f 65 V-(* I 088286 :ORNELl UNI' LIBRARY 924 062 420 348 Digitized by the Internet Archive in 2016 https://archive.org/details/foldtanikozlony6119magy FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EGYSZERSMIND A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE SZERKESZTIK REICHERT RÓBERT ÉS SZTRÓKAY KÁLMÁN TÁRSULATI TITKÁROK HATVANEGYEDIK (LXI.) KÖTET 2 ARCKÉPMELLÉKLETTEL ÉS 10 SZÖVEGKÖZTI ÁBRÁVAL FÖLDTANI KÖZLÖNY (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN) ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DÉR KÖNIGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN ANSTALT UNTER MITWIRKUNG VON E. MAROS REDIGIERT VON R. REICHERT UND K. v. SZTRÓKAY SEKRETÁRE DÉR GESELLSCHAFT EINUNDSECHZ1GSTER (LXI.) BÁND MIT 2 BILDBEILAGEN UND 10 TEXTFIGUREN fj in BUDAPEST, 193^J A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA EIGENTUM DÉR UNG. GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT A cikkek tartalmáért és nyelvezetéért a szerzők felelősek. Für Inhalt und Schriftcleutsch dér Abhandlungen sind die Verfasser verantmortlicli. *) 1 a. (JUyJ DUNÁNTÚL PÉCSI EGYETEMI KÖNYVKIADÓ ÉS NYOMDA RT. TARTALOMJEGYZÉK. — INHALTSVERZEICHNIS. Lap Seite Földvári A.: Pannonkori mozgások a Budai-hegységben és a felsőpannon tó partvonala Budapest környékén 51 Pontische Bewegungen im Budaer-Gebirge und Strandlinie des ober- pontischen Sees bei Budapest 60 Gedeon T.: A pizolitos bauxitok keletkezése ..' 95 Die Entstehung pisolithischer Bauxite 101 Györki J.: Dehidratációs kísérletek bauxitokkal és bauxitásványokkal ... 64 Die Dehydratation dér Bauxite und Bauxitinineralien 68 László G.: Dr. Pálfy Móric emlékezete 5 Erinnerung an Móric v. Pálfy 13 Nöszky J.: Természetvédelmi feladataink a geológia terén 103 Unsere Naturschutz-Aufgaben im Gebiet dér Geologie 108 Rozlozsnik P.: Nagysúri Böckli Hugó élete és munkái 15 Hugó Böckh von Nagysúr 30 Schaffer F. X.: Wandlungen dér GroBformen dér Erdoberflácke 37 Szalai T.: Clemmys hemispherica Gilmore 108 Über Clemmys hemispherica Gilmore 109 Ismertetések — Referate m Társulati ügyek — Gesellschaftsangelegenheiten 118 Pálfy Móric dr. 1871 — 1930. FÖL DTA NI KÖZLÖNY LXI. kötet. 1931. január — december. 1 — 12. füzet. EMLÉKBESZÉDEK. — GEDENKREDEN. Dr. PÁLFY MÓRIC EMLÉKEZETE. írta: László Gábor dr.* ERINNERUNG AN MÓRIC v. PÁLFY. Von G. v. László.** Ha egyes emberek, vagy egyes népcsoportok, vagy akár az egész emberiség életének menetét nyomon követjük, csakhamar azt kell észrevennünk, hogy az életpályák és azoknak meglepőbb úgynevezett sorsfordulatai tulajdonképen nem egyebek, mint függ- vényei azoknak a tényezőknek, amelyeket rendszerint életkörül- ményeknek, milieu-nek, vagy egy újabb tudományos nomenkla- túrával biotop-nak nevezünk. Ezek az életkörülmények lehetnek gátlók vagy serkentők, de sohasem állandók, amiben nagy vigasz is rejlik, mert ha változhatlanoknak kellene őket tekintenünk, nem volna haladás, megszűnnék az élet sava, a törekvés, szóval teljes lemondás, apathia volna az ember élete. A folyton változó biotop eredményezi az életnek ritmusos vonalát és bizony nagy szeren- cse, hogy nem földi hatalom az, mely e vonal irányát megszabja. Amidőn Pálfy MóRiCnak, a Magyarhoni Földtani társulat tiszteleti tagjának életképét kísérlem meg röviden vázolni, legyen szabad mindazokat, kik ily kegveletes megemlékezésre összegyűl- tek, mindenekelőtt gondolatban odahívni, hol megboldogult tisz- teleti tagtársunk a napvilágot meglátta. Kincses Erdélybe, annak is egyik legszebb részébe, Torda- Aranvos megyébe vezet gondolatunk útja, hol a kincses voltát ne- vében is viselő Aranyos folyónak Torda alatt kiszélesedő völgye egy kis alföld, szinte egy kis Kánaán képét nyújtja a havasokig emelkedő magas hegység lába és a Mezőség egyhangú dombvidéke közt. E medencealakú völgy déli peremén fekszik Bágyon, az egy- kori Aranyosszék ősi falvainak egyike, közel két évszázadon ke- * Felolvasta a Magyarh. Földtani Társulat 1931. évi február hó 4-én tartott LXXXI-ik rendes közgyűlésén. ** Auszug aus dér Gedenkrede, gehalten in dér LXXXI. Jahresversamm- tung dér Ung. Geol. Gesellsehaft am 4. Február 1931. 6 LÁSZLÓ GÁBOR DR. resztül az itt tömörült székelvség közgyűléseinek színhelye, ahol a nemes székelvség Attila ideje óta megőrizte büszkeségét és élő hagyományait. Itt született Pálfy Móric 1871 okt. 21-én, mint Pálfy Máté és Bíró Izabella elsőszülött gyermeke s egyetlen fiú- ntóda. Pálfy MóRicnak gyermekkoráról szóló néhány feljegyzésébe volt szerencsém betekintést nyerhetni, amelyeket úgy látszik a közelmúltban vethetett papírra, bizonyára csak a maga gyönyö- rűségére és utódjai okulására. E feljegyzéseiben többek közt eze- ket olvashatjuk: „Apám kis gyermekkorától a maga erejére lévén utalva, egészen a munka embere lett. Bár kissé hirtelen ha- ragú, mi a gazdálkodással rendesen együtt jár. de rendkívül jó- szívű. komoly, erősen konzervatív gondolkozáséi, mondhatnám vaskalapos ember volt. Mint a becsületesség, puritánság megteste- sítője lebeg mindig szemeim előtt“. És ime, elköltözött barátunkra, mint nemzetségének méltó örökösére, szóról-szóra ráillett ez a tömör jellemfestés. Kis gyermekkorában vézna, gyenge egészségű lehetett, mert ilyen okból édes atyja már az első elemi osztályt meg akarta vele ismételteim, amibe azonban a fiú sehogvsem akart belenyugodni. Ezt a Tordán 188f-ben megkezdett középiskola első osztálya után egy hosszabb járványos betegség mégis elkerülhetetlenné tette. „A későbbi évek folyamán láttam be, hogy apámnak mennyire igaza volt“ írja Pálfy Móric feljegyzéseiben. Tordáról 1887 őszén a kolozsvári unitárius főgimnázium VI. osztályába került, ahol azután érettségit is tett. Amilyen kevés örömét lelte itt a klasszikus és különösen a német nyelv tanulá- sában. olyan lelkesedéssel foglalkozik, nyilván egy kiváló tanár befolyása alatt, a mennyiségtannal és fizikával. Ilyen hajlandó- ságát azután magával is vitte a kolozsvári egyetemre, hol kezdet- ben a mathematika és fizika mellett a chemia voltak választott szaktárgyai. Ekkor úgy látszott, hogy Pálfy MóRicból a mennyi- ségtan-fizika tanára lesz. Mégis a középiskola és az egyetem tárgyi követelményei közt tapasztalt lényeges különbségek arra indították a kezdő filozop- tert. hogy már a második félévben a természetrajzra iratkozzék be. Ez a lépés egy újabb irányt szabott törekvéseinek, mely irányon belül még egy külön biotop lett egész életére elhatározó befolyás- sal. Erről így szólnak feljegyzései: „Különösen a földtan volt új nekem, amiből eddig alig hallottam valamit. Koch Antal tanárom az első félévben ugyanis az ásványtant és kevés kőzettant, a má- sodik félévben a földtant adta elő nagyon összeszorítva, mert a DR. PÁLFY MÓRIC EMLÉKEZETE. 7 tanárjelölteken kívül még az orvosnövendékek és gyógyszerészek is hallgatták előadásait. így tehát az általános előadásokon igazán csak a legelemibb fogalmakat lehetett előadni, már csak azért is, mert ásványtanból, kőzettanból és földtanból mondhatni senki sem hozott semmiféle ismeretet magával a középiskolából". Elképzelhetjük, milyen kinyilatkoztatásszerű hatással lehet- tek Koch Antal geológiai előadásai Pálfy Móric lelkére, amely- ben, mint Csipkerózsa, ősi hagyományként szunnyadóit a Föld szeretete és a hegyek tisztelete. Amikor az egyetemen hivatott aj- kakról leshette Erdély bérceinek történetét, azon bércekét is, ame- lyeknek titokzatos varázsa már csecsemőkora óta a napsugárral és az esteli szellővel lopózott volt szívébe, — valóban leírhatatlan lelkesedés és olthatlan tudásszomj lehetett úrrá a fiatal tanár- jelöltön. Ennek eredménye volt azután, hogy már másodéves egye- temi hallgató korában az ásvány-földtani tanszéknél egy ösztön- díj elnyerésével gyakornoki szerepkörhöz jutott. És ekkor úgy lát- szott, hogy Pálfy Móric részére megnyílt a magasabbfokú tanári pálya, kivált amikor az egyetemi évek befejezése után, 1894 őszén, Koch Antal mellett egyetemi tanársegédi alkalmazást nyert. Ezt az időt arra is felhasználta, hogy szaktárgyába mélyebb betekin- tést szerezzen, aminek következéseként 1895 júniusában az ásvány- tanból mint főtárgyból, kőzettan, földtan és vegytanból mint mel- léktárgyakból, doktori szigorlatot tett. Disszertációja „A Idargita andesites kőzeteiről" szólott. Ember tervez, Isten végez! — Pálfy MóRicnak. ki mindezideig talán ki sem tette még lábát Erdélyből, másutt és másként volt pályája kitűzve, amiről csakhamar meggyőződhetett. A múlt század utolsó évtizedeiben Magyarország soha nem remélt gazdasági felvirágzásnak színhelye volt. Élvezték is ennek jótékony hatását közintézményeink kivétel nélkül. Az 1869-ben szervezett m. kir. Földtani Intézet ekkor boldog- emlékű Böckh János igazgatósága alatt valóságos hőskorát élte. A kezdet nehézségeit ekkorra már régen kiheverte és egy kiváló tudósgárdára támaszkodva méltán felvehette a versenyt minden hasonló célú testvérintézménnyel. A magyar geológiai munka eme otthonának hatásköre és az élettel kínálkozó kapcsolatai rohamo- san gyarapodtak amiért újabb és újabb geologusi állások szerve- zése és betöltése vált szükségessé. Pálfy Móric 1895 nyarán egy ilyen állásra szintén pályázott és az állást el is nyerte. Ugyanazon év őszén elköszönt a kolozs- vári egyetemtől és október 1-én elfoglalta a X. fizetési osztályba sorolt segédgeologusi állását. Ezen új körülmények közt is tehet- 8 LÁSZLÓ GÁBOR DR. segéhez és szorga Imához mert gyors elokal adásban volt része, mert 1900-ban már a IX. fiz. osztályba elsőosztályú geológussá, 1901-ben a Alii. fiz. osztályba osztálygeologussá, 1908-ban a VII. fiz. osz- tályba főgeologussá lépett elő. 1918-ban pedig a főbányatanácsosi címmel együtt a VI. fiz. osztályt nyerte el. Ily merészen felívelő pályáján a geológustól megkívánt szel- lemi és testi munka összes kellékeivel rendelkezett, mert szívós egészsége és derült kedélye volt, magánéletében pedig atyjának lelki örökségét híven megőrizte. Ezt tapasztalhatta mindenki, aki Pálfy MóRiccal érintkezett és erről tesz tanúságot mindkét boldog házassága is. melyek elsőjét a szeretett hitves korai halála, máso- dikát pedig az ő saját elhúnyta szakította félbe. Pálfy MóRicot tudományos munkássága úgy tartalom, mint sokoldalúság tekintetében a m. kir. Földtani Intézetnek és általá- ban a magyar geológiának elsőrendű szakerői közé emeli. Mintegy 70-re tehető azon szakértekezéseinek és cikkeinek száma, amelyek nagyobbára a m. kir. Földtani Intézet kiadványai- ban. a I öldtani Közlönyben, a Hidrológiai Közlönyben, a Bányá- szati és Kohászati Kapókban, a Magy. 1 ud. Akadémiánál és egye- biitt külföldön is nyomtatásban megjelentek. Ezenkívül még meg- közelítőleg Í90 szakvélemény és számos félbenmaradt tanulmány egészíti ki Pálfy Móric szellemi hagyatékának gazdag tárházát. Erről az egész tudományos aratásról részletesen beszámolnom e helyen természetesen nem lehet, de még behatóbb méltatásokba sem bocsátkozhatom, tekintettel a tárgykörök nagy számára. Pálfy Móric életművének csak egyes kimagasló mérföldköveire hívom fel hallgatóim figyelmét, mint amelyek leghívebben jelle- mezhetik alkotójukat. Fönnebb vázolt egyetemi tanulmányai alapján Pálfy Móric első sorban petrografiai kutatásokra volt hivatott, ami úgy szigo- rúan elméleti, mint gyakorlati tárgyú művein egyaránt észre- vehető. Ez. de nem kevésbbé a megszokott légkör tette mindjárt geologusi pályája elején otthonossá Pálfy MóRicot Erdély hegy- ségeinek felvételében. 1896 és 1908 közt szakadatlan munkában vette fel és térképezte a Gyalu i havasokat, majd az ezekkel D-ről határos erdélyi Érchegységet a Marosvölgy vonaláig. Az e tájakról 1907 illetve 1908-ban megjelent 1 : 75.000 méretű geológiai térkép- lapok közül a „Magúra környéke"4 c. lapot Primics GYÖRGYgyel, az „Abrudbánya környéke"' című lapot pedig Gesell SÁNDORral dol- gozta ki és mindkettőhöz ő írta meg a magyarázószöveget. DR. PÁI.FY MÓRIC EMLÉKEZETE. 9 Ilyen munkái közben igen részletesen tanulmányozta, majd 1902-ben külön le is írta (A m. kir. Fokit. Int. Évkönyve XIII. köt. b. fűz.) Alvinc környékének felsőkrétakorú rétegeit, egy geológiai térképpel és nyolc kövülettáblával. E tanulmányát a Kir. Magv. Természettudományi Társulat a BuGÁT-díjjal tüntette ki. Művé- ben az erdélyi felsőkrétakori képződményeknek egy különleges, a legfelső cenomanba tartozó egészen új fáciesét állapította meg, mely hasonló kifejlődésben csak a déli Pireneusokból ismeretes. Leír a faunában 1 új nemet, 27 új fajt és 1 új változatot, azon- kívül több olyan kövületfajt is, amelyek hazánk területéről mind- addig ismeretlenek voltak. Ezzel a tanulmányával kapcsolatos a Földtani Közlöny 1903. évi XXXI II. évfoi várnában megjelent „Két új óriási Inoceramus-faj az erdélyi részek felső-kréta rétegeiből " című cikke. Benne a felső- kréta emseherien emeletének feltűnően nagy alakokban gazdag faunájából e kagylónemnek 2 új faját írta le és ábrázolta. Időközben alkalma nyílt Pálfy MóRicnak különleges petro- grafiai ismereteit is gyiimölcsöztetni. amikor a m. kir. föld- mívelésügyi miniszter rendeletére 1899 és 1900-ban Schaffer Antal kir. főmérnökkel bejárta Dévénytől Krecsedinig a Duna mindkét partján, illetve az ezek közelében feltárt és üzemben levő kőbányákat, vízépítkezésre való alkalmasságuk elbírálása céljá- ból. A kiküldetésről szóló részletes jelentést közösen írták meg és az nyomtatásban is megjelent. Pálfy Móric ezen útjának geológiai vonatkozásban érdekesebb megfigyeléseiről a Földtani Közlöny 1901. évi XXXI. kötetében számolt be. Két évvel később ugyané szakfolyóirat hasábjain jelent meg Pálfy Móric „Előzetes jelentés az erdélyrészi Érchegység andesitjainak korviszonyáról’ című értekezése, melyben megállapítja, hogy a mondott terület andeziterupciói — úgy mint azt röviddel azelőtt Böckh Hugó Sel- mecbánya környékéről is kimutatta — a legbázisosabb piroxénes andezitok kitörésével indúltak meg, az amfibolandezitok erupciói- ban folytatódtak és a legsavanyúbb, ú. n. dacitok feltörésével feje- ződtek be. Általában amily mértékben haladt Pálfy XIóric felvételi munkája az erdélyi Érchegységben, úgy bővültek tapasztalatai és alakultak ki nézetei az oly nagyjelentőségű eruptivumkérdések körül. Ennek gyümölcse volt azután 1911-ben a m. kir. Földtani Intézet Évkönyve XVIII. kötetének 4. füzeteként megjelent tanul- mánya, melynek címe: „Az erdélyrészi Érchegység bányáinak föld- tani viszonyai és érctelérei“, a nevezett hegységnek tektonikai tér- képével, Nagyág, Boica, Bárza, Muszári és Verespatak bánya- 10 LÁSZLÓ GÁBOR DR. területeinek geológiai térképeivel és bányaszíntrajzaival 8 táblán, mihez még 78 szövegábra járul. E tanulmányában az aranybánya- területeken fellépő különböző erupciós kőzeteknek már előbb említett jelentésében is vázolt korviszonyát számos példával meg- erősíti és kibővíti azzal, hogy kitöréseik a hegység déli részén ko- rábban indultak meg, az északi részen pedig későbben, úgy, hogy pl. o. Nagyág környékén a felsőmediterrán elején, ellenben Brád környékén már a szarmatában, esetleg a pontusi korig is elhúzódva, következtek be. Ily észleléseit az erdélyi medencében végzett ké- sőbbi vizsgálatok is megerősítették, amikor dacittufákat úgy a mediterránban, mint a pontusiban kimutattak. Megállapítja Pálfy a különböző erupciós kőzetek feltörési területeit és ezeket kapcsolatba hozza a tektonikai viszonyokkal. Felismerve azt a különbséget, amely a vulkáni csatornákat kitöltő kőzet és a ki- ömlött láva kőzete között fennáll, nemcsak a normálisan meg- maradt. hanem a zöldkövesedett kőzeteknél is kinyomozza a vul- káni csatornák lefutását. E különbségeket az összes bányafeltárá- sokban felleli. Kimutatja még. hogy az Érchegység teléreit nem az erupciós anyag kihűlése után támadt repedések hozták létre, hanem hogy azok az egész hegységet sűrűn behálózó törés- vonalak közül olyanokból keletkeztek, amelyek valamely vulkáni csatorna szélét érintették vagy legalább is megközelítették, s hogy nemesércet a telérek csak ily csatornák környékén tartalmaznak. Megállapítja, hogy a szóban forgó területen a felszín alatt van még egy másik színt, hol a telérek a leggazdagabbak, azonban e szint- től fölfelé, de különösen lefelé a telérek elszegényednek. Ennek alapján különbözteti meg az oxidációs, a cementációs és a primér érczónákat. Végeredményben geológiai tapasztalatai alapján a telérek nemesérckitöltését nem tartja a laterálsekréció elméletével megmagyarázhatónak, hanem csak az ascensiós úton való kép- ződéssel. A sok új nézőpont, amelyeket e munkájában Pálfy Móric lefektetett, kihatással volt egész későbbi munkásságára és fő- képen 1915-ban Nagybánya környékén megindult felvételeire. Pálfy MóRicnak az erdélyi Érchegységről szóló fönnebb is- mertetett művét a Magyarhoni Földtani Társulat a Szabó József éremmel tüntette ki. Noha 1909 után Pálfy Móric felvételi területe túlnyomóan a Biharhegységbe esik, hol a Gyalni havasok mezozonmában szer- zett korábbi tapasztalatait gyümölcsöztethette, mégis élete végéig mindig vis.sza-visszatér Erdély érces vidékeihez. Amellett egyéb szakkérdések is foglalkoztatják, mint pl. a me- DR PÁLFY MÓRIC EMLÉKEZETE. 11 clencék gyűrődési jelenségei, miről egykori kedves tanárának, Koch ANTALnak 50 éves tanári évfordulójára tanítványai által írt és felajánlott Emlékkönyvben közölt egy érdekes tanulmányt. Majd 1913-ban az igazságügyi és közigazgatási tisztviselők részére rendezett Ilí-ik jog- és államtudományi továbbképző tanfolyamon „A kőbányászatról és kőbányaiparról ' címen tart előadást. 1914-ben Abaujtorna vármegyében Pálliáza környékének riolitterületeit tanulmányozza és írja le. Ezzel ismét a harmadkon eruptívumokról szóló ismereteinket bővíti, amit tetéz a Földtani Közlöny 1916. évi XLVI. kötetében „Az erupciós kőzetek zöld- kövesedése” című tanulmányával. Ez a látszólag tisztán elméleti értékű, de bányászatilag nálunk elsőrendű gyakorlati kérdés nem hagyja nyugodni Pálfy Móric kutató elméjét, aminek követke- zéseképen e tárgyról tudományos viták is indulnak meg úgy bel-, mint külföldön. Rendkívül szép és értékes összefoglalását adja az ércesedésről gyűjtött sokévi tapasztalatainak 1916-ban tartott akadémiai szék- foglalójában. melynek címe: „Az arany előfordulási viszonyairól az erdélyrészi Érchegységben és Nagybánya környékén" (a M. Tud. Akadémia Mathematikai és Természettudományi Értesítőjének XXXIV. kötetében 11 ábrával). Időközben folynak a Biharban megkezdett felvételei, még pedig kezdetben (1909 — 1911 közt), Szontagh Tamás és Roz- lozsnik Pál geologustársaival egyetemben, majd mikor a Béli hegységbe helyezte át munkaterületét (1912 — 1915 közt), egyedül. A m. kir. Földtani Intézet Évi Jelentéseiben ily munkásságáról évenkint megjelent beszámolóiból megállapítható, hogy ezek a reambuláló felvételek a nevezett hegységek sztratigrafiájára és tektonikájára az eddigi nézetektől meglehetősen eltérő világossá- got vetnek. Kimutatják részben a hegység pikkelyszerű felépíté- sét, részben, névszerint a Biharban, idősebb képződményeknek fiatalabbakra történt rátolódásait. 1916 — 1918-ban a Persányi hegységben látjuk Pálfy MóRicot felvételen, hol azonban a háborús állapotok csak szűkre szabott területen engednek a geológusnak szabad mozgást. Ily munkája közben éri hazánkat az összeomlás végzetes csa- pása. Utána a belpolitikai zavarok és oláh megszállás következtek, ami országszerte megbénít minden tudományos munkát. Ilyen lelkiállapotban éri Pálfy MóRicot a Bányászati és Kohászati Egye- sület által tudományos munkásságáért odaítélt aranyérmes kitün- tetés, de ez sem tudta vele feledtetni szőkébb hazája és annak hegyei elvesztése felett érzett fájdalmát. 12 LÁSZLÓ GÁBOR DR. A szégyenteljes proletárdiktatúra hatalmi szavával igazgatói- tól megfosztott m. kir. Földtani Intézetnek ideiglenes vezetése Pálfy MóRicra, mint egyik legidősebb geológusra hárult, ki e szo- morúemlékű hónapokban az intézet védelmét és átmentését szol- gálja a rendezett viszonyok mielőbbi visszatérésének reményében. De még az ettől a gondtól való szabadulás után sem tud régi munkakedve visszatérni. Hozzáfog bihari felvételeinek összefoglaló feldől gozásához, de ez a munka csak immel-ámmal megy, mert minden kődarab kezében hazáját siratja. Inkább időtöltésből, mint komoly ambícióval ír ez időben egy kis tanulmányt „Tengeralatti forráslerakódások a budapesti triaszkorú képződményekben44 cím- mel a Földtani Közlönynek 1920. évi L. kötetébe, később egy má- sikat „Mágnesvasérc-nyomok a Velencei hegységben44 címen a Természettudományi Közlönybe. Csak ahhoz hasonlíthatók Pálfy MóRiCnak ezen cikkei, mint mikor a beteg oroszlán szúnyogok után kap. 1923 végén egy újabb igazgatói interregnum ismét Pálfy MóRicra ruházza a m. kir. Földtani Intézet ideiglenes vezetését, aminek adminisztrációs gondjaitól midőn végre is megszabadult, mintha újúlt erőre kapott volna keze alatt a tudományos munka. Erre látszik utalni „A rudabányai hegység geológiai viszonyai és vasérctelepei " cím alatt a m. kir. Földtani intézet Évkönyve XXIV. köt. 2. füzetében (1924) megjelent tanulmánya, mely amidőn Csonkamagvarországnak egyetlen megmaradt vasércbányájával foglalkozik, ismét a gyakorlati geológia terére vezette szerzőjét. A kirabolt hazának tett ilyen jó szolgálat új lendületet váltott ki Pálfy MóRicnál és ettől kezdve ismét sűrűbben állnak szellemi aratásának kévéi. Ez időben néhány igen szép emlékbeszédje jelent meg nyomtatásban is, mint Lőrenthey Imre, Inkey Béla és Koch Antal akadémiai tagok, továbbá Schafarzik Ferenc, a Hyclrolo- giai Társulat elnöke felett. És csakhamar ismét a Bihar és Béli hegységek, majd a Gyalui havasok geológiája foglalkoztatják, — mondhatnánk „boldog órák szép emlékeképen". Teljesen a régi mélytudású és tapasztalatban gazdag szerzőt ismerhetjük fel Pálfy MóRicnak legutolsó, 1929-ben a m. kir. Földtani Intézetnél kiadott: „Magyarország arany-ezüst bányái- nak geológiai viszonyai és termelési adatai" című tanulmányában, 1 táblával és 27 szövegábrával, amely rövid angolnyelvű kivonat- ban az 1929. évi pretoriai nemzetközi geológus kongresszuson a magyar államnak az ily körkérdésre adott hivatalos válaszát is képviselte. És mindezeken kívül Pálfy Móric hivatalos és magánszak- ERINNERUNG AN MÓRIC V. PÁLFY. 15 véleményeinek száma évről-évre nőttön nőtt és azok igen változa- tos tárgynak. Legmaradandóbb értékűek kétségtelenül azok, ame- lyek szénkutatásokra, városi vízellátásokra és ásványos vizek védő- területeire vonatkoznak s részben nyomtatásban is megjelentek. A teljesség kedvéért még megemlítendő, hogy Pálfy Móric a Magyarhoni Földtani Társulatnak 2 trienniumon keresztül első- titkára. 1 trienniumban elnöke, 1926 óta pedig tiszteleti tagja, a Kir. Magy. Természettudományi Társulatnak, valamint a Bányá- szati és Kohászati Egyesületnek hosszú időn át választmányi tagja s több éven keresztül a m. kir. Földtani Intézet magyarnyelvű ki- adványainak szerkesztője volt. Hivatalából 1926 őszén, az V. fiz. osztály egyidejű elnyerése mellett, igazgatói címmel nyugalomba vonul, amit egészségének hanyatló irányzata tesz elodázhatlanná. Azóta már megszűnt az élők közt lenni, mert 1930 aug. 16-án rövid szenvedés után meghalt. Ha visszapillantunk életének távlatára, azt mondhatjuk, hogy a kutató tudósok azon fajtájából való volt, kik rendületlenül róják a rendszeres kutatás archimedesi köreit és más vágyat nem ismer- nek. mint hogy elődjeiknél tovább szőjék a tudásnak egy-egy fo- nalát. Ilyeneknek szól azután a tudományos körök elismerése és ezért könnyen lemondanak a világi kitüntetések hiú fényéről, mert maradandó emléket emeltek maguknak munkájukban. Ilyen embernek, ilyen tudósnak látjuk és ilyen volt Pálfy Móric, ki ha le is hányta örökre szemét, e Társulat és tagjainak emlékében mindenkor élni fog. M. v. Pálfy erbte seine rege Schaffensfreude aus dem Eltern- haus und einen entschiedenen Hang zűr Geologie aus seinem Geburtsort, dem siebenbürgischen Golddistrikt. Bah! nach Erledigung seiner Universitatsstudien und einem kurzen Assistentendienst an dér Lehrkanzel Prof. Anton Koch’s in Kolozsvár, erhielt M. v. Pálfy in 1893 seine Ernennung zum Idilfs- geologen an dér kgl. ung. Geologischen Anstalt. Sein Hauptfach und gleichzeitig sein Lieblingsgegenstand war von jeher die Petro- graphie dér Erzlager, ganz besonders aber die Propylitisierung dér jungtertiáren Eruptivgesteine. Auch als kartierender Geologe hatte M. v. Pálfy bedeutende Leistungen aufzuweisen, meist im Mesozoum dér westlichen sie- benbürgischen Randgebirge. AuFerdem beweisen zahlreiene Stu- dien und Gutachten in den verschiedensten Gebieten dér ange- wandten Geologie die ausgedehnten Kenntnisse und den unermüd- 14 G. v. LÁSZLÓ. lichen Fleiíl des Yerstorbenen. die ihm gar manche Auszeichnung in wissenseliaftlichen Kreisen erwarben. Nach einem 31-jakrigen Staatsdienst trat M. v. PáLFY in 1926 als kgl. ung. Oberbergrat u. Chef'geologe. mit dem Direktorentitel in den Rubestand und starb, nach kurzem Leiden, am 16. August 1930. Sein Lebenswandel wird als N orbiid aller Fachgenossen. sein Lebenswerk aber als Reingewinn dér W issenschaft unverganglich weiterleben. nagysúri Böckh Hugó dr. 1874—1931. NAGYSÜRT BÖCK HUGÓ ÉLETE ÉS MUNKÁL 1874 június 15 — 1931 december 6. írta: Rozlozsnik Pál.* HUGÓ BÖCKH v. NAGYSŰR. 15. Juni 1874 — 6. Dezember 1931. Von P. Rozlozsnik.** Alig két és fél éve annak, hogy a magyar geológia nagyhírű reprezentánsa, nagysúri Böckh Hugó kisebb-nagyobb megszakí- tásokkal hat évig tartó külföldi utazásairól hazájába visszatért. Külföldi munkálkodását fényes siker és megtiszteltetés kísérte. Mindannyian, akik őt közelebbről ismertük, éreztük azonban, hogy nemes szívének legforróbb vágya teljesült akkor, amikor tetemes anyagi áldozatok árán is megint hazai intézménynek, édesatyja életmunkájának, a m. kir. Földtani Intézetnek élére áll- hatott. Tudtuk, ég a vágytól, hogy külföldi útjain szerzett sok- oldalú tapasztalatait a magyar szakemberekkel megismertesse és azokat a trianoni Magyarország felvirágoztatására gyümölcsöz- tesse. Még egyszer elkápráztatott bennünket tüneményes szellemi és fizikai munkabírásával s bámulatos szervezőképességével, amidőn a maga erős egyéniségének megfelelőleg alakítja át a m. kir. Föld- tani Intézet munkarendjét és felvételi módszereit. Kezdeményezé- sére mintegy varázsütésre eddig nem látott széles keretekben éled- nek fel a gyakorlati irányú földtani kutatások s mindenütt lázas munka folyik. A sors azonban nem engedte meg, hogy ezt a leginkább szívé- hez nőtt nagyszabású munkatervét megvalósítsa. Még a múlt év májusában Angliában találjuk őt, ahol a lon- doni egyetem megtisztelő meghívására tektonikai előadásokat tart. A Kárpáti Geológiai Egyesülés tagjai pedig még a múlt év nyará- Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1952. évi március hó 2-án tartott LXXXII. rendes közgyűlésén. Yorgetragen in dér LXXXII. Jaliresversammlung dér Ungar. Ceol. Gesellschaft am 2. Márz 1932. 16 ROZLOZSN1K PÁL. nak végén Cseh-Szlovákiában rendezett üléseken és kiránduláso- kon csodálhatták rendkívüli testi és szellemi agilitását. És már december 8-án megrendülve álltunk koporsója mellett, amellyel együtt számos életrevaló terv és a munkában s sikerben rendkívül gazdag élet bőséges tapasztalata szállott sírba a magyar geológiának pótolhatatlan kárára. Nagysűri Böckh Hugó a m. kir. Földtani Intézet nagynevű igazgatójának, NAGYSŰRI Böckh jÁNOSnak és Hofmann Antóniá- nak, Hofmann Károly hírneves geológusunk húgának fia, 1874 június hó 15-én Budapesten született. Középiskolai tanulmá- nyait Budapesten végezte s érettségi bizonyítványát a m. kir. ta- nárképző intézeti gyakorló főgimnáziumban szerezte meg. 1892 — 95-ban mint a 32-es közös gyalogezred önkéntese hadkötelezettsé- gének tett eleget s már 1895 év végén dec. 22-én tartalékos had- nagyi rangot nyert. A szülői ház milieu-jét ismerve nem lephet meg, hogy a fiatal Böckh. édesatyja nagy örömére, a geologusi pályára szánta magát. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudomány- egyetemen végezte. Azon természettudósaink között, akiktől szak- ismereteinek alapját megszerezte, szentmiklósi Szabó József, Koch Antal. Krenner József, Schmidt Sándor, Schafarzik Ferenc, id. lóczi Lóczy Lajos és báró Eötvös Lóránd neveit említhetem fel. Főiskolai tanulmányai elvégeztével két éven ke- resztül. 