CüKNc , > jNívt T , 1924 062 41 420 Digitized by the Internet Archive in 2016 https://archive.org/details/foldtanikozlony5819magy FÖLDTANI KÖZLÖNY. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA. EGYSZERSMIND A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTIK ZELLER TIBOR dr. és REICHERT RÓBERT dr. TÁRSULATI TITKÁROK. ÖTVENNYOLCAD! K (LVIII.) KÖTET. EGY TÉRKÉPPEL, NÉGY tAbI.ÁVAL, két FÉNYKÉP MŰMELLÉKLETTEr, ÉS HUSZONNYOLC SZÖVEGKÖZTI ÁBRÁVAL. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.) ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. ZUQLEICH AMTLICHES ORGAN DÉR KÖNIGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN ANSTALT. REDIGIERT VON T. ZELLER und R. REICHERT, SEKRETÁRE DÉR GESELLSCHAFT. ACHTUNDFÜNFZIGSTER (LVIII.) BÁND. MIT EINER KARTE, VIER TAFELN, ZWEI PHOTOGR. KUNSTBEILAGEN UNO ACHTUNDZWANZIG TEXTFIGUREN. BUDAPEST, 192Q^c>2.Í A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. EIGENTUM DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. ^4iinc il'b , (U Nyomatott a váci kir. orsz. fegyintézet könyvnyomdájában TARTALOMJEGYZÉK. Gyászjelentés. Lap TELEODi Roth Lajos tiszt. tag halála 5 Emlékbeszédek. László Gábor dr. : Megemlékezés Darányi Ignácról 24 Mauritz Béla dr : Megemlékezés G r o t h Pál tiszt, tagról 29 Mauritz Béla dr. : Megemlékezés Tschermak Gusztáv tiszt, tagról . 27 Pálfy Móric dr. : Bodrogi Koch Antal tiszt, tag emlékezete .... 7 TELEODI Roth Károly dr.: Schafarzik Ferenc tiszt, tag emlékezete 15 Értekezések. Boosch László: A csákvári Báracháza Hipparionjai 115 Hojnos Rezső dr.: Adatok az északkeleti Kárpátok szirtvonulatának mikro- palaeontologiájához 55 Horusitzky Henrik: A Béke-tér környékének hidrogeológiai viszonyai 122 VITÉZ Lengyel Endre dr.: Adatok a zonás plagioklászok ismeretéhez II 46 Liffa Aurél dr. és Tokody László d .: Adatok a délausztráliai alakamit kristálytani ismeretéhez . 39 Löw Márton dr. és Tokody László dr.: Adatok Nagybánya és Borpatak ásványainak ismeretéhez . 87 Maier István dr.: Az Ursus Böckhi SCHL. helyzete a medvék törzsfájában . 58 Pálfy Móric dr.: Krétakorú-e a Gyalui-havasok kristályos-paláinak meta- morfózisa? 35 Pálfy Móric dr.: A gellérthegyi mélyfúrás tanulságai 77 Strausz László dr.: A bujáki lajtameszek 65 SzÁDEczKY K. Gyula dr.: Eltakart hegyek az Erdélyi-medence északnyugoti részében 30 Szentpétery Zsiomond dr. és Emszt Kálmán dr. : Petrochémiai adatok Szarvaskő vidékéről 109 Vendl Mária dr.: Kakitok Szentgálról és Márkházáról 70 ZsivNY Viktor dr.: A Fedoroff-féle módszer különös tekintettel a földpátok meghatározására 93 Rövid közlemények. Hoffer András dr.: Néhány szó a Tokaji-hegység eruptivumainak településéhez 127 Kubacska András dr.: Őslénytani megfigyelések hazánkból a XVllI. század elejéről 130 VioH Gyula dr.: Újabb ásványelőfordulások a Gerecse-hegységben 133 Ismertetések 135 Társulati ügyek. I. Közgyűlés 140 II. Szakűlések 144 III. Vá'asztmányi ülések 145 Bibliographia Geologica Hungarica annorum 1927—1928 245 A Magyarhoni Földtani Társulat tagjainak név- és lakásjegyzéke 257 1* INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS Traueranzeige. Seite Ludvig Roth von telegd Ehrenmitglied 147 Gedenkreden. G. V. László: Erinnerung an Ignác v. Darányi 160 B. Mauritz: GustavTschermak 161 B. Mauritz: PaulGroth 162 M. V. Pálfy; Erinnerung anAnton v. Koch 149 K. Roth v. telegd: Erinnerung anFranz Schafarzik 152 Abhandlungen. L. Bogsch: Die Hipparionen dér Báraczháza-Höhlung bei Csákvár (Kom. Fejér) 223 R. Hojnos: Beitrage zűr Mikropalaeontologie des Klippenzuges dér Nord- west-Karpaten , . 182 H. Horusitzky: Die hydrogeologischen Verhaltnisse dér Umgebung des Béke- Platzes (im VI. Bezirk von Budapest.) 230 A. Lengyel: Studie über den Zonenbau dér Plagioklase II 171 A, Liffa u. L. Tokody: Beitrage zűr kristallographischen Kenntnis des Atakamits aus Südaustralien 170 M. Löw u. L. Tokody: Beitrage zűr Kenntnis dér Mineralien von Nagybánya und Borpatak 212 St. Maier V. Mayerfels: Die stammesgeschichtliche Stellung vöm Ursus böckhi SCHL. 197 M. v. Pálfy: Ist die Metamorphose dér kristallinen Schiefer dér Gyalui- havasok kretazeisch? 167 M. v. Pálfy: Die Lehren dér Tiefbohrung beim Gellérthegy 206 L. Strausz: Über die Leithakalke von Buják (im Komitate Nógrád) . . 201 J. V. Szádeczky-Kardoss: V'erdeckte Gebirge im NW-Teile des Siebenbürgischen Beckens 164 S. V. Szentpétery u. K. Emszt: Petrochemische Daten aus dér Gegend von Szarvaskő . . . 216 Marié Vendl: Über Kalzite von Szentgál und Márkháza 205 V. Zsivny: Die Fedoroff-sche Methode mit besonderer Rücksicht auf die Feldspatbestimmung 215 Kurze Mitteilungen. A. Hoffer: Einige Bemerkungen über die Lagerungsverháltnisse dér Erup- tivgesteine im Tokajer-Gebirge 232 A. Kubacska: Palaeontologische Beobachtungen aus Ungarn zu Begine des XVIII. Jahrhunderts 235 J. Vigh: Neue Mineralvorkommen im Gerecse-Gebirge 239 Besprechung 240 Gesellschaftsangelegenheiten . I. Aus dér Generalversammlung 241 II. Aus den Fachsitzungen 243 III. Aus den Ausschuss-Sitningen 244 Bibliographia Geologica Huiigarica aniiorum 1927-1928 245 Verzeichnis dér Mitglieder dér Ungarischen Gesellschaft am Anfang 1929 257 FÖLDTANI KÖZLÖNY LVIII. kötet. " 1928. MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT VÁLASZTMÁNYA mély fájdalommal jelenti, hogy TELEOD] RÖTH LAJOS M. KIR. BÁNYAÜQYI FŐTANÁCSOS, NY. FÖQEOLOOUS, A III. OSZT. VASKORONA -REND LOVAGJA, TÁRSULATUNKNAK 1870 ÓTA RENDES, 1912 ÓTA TISZTELETI TAGJA ÉS VOLT ELNÖKE életének 87. évében, 1928. évi április hó 16-án az Úrban elhimyt. EMLÉKE ÉLNI FOG KÖZÖTTÜNK! BÉKE LENGJEN PORAI FÖLÖTT! 3 -~-~-aF= .8sor !■'' y. jSÍ MIM' HL- I •A t ^ -ji( AYHMTS^AJAv TA,JU8^/#1ifATC/JÖH iMQHJrAYné/^ ■ \ • « ' * • i*/| ■, ‘■-..iv' ^ .-«»■ ^ ~ % «í «' |5/' •í^ I It3f09J3l! í ■>.J6 ni - t.M, \ *'^n:'vj' H'- K: ^y-:í: «í- ♦>» liivití^ií^íöxöH oo=! ivaá aKáüMá"^^ , ' • I .“^ t;. hf> i.V-^^1 ^ . Ó«r Oírfiíil *. Tí .r V40 S74iiíj|4lí]BvUWirVjir'ii . ^ M^C\T *^0 , («áp,act^ ' Aídf K .. ittÖJÖ^*íAííc> ' '•■*^ ■ *■**■’ 'iá ' ^ b. ,5 L I *m m ' Á - I EMLÉKBESZÉDEK. DR. BODROGI KOCH ANTAL EMLÉKEZETE. 1843—1927. Irta: PÁLFY MÓRIC dr.* — Egy fénykép műmelléklettel. — Az 1927. évben fájdalmas veszteséget okozott a magyar geológusok kará- nak a kérlelhetetlen halál, mert három kiváló tudósunkat ragadta magával. A Földtani Társulat e közgyűlésének jutott az a szomorú feladat, hogy kiváló érdemeiket megörökítve, emléküknek áldozzon. Koch Antal, Schafarzik Ferenc és Toborffy Zoltán volt e három tudós, Társulatunknak büszke- ségei. A sort közülük Koch Antal nyitotta meg, akit — néhány nap múlva lesz egy éve — utolsó útjára kísértünk. Nekem jutott az a szomorú kötelesség, hogy a Társulatban megemlékezzem érdemeiről, megemlékezzem a jó tanárról, akihez engem is a hála soha el nem halványuló érzése fűz. Talán legidősebb vagyok azok között, kik a mestert tudományos pályáján követni igyekeztek s aki még most is, már erősen deres fejjel, a legnagyobb hálával emlékezem vissza arra a jóindulatú, szeretettel teljes támogatásra, amivel kezdő lépéseimet istápolta, majd pedig célhoz jutni segített. Azonban nemcsak magam voltam a kiválasztott, akit különösen kegyeibe fogadott; áldott jó szíve mindig készen volt a segítségre, akiben némi tehetséget, szorgalmat és szakja iránt való érdeklődést fedezett fel. Bizonyára visszaemlékezett ilyenkor saját fiatalságára is s jól tudta, milyen jól esik a fiatalságnak nyújtott támogatás. Mert Koch Antal ifjúsága sem volt gondoktól mentes. Szegény, de munkás és igen szorgalmas iparos (harisnyakötő) szülőktől született 1843. január 7-én Zom- borban. Nagyatyja, aki lakatos volt, a 19-ik század elején a Majna melletti Frankfurttal szemben levő Sachsenhausenből költözött be Magyarországra s így — mint maga is mondja — ereiben frank vér is folyt. Az elemi iskoláit Zomborban, középiskoláit Kalocsán, majd Baján végezte; ez utóbbi helyen tett érettségit 1861-ben. A természettudományok iránt való szeretető korán fel- ébredt benne s így már Kalocsán kisdiák korában, szabad idejében barátival bebarangolta a város határát, növényeket, bogarakat és csigákat gyűjtve; ásvá- nyokat pedig a Duna kavicsai között keresett. Már gyermekkorában feltűnt éles felfogása és nagy szorgalma, ami azon- ban — felsőbb osztályos korában — többször ellanyhult a szerint, hogy minő társaságba jutott. * Felolvasta a Mhoni Földtani Társulat 1928 február hó 1-én tartott közgyűlésén. 8 PALFY MÓRIC DR. Az érettségi vizsga után nagy gondot és fejtörést okozott úgy magának, mint szüleinek a pályaválasztás. Sok gyermekkel megáldott szülei sokat nem áldozhattak neveltetésére s azért mindenképen a papi pályára szerették volna adni. Neki azonban semmi kedve sem volt ehhez. Mégis szülei akaratának engedve kispapnak jelentkezett Esztergomban, Veszprémben és Kalocsán, de sehol sem vették fel, mert észrevették idegenkedését a papi pályától. Legin- kább a tanári pálya vonzotta, de még azt sem tudta, hogy minő képesítés kell ahhoz. Végre szülei abban állapodtak meg, hogy a pécsi tanítóképző inté- zetbe adják, azt remélve, hogy az azzal járó anyagi megterhelést el fogják bírni. 1861. októberének első felében érkezett Pécsre. Minthogy azonban az előadások csak novemberben kezdődtek, a szép októberi napokat arra hasz- nálta fel, hogy a város környékén bebarangolja a Mecsek-hegység elérhető részeit. Bár ekkor még a geológiából igen csekély ismeretekkel rendelkezett, nagy érdeklődéssel figyelte meg az ásványokat, kőzeteket s különösen a kövületeket, amikből csinos kis gyűjteményt állított össze. A novemberben megkezdődött előadások szomorú csalódást okoztak neki, mert az előadások nívóját nagyon alacsonynak találta, ami természetes is volt, hiszen azok nem gimnáziumot végzett és érettségit tett fiatalemberek részére voltak szánva. Elhatározta tehát, hogy ott nem marad és a szülei tudta nélkül vagyonos budapesti' rokonaihoz fordult támogatásért, akik azután kilátásba helyezték, hogy egyetemi tanulmá- nyainak elvégzése alatt segítségére lesznek. így került a tél folyamán Buda- pesten a Porszász családhoz. Az egyetemre beiratkozva előbb a mathematikát, fizikát és vegytant választotta főtárgyul, de a következő félévben már a ter- mészetrajzi tárgyak vonzották inkább. Különösen Than Károly, Margó Tivadar és Szabó József előadásai iránt érdeklődött. Szabó József hamar felismerte tehetségét és szorgalmát, pártfogásába vette s minden módot megadott, hogy az előadásokon kívül is az ásványtannal és geológiával foglalkozhassék. Az 1863.64. tanévben pl. megbízta a magyarországi bazaltok tömöttsé- gének meghatározásával s ezt a dolgozatát be is mutatta a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Marosvásárhelyen tartott X. nagygyűlésén s az a gyű- lés Évkönyveiben, mint Koch első szakdolgozata, 1865-ben meg is jelent. Még mint egyetemi hallgató 1864. nyarán nagybátyjánál Futtákon tar- tózkodva Beocsin környékét kezdette tanulmányozni s vizsgálatainak eredmé- nyei a Mhoni Földtani Társulat Munkálatainak III. kötetében 1867-ben meg is jelentek. Ez volt kezdő lépése az egész Fruska Gora-hegység tanulmányozá- sának, amihez évek múltán ismételten visszatért s amely vizsgálatoknak eredménye a M. Tud. Akadémia Math. és Term. tud. Közleményei XXVI. kötetében 1896-ban megjelent monográfiája lett. A tanári oklevél megszerzése után 1865. év őszén az eperjesi főgimná- ziumba került tanárnak, bár ez az állás igényeit nem elégítette ki, mert min- denképen a fővárosban szeretett volna álláshoz jutni, hol megkezdett tanul- mányait folytathatni remélte, de anyagi viszonyai kényszerítették, hogy minél előbb fizetéses álláshoz jusson. 1867, őszén fel is használta az első kínálkozó alkalmat, hogy eperjesi tartózkodását a budapestivel cserélje fel, amikor az V. DR. BODROGI KOCH ANTAL EMLÉKEZETE. 9 kér. állami főgimnáziumban helyettes tanári és a Műegyetemen Krisch és Wartha tanárok mellett aszisztensi állást kaphatott. Azonban Eperjesen sem töltötte tétlenül szabad idejét. Tanitványai társaságában gyakran kirándult a város környékére s az ezen kirándulásain szerzett geológiai tapasztalatait a Mh. Földtani Társulat Munkálatainak 1868-ban megjelent IV. kötetében le is írta. Budapesten nem soká maradt meg műegyetemi aszisztensi állásában, mert közben Szabó József tanszéke mellett is szerveztek aszisztensi állást, amire Szabó öt hivta meg, amit 1868. februárjában el is foglalt. Ebben az évben létesült a Földtani Osztály, melyből a következő évben azután az önálló M. Kir. Földtani Intézet fejlődött ki. A Földtani Osztály első évi geológiai felvételében Koch is részt kapott, megbizatván a vörösvári úttól északra levő terület geológiai felvételeivel. Ezt a munkát késő őszig folytathatta, mert a főgimnáziumban Kóch mellőzésével Cherven Florist nevezték ki rendes tanárnak s így csakis aszisztensi állása maradt meg Szabó mellett. Ez év telén, 25 éves korában meg is nősült, elvéve unokanövérét, Reisz BETTY-t, akivel azonban csak 3 évig élhetett megelégedett, boldog házasságban, mert neje, követve másodszülött fiát, 1871-ben már elhunyt. 1869. tavaszán Szabó József ajánlatára a M. Kir. Földtani Intézethez ideiglenes geológussá nevezték ki s így ez év nyarán résztvett az Intézet rész- letes felvételeiben a Vértes- és Bakony-hegységben. Nagyon rövid ideig maradt azonban a Földtani Intézet kötelékében, mert ősszel a Közoktatásügyi Minisz- ter külföldi tanulmányútra küldötte. így az első félévet Bécsben töltötte, ahol Tschermak, Reuss, Schrauf és Suess előadásait hallgatta, mig a másodikra Bonnba ment, ahol Noeggerath, Just. Andrae, Schlüter és Gerhard VÖM Rath tanítványa volt. Bonnból gyakran tett kirándulást G. vom Rath társaságban a Siebengebirgébe és a Laachi tó környékére, majd pedig Staub Móric és Hidegh Kálmán tanár társaságában Hollandiába és Belgiumba, felkeresve a geologiailag nevezetesebb helyeket és egyetemi városokat. Budapestre visszatérve 1870. végén a budavári főgimnáziumhoz rendes tanárnak nevezték ki s igy most már megélhetése biztosítva volt s gondoktól mentesen minden szabad idejét a geológiai kutatásnak szentelhette. Az 1872. év fordulópontot jelentett Koch Antal életében. Ebben az évben állították ugyanis fel a kolozsvári Ferenc József tudományegyetemet, melynek ásvány-, föld- és őslénytani tanszékére az akkor már jó hírnévnek örvendő KocH-ot nevezték ki. Mielőtt ősszel elfoglalta volna tanszékét, nagyobb utazást tervezett Német-, Angol- és Franciaországba. Londonig szerencsésen el is jutott, de ott tífuszba esett s kénytelen volt betegen, útközben hosszabb pihenőket tartva, visszatérni. Kolozsvári tanszékének elfoglalása után nagy szorgalommal látott hozzá intézetének felszereléséhez. A tanításhoz szükséges múzeális anyag rendelke- zésére is állott, mert az Erdélyi Múzeum Egylet, melynek akkor már elég gazdag ásvány-, kőzet és őslénytani gyűjteménye volt, gyűjteményét az egye- temnek adta át kezelés végett, de egyéb felszerelését a csekély dotációból csak évek során át lehetett tűrhetöleg is beszerezni. Az első években minden 10 PÁLFY MÓRIC DR. idejét lefoglalta az egyetem, legfennebb az utolsó években a Visegrádi- hegységben és a Fruska Gorában végzett vizsgálatainak eredményét közöl- hette le. A rövid ideig tartó családi boldogság után a kolozsvári magányos életbe már nem tudta bele találni magát s 1874-ben újra családot alapított, nőül véve Molnár Gizellát, akivel azután 46 éven keresztül a legideálisabb, szeretettel telített házaséletet élt. 1874 — 1875 táján kezdette el azután azt a nagy munkát az erdélyi részekben, amit mintegy 20 éven át folytatva, megírhatta végre az Erdélyi medence harmadkori képződményeinek monográfiáját, közbe-közbe azonban vagy a Visegrádi-hegységben, vagy pedig a Fruska Gorában megkezdett vizs- gálatait is be kellett fejezni. E két utóbbi munkája közül a Dunai trachyt-cso- port Jobbparti részének leírása c. nagy munkája a M. Tud. Akadémia kiadvá- nyában már 1877-ben meg is jelent, míg a Fruska Gora geológiája csak 1896-ban látott napvilágot. Az erdélyi határhegységek mindenikét keresztül-kasul utazgatta, hogy azok felépítését megismerje s az ezen utazásain észleltekről részint az Erdélyi Múzeumban, illetve annak Évkönyvében vagy ennek utódjában az Orvos-ter- mészettudományi Értesítőben, részint a Földtani Közlönyben hűségesen be is számolt. Kitűzött célja azonban az Erdélyi medence részletes átvizsgálása és feldolgozása volt. Ezt a munkáját részint az Erdélyi Múzeum és a M. Tud. Akadémia segélyezésével, részint pedig a M. Kir. Földtani Intézet megbízásá- ból végezte. Az Erdélyi Múzeum és az Akadémia megbízásából és segélye- zésével a Medencének neogén képződményekből felépített DK-i nagyobb részét járta be s ez utazásairól évenkint az Erdélyi Múzeum folyóiratában számolt be, mig a Földtani Intézet megbízatása 1882 — 1887 években a Medencének főleg óharmadkori képződményekből felépített északnyugati, kisebb részének, részletes geológiai felvételeire szólott. Ez utóbbi megbízatása révén geologiai- lag felvette a Torda, Kolozsvár, Bánffyhunyad és Alparét helységekkel jelzett 1 : 75.000 katonai térképlapokat. Minden év felvételeiről beszámolt a M. Kir. Földtani Intézet évi jelentéseiben és a kiadott térképlapokhoz magyarázó szöve- get írt. Hasonlóképen részint felvette, részint reambulálta a Nagybánya jelű 1 : 75.000-es térképlap tercier üledékekből felépített délnyugati részét és magya- rázó szöveget írt az egész térképlaphoz. Mindazt amit az erdélyi medencében végzett vizsgálatairól az évek folya- mán kisebb közleményekben közzéadott, a medence képződményeiről írott 2 kötetes munkájában azután részletesen feldolgozta. Ebben a két, összesen több mint 500 oldalra terjedő kötetben részletesen ismerteti az óharmadkori és neo- gén képződményeknek különböző szintjeit, azoknak facies kifejlődését, elterje- dését és szerves zárványait. Munkájának első része azokon a részletes geoló- giai felvételeken alapszik, amiket 1882 — 1887. években a M. Kir. Földtani Intézet megbízásából végzett, míg a munka második részének alapjául nagy- részben már csak a medencén keresztül-kasul végzett utazásai szolgáltak, de leírásában kimerítően felhasználja az előző vizsgálók adatait is. DR. BODROGI KOCH ANTAL EMLÉKEZETE. 11 Ez utóbbi munkájában a fiatal tercier képződményeken kívül részletesen tárgyalja a harmadkori erupciós képződményeket is és összefoglalja mindazt, amit addig az ideig úgy a saját, mint mások vizsgálatai kimutattak; saját felvételei alapján pedig részletesen ismerteti az oltmenti bazaltvidéket is. Monográfiája második részének kidolgozásával már budapesti tanársága idején készült el. 1893-ban meghalt Hantken Miksa, a budapesti, egyetemen az őslénytan tanára, akit a következő évben Szabó József, az ásványtan, kőzettan és geo- lógia tanára is követett. Haláluk után a tantárgyakat újra csoportosították s az ásvány és kőzettanra Krenner SÁNDOR-t, a geológiára és őslénytanra Koch ANTAL-t nevezték ki tanárnak. 1895 őszén foglalta el Budapesten új állását. Itt ismét intézetének újjászervezése foglalta le hosszú időre idejét. Hantken után csak rendezetlen őslénytani gyűjtemény maradt hátra, amit zoológiái rend- szerben állított fel. Sztratigrafiai gyűjtemény céljaira a SzABó-féle gyűjtemény- ből és a M. Kir. Földtani Intézettől kapott 700 drb. kőzetet. Ezeket a gyűjte- ményeket azután a kisebb-nagyobb kirándulásain gyűjtött anyaggal egészítette ki. Különösen sok becses anyagot szerzett részint saját gyűjtése, részint vétel útján 1900-ban Németországba való kiküldetése alkalmával. Intézetének újjászervezésé- vel 1905-re készült el, amint arról Társulatunk egyik akkori ülésén be is számolt. Budapesti működése alatt a fősúlyt tanári működésére fordította; újabb nagy, önálló vizsgálatra már nem vállalkozott, azonban a gyakran tett, de legfennebb csak 1 — 2 hetes kirándulásain észleltekről még hűségesen beszá- molt vagy a Földtani Közlönyben, vagy az Akadémia kiadványaiban. Ezek mellett feldolgozta összes régi gyűjtéseit is, úgyhogy amikor 1913-ban 70. élet- évét betöltve, 41 évi egyetemi tanári működés után, nyugalomba vonult, semmi feldolgozatlan anyagot nem hagyott hátra. Koch ANTAL-nak már említett három fő munkáján, a Dunamenti trachytcso- porton, a Fruska Gora s az Erdélyi medence monográfiáján kívül több va\n\.220-ra rúgnak az ásványtan, kőzettan, földtan és őslénytan körébe vágó közleményei. Ásványtani és kőzettani kérdésekkel azonban csakis kolozsvári tanársága idején foglalkozott 39 ásványtani munkája közül különösen az Aranyi-hegy ásványaira vonatkozók igen becsesek, amika M. Tud. Akadémia Közleményeiben és a TscHERMAK-féle Min. u. Petrographische Mitteilungen-ben jelentek meg. E közleményeiben az Aranyi-hegyről két új ásványfajt írt le: a pseudobrookitot és a szabóitot. Amig a pseudobrookit önálló jó ásványfajnak bizonyult, amit azután a külföldről is több helyen kimutattak, a szabódról Krenner kimutatta, hogy az elváltozott hipersztén. Ásványtani közleményei közül ki kell emelni még az Orvos-term. tud. Értesítő 1884 — 1885-i évfolyamaiban megjelent Erdély ásványainak kritikai átnézete című munkáját, amelyben saját észlelései és az Erdélyi Múzeum gyűjteménye alapján szigorú revízió alá vette az irodalmi adatokat, reámutatott a kétségtelenül tévesekre, megjelölte a kétségeseket és az ásványok jegyzékét az újabban kimutatott előfordulásokkal pótolta. 37 kőzettani munkája közül kiemelhetők a Hegyes-Drócsa-hegység, a Dit- rói szienittömzs eruptivumain, Erdély palás amfibolkőzetein, a Cibles, Oláh- láposbánya, Rodna és a Hargita-hegység andezitjein végzett vizsgálatai, az 12 PALFY MÓRIC DR. 1882. február 3-i meteorliullásról és annak kőzetéről szóló közleményei. Koch volt az első Magyarországon, aki már 1870-ben, azután 1872-ben és 1876-ban a Magy. Tud. Akadémia Értekezéseiben leírta a vékony kőzetcsiszolatok készí- tési módját, a mikroszkóp alkalmazását azok megvizsgálására és az egyes gyako- ribb közetalkotó ásványoknak mikroszkóp alatt észlelhető optikai viselkedését és egyéb fizikai sajátságait. 115 geológiai természetű munkájának egy része fennebb említett három nagy monográfiájába be van olvasztva, de a többi része is oly számos, hogy részletesen azokat sem lehet ez alkalommal méltatni s épen csak egypár fon- tosabbat emelhetünk ki. 1870-ben és 1871-ben a bakonyhegységi felvételeiről számol be, majd az Alduna és Herkulesfürdö, a Büdöshegytömzs, a Vlegyásza és Gyalui-hegység geológiai alkotásáról közölt becses adatokat. Részletesen foglalkozott a Brassói-hegység földtani szerkezetével és talajvíz viszonyaival, a Rudabánya-Szt. Andrási-hegyvonulat geológiájával. Összegyűjtötte és leírta az 1880. évi középerdélyi földrengés adatait, amit követett az 1886. évi föld- rengéseké is. Több közleményben foglalkozik a Budai-hegységgel is és közli a péterváradi és adácsi ártézi-kutak fúrásának szelvényét. 44 szorosan vett palaeontologiai munkája jelent meg, amikben összesen 38 új faj kövületet és 2 új genust írt le. Ebbe a tárgykörbe tartozó fontosabb munkái közül felemlíthetők az erdélyi óharmadkori és a fiatal tercier echini- dákkal, a hidegszamosi barlangból előkerült új havasi kecskével, az Ibex Car- pathorummal, a Gryphea Eszterházyi elterjedésével és geológiai jelentőségével, a tarnóci és felsöesztergályi cápafogakkal, a beocsini cement-márga halaival foglalkozó közleményei. Prochyracodon orientalis néven az erdélyi középeocén- ból írt le egy új ősemlős fajt stb. A nyugdíjba vonulását követő első éveket arra használta fel, hogy össze- állítsa Magyarország köviilt gerinces maradványainak rendszeres jegyzékét. Ezt a munkát 1916-ig készen lezárva kéziratban hagyta hátra. Különösen kolozsvári tanársága alatt több népszerű előadást tartott és cikket írt a nagyközönséget érdeklő geológiai kérdésekről és gyakran felkereste a Természettudományi Közlönyt is a geológia újabb haladását tárgyaló ismer- tető cikkeivel. Középiskolai tankönyvet is írt: Az ásvány-, kőzet- és földtan vezérfonala a középtanodák számára, ami 7 kiadást ért meg. 1889-ben pedig hallgatói számára kiadta Vezérfonal az ásványtan egyetemi előadásaihoz c. könyvét. Amily rendszeres, harmónikus életet élt Koch a magánéletben, annyira rendszeres, célkitüzéses volt tudományos munkája is. Tudományos téren három nagy célt tűzött ki maga elé: a Visegrádi-hegység, a Fruska Gora és az Erdé- lyi medence monográfiáinak megírását. Évtizedeken dolgozott e három mun- kán, amikkel szerencsésen meg is ajándékozhatta a magyar tudományosságot. Többi munkái, amik nem voltak e három témával kapcsolatosak, egy-egy alkalmi vizsgálatnak köszönik létezésüket, de e három monográfián kívül nagy kereteket felölelő kérdésbe többé már nem fogott bele, de nem is hagyott maga után többé-kevésbbé már kétes értékű feldolgozatlan anyagot. Ez pedig DR. BODROGI KOCH ANTAL EMLÉKEZETE. 13 a geológusoknál a legnagyobb ritkaság. Hogy saját gyűjtéséből származó fel nem dolgozott anyagot nem hagyott hátra maga után, azt szorgalmának és törhe- tetlen munkakedvének tulajdoníthatjuk, azonkívül annak, hogy az Isten tekintélyes életkorral és kifogástalan egészséggel áldotta meg. Mire már 70 éves korán túl munkakedvét csökkenni érezte, elfogyott feldolgozásra váró anyaga is. Koch Antal tudományos érdemeit úgy a hivatalos, mint a tudományos körök ismételten elismerték. 1913-ban történt nyugalomba vonulása után a Király a tudomány és a felsőoktatás terén szerzett kiváló érdemeinek elismeréséül neki és törvényes utódainak bodrogi előnévvel a magyai nemességet adományozta. A M. Tud. Akadémia már 1875-ben levelező, 1894-ben rendes tagjának választotta. A Mhoni Földtani Társulat, melynek 1866 óta tagja, 1871-ben másodtitkárának, Budapestre jövetele után választmányi tagjának, majd alel- nökének, az 1904 — 1909-es kettős ciklusra elnökének, 1915-ben tiszteleti tagjának választotta meg. Hosszú időn át választmányi tagja volt a Kir. M. Természet- tudományi Társulatnak, levelező tagja a nagyszebeni Természettudományi Társu- latnak és a bécsi Földtani Intézetnek, kültagja a londoni Földtani Társulatnak, igazgatósági tagja az Erdélyi Múzeum Egyletnek és ásványtárának tiszt, igazgatója. Szaktársai azzal is kimutatták iránta érzett elismerésüket és tiszteletüket, hogy nevét 32 új kövületfajjal örökítették meg. Mesterüket követő tanítványai 1912-ben, 40 éves egyetemi tanári évfor- dulója alkalmából, Koch-emlékalbumot adtak ki; annak jövedelméből a buda- pesti bölcsészeti karon nevét viselő pályadíj-alapítványt létesítettek. Ezeket a kitüntetéseket és elismeréseket nagyon is megérdemelte Koch, úgyis mint tudós és tanár, úgyis mint melegszívű ember. Mint tudós a szigorúan helyes észlelésre és a látottaknak kimerítő, pontos leírására fektette a fösúlyt, ellenben tartózkodott a spekulatív kombinációktól, a nagy vonásokban való megrajzolástól, a merész általánosításoktól. Igazi geológus volt I és a geológiának minden ágazatában szeretettel dolgozott, bár mégis inkább a földtanhoz és őslénytanhoz érzett magában nagyobb kedvet és hivatottságot. Nem tudjuk egykönnyen eldönteni, hogy melyik munkáját, a tudósét, vagy a tanárét értékeljük nagyobbra? Az kétségtelen, hogy hátrahagyott mun- káiban mindenkorra el nem enyésző emléket állított magának, míg a jó tanár érdemei tanítványainak halála után el fognak halványodni. Mégis, ha az ö működése idejében akarnánk érdemeiről dönteni, szinte hajlandók lennénk a tanárnak nyújtani a pálmát. Pedig nem volt megáldva kiváló előadó képes- séggel. Hangja halk, előadása lassú, monoton volt, de azért mindig kicsillant belőle az előadott tárgy szeretető és szaktudománya iránt való lelkesedése. Tanítványai szeretetét lekötelező nyájas modorával, velük szemben tanúsított atyai jóindulatával, mindenkoron való istápolásával szerezte meg és nyerte meg a geológia művelésére. Tanítási módszere is hozzájárult ahhoz, hogy tanítvá- nyai minél alaposabban elsajátíthassák azt az alapot, amivel azután nekikezd- hetnek az önálló tudományos vizsgálatoknak. Tudta azt, hogy hallgatói a középiskolából vajmi kevés előismeretet hoztak magukkal, azért mindenekelőtt a legelemibb ismeretekbe vezette be őket s csak azok ismerete után tért át a 14 PÁLFY MÓRIC DR. magasabb dolgokra s így lassan-lassan fokozatosan vezette őket el az önálló vizsgálatokig. Nagyban elősegítették céljait a hallgatóival rendezett tanulmányi kirán- dulások, amiken feszélytelen, kedélyes társalgás mellett vezette be őket a komoly megfigyelésekbe. Hallgatóival szemben tanúsított jóságos modorának lehet tulajdonítani, hogy budapesti tanszékének elfoglalása után hallgatóinak száma 20-ról fokozatosan emelkedni kezdett s 1907-ben érte el a maximális 148-at. A mai geológus nemzedék túlnyomó része még neki tartozik hálával, s kegyeletes emlékkel is gondol vissza rá. Amilyen jóságos, megnyerő modorú volt katedráján hallgatóival szemben, úgy viselkedett az életben mindenkor embertársaival szemben is s akik ismer- tük őt, alig tudnók elhinni, hogy valakivel szemben ellenséges indulattal viseltetett volna, de azt sem, hogy ő ellenséget is szerzett volna magának. Mindazt a szeretetet és jóságot, amit hallgatóival szemben és a társa- dalmi életben tanúsított, hatványozott mértékben terjesztette ki rajongásig szeretett családjára. Az igazi boldogságát nemeslelkületü felesége és családja körében érezte. Hátrahagyott önéletrajzában megható módon emlékezik vissza Kolozsváron városi házában és házsongárdi nyaralójában töltött éveire, amik- ben az első feleségétől életben maradt fián kívül 4 fiú- és 4 leánygyermeké- nek leste gügyögését s figyelte első lépéseit. Boldogságát csak az 1881-ik év zavarta meg, amikor karácsony hetében egymásután három kis gyermekét ragadta el a kérlelhetetlen difterítisz járvány. Budapesten azután 5 felnőtt gyermekének, 3 fiának és 2 leányának szárnyrabocsátásában, majd unokáiban folytatódott családi boldogsága. Fia közül Béla Moson megye főorvosa, Nándor középiskolai tanár lett; Rudolf pedig az orsz. betegsegélyző alkalmazottja. Leányai közül Jankát Dr. WiNTERNiTZ Arnold orvostanár. Pepit pedig Dr. Kövessi Ferenc érd. főiskolai tanár vette feleségül. 1920-ban érte azután az újabb csapás, amikor hűséges, jó felesége 46 évi ideális házasság után meghalt. Ettől az időtől kezdve már magábavonult életet élt, csak Budapesten élő Janka leányát s unokáit kereste fel gyakorta s bennük találta örömét és boldogságát. Az elmondottakban megkíséreltem röviden, a rendelkezésemre álló idő- höz képest vázolni Koch Antal életét és működését, felsorakoztatni érdemeit úgy a tudósnak és tanárnak, mint az embernek. Érzem, hogy ajkam gyönge kifejezni azt a tiszteletet, amit emléke iránt érezek, nem tudom kellő szavak- kal elmondani azt az örökkön tartó hálámat, amit szívem szeretett Mesterem iránt érez, de bizonyára nemcsak én érzem ezt, hanem minden tanítványa, akiket bevezetett a föld történelmének ismeretébe és a tudomány szeretetébe, akik érezhették atyai jóindulatát s akik szívesen vették jóakaratú dorgálását is. Teljes elismeréssel és méltánylással emlékezik vissza azonban reá az egész magyar tudományos társadalom s közötte a Mhoni Földtani Társulat is, amelynek 61 éven keresztül volt iigybúzgó, lelkes és kiválóan munkás, tudós tagja. Emlékét hálás kegyelettel őrizzük meg! SCHAFARZIK FERENC EMLÉKEZETE. Irta : telegdi ROTH KÁROLY dr.* — Egy fénykép műmelléklettel. — Az elmúlt nyárutóján, alig öt hónapja, mikor a legtöbben még nyári munka- területünkön, az ország különböző vidékein tartózkodtunk, ért bennünket az a váratlanul megdöbbentő hir, hogy Schafarzik Ferenc meghalt. Mikor Társulatunk nyári szünete előtt utoljára szétoszlottunk, egyikünk sem gondolt arra, hogy vele nem fogunk többé találkozhatni. Velünk együtt munkára készült ö is. Úgy- szólván napokkal halála előtt még a neki annyira kedves Krassó-Szörény hegyeit járta. Augusztus végén, a tervezett időnél hamarabb tért haza. Mintha megérezte volna a közelgő végzetet, hazajött és itthon, szerettei körében, szeptember hó 5-én, csendesen, szenvedés nélkül lehelte ki végtelenül nemes lelkét. Akik ma itt az ö emlékezetére összegyűltünk, mindannyiunknak lelkét szeretettel párosult szomorúság tölti el, mert egyformán fájlaljuk mind az ö elvesztését. Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy emlékét a Magyarhoni Földtani Társulat közgyűlése előtt méltassam és ha az ő tiszta, harmónikus életpályáján végigtekintek, egy életen, melyet egészen, fenntartás nélkül a tudománynak szentelt, hármas kép bontakozik ki előttem: a fáradhatatlan kutató tudósé, a hivatott tanítómesteré és a nem hivalkodó, nemes, jóságos emberé. Kutató munkásságának nagyobb része pályájának első felére, arra az időszakra esik, amelyben a földtan hazai művelőinek kisszámú gárdája aránylag rövid idő alatt páratlanul nagy eredményeket mutatott föl a magyar föld első részletesebb megismerésének munkájában. E munkának egyik legmegbízhatóbb oszlopa Schafarzik Ferenc volt, ritka szorgalmával, munkásságának sokoldalúságával, szigorú kritikájával és a tudomány fejlődését szakadatlanul nyomon követő önképzésével. Mikor hivatása később a főiskolai oktatás terére szólította, örömmel állította egész energiáját, minden munkabírását ez új feladat szolgálatába. És ha azelőtt is mindenkor készséges munkatársa volt kollégáinak és buzdító, irá- nyító tanácsadója a nála fiatalabbaknak, tanári működése a szó legtökéletesebb értelmében vett iskolát teremtett az ő személye körül. Lelkes munkája egy jól felszerelt intézetet, gyűjteményt és könyvtárat hozott létre. Szorosabb környeze- téből a tudomány művelőinek egész sora került ki és iskolájából egy egész mérnök-generáció, amely a gyakorlati műszaki munkásságnál elengedhetetlenül szükséges földtani ismereteket tőle tanulta. Akiknek az a szerencse adatott, hogy az ö irányítása mellett kezdhették meg a tudomány művelését, munkatársai maradtak azután is, ha pedig oldala mellől elkerültek, akkor is atyai jóbarát- * Felolvasta a Mhoni Földtani Társulat 1928. febr. l.-i közgyűlésén. 16 TELEGDI ROTH KÁROLY DR. ként támogatta őket további pályájukon. Tanítványai, az a mérnöki kar, mely mindenfelé szerteszéledt az országban és a haza határain túl is, kedves emlék- ként őrzi a műegyetemi geológiai kirándulások élményeit és munkája közben sokszor emlékezik hálával tanítómesterére, akitől megismerni tanulta az anyagot amelyből és amelybe, amelyre épít. Szerette és tisztelte mindenki, akinek vele dolga volt. Alaptermészete a jóság, a nemes gondolkodás, amely csak a jót, az értékeset látja meg az emberekben, a szerénység, amely nem kíván jutalmat, de amely önbizalommal párosulva zokszó nélkül vezette öt át pályájának oly szakaszán is, ha méltánytalanságban volt része. ScHAFARZiK FERENC 1854. március hó 20-án született Debrecenben, közép- iskolai tanulmányait Nagyszebenben, az egyetemet a budapesti tudományegyetem bölcsészeti fakultásán végezte, hol már 1876-ban tanársegéd lett az ásvány- földtani tanszéken, Szabó József oldalán. Szabó József, kora tudományos életének egyik legkimagaslóbb egyénisége, nagy hatással volt Schafarzik Ferenc fejlődé- sére is, kinek munkássága kezdetben teljesen és később is leginkább a SzABó-féle petrográfiai-geologiai irányban mozgott. Szabó -József úttörő munkássága Schafarzik FERENCben találta legméltóbb folytatását. Első munkája, a sárszent- miklósi kvarctrachitok kőzettani leírása, még tanárjelölt korában, 1875-ben jelent meg. 1877-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett, 1878. nyarán pedig, mint a debreceni 39. sz. gyalogezred tartalékos hadnagya, résztvett a boszniai okku- pációban, hol a Dolnya-Tuzla és Doboj körül vívott ütközetekben tanúsított vitéz magatartásáért megkapta a hadidíszítményű tiszti érdemkeresztet. Lelkes tudomány- szeretetére jellemző, hogy még a hadjárat közben sem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, ha földtani irányú megfigyeléseket végezhetett. 1879-ben a Földtani Közlönyben megjelent, „d i a b á z D o b o j r ó 1“ című értekezésében közli a bosz- niai hadjárat alkalmával az északboszniai szerpentin-flis-von\x\dXhdin végzett megfigyeléseit és a doboji várhegyről — mint ö mondja — emlékül magával hozott eruptív kőzetdarab petrográfiai leírását. Harctéri szerepléséről, ama érdemeiről, amelyekért az akkor ritka, magas kitüntetést kapta, soha, még a legbizalmasabb környezetében sem beszélt. Jellemzők e tekintetben az említett értekezésének következő szűkszavú sorai: „augusztus 8-án ezredem is akcióba lépett s e naptól kezdve sűrűn következtek egymásután az ütközetek. Ilyen körülmények között geológiai tanulmányokat tenni nem lehetett". Ennyi és egy szóval sem több. Később az 1. számú budapesti honvéd gyalogezredhez helyezték át, hol mint tartalékos tiszt az 1. osztályú századosi rangig emelkedett. 1881-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett és 1882-ig maradt tanársegéd a tudományegyetemen, mikor is a M. Kir. Földtani Intézet tagjául hivatott meg. Tanársegédi évei alatt kiterjedt, sokoldalú munkásságot fejtett ki, miről különösen a Földtani Közlöny megfelelő évfolyamai tanúskodnak. Az akkori munkásságában már nagyrészben megtaláljuk azokat a témákat, amelyek azután később évek hosszú során át tovább foglalkoztatták. Így 1880-ban a galgavölgyi eruptív kőzeteken végzett vizsgálatairól számol be „a Cserhát DNy-i végé- nek eruptív kőzetei" címen, 1882-ben került először a kezébe a Déli- Kárpátokból származó kőzetanyag, a Lóczy Lajos által gyűjtött Pojana Ruszka-i SCHAFARZIK FERENC EMLÉKEZETE. 17 közetek petrográfiai vizsgálatának eredményeit közli és még ugyanezen évben bemutatja a Földtani Társulatban „Gömör és Nógrád bazaltvidéke" című munkáját, melyet a Természettudományi Társulat a Bugát-díjjal tüntetett ki. De még ugyanez évben bemutatja a lednici és pétervásári nefelin- fonolitról készült dolgozatát is és hozzáfog az egész Cserhát kőzeteinek vizsgálatához, mely munkára a Természettudományi Társulattól nyert meg- bízatást. E hosszabb munka külszíni bejárásait az 1881, 82, 83 és 85-ös évek- ben végezte el, maga a munka a M. Kir. Földtani Intézet évkönyvében 1889-ben jelent meg. Bámulatos az a bőség,amelyet munkásságának e néhány évefelmutat.Minden értekezésében exakt mikroszkópiái vizsgálatok alapján pontosan megállapítja az egyes kőzettípusok rendszertani helyzetét és igy lépten-nyomon korrigálja a megelőző irodalom helytelen adatait, de egyszersmind a kitörések korviszonyait és geológiai fellépési módját is részletesen jellemzi. Ugyanezekben az években közli SzoNTAGH TAMÁs-sa! együtt a nógrádmegyei Helemba község mellett felfedezett gazdag felső oligocén kövületlelöhely és a budai Várhegyen talált pizolittelep leírását is. És ezekre az évekre esik a földrengések megfigyelésére és tanulmányozására vonatkozó, hézagpótló munkásságának fő, kezdeményező időszaka is. Ritka buzgó- sággal és lelkesedéssel karolja fel az eddig teljesen elhanyagolt földrengés! meg- figyelések ügyét és már 1880-ban megjelenik a Földtani Közlönyben az 1879-i dél magyarországi (moldovai) földrengést tárgyaló első ilyennemü dolgozata, melyhez a következő évben még később befutott adatokat pótol. Foglalkoztatja az 1880-i erdélyi földrengés is, majd a helyszínén tanulmányozza a nov. 9-i zágrábi földrengés pusztításait. Bár ezekben az években mások is végeztek földrengési megfigyeléseket, így Koch, Inkey, Hantken, mégis szükségesnek látszott a földrengések tudományos megfigyelésének egységesítő rendezése. ScHAFARZiK FERENC páratlan agilitással fogott egy ilyen központi szerv létesí- téséhez és kezdeményezésére a Földtani Társulat 1881. nov. 9-én tartott választ- mányi ülésén megalakult a Társulat földrengési bizottsága s ennek első elnöke Szabó József, előadója Schafarzik Ferenc. Ezután következett csupán a tudományos megfigyelés megszervezésének, a befutott adatok feldolgozásának, a múltra vonatkozó földrengés-katalógus összeállításának sok körültekintést igénylő, fáradságos munkája, mely úgyszólván teljesen Schafarzik Ferenc vállain nyugodott. Évről-évre jelennek meg ezután a földrengés-tudományt ismertető közleményei és a földrengési bizottság részletesen kidolgozott évi beszámolói. E kitartó, lelkes munkának méltó jutalma nem maradt el. Az 1901-ben Strass- burgban tartott első nemzetközi földrengéstani értekezleten Schafarzik Ferenc, a magyar földrengési bizottságnak immár elnöke, Konkoly-Thege Miklós és Kövesligethy Radó társaságában részt vett és kimerítő előadásban mutatta be a magyar földrengési bizottság munkájának eredményét, az 1882-óta készült és mintaszerűen feldolgozott makroszeizmikus megfigyelések katalógusát. Csak utólag derült ki Kövesligethy beszámolójából, hogy az értekezlet elnöke, Gerland beszédében külön kiemelte a magyarok nagy érdemét, amennyiben a földrengések 18 TELEGDI ROTH KÁROLY DR. tudományos megfigyelését már 1882-ben megkezdvén, a magyar az első ilyennemü bizottságok egyike volt. Ez az elismerés kizárólag Schafarzik Ferenc személyé- nek szólt. A Földtani Társulat ülésén, Schafarzik kongresszusi beszámolója után, az ennek nyomán kifejlődött eszmecsere folyamán Pethó Gyula meleg szavak- kal fejezte ki a Társulat elismerését Schafarzik FERENC-cel szemben mondván: „Első eset ez, midőn egy keletkező új tudományszak bölcsőjét magyar földön is ringatják. A magyar bizottság egyszerre az adatok és feldolgozott eredmények egész sorozatával állt elő és vívott ki magának elismerést Európa nagy nemzetei- nek tudós gyülekezetében. Tudnunk kell ugyanis, hogy Schafarzik Ferenc társunk ezirányú közleményei már egész kötetté szaporodtak és tudnunk kell, hogy az adatgyűjtés munkája is húsz év óta csaknem kizárólag az ő munka- bíró vállaira és pihenést nem ismerő szorgalmára nehezedett s az ő buzgó- ságára támaszkodott." Nemsokára ezután felállításra került a m. kir. Földtani Intézet pincéjében a Schafarzik Ferenc kezdeményezésére, Semsey Andor anyagi támogatásával beszerzett strassburgi ingapár és kezdetét vette a' mikroszeizmikus szolgálat is. Később a földrengési szolgálatot erre hivatott speciális intézmények, az Országos Meteorologiai Intézet, majd a tud. egyetem földrengéstani obszervatóriuma vették át, de Schafarzik Ferenc továbbra is szívesen foglalkozott kedves témájával. 1903-ban összefoglaló ismertetést adott a földrengéstudomány állásáról a Földrajzi Társaság közleményeiben és részletesen értekezett az 1908-i messzinai föld- rengésről és valószínű okairól a Természettudományi Közlöny hasábjain. Az 1882. év a Földtani Intézetbe lépésének ideje, némi változást jelent Schafarzik Ferenc eddigi munkásságában. A Böckh János határozott egyéni- sége által vezetett intézmény programmjába Schafarzik Ferenc értékes munkás- ságának is megszabott keretekkel kellett belékapcsolódnia. A Földtani Intézet föfeladata az ország részletes geológiai felvétele. Az első nyarat Schafarzik a Pilis-hegységben, a Pilis-hegy és Esztergom környékének felvételével tölti el. Az eddigi főleg a fiatal eruptív kőzetek petrcgráfiai vizsgálatával foglalkozó kutató munkássága most már arányosan kiterjed a rétegtani és hegyszerkezeti kérdésekre is. Első felvételi jelentése a részletekbe is behatoló egész kis tanulmány, amelynek precíz megállapításain a néhány évvel ezelőtt végzett új felvételek sem változtathattak. A következő, 1884. év nyara már Mehádia és Herkules- fürdő környékén találja Schafarzik FERENC-et. A Krassó-Szörényi hegység, a Déli-Kárpátok területén, melynek gazdag kincsesházába a Pojána-Ruszka kőze- teinek tanulmányozásakor már alkalma volt bepillanthatni. 22 évet töltött a Földtani Intézet kebelében és ezalatt az idő alatt úgyszólván évről-évre folytatta a Krassó-Szörényi hegységben megkezdett munkáját. Aki- nek alkalma volt vele a felvételekben részt vehetni, annak mindig emlékezetében marad bámulatos energiája, a kutatás láza, mely úgyszólván pihenés nélkül, nap-nap után vitte kora reggeltől a késő esti órákig az amúgy is nehéz terep geológiai térképezésében. Óriási terület mintaszerű geológiai térképét készítette el ezalatt a 20 esztendő alatt. Felvételei magukban foglalják Krassó-Szörény megye bonyolódott hegységeinek egész keleti részét az Alduna és a román határ SCHAFARZIK FERENC EMLÉKEZETE. 19 mentén, egészen a Retyezátig. Évről-évre közölt felvételi jelentéseinek mindenike önmagában véve is egy-egy kis tanulmány, a pontosan lerögzített új adatok egész tárháza. Ezek a jelentések gondosan felölelik a rétegtani és hegyszerkezeti viszonyokat, térképvázlatokkal, szelvényekkel illusztráltak és kiterjeszkednek az eljegesedés nyomainak ismertetésére is. A gyűjtött tudományos anyag részletes fel- dolgozása azonban nem követhette nyomon a gyors tempóban előrehaladó munkát. Mikor ScHAFARZiK pERENC-et hivatása a Földtani Intézettől elszólította, nem tudta megszakítani legtermékenyebb, munkás éveinek legszebb feladatát. Mint a Földtani Intézet önkéntes munkatársa, műegyetemi tanár korában is folytatta nyári felvételeit a Pojána-Ruszka területén, melynek bejárását 1908-ban fejezte be. Szakadatlanul foglalkoztatta a Krassó-Szörény beható monográfiájának terve, melynek kivitetében azonban a nehézségek egyre halmozódtak. Tanári hivatása a nyári szünidőn kívül csak igen kevés szabad időt juttatott számára, melyet tudományos kutatásra fordíthatott. Társai, kik a Krassó-Szörényi-hegység többi részeinek felvételét vele egyidőben és részben előtte végezték, kidőltek, kiöregedtek mellőle, egyedül maradt a mind nehezebbé váló feladatra. Mert a tudomány fejlődése, új szempontok, új hegyszerkezeti elméletek felbukkanása más meg- világításban mutattak sok minden, a felvételek alkalmával lerögzített részletet. Az 1909-től 1913-ig terjedő években reambuláló bejárásokat végez a hegység- ben, általános átnézet, összefoglaló hegyszerkezeti kép kezd kialakulni szemei előtt. Román kollégái új szempontokat vetnek föl. Mrazec és Murgoci a Déli-Kárpátok kristályos-pala hegységében a felvételeknél követett BöCKH-féle petrografiai csoportosítás helyett új, genetikai beosztást állítanak fel, nagysza- bású takaróredők áttolódásának vázlatát közlik. A magyar geológusok munka- területe legnagyobbrészt az áttolódott és önmagában is gyűrt és pikkelyezödött takaró, a feltételezett, de ki nem mutatható gyökérrégió területén fekszik. Itt a takaró-áttolódás kísérőjelenségei önmagukban nem mutatkoznak és csak a külső romániai nagy takarórögök környezetében szerzett, kimerítő tapasztalatok alapján ismerhetők fel. Schafarzik Ferenc lankadatlan lelkesedéssel tesz közös kirán- dulásokat román kollégáival és jelentéseiben már felcsillan az új elmélet, részlet- jelenségek, melyek annak keretébe jól beilleszthetők. Azután elkövetkezett a háború, az összeomlás — és a megöregedés, a lankadó munkabírás, végül a kérlelhetetlen halál. A precíz geológiai térképek, a minta- szerű évi jelentések kötetté nőtt adathalmaza, jegyzőkönyvek, a nagy munka befejezetlen részletei híven megőrizték Schafarzik Ferenc életének főmüvét és szerető, gondos, hivatott kézre várnak, mely azokat, az ő emlékének leg- méltóbb megőrzéseként, egy egésszé összefűzze. Egy teljesen kidolgozott részlete a nagy munkának, azAldunai Vas- kapu hegy s ég geológiai viszonyainak leírása a Földtani Közlöny 1903. évfolyamában látott napvilágot. A Földtani Intézetnél eltöltött évek a felvételi munkán kívül egész sorát hozták egyéb elfoglaltságoknak és tudományos törekvéseknek. A már említett földrengéstudományi anyaggyűjtés munkájának nagy részét Schafarzik Ferenc már a Földtani Intézet kebelében végezte. A Földtani Társulat, melynek tagjai 2* 20 TELEGDl ROTH KÁROLY DR. sorába már tanárjelölt korában, 1875-ben belépett, 1883-ban másodtitkárává választotta s mint ilyen a Földtani Közlöny németnyelvű részének a szerkesz- tését végezte 1885-ig. 1888-ban a Természettudományi Társulat megbízásából megírta a „Kirándulók zsebköny vé “-nek 1. részét „útmutatás ásványtani és földtani gyűjtésekre" címmel és ez a nagy körül- tekintéssel és gonddal összeállított tanító könyvecske egymagában állott a magyar irodalomban egészen a legutóbbi időkig. Az 1895 — 96. évek őszén a rendes föl- vétel mellett elvégezte a Budapest — Szent Endre jelzésű 1 : 75.000 méretű geoló- giai térkép reambulációját és e térképlap a hozzá írott kimerítő magyarázóval együtt ma is közkézen forog. 1886-ban Déchy MóR-ral beutazta a Kaukázus középső hegyláncait, Dagesztánt, a bakui petróleum-területet, orosz Örményország némely részét, valamint Konstantinápoly és Brussza környékét. Úti jegyzeteit a Földtani Intézet évi jelentésében közölte. 1889-ben Olaszországban különösen Nápoly környé- két tanulmányozta. 1891-ben habilitált a kir. József Műegyetemen, mint a technikai geológia magántanára. Kőzettani alapképzettsége már régebben foglalkoztatta a gyakorlati- lag felhasználható kőzetekkel, a magyarországi malomkövekről írt értekezése már 1884-ben megjelent Lipcsében, a Gesell SÁNDOR-ral együtt készített, mű- és építőipari tekintetben felhasználható kőzetek katalógusa 1885-ben. Több hasonló tárgyú müvei közül kimagaslik a „Magyar Korona országai területén létező kőbányák részletes is mertetése", mely egy térképmellék- lettel 1904-ben jelent meg és a maga nemében ma is páratlan munka. A földmívelésügyi miniszter Semsey Andor anyagi támogatásával külföldi kő- bányák és kőbányaipar tanulmányozása végett 1891-ben Svédország és Nor- végiába, 1892-ben Felső-Olaszország és Isztriába, 1893-ban pedig Görög- országba küldte ki. Tapasztalatokkal gazdagon, bő gyűjteményekkel tért ez útjaiból haza és tartalmas jelentésekben számolt be megfigyeléseiről. A korin- thusi csatorna geológiájáról és létesítésének történetéről a Természettudományi Közlönyben értekezett. Nemes gondolkodásának egyik legszebb tanúbizonysága volt az az elha- tározása, hogy 1894-ben a „gróf Szécheny Béla keletázsiai utazá- sának tudományos eredményei" című munka III. kötetének német- nyelvre való fordításáért kapott tiszteletdíj összegét, 1000 K-át egy a Földtani Intézetnél kezelendő alapítvány céljaira ajánlotta fel azzal a rendeltetéssel, hogy annak kamatai az intézet tagjai számára külföldi tanulmányutakra fordítas- sanak. Az alapítvány pénzértéke elveszett, de maga az alapítvány ténye minden- kor hirdetni fogja alapítójának nemes intencióját és nagylelkű áldozat- készségét. A Földtani Intézetnél töltött éveire mindig a legnagyobb szeretettel emlé- kezett, megértő készséges barátja volt kartársainak. Pedig előmenetele szokatlanul kedvezőtlen volt, de nem elégedetlenkedett akkor sem, mikor arra oka lehetett volna. 1902-ben Őfelsége am. kir. bányatanácsosi címmel tüntette ki és ő nem- csak megérdemelte, de meg is becsülte ezt a kitüntetést. Pályáján később SCHAFARZIK FERENC EMLÉKEZETE. 21 számos elismerésben volt része, elért úgyszólván mindent, amit a tudományos pálya nyújthat, de a még k^tonakorából magával hozott királyhüség késztette arra, hogy a bányatanácsosi címre és a boszniai okkupációban kapott érdem- keresztjére volt mindenkor a legbüszkébb. 1902-ben a Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta és ott székét „Adatok a Szepes-Gömöri- Érchegység pontosabb ismeretéhez" című, egyik legértékesebb munkájával foglalta el. Rozsnyó környékén végzett vizsgálatai alapján a hegységnek a régebbi irodalomban agyagpalák, kárpáti-gneiszok nevén leírt paleozoikumi rétegcsoportját felbontja és elkülöníti abban a metamorf üledéke- ket a kvarcporfiroktól, porfiroidoktól és klasztofiroidoktól és az érctelepek gene- zisét a kvarcporfir-kitörésekkel kapcsolatos posztvulkáni hatásokra vezeti vissza. Számos kisebb közleménye származik még a Földtani Intézetnél eltöltött időből, az ajnácskői csontos árkok ismertetése, hozzászólás a babérces agyag keletkezésének kérdéséhez, megfigyelések az 1901. márc. 11-i porhullásról, mastodon lelet ismertetése, kisebb ásványtani közlemények. Műegyetemi magántanári habilitációja fokozott buzgósággal fordította a gyakorlati irányú kőzettan felé, mintaszerűen kidolgozott előadássorozatát meg- szakítás nélkül folytatta. Közben a főiskolai tanszékek betöltésében jelentős vál- tozások állottak be. Szabó József 1894-ben bekövetkezett halálával megüresedett tanszékére a tudományegyetem tanácsa Krenner József mineralogust hívta meg, kinek helyét a Műegyetemen Schmidt Sándor foglalta el. 1885/86 óta a Műegyetemen a geológiának külön tanszéke volt, melyet mint rendkívüli tanár Lóczy Lajos töltöttbe. 1888/89-ben azonban a tudományegyetem Lóczy LAjos-t a Hunfalvy János halálával megüresedett földrajzi tanszékre hívta meg, ő azonban még néhány évig mint hézagpótlókat, megtartotta műegyetemi elő- adásait is. Ilyen körülmények között kezdte meg Schafarzik Ferenc a Műegye- temen magántanári működését 1891-ben. Lóczy Lajós néhány év múlva, miután teendői az egyetemen egyre szaporodtak, kénytelen volt műegyetemi megbízatá- sától visszalépni. Az elárvult geológiai tanszék betöltetlen maradt, Schmidt Sándór annak teendőit is magára vállalta. Az ő képzettsége és nagyértékű munkássága azonban a legszorosabban vett krisztallografiai-mineralogia keretei között mozgott és így a geológiai oktatás tulajdonképen már akkor teljesen Schafarzik Ferenc feladatának maradt. Rátermettsége és dús tudományos munkássága folytán már akkor sem lehetett volna a geológia ordináriusi székének betöltésére nála méltóbbat találni, a kinevezés azonban elmaradt. És Schafarzik Ferenc békétlenség és szó nélkül szolgálta tovább mint magántanár a főiskolai oktatás ügyét. Schmidt Sándor halálával, 1904-ben a tanszék betöltésénél más már szóba nem jöhetett. 50 éves korában foglalta el tanszékét és látott az ott reá váró munkához. A geológiai oktatást, az azt szolgáló gyűjteményeket, könyvtárat, felszerelést újra, úgyszólván semmiből kellett megteremtenie. Magas fokú tudományos képzettsége, külföldi tanulmányútjain szerzett személyes tapasztalatai, a Földtani Intézetnél eltöl- tött évek, melyek folytán az ország minden részét megismerhette, voltak segítségére műegyetemi geológiai előadásainak mintaszerű összeállításánál. Javaslatára a 22 TELEGDI ROTH KÁROLY DR. Műegyetem Tanácsa gyökeres változtatásokat léptetett életbe a mérnök és építész hallgatók geológiai kiképzésében, az általános geológián kívül rendszeresítette a teleptan előadását a vegyészmérnökök és a kőzettanét az építészmérnökök számára. A mérnök és építész hallgatók részére bevezetett és több száz részt- vevővel tartott geológiai gyakorlatok mindig az ö személyes szervezése és veze- tése mellett bonyolódtak le és célszerű beosztásukká' képesek voltak ily nagy- számú auditóriummal is maradandóan megismertetni a fő kőzettípusokat. Rendszeres geológiai kirándulásaihoz könnyen érthető, részletes, litografált veze- tőket szerkesztett, e kirándulásokon mindig ő maga járt elől és lelkesen magyarázott az őt mindvégig tisztelettel és szeretettel körülvevő népes hallgató- ságának. Vegyész, mérnök és építész tanítványait a szükséges mineralogiai és geológiai ismeretekkel bocsátotta útjukra, azok nem egyszer tértek vissza hozzá tanácsért, vagy hálás emlékezéssel egy- egy praxisukban szerzett és a Műegye- tem ScHAFARziK-gyüjteményének szánt ásvánnyal, kőzettel vagy kövülettel. Másrészt elévülhetetlenek érdemei a szorosabb értelemben vett tudósképzés terén is. Előadásaira, gyakorlataira a bölcsész hallgatók is beiratkoztak és több- nyire azok sorából választotta tanársegédeit, bár nem egy műegyetemi tanítványá- val kedveltette meg annyira tudományát, hogy az pályát változtatva, teljesen az ásvány- földtan tudományának szolgálatába állott. 22 éves tanársága alatt sokan töl- töttek éveket mellette és büszkén láthatta, hogy e szorosabb értelemben vett tanítvá- nyai a Földtani Intézetben, más tudományos intézetekben és főiskolákon egytől- egyig díszére váltak az ő iskolájának. A Koch Antal nyugdíjazásával megüresedett tudományegyetemi földtani tanszéket, melyet neki felajánlottak, előrehaladott korára való tekintettel — a tudósképzés pótolhatatlan kárára — már nem fogadta el. Ö, aki a maga személyében látta a műegyetemi két tanszék egyesített álla- potának nehézségeit, egész tanársága alatt a tanszék kettéosztását szorgalmazta. Tervét, hogy tanszékét majdan két legkedvesebb munkatársa között oszthassa meg, nem vihette keresztül. Tanszéke 1909-ben az Esterházy-utcai szűk helyiségéből Schafarzik saját tervei szerint beosztott lágymányosi új intézetbe költözött át, itt kerültek méltó felállításra a kőzettani, teleptani és őslénytani gyűjtemények, melyeknek Vs részét ö maga gyűjtötte és szerezte, a 9000 kötetet meghaladó szakkönyvtár, optikai felszerelés és kémiai laboratórium, melyben a szakmunkák legjobbjainak elemzései készültek. Tanári működésével járó szokatlanul nagy elfoglaltsága most már kevesebb időt juttatott a tudományos kutatómunka számára, mégsem mondhatjuk tartal- matlanoknak e tekintetben sem ez éveit. A Földtani Társulatnak 1904-től fogva alelnöke, majd 1910-től 1916-ig elnöke volt és 1918-ban tiszteleti taggá választatott. Elnöki megnyitói mindenkor sűrített összefoglalását adták a földtan tudományos és gyakorlati törekvéseinek. Élénk részt vett a legutóbbi időkben is a Földtani Közlöny szerkesztési munká- jában. A Tudományos Akadémia 1916-ban rendes taggá, az újonnan alakult Szt. István Akadémia tiszteleti taggá és IV. osztályának elnökévé választotta. Székét itt az egeresein barnaszén - területről tartott, annak korvisz o- SCHAFARZIK FERENC EMLÉKEZETE, 23 nyait először tisztázó értekezésével f o g I a 1 1 a e 1. Tagja volt a Gyüjteményegyetem Tanácsának, válaszmányi tagja a Természettudományi Társulatnak, valamint az Országos Bányászati és Kohászati Egyesületnek. Kölönösen két kedves témája foglalkoztatta úgyszólván haláláig: Budapest geológiája és a budapesti hévforrások. Erre vonatkozó közleményeinek egész sora látott napvilágot, többnyire a Földtani Közlönyben és a Hidrológiai Közle- ményekben. Szívesen vállalta magára a főváros területének új, részletes felvé- teli munkájában a budai rész déli felének elkészítését; e munkája jelenleg nyomás alatt van. A hidrológia kérdéseivel mindig szívesen foglalkozott, különböző ásványos források védőterületeinek egész sorát készítető el és ezek egy része (Herkules-fürdö, Rác-fürdő stb.) nyomtatásban is megjelent. Értékes közleménye jelent meg 1908-ban a szovátai Medve-tóról, e naptól felmelegedő sóstó geológiai, hidrografiai viszonyait és némely fizikai tulajdonságait tisztázván. Nagy része volt a Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának megalapításában és 1920-ban annak elnökévé választatott. A budapesti hévforrások természete, összefüggése és származása számos értekezésében foglalkoztatta, a brüsszeli fürdőügyi kiállí- tásra a budapesti hévforrásokról gazdag rajzanyagot küldött s ez alkalomból összefoglaló előadást tartott. Sokoldalú, gazdag munkássága betöltötte egész életét, lefoglalta úgyszólván minden idejét. A pihenés óráit boldog, derűs otthonában, nemeslelkü, megértő hitvestársa oldalán töltötte. Házasságuk gyermektelen maradt és ők a bennük rejlő nagy szeretettel rokonaik, jó barátaik gyermekeit halmozták el. 1926-ban Schafarzik Ferenc elhagyta műegyetemi tanszékét, a Kormányzó legfelsőbb elismerésével nyugalomba vonult. Katedráját az arra legméltóbb utód, legkedvesebb tanítványa és munkatársa kezébe adhatta át, ö maga pedig lankadatlan munkakedvvel készült élete föművének, a Krassó-Szörényi-hegység és Pojana-Ruszkáról szóló tanulmányainak összefoglaló megírására, miután már félig-meddig befejezte Budapest főváros környékének geológiai vezetőjét, a kiadás alatt álló részletes geológiai térkép magyarázóját. A közgazdasági viszonyok javulásával megvalósíthatta végre régi kedves tervét, megépíthette Gellért hegyi új otthonát. Ez az otthon nagy könyvtárszobájával és dolgozóhelyisé- gével a munka hajlékának készült, de teljes befejezését ö már nem érhette meg. Elké- szült az otthon, de árván maradt a sors akaratából a könyvtár és dolgozóasztal, befejezetlen — a tudomány pótolhatatlan veszteségére — a krassószörényi monográfia. Schafarzik Ferenc élete harmónikus, fölfelé emelkedő pálya, amely elérte mindazt, ami elismerést és megbecsülést a hazai tudomány legjobbjainak adhat. Ez az életpálya a mai tülekedő világban is megnyugtató tanúbizonysága annak, hogy nem a törtetés, a minden áron érvényesülni akarás, hanem a nemes sze- rénység, a rátermettség, igaz törekvés és önzetlen munka azok az örök értékek, amelyek a tudós pályáján előbb, vagy utóbb, de okvetlenül meghozzák az érvényesülést. Mi, Schafarzik Ferenc tanítványai, barátai és tisztelői soha ne felejtsük el azt a példát, amelyet életével és munkásságával ö örökségül reánk hagyott és tartsuk mindenkor tiszteletben az ö szent emlékét. MEGEMLÉKEZÉS DARÁNYI IGNÁC-RÓL a Magyarhoni Földtani Társulat tiszt, tagjáról. Irta: LÁSZLÓ GÁBOR ár.* Társulatunk alapszabályszerü jogaira támaszkodva az 1904. év február 3-i közgyűlés elé Ilosvay Lajos dr. a választmány megbízásából a követ- kező indítványt terjesztette: „Darányi Ignác, mint Magyarország földmívelésügyi minisztere, nem- csak általában a természettudományok fölkarolásával szerzett magának el nem múló érdemeket, hanem a geológiának körében- is feledhetetlenné tette nevét. Már csak a m. kir. Földtani Intézetnek épített és modernül berendezett fényes palotával is mindenkorra hálára kötelezte a szakembereket. De ezen- kívül is a geológiai kutatás minden ága lelkes barátra talált benne. A Magyarhoni Földtani Társulat választmánya most, midőn több évi eredményes munkásság után a miniszter úr nyugalomba vonult, azt ajánlja a tisztelt köz- gyűlésnek, hogy elismerése és hálája jeléül; pusztaszentgyörgyi és tetétleni DR. Darányi Ignác v. b. t. t. nyugalm. m. kir. földmívelésügyi minisztert tiszteleti tagjául válassza meg.“ Az akkori közgyűlési jegyzőkönyv szerint a közgyűlés Darányi Ignác Dr-t közfelkiáltással tiszteleti tagjának választotta. Tisztelt Közgyűlés ! A szószerint idézett indítvány szűkszavúságába természet- szerűen bele nem férhetett mindaz, amit Darányi iGNÁc-nak a természeti tudományágak általában, különösen pedig a földtan köszönhettek Magyaror- szágon, s ezért most, amidőn személyében Társulatunknak az élők sorából elköltözött tiszteleti tagját gyászoljuk, önmagát becsüli meg a Társulat, ha az elhunytnak érdemeiről kegyelettel megemlékezik. Hogy ki volt Darányi Ignác, tudja azt a kunyhótól a palotáig hazánk min- den fia, sőt bátran mondhatjuk, hogy ismeri nevét egész Európa. De míg határainkon kívül benne Magyarország legelső igazán agrárius födmívelésügyi miniszterét tiszteltük, addig itthon e mellett még a fáradhatatlan munkaerőt és a színmagyar gondolkodású kormányférfiút becsülhettük DARÁNYi-ban. Öt a jó sors is a magyar föld miniszterének szánta, mert kecskeméti születésű, hasonnevű atyjától, a kitűnő nemzetgazdától örökölte a hazai rög rajongó szeretetét és megbecsülését. Ez a lelki örökség ifj. Darányi Ignác- ban még csak nagyobbra nőhetett, amikor az ügyvédi pályát korán elhagyva a Tiszavölgyi Társulatnál vállalt állásban a magyar Alföld mezőgazgaságának minden fény- és árnyoldalával megismerkedhetett. Ezidőbeli munkásságának * Felolvasta a Magyarhoni Földtani Társulat 1928. febr. 1-i közgyűlésén. MEGEMLÉKEZÉS DARÁNYI lONÁC-RüL. 25 I és későbbi hatalmas árvédelmi intézkedéseinek emlékét őrzi újabban a Darányi IGNÁC nevét viselő cibakház! (78. sz.) tiszai átvágás is. Bizonyára ott, a magyar mezőgazdaság ezeréves színhelyén fogamzottak meg Darányi lelkében ama nagy tervek, amelyeknek megvalósítását élete céljául tűzte. Később, amikor 1895-től 1903-ig, majd ismét 1906-tól 1910-ig, tehát I kerek 12 éven át hordta vállain Magyarország legfontosabb kormányzati ágá- I nak, a földmívelésügynek gondjait és terheit, a Haza boldogulását tartva mindig szem előtt követte kitűzött céljait, látszólag minden megerőltetés vagy fáradság nélkül, ahogyan az csak rendkívül nagy szellemű és nagy akaratú halandónak adatik meg. El nem múló érdeme maradt Darányi iGNÁC-nak mindenkoron, hogy kormányra jutván, fel tudta használni úgy bőséges tapasztalatait, mint az országnak kedvezőre fordult politikai és közgazdasági helyzetét arra, hogy hazájának javára sok újat és maradandót alkosson, amiben egyébként éles ítélőképessége és nagy emberismerete voltak segítségére. Nem is nevezhetnénk meg a földmívelésügynek egyetlen ágazatát sem, amelyre a gondos sáfárnak figyelme ki ne terjedt volna és amelyet, ha életrevalónak talált, ne fejlesz- tett volna naggyá. E mellett mindig a jövőbe tekintve, olyan új intézményeket hívott életre, amelyekkel gyakran megelőzte korát és meglepte a lassúbb hala- dáshoz szokott magyar mezőgazdákat. Még sokunk emlékezetében van, hogy milyen aggodalmaskodással fogadta az ország az első mezőgazdasági kísér- leti intézményeket, amelyek pedig csakhamar nélkülözhetetlen szervei lettek a hazai földmívelésnek. Ugyanakkor saját épületet, s ezzel nagy fejlődési lehe- tőséget biztosít a M. Kir. Földtani Intézetnek, majd megteremti az azóta euró- pai hírre emelkedett Mezőgazdasági Múzeumot. De Darányi nemcsak intézményeket tudott létesíteni, hanem éleslátá- sával mindegyikhez megtalálta a megfelelő vezetőt is, így megvalósítva nálunk az angol közgazdaság vezérelvét: tlie right mán on tlie right piacé. Ilyen és számtalan más hasonló kormányintézkedése mellett csodálatos virág- zásnak indult a magyar földmívelésügy és bízvást elmondhatjuk, hogy ma is nagy jában abban a vágányban halad, melyet Darányi látnoki tekintete részére kijelölt. Mindezekhez természetesen szokatlanul bőséges anyagi forrásokat kellett megnyitni, ami Magyarországnak a szomszédos * Ausztriával akkor közös pénzügyi kormányzata mellett bizonyára Herkuleshez méltó küzdelmekkel jár- hatott. De mert Darányi Ignác minden gondolatának és elhatározásának egyetlen rugója a nemzeti nagyság volt, ahol ö egyszer szívós akaraterejének ekevasát a magyar földbe feszítette, ott azután nem is riadt vissza a rögöktől és ott nem tűrt meg egy talpalatnyi ugart sem. Ilyen körülmények között nem lesz meglepő, hogy a Magyarhoni Föld- tani Társulat is készséges és önzetlen pártfogót nyert DARÁNYi-ban, aki mindig a legnagyobb jóindulatot és megértést tanúsította Társulatunk céljaival és működésével szemben. Első jelét adta ennek már minisztersége legelején (1895), amikor is a Társulat felterjesztése nyomán Európa nemzetközi geológiai térképének abban 26 LÁSZLÓ GÁBOR DR. az időben megjelent első sorozatát tárcája terhére 25 példányban meghozatta és a mezőgazdasági kulturális intézmények közt szétoszttatta. Majd midőn a Társulat Staub MÓRic-nak a Cinnamonmm nemtől írt hatalmas monográfiáját saját erejéből kiadni képes nem volt, ezt ugyancsak saját minisztériuma költségadományából segítette elő (1903). A legsűrűbben akkor érintkezett Darányi Társulatunkkal, amikor ebben a wieni IX. nem- zetközi geológiai kongresszusra való készülődés megindult. Mivel pedig Darányi Ignác ekkor nemcsak anyagilag, de érdemileg is befolyt a Társulat elhatáro- zásaiba, legyen szabad e körülményre kissé bővebben kitérnem. Mint ismeretes, minden nemzetközi geológiai kongresszusnak lényeges programmpontja a helyszíni tanulmányokkal járó kirándulások megszervezése. A Wienbe 1904-re meghívott IX. kongresszus elökészítőbizottsága is gon- doskodott ilyen kirándulásokról és e tárgyban megkereste a Magyarhoni Föld- tani Társulatot, hogy hazánk területén valamely geologiailag érdekesnek ismert útvonalat megjelöljön és azon a vezetést elvállalja. A Társulat természetesen örömmel látta volna hazánkban a világ minden tájáról egybesereglett szak- társak látogatását, s ezért ismét jóakarójához, Darányi Ignác földmívelésügyi miniszterhez fordult tanácsért és támogatásért. Ezúttal sem csalódott benne> mert a minden jó ügynek lelkes pártfogójaként Darányi készséggel vállalta a vendéglátás anyagi áldozatait is, kikötve azonban, hogy a nemzetközi kongresszus tagjait, mint illik, a Magyarhoni Földtani Társulat hívja meg a magyarországi kirándulásra, mert már ekkor erős volt benne a meggyőződés, miszerint az ország és a magyar geológia megérdemlik azt, hogy mint vendég- látók fogadhassák a világ tudósait. Társulatunk ilyen megtiszteltetés kilátásában serényen hozzáfogott egy Budapest környékére és egy az Aldunához tervezett kirándulás előkészítéséhez és ezekről kellően értesítette is a wieni kongresszusi bizottságot, amely 1902. évi 1-sö körlevelében közölte a Magyarhoni Földtani Társulatnak a kongresz- szus tagjainak szóló előzetes meghívását. Mégis félreértésből, vagy az osztrák „Gesammtmonarchie" gyászos emlékű gondolatától sugallva, a wieni rendezöbizottságnak 1903. évi febr. 20-án kel 2-ik körleveléhez egy olyan térképvázlat volt mellékelve, amelyen a magyar- országi útvonal is a többivel együtt, mint egy a kongresszust követő hivatalosan rendezett kirándulás, nyert megjelölést. Ilyen eljárás mellett Darányi Ignác sértettnek látván a Magyarhoni Földtani Társulatnak, és ezen keresztül az egész országnak önérzetét, kere- ken kijelentette, hogy a wieni nemzetközi geológiai kongresszus hivatalos programmjába bekapcsolódni semmi körülmények közt nem tartja kívánatosnak, aminek a vége azután az lett, hogy a Társulat a wieni rendezőség hibájának jóvátételére irányuló eredménytelen kísérletek után véglegesen lemondott a magyarországi kirándulások rendezéséről. De ennek egyúttal az is volt a következménye, hogy Darányi határozott szándékából sem a kormány, sem a M. Kir. Földtani Intézet, sem pedig a Magyarhoni Földtani Társulat hivata- losan nem volt a IX. nemzetközi geológiai kongresszuson képviselve. MEGEMLÉKEZÉS DARÁNYI IGNÁC-RüL. 27 Ez intézkedések megtételére Darányi iGNÁc-ot a magyar nemzeti önál- lóság elismerésének hajthatatlan megkövetelése vezette, amiért nem is tudunk neki eléggé hálásak lenni. Hogy Társulatunknak a vázolt esetben tanúsított magatartását mily nagyra becsülte Darányi, arról tanúságot tesz ama levél is, amelyben tiszteleti taggá való választását az elnökségnek a következő szavakkal köszöni meg: „biztosít- hatom a tisztelt Egyesületet, miszerint ezen tiszteletbeli tagságot mindenkor büszkeséggel fogom viselni és mindenkor különös örömömre fog szolgálni, hogyha az oly nagy horderejű s máris annyi sikert felmutatott egyesület haza- fias érdekeit bármily csekély hatáskörben előmozdítani alkalmam lesz“. Az ezekben, már első minisztersége után kifejezett változatlan jóindulatát csakhamar tettekkel is igazolta, mert második minisztersége idejében nem késlekedett a Társulat részére egy tekintélyes, évi 4000 koronás támogatást a földmívelésügyi tárca keretében biztosítani. Legutoljára akkor láttuk Darányi lONÁC-ot a Magyarhoni Földtani Tár- sulat életében részt venni, amikor ez (1925. febr. 4-én) hetvenötéves fennál- lásának fordulóját ülte. Ekkor DARÁNYi-t 76 évet számláló patriarcha kora sem akadályozhatta meg abban, hogy velünk ünnepeljen, már puszta meg- jelenésével is nagyobb díszt kölcsönözve emlékezetes ünnepi ülésünknek. Az elmondottakból következik, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat mindenkor tiszteletre és hálára lesz lekötelezve Darányi iGNÁC-nak, aminek a mai — esetesen épen elhunyt jóakarója névnapján — felidézett emlékeze- tével kívánja jelét adni. Társulatunk bármely tagja fog a jövőben a tassi csendes temető tájára vetődni, bizonyára el nem mulasztja Darányi iGNÁc-nak, mint a A'lagyarhoni Földtani Társulat igaz barátjának, jótevőjének és tiszteleti tagjának fejfájához a hálás megemlékezés egy kegyeletes virágát tűzni. TSCHERMAK GUSZTÁV. 