9 / / K 3'J Digitized by the Internet Archive in 2016 https://archive.org/details/foldtanikozlony5319magy_1 FÖLDTANI KÖZLÖNY. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA. EGYSZERSMIND A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTIK VENDL MIKLÓS dr. és ZELLER TIBOR dr. • TÁRSULATI TITKÁROK. ÖTVENEGYEDIK (LI.) ÉS ÖTVENKETTEDIK (LII.) KÖTET. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.) ZEITSCHKIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DÉR KÖNIGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN ANSTALT. REDIGIERT VON Dr. MIKLÓS VENDL und Dr. TIBOR ZELLER SEKK ETÁR E DÉR GESELLSCHAFT. EINUNDFÜNFZIGSTER (LI.) u. ZWEIUNDFÜNFZIGSTER (LII.) BÁND. BUDAPEST, 1923. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. * EIGENTUM DÉR UNG. GEOL. GESELLSCHAFT. MAGYAR TUD. TÁRSULATOK SAJTÓ VÁLLALATA RT. — SZABÓ T. ISTVÁN, TARTALOMJEGYZÉK GYÁSZJELENTÉSEK. Lap Semsei Semsey Andor dr. haláláról 5 Pallini ínkey Béla haláláról 6 Vogl Viktor dr. haláláról 6 ÉRTEKEZÉSEK. Schafarzik Ferenc dr. : . . . . A Hypsospatangus Hantkeni Páv. sp. fajnak Buda* pesten a budai márgában való újabb tömeges elő* fordulása 7 Szentpétery Zsigmond dr. : A toroczkói vaspataki vasbánya földtani szelvénye 10 Pávai Vájná Ferenc dr. : . . Válasz a magyar földgázkutatás kritikájára. Meg? jegyzések Lóczy Lajos dr. »Magyarország tektonikai és ősföldrajzi kérdéseire« 21 Sümeghy József dr. : Diósjenő környéke miocénkori rétegei és azok faunái 31 Vendl Mária dr. : Calcit Vaskőről, antimonit Hondolról, gipsz Óbudád ról és markazit Nemesvitáról 39 Liffa Aurél dr. és Emszt KÁLMÁN^dr. : Tschermigit Tokodról 45 Tokody László dr. : A pirít szimmetriája 52 Majer István dr. : Felsőkréta Dinosaurus nyomok a kosdi eocén szén; telep fekűjében 66 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. -f Vogl Viktor dr. : Adatok Magyarország mezozoi tüskebőrűinek isme? rétéhez 76 Tokody László dr. : Finnmosseni magnetit 77 TÁRSULATI ÜGYEK. I. Közgyűlések SO II. Szakülések 80 III. Választmányi ülések 82 1 1NHALTSVERZEICHNIS des SUPPLEMENTS TRAUERANZE1GEN. Dr. Andor v. Semsey Adalbert v. Inkey Dr. Viktor Vogl ABHANDLUNGEN. Dr. F. Schafarzik : .... Über ein neues, massenhafles Vorkommen von Hypso* spatangus Hantkeni, Pávay sp. im Ofener Mergel zu Budapest Dr. S. v. Szentpétery : . . Geologische Verháltnisse dér Eisenerzgrube bei Toroczkó Dr. f. Pávai Vájná : . . Reply to the Criticism on Prospecting Work fór Gas in Hungary (Remarks to Dr. Lewig Lóczy’s Paper on »Questions of Tectonics and PaleoíGeography of Hungary «) Dr. J. v. Sümeghy : .... Über die Schichten und die Fauna des Miocáns dér Umgebung von Diósjenő Dr. Marié Ven dl : .... Kalkspat von Vaskő, Antimonit von Hondol, Gyps von Óbuda und Markasit von Nemesvita Dr. A. Liffa und Dr. K. Emszt : Tschermigit« Vorkommen in Tokod, Comitat Esztergom Dr. L. Tokody : Symmetrie des Pyrits auf Grund dér Aetzung Dr. S. Majer : Oberkretazeische DinosaurussSpuren im Liegenden des Kosder eocánen Kohlenflötzes KURZE MITTEILUNGEN. -j- Dr. V. Vogl : Notes sur les Échinides mésozoiques de la Hongrie. . Dr. L. Tokody : Magnetit von Finnmossen VEREINSNACHRICHTEN. Lap 83 84 84 85 87 95 100 102 105 108 113 115 116 I. Aus den Generalversammlungen II. Aus den Fachsitzungen III. Aus den Ausschuss=Sitzungen . . 117 118 120 FÖLDTANI KÖZLÖNY LI-LII. kötet. 1921-22. \ A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT VÁLASZTMÁNYA mély fájdalommal jelenti, hogy semsei SEMSEY ANDOR tiszt, bölcsészetdoktor, a m. kir. Szent István=rend középkeresztese, főrendiházi tag, a Magyar Nemzeti Múzeum ásványi és őslénytárának tb. osztályigazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanás csának tagja s 111. osztályának t. tagja, a Kir. M. Természettudományi Társulat tiszteleti és választmányi tagja stb. s Társulatunknak 1876 óta rendes, 1883 óta tiszteleti és választmányi tagja, a hazai tudomány minden ágának bőkezű maecenása 1923 augusztus hó 14*én elhunyt. EMLÉKE ÉLNI FOG KÖZÖTTÜNK! NYUGODJÉK BÉKÉBEN! A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT VÁLASZTMÁNYA mélyen megrendülve jelenti, hogy pallini INKEY BÉLA volt m. kir. főgeológus Társulatunknak 1874 óta rendes, majd tiszteleti tagja, 1921 augusztus hó 31=én Szombathelyen elhunyt. BÉKE LENGJEN PORAI FELETT! A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT VÁLASZTMÁNYA mély gyásszal jelenti, hogy VOGL VIKTOR bölcsészetdoktor, m. kir. osztálygeológus, Társulatunknak 1907 óta rendes, 1910 óta örökítő tagja, majd 1920 óta agilis másodtitkára, 1922 augusztus hó 23*án munkás életének 374k évében Rákospalotán jobblétre szenderült. ÁLDÁS ÉS BÉKE PORAIRA! ÉRTEKEZÉSEK. A HYPSOSPATANGUS HANTKENI, PÁV. SP. FAJNAK BUDAPESTEN A BUDAI MÁRGÁBAN VALÓ ÚJABB TÖMEGES ELŐFORDULÁSÁRÓL. írta : Schafarzik Ferenc dr* Tisztelt ünnepi Szakülés! Prudniki Hantken Miksa — akinek születése századik évforduló- ját a mai szakülésünkön ünnepelni óhajtjuk — tudományos működésé- nek javarészét a budavidéki óharmadkori lerakódások tanulmányozásá- nak szentelte. Számos értekezésében nemcsak fauna-elemeikkel, hanem rétegtani helyzetűkkel is foglalkozott. Eközben élénk vitába keveredett Hofmann KÁROLYlyal, aki a budai óharmadkori üledékeknek ugyancsak alapos ismerője volt. Külö- nösen a „briozoás rétegek4* hovátartozása képezte a két tudós közt az ütközőpontot, amennyiben Hofmann Károly a legfelső eocénbe, Hantken Miksa pedig az oligocén aljára helyezte őket. Mindegyikök szívósan ragaszkodott a maga nézetéhez, úgy hogy életükben egységes felfogásra nem bírván jutni, megingathatatlannak vélt meggyőződésüket még a sírba is magukkal vitték. Azóta évtizedek teltek el anélkül, hogy e kérdés véglegesen tisztá- zódott volna. A fiatalabb tudósgeneráció egyik-másik tagja érintette ugyan e kérdést, úgy mint pl. néhai Lörenthey Imre, továbbá Vogl Viktor, — még pedig Hantken nézete szellemében, de azért eldöntött - nek a budai eocén és oligocén közti határ kérdése még manap sem mondható. De talán soha nem is lehet ezen nézetbeli differenciát vég- legesen kiküszöbölni, mivel a vitás briozoumos rétegek emelete Budán egy megszakítás nélküli eocén-oligocén tenger folytatólagos tilepítésének az eredménye, amely a lényeg különösebb sérelme nélkül úgy az eocén rétegsorozathoz zárókő gyanánt hozzácsatolható, mint pedig az oligocén idő beköszöntő képződményének is vehető. A régi elkeseredett nézeteltérést ma nyugodtabban fogjuk fel és a fauna szolgáltatta érvek szubtilitásain kívül lehetőleg még a fizikai viszonyokat is figyelembe véve keressük a kérdés természetes megol- dását. * Előadta 1921 november 9-iki Ilantken-ülésen. 8 SCHAFARZIK FERENC DR. A briozoás rétegekre következő budai márga és kiscelli agyagra vonatkozólag pedig örvendetes módon teljes volt a megegyezés az elköl- tözött két jelesünk felfogása között, amennyiben a két lerakódást egyező faunájuk alapján az alsó oligocénhez tartozónak ítélték. Közü- lök a budai márga típusos parti üledék, míg a kiscelli agyag egy mé- lyebb tengeri lerakódásnak felel meg. A budai márga és a kiscelli agyag faunájával régebben főleg Hantken Miksa, Hofmann Károly és Pávay Elek foglalkoztakr újabban pedig Lörenthey Imre. Hofmann Károly fájlalja, hogy a Budai hegységben a budai márga faunája eltekintve a foraminiferáktól, nem annyira hozzáférhető, mint a kiscelli agyagé. Ez utóbbinak ugyanis még a múlt század derekán számos új és jó feltárása keletkezett a sűrűn egymásután telepített téglagyárak agyaggödreiben. A budai márga ellenben nem dicsekedhetett hasonlókkal. Azonkívül sokkal kedvezőt- lenebb a budai márgából való kövületgyüjtés, mint a kiscelli agyagból, mivel mélyebb feltárásokban üde állapotban szívósabb és nehezebben hasítható, a felszínen pedig többnyire már szétfagyott. Innen van az, hogy a budai márgából előkerült kövületek többnyire nem annyira a rendszeres gyűjtésnek, hanem inkább a szerencsés alkalomnak voltak köszönhetők. Egy ilyen kiválóan kedvező alkalom kínálkozott a Várhegy alatti alagút kivájásakor, mit Szabó József derekasan bőséges gyűjtésre fel is használt, a gyűjtöttek közt különösen sok echinidáról téve említést. Szép lelőhely volt a Császárfürdőhöz tartozó Zsigmond-utcai ház mö- götti márgafal leásása is, de különösen föllelkesítette HANTKENt a 70-es évek elején az a kivált tüsköncökben gazdag lelet, amelyre az Albrecht-úti LóNYAi-féle fehérpalota alapozása alkalmával bukkantak — Pávay Eleket pedig az ismert jeles monográfiájának megírására ser- kentette, amely: „A budai márga ásatag tüskönceiu címen a m. kir. Földtani Intézet évkönyvének III. kötetében jelent meg. Szép leletek a budai márgában annyira ritkák és feltűnést keltők, hogy pl. még későbben is Lörenthey Imre a márgában egy-egy szebb vagy újabb makrofaunabeli kövület fölfedezését valóságos vívmánynak tekin- tette. Ilyen előzmények után nagy volt az örömem, amikor 1911 és 1912-ben a budai Rózsadomb új feljáró kocsiútja megépítése alkalmá- val akkori és volt tanítványaim egymásután az ottani friss márga- leásásokból származó szebbnél-szebb kövületleletekkel leptek meg. Elsősorban László Jenő műépítész nevét említem föl, ki mint az útépítést végrehajtó vállalkozó mérnök különösen a domb tövében a Mecset-utcai részen történt térszínmélyítés alkalmával a csoportosan felbukkanó tüsköncöket gondosan gyűjtötte és hozzám elküldötte. Egyes szép példányokat hoztak továbbá Körmendy Károly és Sebes- tyén Vilmos akkori mérnökhallgatóim, valamint hozzájárult e gyűjtésekhez mint a Zárda-utca lakója Zsigmondy árpád ig. tisztelt, tagtársunk is. Legyen szabad mind a nevezetteknek éber figyelmükért, amellyel a ritka és szép paleontologiai tárgyakat a tudomány számára megmentették, ezen helyről is őszinte köszönetemet kifejeznem. De többször magam is kint jártam a helyszínen, mialatt sikerült még egy- néhány aprósággal az egybegyült anyagot szaporítanom. A HYPSOSPATANGUS HANTKENI PÁV. SP. FAJNAK BUDAPESTEN STB. 9 Előzetes meghatározások alapján eddigelé a következő fajokat ismerhettem fel: Pentacrinus didactylus, cI’Arch Porocidaris pseudoserrata, Cotteau Hypsospatangus (azelőtt Macropneustes) Hantkeni, Pávay (var. major) Pericosmus formosus, Pávay Brissopsis (azelőtt Deákia rotundata), Pávay Spatangidse (kevésbbé jól megtartva) Pteropoda (Valvatella?) Pholadomya cf. Ludensis, Desh Pecten (Parvamusium) Bronni, C. Mayer Cassidaria nodosa, Sol j Xenophora (Tugurium) subextensa> d’ORB Nautilus sp. (töredék) nyéltagok 1 darab- 22 „ A hypsospatangus-falka a Mecset-utcában találtatott, a cidaris ellenben a Zárda-utcában, a többi kövület pedig részint a Mecset- utcában, részint a többi feltárásokban. Amint látható, a Hypsospatangus Hantkeni, Pávay az az elem,, mely e faunulának megadja a jellemző bélyegét. Maga ez a kiváló faj csupa legnagyobb példányok által van képviselve, amennyiben testük a szimmetria sík szerint 12 cm, ami oly méret, mely Pávay leírása szerint az Albrecht-úti leletben csak kivételesen volt észlelhető. Azok a budai márgapadok, amelyekbe az új útszerpentinák be lettek vágva, 25 — 30° alatt dűlnek D-i irányban. A rétegek tehát az Apostol-utca vonala mentén emelkedők. A Rózsadomb D-i oldalának mindeme feltárásai különben a budai márga emeletének legfelső réte- geihez tartozók, amelyekkel e képződmény egyszersmind már az innen délre fekvő Országutat elfoglaló kiscelli agyag alá merül. A TOROCKÓI VASPATAKI VASBÁNYA FÖLDTANI SZELVÉNYE. irta: SzENTPÉTERY ZsiGMOND DR.* (Egy ábrával.) A torockói vasbányákkal újabban többen is foglalkoztak. Így 1910-ben Krusch berlini professzor,1 aki a vasérc genetikájára több új becses megfigyelést közölt, 1916-ban pedig Papp Károly budapesti pro- fesszor, aki azokat bányászati szempontból tárgyalta.2 Még e munkák megjelenése előtt, 1910 júniusban, a környékbeli eruptivumok tanulmá- nyozása kapcsán magam is átkutattam az akkor már nagy részben el- hagyott bányák még bejárható részeit. Állandó nagy elfoglaltságom miatt eddig csak egy kisebb értekezésben ismertettem a vasbánya pár ásványát.3 Miután azonban e tanulságos feltárások jelenleg már nagy- részben be is roskadtak, nem látszik érdektelennek, hogy legalább jelen munkám rögzítse le az 1910-ben még észlelhető földtani viszonyokat.4 A vasbánya altárója a községtől ÉÉNy-ra a Csiblok-hegy É részén a Nyíresoldalon van, a Vaspatak kanyarulatánál.5 Eredeti hossza 1250 m volt, de már ottlétemkor is teljesen összeszakadt 800 m-en túl. Belőle a 790 m-nél roskatag lépcső vezetett az 55 m-rel magasabb Középjárásba, mely kissé zegzugosan, de az altáróra nagyjában merő- * Előadta az 1920. november hó 3-án tartott szakűlésen. 1 P. Krusch: Über primare und sekundare metasomatische Prozesse auf Erzlager- státten. Zeitschr. f. prakt. Geol. Bd. 18., p. 174 — 6: Berlin, 1910. 2 Dr. Papp Károly: A magyar birodalom vasérc- és kőszénkészlete, p. 359 — 361. Budapest, 1916. 3 Dr. Szentpétery Zsigmond: Galenit és sphalerit, göthit és pyrolusit Torockó- ról. Ásványtár Értesítője. IV. k., p. 95 — 103. Kolozsvár, 1917 . 4 Az újabban oly rendkívüli módon megnehezedett kiadási viszonyok következtében a részletes ásványtani és kőzettani vizsgálatok eredményeinek közlésétől most, eme értekezésem keretében el kell tekintenem, úgy, hogy csak a geológiai viszonyokat és a petrológiai következtetéseket adom itt elő. 1923. X. A szerző. 5 Miután Telegdi Roth Lajos a vasbánya vidékének földtani alkotását (M. k. Földt, Int. Évi Jel. 1897-ről p. 62—93), Papp Károly (id. h.) pedig a vasbánya helyzeti viszonyait behatóan ismerteti, e részletekre most nem térek ki. A TOROCKÓI VASPATAKI VASBÁNYA FÖLDTANI SZELVÉNYE. 11 in legesen halad 290 m távolságra. A 215 m-nél az altáróval egyközös középtáró nyílik belőle, amelyből azonban már csak 20 m-nyi rész volt járható, annyi, amennyi lehetővé tette, hogy üggyel-bajjal rozzant létrákon, zuhogó vízben s a 105 m-rel fennebb levő Hermányostáróba juthattunk. Ennek azonban csak egyik kétemeletíí mellékjárása (az - alsó DDNy-i irányú, a 15 m-rel magasabb felső vágás kb. ÉD-i) volt még nyitva vagy 150 m hosszban. Maga a DDK-i irányú Hermányostár’ó csak külső bejárata körül volt hozzáférhető. Mindezen helyek közül az altárót méterről méterre átvizsgáltam, de a lehetőség szerint átkutattam a többit is. A bejárt helyek f földtani alkotása a következő: Az altáró bejárata és első 290 m szakasza lejtő- törmelékféle lerakodásba van hajtva, melyet T. Roth diluvialisnak jelez (id. h.). E rétegzésnélküli lerakodás- nak főtömege vöröses és sárgás agyag, igen sok szögletes és minimális legömbölyödött kristályospala, homokkő stb. darabbal. A kristályospala szálban 290 m-nél kezdő- dik. Az első 15 m szakaszon (290 — 305 m) chloritos gneisphyllit van, amelynek rétegei enyhén: Ny 25° alatt dőlnek. Ennek abradált rétegfejeire rakódott le a dilu- viális (?) üledék. Majd biotitgneisphyllit következik és tart egészen 360 m-ig, tehát 55 m hosszban. Dőlése 305 m-nél concordans a chloritgneisphyllitével, melybe szinte észrevétlenül megy át; 315 m-nél egy hatalmas ráncnál a rétegek 86°-os NyÉNy-i dőlésűek lesznek, 320 m-nél már enyhül a meredekség, itt 76° a dőlés ÉNy felé. A 328 — 333 m szakaszon teljesen össze vannak sza- kadozva a rétegek, kőzeteik összezúzódtak és sárgás- vöröses agyaggá változtak. Ezt a nagy szakadást bő pyritkiválás jelzi, mely azonban jórészben limonitosodott. Majd tovább ismét meredekké válik a dőlés (333 m-nél NyÉNy 80°) és egyik ránc a másikat éri. Nagyon jól megfigyelhető két ránc van a 337 és 347 m szakaszokon. A fődőlés egyébként 340 m-nél NyÉNy 64°, 350 m-nél ÉÉNy 50° és ez tart a biotitgneisphyllit határán (360 m) túl a chloritgneisphylliteknél is egészen a 368 m-ig, ahol egy érdekes térdalakú ránc (dőlések: 368 m-nél 50° ÉÉNy, 370 m-nél 20° DK, 372 m-nél 60° ÉNy) után az ÉNy-i 3 dőlés a chloritgneisphyllit határáig (387 m) tart, ahol \ ismét egy szakadási vonal van, melynek mentén kb. 1 I m 12 SZENTPÉTERY ZS1CM0ND vastagságban van összeszakadozva és elváltozva úgy a gneisphyllit, mint az utána következő sericitphyllit, de pyrit és quarzkiválás is észlelhető. Ennek a kívülről számítva első övnek, a majdnem 100 m vastag gneisphyllit rétegcsoportnak az alkotása meglehetősen egyenletes. Az alkotó két kőzetfajta: a chloritgneisphyllit és biotitgneisphyllit nemcsak concordansan települ, de egymásba igen finom átmenetekkel szinte észrevétlenül megy át. A rétegcsoporton egészen jól észlelhető négy redő van s egy nagyobb szakadás, ugyancsak egy szakadás mentén végződik is. A szakadás után (387 m), mely egyszersmind vetődési vonal is, kezdődik a sericitphyllit szintén egységes öve, mely tart 455 m-ig, ahol az újra feltűnő chloritgneisphyllittől szintén egy szakadási-vetődési vonal választ ja el. A sericitphyllit a kezdetétől egészen 420 m-ig elég egyenletesen ÉÉNy felé dől 78°, majd 65° alatt, 420 m-nél ismét egy törési vonal van bőséges pyritkiválással, közvetlen utána a csapás is megváltozik, mert É felé dőlnek a rétegek, még pedig 425 m-nél 62t> alatt, 440 m-nél egy kisebb redő van 20°-os dőléssel, mely a 456 m-es szakasz törésvonaláig tart. A sericitphyllit rendkívül gazdag quarzit- rétegekben, melyeknek vastagsága 6 m-ig emelkedik. Vastagabb sericitquarzit-rétegek vannak a 406, 411 és 415 m-es szakaszoknál, ahol kb. 1 — 1 m-esek, leghatal- masabb azonban magában a redőben. Kisebb, már az altáróban is ki- ékelődő quarzitlencsék meg éppen nagyon gyakoriak. Mindezeket jel- lemzi a turmalin- és pyrit-, néha albittartalom is. Magában a sericit- phyllitben is néha annyira felszaporodik a quarz, hogy az quarz- phyllitbe megy át, amely a 400 m szakaszon majdnem 1 m vastag. De vannak a sericitphyllitövben szabálytalan quar'zerek is, gyakran pyrittel, calcittal társulva, vastagságuk azonban legfeljebb 1 dm. A sericitphyllit után megint chloritgneisphyllit következik 46 m hosszban, 456 — 502 m közt. Ezen a kis szakaszon három nagy redő van. Települése a kezdeténél (458 m) 86° ÉNy, 468 m-nél 45° ÉÉNy, 485 m-nél 60° ÉNy, 492 m-nél 32° NyÉNy, tehát nemcsak össze van gyűrve, hanem csapásirányát is változtatja. Egy helyütt: a 485 m-nél pár dm vastagságban valamivel világosabb és gránátot bőven tartal- mazó albitgneis van, mely a körülvevő gneisphyllittől teljesen kristá- lyos voltában is különbözik. Települése concordans a gneisphyllitével, melyet az 502. m-nél vetődés választ el az utána következő, quarzit- betelepülésekben gazdag sericitphyllit- sortól, mely 22 m vastagságban egyetlen nagy redőt alkot. Dőlése 502 m-nél 35° ÉNy, 515 in-tői végig 60° ÉNy. Az apróbbakon kívül az 508. és 519. m-nél dm-es vastag quarzitréteget találtam benne. A TORDCKÓI VASPATAKI VASBANYA FÖLDTANI SZELVÉNYE. 13 Az 524. m-nél amphibolit kezdődik, és pedig meredeken: 78“ ÉÉNy, az 552 m-es ráncnál már ÉNy felé dől 28° alatt s ez tart egészen a belső határt jelző törésvonalig, 567 m-ig. Ez a biotitos amphibolit a kezde- ténél igen finom szemű és majdnem levelesnek mondható, calcit- és quarzereket bőven tartalmaz, 550 m körül jóval durvább szemű és vastag palás. Éles törési vonal választja el tőle az 568. m-nél a sericitphyllittel váltakozó sericitalbitgneis- sort, melynek csapása majdnem merőleges az amphibolitéra, dőlése u. i. a szakadás után 65° Ny, 580 m-nél 85° Ny, majd az 585. m-nél egy törésvonal után már DNy felé dőlnek a majd- nem egészen függőleges rétegek. Ezen a szakaszon (570 — 605 m) egy szép synklinalis redő van az 580. m-nél. A 605 — 615 m közt ismét chloritgneisphyllit van, teljesen össze- gyűrve és morzsolva, sok helyütt formálható zöldes agyaggá változva. Valóságos vízgyüjtőhely. A 615. m-nél sericitphyllit kezdődik és tart 664 m-ig, ahol éles törési vonallal végződik. Dőlése 615 m-nél 60” Ny, 620 m-nél 8° Ny, a szakadáson (630 m) túl 38° NyÉNy, de tovább ismét visszatér az eredeti csapásirány, így dőlése 640 m-nél 30” Ny, 652 m-nél egy kis ránc után egyszerre nagyon meredekké válik: Ny 80°. Ezen az 50 m-es szakaszon két nagyobb redő van a kisebbeken kívül. Maga a kőzet sűrű sericitphyllit, nagyon sok quar'zérrel és rétegecskével. A 664 m-es törés után ismét chloritgneisphyllit következik, igen erősen összeráncosodva egy nagyobb redőn belül. Dőlési főirányai: 665 m-nél 60° Ny, 672 m-nél DNy 42°. Az ezután következő graphitphyllit nagyon egységes kőzetű sza- kasza ismét a fő dőlési irányt (ÉÉNy és ÉNy) követi, de rendkívül össze van gyűrve és sokszor több m vastagságban össze van zúzva. Nagyobb törés öt helyen látható rajta: a kezdeténél (676 m), azután 702 és 716 m-nél, utóbbi helyen 3 m vastagságban van szétmázolva, a 740 m-nél, ahol szintén 3 — 3 5 m-es összezúzódás jelzi a mozgást és végül 786 m-nél a mészkő határánál. (Dőlései: 676 m után 40° ÉNy, 684 m-nél 82° ÉNy, 690 m-nél 46” ÉNy, a 700 m törése után 30" ÉÉNy, 720 m-nél 26° ÉÉNy, 740 m-es törés után 52° ÉNy, 755 m-nél 67° ÉNy, 770 m-nél 38° NyÉNy.) Ezen a 110 m hosszú szakaszon a számtalan apróbb ráncon kívül négy nagyobb redő van. A graphitphyllit szintén gazdag quarzerekben és apróbb lencsékben; itt-ott sideritlencse is van benne. 786 m-nél kezdődik a kristályosmészkő, mely ottlétemkor 805 m-ig volt követhető. Állítólag 32 m vastag. Települése csak az itt-ott be- ékelődött vékony graphitphyllit-rétegecskék alapján figyelhető meg, máshol a nagy lithoklasisok könnyen félrevezetnek. A 789 és 805 m-nél kb. 60° alatt dől NyÉNy-ra. A graphitphyllit határán igen sok helyen 14 SZENTPÉTERY ZSIGMOND találunk belőle zárványokat. Ebben a kristálvosmészkőben a 787 — 789 m-es szakaszon van az a siderit- telér, aminek az altáró is köszönheti létét. Az eredeti főtelérhasadék Yitkovsky bányapénztáros szerint 1-42 m vastag volt, de úgy tapasztaltam, hogy a mellékkőzet felől nagyon egyenlőtlenül végződött, olykor vékony erek alakjában több m távolságra is elágazott. Ez a telér állítólag vagy 10 m magasságban már egészen limonitba ment át (Krusch id. h.). Ezt azonban nem nagyon támogatja az a tény, amit alább látni fogunk, hogy az 55 m-rel magasabb Középjárásban egészen üde siderittömegek vannak, sőt a 160 m-rel fennebb levő Hermányos járásban is akadtam sideritnyomokra. Maga a mészkő meglehetős nagyszemű, a siderittelér mellett erősen dolomitos, sőt tiszta dolomitkőzetbe is átmegy. Látjuk tehát, hogy az altáró bejárt szakaszán öt övét különböz- tethetünk meg: a sericitphyllit, gneisphyllit, graphitphyllit, amphibolit és kristályosmészkő övét, amelyek a nagyfokú egymásbagyűrődés miatt többszörösen váltakoznak egymással. A gneisphyllit négy ízben, a sericitphyllit három ízben bukkan fel a 800 m hosszú úton. A gyűrődés nagyjában olyan, hogy a sok apró ráncon kívül 17 nagyobb redő ismer- hető fel; legnagyobbrészben ferde redők ezek, de van köztük álló redő, szelidebb, flexura-féle ránc stb. A csapás iránya uralkodólag ÉK — DNy-i, de folyton változik, habár főleg csak kis fokokkal hajlong; 90°-os el- hajlást (DK — ÉNy) mindössze a 600 és 672 m körül tapasztaltam, azokon a helyeken vannak a legvastagabb szakadási-zúzódási övék is. 45°-os elhajlás a főcsapásiránytól már több és hosszabb szakaszon észlelhető. Az egyes változó kőzetszakaszokat rendesen éles törési- vetődési vonalak választják el egymástól, de találunk ilyen töréseket egyugyanazon kőzetszakasz keretén belül is; az egész úton összesen 15 törési vonalat észleltem. Az altárónál 55 m-rel magasabb Középjárás nagyjában a rétegek csapásirányába van vájva és kutató mellékvágásokkal bőven el van látva. A felmenet és a járás eleje kristályosmészkőből áll. utóbbi helyen limonitlencsékkel és -erekkel. Követve a zegzugos járás nagyjá- ban DDNy-i irányát, kb. 22 m-re a felmenetel helyétől találjuk a leg- hatalmasabb limonittömeget, mely 18 m-rel tovább kiékülve végződik a mészkőben. A kb. 70 m-es szakaszon 4 — 5 m vastag mészphyllit van NvÉNy 28° dőléssel, mindjárt mellette a mészkő határán kb. 1 m vastag siderittelérre bukkantam. Tovább ismét mészkő van kisebb-nagyobb limonitos siderit és limonit-fészkekkel. A 95 m-en túl szürke, meszes dolomit kezdődik (NyÉNy 76°) és tart kb. a 108 m-ig, ahonnan egészen a 135 m-ig limonitban és limonitos mészkőben halad a járás, ahol ismét mészkő van kb. a 152 m-ig, ahol vagy 8 m hosszban szeli át az út a sideritet, mely sok helyütt limonitba megy át. Utána erősen brecciás A TOROCKÓI VASPATAKI VASBÁNYA FÖLDTANI SZELVÉNYE. 15 mészkő következik, amelyben egy helyütt 10 m-es hatalmas limonit- lencse van. A 190 m-nél a már egyenletesen kristályos fehér mészkövet sűrű barim dolomit és meszes dolomit váltja fel (NyÉNy 60n), mely tart 215 m-ig, hol a járás beomlott. A járás maga csak nagyjában követi a csapásirányt s vele együtt az érc húzódási irányát, mert a nagyobb siderit-limonit lencsék-fészkek kedvéért sokszor letértek ebből az irányból. A Középtáró még be nem omlott 20 m hosszú szakaszán, a Középjárás szája és a hermányosi felmenet közt, a meszesdolomitnak igen szép redőjét észleltem (ÉNy 58° — DK 70°). A Hermányosjárásba való felmenet szürke és fehér, apró- szemű mészkőbe van vágva, amit az utolsó lépcsőknél barna palás- dolomit vált fel ÉNy 70° dőléssel. A dolomit tart a felmenettől DDNy-ra kb. 30 m-ig, ahol elég jól rétegzett mészkő váltja fel, szép gyűrődések- kel (ÉNy 66° — DK 60°). A kb. 40 m-es szakaszon, ahol a felső vágás nyílik, erősen összegyűrt amphibolit kezdődik és tart a kb. 65 m-ig (46 m-nél 38° Ny, 60 m-nél 68° KDK, 65 m-nél 53° NyÉNy), utána 3 m-es chloritgneisphyllit (50° ÉNy), majd graphitphyllit következik, mely tart a járás végéig, a kb. 95 m-ig. A graphitphyllitben olykor fél- méteres graphitquarzit- és kristályosmészkő-rétegek vannak, sőt sza- bálytalan sideritfészkek is akadnak. A felső Hermányosvágás kanyargós, de nagyjában É — D-i menete majdnem egészen limonitba van vágva, csak itt- ott látszik a kristályosmészkő vagy limonitos sideritrelictum. Innen ismét vissza- ereszkedve a Hermányosjárásba, először limonitban, majd vagy 25 m után kristályosmészkőben haladunk, mely a kanyargós járáson át a Hermányostáró elejére is átvezet, ahol a szabadba juthatunk. Mindezen helyeken előforduló lencseszerű, telér, olykor teleptelér- féle siderittömegek húzódási iránya nagyjában összeesik a kristályos- palák csapásával és nem merev egyenes vonalat alkot, valószínűleg az eredeti szakadás irányának megfelelően. A siderittelérnek és lencse- szerű tömegeknek a vastagsága pár dm-től több m-ig váltakozik. Leg- vastagabb a kristályosmészkőben, jóval vékonyabb ennek határán, leg- vékonyabb a palában. A Középjárás mészkövében egyik mellékfülke a 156 m körül 4 m vastag sideritet tárt fel. Az egyes, egymástól látszó- lag izolált lencséknek, amelyeket azonban több helyütt kimutathatólag összekötnek vékony telérszerű erek, a hosszúsága is nagyon tág határok között változik. Fontos az is, hogy a siderit nincsen élesen elkülönítve a szomszédos carbonatkőzetektől, úgyszólván fokozatosan megy át úgy a dolomit, mint a kristályosmészkő sideritbe. Innen van, hogy az oxydatio következtében ezek a mellékkőzetek is megteltek limonittal, legalább is olyan mértékben, amekkora volt az eredeti siderittartalom. 16 SZENTPÉTERY ZS1GM0ND Petrogenetikai következtetések. A vasbányák kristályospalái, mint a legapróbb részletekig menő vizsgálatokból kitűnt, a felső (epi) csoport tagjai, kivétel nélkül a phyllitövbe tartoznak és nagyrészben üledékes származásúak. A sericitphyllit agyagpalából származott, benne van a legtöbb agyagrelictum, amit valóságos rutilhálózat kísér; a meszes agyag általában kevés, ami van is, az is főleg egyes különálló rétegecskékben található. Vannak azonban egyes részeik, mint az altáró 425 és 455 m szakaszain, ahol több a calcit és ahol epidottal is társulva, kövezet- szerkezetű mészsilicatszarukő-féle kőzetet hozott létre. A quarzphyllit meglehetősen meszes és agyagos quarzhomokkő lehetett. A graphit- phyllitnek szenes agyag eredetére mutat a graphit (graphitoid) szoros összefüggése az agyaggal, a meszes rész minimális benne. A quarzit- fajtáknak csak kisrésze injectiói termék, nagyrésze üledék volt; a kevés agyagrelictum mellett legtöbbször meszet is tartalmaznak s minden ásványuk közös a sericit,-, illetve graphitphyllitekkel, amelyek közt t. i. előfordulnak, tehát quarzban rendkívül gazdag faciesként tekinthetők. Ez alól kevés kivétel van, ilyenek a turmalint, pyritet, fluoritot tar- talmazó fajták, amelyek azonban szintén erősen préseltek. Érdekes kőzet a gneisphyllit, mely a legtöbb helyütt olyan, hogy eredetileg meszes agyaggal kevert eruptiós üledéknek (porphyrittufá- nak, illetve itt-ott diabastufának) kell tekintenünk, amelynek eredeti törmelékes szövetét még a nagyfokú metamorphosis se tudta elmosni.6 Fontos benne a sokszor foltos, továbbá vékony lemez- vagy lécalakú basisos plagioklasrelictum, a színes ásvány nagy szerepe és a quarz kevés volta, illetve hiánya. Az albitgneisísiiták különböző természetűek. A biotitalbitgneis minden tekintetben a biotitgneisphyllithez hasonlít, abban különbözik, hogy a quarz a földpáttal egyenértékű mennyiségű és elég sok gránátot, staurolithot tartalmaz, továbbá jobban átalakult. Tehát mintha mélyebb típust képviselne. A sericitalbitgneis nagy föld- páttartalmán és teljes kristályos voltán kívül mindenben megegyezik a sericitphyllittel. Az amphibolitvsL nagyon jellemző a külön rétegecskékben is el- helyezkedett calcit nagy szerepe és az agyag állandó jelenléte; az agyagos és meszes részek nincsenek olyan benső összefüggésben, mint a többi palákban. A gneisphyllittel átmeneti tagok által összeköttetés- ben van, ami esetleges, nagyjában közös származásra is enged követ- keztetni. A kristályosmészkő sok helyütt meglehetős tisztátalan mész- kőből származott, amit bizonyít az olykor jelentékeny agyag, graphit 8 Részben azonosak ezekkel a Balánbányai sulfidérc-telérek mellékkőzetei (diabas- porphyritoid), ugyancsak ilyeneket ismerek a borsodi Bükk carbonkorú préselt erup- tivumai közt, a porphyritoid, diabasoid és diabasporphyritoid csoportban. A TOROCKÓI VASPATAKI VASBÁNVA FÖLDTANI SZELVÉNYE. 17 és quarz jelenléte. Érdekesek a legtisztább kristályosmészkőf'ajtákban fellépő idioblastos víztiszta quarzkristályok. A dolomit és siderit jól kimutathatólag a mészkőből származott metasomatikus úton. Ha mármost e kristályos kőzetek képződési módjára akarunk következtetni, azt kell elsősorban tekintetbe venni, hogy a Totockó-vidéki kristályospala-csoport látszólag szerves tagja ama hatalmas kristályospala-területnek, amelyik innen É és ÉNy felé az Öreghavas (Munt ele maré) gránittömegéig terjed. Tehát az a hatalmas intrusivum lett volna képződésének egyik tényezője, amelyik a kris- tályospala-burok részbeni lekopása után felső kis részében kikerülve a takaró alól, mint a Gyalúi-hegységnek már a jelen állapotában is impozáns gránittömege ismeretes. Ámde másrészről az is fontos körül- mény, hogy a vasbányától É-ra és ÉNy-ra, a Borrév- Aki os-Offenbányai kristályospala-területen, amely pedig sokkal közelebb esik az Öreg- havashoz, a kikristályosodásnak aránytalanul alacsonyabb fokán álló phylliteket ismerek, — továbbá az is, hogy Bisztra és Lupsa körül meg olyan palák is vannak, amelyek Pálfy szerint „nagyon hasonlíta- nak némely karbonkorú agyagpalákhoz“.v Az említett Vidalv-offen- bányai vonulattól É— ÉNy felé minél inkább közeledünk a központi gránittömeghez, annál jobban átkristályosodott palákat találunk, míg fent É-on Orest és Bélavár vidékén már olyan kristályospalák vannak a gránithoz közel, amelyek még szigorú kritikával is a meso-övbe sorozhatok, amellett, hogy telve vannak contactásványokkal. így a gránitmag felé haladva az említett vonaltól, a kristályosságnak azt a természetes fokozódását észlelhetjük, amit Torockótól ugyanezen irányban nem tapasztalhatunk. Ez arra a feltevésre vezet, hogy a tonockói kristályospalák képződésénél a dinamikai okokon kívül ne csak a gyalúi permocarbon intrusivumra gondoljunk, hanem egy olyan, még most is a mélyben rejlő átkristályosító tényezőre, ami Torockóhoz közelebb lenne. Kézenfekvő ilyen intrusiós tömegei tételezhetünk fel, ha a Torockói-hegység hatalmas triaseffusivumát vesszük tekintetbe, amelyik a mélységben bizonyára szintén tekintélyes intrusivummal lehet összefüggésben. Erre feljogosít a nagy közelség és az, hogy ennek a feltételezett batholitnak nemcsak hypabyssikus nyúlványaira akadunk rá a vasbánya közelében, de extrusiós termékeire is.8 Akárhogyan van is a dolog, a tény az, amire a részletes vizsgálatok bő bizonyítékot szolgáltattak, hogy e palák átkristályosodásukat az 7 Abrudbánva környéke, p. 5. Magyarázatok a ni. kor. orsz. részi. geol. térk. Buda- pest, 1908. s Hogy ilyen intrusiós tömeg tényleg feltételezhető a triaseffusivum alatt, arra az elmondottakon kívül abból a nagyszámú, ugyanazon magmabeli mélységi zárványból is lehet következtetni, ami az effusiós kőzetekben nagyon gyakran található az egész vonulatban. földtani Közlöny. LI— IÁI. köt. 1921 18 SZENTPÉTERY ZSIGMOND érintkezési hatásnak is nagyban köszönhetik. így pl. habár szórványo- san, de vannak helyek a bányában, ahol a kőzetek típusos kövezet- szerkezetűek, vagy gránátban nagyon gazdagok stb. Ez a körülmény — - mellékesen megjegyezve — karöltve e helyek magasabbfokú kristá- lyosságával (altáró 485, 705, 770 stb. m-ei táján), arra a gondolatra- vezethet, hogy e kőzettömegek eredetileg talán közelebb lehettek az izzónfolyó tömeghez, mint a többi pala. Mai helyzetük a kevésbbé kristályos palatagok közt azzal magyarázható, hogy e helyeken a magma vagy annak átkristályosító anyaga kissé feljebb hatolt, vagy talán azzal, hogy maguk e kőzetrétegek kerültek feljebb a későbbi nagy ráncosodások, vetődések folytán. A feltételezett intrusiós tömeg pneumatolytos contacthatásának bizonyítéka a turmalin abban a megjelenési formában, ahogy e palák- ban található. Helyenkint kisebb, máshol nagyobb mennyiségű, de álta- lánosan el van terjedve és a többi ásványokkal szoros összefüggésben van, azokban zárvány is. Ez arra vall, hogy a turmalin e kőzetekbe átkristályosodásuk közben került. A kataklastos szerkezet nem álta- lános, csak néhol erős, egyes egészen kristályos kőzetekben (albitgneis) pedig éppen gyenge. A tapasztalt viszonyok alapján feltételezem azt is, hogy némely kőzetek utólagosan, képződésük után is oldalnyomás alá kerülhettek,9 aminek következtében újabb törések is előállottak. Erre bizonyítékul szolgálhat bennük a turmalin kataklasisa és az, hogy az erősen kataklastos kőzetek összetört részeit a kőzetek eredeti anyagá- ban az agyaggal szorosan összefüggő tisztátalan meszes részektől nagyon különböző, víztiszta calcit, továbbá szintén nem préselt quarz ragasztja össze, amelyeknek anyaga talán éppen az újabb kéregmozgá- sok okozta szakadásokon tódulhatott fel. A vashánya kristályos kőzeteinek képződését tehát úgy foghat- juk fel , hogy ennél a dynamikai okokon és a gyalúi permocarbon intru- sivumon kívül egy későbbi (triaskorú) intrusiós tömeg is közreműkö- dött érintkezési és utóvulkáni hatása alapján, amely tömeg még min- dig a mélyben rejlik. Az így képződött kristályos complexum újabban is ki lehetett téve nagyobb hegyképző folyamatoknak, amelyeknek nyo- mai föllelhetők. az erősebb feszültségű helyek nagyobb kataklasisában és a gyűrődések okozta szakadásokon bizonyos magasságra újra feltó- dult magma utóvulkáni termékeiben. Ez az újabb vulkáni működés valószínűleg már a kréta-paleogen vagy miocén eruptioi cyclusban folyt le. 9 Az erős kataklasis részleges volta magyarázható a gyűrődés egyes helyei, a hullámhegyek, hullámvölgyek és összekötő részeik között természetszerűleg föltételezhető feszülteégi differencia alapján is. Erre az egy-ugyanazon területen észlelhető különböző fokú préselésre példákat ismerek a többek közt a borsodi Blikkben. A TOROCKÓI VASPATAKI VASBÁNYA FÖLDTANI SZELVÉNYE. 19 Igen fontos szerepük volt a kristályospalák átalakulásaiban a pneumatohydatogenes hatásoknak. Hogy az összes észlelhető ilyen hatások közvetlenül követték-e a kristályospalák képződését, tehát hogy ugyanazon intrusiós tömeg elhaló működéséhez tartoztak-e, amelyik- nek contacthatása járult döntőleg e palák átkristályosodásához, vagy pedig részben egy jóval későbbi folyamat eredményei voltak-e, azt biz- tosan megállapítani nem igen lehet. Az a körülmény azonban, hogy a metasomaticus periódus (Rosenbusch) termékei főleg szakadási vona- lak mentén, sokszor épp a dörzsbrecciákban halmozódtak fel, azt bizo- nyítja, hogy az utóvulkáni működések egy része már a kész, sőt a gyű- rődés folytán összeszakadozott kristályospalákban folyt le. A pyrit a szakadási vonalak mentén, a dörzsbrecciákban, továbbá a rétegeket keresztül-kasul szeldelő utólagos calciterekkel kapcsolat- ban lép föl. A dolomit valamivel idősebb, mint a siderit. Láttuk, hogy a siderit húzódási iránya nagyjában összeesik a palák csapásával. Ez úgy magyarázható, hogy a szakadás, amelyen a túlhevített vasoldatok felnyomultak, a mészkőnek egyik kevésbbé ellenálló rétegében támadt és maga ez a dözsbrecciás réteg, ill. annak egyes, talán apróbbra zúzó- dott, tehát még kevésbbé ellenálló részei változtak át metasomaticusan egész tömegükben, máshol csak részben. így megérthető egyrészt az egymással csak vékony erekkel összekötött sideritlencsék keletkezése, másrészt a siderit gyakori dolomit- és mészkő-brecciái és az átmenet is, ami van a mészkő és siderit között. Ez utóbbinál az eredeti hasadéktól való távolodás az irányadó, amely mellett a feltóduló forró vasoldat veszíthetett metasomatizáló erejéből. A sideritben gyakori mészkő-, dolomit- és graphitphyllit-brecciák teljesen olyan megjelenésű és fej- lettségi fokú kőzetek, mint a szálban állók, ami a tanújele, hogy ezek már a siderit képződése előtt kristályosak, sőt összegyűrtek voltak. De találunk a bányában az eredeti szakadástól távolabb is siderit- részleteket, ami arra vezethető vissza, hogy a mellékrepedések behatol- tak helyenként a szomszédos rétegekbe is, ahová vékonyabb réseken át benyomult és itt-ott felgyűlt a vasoldat, ahol azután mennyisége és minősége szerint kisebb vagy nagyobb tömegét lúgozta ki, ill. változ- tatta át a mészkőnek vagy dolomitnak. Az így keletkezett apróbb lencsék és telepek néha nem függenek össze a főtelérrel, aminek oka a kristályos tömeget átszelő elvetődésekben keresendő. Az így származott siderit mindenesetre idősebb, mint a benne elő- forduló galenit és sphalerit, továbbá a brecciás sideritrészek calcitos ragasztóanyaga. Ezek megjelenési formája csak úgy magyarázható meg, ha feltesszük, hogy a már kiképződött sideritben ismét repedések támadtak s ezeken kerültek be ezek a sulfidér'cek a valószínűleg therma- lis eredetű calcittal együtt, mellyel szoros összefüggésben vannak. 2* 20 SZENTPÉTERY ZSIGMOND Majd megindult a vasbányára nézve legfontosabb ásványképző folyamat : a siderit oxydatiója, amely a mangantartalmú sideritből létre- hozta Torockónak régi idő óta bányászott limonitját és a kísérő oxydérceket. Ivrusch szerint (id. h.) az oxydatióval összefüggésben egy másik folyamat is megindult, az oxidatiós metasomatosis, t. i. a siderit széteséséből származó, lefelé szivárgó vasoldatok a siderit- teleptelér mellett lévő mészkövet is átalakították. így azután a side- ritből egyszerű oxydatio útján létrejövő oxyd-hydroxyd érceken kívül ugyanezen érceknek egy másik generatiója is származott, amely bizo- nyos magasságban felgyűlve, a torockói vasérctelep hatalmas vaskalap- ját szolgáltatta. Elfogadva ezt a bonyolult suecessióra vezető elméletet, meg kell jegyezni, hogy az oxydatiós, ill. oxydatiós metasomaticus zóna és az eredeti sideritzóna határai között feltűnő nagy szintkülönbségek van- nak, hiszen az altáró fölött nemcsak az 55 m-rel fennebbi Középjárás- ban, de a 160 m-rel magasabb Hermányosjárásban is ráakadtam a side- rit re, holott Krusch szerint az altáró fölött 20 m-re már kezdődik az oxydatiós metasomatosis öve. Vagy pedig azt kell feltennünk, hogy az elsődleges siderit bomlásából származó vasoldatok hatására másodla- gos metasomatosis útján is keletkezett siderit, aminél esetleg az újon- nan megindult postvulkáni működés kapcsán fel tódult juvenilis gázok és oldatok is közreműködtek. Az érceknek és társásványaiknak successióját illetőleg röviden csak a következőket említem: Az említett hatások folytán származott a siderit, majd a galenit, sphalerit, calcit, quarz s a pyrit. Feltűnő, hogy a pyrit csak a palákban s a mészkövekben található, míg a side- rit-kőzetekben a pyritet galenit és sphalerit helyettesíti, amelyek viszont a palákból és mészkövekből hiányoznak. Ebből az észleletből, hozzávéve még, hogy a mészkövekben úgy a pyrit, mint a siderit elő- fordul, az következik, hogy ez a két ásvány egyidejű. Ez azonban még nyilt kérdés, hiszen az is lehet, hogy az esetleg előbb képződött pyrit csak ott alakult át az utóvulkáni működés későbbi folyamán, ahol a hvdatogen metasomatosis erősebb volt, tehát a főhasadék mentén, míg attól távolabb megmaradt. A sideritből oxydatio útján származott a limonit, magnetit, hae- matit, göthit (lepidocrocit), továbbá a limonitkőzetek felületén és nagyszámú geodájában a természetszerűleg később kiváló mangánércek: a psilomelan, manganit, wad és pyrolusit. A siderit után képződött igen jó alakú magnetit-paramorphosák bizonyítják, hogy a magnetit az oxydatiós vagy az oxydatiós metasomaticus generatióhoz tartozik; már most ez a magnetit részben hsematitba, részben directe limonitba megy át, ami még komplikáltabbá teszi a másodlagos metasomatosis A TOROCKÓI VASPATAKI VASBÁNYA FÖLDTANI SZELVÉNYE. 21 feltevése által amúgy is bonyolult suecessiót, amit még fokoz az is, hogy a siderit néha haematitba, legtöbbször pedig egyenesen limonitba megy át, a haematit pedig majdnem minden helyütt limonitosodásnak indult. Szinte alig kiszámítható a limonit sokféle generatiója. A man- gánércek kis mennyisége a torockói siderit nagy Mn-tartalma (3 — 8°/0) mellett arra vall, hogy a Mn jórésze vagy az oxydatiós vasércekhez van kötve, vagy mint tovább oldatban maradó rész, eltávozott. Az oxydat-iónak alsó határa az altáró fölött állítólag 10 m-re van és e fölött ismét vagy 10 m-re az oxydatiós metasomatosis övének határa. Tehát az oxydatio gyorsabban haladt lefelé, mint a descendáló metasomatosis, aminek következtében képződött érctömegben a többi érceken kívül helyenként a siderit is előfordul, még pedig nem relictum- ként, tehát ennek képződése az oxydatiós metasomatosis alatt megis- métlődött, a többi ércekével együtt, de esetleg más előidéző okok alap- ján. Az ásvány.ok sorozatát befejezte a calcitnak és quarznak az a gene- ratiója, amely apró kristálykák halmazaiban, olykor kéregszeröen vonja be az érceket és járja át a barnapáttal együtt vékony erekben a limonitot. Kolozsvár, 1919 január 25. VÁLASZ A MAGYAR FÖLDGÁZKUTATÁS KRITIKÁJÁRA. Megjegyzések Lóczy Lajos dr., Magyarország tektonikai és ősföldrajzi kérdéseiről című a Magyarhoni Földtani Társulat 1923 március 7-i szakülésén elhangzott előadásához. Irta: PÁVAI VÁJNÁ FERENC dr.* Jó két év előtt Ereky Károly volt miniszter úr részéről erős támadások érték azt a szerződést, amelyet a csonkamagyarországi területek földgáz-petróleum-kutatása és kihasználására vonatkozólag kötött a kormány egy angol olajtársasággal. Akkor erről a helyről én is szerencsés voltam reámutatni, hogy Ő Excellenciája támadásait részben téves információkra alapította s azóta az ő részéről ezek a támadások tényleg meg is szűntek, de a legújabb időig meg-megújul a kritika a hazai földgáz-petróleum-kutatás ellen mások részéről, külö- nösen a napilapokban és vidéki előadásokon, sőt legújabban társula- tunk szakülésein is. Míg az EREKY-féle támadások főleg az angol szerződés meghiusí- * Előadta az 1923 április 4-én tartott szakülésen, soronkívüli közlését szerző a nyomási költségek fedezésével tette lehetővé. Szerk. 22 PÁVAI VÁJNÁ FERENC DR. tását célozták, az a kritika, amelyről most lesz szó, a folyamatban levő kutatásokba vetett bizalmat szeretné megingatni. Tudatában vagyok, hogy mi ezeknek a kutatásoknak nemzetgazda- sági jelentősége s azt is tudom, hogy mi az újabb kritika célja. Az utóbbit nem bajos kitalálni, mert, amint arra módomban lesz reámu- tatni, az egyik kritizáló világosan meg is mondja, hogy a kutatások módszere és az azt, alkalmazó személyek ellen irányul. Mivel a mód- szer az, amit a világon mindenütt sikerrel alkalmaznak, ezzel tártuk mi is föl az erdélyi hét gázmezőt, Egbell olaját s Horvát-Szlavonia olaját és földgázát, világos, hogy itt nem a módszer az ütközőpont, hanem spéciéi a személyek ellen van egyeseknek kifogása. Minden- esetre jellemző, hogy mostani rettenetes gazdasági helyzetünkben, amikor a földgáz és petróleum úgyszólván egyedül hivatott arra, hogy sikeres feltárásával és kihasználásával azt a kátyúból kimozdítsa, ilyen momentumok is felmerülhetnek. Részemről nem tartozom azok közé, aki — különösen ilyen eset- ben, amikor az ország gazdasági életének reorganizációjáról van szó - — ne venném fel a harcot s ne próbálnám meg legalább megcáfolni azokat a kritikai megjegyzéseket, amelyek legjobb tudásunkkal alátámasztott munkánkat kísérik. Méltóztassanak megengedni, hogy a szóbanforgó kritikákat két részre csoportosítsam, és pedig, a mondjuk hírlapi stílusban, vagy néha még azt a mértéket sem megütő közlésekre majd egy más előadás- ban reflektáljak (a szerzőnek 1923 április 18-án tartott előadása a Magyarhoni Földtani Társulat ülésén) s ma csak azokkal a szakszerű megjegyzésekkel foglalkozzam, amelyek Lóczy Lajos egyetemi magán- tanárnak a múlt hó 7-én tartott előadásából ragadták meg figyelmemet. Mint a kincstári földgáz-petróleumkutatásra irányuló geológiai felvételek ezidőszerinti irányítója, csak annyiban kívánok Lóczy magántanár úr előadásával foglalkozni, amennyiben ezeket a kuta- tásainkat érintette. Sajnos érintette, mert oda konkludált, hogy csak az ,, Alföld északi peremén , a Cserhát és Blikktől délre eső szakaszon, meg ■ a Dráva-menti vidéken van kilátás termelésre érdemes elegendő olajra “. Ki kell azonban emelnem, hogy nem azért érintett, mintha kutatásaink, és pedig úgy a kincstáréi, valamint az azzal szerződéses viszonyban levő angol szindikátus munkálatai nem terjednének ki a Lóczy úr által hangsúlyozott országrészekre is, hanem azért, mert a magán- tanár úr tektonikai és ősföldrajzi érvelései szerint csak ott indokolt a kutatás. Az előadó úr csak egy olyan hazai geológus-csoporttal van szoros nexusban, amely ma már érdemében nem foglalkozik a szénhydrogének VÁLASZ A MAGYAR FÖLDGÁZKUTATÁS KRITIKÁJÁRA. 23 kutatásával, mégis vitába kezd, bár érdemleges tudományos vitákba is csak az bocsátkozhatik, aki ismeri a kérdéses területen eddig elért, kutatási eredményeket. Lóczy magántanár úr előadását csupán megboldogult apja, id. Lóczy Lajos szellemi örökségével kapcsolatos szellemes tudományos eszmefuttatásnak tekinthetem, amelynek gyakorlati jelentősége, saj- nos, éppen azért nem lehet, mert az előadó által nem ismert kutatási eredményeink azokat időközben részben megcáfolták. Különben is a magántanár úr által előadottak nagyrészben boldogult édesapja publi- kációiban szétszórva nyomtatásban is megjelentek. Amint a március 7-i előadás kapcsán mesterem, Böckh h. állam- titkár úr kiemelte s amint arra már a múltban én is utaltam, a túladunai és liorvát-szlavoniai szigethegyek nem tekinthetők másnak, mint az Alpesek gyűrt hegyláncához tartozó fennakadt rögöknek s a közöttük és körülöttük levő fiatal redőzések a mélybe süllyedt alpesi redők poszthumus folytatásainak. Valahogy olyanformán, mint azt Popesku Voitesti román geo- lógus után publikálta a „Petróleum" multévi 14. füzetében Trauth. P. Voitesti Magyarországra vonatkozó újabb közlései behatóbb hazai ismereteink alapján igen sok esetben erősen kihívják ugyan kritikánkat, de ezekre majd más alkalommal fogok kitérni. Szinte érthetetlen, hogy a megboldogult id. Lóczy Lajos, bár ■egyike volt a legelsőknek, aki az erdélyrészi medencében éles szemmel felismerte az ottani tercier üledékek gyűrődéses tektonikáját, azt a Dunántúlon csak kutatási eredményeim birtokában látta meg élete legvégén , amint az a kutatások akkori vezetőjéhez intézett leveléből kitűnik. De még megfejthetetlenebb az, hogy bár gyönyörűen lerajzolta balatoni munkájában (Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton környékének .geológiája és morfológiája) a paleozóos és mezozóos kőzetek számta- lan redőzését, amely fényesen igazolja, hogy a Balatonfelvidék egymás- után következő DNy — ÉK-i csapású redői a Balaton vonalán leszakad- tak, ezt a gyűrődéses tektonikát bár felismerte s több helyen valóság- gal nevén szólítja munkájában, élete végéig nem méltatta eléggé az okvetlenül másodrendű t.öréses szerkezet mellett, holott, ha tisztán csak az ő hangyaszorgalommal összegyűjtött adatait analizáljuk, akkor is ki tudunk hozni a Balatonfelvidéken egymásután sorakozó többszörösen redőzött idősebb magvú mezozóos brachyantiklinálisokat, mint Almádi, Hidegkút vagy Révfülöp környékén. Mi sem természete- sebb, mint hogy a Balaton vonalán leszakadt imleozóos magvú mezo- zóos redők folytatása ott van a Balaton és Pécsi-hegység között, leg- alább közel ugyanazokkal a formációkkal a posthumus tercier redők- brachyantiktinális soraiban tükrözve vissza az ö mélyben levő képét. 24 PÁVAI VÁJNÁ FERENC DR. Erre vonatkozólag az előadó úrral harmadéve, egy előadása után már- tárgvaltunk, azzal a különbséggel, hogy én akkor még azt gondoltam, hogy a Bakony- és Pécsi-hegység egy-egy elszakadt egységes redő ÉNy-i szárnyát képezi. Böc.kh mutatott reá eszmecseréink közben, éppen a nagy Lóczv-munka alapján, hogy ezek a redők nem egységesek. A P écsvidéki-hegység és a többi szigethegyek is, bármennyire össze vannak törve, mindig hasonló boltozatos és vápás gyűrődéséé szerke- zetre vezethetők vissza, amint ez az előbbire vonatkozólag Vadász Elemér szép térképén is gyönyörűen szembeötlik. Meg vagyok győződve, hogy ha Lóczy magántanár úr mélyebben merül majd bele ebbe a problémába, csodálkozni fog, hogy a régebbi tektonikai megítélések hatása alatt az itt vázolt szerkezetet még annyira sem ismerte fel, mint boldogult apja. Aminthogy egészen bizonyos, hogy a néhai Böckh János által olyan nemcsak főbb vonásokban megalapozott Bakonyra vonatkozó ismereteink a 25 éves LóczY-féle kutatások kapcsán sokkal mélyebbre ható eredményekre vezettek volna, ha id. Lóczy helyesen ismeri fel a tektonika vezérlő vonásait is. Ezzel nem akarom megboldogult tudó- sunknak ezen a téren hervadhatatlan érdemeit kisebbíteni, csak utalok arra, hogy a stratigrafiai viszonyok alapjai Már Böckh JÁNosnál jól voltak lefektetve s az igazi nóvumot a szerkezeti viszonyok helyes ki- bogozása szolgáltatta volna, amely, sajnos, csak másodrendű vonásai- ban nyert megoldást, tagadhatatlanul klasszikus formában. Az természetes, hogy ezek a paleozóos magvú mezozóos sziget- hegységek nem egyszerre süllyedtek le és nem is egyforma mélységre. Lesznek olyan, de viszonylag mindenesetre kisebb területek, amelyek aránylag későn fedettek be tercier üledékekkel, sőt talán olyan helyek is vannak, amelyeket csak a pleisztocén takar, mint a Sárbogárd köze- lében levő eruptivumot, vagy az állítólag Somogyból (?) hozzám került gránátos kristályos palát, de ezek semmivel sem különbek, mint más lesülyedő tengermedencék szigetei, amelyek között messze ki- terjedő tenger borította be a közben mélyre lesüllyedt részeket. Ilye- neket mutatnak helyenkint a Duna vonalán a gravitációs mérések is, de nagy általánosságban szerte, nagy vastagságú fiatal üledéksorozatra vallanak, amelyekben a mi felszínen megállapítható brachyantiklinális sorokból felépített redőinknek maximumokkal és minimumokkal vál- takozó alföldi térképét sikerült megrajzolni nagy — sajnos, még nem eléggé összefüggő — területeken. Ilyen tapasztalati tények birtokában a leghatározottabban el kell vetnem Lóczy magántanár úrnak azt a gondolatát, hogy a felső meditteránig a balkáni Rodope-hegységtől északra a mi nagyalföldi és dunántúli medencénkben is egy nagyjából egységes centrális szárazulat VÁLASZ A MAGYAR FÖLDGÁZKUTATÁS KRITIKÁJÁRA. 25 volt. Peters, Mojsisovics, id. Lóczy fel-fel merülő gondolata az orien- tális szárazulatra vonatkozólag csak a mezozóikum egyes időszakaira, de főképen a paleozoikumra vonatkozhatik. Hogy az ótercier üledékek északról dél felé meddig terjedtek, azt ma tényleg nem tudjuk, de ez — ismerve éppen a fiatal és legfiatalabb tercier lerakódások transgressióját — még nem jelenti azt, hogy a városligeti ártézi kútnál délebbre nem rakódtak le. Erre csak a hasonló és még mélyebb fúrások sorozata jogosítana fel, amiket azonban saj- nosán nélkülözünk. A magántanár úr erre vonatkozólag a múltkoriban hangoztatott érvelésével szemben, hogy a Bakony-, Vértes- és Velencei hegység déli oldalára nem terjed ki az ótercier, hivatkozom boldogult apjának urhidai szelvényére,1 ahol közvetlenül a fillitekre délkeleti dőléssel eocén és oligocén rétegeket rajzol, ez a dőlés pedig a Dunántúl és az Alföld felé irányul. Csákvárnál magam ismerem a nummulites lerakó- dásokat. Lovasberénynél az ottani fúrásban 187-26 m mélységből Vendl Aladár említ eocénkorú rétegeket.2 A Bükk-hegység déli olda- lán szintén megvannak az eocén és oligocén üledékek, de az Alpesek keleti nyúlványai és az Ivancsica-, Kalnik-, zágrábi és pozsegai hegy- ség, meg a szerbiai hegyek peremén is ott látjuk az eocén és oligocén lerakódások kibúvásait. (L. Lóczy-Papp geológiai térképe.) A mi szempontunkból ezek nem is fontosak, hanem igenis nagy- jelentőségű a mediterrán schliernek a jelenléte. Fontos, mert ma már mindenki előtt ismeretes, hogy nálunk ez a szénhydro gének anyaközete s ahol ez nincsen meg a mélyben, ott természetszerűen nem is várhatunk földgázt vagy olajat. Lássuk csak, hol ismerjük ma már a schliernek az előfordulási helyét medencénkben. Ügye bizony, ott van Budapest vidékétől kezdve a Mátra és Bükk környékén, majd az Alföld északkeleti részén Sóvártól Máramarosig s a keleti peremen is sok helyen, amint Böckh Öméltósága reámutatott a múltkori értékes hozzászólása kapcsán. Ugyancsak az ő utasítása alapján sikerült kiválasztanom 1920 telén a Pécsi-hegység északi peremén, ahol szép számmal gyűjtöttem jellemző kövületeit is. Megvan Horvát-Szlavóniában (Radaboj vidéke!), az Alpesek keleti nyúlványainak lábánál (Heimburg környéke!) s a Kisalföldünkkel szerves összefüggésben levő bécsi medencében. Szóval kisebb-nagyobb megszakításokkal egész kereken, sőt a pécsvidéki hegység esetében, abban benne is. Már ez az elterjedés nyilvánvalóvá teszi, hogy itt c-sak óriási nagy területeket elborító schlier-tenger üledékével lehet dolgunk, 1 Lóezi Lóczy Lajos: A Balaton környékének geológiája és morfológiája. G-ik ábra. 2 Dr. Vendl Aladár: A velencei hegység geológiai és petrografiai viszonyai. 26 PÁVAI VÁJNA FERENC DR. amelynek lerakódása elborította a tenger fenekét, vagy hozzátámasz- kodik a közben kevésbbé lesüllyedt hegységroncsokhoz is, mint a Pécsi- hegység esetében. De nemcsak ezek a bizonyítékaim. Ebben az esetben indirekte is tudunk bizonyítani. Szénhydrogének mindig valamely sósformációból származnak, mint anyakőzetből. Ez olyan elemi alapismeret és tapasztalat, hogy ennek részletezésébe nem bocsátkozhatom. Tehát mindenütt, ahol szénhydrogéneket észlelünk a felszínen, a mélyben azok anyakőzetét is fel kell tételeznem, a semmiből semmi sem lesz axióma alapján. Lássuk, hol találunk a felszínen szénhydro- géneket . Kezdjük mindjárt a muraközi Szelencével, ahol évtizedes petróleum- bányászat van, azután átugorva sok oxidált olajkibúváson a peremet képező Kalnik- és Moszlavinai-hegységek oldalában, utalok a kincstár 1918-ban mélyesztett bujavicai fúrására, amely napi 1,000.000 köb- méter CH4-t és néhány méterrel lejjebb jó olajszintájat tárt fel. Északra a Biló-hegységben Szedláricánál relatív szinklinálisban is olajnyomo- kat fúrt meg az ottani koncessziós csoport. Viroviticánál régebbi fúrási adat szintén említ olajnyomot. De ha beljebb jövünk, sem megyünk üres kézzel tovább. A nagyatádi és lábodi fúrás Dél-Somogyban a bol- tozat centrumától 4, illetve 3 kilométerrel is adott felhasználható vagy legalább ma is meggyujtható mennyiségű metánt. A budafa- pusztai, folyamatban levő szindikátusi fúrás éghető gáznyomokat adott Zala megyében. A harkányi fürdő vizében régen ismertek az olaj- nyomok. Ez Baranyában van. A kurdi (Tolna megye), szintén szindi- kátusi fúrásban különböző gázok és olajnyom jelentkeztek, Bajánál nagy földgázömlés van és vastag paraffinnal átitatott réteg, valamint olajnyom. De ugorjunk Budapest környékére. Őriszentmiklósnál, a Vicián-telepen eruptált a megfúrt földgáz, Recsk-Parád környékén olaj- nyomok ismeretesek, Mezőkövesd mellett, Bogácsnál olajnyomok és asphalthornok vannak. Rápoltnál vígan ömlik a földgáz a Szamosban. Bikszádon a fürdő vize olajos, Derna-Tataros-Bodonos asphalthomokjai ismeretesek, Doboznál (Békés megye) gázömlés van, Mezőhegyes kör- nyékén valóságos metános fortyogókat talált Böckh. És most vegyük rendre — csak úgy nagyjából — a földgázt adó artézi kutakat. Püspökladányról minden iskolásgyerek tudja, hogy itt hét, aránylag kis mélységű artézi kút ad házilag felhasználható mennyiségű metánt, a vasúti állomásnál levő már évtizedek óta. Kábán és Nádudvaron, ugyancsak Hajdú megyében, két-két kút gázát használják fel, Tiszafüreden és Karcagon is van CH4. Mezőtúron, Békés- ben, Orosházán, Gyulán, Csanádapácán ismerik a földgázt, Csongrád- VÁLASZ A MAGYAR FÖLDGÁZ KUTATÁS KRITIKÁJÁRA. 27 bán a Fábián Sebestyéni-majoroknál, Arad megyében Arad és vidéke ré- gen ismert előfordulási helyek. Bács-Bodrog megyében a Tisza mellett óbecsén több artézi kút gázhasználata volt engedélyezve, itt ráadásul a víz is gyengén sós ízű, Titelen és Újvidéken megint vannak gázkutak, Temesvár vidékén szintén ismeretesek gázt adó artézi kutak. Pest megyében Kiskőrösön magam láttam ilyent, Kiskunfélegyháza, Izsák, Csantavér, Szeged környékén Treitz főgeológus úr figyelt meg — tudo- másom szerint — éghető gázömléseket. Bizonyára senki sem fogja azt hinni, hogy csak pont ezek alatt a helyek alatt van meg az anyakőzet, hanem ezek között is megvan, valószínűleg csak kevés hely kivételével az egész medencében. De vájjon nem ugyanazt jelenti-e sok artézi kút sós és kénhydro- génes vize is, mint például a Budafa-puszta, Kaposvár, Dombóvár, Kurd, Simontornya, hortobágyi kincstári mélyfúrás stb., sok alföldi záptojásszagú artézi kút, hogy valahol lenn van egy olyan kőzet, amelyben legalább impregnált só is van s vájjon nem látjuk-e azt az ismert olajterületek gázanaliziseiben, hogy ott is megvan — bizony hasonló arányban sokszor — úgy a mi kénhydrogénünk, mint a kurdi és budafapusztai C02 és N is? Ugye, hogy igen! Mi következik ebből a rengeteg adatból? Ugyebár az, hogy nem- csak ott vannak szénhydro gének, ahol az anyakőzetüket, a schliert a kezünkkel megfoghatjuk, hanem ott is, ahol azt a fiatalabb lerakódá- sok eltakarják, sőt ezek a helyek az exploitábilisak. Viszont ahol szénhydro gének vannak, vagy azok átalakulási termékei, ott meg kell legyen azok anyakőzete is! Remélem, nem tagadja Lóczy magántanár úr, hogy a szénhydro- gének anyakőzete mindig valamely sósformáció s azt sem, hogy nem ismer nálunk más sósformációt, mint az Alföld keleti részén és Erdély- ben, Galíciában és Romániában stb. kősót is tartalmazó schliert? Ha pedig ezt elismeri, egyúttal azt is be kell látnia, hogy a Nagy- magyaralföldet és Dunántúlt felölelő tercier medencéknek bizony nagyon kevés része lehetett még az alsó mediterránban is szárazulat, vagyis olyan hely, ahol a szénhydrogének anyakőzete, a schlier nem ülepedett le s így ott azokra nem is számíthatunk. Csak úgy kuriózum- képen említem meg, hogy még az sem baj, ha valamelyik kis területű szigetet csak a felsőmediterrán után borították be a fiatal lerakódások, mert az oldalaira lerakodott anyakőzetből még így is gyülemkedhetik kiaknázásra érdemes földgáz vagy olaj a gömbhéjasan jól fedő fiatal rezervoár-kőzetben, csak akkor van baj, ha ezeket, a rezervoár-kőzete- ket utólag megint felemészthette az idő vasfoga, mint a Mecsek- és Villányi-hegység közén ki-kikandikáló dogger-rögök eseteiben látjuk, 28 PÁVAI VÁJNÁ FERENC DR. de ezek is gyönyörűen beleesnek az ottani fiatal redő tengelyvonalába, amint Pantó kollegám térképezte. Azt hiszem, hogy ezen rövidrefogott adathalmazzal is sikerült meggyőznöm úgy Lóczy magántanár urat, mint a mélyen tisztelt szak- ülésnek legalább azokat a tagjait, akik behatóbban foglalkoznak a szerkezeti és földgáz-petróleum-geológiával, hogy nálunk olyan termé- szetű orientális szárazulatról, amint azt nagyérdemű atyja nyomán Lóczy Lajos egyetemi magántanár úr iparkodott megfesteni, komo- lyan beszélni nem lehet. Az a hegység, ami itt volt s aminek roncsai ma is előttünk vannak a szigethegyek képében, egészen más eredetű és szerkezetű s elmerülésének zöme már a felsőmediterrán előtt meg- történt, még pedig a tercier vulkánosság keletre való előhal adásával karöltve, mennél nyugatabbra megyünk, annál előbb. Azért hatolt be már 1700 m mélyre a budafapusztai fúrólyukban a pannon-pocsolya üledéksora s viszont azért vastagabb az Alföldön a pleisztocén s valószínűleg a levantei rétegsor. De ha ezt a több száz, sőt ezer métert is jóval meghaladó pannóniai üledékvastagságot ismer- jük, akkor nem is kívánhatjuk tőle azt, hogy ahol pláne a part is süllyed, lassan ne transgredáljon legalább a régebbi tercier rétegeken, amint azt igen sok helyen látjuk is s akkor mindjárt érthető lesz, hogy miért van földgáz ott is, ahol nincsen a felszínen schlier a periférián, mint Szabadka — Hegyes — Drocsa-vonalától D-re, amint azt ifj. Lóczy mondotta. De nem is várhattuk, hogy Lóczy magántanár úr ebben a kérdés- ben cáfolhasson, hiszen az ehhez való hozzászólás a hazai tercier geológiai viszonyoknak olyan stratigrafiai és tektonikai ismeretét kívánják meg s olyan nagy területen, mint amilyennel nem rendelkez- hetik. Nem foglalkozott behatóan sem a Dunántúl, sem alföldjeink tercierjével, ott tudtommal nem dolgozott, sőt publikációinkat és kutatásainkat sem kísérte kellő figyelemmel, mert akkor nem mondotta volna, hogy én csak „akarom“ a dunántúli tercier rétegsort meggyűlni stb. Lehetetlenség, hogy a magántanár úrnak ne legyen tudomása arról, hogy 1917 óta, amikor én a dunántúli első brachyantiklinálist kimutattam, a dunántúli harmadkori medencerész mintegy három- negyedének kész már a tektonikai-geológiai térképe s hogy bár ebből mintegy öt 75000-es térképlap az én felvételem, dolgozott ott azóta más is, például Pantó bányatanácsos kollegám, Vendl műegyetemi c. rk. tanár és Ferenczy geológus urak is ugyancsak nagy területeken s ők is arra az eredményre jutottak, mint én. Munkánkat nem kisebb geológusok vizsgálták felül, mint Bückh Hugó, meg az angol Cunnicham Grág és Leppert, Gordon Willis, akiknek bizonyára hallotta hírét s akik írásban is éppen olyan elisme- VÁLASZ A MAGYAR FÖLDGÁZKUTATÁS KRITIKÁJÁRA. 29 rően nyilatkoztak dunántúli munkánkról, mint annak idején az ame- rikai Clape az erdélyrésziről, hogy sok más, ezeket a dolgainkat meg- tekintő idegen geológust ne is említsek, akik közül némelyik még tanulni sem rostéi a magyaroktól. Ezek után talán mégsem tévedek, ha az a meggyőződésem, hogy a szénhydrogének keresése nemcsak indokolt egységes medencénkben, de mert tudjuk is, hogy mit és hogyan csináljuk, elég jó kezekben is van az, s az idő és pénz kérdéséből nem lehet még erőnek-erejével fias- kót csinálni. Az olaj-geológusnak pedig tudnia kell, hogy egy-egy új területnek feltárása ínennyi időbe, pénzbe és meddő fúrásba kerül s így „egy nagyon mély fúrástól “ — mint mondá — még semmit sem várhat. De ha már benne vagyunk, méltóztassanak megengedni, hogy a sokból egy példával világítsam meg a helyzetet s egyben nemcsak azt bizonyítsam, hogy a Dunántúlon brachyantiklinálisos gyűrődések van- nak, hanem azt is, hogy a Lóczy — CHOLNOKY-féle geografus-iskola mennyire tévedett, amikor a Balatontól D-re és Ny-ra levő, É-ról D-re haladó völgyeket tektonikus eredetű árkos lesüllyedéseknek deklarálta. Sikerült ugyanis a múlt nyáron úgy külső habitus, mint fekvésbeli helyzet alapján a somogyi pleisztocén lerakódásokat térképen is három egymástól élesen elkülöníthető részre taglalnom , amivel azt hiszem régi óhajnak tettem eleget. Ezzel a témával máskor részletesebben fogok foglalkozni, most csak egyszerűen megemlítem, hogy ez a három tag felülről lefelé lősz , ez alatt többé-kevésbbé jól rétegzett, vízből leülepedett szürke homok és agyag, felszínén forgatott futóhomokkal következik, amelynek fek- vője rosszul rétegzett szürke agyag, mint harmadik tag. Az utóbbi mindenfelé egy durvaszemű, rozsdás, mangános , erősen parallel dis- kordáns struktúrájú homokra települ, amelynek felső, némileg agyagos részéből Kaposvárnál Cervus (Megaceros) eíín/ceros-maradványokat ismerünk, tehát még mindig legalsó pleisztocénnek minősíthető, de csak a felső része, mert a tetemes vastagságú zöme széleskörű meg- figyeléseim alapján levanteinek és nem pannóniainak bizonyul, amint azt id. Lóczy Lajos leírta nagy balatoni munkájában. Mi sem természetesebb ugyebár, mint az, hogy ha árkos vetődések- kel van dolgunk, akkor a lesüllyedt árokban találjuk a legfiatalabb képződményeket s a fennmaradt partokon az idősebbeket. Vájjon úgy van-e? Nem! Kaposvári térképlapomon az állítólagos süllyedési árokban a Nagyberek- és Dráva-közén a második és harmadik, idősebb pleiszto- cén tagot látjuk, míg a parton vastagon borít mindent a lősz, kivéve a DK-i csücskön kiemelkedett pannóniai üledékeket felhozó boltozatot. Sőt ha ezt a térképet még figyelmesebben megszemléljük, azt is fogjuk 30 PÁVAI VÁJNA FERENC DR. látni, hogy az a bizonyos réteges második szintáj a völgyelésekben az állítólagos parti részeken is ki-kikandikál a lősz alól, közel azonos tengerszínfeletti magasságban. Hol van itt az árkos süllyedés? De menjünk tovább. Egy ilyen egymásután következő, petrografiailag jól megkülönböztethető, arány- lag vékony rétegsor esetében — - hiszen az egész pleisztocén itt mintegy 100 m vastagra tehető — gyűrődés esetén, elegyengetődés után a brachyantiklinálisokon ugye bizony a centrum felé idősebb tagokat kell találnunk. Vájjon nem érdekes-e, hogy ebben az állítólag lesüllyedt árokban két helyen is megtaláltam a harmadik legmélyebb pleisztocén tagot s alatta a már levan l eihez számítható, rozsdás, aprókavicsos porondot, sőt mi több, éppen ezeken a helyeken találkoztak össze a keletről és nyugatról nyomozott redők mindkét esetben s éppen ezek körül a kibúvások körül adódott ki rétegdőléseim alapján egy-egy jó- kora brachyantiklinális? Azt hiszem az elmondottak tudatában, ha valakinek van érzéke a tektonikához, nem fog többé kételkedni sem a túladunai harmad- és negyedkor üledékeinek gyürődött voltában, sem abban, hogy a Lóczy — CHOLNOKY-iskola által hangoztatott árkos vetődések nem tektonikus eredetűek, hanem azok, amiknek a bennük levő, sokszor buckákban forgatott futóhomok deklarálja: a pleisztocén-végi steppeklíma szél- marta völgyei s a lősz pedig az ezekből partra kifújt hulló por. Talán helyes a felfogásom, ha azt mondom, hogy ilyen tényállás mellett nem lehet nyilvánosan ilyen témákhoz nyúlni, hanem először tanulmányozni kell azt, hogy vájjon az újabb megfigyelések és ered- mények nem, ellenkeznek-e gondolatmenetünkkel, vagy esetleg nem láttak-e már napvilágot. Mennyivel kellemesebb lett volna nekem is, ha 1915-ben megjelent dolgaimra Lóczy úr utalt volna 1917-ben s ne nekem kellett volna azt tennem publikációival kapcsolatosan 1920-ban.3 Vajha jelen kritikámat olyan megértéssel fogadná, amilyen tárgy- és ügyszeretettel én azt írtam. Budapest, 1923 március 13-án. 3 Dr. Pávai Vájná Ferenc: Észrevételek az erdélyrészi medence és perem hegy- ségeinek tektonikájához. (Bány. Koh. Lapok, 1920. 5. szám.) D1ÓSJENŐ KÖRNYÉKE MIOCÉN-KORI RÉTEGEI S AZOK FAUNÁI. (A 2-ik ábrával.) Irta: SÜMEGHY JÓZSEF dr.* A Börzsönyi-hegység harmadkori üledékes képződményei a föld- tani kutatások folyamán igen érdekes kérdések megfejtésére adtak már okot. Ezek főleg a paleogén s a neogén határára vonatkoznak, mely kori lerakódások főkép a hegység déli és keleti szegélyén lépnek fel uralkodó módon. A Börzsönyi-hegység ÉK-i oldalán — ősföldrajzi értelemben — neogén-kori tengeröböl közepetáján fekszik Diósjenő község. Határá- ban több, az irodalomból ismert lelőhely faunáit a régebbi kutatók oligocénnak, újabban miocénnak írták le. Legelőször Mocsári emlékezik meg a diósjenői Zsibak-árok tengeri csigákból álló kőzetrétegéről (17), majd Szabó az eruptivus képződ- ményekkel kapcsolatosan (26). Részletesebben Stache dolgozza fel területünket (23), aki legidősebb képződményeknek a sötét agyagos, kemény homokkőpados rétegeket veszi, melyekben a Cerithium marga- ritaceum, Brocc. az uralkodó kövület s így azok — szerinte — a Horni- rétegeknek felelnek meg. Utána Hantken foglalkozik Diósjenő kör- nyéke üledékcsoportjával (14), aki a Jenei-tónál előbukkanó sötét agyagos rétegeket a bennük előforduló Pectunculus crassusból követ- keztetve, az oligocén idősebb tagjának, a Zsibak-árok Arca diluvii-\a\ jellemzett rétegeit pedig felső oligocén korúnak tekinti. Hörnes M. nagy munkájában (16) néhányszor megemlékezik Diósjenőről, mint fontos cerithiumos lelőhelyről. Újabban Gaál (10) a diósjenői állomás előtti bevágásból köz ép-mi océn-kori üledékeket ismertet, majd a diósjenői temető mellett föltárt agyagos rétegek potamideses és a zsibaki calyptreas rétegekről röviden tesz említést s az elsőt az alsó, a másodi- kat a közép-miocénban lerakodott képződményeknek írja le. A Bör- zsönyi-hegység andezitjeinek az üledéksorozathoz való viszonyát, az Osztrovszki-hegységben végzett kutatásaira támaszkodva (11), hasonló analógiával szintén megállapítja. Míg u. i. az Osztrovszki-hegységben Előadta az 1922 május hó 31-én tartott szakülésen. 32 SÜMEGHY JÓZSEF DR. az andeziteknek s tufáinak két. kitörési idejét: az alsó és a középső miocént jelöli meg, addig a Börzsönyi-hegységben Drégelypalánk s Nagyoroszi községek közötti terület „finom, szürke, vagy sárga csillá- mos homokos üledékjeiről“ megállapítja, hogy azok a Honti-szakadék középső miocénjével azonosíthatók s így az andezitek kitörési idejét is meghatározzák (10). Ezekre az adatokra támaszkodva s újabb gyűjté- sek és vizsgálatok után jut pontos eredményekhez Majer (18), aki a Honti-szakadék középső miocén faunájának segítségével, az andezit- kitörések tüzetesebb idejét jelöli meg. Az üledékes képződmények szintezése. A fölvett terület harmadkori rétegsorozatának alkotásában vál- tozatos képződmények szerepelnek. Petrográfiai külsejük alapján nehe- zen ismerhetők föl, mert főleg parti üledékekkel van dolgunk. A medence belseje felé változatos sorrendben települnek egymásra, ami a nógrádi mélyfúrás szelvényéből is kitűnik. Itt u. i. — Gaál tanár úr szóbeli közléséből tudom, — a fúrási szelvény 430 m mélységig homokos kék agyag- és sárga agyagrétegek egymással váltakozó települését mutatja. Stache 1865-ben végzett — s általában az irodalomban e területről szóló, most is használatos hármas szintezésű — korbeosztásával szem- ben, a következő rétegsorozatot állapítottam meg: 1. Alsó miocén-kori homokos sárga és kékes agyag, sárgás-szürke, laza kötésű agyagos homok és csillámos sárga homokrétegek. (Alsó szinttáj.) 2. Alsó miocén-kori anomiás homok és homokkő, durva kvarc, kavics és görgeteg. (Felső szinttáj.) 3. Közép miocén-kori homokos agyag, sárga csillámos homok és homokkő. 4. Pleisztocén-kori agyagos lösz. 5. Holocén. 1. Alsó miocén-kori képződmények alsó szinttája. Területünkön, főleg a Börzsönyi-hegység hossztengelyére merőle- ges, K — DK-i irányú dombhátak közt lefutó patakok mélyebb medrei- ben bukkannak elő, kisebb-nagyobb föltárásokban. Ezektől elkülönítve, a nógrádverőcei Borbély-hegy D-i oldalán közép miocén-agyag és homok alól bukkannak elő. Helyzetük, petrográfiai hasonlóságuk, faunájuk alapján, nyilvánvalóan összefüggenek a Diósjenő-környéki azonos kép- ződményekkel. Anyagukra nézve változatosak s erősen összeszakado- zottak, amit az egykori öböl partközelisége s a dinamikai hatásoknak kitett, általában laza kötésű lerakódások természetéből magyarázha- DIÓSJENŐ KÖRNYÉKE MIOCÉN-KORI RÉTEGEI S AZOK FAUNÁI. 33 tünk meg. Általában D — DNy-felé dűlnek 20 — 24°-kal. Kövületet a diósjenői temető melletti sárgás agyaggödrök tartalmaznak, melyek- nek alapján a rétegek korát is megállapíthatjuk. Említett lelőhely Diósjenő tőszomszédságában, a község ÉNy-i szélén, a temető melletti gödrökben van. Alsó rétegei sárga, homokos agyagok, vastagságuk 1 méter. Bennük nagy számmal lépnek föl: Potamides (Pyrenella) plicatus, Brug.; Potamides (Pyrenella) plicatus, Brug. var. Gaáli, n. v.; Tympanotomus margaritaceus, Broce. Nagy egyedszámmal a Potamides (Pyrenella) plicatus, Brug. var. Gaáli n. v. szerepel. Ez a pompás díszítésű változat méltán fölkeltheti az érdeklődést. Potamides (Pyrenella) plicatus, Brug. var. Gaáli, n. v. Teljesen ép példányom nincs. Mintegy 50 vagy a szájnyílás, vagy a búb körül hiányos példányát gyűjtöttem a temető melletti agyag- gödrökből. 2. ábra Kanyarulatainak száma nagyobb példányoknál 17 — 18. A felső kanyarulatokon 15 — 16, az alsókon 17 — 18 hosszanti barázdát talá- lunk. Négyes gyöngysora között finom, hullámos harántvonalak húzód- nak, a felső kanyarulatokon egyes és kettes, az alsókon hármas és négyes számban. A gyöngyszemek elől lecsapott olyan gömböcskék, melyek- nek két oldala hirtelen lemetszett. A házat a gyöngysorok alatt sűrű, apró szemölcsű gyöngysorok díszítik, a csúcs körül egy, az alsóbb kanyarulatokon két sorban, a szájnyílásba is benyomulnak. Szájnyílá- suk kerekdeden ovális, alul keskeny csatornában végződnek; belső ajkuk kiterült. Átlagos magasságuk 40 — 50 mm, alsó kanyarulatuk széles- sége 10 — 12 mm. Megváltozott és varietásunkra nézve kedvező életviszo- nyok mellett fejlődött ki a Potamides ( Pyrenella ) plicatus, Brug törzsalakból. Ettől jól elválasztja: nagyobb, vastagabb alakja, kanya- rulatainak száma, mélyebb varratai, a kanyarulatok alatt kifejlődött gyöngysorok állandó jellege. A cerithiumok nagy variáló képességei miatt nem lehet egész bizonyossággal új fajnak venni. A diósjenői temető agyaggödreinek felső rétegei összehordott másodlagos eredetű sárga csillámos homokok, vastagságuk kb. 3 méter. Innen: Natica catena, Da Costa; Neritina picta, Fér; Venus sp. ind; Földtani Közlöny. LI — LII. köt. 1921—22. 3 34 SÜMEGHY JÓZSEF DR. Cardita scalaris, Som; Arca diluvii, Lám; Anomia ephippium, L? Anomia striata. B; Ostrea fimbriata, Grat; Ostrea digitalina, Dub;- Ostrea cochlear, Poli — fajokat gyűjtöttem. Feltűnő, hogy a vastag- héjú ostreák lemezekre hasadoztak. Sztratigráfiai értéket csakis a Potamides-es rétegeknek tulajdo- níthatunk. A Cerithium-féléknek tisztán félsós vízben élő alakjaival van dolgunk, melyek az alsó-miocén alsó szinttáji rétegek legjellem- zőbb fajai. Tudva azt a körülményt, hogy a Magyar Középhegységben az oligocén végén, vagy talán még előbb, a tenger visszavonult s félsós és édesvízi üledékek képződtek, melyek az alsó-miocénban is folytatódtak, rétegeink faunája az alsó-mi océnra utal. A Potamides (Pyrenella) pli- catus, Brug. var. Gaáli, n. v. nagy tömegben való előfordulása s az a körülmény, hogy habár szűk körié szorítkozó, helyi hatásokra jött is létre, de kimutathatóan az oligocénben föllépő törzsalakot genetikailag is, meg időben is jóval túlélte, mindenesetre miocén-kon lerakódásokat jelez. Bár, ilyen kis területen, indifferens fauna alapján pontos kormeg- határozásokba nehezen bocsátkozhatunk, faunánk jellege alsó mio- cénban képződött üledékeket árul el. Diósjenőtől 4 km.-nyire É-ra, Závoz község mellett egyik föltárásban, melynek szelvényét Gaál tanár úr kézirati jegyzetéből ismerem, Potamides-es rétegünkkel petro- gráfiailag teljesen megegyező sárga, homokos agyagréteg fekü- és fedü- jében anomiás homokot találunk, mely viszont teljesen megegyező a Diósjenő-környéki anomiás homokokkal, amiből a két rétegsorozat összefüggése megállapítható. Az anomiás homokról, amint majd alább látjuk, fauna segítségével kimutatható alsó-miocén kora, amiért is az alsó szinttáji rétegsorozat képződési idejét az anomiás homok képző- déséhez közel, vagy talán vele egy időben történt lerakódásként kell fölfogni. Vizsgálatainkat megerősíti Gaál, a nógrádverőcei 4. sz. őrház fölötti föltárásról közölt szelvénye (10), amely szerint a Cyrenás és Potamides-es rétegek az anomiás homokkal egyértékűek, „mert hiszen az előbbiek egyenesen bele vannak zárva“, vagy váltakoznak az anomiát vagy a Pecten praescabriusculus-t tartalmazó üledékkel. 2. Alsó miocén-kori képződmények felső szinttája. Diósjenőtől É-ra, több ponton, a Szőllőhegy É-i és DK-i oldalán, a Jenei-tó környékén, alul mint agyagos, homokos márgák és laza, csil- lámos, sárga anomiás homokok és homokkövek, néhol az alsó szinttáj agyagos rétegeivel váltakozva fordulnak elő. A felsőbb rétegek — álta- lában — finom, csillámos anomiás homokok s durva ököl-, vagy fej- nagyságú kvarc-görgetegek. Petrográfiai hasonlóság tekintetében rendkívül közel állanak a Börzsönyi-hegység ÉK-i peremén előforduló DIÓSJENŐ KÖRNYÉKE MIOCÉN-KORI RÉTEGEI S AZOK FAUNÁI. 35 „schlier kinézésű" közép-miocénkori rétegekhez (18), csupán a fauná- juk mond ellent. Legnagyobb területet a felsőbb rétegek foglalnak el, a felszínhez gyakran egész közel, a lösz-takaró alól kibukkanva. A Jenei-tó ÉK-i végződésénél, a Tó-malom mögött, 5 — 6 méter magas falban, érdekes szelvényben láthatjuk ezeket a képződményeket. Megjegyzem, hogy a Stache (23) és Hantken (14) által ismertetett föltárásnak, mely a tó vízét levezető malomárok patakja kiömlésénél lehetett, ma már nyoma sincsen. Fölvett szelvényünk alsó rétegei ural- kodóan sárga homokos agyagból állanak, vastagságuk kb. 3 méter. Tapes -, Corbula-, Strombus- fajokat találtam bennük. A föltárás felső fele sárgás, helyenként rozsdavörös anomiás homok és laza homokkő. Innen a következő fajokat sikerült kiszabadítani: Natica catena, Da Costa; Melanopsis impressa, Kr; Lyrcea impi'essa, Kr. var. Bonelli Sis- mond ; Turritella turris, Bast; Nnssa sublaevigata, Bell; Corbula cari- nata, Duj; Venus cf. multilamella, Lám; Venus cf. Haidingeri, Hőm; Tapes eremita juv. Br; Tapes fabaginus, May ; Tellkna ( Peronea ) cf. nitida, Poli; Meretrix pedemontana, Lk. juv ; Glycimeris Menardi. Desh; Teredo oligannulata, Sacc; Lucina ornata, Ag; Cytherea ericina, Lin; Cardium edule, Lin; Pectunculus sp. ind; Anomia striata, Br; Anomia costata, Brocc; Anomia ephippium, Lin, Ostrea cochlear, Pol; Ostrea digitalina, Dub; Ostrea fimbriata, Grat. Faj és egyedszámban az anomiák s az ostreák szerepelnek ural- kodó módon, tehát a Magyar Középhegység anomiás homokjának fogal- mát fedik. Nálunk általában az anomiás homokkal jelzik az alsó-miocén alsóbb szintjét s vagy a bazasi és meringnaci akvitániai rétegsor felső édes és félsósvízi csoportjával, vagy pedig a burdigáliai emeletnek meg- felelő magasabb csoportjával. A mi faunánk ezek fauna-fogalmával nem egyezik meg. A mienkből hiányzik u. i. az az 5— -12°/0-os oligocén faj, amely az akvitániai emelet fauna-fogalmának megfelelne. „Az akvi- táníai emeletnek nem lehet egyelőre helyi jelentőségnél többet tulajdo- nítani. Nálunk az akvitániai emelet kérdése abban merül ki, hogy bizo- nyos, sztratigráfiailag nem jól jellemzett és uralkodólag félsósvízi kép- ződményeink az oligocénhez, vagy a miocénhez tartoznak-e" — írja T. Roth Kákoly az egri faunával kapcsolatban (27). A mi faunánk merőben új fauna, kapcsolata nincsen az oligocénnel s ha nem találnánk benne több, már a közép-miocénból is ismeretes fajt, vele jelezhetnénk a mi viszonyainknak megfelelő anomiás homok faunáját. Ha meggon- doljuk, hogy területünkön a közép-miocén tenger többször transzgre- dált. az alsó miocén rétegeken s hogy partközeli faciessel van dolgunk, föl kell tételeznünk, hogy a többször visszavonuló közép-miocén tenger sok fiatalabb fajt moshatott az alsó-miocén rétegek faunái közé. Ugyan- ez a körülmény játszhatott közbe a borbély-hegyi alsó-miocén-kori léte- 36 SÚMEGHV JÓZSEF DR. gek lerakódásainál, ahol a transzgredáló alsó-miocén tenger, oligocén fajokat, pl. Pectunculus obovatus- 1 is bemosott faunája közé. A felső szinttáj üledékeire települve, néhol azokkal váltakozva durva, ököl- és fejnagyságú kvarcgörgetegek lépnek föl. Legömbölyí- tett darabjai főleg sárga és világosbarna kvarcitok. A Zsibak-árok előtt vastagabb réteget is alkotnak, itt 6 — 8 méter lehet a vastagságuk. Különben, szétszakadozva, a Böszönyi-hegység keleti oldalán kb. egy- szint magasságban mindenütt föltűnnek s az anomiás homok faciese- ként, jelzik az egykori tengerpartot. 3. Középső miocén-kori képződmények. Mint közelparti lerakódások a felszínt több helyen borítják. Külön rétegsort területünkön nem alkotnak, helyenként változó s az eróziós munkától szétszakgatott, vagy fokozatosan átmenő képződmények. A diósjenői állomás előtt, a vasúti bevágástól Gaál ismertette szel- vény (10) alsó szintje homokos agyagot, a felső pedig sárga csillámos homokot jelez. A Zsibak-árok föltárásában, mint csillámos, agyagos kvarchomok s kagylóbreccsás kemény homokkőpadok mutatkoznak. Petrográfiailag általában megegyeznek a Börzsönyi-hegység É és ÉK-i lejtőin kifejlődött „sárgás homokos, kékesszürke homokos, agyagos márgás“ — kitörés előtti, felső-mediterrán-kori lerakódásaival (18). Hogy a két szomszédos terület azonos rétegsorának faunája nem egy- forma, az tisztán a diósjenői közép-miocén elzárt öböl helyi viszonyai ból magyarázható. Faunát magukba záró e kori képződményekkel a Zsibak-árok föltárásában találkozunk. Ez a lelőhely Diósjenőtől 15 km-nyire ÉNY-ra, a Zsibaki-patak forrásánál, 4 méter magas fallal van föltárva. Már régóta ismeretes. Mocsári (17), Stache (23), Hantken (14) a faunát bezáró rétegek korát oligocénba helyezték. A föltárás rétegei 20°-kal dűlnek ÉÉK-nek. Alsó része uralkodóan kékes- szürke agyagos homokból áll. Az agyagos homokrétegek fölött, a föl- tárás alsó harmadába két homokkőpad illeszkedik be, melyek közül az alsó 40 cm, a felső 50 cm vastagságú. Ezekből kerültek ki az ősmarad ványok, melyekkel jóformán telítve vannak. Kvarchomokból állanak, sósavval erősen pezsegnek. A felső pad fedűjében szénsavas for- rásvíz jön elő, a rendkívüli nagy számban elpusztult puha- testűek héjait föloldotta s a homokkal összecementezte. A két homok- kőpad egyforma faunát tartalmaz, a szívós bezáró kőzetből csak nagy- nehezen lehetett a következő fajokat kiszabadítani : Turritella bicari- nata, Eichw; Calyptrea deformis, L; Calyptrea chinensis, L. van. par- vula, Micht; Cyllenica Sismondae, Bell; Tapes (Callistotapes) vetulus, Bast; Tapes ( Callistotapes ) vetulus Bast . var. pliograbroides, Sacc; DIÓSJENŐ KÖRNYÉKE MIOCÉN-KORI RÉTEGE! S AZOK FAUNÁI. 