1896— 1898-ig Schmidt Sándor kiváló mineralógusunk ol- dalán a műegyetemi ásvány-földtani tanszéken mint tanársegéd működött. Ebben az időben láttak napvilágot első kisebb dolgo- zatai, nevezetesen „A Pozsony környékén előforduló állítólag me- galithikus emlékekről" és ..Ásvány újdonság Budapesten a Kis- Svábhegyről“ című munkái. 1898-ban szerezte meg középiskolai tanári oklevelét is. Ebben az évben üresedett meg a Selmecbányái bányászati és erdészeti akadémia ásvány- és földtani tanszéke. A vezető körök választása a tanszék betöltésénél a nagyreményű fiatal BöCKHre esett, aki először is tanulmányainak kiegészítésére egy évi tanulmányútra Münchenbe megy. Münchenben különösen Hertwig R.. Groth P. és lovag Zittel K. előadásait hallgatta, a legmélyebb hatást a boldogultra azonban mégis M einschenk E. petrografiai fejtegetései gyakorolták. Münchenben írta meg ..Orca Semsevi. új orca-faj a salgótarjáni alsó-miocén rétegekből" és „Nagy-Maros környékének földtani viszonyai" című munkáit. Utóbbi munkája volt egyúttal doktori értekezése, amelynek alap- ján nyerte kitüntetéses doktori oklevelét is. Ily al após előtanulmányok után nevezték ki 1899 szept. 5-én NAGYSÚRI BÖCKH HUGÓ ÉLETE ÉS MUNKÁI. 17 a Selmecbányái bányászati és erdészeti akadémiára rendkívüli ta- nárnak s a következő évben bányatanácsosi címmel rendes tanár- nak. Igazi otthonává a vidéki város azonban csak akkor lett, ami- kor 1901 júl. 11-én Budapesten tartott esküvője után Selmec- bányára vezette feleségét, szemlőhegyi Kresz Erzsébetcí, szemlö- hegyi Kresz GÉzÁnak. a budapesti mentőegyesület megteremtőjé- nek és első igazgató-főorvosának lányát, akivel mindvégig a leg- boldogabb házasságban élt. 1903-ban született János fia, 1905-ben Erzsébet leánya: férjezett Poich Lórándné és 1908-ban László fia. A 25 éves korában tanszékhez jutott fiatal tudós idősebb kar- társai közt nemcsak becsülettel állta meg helyét, hanem rövidesen az akadémia egyik vezető tagjává küzdötte fel magát. Tanárkodását azzal kezdte, hogy tanszékét, amelynek gyűjte- ményei és könyvtára nemes tradíciója főiskolánk igényeinek már egyáltalában nem feleltek meg, újból felszerelte. Volt tanárának. lovag Zittel KÁROLYnak egyik hozzá intézett levele segítségével sikerült a m. kir. Pénzügyminisztériumtól nagyösszegű rendkívüli anyagi támogatást kieszközölni és annak segítségével intézete gyűjteményeit és könyvtárát európai színvonalra emelni. A földtani oktatás célját szolgálta nagyszabású geológiai tan- könyvének megírásával is, melynek első része 1903-ban, második része pedig 1909-ben Selmecbányán jelent meg. Az ásványtani, ős- lénytani és földtani diszciplínák hathatósabb tanítását főiskoláján végül még azzal is nagy lépéssel előrevitte, hogy 1912-ben, évekig tartó előkészítő munkáinak eredményeként kieszközölte tanszéké- nek kettéosztását, amikor is magának a földtan és a külön tan- tárgyként felvett telepismerettan előadását tartotta meg. Időköz- ben, 1910 nov. 16-án, főbányatanácsosi címmel, I. oszt. rendes ta- nárrá is előlépett. A vázolt nagymérvű elfoglaltság mellett időt szakít magának önálló tudományos kutatásokra is. Mindenekelőtt Selmecbánya környékének teljes földtani megismerésére törekszik. Ily irányú kutatásainak eredményeit a Magyarhoni Földtani Társulatnak 1901 szept. havában Selmecbánya és Körmöcbánya környékére rendezett kirándulása alkalmával a résztvevő bel- és külföldi szak- társaknak bemutatta és „Előzetes jelentés a Selmecbánya vidékén előforduló eruptív kőzetek korviszonyairóL című tartalmas mun- kájában részletesen kifejtette. „Mikor a selmeci m. kir. bánya- és erdészeti akadémia ásvány-földtani tanszékét két év előtt elfog- laltam — írja Böckh e munkája bevezető soraiban — egy épp oly szép, mint nehéz örökséget vettem át. Pettkó József és Szabó József hagyták ezt rám. Az a lángoló szeretet, az a nagy iigybuz Földtani Közlöny. LXI. kötet, 1931. 18 ROZLOZSNIK PÁL. galom, mellyel a két nagy mester e vidék geológiáját kutatta, nékem is szent kötelességemmé tette, hogy azt, amit ők megkezd- ték, én a tudomány mai előrehaladottabb álláspontjával előbbre vigyem, amint azt ők is megtették volna, ha még közöttünk jár- nának." Ezek a sorok fejezik ki mindennél ékesebben a megboldogult nemes mentalitását fiatal tanár korában. Selmecbánya környéke földtani viszonyainak megismerése után is nyári szabadságát a földtani kutatásoknak szenteli. 1901-ben Schafarzik FERENCeel együtt a svájci Alpokat ta- nulmányozza: közös kutatásaik eredményeiről ,,A Windgalle quarzporphyrjának koráról" című értekezésükben számoltak be. 1903-ban a m. kir. Földtani Intézet megbízásából a Kodru- hegységet reambulálja, 1904 nyarán a Rimamurány — Salgótarjáni Vasmű rt. felszólítására részletesen tanulmányozza a gömörmegyei Vashegy és Hrádek környékének vasércelőfordulásait. A Szepes- Gömöri Érchegység D-i részének felvételével foglalkozott a m. kir. Földtani Intézet megbízásából az 1905, 1906 és 1907. évek folya- mán is. Mindezekről a felvételeiről a m. kir. Földtani Intézet Évi- jelentéseiben és Évkönyveiben számolt be. Tanári éveinek első 10 éves szakaszába esnek a Fichtelit-ről és a Jánosit-ról írt cikkei s más kisebb munkái is. Böckh Hugó életfelfogása időközben némi változáson ment keresztül. Fiatal tanár korában rajongója volt tudományainak s azokat tisztán önmagukért mívelte. A gyakorlati életben való alko- tás vágya azonban már kezdettől fogva szunnyadozott benne. Még most is fülembe csengnek ama szavai, amelyekkel 1900-ban. ami- kor először volt szerencsém előadását hallgatni, azt bevezette: „A magyar bányászat — így kezdte előadását — a régi írók szerint még a múlt század elején is messze földön híres volt. Azóta a viszonyok — sajnos — hátrányunkra megváltoztak. Hogy a ma- gyar bányászatot régi hírnevéhez méltó színvonalra felemeljük, két tárgykörben való elmélyedésre van szükségünk. Az első tárgy- kör a technikai vonatkozású tárgyakat öleli fel, a másik pedig azokat, amiket én fogok előadni, a geológiai vonatkozású tár- gyakat.“ E szavakban már megszólal az igazi, későbbi Böckh! A föld- tant nemcsak mint tudományt mívelni, hanem a földtani tudás varázsvesszejével a Föld rejtett kincseit is kikutatni s ezzel a ha- zát szolgálni, ez volt az ő igazi geológiai hitvallása! És ebben a munkában nemcsak a tanár passzív, hanem a kutató aktív szere- pét is vállalta. Alapos és egyetemes tudása, beszédének és írásai- NAGYSÚRI BÖCKH HUGÓ ÉLETE ÉS MUNKÁI. 19 nak szuggesztiv meggyőző ereje s előkelősége, nagy olvasottsága, bámulatos emlékezőtehetsége, éles megfigyelőképessége, gyors fel- fogása, biztos ítélete és — last nőt least — erős financiális érzéke különösen e téren vezető szerepre predesztinálták. Böckh Hugó csakhamar Magyarország legkeresettebb bánya- földtani szakértője lett. Nagy szerepet játszott a facsebányai és az ilobabányai érc- előfordulások újranyitásában, a nyitrabányai szénmező kutató munkálataiban s egyik szakértői útja alkalmával fedezte fel az ányesi kénkovandelőfordulást a Radnai Havasokban. Hasonlóan tevékeny része volt a felvidéki magnezitelőfordulások felkutatásá- ban is s szaktudását az osztrák magnezitelőfordulások feltárásánál • is igénybevették. Mindinkább szaporodó gyakorlati sikerei mindjobban a gya- korlati problémák felé terelik. Ehhez hozzájárult a „jánosit“-vita utóízeként megmaradt bizonyos fokú elkedvetlenedése. A vita sze- replői ma már mind békésen örök álmukat alusszák s így már tör- ténelmi távlatból tárgyalhatjuk a kérdést. A gömörmegyei Vas- hegy tanulmányozása közben Böckh Hugó grafitos palák szul- fátos kivirágzásaként poralakú ásványra bukkant. Az ásványt Emszt Kálmán megelemezte, ásványtani tulajdonságainak vizs- gálatát Böckh Hugó végezte s azt a rhombusos rendszerbe tar- tozónak találta. Minthogy az akkoriban elfogadott rhombusos rend- szerű ásványok között megfelelő ásvány nem szerepelt, ásványát ,.jánosit“ néven vezette be az irodalomba. Ezzel szemben volt ta- nára, AVeinschenk E. azt vitatta, hogy a jánosit nem rhombusos, hanem monoklin s azonos a copiapittal. Ezt az ásványt régebben ugyan rhombusosnak vélték, Linck német tanár újabb vizsgála- tai nyomán azonban az monoklinnak bizonyúlt. Másrészről viszont Toborffy Zoltán és Krenner József iga- zolták a jánosit rhombusos voltát, de utalással arra, hogy Linck méréseibe hiba csúszott be és a copiapit a valóságban rhombusos, a jánositot mégis csak azonosnak jelentették ki a copiapittal. Azt hiszem, hogy mindenki természetesnek találja, hogy a boldogult az édesapja után elnevezett jánosit külön ásványfaj voltát mindaddig igyekezett fenntartani, amíg remény volt arra, hogy a LiNCK-féle monoklin copiapit előkerül. „Itt vitás kérdésről van szó — írja egyik vitacikkében — melyben most elsősorban Linck tanár urat illeti meg a szó. Ha be- igazolódnék, hogy részéről tévedés történt volna, amit eddig jogo- san senki sem állíthat, úgy a jánosit felállításával még mindig az az érdem illetne meg bennünket, hogy ez adta meg az impulzust a tudomány egy téves adatának a tisztázására. “ A LiNCK-féle mo- 20 ROZLOZSNIK PÁL. noklin copiapit nem került ugyan elő, de az előítéletnélküli tudo- mány bizonyára Böckh fenti szavai értelmében könyvelte el ezt a vitát. Mint az azonban az igazság kiderítésében oly gyakran meg szokott történni, a vita hevében a vitázók mindegyike ejtett és kapott sebeket, amely sebek csak lassan hegedtek be. 1910-ben a m. kir. Pénzügyminisztérium a megboldogultat azzal a feladattal bízta meg. hogy id. lóczi Lóczy LAjossal egye- temben vezesse az Erdélyi Medence földgázmezőinek részletes ta- nulmányozását. Böckh Hugó kezdettől fogva tisztában volt az erdélyi földgáz nyújtotta óriási fejlődési lehetőségekkel s lázas buzgalommal nekilátott a kutatási munkálatok megszervezéséhez. Ily módon jutott élete főtémájához, a szénhydrogének kutatásá- hoz, amelyhez élete végéig hű maradt s amelyben legfényesebb sikereit is aratta. Munkássága elismeréséül már 1911. ápr. 6-án a III. oszt. vas- koronarenddel tüntették ki. A kutatási munka mindjobban elvonja tanári működésétől s amidőn az 1913. év végén a nvitramegyei Egbellen eszközölt első 166.5 m mély fúrás gázon kívül földolajat is eredményezett, Teleszky János akkori pénzügyminiszter, 1914 ápr. 21-én BöCKHÖt a Pénzügyminisztériumba osztotta be, hogy teljesen kutató feladatának szentelhesse magát. Itt rövidesen rá, máj. 25-én. miniszteri tanácsosi címet és jelleget kapott. A szénhydrogének utáni kutatások vezetése így teljesen Böckh Hugó kezébe került. Kezdetben ő maga tevékenyen részt vett a fel- vételekben. nemsokára csak a vezetést tartja meg. az új területek- nek csak első tájékoztató bejárását végzi, míg a részletek kidolgo- zását kutató gárdájára és munkatársaira bízza. A kutatási mun- kálatok eredményeit részben maga, részben tanítványa és munka- társa Pávai Vájná Ferenc dolgozta fel. Az Erdélyi Medencének egyetlen nyáron eszközölt tanulmá- nyozása is elegendő volt BöCKHnek arra, hogy magának a me- dence felépítésének főbb vonásairól világos képet alkosson. Át- fogó szelleme azonban mindjárt tovább ment és már első, 1911-ben megjelent „Az Erdélyi Medence földgázt tartalmazó antiklinálisai- ról " című jelentésében az egész történelmi Magyarország szén- hydrogénkutatásainak esélyeit latolgatja s biztos kézzel jelöli meg azokat a területeket, amelyek ebben a tekintetben számba jöhet- nek. 1914-ben a tudományos világnak már arról számolhatott be, hogy amerikai szakértők a kutatások és fúrások eredményeként az erdélyi gázmezők kiterjedését 515.5 km2-re, a gáztartalmát pedig knr-ként 140 millió nP-re becsülik. Hasonlóan fényes eredményeket hoztak az egbelli fúrások is. NAGYSŰRI BÖCKH HUGÓ ÉLETE ÉS MUNKÁI. 21 1896 augusztus havában a Böckh János által Szacsalon kijelölt ponton mélyesztett fúrásból tört ki az első petróleumsugár Ma- gyarországon. A nagy erővel feltörő petróleum azonban összegör- bítette a fúrócsöveket, a fúrás eldugult s a munkálatokat érthetet- len módon nem folytatták. És ime 18 évvel később Böckh János fiának jutott az a dicsőség, hogy földolajmezőt fel is tárhatott és éppen oly időben, amikor hazája arra legjobban rászorult. Pávai Vájná Ferenc szerint a háború alatt az egbelli területen 72 fúrólyukat mélyesztettek s ezekből 37 fúrás eredményes volt. Be- lőlük 2885 waggon elsőrangú kenőolajat termeltek, amely meny- nyiség abban a szakában a háborúnak, amikor úgy Galícia, mint Románia olajterületeitől el voltunk zárva, szűkén bár, de mégis csak fedezte a központi hatalmak vasúti forgalmának kenőanyag- szükségletét. A világháborúban Böckh Hugó nem vett részt. Az általános mozgósítás első napjaiban bevonult ugyan ezredéhez, katonáék azonban a miniszteri tanácsos-hadnaggyal, akinek mellét a vas- koronarend díszítette, nem igen tudtak mit kezdeni s csak örültek annak, amikor minisztériuma más fontos szerepre a hadiszolgálat alól felmentette. A szénhvdrogénkutatások a világháború nehéz esztendeiben is serényen tovább folytak s vezetése alatt mindinkább új területe- ket öleltek fel. 1915 — 1918 között Horvát-Szlavónia területén tör- téntek földtani felvételek s teljesen igazolták BöCKHnek már 1911-ben kifejtett azon nézetét, hogy7 ennek a területnek neogén rétegsora az Erdélyi Medence rétegsorozatával analóg módon van gyűrve. A kutatásokat siker is koronázta. Mint azt Pávai Vájná Ferenc közli, a Lipik mellett megállapított ú. n. bujavicai boltozat megfúrása közben 1918-ban 250.5 m mélységből hatalmas földgáz- kitörés következett be s nem egészen 50 m-el mélyebben jó kenő- olajszintbe hatolt be a véső. amelyből 103 waggont termeltek ki. Böckh PIetgó 1917-ben indította meg a dunántúli kutatásokat és 1918-ban már a Nagy Magyar Alföldön, a Hortobágyon is meg- kezdték az első kutató mélyfúrást. A hortobágyi mélyfúrás tele- pítésének előzményei egyébként igen érdekesek. Már idézett 1911. évi jelentésében (35. old. jegyzete) foglalko- zott Böckh a Nagy Magyar Alföld szénhydrogéntartalmának kér- désével. Az Alföld artézi kútjainak régóta ismeretes gáznyomain kívül ráirányította figyelmünket a Nagy Alföld ÉK-i peremén jelentkező további bíztató jelenségekre, nevezetesen Felsőderna, Bo- donos és Tataros aszfaltos homokjaira, a bikszádi medence metánt szolgáltató sós vizére, tovább ÉK és É felé Mármaros és a sárosme- 22 ROZLOZSNIK PÁL. gyei Sóvár ismeretes sósformációira stb. „Mindezek oly jelenségek — írta már 1911-ben — melyek indokolttá teszik a Nagy Magyar Alföldnek ebből a szempontból való rendszeres átkutatását. “ Ké- sőbbi munkáiban megállapítja továbbá, hogy az Alföldet ÉK és K felé övező dombvidék neogén rétegei gyűrve vannak s felveti az Alföldet felépítő rétegek gyűrődésének kérdését is. Egyelőre e kér- dés megoldására nem rendelkezik még megfelelő módszerrel, de csakhamar erre nézve is talált zseniális megoldást. Még az 1912. év folyamán báró Eötvös Lóránd vezetése alatt Pékár Dezső és Fekete Jenő Erdélyben a Maros völgye men- tén végeztek nehézségi méréseket. E mérések eredményei első pil- lantásra — úgy látszott — hogy nem igazolták a szénhydrogén- kutatások tektonikai eredményeit. Böckh Hugó kimutatta azon- ban. hogy ez az inkongruencia csak látszólagos és azt az antikliná- lisokban lévő sótestek okozzák. Ily körülmények között termé- szetes, hogy ott, ahol a földtani szelvényben antiklinális van, a geofizikus nehézségi minimumot jelez, a szinklinálisok felett pedig maximumot. „Ha ez a feltevés beválik — írja 1914-ben — akkor a nehézségi mérések legalább az Alföld K-i részein megbecsülhetet- len szolgálatot tehetnek." (Néhány megjegyzés a Morvavölgy és a Nagy Magyar Alföld fossilis szénhydrogén előfordulásairól, Bány. és Koh. Lapok 58. köt., 712. old.). Buzgólkodása révén sikerült az EöTVÖS-féle ingát a szén- hydrogénkutatások szolgálatába állítani. A dolog először nem is ment egészen símán. A teljesen ideálisan gondolkodó báró Eötvös kezdetben tudományos műszerének mintegy profanizálását látta abban, hogy mérési eredményeit földtani feltevések alapján fúrá- sok telepítésére is akarják felhasználni. Eötvös maga pl. a Kecs- kemét környékéről készült izogammás térképén kiadódó formákat eredetileg a tenger fenekén található orografiával és a holdfelület mélyebben fekvő részeinek formáival hasonlította össze. Böckh viszont ezekben a pleisztocén és holocén takaróval elfödött neogén brachiantiklinálisokat és szinklinálisokat sejtette. Böckh érvei előtt nagy tudósunk mégis meghajolt s 1917-ben Böckh „Brachyanti- klinálisok és dómok kimutatása torziós mérleggel végzett nehéz- ségi mérések adatai alapján" című, s e téren korszakalkotó mun- kájában már Egbell környékének izogammás térképét közölte s megindult az Alföld ÉK-i részének geofizikai felvétele is. Eötvös báró zseniális műszere ilyen gyakorlati használható- sága révén kezdte meg hódító útját a világ körül s ma már nél- külözhetetlen segédeszköz a síkvidéken történő szénhydrogén- kutatásoknál és a sókutatásoknál is. NAGYSÚRI BÖCKH HUGÓ ÉLETE ÉS MUNKÁI. 23 Ily előzmények után visszatérhetünk a hortobágyi fúráshoz. A fúrási pont kitűzése e helyen már geofizikai alapon történt. A megállapított geofizikai maximum és minimum valódi természeté- nek pontos kiderítésére Böckh két párhuzamos fúrást tervezett. E fúrások közül a hortobágyi fúrás geofizikai minimumon léte- sült s nevezetesebb eredményeket nem hozott, míg a geofizikai maximum környékének megfúrására, amely a hajdúszoboszlói sós-metános vizet eredményezte, csak sokkal később és már nem az ő vezetése alatt került sor. A szénhydrogénkutatásokon kívül a háborús évek alatt még más nagyszabású tervek foglalkoztatták tevékeny elméjét. A világháború folyamán a központi hatalmak aluminium- szükséglete jelentékenyen felszökkent. A szükséglet fedezésére a hadvezetőség Ausztriában már két aluminiumkohót épített és szó volt egy Magyarország területén létesítendő aluminiumkohóról is, amely a Királyerdő aluminiumérceire támaszkodott volna. Böckh Hugóó volt az az eszme, hogy az alumíniumgyártásra a bereg- szászkörnyéki alunitot használjuk fel, amikor az alunit kálium- tartalmának kinyerésével a mezőgazdaság kálisószii kségletét is fedezni lehetne. Kezdeményezésére Szarvast műegyetemi tanár eljárást is dolgozott ki s a pozsonyi Nobel-gyárban a háború vé- gén már nagyban kísérletek is folytak, amelyek jó eredmények- kel kecsegtettek. Épp oly gyakorlati eszméi voltak az állami fémbányászat fel- virágoztatására is. Terve arra irányult, hogy az állami fémbányá- kat a magántőke bevonásával valamelyes alakban részvénytársa- sági alapra helyezze; új tőkebefektetéssel az elavult felszerelések modernizálhatok lettek volna. így a részvénytársasági forma sza- badabb és egyszerűbb adminisztrációja is jobban beilleszkedett volna a modern technikai élet eleven lüktetésébe. Az ily irányú előmunkálatok 1918-ban a nagybányai kerületben meg is kezdőd- tek. Bányász és g'eologus-szakértőkből álló 6 tagú bizottság, amely- nek két tagja osztrák szaktársakból került ki, kezdte meg a kerü- let érckészleteinek felbecsülését és a főbb telérek átlagos érctar- talmának megállapítását. A végső feladat egy részletes üzemterv- nek kidolgozása volt, amelyből a szükséges befektetések és az ezek révén elérhető haszon számszerűleg kitűnt volna. "A háború alatt végzett fáradhatatlan munkásságáért Böckh Hugó a megérdemelt elismerésekben is részesült. így 1915-ben a Magyar I udományos Akadémia levelező tagjává választotta. A Pénzügyminisztérium 1916 őszén a X. főosztályának vezetésével bízta meg. A következő évben a II. osztályú polgári hadi érdem- 24 ROZLOZSNIK PÁL. keresztet kapta, majd 1918-ban miniszteri tanácsosi minőségben a m. kir. állami bányászati monopóliumok és bányászati kutatások központi igazgatója lett. Az 1918. évvégi szomorú „őszirózsás" események Böckh Hugó szép tervei befejezésének hirtelen véget vetettek. Megszállás alá került az ország kétharmada, a Kárpátok hegykoszorúja, a Fel- vidék. Erdély, a Bánság bányahelyei, amelyeknek dicsősége és szomorú napjai egy évezreden keresztül összeforrtak a magyar nemzet sorsával! Böckh HuGÓt e kegyetlen sors kettősen érintette. Hazája nagy veszteségein kívül ót még külön sújtotta sok évi munkája összes gyümölcseinek, Erdély, Egbell, Horvát-Szlavonország gáz- és olaj- mezőinek elvesztése. I isztviselőpályája ugyan tovább is felfelé ívelt, amennyiben 1918 dec. 51-én helyettes államtitkárrá nevezték ki s 1919 szept. 1-én államtitkári hatáskört is nyert, az új szűk keretekbe azonban már nehezen tudott beleilleszkedni. Mégis, amint a viszonyok megengedték, újból hozzálátott a szénhydrogének kutatásához. Nehéz pénzügyi viszonyaink a saját erőnkre támaszkodó nagyobb szabású kutatásokat nem engedtek meg és csak Böckh Hugó befolyásának sikerült a legnagyobb angol földolajrészvénytársaságot a magyarországi szénhydrogén- kutatásoknak megnyerni. Fáradozásainak eredményeként 1920 októberében egyrészt a magyar pénzügyi kormányzat, másrészt az „Anglo Persian Oil Co. Ltd” kutató vállalata, a „d’Arcy Explora- tion Co. Ltd" között létesült azon egyezmény, amelynek értelmé- ben 120.000 angol font alaptőkével a „Hungárián Oil Co. Ltd" budapesti cég alakult. Az angolok a magyarországi fúrások veze- tését Böckh HuGóra kívánták bízni, miért neki 1921 febr. 21-én nehéz szívvel bár, de meg kellett válnia az állami szolgálattól. Ez alkalommal kormányzói elismerésben és minisztere hálás köszö- netében részesült a köz érdekében kifejtett önzetlen és sikeres nagy értékű szolgálataiért. Az új kutató társulat csakhamar megkezdte fúrásait Budafa- pusztán és Kurdcsibrákon, de ezek nem jártak a kívánt eredmény- nyel s a szindikátus alaptőkéje, részben a magyar korona roha- mos esése folytán, elfogyott. A magyar pénzügyi kormányzat és a magyar bankok támogatásával a Baja melletti Pandúr-szigeten végeztek még egy fúrást, amely 1925-ben 1369.37 mélységben ugyancsak eredménytelen maradt. Böckh Hucó időközben az „Anglo Persian Oil Co. Ltd" megbí- NAGYSÚRI BÖCKH HUGÓ ÉLETE ÉS MUNKÁI. 25 zásából, amely társulatnál tanácsadói tisztet töltött be. megkezdte nagyszabású külföldi expedícióit. Az 1923 — 24. és 1924 — 25. évek téli hónapjaiban Perzsia Ny-i és DNy-i részének földtani viszonyait kutatja fel. 1925 — 26-ban a „Turkish Petroleum Company Ltd" meghívására mint az Irakba küldött nemzetközi földtani bizottság vezetője működött. Munka- társai: M. Viennot, A. Trowbridge és I. R. Brurchier. 1926 júniusában ismét Perzsiában találjuk őt, míg ugyanez év szeptemberében 15 hónapig tartó földtani expedícióra indul Gua- temalába, Columbiába és Trinidad szigetére, érintve Venezuela államot is. 1928-ban Albániát tanulmányozza, majd ismét Perzsiába megy s onnan csak a m. kir. Földm ívelésügyi Minisztérium hívó szavára tért vissza hazájába 1929. év június havában. Böckh HuGónak a nagy angol olajtársulatnál folytatott mű- ködése mély nyomokat hagyott annak munkarendjében is. Nem- csak kutató munkálatait kísérte siker — így az iraki és perzsiai hatalmas olajmezők feltárása — de emelte a társulat tudomá- nyos nívóját s reformálta munkarendjét és szervezetét is. A tár- sulatnál ti foglalt kiváltságos helyzetét nem utolsó sorban utóbbi sikereinek köszönhette. Óriási elfoglaltsága közben \ iENNOTtal együtt rövid cikkben beszámol iraki tapasztalatairól, míg perzsiai kutatási eredményei- nek egyes részét Lees G. M. és Richardson f . D. S. munka- társaival együtt egy nagyobb értekezésben közölte. Megírta még a Höfer — ENGLER-féle „Das Erdői'' című kézi- könyv második kiadása számára a perzsiai olajmezőkre vonat- kozó részt is. Amikor ezt a munkáját kéziratban bemutatta SIR John CADMAN-nak. társulata elnökének, ez mosolyogva így szólt: „Kedves uram, gratulálok önnek e kiváló munkához, de tartok tőle. hogy ebben a munkában az olvasó megtalálja mindazt, amit a perzsiai földolajról egyáltalában tudunk." A munka tehát nem jelenhetett meg, de Böckh EÍUGó elnökének fenti szavait többre értékelte, mintha munkája közlését engedélyezte volna. 1929 okt. 8-án. helyettes államtitkári rangban, a szakkörök általános helyeslése és várakozásteljes reménysége között elfog- lalja édesatyja örökségét, a m. kir. Földtani Intézet igazgatói állá- sát. Reménységünkben nem is csalódtunk. Fiatalos hévvel nekilát az Intézet reorganizációjához. Újra szervezi az intézet adminisz- trációját s bevezeti az angol-amerikai műszeres földtani felvételi módszereket. Átveszi a szénhydrogénkutatások irányítását, de 26 ROZLOZSNIK PÁL. amellett az érckutatásokra is van gondja s megszervezi és megin- dítja Ruttkay Ldó m. kir. főkonzulnak öntözési tervéhez a szük- séges földtani előtanulmányokat. Böckh HuGÓban a mindig tettrekész, vasenergiájú és csodás munkabírású vezért tanultuk megismerni, aki mindenben a leg- nagyobb tökéletességre és pontosságra törekszik. Munkatervének gyakorlati eredményei már kezdtek is jelentkezni. Nevezetesen e terv végrehajtása közben fedezte fel pl. Telegdi Roth Károly egyet, tanár a \ illányi hegység eddigelé ismeretlen bauxit elő- fordulását. Igazgatói működése közben kevés ideje maradt az irodalmi tevékenységhez. Mégis Ferenczi István egyet, magántanár- osztálygeologussal közösen megírja a Balatonkörnyék vízellátásá- nak hydrogeologiai lehetőségeit, a Magyar Földrajzi Társaságnak 1930. évi május 23-án tartott LóczY-emlékünnepélyén pedig ..Lóczy Lajos, és a magyar geológia" című magas szárnyalású előadásában bemutatta a magyar geológia e másik halhatatlanjának előre meg- látó zsenialitását. Böckh ez utóbbi vallomásszerű előadásában, amelynek során belső énjébe mély bepillantást enged, egyrészt ki- fejti. hogy mily sokat tanult egykori tanárától s későbbi szaktár- sától. másrészt mesteri képet nyújt arról, hogy a Lóczy Lajos által elhintett magvak azóta milyen terebélyes fákká fejlődtek ki. Nem fejthette ezt ki anélkül, hogy Magyarország földtani felépítéséről alkotott legú jabb nézetét röviden ne érintse. Tektonikai és regioná- lis geológiai vizsgálódásainak eredményeit londoni előadásciklu- sának kéziratában még részletesebben foglalta össze s reméljük, hogy ez a munkája, amely LóczY-emlékbeszédével együtt mintegy tudományos végrendeletének is tekinthető, nemsokára közkincse lesz a magyar földtani irodalomnak is. Igazgatói munkásságát a szakvilág osztatlan elismerése és megbecsülése kíséri. Társulatunk és annak Hvdrologiai Szakosztálya nagy lelkesedéssel részesítik 1930-ban a legnagyobb megtiszteltetésben, amit magyar geológus- nak nyújthatnak, megválasztva tiszteleti tagjukká, s ugyanabban az évben a Szent István Akadémia is levelező tagjává választja. Böckh Hugó tudományos irodalmi munkásságában általában két időszakot különböztethetünk meg. Munkássága első szakában úgy ásványtani és petrografiai, mint őslénytani és geológiai téren dolgozik, míg később csaknem kizárólag a szénhydrogénkutatással kapcsolatos témákat érint. Miután az előzőkben néhány munká- járól már tüzetesebben is megemlékeztem, nem célom munkáit NAGYSÜRI BÖCKH HUGÓ ÉLETE ÉS MUNKÁI. 