1836. április 19. — 1927. május 4. Irta: MAURITZ BÉLA. dr.* Tschermak Gusztáv alkotásai az ásványtan és rokontudományai terén mindörökre maradandó értéket képviselnek. A bécsi egyetem neveltje volt. Tanítómesterei Redtenbacher a kiváló kémikus, Grailich az elsőrangú fizikus és Zippe a hírneves mineralogus vol- tak. Tschermak eleinte kémikusnak készült, azonban sokat foglalkozott a fizi- kával, a kristálytannal, majd a kőzettannal is. Rövid ideig a bécsi cs. k. udvari ásványgyüjtemény vezetője volt, csakhamar azonban a bécsi egyetemen az ásványtan és kőzettan tanszékét foglalta el, melyet 1873-tól 1906-ig töltött be. * Felolvasta a Mhoni Földtani Társulat 1928. évi február hó 1-i közgyűlésén. 28 MAURITZ BÉLA DR. Teljesen új utakon járt, önálló tudományos egyénisége határozott voná- sokkal domborodott ki. Megalapította a „Mineralogische Mitteilungen" című folyóiratot, mely ma is a legelőkelőbb szakfolyóiratok közé tartozik. Legfontosabb és az ásványtan terén igazán új korszakot megnyitó munkái a kőzetalkotó ásványokra vonatkoznak. Midőn 1869-ben megírta a bécsi aka- démiától koszorúzott munkáját „Die Porphyrgesteine Österreichs aus dér mitt- leren geologischen Epoche“ címen, melyben hazánk ilyenfajta kőzeteivel is foglalkozik, csakhamar felismerte, hogy épen a legközönségesebb kőzetalkotó ásványokra vonatkozó ismeretek mennyire hiányosak. Ez késztette arra, hogy ezeknek az ásványoknak szentelje életét. Legelőször a földpátcsoport kémiai és kristálytani viszonyainak a tisztázásához fogott hozzá és csakhamar kimu- tatta, hogy tulajdonképen mindössze három fontos kőzetalkotó földpát van, t. i. a káliumföldpút, a nátriumföldpát és a kalciumföldpát ; a plagioklászok pedig nem egyebek, mint a nátrium- és kalciumföldpát izomorf elegyei. E mérhetetlen horderejű felfedezését eleinte ellentmondással fogadták; ma már azonban álta- lánosan elfogadott és bebizonyított igazságnak tekintik. E fölfedezést rövidesen követték a piroxen-, amfibol-, csillám-, clintonit-, zoizit-, skapolith-, chlorit-, turmalin-, vezuvian- és zeolitlicsoportra vonatkozó vizsgálatok, melyek a számos nyers megfigyelési adatok alapján ez ásványcsoportok kémiai konstitúciójára bámulatos fényt derítettek. E vizsgálatok TsCHERMAK-ot az utóbbi idők leg- nagyobb koncepciójú mineralogusának mutatják be, aki nem szorítkozik egyetlen tudományág szűk keretei közé, hanem akinek a rokontudományok felett is csodálatos áttekintése van. A szilikátok konstitucióját a szerves vegyületekre alkalmazott módszerek- kel, a szilikátok fokozatos elbontásával akarta eldönteni. E tekintetben nem elégedett meg a kísérletekkel, hanem a természetben eszközölt megfigyelések- ből indult ki, különösen a pseudomorfoza-képleteket téve beható vizsgálat tárgyává. A meteoritek terén szintén korszakalkotó felfedezései vannak. A meteori- tek eredetet illetőleg az ő felfogása van ma a legáltalánosabban elterjedve. Szerinte a meteoritek egy a Földünkhöz hasonló égitestnek a töredékei, amelyek az illető égitestnek a vulkáni működése révén repültek ki a világűrbe; az égi- test csekély méretei és kis vonzóereje folytán a kidobott részek nem hullottak vissza az égitestre, hanem a világűrben keringtek, míg alkalom adtán Föl- dünk vonzóerejének a hatáskörébe kerülve Földünkre hullottak. Az égitestek vulkáni működése a magmájukban abszorbeált gázoktól származik. Tschermak előadásai, írásai és tankönyvei művészi formáról tanúskod- nak. Bécsi otthona minden szónál szebben bizonyítja, hogy Tschermak nem- csak szakember, hanem igazi kulturember is volt, aki a művészet iránt rend- kívüli fogékonysággal viseltetett. GROTH PÁL. 1843—1927. Irta : MAURITZ BÉLA dr.* A német mineralogusok nemrégen elhunyt nestora tudományos műkö- dését Berlinben kezdette meg, majd 1872-töl kezdve a strassburgi és 1883-tól pedig nyugalomba vonulásáig a müncheni egyetemen folytatta. Groth föképen a kristálytan problémáival foglalkozott. Elévülhetetlen érdemei vannak a vegyületek kémiai szerkezete és a kristályforma közötti összefüggés kutatása terén. Évtizedeken át folytatott fáradságos munkával egybegyüjtötte az összes ismeretes kristályos anyagokra vonatkozó kristálytani állandókat, melyeket Chemische Krystallographie cimü öt kötetes, hatalmas munkájában hozott nyilvánosságra. E rendkívüli adathalmaz birtokában egy fontos törvényszerűséget állapított meg, melyet morfot rop iának nevezett el. Ugyanis kimutatta, hogy a benzolszármazékokban a hidrogént más elemekkel, ill. atomcsoportokkal helyettesítve, a kristályformán csakis bizonyos szögér- tékek változnak meg és ezek is csak bizonyos irányban. A morfotropiának e törvényszerűsége függ a helyettesítő atomtól, ill. atomcsoporttól, továbbá függ a vegyülettöl, amelyben a helyettesítés történik, végül függ a molekulában való helytől, ahol a helyettesítés történt. A morfotropia e törvényszerűségét később az organikus savak és sók közötti kapcsolatban is felismerték. Groth kiváló szervező tehetség volt. Megindította a Zeitschrift für Krystallographie und Mineralogie című folyóiratot, mely ma is a legelőkelőbb ilyennemű német folyóirat; szerzőik között ott találjuk a világ legkiválóbb krisztallografusait és mineralogusait. Mint tanítómester Groth a legelsők közé tartozott. Strassburgi, ill. müncheni intézete a tanításhoz szükséges eszközökkel oly kiválóan fel volt szerelve, mint alig még egy egyetemi német intézet. A bajor állami ásvány- gyűjtemény alatta fejlődött naggyá. A Physikalische Krystallographie cimü kézikönyve évtizedeken át minden mineralogusnak vezérfonál gyanánt szolgált. Egészen 85 éves korában bekövetkezett halála percéig fáradhatatlanul dolgo- zott. Röviddel halála előtt jelent meg Entwickelungsgeschichte det mineralogischen Wissenschaften cimü müve, mely az ásványtan történetének mesteri képét nyújtja. Hazai mineralogusaink közül Melczer Gusztáv végzett Groth müncheni intézetében hosszabb tanulmányokat. Mindkét elhunyt mineralogus tiszteleti tagunkat hozzánk magyarokhoz igaz barátság fűzte. Gyakrabban kerestük fel őket és mindig szives fogadta- tásban volt részünk. Értekezéseinket készséggel fogadták el a tőlük szerkesz- tett folyóiratokban. Bennük két igaz jóbarátot vesztettünk el. Emléküket mindig kegyelettel fogjuk őrizni! * Felolvasta a Mhoni Földtani Társulat 1928. évi február Iió 1-i közgyűlésén. ÉRTEKEZÉSEK. ELTAKART HEGYEK AZ ERDÉLYI MEDENCE ÉSZAKNYUGATI RÉSZÉBEN. Irta: SZÁDECZKY K. GYULA dr.* /. A Gyalui-tömeg északi folytatása. A Borrév-Oklosi (Buru-Ocolisel) kristályospala-szigetet a Gyalui-tömeg délkeleti függelékéül kell tekinteni. Ennek a szigetnek rendesen 1 mm-nél apróbb kristályos elemekből álló testét részletes mikroszkóp! vizsgálat alá vetve, uralkodólag biotitos csillámpalát és ennek kristályos-mészkővel sokszo- rosan átszelt testében vékony biotit-kersantit-, gneisz-, amfibolit-, diorit-, gabro-, sőt eklogit-\x\]eV.c\ókdX találtam. Ezek az igen vékony, részben bázisos erek, amelyek főleg a keleti szegélyen fordulnak elő, fokozatosan abba a fiatalnak látszó „porphyrit“-es erupció-vonulatba vezetnek át, amely a torockói (Trascau) Székelykő titon-mészkövét márványositotta, úgyhogy ezáltal kréta, esetleg rész- ben még fiatalabb korúak — tehát a szegély! bázisos erupció vonulathoz való tartozásuk — nagyon valószínű. Tiirmalinos pegmatitot, aplitot nagyobb mennyi- ségben csak ezen az északnyugati részen: Szurduk és Bikalat közt találtam, ahol Bikalat községtől délre a felsőkréta finom, márgás üledékei is kristályos- palává metamorfizálodfak. 1. A szelicsei Magara és Kolozsvár környékének kristályos képződményei. A Borrév-Oklos-i kristályospala északra a tercier rétegek takarója alatt eltűnik; ilyennek létezéséről ennek folytatásában tovább eddig tudomásunk nem volt. Az utóbbi években végzett részletes kutatásaim során Kolozsvártól délre a szelicsei Magúra 827 m magas csúcsán szálban álló aplitgneisz tömböt találtam a környéken sűrűn előforduló ilyen kavicsokon kívül. Ezt csak a felső eocen bartoni (felső durvamészkő) transzgressziója és azután a szarmata álta- lános kavicsos, homokos takarója érte el. Ez az utóbbi lerakódás itt igen tekintélyes területet fed be. Ettől a helytől ÉK-re Víkm-re is akadtam hasonló, szálban álló aplitgneisz-előfordulásra. Ezeket a szurduki pegmatit folytatásá- nak tartom, a közeli gyerömonostori pegmatit, aplit és kvarcitos társaság együttese alapján is. Ezeken a szálban álló tömbökön kívül egész a % m-nyi pegmatit, kvarcit, kevesebb csillámpala, továbbá verrucano konglomerát, permi kvarcit, riolit és bázisosabb eruptivum darabjainak helyenkénti sűrű, rendszeres elő- * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1926. május 5-i szakülésén. ELTAKART HEGYEK AZ ERDÉLYI MEDENCE ÉSZAKNYUGATI RÉSZÉBEN. 31 j fordulása arról győzött meg, hogy a szarmata-homokkővel táblásán elfedett ' 833 m magas Peana (Árpádcsúcs) és ennek Felek (Feleac) és Mikes közsé- gek felé szélesedő szomszédos társuk, aplitos gneisszal, pegmatittól injiciált I kristályospalával, továbbá utólagosan átkristályosodott valószínűleg, verrucano I konglomeráttal és permi homokkövei van alátámasztva, amit fiatalabb riolitos dacit erupciók szeltek át. Hasonló alátámasztást konstatáltam a kolozsvári Törökvágás és Kardos- falva közt, valamint innen Bács, Méra, Korod (Corus) felé húzódó hegyeken. Itt azonban az egész 2 m-ig emelkedő riolit, andezites-dacit, permi homokkő, részint legömbölyödött, részint szögletes tuskóin és a többi, fennebb említett kődara- bokon kívül durvamészkő, ritkábban guttensteini mészködarabok is előfordulnak. Az alaphegység kőzeteivel való ez alátámasztás teszi mármost érthe- tővé azt, hogy dacittiifa tanulmányaimmal kimutatott kolozsvár-visai ráncos, középsömiocen teknő redöi azért húzódnak olyan sajátságosán meggörbült, I részben egymásra merőleges irányban, mert a teknő ez régi eruptivumokkal I megerősített merev szegélyéhez kénytelenek alkalmazkodni. Ez adja egyben magyarázatát annak is, hogy az Erdélyi medence antikliiiális térképén^ a délről jövő redök az alátámasztott területhez érve végződnek. ! 2. Sólyomkö, Poklostelke, Sajgó kavicsos tufái. A Bács vidékén előforduló, 2 m nagyságot is elérő permi konglomerát, I andezites dacit, riolit tuskók tufa tanulmányombaiP erre a vidékre megállapí- tott explozios kitörések termékei. A helvetien elején a repedéseken a tenger- I víz a magmához jutva robbanásával nemcsak szétfreccsentette a magmát, hanem a felette levő kéregrészt is darabokra tördelve kidobta. A velejáró tengerhullámzás azután legömbölyítette a töredékeket amelyekből, már csak a legnagyobbak kerülték el az elhordatást. Az így bekövetkezett anyagvesz- teség az oka annak is, hogy a felsö-durvamészkö rétegek minden oldalról erősen sülyednek a kitörési hely felé. ! A bácsi nagyon megviselt területen a nehezen érthető jelenségek ilyen felfogására a sólyomkői (Sinteu) Piáirán sokkal tisztábban látható hasonló exploziós kráter megismerése vezetett. A Fiatra tövében is 2 méteres riolit és egyéb kidobott tömbök hevernek. A kitörés helyétől távolodva a konglo- merátdarabok fokozatosan kisebbeké válnak. Nevezetes dolog, hogy Sólyomkö határában már megváltozik némileg az eltakart kéregrész anyaga. Itt ugyanis sok pegmatit, perm quarcit darabon, mezozós és felsö-durvamészkövön kívül gyéren amfibolit is akad. A dacittufa-réteg alján a durva-kavicsos, konglomerátos rétegsorozat részben a tufával keveredve igen tekintélyessé válik úgy, hogy a tufának vastagsága a kitörés helyén, a Piatrán, 100 métert is elér. 1 Jelentés az Erdélyi Medence földgáz-előfordulásai körül eddig végzett kutatómunká- latok eredményeiről II. rész 1. füzet. (Kiadta a m. kir. Pénzügyminisztérium Budapest 1913.) ^ Kolozsvár Ny-i környékének tufás rétegei. (Müz. Fűz. Érd. N. Müz. Ásványt. Ért. III. köt. Kolozsvár 1916. p. 24.) 32 SZÁDECZKY K. GYULA DR. Az idevaló és a kitörési helyek közeléből máshonnan is vizsgált dacit- tufák mikroszkóp! képe azt árulja el, hogy ezeken a helyeken a kidobott horzsaköves tufa anyagába összefüggő, felfújt dacitanyag is belepréselődött, ami ennek a tufának nemcsak fagyálló tulajdonságot, hanem egyéb kitűnő jelleget is kölcsönzött, miáltal sírkő, malomkő és egyéb hasonló célra való jó felhasználása is lehetővé válik. A sólyomkői és e vidék egyéb tufáinak részletes vizsgálata azt is mutatja, hogy ezekben a dacit oligoklásza helyett andezin, némelykor labradoritmaggal, sőt tisztán labradorit is megjelenik, a kvarc fogy, vagy kimarad; bioüt helyett, vagy mellett amfibol van, tehát a kőzet andezitbe megy át. Ez a körülmény arra enged következtetni, hogy az asszimiláció folytán savanyúvá lett dacitmagma széfreccsenése után tisztább, bázisosabb anyag nyomult a tufás üledékbe. A kitörési helyek közelében a Sólyomkön, valamint másutt is opálos infiltrálások is bekövetkeztek. A dacittufa-rétegeket megelőző kavicsréteg képződése általános, azért határmegállapításra jól felhasználható vonása ennek a vidéknek. Ezt a kavicsos réteget találtam nagyobb tömbökkel képviselve' Poklostelken, a sajgói Bolo- ván-árokban, ahol a laza tufába felnyomult utólagos bázisosabb injekciókat is fel lehet ismerni. Meg kell említenem ez északi terület kavicsairól, hogy köztük andezit- kavicsok is kezdenek megjelenni és hogy a kárpáti-homokkövek is fokozatosan nagyobb szerepet játszanak bennük. Ez alsótufa színt felett vagy 80 m vastag márgássor közbenjöttével egy magasabb, vékonyabb, kb, 30 m vastag tufaréteg is van ezen a vidéken, mellyel kapcsolatban egy pár mm vastag ornfibol-labradorit-andezittufa is beékelődik. Kolozsvár vidékén hasonló andezit-ásványtufa — kövület nélküli területen — a szarmata rétegsor közvetlen fekvőjének vétetett. Az utóbbi időben Székely- keresztár környékéről Bányai gyűjtéséből szarmata-rétegekben határoztam meg andezittufákat. Nem lehetetlen, hogy a későbbi, részletesebb vizsgálatok során ezek mind kapcsolatba kerülnek egymással. A szarmata homokos rétegek aljában is van egy kavicsos, de az előbbiek- nél sokkal jelentéktelenebb réteg, mint ahogy vékony horzsaköves dacitréte- gek közbetelepülése is — úgy látszik — általános vonása az erdélyi szarmata üledékeknek. 3. A hídalmási réteg alsó kavicsos üledéke és az almásmenti akvitáni rétegek kavicsai. Meg kell emlékeznem egy harmadik, kristályos kőzeteket is bőven tar- talmazó konglomerátos rétegsorról, melynek szintje az alsó dacittufa alatt következő hidalmási réteg alján van, amely tehát a burdigalienhez tartozik. Ezt a réteget Alparéten (Olpret) a D. Pustiin és Pistiken ismertem meg elő- ször, a Babgyi alsó dacittufájával kapcsolatos durva kavicsos réteg alatt, annál vagy 200 méterrel mélyebb szinten, attól uralkodólag tályagos és csak jelen- téktelen homokos, apró kavicsos rétegekkel elválasztva. Ez a réteg ismeretes Csákigorbón (Chiachigarbau) és Hidalmáson (Hida) is, kárpáti-homokkövön. ELTAKART HEGYEK AZ ERDÉLYI MEDENCE ÉSZAKNYUGATI RÉSZÉBEN. 33 kristályospalán, mezozoos mészkövön kívül mindenütt sokféle eruptív kőzettel^ köztük riolit-, különböző andezit- és dacitféleséggel is képviselve. Valószínű, hogy ennek képződése a moigrádi, az oligocén-réteget is metamorfizált kitö- rések tengerrezgéseivel áll kapcsolatban. Ezeken kívül az almásnienti akvitáni rétegekben is találtam kisebb-, egész fejnagyságú kavicsokat a Nagyalmási Piefrisen és környékén, továbbá az előbbitől finomabb üledékekkel elfedve Magyarnagyzsombortól nyugatra emelkedő dombokon. Nevezetes dolog, hogy itt pegmatiton kívül főleg riolitot^ mikrogranitot, permkvarcitot, ritkábban andezitet találunk, tehát a Vlegyász és a Gyalui-tömeg kőzeteit. Ellenben mészkövet, nevezetesen eocén-mészkövet, mely a vonulat keleti szegélyén gyéren előfordul, itt nem találtam. Az előadottakból azt következtetem, hogy a Gyalui-tömeg kőzetei a harmadszaki üledékek alatt folytatódnak Hidal más-Sajgó vonaláig, ahogy azt az almásmenti legmélyebb burdigalien, tengeri lerakódású, kettősmezei fora- i miniferás tályag meridionális húzódása is mutatja, lényegileg a felületen látható kristályos tömeggel megegyező meridionális irányt követve. Az északi részen megjelenő andezit-kavicsokból arra gondolok, hogy a Nyugati Határhegység- ' ben megismert külső, harmadik, legfiatalabb eruptív csoport az eltakart kris- tályos tömeg északi szegélyén is bekerítő szerepet játszik, i ' 4. A plagiokldsz-riolitok a bázisosabb eniptivumoknak kvarcit-hornokkővel való asszimilációjából származhatnak. E vidék riolitjainak és kvarcitjainak mikroszkopos vizsgálata, továbbá a Dragan-völgy alsó részében, a Kecskés riolitján végzett régibb tanulmányaim alapján annak a megismerésére jutottam, hogy ezek a plagioklász-riolitok kvarc-homokkövek és dacit-, vagy andezitnek asszimilációs származékai. 1894-ben használtam először a plagioklász-riolit elnevezést, a zempléni Szigethegységet vékonyan bekerítő riolitok megjelölésére.^ Ebben a munkában írom, hogy a szölöskei riolitban krvarcitzárványok is előfordulnak. Tehát itt is hasonló asszimiláció terméke a plagioklász-riolit, amit az is mutat, hogy foyaitos gabbrozárvány is van benne. 1903-ban Loewinson-Lessinq vegyi rendszerében foglalkozott ez új kőzettípusommal. ! II. Az erdélyi kristályos képződmények első csoportjának ekvatoriális liuzódásü eltakart hegyei. I Míg a déli területen a helvetien és burdigalien konglomerátok durva j darabjai közt csupán a Gyalui-hegységben és a Vlegyásza-tömegében ismeretes I kőzeteket találjuk, addig Sajgón, Hidalmáson, valamint a közbüleső Cserne- I ken (Cernuc), Alparéten és Csákigorbón erősen felszaporódó kárpáti-homok- |, 3 A zempléni Szigethegység geológiai és kőzettani tekintetben. (A királyi Magyar Természettudományi Társulat megbizásából. Budapest 1907. p. 43.) 3 34 SZÁDECZKY K. GYULA DR. « kövekkel és fiatalabb eruptivumokkal kapcsolatban a Gyalui-tömegben és a Vlegyászában ismeretlen közetek, nevezetesen mikroklin-ortoklász tartalmú veres- gránit, továbbá diabaz, némelykor gabbro is előfordulnak. Olyan közettársaság ez, amelyet a Déli-Kárpátokban Primics konstatált először (Coziagneis); később azután Mrazec és munkatársai részletes vizsgálatai folytán mint az első kristályos csoporthoz tartozó kőzetek tagjai lettek ismeretesek a Gyalui-töme- géhez hasonló második csoporttal szemben. A veres gránit és diabaz a Keleti- Kárpátokban, a gabbro-diabaz pedig a Maros jobboldali Érchegységi vonulat- ban és a Persányi-hegységben is jelentékeny szerepet játszik. Az eltakart hegyek romjaiból lett konglomerátos képződmények vonulata már ezen a déli részen is elárulja a Kiskeresztes-Semesnyei (Cristoltel- Simisna) hegyekben azt, hogy ezek a régi hegyek közelitöleg kelet-nyugati vonulatokat alkotnak. De legszebben a Lápos folyó baloldalán Tordavilnia és Emberfő (Ambrisiu) közt húzódó Maki Vimi-i és a 975 m magas Breasa 25 km hosszú vonulata mutatja egészen tisztán, hogy ezek a régi hegyek közelítőleg kelet-nyugati vonulatokat alkottak. Ezek tehát az Erdélyi Nyugati Határhegység irányától eltérően, lényegileg a Déli-Kárpátok és a Hegyesdrócsa irányával egyeztek meg. Az eltakart hegyek ez északi csoportjából tavalyi gyors bejárásaim közben legrészletesebben ismertem meg a Tordavilnia — Emberfő-i vonulatot, amelyet több helyütt harántul átszelte azt tapasztaltam, hogy a gerincen majd- nem kizárólag eruptív kőzet; veres- és fehérgránit, pegrnatit, diabaz, gabbro fordul elő; oldalain pedig bőségben vannak kárpáti homokkövön, permi homok- kövön és az előbb említett kőzeteken kívül különböző mezozoos mészkövek. Tehát ezek az egész 1 méterig emelkedő konglomerátdarabok elárulják a lekopott kristályos-tömegeknek képét, azt, hogy középen a centrális eruptív mag húzódik. E vonulat nyugati részén, a Malu Vimi-i kristályos-pala, keleti végén pedig, főleg kárpáti-homokkő fordul elő, ami azután a Breazán sárga miocén-homokkötakaró alá rejtőzik. Elődeim a Máramarosi havasokból szár- maztatták ezeket a nagy konglomerátdarabokat. Ezt azonban semmiféle pozitív adat nem igazolja. Úgylátszik, hogy a Malu Vimi-i régi eltakart kristályos-hegyén gyürödött fel a Preluka pegmatitos gerincű, nagyon sok kristályos mészkövet, kevés amfibolitot tartalmazó, a jelenlegi felületen nagyobbrészt 1 mm-nél kisebb kristályokból álló csillámpala vonulata, mereven északkelet-, vagy kelet-észak- keletre csapó redőkben. Nyugati szomszédján a Cikói kristúlyospala-szigeten hiányzik a kristályos-mészkő, ellenben a tőle délre eső eocén üledékek közt épen úgy meg van az édesvízi mészkő, mint a kalotaszegi medencében, ahol ezt a körülményt oki összefüggésbe hoztam egymással. A cikói tömegnek déli részén ekvatoriális csapás uralkodik, északon a gyenge pegmatitos gneiszos injekció közelében a meridionális tektonika is megnyilvánul, úgy hogy e tekintetben is a Gyalui-tömeghez hasonlít. A Malu Vimi-i és a Kiskeresztes— Semesnye-i eltakart vonulatok közt egyrészt a nagyilondai, halpalás, középoligocén, másrészt a Sósmező — Bába-i, a KRÉTAKORÚ-E A OYALUl HAVASOK KRISTÁLYOS-PALÁINAK METAMORFÓZISA? 35 prelukai vonulattal egyirányban ráncosodott eocén üledékek fordulnak elő. Az almásmenti eltakart Gyalui-tömeg és a felületen tőle nyugatra húzódó Meszes kristályos vonulata közt Elemér fiam 1925. évi tanulmánya szerint szintén a normális településű ráncos eocén- és oligocén-rétegek találhatók. Az eltakart régi hegyek roncsait tartalmazó, leginkább burdigali, úgy- nevezett hidalmási rétegek a Gyalui-tömeg folytatása területén többnyire enyhe dőlésű, — az egyes izolált alátámasztó rögöknek megfelelöleg, — különböző irányú, uralkodólag a későbbi beszakadások húzódásának megfelelő DK-i dőlést mutatnak. Az első kristályos csoport rögeit is tartalmazó északi terület hidalmási rétegei is — főleg a semenyei vonulatban és Malu Vimi-i nyugati felében — enyhén dőlnek leginkább északi, vagy déli főirány felé. Az utóbbi vonulatnak keleti részén Horgaspatakon (Strámbu) azonban 45'^ alatt kimozdult rétegeket is találtam. Pontosabb megismerésük végett további kutatásokra van szükség. Esős időben, nagyobbára kocsin tett úton, kevés megfigyelésből azt gyaní- tom, hogy Horgospataktól délre Pecsétszegen át több, (talán 4) ekvatoriális irányú redöt vet a Csicsó-hegy alsó dacittufás, kavicsos rétege alatt következő konglomerátos burdigali rétegsor és kapcsólódik a Malu Vimi-i a semesnyeivel. Ezek a redők dél felé fokozatosan ellaposodnak, ÉK-i irányban pedig erősebb gyűrést szenvedtek. A Malu Vimi-i és semesnyei vonulatok korát illetőleg az előadottakból annyi kétségtelennek látszik, hogy ezek a Gyalui-tömeg gránitjánál és az ezt követő erupcióknál idősebbek. Húzódásuk nagyjából ekvatoriálisnak mondható, tehát megegyezik a Nyugati Határhegység kristályos-paláinak első gyűrődési irányával, ellenben különbözik herziniai sáncosodások irányától, ami inkább > kárpáti származásra vall. KRÉTAKORÚ-E A GYALUI-HAVASOK KRISTÁLYOS-PALÁINAK METAMORFÓZISA? irta: PÁLFY MÓRIC dr.* A Földtani Közlöny 1927, évi LVll. kötetében „Erdély nyugati határ- hegységének képződése és kora“ cím alatt Szádeczky K. Gyula egyet, tanár tollából egy közlemény jelent meg, amiben összefoglalja 30 évre terjedő geológiai kutatásainak legfontosabb eredményeit. Minthogy a közlemény túlnyomó részben olyan területre vonatkozik, amit magam is részletesebben ismerek s mivel a közleményben több helyen hivat- kozás történik arra az ellentétes felfogásra, ami egyes kérdésekben közöttünk fennáll, szükségesnek tartom arra a következőkben nehány megjegyzést tenni. A közleményben felvetett kérdések közül költség- és helykímélés miatt főleg csakis a Gyalui-havasokban a kristályos-palák metamorfózisának idejé- * Előadta a Mhoni Földtani Társulat 1926. évi junius 2-i szakiilésén. 3* 36 PÁLFY MÓRIC DR. vei foglalkozom, annyival is inkább, mert ennek meghatározása döntőleg hat a közleményben felvetett kérdések nagy részére. Előzőleg azonban pár szóban ki kell térnem a Vlegyásza-Bihar-hegység r/oW-jának korára. Szerző közleményének elején szószerint ezeket Írja: „Pálfy még a Magúra (19. zóna, 28. rovat) térképlapjához 1907-ben megjelent Magya- rázatokban is „felsőmediterrán“-nak veszi a dacitteléreket. Azután is kitartott — a vitás kérdések eldöntésére delegált két társával: Szontagh Tamás-suI és Rozlozsnik PÁL-lal — e felfogás mellett." (p. 189.) Szerzőnek e kijelen- tésére vonatkozólag utalok 1910. évi (tehát a Bihar-hegység területéről szóló legelső) jelentésünkre, amiben szószerint ez áll: „A zárványt nem tartalmazó breccsát PRiMics-csel egyetértőleg — mint előbb ismertettük — erupciós ter- ménynek tartjuk, azt az erupció korának meghatározására nem is vehetjük figyelembe s így csak a nagybáródi riolitokkal való analógia alapján, melyek- nek felsökrétakorát Szádeczky mutatta ki, gyaníthatjuk, hogy a Bihar-hegység riolitjai szintén a felsőkrétában törtek ki.“ (p. 84.) Igaza van a Szerzőnek, hogy ez az erupciós terület még „nem tisztázott, hanem zavaros, meg nem fejtett történelmü“, amit nehány kirándulásunk alkal- mával sem nekünk, sem hosszú évek során a Szerzőnek felderíteni nem sike- rült. Az erupciók korának kérdése még zavarosabb lett azóta, mióta bőid. SCHAFARZIK pERENC-cel együttesen, meggyőződtünk arról, hogy a nagybáródi riolit-erupciónak legalább egy része szarmatakorú. A Vlegyásza-Bihar-hegységben kétségbevonhatatlanul meg volt a kréta végén a vulkánosság, de vájjon nem újult-e ki az a fiatalabb harmadkorban ismét itt is az effuzív természetű, főleg zárványokban gazdag, üveges riolitok-ai hozva létre? Sem mellette, sem ellene ezidőszerint még döntő palaeontologiai bizonyítékunk nincsen. Szerzőnek az a megállapítása, hogy a Gyalui-havasok eddig ópalaeozoós- nak tartott és a variskusi hegyképződéssel kapcsolatosan keletkezett kristályos- palái tulajdonképen a krétaperiodus alsó felében (p. 193.) bekövetkezett meta- morfózis eredményei, homlokegyenest ellenkezik úgy a régibb kutatók vizsgá- lataival, mint a M. Kir. Földtani Intézet keretében végzett geológiai felvételek- kel és pedig rajtam kívül Koch Antal, T. Roth Lajos, Primics György, Rozlozsnik Pál és Vadász Elemér megállapításaival. Szerző a terület kristályos-mészköveit tithonkorúak-nak véve, a kristályos- palák metamorfózisát tithon utánra és a felsökrétakorúnak tekintett vidrai kon- glornerát alapján felsökréta elődre, tehát „a krétapeiiódus alsó felére" rögzíti. Hogy „a kristályospalák képződése azonban a krétaperiódusra eső hosszabb folyamat volt", arra legszembetűnőbbnek azt a körülményt tartja, hogy „a leg- külső, legfiatalabb andezites, dacitos erupciók vonulatában Kisbánya és Hideg- számos között a felsökréta híppurites mészkő és agyagpala az alatta levő, vagy 4 m vastag durva konglomerát a kristályos-pala tagja lett". A Gyalui-havasok keleti szélén tehát a metamorfózis átnyúlt volna még a felsökréta-lerakódások utáni időre is. Ezeket a közönséges kontakt-metamorf jelenségeket már Koch is leírta. KRÉTAKORÚ-E A GYALUI HAVASOK KRISTÁLYOS-PALÁINAK AlETAMORFOZISA ? 37 Az alábbiakban a kristályos-palák metamorfózisának krétakora ellen csakis azokat az adatokat hozom fel, amik az irodalomban közzé vannak téve, tehát amelyeknek helyességét a szerző ellenőrizhette volna. Közleményében, bár ez adatokat kétségtelenül ismeri, nem látom azok helyességének megcáfolását. Minthogy a metamorfózis felsökrétakorát nem általánositotta az egész hegységre, csak épen felemlitem, hogy a felsökréta-konglomerátból Hauer és Stache^ az Aranyos völgyéből, T. Roth Lajos'^ Nagyaklos környékéről, SzÁ- DECZKY^ a Jád völgyéből írnak le kristályos-pala-zárványokat, valamint még azt a körülményt, hogy Brezest mellett az Aranyos völgyében és Gyalu mel- lett az Egerbegy-patakban a kristályos-palákon levő üledékrögökben sem a felsőkréta-márgák, sem a hippurites mészkövek metamorfizálva nincsenek. Torockó környékén a kövületekkel igazolt neokom-rétegek konglomerát- yíí-ból először Herbich FERENC^ azután T. Roth Lajos^ írt le több helyről kristályos-pala, illetve gneisz és csillámpala, sőt kristályosmészkő-zárványokat is. Ugyanezeket a zárványokat felemlíti a neokoin-rétegekhö\ Vadász- is. Minthogy ezek a neokom képződmények metamorfizálva nincsenek, a bezárt kristályos-pala- és mészkő-zárványok már metamorfizálva kerülhettek csak bele s így azok metamorfizmiisa sem lehet a neokonmál fiatalabb. A tithon-mészköveket Torockó környékén ezideig még minden vizsgáló elkülönítette az alatta levő és a kristályos- palák közé települt kristályos-mész- kövektől s a kettő között csak Szerző talált átmenetet. T. Roth Lajos' szerint a tithon-mészkő a Hossziikövön kvarc, feketés kovapala és kristályosmészkő- zárványoktól konglomerátos, „a tiszta mészkő fínomszemü, csaknem tömör, nagyító alatt részben oolitos szerkezetű, egyes foraminifera átmetszetét, bryo- zoát is észleltet". Vadász Elemér® Bedellőtöl délre, a Vrf. Buteanuluj nyergén, a tithon-mészköben fekete és szürke kvarcitok mellett megtalálta a kristályos- palák darabjait i.s. Ezek a kristályos-pala- és kristályosmészkő-zárványok, amik abba a nem kristályos mészkőbe vannak bezárva, amit Szerzővel egyetemben minden geo- lógus tithonkorúnak vesz, amellett bizonyítanak, hogy a zárványok metamor- fózisa a bezáró kőzetnél régibb kellett legyen, de bizonyítják azt is, hogy a bezárt kristályos-mészkövet a bezáró nem kristályossal egykorúnak venni nem lehet. Tehát úgy a kristályos-palák, mint a kristályos-mészkövek metamorfó- zisának a tit honnál is idősebbnek kellett legyen. Hogy a kristályos-palák metamorfózisa ezen a területen még a permnél is idősebb, azt a Gyalui-havasok nyugati szegélyén közvetlenül a kristályos- palákra települt és a legtöbb helyen triaszkorú dolomitoktól és mészkövektől 1 Geologie Siebenbürgens p. 525. - M. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1898-ról p. 84., 1899-ről p. 65. 3 M. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1906-ról p. 60. J Földtani Közlöny VII. k. 1877. p. 275. ■' M. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1897-ről p. 79., 1898-ról p. 83., 1900-ról p. 72., 76. « U. a. 1915-röl p. 321. ‘ U. a. 1897-ről p. 80. « U. a. 1915-ről p. 316. 38 PÁLFY MÓRIC DR. fedett permi képződmények kristályos-pala-zárványai bizonyítják. Ezek konglo- merátjából a Nagy-Aranyos völgyéből Hauer és Stache^, a Drágán, Alunmare és Fejérpatakból, továbbá a Meleg-Számos völgyéből Primics György^®, a Nagy-Aranyos völgyében a Poena-hegyről és az alsógirdai templomon felül levő perm aljáról Pálfy Móric^S Felsö-üirdáról Rozlozsnik PáD^ írtak le kristályos-pala-zárványokat. Szándékosan figyelmen kívül hagytam itt a vidrai Csiga-hegy felsökréta rétegei alatt levő kristályos-pala-zárványos konglomerátot, 'mert annak permi korát szerző Blanckenhorn^^ után kétségbevonta, ámbár úgy Hauer és Stache^^, mint velem együtt ifj. Lóczy Lajos^“ is a permhez számítják. Ezt a kongio- merátot a terület geológiai felvétele alkalmával a nyágrai völgyből, ahol felette meg van a hatalmas permi sorozat, a Csiga-hegyig végig nyomoztam. Ezeknek a kristályos-palákra települt és a metamorfizmusnak legcse- kélyebb nyomát sem mutató permi s föléje települt fr/dsz-képzödményeknek megtartási állapota is teljesen kétségtelenné teszi, hogy a kristályos-palák metamorfizmiisának azok leülepedése előtt kellett végbenienni. A fennebiek, különösen pedig a permi konglomerátokban annyiunktól megfigyelt kristályos-pala-zárványok teljesen kizárják, hogy e kristályospalák a krétakorban alakultak volna át kristályos-palákká s megdöntik Szerzőnek ezekhez fűzött egész eszmefuttatását. Geologie Siebenbürgens p. 523. 10 M. Kir. Földtani Intézet évi jelentése 1889-röl p. 66, 1890-röl p. 46. 11 U. a. 1899-röl p. 47. 12 U. a. 1905-ről p. 113. 13 Zeitschrift d. D. Geol. Ges. 1900. B. 52. Protok. p. 23. 11 Geologie Siebenbürgens p. 500. 10 M. Kir. Földt. Intézet évi jelentése 1916-ból, p. 271. ADATOK A DÉLAUSZTRÁLIAI ATAKAMIT KRISTÁLYTANI ISMERETÉHEZ. Írták: LIFFA AURÉL dr. és TOKODY LÁSZLÓ dr.* — Az I. ábrával. — Az atakamitnak Dél-Ausztráliában való előfordulása több helyről isme- I retes, hol is rézércek kíséretében lelhető. Schrauf közléseiből tudjuk, hogy 1845-ben nyitották meg az Adelaidetöl É-ra fekvő Burra-Burra réz- bányákat; 1859-ben pedig a Yorké félszigeten fedezték fel azt a gazdag rézérc- előfordulást, amelynek kiaknázása csakhamar a Wallaroo és Kadina nevű városok és azok közelében a bányák egész sorának a keletkezését vonta maga után. Ez utóbbiak közül mint legnevezetesebbek Wallaroo, Moonta és New Cornwall bányái említhetők. A Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárának gyűjteménye is igen szép délausztráliai atakamit-stufáknak jutott a birtokába, amelyek közül egyet alkal- munk volt kristálytani szempontból megvizsgálni, amiért Zimányi Károly dr. igazgató úrnak e helyen is köszönetét mondunk. A megvizsgált stufa lelőhelye: So. Australia, Nr. Kadina, Old Cornwall mine. Schrauf szerint az atakamit úgy a fennebb említett bányákban, mint ez utóbbi helyen is a nagy konyhasó-tartalmú bányavizek hatásának kitett rézércek átalakulási terméke gyanánt lép fel. A különböző helyekről, de külö- nösen Wallaroo és Burra-Burra bányáiból származó atakamit-stufák európai gyűjteményekbe jutván, kristályaik vizsgálatával Klein S Schrauf'^, Zepharo- viCH*, TschermakL DanaÁ Groth®, Ungemach^ foglalkoztak. * Elöadatott: a Mlioni Földtani Társulat 1926. évi december hó 1-i szakülésén. ’ C. Klein: Über Atakamit aus Australien. (Neues Jahrbuch für Mineralogie, Geologie u. Palaeontologie. Stuttgart. 1869. p. 347.) Mineralogische Mitteilungen I. Atakamit aus Süd-Australien. (Neues Jahrb. für Miner. etc. Stuttgart. 1871. p. 495.) 2 A. Schrauf: Kupfer von Wallaroo. (Tschermak’s Min. Mitteilungen Wien. 1872. p. 53.) Atlas dér Krystall-Formen des Mineralreiches. Wien, 1877. Taf. 24. 3 V. V. Zepharovicu: Die Atakamit-Krystalle aus Süd-Australien. (Sitzungsberichte dér kaiser. Akademie dér Wissenschaften. Bd. LXIII. Wien. 1871. p. 6.) Die Atakamit-Krystalle aus Süd-Australien. (Ibid. Bd. LXVIII. Jahrg. 1873. p. 120.) ■' Q. Tschermak: Ueber Atakamit. (Tschermak’s Min. u. petr. Mitteil. Wien. 1873. p. 39.) ^ E. S. Dana: Morphologische Studien über Atakamit. (Tschermak’s Mineralog. u. petrograph. Mitteilungen. Wien, 1874. p. 103.) ® P. Groth: Die Mineraliensammlung dér Kaiser Wilhelm Universitát Strassburg. Strassburg. 1878. p. 118. " M. H. Ungemach: L’atacamite. (Bulletin de la Société Frangaise de Minéralogie. Törne 34. Paris. 1911. p. 148—216.) 40 LIFFA AURÉL DR. ÉS TOKODY LÁSZLÓ DR. Az általunk tanulmányozott atakamit egy sárgás színű agyagos telér- kitöltésnek a druzadarabját képezi, amelyen az egyik végükkel fennött kristályok 5 — 6 mm hosszú s 2 — 3 mm széles egyénektől kezdve, a hajszál- vékonyságig különböző dimenziókban találhatók. Ebből az anyagból, — mivel kristályai kézi nagyítóval vizsgálva se forma, se lapok bősége tekintetében észrevehető különbséget nem mutattak — közelebbről négy kristályt vizsgál- tunk meg, amelyen következő 1 1 formát sikerült megállapítanunk : C \ 1001 ! a ! 010 ! ^í 5 1 1 120! m{ * ; 1 [7.13.0 ! e [ 790 } /'[Hl! 560 ! { 552 ! 110! *zt{441! 011 1 Ezek közül a csillaggal jelöltek az ata- kamitra nézve általában új formáknak bizo- nyultak. A 71 { 441 ! bipiramis azonban — mint később látni fogjuk — kevésbbé biztos. Ungemach az atakamitról szóló monogra- fikus munkájában az eddig megfigyelt formák számát 93-ban állapítja meg, amelyekből 65 formát a biztosak, 12 formát a bizonytalanok és 16 formát a valószínűtlenek közé sorol. A fennebbi új formák hozzáadásával Unge- mach emez adatai következőkép módosulnak : 67 -f 13+ 16 =96. Fennebbi szerző szerint csupán ausztráliai atakamiton eddig 34 forma ismeretes; közülök 26 biztos, 8 valószínűtlen. Ezek összege a fennebbi új alakok hozzáadása után: 28 + 9 = 37. Az általunk megfigyelt 1 1 alak a négy kristályon a következő kombiná- ciókban jelent meg: 1. kristály: a í 010 1 C 001 1 /) 5 [ 120 ( () m \ 110!, e í 011 < (> /-[ 111 }. 2. n • a {010 1 o c [ 001 1 (> s { 120 1 if y. { 790 } . ^! 560 1 (> 110}, e [ 011 i> r [ 111 \ 1- 3. » • a { 010 1 h c { 001 \ ff 5 [ 120 1 () m [ 110}, 011 ) ff 111 }, a [ 552 1 O 71 { 441 1 ít 4. a [010 1 /> c [ 001 ( if S { 120 ) ;> L [7.13.0}, m\ 110 \ tf e { 011 r [ 111 1 (• Az egyes formák kifejlödési módjáról a következőket említhetjük: Az a { 010 ! =0oo minden kristályon megvan keskeny, csíkalakú lapok- kal. Alárendeltebb kifejlődésük miatt reflexük többnyire gyenge, de a forma biztos megállapítását mindenkor lehetővé teszi. ADATOK A DÉLAUSZTRÁLIAI ATAKAMIT KRISTÁLYTANI ISMERETÉHEZ, 41 A cjOOl }^0 megjelenése ugyancsak minden kristályon kimutatható. , Lapjai mindig egyenetlen felületüek, hajlottak, minek következtében reflexük . is gyenge. E formának ez a görbült kifejlődése, amilyennek Klein, Zepharo- • vicH és Ungemach is találták, épúgy mint ZEPHAROViCH-tól észlelt ama saját- i sága is, hogy csak oly kristályokon lép fel, amelyeken az a ' 010 ) is ki van I fejlődve, — ami e kristályokon szintén beigazolást nyer — úgy látszik a dél- r ausztráliai atakamitok egyik jellemző morfológiai tulajdonsága. Az 5 { 120} = 00 2 harmadik fajta prizma valamennyi mért kristályon megvan, változó nagyságú lapokkal. Legtöbbnyire nem érnek el nagyobb terjedelmet és az m { 110} forma lapjainál mindig kisebbek. Felületük sima, i reflexük igen jó. ' A A { 7.13.0 } = 00 y formát csak egy kristályon volt alkalmunk kimu- tatni, amikor is két parallel lappal jelent meg. Mindkét lapja csak keskeny ij csík, amelyek azonban jó reflexeket szolgáltattak és a forma biztos megálla- I pítasát lehetővé tették. Ennek, az atakamitra nézve új prizmának mért szög- I értékei a számítottakkal egybevetve a következők: ± A 1 ? i ± A mért számít. mért számit, j 1 {7.13.0} 1 39"08' 39“ 13’ li 0“05’ 90"— 1 ; 1 1 o 1 o 1 Amint a fenti adatokból kitűnik, a mért és számított értékek közötti különbség oly csekély, hogy e formát az atakamitnak biztosan megállapított formái közé lehet sorolnunk. Ehhez igen közel álló formát { 7.12.0 } talált Ungemach a chilei, illetőleg atakamai anyag három kristályán, amelyet azonban a bizonytalanok közé vett fel. Szóba jöhetne ezen kívül, hogy vájjon nem lenne-e azonosítható az s í 120 } formával? Az alábbiakból azonban látható:

=--= 49H1’ ^ Ha tekintetbe vesszük, hogy Ungemach mért (p értékei 49®25’ — 49“53’ között ingadoznak, a mi megfigyeléseink szerint pedig tpi = 49°58’, látható, hogy itt is a négy mérése közül valószínűbb magasabb határértékhez mért különbség csak 0"05’-t tesz ki. A t ( 560 } = 00 y csak egy kristályon keskeny csík alakú, gyenge reflexet szolgáltató lappal fordul elő. Mint kevésbbé közönséges formát Ungemach is idézi a biztos alakjai között, amelyet azonban nem az ausztráliai, hanem a chilei Antofagasta és Sierra Gorda lelőhelyek atakamitján figyelt meg. Dél- ausztráliai anyagon (Wakaroo, Cornwall mine) Zepharovich észlelte. Az m { 110} ^ -00 minden kristályon fellépett. Lapjai a vertikális tengely zónáját uralják. Olykor tökéletesen sima, máskor többé-kevésbbé megtámadott és a c tengely irányában finoman rostozott lapokkal volt megfigyelhető. Ama ZEPHAROViCH-tól jellemzőnek talált tulajdonsága, hogy lapjai tautozonalítás tekintetében úgy maguk között, mint az ö[010}-val szemben zavarokat mu- tatnak és amelynek okait Des Cloizeaux* és E. S, Dana^ fejtegetik, az álta- lunk vizsgált anyagon szintén konstatálható. Az első fajta prizmák sorából csak az e { 011 } ^^01 jelenléte volt meg- állapítható. Ennek a minden kristályon állandó formának a lapjai nagyra fejlödöttek, tökéletesen sima felületüek és így reflexük minden esetben kitűnő. A bipiramisok közül az r \ 111 j alappiramison kívül, a főradiális zónába eső a { 552 } és n { 441 } bipiramisokat figyelhettük meg. E két utóbbi az atakamitra általában új formának bizonyult. Az r { 111 } - 1 a kristálynak csak egy végén kialakult lapjai közül az egyik mindig erőteljesebb kifejlődésben jelent meg a többi háromhoz képest. A lapok mindig simák és kitűnő reflexeket szolgáltatnak. Kristályainknak Zepharovich és E. S. Dana megfigyeléseivel ellentétben mindig állandó alakja. Az cc { 552 } forma csak egy kristályon lépett fel egy keskeny, de kielégítő jóságú signált reflektáló lapocskával. Mért és számított értékei a következők: Forma + A ± A mért számít. mért számít. n { 552 } 56''25’ 56"35’ 0*’10’ 73043’ 73044’ 0^0 1’ ® Des Cloizeaux: Nouvelles reclierches sur les propriétés optiques des cristaux. (Recueil des Savants étrangers T. XVIII. 1868. p. 530.) ^ E. S. Dana: Morpliologisclie Studien über Atakamit. (Tscliermak’s Mineralog. ii. petrogr. Mítteilungen. Wien. 1874. p. 104—108.) ADATOK A DÉLAUSZTRÁLIAI ATAKAMIT KRISTÁLYTANI ISMERETÉHEZ. 43 Ezekből látható, hogy a (p mért és számított értékeinek az eltérése a {> értékeinek a különbségeinél jelentékenyen nagyobb. Tekintve azonban, hogy a p = q szimbólumának számított értékei 0008-al térnek el a grafikusan meghatározottól, továbbá hogy az indexből visszaszámított szögérték csak 0 2’-el tér el a mért értéktől, mindezek alapján ezt az új formát az atakamitnak biz- tosan megállapított formái közé sorolhatjuk. A 7T { 441 } ^ 4 ugyanazon a kristályon fordult elő, amelyen az « { 552 } is megjelent. Csak keskeny sáv alakú lappal volt kifejlődve s ezért gyönge elmosódott jelet reflektált. Szögértékei: 1 1

l{ 7.13.0} 39"08’ 39“ 13’ 0“05’ 90“00’ 0“00’ X { 790 } 49®58’ 49“41’ 0“17’ » f { 560 } 51 “39’ 51 “38’ 0“01’ 89“36’ 0“24’ m { 110 ! 55“57’ 56“35’ 0“22’ 89“45' 0“15’ e ( 011 i 0“21’ 0“00’ 0“21’ 37“00’ 37“03’ 0“03’ /■{111 } 56“36’ 56“35’ o“or 53“52’ 53“53’ 0“01’ « { 552 } 56“25’ 0“10’ 73“43’ 73“44’ 0“01’ n { 441 } 56“25’ 0“10’ 79“04’ 79“40’ 0“36’ V. Goldschmidt, Krystallographische Winkeltabellen. Berlin, 1897. p. 56. 44 LIKFA AURÉL DR. ÉS TOKODY LÁSZLÓ UR. Az elemek kiszámításánál csak a kitűnő értékeket vettük tekintetbe s így a /?„ részére 11, a részére 18 kitűnő adat alapján a következő eredménye- ket nyertük: 1-1441, 0-7549 Az ezekből kiszámított tengelyarány: a:b:c 0-6598 : 1 : 0 7549 . Összehasonlítva ez eredményeinket más szerzők adatainak a kristályok ugyanezen felállítására levezetett értékeivel: Po Qo ± A Szerzők a :b:c ± ^ Po a c •1441 0-7549 Liffa — Tokody 0-6598 : 1 : 0-7549 •1411 0-7546 0-0030 0-0003 SchraufH 06613: 1 : 0-7546 0-0015 0-0003 •1409 0-7545 0-0032 0-0004 Des Cloizeaux 1- 0-6613: 1 : 0-7545 0 00)5 0‘0004 •1388 0-7535 0-0053 0-0014 Ungemach 13 0-6616:1 : 0-7535 0-0018 0-0014 •1384 0-7528 0-0057 0-0021 Smith h 0-6613 : 1 : 0-7528 0-0015 0-0021 •1378 0-7530 0-0063 0-0019 Brögger13 0-6618: 1:0-7530 0-0020 0-0019 •1373 0-7535 0-0068 0-0014 Klein— Brögger13 ... 0-6625 : 1 : 0-7535 00027 0-0014 •1364 0-7515 0-0077 00034 Goldschmidt 11 0-6613: 1 : 0 7515 0-0015 0-0034 •1360 0-7531 ! 1 i 0-0081 0-0018 von Rath'® 0-6629 : 1 : 0 7531 0-0031 0-0018 A + A és ± r)' rovatokban foglalt különbségek tanúsága szerint legin- kább ScHRAUF, Des Cloizeaux és Ungemach értékeit közelítik meg, amennyi- ben eltéréseik a yUy-nál a harmadik tizedesben 3 — 5 egység között, a í/^-nál a negyedik tizedes 3 egysége s a harmadik tizedes 1 egysége között inga- doznak. Még kisebbek az eltérések a tengelyaránynál, mivel ezek az a ten- gelynél a harmadik tizedesben 1 egységet, a c tengelynél pedig a ± A-jának megfelelő értékeket tesznek ki. ” A. Schrauf: Atlas dér Krystall-Formen des Mineralreiches. Wien 1877. Tat. XXIV. Des Cloizeaux: Idézi; W. C. Brögger-. Atakamit von Chili. (Zeitsclirift f. Krystallogr. etc. III. köt. Leipzig 1879, pag. 489.) 13 M. H. Ungemach: 1. c. pag. 155. ** Q. F. Herbert Smith.' Atakamit von Sierra Gorda in Chile. (Min. Magaz. and Journal of the Min. Soc. London No. 54. XII , pag. 15—25. Zeitschr. f. Kryst. etc. 32. köt. Leipzig 1900, pag. 269 — 271.) 13 W. C. Brögger: Atakamit von Chili. (Zeitschr. f. Kryst. stb. III. köt. Leipzig 1879, pag, 489.) 13 C. Klein; Idézi Brögger I. c. pag. 489. 11 V. Goldschmidt: 1. c. pag. 56. 18 G. voM Rath: Mineraüen von Copiapo Chili. (Zeitschr. f. Kryst. etc. V. köt. Leipzig 1881, pag. 257.) ADATOK A DÉLAUSZTRÁLIAI ATAKAMIT KRISTÁLYTANI ISMERETÉHEZ. 45 Az általunk levezetett elemeket és a belőlük kiszámított pozíciós szöge- ket a következő táblázatban foglaltuk egybe: a = 0’6598 Iga — 9-81942 lga„ = 9-94153 Igp^ = 0-05847 = 0-8740 p„ = 1-1441 c = 0-7549 Ige = 9-87789 = 0-12211 Igq^ = 9-87789 öo= 1-3246 q, = 0-7549 e •a s Betű Szimb. Miller 9 e C n X (Prizmák) x: y y d = tg f! 1. C 0 001 0"00’ 0«00’ 0"00’ 0"00’ 0"00’ 0"00’ 0 0 0 2. a 000 010 n 90"00’ n 90»00’ » 90'’00’ » 00 X 3. S 00 2 120 37<’09’ » 90"00’ 37"09’ 52»51’ 0-7578 ,, n 4. l 13 OOy 7.13.0 39" 13’ « 39"13’ 50"47’ 0-8161 )> 5. iC 9 X i 790 49041- W » „ 49041- 40" 19’ 1-1787 „ 6. t 6 °° 5- 560 51 "38’ » » .. 51 "38’ 38"22’ 1-2630 n 7. m X 110 56"35’ w w » 56"35’ 33»25’ 1-5155 n « 8. e 01 011 0“00’ 37'>03’ 0"00’ 37"03’ 0"00’ 37"03’ 0 0-7549 0-7549 9. r 1 111 56»35’ 53"53’ 48»51’ n 42»24’ 26"25’ 1-1441 n 1-3707 10. a 5 2 552 73"44’ 70044’ 62"05’ 53"15’ 31»55’ 2-8602 1-8872 3-4269 11. Ti 4 441 79»40’ 77"40’ 71"41’ 55" 12’ 32"48’ 4-5764 3-0196 5-4830 Iker kristályokat a vizsgált anyagon nem találtunk. Készült a Kir. József Műegyetem ásvány-földtani intézetében. ADATOK A ZÓNÁS PLAGIOKLÁSZOK ISMERETÉHEZ II. A zónás szerkezet és a hömérsék kapcsolata. Irta: vitéz LENGYEL ENDRE dr.* — A 2. ábrával s egy táblával a kötet végén. — Valamennyi tüzeredésű kőzet plagioklászain előfordulhat zónás szerkezet, de sehol sem olyan jellegzetes és kifejezett e jelenség, mint a neutrális kiömlési kőzetekben. Mélységi kőzetekben ritkábban jelenik meg s tapasztala- taim szerint az esetek nagyrészében nem igazi, változó vegyi összetétellel és fizikai tulajdonságokkal biró zónásság, hanem csupán a növekedésben beálló megszakadás, úgy, hogy a mag- és csekélyszámú burok között legtöbbször semmiféle vegyi vagy fizikai különbség nem tapasztalható. A lehűlés alkalmával szerepet játszó vegyi és fizikai viszonyok széles skálájú és gyors ingadozása következtében porfiros kőzetekben érvényesül legszebben KoNOWOLOV^-nak a binar keverékek desztillációjából leszúrt sza- bálya, amely szerint az először kiváló keverék kristályoknak a magasabb hőfokon olvadó komponensből van feleslegük. És valóban, zónás plagioklászok magja normális — egyenletesen csök- kenő — magmalehülés eseteiben mindig anorthit-dúsabb, mint a zónák. Ami az anorthitnak Day, Allén majd Bowen által megállapított magasabb olvadáspontjával is összhangzásban áll. Közismert tény, hogy a kristályos-palák alsó csoportjában is megtalál- hatók a zónás plagioklászok. A zónasorrend azonban itt mindig fordított, mert a geodynamikus erőhatások fokozatos növekedése következtében a hömérsék emelkedő tendenciája érvényesül: a mag lesz tehát albitdúsabb, a burkok pedig kifelé A n-m olekulában egyre gazdagabbak. Magasabb szintben a kristályos-palák felső csoportjában, viszonylagosan jóval alacsonyabb hömérsék mellett pedig csupán albit jelenik meg, mert bár az összetétel itt is megengedné bázisosabb földpáttag megjelenését, de ala- csony hömérsék mellett a Ca-tartalom más, exothermális ásványvegyületek képzésébe nyer lekötést. Az újabbi fiziko-kémiai vizsgálatokból ismeretes, hogy a mesterséges szilikát-kristályokon megállapított olvadáspontok jóval magasabbak, mint ugyan- ezen vegyületek különböző arányú keverék-kapcsolatainak természetes kép- ződésénél szükséges hőfok. Tudjuk továbbá azt is, hogy az izomorf-keverék * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1927. évi január 6-án tartott szakülésén. 1 H. E. Boeke: Grundlagen dér physikaliscli-chemischen Petrographie. Berlin, 1915, p. 156. ADATOK A ZüNÁS PLAGIOKLÁSZOK ISMERETÉHEZ. 47 szilikátoknak s így a plagioklászoknak nincs állandó és egyénileg jellemző ■ szilárdulási hőfokuk, hanem szilár dulási i n t e r v a 1 1 u m u k , amelynek ' maximuma felett még olvadékok, minimuma alatt pedig már szilárd fázisok. I E két véglet közötti halmazállapot viszkózus pép, amelyben kristály és i olvadék egyensúlyban fordul elő egymás mellett. [I Az -első kiválások következtében — Konowalow tétele szerint azoknak a magasabb hőfokon olvadó komponensből lévén fölöslegük — megváltozik az oldat összetétele s mivel szilárd állapotban szilikátoknál diffúzió igen nehezen megy végbe, a hömérsékcsökkenéssel párhuzamosan változó össze- tételű keverékolvadék a legelőször kivált magot bekérgezi. A frakcionált kris- I tályosodásnak e neme jellemző a zónás plagioklászokra is, ahol a legelő- ször kivált kristály a fokozatosan lehűlő olvadékkal kicserélődés által nem juthat egyensúlyba s az alacso- nyabb olvadáspontú alkatrészekben gazdagabb vegyü- letek r ét egek formájában rakódnak egymásra. Day Allén majd újabban Bowen körültekintő vizsgálataiból tudjuk, hogy az olvadáspont a plagioklászok összetételével állandóan változik s hogy csak az anorthitnak van éles olvadáspontja. A savanyúbb triklin földpátoknál kisebb-nagyobb szilárdulási idő- illetőleg hőmérsékköz jelenik meg, sőt a legsavanyubb összetételű albit olvadásfokának meghatározása a reakciókkal való tehetetlenségünk következtében igen nehezen vihető keresztül s csak ! olvadásmaximuma határozható meg ± 10'’-os korrigálást hibával. Becke és Brauns a plagioklászok zónás szerkezetének előidéző okául a [ a magma vegyi összetételének fokozatos megváltozását tekintették. A nyomás, hömérsékváltozás, ásványképzö tényezők jelenléte szerintük alárendelt szerepet I játszik. Bowen’ ezzel szemben sztatikus kísérletekkel igazolta, hogy a p 1 a g i o- I klász-keveréksorozat kristályosodása olvadáshőjükkel áll egyenes arányban. A vegyi összetétel és szilárdulási hőmérsék egymással párhuzamos, fokozatosan emelkedő, illetőleg sülyedő pályát fut meg. I A keverék-kristályok összetételének egyenlete szerinte csupán a két keverék- komponens olvadáshőjét tartalmazza. Valamely földpátkeverék olvadáspontja tehát függ a keveredési arány- tól s bizonyos mértékben az esetenkénti nyomástól, amellyel az olvadáspont ! arányosan változik és mindig alatta áll az alkotó komponensek olvadáshőjének. Keverékolvadéktól e szerint a kiválás már a magasabb olvadáspontú alkatrész szilárdulási hőmérsékmaximuma alatt bekövetkezik. Mivel pedig a két izomorf alkatrész olvadáshője különböző s az olvadéktól egyszerre nem válhatik ki, az először kiváló kristálymagvak a nehezebben olvadó, tehát magasabb olvadás- pontú alkatrészből tartalmaznak többet, amelyeket a későbbi, alacsonyabb hőmérséknél megszilárduló keverékolvadékok burok alakjában vesznek körül. A dunazughegységi andezitek zónás plagioklászainak vizsgálata közben különös figyelemmel kísértem azokat a jelenségeket, amelyek a vegyi össze- “ F. Boeke: Tschermak’ s Mitt. 1906. 25, 1. 3 H. E. Boeke: Grundlagen dér phys.-chem. Petrographie. Berlin 1915. p. 157. 48 VITÉZ LENGYEL ENDRE DR. tétel és hömérsék kapcsolatára utalnak és tapasztalataimat röviden a követke- zőkben összegezhetem: Minden megfigyelésem a mellett tanúskodik, hogy aföldpátkeverékek kiválásánál a magma adott vegyi összetételén belül ki- ömlés! kőzetekben a nyomás alárendelt szerepe mellett elsősorban a hömérsék a döntő tényező. Különböző hőmérséken eltérő a földpátkeverék-olvadékok koncentráció képessége, ami az adott vegyi összetétel határain belül az Ab- és An- molekulacsoportok kapcsolatmódozatá- ban illetőleg arányában nyilvánul meg. Kiömlési kőzetekre épen a nagy nyo- más alól való felszabadulás s a gyorsabb ütemű hömérsék-csökkenés a jel- lemző, amely nemcsak kedvező alkalmat nyújt, de egyenesen kényszerítőleg hat a zónák lerakodására. Ha a nyomás a zónális telepítésben döntő szerepet játszana, mélységi kőzetek megszilárdulásánál bőséges alkalom kínálkozna e tényező irányító befolyására. A lehűlés azonban itt végtelenül lassú folyamat lévén, zónás szerkezet már csak azért sem jelenhetik meg, mert a rendkívül hosszú ideig tartó magas temperatura következtében bő alkalom kínálkozik a földpátmolekuláknak a magmatikus összetételei összefüggő csoportosulására : egységes földpátanyag kiválására. Ezzel szemben andezitvizsgálataim alapján általánosítható törvényszerű- ségnek tűnik fel, hogy kiömlési kőzetekben, amelyeknek megszilárdulása gyorsütemű hősülyedés és aránylag kicsiny nyomás mellett történik és ahol az effuzió alatti és utáni vegyi és fizikai feltételek még kedvezők voltak rövidebb-hosszabb ideig a kristályok továbbnövékedésére, zónás szerkezet elkerülhetetlen. Alig van andezitfajta, melynek plagioklászain a megszilárdulás alatti hömérsék-csökkenéssel mindenkor szorosan összefüggő és szerfelett válto- zatos megjelenésű zónásság felismerhető ne volna. A nagyméretű földpátegyéneken rendszerint több a zóna, a kisebbeken kevesebb, míg végre a mikrolithokon legtöbbször hiányzik. Minél nagyobb időköz telt el a kristályközpontok fellépésében, annál eltérőbbek nagyság tekin- tetében a porfiros földpátkristályok és minél hosszabb ideig vesztegelt kedvező körülmények között a magma a földpátkiváláshoz szükséges hömérsékopti- mumon, annál nagyobb viszonylagosan a mag. És végül: minél több időt vett igénybe a kiömlött magmatömeg lehűlése, annál nagyobb és finomabb átme- netű a magot körülfogó zónák száma. Hirtelenül lehűlő, üveges, aprókristályos kőzeteknél (Kis Kik pyroxen- amfibolandezitje) a zónás szerkezet megtalálható ugyan, de nem kifejezett. A határvonalak elmosódottak s az egyes tagok extinkciója között kicsiny a különbség. Nyilvánvaló, hogy ilyen esetekben — aránylag kisméretű magma- tömegekben — nem állott rendelkezésre elegendő idő- és hőmérsékoptimum zónalerakodásra, tehát nagyobb variációjú földpáttagok kiválására. A legkülső zóna igen sok esetben élesen elkülönül a többitől. Eltekintve azon esetektől, amikor ez a határozott fizikai elkülönülés a belső, bázisosabb burkok nagyobbméretü elváltozásának következménye, — a külső, üde zóna optikai sajátosságai (fénytörés 154; extinkció 3—4") egybehangzóan arra ADATOK A ZÓNÁS PLAGIOKLÁSZOK ISMERETÉHEZ. 49 vallanak, hogy albithoz közelálló savanyúságú. Ilyen esetekben fel kell téte- leznünk, hogy a magma általános vegyi összetétele ilyen savanyú földpáttag kiválását, földpát és kvarz eutektikumból álló alapanyagának megmerevedése előtt megengedte. Különösen felzites alapanyagú, savanyúbb andezitekben határolja a pla- gioklászokat élesen elkülönülő, a többi zónáknál szélesebb külső, savanyú burok, jeléül annak, hogy növekedése egyenletesen gyorsuló magmalehülés mellett, a savanyú földpátkeverékekre jellemző széles szilár- dulási intervallum következtében, hosszú ideig tartott zavartalan fizikai viszonyok között. E megfigyelés összhang- zásban áll azalbitfajok széles szilárdulási-hömérsékközével, amelynek maximuma 1 100" körül van, de — laboratóriumi vizsgálatok tanúsága szerint — a hőha- tár bizonytalan szélességben folytatódik a minimum felé. Ha már most abból az alapfeltevésből indulunk ki, hogy izoinorf-zónás- ság esetében az egymásra következő burkok kiválása fokozatosan csökkenő hőmérséken történt, fel kell tételeznünk, hogy minden egyes burok az illető földpátkeverékre jellemző hőintervallumot képviseli, melyet Day és Allén kísér- I leteik során az egyes tagokra megállapitottak. De viszont az a tény, hogy a zónás szerkezet külső megnyilvánulásban nem fokozatos és átmenetnélküli, hanem egymástól élesen elhatárolt zónákba különülő, amelyeken belül viszont egyöntetű — azt a feltevést veti felszinre, hogy az Ab- és An-molekulák nem alkotnak minden elképzelhető arányban izomorf-keveréket, holott az elméletileg várható volna, hanem vagy az egyes zónák lerakódás! ideje alatt szünetel bizonyos határok között a hőmérsék iránti érzékenység s ez esetben a zónák nagyobb variációjú keveréktagokra jellemző hőintervallumot képviselnek vagy pedig egyre nehezebbé válik a fokozatosan lehűlő és egyre viszkózusabbá váló magmaolvadékból a hőmér- séknek megfelelő keverékmolekulák szilárd fázissá történő csoportosulása, ^gy. hogy joggal feltehető, hogy a zónák szélessége a lehűlés gyorsabb-lassúbb ütemével áll egyenes arányban. U. i. azonos koncentracióviszonyok feltételezése esetén minél keskenyebb vala- mely zóna, annál rövidebb ideig tartott az illető keveréktag kiválása, tehát annál gyorsabban esett át a magma az illető földpátkeverékre jellemző hő- \ intervallumon. És viszont: minél szélesebb a zóna, annál lassúbb ütemben ment végbe viszonylagosan az illető keveréktagra jellemző hőmérsékcsökkenés, annál lassúbb volt tehát a lehűlés üteme s egyben annál több idő állott ren- delkezésre azonos öszetételü zónák növekedésére. Ha tehát — azonos vegyi és fizikai viszonyok között — egyenletesnek I tételezzük fel a kristályosodási gyorsaságot, amit újabbi kisérletek is igazolnak, a zónák változó szélessége a magmabeli hőmérséksülyedés folyamatáról nyújt hű képet. A mag még stabilis hőmérséklet mellett növekedett a meglevő nagy- ságúra, de a zónák megjelenése már a magma — földpátkeveréktagokat jellemző, kritikus kristályosodási hőjének gyorsabbmenetelű csökkenéséről tesz bizonyságot. Úgy, hogy ebben az értelemben a kiömlési kőzetek porfiros földpátjai 4 50 VITÉZ LENGYEL ENDRE DR. nem tekinthetők a szó szoros értelmében intratellurikusoknak — amint azt Rosenbusch elmélete tanítja, — mert a zónás plagioklászok közelebbi vizsgálata azt mutatja, hogy növekedésük főként az effuzió alatt és kis részben után ment végbe, tehát tulajdonképen a teljes magmamegszilárdulás időpontjáig folytatódott. Még aránylag legnagyobb mélységben jött létre — a kiválásra kedvező hőmérséklet bekövetkeztével — a kristálymag, amelynek további, zónális növekedése már részben hypabisszikus mélységben, részben a felületen ment végbe. Ez utóbbi eset kizárólag nagyobb tömegű, lassan lehűlő effuziv tömegekre nézve áll, amint az az Etna fiatalkorú lávatömegei földpátjain is tapasztalható. Mivel a magmalehülés menete és a zónaszélesség között szoros kapcso- lat áll fenn, igen valószínű, hogy ugyanazon hőmérsék és kristályosodási készség mellett pl. egy 2 ,«-os szélességű burok lerakodásához kétszer annyi idő szükséges, mint az 1 ,«-oséhoz. Nem messzefekvő dolog tehát — kellő laboratóriumi kísérletek birtokában — hogy a földpátok zónáinak viszonylagos mértékegysége alapján s a földpátmolekulák vonzási koefficiensének ill. növe- kedési gyorsaságának ismerete segítségével — a kiválás, a kristályosodás idő- tartama, tehát magának az effuziv magmatömegnek lehülési azaz megszilárdulási gyorsasága is megállapítható lesz. Rendkívül érdekes eredményekre jutunk abban az esetben, ha orientált, lehetőleg ikermentes földpátmetszeteken (010 lappal || ) a zónák szélességét az optikailag meghatározott Ab-An keverékaránnyal, illetőleg a neki meg- felelő szilárdulási hőmérséklettel állítjuk párhuzamba. Többszáz metszet változatos, néha bonyolult felépítésű zónás-szerkeze- tének vizsgálatából a zónásságnak különböző typusait sikerült felismernem, amelyekre a komplikált zónásstrukturák visszavezethetők. Ha ugyanis valamely koordináta-rendszer ordinátájára az Ab-An ke- verékarányt, abszcisszájára a vegyi összetételnek megfelelő szilárdulási hö- mérséket vezetjük, a metszéspontok — vázlatos feltüntetésben — a következő görbéket adják (1. táblázatot): 1. typus. Hoszan tartó és egyenletes lehűlésnél a bur- kok megközelítőleg egyenlő szélesség űek. Nagyobbfokú elté- rés csupán a mag s a legkülső burok méretében észlelhető. Grafikusan a lehűlés menetét fokozatosan sülyedö, merészen ívelő parabolaszerű görbével ábrázolhatjuk, amelyen az esetleges hirtelen hőmérsék ingadozásoknak meg- felelöleg kisebb kilengések is megjelenhetnek. A kristályosodási görbe a mag kiválása alatti kezdeti szakaszon — a kristálymag esetenkénti méretének meg- felelőleg — vízszintes. A legkülső zónának sokszor a többitől élesen elkülönülő savanyúsága következtében a görbe alsó ága erősen közeleg az albit hömérsékrnaximumához. A zónák e typusnál hosszú szakaszon közelálló szélességűek, de általában keskenyek s rendkívül finom át- menet űek. Főként nagytömegű, lassan lehűlő piroxenandezitek (Dömör- kapu. Bölcsőhegy) plagioklászain ismerhető fel az izomorf zónás-strukturának e neme. ADATOK A ZÓNÁS PLAGIOKLÁSZOK ISMERETÉHEZ. 51 2. typus. A Szentendre-visegrádi hegység savanyúbb andezitjeire jóval jellemzőbb — uralkodólag megjelenő kisebbtömegü lávapadok, árak, agglomera- tumos tufák és breccsák esetén — az egyenletesen gyorsuló lehűlés, amely- nek grafikonja ferdén sülyedő, meg-megtörő vonalat ad. A görbe felső ága a mag viszonylagos nagysága szerint — kisebb-nagyobb szakaszon itt is közel horizontális, mert a mag kiválását megközelítőleg azonos hőmérsékleten kell feltételeznünk. Alsó ágának hajlásiránya sok esetben albithoz közelálló tagra vall a vele kapcsolatos hömérsék következtében. Tiszta albit jelenléte azonban még az elkülönülő legkülső burok esetén is igen ritkán állapítható meg, aminek magyarázata minden valószínűség szerint abban rejlik, hogy tiszta albit kiválását a földpát-kvarz eutektikumot alkotó alapanyagnak hirtelen be- következő megszilárdulása akadályozza meg. Az egymásra következő zónatagok néha már eltérő szélességűek: a belső, magra következő burkok rendszerint szélesebbek, a kifelé jövök fokozatosan keskenyebbek, az egyenletesen gyorsuló lehű- lés ütemének megfelelőié g. 3. t y p u s. Az izomorf-zónás szerkezetnek érdekes képét mutatják azok az esetek, amikor a zónák többször váltakozva, eltérő szélességűek. Igen könnyen rekurrens-zónásságnak tűnnek fel, közelebbi vizsgálatuk folyamán azonban kiderül, hogy az egymásra következő burkok eltérő szélessége nem ugrásszerű vegyi-összetétel ingadozást, hanem csupán a lehűlés mene- tében beállott többszörös lassúbbodást képvisel, amikor ugyanis jóval szélesebb, de anyagilag egyöntetű zónák lerakodására kínálkozott kedvező alkalom. 4. ty p u s. Ha a magma vegyi összetételében hirtelen változás áll be vagy a megszilárdulás nyugodt menetét zavaró okok következtében a lehűlés alatti hömérsékben ugrásszerű ingadozás (legtöbbször emelkedés) következik be, izomorf-zónásság helyett rekurrens-zónás szerkezet lép fel, amelynek görbéje vizsgálataim szerint — többszörösen, de mindig negatív sülyedö tendenciával visszaemelkedő. Teljesen fordított zónásságot (invers) sohasem tapasztaltam, s ez az ásványkiválás ismeretes vegyi és fizikai törvényszerűségei mellett kizárt dolog. Rekurrens-zónás földpátok grafikonja tehát — az esetenkénti rekurrenciák (leginkább egy-kettö) száma szerint — töbszörösen visszaeső görbe vonalat ad. Emelkedő részei a bázisossági (egyben magasabb olvadáspontú) ismétlődéseket jelzik, amelyek azonban kifelé haladó sorrendben az előzőknél legtöbbször sava- nyúbb keveréktagot képviselnek. A zónás szerkezetnek itt ismertetett tiszta típusai ritkán fordulnak elő. Körültekintő vizsgálataim arról győztek meg, hogy a szilárduló földpátkristá- lyok a vegyi és fizikai változások iránt bizonyos határokon belül, az Ab- An-molekulák arányváltozásával reagálnak s zónális felépítésben a legtöbb plagioklász a fenti typusok változatos és közelebbi tanulmányozásra érdemes kombinációja. 4* 52 VITÉZ LENGYEL ENDRE DR. Foliqué az 1890-es években nem tartotta valószínűnek, hogy az albit és anorthit között megszakítatlan keveréksorozat áll fenn; vizsgálatai alapján 8-9 „typust“ különböztetett meg, amelyek szerinte nincsenek átmeneti tagokkal összekötve, de izomorf tulajdonságaik folytán egymásra rakódhatnak és keverék- kristályokat alkothatnak. Amint tudjuk, később Tschermak gondos vegyelem- zések alapján felállította keverékelméletét, mely szerint az összes triklin föld- pátok a két határtag (Ab-An) között mindenféle, elméletileg lehetséges, keverék- arányban alkothatnak kristályokat. A nélkül, hogy e fizikai (főként optiTcai) vizsgálatokkal is támogatott elméletnek helyességét csak távolról is érinteni kísérelném, a zónás plagio- klászok vizsgálatából, mint tapasztalati tényt, a következőket szűrhetem le: Dacára a két szélső földpáttag között feltételezhető végtelen keveredési lehetőségnek, a kőzetek világában mégis mindössze 10-12 földpátfajta fordul elő, mely gyakoriságánál fogva önálló földpáttag benyomását kelti. És bár a kiömlési kőzetek plagioklászain is adva van a vegyi és fizikai alkalom, hogy az elmélet kézzelfoghatólag beigazoltnak bizonyuljon és az összetételnek és hő- mérsékcsökkenésnek megfelelőleg számtalan földpátkeveréktag keletkezzék, vizsgálataim azt a valószínűséget támogatják, hogy különböző, a fiziko-kémiai vizsgálatok során még végérvényesen nem tisztázott okokból, de feltehetőleg a magma adott vegyi összetételéből s a fennálló fizikai viszonyoktól függően, főként struktur molekuláris okok következtében nem jelennek meg az összes lehetséges keverékkristály ok zónák alakjában. Összetételbeli éles ugrások, megszakadások lépnek fel közöttük, amelyek fontos kőzetfiziologiai mozzanatokkal függnek össze. Az élesen határolt zónák megjelenése azt bizonyítja, hogy a hőmérsék- csökkenésnek megfelelően nem volt fokozatosan savanyodó a kiváló földpát- keverék, hanem meglehetősen széles (az egyes Ab-An keveréktagokra indi- viduálisán jellemző s a lehűlés ütemétől is függő) hőintervallumon belül, tehát hosszabb ideig lehetséges volt ugyanolyan összetételű földpátfaj kiválása. Majd bizonyos hőminimum alatt zökkenésszerűleg megszűnt a továbbrakodás s éles határral új, jóval savanyúbb összetételű keveréktag kiválása kezdődött el. E feltevés mellett szól az a tény, hogy savanyúbb andezitekben, — melyek arány- lag rövidebb idő alatt merevednek meg — sokkal élesebb körvonalú, feltűnőbb és kevesebb tagból álló a zónásság, mint bázisosabb kőzetekben. Gyorsabb ütemű hőmérsékváltozásnak gyorsabb fajváltozás a követ- kezménye. Nem lehet meg bennük tehát az átmeneteknek az a széles ská- lája, mint a lassabban lehűlő bázisos kőzetekben. Valószínűleg e savanyúbb összetételű, effuzivumokban a magma viszkósusabb természete is útját állja vagy legalább is megnehezíti a földpátmolekulák hajlékonyabb csoportosulását. Becke felfogása szerint a zónásság legfőbb oka a magma vegyi össze- tételének fokozatos megváltozása, amely egyre szegényebb lesz nehezebben olvadó, bázisosabb alkatrészekben. De, ha a zónásság keletkezésénél döntő szerepet a vegyi összetétel játszik s a vegyi változás fokozatos, miért nem folytonos és átmenetnélküli a burkok egymásra rakódása? Miért jelenik meg ADATOK A ZÓNÁS PLAGIOKLÁSZOK ISMERETÉHEZ. 