37 Tapes cf. eremita, Br; Tapes (Callistotapes) intermedius, Naum; Cal- lista cf. splendida, Mér; Cardium ediile, L; Cardium tuberculatum. Sow; Cardium erinaceum, Lk; Modiola W olhinica, L; Solen sub fragilis, Eichic; Beden cristatus, Broun. Stirpulina oblita, Micht. A föltárás közepetáján homokos, néhol sárga agyagos rétegek következnek, rossz megtartású kövületek összetöredezett héjaival. Felső része pedig uralkodóan durvaszemű kvarchomokból áll. Legfölül agyagos löszrétegeket találunk, csigahéjtöredékekkel. A fölsorolt fauna nem hozható párhuzamba még a szomszédos, egyidejű lerakódások faunáival sem. Típusa a közép-miocénban egyes visszamaradt öböl faunájának, mely az anomiás homok faunájától élesen elválva, szorosan megszabott helyi hatásokra jött létre. A kitö- rés utáni közép-miocén-kori rétegeket területünkön pontosan kimutatni nem lehet, úgy látszik, az erózió már lemosta. A közép-miocén végén a tenger itt is visszavonult s a szarmata-korban száraz terület volt. 4. Pleisztocén-kori üledékek. A felszínt mindenütt ezek borítják, mint agyagos, vörös és sárga lösz s löszkülsejű agyagos barna homokok s durva kvarckavicsok. Típusos lösz területükön nincsen, mindenütt csak agyagos faciese. A kavics terrasz-szerűen, szórványosan helyezkedik el a letarolt, idő- sebb képződményeken, Záv óznál anomiás homokon ül, általában aláren- delt szerepű. Területünkön folyó patakok jelenlegi alluviumában, laposabb helyeken, vízhordta éles homokok s iszapos homokok jelzik — végül — a legfiatalabb képződményeket. összefoglalva a föntebb ismertetett rétegekből levonható következ- tetéseket: Diósjenő környékén ott, ahol a fekű is látszik, alul mindenütt alsó-miocén-kori üledékek vannak. Ezek fölfelé összefüggnek az ano- miás homokkal, bár petrográfiailag elválnak egymástól. Az anomiás homokok új faunát rejtenek magukban, amelynek alig van kapcsolata idősebb faunával. Az oligocén végén föllépő regresszió a mi terüle- tünkre is vonatkozik. Midőn a paleogén és a ncogén határán a Közép- tenger a Csendes-Óceántól elszakadt, nálunk a régi tengeri fauna tovább élt, elpusztultak azonban a melegtenger állandó hő- és sómennyiségéhez szokott fajok. Miután az általános emelkedés folytán a tenger mély- sége csökkent, a mélységi fajok is kipusztultak. Önként fölvetődik az a gondolat, hogy mindazok az oligocén fajokat tartalmazó rétegek, melyek szorosan kapcsolódnak alsó-miocén-kori rétegekhez, a miocénba sorolandók, mert ha már határt kell vonni a két képződmény kora között, ez a legtermészetesebb. Az úgynevezett vezérkövületek alapján, 38 SÜMEGHY JÓZSEF DR. a mi viszonyainkat jelző regressziós, parti üledékképződményeknél, a határt megállapítani nem lehet. Területünkön a magasabb szintekből csak a kitörés előtti közép-miocén képződmények vannak meg, specia- lizált helyi faunákkal jelezve. A felszínt pleisztocén agyagos lösz és kvarckavics borítja. HASZNÁLT IRODALOM. 1. Bellardi-Bacco: 1 molluschi dei terreni teraiari dél Piemonte e della Liguria. I— XXX. k., 1872—1904. 2. Boettger: Neue Conehylien des Mainzer Tertiarbeckens. Palaeontographica. XIX. k., 1871. 3. Brocchi: Conchiologia fossile subappenina stb. I — III. k. Milano, 1843. 4. Bockh H.: Nagymaros környékének földtani viszonyai. M. kir. Földt. Int. Évk. VIII. k., 1899. 5. Bockh H.: Néhány megjegyzés Gaál István dr. úr cikkére. Bányászati és Kohászati Lapok, XLI. évf., II. k„ 1908. 6. Cossmann : Essais de paláoconchologie eomparée. 1 — 8. k., 1895—1909. Paris. 7. Cossmann-Peyrot: Conchologie néogénique de l’Aquitane. T. I— II., Livr. 1. Actes de la soc. Linnéenne de Bordeaux. T. LXV — LXVI. 1909 — 1912. 8. Erdős: Üj Pvrula-faj Pomáz fiatalabb harmadkori rétegeiből. Földt. Közi. XXX. k., 1900. 9. Fischer: Manuel de Conchyologie et de Palaeontologie, Conchyologique. 10. Gaál: A vác — drégelypalánki vasútvonal mentének geológiai vázlata. Bányá- szati és Kohászati Lapok. XLI. évf., II. k„ Budapest, 1908. 11. Gaál: Adatok az Osztrovszki-Vepor andezit-tufáinak mediterrán faunájához. Földt. Közi. XXV. k., 6—7. f. 1905. 12. Halaváts: A neogénkorú üledékek Budapest környékén. M. kir. Földt. Int. Évk. XVII. 13. Halaváts: A neogénkorú üledékek Budapest környékén című közleményem és bírálata. Földt. Közi. XLII. k., 7—8. f. 1912. 14. Hantken: A diósjenői homokkő és a pusztalökösi tályag. Magyarh. Földt. Társ. Műnk. III. k., 1867. 15. IIilber : Neue und wenig bekaunte Conehylien aus dem Ostgalizischen Miozan. Abh. dér Beichsanstalt. 1882. 16. Hörnes M.: Die fossilen Molluscen des Tertiarbeckens von Wien. I— II. Abhandl. d. k. k. geol. Ka. Wien, III — IV. k., 1856 — 1870. 17. Mocsári: Nemes Nógrád Vármegye históriai és statistikai ismertetése. 1826. 18. Majer: A Börzsönyi hegység északi részének üledékes képződményei. Földt. Közi. 1915. 19. Sandberger : Die Land- und Süsswasser-Conchvlien dér Vorwelt. Wies- foaden, 1870 — 75. 20. Sandberger: Die Conehylien des Mainzer Tertiarbeckens. Wiesbaden, 1863. 21. Schafarzik: Budapest és Szentendre vidéke. Térképmagyarázat. M. kir. Földt. Int. 1902. 22. Schafarzik-Szontagh : Az aquitan-emelet előfordulása Szob vidékén. Földt. Közi. XII. k. 23. Stache: Die neogenen Tertiarablagerungen dér Umgebung von Waitzen. Verh. d. k. k. geol. Ra. 16. B. Wien, 1866. DIÓSJENŐ KÖRNYÉKE MIOCÉN-KORI RÉTEGEI S AZOK FAUNÁI. 39 24. Stache: Die geologischen Verhaltnisse dér Umgebung von Waitzen in Ungarn. Jahrb. d. k. k. geol. Ra. 16. B. Wien, 1866. 25. Szabó: Geológiai adatok a dunai trachyt-csoport balparti részére vonat- kozólag. Földt. Közi. XXV. k., 1895 . 26. Szabó: Földtani kirándulás technikai szempontból Herceg Eszterházy Pál üpoly-pásztói és wéghlesy urodalmaiban. 1852. 27. Telegdi Roth K.: Felső-oligocén fauna Magyarországból. Geologica Hun- garica. I. k., 1. f., 1914. 28. Vitális: Hont vármegye természeti viszonyai. Magyarország vármegyéi és városai. Hont vármegye. XI. k., Budapest, 1907. Készült Budapesten, 1920 julius havában, a Kolozsvári m. kir. Ferenc József-Tudományegyetem Ásvány- és Földtani Intézetében. (A kövületek a Budapesti m. kir. Pázmány Péter-Tudomány- egyetem Őslénytani Intézetében vannak). CALCIT VASKŐRŐL, ANTIMONIT HONDOLRÓL, GIPSZ ÓBUDÁRÓL ÉS MARKAS1T NEMESVITÁRÓL. ' Irta: VENDL MÁRIA dr.* 3—11 ábrával. Calcii Vaskőről. A krassószörénymegyei Vaskőről (ezelőtt Moravicza) igen szép viztiszta calcitkristályok ismeretesek, melyek azonban kristálytanilag részletesebben ismertetve nincsenek. A vaskői calcitelőfordulást több szerző említi, így Cotta,1 Szabó,2 Zepharovich,3 Tóth.4 Zepharovich a oo R, R 3, — xh R és R-t sorolja fel mint a vaskői calcit formáit. Vizsgálataim tárgyát két rendkívül tökéletes kifejlődésű, víztiszta, erősfényű kristály képezte a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből. A kristályok közelebbi lelőhelyét, magát a bányát, nem ismerjük, csak annyit tudunk róluk, hogy Vaskőről származnak. A prizmás termetű kristályok átmérője 4 és 7 mm. Különösen a kisebb kristály tűnik ki átlátszóságával s erős fényével, a nagyobb kristály alsó része kissé zavaros. A kristályok lapjai sírnák, fényesek, az {lOlO/ prizma lapjait kivéve, korróziótól mentesek, de a csúcsokon levő * Előadta az 1921 május 4-én tartott szakülésen. 1 B. Cotta: Erzlagerstatten im Bánát und in Serbien. 1864. p. 74. 2 Szabó J.: Moravicza — Vaskő eruptív kőzetei. Földt. Közi. 1876. p. 125. Szabó J.: Adatok a moraviczai ásványok jegyzékének kiegészítéséhez. Math. és Termtud. Közlemények. XV. 1878. p. 423. 3 V. Zepharovich: Mineralogisches Lexicon. I. p. 96. és II. p. 59. 4 Tóth M.: Magyarország ásványai, p. 121. 40 DR. VENDL MÁRIA [0112/ romboeder s [?. 4. 11.15] szkalenoeder lapjai mutatják az {lOll} éleivel párhuzamos rostozottságot, mindamellett éles reflexet adnak, úgy hogy pontosan és könnyen megállapíthatók. Mindkét kristály prizmás kifejlődésű. A megállapított formák a következők : b (1010) |21l] v: {7.4.11.15} {11.4.0} b. {0112} juoí N: {5 3 8 2} { 503} cp. |022l| { 111} *iu; {4.14.18.5} 1 9 5 9} P- {1011 { {100} VI. {4041 [ 1311} Ez alakok közül a prizma után nagyságra nézve mindkét kris- tályon a {0221} lapjai következnek, a szkalenoederek a kisebb kris- tályon alárendeltek, kicsi, de rendkívül fényes lapokkal, a nagyobb kristályon ellenben jóval nagyobb mértékben fejlettek, miáltal az egyik kristály teteje gömbölyded, a másiké megnyúltabb. A szkale- noederek közül a {7.4.11.15} a [0112, 1011], az {5382} az [1102, 1011} és [1100, 4041] övben fekszik. 3. ábra A {4.14.18.5} szkalenoeder a calcitra nézve új forma. Meghatáro- zását elősegítette az a körülmény, hogy lapjai igen tökéletes kifejlő— désűek, és hogy a [1101, 0221] övben fekszik. A kisebb kristályon négy, a nagyobb kristályon mind a hat lappal megjelenik, fényes, csillogó s különösen az utóbbi kristályon nagy háromszögű lapok alakjában. A mérések eredményei a következők : h ki l :hj\l = 23° 16', 18', 19', 21' h k i l : i k h l = 90° 5', 8', 7', 10'. Ez adatokból s a [1101, 0221] övből számítva a {4.14.18.5} CALCIT VASKŐRŐL, ANTIMONIT HONDOLRÓL, GIPSZ ÓBUDÁRÓL STB. 41 indexű negatív szkalenoederhez jutunk, melynek hajlásszögeit az index- ből visszaszámítva az egyik élre vonatkozóan 23° 19' 6'', a másik élre vonatkozóan pedig 90° 6'-t kapunk. Ez értékek teljesen megfelelnek a mért értékeknek, úgyhogy a_{4.14.18.5} szkalenoeder, mely az említett övben a {3.11.14.4} és {5.17.22.6} szkalenoederek közt fekszik, biztosan és határozottan megállapítható. A vaskői calcitra vonatkozó mért és számított értékeket a követ- kező táblázatban állítottam össze : Mért Számított b. : b.' 0112 : 1102 45° 45° 3' b. : p. : lOTi 70° 51' 70° 51' 30" N VJ ( n O Lelőhely v. Kobeil 35 11 — — — 6 48 — — 100-- Qrutier 33-68 10-75 - - - 3-62 51-8 - - 99-05 Pfaff 36-00 12-14 - 0-28 - 658 45-00 - - - 100 — Tschermig Lampadius 38-58 12-34 - - - 4-12 44-96 - - - 100-— Stromeyer 36-06 11-60 - 0-12 - 3-72 48-39 - - - 99 89 Geissler 34-99 11-40 - - - 3-83 49-72 - 0-06 - 100* — Dux Sachs 35-14 11-39 0-007 - - 3-67 45-54 0-17 - 0-083 100--1 Briix Emszt 35-61 11-59 nyom nyom nyom 4-46 48-11 — - - 99-771 Tokod 1 Ch. Sorét: Brechungsexponenten dér Alaune. Zeitschr. f. Krystallografie 11. köt. pag. 198. (Arch. sci. phys. nat. Geneve, 1884. (3). 12. köt., pag. 569.) 2 G. A. Borel: Untersuchungen über Brechung und Dispersion ultravioletten Strahlen in einigen krystallisirten Substanzen. Zeitschr. f. Krystall. 28. köt., pag. 104. (Arch. sci. phys. nat. Geneve, 1895. (3) 34. köt., pag. 230.). 3 F. v. Kobell: 1. c. — F. v. és Zimányi: 1. c. — E. S. Dana: 1. c. 4 — 7 Bammelsberg : Handbuch dér Mineralchemie 1860, pag. 284. 8 Geissler: Sit.zungsberichte dér naturwissenschaftl. Gesellschaft Isis in Dresden, 1885, pag. 33. 9 A. Sachs: 1. c. pag. 466. A TSCHERMIGIT NEVO ÁSVÁNY ELŐFORDULÁSA TOKODON, ESZTERGOM MEGYÉBEN. 49 A tschermigit teoretikus összetétele — miként azt Dana, Geiss- jlkr és Sachs idézett munkáiban is találjuk — : a) százalékos alkatrészekben : SO3 = 35-3 Ah O3 = 11-3 (NH4)2 0 — 5-7 H2 0 = 47-7 ÍOO’O b) sókká átszámítva: Alumínium sulfat — 37'7 Ammonium „ = 14‘6 Víz = 47-7 ÍOO’O A fent idézett elemzési adatok ezek szerint az anyag ugyanazon «chemiai alkatára vezetnek, mint amelyet v. Kobell az eredeti tscher- migiten állapított meg. Ezzel kapcsolatban a tschermigitnek a kőszénben való előfordu- lására vonatkozólag nem érdektelen megemlíteni, hogy keletkezését Lampadius W. A. a mélyebb széntelepek égésével hozza kapcsolatba, amennyiben azt Tchermigen a felső széntelep oly pontján találták, amely alatt levő mélyebb szénrétegek az égés látható nyomait mutatták. Hogy e hazai előfordulásának a keletkezése is ugyan ez okokra vezethető-e vissza, az kétséget alig szenved, jóllehet a bánya- tüzet illetőleg, csupán régibb adatok állanak rendelkezésünkre. Ezek közül hivatkozhatunk A. Tschebull idevágó értekezésére,1 amelyben azt állítja, hogy a dorog-tokodi kőszéntelepek 1876— 1886-ig terjedő időközben számtalan tűzesetnek voltak a színterei. A széntelepek kigyúlása s huzamosabb égése mennyire képes ásványok keletkezésének közvetlen indító okául szolgálni, arra nézve igen becses vizsgálatai vannak MALLARD-nak,2 ki a Montlugon melletti Commentry szénbányáinak égése alkalmával keletkezett termékekben anorthit és piroxén kristályokat talált, aminthogy már régóta isme- retes e bányák égési termékei között a vivianit is. Sőt talált ezeken kívül még egy foszfor-vasat is ( FeiP ), amelynek apró tetragonális kristálykáit a G. Hőse braunaui meteoritekben talált rhabdait- jával azonosnak véli. 1 A. Tschebull: Dér Bergbaubetrieb im Graner Kohlenrevier (öeterr. Zcitschr. für Berg- u. Hiittenwcsen, 1886. pag. 770.) 2 M. E. Mallard: Sur la production d’un phosphure de fér cristallisé et du feldspath, dans les incendies des houilléres de Commentry. (Comptes rendus des séances de l’Academie des Sciences. 1881. T. XCII. pag. 933.) — U. e. : Dér Naturforscher. Berlin 1881. pag. 223. Földtani Közlöny. LI — LII. köt. 1921 — 22. 4 50 LIFFA AURÉL DR. ÉS EMSZT KÁLMÁN DR. Mindezek elegendő adatok arra nézve, hogy a szóban forgó- tschermigitet is a kőszén égési termékének tekintsük ; ami mellett ezeken kívül végre még ama körülmény is bizonyít, hogy összetételé- nek megfelelő timsó, melléktermék gyanánt a gáz gyártásánál is keletkezik.1 Mielőtt ama kérdésnek a megvitatására térnénk, hogy a vizsgálat tárgyát képező ásvány hol és miből vette fel összetételének megfelelő- alkatrészeit, lássuk előbb közelebbről a szén kigyúlásának az okait és nézzük, vájjon megvolt-e a lehetősége annak, hogy ezek jelenlétét a szóban levő területen is feltételezhessük. A kőszénbányák kigyúlását az ez irányban végzett szám- talan vizsgálat alapján a szénnek különböző gázokkal, de külö- nösen az O-el szemben tanúsított nagymérvű absorptio-képességéből eredő hőemelkedésre vezetik vissza. Tapasztalati megfigyelések igazol- ják, hogy a szén e sajátsága a mélységgel arányosan nő.2 3 — Clowes. azt találta,5 hogy a szén absorptio-képessége nedvességének tartal- mával emelkedik és már 3%-ot meghaladó mennyiségnél veszedelmes ; de befolyásolja ezenkívül még a széndarabok nagysága is.4 Növeli a szén kigyúlásának a veszedelmét végre még a benne foglalt pirit- tartalom is, nem azért, mintha bomlása annak hőmérsékletét lénye- gesen emelné, hanem mert nedvesen a szenet szétmállasztja s ezáltal a levegőnek nagyobb felületen való hozzájutásával az 0 absorptióját elősegíti. Az tudvalevő, hogy fiatalabb szeneink pirit.et tartalmaznak, aminthogy sikerült is e területről (Annavölgyről) ScHRÉTER-nek egy, piritkristályokkal telehintett széndarabot találnia. A kőszén piritje az atmoszférikus vízgőz és különösen az 0 befolyása folytán kénessav- és kénsavvá oxydálódik és egyúttal új vegyületek, ú. m. vasvitriol, basikus-kénsavas vassók stb. jönnek létre. Ezalatt a szabad H 2 ( SOi ) és H 2 0 keletkezése pedig oly hőt hoz létre, hogy általa a kőszén kiszárad, majd felmelegszik és végül az atmoszférikus 0 hozzájárulásakor meggyulad.5 Ezekkel a kénsav 1 Fi . v. Wagner: Handbuch cl. chemischen Technologie. Leipzig. 1875. pag. 319_ 2 Ainsworth: Selbstenzündung dér Kohlé. Österr. Zeitschr. für Berg- u. IFütten- wesen. 1895. pag. 219. 3 Clowes; Chem. Ztg. 1893. Rep. pag. 69. (österr. Zeitschr. für Berg- u. Hütten- wesen. 1893. pag. 272.) 4 V. B. Lewes: Zeitschr. d. Ver. deutscher Ingen. 1896. pag. 1468. (österr^ Zeitschr. 1. Berg- u. Hüttenwesen. 1897. pag. 190.) 5 V. ö. F. Janda: Einiges iiber die Entstehung dér Mineralkohlen u. über die- Selbstenzündung; sowie über die Schlagwetterexplosionen. (österr. Zeitschr. f. Berg- u_ Hüttenwesen. 1903. pag. 388.) A TSCHERMIGIT NEVŰ ÁSVÁNY ELŐFORDULÁSA TOKODON, ESZTERGOM MEGYÉBEN. 51 felvétele meg lenne magyarázva. Emellett azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül még a szénben szabad, részben kötött kén mennyiségét se, amely Kalecsinszky, 1 illetőleg Grittner2 és Schwackhöfer3 vizsgálatai szerint a tokodi kőszénben 4'50 — 6'50% között változik. A N-t a kőszén organogén részében, a növényi rostok száraz lepárlásában kell keresnünk, amelynek mennyisége a tokodi kőszén- ben Schwackhöfer és Grittner vizsgálatai szerint 0'88— 1'93%-t tesz ki. Ami végre az Al felvételét illeti, azt a mélyebb fekvésű szintekből feltörő égési termékek egyrészt a szénrétegek egymástól elválasztó agyagrétegekből, részben magából az agyagos alkatrészek- kel fertőzött kőszénből vették fel, hogy végeredményben együttvéve a kőszén repedéseit tschermigit alakjában kitöltsék. Végül még megemlíthetjük, hogy Tóth Mike4 valószínűnek tartja, hogy a Büdöshegy barlangjai- s hasadékaiban lelhető timsó egy része tschermigitből áll (v. ö. az ott felsorolt irodalmat), amire vonatkozó- lag azonban eddig semmi vizsgálat nem áll rendelkezésünkre, amely ezen véleményét beigazolná, illetőleg megerősítené. 1 Kalecsinszky S. : A magyar korona országainak ásványszenei. Budapest, 1901. pag. 107 — 110 és pag. 265—267. 2 Grittner A.: Szénelenizések, különös tekintettel a magyarországi szenekre. Budapest, 1895. II. kiad. pag. 34. 3 Schwackhöfer: Die Kohlén Österreich-Ungarns und Preuss.-Schlesiens. 1901. pag. 222. — Heizwert dér Kohlén. 1893. pag. 78. 4 Tóth Mike: 1. c. 4 A PIRIT SZIMMETRIÁJA ETETÉSI KÍSÉRLETEK ALAPJÁN. írta: TOKOD Y LÁSZLÓ dr.* 14—15. ábrával. Bevezetés. A pirít étetési viszonyaival először G. Rose1 foglalkozott. A leg- részletesebb vizsgálatokat F. Becke2 közölte, s a piritet diakiszdode- kaederes osztályba sorozta. H. A. Miers, E. G. Hartley és Dick3 Gilpin Countyból (Colo- rado), olyan kristályt vizsgáltak meg, melyen szerintük a tetraederes- pentagondodekaederes szimmetriára utaló étetési idomok voltak. H. A. Miers4 szerint a pirít a tetraederes-pentagondodekaederes osztályban kristályosodik. E. H. Kraus és J. D. Scott5 6 a pirít pentagondodekaeder lapjain olyan természetes étetési idomokat észleltek, melyek alakja és orientá- ciója leghatározottabban a diakiszdodekaederes osztály szimmetriájára utalnak. Y. Pöschl0 szerint a kristályokon föllépő csíkoltság nagyobb részében a hexaeder éllel párhuzamos; ritkán jelennek meg csíkok a hexaeder és oktaéder, hexaeder és az egyik pentagondodekaeder közti zónában. Pöschl szerint a csíkoltság nem mindig egyenértékűen fejlő- dik ki, vagy csak az egyik csíkrendszer éri el teljes kifejlődését, amiből arra következtet, hogy az egyes oktánsok kristálytanilag nem egyen- értékűek. A tőle leírt idomok ötszöges alakok, melyek az (102): (102) éllel 25°-os szöget zárnak be szimmetria vonalukkal. Ezek szerint a pirít a tetraederes-pentagondodekaederes osztályban kristályosodna. W. Friedrich7 azt tapasztalta, hogy hexaederes piritlemez merő- 1 Monatsberichte d. Berliner Akad. 1870. p. 327. 2 Tschermak: Mineralogisehe u. petrographische Mitteilungen. 1887. VIII. p. 239—330. és u. o. 1888. IX. p 1. 3 Groth: Zeitschrift für Kristallograpkie, etc. 1899. XXI. p. 584. 4 Min. Mag. and Jour. of the Min. Soc. 1890. IX. p. 211. 3 Groth: Zeitschrift für Kristallographie, etc. 1908. XLIV. p. 151. 6 Groth: Zeitschrift für Kristallographie, etc. 1911. XLVIII. p. 572. 7 Ann. d. Phys. 46. p. 157—174. A PIRIT SZIMMETRIÁJA ÉTETÉS1 KÍSÉRLETEK ALAPJÁN. 5 leges átvilágítása esetén a Röntgen-sugarak által létrehozott inter- ferenciaképben kétértékű szimmetria- tengely föllépése figyelhető meg, ami a tetraederes-pentagondodekaederes osztályra utal. Ugyanilyen eredményre vezettek W. FRiEDRiCHnek és P. P. Ewald kutatásai is. W. L. Bragg8 is arra a következtetésre jutott, hogy a pirit a tetraederes-pentagondodekaederes osztály szimmetriáját követi. P. Groth9 csatlakozik Bragg nézetéhez. J. Beckenkamp10 a piritet, mint tetraederes-pentagondodekaederes osztályban kristályosodó ásványt jelöli meg. Vizsgálati anyag. Módszerek. A bőséges vizsgálati anyagért Mauritz B. dr., Schafarzik F. dr. és Zimányi K. dr. uraknak tartozom hálás köszönettel, amit e helyen is kifejezni, kedves kötelességemnek tartom. A kristályok a következő lelőhelyekről származtak. Dognácska. Dominálólag fejlett jlOOj, kombinálva j 111 [-gyei. 6 — 8 mm-es fényes, rostozottság nélküli kristályok. Resica. 3 — 4 mm-es fényes, rostozottság nélküli }100[. Porkura. Fényes, sima {111} 6 mm — 1 cm nagyságúak. Facebaja. Tompafényű, 2 — 8 mm-es {210}. Kapnikbánya. Tompafényű 1210}, kombinálva igen fényes alá- rendelt {100} lapokkal. Erősen csíkolt {100}. 4 — 8 mm nagyságúak. Mármar os. 8 — 9 mm-es, erős fényű [111J. Selmecbánya. {100}, erősen rostozottak a hexaeder éllel párhuza- mosan. 4 — 6 mm-es méretűek. Medziád (Bihar m). Rovátkolatlan {210}. Méretük 4 — 5 mm. Oruró (Bolivia). Igen szép {111}; 1 — 3 mm nagyságúak. Mellet- tük hajszálszerű antimonit. Rió (Elba sziget). Gyengén rostozott, 15 — 2 cm-es {210}. Oldószerül a következő anyagokat használtam : HCl. Koncentráltan és 50°/o-os hígításban. Etetési idő 1 — 3 hét. HnSOi. Koncentrált H2S04 addig melegítendő, míg fehér gőz alak- jában a kéntrioxid elszáll, ekkor mártjuk bele a kristályt egy pilla- natra. HNOi. Koncentráltan és 4 — 5-szörös hígításban használtam. For- rón alkalmazva, az étetési idő 3 — 5 perc. A kiváló amorf ként GS2-vel távolítottam el. 8 Az irodalmat lásd J. Beckenkamp-. Statische u. kinetische Kristafitheorien . II. k., Berlin, 1915. p. 635. 9 Groth: Zeitschrift für Kristallographie, etc. LIV. p. 65. 10 J. Beckenkamp: Statische u. kin. Kristalltheorien, II. k., Berlin, 1915. p. 577-582. 54 TOKODV LÁSZLÓ DR. Király víz. Pöschl módszerét követtem ennél az oldószernél. Éte- tés után ajánlatos a CS2-vel való leöblítés. NaOH. Megömlesztve használtam; étetés után a kristályokat lúg HCl-val mostam le. A NaOH alkalmazásakor nagyon fontos, hogy a hőmérséklet állandó maradjon, mert ha az csökken, a NaOH meg- szilárdul és az étetési idő nem állapítható meg pontosan; magas hő- mérsékleten pedig a kristály egészen elmosódik. Étetési idő 5 — 45 perc. Minden oldószernek alkalmazásakor különösen három körülményre kell figyelemmel lennünk: az étetési időre, a hőmérsékletre és az alkal- mazott oldószer koncentrációjára. Ezektől függ, hogy szép és tipikus étetési alakokat nyerjünk. Az étetés után a kristályokat minden esetben forró vízben pár percig főztem, hogy a lapokra tapadó sókat a lehetőségig eltávolítsam. A kifőzés után a kristály minden lapját bársonnyal ledörzsöltem s így megtisztítva vettem vizsgálat alá. Az idomok vizsgálata goniometrikus és mikroszkopikus úton történt. A goniometeres vizsgálatoknál azokat az elveket tartottam szem előtt, melyeket Goldschmid'i az étetett kristályok vizsgálatára ki- dolgozott.11 Ha a ínegétetett kristályt goniométerre helyezzük és a kristály- lap megvilágítására a pontszerű jelet alkalmazzuk, a megfigyelést pedig kicsinyítő távcsővel végezzük, akkor a reflex nem pont lesz, hanem a Brewster-féle sugárkép.12 Az idomok alakja nem lényeges sajátság, de szimmetriájuk és a kristálylapon való orientációjuk fontos, ezeknek a megfigyelésére is gondot fordítottam. A mikroszkópi vizsgálatnál a kristálylap megvilágítása vertikál- illuminátorral történt. Vizsgálataim körébe hexaederes, oktaederes és pentagondodekae- 11 V. Goldschmidt: Über Aetzfiguren, dérén Entstehung u. Eigenart. Zeitschr. f. Kryst. 1904. XXXVIII. p. 273. V. Goldschmidt: Zűr Mechamk des Lösungsprocesses. Zeitschr. f. Kryst 1904. XXXVIII. p. 656. V. Goldschmidt— Fr. E. Wright: Ueber Lösungskörper u. Lösungsgeschwindig- keit von Calcit. Neues Jahrb. f. Min. etc. 1904. Beil. Bd. XVIII. p. 335. A. Fersmann— V. Goldschmidt: Dér Diamant Heidelberg. 1911. P. Berberich: Beziehungen zwischen Krystalloberflache und Reflex etc. Gold- schmidt’s Beitrage zűr Kryst. 1914. I., p. 43. H. Baljhans: Aetz- u. Lösungsversuche am Alaun. Goldschmidt’s Beitrage zűr Kryst. 1914. I., p. 11. 12 Sugárképnek nevezem azokat a fényjelenségeket, melyek a német iiodalomban ,.Lichtfigur“, „Lichtbild“ néven ismeretesek s melyeket először Brewster ismertetett. A PIRIT SZIMMETRIÁJA ÉTETÉSI KÍSÉRLETEK ALAPJÁN. 55 •deres típusú kristályokat vontam. Az étetések során mindenütt azt tapasztaltam, hogy az élek tanúsítják a legnagyobb oldódási ellen- állást. Ennek ismerete igen fontos a mikroszkópi vizsgálatnál, mert előfordul, hogy az idomok a lapokat teljesen beborítják, egymással összeszövődnek és így eredeti alakjukat megállapítani nem lehet, ilyen esetekben azonban az éleknél, vagy azokhoz közel mindig találhatni jól fejlett, egyedülálló idomokat. A kristály habitusát tekintve pedig a hexaederes és pentagondodekaederes típusú kristályok tanúsítják a legnagyobb oldódási ellentállást, vagyis a legkisebb oldódási sebes- séget. Igen figyelemreméltó az az összefüggés, amely az oldószer viszkozi- tása és az idomok alakja között fennáll. Minél nagyobb ugyanis az oldószer sűrűsége (nem koncentrációja!), annál szebb és jobban kiala- kult idomokat kapunk. így a pirít étetésénél is a legjobban kifejlett éte- tési idomokat a kénsavas étetéssel nyerjük, míg sósavas étetés után ■az etetési alakoknak csak éppen a jelenléte állapítható meg. A leírt vizsgálati módszerek alkalmazásával 116 megétetett kris- tálynak mintegy 600 lapját vizsgáltam meg. ÉTETÉS SAVAKKAL. 1. Kénsavas étetés. a) Hexaeder. Kónsavas étetéssel a hexaeder-lapokon jó étetési idomokat nyerünk Az idomok megnyúlt hatszögek, határvonalaik élesek; belső étetési lapok13 nem tűnnek fel. (14a. ábra.) Az idomok alapéle párhuzamos a kockaéllel. Az idomok nem mind jólfejlettek, a legtöbb erősen le van gömbölyödve. Az étetés csak pár pillanatig tartott. 0- 5 percnyi étetés után ritkán találni jól kialakult idomokat. 1- 5 perces etetés után normális idomok nagyon gyérek. Az idomok többnyire erősen le vannak kerekítve. 35 percnyi étetés után ismét szép idomokat kapunk, habár a határ- vonalak elmosódottak. Az idomok alakja itt is megnyúlt hatszög. A hat- szöges idomoknál néha megfigyelhető, hogy a csúcsokat egy-egy lap tom- pítja az idom alapján és így az idom nyolcszögletű lesz, ezek a tompító lapok azonban többnyire csak igen kicsinyek; az ilyen idomok ritkák. A hatszöges idomok nagysága általában: 8 — 10 g. A sugárkép erősen csillogó centrális maggal van ellátva, ebből négy sugár indul ki; a sugarak rövidek és a kristálytani főszimmet.riasíkok 13 Belső etetési lapoknak nevezi Molengraaff azokat a lapokat, melyek az éte- tési idomokat határolják, ellentétben a külső étetési lapokkal, melyek az étetési dombo- kat veszik körül. Lásd: Zeitschrift für Krystallographie. 1871. XIV. p. 173 — 201. 4* 56 TOKODY LÁSZLÓ DR. irányába esnek. 0 5 perces étetés után a sugárkép már nagyon gyenge,, elmosódott, csak a centrális mag észlelhető. Ezek a megfigyelések dognácskai kristályokra vonatkoznak. A lapok eredetileg fényesek voltak, étetés után fényüket elvesztették és selymes- bársonyos felületűekké lettek. b) Oktaéder. Mármarosi oktaéderen kénsavas étetéssel igen szép idomok voltak megfigyelhetők. Az idomok sűrűn lépnek fel, határaik jól fejlettek, több- nyire kettesével-hármasával jelennek meg, nagyrészt azonban különállók. Az idomok egyenlőoldalú háromszögek, melyek csúcsukkal az oktaeder- élek felé mutatnak. A háromszögek alapja az oktaederéllel 17° 45'-nyi szöget zár be. Orurói kristályon ugyanilyen alakú és orientációjú idomok figyel- hetők meg. Ezek a. kristályok csak egy pillanatig merültek a forró kén- savba. Az idomok alig érik el az 1 u nagyságot. A sugárkép éles, egy erősfényű centrális magból és ebből kiinduló- három sugárból áll. A három sugár megfelel a triakiszoktaeder éleinek, de a vízszintesnek látszó ág a vízszintessel körülbelül 4°-nyi szöget zár be. A sugárképek egymáshoz képest szimmetrikus helyzetűek. Úgy a megfigyelt étetési idomok, mint a sugárkép megegyezést mutat a salétromsavval való étetés idomaival és sugárképével (15a. A kristályok étetés után is megtartják fényüket. Az orurói zöldes- vörös színben irizáló kristály étetés után elveszti befuttatási színét,, de fényét szintén megtartja. c) P entagondodekaeder . Medziádi pentagondodekaeder kénsavval 2 másodpercig étetve, igém jó idomokat szolgáltatott. Az idomok egyenlőszárú háromszögek, melyek csúcsukkal az (102) : (102) élre mutatnak; a háromszögek magassága merőleges az említett élre. Az idomok sűrűn lépnek fel. A jól fölismer- hető idomok az élekhez közel helyezkednek el. Némelyik lapon egyenle- tesen oszlanak el s mindegyiknek határozott alakja van. Egy másik medziádi kristályon, amely rövidebb ideig volt étetve, nem tapasztalhatók idomok, hanem erősnek mondható rostozás figyel- hető meg. A rostok a hexaederéllel párvonalasan haladnak, de nem foly- tatólagosak, hanem részekből látszanak összetéve. Erre a rostozásra merőlegesen irányul egy az előbbinél finomabb rostozás. Kapnikbányai kristályon, mely csak körülbelül 1 másodpercig volt az oldószer hatásának kitéve, sűrűn elhelyezkedő idomok látszottak. Az idomok itt is egyenlőszárú háromszögek. Föllépnek oly idomcsopor- A PIRIT SZIMMETRIÁJA ÉTETÉSI KÍSÉRLETEK ALAPJÁN. 57 tok, melyek olyan képet adnak, mintha az idomok egymásba lennének tolva (14b. ábra). Az idomok nagysága: 3 — 4 3 percnyi étetés után a kristálylapokat étetési dombok borítják be. Ezek nagy számmal jelentkeznek és a lapokat hálószerűén fedik. A dom- bok alakja szintén az egyenlőszárú háromszögre emlékeztet, mivel a dom- bok felemelkedő csúcsát egy háromszögalakú lap tompítja le, melyhez a külső étetési lapok meredeken dűlnek. Ezen étetési dombok különösen akkor tűnnek jól fel, ha a kristályt oldalról is megvilágítjuk és a mikro- szkóp asztalkáját forgatjuk. Ezen étetési domboknak az orientációja ugyanaz, mint az előbb említett idomoké. A dombok nagysága 8 — 10 u között váltakozik. A sugárkép jól észrevehetőleg csak a kevés ideig étetett kristályo- kon látszik, azokon, amelyeken az étetési idomok csak gyengén fejlődve jelennek meg. A sugárképnél hiányzik a centrális mag, ennek helyét egy egyenlőszárú háromszög foglalja el. Megfigyelhető két erőteljesebb sugár és egy harmadik, amely az előző kettőnél kisebb és gyengébb fényű. A két erősebb sugár közé illeszkedik a háromszög alapja. A sugár- képet a 14b. ábra mutatja. A kristályok fénye étetés után csökken, majdnem teljesen elvész. 2. Étetés sósavval. A sósavval való maratás igen gyenge idomokat adott. A sósavat forrón és hidegen alkalmaztam; az étetési idő 1 óra volt forró sav hasz- nálatakor, míg hidegen 2 nap — 3 hét között váltakozott. Akárhogy is alkalmazzuk az oldószert, a kristályok az étetésnek csak halvány nyo- mait mutatják. Az étetési idomok csak apró, alig látható pontok alakjá- ban tűnnek fel, úgyhogy sem alakjukat, sem orientációjukat megállapí- tani nem lehet. De, hogy idomok megjelennek, azt bizonyítják a sugár- képek, melyek az étetés után sohasem hiányoznak. A sugárkép a hexeader-lapon erősen fénylő centrális magból és ebből jobbra és balra kiinduló vízszintes sugárból áll; a sugárkép erős fényű. A pentagondodekaederlapon a sugárképben nem figyelhető meg cen- trális mag; egy hosszú függőleges sugarat észlelhetünk, ez erős intenzi- tású, de fénye a vége felé folytonosan csökken. A függőleges sugárhoz csatlakozik két rövidebb, körülbelül diagonális helyzetű sugár; orientá- ciója a 14b. ábrán feltüntetett sugárképpel egyező. Az oktaederlap ugyanolyan sugárképet tüntet föl, mint amilyen a kénsavas étetés után az oktaederlapon megjelent. Az egész sugárkép szétmosódott. 58 TOKODY LÁSZLÓ DR. A kristályok akár forró, akár hideg sósav hatása alatt állottak, az étetési időtől függetlenül megtartják fényüket. 3. Etetés salétromsavval. a) Hexaeder. Dognácskai hexaeder 1 HN03 : 3 H20 higítású savban vízfürdőn 4 percig állott az oldószer hatása alatt. Étetés után a kivált kén a meg- figyeléseket nagy mértékben hátráltatta és CS2-dal csak nagyon nehezen volt eltávolítható. Az étetési idomok jól kialakultak, határvonaluk téglalap. A belső étetési lapok jól megkülönböztethetők; az idomok alapját a } 001 ( forma zárja be. Az idomok hosszirányban megnyúltak s ebben az irányban a határvonal élesebb, mint a szélességi irányban, ahol ugyanis néha cikk-cakkosak, de sok idomnál teljesen egyenes vonalúak (14c. ábra). A határ-vonalak egymásra derékszögben állanak. A hosszabb oldalak meg- felelnek a tt JhOk j formának, az oldallapok pedig valószínűleg a tt JOkhJ formának, mint azt Becke is megállapította. Az idomok hossza: 2 — 3 p, szélessége: 1 p. Az idomok a kristálylapot sűrűn borítják be, de lehetőség szerint megtartják alakjukat. A hexaederéllel párhuzamosan foglalnak helyet Néha sorokat alkotnak. Ugyanazon körülmények között étetett szintén dognácskai kristá- lyon az említett idomok mellett megfigyelhetők voltak olyanok is, ame- lyek mintha meg lennének duzzadva, ezek többé-kevésbbé hatsz ögletűek, de inkább lekerekítettek. Az ilyen kifejlődésű idomoknál hiányzik az alapot bezáró (001) lap. Orientációjuk ugyanaz, mint az oblongum-alakú idomoké. A normális kifejlődésű téglalapalakú idomok néha hosszúra meg- nyúlnak, pálcikaszerűek és ilyenkor hosszúságuk többszőre a szélessé- güknek. Más esetben megfigyelhető, hogy az idomok hosszú gyöngy- sorhoz hasonlóan helyezkednek el, ekkor a sorok párhuzamosak a hexaeder-éllel. A PIRIT SZIMMETRIÁJA ETETÉSI KÍSÉRLETEK ALAPJÁN. 59 Selmecbányái kristályon megfigyelhetők voltak hagy, 15 u nagy- ságú idomok. A kristály eredetileg enyhén rostozott volt a hexaeder- éllel párhuzamosan. Az idomok a rostok között foglaltak helyet, úgy alap-, mint oldallapjaikon jól határolhatok. Ennél a kristálynál föllépteK olyan idomok, melyek több idomból voltak összetéve oly módon, hogy legkívül a legnagyobb idom helyezkedett el és ebbe a folytonosan kiseb- bedé idomok mintegy bele voltak rakva; a legbelső volt a legkisebb és legélesebb határvonalú s ennek alapját határolta a ) 00 1 { forma. A legjobb étetési idomokat akkor kapjuk, ha az étetési idő nem haladja meg a 4 percet. A sugárkép rendkívül erősen fénylő centrális maggal van ellátva, ebből körülbelül egyenlő hosszúságú négy sugár indul ki, melyek egy- másra merőlegesek és a főszimmetriasíkok irányában fekszenek. A függő- leges sugár intenzitása nagyobb, mint a vízszintesé (14c. ábra). A kristályok étetés után nem vesztik el fényüket. b) Oktaéder. Az idomok mind kitünően fejlettek. Az étetési idő pár pillanat forró koncentrált salétromsav alkalmazásakor. Az idomok egyenlőszárú háromszögek (15a. ábra), amelyek azonban igen közel állanak az egyenlő- oldalú háromszögekhez. Az idomok alapjár az 1111} forma zárja be, míg az oldallapok egy diakiszdodekaeder lapjainak felelnek meg. Előfordulnak az idomok között olyanok, amelyeknek határvonaluk és csúcsaik legömbölyödöttek. Az alaplap nagysága idomonkint változó, egyeseknél kicsi, alig tűnik fel, másoknál az egész idomot dominálja. Az idomok nagysága változó, a magasság irányában mérve, 2 — 4 g között váltakozik. Az idomok különállók, ritkán alkotnak csoportokat. Az idomok orientációja olyan, hogy a háromszögek alapja párhuza- mos az oktaederéllel. A sugárkép alakja és orientációja tipikus oktaederes sugárkép (15a. ábra) . Az oktaéderek, melyek Mármarosból származtak, étetés után is meg- tartották fényüket. c) P entagondodekaeder . A salétromsav a pentagondodekaeder-lapokon kevéssé jó étetési for- mákat szolgáltat. A salétromsavat vízzel való hígításban 1:3 arányban alkalmaztam vízfürdő hőmérsékletén; az étetési idő 20 mp és 4 perc között váltakozott. A kiválott amorf kén az idomok aprósága miatt rendkívül nehezen távolítható el. TOKODY LÁSZLÓ DR. • 60 Az idomok rosszul fejlődtek, igen aprók, nem érik el még az egy mikron nagyságot sem. Nagyon sűrűn jelentkeznek, úgyhogy határ- vonalaikat megállapítani nem lehetséges. Egyedülálló idomokat találni a legnagyobb ritkaság, azok mindig közvetlenül az éleknél helyezkednek el. Ezek az idomok megnyúlt egyenlőszárú háromszögek, melyek csúcsuk- kal az (102) : (102) élre merőlegesen irányulnak. Ezek a megfigyelések medziádi kristályra vonatkoznak, mely 20 mp-ig volt az oldószer hatásá- nak kitéve. 4 percnyi étetés után még sűrűbben jelentkeznek az idomok, de nagyságuk most sem változik. Itt még ritkábban található egyedülálló idom, még az élekhez közel is sűrű szövedéket alkotnak a parányi idomok. A sugárkép kicsi, csillagalakú. A középen erős megvilágítású mag ügyelhető meg, melyből diagonális irányú sugarak indulnak ki. A suga- rak rövidek és elmosódottak. A kristálylapok 20 mp-nyi étetés után fényüket megtartották ugyan, de nem az eredeti erősségben. 20 mp-nél tovább tartó étetéskor a lapok fényüket teljesen elvesztik. 15. ábra. 4. Étetés királyvízzel. a) Hexaeder. Eognácskai kristály 10 mp-ig étetve királyvízzel, nem mutatott határozott körvonalú idomokat. Az idomoknak három típusát külön- böztethetjük, mind egy pentagondodekaeder negatív másai, melyek ki- fejlődésükben különböznek egymástól, mint az a 15b. ábrából látható. Leggyakrabban figyelhetők meg az a) típusú idomok, melyek az egész kristálylapot dominálják. Ab) típusba tartozó idomok már csak alá- rendelten jelentkeznek, ezeknél is ritkábban találkozunk a c) típusbeli étetési alakkal. Az idomok, mind a három tipusnál aprók, a 2 — 3 g-t ritkán haladják túl. Az idomok a hexaederéllel párhuzamosan foglalnak helyet, a kristálylapokat teljesen beborítják, a kristálylap belseje felé nagyobb számban találhatók, mint az éleknél. A PIRIT SZIMMETRIÁJA ETETÉSI KÍSÉRLETEK ALAPJÁN. 61 ‘ Másik kristály, melyet 0-5 percig étettem, tetemesen nagyobb ido- mokat tüntetett föl. A kristálylap étetés után erősen megmartnak lát- szik, rostozás is megfigyelhető a hexaederéllel párhuzamosan. Az előbb említett idomtípusokon kívül egy újabb alakú idom lép fel. Ez az idom sokkal komplikáltabb, mint az előbbiek, amennyiben két részből van összetéve. A külső idomot négy lap határolja, mely egy diakiszdodekae- dernek felel meg; ebben foglal helyet a hatszöges körvonalú kisebb idom, amely viszont egy pentagondodekaeder negatív mása (15c. ábra). Ezen idomok közti tért a 15b. ábrán feltüntetett a) típusú idomok töltik ki, amelyek azonban itt egy mikron nagyságot alig érik el. Némely esetben csak a külső idom van meg. A belső idomon az étetési lapokat egy eset- ben sem sikerült fölismerni. Az idomok a hexaederéllel parallel helyez- kednek el; a lapokon bőségesen találhatók. Nagyságuk meglehetősen állandó, hosszuk: 8 — 10 ju szélességük: 2 u. Hosszabb ideig étetett kristályok nem szolgáltattak jól kialakul, idomokat. A sugárkép rendkívül éles; két egymásra merőleges sugárból áll, melyek a főszimmetria-síkok irányában helyezkednek el. A sugarak találkozásánál erős megvilágítású centrális mag van. A függőleges sugár intenzitása nagyobb, mint a vízszintesé. A kristálylapok fényüket teljesen megtartják; a hosszabb étetés után a lapok fénye lényegtelenül csökken. b) Oktaéder. Az oktaederes habitusú kristályok kristályvízzel való étetés után kevéssé jól kialakult étetési alakokat adnak. Mármarosi kristály forró kristályvízzel való étetés után az étetés- nek csak nyomait mutatja; az étetési idő 4 másodperc volt. Orurói kristály hasonló körülmények között étetve, egy percnyi etetési idő után étetési dombokat tüntetett fel. Ezek rendkívül aprók; a kristálylapokon sűrűn helyezkedve el. Méretük alig éri el az egy mikront. Az étetési dombok teljesen megegyeznek azokkal, amelyeket Becke figyelt meg. Ha a kristályt oldalról is megvilágítjuk s a mikro- szkóp asztalát forgatjuk, a dombokat határoló külső étetési lapok háromszor csillognak be. A sugárkép az oktaederlapokon fellépő sugár- képek alakját tünteti fel, azonban igen halavánv. A kristálylapok fényüket teljesen elvesztik étetés után. c) Pentagondodekaeder. Facebajáról származó pentagondodekaeder rendkívül apró ido- mokat szolgáltatott 10 mp.-ig tartó forró kristályvízzel való étetés 62 TOKODY LÁSZLÓ DR. után. Az idomok nagyon sűrűén jelentkeznek; határozott körvonaluk nincsen. Megfigyelésre alkalmas idomokat csakis az élek közelében találhatunk. A különálló idomok megnyúlt ötszögek, melyeknek párat- lan lapjuk az [102.001] zónában fekszik, szimmetria-vonaluk merőle- ges az (102) : (102) élre (15d. ábra). Ugyanilyen idomokat figyelt meg Pöschl5 * * * * * * * * 14 is, azzal a lényeges különbséggel, hogy az általa nyert ido- mok szimmetria-vonala az (102): (102) éllel 25°-os szöget zárt be. Az idomok ilyen orientációját Becke az oldószer koncentrációjának meg- változásával magyarázza. Hasonló körülmények között étetett másik kristályon hatoldala idomok jelentek meg (15d. ábra). Ezen idomok orientációja teljesen azonos az előbbiekével. Az idomok hossztengelyük irányában meg- nyúltak; nagy számmal figyelhetők meg, aprók, alig érik el az egy mikron nagyságot. Mellettük, de ritkábbak az olyan ötszögalakú ido- mok, melyeknek oldaléléi az alapélre merőlegesen, vagy közel merőle- gesen állnak (löd. ábra c). Ezek az idomok igen kicsinyek. A sugárkép elmosódott, csak az erős fényű centrális mag tűnik fel jól, ebből egy eléggé erős fényű vízszintes sugár indul ki, melyre merőleges egy halványabb sugár. A kristálylapok étetés után elvesztik fényüket. 5. Étetés NaOHsdal. a) liexaeder. Selmecbányái kristály nátriumhidroxiddal való étetéskor 15 percnyi étetési idő után főleg étetési dombokat mutatott, melyeknek külső étetési lapjai nem fejlődtek jól ki. Az étetési idomok ritkák és az étetési dombok közli mélyedésekben foglalnak helyet. Az idomok ötszöges kinézésűek, határlapjaik legömbölyödöttek; szerkezetük héjas, középen erősen fénylő lap zárja be őket. Egyedül álló idomok ritkák. Az idomok szimmetria-vonala párhuzamos a hexaederéllel. Selmecbányáról származó kristályon 30 perc étetési idő után a dombok még nagyobb számmal jelentkeznek, alakjuk azonban nem határozott. Megfigyelhetők étetési idomok is, melyeknek alakja és orientációja megegyezik a 15 percnyi étetés után nyert idomok alak- jával és orientációjával. 35 percnyi étetés után a kristálylap behorpadtnak látszik, az élek legömbölyödtek. A kristályon vannak étetési dombok is, de túlsúly- ban étetési idomokat találunk, melyek igen aprók és sűrűn helyezked- nek el a hexaederéllel párhuzamosan. Egy másik Selmecbányái kristá- lyon, mely szintén 35 percig étettetett, a dombok majdnem teljesen 14 Groth : Zeitschrift für Krystallographie. 1911. XLV1II. p. 572. A PIRIT SZIMMETRIÁJA ETETÉSI KÍSÉRLETEK ALAPJÁN. 63 háttérbe szorulnak és helyüket nagy számmal foglalják el az étetési ido- mok, melyek úgy alakjuk, mint orientációjuk tekintetében teljes meg- egyezést mutatnak a 15 perces étetés után nyert idomokkal. 45 percig étetett selmeci hexaederen az élek legömbölyödtek s helyü- kön preróziós lapok figyelhetők meg, melyek a rombdodekaeder lapjai- nak felelnek meg. A kristálylapokat az étetési dombok uralják, amelyek- nek határlapjai pontosan nem állapíthatók meg. A dombok közé ékelve jelennek meg deltoid-alakú idomok, melyeknek határlapjai az oktaéder lapjainak felelnek meg. Nagyságuk 5 — 15 g. A sugárkép rendkívül halavány. Egy vízszintes sugárból áll, mely- ben a centrális mag nyomai látszanak. A kristálylapok étetés után teljesen elvesztették fényüket. b) Oktaéder. Mármarosi kristályon 35 percnyi étetés után rendkívül éles, igen jól fejlett idomokat figyelhetünk meg, melyek megegyeznek a 15a. ábra idomaival. Az idomok egyenlőszárú háromszögek. Az idomok alapja párhuzamos az oktaederéllel, a háromszögek magassága merőleges arra; az idomok csúcsa az említett él felé mutat. Az idomok nagysága a magasság irányában mérve: 2 — 3p. Porkurai kristály 20 perces étetés után az étetésnek csak nyomait mutatta. Egy másik porkurai kristály több típusú étetési idomot mutatott. Az étetési idő 30 perc. A kristálylapot egyenlőszárú háromszögalakú idomok fedik. Ezek az idomok teljes megegyezést mutatnak a 15a. ábrá- ban föltüntetett idomokkal. Az idomok többnyire egyenként fordulnak elő. Az idomok nagysága 3 — 9 g. Porkurai kristály 35 percnyi étetés után változatos kifejlődésű ido- mokat tüntetett föl. Az egyik típusú idom megnyúlt hatszög, erősen legömbölyödött élekkel. Ezek az idomok többnyire sűrű csoportokban helyezkednek el, egymásba folynak. Ezen idomok nagysága 5 — 8 p. Föl- lépnek egyenlőszárú háromszögek is, melyek a mármarosi kristályon megfigyelt idomokkal azonosak. A sugárkép halavány, nagy mértékben elmosódott. Alakjában tel- jesen emlékeztet az oktaederes típusú sugárképre. Az oktaederlapok fénye étetés után csökken. c) Pentagondodekaeder. Medziádi pentagondodekaederen 10 percnyi étetés után apró idomok jelentkeznek. Az idomok körtealakú ötszögek, erősen legömbölyödött csúcsokkal. Az étetési idomok nem nagy számmal figyelhetők meg, nagy- 64 TOKODY LÁSZLÓ DR. részt csoportosan foglalnak helyet, magánosán álló idomokat is találunk. Az idomok hossztengelye merőleges az (102) : (102) élre. A legnagyobb idomok hossza 4 — 6 g, de többnyire aprók. 15 percnyi étetés után medziádi kristályon az előbbi típusba tar- tozó idomok nagyobb számmal észlelhetők. Ezek mellett találunk del- toidalakú idomokat, melyek kisebbek, mint az előbbiek, de jobban fej- lettek. Előfordulnak egyes deltoidalakú idomok, melyeknek alapját egy erősfényű lap zárja be. A fénylő alappal ellátott deltoidszerü idomok kicsinyek, méretük: 3 g. Orientációjukat tekintve, szimmetria-vonaluk merőlegesen áll az (102) : (102) élre. A pentagondodekaeder lapjait túlnyomólag a deltoidalakú idomok borítják be. A sugárkép igen gyenge. Megfigyelhető egy erősebb megvilágítású centrális mag, amely két diagonális helyzetű rövidke sugárból összetett csillag. A világosabb magból kiinduló függőleges sugár nyomai tűnnek fel, melyre merőlegesen foglal helyet a gyengefényű vízszintes sugár. A pentagondodekaeder lapjai nátriumhidroxiddal való étetés után fényüket teljesen elvesztik. Természetes étetési idomok. Porkuráról való piritek között 4 olyan kristályt találtam, amelye- ken természetes étetési idomok voltak. A kristályokon már szabad szem- mel feltűnik az étetés, amennyiben a kristálylapokat apró csillogó pon- tok fedik. I. kristály. A kristálynak csak egyetlen lapja volt meg. Az idomok alakja egyenlőszárú háromszög, a lapot elszórtan borítják; nem nagy számúak. Nagyságuk a magasság irányában mérve: 1-5 — 3 g. A kristálylap igen fényes. A sugárkép tipikusan oktaederes (15a. ábra), amiből következtetve, a szóban forgó lap az oktaéder egyik lap- jával azonos. II. kristály. Ezen a kristályon a következő formák voltak megállapíthatók: ) 1 1 1 { , |210{. Az (111) lapon csak elvétve találni háromszögű idomokat, a nagy többséget a többé-kevésbbé alaktalan mélyedések teszik. A háromszögek alapja párhuzamos az oktaederéllel; az idomok csúcsa az említett élre mutat. Az egyenlőszárú háromszögek mérete: 1 '5 — 6 u. Az (111) lapon sokkal kevesebb idom jelentkezik, ezek egyenlő- szárú háromszögek. Alapjuk párhuzamos az oktaederéllel, csúcsuk arra mutat; nagyságuk: 8 g. A lapok kivétel nélkül fényesek. A sugárkép a leghatározottabb oktaederes típusú sugárkép. A PIRIT SZIMMETRIÁJA ÉTETÉSI KÍSÉRLETEK ALAPJÁN. 65 III. kristály. A kristályon az (111) és (111) lapok maradtak •meg. A lapokon egyenlőszárú háromszögalakú idomok foglalnak helyet, melyeknek alapja az oktaederéllel párhuzamos és csúcsukkal az emlí- tett élre mutatnak. Az (111) lapon kevésbbó jól fejlett idomokat találunk; a lapot fő- leg a szabálytalan gödrök tömege borítja. Az idomok egyrészt deltoi- dok, másrészt lelapult hétszögek. Az idomok szimmetriavonala merő- leges az (111) : (111) élre. A deltoidszeríí idomok hossza: 9 g. Ros- tozás egyik lapon sem észlelhető; a lapok erősíényűek. A sugárkép jel- lemző az oktaederlapokra. IV. kristály. A kristálynak csak egyetlen egy lapja maradt meg. A kristálylapot többnyire alaktalan gödrök borítják, amelyek mellett bőven találunk egyenlőszárú háromszögalakú idomokat, melyeknek alapja párhuzamos a (valószínűleg) oktaederéllel s csúcsuk is arra mutat. Megfigyelhetünk hatszögű idomokat is, melyeknek alapja pár- huzamos az említett éllel és szimmetria-vonaluk arra merőleges. Ros- tozás a lapon nincs. A sugárkép szétfolyó, pontosan nem észlelhető, de a legnagyobb valószínűség szerint oktaederes típusú. A pirít szimmetriája. Ha az étetési alakokból a pirít szimmetria-viszonyaira következte- téseket vonunk, kétségtelenül az bizonyosodik be, hogy a pirít a szabá- lyos rendszer diakiszdodekaederes osztályában kristályosodik. Ezt mu- tatják BECKEnek igen alapos vizsgálatai, erre utalnak az általam vég- zett megfigyelések is. Az oly kifejlődésü, illetve orientációjú étetési alakok, melyek a tetraederes-pentagondodekaederes szimmetriára vonatkoznak, anomális jelenségeknek tekintendők. Az anomális idomok keletkezését Becke a kristálymolekulák zava- rodottságával és főleg a kristályszerkezet tektonikájával gondolja kap- csolatba hozhatónak. Az anomális jelenségek a legnagyobb valószínűség szerint a kristályok hypoparallel fölépítésének köszönik eredetüket. Az elmondottakból az tűnik ki, hogy a piriten föllépnek ugyan a tetraederes-pentagondodekaederes szimmetriára utaló idomok, de ezek anomáliák. S hogy a pirit valóban a diakiszdodekaederes osztály szim- metriáját követi, bizonyítja nemcsak a mesterségesen előállított étetési alakok többsége, hanem a természetes étetési idomok is. Erre mutatnak E. H. Kraus és J. D. Scott által a pentagondodekaeder-lapokon meg- figyelt természetes étetési idomok, erre utalnak a fentebb ismertetett porkurai oktaédereken jelentkező szintén természetes étetési idomok is. Munkámat nem fejezhetem be anélkül, hogy ezen a helyen is ne Földtani Közlöny. LI — LII. köt. 1921 — 22. 5 66 TOKODY LÁSZLÓ DR mondjak hálás köszönetét Mauritz Béla dr. tud. egyetemi ny. v. tanár úrnak, aki figyelmemet erre a tárgyra felhívni és munkám egész folyamán értékes tanácsaival támogatni szíves volt. Budapest. 1919 február hó 20-án. Készült a budapesti tudományegyetem ásvány-kőzettani intéze- tében. FELSŐKRÉTA DINOSAURUS NYOMOK A KOSDI EOCÉN SZÉNTELEP FEKÜJÉBEN. (Előzetes jelentés.) Irta: MAJER ISTVÁN dr.* Bevezető. 1921 október 31-én dr. Yenül Miklós és Zeller Tibor: kedves barátaim társaságában kirándultam a Vádol északra, alig 6 km- nyire lévő Kösd község eocén szénbányájába, hol Brössler Ernő bányaigazgató úrtól három darab mintegy kisebb fejnagyságú ismeret- len kövületet kaptam, melyek a nyár folyamán a szén fekűjében és a triász mészkő felett lévő zöldesszürke agyagrétegből robbantáskor kerültek ki. Ezeket felsőkréta Dinosaurus koprolitoknak ismertem fel, a kövü- letek alakja, a lelőhely sztratigrafiája és e szerint lehetséges palseonto- logiája alapján, minthogy éppenekkor foglalkoztam behatóan egy ekkor készülőben lévő munkám1 számára e vidék geológiai, sztrati- grafiai és palaeontologiai viszonyaival. A lelőhely ismertetése. A koprolitokat tartalmazó szénfekű 135 m mélyben van a felszín alatt a Naszál- (Nagyszál) hegy keleti lábánál. Az alaphegységet felsőtriász dachsteini mészkő alkotja, amelyen helyen- kint ez az ismeretlen vastagságú, de többméteres zöldesszürke egyéb- ként kövületmentes agyag fekszik, felette az édesvízi mészkő a szén- telepekkel.2 A zöldesszürke szénfekűben lévő agyagképződmény a koprolitok lelőhelye és először csak 1921-ben lett feltárva, azért az eddigi iroda- lomban sehol említve nincs. Vadász is a feküben a dachsteini mészkő felett „durva dachstein kavicsokból44 álló vékony konglomerátumról: emlékszik csak meg. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1922 január 4-én tartott ülésén. 1 Dr. Majer István: Artézi kút lehetősége Vácon. Pestvidéki Nyomda kiadása Vác 1922. 8 old. jegyzetében hivatkozás a koprolitokra. 2 Dr. Vadász M. Elemér: A Dunabalparti idősebb rögök őslénytani és földtani, viszonyai. A M. Kir. Földtani Int. Évk. XVIII. k. Budapest 1910 — 11. 151. old. FELSÖKRÉTA DINOSAURUS NYOMOK A KOSDI EOCÉN SZÉNTELEP FEKÜJÉBEN. 6/ Leszállva a bányába a lelőhelyet megvizsgálandó, mag,am is találtam több érdekes darabot, amelyek a természetes helyzetükből kimozdított, dűlt rétegben a réteglaphoz viszonyítva vízszintesen feküdtek. E lelőhely közelében, alig 10 méternyire a beomlott táróban, a zöldesszürke agyag folytatása gyanánt vöröses zsírosfényű agyagot láttunk, amely igen emlékeztetett a lateritszerű trópusi képződményre. Hasonló vörösagyag először 1918-ban került elő és az irodalom- ban én említem először idézett munkámban, midőn e területről szólva írom: „Jurában és a Kréta időszakban hosszú ideig szárazulat lehe- tett, amelynek tanúja az a vörös trópusi agyag, amely Kosdon a szén alatt a triász mészkövön át hajtott szintben a mélyedésekből előkerült44. A koprolitokat tartalmazó zöldesszürke és a szomszédos vörös- agyag ismertetése és eredete. A koprolitokat bezáró zöldesszürke agyagot laboratóriumban megiszapoltam és azt igen sajátságos visel- kedésű agyagnak találtam, amilyennel még nem dolgoztam. Ugyanis vizet öntve rá, egész fehér mésztej váltott ki. Egypár leöntés után a mésztej ki volt már vonva belőle és a víz tiszta maradt, nem úgy, mint más közönséges agyagnál, mely iszapoláskor piszkosan zavaros vizet szokott adni mindaddig, míg a finom részek el nem távolodnak. Ennél a mésztej eltávolítása után az anyag kisebb-nagyobb darabkák- ban száraz, érdes tapintást adva együtt maradt. Mikrofauna egyáltalá- ban nem volt benne föllelhető, csak apró kis magnetit szemecskék, me- lyekkel elég sűrűn hintve van. Kőzettanilag mikroszkóp alatt Mauritz Béla professzor és Vendl Miklós adjunktus urak voltak szívesek megtekinteni és rész- letesebben újabban kedves tanítványom Szádeczky K. Elemér úr.1 Az ő petrográfiai vizsgálatuk egybehangzó eredménye szerint hal- ványzöldes kaolinos alapanyagszerű rész alkotja ez anyag legnagyobb részét, melynek egymásba folyó kontúrtalan, igen gyenge kettőstörésű, rostnemű szerkezete van, mely a kaolinnak megfelel. Helyenkint föld- pát lemezkék is észlelhetők benne. A szemecskék igen finomak, átmérő- jük alig haladja meg a 10 p-t. Ezen alapanyagban igen sűrűn x/2 p-os szemtől egész 1 mm-ig fekete opák magnetit szemecskék vannak. A kőzet e két főanyagán kívül alárendelt szerepűek a szabálytalan apró 10 p-os kaiéit szemecskék (nagyrészük sósavval való kezeléskor feloldódott már), kvarcok és még ritkábbak az erősen fénytörő éles oszlopkák, amelyek turmalin vagy apatit lehetnek. Ezeken kívül egyes pirit rögök is előfordulnak benne, melyek apró kockákból állanak. A zöldesszürke agyag folytatásában lévő zsírosfényű vörös agyag 1 Szádeczky K. Elemér úr volt szíves a koprolitokkal összefüggő anyag petro- grafiai vizsgálatát magára vállalni, melynek eredményeit majd a részletes munkámban fogom közölni. 5 68 MAJER ISTVÁN DR. a petrográfiai vizsgálat szerint egyenetlen, már elég durvaszemű, átlag 200 g-os átmérőjű szemcsékkel bíró, ásványos összetételében feltűnően inhomogén, változatos kőzet, melynek a barna limonitos átlátszatlan alapanyaga nincs túlsúlyban a többi alkatrésszel szentben. Ebben az anyagban ereket alkot oly halványzöld rostos szerkezetű kaolin anyag, mely az előbbi zöldesszürke kőzet alapanyagához sokban hasonlít. így ebben is sűrűn elhintve opák magnetit szemek találhatók. Ezenkívül a kétféle alapanyagban nagyobb, jól elhatárolt, önálló ásványok, főleg szericit rostok, a nagyobb szemek közt kalcit rögök láthatók, melye- ken, ha a zöld alapanyagban vannak, barna vékony limonitos burok jól kivehető. Nagyobb alaktalan magnetit szemek és limonitos foltok szintén gyakoriak. Kvarc és földpát ritkábban kisebbek. Kivételesen azonban egész nagy l/2 mm-es, hullámosán sötétedő, tehát eruptivus eredetűnek tekinthető kvarc szemek is előfordulnak. Tehát a két anyag szerkezet tekintetében, a zöldesszürke egyenle- tes, míg a vörös inhomogén és durvább voltában különbözik. Ezen anyagok eredete után kutatva anyaguk, szerkezetük alapján felmerül bennünk az a gondolat, hogy ezeket a triász mészkő és dolo- mit zátonyok szárazra jutása utáni időben, tehát a Jurában, még inkább a Kréta időszakban uralkodó trópusi kiima laterites mállása hozta létre, részben az akkori szárazulatokat, mint alaphegységet alkotó gránit-, gneisz-, kristályos palákból, fillitekből, szericites palák- ból, kvarcitokból stb. álló magasabb hegységekből, részben a szél által az ezeket szegélyező üledékes mészkő platók anyagából. Hogy ez a gondolat nem alapnélküli, arra vonatkozólag nemcsak elméleti feltevéseink vannak már, hanem pozitív fúrási adatok is. Baleogeográfiai viszonyok. Az első formába öntött „durva vázat44 — mint saját maga mondja — Vadász M. Elemér l adta a Magyar Közép-hegységre a liasztenger partvonalainak valószínű határaival. De már előtte is adtak a mi területünket közelebbről érintő paleogeo- gráfiai térképet Neumayr, Lapparent, Haug és Pompecky a júra- tenger elterjedésével kapcsolatban. Vadász Pompecky vázlatát módosítja, mert ő a liasz-tenger elterjedésével kapcsolatban a partvonalat a Mecsek-hegység peremétől egyenesen húzza kelet felé a Bihar-hegységig. Ez a vonal az Alföld alsó harmadát szárazföld gyanánt szeli le s ez a szárazföld a Bal- kánon át délfelé terül mint „orientalis44 keleti szárazulat. Míg e vonal- tól északra eső Magyar Közép-hegységet tengerrel boríttatja, ami helytelen, mert mint Vadász mondja: „a Magyar Közép-hegység idősebb 1 Vadász M. Elemér: Üledékképződési viszonyok a Magyar Középhegységben a Jura-időszak alatt. Különlenyomat a Mathematikai és Természettudományi Értesítő, XXXI. k. 1. füzetéből. Budapest 1912—13. 115. old. FELSŐKRÉTA D1N0SAURUS NYOMOK A KOSDI EOCÉN SZÉNTELEP FEKÜJÉBEN. 69 triász vonulata, valamint az ettől délre elterült kristályos alaphegység nem lehetett tenger alatt." Az a kérdés, vájjon ezek a területek szigetek lehettek-e, avagy az előbb említett*szárazulat tartozékai? Minthogy sem a felszínen észlelhető tények, sem a fúrási adatok, sem pedig a régi elhordás nyomait mutató fiatalabb klasztikus üledé- kek semmi nyomát sem mutatják annak, hogy a közbeeső részeken júra-üledékek lettek volna, azért az egész területet inkább összefüggő szárazföldnek tarthatjuk s a föntebb említett liasz partvonalat a Mecsek-hegység déli pereméről észak felé a Balatonfelvidék régibb triászvonulata, a Vértes-hegység dolomitja peremén a Pilis-hegység déli részén át a Nagyszál horsztja fölött kell vezetnünk észak felé. Ez a partvonal állandó maradt az egész mezozoikumon keresztül, sőt a júra második felében a szárazföld növekedett a tenger rovására, mely utóbbi csak az eocénben hódított vissza egyes részeket, egyesek azon- ban talán csak a legfiatalabb harmadidőszakban kerültek újból víz alá. Az itt vázolt szárazulat a kiindulási pontunk, amelyet észak- kelet felé kiegészíthetünk még az újabban előkerült fúrási adatok alap- ján Balassagyarmat és Losonc irányában, mely helyeken mint Noszky Jenő' közléséből tudjuk „az Ipolyvölgy környékén a fiatalabb harmad- kori rétegeknek, idevéve az oligocént is, tényleg kristályos palák alkot- ják a fekűjét.“ A balassagyarmati artézikútban 591 -5 métertől kezdve kapták már ennek a fúrás által széttördelt törmelékeit, a losonci három artézikút fúrásban circa 300 m körül. Míg a Karancs északi oldalán lévő sátorosi m. kir. áll. kőfejtőben erősen feltárt gránátos biot.it ande- zitből álló lakkolitnak zárványai gneiszből és szericites palákból álla- nak a mélységből felragadva, „a mezozoi s eocén képződményeknek** azonban „nyoma sincs benne.“ „A mezozoós és eocén alaprétegek tehát itt a Közép-hegység északi részében hiányzanak", amely „tény paleogeográfiai szempontból figyelmet érdemel." Most már ezek alapján megalkotva eocén előtti kréta időszaki táj- képünket, azt látjuk lelki szemeink előtt, — amelyre különben mái- id. Lóczy Lajos és Sc.hafarzik Ferenc is utaltak, — hogy e szárazulat közepén a mai Nagy Magyar Alföld helyén és a Bakony dolomit és mészkő szírt jeitől délre, keletre és északkelet felé kristályos tömegek- ből álló őshegységek tornyosulnak, melyek főleg gránitokból, gneiszek- ből, kristályos palákból, fillitekből, kvarcitokból stb. állottak és ezekre, valamint távolabb a peremek felé, a tengerpartokhoz közelebb, ezek lankáira mészkő és dolomitból álló részben már karsztos platók 1 Noszky Jenő: A Cserhát északi részének földtani viszonyai. KI. a Magy. Kir. Földtani Intézet évi jelentése 1916-ról. Budapest 1917. 343 — 346. old. 70 MAJER ISTVÁN DR. támaszkodtak, amelyek rideg voltuknál fogva, kiemelkedésük és az ezzel járó többszörös tektonikus mozgások folytán már részekre vol- tak törve és helyenkint hepe-hupás térszínt, máshol fennsíkokat, sas- bérceket alkothattak. * Benn a hegységekben a kristályos, kovasavas kőzetek helyenkint kopár, tehát humuszban szegény felülete az akkor uralkodó trópusi kiima alatt laterites bomlásnak indult, melynek bomlástermékeit rész- ben a víz elhordta a mélyebb helyekre, részben főleg a száraz időszakokban a finomabb részeket a szél felkapta és vitte messzi vidékekre. Míg a részben karsztos mészkő szirteken ezek finom porát hozzávegyítve, mindkét mállási anyagot már most keverve hordta a szél mindaddig, míg ezeket a szélárnyékos helyeken az említett hepe-hupás, egyenetlen térszín mély edményei ben lerakta: a durvább szeműeket már fenntebb, a kiemelkedőbb kopár mészkő sziklákra, hol a nap izzó hevének voltak kitéve és e nagy meleg- ben ilymódon jöhettek létre azok a vörösszínű üledékek, amelyek- ről fenntebb szólottunk. Míg a mélyedményekben a finomabb zöldes- szürke agyag képződhetett, mely egyúttal már a csapadékot is felfogta és lehetővé tette, hogy e különben vízben szegény területeken a vizet ilyképpen megkötve a növényzet létalapját is megteremtse. Mert a „zöldesszürke és vörösesen pettyegetett agyag bomló szerves, rendszerint növényi termékek nagytömegű egykori létét árulja el“, mert „a vízben oldott húmuszsav a vasoxidot vasoxidullá redukálja, hasonló hatást fejtenek ki a bomló állati anyagok is/*1 Az ilyen fokozatos és huzamos, hosszú időszakokon át tartó agyagfelhalmozódás tette lehetővé, hogy ezen alacsonyabb fekvésű, kezdetben sivár mészkő medencékben oly dús növényi élet fejlődhessék, melyből aztán már később, de főleg az eocéntől kezdve helyenként nagyobb vastagságú szén is képződhetett. Ilyen lehetett az a háttér és környezet, melyben az eocén előtt valószínűleg a krétában és annak is a felső részében azok a nagyter- metű őslények éltek, melyek nyomukat, hátrahagyták a kosdi szén- bánya mélyén a széntelep fekűjében: a zöldesszürke agyagban. A koprolitok morfológiai ismertetése. Fizikai bélyegei e koproli- toknak az általános alakjuk, mely nyilvánvalóvá teszi eredetűket, amennyiben mint véletlen, konkréciók nem képződhettek, mert látszik rajtuk, hogy a térben és időben szabad létük volt és látszik keletkezé- sük sorrendje is. Az egyik darabon ez igen szembetűnő, amennyiben a leesett első 1 Dr. báró Nopcsa Ferenc: A Dinosaurusok élete és szerepe. KI. a Term. Tud. Közi. CXXVII — CXXVIII. pótfüzetből. Budapest 1917. 42 old. FELSŐKRÉTA DINOSAURUS NYOMOK A KÖSD EOCÉN SZÉNTELEP FEKÜJÉBEN. 71 "hosszúkás darabra a valamivel lágy'abb főtömeg esett, mely aztán bizo- nyos folyékonyságánál fogva a nehézség erő általános törvénye szerint átfogta az első darabot és lassan leereszkedett két oldalon a talaj szí- néig, míg a harmadik darab a másodikra ráesve, abba egy kissé besüp- pedt. Ha megfordítjuk is a koprolitot, látszik, hogy a kihullási folya- mat milyen sorrendű volt, látszik, hogy a fizika általános törvényei szerint más nem is lehetett! Míg egy másik nagy darabon, amelynél csak az első apróbb dara- bok vannak és rajta a főtömeg, amelyet úgylátszik, hogy egy azonos hasnyomással adott ki az állat — látható, hogy a kissé lágy anyag- folyásnak indult, de a meleg száraz kiimában hamarosan kiszáradva a folyása megállt és kedvező körülmények közé kerülve így megkövült. Különben ezen anyag folyási kísérlete több kisebb darabon is észlel- hető. A koprolitok egész alakján látszik, hogy ezek egy nyíláson gyor- san kinyomott szabad testek voltak. Tájékoztatásul ide mellékelem a 4 legkifejezőbb és legnagyobb koprolit méreteit: Hosszúság=az I. darabnál 230 m/m; a II-nál 280m/m ; a III-náll6Öni/m; a IV-iiél 215 m/m. Magasság =,, ,, ,, 120 „ ; ,, „ 140 „ ; „ ,, 110 ,, ; ,, „ 120 „ Vastagság= 120—140 „ ; „ 120 „ ; „ „ 130 „ ; „ „ 180 „ ■(szélesség) Vannak sötétebb színű darabok és világosabbak. Hogy e különb- ségeket mi okozza, ezt ía későbbi részletes vizsgálatok lesznek hivatva kideríteni. Biológiai bélyegei az alakjukon kívül e koprolitoknak azok a növényi rost maradványok, amelyek elég gyakoriak bennük. Helyenkint már a felületen, a, széleken látszanak a rostos növényi részek, melye- ket nem emésztett meg az állat, míg más darabok az átmetszéskor tűntek elő. Érdekes ezek között az egyik darabban lévő — mintegy 2 cm hosszú és 1 cm széles növényi metszet, amely Tuzson .János egyetemi tanár úr megfigyelése szerint egy haraszt rhizómájához a leghasonlóbb. Egyes darabok felületén megszenesedett növényi részek láthatók, melyeket a kieséskor nyomott le az ürülék, tehát a szén anyaga is megmaradt, nem úgy mint a koprolitokban lévőknél, hol csak az emészt- hetetlen rostok maradtak meg, míg az emészthető részekben a „Car- boniumot“ mind felhasználta az állat energia készletének a gyarapí- tására életfolyamatainál Érdekes egy kisebb koprolit, melyet a geotropizmus folytán füg- gőlegesen álló növényi szár mellé rakott le az álllat, mely szár a kopro- litot bevágva, nyomott hagyott rajta és maga is a kedvező körülmé- nyek folytán megszenesedve részben megmaradt. Ezen biológiai jegyek- 72 MAJER ISTVÁN DR. bői, a növények struktúrájából, ha sikerül őket meghatározni, meg: lehet állapítani, hogy mit evett az állat, milyen növényi részekkel táp- lálkozott és az utóbb említett darab alapján, hogy hol élt. A koprolitok anyaga jórészt CaC03-ból áll, úgylátszik az volt a főkövesítő anyag. Általában szemcsés szerkezetű, mely szerkezet a felületükön is látható a mintegy 5 mm védő burkolat alatt és csiszo- latban is sok hasonlóságot mutat anyaguk C. Eg. Bertrand 1 által tanulmányozott koprolitok szerkezetével, jóllehet formailag különbö- zők, mert azok ragadozó Dinosaurusoktól származtak, míg ezek nyil- vánvalóan növényevőktől. Foszfortartalmuk is erre mut;at, mert oly csekély benne, sőt még csekélyebb, mint a ma élő növényevő háziállatok ürülékében. A koprolitok chemiai elemzésének eredményeit is a részletes munkámban fogom közölni. A koprolitok gazda állatának megállapítása igen nehéz. Sőt kop- rolitokból kiindulva 0. AbeiA szerint már magát az állatcsoportot is meghatározni rendkívül nehéz. Hát még a fajokat! Ez sokszor szinte lehetetlen, sok szerencsés bizonyító adatnak kell közreműködni, hogy ez sikerüljön. Így Bertrand sem volt képes a bernissarti wealden kop- rolitjainak származását kideríteni, dacára a hosszadalmas és beható vizsgálatainak. Tanulmányai csak annak a megállapítását eredményez- ték, hogy a bernissarti koprolitok nem a növényevő Iguanodonoktól származtak, melyeknek csontjait bőségesen találták itt, hanem más ragadozó Dinosaurusoktól. A kosdi koprolitok esetében több szerencsés körülmény megköny- nyíti e feladatot. így a bezáró réteg, illetve a lelőhely kora, mely az elmondottak alapján eocénelőtti lehet, mert oly hosszú idő, amely a triásztól az eocénig eltelt, nyom nélkül nem tűnhetett el. Így a szénfekű korá- nak megállapítása szabad felfogás tárgya, mert Vadász3 csak a szén- telepek fedűjében lévő mintegy 22 méteres félsósvízi rétegek, kevert faunájából állapította meg a széntelepek korát, melyet a középső eocén és felső eocén határára tett, a rétegeket átme- neti rétegekül véve. Míg az akna mélyesztés alkalmával pontról-pontra ellenőrzött akna szelvény 28 változó szintet különböztet meg a kőze- tek minősége alapján, pedig minden ilyen fizikailag észlelhető különb- ség az üledékképződés viszonyainak változását jelzi. És míg egyik helyen többméteres réteg rakodhatik le ugyanazon kőzetből, addig más helyeken ugyanazon idő alatt annak sokkal kisebb hányada. Maga 1 C. Eg. Bertrand: Le Coprolithes de Bernissart. Exrait des Mémoires du Mügéé- royal d’Histoire naturelle de Belgique. Bruxelles 1903, T. I. 1 — 154. Pl. I XI . 2 0. Ábel: Grundzüge dér Palaeobiologie dér Wirbeltiere. Stuttgart 1912. 83. 3 Dr. Vadász M. Elemér: 66(1) old. id. mu 151—157. oldalain. FELSÖKRÉTA DINOSAUKUS NYOMOK A KOSDI EOCÉN SZÉNTELEP FEKÜJÉBEN. 73 „a szén fénylő fekete színű, minősége kifogástalan", úgy hogy Papp Károly1 2 3 4 összefoglaló kimutatása szerint a kosdi óharmadkori eocén szén hőfejlesztőképessége a legnagyobb Nagy-Magyarország összes kréta és eocén szenei között, amiben azt hiszem, sok más tényező mellett a kornak is van szerepe. A kor után fontos adat még a koprolitok nagysága, melyek mint láttuk elég tekintélyesek, sőt a legnagyobb eddig ismert koprolitok, amelyek többméteres nagy állatoktól származhattak. A számos megemészthetetlen növényi rost, szétharapott nö- vényi maradvány kétségtelenné teszi, hogy ezen ürülékek növényevő állatoktól származnak. És ha keressük, melyek voltak ebben az időben e nagytermetű növényevő állatok, csak a Dinosaurusokra utalhatunk, mert az emlősök kistermetüek voltak még ekkor. Mindezek alapján kimondhatjuk általános palaeontológiai tudá- sunk és eddigi ismereteink alapján, hogy e koprolitok csak növényevő Dinosaurusoktól származhattak, mely állatok csontmaradványait a kosdi lelőhely korszakával megegyező rétegekből, e tanulmányban körül- határolt szárazulat erdélyi részéből Nopcsa Ferenc báró" fölfede- zései révén és kutatásai alapján a legfelső krétából ismerjük is. Európa felső kréta növényevő Dinosaurusai és kihalásuk idejének problémája. Egész Európa felső kréta Dinosaurus faunája Nopcsa megállapítása szerint is igen egyhangú, ameímyiben csak Dél- Franciaországból, Belgiumból, Alsó-Ausztriából és az erdélyi Szent- péterfalvával kapcsolatos területekről ismerünk Dinosaurusokat. A Dinosaurusok legjellemzőbb közös vonása gyanánt említi Nopcsa azt, „hogy a különböző, egymástól teljesen független mechanikai problémákat, nem emlősök, hanem madarak módjára oldják meg." Különösen áll ez a növényevőkre, melyeknél a medence lényegesen mó- dosult, még pedig olyanképen, hogy a csontos medence végül, csak- nem rendes szabású madármedencének látszik. Nevük is innen van, Ábel ‘ szerint mint a Reptilia állatkörnek 19. ordója: Ornithischia (vagy = Orthopoda), melynek főleg két családja érdekel berniünket: 1. család: Kalodontidae, ahová a Rhabdodon genus is tartozik, melynek leleteit ismerjük Alsó-Ausztriából, Erdélyből és Délfrancia- országból a felsőkrétából; továbbá az Iguanodontinae al családba tar- tozó Iguanodon, melynek csontmaradványait ismerjük Belgiumból, 1 Dr. Papp Károly: A Magyar Birodalom vasérc és kőszénkészlete. Budapest 1916, 918-921 old. 2 Dr. Nopcsa Ferenc báró: Erdély Dinosaurusai. I— IV tábl. és 3 szövegközti ábrával. A M. kir. Földtani Intézet Évkönyve XXIII. kötete 1 füzetéből Budapest 1915. 3 Dr. báró Nopcsa Ferenc: Erdély Dinosaurusai, etc. 3—4. old. 4 Oihenio Ábel: Die Stamme dér Wirbeltiere. Boriin u. Leipzig 1919. s. 614—638. 74 MAJER ISTVÁN DR. Angliából és nyomait az angol és a hannoveri kréta első felébe tartozó wealden rétegekből és végül a Craspedodon genus, mely a kréta máso- dik felébe tartozó belgiumi maestrichtienből ismeretes. Ezek a kalodontidák nevüket éppen bordásfoguk zománcbordái- nak szép ornamentikája alapján kapták. Fogaik szerkezete alapján lágy növényi részekkel táplálkozhattak. 2. család a Trachodontidae. melynek Protrachodontinae alcsalád- jába tartozik az Orthomerus genus, melynek csontmaradványait ismer- jük az erdélyi felsőkrétából és a belgiumi maestrichtienből. Ezek azok a tisztán növényi eledellel táplálkozó Dinosaurusok. melyeket Európa krétájából eddig ismerünk. De hogy mily összefüggés lesz megállapítható a kosdi koprolitok és az itt felsorolt európai vág} még inkább a legközelebbi erdélyi növényevő Dinosaurus csontmarad- ványok között, arra csak a részletes vizsgálatok fognak feleletet adni. A kosdi koprolitokkal kapcsolatban újból felvetődik a Dinosauru- sok kihalási idejének problémája is. Idézett munkájában1 erre vonat- kozólag Nopcsa a következőket írja: „Feltűnő és részben még nagyon homályos kérdés a Dinosaurusok kihalása a krétakor végén. Már ma- gában véve az is kérdéses, hogy a Dinosaurusok mindenütt egyidejűleg haltak-e ki? Mindaddig, míg a Dinosaurusokat tartalmazó rétegeket mezozoi-korúaknak tartjuk, kihalásukat mindenütt egyidejűnek kell tekintenünk. Ha azonban a rétegek korát nem a Dinosaurusok, hanem más állatok alapján határozzuk meg. a kihalást is más és más korban bekövetkezettnek látjuk Ebből a szempontból rendkívül fontosak Lóczy L. szászsebesi leletei, aki az úgynevezett alsó vörös agyagban a Dinosaurusok mellett Foraminiferákat talált, amelyek pedig kizá- rólag a terciér-korra jellemzők. Nincs ugyanis e leletek alapján kizárva, hogy Erdélyben a Dinosaurusok még a legalsó eocén-rétegek lerakó- dása idejében is éltek és ebben az esetben a Dinosaurusok kihalása más és más időben következett be a különböző helyeken?4 A kosdi koprolitok rétegének helyzete hasonlólag enged következ- tetni. Ugyanis, mint már előbb említettük, „a szénfekü korának meg- állapítása szabad felfogás tárgya.14 Ha a szénfedű legfelsőbb középső eocén korából indulunk ki és az alatta lévő öt. méteres édesvízi mészkő- és szénképződmény viszonyos vastagságából, úgy képződményeinket alsó eocénnek is bátran vehetjük. Viszont, ha azt a felfogást valljuk, hogy hosszú idők nyom nélkül nem tűnhetnek el, úgy a koprolitokat bezáró rétegeket felső krétának, sőt még a hosszú ideig tartó azonos viszonyokat feltételezve, alsóbb részeit e rétegeknek még idősebbnek is tarthatjuk. Talán a részletes vizsgálatok úgy erre, mint evvel kap- 1 Í)r. Nopcsa Ferenc báró: A Dinosaurusok élete és szerepe, etc. 48. old. FELSÓKRÉTA DINOSAURUS NYOMOK A KOSDI EOCÉN SZÉNTELEP FEKÜJÉBEN. 75 csolatban a Dinosaurusok kihalási idejére nézve is adnak majd kielé- gítő felvilágosítást. E koprolitok az eddig ismert legnagyobb koprolitok és mint növényevő Dinosaurus koprolitok maguk nemében egyedülállók. * Ezen előadásom megtartása után több hónap elmúltával, 1922. év nyárelején Nopcsa báró Londonból Budapestre jött és ezen alkalom- mal neki is megmutattam e leleteket anélkül, hogy előadásom tartal- máról bármit is szóltam volna neki, csak a lelőhelyet és szintjét adtam meg, mire ő rövid vizsgálódás után kijelentette, hogy ezek felsőkréta növényevő Dinosaurus koprolitok, amelyeknek máshol való felfedezé- séről még nem tud. De mivel a háborús zavarok miatt a tudományos publikációhiány talán ismeretszerzésünket befolyásolhatja, ezért az ő tanácsára, azon két legnagyobb múzeum igazgatójához fordultam, ahol Dinosaurus csontleletek is tömegesen vannak. H. F. Osbornhoz New- Yorkba és Smitli A. Woodwardhoz Londonba. Osborn helyett és megbízásából Charles Mook írt, minthogy Üsborn éppen ekkor indult azon ázsiai expedícióra, melynek eredménye lett a majdnem teljes Baluchiterium felfedezése. Mook levele elején a következőket írja: „Osborn professzor referált az ön június 11-én kell érdekes leveléről Doktor W. D. Matthewnek és nekem válaszadás céljá- ból. Ő rendkívül el van foglalva jelenleg, minthogy rövid időn belül Chinába szándékozik menni. Én nem tudok régebbi növényevő Dino- saurus koprolit megtalálásáról és egészen biztos vagyok abban, hogy a mi múzeumunkban nincsen. Az ön felfedezése jelentékeny fontosságú és nagyon öregbítheti tudományunkat a krétakorú Dinosaurusok szokásairól és elterjedéséről" etc. Hasonló szellemben válaszolt Smith A. Woodward is, mert e kop- rolitok szerinte is növényevő Dinosaurusoktól származnak és így e felfedezés új, mert ő sem ismeri hasonló koprolitok- leírását, sőt ilye- nek a „British Museum" gyűjteményében sincsenek. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. Adatok Magyarország mezozoikus tüskebőrűinek ismeretéhez. írta: t VOGL VIKTOR dr.* BATHERnek a bakonyi triász echinodermatáit tárgyaló munkája az első és egyetlen munka, mely magyarországi mezozoikus echinoideák- kal részletesebben foglalkozik. Amit a mezozoikumból ezenkívül isme- rünk, az többé-kevésbbé hozzávetőleges adat, különböző felvételi jelen- tésekben szétszórva. Ezek az adatok inkább csak arra jók, hogy útmu- tatással szolgáljanak arra nézve, hogy mely képződményekben fordul- nak elő egyáltalában echinidák. Kiderül belőlük, hogy Magyarország mezozoós üledékei kevés tüskebőrüt szolgáltatnak. Mindazonáltal akad nálunk is használható, jól meghatározható anyag, mint erről most alkalmam volt meggyőződni. Vigh Gyula m. kir. geológus barátom és kartársam meghatározás végett két elég szép megtartású Cidarist adott át, melyet ő egyik gyűjtő kirándulásán a zemplénnregyei, barkói kösszeni rétegekben gyűjtött.1 Valószínű, hogy mindkettő egy és ugyanahhoz a fajhoz tartozik. A jobb állapotban levő példányt nem habozom a Plegiocidaris Cornaliae Stopp. sp.-szel azonosítani. Minden jellege erre a fajra utal, kivéve, hogy a zempléni példány likacsövei talán valamivel hullámosabb lefutásúak. A Pl. Cornaliae Felsőolaszország Avicula contortás rétegeiből ismere- tes, ahonnan Stoppani Cidaris- ként írta le. Kétségtelen azonban, hogy Plegiocidaris- szál van dolgunk, mint ahogy az ugyanonnan leírt Cid. Curionii, Cid. Ombonii és Cid. Fumagallii is biztos Plegiocidarisok. Ebben teljesen egyetérthetünk Lamrert és TmÉRY2-vel. Vájjon azonban a szintén kösszeni Cidaris Desori Winkl, melyet — ez a név már le lévén foglalva — Lambert és Thiéry Plegiocid. senex néven szintén a Plegiocidaris nembe tettek, csakugyan ide tartozik, az több mint két- séges. A Plegioc. senex ugyanis átfúrt, rovátkolt szemölcsű faj ugyan, de likacspárjai barázdával összekötöttek, s ez utóbbi jelleg határozot- tan kizárja a szóban lévő nemből. Jekelius Erich a brassói hegyek mezozoós faunája című munká- jának a doggerképződményeket tárgyaló részében három echinust is idéz: a Hemicidaris cfr. cesaredensis LoR.-t a Mte Strunga brachiopo- dás padjaiból, agyagos közfekvetből, továbbá a Holectypus depressus Leske sp.-t. és a Collyrites ovulis LESKE-t a valamivel fiatalabb ammo- niteses pádból. A Holectypus depressust a gyűjteményben nem tudtam * Előadta 1921 nov. 23-i szakülésen. 1 V. ö.: K. M. Paul: Das Gebirge von Homonna; ein Beitrag z. Kenntnis d. mezo- zoischen Kalkgebilde i. d. Karpathen (Jahrb. d. k. k. g. R.-A. 1870) p. 229 6kk. 2 Essai d’une nomenclature raisonnée des Ednnides. 1911. p. 190. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 77 megtalálni, a másik kettőt megtaláltam. A Hemicid. cfr. cesaredensis erősen töredékes, és kopott példány, mely alkalmasint csakugyan He- micidaris lehet. A három Collyrites példány szintén nem egészen jó megtartású, nézetem szerint nem bizonyítható be határozottan, hogy csakugyan a Coll. ovális fajhoz tartoznak-e; nevezetesen az alsó oldala az, melynek kifejlődésében a brassói alak feltűnően eltér Cotteau leírásától és ábráitól. Jekelius anyagában ezeken kívül találtam egy Holectypus pél- dányt Gutzan lelőhelyről, Jekelius 1915. évi felvételi jelentése szerint tehát a brassói callovienből. Felső oldala kifogástalan megtartású, alsó oldala azonban részben töredékes, úgy hogy alfelnyílása nem maradt meg. Annyit egész határozottan mondhatunk, hogy alfelnyílása a pe- remhez közel feküdt, nem terjedt a szájnyílás környékéig. Ennek és többi jellegeinek alapján a Holectypus sarthacensis Cott. fajjal egye- zik. A brassói példány látható jellegeiben annyira megegyezik az emlí- tett fajjal, hogy pl. interambulacrális szemölcseinek elrendeződése is egész pontosan megfelel a Cotteau3 106. tábla 7. ábráján közölt kép- nek. A H. sarthacensis eddig tudtommal kizárólag Franciaországból volt ismeretes. Vájjon a .Jekelius említett H. depressus is ide tar- tozik-e? Finnmosseni magnetit. Irta: TOKOD Y LÁSZLÓ dr.* Az alább ismertetendő magnetitkristályok Finnmossenről (Werm- land, Svédország) származnak. Finnmossen Nordinarkentől kb. 5 km- nyire ÉNy-ra van a közép-svédországi vasérctermő vidéken. Amint ismeretes, a svédországi ércek abban a széles övben fordulnak elő, amely Wermland keleti részétől Westmanlandon keresztül Dalekarliens déli részéig és Gestrikland-ig terjed. Ezen a területen az ércek az archaikus szisztéma fiatalabb részében jelennek meg. Az ércelőfordulásoknak há- rom típusát lehetséges ott megkülönböztetni, melyek közül az első típust a gránát, pyroxén, amfibol, epidot, chlorit, kalcit és szerpentin fellépése jellemzi; ebben a típusban fordul elő a legtöbb és legtisztább mágnes- vasérc.1 Ilyen viszonyok figyelhetők meg a wermlandi vasércbányáknál is, amelyek sorába tartozik Finnmossen. Wermlandban művelés alatt mintegy 277 bánya állott, melyek 1907-ben 63.124 tonna mágnesvas- ércet és 4972 tonna hematitet termeltek, melyből Finnmossenre 16.733 tonna jutott.2 A vasércek mellékkőzetét, melyben a kontaktmetamorf eredetű telepek helyet foglalnak, az ottani bányászok skarn-nak neve- zik.3 A vasércek fellépése, keletkezésük módja, a kisérő ásványok soro- 3 Pál. fran e r e ni é n.“ 2. S( MÉGHA J. : ,,D i ó s j e n ö környéké ne k h armadkori fauuáj a.“ 3. SCHRÉTER Z. : Az ormospusztai bar nászén terület geológiája. 1922 október hó 1-én (kirándulással egybekötött szakülés). A kirándulás célja: Jánoshegy tájéka. Vezető: PALFY M. A szakülés tárgya: STRAUSZ L. : „A sámsonházai f e 1 s ő ni ed i t e r r á n.“ Hozzászóltak : SCHRÉTER Z„ XOSZKY J. 1922 november hó 3-án. 1. TOKODY L. : „Etetési vizsgálatok a b o t e s i chalkopirite n.“ 2. STRAI SZ L. : „A d a t o k a keleti Cserhát geologiájáho z.“ 3. SZADECZKA K. E.: „Ű j eölesztin előfordulás Szindről." (Bemutatta VEN DL MIKLÓS.) 1922 december hó fí-án. 1. PALFY . M. : „M á g n esvasérc nyomok a Velencei hegységbe n." 2. T. ROTH K. : „A Dunántúl bauxit előfordulásairó 1." III. Választmányi ülések. A választmány ülést tartott 1921 jan. .'