27" egyenként méltatni és azoknak csak általános jellemzésére fogok szorítkozni. Fiatalkori munkái közül figyelemreméltóbb doktori érteke- zése. amelyben Nagymaros környékéről az oligocén és a miocén mesgyéjén fekvő rétegek faunáját írja le és ábrázolja. Selmecbányái főiskolai tanárságának első szakában főleg pet- rologiai és geológiai kérdések foglalkoztatják. Ottani kutatásainak legfontosabb eredménye a selmeci erupciós kőzetek kitörési sor- rendjének helyesbítése, valamint a telérképződési és zöldkövese- dési folyamatoknak részletes ismertetése. A Kodru hegységben végzett kutatásaival a hegység permkori és permelőtti kőzeteiről való ismereteinket öregbíti, kimutatja a doggert s éles szemmel felismeri a hegységnek régi lánchegységszerű jellegét. A Szepes- Gömöri Érchegységben részletesen taglalja az Ljhlig \ iktor által „érctermő sorozatinak elnevezett rétegsorozatot, elkülöníti annak üledékes és erupciós eredésű tagjait s tisztázza érctermőinek genezisét. Irodalmi munkássága első szakának legnagyobbszerű alko- tása kétségtelenül nagyszabású s ábrákkal gazdagon felszerelt geológiai kézikönyve, amelyben kimerítően tárgyalja a kőzettant és az őslénytant is. Szerényen csak tankönyvnek nevezi ugyan, de abból bőséges tanulságot meríthet a szakember is. Hogy egyebet ne említsek, eme kézikönyvében találjuk meg Magyarország sztratigrafiai viszonyainak mind máig legmodernebb egyetemes ismertetését. Böckh Hugó e munkáinak petrografiai vonatkozásaiban még erősen felismerhető a WEiNSCHENK-féle iskola befolyása. Ilyen nevezetesen a légbeliek által okozott mállás s a vulkáni utóhatá- sok okozta elbontás termékeinek éles elkülönítése, továbbá a magma aktivitásának s az intrúziókat és extrúziókat kísérő meta- morfizmusnak erőteljes hangsúlyozása. Ma már megállapíthatjuk, hogy ha Weinschenk iskolájának tanításai nem is voltak mente- sek minden túlzástól, ezeket a tudomány azóta, ha nem is mindig eredeti formáikban, nagyrészt igazolta. így pl. a kristályos palák képződésénél közrejátszó tényezőkként az injekciós-, beolvasztás- sal járó és kontaktmetamorf folyamatok is mindinkább szélesebb- ként elismerésre találnak. Magyarországi szénhydrogénku tatásai közben Böckh HuGÓt főleg az Erdélyi Medence és az Alföld földtani felépítésének kér- dései foglalkoztatták. Az Erdélyi Medencében eszközölt kutatások eredményeként már 1913-ban megjelent jelentésében leszögezi,. 28 ROZLOZSNIK PÁL. hogy ennek a geoszinklinálisnak gyűrődése csak ott következett be, ahol a sóformáció is meg van. s ennélfogva a medence tektoni- kája nagy formáiban a só reliefjét adja vissza. Nem tartja kizárt dolognak, hogy a sóformáció alatti rétegek tektonikája más, mint a sóformáció és az annak fedőjében lévő fiatal neogén tektonikája. A gyűrődés tehát csak a neogénre szorítkoznék s a sóformációt, vagy magát a kősót csuszamlási rétegnek tekinti. A Buxtorf által a svájci J úrahegységben megállapított ú. n. lenyesett takaró (Ab- seheerungsdecke) képe lebeg itt Böckh szemei előtt. Az Alföldet illetőleg azonban egyelőre csak annak peremén gyűjthető tapasz- talatokra és az Eötvös-inga mérési eredményeiből levonható követ- keztetésekre van utalva. Egy évtizeddel későbben. Perzsiában az Iráni hegyláncok fel- építésének kulcsát keresve, képzelete minduntalan visszaszáll a Dinaridák és Kárpátok koszorúja által övezett hazájába, meg- lepve konstatálja a két terület felépítésében jelentkező hasonlósá- gokat s igyekszik a remekül feltárt perzsa területeken szerzett részletes képet a hazai problémák megoldására is hasznosítani. — Kíséreljük meg követni gondolatmenetét, ahogy azt a „Contribu- tions to the stratigraphy and tectonics of the Iranian ranges“ és „Lóczy Lajos és a magyar geológia" című munkáiban lefektette. Irákban, Kurdisztánban, az Iráni hegyláncokban és Középső- Perzsiában végzett nagyszabású kutatásai alapján e tájaknak fel- építésében a következő hegyszerkezeti elemeket különbözteti meg. Az arabs táblától ÉK felé haladva először az autochton gyűrődé- sek öve következik, amelyben a gyűrődés erőssége a magasabb hegyláncok felé közeledve nőttön-nő. míg végre a lenyesések által jellegzett övbe jutunk. Erre következik a takarók öve. melynek 5 takarója közül a legfelső Hamadan és Isfahán környékén észre- vétlenül átmegy a közbenső tömegbe, amely az Iráni fennsíkot alkotja. Ennek a közbenső tömegnek hegyszerkezeti stílusa az, ami őt elsősorban érdekli. Hisz ugyanolyan hegyszerkezeti elem ez, mint amilyen a Lóczy — ERECH-féle pannon masszívum. Köbér pannon közbenső hegysége, vagy a Prinz — Telegdi RoTH-féle Tizia-tömb. Böckh először is az általa .,közbenső-tömeg“-nek ne- vezett hegyszerkezeti egység fogalmának pontos körülírására törekszik. Meghatározása szerint a közbenső tömeg többé- kevésbbé stabilis, mondhatnánk tehát: mezostabilis része a föld- kéregnek. amelyet fiatalabb orogén vesz körül. Hegyszerkezeti stílusára jellemző az. hogy benne az orogénnel egyidejű, szinoro- gén hegyképző mozgások csak azon fokig tudtak érvényesülni, amely Stíllé germán típusára jellemző. Helyenként ugyan át- NAGYSÚRI BÖCKH HUGÓ ÉLETE ÉS MUNKÁI. 29 tolódások is találhatók rajta, ezeknek iránya azonban nélkülözi a szabályosságot s teljesen a helyi viszonyoktól függ. Perzsiában Böckh úgy találta, hogy a közbenső tömeg és az orogén öv között mélyedések fordulnak elő, amelyek eltérő kor- ban képződtek. Helyzetük mindig ugyanaz, t. i. a legmagasabb takaró háta és a tulajdonképeni közbenső tömeg között foglalnak helyet. Ezek a mélyedések sokszor lassan sűlyedő területek, ame- lyekben az üledékek vastagsága a geoszinklinálisokat jellemző méretet érheti el. s anyaguk kigyűrődhetik. Mozgásirányuk azon- ban eltérhet a tulajdonképeni orogén mozgástól s sokszor kétoldalú kipréselődés nyomait mutatják. Kicsiny kiterjedésüknél fogva ezekre a kisebb kiterjedésű lassan sűlyedő területekre a „harmad- rendű geoszinklinális6' nevet javasolja s ilyennek véli a Kárpátok koszorúján belül az Erdélyi és a Győri medencét, továbbá az Al- föld ÉK-i részét is. Böckh IIugó felhívja a figyelmet azokra az ellentmondásokra is. amelyek az ő kutatási eredményei és az újabb geotektonikai elgondolások között fennállanak. Az iráni geoszinklinális kialaku- lása a jurakorszak végével indult meg, az üledékek felhalmozódása pedig a pliocén végéig tartott. Ily körülmények között aligha véli fenntarthatónak Argand ama nézetét, hogy a Gondwana konti- nens É felé előnyomult volna abban az időben, amelyben az iráni geoszinklinális kialakult. Hasonlóan érthetetlen mechanizmusnak találja Argand elgondolásában, — amely a magyar közbenső tö- meget a redőrendszer középső részének tartja, — ennek a közbenső tömegnek lesűlyedését abban az időben, amikor a Kárpátok oro- génje az előtér felé és fölé tolódott. Böckh hajlandó a közbenső tömegnek is bizonyos fokú aktív szerepet tulajdonítani, amennyi- ben véleménye szerint tömegeinek lesüllyedése is hajtó erő gyanánt működhetett. Az orogénben minden gyűrődést elmerülés követ, tehát a kon- trakciót dilatáció váltja fel. Böckh a Földnek eme ritmusában ' magjának pulzációit, oscillációit látja, amikhez a merev kéreg is alkalmazkodik. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Csak rövid szemelvényekben számolhattam be arról a gazdag szellemi hagyatékról, amit nagysúri Böckh Hugó ránkhagyott. Nem tudjuk, mit csodálhatunk jobban benne, a kiváló tanárt, a nagy tudóst és gyakorlati geológust, vagy pedig magát az embert? Tanári pályára predesztinálta szónoki készsége, nagy közlékeny- sége, az ifjúság iránti szeretete és egyéni szeretetreméltóságának varázsa. '30 ROZLOZSNIK PÁL. Mint tudósban és gyakorlati geológusban bámulhatjuk a kez- deményezésekben gazdag alkotót. Mint emberben tisztelhetjük benne a szerető családapát, a hű barátot és jóakaratú főnököt, aki munkatársainak érdekeit min- dig a legmelegebben felkarolta. Hogy ő maga ilyen gazdag tehetségei közül melyiket becsülte legtöbbre, azt elárulja „Lóczy Lajos és a magyar geológia’4 című többször idézett tanulmányában, amikor is a következőket írja: „A tudós munkájában a legbecsesebbnek tartom azt, amikor va- lami teljesen újat mond, amikor kartársait megelőzve, megsejt, vagy meglát olyan dolgokat, amik csak sokkal később válnak el- fogadott tudományos megismeréssé, köztudattá. A tényeknek a kartársakat megelőző felismerése, megsejtése az, ami az isten- áldotta, kiválasztott tehetségeket jellemzi. “ Mint azt Lóczy LAjosról megállapította, úgy ő is a „daríng pioneer“-ek, a merész úttörők közé tartozott, akik számára a fel- tétlen megbecsülést megköveteli. Nagy érdemei a magyar geológia legfényesebb lapjaira vannak feljegyezve, emlékezetét pedig mi, tisztelői, barátai és tanítványai s a magyar geológusok és bányászok egész egyeteme hálás kegye- lettel zárjuk lelkűnkbe. Üdv és dicsőség emlékének! Als von einer nahezu 6-jahrigen auslándischen Forschungs- reise H. v. Böckh im Iderbst 1929 nach Ungarn, seiner Heimat zurückkehrte, folgte er dem Ruf des kgl. ung. Ackerbauministe- riums, das ihm die Direktorstelle an dér Geologischen Anstalt in Budapest, sozusagen sein vaterliches Érbe anbot. Und schon nach etwa zwei Jahren begleiteten ihn Angehörige, Fachgenossen und Freunde trauernd zu Grabe. Seine wissenschaftliche Laufbahn beginnt bereits in 1899, als dér noch kaum 25 Jahre zahlende Jüngling, mit dem Absoluto- rium und einer zweijáhrigen Assistentenpraxis ausgerüstet, zűr Professur dér Mineralogie und Geologie an dér altehrwiirdigen ungarischen Bergakademie zu Selmecbánya berufen wurde. Bevor er aber diese ehrenvolle Stel 1 e antrat, widmete er sich noch ein- gehenden Spezialstudien in München, wo er bei R. Hertwig, P. Groth, K. v. Zittel und E. Weinschenk arbeitete. Hiernach versah er sein Lehramt mit Feuereifer und erhob alsbald die Col- legien dér Geologie und dér Lagerstattenkunde auf eine ihnen ge- bührende Hőbe. Als Professor schrieb er sein fortreffliches „Lehr- HUGÓ BÖCKH V. NAGYSÚR. 31 bucii dér Geologie“ in zwei Banden, das eigentlieh dem Hochschul- nnterricht bestimmt war, seinem Inhalt nach aber mehr ein umfas- sendes Handbuch als ein Leitfaden zu nemien ist und das besonders die Stratigraphie Ungarns in einer bis auf die Gegenwart unüber- troffenen Volkommenheit darstellt. Gleichzeitig vertieft síeli H. v. Böckh als gewiegter Petrograph in das Stúdium jungtertiárer Eruptivgebilde des Erzdistriktes von Selmecbánya, dann auch des übrigen inneren Karpatensaumes und wird zum angesehensten Kenner dieser Erzlagerstátten. Der- artige Studien muíften selbstverstándlich von dér mehr passiven Betátigung des Professors zu einer aktiveren des Experten hiniiber- fiihren. Schon in 1910 übernimmt v. Böckh die von L. v. Lóczy sen. damals begonnene Erdgasschürfung im siebenbürgischen Becken und als nicht nur die dortigen Gasfelder, sondern spáter auch nocli das Erdöllager bei Egbell (Kom. Nyitra) mit Erfolg erschlossen waren, wurde v. Böckh in das ung. Finanzministerium zu admi- nistrativen Diensten einberufen und mit dér Organisation dér staatlichen Kohlenwasserstoffsclnirfungen betraut. Letztere nah- men im Laufe des Weltkrieges an Wichtigkeit nur zu und wurden 1918 mit dér Erschliessung von Erdgas und öl in Kroatien-Slavo- nien (bei Bujavica) von bedeutendem Erfolg gekrönt. Im ungarischen Tiefland hatte v. Böckii die Drehwage BR. Eötvös’s aus eigenem Antrieb in den Dienst dér Erdgas- und Steinsalzschürfungen gestellt. Auch hatte er bald die praktische Anwendbarkeit dieses neuen hochwertigen MeBapparates naclige- wiesen und in Fachkreisen die Aufmerksamkeit dér Geologen auí dasselbe geriehtet (vgl.: „Dér Nachweis von Brachiantikl inaién und Dömén mittelst dér Drehwage“. Petroleum, Jg. XII. No. 16, pag. 817. etc.). Im Laufe des Weltkrieges hatte H. v. Böckh vorgeschla- gen, die Alunitlager Nordostungarns zűr gleichzeitigen Herstellung von Alumínium und von Kalisalzen zu verwerten. Er befasste sich auBerdem mit dem Plán, die staatlichen Erzgrubenwerke, mittelst Einbezug von Privatfonds zu reorganisieren und in Aktiengesell- schaften mit staatlicher Beteiligung zu formieren. Als Anerkennung seiner vielseitigen Verdienste wurde H. v. Böckh von dér Ungarischen Akademie dér Wissensehaften in 1915 zum Korrespondierenden Mitglíed gewahlt, das kgl. Finanz- ministerium aber tibertrug ihm die Leitung seiner Schurfsektion. Als Ministerialrat und bald als stellvertr. Staatssekretár war ~v . Böckh die Oberaufsicht dér sámmtlichen staatlichen Montan- 32 P. ROZLOZSNIK. monopolé und Schurfarbeiten anvertraut worden, von welcher hohen Yertrauenstelle er in 1921 Abschied nahm um eine andere ahnliche zu bekleiden. Es hatte zu dieser Zeit das F inanzniiniste- i'i um mit dér ,,d Arcy Exploration ( o. Ltd. ein gemeinschaft- liches L nternehmen zűr Erschürfung ungarischer Erdgas- und Erd- öllager un tér dem I ítél ,, Hungárián Oil C o. Ltd. gegründet, an dessen Spitze v. Böckh als Hauptberater berufen wurde. In ahnlicher Qualitát schliebt sich H. v. Böckh nach zwei Jahren dér „Anglo-Pershian Oil Co. Ltd.“ an und reist in dérén Auftrag nach Persien. wo er die Winter 1923 — 24 und 1924—25 mit geologisehen Schürfarbeiten zubringt. In 1925 — 26 leitet er, auf \ eranlassung dér .. I urkish Petroleum Co. Ltd."’ die geologisehen Arbeiten in Irak und beginnt dann int September desselben Jahres eine 15 Monate láng dauernde Expedition nach Guatemala, Colum- bia, A enezuela und Trinidad. In 1928 finden wir H. v. Böckh in Albanien bescháftigt und nachher wiederum in Persien, von wo ihn die Heirnat zurückruft und auch endgültig behalt. Die Ergebnisse aller dieser, im Dienste kommerzieller Privat- gesellschaften vollbrachten Forschungsreisen konnten naturgemaf? bloB in Bruchstücken. mehr nur auszugsweise publiziert werden. So entstand die mit seinen Mitarbeitern, G. M. Lees und F. D. S. Richardson abgefaBte Studie: „Contributions to the stratigraphy and tectonics of the Iranian Ranges", 1928 im Rep. of the Brit. Assoc. Glasgow, dann wiederum 1929 in J. W. Gregory’s grund- legendem Werk: „The structure of Asia" erschienen. In dieser Studie entfaltet v. Böckh seine umfassende Anschauung iiber die so g. „zentrale Masse’" und iiber dérén VerháltniB zűr orogenen Zone, zwischen welchen er eine sog. „Geosvnkl inaié dritter Ord- nung" nachweist. Ebenda weist er auf den rythmischen Weehsel von Dilatation und Kontraktion im Orogen Ilin. dessen Grund er in einer Pulsation des Erdinnern zu finden versucht. Es ist schwer zu entscheiden, was an H. v. Böckh bewunderns- werter war, dér hervorragende Professor. dér scharfsinnige Be- obachter und Forscher, oder aber dér praktische Geologe und hervorragende Administrator. Allenfals charakterisiert ihn sein ganzes Lebenswerk als einen rechten „daring pioneer"1 und als eines solchen wird sein Andenken in weitesten Kreisen seiner Fachgenossen und Mitarbeiter unauslöschlich weiterleben. HUGÓ BÖCKH V. NAGYSŰR. 33 NAGYSÜRI DR. BÖCKH HUGÓ IRODALMI MUNKÁSSÁGA. ZUSAMMENSTELLUNG DÉR LITER ARISCHEN TATIGKEIT VON HUGÓ v. BÖCKH. 1897. A Pozsony környékén előforduló állítólagos megalithikus emlékekről. Uber die angeblichen megalithischen Funde dér Umgebung von Pozsony. (Nur ungarisch.) 1898. Ásvány-újdonság Budapesten a Kis-Svábliegyről. (Földt. Közi. XXVIII. köt. pag. 129.) Eine mineralogische Novitát vöm Budapester Kleinen Schwabenberg (Földt. Közi. Bd. XXVIII. pag. 167.) „ Adatok a Pecten denudatus és a Pleuronectia comitatus kérdéséhez újabb magyarországi leletek alapján. (Földt. Közi. XXVIII. köt. pag. 358.) Beitráge zűr Frage iiber Pecten denudatus und Pleuronectia comitatus auf Grund neuerer ungarlándischer Funde. (Földt. Közi. Bd. XXVIII. pag. 371.) 1899. Nagymaros környékének földtani viszonyai. (A. m. kir. Földt. Int. Év- könyve, XIII. köt. 1. fiiz. pag. 1.) Die geologischen Verháltnisse dér Umgebung von Nagymaros. (Jahrb. d. k. ung. Geol. Anstalt, Bd. XIII. H. 1. pag. 1.) „ Orca Semseyi, új orca-faj a salgótarjáni alsómiocén rétegekből. (A m. kir. Földt. Int. Évkönyve, XIII. köt. 3. fiiz. p. 93.) Orca Semseyi, eine neue Orea-Art aus dem Unteren Miocaen von Salgó- tarján. (Jahrb. d. k. ung. Geol. Anstalt, XIII. pag. 41.) 1901. Előzetes jelentés a Selmecbánya vidékén előforduló eruptív kőzetek kor- viszonyairól. (Földt. Közi. XXXI. köt. pag. 289.) Vorláufiger Bericht über das Altersverháltnis dér in dér Umgebung von Selmecbánya vorkommenden Eruptivgesteine. (Földt. Közi. Bd. XXXI. pag. 365.) 1902. B. H. és Schafarzik Ferenc: A Windgálle quarzporphyrjának koráról (Földt. Közi. XXXII. köt. pag. 331.) H. B. und Fr. Schafarzik: Uber das Altér des Quarzporphyrs dér Wind- gálle. (Földt. Közi. Bd. XXXII. pag. 387.) 1903. Geológia. Tankönyv főiskolai hallgatók számára. I. köt. Általános geoló- gia. Selmecbánya. Geologie. Lehrbucli fúr Studierende dér Hochsehulen. Bd. I. Allgemeine Geologie. Selmecbánya. (Nur ungarisch.) 1904. Adatok a Kodrúhegység geológiájához. (A m. kir. Földt. Int. évi jelentése 1903-ról, p. 138.) Beitráge zűr Geologie des Kodru-Gebirges. ( Jahresbericht d. k. ung. Geol. Anstalt für 1903., pag. 155.) „ A Fichtelitről, mint az első monoklin hemimorf osztálybeli ásványról. (Földt. Közi. XXXIV. köt. pag. 535.) Uber den Fie.htelit, als das erste monoklin-hemimorphe Mineral. (Földt. Közi. XXXIV. pag. 369.) 1905. A gömörmegyei Vashegy és a Hradek környékének geológiai viszonyai. (A m. kir. Földt. Int. Évkönyve XIV. köt. 3. fiiz. pag. 57.) Die geologischen Verháltnisse des Vashegy, des Hradek und dér Umge- bung dieser. Comitat Gömör. (Jahrb. d. k. ung. Geol. Anstalt. Bd. XIV. H. 3. pag. 63.) Földtani Közlöny. LXI. kötet, 1931. 34 P. ROZLOZSNIK. 1905. Einige Bemerkungen zu dér Mitteilung des Herrn H. v. Staff: „Zűr Stra- tigraphie und Tektonik dér ung. Mittelgebirge. I. Gerecse-Gebirge." (Centralblatt für Min. Geol. und Pál. Jahrg. 1905. No. 17 — 18. pag. 555.) 1906. Adatok a szepes-gömöri Érchegység lerakódásainak taglalásához. (A m. kir. Földt. Int. évi jelentése 1905-ről. pag. 59.) Beitriige zűr Gliederung dér Ablagerungen des Szepes-Gömörer Erzge- birges ( Jahresbericht d. k. ung. Geol. Anstalt für 1905. pag. 46.) „ B. H. és Emszt Kálmán: Egy új, víztartalmú, normális ferriszulfátról, a Jánositról. (Földt. Közi. XXXY. köt. pag. 76.) B. H. und Koloman Emszt: Über ein neues, wasserhaltiges, normales Fer- risulphat, den Jánosit. (Földt. Közi. Bd. XXXY. pag. 159.) „ A Jánosit és a Copiapit közötti különbségekről. Yálasz Dr. Weinschenk E. cikkére: „A Jánositról és annak a Copiapittal való azonosságáról/* (Földt. Közi. XXXYI. köt. pag. 186.) B. H. und Koloman Emszt: Über Unterschiede zwischen Jánosit und Co- piapit. (Földt. Közi. XXXVI. Bd. pag. 228.) B. H. és Emszt Kálmán: Válasz Dr. Weinschenk E. cikkére: Még egyszer a Copiapitról és Jánositról. (Földt. Közi. XXXYI. köt. pag. 404.) B. H. und Koloman Emszt: Antwort auf den Artikel Dr. E. Weinschenk’s: „Nochmals Copiapit und Jánosit. “ (Földt. Közi. Bd. XXXVI. pag. 455.) „ Emlékbeszéd Dr. Schmidt Sándor felett. (Földt. Közi. XXXYI. köt. pag. 165. Gedenkrede über Dr. Alexander Schmidt. (Földt. Közi. Bd. XXXYI. pag. 213.) 1907. Helyreigazítás a napilapokban a Földtani Társulat április 3-án tartott szaküléséről megjelent tudósításhoz. Levél a szerkesztőséghez. (Bány. és Koh. Lapok, XL. 44-ik köt. pag. 504.) Richtigstellung des in dér Tagespresse veröffentlichen Communiqués über die am 3. April stattgefundene Sitzuug dér Geol. Gesellschaft. (Nur ungarisch.) „ Megjegyzések Dr. Toborffy úr válaszára. U. o. p. 709. Bemerkungen zűr Antwort vöm Herrn Dr. Toborffy. (Nur ungarisch.) „ Yálasz Toborffy Dr. úr cikkére. (Bány. és Koh. Lapok XL. 45. köt. p. 94.) Antwort auf den Aufsatz vöm Herrn Dr. Toborffy. (Nur ungarisch.) „ A szepes-gömöri Érc-hegység, Nagyrőce, Jolsva és Nagyszlabos környékére terjedő részében eszközölt részletes földtani felvételről. (A m. kir. Földt. Int. évi jelentése 1906-ról. pag. 136.) Über die geol. Detailaufnakme des in dér Umgebung von Nagyrőce, Jolsva und Nagyszlabos gelegenen Teiles des Szepes-Gömörer Erzgebirges. (Jahresbericht d. k. ung. Geol. Anst. fiir 1906. pag. 157.) 1908. Bemerkung zu ,.Die Erzlagerstatten von Dobschau und ihre Beziehungen zu den gleichartigen Yorkommen dér Ostalpen/* (Zeitschr. für praktische Geologie XYI. p. 506.) „ Néhány megjegyzés Gaál István Dr. cikkére. (Bány. és Koh. Lapok XLI. 47-ik köt. p. 6 1 6.) Einige Bemerkungen zu dem Aufsatz von Dr. St. Gaál. (Nur ungarisch.) 1909. Néhány adat a sziliczei mészplateau geológiájához. (A m. kir. Földt. Int. évi jelentése 1907-ről, pag. 41.) Beitriige zűr Geologie des Kalkplateaus von Szilicze. (Jahresbericht d. k. ung. Geol. Anst. für 1907. pag. 45.) HUGÓ BÖCKH V. NAGYSÚR. 35 1909. Geológia. Tankönyv főiskolai hallgatók számára. II. köt. Stratigrafia (zoopaleontologiai áttekintéssel). Selmecbánya. Geologie. Lehrbuch für Studierende dér Hochschulen Bd. II. Stratigraphie. (Mit einer zoopaláontologischen Übersicht.) Selmecbánya. (Nur. ung.) 1911. Az erdélyi medence földgázelőfordulásainak geológiájáról. (Bány. és Kok. Lapok, XLIV. II. köt. pag. 75.) Die Geologie dér Erdgasvorkommen des Siebenbürgischen Beckens. (Nur ung.) Az erdélyi medence földgázt tartalmazó antiklinálisairól. Jelentés az Erdélyi Medence földgázelőfordulásai körül eddig végzett kutató mun- kálatok eredményeiről. Kiadja a m. kir. Pénzügyministerium. I. rész. Über die erdgasführenden Antiklinalen des Siebenbürgischen Beckens. (Nur ungarisch.) 1912. Adatok a kissármási gázkitörés ismeretéhez. (Bány. és Kok. Lapok XLY. 54-ik köt. p. 65.) Über die Erdgaseruption bei Kissármás. (Zeitschr. des Int. Ver. dér Bohringenieure und Bohrtechniker. XIX. No. 2. Wien.) „ Még egyszer a kissármási gázkitörésről. (Bány. és Koh. Lapok XLY., 54. köt. p. 335.) Nochmals zűr Frage dér Erdgaseruption bei Kissármás. (Nur ungarisch.) „ A sármási gázkút mellett történt robbanásról. (Természettud. Közi. XLIV. p. 331.) Über die Explosion bei dem Erdgasbrunnen von Kissármás. (Nur ungarisch.) 1913. Rövid összefoglaló jelentés az Erdélyi Medence földgázelőfordulásainak az 1911 — 1912. években történt tanulmányozásának eredményeiről. Jelen- tés az Erdélyi Medence földgázelőfordulásai körül eddig végzett kutató munkálatok eredményeiről. II. rész. Kiadja a m kir. Pénzügy- ministerium. p. 1. Kurzer zusammenfassender Bericht über die Resultate dér in den Jah.ren 1911 — 1912 unternommenen Studien dér Erdgasvorkommen des Siebenblir- gischen Beckens. (Nur ungarisch.) 1914. Néhány megjegyzés a Morvavölgy és a Nagy Magyar Alföld fosszilis szénhydrcgén-előfordulásairól. (Bány. és Koh. Lapok. XLVII. 58. köt. pag. 705.) Einige Bemerkungen über das Vorkommen fossiler Kohlenwásserstoffe in dér Marchniederung und in dér grossen ungarischen Tiefebene. (Zeitschr. d. Int. Vereines dér Bohring. und Bohrtechniker, pag. 52.) 1917. Brachiantiklinálisok és dómok kimutatása torziós mérleggel végzett nehézségi mérések adatai alapján. (Bány. és Koh. Lapok. L. 64. köt. pag. 265.) Dér Nachweis von Brachiantiklinalen und Donién mittelst dér Drelnvage. (Petroleum. XII. No. 16. pag. 817.) 1919. Einige Bemerkungen zu dem Aufsatze Prof. Dr. W. Schweydars: „Die Bedeutung dér Drehwage von Eötvös für die geologische Forschung u. s. w.“ (Zeitschrift für praktische Geologie. XXVII. pag. 29.) 1920. LI. B„ L. Lázár, S. Papp. M. Pálfy, T. Szontágh and A. Zsigmondy: Mining and Stoneindustrv of Hungary. 1928. H. B., G. M. Lees & F. D. S. Richardson: Contribution ío the Strati- graphy and Tectonics of the Iranian Ranges. (Rep. Brit. Assoc. Glasgow.) 3-* 36 P. ROZLOZSNIK. 1929. H. B., G. M. Lees and F. D. S. Richardson: Contribution to the Stra- tigraphy and Tectonics of the Iranian Ranges. (J. W. Gregory: The Structur of Asia, Chapter III., pag. 58 — 176.) H. B. et P. Yiennot: Sur la Géologie de ITrak (Comptes rendus des séanees de l’Académie des Sciences, T. 189. Paris, pag. 1000.) 1930. Lóczy Lajos és a magyar geológia. (Földr. Közlemények. LYIII. p. 106 ) L. v. Lóczy und die ungarische Geologie. (Geogr. Mitteilungen. Budapest. LYIII. p. 184.) 1951. H. B. és Ferenczi István: A Balaton-környék vízellátásának hydro- geologiai lehetőségei. (Az Orvosi Hetilap tudományos közleményei. LXXV. 18. sz.) H. v. B. und St. Ferenczi: Die hydrogeologischen Möglichkeiten dér Wasserversorgung dér Umgebung des Balaton-Sees. (Nur ungarisch.) ÉRTEKEZÉSEK. — ABHANDLUNGEN. WANDLUNGEN DÉR GROSSFORMEN DÉR ERDOBER- FLACHE. Von F. X. Schaffer, Wien.* (Mit den Figuren 1. — 2.) In den letzten Jahren ist eine Fülle neuer Gedanken darüber aufgetaucht, wie die Grofiformen dér Erde in ihrer Entwickelung zu erklaren waren, wie vor allém die heutige Verted ung von Fest- land und Meer zustande gekommen wiire. Diese Ideen stehen einander grofienteils unvereinbar gegen- iiber und sie lassen dér Erdfeste jede Frédiéit in ihrer Bewegung in horizontaler und in vertikaler Richtung, sodafi mán den Ein- druck gewinnt, dafi die Kontinentalmassen ein vagabundierendes Dasein führen. Manche dieser Hypothesen sind von recht einseitigem Gesichts- punkte aus verteidigt worden, wobei dér Urheber nur darauf aus- ging, wirkliches und vermeintliches Tatsachenmaterial heranzu- ziehen. das ihr als Stiitze dienen könnte. ohne sich mit dér Eriirte- rung widersprechender Erfahrungen zu beschaftigen. Es ist sehr aiiffiillig, dafi. allé diese mehr minder geistreich verfochtenen und vielfach diskutierten Theorien in weiten Kreisen dér Vertreter verwandter Facher Interessé gefunden habén, wah- rend eine recht unbeachtet geblieben ist, die A. von Böhm- Böhmersheim 1910 aufgestellt hat. In seiner Arbeit „Abplattung und Gebirgsbildung“ erörtert er den EinfluR, den die Verringerung dér Rotation dér Erde infoige dér Gezeitenbremsung auf die Be- wegung dér festen Erdrinde ausüben mű fi. Heute ist es aber nicht mehr möglich, daran vorüberzugehen, da in dér führenden Fachzeitschrift dér Geologie („Centralblatt f. Mineralogie etc.“ 1929, Graber H. V., „Bemerkungen zu S. von Bubnoff’s ,Werdegang einer Eruptivmasse4/') von dér Kant- BöHM’schen I heorie die Rede war, was wohl eine nicht zu iiber- bietende Anerkennung ist. Vor allém aber hat sie den Vorteil. nicht ’ Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft am 6. Mai 1931. 38 F. X. SCHAFFER. mit so vielen Erfahrungen in Widerspruch zu stehen, wie es bei anderen. ahnliche Ziele verfolgenden dér Fali ist. Ich habé 1909 (..Dér Erdbebengürtel derErde“ N. Jb. f. M. etc. I.) rein empiriseh die Lehre von dem Erdbebengürtel dér Erde auf- gestellt. die die alté HuMBOLDTsehe Feststellung von dér Bedeutung- des 40u n. B. als Erdbebenzone mit dér von Montessus de Ballore und Omori erkannten Beziehung dér seit dem Mesozoikum erkenn- baren Geosynklinalen zu dér Haufigkeit dér Erdbeben vereint. Nach diesen Forschern sollen 95% dér beobachteten 70.000 Erd- beben in diesen beweglichen Zonen liegen (Fig. 1.). Fig. 1. Zeichenerklarung: grau — die Geosynklinalen dér Seknndarzeit. schwarze Punkte — Epizentren dér wicktigsten Erschütterungen. schraffierte Flecken — Gebiete tektoniseker Katastrophenbeben. Die Feststellung des Erdbebengiirtels bestimmte Böhm- Böhmersheim. dieser Bedeutung dér 40. Breitegrade auf mathema- tischem Wege nachzugehen, indem er sie mit dér Yerringerung dér Abplattung des Geoids infolge dér Gezeitenbremsung in Zusammen- hang brackte. Die Verringerung dér Umdrehungsgeschwindigkeit dér Erde ist die Grundlage dér ganzen Ableitung Böhm-Böhmersheims und wenn auch vielfach bestritten wird. dafi die Gezeitenbremsung wirksam ist. so ist sie doeli noch nicht widerlegt worden und ent- sprieht wohl am l>esten dér logischen t'berlegung von dem schlieB- licben Stillstande jeder rotierenden Bexvegung. Dér Gedankengang Böhm-Böhmersheims ist in kurzern folgen- der: Unter dem Einílusse dér Anziehung von Mond und Sonne entstehen auf rler Erdoberf laehe die Gezeiten in dér Wasserlnille und im Erdkörper. Diese Massenbewegungen iiben eine Reibung WANDLUNGEN DÉR GROSSEORMEN DÉR ERDOBERFLACHE. 59 a us, die bremsend auf die Rotation wirkt. Durch Yerringerung dér Umdrehungsgeschwindigkeit besitzt dér Érd körper eine Neigung, die Gestalt des abgeplatteten Rotationssphaeroids zu verandern und sich dér idealen Kugelgestalt zu náhern. Da die Kugel dér Kör per ist, dér bei einer gegebenen Masse die geringste Oberfláclie be- sitzt, so wird diese sich alsó verringern. Dadurch wird aber die Umdrehungsgeschwindigkeit wieder beschleunigt. Dieser Betrag ist aber gegenüber dér Abbremsung gering. Wenn die Abplattung des Geoids allmahlich abnimmt (Fig. 2), gelangt ein Punkt A am Aquator nach B. dér Punkt A ara Pol. nach B’. Es wird alsó am Aquator Senkung und am Pol Hebung dér Erdkruste erfolgen. Die Punkte a und b auf einem Meridian- quadranten gelegen, gelangen nach a’ und b\ Sie fülűén alsó eine tangentiale, d. h. mehr oder minder horizontale Bewegung auf dér Erdoberflache polwarts aus. Dér áquatoriale \\ ulst sinkt von selbst und unmittelbar dér verringerten Fliehkraft entsprechend. Bei dem Gleichgewichtsausgleiche, dér in dem rotierenden nicht starren Körper herrscht. setzt sich dér Druck dieser Senkung polwarts fórt und die Polarregionen werden emporgepresst. Bis ungefahr zum 35 J Breite werden die Radien vöm Aquator ab in abnehmendem Ma Re verkiirzt. von dórt bis zum Pol in zunehmendem Ma Re verlangert. In dér Zone. wo die alté und die neue Geoidoberfliiche einander schneiden. ist die Richtung dieser Bewegung beinahe horizontul mit einem Maximum in dér Zone zwischen 35 und 55° geographi- scher Breite, fheorctisch unter dem 45. Breitegrade. Die leiehtbewegliehe \\ asserhülle wird sich bei dér Abnahme 40 F. X. SCHAFFER. dér Rotationsgeschwindigkeit unmittelbar fortdauernd und lang- sam dér sieh ándernden Rotationsgestalt anpassen. die dér jeweili- gen Umdrehungsgeschwindigkeit entspricht. Sie wird bis zum 55.