53 egyáltalán zónás szerkezet? A vegyi összetétel végnélküli átmenetének meg- felelöleg optikailag hullámszerű, ívben áthajló, megszakítatlan elsötétedésnek kellene jelentkeznie. Feltehetnők ugj^an azt is, hogy anyaghiány lenne oka a zónális szerkezetnek. Hogy időnként elfogy a szilárduló kristályok körzetéből a földpát anyag egyik-másik alkatrésze s az új keveréktag fellépése okozza a zónás felépítést. Ez esetben meglehetősen rapszodikus volna az egymásra következő zónák sorrendje. S a növekedésben beálló pillanatnyi' fennakadás következtében idegen testek sodródnának és kebeleztetnének be a zónák közé, amit nem figyelhetünk meg. Elsődleges zárványok körül zónás elrendeződésben uralkodólag üveg (alapanyag), folyadékcsöppeket és gázbuborékzárványokat ismerhetünk fel, amelyek azonban a kristály növekedésénél állandóan jelen vannak s amelyek közül az utóbbiak a magma gázokban való momentán szegénységét vagy gazdagságát fejezik ki. Annak feltevésénél, hogy élesen határolt zónás szerkezet létrejöhet, két eshetőség nyomul előtérbe: Vagy a porfiros földpát kerül magmalehülés közben változó összetételű magmarészekbe, amely esetben kizárólag rekurrens-zónás földpát képződése válna lehetségessé. (Hiszen a növekvő kristály abszolút nyugalomban még zárt, mozdulatlan magmatömegek esetén is alig képzel- hető el.) Vagy a hőmérséklet ingadozása váltja ki eltérő összetételű és olvadáspontú földpátkeverék kiválását, amely esetben úgy izomorf-mint rekurrens-zónás kris- tályképződés lehetséges. Ha a hőmérsékcsökkenés nem játszana irányítóan fontos szerepet e folyamatoknál, úgy invers-zónásság is létre- jöhetne, mert a kristály mozgása közben An-dús magmarészeket mindig találhatna. Vizsgálataim alatt azonban nem találtam erre példát. A zónás szerkezet keletkezésének helyes értelmezéséhez a fiziko-kémiai vizsgálatok már említett újabbi eredményei nyújtanak útmutatást és segédkezet. A vegyi összetétel a szilárdulási hőmérséklettel szoros kapcsolatban egyenletesen emelkedő vagy sülyedő pályát fut meg, amely grafikusan görbe vonallal ábrázolható. A tiszta földpáttagokkal végzett mesterséges olvadási kísérletek legalább ezt igazolják. Természetes földpátkristályok létrejötténél azonban — a praeexisztáló sok mellékkörülménynél fogva — vegyi össze- tételük és a hőmérsékviszonyok kapcsolatában nincs meg a tökéletes párvona- lasság. Az egyenletes hőmérsékingadozást nem követi lépésről-lépésre pár- huzamos fajváltozás. Hézagok, ugrások jönnek létre, amelyek a zónás földpátok sajátos szerkezetében nyilvánulnak meg. E tünemény megmagyarázásánál a hőmérsékkelésa szilikátok álta- lános és jellemző negatív tulajdonságával, a viszkozitással kapcso- latban, struktur molekuláris okok nyomulnak előtérbe. A zónás szer- kezet e tényezők koordinatív összefüggésének következménye. Ezeknek szem előtt tartásával válik érthetővé, hogy a földpátok vegyi összetételének alkalmazkodása a hőmérsékingadozásokhoz nem tökéletes. Aminek követ- kezménye, hogy a kristályok legtöbbször ugrásszerű keverékviszonyban, zónás szerkezettel növekednek. Az először kiváló keverékkristálymagok legtöbbször 54 VITÉZ LENGYEL ENDRE DR. függetlenek a magmaolvadék általános összetételétől s csupán a kritikus szilárdulási hömérsékkel állanak összefüggésben. És a később megjelenő burkokkal szemben abból a keverékkomponensből bírnak felesleggel, melynek megjelenése az olvadásgörbe emelkedését vonja maga után. A magra rakodó zónák földpátanyaga szerkezet molekuláris okok következtében nem követheti szigorú párhuzamban a hö- mérsék egyenletes sülyedését, hanem bizonyos — aföld- páttagokra jellemző — szélesebb-keskenyebb hőinter- vallumon ugyanazon földpátfaj kiválása válik lehetsé- gessé. Ügy tűnik fel a dolog, mintha minden megjelenő keveréktagnak — bizonyos hőmérsék-határok között — veszteglő állomása lenne. Majd a már kiválásukra kedvezőtlen hőmérsékminimum be- álltával, lépcsőzetes lezökkenéssel, ugrásszerű éles elhatárolódásban új, jóval alacsonyabb olvadáspontú, .tehát viszonylagosan savanyúbb keveréktag jelenik meg. Minden egyes földpátzónára tehát bizonyos szi- lárdulási hőmérsékoptimum jel- lemző, amelyen hosszabb ideig vesztegelnek s amelynek meg- szűntével éles, zónális elkülö- nülésben savanyúbb földpátke- verék jelenik meg. Tschermák keverékelmélete és az andezitek zónás plagioklászainak vizsgálatából leszűrt — azzal látszólagos ellentétben álló — ered- mények a legteljesebb összhangzásba hozhatók. Ab-An molekulakapcsolatok minden arányban létrejöhetnek. A földpátok zónás szerkezetének keletkezésénél azonban az adott magmatikus összetételen belül a hömérsék rendkívül fontos szerepet játszik, amelynek fokozatos sülyedését vagy ugrás- szerű ingadozásait a viszkosus szilikátolvadékok csupán élesen határolt zónális továbbnövekedésben képesek követni. Úgy tűnik fel a folyamat, mintha az egyes földpátkeverékek szilárdulási hömérsék-intervallumai átnyúlnának egymásba, amikor egyik magasabb olvadás- pontú földpáttag szilárdulási minimuma szélesebb sávban a rákövetkező sava- nyúbb tag minimumával esik össze. És e hömérsékhatárok között homogén földpátfaj kiválása válik lehetségessé, zónaszerű, éles elkülönülésben. (L. 2. ábrát.) A plagioklászok zónális továbbnövekedése problémájának végleges meg- oldása — a többi hasonló felépítésű közetalkotó ásványéval együtt — kellő laboratóriumi kísérletek birtokában lesz eszközölhető. Készült a M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem Ásvány- és Földtani Intézetében, 1926. december havában. ADATOK AZ ÉSZAKKELETI KÁRPÁTOK SZIRTVONULATÁNAK MIKROPALAEONTOLOGIÁJÁHOZ. Irta: HOJNOS REZSŐ dr.* A flisnél régibb mezozoos szirtképzödmények sztratigrafiája a Kárpátok gerincében már számos geológust foglalkoztatott. Ezek a kovás mészköszirt-vonulatok már a Vág völgyében kezdődnek és követhetők a Kárpátok egész ívelésében, ha nem is mindenütt olyan össze- függő lineáris fellépésüek, mint az Északkeleti-Kárpátokban. Látszólag a külső palaeogen gyűrődések határán mutatkoznak. Az északi, illetőleg az északkeleti szirtzónából származnak azok a kőze- tek, amelyeket vizsgálataim körébe vontam. Vizsgálati módszereimet — ame- lyeket régebben publikált dolgozataimban lefektettem — újabbakkal egészí- tettem ki. A mikropalaeontologiai vizsgálatok eredményét magyar nyelven^ már publikáltam; e helyütt csak az eredményeket közlöm. Vizsgálataim összefoglalásául a következő eredményeket szögezhetem le: Megállapítást nyertek a radiolaritok keletkezésében résztvevő, illetőleg arra befolyást gyakorló palaeobiologiai, petrografiai komponensek az üledék képződéssel kapcsolatban. Az Északkeleti-Kárpátok kőzeteiből 24 helyről számos csiszolat alapján eleddig ismeretlen mikrofaunát mutattam ki, 104 sp.-t, s ezzel ezen vizsgála- tok kiegészítik, részben tisztázzák egyes szintek sztratigrafiáját. A vizsgálatokból kitűnt, hogy a Kárpátok flisnél régibb mezozoos szirt- képződményekben — amelyekről Lóczy Sen. több helyütt kimutatta, hogy gyökér nélkül izoláltan települnek — a kovásodás nemcsak termális folyama- tokra vezethető vissza a gránit intruziók késői folyományaként, hanem itt a radiolária vázak mondhatnám primer kovaanyagával is számolni kell. A mikrofaunának ismerete az eddig elszigeteltnek látszó szirtzónák geo- genetikus szerepére is befolyást gyakorol, ha nem is oldja meg azt a kérdést, hogy itt Uhlig „lnsel“ — vagy Neumayer „Durchspiessungs“ — vagy Hohen- egger „Überschiebungs“ teóriájáról vagy Lóczy Sen. által említett Mrazek-féle diapir áttűzésű redőzésről van-e szó. A mikrofaunák alapján felállított kortabella és az „Fz" értékek alapján a homológ vagy analóg szintezések és összehasonlítások lehetségessé váltak. * Előadta a Magyarhoni Földtani Táisulat 1927. március 2-i szakülésén. 1 Földtani Szemle melléklete 1928. 5(i HOJNOS REZSŐ DR. Eljárást dolgoztam ki az általam bevezetett érték megállapítására. Ismételten felhívtam továbbá a figyelmet ama tényekre, hogy a fosszilis mikro- fauna korántsem olyan ritka, mint azt eddig hitték. Igazolva látom, hogy a mikrofauna elemek alkalmasak tengermélység regisztrálására, úgy a jelenben, mint a geológiai múltban és hogy a radioláriáknak specialista kezében igen is van sztratigrafiai értéke. Örvendetes tényként említem még meg azt is, hogy úgy a régebbi publi- kációmban bevezetett vizsgálati módszerek beváltak, mint pedig új speciesei- met más helyekről származó csiszolatokban is feltaláltam a jellemző szintekben és mikrofauna környezetben. A csiszolatnak vizsgálatánál egy új tényezőt szerepeltetek: az „Fz“ érté- két. Ez az „Fz“ érték kőzetvékonycsiszolatok egy cm^-re eső területén elő- forduló és felismerhető mikrofauna elemek számát jelenti. Ez a faunaszám igen használható üledékes kőzetek különböző szempontú elbírálásánál. A látszólagos nehézségeket oly módon oldottam meg, hogy szerkesz- tettem egy olyan számláló keretet, amely emlékeztet a Thoma-Zeiss-féle vér- sejtszámlálóra. Eszközöm nem más, mint egy milliméteres beosztású papíroson alkalmazott keretkivágás. A számlálás végrehajtása előtt megállapítjuk a nagyítás által befolyásolt mikroszkópi látótér és a milliméter papíros kivágott területe közötti viszonyt. További teendőnk, hogy a vékonycsiszolatra helyezett papíros résén keresztül megszámoljuk a látótérbe jutott mikrofauna elemeket. Ismerve azt, hogy a papírosnyílás hányadrészét képezi egy négyzetcentiméternek ugyanazon nagyítás mellett, a kapott eredménnyel megszorozzuk az egységnyi területen megszámolt mikrofauna elemek számát. Több szorzás eredménye középértéket ad; mert a mikrofauna elemek elosztása a vékonycsiszolatban nem egyenlő. A kapott „Fz“ érték (Faunazahl) az egyes üledékekre jellemző. Táblázatos összeállítás néhány radiolarítról, a faunagazdagság és a korviszonyok feltüntetésére. Sor- szám Lelőhely Csiszo- latok száma Egy cni3-re eső radio- lariák száma A kőzet kora 1. Botfalu (Ung m.) 3} 300 350 1 Liász 2. Nedzó (Ung in. Tarnóc m.) 8 475 Felsőliász 3. Maruszina (Galícia) 4 75 Felsőmaim 2 í 175 Titon 4. Rogoznyk (Galícia) 350 Kréta 5. Csernye (Veszprém in.) 40 250 Alsómalm 6. Predmir (Trencsén in., u p. Turzofka) ... 12| 7/ 375 Alsódogger 7. Cserevice Potok vgy 7 40 Hiperszenon ADATOK AZ ÉSZAKKELETI KÁRPÁTOK SZIRTVONULATÁNAK MIKROPALAEONTOLOGIÁJÁHOZ. 57 Sor- szám Lelőhely Csiszo- latok száma Egy cm--re eső radio- lariák száma A közel kora 8. Babisovia Scala (Trencsén m., u. p. Bella) 2 175 Maim 9. Hrabovec (Pozsony ni., u. p. Laksárújfalu) 3 10 Neokom 10. Nazárci (Nyílra m., u. p. Felsöbotfalu) ... 2 4 — 30] 250 Felsökréta 11. Lubina (Nyílra m.) 150 Paláocén 12) 350 Hiperszenon 12. Nagyfalu (Árva in.) 8 1400 Felsömalm 13. Zazriva (Árva m.) 3 50 Alsókréta 14. Liski (Trencsén m.) 4 0-02 — 15. Teplavoda (Nyílra m., u. p. Bajmóc) 2 750 Felsömalm 16. Vieska (Trencsén m.) Kosóc mellell 2 600 Maim 17. Zarjecs (Trencsén m.) 3 10 — 18. Podbiel (Árva m.) Turdosin melleti 18 150 Neokom 19. Mósoc (Turóc m.) Stubnya mellett 10 0-05 — 20. Corsztyn (Galícia) 8 1250 Titon 21. Árvaváralja (Szepes m.) 24 300 Felsöliász 22. Racsova vgy. (Szepes m.) 22 450 Titon 23. Hanigovce (Sáros m.) 17 400 Titon 24. Sólymos Bucsava (Arad m.) 3 0-02 — 25. Corsalone (Haha) 3 80 Eocén 26. Sodarelli (Firenze m.) 2 156 Eocén 27. Sulla Manella (Italia) 3 100 Triász (Keuper) 28. Caro Jeera* (Kord. Ecuador) 2 80 Alsókréta 29. Pesana* (Kord. Ecuador) 2 10 Eocén 30. Punta Ancon* (Ecuador) 1 15 Hiperszenon I Hojnos: Beitrage zűr Mikropalaeontologie v. Südamerika (munkában). AZ URSUS BÖCKHl SCHL HELYZETE A MEDVÉK TÖRZSFÁJÁBAN. — A 3. ábrával. — Irta: Mayerfeisi MAIER ISTVÁN dr.* 1899-ben Schlosser Miksa* új medvefajt vezetett be az irodalomba. Az új fajt a Földtani Intézet akkori igazgatójának Böckh jÁNOsnak a tiszteletére Ursiis böckhinek nevezte el. A maradványok, amelyek a háromszékmegyei Bárót és Köpec községek körül elterülő pliocénkori lignitekből kerültek, elő a M. Kir. Földtani Intézet tulajdonát képezik. Schlosser vizsgálati anyagát a jobb és a bal alsó szemfog, a jobb alsó negyedik előzápfognak a töredéke, továbbá az alsó három utózápfognak a jobb és a bal példánya alkotta. Schlosser tehát vizsgálatai során pusztán az Ursus böckhi alsó fogsorának a felépítésével ismertetett meg bennünket. A M. Kir. Földtani Intézet gyűjteményében azonban két maxilláris és egy mandibuláris töredék is feltalálható, amelyek alapján nemcsak a felső fogsornak a felépítésével, hanem az alsó zápfogsornak a mandibulában való elhelyezkedésé- vel is tisztába jöhetünk. Ezeken kívül még egyéb eddig le nem írt laza fognak a birtokában vagyunk. Ez a most már meglehetősen gazdagnak mondható őslénytani anyag arra késztetett, hogy ennek a medvének a medvék törzsfájában elfoglalt helyzetét reví- zió alá vegyem, annál is inkább, mert hiszen nagynevű tudósok ebből a medvé- ből származtatják le Európának nemcsak a pleisztocénkori, hanem a holocén medvéit is. Az újonnan felfedezett medvefajoknak a medvék törzsfájában való elhe- lyezése mindezideig elsősorban a métrikus adatoknak az alapján történt. A med- véknél is megfigyelhető az az általánosnak mondható szabály, hogy a törzsfán felfelé haladva a fejlődés különböző útjait reprezentáló fajok egyebeinek a nagysága fokozatosan mind nagyobb és nagyobb lesz. Ha figyelembe vesszük, hogy az utózápfogak, tehát a felső Mi és M->, valamint az alsó Mi, M2 és M3 a medvéknél a törzsfejlődés folyamán, a törzsfán felfelé haladva méreteiket fokozatosan növelik, akkor beláthatjuk, hogy pusztán * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1927. évi április hó 6-án tartott szakülésén: „Az Ursus böckhi fogazata és helyzete a medvék törzsfájában" címmel. 1 Schlosser M. : Parailurus anglicus és Ursus böckhi a barót-köpeci lignitből, Három- szék megyében. (Földt. Int. Évk. Xlll. k. Budapest 1899.) M. Schlosser: Über d. Bárén u. bárenáhnlichen Formen d. europ. Tertiárs. (Palac- ontographica. Bd. 46. Stuttgart 1899.) AZ URSUS BÖCKHI SCHL. HELYZETE A MEDVÉK TÖRZSFÁJÁBAN. 59 az utózápfogaknak a méretei alapján a letűnt idők bármelyik medvéjét a nálánál nagyobb mai medvék ősének tekinthetnök. Az utózápfogaknak a megnövekedésével azonban a korona felépítése, valamint a gyökérzet is komplikáltabbá válik. Ez a komplikáció, vagy más néven modernizáció, habár végeredményben ugyanegy terv szerint történik, mégsem halad valamennyi medvénél egyenlő gyorsasággal és egyenlő mérték- ben előre. Az utózápfogak felépítésének a pontos ismeretére tehát, a medvék törzsfájának az összeállitásánál igen nagy súlyt kell helyeznünk. Még az utózápfogaknál is nagyobb jelentőségük van az előzápfogaknak. A rajtuk végzett vizsgálataim szolgáltatták jórészt azokat a megállapításokat, amelyeknek az alapján a medvék törzsfáját egészen új irányban átépítettem. ScHLOSSER^ és Boule^ felfogása szerint az alsólevantei Ursus böck/ii közvetlen őse volt a felsöpliocén-alsópleisztocénkori Ursus arvernensisnek, amelyik a felsöpliocénkori Ursus etruscusnak, illetőleg az utóbb említett fajon keresztül Európa pleisztocén és holocén medvéinek, nevezetesen pedig az Ursus deningerinek, az Ursus spelaeusnak, valamint a pleisztocén és holocén Ursus arctosnak szolgált volna kiinduló pontul. Boule ezeken kivül a leszármaztatott fajok között a pleisztocénkor! Ursus priscust (Európa) és Ursus praearctost (Európa), továbbá a holocén Ursus horribilist (Amerika) és a holocén Ursus fibetanust (Ázsia) is feltünteti. Európa pleisztocén medvéi között az irodalomban feltűnően nagy zavar uralkodik. Nagy a valószínűsége annak, hogy valamennyi ebből az időből származó maradvány vagy az Ursus deningerive\, vagy az Ursus spelaeussa\, vagy pedig az Ursus arctosnak a pleisztocénkori képviselőjével identifikálandó. A Goldfuss‘ által leírt Ursus prisciis alatt leginkább az Ursus arctosnak a pleisztocénkori képviselőit értik. Mivel azonban ez alatt a név alatt igen sok más medvét, így példának okáért barlangi medvét is leírtak’’, zavar keltése nélkül ezt a máskülönben teljesen helyénvaló nevet nem alkalmazhatjuk. A poszt- glaciális rétegeknél idősebb lerakódásokban talált Ursus „arctos“ maradványok a M. Kir. Földtani Intézet és a wieni Naturhistorisches Museum anyagain végzett vizsgálataim szerint a mai barna medvétől jól elkülöníthető fajhoz tartoznak. Európa pleisztocénkori medvéire vonatkozólag mondottak a Reynolds'’’ által az angolországi pleisztocénből említett Ursus horribilisre, Soergel’^ leg- 2 M. Schi.osser: 1. c. — Die Bárén oder Tischoferliöhle im Kaisertal bei Kufstein. (Abli. d. Mát. Phys. KI. d. K. Bay. Akad. d. Wiss. Bd. 24. München 1910. p. 420) 3 M. Boule: Les ürottes de Grimaldi. Tóin. 1. Fasc. IV. Monaco 1919. “* G. Cuvier: Reclierches sur les osseniens fossiles. (Atlas. Tóm. 11. p. 30. Pl. 189. Fig. 5-6.) ‘ W. Teppner: Beitrage z. foss. Fauna d. steierischen Höhlen. I. (Mitteilungen f. Höfilen- kunde. 7. Jahrgang 1. Heft. Graz 1914. Taf. II— III.) S. H. Reynolds: The Bears. (Palaeontographical Society. London 1906.) " W. Soergel: Dér Bar von Süssenborn. (jahrb. f. Min. Geol, u. Palaeont. Bd. 54. Stuttgart 1926.) 60 MAIER ISTVÁN DR. Újabban leírt Ursus süssenbornensiséve és Blumenbach Ursus arctoideusávd^ is vonatkoznak. SCHLOSSER és Boule nézetét az Ursus böckhi előzápfogai alapján teljesen kizártnak tartom. 1926-ban megjelent dolgozatomban® a barlangi medve fogazatának az atavisztikus vonásait és a redukciós tendenciáját ismertetve a ScoTT^“-féle nomenklatúrát használtam. Osborn (Evolution of Mammalian Molar Teeth p. 193 — 200) szerint az utózápfogak és az elözápfogak koronájának a hasonló helyén elhelyezkedő kúpok legtöbbje között csak analógia van. A felső állcsontban az elözápfogak Protoconusa analogonja az utózápfogak Paraconu- sának, a Tritoconusa a Metaconusának, a Deuteroconusa a Protoconusának és végül a Tetartoconusa a Hypoconusának. Épen így az alsó elözápfogak Metaconidja csak analogonja az alsó utózápfogak Hypoconidjának, a Para- conidja az alsó zápfogak Paraconidjának, a Deuteroconidja az alsó utózápfo- gak Metaconidjának és végül az esetenként fellépő Tetartoconidja az alsó utózápfogak Entoconidjának. A későbbi, különösképen a gazdag hazai anyag alapján a barlangi med- vének a tejfogazatán végzett vizsgálataim arról győztek meg, hogy a medvék- nél a praemolárisok és a molárisok között teljes homologia áll fenn, amit az egyenlő funkció és az egyenlő úton haladó redukció is bizonyítanak. A növényevőknél, pl. a Perissodactylúkná\ az elő- és az utózápfogak egyenlő felépítéséből ítélve, valamennyi zápfog egyenlő funkciót fejt ki. A medvéknél a tépöfog hiányából az elő- és az utózápfogaknak az egyenlő funkciójára következtethetünk, ami viszont az előbb említett körülmény figye- lembevételével a medvék növényi anyagokkal való táplálkozásának a tényéböl is levonható. Végeredményben kimondhatjuk, hogy a medvéknél mind a felső, mind az alsó állcsontban az elő- és az utózápfogaknak az azonos helyein feltalálható elemek mind a származást, mind pedig a funkciót illetőleg egymásnak a való- ságos homologonjai. A homologiából következik, hogy az elő- és az utózáp- fogak egyenlő felépítésű ősi típusból egyenlő módon fejlődtek. Az ősi típus az ősi trituberkuláris fog volt, amelyik a felső állcsontban a Para-, a Méta- és a Protoconusból, az alsó állcsontban pedig a Proto-, a Para- és a Metaconidból állott. A felső fogak ősi formája három-, az alsóké pedig kétgyökerü volt. Az elözápfogak közül az alsó jobb negyedik elözápfognak a töredékén kívül az Ursus böckhi teljes felső elözápfogsorának a birtokában vagyunk. 8 W. Reichenau. Beitrage z. n. Kenntnis d. Carnivoren aus d. Sanden von Mauer u. Mosbach. fAbh. d. Grossh. Hess. Geol. Landesanst. zu Darmstadt. Bd. IV. Darmstadt 1908 P- 272.) ® Maier István: Atavisztikus vonások a szeletei barlangi medve fogazatán. (Földt. Közi. LVl. k. Budapest 1926.) 10 W. B. Scott: The Evolution of the Praemolar Teeth. (Proc. Acad. NaI. Se. Phila., 1892.) AZ URSUS BüCKHI SCHL. HELYZETE A MEDVÉK TÖRZSFÁJÁBAN. 61 Az elözápfogak közül mind az alsó, mind a felső állcsontban valamennyi medvénél az első három fog teljesen egyöntetűen, gyorsan redukálódott és egyeseknél részben, másoknál pedig teljesen eltűnt. Vannak azonban olyan medvék, amelyeknél még állandóan feltalálhatók. Ezek közé tartozik az Ursiis bücklii is. A három első előzápfog az Ursiis genus eddig ismert tagjainál a rágásnak a mechanizmusában már sohasem vesz részt. Felépitésükre vonat- kozólag az irodalomban adatokat alig is találunk. A ma uralkodó felfogás szerint’* mind az alsó, mind a felső negyedik előzápfog a medvéknél a törzsfán felfelé haladva komplikáltabbá lesz. Ezzel a felfogással ellentétben, nézetem szerint, a jelenleg ismert medvék egyszerű felépitésű negyedik elözápfogait redukció idézte elő, amely alatt a felső fogaknál a Protoconus és a hozzátartozó gyökér, az alsó előzápfogaknál pedig a Fara-, Méta- és a Hypoconid eltűnt. Ezen a redukción kétségtelenül nemcsak a negyedik, hanem a három elülső praemolaris is átment. Azok az elemek, amelyek ezeknek az eltűnt kúpoknak a helyén egyes medve- fajoknál feltűnnek, a mai felfogás szerint másodlagos képződmények és fel- léptük a redukálódó Pi-2-3 kompenzációs hatására vezethető vissza. Hiába emliti Reichenau az Ursus deningerirö\ írott munkájában*'^, hogy az alsó Pl -2-3 hiánya ellenére az Uruis spelaeus ősének tekintett Ursus de ningeri alsó negyedik előzápfoga teljesen egyszerű felépítésű, az előbb említett felfogás általánosan elterjedt és rendkívül erősen megszilárdult. A mai felfogás szerint tehát a Pi-en a redukálódó Pi-2-3 kompen- zációs hatása során új elemek keletkeznek Ilyen új elem a felső Pi-en a törzsfán felfelé haladva erősödő és hátrafelé tolódó Deuteroconus (Schlosser) és a barlangi medvénél, de kisebb méretekben más medvéknél is (U. denin- geri, U. arctos, U. efriisciis stb.) az alsó P4 Protoconidjának a belső oldalán fellépő kúpok (rendszerint két kúp) és a Talonidon fellépő kúp.*^ Nézetem szerint a redukciós fázisukban levő fogakon semmiféle új szer- zemények nem léphetnek fel, habár vannak olyan nézetek, amelyek a csöke- vényesedő szervek, esetünkben elemek, visszaszerzésének a lehetőségét hangoz- tatják.** A felső Pt Protoconusa a hozzátartozó gyökérrel együtt, nézetem szerint, redukálódott. Ennek a fognak a medvéknél megfigyelhető belső kúpja nem a Pi-2-3 kompenzációs hatására kifejlődött Deuteroconus, hanem a távoli ősöknél az elözáp fogaknak a fejlődési ciklusában a növé- nyi táplálék élvezetének a hatására az ősi alapi zománc- redöböl kifejlődött Hypoconus, amelyik kétségtelenül az elülső, felső három előzápfogon is kifejlődött. Az alsó P4 másodlagos elemei, nézetem M. Schlosser: Die Bárén oder Tischoferliölile im Kaisertal bei Kufstein. (Abh. d. Matti. Pilis. KI. d. kgl. Ba>. Akad. d. Wissenscli. Bd. 24. München 1910. p. 415.) W. Reichenau: 1. c. '3 Az irodalomban helyenkint olyan véleményekre is bukkanunk, amelyek szerint a felső Pl belső kúpja a Protoconus. Pejérváry G. Gy. : Bionomiai megfigyelések a barlangi gőtéről, különös tekintettel a Dollo-íé\e törvényre. (Barlangkutatás VI. k. Budapest 1918. p, 14.) 62 MAIER ISTVÁN DR, szerint, mind az elsődleges elemekkel, tehát a Fara-, a Méta- és a Hypoconiddal azonosak.*^ Vizsgálataim alapján kiderült, hogy a medvéknél a Pi— 2-3 redukciója a negyedik praemolarisra semmiféle kompenzációs hatást nem gyakorolt. Meg- állapítottam, hogy az alsó és a felső negyedik előzápfog az első hárommal együtt a medvéknek a törzsfejlődése folyamán redukálódott, csakhogy egyes fajoknál és így főként a barlangi medvénél az ősi komplikált felépítését hosszú ideig megtartotta. Az Ursus böckhi azok közé a medvefajok közé tartozik, amelyek negye- dik elözápfogukat is gyorsan redukálták, habár távolról sem olyan mértékben, mint azt az első három elözápfognál láthatjuk. Az Ursus böckhi alsó kétgyökerü negyedik praemolarisán Schlosser vizsgálatai alapján csak a Protoconid volt kifejlődve. A Fara-, a Méta- és a Hypoconidnak csak a nyomai voltak feltalálhatók. A negyedik, felső kétgyökerü előzápfognak a felépítésében a vizsgálataim alapján két külső (Paraconus, Metaconus) és egy igen kicsi belső kúp (Hypo- conus) vesz részt. A kúpok közül a Metaconuson és a Hypoconuson a redukciónak a kétségtelen jelei mutatkoznak. A felső Pi két gyökere igen közel helyezke- dik el egymáshoz, ami a két gyökér eggyéolvadási törekvésének a tanujele. Ugyanilyen jelenségeket figyelhetünk meg az Ursus spelaeus (Oncsásza-barlang, Igric-barlang, Tischofer-barlang stb.) és az Ursus maritimus felső negyedik előzápfogán is. A gyökereknek a redukciója kétségtelenül az előbb említett két kúpnak a redukciójával áll összefüggésben. Az Ursus böckhiné\ tehát nemcsak a három első előzápfog, hanem a negyedik előzápfog is erősen csökevényesedett, minek következtében ez a faj nem lehetett az őse olyan medvefajoknak, amelyeknek az elözápfogai a reduk- ciónak sokkal alacsonyabb fokán állanak. Ugyanerre a megállapításra juthatunk az Ursus böckhinok az utózápfogai alapján is. A felső Mi és M2 erősen redukált Proto- és Hypoconusa, továbbá az alsó M:i kúpnélküli, lapos, pusztán csak finom redőkkel borított koronája is Boule és Schlosser felfogásának a téves volta mellett bizonyítanak. És most hagyjuk el az Ursus böckhii és tekintsük meg azt, hogy Európa pleisztocénkori medvéinek a rokonságára vonatkozólag széltében elterjedt nézeteknek az előzőkben kifejtettek értelmében van-e létjogosultságuk vagy sem? Schlosser és Boule nevein kívül Ábel'*’’, Obermaier^^, FREUDENBERGl^ Maier István: Atavisztikus vonások a szeletei barlangi medve fogazatán. (Földt. Közi. LVI. k. Budapest 1926.) 10 O. Ábel: Grundzüge d. Palaeobiologie d. Wirbeltiere. Stuttgart 1912. Die vorzeit- lichen Saugetiere. Jena 1914. Lelirbuch d. Paláozoologie. Jena 1920. H. Obermaier: El Hombre Fósil. Madrid 1925. p. 60. 1*^ W. Freudenberg: Die Saugetiere d. álteren Quartárs v. Mitteleuropa etc. (Geol. u. Palaeont. Abh. N. F. Bd. 12. Jena 1914.) AZ URSUS BÖCKHl SCHL. HELYZETE A MEDVÉK TÖRZSFÁJÁBAN. 63 SoERGEL^“, Reichenau^", Antonius^S Ehrenberg^'^ és Kormos'^^ neveit kell felsorakoztatnom, mint olyanokéit, akik az európai pleisztocén és holocén medvéket az európai pliocénkori Ursiis arvernensishől és Ursiis etriiscushó\ j származtatják le. Az Ursiis spelaeiisnak az Ursiis cíeningeriböl való leszármaztatása álta- lánosan el van terjedve. Az európai holocén barna medvét valamennyi kutató a pleisztocénkori Ursus arctos egyenes leszármazottjának tekinti. Dolgozatomnak nem képezi a feladatát az európai pliocén és pleisztocén medvék jellemvonásainak az ismertetése, amelyet leíróiknak a müveiben, neve- zetesen CROISET ésJOBERT, CuviER, Rosenmüller, Goldfuss, Depéret, Reiche- i NAU és számos más kutatónak a müvében részletesen megtalálhatunk. Azok az okok, melyek az Ursus böckhii a törzsapai minőségétől meg- fosztották, megsemmisitik a többi európai medvének a rokonságára vonatkozó nézeteket is. Ma az Ursus genusf^'^ a felsö-miocénkori Ursavus^^ genusra, az Ursavus genust a középsö-oligocénkori Cynodon genusra, az utóbbit pedig a Creodonták alrendjébe tartozó Eucreodák eocénkori Miacináixa vezetik vissza. Eltekintve ennek a felsorolt alcsaládnak és nemeknek a kutyaszerü jelle- geitől, az őket képviselő fajoknak a felső praemolarisain nem fejlődik ki a Hypoconus, ami a vizsgálataim értelmében eleve kizárja azt, hogy ezeket a nemeket az Ursus genus kiinduló pontjának tekintsük. Az ősökül elfogadott nemek képviselőinek mind egyszerű felépítésű előzápfogaik vannak, amelyek közül az első három fogon a redukciónak a kétségtelen jelei figyelhetők meg. A felső negyedik előzápfog a Miadnákwá\ és a Cynodom\ái.\ három kúpból, az alsó pedig jobbára csak a Protoconidból áll. Az Ursus genus törzsfájának a legalján, nézetem szerint olyan, az akkori idők ragadozóival közel rokon faj állott, amelynél a felső előzápfogakon a vegyes, még inkább azonban a növényi táplálék élvezetének a következtében a *'•* W. Soergel: Das Aussterben diliivialer Saugetiere u. die Jagd des diluvialen Mensclien. Jena 1912. Die diluv. Saugetiere Badens etc. 1. Teil. Álteres u. mittleres Diluvium. (Mitt. d. Bad. Geol. Landesanstalt. Bd. IX. Heidelberg 1923.) W. Reichenau: 1. c. O. Antonius: Über einen primitíven Schadel d. Höhlenbaren etc. (Akad. Anz. 1923. No. 10. Wien 1923.) K. Ehrenbero; Die bish. Ergebn. d. Untersiichungen ü. d. ontogenetische Entw. d. Höhlenbaren. (Akad. Anz. No. 24—25. Wien 1922.) Kormos T.: A barlangi medve fölosszámii elözápfogairól. (Barlangkutatás II. k. Budapest 1914.) 24 K. Zittel: Grundzüge d, Palaeontologie. II. Abt. Vertebrala. (Schlosser átdolgo- zása.) München— Berlin 1911. Ch. Frick az Ursavus genust az Urskiák közül kiemelve a Hemicyoninákhoz sorolja. (Bull. of the Am. Mus. of Nat. Hist. Vol. LVI. Art. I. New-York 1926. p. 94.) Mivel azon- ban az Ursavus genus feltűnően heterogén elemeket foglal egybe, nincsen kizárva, hogy egyes fajai mégis csak az Ursidák\\07, tartoznak. Ebben a tekintetben elsősorban a Koeniqs- WALD által újabban leírt Ursavus hrcvirhiniis llopMANN-ra gondolok. (Centralbl. f. M. G. P. Abt. B. St. 1925.) MAIER ISTVÁN DR. C)4 Hypoconus fejlődött ki. Az elözápfogaknak ebben a fejlődési fázisában az utó- zápfogaknak a száma a felső állcsontban kettőre, az alsóban pedig háromra csökkent. Az Ursiis genus törzsfájának a legaljából olyan ág is kiindult, amelynek a képviselőinél mind a felső, mind az alsó állcsontban az utózápfogaknak a száma kettőre csökkent. (Parailimis, Ailiirus stb.) A praemolarisok fejlődésüknek egy bizonyos fokát, mondjuk maximumát elérve elkorcsosultak, miközben a megmaradt zápfogak erős fejlődésnek indultak. 3. ábra. Ezek a folyamatok minden valószinüség szerint a különböző életviszonyok következtében az Ursiis genus tagjainál különböző gyorsasággal és mértékben haladtak előre. így különültek el egymástól az Ursus genus különböző fejlő- dési útjait képviselő fajai, amelyeknek ma Ázsia és szigetvilága, Európa, az északi Sarkvidék és Amerika képezik a lakóhelyét. A medvék törzsfájának a törzsén, amelynek a képviselői három elülső elözápfogukat gyorsan, a negyedik elözápfogukat azonban csak lassan redu- kálták (U. spelaeus, U. deningeri), olyan ágak helyezkednek el, amelyeknek a tagjai a negyedik elözápfogukat is gyorsan redukálták (U. böckhi-ruscinensis- arvernensis-niaritirnus, U. etniscus-,, arctos“ [pleisztocén]-ű/r/os[legfelsöbb ple- isztocén-holocén], U. labiatus). Az előzőkben elmondottakat a mellékelt migrációs törzsfával óhajtom szemléltetni. A törzsfába csakis azokat a medvefajokat vettem fel, amelyeket A BUJÁKI LAJTAMESZEK. 65 vagy origináliák alapján saját vizsgálataim során ismertem meg (U. böckhi, U. spelaeus, U. „arctos“, U. arctos, U. niaritinuis, U. labiatiis), vagy pedig j amelyek részletes leirások és ábrák alapján váltak előttem ismeretesekké. Meg vagyok győződve arról, hogy az Ursiis genus többi tagjai is a leg- nagyobb könnyedséggel lesznek az általam összeállított törzsfába beilleszthetők, í A törzsfából jól láthatjuk, hogy Európa medvéi nem Európában fejlődtek I ki, miként azt eddig hitték és nem is voltak egymásnak a közvetlen ősei. Még az európai pleisztocén U. „arctos“-{ sem tekinthetjük a mai európai barna medve közvetlen ősének, mivel főleg a Gabrovica-barlangi pleisztocén- kori Ursus „arctos“ és a hazai holocén (Jrsus arctos fogazatának a vizsgálata során kiderült, hogy a pleisztocén „barna medve“ a praemolarisok számát illető- leg a törzsfejlődésnek sokkalta magasabb fokán áll, mint a holocén barna medve. A Miacináhvdk és a Cyonodonnak a medvék törzsfájából való kiküszö- ; bölése eltávolodást jelent a kutyaféléktöl. Az Ursus genus tagjainak és a Cani- dákmk ez ősei a legjobb esetben is csak a felső-krétában lehettek egymással 1 közösek. A BUJÁKI LAJTAMESZEK. Irta: STRAUSZ LÁSZLÓ dr.* A nógrádmegyei Buják község környékén a felsömediterrán rétegeket lajta- meszek képezik. A törtön időszak tengerének pontosabb elterjedése e vidéken nem ismeretes. Bujáktól észak és északkelet felé meg kellett lenni a tenger folytatásának Told és Szúpatak felé. Semmi adatunk sem volt azonban arra, hogy akár déli, akár nyugati irányban kell-e tengerpart közellétét feltételeznünk E terület felsömediterrán rétegeiről főleg Schafarzik F. és Noszky J.' írtak; a faunákat még nem tanulmányozták. A legdélibb lajtamészkö előfordulás Buják környékén a Csirke-hegy (366-os magaslat) keleti lejtőjén, közvetlen a csúcs alatt van. A szarmata mész alatt egy jól feltárt KDK-i 20 — 25o-os dőlésű mészkőtáblával kezdődik a mediterrán; a kőzet egészen fokozatosan megy át a szarmatába. Kövületei igen rosszul megtartottak, fajra alig határozhatók meg: Serpula sp Pecten leythaianiis Partsch Pecten (Chlamys) sp Arca sp Lucina sp Cardium turoniciim May Cardium multicostatiim Br Venus sp * A szerző távollétében bemutatta a Mhoni Földtani Társulat 1927. évi június 1-i szakülésén Zeller Tibor dr. í Schafarzik Ferenc: A Cserhát piroxen-andezitjei. Földt. Int. Évkönyve 1892. Noszky Jenő: A Cserhát középső részének földtani viszonyai. A M. Kir. Föld. Int. Évi Jelentése 1913, 5 66 STRAUSZ LÁSZLÓ DR. Vemis Basteroii Desh Trochiis patiilus Br Rissoa sp Cerithium sp Bulla sp Dentaliiim sp A lejtön kissé alább, a bér-bujáki gyalogút mentén fehér durvamészböl a szántóföldekről gyűjtöttem kövületeket. Ezen és az előbbi hely között erős tektonikus zavarodásnak kell lenni, egyébként ez az előfordulás fedöhelyzetben lenne a legalsó szarmata-mesz táblához meg innen: Serpiila sp Pinna pectinata L Pecten leythaianus Partsch „ (Chlamys) sp Ostrea digitalina Dub Lucina sp „ dentata Ag Ezeken kívül ugyané kőzetnek az előfordultak még: Teliina sp Troclms patulus Br Turbo rugosus L kepest. A következő fajokat határoztam Cardium turonicum May Venus Basteroii Desh Tapes vetula Bast Corbula sp Lutraria oblonga Chemn Troclms sp Turritella Archimedis Brong út mellett felhalmozott törmelékeiben Turritella turris Bast Cerithium sp Rákollók A lejtőn még alább márgás mészbe megy át a kőzet, s itt főleg Clypeasterek találhatók benne óriási tömegben. Ennek faunája: Clypeaster Scillae Desm Scutella vindobonensis Lbe Echinolampas sp Serpula sp Pecten aduncus Eichw „ leythaianus Partsch „ (Chlamys) scabrellus var? Ostrea digitalina Dub Anomia ephippium L Arca diluvii Lk Lucina sp „ coliimbella Lk Cardium sp „ hians Br Venus Basteroii Desh Tapes vetula Bast Panopaea Menardi Desh Conus sp A 366-os és tőle északra levő első csúcs közti nyeregről egyenesen keletre a béri útra lemenet szintén megtaláljuk a lejtőn a lajtameszet, de csak törmelékben a szántóföldeken. Legfelül itt is szegény és rossz megtartású a fauna: Korallok Ostrea sp Serpula sp Lithodomus avitensis May Scutella vindobonensis Lbe Troclms sp Pecten latissinms Br Turritella Archimedis Brong Balanus concavus Bronn A BUJÁKI LAJTAMESZEK, G7 Valamivel mélyebben megjelennek Pederi leythaianus Partsch Pederi (Chlamys) sp Ostrea digitalina Dub Legalul pedig, szintén durvamész Pederi (Chlamys) sp Ostrea digitalina Dub Arca diliivii Lk tudna dentata Ao Cardium tiironiciim May Venus Basteroti Desh a már felsoroltakon kivül: Cardium turonicum May Corbiila gibba Olivi Rissoa sp törmelékében: Venus (Timodea) ovata Penn Teliina compressa Br Trochus sp Trochus patulus Br Turritella Archimedis Bronq Scalaria torulosa Br : sp Valamivel tovább északra, a lejtő felső részén sárgás homokkövet talál- tam, mely tömve van Columbella carinata Hilb fajjal, ezenkivül azonban csak Natica sp és Cerithium sp-t ismertem fel benne. A 366-os csúcstól majdnem egy kilométerre ÉÉK-re, a lejtő felső részén lazább lithothamniumos mészkő van igen jól feltárva nagyobb felületen. Rend- kivül bőven található benne: Sciitella vindobonensis Lbe azonkívül pedig kisebb számban: Vioa fúrásnyomok Clypeaster sp Echinolampas sp Peden aduncns Eichw Peden leythaiamus Partsch Ostrea lamellosa Br Ostrea gingensis Schloth Ostrea cfr digitalina Dub Spondyliis crassicosta Lk Pedunculus pilosus L (=bimaculatus Poli) tudna leonina Bast Teliina (Capsa) lacunosa Chemn Valuta rarispina Lk Conus sp Conus cfr ventricosiis Bron Ahol a meredek lejtő lankásabba megy át, ott igen szilárd, tömör lithothamniumos mészkő van, melyből alig szabadítható ki kövület. Egyenesen nyugatra a lelőhelytől, fenn a 366-os csúcstól északra húzódó gerincen szintén lithothamniumos mészkövet találtam, de kövületeket nem sikerült gyüjtenem belőle. A lajtamészkő-vonalat a falutól nyugatra megszakításokkal áthúzódik a kálvária-dombra és az Őrhegyre. A kálvária-domb déli tövénél, a Bujákról Kiskér pusztára vivő útnál koralltörmelékeket tartalmazó lithothamniumos mészkőben igen kevés molluszka található: Pinna sp Spondyliis crassicosta Lk Peden latissimus Br Tunitella Archimedis Brong Conus sp 5* 68 STRAUSZ LÁSZLÓ DR. E lithothamniumos mészkő a feküben meszes homokba megy át, melyben bőven akadnak Ec/zmo/űfea-héjtöredékek, melyek azonban nem meghatároz- hatók. Tovább délre a Virág! patak völgyébe nyúlik le s a lejtőn jól fel van tárva e meszes homokos kőzet: benne helyenként szilárdabb lithothamniumos mészkő-sziklák vannak, melyekben sok Pecten és Ostrea-iékmn kivül Scutella vindobonensis Lbe Lithodomus avitensis May és korallokat találtam. A falu északkeleti vége felett levő szakadékos oldalon, a 288-as ponttól DNy-ra főleg sárgás meszes homok és homokkő képviseli a felső mediterránt helyenként tömve Columbella carinata-va\. Teljesen egyezik ez a Csirke-hegy oldaláról említett Columbellás homokkövei, s feltűnően hasonlít a déli Mecsekben Szabolcs falu mellett előforduló Columbella carinatas homok és homokkőre. E homokos rétegek felett lithothamnium mészkő foszlányait találtam, alatta pedig egy kb. egy láb vastagságú osztrigapadot, melyet majdnem tisztán az Ostrea crassissima Lk faj teknöi építenek fel. Ez az osztrigapad itt valószínűleg a törtön emelet leg- alján foglal helyet. Innen az Őrhegy keleti oldalán húzódik a felsömediterrán észak felé; helyenként lithothamniumos mészkő törmelékeit találtam elszórva, jó feltárásra azonban nem akadtam. Az Őrhegytől északra 284-es ponttól 600 méternyire dél felé a völgy fenekén kemény tömör mészkő van feltárva. Ebből a következő faunát gyűjtöttem : Alveolina meló d’ORB Rotalia Beccarii L Polystomella crispa L Cidaris tüskék Pinna pectinata L Pecten leythaianus Partsch Pecten (Chlamys) sp Ostrea sp Arca sp Lucina calumbella Lk „ dentata Ag Cardium multicostatum Br „ cfr turonicum N[ay Venus sp Teliina sp Modiola sp Trochus patulus Br Cerithium cfr rubiginosum Eichv Bulla sp Két ponton figyeltem még meg a lajtamész-képzödményeket e vidéken : a 343-as csúcs DK-i tövében levő forrás mellett és a Bujáktól Kiskérre vezető út melletti Farkashídnál. Az elsőnél lithothamniumos mészkőben előfordulnak: Scutella vindobonensis Lbe Cellepora sp Pecten cfr leythaianus Partsch „ latissimus Br Pecten (Chlamys) sp Anornia ephippium L Pectímculus pilosiis L Meretrix italica Defr Balanus sp Ugyanitt márgás meszet is találtam, melyben Heterostegina costata d’ORB mellett pontosabban meg nem határozható Ostrea, Lucina, Coniis és Dentalium maradványok vannak. A E5UJÁKI LAJTAMESZEK. 69 A Farkashídnál litliotliamniumos mészkövei kapcsolatban Serpula mész- réteget találtam: a kőzetet, igen csekély márgás agyagon kívül tisztán Serpulák m észcsövei alkotják; igen kevés Bryozoa bevonat fordul még elő rajtuk. E közetfaj a magyarországi mediterránból tud- tommal eddig nem volt ismeretes. A leírt faunák korra nézve kétségtelenül a felső mediterránba tartoznak, fáciesükre nézve pedig a sekélyebb neritikus üledékeknek felelnek meg. Az í északkeleti Cserhát és Budapest környéke lajtamészköveivel összehasonlítva ; azt látjuk, hogy a kettő hözött középhelyet foglalnak el minden tekintetben. Budapest környékén a lithothamniumos mészkő egyáltalán nem szerepel a I ' felsömediterránban, míg a molluszkás-mész és mészhomok uralkodnak; Buják környékén körülbelül egyensúlyban van ezekkel a lithothamniumos mészkő, I míg az északkeleti Cserháton már a lithiothamniumos mészkő az uralkodó. A legfontosabb eltérés az északkeleti Cserhát felsömediterrán rétegeitől az, hogy ott vannak bőven mélyebb neritikus üledékek is, míg itt és Budapest környékén egyáltalán nincsenek. A Budapest-környéki lajtameszek egyik leggyakoribb kövülete, Cardiiini turonicum May, mely az északkeleti Cserhátban hiányzik. Bujákon már elég bőven megtalálható s ugyanígy a Pederi latissimus, mely ! épen fordítva, az északkeleti Cserhátban rendkívül gyakori s Budapest környé- kén igen ritka. A bujáki lajtameszek kőzettan ilag és faunisz- tikailag is átmenetet képeznek a szóba ni evő két terület között. Északkelet felé az összeköttetést mutatják a kisebb-nagyobb megszakításokkal folytatódó lajtamész-területek; délnyugat, azaz Budapest felé igen nagy területen hiányoznak, illetve nem figyelhetők meg a felsö- mediterrán képződmények, azonban az említett zoogeografiai sajátságok alapján az összeköttetést erre is feltételezhetjük. A felsömediterrán tenger határát itt északon volt szokás megvonni; így e tengerrész az Alföld j felé bírt volna folytatással, az Ipoly-völgy vidékét borító tenger felé azonban nem. Ezzel szemben én azt tartom valószínűnek, hogy épen az Ipoly-völgy felé volt összeköttetése e tengernek. Míg ugyanis a cserháti tortonien déli és délkeleti határán kizárólag, illetve túlnyomóan csak egészen sekély tengeri üledéket találunk, addig a Meszestető körül (Szúpataktól nyugatra), amerre a törtön rétegek mai elterjedésének északi határa van, mélyebb tengeri agyagok szerepelnek ezen agyagok alkotásában. Az Ipoly-vidéknek szemben levő. Szakai! és Piliny körüli területein a tortonienben szintén uralkodók a mélyebb tengeri képződmények; semmi sem utal arra, hogy a kettő között tengerpart, szárazulat lenne feltételezendő. A két terület közötti részeken azonban nem találhatjuk meg a törtön rétegeket; itt ugyanis, az erősebb tektonikus felemel- kedés miatt a denudáció elpusztította a fiatalabb képződményeket. KALCITOK SZENTGÁLRÓL ÉS MÁRKHÁZÁRÓL. írta: VENDL MÁRIA dr.* — A 4—9. ábrával. — Szentgál. (Veszprém m.) 4 — 7. ábra. A Szentgáli hegyvidéket fődolomit és dachsteini mész alkotja. Szentgál község maga dachsteini mészen fekszik s a község határában a mészkövet több kőfejtőben fejtik. A kaposvári cukorgyár számára Szentgálról szállitott mészkövek között Vavrinecz Gábor vegyészmérnök úr észrevett olyan dara- bokat, melyeken kristályodott kalcitot figyelhetett meg. Gondos keresés után sikerült olyan darabokat találnia, melyeken goniometrikus mérés céljaira is alkalmas kristályok helyezkednek el. Vavrinecz mérnök úr a talált kristályo- kat vizsgálatra nekem adta át, amiért neki e helyen is őszinte köszönetemet fejezem ki. A kalcitkristályok a mészkövön rendkivül szorosan és sűrűn egymásba nőve fordulnak elő. A megvizsgált kristályok átmérője 3 — 7 mm, mind prizmás habitusuaknak látszanak, de prizma helyett sokszor meredek romboederek lépnek fel. A tanulmányozott kalcitokon a következő alakokat sikerült megállapítanom : ^ Betű Bravais Miller Betű Bravais Miller b {lOÍO} {211} y: {2358} {530} a {1120} !101} x: {4. 3.7 10} {730} J. {0112} {110} K: {2131} {201} * i. {0334} !772} R: }10.7. 17.3} {10.0.7} d- {0221} {llT} b; 11341} {212} n. {0881 } {335} {13. 24. 37. 10} {20. 7. 17} 4K {0. 17. 17. 1} {6. 6. 11 } s. {12.20. 32. 1} {15.3.17} A *-gal jelölt alakok újak. A {0334} romboedert a kalcit alakjait össze- állító munkák egyikében sem találtam meg, ámbár ez alakot Franzenau^ 1909-ben gyalári kalciton észlelte. Az apró 1 — 2 mm átmérőjű, Gyalár-ról (Hunyad m.) származó kalcitkristályokat csak a {0112} és {0334} kombinációja alkotja. Franzenau dolgozatában egyáltalában nem említi meg, hogy ez * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1927 november 9.-i szakülésén. 1 A betüzést Goldschmidt szerint alkalmaztam. Atlas dér Kristallformen. Bd. II. Text. 1913. p. 5 — 19. A (12. 20. 32. 1) alak S, betűje Jahn-IóI való, aki először irta le ez alakot. Zeitschr. f. Krist. 1912. Bd. 50. p. 133. és 1913. Bd. 52. p. 399. 2 Franzenau Á.: Magyarországi kalcitokról. Malii, és természettud. Értesítő. 1909.27. kötet. p. 249. Németül: Über Calcite aus Ungarn. Zeitschr. f. Krist. 1909. Bd. 46. S. 460. KALCITOK SZENTQÁLRÜL ÉS MÁRKHÁZÁRÓL. 71 az alak addig a kalciton nem volt ismeretes s nem jelölte meg mint új alakot így történt azután, hogy az irodalom nem vett róla tudomást. A kaiéit alak- jait összefoglaló régebbi munkák egyikében sincs az alak megemlítve, tehát ismeretlen volt, a kaiéit új alakjait összefoglaló újabb munkák pedig, mivel az alak új volta kiemelve és megjelölve nem volt, nem vették fel az új alakok sorába. Ezért ez alaknak jelen dolgozatomban *-gal való megjelölését szüksé- gesnek találtam. Az alakot betűvel is elláttam. Az egyes alakokat zónák szerint tárgyalom; a négytagú zónaképletet Weber® szerint számítottam. [2T70]^[110] öv. Ab {1010} prizma gyakran lép fel, mégpedig uralko- dólag, néha csak a {0ir2}-vel, leggyakrabban azonban a {0221|-elés egy negatív szkalenoederrel kombinálva. Lapjai nem egészen kifogástalan minőségűek. Az 11010} éleit gyakran letompítják az a {1120} prizma sima és fényes lapjai. A szentgáli kakitokon pozitív romboedert nem sikerült megfigyelnem, az {1011} csak mint hasadás van jelen. A negatív romboederek közül a ú. {0112} minden kristályon megfigyel- hető, mégpedig rendesen elég nagy mértékben fejlett. Lapjai mindig rostosak az {1011}-el való kombinációéllel párhuzamos irányban. Az í. {0334} romboeder egy kristályon volt észlelhető a {0112} és {0221} közt mint elég széles, de kissé homályos lap. Reflexe kissé halvány, de azért elég éles. A cp. {0221} az összes kristályokon megfigyelhető. Lapjai elsőrendű, sima és fényes lapok, legtöbbnyire azonban keskenyek. A n. {0881} a kristályok nagy részén uralkodólag jelenik meg. Ki kell emelnem azt a jelenséget, hogy a szentgáli kalcitkristályokon ez alak szokat- lanul kifogástalan minőségű, sima, fényes, elsőrendű reflexű lapokkal jelenik meg. 3 L. Weber: Das viergliedrige Zonensymbol des hexagonalen Systems. Zeitschr. f. Krist. 1922. Bd. 57. p. 280. Lásd még P. Niogli: Lehrbuch dér Mineralogie 11. Aufl. 1924. Bd. 1. p. 117. 4. ábra. 5. ábra. 72 VENDL MARIA DR, A i/'. JO. 17. 17. 1 j meredek romboedert két kristályon állapíthattam meg, amelyeken a prizma helyett lép fel. Lapjai kissé homályosak, reflexük halvány. [0111]=^[001] öv. Ebben az övben, mintegy a (0112) lap folytatásaké- pen, erősen rostos lapu szkalenoederek jelennek meg. E szkalenoederek látszólag egy lapot alkotnak s a távcsőben megjelenő reflexsor egyes élesebb részei mutatják, hogy más és más alakokkal van dolgunk. Egészen éles és határozott reflex alapján az y: {2358} és x: {4. 3. 7. 10} szkalenoedereket határoztam meg, míg egy-egy halaványabb reflex alapján a h: {1459} ésu; {3. 5. 8. 13} jelenlétére lehet következtetni. [1101] [010] öv. A K: {2131} szkalenoeder a szentgáli kakitokon is közönséges alak, öt kristályon figyeltem meg. Lapjai jók, de nem egészen elsőrendüek, gyakran zavart felületüek. Az R: {10. 7. 17. 3} szkalenoedert 4 kristályon észleltem. Lapjai külön- böző minőségűek: egy kristályon teljesen kifogástalanok, simák, fényesek, egy másikon kissé zavart felületüek, nem elég fényesek, kettőn pedig rosto- sak a {2131 }-el való kombináció-éllel párhuzamos irányban. [1102] = ]101] öv. A negatív szkalenoederek közül a {1341}-etegy nagyon lapdús kristályon mérhettem, ahol alárendelten lép fel. Lapjai nem tartoznak a kifogástalan minőségűek közé: fényesek ugyan, de sokszor kissé görbültek. [1015] - [122] öv A legtöbb kristályon az {1341} helyett egy másik negatív szkalenoeder jelenik meg fényes lapokkal, melynek indexe a mérések és számítások alapján {13. 24. 37. 10} s mely a kalcitra nézve új alak. Ez a szkalenoeder közel fekszik az egyszerűbb indexű {4. 7. 11 3}-hoz, de evvel nem indentifikálhattam, miként ez az alább közölt táblázat számított és mért értékeiből kitűnik: Számított Mért (13. 24. 37. 10) (37. 24. 13. 10) 75" 13’ 30” 75" 8’ (4. 7. 11. 3) (11. 7. 4. 3) - 73 40 (13. 24. 37. 10) (lOTl) = 43 19 43 17 (4. 7. fi. 3) (1011) 42 41 (13. 24. 37 10) (0221) = 21 1 20 20 57 (4. 7. ÍT. 3) (0221) -- 21 35 10 (13. 24. 37. 10) (Í3. 37. 24. 10) ^ 38 36 38 45 (4. 7. 11. 3) (4. 11. T; 3) ^ 40 4 (13. 24. 37. 10) (OUO) 26 24 40 26 12 (4. 7. 11. 3) (0110) 27 7 10 [1108] [323] öv. Azon kristályok egy részén, melyeken a {0881} romboeder az uralkodó, középélein az {1120} másodrendű prizma tompításával, a prizma és a domalapok között rendkívül fényes, elsőrendű reflexi! és elég széles lapok jelennek meg. E lapok a {12. 20. 32. 1} meredek negatív szka- lenoeder lapjai. E szkalenoedert eddig még csak Jahn* észlelte, mégpedig * A. |ahn: Mineralogische Notizen. Zeitschr. f. Kristallografie. Bd. 50. S. 133. 1912. A. Jahn: Calcit von Stromberg. Zeitschr. f. Krist. Bd. 52. S. 399. 1913. KALCITOK SZENTGÁLRÓL ÉS MÁRKHÁZÁRÜL. 73 1912-ben Stroniberg-i kalciton. A következő évben 1913-ban újra vizsgált e lelőhelyről kalcitkristályokat, melyeknek nagy részén szintén megtalálta ez alakot. A strombergi kátéitokon is fellép a {0881 J romboeder, de nem mindig ez az uralkodó alak, mint a szentgáli kristályokon, hanem sokszor csak alá- rendelten lép fel szkalenoederes termetű kristályokon. Jahn a {12. 20. 32. 1) szkalenoedernek csak a két sarkétre vonatkozó mért és számított adatát közli, ezért én a közölt táblázatban megadom ez alaknak mindazon lapokhoz való hajtásait, melyeket mérhettem, összehasonlítva a számított adatokkal s ezenkívül még, ez alakra vonatkozó fontosabb számított értékeket. 7 . ábra. A megvizsgált szentgáli kalcitkristályokon az alábbi kombinációkat különböztethettem meg : b, (l, (f., 4. ábra rí., fi, ff., K:, R:; 5. TI, Ö., (p., K:, R:, a, 6. jy TI, d, (p., K:, R:, a, y: > n. cl, S, K:, R:, a, /., (p., x:; 7. ábra d, fp.. %. A következő táblázatban a mért és számított értékek vannak összeállítva Mért Számított b: p. (lOTO) (1011) 45*’ 18’ 45*’ 23’ 30” a; p. (1120) (ion) 52 29 52 32 30 ű. : (p. (0112) (0221) 36 54 36 52 t. : (0334) (0112) 10 18 10 14 30 cp. (0221) 26 37 26 37 32 II (0881) 46 18 46 17 o (0001) — — 36 29 43 l.’ (3034) — — 62 0 20 cp.: TT. (0221) (0881) 19 36 19 39 26 b’ (0110) 26 50 26 52 45 P- (lOTl) 50 32 50 34 32 VENDL MÁRIA DR. Mért Számított n. : . c ‘P3 ‘ÜJ C3 C. c3 C 3 Q 0) c ‘Oí > W) » Ui Si ^ tuo -o> >, u o :3 ^ QJ t o X) t/3 tfl S (2) 33« -80'' -57''2" m(l) -31“ 81° 60“ 1° (010) 47o/o An. \ Karlsbad, 47”/o An. Ai-2 (1) 64' 2“ 46“ 56“ [010] 47% An. \ *np Eme új koordinátákkal, mint már említettem újabb projekcióban (=„//.“ pro- jekció, 21. ábra) ábrázoljuk a kristálytani elemeknek (pl, Pj^2, A1-2) az ellipszoid tengelyeihez való helyzetét. E projekció síkjául Hg iip síkot választjuk. Ha e 12 M. Gysin : Sm la présence de la maele de l’acline A dans les plagioclases, Bulletin Suisse de Min. et Pétrogr., V, 130 (1925). 1’ A következő összeállításban, ismétlések elkerülése végett egyidejűleg az interpretá- ciós adatokat is feltüntettem a Genéve-ben szokásos módon o Annak kifejezésére, hogy egy pólus koordinátáit az 1. vagy a 2., vagy összetett iker esetében az n. egyén ellipszoidtengelyeire vonatkoztatva mértük, a pólus szimbóluma után a megfelelő számjegyet zárójelben írjuk. Pl. Ai 2 (1) azt jelenti, hogy az 1—2 iker tengelyének koordinátáit az 1. egyén ellipszoidtengelyeire vonatkoztatva mértük. Gysin, loc. cit. 130. IS Abszolút pontos megfigyelés és rajz esetében a P/— 2 (2) koordináták abszolút értéke egyenlő volna a Pj-2 (1) koordináták abszolút értékével. IC Középérték (m^moyenne); az előjelek az 1. egyén ellipszoidtengelyeire vonat- koztattak. A FEDOROFF-FÉLE MÓDSZER KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A FÖLDFÁTOK MEGHATÁROZÁSÁRA 101 projekciót, melyet szintén áttetsző papirosra rajzolunk, a Nikitin-, Duparc- Reinhakd- vagy a WüLFiNG-féle diagrammra fektetjük — ügyelvén arra, hogy a projekció Ug illetőleg rip átmérője a diagramm % illetőleg íip átmérőjével essék mindig össze,^' — úgy a négy lehetséges helyzet valamelyikében vala- mennyi krisztallográfiai elem pólusa, példánkban P1-2 és A 1-2, egyszerre fog koincidálni a diagramm egy-egy görbéjének egy-egy pontjával (22. ábra^*^). A görbe mellé irt jel megmutatja, hogy melyik ikerelem pólusának vándorlását ábrázolja, szóval azt, hogy melyik ikertörvényről van szó, a görbe mentén feltüntetett számok pedig azt jelzik, hogy a görbének koincidáló pontja milyen kémiai összetételnek felel meg. Példánkban P1-2 pont a (010) görbe 47-es pontjával koincidál ami azt jelenti, hogy (010) összenövési sikkal és 4Tí^ A/7or//?/Y- tartalom mai van dolgunk. A1-2 pont a [001] görbe 47-es pontjával koincidál, ami azt jelenti, hogy az ikertengely — [001]él-\Q\, tehát a szóban levő ikertörvény a Karlsbad-i törvény s a földpát 4T'!a Anorthii-ot tartalmaz. Mint látjuk Pi-2 és Ai-2 interpretálása ugyanama összetételhez vezet. Ugyaneme összetételre vezet a 2V^=-\-19^ is. Az /. projekcióban feltüntetett adatok az imént vázolt módon kívül, mely mód a legáltalánosabban és leginkább használt — még két más módon is Mindegy, hogy a II. projekció ng- illetőleg tip tengelyének melyik felét vesszük pozitívnak (Duparc laboratóriumában újabban a 21. ábrában alkalmazott jelzést követik), de egy és ugyanazon ikerpárnál a jelzésnek konzekvensnek kell maradnia. Már ezért sem kell a fedési műveletnél az előjelekre tekintettel lenni. 18 Eme ábrában az áttekinthetőség kedvéért a diagrammnak csupán ama két görbé- jét tüntettem fel, amelyeknek egy-egy pontjával koincidencia állott be példánkban. A [ ]-ben levő előjelek a diagrammra vonatkoznak. 22. ábra. 102 ZSIVNY VIKTOR DR. interpretálhatók. Ezekről röviden csak annyit jegyzek meg, hogy az egyik szerint : az I. projekcióból az ikerállásban levő egyének optikai tengelyei, illetőleg optikai tengelysíkjai által bezárt szöget olvassuk le s eme értékeket használjuk fel a földpát jellemzésére (mint a konoszkópikus módszernél), a másik szerint pedig: az I. projekció adatait a szükséges elforgatások meg- tétele után Duparc-Reinhard ama diagrammjaival hasonlítjuk össze, amelyek- nél a projekció síkja _L [100]-, [010J-, illetőleg J_ /007/-re és amelyekben szintén az optikai elemeknek az összetétellel való vándorlása van feltüntetve. Mivel az előbb részletesen tárgyalt módszer pontosan fixirozza a krisztallográfiai elemek koor- dinátáit úgy ennek folytán, mint már említettem, e módszernél elvileg elesik minden bizonytalanság az ikrek értelmezését illetőleg. A gyakorlati kivitelé- nél azonban az eljárás technikájában gyökerező okoknál fogva : ritkán ugyan, de mégis előfordul- hat, hogy eme módszernél is két megoldást kapunk, vagyis hogy a II. projekció két külön- böző helyzetében észlelhetünk koincidenciát egy- egy görbével. Kontrollok alkalmazásával azonban eme bizonytalanság megszüntethető. Kontrollnak alkalmazható: 1.-2. a legutoljára felemlített két interpretálást módszer, 3. a 2 l/-böl levezethető adat, 4. hasadási-lap megfigyelése s végül a közelebbi precizirozásnak egy 5. lehetősége akkor áll elő, ha összetett iker- rel van dolgunk. Összetett ikernél (23. ábra) valamennyi iker- és optikai elemre vonatko- zólag elvégezzük a vázolt helyzetmeghatározást és pólusaikat a kísérletileg nyert koordinátáik (n, h,) segélyével lehetőleg egy- és ugyanazon I. projekció- ban ábrázoljuk. Minden ikerpárra nézve megszerkesztjük az ikertengely pólusát és végül valamennyi ikerpár ikerelemeinek pólusait feltétlenül egy- és ugyan- azon II. projekcióban ábrázoljuk. Még nem régen eme II. projekciót úgy készítették, hogy egymástól függetlenül kezelték az egyes ikerpárok koordinátáit s ennélfogva ámbár egy és ugyanazon projekcióban tüntették fel a pólusokat, azok nem voltak egymással közelebbi vonatkozásban, s így a különböző iker- párokra vonatkozó pólusok a projekció más-más helyzetében koincidáltak egy- egy görbének valamelyik pontjával. Nagy lépést jelent OvsiN-nek még nem publikált eljárása, melyet épen utóbbi oknál fogva részletesen nem tárgyalhatok. Ennél a II. projekció tengelyfelei előjelének bizonyos módosításai révén az összes adatokat egyetlenegy egyénre vonatkoztatjuk, ami által elérhető, hogy eme projekcióban szereplő valamennyi pólus a projekció egy és ugyan- azon helyzetében koincidáljon egy-egy görbével. Ennek folytán tehát, ha vala- melyik ikerpár esetében eredetileg két különböző helyzetben lett volna koinci- dencia s így kettős megoldáshoz jutottunk volna : most e kettő egyre redukálódik. Ugyanis a projekciónak ama helyzete lesz a helyes koincidencia-helyzet, amely- ben a többi ikerpárhoz tartozó pólusokra nézve is koincidencia következik be. A FEDOROFF-FÉLE MÓDSZER KÜLÖNÖS TEKINTEITEL A FÖLDRÁTüK MEGHATÁROZÁSÁRA 103 Eme eljárás alkalmazásánál tehát összetett ikrek adatai kölcsönösen kontrollál- ják egymást s a kettős megoldásokat egyetlen megoldásra redukálják. Össze- tett ikrek esetében a projekciókban feltüntetett sok adat következtében azok nagyon komplikáltakká válhatnak s ekkor a koordináták leolvasása nagy figyelmet igényel. Még számos körülményről emlékezhetnék meg, amelyeket részint a kísér- leti meghatározásnál, részint pedig a projekciók szerkesztésénél illetőleg inter- pretálásánál figyelembe kell venni, de ezek már oly részletkérdések, amelyek tárgyalásával az előadásomban kitűzött kereteket túllépném. E vonatkozásban csak annyit említek még meg, hogy a módszer elméletben igen egyszerű, kivitele azonban elég nagy gyakorlatot igényel. 24. ábra. 25. ábra. Ügy Duparc-Reinhard, mint Wülfing diagrammjában az alkdliföldpá- tok-ra vonatkozó adatok nincsenek feltüntetve, míg NiKiTiN-ében a legtöbbjét megtalálhatjuk. Tiszta alkáliföldpátok esetében az eljárás lényegében azonos az előbbiekben vázolttal, csupán az aránylag kicsiny tengelyszögűeknél kell némi módosítást alkalmazni, amelyre e helyen szintén nem térhetek ki. Már a bevezetésben párhuzamot vontam a pEDOROFF-módszer és a Fouqué-Michel LÉVY-módszercsoport, illetőleg általában a rendes módszerek használhatósága között. Az ott elmondottakat most példákkal demonstrálnám s még egynéhány megjegyzéssel kiegészíteném.^''* 1. példa: np-re 1 metszet (24. ábra.). Rendes niódszerek-ke\ : 1 (T Hp) kioltása = ± 16" 2 „ = + 18" eme adatok a következő megoldásokra vezetnek: 1) albit iker, kb. 0"/„ An-[a\, 2) Karlsbad-i iker, „ 0"/„ „ „ 3) albit iker, „ 32 "/^ „ 4) Baveno-i iker, „47"/^ „ „ A törésmutatók értékei 3) és 4)-t kiküszöbölik. 1) és 2) közt nem dönthetünk még az optikai orientáció figyelembevételével sem. w A közölt három példát Gysin úr lekötelező szívességének köszönöm. 104 ZSIVNY VIKTOR. DR, Fedoroff módszer~ó.yQ.\ : Pi-2 (1) —15" -K87" 1-2 (1) +7572" —84" 2V= +78" +73" (010) O'Vo An + 18" 1001] kb. 0"/„ An egyetlen megoIdás=-Karlsbadi-iker, kb. 0"/„ An 2. példa: (010) metszet egy hasadással (001); sem repedések, sem zónás szerkezet nem észlelhetők (25. ábra.). Rendes módszerek-keX : « = + 6" megoldások: 1) plagioklász 20"/„ An-{d\, 2) plagioklász 37"/„ „ „ 3) orthoklász vagy mikroklin A törésmutatók értékei a 3) megoldást kiküszöbölik; a törésmutatók sommás mérése nem elegendő a 20"/„- és 37 "/„ A,i tartalmú plagioklász határozott megkülönböztetéséhez. Fedoroff módszer-tve\ : iig iip hasadás 61" 80" 2l/= + 88" egyetlen megoldás. n,n 31" (001) 40 "/o An körül 26. ábra. 3. példa: ng - re 1 metszet (26. ábra.). Rendes niódszer-xe\ : 1 kioltása = +38" (1 = 1 %) 2 „ = kb. + 4" (2 = ferde: 1 n,„ és 1 iip közötti) megoldások: 1) Manebach iker 61 "7 An-ia\, 2) Periklin iker kb. 75 "7 An-tal. Fedoroff módszer-é.\e\ : Hg iip n,„ Pi-2 —45" +65" +55" periklin 75 "7 An A 1-2 +45" +61" +59" [010] An egyetlen megoldás: periklin iker 757-2 7o An-körül. A vékonycsiszolatban gyéren előforduló s kellőképen nem orientált föld- pátoknál a rendes'módszerek teljesen cserbenhagyhatnak; ilyenkor a Fedoroff- módszer az, amely eredményre vezet. Különös előnnyel alkalmazható a föld- pátmikrolitek meghatározásánál is. Példa gyanánt felemlítem egy abesszínia! Kenyit-\\ékanortoklász-m\kxo\\{]ú\, melyeket csak a pEDOROFF-módszerrel sikerült A FEDOROFF-FÉLE MÓDSZER KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A FÖLDPÁTOK MEGHATÁROZÁSÁRA 105 L. Dufarc és E. MoLLY-iiak identifikálni.^'^ OvsiN-neka FEDOROFF-módszerrel sikerült kimutatnia a Simplon déli lejtőjéről származó gneiszekben ikerképződést nem mutató mikrolin-t}^ Ez az egyetlen módszer, mely teljes és biztos ered- ményt szolgáltat, mely úgy a földpát összetételét, mint a szóban levő iker- törvényt biztosan megállapítja. „Semilyen más módszerrel nem oldható meg e kettős probléma."^* A EEDOROFF-módszer alkalmas továbbá új plagioklász- tipiisok ellipszoidtengelyei és optikai tengelyei koordinátáinak megállapítására, valamint új ikertörvények felismerésére. Gysin eme módszerrel mutatta ki effuzív kőzetekben az aclin A iker jelenlétét,'^^ melynek létezését Duparc és Reinhard már előbb elméletileg jelezték. Végül rámutatok arra, hogy a pEDOROFF-módszer az egyetlen, amely egy plagioklász kálitartalrná-i gyaní- tani engedi. 27. ábra. (Nikitin-Duparc-de Dervies müvéből.) Az elmondottakat összefoglalva a következőket állapíthatjuk meg.‘^^ Mint- hogy a pEDOROFF-módszer a rendes módszereknél komplikáltabb és hossza- dalmasabb: kurrens petrográfiai vizsgálatoknál, amelyeknél a kőzettípus felöl gyorsan óhajtunk tájékozódást szerezni — nem helyettesítheti az utóbbiakat, ellenben elsőrendű fontosságú speciális precíziós földpátvizsgálatoknál, továbbá a rendes petrográfiai vizsgálatok kétes, vagy olyan eseteiben, amelyekben a rendes módszerek egyáltalában nem vezetnek eredményhez. Ugyancsak a bevezetésben említettem már, hogy a pEDOROFF-féle módszer bármily nem opak ásvány optikai és kristálytani állandóinak, mint a tengely- 20 Gysin szóbeli közlése szerint. Lásd még L. Duparc és el E. Molly: Sur la présence de la Kényite sur le plateau abyssin, C. R. des séances de la Soc. de pliys. et d’liist. nat. de Génévé, 45, No. 1 , 22—23. (1928.). 21 L’application des métfiodes de Fédorow á l’identif kation d’iin microcline non macié, Conipte Rendű des séances de la soc. de phys. et d’hist. nat. de Génévé 45, 1, 33 - 35. (1928.). 22 Duparc-Reinhard, Ioc. dl. 142. Sur la présence de la maele de l’acline A dans les plagioclases, loc. cit. 128—146. 2-1 V. ö. Duparc-Reinhard, La déterm. des plagioclases, 142—143; Sushchinsky & PuzYREv, Sur la méthode de définition des plagioclases d’aprcs les procédés de Fedorow et de Fouqué (orosz nyelven), referátum; Min. Magazin 21, 421. [1928.]. 106 ZSIVNY VIKTOR ÜR. szög valódi nagyságának, az ellipszoidtengelyek (a kristálytani elemekhez képesti) helyzetének, a fökettöstörések-, élszögek-, stb.-nek meghatározására használható, E megállapítással kapcsolatban a pEDOROFF-technikának még két módszerét óhajtanám röviden ismertetni. Az egyik a csiszolat illetve az abban levő ásványmetszetek vastagságá- nak meghatározására szolgál. E módszernér^^ egy hasadási- vagy kristálylap- nak (s) a mikroszkóp optikai tengelyére merőleges síkra való projekciójának szélességét (d), melyet a csiszolatnak tetszés szerinti, de ismert (ip) hajtásánál észlelünk, valamint eme s lap s a csiszolat normálisa által bezárt szöget (q) mérjük meg-® (27. ábra.), d mérésére csavaros okulár-mikrométert használunk. A mérést különböző ((p) hajtás mellett s több lapon megismételjük. A geo- métriai viszonyokból (a levezetést mellőzve) a következő összefüggés adódik ki: d cos Q e = ■ , , 0) sin (o—(p) Ha oly ásványról van szó, melynek törésmutatója lényegesen különbözik a sphaerikus üvegsegmensek törésmutatójától, akkor eme hajlásszögek korri- gálandók; a korrigált érték egypEDOROFF által javasolt diagrammból olvasható le-'^ vagy a — = Jhegnu — ^ ^ hajlásszöggel [

]) sin f^segm. f^dsv. képletből számítandó ki. A módszer pontosságának demonstrálására szolgál- janak egy tusnádfürdői andezitbombának egyik amfibolkristályára vonatkozó következő adataim: d ^pcorr. Qcorr. e 0-0331 mm —32® 25® 0-0358 1 0 0136 „ 5® 25® 0-0361 0-0358 mm 0-0129 „ — 11-5® 9V./ 0-0356 J 1 Nikitin egy diallag kristályra vonatkozólag a következő adatokat közli :'■* 0-032 00284 0-0324 0-0307 0-0310 0-03086 A másik, NiKiTiN-től származó módszer a törésmutatónak meghatározá- sára szolgáP® s azon alapszik, hogy a vékonycsiszolatban levő ásványoknak kanadabalzsammal telt hasadékaiban, minthogy a kanadabalzsam törésmutatója 25 Nikitin-Duparc-de Dervies, loc. cit., 350 — 371. 2G BZ parallel a mikroszkóp optikai tengelyével, q és