>, 2fi, márc. 2, ápr. 6, máj. 4, jún. 1, nov. 9V dec. T; 1922 jan. 4, 25, febr. 15, ápr. 5, máj. 3, 31, nov. 8, dec. 6. A választmányi ülések jegyzőkönyvei a titkárságnál betekintés végett a t. tagok rendelkezésére állanak. A választmány a következő új tagokat vette fel 1921 — 22. év folyamán: 1921- ben: AMBRÓZY GUSZTÁV egyet, halig. Bpest. BALOGH ILONA egyet. h. Bpest. BOKOR ELEMÉR szds. (örökítő) Bpest. BOROS ADAM egyet. h. Bpest. DAXZ- WITH ANNA egyet. h. Bpest. EGERHAZY GIZELLA egyet. h. Bpest. HORFSITZKY FERENC egyet. h. Bpest. JANICSEK ILONA egyet. h. Bpest. JASZOVSZKY MIKLÓS- tanítóképzői tanár Bpest. KAR VÁZ Y ZSIGMOND térképész Bpest. KICKELHAYN F. dr. gyárigazgató Bpest. KILLER NÁNDOR bányamérnök Bpest. KLEIN ELEMÉR mérnök Bpest. ifj. Kt’BACSKA ANDRÁS egyet. h. Bpest. LAKNER ANTAL vegyész- mérnök Bpest. LENGYEL ENDRE egyet, tanársegéd Szeged. LÖB ERZSÉBET egyet. h. Bpest. MIHALK ISTVÁN egyet. h. Bpest. MURÁNYI JOLÁN egyet. h. Bpest. NAGY LAJOS bányafőmérnök Felnémet. PAXTÚ BÉLA bánya főmérnök Nagybátony. PAPP FERENC egyet. h. Bpest. POLIFKA KAROLY szds. tanár Bpest. REICHERT RÓBERT egyet. h. Bpest. UESCH KATALIN egyet. h. Bpest. SCHWETZ JÓZSEF bányaüzem- vezető Nagybátony. STEIXERT KATALIN egyet. li. Bpest. STROBENTZ ILONA egyet, li. Bpest. SEBEÖK ENDRE vezérigazgató Eger. 1922- ben: BODA JENŐ bányamérnök Bpest. BUZAGH ALADÁR vegyészmérnök Bpest. DUDICH ENDRE dr. múz. őr Bpest. ÉBNER JÓZSEF főmérnök Bj)est. GERÖ ÁRPÁD Bpest. GYŐR FF Y ISTVÁN dr. egyet, tanár Szeged. KERTÉSZ VILMOS egyet, h. Bpest. KÓCSY ARANKA vegyész Bpest. KOVÁCS JÓZSEF dr. főorvos Bpest. MAUKS KAROLY dr. főorvos Diósgyőr. NAGY JENŐ mérnök Diósgyőr. PÉCH ISTVÁN egyet. h. Bpest. PROSZT JÁNOS dr. egyet, tanársegéd Bpest. RÉPÁSZKY TIVADAR főgimn. tanár Mezőkövesd. SZADECZKY K. ELEMÉR egyet. h. Bpest. SZAPPANOS IMRE ny. szds. Bpest. SZEMIÁN JÓZSEF vegyész Bpest. VARGA SÁNDOR g. mérnök Bpest. VASVÁR Y BÉLA gyógyszerész Bpest. VERSÉNYI LÁSZLÓ szds. Bpest. VIGR BALÁZS keserűvízforrást nlajd. Rákospalota. SUPPLEMENT ZUM FÖLDTANI KÖZLÖNY Bánd LI-LII. 1921-22. DÉR AUSSCHUSS DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT meldet mit tiefem Schmerze, dass ANDOR SEMSEY DE SEMSE Ehren^Dr. phil., Besitzer des Mittelkreuzes des kgl. ung. St. Stefans^ Ordens, Oberhaus=Mitglied, EhrensSekt.sDirektor dér Mineralien= und paláont. Abteil. des ungar. Nationalmuseums, Mitglied des Direktions= rates dér ungar. Akademie dér Wissenschaften und Ehrenmitglied dér III. Sekt. dér Akademie, Ehrens und Ausschussmitglied dér Kgl. Ung. Naturwiss. Gesellschaft etc. und seit 1876 ordentliches, seit 1883 Ehren= und Ausschussmitglied unserer Gesellschaft, dér reichlich spendende Mazen jeden Zweiges dér heimischen Wissenschaft, am 14. August 1923 verschied. SEIN ANDENKEN WIRD UNTER UNS LEBEN ! ER RUHE IN FRIEDEN! DÉR AUSSCHUSS DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT meldet tief erschüttert, dass BÉLA INKEY VON PÁLÉIN ehemaliger kgl. ung. Chefgeolog, seit 1874 ordentliches, dann Ehrenmitglied unserer Gesellschaft, am 31. August 1921 in Szombathely verschieden ist. FRIEDE SEINER ASCHE ! DÉR AUSSCHUSS DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT meldet mit tiefer Trauer, dass VICTOR VOGL, Ph. Dr., kgl. ung. Sektionsgeolog, seit 1907 ordentliches, seit 1910 gründendes Mitglied unserer Gesellschaft, dann seit 1920 agiler II. Sekretár dér Gesellschaft am 23. August 1922 im 37. Jahre seines tátigen Lebens in Rákospalota bei Budapest entschlief. SEGEN UND FRIEDE SEINER ASCHE! ABHANDLUNGEN. ÜBER EIN NEUES, MASSENHAFTES VORKOMMEN VON HYPSOSPATANGUS HANTKENÍ, PÁVAY SP. ÍM OFENER MERGEL ZU BUDAPEST. Von Prof. FRANZ SCHAFARZIK.* Bekanntlicli war die wissenschaftliche Tatigkeit Maximilian Hantkens de Prudnik — dessen liundertster Jáhrung seines Geburts- jahres (1821) die heutige festliche Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesell- schaft gewidmet ist — insbesondere auf die Uritersuchung dér altter- tiaren Ablagerungen des Ofener Gebirges gerichtet. Namentlich war es dér sog. Mergel von Buda, sowie dér Tegel von Kis-Cell, welche beide unteroligozane Schichten von M. Hantken, K. Hofmann, A. Pávay und in spateren Jahren von E. Lörenthey zu wiederholtenmalen bear- beitet wurden. Allgemein bedauerte mari, dass die Fauna, des Mergels. abgesehen von den Foraminiferen nicht in dem Umfange eingesammelt werden könne, wie diejenige des viel milderen und in den zahlreichen Ofener Ziegeleien aufgeschlossenen Tegels von Kis-Cell. Aus diesem Grunde rekrutierte sich die Fauna des Mergels weniger aus zusammen- hangenden Aufsammlungen, sondern vielmehr aus sporadischen Auffin- dungen anlasslich einzelner bedeutenderen Aufschlussarbeiten. Eine der- artig prachtige Gelegenlieit hat sich seinerzeit bei dér Tunnelbohrung durch den Ofener Festungsberg ergeben, die damals von weil. Prof. i. Szabó auch in ausgiebigster Weise ausgenützt wurde, wobei derselbe über das Vorkommen von zahlreichen Echiniden berichtete. Einen guten Mergelaufschluss hat auch die hinter dem Adnex-Gebaude des Kaiser- bades befmdliche grosse Abgrabung geliefert. Ganz besonders jedoch erregte Hantkens Aufmerksamkeit jener an Echiniden reiche Fund, auf den mán zu Beginn dér siebziger Jahre auf dér Albrecht-Strasse beim Fundieren des LóNYAi’schen „weissen“ Palais gestossen war. Es war dies die Fauna, die A. Pávay zűr Abfassung seiner bekannten Monographie: „Über die fossilen Seeigel des Ofener Mergels“ veranlasste, die im III. Bande des Jahrbuches dér Ung. Geol. Anstalt erschienen ist. Selbst hübsche Einzelfunde von Makro-Fossilien aus dem Mergel wurden auch spaterhin als hochgeschatzte Objekte betrachtet. ■ Unter derartigen Verhaltnissen gereichte es mir zűr ganz beson- deren Freude, als in den Jahren 1911 und 1912 anlasslich des Baues dér neuen Serpentin-Strasse auf den Ofener Rosenhíigel mir meine damaligen, sowie auch gewesenen Hörer nacheinander die schönsten * Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellsehaft am 9. Nov. 1921. 86 PROF. FRANZ SCHAFARZIK Petrefaktenfunde aus den frischen Abgrabungen dér dortigen Mer- gelformation überbrachten. N ament lich waren es Architekt B. László, Bauunternehmer dieser Strassenregulierung, ferner die beiden Techniker K. Körmendy und W. Sebestyén, denen sieh mit mehreren Aufsamm- lungen auch unser geehrter Kollege im Ausschusse unserer Gesellschaft A. Zsigmondy angeschlossen hat. Es sei ihnen allén auch an dieser Stelle bester Dank ausgesprochen für ihre Wachsamkeit, mit dér sie die vorliegenden, wahrhaft schönen palaeontologischen Funde für die Wissenschaft gesichert habén. Nach vorláufigen Yergleichungen konnten bisher folgende Arten bestimmt werden: Pentacrinus didactylus, cI’Arch Porocidaris pseudoserrata, Cotteau Ilypsospatangiis (friiher Macropneustes) Hantkeni, Pávay sp Pericosmus formosas, Pávay Brissopsis (Deákia) rotundata, Pávay Spatangidse (weniger gut erhalten) Pteropoda (V alvatella?) Pholadomya cf. Lndensis, Desh Pccten (Parvamusium) Bronni, C. Mayer Cassidaria nodosa . Sol Xenophova (Tngurium) subexterisa, cI’Orb Nantilus sp. (Bruchstück) Stielglieder 1 Exemp. 22 2 1 15 1 1 1 1 2 1 Dér Ilypsospatangus-Schwíum wurde am Fusse des Rosenhügels in dér erwei tértén Mecset-Gasse gefunden, dér einzige Porocidaris dagegen in dér Zárda-Gasse, wahrend die übrigen teils aus den in dér Mecset-Gasse, teils in den übrigen höher gelegenen Abgrabungen aufge- deckten Mergelschichten stammen. Wie aus obiger Liste ersichilich, falit die leitende Rolle in dieser kleinen Fauna dér Art Hypsospatan- (jus Hantkeni, Páv. sp. zu, wobei noch zu bemerken ist, dass dieselbe durch lauter grösste Exemplare vert rétén ist, indem dieselben entlang ihrer Medianlinie 12 cm messen, alsó eine Grösse besitzen, wie sie von Pávay im Funde auf dér Albreeht-Strasse bloss ausnahmsweise beobachtet werden konnte. Allé in Betraeht kommenden Aufschlüsse des neuen Serpentin- strassenzuges gehören dér Hangendregion des Ofener Mergels an, die hier mit 25 — 30° nach Süd unter den südlich benachbarten Tegel von Kis-Cell auf dér sog. Landstrasse einfallen. GEOLOGISCHE VERHÁLTNISSE DÉR EISENERZGRUBE BEI TOROCKÓ. Mit 1 Textfigur, siehe im ung. Text S. 11. Von: Prof. S. v. SZENTPÉTERY. Neuestens habén mehrere Forscher sich mit den Torockóer Eisen- erzgruben befasst. So hat im Jahre 1910 Prof. P. Krusch aus Berlin in Beziehung auf die Genesis dér Eisenerze wertvolle neue Beobachtun- gen veröffentlicht,1 im Jahre 1916 hat aber Prof. K. v. Papp aus Buda- pest diese von bergmannischen Slandpunkte behandelt.2 Noch vor dem Erscheinen dieser Abhandlungen, im Juni 1910 habé ich, im Zusammen- hange mit den Forschungen dér dortigen Eruptiven, die noch gangbaren Teile dér damals schon aufgelassenen Eisenerzgrube durchforscht. Da ich stark bescháftigt war, konnte ich bisher nur einzelne Mineralien dér Eisenerzgrube in einer Abhandlung beschreiben.3 Nachdem aber diese lehrreichen Aufschlüsse derzeit grösstenteils schon zu Grunde gegangen und eingestürzt sind, scheint es nicht uninteressant zu sein, die im Jahre 1910 noch studierbaren geologischen Yerháltnisse wenigstens durcb meine jetzige Abhandlung zu fixieren. Dér Erbstollen dér Eisenerzgrube liegt nacli NNW von Torockó, am N Teile des Csiblokberges im Vasbache.4 Seine ursprüngliche Lángé war 1200 m, zűr Zeit meiner Begehung war er aber schon über 800 m eingestürzt. Bei 790 m führte eine hinfallige Stiege in den 55 m höheren „Mittelschlag“ hinauf, welcher sich etwas zickzackartig, aber auf den Erbstollen im Grossen senkrecht, in einer Lángé von 290 m fortsetzt. Bei 215 m öffnet sich dér mit dem Erbstollen parallelé ,,Mittelstollen“. von welchem aber nur etwa 20 m begehbar waren, nur soviel, was ■ermöglichte, dass wir aus ihm durch verfallene Lei leni, im rauschenden Wasserfalle in den „Hermányosstollen“ gelangen konnten. Von dicsem 1 B. Krusch: Über primare und sekundare xnetasomatiche Prozesse auf Erzlager- stattcn. Zr. f. pr. Geol. Bd. 18., p. 174 — 6. Berlin, 1920. 2 K. v. Papp: Dér Eisenerz- und Kohlenvorrat des Ung. Reiches (Ungarisch) p. 359 — 367. Budapest, 1910. 2 S. v. Szentpétery: Galenit und Sphalerit, Göthit und Pvrolusit von Toroczkó. Mitt. a. d. Mineralog. geol. Samml. Kolozsvár. 1914. 4 Nachdem L. Roth von Telei/d die geologischen Verhaltnisse dér Umgebung v. Torockó. (Jahresbericht d. k. geol. Anstalt f. 1897. p. 67.. 103.) K. v. Papp aber die Lage dér Grube (cit. Abh.) schon bekannt gemacht habén, erwahne ich diese Details nicht. 88 S. VON SZENTPÉTERY war a bei- nur dér eine zweistöckige Nebenschlag (dér untere ist nach SSW, dér obere eca nach S gerichtet) in einer Lángé von ungefáhi 150 m offen. Selbst dér nach SSO gerichtete Hermányosstollen war nur am Mundloche zugánglich. Ich habé den Erbstollen von Meter zu Meter, die anderen nach Möglichkeit durchforscht. Von den Ergebnissen fasse ich hier3 kurz die folgenden zusammen: Wir körmén dem Erbstollen entlang fünf Gesteinszonen unterscheiden, u. zw. die Zonen des Serizitphyllit, Gneisphyllit, Amphibolit, Graphit- phyllit und die Zone des krystallinisehen Kalkes, die infoige dér Fal- tung in grossem Masse miteinander mehrmal wechseln. Auf dem 800 m lángén Wege wiederholt sich dér Gneisphyllit viermal, dér Seri- zitphyllit dreimal. Den grossen Masstab dér Faltung beweist die Tat- sache, dass mán ausser den kleinen Zerknitterungen 17 grössere Faltén konstatieren kann; grösstenteils sind es schiefe Faltén, es gibt aber inzwischen auch senkrecht stehende Faltén, miidere, flexurenartige Bie- gung etc. Die Streiehrichtung ist vorherrschend NO — SW, verándert sich aber fortwáhrend, obwohl sie sich nur in kleinen Graden bewegt.. Eine Biegung bis 90° (SO — NW) habé ich nur am 600 und 672 m beobachtet. An diesen Stellen sind auch die dicksten Bruch-Reibungs- zonen. Eine Biegung bis 45° von dér Hauptstreichrichtung gibt es sclion an mehreren und lángeren Weglinien. Die einzelnen Gesteinsabschnitte trennen scharfe Brechungs-Verwerfungslinien voneinander, wir finden aber solche Brüche auch in ein- und derselben Gesteinabteilung. lm ganzen Erbstollen habé ich 15 Bruchlinien wahrgenommen. Dér sich schlángelnde Mittelschlag und auch die zwei Hermányos- schláge ziehen sich in dér Streiehrichtung des Sideritganges bezw. dér Sideritlinsen fórt, grösstenteils in dér Zone des kryst. Kalkes, manch- mal aber schwenken sie auch in die Zone des Graphitphyllit ein. Die grösste Menge des Siderit und Limonnit wurde von diesen Schlágen aus- gebeutet,. Bei allén diesen Stellen falit im Grossen die Richtung dér Sideritvor- kommen, höchst wahrscheinlich entsprechend dér Richtung dér ursprüng- lichen Kluft, mit dér Streiehrichtung dér kryst. Gesteine zusammen. Die Dicke des Sideritganges und dér Sideritlinsen wechselt zwischen einigen dm und mehreren Metern. Die dicksten sind jene im kryst. Kaik, viel dünnere an dér Grenze dieses, die diinnste aber im Schiefer. Im Erb- stollen um 787 m ist dér Hauptgang 1 -42 m dick, im Mittelschlage hat eine Seitenschurfbohrung gleichfalls im kryst. Kaik eine 4 m dicke 5 Infolge dér neuestens so schwergewordenen Kostenverhiiltnisse, muss ich jetzt von dér Mitteilung dér ausführlichen mineralogischen und petrographischen, sowie dér detaillierten geologischen Ergebnisse absehen, beschranke midi alsó jetzt nur hauptsachlicb auf die YeröfFentlichung dér petrogenetischen Verhaltnisse. GEOLOGISCHE VERHÁLTNISSE DÉR EISENERZGRUBE BE! TOROCKÓ. 89 Sideritlinse aufgeschlossen, die aber schon in 8 m Entfernung sich aus- keilte. Audi die Lángé dér einzelnen, von einander scheinbar isolierten Linsen, die aber mehrerenorts nachweisbar durch diinne, gangartige Adern verbunden sind, wechselt in weiten Grenzen. Dér Siderit sondert sidi von den benachbarten Karbonatgesteinen nidit scharf ab: sowohl dér Dolomit, wie dér Kaik übergeht stufenweise in Siderit. Infolge dessen wurden auch diese Nebengesteine durch Oxydation — zumindest im Masse ihres Sideritgehaltes — mit Limonit erfüllt. Was nun die G e n e s i s dér Gesteine dér Grube betrifft, diesbe- züglich ergibt sich aus den ausführlichen Untersuchungen, dass die hiesigen kryst. Gesteine Glieder dér oberen (epi) Gruppé sind, sie gehören ohne Ausnahme dér Phyllitzone an und sind grösstenteils von sedimentarem Ursprung. Dér Serizitphyllit ist aus Tonschiefer entstanden, er enthalt die meisten Tonrelikte, die immer von einem Rutilnetz begleitet sind. Dér Tón ist sehr selten kalkhaltig, die kalkigen-tonigen Teile reihen sich eher in abgesonderte diinne Schichtchen. Es sind aber Stellen, so im Erbstollen um 425 und 455 m, wo mehr und reiner Kalzit vorhanden ist und wo er, sich mit Epidot, Quarz etc. assoziierend, ein Kalksilikat- hornschiefer-artiges Gestein mit Pflas'terstruktur hervorbringt. Dér Quarzphyllit konnte ein ziemlich kalkiger und toniger Quarzsandstein sein. Dér enge Zusammenhang zwischen dem Tón und Graphitoicl zeigt, dass dér Graphitphyllit ursprünglich ein kohliger Tón war, in dem dér Kaik nur in minimaler Menge auftritt. Isur ein Teil von Quarzit- Arten war Injektionsprodukt, dér grössere Teil aber ein Sediment: neben den sparlichen Tonrelikten enthalten sie meistens auch kalkige Teile und allé ihre Bestandteile sind mit jenen dér Serizit phvllite (Serizitquar- zite), bezw. dér Graphitphyllite (Graphitquarzite), zwischen welchen sie vorkommen, gemeinsam, sie sind alsó als an Quarz sehr reiche Faziese zu betrachten. Von diesen sind nur sparliche Ausnalunen; solche sind die Turmalin, Pyrit, Fluorit enthaltenden Arten, ohne Tonrelikte, welche aber grösstenteils gleichfalls gepresst sind, als jene von sedimen- tarem Ursprung. Dér Gneisphyllit ist ein eigentümliches Gestein, das meistenorts solche Zusammensetzung und Struktur zeigt, dass wir ihn als eine, mit kalkigem Tón gemischte, umgewandelte eruptive Ablagerung (Porphy- rittuff, bezw. hie und da Diabastuff) auffassen müssen, dérén, ursprüng- liche Tuffstruktur nicht einmal die Metamorphose in grossem Masse ganz verwaschen konnte.6 Im Gneisphyllit sind die oftmals fleckigen, 6 Teilweise siud sie mit den Nebengesteinen dér Sulphiderzgange von Balánbánya (Diabasporphyritoid) identisch; ich kenne aber ganz solche auch unter den intrakarbo- nischen Porphvritoiden und Diabasoiden vöm Borsodéi- Bükkgebirge. 90 S. VON SZENTPÉTERY veiters die dünnlamelligen, ja sogar leistenförmigen Plagioklasrelikte und die grosse Rolle dér femischen Gemengteile selír wichtig. Die Albit- gneisarten sind von verschiedener Zusammensetzung. Dér Biotitalbit- gneis weiclit vöm Gneisphyllit in dem ab, dass dér Quarz in ihm eine mit deni Feldspat gleichwertige Rolle spielt, ziemlich vielen Gránát, wenigen Staurolith enthalt und ganz umkrystallisiert ist. Dér Ser izit álhit. gneis stinunt ausser seinem grossen Feldspat gehalt und dér vollen Krvstalli- nitat mit dem Serizitphyllit ganz überein. Beim Amphibolit ist die ziemliclie Menge des in einzelnen Schich- ten angehauften Kalzit und die standige Anvesenheit des Tones charak- teristisch; die kalkigen und tonigen Teile sind aber miteinander in kei- ner innigen Verbindung. Er ist mit dem Gneisphyllit durch Abarten in Zusammenhang, was auf ilire gemeinsame Genesis folgern lásst. Dér krystallinische Kaik ist mehrerenorts aus einem ziemlich unreinen Kaiké entstanden, worauf die manchmal betrachtliche Menge des Tones, Graphites und Quarzes deutet. Interessant sind die wasserhellen Quarz- idioblast.en in den reinsten, schneeweissen Kaikén. Dér Dolomit und Siderit hat sicli auf Kosten des Kalkes durch Metasoinatose gebildet. Wenn wir auf die Art dér Bildung dieser kryst. Gesteine folgern wollen, müssen wir in erster Reihe in Betracht nehmen, dass die Sehiefergruppe von Torockó scheinbar organisch dem machtigen kryst. Schiefergebiet angehört, welches sicli von hier nádi N und NW bis Mt. Maré ausdehnt. Demgemass varé dér eine Faktor bei dér Ent- stehung dér kryst. Schiefer jenes máchtige Intrusivum, welches nach dér Abrasion dér kryst. Schieferhülle an seinem obersten kleinen Teile auf die Oberflache gelangend, als die schon in ihrem jetzigen Umfange imposante Granitmasse des Gvaluer Gebirges bekannt ist. Nun aber andererseits ist es auch ein sehr wichtiger Umstand, dass ich N und NW von dér Eisenerzgrube, in dem krvst. Schiefergebiete von Borrév- Aklos-Offenbánya, welches aber zu Mt. Maré viel naher ist. solclie Phyl- lite kenne, die im Krystallisationsgrad viel niedriger stehen, ja sogar in dér Gegend von Bisztra und Lupsa auch solclie Schiefer vorkommen, die nach v. Pálfy: „eine grosse Áhnlichkeit mit manchen Karbonschie- fern besitzen“.7 Wenn wir uns aber nach N und NW von dér Linie Borrév- Aklos-Offenbánya dér zentralen Granitmasse nahern, finden wir immer krystallinischere Schiefer, wahrend in dér Nalie des Granites dér Gegend Orest und Bélavár schon solclie Schiefer zu finden sind, die mit Recht in die Mesozone zu reihen und die voll mit Kontakt minera- lien sind. 7 Die Umgebung von Abrudbányn. p. 0. Erlaut.. z. geol. Spezialkárte d. L. a. nng. Krone. Budapest, 1908. GEOLOGISCHE VERHÁLTNISSE DÉR E1SENERZGRUBE BEI TOROCKÓ. 91 Mán kann alsó von dér Borrév-Offenbányaer J^inie bis zűr Granit- masse eine regelinássige Steigerung in dér Krvstallinitat beobaohten, was von Torockó nach derselben Richtung nicht wahrzunefimen is! Es fühi’t uns natürlicherweise auf die Hypothese, dass wir bei dér Erklá- rung dér Bildung dér Torockóer kryst. Schiefer, ausser den dynamischen Vorgangen, nicht nur die Wirkung des Gyaluer permokarbon Intrusi- vum annehmen, sondern einen solchen, noch in dér Tiefe verborgenen abyssischen Faktor voraussetzen, dér naher zu Torockó liegt. Vielleicht irren wir nicht, venn wir auf das machtige Triaseffusivum des Toroc- kóer Höhenzuges denken, welches in dér Tiefe wahrscheinlich mit eineni ansehlichen Intrusivum in Verbindung steht. Zu dieser Annahme berech- tigt uns die unmittelbare Nahe und, dass nicht nur die hypabyssischen Auslaufer dieses vorausgesetzten Batholits, sondern auch seine Extru- sionsprodukte neben den Gruben vorkommen.8 Wie immer die Sache sói, zufolge den durch ausführliche Forschun- gen gewonnenen Beweisen, scheint es sicher zu sein, dass die Urnkrys- tallisierung dér Schiefer ausser anderen auch den Köntakuirkungen zu- zuschreiben ist. So z. B. wenn auch sparlich, finden sich doch Stellen in dér Grube, wo die Gesteine von typischcr Pflasterstmktur sind, oder aber Kontakt mineralien enthalten etc. Dieser Umstand, dazugenommen noch die hochgradige Krvstallinitat dieser Stelle (im Erbstollen um 485, 705, 770 m etc.), lasst annehmen, dass diese Gesteinsmassen ursprünglich vielleicht dem glutfliissigen Magma naher waren, als die anderen. Ilire heutige Lage zwischen den Phylliten kann dadurch erklárt werden, dass diese Gesteinpartien nachtraglich, infoige spaterer Faltungen-Yerwerfungen, eine höhere Lage erreicht habén, oder dadurch, dass das Magma, bezw. seine Mineralbildner bei diesen Stellen höher hinaufgedrungen sind. Dér eine Beweis auf die pneumatolytische Kontakt wirkung ist dér Turmalin in jener Erscheinungsform, wie er in den kryst. Schiefern zu finden ist. Er ist, obwohl in verschiedener Menge, doch allgemein ver- breitet und zwar mit den anderen Bestandteilen in engem Zusammen- hang, auch als Einschluss in diesen. Es deutet darauf hin, dass dér Turmalin in diese Gesteine in dér Zeit ihrer Umkrystallisation geraten ist. Die Kataklasstruktur ist nur hie und da stark, in manchen holo- krystallinischen Schiefern (Alhitgneise) sogar schwach. Mán kann auf Grund dér beobachteten Verhaltnisse voraussetzen, dass die Gesteine 8 Dass mán solchen Intrusionskörper unlcr dem Triaseffusivum tatsachlieh voraus- setzen kann, folgt. auch auf Grund dér überall vorkommenden vielen Tiefens:esteinscin- schliisse, welclie intratellurische Ausscheidungen aus demselben Magma stammen. 92 S. VON SZENTPÉTERY auch nacli ihrer Bildung eine starke Pressung (Stress) erlitten habén, u infolgedessen neuere Brüche ént standén sind. In diesel- Beziehung ist ein Beweis die stellemveise Kataklase des Turmalin, weiters, dass die zertrümmerten Teile dér stark kataklastischen Gesteine ein, von den mit dem Tone eng zusammenhángenden unreinen kalkigen Teilen sehr abweichender, ganz reiner Kalzit und ein gleichfalls nicht kataklasti- scher Quarz zusammengekittet sind, dérén Matériái vielleicht durch die, infoige dér neuen Erdrinde-Bewegungen entstandenen Klüfte aszen- diert ist. Wir können alsó die Bildung dér Gesteine dér Eisenerzgrube so auffassen, dass bei jener ausser den dynamischen Vorgüngen und ausser dem Gyalúer permokarbon Intrusivum auch ein spater (in dér Trias) gebildeter Intrusionskörper mitwirkte und zwar durch seine kontakté und postvulkanische Tatigkeit. Das solcherweise entstandene krystalli- nisclie (resp. halbkryst.) Schiefergebiet ist spater neueren gebirgsbil- denden Prozessen ausgesetzt gewesen, dérén Spuren in dér starkeren Kataklase dér Stellen von grösserer Spannung und in den postvulkani- schen Produkten des an den neueren Spaltrissen auf verschiedene Höhe emporgedrungenen Magmas zu fhiden sind. Diese neue Tatigkeit gehört vielleicht schon dem kreide-paláogenen oder miozanen vulkanischen Zyk- lus an. In dér Umformung dér Scliiefer habén die pneumatohydatogenen Prozesse eine wichtige Rolle gespielt. Mán kann selbstverstandlich nicht ganz genau feststellen, oh die samtlic-hen Wirkungen dér Bildung dér kryst. Sc-hiefer unmittelbar folgten, alsó ob diese dér Tatigkeit der- jenigen intrudierten Masse angeliörten, dérén Kontaktwirkung zűr Um- krystallisation dieser Scliiefer entscheidend beitrug — oder ob sie teil- weise in spateren geologischen Zeiten eingetreten sind. Dieser Umstand aber, dass die Produkte aus dér metasomatischen Periode (im Sinne Rosenbuschs) hauptsachlich den Klliften entlang oftmals eben in den Reibungsbreccien sich anhauften, zeigt, dass venigstens ein Teil dieser Prozesse schon in den fertigen, ja sogar in den zerklüfteten Schiefern abgelaufen ist. Dér Pyrit tritt langs den Rissen, in den Reibungsbreccien, weiters in den die Scliiefer kreuz und quer durchschneidenden nachtragliehen Kalzit- und Quarzadern auf. Dér Dolomit ist etwas altér, als dér Siderit. Wie oben erwahnt, falit die Richtung dér Sideritvorkommen mit 9 Die partielle starke Kataklase kann mán eventuell auf Grund dér Spannungs- differenz erklaren, die zwischen den einzelnen Stellen dér Faltén natürlicherweise existiert. Auf diese, in einem und demselben Gebiete observierbare, verschieden starke Stressung kenne ich Beispiele neben anderen auch im Borsodéi- Biikkgebirge. GE0L0G1SCHE VERHÁLTNISSE DÉR EISENERZGRUBE BEI TOROCKÓ. 93 ■dem Streichen dér Schiefer im Grossen zusammen. Dies ist dadurch zu erkláren, dass die Ivluft, durch welche die überhitzten Eisenlösungen aufgedrungen sind, in einer weniger widerstehenden Schicht des Kalkes entstanden ist und dass hauptsachlich selbst diese reibungsbrecciöse Schicht, bezw. dérén vielleicht in noch kleinere Stückchen zerriebene, alsó in noch weniger widerstandsfahigen Teilen in ihrem ganzen Um- fange metasomatisch umgewandelt, oder nur teilweise ausgelaugt wur- den. So kann mán einerseits die Enstchung dér miteinander nur mit dün- nen Adern verbundenen Sideritlinsen, andererseits die haufigen Über- gánge dér Kaik- und Dolomitbreccien in Siderit und auch den stufen- vveisen Übergang, dór zwischen Kaik und Siderit (auch zwischen Dolo- mit und Siderit) überall vorhanden ist, erkláren. Bei dér Beurteilung des letzten Falles ist die Entfernung von dér ursprünglichen Kluft massgebend, weil weiter davon die Intensitat dér Wirkungskraft dér Eisenlösung immer mehr, alsó stufenweise nachlassen konnte. Die haufigen Einschlüsse von kryst. Kaik, Dolomit und Graphit- phyllit im Siderit sind in demselben Entwicklungszustande, wie die anstehenden Gesteine, was wieder bezeugt, dass diese Gesteine schon vor dér Bildung des Siderit umkrystallisiert, ja sogar g^efaltet wurden. Wir finden aber in den Gruben Sideritpartieen auch etwas weiter von dér ursprünglichen Kluft, was meistens darauf zurückzuführen ist, dass die Nebenklüfte an manchen Orten auch in die benachbarten Kalk- schichten hineingegriffen habén, wo die Eisenlösung nachher eindrang und hie und da sich anhaufend, hat sie, entsprechend ihrer Quantitát und Qualitat (Warmegrad?), aus dem kryst. Kaik oder Dolomit kleinere oder grössere Massen ausgelaugt, bezw. metasomatisiert. Die so ent- standenen Linsen und Láger hangén manchmal mit dem Hauptgango nicht zusammen, dessen Ursache in den die ganze kryst. Masse durch- schneidenden Venverfungen zu suchen ist. Dér Siderit ist jedenfalls altér, als dér in ihm vorkommende Gale- nit und Sphalerit, ferner als dér die Sideritbreccien zusammenkittende Kalzit. Die Erscheinungsform dieser ist nur so erklarbar, wenn wir annehmen, dass in dem schon ausgebildeten Siderit wieder Sprünge, Risse entstanden sind und in diesen bildeten sich die Sulphiderze samt, dem wahrscheinlich thermalen Kalzit, mit dem sie in engem Zusammen- hang sind. Nach einer gewissen Zeit begann dér auf die Eisengrube wichtigste Prozess: die Oxvdation des Siderits, die aus dem manganhaltigen Side- rit den schon seit uralten Zeiten abgebauten Limonit und seine Begleit- oxyderze hervorgerufen hat. Nach Krusch (cit. Abh.) im Zusammen- hange mit dér Oxvdation begann auch ein anderer Prozess, die Oxyda- 94 S. VON SZENTPÉTERY tionsmetasomatose. Námlich die durch das Zerfallen des Siderit ent- standenen, hinuntersickernden Eisenkarbonatlösungen. wandelten auch den noch frisch gebliebenen kryst. Kaik, neben dem Sideritlagergang um. Demnach wurde aus dem Siderit ausser den durch einfache Oxyda- tion entstandenen Oxyd-Hydroxyderzen auch eine andere Generation derselben Erze zustande gebracht, die in gewissen Horizontén sich an- sammelnd, eine Veranlassung zu dem machtigen Eisenhut des Torockóer Eisenerzvorkommens geboten habén. Diese Hypothese erklart die Vorkommensverhaltnisse grösstenteils sehr gut, ich muss jedoeh bemerken, dass zwischen dér Zone dér Oxyda- tion bezw. Oxydationsmetasomatose und derjenigen des ursprüngli- chen Siderit ein auffallend grosser Niveauunterschied ist: wir finden ja Siderit nicht nur in dem, iiber dem Erbsiollen 55 m hoch liegenden Mit- telschlage, sondern auch in dem 160 m hohen Hermányosschlage, obwohl die Zone dér Oxydationsmetasomatose nach Krusch 20 m über dem Erbstollen beginnl. Oder aber muss mán annehmen, dass Siderit auch durch die Wirkung dér deszendierenden Eisenlösungen entstanden ist, bei welchem Prozesse eventuell auch die, in Verbindung dér wieder envachenden vulkanischen Tatigkeit emporgedrungenen juvenilen Gase oder Lösungen mitwirken konnten. Was die Sukzession dér Erze und Begleitmineralien betrifft, envahne ich nur die folgenden: Durch die genannten Wirkungen ent- stand dér Siderit, nacliher dér Galenit, Sphalerit, Kalzit, Quarz und Pyrit. Es ist auffallend, dass dér Pvrit nur in den kryst. Schiefern und Kaikén zu finden ist, wahrend er in Sideritgesteinen durch Galenit und Sphalerit vertreten wird, die wieder in den Schiefern und Kaikén fehlen. Auf Grund dieser und jéner Peobachtung, dass in dem kryst. Kaik sowohl dér Pyrit, wie dér Siderit vorkommt, dürfte mán folgern, dass diese Erze gleiehaltrig sind. Das ist aber noch eine offene Frage: die Sache kann ja auch so stehen, dass dér früher ausgebildete Pyrit in einer spateren Phase dér metasomatischen (im Sinne v. Rosenbusch) Periode nur dórt zersetzt wurde, wo die hydatogene Metasomatose am starksten wirkte, alsó nur langs dér Hauptkluft, wahrend er ferner davon frisch geblieben ist. . Aus dem Siderit durch Oxydation entstand dér Limonit, Magnetit, Hamatit, Gcethit (Lepidocrocit), weiter auf dér Oberflache und in den sehr vielen Geoden dér Limonit gesteine die spater ausgeschiedenen Manganerze: dér Psilomelan, Manganit, Pyrolusit und Wad. Die Mag- netitparamorphosen nach Siderit zeigen, eláss dér Magnetit ein Glied dér oxydischen oder oxydationsmetasomatischen Erzgeneration ist. Dér Magnetit wandelt sich teilweise in Hamatit, teilweise direkt in GEOLOGISCHE VERHÁLTNISSE DÉR EISENERZGRUBE BEI TOROCKÓ. 95 Limonit ura, was die zufolge dér Annahme dér Oxydationsmetasoma- tose kompliziert gewordene Sukzession noch interessanter maeht. Es stei- gert sich noch dadurch, dass auch dér Siderit sicli manchmal zu Há- matit, meistens aber direkt zu Limonit oxydierte und dér Hámatit fást iiberall zu limonitisieren anfing. Die vielen Generationen des Limonit sind fást kaum aufzuzáhlen. Die Menge dér ausgeschiedenen Mangan- erze ist verháltnismássig kiéin, obwohl dér Torockóer Siderit einen grossen Mn-Gehalt (3 — 8%) besitzt; es ist wahrscheinlich, dass das Mangan grösserenteils entweder an die oxydischen Erze gebunden ist, oder als ein, durch lángere Zeit in Lösung gebliebenes Matéria], sich ent- fernt hat. Die untere Grenze dér Oxydation liegt 10 m über dem Erbstollen und angeblich wieder mit 10 m liegt die Grenze dér Zone dér sekun- dáren Metasomatose, alsó schritt die letztere langsamer hinunter fórt. In den infoige dieser deszendierenden Metasomatose entstandenen Erz- massen kommt an manchen Orten auch dér Siderit vor und zwar durch- wegs nicht als ein Relikt. Demgemáss wiederholt sibli die Bildung des Siderits samt jener dér anderen Erze, aber vielleicht infoige auch anderer hervorrufender Ursaehe. Die Reihe elér Mineralien beschliesst die Bildung dér letzten Generation des Kalzit und Quarz, die in Fönn von winzigen Krystallen die Erze überziehen, oder samt dem Braun- spath den Limonit in diinnen Adern durchdringen. REPLY TO THE CRITICISM ON PROSPECTING WORK FÓR GAS IN HUNGARY. (Remarks 1o Dr. Lewis Lóczy’s Paper on „Questions of Tectonics and Palaeo-Gcography of Hungary11.) In my quality as Governmental Geologist, directing the geological survey fór natural gas and oil in Hungary, I must limit myself to dea- ling in my remarks onlv with those paris of the above paper which refer to the survey carried on by the Government. Dr. Lóczy comes to the conclusion that „there arc possibilities fór producing oil in commercial quantities only on the N. bordér of the Alföld in the district S. of the Cserhát and the Bükk and in the region along the Dráva. “ I must establish that the Government as well as the English Syndicate prospecting in Hungary have been carrying out sur- veys on a large scale alsó on these territories, so this remark of Dr. Lóczy’s does nőt contain any new statement. I shall prove that testbores fór oil or gas are motivated alsó on other territories on hand of dala obtained by now. 96 DR. F. PÁVAI VÁJNÁ The saliferous Schlier (Lower Mediterranean) which is the mother- rock fór the Hydrocarbons in Middle-Europe occurs everywhere regio- nally in the homogeneous Hungaro-Crcafian Tertiary Basin, which is of identic-al geological structure and which comprises the territories between the Croato-Slavonian and the Transdanubian Island-Moun- tains as well as the Hungárián Small Piain and Big Piáin. Younger good reservoir- and cover-rocks occur alsó on these territories. All of them are földed regionally. Consequentlv the possibility of forming Hydrocarbons as well as of storing them on the territories of the Hungaro-Croatian Basin is proved. This proof is given by the Old Tertiary deposits being known on the borders of the Basin, to wit : the Bükk Mountains, the Buda Mountains, the Mountains of Velence and the Mountains lying N. of the Balaton, on the borders of the Eastern foot-hills of the Alps, of the Croato-Slavonian Island-Mountains as well, as of the Moun- tains S. of the Száva, which Lower Tertiary deposits are known partly in natural exposures, party in bores. This means that the Hungaro-Croatian Basin was covered to a great extent by the sea in the Paleogene, and that the actual Island-Mountains as well the Hungaro- Croatian Island-Mountains as those which have been covered since this time have formed islands in it. The Mediterranean Schlier as motherrock of Hydrocarbons is known alsó on many places of the slopes of the above enumerated Mountains looking toward the basin. They are known even on the NE. and E. bordér of the Hungárián Big Piáin (in the Counties of Máramaros, Szilágy etc). I have alsó established their occurrence on hand of a rich, characteristic fauna on the N. side of the Pécs Mountains in 1920. This of course is a further evidence fór the fact, that an identical sea has covered the Hungaro-Croatian Basin at the time of the Schlier-sea (with exception however of the Island Moun- tains) and that this sea has deposited its salty deposits in the same wa.y as in Roumania, in Transylvania, or in the Galícián, Viennese, or Austro-Bavarian Tertiary Basins, where Hydrocarbons have been known since a long time. We are entitled to draw conclusions to the occurrence of the Schlier as of the mother-rock fór Hydrocarbons in the depth ; there, where it is covered by younger and often strongly transgressing sediments, we are justified in this conclusion just by the presence of Hydrocarbons themselves : since we can draw the conclusion from the occurrence of the Schlier, that Hydrocarbons may be formed near to it, so it must alsó hold good, that there, where Hydrocarbons occur REPLY TO THE CRITICISM ON PROSPECTING WORK FÓR GAS IN HUNGARY. 97 in the covering strata, the mother-rock must be found underneath jthem. There are in fact the asphalts of Bodonos, Tataros and Derna in the neighbourhood of the Réz Mountains, the big gas emanation of Rápolt. near the mouth of the Szamos, the asphalt of Bogács and the oil-shows near Recsk, Párád near to the Bükk resp. the Mátra, the gas-well of Őriszentmiklós in the surroundings of Budapest, the oilfield of Szelnica on the Mur lsland, the oil outcrops along the Croatian Island-Mountains (Veliki Poganec, Mikleuska Peklenica, Bacíndol etc), the oil and gasfield of Bujavica near Lipik : all of these occur in the neighbourhood of the borders of the Basin. Bút we do nőt search in vain in the inner parts of the Basin itself : I may mention the well of Precec near Zágráb, containing gas, the gas of Resetari, near Novo Gradiska, as well as the oil- shows in the relatíve syncline near Sedlarica in Croatia; the gas- occurrences and gas-shows of Nagyatád and Lábod, of Kurd and Budafapuszta, the oil-shows of Harkány in Transdanubia ; the strong gas-emanation in Baja occurring in the dead branch of the Danube as well as the paraffin-dirt occurring on a rather large area and the gas-shows encountered in several bores, the many occurences of gas in considerable quantities near Titel, Újvidék, Óbecse, Temesvár, Arad, the mudvolcanoes discovered by Professor Böckli near Mezőhegyes ; the gas known near Szeged, and Kiskőrös, near Fábián Sebestyénmajor, Csanádapáca, Orosháza, Gyula, Békés in the county of Csanád, near Doboz, Mezőtúr, Karcag, Kaba, Nádudvar, Hajdúszoboszló, Püspök- ladány, Balmazújváros, Tiszafüred, etc, etc on the Big Piain. On all these places there are several artesian wells yielding more or less considerable quantities of natural gas. There ivere good gases alsó in the deep boré near Hortobágy. I am sure that nobody can believe that the mother-rock occurs only underneath these places, bút that quite to the contrary every- bodv must suppose its presence everywhere, between these oceurrences in the Basin with exception perhaps of somé spots. Here I must ask : Is nőt the presence of salt water in the arte- sian wells and deep bores viz : Budafapuszta, Kurd, Simontornya, Óbecse, Hortobágy an evidénce fór the salt formation being in the depth ? Or is nőt H2S which one encounters almost in any déep boring a product of decomposition of CH4 in the same way as CO2 and N, which alsó occurs very often simultaneously with it ? This is deter- mined by the analyses of Transdanubia and of the Big Piain, in -the samé way as in Baku and other well-known oil-fields. On hand of these very many data we cannot arrive to any other Földtani Közlöny. L1 — LII. köt. 1!>21 — 22. 98 DR. F. PÁVAI VÁJNÁ conclusion bút to the one, that Hydrocarbons can occur nőt only there where we may touch their mother-rock, the Schlier, with our hands ; they are bound to occur alsó there, where the Schlier is covered by younger deposits. (These occurrences must be considered to be the more promi- sing ones.) On the other hand wherever there are Hydrocarbons or Products of their transformation, the mother-rock must alsó be present. I hope dr. Lóczy will nőt deny, that the mother-rock of the Hydrocarbons is always somé salt-formation, and I am sure that he does nőt know any other mother-rock in Central-Europe bút the Mediterranean Schlier — as nőne of our experts does know any other. If he acknowledges this, he must realize, that even in the Lower Mediterranean only a very small part of the Hungaro-Croatian Basin could have been dry land, where the mother-rock fór the Hydrocarbons would nőt have deposited, and that consequently we must on hand of generál tectonical and geological knowledge expect to find them nőt only on the territories superficially named by me, bút generally on the territorv of the wliole Hungaro-Croatian Basin. That dr. Lóczy did nőt take these intő consideration may easily be understood since he, by now, had very little to deal with the geologica! conditions of our Tertiary Basin and so he is nőt correspondent with the results of our research made since a series of years. Under the given t’acts it is only natural that one can nőt speak seriously of an Orientál Dry Land in the center of the Hungaro- Croatian Basin as dr. Lóczy thinks it in his fancy on the authority of Messrs Peters, Mojsisovits and his laté father. The mountains which were on the surface have broken and sunk down rather long before the Mediterranean and it was only their remnants which pierced out — principally m the form of the actual Island Mountains — , else we could nőt know occurrences of Schlier in such broad a circle, nor the Hydrocarbons indicating its presence. Dr. Lóczy is wrongly informed alsó with regard to the Island- Mountains : he totallv neglects their primary tectonical conditions. . the folding, fór the sake of their secondary broken structure — whereas, . would he take intő consideration, his fathers Paper on the Balaton and his numerous profiles, he ought to see, that the Northern part of the Balaton consists of a series of brachyanticlines and brachysin- clines in the same way as the Pécs Mountains, as shown by the maps of dr. Vadász’s. On hand of the descriptions and profiles by Mr. Lóczy senior, domes must be established near Almádi, Hidegkút and Révfülöp on a Palaeozoic c-ore in Mezozoic deposits, bút it can be seen that alsó the • REPLY TO THE CR1T1CISM ON PROSPECTING WORK FÓR GAS IN HUNGARY. 99 Old Tertiary strata were touched by the folding and that.breaking was only a posterior phenomenon. In one word, the Northern part of the Balaton and the Pécs Mountains are remnants of földed mountains, in the same way as the Croatian Island Mountains, or liorsts remained from the folds of the Alps nőt, sunk consequently to the break-downs; the Tertiary folds being between, and continuing in, them are nothing else, bút, posthumous folds above the broken down parts of their folds. Neither Dr. Lóczy sen. nor Dr. Lóczy jun. realized this. It is however proved beyond any doubt by our latest observations. These observations have been accompanied with reference to the movement of the földed earth-crust, by the result that they are still going on, that they can be determined by, and proved in, the Pleis- tocene strata of the Hungaro-Croatian Basin on a stratigraphical as well as on a teetonical basis, as I succéeded in 1922 to show on map Kaposvár Böhönye, and as I shall have the honour to publicate within short. A further result of thesé researches is, that the origin of the geographical teaching of Messrs Lóczy sen. and Cholnoky in matters of the téctonical valleys of the counties of Zala and Somogy has been cleared. It stands beyond any doubt to-day, that they can be explained to be deflational, parallel valley formations and that they are nőt to be brought intő whatever connection with the tectonics, which are nőt broken in the Tertiary, bút that they are purely caused by the do- minating direction of the wind. The tectonics of the Tertiary are nőt, broken bút, földed and the trend of the folds (E — W) is running across these valley formations of deflational origin havingaN — S direction. Shortly I may say, that Mr. Lóczy jun, had he sacrificed more time to studying his father’s papers and principallv the younger formations of our Country, he would nőt have been mistaken. It would alsó have been mucii nicer of his part, had hé referred to one of my papers publishéd in 1915 in his paper on the same subject, which I had to draw his attention to these three years latér! F. Pávai Vájná Mining Councillor, Chief Geologist. UEBER D1E SCHICHTEN UND DIE FAUNA DES MIOCÁNS DÉR UMGEBUNG VON DIÓSJENŐ. Mit 1 Textfigur im ung. Text Seite 33. Von: Dr. JOSEF v. SÜMEGHY.* Auf dér nordöstlichen Seite des Börzsöny-Gebirges liegt — in palao- geograpliischem Sinne genannt — inmitten einer neogenen Bucht: die Gemeinde Diósjenő. Die dórt beíindlichen tertiáren Bildungen und die Fauna, welche bereits mehrere Fachleute bescháftigt habén, wurden früher als Oligocan (Mocsári,1 Szabó,2 Stache,3 Hőrnes1) und erst neuerdings, als Miocan (Gaál5) betrachtet. lm Gegensatze dér von G. Stache gebrauchten Einteilung kann hier folgende Schichtenreihe festgestellt verden: 1. Untermiocaner sandiger, gelber und bláulicher Tón, gelbgrauer lockerer toniger Sand und glimmerhaltige gelbe Sandschiehten. (Unte- res Niveau.) Neben dem Friedhofe in Diósjenő aus den gelben tonigen Schich- ten wurde folgende Fauna gesammelt: Potamides (Pyrenella) plicatus, Brug; Potamides (Pyrenella) plicatus, Brug. var. Gaáli n. v; Tympa- votomus margaritaceus , Brocc. Potamides (Pyrenella) plicatus Brug. var. Gaáli, n. var. Zahl dér Windungen: 17—18. Auf den oberen Windungen sind 15 — 16, auf den unteren 17 — 18 Langsfurchen. Zwischen den vier per- lenartigen Skulpturreihen ziehen sich feine Querlinien, auf den oberen Windungen 1 — -2, auf den unteren 3 — 4. Die Mundöffnung ist rundlich óval, untén in einem kurzen Kánál endigend; die innere Lippe ist aus- gebreitet. Höhe 40 — 50 mm. Breite dér unteren Windungen 10 — 12 mm. * Vorgetragen in d. Fachsitzung d. Ung. Geol. Ges. am 31. Mai 1922. 1 Mocsári: Nemes Nógrád Vármegye históriai és statistikai ismertetése. 1826. 2 Szabó: Földtani kirándulás technikai szempontból Herceg Eszterházy Pál ipoly- pásztói és wéghlesy urodalmaiban. 1853. 3 Stache: Die neogenen Tertiárablagerungen dér Umgebung von V aitzen. Verh. d. k. k. geol. R. A. B. 16. Wien, 1886. 4 HOrnes M.: Die fossilen Mollusken des Tertiarbeekens von V ien. Abh. d. geol. Ií. A. 1856—1870. * Gaál: A vác — drégelypalánki vasútvonal mentének geológiai vázlata. Bány. és Koh. Lapok. XLI. II. Budapest, 1908. ÜBER DIE SCH1CHTEN UND DIE FAUNA DES MIOCÁNS DÉR UMGEBUNG VON D1ÓSJENŐ. 101 Wahrscheinlich hat sic-li unsere Főim unter veránderten und auf diese Varietát günstigen Lebensbedingungen aus dér Stammform: Potamides (PyreneUa) plicatus, Brug. entwickelt. Von dieser kann durch ihre grössere und di ekéire Fönn, durch ihre Windungszahl, tiefere Suturen und durch die unter den Windungen standig ausgebildeten perlenför- mig gebauten Reihen diese Varietát getrennt werden. Infolge dér grossen Variabilitat dér Cerithien kann diese Fönn nicht mit voller Sicherheit als eine nocli nicht beschriebene Art aufgefasst werden. Von den oberen zusannnengemengten tonigen Schichten des F und- ortes wurden folgende Arten gesammelt: Natica catena, Da Costa; Neri- tina picta, Fér; Venus sp. ind; Curdita scalaris, Sow; Arca diluvii, Lám; Anomia ephippium, L; A. striata, B; Ostrea fimbriata , Grat; 0. digitalina. Dub; (). cochlear, Poli. 2. Das obere A iveau dér untermiocanen Bildungen. In dér Umgebung des Szőllőhegy und des Teiches von Diósjenő (Jenei-tó) sind die Bildungen untén durch mit Anomiensand wech- selnde tonige sandige Mergel, oben durch feine, glimmerhaltige Ano- mienschichten ausgepragt. Am nordöstlichen Ende des Teiches von Diósjenő habé ich aus dem Anomiensand folgende Arten gesammelt: Natica catena, üa Costa; Melanopsis impressa. Kr: Lyrcea im- pressa, Kr. var. Bonelli Sismond; Turritella turris, Bast; Nassa sublse- vigata, Bell; Corbula carinata. Duj; Venus cf. multilamella, Lám; Ve- nus cf. Haidingeri. Horn ; Tapes eremita juv. Br; Tapes fabaginus, May: Teliina (Peronea) cf. nitida, Poli; Meretrix pedemontana . Lk. juv; Glycimeris Menardi, Desh; Teredo oligannulata, Sacc; Lucina ornata, Ag; Cytherea cricina. L; Cardium edule, L: Pectunculus sp. ind; Ano- mia striata. Br; A. costata, Brocc; A. ephippium. L; Ostrea cochlear. Pol; 0. digitálisa, Dub; 0. fimbriata, Grat. Eine Verbindung dieser Fauna mit dem Oligocán fehlt vollkom- men. Wenn sich hier einige, auch aus dem Mittelmiocan bekannte Arten nicht befinden würden, so könnte mán die Schichten, unseren Verháltms- sen entsprechend, als Anomiensand bezeichnen. Gelagert auf die Sedi- mente des oberen Niveaus korúmén grobe, Faust- bis Kopfgrösse erreichende Quarzgerölle vor, hie und da 6 — 8 m dicke Schichten bildend (Zsibak-Graben), welche als Facies des Anomiensandes die lit toraié Region des ehemaligen Meeres bezeichnen. 3. Das Mittelmiocan bildet keine besondere Schichtenreihe und zeigt sich in wechselnden, infolge dér Erosion zertrümmerten Bildun- gen, welche aus sandigen Tonschichten, gelbem, glimmerhaltigem Sand und aus durch Muschelbreccien ausgepragte Sandsteinbanken bestehen. Sie st.immen in petrographischer Hinsicht im allgemeinen mit den an den nördlichen und nordöstlichen Abhangen des Börzsöny-Gebirges aus- 102 DR. JOSEF V. SÜMEGHY gebildeten voreruptiven obermediterranen Ablagerungen überein. Fos- silien enthalten die mittelmiocanen Schichten in dem Zsibak-Graben: Turritella bicarmata, Eichw ; Calyptrea deformis, L; C. chinensis, L; var. parvula, Micht; Cyllenina Sismondse, Bell; Tapes (Callistotapes) vetulus, Bast; T. (Callist.) vetulus Bast, var. pliograbroides, Sacc; T. cf. eremita, Br; T. (Callist.) intermedius, Naum; Cállista cf. splen- dida. Mér; Cardium edule, L; C. tuberculatum, Sow; C. erinaceum . Lk; Modiola Wolhinica, L; Stirpulina öblít a , Micht; Solen subfragilis, Eichw; Beden cristatus, Bronn. Diese Fauna kann nicht mit den Főimen dér anstossenden gleich- zeitigen Ablagerungen gleichgestellt werden, sie zeigt den Charakter einer Fauna dér im Mittelmiocán zurückgebliebenen Bucht, welche von dér Fauna des Anomiensandes scharf abgetrennt erscheint und prazis durcli lokálé Wirkungen entstanden ist. Die nacheruptiven mittelmic canen Schichten, da sie dureh die Erosion abgetragen wurden, liessen sic-h nicht genau feststellen. Das Meer hat sich auch hier am Ende dér mittelmiocanen Periode zuriickgezogen und das Gebiet blieb in dér sarmatischen Zeit trocken. 4. Die Bildungen des Pleistocans bedecken das Terrain als merge- lige, tonige Lösse, brauner Lössand und grobe Quarzgerölle. Tvpische Lösse konnten auf nuserem Gebiet, nicht nachgewiesen werden, nur die tonige Facies derselben. Die Gerölle lagerten sich nur sporadisch, ter- rassenförmig in den alteren Bildungen ab und spielen eine untergeord- nete Rolle. KALKSPAT VON VASKŐ, ANTIMONIT VON HONDOL, GYPS VON ÓBUDA UND MARKASIT VON NEMESVITA. Von Dr. MARTÉ VENDL.* Mit 9 Fig. im ungarisrhcn Text. Kalkspat von Vaskő. Fig. 3, 4 im ung. Text. Seite 40. Zu meinen ITntersuchungen dienten zwei sehr vollkommen ent- wickelte, wasserklare Krystalle, welche von Vaskő (Comitat Krassó- szörény) stammen. Dér Durchmesser dér prismatiSclien Krystalle ist 4 und 7 mm. Besonders dér kleinere Krystall zeichnet sich dureh seine Durchsichtigkeit und dureh seinen starken Glanz aus. Die Flachen dér Krystalle sind glatt, glanzend, von Korrosion — ausgenommen die Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft am 4. Mai 1921. KALKSPAT VON VASKÓ, ANTIMON1T VON HONDOL, GYPS VON ÓBUDA U. S. W. 103 Flachen des m {1010} Prismas — frei. Die Flachen des Rhomboéders {0112} und die des Skalenoéders {7.4.11.15} sind parallel mit den Kantén {1011} gerieft. Die Krystalle habén prismatischen Habitus. Die bestimmten Formen sind : b {lOlO} {2ÍI} v: {7.4.ÍT.15} {11.4.0} b. {0112} {110} N: { 5 3 8_2} { 503} 1 10 ( und c { 001 ! . Es gibt auch solche Zwillinge, welche ganz flache Tafeln bilden und bestehen aus zwei Individuen, welche die Kombination von m jll0{, l }01l{ und c (00l) zeigen. Auf dér Oberflache dér im Lehm vorkommenden Markasitkonki-etionen von 5—8 cm Durchmesser findet mán an einigen Stellen eine Rinde von Gyps und Limonit. Dér Gyps findet sich hie und da in ziemlich gut entwickelten Krystallen, welche die Kombination von m |llO[, l Ilii! und b > 010 { zeigen; auf dem Limonit kann mán noch auf einigen Stellen die Form des Markasits erkennen. b {010} e {103} a {100}. Markasit von Nemesvita. Fig. 9 — 11 im ung. Text. Seite 44. TSCHERMIGIT-VORKOMMEN IN TOKOD, COMITAT ESZTERGOM. Von Dr. A. LIFFA und Dr. K. EMSZT.* Dér von v. Kobell1 als Tscherviigit beschriebene Ammóniák- alaun wurde vor etwa 60 Jahren von C. F. Peters2 in Tokod ent- deckt. Seither waren kaum Spuren des heimischen Vorkommens dieses Minerals zu finden. Es ist sogar auch die Stelle jener Gruben, woher das Mineral zu Tagé gefördert wurde, unbekannt gewesen. lm Jahre 1919 hat dér Sektionsgeologe P. Rozlozsnik gelegent- lich dér Grubenaufnahmen dér Tokoder Bergwerke die Beobachtung gemacht, dass in dem Abbaugebiete des verlassenen Schleppschachtes „ Agnes“ , beziehungsweise in dem aus letzterem abzweigenden 18. Lauf die angefahrene eocane Kohlé eine weisse, salzahnliche Zwischenlage enthalt. Verfasser hat das Matériái derselben untersucht und dasselbe als Tschermigit bestimmt. lm genannten Schleppschacht kommt dér Tschermigit derb in den oberen Etagen dér eocanen Kohlé vor, so wie dies in dér bei- liegenden Figur 12 (Siehe im ungarischen Text Seite 46) eines Hand- stückes zu sehen ist, wo K Kohlé und T Tschermigit bezeiehnet. Ausserdem ist er aber auch nocli in Form langgestreckter, haarahn- lic-her Kristallchen als Effloreszenz hierorts vorzufinden. Die Resultate dér Untersuchung dieses Minerals sollen kurz w ie folgt zusammengefasst werden: Makroskopisch untersucht, bildet das Matériái eine weisse, an den Randern vollstandig durchsichtige Substanz. Unter dem Mikro- skop beobachtet, erscheinen die dünnen haarförmigen Kristallchen nach dem Prisma gestreckt und zu Gruppén von 2 — 3 oder mehr Individuen zusammengewachsen, wie dies aus Figur 13 (Siehe im ungarischen Text Seite 47) zu ersehen ist. Da die Spitzen durchwegs abgebrochen sind, waren Terminalfláehen nicht zu beobachten. * Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geo], Gesellschaft am 3. Miirz 1920. 1 A. Kenngott: Uebersicht dér Resultate mineralogischer Forschungen im Jahre 1855. Leipzig,, 1856. pag. 17. F. v. Kobell: Tafeln zűr Bestimmung dér Mineralien. München, 1861. pag. 49. 2 C. F. Peters: Mineralogische Notizen. (Neues Jahrbuch f. Miner. ete. 1861 Jahrg. pag. 661.) 106 DR. A. LIFFA UND DR. K. EMSZT lm parallel polarisierten Licht erschienen die Kristállchen iso- trop; doch nach Einschalten dér Gipsplatte : Rőt I. Ordnung ist Doppelbrechung deutlich zu erkennen, welch letztere auf die Er- gebnisse dér Untersuchungen von F. Klockf.3 und Brauns4 zurück- zuleiten sind. Die Lichtbrechung hat Verfasser mit Rücksicht auf die Klein- heit dér Kristalle mit Schroeder van dér Koik’s5 Einbettungs- raethode bestimmt und den Brechungsexponent : n = 1'46 gefunden, welcher von den genauen Werten, die durch Sorét6 und Borel7 be- stimmt wurden. eine Differenz: +A" O'OOl aufweist. Die chemische Analyse wurde vöm Chefchemiker Dr. K. Emszt durchgeführt und sind behufs Vergleichung mit den filteren bekannten Analysen die Resultate in dér naehstehenden Tabelle angegeben: Au tor SÜ3 Ab05 Fe: Oí Mg O CaO NH-. HíO K2O + Na20 Nichtflüctitige schwefelsaure | . Alkálién Kohlé + Kiesel- sSure Summe Fundort v. Kobell8 35 11 — — — 6 48 - - - 100*- Gruner9 33-68 10-75 — — — 3-62 51-8 — — — 99 05 Pfaff'o 36-00 12-14 — 0 28 - 6 58 45-00 - - - 100-— Tschermig Lampadius 11 38-58 12-34 - - - 4-12 44-96 - - - 100-- Stromeyer 'X 36-06 11-60 - 012 - 3-72 48 39 - - - 99-89 Geissler11 34.99 11-40 - - - 3-83 49-72 - 006 - 100- Dux Sachs 14 1 3514 11-39 0-007 - - 3-67 45-54 0-17 - 0-083 100- — [ Brüx Emszt 35-61 11-59 S p u r e 11 4-46 48-11 - - - 99-97 Tokod F. Klocke: Über Doppelbrechung regularer Krystalle. (Neues .Jahrb. f. Mineral. etc. 1880. I. Bd. pag. 56.) 4 Brauns: Neues Jahrb. f. Mineral. etc. 1883. II. Bd. 102. 5 J. L. C. Schroeder van dér Koi.k : Kurze Anleitung zűr mikroskopischen Kristallbestimmung. Wiesbaden, 1892. 6 Ch. Sorét: Brechungsexponenten dér Alaune. Zeitschr. f. Krystallografie, Bd. XI., pag. 198. (Arch. sci. phys. nat. Geneve. 1884. (3),. 12. Bd pag. 569). 7 G. A. Borel: Untersuchung über Brechung und Dispersion ultraviolotten Strahlen in einigen krystall. Substanzen. Zeitschr. f. Krystajl. XXVIII. Bd. pag. 104. (Arch. sci. phys. nat. Genevo. 1895. (3.) 34. Bd. 230.) 8 F. v. Kobell: 1. c. E. S. Dana: The system oí mineralogy. New-York, 1892. pag. 952. 12 Rammelsberg: Handbuch dér Mineralchemie. 1860. pag. 285. 12 Geissler: Sitzungsberichte dér naturwissenschaftl. Gesellsehaft Isis in Dresden. 1885. pag. 33. 14 A. Sachs: Ueber ein neues Tschermigitvorkommen von Brüx, Böhmen. nebst Bemerkungen über die optischen Verhaltnisse dér Alaune. (Centralblatt für Mineralogie etc. Jahrg. 1907. pag. 466.) TSCHERMIGIT-VORKOMMEN IN TOKOD, COMITAT ESZTERGOM. 107 Demnach entspricht die theoretische Zusammensetzung : a) in percentueller Menge dér Bestandteile SCb = 35'3 AI2O3 =11-3 (NH4)2 0 = 57 H2O = 47-7 100*0 b) In Salze umgerechnet: Aluminiumsulfat 37'7 Aramonium „ == 14*6 Wasser = 47’7 ÍOO'O Aus den oben angeführten Werten ergibt sich demnach dieselbe Konstitution, welche v. Kobell seinerzeit auf dem originalen Matériái aus Tschermig festgestellt hat. * Die Entstehung des Tschermigits wird nach den Untersuchungen von W. A. Lampadius15 aus dem Brand dér tieferen Kohlenflötze her- geleitet. Da nach den Angaben von A. Tschebull16 die Tokoder Kohlengruben in den Jahren 1876 — 1886 öfters dem Brande aus- gesetzt ivarén, ist kaum daran zu zweifeln, dass die Bildung dieses Minerals auch hier aus denselben Gründen hervorging. Endlich soll noch beinerkt werden, dass M. Tóth17 jene Alaune, die in den Klüften und Höhlen des Berges Büdös vorkommen, zum Teil auch aus Tchermigit bestehend betrachtet, was aber bisher noch keine Untersuchungen erhartet habén. 15 L. c. 10 A. Tschebull: Dér Bergbaubetrieb im Graner Kohlenrevier (Oesterreich. Zeit- schrift für Berg- u. Hüttenwesen. 1886. p. 770.). 17 Tóth Mike: Magyarország ásványai. Budapest, 1882. pag. 492. SYMMETRIE DES PYRITES AUF GRUND DÉR ÁTZUNG. Auszug. Figur 14 — 15 im ung. Text S, 58, 60. Von Dr. L. TOKODY.* Das Verhalten dós Pyrites bei dér Átzung untersuchten G. Rose/ P. Becke,2 H. A. Miers, E. G. Hartley und Dick,3 E. H. Kraus und J. D. Scott,4 V. Pöschl/' Das Verhalten dér Krystalle gégén ftönt- genstrahlen untersuchten M. Laue, W. Friedrich und W. L. Bragg,6 nach ihnen gehört dér Pyrit zu dér tetreedriseh-pentagondodekaedrischen Klasse, Miers, Hartley und Dick und Pöschl sagt dasselbe. Nach Rose, Becke, Miers ist dér Pyrit dyakis-dodekaédriseh. F undor te dér von mir untersuchten Kristalle: Dognácska. Combi- nation [100.111], Resica ] 1 00} . Porkura ) 11 1 { . Facebaja |210j, Kap- nikbánya [210.100], ]210[, Mármaros {111}, Selmecbánya ) 100} . Medziád |210|, Oruro (Bolívia) } 1 1 1 ( , Rio (Elba) J210J. Lösungsmittel waren hLS04, HNOs, HC1. Königswasser, Átz- natron. Die Untersuchung dér Átzfiguren geschali auf goniometrischem und mikroskopischem Wege. 1. Átzung durch Schwefelsáure. a) Hexaeder. Bei Átzung durch Schwefelsáure'** werden schöne Átzfiguren erzielt, gestreckte Sechsecke mit scharfen Grenzlinien. Die Grundseite dér Figu- ren ist dér Wiirfelkante parallel. Das Átzen dauerte nur einige Augen- blicke. (Fig. 15a.) Nach einer Átzung von 0'5 oder P5 Minuten sind gut * Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Gesellschaft am "23. Xov. 1921. 1 Monatsber. d. Berliner Akad. 1870. p. 32 1. - Tschermak: Min. u. petr. Mitt. 1887. 8. p. 239 — 330, 1888 . 9: p. 2 — 14. ;i Zeitschr. für Kryst. 1889. 31. p. 584. 4 Zeitschr. für Kryst. 1908. 44. p. 151. 5 Zeitschr. für Kryst. 1911. 48. p. 572. B J. Beckenkamp: Statische u. kinetische Krystalltheorien. Bd. II. Berlin, 1915. p. 635. ** Schwefelsáure wurde in kochenden Zustande verwendet. SYMMETRIE DES PYR1TES AUF GRUND DÉR ÁTZUNG. 109 entwickelte Átzfíguren nur selten zu finden. Nach 3-5 Minuten werden wieder schöne Figuren mit derselben Form erzielt. Die Grösse dér Figu- ren: 8 — 10 ^ Das Lichtbild ist mit einem stark glanzenden zentralen Kern versehen, aus welchen vier Strahlen ausgehen; diese sind kurz und laufen in dér Richtung dér Hauptsymmetrieebenen. Die Flachen ver- lieren nach dér Átzung ihren Glanz. (Dognácska.) b) Oktaéder. Die Figuren sind gleichseitige Dreiecke, welche die Spitze gégén die Oktaederkanten drehen. Die Basis dér Dreiecke sehliesst mit dér Oktsederkante einen Winkel von 17°45’ ein. (Mármaros, Oruro.) Átz- dauer: ein Augenblick. Figurgrösse: 1 p. Das Lichtbild ist scharf und besteht aus einem zentralen Kérné und drei Strahlen, welche den Kan- tén des Triakisoktaeders entsprechen, doch sehliesst derjenige Strahl, dér horizontal erscheint, mit dér Horizontalen einen Winkel von etwa 4° ein. Die Lichtbilder liegen zu einander symmetrisch. Die Kristalle behalt.en ihren Glanz. c) P entagondodekaeder . Die Átzfíguren sind gleichschenkelige Dreiecke, welche mit ihrer Spitze nach Kanté (102) : (102) zeigen, die Höhenlinie dér Dreiecke steht auf die Kanté senkrecht. (Medziád-Kapnikbánya. 2 Secundum.) (Fig. 14b.) Nach Átzung von 3 Minuten werden die Kristallflachen von Átzhügeln bedeckt. Die Gestalt. dér Átzhügel sind gleichschenkelige Dreiecke, die Spitze dér Hligel wird von einer dreieckigen Flache abge- stumpft. Die Grösse dér Átzhügel: 8 — 10 p. Das Lichtbild zeigt Fig. 14b. Glanz dér Kristalle nimmt bei dem Át zen ab, oder verliert sich beinahe gánzlich. 2. Atzen mit Salzsáure. Salzsaure wurde kait und in kochendem Zustande verwendet. Átz- dauer 1 Stunde (kochende Saure) — 2 Tagé — 3 Wochen (kalte Saure). Die Átzfíguren kleine punktartige Gebilde. Lichtbilder sind immer vor- handen. Diese bestehen auf dér !100|-Flache aus einem intensiv glan- zenden zentralen Kern und zwei von diesem Kérné ausgehenden Strahlen. An dér Pentagondodeksederfláche fehlt dér zentrale Kern, Orientation des Lichtbildes zeigt die Fig. 14b. Die Oktpederflache zeigt dasselbe Licht- bild, welches an derselben Flache bei dér Átzung mit FLSO, auftritt. Die Kristalle behalten ihren Glanz. 110 DR. L. TOKODY 3. Atzen mit Salpetersaure. a) Hexaeder. jl00[ von Dognácska wurden über einem Wasserbade 4 Minuten láng dér Wirkung dér Salpetersaure (1HN03 : 3H20) ausgesetzt. Die Átzfiguren zeigt die Fig. 14c. Die lángeren Seiten entsprechen dér Fönn tt jhok}, die Seitenfláchen wieder dér Form tt jhok|. Lángé dér Figu- ren 2 — 3 g, Breite: 1 g. Ihrer Lage nach sind sie dér Hexaederkante parallel. (Fig. 14c.) An Kristallen von Selmecbánya waren grosse 15 g Átzfiguren zu beobaehten. Die besten Átzfiguren werden erhalten, wenn die Átzdauer nicht langer ist, als 4 Minuten. lm Lichtbild ist ein ausserst stark glánzender zentraler Kern auffallend, von diesem gehen 4 gleichlange Strahlen aus, welche auf einander senkreeht stehen und in die Richtung dér Hauptsymmetrieebenen fallen. Fig. 14c. Die Kristalle verlieren ihren Glanz. b) Oktaéder. Wird kochende Salpetersaure angewendet, so geniigt es, die Kri- stalle nur einige Momente hindurch zu atzen. Die Figuren zeigen gleich- schenkeligen Dreiecke (Fig. 15a), welche aber den gleichseitigen Dreiec-ken sehr nahe stehen. Die Basis wird von dér Form |111| gebildet, die Seitenfláchen entsprechen Triakisoktsederfláchen. Höhenmass dér Figu- ren betrágt 2 — 4 g Die Figuren sind in dér Weise orientiert, dass die Basis dér Dreiecke mit dér Oktsederkante parallel ist. Die Lichtfigur besteht aus einem zentralen Teile und drei aus diesem Mittelpunkte ausgehenden Strahlen. (Fig. 15a.) Die Kristalle behielten ihren Glanz. (Mármaros). c) Pentagondodekaeder. Den Átzstoff wendete ich in einer wássrigen Verdünnung von 1HN03 : 3H20 an, bei dér Siedetemperatur des Wassers. Átzdauer: 20 Sec. — 4 Minuten. Die Figuren sind gestreckte gleichschenkelige Dreiecke, dérén Höhenlinie, mit dér Spitze gégén die Kanté zeigend, auf die Kanté (102) : (102) senkreeht gestellt ist. Figurgrösse: 1 g. Das Lichtbild ist kiéin, steinartig; in dér Mitte liegt ein stark beleuch- teter Kern, aus diesem gehen diagonale Strahlen aus, welche kurz und verwaschen sind. Die Fláchen behielten ihren Glanz, jedoch nicht in dér ursprünglichen Stárke. Wurden sie langer, als 20 Sec. geátzt, so ging ihr Glanz gánzlich verloren. (Medziád.) SYMMETRIE DES PYR1TES AUF GRUND DÉR ÁTZUNG. 111 4. Atzen mit Königwasser. a) Hexaeder. Die Figuren zeigten 3 Typen. (Fig. 15b.) Type a) treten am háufig- sten auf, Type b) ist von untergeordneter Bedeutung und Type c) nur selten zu finden. Die Figuren liegen mit dér Hexaederkante parallel. Figurgrösse: 2 — 3 g. Átzdauer: 10 Sec. (Dognácska). Ein anderes In- dividuum, welches 0-5 Minuten láng geatzt wurde, wies betráchtlich grössere Figuren auf. Die Kristallflache erscheint stark zerfressen und war dér Hexaederkante parallel gefasert. Neben dér vorher erwahnten Type zieht auch ein anders geformtes Gebilde die Aufmerksamkeit auf sich. Dies Gebilde hat verwickelte Formen, in dér es aus zwei Teilen besteht, aus einem ausseren grösseren und darin einem kleineren Teile. Die aussere Figur wird von vier dem Dyakisdodekseder entsprechenden Flachen begrenzt, darin gelagert, ist eine sechseckig aussehende Figuiv ein Negatív des Pentagondodekseder. (Fig. 15c.) Die Lage dér Figuren war den Hexaederkanten parallel. Grösse: 8 — 10 g. Die Lichtfiguren bestehen aus zwie senkrechten Strahlen, welche in die Richtung dér Hauptsymmetrieebenen fallen. Die Flachen behalten ihren Glanz. b) Oktaéder. Kristalle aus dér Mármaros weisen nur Spuren auf; dér Lösstoff war siedend, die Átzdauer 4 Sec. Kristalle von Oruro, unter gleichen Umstanden behandelt, weisen Átzhiigel auf. Gestalt dér Átzhügel stimmt vollkommen mit dér von Becke beobachteten Form überein. Átzhügelgrösse: 1 g. Dk Lichtfigur zeigt die Gestalt jener, welche an den Oktaederflachen auftreten. Die Kristalle verlieren ihren Glanz. c) Pentagondodekaeder. Die Figuren sind gestreckte Fiinfecke, dérén ungeradezahlige Flachen in dér Zone ![ 102.001] liegen, wobei die Symmetrielinie dér Figur auf die Kanté (102) : (Í02) normál steht. (Fig. 15d.) Solche Figu- ren beobachtete auch Pösc.hl, mit dem wesentlichen Unterschiede jedoch, dass die Symmetrielinie nach seinen Untersuchungen mit dér Kanté (102) : (Í02) einen Winkel von 25° einschloss. Diese Lage ent- spráche dér Symmetrie dér tetraédrisch-pentagondodekaédrischen Klasse. Eine derartige Orientation wird nach Becke, durch Ánderung dér Konzentration verursacht. Die von mir gefundenen Figuren ent- sprechen jenen, welche Pöschl beschrieb, ihre Lage wies deutlich auf dyakisdodeksedrische Symmetrie hin (Fig. 15d.). An einem Kristalle, welcher unter identischen Umstanden geatzt wurde, konnten sechseckige Figuren beobachtet werden (Fig. 15d), dérén Lage mit dér oben erwahn- ten übereinstimmt. Ich beobachtete einige fünfeckige Figuren (Fig. 15d), 112 DR. L. TOKODY dérén Seiten auf die Basis senkrecht oder naliezu senkrecht sí eben. Die Lichtfigur isi venvaschen, nur dér stark glánzende Kern falit auf. Aus diesem geht ein ziemlich heller horizontaler Strahl aus, daneben erken- nen wir den vertikalen Strahl nur mit grosser Miibe. Die Kristalle ver- lieren ibren Glanz. 5. Atzen mit Atznatron. a) Hexaéder. Kristalle aus Selmecbánya zeigten nach Átzung von 15 Minuten Dauer hauptsachlich Átzhügel. Átzfiguren sind seiten. Die Figuren habén fünf'eckiges Aussehen. An Kristallen aus Selmecbánya, velehe 45 .Minuten hindurch geátzt wurden, waren die Kantén abgerundet und von Prárosionsfláchen ersetzt, welche den Flachen des Rombdodekae- ders entsprecben. Die Lichtfigur besteht aus einem horizontalen Strable. Die Kristalle verlieren ihren Glanz. b) Oktaéder. An Kristallen von Mármaros beobachtet mán bei einer Atzdauer von 35 Minuten Átzfiguren, u. z\v. gleichschenkelige Dreiecke. Basis dér Dreiecke lauft dér Oktaederkante parallel, d. h. die Höhenlinie steht zu dér Kanté senkrecht, wobei die Spitze gégén die Kanté gerichtet ist. Das Lichtbild war stark verwaschen, dér Gestalt nach erinnert es an das Lichtbild von oktsedrischem Typus. Dér Glanz dér Oktaederfláchen vennindert sich. c) Pentagondodekaéder. An Kristallen aus Medziád bilden sich nach 10—15 Minuten dauernder Átzung winzige Figuren. Diese sind Fünfecke und Deltoidé. Die Lángsachse dér Figuren steht auf die Kanté (102) : (102) senk- recht. Die Lichtfigur ist schwach. Mán sieht einen stárker leuchtenden zentralen Kern, ausserdem ist die Spur eines vertikalen und eines ganz schwach glanzenden horizontalen Strahles vorhanden. Die Flachen ver- lieren ihren Glanz. Natürliche Átzfiguren. Ich fand vier Exemplare unter den Kristallen aus Porkura, an welchen natürliche Átzfiguren vorhanden waren. Die Kristalle waren J111J mit oktaedrischen Átzfiguren, welche typische oktaedrische Licht- bilder gaben, versehen. Symmetrieverhaltnisse des Pyrites. Ziehen wir aus dér Beschaffenheit dér Átzfiguren Folgerungen auf die Symmetrieverhaltnisse des Pyrits, so ergibt sich zweifellos die Tat- sache, dass dér Pyrit in dér dyakisdodekaédrischen Klasse des regula- SYMMETRIE DES PYR1TES AUF GRUND DÉR ÁTZUNG. 113 ren Systems kristallisiert. Átzfiguren, dérén Gestalt oder Orientation auf tetraedrisch-pentagondodekaedrische Symmetrie hinweisen, sind als anomale Erscheinungen zu betrachten. Budapest, 20. Február 1919. (Min. Inst. d. Kgl. Ung. Universitat d. Wiss. in Budapest.). SPUREN VON DINOSAURIERN DÉR OBERKREIDE IM LIEGENDENDES KOSDER EOCÁNEN KOHLENFLÖTZES. (Auszug.) Von Dr. STEFAN MAJER.* In vorliegendem vorlaufigen Bericht beschreibe ich jene von pflanzenfressenden Dinosauriern herrührenden Koprolite, die im Som- mer 1921 bei Sprengungen aus dem Liegenden des eocanen Kohlen- flötzes dér 6 km nördlich von Vác gelegenen Ortschaft Kösd, einem grünlichgrauen tonigen Sedimente ober dem Triaskalk zum Vor- schein kamen. Dér Fundort befindet sich am Ostfusse des Berges Naszál in 135 m Tiefe unterhalb dér Oberfláche. Das grünlichgraue tonige Sediment wurde bei petrographischer Untersuchung als aus einer kaolinartigen Masse, kleinen Feldspat- und Calcitkörnchen, Quarzpartikelchen und aus auch mit freiem Auge gut erkennbaren feinen Magnetitkörnchen bestehend erkannt. Dér durcKschnittlicMe Durchmesser dér Körnchen ist 10 p. Hingegen hat dér in dér Fortsetzung dieses grünlichgrauen Tones lagernde, durch Eisenoxyd rőt gefarbte Tón eine viel gröbere Struktur (Teilchen von 200 p Durchmesser). Ich betrachte diese Sedimente als Produkte einer Laterit- verwitterung, velche wáhrend des in dér Jurazeit, noc-h mehr aber wáhrend dér Kreidezeit herrschenden tropischen Klimas die Gesteine des damals in unserer Gegend bestehenden Festlandes bétraf, welches sich an Stelle dér heutigen grossen ungarischen Tiefebené erhob und im Süden bis zum Balkan, im Osten bis Siebenbiirgen erstreckte. Die late- ristische Verwitterung betraf sowohl dén kristallinen Kern des Festland- massivs, als auch die randlichen Trias- und Jurakalke. Das vöm Windé vertragené und vermischte Matériái setzte sich dann in dér Seeseite dér Vertiefungen des Festlandes ab. Die Grösse dér Koprolite ist betráchtlich ; dér typischeste Ko- prolit ist 280—160 mU láng, 110—140 lioch und 120—180 breit. Dér Habitus dér Koprolite, dér auf eine vor dér Versteinerung zahflüssige Masse schliessen lásst, die im Raume frei niederfallend ihre Form békám und aus einer Öffnung (Kloake) einen hárteren * Vorgetragen in dér Faehsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft am 4. Januar 1922. 8 Földtani Közlöny. LI — LII. köt. 1921 — 22. 114 DR. STEFAN MÁJER Pfropfen folgend ausgeprésst wurde, zeigt deutlich, dass diese Gebilde tatsáchlich als Koprolite aufzufassen sind. Biologische Merkmale dieser Herkunft sind die im Innern be- obachteten unverdauten Pflanzenfasern, zerbissenen Rhizomestücke von Farnen etc., aus denen vielleicht seinerzeit die Pflanzen bestimmbar sein werden, welché diesen Tieren als Nahrung dientén. Das Versteinérungsmittel besteht hauptsachlich aus CaCCb, welches im Flugstaub enthalten gewésen sein mag. Stellenweise enthalt dér Koprolit Pyritpartien, was gleiehfalls auf Zérsetzung organischer Yerbindungen hinweist. Die Bestimmung dér Muttertiere von Koproliten ist sehr schwierig, wird aber in vorliegendem Fali dadurch erleichtert, dass das geolo- gische Altér dér Lagerstatte aus dér stratigraphischen Situation zwischen Trias und Eocan als höchstwahrscheinlich oberkretazeisch bestimmt werden kann, dass ferner die Grösse dér Gebilde auf die Abstammung von máchtigen Tiéren hindéutét, welehe aus allgemeinen palaontologischen Gründen jedenfalls Dinosaurier gewesen sein dürftén. Die aufgefundenen Pflanzenfaserreste und dér geringe P205-Gehalt verweist auf pflanzenfressende Dinosaurier, von denen wir auf Grund dér Uritersuchungen Br. Dr. Franz Nopcsa’s auch Skelettreste kennen und zwar aus den Ablagerungen von Szentpéterfalva in Siebenbürgen, welehe vöm gleichen Altér und Typus sind, wie jene dér Koprolit- Lagerstatte von Kösd. Die aus Európa bekannté Fauna dér pflanzenfréssenden Dinosau- rier dér Kreidezeit ist sehr wenig abwechslungsreich. Die Dinosaurier sind an den Fundorten von England, Belgien, Südfrankreich, Unter- österreich und Siebenbürgen durch den I guanódon- Genus bezw. in dér zweiten Half'te dér Kreideperiode durch den kleineren Rhabdodon-, Craspedodon- und Orthomerus- Genus vertreten. Ob unser Koprolitmaterial von irgénd einem diéser Tiergattungen herrührt, darüber muss die Entscheidung spateren Untersuchungen vorbehalten bleiben. Durch die stratigraphische Situation dér Fundstelle wird das Problem des Zeitpunktes des Aussterbens dér Dinosaurier, namlich die Frage, ob dasselbé an den einzelnen Fundorten in dér Ober- kreidezeit oder im Unter-Eoean erfolgt sei, wiederum aktuell. Eine ausführlichere deutsehe Übersetzung des ungarischen Textes dieser vorláufigen Mitteilung wird in einer auslándischen Fachzeit- sehrift (wahrscheinlich im Centralblatt für Mineralogie, Geologie und Palaontologie) erscheinen, wahrend eine ausführlichere Studie in petrogenetischer, chemischer, palaobotanischer und palaozoologischer Hinsicht für den II. Bd. dér „Palaeontologia Hungarica" geplant ist. KURZE MITTEILUNGEN. Notes sur les Échinides mésozoiques de la Hongrie. Pár V. VOGL.* La monographie de Bather sur les Échinides triassiques de la montagne Bakony est le premier et jusqu’ici seul travail, qui s’occupe entiérement des Échinides mésozoiques hongrois. Ce qu’on connait hors de cela des schistes mésozoiques de la Hongrie n’est plus que des dates trés aproximatives, deposées dans les divers comptes rendus du service de la carte géologique de notre pays. Ces dates sont bien rares, et semblent montrer que les Échinides dans nos formations mésozoiques ne sont nulle part connnuns. Néanmoins aussi chez nous on trouve ci et la des matérieaux déterminables. Mon confrére M. J. Vigh. géologiste du service de l’État a bien voulu mettre á ma disposition deux exemplaires d’Échinides, receuillis pár lui dans le rhétien de Barkó dans les Klippé de Zemplén.1 Trés probablement tous les deux exemplaires appartiennent á la mérne espéce. Ce sont des Plegiocidaris, appartenant á Plegiocidaris Cornalise (Stopp.). Ils en différent peut-étre seulement pár leurs zones poriféres un peu plus onduleuses. Le Pl. Cornalise fut décrit pár Stoppani sous le nőm Cidaris Cornaliae du rhétien de la Lombardié, mais il est évidem- ment une Plegiocidaris, ainsi que les Cid. Curionii, Ombonii et Fumagallii. Sous ce rapport je suis tout d’accord avec MM. Lambert et Thiéry. Dans l’„Essai d’une nomenclature raisonnée“ de ces auteurs on trouve cité (p. 130) aussi le Cidaris Desori Winkler sous la déno- mination Plegiocidaris senex Lambert comme une espéce rhétienne de Plegiocidaris. Je crois que c’est á tort. C’est vrai, cette espéce a ses tubercules perforées et crénelées, mais elle a d’autre part ses pores con- jugées, et ne peut pás pour cela appartenir aux Plegiocidaris. Malheu- reusement, je ne pouvais pás recevoir dans nos bibliothéques ni le Bulle- tin de la Société scientifique de l’Yonne, ni le travail de M. Lambert apparu dans ce bulletin, contenant des apercus sur ce sujet. M. E. Jekelius dans són mémoire sur les faunes mésozoiques des environs de Brassó (Transylvanie)2 a cité trois éspéces d’Échinides du dogger; ce sont le Hemicidaris cfr. cesaredensis Lor. du bajodén supé- rieur, puis le Holectypus depressus (Leske) et le Collyrites ovális * Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Gesellschaft ara 23. Nov. 1921. 1 K. M. Paul: Das Gebirge von Homonna; Ein Beitrag zűr Kenntnis dér meso- zoischen Kalkgebilde in den Karpathen (Jahrbuch d. k. k. geol. Reichsanstalt 1870) p. 229. — 2 Voyez: Földtani Intézet Évkönyve. Vol. XXIV. (ou en langue allemande: Mit- teilungen aus dem Jahrbuch d. k. ung. geol. Reichanstalt. Vol. XXIV. 1917). 116 KURZE MITTE1LUNGEN. Leske du callovien. L’original pour són Holectypus depressus je n’ai pás pu retrouver dans notre collection, les autres deux espéces oui. Le Hemicid. cfr. cesaredensis est un exemplaire en bien mauvais état, qui peut- étre en effet un Hemicidaris. Aussi les trois exemplaires de Coll. ovális ne sont pás bien conservés, je n’en suis pás sür, s’ils appartien- nent en effet á la dite espéce. C’est spéeialement la partié inférieure, qui me semble étre moins applatie. Dans la collection de M. Jekelius j’ai trouvé puis un exemplaire de Holectypus de la localité Gutzau, c’est-á-dire du callovien des envi- rons du Brassó. Cet exemplaire n’était pás déterminé. La partié supé- rieure est en trés bon état, la partié inférieure est partiellement brisée, c?est spéeialement le periprocte, qui n’est pás conservé. On voit pourtant, qu’il étáit submarginal, ne se rapprochant pás du peristome. Les carac- téres visibles de la partié supérieure, la disposition, la forme, la struc- ture des ambulacres, le pourtour du test, et mérne la disposition et le nombre des tubercules interambulacraires sont tous les mémes comme dans le Holectypus sarthacensis Cotteau, ainsi que je tiens notre exem- plaire sans doute identique avec cette espéce du bathonien et callovien de la Francé. Magnetit von Finnmossen. (Auszug) Von Dr. L. TOKODY.* Die untersuchten Krystalle stammen von Finnmossen (Wermland, Schweden). Finnmossen liegt in dem mittelschvedischen Eisenerzgebiet, die Dortigen sind kontaktmetamorphen Ursprungs, ihr Yorkommen und Auftreten, sowie auch die Reihe dér Begleitmineralien erinnert sehr an diejenigen des Krassó-Szörényer Kontaktzuges. Zu den krvstallografisehen Untersuchungen hatte ich 4 Krystalle zűr Verfügung, dérén Durchmesser 1 — 2 cm var. An diesen Krystallen konnte ich folgende Formen feststellen: c {100) d {110} 0 {111} 1 {311}. An allén Krystallen tritt dér Rhombdodekaeder dominierend auf, dessen Flachen in dér Richtung dér lángeren Diagonale dicht gerieft sind. Dér Grösse nach folgen die spiegelglatten Flachen des c{100}. — i {311} konnte durch gut reflektierende, glanzende Flachen beobachtet werden, die mit dér Zonenachse von [100:311=011] parallel schvaeh gestreift sind. Die kleinsten Flachen varén die des Oktaeders, die die trigonalen Ecken stufenförmig entvickelt abstumpfen. Ich konnte folgen Kombinationen beobachten: Yorgetragen in dér Facheitznng dér Gesellschaft am 2. Marz 1921. KURZE MITTEILUNGEN. 117 Zahl d. Krys-t. c {100} d {110} 0 {111} i {311} I. II. III. ív- * * * * * * * * * * * * * Den vierten Krystall gibt. Pig. 16. (Siehe im ungarischen Text S. 78.) Die gemessenen und berechneten Winkelweiten sind: gemessen berechnet 100: 110 = 44° 58' 30" 45° 0' 0" 100: 311 - - 25° 15' 25° 14' 22" 110: 101 = 59° 52' 30" 60° 0' 0" 110: 111 — 350 15' 30" 35° 15' 52" 110:311 = 310 29' 310 28' 56" 311:311 = 350, 7' 35° 5' 49" Ausgeführt im min.-geol. Inst. dér Techn. Hochschule. VEREINSNACHRICHTEN. I. Generalversammlungen. Kurzer Auszug aus dem Protokoll [dér am 9. Február 1921 abgehaltenen LXXI-sten ordentlichen Qeneralversammlung dér Ungarischen Geologischen Gesellschaft. Prásident: Dr. M. v. PÁLFY. Ersehienen sind: 36 Mitglieder. Prasident laa.lt die die LXXI. Generalversammlung eröffnende Rede. Schmerzlicli berührt meldet er das Ableben unseres Ehrenmitgliedes Dr. L. v. LOCZY sen. Dr. T. v. SZONTAGH, Ausschussmitglied hált die Gedáehtnissrede über das Elirenmitglied weiland L. v. LÓCZY sen. Dér erste Sekretár liest den Auszug des Protokolls dér Ausschussitzung v. 26. Januar vor, dem nach mit dér im gegenwártigen Triennium fálli- gen (d. 8-ten) „JOSEF SZABÓ-Medaille“ die Sitzung, die Arbeit des Universitát- Docenten Dr. Z. TOBORFFY unter dem Titel „Daten zűr Erkennung und Bestimmung dér heimischen und auslándisclien Glimmer” zu belohnen wünscht. Prasident bittet nm die Zustimmung dér Generalversamnilung zum Beschluss des Aussehusses. Die Generalversammlung gibt ibre Zustimmung, worauf dér Prasident, mit oinigen würdigenden und begrüssenden Worten zu Z. TOBORFFY sicli wendend, ihm die JOSEF SZABÓ silberue Medaillc überreicht. Dér erste Sekretár verliest seinen Sekretariatsbericht vöm Jalire 1!)20. weist den Kassenbericht vöm Jahre 1920 vor und liest den Bericht dér Kassenpriifungs-Kommis- sión vor. Auf die Frage des Prásidenten nimmt die Generalversammlung den Kassen- bericht und den Bericht dér Kassenuntersuchung-Kommission an und erteilt, dem Kassier die Absolution. Dér erste Sekretár weist vor und begründet den Kostenvoranschlag fiir 1921 Auf die Frage des Prásidenten nimmt die Generalversammlung den Kostenvor- anschlag an. Prasident, da kein Antrag eingebracht wurde schliest die Sitzung. Kurzer Auszug aus dem Protokoll dér am 1. Február 1922 abgehaltenen LXXII-sten Generalversammlung dér Ungarischen Geologischen Gesellschaft. Prásident: Dr. M. PÁLFY. Ersehienen sind: 5 Gciste und 39 Mitglieder. 118 VEREINSNACHRICHTEN. Prasident halt die die Generalversammlung eröffnende Rede. Dér crste Sekre - tar unterbreitet dér Generalversammlung zwei an den Ausschuss gelangte Autrage, die: a) Dr. T. SZONTAGH v. IGLÓ, zum Ehrenmitglied dér Gesellschaft, b) Dr. L. NVAAGEN zum korrespondierenden Mitglied dér Gesellschaft zu erwáhlen empfehlen. Die General ver sammlung nimmt beide Antráge des Ausschusses einstimmig und mit Akklamation an, worauf dér Prasident das Ehrenmitglied Dr. T. v. SZONTAGH mit warmen Worten begrüsst und ihm das Diplom dér Wahl überreicht. Dr. T. v. SZONTAGH dankt bewegt fiir die hoehgeschiitzte unerwartete Aus zeichnung. Prasident erklart nach dem Beschluss dér Geueralversammlung den Wiener Chefgeologen, Bergrat Dr. L. WAAGEN als zum „korrespondierenden Mitglied“ dér Gesellschaft gewáhlt, wovon er den Genannten schriftlich verstándigen wird. PETER TREITZ halt die Gedachtnissrede, die er zűr Erinnerung an das Ehren- mitglied dér Gesellschaft, Chefgeologen weil. BÉLA INKEY v. Pallin schrieb. Dr. FR. SCHAFARZIK gedenkt in pietatvollen Worten des altesten Ehrenmit- gliedes dér Gesellschaft, des gewesenen Direktors dér Wiener geologischen R. Anstalt, Dr. GÜIDO STACHE. Dér erste Sekretar referiert in seinem Berieht iiber das Leben dér Gesellschaft im ahgelaufenen Jahre. Die Generalversammlung akzeptiert den Sekretarsbericht. Dér erste Sekretar legt die Protokolle des Jahres-Schlussitzungen dér Höhlenforschungs- und Hydrologisclien Fachsektionen vor. Die Generalversammlung nimmt den Berieht beider Fachsektionen gutlieissend zűr Kenntniss. Dér Berieht dér Kassenpriifenden Kommission bringe dér erste Sekretar zűr Verlesung und maciit den Kassenumlauf -des verílossenen Jahres bekannt. Erste Sekretar bringt den Kostenvoranschlag für das kommende Jahr (1922) zűr Kenntniss, den die Generalversammlung einstimmig annimt. Erster Sekretar unterbreitet den Antrag dér Ausschussitzung v. 25. Jánner 1922" in Angelegenlieit dér Erhöhung dér Mitgliedsbeitráge. Die Generalversammlung nimmt den Antrag einhellig an. Da andere Antrage- niclit vorhanden sind, schliesst dér Prasident die Generalversammlung. Budapest, 1. Február 1922. II. Fachsitzungen. 