° langsam sinken und von da an polwárts ansteigen. ein Abströmen des Meeres polwárts alsó stattfinden. Die relatív starre Erdrinde folgt diesen Impulsen niclit so leicht, sondern erst, wenn die Energien sicli aufgespeichert habén, sodaíl sie den Gleichgewichtszustand brechen können. Es wird die Erdkruste mit ikren Bewegungen alsó erst nachfolgen. Wir habén daher zuerst mit einem Sinken des \\ asserspiegels in niederen Breiten und mit dessen Ansteigen gégén die Pole zu zu rechnen. Diese Verschiebung dér Wassermassen geht langsam vor sich, es werden die Ijestlánder in höheren Breiten langsam überflutet, in niederen Breiten langsam trocken gelegt. Bei dér nachfolgenden Bewegung dér Erdrinde wird eine rasche Überflutung dér Konti- nente in den aquatorialen Zonen und ein rasehes Auftauchen des Landes in höheren Breiten erfolgen. Es müssen alsó in höheren Breiten die Transgressionen langsam. die Regressionen rasch vor sich gehen und diese Erseheinungen erfolgen am Aquator gleich- zeitig in gegenteiligem Sinne. Es wird alsó ein wirkliches Zu- und scheinbares Abströmen dér Wassermassen in den Polargebieten stattfinden, wahrend am Aquator das Abströmen wirklich, die Transgressionen aber durch Nachsinken dér Erdfeste vor sich ge- hen. Es wird alsó auf dér Nord- und Siidhalbkugel das Land gégén die Pole zu gegeníiber dem Meeresspiegel sich gleichzeitig heben und scheinbar senken. die Überflutungen und Frockenlegungen werden sich da und dórt gleichzeitig vollziehen. Es ware wichtig, diese theoretischen Forderungen mit eventuellen tatsachlichen Er- fahrungen tiber die Dauer des Fortschrittes dér Transgressionen und Regressionen in verschiedenen Gebieten dér Erdoberfláche in Vergleich zu ziehen. Die Schwankungen des Meeresspiegels erfahren dadurch eine sehr natürliche Erklarung und auch dér sakulare Wechsel positi- ver und negativer Phasen am Aquator mit gleichzeitigen negati- ven und positiven Phasen in höheren Breiten. auf die schon E. Suess hingewiesen hat. Ebenso hat dieser schon betont, daB in mittleren und hohen Breiten die Transgressionen langsam und die Regressionen rasch erfolgen. Es entsteht alsó — auf den jeweiligen Meeresspiegel bezogen — eine Art Schaukelbewegung zwischen Meer und Land, die die Gegend des 35. Parallels als Achse hat, wo die Bewegung fást aus- schliefilich tangential ist. Diese Bewegungen von Meer und Land WANDLUNGEN DÉR GROSSEORMEN DÉR ERDOBERELACHE. 41 werden weder immer noch überall gleichmaBig erfolgt sein. denn die örtliche Beschaffenheit dér Erdkruste und des Erdinnern ist überaus verschieden und es werden dadurch siclier mannigfache Störungen hervorgerufen. Austritte von Magma miissen als Druck - entlastung örtliche Störungen dér Krustenteile bewirken. Die aquatorialen Teile dér Erdrinde werden sich polwarts verschieben und besonders in den Zonen zwischen 35° und 55° n. und s. Breite. wo dér tangentiale Druck am gröBten ist, Faltungen und Überschiebungen hervorrufen. Die mit geringerer Reibung leichter und daher friiher polwarts geschobenen oberflachlichen Partién dér Erdkruste werden über die vorláufig noch in Ruhe be- findliche Unterlage polwarts bewegt. Da min aber die Parallel- kreise polwarts kleiner werden. so wird in den sich bewegenden Krustenzonen ein Druck quer zűr meridionalen Richtung entste- hen, dér zu Faltungen und Überschiebungen in jeder Richtung fiihren kann, wobei sich die Leitlinie dér Faltung auch kriimmen kann. Tn den Alpen z. B. liegt gebirgsbildende Bewegung in meridionaler und in einer Richtung senkrecht dazu vor. Infolge dér friiher viel rascheren Verringerung dér Abplattung dér Erde müssen allé diese Vorgange, alsó auch die Gebirgsbildung, einst unverháltnismaRig viel kraftiger vor sich gegangen sein. Zwischen dem 35. und dem 45. Parallel, wo die horizontale Bewegung am gröBten ist. muR dér Widerstand gebrochen werden, den die polaren Massen dem Drangen dér aquatorialen entgegen- setzen. hier wird es alsó vor allém zum Biegen und Brechen honi- mén und dórt liegen die Erdbebenzonen dér Erde. Die im allgemeinen polwarts gerichtete Gebirgsbildung kann, wie es in Asien dér Fali zu sein scheint. aber auch fiir eine Bewe- gung von Norden her sprechen. Wir können niemals die Richtung dér absoluten sondern nur die dér relativen Bewegung bestimmen. Durch Überlastung von Krustenteilen durch Gebirgshebung kann ein Nachsinken dér Kruste erfolgen. das mit vulkanischen Erschei- nungen verknüpft ist. Auch das A orhandensein einzelner Perioden dér Gebirgs- bildung, die durch lángé Zeitraume relativer Ruhe getrennt waren, íindet in dér vorgetragenen I heorie eine befriedigende Erkliirung. die die Abkühlungs- (Kontraktions-) Hypothese nicht bietet. Ebenso ist die Tatsache, daR die Gebirgsbildung umso allgemeiner war, in je altere Zeiten wir zurückblicken, dadurch verstandlich. Versuchen wir nun die Ausfiihrungen Böhm-Böhmersheim’s liir Erscheinungen dér Erdoberfláehe auszuwerten. Es wird heute wohl von dér Mehrzahl dér Geologen angenommen, daR unterhalb 42 F. X. SCHAFFER. dér starren Erdrinde eine plastisehe Kugelschale liegt, die meist als Sima bezeiehnet wird. Diese láílt nun die Bewegungen polwárts ganz anders vor sich gehen. wie wenn mán mit einem starren Inne- ren reehnet. Sie pflanzt den Drnck des sinkenden aquatorialen Wulstes hydrostatisch fórt und f'lieRt polwárts. Sie trágt auf ihrem Rücken die Schollen dér Erdrinde, die ein verfestigtes Triimmer- werk sind, mit síeli. Diese können alsó ohne einen Druck zu erfah- ren, olme in ihrer W iderstandskraft besonders beansprueht und in ihrer Struktur verándert zu werden. eine horizontúié Bewegung ausfiihren. Dabei werden sie aber. dem Baer seben Ge- setze unterliegend, als mit gröRerer Winkelgesehwindigkeit be- haftet. nach rechts, auf dér Nordhalbkugel nach Osten, auf dér Südhalbkugel nach W esten abgelenkt. Da die Massen dér Erd- kruste alsó ohne Druck polwárts bewegt werden. alsó auch die Sedimentmassen in den Sedimentationströgen, so können diese besonders zwischen dem 35. und 55. Breitegrade horizontul gleiten und in bedeutende Faltén gelegt werden. ohne betráchtliche An- derungen ihrer Struktur zu erfahren. Es erfolgt kein Auffalten dér Gebirge. sondern ein HinabflieRen. ein Hinabfalten. ohne Druck. Ostwest-streichende Faltengebirge werden daher groRe seitliche Bewegung, darunter Überschiebungen, aufweisen, wenig verán- derte Gesteine und gut erhaltene Fossilien. Da aber auch die festen Erdschollen polwárts bewegt werden, erfolgt zwischen ihnen eine Zusammenpressung dér meridional verlaufenden Sedimentationströge, wobei ein hóhér f)ruck weit- gehende petrographische Veránderungen dér Gesteine bewirken mull. Meridionale Gebirge sollen alsó theoretisch nicht stark seit- lich bewegt. aber unter Seitendruck entstanden sein und ihre Ge- steine starke Metamor])hose und weitgehende Zerstörung dér Fos- silreste aufweisen. Daniit im Zusammenhange wird bei Meridional- gebirgen vertikale Bewegung und Bruchtektonik vorherrschen. Da bei solchen rasch vor sich gehenden Bewegungen ein Hiniiber- schlagen über die Ruhelage erfolgt, ist mit einem Zurückfluten dér bewegten Massen, einer Rückfaltung, in vielen Falién zu rechnen, die erst den Gleichgewiehtszustand herstellt. Da das Sinken und \nftauchen dér h'rdschollen in aquatorialen oder polaren Gégén - den nicht ganz gleichmáíhg erfolgt, ist es begreiflieh. daR schau- kelnde Bewegungen um Aehsen eintreten, wie es wohl auch bei den horizontúién Bewegungen zu erwarten ist. Dies kann mán an allén Epeirogenen bei den Transgressionen erkennen, wie in Siidafrika. Ru illand, Nordamerika und anderen. Mán hat versucht, die Transgressionen in einen ursáchlichen WANDLUNGEN DÉR GROSSFORMEN DÉR ERDOBERFLXCHE. 43 Zusammenhang mit den gebirgsbildenden Phasen zu bringen und angenommen, daR durch das Auftauchen dér Gebirge Wasser- massen verdrángt wérden, wodurch ein Ansteigen des Spiegels des Weltmeeres bewirkt wird. Dies miiRte alsó iiber die ganze Erde gleichzeitig erfolgen, die Transgressionen miiRten überall gleicb- zeitig auftreten, was aber den Erfahrungen widerspricht. Audi sind die dabei verdrangten Wassermassen zu gering, als dali sie eine wesentliche Rolle dabei spie'en könnten. Zudem treten die weitestgehenden Uberflutungen zu Zeiten ein, die, wie die Jura- periode, keine besonders ausgebreitete Gebirgsbildung erkennen lassen und fehlen in beftigen Faltungsperioden. Weiters habén wir gar keine Möglichkeit, die Bewegungen in den heute noch iiber- fluteten Sedimentationströgen zu erkennen. Neue Erfahrungen lehren, daR sicli die ursprünglich scharfer angenommenen Gren- zen dér Bewegungsphasen immer mehr verwisehen. Gebirgsbil- dende Vorgange habén begreiflicherweise zu allén Zeiten irgendwo stattgefunden, geradeso wie wohl immer irgendwelche Eestlands- schollen überflutet waren. Nur tritt gelegentlich und an manchen Stellen die eine oder die andere Erscheinung mehr hervor. DaR alsó irgendwelche Uberflutungen mit Rückzügen des Meeres zu- sammeníallen, ist daher nicht zu verwundern, aber kein Grund, eine direkte ursachliche Yerbindung beider anzunehmen. Beide sind namlich Folgeerscheinungen des Gleichgewichtsausgleiches dér Erdschollen und des Weltmeeres bei Anderung dér Um- drehungsgeschwindigkeit. Die vorkambrischen Epeirogene sind uralte starre Schollen, von Sialgesteinen, die, wie mán annimmt, auf dem Simamantel schwimmen. In Európa— Asien ist die Sialscholle etwa 55 km, in Amerika etwa 50 km, im Bereiche des Atlantischen Ozeans 20 — 50 km stark, wahrend im Polynesischen Beeken. dessen Bódén eine uralte starre Scholle, ein Pelagogen ist, keine merkbare Sialschicht vorhanden ist. Die Dichte am Meeresboden ist dórt 3.05 gegen- über 2.75 auf den Kontinenten und 2.85 auf dem Bódén des At- lantik. Die Epeirogene sind bei den Transgressionen vorübergehend wohl kaum ein paar hundert Meter hódi vöm Meere bedeckt ge- wesen und auf ihnen lagern oft in weiter Erstreckung in geringer, lüekenhafter Máchtigkeit die marínén Ablagerungen des neriti-- schen Sedimentationsbezirkes, die oft bei Trockenlegung von dér Abtragung leicht entfernt worden sind. Audi auf dem Bódén dér Tiefsee sind geringe Mengen von Absatzgesteinen abgelagert worden. 44 F. X. SCHAFFER. Zwischen den Epeirogenen und zwischen diesen und den Pela gogenen Hegen die labilen Zonen dér Geosvnklinalen, uralte Bruchsysteme dér Erdkruste, wohl die Stellen, wo Wechsel des Magmas und nachher dér Gesteine Sehwachezonen geschaffen hat. Sie sind gleichzeitig die Sedimentationströge, wo die Abtragungs- produkte bisweilen in viele Kilométer máchtigen Schicht- paketen aufgehauft werden. W ir können diese Sedimente und ihre Lithogenese in den Gebirgen dér Erde studieren und erkennen. daH sie fást durchwegs in verháltnismaRig geringer Wassertiefe abge- lagert sind. Alles deutet darauf hin. dalt die unserer Beobachtung zuganglichen Sedimentgesteine weitaus vorherrschend nur in ge- ringer 1 iefe gebildet wurden und die Geosynklinalen wahrend ihrer Ablagerung in andauernd langsamer Senkung begriffen wa- ren. die mit dem Betrage dér Sedimentation Schritt hielt. Es ist alsó sehr wahrscheinlich. daB die Last dér auflagernden Absatz- gesteine eine Senkung des labilen Bodens bewirkt hat. die einem Gleichgewichtszustande entsprach. Die Bődén dieser Sedimenta- tionströge können bei dér Senkung in solche 1 iefen dér Erde ge- langen, daB sie durch Dinek und erhöhte Temperatur umgewan- delt werden. Die Zonen von Ablagerungsgesteinen werden min in meridio- naler Richtung durch seitliche drucklose Bewegung, eine Art FlieRen, oder in dér Richtung dér Parallelkreise durch Druck ge- f altét und mehr oder weniger verfestigt. Durch Hebung werden sie zu Gebirgen emporgetragen und an die altén, starren Schollen dér Kontinente angeschweifit, vergröBern sie die Epeirogene. Die beweglichen Zonen werden starr und immer enger begrenzt. So ist um Archeuropa im iilteren Paláozoikum im Westen das Skandi- navischen Gebirge, zwischen jenem und dem altén Nordatlantischen Festlande gelegen. angeschweifit worden. sodann im jüngeren Palaozoikum von Síiden her die breite Herzynische Zone und nach dérén Zerstückung und Abtragung und neuem Absatze im Mesozoikum ebenfalls von Síiden her das Alpine System, sodaíl heute nur mehr die schmale Mulde des Mittelmeeres als Sammel- trog íibriggeblieben ist. wo neue gebirgsbildende Bewegungen für die Zukunft zu erwarten sind. Diese Yorgange entsprechen sehr gut dér Theorie von Böhm-Böhmersheim. In Südafrika sehen wir das Kapgebirge gégén das alté Fest- land. alsó gégén den Aquator gerichtet und an das Epeirogen Sibiriens und Chinas hat sicli im jüngeren Palaozoikum im A\ e- sten das Uralische Gebirgssvstem angeschlossen und seit dem iilte- sten Palaozoikum bis in die jüngsten Zeiten, ahnlich wie in WANDLUNGEN DÉR GROSSFORMEN ÖER ERDOBERFL ACHE. •f5 Európa, dér breite Giirtel dér zentral- und südasiatischen Ketten. Die scheinbare Bewegung dér Faltén ist aber liier, wenigstens in den jüngsten Gebirgen, íiquatorwarts gerichtet. Die Nord — Síid verlaufenden jungen Gebirge im Westen von Nord- und Siidamerika zeigen meist keine betráchtliche seitliehe Bewegungsrichtung, wie es auch in Neuseeland dér Fali ist. Heute sind auf dér so weitgehend erstarrten Erdoberflache nur mehr zweí sehmale Zonen als tiitige Geosynklinalen zu bezeichnen: die zir- kumpazifische und die südeuropaisch-südasiatische. Dér Nie- derbruch des Aethiopischen Mittelmeeres, dér die StraRe von Mo- zambique geöffnet hat, bildete eine neue Geosynklinale, die abe? so wenig Sedimentation aufweist, daR sie kamu als eine gebirgs- bildende Zone bezeichnet werden kaim. Die Verteilung dér jungerloschenen oder heute noch tiitigen Vulkáné falit in den Hauptzügen mit dem Verlaufe dér Geosyn- klinalen zusammen. Sie Hegen in dem Giirtel um das Polynesische Becken (Pazifischer Feuerkreis) und in dér südasiatisch — südeuro- paischen Zone und in dérén A erlángerung nach Mittelamerika. Sie sind aber von den Faltengebirgen recht unabhangig, in denen sie ganz fehlen oder iiberaus selten sind. wie in den Alpen, Karpathen, im Apennin. Atlas, Ilimalaja, auf Neu Guinea usw. Sie stehen mit Bruchlinien im Zusammenhang wie in den meridional ziehenden Ketten dér Anden, Cascades, Japans, im Bruchfelde Hocharme- niens und anderwiirts. Sie reichen bis in die Polarregionen. Es hat sich weiters gezeigt. daR die vulkanischen Erscheinungen ver- schwinden, wenn die Erdrinde durch die recht oberflachlichen Faltungen verdickt wird und dadurch wohl die Verbindungen mit dem Erdinnern geschlossen werden. Auf den Festlandern sind sie sichtlich an Grabensenkungen, wie am Mittelrheine, oder an die gröílte Bruchzone dér Erde, den Afrasiehen Graben, oder einfache Bruchlinien. wie im Französi- schen Zentralplateau geknüpft und sie treten im Rücklande dér Faltén, wie in Oberitalien, im Tyrrhenischen Meere und in Ungarn auf. Bruchlinien bedingen auch die vulkanischen Inselreihen im Indischen, Atlantisc-hen und Polynesischen Becken. Auffallig ist, daR in diesem die vulkanischen Inseln nicht iiber den 45. Grad polwarts reichen, alsó wohl auf LTnversehrtheit des Meeresbodens in höheren Breiten hinweisen. DaR Zeiten lebhafter Gebirgsbildung auch Penoden gestei- gerter vulkanischer Erscheinungen sind, ist begreiflich. da sie beide mit Bewegungen zusammenhangen, die das Gefiige dér Erdrinde lockern. Da diese Bewegungen friiher unvergleichHch viel kriif- 46 F. X. SCHAFFER. tiger waren. scheinen uns gebirgsbildende und vulkanische Er- scheinungen zu erlahmen oder wenigstens heute mehr örtlich be- schrankt zu sein. Sie sind ein Zeichen vorgeschrittenen Alters dér Erde. ín dér Erdgeschichte habén sich unter den vielen festgestell- ten Anderungen des Klinias iiber weite Gebiete dér Erdoberfláche wiederholt so bedeutende Schwankungen dér Temperáim1 und des N iederschlages eingestellt, dafi sie zu weitausgebreiteten Vereisun- gen in verschiedenen leden dér altén Kontinente gefiihrt habén. Es ist selbstverstandlich. dad die Veranderungen in dér Verteilung und Ausdehnnng dér Festlander, die öffnung und Schliebung von Meeresstraden. die Abtrennung groder Binnenseen vöm \\ eltmeere und dérén \\ iedervereinigung und vor allém die Anderungen in dér absoluten Höhe dér Kontinente stets einen tiefgreifenden Ein- flud aüf die Ausbildung des Klimas genommen habén. Bisweilen sind diese nun örtlich so betráchtlich gewesen. dad sie zu ausge- dehníen Yereisungen gef iihrt habén, die mit dem heutigen Inland- eise Grönlands oder des Antarktischen Kontinents verglichen wer- den können. Anfangs hat mán nur die dér polaren Gebiete in dér uns so nahe liegenden Quartarzeit gekannt. dann habén sich eine jung- palaozoische, mehrere altpalaozoische und noch filtere und einige jiingere ergeben. sodad mán eine ganze Anzahl Perioden dér Erd- geschichte hat. in denen in den verschiedensten Teilen dér Erd- oberflache Vereisungen nachgewiesen sind. Aus dem Algonkium sind sie in Australien, China, Indien und im Bereiche dér Kanadischen Seen. zweifelhafte auch in Spitzbergen und im Kaplande bekannt. lm Kambrium hat mán glaziale Block- lehme im nördlichsten Norwegen, im südliehen und nördlichen Australien. in Síidaiiika?, China und Pennsylvania nachgewiesen und im Devon des Kaplandes sind sie ebenfalls sichergestellt. Zűr Permzeit hat eine ausgedehnte Vereisung auf dér Indischen Halb- insel mit einer Richtung dér Eisbewegung nach Norden bestanden, in Australien von Tasmanien bis Queensland in derselben Richtung, in Südafrika in fácherförmiger Verbreitung von Norden bis in den auBersten Síiden und schlieRlich im südöstlichen Brasilien und Argentinien, wo die Bewegung in mehr oder weniger nördlicher Richtung erfolgte. Gerade einige dér lieiR esten und trockensten Ge- biete dér Gegenwart sind damals vergletschert gewesen und das Festland am Südpol war wolil auch von einer Eisschicht bedeckt. AuBerdem kenut mán Eisspuren aus dieser Zeit im Ruhrgebiete in Deutschland, die wohl von einem Gebirgsgletscher herrühren WANDLUNGEN DÉR GROSSFORMEN DÉR ERDOBERFLÁCHE. und in dér Umgebung von Boston. Mass. Als mán nur die drei Ver- eisungen rings um den Indischen Ozean kannte, konnte mán ver- sucht sein. ein Festland im Gebiete dieses Meeres anzunehmen und den Síidpol dorthin zu verlegen. Durch die Entdeekung ahnlicher Vorkommnissé in Südamerika ist dies unmöglich geworden. Dér Síidpol hat eine von dér heutigen nicht sehr verschiedene Lage gehabt und die genannten Gebiete waren eigene Vereisungs- zentren. Spuren von Yereisung hat die Trias von Zentralafrika und das Alttertiiir Colorados geliefert. Wegen ihrer zeitlichen Náhe und des grófién Einflufies auf das organische Leben dér Gegenwart, ist die quartare Eiszeit für uns von allergröfiter Bedeutung. Ein grofier Teil dér Polarregionen. wenigstens im Umfange eines Viertels dér ganzen Festlands- oberfláche war damals vöm Eise bedeckt. \\ ir seben es von einem Zentrum in Hochskandinavien iiber Finnland, die Ostsee und einen grófién Teil Rufilands bis nach Kiew, iiber die ganze Nord- deutsche Ebene bis ans Riesengebirge und nach dem siidlichen England vordringen. Dér nördliche Atlantische Ozean war bis Island herab von Sehelf- und Packeis bedeckt und Grönland mách- tiger als heute vergletschert. Dér gröfite Teil Kanadas und weite Gebiete dér Vereinigten Staaten waren von drei Zentren aus, die in Labrador, im Gebiete dér Hudson Bay und in den Kanadischen Rocky Mountains lagen, bis zum 38. Breitegrad im Osten und dem 48. im Westen vöm Eise bedeckt. Dér gröfite Teil Sibiriens trug Bodeneis, wáhrend síeli wohl wegen zu geringer Niederschláge oder wegen mangelnden Gefiilles keine Eisbewegung einstellte. Auch auf dér Südhalbkugel war die polare Vereisung viel machtiger als heute. so auch in Patagonien und wohl auch das Schelfeis besafi dórt eine gröfiere Ausdehnung. Diese Eismassen hatten begreiflicherweise einen tiefgehenden Einflufi auf allé phy- sikalischen Verhiiltnisse dér Erdoberf lache. Wohl als sekundare Erscheinungen. aber auch infoige ihrer kurz vorher stattgefunde- nen Erhebung, zeigen viele junge Hochgebirge dér Alpen-Himalaja Zone und dér Pazifischen Umrahmung sowie viele Mittelgebirge, wie z. B. die Mittel-Europas. eine betráchtliche Eisbedeckung. Nur die höchsten Gipfel dér Alpen ragten aus dem Eismantel auf. Auch I fochgipfel dér Tropen, wie Kilimandscharo und Mauna Kea waren vereist. Die Máchtigkeit des Nordeuropáischen Inlandeises ist wohl geringer gewesén als mán friiher angenommen hat und diirfte 300 m nicht überstiegen habén. Es drang iiber Leipzig bis an das Riesengebirge vor und schmolz dann völlig ab. sodafi auch die 48 F. X. SCHAFFER. Gebirge Skandinaviens eisfrei wurden. Es hat damals ein warme- res KI ima geherrscht als heute. Dann schob sich das Eis wieder bis an das Riesengebirge vor, schmolz sodann bis nach Mittelsehwe- den ab und drang aufs neue bis an die Élbe bei Magdeburg vor. Dann zog es sich mit Stillstanden und kleineren VorstöBen in die Hochgebirge Skandinaviens zurück, wo heute nocli Plateau- gletscher als seine letzten Reste liegen. Es lassen sich alsó zwei groBe Yereisnngen und in dér zweiten eine bemerkenswerte Unter- brechung durch eine Klimabesserung erkennen. Ob mán von drei Eiszeiten spricht. ist nur eine belanglose Frage. die davon abhángt, was mán unter Zwischeneiszeit versteht. Mán wird aber als Inter- glazial wohl nur eine solche Periode bezeichnen können, dérén Kiima mindestens so gut war wie heute. sodaB alsó die kleineren Klimaschwankungen bei einer solchen Gliederung keine Rolle spielen können. Bei dér Beantwortung dér Frage nach den Ursachen dér Eis- zeit muB mán erwagen, unter welchen Umstánden unter allén Breiten Yereisungen stattfinden können. ohne die allgemeine Tem- peratur auf dér Erdoberflache herabzusetzen. Mán hat ursprünglich die Annahme gemacht, dalt eine Verringerung dér AVarmeausstrah- lung dér Sonne. z. B. infoige starkerer Sonnenfleckenbildung oder dér Durchgang nnseres Sonnensystems durch einen kalteren Teil des Weltraumes oder durch eine Nebelmasse (Orionnebel), eine allge- meine Temperaturabnahme hervorrufen könnten.Sie ist aberebenso wie die A ermutung anderer kosmischer Ursachen nicht zu bewei- sen. Es hat im Gegenteile den Anschein, daB die Yereisungen lo- kálé Erscheinungen gewesen sind. wie uns die fortbestehenden reichen Flórén zeigen. Die Anderung dér Lage dér Erdachse zűr Ebene dér Erdbahn oder dieser selbst im AA7eltraume ist für die Zeit dér A7ereisungen nicht zu beweisen und wíirde auch gar nicht die erwarteten Folgen habén. Mán hat einer Anderung des Kohlen- sauregehaltes dér Luft eine ursachliche Bedeutung zugeschrieben, da durch sie dér EinfluB dér Sonnenstrahlen und auch die Aus- strahlung dér AVarme beeinfluBt würden. Mán hat zu diesem Zwecke eine Vermehrung und Verminderung dér Kohlensaure- zufulír bei Eruptionen für diese Zeiten mehr oder weniger willkiir- licli angenommen. die gar nicht im Einklange mit dér bekannten GröBe dér damaligen vulkanischen Erscheinungen stehen. AVeiters sind die Meinungen darüber geteilt. welchen EinfluB eine Ver- mehrung des Kohlensauregehaltes dér Luft auf den AVarmehaus- halt dér Erdoberflache ausiiben würde, da dadurch die direkte Sonnenbestrahlung dieser wohl verringert. die Erwarmung dér W AND LUN GÉN DÉR GROSSFORMEN DÉR ERDOBER FLACHE. 49 Atmospháre aber wohl vergröflert und auílerdem die Warme- ausstrahlung dér Erde behindert würde. lm Gegensatze zu allén diesen Theorien sind die Schwankun- gen dér Kontinentalschollen tatsáchliche Vorgánge, mit denen wir zn den verschiedensten Zeiten dér Erdgeschichte rechnen miissen. Die Hebung eines Landstriehes um 200 m verursacht eine Ver- miiiderung dér mittleren Jahrestemperatur um 1° C. Mán hat bé- rceimét, dafi dérén Sinken um 2 — 3° die Entstehung dér diluvialen Eiszeit erkliiren kann. Das bedeutet aber nur eine Hebung des Eandes von 000 m, die ebensowenig wie eine solche von 1000 m und darüber gegeníiber den Mailen dér Erde ins Gewieht falit. Wir wissen, dab in dér Quartiirzeit Skandinavien und weite Gebiete Kanadas um Betriige gehoben waren, die diesen Werten nahe- kommen oder sie sogar übersteigen.1 Weiters sind in diesen beiden Gebieten zum Schlusse dér Quartiirzeit Überflutungen des Lan- des eingetreten, alsó Senkungen erfolgt, von denen hochgelegene Strandlinien Zeugnis gébén. Wenn alsó das Ende dér Vereisungen mit einem Sinken des Landes im Zusammenhange steht. so ist es wohí logisch anzunehmen, dali ihr Beginn mit einer Hebung ver- kniipft ist. Nach dem Rückzuge dér letzten Vereisung war Skan- d ina\ien eine fnsel. die Flóra zeigte nordischen Gharakter (Yoldia- zeitj. Dann írat Hebung des Landes ein, die Ostsee bildete ein Sii flwasserbecken, es herrschte subarktisches Kiima, das eine hó- héré Temperától- verrat (Ancyluszeit). Durch Senkung des Landes írat wieder eine Yerbindung mit dem Atlantischen Ozean ein mit einem um vielleicht 2° warmeren Kiima als lieute (Litorinazeit). Hierauf erfolgte neuerlich eine Hebung, die zu den heutigen Ver- haltnissen (Myazeit) fiihrte. Dies zeigt, wie beweglich die alté Eestlandsscholle Nordeuropas selbst bis in die jüngste Zeit ist, in dér eine fortgesetzte Hebung lieute bis etwa 200 ni festzustellen ist. Audi in dér permischen Zeit seben wir die Ablagerungen dér Vereisungen wie in Siidwestafrika und Australien stellenweise von Meeresbildungen iiberdeckt. Es falit alsó auch dórt das Ende dér Vereisung mit einer Senkung des Landes zusammen. Es ware wich- tig. dies in anderen Gebieten und auch bezüglich dér alteren Ver- eisungen zu untersuehen. Die wohl mehr oder weniger einseitige Hebung dér Konti- nentalschollen gibt auch die Neigung dér Erdoberfliiche, die fíir 1 Vergleich O. Holtedahl, Geologische Karte dér Arktis. Aeroarctic, In- ternationale Gesellsehaft zűr Erforsc-hung dér Arktis mit Luftfahrzeugen. Gotha 1930. Földtani Közlöny. LXI. kötet, 1931. 4 50 F. X. SCHAFFER. eine einseitig gerichtete Bewegung des Eises auf Hunderte oder sogar tausend Kilométer erforderlich ist. Wáhrend dér diluviafen \ ereisung lierrschte iim Wüstengürtel und in den Tropen eine Vermehrung dér Niederschláge (Pluvial- zeit), aber es la fit sich keine Temperaturabnahme feststellen. Es ist alsó keine allgemeine Abkühlung zn erkennen, sondern eine Ver- schárfung des Gegensatzes zwischen den nichtvereisten und den gehobenen vereisten Gebieten. Die alteren Vereisungen sind unregelmafiig auf dér Erdober- fláche verteilt und durcli Hebung dér verschiedenen Gebiete leiclit zu erkláren. Die quartáre Eiszeit erscheint nns vielleicht nur wegen ihrer zeitlichen Nálie und ihres Einflusses auf die Organis- menwelt als die gröfite. Ilire symmetrische Anlage um die Pole ist auffallig. Es mufi alsó eine wiederholte, mehr oder weniger symmetrische Hebung und Senkung dér polaren Gebiete angenom- men werden. Das entspricht sehr gut den erwáhnten Folgeerschei- nungen dér Gezeitenbremsung und erklart ungezwungen die wie- derholten Eisvorstöfie. Auffallig ist vielleicht die Tatsache, dafi gerade aus dér jüngsten Zeit dér Erdgeschichte symmetrische polare Vereisungen bekannt geworden sind und nicht auch aus früheren Perioden. Dies hat vielleicht seinen Grund in dér höheren Temperatur dér gesamten Erdoberfláche infoige dér Eigenwárme dér Erde, die sich besonders in den Polargebieten bis in das J ungtertiar nocli stark bemerkbar gemacht hat, wáhrend sie in niederen Breiten oline gröfieren Einflufi gewesen ist. Dadurch ist vielleicht in den hohen Breiten das Vorkommen einer jungtertiáren subtropischen Flóra zu erkláren. Es hat den Anschein. als ob mit dem Ende des Ter- tiár eine rasche Abkühlung eingetreten ist, die eine schárfere Ausbildung dér Klimazonen bewirkte. Damals hat die geringe Hebung des Festlandes im Polargebiet alsó schon eine Vereisung hervorrufen können, die in früheren Perioden nicht erfolgt ist. Eine wertvolle Stiitze fiir die Erhebnngstheorie dér Vereisun- gen ist das lángst erkannte Zusammenfallen dieser mit dem Ende gebirgsbildender Phasen. Es hat den Anschein, als ob das durcli die Faltnng gestörte Gleichgewicht dér Erdrinde durcli Scliwan- kungen dér starren Schollen ausgeglichen wurde. Dadurch wird die Unabhángigkeit dér Vereisungen von irgend welchen anderen Erscheinungen dér Erdoberfláche verstándlich. flire Ursache liegt in dér Erdfeste und schliefilich in kosmischen Einflüssen. PANNONKORI MOZGÁSOK A BUDAI-HEGYSÉGBEN ÉS A FELSŐPANNON TÓ PARTVONALA BUDAPEST KÖRNYÉKÉN. írta: Földvári Aladár dr.