : (5.2.12)
c : T
Obs.
35" 30'
Calc.
35° 21'
(011) : (5.2.12)
o : T
49"40'
50" 28'
(104) : (5.2.12)
l:T
16" 14'
15"37\2'
(110) : (5.2.12)
m : T
56" 32'
56" 56'
A másik bipiramis: \122[ fényes lapú, de a szindi cölesztinen a
legfejletlenebb forma. Két kristályon mértem. Cölesztineken gyakori
forma, már Hauy is említi Mineralogiájában. Koppándi kristályokon
nem találták.
Az alapértékek bevezetésénél Wülfing „Háufungsmethod“-ját 11
használtam, mely módszer világosan kitünteti, hogy a mért adatok
közül melyek veendők jogosan tekintetbe a helyes középérték meg-
keresésénél. Ily módon a (011)': (011) megbízható eredményként
75"53'30"-nak adódott, az (110) : (110) kevésbbé jó körülményekből
10 Id. mü, VI. tábla, 27 — 29. ábra.
11 Wülfing: „Haufungsmethod.“ Sitzb. d. Heidelb. Akad. Abt. A., 191(i.
ÚJ CÖLESZT1N ELŐFORDULÁS SZÍNŰRŐL.
97
75°54'30"-nak, az (102)" (102) pedig 101° 13'-nak bizonyult. Az oo-nál
tekintetbe vettem az oc ( 011)7 (001) értékeit Of = oc), dd- nél de- 1 — Ez
alapértékekből számított tengelyarány:
a : b : c — 0780018 : 1 : P28244.
Cölesztinünk optikai orientációja rendes, vagyis I. bis — f (-f~)
összeesik a megnyúlás irányával (á) ; tengelysík // \010\.
Végül hálás köszönetemet fejezem ki Mauritz Béla egyetemi
tanár úrnak és Vendl Miklós egyetemi adjunktus úrnak nagybecsű
támogatásukért.
RÖVID KÖZLEMÉNYEK.
Felsőtárkány környékének harmadkori faunája.
Irta: SÜMEGHY JÓZSEF dr.*
Egertől 8 km-nyire ÉNy-ra fekszik Felsőtárkány község. Földtani
viszonyait Schréter Zoltán osztálygeológus úr rajzolta meg,1 aki
szerint a felsőtárkánvi neogén korú rétegek felső-triász (?) korú
lueszekre települtek rá; legalul felső-miocén korú homokok, efölött
riolittufa-réteg helyezkedik el s erre alsó-pannoniai korú agyag- és
homok-komplexum rakódott le. A terület riolittufáira települő panno-
niai rétegek nagyon gyéren tartalmaznak ősmaradványokat, mindössze
néhány Helix sp. példányát s egy Mastodon fogtöredékét gyűjtötte
belőlük Schréter. Az újabban innen előkerült molluszkum-fauna tehát
§ztratigráfiai szempontból is fontos elbírálás alá esik.
Felsőtárkánytól északra, a dögtemető mögötti árokból Schréter
molluszkum-faunát gyűjtött, amit szívesiségéből földolgozhattam.
A lelőhely rétegsora alul riolittufával kezdődik, meddő. (1. sz. r.)
Fölötte több méter vastag agyagos homokréteg fekszik, meddő. (2. sz. r.)
Utána 1 m vastag laza homokréteg következik, vékony csigahéjakat
tartalmaz. (3. sz. r.) Erre 40 cm vastag agyagzsinór települ, ahonnan
a következő fajok kerültek elő:
Procampylaea an n. sp., Procampylaea cf. Lóczy Gaál, Campylaea
banatica Rossm. f. pliocenica, n. f., Procampylaea sp. ívd., Tachea del-
phinensis Font., Tachea Etelkae Halaváts, Triptychia cf. suturalis
Sandb., Triptychia sp. ind., Cyclostoma Schrammeni Andr., C. Kochi
Gaál, C. bisculatum Ziet. operculuma , Oleadna sp. ind., Planorbis
(Coretus) cornu Brongn., Planorbis sp. ind., Neritina sp. ind., Valvata
sp. ind.
A csigaházak hiányosan kerültek elő a bezáró rétegből, de egyik-
másik héja még friss, fénylő, sőt díszítések nyomait is találjuk raj-
tuk. Föltűnő a Procampylaea genuszhoz tartozó fajok gyakorisága, míg
egvedszámra a Tachea delphinensis Font. tűnik ki.
Az 5. sz. réteg 1 métertől 21/, méterig vastagodó meddő homokos
agyagréteg. Efölött 30 — 40 cm vastagságban fekete, szenes, levéllenyo-
matos réteg fekszik (6. sz. r.), ahonnan: Unió sp. ind. héj töredékei
* Előadta az 1923 március 21-én tartott szakülésen.
1 Schréter Z. : Eger környékének földtani viszonyai. Jelentés az 1912. év
földtani fölvételéről. 130. o. Budapest, 1913.
Földtani Közlöny. Lili. köt. 1923.
7
98
RÖVID KÖZLEMÉNYEK.
kerültek elő; s végül legfölül (7. sz. r.) 2 m vastag levélnyomatos
homok- s agyagréteg következik.
A felsötárkányi fauna egyik jellemző vonása, hogy legnagyobbrészt
szárazföldi fajokból áll. A felsötárkányi neogén korú öböl üledékei a
középső-miocén idején már sekélyvizü, parti fácies jellegűek, Anomia
ephippium Lin., Ostrea crassissima Lám., s néhány foraminiferát említ
föl belőlük Schréter,2 majd a felső-miocén korú képződmények lerakó-
dása után a tenger az öbölből visszavonult s utána szárazföldi és
kisebb tavi üledékek rakódtak le a szigetként kiálló környéken.
Faunánk kétségtelenül jelzi az akkori topográfiai viszonyokat.
A triptychia-k közeli mészkőszirtes talajra utalnak. A lelőhelytől
néhány kilométernyire mesozoikus mészkőszirtek emelkednek. A Pro-
campylaea, Tachea nemek pedig nagyobb tisztásokat, szárazulatokat
tételeznek föl. A szárazzá vált térszínen a denudáció megkezdte romboló
hatását; kisebb patakok indultak lefelé a karbon, triász-korú szárazon
álló hegység völgyeiben, amit az Unió. V divata jelez. Mocsarak, kisebb
tavak képződhettek a közeli környéken, ahol a Planorbis- ok éltek nagy
számmal. A fajok túlnyomó része trópusi klímára vall.
Faunánk a rákosdi csigafaunával3 áll közeli rokonságban. Az arány-
lag egymáshoz közel eső két terület faunáinak érintkezése gyakori lehe-
tett, ami könnyen megérthető az akkori geográfiai viszonyokból. A két
lelőhely között elterülő középső-miocén tenger visszahúzódása után
nagyobb területek kerülhettek szárazra s így közvetlenül is érintkez-
hetett a két fauna.
A fölsorolt fajok közül a Procampylaea- k Cyclostoma- k esnek
különösebb beszámítás alá, mely fajok Felsőtárkányban is uralják a
faunát. A felsötárkányi Procampylaea-k oly mértékben hasonlítanak a
rákosdiakhoz, hogy a közöttük kimutatható vérrokonság a korkiilö'nbség-
nelc csak kis fokát mutatja. A közös vonások a két lelőhelyet fácies
tekintetében egymás szomszédságába állítják, de ez a körülmény egyéni
jellegükön nem ejt csorbát. A két lelőhely fajai közötti különbségek
sztratigráfiailag is jelentősek. A felsötárkányi faunát összehasonlítva
a rákosdi alsó-szarmata korú csigafaunával, kitűnik, hogy az ennél
fiatalabb, felső-szarmata korú fauna.
Talán föltűnő, hogy felső-szarmata korú faunáról beszélek, mert
nálunk a szarmáciai képződményeknek csak alsó harmada van fauna
alapján kimutatva. Sajnos, a harmadkori szárazföldi csigafaunák isme-
rete még nagyon hiányos, de ha ebbeli adataink szaporodnak, a ter-
resztris csigafaunák alapján nemcsak genetikai fokozatukat, de — sze-
rény véleményem szerint — a harmadkori, más természetű faunák alap-
ján tapasztalható sztrati gráfiai hézagokat is kipótolhatjuk. Mert ha
áll az a felfogás, hogy harmadkori faunáink különbözően átalakuló, de
folyton élő láncolatnak tekintendők, akkor éppen a szárazföldi csiga-
faunák adhatják meg a legpontosabban azt a bázist, amihez a más
természetű faunákat sztratigráfiai értelemben vonatkoztathatjuk. Ilyen
természetű kísérletek még nem történtek. Sőt irodalmi adataink alig
sorolnak föl neogén-kori szárazföldi csigafaunákat, Gaál rákosdi mun-
2 I. h. 137. o.
3 Dr. Gaál J.: A hunyadmegyei Rákösd 6zarmatakorú csigafaunája., A m. kir.
Földt. Int. Évkönyve. Budapest, 19 1 Ö.
RÖVID KÖZLEMÉNYEK.
99
káján kívül. Egy-két Helix, Vitipara, vagy Clausilia-t említenek föl leg-
feljebb az e kori képződményekből s ezeket is rendesen mint „bemosott
alakokat44 tárgyalták s általában az volt a sorsuk, hogy passzive visel-
kedjenek.
Bár kevés még az adat, hogy a fönti kijelentésemet több érvvel
támogathatnám, de meggyőződésem, ha elegendő faj- és egyedszámú
példányunk lesz a terresztris csigafaunákból, akkor finomabb kor-
különbségeket is jelezhetünk segítségükkel. Elég rohamosan állott be
a magyar medencékben a miocén utáni általános vízkiédesedés s ki-
száradás, a folyók bőséges anyagot raktak le a szárazulatokon, melyek
fokozatosan felépülő üledékeiben is megtalálhatjuk a körülöttük élt,
vagy beléjük került szárazföldi csigák fejlődési sorrendjét is. Száraz-
földi csigafaunánk már a miocén elején megtalált minden kedvező élet-
feltételt továbbfejlődésre s fajai több ágra szakadozva éltek már1 akkor.
A ma már teljesen szétszedett Helix- nem ősei pl. mint törzsökfajok
szétkülönülve, már a szarmatában új genuszokként vannak jelölve, de
már ezek is alsó-miocén jellegűek. Ha még hozzátesszük , hogy a száraz-
földi csigák a dús lombozatú, a dúsan elágazó nemek közé tartoznak ,
tehát egyedszámban is bővebbek, akkor beigazolódik azon állításom,
hogy a parallel fejlődésnek is bizonyságát adják s egyáltalában nem
állhat fönn az a felfogás, hogy terrisztris csiga azonos marad vala-
melyik nagyobb időegységen belül.
A palaeontológusnak nehéz a szerepe a szárazföldi fosszilis anyag
elbírálásánál, főleg nehéz a fajok genetikai sorrendjének megállapítása;
ha kevés példánya van együtt s átmeneti alakok hiányában kénytelen
— legalább egyelőre — új fajokat felállítani. De ha ebbeli adataink
szaporodnak, ha több lelőhely faunája lesz ismeretes, ezt a hiányosságot
is ki lehet küszöbölni. A felsőtárkányi fauna ú. n. törzsökfajai alkal-
masnak látszanak az ontogeniai fejlődési sorozatba való beillesztésre,
de aránylag kicsiny anyag ahhoz, hogy ilyen természetű vizsgálódások-
nak tüzetesebben alávethetnénk.
Terméskén Recskról.
(A 27-ik ábrával.)
Irta: ZELLER TIBOR dr.*
1922. év júniusában Recsken az enargitbányában kutatva, a
hányon egy ércdarabon kénkristályokat fedeztem fel.
Áttanulmányozva e helyre vonatkozó
eddig megjelent irodalmat, arra a tapaszta-
latra jutottam, hogy ként csak Zsivny Viktor1
említett e helyről, de semmi részletesebb adatot
nem közölt róla
A kristályok egy enargitstufa repedésé-
ben és környékén helyezkedtek el, de csak egy
kristálykát találtam, mely alkalmas volt a
részletesebb kristálytani vizsgálatra.
* Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1923. május 16-án tartott szakülésén.
1 Annales Musei Nationalis Hungarici 1922. p. 243.
27. ábra.
7
100
RÖVID KÖZLEMÉNYEK.
A kristály hossza 2 s/4 mm., szélessége 2 mm. Színe mézsárga,
kissé zöldesbe hajló. A kristályt Kokscharow felállítása szerint
vizsgáltam s rajta a következő formákat találtam.
c = | 001 !
n = } 011 {
P = I Hl i
s = | 113 |
E négy forma különben is a leggyakoribb a természetes kén-
kristályokon. Az egyes formák kifejlődésére vonatkozóan a követke-
zőket említem:
c = ! 001 j csak egy csonka lappal van képviselve ; feltűnő e lap
jó kifejlődése, holott a kénkristályokon általában alárendelten szokott
fellépni.
n = | 011 í szintén csonka és alárendelt lapokkal szerepel.
p = í 111 ' az uralkodó forma, ez adja meg a kristály habitusát.
s = í 113 j alárendelt csonka lapokkal, melyek közül az egyik
megtört és kissé eltolódott.
Itt említem még meg, hogy a lapok felülete szép síma s reflexük
általában kitűnő volt.
A mért és Kokscharow szerint számított szögértékek2 a követ-
kezők:
c :
: n = (001)
: (011)
Mért
62° 17'
Számított
62° 17' 1"
: p = (001)
: (Hl)
71° 38'
71° 39' 7 4
: s = (001)
: (113)
45° 08'
45° 10'
n
: n" == (011)
: (011)
55° 23'
55° 26'
: P = (011)
: (Hl)
43° 35'
43° 37'
P
: p'" = (Hl)
: (Hl)
73° 35'
73° 34'
s
: s'" = (113)
: (113)
53° 10'
53° 09'
P
: s = (111)
: (113)
26° 30'
26° 32'
E mérések három mérés középarányosait tüntetik fel.
Készült a budapesti Pázmány-egyetem ásvány-kőzettani intéze-
tében 1923.
2 The System of Mineralogy of James Dwigth Dana, New York 1892. p. 8.
Adatok a Fenyókosztolányskörnyéki andezitek ismeretéhez.
Irta: LENGYEL ENDRE dr.*
Az ÉNy-i Kárpátok maghegységeinek belső sorában egyik szemet
a Zobor-hegyben kulmináló Tribecs-hegység alkotja. Kristályos kőzetek-
ből álló gerince DNy — ÉK-i csapással húzódik a Nyitra balpartján s
a kristályos magra köpenyként boruló mezozoós üledékek öve különösen
ÉK-i irányban ér el tetemes kifejlődést. DK, majd ÉK felé hatalmas
* Előadta az 1923 április hó 4-én tartott szakülésen.
RÖVID KÖZLEMÉNYEK.
101
peremtörés vet véget egyrészt a kristályos mag, másrészt az üledékes
öv kőzetei kiterjedésének.
E törésvonalakon túl fiatalabb képződmények által alkotott térszín
következik. A harmadkor mediterrán tengerének üledékei s e kor vulkáni
termékei építik fel, az alaphegységre támaszkodva., a majd lankásan
lejtő hegyoldalakat, majd sziklás falakkal meredeken kiemelkedő gerin-
ceket.
E fiatalabb harmadkori medence peremén, a Tribecs K-i nagy perem-
törése mellett fekszik, Kistapolcsánytól és Aranyosmaróttól É-ra,
Fenyőkosztolány. Úgy geológiai, mint petrográfiai szempontból rend-
kívül érdekes felépítésű területének kőzetei Vigh Gyula m. kir.
osztálygeológus úr 1918. évi gyűjtéséből származnak, aki e kőzetek
petrográfiai feldolgozására csekélységemet kérte fel.
A szóban forgó terület tehát egyik partmenti részlete annak a nagy
harmadkori medencének, amely a miocénban a mai Sajó völgy, Mátra-,
Cserhát.-, Börzsöny- és Magyar Érchegység területét elfoglalta s amely-
nek öblei messze benyúltak a környező hegységek közötti mélyedésekbe,
bőséges széntelepek képződésére nyújtván kedvező alkalmat.
Területünk, a keletebbre fekvőkkel ellentétben, részletesen átvizs-
gálva, térképezve még nincs. Csupán utalásokat találtam a szomszédos
hegységek leíróinál (Beudant,1 Stur,2 3 Rath,r Szabó,4 Foetterle,5
Andrian6) .
Fenyőkosztolány környékének részletesebb petrológiai és kőzetei-
nek petrográfiai ismertetésére ez alkalommal nem térhetek ki. A szóban
forgó területet — az említett idősebb és fiatal üledékeken kívül — csak-
nem egész terjedelmében andezitféleségek borítják, amelyeket tüzetes
vizsgálataim alapján7 négy csoportba sorozhatok:
I. Biotitamfibolandezitek. II. Pyroxénes biotitamfibolandezitek.
III. Pyrox énandezitek. IV. Andezittufák.
Tömegre nézve a pyroxénes biotitamfibolandezitek játszanak e
területen uralkodó szerepet. A biotit mennyisége bennük legtöbbször
rendkívül alárendelt, gyakran teljesen hiányzik. A porfiros elegyrészek
között a földpátok — labrador bytoumit- sor tagjai — úgy nagyságra,
mint viszonylagos mennyiségre nézve uralkodnak. A savanyúbb andezi-
tek alapanyagában jelentékeny szerepe van a világosszürke, globulites,
néha perlites üvegállománynak, amely a pvroxénandezitekben sokszor
a minimumra redukálódik (Celar-tető), úgyhogy az alapanyag szövete
1 Beudant: Voyage mineralogique et geologique en Hongrie. 1822.
5 Stur: Geologische Übersiehtsaufnahme des Wassergebietes dér Waag und
Neutra. Jahrb. d. k. k. geol. R. A. 1853, Wien.
3 Fath: Vortráge und Mitteilungen. Sitzb. d. Niederrein. Ges. f. Natúr und
Heilkunde in Bonn, 1877- — 78.
4 Szabó: Selmecz geológiai viszonyainak előzetes ismertetése. M. Tud. Akad.
kiadv. XV. 3. kötet, p. 9. Budapest, 1885.
5 Foetterle: Das Vorkommen, die Produktion und Cirkulation des min.
Brennstoffes in dér österreich-ungarischen Monarchie im Jahre 1868. .Jahrb. d. k. k.
geol. R. A. 1870. Bd. XX. p. 65.
* Andrian : Das südwestliche Ende des Sehemnitz-Kremnitzer Trachytstocke6.
Jahrb. d. k. k. geol. R. A. XVI. 1886.
7 Lengyel: Die Andesite dér Umgebung von Fenyőkosztolány im Komitat Bars.
Acta Litt. ae Scient. Reg. Unh\ Fr. J. Tóm. I. fase. 3. Szeged, 1923.
102
RÖVID KÖZLEMÉNYEK.
közel holokristályos. A kőzetek alapanyagszerkezete leggyak-
rabban hyalopilites, bázisosabb pyroxénandezitekben néha piló-
ta x i t e s, illetőleg ritkán interszertális (Maholány) . A por-
firos plagioklaszok és színes elegyrészek, mint az intratelluros generáció
ásványai, a pyroxénandezitek egynémelyikében, valószínűleg a nagy
nyomás alól való felszabadulással kapcsolatos hőemelkedés, illetőleg a
magmának savanyúbbá válása következtében újra oldódhattak s az
effuziós periódus már csak bazaltosan tömött módosulatot hozott létre.
Az erősen korrodált, rezorbeált kristályok reliktumok alakjában néha
megtalálhatók. Az üvegben gazdagabb típusok kevés porfiros elegyrészt
tartalmaznak. Megfigyelésem szerint sok esetben a színes ásványok
közvetlen közelében kivált plagioklaszok viszonylagosan savanyúbbak,
mint a színes ásványoktól mentes területen levők. A porfiros ásványok
általában a normális szukcessziót követik. Néha azonban a földpátok
részben megelőzték a pvroxéneket, illetőleg a földpátok megjelenése ide-
jében is folytatódott a színes elegyrészek kiválása.
Egypár kőzet elemzési adatát szintén Vigh bocsátotta rendelkezé-
semre, amelyek közül a Dőlni Miin pyroxénandezitjének átszámított
értékeit a következőkben nyújtom: Eredeti elemzés: Si02 = 60-01;
A1203 = 19-89; Fe203 = 5*81; FeO = 1-90; MgO = l-95; CaO = 5-03;
Na..O = l‘58; K.,0 = 2-38; C02 = 0-37; H,0 = l*26. összesen: 100'18.
Osann értékei: ALÓ, > (KNa),0 + CaO; T = 4-13; s = 67-65;
A = 3-43; C = 5*63 ; F = 10-10; a = 3'6; c = 5*9; f = 10*5; n = 5;
sor = y; k = 1-6; SA1F = 22,3,5; AlCAlk = 15,9,6; NK = 5; MC = 3-7.
E kőzet tehát igen jól beilleszthető az Oscmn-háromszögben egy
helyre eső St. Egidi-i augitandezit és Franklin-Hill- i hyperszténandezit-
típus formulái közé. Értékei azonban a St. Egidiéhez állanak közelebb.
Az Osann-féle viszonyszámok az Agate Creek (638) pvroxénandezitje
értékeihez állanak közel.
A kőzet helye az amerikai petrográfusok rendszerében: Ideális
ásványos összetétel: Quarz = 27*48; Orthoklas = 13-95; Albit= 13-58;
Anorthit = 9-73 ; Korund = 7-55 ; Kaolin = 9*03 ; Diopsid = 10-37 :
Magnetit = 5*83 ; Hamatit = 1-60; Calcit = 0-02; összesen = 99‘14.
Rendszertani hely: C lassíts II. Dosalan; Ordo 3. Hispanar; Rang 3.
Almeras; Subrang 3. Almeros. Az amerikai petrográfusok rendszerében
tehát a Cabo de Gatai Cordieritandezit-típussal esik egy helyre, aminek
oka a kőzet Al2Os tartalmának túlságos bősége.
Ami az andezitek kitörési idejét illeti, főként Stur8 és Vigh
adataira utalhatok, amelyek szerint e terület közép-miocén széntelepei
sok helyen a feküt alkotó andezittufák és a fedüt képező lávák és brec-
ciák között foglalnak helyet, amelyek sok helyen a széntelepek nyugal-
mát is megzavarták s a szenesedési folyamatot elősegítették. A sava-
nyúbb és bázisosabb andezitfajták viszonylagos korára nézve elsősor-
ban ScHAFARZiKra9 hivatk ózhatom, akinek véleménye szerint a pyroxén-
andezitek a savanyúbb andezittagok sorozatát áttörték s azok fölött
takarókat, illetőleg kúpokat alkottak, tehát korra nézve fiatalabbak.
8 D. Stur: Geol. Übersichtsaufnahrae des Wassergebietes dér Waag und Neutra.
Jahrb. d. k. k. geol. B. A. 1853. Wien.
9 Schafarzik F. : Szakvélemény a fenyőkosztolányi 6zéntalepekről. (Kéziratban.)
RÖVID KÖZLEMÉNYEK.
103
A Sphaerocodium Bornemanni Rothpl. a hazai felsőstriaszban.
Irta: BOROS ÁDÁM dr.*
Közép-Magyarország képződményeit fitopaleontológiai szempont-
ból kutatva, Papp K. professzor úr által vezetett kiránduláson a
máriaremietei (Pest m.) nagy kőfejtő Dachstein-meszóben (felső-triász,
rhátiai em.) figyeltem meg első ízben egy mészalgát. A mészalgákra
vonatkozó irodalom tüzetes áttanulmányozása során sikerült megálla-
pítanom, hogy a kérdéses fosszilia: Sphaerocodium Bornemanni Rothpl.
(Zeitsch. d. Deutsoh. Geol. Ges. XLIII. 1891 p. 299.), a keleti Alpok
raibli és cassiani emeleteire jellemző alga. Hazai felfedezésével újabb
paleontológiái megegyezés vált ismeretessé az Alpok és hazánk triásza
közt. — A máriaremetei kövület tele van mikroszkopikus repedésekkel,
úgy, hogy finomabb mikr'oszkópos vizsgálatra nem alkalmas, durvább
szerkezete azonban oly jellemző, hogy arról is biztosan felismerhető
(v. ö. Rothpl. rajzát id. h. XVI. tábla, 5—6).
* Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1923 dec. 5-i szakülésén.
TÁRSULATI ÜGYEK.
I. Közgyűlés.
Jegyzőkönyvi kivonat a Magyarhoni Földtani Társulatnak 1923 február 7-én tartott
LXXIU-ik rendes közgyűléséről.
Elnök: PÁLFY M. Jelen van 58 tag és 1U vendég. PÁLFY M. elnöki megnyitójá-
ban rövid visszapillantást vet az elmúlt triennium munkásságára s kiemeli annak fonto-
sabb eseményeit. Majd örömmel üdvözli a Társulat nevében két illustris tagját t. ROTH
I, A JÓST és KOCH ANTAI.T, kiknek mindegyike a 80-ik születési évfordulóját
betöltötte s méltat ja érdemeiket, melyeket a Társulat felvirágoztatása körül szereztek. Vé-
gül fájdalommal emlékezik meg VOGL VIKTOR dr. Társulatunk ügy buzgó másod-
titkárának korai elhunytáról.
T1MKÓ IMRE r. tag, felolvassa emlékbeszédét VOGL VIKTOR másodtitkár felett.
Minthogy a jelen tisztikar megbízatása lejárt, elnök szavazatszedő bizottságot
kaid ki s a tisztikarra való szavazás céljából az ülést felfüggeszti. A szavazatok leadása
után az ülést újból megnyitja s elsőtitkár felolvassa az 1922. évről szóló jelen-
tését s ismerteti a Barlangkutató és Hidrológiai szakosztály évzáró
jelentéseit, melyeket a közgyűlés egyhangúlag elfogad.
A szavazatszedő-bizottság elnöke kihirdeti, hogy az 1923 — 25. évekre a közgyű-
lés a következő tisztikart választotta meg.
Elnök: MAURITZ BÉLA dr.. Másodelnök: LIFFA AURÉL dr.
Elsőtitkár: VENDL MIKLÓS dr., m á sód t i t k ár: ZELLER TIBOR.
Elnök üdvözli az új tisztikart s elrendeli a választmányi tagokra a szavazást.
A sza^ ázás után elsőtitkár felolvassa a pénztárvízsgáló-bizottság jelen-
tését s előterjeszti az 1923. évi költségvetést, melyeket a közgyűlés tudomásul vesz.
A szavazatszedő-bizottság elnöke kihirdeti, hogy a közgyűlés az
1923 — 25. évekre a 12 választmányi tagságra a következőket válasz-
totta meg:
EMSZT KÁLMÁN dr„ HORUSITZKY HENRIK, KADlC OTTOKÁR dr., LÁSZLÓ
GÁBOR dr., PÁLFY MÓRIC dr., PAPP KAROLY dr., t. ROTH KAROLY dr., ROZ-
I.OZSNIK PÁL, SCHRÉTER ZOLTÁN dr., TREITZ PÉTER, VENDL ALADÁR dr., ZSIG-
MONDY ÁRPÁD.
E 1 s ő t i t k á r beterjeszti a választmánynak indítványát a tagdíjak feleme-
lésére, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogad, (Rendes tag 200, örökítő
5000, pártoló 10.009 koronát fizet).
Indítvány nem lévén, elnök a közgyűlést berekeszti.
II. Szakülések.
] 0i:l január hó 10-én.
SCHRÉTER ZOLTÁN dr.: Sajókaza és Rudabánya vidékének barnaszéntelepei.
A sajókaza vidéki széntelepes rétegcsopo-t alsó miocén korú. Nevezetes, hogy
104
TÁRSULATI ÜGYEK.
Kurityánbau az alsó széntelep közvetlen fekvőjében az alsóriolittufa jelenléte is megálla-
pítható, ami a sajóvölgyi szénterületnek az egeresein és salgótarjánvidéki szénterületteí
való párhuzamosításánál fontos támpontot nyújt.. A rétegcsoport agyag és homok válta-
kozásából áll, amelybe két széntelep telepszik; az alsó 1*80— 4 m, de ennek egyrésze palás.
E telepben 1922-ben egy szép Mas tödön angustidens CUV. zápfogat leltek, amit
előadó bemutat. A régibb fogleletek is nyilván e telepből valók. A felső 11— 16 m vastag
felső széntelep 40 — 45 m-nyire van az alsó fölött; ennek szene jó minőségű. A szenek fűtő-
értéke átlag 3000 kalória. A dombok tetején a pliocénkavics és homok terül el.
A Eudabányavidéki (Szuhogy, Szendrő) széntelepeket eddig középső
miocénkorúnak vélték. Előadó kimutatja és kövületek bemutatásával igazolja, hogy az e
vidéken előforduló szén, helyesebben lignittelepek pannon iái korúak a közbezáró
rétegcsoporttal együtt. A rétegcsoport mélyebb része uralkodólag agyag s ez zárja
közbe a lignittelepeket is; a felső része pedig uralkodólag homok és kavics. A lignittele])
kíséretében Szendrőnél a Melanopsis (Lyrcaea) impressa KRAUSS. var.