1921. 5. Janner. 1. PAUL ROZLOZSNIK: Erzvorkommen in dér westlichen Pojana Ruszka. Dazír sprach: Dr. F. SCHAFARZIK. 2. Dr. A. LIFFA: Daten zűr kristallograf. Kenntniss dér Mineralien dér Krassó- szörényer Montangegend. Dazu sprach: Dr. F. SCHAFARZIK. 3. Dr. Z. SCHRÉTER: Sarmatische Schichten an dér Siidseite dér Mátra. Dazu sprach: Dr. F. SCHAFARZIK und Dr. A. VENDL. 1921. 26. Janner. 1. Dr. FR. PÁVAI VÁJNÁ: Über die Erdgasfrage Ungarns. Zum Téma spra- chen: Dr. K. EREKY und Dr. H. BÖCKH. 1921 . 2. Mars. 1. Dr. M. PÁLFY, P. ROZLOZSNIK und Dr. T. SZONTAGH: Geologie des Bihar- gebirges. I. Stratigraflsche Verháltnisse. Vorgetragen von M. PALFY. Zum Téma sprachen: Dr. F. SCHAFARZIK und Dr. J. SZÁDECZKY. 2. L. TOKODY: Cerussit von Pelsőcz-Ardó und Finmossener Magnetit. 1921. fí. Aprít. 1. Dr. M. PALFY, P. ROZLOZSNIK und Dr. T. SZONTAGH: Geologie des Bihar- gebirges. II. Tektonische Verháltnisse. Vorgetragen von Dr. M. PALFY. Zum Téma sprachen: Dr. F. SCHAFARZIK und Dr. J. WESZELSZICY, P. TREITZ und Dr. S. SZENTPÉTERY. 2. Dr. ,T. ÉHIK, H. F. OSBORN’s Werk iiber das europáische, asiatische und nordafrikanische Pleistocen. (Bekanntmachung.) 1921. 1. Mai. 1. Dr. F. SCHAFARZIK: Über die geologischen Verháltnisse des Csernatales- Zum Téma sprach: Dr. M. PALFY. VEREINSNACHRICHTEN. 119 2. Dr. MARIÉ VENDL: Kristallograf. Mitteilungen. (Calcit von Vaskő, Ruda- bánya und Vashegy, Antimonit von Hondol, Gips von Óbuda, Markasit von Nemesvita.) ,Zuni Téma sprachen: Dr. F. SCHAFARZIK, Dr. A. LIFFA und Dr. B. MAURÍTZ. 1921. 1. Juni. 1. Dr. L. JUGOVICS: a) Über den Fassait von Hodrusbánya. b) Über dió Basalt- vulkane des Zalaszántó-Zsider Beckens. 2. Dr. R. HOJNOS: a) Ein neuer Gasteropode aus dem Senon. b) Randglossen jum Buche Dr. RUSKA’s „Metliodik des mineralogiseh-geologischen Unterrichts.“ 1921. IS. Juni. (Excursion.) Zweck: Stúdium dér unter- bez. ober-mediterranen und sarmatischen Aufschlüsse am Tétényer Plateau. Fiihrer: Dr. F. SCHAFARZIK. 1921. 8. Október. (Ausflug.) Zweck: Geologisches Stúdium des Békásmegyeréi’ Csillaghegy und des Rókahegy. Fiihrer: Dr. Z. SCHRÉTER. 1921. 9. November: (Zűr Erinnerung an MAX HANTKEN von PRUDNIK). 1. Dr. M. v. PÁLFY, MAX v. HANTKEN’s Seingedenken. 2. P. ROZLOZSNIK: Kritische Wiirdigung dér Nummulitcn-Forschungeu MAX v. HANTKENS. 3. Dr. F. SCHAFARZIK: Bericht über einen neueren Petrefacten-Fundort im Ofner Mergel. 1921. 23. November. 1. Dr. K. ROTH v. TELEGD: Geologie des Moórer Kohlengebietes. Zum Téma sprach: Á. ZSIGMONDY. 2. Dr. L. TOKOD Y: Über die Symmetrie des Pyrites. Zum Téma sprach: MIKLÓS VENDL. — 3. Dr. V. VOGL: Eocéné Ecliiniden Siebenbürgens. 1921. 7. December. 1. Dr. MIKLÓS VENDL: Dér gegenwartige Stand unserer Kenntnisse über die Plagioklase. Daten zűr Kenntniss dér optischen Verhiiltnisse dér Albite. Zum Téma spra- •chcn: Dr. B. MAURITZ und Dr. AL. VENDL. 1922. 4. Jiinner. 1. Dr. F. SCHAFARZIK: Über die neueste geologische Kartierung von Buda- pest. (Mit Vorwcisung dér SW.-Bliitter.) Zum Téma sprach: Dr. M. PÁLFY. 2. Dr. ST. MA JER: Oberkretazeische Dinosaurus-Spuren im Liegemlen des eocénén Kohlenílützes zu Kösd. Zum Téma sprach: Dr. Z. SCHRÉTER. 1922. 15. Február. 1. L. SASS: Technik dér modernen Baumaterialien. 2. L. STRALTSZ: Neuere Daten zűr untermediterranen Fauna von Fóth. 1922. 1. Mtirz. 1. Dr. J. SÜMEGHY: Levantinische Sedimente und ihre Fauna aus dér Umge- bung von Zalaegerszeg. 2. Dr. ST. FERENCZI: Geomorphologische Studien in dér siidlichen Buciit des kleinen ungarisehen Alföld. 1922. 5. April. 1. Dr. ST. FERENCZI: Studien in dér südlichen Bucht des kleinen ungarisehen Alföld. II. Zűr Geologie dér Basaltvulkane. Zum Téma sprachen: Dr. FR. PÁVAI VÁJNÁ und Dr. F. SCHAFARZIK. 1922. 3. Mai. (Festsitzung zűr Erinnerung an JOSEF v. SZABÓ.) 1. Dr. M. v. PÁLFY: Eröffnung des Prasidiums. 2. Dr. T. SZONTAGH: Erinnerung an JOSEF SZABÓ. . 3. Dr. B. MAURITZ: Die innere Struktur dér Kristalle. 4. Dr. FR. SCHAFARZIK: Talbildung im Ofner Gebirge. 5. P. TREITZ: JOSEF SZABÓ als Agrogeolog. 1922. 31. Mai. 1. Dr. R. HOJNOS: Geologische Beobachtungen am Nordvvestrand des Balaton (Plattensees). 2. Dr. J. SÜMEGHY: Tertiarfauna dér Umgebung von Diósjenő. 3. Dr. Z. SCHRÉTER: Gologie des Braunkohlengebietes dér Ormos-puszta. 1922. 4. Október. (Mit Ausflug verbundene Fachsitzung.) Ziel des Ausfluges: Die Gegend des Jánosliegy. Fiihrer: Dr. M. v. PÁLFY. Gegenstand dér Fachsitzung: L. STIÍAUSZ: Das Obermediterran von Sómsonháza. 120 VEREINSNACHRICHTEN. 1922. S. 'November. Dr. L. TOKODY: Átzuntersuchungen an Chalkopyriten von Botes. 2. L. STRAUSZ: Daten zűr Geologie des östliehen Cserhát. 3. K. E. SZADECZK Y : Ein neues Cölestin-Vorkommen von Szind. (Yorgewiesen von Dr. MIKLÓS VENDL.) 1922. 0. Dezember. 1. Dr. M. PÁLFY: Magneteisenerz-Spuren im Yelence-Gebirge. 2. Dr. K. ROTH v. TELEGD: Über die Bauxit-Vorkomnisse auf dem Gebiete jenseits dér Donau. 111. Ausschussitzungen. lm Jahre 1921. Alii 5., 26. Januar, 2. Marz, 6. April, 4. Mai, 1. Juui, 9. November, 7. Dezember. lm Jahre 1922. Am 4., 25. Januar, 15. Február, 5. April, 3., 31. Mai, 8. November, 6. Dezember. FÖLDTANI KÖZLÖNY. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA. EGYSZERSMIND A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTIK ZELLER TIBOR dr. és REICHERT RÓBERT TÁRSULATI TITKÁROK. ÖTVENHARMADIK (Lili.) KÖTET. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.) ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DÉR KÖNIGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN ANSTALT. REDIGIERT VON Dr. TIBOR ZELLER und RÓBERT REICHERT SEKRETÁRE DÉR GESELLSCHAFT. DREIUNDFÜNFZIGSTER (Lili.) BÁND. BUDAPEST, 1924. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. * EIGENTUM DÉR UNG. GEOL. GESELLSCHAFT. TARTALOMJEGYZÉK ÉRTEKEZÉSEK. telegdi Roth Kákoly dr. : Paleogén képződmények elterjedése a Dunántúli Kö- zéphegység északi részében Vendl Mária dr. : Calcitok Gömörmegyéből SUmeghy József dr.: Földtani megfigyelések a Rába— Zala közé eső terü- letről A baltavári lelőhely rétegtani helyzete Tokody László dr. : Étetési vizsgálatok a botesi chalkopiriten Strausz László dr. : A csobánkai felső eocén Fáciestanulmány a tétényi lajtameszeken A biai miocén Mecsekjánosi, Szopok és Mecsekpölöske környékének geológiája Zeller Tibor dr. : Adatoka felsőbányái barytok kristálytani ismeretéhez Rakusz Gyula dr.: A dobsinai szerpentin Koch Sándor dr.: Valentinit és orientált baryt Felsőbányáról és kősó Deésaknáról •'.... Szádeczky K. Elemér.:. .. . A gipszes eocén a Gyalui havasok szegélyén Űj cölesztin-előfordulás Szindről Lap 5 14 18 28 34 43 48 53 59 66 73 81 85 94 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. Sümeghy József dr. : .... Felsőtárkány környékének harmadkori faunája 97 Zeller Tibor dr. : Terméskén Recskről 99 Lengyel Endre dr. : Adatok a Fenyőkosztolány környéki andezitek isme- retéhez 100 Boros ádám dr. : A Sphaerocodium Bornemanni Rothpl. a hazai felső- triászban 103 TÁRSULATI ÜGYEK. I. Közgyűlés 103 II. Szakülések 103 III. Választmányi ülések 105 Hírek a m. kir. Földtani Intézetből 166 INHALTSVERZEICHNIS des SUPPLEMENTS K. Roth v. Telegd: Marié Vendl: J. v. Sümeghy: L. Tokody: L. Strausz: T. Zeller : J. Rakusz: A. Koch: E. v. Szádeczky K. : ABHANDLUNGEN. Seite Über die Verbreitung paláogener Bildungen irn nörd- lichen Teile des Ungarischen Mittelgebirges 107 Über Calcite aus dem Komitat Gömör 111 Geologische Beobachtungen über das Gebiet zwischen dér Rába (Raab) und Zala 114 Über die stratigraphische Lage des Fossilien-Fund- ortes von Baltavár 120 Átzversuche an Chalkopyrit von Botes 126 Das Obereozan von Csobánka 128 Über die Faziesverhaltnisse dér Tétényer Leithakalke 130 Über das Miozan von Bia 133 Über die geologischen Verhaltnisse dér Gegend von Me- csekjánosi, Szopok und Mecsekpölöske (im Komitate Baranya) . 136 Daten zűr kristallographischen Kenntnis dér Felső- bányaer Baryte 139 Über den Serpentin von Dobschau 144 Valentinit und orientiert weitergewachsene Baryte von Felsőbánya, Steinsalz von Deésakna 148 Über das gipsführende Eozán am Rande des Gyaluer Gebirges 151 Neues Coelestinvorkommen von Szind (Siebenbürgen) 155 J. v. Sümeghy : T. Zeller : . . . E. Lengyel: . . . A. Boros : KURZE MITTEILUNGEN. Über die tertiáre Fauna dér Umgebung von Felső- tárkány 156 Gediegen Schwefel von Recsk 159 Beitrag zűr Kenntnis dér Andesite von Fény őkosztolány 160 Sphaerocodiuni Bornemanni Rothpl. in dér unga- rischen oberen Trias 162 GESELLSCHAFTSNACHRICHTEN. I. Aus dér Generalversammlung II. Aus den Fachsitzungen .... III. Aus den Ausschuss-Sitzungen 163 164 165 FÖLDTANI KÖZLÖNY Lili. kötet. 1923. ÉRTEKEZÉSEK. PALEOGÉN KÉPZŐDMÉNYEK ELTERJEDÉSE A DUNÁNTÚLI KÖZÉPHEGYSÉG ÉSZAKI RÉSZÉBEN. írta : TELEGDI ROTH KáROI.Y DR.* Bőid. Lóczy Lajos utalt először a Dunántúli Középhegység eocénjének sajátságos, egyoldalas elhelyezkedésére és következtette ebből azt, hogy a paleogénban a mai Nagyalföld helyén ősi hegység emelkedett, amely a Bakonyt a Mecsekkel összekötötte.1 A dunántúli barnaszénbányák feltárásainak és kutatásainak részletes áttanulmá- nyozása sok új adattal bővítette a régi megfigyelések sorát úgy,2 hogy ez a kérdés ma már tisztábban áll előttünk. A felsőkréta tenger visszavonulását szárazföldi, denudációs kor- szak követte és ezt viszont a paleocén-végi transzgresszió váltotta föl. E transzgresszió beálltát a paleocén szénképződmény és az azt fedő félig sós vízi és operlculinás agyagmárga-rétegek jelzik Tatabánya, Tokod-Dorog és Pilisvörösvár-Nagykovácsi vidékén sajátos, jól jel- legzett rétegtani kifejlődésben és kövülettársasággal. E három terüle- ten kívül másutt az eocénünknek ezt a legmélyebb részét nem ismer- jük. A tengerpart későbbi ingadozásai magukban e szénmedencékben is jelentkeznek a középső eocénnek félig sósvizi és szénnyomokat is tartalmazó közbetelepülési alakjában, de általában kétségtelen, hogy a, középső és felső eocén tenger a Középhegység területéből újabb, nagy területeket foglalt el. Mikor a Vértes-hegység belsejében fölfedezett és Csákberény mellett — néhány méteres vörös agyag közvetítésével — közvetlenül a felső triász alaphegységre települő, ú. n. fornai félig sósvizi agyag faunáját 1862-ben Zittel és 1897-ben Papp K.3 a dorogvidéki mollusz- * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1923 május hó 2-i szakülésén. 1 Lóczy L. ; A Balaton környékének geológiája és morfológiája 225. és 231. 1. 2 Rozlozsnik-Schréter-Roth : Az esztergomvidéki szénterület bányaföldtani viszonyai. 3 Papp K.: A fornai medence a Vértesben. Földtani Közlöny XXVII. k. 417. L é6 Schréter Z. : A gánti timsós vizű kút a Vértesben. Földtani Közlöny XL. k. 179. 1. 6 TEL ROTH KÁROLY DR. kumos márga (Hantken felső puliány emeletének) faunájával azono- sították, tulajdonképen az elsők voltak, akik ezt a transzgressziót megállapították. Vadász, a kosdi széntartalmú rétegcsoportot a tor- nai rétegekkel állítván párhuzamba, már ki is mondja, hogy itt a középső eocén tenger transzgressziójával van dolgunk 4 A móri árok táján jelentkező „fornai“ transzgresszió láncsze- meit a jelenleg folyamatban lévő tanulmányok mind szorosabbra ková- csolják össze. Mór mellett a félig sós vízi fornai rétegek alatt fejtésre érdemes, széntelepeket tartalmazó rétegcsoport és a szón alatt vörös és tarka agyagrétegek foglalnak helyet. Az utóbbiakat egy fúrás 20 m vastagságban keresztezte és bár az alaphegységig nem hatolt le, még- sem valószínű, hogy az itt nagyobb mélységben van, hisz már Taegeu kimutatta a fornai agyag kis, elszigetelt foszlányát Mór közelében, magasan fönn, az alaphegység területén.5 A móri fornai szénképződ- mény folytatása a Bakony északi szélén, a Gaja völgyében, a kisgyóni és csernyei bányákban jelentkezik és e vonulatnak a legszélső ismert pontja a zirci homokbánya félig sósvízi rétegcsoportja.6 A móri szén- képződményt az eocén rétegsor alján, a Vértes ÉNY-i oldalán, ÉK-i irányban, egészen a pusztanánai Tindl-hegyig követtem. Az innen Zircig húzódó vonulat móri részletében a fornai rétegek fölfelé egy jellegzetes ostreás paddal zárulnak és fölöttük Nummulina perforata tömeges föllépésével jellemzett márga, majd a felső eocén orthophrag- minás mészkő következnek. Ha a móri árok mentén befelé, DK-nek tartunk, a hegység belse- jében, Csákberény és Gánt környékén a csak néhány méter vastag for- nai félig sósvízi agyag alatt szárazföldi eredésű bauxit-telepet, illetve azt helyettesítő vörös és tarka agyagot találunk az alaphegységre tele- pülve és magában a fornai agyagban szémiek csak nyomait. A fornai agyag fedő rétegcsoportjában itt a Vértes ÉNY-i oldaláról ismert tago- kon (N. striata-mészkő, perfora.ta-márga) kívül sajátos, amott isme- retlen rétegek is jelentkeznek; egy molluszkumos rétegcsoport Perna urkutica, Hantk-padded Csákberény mellett és a rétegcsoportot fölfelé lezáró miliolideás márga. A móri árok tájának nyugati részében, a kis- gyóni és csernyei bányavidékek délkeleti folytatásában, Isztimér köz- ség területén miliolideás mészkő , Fehérvárcsurgótól délre a csákberényi rétegsor részei, a móri árok közepén pedig, Magyaralmás mellett, miliolideás márga felbukkanása jelzik az ÉNY felől behatolt „fornai“ 4 Vadász M. E. : A dunabalparti idősebb rögök őslénytani és földtani viszonyai. A m. kir. Földtani intézet évkönyve, XVI 11. k. 157. 1. 5 Taeger H. : A Vérteshegység földtani viszonyai. A m. kir. Földtani intézet évkönyve. XVII. k. 77. 1. 6 Hantken M. : A zirci eocén rétegek. Földtani Közlöny. IV. k. 199. 1. y v'Y *0 CY PALEOGÉN KÉPZŐDMÉNYEK ELTERJEDÉSE A DUNÁNTÚLI STB. transzgresszió egykori útját. A móri árok mentén, Mórtól befelé, a Velencei hegység gránitja irányában az alaphegységnek mind idősebb tagjai következnek. A Velencei hegység gránitjának szélén, a lovas- berényi artézi kútban, közvetlenül a pontusi takaró alatt elért eocént (118 m vastagságban Numm. striata-v al és Ortophragminák-kal 7), valamint az urhidai — közvetlenül fillitre települő — felső eocén réteg- csoportot8 a móri árok mentén behatolt fornai transzgresszió legszélső felbukkanásainak tarthatjuk. A lovasberényi fúrás az egész eocén rétegsoron — sajnos — nem hatolt keresztül, a fúrási anyag az átfúrt képződménynek az urhidai felső eocénnel való azonossága mellett szól. Urhidán bőid. Lóczy szerint „bakonyi tipusú felső nummulites mészkő és orbitoides márga van jelen“: ezt az előfordulást magam még nem ismerem, s így a móri árok táján jelentkező transzgresszió fennebb említett láncszemeihez kapcsolni egyelőre még nem tudom. A déli Bakony eocénjének legmélyebb részét, az urkuti félig sós vízi képződményt bőid. Lóczy, Papp K. nyomán a fornai rétegekkel párhuzamosította.9 E rétegcsoport Perna urkutica, Hantk-padja és miliolideás rétegei — a csákberényiekkel azonosak lévén — valóban támogatják ezt a felfogást. És ha még tekintetbe vesszük azt is, hogy a halimbai bauxit-telep helyenként az urkutinak megfelelő, szénnyo- mokat is tartalmazó rétegek alatt fekszik az alaphegységben, éppúgy, mint a Vértes bauxitja a fornai rétegek alatt, talán előlegezhetünk az itt most folyó kutatások végső eredményeiből annyit, hogy a déli Bakony eocénjében is nagyjából a Mór vidékéről ismertetett fornai transzgressziónak megfelelő üledékeket sejtsünk. Nézzük ezek után a budai hegységet. A nagykovácsi szénbányá- ból Hantken a tokod-doroginak megfelelő teljes eocén rétegsort írja le.10 Innen K felé az eocén transzgressziv településű. Budakeszi mel- lett fornai rétegek ismeretesek11 és hasonló képződményt fedezett föl Pálfy a Jánoshegy nyugati oldalában. Különben azonban a budai hegy- ségben, az összes ismert pontokon, észak felé egészen Csobánkáig, a felső eocén orthophragminás és intermédiás mészkő — helyenként bazá- lis nummulinás breccsiákkal — közvetlenül az .alaphegységre tele- 7. Yenül A. : A Velencei hegység geológiai és petrografiai viszonyai. A m. kir. Földtani intézet évkönyve. XXII. k. 67. 1. 8 Lóczy L. : i. h. 222. 1. és Vogl V.: Űj felső eocén lelőhelyről. Földtani Köz- löny XXXIX. k. 152. 1. 9 Lóczy L. : i. h. 219. 1. 10 Hantken M. : A magyar korona országainak széntelepei és szénbányászata. 245. 1. és Seri afarzik F. Budapest és Szentendre vidéke. Magyarázatok a m. kor. orsz. részi, földt. térk. 21—25. 1. 11 Hofmann K.: A buda-kovácsi hegység földtani viszonyai. A in. kit. Földtani intézet évkönyve I. k. 222. 1. 8 TEL. ROTH KÁROLY DR. pül. Sőt az orthophragminás mészkő fedőjében következő bryozoumos márga is transzgressziv településű a Gellérthegyen és a Sashegy kör- nyékén.12 A városligeti artézi kút szelvényében a 325 m vastag egy- séges kiscelli agyagtakaró alatt 10*91 m márgát találunk a kiscelli agyag foraminiferáival és ez alatt 85 cm széntelepet, közvetlenül az alaphegységen.13 Az artézi kút szelvényének ezt a legmélyebb részét az eocénhez szokás számítani. Az alsó 10 m-es márgát, akár budai márgának. tehát alsó oligocénnek, akár bryozoumos márgának, tehát (Hofmann szerint) felső eocénnek minősítjük, az alatta fekvő széntelep a szárazföld közelségét, tehát a budai eocén transzgressziónak kelet felé való végződését jelzi, a fedőjében következő rétegek pedig süllye- dést, a tenger intenzív kimélyülését az alsó oligocénben. Ez a fedő kis- celli agyag a fácies tekintetében nagyon emlékeztet az alsó eocén szén- képződményt fedő operkulinás agyagmárgára. A tokod-dorogi bányavidéken csak két. olyan hely van, ahol az eocén tenger későbbi előrenyomulására gondolhatunk. Esztergom felé — az eddigi kutatások alapján úgy látszik — a dorogi eocén rétegsor legmélyebb része (a. széntartalmú rétegcsoport és az operkulinás agyagmárga) hiányzik. A másik pont a gvermelvi Vöröshegy kör- nyéke, ahol egy régi kutatás széntelepet és annak fedőjében félig sós vízi rétegeket mutatott ki Cerithium Hantkeni, Mun.-Chalm. fajjal. Hogy itt az eocénnek mely részével van dolgunk — újabb kutatások hiányában — nem tudjuk. Valamivel tovább — Szomor mellett — a nummulinás mészkő az alaphegységre települ, tehát valószínű az a fel- tevés, hogy a Vöröshegy rétegsora pl. a mórinak felel meg. Az e tekin- tetben való megbizonyosodás azt igazolná, hogy a Cerithium Hantkeni faj — amelyet különben Hantken a zirci és urkuti rétegekből is föl- említ — sem kivétel az általában hosszú életű, félig sós vízi fajok sorában.14 A tokod-dorogi bányavidék déli szélének az ezen két hely által közbefogott részén semmi olyan jelenséget nem ismerünk, ami ellent- mondana annak a feltevésnek, hogy az alsó széntelepek keletkezése idején, a tokod-dorogi és pilisszentiván-vörösvár-nagvkovácsii szén- területek egymással közvetlen összeköttetésben állottak. E jellemzés alapján a három nagy alsó eocén szénterületünket az ÉNY felől előrenyomult eocén tenger első megállapodási helyének tekinthetjük, amely helyről az eocén folyamán sugarasan, úgyszólván minden irányban további transzgressziók indultak ki. 11 Hofmann K.: i. h. 246—247. 1. 11 Zsigmondy V.: A városligeti artézi kút. 64. 1. 14 Legújabban a Cerithium Hantkeni [fajt a móri szénképződmény fedőjében is- megtaláltam s így a fenti feltevés most már kétségtelenül bebizonyosodott. PALEOGÉN KÉPZŐDMÉNYEK ELTERJEDÉSE A DUNÁNTÚLI STB. 9 Az eddig említett területektől — tehát Vác környékétől és a budai hegységtől — keletre eocént csupán a Mátra-hegység egyetlen pontján és azután nagyobb elterjedésben a borsodi Bükk-hegységben ismerünk. A balassagyarmati artézi kút fúrása az oligocén rétegsor alatt kristályos palát kapott, tehát az eocén hiányát állapította meg.15 Az Erdélyi medence bartonienjét jellemző és a Bükk-hegységben elter- jedt Nummulim intermedia a budai hegység fehő eocénjében is előfor- dul, ellenben a Középhegység többi részeiben ismeretlen. Ezt a körül- ményt azzal magyarázhatni, hogy a Buda vidékén előrenyomuló felső eocén tenger összeköttetésbe jutott a Bükk-hegység tengerével. A tokod-dorogi bányavidéken végzett újabb vizsgálatok az eocén rétegsornak a felső oligocén képződmények lerakódását megelőző nagymértékű elpusztulását állapították meg, a terület „infra oligocén“ denudációját.1® E denudáció eredménye nagyjából az, hogy míg a dél- keleti részeken helyenként az eocén rétegsor legnagyobb része, néhol egészen az alsó széntelepig, sőt az egész eocén rétegsor is nyomtala- nul elpusztult, addig ÉNY-felé mind többet és többet találunk mep- az eocén képződményekből, sőt Piszke és Mogyorós mellett meg az alsó oligocén márgát is. Az eocén rétegsornak az infraoligocén szárazföldi időszak végén megmaradt állapotát a területet újból elborító felső oligocén transzgresszió üledékei óvták meg, alsó részükben a kitűnő vezérfonálul szolgáló felső oligocén szénképződménnyel. A Sárisáp- Leányvári vonaltól délkeletre telepített fúrások eocénnek még csak nyomát sem találták a felső oligocén takaró alatt. A tokod-dorogi bányavidéken észlelt eme jelenségeket a délkeleti határos hegy ség részeknek valószínűleg már az eocénben kezdődő egy- oldalas kiemelkedésével és denudálódásával magyarázhatjuk és ezzel kapcsolatosan a részletek egyenlőtlen kiemelkedései, illetve besüllye- dései e részletek nagyobbfokú denudációját, illetve épebben való meg- maradását eredményezték. A részletekben már akkor is megnyilvánult az alaphegység egyes rögeinek kiemelkedő tendenciája: erről még később szólok. Azt a térszínt, amelyben ilyen egyenlőtlenül oszlottak el az eocén rétegsor maradványai, azt borította el a felső oligocén transzgresszió. Az eocén rétegsort megkoptatott infraoligocén denudáció nyomait a Középhegység több más helyén is megtalálhatni, így a Kör- nyei bányában,17 Mór mellett és a Bakony északi szélén, a Gaja völ- gyében is. 15 Noszky J.: A m. kir. Földtani intézet évi jelentése 1916-ról, 344. 1. lfi Rozlozsnik-Schréter-Roth: i. h. 37. és 61. 1. 17 Eozlozsnik P. : A tatabányai barnaszénmedence bánra - földtani térképe 1 : 12500. 10 TEL. ROTH KÁROLY DR. Kétségtelen, hogy ezzel van dolgunk a budai hegység nyugati szélén is. Éles ellentétben a nagykovácsii teljes eocén rétegsorral, a vörösvári területen az eocén rétegsorból csak az alsó eocén szénkép- ződmény, az azt fedő félig sósvízi rétegcsoport és az operkulinás agyag- márga alsó része van meg az oligocén takaró alatt, a terület nyugati részében fekvő régi szentiváni bányában pedig Hantken leírása szerint közvetlenül az alsó eocén szénképződményre települ oligocén homokkő és konglomerátum.18 Hantken e megállapítását itt legújabban végzett fúrások is igazolták, egyszersmind azt is konstatálva, hogy a szén- képződmény és széntelepek eredetileg itt is ugyanolyan tekintélyes vas- tagságban fejlődtek ki, mint a keletebbre fekvő területeken, hogy tehát itt nem a szénmedence primer szélével, hanem a szentiváni szén- mezőnek az infraoligocén denudáció által teremtett peremével van dol- gunk. A tokod-dorog-budapestvidéki alsó eocén szénmedence primer széleit, ahol a széntelepek elpalásodása, elvékonyodása és más képződ- ményekkel (tarka agyaggal, kaviccsal) való helyesíttesítődése jelent- kezik, ÉNY-on Nagysáp, Mogyorós és Lábatlan vidékén, valamint DK-en-a nagykovácsii területen találjuk. A mai tokod-dorogi és buda- pestvidéki szénterületeknek a központi rész felé eső határait ellenben áz elválasztó hegységrész kiemelkedése és infraoligocén denudálódása hozta létre. Hogy ez a kiemelkedés, vagyis a Középhegység területé- nek északkelet felé való megnagyobbodása már az eocénben kezdetét vehette, azt a kelet felől érkező Nummulina intermediának Buda vidé- kén való megállapodása sejteti. Hogy meddig terjedt az alsó oligocén tengerpartnak kelet felé való visszavonulása, arra vonatkozó felvilá- gosítást a budai hegység felépítése ad. Ha a magyar geológia első mestereinek, Szabó, Hofmann, Hantken, Koch, ScHAFARZiK-nak — kik egy emberöltőt töltöttek el a budai hegység tanulmányozásával — a budai hegységre vonatkozó pontos, részletes leírásait gondosan áttanulmányozzuk, azt a meg- győződést kell szereznünk, hogy amit ők ott megállapítottak: hogy t. i. az ortophragminás mészkő, bryozoumos márga, budai márga és kisoelli agyag oly folytonos rétegsort alkotnak, amelynek minden egyes tagja rétegtani és faunisztikai megszakítás nélkül megy át a másikba, — hogy ez megdönthetetlen igazság. A hárshegyi homokkő volt az, amelynek Buda vidékén talált kövületei alsó oligocén kora mellett bizonyítottak ugyan, de sajátságos kőzettani összetétele és helyzete a budai alsó oligocén képződmények szélén és a hegység belseje felé eső területeken mindennemű magyarázatnál bizonyos nehézségeket oko- zott. Hofmann a budavidéki hárshegyi homokkövet a budai márgá- 18 Hantken M. : i. h. 244. 1. és Schafarzik F.: i. h. 21. 1. PALE0GÉN KÉPZŐDMÉNYEK ELTERJEDÉSE A DUNÁNTÚLI STB. 11 val egykorú, csak más fáciesű képződménynek írja le, amely képződmé- nyeket kőzettani átmenetek kötnek egymással össze.19 Az alsó eocén tenger első megjelenése a Középhegység szélén, valamint a későbbi térfoglalásai is legnagyobb elkarsztosodott tér- színre behatoló ingressziónak minősíthetők.'0 Kristályos kőzetekből származó, folyóhordta törmelék az alsó eocénben csak elvétve (lábat- lani kavics), a középső eocén folyamán, csillámban szegény homokkő alakjában, már nagyobb mértékben jelentkezik (tokodi hommokkő, a Strázsa-hegy ,,sín'ata-homokköve“) . A Középhegység mezozos mészkőtömegeinek fokozatos pusztulásával, a kristályos magoknak a ielszínén mindnagyobb térfoglalásával és folyóvízrendszerek fokozatos kialakulásával magyarázhatjuk ezt a körülményt. A felső eocén végé- vel már erőteljesebben jelentkező regionális kiemelkedés, a budavidéki erózióbázis süllyedése magyarázhatják meg a budai alsó oligocén hárshegyi homokkőtömegek megjelenését, amelyekhez hasonló homok- kövek különben már a felső eocén rétegsorban is jelentkeznek, külö- nösen Budakeszi környékén.21 Ha azt mondjuk, hogy a budai alsó oligocén-korú hárshegyi homokkő vonulata jelezi nagyjából azt az övét, ameddig a Középhegy- ség északkeleti nyúlványának kiemelkedése folytán az alsó oligocén tenger partja kelet felé visszavonult és ott a budapesti alsó oligocén medence agyagos üledékeinek lerakódása idején stagnált, akkor azon a képen, amelyet a budai hegységről magunknak a régi leírások alapján alkottunk, semmit változtatni nem kell és minden itt tapasztalható / jelenség érthetővé válik. Amint az ÉNY felől előrenyomuló felső eocén tenger egy ága a Bükk-hegység eocén tengerével összeköttetésbe jutott, a Középhegy- ség északi nyúlványának kiemelkedésével karöltve a budapesti alsó oligocén medence kimélyülése következett be: erre utal a márgának és a 325 m vastag kiscelli agyagnak a városligeti artézi kút széntelepére ülepedése. A budapesti alsó oligocén medence csak nyúlványa volt a innen ÉK felé elterülő, állandó jellegű oligocén medencének. A Bükk- hegységben infraoligocén denudációt nem ismerünk, sőt itt minden valószínűség szerint a megszakítás nélküli egész oligocén rétegsor megvan. Egy Eger vidékéről, az alsó oligocén kiscelli agyag és a felső oligocén rétegcsoport közé eső színtájból származó, sajátságos, kevert faunát egy még nem publikált dolgozatomban középsó oligocénnek minősítettem. Az infraoligocén — illetve helyesebben és általánosabban infra- 18 Hofmann K.: i. h. 255. 1. 20 Rozlozsnik-SchrétEr-Roth : i. h. 15. 1. 21 Hofmann K.: i. h. 232. 1. 12 TEL. ROTH KÁROLY DR, paleogén — denudáció korszakát a felső oligocén tenger előrenyomu- lása váltotta föl, ez újból nagy területeit foglalta el a Középhegység északi részének. A felső oligocén transzgresszió világosan jelentkezik a tokod- dorogi bányavidéken, ahol a felső oligocén alján kövületmentes homokkő és e fölött a felső oligocén szénképződmény jelzik e transz- gresszió útját.22 A szénképződmény néhol közvetlenül az idősebb kép- ződményekre települ, de nagyjából ugyanazokat az infraoligocén süllye- dési területeket foglalja el, amelyeken az eocén képződmények is meg- maradtak. E vidék oligocén foraminiferás agyagmárgáiról kétségtele- nül bebizonyosodott, hogy azok nem azonosak a budapesti alsó oligocén kiscelli agyaggal, sőt a felső oligocén magasabb színtájába esnek, e tenger későbbi kimélyülését jelezvén.22 A felső oligocén rétegek bázi- sán fekvő kövületmentes homokkövet már Liffa hárshegyi homokkőnek nevezte, kiemelvén, hogy ez a homokkő az alaphegység rögeinek a szélén jelentkezik és néhol abráziós breccsiákkal kapcsolatos.23 Az alap- hegységnek az előzőekben említett, a harmadkori tektonikai mozgások folyamán felnyomuló tendenciájú rögei, amelyek legnagyobbrészt már az infraoligocén denudáció korszakában elvesztették eocén takarójukat, szolgáltattak alkalmat a kövületmentes homokkő lerakódása idején ilyen helyi breccsiák képződésére. Amint azután e rögök kifelé nyo- mulása az oligocén után tovább folytatódott, felső oligocén-takarójuk- tól is megszabadultak az újabb denudáció következtében s így peremü- kön a napszínre került a hárshegyi homokkő öve. Ugyanezzel a jelenséggel találkozunk ismételten a budai hegy- ségben és a dunabalparti rögökben is. A felső oligocén transzgressziót a solymári területen már Hofmann megállapította.24 A városligeti artézi kút rétegsora a megszakítás nélküli teljes oligocént, 325 m vastag, egységes kiscelli agyagja a medence állandó kimélyülését jelzi. Ezzel szemben a budai részek kiscelli agyagjának mélyebb részében fellépő tetemes homoktömegek talán az oligocén tenger regressziójának maximumára utalnak. A felső oligocén transz- gresszió nyomait szépen megőrizte a pilisvörösvári völgy területe és szemléltették az utóbbi időben itt végzett fúrások. A kiscelli agyag- nak a budai hegység felé való transzgressziv előrenyomulását nem régi- ben Schafarzik emelte ki.25 Ha az oligocén tengerben, sematikusan, egy partmenti homokos 22 Rozlozsnik-Schréter-Roth: i. h. 34. 1. és 40. 1. 23 Liffa A. : A m. kir. Földtani intézet évi jelentése 1903-ról, 218., 222. 1.; 1904-ről, 234. 1. és 1905-ről, 192. 1. 24 Hofmann K.: i. h. 271. 1 28 Egy a Magyarhoni Földtani Társulat ezaküléeén tartott előadásában. PALEOGÉN KÉPZŐDMÉNYEK ELTERJEDÉSE A DUNÁNTÚLI STB. 13 zónát és egy parttól távolabb következő agyagos régiót tételezünk föl, pozitiv parteltolódás alkalmával e két képződmény egymás fölé kerül. És valóban a vörösvári völgy mentén végzett fúrások kiscelli agyag- ás kövületmentes homok és (hárshegyi) homokkő egymás alatt követ- kező, többé-kevésbbé kifejlődött, illetve megmaradt rétegsorát állapí- tották meg az egyenlőtlenül denudálódott infraoligocén-végi térszín fölött. A dunabalparti rögök transzgredáló hárshegyi homokköve2* és a Pilis-hegyet körbefogó hárshegyi homokkő-öv ez alaphegység-töme- gek oligocén-utáni kiemelkedése és denudálódása következtében kerül- tek a napszínre és jelenlegi magas helyzetükbe. A piliscsabai hágó tájékán is lépten-nyomon jelentkeznek a hárshegyi homokkőtakaró maradványai az infraoligocén denudáció által elpusztított alaphegység fölött és a felső oligocén hárshegyi homokkőtakaró eme területének kellős közepén, a Lipina-hegy aljában végzett fúrás 250 m vastag oligocén rétegsort, tehát tetemes mértékű árkos besüllyedést mutatotl ki. Ez a fúrás pectunculusos homokkőben kezdődött, ez alatt „kiscelli“ agyagba jutott, majd mintegy 100 m vastagságban keresztezett egy sajátságos rétegsort, amelyben az uralkodó kövületmentes homokkövön kívül édesvízi mészkő és vörös agyagnak, meg szürke (tűzálló) agyag- nak tetemes vastag rétegei fordultak elő, szerves eredetű maradványok közül pedig chara termések és szárazföldi csigák kőbelei a tarka agyag- rétegekben. Ez utóbbi képződményben, amelyet különben más Pilis- csaba-környéki fúrások is kereszteztek, a tágabb értelemben vett hárs- hegyi homokkőképződménynek szárazföldi és édesvízi rétegekkel kap- csolatosan kifejlődött változatát látom, amely az infraoligocén denu- dáció által elpusztított területen rakódott le és így más fáciesű, equi- valens helyettesítője a tokod-dorogi felső oligocén kövületmentes homokkőnek és szénképződménynek. A felső oligocén transzgresszió üledékei a Vértes nyugati szélein, a móri árok tájékán és a Bakony északi szélén is jelentkeznek (Szápár környéke27) az infraoligocén denudáció által megkioptatott térszínre települve. A paleocén transzgresszió által elfoglalt és az eocén folyamán megnagyobbodott területeket foglalta tehát nagyjában el a Középhegy- ség területén újból a felső oligocén korszak transzgressziója, csupán a déli Bakony területeit nem érte már — a mai ismeretek szerint — el. A hárshegyi homokkő és kiscelli agyag fáciesei az oligocénnek és a pontosabb kort minden egyes előfordulásnál részletes rétegtani é.~. őslénytani tanulmányoknak kell rögzíteniük. Az alsó oligocén és felső 26 Vadász M. E.: i. h. 161. 1. 27 Hantken M. : i. h. 252. 1. 14 TEL. ROTH KÁROLY DR. oligocén „kiscelli agyagok" teljes faunájában bizonyára fognak különb- ségek mutatkozni. A Középhegység széleit elérő paleogén tengerekben UüLiG-gal a Kárpátok geosynklinálisát elfoglaló flistengernek a maghegységek közé henyomult öbleit kell látnunk,28 gazdagon tagolt partokkal, valóságos szigettengereket, amelyeknek egykori kiterjedését a ma már csak ron- csokban fennmaradt, infrapaleogén és paleogén utáni eróziók által meg- koptatott, üledékekből rekonstruálni csak nagy vonásokban lehet. 28 Uhlig V.: Bau und Bild dér Karpathen, 833., 907. 1. CALCITOK GÖMÖR MEGYÉBŐL. (Az 1 — 6. ábrával.) írta: Vendl Mária dr. A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság vashegyi (Gömör m.) vasbányájából Zimányi Károly dr. múzeumi igazgató úr igen szép calcitokat gyűjtött, melyeket megvizsgálás céljából nekem adott át. Tanulmányoztam apró, víztiszta s nagyobb, sárgás színű kristályokat. A víztiszta calcitkristályok vagy okkersárga limonit felületén vagy sötétebb sárga színű limonit üregeiben helyezkednek el mint finom \ — 2 1 mm átmérőjű tűk. Kifejlődésükben általában három típust lehet megkülönböztetni: egy meredek szkalenoederes, egy közép- romboederes és egy meredek romboederes típust. A vashegyi calcit- előfordulást megemlíti Melczer1 „Gömör megye ásványai" című munkájában, még pedig apró, víztiszta, hegyes szkalenoederes kristá- lyokról tesz említést. A megvizsgált calcitkristályokon a következő formákat állapít- hattam meg: Bravais Miller Goldschmidt Naumann b. {0112} {110} -io -jH 9- {0221} {uí} — 20 — 2R T. {0.28.28.1} {29.29.55} — 28.0 — 28R P- {1011} {100} 10 R m. {4041} {113} 40 4 R K: {2131} {201} 21 R3 U: {5491} {504} 54 R 9 * {17.8.25.11} {53.2.22} 17 8 11 11 9 R 25 n n 9 A kristályok túlnyomó része a meredek szkalenoederes^ típust mutatja. Ez a szkalenoeder, mely a mérések folyamán az {5491}-nek 1 Dr. Melczer G.: Gömör megye ásványai, p. 543. Eisele G.: Gömör és Kis- hont vármegyének bányászati monographiája. 1907. CALCITOK GÖMOR MEGYÉBŐL. 15 bizonyult, néha csak egymagában lép fel, leggyakrabban azonban5 a tetején romboederek jelennek meg, még pedig vagy a {0112} (1. ábra), vagy pedig a {0221}. Ha. ez utóbbi van jelen, akkor rendesen még a {4041} is fellép rendkívül fényes lapokkal (2. ábra). 1. ábra. 2. ábra. Ugyancsak a {0221}, {4041} és {5491} kombinációjából álló kristályok között vannak olyanok is, melyeken a {0221} az uralkodó s az {5491} szkalenoeder alárendeltebb ; ezek képviselik a közép- romboederes típust. A {4041} itt is jelen van (3. ábra). A kristályok kisebb része egy nagyon meredek romboederes típust képvisel. Első rátekintésre e kristályok prizmásaknak látszanak, de a közelebbi vizsgálatok során kitűnt, hogy itt egy meredek romboederrel és nem prizmával van dolgunk. E kristályok másik főalakja a {0221} romboeder, ennek mért hajlása az uralkodó romboederhez: Mért 0221 : uralkodó romboeder = 24° 52', mely adat több kristályon történt mérés középértékét tünteti fel. Ez a mért érték a {0.28.28.1} romboedernek felel meg, melynek számított hajlása a 0221-hez : 0221:0.28.28.1 míg a 0221 hajlása a prizmához Számított = 24° 49', Számított 0221 : 1010 26° 53'. A {0.28.28.1} romboeder több 1 — 2j mm átmérőjű víztiszta kristálynak uralkodó formája. E formát először Thürling1 említi 16 VENDL MÁRIA DR. andreasbergi calciton. Majd Whitlock2 Rondoutról ír le calcitokat, melyeken szintén előfordul e forma, de nem uralkodólag lép fel, mi- ként az andreasbergin és vashegyin. A {0.28.28_.l} és {0221} romboedereken kívül fellép még a kris- tályokon az {1011} és {4041}, ezekhez járul még néhány kristályon a {0112} és egy pozitiv szkalenoeder, mely újnak bizonyult. Ez a szkalenoeder az egyik 2\ mm széles, 6-^ mm hosszú kristályon oly nagy lappal szerepel, hogy e lap nagyságra nézve a {0.28.28.1} és {0221} romboederek lapjai után következik. E kristályon csak ez az egy szkalenoeder jelenik meg, mely gyengén rostozott ugyan, de azért hajlása nagyon pontosan mérhető a {0221} és {4041} fényes, csillogó lapjaihoz. Ezek a mérési adatok a következők: h kTl : 0221 = 37° 4' hk i 1 : 4041 - 21° 12' Ha e két adatot a számítások alapjául vesszük, egy pozitiv szkalenoederhez jutunk, melynek indexe: {17.8.25.11} s melynek hajlás- szögei az indexből és a mérési adatokból számítva az alábbiak: Mérési adatokból számítva Indexből számítva h kTl : h_i k 1 = 72° 54' 40" 72° 56' 56" h k_i 1 : i k h J = 32° 29' 32° 29' 17" h k i 1 : k h i 1 = 58 u 10' 20" 58° 5' 38" A további vizsgálat során e szkalenoedert azután több kisebb, 1 — 2 mm átmérőjű kristályon is megtaláltam, amelyeken szintén jól volt mérhető. E kisebb kristályok tetejéről hiányzik a {0112} s az ezeken megjelenő szkalenoederlapok nem rostosak, hanem símák és fénye- sek. A mérési adatok ezeknél is a {17 .8.25. 11} szkalenoederhez vezet- nek s a számított értékekkel — miként az az alábbi táblázatból ki- tűnik— majdnem teljesen megegyeznek. A {17.8.25.11} szkaleno- eder a [0332,2110] övben fekszik. A meredek romboederes kristályokat a 4. és 5. ábra tünteti fel. A betűvel el nem látott forma az új szkalenoeder(*). Ezeken a limoniton elhelyezkedő, apró,_ víztiszta kristályokon kívül — melyeknek uralkodó formája az {5491}, a {0221} vagy a {0.28.28.1} — nehány szintén Vashegyről származó, nagy 1 — 1-| cm átmérőjű, sárgás színű szabad calcitkristályt is tanulmányozhattam, melyek a fent leírt kristályoktól eltérő kifejlődésűek s a calcit közön- séges, gyakran előforduló alakját mutatják a {2131}, {0112}_és {4041} formákkal. Uralkodó a {2131} kissé érdes lapokkal; a {0112} lapjai 1 G. Thürling: Uber Kalkspathkrystalle von Andreasberg im Harz aus dér Hau6raannschen Sammlung zu Greifswald. Neues Jabrb. f. Min., Geol. u. Pál. IV. Bei- lage Bánd 1886, pag. 342. - H. P. Whitlock: Calcites of New York. 1910, p. 123. Plate 26. Fig. 7. CALC1T0K GÖMÖR MEGYÉBŐL. 17 a szokásos rostozottságot mutatják. E kristályok belsejében apró pyrit zárványok láthatók. Az alábbi táblázatban a mérések középértékeit tüntettem fel, egybevetve a számított hajlásokkal : Mért Számított b. : 6/ 0112 : 1102 45° 7' 45° 3' cp. : FÖLDTANI MEGFIGYELÉSEK A ZALA-RÁBA KÖZÉ ESŐ TERÜLETRŐL. 19 A hatvanas években Simmetingen4 tanulmányozta a vidék lignitelő- fordulásait. Részletesen Hoffmann K. térképezte, de sem leírást, sem gyűjtést hátra nem hagyott. Id. Lóczy L.5 járt be egyes részeket a környék „fennsíkkavicsának44 vizsgálataival kapcsolatosan, Cholnoky" morfológiai kutatásokat végzett. Ferenczi I. dr. osztálygeológus úr „Geomorphologiai tanulmányok a Kis Magyar Alföld D-i öblében14 című, még kéziratban levő munkáját is szerencsém volt áttanulmányozni. Területünk fölépítésében — kövületek alapján — a következő kép- ződményeket lehet megkülönböztetni: 1. F elsö-pannoniai alemeletbe tartozó kék agyag, zöldessárga homo- kos agyag, vörös és sárga homok és homokkő, szürke kvarc-homok komplexuma. 2. Alsó-levantei korú. diszkordans parallel rétegzésű, apró kavicsos 6zürke kvarc-homok, erősen vasas festésű, diszk. pár. rétegzésű kvarc- homok rétegcsoportja. 3. Felső-levantei korú fluviatilis kavicstakaró. 4. Diluvialis lösz, vasborsós agyag komplexuma. 5. Aliuvium. 1. Felsőtpannoniai rétegcsoport. Változó anyagokat s eltérő települési viszonyokat mutat mindenütt. Felületi elterjedése csekély. Körmendtől Vasvárig , a Rába magaspart- ján, mint plasztikus kék agyag bukik elő a levantei korú homoktakaró alól. Vasvártól Ny-ra, a vasvári Szentkút s a kismákfai út baloldalán 4 m magas föltárásban találhatjuk. Rétegkomplexumunk hasonló ki- fejlődésben területünk több pontján nem észlelhető. A kék agyag rétegei Kismákfánál NyÉNy 7°, Körmendnél ÉÉNy 8 — 9° alatt dűlnek. A Sárvízpatak Sárfimizdó-Kistelekesig terjedő szakaszán, a partok aljában kissé homokos, zöldes agyagréteg bukik elő. A Zala forrásvidé- kétől K-re, Budafa községig, a Zala balpartján szintén agyag képezi az altalajt. Ez az agyag azonban tarka és leveles, rendesen homokos s több helyen, így öriszentpéternél is márgával s sárga horhokkal vál- takozik. A Zala-Rába közti fennsíkon kevés a föltárás, de a Szél-patak, a nagykutasi völgy, meg a Sárvíz ÉNy — DK-i szakaszán, a levantei réte- gek feküjét vöröses szürke homokkő, vagy erősen összeálló, durvaszemű 4 Simmetingen M, : Mitteilungen über einige Untersuchungen auf Kohlé im Zalaer Komitat. (Jahrb. d. k. k. G. R.-A. B. XIV. 1864. pag. 213.) 5 Lóczy L. : A Balaton környékének geológiai viszonyai, stb. 438 — 446. old. Budapest, 1913. * Cholnoky J.: A Balaton hidrografiája. I. k., II. rész. Budapest, 1918. 118 — 147. old. 2 20 SÜMEGHY JÓZSEF DR. kvarc-homok alkotja. A Zala-jobbparti részen, Göcsej dombsorainak altalaja váltakozó homok- és agyagrétegekből áll s Nemesapáti, Boc- földe, Gutorföld, Söjtör stb. községek határában, álréteges homok fekü- jében 40 — 50 cm vastag, elvékonyodó lignittelepek mutatkoznak. A rétegcsoport mélyebb szintjeire vonatkozó adatok hiányoznak. Egyedüli adat a Zalaegerszeg-Ola külváros mellett lemélyesztett 50 m-es fúrás. Itt a Zala 150 m t. sz. f. magasságú völgy síkja alatt agyag-, agyagos homok-, homok-, kavicsos homok- s kavicsrétegek következnek egymásra. A 24 — 25 m közötti rétegből Vivipara s Unió, — Schréter meghatározása alapján — pannoniai-pontusi emeletbeli fajok kerül- tek elő.T Mindenesetre föltűnő a rétegcsoport eltérő települése és kifejlődése a terület különböző részein. Az északi rósz kék agyagjával szemben, a Rába-Zala közötti fennsík altalaját homok és homokkő alkotja, a Zala völgyében pedig agyag s homok váltakozásából fölépült rétegsort találunk. Az agyag, homok, kavicsos homok váltakozása, a vékonyabb rétegek jelenléte folyami eredet mellett szól. Pozitív adatok Inján rétegcsoportunk pontos korát bajos megálla- pítani. Az eddigi fauna-leletek alapján a Kis-Magyar- Alföldön a Con- geria Ungula caprae-s szint a legmagasabb pannoniai szint, míg a Nagy- Magyar- Alföld medencéjében a C. rhomboidea-szinttel ekvivalens faunájú szintek is megvannak. Ferenczi úgy magyarázza ezt a jelenséget, hogy a Kis-Magyar- Alföldön csak a felső-pannon elejéig egyeztek meg a fizikai viszonyok a Nagy-Magyar- Alföld medencéjével s míg a felső-pannoniai emelet későbbi szakaszán emitt folytatódott a tavi üledéksorozat, a Stíriai öbölnek a felső-pannon elején történt teljes szárazzá válása után, az Alpok folyóinak finom homokja feltöltötte a Kis-Magyar-Alföldet úgy, hogy a C. rhomboidea-s szint itt már nem fejlődhetett ki. A terület nyugati részével határos grázi-öböl pannoniai korú rétegei korára vonatkozó fölfogások nagyon különbözők. Még abban sincsen megállapodás, hogy folyó terraszok-e, vagy pedig agyag- s kavics- rézsűket alkotó törmelékkúpok fölhalmozódásából keletkeztek-e? Álta- lában az Alpokból lefutó ősi folyók deltaképződményeinek tekintették a különböző magasságokban elhelyezkedő kavicstelepeket s a köztük elhelyeizkedő homok- s agyagrétegeket s Lóczy,7 8 Hilber,9 Sölch10 föl- 7 Lóczy L. : A Balaton környékének geológiai képződményei 6tb. 357. old. Buda- pest, 1913. 8 Lóczy L.: A Balaton környékének geológiai viszonyai stb. 441. (2.) old. 8 Hilber O.: Taltreppe. Eine geologisch-geographische Darstellung Graz, 1912. 12—21. old. 10 Sölch I.: Ein Beitrag zűr Geomorphologie des Steierischen Randgebirgas. Verhandl. d. Deutsch. Geographentages zu Innsbruck, 1912, 132. old. FÖLDTANI MEGFIGYELÉSEK A ZALA-RÁBA KÖZÉ ESŐ TERÜLETRŐL. 21 fogása szerint, a pannonjai vízmedence kitöltődési folyamata közben, térbelileg alulról fölfelé számítandó sorrendben elhelyezkedő folyó- lerakódásoknak kell föltételeznünk. Fehring és Gleichenberg körül nagyobb területeket borítanak be pásztásan s hazánkban, mint hajdani nagy törmelékkúpnak széttagolt részei, Szentgotthárd környékén s a Zala forrásvidékén végződnek. Legtermészetesebb magyarázatnak fogad- hatjuk el, hogy a Kelet-Stíriai öbölnek felső-pannoniai üledéksorát föl- építő folyódelták tovább K-re, a medence belseje felé kitolva törmelék- kúpjukat, a Zala-menti alig észrevehető lejtőn, alul már csak apró homokos kavicsot s homokot raktak le. 2. Alsóslevantei korú rétegek. A lelőhelyek és faunájuk. a) Vasvár. A községtől a „Szentkút“ felé vezető út baloldalán, a búcsújáró- kápolna közelében, mélyebb gödör csillámos, sárga, álréteges homok- rétegéből a következő faunát gyűjtöttem: Congeria sp. ind., Unió Wetzleri Dunkl., U. Neumayri Pen., U. atavus Partsch, Pisidium rugosum Neum., P. sp. ind., Hyalinia (Polita) miocenica Andr., Tachaea Etelkae Hal., T. delphiniensis Font.. Eulota an n. sp., Zonites an n. sp., Triptychia hungarica Hal., T. sp. ind., Limnaea (Limnophysa) palustris Mull. foss., L. ( Limno - physa) palustris Mull. foss. var. turricula Held., Planorbis (Core- tus) cornu Brngn., Melanopsis decollata Stol., M. Entzi Brus., M. sp. ind., Hydrobia longaeva Neum., H. sp. ind., Vivipara Fuchsi Neum,. Vivipara Suessi Neum., Vivipara sp. ind., Valvata piscinalis Mull., Bithynia tentaculata L. b) Kismákfa (Vas megye). A Kába magaspart oldalában, a vasvár-kismákfai út mellett köz- vetlenül, Kismákfától P5 km-nyire K-re, képlékeny zöld agyagréteg képezi az altalajt. Erre sárga, csillámos kvarc-homokréteg települt, ahonnan: Unió Neumayri Penecke., Unio[sp. ind., s néhány Helix-f aj héjtöredékeit gyűjtöttem. c) Baltavár (Vas megye). Az irodalomból jól ismert lelőhely jelenlegi föltárási viszonyai mellett a kövületes rétegekhez nem lehet hozzáférkőzni. Csak kis dara- bon bukkanik elő a csontos réteg fedője. Ez elvékonyodó 40 — 50 cm vastag homokos kavicsréteg, innen: Galactochilus sp. ind., Tachaea cf. delphinensis Font. nehány példányát gyűjtöttem. 22 SÜMEGHY JÓZSEF DR. d) Vicsori major (Zala megye). Zalabértöl 2 km-nyire ÉNy-ra, Vicsori major közvetlen szomszéd- ságában, a Baltavár felé vezető országút mellett, kb. 4 m magas fal álréteges, szürke homokréteget tár föl. Alsó része apró kavicsos, márga- gumós, felső fele erősen vasrozsdás kifejlődésü. A kavicsos szintből: Procampylaca an n. sp., tíalactochilus levanticum n. sp., Tackaea Etel- káé Halav., Hydrobia sp. ind., Valvata piscinalis Mull., és néhány meghatározásra nem alkalmas Unió- héj töredékét gyűjtöttem. e) Nagytilaj (Zala megye). Nagytilaj község Baltavártól 3 km-nyire DNy-ra, a Tilaji-patak mindkét partján fekszik. A községtől Pakod felé haladva, N ándor-major mellett, a Szepetki-erdő K-i végződésénél, 6 m magas falú föltárásban a következő rétegsort figyelhetjük meg: Legfelül 050 m vastag homokos lösz. Ezalatt 1*20 m vastag zöldes- sárga homokos agyagréteg fekszik. Alatta 4 m vastag, álréteges vas- festéses sárga homokréteg helyezkedik el. Legalul 20 — 30 cm vastag, aprószemü kvarckavicsból álló réteg fekszik, mely a következő fajokat tartalmazza: Hyalinia sp. ind., Procampylaca an n. sp., Tachaea Etelkae Halav., Planorbis ( Coretus ) comu Brongn., Limnaea (Limnophysa) palustris Müller., Melanopsis praemorsa Lin., M. decollata Stol. f) Pakod (Zala megye). A felső Zala-völgyben, Zalabértöl 3 km-nyire DNy-ra találjuk Pakod községet. Vasúti őrháza közelében, a Tölcsányi-major alatt, kavicsbányát nyitottak meg. A föltárás szelvénye a következő: Legalul 6 — -7 m vastagságban álréteges szürke homokréteget talá- lunk; a közepetáján s az aljában 50 — 60 cm vastag kavicsrétegek tele- pültek közbe, ezekből néhány molluszkum-maradványt gyűjtöttem: Unió Neurnayri Penecke., U. cf. Zelebori M. Horn., U. atavus Partsch, Zonites an n. sp., Eulota an n. sp., Valvata piscinalis Müller, Melanopsis decollata Stol. A legalsó rétegre 1 m vastag zöldesszürke agyagréteg települt. A következő réteg 0*40 — 0-50 m vastag sötétszürke agyag. Efölött 0'70 m vastag zöldessárga agyagréteget találunk. Fölötte 1 m vastag sötétszürke agyagréteg fekszik, ahonnan gazdag diluviális faunát gyűjtöttem. Legfölül 0\5 m vastag homokos agyagréteg s humusz települt. g) Egervári Szőlőhegy (Vas megye). Zalaegerszegtől 9 km-nyire ÉK-re, a Sárvíz-patak völgyében talál- juk Egervár községet. A falutól x/2 km-nyire DNy-ra, az Egervár-Nagv- FÖLDTANI MEGFIGYELÉSEK A ZALA-RÁBA KÖZÉ ESŐ TERÜLETRŐL. 23 pali felé vezető mezei út mély bevágásában, nagy vastagságban vannak az alsó-levantei korú rétegek föltárva. 40 — 50 m vastagságban álréte- ges, csillámos, szürke kvarc-homokból állanak, amely közé 50 — 60 cm vastag kavicsrétegek települtek. A Szőlőhegy lábánál 180 m t. sz. f. magasságban egy ilyen kavicsrétegből a következő fajokat gyűjtöttem: Pisidium rugosum Neum., P. sp. ind., Unió Wetzleri Dunkl., U. Neu- mayri Penecke., U. sp. ind., Galactochilus levanticum n. sp., Eulota an n. sp., Procampylaea an n. sp., Valvata piscinalis Müller. h) Nagypáli (Zala megye). Zalaegerszegtől 7 km-nyire É-ra, Nagypáli község kis ákácerdejé- ben, az alsó-levantei emelet rétegei 8 — 10 m magas falú árokkal vannak föltárva. Legalul sárgásszürke álréteges kvarc-homokréteg helyezkedik el. Fölötte 3 m vastag szürke kvarc-homokréteget találunk, a közepe- táján kavicslencse ül. Innen a következő ősmaradványokat sikerült ki- szabadítanom : Unió Wetzleri Dunkl., U. Neumayri Penecke., U. atavus Partsch, U. sp. ind., Pisidium rugosum Neum., Hyalina sp. ind., Zonites an n. sp., Eulota an n. sp., Procampylaea an n. sp., Galactochi- lus levanticum, n. sp., Clausilia búb, Triptychia cf. hungarica Halav., Limnea (Limnophysa) palustris Mull., L. (L.) palustris Mull. var. gracilis Ház., Planorbis (Coretus) cornu Brongn., Pl. (Gyrorbis) baconius Halav., Pl. (Gyraulus) sp., Melánia sp. ind., Melanopsis Entzi Brus., M. decollata Stol., Hydrobia longaeva Neum., H. sp. ind., Vivipara Fuchsi Neum., V. Suessi Neum., V. cf. Lóczyi Halav., Valvata piscinalis Mull., Neritina sp. ind. A kövületes réteg fölött álréteges, vasfestéses kvarc-homokréteg következik 5 — 6 m vastagságban. Legfölül 4—5 m vastag kavicstakaró helyezkedik el. i) Besenyő (Zala megye). A Válicka völgyéből, Zalaegerszeg és Besenyő között, átlag 200 m t. sz. f. magasságú halom emelkedik. D-i végződésénél, a besenyői kápolna alatt 8 — 9 m magas homokfal tárja föl üledéksorát. Legalul vörös homokkő, fölötte kiékelődő, 30 — 50 cm vastag kavicsréteget talá- lunk. Innen: Unió Wetzleri Dunkl., Procampylaea an n. sp., Galacto- chilus levanticum n. sp., Melanopsis decollata Stol., Valvata piscinalis Müller — fajokat gyűjtöttem. j) Nemesapáti (Zala megye). A Szévíz völgye É-i szakaszában, magas padmalyon fekszik Nemes- apáti község. É-i bejáratánál, a Csertán-major mellett, 10 m magas föl- tárásban a következő rétegsort találjuk: 24 SÜMEGHY JÓZSEF DR. Alul álréteges, vasfestéses, csillámos kvarc-homokréteg. Fölötte álréteges, erősen vasas festésű, szürke homokréteg. A kb. 6 — 7 in vastag réteg közepetáján két, 30 — 40 cm-es kavicslencse helyezkedik el, innen a következő fajokat gyűjtöttem: Zonites an n. sp., Eulota an n. sp., Xerophyla sp. ind., Galactochilus sp. ind., Melanopsis decollata Stol. s néhány Congeria sp.- re emlékeztető héjtöredéket. * A felsorolt lelőhelyeken kívül még Boldogasszonyfa (Vas megye), Egervári 2. sz. lelőhely s az Űjmajor (Zala megye) mellett levő új lelő- helyekről gyűjtöttem be gazdag levantei korú faunákat, de ez utóbbia- kat külön óhajtom ismertetni. * Rétegcsoportunk anyagára nézve egynemű, főleg álréteges, csillámos, szürke kvarc-homokból áll. Alsóbb szintjeiben vékony kvarc-kavicsrétegekből, felső részében pedig álréteges, vasas festésű sárga vagy vöröses szürke kvarc-homokból áll. Legalsó részét mindenütt az Unió W etzleri Dunkler tömeges fellépésével jellemzett szint alkotja. De ez területünkön nem keskenyebb-szélesebb „Unio-s homoki encse“ a más petrográfiai kifejlődésű rétegek között s nem a hajdani vízszín gyakori eusztatikus ingadozásait jelző folyók kitöltött medreinek átmetszete, hanem folytonos és általános takaróként transz- gredál a legfelső-pannoniai rétegeken. Deltaágait folyton változtató, szétterjengő folyók törmelékkúpjainak kezdeti szakaszát jelző képződ- mények ezek s a Zala-Rába fennsík altalaját képező, a legfelső-panno- niai alemelet denudált térszínét beborító egységes takarók. Hosszan elnyúló pásztákban bukkannak a felszínre, főleg a patakvölgyek magas partjain. Rótegcsoportunk Körmend és Vasvár között, a Rába-magas- parton, a Szél-Sárvíz-Baltavári-psitakok völgyeiben, a nagykutasi eró- ziós völgyben nagy vastagságban van kifejlődve. Vastagsága 50 — 80 m között váltakozik, aszerint, hogy távolabb, vagy közelebb esik-e a Kis- Magyar-Alföld medencéje belsejétől. A medence üledéksorát felépítő fiatalabb képződményekhez viszonyítva, a legnagyobb függőleges kiter- jedést mutatja. Elterjedése a feküt képező felső-pannon iái rétegek fölött általános. Eróziós és deflációs depressziókká s völgyületekké kidolgo- zott egyenetlen térszínt borít be, mint az Alpokból lefutó folyók árad- mányai s deltaképződményei. Általában azt mondhatjuk, hogy a leg- felső-pannoniai agyag-, homokkő- és homokrétegekre jól elkülöníthető szintben, diszkordánsan települt. Faunái alapján minden kétséget kizárólag megállapítható alsó- levantei kora. Főleg szárazföldi és folyóvízi fajokból álló faunáit s az FÖLDTANI MEGFIGYELÉSEK A ZALA-RÁBA KÖZÉ ESŐ TERÜLETRŐL. 25 uralkodó alakok előfordulási viszonyait tekintve szokatlan, a többi magyarországi alsó-levantei képződményekétől eltérő jellegű faunákat találunk rétegeiben. Feltűnő nagy számú trópusi, xeroterm jellegű faunáik, meg a felső-pannoniai s alsó-levantei korú rétegek között mutatkozó díszkor dancia. a vizsgált területen elsősorban azt bizonyít- ják, hogy a pannoniai sekély tóság a Kis-Magyar-Alföld déli öblében a felső-pannon végén gyorsan kiapadt s kiszáradt térszínén száraz, siva- tagi időszak denudációs munkája vette kezdetét. Faunáinkkal az alsóausztriai Moosbrunn, a vasmegyei Doroszló s Pestszentlőrinc faunái állanak a legközelebbi rokonságban. Az osztrák geológusok egybehangzó véleménye szerint a terüle- tünkkel szomszédos keletstiriai öböl a felső-pannonban szárazzá vált.. Winkler A.11 Fehring környékéről pliocén s pleisztocén terraszokat is kimutatott, melyek közül a 340 m fölöttiek levantei korúak. A Glei- chenberg vidéki bazaltokról Stur12 azt állítja, hogy belvederei kavicson törtek át, ennek görgetegeit tartalmazzák. Ez a kavicstakaró azonban az Ezüsthegyen nem terjed túl, tovább K-re, a Zala forrásvidékénél már álréteges homokot találunk a felső-levantei kavicstakaró alatt s a medence belseje felé fokozatosan megvastagodva lejt lefelé a felső- pannoniai szinlőn. Úgy magyarázhatjuk ezt a jelenséget, hogy a Glei- chenberg, Fehring körüli határozott folyókavicsok, mint hajdani tör- melékkúpok durvább anyagai, ott rakódtak le s tovább K-re már csak a finomabb hordalék, a szegletes szemű homok rakódott le. Csak a leg- alsó, az Unió W etzleri-s szint tartalmaz apróbb szemű kavicsot. Rétegcsoportunk faunáinak rokonsága a moosbrunni, doroszlói s-# pestszentlőrinci faunákkal, megerősítik azon geomorfológiai megállapí- tást, hogy a felső-pannon végén, területünk szárazzá vált térszínén denudációs ciklus veszi kezdetét. Ennek a ciklusnak korát, a Kis-Magyar- Alföld pannoniai tavának lecsapolódását s ezzel a területünkre eső nagy törmelékkúp kialakulását az alsó-levantei kor eleje jelöli. A fölvett terület főleg keleti felében, a Sárvíz- patak mindkét olda- lán, a vasvári Rába-magaspart felső szintjeiben, finomabb anyagból: homok- s vékony agyagszintekből fölépült üledéksort találunk réteg- csoportunkra települve. A homokok erősen vasrozsdásak, álréteges kifej- lődésüek, az agyagerek homokosak s apró kavicsot is tartalmaznak. Ezeket a rétegeket talán már középső levantei korúaknak tekinthetjük, bár az alattuk levő idősebb levantei képződményekbe közös alkotú anyaggal, konkordáns településsel mennek át. Boldogasszonyfá-ná\ s 11 Winkler A.: Beitrag zűr Kenntnis des oststeierischen Pliocans. (Jahrb. d. G_ Staatsanst, 1921. LXXI. pag. 1 — 50.) 12 Stur D.: Geologie dér Steiermark, 1871. 593. old. 26 SÜMEGHY JÓZSEF DR. Vasvár-nél fiatalabb levantei korra valló faunákat is tartalmaznak, de a néhány jellemzőbb faj alapján, egyelőre csak föltételesen jelezhetjük ezt az alemeletet. tn 7. áb.a. Vázlatos szelvény Vaspör és ttaltavái között. I. Diluvialis vasborsós agyag és lösz; II. felsö- levantei korú kavicstakaró; III. alsó-levantei korú rétegcsopoit; Illa) Unió Wetzleri, Dunkler, — töme- ges föllépésével jellemzett szint; IV. telső-pannoniai korú rétegcsoport 3. Felsőslevantei korú kavicstakaró. A Zala-Rába közti lösz és vasborsós agyaggal fedett fennsíkon, 200 m t. sz. f. közepes magasságban, az eddig tárgyalt képződmények fedőjében kavicstakarót találunk. Rétegcsoportunk különböző nagyságú szögletes és legömbölyített, vasas festésű kavicsból áll. Ahol a homok nagyobb mennyiségben fordul elő benne, ott álrétegzése szembetűnő. A kavicsok kvarcitból állanak, mészkőkavics nincs közöttük. A tör- melékkúp lejtőjén ereszkednek alá a Kis-Magyar-Alföld medencéje felé. ÉD-i irányban fektetett szelvénye a folyótörmelékkúp ideális képét nyújtja, amennyiben legmagasabb pontjai NyK-i irányú hossztengelyé- ben helyezkednek el s ettől jobbra és balra, a Rába, illetve a Zala felé mind alacsonyabb lesz a térszín. Nagyobb területeket borít, mint ahogy a régi térképeken jelezve van. Vastagságát a Nádasdi-erdőben s Őri- szentpéternél 10 — 12, Nagy telekesnél 6 — 8, Baltavárnál 5 méternek mértem. Általában azt tapasztaltam, hogy a Zala-Rába vízválasztó vonalától valamivel délebbre, a legvastagabb kifejlődésű; mintha itt NyK-i irányú, hosszú vápában ülne. Cholnoky13 és Lóczy14 a kavics- takaró déli vonalát: Zalalövő-Alsóbagod-Nagykutas-Lakhegy-Gősfai- hegyen át húzták meg s az e vonaltól É- és Ny-ra eső területet tekin- tették a t.ulajdonképeni fennsíknak s a rajta elhelyezkedő kavicsot, kavicstakarónak. Jelzett vonaltól D-re eső kavics, egészen Türjéig — szerintük — már egy mélyebben fekvő terrasz, a Zala felső-terrasz kavicsa. A feltételezett terraszkavics határvonalát bejártam s ott csak azt láttam, hogy megszakítás nélkül megy át a szétválasztott kavics- takaróba. A kavicstakaró a vízválasztó vonaltól, mint legkiemelkedőbb 13 Cholnoky J. : A Balaton hidrografiája. Budapest, 1918. 123. old. 11 Lóczy L. : I. m. 438. old. ■ FÖLDTANI MEGFIGYELÉSEK A ZALA-RÁBA KÖZÉ ESŐ TERÜLETRŐL. 27 résztől, fokozatosan szelíd, alig észrevehető lejtőn ereszkedik a Zala felé. A kavics mindenütt egyforma nagyságú, a terrasznak jelzett területen épp úgy, mint a fennsíkon, sehol sem homokosabb, vagy apróbb szemű, sehol sem szakad meg, ami a különválasztást megokolná. Kutatásaim közben kiderült, hogy a kavicstakaró megvan Gősfától, Baltavártól D-re is s déli határát mindenütt a Zala völgye képezi. Az alsó-levantei alemelet ideje alatt bekövetkező denudációs fázis területünkön is egye- netlen térszínt alakított ki. Ezért van az, hogy a kavicstakaró 20 — 30 m szintkülönbségeket megközelítő, változó magasságokban helyezkedik el az idősebb levantei rétegeken. A m. kir. Földtani Intézet magyarázó szöveg nélkül kiadott 1 : 144.000-es méretű térképein „diluviális, vagy legfelső neogén korú kavics“ jelzéssel van feltüntetve. 4. Diluviális lösz, vasborsós agyag rétegcsoportja. Kisebb-nagyobb foltokban borítják az idősebb képződményeket s inkább regionális, mint szintekre való tagolódással különülnek el egy- mástól. A Sárvíz-patak völgyétől K-re típusos és homokos lösz, ettől Ny-ra pedig vasborsós agyag az uralkodó kőzet. A Zalától D-re eső dombo- kon típusos és homokos lösz, a völgyek oldalait pedig völgyi lösz borítja. A három régióban elhelyezkedő diluviális üledékek közül leg- típusosabb kifejlődésben a vasborsós agyagot találjuk. Ez a Sárvíztől Ny-ra, a Zala-Rába közti fennsíkon nagyobb foltokat alkot. Vastag- sága változó, sehol sem haladja túl az 5 métert. Kelet felé elvékonyodik s a Sárvíz táján lassankint átadja uralkodó szerepét a lösznek. Általában sárgásbarna, vagy vereses színű agyag s Homok ez. A lösztől könnyen meg lehet különböztetni, mert bőven tartalmaz musz- kovit lemezkéket s érdes tapintású, durvaszemű homok alkot ja. A lösz- szel való érintkezési vonalánál a két kőzet pontos összefüggését nehéz kinyomozni. Nem födi el mindenütt a fennsíkkavicsot, csak ott, ahol hepe-hupás a térszín. A nagyobb terjedelmű platókon rendesen hiány- zik. Az eredetileg löszös képződmény a kavicson s a folyton mozgó homokon nem igen maradhatott meg. Az ÉÉNy-i szélnek kitett sík pla- tókon, meg a fűnövényzetet nélkülöző kavicson nem vethetett lábat. A hetvenes években még hatalmas tölgyerdőségek borították a fennsík legnagyobb részét. A Sárvíztől Ny-ra való regionális elhelyezkedésére valószínű magyarázatnak tartom, hogy az eredetileg vékony lösztakaró a folytonos erdei vegetáció következtében vasrozsdás agyaggá ala- kult át. A lösz előfordulását illetőleg a szélárnyék területünkön is érvé- nyesül. Típusos lösz alig van területünkön. Az É-ra néző lejtőkön 28 SÜMEGHY JÓZSEF DR. inkább homokos lösz, vagy löszhomok található s itt vékony, míg a dombhátak D-i lejtőin 6 — 8 m vastagságot is elér. Homokos lösz, lösz- homok borítja általában az ollári, tilaji, szepetki s baltavári erdő fenn- síkkavicsát, a zalamenti lejtőkön már általánosabb takaró s itt vas- tagabb is. Lóczy fennsíkok löszének nevezi s eolikus folyamatoknak s az uralkodó ÉÉNy-i szélnek tulajdonítja keletkezését. A Zalától D-re elterülő ÉNy — DK-i irányú dombsorok oldalain a típusos lösznek a völgyi lösszel való kapcsolatát vizsgálhatjuk. Fenn a tetőn típusos löszt találunk, itt rendesen vékony takarót képez; a lejtőn lefelé ereszkedve, éles határ nélkül kezd homokosabbá válni, itt már kevésbbé meszes s a völgy talpa fölött levelesen rétegessé válik. Legalul apró kavicsok ülnek benne s sötétebb sárga agyagos sávok tűn- nek fel a szürke alapban. A Válicka völgyében, Botfánál és Besenyőnél találjuk a legszebb kifejlődésben. Búcsúszentlászlónál szép faunát gyűj- töttem a löszfalakból. A Jánka-hegyi mammut-lelet arról tanúskodik, hogy a lösz felhal- mozódása a diluvium elején vette kezdetét. Lóczy a vidék típusos és völgyi löszeinek lerakódását egyidőben történt folyamatnak tekinti s szerinte csak származásukban van különbség. A BALTAVÁRI LELŐHELY RÉTEGTANI HELYZETE. (A 8-ik ábrával.) írta: Sűmeghy József dr.* A baltavári világhírű pliocénkori csontlelőhely fokozottabb mér- tékben fölkeltheti a szakkörök figyelmét, amióta puhatestű ősmaradvá- nyok is előkerültek a csontos rétegekből. Suess1 óta meglehetősen nagy irodalom is keletkezett a baltavári fauna körül s ismeretes, hogy a pikermii típusú emlősmaradványok eredetére és rétegtani helyzetére vonatkozólag megoszoltak a vélemények. Lóczy2 szerint megoldatlan probléma, hogy a baltavári emlősfauna a pliocén rétegsorozat melyik szintjébe illesztendő. Európában az alsó-pliocén-pontusi fauna szorosan véve csak a felső-miocén állatvilág folytatása s mivel a pliocén réte- gekben talált emlősmaradványokat idősebb korok lerakódásaiból is idé- zik, a fokozatos és régiók szerint különbözően átalakuló, de folytonos- * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1923. december 19-én tartott szak- ülésén. 1 Suess E. : Die grossen Raubthiere dér österreichischen Tertiarablagerungen. (Sitzbr. d. k. Akad. d. Wiss. XLIII. Bd. 1. Abt., pag. 217.) 2 Lóczy L. : A Balaton környékének geológiai képződményei. 584. old. Buda- pest, 1913. A BALTAVÁRI LELŐHELY RÉTEGTANI HELYZETE. 29 ságban élő faunák pontosabb korhatározásra csak kellő kritikával használhatók. De nincs megegyezés sem a szóban levő terület, sem pedig a magyar- országi pliocén szintjeinek általánosabb helyzetéről sem. így nem csoda, ha a baltavári emlősfaunát Suess3 a belvederei kavics szintjével, Sto- liczka4 és Pethő3 az alsó-pliocénnal, Hoernes R.6 a thráciai emelet- tel, Lóczy,7 Lőrenthey,8 Schlesinger0 a felső-pannoniai-pontusi eme- lettel állították párhuzamba. Sinzow10 a felső-szarmata emeletbe tarto- zónak mondta, Halaváts11 régebben az alsó-pontusi emeletbe, újab- ban,12 a puhatestű fauna alapján, a legfelső-pontusi emeletbe helyezte. Kormos13 eleinte a középső-pannoniai-pontusi korba illesztette, később megjelent munkájában,14 az emlősfauna részletes ismertetésekor már nem mondott véleményt a fauna koráról. Nem találunk megállapodást a kövületes rétegek keletkezése kér- désében sem. A legelfogadhatóbb magyarázatot LóczYnál kaphatjuk,15 aki a csontos rétegeket szárazföldön keletkezett üregkitöltésnek tartotta, föltéve, hogy még a fauna életében az egész Bakony-Alpok közötti túladunai vidék hosszabb ideig szárazfölddé vált s ezt a szárazföldi periódust újra vízszéli elbontás követte, mely azután a faunát kiölte. Mostanában jelent meg Halaváts, a baltavári csontos rétegekből előkerült, puhatestű ősmaradványokat ismertető munkája.16 Szerencsés 3 Suess E. : Das Antlitz dér Erde, B. I. S. 422. 4 Stoliczka F. : Übersichtsaufnahme des südwestliehen Theiles von Ungarn. Jahrb. d. k. k. Geol. R.-A. 1883. B. XIII. pag. 13. 5 Pethő Gy. : Baltavár ősemlőseiről. (A m. kir. Földt. Int. évi jelentése 1884-ről, 59. old.) 6 Hoernes R. : Bau und Bild Österreichs, 978—999. és 1015. old. 7 Lóczy L. : I. m. 359. old. 8 Lőrenthey I. : Adatok a balatonmelléki pannoniai korú rétegek faunájához, Paleont. függ. IV. k. III. közi. 181. old. * Schlesinger-Günther : Die Mastodonten dér Budapester Sammlungen. (Geo- logica Hungarica, Tóm. II. Fasc. 1.) Budapest, 1922. 10 Sinzow : Lásd : Schréter Z. : A magyarországi szarmata korú rétegek rétegtani helyzete. Koeh-Emlékkönyv, 136. old. Budapest, 1912. 11 Halaváts Gy. : A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája, Paleont. függ. IV. k. II. közi. 20. old. 12 Halaváts Gy. : A baltavári felsőpontusi korú molluszka-fauna. KI. a m. k. Földt. Int. Évk. XXIV. k. 6. f. 396. old. Budapest, 1923. 13 Kormos T.: A magyarországi preglaciális fauna származástani problémája. Koch-Emlékkönyv. 46(8). old. Budapest, 1912. 14 Kormos T. : Az 1913. évben végzett ásatásaim eredményei. A m. kir. Földt. Int. É. J. 1913-ról. 506 — 523. old. Budapest, 1914. 15 Lóczy L. : I. m. 588(9). old. 16 Halaváts Gy. : A baltavári felsőpontusi korú molluszka-fauna. KI. a m. k. Földt. Int. Évk. XXIV. k. 6. f. Budapest, 1923. 30 SÜMEGHY JÓZSEF DR. körülménynek tekinthető, ha úgy őslénytanilag, mint rétegtanilag oly fontos lelőhelyen, mint Baltaváron is, emlős és puhatestű, ősmaradvá- nyok együtt fordulnak elő, mert így előállhat az a ritkább eset, hogy két különböző természetű, de egyformán fontos állatcsoport alapján, pontosabb kormegállapításhoz juthatunk. Miután úgy a baltavári faunát, mint környéke földtani viszonyait áttanulmányoztam, arra a meggyőződésre jutottam, hogy az eddigi iro- dalom a lelőhely rétegeinek települési viszonyaira és elterjedésére nézve nem nyújthat elegendő felvilágosítást s a különböző magya- rázatok a fauna korára vonatkozólag, hibás adatokra támaszkodó következtetéseket vontak maguk után. Ennek oka főleg abban a körül- ményben keresendő, hogy akik eddig a baltavári fauna rétegtani hely- zetét tanulmányozták, csak a lelőhely rétegsorát vizsgálták, de kör- nyéke földtani felépítésére, vagy ősföldrajzi-fizikai állapotára tekin- tettel nem voltak. Igaz ugyan, hogy a régebbi kutatók előtt ismeret- lenek voltak azok a gazdag levantei faunájú lelőhelyek, melyeket Balta- vár tágabb környékén csak újabban fedeztem föl, így nem csoda, ha olyan illusztris szerzők is, mint Lóczy, Vitális,17 hipotézist állítottak fel a baltavári csonttelep keletkezési idejére vonatkozólag, ha ugyanis azt a középső és felső pannoniai rétegek közé helyezzük. Halaváts pedig a távoli Günzburg puhatestű faunáját állítja párhuzamba a balta- várival.18 Baltavár tágabb környéke földtani felépítésében egymással válta- kozó agyag-, álréteges homok- és kavicsos homok-rétegek vesznek részt. Tetemes vastagságot sehol el nem érő, lencseszerűen kiékelődő rétegek ezek s olyan ősi folyó, vagy folyók törmelékkúpját alkotják, melyek a felső-pannontól kezdve, sőt valószínű, hogy régibb idő óta a Kis- Magyar- Alföld medencéje nyugati peremét üledékeikkel feltöltötték. Mélyebb szintjeiben is kimutatható a magasabb s alacsonyabb víz okozta durvább és finomabb anyag váltakozó települése, míg felső szint- jeit, az egész törmelékkúpot beborító kavicstakaró alatt, az említett sűrűn váltakozó rétegek képezik, melyek úgyszólván egymásra vannak halmozva s rövid távolságokra már kiékülnek. A magasabb szintek különböző színű, településű és változatos anyaga, változó árterű folyóra enged következtetni. Képződésük idejében a mai Rába-Zala közötti fennsík már oly magasra volt feltöltve, hogy az ősi folyó több ágra szakadozhatott s kanyarulatokat alkotva folyhatott végig a törmelék- kúpon. Az ősi Zala folyó áradmányai töltötték meg azt a nyugatról északkeletnek tartó szinklinális barázdát, mely a Zala mai folyásától 17 Lóczy: A Balaton környékének geológiai képződményei stb. 589. old. Buda- pest, 1913. 18 I. m. 406. old. A BALTAVÁRI LELŐHELY RÉTEGTAN1 HELYZETE. 31 északra, Zalaháshágy-Nagykutas-Egervár-Boldogasszonyfa-Baltavár irá- nyában húzódott, melynek felsőbb szintjeiből a baltavárival megegyező molluszkum faunák kerültek elő több pontról. A baltavári Szőllőhegy (217 m) meglehetősen idegenül válik el a környék magaslataitól. Északról déli irányban húzódó dombhát ez s több kisebb-nagyobb föltárásban vizsgálhatjuk rétegsorát. Egyik a már ismert kövületes lelőhely, a falú felé ereszkedő országút bevágásá- ban. Ennek közelében dél felé, az országúttal párhuzamosan, 8 — 10 m magas, meredekfalú „horgos44 tárja föl a Szőllőshegy üledéksorát. A községi temető mellett, azután a hegy délnyugati lábánál több kisebb- nagyobb árok ad jó feltárásokat. É — D-i irányban fektetett szelvénye, É — D-i irányban kiékelődő, vékonyabb-vastagabb homok-, álréteges kavi- csos homok- s agyag-rétegeket tüntet föl. Az agyagos erek fogásán nyúl- nak bele a homokba és sűrűn egymásmellé sorakozó mészkonkréciókból, vagy mészbreccsás hordalékból állanak, kompakt rétegeket nem alkot- nak. A Szőllőhegy dél felé nyúló lankás oldalain az agyagos rétegek eltűnnek s helyüket apró kavicsos homok s álréteges homok foglalják el. Föltehető, hogy két folyó, vagy folyóágból importált törmelék hal- mozódott itt össze, amit az a körülmény is megmagyaráz, hogy a Szőllőhegy típusos példája a mezának. A hegy tetején 8 m vastagságot elérő kavicstakaró megvédte az alatta levő lazább anyagokat a később bekövetkező diluviális eróziók pusztításaitól s mint típusos meza maradt meg a kavics felszínből. Cholnoky19 szerint ilyen szigetek csak folyóvölgyek találkozása helyén szoktak képződni s így föltehető, hogy két feiyó; vagy folyóág egyesülése táján keletkezett ez a sziget is. Böckh Hugó20 a baltavári emlősmaradványokat összehordottaknak tételezte fel, ami a bezáró rétegek képződési módját illetőleg immár bebizonyosodott. Olyan laza üledékek között, mint amilyenekből a Szőllőhegy is fölépült, üregkitöltést nehezen lehet elképzelni. Inkább elhagyott morotvaszeru mélyedés lehetett az a lencseszerű agyagréteg, mely az ősmaradványokat tartalmazza, ahova nagyobb áradások mos- hatták be azokat. Tizenhét emlős- és tizenhét molluszkum-fajból álló fauna került eddig elő a kövületes rétegből.21 A puhatestű fajok példányai a hasonló korú szomszédos lelőhelyek faunáiból jóval nagyobb számban kerültek elő s így módomban áll a meghatározást illetőleg néhány módosítást tennem: Unió Baltaváriensis Halaváts — helyett: Unió Neumayri 10 Dr. Cholnoky J. : A Balaton hidrografiája. A Balaton tud. tanúim, stb. l. k. II. rész, 144. old. Budapest, 1918. 10 Böckh H. : Geológia. II. k. 746. old. Selmecbánya, 1909. 21 V. ö. Kormos T. : Az 1913. évben végzett ásatásaim eredményei. Baltavár. A m. kir. Földt. Int. É. J. 1913-ról. II. rész, 510(12), old. Budapest, 1914. 32 SÜMEGHY JÓZSEF DR. Penecke., Helix (Tacheocampylaea) Doderleini Brusina — helyett: Galactochilus levanticum n. sp., Vivipara Semsey Halaváts — helyett: Vivipara Suessi Neumann olvasandó. A baltavári molluszkum fauna kevert fauna, ami a bezáró rétegek természetéből is következik. Folyóvízi, mocsári s szárazföldi fajokból áll. Egyedszámban a fluviatilis, fajszámban a xeroterm fajok vannak túlsúlyban. Az alatta levő felső-pannoniai emelet faunáitól eltér, mert legtöbb faja új, vagy pedig elkorcsosult állapotban jön át ide. Ez utóbbi fajok filogenetikai s zoogeográfiai szempontból különfélék: mélyebb, a felső-pannoniai emelet fajaiból helyben fejlődött, genetikailag azokkal szoros vérrokonságban álló átmeneti fajok; idősebb korok faunáiból le- származtatható átmeneti, olyan erős ellenállóképességű termőül fajok, melyeknek a klimatikus viszonyok hatására inkább a földrajzi elterje- désük változott meg s végül idegen területről bevándorolt fajok. 8. ábra. A baltavári Szöllőhegy vázlatos szelvénye. 1. Alluvium; 2. agyagos lösz; 3. kavics- takaró; 4. álréteges csillámos szürke kvarchomok; 5 álréteges durvaszemű sárga homok; 6. kavicsos homok csigákkal; 7. kövületes réteg; 8. szürke agyag; 9. mészkonkréciós sárga homok; 10. mészbreccsás zöld agyag; 11. sárgászöld agyagréteg. Bajos elképzelni a baltavárinál ideálisabb molluszkum faunát, mely oly hűen elénk vázolná az akkori geográfiai viszonyokat. A Stiriai- öbölnek a felső-pannonban történt szárazzá válása után, a területünkre eső részen is, a pannon-tó kezdetben félsós vizét az Alpokból lefutó folyók vizei rohamosan kiédesítették. Majd a felső-pannon végén a folyók törmelékei területünk állóvizeit is teljesen visszaszorították, féítöltötték s utána a már szárazzá vált térszínen az Unió Wetzleri-t tartalmazó folyók megkezdték denudációs munkájukat. Erre a száraz- földi periódusra esik a baltavári faunát magukba záró rétegek képző- dése is. Néhány szívósabb faj a gyorsan változó geográfiai, klímabeli viszonyokkal megbirkózva, átvergődött a felső-pannonból az alsó- levanteikumig s kisebb mocsarakban tengette tovább életét. A folyó- vízi fajok ellenben, a megváltozott, de a nekik rendkívüli módon ked- vező fizikai viszonyok következtében elszaporodtak s variálódtak. De ugyanakkor feltűnő nagy számban felléptek xeroterm fajok, mind olyan új faj, melyeknek — legalább eddigi ismereteink szerint — csak a szarmatában találjuk vérrokonukat s viszont recens formákkal szoros .genetikai kapcsolatban állanak. Bár az édesvízi alakokat majdnem ki- A BALTAVÁRI LELŐHELY RÉTEGTANI HELYZETE. 33 vétel nélkül idézik a székelyföldi s a szlavóniai alsó-levantei korú faunákból, azokkal csak mint szárazföldi fáciest jelző, egykorú faunák vethetők össze. Az eredetileg is talán nagyobb mélységű székelyföldi s szlavóniai felső-pannoniai tavak feltöltődési folyamata sokkal lassab- ban történt, mint itt, s míg azoknál típusos tavi faunák is kifejlődhet- tek az alsó-levanteikumban. itt ugyanakkor már szárazzá vált térszint találunk kifejlődött folyórendszerekkel, s az ennek megfelelő faunákat. Az emlősfauna pontosabb korának megítélésénél tisztán a mol- luszkum faunára s a paleográfiai viszonyokra támaszkodhatunk. Egyes fajait idősebb pannon rétegekből is idézik s néhány új alakon kívül, több faja fiatalabb korú üledékekben gyakori fajokkal áll szorosabb rokonságban. Két fontosabb ősmaradványa, a Mustodon longirostris Kaup. s a Dinotherium giganteum Kaup. pannon korú lelőhelyein — általában — homok- és kavicstelepekből származik. Ezek a telepek összehasonlíthatók a Bálát on-környék Unio-s homoklencséivel vagy kiékelődő szenes rétegeivel, tehát a pannon sikér víz fiatalabb idejebeli, vízszíni ingadozásokkor közbeékelődő olyan szárazföldi képződmények- kel, melyekhez a két ősmaradvány életföltételét köthetjük. De nem az Unió Wetzleri-s folyólerakódásokhoz, mert ezek a rétegek fiatalab- bak. Jelen esetben eldöntendő, hogy az a F ehring-, Lassnitz- stb. kör- nyéki fauna, mely az egész pannonban talált magának száraz területe- ket, hol fennmaradhatott, a baltavári magasabb szintre valló faunában alakult-e át, vagy pedig folyóvizek mosták ki pannoniai rétegekből? Schlesinger22 a baltavári Mustodon longirostris-os leletet, a mollusz- kum fauna alapján, a felső-pannonba helyezi, de ugyanakkor a baltavári puhatestű faunával teljesen megegyező doroszlói fauna mastodon fog- leletét, biztos levanteit jelző arvernensis-nek határozza meg.23 Bár a bezáró rétegek természetéből következtetve, összemosottaknak kell föl- tételeznünk az emlősfaunát, de így is észrevehető a fauna fokozatos átmenete idősebből a fiatalabbá. Inkább felső-pannonra jellemző fajok- ból áll — az eddig ismert hasonló faunákból következtetve — , de tekin- tettel arra a körülményre, hogy folyóhordalékba van beletemetkezve, sztratigráfiai megítélésnél latba nem igen eshetik. Más elbírálás alá esik azonban vele szemben a molluszkum fauna. Különböző természetű fajai fejlődésmenetében a törvényszerű, jól sza- bályozott — mondjuk — normális fejlődésű fajai mellett, gyorsabb fejlődési! formákat is megfigyelhetünk egyes specieseknél, de ezek a kivételek csak szabályt erősítenek meg. Minél változatosabb valamely 22 Schlesinger G. : Die Mastodonten dér Budapester Sammlungen. (Geologira Hungarica; T. II. Fasc. 1. 45- old. Budapest, 1922.). 23 Schlesinger: Die Mastodonten dér Budapester Sammlungen. (Geologica Hun- gariea. T. II. Fasc. 1. 210. old. Budapest, 1922. Földtani Közlöny. LIIT. köt. 1923. 3 34 SÜMEGHY JÓZSEF DR. molluszkum fauna — származás szempontjából — , annál több oldalról észrevehető reagensei a topográfiai viszonyoknak, a fizikai változások- nak; annál pontosabban árulják el a környezetet, amivel ok és okozati összefüggésben állanak. A baltavári molluszkum fauna más-más termé- szetű nemzetségeinek fejlődésmenete fokról-fokra követte területünkön a felső-pannontól az alsó-levantei emelet idejéig beállott változásokat. Nem úgynevezett „vezérkövületeireil, hanem az egészre, mint „ vezér- faunára “ támaszkodva, bezáró rétegei képződési idejét olyan száraz, sivatagi periódusba kell helyezni, ami a terület viszonyainak megfele- lően, csak az alsó-levantei emelet lehet. Általánosságban nem lehet ugyan kimondani, hogy az emlősfauna rovására a molluszkum fauna a jobb korhatározó, de a jelen szeren- csésebb esetben igen. Mire a miocén jellegű, valószínűleg már az alsó szarmatában bevándorolt emlősfauna az egységesen kialakult levantei klímaterületre átkerült, az általában szűk elhatároltság körében élt fajok fejlődési folyamata közben többször megváltozott környezet, sze- nilis formákat hozott létre. Ebben az időben már predesztinálva voltak a kihalásra s szenilis jellegük is a kormegállapításnál zavart okozhat. Föltételezhető, hogy genetikai sorrendjük ebben a szakaszában már nem tudtak lépést tartani a külső behatásokkal könnyebben megalkuvó akkori molluszkum faunákkal s talán ez a körülmény oka annak, hogy a két állattörzset sztrati gráfiai elbírálásnál nem lehet egymással pár- huzamba állítani. Szeged, 1923 december 15. ÉTETÉSI VIZSGÁLATOK A BOTESI CHALKOPIRITEN. (A 9 — 11. ábrával.) Irta: Tokody László dr.* A chalkopirit étetésével Toborffy Z. és A. Himmelbauer fog- lalkoztak. Toborffy a pulacavoi chalkopiritet étette HN03 és H2SOi-gyel/ Himmelbauer2 étetőszerül különböző arányban higított királyvizet és conc. NaOH-oldatot használt. H2S04, HN03 és HCl nem volt meg- felelő, sem a megömlesztett NaOH. Sugárképet (Lichtbild) nem figyelt meg. Általános tételként említi, hogy a savakkal való étetés után a + szfenoidlapok fénytelenek és korrodáltak, rajtuk étetési dombok vannak; a — szfenoidlapok fényesek és étetési idomok borítják őket, * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1922 nov. 8-i szakülésén. 1 Math. és Term.-tud. Ért. 1903. p. 380. 2 Tschermak’s Min. u. petr. Mitt. 1908. p. 327 — 352. ÉTETÉSI VIZSGÁLATOK A BOTESI CHALKOPIR1TEN. 35 NaOH-t használva, a jelenség megfordított. A II. r. bipiramisokon aszimmetrikus idomokat figyelt meg. Savakkal való étetésnél az étetési zóna (111) : (001), (111) : (100) és (111) : (010), alkalihidroxidok hatására: (100) : (111), (010) : (111) és (001) : (111). A Becken- KAMP-tól leírt rombos szimmetriájú chalkopiritek alacsonyabb szim- metriájának okát az anyalúg koncentrációjának megváltozásában látja. Az általam megvizsgált kristályok Botesről származnak s azokat Mauritz B. egyet, tanár úr írta le részletesen.3 Vizsgálataimnál a következő oldószereket használtam. HCl conc. etetési idő 15 — 25 perc. H2S0 4 conc. étetési idő 1'25 — 2-5 perc, hígítva nem eredményez idomokat. HN03 conc. 40 mp — 2 perc, hígítva nem alkalmas. Királyvíz conc. és hígítva, étetési idő 0'5 — 5 perc. NaOH conc. oldata, étetési idő 6—12 óra. Cc,H2(N02)30Na (nátriumpikrát)4, éte- tési idő 1*5— 3 óra. — HN03 és királyvizzel való étetés után kiváló ként CS2-vel távolítottam el. Az étetési alakok vizsgálata teljesen ugyanazon módszer szerint történt, melyet már a pirít étetési viszonyait tárgyaló munkámban részletesen leírtam.5 Vizsgálataim során 109 kristályt étettem meg. ÉTETÉS SAVAKKAL. 