* PONTISC HE BEWEGUNGEN IM BUDAER-GEBIRGE UND STRANDLINIE DES OBERPONTISCHEN SEES BEI BUDAPEST. Von A. Földvári.** (A 3. — 5. ábrával. — Mit den Figuren 3. — 3.) Ismeretes, hogy a Budai hegység területén a harmadkori moz- gások egész sorozatát lehet kimutatni. Az egyik legfiatalabb és legszembetűnőbb mozgást a szerzők posztszarmata korúnak tart- ják (4. p. 240, 5. p. 315, 6. p. 289. 12. p. 511 és p. 504). A Budai hegység fiatal harmadkori kőzetekből álló szegélye, különösen pedig a déli része alkalmas arra. hogy ennek a posztszarmata moz- gásnak az idejét pontosabban megállapíthassuk. A Tétényi-plató Budafoktól Érdig terjedő déli részén a szarmata mészkőre a pannon üledékek két típus szerint települ- nek. Az egyik típus Diósd környékén figyelhető meg. Diósdnál a megelőző neogén tagokra normálisan települ az alsó pannon emelet és tovább a felső pannon szintek. (5. p. 529 és 352, 15. p. 195). Az alsó pannon itt fehér színű laza, túlnyomólag kvarcból álló homok és helvenkint az ebből összecementálódott homokkő- ből áll. Ebből a homokkőből a Schafarzik megjelölte helyen (15. p. 193) a következő faunát gyűjtöttem. Melanopsis fossilis Gmelin (= M. Martiniana Fér.) „ „ „ var. rugósa Handm. „ siuri Fuchs „ vindobonensis Fuchs Unió sp. (A kövületek a Budapesti Kir. Magy. Pázmány Péter Tudomány Egyetem geológiai gyűjteményében vannak.) * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 193Í. évi november 4-i szak- ü léséti . Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft am 4. November, 1931. 52 FÖLDVÁRI ALADÁR DR. Ugyanez a tiszta kvarc-homok található Kutyavárnál a Szi- donia-hegy keleti oldalán, Diósdtól mintegy 1200 — 1 ”00 m.-re délnyugat felé. Itt észak-déli irányú vetődés mentén szarmata rétegekkel érintkezik. Kövületet nem találtam, de a kőzet petro- gráfiai összetétele annyira megegyezik a diósdi előforduláséval, hogy kétségtelenül azonos vele. E helytől délre ezen rétegek fedőjé- ben Lörenthey a felső pannon emelet Congeria partschi Czjzek rétegeit találta (3. p. 329). Tovább dél fellé a felső pannon még fiatalabb rétegei következ- nek, így Györgyligetnél a Máv. sínpár cléli oldalán homokgödör- ben valószínűleg a Congeria triangularis Partsch szint rétegei láthatók. E rétegek a sínpár északi oldalán, a 137 m.-es domb alján feltárt helvétien kaviccsal vetődés mentén érintkeznek. Ezekből az adatokból látható, hogy itt a pannon rétegek hézag nélküli folytonos rétegsort alkotnak. 5. ábra. Az érdi máv. megálló melletti feltárás, sz. = szarmata mészkő, pa = palás agyag, vh — vörös homokkő, a = agyag. (Ez utóbbi három felsőpontusi korú.) Fig. 3. Aufschluss bei dér Staatsbahn Haltestelle Érd. sz. — sarmatischer Kalkstein, pa = schiefriger Tón, vh = roter Sandstein, a = Tón (die letzten drei aus dem oberpontischen Zeitalter) A pannon rétegek településének másik típusát az Érd Máv. megállónál láthatjuk. Itt a vasúti sínpár északi oldalán hatalmas kőfejtőkben a helvétien rétegektől a szarmata mészkőig folytonos rétegsort látunk. A szarmata mészkő kimart és vasoxiddal 1 — 2 cm. -tői 20 cm.-ig terjedő mélységig átitatott és vörösbarnára színe- PANNON KORI MOZGÁSOK A BUDAI HEGYSÉGBEN . . . 55 zett felületére nem az alsó pannon 1 étegek tiszta kvarchomokja, hanem szürke homokos agyag és sötét vörös durva homokkő telep- szik látható diszkordanciával. (3 — 4. ábra.) A szarmata mészkő felületén pár cm. vastag rozsdás homok és kavicsréteg látható. Erre változó vastagságú szürkés színű palás agyagréteg következik, az átlagos vastagsága 2 m.-nek vehető. Helyenkint zsákosán mélyed a szarmata mészkő fekűbe, pl. a 3. ábrán a fedő homokkő kis gyűrődése alatt látható ilyen zsákos bemélyedés. A feltárás déli vége felé a palás agyag kiéklil és a szarmata mészkővel közvetlenül érintkezik a palás agyagot fedő vörös homokkő réteg. Ennek a homokkőnek 0.3 m. a vastagsága, alsó része lazább, felső része azonban kemény és összeálló. A homokkő élénk vörös színű, kivéve a fekvő agyaggal érintkező 4. ábra Érdi máv. megálló melletti feltárás. A szarmata mészkő kimart és vasrozsdával átitatott felülete, melyet a pannonkon erózió hozott létre s amelyre a felsőpannon rétegek diszkordánsan települnek. Fig. 4. Aufschluss bei dér Staatsbahn-Haltestelle Érd. Denudierte und von Eisenoxid gefarbte Oberflaehe des sarmatischen Kalksteines; darauf lagern die oberpontischen Schichten diskordant. részét, ahol pár cm. vastagságú szürke színű A homokkő kis gyűrődést mutat. (3. ábra.) vastagságú rétegzetlen szürkés színű agyag A vörös homokkőből a következő faunát Congeria balatonié a Partsch. Congeria scrobiculata Brus. Congeria sp. búb töredékek. rész figyelhető meg. felette bizonytalan telepszik, gyűjtöttem : 54 FÖLDVÁRI ALADÁR DR. Dreissensia sp. Dreissensiomya schröckingeri Fuchs. Limnocardium a pertum Münst. Limnocardium decorum Fuchs juvenilis forma. Limnocardium penslii Fuchs. Limnocardium cfr. hungaricum Hoerx. Limnocardium cfr. pseuclobanaticum Górj. Limnocardium inclet. sp. Azonkívül esonttöredékek is előkerültek. A palás agyagból főleg laposra nyomott apró vékony héjú Limnocardium ok kei ültek elő. melyek közül a Limnocardium cfr. hungaricum Hoerx. juvenilis formája volt felismerhető. Juvenilis Congeria, Pisidium és Limnea is került elő. (A kövületek a m. kir. József Műegyetem Ásvány- és Földtani Intézetének gyüjteményé- ban vannak.) A vörös homokkő faunája alapján a felső pannon emelet Congeria Iriangularis Partsch és Congeria balatonién Partsch szintjébe tartozik. Itt tehát a pannon rétegsor hiányos, mivel a szarmata mész- kőre mindjárt a felső pannon 1 étegek települnek, sőt a diszkor- dáns település alapján, a zsákos bemélyedések miatt felső pannon előtti eróziót kell feltételezni. A Tétényi platónak a diósdi részlete tektonikai értelemben mélyebb helyzetű, mint a tőle a Törökbálint— Érd-i diszlokációs vonallal elválasztott nyugati rész. Ezen a nyugati részen hiány- zanak az alsóbb pannon tagok. A pannon rétegsor hiányos kifej- lődését a nyugati rész kiemelkedésével lehet magyarázni. A nyu- gati rész kiemelkedése a hiányzó pannon szintek képződése előtt történt a lörökhálint — Érd-i diszlokációs vonal mentén. E disz- lokációs vonal keleti szárnyában még az alsó pannon is részt vett a mozgásban, elvetődött. ^ agyis az alsó pannon a magasabb pan- non tagokkal szemben a többi neogén üledékkel együtt alaphegy- ségként viselkedik, melyre a felső pannon rétegek diszkor- danciával települnek. A laza alsó pannon homokok a kiemelkedett területeken. így a Törökbálint — Érd-i diszlokációs vonal nyugati szárnyán is elpusztultak. Ez okozza azt. hogy a kiemelkedett terü- leteken az alsó pannon rétegek vagy egyáltalán nem. vagy csak nyomokban találhatók meg. Az erózió nyomai láthatók az Érd Máv. megálló melletti feltárásban. Ezen adatok alapján a kiemelkedésnek az alsó és felső pannon emelet határán, a Congeria partschi Czjzek és Congeria ungula caprae Münst szintjében kellett történnie. PANNONKORI MOZGÁSOK A BUDAI HEGYSÉGBEN . . . 55 Máshol is sikerült kimutatni, hogy ebben a szintben mozgások voltak. így a Duna balpartján Lőrenthey (6. p. 289) és utána Vendl Aladár (25. p. 121) írják, hogy a szarmata mészkő elmoz- dulásaiban a Congeria partschi Czjzek és Congeria ungula caprae Münst rétegek már nem vesznek részt. A Bicskei-medence keleti peremén is kimutatható, hogy a me- dence beszakadása az alsó pannon után történt, erről azonban más alkalommal fogok részletesebben beszámolni. A Mátra és Cserhát területén Noszky mutatott ki olyan törés- rendszereket, melyek az alsó pannont még elvetik. Ezek közül egyesek sokkal fiatalabbak mint a Budapest környékiek, mivel még a bazaltokat is tördelték. (9. p. 59. 10. p. 149, 11. p. 525, 15. p. 550, 17. p. 64. 18. p. 504, 22. p. 80.) A Budai-hegység területén tehát az alsó és felső pannon között mozgások, kiemelkedések voltak, melyek töréseket hoztak létre. Ahhoz, hogy a medencék területén ebben az időben keletkeztek-e gyűrődések, a magam tapasztalatai alapján nem tudok hozzá- szólni. azonban lehetséges, hogy ezek a tektonikai megfigyelések támpontot nyújthatnak regionális geológiai és orogenetikai vizs- gálatokhoz is, melyek a medencék gyűrődési fázisait igyekeznek tisztázni. Itt jegyzem meg, hogy a kimutatott mozgásnál fiatalabbak is figyelhetők meg ezen a területen, azonban azok idejének pontosabb megállapítása egyelőre nehézségekbe ütközik. A mozgások idejének a megállapítása után a kiemelkedett terület határait kerestem. Itt az az elgondolás vezetett, hogy ke- resni kell azokat a helyeket, ahol a pannon rétegsor az alaphegy- ségre teljes sorozatban telepszik: azokat a helyeket tekintve ki- emelkedettnek. ahol a pannon rétegsorban hézag mutatkozik. A vizsgálatok folyamán az is kiderült, hogy a kiemelkedett terület határát igen jól jelzik, legalább is . Budapest környékén, a part- szegély sajátságos üledékei is. Ilyen elgondolások alapján állí- tottam össze Budapest környékének felsőpannon eleji paleo- geográfiai térképét. (5. ábra.) A terület nyugati részén, a Bicskei medence keleti pereme Sóskóttól- Telkiig szintén a szarmata után emelkedett ki. A me- dence felépítésére vonatkozólag jó felvilágosítást adhatnának az utolsó években végzett kutatófúrások. Ezek sajnos nem állottak rendelkezésemre és így más úton próbáltam a mozgások idejét megállapítani. A medencében kétségtelenül megvan az alsó pannon, mivel ennek az üledékei a Tinnyei- öbölben a felszínen is megtalál- hatók. Megtaláltam azonkívül Páty és Torbágy között a Congeria 56 FÖLDVÁRI ALADÁR DR. partschi Czjzek szintet is. "N alószínű, hogy a fúrásokban vastag- nak talált pannon rétegsorban a magasabb szintek is képviselve vannak. Az azonban kétségtelen, hogy az alsó pannon után a rétegsorban hézag nincs, mert a Congeria partschi C'zjzek rétegek kimutathatók a medence peremén. A Sóskút — l elki közt húzódó diszlokác-iós vonal jelezné tehát a kiemelkedett terület nyugati határát. Ettől keletre, a kiemelkedett medence peremén ma már nem találhatók meg a szarmata mészkövön az alsó pannon rétegek. Hogy azonban az alsó pannon valaha itt is megvolt, sőt még a pleisztocénban is voltak szádban álló roncsai, azt bizonyítja a tor- bágyi vasúti viadukt északi oldalán a lösz feltárás. Itt a löszben egyes homokos sávok telve vannak bemosott erősen koptatott tiny- nyei típusú melanopsisokkal és szarmata kövületekkel. A melanop- sisokra tapadt eredeti kőzet sárgás szürke laza homok, mely köny- nyen áldozatul esik az eróziónak. Ezek a kövületek nem származ- hattak máshonnan, mint a Katalin-hegy. Mária- hegy. Tóth György - hegy szarmata mészkő vonulatáról, vagyis a Bicskei-medence ki- emelkedett keleti pereméről. Ez kétségtelenné teszi, hogy a kiemel- kedett medence peremén is meg voltak az alsó pannon rétegek és hogy a terület itt is az alsó pannon rétegek lerakódása után emel- kedett ki. A kiemelkedés idejének felső határát itt nem lehet meg- állapítani. Az érdi terület analógiája alapján ezt is a Congeria partschi Czjzek és Congeria ungula caprae Münst szintjében kell keresni. A kiemelkedett terület belsejében Budaörs környékén, a Szé- chenyi-hegyen és a Sashegyen vannak pannon üledékek. Ezek legalsó rétege vöiösbai na rozsdás homokkő illetőleg konglomerát. Ezt A endl Aladár egy kövülettelen deltaszerű törmelékkúp leg- alsó részének tartja (14. p. 45. 25. p. 17, 25. p. 45). amely a szarmata végén és a pannon elején képződött a Budai hegység szárazulatán. Erre települnek a Lőrexthey szerint Congeria rhomboidea Hoern üledékek és az édesvízi mészkő. A vörös bázis -konglomerát okát és homokköveket Lörenthey feltételesen a Congeria triangularis Partsch és Congeria balatonica Partsch szintjébe sorozza. (5. p. 541.) Ez a vörösszínű bázis-konglomerát a Congeria partschi Czjzek és Congeria ungula caprae Münst idején szárazulatot képező Budai hegység, Pilis. Szt. Endre — Visegrádi hegység és Gerecse valamely folyóvizének torkolati üledéke, amely ott képződött, ahol a nagyesésű víz hirtelen rakta le a hordalékát. Beljebb a felső pannonkori tó szélén képződött az a köviiletes vasrozsdás kötő- anyagú homokkő, amelyet pl. az érdi Máv. megállónál lehet találni. PANNONKORI MOZGÁSOK A BUDAI HEGYSÉGBEN . Hogy ez a jellemző vörösszínű kövületes homokkövet szolgál- tató partszegély nem volt széles, azt mutatja az érdi Máv. megálló és az érdi Máv. vasútállomás közti nagy vasúti bevágás Congeria triangularis Partsch és Congeria balatonira Partsch szintjébe tartozó nem vasrozsdás finom szemű homokja (5. p. 332.), mely az előbb említett vörösszínű, ugyanebbe a szintbe tartozó és az Érd Máv. megállónál feltárt diszkordánsan települő, homokkőtől mint- egy 1000 m. távolságban van. Ennélfogva ezt a jellemző vasrozsdás homokkövet (az irodalomban szferosziderites rétegnek említik, 25. p. 120) a közvetlen partvonal felismerésére használhatjuk. A paleogeográfiai vázlaton ezek az előfordulások fekete színnel vannak feltüntetve. Az érdi Máv. megálló feltárásán kívül ilyen vasrozsdás üle- déket találunk Budafokon a Serfőző mögött (5. p. 329. 25. p. 72). Ennek a pontosabb kora nem dönthető el. de az bizonyos, hogy nem alsó pannon korú, hanem vagy a Congeria partschi ( zjzek és Congeria ungula caprae Münst. vagy a Congeria triangularis Partsch és Congeria balatonira Partsch szintjébe tartozik és így a pannon rétegsor itt is hiányos. Ez a hiányossá"' és a partszegélyi fácies jelzi a partvonalat. A Duna balpartjára térve főleg Lőrenthey kimerítő és pontos megfigyeléseire utalok, melyek alapján a felső pontusi tó part- vonalát sikerült tovább követni. Munkáiban a D una-bal partra vonatkozólag kimutatja a szarmata korszak után és a felső pon- tusi korszak előtt lejátszódott diszlokációt. (5. p. 315. 6. p. 289.) Megállapítja, hogy ezen a területen az alsó pannon rétegek lera- kódása után erózió működött, mely a lerakodott alsó pannon réte- gek nagy részét elhordta, csak egyes tektonikailag mélyebb hely- zetbe került és így az eróziótól megkímélt helyeken maradtak meg a nyomai. Máshol a felső pannon Congeria partsrhi Czjzek és Congeria ungula raprae Münst szint rétegei települnek diszkor- dánsan az a lapheg ységre. (6. p. 288, 3. p. 143.) A szárazulat határait nyomozva hézagos rétegsort találunk Pesterzsébeten a Kőszén és Téglagyár Társulat bányájában, ahol Congeria ungula raprae MüNST-t tartalmazó agyagok települnek a szarmata mészkőre. (5. p. 327. 25. p. 151.) Bár lehetséges, hogy az alsó pannon rétegeknek nyomait kell látnunk abban az éles. fehér homok rétegben, mely a szarmata mészkövön telepszik. (25. p. 151.) Tovább az EiGEL-féle sertéshízhaló kút jából az alsó pannon rétegek kerültek elő (5. p. 310. 6. p. 289. 3. p. 143). Ez az egyedüli alsó pannon előfordulás Budapest területén, mely Lőrenthey sze- rint a felső pannon előtti szárazulat eróziójától megkímélt részlet. 58 FÖLDVÁRI ALADÁR DR. A kőbányai Óhegy téglagyáraiban (5 p. 314.) a szarmata mész- kövén a Congeria partschi Czjzek és Congeria ungula caprae Münst szint agyagja transgredál. (5. p. 314.) Rákos vasúti állomás mellett a Kőszénbánya és Téglagyár R. 1., az örley Téglagyár és a Budapesti Gőztéglagyár területén valamint a LECHNER-féle téglagyárban a szarmata mészkövén szferosziderites kavicsos alapréteg települ, amely a Congeria partschi Czjzek és Congeria ungula caprae Münst szintjébe tar- tozik. (5. p. 511. 5. p. 515, 5. p. 51b. 5. p. 317, 25 p. 120.) Ezek a szferosziderites rétegek ismét a partszegélyt jelzik. Az. hogy a kőbányai Óhegy feltárásaiban mindenütt agyagos rétegek települnek a szarmata mészkőre azt mutatja, hogy a part- szegély szferosziderites rétegeit északabbra kell keresnünk, bár arra vonatkozólag, hogy ezek a szferosziderites rétegek ott való- ban meglennének, nincs adat. Lehetséges, hogy a jelenkori vagy az idősebb Duna eróziója már teljesen elpusztította azokat. Itt úgylátszik a felső pannon tónak beöblösödése volt. A pannon réte- geknek ez a beöblösödése jól látszik Budapest székesfőváros leg- újabb 1 : 25000 méretű geológiai térképén is. Czinkotán (2.. 6. p. 301.) az alsó mediterrán rétegekre települ- nek diszkordánsan a Congeria partschi Czjzek szint rétegei. Csömörnél (6. p. 302.) is előfordul rozsdás homokkő-pád a Congeria partschi Czjzek szintben, ez a homokkőpad azonban nem az alaprétege a felső pannon rétegeknek. Mogyoródnál (1., 6. p. 504.) is említenek mediterránra tele- pülő Congeria partschi Czjzek rétegeket. ^ endl Aladár, Noszky Jenő és Horusitzky Ferenc szóbeli közlése alapján itt az alsó mediterrán rétegekre rozsdás pannon alapréteg települ. Végül Veresegyháza délkeleti végén magam is jól feltárva láttam az alsó mediterrán rétegeire települő felső pannon rozsdás homokkövet, melyből nagy Limnocarclium lenyomata került elő. Ezen adatok alapján szerkesztettem meg a közölt paleogeo- gráfiai vázlatot (5. ábra), figyelembe véve Budapest Székesfőváros legújabb 1 : 25000 geológiai térképét, Vendl Aladár Budaörs környéki 1 : 12500 kéziratos geológiai térképét és Noszky Jenő kéziratos 1 : 25000 felvételi térképét, mely a Cserhát déli nyúlvá- nyait. a Duna balparti dombvidékét ábrázolja. . A szárazidat határait érdekes összehasonlítani Ferenczi István (20. p. 24.) térképvázlatával, melyen hasonló módon húzó- dik a pannon szárazulat határa. Valószínű, hogy a felső pontusi korszak elején létezett szára- zulat folytatása a Szt. Endre — Visegrádi, Pilis, Gerecse hegysé- PANNONKORI MOZGÁSOK A BUDAI HEGYSÉGBEN . . 59 geket, keleten pedig a Cserhát déli szélét követi. A terület egyes részei már a szarmata korszakban is (23.24.) szárazföldet képeztek. Feltűnő, hogy míg a Dunabalparton a felső pannon legalsó, a Congeria partschi Czjzek és Congeria ungula caprae Münst által jellemzett szintje transzgredál az alaphegységre és ebbe a szintbe tartoznak a partszegélyt jelző szferosziderites rétegek is; addig a Duna jobbparton Érdnél a felsőbb Congeria triangularis Partsch és Congeria balatonica Partsch által jellemzett szint transzgredál és ebben található a partszegélyt jelző homokkő. Ez arra utal, hogy a szárazulat keleti szegélyét hamarább öntötte el a felső pontiisi tó vize. mint a Tétényi-plató táját. a felsőpannon elején. — Strandlinie im Oberen-Ponticum. 2. A part- vonal és szárazföld nyomai. — Spuren dér Strandlinie und des Festlandes. 5. Édesvízi mészkő. — Süsswasser-Kalkstein. Hogy a felső pannon különböző szintjeiben a partvonalak nagyjából azonosak lehettek, arra utal a Kőbánya és Rákos vidéki feltárások rétegsora, ahol a felsőpannon rétegek partszegélyt jelző 60 A. FÖLDVÁRI. szferosziderites alaprétege a Congeria partschi C zjzek és Congeria ungula caprae Münst szintjébe tartozik, de a Congeria triangularis Partsch és Congeria balatonica Partsch szintben újra előfordul- nak ilyen partszegélyt jelző vörös homok, illetve homokkő rétegek. (5. p. 313. p. 321. p. 324.) Végül megjegyzem, hogy az eddig tárgyaltakban a régebbi sztratigráfiát használtam, melyet leghelyesebben talán Lőrenthey- HALAVÁTS-fele sztratigráf iának lehetne nevezni. Eszerint a sztrati- gráfia szerint a fentebb megállapított mozgások az alsó és felső pannon közé esnek és nem egyeztethetők a STiLLE-féle oroge- netikus fázisokkal. (19. p. 191.) Abban az esetben azonban, ha az eddig alsópannon korúnak vett képződményeket maeotiai emeletként a szarmatához csatol- juk. — amit ma már sokan paleontologiai, sztratigráfiai és paleo- geográfiai megfontolások alapján elfogadnak, (7. 8. p. 137, 13a. 22. p. 68 — 74. 27. p. 197 — 202.) - — akkor ezek a Magyar Közép- hegységben úgylátszik általánosan elterjedt és jelentős mozgások a Stille-í éle attikai orogénnek felelnek meg. Egyúttal a régibb értelemben vett alsópannon képződménynek a szarmatához való csatolásához tektonikai alapot és bizonyítékot is nyerünk. Mivel az attikai mozgások a szarmata és pannon közt játszódtak le. olyan vidéken, ahol ezek a mozgások jól észlelhetők, felhasználhatjuk a szarmata kornak a pannontól való éles elhatárolására. Röviden összefoglalva a következőket lehet megállapítani: 1. A régi sztratigráfia szerint a felsőpannon elején. — az újabb szerint a szarmata végén kéregmozgások voltak, az utóbbi esetben ezek a mozgások az attikai orogenezisnek felelnek meg. 2. A Budai-hegységben ezen mozgások következtében kép- ződött törések közül a legnagyobbak észak-déli irányúak és jelen- tős szerepet játszanak a vidék mai képének a létrehozásában. 3. A régi értelemben vett felsőpannon elején a Budapest-kör- nyéki. már LőRENTHEYtől megállapított szárazulat a pannon tóba mintegy félsziget alakjában nyúlt be. (Készült a Magyar Királyi József Műegyetem Ásvány- és Föld- tani Intézetében. 1931.) In dér Umgebung von Budapest lehlen meistens die Sedimente des unterpontischen Zeitalters. Dass sie aber seinerzeit doch vorhan- den waren, zeigen uns einige zurückgebliebenen Streifen. Dórt, wo die Gebilde des unteren Ponticum fehlen. lágert das Oberpontische diskordant auf den sarmatischen Schichten. (Fig. 3 — 4.). Daraus PONTISCHE BEWEGUNGEN . . . 61 kann mán auf eine Terrainerhebung und, damit verknüpft, auf eine Denudation schliessen. Die Grenze des emporgetauchten Festlandes, alsó dér Verlauf dér Strandlinie konnte durch Erforschung dér litoralen Sedimente des oberpontischen Sees fest gest elit werden. lm Inneni des erhobe- nen Gebietes wurden schon früher pontisehe Festlandsedimente beschrieben. Die vöm Verfasser verfertigte paleogeographiscke Karte stellt die Verháltnisse an dér Grenze des unteren und oberen pontischen Zeitalters in dér Umgebung von Budapest dar. (Fig. 5.). Die Erhebung wurde von denselben tektonisehen Kráften ver- anstalltet, die auch das Bruehliniensystem bei Budapest in dér Richtung N — S verursachten. Lant Forschung des Verfassers ent- standen diese Bruehlinien nach den unteren pontischen Zeitalter. Bruchlinien desselben Zeitalters scheinen im ganzen Ungari- schen Mittelgebirge vorzufinden sein. Nach stratigraphischen Beo- bachtungen ist das ungarische untere Ponticum mit dér maeotischen Stufe identisch. Die eben ei wahnten Oberf lachebewegungen falién dana eh mit dér orogenetischen Periode zusammen, die Stíllé als attische Periode bezeichnet. IRODALOM. — L1TERATUR. 1. 1872. Böckh János: Fóth-Gödöllő-Aszód környékének földtani viszo- nyai. Földtani Közlöny 2. p. 6 — 18. 2. 1895. Schmidt Sándor: Czinkota geológiai viszonyairól. Földtani Közlöny 25. p. 529. — 542. Schmidt Sándor: Die geologischen Verháltnisse von Czinkota. Földtani Közlöny 25. p. 575—590. 5. 1902. Lőrenthey Imre: Die Pannonisehe Fauna von Budapest. Palae- ontographica 48. p. 157 — ^295. 4. 1904. Lőrenthey Imre: A Rákosszentmiliályi Sashalom kavicsainak koráról. Földtani Közlöny 54. p. 252 — 241. Lőrenthey Imre: Über das Altér des Schotters am Sashalom bei Rákos- szentmihály. Földtani Közlöny 54. p. 296 — 507. 5. 1906. Lőrenthey Imre: Budapest pannoniai és levantei korú rétegei és ezek faunája. Mathemotikai és Természettudományi Értesítő 24. p. 298 — 542. Lőrenthey Imre: Über die Pannonischen und Levantinischen Schichten von Budapest und dérén Fauna. Mathematische u. Naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn. 24. p. 260 — 508. 6. 1911. Lőrenthey Imre: Újabb adatok Budapest környéke harmadidő- szaki üledékeinek geológiájához. III. Mathematikai és Természettudományi Értesítő 29. p. 265 — 525. 7. 1911. Gaál István: A Hunyadmegyei Rákösd szarmatakorú csiga- faunája. M. kir. Földtani Intézet Évkönyve 18. p. 1 — 96. Gaál István: Die sarmatische Gastropodenfauna von Rákösd im Komitat 62 A. FÖLDVÁRI. Hányad. Mitteilungen aus dem Jahrbuche dér kgl. Ungarischen Geologischen Reichsanstalt 18. p. 1 — 111. 8. 1912. Schréter Zoltán: A magyarországi szarmata rétegek rétegtan i helyzete. Koch Emlékkönyv p. 127 — 137. 9. 1912. Noszky Jenő: Adatok a nyugati Mátra geológiájához. Magy. kir. Földtani Intézet Évijelentése. 1911. p. 46 — 60. Noszky Jenő: Zűr Geologie des westlichen Mátragebirges. Jahresberichte dér kgl. Ungarischen Geologischen Reichsanstalt für 1911. p. 50 — 66. 10. 1913. Noszky Jenő: Adatok a déli Mátra geológiájához. Magy. kir. Földtani Intézet Évijelentése 1912. p. 147 — 153. Noszky Jenő: Beitráge zűr Geologie des siidliehen Mátragebirges. Jahres- berichte dér kgl. Ungarischen Geologischen Reichsantalt für 1912. p. 163 — 170. 11. 1914. Noszky Jenő: A Cserhát középső részének földtani viszonyai. Magy. kir. Földtani Intézet Évijelentése. 1913. p. 305 — 325. Noszky Jenő: Die geologischen Verhaltnisse des zentralen Teiles des Cser- hát. Jahresberichte dér kgl. Ungarischen Geologischen Reichsanstalt für 1915 p. 344 — 368. 12. 1914. Taeger Henrik: A Buda-Pilis-Esztergomi hegycsoport szerkezete és arculata. Földtani Közlöny 44. p. 555 — 571. Taeger Henrik: Uber Bau und Bild dér Buda-Pilis-Esztergomer Gebirgs- gruppe. Földtani Közlöny 44. p. 581 — 599. 13. 1917. Noszky Jenő: A Cserhát északi részének földtani viszonyai. Magy. kir. Földtani Intézet Évijelentése. 1916. p. 342 — 352. Noszky Jenő: Die geologischen Verhaltnisse des nördlichen Teiles des Cserhát. Jahresberichte dér kgl. Ungarischen Geologischen Reichsanstalt für 1916. p. 385 — 395. 14. 1919. Vendl Aladár: Reambuláció Budaörs környékén, Magy. kir. Földtani Intézet Évijelentése, 1917 — 1919. p. 42 — 47. 15. 1921. Schafarzik Ferenc: Budapest székesfőváros legújabb geológiai térképezéséről. Mathematikai és Természettudományi Értesítő. 39. p. 181 — 198. 15/a. 1922. Gaál István: A magyar neogén korú rétegek legújabb tago- zása. Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz. 54. k. p. 64 — 65. 16. 1923. Ferenczi István: A tinnyevidéki harmadkon medence részletes földtani viszonyai. Magy. kir. Földtani Intézet Évijelentése 1920 — 1923. p. 40 — 49. 17. 1923. Noszky Jenő: A Zagyvavölgy és környékének geológiai és fejlő- déstörténeti vázlata. Annales Musei Nationalis Hungarici 20. p. 60 — 72. 18. 1924. Eugen Noszky: Geologische und entwicklungsgeschichtliche Ver- háltnisse des Zagvvatales und seiner Umgebung. Centralblatt für Min. etc. 1924. p. 500—512. 19. 1924. H. Stíllé: Grundfragen dér vergleichenden Tektonik. 20. 1925. Ferenczi István: Geomorfologiai tanulmányok a Kismagyar- Alföld D-i öblében. Földtani Közlöny 54. p. 17 — 38. Ferenczi István: Geomorfologische Studien in dér siidliehen Bucht des Kleinen Ungarischen Alföld. Földtani Közlöny 54. p. 137—158. 21. 1926. Ferenczi István: Adatok a Buda-Kovácsi hegység geológiájá- hoz. Földtani Közlöny 55. p. 196 — 211. Ferenczi István: Daten zűr Geologie des Buda-Kovacsier Gebirges. Föld- tani Közlöny 55. p. 349 — 567. 22. 1927. Noszky Jenő: A Mátra-hegység geomorfológiai viszonyai. A PONTISCHE BEWEGUNGEN . . . 63 Debreceni Tisza István Tudományos Társaság Honismertető Bizottságának Kiadványai. 3. 8 — 10. füzet. 23. 1928. Vendl Aladár: A Budai hegység kialakulása. A Szt. István Akadémia Mennyiségtan-Természettudományi Osztályának Felolvasásai. 2. 3. sz. 24. 1928. Szalai Tibor: Kontinentales Sarmaticum von Szentendre. Neues Jahrbuch fiir Mineralogie etc. 60. Beilage Bánd Abteilung B. p. 307 — 314. 25. 1929. Schafarzik- Vendl: Geológiai kirándulások Budapest környékén. 