Bonelli SISM. és Melanopsis Stuzi FUCHS fordulnak elő. Ormospuszta mellett
pedig a M. Stuzó FUCHS található. Ezenkívül a rudabányai lignittelepben Mastodon
longirostris K AUP . zápfogai és a Hipparion gracile K ALTP. zápfogai fordulnak
elő, amik a kort kétségen felül igazolják. Rudabányán a vasércre és ennek kísérő rétegeire
telepiilten fordulnak elő kisebb, elszigetelt medencécskékben vékonyabb lignittelepek. Ezek
legjelentékenyebbje 1—2 m vastag. Innét a lignit áthúzódik Szuhogy majd Szendrő hatá-
rába, ahol a karbon— mezozoikus hegység széle mentén nagyobb elterjedésűvé válik, amint
azt az eddigi feltárások és fúrások igazolják. A telepek száma úgy látszik 1 és 3 közt válta-
kozik. vastagságuk l’C8 — 3 m-nyi. Itt tehát egy jelentékenyebb kiterjedésű, a tulajdonké-
peni sajóvölgyi szénterülettől független, elég jelentékeny .szénmennyiséget tartalmazó
lignitterületről van szó, amely részben még felkutatásra vár.
Hozzászóltak; SZONTAGH T., SCHAFARZIK F„ PÁLFY M.
1923 március hó 7-én.
LÓCZY LAJOS dr.; Magyarország tektonikai és paleogeográfiai kérdéseiről.
Hozzászóltak: BÖCKH H. és PÁVAI VAJ ,A F.
1923 március hó 21-én,
1. VENDL MÁRIA dr.: Üjabb adatok a Velencei-hegység kőzeteinek ismeretéhez-
2. SÜMEGHY JÓZSEF dr.: Felsőtárkáuy környékének harmadkorú csiga faunája.
3. STRAUSZ LÁSZLÓ: aj Adatok az Ipolyvölgy vidékének geológiájához, h ) A báni
hegység mediterrán rétegei.
1923 április hó 1-én.
1. LENGYEL ENDRE dr.; A harsmegyei Fenyőkoszt olány környékének andezitjei.
Hozzászólt: SCHAFARZIK F.
2. HOJNOS REZSŐ dr.: Földtani jegyzetek a Cserhátból. Hozzászólt: STRAUSZ L.
3. PÁVAI VÁJNÁ FERENC dr.: Válasz a magyar földgáz, petróleumkutatás kri-
tikájára. I.
Hozzászóltak: LÓCZY L„ SCHAFARZIK F„ MALRITZ B„ NOSZKY J„ BÖCKH H.
SCHAFARZIK FERENC, t. tag elmondja, hogy a hazánkban az 1909-ben megindult
állami gáz- és petróleumkutatásokban magának semmiféle része nem volt, hanem azért
mégis annak minden legcsekélyebb mozzanatát figyelemmel kísérte. Teljes megnyugvás-
sal és örömmel látta, hogy a dolog jó kezekben van s hogy a kutatás az ország minden
táján szabatosan, szigorúan a tudomány modern állása szerint, célirányosan és szép ered-
ménnyel folyik. Közben azonban sajnos észre kellett vennie azokat az ismételten felme-
rülő, részint fontoskodó, részint lekicsinylő kijelentéseket is, amelyekkel az ország súlyos
gazdasági helyzete enyhítésén fáradozók munkájáról felelőtlen kritikát gyakorolni igye-
keztek. Kijelentheti, hogy ezek a többnyire csak fogyatékos tájékozottságot eláruló meg-
nyilatkozások az objektíve gondolkozók táborában hitelre ugyan nem találtak, azért azon-
ban mégis megérti a megtámadottak nagyfokú méltatlankodását, valamint teljesen jogos-
nak tartja az ő védekezésüket is, amivel ezeket a gáncsoskodásokat maguktól eluta-
sítják.
1923 április hó 18-án.
1. PÁVAI VÁJNÁ FERENC dr.: Válasz a magyar földgáz, petróleumkutatás kriti-
kájára. II. Hozzászóltak: LÓCZY L„ BÖCKH H., SZONTAGH T., SCHAFARZIK F.
1923 május hó 2-án.
1. TELEGDI ROTH KÁROI.Y dr.: Paleogén-képződmények. elterjedése a dunántúli
Középhegység északi részében. Hozzászóltak: LÓCZY L., PÁVAI YAJNA F„ SCHAFAR-
ZIK F., PRINZ GY„ PÁLFY M.
2, KOCH SÁNDOR dr.: Rodochrosit Kapnikbányáról. Hozzászólt: MAURITZ B.
1923 május hó 16-án.
TÁRSULATI ÜGYEK.
105
1. ZELLER TIBOR: aj Termés kén Recski-öl. b) Adatok a felsőbányái baritok kris-
tálytani ismeretéhez. Hozzászólt: MAURITZ B.
2. SÜMEGHY JÓZSEF dr.: Szalonna (Borsod m.) forrásmészkő faunája. Hozzászólt:
DL'DIOH F.„ PALFYr M.
3. EHIK GYULA dr,: Osborn H. F. „The Age of Mammals" ismertetése.
1923 július hó 6-án.
1. HOJNOS REZSŐ dr.: Néhány földtani dolgozat ismertetése.
2. STRAUSZ LÁSZLÓ: a) A csobánkai felső eocén, b) Facies tanulmány a tétényi
lajtam eszeken.
3. KOCH SÁNDOR dr.: a) Orientált barytok Felsőbányáról, b) Két budai ásvány.
1923 október hó 3-án.
1. RAKUSZ GYULA dr.: A dobsinai szerpentin.
2. STRAUSZ LÁSZLÓ: a) A biai miocén, b) Zebegény és Nagymaros környékének
felsömediterrán rétegei.
1923 október hó 17-én.
1. SÜMEGHY JÓZSEF dr.: Földtani megfigyelések a Rába— Zala közé eső területről.
1923 december hó 5-én.
1. SZENTPF.TERY ZSIGMONI) dr.: A Bükk-hegység préselt eruptivuinainak petro-
lógiai viszonyai.
2. BOROS ADÁM dr..- Sphaerocodium Boruemanni Rothpl. a hazai felső triászban.
3. ZELLER TIBOR dr, : Űjabb adatok a felsőbányái baritok kristálytani imereté-
hez. Hozzászólt: LIFFA A.
4. STRAUSZ LÁSZLÓ: Mecsekjáuosi, Szopok és Mecsekpölöske környékének geoló-
giája. Hozzászólt: PÁVAI VÁJNÁ F.
1923 december hó 19-én.
1. NOSZKY JENŐ dr.: Az oligocén és a miocén a Magyar Középhegység középső
részében. I.
2. SZADECZKY K. ELEMÉR: Az eocén települési viszonyai a Gyalui-havasok
északi részében.
3. SÜMEGHY JÓZSEF dr.: A baltavári fauna rétegtani helyzete.
III. Választmányi ülések.
A választmány ülést tartott 1923 jan. 3, febr. 5, rnárc. 7, ápr. 4, .18, máj, IC, okt.
17, dec. 5.
A választmányi ülések jegyzőkönyvei a titkárságnál betekintés végett a t. tagok
rendelkezésére állanak.
A választmány a következő új tagokat vette fel az 1923. év folyamán:
ACZF.L BLANKA egyet. h. Bpest. ALFÖLDI REZSŐ államvas. liiv. Bpest. AMB-
RÓZY GYÖRGYT bauktisztv. Bpest. BACSINSZKY SÁNDOR bányamérn. Rudabánya.
BALLYA MÁRIA egyet. h. Bpest. BARANYTI ANGYALKA egyet. h. Bpest. BENEDEK
ZSOLT iu. kir. kormányfőtauácsos Bpest. BORTNYÁK ISTVÁN bányaigazg. Nagybátony.
DARVAS ROZÁLIA egyet. h. Bpest. EISELE OTTÓ bányamérn. Salgótarján. ERDÖDY
S. ÁRPÁD egyet, tanársegéd Bpest. GARATVA MARIA MERCEDES isk . néne Kalocsa.
HADFY BORBÁLA egyet. h. Bpest. HÁBEL ANTAL bányatulajd. Salgótarján. HIRSCH-
LER LILY egyet. h. Bpest. HONDL TIVADAR gazdász Bpest. KARY SAROLTA egyet,
h. Bpest. KATONA GYÖRGYI egyet. h. Bpest. KIS ISTVÁN kr. tj.| Bpest. KRONFUSZ
VILMOS egyet. h. Bpest. LAUFER SÁNDOR főmérn., bányatulajd. Salgótarján (pártoló).
LÁNYI BÉLA műegy. tanársegéd Bpest. LEGANYI FERENC földbirt. Eger (levelező).
LÖW MARTON dr. műegy, adj. Bpest (örökítő). M1KOSS MÁRIA egyet. h. Bpest. MIL-
LEKKER REZSŐ dr. egyet, tanár Debrecen (örökítő). MüLLER ELEK gyógysz. Gvőr.
NOVAK EMIL malomigazg. Tápiósüly (örökítő). KÖZGAZD. EGYET. NÖVÉNYTERME-
LÉSI TANSZÉKE Bpest. OCHTINSZKY ANDRÁS bányatulajd. Hódoscsépány (pártolói.
PÁL ZOLTÁN egyet. h. Bpest. PFLEGER MIHÁLY kr. tj. Bpest. PÓRA JÁNOS bánya-
igazg. Baglyas-alja. STRAUB LAJOS egyet. h. Kispest. SZÉKY PÁLMA egyet. h. Bpest.
TIHANYI ISTVÁN gyógysz. Bpest VÁCZI EGYET. ÉS FŐISK. HALLG. KŐRE Vácz.
VÁCZI KEGYESR, FÖGIMN. Vácz. WAGER FERENC bányafeliigy. Szabolcsbányatelep.
WITTENBERGER DOMONKOS kr. tj. Bpest.
Helyreigazítás. A Földtani Közlöny 1919. évi 49. kötetének Cl. oldalán a 18. sorban
foglalt jegyzőkönyvi kitétel: PÁVAI VÁJNÁ FERENC „mint az ellenindítvá-
nyozók képviselője" — miként újabban megállapítást nyert — félreértésen alap-
szik és ezért törlendő.
' ' 1
SUPPLEMENT
ZUM
FÖLDTANI KÖZLÖNY
’’ Bánd Lili. 1923.
ABHANDLUNGEN.
ÜBER DIE VERBREITUNG PALÁOGENER BILDUNGEN
IM NÖRDLICHEN TEILE DES UNGARISCHEN MITTEL-
GEBIRGES.
Von Karl Roth v. Telegd.*
Weil. Prof. v. Lóczy hat zuerst auf die eigentümliche einseitige
Verbreitung dér eozánen Bildungen im Ungarischen Mittelgebirgé hin-
gewiesen.1
Die auf eine Festlandsperiode folgende Transgression gégén Ende
des Paleozáns hat ihre Spuren in den paleozanen Braunkohlenbildungen
von Tatabánya, Tokod — Dorog und Pilisvörösvár — Nagykovácsi hinter-
lassen. Anderswo sind diese tiefsten Teile des Eozán im Ungarischen
Mittelgebirge nirgends bekannt. Spáter, im Laufe des Eozán nahm
aber das Meer bedeutende weitere Ráume vöm Gebiete des Ungarischen
Mittelgebirges ein. Die inmitten des Vértesgebirges, bei Csákberény
entdeckten sog. Fornaer Schichten — auf das obertriadische Grund-
gebirge direkt auflagernd — wurden auf Grund ihrer Faunén durcb
Zittel und Papp2 mit dem Striata-Horizonte Hantken’s parallelge-
stellt, d. h. als Ablagerungen des transgredierenden mitteleozánen
Meeres gedeutet, ebenso, wie die Braunkohlen führende Serie von Kösd
durch Vadász.5
Die „Fornaer“ Transgression im Gebiete des Mórer Grabens ist
durch neuere Untersuchungen náher bekannt geworden, und ihre Spuren
* Vorgetragen am 2. Mai 1923 in dér Fachsitzung dér Ungarischen Geolo-
gischen GesellschafL
1 L. v. Lóczy: Geologie und Morphologie dér Umgebung des Balatonsee6. S. 225
und 232.
- K. Papp: Das eozane Becken von Forna im Vértes. Földtani Közlöny. Bd.
XXVIII. S. 473.
3 M. E. Vadász: Die palaontologischen und geologischen Verhaltnisse dér álteren
Schollen am linken Donauufer. Mitteil. a. d. Jahrbuche d. kgl. ung. Geologischen Reichs-
anstalt. Bd. XVIII. S. 115.
108
KARL ROTH V. TELEGD
sind bei Mór und ira nördlichen Saume des Bakony-Gebirges bis
Zircz, sovvie entlang des Mórer Grabens bei Csákberény und Gánt im
Norden, bei Isztimér und Fehérvárcsurgó im Síiden und bei Magyar-
almás in dér Mitte des Grabens in den Ablagerungen des mittleren
und oberen Eozáns vertreten. Weiter südöstlich bei Urhida kommen
„obere Nummulitenkalke und Orbitoidenmergel vöm Bakonyer Typus“
vor (Lóczy a. a. 0. S. 222), und bei Lovasberény traf eine Bohrung
unmittelbar unterhalb dér pontischen Schichten eine eozáne Serie,4
welche auf Grund des Bohrmaterials mit den Urhidaer obereozánen
Bildungen gleichzustellen ist. Die beiden letztgenannten Vorkommen
können östlich als' die áussersten bekannten Punkte dér Fornaer
Transgression gedeutet werden.
Wenn wir uns nun zu dem Budaer (Ofner) Gebirge wenden, so
sehen wir folgendes: Bei Nagykovácsi ist die vollstándige, dér Doroger
entsprechende eozáne Serie vertreten,'1 bei Budakeszi sind Fornaer
Schichten bekannt,'5 weiter südöstlich aber transgredieren die ober-
eozánen Orthophragminen- und Intermedienkalke überall auf das Grund-
gebirge. Sogar die darauffolgenden Bryozoenmergel habén eine trans-
gressive Lagerung am Gellért-Berge und am Sas-Berge.
Im Profile des artesischen Brunnens im Stadtwáldchen 7 kommt
unterhalb des 325 m máchtigen „Kleinzeller Tegels“ ein Mergel mit
den Foraminiferen des Kleinzeller Tegels in dér Máchtigkeit von
10'91 m und dann ein Braunkohlenflötz von 0'85 m unmitelbar auf
das obertriadische Grundgebirge auflagernd vor. Diesen tiefsten Teil
des Profils záhlt mán gewöhnlich zum Eozán. Dér Mergel kann ent-
weder als Budaer (Ofner) Mergel, d. h. unteroligozán, oder aber als
Bryozoenmergel, d. h. (nach Hofmann) obereozán gedeutet werden,
das darunter liegende Kohlenflötz gibt aber ein Anzeichen von dér
Náhe des Festi andes, bedeutet daher das östliche Ende dér Budaer
(Ofner) eozánen Transgression. Von dér máchtigen Kleinzeller Tegel-
Decke im Hangenden aber kann mán auf eine intensive Vertiefung im
Unteroligozán schliessen.
Im Tokod — Doroger Bergrevier hören die Kohlenflötze samt dér
hangenden eozánen Serie im Süden an dér Linie Sárisáp — Leányvár
plötzlich auf. Dieser Umstand kann dér spáter zu erwáhnenden „infra-
1 A. Vendl: Die geologischen und petrographischen Verhaltnisse de6 Gebirges
von Velencze. Mitteil. a. d. Jahrbuche d. kgl. ung. Geologischen Keichsanstalt. Bd.
XXII. S. 74.
•r> M. v. Hantken: Die Kohlenflötze und dér Köhlenbergbau in den Landern dér
ungarischen Krone. Budapest. 1878. S. 263.
6 K. Hofmann: Die geologischen Verhaltnisse des Ofen— Kovácsiéi- Gebirges.
Mitteilungen a. d. Jahrbuche d. kgl. ung. Geologischen Anstalt. Bd. I, S. 177.
7 W. v. Zsigmondy: Dér artesiche Brunnen im Stadtwaldchen. S. 64.
ÜBER DIE VERBREITUNG PALÁOGENER BILDUNGEN U. S. W.
109
oligozánen Denudation41 zugeschrieben werden, es ist liier aber keine
solche Erscheinung zu finden, welche die Vermutung, dass die beiden
Braunkohlengebiete von Tokod — Dorog und Pilisvörösvár — Nagykovácsi
zűr Zeit dér Bildung dér untereozanen Kohlénflötze miteinander in
unmittelbarem Zusammenhange standén, urastürzen würde.
Wir erblicken somit in unseren drei grossen Braunkohlengebieten
die ersten Stagnierungsráume des von Nordwesten vorgedrun génén unter-
eozanen Meeres, von wo aus spáter, im Laufe des Eozáns, Tansgres-
sionen in verschiedenen Richtungen ausgingen.
Die neueren Untersuchungen im Tokod — Dorogéi* Bergreviere habén
eine dér Ablagerung dér oberoligozánen Bildungen vorangegangene
Festlandsperiode und eine weitgehende Zerstörung dér eozánen Schichten-
reihe, die „infraoligozáne Denudation“ derselben festgestellt.8 Dieser
Umstand kann durch die einseitige, wahrscheinlich schon im Eozán
beginnende Erhebung und Denudation dér südöstlich angrenzenden
Gebiete erklárt werden. Die so entstandene Oberíláche, an dér die Reste
dér eozánen Schichtenreihe ungleichmássig erhalten blieben, habén
dann die Ablagerungen des transgredierenden oberoligozánen Meeres
bedeckt und konserviert.
Es ist unzweifelhaft, dass wir es mit dér gleichen Erscheinung
auch am westlichen Saume dér Budaer (Ofner) eozánen Bildungen zu
tun habén. Im schroffen Gegensatze zu dér vollstándigen eozánen
Schichtenreihe bei Nagykovácsi, finden wir im Szentiván — Vörösvárer
Braunkohlengebiete nur mehr die untereozáne Braunkohlenbildung, die
darauffolgenden Brackwasserschichten und den unteren Teil dér Oper-
kulinenmergel unterhalb dér oberoligozánen Decke, und noch weiter
westlich, im Gebiete des altén Szentiváner Bergwerkes, bedecken die
oberoligozánen Schichten unmittelbar die teilweise zerstörten Braun-
kohlenflötze. Diesen Umstand hat schon Hantken konstatiert,9 und
neuerdings hier abgeteufte Bohrungen habén diese Tatsache bestátigt
und gleichzeitig auch festgestellt, dass hier die Flötze in áhnlicher
Ausbildung und Máchtigkeit vorhanden sind, wie weiter östlich, dass
wir es daher hier nicht mit dem primáren Rande des ehemaligen Kohlen-
beckens zu tun habén, sondern mit einer Abgrenzung des Szentiváner
Kohlenfeldes gégén Westen, welche die infraoligozáne Denudation
geschaffen hat. Die primáren Ránder des ehemaligen grossen Kohlen-
beckens von Tokod — Dorog und Vörösvár, wo die Kohlenflötze sich
auskeilen, schieferig und zum Teil durch andere Bildungen (bunte
Tone und Schotter) ersetzt werden, finden wir bei Nagysáp, Mogyorós
s Rozlozsnik-Schréter-Roth: Die bergmannisch-geologischen Verhaltnisse des
Kohlengebietes dér Umgebung von Esztergom. Budapest. 1922. (ungarisch) S. 37. u. 61,
9 M. v. Hantken; a. a. 0. S. 261.
110
KARL ROTH V. TELEGD
und Lábatlan im Nordwesten und bei Nagykovácsi im Südwesten. Die'
Abgrenzungen dér heutigen Braunkohlenf'elder von Tokod — Dorog und
Pilisszentiván — Vörösvár gégén den zentralen Teil dagegen sind durch
die Erhebung und infraoligozáne Denudation des trennenden Gebirg-
teiles entstanden.
Wie weit sich das unteroligozáne Meeresufer nach Osten zurück-
gezogen hat, darüber gibt uns dér Aufbau dér Budapestéi- Gegend
eine Aufklárung. Auf Grund dér bisherigen Forschungen müssen wir
hier im Orthophragminenkalke, Bryozoenmergel, Budaer (Ofner) Mergel
und Kleinzeller Tegel eine kontinuierliche Schichtenreihe erblicken,
dérén jedes einzelne Glied ohne strat.igraphische und faunistische Unter-
brechung in das andere übergeht. Dér unteroligozáne Hárshegyei- Sand-
stein aber entspricht im Altér dem Budaer (Ofner) Mergel, nur ist
er in einer anderen Facies ausgebildet und mit dem Budaer (Ofner)
Mergel durch petrographische Übergánge verbunden.
Wenn wir nun im Zugé dér Budaer (Ofner) unteroligozánen
Hárshegyer Sandsteine im grossen Ganzén diejenige Zone erblicken,
bis wohin das unteroligozáne Meeresufer infoige dér Erhebung des
nordöstlichen Ausláufers des Ungarischen Mittelgebirges sich zurückzog
und wo dasselbe wáhrend dér Ablagerung dér tonigen Sedimente des
Budapester unteroligozánen Beckens (Kleinzeller Tegel) stagnierte,
so habén wir am Bilde, das wir von dér Budapester Gegend auf Grund
dér bisherigen Beschreibungen vor uns habén, nichts zu ándern, und
werden anderseits doch allé obengeschilderten Erscheinungen erklárt.
Ein Arm des von Nordwesten vorgedrungenen eozánen Meeres
ist in dér Gegend von Budapest mit dem eozánen Meere des Borsoder
Bükkgebirges in Verbindung getreten; hierauf deutet das Erscheinen
dér Nummulina intermedia des Siebenbürgischen Beckens und des
Bükkgebirges in den Orthophragminenkalken dér Budaer (Ofner)
Gebirge hin. Die Art drang aber weiter nach Westen nicht mehr vor.
Durch die Erhebung des nordöstlichen Ausláufers des Ungarischen
Mittelgebirges wurde diese Verbindung abgetrennt und folgte eineVer-
tiefung des Budapester unteroligozánen Beckens, welche nur einen
Anhang des nordöstlich von hier sich ausbreitenden grossen unter-
oligozánen Meeres bildete.
Auf die Zeit dér infraoligozánen, bzw. richtiger und allgemeiner
infrapaláogenen Denudation folgte dann im Oberoligozán die Trans-
gression des Meeres gégén die denudierten zentralen Gebirgsteile. Den
Weg dieser Transgression bezeichnen fossilleere „Hárshegyei-1' Sand-
steine und an mehreren Orten die oberoligozáne Braunkohlenforma-
tion. In dér daurauffolgenden, bedeutend máchtigeren oberoligozánen
Schichtenreihe kommen dem unteroligozánen „Kleinzeller Tegel“ áhn-
ÜBER D1E VERBRE1TUNG PALÁOGENER BILDUNGEN U. S. W.
111
liche Foraminiferenmergel vor. Das transgressive Vordringen des ober-
oligozánen Meeres gégén den denudierten zentralen Gebirgsteil aus
dér Richtung des Budapestéi- Beckens, wo die Schichtenreihe des
artesischen Brunnens vielleicht die vollstandige oligozáne Formation
reprásentiert, wurde schon wiederholt beobachtet und in den Bohrungen
entlang des Vörösvárer Tales besonders lehrreich konstatiert.
Dér „Hárshegyer Sandsteinu und dér „Kleinzeller Tegel“ sind
daher Facies-Gebilde des Oligozans, das nahere Altér derselben muss
mán trachten durch systematische stratigraphische und palaontologische
Studien von Fali zu Fali festzustellen.
Die die Rander des Mittelgebirges bespülenden palaogonen Meere
sind mit Uhlig10 als zwischen die Kerngebirge eindringende Buchten
des grossen Flyschmeeres zu betrachten, welches die Geosynklinale
dér Karpathen eingenommen hat. Es sind diess wahre Inselmeere
gewesen, mit reich gegliederten Ufern, dérén einstige Verbreitung aus
den nur mehr in Resten zurückgebliebenen, durch die infrapalaogonen
und postpalaogenen Erosionen zerstörten Sedimente zu rekonstruieren
nur in grossen Zügen möglich ist.
10 V. Uhlig: Bau und Bild dér Karpathen. S. 833 u. 907.
ÜBER CALCITE AUS DEM KOMIT AT GÖMÖR.
(Mit 6 Fig. im ungarischen Text.)
Von Marié Vendl.
lm Eisenbergwerk dér Rimamurány-Salgótarjáner Eisenwerks-
A.-G. in Vashegy (Komitat Gömör) hat Herr K. Zimányi,
Abteilungsdirektor des ung. Nationalmuseums schöne Calcitkristalle
gesammelt, welche er mir zűr Untersuchung überlassen hat. Zu diesem
Zweck dienten kleine wasserklare und grössere gelbliche Kristalle. Die
wasserklarén Calcitkristalle sitzen entweder auf dér Oberflache eines
ockergelben Limonites, oder auch in den Höhlungen eines dunkelgelben
Limonites auf und erscheinen als feine Nadeln von 72 — 272 mm Durch-
messer. Dér Ausbildung nach konnten drei Typen unterschieden werden
und zwar ist die vorherrschende Form : 1. ein steiles Skalenoéder,
2. ein mittleres Rhomboeder und 3. ein steiles Rhomboeder. Vashegy
als Calcitvorkommen wurde von Melczer1 erwahnt.
1 G. Melczer: Die Mineralien des Komitats Gömör (ungarisch). lm Werke von
Eisele : Bergw. Monogr. des Komitats Gömör (ungarisch). 1907. p. 543.
112
MARIÉ VENDL
Ich konnte sicher 8 Formen feststellen, welche die folgenden sind :
ö.
;oii2í
K:
)2131j
0.28.28.1! und J 0221 J sind auf den Kri-
stallen auch die Rhomboeder J 01 12 { , >1011, {4041 ( und ein positives
Skalenoeder vorhanden. Dieses Skalenoeder tritt auf cinem Kristall —
welcher eine Lángé von 672 mm und eine Breite von 21/2 mm misst — mit
einer so grossen Fláche auf, dass dieselbe die Grösse betreffend nach
den Fláchen dér Formen ) 0.28.28.1 ( und J 0221 ' folgt. Die Flache des
Skalenoeders ist schwach gerieft. Auf diesem Kristall erscheint das
Skalenoeder nur mit einer einzigen Flache ; die Neigung derselben_zu
den glanzenden und glatten Fláchen dér Formen { 0221 J und >4041$
konnte aber sehr genau gemessen werden. Diese gemessenen Werte sind
im folgenden angegeben:
(h kTl) :(0221) = 37° 4'
(h k i 1) :(4041) = 21° 12'
Die Berechnung aus diesen Angaben führte auf das positive
Skalenoeder ) 17.8.25.11 ( , welches neu ist. Die Winkelwerte dieses Skaleno-
■áders — aus dem Index und aus den Messungen berechnet — sind
folgende :
Aus Messungen berechnet Aus Index berechnet
(17.8.2541): (1L25J.11) =72° 54' 40" 72° 56' 56"
(17.8.25.11) :( 25.8.17.11) =32° 29' 32° 29' 17"
(17.8.25.11) : (8.17.25.11) =58° 10' 20" 58" 5' 38"
Dieses Skalenoeder wurde dann auch noch auf mehreren kleineren
Kristallen von 1 — 2 mm Durchmesser beobachtet, \vo es immer gut
messbar war. Von dér Spitze dieser kleinen Kristalle fehlt das J0112Í
und die Flachen des Skalenoeders sind hier nicht gerieft, sondern sind
glatt und glanzend. Die Daten dér Messungen führten auch hier zum
Skalenoeder > 17.8.25.11 { und sie sind mit den berechneten Winkelwerten —
wie das aus dér Tabelle im ung. Text ersichtlich — fást ganz über-
einstimmend. Die Form, welche auf Fig. 5. im ung. Text S. 17. mit
keinem Buchstabe bezeichnet. wurde, ist das neue Skalenoeder.
Ausser diesen kleinen, wasserklaren, auf Limonit sitzenden Kri-
stallen habé ich auch einige grosse, gelbliche Kristalle untersucht, welche
cinen Durchmesser von 1 — l1/, cm besitzen und welche eine von den
oben beschriebenen Kristallen abweichende Ausbildung zeigen, mit den
gewöhnlichen Formen. Dér Trager dér Kombination ist das Skalenoeder
{2131! mit wenig rauhen Fláchen, dann treten noch die Formen J0112 (
und >4041! auf. Die Fláchen des {0112! zeigen die gewöhnliche Rie-
fung. In diesen Kristallen sind winzige Einschlüsse von Pyrit sichtbar.
Auf dem schiefrigen Steatit in dér Specksteingrube von Gecelfalva
(Kom. Gömör) kommt weisser oder farbloser Calcit vor. Herr Direktor
K. Zimányi hatte die Güte das durch ihn gesammelte Matéria!
8
Földtani Közlöny. Lili. köt. 1923.