1. Kénsavas étetés. \ A kénsavat a chalkopirit étetésére először Toborffy használta; Himmelbauer nem ért vele eredményt. A kénsavat addig kell melegí- tenünk, míg forrni kezd és a kóntrioxid fehér gőz alakjában elszáll, ekkor a megétetendő kristályt belebocsájtjuk. Ilyen eljárás mellett igen szép idomokat nyerünk. A kristályt l-5 percig étetve, igen szép idomokat kapunk a negatív szfenoidlapokon. Az idomok egyenlőszárú háromszögek, melyek a ma- gasságuk irányában néha megnyúltak (9. ábra c). A másodrendű bipiramis lapjain kevés számú, különálló, aszim- metrikus idomok jelentkeznek. Ezek nem oly nagy számúak, mint a negatív szfenoidlap idomai. Alakjuk megnyúlt általános háromszög; leghosszabb oldaluk megduzzadtnak látszik (9. ábra c). Nagyságuk a magasság irányában mérve 3 — 4 ,u. Oly ikreknél, melyeknél az ikerlap egy alapszfenoidlap s a két egyén pozitív és negatív szfenoidlapjai egy síkba jutnak, az étetett 3 Math. és Term.-tud. Ért. 1918. XXXVI. 539-547. 4 100 cm3 25%-os NaOH-oldatba 2 g pikrinsavat adtam s azután vízfürdőn félóráig melegítettem. 8 Földtani Közlöny. 1921—22. LI— LII. 52—66. 3 36 TOKODY LÁSZLÓ DR. kristályon az ikerkópződés feltűnik. Ugyanis míg a negativ szfenoid lapját étetési idomok borítják, addig a pozitiv szfenoidon étetési dom- bok helyezkednek el. Az étetési dombok és idomok között igen éles határ húzódik. A negativ szfenoidlapokon észlelt idomokat általában jellemzi, hogy oldallapjaik megduzzadtak. Nagyságuk meglehetősen állandó, a magasság irányában mérve: 6- — 7 p. A lapok étetés után rozsdabarnára színeződnek és fényüket a nega- tiv szfenoidlapok kivételével elvesztik. Sugárképet nem tudtam meg- figyelni. Két percnyi étetés után a negativ szfenoidlapon igen kevés idom jelentkezik, ezek már nagyon közel állnak az egyenlő oldalú három- szögekhez. A negativ szfenoidlap most is megtartja fényét. Sugár- képet nem lehetett észlelni. Ha a kristályt 2-25 percig étetjük, a pozitiv szfenoidlapon sűrűn egymáshoz csatlakozó étetési dombokat figyelhetünk meg. A dombok vetülete egyenlőszárú háromszög, de már megközelíti az egyenlőoldalú háromszöget (10. ábra). Az étetési dombok nagysága: 4 — 5 p. A negativ szfenoidlapon egyenlőszárú háromszögalakú idomok jelentkeznek. Ezek az idomok teljesen olyanok, mint a 1*5 percnyi été- it ábra. tés után megfigyelhetők, csakhogy sokkal sűrűbben lépnek fel. A kris- tálylap szélén, az élekhez közelálló idomok rendkívül szépen fejlődői- tek, önálló határozott alakjuk van. A belső étetési lapok jól észrevehe- tők s a belső étetési lapok alapján két típusba oszthatók: a) a belső étetési lapokat egy másik, a szfenoidlappal párhuzamos lap zárja le, b) típusnál az utóbbi lap hiányzik (9. ábra). Az a) típus a gyako- ribb. Elég gyakran figyelhetők meg egymásba tokozott idomok; ez a jelenség csakis az a) tipusnál észlelhető. Az idomok nagysága: 4—10 p. A kristálylapok, a negativ szfenoidlap kivételével elvesztik fényüket. A sugárképnek csak igen halvány nyomait láthatjuk. 2’5 percnyi étetés után a kénsav szétmarja a kristályt. Higítot* kénsavval eredményre nem jutottam. Etetési vizsgálatok a botesi chalkopiriten. 37 2. Étetés királyvízzel. A királyvizzel való étetóst először Himmelbauer alkalmazta. Az 1 : 1 arányban vízzel hígított királyvízzel a következő eredményeket kaptam. A kristály 40 másodpercnyi étetése után a negatív szfenoidlapot nem nagy számmal borítják az igen apró idomok, melyek egyenlőszám háromszögek. Belső étetési lapok nem voltak megfigyelhetők. A pozitív szfenoidlapon étetési dombok jelentkeztek. 50 másodpercnyi étetés után a rendkívül apró étetési idomok a lapot nagy számmal lepték el. A pozitív szfenoidon sűrűn vannak éte- tési dombok. A (201) lapját aszimmetrikus idomok fedték. A lapok, a negatív szfenoid kivételével fényüket elvesztették. 0'5 perc után a negatív szfenoidlapon elszórtan megjelennek a nagyon apró étetési idomok, alakjuk egyenlőszárú háromszög, ez azon- ban igen közel áll az egyenlőoldalú háromszöghöz. Belső étetési lapok nem vehetők észre. Az idom étetési lapjainak éle párhuzamos a meg- étetett kristálylap éleivel, tehát az étetési lapok az (111) : (001), (lTl) : (100) és (111) : (01i0)|zónákban fekszenek, mint azt mér Himmelbauer is megállapította. Az idomok nagysága alig éri el az egy mikront. A J 201 { tűszerű aszimmetrikus idomokat mutatott, melyek általános háromszögek. Orientációjukat Himmelbauer megállapította már, t. i. a hosszabb magasságuk merőleges az (111) : (201) élre és csúcsuk ettől elfordult. Az idomok nagysága a hosszabb magasság irányában mérve: 2 — 3 u. A pozitív szfenoidlapon étetési dombok lépnek fel. A lapok fényü- ket elvesztik, a negatív szfenoidlapok kivételével. Sugárkép nem mutat- kozott. A kristálylapok % percnyi étetés után szép étetési alakokat tün- tettek fel. Az idomok rendkívül nagy számmal borítják a negatív szfenoidlapot. Egyedül álló idomok rendkívül ritkák, ezeknek az alakja egyenlőszárú háromszög, amely nem sokban tér el az egyenlőoldalú háromszögtől. A belső étetési lapokat nem minden esetben ismerhetni fel; ha észrevehetők, akkor az idomokat az a) típusba kell sorolnunk. Az idomok alig érik el az egy mikron nagyságot. A pozitív szfenoid lapját sűrűn borítják a rendkívül apró étetési dombok, melyeknek alakját közelebbről meghatározni nem volt lehető. A >201! tűszerű aszimmetrikus idomokat mutatott. Belső étetési lapokat felismerni nem lehetett. Kisebb mennyiségben borítják a lapot, mint a szfenoidlapok étetési alakjai, de nagyobb számmal jelentkez- nek azon kristályok bipiramisainak idomainál, melyek rövidebb ideig 38 TOKODY LÁSZLÓ DR. voltak az oldószer hatásának kitéve. Méretük egy mikron, néha nagyob- bak is. A kristály lapok étetés után fényüket teljesen elvesztik; kivéve a negatív szfenoid lapjait. Úgy a pozitív, mint a negatív szfenoidlapokon — a % percnyi étetés után — alkalmam volt sugárképet megfigyelni. A negatív szfenoid lapján a sugárkép sokkal nagyobb intenzitású, mint a pozitív szfenoidon, mert ez utóbbinál a lapnak rostozottsága a sugárkép meg- jelenését befolyásolja. A negatív szfenoidlapon megjelenő sugárképnél szembetűnik az erősfényű középponti mag, melyből két sugár indul ki. A sugarak közül az egyik pontosan vertikális irányú, az (111): (001) övbe esik, míg a másik vele 20° 30’-nyi szöget képez. A sugarak intenzitása a centrális mag intenzitásánál kisebb. A pozitív szfenoidlapon megfigyelhető sugárkép erősfényű centrá- lis magból áll, melyből egyetlen sugár indul ki s ez a mellék szimmetria- sík irányába esik. Az egész kép fényerőssége jóval kisebb, mint a negatív szfenoidlap sugárkép intenzitása. A másodrendű bipiramison néha lehetséges volt a sugárképnek halavány alakját észlelni, de pontosabb meghatározása nem volt lehet- séges. Ha az oldószert 1 királyvíz : 2H20 arányban alkalmazzuk, kielégítő eredményt érünk el. Ekkor hosszabb idő szükséges az étetéshez. A kris- tályt 5 percig étetve, a negatív és pozitív szfenoidlapokon, valamint a II. r. bipiramison az étetésnek csak halavány nyomai vehetők észre. 5‘5 percnyi étetés után jól fejlett idomok nagy számban fedik az J201Í lapjait, melyek egyenlőszárú, majdnem egyenlőoldalú három- szögek. Belső étetési lapokat nem minden esetben figyelhetni meg; az idomok valószínűleg az a) típust követik. Méretük alig egy mikron. A pozitív szfenoidon sűrűn elhelyezkedő étetési dombok figyel- hetők meg. A különböző indexű másodrendű bipiramisokon apró, tű- alakú étetési idomok léptek fel, melyek a lapokat nem nagy számmal borították. Az idomok hosszabb magassága merőleges a pozitív szfe- noid élére. A lapok fényüket, a negatív szfenoidlapok kivételével elvesztik. Sugárkép nem volt megfigyelhető. 3. Étetés salétromsavval. A salétromsavat a chalkopirit étetésére először Toborffy alkal- mazta.3 * * 6 • L. c. ETETÉSI VIZSGÁLATOK A BOTES1 CHALKOPIRITEN. 39 Egy percnyi étetés után egy lapon sem észlelhető jól kialakult éte- tési alak. 1*5 perc után az étetési alakok mindig csak a negatív szfenoid lap- ján jelentkeznek; a többi lapot az oldószer teljesen elmarja. Az idomok elszórtan fekszenek; alakjuk egyenlőszárú háromszög, belső étetési lap- jaik alapján a b) típusba tartoznak. Nagyságuk: 1'5 g. A lap fényes. Két percig étetve a kristályt, a negatív szfenoidon idomok állapít- hatók meg, melyek rendkívül sűrűén helyezkednek egymás mellé; az ido- mok háromszögek. Nagyságuk nem éri el az egy mikron nagyságot. A lap fényét megőrzi. 2' 5 percnyi maratás után a negatív szfenoid kivételével az összes lapok szétroncsolódtak. A lap fénye erősen csökkent. 5 percig étetve a kristályokat, csak a maratás erőteljes nyomait állapíthatjuk meg. 4. Étetés sósavval. Sósavval nem kapunk kielégítő eredményt. A lapokon az étetés nyomai kétségtelenül megállapíthatók, de a fellépő étetési formák már nem határozhatók meg. Sósavat csak koncentrált állapotban alkal- mazhatjuk, higítottan nem támadja meg a kristályt. 25 percnél több idő múlva az összes vas mint oxid válik ki, s ez a további vizsgálato- kat lehetetlenné teszi. A lapok fényüket elvesztik, csak a negatív szfenoid lapja őrzi meg, de erősen csökkentett intenzitással. Sugárkép- nek nyomait sem lehet észlelni. Étetés nátriumhidroxiddai. A NaOH-t koncentrált oldat alakjában először Himmelbauer alkalmazta. Megömlesztett anyaggal célt nem érhetünk, mert benne a kristályok teljesen szótpattogzanak. A nátriumhidroxiddai eszközölt étetések után a negatív és pozitív szfenoid lapjai teljesen ellenkezően viselkednek , mint viselkedtek volt a savas étetésekkel szemben. A legjobb eredményt 6 órai étetés után értem el. Jó idomok jelen- nek meg a rostozott vagy befuttatott, pozitívnak tekintett szfenoid- lapon. Az idomok a lapokat egyenletesen borítják. Ahol a lap erőseb- ben rostozott, ott idomok nem figyelhetők meg. Az idomok többnyire különállók, egyenlőszárú háromszögek, melyek kis mértékben térnek el az egyenlőoldalú háromszögektől, alakilag tökéletesen megegyeznek a 10. ábrán feltüntetett étetési dombokkal. Nagyságuk: 5 — 6 y. A negatív szfenoidlapon igen apró étetési dombok figyelhetők meg nagy számmal. 40 TOKODY LÁSZLÓ DR. A } 201 ' másodrendű bipiramison az idomok teljesen megegyeznek a savas étetések után a másodrendű bipiramisokon fellépő idomokkal; aszimmetrikusak, általános háromszögalakúak, de hosszabb magas- ságuk a (201) : (001) zónába esik. A kristálylapok fényüket elvesztik. Sugárképet nem tudtam megfigyelni. Etetés nátriumpikr áttol. Az oldószert forrón alkalmaztam. A legjobb eredményt 2 óra hosz- száig tartó étetés után kaptam. A nátriumpikr áttol szemben a kristá- lyok úgy viselkednek, mint a savakkal szemben: a negativ szfenoid- lapon tűntek fel az étetési idomok, míg a pozitiv szfenoidlapon étetési dombok. 10. ábra. A negatív szfenoidlapon jól kialakult idomok figyelhetők meg. Az idomok alakja egyenlőszárú háromszög, amely csak nagyon kevéssé tér el az egyenlőoldalú háromszögtől. Az idomok a belső étetési lapok alapján a b) típusba sorolhatók. Az idomok határvonala mindig rendkívül éles. Az idomok mérete; 1 p. Az idomok többnyire magában- állók; a csoportos megjelenés nem gyakori. Az idomok különállósága és az állandó méret jellemzi a nátriumpikrátos étetést. A negativ szfenoidlapok az étetés után fényüket megtartják. Kétórai étetés után jelentkező idomok alakját és eloszlását a 11. ábra mutatja. A kristályokat 1*5 óráig étetve, a negativ szfenoidlapon az előb- biekkel teljesen megegyező idomok jelentkeznek, egyenlőszárú három- szögek, melyek kevéssé térnek el az egyenlőoldalútól. A belső étetési lapok alapján az idomok az a) típusba tartoznak. Némely esetben az idomok a b) típusba tartoznak. A jó kifejlődésű idomok inkább a lapok széle felé találhatók, egyenként helyezkednek el, csoportokat sohasem alkotnak. A pozitiv szfenoidlapon az étetés igen erőteljes nyomokat hagyott; valószínűleg étetési dombok fedik, azonban mivoltuk ponto- san meg nem állapítható. A lap chagrines felületűnek látszik. A másod- rendű bipiramisokon néha idomok jelentkeztek, de oly aprók, hogy pon- tos alakjuk meg nem határozható. ÉTETÉSI VIZSGÁLATOK A BOTES1 CHALKOP1R1TEN. 41 A lapok fényüket a negativ szfenoidlapok kivételével elvesztették. Az egy és fél órás étetés után a negativ szfenoidlapon rendkívül éles sugárkép jelentkezett. A sugárkép áll egy középponti magból és belőle kiinduló két sugárból; a középponti magot csillogó mező veszi körül. A centrális mag és a sugarak intenzitása megegyező. Az egyik 6ugár függőleges helyzetű, az (111) : (001) zónában fekszik; a máso- dik sugár az előbbivel 21°40’-nyi szöget zár be. 11. ábra. Fél óráig tartó etetés után a pozitív szfenoid lapján etetési dom- bok vehetők észre, ugyanekkor a negativ szfenoidon az étetésnek csak halvány nyomai észlelhetők. Összefoglalás. Az idomok eloszlása a lapokon az összes alkalmazott oldószerek használata után egyenletes. Az idomok legnagyobb részben különállók. Az idomok alakjában nagy a megegyezés a legkülönfélébb oldó- szerek alkalmazása mellett is. A szfenoidlapokon mindig egyenlőszárú háromszögek jelentkeznek, melyek csak kevéssé térnek el az egyenlő- cldálú háromszögektől. A másodrendű bipiramisokon általános háromszögalakú idomok lépnek fel. A chalkopirit. étetésénél is feltűnik az a szabályszerűség, melyre már a pirít étetési viszonyait tárgyaló munkámban rámutattam, hogy t. i. a nagyobb viszkozitású oldószerek eredményezik a legjobban ki- alakult idomokat. A chalkopiritet étéivé a legjobb idomokat kapjuk a kénsav alkalmazásakor, míg a legkevésbbé jól kialakult idomok a só- savval való étetés után jelentkeznek. Az idomok orientációja: a savakkal és nátriumpikráttal végzett étetések után a szfenoidlapokon jelentkező idomok az (111) : (001), (111) : (100) és (111) : (010) zónákban fekszenek. A nátriumhidroxi- dos étetés után fellépő idomok az (100) : (111), (010) : (111) és (001) : (111) zónákba esnek. A J201! másodrendű bipiramison meg- figyelt étetési idomok a savas és nátriumpikrátos étetések után közeli- 42 TOKODY LÁSZLÓ DR. tőleg az (111) :_C 1 00 ) és (201) : (110) zónák metszéspont jában feksze- nek, tehát a (311) indexű lapnak felelnek meg; a nátriumhidroxidos étetésnél az étetési zónák (001) : (100), illetve (001) : (010). Az idomok méreténél az egyes oldószerek alkalmazásán belül és általában sem észlelhető nagyobb ingadozás. A negativ szfenoid lap- jain fellépő idomok mérete egy és hét mikron között van és pedig a leg- kisebb (lg) idomok a királyvíz, salétromsav és nátriumpikrát alkal- mazása után jelentkeznek; míg a legnagyobb (6 — 7 g) idomokat a kén- savas étetés után nyerjük. A másodrendű bipiramisokon az idomok mé- rete 1 — 4 g és pedig legkisebb (1 g) a nátriumpikráttal való étetés után, legnagyobb idom (4 u) pedig kénsavas maratás után keletkezik. Az étetési idő a savakkal eszközölt étetéseknél általában rövid, míg a nátriumpikrát és nátriumhidroxid esetében hosszabb. Savak alkalmazásakor a legrövidebb étetési idő 40 másodperc volt a király- víz és salétromsav használatakor. Leghosszabb idő 25 perc sósavnál. Általában pedig L5 — 2 percig állottak a kristályok a savtermészetű oldószerek hatása alatt. Nátriumpikráttal és nátriumhidroxiddal vég- zett étetéseknél az étetési idő két, illetve hat óra volt. A legnagyobb oldódási ellentállást, vagyis a legkisebb oldódási sebességet a negativ szfenoid lapjai tanúsítják, majd ezeket követik sorrendben a bipiramislapok. Sugárkép csak a királyvízzel és a nátriumpikráttal végzett éteté- sek után jelentkezett; nyomokban mutatkozott a kénsavas és nátrium- hidroxidos étetés után. A negativ szfenoidlapon fellépő sugárkép úgy a királyvízzel, mint a nátriumpikráttal eszközölt étetések után teljes megegyezést mutatott. A pozitiv szfenoidlapon sugárkép csak a király- vizes étetés után tűnt fel, intenzitása sokkal gyengébb, mint a negativ szfenoidlapon. A másodrendű bipiramison csak a nátriumpikrát os étetés után volt sugárkép. A kristálylapok fényüket az étetés után elvesztik, kivételt csak a negativ szfenoidlap képez. Az étetés után a negativ és pozitiv szfenoid- lapok egymástól jól elkülöníthetők, amennyiben a negativ szfenoid- lapok, melyek étetés előtt fényesek és símák voltak, étetés után is megtartják fényüket, míg a pozitiv szfenoidok fénytelenek lesznek. A fentebbi vizsgálatokból az tűnik ki, hogy a chalkopirit a négy- zetes rendszer szkalenoederes hemiédriájának szimmetriáját követi. Munkámat befejezve, kedves kötelességet teljesítek, midőn Dr. Mauritz Béla tud.-egyet. nv. r. tanár úrnak őszinte hálás köszönetét mondok értékes tanácsaiért, melyekkel munkám egész folyamán támo- gatni szives volt. Budapest, 1919 június 1-én. (Készült a budapesti tudományegyetem ásvány-kőzettani intézetében.) A CSOBÁNKAI FELSŐ-EOCÉN. 43 A CSOBÁNKAI FELSŐ-EOCÉN. írta : Strausz László DR. * Az eocén-rétegek ezen a területen eddig jóformán ismeretlenek voltak, amennyiben csak egyetlen kis folton talált Koch Antal felső- eocén mészkövet. Ezen eocén folt a Hubertusz-kápolna dombján, vagy ahogy ő a helyet megnevezi, a patakmalom feletti dombon, Csobánká- tól északra, az Oszoly-hegy északnyugati szikláival szemben van. Koch így írja le ezt az előfordulást „A Szentendre-Visegrádi és a Pilis- hegység földtani leírása44 című munkájában: „A trachit-hegycsoport felé a csobánkai patakmalom fölött emelkedő domb az utolsó pont, melyen nummulitmész előjön. A barnásszürke márgás mészkő táblás rétegei sziklafalat képezve kiállanak s a Dachstein-mészt födik. Apró gyér nummuliteken kívül oly nagy mennyiségben tartalmazza az Ostrea cfr. cymbula Lamk. kövült héjjait, hogy ezektől tökéletesen breccianemű kinézése van.44 (Földt. Int. Évkönyve, I. kötet.) Az ő adatait veszi át Schafarzik Ferenc is, aki az óbuda-szentendrei 1 : 75.000 méretű geológiai térképlapon e foltot fel is tüntette, a Hubertusz-kápolna dombjának legtetején. Egyéb helyről a környéken nem mutattak ki eocén rétegeket, valamint arra sem lehetett eddig következtetést le- vonni, hogy ez az egy előfordulás mely más hasonló korú képződmé- nyek felé bírhatott összeköttetéssel. Itt ugyanis két valószínűséggel lehetett számolni: vagy délnyugatról, Pilisvörösvár felől, vagy délkelet- ről, Budakalász és Békásmegyer irányából nyúlt ide egy tengerág a nummulitmeszet lerakó bartonien korú tengerből. A múlt év nyarát a szomszéd Pomáz faluban töltvén, számos ki- rándulást tettem erre a környékre, a szóba.nlevő rétegeket vizsgálván. A már ismert egy előforduláson kívül még négy helyen találtam meg a felső-eocén rétegeket, bennük a foraminiferák és Ostreák mellett egy helyen szép molluszka-faunát is találtam, főleg pedig sikerült kimutat- nom egy tudtommal Magyarországon az eocénben eddigelé ismeretlen képződményt: az aszteridás-mészkövet. A vizsgált feltárások mind közvetlenül Csobánka. falutól északra és keletre vannak. A Hubertusz-kápolna egy kelet felé meredeken aláeső, míg a többi irányban szelídebb lejtős oldalú domb tetején épült. Már e domb mor- fológiájából is ítélhetünk az azt alkotó képződményekre vonatkozólag: a keleti oldalon szilárd mészkövet találunk, míg a többi oldalról a ke- vésbbé ellenálló alsó-oligocén agyagos rétegek veszik körül, mintegy rásímulva a domb magvát alkotó triász-rögre. Ezek az alsó-oligocén- rétegek nincsenek kielégítően feltárva, a keleti sziklás oldal azonban * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1923. évi június 6-iki szakülésén. 44 STRAUSZ LÁSZLÓ DR. a vizsgálatra igen alkalmas, annál is inkább, mert a domb tövében folyik a Dera-patak, mely a lejtő alján is megakadályozza a törmelék- felhalmozódást s így legalsó részen is megfigyelhetők a szálban álló rétegek. A Dera-patak nyugati oldalán, közvetlenül a domb tövében vagy 30 méter szélességben, de csak igen kis vastagságban nummulitmészkő van, oldalt tőle pedig dachstein-mész. A nummulitmészkő feküje nem határozottan látható, de úgy látszik, hogy nem ér le egészen a patak medréig, mert itt már a dachstein-mészkő konstatálható. Az eocén- mészkő körülbelül 5 — 6 méter vastag réteget alkot s elég határozottan két részre különül. Alul van az Ostreás réteg, mely rendkívüli bőség- ben tartalmazza az Ostrea cymbula Lk. faj teknőit, ellenben egyéb kövület, igen kevés nummulittól, lithotham- nium-gumóktól, valamint az aszterida-táblácskáktól eltekintve, nem található benne. Felső rétege a foraminiferás réteg, melyben a nummu- litok uralkodnak s itt már több lithothamnium és aszterida-maradvány is előfordul. Ez utóbbi réteg faunája különben nagyon hasonló az Oszolyon található hasonló képződményéhez, melynek faunáját ott fel is sorolom. A nummulitmész fedőjeként egy rendkívül kis területen, alig pár négyzetméteren, hárshegyi homokkő simul a meredek hegy- oldalát alkotó dachstein-mészre. A dachstein-mészkő majdnem a domb tetejéig húzódik fel, azonban itt felette ismét nummulit-mészkő követ- kezik; ezt az előfordulást ismertette már régebben Koch Antal. E képződmény különben teljesen azonos a hegy tövében levővel; itt is alsó rétege Ostreás, a felső nummulites, orbitoidás, s vastagsága is körülbelül egyezik az előbbivel; szélessége körülbelül 40 — 50 méter. Kőzetanyagra s kövületekre is teljesen egyezik az alsó előfordulással. Fedőjét szintén hárshegyi homokkő alkotja, mintegy félrecsapott sapka- ként, a kápolnától délkeletre egy kis terjedelmű, egészen vékony rétegben. Határozottan látszik ezekből, hogy a domb tövében és tetején levő nummulitmészkő-foltok tökéletesen összetartoznak, s egy vetődés következtében kerültek csak egymás fölé. Ez a vetődés jól megfigyel- hető s eléggé instruktivus példája is az egyszerű vetőnek, ahol a réteg- sor szabályos ismétlődése látható, s vető sík irányát is nagyjából lát- hatjuk, amennyiben ez majdnem teljesen megfelelhetett a mai domb- oldalnak. A Hubertusz-kápolna dombjával szemben az Oszoly-hegy nyugati lejtőjén jókora területen heverő nummulitmészkő-darabokat találtam. A CS0BÁNKA1 FELSŐ-EOCÉN. 45 Ezek között körülbelül egyenlő mennyiségben voltak Ostreás és fora- miniferás darabok. A harmadik nummulit mészkő-előfordulás az Oszoly-hegy déli és a délkeleti oldalain van, ahol a 329-es főcsúcstól kelet felé egy nagyobb lapos terül el. Az óbuda-szentendrei geológiai térképlap szerint e terület felső, északi része dachstein-mészkőből áll, a völgy felőli, alsó, déli részét pedig hárshegyi homokkő borítja. A valóságban azonban majdnem fordított a helyzet; s e két képződmény mellett még a num- mulit-mészkő is szerepel. Az Ősz oly— Bányahegy (Spitzberg) közötti kelet-nyugati irányú völgynek fenekét keleten a nummulit-mészkő alkotja, csak a nyugati részén vágódott be a völgy egészen a dachstein-mészkőig. Itt látható legjobban, az északi lejtőn, az Oszoly-csúcs közelében, hogy a dachstein- mész felett közvetlenül a felső-eocén mészkő Ostreás rétege, efölött pedig a foraminiferás réteg következik. Itt ezek a rétegek nem valami kövületdúsak, s az Ostreák, nummulitek, orbitoidák és aszteridák ki- vételével más kövületekre csak fáradságos gyűjtéssel sikerül ráakadni. Az Ostreás rétegben rendkívül bőven lép fel az Ostrea cymbula Lamk., ellenben egyéb kövületek, még a nummulitesek is, igen ritkák benne. Előfordulnak azonban, még pedig egyes helyeken igen bőven, az aszteridák apró, különálló s igen feltűnő mésztestecskéi. A lazább, mál- lottas darabokból gyakran egészben is kiszabadíthatok, a keményebb darabokban pedig a töréslapokon megismerhetők romboederes kalcit- hasadásukról és az echinida-tüskéktől eltérő szögletes kereszt- metszetükről. A foraminiferás rétegben már valamivel több kövület fordul elő s ennek faunája hasonló a Hubertusz-kápolna dombján előforduló nummulitmészkőéhez. Innen a következő kövületek valók: Miliola sp., Operculina ammonea Leym., Orbitoides papyracea Bon., TSummulites Fichteli-intermedius. Kor all -tör ed ék , Asterida-táblácskák, Cidaris-tüskék , Natica sp. Az aszterida mésztestecskék itt is olyan bőven fordulnak elő, hogy mindezeket az eocén rétegeket aszteridás nummulitmészkőnek nevezhet- jük. Hasonló jellegű képződmény eddig nem volt ismeretes hazánkból. A nummulitmészkő a völgy oldalát majdnem teljesen borítja, a fennsík szélénél azonban már kisebb-nagyobb foltokban rátelepül a hárshegyi homokkő, mely azután szaggatottan bár, de fedi az Oszoly csúcsától északkeletre levő hegyhátat egészen a Dera-patakig. Mindez a terület a geológiai térképen dachstein-mésznek van feltüntetve, csupán a Dera-patak mellett van egy vékony sávban hárshegyi homokkő-elő- fordulás berajzolva. Ahol még a hárshegyi homokkő alól felbukkan a nummulitmész, ott változóan hol az Ostreás, hol a foraminiferás réteg 46 STiUUSZ LÁSZLÓ DR. látható. Ennek oka azonban nem az, hogy az Ostreás és foraminiferás réteg egymáshoz való viszonya nem volna állandó, hanem csak az, hogy a felső réteg a fedő homokkővel együtt már elpusztult; nincsen azonban az sem kizárva, hogy helyenkint még a hárshegyi homokkő képződése előtt pusztult el a nummulit-mészkő felső, foraminiferás rétege. A negyedik eocén előfordulás a feltárásait illetőleg ugyan a leg- kevesebbet nyújt valamennyi között, faunája azonban mindegyiknél jóval gazdagabb, másrészt pedig itt az egykori tengerpart vonalának elhelyezkedésére vonatkozólag nyerhetünk értékes adatokat. Ez az elő- fordulás, mely azonban az oszolyival teljesen összefügg, az Oszolytól délre levő 357 méter magas Bányahegyen, vagy ahogyan a katonai tér- kép nevezi, Spitzbergen van. A Bányahegy alapja is dachstein-mészkő, mely főleg a Csobánka felőli meredek sziklás oldalt alkotja, míg a hegy tetején és keleti oldalán hatalmas vastagságban a hárshegyi homokkő található, melyet itt több nagy bányában is fejtettek. Csobánka felől, a tető közelében, a dachstein-mész és a hárshegyi homokkőrétegek között rosszul feltárva s a bányák hányóitól is eltakarva van egy vékony eocén réteg, melynek főképen csak heverő törmelékdarabjai találhatók. Anyaga vereses homokos mészkő, melyben igen nagy szám- ban fordulnak elő a Crassatellák. Ugyanitt fehér kvarcszemcséket tar- talmazó mészkő is van, melyben nummulitok vannak csupán, ezek is csak kis mennyiségben. A település különben itt alig figyelhető meg. Északnyugat felé a völgy felé haladva, egyre jellemzőbb alakban és nagyobb területen lép fel a nummulit-mész, mely itt a völgyön át meg- szakítás nélkül átmegy az Oszolyra. A hegy keletészakkeleti részén van meg legnagyobb területen a nummulit-mészkő, mely itt nem tagolható két rétegre, sem az Ostreás, sem a foraminiferás réteg nincs meg itt olyan kifejlődésben, mint az Oszolyon és a Hubertusz-kápolnánál. A heverő törmelékből kis fáradsággal számos molluszka gyűjthető. A megtartás azonban sok kívánni valót hagy hátra, s a meghatározások emiatt csak nagy nehézséggel eszközölhetők s mivel túlnyomóan csak kőbelekről van szó, megbízhatatlanok is. Ezért, amíg jobb megtartású anyag nem kerül ki, csupán a génuszok jelzésére merek szorítkozni. A következő génuszok fordulnak itt elő, némelyik több faj által is képviselve: Modiola, Lucina, Diplodonta, Cardium, Tellina, Trochus, Natica, Turritella, Terebellum, Cassidaria, Buccinum, Fusus (?), Mitra, Voluta, Cryptoconus, Conus. Ezeken kívül találtam még Korall-töredékeket és Echinida ainbu- lakrál-mező-töredéket. A fajok pontos meghatározása nélkül is megállapítható, hogy ez A CSOBÁNKAI FELSŐ-EOCÉN. 47 a réteg a nentikus régió közepes mélységű részeiből származhat; ezt bizonyítja, hogy a faunából hiányzanak a durvahéjú nagyobb alakok. A bányahegyi felsőeocén rétegek képződési viszonyaira vonatkozó- lag ez adatokból elég nagy valószínűséggel bíró következtetéseket vonhatunk le. A felsőeocén tenger partvonala a Bányahegy tetejének (a 357-es pontnak) közelében húzódhatott, mivel az itt található homokos mészkő partközeli képződmény. Északkelet felé egyre mélyebb lett a tenger, ezt mutatja legalább is az átmenet a homokos mészkőtől a kevés kavicstartalmú nummulit-mészbe, majd a tiszta molluszkás mészkőbe. Ez utóbbi képződmény már a neritikus régió közepes mély- ségéből származhat. Még egy érdekes negatívum is tapasztalható a tárgyalt területen: sehol sincsen a dachstein-mészkő és a nummulit- mész között breccsás, konglomerátos réteg, melyet a Budai hegységben több helyen is megtaláltak, s mely réteg feltétlenül parti képződmény, úgynevezett alapkonglomerát. Hiányát területünkön azzal lehet meg- magyarázni, hogy a tenger nem lassan, fokozatosan transzgredálta a felsőeocénben ezt a vidéket, hanem hirtelen nagyobb süllyedés követ- keztében egyszerre önthette el. Mindezeket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a felsőeocén- tenger nem kis területet borított a pomázi Podit’ nevű daehstein-mész fennsíktól nyugatra; szárazulat volt azonban itt a 329-es és a 272-es csúcs. Valószínűleg a mai Csobánka falu helye felett nyúlt észak felé egy tengerág (a 329-es magaslattól délre és nyugatra) a Hubertusz- kápolna dombja felé; errefelé a tenger északi partja teljesen ismeretlen egyelőre. Part közelléte gyanítható azonban a Bányahegy csúcsától kevéssel délnyugatra. Ez egyúttal azt is valószínűvé teszi, hogy a ten- ger Békásmegyer és Budakalász irányából nyúlt ide, nem pedig Vörös- vár felől, mivel éppen ebben az irányban kell a part közellétét feltéte- leznünk. Határozott bizonyítékot azonban erre nem tudtam találni, mivel a rétegek igen nagy része már elpusztult; főleg fontos lett volna megtalálni a nummulit-meszet a Nagykevély északkeleti oldalán, mely a közvetlen összeköttetést alkotta volna Békásmegyer felé, de itt eocén- rétegeknek nyomára sem akadtam. A Nagykevély-hegy körüli részeket utoljára Lobontiu vizsgálta, s eredményeiről doktori értekezésében „A Nagykevély-hegy földtani viszonyai1' címen számolt be 1919-ben. Ő a Monalovác és a békásmegyeri Kőhegy környékéről említ apróbb nummulit-mészfoltokat, s ezek alap- ján kimondja, hogy Koch Antal tévesen tette olyan messze dél felé a nummulit-tenger partját (tudniillik az északi partot). Az én meg- figyeléseim alapján most még jóval nagyobbnak kell feltételeznünk a felsőeocén tenger elterjedését. 48 STRAUSZ LÁSZLÓ DR. Löbontiu értekezésében egy másik fontos megállapítást is talá- lunk: ő a hárshegyi homokkövet felsőeocénnek, a nummulit-mészkő heteropikus kifejlődésének mondja; ezt a véleményt úgylátszik Vadász M. Elemér is elfogadta. Ennek vitatásába nem bocsátkozom, csak azt állapítom meg, hogy Lobontiu főérve, hogy tudniillik a hárshegyi homokkő mindig közvetlenül a triászra települ, itt a leghatározottab- ban megcáfolható, mivel több helyen is jól látható, hogy a nummulit- mész felett van a hárshegyi homokkő. Legújabban dr. Schréter Zoltán a hárshegyi homokkövet felső- oligocén korúnak tartja; szerinte ez a Pectunculus obovatus-os homok átalakulásából keletkezett. A most tárgyalt területen tapasztalt tények ennek a véleménynek is ellentmondanak. Az Oszolyon ugyanis a hárs- hegyi homokkőben elég szép számban találtam kövületeket, és pedig főleg sok Pectent; ez semmiképen sem egyezik a Pectunculus obovatus homok kövületeinek jellegével. Megjegyzem még, hogy a környéken dachstein-mészkőben is talál- tam kövületeket: Megalodusokat és apró csigákat. FÁCIESTANULMÁNY A TÉTÉNYI LAJTAMESZEKEN. írta : Strausz László dr* A Tétényi fennsík geológiai felépítésében jelentékeny részük van a felső-mediterrán rétegeknek. Ez az emelet itt túlnyomóan mint lajta- mészkő van kifejlődve, még pedig elég változatos fáciesekben, holott általában a lajtamészkő egyhangú szokott lenni, főképen ott, ahol a lithothamniumos mészkő az uralkodó. A különböző lajtamészkő félesé- geket már a Cserhátban is megpróbáltam fáciesük szerint elkülöníteni; ezen a területen azonban a cserhátiaktól meglehetősen eltérő kifejlő- désekben szerepel a lajtamészkő. A legközönségesebb fácies itt az, amelyet molluszkumos mészkő- nek nevezhetünk. Rendesen durva, darabos mészkő, mely tele van kövü- letekkel és pedig főleg kagylókkal és kisebb mértékben csigákkal, melyek mind általában csak kőbél vagy lenyomat alakjában maradtak meg. Faunája igen jellemző, s általában lelőhelyenkint csak igen kevéssé változik. Fontosabb kövületei a következők: Pecten leythaianus Partsch, Pecten uduncus Eichw., Cardium turonicum Duj., Cardium discrepans Brocc., Lucina leonina Bast., Tapes vetula Bast., Teliina lacunosa Chemn., Trochus patulus Br., azután több Conus és Ostrea- faj. Ez a neritikus régió lithothamniumos zónájának típusos faunája ; a hasonló képződményeket már a Cserhátban is az igazi lithothamn' u- * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1923. jún. 6-iki szakülésén. FÁCIESTANULMÁNY A TÉTÉNYI LAJTAMESZEKEN. 49 mos mészkővel egyező bathymetrikus viszonyok között képződötteknek vettem. Ezen a területen is e zóna típusos képződményének vehetjük, amely itt át is veszi teljesen azt az uralkodó szerepet, melyet az északkeleti Cserhátban a lithothamniumos mészkő visz. E fáciesnek képviselői azok a rétegek, melyek a Tétényi fennsík közepe felé a Schafarzik Ferenc által ismertetett lövészárok feltárásában IáU hatók. Itt a feltárt legalsó réteg a mészhomok (amelyről lentebb még lesz szó), azután egy vékony molluszkumos mészkőpad követke- zik, erre ismét mészhomok jön, majd a legfelső réteg újra mollusz- kumos mészkő. Ezeknek a rétegeknek faunáját Schafarzik nem régen ismertette. Teljesen hasonló fáciesű a biai pectenes réteg is. — Ugyanezen fáciesben gyakoriak egyes kisebb szintekben az echinoder- maták is, melyek a faunában eléggé jelentős szerepet visznek, mellet- tük azonban ugyanaz a molluszkum-fauna marad meg. Legismertebb ilyen réteg a biai echinodermaták szintje, melyet még Hantken Miksa ismertetett; ebben a rétegben a Scutella vindobonensis Lk. faj fordul elő mérhetetlen bőségben. Van ilyen echinodermatás szint a lövészárok feltárásában is, és pedig ott, ahol a felső és az alsó molluszkumos réteg átmegy a kettő között helyetfoglaló m észhomok rétegbe. Ez az - echinodermatás réteg nem annyira feltűnő, mint a biai, sőt az eddigi gyűjtések igen kevés echinodermatát eredményeztek innen, magam azonban több kiránduláson, huzamosabb fejtéssel több mint hatvan pél- dányt gyűjtöttem be az uralkodó echinidából, mely itt nem a Scutella vindobonensis (mint Bián), hanem az Echinolampas hemisphaericus, mely különben a lajtamészben általában elég gyakori. Ezeket az echino- dermatás rétegeket tehát a molluszkumos rétegekkel egyező mélység- viszonyok mellett képződötteknek kell tartanunk. A molluszkumos mészkövek után legelterjedtebbek a mészhomo- kok, melyek igen különböző szilárdságúak, s általában igen kevés kövületet tartalmaznak. Rossz megtartású sekélytengeri foraminiferák mellett csupán a Pecten leythaianus Partsch szokott benne előfor- dulni s tulajdonképen ez sem gyakori, de legalább jó megtartása miatt elég feltűnő és igen könnyen kiszabadítható a rétegből, úgy hogy e faj legszebb példányai ebből a képződményből nyerhetők. Ez a képződ- mény megvan Bián is és a lövészárok feltárásában is. A molluszkumos mészkő felé átmenetet szokott képezni s ilyen helyeken bővebb faunája is van. Ezek a mészhomokok a molluszkumos mészkővel egyező mély tengerfenéken képződhettek; faunájának szegénységét nem a mélység- viszonyok, hanem az egykori tengerfenék minősége magyarázza meg. Azok a fajok, melyek a molluszkumos mészkőre jellemzők, szilárdabb talajt követelhettek meg, mint amilyet a mészhomok alkothatott, ellen- ben azok az aragonithéjjú, ásó életmódot folytató kagylók, melyek a Földtani Közlöny. Lili. köt. 1923. 4 50 STRAUSZ LÁSZLÓ DR. biai szürkés, kissé agyagos homokban uralkodnak, egyrészt sekélyebb tengeriek, másrészt valószínűleg csak a finom kvarchomokba és homo- kos iszapba tudták beásni magukat, ellenben ez a mészhomok már durva volt számukra. A molluszkumos mészkőhöz kőzetanyagra és faunára nézve is eléggé közelálló, azonban fáciésére nézve különösen érdekes képződ- ményt talált Schafarzik a Tétényi fennsík déli részén, a Sidonien- berg csúcsa közelében. Itt kevés apró kavicsot tartalmazó durva mész- kőből a következő faunát gyűjtöttem be: Miliőin sp.. Alveolina meló d’Orb., Rotalia sp., Echinolampas cfr. hemisphsericus Lk., Serpula, sp., Lima sp., f Pecten aduncus Eichw., Pecten leytkaianus Partsch, f Ostrea lamellosa Br , Arca sp., Pectnn- culus pilosus L., Lucina sp., Lucina columbella Lk., Lucina leonina Bast., Cardita Jouanneti Bast., Cardium discrepans Bast., Cardium edule L., Cardium hians Br., Cardium turonicum May., Venus multi- lamella Lk., Venus cfr. Haindingeri Horn., t Tapes vetula Bast., Panopsee Menardi Desh., Turritella Archimedis Brong., Turritella turris Bast., Turritella vermicularis Br., Sirombus coronatus Defr., Fusus V alenciennesi Grat., Tudicla rusticula Bast., Ancillariu glandi- forrnis Lk., Conus (Lithoconus) sp., Conus (Chelyconus) cfr. Puschi Micht., Conus (Chelyconus) cfr. ponderosus Br. Ezek közül a f-tel megjelölteket már Schafarzik is ismertette innen. E faunában a jellemző lajtamészkő-kövületek mellett feltűnő ellen- tétként szerepelnek a következő, a fáciesre idegen fajok: Fusus Valen- ciennesi, Ancillariu glandiformis, Tudicla rusticula, Strombus corona- tus. Mivel ezek a fajok részben mélyebb tengeri faunákban is előfordul- nak, első pillanatra azt lehetne hinni, hogy egy mélyebb tengeri kép- ződményről van itt szó. Azonban a kőzetanyag ezt egymaga is való- színűtlenné teszi, hiszen a lithothamniumos zónánál nagyobb mélység- ben kavics nem igen fordulhat elő. Ha ezután a fauna egyes alakjai- nak életkörülményeit alaposabban figyelembe vesszük, meggyőződhe- tünk róla, hogy ez a képződmény ellenkezőleg sekélyebb tengeri, mint a típusos molluszkumos mészkő. Először is azt látjuk, hogy a kérdéses mészkő faunájában jelen vannak azok az alakok, melyek a mélység növekedése esetén a faunából ki szoktak maradni. Azután, ami az említett idegenszerű fellépésű fajokat illeti, ezek egyáltalában nem a tenger mélységét kívánják meg, hanem, mondhatnék, a tengerfenék mozgalmasságát, élénkségét. Ezt úgy értem, hogy mindig a gazdag faunákban fordulnak elő, ahol igen sok faj és sok egyed is szerepel, ahol valószínűleg a víz mozgásai is nagyobb mértékben érvényesültek, növények és állatok bő és változatos táplálékot szolgáltattak mollusz- FÁCIESTANULMÁNY A TÉTÉNYI LAJTAMESZEKEN. 51 káinknak, tehát ahol sok molluszkumfaj számára is kedvezőek voltak az életkörülmények (mindez pedig inkább lehetséges a sekélyebb ten- gerben), nem pedig csak egyes speciálisan alkalmazkodott fajok szá- mára, ami az eset a lajtamészköveknél általában, vagy a valamivel mélyebb tengeri, a bryozoás zónába tartozó fajokban szegény, csak egyedekben igen gazdag mész- és homokrétegekben. Az említett fajok a Bécsi Medence rétegei közül főleg a lajtameszekhez tartozó homokok- ban és a grandi rétegekben fordulnak elő; ezek a képződmények szintén sekélytengeriek, így hát a Bécsi Medence viszonyai ezen következteté- seknek nem mondanak ellent. Ami a fenék mozgalmasságának jelentő- ségét illeti a kérdéses alakok előfordulása tekintetében, arra nézve a Cserhátból is vannak megfigyeléseim. A Kis-Zagyva-szorosi parti pernapad és a lithothamniumos mészkő faunájából ezek és a hasonló jellegű fajok teljesen hiányoztak, mivel a két képződményben teljesen uralkodott egy egyhangú, de a körülményekhez tökéletesen alkalmaz- kodott fauna, ellenben a mélység tekintetében a kettő között álló (tehát a lithothamniumos zónánál sekélyebb és a sidonienbergi rétegünkkel valószínűleg teljesen egyező mélységű) Blockstrand-jellegű andezit- konglomerátos mészkőrétegnek azon részében, ahol már nem uralkod- nak határozottan a Pernák, egy a szóbanlevő tétényi fauna jellegé- vel megegyező fauna fordul elő, melyben hasonló idegenszerű csigák föllépését tapasztaljuk. Ezen az alapon tehát ezt a Sidonienbergi kövületes kavicsos mészkövet a molluszkás mészkőnél sekélyebb tengeri, a neritikus régió- ból a litorális felé átmenetet képező rétegnek tartom. A Kamaraerdő és Kőérberek között a katonai lövöldéhez vezető út bevágásában, a Tétényi fennsík északi szélén jól fel vannak tárva a felső-mediterrán rétegek. Ezt a feltárást Lőrenthey ismertette, s négy réteget különböztetett meg a felső-mediterránban. Ezek közül a 2. — 4. réteg kavicsos, márgás durva mészkő, melyekből igen érdekes, fauna került ki. Lőrenthey ezeket a rétegeket egészen sekély vizieknek, záto- nyoknak vette. Tény azonban, hogy ezek egészen normális településű rétegek, melyeken nyoma sincsen zátonyszerű, áthatoló településnek. A kőzet, mely helyenként tele van kaviccsal, egyáltalán nem zátony- kőzet, hanem egy egészen közönséges partközeli képződmény. A fauna sekélytengeri voltát helyesen bizonyította be Lőrenthey; azonban a faunából a zátonylakó alakok hiányzanak. A fúrókagylók pedig, melye- ket bizonyítékul hozott fel Lőrenthey e képződmény zátony-jellege mellett, megvannak a közönséges litorális képződményekben is. — Eze- ket a rétegeket tehát, litorálisaknak, vagyis az előbb tárgyalt sidonien bergi mészkőnél még sekélyebb tengeri képződményeknek kell tarta- nunk. 4 52 STRAUSZ LÁSZLÓ DR. A lithothamniumos zóna típusos képződményénél, a molluszkumos mészkőnél van még területünkön egy valamivel nagyobb mélységből származó mészkő is. Ez a képződmény heterosteginás mészkő, mely a Sidonienbergtől északra, a Törökbálintról a Kutyavár felé vezető út mellett egy, Pest megye és Fehér megye határán levő dombocskán található, főleg heverő darabokban. (Schafarzie Ferenc fedezte föl ezt az előfordulást.) Kőzetalkotó mennyiségben fordul elő benne a Hét erőst egina costata és Amphistegina Hauerina, egyéb kövület ritka s csak nagyobb fáradsággal gyűjthető belőle. A következő kövületeket sikerült innen begyüjtenem: Triloculina sp., Quinqueloculina sp., Textularia sp. (E három genust csak csiszolatban találtam meg.) Cristellaria sp., A onionina communis d’Orb., Rotalia Beccarii L., Amphistegina Hauerina d’Orb., Heteroste- gina costata d’Orb., Echinida héjjtöredék. Bryozoa (meghatározhatat- lan), Serpula sp., Pecten (Flabellipecten) leythaianus Partsch, Pederi (Chlamys) sp., Ostrea lamellosa Br., Pedunculus pilosus L., Chama gryphoides L., Lucina fr. dentata Ag., Diplodonta rotundata Mont., Teliina sp., Venus multilamella Lk., Cytherea pedemontana Ag., Denta- lium entalis L., Trochus patulus Br., Trochus sp., Trochus sp. (az előb- binél magasabb alak), Turritella Archimedis Brong., Turritella fr. turris Bast., Buccinum sp., Lithothamnium ramosissimum Rss. E faunában a molluszkák nem sokat mondanak, de azt mutatják, hogy a molluszkumos mészkőhöz ez a képződmény fáciesre eléggé közel- álló; a heterosteginák és amphisteginák pedig a bryozoás zónában van- nak legbővebben, így például a keleti Cserhátban a Kis-Zagyva-szoros bryozoás rétegeiben, s a mátraszőllősi, Vitális István által hetero- steginás-balanusos rétegnek nevezett képződményben, melyet én fácies szempontjából átmenetnek vettem a lithothamniumos és a bryozoás zóna között. Mivel azonban a tétényi heterosteginás mészkőben sem a bryozoák, sem a brachiopodák nem jönnek elő, így ezt a képződményt még a lithothamniumos zóna legmélyebb részébe tartozónak veszem. Hasonlítsuk most össze ezeket a fácieseket a Cserhát-hegység északkeleti részéből ismert, legközelebb álló fáciesekkel. Legsekélyebb tengeri, parti képződmény volt a Tétényi fennsíkon a katonai út mel- letti kavicsos mészkő: ennek megfelelő litorális képződmény a Cserhát- ban a sámsonházai, Kis-Zagyva-szorosi pemapad, melynek faunája azonban egészen más jellegű, tudniillik egyhangúbb, általában nagy molluszkumokból áll; főleg a hatalmas Perna Soldanii alkotott itt egész telepet. A következő, a Sidonienberg csúcsától délre található kavicsos mészkő faunája már eléggé egyező jellegű is a vele hasonló mélységben keletkezett andezitgörgeteges mészkővel (a Schafarzik- FÁCIESTANULMÁNY A TÉTÉNYI LAJTAMESZEKEN. 53 féle pernáspad), mely a sámsonházai Várhegy északi oldalán az andezitkomplexusra települ. A molluszkumos mészkő megvan a Cser- hátban is, de ennek faunája meglehetősen idegen a Budapest környé- kiektől; hiányoznak belőle a Pest körül a leggyakoribbak közé tartozó kagylók. Ezen mélységben, melyben a Tétényi fennsíkon a molluszku- mos mész és a mészhomok képződtek, a Cserhátban főleg a lithotham- niumos mészkő uralkodik. Az északkeleti Cserhátban a lithothamniu- mos zónából a bryozoásba képez átmenetet a heterosteginás és balanu- sos agyagréteg (Mátraszőllősön), ez azonban már valamivel mélyebb tengeri képződmény lehet, mint a tétényi heterosteginás mészkő, melyet ón még a lithothamniumos zónába tartozónak veszek. Ennek a mészkő- nek talán a középső Cserhátban levő Garáb környékén található hetero- steginás réteg felel meg; ezt az előfordulást azonban magam még nem ismerem. Végül köszönetemet kell kifejeznem Schafarzik Ferenc mű- egyetemi professzor úrnak, aki figyelmemet az ő általa, fölfedezett elő- fordulásokra felhívta, s munkámban támogatott. A BIAI MIOCÉN. - Irta: Strausz László dr.* A biai felső-mediterrán előfordulás bizonyos szempontból „locus classicus“ Magyarországra nézve. Hantkfn írta le 1861-ben azt a feltárást, amely a Guba-hegy nyugati tövénél, a Csízhegyi ároknál látható. Ő itt tizenöt réteget különböztetett meg, melyek közül tizen- kettő mediterrán, a legfelső szarmata kori, míg a két közben levő réteg korát határozottan nem mondja meg, de láthatólag a szarma- tába helyezi őket, amennyiben hangsúlyozza, hogy tengeri kövület nincsen bennök. Vadász M. Elemér1 számos echinidát gyűjtött innen, s 12 fajt határozott meg; Schafarzik pedig Budapest székes- főváros területe délnyugati részének geológiai viszonyait vizsgálva e távolabbi területek geológiai térképét is átdolgozta s Biáról is gyűj- tött kövületeket. Ö hívta fel különben figyelmemet e tárgyra s mun- kám folyamán hasznos útmutatásaival támogatott, amiért neki hálás köszönettel tartozom. Eddig innen csakis Hantken gyűjtött rétegenkint, a többi kö- vület túlnyomóan csak a heverő törmelékből gyüjtetett. Hantken munkáját az teszi nehezen áttekinthetővé, hogy lényegtelen pet.rogra- fiai különbségek alapján kelleténél több réteget különböztetett meg. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1923 október 3-iki szakülésén. 1 Magyarország mediterrán tüskebőrűi. 54 STRAUSZ LÁSZLÓ DR. Kőzettanilag könnyen két-két tagra különíthetjük mind a felső mediterrán, mind a szarmata rétegsort: mindkettőnek alsó része ho- mokos, a felső pedig durvamész. I. A felső mediterrán emeletet a legmélyebb feltárt rétegektől az „echinodermaták szintje11 néven ismert rétegig homokok, agyagos homok, homokos meszek képviselik. Ezek a homokos rétegek a lejtő alsó, lankásabb részét alkotják s csak egy beléjük vágódott vízmosás, lej- jebb patak árka tárja fel őket. Kövületek homokos rétegekben csak elszórtan akadnak, ki- véve a középtáján egy szürkés agyagos és homokos réteget, melyet Hantken 3. számmal jelez. Ennek alsó agyagos részéből számos echi- nida-példányt gyűjtöttem, melyek vékony, gyenge vázú, tehát csendes vizet kedvelő alakok: Schizaster Karreri Ebe., Schizaster cfr. eurynotus, Hemiaster (?) nov. sp., Pecten leythaianus Partsch. Felsőbb része homokos, ebben elég bő fauna van, nemcsak egyed-, hanem fajszámra nézve is: Avi- cula phalenacea Lk.. Ostrea lamellosa Br., Anomia ephippium L., Ano- mia ephippium L. var. costata Br., Anomia ephippium var. pseudo- pecten Sacco, Cardium sp., Cardium hians Br., Cardium turonicum May., Venus islandicoides Lk., Venus islandicoides Lk. var., Cytherea sp., Tapes vetula Bast., Teliina lacunosa Che.yin., Lutraria sp., Pano- paea Menardi Desh., Pholadomya sp., Pholadomya alpina Math., Thracia sp., Thracia pubescens Pult., Trochus patulus Br., Turritella Archime- dis Brong., Turritella turris Bast., Pyrula condita Bron^., Conus sp., Rák páncél-töredékek. Ez a fauna valamennyi miocén réteg közül a gauderndorfi alsó- mediterrán faunával egyezik legjobban; ennek oka azonban csakis fáci- eseik megegyezése lehet, nem pedig korbeli egyezés: e homokréteg feltétlenül felső-mediterrán korú. A gauderndorfi rétegek faunájának alapjellege teljesen megegyezik a mai homokos tengerpartok faunájával: uralkodnak benne a meglehetősen nagy termetű, ásó életmódot folytató aragonit-héjjú kagylók. Igen jellemző ilyen alakok a következők, melyek Bián és Gauderndorfon is előfordulnak: Cardium hians Br., Venus islandicoides Lk., Tapes vetula Bast., Teliina lacunosa Chemn., Panopaea Menardi Desh. A következők Bián előfordulnak, de Gauderndorfon nem: Pholadomya alpina Math., Thracia pubescens Pult. Végül Gauderndorfon előfordulnak, sőt fontosak, Bián azonban nincsenek meg a következő fajok: Solen vagina, P sammobia Labordei, Lutraria sauna, Mactra Bucklandi, Tapes Basteroti, Cardium Hörne- sianum. A B1A1 MIOCÉN. 55 Valószínű tehát, hogy ez a homokréteg litorális képződmény, s a gauderndorfi alsó-mediterrán rétegek felső-mediterrán ekvivalensének tekinthető. Ez az egyetlen réteg a biai egész felső-mediterrán réteg- sorban, mely nem a neritikus régió lithothamniumos zónájának meg- felelő mélységű tengerben képződött. II. A durvamészrétegek kisebb vastagságban vannak meg, azon- ban jobban vannak feltárva, amennyiben egy meredek falat alkotnak. Ezek a mészkőrétegek telve vannak kövületekkel, melyek azonban túl- nyomóan csak kőbél alakban maradtak meg, ami meghatározásukat felette megnehezíti s néha bizonytalanná teszi. Fajokban külön- ben ezek a faunák nem olyan gazdagok, mint a rákosi felső- mediterrán. 1. A legalsó tagja ezen mészkőrétegeknek a HANTKEN-féle „echi- nodennaták szintje41. Ez az elnevezés azonban nem találó, mivel e rétegben az echinodermaták közül csakis a Scutella vindobo- nensis van rendkívül nagy mennyiségben, míg egyéb echinodermata meglehetősen ritka; ellenben más rétegekben is van nem kevés echinida: így Echinolampas a pectenes rétegben, Schizaster az agyagos homok- ban. Helyesebb tehát ezt a szintet a Scutella vindobonensis rétegének nevezni. E réteg körülbelül háromnegyed méter vastag; igen durva, darabos mészkőből áll. Faunája a következő: Alveolina meló d’Orb., Alveolina Iiaueri d'Orb., Scutella vindo- bonensis Lbe., Echinolampas hemisphaericus Lk., Schizaster sp., Pro- spatangus sp., Serpula sp., Avicula phalaenacea Lk., Pecten leythaianus Partsch, Pecten aduncus Eichw., Spondylus crassicosta Lk., Ostrea lamellosaBR., Ostrea digitalina Dub., Lithodomus lithophagus Lk., Pec- tunculus pilosus L. (— bimaculatus), Pectunculus obtusatus Partsch, Arca sp., Arca diluvii Lk., Arca turonica Duj., Arca fr. Noae L., Lucina sp., Lucina reticulata Poli (?), Lucina columbella Lk., Lucina leonina Bast., Cardium edule L., Cardium edule var. contortula Sacco, Car- dium iuronicum May., Cardium sp., Cardium discrepans Bast., Venus sp., Venus islandicoides Lk.. Venus multilamella Lk., Tapes vetula Bast., Teliina sp., Teliina lacunosa Chemn., Panopaea Menardi Desh., Thracia sp., Aspergyllum miocenicum Vadász, Trochus patulus Br., Natica Josephinia Risso, Turritella Archimedis Brong., Cerithium Duboisi Horn. (~ lignitarum) , Cypraea globosa Br., Buccinum sp., Terebra pertusa Bast., Conus sp(, Conus Mercati Br., Conus ventrico- sus Bronn. Általában ritka, csak egyes fészkekben fordul elő: Lithothamnium sp. 56 STRAUSZ LÁSZLÓ DR. 2. Felette a pectenes réteg következik, mely kőzettanilag öt részre oszlik: kemény mészkő kb. 1/2 méter vastag homokos, laza mész „ 1/2 „ „ darabos mészkő „ 1/2 „ „ homokos, laza mész „ 1ji „ „ kemény, tömör mészkő „ 1/2 „ „ A kövületek főleg a harmadik rétegből kerültek ki; az elsőből meglehetősen kevés, a második és negyedik rétegből pedig jóformán semmi ; az ötödik réteg faunája fajokban mindenütt igen szegény, leg- alsó részén azonban rendkívül nagy egyedszámban lép fel Pecten (Chlamys) sp. és aránylag sok az Anornia ephippium L. var. costata Br. A következő kövületeket határoztam meg innen: Miliola sp., Alveolina meló d’Orb., Polystomella crispa L., Cidaris sp., Scutella viudobonensis Lbc., Echinolampas hemisphaericus Lk., Echinolampas cfr. italicus, Schizaster sp., Prospatangus sp., Pinna pectinata Brocc., Pecten aduncus Eichw., Pecten leythaianus Partsch, Pecten sp., Pecten latissimus Br., Pecten Malvinae Dub., Pecten ( Chlamys ) sp., Ostrea lamellosa Br., Anornia ephippium L., Anornia ephippium var. costata Br., Lithophagus lithophagus Lk., Pectunculus pilosus L., Arca diluvii Lk., Arca cfr. turonica Duj., Lucina sp., Lucina columhella Lk., Lucina leonina Bast., Cardium sp., Cardium edule L., Cardium turonicum May., Cardium hians Br., Cardium dis- crepans Bast., \Cardium fr. multicostatum Br., Cardium cfr. fragile Br., Venus sp., Venus multilamella Lk., Venus scalaris Bronn, Tapes vetula Bast., Teliina sp., Teliina lacunosa Chemn., Lutraria sp., Panopaea Menardi Desh., Trochus patulus Br., Turritella Archimedis Brong., Pyrula sp., Voluta taurinia Bon., Conus sp., Balanus sp ., De - capoda páncéltöredékek, Lithothamnium ramosissimum Rss. E pectenes réteg faunájának jellege tehát teljesen megegyezik az alatta levő Scutella vindobonensis rétegéjével. Fáciesüket tekintve e rétegek a neritikus régió lithothamniumos zónájába tartoznak, de nem lithothamniumos mészkövek, hanem molluszkumos mészkövek. Legnagyobb egyezést mutat e két réteg a tétényi fennsíkon levő lövészárkok által feltárt rétegekkel; hasonló a kőzetanyag is, a fauna is teljesen hasonló. Előfordul itt körülbelül minden, Bián fontosabb szerepet játszó alak. Megvan bőven a Pecten leythaianus, Cardium turonicum, Tapes vetula , azután Panopaea Menardi, Venus multila- mella, Trochus patulus; az echinidák szerepe is teljesen hasonló, csak- hogy itt az Echinolampas hemisphaericus a gyakoribb, nem a Scutella vindobonensis. Másrészt alig lép itt fel olyan alak, mely ne fordulna elő Bián. A BIAI MIOCÉN. 57 A Tétényi fennsík északi szélénél levő katonai úti feltárásban látható rétegek azonban már egészen más jellegűek. Általában kavi- csosak, valamivel sekélyebb tengeriek; alig van közös alak a két faunában. A rákosi vasúti bevágásban szintén van a biainak egészen meg- felelő jellegű képződmény is, s ezzel az egyezés feltűnő nagy. A Vadász által ismertetett fauna azonban az egész ott feltárt felső-mediterránból származik, nem rétegenkint lett gyűjtve ; s mivel itt eltérő fáciesű képződmények is vannak, az egyszerű fauna-lista-összehasonlítás nem adja meg a valódi nagy egyezést. A Cserhát-hegység hasonló fáciesű rétegei azonban már teljesen eltérők. Elsősorban ebben a mélységzónában itt majdnem mindig litho- thamniumos mészkő képződött; de a molluszkás kifejlődésű lajtamész faunája, sőt kőzetanyaga is egészen más, mint a biai. A biai pectenes réteg legközönségesebb alakja, a Cardium turonicum, egyáltalán nem fordul elő. Panopaea Menardi és főleg a Pecten leythaianus igen ritka, ellenben a legtöbbször a többi egész faunát elnyomva uralkodik a Pecten latissimus, amely Bián igen ritka. Egyező gyakori alak kevés van. Tapes vetula, Teliina lacunosa, Trochus patulus. Míg tehát a Budapest-környéki felső-mediterrán rétegeknél az esetleges eltérést a fácies-különbség okozza, addig itt az eltérés teljes fáciesbeli egyezés mellett is megvan a faunák között, oka tehát már a fauna horizon- tális elterjedésében levő különbség, vagyis zoogeográfiai különbség, mely ha nem is túlnagy mértékben, de megvan már ekkora távolság- nál is. 3. A mediterrán rétegsor végső tagjai kőzettanilag teljesen egyez- nek a Scutella vindobonensis rétegével és a pectenes réteggel, faunájuk azonban feltűnően különbözik az elődöktől: egyedszámra és fajszámra is nagyon megfogyva jelenik meg a régi fauna, mely itt már olyan csökevényes az előző két réteghez képest, hogy nem a rosszabb meg- tartásban, hanem az életkörülmények megváltozásában kell a meg- fogyás okát keresnünk. Legkézenfekvőbb magyarázat volna a tenger sótartalmának csökkenése : ennek azonban ellentmond az, hogy a Pectenek és echinidák, ha ritkán is, de még előfordulnak, viszont a jellemző szarmata-alakok még nem jelennek meg. a) Ezen rétegcsoport legalsó tagja egy mészhomokréteg, mely egy alsó kemény, s felette egy lazább pádból áll ; összesen körülbelül lx/2 méter vastag. Makrofaunája egyáltalán nincsen; kevés igen rossz megtartású foraminifera akad benne. b) A felette levő réteg darabos mészkő, körülbelül x/4-méter vastag. Hantken ezt a felette levő hatalmas mészkőpaddal egybefoglalta, mint 13. számú réteget. Szerinte ebben Pectenek, echinodermaták és; 58 STRAUSZ LÁSZLÓ DR. más határozott sósvízi jellegű alakok már nincsenek. Ezt a réteget azonban a felette levőtől darabossága, lukacsossága miatt kőzettani- ig jól el lehet választani s faunája is attól eltérő, amennyiben ez még a pectenes rétegének megfogyatkozott maradéka. A következő fajokat gyűjtöttem e rétegből : Prospatangus sp., Pecten (Ghlamys) sp., Ostrea lamellosa Br , Anomia ephippium L., Modiola sp., Pectunculus pilosus L. (= bima- culatus), Arca cfr. diluvii Lk., Cardita sp., Lucina columbella Lk., Venus sp., Venus Haidingeri Horn., Venus multilamella Lk., Dosinia lincta Pultn., Tellma sp., Cardilia Deshayesi Horn., Corbula carinata Duj., Neaera sp. (?), Trochus patulus Br. c) A felső-mediterrán rétegsort egy l1/ , méter vastag hatalmas tömött mészkőpad zárja be, mely igen jól észrevehető amiatt, hogy felette laza homokok következvén, a függélyes fal megszűnik, így e pad mintegy kiemelkedik, s felette csak kissé meredek lejtőt alkot a homok. E rétegben a fauna már teljesen megfogyott és elcsenevészedett, bár végig előfordulnak benne Pectenek. echinidák s még egy-két határozott sósvízi kövület. III. A szarmata rétegsor is homokkal kezdődik, mely körülbelül 8 méter vastag, s kissé meredek lejtőt képez. Kövületek csupán egyes rétegecskékben vannak benne, amelyek azután tisztán a molluszkák kőbeleiből állanak. Kora felől semmi kétséget nem hagy a belőle ki- került fauna : Macira sp., Ervillia podolica Eichw., Trochus sp., Trochus podo- licus Dub., Trochus fr. pictus Eichw., Trochus fr. Poppelacki Partsch. ÍV. Innen a feltárás tetejéig a szarmata mészkő következik, ismét sziklafalat, vagy nagyon meredek lejtőt alkotva. Kövület e réte- gekben általában kevés van, csupán egyes rétegecskék kövületgazdagok. így az alsó harmadban van egy szép, egészen lumachella-jellegű réteg. Innen a következő fajok valók (mind csak kőbél-alakban fordul elő)': Cardium obsoletum Eichw., Mactra sp., Ervillia podolica Eichw., Modiola marginata Eichw., Trochus sp., Trochus cfr. podolicus Dab., Bulla Lajonkaireana Bast. A szarmata-rétegek e környéken rendkívül elterjedtek és válto- zatos kifejlődésűek. Jóformán nincsen két előfordulásuk, ahol egyforma faunával jelennének meg. MECSEKJÁNOSI, SZOPÓK ÉS MECSEKPÖLÖSKE KÖRNYÉKÉNEK GEOLÓGIÁJA. 59 MECSEKJÁNOSI, SZOPÓK ÉS MECSEKPÖLÖSKE KÖRNYÉKÉNEK GEOLÓGIÁJA. írta : Strausz László dr.* A Mecsekhegység harmadkori fedőhegységében végzett földtani kutatásaim folyamán különösebb figyelmet fordítottam arra a természetes és mesterséges feltárásokban elég gazdag területre, mely a nevezett falvak környékén körülbelül 25 km2-t foglal el. A tárgyalandó terü- leten megvannak a mediterrán és szarmata képződmények, s többnyire több réteg által is vannak képviselve; így például az egyik pölöskei rétegsorban a neogénben 15 határozottan különböző réteget tudtam elválasztani, melyek a mediterrán és szarmata rétegek között nagyjá- ból konkordanciát mutatnak. A mediterrán rétegek, a komló — pölöske — magyarhertelendi völgy- nek a Pölöske körüli kelet — nyugati irányú részében, nagyobbrészt a déli peremén foglalnak el egy nem nagy szélességű sávot. A szarmata rétegek nagyobb területet Szopok és Magyarszék között foglalnak el. A legidősebb képződmény e területen a slír, mely Jánosi és Szopok között nagyobb területet foglald, azonban nagyrészt lösz által van borítva s csak árkok bevágásában bukkan elő. Makrofaunát nem találtam benne, foraminiferákban azonban elég gazdag. Így Szopóktól ÉÉK felé, a 259-es ponttól É-ra a patakvölgy fenekéről származó slírből megemlíthetők: Textularia sp., Nodosariü soluta var. emaciata Rp., Uentalina communis d’Orb., Polymorphina sp ., Cristellaria cultrata Montf., Pullenia sphaeroides d’Orb., Globigerina bulloides d’Orb., Truncatu- lina sp. Azt hiszem, ezek nem tartoznak a Vadász E. által kimutatott slír-rétegek közé. Egyrészt ugyanis ő makrofaunát tartalmazó rétegek- ről szól, másrészt felsőmediterránnak veszi a sl ír-rétegeket, holott térképén e részeken alsómediterrán van jelezve. Mivel rnikrofauna alapján nem lehet teljes biztossággal meg- különböztetni a slírt a badeni agyagtól, itt sem sikerült ezen képződ- ményeknek a jánosii Pecten eristatusos agyaghoz való viszonyát eddigelé tibztázni. Az említett Pecten eristatusos rétegből más kövü- letem nincsen. Szopok falu DK-i végénél, egészen kis folton, a kocsiút szélén, sárga, igen finom homokos agyagot találtam. Makrofaunája egy-két meghatározhatatlan kagylótöredék volt, mikrofaunájában azonban elég sok, közepes tengermélységre valló foraminifera (Uvigerina, Bulimina, Textularia) van, melyek azonban elég rossz megtartásúak. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1923. december 5-i szakülésén. 60 STRAUSZ LÁSZLÓ DR. Mivel ezen réteg településéből semmi sem látszik, ilyen kevés paleon- tologiai adat alapján egyik réteggel sem tudtam párhuzamosítani. Valószínű, hogy a slírhez közelebb áll helyzetre nézve, mint a tör- tön rétegekhez, mivel ezektől elszigetelve lép fel, slír-terület. közelében. Két homok- és homokkő-rétegfeltárás van e területen, melyek helyzetük alapján a slírnél fiatalabbaknak, s a lithothamniumos meszeknél, illetve lajtameszeknél s a hozzájuk tartozó agyagos rétegek- nél idősebbeknek vehetők. Jánositól északra, a Pölöskére vezető kocsiút és a vasút nyugat felé való kanyarodásánál, a Hochkopffal szemben levő lejtő legalján, az út mellett, van egy feltárás. Itt mésztartalmú kvarchomok alkotja a feltárt alsó réteget, vagyis a lajtamészkő feküjét. Ez a homok laza, csak egyes szilárdabb homokkőpadok vannak benne. Színe egészen világossárgás. Erősen dől észak felé. Kövületek nincsenek benne. Teljesen hasonló homok van feltárva a Hochkopftól nem messze délnyugatra, egy mesterséges árokban. Kövületet nem találtam itt sem, csak egy meghatározhatatlan foraminifera-marad- ványt. E helyen nem látszik közvetlenül a fedőréteg, de helyzete azt mutatja, hogy a Hochkopfon feltárt lithothamniumos mészkő alá nyúlik be, s így ugyanazon réteg, mely a vasút kanyarulatánál van feltárva. A komló — pölöskei fővölgynek Jánositól északra levő nagy kanyarulatánál, a völgy nyugati oldalán emelkedő Hochkopf nevű hegy tetején több egymásmelletti kisebb kőbányában igen jól fel vannak tárva a lithothamniumos lueszek. A kőzet szilárdsága igen változó, némely réteg kemény, jó építőkövet is ad, a másik laza, darabos. Faunája molluszkumokban elég gazdag, ami más területek litho- thamniumos mészköveinél elég ritka, ellenben a Mecsekben igen ál- talános. A következő kövületeket határoztam meg innen: Pinna Brocchii D’Orb., Ostrea sp., Pecten latissimus Br., Pecten revolutus Micht., Lithodomas lithophagus L., Arca diluvii Lk., Pec- tunculus sp., Pectunculus pilosus L. (= bimaculatus) , Isocardia cor, Chama gryphoides Lk., Lucina leonina Bast., Cardium turonicum May., Cardium multicostatum Br., Venus sp., Venus multilamella Lk., Venus miocenica Micht., Turbo, Turritella sp., Turritella Archimedis Brong., Cerithium cfr. minutum Serr., Strombus coronatus Defr., Terebra sp., Pleurotoma ( Clavatula ) sp., Conus sp., azonkívül rossz töredékek alakjában megvannak itt : Echinolampas sp., Serpula sp., Korall- törzsek. Egyik kőfejtőben kis darabon ezen lithothamniumos mészkő helyét sárga meszes homok foglalja el. Faunája már az előbbitől gén eltérő : Ostrea digitalina Dub., Pecten cristatus Bronn., Pectunculus MECSEKJÁNOSI, SZOPÓK ÉS MECSEKPÖLÖSKE KÖRNYÉKÉNEK GEOLÓGIÁJA. 61 pilosus L. (bimaculatus) , Venus sp., Venus multilamella Lk., Cardium sp., Turritella subangulata Br., Turritella cfr. vermicularis Br., Conus sp., Cápafog. E fauna ugyan szegény ahhoz, hogy a képződmény fáciesét meg- állapíthassuk belőle, azonban Pederi cristatus és Turritella subangu- lata mellett szólnak, hogy a lithothamniumos mészkőnél mélyebb tengeri lerakódás. Pölöske falu keleti végénél, a völgy déli oldalán nagy kőfejtő van, ahol meszet is égetnek. Itt alul körülbelül 3 — 4 méter vastag- ságban 0h20° átlagos dőlésű lithothamniumos-korallos mészkőréteg van feltárva. Természetesen nem teljesen olyan jellegű és arányú korallzátony ez, mint a maiak a trópusokon vagy némely régibb geo- lógiai kor hatalmas zátonyai, hiszen a mi égövünk alatt a mediter- rán korban ilyenek már nem is képződtek. Mégis e korallos pad eléggé kifejezett zátony jelleggel bír, ami már messziről is feltűnik rajta ; az egész réteg szirtekre van tagolva, melyek többé-kevésbbé ki- emelkednek s kis mértékben áthatoló települést mutatnak ; közeikben szabálytalan üregek is vannak. A következő faunát gyűjtöttem belőle : Korall-törzsek, Serpula sp., Cellepora sp., Ostrea sp., Pecten aduncus Eichw., Pecten leythaianus Partsch, Pecten latissimus Br., Pecten elegáns Br., Lithodomus lithophagus Lk., Pectunculus sp., Pectunculus pilosus L., Cardita sp., Lucina leonina Bast., Lucina miocenica Micht., Cardium. sp., Cardium turonicum May., Venus sp., Venus subplicata Gmel., Turbo rugosus L., Trochus sp., Turritella Archimedis Brong., Turritella vermicularis Br., Cypraea sp., Conus sp., Conus Mercati Br., Conus ponderosus Br. E réteg felett x/2 méter vastag, gyengén barnás színű, sok igen apró kövületet tartalmazó lajtamészkő következik, mellyel színre, kőzettani jellegekre s faunájának alapjellegére is egyező képződmé- nyek több helyen is előfordulnak a környéken, úgy látszik mindig a lithothamniumos mészkő fedőjében. Uralkodó kövülete a Cerithium scabrum, mely olyan tömegben fordul elő benne, hogy e mészkövet cerithiumos mészkőnek nevezhetjük. Faunája a következő : Lima inflata Chemn., Modiola sp., Patella (Scurria) pileata, Trochus sp., Trochus patulus Br. var., Trochus miliaris Br., Calyptraea chinensis L., Turritella subangulata Br., Cerithium scabrum Olivi, Erato laevis Don., Dentalium sp. E fauna tehát csupa apró alakot tartalmaz ; még amely fajok nagyobbra is meg tudnak nőni, itt szintén aprók maradtak. Egységes nagyobb vonulatot alkot a lajtamész a Hochkopf északi oldalától Pölöske délnyugati végéig a fővölgy déli lejtőjén. A Hochkopftól Pölöske felé egy régi mészégetőben van jól feltárva e 62 STRAUSZ LÁSZLÓ DR. I képződmény, mely itt szintén ceritkiumos mészkő alakjában van ki- fejlődve : színe barnás, elég lágy, de nem széteső s nem is jól liasad ; elég sok litbothamnium van benne ; kövületei feltűnő fehérek. Vala- mennyi kövülete igen apró termetű s nehezen meghatározható. Ceri- thium scabrum Vermatus intortus , Rissoa sp., Trochus pl. sp. s Lucina említhetők belőle. Helyenként gömbös bryozoák is vannak ebben a mész- kőben. Ez a képződmény átmenetet is képezhet a cerithiumos mészkő s a lithothammumos mészkő között. A Hochkopf'tól keletre, a völgy szemben levő oldalán a már említett kövülettelen homok felett konkordánsan lajtamészkő követ- kezik, mely szintén átmenetet alkot a lithothamniumos és cerithiu- mos mészkő között : mindkét képződmény kövületeiből találunk benne, de nem sok alakot. Kövületei nem jó megtartásúak. Pölöske délnyugati végénél is megtaláljuk a lajtamészkő-réte- geket. Itt is megvan a lithothamniumos és a cerithiumos mészkő is s átmenetet is képeznek egymásba. Egymáshoz való helyzetük azon- ban (a települést illetőleg) nem figyelhető meg. A lithothamniumos mészkő faunulája a következő : Ostrea sp ., Pecten sp., Arca diluvii Lk., Venus sp., Natica mil- lepunctata Lk., Turbo rugosus L., Turritella sp. A cerithiumos mész- kőben előfordulnak: Patella (Scurria) pileata, Rissoina pusilla Br., Rissoa sp., Rissoa (Alvania) Montagui Payr., Vermetus intortus Lk., Cerithium scabrum Olivi, Erato laevis Don., Dentalium sp., Rák- olló- töredék. Igen érdekes feltárás az, amelyik Pölöskétől keletre a völgy északi oldalán van, ahol a vasút és kocsiút féloldalas bevágásai egy 15 rétegből álló rétegsort tárnak fel. Bő faunákat ugyan nem talál- tam itt, de ilyen nagy rétegsor nálunk, a szenes képződményeket le- számítva, határozottan ritkaság a miocénben. A lejtő aljában K — Ny-i irányban halad a bakóca-godisa-komlói vasút bevágása, míg a Pö- löskére vezető kocsiút erre merőlegesen D — É-i irányban ad feltárást. A K — Ny-i bevágás éppen a csapásba esik ; így a teljes 75 méter hosszúságban ugyanazon rétegben halad. l1/2 — 5 méter vastagságban van itt igen szilárd, tömött lithothamniumos mészkő feltárva (1). Belőle a következő faunát gyűjtöttem : Ostrea sp., Pecten aduncus Eichw., Cardita Partschi Gf., Lucina sp., Lucina leonina Bast., Venus cfr. Haidingeri Horn., Venus sp., Turbo rugosus L., Trochus sp., Turritella Archimedis Brong., Turritella subangulata Br., Cerithium sp., Cypraea amygdalum Br., Conus sp., Clypeaster sp. töredéke. Ez tehát típusos lithothamniumos mész-fauna, mint pl. a hoch- kopfi. MECSEKJtNOSI, SZOPÓK ÉS MECSEKPÖLÖSKE KÖRNYÉKÉNEK GEOLÓGIÁJA. 63 A feltárásnak még ezen részében a lithothamniumos mészkő felett már rosszabbul feltárva, cerithiumos mészkő van; ugyané réteg azon- ban jól megfigyelhető a feltárás D — É-i irányú részében. Ez a rész a dőlésbe esik, mely végig 35 — 40°. A rétegek konkordánsan települ- nek. (Ennek nem mond ellent egy-két foknyi eltérés a dőlés nagy- ságában.) A tömött szilárd lithothamniumos mészkőre barnás cerithiumos mész következik (3), mely felé fokozatos az átmenet a lithothamniu- mos mészkőből (2). A cerithiumos mészkő faunája itt is olyan jellegű, mint a pölöskei korallzátonymész fedőjében, csupa apró alak van benne. Innen valók : Serpula sp., Arca sp., Trochus pl. sp., Rissoa cfr. costellata Grat. Rissoa Montagui Payr., Vermetus intortus Lk., Cerithium scabrum Olivi, Conas sp., Dentalium sp. A rétegsor 4. számú tagja omlós márgásmész. Lithothamniumok is vannak benne elég bőven. Makrofaunája fajokban szegény: Ostrea- Chlamys-tö redékeken és szép nagy echinida- tüskéken kívül csak 2 — 3, körülbelül 1 cm nagy brachiopodát találtam benne. Mikrofaunája azon- ban már gazdagabb. Apró echinida-tüskéken kívül elég sok ágas bryozoa van benne, főleg Crisia, kevesebb Idmonea. Foraminiferái közül említhetők: Amphistegina Hauerina , Rotalia, Textularia sagittula, Gaudryina. Valamennyi faunaelem tehát a bryozoás zónába sorozza a képződményt. Az 5. számú réteg lV4 méter vastag sárgás mészkő, mely már egyáltalán nem márgás, s majdnem kizárólag lithothamniumok össze- cementálatlan tőrmelékhalmazából áll s ezért laza, széteső. Fauna- elemei nagyjából egyeznek az előző rétegéivel, csupán a brachiopodák s az echinida-tüskék hiányzanak makro- és mikrofaunájából is.' A 6. számú réteg kövülettelen mészmárga. A rétegsor 7. és 8. számú tagja szürkés, igen jól rétegzett^ lemezesen elváló agyag és fehéres, kevéssé homokos meszesagyag. Makrofauna nincsen bennük, ellenben iszapolva meglehetős mikrofaunát kaptam belőlük. Az alsó rétegben kevesebb egyed van, s csaknem mind Truncatulina és Cristellaria, míg a felső meszesagyagban vannak fora- miniferák, ostracodák és bryozoa-töredékek. Leggyakoribb faj benne a Rotalia Beccarü; egyetlen példány Amphistegina Hauerinát találtam benne; ezek sekélyebb tengeri elemek. Mélyebb tengeri jellegűek a Cristellariák, melyek szintén nagyobb számban vannak; előfordulnak Truncatulinák is. E rétegek tehát még a felső mediterránba tartoznak. Fáciesüket illetőleg a 8. számú réteg a bryozoás zónába tartozik, mivel faunáját az ágas bryozoák, a mélyebb vízi Cristellariák s a sekélyebb vízi Rotalia Beccarü társulása jellemzi. Míg a minden mély- €4 STRAUSZ LÁSZLÓ DR. tengeri elemet nélkülöző 4. sz. réteg, melyben a makrofauna és a lithothamniumok bősége is a kisebb tengermélységre utal, a bryozoás zóna külső, sekélyebb részébe tartozik, addig a 8. sz. meszesagyag e zóna mélyebb részét képviseli. A 7. számú réteg kőzetanyaga nagyobb mélységre vall; mikrofaunája sem mond ellent annak, hogy a felső- agyagok zónájába sorozhassuk. A 9. réteg laza homokos mész; benne kövületet nem találtam. A 10. réteg finom homokkő; a 9. és 10. rétegek határát külön- ben törmelék takarja el. A 11. számú réteg homokos agyag, a 12. agyagos homok. E három rétegben nem találtam más kövületet, mint néhány foraminiferát. Ezek még a felsőmediterránba tartoznak. Nagyobb vastagságú a 13. számú réteg, mely kövülettelen homokkőből áll. A 14. réteg durva homok, közbe-közbe kavicsrétegekkel. Szabály- talanabb a rétegzése is s durva kőzetanyaga is partközelre vall Végül a 15. számú réteg finomabb sárga homok és homokkő, melyben kevés, gyenge megtartású szarmata kövületet találtam. A határt tehát a mediterrán és szarmata között kövületek alapján nem tudjuk ki- jelölni a 13. és 14. réteg kövülettelen volta miatt; mivel azonban a kőzettani jellegek éppen e két réteg között lényegesen megváltoznak, a 14. réteget már a szarmata emeletbe tehetjük. A szarmata rétegek főleg Szopok falutól nyugatra vannak fel- tárva. A falu ÉNy-i végénél a Cserhát nevű domb lejtőjén kavicsos mészkő van, melyet építőkőnek is fejtenek. Rengeteg Cardium obsoletum van benne, jóval kevesebb Mactra és Cerithium. A lejtőn feljebb néhol márgás rétegeket találunk, melyekben Ervilia podolica és Modiola marginata fordul elő, s benne egy helyen Ostreás pad is van. A falu DNy-i végénél tiszta mészkő van feltárva, mely tele van kövületekkel. Fajszámra is szép kis fauna került ki innen: Cardium obsoletum Eichw., sp. Ervilia podolica Eichw., Trochus sp. (igen ritka), Neritina picta Fér., Cerithium (cfr. Duboisi?), Cerithium mitrale Eichw., Cerithium rubiginosum, Murex sublavatus Br. Tovább Magyarszék felé mészkövet már nem találunk, ellenben agyag- és márgarétegek bukkannak ki a Szopókról jövő kocsiút be- vágásában a lösz alatt. Ezekben Modiola marginatat és Cardium obsoletumoX találtam. Északabbra szintén kibukkannak e rétegek, de ott kövületmentesek s csupán kőzetanyagok alapján azonosíthatók az említett kövületes szarmata rétegekkel. A felsőmediterrán fácieseit tekintve azt találjuk, hogy azok sem a cserhátiakkal, sem a tétényiekkel nem egyeznek meg. Itt is a lithothamniumos mésznek és a molluszkás mésznek megfelelő képződ- MECSEKJÁNOSI, SZOPÓK ÉS MECSEKPÖLÖSKE KÖRNYÉKÉNEK GEOLÓGIÁJA. 65 menyek a legfontosabbak s értékes adatot szolgáltatnak a neritikus régió fácieseinek egymáshoz való viszonyításához. A cserháti és té- tényi mediterrán fácieseket tárgyaló dolgozataimban a faunák bathy- metrikus jellege alapján már a lithothamniumos meszet és a mol- luszkás meszet a zátonvépítő-korallos képződményekkel teljesen meg- egyező mélységben keletkezetteknek, a neritikus régió ugyanazon zónájába, a legkülső, lithothamniumos zónába tartozóknak vettem. Közvetlen bizonyítékom erre akkor még nem volt, mert gazdag fau- nát csak a molluszkás mészkőben találtam, a másik két képződ- ményben e fauna legfontosabb elemei hiányoztak. Most azután a Mecsekben közvetlen és tökéletes bizonyítékot kaptam e kérdésre vo- natkozólag, amennyiben a jellemző gazdag molluszkás mész-faunát megtaláltam a lithothamniumos lueszekben s a mecsekpölöskei korall- zátonymészben is. A Cerithium scabrumos barnás mészkövek fáciesét meghatá- rozni nem könnyű. Hasonló képződmény a Magyar Középhegységben nincsen, de az irodalomból sem ismerek neki teljesen megfelelőt, bár a galiciai felsőmediterrán faunákban ilyenek kétségtelenül vannak, de mivel többféle fáeiesű réteg kövületei lettek ott egybegyűjtve, jelle- gük nincsen meghatározva. E cerithiumos meszeket legtöbb faunaele- mük a steinabrunni rétegekkel hozná kapcsolatba, másrészt azonban a lithothamniumos mészhez átmenetet képeznek három helyen is, amennyiben sok lithothamniumot tartalmaznak s jellemző apró mol- luszkái mellett megjelennek a lithothamniumos mészkövek nagyobb termetű alakjai is, ami bizonyítja, hogy nem állhat valami messze c képződménytől fáciese tekintetében. Ezen az alapon közvetlenül a lithothamniumos zóna után kell elhelyeznünk a mélységsorozatban, vagyis a bryozoás zónába kell tennünk őket, holott e zónának jel- lemző foraminiferái, echinidái és bryozoái hiányzanak belőle. Ennek oka azonban lehet az, hogy ha még tengeri képződmény is e cerithiumos mészkő, a tenger sótartalma valamivel kisebb lehetett, vagy pedig nem volt állandó s ezért nem kedvelték az előbb felsorolt steno- halin állatok. A bryozoás zóna típusos képződményei is megvannak területün- kön. A pölöskei rétegsor 4. számú márgásmesze, lithothamniumokkal, brachiopodákkal és echinidákkal ezen zóna sekélyebb részét képviseli, míg a rétegsor 8. sz. tagját, a homokos meszes agyagot foraminiferái és bryozoái alapján a zóna belső, mélyebb részébe sorolhatjuk. A hochkopfi sárgás meszes homok faunája szegény ahhoz, hogy pontosan elhelyezhessük a bathymetrikus sorozatban, csupán az biztos, hogy a lithotamniumos zónánál nagyobb mélységből való s valószínű, hogy a Szent László-rétegek zónájának felel meg. Földtani Közlöny. Lili. köt. 1923. 5 66 STRAUSZ LÁSZLÓ DR. A felsőagyagok zónájába tartoznak valószínűleg a pölöskei rétegsor 7. számú agyagrétege s a mecsekjánosii Pecten cristotusos agyag, míg a bathyalis régiót a szopóki slíragvag képviseli, amit mély- tengeri foraminiferái bizonyítanak. ADATOK A FELSŐBÁNYÁI BARYTOK KRISTÁLYTANI ISMERETÉHEZ. (A 12 — 16. ábrával.) Irta: Zeller Tibor dr.* Vizsgálataim tárgyát képező baryt kristályokat a Magyar Nem - zeti Múzeum ásványtárából kaptam Zimányi Károly osztályigazgató úr szívességéből, kinek az anyag átengedéséért e helyütt is leghálásabb köszönetemet fejezem ki. A felsőbányái barytok víztiszta, szép, csaknem mindig táblás kifejlődésű kristályai közismertek az irodalomban, de megtaláljuk azokat úgy a honi, mint a nagyobb külföldi gyűjteményekben is. Feltűnő, hogy mindezideig nem foglalkozott velük senki behatóbban, jóllehet minden valamire való ásványtani kézikönyv említést tesz elő- fordulásukról. Minthogy összefoglaló leirásuk mai napig sem jelent meg, ez indított engem arra, hogy ez érdekes és szép kristályokat beható vizsgálat alá vegyem. Már a múlt század elején élt mineralogusok : Hauy,1 Lévy,2 Breithaupt,3 említést tesznek a barytnak felsőbányái előfordulásáról, sőt Hauy részletesebben is értekezik s több formát ír le Felsőbányá- ról. A múlt század második felében pedig Dufrenoy,4 Grailich és Láng,5 Delafosse,® Schrauff7 és Zepharovich5 közölnek igen ér- tékes adatokat a felsőbányái barytok előfordulási, illetőleg kristályo- sodási viszonyaira vonatkozólag. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1923. évi május 16- és december 5.-i szakülésein. 1 C. Hauy : Traité de Mineralegie, 1801. II. p, 295. és Atlas, 1823. I. XXXY_ F. 110., 1823. F. 8, 33. 2 M. Lévy: Descript. d’un collection de Mineraux etc. Londres, 1838. p. 189. és Atlas F. XV. Fig. 2, 9, 16, F. XVI. Fig. 16, 23, 37, 38. 3 E. Breithaupt: Handbuch dér Mineralogie, 1841. II. köt. p. 190. II. tábla,. F. 199. 4 A. Dufrenoy: Traité de Mineralogie, 1856. II. köt. p. 249, I. 13. F. 77. 3 Grailich és Láng: Sitzungsberichte d. Akad. Wien. 1857. * Delafosse: Mineralogie, 1858. I. 40. F. 478. 7 Schrauff: Sitzungsberichte d. Akad. Wien. 1871. und Atlas, 1873. I. XXXL F. 15, 16, XXII. F. 29, 32, 37, 40, Atlas, 1872, I. XXX. F. 1, 40. 8 V. Zepharovich: Mineralogisches Lexikon, II. Bd. 1873. p. 51. ADATOK A FELSŐBÁNYÁI BARYTOK KRISTÁLYTANI ISMERETÉHEZ. 67 Újabban Vendl Mária9 és Koch Sándor10 írtak le egyes felsőbányái barytkristályokat s utóbbi néhány igen érdekes orientált továbbnövést e helyről (1. e Közlöny 82. oldal). A megvizsgált barytkristályok méretei igen változóak. Hosszú- ságuk 1 — 36 mm-ig terjed, szélességük 1 — 15 mm, vastagságuk 0'5 — 8 mm között ingadozik. Gyakoriak az izometrikus, majd az egyirányban megnyúlt és megrövidült kristályok is. Köröskörül kifejlődött kristály ritka, annál gyakoribbak a csonkalapú és torzult kristályok. Egyeseken görbült lapokat is figyeltem meg. Színük általában víztiszta, de vannak szürkésfehér kristályok is, melyek kvarc társaságában fordulnak elő. Itt-ott feltűnik egy-két gyengén kékes kristály is. A barytkristályokon gyakran alkotnak idegen anyagok bevona- tokat. így pl. az antimonit (Sb,S3) bomlásából keletkező valentinit (Sb203) okkersárga kérget alkot rajta. A limonit (Fe^O3[OH]0) is gyakran kérgez be lapos baryttáblákat rozsdavörös-barnássárga szín- nel. Némely baryttáblán találunk igen hegyes, sötétbarna romboeder kris- tályokból álló kérget, mely szentnek (FeC03) bizonyult. Ritkán markasit (FeS2) is fellép, mint kéregbevonat. Mint pompás jelenséget kell megemlítenem az igen lapos, táblás kristályok hypoparallel összenövését, miáltal szép, rosettaalakú kris- tálycsoportok keletkeznek. Sok esetben az antimonit hosszú, vékony tűi dárdaszerűen át- járják a lapos barytkristályokat, még pedig némely antimonittű 4 — 5 barytkristálykán is áthatol. A successio világos, először képződtek az antimonittűk s azután a barytkristálytáblák. A kristályok orientálása Dana,11 ill. Helmhacker12 szerint történt. A mért alapértékek jól megegyeztek Helmhacker alapértékeivel. Összesen 16 kristályt vizsgáltam meg. A kristályokat Hauy* Miller szerint állítottam fel. Kialakulás tekintetében Samoiloff13 habitus és típus szerinti felosztását vettem alapul, mely a legrationálisabb s ezért a modern barytmonographiákban és leírásokban a legelterjedtebb .14 Samoiloff 9 Annales Musei Nationalis Hungarici, XIX. 1922. p. 117. 10 „ „ „ „ XVIII. 1920. p. 151. 11 E. S. Dana: The System of Mineralogy, 1892. p. 899. 12 R. Helmhacker: Über Baryte des eisensteinfiihrenden böhmischen Untersilur und über Baryt im Allgemeinen. Denkschriften dér kaiserlichen Akademie, Wien, 32. Bd. 1872. p. 1. 13 Bulletin Sor. Imp. Nat. Moscou, 1902. p. 105—263. Samoiloff: Beitrage zűr Krystallographie des Baryts. (Groth, Zeitschrift für Krystallogr. Bd. 39. S. 614. 14 Bulletin intern, de l’Aeademie des Sciences de Bohémé, 1905. Fr. Slavik : Studien über den Mieser Erddistrikt und einige von seinen Mineralien. 5 68 ZELLER TIBOR DR. ugyanis habitus alatt a kristálynak valamely irányban való kitűnő kifejlődését, típus alatt viszont egy vagy több zónának a kristályon való kiváló kifejlődését érti. Ez alapon 5 habitus és 5 típus csoportot állított fel. További részletekre vonatkozóan utalok Samoiloff idé- zett munkájára. Mindezeket tekintetbe véve az eddig megvizsgált felsőbányái barytokat habitus szerint 2 csoportba oszthatom: 1. A vertikális tengely szerint megrövidült, lapos- táblás kristályok (Samoiloff-féle habitus feloszt. II. csop.