26. 1929. Budapest székesfőváros területének földtani térképe. 1 : 250000. 27. 1930. Noszky Jenő: A Magyar középhegység ÉK.-i részének oligocén- miocén rétegei II. A miocén. Annales Musei Nationalis Hungarici. 27. p. 159 — 204. Eugen Noszky üie Oligoeen-Miocen Bildungen in dem NO. Teile des Ungarischen Mittelgebirges. Annales Musei Nationalis Hungarici 27. p. 204 — ‘236. 28. 1931. Schmidt E. R.: A magyar közbenső tömeg töréses szerkezete. Debreceni Szemle 1931. júniusi száma. 29. 1951. Noszky Jenő: A Cserhát Budapest környéki nyúlványaira vo- natkozó kéziratos geológiai térképei. 1 : 25000. 30. 1931. Vendl Aladár: Budaörs környéke geológiai kéziratos térképe. 1 : 12500. DEHIDRATACIOS KÍSÉRLETEK BAUXITOKKAL ES BAUX1TÁSVÁNYOKKAL. írta: Györki József.* DIE DEM Y D RÁTÁT I ON DÉR BAUXITE UND BAUXIT- MINERALIEN. Von Dipl. Ing. Chem. J. Györki.** (A 6. — 8. ábrával. — Mit den Figurán 6. — 8.) Az a körülmény, hogy a bauxitok és aluminiumvasércek geo- lógiai eredete és c-hémiai összetétele nem teljesen tisztázott, továbbá hogy az alumínium, alumininmoxyd, aluminiumchlorid, stb. elő- állításához a bauxitot előzetesen chémiai feldolgozás alá vetik, különös jelentőséget ad azoknak a módszereknek és kísérleteknek, melyek a bauxitokban foglalt tisztátalanságokat elkülöníteni, az alumíniumot és vasat — pedig a bauxitokat vasérceknek is kell tekinteni — szeparálni, illetve dúsítani igyekeznek. Ilyen irányban részemről (kovasavmentesítés) és mások részéről végzett kísér- letek (vastalanítás) többé-kevésbbé negatív eredménnyel jártak. Ezek a gyenge, majdnem negat ívnek nevezhető eredmények ve- zettek vissza a bauxit problémának oly módon való meggondolá- sához. hogy elsősorban magának a bauxitkőzetnek és a bauxitokat feltevés szerint alkotó ásványoknak tulajdonságait, összetételét kutassam. Feltehető ugyanis, hogy ezeknek ismerete alapján a szeparálás és koncentrálás kérdését, ha nem is teljes sikerrel, el lehet dönteni, vagy legalább feleletet lehet adni arra a kérdésre, lehetséges-e egyáltalában ezeknek a folyamatoknak a keresztül- vitele. A kísérletek alapja az volt. hogy a bauxitokat alkotó ásványok kevés kivétellel hidratizálva vannak. Az alumíniumnak illetve aluminiumoxydnak hidrát izált formái a diaspor (monohidrát, AT03. IE0), és a hydrargillit (trihidrát ( ATO:l . 3 FTO). A vasnak illetve a vasoxvdnak hidrát izált formája a limonit (leyO:) x 1 EO). A kovasavnak hydrátvegyülete a kaolinnak megfelelő aluminium- * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1931. november 4.-i szakülésén. ** Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellsehaft am 4. November 1931. DEHIDRATÁCIÓS KÍSÉRLETEK BAUXITOKKAL ÉS BAUXITÁSVÁNYOKKAL. 65 hidroszilikát, AEO:, . 2 Si02 . 2 1 EO. és a kovasavhidrát, Si02 .xH20. Eltekintve egyéb, alig tekintetbe jövő hidrátoktól, mint a cldorit, stb. ezek mellett a hidi át-ásványok mellett még nem hidratizált ásványok is feltételezhetők, illetve konstatálhatok — mineralo- giailag — a banxitokban. így felvehetők az aluminiumoxyd — korund — A1203, a vasoxid — hematit — Fe20:f, a titánnak külön- böző vegviiletei ili. ásvánvai. mint a I i()2 rutil és az ilmenit FeTi03. A vizsgálatoknál, illetve kísérleteknél a kiinduló pont az a megfigyelés volt. hogy a tipikus bauxitásványok hidrátok. így tehát a legtöbb bauxitásván íjban (így nevezem a bauxitok tipikus ásványait) közös jellemvonás az OH-gyök jelenléte, a hidrát- tartalom és így magától adódik az a kutatási módszer, mely abban az ásványelegyben. melyet baiixífkőzet néven ismerünk, a hidrátok bomlása, a dehidratizálás alapján igyekszik tájékozódni. P. Groth szerint a mangánnak, vasnak, alumíniumnak, illetve ezek oxydhidi átjainak nem ismeretesek elegy kristályai, hanem csak mechanikus keverékei. Eszerint az egyes hidratizált ásványok tanulmányozása, dehidratizálása módszert ad ezeknek az ásvá- nyoknak keverékekben. így tehát a bauxitkőzetben való meg- keresésére. Eltérőleg az eddigi kutatóktól, a víztelenítési folyamatokat oly módon kíséreltem meg szemlélhetővé tenni, hogy a víztelení- tésnél nem az egyes hőfokokon kapott abszolút számokat, hanem a teljes izzítási veszteségre (összes EEO) számított százalékos értékeket vettem fel és ábrázoltam. így jobban illusztrálható és többet magyarázó számokat és görbéket kaptam, mint azok. kik regisztráló hőmérővel az egyébként is késve jelentkező endoter- mikus töréspontokat, illetve görbéket vették fel. Kísérleteim szerint minden egyes hidrát-ásvány jóval előbb bomlik (dehidratizálódik), mint az a hőmérséki pont, mely mint töréspont a regisztrálásnál jelentkezik. így a hydrargillit típusú bauxitokkal végzett kísérle- teknél a hőabsorpeiót ^10 C-nál észlelték, ugyanígy a diaspornál r40 C-nál, holott kísérleteim tanúsága szerint ezeknél a hő- fokoknál a hydrargillitnek, illetve diaspornak bomlása már igen előre haladott, úgy, hogy a követett módszer pontosabb és többet jelentő eredményeket adott. A dehidratációs görbék és velük kapcsolatosan végzett vizs- gálatok világosságot derítenek a gánti bauxit chemiai és mineraló- giai összetételére. Ela egyes szerzők mikroszkópi vizsgálattal és az iszapolási maradékok vizsgálatánál találtak is ásványokat, a bauxitok lényegében ásványoknak nem tekinthető hidratizált és Földtani Közlöny. LXI. kötet, 1931. 66 GYÖRKI JÓZSEF. nem hidratizált oxidoknak és hidroszilikátoknak elegvei, melyek- ben az aluminium oxidjai mindig hidratizálva, a vasnak oxidjai hidratizált és dehidratizált állapotban, a kovasav — csekély kivé- tellel — mindig kötött állapotban fordul elő. A dehidratizációs kísérletek végeredményképen azt is megmagyarázzák, hogy miképen lehetséges az. hogy az aluminiuinoxidhidrátok mellett a vasoxid dehidratizált állapotban is előfordulhat. Kísérleteim eredményei a következőkben foglalhatók össze. 1. A dehidratációs számok és görbék alapján a bauxitokat felépítő hidratizált ásványokat, a bauxitásvánvokat, pontosan karakterizálni lehet. A diaspor, hydrargillit. kaolin és limonit dehidratációja határozott számokkal, illetve grafikonokkal karak- terizálható. 2. A bauxitásványok. elsősorban a hydrargillit és diaspor jóval előbb bomlanak, mint az a hőfok, melyet más szerzők a regisztrált endotermikus töréspontok segítségével mértek, illetve megadtak. 3. Az aluminiumoxidtriliidrát (hydrargillit) és aluminium- oxidmonohidrát (diaspor) dehidratációs görbéi térbelileg teljesen el vannak választva. Bebizonyult, hogy a hydrargillit görbéje, bár a dehidratációja már a monohidrát víztartalmáig ment — továbbra is a hydrargillit jellegzetes vonalán haladt tovább. így az OH kötések helyzete a két ásványnál különböző. 4. Azáltal, hogy a kaolin víztelenedésekor a diasporszerű aluminiumaxidmonohidrát válik le, érthető és természetes, hogy a kaolin dehidratációs görbéje második részletében azonosan halad a diaspor dehidratációs görbéjével. 5. A kaolin bomlása határozottan két részletben megy végbe. Első részletében a dehidratáció fokozatosan kissé elnyúló és hosz- szabb temperaturaközt jelentő vonalon, második részletében pedig határozottan futó. közel függőleges vonalon megy végbe. E szerint, szemben az eddigi felfogással, kísérleteim azt mutatják, hogy a két-két OH a kaolinmolekulában kétféleképen, nevezetesen az aluminiumhoz és siliciumhoz kötötten van jelen. 6. A bauxitokban lévő és az analízis szerint mint Si02 ki- mutatott kovasav legnagyobb része kötött állapotban, mint szili- kát van jelen. Szabad állapotban, mint kvarc, csak igen kis mér- tékben. tized százalékokban található, illetve mutatható ki. Hidra- tizált állapotban, mint Si02 . H20, szódával való kioldás útján meghatározva, ugyancsak kevés mennyiségben található, de lénye- DEHIDRATÁCIÓS KÍSÉRLETEK BAUXITOKKAL ÉS BAUXITÁSVÁNYOKKAL. 67 ges az. hogy ilyen állapotban tényleg jelen van, egyik mintánál 1.58% mennyiségben. 7. A bauxitok dehiclratációs görbéi pontosan elárulják a ben- nük lévő bauxitásványokat. Itt nem az ásványjellegen van a hang- súly, hanem azon, hogy megkapjuk ebeknek a liicli atizált ásvá- nyoknak megfelelő görbéket. 8. A bauxitok dehiclratációs görbéi karakterisztikusan a diasport, illetve az aliiinininmoxidmonohidrátot mutatják, mint a legtipikusabb bauxitásványt, de azt is feltüntetik, hogy a hydrar- gillit, illetve helyesebben az aluminiumoxidtrihidrát sem zárható ki egyes kivételes esetben, különösen ott. hol a limonit is kimutat- ható. A vasoxid úgy limonit. mint hematit, illetve helyesebben úgy hidratizált, mint dehidratizált állapotban előfordul, azaz ki- mutatható. 9. A kötött kovasav (SiCE) szilikátja az AEO, . 2 Si02 . 2 H.O- nak, a kaolinnak megfelelő aluminiumhidroszilikát. 10. A timföldre számított hidráiban a teoretikus 0.1707 szám- mal szemben 0.2 — 0.5-as értékszámokat kapunk. A dehiclratációs görbék szerint a kimutatott többletvíz absorbeált víztől származik (gélvíz). Az absorbeált víz az aluminiumhidroszilikáttal hozható összefüggésbe, úgy hogv ennek összetételét helvesen így írhatnék fel: ALO:1 . 2 Si02 . 2 EEÓ . x H20. 11. Minthogy minden mesterségesen leválasztott aluminium- hidroxid a kihevítésnél monohidrátot ad. a dehidratációnál jelent- kező dia s por típus, valamint az absorbeált víz jelenléte arra vall. hogy a gánti bauxit a természetben egykor lefolyt chémiai folyamatok eredménye, mikor egyúttal aluminiumhidroszilikát is keletkezhetett. Ha ilyen mesterségesen, vagy a természetben kelet- kezett hidrátok kb. 500° C-ra felhevülnek, bennük limonit. vagy hydrargillit típusú hidrátok már nem lehetnek, mert ezek az ásvá- nyok. vagy vegyületek a dehiclratációs kísérletek szerint e tempe- raturán vizüknek jelentékeny részét már elvesztik. Ez a magya- rázata annak, hogy a bauxitokban, mint erősen hidratizált kőze- tekben, a hidratizált aluminiumoxyd mellett a vasoxydot gyakran és legtöbbször nem hidratizált formában találjuk. A gánti bauxitokban identifikált vegyületek ásvány jellegét nem tartom megállapíthatónak, ha bennük egyesek diasport, vagy hvdrargillitet vélnek is találni. A gánti bauxit a természetben le- folyt chémiai reakciók eredményeként fellépett vegyületek keve- réke (elegye). * 5* 68 J. GYÖRKI. Dei L mstand. dass dér geologische Ursprung und dér ehe- misclie und mineralogische Aufbau dér Bauxite noc-h nicht voll- kommen erklart ist, weiters daB die Reinaluminium-, AEO.r, A1C13-. ete. Erzeuguug eine chemische \ orbehandlung dér Bauxite verlangt. vertei ht eine besondere Bedeutung jenen Verfahren, welehe die im Bauxit vorhandenen Verunreinigungen zu trennen versuchen. Dér Bauxit ist in erster Linie ein Aluminiumerz, die Konzenti ierung des Aluminiumoxids ware alsó die vorwiegendste Aufgabe. aber — und das muR in Ungarn besonders betont wer- den — Bauxit ist auch ein Eisenerz, neben dér Tremnung dér A erunreinigungen ist alsó auch die Separation des Aluminiums und Eisens von groJber Bedeutung. Von mir in dicsér Richtung geführte A ersuche. die sich speziell auf den kieselsaurereichen ungarisc-hen transdanubischen Bauxit beziehen. ergeben.1 daR es Bauxite gibt, welehe zűr Konzentration ungeeignet sind. Die von amerikanischer Seite geführten \ ersuche2 betreffs dér Konzentration und Separa- tion dér Bauxite habén auch ein schwaches Resultat ergeben, wodurch nur meine damaligen negativen Ergebnisse gerechtfertigt wurden. Diese schwachen, beinahe als negativ anzusprechenden Ergebnisse habén mich veranlafst. den Bauxit seiner chemischen und mineralogischen Zusammensetzung nach zu untersuchen. Es wai namlich meine t berzeugung. daR auf Grund dicsér Kennt- nisse die Erage dér Separation und Konzentration, wenn auch nicht endgültig, wenigstens soweit beantwortet werden kann, ob übeihaupt die Durchfiihrung dicsér Prozesse möglich ist. Noch Anfangs dieses Jahrhunderts wurde Bauxit mit dér Zu- sammensetzung ABC), . 2 HjO als ein Bihvdrat aufgefaRt. So erwahnt das Lehrbuch Treadwell’s3 den Bauxit als ein Alnminiurn- mineral neben Diaspor und Hydrargillit. Dodi ist dér Bauxit nicht so ein fach zu definieren. In dem Biharer Vorkommen hat Szádeczky4 schon in 190? durch mikroskopisc-he L ntersuchungen die Gégén wart verschie- dener Minerale festgestellt. Er registriert die folgenden l ypen und Min éra le: 1 J. Györki: A magyar bauxitkérdés (Die Ung. Bauxitfrage) Vegyi Ipar 1926. 2 B. W. Gandrud and Fred. D. De Vaney: Bauxite and Float-and-Sink t raetionations and Flotation Experiments. USA. Bureaux of Mines. 3 Treadwell: Lehrbuch dér Analyt. Chemie I. Alumínium. 4 J. Szádeczky: A biharhegység aluminiumérceiről. Földtani Közlöny 1905., 55., 215. DIE DEH YDRATATION DÉR BAUXITE UND BAE'XITMINER ALIÉN 69 1. A 1 u m i ii i n m v e r b i n d u n gén: Korund AFO,. Diaspor A12Os . HA), Hydrargillit, ALÓ, . 3 HaO. 2. E i s e n y e r b i n d u n gén : Magnetit FeO . Fe2Ot, Hámatit Fe20:!, Goethit Fe203.H20, Limonit 2 Fe20:í . 3 HaO, Ilmenit (Fe, Ti)203. 3. Kieselsáureverbin d u n gén: Quarz Si()2, Chlorit 5 MgO . AFO:i . 3 Si()2 . 4 H20, Glimmer ete. Was clie transdanubischen Bauxitvorkommen betrifft, das heiílt speziell die Vorkommen von G á n t, so wurden in den Schlámmrückstánden dieselben Minerale gefunden.5 Weder SzÁ- deczky, noch andere Autoren habén aber auf die Tatsache hin- gewiesen, claF sowohl in den Bíharer Vorkommen, wie auch im Bauxit von transdanubischer Herknnft (G á n t und andere Vor- kommen) ein ganz typiseher Bestanclteil vorkommt, und zwar zűr dritten Gruppé gehöriges Kaolin (A1203 . 2 Si02 . 2 HaO) und höhere Hydrate, z. B. H a 1 1 o y s i t. Nach meinen Untersuchungen hat es sich herausgestellt, dali in unseren Bauxiten dér als Quarz gegenwartige Si02-Gelialt eine nebensachliche Rolle spielt, da die Kieselsaure gröfiten- teils gebunden vorkommt, und zwar als Aluminiumhydror silikat. N a c h d e m die Gegenwart von K o r u n d von keiner Bedeutung ist, können wir sagen. dab die typischen Bauxit minerale hauptsachlich H y cl rate sind. FIarrasowitz6 bezeichnet clie Bauxite gegentiber den Lateriten, clie er als Irihydrate auffaBt, als Monohydrate. Da aber unter Bauxit oft lateritartige Gesteine verstanden werden, wie auch meine Veisuche ergeben habén, kann mán die Bauxite auch nicht als einfache Monohydrate bezeichnen. Eine Tatsache ist, daB im Bauxit zahlreiche Minerale, das heiftt l erbindungen anzutreffen sind. welche gröütenteils darin übereinstimmen. dali sie hydratisiert sind. Diese Verbindun- gen sind in erster Reihe das Mono- uncl Trihydrat vöm Aluminium- oxid. alsó mineralogisch Diaspor und Hydrargillit, zweitens clie Hydrate des Eisenoxids, die in dér Mineralogie als Goethit und Limonit békán nt sind. Neben diesen Oxidhydraten, zu welchen sich noch litanoxidhydrat gesellt, erlangen clie Kieselsaure- hydrate uncl Aluminiumhydrosilikate clie gröfite Bedeutung, von 5 I. Pobozsny: A Vérteshegység bauxittelepei, Földtani Szemle, 1928., 31. 6 Hermann Harrasowitz: Laterit, Matéria! und Versuch erdgesch. Aus- wertung. 1926. 70 J. GYÖRKI. (lenen als typischester Vertreter Kaolin (A1203 . 2 Si02 . 2 H20) schon oben erwáhnt wurde. Demnaeli ist alsó die OH-Wurzel (dér Hydratgehalt) in den meisten Banxitmineralen ein gemeinsames Merkmal und daraus ergibt sitii von selbst ciné Forschungsmethode, die auf Grund dér Dehydratisation sicli orientieren will. Nacli P. Groth' sind Miscbkristalle von Mn203 . H20. Fe203 . H20 und A12Os . ILO nnbekannt, dicse bilden blo.fi mechanische Gemenge nnd so ist die Priifung dér hydratisierten Minerale auch vöm mineralogisehen Gesichtspunkt begründet. um in den Gemischen dicsei* Minerale, alsó im Banxit selbst die Minerale als Bestand- teile auffinden zu können. W as das eine typische Bauxitmineral, den Diaspor betrifft, f’inden wir schon im Jahre 1892 eine Spnr, die sich auf die Dehydratation beziehen lafst. Thugut8 hat die Hydratisation des Korunds gesucht und auf Grund elessen glaubt er, dafi die Bindung des OH. bezw. Hydratwassers des Diaspors auf zweierlei Weise erfolgt. Nocli weiter reiehen die Untersuchungen zurück. welche sich mit dér Dehydratisation des Kaolins beschaftigen.9 Le Chatelier hat schon in 1887 festgestellt, dali Kaolin sein Hydratwasser bei 500 D abgibt und bei 800° C fixiert er nocli cinen kritischen Punkt. Er hat auch festgestellt. dafi dér erste kritische Punkt endotherm, dér zweite exotherm ist.50 Spater findet sich ein Autor, dér dem im Kaolin (Kaolinit) vorhandenen OH zweiartige Bindung zuerkennt, aber neuere Autóién, wie Rieke,11 Mellor u. Holdcroft,12 Wohlin13 bewie- sen. dafi Kaolin sein Wasser sukzessive abgibt. infolgedessen beide OH symmetrisch gebunden sein rniiBten. Wie ich spater durch merne Versuehe beweisen merde, ist die Wasserabgabe des Kaolins nicht gleichmaftig, dér Wasserverlust erfolgt in zmei Phasen. Die 7 Doelter: Handbuch dér Mineralchemie III. 8 St. J. Thugut: Mineralchem. Studien. Siehe bei Diaspor. 9 H. Le Chatelier: Bull. Soc. Min. 1887., 10., 207. 10 Ich beschaftige mich in meiner Forschungsarbeit nicht mit den exothermischen Erscheinungen. 11 Rieke: Beobachtungen über den Glühverlust von Kaolinén und Tonen, Sprechsaal, 1911., XXXXIY. 44—45. 12 J. W. Mellor u. A. D. Holdcroft: Sprechsaal, 1911., Nr. 39. Die Chemische Konstitntion des Kaolinitmoleküls. 13 R. Wohlin: BeitrÉige zűr Kenntnis dér thermischen Analyse von Tonen. Bauxiten und einigen verwandten Körpern, Sprechsaal, 1913., 46., Nr. 47 — 51. DIE DEHYD RÁTÁT ION DÉR BAUXITE UND BAUXITMINER ALIÉN. 71 erste (genau 50% ) ist meniger scharf, ein si cl} langausdehnender. Vorgang, in dér zroeiten Pliase entiveicht das Wasser innerhalb genau mefTbarer Tempera! urgrenzen (50%). M e i n e r A n s i c h t n a c Ii. und wie es meine Versuche beweisen, sind die i m K a o I i n m o lekül vor h a n d e n e n j e z w e i OH - W u i- zeln getrennt a n A 1 u m inium und S i 1 i z i u m g e- b u n d e n. Nach den mit versohiedenen Materialien durehgef iihrten Un- tersuchungen von Rieke. hat R. Wohlin Dehydratisationsversuche nach dér Methode von Le C'hatelier angestellt und zwar schon mit Bauxiten. Wohlik hat in einer Zeitperiode von 75 Minuten die Substanz entwassert und mit einem Registrierthermometer die Erwármung íixiert. Die so gewonnene Kurve wurde mit dér Er- warmungskurve des leeren Of'ens verglichen. Als Ergebnis dér mit 8 verschiedenen Tonmaterialien a usgef iihrten \ ersuche hat er die Warmeabsorption zwischen 570 J und 690 J C bestimmt. (Mittel- vvert 580 J C.) Dieser Versuchsreihe folgten Versuche mit reinem Diaspor und Bauxit. Abgesehen von den auftretenden exother- mischen Erscheinungen lassen sich die Ergebnisse A\ ohlin’s im Nachfolgenden zusammenstellen: Die W armeabsorption erfolgt liei einem Teil dér Bauxite bei 5403 (Diaspor-Typus), beim anderen bei 510° (Hydrargillit-Typus). Er stellt fest. dalt die Laterite ebenfalls Kaolin und Aluminium- oxidmonohydrat enthalten und daft beide Bauxitarten die gleiche exothermische Erscheinung aufweisen, vsie Kaolin (960°), woraus A\ ohlin auf die Gegenwart dér Kieselsaure in Kaolinform schlieRt. Was dieses Jeizie Ergebnis betrifft, gébén meine Versuche einen durchschlagenden Berveis. Unabhangig von den obenerwahnten Versuchen, begann ich Experimente bezüglich dér Zusammensetzung und Dehydratisie- rung von ungarischen Bauxiten. Hierbei wollte ich neben dér unerlafílichen Vollanalyse dér Bauxite auch die Frage dér im Bauxit vorhandenen Kieselsaure klaren u. zw. durch die Bestim- mung des Q uarzes und dér löslichen Kieselsaure. Abweichend von den bisherigen Eorsc-hern habé ich die Er- warmungs- und Entwasserungsvorgange dadurch anschaulicher zu maciién versucht, daB ich nicht die absoluten Zahlen angebe, die ich gelegentlich dér Entwásserung bei den einzelnen Tempera- turen gewonnen habé, sondern den Glühverlust (H20-Gehalt) in Prozenten (Gesamtglühverlust = 100%). So e ebiéit ich mehr sagende Zahlen und anschaulichere Kurven wie jene Autoren, die mit einem Registrierthermometer arbeiteíen, da bei dér Registric- J. GYÖRKI. rimg sowohl die endothermischen, wie aucli die exothermischen Punkte immer verspátet fixierbar sind. Jedes Hydratmineral und jeder Bauxit zerfallt, enlmássert sich viel eher, als beim Tempe- rát urgrad. welcher als kritischer Punkt bei dér Registriermethode zűr Erscheinung tritt. Die einzelnen V asserverluste habé ich fiir je 23° C.. oft auch innerhalb dieses Interwalls gemessen.14 Die mitgeteilten Daten sind Mittelwerte, ich kann aber konstatieren. dab die Versuche bezüglich dér Wiederholbarkeit niehts zu wünschen übrig lassen. Die Erwarmung habé ich in einem elektrischen Rohrofen durch- geführt, die Versuchsmaterialien (Mineral oder Bauxit) wurden in einem Porzellanschiffchen eingeführt, und zwar in dér Weise, dafl die Lötstelle des Meísdrahtes genau iiber dér Mitte des Schiffchens zu hegen kant. lm Ofen wurden auf e in mid 2 Schiff- chen nebeneinander untergebracht und oft wurden in die beiden Schiffchen zwei verschiedene Materialien gelegt. Die vöm Matéria! abhangigen Unterschiede dieser Messungen gaben einen Beweis für die Richtigkeit meiner Resultate. Bei den einzelnen Temperaturgraden verweilte die Substanz 30 Minuten láng. Am Anfang dauerte die Erhitzung bei dem- selben Temperaturgrad eine Stunde láng, aber mehrere Messungen habén erwiesen. daR auch eine kürzere Zeitperiode geniigt. Meine Versuche habén gezeigt, dafs ein weiterer Wasserverlust nurdurch Erhöhung dér Temperatur zu erreichen war. Die Versuche, bezw. Messungen Rieke’s habén micli bei meinen diesbezüglichen Eest- stellungen unterstützt. Dórt. wo dér Verlauf dér Reaktion zu rapid war, wurden auch innerhalb dér gewöhnlichen 25° Er- warmungsabstanden Messungen eingeseludtet. so dafl selbst diese Stellen mit ausreichender Genauigkeit festgestellt wurden. Die Ergebnisse meiner ^ ersuche, die ich mit Bauxitmineralien (Hydrargillit, Diaspor, Limonit. Kaolin) und Bauxiten durchgeführt habé. sind im Nachfolgenden enthalten. 1. Hydrargillit. Die chemische Zusammensetzung des Hydrargillits ist mit dér Formel A1203 . 3 ELŐ zu bezeichnen, er ist alsó das Trihydrat des Aluminiumoxids. Über die mineralogischen Eigenschaften, und die chemische Zusammensetzung dér in dér Natúr vorkommendeu Hyrargillite gibt eine ausgedehnte Literatur Auskunft.1' 14 Bei den Messungen war mir Herr Dipl. Ing. Chemiker Tibor Papp behilflich. 15 Doelter: Handlmch dér Mineralchemie, Bánd Nr. III. D1E DEH YDRATATION DÉR BAUXITE UND BAUXITMINER ALIÉN. Dér bei meinen Versuchen gebrauchte Hydrargillit16 war von grauer Farbe, gleichmaGiger Tafelung. (Dér Hydrargillit kristal- lisiert im monoklinen System.) Das Versuchsmaterial (Hydrargillit ) zeigte die folgende Zu- sammensetzung: Glühverlust: 34-80%, A1203 : 63-96% , Fe203 : Spur., SiQ2 : 1-56%. Das theoretische Trihydrat enthált 64-51% AL03 und 54-58% H20. Die Zusammensetzung meines Hydrargillits nahert sich demnach, abgesehen von dem Kieselsáure-Gehalt, dér Zusammen- setzung des reinen Hydrargillits. Dies ist wichtig, weil Hydrar- gillit ein seltenes Mineral ist, und auch die mineralogische Lite- ratur keine reineren Hydrargillite aufzuweisen hat; es ist aber auch deswegen wichtig, weil diese von mir durchgeführten Ver- suche die ersten in dieser Richtung sind, da selbst Wohlin die Erwármungskurve vöm Hydrargillit nicht konstruieren konnte.17 Die Dehydratationsresultate des reinen Hydrargillits zeigt die Tabelle Nr. 4 bei dér graphischen Darstellung „1“ (Fig. 6 — 8.). Die vollstandige Entwásserung kann — trotzdem bis 550J C. mehr als 90% des Wassergehaltes entfernt werden — nur durch die Erhitzung auf eine bedeutend höhere Temperatur erreicht werden. Die Messungen dér Entwásserung als endothermischer Reaktion habén die W ármeabsorption bei den Bauxiten vöm Hydrargillit-Typus im Verlauf dér Erhitzungsversuche bei 310 C. ergeben. Dagegen seben A\ir aus meinen Daten, dab die Zersetzung des Hydrargillits schon bei 250° C, respektive noch friiher be- ginnt: bei dieser Temperatur entfernt sich mehr als 10% des Wassergehaltes. Vor dér beobachteten Wármeabsorptionstempe- ratur verliert dér Hydrargillit mehr als 80% seines Wassergehaltes, über 5103 C. kann die Entwásserung nur mehr mit starker Steige- rung dér Temperatur fortgesetzt, resp. beendigt werden. Die von mir konstmierten Kurven liefern somit entsc-hieden ein charakteristisc-heres und zu Folgerungen geeigneteres Bibi, als die mit dér Methode Le Chateliers aufgenommenen Er- hitzungskurven. Nach eigenen Daten von Wohlin zeigten sich schon bis 500° C mehr als 55% des Gesamtglühverlustes (Geor- gia-Bauxit, Nr. 9.). Auch das rechtfertigt meine Messungsdaten und Feststellungen. 16 Ich erhielt meinen Hydrargillit aus dér Sammlung des Ung. National Museums durch Herrn Dr. V. Zsivny, Fundort: Brasilien. 17 1. c. Nr. 50., Seite 767. 74 J. GYÖRKI. Wenn wir die von mir aufgenommene Knrve des Hydrar- gillits betrachten, sehen wir, dafs diese vöm O-Punkt angefangen selír langsam steigt, bis sie endlich charakteristischerweise ins Senkrechte libergeht. Die Kurve zeigt offensichtlich, dafi dcr Hydrargillit vorher seinen Wassergehalt verliert, schneller zu ent- wássern ist, als bei 310 C; bei 80% Wasserverlust dagegen ver- liert die Kurve ihren Charakter, um sich áhnlich wie bei den iibrigen Hydratmineralien sehr trage dem Endpunkt zu náhern. Mit Recht taucht die Frage auf ob, wenn dér Hydrargillit bei dér gesteigerten Entwásserung die Zusammensetzung des Mono- hvd rates erreicht, die weitere Entwásserung so verláuft, wie die des Diaspors? Es ist leicht auszurechnen, dab das theoretisch 34-39% Wasser entlialtende Trihydrat von seinem Gewieht etwa 23% Wasser ver- lieren mull, um sich in ein Monohydrat zu verwandeln. Auf Wassergehalt umgerechnet ist das ein Yerlust von 6 6%. Wenn wir die Entwásserungskurve des Hydrargillits und Diaspors be- trachten. sehen wir, dali dér Hydrargillit schon bei 500°, resp. bis 300° C. etwa 80% seines Wassergehaltes verliert. wogegen beim DIE DEHYDRATATION DÉR BAUXITE UND B AU XITMINER ALIÉN. 75 Diaspor die Kurve bei dieser Temperáiul’ noch gar nicht steigt, ja sogar dieses Mineral bei 500° C. noch unverándert ist, wahrend das numerisch in Monohydrat umgewandélte Hydrargillit sclion bis 500 C. eine 60 % stark übersteigende weitere Zersetzung er- leidet. Diese meine Feststellung stimmt mit den Versuchen von AA ohlin mit Bauxiten vöm Hydrargillit- und Diaspor- Typus, resp. mit seinen Folgerungen aus den Erhitzungskurven überein.18 „Weiters geht aus den Erhitzungskurven klar hervor, dab die Bauxite vöm Hydrargillit-Typus beim Erhitzen ihr Wasser nicht derart abgeben, dali sie schlieBlich die Zusammensetzung A1203 . H20 hiitten, alsó dem Diaspor- Typus zustreben wiirden, sondern daB sie ihr W asser innerhalb eines bei 310° C liegenden geringen Tem- peraturintervalles abgeben. Es ist alsó eine scharfe Gienze beziig- lich dér Zersetzungstemperatur zwischen AkO:i . ÍLO-Bauxiten und A1203 . 3 H20-Bauxiten gegeben." 13as dokumentiert mein Entwásserungsversueh mit reinem Hydrargillit, aber ich betoné, dali d ie Zersetzung des Hydrargillits auch schon unter 310° C 38 1. c. No. 51., Seite 751. 70 J. GYÖRKI. selír bedeutend ist. Obiger Satz miifite alsó richtig so konzipieit werden: Dessen ungeachtet, daE bei dér Erhitzung des Hydrar- gillits die Zusammensetzung die A1203 . HL,ü-Formel erreicht, ist trotzdem keine dem Diaspor entsprechende Yerbindung gegen- wártig, sondern dér I rihydrat-C karakter des Riiekstandes bleibt atich weiter bestehen. 2. Diaspor. Meine Diaspor-Probe1'1 stammt aus ( hester (Massachusetts), die Zusammensetzung ist nach meiner Analyse die folgende: A1203 : 85-12%, Glühvérlust (hEO) : 14-88% was annahernd dér Zusammensetzung des theoretischen Diaspors, bezw. Aluminiumoxidmonohydrates entspricht, \selehes neben 85-01% ALOs, 14-99% H20 enthalt. In meiner Probe konnte Ys*eder Eisen. noeh Kieselsáure nachgewiesen werden. Diaspor kann mit dér Főnnel A1H02 bezeichnet werden. krista llisiert im rhombi- schen System. Die I atsache, dali das Wasser des Hydrargillits 19 Aus dér Mineralsammlung des Ung. National Museums von Herrn Dr. V. Zsivny. DIE DEHYDRATATJON DÉR BAUX1TE UND BAUXITMINER ALIÉN. 