114
MARIÉ VENDL
rnir zűr Untersuchung zu überlassen. Die Dimensionen dér untersuchten
Kristalle variieren zwischen 2 — 4 mm Lángé bei lx/2 — 2 mm Breite ; ihr
Habitus ist skalenoédrisch mit rhomboedrischer Endigung. Die Flachen
sind im allgemeinen uneben und wenig glanzend, mán findet aber auch
solche Kristalle, dérén Flachen glatt und genügend glanzend sind, mit
welchen ich aucli Messungen ausführen und so ihre Formen feststellen
konnte. Die Kristalle bestehen aus dér Kombination von den folgenden
zwei Formen :
T: J4371Í
vp : }0552|
Dér Trager dér Kombination ist das Skalenoéder. (Fig. 6. im
ung. Text. S. 18.)
Die Mittelwerte meiner Messungen und die ihnen entsprechenden
berechneten gebe ich in dér Tabelle im ungarischen Text. (s. S. 18.)
GEOLOGISCHE BEOBACHTUNGEN ÜBER DAS GEBIET
ZWISCHEN DÉR RÁBA (RAAB) UND ZALA.
(Mit 1 Textfigur im ung. Text, Seite 26.)
Von Josef v. Someghy.*
Das zu besprechende Gebiet liegt zwischen den Ortschaften Zala-
egerszeg-Zalabér- Baltavár -Vasvár und Körmend. Die ersten Erforscher
desselben waren F. Beudant,1 G. Stache2, F. Stoliczka,3 M. Simet-
tinger,4 K. Hofmann. L. Lóczy5 hat einzelne Teile dieses Gebietes
anlásslich seiner Untersuchung des dortigen Plateau-Schotters besucht,
Cholnok i 6 aber morphologische Beobachtungen ausgeführt. Ferner
konnte ich noch in das Manuskript des Herrn S. Ferenczi, betitelt
„Geomorphologische Studien in dér südlichen Bucht dér Kleinen Unga-
rischen Tiefebene“ Einsicht nehmen.
* Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellsch. ain 17. Október 1923.
1 F. Beudant: Voyage mineralogique et geologique en Hongrie, pendant l’année
1818, 1822.
2 G. Stache: Kurze Übersicht dér Schichten dér jüngeren Tertiárzeit im Be-
reiche des Bakonyer Inselgebirges. (Jahrb. des k. k. geol. R.-A., Bd. XII., Verh. pag.
110—124.)
s F. Stoliczka: Bericht über die im Sommer 1861 durehgeführte Ubersichts-
aufnahmo des südwestlichen Teiles von Ungarn. (Jahrb. des k. k. geol. R.-A. Bd. XIII.)
4 M. Simettinger: Mitteilungen über einige Untersuchungen auf Kohlé im Zalaer
Komitate. (Jahrb. des k. k. geol. R.-A. Bd. XIV. pag. 213.)
5 L. Lóczy: Die geologischen Formationen dér Balatongegend und ihre régiónak
Tektonik. Wien, 1916. pag. 494 — 505.
* E. Cholnoky: Hydrographie des Balatonsees. Budapest. 1919. pag. 118—147-
GE0L0G1SCHE BEOBACHTUNGEN ÜBER DAS GEBIET U. S. W. 115
Auf Grund des palaont ologischen Materials kann mán im Auf-
bau unseres Gebiets folgende Bildungen unterscheiden:
1. Die oberpannonische Stufe (blauer Tón, grünlich-gelbe sandige
Tone, roter und gelber Sand und Sandstein und ein Komplex von
grauem Quarzsand).
2. Unterlevantinischer diskordant-parallel geschichteter grauer
Quarzsand mit kleinkörnigem Schotter und ein Komplex von falsch-
geschichtetem eisenrostigen Quarzsand.
3. Oberlevantinische fluviatile Schotterdecke.
4. Diluvialer Löss, bohnenerzführender Tón.
5. Alluvium.
1. Oberpannonische Schichtenreihe.
Dieselbe weist überall verschiedenes Matériái und abweichende
Lagerungsverháltnisse auf. Ihre oberfláchliche Verbreitung ist gering;
sie zieht sich als plastischer blauer Tón, unter dér levantinischen Sand-
decke von Körmend bis Vasvár, auf dem rechten Ufer dér Raab Ilin.
Wir finden im Abschnitte Sárfimizdó-Kistelekes dér Sárvíz auf
den Ufergründen etwas sandige grünlicheTonschichten. Von Őriszentpéter
bis Zalalövő bilden ebenfalls Tone die Unterlage. Dieser Tón ist aber
bűnt und blátterig, in dér Regei sandig. Beim Szélpatak und dem
Nagykutas- Andráshidaer Tál und auf dem NW — SO-Abschnitte des
Sárvíz-Baches bilden das Liegende dér levantinischen Schichten rötlich-
gelbliche Sandsteine und Sande.
Angaben über das tiefere Niveau unserer Schichtenkomplexe
fehlen; die einzige Angabe ist die 50 m tiefe Bohrung bei Zalaegerszeg.
Hier folgen unter dem Flussbette dér Zala, bei 150 m Seehöhe Tón-,
tonige Sand-, Sand-, schotterige Sand- und Scbotterschichten aufeinander.
Scmreter7 hat hier einige pannonisch-pontische Fossilien aufge-
funden.
Die Abwechslung von Tonen, Sanden und Schottern in dünneren
Schichten ist ein Beweis für dérén fluviatilen Ursprung. Das Altér
dér Schichtenreihe ist schwer festzustellen, da die diesbezüglichen
Daten mangelhaft sind. Auf Grund dér bisher aufgefundenen Faunen-
reste existiert in dér Kleinen Ungarischen Tiefebene das Niveau dér
Congeria ungula caprae, das höchste pannonisch-pontische Niveau
dagegen im Becken dér Grossen Ungarischen Tiefebene, auch andere
mit dem Congeria rhomboidea-Niveeai áquivalenten Ablagerungen. Diese
Erscheinung wird durch Ferenczi auf die Weise erklárt, dass in
dér Kleinen Ungarischen Tiefebene nur bis zum Anfang des Ober-
pannonikums dieselben physikalischen Verháltnisse wie im Becken dér
7 L. Lóczy: Loc. cit. pag. 516 — 517.
8:
116
JOSEF V. SÜMEGHY
Grossen Ungarischen Tiefebene herrschten und noch weiter fortsetzten,
wáhrend die Steierische Bucht zu Anfang dér oberpannonischen Stufe
bereits vollkommen austrocknete. Die feinen Sande dér alpinen Plüsse
hat die Kleine Ungarische Tiefebene angefüllt, so dass sich hier das
Niveau dér Congeria rhomboidea nicht entwiekeln konnte.
Die Auffassungen über die pannonischen Sedimente in dem west-
lich anstossenden Grazer Becken sind verschieden. Die in verschiedenen
Niveaus placierten Schotterlagerungen und die dazwischen gelagerte
Sand- und Tonschichten wurden als Deltabildungen dér alpinen Ur-
flüsse betrachtet. In Ungarn reicht dér einstige, gegenwartig zer-
stückelte grosse Schuttkegel bis in die Gegend von St. Gotthard mit
nur feinem schotterigen Sand und Sand.
2. Unterlevantinische Schichten.
a) Vasvár ( im Kom. Vas).
Auf dér linken Seite des Weges, welcher von dér Gemeinde Vas-
vár nach Szentkút führt, habé ich in einer tiefen Grube von gelbem,
glimmerigen, diskordant-parallel gelagerten Quarzsand folgende Fauna
gesammelt : Congeria sp. ind., Unió Wetzleri, Dunkl., U. Neumayri
Pen., U. atavus Partsch, Pisidium rugosum Neum., Pisidium sp.
ind., Hyalinia (Polita) miocenica Andr., Tachaea Etelkae Halav.,
T. delphinensis Font., Enlota an n. sp., Zonites an n. sp., Triptychia
hungarica Halav., T. sp. ind., Limnala (Limnophysa) palustris
Müll. foss., L. (Limn.) palustris Mull. foss. var. turricula Held.,
Planorbis (Coretus) cornu Brongn., Melanopsis decollata Stol., M.
Entzi Brus., M. sp. ind., Hydrobia longaeva Neum., H. sp. ind.,
Vivipara Fuchsi Neum., Vivipara Suessi Neum.. Vivipara sp. ind.,
Valvata piscinalis Mull., Bithynia tentaculata Lin.
b) Kismákfa (im Kom. Vas).
Am rechten Abfall des Hochufers dér Raab, unmittelbar beim
Weg von Vasvár nach Kismákfa bildet grüner Tón den Grundboden.
Ihm aufgelagert befindet sich eine gelbe Quarzsandschichte mit folgen-
den Fossilien: Unió Neumayri Penecke, Unió sp. ind., Helix sp.
c) Baltavár (im Kom. Vas).
Auf die Knochenschichte ist eine 40 — 50 cm dicke, sich ver-
jüngende sandige Quarzschotterschichte gelagert, mit folgenden Fos-
silien: Galactochilus sp. ind., Tachaea cf. delphinensis Font.
d) Vicsori major (im Kom. Zala).
Nordwestlich von Zalabér, an dér Landstrasse, die nach Baltavár
führt, befindet sich in einer 4 — 5 m hohen Wand eine diskordant-
GE0L0G1SCHE BEOBACHTUNGEN ÜBER DAS GEBIET U. S. W.
117
parallel gelagerte graue glimmerige Sandschichte mit. Procampylaea
an n. sp., Galactochilus levanticüm n. sp., Tachaea Etelkae Halav.,
Hydrobia sp. ind., Valvata piscinalis Mull.
e) Nagytilaj (im Komit. Zala).
Die Gemeinde Nagytilaj liegt 3 km SW von Baltavár. Von dér
Gemeinde südlich in dér Richtung nach Pakod können wir folgende
Schichtenreihen feststellen: 1. ganz oben ein sandiger Löss, 2. eine
grünlich-gelbe sandige Tonschichte, 3. diskordant-parallel gelagerter
gelber Sand, 4. eine kleinkörnige Quarzschotterschieht, welche folgende
Arten enthált : Hyalinia sp. ind., Procampylaea an n. sp., Tachaea
Etelkae Halav., Planorbis (Coretus) cornu Brongn., Limnaea (Limno-
physa) palustris Mull., Melanopsis praemorsa Lin., M. decollata Stol.
f) Pakod (im Komit. Zala).
Südwestlich von Zalabér, auf eine Entfernung von 3 km liegt
unmittelbar am Ufer dér Zala die Gemeinde Pakod. Hinter dem
Eisenbahnwáchterhaus finden wir folgende Schichtenreihe: 1. Humus,
2. braune sandige Tonschichte, 3. humöse Tonschichte, 4. gelblich
grüne Tonschichte, 5. dunkelbraune Tonschichte, 6. grünlich grauer Sand,
7. falschgeschichteter grauer Sand. Aus dieser Schichte habé ich folgende
Molluskenreste bestimmt: Unió Neumayri Penecke, U. cf. Zelebori
Horn., U. atavus Partsch, Zonites an n. sp., Eulota, an n. sp.,
Valvata piscinalis Mull., Melanopsis decollata Stol.
g) Weinberg von Egervár (im Komit. Vas).
NO von Zalaegerszeg liegt im Sárvíztale die Gemeinde Egervár.
Auf 500 m Entfernung SW von dér Gemeinde, im Wegeinschnitte
nach Nagypáli habé ich folgende Fauna gesammelt: Pisidium rugo-
sum Neum., P. sp. ind., Unió Wetzleri Dunki.., U. Neumayri Penecke.,
U. sp. ind., Galactochilus levanticüm n. sp., Eulota an n. sp., Pro-
campylaea an n. sp., Valvata piscinalis Müller.
h) Nagypáli (im Komit. Zala).
Acht km von Zalaegerszeg in nördlicher Richtung ist die levanti-
nische Stufe in einer 10 m hohen Wand aufgeschlossen. Ganz untén befindet
sich ein gelblich grauer diskordant-parallel gelagerter Quarzsand. Darin
habé ich folgende Molluskenreste aufgefunden: Unió Wetzleri Dunkl., U.
Neumayri Penecke., U. atavus Partsch, U. sp. ind., Pisidium ru-
gosum Neum., Hyalinia sp. ind., Zonites an n. sp., Eulota an n. sp.,
Procampylaea an sp. ind., Galactochilus levanticüm, n. sp., Clausilia
sp., Triptychia cf. hungarica Halav., Limnaea (Limnophysa) palust-
ris Miill., L. (L.) palustris Mull., var. gracilis Hazay, Planorbis
118
JOSEF V. SÜMEGHY
(Coretus) cornu Brongn., P. (Gyrorbis) baconicus Halav., P.
( Gyraulus ) sp., Melanopsis sp. ind., Melanopsis Entzi Bros., M. decol-
lata Stol., Melánia sp. ind., Hydrobia longaeva Neum., H. sp. ind.,
Vivipara Fuchsi Neum., V. Suessi Neum., V. cf. Lóczyi Halav.,
Valvata piscinalis Mull., Neritina sp. ind.
i) Besenyő (im Komit. Zala).
Aus dér Válicka-Ebene ragt ein durchschnittlich 200 m hóhér
Hügel aus, weleher sich in N — S Richtung von Zalaegerszeg bis
Besenyő hinzieht. Bei dér Besenyőer Kapelle befindet sich ein 8 — 10 m
hóhér Aufschluss von Sandschichten. Ganz untén liegt roter Sandstein,
aus welchem ich folgende Arten gesammelt habé: Unió Wetzleri
Dunkl., Procampylaea, an n. sp., Galactochilus levanticum n. sp.,
Melanopsis decollata Stol., Valvata piscinalis Mull.
j) Nemesapáti (im Komit. Zala).
lm nördlichen Abschnitte des Szépvíz-Tales liegt die Gemeinde Ne-
mesapáti. Beim nördlichen Ortseingang finden wir in einem 15 m hohen
Aufschluss eine falschgeschichtete gelbe Quarzsandschichte. Auf dieser
lágert ein grauer Sand. Ungefáhr in dér Mitte dér Schichte von zwei
30 — 40 cm dicken feinschotterigen Schichten gelang es mir folgende
Arten zu sammeln: Zonites an n. sp., Eulota an n. sp., Xerophyla
sp. ind., Galactochilus sp. ind., Melanopsis decollata Stol., Con-
geria sp.?
Das Matériái dér Schichtenkomplexe ist homogén, hauptsáchlich
diskordant-parallel gelagert und besteht aus grauem glimmerigen
Quarzsand; im unteren Niveau mit dünnen Quarzschotter-einlagerungen
in oberen Partién als gelber oder rötlich grauer Quarzsand. Ganz
untén liegt überall die Stufe mit Unió Wetzleri. Zwischen Körmend
und Vasvár sind die unterlevantinischen Schichten stárker ausgebildet.
Im allgemeinen sind unsere Schichten auf die oberpannonische Stufe
in einem gut abgegrenzten Niveau diskordant gelagert.
Auf Grund dér Faunén kann mán ihren levantinischen Ursprung
ohne Zweifel feststellen. Die auffallend zahlreich vorhandenen tropi-
schen Arten, ferner die Diskordanz zwischen den pannoilischen und
levantinischen Schichten bew'eisen, dass dér pannonische Flachsee in
dér südlichen Bucht dér Kleinen Ung. Tiefebene am Ende des Ober-
pannonikums rasch abgenommen hat und dass auf dem trockenen
Terrain die Wüstenperiode alsbald eingesetzt hat.
Laut dér Meinung dér österreichischen Geologen ist die benach-
barte Grazer Bucht in oberpannonischer Zeit trocken geworden.
GEOLOGISCHE BEOBACHTUNGEN ÜBER DAS GEBIET U. S. W.
119
A. Winkler8 hat von dér Umgebung von Fehring eine Reihe von
Pliocánterrassen nachgewiesen, vön denen die höher als 340 m liegenden
levantinischen Alters sind. VondenBasaltenin dér Umgebung von Gleichen-
berg hat Stur9 behauptet, dass sie durch Belveder Schotter durchge-
brocben varén. Die Belveder Schotterdecke von Gleichenberg ist
aber über den Ezüsthegy (Silberberg) nicht weiter verbreitet;
weiter nach Osten folgt unter dér jüngeren levantinischen Decke
bereits falschgeschichteter grauer Sand, welcher nach dem Becken-
innern an Dicke zunimmt, und auf dem Oberpannonikum nivellierend
auftritt. Ich erklare die Erscheinung folgendermassen: Die als bestimmt
erkannten Flussgerölle dér Umgebung von Gleichenberg-Fehring habén
sich dórt als grobe Schuttkegel abgelagert und es gelang nur dem
feineren Geschiebe, um groben Sand weiter nach Osten vorzudringen.
Die Verwandtschaft dér Faunén unserer Schichtenreihe mit den
Unterlevantinischen Faunén von Moosbrunn, Doroszló und Pestszent-
lőrinc bestarken diese geomorphologische Auffassung, námlich dass
auf dem am Ende des Oberpannonikums trocken gewordene Terrain
unseres Gebiets die Denudation ihre Wirkung auszuíiben begann;
das Altér dieser Denudationsperiode, die Abzapfung des pannonisch-
pontischen Sees in dér Kleinen Ungarischen Tiefebene wird durch dem
Anfang dér levantinischen Periode bezeichnet.
3. Die oberlevantinische Schotterdecke.
Auf dem Plateau zwischen den Flüssen Rába (Raab) und Zala
befindet sich in einer mittleren Höhe von 200 m ober den bisher be-
trachteten Bildungen eine Schotterdecke. Sie besteht aus verschieden
grossen, kantigen, mit Ei?enhidroxyd überzogenen Geröllstücken. Diese
bestehen wiederum aus Quarziten, nie aus Kaik. Sie senken sich mit
kaum warnehmbarem Gefálle am Raab-Zala-Plateau gégén das
Beeken dér Kleinen Ung. Tiefebene. Das durchforschte Gebiet wird
anscheinend gleichmássig von levantinischem Sand und Tón bedeckt.
Nach Lóczy10 und CholnokY)11 wird die Schotterdecke südlich von Zala-
lövő, Alsóbagod, Nagykutas, Lakhegy und Gősfa begrenzt. Das Gebiet
nördlich und westlich von dieser Linie habén sie als das eigentliche
Plateau aufgefasst, und den hier befindlichen Schotter als Schotter-
decke. Dér südlich von dér genannten Grenze liegende Schotter ist
laut den genannten Forschern bei Tűrje eine tiefer liegende Terrasse
8 A. Winkler : Beitrag zűr Kenntnis des oststeierischen Pliociins. (Jahrb. d. g.
Staatsanst. 1921. LXXI. pag. 1—50.)
9 D. Stur: Geologie dér Steiermark, 1871 pag. 593.
10 L. Lóczy: Loc. cit. pag. 496.
11 E. Cholnoky: Loc. cit. pag. 120.
120
JOSEF V. SÜMEGHY
und bildét die obere Schotterterrasse dér Zala. Ich habé das von Lóczv
und Cholnoky supponierte Plateau begangen und habé nur feststellen
können, dass eine Trennung dér Schotterdecke unumganglich notwendig
erscheint.
Die Denudationsperiode dér levantinischen Stufe hat auch auf
unserem Gebiet ein unebenes Terrain hinterlassen. Deshalb ist die
Schotterdecke in verschiedenen Höhenlagen annahernd (bei 20 — 30 m
Niveaudifferenzen) auf den alteren levantinischen Schichten gelegen.
4. Die Reihe des diluvialen LösscBohnenerztones.
Auf die neogene Reihe unseres Gebiets folgen als oberste Decke
dér Bohnenerzton und Tallöss. Sie bedecken die alteren Schichten nur
auf kleinen Fláchen. Östlich vöm Sárvíztal, nördlich dér Zala herrschen
typische und sandige Lösse und westlich dér Sárvíz Bohnenerzton.
Die Hügel südlich dér Zala sind von typischem Sand, sandigem Löss,
die Talabhánge von Tallöss bedeckt. Am typischesten aber ist da-
selbst dér Bohnenerzton entwickelt.
ÜBER DIE STRATIGRAPHISCHE LAGE DES FOSSILIEN-
FUNDORTES VON BALTA VÁR.
(Mit 1 Textfigur im ung. Text, Seite 32.)
Von JoSEF V. SüMEGHY.*
Über den hochberühmten Fundort dér pliozanen Sáugetierfauna
von Baltavár entwickelte sich seit Suess1 eine ziemlich reiche Lite-
ratur und ist es auch bekannt, dass die Meinungen über den Ursprung
und die stratigraphische Lage dér Sáugetierreste vöm Pikermi-Typus
divergierend waren. Laut Lóczv2 ist es noch ein ungelöstes Problem,
in welches Niveau dér pliozanen Schichtenreihe die Sáugetierfauna von
Baltavár eingefügt werden solle.
Es gibt auch keine Übereinstimmung über die allgemeinere
Lage des hier geschilderten Gebietes und dér Niveaus des
ungarischen Pliozáns. So ist es auch nicht zu verwundern, wenn die
Fauna von Baltavár von Suess3 mit dem Niveau des Belveder-
* Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Ge6ellschaft am 19. Dezember 1923.
1 E. Suess: Die grossen Raubtiere dér österreichischen Tertiárablagerungen.
(Sitzb. d. k. Akad. d. Wiss. XLIII. B. I. Abt. pag. 217.)
2 L. Lóczy : Die geol. Fönn. dér Balatongegend (ungarisch). Budapest, 1913.
pag. 584.
3 E. Suess: Das Antlitz dér Erde B. I. pag. 422.
UBER DIE STRATIGRAPH1SCHE LAGE DES F0SSIL1EN-FUND0RTES VON BALTAVÁR. 121
Schotters, von Stoliczka4 5 * und Pethő’ mit dem unteren Pliozán, von
R. Hoernesk mit dér thracischen Stufe von Lőrentiiey,7 8 Lóczy,®
Schlesinger9 mit dér oberpannonisch -pontischen Stufe paralle-
lisiert wurde. Halaváts10 hat den Fundort früher in die unter-
pontische Stufe und neuerdings11 auf Grund dér Molluskenfauna
in die oberste pontische Stufe gestellt. Kormos hat ihn früher12
in die mittlere pannonisch-pontische Stufe eingefügt, als er aber
spater in seiner Abbandlung die Saugetierfauna ausführlich anführte,
hat er seine Meinung über das Altér dér Fauna nicht geáussert.13
Es liegt auch keine Erklarung über die Entstehung dér Fossilien-
Anhaufung vor. Die annehmbarste Erklarung gibt Lóczy,14 dér die
Knochenschichten für eine auf festem Lande entstandene Mulden-
ausfüllung hielt, angenommen, dass noch zurzeit dér lebenden Fauna,
die ganze Gegend jenseits dér Donau, zwischen dem Bakony und den
Alpen bereits auf langere Zeiten trockengelegen sein mochte. Hierauf
folgte nun an den Randern dér damaligen Landflache eine kleine
Transgression, infoige dérén die Fauna ausgestorben ist.
Nachdem ich nicht bloss die Fauna von Baltavár, sondern auch
die geologischen Verhaltnisse dér Umgebung in Betracht gezogen
habé, habé ich die Überzeugung gewonnen, dass die bisherige Fach-
literatur die Lagerungs- Verhaltnisse und Verbreitung dér Schichten,
des Fundortes nicht genügend berücksichtigte. Die Autoren von ver-
schiedenen geologischen Auffassungen habén si.ch zu Folgerungen
entschlossen, die auf irrtümlichen Daten beruhen. Dies hat seine
Ursache darin, dass diejenigen, die bis jetzt die stratigraphische Lage
dér Baltavárer Fauna studierten, bloss die Schichtenreihe des Fund-
ortes untersucht habén, die Geologie dér Umgebung aber vernach-
lássigten. Vor den álteren Autoren waren die in dér weiteren Um-
4 F. Stoliczka: Übersichtsaufnahme d. südwestlichen Teiles von Ungarn. Jahr-
buch d. k. g. R.-A. 1883. B. XIII. pag. 13.
5 I. Pethő: Über d. foss. Sáugeth.-Überr. v. Baltavár. Jb. d. k. u. G. A. 1884. p. 63.
* R. Hoernes: Bau und Bild österreichs. pag. 978 — 999. u. 1015.
7 E. Lörenthey: Beitr. z. Fauna u. stratigr. Lage d. pann. Schichten in d. Umg.
d. Bsees. Result. d. wiss. Erforsch. d. Bsees. B. I. T. I. Paleont. d. Umg. d. B. IV. B. p. 204.
8 L. Lóczy: Die geol. Form. dér Balatongegend (ung.) 1913. p. 359. — 14 588. (9.)
“ G. Schlesinger: Die Mastodonten dér Budapestéi- Sainmlung. (Geologiea Hung.
T. II. F. 1.) Budapest, 1922.
10 J. Halaváts: Die Fauna dér pontischen Schichten in d. Umgeb. d. Balatonsees.
Paleont. d. Ung d. Balatonsees B. IV. pag. 79.
11 J. Halaváts: Die oberpontische Molluskenfauna von Baltavár (ungari6ch). Sep.-
Abdr. A m. kir. Földt. Int. Évk. B. XXIV. H. 6. pag. 396. Budapest, 1923.
12 Th. Kormos: Philog. Probl. d. u. preglac. Fauna (u.) Koch-Emlékk. p. 46 (8). 1912.
13 Th. Kormos: Über die Resultate meiner Ausgrabungen bei Baltavár. Jabresber.
d. k. ung. Geol. Anstalt. 1913. T. Teil. pag. 568—586.
122
JÓSEF V. SÜMEGHY
gebung von Baltavár befindlichen Fundorte mit reichen levantinischen
Faunén unbekannt. Dieselben habé ich erst neuerdings entdeckt und
infolgedessen ist es nicht zu wundern, wenn solche ausgezeichnete
Autoren, wie Lóczy15 und Vitális über die Zeit dér Entstehung
dér Knochenlager von Baltavár Hypothesen aufgestellt habén und
dieselbe von Halaváts1" sogar mit dér Molluskenfauna vöm ent-
fernten Günzburg parallel gestellt wurde.
Am geologischen Aufbau dér weiteren Umgebung von Baltavár
nehmen wechselnde Tón-, falschgesehichtete Sand- und Schotter-
schichten teil. Von unbedeutender Máchtigkeit linsenartig auskeilende
Schichten, welche die Schuttkegel von einem solchen Urfluss oder
Flüssen bilden, die vöm Anfange dér oberen pannonischen Stufe
oder auch noeh seit früherer Zeit mit ihren Sedimenten die West-
ránder des Beckens dér Kleinen Ungarischen Tiefebene aufgeschüttet
habén. Mán kaim auf Grund des verschieden gefárbten und ge-
lagerten mannigfaltigen Materials auf einen veránderlichen Fluss
folgern. Zűr Zeit seiner Entstehung war das Plateau zwischen den
Flüssen Zala und Raab schon so hoch aufgeschüttet, dass dér
Urfluss auf dem Schuttkegel bereits mehrere Áste und Windungen
besessen habén mochte. Die Anschwemmungen dér Ur-Zala habén
die von Westen nach Nordosten streichende tiefste Synklinálrinne auf-
gefüllt, die sich nördlich von dér jetzigen Zala in dér Richtung Zala-
háshágy — Nagykutas — Egervár — Boldogasszonyfa — Baltavár hinzog.
Aus den oberen Schichten derselben wurden an mehreren Stellen mit
dér Baltavárer libereinstimmende Molluskenfaunen aufgefunden.
Dér Weinberg (217 m) von Baltavár hebt sich von den um-
grenzenden Höhen ziemlich fremdartig ab. Es ist ein Hügel, dér von
Nord nach Süd zieht. Seine Schichtenfolge kann in mehreren Auf-
schlüssen beobachtet werden, die in N — S-Richtung auskeilende
dünnere-dickere Sand-, sandige Schotter- und Tonschichten aufweisen.
Die tonigen Adern reichen in den Sand zahnartig hinein, bestehen
aus dicht nebeneinander gereihten Kalkkonkretionen oder aus Kalk-
brecciengeschieben ; kompakté Schichten bilden sie nicht. An den sanft
ansteigenden Südhángen des Weinberges verschwinden die tonigen
Schichten und werden durch falschgesehichtete, feinere Schotter ent-
haltende Sandlinsen ersetzt.
Es wurde hier eine Molasse von zwei Flüssen oder Flussásten
angeháuft. Am Gebirgsscheitel hat die ziemlich dicke (8 m) Schotter-
15 L. Lóczy : Die geol. Formationen dér Balatongegend (ungari8ch). S. 589. 1913.
Budapest.
18 J. Halaváts. Die oberpontische Molluskenfauna von Baltavár (ungarisch).
Sep.-Abdr. a m. kir. Föld. Int. Évk. B. XXIV. H. 6. 1923. Budapest.
ÜBFR D1E STRATIGRAPHISCHE LAGE DES F0SSIL1EN-FUND0RTES VON BALTAVÁR. 123
decke die unteren lockeren Sedimente vor den spater eintretenden
Wirkungen dér diluvialen Erosion geschützt und ragt dieselbe jetzt
als typische Mesa empor. Laut Cholnoky17 sollen solche Inseln nur
auf solchen Stellen entstehen, wo zwei Flusstáler zusammentreffen,
wobei anzunehmen ist, dass auch diese Insel an dér Vereinigungsstelle
zweier Fiüsse oder Flussáste enstanden ist.