/- 1 korrigáljuk azaz (>’ értéket számítjuk ki, mely e módszernél gyakorlatilag egyenlőnek tekinthető «-vel, úgy a q érték alapján 28. ábra. (Nikitin-Duparc után.^") a (2) képlettel kiszámított Hx már igen közeleső lesz a valódi értékhez. A fent megadott (2) képlet alapján tix kiszámítása nagyon komplikált, miért is az loc. cit., 214. ez a levegő vagy az üvegfélgömbök; a közbeeső közegek hatása parallel voltuknál fogva eliminálódik. A kísérleti kivitelnél az elsötétült hasadékok újbóli megvilágosodását, tehát a totálreflexió jelenségének megszűnését figyeljük meg. 108 ZSIVNY VIKTOR DR. eredményt Nikitin-Duparc-deDervies atlaszának megfelelő diagrammjából (VI. tábla) olvassuk le. Minthogy a hasadékfalak nem abszolút sik felületűek, hanem egymáshoz hajló sikelemek komplexumából állanak: a totálreflexió a preparátum forgatá- sánál nem egyszerre szűnik meg; ennélfogva e módszerrel nyert eredmények kevéssé precízek. Nikitin szerint: az egyes megfigyelések maximális hibája: 0 02, valószínű hibája pedig 001; kettős megfigyeléseknél pedig a maximális hiba: 0 01, a valószínű hiba pedig 0'005. Magam a következő értékeket nyertem egy ismeretlen leihelyű olivin esetében (a módszer első alkalmazásánál) - /2p metszeten : talált- pontos érték: 1-68 (l-6894-l'7089)=’3 rip= 1-66 (1-6535- 1-6720)^=^ Legjobb, ha a totálreflexió megszűnése kezdetének és végének megfelelő « értékek közepét vesszük. Ismert törésmutatójú folyadékok használata sokkal pontosabb eredményre vezet, mint eme módszer. Lefedett metszeteknél azonban ez utóbbi igen hasznos. Hasadékok helyett felhasználhatjuk az ásványnak a preparátum szélén a kanadabalzsammal közvetlenül érintkező sík lapjait is. Ez esetben totál- reflexió akkor is bekövetkezhetik, ha rig > rix, amidőn azonban a módszer még kevésbbé érzékeny. Végül megemlítem, hogy ismeretesek a pEDOROFF-féle technikának oly módszerei is (ű. n. „indirekt“ módszerek), amelyek segélyével kristálytani irányok megfigyelésének és egyszersmind az optikai tengelyek beállításának lehetőségétől függetlenül, elvileg tetszés szerinti irányban kvantitatíve meg- állapíthatjuk az anizotrópia specifikus sajátságait, amelyekből az ásványt jellemző optikai adatokat vezethetünk le.^^ Az elmondottakban röviden vázolni igyekeztem a pEDOROFF-féle tech- nika jelentőségét s kimutatni azt, hogy e módszer a petrográfiának és általá- ban a kristályoptikának fontos, exakt és nélkülözhetetlen eszköze. A kifej- tettekből az is következik, hogy a földpátmeghatározás rendes módszereivel végzett régebbi meghatározások hibásak lehetnek, s hogy ezek rektifikálására a pEDOROFF-módszer hivatott. Génévé, 1928. március havában. WiNCHELL, Elements of opt. min. (1909), 460. 31 V. ö. Berek, loc. cit., 108 — 127. PETROCHÉMIAI ADATOK SZARVASKŐ VIDÉKÉRŐL. írták: SZENTPÉTERY ZS. dr. és EMSZT K. dr.* * — Egy tábla melléklettel a kötet végén. — A Bükkhegység déli részén húzódó szarvaskői vonulatot felépitö gabbro- idális magma differentiálódása igen nagymérvű. Az eredeti magma sokféle rész- magmára oszlott, amlyeknek a szétválása több helyütt, különösen az eruptivus test eredeti felületéhez közeli részeken nem is tökéletes, mint ahogy az újabban nyitott „Forgalmi bányá“-ban láthatjuk. A nagy változatosságot legjobban az egyes típusokból készített vegyi elemzések alapján mutathatom be. Ezeket az elemzéseket Dr. Emszt Kálmán főgeologus úr készítette lekötelező szívességgel, amiért is hálám jeléül kettőnk neve alatt adom ki ezt az értekezést is. E vegyi elemzések alább közlendő soro- zata voltaképen folytatása ama elemzés-sorozatnak, amelyet egy ugyancsak kettőnk neve alatt kiadott értekezésben^ közöltünk, — ahhoz csatlakozik és annak mintegy kiegészítő részét teszi. Abban az előző sorozatban főleg az ural- kodó típusoknak az ásványos és vegyi összetételét ismertettük, most pedig az igen jellemző, de kisebb területekre szorítkozó fajták kerülnek sorra. Nézzük ezek közül először a gabbrodioritos képződményeket: Szarvaskőtől K-re a Tóbérc alján pár év előtt megnyitott „Forgalmi bánya" az eruptivus tömeg testének egy olyan részét tárta fel, amely nagyjában is jóval savanyúbb, mint a tömeg többi része. A feltárt rész egyébként nagyon válto- zatos és egyáltalában nem egységes. Uralkodó kőzete a gabbrodiorit, amelyet a savanyúbb és bázisosabb anyagú ereknek, teléreknek és schliereknek való- ságos szövedéke hálóz át. A gabbrodiorit helyenként igen gyorsan átmegy a szarvaskői típusú normális gabbroba (diallaghypersthenamphibolgabbro), ez megint gabbrodioritba. Helyenként sávosnak, máshol teljesen szabálytalannak látszik e két kőzet találkozásának formája. A telérek közül uralkodnak itt a dioritos jellegűek. A schlierek leg- nagyobb része gabbrodioritos. Vannak azonban típusos gabbroidális telérek is és pedig úgy aplitos, mint pegmatitos kifejlődésben. Gyakori, de mindig kis terjedelmű a plagiaplit. A gabbrodioritban a salicus és femicus ásványok eloszlása nagyon egyenlőtlen. Sokszor négyzetméternyi helyeken is hol a földpát, hol a femicus alkotórész uralkodik. Ez a körülmény valószínűleg arra utal, hogy a normális * Elöadatott a Magyarhoni Földtani Társulat 1928. évi november hó 7-i szakülésén. * Szentpétery-Emszt: A gabbromagma differenciálódási termékei Szarvaskő vidékén. Földtani Közlöny LVI. k. p. 62-75. Budapest 1927. no SZENTPÉTERY ZSIGMOND DR. ÉS EMSZT KÁLMÁN DR. differentiálódáson kívül, amely itt a gabbrot és a gabbrodioritot hozta létre telérkíséretükkel együtt, a salicus és femicus alkotó elemek teljes szétválása, tehát az egész tömeg szétesése is megkezdődött, de a tökéletes befejezés előtt abbamaradt, talán a hirtelenül változott fizikochémiai viszonyok okozta rögtönös megszilárdulás miatt. Legalább is erre mutat az egész tömegnek a megjelenése. A bánya legbelső részén találtam a legegyenletesebb szemű gabbrodioritot, melyből az elemzés is készült. A megelemzett példány átlag 3 mm-es szemnagyságú, gabbroidális szövetű kőzet, uralkodik benne a széles lemezalakú plagioklas (Aber bis Ab72), mely még a zónás kiképződés mellett sem mutat valami nagy fajtabéli változatosságot. A femicus ásványok közül legtöbb a közönséges barna amphibol {rig sötétbarna, rím világosabb barna, np halvány sárgásbarna, rig :c 12“, 2V cca 84") rövid oszlopokban, jóval kevesebb a barna bioiit (% és rím élénk rozsdabarna V. barnás sárga, rip igen halvány rózsaszínű, olykor majdnem teljesen színtelen. 2V max. 6") széles, legtöbbször azonban kissé széthasadozott lemezekben. Igen kevés a közönséges aiigit, itt o\.[ , diallagit is megjelenik. Jelentékeny mennyiségű az ilmenit és titánmagnetit. Az apatit néhol felgyűlik, de előfordul a rutil és Utánit is, igen jól kiképződött kristálykákban. A megelemzett telér-megjelenésű dioritfajták, a dioritaplit és diorit- p e g m a t i t nem nagyon erősen különböznek ásványos összetételüket ille- tőleg a fenti típustól. A főkülönbség az, hogy qiiarz van bennük (még pedig az aplitban sokkal több, mint a pegmatitban), mely az aplitban főleg hézagkitöltő szerepű, míg a pegmatitban a quarz és földpát összesző- vődése általános jelenség. Földpát\\xk csak valamivel savanyúbb. A barnás biotit a barna atnphibollal egyenértékű. A turnialin mindenütt gyakori, a peg- matitban flüorit is előfordul és az apatit L5 mm nagyságot is elér, igen nagy néha a zirkon is. Jellemző még a pegmatitban a calcit szerepe, mely főleg a quarzzal van pegmatitosan összenőve, de összeszövődött az üde földpáttal is. Az aplit szemnagysága átlag 0'5 mm, a pegmatité néhol 15 mm-t is elér. E telérkőzetek mindegyikében van határozott gabbroidális vonás, de nagy savanyúságuk és állandó quarztartalmuk miatt mégis diorit-fajta kőze- teknek kell ezeket neveznünk, azzal a megjegyzéssel azonban, hogy gabbroi- dális magmából hasadtak le. Hasonló, de még savanyúbb kőzeteket találunk a Vaskapú mellett a második vasúti bevágás gabbro ill. gabbrodiabas előfordulásában. A gabbroidális kőzet itt a vele érintkező^ karbonhomokkőből sok anyagot olvasztott magába és ezért a maga teljes egészében jóval savanyúbb mint a nagy vonulat kőzetei általában, de különösen savanyú benne a homokkő felőli határán lévő, változó vastagságú (10 — 150 cm) rész, amelynek kőzete helyenként észrevehetően megy át a savanyú gabbrodiabasba. Ennek a sávszerű résznek a megjelenése a felületes megtekintésnél olyan benyomást tesz, mintha assimilátio folytán kelet- kezett kontakt termékkel volna dolgunk, miután a határ az egész gabbroidális előfordulás összeszakadozása és többszörös elvetődése folytán is kissé elmosó- PETROCHÉMIAI ADATOK SZARVASKŐ VIDÉKÉRŐL. 111 dott. Figyelmesebb vizsgálatnál azonban'^ látjuk, hogy a teljesen szabálytalan megjelenésű, látszólagos széli képződmény sok helyütt vastagabb-vékonyabb ágakat bocsát úgy a gabbroidális kőzetbe, mint magába a homokkőbe. Ezek az apróbb telérek és apophysák ugyanolyan kőzetből állanak. Az alkotást és az összes megjelenési viszonyokat tekintetbe véve, valószínű, hogy olyan telér- hálózattal van dolgunk, amely a sok assimilált homokkőzárványtól savanyúbbá vált gabbroidális magmarésznek a még savanyúbb anyalúgjából származott és még az anyakőzet teljes megszilárdulása előtt nyomult fel a határon. Ez a telérkőzet már határozottan dioritos jellegű és porphyros szerkezetű quarztartalmú fajta, legmegfelelőbb elnevezéssel quarzdioritporphyrit, amelyben átlag 2 mm-es savanyú plagioklas (Abea Absrj) és quarzkristályok és világos rozsdabarna biotit lemezek vannak beleágyazva a nagyszemü mikropegma- titos alapanyagba. Ebben az alapanyagban az összeszövődött quarz és földpáton (Abss körül) kívül elég sok mikroporphiros ilmenit léc és apatit van, ezenkívül rutil, zirkon, gránát és Utánit. A mikropegmatit valósággal leírhatatlan változa- tosságú, a biotit főleg halmazokban gyűlt össze, amelyekben lemezei össze-vissza vannak hajtogatva. Nem épp a megelemzett kőzetben, de a telérnek sok helyén találunk még teljesen meg nem emésztett homokkőzárványokat is, tehát maga a telér is résztvett az assimilátióban. Eredeti elemzések: Gabbro- diorit Dioritpegmatit Dioritaplit Qiiarzdiorit- porphirit SiOj .... . 51-310/ü . . . . 59-47", 0 . . . . . 64-640/0 . . . . . 65-87" 0 TiO, .... . 2 -68 „ . . . 1-10„ . . . . . 1-17,, . . . . . 1-08 „ A1.,03 . . . . 13-92 „ . . . . 14-68,, . . . . ..14-09,, . . . . . 14-97,, Fe^Oa . . . . 4-49 „ . . . . 2-34 „ . . . . . 0-13 „ . . . . . 0-89 „ FeO . . . . . 10-31 „ . . . . 5-40 „ . . . . . 6 20„ . . . . 5-24 „ MnO . . . . 0 -15,, . . . . . 010„ . . . . . 0-12 „ . . . . . 0-14 „ MgO . . . . 3-20 „ . . . . . 1-36 „ . . 1-23 „ . . . . . 2-36 „ CaO . . . . 6-11 „ . . . . . 5-10 „ . . . . . 3-11 „ . . . . . 1-77 „ SrO ... . 0-07 „ . . . . . 0-04 „ . . . . . . 0-05,, Na^O . . . . 6-12 „ . . . . . 5.12,, . . . . . 4-83,. . . . . . 6-77 „ K,0 . . . . . 0-53 „ . . . . . 0-28 „ . . . . . 0-60 „ . . . . . 0-14 „ + H,0 . . . . . 0-99 „ . . . . 2-46 „ . . . . . 2-24 „ . . . . . 1-09 „ - H.,0 . . . . . 0-22 „ . . . . . 0-15 „ . . . . . 0-18„ . . . . . 0-43 „ . . . . 0-40 „ . . . . . 0-72 „ . . . . . 0-58 „ . . . . . 0-30 „ CO3 . . • . • » . . . 0-53 „ . . . ... — „ Összeg: 100-50" 0 98-85" 0 99-12" 0 100-10" 0 A másik sorozatban, melyet itt bemutatunk, két nagyon közönséges gabbro- fajta és két nagyon gyakori telérkőzet van. Az egyik hypersthendiallaggabbro, amely az Újhatárvölgyben a Tólápától É-ra hatalmas sziklákban fordul elő, a két km-es szakasz táján. Dél- 2 A törmelékkel fedett hegyoldal e részét először fáradságos munkával le kellett taka- rítani, hogy a telérformáját megismerhessem és fényképezhessem. 112 SZENTPÉTERY ZSIGMOND DR. ÉS EMSZT KÁLMÁN DR. röl a hypersthengabbroból fejlődik és É-on a Szarvaskői típusú normális gabbroba megy át. A nagyon egyenletesen 3 mm-es szemnagyságú kőzetben kb. egyforma mennyiségű a bázisos plagioklas (Abóo bis Abi2) a femicus ásvá- nyokkal, melyek között a diallag csak kevéssel több, mint a hypersthen. Sok a titánmagnetit, a barna amphibol nagyon szórványos, ahol van is, ott is csak mint a titánmagnetit vékony burka fordul elő minimális mennyiségben. Az ásványkiválás sorrendje sajátságos, sőt szabályszerű sorrendről voltakép nem is lehet szó. Egyenlőtlen szemnagyságú a megelemzett amphibolgabbro, melyet az Újhatárvölgyben több helyütt kimutattam, nagyobb területen azonban csak a Határlápa felett találtam, a 3'3-3'4 km között, délen olivingabbroval, É-on gabbroperidotittal érintkezik. Szövete poikilites. A 10 mm-ig felnövő zöldes- barna amphibol olyan, mint a háló, amelynek szemeiben az összes ásványok megtalálhatók: a pagioklas {kh\i Abis) maga az amphibol, azután a diallag, hypersthen, titánmagnetit. A diallag csaknem mindig amphibollal van igen bensöen összeszövődve. A mennyiségbeli viszonyok olyanok, hogy a földpáttal kb. egyforma mennyiségű femicus ásványok közül uralkodik a zöldesbarna amphibol, habár nem is olyan nagy mértékben, mint az előbbi gabbroban a pyroxen, hiszen minden amphibolgabbroban van valami kevés diallag vagy hypersthen, vagy mind a kettő. A járulékos alkatrészek a rendesek, mindössze az apaüt nagyobb szerepű a normálisnál. Meglehetős gyakori típus a gabbroidalis aplit, melynek egyik fajtája, a gabbrodioritaplit a Tóbérc alján fordul elő gabbrodioritban, ahol alsó részét a Forgalmi bánya jól feltárta. A nagyon egyenletes szemű kőzet része plagioklas (Abss bis Abr-í) V4 része biotit. A plagioklas széles lemezei átlag 0 7 mm-esek, a világosbarna árnyalatokban megjelenő biotitmk (ng és fim vilá- gos rötbarna rozsdavörös, élénk barnássárga, np erősen halvány világosbarna, majdnem teljesen színtelen, 2V max. 7") lemezkéi kb. felényiek és igen sok zirkon, ráül. Utánit zárvány van bennük, melyek körül majdnem általános a pleochroos udvar. Igen szórványos a diallag, a titánmagnetit csak apró kristá- lyokra szorítkozik. Aránylag nagy szerepet játszik az apadt. A vonulat legfontosabb gabbroidális telére a gabbropegmatit, gyakorisága és terjedelme alapján. Mivel azonban az utóvulkáni működés e telérek mentén igen erős volt, legtöbb helyütt többé-kevésbbé elváltoztak, prehnitesek, saussuri- tesek stb. Nehéz tehát elemzésre megfelelő darabot találni. Legalkalmasabbnak látszott erre az Újhatárvölgyben a Siroki gödör elején előforduló telér, melynek egy része egészen üde. Szemnagysága átlag 20 mm-es, tehát nagy anyagot kellett az elemzésre előkészíteni. Lényegileg plagioklas-hó\ (AbsG Abr,?) és barna amphibol-hó\ áll, amelyhez kevés világos rozsdavörös biotit, diallag, augit és ctí/c/7 járul. A calcit megjelenése olyan, mint az említett gabbrodioritpegmatitban. A járulékos ásványok pedig azonosak a gabbroaplitéival, csak sokkal nagyobbak, különösen az apadt. Itt-ott quarz is előfordul. Vannak azonban a gabbrotömegben sokkal nagyobb szemű gabbro- pegmatit telérek is, amelyekben az amphibol néha 70 mm nagyságot is elér. PETROCIIÉMIAI ADATOK SZARVASKŐ VIDÉKÉRŐL, 113 Hyp. diallag- Eredeti elemzések: Ampliibol- Gabbro- Gabbrodiorit- gabbro gabbro pegmatit aplit SiO., . . . . 44-59", 0 • • . . . 45-47", 0 .... . 54-24"/ü . . . . . 55-24", 0 TÍ02 . . . . 2-78 „ . . . . . 4-16 „ .... . 1-59 „ . . . . . 1-08 „ AhOs , . . 15-76 „ . . . . . 15-43 „ . . . . . 14-04 „ . . . . . 16-85 „ Fe203 . . 5-59 „ . . . . . 4-06, . 3-37 „ . . . . . 1-66 „ FeO . . . . 10-41 „ . . . . . 11-56,, .... . 6-88 „ . . . . . 7-41 „ MnO . . . . 0-16 „ . . . . . 0-15,, . . . . . 0-17,, . . . . . 0-11,, MgO . . . . 6-76 „ . . . . . 6 61 „ . . . . . 2-31 „ . . . . . 2-32 „ CaO . . . . 9-99 „ . . . . . 806„ . . . . . 8-37 „ . . . . . 4-24 „ SrO . . . . 0-08 „ . . . . . 0-08 „ .... . 0-08 „ . . ... — „ Na20 . . 2-28 „ . . . . . 2 47„ .... . 6-05 „ . . . . . 6-22 „ K2O . . . . 0-03,, . . . . . 0-17 „ .... . 0-03 „ . . . . . 0-60 „ -fH,0 . . . . 1-18„ . . . . . l-48„ . . . . . 2-14 „ . . . . . 2-80 „ — H2O . . . . 0-14 „ . . . . , 0-27 „ . . . . . 0-19 „ . . . . . 0 32 „ P2O.5 . . . . . 0-57 „ . . . . . 1-06 „ . , , . . . 0-36 „ CO2 . . n ... — . 0-22 „ . , ■ . — „ Összeg: m-lbVa 100-5 1»/o 100-75" 0 99-210/0 A megelemzett kőzetek harmadik csoportjába az eruptivus vonulat nyugati oldalának diabasai vannak. Mind gyakori típus. A spilitporphyrita spilites diabas tömegben a karbonüledék felöl általánosan előfordul. Alkotása nagyjában olyan, mint a spilité, amelyből kifejlő- dött. A megelemzett darab a Nagy Tardostetö oldalán a Beniczky bányából való, amely a bázisosabb típusú diabasnak a területén van. A kőzet összetétele olyan, hogy a porphyros plagioklas (Ab.^o Abos) 3 mm-ig emelkedő kristályai fokozatosan mennek át az alapanyag földpátjába (Abcű körül). Az alapanyagban jelentékeny mennyiségű az augit (kb. félannyi, mint a földpát) és a színtelen üveg is. A világosbarna közönséges augit sokkal kezdetlegesebb fejlődési stádiumban van, mint a földpát, vannak még kristályváz-szerű formái is. A járulékos ásványok a normálisak. A Mónosbéli Agrárbányának és környékének gabbrodiabasában vannak egyes schlierszerü kiválások, melyeknek határvonala nem oly éles, hogy teléreknek volnának nevezhetők, terjedelmük is sokkal nagyobb és helyenként annyira sűrűén váltakoznak a gabbrodiabassal, hogy uralkodóvá is válnak. Anyaguk szemcsés augitdiabas. A megelemzett példány az Agrárbánya É-i oldalának középső részéből való. Ophitos szövetében a földpát (Abr,2 Abco) egyenlő mennyiségű a világosbarna, olykor ibolyásbarna augit-isá, melynek egyes szemei titánaugit-ra valló optikai tulajdonságokat mutatnak. A minimális mennyi- ségű barna amphibol mindig az augittal összeszövődve fordul elő. A ilmenit és titúnmagnetit kristályai olykor 2 mm- esek is. Apátit kevés, épúgy a többi járulékos ásvány is. Az Agrárbánya DK-i részében és feljebb a Tardosoldalon olyan porphy- ros gabbrodiabas is előfordul, melyben elmosódva némi variolitos szerkezet is látszik. A porphyros szerkezet mikroszkóp alatt a nagyon egyenlőtlen szemnagyságban nyilvánul. A plagioklas-nak (Abr>4 Ab«->) és a vele kb. egyenlő 8 114 SZENTPÉTERY ZSIGMOND DR. ÉS EMSZT KÁLMÁN DR. mennyiségű majdnem színtelen aiigit-wdk egy része 5 mm-ig is felemelkedő kristály, más része átlag 1 '5 mm-es. A kétféle nagyság között minden átmenet megvan. A szerkezet típusos ophitos és a nagy augitkristályokat is épúgy szerte szabdalják a plagioklaslemezek, mint az apróbbakat. Ilmenit nem sok van, kris- tályai szintén nagyon különböző méretűek. Apátit riitil stb. minimális. A Tardosvonulat Ny-i alján, igy az Agrárbányában is, a normális gabbro- diabas az uralkodó képződmény, mely a bánya mélyén igen nagyszemű kőzetbe megy át. Miután azonban szerkezete mindenütt kifejezetten ophitos, gabbro- diabasnak kell ezeket a különösen nagyszemü (7 mm-ig) részeket is nevezni. A megelemzett darab a bánya É-i részéből való. Ásványos alkotása annyi- ban tér el a fentebbi porfiros gabbrodiabastól, hogy a labrador sorú (Abj.^ Ab4o) plagioklas-nk\ jóval kevesebb aiigit erősebb barna színű, mindig homok- kórás szerkezetű és az ott említett ásványokon kívül még kevés vörösbarna biotit is van benne, még pedig a hatalmas titánmagnetit kristályokkal össze- nőve, igy a kevés barna amphibol is, amely azonban az augittal is össze van nőve. Eredeti elemzések: Spilit- Szemcsés- Porphyros Gabbro- porphyrit diabas gabbrodiabas diabas SiO, 48-72'Vü 48-58'Vo 48'49" o 47'16Uü TiO, 2-14 „ 2-31 „ 1-81 „ 2-21 „ AI2O3 16-87 „ 12-70,, 13‘00„ 16‘77 „ Fe^Oa ..... 3-11 „ 1-51 2-46 „ 1-20 „ FeO 9-43 „ 1F61 „ 8-91 „ 9-39 „ MiiO 0-26 „ 0-20 „ 0-13 „ 0 17 „ MgO 4-26 5-41 „ 6-85 5-64 „ CaO 8-43 „ 9-46 „ 9 68 „ 9 66 „ SrO 0-05 „ 0-06 „ 005„ 0-05 „ Na^O 4-81 „ 3-44 „ 4-30 „ 3-93 „ K.O 0-55 „ 014 „ 0-35 0 33,, + H,0 1-16,, 3-29 „ 3-09,, .... . 189 „ -H,0 0-50 „ 0-25 „ 0 22„ 0 29„ P.,Os . . . . . 0-32 „ . . . . . 0-29 „ . . . . . 0-37 „ . . . . . Q-56 „ Összeg: 100-61 99-28 99-71 99-25 Ezek az elemzések is bizonyítják, hogy e kőzetek jóformán csak a szer- kezeti kiképződésben különböznek egymástól, a közös magma kétségtelen. * * * Mindezen elemzéseknek az újabb módszerek szerinti átszámítását, közös vegyi sajátosságait, valamint az eredeti gabbroidális magma differentiálódásának a folyamatát még pár elemzésnek az elkészítése után fogom közzé tenni. De már ezekből és említett értekezésemben közölt eredeti elemzésekből is meg- állapítható a Szarvaskői összes euruptivumok vérrokonsága. A CSÁKVÁRI BÁRACHÁZA HIPPARIONJAI. írta: BOGSCH LÁSZLÓ* A magyarországi barlangkutatásoknak egyik kétségtelenül legértékesebb eredménye az 1926. év folyamán a csákvári Báracháza nevű sziklaüregböl előkerült fauna. Ezt a barlangot dr. Kadic ásatta föl, s a belőle előkerült értékes őslénytani anyagról dr. Kadic és Kretzoi közöltek egy előzetes jelentést (1). A dolgozatból kitűnik, hogy mintegy 29 emlős-, 1 madár- és 1 hüllőfaj ismeretes a barlang kitöltésének harmadkori rétegeiből. Szerzők a csákvári leletet összehasonlítva a többi harmadkori faunával, arra a meggyőződésre jutnak, hogy ez az állattársaság legjobban a szebasztopoü Hipparion faunával egyezik meg. Szerintük ez a két fauna a legidősebb az összes eddig ismert Hipparion faunák közül, amennyiben még szarmata-korúak. Kadic professzor úr szívessége folytán e szép anyagból a Hipparionok meghatározása és feldolgozása jutott nekem, amiért is legyen szabad neki e helyen is köszönetét mondanom. A lelet legtekintélyesebb része Hippar ionoktól származik; megtartás szem- pontjából azonban épen ez a genus a legrosszabb. Csupán ka rp ál is, tar- zális, metakarpális és m e t a t a r zá 1 i s csontok fordulnak elő néhány falanx mellett. Ismeretes ezenkívül még számos fog is. Ezzel szemben áll azonban a thorakális csontoknak csaknem teljes hiánya és az a rend- kívül sajnálatos tény, hogy nemcsak egyetlen koponyamaradványunk sincs, hanem mégcsak teljes fogsor vagy legalább 2 — 3 összefüggő fog sem került elő. Ilyen körülmények között ezideig a Hipparionok pontos meghatározása teljességgel lehetetlennek bizonyult. A Hipparion kérdés különben is egyik legbonyolultabb kérdése a palae- ontológiának s a „palaeontológia ciíszlovának“ helyzete korántsem olyan tiszta és világos, mint sokan gondolják. A Hipparionok meghatározásánál legnagyobb fontossága a koponyának van. Elég jó eredményeket érhetünk el akkor is, ha teljes fogsorok állanak rendelkezésünkre. Újabban a kutatók nagy fontosságot tulajdonítanak az antorbitális fossá n a k, melynek szerepéről később még szó lesz. * Bemutatta a Magyarhoni Földtani Társulat 1928. évi november hó 7-i szakülésén Kadic O. 8* 116 BOQSCH LÁSZLÓ. A koponyán kívül a fajok megliatározLÍsa szempontjából még számba jöhetnek a m e t a p o d i u m o k is. így pl. Hensel a m e t a p o d i u m o k alap- ján állította föl a Hipparion brachypiis fajt (2). A müncheni múzeumokban rendelkezésre álló anyag metapodiiimait meg- vizsgálva a következő méreteket kapta: Metatarzále 111. Hipparion mediterraneiimnál hossza 233 236 239 240 242 243 243 246 249 261 mm szélessége középen ... 25 25 28 25 25 26 25 26 25 26 „ szélessége a dist. végen . 32 32 32 — 32 34 33 35 32 33 „ Hipparion brachypusnál hossza 224 231 232 234 mm szélessége középen ... 34 — 34 34 „ szélessége a dist. végen. 38 38 42 38 „ Metakarpále 111. Hipparion mediterraneumnál Hipparion brachypusnál hossza 208 210 211 215 226 szélessége a középen . 23 25 23 26 25 szélessége a dist. végen 30 33 31 33 3t 200 204 207 208 212 mm 28 28 30 30 30 „ 40 37 37 38 38 „ Ha ebben a táblázatban a hosszúságot 100-nak vesszük, akkor Mt. 111. szélességére alul a H. mediterraneumnál 12‘6 — 14‘2-t, középértékben 13 3-t kapunk; a H. brachypusnál pedig 16‘2 — 18' 1-t illetőleg középértékben 16’9-t. A Mc. 111. arányszámai a H, mediterraneumnál 13'2 — 15’3, illetőleg 14'56, a H. brachypusnál pedig 17'8 — 200, illetőleg 18‘4. Gaudri (3) a Pikermiből elő- került anyagon a Mc 111. -ra a következő értékeket nyerte; hossz .... 202 204 210 210 212 212 215 215 224 225 223 224 mm szélesség alul . 39 35 45 42 40 34 40 38 36 35 36 39 „ arány .... 19’3 17-1 215 20’0 19’3 16-0 18'6 17'6 16'0 15'5 161 17 4 „ míg az Mt 111. -ra kapott értékek a következők:. hossz . . 232 238 239 240 242 244 245 248 252 253 255 260 mm szélesség alul 44 42 47 40 35 44 40 42 35 37 43 39 „ arány. . . 14‘6 176 19'6 16'6 144 180 163 16’8 13‘8 146 168 15-0„ A Mc. 111. arányszáma tehát Gaudry adatai szerint 15'5 — 21 '5 között váltakozik, amiből következik, hogy a pikermi anyag e részében inkább a H. brachypus fordult elő nagyobb számban. A Mt. lll.-ra nyert értékek 13’8 — 19'6 közé esnek, ami szintén az előbbi megállapítással egyezik meg. Figyelemre méltó viszont az a körülmény is, hogy a Gaudry által közölt méretekből származó adatok egy része összeköti a Hensel által szétválasztott H. medi- terraneiim és brachypus adatokat. Ezek a közbülső adatok a H. graciletöl származnak, mely Pikermiből szintén ismeretes. A CSÁKVÁRI BÁRACHÁZA HIRPARIONJAI. 117 A bécsi egyetem palaeontologiai intézetének és a Naturhistorisches Muse- umnak anyagán végzett méréseim ugyanez eredményekre vezettek. A csákvári anyag méretei a következők: ^Mc. III. hossza 229’ 1 203 6 213'0 mm distális szélesség ... 40' 1 35’5 32’8 „ arány 17‘5 17’2 15“3, „ amely értékek nagyjából a HENSEL-féle H. mediterraneiini és H. bracliypus értékek között állanak, tehát a gracile alakkörre utalnak. Mt. III. hossza .... 243-0 246'8 248 7 2510 263’5 258 0 247 0 250-0% distális szélessége 33'6 34-4 39 8 38 0 39 1 36'5 35 9 35-7 „ arány .... 138 152 16-0 14.7 14-8 14-1 16-5 14-2 Ezek az értékek az Mc. Ill.-kal megegyezöleg nagyrészt ismét a rnediterraneuni és brachypus középértékek közé esnek, tehát ugyancsak a H. gracile-re vonat- koztathatók. A méretekből nyert eredmények azonban meglehetősen teoretikus ered- mények, hiszen a fajokat a valóságban nem lehet milliméterek szerint skatu- lyázni. Régebben, midőn még sokkal kisebb volt a Hipparion leletek száma, lehetett némi rendszerezést belevinni igy az anyagba. A ma ismeretes immár óriási nagy anyag mellett azonban a legszélsőbb értékeket is fokozatos átme- netek kötik össze. Nagy kár, hogy Gaudry a Mont Léberon faunáját tárgyaló egyébként igen értékes művében (4), ahol csaknem valamennyi csontról pontos méreteket közöl, a metapodiumok méreteit nem közli. Ennek ellenére azonban puszta „szemmértékre“ két csoportba osztja a kéz- és lábközépcsontokat, melyek közül az egyik csoport (forme gréle) megfelel a Hipparion niediterraneum alakkörnek, a másik pedig (forme lourde) a brachypus alakkörnek. így tehát a csákvári anyag metapodiumait a Mont Léberon Hipparionjaival nem áll módunkban összehasonlítani. A metapodiumok alapján tehát a csákvári Hipparionok legnagyobb része az eppelsheimi alakkörrel, vagyis a Hipparion gracile-\/e\ volna leginkább össze- hasonlítható. Ez az alak a Hipparionok legősibb formái közé tartozik. A Hipparion gracile előfordulása a csákvári faunában tehát megerősíti dr. Kadic és Kretzoi ama véleményét, hogy a Báracháza faunája a legrégibb Hipparion faunák közé tartozik. Fontos volna még a karpális és tarzális csontok vizsgálata is. Ez azonban a csákvári anyag nagy szegénysége miatt semmi különösebb ered- ménnyel nem kecsegtet, már csak azért sem, minthogy irodalmi adatok is igen gyéren fordulnak elő erre vonatkozólag. Pedig ezeknek a csontoknak tüzetes megvizsgálása s az egész eddig előkerült anyag összehasonlítása kétségtelenül 118 BÜOSCH LÁSZLÓ. értékes eredményeket szolgáltatna, hiszen az Eqiiidák családfájának egyik leg- szembeötlőbb tulajdonsága az ujjszámok redukciójában jelentkezik. S kell, hogy ez a redukció, a korreláció törvényének megfelelően, a láb és kéztőcsontokban is kifejezésre jusson. A probléma igen bonyolult, a rendelkezésre álló ajiyag pedig elégtelen, s így nem csodálható, ha mindeddig kevés figyelmet szen- teltek ennek a kérdésnek. Antonius ugyan megemlíti (5), hogy tekintettel arra a körülményre, hogy a Hipparionok háromujjúsága csak morfológiai, funkció szempontjából azonban már egy ujjúak, mert a mellékujjnak a járásban semmi szerep sem jut, a földet sohasem érinti, tehát a karpális és íarzális csontok kifejlődése és elhelyezkedése már olyan, mint a mai lovaknál. Weithoffer (6) a mérések során egy új méretet állít fel, nevezetesen a f o s s a glenoidalis s c a p u 1 a e hossz és szélesség mértékét, melyeket egymással arányba állít s ezt az arányt hasonlítja össze az Eqmisnál, Hipparionnál és Anchitheriunmál. Hogy Weithoffer mit akart ezzel kimutatni, az dolgozatából nem tűnik ki. Valószínűleg arra gondolt, hogy oly eredményeket fog kapni, melyekből az ujjak redukciójával kapcsolatban álló következtetéseket vonhat majd le. A csákvári fauna metapodiumainak adatainál mindenesetre figyelmet érdemel az a körülmény, hogy a variáció aránylag nem nagy. Sokkal kisebb keretek között mozog mint akár a pikenni, akár a léberoni faunánál. A karcsú- és vastaglábú forma itt nem mutatható ki. A variáció kisebb, semhogy csak szexualdimorfizmusra is gondolhatnánk. Többször kísértett ugyanis az a föltevés, hogy a vastag- és karcsulábú formát ugyanazon faj különböző nemű egyéneitől származónak vegyék. Manapság palaeobiologiai szempontból is teljesen világos magyarázatát tudjuk adni a karcsú- és vastaglábú formák kialakulásának: Antonius ugyanis fennebb idézett rövid, de igen koncepció- zus munkájában (5) kimutatja recens példák alapján az összefüggést az életmód és a láb alakja között. Szerinte a füves mezőkön, síkságon a könnyű testű, vékony lábú, tehát gyorsabb állatok tartózkodtak, míg a nehezebb, vastagabb lábú, lassúbb járású állatok inkább a bozótos területekre jellemzők. Ugyancsak ebben a munkájában megállapítja az összefüggést a lakóhely és a fogazat között. A lovakat ebből a szempontból három csoportba osztja: 1. Pusztai steppe alakjai (Equits hemiomis Páll. E. gmelini Ant. E. agilis Ewan.) magas lábak, egyszerű fogzománcredőzet. 2. Steppel lovak (E. fenis Páll. E. germanicus Nehr.) előbbinél jóval nehezebb testalkat és fejlettebb zománcredőzet. 3. Erdei tisztások alakjai (E. mosbacliensis v. Reich. E. abeli Ant.) nehéz testalkat és igen erősen redőzött fogzoinánc. A zománc redőzöttsége tehát a táplálék minőségével áll kapcsolatban. Minél könnyebben megrágható táplálékkal élt az állat (fű), annál egyszerűb- bek a redők s minél rágósabb volt a tápláléka (lomb), annál komplikál- tabbak voltak a zománcredők. Erősebben redőzött fog a rágás mecha- nizmusában jobban megfelelt a lomb-táplálék megőrlésére, mint a kevésbbé redőzött fog. Nevezetes tulajdonsága a Hipparionnak, hogy a fiatal állatok felső fog- sorának fogai, általában sokkal erősebben voltak redőzöttek, mint idősebb kor- A CSÁKVÁRI I5ÁRACHÁZA HIPPARIONJAI. 119 bán. A tejfogak mindenkor sokkal komplikáltabbak, mint a maradandó fogak. Ezzel szemben az alsó fogsorban ép ellenkező viszonyokat látunk, amennyiben itt a fiatal fog redözöttsége egyszerűbb az idősebbnél. Ez arra utal, hogy a rágás mechanizmusa fiatal korban más, mint öregebb állatoknál. A Hipparion fogak egyik legjellegzetesebb sajátsága az a körülmény, — ami a meghatározást is annyira megneheziti, — hogy a korral és a kopás- sal együtt a zománcredözet rendkívül nagy változásokon megy keresztül. Pedig a fog felépítésének pontos ismerete igen nagyfontosságú volna. Ezt azáltal gondoltam megvalósíthatónak, hogy a fogat lecsiszoljuk s minden 1 — 2 esetleg 3 mm-es csiszolatról gipszmásolatot és, mint báró Nopcsa aján- lotta, fotográfiát készítünk. Ezek a gipszmásolatok és fotográfiák azonban csak a fog szerkezetének adnák hű mását, de nem a rágófelület- nek, mely a természetes kopásnál nem alkot síkot. Az Eqiiidák fogazata annyira specializálódott, hogy vizsgálatuk a legna- gyobb nehézségekbe ütközik. Feltűnő jelenség a praemolúrisok-nak elmolári- sodása (Molarisierung dér Praemolaren Ábel). A felső fogsor különálló fogairól, a Pi és P2 kivételeiével, még csak azt sem lehet teljes biztonsággal megállapítani, hogy hányadik fog volt. P-i és Mi között, ha különálló fogról van szó, sohasem állapíthatunk meg olyan különbséget, melyek alapján bizto- san meg volnának határozhatók. Nagy általánosságban az jellemző a felső praeinolárisokra a molúrisokkal szemben, hogy a hátulsó félhold mediális külső szarva (a pli postfossett-iö\ kifelé eső nagy redő) általában föléje hajlik az elülső félhold megfelelő redőjének. Mégpedig leginkább látható ez a P2 és P3-011 és kevésbbé a Pi-en. Mi-nél már csaknem egy síkban van a két említett redő, M2 és M.s-nál pedig rendszerint (de nem mindig!) már tel- jesen egy síkban vannak. Ha most még figyelembe vesszük, hogy a fogazat- ban kétségtelenül jelentkezik a szexualdimorfizmus, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a csákvári Hipparion-max ásványok külön-külön előkerült fogai alapján a faj meghatározást mágcsak megkísérelni sem lehet. Mindössze a zománc- redözet minősége alapján vonhatunk le néhány következtetést. Vannak ugyanis olyan fogak, amelyek redözöttsége és zománcerössége eléri a tipikus Hippa- rion giacile redöinek fejlettségét, viszont vannak kevésbbé redőzött, gyengébb zománcú példányok, melyek a Hipparion niediterraneiim emlékeztetnek. Ez összhangban áll a méta pódiumok méréseinek eredményével is, amennyi ben a méretek sok helyen megközelítik HENSEL-nek a H. niediterraneumra megadott értékeinek legnagyobbjait. Annyi mindenesetre kitűnik, hogy itt a bokros steppére utaló erősen redőzött fogú alak mellett a pusztai forma is előfordult. Ha csak néhány fogsor vagy legalább fogsor-töredék került volna elő, sokkal messzebb menő követ- keztetéseket vonhatnánk le, ilyen körülmények között azonban végleg le kell mondani arról, hogy a csákvári Báracháza Hipparionjait közelebbről meg- határozhassuk. 120 BOQSCH LÁSZLÓ. A Hipparionok meghatározásában újabb szempont gyanánt szerepel, a praenioláris és moláris fogsor hosszának aránya. Studer (7) vezette be ezt a méretet. Sajnos a csákvári anyagnál ez sem volt alkalmazható. Végül pedig még meg kell emlékeznem az antorbitális /ossd-nak a jelentőségéről is. Az orbiták előtt ugyanis a Hipparionok-ná\ többé-kevésbbé jól fejlett fossa talál- ható, melynek szerepéről és fontosságáról a hippologusok különböző vélemé- nyen vannak. Újabb kutatásoknál az antorbitális /o55ű-nak rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítanak, annyira, hogy a faj meghatározásánál is elsőrangú bélyegnek tekintik. Sefve (8) az észak-kínai Hipparionok meghatározó kulcsát az antor- bitális fossa tekintetbevételével szerkeszti meg. Munkájának egyik fejezetét pedig teljesen az antorbitális fossa kérdésének szenteli. A fossa rendeltetésére vonatkozólag, mint föntebb már említettem, a vélemények igen eltérők. Brinkmann szerint a fossa egy diverticulum nasi nyoma lenne. Sefve dolgozatában azon az állásponton van, hogy az antor- bitális fossa egy mirigyet foglalt magában, mely megfelelne a kérődzők antor- bitális szervé-wok. Ugyanezt a nézetet vallja Weber is 1904-ben megjelent munkájában (9). E munkája 2-ik kiadásában azonban egyáltalában nem emlé- kezik meg a Hipparionok fossa antorbitálisáról, ami azt mutatja, hogy véleménye ebben a kérdésben megváltozott. Ezekkel a véleményekkel szemben áll Studer (7) és Antonius (5) véleménye, kik szerint a fossa izom, mégpedig a m u s c. 1 e v a t o r és depressor tapadási helyéül szolgált. Tekintve, hogy a mai Equus-’ié\ékné\ is meglehetősen fejlett a fossa antorbitális, s itt nyoma sincs antorbitális mirigynek, Sefve érvelése ellenére teljesen plauzibilis Antonius pontos ana- tómiai ismeretek alapján felállított véleménye. Ebből a tényből arra következtet- tek, hogy az erősen fejlett fossával bíró alakoknak orrmányszerü képződményük volt. Studer épen a Hipparion proboscideum vizsgálata alkalmával jutott erre a föltevésre, amit Antonius összehasonlító vizsgálataival mindenben megerő- sített. A fossa pereme a nem Eqiius fajoknál is annyira magán viseli az izom- tapadási hely jellegeit, hogy ezirányú rendeltetéséhez kétség nem férhet. Mint az elmondottakból látható, a csákvári Hipparionok meghatározása legyőzhetetlen akadályokba ütközött. Vizsgálataim eredményéből mindössze annyi tűnik ki, hogy a metapodiumok nagyobb része a Hipparion gracilére jellemző méreteket közelíti meg, míg egy kisebb rész a Hipparion rnediterra- neum-hoz áll közelebb. A fogzománc redőzete alapján ugyancsak erre a megállapításra jutunk, amennyiben a fogak többsége a fejlett redőzetü gracile formakörre, kisebb része pedig a kevésbbé redőzött mediterranenni forma- körre mutat. Egyébként pedig a Hipparionok körében végzett kutatások is mutatják, hogy a „/űy" fogalom mai értelmezése mindinkább tarthatatlanná válik s azt hiszem, közel már az az idő, amikor a „faj“ merev korlátái ledőlnek és helyet adnak annak a rendszertani egységnek, mely a biológia és örökléstan törvényei- nek nagyobb szerepet juttat a formakörök megállapításánál. A CSÁKVÁRI BÁRACHÁZA HIPF^ARIONJAI. 121 IDÉZETT IRODALOM. 1. Kadic Ottokár dr. és Kretzoi Miklós: Előzetes jelentés a csákvári sziklaüregben végzett ásatásokról. Barlangkutatás t. XIV — XV. 1926—27. p. 1 — 19. Budapest, 1927. 2. Hensel: Über die Reste einiger Sáugetierarten von Pikermi in dér Münchener Sammlung. Monatsberichte dér königlichen preussischen Akademie dér Wissenscliaften zu Ber- lin aus dem Jahre 1862. Berlin, 1863. 3. Gaudry: Animaux fossiles et géologie de l’Attique. Paris, 1862. 4. Gaudry: Animaux fossiles du Mont Léberon. Paris. 1873. 5. Antonius: Untersuchungen über den phylogenetischen Zusanimenhang zwischen Hipparion und Equus. Zeitschrift für induktive Abstainmungs- und Vererbungslehre. t. XX. Berlin, 1919. 6. Weithoffer: Beitrage zűr Kenntniss dér Fauna von Pikermi. Beitráge zűr Palá- ontologie Österreich-Ungarns und des Orients. t. VI. Wien, 1888. 7. Studer: Eíne neue Equidenform aus dem Obermiocan von Samos. Verliandlungen dér deutschen Zoologlschen Gesellscliaft. Leipzig, 1911. 8. Sefve: Die Hipparionen Nord-Chinas. Palaeontologia Sinica. Series C. Volunie 4. Fascicle 2. Peking, 1927. 9. Max Weber: Die Sáugetiere. I. kiadás: 1904. II. kiadás: 1927. A BÉKE-TÉR KÖRNYÉKÉNEK (BUDAPEST VI. KERÜLETÉBEN) HIDROGEOLOGIAI VISZONYAI. Irta: HORUSITZKY HENRIK.* — Egy térkép melléklettel a kötet végén. — A „Regniim Marianum“ templomának remekműve közeledik már a be- fejezéshez, melynek alapozásánál geológiai szakvéleménnyel volt szerencsém szolgálhatni, és ugyané célból lettem felszólítva a Béke-téren építendő új templom telkének megvizsgálására is. Aggályaim, melyek e helyeken az alapo- zás szempontjából a terület altalajával szemben bennem felmerültek, indokoltak mindkét helyütt, bár az altalaj viszonyai a városligeti Regnum Marianum plébániatemplom esetében komolyabban veszélyeztették volna az építkezést, ha a geológiai szakvélemény nem mutatott volna rá a speciális alapozás szükségességére. Az altalaj viszonyai — bár a Béke-téren is hasonlók a városligetihez, — sok tekintetben ennél mégis kedvezőbbek. A béketéri templom építését Homonnay Tivadar, Hufnagel Imre egyházközségi elnökök és Uhlar Béla plébánossal az élén az angyalföldi róm. kath. egyházközség határozta el. A templom terveit Petrovácz Gyula építészmérnök-tanár készítette. Minthogy ily monumentális épületnél nélkülöz- hetetlen az altalaj viszonyainak pontos megvizsgálása, kémfúrások megejtése határoztatott el. Hét fúrást tettem az altalaj feltárására a templom telkén, a Béke-tér és az Országbíró-utca sarkán, mégpedig az egyiket 21 65 m mély- ségig mélyesztettem, kettőt 9 76 m és 11 32 m mélységig, s négyet csupán a kavicsig, még pedig 5 05, 5’49, 5'08 és 4'97 m mélységig. Ezek eredmé- nyéről s ezzel kapcsolatban a közeli vidék hidrogeológiai viszonyairól kívá- nok röviden szólani. Az építendő templom alapját mediterrán agyag képezi, amely szürkés- kékes, kemény és oly plasztikus, hogy a víz rajta megáll. Ebben az összeálló, kemény, száraz agyagban lehatolt a fúró a Duna 0 pontja alá 13'64 méterig, teljesen egyforma kőzetben. Ez 127 — 1'44 méternél kezdődik a Duna 0 pontja alatt. Felülről számítva 8'89 — 9‘45 m mélységnek felel meg. Az agyag nagyjából egyforma szemcséjű anyagból áll, kevés durvább homokszemcsével keverve, melyek között egy kevés foraniinifera is előfordul. A megiszapolt anyagban a következő mikrofaunát találtam: Haplophragmium acutidorsatum, Hantk. Truncatulina Dutemplei, d’ Orb. Spiroplepta carinata, d’ Orb. „ sp. Cristellaria calcar Útin. var. ciiltrata, Monté. Nonionina sp. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1928. évi december 5-i szakülésén. A BÉKE-TÉR KÖRNYÉKÉNEK HIDROGEOLOQIAI VISZONYAI. 123 Haplophragniium acutidorsatiim, Hantken alakja az úgynevezett Clavii- lina Szabói rétegcsoport egyik legjellemzőbb alakja, amely a budai hegyekben igen elterjedt. Jeten esetben ez az alak nem csak az oligocénban gyakori, de még a miocénban is előfordul, épen úgy, mint a többi felsorolt faj. A közeli környék hasonló szelvényű fúrásainál kb. ugyanazok a fajok kerültek elő: A Gömb-utca és Üteg-utca sarkán (VI — 44 sz. fúrás) az 1892. évben mélyesztetett fúrólyuk 165 — 2’74 m között csigás lápföldet tárt fel, majd 11 '50 m mélységben kezdődik a szürkéskékes agyag, amelyből Trimcatulina Dutemplei, d’ Orb. Miliolina sp. Kagylóhéj-töredék került elő. A Gömb-utca és Röppentyű-utca keresztezésénél (VI — 45 sz. fúrás) 5 — 6 m mélységben tözeges föld alatt 11 m mélységben az 1892. évben eszkö- zölt fúrásnál hasonló agyag a köv. faunát tartalmazta: Polystornella crispa, Lám. Corbula gibba, Oliví confer. Miliolina sp. Nucula sp. Cardiuni sp. Hal otolitluis. Egy néhány lépéssel ÉNY-ra, a Gömb-utca és Levente-utca sarkán (VI — 46 sz. fúrás) az 1875. évben mélyesztett fúrásban 13 7 — 20‘0 m közötti mély- ségből a köv. fauna került elő: Trimcatulina sp. Nonionina depresnla, Walk et jac. Uvigerina pygniaea, d’ Orb. Polystornella crispa, Lám. Rotalia Beccarii, Linn. Echimis tüske Teliina sp. Cardiiim sp. Ve mis sp. Corbula gibba, Olivi cfr. Ostracodák Hal otolithusok A Röppentyű-utca és a Frangepán-utca keresztezésénél (VI— 47 sz. fúrás) ismét tözeges földdel találkozunk és 10 5 m mélységben kezdődik a szürkés finom homok a köv. faunával: Polystornella crispa. Lám. Cardiuni sp. töredék Rotalia Beccarii, Linn. Pecten töredék Ostracoda Béke-tértöl keletre a Petneházy-utcában közel a Rákosi pályaudvarhoz (VI — 51 sz. fúrás) 1880. évben mélyesztett fúrásból 8 ni mélységből ki- került fauna: Polystornella crispa. Lám. Pecten töredék Spongia tű. Ha az itt elsorolt alakokat átvizsgáljuk, azt látjuk, hogy vannak köztük oligocénban előforduló spéciesek, vannak olyanok, amelyek úgy az oligocénban * A kövületeket dr. Schréter Zoltán m. kir. fögeologus volt szíves meghatározni. 124 HORUSITZKY HENRIK. valamint a niiocénban éltek, a mediterrán úgy alsó, valamint felső rétegei- ben megtalálhatók. Az összfauna mediterránra vall, a két mediterrán határára utal. A Béke-tér környékén ékül ki a felső mediterrán komplexum, s alatta az alsó mediterrán rétegei következnek és körülbelül 275 m mélységig terjednek, ami alatt az oligocén-V^on lerakódások következnek. Könnyebb áttekintés végett a felsorolt alakokat a kővetkező táblázatban állítottam egybe: A Béke-téren és közvetlen környékén eszközölt sekély fúrásokból kikerült fauna táblázatos összeállítása. A faj neve Béke-tér I 44 sz. fúrás I Tf & 5 Haplophragmium acutidorsatum, Hantk + Spiroplepta carinata, d’ Orb ' + Cristellaria calcar, Linn var. cultrata, Montf + , Truncatulina Dutemplei, d’ Orb + + » sp + . + Miliő lina sp + + Nonionina depresuía, Walk. et Jac + „ sp + Uvigerina pygmaea, d’ Orb + Polystomella crispa, Lám • + + + 4- Rotalia Beccarii, Linn + + Echinus tüske + Spongia tü + Teliina sp. töredék + Cardium sp. „ 4- + + Pecten sp. „ . + 4- Nucula sp. „ 1 • Venus sp + Corbula gibba, Olivi, cfr + + Kagylóhéj-töredék • . • Ostracoda 4- + Hal otolithus • + . A mediterrán agyag közvetlen fedője homokos kavicsos réteg, mely itt a negyedkorszakhoz tartozik, mégpedig az alsó része a pleisztocénhez, a felső része a holocénhez. Ez teljesen kövületmentes, színe szürkés, kissé sárgás, kisebb-nagyobb kavics, keverten sok homokkal. Az egész komplexum alsó része kissé összecementezett, iszapos betelepülésekkel váltakozva fordul elő, míg a felső része laza természetű hasonló anyagú kőzetből áll. A kis telken e homokos kavics a Duna 0 pontja alatt E27 — E44 méter mélységben kezdődik és tart a 0 pont felett egészen 5 49 — 5’75 méterig, vagyis felülről számítva 1‘80 — 2’52 métertől kezdve egészen 8'89—9'45 méterig. E szerint e réteg vastagsága 6'90— 6'95 méter. A BÉKE-TÉR KÖRNYÉKÉNEK HIDROQEOLOOIAI VISZONYAI. 125 A pleisztocéiiban kezdődő lerakódás a holocénban még folytatódott, amíg a szóbanforgó terület a Dunától egy nagyobb, a folyam partján lerakódott iszapos homokból kifújt parti düné el nem zárta. E parti homokbucka mögött, azaz annak keleti részén a Rákos-patak vize mindannyiszor megállt, hányszor csak a Duna vize felduzzadt, majd későbben állandó mocsaras területté vált. Itt keletkezett azután a kávébarna színű, kissé iszapos tőzeg, majd annak fedőjében a fekete, könnyű lápföld, amely jó sokáig felső termőtalajként szerepelt. Mint a legtöbb mocsaras terület, ez sem szűkölködött a csigák- ban, úgyhogy itt is hemzsegtek a lassú mozgó, majd álló vizekben jellemző csigák, úgymint: Planorbida, Bithynida, Limnaeidae, Paliidinidae fajokhoz tar- tozó egyedek nagy sokaságban. Ez a barnás tőzeg közvetlenül a kavicsos lerakódást fedi és a Duna 0 pontja felett 6'50 — 7'04 méterig és rajta fekvő fekete lápföld 122 — 7’46 méterig terjed. Felülről számítva pedig a barnás tőzeg I. sz. fúrásnál 1*47— 2-52 m » yy yy 1-02— 1-92 yy yy yy » yy 0-90— 1-80 yy yy yy IV. „ 0-95— 2-38 yy yy V yy * • yy yy 1-37— 2-48 yy yy VI yy * * ‘ yy yy 1 -30— 2-48 yy yy VII yy ‘ • >1 yy 1-25— 2-52 yy a fekete lápföld I. sz. fúrásnál 0-69— 1-47 ni )) yy » yy 0-30- 1-02 yy yy yy » yy 0-30— 0-90 yy yy IV yy * » • yy 0-70— 0-95 yy yy V yy * • yy yy 075— 1-37 yy yy yy VI. „ 0-70— 1-30 yy yy . VII. „ 0-55— 1-25 yy mélységben települ és pedig a barnás tőzeg 0 90 — 1’26 m és a fekete lápföld 0’40— 0'78 m vastagságban, vagyis a kettős tözeges réteg együttesen a felszín alatt 0’30 — 252 m között fordul elő és vastagsága F50 — T97 m között váltakozik. Ez az a kőzet, melyet az építkezésnél, azaz a templomalapo- zási munkálatoknál okvetlenül tekintetbe veendő. Legjobban ajánlanám ezt a kettős tözegréteget az egész templom terül ete alól kibányászni. Az alapozási munkálatokat a kavicsos anyagban kell megkezdeni 5—6 méternyire a Duna 0 pontja felett, ami 3m körüli mélységet jelent (a jelenlegi 063 m differáló felszíntől számítva). Az említett tözeges rétegben mozog egyszersmind a jelenlegi talajvíz, mégpedig 1928. év március hó végén 0‘75 — L38 m mélységben, ami a Duna 0 pontjához viszonyítva -f 6 72 ^ 6'80 m magasságnak felel meg. Ez a víz a Duna vizével összefüggésben nincs, hacsak a Duna vize nagyon meg nem árad, amely esetben a Béke-téren a talajvíz 1 méternyire is felduzzadhat. Ellenkező esetben a talajvíz kb. fél méternyire apadhat is. 126 HORUStTZKY HENRIK. Itt Ugyanis az 1'50— 1'97 m vastag tözeges rétegek, valamint a 69 m vastag kavicsos réteg telítve van a talajvízzel, amely kelet felöl elsősorban a Rákos völgyéből ered. A jelenlegi Rákos-patak már mesterséges árok, mostanában ezt is szabá- lyozzák, úgy hogy nemsokára szépen kiépített csatornában fog mozogni a völgyben összegyülemlö talaj- és esővíz. Eredeti folyása a Béke-tértöl délre, kb. háromnegyed kilométernyire kanyargóit, ahol délkeletről az egykori Város- ligeti patak torkollott bele. Amint azonban ezen, a Duna pleisztocén partjának északi részén, későbben a kifújt homok lassan feltornyosult és ezáltal a víz egyenes, azaz eredeti folyása megakadályoztatott, a Rákos-patak vize már akkor meglévő homok-dünék keleti szélén folytatta útját és a Béke-tértöl északnak, majd észak-nyugatnak folyt, majd a Tahi-utca és Vizafogó-utcán ismét egy kanyarulattal nyugati irányban a Duna felé igyekezett, mely folyását későbben is megtartotta és jelenleg is ott igyekszik összegyülemlö vizét le- vezetni. Jelenleg e megfordított 5 alakú vízfolyás a felszínen már nem létezik, de a felszín alatt az altalajban még megállapítható. Azért ezzel a talajvízzel is számolni kell az építkezés alkalmával, mert nincs közeli kilátás arra, hogy azt onnan elvezetni lehessen, mindaddig, míg az általam alánlott a H u n g á- r i a-k örúton kiépítendő nagy vízgyűjtő csatorna meg nem valósul. Az északnyugati uralkodó szél állandóan működvén, ugyanez irányban fújja a homokot, s azt délkelet felé vándoroltatja. Azért az Erdőtelep és Löportárdülö területén lévő homokbucka még most is vándorol és folytatja termékeny működését, amennyiben a lápföldet lassan eltemeti és evvel a talajvizet is mélyebbre helyezi. A Béke-téren van épen ennek a folyamatnak a határszéle, úgy hogy annak a keleti részét már a ráfújt homok takarja megfelelő vékony termőréteggel, míg délnyugati felén csak a fekete lápföld közvetlen humuszos, barna, homokos feltalaja képezi a jelenlegi felszínt. A homokos talaj 50 — 80 cm s az agyagos talaj csak 20—30 cm vastag. A Duna 0 pontjához viszonyítva fekszik a Béke-téren építendő templom telke -f 7‘52 [-815 m magasan, ami az átlagos számot véve tekintetbe, az Adriai tenger színe felett 104'74 m magasságnak felel meg. L.: Horusitzky Henrik: A városligetben épülő „Regnum Marianum“ plébániatemplom környékének hidrogeológiai viszonyai, 2 melléklettel. Földt. Közi. 1926. évf. LVI. köt., p. 76 — 80. Németül: u. i. p. 217. Új templomunk helyének földtani viszonyai. R. M. Egyházközségi értesitö, 1927. évf., 2. szám. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. NÉHÁNY SZÓ A TOKAJI-HEGYSÉG ERUPTÍVUMAINAK TELEPÜLÉSÉHEZ. irta: HOFFER ANDRÁS dr.* A vulkánologiai és kőzettani szempontból rendkívüli érdekességű, mégis alig tanulmányozott Tokaji-hegység centrális részéről a Földtani Közlöny leg- utóbbi számában „Adatoka Tokaji-hegység harmadkon enipcióinak korviszo- nyához“ címen Pálfy Móric dr. úrnak egy rövid közleménye jelent meg. Örömmel kell üdvözölnünk ezt a kis cikket, mert értékes adatai elárulják, hogy illusztris geológusunknak az ebben megígért és remélhetőleg rövidesen megjelenő értekezése a Tokaji-hegység geológiai megismerését jelentékeny lépéssel viszi előre. Erről a kis közleményről akarok itt röviden megemlékezni, illetve ahhoz néhány szót fűzni. A Pálfy cikke engem azért érdekelt különösen, mert adatai a hegységnek általam legkevésbbé ismert, északnyugati negyedéhez tartozó területrészére vonatkoznak. Itt az erupciós sorozatot Pálfy vizsgálatai négy új taggal gaz- dagították. Kiderült, hogy a legfelső, szarmatakorú riolit után nemcsak egyetlen piroxénandezit-erupció volt még, hanem — némely helyen — a riolit és piroxénandezit között egy (idősebb) amfibol-írachit és egy (fiatalabb) amfibolandezit, a piroxénandezit fölött pedig még egy piroxénandezit és egy biotitos dacit erupció, amely — úgylátszik — a Tokaji-hegységnek ebben a részében az erőteljesebb vulkáni működést bezárta. A Tokaji-hegységnek ez a része nagyon gazdag riolitokban, mégis annak a riolittiifának a vulkánját, amely tufát én a meggyasszói pontiisi rétegekben találtam, ezek szerint nem a Telkibánya környéki riolitok között kell keresnünk, hanem a Szerencsi Szigetben, illetve az Abaiijszántó és Tár- cát között húzódó riolit-vonulatban. Én a Tokaji-hegységről írt értekezésemben — amely általánosságban szintén csak előzetes jelentés jellegű — egy helyen ezt mondom P „Ha a hegységünkben konstatálható vertikális elmozdulásokat a Mátra-Cserhát csoport hasonló irányú dislokatióival összehasonlítjuk, azt az érdekes különbséget találjuk, hogy amíg a Mátra-Cserhát területen a sakktáblaszerűen összetört 1 Hoffer a.’: Geológiai tanulmány a Tokaji-hegységből. 1925. (A Debreceni Tisza I. Tud. Társ. Honisin. Bizottságának Kiadványai 11. köt. 1. fűz. p. 31.) 128 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. kéregrész egyes rögei fönnakadtak, mások megsüllyedtek, addig a Tokaji-hegység nagyjából epirogenetikusan süllyedt meg, bár a nyugati rész kétségtelenül jobban, mint a keleti, amelyen még felsőmediterrán üledékek is vannak a felszinen, míg a nyugati rész legidősebb rétegei szarmata korúak." A Pálfy dr. eredményei ezt a megállapításomat igazolják. Az általa leírt terület legidősebb képződménye felsőmediterráni piroxénandezit, amely az ő települési sorozatának alulról számítva a második, az enyimnek negyedik tagja. A most leírt területen még az említett piroxénandezit alatt levő és a Kovácsvágás vidékén tőle is megismert felsőmediterráni riolittufát sem találta már sehol. Az előbb említett értekezésemben én ez előtt a riolittufa előtt még egy piroxénandezit s ez előtt még egy ortoklaszriolit erupciónak a létezését téte- lezem föl. Ennek a piroxénandezitnek a különálló voltát néhány szelvénnyel igazolom. Ezek közül nem a legközvetlenebbül bizonyító az, amelyet Pálfy közleményében idéz. A kovácsvágási Köszörű patakból vett szelvény ez. Ebben az árokban ez a legidősebb piroxénandezit lávával képviselve nincs. Csak kövü- letes andezit-brecciát találunk ott, amelyet én összefüggésbe hoztam a Pálháza- Makkoshotyka-i eruptív vonulat déli tagjában észlelt települési viszonyokkal. Néhány szóval ezekről is megemlékezem. Előbb azonban a Köszörű patakban és környékén észlelt települési sorrenddel kell foglalkoznom. PÁLFY szerint itt a legalsó tag a felsőmediterráni riolittufa, erre telep- szik a kövületes andezitbreccsia, ezt pedig a Bohár-Póca piroxénandezitje fedi} Én a Köszörű patakban észleltek alapján úgy véltem, hogy a kövületes andezitbreccsia két riolittufa réteg, illetve rétegsor közé van települve. Erre az andezitbreccsiának és a nívóban túlnyomórészt fölötte levő riolittufának a dőléséből következtettem. A breccsia rétegei 10 — 15“-kal leginkább DK-re, a riolittufák 10 — 25”-kal ÉÉNy-ra, majd (föntebb) ÉK-re dőlnek. Ezen kívül az andezitbreccsia csak 200 m abszolút magasságig jut, a riolittufa pedig kb. 240—250 m-ig. Abban igaza van PÁLFY-nak, hogy a Köszörű-patak környékének geológiai szerkezetét jobban szemlélteti egy K-Ny-i irányban fektetett szelvény, én azonban akkor csak a vidék legjobb föltárásait vizsgálván át, a Köszörű- pataknak ebből a szempontból különben pompásnak ígérkező árkát kutattam végig. Ha a területet részletesen fölvevő Pálfy dr. úr a Köszörű patakban nem tisztán látható települést másnak állapította meg, nekem újabb tanulság, ez azonban nem változtat eddigi erupciós sorozatomon. Némi igazolásomra szol- gál az is, hogy a köszörűpataki andezit-breccsiának a nívóban fölötte levő riolittufához való viszonyát Szádeczky Gyula, ennek a területnek első részle- tes fölvevöje is épen ágy ítélte meg, mint én. Ö t. i. az erről a területről szóló értekezésében a 311. oldalon ezt írja: „Annyi kétségtelen, hogy itt a mediterránkorú andesittufákra rakodtak a biotit, kvarz, orthoklás tartalmú rhyolithbrecciák"^ 2 Pálfy M.: A pálházakörnyéki riolitterület Abauj-Torna vármegyében. (M. K. Földt. Int. 1914. évi jelentése. P. 318.) ^ Szádeczky Gyula: Sátoralja-Újhelytől északnyugatra Rudabányácska és Kovácsvá- gás közé eső terület geológiai és kőzettani tekintetben. (Föld. Közi. XXVII. kötet. 1897.) RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 129 I Az a hely, ahol a Pálfy sorozatából hiányzó, legalsó piroxénandezit közvetlenül konstatálható, a inakkoshotykai Kissoni (a katonai térképen hibá- san Katuska, 393 m) déli oldalában levő árok, az ú. n. Sóhely-gödör. Ebben, 1 fölülről lefelé menve, a következő képződményeket találjuk: 393 és 340 m között vörös (plagioklaszriolit), a Pálfy 2 = vörös riolit (szarmatá)-ja; : 340—200 m között piroxénandezit, a Pálfy 7 = piroxénandezitje (felsőme- ! diterrán), 200—190 m között ennek az andezitnek a breccsiája, ezalatt 190 — 183 m között süni, fehér riolittufa és riolitbreccsia. Ez, szerintem, nem lehet más, mint a PÁLFY-tól is ismert felsömediterráni riolittufa. Végül az árok ! legalsó részén, ez alatt a riolittufa alatt, 183 és 172 m között piroxénandezit van, amelynek föltárt alsó 3 métere láva, felső 8 métere breccia. Ez az a piroxén- andezit, amely az én sorozatomban a piroxénandezitek legalsó, fölülről számítva harmadik tagja} A Sóhely-gödör a Völgy-patak medrébe torkollik. A Völgy-patak szem- közti partján, a jobb parton, legalul szintén piroxénandezitet találunk. Helyzete és makroszkopos kőzettani jellege alapján ezt is a legalsó piroxénandezit erupcióhoz tartozónak veszem, amely azonban itt nem 183, hanem 200 m-ig megy föl. Fölötte 300 m-ig, tehát mintegy 100 m vastagságban riolittufa nyugszik, amit helyenkint ismét piroxénandezit borit. A Völgy-patakot nyugat- ról kísérő gerinc legkiemelkedőbb magaslatai, a Kecskehát (584 m) és a Mogyorós-tető (495 m) ebből a felső piroxénandezitből állanak. A Mogyorós- tetőről Újhuta felé leereszkedve a tető piroxénandezitje alól kb. 400 méter abszolút magasságban búvik ki ismét az itt is kb. 100 m vastag riolittufa, de Újhutánál, pl. az erdészházzal szemben, a riolittufa alól ismét piroxén- andezit bukkan elő. Az említett, ca. 100 m vastag riolittufában ugyan nem találtam eddig kövületeket, de a Sóhely-gödörben levő képződményekhez való viszonyából és abból, hogy a hegység keleti felében a megyeri és kádasgödöri kövületek által jól jellemzett felsőmediterránkorú riolittufát találjuk csak ilyen hatalmas méretekben kifejlődve, addig is, amíg ezt kövületekkel, esetleg a riolittufák pontos kőzettani adatainak segítségével igazolhatjuk, az Üjhutától említett piroxénandezitet is a legalsó piroxénandezit erupciójához tartozónak veszem. A debreceni Tisza István tud. egyetem ásvány- és földtani intézetének a fölszerelése, nagyon szerény összegekkel, most van kezdeti fázisában, ezért csak most lesz először alkalmam a kőzettani anyag, legalább részbeni, szakszerű feldolgozására. Remélem, hogy ez a településnek bizonyos részlet- kérdéseire szintén világosságot vet. De ettől eltekintve is nagyon lekötelezne Pálfy igazgató lir, ha szívesen venné, hogy egy-két kirándulására elkísérjem, és kitüntetne azzal, hogy az általam eddig részletesen bejárt területeken, az érintett kérdések tisztázására, egy-két kirándulást tenne velem. ^ Hoffer A: 1. c. 10. old. és 2. és 3. sz. szelvény. A 2. sz. szelvényen a plagioklasz (vörös) riolittól jobbra eső s az átrajzolótói önkényesen a „felső piroxénandezit" jelzé- sével berajzolt folt minden jelzéstől tisztának veendő. 9 130 RÖVID. KÖZLEAÍÉNYEK. Csak egészen röviden emlékezem meg a tárgyalt közlemény végén emlí- tett „tévedésről Abban én Pálfy dr. úrral teljesen egyetértek, hogy a páltiázai Somhegyet keletről és északkeletről szegő piroxénandezitek, amelyek között Szádeczky egy idősebb és egy fiatalabb tagot különböztetett meg, egyidősek; a pálháza- környéki riolit-területröl írt jelentésének vonatkozó mondataiból azonban én úgy éreztem, hogy a „fiatalabb" és „idősebb" kifejezéseket a Somhegy szarmata- korú vörös riolitját áttörő piroxénandezitre vonatkoztatja, amelyet pedig Szádeczky professzor még nem ismert.^ Ilyen pl. a 6. oldalnak ez a mon- data; „Azok az andezitek, amelyeket Szádeczky a fiatalabb erupcióktól szár- maztatott a Somhegy gerincének keleti és északkeleti oldalán, mint a fennebbi- ekből kitűnik, az idősebb erupciókhoz tartoznak, mert konglomerátumára és tufájára a szarmata rétegek reá vannak települve, míg az útóbbiak kétségtelenül fiatalabbak, minthogy kitörésük még a vörös riolitok erupciója után történt". Egyébként elismerem, hogy ezek a kitételek a probléma érdemi részét nem érintik s ha szemembe ötlöttek,' annak oka az a megkülönböztetett tisztelet, amellyel én Szádeczky professzor úr és tudományos munkássága iránt viseltetem. Ha azonban megjegyzésem aprólékoskodásnak látszanék, azt készséggel meg nem írottnak jelentem ki. 5 Pálfy M. 1. c. ŐSLÉNYTANI iVlEGFIGYELÉSEK HAZÁNKBÓL A XVIIL SZÁZAD ELEJÉRŐL Irta: KUBACSKA ANDRÁS dr. — Két táblamelléklettel a kötet végén. — Magyarországot sok külföldi utazó látogatta a XVII. és XVIll. század folyamán. Munkáikban itt-ott őslénytani feljegyzéseket is találunk, melyek olykor igen jelentős és értékes megfigyelésekről számolnak be, mint például Brückmann útilevelei. ^ F. E. Brückmann wolfenbütteli orvos 1723 őszén érkezett hazánkba Ausztrián keresztül. Első állomása szervita kolostoráról híres Lorettom község, volt,^ ahol észrevette, hogy a kolostor kerítésének terméskövei telve vannak különböző kagylók, csigák, korallok és számtalan más tengeri állatok köve- sült maradmányaival.^ A szomszédos KismartoiE határában szintén látott kövületdús, fehér kőzeteket egy alacsony hegyen. 1 Brückmann, F. E. : De quibus figurális Hungáriáé lapidibus. (Epistola Itineraria XI. Cum Tab. I.) Wolffenbüttel. MDCCXXIX. 2 Lorettom (Loretto) kisközség Sopron megye kismartoni járásban, a Lajtahegység tövében. A híres bucsújáróhely szervita-rendi kolostorát 1787-ben II. József eltörölte, Brückmann azonban 1723-ban még felkereshette a kolostort. Az innét leírt kőzet valószínil- leg lajtamészkö lesz. 3 „hinc inde referti sunt variis cochlearum, concharum, corallium aliorumque mari- norum corporum petrifactorum innumeris speciebus. . . .“ •* Eisenstadt. — Ez a kőzet is lajtamészkö lehetett. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 131 I j Kismartonból tovább utazott Brückmann Sopronba, ahol a város kapuja ; előtt húzódó domb kövületes rétegeit vizsgálta meg. Gyűjteni is próbál bennök, azonban az apró, fehérhéjú, kövesedet! csigák üres háza rendkivül törékeny, s ezért alig-alig tudja őket a kőzetből kiszabadítani. A csigák között szám- 1 tálán háromszögletű kagyló feküdt más apró kagylók társaságában. ^ A kőzet j kis töredékét a VII. ábrán látjuk lerajzolva, s miután a belérajzolt ösmarad- ' ványok részben Cerithiiim4é\ék köbelei, azért a kőzet, Sopron vidékén egyébként közönséges szarmata mészkő. Itt-ott megkülönböz- tethető még néhány Cardiiim, vagy Pederi töredék, és ama bizonyos apró, ' három szögletü kagyló (?) kőbele. Brückmann a következő napon Rákost kereste fel a soproni gimnázium j tudós rektorának, Deckard jÁNOS-nak a társaságában.'^ Itt gyűjti a Vili. I képen látható Pecten-i fehér színű kőzetben, melynek „anyaga durva homokból ( és mészkőből áll, s mintha égetett lenne, olyan összeállású“. „A kőzetnek a • belseje íves és boltozatos, az üregecskék falán pedig Pecten-ek lógnak.^ A kövült Pecten-tk különböző nagyok, tiszta fehérek; a legnagyobbaknak ép, érintetlen héja pedig kevéssé domború". Brückmann, Fertőrákos jól ismert kőzetét, a lajta mészkövet vizsgálta meg. A VIII. képen bemutatott Pecten-i közelebröl nem határozhatjuk meg a rajz gyöngesége miatt. A kagyló bordái nem oly szélesek, mint a Macrochlamys latissima BrocC vagy a Macrochlamys Holgeri GciN.-éi, s azokénál számosabbak is; viszont közel sem állanak oly sűrűn, mint a Flabellipecten leythajanus Partsch. bordái. Nem olyan domború a teknöje, hogy a P. pseudo-Beudanti Dep. et Rom. vagy a P. médiás Lám. (= adiincus Eichw.) lehetne. Legközelebb áll még az Amiissiopecten gigas Schloth. kisebb formáihoz és alakjaihoz. Ugyanerről a lelőhelyről származik az a Pecten is, amelyet Brückmann egyik későbbi dolgozatában ismertetett,'’ mondván a következőket: Pectinites magnus, albus, calcarius, durus, alatus & elegantissime striatus, Hungaricus, ex lapidicina Krösbachensi ad Lacum Pisonis". (Lásd II. tábla, 1. kép). Egy harmadik Pectent-i Oedenburgból ismertet 1756-ban. Valamennyi rajza közül ez a legjobb, s az Anmssiopecten gigas ScHLOTH.-t ábrázolja. (II. tábla, 2. kép).* * A rajz a legnagyobb valószínűség szerint a Flabellipecten leythajanus töredékes példányáról készült. Az elöbbeni is, ez is jobboldali teknő képe, amit a ■'> „concliarum Iriangularum". „musculorum nünoruni effigies". Musculus átvitt értelemben kagylót (Muschel) is jelent. ‘ Chroisbach, azaz Fertőrákos (geológiai irodalmunkban tévesen, mint Sopron-Rákos is szerepel.) Kisközség Sopron megye soproni járásában, a Fertő-tó (Lacus Pisonis) partján közvetlen a jelenlegi osztrák határ mellett, magyar területen. Nagy lajtamészkö bányája már 1628-ban is üzemben volt. * Brückmann saját szavai. Nem a fejtések mesterséges üregeire gondol, hanem a kagylókőmagok fölött, a kioldódott kagylóteknő helyén visszamaradt, valóban „boltozatos" üregecskékre. ” Brückmann F. Memorabilia musei Ritteriani. (Epistola Itineraria. XXXll. pag. 6—7. Tao. I. fig Vili.) Wolff. MDCCXXXllll. Albertus Riüerus természeti ritkaság gyűjteményét ismerteti. * Epistola Itin. XXVI. Cent. 111. 9* 132 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. szöveg is kifejez: „Pectiniten omnium maximum cum testa sua integra petri- facta non adrnodiim convexa“. Fertőrákosról való Brückmann táblájának X. ábráján bemutatott Pecten is; „ennek teljesen lapos teknöjén a bordák is bordázottak“. A Xll. és Xlll. képek is „kövesedett, durvateknöjü Pecten-ek“ rajzait őrzik. Ezeknek Pecíen- volta azonban nem bizonyos, mert Cardium-ok is lehetnek; búbjuk ugyanis részben töredékes, részben hiányosan rajzolt. „Előkerültek még kisebb-nagyobb Ostrea-k is; sőt a nagyobbaknak díszes, fehér héjúk is megmaradt" (1. IX., XI. kép). Brückmann tábláján két darab IX. jelzésű kép van, mind a kettő valóban Ostrea maradványokat ábrázol; közülök a baloldali hasonlít az Ostrea ediilis L., vagy az O. lamellosa Brocc. bal teknöjére. A XI. rajz azonban nem Ostrea sp. után készült, hanem egy Venus-ié\ét (V. plicata?) mutat be, egymást követő erős és széles növekedési szallagokkal. Mindezek a kövületek keményebbek a soproniaknál, írja tovább Brück- mann, anyaközetük porózus, színre hasonló a szépia-csonthoz s a felsoroltakon kívül korallokat és halfogakat is találni bennök. Deckard, aki szenvedélyes botanikus volt, régebben faopál darabokat is talált Sopron környékén, s ezekből most néhányat BRüCKMANN-nak aján- dékozott. A kövült fa színe barna, keménysége pedig a jáspiséval egyenlő nagy, úgy, hogy Deckard könyvmetsző késének a kiélesítésére használta őket (1. 1. kép). „A második képen bemutatott példány fehértől a sárgáig változó színű, súlyos és kemény darab, amely a fa egykori szerkezetét hűen megtartotta". A melléklet III. képe egy MelanopsisAdi] rajza, mit Matzendorff mellett, valószínűleg pontusi korú rétegekben találtak.**' * Azokat az ősmaradványokat, miket Brückmann ezután ismertet, nem maga gyűjtötte. „Vizével együtt lökte ki a nagyváradi forrás** azokat a turbinákat és apró, fehér mészhéjú csigákat, amelyek az V. és VI. rajzokon láthatók. *'^ Telve van ezekkel a csigákkal a fürdő környékények a földje, ahonnét nagy tömegben csekély fáradsággal ásák ki őket. Nem fossiliák, hanem csak fehérre kalcinálodott, belül fekete földdel kitöltött csigaházak". Kétségtelen, hogy a Nagyváradról mai nap is jól ismert, pliocen Melanopsis-okról esik szó ebben a pár sorban, amit a rajz is támogat. A fekete termőföld természetesen kitölt- heti az utólag nagy mennyiségben belekerülő csigák üres házát. Erdélyből való még, közelebbi lelőhely nélkül a IV. képen ábrázolt barnaszínű, kemény csiga; egy eocén Natica-faj kőmagjaé^ 10 Az eredeti szövegben „cochleani". 11 „quas thennae Gross-Waradeinenses cum aqua simul eruclant. . . / 12 Az eredeti szövegben :„turbines & coclileas minores albas calcinatas, . . .“ 13 „. . . elegantissimus coclileites“. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 133 Végül néhány olyan ősmaradványról emlékezik még meg BrüCkmann, amelyeket már nem rájzoltatott le; így a magyarországi és erdélyi Kárpátok- ból, sárgás szarúsapkát viselő fossilis ecliinodermatákat,^^ Liptó-megyéből kővévált lencséket, mik nagyító alatt apró, kerek csigáknak látszanak, kissé domború alsó és felső „teknőjük“-ön pedig szabadszemmel alig észrevehető módon, finoman rétegesek.^^ Megemlíti a pénz-köveket is (lapides num- males), mik „kövületek bár, mégsem tartoznak a ritkaságok közé". A többi része a dolgozatnak minket most nem érdeklő gerinces ősma- radványokról szól. * Tudomásom szerint hazai irodalmunkban BRüCKMANN-nak most ismertetett dolgozata említ elöszörolyan növény és gerinctele n-á Hat ősma- radványokat, miket ábrázoltak is. Az 1800-elötti időkből nem sok hasonló munkánk van. Fichtel könyve,^*^ szépen és hűen megrajzolt tábláival, BARTSCH-nak a balatoni Congeria-\ó\ írott pár oldalas dolgozata*’ az egész, amit magunkénak mondhatunk. Az ősmaradványok hű leírásának és ábrázolá- sának legnagyobb klasszisát Fichtel műveiben találjuk fel. Brückmann met- szetei, koruk mellett is meglehetősen gyöngék, elnagyoltak, a metsző a rész- letek hű visszatükrözésére nem fordított elég gondot. Fichtel rajzai alapján a későbbi búvárok jól jellemzett új fajokat állíthattak fel,*** Brückmann képeiben viszont csak a genust lehet felismerni, olykor még azt sem.*** 14 „Ecliinites". 15 „. . . lentes lapidae . . . nihil aliud sunt, quam parvae conchulae bivalves rotundae. . Ifi Fichtel J. E. : Nachricht v. den Verseinerungen des Grossfürst. Siebenb. 1780. 17 Bartsch, C. D. : Bemerkungen über den Blattensee. (Ungarisches Magasin. Vol. II. pag. 129.) Pressburg, 1782. 18 Pld. Deshayes Fichtel képe és leirása alapján (pag. 41. tab. IV. fig. 1.) állítja fel a Pectunciilus Ficfiteli-ía\t (Traité éléinentaire ... 11. pag. 330.) a mai Axinea Fichteli Desh.-í. lí* Természetesen más elbírálás alá esik hazánk ösgerinces maradványairól ránk maradt acélmetszete (1. Antra Draconum Liptovensia. Epist. Itin. LXXVII. 1739.) ÚJABB ÁSVÁNY ELŐFORDULÁSOK A GERECSE HEGYSÉGBEN. Irta: VÍGH GYULA dr. A Gerecse hegység északi peremét a Duna felé hatalmas törésvonal szegélyezi, melyet az egyenes vonalban lefutó meredek lejtők jeleznek. Ezen törésvonal mentén a pliocén-pleisztocénben bővizű források törtek elő, melyek- nek működési termékei azok a nagy kiterjedésű, édesvizi mészkő-lerakódások, melyeket Mogyorós, Piszke, Süttö, Neszmély, Dunaalmás mellett találunk, ahol építési célokra régidök óta fejtik is azokat. Ezek a források az Esztergomban és Dunaalmáson még most is működő forrásokhoz hasonlóan meleg, sőt hőforrások voltak s nemcsak ott törtek elő, 134 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. ahol ina a nagy édesvízi mészkő-lerakódásokat találjuk, hanem ott is, ahol azoknak jelenleg már csak alig észrevehető roncsait hagyta meg a pusztító erózió, vagy épen már csak a csatornákat, a repedéseket, amelyeken a felszínre emelkedtek. Bizonyítják ezt azok a barit és markazit leletek, melyeket az utolsó évben a törésvonal mentén föllépő mezozoós mészkövek repedéseiből gyűjtöttem. A Nagypiszince Nv-i oldaláról Kulcsáré tüalakú aragomit kristályokat említ, magam pedig évekkel ezelőtt a P o c k ö i mészköfejtöböl (Piszke) gyűj- töttem a középső liász mészkő-repedéseiben apró, vékonytáblás, rossz megtar- tású kristályokat. Ez év szeptemberében H. Cramer és H. Kolb nürnbergi barlangkutatók társaságában a Sárkányluki kőfejtő (Lábatlan) űregeinek falain találtuk meg, ahol az első generációt a barit vékonytáblás sárga halma- zai alkották, a második generációt pedig a baritot bevonó fehér kalcit kristályok.^ A Barlangkutató Kongresszus bajóti kirándulása alkalmával Cramer Helmuth az Öregkő 24 méter mély zsombolyának alján találta meg, ahol egy jókora üreg falát kérgezik be szép sárga, áttetsző — a kissvábhegyihez hasonló — nagy és vastag táblái. A Tölgyháti kőfejtő (Piszke) alsó liász mészkövének kis űregeiben markazit fordul elő, melyből 1924-ben akkora fészekre akadtak, hogy törme- léke egy csillét megtöltött. Löw Márton DR-ral már csak kis darabokat tudtunk belőle megmenteni, melyeken apró kristályok — látszólag piramis és véglapok kombinációi — ülnek. A középső liász és maim mészkövének egyes szintjeiben pirít hexaédereket találunk elhintve, melyek nem ritkán az 5% nagyságot is meghaladják. Erősen limonitosodtak. A hegység kalcitjairól Dr. Toborffy Zoltán^ írt régebben egy tanul- mányt, melyben azok különböző kombinációit írja le. A Nyagda-árok baloldali kőfejtőjében feltárt neokom márga repedéseinek falát kristályos kalcit vonja be, mely itt — csaknem kizárólag — az li. n. „ágyúpát“ kombinációban fordul elő, melyet Toborffy* nem említ meg. Az egyes kristályok 5 — nagyságúak. Dunaalmáson az édesvízi mészkő sokszor 25 — 40 cm széles repedéseit szép, réteges amorf aragonit tölti, mely dísztárgyak készítésére, csiszolásra is igen alkalmas. Bekűldetett 1927. június havában. 