77 anch dann, wenn es numeriseh dem Wassergehalt cles Mono- hydrats gleichkommt, im Charakter vollstándig anders ist, laílt darauf schlieBen, daB dér Wassergehalt, resp. OfT-Gelndt in ver- sehiedener Weise gehnnden ist. Meine Dehydratisationsergebnisse mit reinem Diaspor zeigt die Tab. Nr. 4, graphische Darstellung: „2" (Fig. 6. — 8.). Dér Gesamtglühverlust 14-88% (entsprechend 100%) kann nur bei höherer Temperatur erreicht werden. Aus den Yersuchsdaten, soxvie ans dér auf Grund dér Zahlen angefertigten Kurve erhellt, daR dér Diaspor bis 373° C ganz unverandert bleibt, xveil dér sonst schon bei 180 C sich zeigende Wasserverlust von 0-41% nur 0-00% bedeutet, wenn wir den Gliih- verlnst nicht anf 100%, sondern nur das tatsachlich entfernte Y asser rechnen. Die Zersétzung des Diaspors beginnt langsam bei 400° C, mehr als 00% des Wassergelialtes kann bei 300 C ver- trieben werden. bei 325° C. betrágt dér Wasserverlust schon nahezu 70%. Die Zersetzung, alsó die Delnjdratation des Diaspors beginnt somit schon becleutend friiher, als es die Erhitzungskurve als Breehpunkt in \ erbindung mit elem mit dér Dehydratisation ein- hengehcnden endothermischen Prozesse zeigt. Diese Methode zeigt alsó die Dehydratation nur verspátet, weil doch friiher eine bedeutendere \\ assermenge aus dem Diaspor entweicht, als wie bei dem Breehpunkt. Nach diesem entfernen sich nur mehr 20 weitere %-e des Wassers. Nach dér W armeabsorptionsregist riermethode Aviire 340 J C die Zersetzungstemperatur eles Diaspors, nach ineiner Messung aber nahert sich die Entwásserung bei diesel Temperatur bereits ihrem Ende, da die Entwásserung, xvie \s i r seben, schon bei 300° sehr kraftig ist. Nach dem Zéugnis dér Kurve verliert dér Diaspor seinen A\ assergehalt sehr entsehieelen innerhalb eines Temperaturinter- valls, es kann alsó dér Eolgerung I hugut’s,20 die er auf die Hydra- tisation des Korunds hasiért hatte. nament licli. daB Diaspor zmeier- lei OH-Bindungen hatte, überhaupt kein Platz eingeraumt werden. 5, 4. Limonit. Die in dér Natúr vorhandenen Limonite zeigen eine sehr verschiedene Zusammensetzung, deshalb habé ich gleich zwei Altén von verschieclenem mineralogischem Charakter untersucht. 20 St. J. Ihugut: Mineralchemische Studien IV. Umwandlungen des Korunds und des Diaspors, Zschr. fii r anorg. Chemie, 1892., II. S. 144. 78 J. GYÖRKI. Dér eine. den ic-li in dér Serie als No. 3 bczeichnet habé, zeigt den G7askop/-Cliairakter. dér andere. in dér Serie mit No. 4 bezeich- nete. ist ein Brauneisenerz aus dér Zips.21 Die chemische Untersuc-hung dér Limonit-Proben No. 3 und 4 ergab folgendes Resultat: Probe : H.O Fe20:i Mir.O Si02 No. 3 11-23% 85-88% — 2-30% No. 4 13-00% 81-91% 0-83% 4-25% Nacli dér Analyse ist im Limonit No. 3 das Fe20:i : H2Q = l’O : 1-1, alsó diese Probe entspráche dér Zusammensetzung Fe20;i . Id20. bei No. 4 ist das Verlialtnis 2-0 : 2-8, diese Probe kann somit als 2Fe203.5PP0 aufgefaBt werden. Tatsache ist, dab die zweierlei Limonite sich bei dér Dehydratisation auf zweierlei \\ eise verhalten. Die Dehydratisationsdaten zeigt die Tab. 4. die Kurven sind mit „5“ und ,,4" bezeiehnet (Fig. 6. — 8.). ie wir sehen. ist es eine sehr charakteristisclie Eigenschaft dér Limonite, dalt ilire Dehydratisationskurve vollstandig vöm Diaspor abgetrennt ist. Niclit so verháit es sich dem Hydrargillit gegenüber, wáhrend aber beim Hydrargillit bis 230 3 noch keine Entwásserung zu beobaehten ist, kann bei den Limoniten sclion ein bedeutender Teil des Wassergehaltes bei dieser Temperatur entfernt werden. Trotzdem aber die Kurve des Limonits weniger maikant ist, als die des Hydrargillits, liefert die Dehydratisation dér beiden Minerale keine vollkommen sichere Grundlage zűr Ent- scheidung dér Frage, ob ein untersuchter Bauxit Hydrargillit oder Limonit enthalt. So kann z. B. bei den Bauxiten No. 7 und No. 10 die Zusammensetzung rein auf Grund dér Kurven niclit ent- schieden werden. Wenn wir die 2 Limonite vergleichen. sehen wir, dafi dér Glaskopf. welcher nach dér Analyse Monohydrat ist. eine markan- tere Linie zeigt, als das Brauneisenerz, No. 4. 5. Kaolin. Das Aluminiumhydrosilikat von dér Zusammensetzung AEOj . 2 Si02 . 2 hEO. dem mineralogisch das im monoklinen System kristallisierte, und aucli im kolloidén Zustand optisch als solcher qualifizierbare Kaolin entspricht, gehört zu den typischesten 21 No. 3 stammt aus dér Sammlung des Ung. National Museums von Dr. Y. Zsivny, No. 4 aus dem Ung. Geolog. Institut, von Herrn Dr. K. Emszt. DIE DEHYDRATATION DÉR BAUXITE UND BAUXITMINERALIEN. 79 Bauxit-Mineralien. Die Untefsuchung des Kaolins (dér reinen „Tonsubstanz") bei hóhér Temperatur blickt schon auf eine grófié Vergangenheit zurlick. Mán kann behaupten, clafi gerade die mit Kaolin (Tonen) ausgeführten Dehydratisationsversuche uns zűr Frage dér Dehydratisation von Bauxit und Bauxitmineralien ge- ftihrt habén. Beziiglich dér früheren Untersuchuagen verweise ich auf die Arbeit Rieke’s.22 Es müssen aber Le Chatelier. dér zuerst Versuche ausfiihrte und die schon erwahnten englischen Forsclier Mellor und Holdcroft besonders hervorgehoben werden. Zu den im einleitenden 1 eile angeführten Daten erwáhne ich nachtráglich, dafi Bieke bei einzelnen Kaolinén unsichere Brech- punkte resp. Linien beobachtet hat, woraus er folgerte, dafi in dicsen nicht die dem Kaolin entsprechende Zusammensetzung ALÓ, . 2 Si02 . 2 ILO gegenwártig ist, sondern die StremmescIicii Hydroxide von Gel-Charakter.23 Übrigens hat Rieke. wie ich erwáhnte, den Brechpunkt bei 560° beobachtet und festgestellt, dafi die letzten Spinen des Wassers sehr schwer auszutreiben sind, was ich bei sámtlichen Bauxiten und Bauxitmineralien gleiclifalls festgestellt habé. Die Resultate gébén keinen Anhaltspunkt dafíir, dafi im Kaolin zweierlei OH-Bindung gegenwártig wáre.24 \\ ohlin stel 1 1 fest, dafi bei Tonen die Registricrung dér Wármeabsorption umso genauer ist, je mehr Tonsubstanz sie ent- halten. Schon im Verlauf meiner mit dem Sárospatakéi* Kaolin durchgeführten Untersuchungen25 habé ich festgestellt. dafi die auf Kaoliné, oder Kaolinerden bezüglichen Daten inimer aucli darauf- hin geprüft werden müssen, ob die Probe das reine. dér Főnnel A1203 . 2 SiOa. 2 H20 entsprechende Kaolinmaterial enthált. Auf dieser Grundinge habé ich vöm Sárospatakéi* Kaolin bewiesen, dafi es dem anerkannten Zettlitzer Kaolin gleichwertig ist, wenn beide Materialien bis zűr 100% -igen Reinheit geschlámmt sind. Deshalb können meiner Ansicht nach die Feststellungen, nach welchen im Kaolinmolekiil die zwei OH nicht in zweierleiweise gebunden wáren, auf mit unreiiien Materialien ausgeflihrte Ver- suche zurückgeführt werden. 22 Siehe bei 1X. 23 H. Stremme: Zűr Klassifikation dér Tone, Chemiker Ztg. 1911., 59., S. 529. 24 Siehe bei Mellor und Holdcroft. 25 Meine Abhandlung über den Sárospataker Kaolin, und mein Vortrag über die Ungarischen Kaoliné: „Magyarországi Kaolinelőfordulások“, Bá- nyászati és Kohászati Lapok 1952., 5 — 4. sz. 80 J. GYÖRKI. ma eh meinen V ersuchen isi es als sicher zu betrachten, daB im Kaolinmolekiil die zrvei OH-Gruppen auf zmeierleiioeise, einerseits a n Sílizium, anderseits an Alumínium gebunden sind. Zyi meinen Dehydratisationsversuchen habé ich ebenfalls aus Sárospataké® Kaolmerde mit elektroosmotischem Verfahren die reine Kaolmerde* hergestellt, dérén Zusammensetznng die fol- gende war: H2Ö (Gliihverlust): 1405%, AkO, : 59-90%, Siü2 : 46-20%, was dér Zusammensetzung eines 15-00% Wasser, 39*90% Tonerde und 46-40% Kieselsáureanhydrid enthaltenden Ivaolins entspricht, indem lűer das Verháltnis von A120;í : Siü2 : HzO dem theoreti- sc-hen 1 : 2 : 2 Verháltnis gegeniiber 1 000 : 1-992 : 2-051 isi. Die Delivel ratationsdaten des Kaolins zeigt die láb. 4. die graphische Darstellung ist mit „5" bezeichnet (Fig. 6. — 8.). Auf Grundinge ineiner Versuchsdaten mull ich Rieke gegen- iiber fest stel len, dafi. die Zersetzung des Kaolins. resp. die De- hydrierung schon unter 300“' beginnt, ja zwischen 450 — 500° C mehr als 80% des Wassergelialtes entfernt werden kőimen, und dér Wasserverlust bereits vor 450° C 10% erreicht, dagegen bis 250° kaum eine Wasserabgabe erfolgt. Ein Vergleieh mit den anderen Bauxitmineralien zeigt, dab die Kurve des Kaolins weit von jener des Hydrargillits und des Limonits abweicht und daB ihre c h a r a k t e r i s t i s c h e senk- r e c li t e L i n i e sich dér Linie des D i a s p o r s náhert. Die Zer- setzung des Diaspors beginnt etwas spáter, immerhin náliern sich die beiden Kurven einander derart, dafi wir in unseren Folge- rungen gestört werden könnten. doch finden wir einen bedeuten- den Unterschied darin, dali Kaolin schon von 275° C an s t u f e n- w e i s e sich zersetzt, und so konimen die zwei Kurven am Beginn dér Entwásserung weiter von einander zu stehen. Zűr Trennung des Diaspors und Kaolins kőimen wir die chemische Zusanunen- setzung benutzen. wie wir das bei dér Entscheidung dér Frage dér Kieselsáure seben werden. Was die Kongruenz dér senkrechten Dehydratationslinien von Kaolin und Diaspor betrifft, werde ich spáter eine Erklárung gébén. 6. Die Dehydratation dér Bauxite. Wie ich schon erwáhnte, scheinen die Bauxite aus Bauxit- mineralien zusammengesetzt zu sein, und da. wie erwálmt, von Mischkristallen keine Rede sein kaim. müssen sich bei dér Dehydra- tation diese gemischten Mineralien zeigen. DIE DEHYDRATATION DÉR BAUXITE UND BAUXITM1NER ALIÉN. 81 lm Interessé dér Übersichtlichkeit demonstriere ich die Resul- tate und Prüfungsdaten tabellarisch. In dér graphischen Dar- stellung enthált Fig. 6. die Bauxite No. 5B. 6, 7, 9, 10; Fig. 7. No. 8. 11, 12, und Fig. 8. die Bauxite No. 15, 14. 1. Tabelle. Vollstándige Analyse elei Bauxite. Muster No. Gltihvst. AI2O3 FeaOs TiO. SiOs "B 13-78% 56-75% 24-15% 0-92% 2-00% 6 12-48 52-76 50-93 2-07 1-48 7 18-10 50-77 27-71 1-89 2-05 8 13-37 30-89 23-59 1-45 24-93 9 11-75 54-90 50-80 0-84 1-80 10 20-05 52-70 20-55 1-64 4-90 11 14-08 35*55 8-19 1-32 41-28 12 13-40 40-32 19-74 1-55 24-06 13 1 3-86 39-33 5-72 1-52 40-26 14 13-90 01-56 18-72 1-50 4-98 Muster No. 2. Tabelle. Rationelle Analyse dér Bauxite. Mit Konz. Schwe- Quarz felsaure aufgeschl. Sonst. Mi- neralien 5B 99-12% 0-21% 0-07% 6 99-50 0-15 0-55 7 99-34 0-52 0-14 8 99-17 0-08 0-15 9 99-12 0-20 0-68 10 98-88 0-78 0-54 11 99-24 0-30 0-46 12 92-86 1-56 5-58 13 14 95-05 3. Tabelle. Lüsbare Kieselsaure dér Bauxite. Muster No. 5B 6 7 8 9 10 11 12 13 14 Mit Alkálién auslös- bare Kiesels., SiOu 0-22% 0-27 0- 03 1- 38 0-13 0-36 0.49 0-77 0-05 0-06 Földtani Közlöny. LXI. kötet, 1931. 6 82 J. GYÖRKI. 4. Tabelle. Dehydratation dér Bauxitmineralien. Tempera- W a s s e r v e r 1 u s t % túr, °C Hydrargillit Diaspor Limonit 3 Limonit 4 Kaolin 150°C 0-98 180 1-80 0-41 1-96 9-20 200 2-19 0-41 16-83 20-49 1-34 225 3-09 0-41 19-871 1-34 250 10-59 0-41 — 39.774 1-34 275 15-52 0-41 62-29 62-02 4-26 500 78-73 0-41 73-75 62-98 4-76 325 79-54 0-41 75-002 62-9S 350 81-11 0-41 80-90 65-22 5-08 375 83-07 0-41 66-415 6-41 400 85-39 1-17 82-16 67-78 8-558 425 — 1-17 84-13 69-70 9-017 450 85-56 1-17 69-70 52-23 475 — — 86-49 74-34 68-88 500 91-12 63-14 86-49 74-34 525 91-12 68-33 550 92-79 92-14 87-983 76-26 93-70 600 92-14 88-59 94-6S 700 97-678 800 1 Bei i2t40°C, 2 bei 340°C, 3 bei 530°C gemessen, 4 bei 230°C, 5 bei 380‘ bei 415°C, 7 bei 420°C, 8 bei 850°C gemessen 5. Tabelle. Dehydratation dér Bauxite. Temp. W a s s e rverlust % °C 5B 6 7 8 9 10 11 12 15 14 170 0-84 200 1-73 1-10 2-41 2-84 1-07 3-00 3-72 11-54 5-20 4.59 225 1-73 1-73 19-58 7-05 2-15 15-20 6-67 13-30 5-68 5-88 250 14-19 1-73 28-91 8-972 20-50 7-00 15-01 5-76 8-60 275 21-15 2-52 54-50 14-06 3-15 43-30 10-14 16-51 7-14 8-60 300 25-62 4-26 56-53 14-29 5-29 47-70 15-90 17-71 7-58 14-61 325 26-65 7-46 59-20 15-263 5-65 49-65 17-79 19-84 7-72 17-22 350 27-08 7-73 62-61 15-41 7-25 52-40 20-85 19-84 10-57 18-00 375 30-00 10-27 64-21 14-43 54-40 20-85 11 74 19-23 400 34-03 16-98 23-19 15-02 56-40 27-55 25-80 14-87 19-37 425 40-20 66- 1 4 36-454 22-10 56-65 33-615 59-45 18-96 22-09 450 60-50 50-411 86-66 44-50 52-91 75-80 41-57 43-83 25-95 49-93 475 75-64 49-59 89-76 77-06 8H-20 88-54 60-50 83-86 500 84-16 81-18 94-93 83-85 94-55 85-00 76-64 84-12 86-65 525 83-23 91-98 91-05 550 85-59 84-73 96-97 89-23 97-54 86-40 94-61 95-65 92-28 88-66 600 88-87 88-68 98-68 90-67 88^90 97-86 97-84 95-93 r 92-61 700 90-95 98-55 89-50 98-991 800 94-25 89-50 1 bei 465°C 46-98%, 2 bei 240°C 8-15%, 3 bei 510°C 15-26%. 4 bei 450°C gemessen. 5 bei 410°C 28-08%, 6 bei 415°C 18-10%, 7 bei 625°C, 8 bei 725°C, 9 bei 450° gemessen. Bei dem Muster No. 7. bei 260°C 42 07%, bei No. 10., 31-70%. DIE DEHYDRATATION DÉR BAUXITE UND BAUXITMINER ALIÉN. 83 Charakteristische Daten und Benennungen dei* Bauxitmuster : 5B 6 7 8 9 10 11 12 13 14 I undort G á n t, Bauxit fiir AluminiumoxidfabFikation „ „ Sammlung dér Geolog. Anstalt ,, „ Aluminiumerz-Bergwerk, Exportbauxit „ Aluminiumerz-Bergwerk, No. IV. „Terra rossa“ „ „ „Terra rossa“ „ „ Aluminiumerz-Bergwerk, Zementbauxit „ Pilisvörösvár „Bauxitton“, Chamotte-Material ..Drasche'1 „ Pilisvörösvár „Bauxitton“, Chamotte-Material „Drasche" „ Harsányhegy, Komit. Baranya, nicht kömig, Samml. Geol. x\nst. „ Harsányhegy, Komit. Baranya, kömig, Sammlung Geolog. Alist. Auf Grund dér Tabellen und Dehydratationskurven können wir kurz den Verlauf dér Entwásserung dér einzelnen Bauxit- muster zusammenfaRen, resp. iiberblicken: 5B. Bis 230" C ist dér Wasserverlust unbedeutend, dann steigt die Kurve au dér Linie des Hydrargillits, erhöht sich lang- sam bei 400 — 450u und bei 300 C wird die Entwásserung voll- standig. 6. Bewegt sieh vöm Beginn an in dér Linie des Kaolins und des Diaspors, zeigt aber vor dem Einschmelzen in diese einen Wasserverlust, nur bedeutend weniger als 5B. 7. Bewegt síeli sehr bestimmt im Féld des Limonits, resp. Hydrargillits, stagniert etwa nacli 300°, aber schon bis dorthin sind 50% des Wassers entfernt. Nácit dér stagnierenden Zer- setzung springt sie bei 450° wieder in die Senkrechte. Nach dér Dehvdratation des Limonits oder HydrargiHits übergeht die Kurve ins Gebiet des Diaspors. 8. lm Gebiet des Limonits, oder Hydrargillits ansteigend, übergeht sie in entschieden horizontaler Linie in jene des Diaspors und Kaolins. Menge des Aluminiumhydrosilikates nach dér Ana- lyse über 50%. 9. Die Kurve scheint an dér Linie des Kaolins ztt gelien, zeigt aber eine kleine Erhöhung, bevor sie in die Kaolin — Diaspor-Senk- rechte übergeht. 10. Die Dehvdratation geht hier mit No. 7 vollstandig über- einstimmend vor sich. die Zersetzung entsprache dem Liinonit, resp. Hvdrargillit. Auf letzteren zeigt, dafi die Menge des Wassers im Vergleich mit dér Tonerde auffallend groB ist, auf Limonit weist dér Umstand, dal? aucli schon unter 250 eine bedeutende Zer- setzung zu beobachten ist. Charakteristisch ist das Stagnieren zwischen 500 — 400 ’, sodann bei 450 ’ ein starker Anlauf dér Zer- setzung. Die Menge des Kaolins ist hier gering, so daB dér Dehydratisationsprozess auf die Rechnung des Diaspors, resp. des Aluminiumoxidmonohydrates gesclnieben werdeu muB. 6* 84 J. GYÖRKI. 11. Den Wasserverlust cliarakterisiert hier, tlaf? er stufen- weise ansteigt. Hier habén wir ein reines Aluminiumhydrosilikat, bei 430 C legt síeli die Kurve auf die Linie des Kaolins, bezw. Diaspors. Hier seben wir, daí? bei Materialien, welche nacli dér Analyse reine Kaolinmoleküle ergeben, die Linie dér Kurve ebenso wie bei reinem Kaolin, mit dér Linie des Diaspors übereinstimmt, woí'iir ich l>ei meinen Sehlubfolgerungen eine Erklarung zu gébén beabsichtige. 12. Anfa ng, wie beim Limonit, geht aber an dér langsam stei- genden. kontinuierliehen Linie des Kaolins in die Senki eehte des Diaspors und Kaolins iiber. 13. Geht nach starkerem Beginn an dér Linie des Kaolins und auch die Senkrechte deckt síeli völlig mit jener des Kaolins. Dieses Matéria! enthalt kamu I onerdehydrat, die Hauptmasse ist Kaolin. 14. Nach starkerem Beginn übergeht die Kurve ebenso wie bei No. 13 in die Senkrechte des Kaolins, bezw. Diaspors. Auf- fallend ist die starke „Trihydrat-Steigung“. Wenn wir die Dehydratationskurven unserer Bauxite be- traehten. seben wir, dali abgesehen yoiii starken Trihydrat- oder Limonit-Beginn dér Muster No. 7 und 10. jeder Bauxit an elér Linie des Diaspors dehydratisiert, resp. die Entwasserung an dér Linie des Diaspors oollendet. Die Dehydratation geht keinesfalls an dér Linie des Hydrargillits vor sicli ! Auf Grund dér Dehydra- tationskurven miissen wir alsó unsere Bauxite auf den ersten Blick als Diasporartige qualifizieren. Die Untersuehungen, welche mit dér Warmeabsorptionsmethode durchgeführt wurden, ergeben die- selben Resultate. Die meisten Bauxite zeigen mit dieser Methode einen Breehpunkt bei 540°. Nach meinen Untersuehungen beginnt die Zersetzung des Diaspors schon bedeutend friiher, aber auch unsere Bauxite entwassern sicli bedeutend friiher, so dali ich mich mit dér scheinbaren Bestatigung des Diasportypus nicht zufrieden gébén konnte, sondern zwecks richtiger Erklarung dér Dehydra- tationskurven neue Erwágungen in Anspruch nehmen mubte. In erster Reihe síeld die Erwágung, dab im Aluminiumoxidhydrat dér Bauxite das Wasser und Aluminiumoxid in einem bestimmten V erhálinis oorhanden sein mufl. (Verhaltnis HzO : ALO;í). lm Diaspor resp. im Aluminiumoxidmonohydrat (ALO;i . H20) entfallt auf 1 Molekül Aluminiumoxid 1 Molekiil Wasser, wonach alsó das Verhaltnis von Wasser und Tonerde, resp. dér Quotient dér zwei Werte: 0‘1767 ist. Derselbe Quotient ist beim Hydrargillit, alsó beim Aluminiumoxidtrihydrat: 0-3302. Bei meinem Diaspor- und DIE DEHYDRATATION DÉR BAUXITE UND BAUXITMINER ALIÉN. 85 Hydrargillit-\ ersuchsinaterial bekommen wir die mit diesen tlieo- retischen Zahlen genügend übereinstimmenden Werte 0-1748 und 0 5441. Mit den schon erwáhnten amerikanischen Autoren Gandrud und Vaney übereinstimmend, habé ich diese VerhaltniRzahl aucli fiir unsere Bauxite bestimmt, die Dehvdratisationskurven zei- gen aber. wie wir gesehen habén, daR au Bér den Hydra- ten des Aluminiumoxids auch andere hydratisierte Mineralieu, besser Verbindungen in unseren Bauxiten zu finden sind, so in erster Reihe Kaolin, oder kaolinartige Hydrosilikate. Mit Riick- sicht darauf, daR Limonit ganz bestimmt und in gröBerer Menge bloR bei den Mustern No. 7 und 10 sich zeigt. habé ich vorlaufig nur das Hydratwasser des Kaolins in Berechnung, resp. Abzug gebracht. Wie erwahnt, wurde die Gegenwart des Kaolins in Bauxiten und Lateriten aus dér Tatsache gefolgert, daR die Bauxite und Kaoliné übereinstimmend einen exothermischen Brechpunkt (960° C) zeigen. Ich bestimmte die Menge des Quarze s, und dér durch Alkálién lös bárén Ki esel sünre; so bestimmte ich, daR. in unseren Bauxiten die Kieselsaure beinahe ganzlich in g e- b u n dene m Zu standé vorhanden ist. Das bezieht sich so bestimmt nur auf die Gánter Bauxite. Bevor ich aber diese Daten bekannt mache, muR ich die Untersuchungen von Mellor und Holdcroft20 bezüglich dér Konstitution dér Kaolinmolekiile erwahnen, obzwar ich auf fiié Kaolinmolekiile bezügliehen Teil ge- legentlich bestreiten werde. Jetzt interessiert uns nur dér folgende Abschnitt ihrer Arbeit:27 ,.Die Verf'asser nehmen nun an, daR sich Kaolin in dér Nahe von 500° C in freie Kieselsaure, freie Tonerde und Wasser zersetzt.6' Dér exothermische Punkt, den Meleor und Holdcroft so- wohl beim Kaolin, als auch bei dér Tonerde bei 800° C beobachtet habén, wurde auf Kosten dér physischen Veranderung dér freien Tonerde geschrieben. Es ist alsó kein geniigender fíeweis fiir die Gegenwart von Kaolin, daR auch in den Bauxiten dér exother- mische Punkt beobachtet wird, denn dies kann das Aluminium- oxid verursachen, welches ein natürlicher Bestandteil dér Bauxite ist. Wenn wir alsó voraussetzen, daR das Kaolinmolekiil sich urn 500° zersetzt (nacli meinen Untersuchungen ist die Zersetzung sc-hon bei 405° vollendet). dann kann ich auch das sehr leic-ht er- klaren, roarum die Dehydratisationskurve (Senkrechte Linie) des a 26 1. c. 27 1. c. Seite 566. 86 J. GYÖRKI. KaoJins mit jener des Diaspors identisch ist, was die Bestimmung des Kaolins und Diaspors nebeneinander mittels Dehydratisation stöhrt. Die Dehvdratisationskurven des Kaolins und Diaspors müs- sen aneinander, oder nebeneinander liegen, da docli bei dér Zer- setzung des Kaolins Aluminiumoxidhydrat entsteht, welches mit dem Diaspor identisch zu sein scheint. Da die Zersetzung des Kaolins bei ca 465° vollendet ist. trítt mit einer Differenz von 25° aueh Diasporzersetzung ein. und weil dann die Dehydratation dér Kieselsaure schon beendet ist, folgt gesondert die Dehydratation des Aluminiumoxidhydrates. Zum Teil folgere ich hieraus im Gegensatz zu den bisherigen Feststellungen. dali im Kaolinmole- kiil die zroei OH-Gruppen gesondert a n Alumínium, resp. a n Sili - zium gebundeji sind. Wenn rvir die Dehydratationskurve des Kao- lins bei 50% W asserverlust mittels einer Senkreehten mit jener des Diaspors verbinden, erhalten mir den Ausgangspunkt dér Dehydra- tationskurve des letzteren! Die chemisehe Untersuchung des in den Bauxiten vorhandenen Si02-Gehaltes zeigt mit voller Bestimmtheit, dali dieser gebunden ist. Bei dér in dér Keramik gebrauchlichen rationellen Analyse wird die Tonsubstanz mit konzentrierter Schwefelsaure aufbereitet. und wir können Quarz neben anderen Mineralien bestimmen. Auf sol- cher Grundlage die Untersuchungen ausfiihrend. wird ersichtlich, dali in den Bauxiten mehr als 99%, alsó beinahe die ganze Menge mit Schwefelsaure aufbereitbar ist. W eil aber dér nichtaufbereit- bare Teil nicht nur aus Quarz besteht. habé ich diesen nach einer Ausglíihung mit HF1 aufgeschlossen. Es ist unzweifelbar, daB im entweichenden Teil auch jene Kieselsaure enthalten ist. w'elehe nicht aus dem Quarz, sondern aus den eventuellen nicht auf- bereiteten Mineralpartikeln herstammt. Dies bedeutet als End- resultat, dafs die bestimmten Werte die maximalen A erte sind. insofern nicht aufbereitete Mineralteile — in minimaler Menge — zugegen sind. Danac-h ist die tatsachliche Quarzmenge noch gerin- ger, als die angegebenen Zahlen. Die als maximai zu betrachtenden Quarzmengen sind alsó sehr kleine Werte. Die Bauxite vöm Komitat Baranya (Harsány- hegv) werden nicht so vollkommen mit Schwefelsaure aufbereitet, in diesen kann alsó eine gröílere Menge Quarz enthalten sein. Ilire Bestimmung ist bloB mit Schlammung möglich. weil die bei den Gánter Bauxiten befolgte und oben beschriebene Methode nicht anwendbar war. Bei diesen (No. 13 und 14) zeigte síeli auch ein Teil des Aluminiumoxids unlöslich, die Menge des Quarzes war somit auf chemischen Wege nicht zu bestimmen. Die Bauxite DIE DEHYDRATATION DÉR BAUXITE UND BAUXITMINER ALIÉN. 87 vöm Harsányhegy sind nicht identisch mit den Gánter Bauxi- ten und so mufi ich dicse aus meinen Folgerungen ausschliessen. Die lösbare Kieselsaure bestimmte ich so, dal? ich den Bauxit mit Na2CO:i — NaOH-Lösung28 koclite. Ein (1) Gramm Ma- tériái wurde mit 100 cm3 Lösung am Wasserbad eine Stunde láng in solcher Weise gekocht. daB die Konzentration dér Lösung mit nachgefülltem Wasser gleichgehalten wurde. Dicse Resultate zeigt die Tabelle 3. Mit Ausnahme des Musters No. 8, blieb bei allén die auslösbare Menge Kieselsaure (Si02) unter L00%. Bei den „Bauxi- ten'1 vöm Harsányhegy löst sicb beinahe nichts, gröBer ist die Menge bei den Mustéin 11 und 12, wo auch die gesamte Kiesei- sauremenge sehr bedeutend ist (41-28%. resp. 2406%). Bei dem Muster No. 8 ist die Gesamtkieselsáure 24-93%, die lösbare Kiesel- saure 1-58% , es besteht alsó ein g e w i s s e r Z u s a m m enhang zwischen dér gesamten, und mit Alkálién auslösbaren Menge bei den Gánter Bauxiten. Bei dem Bauxit vöm Harsányhegy No. 13 betragt die Menge dér Kieselsaure 40-26%, trotzdem ist keiue aus- lösbare Kieselsaure vorhanden. Es ist wichtig, dali mán bei den Gánter Bauxiten überall lösbare Kieselsaure fiadét, nur bei No 7 faiul ich wenig (0 03%). Wie schon erwahnt, ist bei dem Gánter Bauxit No. 8 die lösbare Kieselsaure 1-58%! Wenn alsó die erlial- tenen geringen Werte zeigen. daB die Kieselsaure auch n a c h d i e s e n Untersuchungen in g e b u n d e n e m Z u- stande vorhanden ist, kann die Tatsachc nicht oh ne Bcmerkung bleiben. daft bei den Gánter Bauxiten d o c li a u s 1 ö s b a r e Kieselsaure gefunden w i r d. Mit Abzug des nachgeroiesenen geringen Quarzes und dér lösbaren Kieselsaure können roir alsó entschieden behaupten, daft in den Bauxiten die kieselsaure gebunden ist, und zmar nach mei- nen Dehxjdratationskurven in Form des dem Kaolin entsprechen- den Al2Oa . 2Si02 • 2H20-Aluminiumhydr ósdik ates. Wenn wir aus dér nach Abreehnung des Quarzes und dér lös- baren Kieselsaure iibrig bleibenden gebundenen Kieselsaure auf Grund dér Főnnel AEO., . 2SiO-2 . 2H20 das gebundene A1203 und gebundene H2() berechnen. bekommenwir die Menge des im Bauxit enthaltenen Kaolins (Tonsubstanz). Wenn wir die erhaltenen Werte vöm Wert des Gesamtwassers, resp. des Gesamtaluminium- oxids abziehen, erhalten wir jene Wasser-, resp. Aluminiumoxid- menge, die in Form von Aluminiumoxidhydrat zugegen sein mull. Dér Wert des Wassers muB noch um das an lösbare Kieselsaure 28 37 Gramm NasCOí und 10 Gramm NaOH in 1 Liter Wasser. 88 J. GYÖRKI. gebundene Wasser vermindert werden. (Nach dér Formel SiCb . HoO). Diese Berechnungsdaten veranschaulichen die folgen- den 2 Tabellen. ^ ie erwáknt, dient dér Quotient dér Werte des bestimmten assers und Aluminiumoxids zűr Feststellung des Trihydrats, oder Monohydrats. Dieser Quotient ist in dér letzten Kolonne dér Tabelle 6b enthalten. 6a. Tabelle. Muster Gesamt Quarz Lösba re lm A1>03 . 2SiO, . 2 HoO Kaolin No Si02 Siü2 SiU 2 Si02 A I0O3 h2o 5B 2-00% 0-21% 0-22 % 1-57% 1-33% 0-47% 5-57% 6 1-48 0-15 0-27 1-06 0-90 0-32 2-28 7 2-05 0-52 0-05 1-50 1-27 0-45 3-22 8 24-93 0-68 1-58 22-67 19-27 6-80 48-74 9 1-80 0-20 0-13 1-47 1-25 0-44 5-16 10 4-96 0-78 0-36 3-82 5-25 1-14 8-21 11 41-28 0-30 0-49 40-49 54-41 12-14 87-04 12 24-06 1-56 0-77 21-73 18-47 6*52 46-72 13 40-20 — 0-07 40-13 34-11 12-03 86-27 U 4-58 — 0-05 4*53 3.85 1-56 9-74 6b. Tabelle. Muster Gesamt Kaolin SiO, Rest Gesamt Kaolin Rest Verhaltnis No h2o H,0 HoO h2o ai,o3 ai2o3 ai,o3 IÍ20:A1203 5B 13-78% 0-47% 0-07% 15-24% 56-75! % 1-53 % 55-40% 0-275 6 12-48 0-52 0-07 12-09 52-76 0-90 51-86 0-235 7 18-16 0-45 0-01 17-70 50-77 1-27 49-50 0-357 8 13-37 6-80 0-47 6-10 56-89 19-27 17-62 0-346 9 11-75 0-44 0-04 11-27 54-96 1-25 53-71 0-209 10 20-05 1-14 0-11 18-80 52-76 5-25 49-51 0-579 11 14-08 12-14 0-09 1-85 55-55 54-41 0-74 2-500 12 13-40 6-52 0-25 6-65 40-52 18-47 21-85 0-304 13 15-86 12-05 0-02 1-81 39-55 34-1 1 5-22 0-346 14 15-96 1-56 0-01 12-59 61-56 3-85 59-27 0-219 Wahrend alsó die Deliydratisationskurven seheinbar den Diasporeharakter zeigen. gibt dér mit korrigierten A\ értén berech- nete Quotient niemals den W ért, welchen wir bei Diaspor erhalten miibten, alsó 0-1767. Danaeh alsó ist neben Diaspor auch ein a n- cleres Hydrat zugegen, als das schon in Berechnung gezogene Alu- miniumoxidhydrat. Hier müssen wir uns in erster Reihe mit dem Eisenoxidhydrat befassen. (lessen mineralogische Form dér Limo- nit ist. Meine mit Limoniten durchgeführten Messungen zeigen. dafs diese vor dem Hydrargillit zu entwássern sind. Die Kurven dér Bauxiie zeigen. daB abgesehen von kleineren \\ értén, hauptsách- lich die Bauxite No 7 und 10 sich entschieden als limonitisch er- weisen. Wenn wir das erhaltene Fisén- resp. Fisenoxid nach dér DIE DEHYDRATATION DÉR BAUXITE UND BAUXITMINER ALIÉN. 89 Forrnel 2Fe203 . 