Die fossile Sáugetierreste von Baltavár vvurden von H. Böckh 18
als zusammengeschwemmt aufgefasst, welche Ansicht betreffs dér Ent-
stehungsweise dér einschliessenden Schichten bereits sicher geworden
ist, Zwischen solche lockere Sedimente, aus wclchen auch dér Wein-
berg aufgebaut ist, kann natürlich an Höhlenausfüllungen nicht
gedacht werden. Es diirfte sich hier die linsenartige Tonschichte
betreffend vielmehr um eine morastartige Vertiefung handeln. Diese
Tonschichte enthalt die Fossilienreste, die hieher wohl durch grössere
Anschwemmungen eingewaschen worden sind.
Aus diesen Schichten ist eine Fauna von 17 Sáugern und 17
Mollusken vorgefunden worden.
Es wurden hier raehr Individuen von den Molluskenarten als sonst
an anderen Fundorten gefunden und zwar in neuer Bestimmung : statt;
Unió baltavarensis Halaváts: Unió Neumayri Penecke, — statt :
Helix (Tacheocampylaea) Doderleini Brusina : Galactochilus levan-
ticum n. sp., — statt: Vivipara Semsey Halaváts : Vivipara Suessi,
Neumann.
Infolge dér Natúr dér einschliessenden Schichten ist die Balta-
várer Molluskenfauna, bestehend aus sumpfbewohnenden und terrestren
Arten eine gemischte Fauna. An Individuenzahl sind die fluviatilen,
in Artenzahl dagegen die Xerothermen im Übergewicht. Diese Fauna
weist von den Faunén dér unterlagernden oberpannonischen Unter-
stufe manche Abweichungen auf, da die Mehrzahl dér Arten in einem
neuen oder degenerierten Zustande hieher herüber kam. Eine Mollusken-
fauna, welche die damaligen geographischen Verháltnisse besser ver-
treten würde, als die Fauna von Baltavár, wáre wohl kaum zu űnden.
Nachdem die Steirische Bucht zűr Zeit des Oberpannonikums aus-
trocknete, hat auch in zu unserem Gebiet gehörigen Teilen derselben
das Wasser dér von den Alpen abschiessenden Fiüsse das ursprüngliche
Brackwasser des pannonischen Sees rasch versüsst. Spater, zu Ende
des Oberpannonikums hat die durch die Fiüsse herbeigeschaffte Molasse
auch die Stehgewasser unseres Gebietes zurückgedrángt und aufge-
schüttet und erst hernach habén die Fiüsse, in denen die Art Unió
17 E. Cholnoky : Hydrographie des Balatonsees (ungariseh). B. I. H. II. S. 144.
1918. Budapest.
18 H. Bockh : Geologie (ungariseh) B. II. S. 746. Selmecbánya, 1919.
124
JOSEF V. SUMEGHY
Wetzleri Dunkl. lebte, auf das trocken gewordene Terrain ihre Denu-
dationswirkungen ausgeübt. In diese Trockenperiode falit auch die
Ausbildung dér die Baltavárer Fauna enthaltenden Schichten. Einige
záhe Arten, die sich den schnell wechselnden geographischen und
klimatischen Verhaltnissen anpassen konnten, sind von den ober-
pannonischen, bis zu den levantinischen Zeiten in kleineren Sümpfen
weiterlebend zurückgeblieben.
Dagegen habén sich die íluviatilen Arten unter den veránderten,
aber ausserordentlich günstigen Verhaltnissen vermehrt und abgeándert.
Jedoch sind gerade damals in auffallend grosser Zahl auch neue
Xerothermen- Arten aufgetreten, lauter solche, dérén Verwandte bi's
jetzt nur im Sarmatischen aufgefunden worden sind und die mit
rezenten Formen in engerem genetischen Zusammenhang stehen. Ob-
gleich die Süsswasserarten fást ohne Ausnahme aus den transyl-
vanischen und slavonischen unterlevantinischen Faunén zitiert werden,
kann unsere Fauna mit ihnen nur als terr estre Facies zu bezeichnende
gleichzeitige Fauna verglichen werden. Auch die Anhaufungsprozesse
dér vielleicht auch schon ursprünglich tieferen transylvanischen und
slavonischen oberpannonischen Teiche dürfte viel langsamer vor sich
gegangen sein, als hier und wahrend sich jene in den unterlevantinischen
typischen Teichfaunen weiterentwickeln konnten, finden wir hier zu
denselben Zeiten schon trockenes Terrain mit hochentwickelten Fluss-
systemen und entsprechenden Faunén.
Bei dér genaueren Feststellung dér Zeit dér Saugetierfauna
rnüssen wir uns bloss mit dér Molluskenfauna und mit den palaeo-
graphischen Verhaltnissen behelfen. Einige Arten werden auch aus den
alteren Schichten dér pannonischen Stufe zitiert und ausser einigen
neuen stehen mehrere Arten derselben mit haufigeren Arten jüngerer
Sedimente in engerer Verwandtschaft. Zwei wichtigere Fossilienreste
dér Fauna von Baltavár : Mastodon longirostris Kaup. und Dino-
therium giganteum Kaup. von pannonischen Fundorten stammen im
allgemeinen aus Sand- und Schotterlagerungen. Diese Ablagerungen
können mit den „Unionen-Sandlinsen“, oder auskeilenden kohligen Schich-
ten dér Balaton-Umgebung verglichen werden, denen die Lebensbedin-
gungen dieser zwei Arten angepasst gewesen sein dürften, nicht aber
den „Unió Wetzleri“ enthaltenden Flussablagerungen, da dieselben
jünger sind.
Im entgegengesetzten Falle ware zu entscheiden, ob die Fauna
dér Umgebung von Fehring, Lassnitz u. s. w., welche sich im ganzen
pannonischen Trockengebiete vorfand, weiterleben und sich zu dér ein
höheres Niveau zeigenden Fauna von Baltavár umwandeln konnte,
oder aber wurde sie durch Fiüsse aus den pannonischen Schichten
ÜBER DIE STRATIGRAPHISCHE LAGE DES F0SS1LIEN-FUND0RTES VON BALTA VÁR. 125
ausgewaschen ? Dér M. longirostris-Fund von Baltavár wird von
Schlesinger1" auf Grund dér Molluskenfauna in die oberpannonische
Stufe gesetzt ; jedoch bestimmte Schlesinger gerade zu gleicher
Zeit den dér Baltavárer Molluskenfauna vollkommen entsprechenden
Mastodon-Zahn von Dór oszló als sicher levantinischen M. arvernensis.2"
Aus dér Natúr des umschliessenden Materials folgernd soll die
Saugetierfauna als zusammengewaschen aufgefasst werden, aber es isi
dér stufenweise Übergang dér Fauna von dér alteren zűr jiingeren
auch unt.er solchen Verhaltnissen auífallend. lm Vergleich mit den
bis jetzt bekannten ahnlichen Faunén besteht sie vielmehr aus für die
oberpannonische Stufe charakteristischen Arten, was aber mit Rück-
sicht auf den Umstand, dass sie im Flussgeschiebe eingeschlossen ist,
bei einer stratigraphischen Beurt.eilung keine Rolle spielt.
Die Molluskenfauna ist aber im Gegenteil ganz anders zu be-
urteilen. Ihre Arten sind von verschiedener Natúr. Es sind von den
stufenweise normál entwickelt.en Arten andere Formen, die sich schneller
entwickelt habén, abzutrennen. Dies sind Ausnahmen, welche aber die
Regei bestarken. Die Entwicklung dér Gattungen von verschiedener
Natúr in dér Fauna von Baltavár ist den auf unserem Gebiet von
oberpannonischen bis unterlevantinischen Zeiten eingetretenen Ver-
ánderungen von Schritt zu Schritt gefolgt. Wir wollen uns hier nichl
auf sog. „Leitfossilien“, sondern auf eine „Leitfauna“ stützen. Die Ent-
stehungszeit ihrer umschliessenden Schichten falit auf eine solchc
Trocken- oder Wüstenperiode, die entsprechend den Verhaltnissen
unseres Gebiets nur die unterlevantinische Stufe gewesen sein konnte.
Im allgemeinen kann mán zwar nicht aussprechen, dass eine
Molluskenfauna zűr Bestimmung des Alters besser als eine Saugetier-
fauna geeignet ware, aber hier ist es tatsáchlich dér Fali gewesen.
Bis die miozáne, wahrscheinlich schon im Untersarmatischen ein-
gewanderte Saugetierfauna ins Gebiet des einheitlich umgestalteten
levantinischen Klimas herüberkam, hat die öfters veránderte Uingebung
zűr Zeit dér Entwicklung dér im allgemeinen eng abgegrenzten Arten
senile Formen zum Vorschein gebracht. Diese waren damals schon zum
Aussterben prádestiniert, und diirfte daher ihr seniler Charakter bei dér
Feststellung des Alters störend wirken. Mán kann annehmen, dass
sie in diesem Abschnitt ihrer genetischen Entwicklung mit denjenigen
Molluskenfaunen, die gégén die áusseren Einwirkungen wiederstands-
18 Schlesinger : Die Mastodonten dér Budapestéi- Sammlungen. (Geolog. Hang
T. II. F. 1. pag. 45. Budapest, 1922.)
20 Schlesinger : Die Mastodonten dér Budapester Sammlungen. (Geolog. Hung.
T. II. F. 1. pag. 210. Budapest. 1922.)
126
JOSEF V. SÜMEGHY
fáhiger waren, nicht Schritt haltén konnten und könnte vielleicht eben
auf Grund dieses Umstandes behauptet werden, dass bei einer strati-
graphischen Behandlung die beiden Tierstámme nicht parallel gestellt
werden dürfen.
ÁTZVERSUCHE AN CHALKOPYRIT VON BOTES.
(Auszug.)
Mit Figur 9 — 11 im ungarischen Text.
Von L. Tokody.*
Mit Átzversuchen an Chalkopyrit habén sich bisher Toborffy1
und Himmelbauer2 befasst. Die von mir untersuchten Kristalle stam-
men von Botes, bei dérén Átzung ich konc. HC1 (Átzdauer: 15 — 25
Min.), konc. H2 S04 (1'25 — 2'5 Min.), konc. HNO:í (40 Sec. — 2 Min.),
Königswasser koncentriert und verdünnt (0'5 — 5 Min.), konc. NaOH-
Lösung (6 — 12 Sec.) und Natriumpikrat (1'5 — 3Stunden) gebrauchte.
Die angewandten Untersuchungsmethoden sind dieselben, wie ich sie
bei den Átzversuchen an Pyrit schon naher beschrieb.3
Schwefelsaure. Nach 1*5 Min. sind auf den negativen Sphenoid-
fláchen gleichschenkelige Dreiecke zu beobachten, dérén Schenkelflachen
nach aussen gebogen sind (Fig. 9. c. S. 36.). Auf den Fláchen dér Bipyra-
mide zweiter Art bilden sich asymmetrische dreieckige Átzfiguren von
3 — 4 p Grösse. Mit Ausnahme dér Sphenoidfláchen verlieren die anderen
allé ihren Glanz. Lichtbild ist keines vorhanden. Nach 2 Min. Átz-
dauer tritt keine Ánderung ein. Nach 2'25 Min. sind auf den positiven
Sphenoidfláchen dicht gedrángte Átzhügel bemerkbar (Fig. 10 S. 40.). Die
auf dem negativen Sphenoid sich bildenden Dreiecke können nun in
zwei Typen geteilt werden (Fig. 9, a, b). Grösse dér Figuren ist
4 — 10 g. Die negativen Sphenoidfláchen bleiben glánzend ; das Licht-
bild ist áusserst schwach. Nach 2‘5 Min. wird dér Krystall zerstört.
Königswasser mit Wasser 1:1. Nach 40 Sec. Átzdauer sind auf
dem negativen Sphenoid viele kleine gleichschenkelige Dreiecke sicht-
bar, die jedoch keine innere Átzfláchen besitzen. Die positiven Sphenoid-
fláchen sind mit Átzhügeln versehen. Nach einer Átzdauer von 50 Sec.
erscheinen auch schon auf den Fláchen von )201| asymmetrische Átz-
figuren. Nach 60 Sec. Átzdauer wird dasselbe Resultat erzielt. Die
Átzzonen sind folgende: (111) : (001), (111) : (100), (111) : (010).
* Vorgetragen in dér Fáchsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft am 8. November 1922.
1 Math. és Term.-tud. Ért. 1903, p. 380.
2 Tschermak’s Min. u. petr. Mitteil. 1908, p. 327—352.
3 Földtani Közi. 1921-22, p. 52, 108.
ÁTZVERSUCHE AN CHALKOPYRIT VON BOTES.
127
Die lángere Höhenlinie dér auf den J201J erscheinenden Figuren steht
senkrecht zűr Kanté (111) : (201). Nach einer 0'75 Min. lángén Átzung
wird auf dem negativen Sphenoid eine grosse Anzahl dér zu dem
a-Typus gehörigen Átzfiguren sichtbar (Fig. 9.), auf den positiven
Fláchen dagegen sind Átzhügel vorhanden. Zugleich verlieren die
Fláchen mit Ausnahme des negativen Sphenoids ihren Glanz, wobei
diese letzteren, noch glánzenden Flachen ein gutes Lichtbild gébén,
welches aus zwei Strahlen besteht. Dér eine Strahl falit in die
(111) : (001) Zone, dér zvveite bildet mit dem ersten einen Winkel
von 20° 30'. Die positiven Sphenoidfláchen liefern ein áhnliches Licht-
bild, doch auf den !201| Flachen ist nur eine sehr blasse Strahlenfigur
zu bemerken. 1 Königswasser : 2 Wasser. Nach 5 Min. sind kaum
schwache Átzspuren zu sehen. 30 Secunden spater können auf dem
negativen Sphenoid dem Typus a angehörige Figuren beobachtet wer-
den, die eine Grösse von 1 p erreichen. Auf dem positiven Sphenoid
treten Átzhügel auf, auf den Bipyramiden zweiter Art nadelförmige,
asymmetrische Figuren. Abermals bleiben nur die negativen Sphenoid-
flachen glánzend, ohne jedoch Lichtbilder zu gébén.
Salpetersaure. Nach einer Minute sind bereits gut. ausgebildete
Átzfiguren nicht zu finden, erst nach 1‘5 Min. können solche auf dem
negafiven Sphenoid beobachtet werden (Typus b ). Auf denselben
Flachen treten nach einer Átzdauer von 2 Min. dicht gestreute, kaum
1 fi grosse gleichschenkelige Dreiecke auf. Nach 2‘5 Min. werden jedoch
allé Fláchen zerstört, nur die des negativen Sphenoids bleiben noch
erhalten, doch vermindert sich ihr Glanz. Lichtbild felüt.
Salzsaure. Mit diesem Átzmittel können nur Átzspuren erreicht
werden.
Átznatron. Das beste Resultat erhielt ich nach sechsstündiger
Átzung. In diesem Fali erscheinen die Átzfiguren auf dem positiven
Sphenoid. Es sind dies alleinstehende Dreiecke, dérén Form denen auf
Fig. 10 abgebildeten entspricht. Ihre Grösse erreicht 5 — 6 p. Auf dem
negativen Sphenoid erscheinen dicht nebeneinander sehr kleine Átz-
hügel. Die Fláchen ) 201 ( weisen dieselben Figuren auf, wie nach ihrer
Átzung durch Sáuren, doch fállt dérén lángere Höhenlinie in die Zone
(201) : (001). Allé Fláchen verlieren ihren Glanz; Lichtfiguren sind
nicht zu sehen.
Natriumpikrat. Ich benützte eine heisse Lösung und erhielt
damit nach zweistündiger Átzung die besten Resultate. Diesem Átz-
mittel gegenüber verhalten sich die Krystalle so, wie bei dér Átzung
durch Sáuren: auf dem negativen Sphenoid können Átzfiguren, auf
dem positiven Átzhügel beobachtet werden. Die Átzfiguren sind gleich-
schenkelige Dreiecke, doch sind allé drei Seiten fást gleich, den inneren
128
L. TOKODY
Atzfláchen nach gehören sie zum Typus b: ihre Grösse betrágt lg
(Fig. 11. S. 41.) Nach 1'5 stündiger Átzdauer treten dem Typus a an-
gehörige Figuren auf, doch konnte in einigen Fallen auch dér andere Typus
beobachtet werden. Auf den Bipyramidenfláchen zweiter Art, wie auch
auf dem positiven Sphenoid sind Átzhügel zu sehen, dérén Form mán
aber náher nicht bestimmen kann. Dér Glanz geht bei allén Flachen
ausser am negativen Sphenoid verloren. Das zweistrahlige Lichtbild
falit mit einem Strahl in die Zone (111) : (001), und bildet dér zweite
mit diesem einen Winkel von 21° 40'.
Aus den angeführten Átzversuchen ergibt sich zweifellos die Zu-
gehörigkeit des Chalkopyrits zu dér skalenoedrischen Klasse des
tetragonalen Krystallsystems.
Budapest, am 1. Juni 1919.
(Min. petr. Inst. d. Kgl. Ung. Universitat d. Wiss. zu Budapest.)
DAS OBEREOZÁN VON CSOBÁNKA.
Von L. Strausz.*
Die eozánen Schichten dieses Gebietes waren bisher fást unbe-
kannt, da A. Koch nur auf einem einzigen kleinen Fleck Obereozan-
kalk fand (neben dér Hubertus-Kapelle). Ausser diesem Orte fand ich
noch an vier Orten Obereozan-Schichten, die neben Ostreen und Fora-
miniferen an einer Stelle auch eine schöne Mollusken-Fauna enthalten;
besonders aber gelang mir eine im Eozan Ungarns bisher unbekannte
Bildung nachzuweisen: den Asteridenkalk. Die untersuchten Aufdeckun-
gen befinden sich allé unmittelbar nördlich und östlich vöm Dorfe
Csobánka.
Am östlichen Fusse des Hubertus-Kapellen-Hügels fand ich in
30 m Breite eine dünne Schichte Nummulitenkalk, seitlich davon
Dachsteinkalk. Das Liegende des Nummulitenkalkes ist nicht genau
zu sehen, es reicht aber nicht ganz zum Bachbette, da hier schon
dér Dachsteinkalk hervortritt. Dér eozáne Kalkstein ist ca. 5 — 6 m
machtig, und kann ganz deutlich in zwei Teile gegliedert werden. Untén
liegt die Ostreen-Schichte, welche die Schalen dér Ostrea cymbula Lk.
in grossen Mengen enthált, wahrend andere Versteinerungen, ausser
sehr wenig Nummuliten, Lithothamnien und Asteriden-Ta.íe\cher\ fehlen.
Die obere ist die Foraminiferen-Schichte, in welcher die Nummuliten
vorherrschen; hier kommen auch mehr Lithothamnien und Asteriden-
Reste vor. Ihr Hangendes ist Hárshegyer Sandstein. Infolge einer
* Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft am 6. Juni 1923,
DAS OBEREOZÁN VON CSOBÁNKA.
129
Verwerfung kommt über ihnen eine steiTe Berglehne bildender Dach-
steinkalk vor. Er reicht fást bis zum Gipfel des Hügels, wo ihn dann
wieder Nummulitenkalk bedeckt, welcher dem am Fusse des Hügels
vorkommenden áhnlich ist.
Den Bódén des ost-westlichen Tales zwischen Oszoly und Bánya-
hegy (Spitzberg) bildet im Osten Nummulitenkalk und nur in seinem
westlichen Teile ist das Tál his zum Dachsteinkalk eingeschnitten. Hier,
in dér Nahe des Oszoly-Gipfels ist es an dér Lehne am besten zu
sehen, dass die obereozáne Ostreen-Schichte unmittelbar auf dem
Dachsteinkalk liegt. Die Ostreen-Schichte ist an Ostrea cymbula sehr
reich, aber andere Versteinerungen, sogar die Nummuliten dagegen
sehr selten in ihr; es kommen aber auch an einigen Stellen auch die
kleinen Asteridentafeln in grosser Menge vor. Die Foraminiferenschichte
enthált etwas mehr Versteinerungen. Die Fauna ist eine áhnliche, wie
am Hubertus-Hügel: Miliola sp., Operculina ammonea Leym., Orbitoides
papyracea Bon., Nummulites Fichteli-intermedius, Korallen-Bruch-
stücke, Asteridentafel, Cidaris sp., Natica sp. Die Asteridenreste
kommen auch hier in solcher Menge vor, dass mán diese Schichten
Asteriden-Nummulitenkalk benennen kann. Ein ahnliches Gebilde war
bisher in Ungarn mcht bekannt.
Die Eozán-Schichten sind auch auf dem 357 m hohen Bányahegy
zu finden. In dér Nahe des Gipfels, gégén Csobánka, zwischen dem
Dachsteinkalk und Hárshegyer Sandstein ist eine schlecht aufgedeckte,
vöm Grubenschutt verdeckte dünne Eozán-Schichte zu finden. Sie besteht
aus rötlichem sandigen Kaik, in dem Crassatellen in sehr grosser Zahl
vorkommen. Wenn wir nordvvestlich gégén das Tál gehen, tritt dér
Nummulitenkalk immer charakteristischer und in grösseren Partieen
auf, und geht ohne Unterbrcehung bis zum Oszoly. An dér Ostseite
des Berges ist dér Nummulitenkalk am verbreitetsten. Hier sammelte
ich viele Mollusken, namentlich Modiola, Lucina, Diplodonta, Cardium,
Teliina, Trochus, Natica, Turritella, Terebellum, Cassidaria, Buccinum,
Mitra, Voluta, Cryptoconus , Conus. Es lásst sich mit ziemlicher
Wahrscheinlichkeit für die Bildungsverháltnisse dér obereozánen
Schichten vöm Bányahegy folgender Schluss ziehen: Die Uferlinie des
Obereozán-Meeres verlief in dér Nahe des Gipfels des Bányahegy, da
dér hier lagernde sandige Kaik ein dem Ufer nahes Gebilde ist. Gégén
Nordost wurde das Meer immer tiefer, worauf dér Übergang vöm
sandigen Kaik zum wenig Schotter enthaltenden Nummulitenkalk und
weiter zum reinen Molluskenkalk hindeutet. Letzterer kann schon
aus den mittleren Tiefen dér neritischen Region enstanden sein.
Als Zusammenfassung lásst sich konstatieren, dass das Ober-
eozán-Meer westlich vöm Pomázer Podit’-Plateau eine nicht unbedeu-
Földtani Közlöny. Lili. köt. 1923.
9
130
L. STRAUSZ
tende Fláche überdeckte. Ein Meeresarm dehnte sich wahrscheinlich
über das Dorf Csobánka gégén Norden (südlich und westlicli von
dér 329-er Cote) gégén den Hügel dér Hubertus-Kapelle; hier ist das
Nordufer des Meeres noch unbekannt. Die Nahe des Ufers ist aber
etwas südwestlich vöm Gipfel des Spitzberges anzunehmen. Das macht
es zugleich wahrscheinlich, dass sich dass Meer aus dér Richtung von
Békásmegyer und Budakalász hierherzog, und nicht von Vörösvár,
weil eben in dieser Richtung die Uferlinie zu suchen wáre.
Das Gebiet um den Berg Nagykevély hat zuletzt Lobontiu unter-
sucht („Die geologischen Verhaltnisse des Nagykevély-Berges“, Inau-
gural-Dissertation, 1919). Er erwahnt in dér Gegend von Monalovac
und dem Békásmegyerer Kőhegy kleine Nummulitenkalk-Flecken und
schliesst daraus, dass sich A. Koch geirrt habé, als er das Nordufer
des Nummulitenmeeres so weit südlich annahm. Auf Grund meiner
Untersuchungen muss ich dies Meer noch viel ausgedehnter voraus-
setzen.
In dér Abhandlung Lobontiu’s ist noch eine andere wichtige
Konklusion zu finden: er nimmt an, dass dér Hárshegy er Sandstein
aus dem Obereocan stammt, und dem Nummulitenkalk als hete-
ropische Facies entspricht. Diese Meinung übernimmt anscheinend auch
M. E. Vadász. Ich will mich Jetzt bei dieser Gelegenheit mit dieser
Frage nicht weiter befassen, konstatiere aber, dass dér Hauptbeweis
Lobontiu’s, dem zufolge namlich dér Hárshegyer Sandstein immer
unmittelhar üher den Dachsteinkalk gelagert wáre , auf das entschie-
denste wiederlegt werden kann , da dér Hárshegyer Sandstein hier an
mehreren Stellen über dem Nummulitenkalk liegt.
ÜBER DIE FACIESVERHÁLTNISSE DÉR TÉTÉNYER
LEITHAKALKE.
Von L. Strausz.*
Das Plateau von Tétény ist zum Teil aus Obermediterran-
Schichten aufgebaut. Diese Stufe ist vorwiegend als Leithakalk aus-
gebildet, dér hier in ziemlich verschiedenartiger Facies vorkommt.
Die gewöhnlichste Facies ist hier dér sog. Molluskenkalk, ein
mit Muschel- und weniger mit Schnecken-Petrefakten reicher Grobkalk.
Seine Fauna ist charakteristisch und an verschiedenen Fundorten fást
gleich. Seine wichtigeren Fossilien sind: Pecten leythajanus Partsch,
Pecten aduncus Eichw., Cardium turonicum Duj., Cardium diserepans
Brocc., Lucina leonina Bast., Tapes vetula Bast., Teliina lacunosa
* Vorgetragen in dér Fachsitzung dér (Jng. Geol. Geeell6chaft am 6. Juni 1923-
ÜBER D1E FACIESVERHÁLTNISSE DÉR TÉTÉNYER LEITHAK.ALKE.
131
Chemn., Trochus patulus Br., Conus und Ostrea. Es ist diese die typische
Fauna dér Lithothamnien-Zone in dér neritischen Region. Diese Facies
ist durch jene Schichten vertreten, welc-he gégén die Mitte des Tétényer
Plateaus in dem von Prof. F. Schafarzik beschriebenen Schützen-
graben zu sehen sind. Die unterste aufgedeckte Schichte ist hier
Kalksand; auf ihr eine dünne Schichte Molluskenkalk, darauf wieder
Kalksand, oben abermals Grobkalk und zuoberst eine sehr harte, un-
mittelbar unter dem Sarmaticum liegende Kalkbank. Die Fauna dieser
Schichten wurde vor kurzem von Prof. Schafarzik eingeführt.
Die Facies dér Biaer Pectenschichte ist völlig dieselbe. In dieser
Facies kommen neben dér Mollusken-Fauna in kleineren Lagen haufig
auch Echinodermen vor. Am besten bekannt von Bia sind die Echinoder-
men, die von M. Hantken beschrieben wurden. Ein áhnlicher Echinodcr-
men-Horizont ist auch im Schützengraben zu finden und zwar dórt,
wo die obere Molluskenschichte in den unter ihr liegenden Kalksand
iibergeht. Ich sammelte hier 60 Stücke dér hier vorkommenden
Echinodermen, hauptsáchlich Echinolampas hemisphaericus. Es ist an-
zunehmen, dass diese Echinodermen-Schichten unter gleichen Tiefen-
Verhaltnissen zustande kamen, wie die Molluskenkalke. Die Kalksande
enthalten sehr wenig Petrefakte, námlich ausser Seichtmeer-Foramini-
feren nur Pecten leythajanus. Diese Sande entstanden in gleicher
Tiefe, wie die Molluskenkalke. Die Armut ihrer Fauna ist eigentlich
nicht aus den Tiefen-Verháltnissen, sondern aus dér Beschaffenheit
des Meerbodens erklárlich. Die Fauna des Molluskenkalkes benötigte
cinen harteren Bódén, den grabenden Muscheln des grauen tonigen
Sandes dagegen von Bia hingegen war dér Kalksand wahrscheinlich
zu grob.