1 Kulcsár K. A Gerecse hegység középső liászkorú képződményei. Földi. Közi. XLIV. köt. 1914. 60. old. 2 Ugyanitt a mészkő egyes helyeken porózus, könnyen széteső, ami hasonlóképen a hőforrások működésére vezetendő vissza. 3 Dr. Toborffy Zoltán: Adatok a magyar kalcitok ismeretéhez. Földt. Közi, 1906. XXXV. 10—12. fűz. 501. old. (Jegyzőkönyvi kiv.) ISMERTETÉSEK RASTALL : Geology of thc Metalliferous deposifs, Cambridge 1923. - Habár ez a könyv már 1923-ban jelent meg, mégis szükségesnek találom, hogy megjelenéséről, ha későn is, a hazai tudományos köröket tájékoztassam. A brit világirodalom kiterjedése magával hozza, hogy geológusai is világlátott embe- rek. Megvan azonkívül az angol tudósoknak az a tehetségük, hogy adataikat kondenzálva, de mégis olvasható módon adják elő és hogy a lényegeket detailoktól megkülönböztetve csakis a leglényegesebbre szorítkozzanak. Ennek eredménye, hogy Rastall a világ érceiről szóló adatokat mintegy 500 oldalra tudja összeszorítani. Könyve egy általános és egy kiró részre oszlik. I. Az általános rész egyenlően tárgyalja a víz hatását az ércelőfordulásokra, valamint azok magmatikus eredetét. A toscanai bórt tartalmazó forrásokról és a juvenilis vizekről épúgy nyújt tájékoz- tatást, mint a kínai vagy montanai ércelőfordulások eredetéről és így a világ ércelőfordu- lásai legkülönbözőbb típusairól tájékoztatja az olvasót. II. A leíró részre vonatkozólag elég, ha azt mondjuk, hogy a helységnévtára 400 érc- előfordulási helyet említ fel. Az erdélyi aranyelőfordulásokat ott találjuk Griqualand és Qrönland mellett, Arizonát épen úgy említi mint Kirunát, Katangát vagy a tasmániai cin- ércelőfordulásokat. A könyvnek ez a második része az ércek szerint van csoportosítva, minthogy azon- ban a szerző tisztában van azzal, hogy akárhány bányában többféle érc is fordul elő, akár- hányszor ugyanazt a bányát többször is felsorolja. Valószínűleg nem igen tudják a magyar geológusok, hogy zirkont Brazíliában, vanadiumot Peruban is bányásznak és hogy platina Ontarióban is előfordul. Ezek a szemelvények elegendők arra, hogy ezt a könyvet a magyar geológusoknak figyelmébe ajánljam, főképen pedig azoknak, akik idehaza juvenilis vizekkel összefüggő ércelőfordulásokkal és hasonló témákkal foglalkoznak. báró Nopcsa Ferenc. FRIEDRICH ERRULAT: Die Metlioden dér Erdbebenforschung. (E. Abderhalden: Handbuch dér biologischen Arbeitsmethoden, Abt. II. Physikalische Metlioden, Teil 2, Heft 8. p. 2151—2261. 45 ábrával és egy táblával. 1928.) A közismert ABOERHALOEN-sorozat 266-ik füzete Friedrich Errulat tollával a föld- rengéskutatás mai állását vetíti eléilk rövid tömörséggel, teljesen megfelelve az Abderhalden- sorozat egyéb müveiben is megfigyelhető ama célnak, hogy a tárgyalt tudománykörből lehetőleg minden lényegeset felöleljen, de e mellett mégis lehető rövid maradjon az ismertetés. Egy oldalas bevezetés s hét rövid, de azért mondhatjuk, minden lényegeset felölelő fejezetben tárgyalja Errulat a földrengéskutatás módszereit. Az első és egyben a leghosszabb 71 oldalt kitevő a. niikroszeizmikus rengéskutatás módszereiről szól. Megismerteti az egyes szeizmográf-típusokat, azok előnyeit és hátrányait, leírja azok működési módját é? kitér röviden a szeizmográfok célszerű felállítási viszonyaira és kezelésére is. 136 ISMERTETÉSEK. Ugyancsak e fejezet ismerteti meg velünk a szeizmogrammok értelmezését, kiszámí- tását s különösen részletes ismereteket ad az epicentrumtávolság, a hypocentrummélység és az úgynevezett fészekidö (Herdzeit) meghatározására vonatkozóan. E fejezet végén szól még a szerző a szeizmométer ama állandóinak számításáról is, amelyek a valódi talajmozgás megállapításánál feltétlenül elkerülhetetlenek s végezetül megadja még a tudományos érint- kezésben használatos szeizmogramm-jelzéseket is. A második — 23 oldalas — fejezet a makroszeizmikus munka metódusait foglalja össze. Ezeket Errulat két csoportba osztja: az első csoportba tartoznak azok a megfigye- lések, amelyeket a földrengés tartalma alatt végeznek különböző helyeken felkért megfigye- lők. E megfigyelések a rengés idejére, időtartamára, lökési irányra és számra, hang- és fény- jelenségekre etc. vonatkoznak. Itt ismerteti a szerző az általánosan elterjedt Mercalli- CANCANi-féle abszolút erősségi skálát is Sieberg feldolgozásában. A második csoportba tartoznak viszont a rengés folytán előálló állandó változásokra vonatkozó megfigyelések, így a különböző építményeken észlelhető pusztulás, továbbá a triangulációs pontok, a part- vonalak s a tengermélységek rengés okozta változásai. 2 oldalas rövid fejezetet szán azután a szerző a tengerrengés-'ihsgéAdXdk ismerteté- sére. A 10 oldalas negyedik fejezet a földrengések okaira vonatkozó ismereteket tárja elő röviden. Az ötödik, szintén rövid fejezet, a földrengések geográfiai elterjedésére vonatkozó vizs- gálatokat említi. A hatodik fejezet szól a mlkroszeizmikus talaj nyugtalanság vizsgálatában használt szeizmologikus módszerről; a hetedik és egyben az utolsó fejezet pedig az L. Mintrop- féle robbantásokra alapított szeizmologiai-geologiai kutató módszer lényegét és eredményeit ismerteti. A kis munka világosan és szakszerűen van megírva; különös érdeméül tudom be azt, liogy minden egyes fejezetben megadja a leglényegesebb irodalmi utalásokat is, úgy, hogyha valaki az egyes kérdésekkel részletesebben óhajtana foglalkozni, mindjárt megkeresheti az utalások alapján a szükséges részletes munkákat is. Vendl Miklós. Dr. MAX HIRMER: Handbuch dér Palaeobotanik. 1. kötet: T halló phyta-Bryophyta- Pteridophyta. Druck und Verlag von R. Oldenbourg, München und Berlin, 1927. Dr. Max Hinner, aki a müncheni egyetemen a palaeobotanikának a rendkívüli tanára, most adta ki a fenti cím alatt megjelenő munkájának I. kötetét. A mű egy nagyszabású vállalkozásnak a kezdetét jelenti és már az első kötet bizonyságot tesz arról, hogy itt egy hézagpótló és eddig ugyancsak nélkülözött munkával van dolgunk. A könyv bevezetésében a kövült növényi maradványok megmaradásának a kérdését tárgyalja. Az első fejezet a Thallophytákat ismerteti közel 100 oldalon, Julius Pia feldolgozásában. A második fejezet a Bryophytákat tárgyalja; a terjedelme ennek a résznek, amelyet Dr. Wilhelm Troll dolgozott fel, mindössze 7 oldal, azonban mind a két fejezet az idevonatkozó ismereteket a tudomány mai álláspontjának megfelelő részletességgel tárgyalja. A harmadik, legnagyobb fejezetet a Pteridophytákat Dr. Max Hirmer dolgozta fel. Ez a fejezet közel 500 oldalt foglal magában és olyan részletességgel adja az idevonatkozó ismereteket, amely szinte páratlanul áll a modern palaeobotanikai irodalomban. A munka, amelyet 817 ábra gazdagít, határozottaji kézikönyv jellegével bír és véle- ményünk szerint nemcsak a geológusok és palaeontologusok, hanem a botanika minden diszciplínájában dolgozó kutatók és egyetemi hallgatók számára is nélkülözhetetlen kézi- könyv. Egyik kiváló előnye, hogy egészen 1927-ig az egyes rendszertani egységekre vonat- kozó irodalmat is teljes részletességgel adja. A mű az R. Oldenbourg kiadó vállalat nyomásában jelent meg, a német szakmunkák szokott szép kiállításában. A most megjelent szépen sikerült első kötet után érdeklődéssel várjuk a további köteteknek a megjelenését is. Fehér Dániel. ISMERTETÉSEK. 137 Dr. HOFFER ANDRÁS: A Föld belső erői. (G a e a. A F ö lel, az élet és a tudomány könyvei. Szerkeszti dr. Milleker Rezső. 5 — 6. szám. 222 1. 31 ábra. Ára 3‘50 P.) A Gaea könyvek sorozatában, nem is egészen két év alatt, ezen a cimen immár az ötödik kis kötet jelent meg. Ez, szorosan vett geológiai tárgyánál fogva, bennünket érdekel- het első sorban. Szerző könyvében a Földünk endogén erőivel magyarázható jelenségekkel foglalkozik. Anyagát öt fejezetre osztja. Ezek: I. A Föld belseje. 11. Feltörő erők (Vulkánizmus). 111. Hegységképzödés (Orogenezis). IV. Szlntváltozás (Epeirogenezis). V. Földrengések. Fejtegetéseiben az ismeretanyag lényegén s a jelenségek modern magyarázatán kivül, az egyes problémák históriai fejlődéstörténetét is ismerteti. A rövid terjedelem dacára az anyagot elég kimerítően tárgyalja s a problémákat kellőleg megvilágítja. Ezt természetesen csak tárgyalásmódjának és stílusának rövid és tömör voltánál fogva érheti el. Annál nagyobb érdeme, hogy mégis mindig világos, könnyen érthető marad. Azzal, hogy ahol arra csak alkalma nyílik, magyar példákat is választ s hogy a hazai vonatkozásokról sehol sem feledkezik meg, magyar szempontból külön is értékessé teszi könyvét. Kiterjeszkedik röviden és helyesen — kellő óvatossággal — a legaktuálisabb magyar problémákra is. Nagyon jólérthetően fejti ki a mai napság egyre nagyobb mértékben tértfoglaló oro- genetikai és epeirogenetikai problémákat és az ezek közti különbségeket. A vulkánizmusra vonatkozó irodalom kaotikus elmélettömegére — amelyet különösen a németek termeltek ki — sok helyt sikeresen vet világosságot. Az egész káoszt eloszlatni persze, sisyphusi munka volna. Mint igen fontos és jóleső momentumot kell még kiemelni, — amelyre pedig nálunk sokan nem fektetnek súlyt — hogy szerző erősen törekszik szaknyelve magyarosságára. Ezt még a technikus terminusok magyaritásával is igyekszik szolgálni. Ezek nagy részt sikerűiteknek mondhatók, pl. mélytömb (batholith), gyujtófelliö (Glutwolke), fattyúkráter (parazita-kráter), helyénálló- (autochton), helyehagyott- (allochton) tömeg, rengésrajz (szeiz- mogramm) stb. De már pl. az epeirogenezis magyarítása, a szlntváltozás szerintem kevésbbé sikerült, mert ez, t. i. a színt a geológiában igen tág értelmű fogalom s így speciálisan erre le- foglalni nemigen lehet. Mások, így pl. az erömüvi-alkatváltás (dinamometamorfozis), fülünknek még szokatlanok, bár lényegileg nem kifogásolhatók. A használat és megszokás ezeket szépen elfogadtathatja és szentesítheti. Szóval igen jó összefoglalása ez a kis könyv annak a speciális ismeretanyagnak, amelyet címében megad. Nemcsak a szorosan vett szakemberek és tanulók, akiknek szá- mára elsőrangú áttekintést, bevezetést nyújt, hanem minden müveit ember is megértheti, ha figyelemmel olvassa át. Legfeljebb az egyes, rövidre sűrített elméleteket nem fogják az utóbbiak mind élvezhetni. Azért ezeket jó lett volna talán kisebb betűkkel szedetni, jelezvén, hogy ezeken átugorhatnak. A legfontosabb szakirodalom felsorolása és a gondosan összeállított név- és tárgy- mutató még értékesebbé teszik ezt a kis munkát, amely mindenkinek, aki a Föld életjelen- ségei iránt érdeklődik, melegen ajánlható. Azt pedig őszintén kívánjuk, hogy a Gaea még több ilyen művel gazdagítsa a Földről szóló szegényes irodalmunkat. Noszky Jenő. Dr. HORUSITZKY FERENC és Dr. KOCH NÁNDOR: Ásványtan és földtan a reáliskolák V. osztálya számára. 10 ív, 193 ábrával. Kiadta a Franklin Társulat. A tankönyv a reáliskolák V. osztálya számára készült. A bevezetésen kívül négy nagy fejezetre oszlik. A bevezetésben a Szerzők tömör, világos és igen könnyen érthető módon definiálják az ásvány és kőzet fogalmát. Az első nagy fejezetben Szerzők a kristálytannak a középiskolákban szükséges alap- elemeit, a hat kristályrendszert, az ásványok egyszerűbb fizikai és kémiai tulajdonságait és a köztük levő összefüggést és az ásványok keletkezésének módjait tárgyalják. A kristály- 138 ISMERTETÉSEK. tani részből kiemelendő az alapfogalmak könnyen érthető magyarázata, a rendszerek tárgya- lásánál pedig az a körülmény, hogy a Szerzők számolnak a tanuló felfogóképességével és csak az egyes rendszerek alapformáit és legegyszerűbb kombinációit ismertetik helyes elnevezésben, így nem terhelik meg a gyermek memóriáját olyan anyaggal, mely amúgy sem lenne maradandó értékű. (Pl. a régi tankönyvekben a sok felesleges forma ós kombi- náció felsorolása.) A továbbiakban kisebb fejezetekben tárgyalják a Szerzők az ásvá- nyok fizikai és kémiai sajátságait (szín, fény, keménység, hasadás stb.), a legjellegze- tesebb és könnyen megjegyezhető példák felsorolásával. Újdonság a lángszinezési, verödék és boraxgyöngyvizsgálatok fontosabb példái. Az ásványvilágban oly gyakori izomorfia és poli- morfia jelenségei is ki vannak domborítva kellő és könnyen érthető példákkal. Az ásványgene- zis két legfontosabb ténye, a kontakt és dinamometamorfizmus is kellő példákkal van alá- támasztva. Végül az ásványok különböző előfordulási módjait ismertetik a Szerzők. A második nagy fejezetben az ásványrendszertan tárgyalása következik. Az ásványok rendszerbe foglalásánál a szerzők a kémiai összetételt vették alapul, ami ma már minden modern ásványrendszertan alapját képezi. Ily módon az ásványokat nyolc csoportba osztják, de az egyes csoportokban csakis a fontosabb és a tanulónak feltétlenül ismerni szük- séges ásványokat írják le rövid, könnyen érthető mondatokban, a legjellegzetesebbeket illuszt- rálva is. A leihelyek felsorolásánál csakis a legismertebb hazai és külföldi előfordulásokat említik a Szerzők, ami csak előnyére válik 3 könyvnek. Nem feledkeztek meg a Szerzők az egyes ásványok gyakorlati és ipari felhasználásának ismertetéséről sem. A harmadik fejezet a kőzeltanak van szentelve. Külön-külön tárgyalják az eruptiv, szediment és metamorf kőzeteket, tehát keletkezésük szerint osztályozva azokat, ami azok- nak áttekintését és megjegyzését nagy mértékben megkönnyíti. A fontosabb kőzetek ipari felhasználása is mindenütt fel van említve. A negyedik fejezet az általános és történeti földtant öleli fel. Az általános részben a Föld keletkezésének és belső melegének tárgyalása után a földfelszínt formáló tényezők ismertetése következik (a vulkanizmus, földrengések, víz, jég és szél). Nem feledkeztek meg a Szerzők a szilárd földkéreg elmozdulásairól sem egynéhány példát felsorolni (gyűrő- dések, vetődések) s ezeknek jelentőségét pompás ábrákkal könnyen érthetővé tenni. A tör- téneti részben minden kor röviden van ismertetve, amiből kitűnik a Szerzők ama törekvése, hogy a könnyű megérthetöség és áttekinthetőség voltak a vezérlő szempontok. Külön ki- emelendő a történeti rész gazdag képanyaga. Végezetül mindent egybevetve, kitűnik a Szerzők ama törekvése és igyekezete, hogy nem szükséges feltétlenül sok adat felsorolásával megnehezíteni a tárgy tanítását, hanem inkÁbb kevesebb, de jellemző példákkal igyekeznek az anyagot a tanulók lelkében megrögzi- teni. Ez a célja a könyvnek és ezt el is fogják érni a Szerzők. A Szerzők az eddig oly divatos szisztematikai és leíró módszert elvetették és az anyagot genetikai alapon dolgoz- ták fel. A tanulók így világos képet nyernek a Földkéreg legjellegzetesebb ásványairól és kőzeteiről és a földtani részből könnyen megjegyezhetik a Föld mai arculatát és képet alkothatnak maguknak a földi élet kialakulásáról is. Megemlítendő még az a körülmény, hogy ez az első ásványtan, mely a kémiától elválasztva jelent meg a reáliskolák ifjúsága részére. Külön dicséretet érdemel a könyv rendkívül gazdag képanyaga, ami nagy mértékben fokozza annak könnyen érthető voltát. A tankönyvről különben a hivatalos bírálat is elismeréssel nyilatkozik. A könyv jó magyarsága, szép kiállítása és könnyen érthetősége folytán bizonyára kedvelt tankönyv lesz az ifjúság körében. Zeller Tibor. R. GROSS (Greifswald) Experimcntelle Mineralogie. (Handbuch dér biologischen Arbeitsme- thoden c. sorozat Abt. X., 6. füzet) Berlin, 1928. Urban & Schwarzenberg kiadv. A 92 oldal terjedelmű könyv csupán egy füzetét alkotja annak a hatalmas, 13 rész- ből álló kötetsorozatnak, mely a modern természettudományi kutatás módszereit foglalja ISMERTETÉSEK. 139 össze. Mint ilyen, az ásványtani kutatás módszereit ugyancsak szükreszabott keretek között tárgyalhatja, felölelvén még azokat az alapismereteket is, amelyek egy a természettudományok- ban képzett elmének a mineralogia gazdag világába kellő betekintést nyújtanak. A könyv a „kisérleti ásványtan" célját az ásvány mindama tulajdonságainak meg- állapitásában látja, amelyek az ásványt biztos ismeretünk tárgyává teszik, hogy ezekkel az ismeretekkel összehasonlításokat és identifikálásokat eszközölhessünk. Az ásvány és kris- tály definiálása után a legegyszerűbb fizikai tulajdonságok, a keménység és fajsúly, meg- határozásáról szól. A kristályméréssel már behatóbban foglalkozik és e fejezetben a projekció, az index-jelölés, a szimmetria-osztályok és az ikertörvények is megvilágítást nyernek. Az étetés és hasítás rövid tárgyalása után (ahol a mineralogiai mikroszkóp is szerepet kap) a törési exponens meghatározásának módszereire ismét több gondot fordít és részletesen leírja a Becke f.-, a prizma-, s a totalrefraktométeres-módszert. Ugyancsak hosszabban foglalkozik a kettöstörés jelenségének kisérleti alkalmazásával úgy parallel, mint konvergens poláros fényben. Itt tárgyalja a közetcsiszolat készítését és a közét ásványos elegyrészeinek optikai úton való meghatározását. Ezután a tengelyszögmérés kielégítő ismertetése következik. Bár igen röviden, de mégis szól a Fedorow-Wriqht f. universal-mikroszkópasztalról, a cirkulárpolárosság jelenségéről, sőt a vertikálilluminátorral való ércvizsgálatról is. Hosszabb fejezet foglalkozik a kristályok belső szerkezetét kutató Laue és Debye-Scherrer f. vizsgá- latokkal, továbbá a Röntgen-fotogrammok számításával. A művet a kristályok monochrómás Röntgen-fényben való vizsgálatának ismertetése fejezi be. Ilyen korlátok közé szorított, rövid kisérleti mineralogiát írni nem könnyű feladat. A szerző láthatólag küzdött is vele és az alig legyőzhető nehézségeken úgy iparkodik segíteni, hogy lépten-nyomon értékes irodalomra hivatkozik, mely az itt ki nem fejthető részletekre bőséges magyarázatokkal szolgálhat. A könyv egészében jól oldja meg feladatát s világos útbaigazítást nyújt azoknak, akik az ásványtannal nem hivatásszerű lég foglal- koznak; a mineralogusnak használható kompendium. Reicliert Róbert. Prof. GEORG GÜRICH: Erdgestaltung und Erdgeschichte. (Eine Einführung in die Geo- logie) 10 ív, 59 ábra. Dr Max Jánecke Verlagsbuchhandlung, Leípzig 1928. A könyv három nagy fejezetre oszlik. I. Földkéreg: Szerző e fejezet elején vázolja a geológia feladatát, majd felso- rolja a földkéreg alkatrészeit; röviden tárgyalja a vulkanizmust, az egyes közetcsoportokat> a települési viszonyokat s ezekben fellépő zavarokat; a következőkben a földrengéseket, azok okait tárgyalja; a továbbiakban a Föld fizikai sajátságait írja le s a fejezet végén részletesen ismerteti a hegyképzödés elméleteit, II. Atmosphaera, H y d r o s p h a e r a. A fejezet nagyrészét a tenger fizikai és chemiai tulajdonságainak leírása foglalja el. Majd beszámol a tavak geológiai jelentősé- géről. Ezután szerző a szilárd halmazállapotú víz tárgyalására tér át (glecser stb.). Vége- zetül röviden ismerteti az atmosphaera geol. jelentőségét. III. A Föld és az élet története. E nagy fejezetben szerző röviden, de világosan igyekszik a Föld történetének korszakait szemléltetövé tenni; felsorolja a leg- fontosabb vezérkövületeket, s különösen behatóan tárgyalja a Pleistocént. Szerző e munkájában mindenütt a rövidségre és a világosságra törekszik, anélkü azonban, hogy ez a tartalom rovására menne. Ez az előnye a vaskos geológiai munkákkal szemben. Az előszóban említett kettős célt a könyv eléri: az olvasó ítélőképességének erejét fokozza, s e szakmának új barátokat szerez. Zeller Tibor. TÁRSULATI ÜGYEK. I. Közgyűlés. Jegyzőkönyvi kivonat a Magyarhoni Földtani Társulat 1928. évi február hó 1-én tartott LXXVIII. rendes közgyűléséről. Elnök: Mauritz Béla. Jelen van: 38 tag és 33 vendég. Elnök a „Magyar Hiszekegy" elmondásával megnyitja a közgyűlést és az adminiszt- ratív bejelentések után megtartja elnöki megnyitóját. „Tisztelt Közgyűlés! Az elmúlt esztendőben egyik súlyos csapás a másik után érte Társulatunkat. Elvesz- tettük öt tiszteleti tagunkat, úgymint: Kocn AwxAL-t, Schafarzik pERENc-et, Darányi loNÁc-ot, Tschermak GuszTÁv-ot és Groth PÁL-t. Érdemeiket külön-külön fogjuk méltatni. Súlyosak voltak e veszteségek; gyászunkat némileg csakis az a körülmény enyhíti, hogy mindannyian hosszú munkás élet után hagytak itten bennünket, alkotásaik itt maradtak közöttünk és úgy érezzük, hogy lélekben még ma is velünk vannak. A korai halál ragadta ki sorainkból Társulatunknak egyik régebben igen buzgó tag- ját, Toborffy ZoLTÁN-t, akitől még sokat vártunk ez életben. Fokozott energiával kell a munkát folytatnunk, hogy a legjobbjaink helyén támadt hézagokat pótolni tudjuk. Örvendetes események ugyancsak történtek az elmúlt év folyamán. Boldogult Scha- farzik Ferenc elárvult műegyetemi tanszéke Vendl Aladár társunkban méltó utódot nyert. Az illetékes tényezők megtalálták az egyetlen helyes megoldást, midőn e tanszéket Vendl ALADÁR-nak juttatták. Melegen üdvözlöm öt ez alkalomból Társulatunk nevében és egyben kérem, hogy Társulatunk felvirágzásának ügyét a jövőben még fokozottabb mértékben viselje szivén. Rozlozsnik Pál tagtársunkat a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába iktatta. A geológiának valóban arra méltó munkását érte e kitüntetés. Hisszük, hogy ez az elismerés tagtársunknak amúgy is páratlan munkakedvét még csak növelni fogja. A Magyar Királyi Földtani Intézet személyzetében örvendetes gyarapodás állott be. ScHERF Emil és Rakusz Gyula tagtársaink kinevezése révén az intézet oly munkaerőkkel gazdagodott, akik már eddigi tevékenységük folytán is szép reményekre jogosítanak. Geológusaink az elmúlt esztendő folyamán is fáradhatatlanul munkálkodtak. Különösen meg kell említenem azokat a kutatásokat, amelyek az eddigi sok eredménytelen fáradság után a jövőre vonatkozólag jobb kilátásokkal kecsegtetnek. Érteni ez alatt a Dunántúl és az Alföldön eszközölt mélyfúrásokat, amelyek végre a földgázt megtalálták. Most már megnyílt a reménység, hogy az eddig elpazaroltnak látszott fáradság meg fogja hozni a maga gyümölcsét. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy immár a magyar kutatók a nagy világban is kere- settekké váltak. Böckh Hugó évek óta játszik vezető szerepet a messze idegenben; Lóczy Lajos tagtársunk külföldi megbízásból Celebes szigetén kutat földi olajra. Pékár Dezső és Fekete Jenő pedig az Eötvös-ingával szereztek dicsőséget a magyar névnek. Rakusz Gyula társunk a Hollandiában tartott karbon-kongresszuson képviselte méltóképen a magyar geológiát. TÁRSULATI ÜGYEK. 141 Palaeontologusaink az elmúlt év folyamán a Budapesten tartott nemzetközi zoológiái kongresszuson jutottak megfelelő szerephez. Társulatunk belső életében a legutóbbi időben két fontos változás történt. A Barlangkutató Szakosztály e minőségében megszűnt és helyébe önálló Barlang- kutató Társulat alakult, mely ugyancsak az elmúlt esztendő szeptember havában adta életre- valóságának kiváló bizonyítékát, midőn az osztrák és német barlangkutatókkal karöltve fővárosunkban gazdag tárgysorozattal kongresszust tartott és külföldi vendégeinknek bemutatta hazánk legérdekesebb barlangjait. Másik szakosztályunk, a Hidrologioi Szakosztály igen súlyos helyzetbe került. A hivatásának magaslatán nem álló szakosztályi titkár tehetetlensége a Szakosztályt válságba sodorta. Az Anyaegyesületnek erélyes kézzel kellett a Szakosztály ügymenetébe beleavatkoz- nia, hogy a szétbomlás szélén álló Szakosztályt talpraállítsa. A Szakosztály új vezetősége teljes biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a jövőben ennek a Szakosztálynak a kebelében is pezsgő élet fog megindulni. Megnyitómat nem fejezhetem be a nélkül, hogy meg ne emlékezzem Társulatunknak legrégibb és leghívebb tagjairól. Meleg szeretettel köszöntőm a mai napon telegdi Roth Lajos tiszteleti tagunkat, a magyar geológusok nesztorát, aki Társulatunknak 58 esztendő óta tagja-, igaz szívből üdvözlöm Ilosvay Lajos tiszteleti tagunkat és Thirring Gusztáv ren- des tagot, akiket 45 esztendő óta mondhatunk a magunkénak. Adja Isten, hogy még sokáig üdvözölhessük őket sorainkban! A Magyarhoni Földtani Társulat 78. rendes közgyűlését ezennel megnyitom." Elnök ezután előterjeszti a választmány indítványát Zimányi Károly, br. Nopcsa Ferenc és Pálfy Móric tiszteleti tagokká való választása tárgyában. A közgyűlés az indítványt magáévá teszi, a három tiszteleti tagot egyhangúlag megválasztja és őket nagy lelkesedés- sel hosszan ünnepli. < Elnök a most megválasztott tiszteleti tagok közül jelenlévő Pálfy MóRic-nak ünne- pélyesen átnyújtja a díszoklevelet e szavak kíséretében: Méltóságos Főbányatanácsos Úr! Midőn a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagságáról szóló oklevelet átnyújtom, őszinte szívből jövő üdvözletemet tolmácsolom. Méltóságod 34 esztendő óta fejt ki a Társulat belső életében fáradhatatlan munkás- ságot. Az előadó asztalnál számtalanszor jelent meg, hogy tudományos kutatásairól a szakemberek előtt beszámoljon; fejtegetéseit mindenkor elismerés kísérte. A Földtani Közlöny szerkesztésének gyakran lélekölö munkájában évek során át vette ki Méltóságod a maga részét, A háború és forradalmak után a legválságosabb időben vette át Méltó- ságod a Társulat elnöki tisztségét és minden erővel igyekezett a felbomlás veszedelmének kitett Társulatot újra felvirágoztatni. Midőn a Társulat mai közgyűlése Méltóságodat a tiszteleti tagok sorába iktatja, egyrészt a tudós kutatót, a magyar geológiának egyik büszkeségét részesiti elismerésben, másrészt pedig a Társulat érdekében kifejtett önzetlen fáradozásait óhajtja szerény for- mában viszonozni. Arra kérem a Mindenhatót, adja meg Méltóságodnak a lehetőséget, hogy tehetségét a magyar földtani tudomány és a Társulat érdekében még sokáig érvényesíthesse! Pálffy Móric átveszi a díszoklevelet és meghatottan mond köszönetét a kitüntetésért. Elnök bejelenti, hogy a tiszt, tagok megválasztásával három választm. tagság ürült meg, melyekbe a legutóbbi tisztikarválasztás alkalmával legtöbb szavazatot kapott Treitz Péter (31), Pantó Dezső (27) és Rakusz Gyula (23) kerülnek be. (Tudomásul szolgál.) Ezután Liffa Aurél alelnök tartja meg emlékbeszédét Toborffy Zoltán választmányi tag felett. 142 TÁRSULATI ÜGYEK. A továbbiakban telegdi Roth Károly Scliafarzik Ferencről, László Gábor Darányi Ignácról, Mauritz Béla Tsclierniak Gusztávról és Gróth Pálról szóló enilékbeszédét olvassa fel. (Lásd e kötet 5. — 29. oldalait.) Időközben megérkezik Zimányi Károly, akinek elnök ugyancsak ünnepi keretek között nyújtja át tiszt, tagsági díszoklevelét. „Méltóságos Igazgató Úr! Minden feltűnést elkerülve, szerényen visszahúzódva fáradozik Méltóságod 43 esztendő óta a Magyarhoni Földtani Társulat felvirágoztatásán. Éveken át mint a Társulat titkára a Földtani Közlöny szerkesztője volt. A magyar mineralogusok mindenkor büszkén tekintenek Méltóságod tudományos munkásságára. A közetalkotó ásványokon végzett optikai vizsgálatait akadémiai koszorú jutalmazta; e munkában elért megállapításainak a petrografus és geológus mindenkor nagy hasznát fogja látni. Nagymagyarország ásványvilágának felkutatásában Méltóságodnak el- évülhetetlen érdemei vannak; érctermőhelyeink ismeretéhez számos becses adatot szolgálatott. Bármennyire is tiltakozik Méltóságod határtalan szerénysége minden kitüntetés ellen, a Magyarhoni Földtani Társulat úgy érzi, hogy azt a tudományos munkásságot, melyet Méltóságod a magyar ásványvilág felkutatása terén kifejtett, a maga módja szerint el kell ismernie. Midőn a Társulat tiszteleti tagságáról szóló oklevelet átnyújtom, arra kérem, hogy eddigi eredményekben gazdag munkásságát a magyar tudomány dicsőségére még sokáig folytassa!" Zimányi Károly megilletődött lélekkel fejezi ki köszönetét. Elnök ezután felolvassa a választmánynak gr. Klebelsberg Kuno kultuszminiszterhez küldött feliratát, melyben a miniszter tudományos tervei és azok végrehajtása iránt teljes bizalmát fejezi ki. Ezzel az elnök rövid szünetet rendel el, majd felszólítja Zeller TiBOR-t titkári jelentésének felolvasására. Titkári jelentés a Magyarhoni Földtani Társulat 1927. évi működéséről. „Tisztelt Közgyűlés! Visszatekintve az elmúlt esztendőre, csak egész röviden óhajtok a Társulat 1927. évi működéséről jelentést tenni, illetve beszámolni. Évek hosszú sora után végre eljutottunk oda, hogy a Földtani Közlöny múlt évi LVII. kötete két füzetben jelenhetett meg. Az 1—9 füzetet még december elején szétküldtük, a 10 — 12 füzet már szintén ki van nyomva és a jövő héten kerül expediálásra. Az ez évi LVllI. kötet Földtani Közlönyt, ha az anyagi körülmények megengedik négy füzetben, azaz negyedévenkint óhatjuk kiadni. Ez azonban csak akkor lesz lehetséges, ha a tagsági díjak pontosan befolynak s a költségvetésben beállított bevételi tételek is mind beérkeznek. Ugyanis a nagy nyomdaárak miatt a Társulat összbevételeinek több mint 80 o/ü-át fordítjuk a Földtani Közlönyre. Minden reményünk meg van arra, hogy t. tagjaink és pártfogóink az idén sem hagynak cserben bennünket és adományaikkal is segítségünkre sietnek nehéz helyzetünkben. E helyütt is köszönetemet kell kifejeznem a M. K. Térképészeti Intézet Igazgatóságá- nak a Földtani Közlöny mellékleteinek önköltségi áron való elkészítéséért. Sajnos a Földtani Közlöny mutatóját — melyet immár 27-éve nélkülözünk — a Társulat jelenlegi szűkös anyagi helyzete miatt nem tudtuk megjelentetni, de amint fede- zetet találunk rá, azonnal kiadjuk. 1927. év folyamán összesen 8 szakülést tartottunk. E szaküléseken 28 előadó 31 dol- gozattal szerepelt. E dolgozatok szakágazatok szerint a következőkép oszlanak meg: 1. Geológiai tárgyú volt 10, ebből 2 hidrogeol. 2. Palaeontologiai tárgyú volt 7. TÁRSULATI ÜGYEK. 143 3. Kőzettani tárgyú volt 4. 4. Ásványtani tárgyú volt 6. 5. Kongresszusi beszámoló volt 3. 6’ Ismertetés volt 1. 2 — 2 előadást tartottak: Emszt Kálmán, Éhik Gyula, Lengyel Endre, Vigh Gyula. 1 — 1 előadással szerepeltek: Endrédy Endre, Földváry Aladár, Hojnos Rezső, Kretzoi Miklós, Kubacska András, Kutassy Endre, Lóczy Lajos, Majer István, Noszky Jenő, Pálfy Móric, Papp Ferenc, Pávai Vájná Ferenc, Rakusz Gyula, Reichert Róbert, Sümeghy József, Strausz László, Szalai Tibor, Szentpétery Zsigmond, telegdi Róth Károly, Tompa Margit, Vendl Mária, Zeller Tibor, Zsivny Viktor. Az elhangzott előadások nagyrészéhez t. tagjaink hozzászóltak, sőt egyes előadások után sokszor igen élénk vita fejlődött ki, miáltal az esetleg kétséges dolgok is többoldalról megvilágítva kellőkép tisztáztattak. Az 1927. évi közgyűlésünket febr. 9-én tartottuk meg, melyen az esedékessé vált X. Szabó József emlékérmet báró Nopcsa FERENC-nek a M. K. Földtani Intézet igazgatójának „Die Familien dér Reptilien" című munkájáért kellett volna kiadni, aki azonban betegsége folytán nem jelenhetett meg; így az emlékérmet az Elnökség a Földtani Intézetben csak az ősz folyamán adhatta át ünnepélyes keretek között. E közgyűlésen méltatta emlékbeszéd keretében Noszky Jenő vál. tag Halaváts Gyula tiszteleti tag érdemeit. E közgyűlés tudomásul vette a Barlangkutató Szakosztály feloszlását, melynek szerepét az immár újonnan alakult Barlangkutató Társulat vette át. • A választmány az elmúlt év folyamán 8-szor ülésezett. Tagjaink létszámában jelentős változás az évben nem történt. Felvételre 10-en jelent- keztek, kiket a választmány fel is vett. Ezek a következők : iFj. Fellner Frigyes e. h. Budapest. Finkey József főisk. ny. r. tanár, Sopron. Gedeon Tihamér vegyészmérnök. Budapest. Gerő János bányafömérnök, Salgótarján. 5 Ginzery András százados, tanár, Pécs. Konkoly-alapitv. Astrofizikai Obszervat, Budapest, Svábhegy. Péceli Antal bányamérnök, Riidabánya. Schreier Ferenc keresk. isk. tj. Budapest. Takáts Tibor müegyet. tanársegéd, Budapest. 10 Viki Köszénbánya r.-t. Vác. Az elmúlt évben 7-en jelentették be kilépésüket a Társulatból. Végezetül fájdalmasan kell jelentenem, hogy a halál 1 1 tagtársunkat ragadta el körünkből az elmúlt évben. Ezek a következők: Darányi Ignác v. b. t. t. tiszt, tag, Budapest. Eisele Ottó bányafőmérnök, Salgótarján, Groth Pál dr. egyet, tanár, tiszt, tag, München. Hoitsy Pál dr. publicista, Budapest. 5 Kocii Antal dr. egyet, tanár, tiszt, tag, Budapest. Kunc Jenő földbirtokos, Budapest. ScHAFARziK Ferenc dl', iiuíegyet. tanár, tiszt, tag, Budapest. Szemere Huba földbirtokos. Gomba. Toborffy Zoltán dr. egyet. m. tanár, Budapest. 10 Tschermák Gustav dr. egyet, tanár, tiszt, tag, Wien. Wiegner Gusztáv bányaigazgató, Budapest. Emléküket különösen hálás kegyelettel őrizzük! Az elsőtitkár jelentését a közgyűlés tudomásul veszi. Utána elsötitkár ismerteti a Hydrologiai Szakosztály jelentését, melyet a közgyűlés szintén elfogad. Következik a pénztár- vizsgáló bizottság jelentése, mely szerint a Társulat 1927. évi bevétele 7770 P 83 f., kiadása 144 TÁRSULATI ÜGYEK. pedig 6816 P. A bizottság a pénztárt rendben találta és indítványt tesz a pénztáros fel- mentésére. Közgyűlés a felmentést megadja s a pénztárosnak, továbbá a pénzlárvizsgáló bizottság tagjainak köszönetét szavaz. Az 1928. f. évre ismét Maros Imre, Timkó Imre és Weszelszky Gyula r. tagokat választja meg. Végezetül elsötitkár ismerteti az 1928. évi költségvetést, (elf.) Majd indítvány hiányá- ban elnök a közgyűlést berekeszti. II. Szakülések. 1928. január hó 4-én: 1. Koch Sándor dr.: A modern ásványtani múzeum. Hozzászóltak: Noszky J., Zimányi K., Mauritz B., Liffa A., László G. 2. Löw Márton dr. és Tokody László dr.: Adatok Nagybánya és Borpatak ásványai- nak ismeretéhez. (87. old.) 3. Hoffer András dr.: Néhány szó .a Tokaji-hegység eruptiviimainak településéhez. (127. old.) Hozzászólt: Pálfy M. 4. Benda László: Újabb pikermi-i tipusú lelőhelyek Vas-vármegyében. Hozzászólt: Sümeqhy J. 1928. március hó 7-én: 1. Tuzson János dr.: Adatok az Alföld pleisztocénje erdőinek ismeretéhez. 2. ScHERF E.mil dr. : Adatok Alföldünk pleisztocénjének ismeretéhez. Hozzászóltak: Cholnoky J., Sümeghy J., Pinkert Zs. 3. Kretzoi Miklós: Emlős-palaeontologiai adatok a magyar tercier- és quarter sztrati- grafiájához. I. (Pleisztocén.) Hozzászóltak: Szentpétery Zs., Kadic O., Éhik Gy. 1928. április hó 11-én: 1. Éhik Gyula dr. — Szalai Tibor dr.: Kapafogú őselefánt Salgótarján környékéről. A Salgótarjáni Kőszénbánya rt. tulajdonát képező kotyházi lejtős-aknából igen értékes Dinotherium-maradványokat — egy közel teljes alsó állkapcsot és baloldali mellső láb majdnem összes csontjait — hozott Hroziencsik István bányaigazgató úr napvilágra. A lelet nemcsak hazai viszonylatban unikum, hanem külföldi viszonylatban is páratlan tudományos jelentőségű. Szalai Tibor tanulmányából kitűnik, hogy a legrégibb pontosan ismert (aquitán) korú Dinotherium-maxaáványok kerültek Salgótarján környékén napvilágra és rámutat arra is, hogy a Miocén rétegtanilag a Magyar Közép-hegységben van a legtökéletesebben kifejlődve, s így külföldi viszonylatban is, a hazai feltárások — mint klasszikus példák — a mérvadók. Éhik Gyula tanulmányai szerint egy új genus és új fajjal van dolgunk, melyet Prodinotherium hungaricum-nak nevezett el. Az aránylag kicsiny — két méternél néhány centiméterrel magasabb — öselefántot különleges lábszerkezete — mesatipodia — miatt kellett külön nembe sorolni, míg a fogak — különösen a pm^ — szerkezete új fajra utal. Hozzászólt: Pálfy M. 2. ScHERF Emil dr.: A dolomit hidrotermális metamorfózisáról a Budai-hegységben és a Svájci Alpok dolomitjainak dinamometamorf átalakulásairól. Hozzászóltak: Pálfy M., Mauritz B., Szentpétery Zs., Gedeon T., Rozlozsnik P. TÁRSULATI ÜGYEK. 145 1928. május hó 2-án: 1, ZsivNY Viktor dr.: A F e d o r o f f - féle módszer különös tekintettel a plagioklászok meghatározására. (93. old.) Hozzászóltak: Vendl Miklós, Mauritz B. 2. Takáts Tibor dr.: Adatok a Dunazug-hegység andezitjeinek ismeretéhez. Hozzászólt : Mauritz B. 1928. június hó 6-án: Kirándulás. Útirány: Liikácsfürdö— Budai cementgyár— Buda-Újlaki téglagyár és környéke. Vezetők: Pálfy Móric dr. és Ferenczi István dr. Résztvettek 18-an. 1928. november hó 7-én: 1. SzENTPÉTERY ZsiGMOND dr. és Emszt KÁLMÁN dr.: Petrochémiai adatok Szarvaskő vidékéről. (109. old.) Hozzászóltak: Mauritz B., Pálfy M. 2. Mauritz Béla dr.: Újabb phillipsit-lelöhelyek a Balaton-felvidék bazaltos kőzeteiben. Hozzászólt: Liffa A. 3. Bogsch László dr.: A csákvári Báraczháza Hipparionjai. Bemutatta: Kadic Ottokár dr. (115. old.) 1928. december hó 5-én: 1. Horusitzky Henrik: A Béke-tér környékének hidrogeologiai viszonyai. (122. old.) Hozzászólt: br. Nopcsa F. 2. Endrédy Endre dr.: Az úgynevezett „laterites" mállás kémiai folyamatairól. Hozzászóltak: Vendl A., Kühn 1. 3. Horusitzky F. dr. — Koch N. dr.: Ásványtan és földtan a reáliskolák V. osztálya részére. Ismertette: Zeller Tibor dr. (137. old.) Hozzászólt: Mauritz B. III. Választmányi ülések. A Választmány a folyó évben ülést tartott: január hó 4-én és 25-én, március hó 7-én, április hó 11-én, május hó 2-án, november hó 7-én és december hó 5-én. A választmányi ülések jegyzőkönyveit a nyomdaköltségek megtakarítása végett nem közöljük, ellenben azok a titkárságnál, betekintés végett, a t. tagok rendelkezésére állanak. Az 1928. évben befolyt nagyobb adományok: 1. M. Kir. Vall. és Közokt. Min. államsegélye 500 P 2. M. Kir. Földmivelésügyi Min. államsegélye 800 „ 3. M. Kir. Földtani Intézet támogatása 1200 „ 4. M. Kir. Egyetemi Nyomdától visszatérítés 1178 „ 5. T. É. B. E. adománya 300 „ 6. Magyar Ált. Köszénbánya R. T. adománya 100 „ 7. Urikány-Zsilvölgyi Köszénbánya R. T. adománya 100 „ 8. Magyar Áll. Vas-Acél és Gépgyárak adománya 40 „ 10 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT SZABÓ JÓZSEF-EMLÉKÉRMÉVEL KITÜNTETETT MUNKÁINAK JEGYZÉKE. VERZEICHNIS DÉR MIT DÉR SZABÓ-MEDAILLE DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT AUSGEZEICHNETEN ARBEITEN. I. 1900. Adatok az Izavölgy felső szakasza geológiai viszonyainak ismeretéhez, különös tekintettel az ottani petróleiimtartalmii lerakodásokra. A háromszékmegyei Sósmezö és környékének geológiai viszonyai, különös tekintettel az ottani petróleumtartalrnú lerakódásokra. Mindkettőt írta: Böckh János. II. 1903. Die Geologie des Tátragebirges. I. Einleitung und stratigraphischer Teil. II. Tektonik des Tátragebirges. írta: Uhuig Viktor dr. III. 1906. I. A szovátai meleg és forró konyhasós tavakról, mint természetes hőaccitmulá- torokról. II. Meleg sóstavak és höaccumulátorok elöáltitásáról. írta: Kalecsinszky Sándor dr. IV. 1909. Die Kreide-(Hypersenon-)Fauna des Peterwardeiner (Pétervárader) Gebirges (Fruska-Gora.) írta: Pethö Gyula dr. Az utóbbi munka később magyarul is megjelent a következő címen: A Péterváradi Hegység (Fruska-Gora) krétaidöszaki (hiperszenon) faunáfa. írta: néhai Pethö Gyula dr. V. 1912. Az Frdélyrészi Érchegység bányáinak földtani viszonyai és érctelérei. írta: Pálfy Mór dr. VI. 1915. A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. írta: lóczi Lóczy Lajos dr. VII. 1918. A tokafhegyalfai nyiroktalaf. írta: Ballenegoer Róbert dr. VIII. 1921. A csillámok. Adatok a hazai és külföldi csillámok felismeréséhez és meg- határozásához. írta: Toborffy Zoltán dr. IX. 1924. Schafarzikit, cin neues Mineral. írta: Krenner József dr. X. 1927. Die Fanniién dér Reptilien. írta: br. Nopcsa Ferenc dr. SUPPLEMENT ZUM FÖLDTANI KÖZLÖNY Bánd LVIII. 1928. DÉR AUSSCHUSS DÉR UNG. GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT gibt hiemit traurige Nacliricht, dass LUDWIO ROTH von TELEQD KÖN. UNG. OBERBERQRAT, CHEFQEOLOGE 1. P., SEIT 1870. ORD. SEIT 1912. EHRENMITGLIED, EM. PRÁSIDENT DÉR UNG. GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ETC. am 16. April 1928, in seinem 87. Lebensjahre nach an Ergebnissen reicher Tatigkeit verscliieden ist. EHRE SEINEM ANGEDENKEN! 10* % TWaM3J*ÍSU8 MUS YHÖJSÖM IMATÖJÖ ..IHVJ biii^a , ,|?ABA49Z MUNKAlK^f; l'UKír.H'.HMSíi Déli AimOEÍ? SZABÓrMEÖA!&tf"Vai4űK» i^Sifyku kV£tnvW4-( i / : ’l 7 H W:’5píAifA- TWi5tíj!iae3>í>'>;:íH08i«iaaoao sow mii •l| '^íifTOA' «»(!> ■"". ifiit; i^'Mo Vmt> wlr, •*L» ’íiiiÉ im IIMijQA, t. .4 <.|tí^úAi 3«áí6rvlíbí«kí^Mí^iíj|ttii^^ lixn'/irí •’WÍJS 'Arw<íaif /íTfSJpö fitrfkpL lU JVÍekJtiáxtohiét éii hf\Ki^TttrJt(k^,di50i^^ fi tat (ŰUisti -■ . ' ■" 7' ya-' " ": (MsOÍW€f0a-’“# ir Í/1*> X -V ''■ '*'* 'Éí,*f3gr^m®-'í«ífLllÍ,^ lrt( ^ ‘ * .óra r!A4iM4.£k‘«^r «í»iőesD -)c ^ i 4< 'J.'íSVrtf * t^ küHm ', , II MIT I Aíirftí* -ji>w^ £t. 4b ■■ ¥é¥^n /rí i'/)yj' .''.(‘{dj'rjhMni . ■'■•r'*v.if vr tehen, stützen meine Untersuchungen jene Wahr- scheinlichkeit, dass aus verschiedenen, von den physiko-chemischen Unter- suchungen noch nicht geklarten Ursachen, doch annehmbar ^on dér gegebenen chemischen Zusammensetzung des Magmas und den bestehenden physikalischen Verhaltnissen abhángend, hauptsachlich infoige strukturmoleku- larer Ursachen nicht sámtliche mögliche Mischungskris- talle in dér Gestalt von Zonen erscheinen. Es treten unter ihnen scharfe Sprünge, Unterbrechungen in dér Zusammensetzung auf, welche mit wichtigen gesteinsphysiologischen Momenten verbunden sind. Die Erscheinung dér eng abgegrenzten Zonen beweist, dass dér Tem- peraturabnahme entsprechend die ausscheidende Feldspatmischung nicht stufen- weise saurer werdend war, sondern binnen einem ziemlich breiten (für die einzelnen Ab- An-Gemengteile individuell charakteristischen und auch vöm Tempó dér Abkühiung abhangenden) Temperaturintervalle, die Ausscheidung einer Feldspatart identischer Zusammensetzung lángere Zeit hindurch möglich war. Spáter, nach einer gewissen Temperaturerniedrigung die Ablagerung ruckartig aufhörte und mit scharfer Grenze die Ausscheidung eines neuen, bedeutend saurer zusammengesetzten Gemengteiles begann. Für diese Annahme spricht die Tatsache, dass in saureren Andesiten, — welche in relativ kürzerer Zeit etstarren — die Zonaritát eine viel schárfere Grenzlinie besitzt, auffallender ist und aus weniger Gliedern besteht, wie in basischeren Gesteinen. Tempe- raturwechselinrascherem Tempó hat eine schnellere Artveránderung zűr Folge, Es kaim daher keine so breite Skale des Übergangs vorhanden sein, wie in den langsamer abkühlenden basischen Gesteinen. In den Effusiven sauerer Zusammensetzung hindert oder erschwert STUDIE ÜBER DEN ZONENBAU DÉR PLAOrOKLASE. II. 179 wahrscheinlich auch die viskosischere Natúr des Magmas die geschmeidigere Gruppierung dér Feldspatmolekule. Nach dér Auffassung Beckes ist dér wichtigste Grund dér Zonaritat die stufenweise Veranderung dér chemischen Zusammensetzung des Magmas, welche immer armer wird an schwerer schmelzenden, basischeren Bestand- teilen. Wenn aber bei dér Entstehung dér Zonaritat die chemische Veranderung eine stufenweise ist und die chemische Zusammensetzung überhaupt eine ansschiaggebende Rolle spielen würde, so fragt es sich, warum die Ablagerung dér Hüllen nicht kontinuierlich und ohne Übergange aufeinander erfolgt ist. Warum erscheint an den Plagioklasen überhaupt eine zonare Struktur? Dem endiosen Übergange dér chemischen Zusammensetzung entsprechend müsste sich wohl eine optisch undulöse, sich in einem Bogén neigende, ununterbrochene Extinktion einstellen. Mán könnte zwar auch annehmen, dass das Fehlen von Matéria! die Ursache dér zonaren Struktur ist, dass zeitweise aus dem Umkreise dér erstarrenden Kristalle dér eine oder andere Bestandteil des Feld- spatstoffes aufgebraucht worden wáre und das Auftreten des neuen Gemeng- gliedes den zonaren Aufbau verursacht hatte. In diesem Falle ware die Reihen- foige dér auf einander folgenden Zonen ziemlich rhapsodisch. Und infoige des im Wachstum eintretenden selbst bloss einen Moment andauernden Still- standes, würden Fremdkörper zwischen die Zonen getrieben und einverleibt worden sein, was mán aber nicht beobachten kann. Von primaren Einflüssen können wir in zonarer Verteilung vorherrschend Glas (Grundsubstanz), Flüssig- keitstropfen und Gasblaseneinschlüsse erkennen, welche beim Wachsen des Kristalles bestandig zugegen sind und von welchen die letzteren die momen- tane Gasarmut oder den Gasreichtum des Magmas bezeugen. Bei dér Annahme, dass eine scharf abgegrenzte zonare Struktur zustande kommen kann, treten zwei Möglichkeiten in den Vordergrund; entweder gelangt dér porphyrische Feldspat wahrend dér Abkühlung in Magmateile von abweichen- der Zusammensetzung, in welchem Falle ausschliesslich die Bildung von rekurrent-zonarem Feldspat denkbar wáre. (Einen wachsenden Kristall kann mán sich selbst im Falle geschlossener, unbeweglicher Magmamassen kaum absolut ruhend vorstellen.) Oder es verursacht die Schwankung d e r Te m p e r a t u r die Ausscheidung dér Fe 1 d s p a t m i s c h u n - gén verschiedener Zusammensetzung und verschiedener Schmelztemperatur, in welchem Falle sowohl eine iso- morph als auch eine rekurrent-zonareKristallbildungmög- lich ist. Wenn die Temperaturverringerung keine leitend wichtige Rolle bei diesem Verlaufe spielen würde, könnte auch eine inverse Zonaritat eintreten, weil dér Kristall wahrend seiner Bewegung immer An-reiche Magmateile finden könnte. Wahrend meiner Untersuchungen fand ich aber kein Beispiel dafür. Zűr richtigen Erklárung dér Entstehung dér zonaren Struktur gébén uns diebereits erwáhnten neueren Ergebnisse dér physiko-chemischen Untersuchun- gen eine Anleitung und Handhabe. 12* 180 ANDREAS LENGYEL. Die chemische Zusammensetzung hat mit dér Erstarrungstemperatur im i engen Zusammenhange eine sich gleichmassig hebende oder senkende Lauf- bahn, welche graphisch mittelst einer Kurve dargestellt werden kann. Die mit j reinen Feldspatgliedern vollzogenen künstlichen Schmelzexperimente wenigstens j bezeugen dies. Beim Zustandekommen natürlicher Feldspatkristalle aber ist — i infoige dér vielen praeexistierenden Nebenumstánde — in dér Verbindung ihrer j chemischen Zusammensetzung und dér Temperaturverhaltnisse dér vollkommene i Parallelismus nicht vorhanden. Dér gleichmássigen Temperaturschwankung folgt nicht Schritt auf Schritt parallel auch eine Artveranderung. Es entstehen Lücken, Sprünge, welche sich in dér eigentümlichen Struktur dér zonaren Feldspate wiederspiegeln. Bei dér Erklárung dieser Erscheinung treten mit dér Temperatur i und dér allgemeinen und charakteristischen negativen Eigenschaft dér Silikate, dér V i s k o s i t a t in Verbindung molekularstrukturelle Ursachen in den Vordergrund. Die zonare Struktur ist die Folge eines koordinativen Zusammen- hanges dieser Faktorén. Wenn mán dieselben im Auge behalt, wird es ver- stándlich, dass die Anpassung dér chemischen Zusammensetzung dér Feldspate an die Temperaturschwankung keine vollkommene ist. Daraus folgt, dass die Kris- talle meist in sprungweisen Mischungsverháltnissen mit zonarer Struktur wachsen. Die sich zuerst ausscheidenden Mischungskristallkerne sind meist unabhangig von dér allgemeinen Zusammensetzung des geschmolzenen Magmas und stehen nur mit dér kritischen Erstarrungstemperatur im Einklange. Und im Gegensatze zu den spater erscheinenden Hüllen, habén sie von jenem Mischungskomponenten einen Überschuss, dessen Auftreten die Hebung dér Schmelzkurve bedingt. D i e Feldspatsubstanz dér sich auf den Kern ansetzenden Zonen kann aus molekularstrukturellen Ursachen dem gleichmássigen Sin ken dér Temperatur nicht in einer strengen Parallelé folge n, sondern es wird die Ausscheidung, in gewissen — für die Feldspatglieder charakteristischen — weiteren-engeren Temperatur- intervallen einer entsprechenden Feldspatart möglich. Die Sache scheint, als ob sie — zwischen gewissen Temperaturgrenzen die Haltestelle eines jeden erscheinenden Gemengteils wáre. Beim Eintreten des zu ihrer Ausscheidung bereits ungiinstigen Temperaturminimums erscheint mit einer stufenförmigen Hinabgleitung, in einer sprungartig scharfen Abgrenzung ein neues Mischglied mit bedeutend niedrigerem Schmelzpunkte, welches alsó relatív sauerer ist. Für jede Feldspatzone ist alsó ein gewisses Erstarrungstemperaturoptimum charakteristisch, in wel- chem sie langere Zeit verharren und mit dessen Auf- hören ein in scharfer, zonarer Absonderung sauereres Feldspatgemenge erscheint. Die aus Tschermaks Mischungstheorie und aus dér Untersuchung dér zonaren Plagioklase dér Andesite erhaltenen — damit in scheinbarem Wieder- spruche stehenden Ergebnisse kőimen in den vollkommensten Einklang gebracht STUDIE ÜBER DEN ZONENBAU DÉR RLAGIOKLASE. 181 werden. Ab- An-Molekulenverbindungen kőimen in jedem Verhaltiiis zustaiide kommen. Beim Entstehen dér zonareii Struktur dér Feldspate aber s p i e 1 1 iniierhalb dér gegebenen magmatischen Zusammensetzung die Tempera- tur eine ausserordentlich wichtige Rolle, dérén stufenweisem Sinken oder sprungartigen Scliwankungen die viskosen Silikat-Sclimelzen nur in scharf begrenztem, zonaren weiteren Wachsen folgen kőimen. Dieser Hergang ersclieint derart, als ob die Erstarrungstemperaturinter- valle dér einzelnen Feldspatgemenge ineinander hinübergreifen würden, wenn das Erstarrungsminimum eines Feldspatgliedes mit hőlierem Schmelzpunkte in breiterem Streifen mit dem Maximum des darauf folgenden sauereren Gliedes zusammenfállt. Und zwischen diesen Temperaturgrenzen wird die Ausscheidung einer homogénen Feldspatmasse in zonarer, scliarfer Absonde- rung mőglich (Siehe die Figur 2.). Die endgültige Lősung des Problems des zonaren Weiterwachsens dér Plagioklase — samt jener dér almlich aufgebauten übrigen gesteinsbildenden Gemengteile — wird mit dér Durchfiihrung dér notwendigen Laboratoriuin- experimente erbracht werden kőnnen. * * * Szeged, aus dem petrographischen und geologischen Institute dér kőn. ung. Franz Josephs-Universitát, im Monate Dezember 1926. BEITRÁGE ZŰR MIKROPALAEONTOLOGIE DES KLIPPENZUGES DÉR NORDWESTKARPATHEN. Von R. HOJNOS. /. Einleitung. Seit Ehrenberg — dér als einer dér Ersten die Aufmerksamkeit an die rezente Sedimente und an die dórt auffindbaren Mikrofaunen gelenkt hatte, zeigen die Mikrountersuchungsmethodeii eine grosse Entwicklung. Die Ergebnisse dér rein zoologischen Untersuchungen sind binnen kur- zer Zeit auch in dér Palaeontologie zűr Geltung gekommen, und so habén an diesen zoologischen Ergebnissen sowohl die stratigraphischen wie auch die tektonischen und palaeogeographischen Probleme eine bedeutungsvolle Ergánzung gefunden. Bei Beurteilung dér Sedimentgesteine treffen zahlreiche Zweige dér Wissenschaften zusammen. Es muss daher dér Zusammenhang die in dér Natúr scheinbar einander férné liegenden Erscheinungen vollstándig klar- gelegt werden. Ich bin in dér Lage, meine im Jahre 1916 begonnenen mikropalaeontolo- gischen Untersuchungen und die daraus entstandenen und auch in den publi- zierten Arbeiten niedergelegten Ergebnisse mit neueren Belegen ergánzen zu i können. Ich habé námlich ein, hinsichtlich dér fossilen Mikrofauna ausser- ' gewöhniich reiches, neues und interessantes Matéria! erforscht, ferner zahlreiche i Dünnschliffe zubereitet und untersucht, wie auch die vergleichenden Materialien i mit den litterarischen Angaben, und wáhrend meiner auslándischen Studien- | reisen erworbenen Erfahrungen anwenden können. Nachdem hier von organischem Gesteine die Rede ist, führt auch die Untersuchung in zwei Richtungen. Wir können náhmiich die Gesteine bildenden Organismen als einzelne Individuen betrachten; dies ist dér palaeontologischer Sichtpunkt, Nach geologischem Sichtpunkt können wir dieses Gestein als ein Bau- material dér Erdkruste betrachten. Brauchbare wertvolle Daten können wir uns aber ohne das Stúdium dér rezenten Bildungen nicht verschaffen. Die rezenten Erfahrungen sind — laut dem Grundsatze des Aktualismus — auch vöm Sichtpunkte dér fossilen Sedimentgesteinen anwendbar. lm geo- logischen Aufbau des ehemaligen Meerbodens spielten die rőten Schlámme dér Tiefseen, die im Laufe dér Zeit physikalischen, chemischen und petro- graphischen Anderungen ausgesetzt waren — eine ziemlich grosse Rolle und wurden durch diese in eine Gesteinsart von grosser Hárte verwandelt. BEITRÁGE ZŰR MIKROPALAEONTOLOOIE DES KLIPFENZUQES DÉR NW. KARP ATHÉN. 183 Die Radiolarienschlámme sind eigentlich unter die Tiefseeschlámme einzureihen, welche ausser den Radiolarien noch aridere Mikrofaunareste in reichem Masse enthalten und eine weite horizontale Verbreitung aufweisen. In dér Zusammensetzung dieses Schiammes nehmen sowohl anorganische als auch Materialien organischen Ursprungs Teil. Eine Reihe dér minerogenen Bestandteile weist auf vulkanischen Ursprung hin, woraus wir das Vorhan- densein von Sanidin, Plagioklas, Magnesit, Palagonit, Augit, Andesit, usw. ja sogar noch kosmischen Materialien nachweisen können. Von den diagene- tischen Bildungen sind bemerkenswert die Phillipsite, die bO^/oSiOai 16 7o AI2O3; 5 7oFe20a und O'öVoMnOg enthalten. Dér Manganoxid kondensiert sich öfters zu mehr oder weniger grossen KnoIIen in dessen Kern ein vulka- nisches Produkt vorhanden ist. Dér Mangangehalt steigt aber selten über 23 7o- Die organischen Elemente können wir in 2 Gruppén teilen. In die erste Gruppé reihen wir diejenigen organischen Reste, welche eine physikalische und chemische Veranderung durchgemacht habén und dadurch schon un- bestimmbar wurden. Es ist eine bekannte Tatsache, dass nach dem Absterben dér Organismen von feinerer Struktur, das Skelett desselben sich am Meer- boden ansammelt. Inzwischen ist das Skelett einem Lösungsprozess unterworfen, welcher sich beinahe bis zu einem kolloidalen Stádium steigert. Die biologischen Elemente dér zweiten Gruppé sind durch günstigere Erhaltung bestimmbar. Dér Kalkgehalt dér radiolaiitischen Schlámme besteht aus Skeletten oder Bruchteilen dér pelagischen Foraminiferen, Rotaliden, Fischzahne, Otho- lithen, Ostracoden, Spongien, Arhtropoden. In dem Kiesgehalt spielen die Skelette und Fragmente dér Radiolarien, Diatomacaeen, Silicospongien eine bedeutende Rolle. Die Radiolarienschlámme müssen laut Murray und Renard wenigstens 20 7n Radiolarien enthalten. Was die geographische Verbreitung dér Radio- larienschlámme anbelangt, halté ich sie für eine viel grössere als die es die bis- herigen Autoren erwáhnt habén. Mán darf die Übergánge zűr Diatomacaeen- schlámme auch nicht ausser Acht lassen, die den tiefsten Niveau des Meerbodens reprásentieren. Bei den Forschungen dér fossilen Radiolariten stellte sich heraus, dass sie nicht nur in tiefem, sondern auch in ganz seichtem Meere, ja sogar in litoralen Sedimenten vorhanden sein können. Es gerieten námlich Haeckels Angaben in Vergessenheit, laut welchen er bei minderer Tiefe schon rezente Radiolarien konstatieren und bestimmen konnte. Bei dér Beurteilung einzelner Sedimentgesteine ist auch noch die Zusammensetzung dér eventuellen Mikrofauna von grosser Wichtigkeit, nach- dem es meistens an anderen geologischen Angaben mangelt. Diesmal möchte ich meine mikropalaeontologischen Forschungen angeben. Die untersuchten Kaik- und Kiesgesteine stammen von den áusseren und inneren Klippenzügen, sowohl von ihren begleitenden Gesteinen dér Nordwestkarpathen. 184 R. HOJNOS. Die stratigraphische und tektoiiische Erklárung dér Mesozoeiibildungen in deii West- und Nordkarpathen bescháftigte mehrere berühmte Geologen. lm allgemeinen reihen die Autoren niir die tithonischen Klippen in die Klippenzone, jedocli geologisch sind noch die Neocom-Schichten hier ein- zureihen, obwohl diese Gesteine landschaftlich nicht so auffallend sind als die hárteren und meistens gefárbten quarzitischen Kalksteine. Die geologischen Verháltnisse untersuche ich nicht, da ich diese als all- bekannte supponiere, nachdem sie schon in zahlreichen Publikationen kund- gemacht wurden. Erwalinen möchte ich bloss, dass ich die Auffassung dér Klippenfrage Loczy Seniors angenommen habé. Er fand im Flisch bei Kis- tarajos, Puho, Vágszabolcs und an zahlreichen anderen Orten die Klippen isoliert, ohne Wurzel. Er bewies noch, dass diese den MRAZEK-ischen Diapid- faltungen am náchsten stehen. Die Verquarzung dér Klippenkalksteine ist nicht nur auf postvulkanischen, thermalischen Hergang zurückzuführen — als Ergebnis dér Granitintrusionen — nachdem die hiesigen Gesteine schon einen primáren Kiesgehalt besassen, da sie sich durch Zusammenhaufung von Radiolarien Kiesskeletten bildeten. Ich verfertigte eine grosse Zahl von Dünnschliffen. lm folgenden Kapitel beschreibe ich nur jene, welche als Nóvum zu bezeichnen sind. Diese Unter- suchungen habén die Stratigraphie einzelner Schichten des Klippenzuges teils ergánzt, teils klargelegt. //. Die Beschreibung dér Mikrofaiina. 1. Botfalu. (Kom. Ung: bei Ung-Tarnócz.) Das rötlichbraune Gestein dér hier sich befindenden Schichten zeigt in Dünnschliffen kleine Kokkolithahnliche Konkretionen. Es ist zuweilen in dér Mitte derselben eine kernartige Struktur zu sehen. • Die Mikrofaunaelemente zeigen sich nur in schwachen Spuren, die ich unbeachtet lasse. Viel reicher sind die Krinoidenkalke von Nedzoberg. Hier habé ich folgende Arten dér Mikrofauna konstatiert. „Fz“ (fa un a zahl pro c nP) 3 5 0. Geologisches Altér: Oberlias. Algáé: Ampliiroa fragilissima kutz Litliophillum lichenoides ellis „ verrucosa „ „ incrustans „ Jania (granifera) kutz cfr. Rhizopoda: Foraminiferae: Globigerina sp. Nodosaria cfr. monile Plán üli na sp. Textil laria inflata G. Radiolariae: Caenospliaera minuta R. Tliaeocapsa (Cyrtocapsa) sp. „ poligona R. Spongolithis iincinata Ehr. Rhodospliaera oligoporiis R. „ acus A niphibrachiiun f ragment Flustrella sp. (n. sp. ?) Litliocampe terniveriata R. Síichocapsa citriformis R. „ apticliophila R. „ Trautscholdit R. „ perviilgata R. Sticliocapsa devorata R. Litlwcampium rectilineum R. BEITRAGE ZŰR MIKRÜPALAEONTOLOOIE DES KLIPFENZUOES DÉR NW. KARPATHEN- 185 Zűr Charakterisierung des Gesteins muss icii bemerken, dass die Algeii laut Diener iiur bis 100 M. Tiefe leben; trotzdem findct mán sie in verschiedenen Sedimenten. Dies ist insofern bemerkenswert, da das gleichzeitige Vorfinden von Algen und Radiolarien bisher unbekannt war. Die Zusammensetzung dér Mikrofauna verweist an geringe Meerestiefe. Über die Frage dér Grenzen dér bathialen und abissalen Sedimenten sind die Meinungen dér vornehmsten Autoren (Andree, Diener, Daque Krümmel, Murray, Proust, Waltiier usw.) verscliieden. Predmir. (Kom. Trencsén.) Fin grau-braunes Kaikgestein mit mikroskopischen Manganknollen, sehr reich an Mikrofaunaresten. Die meisten Dünnschliffen wurden aus dem Steinbruch dér Eisenbahnstation von Predmir gesammelt. Mit Mikroskop untersucht fand ich sehr háufig Spongien-Nadeln. Von den Foraminiferen konnte ich nur einige, náher nicht bestimmbare Exemplare dér Cristellaria und Globigerinen Genus konstatieren. Die strukturlosen, manchmal bohnenartigen Dieskodermien kommen auch hier oft vor. Die Spalten sind mit manganisier- tem Matéria! ausgefüllt. Solche Manganknollen konservieren die verschiedenen Mikrofaunenelemente gut. Radiolariae: Carposphaera niicropora R. (zeigt eine Reduktion dér Löcher- reihen. Hinde beschreibt eine ahnliche Fönn, aber mit primi- tiverem Habitus.) Tliaecosphaera sp. Siichocapsa tecta R. Haliomma sp. „ devorata R. Thaeoseringiiini proboscideiim R. Lithocampe perempia R. Lithornitiuni biventre R. „ perviilgata R. Dictiospira globosa R. „ irregídaiis R. Siichocapsa bicuniinata R. Arclücircus sp, Die obige Mikrofauna zeigt eine beachtungswerte, mannigfaltige Zusammen- setzung. Auffallend ist die Mehrzahl dér Capsiden. Die oben erwáhnten Arten sind meistens solche, die von Rüst beschrieben und aufgezeichnet sind. Es zeigen sich jedoch manche Abweichungen von den Rüsr-schen Formen. Mann muss bei dér Untersuchung mit grosser Sorgfalt vorgehen, nachdem die Verschiedenheit dér Schnittflachen derselben oft die Form beeinflussen. Neue Arten werden deshalb nur dann vorgeschlagen, wenn sie meritorisch, mehrmals von verschiedenen Seiten in Dünnschliffen gut konstatiert waren. Diese Mikrofauna hat noch aus geologischem Sichtspunkt eine Bedeutung, nachdem dér biostratigraphischer Charakter nicht so hervorge- hoben ist als an dér galizianischen Seite dér Karpathen. Die stratigraphische Beurteilung verweist an die Feuerstein Grenzzone dér Uhligischen subtatrischen Mergelfacies. Ahnliche Feuersteine werden auch von Vigh beschrieben in seinem Aufnahmsbericht. Er hielt sie Oberlias bzw. Unterdogger. Fz: 3 7 5. 186 R. HOJNOS. L u b i n a. (Kom. Nyitra.) Das graufarbige liarte Gestein enthált zwischen mikroskopischen Kon- kretionen gut erhaltene Mikrofauna-Skelettreste. Die zahlreichen Dünnschliffe teilte ich in 5 Gruppén ein. Háufig zeigen sich die zerfallenen Kiesnadeln von Monactinelliden. Ich konnte folgende Arten bestimmen: Algáé: Liíhophilliim sp. Krinoidae: Schnittflachen. Briozoa: Fragmente. Radiolariae: Sphaerozoum sp. Lithocircus spiniger R. Dmppula sp. „ cornutiis R. Coseonodiscus sp. Tintimiis sp. Staurodictia multiplicata R. Archicircus annulus R. Diese Dünnschliffe stammen aus dem Untereozan. Unter dieser Schichtung befindliche Gestein ist stratigraphisch schon als Oberkreide aufzufassen. Radiolariae: Caenosphaera sp. Thaeocapsa elongata R. Carposphaera vulgáris R. Zygocircus budapestini H. Zűr Kontrolle sind die von Podbiel und teilweise von Árvaváralja beschriebenen Mikrofaunen gut verwendbar. Fz : 2 5 0. L u b i n a. Prednaska Skalar (Kom. Nyitra) Das gelblichweiss gefárbte Gestein ist spröd, hart und von Kalzitadern reichlich durchzogen. Enthált oft mikroskopische Arthropodenreste, die aber nicht bestimmbar sind. Die Kiesnadeln von Monactinelliden verweisen sogar auf Vorhandensein von 10 Arten. Von dér Mikrofauna konnte ich nur schlecht erhaltene Lithophillum, Caenosphaera, Podocapsa sp. konstatieren. Von derselben Zone habé ich noch Bryozoen-Bruchteile enthalten, und verwischte Caenosphaera pachiderma R. Dieses Gestein von Lubina zeigt eine spezielle Mikrofauna dér kiesarmen Kaiké. Durch die nachtráglichen wahrscheinlich postvulkanischen Vorgange wur- den in einigen Gesteinarten die Mikrofauna-Elemente so zerstört, dass ich die Bestimmung dér Faunazahl unbeachtet lassen musste. Hypersenon. Cserevitz Potoktal. (Kom. Trencsén.) Dér grauweissfarbige Kalkstein enthált ausser Bryozoen- und Nummuliten- fragmente folgende Arten: Foraminiferae: Globigerina sp. Radiolariae: Cristellaria sp. Carposphaera sp. Lithocampe perlongata R. Die meisten Elemente dér Mikrofauna sind von Mangan rotbraun gefárbt doch náher nicht bestimmbar. Die Foraminiferen lassen sich nur selten im Falle einer günstigen Schnittfláche — bestimmen. Sie besitzen nicht eine geometrische Struktur wie die Radiolarien, wo die Grundform homaxone BEITRAGE ZŰR MIKROPALAEONTOLOGIE DES KLIPPENZUGES DÉR NW. KARPATHEN. 187 Gitterkugel (Spumellaria) ei- oder bzw. mützenförmige monaxon Skelett ist und wo dér Durchschnitt von allén Richtungen dasselbe ist. Eine Reihe vöm Potoktal stammenden Dünnschliffen zeigen serpentinische Einschlüsse, Mikrofauna ist aber nicht vorhanden. Ez: 40. Hypersenon. Babinova Skala (Kom. Trencsén.). Das gelbbraunfarbige harte, mit Kalzitadern durchzogene Gestein enthált gut erhaltene Reste von Mikrofaune und Fragmente von Korallenstöcke. Ez: 15 5. Spongiae: Zerfallene Kies und Kalknadeln. Foraminiferae: Globigerina sp. Radiolariae: Rhopalostnini crevolense R. Thaeocapsa obesa R. Tricolocyrtis ligustica H. „ elongata R. Strichocapsa (taenia ?) cfr. „ medioreducta R. Auffallend ist die Mehrheit dér Nasselarien. Die stratigraphische Beur- teilung verweist auf Maim. Ez: 15 5. Hrabovac (Kom. Pozsony.). Das neocomische lichtgrau gefárbte Gestein enthalt ausser den schlecht erhaltenen Skelettresten von Radiolarien noch an Kokkolithen erinnerndes kreis- förmiges Körperchen. Ez: 10. Radiolaria: Caenosphera sp. Discodermia sp. Dicolocapsa sp. Sphaerozoum (?) Deprovac (Kom. Árva.). Das braungraue harte Krinoiden-Kalk ist durch Kristallisationsvorgánge mikrofaunaarm. Die Reste sind wegen dér schlechten Erhaltung nicht be- stimmbar. Ez - 4. Áhnliche Verháltnisse zeigen noch die Dünnschliffe von Mazacy im Komitate Nyitra. Hier habé ich von dem Krinoiden-Kalk nur einige Caenosphaera Eragmente nachweisen können. R 0 g 0 z n i k (Galizien.). Es stehen mir mehrere Gesteinstücke dieses Eundortes zűr Verfügung, die von verschiedenen faziesverhaltniszeigenden Schichten stammen. Die Dünn- schliffe teilte ich infolgedessen nach dér Mikrofauna in 3 Gruppén ein. 1. Das hellbraune harte, dichte Gestein ist ausser dér Mikrofauna durch sehr gut erhaltene Ammoniten (Perisphinctes) charakterisiert. Die Mikrofauna ist reich, jedoch etwas verwischt, so dass nur wenig Arten zu bestimmen sind. Eolgende Arten von dieser Mikrofauna konnte ich nachweisen: Foraminiferae: Cristellaria sp. Radiolariae: Cannobotis globata R. Lithocampe aptichophila R. Lithocanipe pervulgata R. Stichocapsa bicacuminata R. Discodermia (?) Sebeiben. Die obere Mikrofauna Enumeration gibt die wirklichen Eauna-Verháltnisse nicht gut wieder, weil hier nur die mit Sicherheit festgestellten Eormen aufge- záhlt sind. Die Unbestimmbarkeit dér Mikrofauna ist warscheinlich nicht nur 188 R. HOJNOS. Rhodosphaera hexazonata R. Lithocampiiini rectilineiini R. Lithocampe perempia R. „ apiarum R. „ quiniseriaía R. auf postwLilkanische Wirkung, sondern aucli auf tektonische Bewegungen zurückzuführen. Manchmal sah icli ganz zerrissene und zusammengepresste Formen. Fz 37 5. Tithon. 2. In dem Kalkbreccie von Rogoznik findet mán kaum Mikrofauna- reste, in dér Richtung von Maruszina geht dicse Breccie in den czorsztynen Kaik über. 3. An dér Grenze obgenannter Schichten kommt ein starkkalkiger Mér- gei mit Nummuliten vor. Von hier konnte ich sclion eine reichere Mikrofauna nachweisen : Mollusca: Ammonites Durchschnitte. Arthropoda: Brucliteile. Monactinaellidae: Zerstölirte Kiesnadeln Foraminiferae: Planidina sp. cfr. Radiolariae: Caenospliaera roíundata R. „ pachiderma R. „ reguláris R, Carposphaera sp. Rhodosphaera oligoporus R. Lithocampe permlgata R. Dicse Aufzahlung zeigt schon cinen Übergang zűr czorsztyner reich- liclien Mikrofaune, — doch reprasentieren sie noch eine mindere Meerestiefe. Dicse Anpassung dér Mikrofauna dient als ein Schulbeispiel zum Beweis, wie die Faunaelemente sicli austauschen, anpassend an den Meeresgrund bzw. an die Meerestiefenverhaltnisse. Dér Übergang von die Breccien bis zűr czorsz- tyner Kaik demonstriert gut die Fazieswechslung. Fz = 350. Kreide. Czorsztyn (Galizien.). Das gelblichgrau gefárbte dichte Gestein ist von Kalcitadern schwach durchzogen, enthalt eine reiche Mikrofauna. Ich konnte folgende Arten bestimmen: Monactinaellidae : Kiesnadel n Foraminiferae: Globigerina sp. Radiolariae: Caenospliaera rotundata R. Stichocapsa citriformis R. „ pachiderma R. Thaeocapsa elongata Pánt. Cemulepsis concava R. „ Emiliae R. Stylodictia Steinmannii Pánt. Tetracapsa pingnis R. Lithornitium sp. „ ixodes R. Amphibrachiiim Fragmente. Eiicirtis rotundata R. Lithocampiiini rectilineum R. Zygocircus sp. Stichocapsa citriformis R. Tricolocirtis sp. Dicse Aufzahlung dér Arten zeigt die Fauna-Veranderung welche ich von Rogoznik beschrieben habé. Die Nassellarien spielen hier eine grössere Rolle als dórt, was dér zu- nehmenden Meerestiefe zuzuschreiben ist. Ich beobachtete, dass in dicsen BEITRÁQE ZŰR MIKROPALAEONTOLOGIE DES KLIPPENZUGES DÉR NW. KARPATHEN. 189 faunaármeren Fazies mehr Spumellarien-Arten vorkonimen, als in den mikro- faunareicheren. Fz^ 1800. Ti t hon. In dem Komplex des Czorsztyner Kalkes reihe ich noch die crinoiden und opalinische Schichten cin, welche an beiden Ufern des Dunajetz in dér Nalie von Nedetz die faunaarmeren Klippen einfassen. Zazriva (Kom. Árva.). Das hellgrau gefárbte Gestein enthalt schlecht erhaltene Mikrofaunareste. Ich konnte folgende Arten bestimmen. F z 5 0. Monactinellidae : Zerstöhrte Kiesnadeln. Radiolariae: Caenosphaera sp. Rhopalastrum crevolense R. Rhodosphaera oligoporus R. Stylodictia sp. Sethocapsa sp. Von dicsem Fundort stehen mir solche Gesteindünnschliffe zűr Verfügung, wo gewisse Sandkörnchen mit kalzitischem Substanz zementiert sind, ohne, oder mit geringen Mikrofauna-Spuren, uzw. Kokkolithen und unbestimmbare Radio- larien-Reste. Fz = 50. Unterkreide. Vieszka (Kom. Trencsén). Das gelblichgrau gefárbte Gestein ist ziemlich reich an Mikrofauna. Molluscoide: Briozoa Bruchteile Radiolariae: Caenosphaera pachiderma R. Theoseringiuni proboscideiim R. „ rotundata R. Eucirtis sp. Tlieoseringiíim helveticum R. Tricolocirtis sp. Dicse Mikrofauna-Zusammenstellung weist eine gewisse Áhniichkeit mit dér Fauna von Racsovatal auf. Fz = 600. T i t h o n. Mosócz (Kom. Túrócz). Aus dem Blutoviczatal habé ich ein graues Gestein untersucht; es waren aber nur Spuren von Mikrofauna darin zu finden. Eine petrographische Áhniichkeit sehen wir mit dem Matéria! von Rivistye (im Kom. Nyitra P. St. Bélapataka). Ich konnte nicht einmal Spuren von Mikro- fauna beobachten. Nagyfalu (Skotice) (Kom. Árva). Das gelblichgrau gefárbte Gestein entlialt verwischte, aber reichliche Reste von Radiolarien. Fz 1400. Folgende Arten konnten bestimmt werden: Radiolariae: Caenosphaera reguláris R. Micromelissa coarctafa R. „ aiigiistiporata R. Stichocapsa taenia R. Siphonium sp. „ Traiitscholdti R. Dicolocapsa gaiiltiana R. Manche Dünnschliffe sind stark von Kalzitadern durchzogen. Fz^~ 1400. O b e r m a 1 m. Teplavoda (Kom. Nyitra). Das grauweisse Gestein ist reich an Radiolarien, sowohl dér Zahl nach, als auch nacli dér Speziesverteilung dér Arten. Foraminiferen: Durchschnitte sind selten und unbestimmbar. 