-ja, 12. ábra). 2. A makrotengely szerint oszloposán kifejlődött kristályok (Samoiloff-féle habitus feloszt. III. csop.-ja, 13. ábra). Típus szerint 3 csoportba oszthatók: I. Az első csoportba sorolhatók azok a kristályok, melyeknél a prizmazóna mutat jó kifejlődést (Samoiloff-féle A. típus csop., 12. ábra). II. A második típuscsoportha kerülnek azok a kristályok, melyek- nél a makrozóna kiváló kifejlődése látható (Samoiloff-féle B. típus csop., 14. ábra). III. A harmadik típuscsoportba tartoznak azok a kristályok, hol a pyramisok zónái dominálnak (Samoiloff-féle D. típus csop., 15. ábra). Lásd a 69. oldalon. 69 ADATOK a felsőbányái BARYTOK tf Dle ( KRISTÁLYTANI ISMERETÉHEZ. ög ^ típusok között vannalr ' + a típ“ isen — - a b U 00} prizmák m \ P n n X brachidóma o = , Diakrodómák u = {ioj! 1102} >010} összesen {110} {210} {310} {320} {120} {13 0/ összesen {011} 3. 6. 1. piramisok d i brachi piramis q f r z y í 104} 1115} {114} {1 13} összesen 3. {112} {111} fi 22} összesen 5. 1. A 7 i? összesen 19 irány- <«“> a™p“'S!® a következőket cn.líthete,,, ben " = 0001 s'^LnvolrSher2 •?’*“* ^»oZT}eUép ban "Wobb lapokkal Néha f, T° vok°".v. keskeny s csak- ‘ff «• a vertikáiis ™ ,010) SzéP s/ma tükrözés,'} lan , ap, csak ritkán jól kifejlődve. - 70 ZELLER TIBOR DR. o = {011} 13 kristályon figyeltem meg: a lapos, táblás kristályokon olykor az {102}-vel egyenlően kifejlődve. Feltűnő jelenség, hogy a brachizóna csak ez egyetlen formával van képviselve. A makrozónában 3 formát figyeltem meg; ezek {101}, {102} és {104}. Ezek közül az u {101} legkevésbbé van jól kifejlődve, csak alá- rendelt, keskeny, rossz reflexet adó lapokkal. Ezzel ellentétben a d — {102} doma szép nagy lapokkal szerepel a makrodiagonális irányában megnyúlt kristályokon, míg a lapos, táblás kristályokon inkább alárendelt lapokkal. Felületük szép síma, reflexük kitűnő. az 1 = { 1 04 } , csakis a makrodiagonális irányában megnyúlt kris- tályokon található, hosszú, keskeny, de felette szépen tükröző lapokkal 5 kristályon konstatáltam. A prizmazónában a következő 6 forma volt megfigyelhető: m {110}, \ = {210}, p-fr {310}, rj = {320}, n = {120J ésX=!130{. Ezek közül a minden kristályon megfigyelt m= J110{, jól kifejlődött, szép síma, sok esetben a bázis elmetsződési élével párhuzamos rostázású lapjai tűnnek ki, melyek mindkét típusú kristályokon egyenlő mérték- ben uralkodó szerephez jutnak. X=>210{ összesen négy kristályon figyeltem meg vékony, de éles reflexet adó lapokkal. P= J310J, keskeny, szép reflexet adó lapok. r)= !320j, öt kristályon figyeltem meg, 3 esetben ) 210{-al és kétszer magában. Az n = ,'120! és x=U30! formákat két, illetve egy a makró- tengely irányában megnyúlt kristályon mérhettem. A megfigyelt 6 piramis között 1 brachipiramis van. A piramisok a bázis és har- madik fajta prizma között sorakoznak — kivéve az y=>122{ braehi- piramist, mely z >111! és o = ) 011 { lapok között lép fel. Lapjaik általában sírnák, melyek közül élesen kiválik az f = } 113 { szélesebb fényes csíkja; a z = {111! 6, az f — ) 1 1 3 ( és v= } 115 { 2 — 2 kristályon tűnt fel, míg a q }114{ és r = ) 1 1 2 ( mindössze egy kristályon fejlő- dött ki. Néhány lapos, táblás kristályon feltűnt a z !111| arány- talanul uralkodó lapokkal való fellépése, mely a prizma !110j és >100! lapjainak rovására történik s ennek következtében a kristály eltorzult. A brachipir amist y = } 122 ( mindössze 2, a makrodiagonális irányában megnyúlt kristályon találtam az (111,) és (011) lapok zónájában jól mérhető síma lapokkal. Több formát az eddig megvizsgált anyagon nem találtam. Rendkívüli nagy számban találhatók torzult kristályok a felső- bányái barvtok között. Érdekes jelenség némely kristályon, hogy míg a (011) lapok erősen kifejlődve és megnyúlva, addig a (011) ADATOK A FELSŐBÁNYÁI BARYTOK KRISTÁLYTANI ISMERETÉHEZ. 71 alig észrevehető gyenge lapokkal, vagy egyáltalán nem lép fel. Más kristályon viszont az (111), (112), (113), (114), (115) indexű piramisok jobb felső lapjai alig látható keskeny csíkok, evvel szem- ben a (111), (112), (113), (114), (Í15) lapok jól kifejlődött széle- sebb és hosszabb alakban jelennek meg. Végül meg kell említenem a lapos-táblás kristályoknál előforduló parallel összenövést, mely az m ) 1 10 ( lapjai szerint szépen mutat- kozik egyes esetekben. Más előfordulásokkal összehasonlítva a vizsgált kristályokat, azt tapasztaltam, hogy a makrodiagonális irányában megnyúlt kris- tályok leginkább a dobsinai10 és pribrami 10 kristályokkal mutatnak hasonlóságot. Az összes kristályrajzok a gnomonikus projekció szerint készültek. Az alakok számszerinti fellépését az egyes kombinációkon az alanti táblázat mutatja. Az alakok számszerinti fellépése: cmodabzp 1 XnuvfyxPqr Tí 16 ü 13 ITTTTTTTTTTTT í t Végül hálás köszönetét mondok Mauritz Béla egyet. ny. r. tanár úrnak és Vendl Miklós egyet, adjunktus úrnak, kedves kollégámnak, kik mindenkor készséggel támogattak dolgozatom el- készítésében. Készült a kir. m. Pázmány Péter tudományegyetem ásvány- kőzettani intézetében 1922 — 23. évben. 15 Melczer Gusztáv: Baryt Dobsináról, Földtani Közlöny XXVI. köt., 1896. p. 321—24. 16 Prchlik: Beitrag zűr Morphologie dér böhmischen Baryte. Zeiteehrift für Krystallographie Bd. 39, p. 401. 72 ZELLER TIBOR DR. A mért és számított fontosabb szögértékek 17 a következők: Mért n. Számítót c a = (001) (100) 89° 58' 7 90° 00' b = (010) 89° 57' 5 90° 00' 0 = (011) 52° 42' 9 52u 43' 08 u = (101) 58° 20' 6 58° 10' 30 d = (102) 38° 50' 16 38° 51' 28 1 = (104) 21° 54' 5 21° 56' 30 V == (115) 22° 35' 9 22° 35' q = (114) 27° 24' 3 27° 28' f = (113) 34° 44' 8 34“ 43' r = (112) 46° 03' 4 46° 06' z = (111) 64° 20' 9 64“ 19' y = (122) 57° — 3 57“ 01' a b = (100) (010) 89° 59' 3 90° 00' u = (101) 58° 21' 2 58° 10' 36' d = (102) 51° 10' I 51° 08' 32' 1 = (104) 68° 02' 5 68° 03' 30' m = (110). 39° 09' 9 39° 11' 13' X = (210) 22° 11' 6 22“ 10' 30' p = (310) 15* 11' 2 15° 12' n = (320) 28° 28' 7 28° 31' 30' b n = (010) (120) 31° 33' 2 31° 31' 30' X = (130) 22° 22' i 22“ 14' 30' m m"'= (110) (110) 78° 19' 13 78“ 22' 26' 0 = (011) 59° 49' 10 59° 49' d = (102) 60° 51' 5 60° 54' 0 o' = (011) (011) 105° 24' 9 105“ 26' d d' = (102) (102) 77° 40' 16 77“ 42' 56' u u' = (101) (101) 116° 41' 2 (appr.) 116“ 21' 1 V = (104) (104) 43° 45' 4 43° 53' D n* = (120) (120) 63° 07' 2 63° 03' X X' = (130) (130) 44° 45' 1 (appr.) 44° 29' n r\"' — (320) (320) 57° 01' 5 57“ 03' \ X"'= (210) (210) 44° 21' 5 44° 21' P P"'= (310) (310) 30° 22' 2 30° 24' Y y' = (122) (122) 52° 06' 4 52° 02' 17 J. D. Dana: The System of Mineralogy Newyork 1892. p. 899 — 905, illetőleg R. Helmhacker: Über Baryte des eisensteinführenden böhmischea Untersilurs und über Baryt im Allgemeinen. Denkschriften dér Kaiserl. Akad. Wien Bd. 32. 1872. Zweite Abteilung p. 1. A D0BSINA1 SZERPENTIN. 73 A DOBSINAI SZERPENTIN. (A 17—18. ábrával), írta: Rakusz Gyula dr.* A dobsinai szerpentinre vonatkozó irodalmi adatok egészen a tudományos értelemben vett ásványtani irodalom kezdetéig követhetők. A legelső adatokat Born1 szolgáltatta, aki azonban kőzetünk lelőhelyé- nek tévesen Lőcsét mondja. Benkő2 már egymás mellett említi mindkét lelőhelyt, Fichtel3 pedig meg is látogatta a dobsinai előfordulást és úgy írja le. Klaproth,4 noha erre a leírásra is hivatkozik, újra mégis „lőcsei“ szerpentinről beszél. Abbé Estner7’ már mint dobsinaiakat írja le begyűjtött kőzetdarabjait és végül Esmark," aki látta a bécsi múzeumban levő „lőcsei szerpentint44, de Dobsinán is megfordult, két- ségen felül megállapítja, hogy ezek a darabok dobsinaiak, mert Lőcsén nincs is szerpentin. Zipser7 és Jónás* körülbelül egyidejűleg írják le találó módon a szerpentinben található ásványokat is. Beudant9 a gabbróval hozza összefüggésbe e kőzetet. A második dobsinai elő- fordulást (Stermapirt) először Zeuschner1" említi, azonban Kiss11 az első, aki ízig-vérig magyar nyelvezetű munkájában hosszú leírást szen- tel a „kigvla44 kiterjedésének, ásványainak, sőt nem átalja keletkezésük felett „egy kis fürkészetbe bocsátkozni44. A bécsi geológusok közül többen is emlegetik, de egyedül Andrian12 szól bővebben e kőzetről. Roth S.13 és Tóth14 leírásai kevés újat tartalmaznak. Újabban Voit17’ értekezett részletesebben a város melletti szerpentinről, azután Gesell1* * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1923. október hó 3-án tartott szakülésén. 1 Lithophilacium Borniannm : Praga 1772 — 1775. 2 Benkő F.: A köveknek és értzeknek megesm. jegyeikről. Kolosváratt 1784. 3 v. Fichtel : Mineralog. Bomerkungen. Wien, 1781. p. 60. I M. H. Klaproth; Beitr. z. chem. Kenntn. d. Min. körper 1795. I. p. 110. 5 Abbé Estnek : Versuch einor Mineralogie. Wien. 1794 — 1804, II. 1. p. 155. c J. Esmark : Mineralog. Reise dureli Ungarn. Freyberg 1798. p. 189. 7 A. Zipser : Vers. eines min. topogr. Handburhes. Oedenburg 1817. p. 416. * I. Jónás : Ungerns Mineralreich. Pesth 1820. p. 212, 329. H Beudant — Kleinschrod : Min. Reise d. Ungarn. Leipzig 1825. p. 75. 1,1 L. Zeuschner : Bau des Tatragebirges St. Petersburg 1848. p. 63. II Kiss Antal : Dobsina föld- és ásványtani tekintetben. Nvitra. 1858. (Magyar- honi Természetbarát II. 3. füzet, p. 1 — 15.) 12 F. v. Andrian : Berieht ü. d. Übersiehtsaufnahmen ete. Jahrb. d. K. K. Geolog. Reichsanstalt. Wien, 1861. p. 582. 13 Roth S. : A jekclfalvai és dobs. diallag-serp. Földt. Közlöny 1881. 14 Tóth M. : Magyarország ásványai. Budapest, 1883. 15 F. W. Voit: Geognost. Schilderung d. Lagerst. von Dobschau Jahrbuch d. K. K. Geol. Reichsanstalt 1900. p. 714. 16 Gesell S. : A dobs. bányaterület ete. Földt. Int. Évi Jelentése 1901. 74 RAKUSZ GYULA DR. •és Illés17 felvételi jelentéseiben is szerepel kőzetünk, valamint Melczer18 is foglalkozik úgy a kőzettel, mint ásványaival. A szerpentin Dobsina határában két helyen fordul elő. A nagyobb, tömzsszerű előfordulás a Birkeln és Kálbel dombok déli lejtőjét alkotja. Kiss A. és Húsz Samu dobsinai bányamérnök az elsők, akik a „Nyirjeske és Borjas“ vidékén előforduló szerpentint térképezik is.19 Voit (1. c.) újabb térképe csak nagyon vázlatos, a szerpentin a Turista-út mentén északabbra terjed, viszont a két hegy között mélyebbre befűződik és egy nyúlványa a Jeruzsálem-hegyre is átterjed. E helyeken a szerpentin ismeretlen korú agyagpalán és kva.rcitpalán tör át, a völgyekben alluviá- lis kavics fedi. Természetes feltárása alig van, kiterjedését túlnyomóan ■csak a belőle származott lejtőtörmelék segítségével lehet megállapítani. A második, kisebb előfordulás a Dankesgründl (vagy Stermapirt) dűlő- ben található az előbbitől körülbelül 8 km-nyire. 1922 nyarán végzett dobsinai kirándulásom rövidsége miatt ezt nem látogathattam meg, tehát meg kellett elégednem néhány, Rozlozsnik Pál főgeológus úr által rendelkezésemre bocsátott kézipéldány megvizsgálásával. Illés adatai szerint itt egy triász-mészkőben húzódó 800 m hosszú, 20 — 25 m széles szerpentin dykeről van szó. Az 1918-ban megkezdett azbeszttermelés folytán lehetségessé vált részemre a Birkeln alján nyitott kőbánya megtekintése és különböző, friss kőzetpéldányok begyűjtése. A kőfejtőfeltárás tanúsága szerint itt a szerpentin igen szakadékos, sokszor breccsas zenien töredezett, epi- genetikus ásványokkal töltött erek járják át. A legnagyobb egységes tömbök legfeljebb % méteres átmérőt érnek el. A kőzet, javarésze tömeges textúrával bír, elegyrészei közül szabad szemmel csak a bastit, magnetit , gránát ismerhető fel, főtömege fehéres-zöldes színű. A nagyobb tömbök kőzete azonban gyakran csak kívül ilyen világos színű, befelé mindinkább sötét.ebb, mely körülmény az átalakulás mértékének belülről kifelé való erősbödésére enged következtetni. Az eredeti elegyrészek maradványait tényleg csakis ebben a fekete szerpentinben találhattam meg és ezeknek elrendeződése egy eredetileg kristályos-szemcsés szövetre utal. Az eredeti elegyrészek közül most még bronzit , egy monoklin piroxén, pikotit és magnetit mutatható ki. A zöldesen átlátszó rombos piroxénen a kitűnő prizmatikus hasadás mellett az (100) -val párhuzamos elválás is látható, kettőstöróse gyenge, opt. tengelysík párhuzamos (100) -val, c= c optikailag pozitív, opt. tengelyszöge közepes nagyságú, tehát ensztatit vagy bronzitról lehet szó. Mivel azonban szerpentinesedése bőséges magnetitkiválással jár, 17 Illés V. Dobs. nyugati kornyékének bányageol, viszonyai. Évi Jelentés 1902. 18 Melczer G. : Gömör megye ásványai. Selmecbánya 1907. 19 Húsz geológiai munkája, melyre Kiss többször hivatkozik, sajnos, csak kézirat maradt. Kéziratos térképének másolata a M. Kir. Földt. Intézet birtokában van. A DOBSINAI SZERPENTIN. 75 bronzitnak kell tekintenem. A monoklin piroxén már csak szabálytalan, szétszórt szemekben található a csiszolatokban, fénytörésük 1*7 körüli, elsőrendű kék és sárga interferenciaszíneik vannak, az opt. jelleg +. Kioltódásukat, csak egyetlen, a b tengelyre merőleges metszetben mér- hettem, hol is a peridotitokban rendesen előforduló diopszidos piroxé- nekhez képest feltűnően magas értéket kaptam: c : c = 59°. A pikotit szekfűbarna, vagdalt szemekben jelenik meg. V óit (1. c.) olivint is említ, de ez adatai valószínűleg a mono- klin piroxénre vonatkoznak, mert bár sokkal változatosabb és frissebb anyagot vizsgálhattam meg, az olivinnek nyomát sem találtam. A kőzet főtömege másodlagos ásványokból tevődik össze, melyek több generációt alkotnak. Az első generáció közvetlenül az elsődleges ásványokból keletkezett s a különböző kőzetalkotó szerpentinféleségek viszik benne a főszerepet. Közülök már szabad szemmel is felismerhető az ikerlemezei miatt különösen csillogó bastit, melynek 80 mm hosszú- ságot is elérő, leveles kristályai a sötét kőzetben fehéreszöld, a világo- sabb kőzetben hagymazöld színűek, kitűnően hasad az (100) szerint. Ezt az ásványt már Esmark helyesen határozta meg (,,Schillerspath“). A bastit homoaxikus pszeudomorfóza bronzit után, átalakulását a fekete kőzetféleségben közvetlenül megfigyelhettem. Egy a c tengelyre merőleges metszetben (17. ábra) az átalakulás az (100) szerinti elválás 17. ábra. Piroxén átalakulása bastittá őre i metszetben. Közönséges fényben. 86X- hasadékaiban kezdődik és a prizmatikus hasadás mentén terjed tovább. Ilyenformán az egész piroxént egy finom rostokból álló, közepén néhol magnetit szemecskéket tartalmazó érhálózat járja át. A hálószemek között később képződő bastit már optikailag egységes, egy irányban finoman rostos, de mert ez az átalakulás vízfelvétellel és magnetit- kiválással, tehát térfogatnövekedéssel is jár, a rostok gyengén hajlot- tak és úgyszólván nekifeszülnek a magnetitgyűrűnek, mely a piroxén 76 RAKUSZ GYULA DR. csakis ennyire átalakult részei körül képződött. A kezdetben keletkezett érhálózat sokszor a már homogén bastitpszeudomorfozában is meg- marad. Az átalakulással együttjár a fény rugalmassági irányok fel- cserélődése. Míg a bronzitban az opt. tengelysík // (100) -val, addig az átalakult részben már (010) -val párhuzamos. A bastitpszeudomorfózák egy része teljesen homogén, más részük teljesen ikerlemezekből épül fel. Az ikertengelyre 1 metszetben az ikerlemezkék egyenkint vagy csopor- tosan 60°-os szögben mintegy átszövik egymást. A lemezek irányával párhuzamosan változik a tengelysík helyzete is, az ikertengely iránya összeesik a irányával. Minden más nem orientált metszetben az ikrek zavaros, pikkelyes, a mikroklin ikrezéshez hasonló képet adnak. Némely esetben azonban az ikerképződés csak a kristály egyes zónáira szorít- kozik, úgyhogy ezt nyomás hatására hekövetkezett kényszerikerképző- désnek kell tekintenünk. Azonban a piroxének homoaxikus átalakulási termékei nem egy- neműek. Egy másik esetben a bronzit maradványait egy halványzöld, gyengén fénytörő ásvány (opt. tengelyszög kicsi, optikailag t-) veszi körül, melyet a penninnel kell azonosítani. Máskor megint az átalaku- lási termékek izotrópok, néhány ritka esetben pedig az antigorit optikai viselkedését mutatják. Az eredeti bronzit helye a belőle keletkezett bastit segítségével még megállapítható, de a csiszolat többi részét az újonnan képződött ásványok halmaza foglalja el, melyeknek helyenkint feltalálható hálós elrendezéséből az eredeti olivinre vonhatni következtetést. A szerpen- tinesedés már régóta ismert folyamat, de még részleteiben és eredmé- nyeiben nincs kellő módon tisztázva. A keletkező ásványok látszólag kémiai szempontból alig térnek el egymástól, optikailag azonban any- nyira különböznek, hogy e különbségek csoportosításukra alkalmasak- nak látszanak. Ilyen alapon már le is írtak vagy tizenöt varretást.2" A szerpentinnel behatóan foglalkozó petrográfusok mégis újabban is arról panaszkodnak, hogy nem tudják megfigyeléseiket a már leírtakkal összhangzásba hozni és megint újabb varietásokat állítanak fel. Ez ásványok meghatározását még nehezebbé teszi a kloritokksd való rokon- ságuk, amely körülményre elsőnek Wartha V.21 hívta fel a figyelmet. Már régen megfigyelték, hogy az olivin szerpentinesedésekor kétféle optikai orientációval bíró ásvány keletkezik. Ezeknek találó leírását legújabban Tertsch22 szolgáltatta. Szerinte mindkettő finoman rostos,, n > 1*54, t -a értéke pedig körülbelül 0-006 — 0-010. Az egyik féleség 20 L. Michel táblázatát. Tschermaks M. P. Mitth. XXXII. p. 352. 21 A szerpentin és chloritcsop. ásványairól. Földt. Közlöny 1886. p. 7. 22 H. Tertsch : Studien am Westrande des Dunkelsteiner Granulitmas6ives* Tschermaks M. P. Mitth. 1921. 5 — 6. füzet. A DOBSINAI SZERPENTIN. 77 a „ /-szerpentin1 ' (c = c ) gyengébben fény- és kettőstörő, mint az „ a-szerpentin' ‘ (c=a). A Téktsch által megvizsgált szerpentinekben e két varietás kétféle elrendeződésben fordul elő: Maschen- und Fenster- struktur. Az utóbbi elrendeződéssel a dobsinai szerpentinben is gyakran találkozunk s ez esetben az a-szerpentin erei elég szabályos négyszöge- ket formálnak, a köztük levő „mezők" vagy a-, vagy ritkábban '/-szer- pentinből állanak. (TERTSCHnél ez mindig y-szerp.) Néha a mezők szferolitos szerkezetűek, illetve négy szektorra bomlanak, máskor meg opt. egységesen orientáltak, de e két véglet között sokféle az átmenet. Sőt akad izotrop mező is. Tisztább tengelyképet alig adnak s ilyenkor tág határok közt változó + vagy — tengelyszög látható. Az ereket alkotó a-szerpentin nem mindig ilyen ablakos elrendező- désig hanem erei hosszan kanyargók, elágazók is lehetnek, közepükben majdnem mindig (a vastagabb erekben mindig) párhuzamos magnetit- sor van. Ezzel szemben a gyengébben kettőstörő /-szerpentin önálló ereiben soha sincs magnetit, ami későbbi keletkezésükre utal. Különben is az a-szerpentin erei hullámosán oltódnak ki, szakadozottak és szinte elvetődöttek, míg az esetleg bennük vagy rajtuk áthaladó j'-szerpent in- erek folytonosabbak, egységesen oltódnak ki, áttörik még az a-szerpen- tinben lerakodott magnetitsorokat is, de maguk mindig magnetit- mentesek maradnak. Az egész kőzetben különben kevés a /-szerpentin, itt-ott csak kis lencsékben található. Ezzel korántsincs kimerítve a szerpentinásványok leírása. A Michel- féle táblázatos összeállításban közölt varietások közül kőzetünkben is megtalálhatók a STARK-féle Oa és Oy, valamint a ScHUSTER-féle erőseb- ben fénytörő I. ásvány is észlelhető apróbb lencsékben. Ezt a nagyon is változatos optikai viselkedést nem is magyarázhatjuk másképen, mint Weinschenk feltevésével:23 „Az eredetileg kolloid anyag egyenlőtlen feszültségi viszonyok miatt kettőstörővé vált, másrészt kristályosán átrakódott. “ Bizonyos, hogy a mechanikai hatásnak itt, is nagy szerepe volt. Egyes szerpentinféleségek, ha pleochroizmust nem is mutatnak, a kloritokhoz képeznek átmenetet, melyek hellyel-közzel szintén nagyobb szerepet játszanak kőzetünkben. Meghatározásukat igen megnehezíti a gyenge vagy hiányzó pleochroizmus. A permin , pseudophit, klinochlor és leuchtenbergit előfordulását mégis megállapíthattam. Hogy a piroxén is kloritosodhat, már többen is megfigyelték és valószínűleg ilyenkor is megvannak a klorit- és szerpentin-átmenetek. Az ércek dobsinai kőzetünkben igen egyenlőtlenül oszlanak el. A sötét szerpentinben majdnem minden elegyrészt körülkerítenek az 23 E. Weinschenk: D. gesteinsbildenden Mineralien. Freiburg 1915, p. 212. 78 RAKUSZ GYULA DR. egyes vagy kristályvázzá összetapadó magnetit szemek, míg a világos- zöld kőzet csiszolataiban alig néhány szemecskét találhatni. A kőzet elemzése is mutatja, hogy későbbi folyamatok kivonták belőle a vasat. Boraxgyönggyel a kromit jelenléte is kimutatható. Végül másodlagosan keletkezett hematit- pikkelyek is találhatók, vérvörös színnel átlátszó, mikroszkopikus táblácskák ezek, melyek valószínűleg a gránáttal egy- időben keletkeztek. A gránát (allochroit) kétségtelenül utolsónak jött létre, mert magnetit-, szerpentin- és klont-zárványokat tartalmaz. E nevezetes ásvány előfordulási és keletkezési módjával, elemzésével már más helyen behatóan foglalkoztam.24 Itt csak arra akarok ráutalni, hogy feltűnő módon hasonlít minden tekintetben ahhoz a gránáthoz, melyet Brauns25 írt le és ábrázolt is a Rajnai Palahegység pikritjének átalakulási ter- mékeiről szólva. A gránát előfordulási körülményei, a hematit és az erekben képződött friss magnetit jelenléte bizonyítják, hogy a kőzet oly körülmények között képződött, melyek Grubenmann legfelső zóná- jának felelnek meg. Az erősen egyoldali nyomás hozta létre a gránát lencsés elhelyezkedésével járó palás textúrát is. bár a kőzet túlnyomó része tömeges szerkezetű. Ugyanezek a hegymozeások idézték elő a kőzet repedezettségét is A hasadékok egészen szabálytalanok, változatos módon kereszteződnek és ágaznak el, kitöltésük laterális szekréció által történhetett termalis vizek segítségével. Itt említem meg azt, hogy Brauns szerint26 Schrauf mondotta ki először a krizotil vizes oldatból való keletkezését 1882-ben. Azonban Kiss Antal (1. c.) már 1858-ban írja ezt: „Lehetséges, hogy a foszla (krizotil) meghűléstől vagy erőműtani hatástól származott újabbkori és másodlagos vizi képződés által rakódott le.“ A krizotil- erek vastagsága 01 — 3'0 cm között ingadozik, szálai sokszor hajlottak, hullámosán verik vissza a fényt, színük sárgás, zöldes, esetleg sötétebb zöld. A krizotil iparilag értékesíthető és az utóbbi években hozzá is fogtak kitermeléséhez.27 Mikroszkópi vizsgálatokra a rostokkal pár- huzamos csiszolatokat használtam. Az egyikben a krizotil és magnetit érdekes összenövését figyelhettem meg (18. ábra), a krizotil-érbe a ros- tokkal párhuzamosan vékony magnetit-oszlopok (néhol hematit is) nyúlnak be. Ugyanebben a csiszolatban a krizotil feltűnő plochroizmust 24 J. Rakusz: Studicn an d. Gránát v. Dobschau. Centralblatt f. Min. etc. 1924. p. 353. 25 R Brauns: D oberdevonische Pikrit etc. Neues Jabrbucb. Beil. Bd. XVIII. 26 R. Brauns: Palaeopikrit ven Amelose etc. Neues Jahrbuch. Beil. Bd. V. 27 Minthogy az azbeszt bányászatának és elemzésének részletezése több helyet venne igénybe, mely e cikk számára nem áll rendelkezésemre, erről más dolgozatban fogok beszámolni. A DOBSINAi SZERPENTIN. 79 mutatott, melyről az irodalomban nem találtam említést. Intenzitása változó, sőt teljesen hiányozhat, különben c> b, c= szekfűbarna és b = barnássárga. Kettőstörése ingadozó, majdnem 0 is lehet, de lát- hatunk elsőrendű sárga interferencia színeket is. Ahol a krizotihostok hajlottak, amit a köztük levő magnetit elhajlása jól mutat, a kioltódás e hajlásnak megfelelő éles mezőkben különül el vagy unduláló is lehet. Az opt. tengelyszög nagyon változó, a pleochroós rostoké nagy, a szín- teleneké kiosii, tehát a kémiai összetételtől is függ. A diszperzió mértéke is változó, p v. — -A krizotil-erekben rendesen pikrolit és webskyit is van, ezek az erek falát lepik be, tehát a krizotilnál idősebbek, mint már Brauns is megállapította. E két ásvány önállóan is alkothat 01 — rO cm vastagságú ereket. Mind a kettő teljesen megfelel Brauns részletező leírásának (1. id. két munkáját). A pikrolitnak csuszamlási lap-szerű, csíkozott, viaszfényű, barnás vagy zöldes kérge alatt van a tulajdonképeni fénytelen és kagylóstörésű, levélzöld ásvány. A Brauns által optikailag kimutatott ellipszoidos-rostos struktúrája azonban csak ritkán látható tisztán, néhol zavarosan rostos vagy éles határ nélkül átmegy az amorf webskyitba. Ez utóbbi igen változó víz- tartalmú, fekete, sötétzöld vagy világosabb zöld színű. A vékonyabb erekben e két ásvány szinte észrevétlenül megy át a krizotilba is. Ez ásványok változatos fizikai és optikai viselkedése eredetileg kolloid állapotukban keresendő, ez magyarázza meg a köztük levő átmeneteket is. Ezért ezeket csak egy változatos összetételű ásványgél egyes típusai- nak tekintem és a nagyon sok ilyenfajta szerpentinféleségre vonatkozó elnevezést fölöslegesnek tartom. A legutoljára képződött gránát és magnetit néhol sűrűn belepi a hasadókok falát, de az azbesztér közepén is megtalálhatók (18. ábra). 80 RAKUSZ GYULA DR. Ezeken az ásványokon kívül kaiéit, magnezit , brucit limonit stb. fordul elő különösen a felszínhez közel, mint a kőzet mállási termékei. Hogy egyes helyeken mennyire átalakult már a szerpentin, leg- jobban egy Emszt K. főgeológus úr által végzett elemzés bizonyítja.28 Ez az elemzés OsANN-GRUBENMANN-féle értékei S = 41-79, A = 0*34, <; = 3-4, F = 42-97, M = 0-0, T = 7-63, K = 0'8; a = 0*0, c = U5, f = 18‘5, tehát sokkal közelebb esik egy kloritpala vagy pseudophit- •elemzéshez, mint bármely szerpentinéhez. A Dankesgründl szerpentinjének megvizsgált darabjai nagyjában hasonlók a város melletti kőzethez. Ebben különösen sok kataklázos bastitot találtam, melyek igen változatos képeket adnak. Ugyanazon bastit egyes részei erősebben-gyengébben hajlottak, ez a hajlás bizo- nyos határnál éles törésbe megy át. Még nagyobb nyomás hatására a kristály egy része zavaros pikkelyekre bomlik, vagy pedig egészében kényszerikrekből épül fel. A lemezek széle darabokra is töredezhet (Mörtelstruktur). A y- szerpentin erei még a bastiton is áthatolnak néha. Ez az ásvány tulajdonképen a krizotill al azonosítható, mégis azért tartom külön, mert mikroszkopikus erekben fordul elő és néha pikkelyes habitusa is lehet, rostjai nem feltétlenül párhuzamosak. Gránátok e kőzetben csak mint zavaros mikrolitok és csak a bastit- féleségek belsejében, a rostokkal párhuzamos sorokban találhatók, keletkezésük tehát azokhoz van kötve. Ebben a kőzetben egy a radiotin- típushoz tartozó ásvány is látható 1 — 2 mm-es lencsékben, orsókban, melyeket /-szerpentin szegélyez. A szerpentinesedést sokáig felszíni mállás termékének tartották, hogy ez nincs így, azt. dobsinai kőzeteink is kétségtelenül bizonyítják. Többek között a gránát párhuzamos textúra-lapokon való elrendeződése is arra utal, hogy a kőzet képződésénél a nyomás is döntő befolyást gyakorolt. A gránát szerpentin-zárványainak tanúsága szerint a szer- pentinesedés megelőzte a gránát képződését, tehát már nagyon régi folyamat, legalább is már eocén előtti (a felvidéki eocén ugyanis már zavartalan településű), amikor a szerpentintömzs még a mélységben feküdt, az erózió tehát csak az átalakulás után hozta felszínre. Külön- ben ezt a mélységben való átalakulást már Merril20 és Bleeck20 régeb- ben is hangsúlyozták. A dobsinai gabbro-gabbroamphibolit-v onulat nem hozható össze- függésbe a szerpentinekkel. Ismeretes, hogy a régebben végig gabbronak tartott intruzió éppen a Birkelnhez közel eső részén kvarcdioritnak 2S M. Kir. Földt. Int. Évkönyve 1913. G. P. Mf.rril munkájának ismertetése. Neues .Jahrbuch 1901. I. p. 229. 3" F. Bleeck: Jadeitlagerstátten etc. Zeitschr. f. prakt. Geol. XV. p. 341. A D0BSINA1 SZERPENTIN. 81 bizonyult31 és bár ezen kőzetek is metamorfizáltak, mégis egészen más átalakulási fokot tüntetnek fel, mint a szerpentin. A diorit és szerpen- tin között egv K— Ny irányú vetődés van, melyből érdekes módon az érctelérek közelében muszkovit és egyéb magnéziadús ásványok kerültek ki. Talán így éppen ezen vetődés adhatná magyarázatát a szomszédos peridotit szerpentinesedésének. — A triásznál fiatalabb dankesgríindli szerpentin a város mellettitől eltér abban, hogy sokkal kevésbbé repe- dezett, hiányzanak belőle a másikban annyira jellemző nagy gránátok, tehát a metamorfizáló erők kevésbbé befolyásolták. Hogy a metamor- fózis fokában észrevehető ezen különbség vájjon korkülönbségre is visszavezethető-e, ezt eldönteni aligha fog sikerülni. Munkám befejezéséül e helyen is hálás köszönettel adózom Schafarzik Ferenc műegyet. ny. r. tanár úrnak, aki anyagi támoga- tásával is lehetővé tette dobsinai utamat és a műegyetemi ásvány-föld- tani intézetben végzett minden vizsgálatomban hathatósan támogatott. A mikroszkóp! vizsgálatok egy része a Pázmány Péter-tudományegye- tem ásványtani intézetében készült, ahol Mauritz Béla egyet. ny. r. tanár úr és Vendl Miklós főiskolai tanár úr értékes tanácsait élvezhettem. 31 Kozlozsnik P.: Földtani jegyz. Dobsináról. Füldt. Int. Évi Jelentése 1913. VALENTINIT ÉS ORIENTÁLT BARYT FELSŐBÁNYÁRÓL. KŐSÓ DEÉSAKNÁRÓL. * (A 19 — 22. ábrával.) írta : Koch Sándor dr.* Valentinit Felsőbányáról. 19. ábra. A felsőbányái valentinit kristályait Fellenberg vizsgálta meg1 s rajtuk, mérés nélkül, hat formát állapított meg, úgymint {100}, {010}, (001 }, {110}, {011} és {021} és dolgozatában két ábrát közölt róluk. A felsőbányái valentinitre vonatkozó adatait átvették a tan-' és kézi- könyvek, mely utóbbiak közül Hintzf. munkája2 a valentiniten fellépő kristályalakok között a bázislapot, mint „eddig sehol máshol még nem észleltet*1, igen kérdésesnek jelzi. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1923 június 6-i szakülésén. 1 Neues Jahr bucii f. Min. 1861. 132. p. 2 Hintze: Handbueh d. Min. 1. 1238. p. Földtani Közlöny. Lili. köt. 1923. 82 KOCH SÁNDOR DR. A Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárából két, Felsőbányáról szár- mazó, kissé málló tt antimonit-kristályokból és spherosiderit-gömbökből álló darabról tizenegy valentinit kristályt sza- badítottam le közelebbi vizsj álat céljaira. A kristályok 1 — 1 1/2 mm hosszúságúak, széles- ségük valamivel kisebb, színük sárgás, fényük erős gyémántfény az egyenes, zsírosfény a gör- bült kristálylapokon. Rajtuk egész biztosság- gal négy formát sikerült megállapítanom: a három véglapot és az alapprizmát; a {100}, b {010}, c{001}, w{110}. A b és c véglapok jól fejlettek, sírnák, az a véglap csak két kris- tálykán szerepelt, keskeny, igen fényes csí- kocska alakjában. Az m prizma szintén jól fejlett lapjai egyes kristályokon a vertikális irány- ban gyengén rostozottak. A domalapok erősen görbültek, a kapott mérési eredmények meglehetős tág határok közt ingadoznak s a leg- közelebb még az i {054} és q {021} domák értékeihez állanak. A b lap szerinti tökéletes hasadás jól tükröző, fényes lapot ad. A bázislap fellépte tehát a felsőbányái valentinit-kristályokon kétségtelen s külön- ben sem egyedül-álló, mert az M. H. Umgemach által leírt2 3 Szenzá* ból (Algír) származó valentinit-kristályokon is ki van fejlődve. Mért és számított szögértékek : Mért Számított Laspeyi m:m — 42° 38' 42° 41' m : a — 22° 30' 22° 31' m:b = 67° 26' 67° 29' II 90° 90° c :i? = 21° — 23" 50' 21° 48' 30" c : q? = 30° 40' — 34° 20' 33° 56' 2. Orientáltan továbbnőtt barytok Felsőbányáról. 20—22. ábra. Az Annales Musei Nat. Hung. XVIII. (1921. évi) kötetének 151. oldalán megjelent dolgozatomnak publikálása után az ott leírt őrien - tált barythoz hasonló darabok kerültek kezeimhez, melyek részint orientációjuk változatos volta, részint formagazdaságuk miatt meg- érdemlik a megemlítést. Az alapkristályok élhossza 1 — 2 cm, vastag- ságuk maximum 4 mm, felületüket erősen mállott markasitkéreg vonja be. Anyaguk tiszta, színtelen, a szélek felé kissé zavaros, bel- sejükben auripigment, kevés metacinnabarit és ritkán libellás folya- 3 Bulletin de la Société fran?aise de Mineralogie XXXV. 539.. VALENTINIT ÉS ORIENTÁLT BARYT FELSŐBÁNYÁRÓL, KŐSÓ DEÉSAKNÁRÓL. 83 dékzárványok találhatók. Habitusuk táblás, rajtuk csak az m jllOj alapprizma és a c J001! bázis lapjai szerepelnek. Az alapkristályok prizmalapjain, illetve ezeknek egymással való metsződési élein ülnek a második generáció mindig pontosan orientált, 2 — 4 mm hosszú s kb. 1 — IV2 mm szélességű, lapdús kristálykái. A kristálykákat markasit kéreg nem borítja, színük kissé sárgás, belsejük zavaros, zárvány- mentes. Rajtuk tizenegy forma állapítható meg,ú. m. : a |100| n |320j 2 jlll} b J010! \ 1210! v U15( c 1001! a 1102! k 1118! m 1110! 0 jOlli A kristálykák a d doma uralkodó volta miatt a b tengely irányában megnyúltak. Az egyes formák lapjai fényesek, jól tükrözők, kivéve a k bipyramis kevéssé gör- bült lapjait. A prizma- lapok némelyik kristály- kán a vertikális irányban gyengén rostozottak. Az alapkristály (1 10) : (110) lapjainak metszési élén ülő (20. ábra), valamint az 110 lapnak különböző helyén továbbnőtt (egyet közülük a 21. ábra érzé- kit) kristálykák csak egyik végükön fejlettek, rajtuk a fentemlített tizenegy ^forrna mind szerepel. A 22. ábrán látható, az alapkristálynak (110): (110) metszési élén fennőtt kristályka mindkét végén kifejlő- dött, rajta a c bázislap nem sze- repel. Ez utóbbi kristályka csak egy, a másik kettő több példány- ban van meg a Nemz. Múzeum ásványtárában. A formák megállapítása céljából mért és számított szö- gek értéke a következő: Mért c:d 38° 50' c : z 64° 19' c : v 22° 35' c : k 14° 31' Számított (Helmhacker) 38° 51' 28" 64° 19' 22° 35' 14° 34' 6 84 KOCH SÁNDOR DR. Mért Számított (Helmhacker) d. : a 51° 8' 51“ 8° 32" 0. :o' 105° 26' 105" 26' 0 , :b 37° 15' 37“ 17' a . 22° 13' 22“ 11" 30" X: n 6° 20' 6° 21' 0 •' m 10ü 41' 10° 39' a . • rn 39° 14' 39“ 11' 30" z : / z 88“ 38' 88° 37' v : ■ v' 34“ 37' 34“ 37' k :k' 22° 26' 22“ 29' 3. Kősókristályok Deésaknáról. Néhai Franzenau Ágoston gyűjtéséből deésaknai kősókristá- lyok kerültek a Nemz. Múzeum ásványgyüjteményébe. A kristályok szabadon álló hexaederek és hexaeder-csoportok, melyeken a kocka- éleket egy hexakistetraeder, valószínűleg a kősón leggyakoribb } 210 { indexű, keskeny lappárjai metszik le. A hexakistetraeder lapjai símák, míg a hexaederlapokon természetes étetési idomok lépnek fel milli- méteres nagyságúaktól a centimétert elérőkig. Az étetési idomok tetra- kishexaederesek s némelyiknek közepéről ismét a hexakistetraeder négy lapja emelkedik ki, nem egyszer túlnőve az eredeti hexaederlapon. Érde- kes az a kristály, melynek hexaederlapján hét étetési idom, 2 mm nagy- ságútól 4 mm nagyságig, növekedő egyenes sorban helyezkedett el egy- más mellett. Magyarország sóbányái közül csak Vízaknáról1 és Maros- újvárról2 ismertünk eddig kősókristályokat, melyeken a hexaederen kívül más forma, a tetrakishexaeder, illetve az oktaéder is szerepel. Készült 1923-ban, a budapesti Pázmány Péter tudományegyetem ásv. kőzettani intézetében. 1 Schafarzik: Földt. Közi. XIX. 265. o. 2 Koch A.: Orv. term. tud. ért. 1884. 2980. A GIPSZES EOCÉN A GVALUI HAVASOK SZEGÉLYÉN. 85 A GIPSZES EOCÉN A GYALU1 HAVASOK SZEGÉLYÉN. (A 23 — 24 ábrával.) írta : Szádeczky-K. Elemér.* A középeocénkori transzgressziót az erdélyi medence ÉNy-i részén gipszlerakódás vezeti be. E gipszeket általában tengeri erede- tűeknek szokás felfogni. Azonban a tenger vizének koncentrálódása a transzgresszió kezdetén különös magyarázatnak tűnik fel. A meleg, száraz klíma folytán a tenger partján a gipsz kicsapódhat, mire példa a mai Sinai-félsziget gipszes agyagja; de ily módon nem keletkez- hetnek 30 m vastag telepek, amilyenek az egeresiek és zsobokiak. Tengerrel alig összekötött, kis, elzárt medencékben való koncentráló- dáskor pedig (OcHSENius-teória) a gipszkiválás előtt, a tengernek már valami nyoma maradna- A gipsz alatt pedig tarkaagyag van, melyet édesvízi üledéknek gondolnak, újabban steppei, illetve sivatagi- nak. Lehetséges-e, hogy a tarkaagyaglerakó édesvízi „beltó“ tengeri hatás alá kerülésekor a tengernél is koncentráltabb víz keletkezzék ? (ami körülbelül azt jelentené, hogy édesvíz + tenger = a tengerinél sokkal koncentráltabb víz, melyből gipsz csapódik ki!) Mivel tehát a gipsz feletti rétegek kétségtelenül tengeriek, az alsótarkaagyagnak nagy beltóban való leülepedése is kétséges. Ha sivatagi, vagy steppei képződmény a tarkaagyag, nem szükséges-e a gipsznek is sivatagi származást tulajdonítani, mint Apám, Szádeczky-K. Gyula1 a Ma- gyarkapusiról feltételezi? E kérdések szedimentpetrográfiai megvilá- gításához a gipsztelen felsőeocénig az egész erdélyi eocén tanulmá- nyozása szükséges. Alábbiakban a szedimentpetrográfiai vizsgálatok ki- indulásául néhány újabb adatot és meggondolást fektetünk le, a Gyalui- Havasok, Bánffihunyad, Kolozsvár és Torda közti eocénra vonatkozóan. Említett eocénterület két részre osztható: 1. A kristályos tömegtől E-ra levő Kalotaszeg — Egeres — Kolozsvár vidéki, egykori nyilt tenger szegélyén lerakodott gipszes eocén közvetlenül kristályos palára, illetve gránitra települ ; 2. A Jára-melléki egykori nagy öböl gipsztelen eocén- lerakódása pedig kréta közbeiktatódásával ÉK-i szegélyét alkotja a Gyalui-havasok kristályos tömegének. A kalotaszeg — egeresi soroza- tot fokozatosan természetes sorrendben oligocén rétegek takarják el, míg a Jára-menti eocénre szarmata „feleki sorozat,44 transzgredál. Az eocén rétegsort lerakódása óta egyetlen, bizonyára epiroge- netikus sülyedés zavarta. A sülyedés az eocénben már folyamatban volt: ez teszi érthetővé az alsótarkaagyag feletti transzgressziót; * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1923 december hó 19-i szakülésén. 1 „Az alsó tarkaagyag szárazföldi származásáról. “ Érd. Múzeum Ásv.-Ért. 1918. Kolozsvár. 86 SZÁDECZKY-K. ELEMÉR továbbá barometeres rétegmagasság-méréseim alapján készített szelvé- nyekből arra lehet következtetni, hogy az alsó rétegek a felsőknél valamivel meredekebben dűlnek. A sülyedés azonban az eocén után is még hosszú ideig tartott: az eocénnél fiatalabb rétegek is hason- lóan megdűltek. A sülyedés kialakulását az eruptivus alátámasz- tások determinálták. A Gyalui-havasok gránit masszívuma kétség- telenül fixnek tekintendő; csak a kristályos pala és a rajta nyugvó eocénsorozat sülyedtek, a gránit masszívumhoz alkalmazkodva. A gránit- tömeg É és ÉK-i részén tehát a dűlés is É-i, illetve ÉK és K-i. Sülye- dés közben a kristályos kéreg megrepedt, elsősorban a gránit alátámasz- tás szélein, hol a legnagyobb feszültség állott be. A repedések iránya ennek folytán a gránitfőtömeg É — D-i irányával nagyjában megegyezik, (pl. 1. az alább kimutatandó gyerővásárhely — egerbegyi törést). A repe- dések mentén kisebb méretű eruptivumok törtek fel, valószínűleg a kréta végén. ÉK-en a Jára-vidéken az ÉK, K-i dülés mellett a rétegek nagyjából ÉD-i csapásával e fiatalabb eruptivumok (pl. a kisbányaiak) húzódásiránya megegyezik; ezért ezek nem is gyakorolnak különös hatást az üledékek dűlésirányára. Viszont a maszivum É-i részén a törésvonalak a kristályos palák és üledékek K — Nv-i csapására közelí- tőleg merőlegesek, tehát a törésvonalak mentén feltört eruptivumok, Szelvény Bocs-, Meregyón át (Gyalui-hav. ÉNy-i, ill. Kalotavidék D-i része). Mérték 1 : 100.000, torzítás 1 : 5. jelmagyarázat: Kristályos pala Alsótarka- Numulitpad aiÖr-es agyag Édesvízi 3 £ gránit ' mészkő vagy gipsz — 4 Ostrea- márga Alsó- durvamészkö Felső- Felsődurva- tarkaagyag mészkő Édesvízi mész- kő v. gipsz. mint alátámasztások a sülyedő kérget dóm- ill. brachiantiklinálissá formálták. E kisebb eruptivumok az eocénben már megvoltak, így petrogenetikai szempontból figyelmet érdemelnek. Továbbá éppen körü- löttük tartalmaz az eocén gipszet (az eruptivus kiemelkedések és a gipsz közt paleogeografiai összefüggést is kell keresnünk!) s így a tele- pülés az eltakart gipszrészek miatt is fontos. A GIPSZES EOCÉN A GYALU1 HAVASOK SZEGÉLYÉN. 87 A magyargyerővásárhelyi és pányiki kisebb eruptivumok fen- tiek szerint kristályos-pala-burkot támasztanak alá, ezáltal körü- löttük az eocén is kiemelkedetten maradt. Ez képezi magját annak a hatalmas, laposan szétterült boltozatnak, amivé a kalotaszeg — kolozs- vári rétegkomplexum formálódott (a 24. ábra e boltozaton átfektetett K — Ny-i szelvény). A közvetlen alátámasztás, ami fölött a felszínre jut- nak legidősebb eocén rétegek (alsótarkaagyag és gipsz), jól kinyomozható, mert a rétegek az alátámasztás szélein hirtelen lesülyednek. Külö- nösen éles határolású a közvetlen alátámasztás K felé, hol a hirtelen sülyedés vető mentén kezdődik. E vető irányában hatalmas, ÉÉNy — DDK-i törésvonal van (alábbiakban gyerövásárhely — egerbegyi törés- vonalnak nevezzük), melyben a magyargyerővásárhelyi Köveshegy erup- tivuma, a kiskapusi vulkáni kúpok és az egerbegyi — Koch által kvarc- ortoklász-trachitnak jelzett — eruptív telérek sorakoznak. Utóbbiak húzódásiránya (1. Kocn-féle, geol. színezett 75.000-es térkép) szintén ÉÉNy — DDK-i, mint ahogy a törésvonal mentén levő kristályos palák csapása is megegyezik vele. E törésvonal hosszú ideig aktív volt: a gyerövásárhely — kiskapusi eruptivumokról Hoffer2 kimutatta, hogy az alsó eocénnél idősebbek; ugyancsak ez volt az a tektonikus vonal, melynek mentén az eocén rétegek együttes sülyedése alkalmával, tehát az eocén után, vetődés keletkezett. A törés ma kimutatható a Jegenye patak Nádasba-torkolásától egyenes vonalban a Köveshegyen át, honnan fenti irányát megtartva, legalább is az egerbegyi Dumbraváig terjed, tehát több mint 14 km hosszú. E pregnáns K-i határtól eltekintve az alátámasztásról enyhén dűlnek le félkörben a rétegek: Ny felé egészen Vlegyásza eruptivumig ÉÉNy-i az általános dűlés. Közben csak a gyerőmonostori Köveshegy és Dedehegy Ny-i lábánál találtam rétegzavarodást: egy — eddig 3 km hosszúságban észlelt — vetődést, mely az itteni alátámasztás (Köves- hegy,3 muszkovit-gránit aplit, illetve pegmatit) szélén képződött. Nem tartozik a kristályospala- és üledékburkot boltozatba for- máló eruptivumok közé a Vlegyásza hatalmas eruptív tömege, ameny- nyiben az üledékek nívóján sokkal magasabbra emelkedett, sőt a szom- szédos kéregrész sülyedését lokálisan sem akadályozta meg, hanem csak egyes már lesülyedt részeket (hódosfalvi, magyarókereki rögök) rántott magával. A Vlegyásza eruptivuma a kéreg felső részében nem 3 Doktori disszertációjában. (Kolozsvár, 1912.) 3 Ez a gyerőmonostori Köveshegy nem tévesztendő össze a tőle 12 km-re KÉK-re levő gyerővásárhelyi Kövesheggyel. A gyerőmonostori vető alapján talán kimutatható lesz az alátámasztás folytatása a Dedehegy alatt is. E vető párhuzamos a gyerő- vásárhely— egerbegyi töréssel. 88 SZÁDECZKY-K. ELEMÉR terjed szét a Kalota-medence alá, mellette — mint fal mentén — aka- dálytalanul sülvedt le az eocén kéregrész. Az üledéksorozat keletkezési körülményei. A kréta végén — nagy diasztrofizmus után, amit az eocénnek úgy a kristályos palán, mint a krétán való diszkordáns települése jelöl — az egész Határhegység (tágabh értelemben vett Bihar-csoport) száraz- föld volt s szélein lassú epirogenetikus sülvedés indult meg, melynek lefolyását az előbbeniekben láttuk. A szárazföldi periódussal kapcso- latban már ekkor nagymérvű volt a denudáció. De Martonne 1920- ban megállapított egy, a középeocénnél idősebb, felsőkrétánál fiata- labb peneplént, melyet Dongó község és a Hidegszamos közti legjobb előfordulásáról „ plateforme de Farkas^- nak nevezett. Ebben az időben rakódott le az alsótarkaagyag, melynek azonban pontos kora még nem tisztázódott. HoFFMANNnak Koch által is elfogadott nézete szerint e rétegen belül keresendő az alsóeocén. Nopcsa viszont danien emeletbe sorolja. E felfogást Lóczy sen. és T. Róth L. egyes esetekben (Bor- berek) helytelenítik. Azonban a zsibóvidéki tarkaagyagok danien korát Róth sem vonja kétségbe; mivel a dinosaurusok alapján kétségtele- nül van is egy danienkorú tarkaagyag:4 5 a Gyalui-havasok és Meszes- hegység közti alsó tarkaagyagok (tehát a mi területünk és a vele összefüggő zsibóvidéki) alsó részét idetartozónak kell tekinteni A tarkaagyagnak Num. perforata fedővel párhuzamos települését Lóczy a danien kor ellen szólónak találta; azonban a gyűrődések, miként ő is kiemelte, kétségtelenül daniennél idősebbek, így a párhuzamos tele- pülés nem sokat mond. A főgyűrődéseket Lóczy után legtöbb szerző ' középkrétakorúnak veszi s a Koch és Vadász által kiemelt felsőkréta gyűrődését6 lokálisnak tekintik. Ilyen, vagy talán éppen ezen kéreg- mozgás nyomának tekinthetjük a kristályos palákra is ható gyerő- vásárhely — egerbegyi törésvonalat, melynek eruptivumai szintén alsó- tarkaagyagelőttiek. A szenont gyűrő kisebb orogenezis még mindig lehet danienelőtti. De az alsó-tarkaagyag planparallelitása a perfo- rata- stb. rétegekével nem is oly világos, Koch például több szelvé- nyében gyenge diszkordanciát jelöl köztük. így az alsó-tarkaagyag danien korát egyetlen biztos ellenvetés sem cáfolja. Ha pedig arra vagyunk tekintettel, hogy a Kalotaszegben több 4 Kadic 1915-ben (tehát a tarkaagyag-viták után) Hátszeg vidékéről több danien- korú kőzetet említ, köztük egy ., veres szericites agyag“-ot is (Földt. Int. Évi Jel. 1915. 573—576. 1.) 5 Így Rozslozsnik: F. I. Évi Jel. 1914. 9 Vadász: F. I. Évi Jel. 1915, 323. 1.; hasonló szellemben ír Pálfy: Évi Jel. 1901, 63. 1. A GIPSZES EOCÉN A GYALUI HAVASOK SZEGÉLYÉN. 89 helyen fokozatosan, tehát időbeli hézag nélkül megy át az alsó tarka- agyag a már lutetien édesvízi mészkőbe, úgy arra az eredményre jutunk, hogy az alsó-tarkaagyag magában foglalja a donién , ( montien ), tha- netien és londinien emeleteket s így a mezozoikum és kainozoikum közt átmeneti üledék van területünkön.' Származásáról is különböznek a vélemények: Koch és Nopcsa édesvízi üledéknek hajlandók tartani ; Szádeczky-K. Gy. jellegzetes szárazföldi lerakódásnak bizonyítja, és pedig „Wüstenlack“-os kavi- csok alapján sivataginak ; végül Voitesti steppei eredetűnek említi. Tagadhatatlan, hogy a tarkaagyag rokonságban van a trópusok veres képződményeivel. Sőt a macskakői (Jára-völgy) alsótarkaagyagban hematit- és limonit-fészkek ismeretesek8 s az ily vaskonkréciók Láng'1 szerint csakis lateritesedés esetén képződhetnek. Ha ennek alapján még nem vehetjük az alsótarkaagyagot valódi lateritnek, a rokonsága a trópusi nedves meleg klíma képződményeivel ebből kétségtelen. Nopcsa"’ említ is a danienből a bulgáriaihoz hasonló nedves meleg klímára valló flórát Nadrág- és Ruszkabányáról s már száraz meleg klímái flórát is ugyancsak Ruszkabányáról és tovább ÉK-re, a Maroson innen, Borberekről. A mi területünk már kétségtelenül az arid zó- nába tartozott, mit a tarkaagyagokat fedő gipszek is bizonyítanak. Akkor is, ha J. WALTHERtől eltérően, a gipszet csak a száraz (de nem feltétlenül meleg) klíma kritériumának fogjuk fel, trópusi arid zónát kényszerülünk felvenni, mert a trópusi meleg egész Európa eocénjére11 kétségtelen. Ezek alapján következőnek adódik az alsó- tarkaagyag származása : Sivatagi lerakódás , de nem autochton málló- dék — sivatagban nem is történhetik ily fokú kémiai mállás — , hanem legalább nagyrészben, a közeli magasföldi nedves meleg trópusról, D felől került ide. Szállítója az időközönkénti heves zivatarok vize (torrentiális rétegzés!) és talán a sivatagi szél, mely a dreikanterek csiszolója volt. E trópusi veres talaj: „Roterde“-iaterit-akkumuláció durva konglomerátpadokkal és vékony réteges zöld vízi (mocsári) üledékkel váltakozva a mélyebb részeken rakódott le, bizonyára már eredetileg a sivatagokra oly jellemző nagy sík felületeket alkotva. A település alapján megállapítható a ,,Schuttmeer“ eredeti elter- 7 Ennek megfelelően már Koch nyilatkozott a Földt. Társulat 1909 jan. 5-i ülésén, 1. Földt. Közi. XXXIX., 58. 1. 8 Koch: Érd. Medence Harmadkori képződményei. Földt. Int. Évkönyve, X. 1894. 180. 1. 9 Linck: Chomie d. Erde 1.1914. 134. 1. Láng : „Die klimatischen Bildungsbedin- gungen d. Laterits.“ 10 Földt. Int. Évk. XXIII, 1915. 19-20. 1. 11 Compte R. des X. intern. Geol. Congr. számos közleménye; Semper: Geol. Rundschau I, 68. 1. 90 SZÁDECZKY-K. ELEMÉR jedése. így példaképen: Meregyó községtől D-re eső vidéken az eocén- rétegek enyhén ÉÉNy-ra dűlnek; a Valea Dobrenilor felső folyásánál az alsótarkaagyag 880 m t. sz. f. magasságon túl nem emelkedik, sőt kb. e magasságban metszené is azt a dőlésében meghosszabbított perforata-réteg. Közvetlenül felette D-re azonban a kristályos pala feltornyosul 900 — 1000 — 1200 m-re, úgyhogy a É — D-i szelvényben 3°-os dűlésű eocén világosan beleütközik a kristályospalatest dere- kába. Mivel természetes, hogy az alsótarkaagyag lerakódása óta csak kristályospalatest alapjával együtt vehetett részt a kéreg lassú megdűléseiben, hiszen vetődés feltételezésére semmi okunk sincsen, feltételezhető, hogy eredetileg is megvolt a kristályospala kiemelke- dése az alsótarkaagyag felett; e kiemelkedő kristályos test mint fal határolta D felől az alsótarkaagyag-lerakódást.12 A tarkaagyag említett mélyedéseket kitöltő szerepe, valamint a lerakódás folytonossága az alsótarkaagyag és perforata-réteg közt szintén arra mutatnak, hogy a tarkaagyag-akkumuláció itt eredetileg sem hatolhatott a kristályos palára. Az alsótarkaagyag eredeti elterjedésének határa így egyes pon- tokon megállapítható. A vizsgált területen csak ritkán lehetett az eredeti tarkaagyagnak mainál délebbre hatolását kimutatni: így Bálcesci, Alsógyurkuca táján, hol az egeres — kalotaszegi eocénág alsótarkaagyagának részletes földtani felvételek (Pálfy: Magúra lap, 1:75000, földtanilag színezve) szerint legdélibb és egyszersmind legnagyobb t. sz. f. magasságú előfordulása van. Felette kristályos- pala-kiemelkedés nem konstatálható, sőt ha az alsótarkaagyagot dőlésében meghosszabbít juk, ez alá kerülnek a most legmagasabb kris- tályos palacsúcsok (1. 23. ábra.) Itt tehát az alsótarkaagyag lerakódása óta nagymérvű volt a denudáció (amit a Meleg-Számos mély völgye jelöl) és feltételezhető, hogy az alsótarkaagyag eredetileg tovább délre is megvolt. (Utólag értesültem Apámtól, hogy Felső- és Alsógyurkuca felett emelkedő hegyeken alsótarkaagyagszerűen mállott kristályos pala van.) A határ innen É-ra kanyarodva a Tomnaticul-csúcs közelé- ben volt. A gránittest ÉNy-i oldalán tehát mint öböl, úgy nyúlik be mélyen D felé egy alsótarkaagyag-nyelv. Az öbölszerű mélyedés, melyben a tarkaagyag lerakodott, nem tektonikus eredetű, (nem is lehet az a fixnek megállapított gránitmaszivumon, illetőleg annak köz- vetlen szomszédságában), hanem denudáció által keletkezett. A nagy- mértékű denudáció teszi lehetővé, hogy itt az alsótarkaagyag helyenként egyenesen a (mélységi!) grániton fekszik. A gránitkibúvás ÉK-i oldalán de Martonne „Farkas peneplén“-je kezdődik, amelyen már 12 „lm Innern einer echten Wüste allé Berge inselgleich aus einem fást ebenen Schuttmeer aufsteigen sieht“ . . . mondja Walther. A GIPSZES EOCÉN A GYALUI HAVASOK SZEGÉLYÉN. 91 tn O ÜT o o 9 a> -i g 8 S a £ N 0? _ < IMIM Kalota-patak. Térköz (Desmal) h. Tordalma h. Jákótelke Nagyhegy Mészmál h Újhatárpatak (6l>7 ra.) az eredeti elterjedés fenti módon nem ismerhető meg, mert mögötte D-re a paleogénnél fiatalabb Mariseli plate- forme található, még pedig az aktuális folyómeder felett 400 m-ig denudálva. Megemlítendő végül, hogy az alsótarka- agyag mai helyzetének és az alaphegy- ségnek viszonyából vont paleaktológiai következtetéseknél nem kellett attól tartani, hogy a tarkaagyag átmosás folytán új, csaló helyzetbekerül. Ugyanis a tarkaagyagban eredetileg felhalmo- zott és összecementálódott konglomerát- padok vannak, melyek az átmosatás lehetőségét kizárják. Az a körülmény, hogy a sivatagban még a kristályos kőzet is oly nagy mér- tékben letarolható, adja a magyará- zatát annak az aránylag rövid idő alatt történt roppant lepusztulásnak, mely lehetővé tette, hogy a gránit kristályos burkának eltávolításával az alsótarkaagyag helyenként közvetlenül a gránitra telepedjék. Ez egyszers- mind a legeklatánsabb bizonyítéka a sivatagnak, mert ilyen méretű lepusz- tulást ma csak sivatagban ismerünk. Az alsótarkaagyag felső részében gyakoribbá válnak jó réteges, szürkés- zöld, homokos márgák. Ezek kisebb állóvizek lerakódásai s mint ilyenek, talán a közeledő transzgresszióval kapcsolatosan, a klíma csökkenő ari- ditását jelölik. E vízi lerakódások fokozatosan átvezetnek a lutetien édesvízi mészkőbe. A lerakódások folytonosságának, egysersmind talán ^ a legfelső krétától a lutetienig teljes rétegsor jelenlétének e fontos bizo- nyítéka a Kalotaszegben több helyen biztosan konstatálható. Felette, illetőleg a Gyerővásárhely — Pányiki alátámasztás vidékén a gipsz felett kezdődik a perforata rétegsorba tartozó tengeri lerakódás, melynek Hágó h. Országút Pányik- tól É-ra Országút Gyerő- vásárhely mellett Gyerövásárhely- egerbegyi törés- vonal Medvehegy Hosszúdomb II 'JoJgL g 8 8 8 g 92 SZÁDECZKY-K. ELEMÉR maximális elterjedése Ny felé azonos az alsótarkaagyagéval: aVlegyásza eruptivuma határolja. A Gyalui Havasok felé mélyen behatolt a perforata- tenger, itt sem volt nagy különbség a sivatagi és első tengeri lerakódás elterjedése közt. Ezzel a tengeri periódus mindjárt az elején elérte transz- gressziójának maximumát. Mivel valószínűleg rövidebb idő vékony lerakódásáról van szó, a maximális elterjedés aránylag gyors transz- gresszió következményeként fogható fel. Felette az alsódurvamészkő színtájban [,,ostrea-tályag“ és szorosabb értelemben vett alsódurva- mészkő, Haug szerint Auversien, Koch viszont a párisi medence cal- cair grossier-jével (lutetien!) párhuzamosítja] a regresszió már meg- indúlt. A durvamészkő a bocsi kristályos pala-nyelvvel és Vlegyászai dacitokkal elég durva homokos fáciesben érintkezik. Az incseli „Cer- tatie“, a keleceli Sólymos-, és a magyarvalkói Mulató-hegyeken majdnem 1j2 cm átmérőjű kvarcszemeket találtam a durvamészkő- padban. E nagyobb szemek csakis a szárazföldről, illetőleg a parti „Brandungs“-zónából kerülhettek bele, mivel, mint az előbbiekből ki- tetszik, a tenger talaja, a perforata- és ostrea-tengerek lerakódásától márgás volt. Tehát a közeli gyerőmonostor — köveshegyi pegmatit illetőleg kristályos palák alkotta alaphegység, melyet az előbbi per- forata-tenger lerakódásával betakart — a Köveshegyen meg is talál- hatók a Num. perf. réteg roncsai — , a durvamészkő-időben kezdett ismét a felületre kerülni. A perforata-fedő kezdődő letakarítása pedig az azt lerakó tengerrel szemben regresszióra utal. A durvamészkőnek a perforata- és ostrea-rétegeknél D felé kisebb elterjedése így az eredeti viszonyoknak felel meg és nem szorulunk annak a valószínűtlen denudáló erőnek feltételezésére, mely képes 20 m vastag durvamészkő- padot letakarítani, de a porhanyó feküt otthagyja, akkor, amikor né- hány km-re északra természetszerint ugyanaz a durvamészkő mint legellenállóbb kőzet mindenütt meredek falakkal kimagaslik az enélkül lepusztuló feküből. Csak a Kalotaszeg D-i részében azonos elterjedésű a perforata és alsó- durvamészkő-tengerek lerakódása, ahol egyszersmind a legdélibb kinyú- lása van az alsó-durvamészkőnek. Míg az alsó eocénben Bálcesci — Gvurkuca környékén ismertünk meg öbölszerű bemélyedést, addig a durvamészkő-időben a sülyedés maximumának Ny-ra tolódásával a déli Kalotaszeg válik legmélyebb területté. E két mélyedés eredetét tekintve élesen különbözik egymástól: az alsótarkaagyag-benvúlás helye Bálcescinél denudáció által keletkezett. Ezzel szemben a kalotai alsódurvamészkőkorú mélyedés tektonikus eredetű; az alsótarka- agyag-idő óta állandó tengerrel borítva, denudáció által nem is kelet- kezhetett. Mint a mai rétegkonstrukció is mutatja (1. a szelvényeket), e terület alatt valóban nem volt közvetlen eruptiv alátámasztás, míg A GIPSZES EOCÉN A GYALU! HAVASOK SZEGÉLYÉN. 93 három oldalról ilyenek veszik körül (délen a mai Gyalui-havasok, keleten a köveshegy — pányiki alátámasztás, Nyugaton az alább em- lítendő, a mai Vlegyásza területén lévő nagy kiemelkedés). így részleges sülyedés által keletkezett a kalotaszegi alsódurvamészkőkorú tengeröböl. A regresszió további fokozódásaként itt a tenger kiédesülése is észlelhető; ennek maradványa: édesvízi mészkő az alsódurvamészkő és felsőtarkaagyag közt csakis itt — a marótlaki Ravasz-patakban — van meg. Hogyan magyarázzuk azonban meg azt a mészkövet, melyhez mint tenger kiédesüléséhez feltétlenül szárazföldről jövő nagyobb édes- víz-mennyiség volt szükséges? A sivatagi klíma most is megvan, a sivatagnak pedig jellemzője, hogy ha vannak is folyói, azok rövid út után kiszáradnak, azaz a sivatag nem lefolyásos terület. Nyugat felé, a mai Vlegyásza-területen tehát e korban oly tekintélyes kiemelke- dés lehetett, mely a környező sivatagi klíma ariditását már mérsé- kelni tudta. Ugyanezen kiemelkedés következtében találjuk itt az alsó tarkaagyag, valamint az utána következő tengerek Ny-i határát és az alsódurvamészkőnek kivételes zöld, homokos parti kifejlődéséi (Meregyó). A teljes regresszió folytán újból szárazfölddé lett területen a klimatikus viszonyok változatlansága folytán a lerakódás ismét tarka- agyag: az ú. n. „ felsőtarkaagyag “. A Jára-völgy D-i részén, mint em- lítettük, az eocén tenger nagy öblöt alkotott, melyet a Gyalui-hava- sok és a túr — torockói eruptivus vonulat zárt körül. Ez öböl D-i ré- szén a két tarkaagyag közti egész tengeri sorozat kiékül s a tarka- agyagok fokozatosan, megszakítás nélkül mennek át egymásba.1'' E kö- rülmény a klimatikus viszonyok változatlanságának legszebb bizonyí- téka. A viszonyok azonosságának megfelelően a felsőtarkaagyag feletl ugyanúgy gipsz, majd tenger következik, mint az alsótarkaagyag felett. Továbbá a felső gipsz-színtáj ugyanúgy a pányik — gyerővásárhelyi boltozatképző eruptivumok körül fejlődött ki, mint az alsó. Nem vé- letlen tehát a gipsznek és az eruptív kiemelkedésnek e kapcsolata., Az almásvölgyi alsó széntelep [oligocén] is e kiemelkedés körül, Egeres- től É-ra van legjobban kifejlődve; K-re Mórán túl, Ny-ra Almáson túl ugyanezen réteg már meddő.)14 Már magában azt is különösnek találtuk, hogy a transzgredáló tenger első lerakódása a gipsz lenne, mintha beszáradással kezdődne a tenger kiterjedése. Azonban még sajátságosabb, hogy ugyané tenger regressziójakor, mikor a beszáradásnak valóban annyi lehetősége van, az egyéb körülmények változatlansága dacára nem keletkezett gipsz. 11 Koch: Érd. Medence Harm. Képz. I. Földt. Int. Évk. X., 1894, 212 — 213. 1. 14 C. Schmidt: Földt. Közi. 1914, 147—171, főleg 150. 1. 94 SZÁDECZKY-K. ELEMÉR Ugyanis a tárgyalt terület egyetlen pontján sem ismeretes az alsódurva- mészkő és felsőtarkaagyag közt gipsztelep, sőt gipsztartalmú réteg sem. Viszont a tengernek újabb sivatagi tarkaagyagra való transzgressziójakor ismét először gipszlerakódást találunk, mintha ebből a száraz sivatagi talajból lúgozná ki a tenger a CaSO^felesleget s nem saját CaSO 4- tartalmát rakná le. így a gipsz valódi tengeri eredete is proble- matikus. ÚJ CÖLESZTIN ELŐFORDULÁS SZÍNŰRŐL. (A 25 — 26. ábrával.) Irta: Szádeczky-Kardoss Elemér.* Szind északi határában, (Szind község Erdélyben, Tordától nyu- gatra 5 km-re van) a gipszbányák feletti magaslaton az 1920 — 21. évek- ben több fúrás történt, a gipsz elterjedésének kutatására. A fúrás l1/2 m vastag sárgás márga után 3 dm-es mészkövet ütött át az alatta következő gipsz fedőjeként. A világosszürke, bitumenes mészkő hasa- dékaiban, ahasadéknak mintegy bélését alkotó kaiéit kristályhalmazokon fennőve szépen fejlődött, víztiszta cölesztin-kristályok vannak. A cölesztin ez előfordulása eddig ismeretlen. Közelében hasonló körülmények közt a koppándi Dobogóhegyen van cölesztin, melyet Koch Antal1 és Zimányi Károly2 írtak le. A két előfordulás azon- ban különbözik egymástól abban, hogy a koppándi cölesztin baryttal együtt és sűrűbb csoportokat alkotva fordul elő, kristályai meg- nyúltabbak és kékes árnyalatúak. (Formák közti különbséget 1. alább.) A szindi cölesztin-kristályok méretei 2 és 7 mm közt vannak. A kristályok oszlopos habitusúak, még pedig a Miller-Panebianco- Goldschmidt3 felállításban az á tengely szerint: J011}, ami Grailich- Lang4-Auerbach '-nál |110{ lenne. Alábbiakban az újabb és ma álta- * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat szakülésén 1922 november 8-án. 1 Koch: „Űj cölestin előfordulás Túr mellett." Orv. Term. tud. Ért. Kolozsvár, 1886, VIII. köt., Term. tud. szak, 217. 1. és Koch: „Űj cölestin és baryt előfordulás Torda közelében." Mát. Term. tud. Ért., VI. köt., 78. 1. 2 Ugyanott: Zimányi: A Dobogóhegyi baryt és cölesztin kristálytani viszo- nyai, 84. 1. 3 Goldschmidt: „Atlas d. Krystallformen", II. köt. 4 Grailich u. Láng : „Untersuchungen über die physikalischen Verháltnisse krystallisirter Körper." Sitzb. d. kais. Akad. d. Wiss., Wien, XXVII. köt., I. rész. 5 Auerbach: „Krystallographische Untersuchungen d. Cölestins." Sitzb. d. Akad. Wien, LIX. köt., I. rész, 59. 1. ÚJ CÖLESZT1N ELŐFORDULÁS SZINDRŐL. 95 lánosan elfogadott első felállítást követjük. A szindi cölesztinen a következő alakokat észleltem: Harmadik véglap . . Első fajta prizma Második fajta prizmák Harmadik fajta prizma Bipiramisok .... . \001\ . j 0Í1\ . \102\ \104\ . \U0\ . ) 122\ \5.2.12\ c 0 d 1 m y T A kristályegyének alkotásában mindig résztvesznek az uralkodó \011\ mellett az \U0\, \102\ és rendszerint a )001\ is. A }0U[-e t terminálé formák közül az \110\ fejlettebb, mint az \102\ ; a \001\ vékony csíkként jelenik meg, de kivételesen nagyobb is lehet, talán az e lap szerinti kitűnő hasadás következtében. Ilyen kifejlődésíi a Grailich és LANG-tól leírt Veley-i kristály, li valamint Auerbach sziciliai „első típusú44 és dornburgi kristálya.' Felállításukban azon- 26. ábra. bán, mint említettük, álló oszloppá \110\ lesz az uralkodó prizma. Ha tekintetbe vesszük a szindi kristályokon mindig kis lapú és nem állandó )104 j-et is, úgy e kombinációval egészen azonosnak találunk némely bexi8 és dorobani0 kristályt. A bexi kristályok egy más ki- 6 Grailich u. Láng: id. mü, II. tábla, 7. ábra. 7 Auerbach: id. mű, I. tábla, 3 — 5. ábra. 8 Moricand et Sorét: Mém. Soc. Phys. Hist. Nat., Genf, 1822. I. tábla, l.ábra. 0 Prendel: Verh. d. Petersb. Min. Ges. 1896, (2) 34, 186. Fig. 1. (1. Gold- schmidt : id. mű, 230. tábla, 224. ábra.) 96 SZÁDECZKY-KARDOSS ELEMÉR fejlődéséhez hasonlította Zimányi Károly a koppándi cölesztint, melyeknek az o, d, m, c formákból álló kombinációi eltérnek a szin- ditől abban, hogy a \011[-e t bezáró prizmák közül az )102\ az erő- sebb fejlettségű. Ezzel szemben a szindi előfordulásban általános típusnak oly kristályokat kell vennünk, melyeknél a legkevésbbé fej- lett irány a b tengelyé, vagyis melyeknél irányok fejlettsége tekin- tetében: á>c>b • Kivételesen azonban előfordul Szinden egy másik típus is (lásd 25 — 26. ábra), melyet az á szerinti még erősebb megnyúlás mellett a b és c irányok közel egyenlő fejlettsége jellemez: á>b = é. k\001\ ugyanis itt egyensúlyba jut a fenti típusban kizárólag uralkodó jOííJ-el, így keresztmetszetük delta helyett szabályos hatszöghöz hasonlít. Ily izodiametrikus keresztmetszetű oszlopos kristályokat írt le Auerbacii úrvölgyi „első típusaként.1" Az ilyenszerű szindi cölesztin kombinációja is gadagabb: az )104{ mellett kifejlődik mindkét bi- piramis ( \122{ és )5.2.12\) is, tehát a szindi kristályokon észlelt összes forma meg van rajta. Az \5.2.12\ bipiramis eddig nem észlelt forma. Kuriózumként megemlítjük, hogy nemcsak a cölesztinre új, hanem valószínűleg egy- általán nem észleltek eddig ásványon a szokásos felállítások mellett ily indexű formát: így GoLDSCHMiDT-nál („Atlas“ és ,,Tabelle“) nem fordul elő. Szép, nagy lappal fejlődött ki, de csak egyszer; szög- értékei nem felelnek meg. jól a számítottnak. A legfejlettebb for- mák egyikével, az JííOJ-al egyenlő nagyságú. Indexe kétségtelen, amennyiben a )011{, ) 102 { és az )104 !. )110\ lapok által determinált zónákban pontosan bennefekszik. Szögértékei: (001) : (5.2.12) c : T Obs. 35" 30' Calc. 35° 21' (011) : (5.2.12) o : T 49"40' 50" 28' (104) : (5.2.12) l:T 16" 14' 15"37\2' (110) : (5.2.12) m : T 56" 32' 56" 56' A másik bipiramis: \122[ fényes lapú, de a szindi cölesztinen a legfejletlenebb forma. Két kristályon mértem. Cölesztineken gyakori forma, már Hauy is említi Mineralogiájában. Koppándi kristályokon nem találták. Az alapértékek bevezetésénél Wülfing „Háufungsmethod“-ját 11 használtam, mely módszer világosan kitünteti, hogy a mért adatok közül melyek veendők jogosan tekintetbe a helyes középérték meg- keresésénél. Ily módon a (011)': (011) megbízható eredményként 75"53'30"-nak adódott, az (110) : (110) kevésbbé jó körülményekből 10 Id. mü, VI. tábla, 27 — 29. ábra. 11 Wülfing: „Haufungsmethod.“ Sitzb. d. Heidelb. Akad. Abt. A., 191(i. ÚJ CÖLESZT1N ELŐFORDULÁS SZÍNŰRŐL. 97 75°54'30"-nak, az (102)" (102) pedig 101° 13'-nak bizonyult. Az oo-nál tekintetbe vettem az oc ( 011)7 (001) értékeit Of = oc), dd- nél de- 1 — Ez alapértékekből számított tengelyarány: a : b : c — 0780018 : 1 : P28244. Cölesztinünk optikai orientációja rendes, vagyis I. bis — f (-f~) összeesik a megnyúlás irányával (á) ; tengelysík // \010\. Végül hálás köszönetemet fejezem ki Mauritz Béla egyetemi tanár úrnak és Vendl Miklós egyetemi adjunktus úrnak nagybecsű támogatásukért. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. Felsőtárkány környékének harmadkori faunája. Irta: SÜMEGHY JÓZSEF dr.* Egertől 8 km-nyire ÉNy-ra fekszik Felsőtárkány község. Földtani viszonyait Schréter Zoltán osztálygeológus úr rajzolta meg,1 aki szerint a felsőtárkánvi neogén korú rétegek felső-triász (?) korú lueszekre települtek rá; legalul felső-miocén korú homokok, efölött riolittufa-réteg helyezkedik el s erre alsó-pannoniai korú agyag- és homok-komplexum rakódott le. A terület riolittufáira települő panno- niai rétegek nagyon gyéren tartalmaznak ősmaradványokat, mindössze néhány Helix sp. példányát s egy Mastodon fogtöredékét gyűjtötte belőlük Schréter. Az újabban innen előkerült molluszkum-fauna tehát §ztratigráfiai szempontból is fontos elbírálás alá esik. Felsőtárkánytól északra, a dögtemető mögötti árokból Schréter molluszkum-faunát gyűjtött, amit szívesiségéből földolgozhattam. A lelőhely rétegsora alul riolittufával kezdődik, meddő. (1. sz. r.) Fölötte több méter vastag agyagos homokréteg fekszik, meddő. (2. sz. r.) Utána 1 m vastag laza homokréteg következik, vékony csigahéjakat tartalmaz. (3. sz. r.) Erre 40 cm vastag agyagzsinór települ, ahonnan a következő fajok kerültek elő: Procampylaea an n. sp., Procampylaea cf. Lóczy Gaál, Campylaea banatica Rossm. f. pliocenica, n. f., Procampylaea sp. ívd., Tachea del- phinensis Font., Tachea Etelkae Halaváts, Triptychia cf. suturalis Sandb., Triptychia sp. ind., Cyclostoma Schrammeni Andr., C. Kochi Gaál, C. bisculatum Ziet. operculuma , Oleadna sp. ind., Planorbis (Coretus) cornu Brongn., Planorbis sp. ind., Neritina sp. ind., Valvata sp. ind. A csigaházak hiányosan kerültek elő a bezáró rétegből, de egyik- másik héja még friss, fénylő, sőt díszítések nyomait is találjuk raj- tuk. Föltűnő a Procampylaea genuszhoz tartozó fajok gyakorisága, míg egvedszámra a Tachea delphinensis Font. tűnik ki. Az 5. sz. réteg 1 métertől 21/, méterig vastagodó meddő homokos agyagréteg. Efölött 30 — 40 cm vastagságban fekete, szenes, levéllenyo- matos réteg fekszik (6. sz. r.), ahonnan: Unió sp. ind. héj töredékei * Előadta az 1923 március 21-én tartott szakülésen. 1 Schréter Z. : Eger környékének földtani viszonyai. Jelentés az 1912. év földtani fölvételéről. 130. o. Budapest, 1913. Földtani Közlöny. Lili. köt. 1923. 7 98 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. kerültek elő; s végül legfölül (7. sz. r.) 2 m vastag levélnyomatos homok- s agyagréteg következik. A felsötárkányi fauna egyik jellemző vonása, hogy legnagyobbrészt szárazföldi fajokból áll. A felsötárkányi neogén korú öböl üledékei a középső-miocén idején már sekélyvizü, parti fácies jellegűek, Anomia ephippium Lin., Ostrea crassissima Lám., s néhány foraminiferát említ föl belőlük Schréter,2 majd a felső-miocén korú képződmények lerakó- dása után a tenger az öbölből visszavonult s utána szárazföldi és kisebb tavi üledékek rakódtak le a szigetként kiálló környéken. Faunánk kétségtelenül jelzi az akkori topográfiai viszonyokat. A triptychia-k közeli mészkőszirtes talajra utalnak. A lelőhelytől néhány kilométernyire mesozoikus mészkőszirtek emelkednek. A Pro- campylaea, Tachea nemek pedig nagyobb tisztásokat, szárazulatokat tételeznek föl. A szárazzá vált térszínen a denudáció megkezdte romboló hatását; kisebb patakok indultak lefelé a karbon, triász-korú szárazon álló hegység völgyeiben, amit az Unió. V divata jelez. Mocsarak, kisebb tavak képződhettek a közeli környéken, ahol a Planorbis- ok éltek nagy számmal. A fajok túlnyomó része trópusi klímára vall. Faunánk a rákosdi csigafaunával3 áll közeli rokonságban. Az arány- lag egymáshoz közel eső két terület faunáinak érintkezése gyakori lehe- tett, ami könnyen megérthető az akkori geográfiai viszonyokból. A két lelőhely között elterülő középső-miocén tenger visszahúzódása után nagyobb területek kerülhettek szárazra s így közvetlenül is érintkez- hetett a két fauna. A fölsorolt fajok közül a Procampylaea- k Cyclostoma- k esnek különösebb beszámítás alá, mely fajok Felsőtárkányban is uralják a faunát. A felsötárkányi Procampylaea-k oly mértékben hasonlítanak a rákosdiakhoz, hogy a közöttük kimutatható vérrokonság a korkiilö'nbség- nelc csak kis fokát mutatja. A közös vonások a két lelőhelyet fácies tekintetében egymás szomszédságába állítják, de ez a körülmény egyéni jellegükön nem ejt csorbát. A két lelőhely fajai közötti különbségek sztratigráfiailag is jelentősek. A felsötárkányi faunát összehasonlítva a rákosdi alsó-szarmata korú csigafaunával, kitűnik, hogy az ennél fiatalabb, felső-szarmata korú fauna. Talán föltűnő, hogy felső-szarmata korú faunáról beszélek, mert nálunk a szarmáciai képződményeknek csak alsó harmada van fauna alapján kimutatva. Sajnos, a harmadkori szárazföldi csigafaunák isme- rete még nagyon hiányos, de ha ebbeli adataink szaporodnak, a ter- resztris csigafaunák alapján nemcsak genetikai fokozatukat, de — sze- rény véleményem szerint — a harmadkori, más természetű faunák alap- ján tapasztalható sztrati gráfiai hézagokat is kipótolhatjuk. Mert ha áll az a felfogás, hogy harmadkori faunáink különbözően átalakuló, de folyton élő láncolatnak tekintendők, akkor éppen a szárazföldi csiga- faunák adhatják meg a legpontosabban azt a bázist, amihez a más természetű faunákat sztratigráfiai értelemben vonatkoztathatjuk. Ilyen természetű kísérletek még nem történtek. Sőt irodalmi adataink alig sorolnak föl neogén-kori szárazföldi csigafaunákat, Gaál rákosdi mun- 2 I. h. 137. o. 3 Dr. Gaál J.: A hunyadmegyei Rákösd 6zarmatakorú csigafaunája., A m. kir. Földt. Int. Évkönyve. Budapest, 19 1 Ö. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 99 káján kívül. Egy-két Helix, Vitipara, vagy Clausilia-t említenek föl leg- feljebb az e kori képződményekből s ezeket is rendesen mint „bemosott alakokat44 tárgyalták s általában az volt a sorsuk, hogy passzive visel- kedjenek. Bár kevés még az adat, hogy a fönti kijelentésemet több érvvel támogathatnám, de meggyőződésem, ha elegendő faj- és egyedszámú példányunk lesz a terresztris csigafaunákból, akkor finomabb kor- különbségeket is jelezhetünk segítségükkel. Elég rohamosan állott be a magyar medencékben a miocén utáni általános vízkiédesedés s ki- száradás, a folyók bőséges anyagot raktak le a szárazulatokon, melyek fokozatosan felépülő üledékeiben is megtalálhatjuk a körülöttük élt, vagy beléjük került szárazföldi csigák fejlődési sorrendjét is. Száraz- földi csigafaunánk már a miocén elején megtalált minden kedvező élet- feltételt továbbfejlődésre s fajai több ágra szakadozva éltek már1 akkor. A ma már teljesen szétszedett Helix- nem ősei pl. mint törzsökfajok szétkülönülve, már a szarmatában új genuszokként vannak jelölve, de már ezek is alsó-miocén jellegűek. Ha még hozzátesszük , hogy a száraz- földi csigák a dús lombozatú, a dúsan elágazó nemek közé tartoznak , tehát egyedszámban is bővebbek, akkor beigazolódik azon állításom, hogy a parallel fejlődésnek is bizonyságát adják s egyáltalában nem állhat fönn az a felfogás, hogy terrisztris csiga azonos marad vala- melyik nagyobb időegységen belül. A palaeontológusnak nehéz a szerepe a szárazföldi fosszilis anyag elbírálásánál, főleg nehéz a fajok genetikai sorrendjének megállapítása; ha kevés példánya van együtt s átmeneti alakok hiányában kénytelen — legalább egyelőre — új fajokat felállítani. De ha ebbeli adataink szaporodnak, ha több lelőhely faunája lesz ismeretes, ezt a hiányosságot is ki lehet küszöbölni. A felsőtárkányi fauna ú. n. törzsökfajai alkal- masnak látszanak az ontogeniai fejlődési sorozatba való beillesztésre, de aránylag kicsiny anyag ahhoz, hogy ilyen természetű vizsgálódások- nak tüzetesebben alávethetnénk. Terméskén Recskról. (A 27-ik ábrával.) Irta: ZELLER TIBOR dr.* 1922. év júniusában Recsken az enargitbányában kutatva, a hányon egy ércdarabon kénkristályokat fedeztem fel. Áttanulmányozva e helyre vonatkozó eddig megjelent irodalmat, arra a tapaszta- latra jutottam, hogy ként csak Zsivny Viktor1 említett e helyről, de semmi részletesebb adatot nem közölt róla A kristályok egy enargitstufa repedésé- ben és környékén helyezkedtek el, de csak egy kristálykát találtam, mely alkalmas volt a részletesebb kristálytani vizsgálatra. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1923. május 16-án tartott szakülésén. 1 Annales Musei Nationalis Hungarici 1922. p. 243. 27. ábra. 7 100 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. A kristály hossza 2 s/4 mm., szélessége 2 mm. Színe mézsárga, kissé zöldesbe hajló. A kristályt Kokscharow felállítása szerint vizsgáltam s rajta a következő formákat találtam. c = | 001 ! n = } 011 { P = I Hl i s = | 113 | E négy forma különben is a leggyakoribb a természetes kén- kristályokon. Az egyes formák kifejlődésére vonatkozóan a követke- zőket említem: c = ! 001 j csak egy csonka lappal van képviselve ; feltűnő e lap jó kifejlődése, holott a kénkristályokon általában alárendelten szokott fellépni. n = | 011 í szintén csonka és alárendelt lapokkal szerepel. p = í 111 ' az uralkodó forma, ez adja meg a kristály habitusát. s = í 113 j alárendelt csonka lapokkal, melyek közül az egyik megtört és kissé eltolódott. Itt említem még meg, hogy a lapok felülete szép síma s reflexük általában kitűnő volt. A mért és Kokscharow szerint számított szögértékek2 a követ- kezők: c : : n = (001) : (011) Mért 62° 17' Számított 62° 17' 1" : p = (001) : (Hl) 71° 38' 71° 39' 7 4 : s = (001) : (113) 45° 08' 45° 10' n : n" == (011) : (011) 55° 23' 55° 26' : P = (011) : (Hl) 43° 35' 43° 37' P : p'" = (Hl) : (Hl) 73° 35' 73° 34' s : s'" = (113) : (113) 53° 10' 53° 09' P : s = (111) : (113) 26° 30' 26° 32' E mérések három mérés középarányosait tüntetik fel. Készült a budapesti Pázmány-egyetem ásvány-kőzettani intéze- tében 1923. 2 The System of Mineralogy of James Dwigth Dana, New York 1892. p. 8. Adatok a Fenyókosztolányskörnyéki andezitek ismeretéhez. Irta: LENGYEL ENDRE dr.* Az ÉNy-i Kárpátok maghegységeinek belső sorában egyik szemet a Zobor-hegyben kulmináló Tribecs-hegység alkotja. Kristályos kőzetek- ből álló gerince DNy — ÉK-i csapással húzódik a Nyitra balpartján s a kristályos magra köpenyként boruló mezozoós üledékek öve különösen ÉK-i irányban ér el tetemes kifejlődést. DK, majd ÉK felé hatalmas * Előadta az 1923 április hó 4-én tartott szakülésen. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 101 peremtörés vet véget egyrészt a kristályos mag, másrészt az üledékes öv kőzetei kiterjedésének. E törésvonalakon túl fiatalabb képződmények által alkotott térszín következik. A harmadkor mediterrán tengerének üledékei s e kor vulkáni termékei építik fel, az alaphegységre támaszkodva., a majd lankásan lejtő hegyoldalakat, majd sziklás falakkal meredeken kiemelkedő gerin- ceket. E fiatalabb harmadkori medence peremén, a Tribecs K-i nagy perem- törése mellett fekszik, Kistapolcsánytól és Aranyosmaróttól É-ra, Fenyőkosztolány. Úgy geológiai, mint petrográfiai szempontból rend- kívül érdekes felépítésű területének kőzetei Vigh Gyula m. kir. osztálygeológus úr 1918. évi gyűjtéséből származnak, aki e kőzetek petrográfiai feldolgozására csekélységemet kérte fel. A szóban forgó terület tehát egyik partmenti részlete annak a nagy harmadkori medencének, amely a miocénban a mai Sajó völgy, Mátra-, Cserhát.-, Börzsöny- és Magyar Érchegység területét elfoglalta s amely- nek öblei messze benyúltak a környező hegységek közötti mélyedésekbe, bőséges széntelepek képződésére nyújtván kedvező alkalmat. Területünk, a keletebbre fekvőkkel ellentétben, részletesen átvizs- gálva, térképezve még nincs. Csupán utalásokat találtam a szomszédos hegységek leíróinál (Beudant,1 Stur,2 3 Rath,r Szabó,4 Foetterle,5 Andrian6) . Fenyőkosztolány környékének részletesebb petrológiai és kőzetei- nek petrográfiai ismertetésére ez alkalommal nem térhetek ki. A szóban forgó területet — az említett idősebb és fiatal üledékeken kívül — csak- nem egész terjedelmében andezitféleségek borítják, amelyeket tüzetes vizsgálataim alapján7 négy csoportba sorozhatok: I. Biotitamfibolandezitek. II. Pyroxénes biotitamfibolandezitek. III. Pyrox énandezitek. IV. Andezittufák. Tömegre nézve a pyroxénes biotitamfibolandezitek játszanak e területen uralkodó szerepet. A biotit mennyisége bennük legtöbbször rendkívül alárendelt, gyakran teljesen hiányzik. A porfiros elegyrészek között a földpátok — labrador bytoumit- sor tagjai — úgy nagyságra, mint viszonylagos mennyiségre nézve uralkodnak. A savanyúbb andezi- tek alapanyagában jelentékeny szerepe van a világosszürke, globulites, néha perlites üvegállománynak, amely a pvroxénandezitekben sokszor a minimumra redukálódik (Celar-tető), úgyhogy az alapanyag szövete 1 Beudant: Voyage mineralogique et geologique en Hongrie. 1822. 5 Stur: Geologische Übersiehtsaufnahme des Wassergebietes dér Waag und Neutra. Jahrb. d. k. k. geol. R. A. 1853, Wien. 3 Fath: Vortráge und Mitteilungen. Sitzb. d. Niederrein. Ges. f. Natúr und Heilkunde in Bonn, 1877- — 78. 4 Szabó: Selmecz geológiai viszonyainak előzetes ismertetése. M. Tud. Akad. kiadv. XV. 3. kötet, p. 9. Budapest, 1885. 5 Foetterle: Das Vorkommen, die Produktion und Cirkulation des min. Brennstoffes in dér österreich-ungarischen Monarchie im Jahre 1868. .Jahrb. d. k. k. geol. R. A. 1870. Bd. XX. p. 65. * Andrian : Das südwestliche Ende des Sehemnitz-Kremnitzer Trachytstocke6. Jahrb. d. k. k. geol. R. A. XVI. 1886. 7 Lengyel: Die Andesite dér Umgebung von Fenyőkosztolány im Komitat Bars. Acta Litt. ae Scient. Reg. Unh\ Fr. J. Tóm. I. fase. 3. Szeged, 1923. 102 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. közel holokristályos. A kőzetek alapanyagszerkezete leggyak- rabban hyalopilites, bázisosabb pyroxénandezitekben néha piló- ta x i t e s, illetőleg ritkán interszertális (Maholány) . A por- firos plagioklaszok és színes elegyrészek, mint az intratelluros generáció ásványai, a pyroxénandezitek egynémelyikében, valószínűleg a nagy nyomás alól való felszabadulással kapcsolatos hőemelkedés, illetőleg a magmának savanyúbbá válása következtében újra oldódhattak s az effuziós periódus már csak bazaltosan tömött módosulatot hozott létre. Az erősen korrodált, rezorbeált kristályok reliktumok alakjában néha megtalálhatók. Az üvegben gazdagabb típusok kevés porfiros elegyrészt tartalmaznak. Megfigyelésem szerint sok esetben a színes ásványok közvetlen közelében kivált plagioklaszok viszonylagosan savanyúbbak, mint a színes ásványoktól mentes területen levők. A porfiros ásványok általában a normális szukcessziót követik. Néha azonban a földpátok részben megelőzték a pvroxéneket, illetőleg a földpátok megjelenése ide- jében is folytatódott a színes elegyrészek kiválása. Egypár kőzet elemzési adatát szintén Vigh bocsátotta rendelkezé- semre, amelyek közül a Dőlni Miin pyroxénandezitjének átszámított értékeit a következőkben nyújtom: Eredeti elemzés: Si02 = 60-01; A1203 = 19-89; Fe203 = 5*81; FeO = 1-90; MgO = l-95; CaO = 5-03; Na..O = l‘58; K.,0 = 2-38; C02 = 0-37; H,0 = l*26. összesen: 100'18. Osann értékei: ALÓ, > (KNa),0 + CaO; T = 4-13; s = 67-65; A = 3-43; C = 5*63 ; F = 10-10; a = 3'6; c = 5*9; f = 10*5; n = 5; sor = y; k = 1-6; SA1F = 22,3,5; AlCAlk = 15,9,6; NK = 5; MC = 3-7. E kőzet tehát igen jól beilleszthető az Oscmn-háromszögben egy helyre eső St. Egidi-i augitandezit és Franklin-Hill- i hyperszténandezit- típus formulái közé. Értékei azonban a St. Egidiéhez állanak közelebb. Az Osann-féle viszonyszámok az Agate Creek (638) pvroxénandezitje értékeihez állanak közel. A kőzet helye az amerikai petrográfusok rendszerében: Ideális ásványos összetétel: Quarz = 27*48; Orthoklas = 13-95; Albit= 13-58; Anorthit = 9-73 ; Korund = 7-55 ; Kaolin = 9*03 ; Diopsid = 10-37 : Magnetit = 5*83 ; Hamatit = 1-60; Calcit = 0-02; összesen = 99‘14. Rendszertani hely: C lassíts II. Dosalan; Ordo 3. Hispanar; Rang 3. Almeras; Subrang 3. Almeros. Az amerikai petrográfusok rendszerében tehát a Cabo de Gatai Cordieritandezit-típussal esik egy helyre, aminek oka a kőzet Al2Os tartalmának túlságos bősége. Ami az andezitek kitörési idejét illeti, főként Stur8 és Vigh adataira utalhatok, amelyek szerint e terület közép-miocén széntelepei sok helyen a feküt alkotó andezittufák és a fedüt képező lávák és brec- ciák között foglalnak helyet, amelyek sok helyen a széntelepek nyugal- mát is megzavarták s a szenesedési folyamatot elősegítették. A sava- nyúbb és bázisosabb andezitfajták viszonylagos korára nézve elsősor- ban ScHAFARZiKra9 hivatk ózhatom, akinek véleménye szerint a pyroxén- andezitek a savanyúbb andezittagok sorozatát áttörték s azok fölött takarókat, illetőleg kúpokat alkottak, tehát korra nézve fiatalabbak. 8 D. Stur: Geol. Übersichtsaufnahrae des Wassergebietes dér Waag und Neutra. Jahrb. d. k. k. geol. B. A. 1853. Wien. 9 Schafarzik F. : Szakvélemény a fenyőkosztolányi 6zéntalepekről. (Kéziratban.) RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 103 A Sphaerocodium Bornemanni Rothpl. a hazai felsőstriaszban. Irta: BOROS ÁDÁM dr.