Eine, dem Molluskenkalk áhnliehe, besonders interessante Schichte
t'and Prof. Schafarzik am südlichen Teil des Tétényer Plateaus i \ dér
Nahe des Sidonienberges. Hier sammelte ich aus dem Kieselschotter-
haltigen groben Kalkstein folgende Arten: Millióid sp., Alveolina meló
d’Orb., Rotalia sp., Echinolampas cfr. hemisphaericus Lk., Serpula
Lima sp., Pecten aduncus Eichw., P. leythajanus Partsch, Ostraea
lamellosa Br., Arca sp., Pectunculus pilosus L., Lucina sp., L. colum-
bella Lk., L. leonina Bast., Cardita youanetti Bast., Cardium din-
er epans Bast., C. edule L., C. hians Br., C. turonicum May., Venus
multilamella Lk., V. cfr. Haidingeri Horn., Tapes vetula Bast.,
Panopaea Menardi Desch., Turritella Archimedis Brong., T. turris
Bast., T. vermicularis Br., Strombus coronatus Defr., Fusus Valen-
ciennesi Gtar., Tudicla rusticula Bast., Ancillaria glandiformis Lk.,
Conus (Lithoconus) sp., C. (Cheliconus) cfr. PuschHAicm., C. (Ch.)
cfr. ponderosus Br. Es ist auffallend, dass in dieser Fauna neben
9*
132
L. STRAUSZ
I
den typischen Leithakalkversteinerungen auch folgende in dieser Facies
fremde Arten vorkommen, namlich Fusus V alenciennesi, Ancillaria
glandiformis , Tudicla rusticula. Da diese Arten teilweise auch Be-
wohner grösserer Tiefen sind, dürfte mán vermutén, dass es sich hier
um Schichten aus grösseren Meerestiefen handelt. Trotzdem aber ist
es nicht so, worauf schon die Gesteinsart hinweist. Wenn mán nam-
lich auch noch die Lebensverhaltnisse dér genannten Arten in Betracht
zieht, so kann mán sich überzeugen, dass diese Schichte aus einem
seichteren Meer entstanden ist, als dér Molluskenkalk. In dér ange-
gebenen Fauna sind jene Arten vorhanden, die in grössereren Tiefen
nicht mehr zu finden sind. Die erwáhnten fremden Arten aber sind
nicht so sehr auf die Tiefe angewiesen, sondern vielmehr auf die
lebhaftere Bewegung des Wassers, infoige dessen die Ernahrung er-
leichtert, ihre Lebensverhaltnisse alsó günstigere waren. Diese Arten
treten immer nur in reichen Faunén auf, wo alsó die Lebensverhált-
nisse nicht nur für einige spezielle Formen günstig gevvesen sind. lm
Cserhát hatte ich ebenfalls Gelegenheit áhnliche Beobachtungen an-
zustellen. In einer Bildung, die wahrscheinlich in gleichmássig seichtem
Meere entstand, wie dér Kaik am Sidonienberg, fand ich eine áhnliche
reiche Fauna mit ihrer fremdartigen Schnecken-Begleitung, wie am
Sidonienberge.
Am Nordrand des Tétényer Plateaus zwischen dem Kammerwald
und dem Kőérberek-Tal sind im Wegeinschnitt dér Strasse, die zűr
Militár-Schiessstátte führt, die obermediterranen Schichten gut auf-
gedeckt. Diese von Lőrenthey beschriebene Lokalitát weist im Ober-
.mediterran 4 Láger auf. Das 2 — 4. besteht aus grobem schotterhaltigen
mergeligen Kalkstein, welcher eine sehr interessante Fauna enthált.
Lőrenthey hat angenommen, dass diese Schichten Riffbildungen ge-
wesen waren. Die Fauna weist tatsáchlich auf sehr seichtes Wasser
hin, auf noch seichteres, als das des Kalkes vöm Sidonienberg. Jedoch
ist weder die Lagerung dieser Schichte, noch ihre Fauna eine derartige,
dass sie als Riffbildung betracht werden müsse. Auch kommen die
angeführten Bohrmuscheln in gewöhnlichen litoralen Ablagerungen vor.
Ausser dem Molluskenkalk findet mán jedoch in diesem Gebiet
auch noch einen anderen von Prof. Schafarzik entdeckten Kalkstein
aus etwas grösserer Tiefe. Es ist ein Heterosteginen-Kalk, dér nörd-
lich vöm Sidonienberg zu finden ist. Heterostegina costata und Am-
phistegina Hauerina sind in demselben sehr háufíg, andere Versteinerungen
dagegen selten (z. B. Nonionina communis d’Orb., Pecten leythajanus
Partsch, Charna gryphoides L., Diplodonta rotundata Mont., Venus
multilamella Lk., Trochus patulus Br., Turritella Archimedis Brong.,
Buccinum sp.). Die Mollusken deuten darauf hin, dass die Facies
ÜBER DIE FACIESVERHÁLTN1SSE DÉR TÉTÉNYER LEITHAKALKE.
133
dieser Bildung dem Molluskenkalk nahe steht, jedoch sind die Hete-1
rosteginen hauptsáchtlich für die Bryozoen-Facies charakteristisch. Da
in dieser Lage Bryozoen und Brachiopoden fehlen, nehme ich an, dasS
sie zu den tiefsten Ablagerungen dér Lithothamnien-Zone gehört. >
Zusammenfassung . Aus seichtestem Meer und zwar als Ufersedh
mentation enstand dér schotterige Kalkstein an dér Militarstrassel
Ihm entspricht im Cserhát die Kis-Zagyvaszoroser Pernabank.
Die folgende, tiefere Schichte ist dann dér Kalkstein südlich vöm
Sidonienberg. Ihm entspráche dér die Andesitblöcke enthaltender Kaik
an dér Nordseite des Sámsonházaer Burgberges. 1
Ferner ist dér Molluskenkalk, zwar mit teilweise anderer Fauna
jedoch auch im Cserhát vorhanden.
Endlich folgt dann dér Heterosteginen-Kalk, welchem entsprechend
im Cserhát wahrscheinlich dér bei Garáb befindliche Heterosteginen-
kalk zu betrachten ist.
ÜBER DAS MIOZÁN VON BIA.
Von L. Strausz.*
Die Obermediterran-Lokalitát von Bia ist in gewisser Hinsicht
ein „Locus classicus“ für Ungarn; es ist dies namlich dér erste Őrt,
von dem eine ausführliche Schichtenreihe mit dér charakteristischen
Fauna beschrieben wurde. Ich sammelte hier die Versteinerungen von
Schichte zu Schichte, und versuchte die Schichten, soweit es möglich
ist, nach ihrem paláontologischen Charakter zu unterscheiden. Hier
verursacht aber dér Umstand grosse Schwierigkeiten, dass die ganze
Schichtenreihe bis zu den sarmatischen Bildungen, mit Ausnahme einer
Sandschicht im áusseren Teil dér neritischen Region in ein und der-
selben Facies entwickelt ist. Petrographisch sind sowohl im Ober-
mediterrán-, wie auch in dér sarmatischen Schichtenreihe leicht je
zwei Teile zu unterscheiden: dér untere Teil von beiden besteht aus
Sand, dér obere aus Grobkalk.
I. Die obere Mediterranstufe wird von den tiefsten aufgedeckten
Schichten bis zu dér unter dem Namen „Echinodermen-Horizont“ be-
kannten Schichte von Sanden, tonhaltigem Sand und sandigem Kaik
gebildet. Versteinerungen sind hier nur verstreut anzutreffen. Nur in
einer grauen, tonig-sandigen Schicht, beiláufig in dér Mitte, die Hantken
mit Nr. 3 bezeichnete, fand ich eine reichere Fauna. Im unteren tonigen
Teil sind viele Echinodermen-Exemplare, mit dünnen Schalen, au$
ruhigem Wasser entstanden. Dér obere, sandige Teil dieser Schiphte
* Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft am 3. Október 1923.
134
L. STRAUSZ
dagegen enthalt eine an Arten und Individuen reichere Fauna: Avicula
phalenacea Lk., Ostrea lamellosa Br., Anomia ephippium L., A. e.
var. costata und var. pseudopecten, Cardium sp., C. hians Br., C.
turonicum May., Venus islandicoides Lk., Cytherea sp., Tapes vetula
Bast., Teliina lacunosa Chemn., Lutraria sp., Panopsea Menardi
Desh., Pholadomya sp., Ph. alpina Math., Thracia sp., T. pubescens
Pult., Trochus patulus Br., Turritella Archimedis Brong., T. turris
Bast., Pyrula condita Brong., Conus sp., Decapoden-Schere. Die
meisten Elemente dieser Fauna, hauptsáchlich die grabenden Muscheln
weisen darauf hin, dass sie das obermediterrane Áquivalent dér Gaudern-
dorfer Schichten, alsó eine Litoralbildung ist.
II. Die Grobkalkschichten sind dünner, aber besser aufgedeckt,
da sie eine steile Wand bilden. Sie sind reich an Versteinerungen.
1. Ihr unterster Teil besteht aus dem Echinodermen-Horizont
(Hantken). Es ware aber richtiger, ihn als Scutella vindobonensis-
Horizont zu bezeichnen. Hier fand ich: Alveolina meló d’ORB., A.
Haueri d’ORB., Scutella vindobonensis Lbe., Echinolampas hemisphse-
ricus, Schizaster sp., Prospatangus sp., Serpula sp. pl., Avicula pha-
Isenacea Lk., Pecten leythaianus Partsch, P. aduncus Eichw., Spon-
dylus crassicosta Lk., Ostrea lamellosa Br., 0. digitalina Dub., Litho-
domus lithophagus Lk., Pectunculus pilosus L., P. obtusatus Partsch,
Arca sp., A. diluvii Lk., A. turonica Duj., A. cfr. Nőse L., Lucina reti-
culata P öli., L. columbella Lk., L. leonina Bast., Cardium edule L.,
C. edule L. var. contortula Sacco, C. turonicum May., C. discrepans
Br., Venus sp., V. islandicoides Lk., V. multilamella Lk., Tapes
vetula Bast., Teliina sp., T. lacunosa Chemn., Panopsea Menardi
Desh., Thracia sp., Aspergyllum miocenicum Vadász, Trochus patulus
Br., Natica Josephinia Riss., Turritella Archimedis Brong., Ceri-
thium Duboisi Horn., Cyprsea globosa Br., Buccinum sp., Terebra
pertusa Bast., Conus sp., C. Mercati Br., C. ventricosus Bronn.
2. Die folgende ist eine Pektenschichte, die in fünf Teile zer-
legt werden kann:
harter Kalkstein von zirka . . 1j2
sandiger lockerer Kaik . . . 1/2
sehr fossilreicher Grobkalk . . */ 2
sandiger Kaik 1ji
harter Grobkalk 1/2
Meter Machtigkeit
Dér Faunencharakter dieser Schichten stiramt mit dér Scutella
vindobonensis-Schichte völlig überein. Unter ihren Fossilien kommen
nur die folgenden nicht auch in ihrem Liegenden vor: Polystomella
crispa L ., Pinna pectinata Br., Pecten latissimus Br., P. Malvinse
Dub., P. (Chlamys) sp., Cardium cfr. multicostatum Br., C. cfr. fragile
ÜBER DAS MIOZÁN VON B!A.
135
Br., Venu$ scalaris Bronn., Pyrula sp., Voluta taurinia Bon., Be-
lanus sp. Ihrer Facies nach gehören diese Schichten zűr Lithothamnien-
Zone dér neritischen Region.
Am meisten stimmen die zwei Schichten mit dem im Schützen-
graben auf dem Tétényer Plateau aufgedeckten Ablagerung überein ;
das Gestein und die Facies sind dieselben. lm Eisenbahneinschnitt
bei Rákos findet sich ebenfalls eine Schichte, die mit jener -von Bia
ganz übereinstimmt. lm Cserhát-Gebirge aber fehlen solche Bildungen
gánzlich. Hier entstand in dieser Tiefenzone fást immer Lithothamnien-
kalk, und auch die seltenen Molluskenkalke enthalten eine ganz andere
Fauna; z. B. kommt Cardium turonicum, Pecten aduncus, P. ley-
thaianus fást nie vor.
3. Die Endglieder dér mediterránén Schichtenreihe enthalten eine
an Arten und Individuen arme Fauna.
a) Kalksand bildet den unteren 1 x/2 m máchtigen Teil.
b) Darauf lágert, zirka x/ 4 m dicke Grobkalkschichte. Hantken
fasste sie mit dér oberen máchtigeren Kalksteinbank (Nr. 13) zu-
sammen. Sie enthált folgende Fossilien: Prospatangus sp., Pecten
(Chlamys) sp., Ostrea lamellosa Br., Anomia ephippium L., Modiola
sp., Pectunculus pilosus L., Arca cfr. diluvii Lk., Cardita sp., Lucina
columbella Lk., Venus sp., Venus Haidingeri Horn., V. 7nultilamella
Lk., Dosinia lincta Pult., Teliina sp., Cardinia Deshayesi Horn.,
Corbula carinata Duj., Trochus patulus Br.
c) Die obermediterrane Schichtenreihe beschliesst eine 1 x/2 m
machtige massige Kalksteinbank. In ihr ist die Fauna schon ganz
verarmt und verkümmert, jedoch kommen Pecten, Echiniden und 1 — 2
andere stenohalinen Fossilien in ihr doch noch vor.
III. Die sarmatische Schichtenreihe beginnt ebenfalls mit Sand,
dér zirka 8 m máehtig ist und eine ziemlich steile Lehne bildet.
IV. Darauf folgt, soweit die Aufdeckung reicht, Kalkstein, dér
wieder eine steile Wand bildet, in dér ich folgende Fossilien fand:
Cardium obsoletum Eichw., Macira podolica Eichw., Ervilia podolica
Eichw., Modiola marginata Eichw., Trochus sp., T. cfr. podolicus
Dub., Bulla Lajonkaireana Bast.
Die sarmatischen Schichten sind in dér Gegend sehr verbreitet
und sehr abwechslungsreich ausgebildet. Mán findet kaum zwei Orte,
wo sie dieselbe Fauna enthalten würden.
136
L. STRAUSZ
ÜBER DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DÉR GE-
GEND VON MECSEKJÁNOSI, SZOPOK UND MECSEK-
PÖLÖSKE (LM KOMIT ATE BARANYA).
Von L. Strausz.*
Dieses Gebiet umfasst im nördlichen tertiáren Vorlande des
Mecsekgebirges beilaufig 25 Km2.
Die álteste Ablagerung bildet in diesem Gebiet dér Schlier, dem
zwischen Jánosi und Szopok eine grössere Fláche zukommt. Eine
Makrofauna konnte ich in demselben nicht entdecken, jedoeh ist er an
Foraminiferen ziemlich reich.
Am südöstl. Ende des Dorfes Szopok fand ich am Rande des
Fahrwegs einen ganz klemen Fleck von einem gelben, mit sehr feinem
Sand gemengten Tón, in dem einige unbestimmbare Bivalven-Scherben
zu erblicken waren, wáhrend die Mikrofauna aus zahlreichen Foramini-
feren von mittlerer Meerestiefe (Uvigerina, Bulimina, Textularia) be-
steht, dérén Schalen aber schlecht erhalten sind. Da sich über die
Lagerung dieser Schichte kein Anhaltspunkt ergab, konnte ich sie auf
Grund dér geringen paláontologischen Funde stratigraphisch nicht
bewerten.
Zwei Sand- und Sandstein-Vorkommen befinden sich auf diesem
Gebiete, die ihrer Lagerung nach jünger als dér Schlier und altér als
die Lithothamnien und Leytha-Kalke und die dazu gehörigen Ton-
schichten zu sein scheinen, jedoeh enthalten sie keine Fossilien.
An dér grossen Biegung des Komló — Pölöskeer Haupttales, nörd-
lich von Jánosi, am Gipfel des Hochkopf-Berges sind die Lithothamnien-
kalke sebr gut aufgedeckt. Die Festigkeit des Gesteires ist sehr ver-
schieden: raanche dér Schichten bestehen aus hartem, zu Baustein ge-
eignetem Kaik, andere dagegen sind locker und brüchig. Seine Fauna
ist reich an Mollusken. Unter den Versteinerungen sind zu erwáhnen:
Pinna Brocchii d’Orb., Pecten latissimus Br., Pecten revolutus Mich.,
Lithodomus lithophagus Lk., Arca diluvii Lk., Pectunculus pilosus L.,
Lucina leonina Bast., Cardium turonicum May, Venus multilamella
Lk., Turbo rugosus L., Turritella Archimedis Brong., Conus sp.
In einem Steinbruch wird dér Lithothamnien-Kalk an einer kleinen
Stelle durch einen gelben, kalkigen Sand ersetzt, aus dessen spárlicher
Fauna die Facies dér Ablagerung zwar nicht bestimmbar ist, jedoeh
Pecten eristatus und Turritella subangulata auf eine grössere Meeres-
tiefe, als die des Kalkes hinweisen.
Am Ostende des Dorfes Pölöske befindet sich an dér Südseite
des Tales ein grosser Steinbruch, wo auch Kaik gebrannt wird. Hier
* Vorgetragen in dér Fachsitzung d. Ung. Geol. Gesellschaft am 5. Dez. 1923.
ÜBER DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DÉR GEGEND U. S. W.
137
ist zuunterst eine zirka 3 — 4 m. máchtige Lithothamnien-Korallenkalk-
schicht aufgedeckt. Wichtigere Versteinerungen derselben sind: Pederi
aduncus Etchw., Pecten leythaianus Partsch, Pecten latissimus Br.,
Pecten elegáns Br., Lithodomus lithophagus Lk., Pectunculus pilosus
L., Lucina miocenica Micht., Venus cfr. plicata Gmei.., Conus Mércati
Br., Conus ponderosus Br.
Ober dieser Schichte liegt ein bráunlicher, viele, aber sehr kleine
Petrefakte enthaltender Leythakalk, zu dem, an Farbe, Fauna, Gesteins-
Charakter ahnliche Gesteine auch an mehreren anderen Orten dér
Gegend vorkommen, und wie es scheint, immer im Hangenden dér
Lithothamnienkalke. Vorherrschend ist in ihm Cerithium scabrum ;
mán könnte das Gestein als Cerithienkalk bezeichnen. Seine Fauna
besteht bloss aus kleinen, winzigen Formen, aber selbst Arten, die
sonst auch grössere Formen annehmen können, bleiben hier pygmáen-
liaft. Hier fand ich: Lima inflata Chemn., Modiola sp., Scurria pileata,
Trochus sp., T. patulus Br. var., T. miliaris Br., Calyptraea chinensis
L., Turritella subangulata Br., Cerithium scabrum Olivi, Erato laevis
Don., Dentalium sp.
Am südwestlichen Ende von Pölöske sind auch Lithothamnien-
und Cerithienkalke anzutreffen, zuvveilen zu einander übergehend. lm
Lithothamnienkalk sind zu finden: Ostrea sp., Pecten sp., Arca diluvii
Lk., Natica millepunctata Lk., Turbo rugosus L., Turritella sp. lm
Cerithienkalke aber: Patella ( Scurria ) pileata, Rissoina pusilla Br.,
Rissoa sp., R. ( Alvania ) Montagni Payr., Vermetus intortus Lk.,
Cerithium scabrum Olivi, Erato laevis Don., Dentalium sp., Krebs-
Scheren.
östlich von Pölöske wurde an dér Noidseite des Tales in einem
Wegeinschnitt eine schöne Schicht.enreihe aufgeschlossen, dérén Banké
von untén nach oben sind :
1. fester Lithothamnienkalk,
2. Übergang zu Cerithienkalk,
3. Kalkstein mit Cerithium scabrum,
4. Mergelkalk,
5. gelber, loser Lithothamnienkalk,
6. Kalkmergel ohne Versteinerungen,
7. grauer Tón,
8. weisser sandiger und kalkiger Tón,
9. sandiger Kaik,
10. feinkörniger Sandstein,
11. sondiger Tón,
12. toniger Sand,
13. eine stárkere Sandstein-Schichte ohne Versteinerungen.
138
L. STRAUSZ
14. grober Sand mit Kieselschotter-Zwischenlagen,
15. feiner gelber Sand.
Die Schichten 1 — 12 gehören dem Ober-Mediterran an. In dér
15. sind sarmatische Petrefakte enthalten. Das Altér dér 13 — 14.
endlich ist, ungewiss.
Die sarmatischen Schichten sind besonders westlich vöm Dorfe
Szopok aufgedeckt. Am nordwestlichen Ende des Dorfes liegt an dér
Lehne des sogenannten Cserhát-Hügels ein kieseliger Kalkstein, dér
auch als Baustein benützt wird. Er enthalt Cardium obsoletum in
sehr grosser Menge, daneben in geringerer Zahl Maktren und Cerithien.
Oben an dér Lehne sind stellenweise Mergelschichten zu finden, in
denen Evilia podolica und Modiola marginata vorkommen.
Am südwestlichen Ende des Dorfes ist ein reiner Kalkstein anzu-
treffen, dér eine Menge Petrefakte führt: Cardium obsoletum Eichw.,
Macira podolica Eichw., Ervilia sp., Trochus sp. (selten), Neritina
picta Fér’., Cerithium cfr. Duboisi, C. mitrale Eichw., C. rubigi-
nosum, Murex sublavatus Br.
Wenn wir die Facies dér obermediterranen Ablagerungen betrach-
ten, so finden wir, dass diese weder mit dér des Cserhát, noch mit
jener von Tétény übereinstimmen. Auch hier sind die den Litho-
thamnien und Molluskenkalk entsprechenden Gesteine die hervor-
stechendsten. In den Lithothamnienkalken und im Korallenkalk von
Mecsek — Pölöske findet mán die charakteristische, reiche Mollusken-
kalk-Fauna. Ein dem bráunlichen Cerithium scabrum-Kalkstein völlig
entsprechendes Gestein ist mir bisher aus dér Literatur unbekannt.
Am náchsten kommen ihm einige Faunén aus Galizien nahe. Sie zeigen
auch Áhnlichkeit zu den Schichten von Steinabrunn, und bilden auch
Übergange zum Lithothamnienkalkstein. Infolge dessen sind sie in dér
bathymetrischen Reihe unter die Lithothamnien-Facies zu stellen. Aus
ihrer Fauna fehlen die meisten stenohalinen Elemente. Typische
Gebilde dér Bryozoen-Zone sind in dér 4. und 8. Schichte dér
Schichtenreihe von Pölöske enthalten. Zűr Zone dér oberen Tegel
gehört wahrscheinlich auch die Tonschichte No 7. dér pölöskeer
Schichtenreihe, wahrend die bathyale Region durch den Schlier von
Szopok vertreten ist, was durch seine Tiefsee-Foraminiferen bewiesen
wird.
DATEN ZŰR KRISTALLOGRAPHISCHEN KENNTNIS DÉR FELSÖBÁNYAER BARYTE. 3 139
DATEN ZŰR KRISTALLOGRAPHISCHEN KENNTNIS DÉR
FELSÖBÁNYAER BARYTE.
(Mit Figur 12 — 16. im ung. Text.)
Von Tibor Zeller.*
Die untersuchten Barytkristalle verdanke ich dér Freundlichkeit
des Herrn Sektionsdirektors Karl Zimányi aus dér Sammlung
des Ung. Nationalmuseums.
Die wasserhellen, schönen, fást immer gut ausgebildeten Kristalle
dér Felsőbányaer Baryte sind nicht nur aus dér Literatur bekannt,
sondern auch in allén namhafteren Sammlungen vertreten. Da eine
zusammenfassende Beschreibung dieser hübschen Objekte bisher nicht
erfolgte, sei es gestattet dieselben eingehender zu beschreiben.
Schon die zu Anfang des verflossenen Jahrhundertes lebenden
Mineralogen, Hauy1, Lévy2 und Breithaupt3 erwáhnen das Vorkom-
men des Barytes in Felsőbánya. Hauy spricht sich sogar náher aus,
indem er mehrere Formen von Felsőbánya beschreibt. In dér zweiten
Hálfte des vorigen Jahrhundertes aber teilen Dufrénoy,4 Grailich und
Láng,5 Delafosse,6 Schrauf7 und Zepharovich8 sehr interessante
Daten über das Vorkommen, beziehungsweise über die Kristallformen
dér Felsőbányaer Baryte mit.
Neuestens beschrieben Marié Vendl'j und Alex. Koch10
einzelne Felsőbányaer Barytkristalle und zwar Letzterer einige sehr
interessant orientierte Fortwachsungen von diesem Fundort. (Siehe den
vorliegenden Jahrgang des F. Közi. p. 82.)
Die Maasse dér untersuchten Kristalle sind sehr wechselnd. Ihre
Lángé misst 1 — 36, ihre Breite betrágt 1 — 15, ihre Dicke 0'5 — 8 mm.
Háufig kommen vor isometrische, ferner in einer Richtung gestreckte
* Vorgetragen in den Fachsitzungen dér Ung. Geol. Gesellschaft am 16. Mai
und 5. Dezember 1923.
1 C. Hauy: Traité de Mineralogie 1801. II. p. 295. und Atla6 1823. I. XXXV
F. 110. 1823. F. 8. 33.
- M. Lévy: De6cript. d’un colleetion des Mineraux etc. Londres. 1838. p. 189.
und Atlas F. XV. Fig. 2, 9, 16. F. XVI. Fig. 16, 23, 37, 38.
3 E. Breithaupt: Handbuch dér Mineralogie 1841. Bd. II. p. 190. Tafel II.
F. 199.
* A. Dufrénoy: Traité de Mineralogie 1856. Bd. II. p. 249. I. 13. F. 77.
5 Grailich und Láng: Sitzungsberichte d. Akad. Wien. 1857.
* Delafosse: Mineralogie 1858. I. 40. F. 478.
7 Schrauf: Sitzungsberichte dér Akad. Wien 1871. und Atlas 1873. I. XXXI.
F. 15, 16. XXII. F. 29, 32, 37, 40. Atlas 1872, I. XXX. F. 1, 40.
* V. Zepharovich: Mineralogisches Lexikon II. Bd. 1873. p. 51.
* Annales musei nationalis Hungarici XIX. 1922. p. 117.
10 Annales musei nationalis Hungarici XVIII. 1920. p. 151.
140
TIBOR ZELLER
und endlich auch verkürzte Kristalle. Ringsum ausgebildete Kristalle
sind selten zu beobachten, umso haufiger aber unvollkommene und
geknickte Individuen.
Ihre Farbe ist im allgemeinen wasserhell, doch giebt es auch
graulichweisse Kristalle, die mit Quarz vergesellschaftet vorkommem
Hie und da falit auch ein schwach blaulicher Kristall auf.
An den Barytkristallen erscheinen haufig fremde Mineral-
Beschlage. So sind sie beispielweise mit einer ockergelben Rinde von’
Valentinit (Sb203) überzogen, dér seinerseits aus dér Umbildung von
Antimonit (Sb2S3) entstanden ist. Auch überrindet haufig Limonit
als rostrote bis braunlichgelbe Farbung die tafelförmigen Baryte. An
einigen Baryttafeln findet sich auch eine aus sehr spitzen dunkel-
braunen Rhomboedern bestehende Rinde, die sich als Siderit erwiesen
hat. Selten erscheint Markasit (FeS,) als Rindenbeschlag.
Als eine sehr schöne Erscheinung habé ich das hypoparallele
Zusammenwachsen dér sehr Aachen glanzenden Kristalle zu erwahnen,
wodurch hübsche rosettenartige Kristall gruppén entstehen.
In vielen Fallen sind die tafelförmigen Barytkristalle von den
lángén, dünnen Nadeln des Antimonit durchspickt, selbst auch durch
4 — 5 Barytkristallchen durchdringend. Die Sukzession ist in diesem
Falle ganz ausgesprochen, zuerst entstanden die Antimonitnadeln und
dann die Barytkristalle.
Die Orientierung dér Kristalle erfolgte nach Dana,11 beziehungs-
weise nach Helmhacker.12
Die gemessenen Grundwerte stimmten mit den Grundwerten
Helmhacker’s gut überein.
lm ganzen untersuchte ich 16 Kristalle. Die Kristalle stellte
ich nach Hauy und Miller auf.
Hinsichtlich ihrer Ausbildung nahm ich alsGrundlage Samoiloff’s13
Einteilung nach dem Habitus undTypus an, welche die rationellste und des-
halb in den modernen Barytmonographien und Beschreibungen auch die
am meisten verbreitete ist.14 Samoiloff versteht namlich unter Habitus
die vortreffliche Ausbildung des Kristalls in irgend einer Richtung,
u104!. Von diesen ist u = Í101J am wenigsten gut ausge-
bildet,nurmit untergeordneten, schmalen, schlecht reflektierenden Flachen.
Das Doma }102| tritt dagegen an den in dér makrodiagonalen Rich-
tung gestreckten Kristallen mit schönen grossen Flachen auf, wohin-
gegen es an den flachen, tafelförmigen Kristallen mehr untergeordnet
erscheint. Ihre Oberfláche ist glatt und dér Reflex vorzüglich.
1 — J104j findet mán nur an den in dér makrodiagonalen Rich-
tung gestreckten Kristallen, mit lángén, schmalen, aber überaus schön
spiegelnden Fláchen. Dieselbe konnte an 5 Kristallen konstatiert werden.
In dér Prismenzone wurden folgende 6 Formen beobachtet:
m = |110!, X = !210!, (3 = |310|, n = !320!, n = }120j, x = |130j. Unter
diesen ist das an jedem Kristall beobachtete m gut ausgebildet.
\ = } 210! beobachtete ich als schmale, aber scharfe Reflexe lie-
fernde Fláchen, insgesamt an vier Kristallen.
P = Í310! schmale Fláchen mit gutem Reflex.
U = }320! in drei Fállen mit J 210! und zweimal für sich alléin.
Die n = !120i und x — í 130! Fláchen konnte ich an 2 Kristallen
messen.
Unter den beobachteten 6 Pyramiden befindet sich eine Brachi-
pyramide. Die Pyramiden reihen sich zwischen dér Basis und dem
Prisma dritter Art mit ihren sehr schmalen, glánzenden, spiegelglatten,
oft aber sehr verzerrten Fláchen ein, unter denen dér breiter glánzende
Streifen von f = |113j sich scharf hervorhebt. An einigen Kristallen
wurde die Fláche z = Ilii! beobachtet. Sie dominiert auf Kosten von
í 1 10! und ) 100! , wodurch dér Kristall verzerrt erscheint.