190 R. HOJNOS. Radiolariae: Caenosphera inaequalis R. „ pachiderma /?. „ rotundata R. Thaecosphaera Pappii H. Sprongoprunum sp. Thaeoseringium proboscid. R. Mitrocalpis depressa R. Dyctiomitra sp. Xiphocapsa tetraporata R. Sethocapsa pila R. Thaeocapsa elongata R. Tricolocapsa sp, Zygocircus budapestini H. Rhopalastrum sp. Die genannte Radiolarienfauna zeigt eine beachtenswerte Verwandt- schaft mit dér Fauna von Hanigovcze. Das Fehlen von Spherozoen begünstigt diese faunistische Áhnlichkeit. Das geologische Altér dieses Gesteines beurteile ich als Tithon. Fz = 750, Obermalm. Podbiel (Kom. Árva). Graubrauner Sandstein mit verwischten Mikrofaunen. Die Dünnschliffe erhalten folgende, sicher bestimmbare Arten: Monactinellidae: Kiesnadeln Radiolariae: Caenosphaera rotundata R. Hagiastrum plenuni R. Thaeoseringium sp, Lithocampe pervulgata R. Die Überzahl dér Nasellarien ist auffallend grösser, als die dér Spumel- larien. Die stratigraphische Beurteilung verweist auf Neocom. Rüst hat seinerzeit von diesem Fundort nur Lithocampe pervulgata und Staurosphaera sedecimporata beschrieben und gezeichnet. Die letztere Art habé ich nicht konstatieren können. Fz=150. Neocom. Lithocampe perempia R. Thaeocapsa acuta R. „ Emiliae R. „ obesa R. Lysky (Kom. Trencsén). Das braune Gestein enthált ovale Körperchen, die manchmal eine radiale Struktur zeigen. Solche Kokkolith-artige Elemente kommen in Verbindung mit Radiolarien gar háufig vor. Diese Foraminiferen- und R ad i o 1 a r i e n - Fragmente sind so verwischt, dass sie nicht bestimmbar sind. Fz=^0 02. III. Chemische Analysen einiger radiolarienhaltiger Oesteine* Fundort, geol. Altér und Beschaffenheit dér Gesteine Si 02 Ti 02 AI2O3 F2 O3 FeO MnO n 0 MgO K2O + Na2 0 H2O —110 CO2 0) E E 3 (n 1. Pisznice 0. lias.roterKalk 0-27 001 1-33 0-13 0-01 54-37 0.12 0-50 0-13 43-37 100-24 2. Botfalu Jura-Feuerstein 33.98 0-15 4-53 1-82 0-56 27-41 4-27 0-56 064 26-41 100-33 3. Lubina Calcitischer Kaik 1-69 0-07 0-64 0-45 — 0-06 52-10 1-82 0-55 0-19 42-38 99-95 * Die genannten Gesteine wurden ini Laboratórium dér Kön. Ung. Geologischen Anstalt analysiert durch Ing Chem. Stefan FinAly. (Laboratorium-Chef : K. Emszt.) BEITRÁGE ZŰR MIKROPALAEONTOLOGIE DES KLIPPENZUGES DÉR NW. KARPATHEN. 191 Fundort, geol. Altér und Beschaffenheit dér Gesteine Si O2 Ti O2 AI2O3 F2O3 FeO Mn 0 CaO MgO K2 0 + Na2 0 H2O — 110 CO2 Summe í 4. Rogoznyk Tith. Kiesbreccie 6-45 0-28 1-15 1-98 0-04 49-92 0-57 0-66 0-46 39-07 100 58 5. Nagyfalu Kieskaik 23-53 0-55 0-98 25-02 7-30 2602 5-02 0-35 0-71 0-71 — 100-19 Solche Gesteine werden öfters einer mechanischen und chemischen Unter- suchung unterworfen, weii dicse harten Materien verschiedenen praktischen Zwecken dienen können. Über den Zusammenhang dér biologischen und chemi- schen Beschaffenheiten sind — meines Wissens — noch keine Daten publiziert worden. Hinde Hess ein radiolargehaltiges Gestein untersuchen, aber, ohne biologische Erklárung. Ich habé unter den, mir zűr Verfügung stehenden, Gesteinen so gewáhlt,dassichdie Representanten verschiedener Facies zusammen- stellte. So Hess ich in dicsem Falle von den Bildungen dér Nordungarischen u. Galizianischen Jura 5 Gestein-Typen analysieren. Aus den Daten dér Analyse ergab sich, dass die wechselnde Quantitát dér Kiessaure mit dem Kalciumoxyd bezw. Kalciumkarbonat in reziprokem Verháltnisse steht, das heisst, dass dér höhere Wert des cinen, die Verminderung des anderen her- vorruft. Die Rolle des Mg ist eine untergeordnete, bloss dér Botfaluer Jura-Hornstein zeigt mehr als 47o. In den übrigen Analysen finden wir meistens viel weniger, etwa unter 1 7o. Natürlich ist dér Ca C O3 Gehalt in den Kalcitischen Gesteinen viel höher. Die übrigen Bestandteile können die bio- logische Zusammensetzung im Wesentlichen nicht beeinflussen. IV, Tabellen. ' Eine tabellarische Zusammenstellung vöm Sichtpiinkfe des Faunareichíums dér imtersuchten Gesteine von verschiedenen Fundorten und dérén geol. Zeitalter. ZahI ZahI dér L, N. Fundort dér Dünn- Radiolarien Bemerkung schliffe in cm^ 1. Botfalu (Kom. Ung) I3 475 350 1 Lias 2. Nedzó (Kom. Ung, 1. P. Ung-Tarnóc) 8 300 Oberlias 3. Maruszina (Galizien) 4 75 Obermalm Rogoznyk (Galizien) Í17 175 Tithon 4. I2 350 Kreide 5. Csernye-Mergel (Kom. Veszprém) 40 250 Untermalm íl2 6. Predmir (Kom. Trencsén, 1 P. Thurzovka) {7 375 Unterdogger 7. Cserevitz-Potok-Tal 7 40 Hypersenon 192 R. HOJNOS. L.N. F u n d 0 r t ZahI dér Dünn- Schliffen Zahl dér Radiolarien in cm^ Bemerkung 8. Babisovia Scala (Kom. Trencsén, 1. P. Bella) 2 155 Maim 9. Hrabovec (Kom. Pozsony, 1. P. Laksárújfalu) 3 10 Neocom 10. Nazáczi (Kom. Nyitra, 1. P. Felsöbotfaiu) ... 2 4 — |30 250 Oberkreide 11. Lubina (Prednaska Skala) (Kom. Nyitra) ... 1 ^ 150 Palaeocan (l2 850 Hypersenon 12. Nagyfalu (Kom. Árva) 8 1400 Obermalm 13. Zazriva (Kom. Árva) 3 50 Unterkreide 14. Lyski (Kom. Trencsén) 4 0-02 — 15. Teplavoda (Kom. Nyitra, 1. P. Bajmóc) ... 2 750 Obermalm 16. Vieska (bei Kocsóc, Kom. Trencsén) 2 600 Tithon 17. Zarjecs (Kom. Trencsén) 3 10 — 18. Podbiel (bei Turdosin, Kom. Árva) 18 150 Neocom 19. Mósoc (bei Stubnya, Kom. Turóc) 10 005 — 20. Corsztyn (Galizien) 18 1250- Tithon 14 1800 Tithon 21. Árvaváralja (Kom. Árva) 24 300 Lias 22. Racsova-Tal (Kom. Árva) 22 450 Tithon 23. Hanigovce (Kom. Sáros) 17 400 Tithon 24. Sólymos Bucsava (Kom. Arad) 3 2 — 25. Corsalone (Prov. d. Marco Italia) 3 80 Eocan 20. Sodarelli (Commanite di Carollina Firenze) 2 156 Eocan 27. Siilla Mannella (Prov. d. Marco Italia) 3 100 Trias (Keuper?) 28. Caro Jeera* (Kordillera S. Amer.) 2 80 Unterkreide 29. Pesana* (Kordillera S. Amer.) 2 10 Eocan 30. Pimta Ancon* (Ecuador) 1 15 Hypersenon * Hojnos: „Btí'ti'ige zűr Mikropalaeontologie v. Südanierika" (in Vorbereitung). BEITRÁQE ZŰR MIKROPALAEONTOLOQIE DES KLIPPENZUGES DÉR NW. KARPHATEN. 193 Eine tabellarische Zusammenstellung dér untersuchten Sedimentgesteine dér Nordwest-Karpathen Botfalu. 1 Nedzoberg I Predmir I Lubina Babisovia 1 Rogoznik Czorsztyn I Zazriva 1 Nagyfalu 1 Podbiel 1 Teplavoda 1 *> <1> Ui O) (fi U 1. Arthropoda + 2. Mullosca (Caefalopoda) + Peris- phinctes 3. Molluscoidea (Bryozoa) .... 4. Crinoidea + 5. Monactinaellidae + + Algaea: 6. Amphiroa fragilissima + 7. „ verrucosa + 8. Lithophillum lichenoides .... + + + 9. „ incruslans .... + 10. Lepiclociclina sp. cfr + 11. Jania (granifera) cfr + Rhizopoda : + 12. Globigerina sp + + 13. 14. Planulina sp + 15. Heterostegina sp 16. Textularia inflata + + 17. Nodosaria cfr -f 18. Ellipsonodosaria sp + 19. Cristellaria sp + + Radiolaria: 20. Caenosphera minuta + 21. „ poligona -f 22. „ pachiderma .... + + + + 23. „ inaequalis .... + 24. „ sp. cfr + + 25. „ rotundata + + + 26. „ reguláris + + + 27. „ angustiporata . . . + 28. Rhodosphaera oligoporus . . . + + 29. „ haexazonata . . . + 30. Thaecosphaera Pappii + + 31. Carposphaera mikropora .... + 13 194 R. HÜJNOS. 1 bottalu u. || Nedzoberg 1 Predmir 1 Lubina Babisovia' 1 Rogoznik Czorsztyn I 32. Carposphaera mikropora .... + 33. „ vulgáris + 34. Amphibracliium sp + 35. Tliaeoseringium biventre . . . + 36. „ proboscideum . 37. Haiiomma sp + 38. Stylodictia vulgáris + 39. „ sp. cfr 40. „ Steinmanni + 41. Stichoformia radiata + 42. Staurodorus sp + 43. Lithornitium sp + „ biventre 44. Cenniíepsis concava + 45. Pentalastrum sp 46. „ primitivum .... + 47. Lithocubus (Paedina) sp. ... + 48. Eucirtidium sp + 49. Staurodictia sp 50. Druppula ornata + 51. „ sp. cfr + 52. Tintinnus sp 53. Coseodiscus cfr + 54. Dictyospira globosa 55. Cannobotrys globata + 56. Rhopalastrum sp „ crevolense . . . + 57. Syphonium sp. cfr 58. Micromelissa coarctata .... 59. Dictyomitra sp 60. Hagiastrum' plenum 61. Lithocampe pervulgata .... + + H — h 62. „ aptichophila .... + + + 63. „ perempia + 64. „ irregularis _L. 1 65. „ apiarum + 66. „ quisiseriata .... + + 67. Sticliocapsa citriformis + 68. „ Trautscholti .... + 69. „ devorata + •+ 70. „ tecta + 71. „ bicuminata . . . . + + + 72. „ (taenia)? 73. Spongoprunum sp 74. Spongoiithis uncinata + 75. „ acusta + 76. Tricolocirtis ligustica + + _3 ca re Z re T3 o > _re o. O) H U + + + + + + + + + + + + + BEITRAQE ZŰR MIKROPALAEONTOLOGIE DES KLIPRENZUGES DÉR NW. KARPHATEN. 195 Botfalu u. || Nedzoberg I Predmir | 1 Lubina Babmova I ’5 N o bjo o Dí Czorsztyn I Zazriva I Nagyfalu I Podbiel 1 Teplavoda 1 1 Cserevitz | 77. Flustrella sp + 78. Lithocampium stabilé .... + 79. „ rectilinaeum . . + + + 80. Mitrocalpis depressa .... + 81. Tetracapsa pinquis + + 82. „ ixodes 83. „ stenophora .... 84. Lithocircus spiniger + 85. „ cornutus .... + 86. Eucirtis rotundata 87. Archicircus annulata .... 88. Thaeocapsa elongata .... -t- + + + + 89. „ obesa + + 90. „ acuta + 91. „ medioreducta . . 92. „ Emiliae + + 93. Podocapsa sp 94. „ Haeckelii .... + 95. Tricolocapsa sp + 96. Sethocapsa sp + 97. « pila + 98. Dicolocapsa gaultina .... + 99. Xiphocapsa tetraphorata . . . + 100. „ sp 101. Archicircus sp + + + + „ anulus + 102. Zygocircus sp + + + 103. „ budapestini . . . + 1 104. Sphaerozoum | + V. Zusammenfassung. Als Zusammenfassung dér in den bislierigen Abschnitten mitgeteilten Untersuchungen können folgende Feststellungen gemacht werden. Aus den Sedimenten dér Nordwest-Karpathen habé ich, auf Grunde zalilreiche Dünn- schliffe, bisher unbekannte Mikrofaunen nachgewiesen und dadurcli wurde die Stratigrapliie dér einzelnen Schichten teils erganzt, teils klargelegt. Es wurden alsó diejenigen palaeobiologisclien, petrographischen Komponenten festgestellt, die an dér Entstehung im Zusammenhange mit dér Schiclitbildung teilnehmen. Aus den Untersuchungen geht hervor — wie es auch schon Lóczy Sen. in seinen Bekanntmachungen mitgeteilt hatte, — dass die Klippen ohne Wurzel isoliert lagern. Die Verkieselung kann nicht bloss auf thermale Vorgange zurückgeführt werden, sondern es muss hier auf den sozusagen primaren 13* 196 R. HOJNOS. Kiesgehalt dér Radiolaren-Skelette Rücksicht genommen werden. Mikroskopisch köniien diese zweierlei Verkieselungen ziemlicli leicht abgesondert werden. Die auf Gründe dér Mikrofaunen aufgestellte Tabelle mit dem „Fz“-Werte ermöglichten die Vergleichung dér homológén und analógén Lagerungen. Ich habé zűr Feststellung des — von mir eingeführten — „Fz“-Wertes ein neues Verfahren ausgearbeitet, ferner habé ich wiederholt darauf hingewiesen, dass die fossilen Mikrofaunen bei weitem weniger selten vorkommen, als es bisher angenommen wurde. Dér neue Faktor „Fz“- (Faunazahl) Wert bedeutet die Zahl dér Mikro- faunaelemente die auf 1 cm^ von Gesteindünnschliffen vorkommen und wahr- nahmbar sind. Dieser „Fz“-Wert ist bei dér Beurteilung dér Sedimentgesteine aus verschiedenen Gesichtspunkten besonders brauchbar. Die scheinbaren Schwierigkeiten habé ich derart gelöst, dass ich einen Rech- nungsrahmen mit Millimetereinteilung konstruierte. Das Zahlen geschah, wie folgt. Vorerst stellt mán das Verhaltnis fest, das zwischen dem durch die Vergrösserung beeinflussten mikroskopischen Sichtraum und dem ausgeschnittenen Flachen- raum des Millimeterpapieres besteht. Nun zahlt mán durch die Ritze des auf die Dünnschliffe gelegten Papieres die Mikrofaunaelemente, die in den Sicht- raum gelangt sind. Ist einem bekannt, dass die Millimeterpapieröffnung den wievielten Teil eines cm^ bei derselben Vergrösserung ausmacht, multipliziert mán das erhaltene Resultat mit dér Zahl dér Mikrofaunaelemente des Mikroskopsichtkreises. Das Resultat mehrerer Multiplikationen ergibt einen Mittelwert, indem die Verteilung dér Mikrofaunaelemente in den Dünnschliffen nicht gleichmassig ist. Dér erlangte „Fz“-Wert ist charakteristisch für die einzelnen Sediment- gesteine. Es dürfte ferner noch erwiesen sein, dass die Mikrofaunaelemente hauptsáchlich mit Hilfe dér Radiolarien für Spezialisten allenfalls von stra- tigraphischem Werte sind. Als erfreuliche Tatsache soll noch betont werden, dass die in meinen früheren Publikationen eingeführten Untersuchungsverfahren sich mithin als richtig erwiesen habén, ferner, dass ich meine neuen Species auch in Dünn- schliffen von mehreren Fundorten aufgefunden habé, und zwar in dem charakteris- tischen Niveau und inmitten dér ihr entsprechenden Mikrofauna. Kön. Ung. Geolog. Anstalt, Budapest. DIE STAMMESGESCHICHTLICHE STELLUNG VÖM URSUS BÖCKHI SCHL. Von ST. MAIER v. MAYERFELS * — Mit dér Fig. 3. — Die Bárén (Genus: Ursus) werden von den Miacinae-n, den Cynodon- tinae-n und von dem Genus: Ursavus abgeleitetd Diese Gattung und diese Unterfamilien umfassen, wie bekannt, solche Arten, bei welchen die ersten drei Praemolaren die unverkennbaren Zeichen dér Reduktion verraten. Die Krone dér oberen vierten Praemolaren ist in den meisten Falién von zwei Aussenhöckern und einem Innenhöcker (einigen Meinungen nach Protoconus, anderen nach Deuteroconus) aufgebaut. Dér untere vierte Praemolar ist allge- mein ganz einfach. Er besteht hauptsáchlich nur aus dem vorderen Aussen- höcker (Protoconid). Die Grösse des Innenhöckers dér oberen vierten Praemolaren schwankt bedeutend, in welcher Erscheinung wir die Anlage dér Reduktion erblicken können. Die Reduktion dér drei vorderen Praemolaren breitet sich alsó auch auf den vierten Praemolaren aus. Die Bárén werden dér jetzigen Auffassung nach alsó von solchen Ahnen abgeleitet, bei welchen sich die Praemolaren reduzieren. Über die Stammesentwickelung dér europáischen Bárén enthalten die Werke von SCHLOSSER^ BOULE^ REICHENAU^ FREUDENBERG^ SOERGEL®, Kormos’^, Antonius®, Ehrenberg*’ und AbeD** ausschöpfende Daten. * Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Geselisch. am 6. April 1927. unter dem Titel: „Das Gebiss und die stanimesgeschictitliche Stellung vöm Ursus böckhU. 1 Karl V. Zittel: Grundzüge dér Palaontologie. II. Abt. Vertebrala (Neubearbeitet v. M. ScHLOssER München— Berlin 1911.) 2 M. Schlosser: Parailurus anglicus und Ursus böckhi aus den Ligniten von Barót- Köpec Kom. Háromszék. (Mitt. a. d. Jahrb. d. Kgl. Ung. Geol. Anst. Bd. XIII. Budapest 1899.) — Über die Bárén und barenáhnlichen Formen d. europ. Tertiárs. (Palaeontographica. Vol. XLVI. Stuttgart 1899.) — Die Bárén- oder Tischoferhöhle im Kaisertal bei Kufstein. (Abh. d. Math. Phys. KI. d. Kgl. Bay. Akad. d. Wiss. Bd. XXIV. München 1910.) 3 M. Boule: Les Grottes de Grimaldi. (Tóm. I. Fasc. IV. Monaco 1919.) ■* W. Reichenau: Beitráge z. n. Kenntnis d. Carnivoren aus d. Sanden v. Mauer u. Mosbach. (Abh. d. Grossh. Hess. Geol. Landesanstalt z. Darmstadt. Bd. IV. Darmstadt 1908.) s W. Freudenbero: Die Sáugetiere d. alteren Quartárs v. Mitteleuropa etc. (Geol. u. Pál. Abh. N. F. Bd. XII. Jena 1914.) *■> W. Soergel: Das Aussterben dil. Sáugetiere u. d. Jagd d. dil. Menschen. (Jena 1912.) — Dér Bár von Süssenborn. (N. Jahrb. für Min. Geol. u. Pál. Abt. B Bd. LIV. Stuttgart 1925.) ’ T. Kormos: Über die überzáhligen Praemolaren des Höhlenbáren. (Barlangkutatás. Bd. II. Budapest 1914.) 198 ST. MAIER V. MAYERFELS. Die allgemeine Meinuiig ist, dass die europaischen pleistozanen und holozanen Bárén aus den europaischen pliozanen Bárén sich entwickelt habén. ScHLOSSER und Boule bezeichnen den unterlevantischen Ursus böckhi für den Stammvater dér europaischen Bárén. Die übrigen erwáhnten Forscher lassen leider diese zwar nur durch einige Záhne vertretene langbekannte interessante Form ausser Acht und leiten die europáischen Bárén vöm Ursus arvernensis und Ursus etruscus ab. Die ersten drei Praemolaren sind bei den bisher bekannten Bárén ganz einheitlich stark reduziert, ja sie fehlen sogar bei einigen zum Teil (U. arctos, U. deningeri etc.), oder gánzlich (U. spelaeus). Diese Záhne sind auch bei den pliozánen Bárén stark reduziert, was ich auf Grund dér bisher unbekannten maxillaren Bruchstücke von Ursus böckhi auch von diesem Bár behaupten kann.^‘ Dér untere vierte Praemolar ist bei den bisher bekannten europáischen pliozánen Bárén ganz einfach aufgebaut. Die Krone besteht hauptsáchlich nur aus dein ersten Aussenhöcker (Hauptzacken, Protoconid), welcher mit einer stárkeren oder schwácheren Basalwulst umringt ist. Dér obere vierte Praemolar hat bei den pliozánen Bárén zwei Aussen- höcker (Paraconus, Metaconus) und einen auffallend kleinen Innenhöcker. (Einigen Meinungen nach: Protoconus, anderen, hauptsáchlich Schlosser-s Meinung nach: Deuteroconus.) Bei den europáischen pleistozánen und holozánen Bárén finden wir aber, dass die vierten Praemolaren des Unterkiefers komplizierter sind und, dass dér Innenhöcker des oberen vierten Praemolaren stark und gut entwickelt ist. Diese Erscheinung wird auf die kompensierende Wirkung dér sich reduzierenden ersten drei Praemolaren zurückgeführt.^'^ Diese Ansicht können wir auf Grund meiner an den Báhrenzáljnen ausgeführten Untersuchungen nicht lánger beibehalten. An dieser Stelle werde ich midi nur auf die Veröffentlichung meiner wichtigsten hiehergehörigen Ergebnisse beschránken, die ausführliche Besprechung meiner Untersuchungen wird demnáchst in einer, mit mehreren hunderten Lichtbildern illustrierten, über das Gebiss des Höhlenbáien geschriebe- nen Monographie publiziert werden. ® O. Antonius: Über einen primitiven Schádel d. Höhlenbaren etc. (Akad. Anz. No. 10. Wien 1923.) 0 K. Ehrenberq: Die bish. Ergebnisse d. Untersuchungen über die ontogenetisclie Entwickelung des Skelettes d. Höhlenbaren aus d. Drachenhöhle bei Mixnitz. (Akad. Anz. No. 24 — 25. Wien 1922.) — Die Variabilitíit dér Molaren des Höhlenbaren. (Palaeontologische Zeitschrift Bd .IX. 1927.) — Ursus deningeri ii. Ursus spelaeus. (Akad. Anz. No. 10. Wien 1928.) 10 O. Abei.: Grundzüge d. Palaeobiologie d. Wirbeltiere. (Stuttgart 1912.) — Gedanken über d. Ursachen d. Degeneration u. dérén phyl. Bedeutung. (Palaeontologia Hungarica. Vol. I. Fasc. III. Budapest 1922.) 11 Die Beschreibung dér bisher unbekannten Knochenreste von Ursus böckhi wird demnáchst in dér Zeitschrift „Földtani Szemle" erscheinen. 12 M. Schlosser: Die Biiren- oder Tischoferhöhle im Kaisertal bei Kufstein. (.Abh. d. Math. Phys. KI. d. Kgl. Bay. Akad. d. Wiss. Bd. 24. München 1910. p. 415.) DIE STAMMESOESCmCHTLICHE STELLUNG VÖM URSUS BÜCKHI SCHL. 199 Meiiier Meinuiig nach sinddiean den vierteii untereii Praemolaren von Ursiis spelaeiis, Ursus deningeri, Ursus arcíos etc. benierkbaren und an dér inneren und hinteren Seite des Protoconids entwickelten Höcker nicht sekundare Bildungen (Neubildungen), sondern das Paraconid, das Metaconid und das Hypoconid. Dér Innenhöcker des oberen vierten Praemolaren ist lant nieiner Unter- suchungen nicht dér Deuterocon (Schlosser), oder dér Prolocon, sondern dér Hypocon, welcher sich bei den entfernten Ahnen unter dér Wirkung dér gemischten und pflanzlichen Nahrung entwickelte. Dér Protocon war im Laufe dér Stammesentwicklung verschwunden und kommt nur in einigen Fallen zum Vorschein. {U. spelaeiis^^: Aurignacien, Solutréen, Magdalenien, U. arctos: Pleistozán und Holozan, U. labiatus: Holozan.) Diese Falié können oline Zweifel als atavistische Erscheinungen aufgefasst werden. Es gab nun Bárén, welche ihre vierten Praemolaren nur langsam reduzierten. Zu dicsen Bárén gehören in erster Linie die Verlreter dér Spelaearctos-Gmppe. (U. spelaeus und seine Varianten.) Zu dicsen Bárén rechne icli auch den unterpleistozánen, mit dem Hölilenbáren nahe verwandten Ursus deningeri, bei welchem die vierten Praemolaren sich ein wenig rascher reduziert habén, wie beim Ursus spelaeus. 13 St. Maier von Mayerfels: Atavistische Ziige am Gebiss d. Höhlenbaren d. Szeleta- Höhle. (Kom. Borsod.) (Földt. Közi. Bd. LVl. Budapest 1926. und Barlangkutatás. Bd.XlV— XV. Budapest 1926—27.) 200 ST. MAIER V. MAYERFELS. Die übrigen bisher bekannten Bárén reduzierten ihre vierten Praemolareii im Einklange mit den Vorderen auch schnell, obgleich nicht in diesem Grade wie wir es bei den letzterwáhnten Zahnen seben können. Meine Ansicht betreffend dér stammesgeschichtlichen Stellung vöm Ursus böckhi und dér Verwandtschaft dér europáischen Bárén ist durch den beigefügten Stammbaum veranschaulicht worden. Wir können aus dem Stammbaum seben, dass Ursus böckhi nicbt dér Stammvater dér europaiscben Bárén war. Die Ursacbe ist — die übrigen ausser Acbt lassend — die stark reduzierten Praemolaren. Auf Grund dieser Erscbeinung müssen wir aber nicbt nur diesen Bárén aus dér Abnenreibe ausscbalten, Die übrigen europaiscben Bárén bilden aucb keine Abnenreibe, sondern eine Stufenreibe, indem sie die extremsten, obne Nacbfolgern aus- gestorbenen Glieder dér Abnenreibe sind. Wir können aus dem beigefügten Stammbaum seben, dass die europáiscben Bárén — meiner Ansicbt nacb — sicb nicbt in Európa entwickelt babén. Von wo sie eigentlicb kamen, dass wissen wir beutzutage nocb nicbt. Bisber wurden die Bárén, wie icb es scbon am Anfang dieses Textes erwábnte, von den Vertretern dér Unterfamilie: Miacinae, ferner dér Gattung: Cynodon und Ursavus abgeleitet. Diese Vertreter babén allé stark reduzierte (und einfacb aufgebaute obere) Praemolaren und müssen eben darum aus dem Stammbaum dér Bárén aus- gescbaltet werden. Wir können die Bárén nur von solcben Abnen ableiten, welcbe kompli- zierte Praemolaren babén. Solcbe sind aber bisber nocb nicbt bekannt. Unter den bisber bekannten Raubtieren mit komplizierten Praemolaren finden wir einige (z. Beispiel: Aeluraviis viverroides, Parailurus anglicus, Parailurus hiingaricus, Ailurus fulgens), welcbe wabrscbeinlicb scbon im Oligozán mit den Bárén gemeinscbaftlicbe Abnen babén. ÜBER DIE LEITHAKALKEVON BUJÁK (IMKOMITATENÓGRÁD). Von L. STRAUSZ.* Die Obermediterranschichten in dér Umgebung von Buják (im Komitate Nógrád) sind Leithakalke. Die Verbreitung des Torton-Meeres in den benach- barten Gegenden ist unbekannt. Nach Norden und Nordosten von Buják muss dass Meer eine Verbindung gégén Told und Szúpatak gehabt habén, es war aber gar nicht klar, ob das Meer nach Síiden und Westen eine Fortsetzung hatte. Über das Obermediterran dieser Gegend habén hauptsáchlich F. Schafarzik und E. Noszky geschriebeiF ; dérén Faunén wurden aber bisher nicht beschrieben. Das südlichste Leithakalkvorkommnis in dér Umgebung von Buják befindet sich an dem Ostabhange des Berges „Csirkehegy" (Cote 366.), unmittelbar unter dem Gipfel. In dem etwas mergeligen Grobkalk sind die Versteine- rungen sehr schlecht erhalten und schwer zu bestimmen; Serpula sp Veniis sp Pecten leythaianus Partsch Venus Basteroii Desh Pecten ( Chlarnys) sp Trochus paíiilus Br Arca sp Rissoa sp Lucina sp Ceritliium sp Cardium turonicum May Bulla sp Cardium multicostatum Br Dentalium sp Etwas tiefer liegt weisser Leithakalk mit vielen Fossilien; daraus bestimmte ich: Serpula sp Cardium turonicum May Pinna pectinata L Venus Basteroii Desh Pecten leythaianus Partsch Tapes vetula Bast „ (Chlarnys) sp Corbula sp Ostrea digitalina Dub Lutraria oblonga Chemn Lucina sp Trochus sp „ dentata Ag Turritella Archimedis Brong Ausserdem fand ich in den an dem Wege angeháuften Trümmern dieses Gesteines die folgenden: Teliina sp Turritella turris Bast Trochus patulus Br Cerithium sp Turbo rugosus L Krebsscheeren * Vorgelesen — in Abwesenheit des Verfassers — in dér Fachsilzung dér Ung. Gcol. Gesellsch. am 1. Juni 1928 von T. Zeller. 1 Jahrbucli d. k. u. Geol. Ansf. 1892. und Berichte d. k. u. Geo!. Anst. 1913. 202 L. STRAUS2. Ganz untén an dér Bergleline geht dieser Kaik in Mergelkalk über liier komnit darin Clypeaster Scillae in grosser Menge vor; daneben befinden sich noch darin: Scutella vindobonensis Lbe Echinolarnpas sp Serpula sp Pecten adiincus Eichw „ leythaianiis Partsch „ (Chlamys) scabrellus var? Ostrea digitalina Dub Anornia ephippiiim L tudna sp „ columbella Lk Cardiiim sp „ hians Br Venus Basteroti Desh Tapes vetula Bast Panopaea Menardi Desh Conus sp Von dem sich zwischen dér Cote 366. und dem náchsten Gipfel gégén Nőiden befindenden Sattel gerade nach Osten zum Bérer Weg hinabsteigend treffen wir den Leithakalk an dér Lelnie, doch nur als Trümmer auf den Ackern. Oben ist die Fauna auch hier arm und sehr schleclit erhalten: Korádén Ostrea sp Serpula sp Lithodomus avitensis May Scutella vindobonensis Lbe Trochus sp Pecten latissimiis Br Turritella Archimedis Brong Balanus concavus Bronn Darunter erscheinen noch ausser den schon genannten Arten: Pecten leythaianus Partsch Cardium turonicum May Pecten (Chlamys) sp Corbula gibba Oüvi Ostrea digitalina Dub Rissoa sp Zu unterst saminelte ich, gleichfalls aus den Trümmern des Kalksteines die folgenden Versteinerungen: Pecten (Chlamys) sp Tellína compressa Br Ostrea digitalina Dub Trochus sp Cardium turonicum May „ patulus Br Venus Basteroti Desh Turritella Archimedis Brong „ (Timoclea) ovata Penn Scalaria torulosa Br Conus sp Etwas weiter nach Norden fand ich gelblichen Sandstein am oberen Teile des Bergabhanges, dér mit dér Columbella carinata Hilb gefüllt ist, ausserdem erkannte ich nur Natica sp und Cerithium sp darin. Beinahe ein Kilométer NNO von dér Cote 366. ist loser Lithothamnienkalk oben am Abhange gut aufgeschlossen. Massenhaft kommt darin: Scutella vindobonensis Lbe vor, und in kleinerer Anzahl: Vioa sp (Bohrlöcher) Pecten aduncus Eichw Clypeaster sp Pecten leythaiamus Partsch Echinolarnpas sp Ostrea lamellosa Br ÜBER DIE LEITHAKALKE VON BUJÁK. 203 Ostrea gingensis Schloth Liicina leonina Bast Ostrea cfr digitalina Dub Teliina (Capsa) lacimosaQwEmi Spondylíis crassicosta Lk Valuta rarispina Lk Pectunculus pilosus L Conus sp (=bimaciilatus Poli) Conus cfr ventricosus Bronn Westiich von dieser Fundstatte, an dem von dér Cote 366. sich nach Norden ziehenden Bergrücken fand ich gleichfalls Lithothamnienkalk, doch ohne Fossilien. Am Südfusse des Kalvarien-Berges, neben dem Buják-Kiskérer Wege kommt Lithothamniumkalk mit Korallenbruchstücken und einigen Mollusken vor: Pinna sp Spondylus crassicosta Lk Pecten latissinius Br Tiirritella Archiniedis Brong Conus sp Dieser Lithothamnienkalk geht im Liegenden in kalkigen Sand über, dér viele Echinoideen-Rcsie enthált, die sich nicht genauer bestimmen lassen. Dicse sandig-kalkige Schichten sitid auch weiter nach Síiden im Tál des Virági-patak aufgeschlossen. Bei dem nordöstlichen Ende des Dorfes, südwestlich von dér Cote 288. kommt gelber Sand und Sandstein in grösserer Machtigkeit vor; stellenweise enthált er massenhaft Columbella carinata. Er ist dem Columbellensandstein I vöm Csirkehegy und dem dér Gegend des Dorfes Szabolcs im südlichen Mecsek-Gebirge sehr áhnlich. Darunter liegt eine ungefáhr cinen Fuss dicke I Austernbank, beinahe ausschliesslich aus Schalen von I Ostrea crassissima Lk I aufgebaut. Dicse Bank scheint hier die Unterkante dér Tortonstufe zu bilden. Östlich vöm Őrhegy kommen zerstreute Lithothamnienkalktrümmer vor; doch j habé ich hier keinen guten Aufschluss bemerkt. Nördlich vöm Őrhegy, 600 m j südlich von dér Cote 284. sammelte ich aus dem Kalkstein in dem Graben die folgende Fauna; Alveolina meló d’ORB Rotalia Beccarii L I Polystomella crispa L i Cidaris Stacheln Pinna pectinata L Pecten leythaianus Partsh i Pecten (Chlamys) sp Ostrea sp Arca sp Bulla sp Ausser dicsen Vorkommnissen beobachtete ich auch an zwei Punkten die Leithakalkbildungen: bei dér Quelle am Südfusse des 343-er Gipfels und bei Farkashíd neben dem Buják-Kiskérer Wege. An dér ersten Stelle enthált dér Lithothamnienkalk: Liicina calumbella Lk „ dentata Ag Cardium nmlticostatuni Br „ cfr turoniciim May Venus sp Teliina sp Modiola sp Trochiis patulus Br Cerithium cfr rubiginosum Eichw 204 L. STRAUSZ. Sciitella vindobonensis Lbe Cellepora sp Pederi cfr leythaianus Partsch Pederi (Chlaniys) sp Anomia ephippium L Pedunculus pilosus L Meretrix italica Defr latissimus Br Balanus sp Hier gibt es auch noch Mergelkalk, in dem ausser Heterostegina costata d’ORB nur náher unbestimmbare Ostrea, Lucina, Conus und Dentaliuni- Resten zu finden sind. Bei Farkashid fand ich in Verbindung mit Lithothamnien- kalken eine Serpulenkalkschicht. Das Gestein wird ausser sehr wenig mergeligem Matéria! ausschliessiich ausden Kalkröhren dér Serpulen aufgebaut. Diese Gesteinsart warbisherausdem ungarischen Mediterrán unbekannt. Die beschriebenen Faunén gehören unbestreitbar in das Obermediterran und sind dér Facies nach seichtere neritische Abiagerungen, Mit den Leitha- kalkbildungen des nordöstlichen Cserhát-Gebirges und dér Umgebung von Budapest vergleichend seben wir, dass das Obermediterran von Buják in jeder Hinsicht die Mittelstelle zwischen diesen beiden einnimmt. In dér Umgebung von Budapest spieit dér Lithothamnienkalk keine Rolle im Obermediterran, wáhrend Moliuskenkalk und Kalksand vorherrschen; bei Buják ist dér Litho- thamnienkalk ungefáhr so verbreitet wie Moliuskenkalk und Kalksand, im nordöstlichen Cserhát herrscht aber schon dér Lithothamnienkalk vor. Dér grösste Unterschied vöm Obermediterran des nordöstlichen Cserhát-Gebirges ist, dass hier, wie auch bei Budapest, die dórt so sehr verbreiteten tieferen neritischen Abiagerungen fehlen. Eine dér verbreitetsten Versteinerungen dér Budapester Gegend, Cardium tiironicum May, fehlt im nordöstlichen Cserhát, bei Buják ist sie dagegen ziemlich háufig, so wie auch Pederi latissimus Br dér hingegen im nordöstlichen Cserhát sehr haufig und in dér Umgebung von Budapest sehr selten ist. Im allgemeinen zeigt das Obermedi- terran von Buják einenschönenÜbergang zwischen den genannten Gegenden, so lithologisch wie faunistisch. Gégén Nordosten lásst sich die Verbreitung dér Obermediterranschichten gut beobachten, doch nach Südwesten, d. h. gégén Budapest zeigt sich eine grosse Lücke. Sich auf den besprochenen zoogeographischen Eigenschaften stiitzend dürfen wir aber auch in dieser Richtung die Fortsetzung des Meeres voraussetzen. Übrigens pflegte mán das Meeresufer hier gégén Norden zu ziehen: sosollte das Meervon dér grossen Tiefebenebis hierhergelangen, mit dem dasEipeltalbedeckendenMeere wáre aber das h i e s ige n i c h t i n Ve rb i n d u n g gewe se n. Dagegen halté ich für wahrscheinlich, dass das Meerebennachdem Eipeltal einen Zusammenhang hatte. Wáhrend námlich an dér Síid- und Südostgrenze dér heutigen Verbreitung des Cserháter Tortonien ausschliessiich bezw. vorwiegend nur Abiagerungen dér seichtesten Wasser zu finden sind, spielen um den Berge „Meszestető" (westlich vöm Dorfe Szúpatak), an dér Nordgrenze des Tortonien die tonigen Bildungen grösserer ÜBER KALZITE VON SZENTQÁL UND MÁRKHÁZA, 205 Meerestiefen eine bedeutende Rolle. Auch im Eipeltale (z. B. bei Szakai! und Piliny) sind die tieferen neritisciien Ablagerungen verbreitet; nichts weist darauf Ilin, dass zwischen diesen beiden Gebieten Meeresufer, Festland zu vermutén wáre. Dodi sind hier die Tortonschichten nicht zu beobachten, da hier die jüngeren Bildungen wegen dér grösseren tektonischen Hebung durch die Denudation zerstört wurden. ÜBER KALZITE VON SZENTQÁL UND MÁRKHÁZA. (Auszug.) Von MARIÉ VENDL.* — Mit den Figuren 4—9 im ung. Texte S. 71, 73, 75. — Die untersuchten Kalzitkristalle von Szentgál (Komitat Veszprém) kom- men in Dachsteinkalk vor. Die 3 — 7 mm lángén Kristalle besitzen entweder einen prismatischen oder steilrhomboedrischen Habitus. Die folgenden Formen sind festgestellt worden: b. {1010} {2TÍ}, a {1120} {lOf}, ö. {01F2} JjlO}, * t. {03^} {772},_9. {0221}, {111}, TT. {0881} {335},!//. |0. 17. n. 1.} {6. 6. U}, y: {2358} J530}, x:_{4. 3. 7. 10} {730}, K^{2131} {201},_R: {10. 7. 17. 3^ {10. 0. 7},j.'; {1341}, {212}, *T{13. 24.37. 10} {20. 7. 17}, S, {12. 20. 32. 1}, {15.3. 17}.Vorherrschende Formen sind: b, ip. und an den meisten Kristallen TT., welche Form immer mit ausgezeiclmeten, glanzenden Fláchen auftritt. Die Kalzitkristalle von Márkháza kommen in Leitliakalk vor. Die beobachteten Formen sind: a {1120}, {101}, p. {1011} {100}, (p. {022\} {llT}, n. {0881} {335}, * F. {0. 17. Í7. 2}, {19. 19. ^}, p: {1341}, {212}. Die Formen a und (p. treten vorherrschend auf. Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellsch. ani 9. Nov. 1927. DIE LEHREN DÉR TIEFBOHRUNG BEIM GELLÉRTHEGY. Von M. V. PÁLFY.* — Mit den Figuren 10—11. — Die Haupt- und Residenzstadt Budapest liess im Herbst 1926 und Früh- jahr 1927 neben dem Gellért-Bad eine 124 m tiefe Bohrung abteufen, durch die reichliche Wassermengen mit einer Temperatur von 48 C“ erschlossen wurden. Zweck dér Bohrung war, das gewonnene Wasser — falls seine Tem- peratur 65 C® übersteigen sollte — zűr Heizung dér Gebáudegruppe des Gellért-Bades zu verwenden, sowie auch das Lukács-Bad das 64 C“-ige Wasser dér 23 m tiefen Lukács-Quelle schon seit Jahren für den gleichen Zweck ge- braucht. Die Daten dér Bohrung ermöglichen wichtige Folgerungen bezüglich dér Genese dér Budapester Thermen. Dér Őrt dér Bohrung liegt 15’6 m über dem 0-Punkt dér Donau. Die Bohrung ist gegenwartig bis zu einer Tiefe von 113 m mit 133 mm Rohren versehen, weiter untén ohne Rohre belassen worden. Die Bohrung bewegte sich bis zu einer Tiefe von 8—9 m in hornsteinhalüger Breccie und erreichte dórt den Dolomit; dér zwischen diesen beiden zu erwartende Orbitoidenkalk konnte unter den Bohrproben nicht vorgefunden werden. Von hier abwarts bewegte sich dér Bohrer bis zum Schluss in sehr hartem aber stark zerklüf- tetem Dolomit, dessen feine Sprünge oft mit Pyrit überzogen waren. Zuerst wurde in 1T5 m Tiefe 32 C®-iges Wasser erreicht. Die Boden- temperatur dér Bohrung nahm bis zu 70 m bestandig zu und erreichte dórt die maximalen 48 6 C“. Weiter abwarts, bis 142 m stieg die Temperatur überhaupt nicht, ja sie ging vielleicht sogar um 0'8 C** zurück, wenn mán sich auf die beim Messen gebrauchten verschiedenen Thermometer verlassen kann. Nach dér bei 142 5 m erfolgten Einstellung dér Arbeit wurde durch Koloman Emszt mittels eines Negretti & ZAMBA’schen Tiefenthermometers eine Bodentemperatur von 48 C® festgestellt. Wenn mán den zwischen 71 und 142 m gemessenen Unterschied von 0‘6 — 0'8 C“ ganzlich ausser Acht lasst, bleibt es noch immer auffáilig, dassvon71 m bis 142-5 m, alsó 71'5 m hindurch die Temperatur überhaupt nicht gestie- gen ist, wogegen, auch wenn mán nicht mit dem ab normál niedrigen geothermischen Gradient von Budapest, son- dern mit dem allgemein angenommenen von 33 m rechnet, die Temperatur 71 m tiefer schon wenigstens um 2 hatte höher steigen sollen, eine Differenz, die auch durch * Vorgelrageii in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellsch. am 7. Dezeniber 1927. DIE LEHREN DÉR TIEFBOHRUNO BEIM GELLÉRTHEGY. 207 gewölinliche, minder empfindliche Thermometer, als dér ÖJO Ui 0> S n o> o M O >* CŰ •a c 3 .9i ‘u o (U Vh CŰ 0) (U CŰ a> a x: u o x: o CŰ 3 <ü C/5 C/3 ‘Cts C ^ V. o « 3 Q ^ >> O) M -a O) 3 S 3 § ű-i tuO XC c SJ C/D a> _ Q 1 II .2, 'c o Ci. > JQ X> c« C/3 o >, tűO c >c> D O O) o Cuo ^ ^ V- c:3 ■o 3 CŰ Q ^ (fi •o V- w o 3 E 3 Vm Oí :c^ 3 & (5 II ^ o I “ 1 S :3 ‘03 ^ ^ E o > gebrauchte, unbediiigtgezeigt worden ware. In Anbetraclit dessen aber, dassdergeothermisciie Gradient von Buda- 208 M. V. PÁLFY. pest — besonders in dér unmittelbaren Nachbarschaft dér Thermen — wesentlich niedriger ist, als dér allgemein anerkannte, hatte mán 71‘5 m tiefer eine mindestens um 4 — 5 C” höhere Temperaturantreffen sollen. Bevor ich eine Erklárung dieser auffalliger Erscheinung versuchte, muss ich mit einigen Worten die Struktur des Gellérthegy skizzieren. Die Dolomit- felsen des Gellérthegy bilden eigentlich einen Horst (siehe das beiliegende Profil), dér an dér Ostseite durch die am Donau-Ufer in N — S-licher Richtung verlaufende Bruchlinie begrenzt wird, jenseits welcher dér Dolomit — vermut- lich stufenweise — unter dem Városliget (Stadtwaldchen) bis 917 m hinab- gesunken ist. An dér Südseite des Berges sind zwei parallelé, annáhernd von NW gégén SO verlaufende Bruchlinien wahrnehmbar. Die kleinere zieht sich án dér Südseite des Gipfels, zu Füssen dér Citadelle dahin. Langs dieser versank dér Dolomit noch nicht unter die Oberfiáche und dér abfallende Grat des Gellérthegy wird hier durch den Bryozoen — resp. Hornstein führenden Mergel gebildet. Die zweite, die Hauptverwerfung verláuft in dér Gegend dér Quelle des Gellért-Bades und lángs dieser ist mit dem Dolomit zusammen nicht nur dér Bryozoen-, sondern auch dér Budaer Mergel unter die Ober- fiáche versünkén, so dass unweit des Gellért-Bades schon dér Kisceller Tegel die Oberfiáche bildet. Die an dér Nordseite des Berges vorhandene, gleichfalls von NW gégén SO gerichtete Verwerfung verláuft in dér unmittelbaren Náhe dér Hungaria- Quelle und dér Quellén des Rác-Bades. Lángs dieser Verwerfung ist dér Dolomit samt dem auf die Nordseite des Gellérthegy gelagerten Budaer Mergel in die Tiefe gesunken. Lángs dér dem Laufe dér Donau entsprechenden Hauptverwerfung folgen in N — S-licher Richtung die aus Dolomit hervortretenden Quellén des Rudas- Bades mit einer Temperatur von 43 C“ nach einander; lángs dér nördlichen Verwerfung brechen die Quellén des Rác-Bades (43 C“) und die Hungaria- Quelle (38 C*) aus dem Budaer Mergel hervor, Am Treffpunkt dér südlichen Verwerfung und des Bruches lángs dér Donau entspringendem Dolomit, die Quellén des Gellért-Bades (45 C°). Wie aus dem Profil ersichtlich, erfolgte die Bohrung im Liegenden dér südlichen Hauptverwerfung, je weiter sie alsó in die Tiefe vordrang, desto weiter entfernte sie sich von dér Verwerfungsfláche. Bei dér Erklárung dér Erscheinung, dass von 71 m abwárts die Temperatur in dér Bohrung nicht gestiegen ist, muss ich als Ausgangspunkt betonén, dass ich mir die Thermen : von Budapest aus zwei Komponenten zusammengesetzt vorstelle. Dér eine ‘ Komponent ist das lángs dér Verwerfungsfláche aufsteigende Thermalwasser, dér andere das im Dolomit enthaltene Karstwasser. Das an dér Bruchlinie und ' durch die lángs derselben entstandenen verzweigten Sprünge heraufbrechende , Thermalwasser gelangt auf seinem Weg mit dem kalten Karstwasser in Be- rührung und vermischt sich mit demselben, wodurch es abgekühlt wird. Dem- entsprechend müssen wir eine mit dér Verwerfungsfláche parallelé, breite Zone j DIE LEHREN DÉR TIEFBOHRUNQ BEIM GELLÉRTHEGY. 209 annehmen (im Profil punktiert), dérén Temperalur laiigs dér Verwerfung am höchsten und von dórt gégén das Liegende zu immer niedriger und niedriger sein wird. Nach dieser Vorstellung stieg in dér Bohrung die Temperatur so lángé und in dem Masse, bis und in welchem Masse dér abkühiende Einfluss dér Umgebung, besonders des Donauwassers abnahm und wo er ganzlich aufhörte (etwa 70 m tief), erreichte sie 48‘8 C‘'. Von liier abwárts hatte sie dem geotliermischen Gradient entsprecliend weiter steigen müssen. Dass dies nicht geschah, lasst sich dadurch erklaren, dass mán mit dér Bohrung tiefer sclireitend, in den liegenden, kalteren TeiI dér Warmwasserzone gelangte. Durch diese Bohrung wurde es über allé Zweifel erwiesen, dass im tieferen Teil dér Dolomitmasse das Thermalwasser nicht gleichmássig vertein ist, són dér n dass an dér Verwerfungslinie t her- males Wasser aufsteigt, das mit dem Karstwasser sich vermischend je nach dem Verháltnis dér Mischung, die warmen und lauen Quellén ergibt. In neuerer Zeit hatte ich auch Gelegenheit, mit meinem Kollegen Stefan Ferenczi Beobachtungen anzustellen, durch die meine Annahme vollkommen gerechtfertigt wird. Diese neue Bohrung liefert für noch eine wichtige Eigentümlichkeit dér Budapester Thermen, eine von dér bishcrigen abweichende Erklárung. Es ist namlich lángst bekannt, dass mit dem Steigen des Wassers dér Donau auch dér Wasserertrag dér Quellén zunimmt, wofür die von dér Mitte des vergan- genen Jahrhunderts datierende Erklárung von Josef Molnár allgemein ange- nommen wurde, wonach das káltere — alsó dichtere — Wasser dér Donau gelegentlich des Steigens des Wasserspiegels nach dér Art eines Dammes das in die Donau entweichende Wasser dér Thermen zurückdrangt, und hierdurch den Wasserertrag dér Quellén steigert. Nach Beendigung dér Bohrung zeigte dér Wasserspiegel im Rohr bei verschiedenen Wasserstanden dér Donau über dem 0-Punkt die folgenden Werte: (1927) 10. Nov. bei 108 cm Wasserstand im Rohr 460 cm 6. Dez. 136 yy yy yy yy 397 yy 1. Okt. 420 yy » yy yy 535 yy 11. Apr. 470 yy yy yy yy 590 yy 12. yy 488 yy yy yy yy 620 yy 13. n yy 496 yy yy yy yy 650 yy Obzwar diese Daten noch bezüglich dér extremen Wasserstande dér Donau einer Erganzung bedürfen, ist es schon nach den bisherigen wahr- scheinlich, dass dér Wasserstand dér Donau sogar unterhalb dér Tiefe von 115 m (bis dorthin ist die Bohrung mit Röhren ausgekleidet) noch einen Einfluss auf das Niveau dér thermalen Wasser ausübt. In dieser Tiefe lasst sich die MoLNÁR’sche Erklárung wohl kaum mehr anwenden, statt ihrer möchte ich auf meine in 1908 aufgeworfene und angfangs 1909 publizierte * Erkla- rung zurückgreifen, wonach die Thermen als kommunizierende Gefasse auf- 1 Siehe Földtani Közlöny. Bd. XXXIX. pag. 108. 14 210 M. V. PÁLFV. gefasst werden können, wo dér eine Ast kaltes Wasser enthált, das eine warme Wassersaule im Gleichgewicht zu haltén vermag, die höher ist, als sie selbst.^ In diesem Fali würde das Steigen des Donauwassers, respektive die mit dem Steigen einhergehende Zunahme des Druckes das Emporsteigen des thermalen Wassers bis zu einem höheren Niveau nach sich ziehen. lm Lukács- und Császár-Bad, wo dér Dolomit vollstandig vöm Biidaer Mergel umhüllt ist, steigt die Temperatur dér Thermen über 60 C“, bei den Quellén dér Gegend des Gellérthegy hingegen, wo dér Dolomit an die Ober- fláche tritt und nur z. T. vöm Budaer Mergel bedeckt ist, erreicht sie nicht- einmal 50 C“. Ohne cinen Versuch dér Erklárung zu wagen, will ich dicse Erschei- nung hier bloss festlegen, um auf dicsér Grundlage in dér Umgebung des Gellérthegy cinen solchen Punkt auswáhlen zu können, wo durch eine Bohrung aus dem Dolomit wármeres Wasser zu erhoffen ware. Einen solchen Punkt kann mán im Hangenden dér Hauptverwerfungslinie neben dér Poly- technischen Hochschule annehmen, wo über dem Dolomit bereits eine máchtige Deckschichte vorhanden ist und dér Dolomit bereits auf mindestens 300 — 400 m unter die Oberflache versünkén ist. N a c h t r a g. Noch vor dem Erscheinen dér obigen Mitteilung passierte in dér zweiten Hálfte des Februars 1928 eine plötzlich entstandene Hochwasser-Welle die Hauptstadt Budapest, bei welcher Gelegenheit das Wasser dér Donau in 1 1 Tagén von -l-0‘92 m erst langsam, dann schneller ansteigend das Niveau von 5‘28 m erreichte. Dicse Gelegenheit benützte ich, um den Einfluss dér Hoch- wasser-Welle auf die Schwankungen des Wasserspiegels in dér Bohrung beim Gellérthegy zu beobachten. Das Wasserniveau des Bohrrohres wurde mit Aus- nahme Sonntags taglich von Josef Csizmarek, dem Hauptmaschinisten des Gellért-Bades in den frühen Morgenstunden, vor dem Beginn des Betriebes im Bade gemessen. Die Ánderungen des Wasserniveaus im Bohrrohre und i die Schwankungen des Wasserstandes dér Donau sind im nachstehenden ■ Diagramm dargestellt. Aus diesem Diagramm ist es ersichtlich, dass das Steigen und Sinken ' des Wasserniveaus im Bohrrohre mit dér grössten Genaiiigkeit dem Wasser- I stand dér Donau folgt. Bei dér Abfassung dér obigen Mitteilung wagte ich i es noch nicht, aus den wenigen und zeitlich von einander entfernten Beobach- i tungen, die mir zűr Verfügung standén, mit voller Bestimmtheit den gesetz- i mássigen Zusammenhang dér beiden abzuleiten. Das Diagramm liefert j nun den zweifellosen Beweis hierfür. Auf Grund dicsér, als Experiment zu i! bewertenden Beobachtungen können wir nunmehr feststellen, dass auch in dér > 2 Ich erhielt erst spater Kenntnis davon, dass auch Knett bereits in 1907 das Empor- < steigen dér thermalen Wasser in ahnlicher Weise erklart hatte. (Zűr Kenntnis dér stati- 1 schen und dynamischen Vorgange in Mineralquelladern. Internál. Mineralquellenzeitung. Jahrg. 1907.) DIE LEHREN DÉR TIEFBOHRUNG BEIM GELLÉRTHEGY. 211 Bohrung beim Gellérthegy die Menge des Wassers im Zusammenhang mit dem Wasserstand dér Donau genau in dér Weise schwankt, wie dies bei den 1 auf natürlichen Wegen heraufbrechenden Budaer Thermen schon langst be- kannt ist. Wir können aber gleichzeitig auch feststellen, dass dieses Schwanken des Wasserertrages dér Quellén mit dem wechselnden hydrostatischen Druck dér Wassermassen dér Donau (respektive mit dér Ánderung dér kalten Was- sersáule im kalten Ast dér kommunizierenden Gefasse) in Zusammenhang zu ; stellen ist, die oben erwahnte MoLNÁR’sche Stauungshypothese aber aufgegeben, : oder doch ihre Wirkung als minimál angesehen werden muss. Figur 11. Fúrócsöben a víz szintje = Das Wasserniveau im Bohrloche. Dunavíz szintje = Das Niveau dér Donau. Februárius hónap = Monat Február. Március hónap = Monat Marz. Wie bekannt, ist neben dem Gellérthegy unmittelbar unter dem Bett dér Donau Dolomit vorhanden, es ist folglich leicht zu begreifen, dass das Wasser dér Donau sogar durch das in einer Tiefe von 115 m gelegene Ende des Rohres hindurch noch die Wirkung seines verschiedenen Druckes ausüben kann. Es dürfte zu wichtigen Resultaten führen, wenn auch die Wassermenge dér artesischen Brunnen dér Margit-Insel und des Városliget wahrend des Verlaufes einer Hochwasser-Welle táglich gemessen würde, weil es hierdurch entschieden werden könnte, ob die für die Bohrung beim Gellérthegy nach- gewiesene Wirkung auch dann zűr Geltung kommt, wenn über dér wasser- führenden Schichte eine wasserundurchlássige Decke von grösserer Máchtig- keit vorhanden ist? 14* BEITRÁGE ZŰR KENNTNIS DÉR MINERALIEN VON NAGYBÁNYA UND BORPATAK. — Mit den Figureii 12 — 15. — Von M. LÖW und L. TOKODY.* (Auszug.) Mit den geologischen, bzw. montangeologisclien Verháltnissen von Nagybánya und B o r p a t a k bescháftigten sich schon melirere Verfasser. Diese teilten aucli einige mineralogische Daten mit; hauptsáchlich die Aufzahlung dér vorkommenden Mineralien. A. ScHMiDT*, Z. Toborffy^ und K. ZimányP untersuchten ausführlich den Bournonit und Pirargirit, M. Löw^ den Miargirit von Nagybánya, S. Koch^ teilte einige Beobachtungen über Pirostilp- nit und Pirargirit von Bor patak mit. lm folgenden möchten v/ir einige Daten zűr Kenntnis dér vor uns unter- suchten Mineralien von Nagybánya und Bor patak veröffentlichen. /. Pirit. Dér untersuchte Pirit stammt aus dér L e o p o I d - G r u b e von Bor- patak. Dér Kristall besitzt kaum 0 5 mm Grösse und zeigte drei Formeii; rt{100}, e {210}, C {11.4.0}. Typus ist hexaedrisch-pentagon-dodekaedrisch. Fig. 12. — n{100} ist domi- nierend ausgebildet. e{210} ist kleiner, als die vorige Fönn. Ilire Flachen sind mit den charakteristischen Kantén parallel gesteift und ein wenig ge- krümmt. í { 1 1 .4.0 } frat mit zwei schmalen Flachen auf. gemessen berechnet 0 : a = 100 : 0]0 = 90"— 90" — : í7 010 : 010 - 180"— 180" — : e = 010 : 210 = 64"— 63"26’ : C = 100 : 11.4.0 = 19"55’ 19"59’ Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gescllsch. am 4. Januar 1928. 1 Zeitschr. für Kryst. 1892. XX. p. 15i. 2 Földtani Közi. 1910. XLIV. p. 435—447. ’ Ann. Mus. Nat. Hung. 1911. IX. p. 251 — 262. 4 Földtani Közi. 1910. XLIV. p. 674-677. 5 Földtani Közi. 1926. LV. p. 166. BEITRAGE zűr KENNTNIS dér MINERALIEN VON NAGYBANYA UND BORPATAK. 213 2. Pirargirit. Wir konnten Pirargiritkristalle von Nagybánya und Bor patak untersuchen. Dér von uns untersuchte Pirargirit von Nagybánya kam in dem Kreuzberger-Bergbaue vor. Die Kristalle sind schwarz oder dunkelrot, 1 — 15 '•%. gross. Die beobachteten Formen: Bravais Miller a { 1120} {101 } m[ 1010} {211 } /• í 1011 } {100} e {0112} {110} t { 2134} {310} Von diesen werden die ersten vier Formen auch sclion von Toborffy® und ZimányP erwáhnt, die iünfte, /{2134} ist für den Nagybányaer Pirar- girit neu. Am kráftigsten entwickelt ist die Form ű'{1120}, ihre FIáchen sind manchmal vertikal oder parallel mit dér Kanté a:r fein gerieft. m{1010} ist untergeordnet, r{1011} gut ausgebildet. e{0112} und ^{2134} besitzen streifenförmige Flachen. Einige Winkelwerte sind folgende: gemessen berechnet a : a = 2110 1120 - 60'' — 60“ — : m = 1010 = 29"59’ 30“ — : r = 1011 = 54«20’ 54“ 19’ : e = 0112 90“ — 90“ — ; t = 2134 = 69"50’ 70“ 15’ r : t ^ 1011 2134 - 15“1P 15"59’ : e = 0112 - 35“24’ 35“41’ * * * Dér Pirargirit von Bor patak wurde in dér Leopold-Grube gesammelt. Diese Kristalle sind scliwarze oder dunkelrote Saulén von 0‘75 mm Grösse. Die festgestellten Formen sind folgende: Bravais Miller a {11^0} {101} ni{ 1010} {211 } r { 1011 } {100} e {0112} {110} p {1123} {210} ® Loc. cit. Loc. dl. 214 M. LÖW und L. TOKODY. a{ 1120} ist dominierend ausgebildet, m { 1010} ist untergeordnet. r{ 1011 } besitzt gut ausgebildete, glatte Fláclien. Die Formen e{0112} und /? { 1123} lassen sich als kleine, gut reflektierende Streifen erkennen (Fig. 13.). Aus den gemessenen und berechneten Winkelwerte seien die folgenden erwahnt ; 3. Tetraedrit. Sehr kleine, 0 5 mm grosse Kristalle von Nagybánya. Sie sind sehr fláchenreich. An zwei Kristallen bestimmten wir die folgenden 10 Formen: gemessen berechnet a : a = 2\\0 : 1 120 - 60'' — 60“ — :m= : lOJ^O = 30“05’ 30“ — : r = : lOJ^l = 54“18’ 54“19’ : e = : 01|^2 = 90"03’ 90“ — :p= : 1123 = 7638’ 76“32’ r : p = 1011 : 11^ = 22“31’ 22“15’ : e = : 0112 = 35“46’ 35“41’ Figur 14. p {111} {855 {988} {744 {655} q {211 {433} {522 n {322} * {11.3.3 Von diesel! ist die mit * bezeichnete Form für den Tetraedrit irn allgemeinen eine neue Form. (>{ 111 } ist dominierend ausgebildet. Die Triakistetraeder mit verschie- denen Indices besitzen schmale, streifenförmige FIáchen, grösste Entwicklung erreicht die Form q{2\\). — Fig. 14. Die zűr Formenbestimmung dienenden Winkelwerte: gemessen berechnet = 3“23’ 3“ 15’ = 5“04’ 5“03’04” 111 : 988 : 655 BEITRÁQE ZŰR KENNTNlb DÉR MINERALIEN VON NAGYBÁNYA UND BÜRPATAK. 215 gemessen berechnet gemessen berechnet ; 433 8'MO’ 8"02’58” 111 211 - 19"22’ 19"28’16” ; 322 12"07’ 11 "25’ 18” 522 = 25"23’ 25"14’22” : 855 = 13"09’ 13"15’40” 11.3.3 33"47’ 33"38’40” : 744 = 15"37’ 15’47’36” 111 109"28’ 109"28’16” 211 2TT = 70"48’ 70"31’44” 4. Barit. Kleine Tafelii von Borpatak. Die kombiniereiiden Formen: m {110} c {001 } 2 { 1 1 1 } / { 104 } c { 001 } ist dominierend; ihre Flaclien sind gewellt, deshalb gébén sie keine einheitlichen Reflexe. Die Flachen von m{ 110} sind ausgezeiclinet. Unterge- ordnet sind 2{ 111 } und /{ 104}. Die Bestiminung dér Formen konnten wir auf Grund dér unterstehenden Daten durchführen: gemessen berechnet m:m - 110 : iTO 78”2r 78"22’26” ;2= : 111 - 25"24’ 25"4F c : / - 001 : 104 - 20" 16’ 2r56’30” Unter dem Mikroskop kőimen wir auf (001) die stumpfe Bisektrix wahrnehmen. Optische Achsenebene ist parallel mit b { 010 }. Optische Cliarakter + (Min.-geol. Institut d. Techii. Hochscliule in Budapest.) DIE FEDOROFF’SCHE METHODE MIT BESONDERER RÜCKSICMT AUF DIE FELDSPATBESTIMMUNG. Von V. ZSIVNY. — Mit den Figurán 16—28. — Dér Artikel erschien bloss in ungarischer Spraclie. (Siehe Seite 93—108 des ungarischen Textes.) PETROCHEMISCHE DATEN AUS DÉR GEGEND VON SZARVASKŐ. Von: Prof. S. v. SZENTPÉTERY und K. EMSZT.* — Mit einer Tafel am Ende des Bandes. — Die Differentiation des gabbroidalen Magmas, welches den sich im südlichen Teil des Bükkgebirges hinziehenden Zug von Szarvaskő aufbaut, ist sehr mannigfaltig. Das ursprüngliche Magma spaltete sich in viele Teilmagmen, dérén Scheidung an inehreren Stellen, besonders an den zűr ursprünglichen Oberflache des eruptiven Körpers sich nahe befindlichen Teilen, nicht einmal vollkommen ist. Die grosse Mannigfaltigkeit kann ich am besten auf Grund dér von den einzelnen Typen bereiteten chemischen Analysen vorführen. Diese Analysen bereitete Koloman Emszt mit einer so verbindenden Zuvorkommenheit, dass ich zum Zeichen meines Dankes, auch diese Abhandlung unter unser beider Namen veröffentiiche. Die folgende Serie dieser chemischen Analysen ist eigentlich eine Fortsetzung jener Analysen-Serie, welche ich in einer, ebenfalls unter unser beider Namen herausgegebenen Abhandlung^ veröffentlichte, sie schliesst sich an jene an und bildet sozusagen den erganzenden Teil derselben. In jener vorherigen Serie besprach ich hauptsachlich die mineralogische und chemische Zusammensetzung dér vorherrschenden Typen, wahrend jetzt die ebenfalls sehr charakteristischen, aber auf kleinere Gebiete beschrankten Arten an die Reihe kommen. Betrachten wir von dicsen zuerst die gabbrodioritischen Gebilde: Das östlich von Szarvaskő, am Fusse des Tóbérc, vor einigen Jahren er- öffnete „Forgalmi-Bergwerk" deckte einen solchen Teil des Körpers dér eruptiven Masse auf, dér im grossen-ganzen um vieles saurer ist, als die übrigen Teile dér Masse. Dér aufgeschlossene Teil ist übrigens sehr mannigfaltig und gar nicht einheitlich. Sein vorherrschendes Gestein ist dér Gabbrodiorit, dér durch ein wahrhaftes Gewebe von Adern, Gangén und Schlieren saureren und basischeren Stoffes netzförmig durchziehen ist. Dér Gabbrodiorit übergeht stellenweise sehr rasch in normalen Gabbro vöm Typus von Szarvaskő (Diallaghypersthenamphibolgabbro) und dieser wieder in Gabbrodiorit. Die Berührungsform dieser beiden Gesteine erscheint stellenweise als gebándert (schlierig) und stellenweise ganz unregelmássig. * Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Geseliscii. am 7. November 1928. 1 S. von SzENTFÉTERY Und K. Emszt: Gabbroidale Differentiationsprodukte in dér Gegend von Szarvaskő. Földt, Közi. Bd. LVI. p. 201 — 216. Budapest 1927. PETROCHEMISCHE DATEN AUS DÉR GEGEND VON SZARVASKŐ. 217 Unter den Gangén herrschen hier jene vor, die einen dioritischen Charakter besitzen. Dér grösste Teil dér Schliergange ist gabbrodioritisch. Es kommen aber auch typische gabbroidale Gangé vor, und zwar sowohl in aplitischer, als auch in pegmatitisclier Ausbildung. Haufig, doch iminer von geringer Ausdehnung, ist dér Plagiaplit. Die Verteilung dér salischen und femisclien Mineralien im Gabbrodiorit ist sehr ungleich. Haufig herrscht sogar an Quadratmeter grossen Stellen entweder dér Feldspat, oder dér femische Bestandteil vor. Dieser Umstand weist wahrscheinlich darauf hin, dass ausser dér normalen Differentiation, die hier den Gabbro und den Gabbrodiorit samt ihrem Ganggefoige hervorbrachte, auch die ganzliche Scheidung dér salischen und femischen Bestandteile, alsó die vollkommene Spaltung dér ganzen Masse begann, aber vor dér vollstándigen Beendigung unterblieb, vielleicht infoige einer sofortigen, von den plötzlich veránderten physiko-chemischen Verháltnissen verursachten Erstarrung. Darauf weist das Erscheinen dér ganzen Masse hin. lm innersten Teile des Bergwerks habé ich den Gabbrodiorit mit den gleichmassigsten Körnern gefunden, von welchem die Analyse bereitet wurde. Das analysierte Exemplar ist ein Gestein gabbroidalen Gewebes von durchschnittlich 3 ”/,/i-iger Korngrösse, in dem dér breitlammellenförmige Plagioklas (Abci bis Abi-z) vorherrscht, welcher nicht einmal bei zonarer Ausbildung eine grössere Mannigfaltigkeit dér Art zeigt. Von den femischen Mineralien herscht dér gemeine braune Amphibol (% dunkelbraun, nm hellerbraun, üp blass gelblichbraun, %:c 12“, 2V cca 84“) in kurzen Saulén vor, viel weniger ist dér braune Biotit {tig und üm lebhaft rostbraun oder braunlichgelb, tip sehr blass rosa, manchmal beinahe ganz farblos, 2V max. 6") in breiten, aber meist ein wenig gespaltenen Lamellen. Sehr gering ist die Menge des gemeinen Augit-s und hie und da erscheint auch dér Diallag. Betráchtlich ist die Menge des Ilmenit-s und des Titanmagnetit-s. An manchen Stellen hauft sich dér Apátit an, aber auch Rutil und Titanit kommen in sehr gut ausgebildeten Kristallchen vor. Die analysierten, in Gangén erscheinenden Dioritarten; dér Dioritaplit und dér Dioritpegmatit unterscheiden sich in Befreff ihrer mineralo- gischen Zusammensetzung nicht stark vöm obigen Typus. Dér Haupt- unterschied ist, dass sie Quarz enthalten (und zwar ist im Aplit bedeutend mehr. wie im Pegmatit), dér im Aplit hauptsachlich eine ausfüllende Rolle spielt, wáhrend im Pegmatit die Verwebung des Quarzes und Feldspats eine allgemeine Erscheinung ist. Ihr Feldspat ist nur etwas saurer. Dér braune Biotit ist gleichwertig mit dem braunem Amphibol. Dér Tiirnialin ist überall haufig, im Pegmatit kommt auch Fluorit vor, dér Apátit erreicht sogar eine Grösse von und sehr gross ist manchmal auch dér Zirkon. lm Pegmatit ist auch die Rolle des Cokit charakteristisch, dér hauptsachlich mit dem Quarz pegmatitisch verwachsen ist; er ist aber manchmal auch mit frischen Feldspat verwoben. Die Korngrösse ist in Aplit durchschnittlich 0 5 im F*egmatit bis 15%. 218 S. V. SZENTPÉTERY und K. EMSZT. Diese Ganggesteine besitzen iinmer cinen bestinnnten gabbroidalen Zug, doch müssen wir sic infoige ilires grösseren Gehaltes an Kieselsaure, als dioritartige Schizolithe auffassen, mit dér Bemerkung aber, dass sie sich von cinem gabbroidalen Magma gespaltet habén. Álmliche, doch viel saurere Gesteine finden wir neben dem Vaskapu (Eisernes Tor) in dem Gabbro-, resp. Gabbrodiabas-Vorkommen des zweiten Eisenbahneinschnittes. Das gabbroidale Gestein hat hier von dem sich mit ihm berührenden Karbonsandstein viel Matéria! in sich verschmolzen, weshalb es in seinem Ganzén viel saurer ist, als die Gesteine des Zuges im Allgemeinen; besonders sauer ist aber dér sich an dér Grenze des Sandsteins befindliche Teil in einer Dicke von 10^ bis 150 %i, dessen Gestein stellenweise wahr- nehmbar in den genannten sauren Gabbrodiabas übergeht. Bei genauerer Betrachtung'^ sehen wir, dass das ganz unregelmassig erscheinende, scheinbare Randgebilde an vielen Stellen dickere und dünnere Áste sowohl in das gabbroidale Gestein, als auch in den Sandstein eindringen lásst. Diese kleinere Gangé und Apophysen bestehen aus ebensolchem Gestein. Die Bildung und samtliche Vorkommensverhaltnisse in Betracht nehmend, ist es wahrscheinlich, dass wir es mit cinem solchen Gangnetz zu tun habén, welches von dér noch saureren Mutterlauge des von den vielen assimilierten Sandsteineinschlüssen saurer geworden gabbroidalen Magmateils entstanden ist und noch vor dér gánzlichen Erstarrung des Muttergesteins an dér Grenze empordrang. Dieses Ganggestein besitzt bereits cinen ausgesprochenen dioritischen Charakter, hat eine porphyrische Struktur, ist eine quarzháltige Art, für die die entspechendste Benennung Quarzdioritporphyrit ist, in seiner gross- körnigen mikropegmatitischen Grundmasse sind saure Plagioklas- (Aboa-Abss) und Quarzkristalle von 2 Grösse und lichtrostbraune Biotitlamellen eingebettet. In dicsér Grundmasse befinden sich ausser dem verwobenen Quarz und Feldspat (um Abss) ziemlich viel mikroporphyrische Ilmenii\e\sten und Apátit, ausserdem Riitil, Zirkon, Gránát und Titanit. Dér Mikropegmatit ist von wirklich unbeschreiblicher Mannigfaltigkeit; dér Biotit sammelte sich hauptsachlich in Aggregaten an, dessen Lamellen durcheinander gefaltet sind. Nicht gerade im analysierten Gestein, aber an vielen Stellen des Ganges finden wir auch nicht ganzlich resorbierte Sandsteineinschlüssenrelikte, alsó auch dér Gang selbst hat an dér Assimilation teilgenommen. Neue Analysen: Gabbro- Qiiarzdiorit- diorit Dioritpegmatit Dioritaplit porphyrit SÍO2 51-310/ü 59-470/0 64-640/0 65-8?o/o TÍO2 2-68 „ 1-10 „ 1-17 „ 1-08 „ AbOj .... 13-92,, 14-68,, 1409,, 14-97,, Fe.Oj .... 4-49 „ 2-34 „ 013 „ 0 89,, ^ Dicsen Teil dér mit Bergscluitt bedeckten Berglehne musste ich zuerst mit müh- samer Arbeit abráumen lassen, um die Form des Ganges erkennen und photograpliieren zu kőimen. PETROCHEMISCHE DATEN AUS DÉR GEQEND VON SZARVASKŐ. 219 Gabbro- Qiiarzdiorit- diorit Diorilpegniatit Dioritaplit porphyrit FeO 10-31 „ 5-40 „ 6 20 „ 5’24 „ MnO .... 0-15 „ 010„ 012,, 014 „ MgO .... 3-20 „ l-36„ 1-23 „ 2'36 „ CaO .... 6-11 „ 510,, 311,, 1'77 „ SrO .... 0-07 „ 0-04 „ 0'05 „ Na^O .... 6-12 „ 5-12 „ 4'83 6 77 „ K,0 0-53 0-28 „ 0-60 „ 0-14 „ + H,0 0-99 „ 2-46 „ 2-24 „ D09,, — H,0 0-22 „ 0-15 „ 018,, 0 43 „ P,0» .... 0-40, 0-72 „ 0-58 „ 0 30 „ CO2 . . • . . — » ■ . • . . 0'53 „ . . . . . n • • ■ ■ » összeg: 100-50«/o 98-85% 99-12"/o 100-10"/o In dér zweiten Serie, die ich hier bespreche, befinden sich zwei ganz gewöhnliche Gabbroarten und zwei sehr haufige gabbroidale Ganggesteine. Das eine ist Hypersthendiallaggabbro, dér in Ujhatárvölgy, nördlich von Tólápa in máchtigen Felsen vorkommt, in dér Gegend des 2-ten km. Er entwickelt von Síiden aus Hypersthengabbro und geht im Norden in normalen Gabbro von Szarvasköer Typus über. lm Gesteine von sehr gleichmássig 3 %,-iger Korngrösse ist dér basische Plagioklas (Abso bis Abi2) in gleicher Menge mit den femischen Mineralien vorhanden, unter den nur um wenig mehr D/a/to^ vorhanden ist, als Hypersthen. Est ist viel Titanmagnetit; dér braune Arnphibol ist sehr sparlich und wo er auch vorhanden ist, kommt er als dünne Hülle des Titanmagnetits in minimaler Menge vor. Die Reihen- folge dér Mineralienausscheidung ist eigentümlich, ja, von einer regelmassigen Reihenfolge kann nicht einmal die Rede sein. Von ungleicher Korngrösse ist dér analysierte Amphibolgabbro, den ich an mehreren Stellen des Ujhatárvölgy nachgewiesen habé, auf etwas grösserem Gebiete aber nur ober dem Határlápa, zwischen 3'3 — 3'4 km. Er kommt im Síiden mit Olivingabbro, im Norden mit Gabbroperidotit in Berührung. Sein Gewebe ist poikilitisch. Dér bis anwachsende gríinlichbraune Arnphibol ist so, wie ein Netz, in dessen Porén sámtliche Mineralien zu finden sind: dér Plagioklas (Abn-Abis), dér Arnphibol selbst,’ dann dér Diáikig, Hypersthen, Titanmagnetit. Dér Diallag ist beinahe immer mit dem Arnphibol innig verwachsen. Die quantitativen Verháltnisse sind so, dass unter den, mit dem Feldspat das gleiche Quantum enthaltenden femischen Mineralien dér gríinlichbraune Arnphibol vorherrscht, wenn auch nicht in so grossem Mass, wie im vorigen Gabbro dér Pyroxen, da ja in jedem Amphibolgabbro ein wenig Diallag oder Hypersthen, oder auch beide vorkommen. Die akzessorischen Bestandteile sind die gewönlichen, nur dér Apátit spielt eine grössere Rolle als normál. Ein ziemlich háufiger Gruppentypus ist dér gabbroidale Aplit, dessen eine Art, dér Gabbrodioritaplit am Fusse des Tóbérc im Gabbrodiorit vor- kommt, wo seinen unteren Teil das „Forgalmi-Bergwerk“ gut aufgeschlossen hat. 3/4 des Gesteins von sehr gleichmássiger Korngrösse ist Plagioklas 220 S. V. SZENTFÉTERY und K, EMSZT. (Abős bis Ab7>), 1 4 ist Biotit. Die breiteii Lamellen des Plagioklas sind durchschiiittlich 0'7 die Lamellchen des in lichtbraunen Nuancen vor- kommenden Biotits (% undn/n lichtrotbraun, rostrot, lebhaft bráunlichgelb, np stark blass lichtbraun, beinahe ganzlich farblos, 2V max. 7“) sind nur cca. halb so gross und enthalten sehr viel Zirkon-, Riitil- und rtoníYeinschlüsse, um welche dér pleochroitische Hof beinahe allgemein ist. Sehr sparlich ist dér Diallag, dér Tifanmagnetit beschrankt sich nur auf sehr kleine Kristalle. Eine verhaltnismassig grosse Rolle spielt dér Apátit. Dér wichtigste gabbroidale Gang des Zuges ist dér Gabbropegmatit auf Grund seiner Haufigkeit und dér Ausdehnung dér einzelnen Gangé. Da aber die postvulkanische Tátigkeit lángs dieser Gangé sehr stark war, sind sie an den meisten Stellen mehr oder minder umgewandelt: prehnitisch, saussuritisch etc. Es ist daher schwer, ein für die Analyse entsprechendes Stück zu finden. Am geeignetsten hiezu schien dér im Ujhatárvölgy, am Anfang des Siroker Grabens vorkornmende Gang, dessen einer Teil ganz frisch ist. Seine Korngrösse ist durchschnittlich 20 '^fm, wir mussten alsó ein grosses Matéria! zűr Analyse vorbereiten. Wesentlich besteht er aus Plagioklas (Abse- Abov) und aus braunem Ampibol, welchen licht rostbrauner Biotit, Diallag, Angit und Calcit in weniger Menge hinzukommt. Das Erscheinen des Calcits ist ebenso, wie ini erwáhnten Gabbrodioritpegmatit. Die akzessorischen Mineralien sind mit denen des Gabbroaplits identisch, nur sind sie um vieles grössere, besonders dér Apátit. Es kommen in dér Gabbromasse auch solche Gabropegmatite vor, dessen Kom noch viel grösser ist. Dér Amphibol erreicht in einigen Gangén auch eine Grösse von 70 mm. Neue Analysen: Hyp. diallag- Amphibol- Gabbro- Gabbrodiorit- gabbro gabbro pegmatit aplit SÍ02 . . . . 44-59"/ü . . . . . 45-47", 0 . . . . . 54-24"/o . . . . . 55-24'Vo TÍ02 . . . . 2-78 „ . . . . . 4-16 „ . . . . . 1-59 „ . . . . . 1-08 „ AU03 . . . 15-76 „ . . . . . 15-43 „ . . . . . 14-04 „ . . . . . 16-85 „ Fe203 . . 5-59 „ . . . . . 4-06 „ . . . . . 3-37 „ . . . . . 1-66 „ FeO . . . . 10-41 „ . . . . . 11-56,, . . . . . 6-88 „ . . . . . 7-41 „ MnO . . . . 0-16 „ . . . . . 0-15,, . . . . . 0-17,, . . . . . 0-11 „ MgO . . . . 6-76 „ . . . . . 6-61 „ . . . . . 2-31 „ . . . . . 2-32 „ CaO . . . . 9-99 „ . . . . . 8-06 „ . . . . . 8-37 „ . . . . . 4-24 „ SrO . . . . 0-08 „ . . ...0-08,,.. . . . 0-08 „ . . . . . ti Na^O . . . 2-28 „ . . . . . 2 47„ . . . . . 6-05 „ . . . . . 6-22 „ K2O . . . . 0-03,, . . . . . 0 -17,, . . . . . 0-03,, . . . . . 0-60 „ t H.O . . . . 1-18,, . . . . . 1-48 „ . . . . . 2-14 „ . . . . . 2-80 „ -H2O . . . . 014,, . . . . . 0-27 „ . . . . . 0-19 „ . . . . . 0 32„ P2O.3 . . — . . . 0-57 „ . . . . . 1-Ü6„ . . . . . 0-36 „ CO3 . . . . fy • . . . 0-22 „ . . » Összeg: 99-75»/o 100-51% 100-75" 0 99-21% In dér dritten Gruppé dér analysierten Gesteine sind die Diabase dér vvestlichen Seite des eruptiven Zuges zu finden. Samtiiche sind haufige Typen. PETROCUEMISCHE DATEN AUS DÉR OEQEND VON SZARVASKŐ. 