* Közép-Magyarország képződményeit fitopaleontológiai szempont- ból kutatva, Papp K. professzor úr által vezetett kiránduláson a máriaremietei (Pest m.) nagy kőfejtő Dachstein-meszóben (felső-triász, rhátiai em.) figyeltem meg első ízben egy mészalgát. A mészalgákra vonatkozó irodalom tüzetes áttanulmányozása során sikerült megálla- pítanom, hogy a kérdéses fosszilia: Sphaerocodium Bornemanni Rothpl. (Zeitsch. d. Deutsoh. Geol. Ges. XLIII. 1891 p. 299.), a keleti Alpok raibli és cassiani emeleteire jellemző alga. Hazai felfedezésével újabb paleontológiái megegyezés vált ismeretessé az Alpok és hazánk triásza közt. — A máriaremetei kövület tele van mikroszkopikus repedésekkel, úgy, hogy finomabb mikr'oszkópos vizsgálatra nem alkalmas, durvább szerkezete azonban oly jellemző, hogy arról is biztosan felismerhető (v. ö. Rothpl. rajzát id. h. XVI. tábla, 5—6). * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1923 dec. 5-i szakülésén. TÁRSULATI ÜGYEK. I. Közgyűlés. Jegyzőkönyvi kivonat a Magyarhoni Földtani Társulatnak 1923 február 7-én tartott LXXIU-ik rendes közgyűléséről. Elnök: PÁLFY M. Jelen van 58 tag és 1U vendég. PÁLFY M. elnöki megnyitójá- ban rövid visszapillantást vet az elmúlt triennium munkásságára s kiemeli annak fonto- sabb eseményeit. Majd örömmel üdvözli a Társulat nevében két illustris tagját t. ROTH I, A JÓST és KOCH ANTAI.T, kiknek mindegyike a 80-ik születési évfordulóját betöltötte s méltat ja érdemeiket, melyeket a Társulat felvirágoztatása körül szereztek. Vé- gül fájdalommal emlékezik meg VOGL VIKTOR dr. Társulatunk ügy buzgó másod- titkárának korai elhunytáról. T1MKÓ IMRE r. tag, felolvassa emlékbeszédét VOGL VIKTOR másodtitkár felett. Minthogy a jelen tisztikar megbízatása lejárt, elnök szavazatszedő bizottságot kaid ki s a tisztikarra való szavazás céljából az ülést felfüggeszti. A szavazatok leadása után az ülést újból megnyitja s elsőtitkár felolvassa az 1922. évről szóló jelen- tését s ismerteti a Barlangkutató és Hidrológiai szakosztály évzáró jelentéseit, melyeket a közgyűlés egyhangúlag elfogad. A szavazatszedő-bizottság elnöke kihirdeti, hogy az 1923 — 25. évekre a közgyű- lés a következő tisztikart választotta meg. Elnök: MAURITZ BÉLA dr.. Másodelnök: LIFFA AURÉL dr. Elsőtitkár: VENDL MIKLÓS dr., m á sód t i t k ár: ZELLER TIBOR. Elnök üdvözli az új tisztikart s elrendeli a választmányi tagokra a szavazást. A sza^ ázás után elsőtitkár felolvassa a pénztárvízsgáló-bizottság jelen- tését s előterjeszti az 1923. évi költségvetést, melyeket a közgyűlés tudomásul vesz. A szavazatszedő-bizottság elnöke kihirdeti, hogy a közgyűlés az 1923 — 25. évekre a 12 választmányi tagságra a következőket válasz- totta meg: EMSZT KÁLMÁN dr„ HORUSITZKY HENRIK, KADlC OTTOKÁR dr., LÁSZLÓ GÁBOR dr., PÁLFY MÓRIC dr., PAPP KAROLY dr., t. ROTH KAROLY dr., ROZ- I.OZSNIK PÁL, SCHRÉTER ZOLTÁN dr., TREITZ PÉTER, VENDL ALADÁR dr., ZSIG- MONDY ÁRPÁD. E 1 s ő t i t k á r beterjeszti a választmánynak indítványát a tagdíjak feleme- lésére, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogad, (Rendes tag 200, örökítő 5000, pártoló 10.009 koronát fizet). Indítvány nem lévén, elnök a közgyűlést berekeszti. II. Szakülések. ] 0i:l január hó 10-én. SCHRÉTER ZOLTÁN dr.: Sajókaza és Rudabánya vidékének barnaszéntelepei. A sajókaza vidéki széntelepes rétegcsopo-t alsó miocén korú. Nevezetes, hogy 104 TÁRSULATI ÜGYEK. Kurityánbau az alsó széntelep közvetlen fekvőjében az alsóriolittufa jelenléte is megálla- pítható, ami a sajóvölgyi szénterületnek az egeresein és salgótarjánvidéki szénterületteí való párhuzamosításánál fontos támpontot nyújt.. A rétegcsoport agyag és homok válta- kozásából áll, amelybe két széntelep telepszik; az alsó 1*80— 4 m, de ennek egyrésze palás. E telepben 1922-ben egy szép Mas tödön angustidens CUV. zápfogat leltek, amit előadó bemutat. A régibb fogleletek is nyilván e telepből valók. A felső 11— 16 m vastag felső széntelep 40 — 45 m-nyire van az alsó fölött; ennek szene jó minőségű. A szenek fűtő- értéke átlag 3000 kalória. A dombok tetején a pliocénkavics és homok terül el. A Eudabányavidéki (Szuhogy, Szendrő) széntelepeket eddig középső miocénkorúnak vélték. Előadó kimutatja és kövületek bemutatásával igazolja, hogy az e vidéken előforduló szén, helyesebben lignittelepek pannon iái korúak a közbezáró rétegcsoporttal együtt. A rétegcsoport mélyebb része uralkodólag agyag s ez zárja közbe a lignittelepeket is; a felső része pedig uralkodólag homok és kavics. A lignittele]) kíséretében Szendrőnél a Melanopsis (Lyrcaea) impressa KRAUSS. var. Bonelli SISM. és Melanopsis Stuzi FUCHS fordulnak elő. Ormospuszta mellett pedig a M. Stuzó FUCHS található. Ezenkívül a rudabányai lignittelepben Mastodon longirostris K AUP . zápfogai és a Hipparion gracile K ALTP. zápfogai fordulnak elő, amik a kort kétségen felül igazolják. Rudabányán a vasércre és ennek kísérő rétegeire telepiilten fordulnak elő kisebb, elszigetelt medencécskékben vékonyabb lignittelepek. Ezek legjelentékenyebbje 1—2 m vastag. Innét a lignit áthúzódik Szuhogy majd Szendrő hatá- rába, ahol a karbon— mezozoikus hegység széle mentén nagyobb elterjedésűvé válik, amint azt az eddigi feltárások és fúrások igazolják. A telepek száma úgy látszik 1 és 3 közt válta- kozik. vastagságuk l’C8 — 3 m-nyi. Itt tehát egy jelentékenyebb kiterjedésű, a tulajdonké- peni sajóvölgyi szénterülettől független, elég jelentékeny .szénmennyiséget tartalmazó lignitterületről van szó, amely részben még felkutatásra vár. Hozzászóltak; SZONTAGH T., SCHAFARZIK F„ PÁLFY M. 1923 március hó 7-én. LÓCZY LAJOS dr.; Magyarország tektonikai és paleogeográfiai kérdéseiről. Hozzászóltak: BÖCKH H. és PÁVAI VAJ ,A F. 1923 március hó 21-én, 1. VENDL MÁRIA dr.: Üjabb adatok a Velencei-hegység kőzeteinek ismeretéhez- 2. SÜMEGHY JÓZSEF dr.: Felsőtárkáuy környékének harmadkorú csiga faunája. 3. STRAUSZ LÁSZLÓ: aj Adatok az Ipolyvölgy vidékének geológiájához, h ) A báni hegység mediterrán rétegei. 1923 április hó 1-én. 1. LENGYEL ENDRE dr.; A harsmegyei Fenyőkoszt olány környékének andezitjei. Hozzászólt: SCHAFARZIK F. 2. HOJNOS REZSŐ dr.: Földtani jegyzetek a Cserhátból. Hozzászólt: STRAUSZ L. 3. PÁVAI VÁJNÁ FERENC dr.: Válasz a magyar földgáz, petróleumkutatás kri- tikájára. I. Hozzászóltak: LÓCZY L„ SCHAFARZIK F„ MALRITZ B„ NOSZKY J„ BÖCKH H. SCHAFARZIK FERENC, t. tag elmondja, hogy a hazánkban az 1909-ben megindult állami gáz- és petróleumkutatásokban magának semmiféle része nem volt, hanem azért mégis annak minden legcsekélyebb mozzanatát figyelemmel kísérte. Teljes megnyugvás- sal és örömmel látta, hogy a dolog jó kezekben van s hogy a kutatás az ország minden táján szabatosan, szigorúan a tudomány modern állása szerint, célirányosan és szép ered- ménnyel folyik. Közben azonban sajnos észre kellett vennie azokat az ismételten felme- rülő, részint fontoskodó, részint lekicsinylő kijelentéseket is, amelyekkel az ország súlyos gazdasági helyzete enyhítésén fáradozók munkájáról felelőtlen kritikát gyakorolni igye- keztek. Kijelentheti, hogy ezek a többnyire csak fogyatékos tájékozottságot eláruló meg- nyilatkozások az objektíve gondolkozók táborában hitelre ugyan nem találtak, azért azon- ban mégis megérti a megtámadottak nagyfokú méltatlankodását, valamint teljesen jogos- nak tartja az ő védekezésüket is, amivel ezeket a gáncsoskodásokat maguktól eluta- sítják. 1923 április hó 18-án. 1. PÁVAI VÁJNÁ FERENC dr.: Válasz a magyar földgáz, petróleumkutatás kriti- kájára. II. Hozzászóltak: LÓCZY L„ BÖCKH H., SZONTAGH T., SCHAFARZIK F. 1923 május hó 2-án. 1. TELEGDI ROTH KÁROI.Y dr.: Paleogén-képződmények. elterjedése a dunántúli Középhegység északi részében. Hozzászóltak: LÓCZY L., PÁVAI YAJNA F„ SCHAFAR- ZIK F., PRINZ GY„ PÁLFY M. 2, KOCH SÁNDOR dr.: Rodochrosit Kapnikbányáról. Hozzászólt: MAURITZ B. 1923 május hó 16-án. TÁRSULATI ÜGYEK. 105 1. ZELLER TIBOR: aj Termés kén Recski-öl. b) Adatok a felsőbányái baritok kris- tálytani ismeretéhez. Hozzászólt: MAURITZ B. 2. SÜMEGHY JÓZSEF dr.: Szalonna (Borsod m.) forrásmészkő faunája. Hozzászólt: DL'DIOH F.„ PALFYr M. 3. EHIK GYULA dr,: Osborn H. F. „The Age of Mammals" ismertetése. 1923 július hó 6-án. 1. HOJNOS REZSŐ dr.: Néhány földtani dolgozat ismertetése. 2. STRAUSZ LÁSZLÓ: a) A csobánkai felső eocén, b) Facies tanulmány a tétényi lajtam eszeken. 3. KOCH SÁNDOR dr.: a) Orientált barytok Felsőbányáról, b) Két budai ásvány. 1923 október hó 3-án. 1. RAKUSZ GYULA dr.: A dobsinai szerpentin. 2. STRAUSZ LÁSZLÓ: a) A biai miocén, b) Zebegény és Nagymaros környékének felsömediterrán rétegei. 1923 október hó 17-én. 1. SÜMEGHY JÓZSEF dr.: Földtani megfigyelések a Rába— Zala közé eső területről. 1923 december hó 5-én. 1. SZENTPF.TERY ZSIGMONI) dr.: A Bükk-hegység préselt eruptivuinainak petro- lógiai viszonyai. 2. BOROS ADÁM dr..- Sphaerocodium Boruemanni Rothpl. a hazai felső triászban. 3. ZELLER TIBOR dr, : Űjabb adatok a felsőbányái baritok kristálytani imereté- hez. Hozzászólt: LIFFA A. 4. STRAUSZ LÁSZLÓ: Mecsekjáuosi, Szopok és Mecsekpölöske környékének geoló- giája. Hozzászólt: PÁVAI VÁJNÁ F. 1923 december hó 19-én. 1. NOSZKY JENŐ dr.: Az oligocén és a miocén a Magyar Középhegység középső részében. I. 2. SZADECZKY K. ELEMÉR: Az eocén települési viszonyai a Gyalui-havasok északi részében. 3. SÜMEGHY JÓZSEF dr.: A baltavári fauna rétegtani helyzete. III. Választmányi ülések. A választmány ülést tartott 1923 jan. 3, febr. 5, rnárc. 7, ápr. 4, .18, máj, IC, okt. 17, dec. 5. A választmányi ülések jegyzőkönyvei a titkárságnál betekintés végett a t. tagok rendelkezésére állanak. A választmány a következő új tagokat vette fel az 1923. év folyamán: ACZF.L BLANKA egyet. h. Bpest. ALFÖLDI REZSŐ államvas. liiv. Bpest. AMB- RÓZY GYÖRGYT bauktisztv. Bpest. BACSINSZKY SÁNDOR bányamérn. Rudabánya. BALLYA MÁRIA egyet. h. Bpest. BARANYTI ANGYALKA egyet. h. Bpest. BENEDEK ZSOLT iu. kir. kormányfőtauácsos Bpest. BORTNYÁK ISTVÁN bányaigazg. Nagybátony. DARVAS ROZÁLIA egyet. h. Bpest. EISELE OTTÓ bányamérn. Salgótarján. ERDÖDY S. ÁRPÁD egyet, tanársegéd Bpest. GARATVA MARIA MERCEDES isk . néne Kalocsa. HADFY BORBÁLA egyet. h. Bpest. HÁBEL ANTAL bányatulajd. Salgótarján. HIRSCH- LER LILY egyet. h. Bpest. HONDL TIVADAR gazdász Bpest. KARY SAROLTA egyet, h. Bpest. KATONA GYÖRGYI egyet. h. Bpest. KIS ISTVÁN kr. tj.| Bpest. KRONFUSZ VILMOS egyet. h. Bpest. LAUFER SÁNDOR főmérn., bányatulajd. Salgótarján (pártoló). LÁNYI BÉLA műegy. tanársegéd Bpest. LEGANYI FERENC földbirt. Eger (levelező). LÖW MARTON dr. műegy, adj. Bpest (örökítő). M1KOSS MÁRIA egyet. h. Bpest. MIL- LEKKER REZSŐ dr. egyet, tanár Debrecen (örökítő). MüLLER ELEK gyógysz. Gvőr. NOVAK EMIL malomigazg. Tápiósüly (örökítő). KÖZGAZD. EGYET. NÖVÉNYTERME- LÉSI TANSZÉKE Bpest. OCHTINSZKY ANDRÁS bányatulajd. Hódoscsépány (pártolói. PÁL ZOLTÁN egyet. h. Bpest. PFLEGER MIHÁLY kr. tj. Bpest. PÓRA JÁNOS bánya- igazg. Baglyas-alja. STRAUB LAJOS egyet. h. Kispest. SZÉKY PÁLMA egyet. h. Bpest. TIHANYI ISTVÁN gyógysz. Bpest VÁCZI EGYET. ÉS FŐISK. HALLG. KŐRE Vácz. VÁCZI KEGYESR, FÖGIMN. Vácz. WAGER FERENC bányafeliigy. Szabolcsbányatelep. WITTENBERGER DOMONKOS kr. tj. Bpest. Helyreigazítás. A Földtani Közlöny 1919. évi 49. kötetének Cl. oldalán a 18. sorban foglalt jegyzőkönyvi kitétel: PÁVAI VÁJNÁ FERENC „mint az ellenindítvá- nyozók képviselője" — miként újabban megállapítást nyert — félreértésen alap- szik és ezért törlendő. ' ' 1 SUPPLEMENT ZUM FÖLDTANI KÖZLÖNY ’’ Bánd Lili. 1923. ABHANDLUNGEN. ÜBER DIE VERBREITUNG PALÁOGENER BILDUNGEN IM NÖRDLICHEN TEILE DES UNGARISCHEN MITTEL- GEBIRGES. Von Karl Roth v. Telegd.* Weil. Prof. v. Lóczy hat zuerst auf die eigentümliche einseitige Verbreitung dér eozánen Bildungen im Ungarischen Mittelgebirgé hin- gewiesen.1 Die auf eine Festlandsperiode folgende Transgression gégén Ende des Paleozáns hat ihre Spuren in den paleozanen Braunkohlenbildungen von Tatabánya, Tokod — Dorog und Pilisvörösvár — Nagykovácsi hinter- lassen. Anderswo sind diese tiefsten Teile des Eozán im Ungarischen Mittelgebirge nirgends bekannt. Spáter, im Laufe des Eozán nahm aber das Meer bedeutende weitere Ráume vöm Gebiete des Ungarischen Mittelgebirges ein. Die inmitten des Vértesgebirges, bei Csákberény entdeckten sog. Fornaer Schichten — auf das obertriadische Grund- gebirge direkt auflagernd — wurden auf Grund ihrer Faunén durcb Zittel und Papp2 mit dem Striata-Horizonte Hantken’s parallelge- stellt, d. h. als Ablagerungen des transgredierenden mitteleozánen Meeres gedeutet, ebenso, wie die Braunkohlen führende Serie von Kösd durch Vadász.5 Die „Fornaer“ Transgression im Gebiete des Mórer Grabens ist durch neuere Untersuchungen náher bekannt geworden, und ihre Spuren * Vorgetragen am 2. Mai 1923 in dér Fachsitzung dér Ungarischen Geolo- gischen GesellschafL 1 L. v. Lóczy: Geologie und Morphologie dér Umgebung des Balatonsee6. S. 225 und 232. - K. Papp: Das eozane Becken von Forna im Vértes. Földtani Közlöny. Bd. XXVIII. S. 473. 3 M. E. Vadász: Die palaontologischen und geologischen Verhaltnisse dér álteren Schollen am linken Donauufer. Mitteil. a. d. Jahrbuche d. kgl. ung. Geologischen Reichs- anstalt. Bd. XVIII. S. 115. 108 KARL ROTH V. TELEGD sind bei Mór und ira nördlichen Saume des Bakony-Gebirges bis Zircz, sovvie entlang des Mórer Grabens bei Csákberény und Gánt im Norden, bei Isztimér und Fehérvárcsurgó im Síiden und bei Magyar- almás in dér Mitte des Grabens in den Ablagerungen des mittleren und oberen Eozáns vertreten. Weiter südöstlich bei Urhida kommen „obere Nummulitenkalke und Orbitoidenmergel vöm Bakonyer Typus“ vor (Lóczy a. a. 0. S. 222), und bei Lovasberény traf eine Bohrung unmittelbar unterhalb dér pontischen Schichten eine eozáne Serie,4 welche auf Grund des Bohrmaterials mit den Urhidaer obereozánen Bildungen gleichzustellen ist. Die beiden letztgenannten Vorkommen können östlich als' die áussersten bekannten Punkte dér Fornaer Transgression gedeutet werden. Wenn wir uns nun zu dem Budaer (Ofner) Gebirge wenden, so sehen wir folgendes: Bei Nagykovácsi ist die vollstándige, dér Doroger entsprechende eozáne Serie vertreten,'1 bei Budakeszi sind Fornaer Schichten bekannt,'5 weiter südöstlich aber transgredieren die ober- eozánen Orthophragminen- und Intermedienkalke überall auf das Grund- gebirge. Sogar die darauffolgenden Bryozoenmergel habén eine trans- gressive Lagerung am Gellért-Berge und am Sas-Berge. Im Profile des artesischen Brunnens im Stadtwáldchen 7 kommt unterhalb des 325 m máchtigen „Kleinzeller Tegels“ ein Mergel mit den Foraminiferen des Kleinzeller Tegels in dér Máchtigkeit von 10'91 m und dann ein Braunkohlenflötz von 0'85 m unmitelbar auf das obertriadische Grundgebirge auflagernd vor. Diesen tiefsten Teil des Profils záhlt mán gewöhnlich zum Eozán. Dér Mergel kann ent- weder als Budaer (Ofner) Mergel, d. h. unteroligozán, oder aber als Bryozoenmergel, d. h. (nach Hofmann) obereozán gedeutet werden, das darunter liegende Kohlenflötz gibt aber ein Anzeichen von dér Náhe des Festi andes, bedeutet daher das östliche Ende dér Budaer (Ofner) eozánen Transgression. Von dér máchtigen Kleinzeller Tegel- Decke im Hangenden aber kann mán auf eine intensive Vertiefung im Unteroligozán schliessen. Im Tokod — Doroger Bergrevier hören die Kohlenflötze samt dér hangenden eozánen Serie im Süden an dér Linie Sárisáp — Leányvár plötzlich auf. Dieser Umstand kann dér spáter zu erwáhnenden „infra- 1 A. Vendl: Die geologischen und petrographischen Verhaltnisse de6 Gebirges von Velencze. Mitteil. a. d. Jahrbuche d. kgl. ung. Geologischen Keichsanstalt. Bd. XXII. S. 74. •r> M. v. Hantken: Die Kohlenflötze und dér Köhlenbergbau in den Landern dér ungarischen Krone. Budapest. 1878. S. 263. 6 K. Hofmann: Die geologischen Verhaltnisse des Ofen— Kovácsiéi- Gebirges. Mitteilungen a. d. Jahrbuche d. kgl. ung. Geologischen Anstalt. Bd. I, S. 177. 7 W. v. Zsigmondy: Dér artesiche Brunnen im Stadtwaldchen. S. 64. ÜBER DIE VERBREITUNG PALÁOGENER BILDUNGEN U. S. W. 109 oligozánen Denudation41 zugeschrieben werden, es ist liier aber keine solche Erscheinung zu finden, welche die Vermutung, dass die beiden Braunkohlengebiete von Tokod — Dorog und Pilisvörösvár — Nagykovácsi zűr Zeit dér Bildung dér untereozanen Kohlénflötze miteinander in unmittelbarem Zusammenhange standén, urastürzen würde. Wir erblicken somit in unseren drei grossen Braunkohlengebieten die ersten Stagnierungsráume des von Nordwesten vorgedrun génén unter- eozanen Meeres, von wo aus spáter, im Laufe des Eozáns, Tansgres- sionen in verschiedenen Richtungen ausgingen. Die neueren Untersuchungen im Tokod — Dorogéi* Bergreviere habén eine dér Ablagerung dér oberoligozánen Bildungen vorangegangene Festlandsperiode und eine weitgehende Zerstörung dér eozánen Schichten- reihe, die „infraoligozáne Denudation“ derselben festgestellt.8 Dieser Umstand kann durch die einseitige, wahrscheinlich schon im Eozán beginnende Erhebung und Denudation dér südöstlich angrenzenden Gebiete erklárt werden. Die so entstandene Oberíláche, an dér die Reste dér eozánen Schichtenreihe ungleichmássig erhalten blieben, habén dann die Ablagerungen des transgredierenden oberoligozánen Meeres bedeckt und konserviert. Es ist unzweifelhaft, dass wir es mit dér gleichen Erscheinung auch am westlichen Saume dér Budaer (Ofner) eozánen Bildungen zu tun habén. Im schroffen Gegensatze zu dér vollstándigen eozánen Schichtenreihe bei Nagykovácsi, finden wir im Szentiván — Vörösvárer Braunkohlengebiete nur mehr die untereozáne Braunkohlenbildung, die darauffolgenden Brackwasserschichten und den unteren Teil dér Oper- kulinenmergel unterhalb dér oberoligozánen Decke, und noch weiter westlich, im Gebiete des altén Szentiváner Bergwerkes, bedecken die oberoligozánen Schichten unmittelbar die teilweise zerstörten Braun- kohlenflötze. Diesen Umstand hat schon Hantken konstatiert,9 und neuerdings hier abgeteufte Bohrungen habén diese Tatsache bestátigt und gleichzeitig auch festgestellt, dass hier die Flötze in áhnlicher Ausbildung und Máchtigkeit vorhanden sind, wie weiter östlich, dass wir es daher hier nicht mit dem primáren Rande des ehemaligen Kohlen- beckens zu tun habén, sondern mit einer Abgrenzung des Szentiváner Kohlenfeldes gégén Westen, welche die infraoligozáne Denudation geschaffen hat. Die primáren Ránder des ehemaligen grossen Kohlen- beckens von Tokod — Dorog und Vörösvár, wo die Kohlenflötze sich auskeilen, schieferig und zum Teil durch andere Bildungen (bunte Tone und Schotter) ersetzt werden, finden wir bei Nagysáp, Mogyorós s Rozlozsnik-Schréter-Roth: Die bergmannisch-geologischen Verhaltnisse des Kohlengebietes dér Umgebung von Esztergom. Budapest. 1922. (ungarisch) S. 37. u. 61, 9 M. v. Hantken; a. a. 0. S. 261. 110 KARL ROTH V. TELEGD und Lábatlan im Nordwesten und bei Nagykovácsi im Südwesten. Die' Abgrenzungen dér heutigen Braunkohlenf'elder von Tokod — Dorog und Pilisszentiván — Vörösvár gégén den zentralen Teil dagegen sind durch die Erhebung und infraoligozáne Denudation des trennenden Gebirg- teiles entstanden. Wie weit sich das unteroligozáne Meeresufer nach Osten zurück- gezogen hat, darüber gibt uns dér Aufbau dér Budapestéi- Gegend eine Aufklárung. Auf Grund dér bisherigen Forschungen müssen wir hier im Orthophragminenkalke, Bryozoenmergel, Budaer (Ofner) Mergel und Kleinzeller Tegel eine kontinuierliche Schichtenreihe erblicken, dérén jedes einzelne Glied ohne strat.igraphische und faunistische Unter- brechung in das andere übergeht. Dér unteroligozáne Hárshegyei- Sand- stein aber entspricht im Altér dem Budaer (Ofner) Mergel, nur ist er in einer anderen Facies ausgebildet und mit dem Budaer (Ofner) Mergel durch petrographische Übergánge verbunden. Wenn wir nun im Zugé dér Budaer (Ofner) unteroligozánen Hárshegyer Sandsteine im grossen Ganzén diejenige Zone erblicken, bis wohin das unteroligozáne Meeresufer infoige dér Erhebung des nordöstlichen Ausláufers des Ungarischen Mittelgebirges sich zurückzog und wo dasselbe wáhrend dér Ablagerung dér tonigen Sedimente des Budapester unteroligozánen Beckens (Kleinzeller Tegel) stagnierte, so habén wir am Bilde, das wir von dér Budapester Gegend auf Grund dér bisherigen Beschreibungen vor uns habén, nichts zu ándern, und werden anderseits doch allé obengeschilderten Erscheinungen erklárt. Ein Arm des von Nordwesten vorgedrungenen eozánen Meeres ist in dér Gegend von Budapest mit dem eozánen Meere des Borsoder Bükkgebirges in Verbindung getreten; hierauf deutet das Erscheinen dér Nummulina intermedia des Siebenbürgischen Beckens und des Bükkgebirges in den Orthophragminenkalken dér Budaer (Ofner) Gebirge hin. Die Art drang aber weiter nach Westen nicht mehr vor. Durch die Erhebung des nordöstlichen Ausláufers des Ungarischen Mittelgebirges wurde diese Verbindung abgetrennt und folgte eineVer- tiefung des Budapester unteroligozánen Beckens, welche nur einen Anhang des nordöstlich von hier sich ausbreitenden grossen unter- oligozánen Meeres bildete. Auf die Zeit dér infraoligozánen, bzw. richtiger und allgemeiner infrapaláogenen Denudation folgte dann im Oberoligozán die Trans- gression des Meeres gégén die denudierten zentralen Gebirgsteile. Den Weg dieser Transgression bezeichnen fossilleere „Hárshegyei-1' Sand- steine und an mehreren Orten die oberoligozáne Braunkohlenforma- tion. In dér daurauffolgenden, bedeutend máchtigeren oberoligozánen Schichtenreihe kommen dem unteroligozánen „Kleinzeller Tegel“ áhn- ÜBER D1E VERBRE1TUNG PALÁOGENER BILDUNGEN U. S. W. 111 liche Foraminiferenmergel vor. Das transgressive Vordringen des ober- oligozánen Meeres gégén den denudierten zentralen Gebirgsteil aus dér Richtung des Budapestéi- Beckens, wo die Schichtenreihe des artesischen Brunnens vielleicht die vollstandige oligozáne Formation reprásentiert, wurde schon wiederholt beobachtet und in den Bohrungen entlang des Vörösvárer Tales besonders lehrreich konstatiert. Dér „Hárshegyer Sandsteinu und dér „Kleinzeller Tegel“ sind daher Facies-Gebilde des Oligozans, das nahere Altér derselben muss mán trachten durch systematische stratigraphische und palaontologische Studien von Fali zu Fali festzustellen. Die die Rander des Mittelgebirges bespülenden palaogonen Meere sind mit Uhlig10 als zwischen die Kerngebirge eindringende Buchten des grossen Flyschmeeres zu betrachten, welches die Geosynklinale dér Karpathen eingenommen hat. Es sind diess wahre Inselmeere gewesen, mit reich gegliederten Ufern, dérén einstige Verbreitung aus den nur mehr in Resten zurückgebliebenen, durch die infrapalaogonen und postpalaogenen Erosionen zerstörten Sedimente zu rekonstruieren nur in grossen Zügen möglich ist. 10 V. Uhlig: Bau und Bild dér Karpathen. S. 833 u. 907. ÜBER CALCITE AUS DEM KOMIT AT GÖMÖR. (Mit 6 Fig. im ungarischen Text.) Von Marié Vendl. lm Eisenbergwerk dér Rimamurány-Salgótarjáner Eisenwerks- A.-G. in Vashegy (Komitat Gömör) hat Herr K. Zimányi, Abteilungsdirektor des ung. Nationalmuseums schöne Calcitkristalle gesammelt, welche er mir zűr Untersuchung überlassen hat. Zu diesem Zweck dienten kleine wasserklare und grössere gelbliche Kristalle. Die wasserklarén Calcitkristalle sitzen entweder auf dér Oberflache eines ockergelben Limonites, oder auch in den Höhlungen eines dunkelgelben Limonites auf und erscheinen als feine Nadeln von 72 — 272 mm Durch- messer. Dér Ausbildung nach konnten drei Typen unterschieden werden und zwar ist die vorherrschende Form : 1. ein steiles Skalenoéder, 2. ein mittleres Rhomboeder und 3. ein steiles Rhomboeder. Vashegy als Calcitvorkommen wurde von Melczer1 erwahnt. 1 G. Melczer: Die Mineralien des Komitats Gömör (ungarisch). lm Werke von Eisele : Bergw. Monogr. des Komitats Gömör (ungarisch). 1907. p. 543. 112 MARIÉ VENDL Ich konnte sicher 8 Formen feststellen, welche die folgenden sind : ö. ;oii2í K: )2131j 0.28.28.1! und J 0221 J sind auf den Kri- stallen auch die Rhomboeder J 01 12 { , >1011, {4041 ( und ein positives Skalenoeder vorhanden. Dieses Skalenoeder tritt auf cinem Kristall — welcher eine Lángé von 672 mm und eine Breite von 21/2 mm misst — mit einer so grossen Fláche auf, dass dieselbe die Grösse betreffend nach den Fláchen dér Formen ) 0.28.28.1 ( und J 0221 ' folgt. Die Flache des Skalenoeders ist schwach gerieft. Auf diesem Kristall erscheint das Skalenoeder nur mit einer einzigen Flache ; die Neigung derselben_zu den glanzenden und glatten Fláchen dér Formen { 0221 J und >4041$ konnte aber sehr genau gemessen werden. Diese gemessenen Werte sind im folgenden angegeben: (h kTl) :(0221) = 37° 4' (h k i 1) :(4041) = 21° 12' Die Berechnung aus diesen Angaben führte auf das positive Skalenoeder ) 17.8.25.11 ( , welches neu ist. Die Winkelwerte dieses Skaleno- ■áders — aus dem Index und aus den Messungen berechnet — sind folgende : Aus Messungen berechnet Aus Index berechnet (17.8.2541): (1L25J.11) =72° 54' 40" 72° 56' 56" (17.8.25.11) :( 25.8.17.11) =32° 29' 32° 29' 17" (17.8.25.11) : (8.17.25.11) =58° 10' 20" 58" 5' 38" Dieses Skalenoeder wurde dann auch noch auf mehreren kleineren Kristallen von 1 — 2 mm Durchmesser beobachtet, \vo es immer gut messbar war. Von dér Spitze dieser kleinen Kristalle fehlt das J0112Í und die Flachen des Skalenoeders sind hier nicht gerieft, sondern sind glatt und glanzend. Die Daten dér Messungen führten auch hier zum Skalenoeder > 17.8.25.11 { und sie sind mit den berechneten Winkelwerten — wie das aus dér Tabelle im ung. Text ersichtlich — fást ganz über- einstimmend. Die Form, welche auf Fig. 5. im ung. Text S. 17. mit keinem Buchstabe bezeichnet. wurde, ist das neue Skalenoeder. Ausser diesen kleinen, wasserklaren, auf Limonit sitzenden Kri- stallen habé ich auch einige grosse, gelbliche Kristalle untersucht, welche cinen Durchmesser von 1 — l1/, cm besitzen und welche eine von den oben beschriebenen Kristallen abweichende Ausbildung zeigen, mit den gewöhnlichen Formen. Dér Trager dér Kombination ist das Skalenoeder {2131! mit wenig rauhen Fláchen, dann treten noch die Formen J0112 ( und >4041! auf. Die Fláchen des {0112! zeigen die gewöhnliche Rie- fung. In diesen Kristallen sind winzige Einschlüsse von Pyrit sichtbar. Auf dem schiefrigen Steatit in dér Specksteingrube von Gecelfalva (Kom. Gömör) kommt weisser oder farbloser Calcit vor. Herr Direktor K. Zimányi hatte die Güte das durch ihn gesammelte Matéria! 8 Földtani Közlöny. Lili. köt. 1923. 114 MARIÉ VENDL rnir zűr Untersuchung zu überlassen. Die Dimensionen dér untersuchten Kristalle variieren zwischen 2 — 4 mm Lángé bei lx/2 — 2 mm Breite ; ihr Habitus ist skalenoédrisch mit rhomboedrischer Endigung. Die Flachen sind im allgemeinen uneben und wenig glanzend, mán findet aber auch solche Kristalle, dérén Flachen glatt und genügend glanzend sind, mit welchen ich aucli Messungen ausführen und so ihre Formen feststellen konnte. Die Kristalle bestehen aus dér Kombination von den folgenden zwei Formen : T: J4371Í vp : }0552| Dér Trager dér Kombination ist das Skalenoéder. (Fig. 6. im ung. Text. S. 18.) Die Mittelwerte meiner Messungen und die ihnen entsprechenden berechneten gebe ich in dér Tabelle im ungarischen Text. (s. S. 18.) GEOLOGISCHE BEOBACHTUNGEN ÜBER DAS GEBIET ZWISCHEN DÉR RÁBA (RAAB) UND ZALA. (Mit 1 Textfigur im ung. Text, Seite 26.) Von Josef v. Someghy.* Das zu besprechende Gebiet liegt zwischen den Ortschaften Zala- egerszeg-Zalabér- Baltavár -Vasvár und Körmend. Die ersten Erforscher desselben waren F. Beudant,1 G. Stache2, F. Stoliczka,3 M. Simet- tinger,4 K. Hofmann. L. Lóczy5 hat einzelne Teile dieses Gebietes anlásslich seiner Untersuchung des dortigen Plateau-Schotters besucht, Cholnok i 6 aber morphologische Beobachtungen ausgeführt. Ferner konnte ich noch in das Manuskript des Herrn S. Ferenczi, betitelt „Geomorphologische Studien in dér südlichen Bucht dér Kleinen Unga- rischen Tiefebene“ Einsicht nehmen. * Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellsch. ain 17. Október 1923. 1 F. Beudant: Voyage mineralogique et geologique en Hongrie, pendant l’année 1818, 1822. 2 G. Stache: Kurze Übersicht dér Schichten dér jüngeren Tertiárzeit im Be- reiche des Bakonyer Inselgebirges. (Jahrb. des k. k. geol. R.-A., Bd. XII., Verh. pag. 110—124.) s F. Stoliczka: Bericht über die im Sommer 1861 durehgeführte Ubersichts- aufnahmo des südwestlichen Teiles von Ungarn. (Jahrb. des k. k. geol. R.-A. Bd. XIII.) 4 M. Simettinger: Mitteilungen über einige Untersuchungen auf Kohlé im Zalaer Komitate. (Jahrb. des k. k. geol. R.-A. Bd. XIV. pag. 213.) 5 L. Lóczy: Die geologischen Formationen dér Balatongegend und ihre régiónak Tektonik. Wien, 1916. pag. 494 — 505. * E. Cholnoky: Hydrographie des Balatonsees. Budapest. 1919. pag. 118—147- GE0L0G1SCHE BEOBACHTUNGEN ÜBER DAS GEBIET U. S. W. 115 Auf Grund des palaont ologischen Materials kann mán im Auf- bau unseres Gebiets folgende Bildungen unterscheiden: 1. Die oberpannonische Stufe (blauer Tón, grünlich-gelbe sandige Tone, roter und gelber Sand und Sandstein und ein Komplex von grauem Quarzsand). 2. Unterlevantinischer diskordant-parallel geschichteter grauer Quarzsand mit kleinkörnigem Schotter und ein Komplex von falsch- geschichtetem eisenrostigen Quarzsand. 3. Oberlevantinische fluviatile Schotterdecke. 4. Diluvialer Löss, bohnenerzführender Tón. 5. Alluvium. 1. Oberpannonische Schichtenreihe. Dieselbe weist überall verschiedenes Matériái und abweichende Lagerungsverháltnisse auf. Ihre oberfláchliche Verbreitung ist gering; sie zieht sich als plastischer blauer Tón, unter dér levantinischen Sand- decke von Körmend bis Vasvár, auf dem rechten Ufer dér Raab Ilin. Wir finden im Abschnitte Sárfimizdó-Kistelekes dér Sárvíz auf den Ufergründen etwas sandige grünlicheTonschichten. Von Őriszentpéter bis Zalalövő bilden ebenfalls Tone die Unterlage. Dieser Tón ist aber bűnt und blátterig, in dér Regei sandig. Beim Szélpatak und dem Nagykutas- Andráshidaer Tál und auf dem NW — SO-Abschnitte des Sárvíz-Baches bilden das Liegende dér levantinischen Schichten rötlich- gelbliche Sandsteine und Sande. Angaben über das tiefere Niveau unserer Schichtenkomplexe fehlen; die einzige Angabe ist die 50 m tiefe Bohrung bei Zalaegerszeg. Hier folgen unter dem Flussbette dér Zala, bei 150 m Seehöhe Tón-, tonige Sand-, Sand-, schotterige Sand- und Scbotterschichten aufeinander. Scmreter7 hat hier einige pannonisch-pontische Fossilien aufge- funden. Die Abwechslung von Tonen, Sanden und Schottern in dünneren Schichten ist ein Beweis für dérén fluviatilen Ursprung. Das Altér dér Schichtenreihe ist schwer festzustellen, da die diesbezüglichen Daten mangelhaft sind. Auf Grund dér bisher aufgefundenen Faunen- reste existiert in dér Kleinen Ungarischen Tiefebene das Niveau dér Congeria ungula caprae, das höchste pannonisch-pontische Niveau dagegen im Becken dér Grossen Ungarischen Tiefebene, auch andere mit dem Congeria rhomboidea-Niveeai áquivalenten Ablagerungen. Diese Erscheinung wird durch Ferenczi auf die Weise erklárt, dass in dér Kleinen Ungarischen Tiefebene nur bis zum Anfang des Ober- pannonikums dieselben physikalischen Verháltnisse wie im Becken dér 7 L. Lóczy: Loc. cit. pag. 516 — 517. 8: 116 JOSEF V. SÜMEGHY Grossen Ungarischen Tiefebene herrschten und noch weiter fortsetzten, wáhrend die Steierische Bucht zu Anfang dér oberpannonischen Stufe bereits vollkommen austrocknete. Die feinen Sande dér alpinen Plüsse hat die Kleine Ungarische Tiefebene angefüllt, so dass sich hier das Niveau dér Congeria rhomboidea nicht entwiekeln konnte. Die Auffassungen über die pannonischen Sedimente in dem west- lich anstossenden Grazer Becken sind verschieden. Die in verschiedenen Niveaus placierten Schotterlagerungen und die dazwischen gelagerte Sand- und Tonschichten wurden als Deltabildungen dér alpinen Ur- flüsse betrachtet. In Ungarn reicht dér einstige, gegenwartig zer- stückelte grosse Schuttkegel bis in die Gegend von St. Gotthard mit nur feinem schotterigen Sand und Sand. 2. Unterlevantinische Schichten. a) Vasvár ( im Kom. Vas). Auf dér linken Seite des Weges, welcher von dér Gemeinde Vas- vár nach Szentkút führt, habé ich in einer tiefen Grube von gelbem, glimmerigen, diskordant-parallel gelagerten Quarzsand folgende Fauna gesammelt : Congeria sp. ind., Unió Wetzleri, Dunkl., U. Neumayri Pen., U. atavus Partsch, Pisidium rugosum Neum., Pisidium sp. ind., Hyalinia (Polita) miocenica Andr., Tachaea Etelkae Halav., T. delphinensis Font., Enlota an n. sp., Zonites an n. sp., Triptychia hungarica Halav., T. sp. ind., Limnala (Limnophysa) palustris Müll. foss., L. (Limn.) palustris Mull. foss. var. turricula Held., Planorbis (Coretus) cornu Brongn., Melanopsis decollata Stol., M. Entzi Brus., M. sp. ind., Hydrobia longaeva Neum., H. sp. ind., Vivipara Fuchsi Neum., Vivipara Suessi Neum.. Vivipara sp. ind., Valvata piscinalis Mull., Bithynia tentaculata Lin. b) Kismákfa (im Kom. Vas). Am rechten Abfall des Hochufers dér Raab, unmittelbar beim Weg von Vasvár nach Kismákfa bildet grüner Tón den Grundboden. Ihm aufgelagert befindet sich eine gelbe Quarzsandschichte mit folgen- den Fossilien: Unió Neumayri Penecke, Unió sp. ind., Helix sp. c) Baltavár (im Kom. Vas). Auf die Knochenschichte ist eine 40 — 50 cm dicke, sich ver- jüngende sandige Quarzschotterschichte gelagert, mit folgenden Fos- silien: Galactochilus sp. ind., Tachaea cf. delphinensis Font. d) Vicsori major (im Kom. Zala). Nordwestlich von Zalabér, an dér Landstrasse, die nach Baltavár führt, befindet sich in einer 4 — 5 m hohen Wand eine diskordant- GE0L0G1SCHE BEOBACHTUNGEN ÜBER DAS GEBIET U. S. W. 117 parallel gelagerte graue glimmerige Sandschichte mit. Procampylaea an n. sp., Galactochilus levanticüm n. sp., Tachaea Etelkae Halav., Hydrobia sp. ind., Valvata piscinalis Mull. e) Nagytilaj (im Komit. Zala). Die Gemeinde Nagytilaj liegt 3 km SW von Baltavár. Von dér Gemeinde südlich in dér Richtung nach Pakod können wir folgende Schichtenreihen feststellen: 1. ganz oben ein sandiger Löss, 2. eine grünlich-gelbe sandige Tonschichte, 3. diskordant-parallel gelagerter gelber Sand, 4. eine kleinkörnige Quarzschotterschieht, welche folgende Arten enthált : Hyalinia sp. ind., Procampylaea an n. sp., Tachaea Etelkae Halav., Planorbis (Coretus) cornu Brongn., Limnaea (Limno- physa) palustris Mull., Melanopsis praemorsa Lin., M. decollata Stol. f) Pakod (im Komit. Zala). Südwestlich von Zalabér, auf eine Entfernung von 3 km liegt unmittelbar am Ufer dér Zala die Gemeinde Pakod. Hinter dem Eisenbahnwáchterhaus finden wir folgende Schichtenreihe: 1. Humus, 2. braune sandige Tonschichte, 3. humöse Tonschichte, 4. gelblich grüne Tonschichte, 5. dunkelbraune Tonschichte, 6. grünlich grauer Sand, 7. falschgeschichteter grauer Sand. Aus dieser Schichte habé ich folgende Molluskenreste bestimmt: Unió Neumayri Penecke, U. cf. Zelebori Horn., U. atavus Partsch, Zonites an n. sp., Eulota, an n. sp., Valvata piscinalis Mull., Melanopsis decollata Stol. g) Weinberg von Egervár (im Komit. Vas). NO von Zalaegerszeg liegt im Sárvíztale die Gemeinde Egervár. Auf 500 m Entfernung SW von dér Gemeinde, im Wegeinschnitte nach Nagypáli habé ich folgende Fauna gesammelt: Pisidium rugo- sum Neum., P. sp. ind., Unió Wetzleri Dunki.., U. Neumayri Penecke., U. sp. ind., Galactochilus levanticüm n. sp., Eulota an n. sp., Pro- campylaea an n. sp., Valvata piscinalis Müller. h) Nagypáli (im Komit. Zala). Acht km von Zalaegerszeg in nördlicher Richtung ist die levanti- nische Stufe in einer 10 m hohen Wand aufgeschlossen. Ganz untén befindet sich ein gelblich grauer diskordant-parallel gelagerter Quarzsand. Darin habé ich folgende Molluskenreste aufgefunden: Unió Wetzleri Dunkl., U. Neumayri Penecke., U. atavus Partsch, U. sp. ind., Pisidium ru- gosum Neum., Hyalinia sp. ind., Zonites an n. sp., Eulota an n. sp., Procampylaea an sp. ind., Galactochilus levanticüm, n. sp., Clausilia sp., Triptychia cf. hungarica Halav., Limnaea (Limnophysa) palust- ris Miill., L. (L.) palustris Mull., var. gracilis Hazay, Planorbis 118 JOSEF V. SÜMEGHY (Coretus) cornu Brongn., P. (Gyrorbis) baconicus Halav., P. ( Gyraulus ) sp., Melanopsis sp. ind., Melanopsis Entzi Bros., M. decol- lata Stol., Melánia sp. ind., Hydrobia longaeva Neum., H. sp. ind., Vivipara Fuchsi Neum., V. Suessi Neum., V. cf. Lóczyi Halav., Valvata piscinalis Mull., Neritina sp. ind. i) Besenyő (im Komit. Zala). Aus dér Válicka-Ebene ragt ein durchschnittlich 200 m hóhér Hügel aus, weleher sich in N — S Richtung von Zalaegerszeg bis Besenyő hinzieht. Bei dér Besenyőer Kapelle befindet sich ein 8 — 10 m hóhér Aufschluss von Sandschichten. Ganz untén liegt roter Sandstein, aus welchem ich folgende Arten gesammelt habé: Unió Wetzleri Dunkl., Procampylaea, an n. sp., Galactochilus levanticum n. sp., Melanopsis decollata Stol., Valvata piscinalis Mull. j) Nemesapáti (im Komit. Zala). lm nördlichen Abschnitte des Szépvíz-Tales liegt die Gemeinde Ne- mesapáti. Beim nördlichen Ortseingang finden wir in einem 15 m hohen Aufschluss eine falschgeschichtete gelbe Quarzsandschichte. Auf dieser lágert ein grauer Sand. Ungefáhr in dér Mitte dér Schichte von zwei 30 — 40 cm dicken feinschotterigen Schichten gelang es mir folgende Arten zu sammeln: Zonites an n. sp., Eulota an n. sp., Xerophyla sp. ind., Galactochilus sp. ind., Melanopsis decollata Stol., Con- geria sp.? Das Matériái dér Schichtenkomplexe ist homogén, hauptsáchlich diskordant-parallel gelagert und besteht aus grauem glimmerigen Quarzsand; im unteren Niveau mit dünnen Quarzschotter-einlagerungen in oberen Partién als gelber oder rötlich grauer Quarzsand. Ganz untén liegt überall die Stufe mit Unió Wetzleri. Zwischen Körmend und Vasvár sind die unterlevantinischen Schichten stárker ausgebildet. Im allgemeinen sind unsere Schichten auf die oberpannonische Stufe in einem gut abgegrenzten Niveau diskordant gelagert. Auf Grund dér Faunén kann mán ihren levantinischen Ursprung ohne Zweifel feststellen. Die auffallend zahlreich vorhandenen tropi- schen Arten, ferner die Diskordanz zwischen den pannoilischen und levantinischen Schichten bew'eisen, dass dér pannonische Flachsee in dér südlichen Bucht dér Kleinen Ung. Tiefebene am Ende des Ober- pannonikums rasch abgenommen hat und dass auf dem trockenen Terrain die Wüstenperiode alsbald eingesetzt hat. Laut dér Meinung dér österreichischen Geologen ist die benach- barte Grazer Bucht in oberpannonischer Zeit trocken geworden. GEOLOGISCHE BEOBACHTUNGEN ÜBER DAS GEBIET U. S. W. 119 A. Winkler8 hat von dér Umgebung von Fehring eine Reihe von Pliocánterrassen nachgewiesen, vön denen die höher als 340 m liegenden levantinischen Alters sind. VondenBasaltenin dér Umgebung von Gleichen- berg hat Stur9 behauptet, dass sie durch Belveder Schotter durchge- brocben varén. Die Belveder Schotterdecke von Gleichenberg ist aber über den Ezüsthegy (Silberberg) nicht weiter verbreitet; weiter nach Osten folgt unter dér jüngeren levantinischen Decke bereits falschgeschichteter grauer Sand, welcher nach dem Becken- innern an Dicke zunimmt, und auf dem Oberpannonikum nivellierend auftritt. Ich erklare die Erscheinung folgendermassen: Die als bestimmt erkannten Flussgerölle dér Umgebung von Gleichenberg-Fehring habén sich dórt als grobe Schuttkegel abgelagert und es gelang nur dem feineren Geschiebe, um groben Sand weiter nach Osten vorzudringen. Die Verwandtschaft dér Faunén unserer Schichtenreihe mit den Unterlevantinischen Faunén von Moosbrunn, Doroszló und Pestszent- lőrinc bestarken diese geomorphologische Auffassung, námlich dass auf dem am Ende des Oberpannonikums trocken gewordene Terrain unseres Gebiets die Denudation ihre Wirkung auszuíiben begann; das Altér dieser Denudationsperiode, die Abzapfung des pannonisch- pontischen Sees in dér Kleinen Ungarischen Tiefebene wird durch dem Anfang dér levantinischen Periode bezeichnet. 3. Die oberlevantinische Schotterdecke. Auf dem Plateau zwischen den Flüssen Rába (Raab) und Zala befindet sich in einer mittleren Höhe von 200 m ober den bisher be- trachteten Bildungen eine Schotterdecke. Sie besteht aus verschieden grossen, kantigen, mit Ei?enhidroxyd überzogenen Geröllstücken. Diese bestehen wiederum aus Quarziten, nie aus Kaik. Sie senken sich mit kaum warnehmbarem Gefálle am Raab-Zala-Plateau gégén das Beeken dér Kleinen Ung. Tiefebene. Das durchforschte Gebiet wird anscheinend gleichmássig von levantinischem Sand und Tón bedeckt. Nach Lóczy10 und CholnokY)11 wird die Schotterdecke südlich von Zala- lövő, Alsóbagod, Nagykutas, Lakhegy und Gősfa begrenzt. Das Gebiet nördlich und westlich von dieser Linie habén sie als das eigentliche Plateau aufgefasst, und den hier befindlichen Schotter als Schotter- decke. Dér südlich von dér genannten Grenze liegende Schotter ist laut den genannten Forschern bei Tűrje eine tiefer liegende Terrasse 8 A. Winkler : Beitrag zűr Kenntnis des oststeierischen Pliociins. (Jahrb. d. g. Staatsanst. 1921. LXXI. pag. 1—50.) 9 D. Stur: Geologie dér Steiermark, 1871 pag. 593. 10 L. Lóczy: Loc. cit. pag. 496. 11 E. Cholnoky: Loc. cit. pag. 120. 120 JOSEF V. SÜMEGHY und bildét die obere Schotterterrasse dér Zala. Ich habé das von Lóczv und Cholnoky supponierte Plateau begangen und habé nur feststellen können, dass eine Trennung dér Schotterdecke unumganglich notwendig erscheint. Die Denudationsperiode dér levantinischen Stufe hat auch auf unserem Gebiet ein unebenes Terrain hinterlassen. Deshalb ist die Schotterdecke in verschiedenen Höhenlagen annahernd (bei 20 — 30 m Niveaudifferenzen) auf den alteren levantinischen Schichten gelegen. 4. Die Reihe des diluvialen LösscBohnenerztones. Auf die neogene Reihe unseres Gebiets folgen als oberste Decke dér Bohnenerzton und Tallöss. Sie bedecken die alteren Schichten nur auf kleinen Fláchen. Östlich vöm Sárvíztal, nördlich dér Zala herrschen typische und sandige Lösse und westlich dér Sárvíz Bohnenerzton. Die Hügel südlich dér Zala sind von typischem Sand, sandigem Löss, die Talabhánge von Tallöss bedeckt. Am typischesten aber ist da- selbst dér Bohnenerzton entwickelt. ÜBER DIE STRATIGRAPHISCHE LAGE DES FOSSILIEN- FUNDORTES VON BALTA VÁR. (Mit 1 Textfigur im ung. Text, Seite 32.) Von JoSEF V. SüMEGHY.* Über den hochberühmten Fundort dér pliozanen Sáugetierfauna von Baltavár entwickelte sich seit Suess1 eine ziemlich reiche Lite- ratur und ist es auch bekannt, dass die Meinungen über den Ursprung und die stratigraphische Lage dér Sáugetierreste vöm Pikermi-Typus divergierend waren. Laut Lóczv2 ist es noch ein ungelöstes Problem, in welches Niveau dér pliozanen Schichtenreihe die Sáugetierfauna von Baltavár eingefügt werden solle. Es gibt auch keine Übereinstimmung über die allgemeinere Lage des hier geschilderten Gebietes und dér Niveaus des ungarischen Pliozáns. So ist es auch nicht zu verwundern, wenn die Fauna von Baltavár von Suess3 mit dem Niveau des Belveder- * Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Ge6ellschaft am 19. Dezember 1923. 1 E. Suess: Die grossen Raubtiere dér österreichischen Tertiárablagerungen. (Sitzb. d. k. Akad. d. Wiss. XLIII. B. I. Abt. pag. 217.) 2 L. Lóczy : Die geol. Fönn. dér Balatongegend (ungarisch). Budapest, 1913. pag. 584. 3 E. Suess: Das Antlitz dér Erde B. I. pag. 422. UBER DIE STRATIGRAPH1SCHE LAGE DES F0SSIL1EN-FUND0RTES VON BALTAVÁR. 121 Schotters, von Stoliczka4 5 * und Pethő’ mit dem unteren Pliozán, von R. Hoernesk mit dér thracischen Stufe von Lőrentiiey,7 8 Lóczy,® Schlesinger9 mit dér oberpannonisch -pontischen Stufe paralle- lisiert wurde. Halaváts10 hat den Fundort früher in die unter- pontische Stufe und neuerdings11 auf Grund dér Molluskenfauna in die oberste pontische Stufe gestellt. Kormos hat ihn früher12 in die mittlere pannonisch-pontische Stufe eingefügt, als er aber spater in seiner Abbandlung die Saugetierfauna ausführlich anführte, hat er seine Meinung über das Altér dér Fauna nicht geáussert.13 Es liegt auch keine Erklarung über die Entstehung dér Fossilien- Anhaufung vor. Die annehmbarste Erklarung gibt Lóczy,14 dér die Knochenschichten für eine auf festem Lande entstandene Mulden- ausfüllung hielt, angenommen, dass noch zurzeit dér lebenden Fauna, die ganze Gegend jenseits dér Donau, zwischen dem Bakony und den Alpen bereits auf langere Zeiten trockengelegen sein mochte. Hierauf folgte nun an den Randern dér damaligen Landflache eine kleine Transgression, infoige dérén die Fauna ausgestorben ist. Nachdem ich nicht bloss die Fauna von Baltavár, sondern auch die geologischen Verhaltnisse dér Umgebung in Betracht gezogen habé, habé ich die Überzeugung gewonnen, dass die bisherige Fach- literatur die Lagerungs- Verhaltnisse und Verbreitung dér Schichten, des Fundortes nicht genügend berücksichtigte. Die Autoren von ver- schiedenen geologischen Auffassungen habén si.ch zu Folgerungen entschlossen, die auf irrtümlichen Daten beruhen. Dies hat seine Ursache darin, dass diejenigen, die bis jetzt die stratigraphische Lage dér Baltavárer Fauna studierten, bloss die Schichtenreihe des Fund- ortes untersucht habén, die Geologie dér Umgebung aber vernach- lássigten. Vor den álteren Autoren waren die in dér weiteren Um- 4 F. Stoliczka: Übersichtsaufnahme d. südwestlichen Teiles von Ungarn. Jahr- buch d. k. g. R.-A. 1883. B. XIII. pag. 13. 5 I. Pethő: Über d. foss. Sáugeth.-Überr. v. Baltavár. Jb. d. k. u. G. A. 1884. p. 63. * R. Hoernes: Bau und Bild österreichs. pag. 978 — 999. u. 1015. 7 E. Lörenthey: Beitr. z. Fauna u. stratigr. Lage d. pann. Schichten in d. Umg. d. Bsees. Result. d. wiss. Erforsch. d. Bsees. B. I. T. I. Paleont. d. Umg. d. B. IV. B. p. 204. 8 L. Lóczy: Die geol. Form. dér Balatongegend (ung.) 1913. p. 359. — 14 588. (9.) “ G. Schlesinger: Die Mastodonten dér Budapestéi- Sainmlung. (Geologiea Hung. T. II. F. 1.) Budapest, 1922. 10 J. Halaváts: Die Fauna dér pontischen Schichten in d. Umgeb. d. Balatonsees. Paleont. d. Ung d. Balatonsees B. IV. pag. 79. 11 J. Halaváts: Die oberpontische Molluskenfauna von Baltavár (ungari6ch). Sep.- Abdr. A m. kir. Földt. Int. Évk. B. XXIV. H. 6. pag. 396. Budapest, 1923. 12 Th. Kormos: Philog. Probl. d. u. preglac. Fauna (u.) Koch-Emlékk. p. 46 (8). 1912. 13 Th. Kormos: Über die Resultate meiner Ausgrabungen bei Baltavár. Jabresber. d. k. ung. Geol. Anstalt. 1913. T. Teil. pag. 568—586. 122 JÓSEF V. SÜMEGHY gebung von Baltavár befindlichen Fundorte mit reichen levantinischen Faunén unbekannt. Dieselben habé ich erst neuerdings entdeckt und infolgedessen ist es nicht zu wundern, wenn solche ausgezeichnete Autoren, wie Lóczy15 und Vitális über die Zeit dér Entstehung dér Knochenlager von Baltavár Hypothesen aufgestellt habén und dieselbe von Halaváts1" sogar mit dér Molluskenfauna vöm ent- fernten Günzburg parallel gestellt wurde. Am geologischen Aufbau dér weiteren Umgebung von Baltavár nehmen wechselnde Tón-, falschgesehichtete Sand- und Schotter- schichten teil. Von unbedeutender Máchtigkeit linsenartig auskeilende Schichten, welche die Schuttkegel von einem solchen Urfluss oder Flüssen bilden, die vöm Anfange dér oberen pannonischen Stufe oder auch noeh seit früherer Zeit mit ihren Sedimenten die West- ránder des Beckens dér Kleinen Ungarischen Tiefebene aufgeschüttet habén. Mán kaim auf Grund des verschieden gefárbten und ge- lagerten mannigfaltigen Materials auf einen veránderlichen Fluss folgern. Zűr Zeit seiner Entstehung war das Plateau zwischen den Flüssen Zala und Raab schon so hoch aufgeschüttet, dass dér Urfluss auf dem Schuttkegel bereits mehrere Áste und Windungen besessen habén mochte. Die Anschwemmungen dér Ur-Zala habén die von Westen nach Nordosten streichende tiefste Synklinálrinne auf- gefüllt, die sich nördlich von dér jetzigen Zala in dér Richtung Zala- háshágy — Nagykutas — Egervár — Boldogasszonyfa — Baltavár hinzog. Aus den oberen Schichten derselben wurden an mehreren Stellen mit dér Baltavárer libereinstimmende Molluskenfaunen aufgefunden. Dér Weinberg (217 m) von Baltavár hebt sich von den um- grenzenden Höhen ziemlich fremdartig ab. Es ist ein Hügel, dér von Nord nach Süd zieht. Seine Schichtenfolge kann in mehreren Auf- schlüssen beobachtet werden, die in N — S-Richtung auskeilende dünnere-dickere Sand-, sandige Schotter- und Tonschichten aufweisen. Die tonigen Adern reichen in den Sand zahnartig hinein, bestehen aus dicht nebeneinander gereihten Kalkkonkretionen oder aus Kalk- brecciengeschieben ; kompakté Schichten bilden sie nicht. An den sanft ansteigenden Südhángen des Weinberges verschwinden die tonigen Schichten und werden durch falschgesehichtete, feinere Schotter ent- haltende Sandlinsen ersetzt. Es wurde hier eine Molasse von zwei Flüssen oder Flussásten angeháuft. Am Gebirgsscheitel hat die ziemlich dicke (8 m) Schotter- 15 L. Lóczy : Die geol. Formationen dér Balatongegend (ungari8ch). S. 589. 1913. Budapest. 18 J. Halaváts. Die oberpontische Molluskenfauna von Baltavár (ungarisch). Sep.-Abdr. a m. kir. Föld. Int. Évk. B. XXIV. H. 6. 1923. Budapest. ÜBFR D1E STRATIGRAPHISCHE LAGE DES F0SSIL1EN-FUND0RTES VON BALTAVÁR. 123 decke die unteren lockeren Sedimente vor den spater eintretenden Wirkungen dér diluvialen Erosion geschützt und ragt dieselbe jetzt als typische Mesa empor. Laut Cholnoky17 sollen solche Inseln nur auf solchen Stellen entstehen, wo zwei Flusstáler zusammentreffen, wobei anzunehmen ist, dass auch diese Insel an dér Vereinigungsstelle zweier Fiüsse oder Flussáste enstanden ist. Die fossile Sáugetierreste von Baltavár vvurden von H. Böckh 18 als zusammengeschwemmt aufgefasst, welche Ansicht betreffs dér Ent- stehungsweise dér einschliessenden Schichten bereits sicher geworden ist, Zwischen solche lockere Sedimente, aus wclchen auch dér Wein- berg aufgebaut ist, kann natürlich an Höhlenausfüllungen nicht gedacht werden. Es diirfte sich hier die linsenartige Tonschichte betreffend vielmehr um eine morastartige Vertiefung handeln. Diese Tonschichte enthalt die Fossilienreste, die hieher wohl durch grössere Anschwemmungen eingewaschen worden sind. Aus diesen Schichten ist eine Fauna von 17 Sáugern und 17 Mollusken vorgefunden worden. Es wurden hier raehr Individuen von den Molluskenarten als sonst an anderen Fundorten gefunden und zwar in neuer Bestimmung : statt; Unió baltavarensis Halaváts: Unió Neumayri Penecke, — statt : Helix (Tacheocampylaea) Doderleini Brusina : Galactochilus levan- ticum n. sp., — statt: Vivipara Semsey Halaváts : Vivipara Suessi, Neumann. Infolge dér Natúr dér einschliessenden Schichten ist die Balta- várer Molluskenfauna, bestehend aus sumpfbewohnenden und terrestren Arten eine gemischte Fauna. An Individuenzahl sind die fluviatilen, in Artenzahl dagegen die Xerothermen im Übergewicht. Diese Fauna weist von den Faunén dér unterlagernden oberpannonischen Unter- stufe manche Abweichungen auf, da die Mehrzahl dér Arten in einem neuen oder degenerierten Zustande hieher herüber kam. Eine Mollusken- fauna, welche die damaligen geographischen Verháltnisse besser ver- treten würde, als die Fauna von Baltavár, wáre wohl kaum zu űnden. Nachdem die Steirische Bucht zűr Zeit des Oberpannonikums aus- trocknete, hat auch in zu unserem Gebiet gehörigen Teilen derselben das Wasser dér von den Alpen abschiessenden Fiüsse das ursprüngliche Brackwasser des pannonischen Sees rasch versüsst. Spater, zu Ende des Oberpannonikums hat die durch die Fiüsse herbeigeschaffte Molasse auch die Stehgewasser unseres Gebietes zurückgedrángt und aufge- schüttet und erst hernach habén die Fiüsse, in denen die Art Unió 17 E. Cholnoky : Hydrographie des Balatonsees (ungariseh). B. I. H. II. S. 144. 1918. Budapest. 18 H. Bockh : Geologie (ungariseh) B. II. S. 746. Selmecbánya, 1919. 124 JOSEF V. SUMEGHY Wetzleri Dunkl. lebte, auf das trocken gewordene Terrain ihre Denu- dationswirkungen ausgeübt. In diese Trockenperiode falit auch die Ausbildung dér die Baltavárer Fauna enthaltenden Schichten. Einige záhe Arten, die sich den schnell wechselnden geographischen und klimatischen Verhaltnissen anpassen konnten, sind von den ober- pannonischen, bis zu den levantinischen Zeiten in kleineren Sümpfen weiterlebend zurückgeblieben. Dagegen habén sich die íluviatilen Arten unter den veránderten, aber ausserordentlich günstigen Verhaltnissen vermehrt und abgeándert. Jedoch sind gerade damals in auffallend grosser Zahl auch neue Xerothermen- Arten aufgetreten, lauter solche, dérén Verwandte bi's jetzt nur im Sarmatischen aufgefunden worden sind und die mit rezenten Formen in engerem genetischen Zusammenhang stehen. Ob- gleich die Süsswasserarten fást ohne Ausnahme aus den transyl- vanischen und slavonischen unterlevantinischen Faunén zitiert werden, kann unsere Fauna mit ihnen nur als terr estre Facies zu bezeichnende gleichzeitige Fauna verglichen werden. Auch die Anhaufungsprozesse dér vielleicht auch schon ursprünglich tieferen transylvanischen und slavonischen oberpannonischen Teiche dürfte viel langsamer vor sich gegangen sein, als hier und wahrend sich jene in den unterlevantinischen typischen Teichfaunen weiterentwickeln konnten, finden wir hier zu denselben Zeiten schon trockenes Terrain mit hochentwickelten Fluss- systemen und entsprechenden Faunén. Bei dér genaueren Feststellung dér Zeit dér Saugetierfauna rnüssen wir uns bloss mit dér Molluskenfauna und mit den palaeo- graphischen Verhaltnissen behelfen. Einige Arten werden auch aus den alteren Schichten dér pannonischen Stufe zitiert und ausser einigen neuen stehen mehrere Arten derselben mit haufigeren Arten jüngerer Sedimente in engerer Verwandtschaft. Zwei wichtigere Fossilienreste dér Fauna von Baltavár : Mastodon longirostris Kaup. und Dino- therium giganteum Kaup. von pannonischen Fundorten stammen im allgemeinen aus Sand- und Schotterlagerungen. Diese Ablagerungen können mit den „Unionen-Sandlinsen“, oder auskeilenden kohligen Schich- ten dér Balaton-Umgebung verglichen werden, denen die Lebensbedin- gungen dieser zwei Arten angepasst gewesen sein dürften, nicht aber den „Unió Wetzleri“ enthaltenden Flussablagerungen, da dieselben jünger sind. Im entgegengesetzten Falle ware zu entscheiden, ob die Fauna dér Umgebung von Fehring, Lassnitz u. s. w., welche sich im ganzen pannonischen Trockengebiete vorfand, weiterleben und sich zu dér ein höheres Niveau zeigenden Fauna von Baltavár umwandeln konnte, oder aber wurde sie durch Fiüsse aus den pannonischen Schichten ÜBER DIE STRATIGRAPHISCHE LAGE DES F0SS1LIEN-FUND0RTES VON BALTA VÁR. 125 ausgewaschen ? Dér M. longirostris-Fund von Baltavár wird von Schlesinger1" auf Grund dér Molluskenfauna in die oberpannonische Stufe gesetzt ; jedoch bestimmte Schlesinger gerade zu gleicher Zeit den dér Baltavárer Molluskenfauna vollkommen entsprechenden Mastodon-Zahn von Dór oszló als sicher levantinischen M. arvernensis.2" Aus dér Natúr des umschliessenden Materials folgernd soll die Saugetierfauna als zusammengewaschen aufgefasst werden, aber es isi dér stufenweise Übergang dér Fauna von dér alteren zűr jiingeren auch unt.er solchen Verhaltnissen auífallend. lm Vergleich mit den bis jetzt bekannten ahnlichen Faunén besteht sie vielmehr aus für die oberpannonische Stufe charakteristischen Arten, was aber mit Rück- sicht auf den Umstand, dass sie im Flussgeschiebe eingeschlossen ist, bei einer stratigraphischen Beurt.eilung keine Rolle spielt. Die Molluskenfauna ist aber im Gegenteil ganz anders zu be- urteilen. Ihre Arten sind von verschiedener Natúr. Es sind von den stufenweise normál entwickelt.en Arten andere Formen, die sich schneller entwickelt habén, abzutrennen. Dies sind Ausnahmen, welche aber die Regei bestarken. Die Entwicklung dér Gattungen von verschiedener Natúr in dér Fauna von Baltavár ist den auf unserem Gebiet von oberpannonischen bis unterlevantinischen Zeiten eingetretenen Ver- ánderungen von Schritt zu Schritt gefolgt. Wir wollen uns hier nichl auf sog. „Leitfossilien“, sondern auf eine „Leitfauna“ stützen. Die Ent- stehungszeit ihrer umschliessenden Schichten falit auf eine solchc Trocken- oder Wüstenperiode, die entsprechend den Verhaltnissen unseres Gebiets nur die unterlevantinische Stufe gewesen sein konnte. Im allgemeinen kann mán zwar nicht aussprechen, dass eine Molluskenfauna zűr Bestimmung des Alters besser als eine Saugetier- fauna geeignet ware, aber hier ist es tatsáchlich dér Fali gewesen. Bis die miozáne, wahrscheinlich schon im Untersarmatischen ein- gewanderte Saugetierfauna ins Gebiet des einheitlich umgestalteten levantinischen Klimas herüberkam, hat die öfters veránderte Uingebung zűr Zeit dér Entwicklung dér im allgemeinen eng abgegrenzten Arten senile Formen zum Vorschein gebracht. Diese waren damals schon zum Aussterben prádestiniert, und diirfte daher ihr seniler Charakter bei dér Feststellung des Alters störend wirken. Mán kann annehmen, dass sie in diesem Abschnitt ihrer genetischen Entwicklung mit denjenigen Molluskenfaunen, die gégén die áusseren Einwirkungen wiederstands- 18 Schlesinger : Die Mastodonten dér Budapestéi- Sammlungen. (Geolog. Hang T. II. F. 1. pag. 45. Budapest, 1922.) 20 Schlesinger : Die Mastodonten dér Budapester Sammlungen. (Geolog. Hung. T. II. F. 1. pag. 210. Budapest. 1922.) 126 JOSEF V. SÜMEGHY fáhiger waren, nicht Schritt haltén konnten und könnte vielleicht eben auf Grund dieses Umstandes behauptet werden, dass bei einer strati- graphischen Behandlung die beiden Tierstámme nicht parallel gestellt werden dürfen. ÁTZVERSUCHE AN CHALKOPYRIT VON BOTES. (Auszug.) Mit Figur 9 — 11 im ungarischen Text. Von L. Tokody.* Mit Átzversuchen an Chalkopyrit habén sich bisher Toborffy1 und Himmelbauer2 befasst. Die von mir untersuchten Kristalle stam- men von Botes, bei dérén Átzung ich konc. HC1 (Átzdauer: 15 — 25 Min.), konc. H2 S04 (1'25 — 2'5 Min.), konc. HNO:í (40 Sec. — 2 Min.), Königswasser koncentriert und verdünnt (0'5 — 5 Min.), konc. NaOH- Lösung (6 — 12 Sec.) und Natriumpikrat (1'5 — 3Stunden) gebrauchte. Die angewandten Untersuchungsmethoden sind dieselben, wie ich sie bei den Átzversuchen an Pyrit schon naher beschrieb.3 Schwefelsaure. Nach 1*5 Min. sind auf den negativen Sphenoid- fláchen gleichschenkelige Dreiecke zu beobachten, dérén Schenkelflachen nach aussen gebogen sind (Fig. 9. c. S. 36.). Auf den Fláchen dér Bipyra- mide zweiter Art bilden sich asymmetrische dreieckige Átzfiguren von 3 — 4 p Grösse. Mit Ausnahme dér Sphenoidfláchen verlieren die anderen allé ihren Glanz. Lichtbild ist keines vorhanden. Nach 2 Min. Átz- dauer tritt keine Ánderung ein. Nach 2'25 Min. sind auf den positiven Sphenoidfláchen dicht gedrángte Átzhügel bemerkbar (Fig. 10 S. 40.). Die auf dem negativen Sphenoid sich bildenden Dreiecke können nun in zwei Typen geteilt werden (Fig. 9, a, b). Grösse dér Figuren ist 4 — 10 g. Die negativen Sphenoidfláchen bleiben glánzend ; das Licht- bild ist áusserst schwach. Nach 2‘5 Min. wird dér Krystall zerstört. Königswasser mit Wasser 1:1. Nach 40 Sec. Átzdauer sind auf dem negativen Sphenoid viele kleine gleichschenkelige Dreiecke sicht- bar, die jedoch keine innere Átzfláchen besitzen. Die positiven Sphenoid- fláchen sind mit Átzhügeln versehen. Nach einer Átzdauer von 50 Sec. erscheinen auch schon auf den Fláchen von )201| asymmetrische Átz- figuren. Nach 60 Sec. Átzdauer wird dasselbe Resultat erzielt. Die Átzzonen sind folgende: (111) : (001), (111) : (100), (111) : (010). * Vorgetragen in dér Fáchsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft am 8. November 1922. 1 Math. és Term.-tud. Ért. 1903, p. 380. 2 Tschermak’s Min. u. petr. Mitteil. 1908, p. 327—352. 3 Földtani Közi. 1921-22, p. 52, 108. ÁTZVERSUCHE AN CHALKOPYRIT VON BOTES. 127 Die lángere Höhenlinie dér auf den J201J erscheinenden Figuren steht senkrecht zűr Kanté (111) : (201). Nach einer 0'75 Min. lángén Átzung wird auf dem negativen Sphenoid eine grosse Anzahl dér zu dem a-Typus gehörigen Átzfiguren sichtbar (Fig. 9.), auf den positiven Fláchen dagegen sind Átzhügel vorhanden. Zugleich verlieren die Fláchen mit Ausnahme des negativen Sphenoids ihren Glanz, wobei diese letzteren, noch glánzenden Flachen ein gutes Lichtbild gébén, welches aus zwei Strahlen besteht. Dér eine Strahl falit in die (111) : (001) Zone, dér zvveite bildet mit dem ersten einen Winkel von 20° 30'. Die positiven Sphenoidfláchen liefern ein áhnliches Licht- bild, doch auf den !201| Flachen ist nur eine sehr blasse Strahlenfigur zu bemerken. 1 Königswasser : 2 Wasser. Nach 5 Min. sind kaum schwache Átzspuren zu sehen. 30 Secunden spater können auf dem negativen Sphenoid dem Typus a angehörige Figuren beobachtet wer- den, die eine Grösse von 1 p erreichen. Auf dem positiven Sphenoid treten Átzhügel auf, auf den Bipyramiden zweiter Art nadelförmige, asymmetrische Figuren. Abermals bleiben nur die negativen Sphenoid- flachen glánzend, ohne jedoch Lichtbilder zu gébén. Salpetersaure. Nach einer Minute sind bereits gut. ausgebildete Átzfiguren nicht zu finden, erst nach 1‘5 Min. können solche auf dem negafiven Sphenoid beobachtet werden (Typus b ). Auf denselben Flachen treten nach einer Átzdauer von 2 Min. dicht gestreute, kaum 1 fi grosse gleichschenkelige Dreiecke auf. Nach 2‘5 Min. werden jedoch allé Fláchen zerstört, nur die des negativen Sphenoids bleiben noch erhalten, doch vermindert sich ihr Glanz. Lichtbild felüt. Salzsaure. Mit diesem Átzmittel können nur Átzspuren erreicht werden. Átznatron. Das beste Resultat erhielt ich nach sechsstündiger Átzung. In diesem Fali erscheinen die Átzfiguren auf dem positiven Sphenoid. Es sind dies alleinstehende Dreiecke, dérén Form denen auf Fig. 10 abgebildeten entspricht. Ihre Grösse erreicht 5 — 6 p. Auf dem negativen Sphenoid erscheinen dicht nebeneinander sehr kleine Átz- hügel. Die Fláchen ) 201 ( weisen dieselben Figuren auf, wie nach ihrer Átzung durch Sáuren, doch fállt dérén lángere Höhenlinie in die Zone (201) : (001). Allé Fláchen verlieren ihren Glanz; Lichtfiguren sind nicht zu sehen. Natriumpikrat. Ich benützte eine heisse Lösung und erhielt damit nach zweistündiger Átzung die besten Resultate. Diesem Átz- mittel gegenüber verhalten sich die Krystalle so, wie bei dér Átzung durch Sáuren: auf dem negativen Sphenoid können Átzfiguren, auf dem positiven Átzhügel beobachtet werden. Die Átzfiguren sind gleich- schenkelige Dreiecke, doch sind allé drei Seiten fást gleich, den inneren 128 L. TOKODY Atzfláchen nach gehören sie zum Typus b: ihre Grösse betrágt lg (Fig. 11. S. 41.) Nach 1'5 stündiger Átzdauer treten dem Typus a an- gehörige Figuren auf, doch konnte in einigen Fallen auch dér andere Typus beobachtet werden. Auf den Bipyramidenfláchen zweiter Art, wie auch auf dem positiven Sphenoid sind Átzhügel zu sehen, dérén Form mán aber náher nicht bestimmen kann. Dér Glanz geht bei allén Flachen ausser am negativen Sphenoid verloren. Das zweistrahlige Lichtbild falit mit einem Strahl in die Zone (111) : (001), und bildet dér zweite mit diesem einen Winkel von 21° 40'. Aus den angeführten Átzversuchen ergibt sich zweifellos die Zu- gehörigkeit des Chalkopyrits zu dér skalenoedrischen Klasse des tetragonalen Krystallsystems. Budapest, am 1. Juni 1919. (Min. petr. Inst. d. Kgl. Ung. Universitat d. Wiss. zu Budapest.) DAS OBEREOZÁN VON CSOBÁNKA. Von L. Strausz.* Die eozánen Schichten dieses Gebietes waren bisher fást unbe- kannt, da A. Koch nur auf einem einzigen kleinen Fleck Obereozan- kalk fand (neben dér Hubertus-Kapelle). Ausser diesem Orte fand ich noch an vier Orten Obereozan-Schichten, die neben Ostreen und Fora- miniferen an einer Stelle auch eine schöne Mollusken-Fauna enthalten; besonders aber gelang mir eine im Eozan Ungarns bisher unbekannte Bildung nachzuweisen: den Asteridenkalk. Die untersuchten Aufdeckun- gen befinden sich allé unmittelbar nördlich und östlich vöm Dorfe Csobánka. Am östlichen Fusse des Hubertus-Kapellen-Hügels fand ich in 30 m Breite eine dünne Schichte Nummulitenkalk, seitlich davon Dachsteinkalk. Das Liegende des Nummulitenkalkes ist nicht genau zu sehen, es reicht aber nicht ganz zum Bachbette, da hier schon dér Dachsteinkalk hervortritt. Dér eozáne Kalkstein ist ca. 5 — 6 m machtig, und kann ganz deutlich in zwei Teile gegliedert werden. Untén liegt die Ostreen-Schichte, welche die Schalen dér Ostrea cymbula Lk. in grossen Mengen enthált, wahrend andere Versteinerungen, ausser sehr wenig Nummuliten, Lithothamnien und Asteriden-Ta.íe\cher\ fehlen. Die obere ist die Foraminiferen-Schichte, in welcher die Nummuliten vorherrschen; hier kommen auch mehr Lithothamnien und Asteriden- Reste vor. Ihr Hangendes ist Hárshegyer Sandstein. Infolge einer * Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft am 6. Juni 1923, DAS OBEREOZÁN VON CSOBÁNKA. 129 Verwerfung kommt über ihnen eine steiTe Berglehne bildender Dach- steinkalk vor. Er reicht fást bis zum Gipfel des Hügels, wo ihn dann wieder Nummulitenkalk bedeckt, welcher dem am Fusse des Hügels vorkommenden áhnlich ist. Den Bódén des ost-westlichen Tales zwischen Oszoly und Bánya- hegy (Spitzberg) bildet im Osten Nummulitenkalk und nur in seinem westlichen Teile ist das Tál his zum Dachsteinkalk eingeschnitten. Hier, in dér Nahe des Oszoly-Gipfels ist es an dér Lehne am besten zu sehen, dass die obereozáne Ostreen-Schichte unmittelbar auf dem Dachsteinkalk liegt. Die Ostreen-Schichte ist an Ostrea cymbula sehr reich, aber andere Versteinerungen, sogar die Nummuliten dagegen sehr selten in ihr; es kommen aber auch an einigen Stellen auch die kleinen Asteridentafeln in grosser Menge vor. Die Foraminiferenschichte enthált etwas mehr Versteinerungen. Die Fauna ist eine áhnliche, wie am Hubertus-Hügel: Miliola sp., Operculina ammonea Leym., Orbitoides papyracea Bon., Nummulites Fichteli-intermedius, Korallen-Bruch- stücke, Asteridentafel, Cidaris sp., Natica sp. Die Asteridenreste kommen auch hier in solcher Menge vor, dass mán diese Schichten Asteriden-Nummulitenkalk benennen kann. Ein ahnliches Gebilde war bisher in Ungarn mcht bekannt. Die Eozán-Schichten sind auch auf dem 357 m hohen Bányahegy zu finden. In dér Nahe des Gipfels, gégén Csobánka, zwischen dem Dachsteinkalk und Hárshegyer Sandstein ist eine schlecht aufgedeckte, vöm Grubenschutt verdeckte dünne Eozán-Schichte zu finden. Sie besteht aus rötlichem sandigen Kaik, in dem Crassatellen in sehr grosser Zahl vorkommen. Wenn wir nordvvestlich gégén das Tál gehen, tritt dér Nummulitenkalk immer charakteristischer und in grösseren Partieen auf, und geht ohne Unterbrcehung bis zum Oszoly. An dér Ostseite des Berges ist dér Nummulitenkalk am verbreitetsten. Hier sammelte ich viele Mollusken, namentlich Modiola, Lucina, Diplodonta, Cardium, Teliina, Trochus, Natica, Turritella, Terebellum, Cassidaria, Buccinum, Mitra, Voluta, Cryptoconus , Conus. Es lásst sich mit ziemlicher Wahrscheinlichkeit für die Bildungsverháltnisse dér obereozánen Schichten vöm Bányahegy folgender Schluss ziehen: Die Uferlinie des Obereozán-Meeres verlief in dér Nahe des Gipfels des Bányahegy, da dér hier lagernde sandige Kaik ein dem Ufer nahes Gebilde ist. Gégén Nordost wurde das Meer immer tiefer, worauf dér Übergang vöm sandigen Kaik zum wenig Schotter enthaltenden Nummulitenkalk und weiter zum reinen Molluskenkalk hindeutet. Letzterer kann schon aus den mittleren Tiefen dér neritischen Region enstanden sein. Als Zusammenfassung lásst sich konstatieren, dass das Ober- eozán-Meer westlich vöm Pomázer Podit’-Plateau eine nicht unbedeu- Földtani Közlöny. Lili. köt. 1923. 9 130 L. STRAUSZ tende Fláche überdeckte. Ein Meeresarm dehnte sich wahrscheinlich über das Dorf Csobánka gégén Norden (südlich und westlicli von dér 329-er Cote) gégén den Hügel dér Hubertus-Kapelle; hier ist das Nordufer des Meeres noch unbekannt. Die Nahe des Ufers ist aber etwas südwestlich vöm Gipfel des Spitzberges anzunehmen. Das macht es zugleich wahrscheinlich, dass sich dass Meer aus dér Richtung von Békásmegyer und Budakalász hierherzog, und nicht von Vörösvár, weil eben in dieser Richtung die Uferlinie zu suchen wáre. Das Gebiet um den Berg Nagykevély hat zuletzt Lobontiu unter- sucht („Die geologischen Verhaltnisse des Nagykevély-Berges“, Inau- gural-Dissertation, 1919). Er erwahnt in dér Gegend von Monalovac und dem Békásmegyerer Kőhegy kleine Nummulitenkalk-Flecken und schliesst daraus, dass sich A. Koch geirrt habé, als er das Nordufer des Nummulitenmeeres so weit südlich annahm. Auf Grund meiner Untersuchungen muss ich dies Meer noch viel ausgedehnter voraus- setzen. In dér Abhandlung Lobontiu’s ist noch eine andere wichtige Konklusion zu finden: er nimmt an, dass dér Hárshegy er Sandstein aus dem Obereocan stammt, und dem Nummulitenkalk als hete- ropische Facies entspricht. Diese Meinung übernimmt anscheinend auch M. E. Vadász. Ich will mich Jetzt bei dieser Gelegenheit mit dieser Frage nicht weiter befassen, konstatiere aber, dass dér Hauptbeweis Lobontiu’s, dem zufolge namlich dér Hárshegyer Sandstein immer unmittelhar üher den Dachsteinkalk gelagert wáre , auf das entschie- denste wiederlegt werden kann , da dér Hárshegyer Sandstein hier an mehreren Stellen über dem Nummulitenkalk liegt. ÜBER DIE FACIESVERHÁLTNISSE DÉR TÉTÉNYER LEITHAKALKE. Von L. Strausz.* Das Plateau von Tétény ist zum Teil aus Obermediterran- Schichten aufgebaut. Diese Stufe ist vorwiegend als Leithakalk aus- gebildet, dér hier in ziemlich verschiedenartiger Facies vorkommt. Die gewöhnlichste Facies ist hier dér sog. Molluskenkalk, ein mit Muschel- und weniger mit Schnecken-Petrefakten reicher Grobkalk. Seine Fauna ist charakteristisch und an verschiedenen Fundorten fást gleich. Seine wichtigeren Fossilien sind: Pecten leythajanus Partsch, Pecten aduncus Eichw., Cardium turonicum Duj., Cardium diserepans Brocc., Lucina leonina Bast., Tapes vetula Bast., Teliina lacunosa * Vorgetragen in dér Fachsitzung dér (Jng. Geol. Geeell6chaft am 6. Juni 1923- ÜBER D1E FACIESVERHÁLTNISSE DÉR TÉTÉNYER LEITHAK.ALKE. 131 Chemn., Trochus patulus Br., Conus und Ostrea. Es ist diese die typische Fauna dér Lithothamnien-Zone in dér neritischen Region. Diese Facies ist durch jene Schichten vertreten, welc-he gégén die Mitte des Tétényer Plateaus in dem von Prof. F. Schafarzik beschriebenen Schützen- graben zu sehen sind. Die unterste aufgedeckte Schichte ist hier Kalksand; auf ihr eine dünne Schichte Molluskenkalk, darauf wieder Kalksand, oben abermals Grobkalk und zuoberst eine sehr harte, un- mittelbar unter dem Sarmaticum liegende Kalkbank. Die Fauna dieser Schichten wurde vor kurzem von Prof. Schafarzik eingeführt. Die Facies dér Biaer Pectenschichte ist völlig dieselbe. In dieser Facies kommen neben dér Mollusken-Fauna in kleineren Lagen haufig auch Echinodermen vor. Am besten bekannt von Bia sind die Echinoder- men, die von M. Hantken beschrieben wurden. Ein áhnlicher Echinodcr- men-Horizont ist auch im Schützengraben zu finden und zwar dórt, wo die obere Molluskenschichte in den unter ihr liegenden Kalksand iibergeht. Ich sammelte hier 60 Stücke dér hier vorkommenden Echinodermen, hauptsáchlich Echinolampas hemisphaericus. Es ist an- zunehmen, dass diese Echinodermen-Schichten unter gleichen Tiefen- Verhaltnissen zustande kamen, wie die Molluskenkalke. Die Kalksande enthalten sehr wenig Petrefakte, námlich ausser Seichtmeer-Foramini- feren nur Pecten leythajanus. Diese Sande entstanden in gleicher Tiefe, wie die Molluskenkalke. Die Armut ihrer Fauna ist eigentlich nicht aus den Tiefen-Verháltnissen, sondern aus dér Beschaffenheit des Meerbodens erklárlich. Die Fauna des Molluskenkalkes benötigte cinen harteren Bódén, den grabenden Muscheln des grauen tonigen Sandes dagegen von Bia hingegen war dér Kalksand wahrscheinlich zu grob. Eine, dem Molluskenkalk áhnliehe, besonders interessante Schichte t'and Prof. Schafarzik am südlichen Teil des Tétényer Plateaus i \ dér Nahe des Sidonienberges. Hier sammelte ich aus dem Kieselschotter- haltigen groben Kalkstein folgende Arten: Millióid sp., Alveolina meló d’Orb., Rotalia sp., Echinolampas cfr. hemisphaericus Lk., Serpula Lima sp., Pecten aduncus Eichw., P. leythajanus Partsch, Ostraea lamellosa Br., Arca sp., Pectunculus pilosus L., Lucina sp., L. colum- bella Lk., L. leonina Bast., Cardita youanetti Bast., Cardium din- er epans Bast., C. edule L., C. hians Br., C. turonicum May., Venus multilamella Lk., V. cfr. Haidingeri Horn., Tapes vetula Bast., Panopaea Menardi Desch., Turritella Archimedis Brong., T. turris Bast., T. vermicularis Br., Strombus coronatus Defr., Fusus Valen- ciennesi Gtar., Tudicla rusticula Bast., Ancillaria glandiformis Lk., Conus (Lithoconus) sp., C. (Cheliconus) cfr. PuschHAicm., C. (Ch.) cfr. ponderosus Br. Es ist auffallend, dass in dieser Fauna neben 9* 132 L. STRAUSZ I den typischen Leithakalkversteinerungen auch folgende in dieser Facies fremde Arten vorkommen, namlich Fusus V alenciennesi, Ancillaria glandiformis , Tudicla rusticula. Da diese Arten teilweise auch Be- wohner grösserer Tiefen sind, dürfte mán vermutén, dass es sich hier um Schichten aus grösseren Meerestiefen handelt. Trotzdem aber ist es nicht so, worauf schon die Gesteinsart hinweist. Wenn mán nam- lich auch noch die Lebensverhaltnisse dér genannten Arten in Betracht zieht, so kann mán sich überzeugen, dass diese Schichte aus einem seichteren Meer entstanden ist, als dér Molluskenkalk. In dér ange- gebenen Fauna sind jene Arten vorhanden, die in grössereren Tiefen nicht mehr zu finden sind. Die erwáhnten fremden Arten aber sind nicht so sehr auf die Tiefe angewiesen, sondern vielmehr auf die lebhaftere Bewegung des Wassers, infoige dessen die Ernahrung er- leichtert, ihre Lebensverhaltnisse alsó günstigere waren. Diese Arten treten immer nur in reichen Faunén auf, wo alsó die Lebensverhált- nisse nicht nur für einige spezielle Formen günstig gevvesen sind. lm Cserhát hatte ich ebenfalls Gelegenheit áhnliche Beobachtungen an- zustellen. In einer Bildung, die wahrscheinlich in gleichmássig seichtem Meere entstand, wie dér Kaik am Sidonienberg, fand ich eine áhnliche reiche Fauna mit ihrer fremdartigen Schnecken-Begleitung, wie am Sidonienberge. Am Nordrand des Tétényer Plateaus zwischen dem Kammerwald und dem Kőérberek-Tal sind im Wegeinschnitt dér Strasse, die zűr Militár-Schiessstátte führt, die obermediterranen Schichten gut auf- gedeckt. Diese von Lőrenthey beschriebene Lokalitát weist im Ober- .mediterran 4 Láger auf. Das 2 — 4. besteht aus grobem schotterhaltigen mergeligen Kalkstein, welcher eine sehr interessante Fauna enthált. Lőrenthey hat angenommen, dass diese Schichten Riffbildungen ge- wesen waren. Die Fauna weist tatsáchlich auf sehr seichtes Wasser hin, auf noch seichteres, als das des Kalkes vöm Sidonienberg. Jedoch ist weder die Lagerung dieser Schichte, noch ihre Fauna eine derartige, dass sie als Riffbildung betracht werden müsse. Auch kommen die angeführten Bohrmuscheln in gewöhnlichen litoralen Ablagerungen vor. Ausser dem Molluskenkalk findet mán jedoch in diesem Gebiet auch noch einen anderen von Prof. Schafarzik entdeckten Kalkstein aus etwas grösserer Tiefe. Es ist ein Heterosteginen-Kalk, dér nörd- lich vöm Sidonienberg zu finden ist. Heterostegina costata und Am- phistegina Hauerina sind in demselben sehr háufíg, andere Versteinerungen dagegen selten (z. B. Nonionina communis d’Orb., Pecten leythajanus Partsch, Charna gryphoides L., Diplodonta rotundata Mont., Venus multilamella Lk., Trochus patulus Br., Turritella Archimedis Brong., Buccinum sp.). Die Mollusken deuten darauf hin, dass die Facies ÜBER DIE FACIESVERHÁLTN1SSE DÉR TÉTÉNYER LEITHAKALKE. 133 dieser Bildung dem Molluskenkalk nahe steht, jedoch sind die Hete-1 rosteginen hauptsáchtlich für die Bryozoen-Facies charakteristisch. Da in dieser Lage Bryozoen und Brachiopoden fehlen, nehme ich an, dasS sie zu den tiefsten Ablagerungen dér Lithothamnien-Zone gehört. > Zusammenfassung . Aus seichtestem Meer und zwar als Ufersedh mentation enstand dér schotterige Kalkstein an dér Militarstrassel Ihm entspricht im Cserhát die Kis-Zagyvaszoroser Pernabank. Die folgende, tiefere Schichte ist dann dér Kalkstein südlich vöm Sidonienberg. Ihm entspráche dér die Andesitblöcke enthaltender Kaik an dér Nordseite des Sámsonházaer Burgberges. 1 Ferner ist dér Molluskenkalk, zwar mit teilweise anderer Fauna jedoch auch im Cserhát vorhanden. Endlich folgt dann dér Heterosteginen-Kalk, welchem entsprechend im Cserhát wahrscheinlich dér bei Garáb befindliche Heterosteginen- kalk zu betrachten ist. ÜBER DAS MIOZÁN VON BIA. Von L. Strausz.* Die Obermediterran-Lokalitát von Bia ist in gewisser Hinsicht ein „Locus classicus“ für Ungarn; es ist dies namlich dér erste Őrt, von dem eine ausführliche Schichtenreihe mit dér charakteristischen Fauna beschrieben wurde. Ich sammelte hier die Versteinerungen von Schichte zu Schichte, und versuchte die Schichten, soweit es möglich ist, nach ihrem paláontologischen Charakter zu unterscheiden. Hier verursacht aber dér Umstand grosse Schwierigkeiten, dass die ganze Schichtenreihe bis zu den sarmatischen Bildungen, mit Ausnahme einer Sandschicht im áusseren Teil dér neritischen Region in ein und der- selben Facies entwickelt ist. Petrographisch sind sowohl im Ober- mediterrán-, wie auch in dér sarmatischen Schichtenreihe leicht je zwei Teile zu unterscheiden: dér untere Teil von beiden besteht aus Sand, dér obere aus Grobkalk. I. Die obere Mediterranstufe wird von den tiefsten aufgedeckten Schichten bis zu dér unter dem Namen „Echinodermen-Horizont“ be- kannten Schichte von Sanden, tonhaltigem Sand und sandigem Kaik gebildet. Versteinerungen sind hier nur verstreut anzutreffen. Nur in einer grauen, tonig-sandigen Schicht, beiláufig in dér Mitte, die Hantken mit Nr. 3 bezeichnete, fand ich eine reichere Fauna. Im unteren tonigen Teil sind viele Echinodermen-Exemplare, mit dünnen Schalen, au$ ruhigem Wasser entstanden. Dér obere, sandige Teil dieser Schiphte * Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft am 3. Október 1923. 134 L. STRAUSZ dagegen enthalt eine an Arten und Individuen reichere Fauna: Avicula phalenacea Lk., Ostrea lamellosa Br., Anomia ephippium L., A. e. var. costata und var. pseudopecten, Cardium sp., C. hians Br., C. turonicum May., Venus islandicoides Lk., Cytherea sp., Tapes vetula Bast., Teliina lacunosa Chemn., Lutraria sp., Panopsea Menardi Desh., Pholadomya sp., Ph. alpina Math., Thracia sp., T. pubescens Pult., Trochus patulus Br., Turritella Archimedis Brong., T. turris Bast., Pyrula condita Brong., Conus sp., Decapoden-Schere. Die meisten Elemente dieser Fauna, hauptsáchlich die grabenden Muscheln weisen darauf hin, dass sie das obermediterrane Áquivalent dér Gaudern- dorfer Schichten, alsó eine Litoralbildung ist. II. Die Grobkalkschichten sind dünner, aber besser aufgedeckt, da sie eine steile Wand bilden. Sie sind reich an Versteinerungen. 1. Ihr unterster Teil besteht aus dem Echinodermen-Horizont (Hantken). Es ware aber richtiger, ihn als Scutella vindobonensis- Horizont zu bezeichnen. Hier fand ich: Alveolina meló d’ORB., A. Haueri d’ORB., Scutella vindobonensis Lbe., Echinolampas hemisphse- ricus, Schizaster sp., Prospatangus sp., Serpula sp. pl., Avicula pha- Isenacea Lk., Pecten leythaianus Partsch, P. aduncus Eichw., Spon- dylus crassicosta Lk., Ostrea lamellosa Br., 0. digitalina Dub., Litho- domus lithophagus Lk., Pectunculus pilosus L., P. obtusatus Partsch, Arca sp., A. diluvii Lk., A. turonica Duj., A. cfr. Nőse L., Lucina reti- culata P öli., L. columbella Lk., L. leonina Bast., Cardium edule L., C. edule L. var. contortula Sacco, C. turonicum May., C. discrepans Br., Venus sp., V. islandicoides Lk., V. multilamella Lk., Tapes vetula Bast., Teliina sp., T. lacunosa Chemn., Panopsea Menardi Desh., Thracia sp., Aspergyllum miocenicum Vadász, Trochus patulus Br., Natica Josephinia Riss., Turritella Archimedis Brong., Ceri- thium Duboisi Horn., Cyprsea globosa Br., Buccinum sp., Terebra pertusa Bast., Conus sp., C. Mercati Br., C. ventricosus Bronn. 2. Die folgende ist eine Pektenschichte, die in fünf Teile zer- legt werden kann: harter Kalkstein von zirka . . 1j2 sandiger lockerer Kaik . . . 1/2 sehr fossilreicher Grobkalk . . */ 2 sandiger Kaik 1ji harter Grobkalk 1/2 Meter Machtigkeit Dér Faunencharakter dieser Schichten stiramt mit dér Scutella vindobonensis-Schichte völlig überein. Unter ihren Fossilien kommen nur die folgenden nicht auch in ihrem Liegenden vor: Polystomella crispa L ., Pinna pectinata Br., Pecten latissimus Br., P. Malvinse Dub., P. (Chlamys) sp., Cardium cfr. multicostatum Br., C. cfr. fragile ÜBER DAS MIOZÁN VON B!A. 135 Br., Venu$ scalaris Bronn., Pyrula sp., Voluta taurinia Bon., Be- lanus sp. Ihrer Facies nach gehören diese Schichten zűr Lithothamnien- Zone dér neritischen Region. Am meisten stimmen die zwei Schichten mit dem im Schützen- graben auf dem Tétényer Plateau aufgedeckten Ablagerung überein ; das Gestein und die Facies sind dieselben. lm Eisenbahneinschnitt bei Rákos findet sich ebenfalls eine Schichte, die mit jener -von Bia ganz übereinstimmt. lm Cserhát-Gebirge aber fehlen solche Bildungen gánzlich. Hier entstand in dieser Tiefenzone fást immer Lithothamnien- kalk, und auch die seltenen Molluskenkalke enthalten eine ganz andere Fauna; z. B. kommt Cardium turonicum, Pecten aduncus, P. ley- thaianus fást nie vor. 3. Die Endglieder dér mediterránén Schichtenreihe enthalten eine an Arten und Individuen arme Fauna. a) Kalksand bildet den unteren 1 x/2 m máchtigen Teil. b) Darauf lágert, zirka x/ 4 m dicke Grobkalkschichte. Hantken fasste sie mit dér oberen máchtigeren Kalksteinbank (Nr. 13) zu- sammen. Sie enthált folgende Fossilien: Prospatangus sp., Pecten (Chlamys) sp., Ostrea lamellosa Br., Anomia ephippium L., Modiola sp., Pectunculus pilosus L., Arca cfr. diluvii Lk., Cardita sp., Lucina columbella Lk., Venus sp., Venus Haidingeri Horn., V. 7nultilamella Lk., Dosinia lincta Pult., Teliina sp., Cardinia Deshayesi Horn., Corbula carinata Duj., Trochus patulus Br. c) Die obermediterrane Schichtenreihe beschliesst eine 1 x/2 m machtige massige Kalksteinbank. In ihr ist die Fauna schon ganz verarmt und verkümmert, jedoch kommen Pecten, Echiniden und 1 — 2 andere stenohalinen Fossilien in ihr doch noch vor. III. Die sarmatische Schichtenreihe beginnt ebenfalls mit Sand, dér zirka 8 m máehtig ist und eine ziemlich steile Lehne bildet. IV. Darauf folgt, soweit die Aufdeckung reicht, Kalkstein, dér wieder eine steile Wand bildet, in dér ich folgende Fossilien fand: Cardium obsoletum Eichw., Macira podolica Eichw., Ervilia podolica Eichw., Modiola marginata Eichw., Trochus sp., T. cfr. podolicus Dub., Bulla Lajonkaireana Bast. Die sarmatischen Schichten sind in dér Gegend sehr verbreitet und sehr abwechslungsreich ausgebildet. Mán findet kaum zwei Orte, wo sie dieselbe Fauna enthalten würden. 