DATEN ZŰR KRISTALLOGRAPHISCHEN KENNTNIS DÉR FEL$ÖBÁNYAER BARYTE. 143
Die Brachypyramide y = \122[ fand ich nur in 2 Fallen, u. zw.
an Kristallen, die in dér makrodiagonalen Richtung in dér Zone dér
Fláchen (111) und (011) gestreckt waren.
Verzerrte Kristalle finden sich unter den Baryten von Felső-
bánya in ungemein grosser Zahl. Interessant ist es, dass an einigen
Kristallen die (011) Fláchen stark entwickelt und gestreckt sind, die
(011) Fláchen dagegen nur kaum vernehmbar auftreten oder über-
haupt fehlen. An anderen Kristallen sind die rechten oberen Fláchen
dér Pyraraiden (111) (112) (113) (114) (115) kaum sichtbare
schmale Streifen, demgegenüber erschienen die Fláchen (111) (112)
(113) (114) (115) als gut entwickelte breitere und lángere Fláchen.
Endlich habé ich noch das an den Aachen tafeligen Kristallen
vorkommende parallelé Verwachsen zu erwáhnen, welches sich in ein-
zelnen Fállen nach dér Fláche )110! schön zeigt. Fig. siehe im ung.
Text S. 71.
lm vergleiche mit anderen V orkommen fand ich, dass die in dér makro-
diagonalen Richtung gestreckten Kristalle zumeist mit denenvon Dob-
schau15 und Pribram16 Áhnlichkeit zeigen.
Sámtliche Kristallabbildungen wurden nach dér gnomonischen
Projection angefertigt.
Das Auftreten dér Formen nach dér Zahl an den einzelnen
Kombinationen zeigt die untén folgende Tabelle.
Auftreten dér Formen nach dér Zahl.
c^inodabzr|lXn
16’ 16’ 14’ 13’ 1T T’ ¥’ 1T’ T’ T’ T
u v f x A 1. A r
2 ’ 2 ’ 2 ’ 2 ’ r r r 1
Die gemessenen und berechneten wichtigeren Winkelwerte17 siehe
im ung. Text S. 72.
Min. petr. Inst. d. kgl. ung. Universitát d. Wiss. zu Budapest.
1922—23.
15 G. Melczeh: Baryt von Dobschau. Földt. Közlöny XXVI. Bd. 189G. p.
321-24.
10 Prchlick: Beitrag z. Morphologie d. böhmischen Baryte. Zeitschrift f. Kri-
etallographie Bd. 39. p. 401.
17 J. D. Dana: The System of Mineralogy Newyork 1892. p. 899—905 bzw.
R. Helmhacker: Über Baryte des eisensteinfiihrenden böhmischen Untersilurs und
über Baryt im allgemeinen. Denkschriften dér kaiserl. Akad. Wien. Bd. 32. 1872. Zweite
Abteilung p. 1.
144
JUUUS RAKUSZ
ÜBER DEN SERPENTIN VON DOBSCHAU.
Mit zwei Textfiguren im ung. Text. Seite 75. und 79.
Von Julius Rakusz.*
Die auf den Serpentin von Dobschau bezugnehmenden Literatur-
angaben lassen sich bis zu Freiherr von Born’s Zeiten verfolgen, da
Dobschau seit jeher ein besuchtes Studiengebiet dér Mineralogen und
Geologen war.1 In dér Umgebung dér Stadt sind zwei Serpentin-
vorkommen bekannt geworden. Das bedeutendere stockartige Vorkommen
bildet den südlichen Fuss des durch die Kuppen Birkeln und Kalbl
fixierten Gebirgsrückens. Dieser Serpentin durchsetzt Tonschiefer und
Quarzitschiefer unbekannten Alters und wird an den Talböden von
alluvialem Schotter bedeckt. Das zweite Vorkommen liegt an dér Berg-
lehne Dankesgründl (o. Stermapirt). Nach den Angaben von Illés2
ist hier ein den Triaskalk durchsetzender zirka 800 m langer, 20 — 25
m machtiger Serpentingang vorhanden. Infolge dér im Jahre 1918 be-
gonnenen Asbestgewinnung war ich in dér Lage in einem am Fusse
des Birkeln angelegten Steinbruch eine Serie dér verschiedenen Gesteins-
varietaten sammeln zu können. Das zweite Vorkommen konnte ich
wegen dér Kürze meines im Jahre 1922 unternommenen Dobschauer
Ausfluges nicht besuchen und musste mich daher mit dem Stúdium
einiger mir durch den Herrn Chefgeologen P. Rozlozsnik gütigst zűr
Verfügung gestellten Handstücke begnügen.
Dér im Birkeln-Steinbruch aufgeschlossene Serpentin ist sehr
stark zerklüftet und wird von mit epigenetischen Mineralien erfüllten
Adern durchschwarmt. Das Gestein weist überwiegend eine massige
Textur auf und ist von vorherr6chend weisslich-grüner Farbe. Einige
Blöcke zeigen jedoch gégén innen stufenweise dünklere, bis schwarze
Farbentöne, welcher Umstand auf eine von innen nach aussen zu-
nehmende Intensitat dér Umwandlung schliessen lasst. Residuen dér
primaren Gemengteile (Bronzit, ein monokliner Pyroxen, Pikotit, Mag-
netit z. T.) sind nur in dieser dunkeln Gesteinsvarietat aufzufinden,
ihre Anordnung weist auf eine ursprünglich holokristallin-körnige
Struktur hin. Dér grünlich durchsichtige rhomb. Pyroxen lasst ausser
dér prismatischen Spaltbarkeit auch die Absonderung nach (100) er-
kennen, er besitzt niedrige Doppelbrechung, c = c und b a, opt.
Charakter Achsenwinkel von mittlerer Grösse. Es kann sich alsó
um Enstatit oder Bronzit handeln, da jedoch die Serpentinisierung
* Vorgetragen in dér Fachsitzung d. Ung. Geol. Gee. am 3. Okt. 1923.
1 Literatur s. im ung. Text, Seite 73.
2 W. Illés: Montangeol. Verhaltnisse i. d. west. Umgeb. v. Dobsina. .lahresber.
d. k. ung. Geol. Anstalt 1902, pag. 136.
ÜBER DEN SERPENTIN VON DOBSCHAU.
ri-45
dioses Minerals mit reicher Magnetitausscheidung verbunden ist, dürfte
Bronzit vorliegen. Dér monokline Pyroxen ist in regellosen Körnern
vorhanden, seine Lichtbrechung und Doppelbrechung ist ziemlich stark,
opt. Char. -f-. Die Auslöschungsschiefe konnte nur in einem erientierten
Schnitt ermittelt werden, ergab jedoch einen für die in Peridotiten
gevvöhnlich vorhandenen diopsidischen Pyroxene auffallend hőben Wert,
e : c = 59".
Dér Hauptanteil des Gesteins wird aus den primaren Gemeng-
teilen hervorgegangenen, verschiedenen, gesteinsbildenden Serpentin-
varietaten zusammengesetzt. Von diesen falit makroskopisch dér Bastit
mit seinem durch die Zwillingslamellierung bedingten eigentümlichen
Glanz am meisten auf, die bis 80 mm Lángé erreichenden, bláttrigen
Individuen besitzen weissliche oder lauchgrüne Farbe. Dér Bastit bildet
Serpentinpseudomorphosen nach Bronzit, dér Umwandlungsprozess kann
in Dünnschliffen dér dunkeln Gesteinsvarietat unmittelbar verfolgt
werden. Wie es in einem _L zűr Achse c orientierten Schliffe beobachtet
werden konnte (S. Fig. 17. im ung. Text S. 75.), setzt die Umwandlung langs
den Absonderungs- und Spaltungsrissen ein, wobei in den Adern auch
Magnetit ausgeschieden wurde. Dér noch unveranderte Kern wird von
einem feinfaserigen, opt. schon einheitlich orientierten Bastitsaum um-
geben. Da die Bastitisierung mit Volumvergrösserung verbunden ist,
sind die Fasern am ausseren Rande verbogen und stauen sich am um-
gebenden Magnetitkranz. Die vorzügliche Spaltung ist jj (100) des
Pyroxen orientiert. Mit dér Umwandlung verandert sich die Lage dér
Elastizitátsachsen, die opt. Achsenebene ist zu (010), Oft lásst
sich in diesem Mineral eine komplizierte Zwillingslamellierung er-
kennen, wobei sich die einzelnen Lamellen in mit dér Zwdllingeachse
parallelen Schnitten gitterartig unter 60" durchweben. Derartig orien-
tierte Schliffe stehen auch senkrecht zu einer Bisektrix. In_unorientierten
Schliffen weist die Pseudomorphose zufolge dieser komplizierten Durch-
dringung ein dér Mikroklinstruktur nicht unahnliches Bild auf. Diese
Zwillingsbildung tritt. oft nur mit Knick- und Druckzonen verbunden auf
und ist wohl auf Druckphánomene zurückzuftihren, wobei dér Druck durch
eine Zwangszwillingsbildung zűr Auslösung gelangte und als homogene
Dcformation betrachtet werden kann. In selteneren Fallen können die
aus dem Bronzit entstandenen Mineralien mit Pennin oder Antigorit
identifiziert werden. Leider fehlen uns die Merkmale zűr sicheren
Unterscheidung dér vielen Varietaten, wobei auch die nahe Ver-
wandtschaft dér Serpentin- und Chloritgruppen die Bestimmung
erschwert.
Auf ursprünglichen Olivin deutet nur noch die hie und da siclil -
ha re, netzartige Anordnung dér aus ihm entstandenen Serpentin-
10
Földtani Közlöny. Lili. köt. 1923.
146
JUL1US RAKUSZ
mineralien. Neuerdings gab Tertsch3 eine treffende Beschreibung
zweier solcher Varietaten, die von ihm als „a-Serpentin“ und „Y-Ser-
pentin“ bezeichnet wurden. Die durch Tertsch beobachtete „Fenster-
struktur“ dieser Mineralien ist auch im Dobschauer Serpentin nach-
zuweisen, doch lassen die „Felder“ auch meistens a-Serpentin und nur
seltener Y-Serpentin beobachten; ihr nur selten sichtbarer Achsen-
winkel variiert stark und ist bald bald — . Doch bildet dér ct-Ser-
pentin ausser dér Fensterstruktur auch lángé, gewundene und ver-
zweigte Adern, in dérén Mitte fást immer eine Magnetitschnur anzu-
treífen ist. In den Y-Serpentinadern ist Magnetit nie aufzufinden, woraus
auf dérén spatere Bildung gefolgert werden kann, nachdem sie auch
einheitlicher verlaufen und die oft sprungweise absetzenden a-Serpentin-
adern durchsetzen, doch ist im Gestein verhaltnismassig wenig Y-Ser-
pentin vorhanden.
Durch die bereits Beschriebenen werden die vorkommenden Ser-
pentinvarietaten noch bei weitem nicht erschöpft, so konnte auch das
Auftreten einiger in dér Tabelle von Michel4 5 angegebenen Varietaten
konstatiert werden. Zum Verstándnis dér mannigfaltigen optischen
Verháltnisse muss die W EiNSCHENK’sche Vorstellung herangezogen
werden: „Die opt. Beschaffenheit ist manchmal recht wechselnd, als
ob eine ursprünglich kolloidale Masse teils durch Spannung Doppel-
brechung angenommen, teils sich kristallinisch umgelagert hatte. Bei
solchen makroskopisch stets dichten Aggregaten darf mán nicht neue
Namen aufstellen.445 Einige Varietaten bilden auch sichere Übergange
zűr Chloritgruppe, dérén Mineralien in einigen lichtgefarbten Gesteins-
varietaten eine nicht unwichtige Rolle spielen, welcher Umstand auch
in dér Analyse einer solchen Gesteinsvarietat zum Ausdruck gelangt.6
Die sichere Bestiramung dér Chlorite ist wegen ihres schwachen oder
fehlenden Pleochroismus kaum möglich, doch konnte ich trotzdem das
Vorkommen von Pennin, Klinochlor, Pseudophit und Leuchtenbergit
feststellen. Die Verteilung dér Erze ist sehr verschieden, in dóm lichten
Gestein ist nur sehr wenig Magnetit vorhanden (s. d. Gesteinsanalyse),
in dem dunkeln konnte neben viel Magnetit auch Chromit nachgewiesen
werden. Die seltenen, mikroskopischen Hamatittafelchen sind wahr-
scheinlich mit dem schon makroskopisch auffallenden Gránát gleich-
zeitig entstanden. Die Resultate meiner Untersuchungen íiber das Vor-
3 H. Tehtsch : Studien am Westrande des Dunkelsteiner Granulitraassives.
Tschermak’s Mitteil., Bd. XXXV., pag. 188.
4 Tschermak’s Mitteil.. Bd. XXXII., pag. 352.
5 E. Weinschenk: Die gesteinsbildenden Mineralien. 1915. pag. 213.
6 Anal. K. Emszt: Bericht über Tatigkeit d. chem. Láb. d. königl. ung. GeoL
Anst. 1913. pag. 495. Berechnung d. Gesteinsanalyse im ung. Text, Seite 80.
ÜBER DEN SERPENT1N VON DOBSCHAU.
147
kommen, die Bildungsverhaltnisse und Zusaramensetzung des Gránáté
wurden an anderer Stelle veröffentlicht ‘ und soll hier nur bemerkt
werden, dass dieses Mineral dem von Brauns aus dem Rheinischen
Schiefergebirge beschriebenen Gránát in jeder Beziehung sehr áhnlich
iet.8 Durch den starken einseitigen Druck wurde auch die mit dér
linsen-lagenförmigen Anordnung des Granats verbundene lokálé, schie-
ferige Textur des Gesteins hervorgerufen. Die Serpentineinschlüsse im
Gránát weisen darauf hin, dass die Gesteinsumwandlung dér Granat-
bildung vorangegangen ist. Dadurch lásst sich die Serpentinisierung
des Gesteins als prátertiár feststellen, da im Zips-Gömörer Erzgebirge
im Tertiár derartige gebirgsbildende Prozesse, die die Bildung des
Granats hatten hervorrufen können, nicht mehr gewirkt habén. So
wird auch die Metamorphose des Gesteins in eine gewisse Erdrinden-
tiefe zu verlegen sein, da das Gebirge seitdem bedeutenden Abtra-
gungen unterworfen war und die Freilegung des Serpentins ein Re-
sultat dér jüngsten Erosion darstellt.
Die das Gestein unregelmassig durchziehenden Klüfte sind mit
mannigfaltigen Mineralien erfüllt, zwischen denen dér Chrysotilasbest
die Hauptrolle spielt (Adern bis zu 3 cin).9 In einem Dünnschliff
parallel dér Faserung konnte ich auffallenden Pleochroismus des Chry-
sotil beobachten; c > b, c =? nelkenbraun und b = bráunlich-gelb. In
demselben Schliff lasst sich eine interessante parallelé Verwachsung
von Chrysotilund Magnetit beobachten(s. Fig. 18. im ung. Text S. 79.).
Die Granatkristalle treten auch inmitten dér Chrysotiladern auf. Dér
Chrysotil wird in dér Regei von Webskyit und Pikrolith begleitet,
beide füllen auch selbstandig bis 1 cm starke Adern aus. Sie ent-
sprechen vollends den von Brauns gegebenen Beschreibungen,10 beim
Pikrolith ist jedoch die ellipsoidisch-radialfaserige Struktur nur selten
gut entwickelt und treten verschiedene Übergange zu dem amorphen
Webskyit auf, dessen Wassergehalt grossen Schwankungen unterworfen
ist. Besonders in den dünnen Adern sind übrigens mikroskopisch mannig-
fache Übergange dieser drei Mineralien zu beobachten nnd kann ich
sie nur als gut definierbare Typen eines ziemlich schwankend zusammen-
gesetzten Mineralgels betrachten, dérén so recht verschiedenes Aussehen
und opt. Verhalten wohl von ihrer ursprünglich kolloidalen Natúr ab-
7 J. Rakusz: Studien an dem Gránát von Dobschau. Zentralblatt f. Min. etc.
Jahrg. 1924. pag. 353.
H Auf diesen Umstand wurde meine Aufmerksamkeit durch die Liebenswürdigkeit
des Herrn Prof. Brauns gelenkt. S. Neues Jahrb. Beik, Bd. XVIII., p. 321. Taf. XXVII.
“ Wegen dér Beschranktheit des mir zűr Verfügung stehenden Raumes soll die
Gewinnung und die Analyse dieses Minerals in einem anderen Aufsatz behandelt werden.
10 R. Brauns: Studien über den Paleeopikrit von Amelose. Neues Jahrb., Beil.
Bd. V., 1887. — Dér oberdevonische Pikrit etc. Neues Jahrb., Beik Bd. XVIII. 1904.
10*
148
JULIUS RAKUSZ
zuleiten ist. Als Produkte dér Oberfláchenverwitterung treten sc-hliess-
lich Caleit, Brucit, Limonit und Opal auf.
Die untersuchten Handstücke des Dankesgründler Serpentins weisen
mit jenem bisher von Birkeln beschriebenen viele Áhnlichkeiten auf.
Besonders bemerkenswert ist das reichliche Auftreten dér kataklasti-
schen Bastitindividuen, bei denen die dynamische Einwirkung in mannig-
faltiger Weise ausgelöst wurde. Gewisse Partién eines Individuums
können mehr-weniger gebogen sein, doch kann diese Biegung sogar in
scharfe Brüche übergehen. In anderen Fallen erzeugt dér Druck zonare
Zwillingsbildung, die aber aucb das ganze Individuum beherrschen kann.
Gránáté sind in diesem Gestein nur als immer in den Bastit mit dessen
Fasern parallel eingelagerte Mikrolithe zu beobachten gewesen.
Dér Dankesgründler Serpentin ist viel weniger zerklüftet, besitzt
massige Textur, auch ist in demselben makroskopischer Gránát nicht
vorhanden, woraus auf eine geringere Intensitat dér Metamorphose
geschlossen werden kann. Ob dieser Unterschied im Intensitatsgrad
dér Metamorphose dér beiden Vorkommen auch mit einem Alters-
unterschied derselben verbunden ist, wird wohl kaum jemals f'estgestellt
verden können.
VA LEN TINIT
UND ORIENTIERT WEITERGEWACHSENE BARYTE
VON FELSŐBÁNYA, STEINSALZ VON DE ÉS AKNA,
Mit 4 Figuren im űrig. Text S. 82—84.
Von Alexander Koch.*
1. Valentinit von Felsőbánya.
Die Kristalle des Felsőbányáéi- Valentinits hat bereits Fellenberg
beschrieben.1 Derselbe konstatierte ohne Messung an den Kristallen
sechs Formen, ebenso auch die bis dahin noch nicht bekannte Basis-
flache J 001 { . Hintze nahm diese Flache, auf Grund dér Fellenberg-
schen Bestimmung in seinem Werke2 unter die an den Valentinit-
Kristallen konstatierten Flachen auf, jedoch hielt er dieselbe für sehr
fraglich. Von den in dér Sammlung des National-Museums befindlichen
und benanntem Fundorte herstammenden Stuf'en, auf denen die Yalen-
t.init-Kristalle auf verwittertem, mit Spharosideritkügelchen besetz-
ten Antimonit aufgewachsen sind, befreite ich zűr Untersuehung 11
Kristallchen und bestimmte mit Sicherheit an ihnen 4 Formen: drei
* Vorgetragen in dér Faehsitzung d. Ung. Geol. Gcsellschaft am ti. Juni 1923.
> Neues Jahrbuch f. Mineralogie Jlig. 1861. S. 132.
2 Hintze : Handbueh d. Mineralogie I. S. 1238.
VALENT1N1T UND ORIENTIERT WE1TERGEWACHSENE BARYTE U. S. W. 149
Endfláchen, a ;100(, b J 010' , c J001Í und das Grundprisma ni !11Ö(.
(Fig. 19. siehe S. 82.) Von den Endfláchen sind b JOlOj und c J001!
gut ausgebildet, die Endflache a (100! f'and ich nur an zwei Kri-
stállchen als ein dtinnes, glanzendes Streifchen. Die Fláchen m JllOi
sind ebenfalls gut ausgebildet und an manchen Kristallen schwach
faserig in dér Richtung dér vertikalen Achse. Die Domenflachen sind
stark gekrümmt und die Messungs-Resultate scblecht. Sie steben1 am
nachsten zu den Winkelwerten dér Formen i J051( und q ) 021 ( . An
dem Felsőbányaer Valentinit sind alsó die Basisflachen ohne Zweifel
konstatiert, jedoch ist dies nicht dér einzige Fundort, an dessen
Kristalle diese Fönn beobachtet wurde, da sie auch an den Kristallen
von Sensa" auftreten.
Berecbnete und gemessene Winkelwerte sind:
Gemessen :
Berechnet: (Laspeyres)
m:m' = 42° 38'
42" 41'
m:a =22° 30'
22° 31'
m:b =67" 26'
67" 29'
c:6* = 90"
90°
c:i? = 21° — 23° 50'
22° 48' 30"
c -.q ? = 30° 40' — 34" 20'
33" 56'
2. Orientiert weitergewachseue Baryte von Felsőbánya.
Figur 20—22.
Die Kristalle sind in mancher Hinsicht ahnlich dessen, die von
demselben Fundort stammen und welche icb im Bande XVIII dér
Annales Mus. Nat. beschrieben babé, jedoch sind sie kleiner, flachen-
reicher und ist ihre Orientierung mehr abwechselnd. Die Grundkristalle
sind 1 — 2 cm láng, sind beilaufig 4 mm breit, und sind ihre Ober-
flachen mit einer stark verwitterten Markasitkruste überzogen. An
den Grundkristallen treten nur die Flachen m !110( und c !001( auf,
ibr Habitus ist tafelig. An den Schnittkanten dér Flachen (110):(110),
so auch an (110):(110) und an verschiedenen Stellen dér Prismaflache
sitzen die immer pünktlich orientierten Kristallchen dér zweiten
Generation, an welchen 11 Formen konstatiert wurden, u. zw.
a }100( n )320( 2 }111|
b jOlOi X |210! v !115(
c Í001! d J102! k |118|
m J110Í 0 !011(
Vorherrschend ist die Domenflache d, die Kristalle sind in dér
Richtung dér b Achse gedehnt. Die Flachen sind glanzend, gut spiegelnd,
3 M. H.Umgemach : Bulletin de la Société Francaise de Mineralogie XXXV. S. 539.
150
ALEXANDER KOCH
nur die Fláchen dér k Bipyramide sind an manchen Kristallen weniger
gekrümmt. Die verschiedene Orientierung dér Kristallchen auf den
Grundkristallen veranschaulichen die dem ungarischen Texte ange-
schlossenen Figuren 20, 21 und 22, (siehe S. 83 — 84.) von welchen
das an den (110): (110) Schnittkanten aufgewachsene an beiden Enden
ausgebildet ist, jedoch ohne die c Basisfláche, im Gegensatze zu den
zwei anderen.
und gemessene
Winkelwerte sind:
Gemessen :
Berechnet :
c:d
38° 50'
38° 51 28"
c:z
64° 19'
64° 19'
c:v
22° 35'
22° 35'
c:k
14° 31'
14° 34'
d:a
51° 8'
51° 8' 22"
o:o'
105° 26'
105° 26'
o:b
37° 15'
37° 17'
a:\
22° 13'
22° 11' 30
X:p
6° 20'
6° 21'
ry.m
10° 41'
10° 39'
a:m
39° 14'
39° 11' 30
z\z'
88° 38'
88° 37'
v:v'
34° 37'
34° 37'
k:k'
22° 26'
22° 29'
3. Steinsalzkristalle von Deésakna.
Aus den Sammlungen des verstorb. Kustos August Franzenau
gelangten in die Sammlung d. Ung. Nat.-Museums Steinsalzkristalle
von Deésakna, an welchen ausser den Hexaederflachen noch die Flachen
eines Tetrakishexaéders, wahrscheinlich mit dem Index J210Í, auftritt.
Die Hexaederflachen sind mit tetrakishexaédrischen Átzfiguren, von
2 mm bis 1 cm Grösse besetzt und ist in dér Mitte dér Átzfiguren
entweder eine flache Hexaederfláche ausgebildet, oder es ragén die vier
Flachen des Tet.rakishexaeders heraus. Interessant ist dér Kristall, an
welchem die Átzfiguren von 2 mm bis 4 mm Lángé in einer geraden
Linie nebeneinander ausgebildet sind. Von den Salzbergwerken Ungarns
ist dies die dritte, in welcher ausser dem Hexaeder noch andere Kristall-
formen aufweisende Steinsalzkristalle gefunden worden sind.
(Min. Inst. d. Kgl. Ung. Universitat d. Wiss. zu Budapest. 1923.)
ClBER DAS GVPSFÜHRENDE EOZÁN AM RANDE DES GYALUER GEBIRGES.
151
ÜBER DAS GYPSFÜHRENDE EOZÁN AM RANDE DES
GYALUER GEBIRGES.
(Mit 2 Textfiguren im ung. Text S. 86. und 91.)
Von E. v. Szádeczky-Kardoss.*
Die Transgression dér mittleren Eozánformation beginnt mit dér
Ablagerung des Gypses. Wie ist es aber möglich, dass dieser Gyps von
angeblich marinem Ursprung zwischen dem „Unteren Bunten Ton“
(denman für eine Süsswasser-Ablagerung halt) undden (sicher marínén)
Nummulites per/oraía-Schichten entstehe? Wenn dér Untere Bunte
Tón eine Wüstenablagerung wáre, wie einige Forscher neuestens
behaupten, sollte mán nicht auch den Gyps für eine áhnliche Bildung
haltén? Daher sei es gestattet in folgenden Zeilen einige neuere Daten
und Erwágungen über das gypshaltige Eozán am N- und NO-Rande
des Gyaluer Gebirges anzuführen und als Unterlage zu sediment,-
petrographischen Untersuehung zu benützen.
Die eozane Schichtreihe wurde durch eine einzige epirogenetische
Senkung gestört, die schon zűr Zeit des Eozáns im Gangé gewesen
und auch noch láng nach dem Eozán fortdauerte. Die Ausbildung dér
Senkung wurde durch eruptive Pfeiler beeinflusst. Das Granitmassiv
des Gyaluer Gebirges ist als fix zu betrachten und nur die kristal-
linischen Schiefer und die daraufliegenden Sedimente sind es, die den
Kontúrén des Granitkörpers angepasst an diesen allmahligen Bewegungen
teilnahmen. Dabei zerbrach hauptsáchlich an den Randern des Granit-
massivs die kristallinische schieferige Kruste, und infoige dessen ver-
laufen diese Bruchlinien parallel mit dér N — S Hauptrichtung des-
selben. Als wichtigste ist jene Bruchlinie zu bezeichnen, die vöm
Zusammenflusse des Jegenye-Baches mit dem Nádas nach SSO über
die Eruptionen des Gyerővásárhelyer Köveshegy, dann die Gegend von
Kiskapus und Egerbegy, in eincr Lángé von wenigstens 14 km verlauft.
Diese Gyerövásárhely — Egerbegyer Bruchlinie bildet die östliche Grenze
des máchtigen Pányik — Gyerővásárhelyer Dacit-Andesit-Massivs. Die
Pányik— Gyerővásárhelyer Unterstámmung formte den ganzen eozánen
Rand (nördlich vöm Gyaluer Gebirge, von Bánffyhunyad bis Kolozs-
vár) zu einer grossartigen, Aachen, halben Brachyantiklinale, oder
halben Wölbung. Die Oberfláche des Kernes dér Wölbung, d. h. des
unmittelbaren Pfeilers bilden die stark dislozierten áltesten Eozán-
schichten (dér Untere Bunte Tón und Numm. Perforata-Schichten). Die
unmittelbare Unterstámmung ist leicht zu erkennen, da die Schichten jen-
seits dér Unterstámmung plötzlich steileren Fali habén. Besonders aus-
geprágt ist die Grenze gégén Osten, wo die eozánen Schichten an dér
* Vorgetragen in dér Faehsitzung d. Ung. Geol. GeseUschaft am 19. Dez. 1923.
152
E. V. SZÁDECZKY-KARDOSS
erwáhnten Gyerővásárhely — Egerbegyer Bruchlinie auffallend verworfen
sind. (Siehe Profil 24, 1 im ungarischen Text S. 91). Die Bruchlinie
war lángé Zeit aktív, da an diesen Briichen einerseits die Gyerővásár-
helyer, Kiskapuser und Egerbegyer Daoite und Andesite aufbrachen (die
wenigstens zum Teil altér sind als dér Untere Bunte Tón, alsó práeozan
sind), anderseits aber die Eozánschichten nach derselben Linie ver-
worfen sind (alsó im Posteozán).
Eine kleinere, ebenfalls NNW — SSO laufende V erwerfung an dér
östlichen Grenze dér Gyerőmonostorer Pegmatit-Granitaplit Pfeileimasse
konstatierte ich am östlichen Ende des Gyerőmonostorer Köves- und
Dede-Berges.