221 Dér Spilitporphyrit kommt in dér spilitischen Diabasmasse gégén die Karbonablagerungen vielerorts vor. Seine Zusammensetzung ist im allgemeinen so, wie die des Spilites, aus dem er sich entwickelte. Das analysierte Stück ist aus dem „Beniczky-Bergwerk“ am Abhange des Nagy-Tardostetö, welcher sich im Gebiete dér Diabase von basisclierem Typus befindet. Für das Gestein ist es charakteristisch, dass die sich bis 3 erhebenden Kristalle des porphyrischen Plagioklas (Abr,o Abns) stufenweise in die Grösse des Feldspates (um Abcrj) dér Grundmasse übergehen. In dér Grundmasse ist auch Angit in betráchtlicher Menge verhanden (cca. halb so viel, wie Feldspat) und auch far- bloses Glas. Dér lichtbraune gemeine Angit befindet sich in cinem viel niedri- geren Entwicklungsstadium als dér Feldspat; es kommen bei ihm auch noch kristallskeletartige Formen vor. Akzessorische Mineralien sind die normalen. Im Gabbrodiabase des „Agrár-Bergwerks“ von Monosbél und seiner Umgebung befinden sich einzelne schlierartige Ausscheidungen, dérén Grenz- linie nicht so scharf ist, dass mán sie Gangé nemien könnte. Ilire Ausdehnung ist auch um vieles grösser und sie wechseln stellenweise mit dem Gabbrodiabas so haufig ab, dass sie sogar vorherrschend werden. Das Gestein dicsér Vorkommen ist körniger Augitdiabas. Das analysierte Exemplar ist aus dem mittleren Teile dér Nordseite des „ Agrár- Bergwerks." In seineni ophitischen Gewebe ist die Menge des Feldspates (Abó4 Aboo) gleich mit dem lichtbraunen, manchmal violettbraunen Angit, dessen einzelne Körner auf Titanangit hinweisende optische Eigenschaften zeigen. Die niininiale Menge des braunen Amphibol-s, kommt inimer mit Augit zusaniniengewebt vor. Die Kristalle des //men/Y-s und des Titanmagnetit-s sind manchma\ bis 2’’% gross. Apátit ist wenig vorhanden, ebenso auch die übrigen akzessorischen Mineralien. Im SO-lichen Teile des „ Agrár- Bergwerks" von Monosbél und höher auf dem Tardos-Abhange kommt auch porphyrischer Gabbrodiabas vor. Die porphyrische Struktur zeigt sich unterni Mikroskop in dér sehr ver- schiedenen Korngrösse. Ein TeiI des Plagioklas (Abö8-Abc2) und des mit ihm in beilaufig gleicher Menge vorkommenden beinahe farblosen Angit-s, erscheint in Kristallen bis Grösse, dér andere Teil ist durchschnitilich F5’%i gross. Zwischen beiden Grössen ist jeder Übergang vorhanden. Die Struktur ist typisch ophitisch und die grossen Augitkristalle werden von den Plagioklas- lamellen ebenso durchschnitten, wie die kleineren. Ilrncnit ist nicht viel vor- handen, auch seine Kristalle sind von verschiedener Grösse. Apátit, Rntil etc. ist minimál. Auf dér Westseite des Tardos-Zuges, sowie auch in dér „Agrár-Bergwerk“, ist dér normale Gabbrodiabas das vorherrschende Gebilde, welches in dér Tiefe des Bergwerks in ein sehr grosskörniges gabbroidales Gestein übergeht. Da aber seine Struktur überall ausgesprochen ophitisch ist, muss mán auch dicse besonders grosskörnigen Teile (bis 1 ’^jm) Gabbrodiabas nennen. Das analysierte Stück staninit aus dem nördlichen Teile dér Grube. Seine niineralische Zusammensetzung weicht insofern vöm obigen porphyrischen Gabbroidabas ab, dass dér bei weiteni wenigere Angit als dér Plagioklas dér Labrador- 222 S. V. SZENTPÉTERY und K. EMSZT. Reilie (Abó2 Ab4o) starker braun gefarbt ist, iinmer eine Sanduhr-Struktur besitzt, weiter dass ausser den dórt erwahnten Mineralien auch nocli ein wenig rotbrauner Biotit vorkommt und zwar mit den máclitigen Titanmagnetit- kristallen zusammengewaclisen; so auch dér sehr wenige braune Amphibol, dér aber auch mit dem Augit zusammengewachsen ist. Neue Analysen: Spilit- Körniger Porphyrischer Gabbro- porphyrit Diabas Gabbrodiabas diabas SiO, 48-72";o 48-580/0 48-49", o 47-16‘Vo TiOo 2-14 „ 2-31 „ 1-81 „ 2-21 „ AI2Ó3 16-87 „ 12-70 „ 13‘00 „ 16‘77 „ FeA 3-11 „ 1-51 „ 2-46 „ 1-20 „ FeO 9-43 „ 11-61 „ 891 „ 939 „ MnO 0-26 0-20 0-13 „ 017 „ MgO 4-26 „ 5-41 „ 6-85 „ 5-64 „ CaO 8-43 „ 9-46 „ 9-68 „ 9 66 „ SrO 0-05 0-06 „ 0 05 „ 0-05 „ • Na.O 4-81 „ 3-44 „ 4-30 „ 3 93 „ K,Ó 0-55 0-14 „ 0-35 0 33 „ H,0 1-16 „ 3-29 „ 3-09 „ F89„ -H,0 0-50 „ 0-25, 0-22 „ 0-29 „ P3O5 . . . ■ ■ 0-32 „ . . . ■ ■ 0 29 „ . . . ■ ■ 0-37 „ . . . . ■ Q-56 „ Összeg: 100-61 o/o 9928 »/» 99‘71 0/0 99-25% Auch diese Analysen beweisen, dass sich diese Gesteine von einander nur in dér Strukturausbildung unterscheiden; das gemeinsame Magma ist zweifellos. * * * Die Umrechnung dieser Analysen nach den bekannten neueren Methoden, ihre gemeinschaftlichen chemischen Eigenheiten, sowie den Vorgang dér Differentiation des ursprünglichen gabbroidalen Magmas werde ich nach Vollziehung noch einiger Analysen veröffentlichen. Doch auch aus diesen und aus den in unserer erwahnten früheren Abhandlung veröffentlichten ursprüng- lichen Analysen kann mán die Blutverwandschaft sámtlicher Eruptive von Szarvaskő feststellen. DIE HIPPARIONEN DÉR BÁRACZHÁZA-HÖHLUNG BEI CSÁKVÁR. (KOM. FEJÉR.) Von L. BOQSCH.* Unter den ungarischen Höhlenforschungen gehört die Ausgrabung in dér Báraczháza-Höhlung vöm jahre 1926. ohne Zweifel zu den erfolgreichsten, indem die von dórt ausgegrabene Fauna sehr reich und interessant ist. Die Ausgrabung führte Kadic und das ausgehobene, wertvolle, palaeontologische Matéria! wurde von Kadic und M. Kretzoi in einem vorlaufigen Berichte beschrieben. (1) Aus dér Arbeit ist ersichtlich, dass aus den Terziárschichten dér Höhle bei- láufig 29 Sáugetierarten, 1 Vogel-und 1 Amphibienart bekannt wurden. Das Csák- várer Matéria! mit den übrigen terziáren Faunén vergleichend gelangen die Autoren zűr Überzeugung, dass diese Tiergesellschaft am meisten mit dér Sebastopoler Hipparionfauna übereinstimmt. Sie meinen, diese beiden Faunén waren die áltesten von allén bisher bekannten Hipparionfaunen, indem sie noch sarmatisch sind. Von diesem schönen Matériáié békám ich — Dank dér Liebenswürdigkeit des Herrn Prof. Kadic — die Hipparionen zűr Bearbeitung. Dér ansehnlichste Teil des Fundes besteht aus Hipparionen: was aber die Erhaltung anbelangt, ist dieses Genus am árgsten daran. Es kommen nur einige Carpalien, Tarsalien, Metacarpalien und M e t a tar- s a 1 i e n nebst einigen P h a 1 a n g e n vor, ausser denen noch viele Záhne bekannt wurden. Dagegen fehlen im Funde fást gánzlich die Thoracal- knochen. Leider waren gar keine Schádelreste, noch weniger eine lückenlose Z a h n r e i h e oder doch mindestens 2 — 3 zusammenhángende Záhne zu finden. Unter solchen Umstánden war die genauere Bestimmung dér Hipparionen vollkommen unmöglich. Bei dér Bestimmung dér Hipparionen ist dér Schádel von grösster Wichtigkeit. Befriedigende Resultate liefern auch die vollkommenen Zahnreihen. Neuerlich schreiben die Forscher dér antorbitalen Fossa grosse Wichtigkeit zu, von dérén Rolle noch spáter die Rede sein wird. Ausser dem Schádel kommen bei dér Bestimmung noch die Metapodien in Betracht. Hensel hat z. B. auf Grund dér Metapodien die Art Hipparion brachypus aufgestellt. (2) Das Metapodien-Material dér Münchener Sammlungen untersuchend, békám er folgende Resultate: * Vorgelegt in dér Fachsitzung d. Ung Geol. Gesellsch. am 7. November 1928. von O. Kadic. 224 L. BOGSCH. ■ Metatarsale 111. Bei Hipparion mediterraneiim Lángé 233 236 239 240 242 243 243 246 249 261 mm Breite in dér Mitte ... 25 25 28 25 25 26 25 26 25 26 „ Breile untén 32 32 32 — 32 34 33 35 32 33 „ Bei Hipparion brachypiis Lángé 224 231 232 234 mm Breite in dér Mitte . . 34 — 34 34 „ Breite untén 38 38 42 38 „ Metacarpale III. Bei Hipparion mediterraneiim Bei Hipparion brachypiis Lángé 208 210 211 215 226 200 204 207 208 212 mm Breite in dér Mitte . . 23 25 23 26 25 28 28 30 30 30 „ Breite untén 30 33 31 33 31 40 37 37 38 38 „ Wenn mán in dieser Tabelle die Lángé für 100 nimmt, so bekommt mán íür die untere Breite des Mt. III. bei H. mediterraneum 12‘6— 14*2, im Durcli- schnitt 13’3; H. brachypiis 162 — 181, durclischnittlicli 169. Die Verhaltnisse des Mc III. bei H. mediterraneum sind 13‘2 — 15'3, durclischnittlich 14‘56, bei H. brachypus 17-8 — 200, im Durclischnitt 184. Gaudry (3) békám für Mc III. an dem Pikermi-Materiale die folgenden Werte: Lángé .... 202 204 210 210 212 212 215 215 224 225 223 224 mm Breite untén ... 39 35 45 42 40 34 40 38 36 35 36 39 „ Verhaitnis . . . . 19‘3 17-1 2P5 20 0 19'3 16'0 18‘6 17-6 16 0 15’5 164 17-4 „ und für Mt. III. Lángé . . 232 238 239 240 242 244 245 248 252 253 255 260 mm Breite untén 44 42 47 40 35 44 40 42 35 37 43 39 „ Verhaitnis . 14-6 17 6 19 6 16'6 144 180 16 3 16‘8 13‘8 14’6 168 15-0„ Nach Gaudry schwankt die VerhaltniszahI dér Mc III. zwischen 15'5— 2L5, woraus folgt, dass im dicsen Teile des Pikermi-Materiales eher H, brachypus in grösserer Menge vorhanden war. Die für Mt III. gewonnenen Verhaltnisse fallen zwischen 13 8 — 19 6, welches auch mit dér vorherigen Feststellung übereinstimmt. Bemerkenskvert ist die Tatsache, dass ein Teil von Gaudry’s Angaben die durch Hensel getrennten Daten dér Arten H. mediterraneum und H. brachypus verbindet. Dicse mittleren Daten stammen von H. gracite, welche Art in Pikermi gleichfalls vorkommt. Meine Messungen, welche ich am Matériáié des Palaeontologischen In- stitutes dér Wiener Universitat und des Naturhislorischen Museums vornahm, führten zu dem gleichen Resultate. DIE HIPPARIONEN DÉR BARACHAZA-HÜHLUNG BEI CSAKVAR. 225 Die Masse des Csákvárer Materiales sind folgende: Mc. III. Lángé 229* 1 203'6 213'0 mm Breite untén 40 1 35 5 32’8 „ Verháltnis 17’5 17‘2 15’3, „ welche Werte auf die Art H. gracile verweisen, indem sie zwischen den von Hensel für H. medUerraneiim und H. brachypiis angegebenen Werten stehen. Mt. III. Lángé .... 243-0 246'8 248 7 257’0 263-5 258 0 247 0 250 0% Breite untén . . 33"6 34-4 39-8 38 0 39-1 36-5 35 9 35 7 „ Verháltnis . . 138 15-2 160 14.7 14-8 14-1 16-5 14-2 Diese Werte fallen grösstenteils zwischen die Durchschnittswerte dér Arten H. mediterraneum und H. brachypus, sie weisen alsó übereinstimmend mit den Mc III. auf H. gracile hin. Die Resultate, die uns die Messungen liefern, habén aber nur einen ziemlich theoretischen Wert, weil mán ja das System dér Arten in Wirklich- keit nicht nach Millimetern aufstellen kann. Die Messungen können umso weniger befriedigende Resultate liefern, da bei dem heute schon bekannten ausserordentlich reichen ///ppnno/í-Materiale auch die extremsten Werte durch alhnahliche Übergange verbunden werden. Es ist Schade, dass Gaudry’s Werk: Les Animaux fossiles dii Mont Léberon, das die genauen Dimensionen von fást allén Knochen angibt, kelne Masse von Metapodien enthált (4). Trotzdem teilt er die Meiacarpalien und Metatarsalien „nach dem Augenmass" in zwei Gruppén, von denen die erste (forme gréle) mit dem Formenkreise Hipparion mediterraneum, die andere (forme lourde) mit Hipparion brachypus übereinstimmt. Ich konnte demnach die Csákvárer Metapodien mit denen des Mont Léberon nicht vergleichen. Auf Grund dér Metapodien liesse sich dér grösste Teil dér Csákvárer Hipparionen am ehesten mit dem Eppelsheimer Formenkreise, d. h. //. gracile vergleichen. Diese Art gehört zu den áltesten Formen dér Hipparionen. Das Vorkommen dieser altén Art bestátigt alsó die Auffassug von 0. Kadic und M. Kretzoi, dass die Fauna dér Báracháza-Höhlung zu den altesten Hippa- r/o/z-Faunen gehört. Es wáre noch sehr wichtig dieCarpal ienund Tarsa- 1 i e n zu untersuchen. lm Csákvárer Matériáié kommen diese Knochen in viel geringerer Anzahle vor, als dass wir da wichtigere Resultate bekommen könnten, und dies umso weniger, weil diesbezüglich auch die Literatur bloss áusserst spárliche Angaben enthalt. Ich glaube aber, dass die náhere Untersuchung dieser Knochen und das Vergleichen des ganzen bisher bekannten Fuss- und Handwurzelknochen Materiales sehr wertvolle Resultate gébén würde, indem eine dér auffallendsten Merkmale dér Equiden eben in dér Reduktion dér Fingerstrahlen besteht. Diese Reduktion muss dem Korrelations-Gesetz entsprechend im anatomischen Aufbau des Carpus und Tarsus unbedingt offenbaren. 15 226 L. BOQSCH. Das Problem ist áusserst verwickelt, das Matéria! zu wenig und so ist es kein Wunder, dass mán diese Frage bis jetzt wenig berücksiclitigte. Antonius (5) sagt wohl, dass mit Rücksicht auf den Umstand, dass die Dreizehigkeit bei den Hipparionen nur eine morphologische ist, funktionell diese aber schon einzehige Tiere sind, dér Aufbau des Carpus undTarsusvom Hipparion dem des Pferdes ganz áhnlich ist. Weithoffer (6) führt eine neue Messung ein, undzwar das Verhaltnis dér Lángé und Breite dér Fossa glenolidalis scapiilae. Er vergleicht dieses Verhaltnis bei Anchitherium, Hipparion und Equiis. Was Weitthoffer damit nachweisen wolle, kann mán aus dér Arbeit nicht ersehen. Er hat wahrscheinlich daran gedacht, dass er solche Resultatebekommen wird, die gewisse Folgerungen bezüglich dér Reduktion dér Zehen und dér Gangart zulassen werden, Bemerkenswert ist dér Umstand, dass die Variadon dér Metapodien von -Csákvár verhaitnismassig gering ist. Viel geringer als bei dem Matériáié von Pikermi oder Mont Léberon. Die schlank- und dickfüssige Fönn kann mán hier nicht nachweisen. Die Variation ist viel geringer, als dass wir da auch nur an Sexualdiniorphismus denken könnten. Es ist namlich dér Gedanke auf- getaucht, dass die schlankfüssigen und dickíüssigen Formen von verschiede- nen Geschlechten derselben Art herstammen. Heutzutage habén wir aber schon eine vollkommen einleuchtende Erklárung für die Ausbildung dér schlank-und dickíüssigen Formen. Antonius weist in seiner obengenanten kurzen aber sehr koncepciósén Arbeit (5) den Zusammenhang zwischen dér Lebensweise und dem Bau dér Extremitaten auf Grund rezenter Beispiele nach. Seiner Meinung nach lebten auf den Grassteppen leichte und schlankfüssige, alsó schnellere Eormen, wáhrend die schwereren, dickíüssigen, alsó langsameren Tiere für die, Buschsteppen charakteristisch sind. In derselben Arbeit stellt er den Zusammenhang zwischen Wohnort und Gebiss fest. Die Equiden teilt er aus diesem Gesichtspunkt in drei Gruppén: 1. Die Formen dér Heidesteppe (E". hemioniis Páll., E. gmelini Ant., E. agilis Ewan.) Hohe Beine. einfache Schmelzfáltelung. 2. Formen dér Steppe (E. ferus Páll., E. gernianicus Nehr.) Dér Körperbau ist schwerer, als beim vorigen, die Schmelzfáltelung komplizierter. 3. Die Formen dér Waldweide (E. mosbachensis V. Reich. E. Abeli Ant.) Schwerer Körperbau und sehr komplizierte Schmelz- fáltelung. Die Schmelzfáltelung steht alsó mit dér Beschaffenheit dér Nahrung in Verbindung. Je leichter die Nahrung zu zerkauen ist (Gras), desto einfacher sind die Faltén, und je schwerer (Laub) desto komplizierter. Ein Zahn von komplizierter Schmelzfáltelung entspricht besser dér Aufgabe die Laub-Nahrung zu zerkauen als ein Zahn mit einfacher Schmelzfáltelung. Es ist ein interessantes Merkmal des Hipparionzahnes, dass die oberen Milchzáhne viel faltenreicher sind, als die oberen Záhne dér álteren Tiere. Bezüglich dér unteren Zahnreihe trifft gerade das Gegenteil zu. Diese Tatsache verweist darauf, dass dér Mechanismus des Kauens in dér Jugend ein anderer war als spáter. DIE HIPPARíONEN DÉR bARACHAZA-HüHLUNG BEI CSAKvAR. 227 Eine dér charakteristischesten Eigenschaften dér Hipparionzahne, die auch die Bestimmung dér Hipparionen erschwert, besteht darin, dass mit Altér und Abkauung die Schmelzfáltelung grosse Veránderungen erieidet. Die genauere Kenntnis des Zahnaufbaues ware von grösster Wichtigkeit. Ich meinte diese Aufgabe in folgender Weise lösen zu können: mán schleift die Zahne ab und nach jeden 1 — 2, oder 3 mm macht mán je einen Gipsabguss und — wie Báron Dr. Nopcsa empfohlen hat — eine Photographie. Diese Gipsabgüsse und Photographien wurden uns aber nur das treue Bild des Zahnaufbaues und nicht das dér Abkauungsfláche gébén, welche bei dér Abkauung nie eine Ebene bildet. Das Gebiss dér Equiden ist schon ausserordentlich spezialisiert, so dass die Untersuchung von grösster Schwierig- keit ist. Die Molarisierung dér Pramolaren (Ábel) ist eine auffallende Tatsache. Von einem isolierten Zahn dér oberen Zahreihe kann mán — mit Aus- nahme von Pi und Pa — nicht einmal das sicher feststellen, dér wievielte er war. Zwischen P^ und Mj können wir — wenn sie alleinstehende Zahne sind — nie solche Differenzen feststellen, mit dérén Hilfe sie mit Sicherheit zu bestimmen waren. lm allgemeinen ist es jedoch für aufdie oberen Pramolaren, im Gegentsatz zu den Molaren charakteristisch, dass die médiaié, labiale Ecke des hinteren Halbmondes (grosse Falté, welche vöm Pli postfossett nach aussen falit) sich gewöhnlich über die entsprechende Falté des vorderen Halbmondes neigt. U. zw. ist dies am meisten beim P.^ und P3 zu bemerken und weniger am P^. Am Mi Hegen diese beiden erwahnten Faltén beinahe in einer Ebene und beim Ma und M:s in dér Regei (aber nicht immer!) vollstándig in einer Ebene. Wenn mán noch in Betracht nimmt, dass dér Sexualdimor- phismus am Gebiss zweifellos hervortritt, dann sehen wir es klar, dass die Bestimmung dér Csákvárer Hipparionen auf Grund dér einzelnen Zahne nicht einmal versucht werden kann. Nur auf Grund dér Beschaffenheit dér Schmelzfáltelung können wir einige Folgerungen ziehen. Es Hegen namlich Zahne vor, dérén Fáltelung und Schmelzstarke dér Entwicklung dér Schmelzfáltelung von Hipparion gracile entspricht und es sind wieder einige vorhanden, die faltenármer sind und so dem Hipparion mediterraneiim náher stehen. Das stimmt auch mit den Resultaten dér Messungen dér Metapodien überein. Es wird soviel doch klar, dass hier neben dér Form, welche auf Buschsteppe verweist, und stark gefaltete Zahne hatte, auch eine Steppenform lebte. Zűr Bestimmung dér Hipparionen führte Studer (7) das Verháltnis dér Lángé dér Prámolaren- und Molarenreihe ein. Leider konnte ich am Csákvárer Matéria! auch diese Messungen nicht durchführen. Ich erwáhne noch die Bedeutung dér antorbitalen Fossa, von dérén Rolle die Hippologen verschiedene Meinungen áusserten. Bei den neueren Untersuchungen wird dér Fossa antorbitalis eine grosse Wichtigkeit zugeschrieben, so dass diese auch bei dér Artbestimmung als ein sehr charakteristisches Merkmal in Betracht kommt. 15* 228 L. BOQSCH. Sefve (8) stellt den Bestimmungsschlüssel dér nordchinesischen Hip- parionen auf Grund dér antorbitalen Fossa auf und widmet ein Kapitel sei- nes Werkes ganz dieser Frage. Über die Rolle dér antorbitalen Fossa sind die Meinungen, wie ich oben erwalint habé, sehr verschieden. Nach Brinkmann ist die Fossa die Spur eines Diverticulum nasi. Sefve meint, dass die Fossa antorbitalis eine Drüse enthalten hat, welche dem Antorbitalorgane dér Wie- derkáuer entspricht. Dieselber Meinung war auch Weber (9) in dér 1-sten Auflage seines Werkes. In dér 2-ten Auflage erwáhnt er die Fossa antorbitalis dér Hipparionen nicht mehr, wahrscheinlich darum, weii seine Überzeugung sich inzwischen geándert hat. Diesen Meinungen steht die von Studer (7) und Antonius (5) gegen- über. Sie glauben. dass die antorbitale Fossa als Ansatzstelle für Musculus levator und depressor gedient hatte. Indem die Fossa auch bei den Equiden .mehr oder minder gut entwickelt ist, und mán hier doch gar keine Spur einer antorbitalen Drüse sieht, müssen wir trotz dér Argumentation Sefve’s den Standpunkt von Antonius annehmen, welchen er auf Grund genauer anato- mischer Untersuchungen aufgestellt hat. Aus dieser Tatsache folgt, dass die Formen mit einer gut entwickelten Fossa ein rüsselartiges Gebilde besessen habén. Studer gelangte eben bei dér Untersuchung von Hipparion probosci- deutn zu dieser Annahme, welche Antonius mit seinen vergleichenden Unter- suchungen in allém bestatigt hat. Dér Rand dér antorbitalen Fossa zeigt auch bei allén heutigen Equiden so deutlich die Charaktere einer Muskelansatzstelle, dass ihr Zweck ganz zweifellos ist. Wie aus den oben gesagten ersichtlich, treten dér Bestimmung dér Csákvárer Hipparionen uniiberwindliche Hindernisse entgegen. Aus den Resul- taten meiner Untersuchungen ist soviel klar geworden, dass sich dér grössere Teil dér Metapodien den Dimensionen náhert, die für Hipparion gracile charakteristisch sind, wahrend ein kleinerer Teil Hipparion mediterraneum náher steht. Auf Grund dér Fáltelung des Zahnschmelzes Gelangt mán zum gleichen Resultat, in dem die Mehrzahl dér Záhne auf den GraaVe-Formenkreis verweist, welcher ein stárker gefaltetes Gebiss hat, wárend dér kleinere Teil dem wenigergefaltete Mediterraneum-¥oxmQx\kxQ\% angehört. Übrigens zeigen auch die im Kreise dér Hipparionen durchgeführten Untersuchungen, dass die heutige Auffassung des „i4r/“-Begriffes immermehr iinhaltbar wird. Und ich glaube die Zeit ist schon nahe, in welcher statt dér heutigen Art, eine systematische Einheit aufgestellt wird, welche bei dér Begrenzung dér Formenkreise den Gesetzen dér Biologie und Vererbungslehre eine grössere Rolle überlásst. Zum Schlusse will ich noch meinen aufrichtigsten Dank all denen die meine Arbeit unterstützt habén, ausprechen. Besonders Herren Hofrat Prof. DR. X. F. SCHAFFER, dér mir das Arbeiten in dér geologisch-palaeontologischen Abteilung des Naturhistorischen Museums gestattete. Weiter den Herren Proffessoren DR. 1. v. Pia und dr. F. Trauth und nicht weniger Fráulein 229 DIE HIPPARIONEN DÉR BÁRACHÁZA-HÖHLUNG BEI CSÁKVÁR. Lőtte Adametz, die rnir wahrend meiner Arbeit die weitgehendste Hilfe geboten habén. Ferner Herrn Prof. dr. G. Ritter v. Arthaber, dér mir erlaubte das Matéria! des Paláontologischen Instituts dér Universitát Wien zu studieren und Herrn Assistenten dr. A. Kiesslinger, dér mir in verbind- lichster Weise geholfen hat. Herren Prof. dr. O. Ábel und Prof. dr. O. Antonius muss ich für die ausserst wertvollen Ratschláge und Literatur- j angaben meinen innigsten Dank aussprechen. ^ LITERATUR. 1. Kadic-Kretzoi; Előzetes jelentés stb. Barlangkutatás Bd. XIV— XV. Budapest. 1928. 2. Hensel: Über die Reste einiger Sáugetierarten von Pikermi in den Münchener Sammiungen. Monatsb. d. kgl. pr. Akad. d. W. zu Berlin. Berlin, 1863. 3. Gaudry: Aniniaux fossiles et géologie de 1’ Attique. Paris. 1873. S 4. Gaudry: Animaux fossiles du Mont Léberon. Paris, 1873. 5. Antonius: Untersuchungen über den phylogenetischen Zusanmienhang etz. Zeitschr. f ind. Abstamniungs- und Vererbungslehre. Berlin, 1919. 6. Weithoffer: Beitrage zűr Kenntnis dér Fauna von Pikermi. Beitr. zűr Pál. Öst.- Ung. t. VI. Wien, 1888. 7. Studer: Eine neue Equidenforni aus den Oberniiozan von Sanios. Verhandlungen d. D. Zool. Ges. Leipzig, 1911. 8. Sefve: Die Hipparionen Nord-Chinas. Pál. Sin. Ser. C. Vol. 4. Faso. 2. Peking, 1927. 9. Max Weber: Die Saugetiere. 1. Auflage. 1904. II. Aufl. 1927. DIE HYDROGEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DÉR UMGEBUNG DES BÉKE-PLATZES (IM VI. BEZIRK VON BUDAPEST). Von HEINRICH HORUSITZKY* Dér Bau dér Kirche am Béke ( = Friedens)-Platz wurde von dér rom. kath. Kircliengemeinde beschlossen. Da bei derartigen monumentalen Gebáu- den die genaue Prüfung dér Verháltnisse des Untergrundes unerlásslich ist, wurden Probebohrungen vorgenommen. Ich bestimmte sieben Bohrungen zűr Sondierung des Untergrundes am Baugrunde dér Kirche, an dér Ecke des Béke-Platzes und dér Országbiró-Gasse, von denen einer bis zu einer Tiefe von 2P65 m, zwei bis auf 9'76 m und 1P32 m, vier bloss bis zum Schotter, d. h. bis 5*05, 5‘49, 5’08 und 4’97 m abgeteuft wurden. Tabellarische Übersicht dér am Béke-Platz und in seiner unmittelbaren Umgebung aus seichten Bohrungen zum Vorschein gekommenen Fauna. Name dér Art Béke-Platz | B olír lO ung Ni lO Haplophragmiiim acutidorsatum, Hantk -f Spiroplepta carinata, d’ Orb + Cristellaria calcar, Linn. var. cultrata, Montf f Truncatulina Dutemplei. d’ Orb + -h „ sp + 4- Miliolina sp + + Nonionina depressula, Walk. et Jac + » sp + Uvigerina pygmaea, d’ Orb + Polystomella crispa, Lám + + + -f Rotalia Beccarii, Linn + + Echinus Stachel + Spongia Nadel -i- Teliina sp. Fragnient + Cardium sp. „ 4- + + Pecten sp. „ + 4- Nucula sp. „ + • Venus sp. „ + Corbula gibba, Olivi, cfr + + Muschelfraginent + • . Ostracoda + + Fiscli-Otoiitli + + Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. üeol. Gesellsch. am 5. Dez. 1928. DIE HYDROGEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DÉR UMGEBUNG DES BÉKE-PLAT2ES. 231 Das Fundament dér Kirche wird von mediterránéin Tón gebildet, dér graulicli-blaulicli, liart und dermassen undurchlássig ist, dass das Wasser auf ihm stehen bleibt, Er besteht aus ziemlich gleiclimassig feinem Matéria!, und ist mit wenigen gröberen Sandkörnern vermischt, unter denen auch einige Foraminiferen vorkommen. Das unmittelbare Hangende des mediterránén Jones ist eine s a n d i g - schotterige Schichte, die hier in das Quartar gehört, u. zw. mit dem unteren Tei! zum Pleistozan, mit dem oberen zum Holozan. Diese Schichte ist vollkommen fossilfrei, sie besteht aus graulichem, etwas gelblichem, mit viel Sand vermischtem, mehr minder feinem Schotter. Dér untere Tei! des ganzen Komplexes enthált einigermassen verkittete, schlammige Zwischenlagen, dér obere besteht aus ahnlichem, aber losem Matéria!. Die im Pleistozan einsetzende Abiagerung setzte sich im Holozan noch fórt, bis das betreffende Gebiet durch eine aus dem am Ufer des Strohmes abgeiagerten, schiammigen Sand herausgewehte Stranddüne nicht von dér Donau abgespert wurde. Hinter diesem Sandhaufen des Ufers, d. h. östüch von demseiben wurde das Wasser des Rákos-Baches jedesma! gestaut, soba!d das Wasser dér Donau anschwoü. Hiedurch verwandeite sich das Gebiet aü- mahüch in einen bestandigen Sumpf. In diesem entstand dann ein kaffebrauner, etwas schiammiger Torf und in dessen Hangenden ein schwarzer, leichter M o o r b o d e n, dér eine geraume Zeit hindurch die Roüe des Ober- bodens spielte. Wie in den meisten sumpfigen Gebieten, kamen auch hier die für langsam füessende und die für stagnierende Wasser charakteristischen Schnecken, namentüch verschiedene Arten dér Planorbidae, Bithynidae, Lirn- naeidae und Pahidinidae massenhaft vor. Ich würde anraten die doppelte Torfschichte vöm ganzen Area! dér Kirche zu entfernen. Die Fundamentierungsarbeiten müssen im schotterigen Matéria! begonnen w érdén, 5— ömoberhalb des 0-Punktes dér Donau, was beilaufig 3m unter dér gégén wartigen (Differenzen bis 0’63 m zeigenden) Oberfiache bed e utet. In dér erwahnten, torfigen Schichte bewegt sich auch das gegenwartige Grundwasser, das sich bei sehr hohen Wasserstand dér Donau am Béke- Platz um 1 m heben, im entgegengesetzten Fai! um etwa V2 m senken kaim. Die 1 50— P97 m máchtigen, torfhaltigen Schichten, sowie auch die 6'9 m machtige, schotterige Schichte sind vöm Grundwasser erfüüt, das grösstenteüs vöm Osten, aus dem Ta! des Rákos-Baches Iierstammt. KURZE MITTEILUNGEN. EINIGE BEMERKUNGEN ÜBER DIE LAGERUNGSVERHÁLT- NISSE DÉR ERUPTIVGESTEINE IM TOKAJER GEBIRGE. Von A. HOFFER. lm letzten Heft des Földtani Közlöny erschien ein kurzer Artikel 'Von Moritz Pálfy unter dem Titel : „Beitrage zűr Reihenfolge dér tertiaren Eruptivgesteine des Tokajer Gebirges“, welcher Artikel sich vöm vulkanologischen und petrograpliischen Standpunkte mit dem sehr interessanten, jedoch bisher kaum studierten zentralen Teile des Tokajer Gebirges befasst. Dieser kleine Aufsatz ist zu begrüssen, da seine wertvollen Angaben die Hoffnung erwecken, dass dieser hervorragende Geolog mit seiner für die náchste Zukunft versproclienen Abhandlung die Kenntnisse des Tokajer Gebirges bedeutend fördern wird. PAlfy’s Artikel ist für mich besonders interessant, nachdem seine Anga- ben sich auf den mir am wenigsten bekannten nordwestlichen Teil des Gebirges beziehen. Hier bereicherten Pálfy’s Untersuchungen die Reihe dér Eruptionen mit vier neuen Gliedern. Es stellte sich heraus, dass nach dem obersten sarmatischen Rhyolit nicht nur ein Pyroxenandesit, sondern — mancherorts — zwischen dem Rhyolit und dem Pyroxenandesit eine (áltere) Aniphiboltrachyt- und eine (jüngere) Amphibolandesit-, über den Pyroxenandesit aber noch eine Pyroxenandesit- und eine Biotitdacit-Exu^ixow stattfand, mit welch letzterer in diesem Teile des Tokajer Gebirges die energischere vulkanische Tátigkeit ihren Abschluss gefunden zu habén scheint. Dieser Teil des Tokajer Gebirges ist besonders reich an Rhyoliten, trotzdem dürfte nach obigen Ergebnissen jener Vulkán, dér den von mir in den pontischen Schichten von Megyasszó gefundenen Rhyolittiiff Wtiexie, nicht unter den Rhyoliten dér Umgebung von Telkibánya, sondern in dér Insel von Szerencs, resp. in dem zwischen Abaújszántó und Tárcái verlaufenden Rhyolit- zug gesucht werden. In meiner Abhandlung über das Tokajer Gebirge^ — die aber bloss als vorlaufiger Bericht zu betrachten wáre, schrieb ich folgendes: „Wenn wir die in unserem Gebirge konstatierbaren vertikalen Dislokationen mit den áhnlichen Dislokationen dér Mátra-Cserhát-Gruppe vergleichen, offenbart sich dér interes- * A. Hoffer: Geologische Untersuchungen im Tokajer Gebirge 1925. (Mitteiiungen dér Kommission für Heimkunde dér wissensch. Gesellscliafl Gr. Stefan Tisza in Debrecen Bd. II. Heft 1. P. 31.) KURZE MITTEILUNGEN. 233 sante Unterscliied, dass wáhrend im Mátra-Cserhát Gebiet einzeliie Scliollen dér schachbrettförmig zerbrochenen Kruste in hángender Stellung blieben, das Tokajer Gebirge im grossen und ganzen epirogenetisch gesunken ist, obgleich am westlichen Teile unzweifelhaft erheblicher als am östlichen, wo sich noch Ablagerungen des oberen Mediterrans an dér Oberflache befinden, wogegen die áltesten Schichten des westlichen Teiles voin sarmatischen Zeitalter stammen". Die Resultate Pálfy’s rechtfertigen meine Feststellungen. Die álteste Bildung des von ihm beschriebenen Gebietes ist ein obermediterraner Pyroxen- andesií, welcher in PAlfy’s Lagerungs-Serie von untén das zweite, in meiner das vierte Glied bildet. Im jetzt beschriebenen Gebiete konnte er den unter dem erwáhnten Pyroxenandesit liegenden und in dér Umgebung von Kovácsvágás auch durch ihn erkannten obermediterranen Rhyolittuff schon nirgends mehr konstatieren. In meiner früher erwáhnten Abhandlung nehme ich vor dicsem Rhyolittuff noch eine Pyroxenandesit- und vor dicsem eine Orhoklasrhyolit-Empiion an. Die isolierte Stellung dieses Pyroxenandesits habé ich dórt in einigen Profilén 1 gezeigt. Von dicsen Profilén liefert das von Pálfy in seiner Mitteilung zitierle nicht gerade den unmittelbarsten Beweis. Es ist das aus dem Köszörü-Bache bei Kovácsvágás entnommene Profil. In dicsem Graben ist dieser alteste Pyroxen- andesit mit Lava nicht vertreten. Mán fiúdét dórt bloss eine fossilienfiihrende Andesitbreccie, die ich mit jenen Lagerungsverháltnissen in Zusammenhang brachte, die ich im südlichen Abschnitte dér eruptiven Linie bei Pálháza- Makkoshotyka beobachtete. Ich werde auch dicse kurz erwáhnen. Ich muss midi jedoch zuvor mit dér im Köszörü-Bache und seiner Umgebung beobachteten Reihenfolge dér i Ablagerungen befassen. Nach Pálfy ist hier das unterste Glied dér obennediterrane Rhyolittuff, auf dicsen lágert sich die fossilienführende Andesitbreccie, und dicse wird durch den Pyroxenandesit von Bohár-Póca bedeckt.^ Meine Beobachtungen im Köszörü-Bache liessen mir vermutén, dass sich die fossile Andesitbreccie zwischen zwei Schichten, respektive zweie Schichtenreihen von Rhyolittuff ablagerte. Ich folgere dies aus dem Fallen dér Andesitbreccie und des im Niveau zumeist über ihr befindlichen Rhyolit- , tuffes. Die Schichten dér Breccie fallen mit 10 — 15“ zumeist gégén SO, die ; Rhyolittuffe mit 10 — 15“ NNW, die oberen Schichten gégén NO. Ausserdem ' erreicht die Andesitbreccie bloss die absolute Höhe von 200 m, wogegen dér Rhyolittuff bis cc. 240 — 250 m emporsteigt. Herr Pálfy hat insoferne voll- kommen Recht, dass dér geologische Aufbau dér Umgebung des Köszörü- Baches in cinem 0-W gelegten Profil besser veranschaulicht wird, ich studierte jedoch damals bloss die besten Aufschlüsse dér Gegend, und durchforschte von dicsem Standpunkte den übrigens recht interessanten Graben von Köszörü- Bache. Wenn Herr Pálfy, dér die Gegend ausführlich aufnahm, die im Köszörü- 2 M. Pálfy: Das Rhyolithgebiet dér Gegend von Pálháza im Koniitate Abaúj-Torna. (Jahresberichf d. K. Ung. Geol. Reichsanstalt für 1914. p. 363.) 234 KURZE MITTEILUNOEN. Bache nicht klar sichtbaren Lagerungsverhaltnisse etwas abweicliend festsetzte als ich, so ist das eine neue Lehre für mich, meine bisherige Eruptionsserie erleidet jedoch dadurch keine Ánderung. Es diene mir einigermassen zűr Rechtfertigung, dass Julius Szádeczky, dér in dieser Gegend die ersten Detailaufnahmen durchführte, das Verhaltnis dér Andesitbreccie zu dem im Niveau über ihr befindlichen Rhyolittuff genau so beurteilte, wie ich. In seiner Abhandlung über diese Gegend schreibt er namlich auf pag. 311; „Es ist imzweifelhaft, dass sich hier auf die mediterránén Andesittuffe Biotit-, Quarz- und orthoklas-háltige Rhyolitbreccien auflagern".^ Die Stelle, wo dér aus dér Serie Pálfy’s fehlende, unterste Pyroxen- andesit unmittelbar festgestellt werden kann, ist dér Graben (s. g. Sóhelygödör) an dér südlichen Seite des Makkoshotykaer Kissoni (auf dér Militarkarte irr- tümlich als Katuska 393 m bezeichnet). In diesem finden wir von oben nach . untén die folgenden Bildungen: Zwischen 393 — 340 m rőten (Plagioklas-) Rhyolit, bei Pálfy 2 = roter Rhyolit (Sarmatisch); zwischen 340 — 200 in Pyroxenandesit, bei Pálfy 7 Pyroxenandesit (Obermediterran); zwischen 200 — 190 m die Breccie dieses Andesits; unter diesem zwischen 190 — 183 ni cinen dichten weissen Rhyolittuff und Rhyolitbreccie. Das dilrfte nieiner Meinung nach dér auch Herrn Pálfy bekannte obermediterrane Rhyolittuff sein. Am untersten Teile des Grabens, unter diesem Rhyolittuff befindet sich zwischen 183 — 172 m Pyroxenandesit, dessen aufgeschlossene untere 3 m aus Lava die obere 8 m aus Breccie bestehen. Dies ist jener Pyroxenandesit, dér in meiner Reihenfolge als tiefstes, von oben drittes Glied dér Pyroxenandesite bezeichnet wird.^ Dér Sóhely-Graben mündet in das Bett des Völgypatak. Diesem gegen- über, am rechten Ufer ganz untén finden wir auch Pyroxenandesit. Seiner Lage und seinem makroskopisch-petrographischem Charakter nach betrachte ich auch dicsen als zűr tiefsten Pyroxenandesit-Exn^Won gehörig, welclie aber hier nicht bis 183 m, sondern bis 200 m aufsteigt. Über ihn liegt bis 300 m alsó in einer Machtigkeit von 100 m Rhyolittuff, dér hie und da wie- der durch Pyroxenandesit bedeckt ist. Die höchsten Erhöhungen des den Völgypatak von West begleitenden Kammes: dér Kecskehát (584 rn) und Mogyorós (495 m) bestehen aus diesem Pyroxenandesit. Vöm Mogyorós-Gipfel gégén Újhuta abwarts steigend, sieht mán unter dem Pyroxenandesit des Gipfels, in dér absoluten Höhe von 400 m neuerdings den hier ebenfalls cca. 100 m dicken Rhyolittuff hervortreten, bei Újhuta kommt aber gegenüber dem Forsthause unter dem Rhyolittuff wieder Pyroxenandesit zum Vorschein. ^ J. Szádeczky: Das nordöstlich von Sátoraljaújhely zwischen Rudabányácska und Kovácsvágás liegende Gebiet in geologischer und petrographischer Hinsicht. (Földt. Közi. Bd. XXVll. (1897) P. 349-385.) 1 A. Hoffer: ibidem p. 10 und 2 u. 3 Profil vöm (rőten) Plagioklas-Rhyolit rechts befindliche und von Nachzeichner eigenmáchtig als „oberer Pyroxenandesit" bezeichnete Fleck hatte unbezeichnet bleiben sollen. KURZE MITTEILUNGEN. 235 lm erwahnten, cca. 100 ni máchtigen Rhyolittuff fand icli bisher keine Versteinerungen. Auf Grund seines Verháltnisses zu den im Sólielygödör befindlichen Bildungen jedoch, sowie in Anbetracht dessen, dass im östlichen Teile des Gebirges niir dér durch die Fossilien von Megyer und von Kádas- gödör gut charakterisierte, obermediterrane Rhyolittuff in so máchtigen Dimen- sionen ausgebildet ist, leite ich den von Újhuta erwahnten Pyroxenandesit ebenfalls von dér tiefsten Eruption dieses Gesteines ab, und hoffe, dass sich dieses Urteil spáter durch Fossilien oder durch die genauen petrographischen Daten dér Rhyolittiiffe vollkommen rechtfertigen lassen wird. Die Ausrüstung des geologischen Institutes dér Universitát Debrecen ist mit sehr bescheidenen Mitteln noch im Anfangsstadium, so dass ich erst jetzt werde Gelegenheit habén petrographische Matériáié fachgemáss zu bearbeiten, und ich hoffe dann, durch meine Arbeiten gewisse Detailfragen dér hier behandelten Lagerungsverháltnisse aufkláren zu können. PALÁONTOLOGISCHE BEOBACHTUNGEN AUS UNGARN ZU BEGINN DES XVIll. JAHRHUNDERTS. Von A. KUBACSKA — Mit zwei Tafeln am Ende des Bandes. — Ungarn wurde im Laufe des XVII. und XVIII. Jahrhunderts von zahl- reichen auslándischen Reisenden aufgesucht. In iliren Werken findet mán stel- lenweise auch paláontologische Aufzeichnungen, die manchmal über sehr bedeu- tende und wertvolle Beobachtungen eine Rechnung ablegen, wie z. B. einer dér Reisebriefe von Brückmann.' Dér wolfenbüttler Arzt, E. Brückmann war im Herbste 1723 über Österreich nach Ungarn gekommen. Seine erste Station war die durch ihr Serviten-KIoster berühmte Gemeinde Lorettom,^ wo er es wahrnahm, dah die Rohsteine dér Klostermauer voll von versteinerten Muscheln, Schnecken, Korallen und anderen Seetieren gewesen war.* In dér Umgebung des benachbarten Kismarton hatte er ebenfalls weihe, fossilienreiche Gesteine gefunden.^ Brückmann war von Kismarton nach Sopron födenburg) gereist, wo er die Fossillien enthaltenden Schichten des sich vor dem Stadttor fortziehenden Hügels untersuchte. Er versuchte in den Schichten auch das Samuiéin, aber das leere Gehause dér kleinen, weihschaligen versteinerten Schnecken war 1 Brückmann F. E.: De quibus figurális Hungáriáé lapidibus. (Epistola Itineraria XI. cutn Tab. 1.) Wolffenbüttel. MDCCXXIX. 2 Lorettoni (Loretto) Kleingemeide im Bezirke Kismarton des Komitats Sopron, am FuDe des Leitha-Gebirges. Das Serviten-KIoster des berühmten Wallfahrtsortes wurde im Jahre 1787. von Josef. II. aufgehoben, Brückmann konnle es aber noch 1723 aufsuchen. Das von hieraus beschriebene Gestein wird wahrscheinlich dér Leithakalk sein. 3 „liinc inde referti sunt variis coclilearum, concliarum, corallium, aliorumque mari- norum corporum petrifactorum innumeris speciebus..." ^ Eisenstadt. — Auch dieses Gestein konnte dér Leithakalk sein. 236 KURZE MITTEILUNQEN. auCerordentlich spröde und deshalb gelang es ihin iiur mit schwerer Mühe dieselben aus dem Gestein zii befreien. „Unter den Sclmecken lagen in dér Gesellschaftandererkleiner Muscheln'^ unzáhlige dreieckige Muscheln."® Ein klei- nes Bruchstück des Gesteins seben wir in Fig. VII. T. I. dargestellt. Da die in die Figur gezeichneten Fossilien zum TeiI die Steinkerne dér Cerithium-kx\tn sind, deshalb ist das Gestein ein in dér Umgebung von Sopron übrigens allgemeiner Sarmata-Kalkstein. Hie und da kann mann noch einige Cardium-, oder Pec/e/r-Bruchstücke und den Steinkern jener gewissen, kleinen dreieckigen Muscheln(?) unterscheiden. Brückmann hatte am folgenden Tagé in dér Geselischaft des gelehrten Soproner Gymnasialrektors, Johann Deckard, Rákos aufgesucht.^ Hier sam- melte er in weififarbigen Gestein, „dessen Stoff aus grobem Sande und aus Kalkstein besteht und von solcher Zusammensetzung ist, als ob es gebrannt wáre,“ ,die in Fig. VIII. T. I. sichtbaren Pederi. „Das Innere des Gesteins ist bogen- förmig und gewölbt, von dér Wand dér Hölchen hangén aber Pectines herab.“* „Die versteinerten Pecfen-Ar\en sind von verschiedener Gröhe und rein- weih; die wohlbehaltene und unberührte Schale dér Gröhten ist aber etwas gewölbt." Brückmann hatte das wohlbekannte Gestein von Fertőrákos, den Leithakalk untersucht. Leider, kőimen wir den in Fig. VIII. dargestellten Pederi, infoige dér Unvollkommenheit dér Zeichnung, náher nicht determinieren. Die Rippen dér Muschel sind nicht so breit, wie die von Macrochlatnys latissima Brocc.-, oder M. Holgeri Gein., aber zahlreicher als die dér letzteren; da- gegen reihen sie sich bei weitem nicht so dicht aneinander, wie die von Flabellipeden Leythajaruis Partsch. Ilire Schale ist nicht so stark gewölbt, das dieselbe P. pseiido-Beudanti Dep. et Rom, oder P. medius Lám. (=aduncus EiCHW.j sein könnte. Am nachsten steht sie noch zu den kleineren Formen von Amussiopeden gigas Schloth. Aus Fertőrákos stammt auch dér auf Brückmann’s Tafel in Fig. X. dargestellte Pederi-, „an dessen vollstandig flachen Schale auch die Rippen gerippt sind. Auch die Fig. XII. u. XIII. Taf. I. bewahren die Zeichnungen dér versteinerten, dickscháligen Pederi- kxitn.'' Die Pecfe/i-Beschaffenheit dieser ist aber nicht festzustellen, weil sie auch Cardien sein können; ihr Wirbel ist teils brüchig, teils unvolstandig abgebildet. „Es kamen auch noch kleinere und gröBere Ostrea-Axien zum Vorschein; die zierliche, weihe Schale dér Gröüeren blieb sogar erhalten" (s. Fig. IX., XI. T. I.). s „musculorum niinorum effigies". Musculus hatte im übertragenem Sinne auch Muschel bedeutet. 6 „concharum triangularuni". Rákos (oder Felsőrákos, Chroisbach). Es ist eine Kleiiigemeinde im Soproner Bezirk des Kom. Sopron, am Ufer des Fertőtó (Neusiedler-Sees, Lacus Pisonis) unmittelbar an dér heutigen österreichischen Staatsgrenze, auf ungarischem Bódén. Sein groBer Leithakalkbruch war bereits 1628 im Betriebc. ^ Es sind die eigenen Worte Brückmann’s. Er denkt nicht an die künstlichen Höh- lungen dér Brechungen, sondern an die oberhalb dér Muschelkerne, an dér Stelle dér sich aufgelösten Muschelschalen gebliebenen, wirklich. „gewölbtes“ Höhlchen. KURZE MITTEILUNGEN. 237 Auf Brückmann’s Tafel sind zwei mit IX. bezeichnete Abbildungen, beide stellen aber in dér Wirklickeit Os/rea-Reste dar; von ihnen áhnelt die linké dér Schale von Ostrea edulis L., oder O. lamellosa Brocc. Die Fig. XI. wurde aber niclit nach Ostrea sp. gezeichnet, sondern sie stellt eine Venus-Art (V. plicata?), mit aufeinander folgenden breiten Zuwachsstreifen dar. An derselben Stel le wurde auch jener Pecten gefunden, den Brückmann in einer seiner spateren Abhandlungen besprach.* Die dichtgerippte, schma- lere Zwischenráume aufweisende Darstellung gleiclit hauptsáchlich Flabeli- pecten Leythajanus Partsch. Sein Wirbel ist ein schmalwerdender, nicht breiter, wie dér dér ebenfalls dichtgerippten, schmalzwischenráumigen Pecten pseudo-Beudanti Dep. et. Rom. Seine Rippen breiten sich gégén den Rand nicht flach aus, sondern sie sind abgerundet, wie die dér Flabelipecten Leyt- hajanus Partsch (S. Taf. II. Fig. 1.). Irrtümlich erwáhnt Hörnes in dér Literatur des Pecten (Flabelipecten) Leythajanus den XI. Reisebrief Brückmann’s, da die darin beschriebene Pecten-Ax\ (Fig. VIII. T. I.) nicht Flabelipecten Leyt- hajanus, sondern wie ich es schon oben festgestellt habé: dér Anmsiopecten gigas ScHLOTH. ist. Dagegen hat er vöm XXXII, Brief, dér Flabelipecten Leythajanus behandelt keine Kenntnis.** lm Jahre 1756 besprach Brückmann einen dritten, aus Oedenburg (Ordenburg) stammenden Pecten. Von seinen Abbildungen ist diese, den Amusiopecten gigas Schloth. darstellende, die beste.*** (S. Taf. II. Fig. 2.) Deckard, dér ein leidenschaftlicher Botaniker war, hatte früher in dér Umgebung von Sopron auch Holzopal-Stücke gefunden und von diesen überreichte er dann einige Brückmann. „Die Farbe des versteinerten Holzes I ist braun, seine Hárte ist aber dér des Jaspis gleich, so dafi es Deckard zLim Schleifen seines Papiermeüers verwendte (s. Fig. I., II, Taf. ' Das III. Bild dér Tafel I. ist die Abbildung einer Melanopsis-Axi, die 1 mán bei „Matzendorff" warscheinlich in pontischen Schichten fand.® I * Jene Fossilien, die Brückmann nachher besprach, hatte nicht er selbst ; gesammelt. „Die Quelle zuNagyvárad (Gross-Wardein)^''hatte jene Turbiniten^^ und : kleinen Schnecken ausgeworfen, die in Fig. V. und VII. zu sehen sind. Dér I Bódén dér Umgebung des Badeortes ist voll von solchen Schnecken, aus I dem sie in grohen MaCen mit geringer Mühe herausgegraben werden. Es ! sind nicht Fossilien, sondern weihcalzinierte, im Inneren mit schwarzer Erde * Memorabilia musei Ritteriani. (Epistola Itineraria XXXII. pag. 6—7 Tab. I. Fig. Vili.) ' Wolffenb. MDCCXXXIV. ** Hörnes: Die fossilen Mollusken des Tertiaer-Beckens von Wien. (Abhandlungen ► dér k. k. Geologisch. R. A. IV. Taf. 63. Fig. 7.) Wien, 1870. *** Memorabilia Austriaca (Epistola Itin. XXVI. Cent. 111. pag. 318. Tab. IX.) Bruns- t viga. MDCCLVl. „Ex aréna Ordenburgi pectinifae variae magnitudinis, testis suis naturali- I bús, cum vei sine operculis firmiter adliuc adhaerentibus & clausis, tecti statis ponderosi I protrahuntur; cavites aréna alba, lapidis instar Compacta, dura, repleta." ® lm Text: „cochleam". „Quas thermae Gross-Waradeinensees cum aqua simul eructant." lm Text: „turbines & cochleas minores albas calcinatas..." 238 KURZE MITTEILUNQEN. ausgefüllte Sclineckeiigehause.“ Es ist zweifellos, daí3 in diesen etlichen Zeilen, die auch durcli die Abbildung unterstützt werden, von den aus Nagy- várad auch noch heutzutage wohlbekannten PWozAn- Melanopsis die Rede ist. Dér schwarze Humus konnte natürlich das leere Geháuse dér in groBer MaBe nachtráglich in denselben geratenen Sclinecken ausfüllen. Aus Siebenbürgen stamnit ferner die in Fig. IV. dargestellte „braune und harte Sclinecke,“ jedoch oline náhere angabe des Fundorts; sie ist dér Steinkern einer Natica- Ari aus dem Eozán.^^ SchlieBlich erwahnt noch Brückmann einige solche Fossilien, die er nicht niehr abbilden lieB; so z. B. die aus „dem ungarischen und siebenbürgischen Karpathen stammenden versteinerten Echinodermen,^^ die versteinerten Linsen aus Liptó (Liptau), welch letztere unter dér Lupe als kleine, rundförmige Schnecken hervortreten, die an ihren unteren und oberen Schalen mit freiem Auge kaum wahrnelimbar geschiclitet sind“. Er gedenkt auch dér Geldsteine (Lapides Nummales), die „obgleich sie V^ersteinerungen sind, nicht als Raritaten betrachtet werden kőimen. * * Nach meiner Kenntnis erwahnt in dér ungarischen Literatur die oben besprochene Abhandlung von Brückmann zuerst solche versteinerten Pflanzen und wirbellose Tiere, die auch abgebildet wurden. Aus dér Zeit vor 1800 habén wir nur wenig áhnliche Arbeiten, wie z. B. Fichtel’s Werk, mit seinen schönen und getreu ausgefülirten Tafeln, ferner die aus einigen Seiten beste- hende Abhandlung über die Congerien des „Blattensees“ von Bartsch.'*’ Dem klassischsten Beispiel für getreue Abbildung und Beschreibung dér ungarischen Fossilien begegnen wir in Fichtel’s erwáhnter Arbeit. Die Stiche Brückmann’s sind auch in Anbetracht dér Entstehungszeit ziemlich schwach gelungen und übereilt. Dér Stecher hatte zűr Wiederspiegelung dér Details nicht genug Sorgfalt verwendet. Auf Grund dér Zeichnungen Fichtel’s^'^ konnten die spáteren Forscher gutcharakterisierte Arten aufstellen, wahrend mán in Brückmann’s Abbildungen nur das Genus, und oft nicht einmal dieses er- kennen kann.^® „elegantissimus cochleiles". > „Echinites". „lentes lapidae... nihil ahiid sunt, quain parvae conchulae bivalves rotundae..." 1'’ Benierkungen über den Blattensee. (Ungarisches Magasin. vol. II. pag. 129.) Pressburg, 1782. Deshayes stellt auf Grund dér FicuTEÜschcn Abbildung (Tab. I. Fig. 4.) die Pectanculiís Fichteli Art auf (Trailé élémantaire...!!. pag. 330.), die heutigen Ax/nm /Tc/zte// Desu. Natürlich niüBen seine von den ungarlandischen Wierbeltierfossilien ververtigten und auf uns gebliebenen Stiche einer anderen Beurleilung unterzogen werden (Fpist. Itine- raria LXXVII. 1739.). KURZE MITTEILUNÜEN. 239 NEUE MINERALVORKOMMEN IM GERECSE-GEBIRGE. Von J. VIGH. Dér Nordrand des Gerecse Gebirges ist gégén die Donau von einer grossen Bruchlinie begrenzt, welche von den in einer geraden Linie verlaufenden steilen Hangén markiért wird. In dem Pliocan-Pleistocan sind entlang dieser Bruchlinie wasserreiche Quellén hervorgebrochen. Das Ablagerungs- material dieser Quellén bilden jene weitreichenden, machtigen Süsswasser- kalke, die bei Mogyorós, Piszke, Süttö, Neszmély, Dunaalmás etc. vorkommen, wo sie seit langer Zeit für Bauzwecke gebroclien werden. Diese Quellén waren — gleich den bei Esztergom gegenwartig nocli aufsteigenden — auch warme, ja sogar heisse Quellén. Sie kamen niclit nur dórt zum Vorschein, wo wir heute die grossen Süsswasserkalkablagerungen vorfinden, sondern auch an Steilen, wo von dér Erosion nur mehr kleine Reste dér Kaiké, eventuell sogar nur die mit Quellenablagerungen ausgefüllten Spalten zurückgelassen wurden. Darauf verweisen jene Barit- und Markasit-V örköm m en, welche ich wahrend dér letzten Jahren in den Spalten und Höhlungen entlang dér Bruchlinie auftretenden, mesozoischen Kaiké entdeckte. Von dér W-Seite des Nagypisznice-Berges erwahnte K. Kulcsár' im Jahre 1913 nadelförmige Aragonitkristalle. Ich selbst habé vor Jahren ini Pocköer Steinbruch bei Piszke aus den Spalten des mittelliassischen Kalkes kleine, dünntafelige, zertrümmerte Baritkristalle gesammelt. Im September d. j. habén wir gelegentlich einer Excursion in Gesellschaft dér Nürnberger Höhlen- forscher H. Cramer und H. Kolb in dem Steinbruch von Sárkány luk bei Lábatlan in einer Höhlung des unterliassischen Kalkes dünnplattige, weisse Baritkristalle gefunden, wo dér Barit die erste, dér dieselben überziehende weisse Calcit die zweite Generation darstellt. Dies deutet gleichfalls auf die in dér Zeit erfolgte Abkiihlung des Wassers hin, Gelegentlich des Ausfluges des Höhlenforscher-Kongresses nach Bajót fand H. Cramer in dem 24 M. tiefen Schacht des Bajóter Öregkő eine mit Baritkristallen inkrustierte Nische. Die Kristalle sind gelbe, durchscheinende Tatéin cc. 2 dick und 10 — 15 láng, sie gleichen den vöm Kleinen- Svaben-Berge bei Budapest herstammenden Kristallen. Iliden kleinen Höhlungen des unterliassischen Kalkes im Tő így hátér Steinbruche bei Piszke fiúdén sich kleine Markasit-Nesier. Im Jahre 1924 fanden die Arbeiter ein Markasitnest, dessen Matéria! eine Zille erfüllte. Mit Márton Löw konnten wir von dem Markasitfunde nur mehr kleine Trümmer retten. In diesen sind kleine Kristalle — anscheinend Kombinationen dér Piramide und des Pinakoids zu beobachten. 1 Kulcsár: Die Mittelliassischen Bildungen tles Gerecsegebirges Földt. Közi. Bd. XLlV. 1914. p. 15.5, 240 BESPRECHUNGEN. In einigen Horizontén des liassischen und maim Kaiksteines kommen Pyrithexaeder zerstreut vor, die stark limonitisiert sind. Sie erreichen sogar die Grösse von 1 — T5 cm. Die verschiedenen Kombinationen dér Calcite des Gebirges beschrieb vor langere Zeit Z. v. Toborffy.^ In den Spalten des Neokom Mergels, welcher in dem linksseitigen Bruche des Nyagdatales aufgeschlossen ist, finden sich C a 1 c i t-Kristalle in dér Grösse von 5 — 10 welche die Kombination des Kanonenspates aufweisen, welche Toborffy nicht erwáhnt hat. Manuskript eingegangen im Juni 1927. 2 Z. V. Toborffy: Adatok a magyar Calcitok ismeretéhez. (Daten zűr Kenntnis dér ungarischen Calcite.) (Nur ungarisch.) Protokollauszug Földt. Közi. Bd. XXXV. 1905. S. 501. BESPRECHUNG. A. HOFFER: D/e inneren Krafte dér Erde (ungarisch) „Gaea Bücher", Bücher dér Érd e, des Lebens und dér Wissenschaft (ungarisch). Redig. v. Prof. R. Milleker. No. 5—6. 222 Seiten, 31 Figuren. Preis P 3’50. Das geschickt zusammengestellte Büchlein umfasst 5 Kapiteln: 1. Das Innere unserer Erde. 11. Dér Vulkanismus. 111. Orogenesis. IV. Epirogenesis. V. Die Erdbeben. Verfasser beschreibt die bekannten Erscheinungen gründlich und nach moderner Auffassung. Sein Schreiben ist für den Leser immer interresant und leichl verstandlich. Er uníerlasst mög- lichst keine Gelegenheit sich auf ungarische Beispiele und einheimische Verhált- nisse zu berufen. Es ist hervorzuheben, dass Verfasser viele neue, meistens sehr tref- fende, ungarische termin technici einführt. Das Büchlein gibt alsó eine gute, klare Zusammenfassung dér Kenntnisse, die sich nach dem heuligen Stand dér Wissenschaft auf die Erklárung dcr laligen Krafte des Erdinneren beziehen. Da es auch die wichtigste Fachliteratur angibt, ist es eine sehr wert- volle, lehrreiche Lektűr für Sludierende, Fachleute und Gelehrte. Es ware sehr wün- schensweri, dass die „Gaea“ noch viele ahnliche naturwissenschaftliche Bücher ausgabe. E. Noszky. GESELLSCHAFTSANGELEGENHEITEN. I. Generalversammlung. Auszug aus dem Protokoll dér am 1. Február 1928. abgehaltenen: LXXVIII. ordent- lichen Generalversammlung dér Ungarischen Geologischen Gesellschaft. Vorsitzender: B. Mauritz. Anwesend: 38 Mitglieder und 33 Gaste. Vorsitzender eröffnet mit dem ungarischen Credo die Generalversammlung und halt nach Erledigung dér administrativen Mitteilungen seine (hier im verkürzter Wiedergabe fol- gende) Eröffnungsrede; „Verehrte Generalversammlung! lm verflossenen Jahr wurde unsere Gesellschaft von einem schweren Schicksalschlag nach dem anderen getroffen. Wir habén fünf Ehrenmitglieder verlohren: A. v. Koch, F. ScHAFARziK, I. V. Darányi, G. Tschermak Und P. Groth, dérén Verdienste in besonderen Denkreden gewürdigt werden. Auch in Z. v. Toborffy habén wir ein Mitglied verlohren, von dem wir noch vieles in diesem Leben erwartet hatten. Wir müssen unsere Arbeit mit erhöhter Energie fortsetzen, um den Verlust unserer Besten ersetzen zu können. Aber auch erfreuliche Ereignisse brachte uns das verflossene Jahr. Das verwaiste Lehramt weiland Prof. Schafarzik’s am Politechnikum fand in unserem Milglied A. Vendl einen würdigen Érben. Die kompetenten Faktorén fanden die enzig richtige Lösung, als sie dieses Lehramt A. Vendl zuteilten. Ich begrüsse ihn hier aus diesem Anlass in Namen unserer Gesellschaft auf das warmste. Unser Mitglied P. Rozlozsnik wurde von dér Ungarische Akademie dér Wissen schaften in die Reihe ihrer korrespondierenden Mitglieder aufgenommen. Diese Auszeich- nung wurde einem wirklich würdigen Fachmann dér Geologie zuteil. Das Persona! dér Kgl. Ung. Geologischen Anstalt erfuhr eine erfreuliche Zunahme. Durch die Ernennung unserer Mitglieder E. Scherf und Gy. Rakusz wurde die Anstalt mit Arbeitskraften bereichert, dérén bisherige Tátigkeit zu dem schönsten Hoffnungen berechtigt. Unsere Geologen waren auch im verflossenen jahr unermüdlich tatig. Die Tief- bohrungen am Alföld brachten endlich auch das Erdgas an die Oberflache. Wir können mit Freude konstatieren, dass die ungarischen Fachleute jelzt auch schon ausserhalb unseres Landes gesucht werden. H. v. Böckh spielt seit Jahren eine lei- tende Rolle im fernen Ausland, L. v. Lóczy forscht im Auftrag einer auslandischen Gesell- schaft auf dér Insel Celebes nach Erdői, D. Pékár und J. Fekete verschafften dér unga- rischen Wissenschaft mit dem Eötvös-Pendel die Anerkennung des Auslandes, Gy. Rakusz reprasentierte auf dem in Holland abgehaltenen Karbon-Kongress in würdiger Weise die ungarische Geologie. Unsere Palaeontologen kamen gelegentlich des im Laufe des vorigen Jahres in Budapest getagten internationalen Zoologenkongresses zum Wort. Im internen Leben unserer Gesellschaft brachte die letzte Zeit zwei wichtige Án- derungen. Die Fachsektion fiir Höhlenforschiing löste sich als solche auf, und es trat an ihre Stelle eine selbstandige Höhlenforschende Gesellschaft, die schon im September des ver- 16 242 GESELLSCHAFTSANGELEGENHEITEN. flossenen Jahres ein eklatantes Zeichen ihrer Lebensfahigkeit gében konnte, indem sie Hand ini Hand mit den österreichischen und deutschen Höhlenforschern in unserer Haupt- stadt einen Kongress mit reichem Programm veranstaltete und den auslandischen Gasten die interessantesten Höhlen unseres Landes zeigte. Unsere Fachsektion für Hydrologie findet in ihrer neuen Führern volle Garantie dafür, dass zukünftig auch im Gebiete dieser Disziplin ein reges Leben herschen wird. Ich kann meine Eröffnungsrede unmöglich schliessen, ohne die altesfen und treuesten Mifglieder unserer Gesellschaft zu begrüssen, namentlich unser Ehrenmitglied L. Roth von Telegd, den Nestor dér ungarischen Geologen, dér seit 58 Jahren Mitglied unserer Gesell- schaft ist, ferner unser Ehrenmitglied L. v. Ilosvay und unser ordentliches Mitglied G. Thirring, die beide seit 45 Jahren die unsrigen sind. Gott gebe, das wir sie noch recht ange in unserem Kreise begrüssen dürfen! Hiemit eröffne ich die 78. ordentliche Generalversammlung dér Ungarischen Geolo- gischen Gesellschaft!" Vorsitzender legt sodann dem Plenum den Vorschlag des Aussehusses bezüglich dér -Erwahlung K. Zimányi’s, Báron F. Nopcsa’s und M. v. Pálfy’s zu Ehrenmitgiiedern vor. Dér Vorschlag wird angenommen und die Wahl eifolgt einstimmig, mit grosser Begeisterung. Vorsitzender gibt bekannt, dass durch die Wahl dér Ehrenmitglieder drei Platze im Aussehuss frei wurden, die mit den Mitgliedern besetzt werden, die gelegentlich dér letzten Wahl die meisten Stimmen erhielten, namentlich: P. Treitz (31), D. Pantó (27) und Gy. Raküsz (23). (Wird zűr Kenntnis genommen). Hierauf halt Vizeprasident A. Liffa seine Gedenkrede über das Ausschussmitglied Z. V. Toborffy, dann K. Roth von Telegd über F. Schafarzik, G. v. László über I. v. Darányi, B. Mauritz über G. Tschermak und P. Groth. Vorsitzender verliest hierauf die an den Kultusminister Gráfén. K. Klebelsberg gerichtete Adresse des Aussehusses, worin ihm die Gesellschaft ihr volles Vertrauen bezüglich seiner wissenschaflichen Pláne und dérén Ausführung entgegenbringt. Nach einer kurzen Erholungspause fordert dér Vorsitzender den Sekretár zűr Ver- lesung seines Berichtes über die Tátigkeit dér Ungarischen Geologischen Gesellschaft im lahre 1927 auf (wovon das wesentlichste in verkürzter Wiedergabe folgt). Geehrte Generalversammlung! Gestatten Sie mir einen kurzen Rückblick. Seit lángén Jahren habén wir es nun wieder so weit gebracht, dass dér vorigjahrige, fLVlI. Bánd unserer Zeitschrift Földtani Közlöny in zwei Heften erscheinen konnte. Das Heft 1—9 wurde noch im Dezember expediert, Heft 10—12 ist ebenfalls bereits fertig und gelangt náchste Woche zűr Versendung. Im Laufe des Jahres 1927 wurden insgesamt 8 Fachsitzungen abgehalten, wobei 28 Redner mit 31 Vortrágen figurierten. Hievon waren: 1. Vortráge geologischen Inhalts .... 10, davon 2 hydrogeol. 2. „ paláontologischen Inhalts . . 7. 3. „ petrographischen „ ... 4. 4. „ mineralogischen „ ... 6. 5. Referaate über Kongresse 3. 6. Rezension 1. Je zwei Vortráge hielten: K. Emszt, Gy. Éhik, E. Lengyel, Gy. Vigh. Je einen: E. Endrédy, A. Földváry, R. Hojnos, M. Kretzoi. A. Kubacska, E. Kutassy, L. V. Lóczy, 1. Majer, J. Noszky, M. v. Pálfy, F. Papp, F. Pávay-Vajna, Gy. Rakusz, R. Rei- chert, I. V. Sümeghy, L. Strausz, T. Szalay, Zs. v. Szentpétery, K. Roth von Telegd, M Tompa, M. Vendl, T. Zeller, V. Zsivny. An die Mehrzahl dér Vortráge knüpften unsere Mitglieder Reflexionen und in zahl- reichen Falién entwickelte sich eine lebhafte Diskussion, wodurch allé, eventuell noch zwei- elhaften Fragen von mehreren Seiten beleuchtet und geklart wurden. QESELLSCHAFTSANGELEGENHEITEN. 243 Dér Ausschuss hatte im verflossenen Jalire 8 Sitzimgen. In dér Anzahl unserer Mitgiieder braclite dieses Jahr kelne bedeutsame Ánderung. Zűr Aufnahme ineldeten sich 10 neue Mitgiieder, die aiicli allé angenomnien wurden, namentlich: F. Fellner jun., Stud., Budapest. J. Finkey, Prof., Sopron. T. Gedeon, Chemiker, Budapest. J. Gerö, Chefbergingenieur, Salgótarján. 5 A. Ginzery, Hauptmann. Pécs. Astrophys. Observat. d. Konkoly-Stiftung, Budapest. A. Péceli, Bergingenieuer, Rudabánya. F. ScHREiER, Lehramtskand., Budapest. T. Takáts, Assistent am Politeclin., Budapest. 10 Váci Köszénbánya A. G., Vác. lm verflossenen Jahr ineldeten 7 Mitgiieder ihren Austritt aus dér Gesellschaft. Ich .schliesse nieinen Bericht mit dér traurigen Meldung, dass uns dér Tód im verflossenen Jahr 11 Mitgiieder entraffte: I. V. Darányi, wirkl. Geheimrat, Ehrenmitglied, Budapest, O. Eisele, Chefbergingenieur, Salgótarján, P. Groth, Prof., Ehrenmitglied, München, P. Hoitsy, Publizist, Budapest, 5 A. V. Koch, Prof., Ehrenmitglied, Budapest, J. Kuncz, Gutsbesitzer, Budapest, F. Schafarzik, Prof., Ehrenmitglied, Budapest, H. V. Szemere, Gutsbesitzer, Gomba, Z. V. Toborffy, Priv. Dozent, Budapest, 10 G. Tschermak, Prof., Ehrenmitglied, Wien, G. WiEQNER, Bergwerkdirektor, Budapest. Wir werden das Andenken unserer hingeschiedenen Mitgiieder pietatsvoll und treu bewahren! Nachdem die Generalversammlung diesen Bericht des Sekretars zűr Kenntnis nahm, verlas ebenderselbe auch seinen Bericht über die Fachseküon für Hydrologie, dér gleich- falls zűr Kenntnis genommen wurde. Es folgte hierauf dér Bericht dér Kassaprüfungs- kommission, laut welchem die Einnahmen dér Gesellschaft in 1927 insgesamt 7770 P 83 f, die Ausgaben 6816 P betrugen. Die Kommission hatte die Kasse in ürdnung befunden, worauf die Generalversammlung dem Kassenführer Entlastung erteilte und dér Kommission für ihre Arbeit dankte. In die Kassaprüfungskommission wurden für 1928 neuerdings E. v. Maros, E. Timkó und Gy. Weszelszky erwáhlt. Zum Schluss gibt dér Sekretar das Budget für 1928 bekannt (wird angenomnien) worauf dér Vorsitzender die Generalversammlung schliesst. II. Fachsitzungen. 4. Janiiar 1928. 1. A. Koch: Über das moderné mineralogische Museum. Zum Thema sprachen : E. Noszky, K. Zimányi, B. Mauritz, A. Liffa und G. v. László. 2. M. Löw u. L. Tokody : Beitrage zur Kenntnis dér Mineralien von Nagybánya und Borpatak (s. S. 212.). 3. A. Hoffer : Einige Worte über die Lagerungsverhaltnisse dér Eruptivgesleine im Tokajer-Gebirge (s. S. 232.), Zum Thema sprach : M. v. I^álfy. 16* 244 GESELLSCHAFTSANGELEQENHEITEN. 4. L. Benda : Neue Fundstellen dér Pikermi-Fauna im Kom. Vas. Zum Thema sprach : J. v. Sümeohy. 7. Nlarz 1928. 1. J. Tuzson : Daten zűr Kenntnis dér Wálder im Pleistozan dér Ung. Tiefebene. 2. E. ScHERF : Daten zűr Kenntnis des Pleistozans dér Ung. Tiefebene. Zum Thema sprachen : E. v. Cholnoky, J. v. Sümeghy, S. Pinkert. 3. N. Kretzoi : Saugetier-palaontologische Daten zűr Stratigraphie des ungarischen Tertiárs u. Quartars. Zum Thema sprachen : S. v. Szentpétery, O. Kadic, J. Éhik. II. Aprít 1928. 1. J. Éhik u. T. Szalai : Über einen hauenzahnigen Urelefantfund in dér Umgebung von Salgótarján. Zum Thema sprach : M. v. Pálfy. 2. E. ScHESF : Über die hydrothermale Metamorphose des Dolomits im Budaer-Gebirge und über die dinamometamorphen Umwandlungen dér Dolomitén dér Schweizer-Alpen. Zum Thema sprachen : M. v. Pálfy, B. Mauritz, S. v. Szentpétery, T. Gedeon P. Rozlozsnik. 2. Mai 1928. 1. V. Zsivny: Über die pEDOROFF’-sche Methode mit besonderer Rücksicht auf die Bestimmung dér Plagioklase. Zum Thema sprachen : Miklós Vendl, B. Mauritz. 2. T. Takáts : Daten zűr Kenntnis dér Andesite des Dunazug-Gebirges. Zum Thema sprach : B. Mauritz. 6. Jani 1928. Ausflug. Marschroute : Lukasbad — Budaer-Zementfabrik — Buda-Ujlaker-Ziegel- fabrik und dérén Umgebung. Führer : M. v. Pálfy und St. Ferenczy. 7. November 1928. 1. S. V. Szentpétery und K. Emszt : Petrochemische Daten aus dér Gegend von Szarvaskő (s. S. 216.). Zum Thema sprachen; B. Mauritz, M. v. Pálfy. 2. L. Bogsch : Die Hipparionen dér Báraczháza-Höhlung bei Csákvár. — Vorgelegt von O. Kadic (s. S. 223.). 5. Dezember 1928. 1. H. Horusitzky : Über die hidrogeologischen Verhaltnisse dér Umgebung des Béke-Platzes (im VI. Bezirk von Budapest.), (s. S. 23ü.). Zum Thema sprach : Br. Fr. Nopcsa. 2. A. Endrédy: Über die chemischen Vorgánge dér sogenannten „lateritischen" Verwitterung. Zum Thema sprachen : Aladár Vendl, St. Kühn. 3. F. Horusitzky und N. Koch : Mineralogie und Geologie für die V. Klasse dér Fíealschulen. (Besprechung) von T. Zeller. Zum Thema sprach : B. Mauritz. III. Ausschussitzungen. Ani 4. u. 25. Januar, 7. MSrz, 11. April, 2. Mai, 7. November, 5 Dezember. BIBLIOGRAPHIA GEOLOGICA HUNGÁRIÁÉ. Supplementuni bibliographiae annoriini iiltimorum. Atanasiu, Jón.: Zacamintele de lignit din basinul pliocenic dela Borsec. [Stud. Telin, si Econ. Ili— 3. Inst. Geol. al Román.] Bucuresti, 1924. BtNDA László, ifj. : A teremtés országútján. Életképek a Föld és az élet történetéből. Szom- bathely, 1926. Bujor, Jón. : Studiul petrografic si tehnic al rocei de trass dela Bocsa-Romana. [Memor. Acad. Rom. Sect. Stiint. Ser. 3. I.] Bucuresti, 1923. Canu, F. & R. S. Bassler: Contribution á 1’ étude des Bryozoaires d’ Autriche etdeHongrie. [Bull. Soc. Géol. Fr. Sér. 4. XXIV.] Paris, 1924. Dornyay Béla: Tata-Tóváros hőforrásai és közgazdasági jövőjük. — Tata, 1925. Homor Imre: Az Esztergomban végzett geológiai vizsgálatokról. [Eszterg. Évlap. I.] Eszter- gom, 1926. Huene, F. : Gondwana-Reptilien in Südamerika. Gondwana hüllők Délamerikában. [Palae- ontol, Hung. II.] Budapest, 1926. Hynie, O.: Le Flysch des environs du col de Dukla (versant Slovaque). [Sborn. Stat. Geol. Üst. Cesk. Rep. V— 1.] Praha, 1925. — — & 0. Kodym: Geologické poniery okoli lázni Trencenskych Teplic na Slovensku. = La géologie des environs de Trencenské Teplice-les-Bains en Slovaquie. [Sborn. Stat. Geol. Üst. Cesk. Rep. VI.] Praha, 1926. Jekelius, E. & J. Atanasiu: Traiisilvania si Bánátul 1 : 1,500.000. [Atl. Fiziogr, si statist. al Romaniei, Atl. geol.] Bucuresti, 1926. Kettner, R. &. O. Hynie: Études lectoniques dans les environs de Motycky et de Jelence en Slovaquie. [Bull. Intern. XXV.] Praha, 1925. á O. Kodym: Report on the geological investigations in the Flysch territory surround- ing Medzilaborce. [Sborn. Stat. Geol. Üst. Cesk. Rep. V— 1.] Praha, 1925. Koch Sándor: Whewellitkristályok Kapnikbányáról. [Math. Termt. Értés. XLII.] Budapest, 1925. — Whewellitkristalle von Kapnikbánya. [Zschr. f. Krist. LXIII.] 1926. A felsőbányái andoritról. [Annales Mus. Nat. Hung. Kol. XXllI. p. 263.] Bp. Bournonit von Óradna. Ibid p. 395. Kodym, O. & A. Matéjka: Le mésozoique de Belá, dans la région bordiére Est du bassin du Turiec en Slovaquie. Preliminary report on the Neogene of the basin of Turiec in Slovakia. [Bull. Intern. XXV.] Praha, 1925. Kormos Tivadar: Az ősember világa. Budapest (Termt. Társ.) 1926. Lambrecht Kálmán: A százesztendős őséletiudomány. [Új Magy. Szemle, IV.] Budapest, 1921. Lengyel E.: A tokaji Nagyhegy rhyolithos és andesiles kőzetei. [A debreceni Tisza István Tud. Társ. Honism. Bizotts. Kiadv. II. k. 4. f.j Debrecen, 1926. — — Die andesitischen und rhyolithischen Gesteine des Tokajer Nagyhegy. Ibidéin 1926* Machatschek, Fr. & M. Danzer : Geologische u. morphologische Beobachtungen in d. Westkarpaten. [Lotos, LXXII.] Praha, 1924. Matejka, a. : Predbezná zprává o geologickém mapovani v okoli Ruzomberka ne Slovensku. Communication préliminaire sur les résultats du lévé de la carte géologique des environs de Ruzomberk en Slovaquie. [Vestn. Stat. Geol. Üst. Cesk. Rep. I.] Praha, 1925. 246 BIBLIOGRAPHIA GEOLOGICA HUNGÁRIÁÉ. Möckel Konrád : Hornblendegesteine aus dér Unigebung dér „Hőben Riiine“. [Verh, Mitt. Siebenb. Ver. Nat. LXXI II.] Hermanstadt, 1921. Müller, L.; Crocodilus Siamensis Sclineid. u. + Crocodilus ossifragus Dubois. A Cro- codilus Siamensis Sclineid és a Crocodilus ossifragus Dubois. [Palaeont. Hung. l.j Budapest, 1923. Pazár István: A magyar földgáz kutatásának kérdéséhez. Schafarzik F. pótlásával. Zűr Frage d. ungarischen Erdgasforschung. M. Zusatz v. F. Schafarzik. [Földt. Közi. LVI.j Budapest, 1926. Petrbok, J.: La stratigraphie et les mollusques de la terrasse pleistocéne du Danube prés de Parkan. [Bull. Intern. XXV.] Praha, 1925. : Mékkysi slovenskych travertinu, II. Mollusques des travertins de la Slovaquie. II. [Sborn. Stat. Geol. Üst. Cesk. Rep. VI.] Praha, 1926. Rabowski, F.. Les recherches géologiques dans la Basse Tatra et les montagnes de Zips- Gömörer en rapport avec le probléme des nappes subtatriques. [Panstw. Inst. Geol. Pos. Nauk. XIV.] Warsawa, 1926. Roth-Fuchs, G. : Erklárende Beschreibung d. Formen d. Leithagebirges. [Geogr. Jahresber. a. Österr. XllL] Wien, 1926. Thalmann, H.: Einige Harpoceraten aus d. Toarcien des Királyerdő, Bihargebirge, Rumá- nien. [Miit. Naturw. Ges. XVI/VIIL] Bern, 1923. Tokody László : Über zwei neue Persistenzwerte. [Zschr. f. Krist. LXIV.] 1926. A kristályok belső szerkezete. [Technika.] 1926. — — A magyarországi cerusszitek kristálytani monográfiája. [Matti, és lenn. Közi.] 1926. Kristallografische Monographie d. ung. Cerussite. [Zeitschr. für Krist. LXIIL] 1926. Tokody László <& Liffa Aurél: Beitráge zűr krist. Kenntnis des Atakamits. [Centralblatt f. Min.] 1926. Ulrich, F. : Cristallographie de la vivianite de Rodna vecche. [Bull. intern. XXV..] Praha, 1925. Vavrinecz Gábor : Az első magyarországi pisanit. = Das erste Pisanit aus Ungarn [M. Chem. Folyóir. XXXII.] Budapest, 1926. Vendl Aladár : A Magyar Tudományos Akadémia tagjainak hatása az ásványtan és kőzet- tan fejlődésére hazánkban. — Budapest, 1926. : Alkáliközetek Anina és Stájerlak környékén. = Alkaligesteine in d. Unigebung von Anina u. Stájerlak (Bánát). — [Math. Ternit. Értés. XLIIL] Budapest, 1926. Vendl Mária: A tarpai Nagyhegy hiperszténandezitje. — Über den Hypersthenandesit des Nagyhegy von Tarpa [Ami. Mus. Nat. Hung. XXIIL] Bp. 1926. Vesely. V. : Chemicky a fisikálne-chemicky vyzkuni niinerálniho pramene Salvator v Lipov- cich u. Presova. = Étude chiniique et physicochiniique de la source niinérale Sal- vator á Lipovce prés Presov. [Sborn. Stat. Geol. Üst. Cesk. Rep. VI.] Praha, 1926. Bibliographia annorum 1927-1928. Balogh Ernő: Kristallzwillinge u. andere regelniassige Verwachsungen des Pseudobrookit vöm Aranyer Berg. [Verh. & Mitt. Siebenb. Ver. Nat. LXXVIL] Hermannstadt, 1927. Bandat Horst : Die geologischen Verhaltnisse d. Unigebung von Valona (Vlore) in Albanien [Földt. Szemle I— 1.] Budapest, 1927. Bánlaky Géza: A budapesti fürdők és ásványos vizek története és gazdasági viszonyai. Die geschichtlichen u. wirschaftlichen Verhaltnisse d. Budapester Mineralquellen. [Hidrol. Közi. IV/VI.] Bp. 1928. Bárány László: A siroki tufapiraniisok. [Földr. Köziem. LV.] Bp. 1927. Benda László, ifj.: A baltavári őslénytani ásatások 70-éves története 1856—1926. = Neuere Daten z. Kenntnis des pontischen Saugetierlagers von Baltavár (Coni. Vas) in West- Ungarn. The history of the palaentological excavations at Baltavár in the course of seventy years 1856—1926. — Szombathely (Vasvárul. Múz. Kiadv.) 1927. BIBLIOORAPHIA GEOLOOlCA HUNGÁRIÁÉ. 