136 L. STRAUSZ ÜBER DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DÉR GE- GEND VON MECSEKJÁNOSI, SZOPOK UND MECSEK- PÖLÖSKE (LM KOMIT ATE BARANYA). Von L. Strausz.* Dieses Gebiet umfasst im nördlichen tertiáren Vorlande des Mecsekgebirges beilaufig 25 Km2. Die álteste Ablagerung bildet in diesem Gebiet dér Schlier, dem zwischen Jánosi und Szopok eine grössere Fláche zukommt. Eine Makrofauna konnte ich in demselben nicht entdecken, jedoeh ist er an Foraminiferen ziemlich reich. Am südöstl. Ende des Dorfes Szopok fand ich am Rande des Fahrwegs einen ganz klemen Fleck von einem gelben, mit sehr feinem Sand gemengten Tón, in dem einige unbestimmbare Bivalven-Scherben zu erblicken waren, wáhrend die Mikrofauna aus zahlreichen Foramini- feren von mittlerer Meerestiefe (Uvigerina, Bulimina, Textularia) be- steht, dérén Schalen aber schlecht erhalten sind. Da sich über die Lagerung dieser Schichte kein Anhaltspunkt ergab, konnte ich sie auf Grund dér geringen paláontologischen Funde stratigraphisch nicht bewerten. Zwei Sand- und Sandstein-Vorkommen befinden sich auf diesem Gebiete, die ihrer Lagerung nach jünger als dér Schlier und altér als die Lithothamnien und Leytha-Kalke und die dazu gehörigen Ton- schichten zu sein scheinen, jedoeh enthalten sie keine Fossilien. An dér grossen Biegung des Komló — Pölöskeer Haupttales, nörd- lich von Jánosi, am Gipfel des Hochkopf-Berges sind die Lithothamnien- kalke sebr gut aufgedeckt. Die Festigkeit des Gesteires ist sehr ver- schieden: raanche dér Schichten bestehen aus hartem, zu Baustein ge- eignetem Kaik, andere dagegen sind locker und brüchig. Seine Fauna ist reich an Mollusken. Unter den Versteinerungen sind zu erwáhnen: Pinna Brocchii d’Orb., Pecten latissimus Br., Pecten revolutus Mich., Lithodomus lithophagus Lk., Arca diluvii Lk., Pectunculus pilosus L., Lucina leonina Bast., Cardium turonicum May, Venus multilamella Lk., Turbo rugosus L., Turritella Archimedis Brong., Conus sp. In einem Steinbruch wird dér Lithothamnien-Kalk an einer kleinen Stelle durch einen gelben, kalkigen Sand ersetzt, aus dessen spárlicher Fauna die Facies dér Ablagerung zwar nicht bestimmbar ist, jedoeh Pecten eristatus und Turritella subangulata auf eine grössere Meeres- tiefe, als die des Kalkes hinweisen. Am Ostende des Dorfes Pölöske befindet sich an dér Südseite des Tales ein grosser Steinbruch, wo auch Kaik gebrannt wird. Hier * Vorgetragen in dér Fachsitzung d. Ung. Geol. Gesellschaft am 5. Dez. 1923. ÜBER DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DÉR GEGEND U. S. W. 137 ist zuunterst eine zirka 3 — 4 m. máchtige Lithothamnien-Korallenkalk- schicht aufgedeckt. Wichtigere Versteinerungen derselben sind: Pederi aduncus Etchw., Pecten leythaianus Partsch, Pecten latissimus Br., Pecten elegáns Br., Lithodomus lithophagus Lk., Pectunculus pilosus L., Lucina miocenica Micht., Venus cfr. plicata Gmei.., Conus Mércati Br., Conus ponderosus Br. Ober dieser Schichte liegt ein bráunlicher, viele, aber sehr kleine Petrefakte enthaltender Leythakalk, zu dem, an Farbe, Fauna, Gesteins- Charakter ahnliche Gesteine auch an mehreren anderen Orten dér Gegend vorkommen, und wie es scheint, immer im Hangenden dér Lithothamnienkalke. Vorherrschend ist in ihm Cerithium scabrum ; mán könnte das Gestein als Cerithienkalk bezeichnen. Seine Fauna besteht bloss aus kleinen, winzigen Formen, aber selbst Arten, die sonst auch grössere Formen annehmen können, bleiben hier pygmáen- liaft. Hier fand ich: Lima inflata Chemn., Modiola sp., Scurria pileata, Trochus sp., T. patulus Br. var., T. miliaris Br., Calyptraea chinensis L., Turritella subangulata Br., Cerithium scabrum Olivi, Erato laevis Don., Dentalium sp. Am südwestlichen Ende von Pölöske sind auch Lithothamnien- und Cerithienkalke anzutreffen, zuvveilen zu einander übergehend. lm Lithothamnienkalk sind zu finden: Ostrea sp., Pecten sp., Arca diluvii Lk., Natica millepunctata Lk., Turbo rugosus L., Turritella sp. lm Cerithienkalke aber: Patella ( Scurria ) pileata, Rissoina pusilla Br., Rissoa sp., R. ( Alvania ) Montagni Payr., Vermetus intortus Lk., Cerithium scabrum Olivi, Erato laevis Don., Dentalium sp., Krebs- Scheren. östlich von Pölöske wurde an dér Noidseite des Tales in einem Wegeinschnitt eine schöne Schicht.enreihe aufgeschlossen, dérén Banké von untén nach oben sind : 1. fester Lithothamnienkalk, 2. Übergang zu Cerithienkalk, 3. Kalkstein mit Cerithium scabrum, 4. Mergelkalk, 5. gelber, loser Lithothamnienkalk, 6. Kalkmergel ohne Versteinerungen, 7. grauer Tón, 8. weisser sandiger und kalkiger Tón, 9. sandiger Kaik, 10. feinkörniger Sandstein, 11. sondiger Tón, 12. toniger Sand, 13. eine stárkere Sandstein-Schichte ohne Versteinerungen. 138 L. STRAUSZ 14. grober Sand mit Kieselschotter-Zwischenlagen, 15. feiner gelber Sand. Die Schichten 1 — 12 gehören dem Ober-Mediterran an. In dér 15. sind sarmatische Petrefakte enthalten. Das Altér dér 13 — 14. endlich ist, ungewiss. Die sarmatischen Schichten sind besonders westlich vöm Dorfe Szopok aufgedeckt. Am nordwestlichen Ende des Dorfes liegt an dér Lehne des sogenannten Cserhát-Hügels ein kieseliger Kalkstein, dér auch als Baustein benützt wird. Er enthalt Cardium obsoletum in sehr grosser Menge, daneben in geringerer Zahl Maktren und Cerithien. Oben an dér Lehne sind stellenweise Mergelschichten zu finden, in denen Evilia podolica und Modiola marginata vorkommen. Am südwestlichen Ende des Dorfes ist ein reiner Kalkstein anzu- treffen, dér eine Menge Petrefakte führt: Cardium obsoletum Eichw., Macira podolica Eichw., Ervilia sp., Trochus sp. (selten), Neritina picta Fér’., Cerithium cfr. Duboisi, C. mitrale Eichw., C. rubigi- nosum, Murex sublavatus Br. Wenn wir die Facies dér obermediterranen Ablagerungen betrach- ten, so finden wir, dass diese weder mit dér des Cserhát, noch mit jener von Tétény übereinstimmen. Auch hier sind die den Litho- thamnien und Molluskenkalk entsprechenden Gesteine die hervor- stechendsten. In den Lithothamnienkalken und im Korallenkalk von Mecsek — Pölöske findet mán die charakteristische, reiche Mollusken- kalk-Fauna. Ein dem bráunlichen Cerithium scabrum-Kalkstein völlig entsprechendes Gestein ist mir bisher aus dér Literatur unbekannt. Am náchsten kommen ihm einige Faunén aus Galizien nahe. Sie zeigen auch Áhnlichkeit zu den Schichten von Steinabrunn, und bilden auch Übergange zum Lithothamnienkalkstein. Infolge dessen sind sie in dér bathymetrischen Reihe unter die Lithothamnien-Facies zu stellen. Aus ihrer Fauna fehlen die meisten stenohalinen Elemente. Typische Gebilde dér Bryozoen-Zone sind in dér 4. und 8. Schichte dér Schichtenreihe von Pölöske enthalten. Zűr Zone dér oberen Tegel gehört wahrscheinlich auch die Tonschichte No 7. dér pölöskeer Schichtenreihe, wahrend die bathyale Region durch den Schlier von Szopok vertreten ist, was durch seine Tiefsee-Foraminiferen bewiesen wird. DATEN ZŰR KRISTALLOGRAPHISCHEN KENNTNIS DÉR FELSÖBÁNYAER BARYTE. 3 139 DATEN ZŰR KRISTALLOGRAPHISCHEN KENNTNIS DÉR FELSÖBÁNYAER BARYTE. (Mit Figur 12 — 16. im ung. Text.) Von Tibor Zeller.* Die untersuchten Barytkristalle verdanke ich dér Freundlichkeit des Herrn Sektionsdirektors Karl Zimányi aus dér Sammlung des Ung. Nationalmuseums. Die wasserhellen, schönen, fást immer gut ausgebildeten Kristalle dér Felsőbányaer Baryte sind nicht nur aus dér Literatur bekannt, sondern auch in allén namhafteren Sammlungen vertreten. Da eine zusammenfassende Beschreibung dieser hübschen Objekte bisher nicht erfolgte, sei es gestattet dieselben eingehender zu beschreiben. Schon die zu Anfang des verflossenen Jahrhundertes lebenden Mineralogen, Hauy1, Lévy2 und Breithaupt3 erwáhnen das Vorkom- men des Barytes in Felsőbánya. Hauy spricht sich sogar náher aus, indem er mehrere Formen von Felsőbánya beschreibt. In dér zweiten Hálfte des vorigen Jahrhundertes aber teilen Dufrénoy,4 Grailich und Láng,5 Delafosse,6 Schrauf7 und Zepharovich8 sehr interessante Daten über das Vorkommen, beziehungsweise über die Kristallformen dér Felsőbányaer Baryte mit. Neuestens beschrieben Marié Vendl'j und Alex. Koch10 einzelne Felsőbányaer Barytkristalle und zwar Letzterer einige sehr interessant orientierte Fortwachsungen von diesem Fundort. (Siehe den vorliegenden Jahrgang des F. Közi. p. 82.) Die Maasse dér untersuchten Kristalle sind sehr wechselnd. Ihre Lángé misst 1 — 36, ihre Breite betrágt 1 — 15, ihre Dicke 0'5 — 8 mm. Háufig kommen vor isometrische, ferner in einer Richtung gestreckte * Vorgetragen in den Fachsitzungen dér Ung. Geol. Gesellschaft am 16. Mai und 5. Dezember 1923. 1 C. Hauy: Traité de Mineralogie 1801. II. p. 295. und Atla6 1823. I. XXXV F. 110. 1823. F. 8. 33. - M. Lévy: De6cript. d’un colleetion des Mineraux etc. Londres. 1838. p. 189. und Atlas F. XV. Fig. 2, 9, 16. F. XVI. Fig. 16, 23, 37, 38. 3 E. Breithaupt: Handbuch dér Mineralogie 1841. Bd. II. p. 190. Tafel II. F. 199. * A. Dufrénoy: Traité de Mineralogie 1856. Bd. II. p. 249. I. 13. F. 77. 5 Grailich und Láng: Sitzungsberichte d. Akad. Wien. 1857. * Delafosse: Mineralogie 1858. I. 40. F. 478. 7 Schrauf: Sitzungsberichte dér Akad. Wien 1871. und Atlas 1873. I. XXXI. F. 15, 16. XXII. F. 29, 32, 37, 40. Atlas 1872, I. XXX. F. 1, 40. * V. Zepharovich: Mineralogisches Lexikon II. Bd. 1873. p. 51. * Annales musei nationalis Hungarici XIX. 1922. p. 117. 10 Annales musei nationalis Hungarici XVIII. 1920. p. 151. 140 TIBOR ZELLER und endlich auch verkürzte Kristalle. Ringsum ausgebildete Kristalle sind selten zu beobachten, umso haufiger aber unvollkommene und geknickte Individuen. Ihre Farbe ist im allgemeinen wasserhell, doch giebt es auch graulichweisse Kristalle, die mit Quarz vergesellschaftet vorkommem Hie und da falit auch ein schwach blaulicher Kristall auf. An den Barytkristallen erscheinen haufig fremde Mineral- Beschlage. So sind sie beispielweise mit einer ockergelben Rinde von’ Valentinit (Sb203) überzogen, dér seinerseits aus dér Umbildung von Antimonit (Sb2S3) entstanden ist. Auch überrindet haufig Limonit als rostrote bis braunlichgelbe Farbung die tafelförmigen Baryte. An einigen Baryttafeln findet sich auch eine aus sehr spitzen dunkel- braunen Rhomboedern bestehende Rinde, die sich als Siderit erwiesen hat. Selten erscheint Markasit (FeS,) als Rindenbeschlag. Als eine sehr schöne Erscheinung habé ich das hypoparallele Zusammenwachsen dér sehr Aachen glanzenden Kristalle zu erwahnen, wodurch hübsche rosettenartige Kristall gruppén entstehen. In vielen Fallen sind die tafelförmigen Barytkristalle von den lángén, dünnen Nadeln des Antimonit durchspickt, selbst auch durch 4 — 5 Barytkristallchen durchdringend. Die Sukzession ist in diesem Falle ganz ausgesprochen, zuerst entstanden die Antimonitnadeln und dann die Barytkristalle. Die Orientierung dér Kristalle erfolgte nach Dana,11 beziehungs- weise nach Helmhacker.12 Die gemessenen Grundwerte stimmten mit den Grundwerten Helmhacker’s gut überein. lm ganzen untersuchte ich 16 Kristalle. Die Kristalle stellte ich nach Hauy und Miller auf. Hinsichtlich ihrer Ausbildung nahm ich alsGrundlage Samoiloff’s13 Einteilung nach dem Habitus undTypus an, welche die rationellste und des- halb in den modernen Barytmonographien und Beschreibungen auch die am meisten verbreitete ist.14 Samoiloff versteht namlich unter Habitus die vortreffliche Ausbildung des Kristalls in irgend einer Richtung, u104!. Von diesen ist u = Í101J am wenigsten gut ausge- bildet,nurmit untergeordneten, schmalen, schlecht reflektierenden Flachen. Das Doma }102| tritt dagegen an den in dér makrodiagonalen Rich- tung gestreckten Kristallen mit schönen grossen Flachen auf, wohin- gegen es an den flachen, tafelförmigen Kristallen mehr untergeordnet erscheint. Ihre Oberfláche ist glatt und dér Reflex vorzüglich. 1 — J104j findet mán nur an den in dér makrodiagonalen Rich- tung gestreckten Kristallen, mit lángén, schmalen, aber überaus schön spiegelnden Fláchen. Dieselbe konnte an 5 Kristallen konstatiert werden. In dér Prismenzone wurden folgende 6 Formen beobachtet: m = |110!, X = !210!, (3 = |310|, n = !320!, n = }120j, x = |130j. Unter diesen ist das an jedem Kristall beobachtete m gut ausgebildet. \ = } 210! beobachtete ich als schmale, aber scharfe Reflexe lie- fernde Fláchen, insgesamt an vier Kristallen. P = Í310! schmale Fláchen mit gutem Reflex. U = }320! in drei Fállen mit J 210! und zweimal für sich alléin. Die n = !120i und x — í 130! Fláchen konnte ich an 2 Kristallen messen. Unter den beobachteten 6 Pyramiden befindet sich eine Brachi- pyramide. Die Pyramiden reihen sich zwischen dér Basis und dem Prisma dritter Art mit ihren sehr schmalen, glánzenden, spiegelglatten, oft aber sehr verzerrten Fláchen ein, unter denen dér breiter glánzende Streifen von f = |113j sich scharf hervorhebt. An einigen Kristallen wurde die Fláche z = Ilii! beobachtet. Sie dominiert auf Kosten von í 1 10! und ) 100! , wodurch dér Kristall verzerrt erscheint. DATEN ZŰR KRISTALLOGRAPHISCHEN KENNTNIS DÉR FEL$ÖBÁNYAER BARYTE. 143 Die Brachypyramide y = \122[ fand ich nur in 2 Fallen, u. zw. an Kristallen, die in dér makrodiagonalen Richtung in dér Zone dér Fláchen (111) und (011) gestreckt waren. Verzerrte Kristalle finden sich unter den Baryten von Felső- bánya in ungemein grosser Zahl. Interessant ist es, dass an einigen Kristallen die (011) Fláchen stark entwickelt und gestreckt sind, die (011) Fláchen dagegen nur kaum vernehmbar auftreten oder über- haupt fehlen. An anderen Kristallen sind die rechten oberen Fláchen dér Pyraraiden (111) (112) (113) (114) (115) kaum sichtbare schmale Streifen, demgegenüber erschienen die Fláchen (111) (112) (113) (114) (115) als gut entwickelte breitere und lángere Fláchen. Endlich habé ich noch das an den Aachen tafeligen Kristallen vorkommende parallelé Verwachsen zu erwáhnen, welches sich in ein- zelnen Fállen nach dér Fláche )110! schön zeigt. Fig. siehe im ung. Text S. 71. lm vergleiche mit anderen V orkommen fand ich, dass die in dér makro- diagonalen Richtung gestreckten Kristalle zumeist mit denenvon Dob- schau15 und Pribram16 Áhnlichkeit zeigen. Sámtliche Kristallabbildungen wurden nach dér gnomonischen Projection angefertigt. Das Auftreten dér Formen nach dér Zahl an den einzelnen Kombinationen zeigt die untén folgende Tabelle. Auftreten dér Formen nach dér Zahl. c^inodabzr|lXn 16’ 16’ 14’ 13’ 1T T’ ¥’ 1T’ T’ T’ T u v f x A 1. A r 2 ’ 2 ’ 2 ’ 2 ’ r r r 1 Die gemessenen und berechneten wichtigeren Winkelwerte17 siehe im ung. Text S. 72. Min. petr. Inst. d. kgl. ung. Universitát d. Wiss. zu Budapest. 1922—23. 15 G. Melczeh: Baryt von Dobschau. Földt. Közlöny XXVI. Bd. 189G. p. 321-24. 10 Prchlick: Beitrag z. Morphologie d. böhmischen Baryte. Zeitschrift f. Kri- etallographie Bd. 39. p. 401. 17 J. D. Dana: The System of Mineralogy Newyork 1892. p. 899—905 bzw. R. Helmhacker: Über Baryte des eisensteinfiihrenden böhmischen Untersilurs und über Baryt im allgemeinen. Denkschriften dér kaiserl. Akad. Wien. Bd. 32. 1872. Zweite Abteilung p. 1. 144 JUUUS RAKUSZ ÜBER DEN SERPENTIN VON DOBSCHAU. Mit zwei Textfiguren im ung. Text. Seite 75. und 79. Von Julius Rakusz.* Die auf den Serpentin von Dobschau bezugnehmenden Literatur- angaben lassen sich bis zu Freiherr von Born’s Zeiten verfolgen, da Dobschau seit jeher ein besuchtes Studiengebiet dér Mineralogen und Geologen war.1 In dér Umgebung dér Stadt sind zwei Serpentin- vorkommen bekannt geworden. Das bedeutendere stockartige Vorkommen bildet den südlichen Fuss des durch die Kuppen Birkeln und Kalbl fixierten Gebirgsrückens. Dieser Serpentin durchsetzt Tonschiefer und Quarzitschiefer unbekannten Alters und wird an den Talböden von alluvialem Schotter bedeckt. Das zweite Vorkommen liegt an dér Berg- lehne Dankesgründl (o. Stermapirt). Nach den Angaben von Illés2 ist hier ein den Triaskalk durchsetzender zirka 800 m langer, 20 — 25 m machtiger Serpentingang vorhanden. Infolge dér im Jahre 1918 be- gonnenen Asbestgewinnung war ich in dér Lage in einem am Fusse des Birkeln angelegten Steinbruch eine Serie dér verschiedenen Gesteins- varietaten sammeln zu können. Das zweite Vorkommen konnte ich wegen dér Kürze meines im Jahre 1922 unternommenen Dobschauer Ausfluges nicht besuchen und musste mich daher mit dem Stúdium einiger mir durch den Herrn Chefgeologen P. Rozlozsnik gütigst zűr Verfügung gestellten Handstücke begnügen. Dér im Birkeln-Steinbruch aufgeschlossene Serpentin ist sehr stark zerklüftet und wird von mit epigenetischen Mineralien erfüllten Adern durchschwarmt. Das Gestein weist überwiegend eine massige Textur auf und ist von vorherr6chend weisslich-grüner Farbe. Einige Blöcke zeigen jedoch gégén innen stufenweise dünklere, bis schwarze Farbentöne, welcher Umstand auf eine von innen nach aussen zu- nehmende Intensitat dér Umwandlung schliessen lasst. Residuen dér primaren Gemengteile (Bronzit, ein monokliner Pyroxen, Pikotit, Mag- netit z. T.) sind nur in dieser dunkeln Gesteinsvarietat aufzufinden, ihre Anordnung weist auf eine ursprünglich holokristallin-körnige Struktur hin. Dér grünlich durchsichtige rhomb. Pyroxen lasst ausser dér prismatischen Spaltbarkeit auch die Absonderung nach (100) er- kennen, er besitzt niedrige Doppelbrechung, c = c und b a, opt. Charakter Achsenwinkel von mittlerer Grösse. Es kann sich alsó um Enstatit oder Bronzit handeln, da jedoch die Serpentinisierung * Vorgetragen in dér Fachsitzung d. Ung. Geol. Gee. am 3. Okt. 1923. 1 Literatur s. im ung. Text, Seite 73. 2 W. Illés: Montangeol. Verhaltnisse i. d. west. Umgeb. v. Dobsina. .lahresber. d. k. ung. Geol. Anstalt 1902, pag. 136. ÜBER DEN SERPENTIN VON DOBSCHAU. ri-45 dioses Minerals mit reicher Magnetitausscheidung verbunden ist, dürfte Bronzit vorliegen. Dér monokline Pyroxen ist in regellosen Körnern vorhanden, seine Lichtbrechung und Doppelbrechung ist ziemlich stark, opt. Char. -f-. Die Auslöschungsschiefe konnte nur in einem erientierten Schnitt ermittelt werden, ergab jedoch einen für die in Peridotiten gevvöhnlich vorhandenen diopsidischen Pyroxene auffallend hőben Wert, e : c = 59". Dér Hauptanteil des Gesteins wird aus den primaren Gemeng- teilen hervorgegangenen, verschiedenen, gesteinsbildenden Serpentin- varietaten zusammengesetzt. Von diesen falit makroskopisch dér Bastit mit seinem durch die Zwillingslamellierung bedingten eigentümlichen Glanz am meisten auf, die bis 80 mm Lángé erreichenden, bláttrigen Individuen besitzen weissliche oder lauchgrüne Farbe. Dér Bastit bildet Serpentinpseudomorphosen nach Bronzit, dér Umwandlungsprozess kann in Dünnschliffen dér dunkeln Gesteinsvarietat unmittelbar verfolgt werden. Wie es in einem _L zűr Achse c orientierten Schliffe beobachtet werden konnte (S. Fig. 17. im ung. Text S. 75.), setzt die Umwandlung langs den Absonderungs- und Spaltungsrissen ein, wobei in den Adern auch Magnetit ausgeschieden wurde. Dér noch unveranderte Kern wird von einem feinfaserigen, opt. schon einheitlich orientierten Bastitsaum um- geben. Da die Bastitisierung mit Volumvergrösserung verbunden ist, sind die Fasern am ausseren Rande verbogen und stauen sich am um- gebenden Magnetitkranz. Die vorzügliche Spaltung ist jj (100) des Pyroxen orientiert. Mit dér Umwandlung verandert sich die Lage dér Elastizitátsachsen, die opt. Achsenebene ist zu (010), Oft lásst sich in diesem Mineral eine komplizierte Zwillingslamellierung er- kennen, wobei sich die einzelnen Lamellen in mit dér Zwdllingeachse parallelen Schnitten gitterartig unter 60" durchweben. Derartig orien- tierte Schliffe stehen auch senkrecht zu einer Bisektrix. In_unorientierten Schliffen weist die Pseudomorphose zufolge dieser komplizierten Durch- dringung ein dér Mikroklinstruktur nicht unahnliches Bild auf. Diese Zwillingsbildung tritt. oft nur mit Knick- und Druckzonen verbunden auf und ist wohl auf Druckphánomene zurückzuftihren, wobei dér Druck durch eine Zwangszwillingsbildung zűr Auslösung gelangte und als homogene Dcformation betrachtet werden kann. In selteneren Fallen können die aus dem Bronzit entstandenen Mineralien mit Pennin oder Antigorit identifiziert werden. Leider fehlen uns die Merkmale zűr sicheren Unterscheidung dér vielen Varietaten, wobei auch die nahe Ver- wandtschaft dér Serpentin- und Chloritgruppen die Bestimmung erschwert. Auf ursprünglichen Olivin deutet nur noch die hie und da siclil - ha re, netzartige Anordnung dér aus ihm entstandenen Serpentin- 10 Földtani Közlöny. Lili. köt. 1923. 146 JUL1US RAKUSZ mineralien. Neuerdings gab Tertsch3 eine treffende Beschreibung zweier solcher Varietaten, die von ihm als „a-Serpentin“ und „Y-Ser- pentin“ bezeichnet wurden. Die durch Tertsch beobachtete „Fenster- struktur“ dieser Mineralien ist auch im Dobschauer Serpentin nach- zuweisen, doch lassen die „Felder“ auch meistens a-Serpentin und nur seltener Y-Serpentin beobachten; ihr nur selten sichtbarer Achsen- winkel variiert stark und ist bald bald — . Doch bildet dér ct-Ser- pentin ausser dér Fensterstruktur auch lángé, gewundene und ver- zweigte Adern, in dérén Mitte fást immer eine Magnetitschnur anzu- treífen ist. In den Y-Serpentinadern ist Magnetit nie aufzufinden, woraus auf dérén spatere Bildung gefolgert werden kann, nachdem sie auch einheitlicher verlaufen und die oft sprungweise absetzenden a-Serpentin- adern durchsetzen, doch ist im Gestein verhaltnismassig wenig Y-Ser- pentin vorhanden. Durch die bereits Beschriebenen werden die vorkommenden Ser- pentinvarietaten noch bei weitem nicht erschöpft, so konnte auch das Auftreten einiger in dér Tabelle von Michel4 5 angegebenen Varietaten konstatiert werden. Zum Verstándnis dér mannigfaltigen optischen Verháltnisse muss die W EiNSCHENK’sche Vorstellung herangezogen werden: „Die opt. Beschaffenheit ist manchmal recht wechselnd, als ob eine ursprünglich kolloidale Masse teils durch Spannung Doppel- brechung angenommen, teils sich kristallinisch umgelagert hatte. Bei solchen makroskopisch stets dichten Aggregaten darf mán nicht neue Namen aufstellen.445 Einige Varietaten bilden auch sichere Übergange zűr Chloritgruppe, dérén Mineralien in einigen lichtgefarbten Gesteins- varietaten eine nicht unwichtige Rolle spielen, welcher Umstand auch in dér Analyse einer solchen Gesteinsvarietat zum Ausdruck gelangt.6 Die sichere Bestiramung dér Chlorite ist wegen ihres schwachen oder fehlenden Pleochroismus kaum möglich, doch konnte ich trotzdem das Vorkommen von Pennin, Klinochlor, Pseudophit und Leuchtenbergit feststellen. Die Verteilung dér Erze ist sehr verschieden, in dóm lichten Gestein ist nur sehr wenig Magnetit vorhanden (s. d. Gesteinsanalyse), in dem dunkeln konnte neben viel Magnetit auch Chromit nachgewiesen werden. Die seltenen, mikroskopischen Hamatittafelchen sind wahr- scheinlich mit dem schon makroskopisch auffallenden Gránát gleich- zeitig entstanden. Die Resultate meiner Untersuchungen íiber das Vor- 3 H. Tehtsch : Studien am Westrande des Dunkelsteiner Granulitraassives. Tschermak’s Mitteil., Bd. XXXV., pag. 188. 4 Tschermak’s Mitteil.. Bd. XXXII., pag. 352. 5 E. Weinschenk: Die gesteinsbildenden Mineralien. 1915. pag. 213. 6 Anal. K. Emszt: Bericht über Tatigkeit d. chem. Láb. d. königl. ung. GeoL Anst. 1913. pag. 495. Berechnung d. Gesteinsanalyse im ung. Text, Seite 80. ÜBER DEN SERPENT1N VON DOBSCHAU. 147 kommen, die Bildungsverhaltnisse und Zusaramensetzung des Gránáté wurden an anderer Stelle veröffentlicht ‘ und soll hier nur bemerkt werden, dass dieses Mineral dem von Brauns aus dem Rheinischen Schiefergebirge beschriebenen Gránát in jeder Beziehung sehr áhnlich iet.8 Durch den starken einseitigen Druck wurde auch die mit dér linsen-lagenförmigen Anordnung des Granats verbundene lokálé, schie- ferige Textur des Gesteins hervorgerufen. Die Serpentineinschlüsse im Gránát weisen darauf hin, dass die Gesteinsumwandlung dér Granat- bildung vorangegangen ist. Dadurch lásst sich die Serpentinisierung des Gesteins als prátertiár feststellen, da im Zips-Gömörer Erzgebirge im Tertiár derartige gebirgsbildende Prozesse, die die Bildung des Granats hatten hervorrufen können, nicht mehr gewirkt habén. So wird auch die Metamorphose des Gesteins in eine gewisse Erdrinden- tiefe zu verlegen sein, da das Gebirge seitdem bedeutenden Abtra- gungen unterworfen war und die Freilegung des Serpentins ein Re- sultat dér jüngsten Erosion darstellt. Die das Gestein unregelmassig durchziehenden Klüfte sind mit mannigfaltigen Mineralien erfüllt, zwischen denen dér Chrysotilasbest die Hauptrolle spielt (Adern bis zu 3 cin).9 In einem Dünnschliff parallel dér Faserung konnte ich auffallenden Pleochroismus des Chry- sotil beobachten; c > b, c =? nelkenbraun und b = bráunlich-gelb. In demselben Schliff lasst sich eine interessante parallelé Verwachsung von Chrysotilund Magnetit beobachten(s. Fig. 18. im ung. Text S. 79.). Die Granatkristalle treten auch inmitten dér Chrysotiladern auf. Dér Chrysotil wird in dér Regei von Webskyit und Pikrolith begleitet, beide füllen auch selbstandig bis 1 cm starke Adern aus. Sie ent- sprechen vollends den von Brauns gegebenen Beschreibungen,10 beim Pikrolith ist jedoch die ellipsoidisch-radialfaserige Struktur nur selten gut entwickelt und treten verschiedene Übergange zu dem amorphen Webskyit auf, dessen Wassergehalt grossen Schwankungen unterworfen ist. Besonders in den dünnen Adern sind übrigens mikroskopisch mannig- fache Übergange dieser drei Mineralien zu beobachten nnd kann ich sie nur als gut definierbare Typen eines ziemlich schwankend zusammen- gesetzten Mineralgels betrachten, dérén so recht verschiedenes Aussehen und opt. Verhalten wohl von ihrer ursprünglich kolloidalen Natúr ab- 7 J. Rakusz: Studien an dem Gránát von Dobschau. Zentralblatt f. Min. etc. Jahrg. 1924. pag. 353. H Auf diesen Umstand wurde meine Aufmerksamkeit durch die Liebenswürdigkeit des Herrn Prof. Brauns gelenkt. S. Neues Jahrb. Beik, Bd. XVIII., p. 321. Taf. XXVII. “ Wegen dér Beschranktheit des mir zűr Verfügung stehenden Raumes soll die Gewinnung und die Analyse dieses Minerals in einem anderen Aufsatz behandelt werden. 10 R. Brauns: Studien über den Paleeopikrit von Amelose. Neues Jahrb., Beil. Bd. V., 1887. — Dér oberdevonische Pikrit etc. Neues Jahrb., Beik Bd. XVIII. 1904. 10* 148 JULIUS RAKUSZ zuleiten ist. Als Produkte dér Oberfláchenverwitterung treten sc-hliess- lich Caleit, Brucit, Limonit und Opal auf. Die untersuchten Handstücke des Dankesgründler Serpentins weisen mit jenem bisher von Birkeln beschriebenen viele Áhnlichkeiten auf. Besonders bemerkenswert ist das reichliche Auftreten dér kataklasti- schen Bastitindividuen, bei denen die dynamische Einwirkung in mannig- faltiger Weise ausgelöst wurde. Gewisse Partién eines Individuums können mehr-weniger gebogen sein, doch kann diese Biegung sogar in scharfe Brüche übergehen. In anderen Fallen erzeugt dér Druck zonare Zwillingsbildung, die aber aucb das ganze Individuum beherrschen kann. Gránáté sind in diesem Gestein nur als immer in den Bastit mit dessen Fasern parallel eingelagerte Mikrolithe zu beobachten gewesen. Dér Dankesgründler Serpentin ist viel weniger zerklüftet, besitzt massige Textur, auch ist in demselben makroskopischer Gránát nicht vorhanden, woraus auf eine geringere Intensitat dér Metamorphose geschlossen werden kann. Ob dieser Unterschied im Intensitatsgrad dér Metamorphose dér beiden Vorkommen auch mit einem Alters- unterschied derselben verbunden ist, wird wohl kaum jemals f'estgestellt verden können. VA LEN TINIT UND ORIENTIERT WEITERGEWACHSENE BARYTE VON FELSŐBÁNYA, STEINSALZ VON DE ÉS AKNA, Mit 4 Figuren im űrig. Text S. 82—84. Von Alexander Koch.* 1. Valentinit von Felsőbánya. Die Kristalle des Felsőbányáéi- Valentinits hat bereits Fellenberg beschrieben.1 Derselbe konstatierte ohne Messung an den Kristallen sechs Formen, ebenso auch die bis dahin noch nicht bekannte Basis- flache J 001 { . Hintze nahm diese Flache, auf Grund dér Fellenberg- schen Bestimmung in seinem Werke2 unter die an den Valentinit- Kristallen konstatierten Flachen auf, jedoch hielt er dieselbe für sehr fraglich. Von den in dér Sammlung des National-Museums befindlichen und benanntem Fundorte herstammenden Stuf'en, auf denen die Yalen- t.init-Kristalle auf verwittertem, mit Spharosideritkügelchen besetz- ten Antimonit aufgewachsen sind, befreite ich zűr Untersuehung 11 Kristallchen und bestimmte mit Sicherheit an ihnen 4 Formen: drei * Vorgetragen in dér Faehsitzung d. Ung. Geol. Gcsellschaft am ti. Juni 1923. > Neues Jahrbuch f. Mineralogie Jlig. 1861. S. 132. 2 Hintze : Handbueh d. Mineralogie I. S. 1238. VALENT1N1T UND ORIENTIERT WE1TERGEWACHSENE BARYTE U. S. W. 149 Endfláchen, a ;100(, b J 010' , c J001Í und das Grundprisma ni !11Ö(. (Fig. 19. siehe S. 82.) Von den Endfláchen sind b JOlOj und c J001! gut ausgebildet, die Endflache a (100! f'and ich nur an zwei Kri- stállchen als ein dtinnes, glanzendes Streifchen. Die Fláchen m JllOi sind ebenfalls gut ausgebildet und an manchen Kristallen schwach faserig in dér Richtung dér vertikalen Achse. Die Domenflachen sind stark gekrümmt und die Messungs-Resultate scblecht. Sie steben1 am nachsten zu den Winkelwerten dér Formen i J051( und q ) 021 ( . An dem Felsőbányaer Valentinit sind alsó die Basisflachen ohne Zweifel konstatiert, jedoch ist dies nicht dér einzige Fundort, an dessen Kristalle diese Fönn beobachtet wurde, da sie auch an den Kristallen von Sensa" auftreten. Berecbnete und gemessene Winkelwerte sind: Gemessen : Berechnet: (Laspeyres) m:m' = 42° 38' 42" 41' m:a =22° 30' 22° 31' m:b =67" 26' 67" 29' c:6* = 90" 90° c:i? = 21° — 23° 50' 22° 48' 30" c -.q ? = 30° 40' — 34" 20' 33" 56' 2. Orientiert weitergewachseue Baryte von Felsőbánya. Figur 20—22. Die Kristalle sind in mancher Hinsicht ahnlich dessen, die von demselben Fundort stammen und welche icb im Bande XVIII dér Annales Mus. Nat. beschrieben babé, jedoch sind sie kleiner, flachen- reicher und ist ihre Orientierung mehr abwechselnd. Die Grundkristalle sind 1 — 2 cm láng, sind beilaufig 4 mm breit, und sind ihre Ober- flachen mit einer stark verwitterten Markasitkruste überzogen. An den Grundkristallen treten nur die Flachen m !110( und c !001( auf, ibr Habitus ist tafelig. An den Schnittkanten dér Flachen (110):(110), so auch an (110):(110) und an verschiedenen Stellen dér Prismaflache sitzen die immer pünktlich orientierten Kristallchen dér zweiten Generation, an welchen 11 Formen konstatiert wurden, u. zw. a }100( n )320( 2 }111| b jOlOi X |210! v !115( c Í001! d J102! k |118| m J110Í 0 !011( Vorherrschend ist die Domenflache d, die Kristalle sind in dér Richtung dér b Achse gedehnt. Die Flachen sind glanzend, gut spiegelnd, 3 M. H.Umgemach : Bulletin de la Société Francaise de Mineralogie XXXV. S. 539. 150 ALEXANDER KOCH nur die Fláchen dér k Bipyramide sind an manchen Kristallen weniger gekrümmt. Die verschiedene Orientierung dér Kristallchen auf den Grundkristallen veranschaulichen die dem ungarischen Texte ange- schlossenen Figuren 20, 21 und 22, (siehe S. 83 — 84.) von welchen das an den (110): (110) Schnittkanten aufgewachsene an beiden Enden ausgebildet ist, jedoch ohne die c Basisfláche, im Gegensatze zu den zwei anderen. und gemessene Winkelwerte sind: Gemessen : Berechnet : c:d 38° 50' 38° 51 28" c:z 64° 19' 64° 19' c:v 22° 35' 22° 35' c:k 14° 31' 14° 34' d:a 51° 8' 51° 8' 22" o:o' 105° 26' 105° 26' o:b 37° 15' 37° 17' a:\ 22° 13' 22° 11' 30 X:p 6° 20' 6° 21' ry.m 10° 41' 10° 39' a:m 39° 14' 39° 11' 30 z\z' 88° 38' 88° 37' v:v' 34° 37' 34° 37' k:k' 22° 26' 22° 29' 3. Steinsalzkristalle von Deésakna. Aus den Sammlungen des verstorb. Kustos August Franzenau gelangten in die Sammlung d. Ung. Nat.-Museums Steinsalzkristalle von Deésakna, an welchen ausser den Hexaederflachen noch die Flachen eines Tetrakishexaéders, wahrscheinlich mit dem Index J210Í, auftritt. Die Hexaederflachen sind mit tetrakishexaédrischen Átzfiguren, von 2 mm bis 1 cm Grösse besetzt und ist in dér Mitte dér Átzfiguren entweder eine flache Hexaederfláche ausgebildet, oder es ragén die vier Flachen des Tet.rakishexaeders heraus. Interessant ist dér Kristall, an welchem die Átzfiguren von 2 mm bis 4 mm Lángé in einer geraden Linie nebeneinander ausgebildet sind. Von den Salzbergwerken Ungarns ist dies die dritte, in welcher ausser dem Hexaeder noch andere Kristall- formen aufweisende Steinsalzkristalle gefunden worden sind. (Min. Inst. d. Kgl. Ung. Universitat d. Wiss. zu Budapest. 1923.) ClBER DAS GVPSFÜHRENDE EOZÁN AM RANDE DES GYALUER GEBIRGES. 151 ÜBER DAS GYPSFÜHRENDE EOZÁN AM RANDE DES GYALUER GEBIRGES. (Mit 2 Textfiguren im ung. Text S. 86. und 91.) Von E. v. Szádeczky-Kardoss.* Die Transgression dér mittleren Eozánformation beginnt mit dér Ablagerung des Gypses. Wie ist es aber möglich, dass dieser Gyps von angeblich marinem Ursprung zwischen dem „Unteren Bunten Ton“ (denman für eine Süsswasser-Ablagerung halt) undden (sicher marínén) Nummulites per/oraía-Schichten entstehe? Wenn dér Untere Bunte Tón eine Wüstenablagerung wáre, wie einige Forscher neuestens behaupten, sollte mán nicht auch den Gyps für eine áhnliche Bildung haltén? Daher sei es gestattet in folgenden Zeilen einige neuere Daten und Erwágungen über das gypshaltige Eozán am N- und NO-Rande des Gyaluer Gebirges anzuführen und als Unterlage zu sediment,- petrographischen Untersuehung zu benützen. Die eozane Schichtreihe wurde durch eine einzige epirogenetische Senkung gestört, die schon zűr Zeit des Eozáns im Gangé gewesen und auch noch láng nach dem Eozán fortdauerte. Die Ausbildung dér Senkung wurde durch eruptive Pfeiler beeinflusst. Das Granitmassiv des Gyaluer Gebirges ist als fix zu betrachten und nur die kristal- linischen Schiefer und die daraufliegenden Sedimente sind es, die den Kontúrén des Granitkörpers angepasst an diesen allmahligen Bewegungen teilnahmen. Dabei zerbrach hauptsáchlich an den Randern des Granit- massivs die kristallinische schieferige Kruste, und infoige dessen ver- laufen diese Bruchlinien parallel mit dér N — S Hauptrichtung des- selben. Als wichtigste ist jene Bruchlinie zu bezeichnen, die vöm Zusammenflusse des Jegenye-Baches mit dem Nádas nach SSO über die Eruptionen des Gyerővásárhelyer Köveshegy, dann die Gegend von Kiskapus und Egerbegy, in eincr Lángé von wenigstens 14 km verlauft. Diese Gyerövásárhely — Egerbegyer Bruchlinie bildet die östliche Grenze des máchtigen Pányik — Gyerővásárhelyer Dacit-Andesit-Massivs. Die Pányik— Gyerővásárhelyer Unterstámmung formte den ganzen eozánen Rand (nördlich vöm Gyaluer Gebirge, von Bánffyhunyad bis Kolozs- vár) zu einer grossartigen, Aachen, halben Brachyantiklinale, oder halben Wölbung. Die Oberfláche des Kernes dér Wölbung, d. h. des unmittelbaren Pfeilers bilden die stark dislozierten áltesten Eozán- schichten (dér Untere Bunte Tón und Numm. Perforata-Schichten). Die unmittelbare Unterstámmung ist leicht zu erkennen, da die Schichten jen- seits dér Unterstámmung plötzlich steileren Fali habén. Besonders aus- geprágt ist die Grenze gégén Osten, wo die eozánen Schichten an dér * Vorgetragen in dér Faehsitzung d. Ung. Geol. GeseUschaft am 19. Dez. 1923. 152 E. V. SZÁDECZKY-KARDOSS erwáhnten Gyerővásárhely — Egerbegyer Bruchlinie auffallend verworfen sind. (Siehe Profil 24, 1 im ungarischen Text S. 91). Die Bruchlinie war lángé Zeit aktív, da an diesen Briichen einerseits die Gyerővásár- helyer, Kiskapuser und Egerbegyer Daoite und Andesite aufbrachen (die wenigstens zum Teil altér sind als dér Untere Bunte Tón, alsó práeozan sind), anderseits aber die Eozánschichten nach derselben Linie ver- worfen sind (alsó im Posteozán). Eine kleinere, ebenfalls NNW — SSO laufende V erwerfung an dér östlichen Grenze dér Gyerőmonostorer Pegmatit-Granitaplit Pfeileimasse konstatierte ich am östlichen Ende des Gyerőmonostorer Köves- und Dede-Berges. Das Vlegyászaer Eruptivgebirge bildet in dieser Beziehung eine Ausnahme, da es die benachbarten eozánen Schichten nicht sttitzt, so dass dieser Schichtenkomplex an seiner Seiten absinken konnte. Nach einem zu Ende dér Kreideperiode stattgehabten Diastro- phismus, welcher durch die Diskordanz zwischen kristallinischem Schiefer, bzw. obere Kreide und Eozan markiért ist, war das ganze Grenzgebirge Trockenland. Im Zusammenhange damit begann eine heftige Denudationsperiode. Demartonne konstatierte eine Peneplaine zwischen dér Gém. Dongó und dem Elüsse Hidegszamos, die altér ist, als Mitteleozan, aber jünger, als die obere Kreide. Die Ablagerung dieser Periode ist dér Untere Bunte Tón , dessen Entstehungszeit, — wie die Literaturangaben und dér Umstand, dass dér Untere Bunte Tón allmahlig in sichere Lutetien-schichten übergeht, annehmen lassen — den Etagen des Danién, Montién, Thanetien und Londinien entspric-ht. Die alteren Forscher haltén den Unteren Bunten Tón für eine Süsswasser- Ablagerung, die Neueren1 dagegen haltén ihn für eine Wüsten-, bzw. Steppen-bildung. Seine Verwandtschaft mit tropischen rőten Bildungen ist nicht zu leugnen: die Hematit- und Limonit- konkretionen des Macskakőer Unteren Bunten Tones sollen sogar echte Lateritisierung bedeuten.2 Weiterhin vöm Gyalugebirge wurden Floren- elemente beschrieben, die auf ein warmes, feuchtes (Nadrág, Ruszka- bánya), bzw. auf ein warmes, trockenes Kiima (Ruszkabánya, Bor- berek) hinweisen.3 Das Ablagerungsgebiet unseres Tones hatte sicher ein arides Kiima, was hauptsachlich durch die trockenes Kiima erfor- dernde Gypsbildung bewiesen wird. Dér Untere Bunte Tón ist alsó als die Ablagerung einer Wiiste zu betrachten, jedoch nicht autoch- 1 J. v. Szádeczky: Múzeumi füzetek (Mitth. d. Min.-Geol. Sammlung d. Sieben- bürg. Nat.-Mus. IV. 275 — 279, 1918. 1 Láng: „Die klimatischen Bildungsbedingungen des Laterits,“ Linck: Chemie d.. Erde, 1914, 134. 3 Nopcsa: Földt. Int. Évk. (Budapest) XXIII. 1915, 20. ÜBER DAS GYPSFÜHRENDE EOZÁN AM RANDE DES GYALUER GEBIRGES. 153 toner Verwitterungsboden (welche tiefwirkende chemische Verwittenmg in dér Wüste unmöglich wcire), sondern von Süden, aus feuchteren Tropen hergewaudert. Die transportierende Kraft waren periodische heftige Niederschlage (torrentielle Schichtung!) und dér Wüstenwind, durch den die Dreikanter poliert wurden. Dér unbedingt aus höherer, alsó auch feuchterer Gegend herstammende, roterde-lateritartige Ver- witterungsboden wurde abwechselnd mit Konglomeraten und grünen, mergelig-sandigen Schichten in den Mtildungen abgelagert, wo er grosso, flache Schuttmeere bildete. Die einstige Yerbreitung des Schuttmeeres ist mitünter bestimmbar. So z. B. erhebt sicli südlich von Meregyó, in Valea Dobrenilor dér Untere Bunte Tón nicht höher, als bis zu 880 m; ungefahr in dieser Höhe wíirde ihn schon in ilire Fallwinkel entsprechend verlangerte Numm. perforata Schicht treffen. Unmittelbar südlich oberhalb dieses Punktes steigt dér kristalíinische Schiefer bis 900 — 1200 m Höhe an, so dass dér Untere Bunte Tón mit seinem 3°-igem Einfallen im N — S Profil deutlich an den Körper des kristal- linischen Schieferblockes stösst. Hier hat sicli alsó auch ursprünglich die Untere Bunte Tonablagerung nicht weiter nach Süden dehnen können, da sie durch das kristalíinische Schiefergebirge wandartig begrenzt wurde (siehe Profil 23. im ungarischen Text S. 86.). Nordwestlich vöm Granitmassiv erfüllte dann die Untere Bunte Tonablagerung eine Ausbuchtung nach Süden. Die Austiefung dieser Buciit (bei Alsó- gyurkuca — Balcesci) entstand durch Denudation, denn dér Untere Bunte Tón liegt hier oft unmittelbar iiber dem Gránit (alsó auf einem Tiefengestein!). Dér Umstand, dass in dér Wüste selbst dér Gránit stark denudierbar ist, erklart die in verhaltnismassig kurzer Zeit stattgefundene ungewöhnlich grosse Abtragung, welche es ermög- lichte, dass durch die Denudation des kristallinischen-schieferigen Mantels des Granites, dér Untere Bunte Tón unmittelbar auf Gránit zu liegen kam. Das ist dér besste Beweis für den einstigen Bestand einer untereozanen Wüste, da ein so machtiger Denudationsprozess eben nur in einer Wüste möglich ist. Im oberen Teile des Unteren Bunten Tones sind die grünlich sandig-mergeligen Schichten haufiger anzutreffen. Sie gehen allmahlig zum Lutetien-Süsswasserkalk und dann zu den Perforaten-Schichten iiber. Es ist dies ein wichtiger Beweis dafür, dass sich die Bildung dér Unteren Bunten Tonablagerung von Danién an bis zum Lutetien erstreckt hat. Dér Gyps ist ungefahr mit dem Süsswasserkalk aequivalent. Die einstige Ausdehnung des Perforaten-Meeres ist annahernd dér des Unteren Bunten Ton-Schuttmeeres gleich. Damit erlangte die maríné Periode gleich zu Anfang ihre maximale Trangression. Die Regression dagegen fing bereits in dér Ablagerungszeit des Unteren Grobknlkes 154 E. V. SZÁDECZKY-KARDOSS an. Ich fand im Grobkalk des Incseler Certatie, Keleceler Sólymos und M.-Valkóer Mulatóberges Quarzkörner von fást 1/2 cm Durch- messer. Da nun diese Körner aus dem Köveshegyer Pegmatit (bei Gyerőmonostor) herstammen, muss dér Pegmatit zűr Zeit dér Unteren Grobkalkablagerung von seiner Perforaten- und Ostreen-Mergel-Decke bereits befreit gewesen sein. Die Denudation dér Perforaten-Schichten weist auf Regression hin. Nur im südlichen Teil des Kalotaszeg (S von Meregyó) ist die Verbreitung des Grobkalkes mit jener dér Perforaten-Schichten gleich; hier bildete das Grobkalkmeer eine Bucht. Die Austiefung dieser Bucht ist aber durch allmáhlige Versenkung entstanden — tektonischen Ursprunges — , da es unter ihr keine eruptive Unterstammungen gibt. Sie ist alsó wesentlich verschieden von dér obenerwáhnten Denudationsbucht dér Unteren Bunten Tonablagerung bei Balcesci. In dér Kalotaszeger Vertiefung ist die Aussüssung des Oberen Grobkalkmeeres zu konstatieren. Süsswasserkalk zwischen dem Unteren Grobkalk und dem Oberen Bunten Tón gibt es nur hier (im Ravaszpatak bei Marótlaka) zu beobachten. Nachdem hiezu eine vöm Land herstammende grosse Süsswassermenge erforderlich war, die die abflusslose Wüste wohl nicht liefern könnte, müssen wir auf ein machtiges, die Ariditat dér Wüstenklimas massigendes Gebirge im Bereiche dér heutigen Vlegyásza denken. Diese Erhebung bildete die westliche Grenze samtlicher Eozanablagerungen und bedingte im Meregyótale eine grünlich sandige Strandausbildung des Grobkalkes. Nach Abschluss dér Regression wurde abermals bunter Tón abgelagert, da die klimatischen Umstánde unverandert andauerten. Den unverandert en Umstánde entsprechend lagerten sich auch über dem Oberen Bunten Tón wieder Gyps, bzw. Süsswasserkalk und hierauf marine Sedimente ab. Ferner lagerte sich dér Gyps auch diesmal um die Pányiker — Gyerővásárhelyer eruptiven Anhöhen herum. Es ist schon alléin die Annahme paradox, dass die erste Ab- lagerung des transgredierenden Meeres Gyps gewesen sei, als ob die Transgression mit Verdunstung hatte beginnen können. Aber noch merkwürdiger ist es, dass bei dér Regression desselben Meeres, wo es wirklich so viel Möglichkeiten zu Verdunstung gegeben, kein Gyps entstanden ist. Es gibt námlich zwischen dem Unteren Grobkalk und dem Oberen Bunten Tón nirgends eine Gypsbank, oder eine gyps- haltige Schicht. Dagegen lagerte, als das Meer wieder auf den neuen Bunten Tón transgredierte, ahnlicherweise vor allém abermals Gyps ab, als wenn das Meer das Calciumsulfat aus diesem Wüstenboden ausgelaugt und nicht seinen eignen Überschuss abgelagert hatte. Nach alldem Gesagten erscheint alsó dér echte marine Ursprung des Gypses in einem zweifelhaften Lichte. NEUES COELESTINVORKOMMEN VON SZIND (SIEBENBÜRGEn). 155 NEUES COELESTINVORKOMMEN VON SZIND (SIEBENBÜRGEN). Mit zwei Figuren im ungarischen Text, Seite 95. Von E. v. Szádeczky-Kardoss.* Die Bohrungen dér Gypswerke von Szind (bei Torda, Sieben- bürgen) schlossen im Hangenden des Gypses bituminöse Kaiké auf. In den Klüften des Kalkes befinden sich auf Kalzit aufgewachsen schöne Coelestinkristalle. An diesem Orte ist das Vorkommen des Coelestins neu. In dér Náhe auf dem Koppánder Dobogóberg hat A. Koch1 und K. Zimányi2 unt.er ahnlichen geologischen Verháltnissen Coelestin beschrieben. Doch sind einige Unterschiede zwischen den zwei Vorkommen zu konstatieren : ausser den kristallographischen Abweichungen ist zu erwáhnen, dass bei Szind dér Coelestin ohne Baryt und sparlicher aufgewachsen vorkommt, als dér Koppánder und dass er wasserhell und kürzer prismatisch ist, dagegen die Krystalle von Koppánd etwas bláulich und mehr verlángert sind. Kristalle prismatisch nach o J011'. Die wichtigsten Terminál - flachen sind m |110j und d Í102Í. ÍOllj stárker entwáckelt als J 1021, (bei den Koppánder Kristallen ist es umgekehrt, dér Fali). Die am wenigsten entwickelte Richtung ist die dér Achse b, alsó das Ent- wicklungsverháltnis nach den kristallographischen Achsen (Kristall- trachte) :d> é> b. Solche Kristalle sind dér von Grailich und Láng ' beschriebene Typus I. von Veley, die von Auerbach4 beschriebenen Kristalle von Dornburg und Sizilien. Ein anderer Typus des Szinder Coelestins (siehe Fig.25. — 26. S. 95.) entsteht durch die stárkere Entwicklung dér Basis |001j neben JOllj. Das JSntwicklungsverháltnis nach den kristallographischen Achsen ist: á > b c. (Solche Kristalle mit isodiametralen Durchschnitten sind auch von Urvölgy5 bekannt). Auf diesen Kristallen ist jede auf dem Szinder Coelestin konstatierte Form etwickelt und wurde auf ihnen auch eine neue Pyramide gefunden: T Í5 . 2 . 12 j. Diese ist mit grosser Fláche, aber nur einmal entwickelt, darum sind die observierten * Vorgetragen in dér Fachsitzung d. Ung. Geol. Gesellschaft am 19. Dez. 1923. 1 Koch : Orvos- és Term.-tud.-i Értesítő, Kolozsvár, 1886, VIII., Term.-tud.- szak. 217. S. (ungarisch) und Koch: Mathematikai és Term.-tud.-i Értesítő, VI., 78. S. Budapest, (ung.) 2 Zimányi: Mathem. és Term.-tud.-i Értesítő, VI., S. 84. Budapest, (ung.) 3 Grailich und Láng : Sitzungsb. d. k. Akad. d. Wiss. Wien, XXVII— I., Taf. II., Fig. 7. 4 Auerbach: Sitzungsb. d. k. Ak. d. Wiss. Wien, LIX — I., Taf. I., Fig. 3 — 5. 5 Von Auerbach als „Herrengrunder I.Typus“ beschrieben, l.c. Taf. VI., Fig. 27 — 29. 156 E. V. SZÁDECZKY-KARDOSS Winkelwerte — ohne einen Mittehvert zu bekommen — ziemlich ab- weichend von den kalkulierten: Die mén sind : (001) : (5 . 2 . 12) c : T (011) : (5 . 2 . 12) o : T (104) : (5.2. 12) 1 : T (110) : (5 . 2 . 12) m : T gesamten, beim Szinder obs. ealc. 35° 30' 35° 21' o o 05 50° 28' 16° 14' 15° 37 V 56° 32' 56° 56' Vorkommen konstatierten Fór Drittes Pinakoid !001j C Prisma erster Art .... 5 011 { 0 Prismen zweiter Art . . . 5 102 í d ;i04! 1 Prisma dritter Art .... ;noj m Bipyramiden 1122! V S5.2.12Í T Mit Wülflings „Háufungsmethode“ (i gefundene Grundwerte ) : (011) 75° 53' 30", (110) : (110) 75° 54' 30", daraus a : b : c = 0780018 : 1 : P28244. e Wülfing: Sitzungsb. d. Heidelb. Akad., Abt. A., 1916. KURZE MITTEILUNGEN. Über die tertiáre Fauna dér Umgebung von Felsőtárkány. Von Josef v. Sümeghy.* 8 km nordwestlich von Eger (Erlau) liegt die Gemeinde Felső- tárkány, dérén geologische Verháltnisse von Z. Schréter beschrieben wurden.1 Nach seiner Darstellung sind die neogenen Schichten von Felső- tárkány auf obertriassiche (?) Kaiké in folgender Reihe abgelagert. Zuunterst obermiozáner, hauptsáchlich gelber Sand, auf diesem eine Rhyolithtuff-Schichte, dann ein Komplex von unterpannonischem Tón und Sand. Die über dem Rhyolithtuff liegenden, pannonischen Schichten des Gebietes enthalten in dér Regei nur selten Fossilien. Insgesamt hat Schréter einige Helix sp. und Backenzahn-Fragmente von einem Mastodon sp. gefunden. Die nun von mir entdeckte Mollusken- fauna ist nicht bloss als Fund überhaupt, sondern zugleich auch von st.ratigraphischem und von genetischem Gesichtspunkte aus wichtig. * Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Ges. am 21. Márz 1923. 1 Z. Schréter: Die geol. Verhalt. dér Umgeb. von Eger. Tahrber. d. k. ung. Geol. Anst. 1912. p. 144.- KURZE M1TTEILUNGEN. 157 Nördlich von dér Gemeinde, aus dem Graben hinter dem Schind- anger hat Schréter eine Schneckenfauna gesammelt, welche er mir zűr Aufarbeitung überlassen hat. Die Schichtenreihe des Fundortes beginnt untén mit Rhyolith- tuff; dieser ént halt keine Fossilienreste (Schichte Nr. 1). Auf ihn folgt eine melnere m starke, tonige fossilienlose Sandschichte (Schichte Nr. 2). Die nachstfolgende (Sch. Nr. 3) Schichte besteht aus lockereni Sand (1 m), mit dünnen Schneckenschalen. Die folgende Schichte (Nr. 4) ist eine 30 cm dicke Tonschichte. Diese enthált folgende Fossilienreste: Procampylaea an n. sp ., Procampylaea cf. Lóczy Gaál., Campy- laea banatica Rossm., Forma pliocenica n. f., Procampylaea sp. ind.. Tachea delphinensis Font., Tachea Etelkae Halav., Triptychia cf. saturalis Sandb., Triptychia sp. ind., Cyclostoma Schrammeni Andr., Cyclostoma Kochi Gaál., C. bisulcatum-operculum , Oleacina sp. ind., Planorbis (Coretus) cornu Brongn., Planorbis sp. ind., Neritina sp. ind., Valvata sp. ind. Die Schneckenschalen sind in dieser Tonschichte unvollstándig auf- gefunden worden. Die Haufigkeit dér Procampylaen- Arten ist auffallend. In Betracht auf ihre grosse Individuenzahl soll besonders die Art T . delphinensis Font. hervorgehoben werden. Die 5. Schichte ist 1 — 21l2 m dick, besteht aus sandigem Tón Und ist fossilienleer. Auf ihr liegt eine 30 — 40 cm starke schwarze, kohlige Schichte mit Blatterabdrücken (Sch. Nr. 6), welche auch Unió sp. ind. enthalt. Als letztes Glied dér Schichtenreihe ist endlich die oberste (7.) Sand- und Tonschichte mit Blatterabdrücken zu er- vahnen. Es muss besonders hervorgehoben werden, wie es auch für die Fauna von Félsőtárkány bezeichnend ist, dass sie grösstenteils aus landbewohnenden Arten besteht, Die Sedimente dér neogenen Bucht von Félsőtárkány zeigen zűr Zeit dér oberen Mediterran-Etage eine litorale Seichtwasser-Facies. Spáter, nach dér Ablagerung dér ober- miozánen Bildungen hat sich das Meer aus dér Bucht zurückgezogen und hatten sich hierauf auf dem inselartig auftauchenden Bódén ter- restrische oder aus kleineren Binnenseen herrührende Sedimente ab- gelagert. Diese Fauna beweist zweifellos die einstigen topographischen Verháltnisse. Die Triptychien deuten auf naheliegende Kalkfelsen- gründe. Einige km vöm Fundorte entfernt sind auch tatsáchlich meso- zoische Kalkfelsen anzutreffen. Das Vorkommen dér Genera Procam- pylaea und Tachea weisen auf grössere Lichtungen und Trockeníláchen hin. Auf das trocken gewordene Terrain hat die Denudation ihre zer- 158 KURZE MITTE1LUNGEN. störende Wirkung ausgeübt, kleinere Báche ziehen durch die Táler dér karbonischen und triassischen Gebirge, was durch das Vorkommen von Unionen bewiesen wird. Tümpel und kleinere Teiche dürften sich in dér náehstliegenden Umgebung, wo die Planorben in grösserer Menge lebten, gebildet habén. Die Arten verweisen grösstenteils auf tropisches Kiima. Die Fauna steht sonst mit dér Schneckenfauna von Rákösd in náherer Verwandtschaft.2 Ein Übergreifen dér Faunén dér verháltnismássig naheliegenden Gebiete dürfte ziemlich oft erfolgt sein, was aus den damaligen geologischen Verháltnissen leicht erklárlich ist. Nach dem Rückzug des zwischen den zwei Gebieten liegenden mittelmiozánen Meeres, blieben grössere Gebiete trocken, so dass ein Übergreifen dér Faunén zweier Fundorte eine unmittelbare gewesen sein dürfte. Von den aufgezahlten Arten sollen besonders die Arten dér Genera: Procampylaea und Cyclostoma berücksichtigt werden, da die- selbe auch in Felsőtárkány die bedeutungsvollsten Glieder dér Fauna sind. Die Procampylaea von Felsőtárkány sind jenen von Rákösd sehr áhnlich, so dass die offenkundige Verwandtschaft dér beiden Faunén bloss die Annahme eines geringen Zeitabstandes zulásst. Wáhrend die Fauna von Rákösd untersarmatisch ist, scheint die von Felsőtárkány jünger zu sein. Sie bildet den Übergang zum Unter- pliozán. Faunistisch sind die sarmatischen Ablagerungen bloss in ihrem unteren Drittel bekannt, wohingegen die darüber folgenden terrestri- schen Schichten bisher wenig Beachtung gefunden habén, obwohl sie wertvolle stratigraphische Anhaltspunkte zu liefern berufen sind. Eine dér wenigen diesbezüglichen Arbeiten ist eben Gaál’s Schrift über die Fauné von Rákösd. Anlasslich dér Aussüssung und teilweisen Trockenlegung traten die terrestrischen Landschneckenfaunen in den Vordergrund, wobei die zahlreichen generischen Unterschiede, namentlich dér Helizinen mit dér Zeit auch stratigraphisch zűr Auswertung herangezogen werden können. Die Landschnecken sind eben nicht „selbst lángere Zeiten hindurch konstant“. sondern veránderlich in ihren Formen. 1 St. v. Gaál: Die sarmatische Gastropodenfauna von Eákosd im Kom itat Hunyad (1911). Mitteil. d. k. u. Geol. Anst. XVIII. p. 5. 1911 — 12. KURZE M1TTEILUNGEN. 159 Gediegen Schwefel von R*e c s k. (Mit 1 Textfigur im ung. Text S. 99.). Von Tibor Zeller.* Als ich 1922 dió Kupfererz- (Enargit-) Grube von Recsk in dér Mátra besuchte, entdeckte ich auf dér Halde in einer Erzstufe gediegenen Schwefel. Dieses Vorkommen wurde bisher nur fiüchtig ohne náhere Angaben von Viktor Zsivny1 erwáhnt. Die Kristalle sitzen in einer Kluft einer Enargitstufe, sind jedoch zumeist ládiert. Ein kleiner Kristall erwies sich als zu kristallo- graphischer Untersuchung geeignet. (Figur siehe im ung. Text S. 99). Die Lángé dieses Kristalls betrágt 2 3/4 mm, seine Breite 2 mm. Seine Farbe ist honiggelb, etwas ins grünliche gehend. Nach dér Auf- stellung Kokscharow’s konnte ich an ihm die folgenden Formen nachweisen. c = jOOli n - JOllj P - Iliit s - |113| Diese vier Formen sind bekanntlich die háufigsten an den natür- lichen Schwefelkristallen. Die Ausbildung dér einzelnen Formen be- treffend erwáhne ich folgendes: c = 1 001 1 ist nur durch eine unvollkommene Flache vertreten; auffallend jedoch ist die Grösse dieser Flache, wo sie doch sonst an den Schwefelkristallen untergeordnet aufzutreten pflegt. n = 1 011 1 gleichfalls mit unvollkommenen und untergeord- neten Flachen. p = 1 111 1 die vorherrschende Form, diese bedingt den Habitus unseren Kristalls. s = 1 113 1 mit untergeordneten unvollkommenen Flachen, von denen die eine gebrochen und etwas verschoben ist. Hier erwáhne ich, dass die Oberfláche dér Flachen tadellos glatt und ihr Reflex im allgemeinen vorzüglich war. Die gemessenen und nach Kokscharow berechneten Winkelwerte sind die nachfolgenden: * Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft am 16. Mai 1923. 1 Annales musei nationalis Hungarici 1922. p. 243. 160 KURZE MITTEILUNGEN. Geme6sen Berechnet c : n (001) : (011) 62° 17' 62° 17' 1" • P (001) : (Hl) 71° 38' 71° 39' 3/4" : s = (001) : (113) 45° 08' 45° 10' n : n" = (011) : (011) 55° 23' 55° 26' : P - (011) : (111) 43° 35' 43° 37' P : P'" -(Hl) : (111) 73° 35' 73° 34' s : s'" (113) : (113) 53° 10' 53° 09' p : s = (111) : (113) 26° 30' 26° 32' Diese Mes'sungen stellen die Mittelverhaltnisse dreier Messun gén dar. Min. u. petr. Inst. d. kgl. ung. Universitat d. Wiss. zu Bp. 1923. Beitrag zűr Kenntnis dér Andesite von Fenyőkosztolány. (Auszug,) Von E. Lengyel.* lm NW Teile dér inneren Reihe dér Karpathen erhebt sich das int Zobor-Berg kulminierende Tribecs-Gebirge. Dér aus kristallinen Gesteinen bestebende Bergrücken zieht sich in SW — NO Richtung am linken Ufer dér Nyitra dahin, wahrend die Zone de-r mesozoischen Sedimente, welche den kristallinen Kern als ein Mantel bedec-ken, sich gégén NO ausbreitet. In SO- und NW-Richtung bereitet ein gewaltiger Bruch einerseits dem kristallinen Kern, anderseits dér Verbreitung dér Gesteine Sedimentzone ein Ende. Nach diesen Bruchlinien kommt ein von jüngeren Formát ionén gebildetes Terrain, das von den Sedimenten des mediterránon Meeres und den miozanen vulkanischen Produkten aufgebaut wird. Am Rande dieses tertiaren Beckens liegt, nordwárts von Kistapolcsány und Aranyosmarót, die Ortschaft Fenyőkosztolány. Die untersuchten Ge- steine stammen aus dér Sammlung des Herrn kön. ung. Sektions- geologen J. Vigh. dér mich mit dér wissenschaftlichen Bearbei- tung dieser Gesteine betraute, wofür ich ihm auch an dieser Stolle Dank sage. Das Gebiei ist, im Gegensatz zu den östlich liegenden Gegenden geologisch noch nicht ausführlich durchforscht und kartiert. Ichfand nur * Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Uesellsihaft am 4- April 1923. KURZE M1TTE1LUNGEN. 161 Hinweise bei den Beschreibungen dér benachbarten Gebirge (Beudant,1 Stur,2 Foetteri.e,3 Rath,4 5 Szabó,3 Andrian6). Dieses Gebiet ist alsó eine Uferpartie des grossen tertiaren Beckens, welches im Miozán die Gegend des heutigen Sajótales, sowie des Mátra-, Cserhát-, Börzsönygebirges umfasste und dessen Buchten in die Vertiefungen zwischen den Gebirgen vordrangen und dadurch günstige Gelegenheit zu Bildung von Kohlenlagern geboten habén. Das in Rede stehende Gebiet ist ausser den erwáhnten álteren Sedimenten fást in seinem ganzen Umfange von Andesitarten bedeckt, welche ich auf Grunde meiner Untersuchungen in 4 Gruppén einteile : I. Biotitamphibolandesite. II. Pyroxenhaltige Biotitamphibolandesite. III. Pyroxenandesite. IV. Andesittuffe. Auf die detaillierten petrologischen und petrographischen Be- sprechungen dér Umgebung von Fenyőkosztolány kann ich bei dieser Gelegenheit nicht eingehen. An Masse spielen die pyroxenhaltige Biotitamphibolandesite auf diesem Gebiete eine vorherschende Rolle. Die Menge des Biotits ist in ihnen zumeist untergeordnet, manchraal fehlt er ganz. Unter den Einsprenglingen herrschen die Feldspate — die Glieder dér Labradorit-Bytownit- Reihe — sowohl nach ihrer Grösse, wie nach ihrer relativen Quantitát vor. Die Grundmasse dér Gesteine enthált immer Glas. In den meisten Biotitamphibolandesiten herrscht das lichtgraue, globulitische, manchmal pellitische Glas vor, das in den Pyroxenandesiten des Celar dagegen so minimál ist, dass die Grundmasse fást holokristallin erscheint. Ilire Struktur ist am háufigsten typisch andesitisch: hyalopilitisch. Pilotaxitische und inter- sertale Struktur beobachtete ich nur in einigen basischeren Hypersthen- andesiten. Die Plagioklaseinsprenglinge und farbigen Mineralien wurden vöm einzelnen Pyroxenandesiten (wahrscheinlich entweder dadurch, dass sich die Löslichkeit im Zusammenhange mit dér Be- freiung vöm hohen Druck erhöhte, oder dadurch, dass das Magma sáurer vvurde) wieder aufgelöst und die Effusionsperiode brachte in 1 Beudant: Voyage mineralogique et geologique en Hongrip, 1822. 2 D. Stur : Geologische Uebersichtsaufnahme des Wassergebietes dér Waag und Neutra. Jahrb. d. k. k. Geol. R.-A. 1853. Wien. 3 F. Foetterle : Das Vorkommcn, die Produktion und Circulation des min. Brennstoffes in dér österreir h-ungarischcn Monarchie im Jahre 1868. Jahrb. d. k. k. Geol. R.-A. 1870. Bd. XX. 1 G. v. Rath: Vortrage und Mitteilungen. Sitzb. d. Niederrein. Ges. f. Natúr- und Heilkunde in Bonn, 1877 — 78. 5 J. Szabó : Die geol Verhaltnisse v. Schemnitz. Ausgabe d. Ung. Akad. d. Wiss. XV. p. 9. Budapest, 1885. 6 F. F. v. Andrian : Das südwestliche Ende des Schemnitz-Kremnitzer Trachyt- stockes Jahrb. d. k. k. Geol. R.-A. XVI., 1886. Földtani Közlöny. Lili. köt. 1923. 11 162 KURZE MITTEILUNGEN. solchen Fallen basaltisch dichte Arten hervor. Die intratellurischen grossen Individuen sind nur in Form stark korrodierter Relikte auf- zufinden. Ich habé beobachtet , dass in vielen Fallen die in dér un~ mittelbaren Nahe dér farbigen Mineralien ausgeschiedenen Pjagioklase relatíve etwas saurer sind, wie die auf dem von íarbigen Mineralien freien Gebiete sich befindenden. Die Daten dér chemischen Analyse einiger Gesteine st.ellte mir ebenfals Vigh zűr Verfügung, von welchen ich die umgerechneten Werte Pyroxenandesit von Dőlni Miin im Folgenden mitteile: Origi- nalanalyse : SiO2 = 60"01; A1203 = 19'89 ; Fe20:j = 5'81, Fe0 = l'90: MgO — 1‘95 ; CaO = 5 "03 ; Na2Ó = P58; K20 =2'38; C02= 0*37; H20 = 1'26; zusammen: 100'18. Osann’sc/íc Werte: Al203>(KNa),0 + CaO ; T = 4-13; s = 67-65; A = 3'43; 0 = 5-63; F=1010; af 3‘6; c = 5'9; f = 10*5; n = 5; Reihe = y; k = 1*6; SA1F= 22, 3, 5; AlCAlk = 15, 9, 6; NK = 5 ; MC = 3"7. Dér Pyroxenandesit dér Dőlni Miin lásst sich gut zwischen Typenformeln des im OsANN’schen Dreieck auf denselben Platz ent- fallenden Augitandesites vöt St. Egidi und Hypersthenandesites von Franklin-Hill einreihen, seine Werte stehen aber jenem von St. Egidi naher. Die Osann’schen Verhaltniszahlen stehen den Werten des Pyroxenandesit von Agale-Creck (638) am náchsten. Die Menge des A1 ist aber grösser, jene dér Alkálién geringer. Die Stelle dér Gesteine im System dér amerikanischen Petro- graphen: Ideale Mineralzusammensetzung : Quarz = 27"48; Orthoklas = 13"95 ; Albit = 13"58 ; Anorthit = 9"73 ; Korund 7"55 ; Kaolin = 9 03 ; Diopsid = 10"37 ; Magnetit = 5"83; Hamatit. = 1"60; Calcit = 0"02; zu- sammen: 99'14. Systematische Stelle: Classis II. Dosalan; Ordo 3. Hispanar ; Rang. 3. Almeras : Subrang 3. Almeros. In System stimmen beide Gesteine mit dem Cordieritandesit-Typ vöm Cabo de Gata überein. Die Ursache hiefür ist im grossen Al20s-Gehalt dér Gesteine zu suchen. Sphaerocodium Bornemanni Rothpl. in dér ungarischen oberen Trias. Von Á. Boros.* Die Formationen des Ung. Mittelgebirges im phytopalaontologi- scher Hinsicht untersuchend, hatte ich — bei einem durch Herrn Prof. K. Papp geleiteten Ausfluge — zum ersten Male Gelegen- heit, im Dachsteinkalk des grossen Steinbruches (obere Trias, rátische Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft am 5. Dez. 1923. KURZE M1TTEILUNGEN. 163 Stufe) bei Máriaremete (Pester Komitat) eine Kalkalge beobachten zu können, die sich bei náherer Untersuchung als Sphaeroc ódium Borne- manni Rothpl. (Zeitschr. d. Deutsch. Geol. Ges. XLIII. 1891:299.), eine für die Raibler und Cassianer Schichten dér Ostalpen charak- teristische Alge, erwies. Ilire hiesige Entdeckung bedeutet eine neue paláontologische Übereinstimmung zwischen dér Trias in den Alpen und dem Ungarischen Mittelgebirge. Die Fossilie von Máriaremete ist voll feiner Risse, weshalb sie zu weiteren mikroskopischen Unter- suchungen ungeeignet ist, ihre gröbere Struktur jedoch ist von unver- kennbarem charakteristischen Gepráge. (S. die Abbildung bei Rothpl., zit. St. Taf. XVI. 5—6.) GESELLSCHAFTSNACHRICHTEN. 5. Generalversammlung. Protokollsauszug dér am 7. Február 1923 abgehaltenen LXXIH. Generalversammlung dér Ungarischen Geologischen Gesellschaft. Prásident: M. PÁLFY. Amvesend sind 58 Mitglieder und 10 Gáste. r Prásident widmtjt einen kurzen Kückblick auf die Arbeitsamkeit des verflossenen Trienninms und hebt die wichtigeren Ereignisse desselben bervor. Sodann begrüsst er mit Ereuden im Namen dér Gesellschaft die beiden illustren Mitglieder L. ROTH v. TELEGD und ANTON KOCH, die beide das 80. Jahr erreiehten, und wiirdigt ihre Verdienste, die sie sich mii das Aufbliihen dér Gesellschaft erwarben. Schliesslich hebt er den schnierzlichen frühen Verlnst des gewesenen vortrefflichen zweiten Sekretárs dér Gesellschaft VIKTOR VOGL hervor. Das ordentliehe Mitglied KM. TIMKÓ triigt die Gedáchtnisrede übev den zweiten Sekretár V. Vogl vor. Da die Betranung dér gegenwártigen Gescháftsführung abláuft, ordnet dér Prii- sident die neue Wabl an. Sodann verliest dér erste Sekretiir den Bericht von 7 922 und ebenso die Schluss- Jahresberichte dér Höhlenforsehungs- und dér Hydrologischcn Fachsekt ionén. Zűr Geschiif t sf iihrung für 1923—25 wurden gewahlt: Prásident: Prof. BÉLA MAURITZ, zweiter Priis.: Prof. AURÉL LIFFA. Erster Sekretár: MIKLÓS VENDL. zweiter Sekretár: TIBOR ZELLER. Priisident begrüsst die neue Gescháftsführung und ordnet hierauf die Stinimabgabe 'für die Ausschussmitglieder an. Inzwischen verliest dér erste Sekretiir den Bericht dér Kassenprüfungskommission und unterbreitet den Kostenvoransehlag für 1923, welch beide Vorlagen die General- versammlung zűr Kenntnis nimint. Dér Vorsitzende publiziert hierauf das Wahlergebnis. Es wurden für die Jahre 1923— 25 die nachfolgenden 12 Auschussmitglieder gewahlt: KOL. EMSZT, HEINR. HORUSITZKY, OTTOKÁR KADIC, GÁBRIEL LÁSZLÓ, MORITZ PÁLFY, K. PAPP, K. ROTH v. TELEGD, PAUL ROZLOZSNIK, Z. SOHRETER, P. TREITZ, ALADÁR VENDL, A, ZSIG- MONDY. Schliesslich unterbreitet dér erste Sekretiir den Antrag des Ausschusses betreffend die Erhöhung dér Mitgliedsbeitriige, welchen Autrag die Generalversammlung einstirnmig anniinnit. (Ordentliehe Mitgliedstaxe 200, griindende Mitgliedstaxe 5000, unterstiitzende Mitgliedstaxe 10.000 Kronen.) — Schluss dér Sitzung. 11* 164 GESELLSCHAFTSNACHRICHTEN . II. Fachsitzungen. 10. Januar 1923. ZOLTÁN SCHRÉTER: Die Braunkohlenflötze dér Gegend von Sajó- kaza und Rudabánya. Die kohlenflötzfiihrende Schichtengruppe dér Gegend von Sajókaza ist untermio- zánen Alters. Bemerkenswert ist, dass in Kurittyán im unmittelbar Liegenden des unteren Kohlenflötzes auch das Vorhandensein des unteren Rhyolittuffes sieti konstatieren lásst, was bei l'arallelisirung des Sajótaler Kohlengebietes mit dem Kohlengebiet von Éger- csehi und jenem dér Salgótarjáner Gegend einen wiehtigen Stiitzpunkt bietet. Die Sehicht- gruppe besteht aus einem Wechsel von Tón und Sand, worin sich zwei Kobleuflötze lagern; das untere ist 1'80— 4 m machtig, doch ist ein Teil hievon schieferig. In diesem Flötz wurde 19 2 ein schöner Mahlzahn von Mustodon angustideus GUV. gefunden, den dér Vortragende vorweist, Die álteren Zahnfunde stammen offenbar auch aus diesem Flötz. Das obere 1*1 — 3 "6 m máchtige Kohlenflötz liegt 40—45 m über dem unteren; die Kohlé dieses Flötzes ist von guter Qualitát. Dér Heizwert dér Kohlén betragt durchsehnittlich 3000 Kalorien. Auf dem Gipfel dér Hügel breitet sich pliozáner Schotter und Sand aus. Die Kohlenflötze dér Gegend von Rudóbánya (Szuhogy, Szendrő) hielt mán bisher für mittelmiozán. Dér Vortragende weist nach und bekraftigt es durch vorgewiesene Petre- fakte, dass die in dieser Gegend vorkommenden Kohlén-, ricbtiger Lignitilötze mit dér zwischen geschlossenen Schichtgruppe pannonischen Alters sind. Dér tiefere Teil dér fechichtgruppe besteht vorherrschend aus Tón, dér auch die Lignitilötze einschliesst, die höhere Partié besteht vorherrschend aus Sand und Schotter, Mit dem Lignitílötz zusam- men finden sich bei Szendrő Melanopsis (Lyrcaca) impressa KRAUSS, var. Bonelli SISM. und M elanopsis Sturii FUCHS , bei dér Ormospuszta aber íaud sich Melanopsis Sturii FUCHS. Ausserdem finden sich in dem Rudóbányaer Lignitílötz die Mahlzáhne von Masto- don longirostris KAVP., und die von Hipparion gracile KAUP., welche Funde das Altér zweifelsohne bekraftigeu. Bei Rudóbánya finden sich über die Eisenerze und die sie be- gleitenden Schichten gelagert in kleineren, vereinzelten Becken dünnere Lignitilötze. Die bedeutendsten dieser sind 1—2 m machtig. \ on hier zieht sich der Lignit in die Gemar- kung von Szuhogy, dann Szendrő hinüber, wo er langs dem Rande des karbon-meso- zoischen Gebirges eine grössere Verbreitung erreicht, vvie das die bisherigeu Aufschlüsse bestatigen. Die Zahl der Flötze scheint zwischen 1 und 3 zu weehseln, ihre Maclitigkeit betragt 1’60— 3 m. Hier ist alsó von einem betrachtlicher verbreiteten, vöm eigentlichen Sajótaler Kohlengebiet unabhangigen, eine genügend betriichtliche Kohlenmenge enthaltenden Lignitgebiet die Rede, das zum Teil noch den Aufschluss erwartet. Zu dem Vortrag sprachen: T. SZONTAGH. F. SCHAFARZIK, M. PÁLFY. 7, Miirz 1923. LUDW1G v. LÓG'ZY: Über tektonische und palaogeogr. Fragen Ungarns. Zum Thema sprachen: H. BÖCKH und FR. PÁVAY VÁJNÁ. 21. Marz 1923. 1. MARIÉ VENDL: Neuere Daten zűr Kenntuis der Gesteine des Velenceer Gebirges. 2. JOSEF SÜMEGHY: Tertiáre Sehneekenfauna der Gegend von JFelsőtárkány. 3. LAD1SLAUS STRAUSZ: a) Daten zűr Geologie der Gegend des Ipoly tales. b ) Die mediterránén Schichten des Báner Gebirges. i. April 1923. 1. ANDR. LENGYEL: Die Andesite der Gegend von Fenyőkosztoláuy im Kom. Bars. Znm Thema sprach Dr. F. SCHAFARZIK. 2. RUDOLF HOJNOS: Geologische Notizeu aus dem Cserhát. Zum Thema sprach L. STRAUSZ. 3. FRANZ PAVAY VÁJNÁ: Antwort auf die Kritik der ungarischen Erdgas- und Petroleumsehiirfung. I. Zum Thema sprachen: L. v. LÓCZY, F. SCHAFARZIK, B. MAURITZ, J. NOSZKY und H. BÖCKH. Prof. Franz Schafarzik betont, dass er bei den in unserew Vaterland im Jahre 1909 begonnenen staatlichen Gas- und Petroleumschürfungen persönlich keinen Anteil hatte. darum aber selbst die geringste Bewegung in dieser Richtung mit der grössten Aufmerk- samkeit verfolgte. Mit voller Beruhigung und Freude sah er, dass die Sache in guten Hánden ist und dass die Schiirfung in jeder Gegend des Laudes regelrecht, streng dem modernen Standé der Wissenschaft angepasst, zielbewusst und mit schöneni Resultal er- folgt. Unterdessen aber musste er leider auch jene wiederholt auftauchenden, teils wichtig- GESELLSCHAFTSNACHRICHTEN. 165 tucnden, teils geringschatzenden Bemerkungen zűr Kenntnis nehmen, mit denen mán üher die Arbeit jener, die um die Milderung dér schwierigen wirtschaftlichen Lage des Landes •sich bemiihten, eine verantwortungslose Kritik zum Ausdruck brachten. Er kann erkláren, dass mán diesen meist nur auf mangelhafter Orientierung fussenden Ausserungen im Láger dér objektív Denkenden zwar kein Gehör schenkte, darum aber doch die grosse lndignation dér Augegriffenen begreift, sowie er auch ihre Verteidigung für völlig be- rechtigt halt, mit dér sie diese unangebraehten Kriteleien zurückweisen. 18. April 1923. FRANZ PAVAY-VAJNA. Antwort auf die Kritik dér ungarischen Erdgas- und Petroleumschiirfung. II. Zum Thema spreehen: L. v. LÓCZY, H. BÜCK1I, T. SZONTAGH, F. SCHAFARZIK. 2. Mai 1923. 1. KARL ROTH v. TELEGD; Verbreitung dér paláogenen Bildungen im nörd- lichen Teil des M ittelgebirges jenseits dér Donau. Zum Thema sprachen: L. v. LÓCZY, F. PAVAY VÁJNÁ, F. SCHAFARZIK, J. PRINCZ, M. PÁLFY. 2. ALEX. KOCH- Rodoehrosit von Kapnikbánya. Zum Thema sprach; B. MAURITZ. 16. Mai 1923. 1. TIBOR ZELLER: a) Gediegen Schwefel von Recsk. ti) Dat.eu zűr kristallo- graphischen Kenntnis dér Felsőbányaer Barite. Zum Thema sprach: B. MAURITZ. 2. JOSEF SÜMEGHY: Fauna des Kalktuffes von Szalonna (Kom. Borsod). Zum Thema sprachen: E. DUDICH, M. PALFY. 3. J. EHIK: Besprechung des Werkes H. F. Osborn „The Age of Mammals". 6. Juni 1923. 1. RÚD. HOJNOS: Vorlage einiger geologischer Arbeiteu. 2. LADISL. STRAUSZ: a) Das Obereoziin von Csobánka. b) Facies-Studie im Té- tényer Leithakalk. 3. ALEX. KOCH: a) Orientierte Baryte von Felsőbánya, b) Zwei Ofner Mineralien. 3. Október 1923. 1. J. RAKUSZ: Dér Serpentin von Dobsina. 2. LAD. STRAUSZ : a) Das Miozán von Bia b) Die obermediterranen Scbichten dér Umgebung von Zebegény und Nagymaros. 17. Október 1923. JOSEF SÜMEGHY : Geologische Beobachtungen im Gebiete zwischen dem Rába- und Zalatluss. 5. Dezember 1923. 1. SIGM. SZENTPETERY : Die petrologischen Verháltuisse dér gepressten Eruptiven des Bükkgebirges. 2. ADAM BOROS : Sphaerocodium Bornemanni Rothpl. in dér heimischen obe- ren Trias. 3. T. ZELLER: Neuere Daten zűr kristallographischen Kenntnis dér Felsőbányaer Baryte. Zum 1 hema sprach: A. LIFFA. 4. LAD. STRAUSZ; Geologie dér Gegend von Mecsekjánosi, Szopok und Mecsek - pölöske. Zum Thema sprach: F. PÁYAY VÁJNÁ. 19. Dezember 1923. 1. EUG. NOSZKY: Das Oligozán und Miozan im mittleren Teil des ungarischen Mittelgebirges. I. 2. ELEMÉR SZADECZKY: Lagerungsverháltnisse des Eozáns im nördlichen Teile dér Gyaluer Alpen. 3. JOSEF SÜMEGHY: Die stratigraphische Lage dér Baltavárer Fauna. III. Ausschusssitzungen. Am 3. Januar, 5, Február, 7. Márz, 4., 18. April, 16. Mai, 17. Október, 5, De- zember. 166 HÍREK A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZETBŐL. Hírek a m. kir. Földtani Intézetből. Miként egyéb hazai tudományos intézményeink, a m. kir. Föld- tani Intézet is mostoha viszonyok közé került az utóbbi időkben. Szakszemélyzete erősen megfogyott, a szükséges utánpótlásra pedig vajmi kevés a kilátás. A „leépített" javadalmazásból még a dolgozó- helyiségek fűtésére sem tellett, viszont épületének DNy-i szegletén veszedelmes talajsülyedés nyomai jelentkeztek. A borús évek dacára a Földtani Intézet egy jobb jövő reményével folytatta hivatását, a megmaradt rögöt fokozott figyelemmel vizsgálva és az ebből leszűrt tapasztalatok írásos bizonyítékait fiókokban őrizve. Még 1919-ben elsőrendű kötelességének tekintette a Földtani Intézet a hazai nyersanyag- és energiakészlet tüzetes tanulmányozását. Mindenekelőtt teljes leltárt készített az országban eddig megfigyelt hasznosítható kőzet- és ásványelőfordulásokról, egyidejűleg meg- indítva a művelésben levő szénterületek legrészletesebb vizsgálatát. Ennek keretében bányageológiai felvételek készültek a Budapest- és Esztergom-vidéki, valamint a borsodi szénmedencékben, továbbá a Vértesnek DK-i szegélyén. E munka méretekben fokozódott, amióta a m. kir. kereskedelemügyi minisztérium széngazdasági ügyosztályától 1923-ban azt a megbízást kapta a Földtani Intézet, hogy minden reménybeli szénterületre is kiterjessze kutatásait. Azóta Szontagh T. aligazgató irányítása mellett serény munka folyik a hazai szénkutatás terén, minek folyamán az utolsó két évben számos gyakorlati értékű geológiai kérdés nyert megoldást. Palfy M. főb. főgeol. a mátraalji fiatal szénteknőket vette vizsgálat alá, majd a Mecsek szénelőfordulásait tanulmányozta; Schréter Z. osztálygeol. a borsodi medencében végzett kutatásokat, valamint résztvett az esztergomi szénterület tanul- mányozásában is. Rozlozsnik P. főgeol. a Pilis és Gerecse, főképen pedig Tatabánya széngeológiáját dolgozta fel, míg telegdi Rotií K. osztálygeol. a Dunántúl, főleg a Vérteshegység szén- lelőhelyein kívül a salgótarjáni medencét vette munkába. Eközben László G. főgeol. a nagyobb tőzegtelepek behatóbb vizsgálatát folytatta. De hazánk egyéb vidékeinek rendszeres földtani és talajtani térképezése sem akadt meg folytonosságában, mert bár a nyári külső munkák költség híjján csak rendkívül rövid tartamúak lehettek, mégis azokból minden geológus kivehette részét. Így Teitz P. főb. főgeol. az állami gazdasági szakiskolák birtoktesteinek talajviszonyait és Karcag vidékének szikeseit tanulmányozta; Horusitzky H. főb. főgeol. a kis magyar alföld D-i részén folytatta agrogeológiai fel- vételeit; Timkó I. főb. főgeol. Budapest környékén végzett talaj- térképezést; Liffa A. főb. főgeol. az eperjes-tokaji hegység geológiá- jával volt elfoglalva; László G. főgeol. Fejér megyében, Kadió 0. főgeol. és Toborffy G. osztálygeol. Tolna megyében. Maros I. főgeol. pedig Somogy megyében végezték a régi geológiai felvételek reambu- lálását; Vigh Gy. osztálygeol. a Gerecsét tanulmányozta; Vendl A. osztálygeol. a magyarországi földgázkutatással volt elfoglalva, leg- újabban pedig Szt. Endre hegyvidék geológiájának részletes tér- képezését végzi; végül Ferenczi I. osztálygeol. miután Alsó- Auszt- riába az ottani gázkutatásban való részvételre szóló meghívásának HÍREK A M. K1R. FÖLDTANI INTÉZETBŐL. 167 1923-ban eleget tett, 1924-ben a budapesti és esztergomvidéki szén- területeket elválasztó hegyvidék felvételét eszközölte. Egyéb kisebb alkalomszerű külső munkák elvégzése mellett részt vett a Földtani Intézet a fejérmegyéi Sárrétnek az Országos Magyar Gyüjteményegyetem által megindított átkutatásában is László G. tőgeol. és Vendl A. osztálygeol. személyében. A belső munkákat nem kevésbbé akadályozta a sors mostoha- sága, de azért ezek is lépést tartani törekedtek a tudományos és gyakorlati kívánalmakkal. Már 1921-ben elkészült az 1 : 500.000 mér- tékben tervezett „ Magyarország részletes földtani térképe11, első negyede kéziratban, mely hazánk DK-i (Erdély és a Bánság) tájai- nak geológiáját ábrázolja a Földtani Intézet rendelkezésére álló összes adatok felhasználásával. Az időközben szertelen méreteket öltött előállítási költségek miatt ennek, valamint a további munkába vett lapoknak kiadása jobb időkig halasztást szenvedett. Ugyanezen oknál fogva Papp K. egyet, tanár 1916-ban megjelent „A magyar birodalom vasérc- és kőszénkészlete" című művének csak első felét sikerült német fordításban „Die Eisenerzvorrate des ungarischen Reiches" címmel kiadni, míg második felének megjelenése az újabban szerzett tapasztalatokkal bővülve az anyagi lehetőségek bekövetkezését várja. Kiadást értek: „A m. kir. Földtani Intézet 1917- évi balkáni mun- kálatainak tudományos eredményei" , mint a háborús külföldi munka- alkalom utolsó gyümölcsei; Rozlozsnik P., Schreter Z. és T Roth K.-tól „Az esztergomvidéki szénterület bányaföldtani viszonyai “ egy külön térképmelléklettel ; Treitz P. „Magyarázó az átnézetes orszá- gos klimazonális talajtérképhez" , mely térkép a Földtani Közlöny 1918-ik évi folyamában szerzőnek „Magyarország morfológiai egysége ‘‘ c. cikkének mellékleteként ismeretes. A Földtani Intézet sorozatos kiadványai közül az Évkönyv- nek utolsó két kötete összesen négy füzettel gyarapodott, amelyek a következők : Horusitzky H. : „ Tata és Tóváros hévforrásai “ egy táblával; Schrétek Z.: „Az egri langyosvízií források “ négy táblával ; Rozlozsnik P.: „ Nummulina-tanulmányok “ egy táblával, végül Pálfy M : „A rudabányai hegység geológiai viszonyai és vasér ctelepei" egy táblával és Sümeghy J.: „ Forrásmészkő-tanulmányok " című függelé- kével. Az idők jele, hogy az eddig felsorolt kiadványok majd mind- egyike csak úgy tudott megjelenni, hogy részben érdekelt magánosok és vállalatok nagylelkű anyagi támogatását élvezhették. Ezzel szem- ben a Geologica Hungarica című kiadvány idegennyelvű sorozatában megjelent G. Schlesinger: „Die Mastodonten dér Budapester Samm- lungen' című tanulmány 22 táblával, természetszerűleg kizárólag a Földtani Intézet költségeit terhelte. Hazánk mezőgazdasági érdekeinek szolgálatában a Földtani In- tézet újra felvette a néhány évvel ezelőtt, rajta kívül álló okokból elejtett fonalat és hozzálátott az egykori agrogeológiai munkásság felélesztéséhez. Ezt célozta az 1924. év tavaszán összehívott és köz- érdeklődéssel találkozó talajtani értekezlet, amely a legkívánatosabb talajvizsgálati irányok kijelölésére volt hivatott. Az ugyanezen év májusában Rómában tartott IV. nemzetközi talajtani kongresszuson pedig a Földtani Intézetet Treitz P. főb. főgeol. képviselte. 168 hírek a m. kir. földtani intézetből. A Földtani Intézet múzeumát, a kommunizmus alatt szenvedett széthányattatása után, mérhetlen fáradsággal végre olyan állapotba sikerült hozni, hogy 1924 nyárelején a közönség látogatásainak ismét megnyitható lett. Hogy mily közérdeklődésnek örvendett, azt az első hetek zsúfoltságán kívül az is bizonyítja, hogy gyors egymásutánban érkeztek az iskolák és testületek szakszerű vezetést kérő jelentkezései. A könyv- és térképtár helyiségeinek fűtetlensége miatt úgy- szólván csak a nyári hónapokban volt használható. Fejlesztése Halaváts Gy. ny. főb. főgeol. szaktudásának és buzgóságának köszön- hető, aki egyébként 1924 nov. havában érte el kizárólag a Földtani Intézetnél teljesített 50 éves szolgálatának ritkaszép évfordulóját. Sok fáradságának eredménye, hogy legalább a háborúban majdnem teljesen megszakadt kül- és belföldi csereforgalom révén a könyvtár szakirodalmi kincstára újabban örvendetesen gyarapodik annak dacára, hogy a még mindig magas könyvárak mellett vásárlásra úgyszólván gondolni sem lehet. De e téren is egyes nagylelkű jóakaróinak támo- gatását élvezte a Földtani Intézet, mint pl. o. Hédin Sven hírneves utazóét, aki ötkötetes „Southern Tibet“ című legújabb díszmunkáját ajándékozta a könyvtárnak. A szakszemélyzetben a legutóbbi évek során oly nagy változá- sok következtek be, hogy ezek részletes méltatása nem lehet jelen rövid sorok feladata. Legyen elég c~ak megemlékezni azon nagy veszte- ségről, melyet id Lóczy LAjosnak, a nagytekintélyű igazgatónak és világhírű tudósnak elhunyta okozott. Ugyancsak fájdalmas veszteséget jelent semsei Stm^ey ANDORnak, a földtani tudományok bőkezű párt- fogójának és a Földtani Intézet tiszteletbeli igazgatójának 1924 aug. havában bekövetkezett halála. Ugyanez évben érdemdús és több évtizedes szakadatlan munkás- ságban a Földtani Intézetnél végzett szolgálat után iglói Szontagh Tamás, a köztiszteletben álló aligazgató nyugalomba vonult, az igaz- gatói cím egyidejű elnyerésével. Az így elárvult igazgatói szék vég- leges betöltéséig Pálfy Móric főb. főgeológus viseli a vezetés gond- jait. Mint veszteségeit könyvelte el a Földtani Intézet Ballenegger Róbert, Jablonszky Jenő, Jekeliusz Erich, Kormos Tivadar, Lambrecht Kálmán, SzinyedMerse Zsigmond geológus tagjainak kiválását, továbbá Vogl Viktor és Horváth Béla geológusok el- halálozását. Ezek szerint a m. kir. Földtani Intézet szakszemélyzetének jelenlegi állománya a következő : Igazgatóhelyettes: dr. Pálfy Móric főb. főgeológus; igazgató- sági titkár: dr. v. Marzsó Lajos; főgeologusok: Treitz Péter főbt., Horusitzky Henrik főbt., Timkó Imre főbt., dr. Liffa Aurél főbt,, dr. Em^zt Kálmán fővegyész, dr. László Gábor, dr. KadiC Ottokár, Maros Imre, Rozlozsnik Pál; osztálygeológusok: dr. Schréter Zoltán, dr. t. Roth Károly, dr. Vendl Aladár, dr. Vigh Gyula, dr. Toborffy Géza, dr. Fekenczi István; térképész: Pitier Tivadar, Heidt Dániel; rajzoló: Dómok Teréz; praeparator: Haberl Viktor; irodakezelő: Bryzon Piroska. Beküldte: László Gábor dr. főgeológus-