Das Vlegyászaer Eruptivgebirge bildet in dieser Beziehung eine
Ausnahme, da es die benachbarten eozánen Schichten nicht sttitzt, so
dass dieser Schichtenkomplex an seiner Seiten absinken konnte.
Nach einem zu Ende dér Kreideperiode stattgehabten Diastro-
phismus, welcher durch die Diskordanz zwischen kristallinischem
Schiefer, bzw. obere Kreide und Eozan markiért ist, war das ganze
Grenzgebirge Trockenland. Im Zusammenhange damit begann eine
heftige Denudationsperiode. Demartonne konstatierte eine Peneplaine
zwischen dér Gém. Dongó und dem Elüsse Hidegszamos, die altér ist,
als Mitteleozan, aber jünger, als die obere Kreide. Die Ablagerung
dieser Periode ist dér Untere Bunte Tón , dessen Entstehungszeit,
— wie die Literaturangaben und dér Umstand, dass dér Untere Bunte
Tón allmahlig in sichere Lutetien-schichten übergeht, annehmen lassen
— den Etagen des Danién, Montién, Thanetien und Londinien entspric-ht.
Die alteren Forscher haltén den Unteren Bunten Tón für eine
Süsswasser- Ablagerung, die Neueren1 dagegen haltén ihn für eine
Wüsten-, bzw. Steppen-bildung. Seine Verwandtschaft mit tropischen
rőten Bildungen ist nicht zu leugnen: die Hematit- und Limonit-
konkretionen des Macskakőer Unteren Bunten Tones sollen sogar echte
Lateritisierung bedeuten.2 Weiterhin vöm Gyalugebirge wurden Floren-
elemente beschrieben, die auf ein warmes, feuchtes (Nadrág, Ruszka-
bánya), bzw. auf ein warmes, trockenes Kiima (Ruszkabánya, Bor-
berek) hinweisen.3 Das Ablagerungsgebiet unseres Tones hatte sicher
ein arides Kiima, was hauptsachlich durch die trockenes Kiima erfor-
dernde Gypsbildung bewiesen wird. Dér Untere Bunte Tón ist alsó
als die Ablagerung einer Wiiste zu betrachten, jedoch nicht autoch-
1 J. v. Szádeczky: Múzeumi füzetek (Mitth. d. Min.-Geol. Sammlung d. Sieben-
bürg. Nat.-Mus. IV. 275 — 279, 1918.
1 Láng: „Die klimatischen Bildungsbedingungen des Laterits,“ Linck: Chemie d..
Erde, 1914, 134.
3 Nopcsa: Földt. Int. Évk. (Budapest) XXIII. 1915, 20.
ÜBER DAS GYPSFÜHRENDE EOZÁN AM RANDE DES GYALUER GEBIRGES.
153
toner Verwitterungsboden (welche tiefwirkende chemische Verwittenmg
in dér Wüste unmöglich wcire), sondern von Süden, aus feuchteren
Tropen hergewaudert. Die transportierende Kraft waren periodische
heftige Niederschlage (torrentielle Schichtung!) und dér Wüstenwind,
durch den die Dreikanter poliert wurden. Dér unbedingt aus höherer,
alsó auch feuchterer Gegend herstammende, roterde-lateritartige Ver-
witterungsboden wurde abwechselnd mit Konglomeraten und grünen,
mergelig-sandigen Schichten in den Mtildungen abgelagert, wo er grosso,
flache Schuttmeere bildete. Die einstige Yerbreitung des Schuttmeeres
ist mitünter bestimmbar. So z. B. erhebt sicli südlich von Meregyó,
in Valea Dobrenilor dér Untere Bunte Tón nicht höher, als bis zu
880 m; ungefahr in dieser Höhe wíirde ihn schon in ilire Fallwinkel
entsprechend verlangerte Numm. perforata Schicht treffen. Unmittelbar
südlich oberhalb dieses Punktes steigt dér kristalíinische Schiefer bis
900 — 1200 m Höhe an, so dass dér Untere Bunte Tón mit seinem
3°-igem Einfallen im N — S Profil deutlich an den Körper des kristal-
linischen Schieferblockes stösst. Hier hat sicli alsó auch ursprünglich
die Untere Bunte Tonablagerung nicht weiter nach Süden dehnen
können, da sie durch das kristalíinische Schiefergebirge wandartig
begrenzt wurde (siehe Profil 23. im ungarischen Text S. 86.). Nordwestlich
vöm Granitmassiv erfüllte dann die Untere Bunte Tonablagerung eine
Ausbuchtung nach Süden. Die Austiefung dieser Buciit (bei Alsó-
gyurkuca — Balcesci) entstand durch Denudation, denn dér Untere
Bunte Tón liegt hier oft unmittelbar iiber dem Gránit (alsó auf
einem Tiefengestein!). Dér Umstand, dass in dér Wüste selbst dér
Gránit stark denudierbar ist, erklart die in verhaltnismassig kurzer
Zeit stattgefundene ungewöhnlich grosse Abtragung, welche es ermög-
lichte, dass durch die Denudation des kristallinischen-schieferigen
Mantels des Granites, dér Untere Bunte Tón unmittelbar auf Gránit
zu liegen kam. Das ist dér besste Beweis für den einstigen Bestand
einer untereozanen Wüste, da ein so machtiger Denudationsprozess
eben nur in einer Wüste möglich ist.
Im oberen Teile des Unteren Bunten Tones sind die grünlich
sandig-mergeligen Schichten haufiger anzutreffen. Sie gehen allmahlig
zum Lutetien-Süsswasserkalk und dann zu den Perforaten-Schichten
iiber. Es ist dies ein wichtiger Beweis dafür, dass sich die Bildung
dér Unteren Bunten Tonablagerung von Danién an bis zum Lutetien
erstreckt hat. Dér Gyps ist ungefahr mit dem Süsswasserkalk aequivalent.
Die einstige Ausdehnung des Perforaten-Meeres ist annahernd dér des
Unteren Bunten Ton-Schuttmeeres gleich. Damit erlangte die maríné
Periode gleich zu Anfang ihre maximale Trangression. Die Regression
dagegen fing bereits in dér Ablagerungszeit des Unteren Grobknlkes
154
E. V. SZÁDECZKY-KARDOSS
an. Ich fand im Grobkalk des Incseler Certatie, Keleceler Sólymos
und M.-Valkóer Mulatóberges Quarzkörner von fást 1/2 cm Durch-
messer. Da nun diese Körner aus dem Köveshegyer Pegmatit (bei
Gyerőmonostor) herstammen, muss dér Pegmatit zűr Zeit dér Unteren
Grobkalkablagerung von seiner Perforaten- und Ostreen-Mergel-Decke
bereits befreit gewesen sein. Die Denudation dér Perforaten-Schichten
weist auf Regression hin. Nur im südlichen Teil des Kalotaszeg
(S von Meregyó) ist die Verbreitung des Grobkalkes mit jener dér
Perforaten-Schichten gleich; hier bildete das Grobkalkmeer eine Bucht.
Die Austiefung dieser Bucht ist aber durch allmáhlige Versenkung
entstanden — tektonischen Ursprunges — , da es unter ihr keine eruptive
Unterstammungen gibt. Sie ist alsó wesentlich verschieden von dér
obenerwáhnten Denudationsbucht dér Unteren Bunten Tonablagerung
bei Balcesci. In dér Kalotaszeger Vertiefung ist die Aussüssung des
Oberen Grobkalkmeeres zu konstatieren. Süsswasserkalk zwischen dem
Unteren Grobkalk und dem Oberen Bunten Tón gibt es nur hier (im
Ravaszpatak bei Marótlaka) zu beobachten. Nachdem hiezu eine vöm
Land herstammende grosse Süsswassermenge erforderlich war, die die
abflusslose Wüste wohl nicht liefern könnte, müssen wir auf ein
machtiges, die Ariditat dér Wüstenklimas massigendes Gebirge im
Bereiche dér heutigen Vlegyásza denken. Diese Erhebung bildete die
westliche Grenze samtlicher Eozanablagerungen und bedingte im
Meregyótale eine grünlich sandige Strandausbildung des Grobkalkes.
Nach Abschluss dér Regression wurde abermals bunter Tón
abgelagert, da die klimatischen Umstánde unverandert andauerten.
Den unverandert en Umstánde entsprechend lagerten sich auch über
dem Oberen Bunten Tón wieder Gyps, bzw. Süsswasserkalk und hierauf
marine Sedimente ab. Ferner lagerte sich dér Gyps auch diesmal um
die Pányiker — Gyerővásárhelyer eruptiven Anhöhen herum.
Es ist schon alléin die Annahme paradox, dass die erste Ab-
lagerung des transgredierenden Meeres Gyps gewesen sei, als ob die
Transgression mit Verdunstung hatte beginnen können. Aber noch
merkwürdiger ist es, dass bei dér Regression desselben Meeres, wo es
wirklich so viel Möglichkeiten zu Verdunstung gegeben, kein Gyps
entstanden ist. Es gibt námlich zwischen dem Unteren Grobkalk und
dem Oberen Bunten Tón nirgends eine Gypsbank, oder eine gyps-
haltige Schicht. Dagegen lagerte, als das Meer wieder auf den neuen
Bunten Tón transgredierte, ahnlicherweise vor allém abermals Gyps
ab, als wenn das Meer das Calciumsulfat aus diesem Wüstenboden
ausgelaugt und nicht seinen eignen Überschuss abgelagert hatte. Nach
alldem Gesagten erscheint alsó dér echte marine Ursprung des Gypses
in einem zweifelhaften Lichte.
NEUES COELESTINVORKOMMEN VON SZIND (SIEBENBÜRGEn).
155
NEUES COELESTINVORKOMMEN VON SZIND
(SIEBENBÜRGEN).
Mit zwei Figuren im ungarischen Text, Seite 95.
Von E. v. Szádeczky-Kardoss.*
Die Bohrungen dér Gypswerke von Szind (bei Torda, Sieben-
bürgen) schlossen im Hangenden des Gypses bituminöse Kaiké auf.
In den Klüften des Kalkes befinden sich auf Kalzit aufgewachsen
schöne Coelestinkristalle. An diesem Orte ist das Vorkommen des
Coelestins neu. In dér Náhe auf dem Koppánder Dobogóberg hat
A. Koch1 und K. Zimányi2 unt.er ahnlichen geologischen Verháltnissen
Coelestin beschrieben. Doch sind einige Unterschiede zwischen den
zwei Vorkommen zu konstatieren : ausser den kristallographischen
Abweichungen ist zu erwáhnen, dass bei Szind dér Coelestin ohne
Baryt und sparlicher aufgewachsen vorkommt, als dér Koppánder und
dass er wasserhell und kürzer prismatisch ist, dagegen die Krystalle
von Koppánd etwas bláulich und mehr verlángert sind.
Kristalle prismatisch nach o J011'. Die wichtigsten Terminál -
flachen sind m |110j und d Í102Í. ÍOllj stárker entwáckelt als J 1021,
(bei den Koppánder Kristallen ist es umgekehrt, dér Fali). Die am
wenigsten entwickelte Richtung ist die dér Achse b, alsó das Ent-
wicklungsverháltnis nach den kristallographischen Achsen (Kristall-
trachte) :d> é> b. Solche Kristalle sind dér von Grailich und Láng '
beschriebene Typus I. von Veley, die von Auerbach4 beschriebenen
Kristalle von Dornburg und Sizilien.
Ein anderer Typus des Szinder Coelestins (siehe Fig.25. — 26. S. 95.)
entsteht durch die stárkere Entwicklung dér Basis |001j neben JOllj.
Das JSntwicklungsverháltnis nach den kristallographischen Achsen ist:
á > b c. (Solche Kristalle mit isodiametralen Durchschnitten sind
auch von Urvölgy5 bekannt). Auf diesen Kristallen ist jede auf dem
Szinder Coelestin konstatierte Form etwickelt und wurde auf ihnen
auch eine neue Pyramide gefunden: T Í5 . 2 . 12 j. Diese ist mit grosser
Fláche, aber nur einmal entwickelt, darum sind die observierten
* Vorgetragen in dér Fachsitzung d. Ung. Geol. Gesellschaft am 19. Dez. 1923.
1 Koch : Orvos- és Term.-tud.-i Értesítő, Kolozsvár, 1886, VIII., Term.-tud.-
szak. 217. S. (ungarisch)
und Koch: Mathematikai és Term.-tud.-i Értesítő, VI., 78. S. Budapest, (ung.)
2 Zimányi: Mathem. és Term.-tud.-i Értesítő, VI., S. 84. Budapest, (ung.)
3 Grailich und Láng : Sitzungsb. d. k. Akad. d. Wiss. Wien, XXVII— I.,
Taf. II., Fig. 7.
4 Auerbach: Sitzungsb. d. k. Ak. d. Wiss. Wien, LIX — I., Taf. I., Fig. 3 — 5.
5 Von Auerbach als „Herrengrunder I.Typus“ beschrieben, l.c. Taf. VI., Fig. 27 — 29.
156
E. V. SZÁDECZKY-KARDOSS
Winkelwerte — ohne einen Mittehvert zu bekommen — ziemlich ab-
weichend von den kalkulierten:
Die
mén sind :
(001) : (5 . 2 . 12) c : T
(011) : (5 . 2 . 12) o : T
(104) : (5.2. 12) 1 : T
(110) : (5 . 2 . 12) m : T
gesamten, beim Szinder
obs.
ealc.
35° 30'
35° 21'
o
o
05
50° 28'
16° 14'
15° 37 V
56° 32'
56° 56'
Vorkommen konstatierten Fór
Drittes Pinakoid
!001j
C
Prisma erster Art ....
5 011 {
0
Prismen zweiter Art . . .
5 102 í
d
;i04!
1
Prisma dritter Art ....
;noj
m
Bipyramiden
1122!
V
S5.2.12Í
T
Mit Wülflings „Háufungsmethode“ (i
gefundene
Grundwerte
) : (011) 75° 53' 30", (110) : (110)
75° 54'
30", daraus
a : b : c = 0780018 : 1 : P28244.
e Wülfing: Sitzungsb. d. Heidelb. Akad., Abt.
A., 1916.
KURZE MITTEILUNGEN.
Über die tertiáre Fauna dér Umgebung von Felsőtárkány.
Von Josef v. Sümeghy.*
8 km nordwestlich von Eger (Erlau) liegt die Gemeinde Felső-
tárkány, dérén geologische Verháltnisse von Z. Schréter beschrieben
wurden.1 Nach seiner Darstellung sind die neogenen Schichten von Felső-
tárkány auf obertriassiche (?) Kaiké in folgender Reihe abgelagert.
Zuunterst obermiozáner, hauptsáchlich gelber Sand, auf diesem eine
Rhyolithtuff-Schichte, dann ein Komplex von unterpannonischem Tón
und Sand. Die über dem Rhyolithtuff liegenden, pannonischen Schichten
des Gebietes enthalten in dér Regei nur selten Fossilien. Insgesamt
hat Schréter einige Helix sp. und Backenzahn-Fragmente von
einem Mastodon sp. gefunden. Die nun von mir entdeckte Mollusken-
fauna ist nicht bloss als Fund überhaupt, sondern zugleich auch von
st.ratigraphischem und von genetischem Gesichtspunkte aus wichtig.
* Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Ges. am 21. Márz 1923.
1 Z. Schréter: Die geol. Verhalt. dér Umgeb. von Eger. Tahrber. d. k. ung.
Geol. Anst. 1912. p. 144.-
KURZE M1TTEILUNGEN.
157
Nördlich von dér Gemeinde, aus dem Graben hinter dem Schind-
anger hat Schréter eine Schneckenfauna gesammelt, welche er mir
zűr Aufarbeitung überlassen hat.
Die Schichtenreihe des Fundortes beginnt untén mit Rhyolith-
tuff; dieser ént halt keine Fossilienreste (Schichte Nr. 1). Auf ihn
folgt eine melnere m starke, tonige fossilienlose Sandschichte (Schichte
Nr. 2). Die nachstfolgende (Sch. Nr. 3) Schichte besteht aus lockereni
Sand (1 m), mit dünnen Schneckenschalen. Die folgende Schichte
(Nr. 4) ist eine 30 cm dicke Tonschichte. Diese enthált folgende
Fossilienreste:
Procampylaea an n. sp ., Procampylaea cf. Lóczy Gaál., Campy-
laea banatica Rossm., Forma pliocenica n. f., Procampylaea sp. ind..
Tachea delphinensis Font., Tachea Etelkae Halav., Triptychia cf.
saturalis Sandb., Triptychia sp. ind., Cyclostoma Schrammeni Andr.,
Cyclostoma Kochi Gaál., C. bisulcatum-operculum , Oleacina sp. ind.,
Planorbis (Coretus) cornu Brongn., Planorbis sp. ind., Neritina
sp. ind., Valvata sp. ind.
Die Schneckenschalen sind in dieser Tonschichte unvollstándig auf-
gefunden worden. Die Haufigkeit dér Procampylaen- Arten ist auffallend.
In Betracht auf ihre grosse Individuenzahl soll besonders die Art
T . delphinensis Font. hervorgehoben werden.
Die 5. Schichte ist 1 — 21l2 m dick, besteht aus sandigem Tón
Und ist fossilienleer. Auf ihr liegt eine 30 — 40 cm starke schwarze,
kohlige Schichte mit Blatterabdrücken (Sch. Nr. 6), welche auch Unió
sp. ind. enthalt. Als letztes Glied dér Schichtenreihe ist endlich die
oberste (7.) Sand- und Tonschichte mit Blatterabdrücken zu er-
vahnen.
Es muss besonders hervorgehoben werden, wie es auch für die
Fauna von Félsőtárkány bezeichnend ist, dass sie grösstenteils aus
landbewohnenden Arten besteht, Die Sedimente dér neogenen Bucht
von Félsőtárkány zeigen zűr Zeit dér oberen Mediterran-Etage eine
litorale Seichtwasser-Facies. Spáter, nach dér Ablagerung dér ober-
miozánen Bildungen hat sich das Meer aus dér Bucht zurückgezogen
und hatten sich hierauf auf dem inselartig auftauchenden Bódén ter-
restrische oder aus kleineren Binnenseen herrührende Sedimente ab-
gelagert.
Diese Fauna beweist zweifellos die einstigen topographischen
Verháltnisse. Die Triptychien deuten auf naheliegende Kalkfelsen-
gründe. Einige km vöm Fundorte entfernt sind auch tatsáchlich meso-
zoische Kalkfelsen anzutreffen. Das Vorkommen dér Genera Procam-
pylaea und Tachea weisen auf grössere Lichtungen und Trockeníláchen
hin. Auf das trocken gewordene Terrain hat die Denudation ihre zer-
158
KURZE MITTE1LUNGEN.
störende Wirkung ausgeübt, kleinere Báche ziehen durch die Táler dér
karbonischen und triassischen Gebirge, was durch das Vorkommen von
Unionen bewiesen wird. Tümpel und kleinere Teiche dürften sich in
dér náehstliegenden Umgebung, wo die Planorben in grösserer Menge
lebten, gebildet habén.
Die Arten verweisen grösstenteils auf tropisches Kiima. Die
Fauna steht sonst mit dér Schneckenfauna von Rákösd in náherer
Verwandtschaft.2
Ein Übergreifen dér Faunén dér verháltnismássig naheliegenden
Gebiete dürfte ziemlich oft erfolgt sein, was aus den damaligen
geologischen Verháltnissen leicht erklárlich ist. Nach dem Rückzug
des zwischen den zwei Gebieten liegenden mittelmiozánen Meeres,
blieben grössere Gebiete trocken, so dass ein Übergreifen dér Faunén
zweier Fundorte eine unmittelbare gewesen sein dürfte.
Von den aufgezahlten Arten sollen besonders die Arten dér
Genera: Procampylaea und Cyclostoma berücksichtigt werden, da die-
selbe auch in Felsőtárkány die bedeutungsvollsten Glieder dér Fauna
sind. Die Procampylaea von Felsőtárkány sind jenen von Rákösd sehr
áhnlich, so dass die offenkundige Verwandtschaft dér beiden Faunén
bloss die Annahme eines geringen Zeitabstandes zulásst.
Wáhrend die Fauna von Rákösd untersarmatisch ist, scheint die
von Felsőtárkány jünger zu sein. Sie bildet den Übergang zum Unter-
pliozán.
Faunistisch sind die sarmatischen Ablagerungen bloss in ihrem
unteren Drittel bekannt, wohingegen die darüber folgenden terrestri-
schen Schichten bisher wenig Beachtung gefunden habén, obwohl sie
wertvolle stratigraphische Anhaltspunkte zu liefern berufen sind. Eine
dér wenigen diesbezüglichen Arbeiten ist eben Gaál’s Schrift über die
Fauné von Rákösd.
Anlasslich dér Aussüssung und teilweisen Trockenlegung traten
die terrestrischen Landschneckenfaunen in den Vordergrund, wobei die
zahlreichen generischen Unterschiede, namentlich dér Helizinen mit
dér Zeit auch stratigraphisch zűr Auswertung herangezogen werden
können. Die Landschnecken sind eben nicht „selbst lángere Zeiten
hindurch konstant“. sondern veránderlich in ihren Formen.
1 St. v. Gaál: Die sarmatische Gastropodenfauna von Eákosd im Kom itat
Hunyad (1911). Mitteil. d. k. u. Geol. Anst. XVIII. p. 5. 1911 — 12.
KURZE M1TTEILUNGEN.
159
Gediegen Schwefel von R*e c s k.
(Mit 1 Textfigur im ung. Text S. 99.).
Von Tibor Zeller.*
Als ich 1922 dió Kupfererz- (Enargit-) Grube von Recsk in dér
Mátra besuchte, entdeckte ich auf dér Halde in einer Erzstufe gediegenen
Schwefel. Dieses Vorkommen wurde bisher nur fiüchtig ohne náhere
Angaben von Viktor Zsivny1 erwáhnt.
Die Kristalle sitzen in einer Kluft einer Enargitstufe, sind jedoch
zumeist ládiert. Ein kleiner Kristall erwies sich als zu kristallo-
graphischer Untersuchung geeignet. (Figur siehe im ung. Text
S. 99).
Die Lángé dieses Kristalls betrágt 2 3/4 mm, seine Breite 2 mm.
Seine Farbe ist honiggelb, etwas ins grünliche gehend. Nach dér Auf-
stellung Kokscharow’s konnte ich an ihm die folgenden Formen
nachweisen.
c = jOOli
n - JOllj
P - Iliit
s - |113|
Diese vier Formen sind bekanntlich die háufigsten an den natür-
lichen Schwefelkristallen. Die Ausbildung dér einzelnen Formen be-
treffend erwáhne ich folgendes:
c = 1 001 1 ist nur durch eine unvollkommene Flache vertreten;
auffallend jedoch ist die Grösse dieser Flache, wo sie doch sonst an
den Schwefelkristallen untergeordnet aufzutreten pflegt.
n = 1 011 1 gleichfalls mit unvollkommenen und untergeord-
neten Flachen.
p = 1 111 1 die vorherrschende Form, diese bedingt den Habitus
unseren Kristalls.
s = 1 113 1 mit untergeordneten unvollkommenen Flachen, von
denen die eine gebrochen und etwas verschoben ist.
Hier erwáhne ich, dass die Oberfláche dér Flachen tadellos glatt
und ihr Reflex im allgemeinen vorzüglich war.
Die gemessenen und nach Kokscharow berechneten Winkelwerte
sind die nachfolgenden:
* Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft am 16. Mai 1923.
1 Annales musei nationalis Hungarici 1922. p. 243.
160
KURZE MITTEILUNGEN.
Geme6sen
Berechnet
c : n
(001) :
(011)
62° 17'
62° 17' 1"
• P
(001) :
(Hl)
71° 38'
71° 39' 3/4"
: s
= (001) :
(113)
45° 08'
45° 10'
n : n"
= (011) :
(011)
55° 23'
55° 26'
: P
- (011) :
(111)
43° 35'
43° 37'
P : P'"
-(Hl) :
(111)
73° 35'
73° 34'
s : s'"
(113) :
(113)
53° 10'
53° 09'
p : s
= (111) :
(113)
26° 30'
26° 32'
Diese
Mes'sungen
stellen
die Mittelverhaltnisse
dreier Messun
gén dar.
Min. u. petr. Inst. d. kgl. ung. Universitat d. Wiss. zu
Bp. 1923.
Beitrag zűr Kenntnis dér Andesite von Fenyőkosztolány.
(Auszug,)
Von E. Lengyel.*
lm NW Teile dér inneren Reihe dér Karpathen erhebt sich das
int Zobor-Berg kulminierende Tribecs-Gebirge. Dér aus kristallinen
Gesteinen bestebende Bergrücken zieht sich in SW — NO Richtung am
linken Ufer dér Nyitra dahin, wahrend die Zone de-r mesozoischen
Sedimente, welche den kristallinen Kern als ein Mantel bedec-ken,
sich gégén NO ausbreitet. In SO- und NW-Richtung bereitet ein
gewaltiger Bruch einerseits dem kristallinen Kern, anderseits dér
Verbreitung dér Gesteine Sedimentzone ein Ende.
Nach diesen Bruchlinien kommt ein von jüngeren Formát ionén
gebildetes Terrain, das von den Sedimenten des mediterránon Meeres
und den miozanen vulkanischen Produkten aufgebaut wird. Am Rande
dieses tertiaren Beckens liegt, nordwárts von Kistapolcsány und
Aranyosmarót, die Ortschaft Fenyőkosztolány. Die untersuchten Ge-
steine stammen aus dér Sammlung des Herrn kön. ung. Sektions-
geologen J. Vigh. dér mich mit dér wissenschaftlichen Bearbei-
tung dieser Gesteine betraute, wofür ich ihm auch an dieser Stolle
Dank sage.
Das Gebiei ist, im Gegensatz zu den östlich liegenden Gegenden
geologisch noch nicht ausführlich durchforscht und kartiert. Ichfand nur
* Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Uesellsihaft am 4- April 1923.
KURZE M1TTE1LUNGEN.
161
Hinweise bei den Beschreibungen dér benachbarten Gebirge (Beudant,1
Stur,2 Foetteri.e,3 Rath,4 5 Szabó,3 Andrian6).
Dieses Gebiet ist alsó eine Uferpartie des grossen tertiaren
Beckens, welches im Miozán die Gegend des heutigen Sajótales, sowie
des Mátra-, Cserhát-, Börzsönygebirges umfasste und dessen Buchten
in die Vertiefungen zwischen den Gebirgen vordrangen und dadurch
günstige Gelegenheit zu Bildung von Kohlenlagern geboten habén.
Das in Rede stehende Gebiet ist ausser den erwáhnten álteren
Sedimenten fást in seinem ganzen Umfange von Andesitarten bedeckt,
welche ich auf Grunde meiner Untersuchungen in 4 Gruppén einteile :
I. Biotitamphibolandesite. II. Pyroxenhaltige Biotitamphibolandesite.
III. Pyroxenandesite. IV. Andesittuffe.
Auf die detaillierten petrologischen und petrographischen Be-
sprechungen dér Umgebung von Fenyőkosztolány kann ich bei dieser
Gelegenheit nicht eingehen. An Masse spielen die pyroxenhaltige
Biotitamphibolandesite auf diesem Gebiete eine vorherschende Rolle.
Die Menge des Biotits ist in ihnen zumeist untergeordnet, manchraal
fehlt er ganz. Unter den Einsprenglingen herrschen die Feldspate —
die Glieder dér Labradorit-Bytownit- Reihe — sowohl nach ihrer
Grösse, wie nach ihrer relativen Quantitát vor. Die Grundmasse dér
Gesteine enthált immer Glas. In den meisten Biotitamphibolandesiten
herrscht das lichtgraue, globulitische, manchmal pellitische Glas vor,
das in den Pyroxenandesiten des Celar dagegen so minimál ist, dass
die Grundmasse fást holokristallin erscheint. Ilire Struktur ist am
háufigsten typisch andesitisch: hyalopilitisch. Pilotaxitische und inter-
sertale Struktur beobachtete ich nur in einigen basischeren Hypersthen-
andesiten. Die Plagioklaseinsprenglinge und farbigen Mineralien
wurden vöm einzelnen Pyroxenandesiten (wahrscheinlich entweder
dadurch, dass sich die Löslichkeit im Zusammenhange mit dér Be-
freiung vöm hohen Druck erhöhte, oder dadurch, dass das Magma
sáurer vvurde) wieder aufgelöst und die Effusionsperiode brachte in
1 Beudant: Voyage mineralogique et geologique en Hongrip, 1822.
2 D. Stur : Geologische Uebersichtsaufnahme des Wassergebietes dér Waag und
Neutra. Jahrb. d. k. k. Geol. R.-A. 1853. Wien.
3 F. Foetterle : Das Vorkommcn, die Produktion und Circulation des min.
Brennstoffes in dér österreir h-ungarischcn Monarchie im Jahre 1868. Jahrb. d. k. k.
Geol. R.-A. 1870. Bd. XX.
1 G. v. Rath: Vortrage und Mitteilungen. Sitzb. d. Niederrein. Ges. f. Natúr-
und Heilkunde in Bonn, 1877 — 78.