247 Benda László ifj.; Újabb pikermi-i típusú lelőhelyek Vasvármegyében. Neue Fimdorte voni Pikermi-Typus im Kom. Vas. [Vasvárm. Miiz. Termr. Oszt. Évi jel.] Szombathely, 1928 - — A szeiitvidi prehisztorikus település geológiai megvilágításban. Die práhistorische Siedlung von Velemszentvid in geologischer Beleuehtung. [Vasvárm. Múz. Termr. Oszt. Évi jel.] Szombathely, 1928. : Ösvízrajzi kutatásaim matematikai rendszere. Die matematische Grundlage meiner palaeohydrographyschen Studien. [Vasvárm. Múz. Termr. Oszt. Évi jel.] Szombathely, 1928. : Ösemberi kannibállelet Rábapüspökiben. = Ein prahistorischer Kannibalenfund bei] Rábapüspöki. [Vasvárm. Múz. Termr. Oszt. Évi jel.] Szombathely, 1928. — Termt. Közi. LX.] Bp. 1928. Boda Antal: A sopronkörnyéki szarmata üledékek sztratigrafiai helyzete. [Bány. & Koh. Lap. . LX.] Bp. 1927. : A brennbergi szénelöfordulás és a mediterrán tenger sopronkörnyéki üledékeinek sztratigráfiai helyzete. [Bány. & Koh. Lap. LX.] Bp. 1927. : Clemmydopsis soproniensis n. g. n. sp. aus dér unteren pannonischen Stufe von Sopron in Ungarn. [Centralbl. f. Min. Geol. Pál. 1927— B.] Stuttgart, 1927. Boros Adám: Paleogén Castalia-rhizoma-fosszilia hazánkból. - Eine ungarische paleogene Castalia-Wurzelstock-Fossilie. [Földt. Közi. LVL] Bp. 1927. : A magyarországi pleisztocén problémái. Les Problemes du Pléistocene de Hongrie. [Földr. Köziem. LVL] Bp. 1928. Buchtala J. : Dér Geysir von Herlány. Einheitliche Erklárung d. verschiedenen Geysir- phánomene. [Zschr. f. Prakt. Geol. XXXVI.] Berlin, 1928. Cholnoky Jenő: Über Flusstaler. [Mitt. Geogr. Ges. LXX.] Wien, 1927. : A folyók és tavak vízállásáról. =~= Über d. WasserstánJe dér Fiüsse u. Seen [Hidrol. Közi. FI.] Bp. 1928. : Alföldünk morfológiai problémái. [Földr. Köziem. LVL] Bp. 1928. Dalmady Zoltán: Az ásványvizek vegyi összetételének grafikus ábrázolása. — Über d- graphische Darstellung d. chemischen Zusaniensetzung d. Mineralwásser. [Hidrol. Közi. IV.— VI.] Bp. 1928. Déri József: Petrik Lajos. [Turist. Lapja, XXXIX.] Bp. 1927. Éhik Gyula: A szápári Anthracotherium. — The Anthracotherium valdense Szápárense n. subsp. [Állatt. Köziem. XXIV.] Bp. 1927. Emszt Kálmán: A szt.-margitszigeti artézi kút vizének kémiai vizsgálata. Die Untersuchung d. artesischen Quellwassers dér St. Margaretheninsel. [Hidrol. Közi. HL] Bp. 1928. : A hajdúszoboszlói hévforrás előzetes kémiai vizsgálatának eredménye. = Vorausgehende Untersuchung d. Hajdúszoboszlóer Thermalwassers. [Hidrol. Közi. IV. — VI.] Bp. 1928. — — : A kékkúti „Theodora“-forrás kémiai elemzésének eredményei. Die Theodoraquelle von Kékkút. [Hidrol Közi. IV.— VI.] Bp. 1928. : Harkányi hévforrások újabb chemiai elemzése. [Balneol. Értés. XIIl. — 1.] Bp. 1928. Endrédy Endre & Ferenczi István: Magyarország hévvizei, azok felkeresése és kitermelése. [Bány. <& Koh. Lap. LXL] Bp. 1928. Erdélyi János: Ismeretlen hidroszilikátgél a székesfehérvári Rácbányából. [M. Chem. Folyóir. XXXllL] Bp. 1927. Felber Lipót: A forrásvizek összetételének állandósága. [Balneol. Értés. XllI. — 2.] Bp. 1928. Ferenczi István: Felvételi jelentés. [M. k. Földt. Int. 1924. évi [el.] Bp. 1928. Fináczy Béla: Természetes hőforrások kihasználása. [M. Mérn. és Ép. Egyl. Közi. LXL. Bp. 1927. Finály István: Hidrometria. (A „Hidrotechnika" II. kötete.) Bp. 1927. Franzenau ÁoosTON(f): Urháza mellett elterülő lajtamész alatt fekvő agyag foraminiferái. Die Foraminiferen aus dem nachst Urháza unter dem Leithakalk liegenden Tone. [Földt. Közi. LVL] Bp. 1927. 248 BIBLlüQRAPHiA QEOLOQICA HUNGÁRIÁÉ. : Adatok a hidasi niiocénfaiina ismeretéhez. - Uaten zűr Kenntnis d. miozanen Fauna von Hidas. [Földt. Közi. LVI.] Bp. 1927. Führer durch die Samnilungen dér kgl. ung. Geologischen Anstalt — Bp. 1928. zu den Studienreisen d. Palaeontologischen Gesellschaft bei Gelegenheit d. Palae- ontologentages in Budapest. — Bp. 1928. Gaál István: Az emlősállatok előfutárjai. [Termt. Közi. LX.] Bp. 1928. : A repülő sárkányok pihenő helyzetéről. [Termt. Közi. LX.] Bp. 1928. : Az ősmaradványok és az ibolyántúli sugarak. [Termt. Közi. LX.[ Bp. 1928. — — : A Börzsönyi-hegység egy rejtett barlangjáról. [Földr. Közi. LVl.] Bp. 1928. : A bajóti Kisköoldal barlangjának diluviális emlős-faunája. -- Diluviale Sáugetier- fauna aus d. Höhle des „Kisköoldal" bei Bajót. [Állatt. Köziem. XXV Bp. 1928. : A turista mint geológus. [Turist. Lapja XL.] Bp. 1928. : Dér erste mitteldiluviale Menschenknochen aus Siebenbürgen. [Publ. Muz. Jud. Hímed. IIL— IV.] Déva, 1928. Hankiss Szilárd: A tudományos szénkutatás újabb irányai. [M. Mérn. és Ép. Egyl. Közi. Havi Fűz. V.] Bp. 1928. Hoffer András: A komlóskai forrásmész. = Dér Qnellenkalk von Konilóska. [Debr. Tisza I. Tud. Társ. II. o. Műnk. II. — 4.] Debrecen, 1927. ^ : Rudabányácska egykori bányászata. Dér einstige Bergbau von Rudabányácska. [Debr. Tisza I. Tud. Társ. II. o. Műnk. III. — 1.] Debrecen, 1928. [Bány. és Koh. Lap. LXI.] Bp. 1928. : A kábái meteorit története. Debrecen. (Debr. Szemle.) 1928. : A föld belső erői. Debrecen-Bp. (Gaea 5—6.) 1928. Hofmann Erzsébet : A szombathelyi múzeum két fakövülete. = Verkieselte Hölzer aus d. Museum in Szombathely. [Vasvárm. .Muz. Termr. Oszt. Évi. jel.] Szombathely, 1928. Hojnos Rezső : A mogyoródi Csikvölgy hidrogeoiogiai viszonyai. = Über d. hydrogeolo- gischen Verháltnisse des Csiktals von Mogyoród. [Hídról. Közi. II.] Bp. 1928. : Az unyi ásványvízforrások hidrogeoiogiai viszonyai. = Die hydrogeologischen Ver- haltnisse dér Unyer Mineralwasserquellen. [Hídról. Közi. III.] Bp. 1928. : Mikropaleontologiai vizsgálatok üledékes kőzeteken különös tekintettel a radiolari- tokra. — Bp. 1928. Horusitzky Ferenc : Új adatok a budapestkörnyéki miocén sztratigrafiájához. = Neue Daten zűr Miozan-Stratigraphie d. Umgebung von Budapest. Das Mediterrán von Mogyoród. [Földt. Közi. LVL] Bp. 1927. : Új Paralellepipedum-faj a helenibai felső oligocénből. Parallelepipedum Schafarziki n. sp. = Über eine neue Parallelepipedum- Art aus d. Oberoligozán von Helemba. [Földt. Közi. LVIL] Bp. 1928. Horusitzky Henrik : Budapest székesfőváros hidrológiai viszonyai. = Über die hydrologischen Verháltnisse von Budapest. [Hídról. Közi. L] Bp. 1927. — — : A Gyömröi artézi kút. = Dér artesische Brunnen von Gyömrö. [Földt. Közi. LVl ] Bp. 1928. — — : A városligetben épülő „Regnum Marianum" plébániatemplom környékének hidrogeo- lógiai viszonyai. = Über d. hydrogeologischen Verháltnisse des Bauterrains dér im Stadtwáidchen von Budapest in Ausführung begriffenen Regnum Marianum-Pfarr- kirche. [Földt. Közi. LVL] Bp. 1927. — — : Új templomunk helyének földtani viszonyai. [Egyházközs. Értés.] Bp. 1927. : Irodalmi munkásságának jegyzéke 1896—1927. = Verzeichnis dér Fach-Literatur. Budapest (Szerző) 1927. — — : Felvételi jelentés. [M. k. Földt. Int. 1914. évi jel.] Bp. 1928. : A miskolci Deichsel-féle gyár artézi kútja. - Über den Deichselschen artesischen Brunnen in Miskolc. [Hídról. Közi. IV V9.] Bp. 1928. Kadic Ottokár : Felvételi jelentés. [M. kir. Földt. Int. 1924. évi jel.] Bp. 1928. BIBLIOQRAPHIA GEOLOGICA HUNGÁRIÁÉ, 249 — — : Die Csákvárer Höhluiig bei Székesfehérvár in Ungarn. [Mitt. üb. Hölilen-u. Karst- forsch.] Berlin, 1928. á Kretzoi Miklós : Előzetes jelentés a csákvári sziklaüregben végzett ásatásokról. [Barlangkutat. XIV, XV.] Bp. 1927. Kállai Géza : A triaszviz és a magyar energia kérdése. = Das triasische Wasser u. die ungarische Energiefrage. [Hidrol. Közi. III.) Bp. 1928. [Bány, és Koh. Lap. LX.j Bp. 1927. Kéz Ando ( : Az Alacsony-Tálra glaciális jelenségei. [Földr. Köziem. LV.j Bp. 1927. Kocn Sándor: Adatok Magyarország ásványainak ismeretéhez. Beitráge z. Kenntnis d. Mineralien Ungarns. [Ann. Mus. Nat. Hungar. XXV.j Bp. 1928. : Kénkristályok Ajkáról és Pilisszentivánról. ^ Schwefelkristalle von Ajka u. Pilis- szentiván. [Ann. Mus. Nat. Hung. XXV.j Bp. 1928. : Magyar ásványok. [Termt. Közi. LX.j Bp. 1928. : Neuere Beitráge z. Kenntnis des Andorits von Felsőbánya. [Centralbl f Min. Geol. Pál. 1928-A] Stuttgart, 1928. — — Trianoni Magyarország ásványai. [Terin, Tud. Közi. LIX. köt. (1927) Pótfüzetek 1. sz.j Krenner József (f) — ZimAnyi Károly: Mineralogische Mitteilungen aus Ungarn. [Cent- ralb. f. Min. Geol. Pál. 1927 — A u. 1928— A.] Stuttgart, 1928. Kormos Tivadar: Bauxit, laterit, vörösagyag. [B íny. és Koh. Lap. LXI.j Bp. 1928. Kubacska András : A solymári sziklaüreg pleisztocén csontlelele. [Barlangvil. I.] Bp. 1927. : A solymári köfülke. [A Természet, 1928.] Bp. 1928. : Az első barlangszelvények és térképek Magyarországon. [Földr. Köziem. LVI.j Bp. 1928. : A gerincespaleontológia története Magyarországon. [A Természet, 1928.] Bp. 1928. : Die grundlagen dér Literatur über Ungarns Vertebraten-Palaeontologie [Hft. IV. d. Coll. Hungar. Wien.] Bp. 1928. Kutassy Endre : Ősmaradványok gyűjtése, konzerválása és preparálása. Budapest (Termt. Társ.) 1927. Triaszkorú faunák a Béli- és Biharhegységböl. Triadische Faunén aus d. Béler u. dem. Bihargebirge. [Math. Termt. Értés. XLV.] Bp. 1928. — — : Die Triasschichten d. Béler u. Bihargebirges (Siebenbürgen) mit besonderer Rücksicht auf die stratigraphische Lage ihres Rhatikums. [Verhandl. d. Geol. Bundes- anst.] Wien, 1928. — — : Beitráge zűr Stratigraphie u. Palaeontologie d. alpinen Triasschichten in d. Umge- bung von Budapest, [jahrb. d. kgl. ung. Geol. Anst. XXVll.] Bp. 1927. — — Die Ausbildung dér Trias im Moma-Gebirge (Ungarn). — [Centralbl. f. Min. Geol. Pál. 1928— B] Stuttgart, 1928. Kühn István & Scherf Emil : Lehet-e a budai hegységben mélyfúrás útján hévvizeket fel- tárni és kitermelni? [Bány. és Koh. Lap. LXl.] Bp. 1928. Lambrecht Kálmán : Az ősember elődei (Az ősállatok). — Bp. (Dante) 1927. Paleopatologia és paleofiziologia. [Therapia, IV.] Bp. 1927. : Die Verwendung d, Fluorographie in dér paláontologischen Forschung. [Verhandl. d. Zool. Bot. Ges. LXXVIII.] Wien, 1928. : Fluorographische Beobachtungen an den „elastischen Fasern" des Pteiosaurier- Petagiums. [Arch, Mus. Teyler, Ser. 3. VI.] Haarlem, 1928. — — : Palaeotis Weigelti n. g. n. sp. eine fossile Trappé aus d. mitteleozánen Braunkohle d. Geiseltales. [jahrb. d. Halleschen Verb. f. Erforsch. d. mitteld. Bodenschátze N. F. VII.] Halle, 1928. Lányi Béla: Röntgensugarak és kristályszerkezet. [M. Chem. Folyóir. XXXIV.] Bp. 1928. László Gábor: Felvételi jelentés. [M. kir. Földt. Int. 1924. évi jel.] Bp. 1928. Lengyel Endre: Adatok a zóiiás plagioklászok ismeretéhez. 1. A zónásság és a kristályalak. = Daten z. Kenntnis d. zonaren Plagioklase 1. [Földt. Közi. LVII.] Bp. 1928. 250 BIBLIOQRAPHIA QEOLOGICA HUNGÁRIÁÉ. Lengyel Endre: Újabb adatok Szentendre környékének geologiájálioz. [Bány. és Koh. Lap LX.} Bp. 1927. : Tengerparti éleskavicsok. = Küslenlandische Dreikanter. |Földr. Közi. LVI.) Bp. 1928. Az izoniorf-keverék kristályosodási törvényszerűségek petrogenetikai inegvilágitásban. [Bány. Koh. Lapok 1928. júliusi szám]. Német resuine-vel. A primár parallel-szerkezet keletkezési lehetősége [Acta Litt. ac. Scient. Tóm. 1. f. 1.) Szeged, 1928. — — Dér genetische Zusammenhang zwischen den Gránitén und Gneisen. Ibidéin. 1928- Liffa Aurél: A jászkarajenöi „Mira“ keserűvizű forrás higrogeologiai ismertetése. = Über d. hydrogeologischen Verhaltnisse dér Bitterwasserquelle „Mira“ in Jászkarajenö. [Midről. Közi. 111.] Bp. 1928. : Felvételi jelentés. [M. kir. Földt. Int. 1924. évi jel.] Bp. 1928. Lóczy Lajos, id. (f): Recherches sur la géologie de la Serbie occidentale. [Földt. Szemle, 1.] Bp. 1927. Lóczy Lajos, ifj.: Geológiai kutatásaim Nyugatszerbiában. = My geological researches in Western Servia. [Földt. Szemle, I.] Bp. 1927. Löw Márton: Óbuda ármentesitése és az Aranyhegyi-árok 1922. febr. 24-25-iki áradásáról. = Die Wassergefahr von Óbuda (Altofen) und die Hochflut im Graben d. Arany- berges am 24-25. Febr. 1922. [Midről. Közi. II.] Bp. 1928. & Tokody László: Zűr Kristallographie d. Bournonits von Óradna. [Centrabl. f. Min. Geol. Pál. 1928-A] Stuttgart, 1928. Lőwy Blanka: A budai Kis-Svábhegy földtani viszonyai. — Budapest, 1928. Mádai Lajos: A Császárfürdö monográfiája. — Budapest, 1927. A Magyar Kir. Földtani Intézet évi jelentése 1924-ről. — Budapest, 1928. A Magyar Nemzeti Múzeum ásvány-őslénytára geo-paleontologiai gyűjteményeinek ismertetése. = Die geo-paláontologischen Sammlungen dér mineralogisch-paláontologischen Abteilung d. Magyar Nemzeti Múzeum. — Budapest, 1928. Magyarország vasúti hálózatának, úti hálózatának és útépítésre szolgáló kőbányáinak tér- képe 1 : 550.000. — Budapest, (M. k. Földt. Int.) 1927. Magyarország szikes területeinek és mészkőbányáinak térképe (vasút- és úthálózattal) 1 : 550.000. — Budapest, (M. k. Földt. Int.) 1928. Magyarország mészkőbányáinak, vasút- és úthálózatának térképe 1 : 550.000. — Budapest, (M. k. Földt. Int.) 1928. Maie^ István, Mayerfelsi: Atavisztikus vonások a szeletai barlangi medve fogazatán. = Atavistische Züge am Gebiss d. Möhlenbáren d. Szeletahöhle bei Miskolc. (Földt. Közi. LVI.) Bp. 1927. : A Tokaj-Megyalja Tállya és Mád közé eső területének földtani leírása. — Buda- pest, 1928. Maros Imre: Felvételi jelentés. [M. kir. Földt. Int. 1924. évi jel.] Bp. 1928. : A trencséni vízvezeték forrása. = Über d. Quellén d. Wasserleitung von Trencsén. (Midről. Közi. II.) 1928. Mártonéi Sándor : Pusztaszabolcsi mezöségi talajtípus agrogeologiai vizsgálata. — Karcag, 1 927 Matejka a.: O „sipkovskych vrstvách" a „lunzském pískovci" v údolí Revúce jizne od Ruzomberka na Slovensku a nekolik poznamek o Chocském príkrovu. - Sur les „couches de Sipkov" et les „grés de Lunz“ de la vallée de Revúca au sud de Ruzomberok sur la nappe du Choc. [Vestn. Stat. Geol. Üst. Cesk. Rep. I.] Praha, 1927. Mauritz Béla: Koch Antal emlékezete. [Termt. Közi. LX.] Bp. 1928. : Die Eruptivgesteine d. Mátragebirges (Ungarn). — [N. Jahib. f. Min. Geol. Pál. Beilb. LVII. (Festschr. Mügge) I.] Stuttgart. 1928. Nagy K. Amadé: A Zala-Sárvíz csatorna szögének földtani viszonyai. — Budapest, 1928. Németh Imre: A budai hegyek forrásai. [Turist. Lapja, XXXIX.] Bp. 1927. Nopcsa Ferenc br.: Az eiuptiv kőzetek eloszlásának kérdéséhez. ^ Beitráge z. Verteilung d. Eruptivgesteine [Földt. Közi. LVI.] Bp. 1927. BIBLIOGRAPHIA GEOLOQICA HUNGÁRIÁÉ. 251 Nopcsa Ferenc br.: Fejlődéstörténeti és örökléstani következtetések a hüllők tanulmányo- zásából. A study on reptiles bearing upon phylogeny and heredity. [Állatt. Köziem. XXIV.] Bp. 1927. : Megjegyzések a lillafüredi mésztufa képződéséhez. [Bány. és Koh. Lap. LXl.j Bp. 1928. : Vererbung erworbenen Eigenschaften. [Natúr u. Museum, LVII.j Frankfurt, 1927. — — : Festrede anlasslich d, Besuches d. Palaeontologischen Gesellschaft im m. kir. Föld- tani Intézet in Budapest am 27. Sept. 1928. — Budapest (M. kir. Földt. Int.) 1928. : The genera of Reptiles. [Palaeobiol. I.] Wien, 1928. : Palaeontological notes on Reptiles. [Geol. Hung. Ser. Palaeont. 1-1.] Budapest, 1928. Noszky Jenő: A Mátra hegység geomorphologiai viszonyai. [Debr. Tisza 1. Tud. lárs. Honism. Biz. Kiadv. Ili, 8—10] Debrecen, 1927. — — Beyschlag-Schriel’s. — Kleine Geol Karte von Európa. [Földt. Közi. LVII.] Bp. 1927 — — Emlékbeszéd Halaváts Gyula tb. tag felett. [Földt. Közi. LVII.] Bp. 1927. — — : Führer durch das oligo-miozáne Gebiet d. Salgótarjáner (Nógráder) Beckens. — Budapest, (M. kir. Földt. Int. Führer z. d. Studienreisen ect.) 1928. : A Mátraalja lignitmezői. [Bány. és Koh. Lap. LXL] Bp. 1928. A biai f. mediterrán tengere. [Ifjúság és Élet IIL] Bp. 1928. Pálfy Móric: A zalamegyei kékkúti savanyúvízforrás hidrogeoIogiai viszonyai. ^ Über d. hydrogeologischen Verhaltnisse d. Sauerbrunnquelle von Kékkút im Zalaer Komitat. [Hidrol. Közi. IV/VL] Bp. 1928. : Adatok a tokaji hegység harmadkon erupcióinak korviszonyához. = Beitráge z. Reihenfolge d. tertiáren Eruptivgesteine d. Tokajer Gebirges. [Földt. Közi. LVII.] Bp. 1927. Papp Ferenc: Helemba — Kövesd — környéki andezitek. (Sűrű J. elemzéseivel). = Über d. andesitischen Gesteine d. Umgebung von Helemba. [Földt. Közi. LVL] Bp. 1927. : A Bernece melletti Huszárhegy hematitja. == Über ein Vorkommen von Hamatit bei Bernece. [Földt. Közi. LVII.] Bp. 1928. A rókushegyi suvadások. [Technika.] 1928. Papp Károly: Schafarzik Ferenc emlékezete. [Földr. Köziem. LV.] Bp. 1927. : Bevezető. (A magyar geológusok munkája. Bányatermékeink biztositása). = Ein- leitung. (Die geographische Einheit Ungarns. Die Arbeiten ungarischer Geologen. Die Sicherung unserer Bergweiksprodukte. Zweck d. Földtani Szemle). — [Földt. Szemle L] Bp. 1927. Pávai Vájná Ferenc: Csonka-Magyarország első sója. = Das erste Salz aus Rumpfungarn. [Földt. Közi. LVII.] Bp. 1928. : A bányászati kutatások nemzetgazdasági jelentősége. [M. Mérn. és Ép. Egy. Közi. Techn. és Közgazd. V.] Bp. 1927. A magyar állami földgáz-petróleumkutatás eredményei. [Termt. Közi. LIX.] Bp. 1927. : Die wissenschaftlichen Ergebnisse d. iingarischen Kohlenwasserstoff-Forschungen. [Zschr. d. I. B. V. XXXV.] Wien, 1927. [Petroleum, 1927.] Wien, 1927. : Új energiaforrás. [Bány. és Koh. Lap. LXL] Bp. 1928. : Elkészült a karcagi gázos kút [Bány. és Koh. Lap. LXL] Bp. 1928. : A magyar mélyfúrások és gazdasági jelentőségük. [Bány. és Koh. Lap. LXL] Bp. 1928. : Magyarország hévvizei s azok felkeresése és kitermelése. [Bány. és Koh. Lap. LXL] Bp. 1928. : A szegedi mélyfúrás jelentősége és tanulságai. [Termt. Közi. LX.] Bp. 1928. Peterschilka, F. : Pollenanalyse einiger Hochmoore Neurumániens. [Bér. d. Dtsch. Bot. Ges. XLVL] Berlin, 1928. Phleps Ottó: Bisonreste ausd. Diluvium Siebenbürgens. [Verh. u. Mitt. Sieb. Ver. f. Naturw. LXXVíVL] Hermannstadt, 1927. — — : Rhinocerosreste aus d. Diluvium Siebenbürgens. [Verh. u. Miit. Siebenb. Ver. f. Naturw. LXXV/VL] Hermannstadt, 1927. 252 BIBLIOQRAPHIA QEOLOGICA HUNGÁRIÁÉ. PoNGRÁcz Sándor: Über d. tertiiire Insektenfauna von Radoboj u. Uiigarii u. dérén Bedeutung für d. Entstehung d. rezenten Formen. [Palaeontol. Zsclir. VIII.J Berlin, 1927. : Die fossilen Insekten von Ungarn, mit besonderer Berücksichtigung d. Entwicklung d. europáischen Insekten-Fauna. [Ann. Mus. Nat. Hung. XXV.] Bp. 1928. Prinz Gyula: Beitráge z. Qlaziologie Zentralasiens. [Mitt. a. d. Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Anst XXV-5.] Bp. 1927. Rakusz Gyula: Alsómediterrán asteroideák Salgótarján vidékéről. = Asteroiden d. alteren Mediterran-Stufe aus d. Umgebung von Salgótarján. [Földt. Közi. LVl.j Bp. 1927. : A dobsinai és bükkhegységi karbon sztratigrafiai és paleogeografiai helyzetéről. = Die stratigraphische Stellung d. marinen Karpatischen Oberkarbons. [Földt. Közi. LVlI.j Bp. 1928. — — : Az Alpesek keletkezése. [Termt. Közi. LX.j Bp. 1928. Ráth Árpád: A mész szerepe a talajban és a meszezés. [Köztelek, XXXV11I.[ Bp. 1928. Reichert Róbert: Petrografiai megfigyelések nógrádmegyei bazaltokon, 1. = Petrographisclie Beobachtungen an basaltischen Gesteinen aus d. Komitat Nógrád in Ungarn, 1. [Földt. Közi. LVll.] Bp. 1928. Rosenbero, H.: Das Mikro- Asbestvorkommen in Reclmitz im Burgenland. [Berg. Flüttenm. Jahrb. LXXVl.j Wien, 1928. Roth Károly, Telegdi : Infraoligocén denudáció nyomai a dunántuh középhegység észak- nyugati peremén. = Spuren einer infraoligozanen Denudation am nordwestlichen Rand d. transdanubischen Mittelgebirge. [Földt. Közi. LVll.j Bp. 1928. : Beitráge z. Geologie von Albanien. Die Gebirgsgegend südlich von Prizren. [jahrb. d. kgl. ung. Geol. Antst. XXVIll— l.j Bp. 1927. :A Dunántúl bauxittelepei. = Die Bauxitlager d. Transdanubischen Mittelgebirges in Ungarn. [Földt. Szemle, l.j Bp. 1927. — — : A dunántúli bauxitelepek elterjedése és kutatása. [Bány. és Koh. Lap. LX.j Bp. 1927. — — : Führer in Várpalota (Bakony-Gebirge). — Budapest (M. k. Földt. Int. Führer z. d. Studienreisen etc.) 1928. : Führer im Kohlengebiet Pécs (Mecsek-Gebirge). — Budapest (M. k. Földt. Int. Führer z. d. Studienreisen etc.) 1928. Rozlozsnik Pál : Einleitung in d. Stúdium d. Nummulinen u. Assilinen. [Mitt. a. d. jahrb. d. kgl. ung. Geol. Anst. XXVI— 1.] Bp. 1927. : Führer in Tatabánya.-Budapest. (M. k. Földt. Int. Führer z. d. Studienreisen etc.) 1928. : Führer in Ajka-Csingervölgy .-Budapest (M. k. Földt . Int. Führer z. d. Studienrei- sen etc.) 1928. ScHAFARziK Ferenc : Völgyképzödés a budai hegység déli részében. = Talbildung im südlichen Teil d. Ofner (^ebirges. [Földt. Közi. LVl.j Bp. 1927. — — (f) : Az Elephas primigenius Bl.-nak egy régi lelete Medgyesen. = Ein altér Fund von Elephas primigenius Bl. aus Medgyes. [Földt. Közi. LVll.j Bp. 1928. : Budapest székesfőváros ásványvízforrásainak geológiai jellemzése és grafikus fel- tüntetése. = Geologische u. graphische Darstellung d. Mineralquellen d. Haupt- u- Residenzstadt Budapest in Ungarn. jHidrol. Közi. IV/VI.j Bp. 1928. — — : A hajdúszoboszlói III. sz. állami mélyfúrásról. = Über d. joháltige Therme von Flajdúszoboszló. [Ilidről. Közi. 1V/V1.[ Bp. 1928. — — : Adat Budapest (Pest) talajvizének ismeretéhez. = Beitrag z. Kenntnis d. Grund- wassers von Budapest. [Flidrol. Közi. lll.j Bp. 1928. — — : Visszapillantás a budai hévforrások fejlődéstörténetére. = Rückblicke auf d. Ent- wicklungsgeschichte d. Budapester Thermen. [Midről. Közi. l.j Bp. 1928. — — : Vác városa fiatalabb pleisztocén idiluviális) terrasza. = Über d. diluvialc Terrasse bei Vác. [Midről. Közi. l.j Bp. 1928. ScHERF Emil : Mévforrások okozta közetelváltozások (hidrotermális közetmetamorfozis) a Buda-Pilisi hegységben. ~ Mydrothermale Gesteinsmetamorphose im Buda-Piliser Gebirge. [Midről. Közi. Il.j Bp. 1928. BIBLIOQRAPHIA GEOLOQICA HUNGÁRIÁÉ. 253 ScHNEiDERHöHN, H.: DÍ6 juiigeruptive Lagerstáttenprovinz in Serbien, Siebenbürgen, LJngarn u. dem Bánát. [Centralbl. f. Min. Geol. Pál. 1928.-A] Stuttgart, 1928. ScHODLER. J. : Über die Phospliatablagerung d. Czoklovinahöhle (Siebenbürgen).- [Verhandl. D. Geol. Bundesanst. 1928. Wien,] 1928. ScHRÉTER Zoltán : Az esztergomi barnaszénterület karsztvize. = Über das Karstwasser d. Braunkohlenreviers von Esztergom. [Hidrol. Közi. 1.] Bp. 1928. : A banai keserűviz. = Das Bitterwasser von Bana. [Hidrol. Közi. 111.] Bp. 1928. SicKENBERo, O. : Einc Sirene aus d. Leithakalk des Burgenlandes. [Denkschr. d. Akad d. Wiss. Math. [Natiirw. KI. Cl. Wien], 1928. SiOMOND Elek : Hungárián alkali soils and methods of Iheir reclamation. — Berkeley (Univ. of Calif. Agric. Exper. Stat.) 1927. : A csoklovinai foszforsavtartalmú barlangföld trágyaértéke. [Köztelek, XXXVIII.] Bp. 1928. : A hidrológiai viszonyok szerepe a szikesek képződésében. Dér Einfluss d. hyd- rologischen Verhaltnisse auf. d. Bildung d. Szik- (Alkáli-) Bődén. [Hidrol. Közi. 111.] Bp. 1928. SiMKó Gyula: A tokaji Nagyhegy effuziv kőzeteinek litoklázisrendszere és ennek morfológiai szerepe. = Die Absonderung d. effusiven Gesteine am Tokajer Berge u. dérén morphologische Bedeutung. [Földt. Közi. LVII.] Bp. 1928. Strausz László : A Báni hegység mediterrán rétegei. = Die Mediterranschichten d. Báner Gebirges. [Földt. Közi. LVl.] Bp. 1927. — — : Eine neue Fundstatte d. Obermediterrans in Budapest u. eine neue Pecten-Form. [Cenralbl. f. Min. Geol. Pál. 1927-B.] Stuttgart, 1927. : Geologische Fazieskunde. [Jahrb. d. kg. ung. Geol. Anst. XXVIII-3.] Bp. 1928. : Das Mediterrán d. Mecsekgebirges in Ungarn. [Geol. Pál. Abhandl. N. F. XV-5.] Jena, 1928. Strömpl Gábor : A Gömör-Tornai karszt hidrológiája. = Die Hydrologie d. Göiuör-Tornaer Karstes. [Hidrol. Közi. 111.] Bp. 1928. SüMEGHY József : Középmiocénkori szárazföldi csigafauna Környe és Bodajk környékéről. = Mittelmiozane Festlans-Schneckenfauna aus d. Umgebung von Környe u. Bodajk. [Földt. Közi. LVl.j Bp. 1927. — — : Pannóniai-kori fauna az Alföldről. = Pannonische Fauna aus d. Alföld (d. grossen ungarischen Tiefland). — [Földt. Közi. LVII.] Bp. 1928. — — : Caractéres généraux du Levantin en Hongrie. [Almán. d. Étud. Hongr. 1927. Paris, 1927. : Führer im Pontikum bei Tihany (Balaton). Budapest [M. kir. Földt. Int. Führer z. d. Studienreisen etc.j 1928. Szádeczky-Kardos Elemér : Az erdélyi eocén petrogenezise. = Zűr Petrogenesis d. Sieben- bürgischen Eozans, 1. [Földt. Közi. LVl.j Bp. 1927. — — : Adatok Kolozsvár legfiatalabb üledékeinek ismeretéhez. = Zűr Kenntniss d. jüngsten Ablagerungen Kolozsvárs. [Földt. Közi. LVII.] Bp. 1928. : Adatok a szénkeletkezés elméletéhez. — Szénképzödés az erdélyi plaeogénben. [Bány. és Koh. Lap. LX.j Bp. 1927. SzÁDECZKY K. Gyula : Erdély nyugati határhegységének képződése és kora. [Földt. Közi. LVII.] Bp. 1928. SzALAi Tibor: Konlinentales Sarmatikum von Szentendre. — Geologische Beobachtungen im Szentendre-Visegráder Gebirge (Ungarn) mit besonderer Rücksicht auf d. unga- rischen terrestrischen Tertiárbildungen. [N. Jahrb. f. Min. Geol. Pál. Beilb. LX-B.j Stuttgart, 1928. SzANYi István: Adatok a Dunántúl ivóvizeinek kémiai elemzéséhez, II. [Kisérl. Köziem. XXX.] Bp. 1927. SzENTivÁNYi Károly : Magyar bauxit. [Köztelek, XXXVII.] Bp. 1927, 254 BIBLIOGRAPHIA GEOLOGICA HUNGÁRIÁÉ. SzENTPÉTERY ZsiGMOND 1 Bcitráge z. Petrographie d. südlichen Gebirgsgegend von Prizren in Albanien. [Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Anst. XXVIII-1.] Bp. 1927. : Petrogeologie d. südlichen Teiles d. Drócsa-Gebirges. = A Drócsa hegység DK-i részének petrogeologiai viszonyai. [M. kir. Földt. Int. Évk. XXVll-3.] Bp. 1928. — — : Gesteinstypen aus d. Umgebung von Lillafüred. [Acta Litt. et Sci. R. Univ. Hung. Fr. Jós. Sect. Chem. Min. Phys. I-l.] Szeged, 1928. — — és Emszt Kálmán : A gabbromagma differenciálódási termékei Szarvaskő vidékén, = Gabbroidale Differentiationsprodukte in d. Gegend von Szarvaskő. [Földt. Közi. LVI.] Bp. 1927. Szinnyei-Merse ZsiGMOND (f) I A csikvármegyei borvízforrásokról. = Über d. Sauerquellen d. Komitates Csik. [Hidrol. Közi. I.] Bp. 1928. SzONTAGH Tamás : Magyarország artézi kútjairól (előzetes jelentés). = Vorlafiger Bericht über d. artesischen Brunnen Ungars. [Hidr. Közi. 1.] Bp. 1928. Takáts Tibor: Adatok a Szentendre-Visegrádi hegycsoport andezitjainak ismeretéhez. Bp. 1928. Timkó Imre; Felvételi jelentés. [M. kir. Földt. Int. 1924. évi jel.] Bp. 1928. — — : Glinka Konstantin Dimitrievics. [Term. Közi. LX.j Bp. 1928. Toborffy Géza: Felvételi jelentés. [M. kir. Földt. Int. 1924. évi jel.] Bp. 1928. Tokody László: A rutil szerkezete. [Math. és term. tud. ért.] 1927. Magyarországi stefanitok. [Math. és term. tud. ért.] 1927. Über ungarische Stephanite. [Centralbl. f. Min. Geol. Pál. 1928-A] Stuttgart, 1928. — — Über das binare System Mn2 Si Or— Ca2 Si04. [Zeitschr. f. anorg. Chemie.] 1928. A chromit kristályszerkezete. [Math. és term. tud. ért.] 1928. Über die Kristallstruktur des Chromits. [Zeitschr. für Krist.] 1928. LVII. u. Löw Márton: Zűr Kristallographie des Bournonits von Óradna. [Zentralbl. f. Min.] 1928. Tomka Emil: Hazai folyóink medrének kialakulása. [M. Mérn. és Ép. Egyl. Közi. LXIL] Bp. 1928. Tompa Margit: Kőzettani vizsgálatok az orsovai hegységben. = Petrographische Studien im Orsovaer Gebirge. [Földt. Közi. LVIL] Bp. 1928. Treitz Péter: Magyarország talajrégióinak átnézetes térképe. = General map of the soil-regions of Hungary. ^ Carte sommaire de la répartition régiónak des sols de la Hongrie. = Carta sommaria dél repartimento régiónak dei suoli nella Ungheria. 1 : 1,000.000. — Budapest (M. kir. Földt. Int.) 1927. — — ; Preliminary report on the alkali-land investigations in the Hungárián Great Piain in the year 1926. — Budapest (M kir. Földt. Int.) 1927. ; Jelentése talajtani munkásságáról. [M. kir. Földt. Int. 1924. évi jel.] Bp. 1928. : A belvizek mozgása Szeged határában. = Über die Bewegung d. Binnengewasser in d. Umgebung von Szeged. [Hidrol. Közi. I.] Bp. 1928. Ulreich Jenő : A Mátravidéki Szénbányák R. T. rózsaszentmártoni lignitbányászata. [Bány. és Koh. Lap. LXL] Bp. 1928. UzoNYi Rózsa: Hontmegyei Királyháza déli vidékének kőzettani viszonyai. Szeged, 1928. Vadász M. Elemér : A geológus munkája. — Bevezetés a földtani megfigyelésbe. — Pécs (Danubia) 1927. : A gyakorlati földtan lényege és hazai teendői. [Bány. és Koh. Lap. LX.] Bp. 1927. : A magyar bauxit jelentősége. [Bány. és Koh. Lap. LX.] Bp. 1927. Vádi István : A talajtan elemi tekintettel az erdőgazdaságra, — Sopron. 1927. Varga Lajos : A Radnai havasok keleti felének glaciális jelenségei. = Die Gktscherspuren in d. östlichen Hálfte d. Rodnaer Gebirge. [Földr. Köziem. LV.] Bp. 1927. Vavrinecz Gábor : Borostyánkői pseudophit elemzése. = Anelyse von Pseudophit. [M. Chem. Folyóír. XXXIIl.] Bp. 1927. — — : Borostyánkői pseudophit további vizsgálata. = Untersuchung von Pseudophit. [M. Chem. Folyóir. XXXIV.] Bp. 1928. BIBLIOGRAPHIA OEOLOQICA HUNGÁRIÁÉ. 255 Vendl Aladár ; Prof. Dr.FranzSchafarzikf. [Math. ii. Naturwiss. Bér. a. Ung. XXXIV.] Bp. 1927. — — ; Felvételi jelentés. [M. kir. Földt. Int. 1924. évi jel.] Bp. 1928. : über die Sande in d. Umgebung von Konia. [Math. u. Naturwiss. Bér. a. Ungarn XXXIV.] Bp. 1927. A magyarországi riolittipusok. [Math. és térni. közi. XXXVI.] Bp. 1927. Die Typen dér ungarischen Rhyolite. [Neues Jahrb. für Min., Qeol. u. Pál. 2 V.] Stuttgart, 1927. : Über die Aniphibolite dér Surián-Gebirgsgruppe. [Math. u. Naturwiss. Bér. a. Ung. XXXIV.] Bp. 1927. : Hidrológiai és tektonikai vonatkozások. = Hydrologische u. tektonische Beziehun- gen. [Hidrol. Közi. III.] Bp. 1928. : A Somlyó és Szárhegy geológiája és egykori hévforrásai. = Über d. geologischen Verhaltnisse d, Somlyó u. d. Szárhegy-Berge u. ihre einstigen Thermen. [Hidrol. Közi. IV/Vl.] Bp. 1928. ; A budai hegység kialakulása. [Szt. Istv. Akad. Menny. Termt. o. Felolv. II. 3.] Bp. 1928. : A Duna budapesti homokjának ásványai és kémiai összetétele. [Anyagvizsg. Közi. 1928.] Bp. 1928. Vendl Mária : Kristálytani vizsgálatok magyarországi kalcitokon. [Math. és term. tud. Közi. XXXVI.] Bp. 1927. Kristallographische Untersuchungen an ungarischen Calciten. [Zeitsch. f. Krist. 65.] Leipzig, 1927. Nógrádmegyei bazaltok aragonitkristályairól. = Über Aragonitkristalle d. Basalte aus d. Komitat Nógrád. [Ann. Mus. Nat. Hung, XXV.] Bp. 1928. ; Kvarc a Szepes-Gömöri Érchegységből. = Quartz de la Montagne Métallifére de Szepes-Gömör. [Ann. Mus. Nat. Hung. XXV.] Bp. 1928. : Über Calcite von Szentgál u. Márkháza in üngarn. [Cenlralbl. f. Min. Geol. Pál. 1928-A.] Stuttgart, 1928. Vendl Miklós : Daten zűr Frage d. magmatischen Difterenziation im Nephelinsyenitmassiv von Ditró. [Centrabi, f. Min. Geol. Pál. 1927-A.] Stuttgart, 1927. — — : Daten zűr angenáherten Bestimmung d. Orientierung u. d. Dicke optisch einachsiger Mineralien in Dünnschliffen. [Centralbl. f. Min. Geol. Pál. 1927-A.] Stuttgart, 1927. ; Bemerkungen zu meiner Abhandlung „Daten zűr angenáherten Bestimmung d. Orientierung etc.“ [Centralbl. f. Min. Geol. Pál. 1928-A.] Stuttgart, 1928. ViGH Gyula: Adatok a budai- és a gerecsehegységi triász ismeretéhez, I. = Zűr Kenntnis d. Trias im Budaer u. Gerecsegebirge. I. Stratigraphie, [Földt. Közi. LVll.] Bp. 1928. : Paronicerasok a magyar felsöliászban és fejlődésbeli rendellenességek. = Paronice- raten aus d. ungarischen oberen Lias, nebst pathologisclien Ammonitenformen. [Földt. Közi. LVll.] Bp. 1928. : Felvételi jelentés. [M. kir. Földt. Int. 1924. évi jel.] Bp. 1928. : Führer in d. Gerecsegebirge nach Lábatlan u. Piszke. — Budapest [M. kir. Földt. Int. Führer z. d. Studienreisen etc.] 1928. Vitális Sándor: Mátrabánya arany-, ezüst- és rézércbányászata. = Mátrabánya’s Gold- Silber- u. Kupfererzbergbau. [Földt. Közi. LVL] Bp. 1927. Weszelszky Gyula: A geotermikus grádiensröl. = Über d. geothermischen Gradienten. [Hidrol. Közi. 11.] Bp. 1928. : A budapesti ásványos vizek vegyi viszonyai. = Die chemischen Verhaltnisse d. Budapester Mineralquellen. [Hidrol. Közi. IV Vl.] Bp. 1928. : A budapesti Hungáriaforrás radioaktivitása. = Die Radioaktivitát d. Budapester Hungaria-Quelle. [Hidrol. Közi. IV, VI.] Bp. 1928. : A juvenilis vizekről. = Über d juvenilen Wásser. [Hidrol. Közi. IV, VI.] Bp. 1928, Winkler, a. : Über d. sarmatischen u. pontischen Ablagerungen im Südostteil d. Steirischen Beckens. [jahrb. d. Geol. Bundesanst. LXXVIL] Wien, 1927. 256 BIBLIOGRAPHIA GEOLOGICA HUNGÁRIÁÉ. Zechmeister László és Vrabély Vera: Über Telegdit, ein fossiles Harz aus Siebenbürgen. [Centralbl. f. Min. Geol. Pál. 1927-A.] Stuttgart, 1927. Zeller Tibor: Megemlékezés Zsigmondy Vilmosról születésének 100-éves évforduló- ján. = Erinnerung an Wilh. Zsigmondy, zűr 100-jáhrigen Wiederkehr seines Geburts- tages. [Hidrol. Közi. I.] Bp. 1928. ZsivNY Viktor : Ásványtani közlemények. [Földt. Közi. LVll.] Bp. 1927. Mineralogische Mitteilungen aus Ungarn. [Zeitschr. f. Kryst. LXV.] Leipzig, 1927. Mineralogische Mitteilungen aus Ungarn. 11. [Zeitschr. f. Kryst. LXVl.] Leipzig, 1928. A Fedoroff-féle módszer különös tekintettel a plagioklászok meghatározására. [Földt- Közi. LVIIL] Bp. 1928. Útleírások geológiai vonatkozásokkal: — — Két nap a Teyde vulkánon. [Turistaság és Alpinizmus XVll.] Bp. 1927. A Medve-sziget. [Turistaság és Alpinizmús XVllI.] Bp. 1928. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TAGJAINAK NÉVJEGYZÉKE 1929. ÉV ELEJÉN. VERZEICHNIS DÉR MITGLIEDER DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT AM ANFANG 1929. Jelzések: t. t. = tiszteleti tag, p. t. = pártoló tag, ö. t. — örökitö tag, r. t. = ren- des tag, 1. t. = levelező tag. Bemerkung: t. t. = Ehrenmifglied, p. t. = Unterstützendes Milglied, ö. t. = Qrün- dendes Mitglied, r. t. = Ordentl. Mitgl., 1. t. = Korrespond. Mitgl. Az évszáni a belépés évét jelzi; ahol két szám fordul elő, ott az első (zárójelben) a rendes taggá választás évét, a másik a tiszteleti, pártoló, örökítő, v. levelező taggá válasz- tás idejét jelzi. Pártfogó. (Protektor.) Galánthai herceg Esterházy Pál dr., 1920. Külföldi tagok. (Auslandische Mitglieder.) Beyschlag Franz dr., t. t. a porosz geol. int. igazg., Berlin, 1916. BOARD OF EDUCATION (Science Museum) r. t. London, S. W. 1. Parliament St. 1926. DIJT V. EGERHÁZY GIZELLA, r. t. Texel, den Burg, Park-straat Hollandia, 1921. 5. FISCH WALTER dr., r. t. Neuhausen, Schweiz, Schaffhauserstr. 40., 1926. GABERT C. dr., geológus, r. t. Naumburg a/S. Kösenerstr. 18., 1912. Heim Albert dr., polyteclinikuini tanár, t. t. Zürich, Hoffingerstrasse 25., 1913. MRAZEC LAJOS dr., egyet, tanár, a román geol. int. igazg., r. t. Bucuresti, 1897. PETRASCHEK WILHELM dr., föisk. tanár, r. t. Leoben, 1915. 10. SCIENCE MUSEUM r. t. South- Kensington London, S. W. 7. SZEMIÁN JÓZSEF vegyész, r, t. Dep v. G. B; M. G. 0. Sumatra- Kaartering. Bandoeng. Java. 1922. WAAGEN LUKÁCS dr., föbányatan., 1. t. Wien, 1922. Magyarországi tagok. (Inlandische Mitglieder.) AJTAI ZOLTÁN ENDRE bányamérnök, r. t. Környe, Komárom m. 1928. ALBEL FERENC fúrási üzemvezető, r. t. Dorog, 1924. 15. AMBRÓZY GUSZTÁV főv. polg. isk. tanár, r. t. Bp. L, Villányi-út 10., 1921. 17 258 TAGNÉVSOR. — MITGLIEDERVERZEICHNIS. ADREICH JÁNOS ny. min. tan., r. t. Bp. VII., Thököly-út 94., 1890. ANGOL KISASSZONYOK polg. isk. tanítónöképzö intézete, r. t. Bpest IV., Váci-utca 47., 1910. ANGOL-MAGYAR BANK, p. t. Bp. V., Vilmos császár-út 32., 1918. ANGOL-OSZTRÁK BANK budapesti fióktelepe, p. t. Bp. V., Gr. Tisza I.-u. 6., 1918. 20. ASCHER ANTAL ny. műegyet. quaestor, r. t. Bp. L, Műegyetem-rakp. 3., 1907. ASCHER KÁLMÁN az Iparm. Muz. gazd. hiv. főnöke, r. t. Bp. VI., Vilma királyné-út 12. 1929. ÁLLAMI „BOLYAI FARKAS" főreáliskola, r. t. Bp. V., Markó-u. 20., 1890. „ „DEÁK FERENC" reálgimn. tanári testületé, r. t Kispest, 1926. „ „FAZEKAS MIHÁLY" főreáliskola, r. t. Debrecen, 1909. 25. „ „GARAY JÁNOS" reálgimnázium, r. t. Szekszárd, 1909. „ „KEMÉNY ZSIGMOND" főreáliskola, r. t. Bp. VI., Bulyovszky-u. 26., 1897. „ „KÖLCSEY FERENC" reálgimnázium, r. t. Bp. VI., Munkácsi-u. 26., 1918. „ NÉPISKOLAI TANÍTÓKÉPZŐ INTÉZET, r. t. Jászberény, 1918. „ „RÉVAI MIKLÓS" főreáliskola, r. t. GYŐR, 1913. 30. „ „SOMSICH PÁL" reálgimn., r. t. Kaposvár, 1890. „ „SZÉCHENYI ISTVÁN" főreáliskola, r. t. Sopron, 1902. „ TANÍTÓKÉPZŐ INTÉZET, r. t. Kiskunfélegyháza, 1917. BALÁS JENŐ oki. bányamérn., r. t. Bp. IV., Váci-utca 70., 1909. BALLENEGGER RÓBERT dr., kert. tanint. igazg. ö. t. Bpest L, Vér- mező-út 16., (1910) 1917. 35. BALLYA MÁRIA tanárnő r. t. Bp. VlL, Damjanich-u. 41., 1923. BANDAT HORST dr., egyetemi tanársegéd r. t. Bp. VII. , Szt. Domon- kos-u. 14., 1919. BAUER GÉZA bányamérnök, r. t. Mizserfa, u. p. Kisterenye, 1928. BÁNYAKAPITÁNYSÁG, r. t. Bp. 1I„ Fő-u. 34., 1910. BÁNYAMÉRNÖKI ÉS ERDÖMÉRNÖKI FŐISKOLA, r. t. Sopron, 1913. 40. BÁNYAY JÁNOS tanítóképző int. tanár, r. t. Székelykeresztúr, 1914, BÁRÁNY GÉZA igazg.-fömérnök. Városfeji. R.-T. igazg., r. t. Eger, 1921. BECSEY ANTAL korm. főtan., mérnök, r. t. Bp. L, Horthy M.-út 1., 1918. BELLA LAJOS ny. főreálisk. igazg., r. t. Bp. VIII., Baross-u. 89., 1912. BENDA LÁSZLÓ dr., mérnök, r. t. Szeged Zárda-u. 11., 1926. 45. BENEDEK ZSOLT dr., m. kir. kormányfőtanácsos, r. t. Bp. Abonyi-út 21., 1923. BEOCSINI CEMENTGYÁRI UNIÓ R.-T., p. t. Bp. V., Alkotmány-u. 10., (1909) 1918. TAGNÉVSOR. — MITQLIEDERVERZEICHNIS. 259 BERENDER FERENC bányafőmérnök, r. t. Moór, 1924. BIBEL JÁNOS műépítész, r. t. Bp. VII., Uzsoki-u. 30. 1886. BODA ANTAL dr., b. mérn. föisk. tanársegéd, r. t. Sopron, Domon- kos-u. 11. 1922. 50. BOGSCH LÁSZLÓ dr., föisk. tanársegéd, r. t. Szeged, Boldogasszony- sugárút 6., 1925. BOHN MIHÁLY téglagyáros és kőszénb.-tulajd., p. t. Bp. III. , Bécsi- út 166., 1910. BORBÉLY ANDOR dr., reálgimn. tanár, r. t. Kecskemét. Reálgimn., 1921. BOROS ÁDÁM dr., kir. adjunktus, r. t. Bp. II., Áldás-u. 4., 1921. BOROSNÉ MURÁNYI JOLÁN dr., r. t. Bp. II., Debröi-út 15., 1921. 55. BORSODI SZÉNBÁNYÁK RÉSZV.-TÁRSASÁGA, p. t. Bp. V., Zoltán- u. 2—4., 1918. BORTNYÁK ISTVÁN bányaigazg., r. t. Nagybátony, 1923. BÖCKH HUGÓ dr. ny. h. államtitkár, r. t. Bp. II., Alvinci-út 14 b., 1895. BÖHM FERENC min. tanácsos, r. t. Bp. II., Margit-u. 17., 1906. BRÁZAY ZOLTÁN, ö. t. Bp. I.,Vára!ja-u. 6., 1917. 60. BRUCK ALBERT bányatulajd., igazg. r. t. Bp. V., Vörösmarty-tér 3., 1910. BRÜNDL JÁNOS kútfúró-vállalk., r.t.,Bp. VII. , Péterffy Sándor-u. 34., 1918. BUDAPEST FŐ- ÉS SZÉKVÁROS, p. t. Bp. IV., Új -Városháza, 1881. BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS GÁZMÜVEI, p. t. Bp., ÓBUDA, 1913. BUDAPEST-VIDÉKI KÖSZÉNBÁNYA R.-T., r. t. Bp. V., Klotild-u. 3., 1909. 65. BUJALÓ LAJOS oki. bányafömérn., r. t. Diósgyőr, Szénbánya R.-T. 1925. BUKOVSZKY JÁNOS bányafömérn., r. t. Szászvár (Baranya m.), 1926. CHOLNOKY JENŐ dr., egyet, ny r. tanár, r. t. Bp. Vili., Gyulai Pál-u. 1 ., 1 899. CZIBAKHÁZAI ÁRMENTESÍTÖ ÉS BELVÍZSZABÁLYOZÓ TÁRSULAT, r. t. Cibakháza, (Szolnok m.) 1919. CSÁKY LÁSZLÓ gr., Prakfalvi vas- és acélgyár r.-t., p. t. Bp. IX , Csillag- u. 4., (1910) 1918. 70. CSÍKI ERNŐ dr., múz. igazg., r. t. Bp. II., Bogár-u. 3., 1925. DEBRECEN SZ. KIR. VÁROS törvényhatósága, ö. t. Debrecen, 1909. DEZSŐ REZSŐ mérnök, r. t. Kárász (Baranya m.), 1926. DORNYAY BÉLA dr., reálgimn. tanár, r. t. Salgótarján, 1908. DUDICH ENDRE dr., egyet, m.-tanár, múz. ör, r. t. Bp. I., Piroska-u. 11., 1922. 75. DUNAGÖZHAJÓZÁSI TÁRSASÁG, p. t. Bp. V., Rudolf-rakp. 3., 1873. EBNER JÓZSEF fömérn., r. t. Bp. I., Gellért-rakp. 1., 1922. ECSEDY ISTVÁN dr., egyet, m.-tanár, ref. coll. tanár, r. t. Debrecen, Mester-u. 23., 1913. EGRI EGYHÁZMEGYEI TAKARÉKPÉNZTÁR, ö. t. Eger. 1921. EGYESÜLT BUDAPESTI FŐVÁROSI TAKARÉKPÉNZTÁR, p. t. Bp. V., Dorottya-u. 4., 1918. 17* 260 TAGNÉVSOR. — MITOLIEDERVERZF.ICHNIS, 80. ELSŐ MAGYAR ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÓ TÁRSULAT, p. t. Bp. IV., Vigadó-tér 1., 1916. EMSZT KÁLMÁN dr., főgeol., fővegyész, ö. t. Bp. VIL, Stefánia-út 14., (1900) 1919. ENDREY ELEMÉR meteor, int. fökalkulator, r. t Bp. IL, Kitaibel Pál-u. 1., 1901. ENDRÉDY ENDRE dr., vegyész, Bp. VIL, Stefánia-út 14., 1924. ERDÖDY S. ÁRPÁD dr., keresk. isk. tanár, r. t. Pestújhely, 1923. 85. ESTERHÁZY PÁL gr. ifj., v. főrendiházi tag, ö. t. Réde (Veszprém m.), 1919. ESZTERGOMI FÖKÁPTALAN, ö. t. Esztergom, 1886. ESZTERGOM VÁROS TANÁCSA, r. t. Esztergom, 1873. ÉHIK GYULA dr., egyet, m.-tanár, müz. őr, r. t. Bp. 11., Csalogány-u. 53., 1912. FARKASS KÁLMÁN ny. h. államtitkár, r. t. Bp. IV., Veres Pálné-u. 34., 1917. 90. FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA br, dr., egyet, tanár, múz. ig. őr, ö. t. Bp. L, Döbrentei-u. 6., (1916) 1917. FELLNER FRIGYES ifj., egyet, halig. r. t. Bp. L, Orom-u. 8., 1927. FELSÖMAGYARORSZÁGI BÁNYA- ÉS KOHÓMÜ R.-T., p. t. Bp. V., Béla-u. 2., (1905) 1918. FERENC JÓZSEF TUD. EGYET. ÁSV.-FÓLDT. INTÉZETE, ö. t. Szeged, Tisza Lajos-körút 6., (1923) 1925. FERENC JÓZSEF TUD. EGYET. FÖLDRAJZI INTÉZETE, r. t. Szeged, Szukováthy-tér 1., 1905. 95. FERENC JÓZSEF TUD. EGYET. NÖVÉNYTANI INTÉZETE, r. t. Szeged, Tisza Lajos-körút 6., 1914. FERENCZI ISTVÁN dr., egyet, m.-tanár, oszt. geol., ö. t, Bp. VIL, Stefánia-út 14., (1913) 1918. FINKEY JÓZSEF főisk. ny. r. tanár, r. t. Sopron, Bányamérn. Föisk. 1927. FÖLDVÁRI ALADÁR dr., tanár, r. t. Bp. IX. Fövám-tér 8., 1928. FROHNER ROMÁN dr., vegyész, ö. t. Bp. Vili., József-u. 12., (1909) 1912. 100. FUTÓ GYULA szén-nagykeresk., r. t. Bp. V., Akadémia-u. 18., 1912. GAÁL ISTVÁN dr., egyet, m.-tanár, r. t. Pestújhely, Nándor-u. 29., 1904. „GAEA“ mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi r.-t. p. t. Bp. VL, Gróf Zichy Jenö-u. 19., 1921. GANZ-FÉLE VILLAMOSSÁGI R.-T., p. t. Bp 11., Lövöház-u. 39., 1918. GANZ ÉS TSA DANUBIUS R.-T. kereskedelmi osztálya, r. t. Bp. X., Kőbányai-út 31., 1912. 105. GAZDASÁGI AKADÉMIA könyvtára, r. t. Keszthely, 1911. „ „ „ r. t. Magyaróvár, 1911. „ „ „ r. t. Debrecen— Pallag, 1912. GEDEON TIHAMÉR v. mérn., r. t. Gánt, u. p. Csákvár (Fejér m.), Alum. ércbánya r.-t., 1927. GERÖ JÁNOS bányafőmérnok, r. t. Salgótarján, 1927. 1 10. GINZERYANDRÁSszázados,föreálisk. tan.,r. t. Pécs, Zrínyi M. föreál, 1927. TAGNÉVSOR. — MITOUEDERVERZEICIINIS. 261 GOLODAI KORNÉL MÁK. R.-T. igazg., r. t. Bp. V.,Zo!tán-u. 2—4, 1911. GORKA SÁNDOR dr., egyet. ny. r. tanár, r. t. Pécs, Rákóczi-ut 80., 1917. GROSZ LAJOS székesföv. polg. isk. igazg., r. t. Bp. VIL, Dembinszky- u. 16., 1903. GYÖRFFY ISTVÁN dr., egyet. ny. r. tanár, r, t. Szeged, Iskola-u. 29., 1922. 115. GYÖRGY ALBERT bányafömérnök, r. t. Bp. L, Budafoki-út 22., 1898. GYÜRKY GYULA szk. közp. bányaigazg., bányaügyi főtanácsos, r. t. Bp. I., Zsámbéki-út 3., 1885. HALTENBERGER MIHÁLY dr., egyet. m. -tanár, fögimn. tanár, r. t. Bp. L, Gellérthegy-u. 43., 1910. HANGOS GÉZA papirkereskedö, r. t. Bp. IV., Kálvin-tér 5., 1910. „HANGYA" fogyaszt, és ért. szövetk., p. t. Bp. IX., Közraktár-u. 34., 1918. 120. HARMAT ISTVÁN bányaigazg., r. t. Bp. VIII., Lujza-u. 5., 1924. HEGYI DEZSŐ min. tanácsos, ö. t. Bp. L, Nagy Sándor-út 3., (1915) 1920. HERCZEGH JÓZSEF dr., MÁK. közp. főfelügyelője, r. t Bp. V., Zoltán- u. 2., 1929. HERMANN MARGIT dr , tanárnő, r. t. Bp. L, Szent János-tér 4., 1924. HILLEBRAND JENŐ dr., nuiz. oszt.-igazg., r. t. Bp. VIIL, Nemz. Miiz., 1908. 125. HOFFER ANDRÁS dr., egyet, m.-tanár, ref. coll. tanár, r. t. Debrecen, Collegium, 1912. HOJNOS REZSŐ dr., föv. föreálisk. tanár r. t. Bp. VIIL, Horánszky-u, Föreál, 1916. HOLLÓS ANDRÁS dr., MÁV. mérnök, r. t. Bp. VIL, Aréna-út 17., 1916. HONVÉD. MINISZT. 3. d. oszt., r. t. Bp. L, Szent György-tér 3. 1929. HORUSITZKY FERENC dr., egyet, tanársegéd, ö. t. Bp. VIL, Damjanich- u. 30, (1921) 1924. 130. HORUSITZKY HENRIK ny. fögeologus, ö. t. Bp. VIL, Damjanich-u. 30. (1897) 1916. HŰNEK EMIL középisk. tanár, r. t. Nyíregyháza, Üzemi-telep, 1909. ILLÉS VILMOS min. tanácsos, r. t, Bp., II., Battliyány-u. 26., 1900. Ilosvay Lajos dr., müegyet. ny. r. tanár, t. t. Bp. I., Gellért-tér 4., (1883) 1913. ISKOLANŐVÉREK ÉRSEKI R. K. TANÍTÓNÖKÉPZÖ INT., r. t. Kalocsa, 1928. 135. JASZOVSZKY MIKLÓS dr., székesföv. polg. isk. tanár, r. t. Bp. II., Battliyány-u. 61., 1921. JELLACHICH LAJOS bányamérn , r. t. Sopron, Csengery-u. 7., 1926. JÉZUSTÁRSASÁGI ATYÁK FŐGIMNÁZIUMA, ö. t. Kalocsa, 1909. JORDÁN KÁROLY dr., földreng. int. igazg., ö. t. Bp. L, Berényi-út 7., (1910) 1916. JÓZSEF MŰEGYETEM ÁSVÁNY-FÖLDTANI TANSZÉKE, ö. t. Bpest. L, Műegyetem-rakpart 3. (1916) 1918. 262 TAGNÉVSOR. — MITGLIEDERVERZEICHNIS. 140. JÓZSEF MŰEGYETEM KÖNYVTÁRA p. t. Bp. 1., Budafoki-út 6—8., 1916. jUGOVICS LAJOS dr., föisk. tanár, r. t. 1910. Szeged, Boldogasz- szony-sugári'it 6. 1911. KADIC OTTOKÁR dr., egyet. c. rk. tanár, fögeol., ö. t. Bp. V., Földmüv., Minisztérium, (1901) 1919. KALAMAZNIK NÁNDOR vízmüépítési vállalkozó t. ö. Bp. IX., Angyal-u. 31., 1910. KARDOSNÉ sz. DANZWITH ANNA dr. tanárnő r. t. Kispest, Kisfaludy-u. 85. 1921. 145. KARL JÁNOS dr., fögiinn. tanár, r. t. Bp. IV., Váci-u. 33., 1921. KATONA GYÖRGYI r. t. Bp. VII., Gyarmat-u. 7/b., 1923. KÁLLAI GÉZA bányaigazg., r. t. Rudabánya 1918. KÁPOSZTÁS PÁL dr., főmérnök, r. t. e. i. sz. (Majdanpeck Szerbia) 1925. KECSKEMÉT városa, p. t. Kecskemét 1922. 150. KEGYESTANÍTÓRENDI FŐGIMNÁZIUM, r. t. Bp. Piarista-u. 5., 1905. „ „ p. t. Vác, 1923, KELLER OSZKÁR dr., gazd. akad. tanár, r. t. Keszthely, 1920. KILIÁN FRIGYES utóda könyvkeresk., r. t. Bp. IV., Váci-u. 32., 1880. KISBIRTOKOSOK ORSZ. FÖLDHITELINTÉZETE, p. t. Bp. V., Géza- u. 2., 1918. KISS KÁROLY oki. mérnök, bányáig., r. t. Eger, Fürdö-u. 11. 1928. 155. KLOTILD első magyar vegyiipari r.-t., p. t. Bp. V., Deák Fer.-u. 18., 1918. KOCH NÁNDOR dr., reálgimn. tanár, r. t. Bp. 1909. L, Budafoki-út 22. 1909. KOCH SÁNDOR dr. múz. őr, r. t. Bp. VIIL, Nemzeti Múzeum, Ásvány- tár, 1919. KONKOLY-ALAPÍTVÁNYÚ M. KIR. ASTROFIZIKAI OBSZERVA- TÓRIUM r. t. Bp., Svábhegy, Csillebérci-út, 1927. KORÁNYI ISTVÁN r. t. Bp. VI., Vörösmarty-u. 45. 1928. 160. KOSSUCH JÁNOS üveg- és fayence-gyáros, r. t. Bp. IX., Vámház-körút 5., 1880. „KOSSUTH LAJOS" ág. ev. reálgimn, r. t. Nyiregyháza, 1905. KOVÁCH ANTAL dr., üzemfönök, r. t Ózd (Borsod m.), 1910. KÖOLAJFINOMÍTÓGYÁR R.-T., p. t. Bp. V., Dorottya-u. 5., 1918. KÖSZÉNBÁNYA ÉS TÉGLAGYÁR TÁRSULAT, p. t. Bp. VIL, Király-u. 67., 1872. 165. KÖZGAZDASÁGI EGYETEM gazdasággeologiai intézete, r. t. Bp. VIIL, Eszterházy-u. 3., 1925. KRAUSZ BÉLA dr., ügyvéd r. t. Bp., V., Fáik Miksa-u. 3., 1910. KRETZOI MIKLÓS egyet, halig. r. t. Alag, Kossuth Lajos-u. 21., 1926. KRISTON FERENC igazg.-fömérnök, r. t. Kisvárda, 1918. KRONFUSS VILMOS dr. r. t. Bp. VIIL, Baross-u. 85., 1923. 170. KUBACSKA ANDRÁS dr., egyet, tanársegéd, r. t. Bp. VIL, Komócsy-u. 4., 1921. TAGNÉVSOR. — MITGUEDERVERZEICHNIS. 263 KUTASSY ENDRE dr., egyet. m. tan., adjunlus r. t. Bp. IX., Lónyai-u. 24., 1920. LACZKÓ DEZSŐ föigazg., ö. t. Veszprém, (1897) 1922. LAPP HENRIK- féle mélyfúrások stb. R.-T., r. t, Bp. V., Báthory-u, 3. 1910. LAUFER SÁNDOR főmérnök, bányatulajd., p. t. Salgótarján, 1923. 175. LÁNYI BÉLA dr., műegyet. tanársegéd, r. t. Bp. L, Műegyetem, Fiziko- chem. tansz., 1923. LÁSZLÓ GÁBOR dr.,fögeologus, ö. t. Bp. VII. , Stefánia-út 14., (1899) 1918. LEFÉBER LAJOS kút-, vízmüépítési stb. vállalat, ö, t. Bp. VI., Botond-u. 17., 1909. LEGÁNYI FERENC földbirtokos, 1. 1. Eger, Diófakút-u. 11., (\9\2) 1923. vit. LENGYEL ENDRE dr., egyet. m. tan. egyet, adjunktus, r. t. Szeged, Tisza L.-körút 6., 1921. 180. LENGYEL GÉZA dr., mezögazd. kisérletügyi áll. igazg., r. t. Bp. L, Horthy M.-út 84., 1910. LENGYEL ZOLTÁN dr., ügyvéd, r, t. Bp. VIIL, József-u. 12., 1917. LIFFA AURÉL dr., műegyet. c. rk. tanár, fögeol. stb., ö. t. Bp. VIL, Stefánia-út 14., (1898) 1919. Llf^ÓTVÁROSI KASZINÓ könyvtára, r. t. Bp. V., Zrinyi-u. 5., 1910. LIPTÁK ÉS TÁRSA ÉPÍTÉSI R.-T., p. t. Pestszentlörinc, 1918. 185. LITSCHAUER LAJOS min. tan., r. t. Bp. IX., Lónyai-u. 41., 1886. LÓCZY LAJOS dr. egyet. ny. r. tanár, r. t. Bp. Vili., Eszterházy-u. 3., 1911. LÓW MÁRTON dr., műegyetemi adjunktus, ö. t. Bp. VIL, Cserhát-u. 9., (1907) 1923. LUDOVIKA AKADÉMIA, r. t. Bp. VIIL, Üllöi-út 80., 1926. MAGNEZIT IPAR R.-T., r. t. Bp. V., Nádor-u. 26., 1912. 190. MAGYAR AGRÁR ÉS JÁRADÉKBANK R.-T., p. t. Bp. V., Nádor-u. 16. 1918. „ ÁLTALÁNOS HITELBANK, p. t. Bp. V., József-tér 2/3., 1918. „ ÁLTALÁNOS KŐSZÉNBÁNYA R.-T., p. t. Bp. V., Zoltán-u. 2/4., (1905) 1918. MAGYAR ÁLLAMI VAS-, ACÉL- ÉS GÉPGYÁRAK IGAZGATÓSÁGA, p. t. Bp. X., Köbányai-út 21., 1909. MAGYAR ÁLLAMVASUTAK IGAZGATÓSÁGA, p. t.’ Bp, VI., Andrássy- út 73., 1918. 195. MAGYAR FÉM ÉS LÁMPAÁRUGYÁR, p. t Bp. X., Gergely-u 27., 1918. „ GAZDASZÖVETSÉG, r. t. Bp. IX., Üllöi-út 25., 1916. „ FOLYAM- ÉS TENGERHAJÓZÁSI R.-T., p. t. Bp. V., Mária Valéria-u. 11., 1918. MAGYAR MEZŐGAZDÁK SZÖVETKEZETE, r. t. Bp. V., Alkotmány-u. 29., 1911. MAGYAR ORSZÁGOS KÖZPONTI TAKARÉKPÉNZTÁR, p. t. Bp. V., Deák F.-u. 7., 1918. 264 TAGNÉVSOR. — MITGLIEDERVERZEICHNIS. 200. MAGYAR SIEMENS— SCHUCKERT MÜVEK VILLAMOSSÁGI R. T., p. t. Bp. VI., Teréz-körút 36., 1918. MAIER ISTVÁN dr., r. t. Bp. L, Várfok-u. 8., 1921. MAJER ISTVÁN dr., r. t. Bp. IX., Bakáts-tér 9., 1912. MARENZl FERENC gr., v. b. t. t., ny. tábornok, r. t. Bp. VIIL, Föh. Sándor-u. 14. 1916. MAROS IMRE fögeologus, p. t. Bp. VIL, Stefánia-út 14., (1906) 1916. 205. MARZSÓ LAJOS dr., földt. int. titkár, r. t. Bp. VIL, Stefánia-út 14., 1910. MAUKS KÁROLY dr., főorvos, r. t. Diósgyőr, Vasgyár, László-u. 15., 1922. MAURITZ BÉLA dr., egyet. ny. r. tanár, ö. t Bp. VIL, Thököly-út 79., (1903) 1917. MAYER REZSŐ bányafelügyelő, r. t. Tatabánya. 1916. MAZALÁN PÁL ny. b. főmérnök, r. t. Bp II. , Lánchíd-u. 23., 1911. -210. MÁDAI LAJOS dr., mérnök, r. t. Bp. II., Margit-körút 54., 1928. MÁGOCSY-DIETZ SÁNDOR dr., egyet. ny. r. tanár, ö. t. Bp. VIIL, Múzeum-körűt 4., (1877) 1885. MÁTYÁS LAJOS bányaigazgató, r. t. Bp. V. Klotild-u. 3/a. 1910. METEOROLOGIAI ÉS FÖLDMÁGNESSÉGI INTÉZET, r. t. Bp. II., Kitaibel Pál-u. 1., 1902. MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM, r. t. Bp. VI., Városliget, Széchenyi-sziget, 1911. 215. MÉHES GYULA dr., egyet. m. tan. főgimn. tanár, r. t. Bp. II. Zsigmond-u. 9., 1906. MIHÁLTZ ISTVÁN dr. egyet, tanársegéd, r. t. Szeged, Tisza Lajos-körút 6., 1921. MILLEKER REZSŐ dr., egyet. ny. r. tanár, ö. t. Debrecen, Egyet, földr. tanszék, 1923. MÜLLER SÁNDOR bányaigazg., Rozsnyó, 1907. MYSKOVSZKY EMIL bányafelügyelő, ö. t. Pécs, Széchenyi-tér 9., (1903) 1904. 220. NAGYKÖRÖS r. t. város, r. t. Nagykőrös, 1909. NAGYVÁRADI városi vasút R. T., p. t. Bp. V., Sas-u. 1., 1918. NEMZETI KASZINÖ könyvtára, r. t. Bp. IV , Kossuth Lajos-u. 5., 1910. NEUSCHLOSS-féle Nasici Tanningyár és Gőzfürész R.-T., p. t. Bp. V., Nádor-u. 21., 1918. NOSZKY JENŐ dr., múz. igazg.-őr, ö. t. Bp. VIIL, Nemzeti Múzeum, (1906) 1921. 225. NOVÁK EMIL vendéglős, ö. t. Maglódi-Nyaraló, 1923. OCHTINSZKY ANDRÁS, p. t. Hódoscsépány Borsod m., 1923. OLTAY KÁROLY müegyet. ny. r. tanár, r. t. Bp. I., Horthy Miklós-út 63., 1917. ORSZÁGOS KASZINÖ könyvtára, r. t. Bp. IV., Semmelweis-u. 1 — 3., 1910. ORSZ. MAGY. BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI EGYESÜLET salgótar- jáni osztálya, r. t. Salgótarján, 1905. TAGNÉVSOR. — MITOLIEDERVERZEICHNIS. 265 230. OSZTRÁK-MAGYAR ÁLLAMVASÚT TÁRSASÁG magyar bányái, hutái és uradalmi igazgatósága, p. t, Bp. IV., Egyetem-u. 1., (1885) 1909. PANTÓ DEZSŐ föbányatanácsos, r. t. Újpest, Nyár-u. 85., 1910. PAPP FERENC dr., müegyet. tanársegéd, r. t. Bp. I., Műegyetem rkp. 3. 1921. PAPP JÁNOS földbirtokos, ö. t. Tápióság, (1916) 1917. PAPP KÁROLY dr., egyet. ny. r. tanár, p, t. Bp. VII. , Ilka-u. 22., (1897) 1916. 235. PAPP KÁROLYNÉ sz. Balogh Margit, ö. t. Bp. Vll , llka-u. 22., (1910) 1917. PAPP PÁL földbirtokos, ö. t. Tápióság, 1917. PAPP SIMON dr., fögeol. mérnök, föisk. adjunktus, ö. t. Sopron, Bánya- mérn. föisk. (1910) 1919. PAZÁR ISTVÁN városi közmüvek igazg., r. t. Miskolc, Hunyadi-u. 10., 1910. PÁL ZOLTÁN dr., egyet, tanársegéd, r. t. Debrecen, Ref. Koll., 1923. 240. Pálfy Móric dr., fögeol., föbányatan., t. t. Bp. IX., Lónyai-u. 54. (1894) 1917. 1928. PÁVAI-VAJNA FERENC dr., fögeol. föbányatan. ö. t. Bp. II., Fö-u. 1., (1910) 1925. PÁZMÁNY PÉTER TUD EGYET. ÁSVÁNYKÖZETTANI INTÉZETE, r. t. Bp.VIlL, Múzeum-körűt 4., 1914. PÁZMÁNY PÉTER TUD. EGYET. FÖLDRAJZI INTÉZETE, r. t. Bp. VIII., Múzeum-körűt 6., 1915. PÁZMÁNY PÉTER TUD. EGYET. FÖLDTANI INTÉZETE, ö. t. Bp. VIII., Múzeum-körűt 4., (1896) 1917. 245. PÁZMÁNY PÉTER TUD. EGYET. PALAEONTOLÓGIAI INTÉZETE, ö. t. Bp. VIII., Múzeum-körűt 6., 1917. PÉKÁR DEZSŐ dr., min. tanácsos, ö. t. Bp. VIII. Eszterházy-u. 7., 1919. PESTI HAZAI ELSŐ TAKARÉKPÉNZTÁR EGYESÜLET, p. t. Bp. IV., Egyetem-u. 2., 1883. PESTI MAGYAR KERESKEDELMI BANK, p. t. Bp. V., Gr. Tisza I.-u. 2., 1918. PETHE LAJOS min. tanácsos, r. t. Bp. L, Pauler-u. 21., 1918. 250. PETRIK LAJOS ny. felső iparisk. igazg., r. t. Bp. IX., Lónyai-u. 41., 1887. PETROVITS ANDRÁS ny. MÁV. főfelügyelő, r. t. Dombóvár, Vörösmarty- u. 56., 1884. PETTENKOFFER SÁNDOR szőlészeti igazgató, r. t. Budafok, Fö-u. 98., 1901. PÉCH ISTVÁN vegyészmérnök, r. t. Bp. VII., Bethlen-u. 45., 1922. PÉCELl ANTAL bányamérnök, r. t. Rudabánya, Borsod m., 1927. 255. PÉCSI ALBERT dr., székesföv. tanár, r. t. Bp. I., Budafoki-út 13., 1907. PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM bányászati XV. A) ügyosztálya, r. t. Bp. II., Fö-u. 1., 1908. PFLÉGER MIHÁLY kr. tanár, r. t. Nagykanizsa, Piarista reálgimn., 1923. PINKERT ZSIGMOND ny. áll. tanítóképzöint. igazg., r. t. Bp. VIL, Damjanich-u. 28/a., 1918. 266 TAGNÉVSOR. — MITQLIEDERVERZEICHNIS. PITTER TIVADAR térképész, r. t. Bp. Vll. Stefánia-út 14. 1915. 260. POLGÁR SÁNDOR dr., föreálisk. tanár, r. t. Győr, Bisinger-u. 4., 1926. POLG. ISK. TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA földrajzi tanszéke, r. t. Szeged, Boldogasszony-sugárút 6., 1929. PORA JÁNOS bányaigazgató, r. t. Gödöllő, Gizella-út 31/d., 1924. PROST JÁNOS dr., föisk tanár, r. t. Sopron, Bányamérn. Főiskola, 1922. RAISZ ERVIN egyet, halig., r. t. Bp. VI, Hegedűs S.-u. 23., 1924. 265. RAKUSZ GYULA dr., oszt. geoL, r. t. Bp. VII. , Stefánia-út 14., 1919. RÁBASZABÁLYOZÓ TÁRSULAT, r. t. Győr, 1918. REFORMÁTUS FŐGIMNÁZIUM, ö. t. Mezőtúr, 1913. REFORMÁTUS FŐISKOLAI NAGYKÖNYVTÁR, r. t. Debrecen, 1912. REFORMÁTUS GIMNÁZIUM, r. t. Gyönk (Tolna m), 1910. 270. REICHERT RÖBERT dr., egyet, tanársegéd, r. t. Bp. VII. , Erzsébet-körút 56., 1921. REISZL SÁNDOR tanár, ö. t. Bp. II., Tölgyfa-u. 8., (1910) 1918. RIMAMURÁNY— SALGÓTARJÁNI VASMŰ R.-T., p. t. Bp. V., Nádor-u. 36., 1885. ROTH FLÓRIS a Salgótarj. kőszénb. igazg., r. t. Salgótarján, 1904. telegdi ROTH KÁROLY dr., egyet. m. tan., fögeologus, r. t. Bp. VlL, Stefánia-út 14., 1909. 275. ROTHBAUER FERENC bányamérnök, r. t. Királd (Borsod m.), 1908. ROTTMANNÉ OSWALD ERZSÉBET, r. t. Bp. VI., Lövölde-tér 4., 1919. ROZLOZSNIK PÁL fögeologus, r. t. Bp. VIL, Stefánia-út 14., 1903. RÜBLEIN RICHARD dr., min. tan., r. t. Bp. II., Csalogány-u. 50., 1928. SALGÓTARJÁNI KÖSZÉNBÁNYA R.-T., p. t. Bp. V., Arany J.-u. 25., (1872) 1918. 280. SALGÓTARJÁNI KÖSZÉNBÁNYA IGAZGATÓSÁGA, r. t. Salgótarján, 1926. SALGÓTARJÁNI KÖSZÉNBÁNYA R.-T. mizserfai kerülete r. t., Mizserfa, u. p. Kisterenye (Nógrád m.), 1909, SALLAY SÁNDOR b. főmérnök, r. t. Nagybátony, 1927. SASS LÓRÁNT vegyészmérn., r. t. Bp. VIL, Erzsébet királyné-út 114., 1911. SAXLEHNER ANDOR belga fökonzul, ö. t. Bp. VL, Andrássy-út 3., 191 1. 285. SAXLEHNER KÁLMÁN nagykeresk., ö. t. Bp. VL, Andrássy-u. 3., (1891) 1911. SAXLEHNER ÖDÖN nagykeresk., ö. t. Bp. VL, Andrássy-út 3., 1911. ’SIGMOND ELEK dr., müegyet. ny. r. tanár, r. t. Bp. L, Gellért-tér 4., 1902. SIKORA GYULA bányaigazg.-h., r. t. Mecsekszabolcs (Baranya m.), 1903. SIMKÓ GYULA dr., tanár, r. t. Debrecen, Újkert, Lehel-u. 45., 1925. 290. SINKOVITS DÁNIEL dr., tanár, r. t. Székesfehérvár, Budai-út 108., 1919, SOLTÉSZ NAGY LAJOS müsz. főtan., r. t. Tass (Pest m.), 1918. STEINERT KATALIN dr., tanárnő, r. t. Bp. IV., Veress Pálné-u. 36., 1921. TAGNÉVSOR. — MITGLIEDERVERZEICHNIS. 267 STRAUSZ LÁSZLÓ dr. fögimn. tanár r. t. Pesterzsébet, Erzsébet-u. 49., 1924. STREDA REZSŐ dr., hitoktató r. t. Bp. VIIL, József-u. 15., 1913. 295. SÜMEGHY JÓZSEF dr., oszt. geol. r. t. Bp. VII., Stefánia-út 14., 1920. SÜRÜ JÁNOS vegyészmérnök, r. t. Bp. VII., Czobor-u. 120., 1925. SCHAUMBURG LIPPE herceg beremendi portland-cement és mészmüvei, ö. t. Beremend (Baranya m.), 1911. SCHERF EMIL dr. oki. vegyészmérnök, r. t. Bp. VII., Stefánia-út 14. 1914. SCHMIDT LAJOS ifj. bányaigazg., r. t. Bp. L, Mártonhegyi-út. 58., 1909. 300. SCHMIDT SÁNDOR bányafötan., r. t. Dorog, 1911. SCHNIRTZ-né SCHOLZ MARGIT dr., leánygimn. tanárnő, r. t. Miskolc, Bottyán János-u. 12., 1916. SCHREIER FERENC keresk. isk. tj, r. t. Bp. VIIL, Eszterházy-u. 3. 1927. SCHRÉTER ZOLTÁN dr., fögeologus, ö. t. Bp VII., Stefánia-út. 14., (1906) 1913. SCHÜRGER JÁNOS dr., gazd. akad. tanár r. t. Keszthely, 1911. 305. SCHWETZ JÓZSEF bányaüzemvezető, ö. t. Nagybátony, 1921. SZALAl TIBOR dr., múz. gyakornok, r. t. Pomáz, Laszlovszky-u. 13., 1921. SZAPPANOS IMRE ny. százados, r. t. Bp. L, Orlai-út 2/b., 1922. SZARVAST IMRE dr., müegy. ny. r. tanár, ö. t. Bp. I., Budafoki-út 8., 1914. SZATHMÁRY LÁSZLÓ dr., akadémiai tanár, r. t, Bp. V., Alkotmány-u. 11., 1907. 310. SZÁDECZKY-KARDOSS ELEMÉR dr., főisk. tanársegéd, r. t. Sopron, Főiskola, 1922. SZÁVA-KOVÁTS J. dr-né sz. RESCH KAROLIN dr., tanárnő, r. t. Bp. VIIL, Hunyadl-u. 33. 1921. SZEGED sz. kir. város törvényhatósága, ö. t. Szeged, Somogyi könyv- tár, Kultúrpalota, 1909. SZENTPÉTERY ZSIGMOND dr., egyet. ny. r. tanár, ö. t. Szeged, Tisza L.-körút 6., (1906) 1916. SZESZTAY LÁSZLÓ műegyet. m.-tanár. r. t. Bp. L, Kelenhegyi-út 23/a., 1918. 315. SZÉKY PÁLMA tanárnő, r. t. Bp. VIIL, Tavaszmező-u. 19., 1923. Szontagh Tamás dr., udv. tan., ny. int. igazg., t. t. Bp. II., Kitaibel Pál-u. 1., (1879) (1887) 1922. SZŐLÉSZETI KÍSÉRLETI ÁLLOMÁS, r. t. Bp. II., Hermán Ottó-út 13—15., 1911. SZÖRÉNYI ERZSÉBET dr., r. t. Bp. VII, Rózsa-u. 8., 1924. TAEGER HENRIK dr., r. t. Bp. V., Zoltán-u. 2—4, 1904. 320. TAKÁTS TIBOR dr. műegyet. tanársegéd, r. t. Bp. VII. , Aréna-út 19., 1927. TAPOLCAI TAVASBARLANG TÁRSULAT, r. t. Tapolca, 1912. TECHNOLÓGIA ÉS ANYAGVIZSGÁLÓ INTÉZET könyvtára r. t. Bp. Vili, József körút 6., 1890. 268 TAGNÉVSOR. MITGLIEDERVERZEICHNIS. TELEKI PÁL gr. dr., v. miniszterelnök, egyet. ny. r. tanár, ö. t. Bp. V., József-tér 7., 1916. THIRRING GUSZTÁV dr., ny. székesfőv. statiszt. hiv. igazg., egyet, tanár., r. t. Bp. L, Karátsonyi-utca 15., 1883. 325. TILES JÁNOS mák. bányaigazgató, r. t. Bp. X., Család-u. 54., 1908. TIMKÓ IMRE fögeol. főbányatan., ö. t. Bp. VII., Stefánia-út 14., (1899) 1918. TOKODY LÁSZLÓ dr., egyet. m. tan. műegyet. adjunktus, r. t. Bp. IX., Drégely-u. 10. TOMPA MARGIT dr., tanárnő r. t. Boba (Vas m ), 1926. TREITZ PÉTER bányafötan., főgeologus, r. t. Bp. VII. , Stefánia-út 14., 1891. 330. TRIBUSZER KÁROLY, a Magy. Kovaföldművek R. -T. igazg., r. t. Bp. IX., Boráros-tér 6., 1920. TULOGDI JÁNOS dr., r. t. Pahi (Pestm.), 1911. TUZSON JÁNOS dr., egyet. ny. r. tanár, r. t. Bp. Vili., Múzeum- körűt 4., 1900. ÚJLAKI TÉGLA ÉS MÉSZÉGETŐ R.-T., p. t. V., Vilmos császár-út 28., 1918. UNIÓ VAS- ÉS BÁDOGGYÁR TÁRS. (Rimamur.-Salgótarjáni Vasmű R.-T.), p. t. Bp. V., Nádor-u. .36. 335. URIKÁNY-ZSILVÖLGYI MAGYAR KÖSZÉNBÁNYA R.-T., ö. t. Bp. V., Nádor-u. 12., 1895. V'ASVÁRY BÉLA gyógyszerész, r. t. Bp. I., Márvány-u. 23., 1922. VÁCI KÖSZÉNBÁNYA R.-T., r. t. Vác, 1927. V^ELTY ISTVÁN bányatulajd., r. t. Veszprém, 1910. VENDL ALADÁR dr., műegyetemi ny. r. tanár, ö. t. Bpest. L, Műegyetem-rkp. 3., (1910) 1913. 340. VENDL MÁRIA dr., múz. őr. r. t. Bp. I., Döbrentei-u. 12., 1916. VENDL MIKLÓS dr., föisk. ny r. tanár, r. t. Sopron, Bányamérn. föisk., 1919. VENDL MIKLÓS dr-né sz. LÖB ERZSÉBET dr., tanárnő, r. t. Sopron, Tisza István-út 19., 1921. VERESS JÓZSEF dr., egyet, tisztviselő, r. t. Rákosliget, VII. -u 6., 1918. VERESS ZOLTÁN ifj. műegyet. tanársegéd, r. t. Bp. 1., Ménesi-út 98., 1925. 345. VÉGHELYI LAJOS dr., múz. gyakornok, r. t. Esztergom, Dobozy M.-u. 6., 1924. VICZIÁN EDE min. tan., r. t. Bp. L, Váli-út 4., 1920. VID GÁBOR bencésr. tanár, ö. t. Tenyőfalú (Győr m.), (1916) 1918. VIGH GYULA dr., oszt.-geologus, ö. t. Bp. VII., Stefánia-út 14., (1910) 1919. VITÁLIS ISTVÁN dr., főisk. ny. r. tanár, ö. t. Sopron, Bányamérn. Főisk., (1902) 1916. 350. VITÁLIS SÁNDOR dr., bányamérnök, r. t. Bp. VI., Izabella-u. 87., 1924. VIZER VILMOS mák. bányaigazg., b.-ügyi főtan., r. t. Bp. V., Zol- tán-u. 2 — 4., 1910. TAGNÉVSOR. — MITGLIEDERVERZEICHNIS. 269 WENCKHEIM GÉZA gr., ö. t. Gerla, Békés m. u. p. Békéscsaba, 1922. WESZELSZKY GYULA dr., egyetemi tanár, r. t. Bp. IX., Lónyai-u. 25., 1912. WOLF JÓZSEF bányamérnök, r. t. Nagybátony, 1928. 355. ZELLER TIBOR dr., egyet, adjunktus, r. t. Vác, Damjanich-tér 8., 1912. ZICHY GYULA gr. dr., kalocsai érsek, ö. t. Kalocsa, 1910. Zimányí Károly dr., múz., oszt.-igazg., t. t. Bp. II., Batthyány-u 59., (1885) 1893., 1928. ZSIGMONDY DEZSŐ mérnök, ö. t. Bp. I., Plósz Lajos-u. 11., 1917. ZSIGMONDY HUGÓ b. mérnök, r. t. Farkaslyuk, u. p. Ózd (Borsod m.), 1919. 360. ZSIVNY VIKTOR dr. múz. ig.-ör., ö. t. Bp. L, Horthy M.-út 25., (1907) 1923. ZSOLNAY VILMOS keramikai gyár rt., p. t. Pécs. 1918. Előfizetők. (Abbonnements.) Állami „HUNFALVI JÁNOS" főreáliskola, Miskolc. „ „JÓZSEF NÁDOR" reálgimnázium, Jászberény, „ „SZENT LÁSZLÓ" „ Bp. X., Jászberényi-út 32. „ „SZÉCHENYI ISTVÁN" reálgimnázium, Bp. X., Elnök-u. 3. „ „VERSEGHY FERENC,, reálgimnázium, Szolnok. CISZTERCI FŐAPÁTSÁG könyvtára, Zirc, (Veszprém m.). EÖTVÖS KOLLÉGIUM, Bp. L, Ménesi-út 11 — 13. EV. „PETŐFI SÁNDOR" reálgimn. tanári könyvtára. Aszód. GYAKORLÓ FÖGYMN, tanári könyvtára, Bp. VIII., Trefort-u. 8. KEGYESTANÍTÓRENDI reálgimn., Tata. KEREKES ISTVÁN dr,, vegyész. Szeged, Kossuth L,-u. 40. PANNONHALMI FÖMONOSTOR KÖNYVTÁRA, Pannonhalma (Györszentiván). PESTI IZR. HITKÖZS. alapitv. Fiúgimnáziuma, Bp. VIL, Abonyi-u. 7. REF. REÁLGIMNÁZIUM, Karcag. „ „HORTHY MIKLÓS" reálgimnázium könyvtára, Kisújszállás. „ REÁLGIMNÁZIUM tanári könyvtára. Mezőtúr. „ REÁLGIMNÁZIUM, Miskolc. SINGER ÉS WOLFNER könyvkiadóvállalat Bp. VI., Andrássy-út 16. Esetleges helyreigazítások bejelentését kérjük. — Wir bitten die eventuellen Veránderungen anmelden. Bodrogi KOCH arcképe alatt 26. oldalon alulról a 14. sorban SAJTÓHIBÁK. — BERICHTIGUNG. helyesb. 28. 29. 65. „ „ 11- felülről „ 3. 1834 kel eredetet Béla 1843. kelt eredetét Béla 67. 68. 68. 71. 71. 75. 90. 91. 120. 124. 130. 131. 131. a Serpula sp.-el kezdődő faunafelsorolás sorrendje téves; helyes sorrendjét 1. a 201. oldalon a német szövegben. alulról a 12. sorban Bron helyesb. Bronn felülről alulról calumbella „ columbella Eichv „ Eichw {0112} „ {0112} {0^21} _ „ {0221} {I01l},{088l}és{ll20} helyesb. { 101 1 }, |088I } és {ll20} követezők: helyesb. következők: forrnia „ forma nem „ mai a táblázatban felülről a 7. sorban depresiila helyesb. depressula alulról a 6. „ az idézetben II. József helyesb. II. József „ „ 9. sorban a „formáihoz és" elmarad. „ az 5. „ (Lásd II. tábla, 1. kép) után ez a szövegrész következik: A rajz a legnagyobb valószinűség szerint a Flabellipccten leythajanus töredékes példányáról készült. — Utána: Egy harmadik Fecten-{ 262. oldalon a 154. sz. tag felvételi éve 1928. helyesb. 1918, 5. 13. „ „ 9. n » 8- a 8. ábra alatt az 1. „ „ 19. „ „ 11. 15 M M 1 263. n felülről az 1. sorban adjuntus „ adjunktus Unter Bodrogi KOCH-s Bildnis statt 1834 richtig 1843. Seite 4. Zeile 10. von untén 99 Begine ff Beginn i) 4. 99 1. « fi ff Ungarischen Gesellschaft richtig Ungarischen Geologi- schen Gesellschaften n 161. 99 1. „ oben ff Minerologie richtig Mineralogie n 161. 99 6. „ 9f 99 wolte ff wollte ff 162. „ 16.U.18. „ ff ff geschlendert ff geschleudert ff 162. 99 11. „ untén V deutscher ff deutschen n 163. 99 4. „ oben ff de ff dér n 163. 99 3. „ untén 99 redigieren ff redigierten n 164. 10. „ 99 ff kristalienen ff kristallienen „ 193.U.195.,, 1. „ oben ff Karphaten ff Karpathen ff 206. 99 4. „ untén ff Oradient ff Gradienten 99 221. „ 2. „ 99 tf Gabbroidabas ff Gabbrodiabas ff 222. in dér Tabelle Zeile 3. von untén statt H2O richtig +H2O 99 228. Zeile 4. von untén statt Herren richtig Herrn ff 228. 99 1. „ 99 ff Proffesoren ff Professoren ff 242. 99 12. „ oben n ange ff lángé 19 242. 99 27. „ 99 99 wissenschaflichen „ wissenschaftlichen In dér Tafelerklarung Zeile 4. von untén statt Amphybolgabbro richtig Amphibolgabbro. . J: D/iUOlTHOl^S .»AaiHÖfFlAa. Mör Aíi^b^ : '4€aí ■ jiRift, u;ioit 1* _ -ba- c^o»,ÍÍ aÖ>íö»lf,oo^ j^PD»^tó«süí^í'-íf) ^ .í I / ,pt^T - ^ ■« ''> .,. W.IÍS n J5ifjrtsttoa'ar-'\(hál, 'ítóiálí *>J ^'.U.)l'¥1''^' ^ '■”4 , -« '■foi,(l>f'“ - ^ -tt eV ,n.T(’£i íftiaJítííi; 4iíÁi,: .v|^ ■' OVAKOBC^'OíH'Af'^^.JiUu; ^jSi fit-1ífc'^/:írtét;ii • ,;i*í I i í^í::íijL;'f19^^^SJir{li(íy3 ' .^a; fr ímiih ; áls^4if>M4 néJn Opí J 'jftifjeí SibiJÜ} , C ifi, "V Tm''/.V., ’ '. ^z» ^‘S . *' }/JlM^ ‘ , . , ,,- Ii.*; ■ . ^fD?ftií -y/ At síliS' .t-’;(9TÖ$ \ "=^ . s%)ÍKT5Í3íjb^nJlM » , J. ■ .lÖÍTa isr-n .:, ‘Vríj|(jU ■ • i.íWj , .íöMj^N 4íü»<^y^4*! . Jtyüjral^s^yv* ^ iqiö^í^. ,í , ü4lnV . *.{{ ^ ju>|ií , srA" . -iwíQ? • >» ■'.. ■ ij:^iíí|Uwl _ , üátaiailtoi f ttjtiii , X v*‘ >^11, ^ ' ■ nsoaiilclebtrí ,‘ , iRm?íí<>tó:nr -t,s ' », •, A ff.i»iT^i;wO{ . „, KfrAii%A)í . < ^íB AaQí^iÉfl'íy' ,. ;.3íi6;-3'. 3 «86jri/íltá^i4rOu Aíidlíiíól^/^ ^ « ,. ^ ^ , • • ".<>»H-f xiíK^jJ, Ú4jí ti('*^.Xb^OU vMX 5lhM/«V Ul|?j ' " öfroM :^HÍ>ív WiiuA^í,, j, -jíí , ^ - loeKiKí^njt ^ A "• * . ‘ . ,V 'íía«ío „ ycfc ’'*'^* Criiífifc^uWIrfqftA ^Öitvjx (/r/J, a 2 UJ i 0 TÁBLAMAGYARÁZAT : 1. Mikropegmatitos quarzdioritporphyrit, Vaskapu. Aíikropegmatitos koszorú plagioklasok (ólig. and.) körül. Felül prophyrquarz kis része látszik. Nagyítás 20 szoros, -f- Nic. 2. U. a. Mikropegmatitos alapanyagrészlet. Nagyítás 60 szoros, -|- Nic. 3. Dioritpegmatit, Tóbérc. A földpátok között kifejlődött mikropegniatif. Alul biotittal ösz- szeszövödött quarz és litanmagnetit van. Nagyítás 40 szeres, -f- Nic. 4. Spilitporphyrit, Tardos. A porphyros andesin jellemző dőlt keresztalakú összenövése. Nagyítás 40 szeres, -f Nic. 5. Amphibolgabbro. Majorlápa. Poikilites szerkezet, az alap egyetlen ampliibolkristály, mely még messze nyúlik a kép határán kívül. Nagyítás 8 szoros, i Nic. 6. Hypersthendiallaggabbro, Tólápa. Nagyítás 8 szoros, + Nic. TAFELERKLÁRUNG: 1. Quarzdioritporphyrit, Vaskapu. Mikropegmatitkranz um die Feldspate (Olig.-And.l Oben ist ein kleiner Teil eines Porphyrquarzes sichtbar. Vergr. 20-fach, + Nic. 2. Derselbe. Mikropegmatitische Grundmasse. Verg. 60-fach, + Nic. 3. Dioritpegmatit, Tóbérc. Dér im Zwischenraum dér Feldspate entwickelle Mikro- pegmatil. Untén ist die Verwebung des Biotits mit Quarz und Titanmagnetit zu finden. Vergr. 40-fach, Nic. 4. Spilitporphyrit, Tardos. Das charakteristische schief-kreuzförmige Zusamnien- wachsen dér Andesin-Einsprenglinge. Vergr. 40-fach, f- Nic. 5. Amphybolgabbro, Majorlápa. Poikilitische Struktur. Dér Grund ist ein einziger Amphibolkristall, dér sich noch weit über die Grenzen des Bildes ausstreckf. Vergr. 8- fach, + Nic. 6. Hypersthendiallaggabbro, Tólápa. Vergr. 8-fach, -f Nic. =-'••7 '. V 'vví:n:v- .. ' *'i^ --'■ , ;s *■ »* ^ ! ’’ - , * ' «f .'* »^ ' ‘ÍÁ*^ • • '^*-' ''''■- ^ ’■ '* ■ V ■* '' ‘-^'i ^ . .-y ** Ji V. * ■' ^ Cf:' 4- ’:'t ' ^ ■.'> ■ * ' '■' ■.•• ’W"* V<' ' _ . . , - >i .'X*. ■■' '' ■ v..‘*-V.;i^--> x; .,;C ,;. V: »r ' ■ ■'.•-4c fW, 'Ip^^-^V- ,v'í: . ■ * ^ v:;X •^. .V'; ■ \’v*-'‘. v% ■■ .' .1-^ ■, '■■ Jf^*’ '■* •*? ■ i" * í -^ •'* . '» . ► ^ . _ . KiV ■ " ■ ■ ií' ■ ■'■ i^í‘ “-t- '=- • -•. ' •■■ y '-•H:' 4!" y, -.. í?n^ Földtani Köslöiuj, Bánd LVIII. kötet. 1928. SZENTPÉTERY-EMSZT ; Petroclieniiai adatok Szarvaskőről. Petrocliendsclie Daten non Szarnaskö. ] Horusitzky Henrik- íöldtáni közlöny. Bsnd LVIH. kötet. -6 dfi- Q»2 ^ Béke-tér [Budapesrvi.K] környékén eí{ }fydrogEologlal térképe. Jiydrogeologische Ksrte dér Umgebung des BéHe Platzes in Budapest. Béke-tér talajszelvénye (hossza 60 mj Bodenprofil des Béke-Platzes (Pánge BOm.j Jegyzet Az összes méterekben /eltüntetetl számok a Duna lánc fiidi.Opontiához (96 SPm.tsz.O vannak viszonyítva, kivéve a fúrási- szelvények jobb oldalánjelzett, reliilrol számi főtt mélységeket Anmerkung: SámHiche in Melern ausqedrückte lehlen beiithen stch auf den^O Punkt dér Donau bet dér Hetlenoruche,auSQenommen die ander rechten Seitő dér Bohrprofile angegebenen Zanlen,die von dér Oberf lé- cbe gemessen sind Farben-und Zeichenerklárung: : Árterület: réhordatt fellóltölt homo k kai anyaggal- .. Inundahonsboden: mitangesch MarenaL Víz. Waaser. folyó vizek . [herrt fí/asflen áeWaeser. Egykori Folyóvizek medrei: rénordott Feltöltött homokkal. anyaggal BetlgnehemJIiessrnd. Wésser. mitúberlaqer- m/l übersch. fém Saná Matéria!. Regt völoyek jiarfjai ufer dér al- tén réler. fímad. agyag 2m. magas- sági görbéi. 2M Isotiyp- Sen des Med Tones A Felszíni 7m magas- sági görbék ZM Isohyp- sen dar Obte. Fláche. 0 A Duna lánc htdt 0 pánija OPunktdtr Oonau b dér Kefíenbrucke (96SSM. u M) Atalajvn folyás iránya. Sirömungs- ricbtungdes Grundwassers. Artézi kút. Artesischer Brunnen . len.mé^ fúrás Erfolglose Tiefbohrung. rAuxTANi írntzcT nAznctOMDÁjA. HAi;somoceRa i KUB/ .vA ANDRÁS clr. : Őslénytani megfigyelések hazánkból a XVllI. század elejéről. Dr. A. Kiibacska : Palaeontologischen Beohacbtiingen aiis Ungarn za Beginn des XVIII. lalirinindcris. •OJ _ . •5 -Q 5« >>■« OÍ ^ -< X G, Q 2 < < X in u < CŰ D X í f y í i í