5 J. Szabó : Die geol Verhaltnisse v. Schemnitz. Ausgabe d. Ung. Akad. d.
Wiss. XV. p. 9. Budapest, 1885.
6 F. F. v. Andrian : Das südwestliche Ende des Schemnitz-Kremnitzer Trachyt-
stockes Jahrb. d. k. k. Geol. R.-A. XVI., 1886.
Földtani Közlöny. Lili. köt. 1923.
11
162
KURZE MITTEILUNGEN.
solchen Fallen basaltisch dichte Arten hervor. Die intratellurischen
grossen Individuen sind nur in Form stark korrodierter Relikte auf-
zufinden. Ich habé beobachtet , dass in vielen Fallen die in dér un~
mittelbaren Nahe dér farbigen Mineralien ausgeschiedenen Pjagioklase
relatíve etwas saurer sind, wie die auf dem von íarbigen Mineralien
freien Gebiete sich befindenden.
Die Daten dér chemischen Analyse einiger Gesteine st.ellte mir
ebenfals Vigh zűr Verfügung, von welchen ich die umgerechneten
Werte Pyroxenandesit von Dőlni Miin im Folgenden mitteile: Origi-
nalanalyse : SiO2 = 60"01; A1203 = 19'89 ; Fe20:j = 5'81, Fe0 = l'90:
MgO — 1‘95 ; CaO = 5 "03 ; Na2Ó = P58; K20 =2'38; C02= 0*37; H20 =
1'26; zusammen: 100'18. Osann’sc/íc Werte: Al203>(KNa),0 + CaO ;
T = 4-13; s = 67-65; A = 3'43; 0 = 5-63; F=1010; af 3‘6; c = 5'9;
f = 10*5; n = 5; Reihe = y; k = 1*6; SA1F= 22, 3, 5; AlCAlk = 15, 9, 6;
NK = 5 ; MC = 3"7.
Dér Pyroxenandesit dér Dőlni Miin lásst sich gut zwischen
Typenformeln des im OsANN’schen Dreieck auf denselben Platz ent-
fallenden Augitandesites vöt St. Egidi und Hypersthenandesites von
Franklin-Hill einreihen, seine Werte stehen aber jenem von St. Egidi
naher. Die Osann’schen Verhaltniszahlen stehen den Werten des
Pyroxenandesit von Agale-Creck (638) am náchsten. Die Menge des
A1 ist aber grösser, jene dér Alkálién geringer.
Die Stelle dér Gesteine im System dér amerikanischen Petro-
graphen: Ideale Mineralzusammensetzung : Quarz = 27"48; Orthoklas
= 13"95 ; Albit = 13"58 ; Anorthit = 9"73 ; Korund 7"55 ; Kaolin = 9 03 ;
Diopsid = 10"37 ; Magnetit = 5"83; Hamatit. = 1"60; Calcit = 0"02; zu-
sammen: 99'14. Systematische Stelle: Classis II. Dosalan; Ordo 3.
Hispanar ; Rang. 3. Almeras : Subrang 3. Almeros. In System stimmen
beide Gesteine mit dem Cordieritandesit-Typ vöm Cabo de Gata
überein. Die Ursache hiefür ist im grossen Al20s-Gehalt dér Gesteine
zu suchen.
Sphaerocodium
Bornemanni Rothpl. in dér ungarischen oberen Trias.
Von Á. Boros.*
Die Formationen des Ung. Mittelgebirges im phytopalaontologi-
scher Hinsicht untersuchend, hatte ich — bei einem durch Herrn
Prof. K. Papp geleiteten Ausfluge — zum ersten Male Gelegen-
heit, im Dachsteinkalk des grossen Steinbruches (obere Trias, rátische
Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft am 5. Dez. 1923.
KURZE M1TTEILUNGEN.
163
Stufe) bei Máriaremete (Pester Komitat) eine Kalkalge beobachten
zu können, die sich bei náherer Untersuchung als Sphaeroc ódium Borne-
manni Rothpl. (Zeitschr. d. Deutsch. Geol. Ges. XLIII. 1891:299.),
eine für die Raibler und Cassianer Schichten dér Ostalpen charak-
teristische Alge, erwies. Ilire hiesige Entdeckung bedeutet eine neue
paláontologische Übereinstimmung zwischen dér Trias in den Alpen
und dem Ungarischen Mittelgebirge. Die Fossilie von Máriaremete ist
voll feiner Risse, weshalb sie zu weiteren mikroskopischen Unter-
suchungen ungeeignet ist, ihre gröbere Struktur jedoch ist von unver-
kennbarem charakteristischen Gepráge. (S. die Abbildung bei Rothpl.,
zit. St. Taf. XVI. 5—6.)
GESELLSCHAFTSNACHRICHTEN.
5. Generalversammlung.
Protokollsauszug dér am 7. Február 1923 abgehaltenen LXXIH. Generalversammlung dér
Ungarischen Geologischen Gesellschaft.
Prásident: M. PÁLFY. Amvesend sind 58 Mitglieder und 10 Gáste.
r
Prásident widmtjt einen kurzen Kückblick auf die Arbeitsamkeit des verflossenen
Trienninms und hebt die wichtigeren Ereignisse desselben bervor. Sodann begrüsst er mit
Ereuden im Namen dér Gesellschaft die beiden illustren Mitglieder L. ROTH v. TELEGD und
ANTON KOCH, die beide das 80. Jahr erreiehten, und wiirdigt ihre Verdienste, die sie
sich mii das Aufbliihen dér Gesellschaft erwarben. Schliesslich hebt er den schnierzlichen
frühen Verlnst des gewesenen vortrefflichen zweiten Sekretárs dér Gesellschaft VIKTOR
VOGL hervor.
Das ordentliehe Mitglied KM. TIMKÓ triigt die Gedáchtnisrede übev den zweiten
Sekretár V. Vogl vor.
Da die Betranung dér gegenwártigen Gescháftsführung abláuft, ordnet dér Prii-
sident die neue Wabl an.
Sodann verliest dér erste Sekretiir den Bericht von 7 922 und ebenso die Schluss-
Jahresberichte dér Höhlenforsehungs- und dér Hydrologischcn Fachsekt ionén.
Zűr Geschiif t sf iihrung für 1923—25 wurden gewahlt:
Prásident: Prof. BÉLA MAURITZ, zweiter Priis.: Prof. AURÉL LIFFA.
Erster Sekretár: MIKLÓS VENDL. zweiter Sekretár: TIBOR ZELLER.
Priisident begrüsst die neue Gescháftsführung und ordnet hierauf die Stinimabgabe
'für die Ausschussmitglieder an.
Inzwischen verliest dér erste Sekretiir den Bericht dér Kassenprüfungskommission
und unterbreitet den Kostenvoransehlag für 1923, welch beide Vorlagen die General-
versammlung zűr Kenntnis nimint.
Dér Vorsitzende publiziert hierauf das Wahlergebnis. Es wurden für die Jahre
1923— 25 die nachfolgenden 12 Auschussmitglieder gewahlt:
KOL. EMSZT, HEINR. HORUSITZKY, OTTOKÁR KADIC, GÁBRIEL
LÁSZLÓ, MORITZ PÁLFY, K. PAPP, K. ROTH v. TELEGD, PAUL
ROZLOZSNIK, Z. SOHRETER, P. TREITZ, ALADÁR VENDL, A, ZSIG-
MONDY.
Schliesslich unterbreitet dér erste Sekretiir den Antrag des Ausschusses betreffend
die Erhöhung dér Mitgliedsbeitriige, welchen Autrag die Generalversammlung einstirnmig
anniinnit. (Ordentliehe Mitgliedstaxe 200, griindende Mitgliedstaxe 5000, unterstiitzende
Mitgliedstaxe 10.000 Kronen.) — Schluss dér Sitzung.
11*
164
GESELLSCHAFTSNACHRICHTEN .
II. Fachsitzungen.
10. Januar 1923. ZOLTÁN SCHRÉTER: Die Braunkohlenflötze dér Gegend von Sajó-
kaza und Rudabánya.
Die kohlenflötzfiihrende Schichtengruppe dér Gegend von Sajókaza ist untermio-
zánen Alters. Bemerkenswert ist, dass in Kurittyán im unmittelbar Liegenden des unteren
Kohlenflötzes auch das Vorhandensein des unteren Rhyolittuffes sieti konstatieren lásst,
was bei l'arallelisirung des Sajótaler Kohlengebietes mit dem Kohlengebiet von Éger-
csehi und jenem dér Salgótarjáner Gegend einen wiehtigen Stiitzpunkt bietet. Die Sehicht-
gruppe besteht aus einem Wechsel von Tón und Sand, worin sich zwei Kobleuflötze
lagern; das untere ist 1'80— 4 m machtig, doch ist ein Teil hievon schieferig. In diesem
Flötz wurde 19 2 ein schöner Mahlzahn von Mustodon angustideus GUV. gefunden, den dér
Vortragende vorweist, Die álteren Zahnfunde stammen offenbar auch aus diesem Flötz.
Das obere 1*1 — 3 "6 m máchtige Kohlenflötz liegt 40—45 m über dem unteren; die Kohlé
dieses Flötzes ist von guter Qualitát. Dér Heizwert dér Kohlén betragt durchsehnittlich
3000 Kalorien. Auf dem Gipfel dér Hügel breitet sich pliozáner Schotter und Sand aus.
Die Kohlenflötze dér Gegend von Rudóbánya (Szuhogy, Szendrő) hielt mán bisher für
mittelmiozán. Dér Vortragende weist nach und bekraftigt es durch vorgewiesene Petre-
fakte, dass die in dieser Gegend vorkommenden Kohlén-, ricbtiger Lignitilötze mit dér
zwischen geschlossenen Schichtgruppe pannonischen Alters sind. Dér tiefere Teil dér
fechichtgruppe besteht vorherrschend aus Tón, dér auch die Lignitilötze einschliesst, die
höhere Partié besteht vorherrschend aus Sand und Schotter, Mit dem Lignitílötz zusam-
men finden sich bei Szendrő Melanopsis (Lyrcaca) impressa KRAUSS, var. Bonelli SISM.
und M elanopsis Sturii FUCHS , bei dér Ormospuszta aber íaud sich Melanopsis Sturii
FUCHS. Ausserdem finden sich in dem Rudóbányaer Lignitílötz die Mahlzáhne von Masto-
don longirostris KAVP., und die von Hipparion gracile KAUP., welche Funde das Altér
zweifelsohne bekraftigeu. Bei Rudóbánya finden sich über die Eisenerze und die sie be-
gleitenden Schichten gelagert in kleineren, vereinzelten Becken dünnere Lignitilötze. Die
bedeutendsten dieser sind 1—2 m machtig. \ on hier zieht sich der Lignit in die Gemar-
kung von Szuhogy, dann Szendrő hinüber, wo er langs dem Rande des karbon-meso-
zoischen Gebirges eine grössere Verbreitung erreicht, vvie das die bisherigeu Aufschlüsse
bestatigen.
Die Zahl der Flötze scheint zwischen 1 und 3 zu weehseln, ihre Maclitigkeit betragt
1’60— 3 m. Hier ist alsó von einem betrachtlicher verbreiteten, vöm eigentlichen Sajótaler
Kohlengebiet unabhangigen, eine genügend betriichtliche Kohlenmenge enthaltenden
Lignitgebiet die Rede, das zum Teil noch den Aufschluss erwartet.
Zu dem Vortrag sprachen: T. SZONTAGH. F. SCHAFARZIK, M. PÁLFY.
7, Miirz 1923.
LUDW1G v. LÓG'ZY: Über tektonische und palaogeogr. Fragen Ungarns. Zum Thema
sprachen: H. BÖCKH und FR. PÁVAY VÁJNÁ.
21. Marz 1923.
1. MARIÉ VENDL: Neuere Daten zűr Kenntuis der Gesteine des Velenceer
Gebirges.
2. JOSEF SÜMEGHY: Tertiáre Sehneekenfauna der Gegend von JFelsőtárkány.
3. LAD1SLAUS STRAUSZ: a) Daten zűr Geologie der Gegend des Ipoly tales.
b ) Die mediterránén Schichten des Báner Gebirges.
i. April 1923.
1. ANDR. LENGYEL: Die Andesite der Gegend von Fenyőkosztoláuy im Kom.
Bars. Znm Thema sprach Dr. F. SCHAFARZIK.
2. RUDOLF HOJNOS: Geologische Notizeu aus dem Cserhát. Zum Thema sprach
L. STRAUSZ.
3. FRANZ PAVAY VÁJNÁ: Antwort auf die Kritik der ungarischen Erdgas-
und Petroleumsehiirfung. I.
Zum Thema sprachen: L. v. LÓCZY, F. SCHAFARZIK, B. MAURITZ, J. NOSZKY
und H. BÖCKH.
Prof. Franz Schafarzik betont, dass er bei den in unserew Vaterland im Jahre 1909
begonnenen staatlichen Gas- und Petroleumschürfungen persönlich keinen Anteil hatte.
darum aber selbst die geringste Bewegung in dieser Richtung mit der grössten Aufmerk-
samkeit verfolgte. Mit voller Beruhigung und Freude sah er, dass die Sache in guten
Hánden ist und dass die Schiirfung in jeder Gegend des Laudes regelrecht, streng dem
modernen Standé der Wissenschaft angepasst, zielbewusst und mit schöneni Resultal er-
folgt. Unterdessen aber musste er leider auch jene wiederholt auftauchenden, teils wichtig-
GESELLSCHAFTSNACHRICHTEN.
165
tucnden, teils geringschatzenden Bemerkungen zűr Kenntnis nehmen, mit denen mán üher
die Arbeit jener, die um die Milderung dér schwierigen wirtschaftlichen Lage des Landes
•sich bemiihten, eine verantwortungslose Kritik zum Ausdruck brachten. Er kann erkláren,
dass mán diesen meist nur auf mangelhafter Orientierung fussenden Ausserungen im
Láger dér objektív Denkenden zwar kein Gehör schenkte, darum aber doch die grosse
lndignation dér Augegriffenen begreift, sowie er auch ihre Verteidigung für völlig be-
rechtigt halt, mit dér sie diese unangebraehten Kriteleien zurückweisen.
18. April 1923.
FRANZ PAVAY-VAJNA. Antwort auf die Kritik dér ungarischen Erdgas- und
Petroleumschiirfung. II.
Zum Thema spreehen: L. v. LÓCZY, H. BÜCK1I, T. SZONTAGH, F. SCHAFARZIK.
2. Mai 1923.
1. KARL ROTH v. TELEGD; Verbreitung dér paláogenen Bildungen im nörd-
lichen Teil des M ittelgebirges jenseits dér Donau.
Zum Thema sprachen: L. v. LÓCZY, F. PAVAY VÁJNÁ, F. SCHAFARZIK, J.
PRINCZ, M. PÁLFY.
2. ALEX. KOCH- Rodoehrosit von Kapnikbánya.
Zum Thema sprach; B. MAURITZ.
16. Mai 1923.
1. TIBOR ZELLER: a) Gediegen Schwefel von Recsk. ti) Dat.eu zűr kristallo-
graphischen Kenntnis dér Felsőbányaer Barite.
Zum Thema sprach: B. MAURITZ.
2. JOSEF SÜMEGHY: Fauna des Kalktuffes von Szalonna (Kom. Borsod).
Zum Thema sprachen: E. DUDICH, M. PALFY.
3. J. EHIK: Besprechung des Werkes H. F. Osborn „The Age of Mammals".
6. Juni 1923.
1. RÚD. HOJNOS: Vorlage einiger geologischer Arbeiteu.
2. LADISL. STRAUSZ: a) Das Obereoziin von Csobánka. b) Facies-Studie im Té-
tényer Leithakalk.
3. ALEX. KOCH: a) Orientierte Baryte von Felsőbánya, b) Zwei Ofner Mineralien.
3. Október 1923.
1. J. RAKUSZ: Dér Serpentin von Dobsina.
2. LAD. STRAUSZ : a) Das Miozán von Bia b) Die obermediterranen Scbichten dér
Umgebung von Zebegény und Nagymaros.
17. Október 1923.
JOSEF SÜMEGHY : Geologische Beobachtungen im Gebiete zwischen dem Rába-
und Zalatluss.
5. Dezember 1923.
1. SIGM. SZENTPETERY : Die petrologischen Verháltuisse dér gepressten Eruptiven
des Bükkgebirges.
2. ADAM BOROS : Sphaerocodium Bornemanni Rothpl. in dér heimischen obe-
ren Trias.
3. T. ZELLER: Neuere Daten zűr kristallographischen Kenntnis dér Felsőbányaer
Baryte. Zum 1 hema sprach: A. LIFFA.
4. LAD. STRAUSZ; Geologie dér Gegend von Mecsekjánosi, Szopok und Mecsek -
pölöske. Zum Thema sprach: F. PÁYAY VÁJNÁ.
19. Dezember 1923.
1. EUG. NOSZKY: Das Oligozán und Miozan im mittleren Teil des ungarischen
Mittelgebirges. I.
2. ELEMÉR SZADECZKY: Lagerungsverháltnisse des Eozáns im nördlichen Teile
dér Gyaluer Alpen.
3. JOSEF SÜMEGHY: Die stratigraphische Lage dér Baltavárer Fauna.
III. Ausschusssitzungen.
Am 3. Januar, 5, Február, 7. Márz, 4., 18. April, 16. Mai, 17. Október, 5, De-
zember.
166
HÍREK A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZETBŐL.
Hírek a m. kir. Földtani Intézetből.
Miként egyéb hazai tudományos intézményeink, a m. kir. Föld-
tani Intézet is mostoha viszonyok közé került az utóbbi időkben.
Szakszemélyzete erősen megfogyott, a szükséges utánpótlásra pedig
vajmi kevés a kilátás. A „leépített" javadalmazásból még a dolgozó-
helyiségek fűtésére sem tellett, viszont épületének DNy-i szegletén
veszedelmes talajsülyedés nyomai jelentkeztek. A borús évek dacára
a Földtani Intézet egy jobb jövő reményével folytatta hivatását, a
megmaradt rögöt fokozott figyelemmel vizsgálva és az ebből leszűrt
tapasztalatok írásos bizonyítékait fiókokban őrizve.
Még 1919-ben elsőrendű kötelességének tekintette a Földtani
Intézet a hazai nyersanyag- és energiakészlet tüzetes tanulmányozását.
Mindenekelőtt teljes leltárt készített az országban eddig megfigyelt
hasznosítható kőzet- és ásványelőfordulásokról, egyidejűleg meg-
indítva a művelésben levő szénterületek legrészletesebb vizsgálatát.
Ennek keretében bányageológiai felvételek készültek a Budapest- és
Esztergom-vidéki, valamint a borsodi szénmedencékben, továbbá a
Vértesnek DK-i szegélyén. E munka méretekben fokozódott, amióta
a m. kir. kereskedelemügyi minisztérium széngazdasági ügyosztályától
1923-ban azt a megbízást kapta a Földtani Intézet, hogy minden
reménybeli szénterületre is kiterjessze kutatásait. Azóta Szontagh T.
aligazgató irányítása mellett serény munka folyik a hazai szénkutatás
terén, minek folyamán az utolsó két évben számos gyakorlati értékű
geológiai kérdés nyert megoldást. Palfy M. főb. főgeol. a mátraalji
fiatal szénteknőket vette vizsgálat alá, majd a Mecsek szénelőfordulásait
tanulmányozta; Schréter Z. osztálygeol. a borsodi medencében végzett
kutatásokat, valamint résztvett az esztergomi szénterület tanul-
mányozásában is. Rozlozsnik P. főgeol. a Pilis és Gerecse,
főképen pedig Tatabánya széngeológiáját dolgozta fel, míg telegdi
Rotií K. osztálygeol. a Dunántúl, főleg a Vérteshegység szén-
lelőhelyein kívül a salgótarjáni medencét vette munkába. Eközben
László G. főgeol. a nagyobb tőzegtelepek behatóbb vizsgálatát
folytatta. De hazánk egyéb vidékeinek rendszeres földtani és talajtani
térképezése sem akadt meg folytonosságában, mert bár a nyári külső
munkák költség híjján csak rendkívül rövid tartamúak lehettek, mégis
azokból minden geológus kivehette részét. Így Teitz P. főb.
főgeol. az állami gazdasági szakiskolák birtoktesteinek talajviszonyait
és Karcag vidékének szikeseit tanulmányozta; Horusitzky H. főb.
főgeol. a kis magyar alföld D-i részén folytatta agrogeológiai fel-
vételeit; Timkó I. főb. főgeol. Budapest környékén végzett talaj-
térképezést; Liffa A. főb. főgeol. az eperjes-tokaji hegység geológiá-
jával volt elfoglalva; László G. főgeol. Fejér megyében, Kadió 0.
főgeol. és Toborffy G. osztálygeol. Tolna megyében. Maros I. főgeol.
pedig Somogy megyében végezték a régi geológiai felvételek reambu-
lálását; Vigh Gy. osztálygeol. a Gerecsét tanulmányozta; Vendl A.
osztálygeol. a magyarországi földgázkutatással volt elfoglalva, leg-
újabban pedig Szt. Endre hegyvidék geológiájának részletes tér-
képezését végzi; végül Ferenczi I. osztálygeol. miután Alsó- Auszt-
riába az ottani gázkutatásban való részvételre szóló meghívásának
HÍREK A M. K1R. FÖLDTANI INTÉZETBŐL.
167
1923-ban eleget tett, 1924-ben a budapesti és esztergomvidéki szén-
területeket elválasztó hegyvidék felvételét eszközölte.
Egyéb kisebb alkalomszerű külső munkák elvégzése mellett részt
vett a Földtani Intézet a fejérmegyéi Sárrétnek az Országos Magyar
Gyüjteményegyetem által megindított átkutatásában is László G.
tőgeol. és Vendl A. osztálygeol. személyében.
A belső munkákat nem kevésbbé akadályozta a sors mostoha-
sága, de azért ezek is lépést tartani törekedtek a tudományos és
gyakorlati kívánalmakkal. Már 1921-ben elkészült az 1 : 500.000 mér-
tékben tervezett „ Magyarország részletes földtani térképe11, első
negyede kéziratban, mely hazánk DK-i (Erdély és a Bánság) tájai-
nak geológiáját ábrázolja a Földtani Intézet rendelkezésére álló
összes adatok felhasználásával. Az időközben szertelen méreteket
öltött előállítási költségek miatt ennek, valamint a további munkába
vett lapoknak kiadása jobb időkig halasztást szenvedett. Ugyanezen
oknál fogva Papp K. egyet, tanár 1916-ban megjelent „A magyar
birodalom vasérc- és kőszénkészlete" című művének csak első felét
sikerült német fordításban „Die Eisenerzvorrate des ungarischen Reiches"
címmel kiadni, míg második felének megjelenése az újabban szerzett
tapasztalatokkal bővülve az anyagi lehetőségek bekövetkezését várja.
Kiadást értek: „A m. kir. Földtani Intézet 1917- évi balkáni mun-
kálatainak tudományos eredményei" , mint a háborús külföldi munka-
alkalom utolsó gyümölcsei; Rozlozsnik P., Schreter Z. és T Roth
K.-tól „Az esztergomvidéki szénterület bányaföldtani viszonyai “ egy
külön térképmelléklettel ; Treitz P. „Magyarázó az átnézetes orszá-
gos klimazonális talajtérképhez" , mely térkép a Földtani Közlöny
1918-ik évi folyamában szerzőnek „Magyarország morfológiai egysége ‘‘
c. cikkének mellékleteként ismeretes.
A Földtani Intézet sorozatos kiadványai közül az Évkönyv-
nek utolsó két kötete összesen négy füzettel gyarapodott, amelyek
a következők : Horusitzky H. : „ Tata és Tóváros hévforrásai “ egy
táblával; Schrétek Z.: „Az egri langyosvízií források “ négy táblával ;
Rozlozsnik P.: „ Nummulina-tanulmányok “ egy táblával, végül Pálfy
M : „A rudabányai hegység geológiai viszonyai és vasér ctelepei" egy
táblával és Sümeghy J.: „ Forrásmészkő-tanulmányok " című függelé-
kével. Az idők jele, hogy az eddig felsorolt kiadványok majd mind-
egyike csak úgy tudott megjelenni, hogy részben érdekelt magánosok
és vállalatok nagylelkű anyagi támogatását élvezhették. Ezzel szem-
ben a Geologica Hungarica című kiadvány idegennyelvű sorozatában
megjelent G. Schlesinger: „Die Mastodonten dér Budapester Samm-
lungen' című tanulmány 22 táblával, természetszerűleg kizárólag a
Földtani Intézet költségeit terhelte.
Hazánk mezőgazdasági érdekeinek szolgálatában a Földtani In-
tézet újra felvette a néhány évvel ezelőtt, rajta kívül álló okokból
elejtett fonalat és hozzálátott az egykori agrogeológiai munkásság
felélesztéséhez. Ezt célozta az 1924. év tavaszán összehívott és köz-
érdeklődéssel találkozó talajtani értekezlet, amely a legkívánatosabb
talajvizsgálati irányok kijelölésére volt hivatott. Az ugyanezen év
májusában Rómában tartott IV. nemzetközi talajtani kongresszuson
pedig a Földtani Intézetet Treitz P. főb. főgeol. képviselte.
168
hírek a m. kir. földtani intézetből.
A Földtani Intézet múzeumát, a kommunizmus alatt szenvedett
széthányattatása után, mérhetlen fáradsággal végre olyan állapotba
sikerült hozni, hogy 1924 nyárelején a közönség látogatásainak ismét
megnyitható lett. Hogy mily közérdeklődésnek örvendett, azt az első
hetek zsúfoltságán kívül az is bizonyítja, hogy gyors egymásutánban
érkeztek az iskolák és testületek szakszerű vezetést kérő jelentkezései.
A könyv- és térképtár helyiségeinek fűtetlensége miatt úgy-
szólván csak a nyári hónapokban volt használható. Fejlesztése
Halaváts Gy. ny. főb. főgeol. szaktudásának és buzgóságának köszön-
hető, aki egyébként 1924 nov. havában érte el kizárólag a Földtani
Intézetnél teljesített 50 éves szolgálatának ritkaszép évfordulóját.
Sok fáradságának eredménye, hogy legalább a háborúban majdnem
teljesen megszakadt kül- és belföldi csereforgalom révén a könyvtár
szakirodalmi kincstára újabban örvendetesen gyarapodik annak dacára,
hogy a még mindig magas könyvárak mellett vásárlásra úgyszólván
gondolni sem lehet. De e téren is egyes nagylelkű jóakaróinak támo-
gatását élvezte a Földtani Intézet, mint pl. o. Hédin Sven hírneves
utazóét, aki ötkötetes „Southern Tibet“ című legújabb díszmunkáját
ajándékozta a könyvtárnak.
A szakszemélyzetben a legutóbbi évek során oly nagy változá-
sok következtek be, hogy ezek részletes méltatása nem lehet jelen
rövid sorok feladata. Legyen elég c~ak megemlékezni azon nagy veszte-
ségről, melyet id Lóczy LAjosnak, a nagytekintélyű igazgatónak és
világhírű tudósnak elhunyta okozott. Ugyancsak fájdalmas veszteséget
jelent semsei Stm^ey ANDORnak, a földtani tudományok bőkezű párt-
fogójának és a Földtani Intézet tiszteletbeli igazgatójának 1924 aug.
havában bekövetkezett halála.
Ugyanez évben érdemdús és több évtizedes szakadatlan munkás-
ságban a Földtani Intézetnél végzett szolgálat után iglói Szontagh
Tamás, a köztiszteletben álló aligazgató nyugalomba vonult, az igaz-
gatói cím egyidejű elnyerésével. Az így elárvult igazgatói szék vég-
leges betöltéséig Pálfy Móric főb. főgeológus viseli a vezetés gond-
jait.
Mint veszteségeit könyvelte el a Földtani Intézet Ballenegger
Róbert, Jablonszky Jenő, Jekeliusz Erich, Kormos Tivadar,
Lambrecht Kálmán, SzinyedMerse Zsigmond geológus tagjainak
kiválását, továbbá Vogl Viktor és Horváth Béla geológusok el-
halálozását.
Ezek szerint a m. kir. Földtani Intézet szakszemélyzetének
jelenlegi állománya a következő :
Igazgatóhelyettes: dr. Pálfy Móric főb. főgeológus; igazgató-
sági titkár: dr. v. Marzsó Lajos; főgeologusok: Treitz Péter főbt.,
Horusitzky Henrik főbt., Timkó Imre főbt., dr. Liffa Aurél főbt,,
dr. Em^zt Kálmán fővegyész, dr. László Gábor, dr. KadiC
Ottokár, Maros Imre, Rozlozsnik Pál; osztálygeológusok: dr.
Schréter Zoltán, dr. t. Roth Károly, dr. Vendl Aladár, dr.
Vigh Gyula, dr. Toborffy Géza, dr. Fekenczi István; térképész:
Pitier Tivadar, Heidt Dániel; rajzoló: Dómok Teréz; praeparator:
Haberl Viktor; irodakezelő: Bryzon Piroska.
Beküldte: László Gábor dr. főgeológus-