3H20 umrechnen, gelangen wir zu dem Resultat, dali von dem Wassergehalt bei No. 7 4-67%, bei No. 10 3-43% im Limonit enthalten sein können. Danach ist Restwasser bei No. 7 13-03%, und H20 : Al203-Verhaltnis 0-263 Restwasser bei No. 10 13-37%. und H2() : Al203-Yerhaltnis 0-310 die obigen extrémén Werte 0-337. resp. 0-379 sind alsó auf die Quo- tienten dér tibrigen Bauxite gesunken! Audi so ist die Verhaltnis- zalil doch noeh gröBer als 0-1767. Das Mehrwasser kann eventuell von in kleinerer Menge vor- handenem Hydrargillit stammen. Wenn wir die Tabellen No. 4 und 5, und die Dehydratations- kurven betrachten, seben wir, dal? aufter den Mustéin No. 7 und 10, welclie entschieden limonitisch sind, die Muster 6, 9 und 14 iiber- haupt kein Wasser bei dér Tempera túr abgeben, wo die Entwasse- rung des Hydrargillits vor sicb geht. Bei diesen Bauxiten geht die Dehydratisationskurve unter dér Linie des Hydrargillits in jene des Kaolins und Diaspors iiber, bedeutender Wasserverlust ist nur zwiseben 300 — 400 zu beobachten, wo dér Hydrargillit seinen Wassergehalt schon verloren hat. No. 15 vöm Harsány hegy zeigt auch kein Hydrargillit, die Kurven dér Muster No. 8 und 11 schnei- den die Kurve des reinen Hydrargillits, ohne daB sie an dér frag- lic-hen Stelle eine Steigerung zeigten. Ebenso No. 12, dérén Kurve mit geringem Limonit- Anfang, aber ohne Hydrargillit-Steigerung die Linie des Hydrargillits kreuzt. Alléin die Kurve 5B erhölit sich an dér Linie des Hydrargillits. Die Dehydratationskurven zeigen alsó keine entschiedene Gegenwart von Hydrargillit in den unga- rischen Bauxiten. aber ein geringes MaB ist nicht auszuschlieBen: Hydrargillit ist eher dórt zu beobachten, wo auch Limonit vorhan- den ist. Meine Theorie über die Genesis dér Bauxite erklárt dieses parallelé V orhandensein von Limonit und Hydrargillit. Bei dér Prüfung dér Dehydratationskurven können wir be- obachten, dali bei dér Entwasserung dér Bauxite ein Wasserverlust bei einer Temperáim- zu beobachten ist, wo keinerlei Bauxitmineral einen Wasserverlust aufweist. Danach ist das Mehrwasser, welches die höheren 02 — 05 Zahlen aufweist. nicht an Bauxitminerale gebundenes Wasser. sondern absorbiertes Wasser, welches aller Wahrscheinlichkeit nach zum kolloidalen Aluminiumhydrosilikat (ALÓ, . 2Si02 . 2ILO). und nicht zu Alum iniumhvdroxid gebun- den ist. denn. wie Tabelle 7 zeigt. ist dér Quotient 90 J. GYÖRKI. 7. Tabelle. Muster Kaolin, bezw. Alum. oxvd Verháltnis Bemerkungen No. Al203.2Si02.2H.20 AloOa-Gehalt H2Q:A1,Q3 5B 3-57% 55-40% 0-275 Limonit u. Hydr. 6 2-28 51-86 0-253 7 5-22 49-50 0-263 Limonit 9 3-16 53-71 0-209 10 8-21 49-51 0-310 Limonit u. Hydr. 14 9-74 59-27 0-219 8 48-74 17-62 0-546 11 87-04 0-74 2-500 12 46-72 21-85 0-304 15 86-27 5-22 0-346 vöm Mehrwasser, resp. ..Rest wasser’1 und ..Rest-Aluminiumoxid'4 dórt hóhér, wo die Menge dér Tonsubstanz grciRer und die Menge des Aluminiumoxids geringer ist. L nter Aluminiumoxid verstehe ich das ,,Restaluminiumoxid“. Das Mehrwasser stammt von absorbiertem A asser. und so ist es im Grunde nebensachlich, ob das Mehrwasser an Aluminium- hydroxid. oder an Hydrosilikat gebunden ist. doc-h ist zu bemer- ken, daR aus den Tabellen die Bindung an Hydrosilikate ersicht- lich ist. W enn das absorbierte Wasser, wie Tabelle 7 zeigt, als zu AkOs . 2SiOo . 2H20 absorbiert berechnet wird, da die Dehydrati- sationskurven dem Diaspor entsprechendes AL03 . HoO entschie- den ausweisen, können wir die Menge des absorbierten. bezw. Gel- wassers bestimmen, wenn das dem Restaluminiumoxid entspre- chende Wasser durch Multiplikation mit 0T767 festgestellt wird, und dies aus dem gefundenen Restwasser abgezogen wird. Diese Zahlen demonstriere ich in dér Tabelle No. 8. 8. Tabelle. Muster No. Gesamt H,0 In Kaolin H,() In Kiesel- siiure H.2Ü lm A L03. HoO h:2o Gel(absorp.) HoO 5B 15-78% 0-47% 0-07% 9-79% 5-45% 6 12-48 0-32 0-07 9-16 2-93 7 18-16 0-45 0-01 8-74 S-96 8 13-37 6-80 0-47 5-11 2-99 9 11-75 0-44 0-04 9-49 1-78 10 20-05 1-14 0-11 8-75 10-05 1 1 14-08 12-14 0-09 0-15 1-72 12 13-40 6-52 0-23 3-86 2-79 15 13-86 12-05 0-02 0-92 0-89 14 13-% 1*36 0-01 10-12 2-47 DIE DEHYDRATATION DÉR BAUXITE UND BAUXITMINER ALIÉN. 91 Aus dieser Zusammenstellung ist ersichtlich, daB die Muster No. 5B. 7 und 10 in dér letzten Zeile mit sehr groBem Wert figu- rieren. Wir wissen. daB gerade diese bei dér Dehydratation Limo- nite aufweisen, und eventuell auf Gégén wart von Hydrargillit schlieben lassen. Wenn die Werte dieser, — xvie vorher bei No. 7 und 10 — auf Limonit umgerechnet werden, dann teilt sich die letzte Rubrik folgendermaBen : 8a Tabelle. Muster No. Limonit-Wasser Gél- Wasser 5B 4-07% 1-38% 7 4-67% 4-29% 10 5-43% 6-62% Demnach ist auch so die Menge des „Gelwassers“ bei den Mustern No. 7 und 10 grüBer, was mit meiner folgenden Genesis- Hypothese im Einklang steht. Bei dér Ilerstellung von Tonerde- liydrat (J. M. van Bemmelen) können die kiinstlich gefallten Ton- erdehydrate sehr verschiedene Mengen Wasser in sich einschlieften. So ergeben die kiinstlich hergestellten I bnerdehydrate nicht die Zusammensetzung von Mono- und Trihydrat, wie es im Diaspor und Hydrargillit zu finden ist. Sowohl Le Chatelier. als auch \\ ohlin habén festgestellt. dali die kiinstlich hergestellten Tonerde- hydrate zwischen 250 — 500J C und darüber zu Monohydraten werden. Le Chatelier beobaehtete die Austreibung des Wassers zwischen 200 — 360°. \V ohlin beobaehtete bei 270 C den Anfangs- punkt, und die konstruierte Kurve steigt nicht bis 3 10°, als Beweis dér auftretenden endothermischen Reaklion, und nur bej 375° be- ginnt die Zurückbiegung dér restlichen Kurve zu dér Grundlinie. Danach können wir mit Reeht auf Grund dér Dehvdratisations- kurven unsere diasporartig sich zeigenden Bauxite als mehr- weniger Wasser enthaltende Tonerdehydrate bezeichnen, resp. auf Grund dér Tabelle 7 als ein Hydratgemisch, welches neben Alumi- niumhydroxid ein Aluminiumhydrosilikat von dér Zusammen- setzung AL()3. 2 Si()2. 2H.O enthalt, das auB.er den gebunde- nen zwei Wassermolekülen noch X absorbiertes Wasser enthalt. Auf Grund meiner Dehydratisationsversuche kann mán mit Hilfe dér ausgeführten Prüfungen und Berechnungen, wie das die Tabellen 8 und 8a zeigen. den Wassergehalt des Bauxits mineralo- gisch genau trennen. resp. zerteilen. Noch besser wird das Resul- tat meiner Prüfungen veranschaulicht, wenn die Verteilung des Wassergehaltes so berechnet wird. wie es die Tabelle 8b zeigt: 92 J. GYÖRKI. 8b. Tabelle. Muster No. Gesamt. h2o lm Kaolin In Kiesels HoO H,Q lm ,. Diaspor' H,0 ' lm Limonit Gel(Abs) h2o h2o 5B 100-00% 2-97% 0-44% 62-05% 25-79%* 8-75% 6 100-00 2-56 0-56 73-40 — 25-48 7 100-00 2-47 0-054 48-13 25-72 23-62 8 100-00 50-86 3*52 23-26 — 23-36 9 100-00 3*73 0-54 80-78 — 15-15 10 100-00 5-68 0-55 45-64 17-11 33-02 11 100-00 86-22 0-64 0-92 — 12*22 12 100-00 48-66 1-71 28-81 — 20-82 15 100-00 86-81 0-14 6-62 — 6-45 14 100-00 9-74 0-07 72-59 — 17-60 * Es kann aucb auf Hydra rgillit gerechnet sein. Mit Hilf'e dieser Zahlen, sowie dér Entwásserungsdaten dér reinen Bauxitmineralien (Tabelle 4) ist es möglich, die Dehydratisa- tionskurven theoretisch zu konsiruieren und obwohl meine eigenen Versucbe bezüglich Verlust des Gelwassers, nicht abgeschlossen sind. stimmen die aus den zu meiner ^ erfügung stehenden Daten konstruierten Kűrien recht gut mit den durch Messungen erhalte- nen Kurven überein. was die Richtigkeit meiner Daten und Be- rechnungen bestatigt. Die Debydratisationskurven und die damit verbundenen Untersuchungen erkliiren die Probleme des Gánter Bauxits. Die Bauxite vöm Komitat Baranya (Harsánybegy) sind in keinerlei Zusammenhang weder nacb Zusammensetzung, noch nacb Ur- sprung mit den Gánter Bauxiten. Meine SchluRfolgerungen bezie- ben sicli alsó ausschlieRlich auf die Gánter Bauxite, obwohl die Resultate meiner Dehydratationsversuche aucb auf die Bauxite vöm Harsánybegy gültig sind. Die Resultate meiner Untersuchungen fasse ich im folgenden zusammen: 1. Auf Grund dér Debydratisationskurven kőimen die Bauxite bildenden, bvdratisierten Mineralien genau cbar a kter isiért werden. Die Dehydratation von Diaspor. Hydrargillit. Limonit und Kaolin láílt sicli mit markanten Kurven illustrieren. 2. Die Bauxitmineralien. in erster Reibe Hydrargillit und Diaspor zersetzen sicli. resp. sind bedeutend früher zu entwassern, als bei jener Temperatur. die von anderen Forscbern auf Grund dér registrierten endotbermi seben Brechpunkte angegeben wurde. 3. Das Aluminiumoxidtrihydrat (Hydrargillit) und Alumi- niuinoxidmonobydrat (Diaspor) babén raumlich vollstandig iso- lierte Debydratisationskurven und es ist bewiesen. daR die Kurve des Hydrargillits. aucb nacbdem die Entwasserung bis zum W asser- DIE DEHYDRATATION DÉR BAUX1TE UND BAUXITMINER ALIÉN. 93 gehalt des Monohydrates vorgeschritten ist, doch auch weiterhin auf dér charakteristischen Linie des Hydrargillits geht. So sind die OH-Bindungen bei den zwei Mineralien verschieden. und Hydrar- gillit und Diaspor kőimen in Bauxiten leieht identifiziert werden.. 4. Dadurch, daB bei dér Entwásserung des Kaolins das diaspor- artige Aluininiumoxidhydrat abgeschieden wird, ist es natürlicli, daB die Dehydratisationskurve des Kaolins im zweiten Abschnitt identisch mit jener des Diaspors verláuft. 5. Die Zersetzung des Kaolins gelit entschieden in zwei Ab- schnitten vor síeli: im zweiten Abschnitt (4. Punkt) identisch mit dér Kurve des Diaspors, an einer markant verlaufenden, nahezu senkrechten Linie, im ersten Teil dagegen stufenroeise, an einer einen gröfieren Temperaturunterschied bedeutenden Linie. Meine Versuche beweisen. dali dér bisherigen Auffassung gegenüber die zwei OH — OH Gruppén in dem Kaolinmolekül an Alumínium und an Silizium gebunden sind. 6. Das in den Bauxiten vorhandene, resp. analytisch nach- weisbare Si02 ist zum gröBten Teil in gebundenem Zustand, als Silikat. zugegen. Im freien Zustand als Quarz ist es nur in sehr geringer Menge, in Zehntelprozenten nachweisbar. Hydratisiertes SiO. . HoO. durch Lösung mittels Alkálién festgestellt, ist ebenfalls wenig enthalten, aber wichtig ist es, daB es in solchem Zustande tatsachlich zugegen ist, u. zw. in Muster No. 8 sogar in dér Menge von 1 *58 % ! 7. Die Dehydratationskurven dér Bauxite zeigen genau die enthaltenen Bauxitmineralien an. 8. Die Dehydratationskurven zeigen charakteristisch das Aluminiumoxidmonohydrat, als das typischeste Bauxitmineral, zeigen aber auch, dab Aluminiumoxidtrihydrat in einzelnen Aus- nahmefallen nicht auszuschlieden ist. besonders dórt, wo auch Li- monit vorhanden ist. Eisenoxid ist sowohl hydratisiert, als auch dehvdratisiert nachweisbar. 9. Die gebundene Kieselsiiure (Si02) ist als Silikat ALO3.2SiO2.2H2O, alsó dem Kaolin entsprechendes Hydrosilikat, zugegen. 10. In dem auf Tonerde gerechneten Hydrat erhalten wir stait dem theoretischen Wert 0-1767 Zahlen zwischen 0'2 — 0A. Nach den Dehydratationskurven stammt das nachgewiesene Mehrwasser vöm absorbierten Wasser (Gelwasser). Nach Tabelle 7 kann das absor- bierte Wasser mit Aluminiumhydrosilikat in Zusammenhang sre- bracht werden. so daB die Zusammensetzung richtig ALÓ, . 2Si02 • 2H20 . xH20 ware. 94 J. GYÖRKI. 11. Da jedes künstlich gefallte Aluminiumhydroxid bei dér Ausglühung Monohydrat ergibl. deutet dér bei dér Entwásserung sich zeigende Diasportypus, und die Gegenwart von absorbiertein Wasser darauf Ilin. daB die Gánter Bauxite das Resultat dér in dér Natúr einst abgelaufenen chemischeu (Lösungs-) Vorgange sind, wobei zugleich Aluminiumhydrosilikate entstehen konnten. Wenn solche, in dér Natúr entstandene Hydrate auf ea 500° erhitzt werden, können in ibnen limonit- oder hydrargillitartige Tdydrate nicht mehr gegenwartig sein, weil diese Mineralien nach meinen Yersuchen bei dieser Temperatur schon einen beden tenden Teil ihres Wassers verlieren. Dies erklart, daB in den Bauxiten, als stark hydratisierten Gesteinen neben hydratisiertem Aluminium- oxid meistens das Eisenoxid in dehydratisierter Form zu fiúdén ist, was mineralogisch dem Hámatit entsprechen wiirde. leli halté den Mineralcharakter dér in Gánter-Bauxit erkannten Verbin- dungen nicht fiir feststellbar, wenn einzelne Forscher auch Dias- por, oder Hydrargillit zu finden meinen. Die Gánter Bauxite sind ein Gemisch. dér als Resultat in dér Natúr abgelaufenen ehemischen Reaktionen zustande gekomme- nen Verbindungen. Zu Beginn meiner Yersuche beabsichtigte ich mich keines- wegs mit dem geologischen Ursprung dér Gánter Bauxite zu be- fassen. ich wollte bloR die Bauxite erkennen, um auf dieser Grund- lage die Mischmineralien separieren. resp. das Aluminiumoxid anreichern zu können. Zu diesern Zweck hielt ich die Dehydrata- tion dér Bauxite fiir die geeigneteste Methode. was im Vergleich mit dér Prüfung dér Kieselsáure sich auch als erfolgreich erwie- sen hat. Gerade diese positiven Resultate, welche ich erreicht habé, halfen mir dazu, resp. ermutigen mich. eine Theorie beziig- lich dér Genesis dér Gánter Bauxite aufzustellen, da wie erwahnt, die Geologie bisher noch keine annehmbare Erklárung fiir die Entstehung dér Bauxite gegeben hat. A P1ZOL1TOS BAUXITOK KELETKEZÉSE. írta: Gedeon Tihamér.* DIE ENTSTEHUNG P1SOLITHISCHER BAUXITE. Von Dipl. Ing. Chem. T. Gedeon.** (A 9. — 10. ábrával. — Mit den Figuren 9. — 10.) A pizolitos bauxitok legkülönbözőbb nagyságú legömbölyödött szemcsék halmazából állanak. A golyócskák közötti hézagot tel- jesen vagy hiányosan azonos, vagy más összetételű bauxit tölti ki. Színük többnyire sötétbarna. Előfordulásukra nézve a pizolitos szerkezet majdnem minden bauxitban, lateritben és vörösagyag- ban megtalálható. Többnyire magas vastartalmúnk és ezért a többi bauxitokénál nagyobb a fajsúlyúk is. (A Gánt — harasztosi pizolit- réteg átlagfajsúlya: 5T19.) A Gánt — melegcsi bányában jóminőségű ipari bauxitanyag közé lencseformájú betelepülés — begyűrődés — alakjában volt található. (32 — 35 m. hosszú. 10 — 11 m. széles, 50 — 55 m. kiterje- désű. tengelyiránya közelítőleg 50 °, 1929. évben teljesen kifejtet- ték. 9. ábra.) Anyaga kemény, szilárdsága nagy (robbantva 1*5 — 2 m. átmérőjű tömbökben zuhant le), pizolitjainak szem- nagysága eléggé egyenletes volt. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1931. évi dec. 2-iki szakülésén. ** Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellsckaft am 2. December 1931. 9b GEDEON TIHAMÉR. A harasztosi bányában a bauxittelep felső szintjében a pizo- litos réteg mindenütt megtalálható. Felépülése egyenetlen, helyen- ként 30 — 40 cm., máshelyen 3 — 3-5 m. vastag réteget alkot. Fölötte vörösagyag, majd a fornai rétegsor fekszik. Anyaga nagyon laza, morzsolódó, az egyes pizolit szemcsék az alapanyagból könnyen kiválaszthatók, a réteg robbantása után a térszint pizolithomok borítja. (10. ábra.) A pizolitos réteg szemcséinek nagysága igen különböző: 5 mm-nél nagyobb 25-50% 5 — 2-5 „ között 11-60% 2-5— 1-5 „ „ 6-26% 1-5—1 „ „ 11-20% 1-0-4 „ „ 21-50% por 24-14% 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. Fig. 10. ábra. A gánt-harasztosi bauxitbánya vázlatos szelvénye. — Profilskizz durch die Bauxitgrube von Gánt-Harasztos. 1. Dolomit, bauxit fekii. Dolomit, das Liegende des Bauxites. .. Pizolitos bauxit. Pisolithiseher Bauxit. 5. Ibolyás, kovasavdús bauxitréteg a pizolitos begyűrődés alatt, Melegesen. A iolett gefarbte, kieselsáurereiche Bauxitschieht unter dér pisolithischen Falté, am Meleges. 4. Vörös agyag. Roter Tón. 5. Eocén mészkőpad. Eozáne Kalkstein-Bank. 6. Szürke, helyenként sárga agyag. Grauer, örtlieh gelber Tón. 7. Dolomit és mészkő törmelék. Schutt von Dolomit und Kalkstein. 8. Bauxit test. Dér Bauxit. A Gránáshegy — Bagolyhegyi medence bauxitjában a miliolidás mészkő alatt a bauxit felső szintjében mindenütt megtalálható a pizolitos réteg. Vastagsága ugyancsak különböző, mint Haraszíoson- Az egves pizolitszemcsék ritkán tökéletes gömbalakúak. Mind- nyájukra jellemző, hogy felületük fényes-barna. A centiméteres szemeknél majdnem kivétel nélkül két-, illetve háromféle színű felület-rész észlelhető. A pizolit egyik fele barnás-zöldes fénytelen. A PIZOLITOS BAUXITOK KELETKEZÉSE. 97 másik fele részben barna, fényes felülettel, kisebb részben élénk vörös, igenfényes folttal. A pizolitszemcsék egész tömegükben homogének. Valamennyi- nél sötétebb színű vékony külső kéreg észlelhető. Egy mag körüli körkörös rétegezettség a gánti pizolitoknál sohasem mutatkozik. A pizolit anyagát olykor hálószerűén fehéres-sárgás bauxit járja át. mely a kérgen sohasem hatol keresztül, tehát már a kéreg rá- rakódása előtt a legömbölyödött bauxiíanyagban jelen volt. Oly- kor kisebb görgetegek — 10. 15 cm. átmérővel — is előfordulnak a harasztosi pizolitos rétegben, melyek anyaga aprópizolitok ke- ményen összecementeződött halmaza. A görgetegek felületének egyik felén a jellegzetes vörös kéreg jól látható. Az egységes bauxit tömbben a legkülönbözőbb helyeken, töl- csérszerű nagy, szabálytalan mélyedés-formák vannak, melyeknek megjelenésben, színben és összetételben jól megkülönböztethető anyagában, mindenkor azok alján, nagy görgeteg formájú tömbök találhatók. E lekerekített görgeteg jellegű, az alapanyagtól élesen elkülönülő tömbök 25 — 40 cm. átmérőjűtek és teljesen hasonlók a pízol itos felső rétegben található vöröskérgű görgetegekhez, azzal a különbséggel, hogy amazokkal szemben fehéres-rózsaszínes, kovasavdús, fénytelen bauxitréteggel vannak burkolva. A gánti pizolitos bauxitokban a pizolitok majdnem minden esetben nagyobb keménységűek, mint az alapanyag, melyben be- ágyazva vannak. Ezen az alapon történt elválasztásuk is: l száma: Pizolit % Alapanyag % 1 29-62 70-58 2 37-67 62-55 3 57-61 62-59 4 83-99 16-01 5 61-76 58-24 6 59-43 40-57 1 67-38 52-62 8 56-41 45-59 9 38-56 41-40 10 77-20 22-80 11 85-11 16-89 12 75-88 24-12 13 47-77 52-23 alapanya g aránya az egyes mintákban a lég nagyobb mértékben változik. Legtöbb pizolit: 85-99% (4. minta), legkevesebb: 29-62% (1. minta). A szétválasztott pizolitoknak és alapanyaguknak színét porí- tott állapotban vizsgálva, egyes esetekben nagy, más esetekben Földtani Közlöny. LXI. kötet, 1931. 7 98 GEDEON TIHAMÉR. csekély színárm alatbeli 1 különbséget talál link. A pizolit porszíne mindig sötétebb volt az alapanyag színénél. A vizsgált anyagok színe főleg barna, vörösbarna v olt, csak három minta volt barnás- sárga (az 5., b.. 7. minta) Megemlítésre ér demes. hogy a melegesi bánya még műv elés alá nem vett részében fehér a lapanyagban el- szórtan sötétbarna pizolitok találhatók. A annak olyan kevesebb pizolitot tartalmazó bauxi tok is. melyeknek anyag ában az elhintve található gömböl yű szemcsék felismerését csak egy fehéres, vékony kéreg jelenléte teszi lehetővé. E gr éhként a pizolit és az alapanyag színe között nincs, vagy alig van különb ség, a keménységük is egyező. Ilyen előfordulás a harasztosi sái ga bauxitban található. Kémiai összetételüket vizsgálva a következő eredményt adták: Minta száma: AU Os SiCU F e? Os Ti O2 1 zz. v., Gliiliv. 1. p. 59-60 0-72 56-70 2-40 20-58 a. 59-82 1-52 54-80 2-50 21-56 2. p. 58-68 1-20 58-10 2-70 19-52 a. 40-88 1-80 52-80 5-60 20-92 5. p. 45-92 2-04 51-14 2-60 20-50 a. 50-76 2-42 20-S8 4-50 21-64 4. p. 54-08 1-82 42-88 2-50 18-72 a. 45-94 5-40 27-90 2-60 20-16 5. p. 40-61 5-14 52-75 4-50 19-20 a. 51-14 7-78 15-70 7-00 18-58 6. p. 41-88 4-46 50-20 5-60 19-86 a 52-59 8-00 16-55 5-00 18-06 7. p. 58-11 2-76 55-75 5-00 20-58 a. 48-00 8-66 19-50 5-50 18-54 8. p. 40-68 2-20 54-10 5-60 19-42 a. 58-94 7-22 27-40 7-50 18-94 9. a. 58-56 5-24 55-52 5-40 19-68 a. 41-40 7-08 27-40 4-40 19-72 10. p. 57-91 2-10 56-75 2-50 20-74 a. 44-70 10-74 22-10 5-90 tS-56 11. p. 40-10 5-92 55-50 5-50 18-98 a. 47-84 10-22 16-70 6-80 18-42 12. p. 56-52 2-50 5S-90 2-70 19-58 a. 45-96 14-70 17-00 6-00 16-54 15. p. 57-88 8-62 55-90 5-10 16-50 a. 40-62 15-42 26-10 5-80 16-06 p. : pizolit (Pisolith). a.: alapanyag (Grundsubstanz). Az eredményekből látható, hogy egyes esetekben a pizolit és az alapanyag összetételében alig van különbség (1. és 2. minta), igen jellemző azonban, hogy minden esetben a pizolitban a Si02 és Ti02 kisebb, a Fe203 pedig nagyobb, mint az alapanyagban. Egy az eplényi bauxitbányából származó mintában a pizolitok A PIZOL1TOS BAUXITOK KELETKEZÉSE. 99 szemnagysága 5 — 8 mm. átmérőjű, alakjuk meglehetősen szabályos és felületüket fénytelen szürkésfehér vékony kéreg borítja. A pizo- litok belseje sötétbarna. Jellemző, hogy a pizoli tokát összecemen- tező bauxit alapanyag nagyobb szilárdságú, mint a pizolit anyaga. A kemény alapanyagban apró, csillogó kalcit kristályok láthatók. A minta pizolit tartalma: 45-50%, az alapanyag: 54-50%, porított anyaguk színárnyalatbeli különb sége nagy. Kémiai összetételük: ALOa SiOa Fe203 TiOí Izz. v. CaO pizolit: 40-80 2-00 38-52 5-00 15-67 — alapanyag: 54-04 1-10 14-70 2-10 25-10 2-36 A pizolitban a SiOz és TiQ2 tartalom a gántiakét ól eltérőleg magasabb, mint az alapanyagba n. A pizolit anyaga k, alcitot nem tartalmaz. Az al apany ag kalcit tartalma: 4-20%. A pizolitokat Lapparent1 a franciaországi bauxitokról írott monográfiájában két csoportba osztja: I. pizolitok gömbhéjas szer- kezettel, melyekben a vastartalom a központtól a kéreg felé csök- ken, kérgük fehéres, képződésük pedig vastalanítási folyamatra vezethető vissza; 2. pizolitok szerkezet nélkül, melyekben a vas- tartalom mindig nagyobb, mint a környező alapanyagban. Kérgük sötét színű. Képződésük vasfelhalmozással magyarázható. A megvizsgált magyarországi pizolitos bauxitok mind Lappa- rent második csoportjába sorozhatok. Gömbhéjas szerkezetű pizolit eddig Magyarországból ismeretlen. Gáláiról ismerünk ugyan ilyen szerkezetű bauxitokat, de ezek már nem nevezhetők pizo- litnak. hanem görgetegnek, tekintve, hogy 25 — "íO cm. átmérőjűtek és a bauxittelepben előforduló tölcsérek alján találhatók, hasonlóan a pizolithalmazokból álló görgetegekhez. Ezek középpontjában likacsos feketés-barna limonit-mag van (beszáradt vashidroxid gél), mely körül váltakozó sárga, barna, lila rétegek következnek. Az egyes rétegek 1 — 2 mm. vastagságúak, helyenként apró sötét- barna pizolitokkal. A legkülső réteg mindig kb. I — 1-5 cm. vastag, fénytelen, fehéres-rózsaszínű. Ha végig tekintünk a pizolitok és az alapanyagok elemzésein, önként kínálkozik a beosztás, hogy vannak pizolitok, melyek rész- ben eredeti keletkezésük helyén, saját anyaguk körzetében, rész- ben pedig másodlagos helyen, idegen bauxitanvag körzetében talál- hatók. Erre az összetétel alapján történő megkülönböztetésre Lapparent is utal. kizárólag a pizolitok alakja alapján. Az idegen körny ezetbe került pizolitok, részben levegőn, rész- 1 J. d. Lapparent: Les Bauxites de la Francé Méridionale, Paris, 1950, 37. oldal. 100 GEDEON TIHAMÉR. ben vízben történt lerakódásra utalnak. Szárazföldi képződményre mutat a kőzet laza. hézagos szerkezete és a pizolitok vörösbarna, fényes sivatagi máza. Ezzel szemben a vízbe sodródott pizolitok, bauxií iszapban tömöttebb tömeget formáltak. Az utóbbi esetet igazolja az eplényi minta fehér, fénytelen kérgű pizolitjaival. A pizolit vízi keletkezésére azonban semmi bizonyítékunk nincs, sőt ennek a föltevésnek ellene szól az a tény, hogy a pizolitok nem tartalmaznak kalcitot. kémiai összetételük is majdnem azonos több kétségtelenül szárazföldi eredetű gáníi pizolittal. Ezzel szemben az eplényi bauxit alapanyagához hasonlót a gáníi anyagok között még megközelítőleg sem találunk. A pizolit-képződés irodalma igen kiterjedt,2 azonban bauxit- pizolitok keletkezésére konkrét adat nincsen. Általában két. hom- lokegyenest ellenkező véleményre gondolhatunk: 1. kémiai folya- mat közben létrejövő vaskoncentrálódás. Reifenberg' laborató- riumi kísérletekkel kimutatta ezen képződésmód lehetőségét, azon- ban erre a magyarországi bauxitpizolitok vizsgálata alapján bizo- nyítékot nem találunk; 2. mechanikai differenciálódás. Erre föl- említem azon megfigyelésemet, hogy egyes homogén bauxitfajták vízbe téve a szögletes részek lepattogzása közben, gömbölyded szemcsékké alakulnak. Bauxitoknak ilyen gömbhéjas-szerű málása az irodalomból eddig nem ismeretes. Oka a nedvesség föl vétel köz- ben beálló térfogatnövekedés. A gömbhéjas málást mutató bau- xitok tektonikailag igen zavart területekről származnak. Az egyik ilyen bauxit a Gánt-melegesi bánya pizolitos begyűrődésének alsó határán található lilás és vörös színű, zsíros tapintatéi. 0-5 — 1 m. vastag rétegből származik. A másik dalmát bauxit (Drnis, Mte. Kalun X. káva), sötét tompavörös színű és erősen meggyűrt terü- letről való. A gömbhéjas málás kialakulására való hajlam, a bauxit szer- kezetében már eleve kell. hogy jelen legyen. Eme különleges szer- kezet létrehozásában a kémiai összetételen kívül, dinamikus ha- tásra létrejövő szerkezetbeli változás is szerepet játszik. Ugyancsak mechanikai differenciálódásról ír Láng.4 aki Indiában az ottani különleges klíma (600 mm. évi csapadék, 12° C 2 Moos: Ztschr. f. prakt. Geol. 29. évf. 106. old. 3 Die Entst. d. Mediterrán Roterde (Kolloidch. Beihefte 1929). Reifenberg néhány adata: (45. old.) 6 cm3 oldatban 0-0055 gr. Fe(OH)3-sol 0-006 gr. NaCl, xagv 0-0055 gr. CaCb hatására 20 perc alatt koagulál. (77. oldalról) 10 cm3-ben 0-000062 gr. Fe(OH)s-sol 0-001 gr. CaCOs hatására 2 óra alatt teljesen levá- lik. stb. 4 Fang: Centralbl. f. Min. etc. 1914. évf. 641. old. DIE ENTSTEHUNG PISOLITHISCHER BAETXITE. 101 középhőmérs.) alatt keletkező barna agyagban, a felszíni része- ken esővíz hatására pizolit képződést figyelt meg. Más szerzők lateritben figyeltek meg, hasonló körülmények között, pizolit képződést. Bauxittal födött egykori területeken is hasonló folyamatok mehettek végbe. A már régebben keletkezett bauxittelepek anyaga részben dinamikus hatásra, mégpedig gyűrődés közben a két rideg kőzet közé került bauxitanyag hengerlő hatásnak lévén kitéve, szerkezetileg oly változást szenvedett, mely más bauxitokkal szem- ben megmagyarázza vízfölvétellel járó térfogatnövekedését és gömbhéjas szétesését: részben klimatikus befolyásra alakult pizoli- tossá. Az egyes pizolit-szemcsék kérgüket szél által görgetve (barna fényes kéreg), illetve vízben, iszapban való mozgásuk közben nyer- ték (fehér, fénytelen kérgek, mint pl. az eplényi pizolitokon). Az in situ található pizolitok keletkezése klimatikus, az áttelepült pizolitoké részben dinamikus hatásra vezethető vissza. In den pisolithischen Bauxiten, die im Bauxitlager von Gánt zu finden sind, kommen Pisolithe verschiedenster Korngröfie vor. Aus dér pisolithischen Schicht dér Grube von Harasztos lieferte eine Untersuchung ein Matériái, das zu 25-3%-en aus Teilen dér Korngröíte von iiber 5 mm, zu 24-14%-en aus Teil- chen von unter 0-4 mm Durchmesser besteht. Die Pisolithkörnchen sind von brauner, bis rotbrauner Farbe und habén eine gliinzende oberflache. An den gröberen Pisolithen (1 — 2 cm Durchm.) kann mán dreierlei Farben beobachten: eine Seite ist hellbraun-grünlich und matt, dér gröfiere Teil dér anderen ist glanzend-braun: auf einer Seite befindet sicli ein lebhaft roter, sehr glanzen- der Fleck. Die Substanz dér Pisolithkörner ist homogén braunfarben; eine dunklere diinne Kruste kann mán deutlich auf ihnen sehen (ein Ergebnis aolischer Tatigkeit. eine ftir Wiisten typische Eisenkruste). Die einzelnen Pisolithkörner sind in dér Grundsubstanz lose, wie z. B. in dér pisolithischen Schicht bei Harasztos, oder fest, wie in dér pisolithischen Faltung von Meleges, eingebettet. Es gibt auch Gerölle (mit 30 — 40 cm. Durchm.) dérén Substanz aus fest zementierten Anhaufungen kleiner Pisolithe besteht. Diese besitzen stets eine weisse, feste, kieselsaurereiche Kruste. In den untersuchten pisolithischen Bauxiten von Gánt zeigten die Piso- lithe stets eine gröfiere Hiirte als die Grundsubstanz. Die Menge desselben ist sehr veránderlich. Dér geringste Pisolithgehalt betrug 29-62%, dér höchste 83-99%. Die Farbe des Pisolithpulvers ist immer von dunklerer Schattierung, als die dér Grundsubstanz. Manchmal ist jedoch eine Abweichung in dér Far- bung kaum festznstellen. Die chem. Zusammensetzung betreffend besteht zwi- schen dem Pisolith und dér Grundsubstanz zuweilen nur eine geringer, oft aber ein sehr bedeutender Unterschied. Charakteristisch ist, dali dér Gehalt an SiOa und TiOs im Pisolith stets geringer, dér Gehalt an Fe2Ü3 aber immer höher ist, als in dér Grundsubstanz. (Siehe Analysen-Tabellen.) Unter den von den Bauxitlagern des Rákon i/gebirges stammenden piso- 103 T. GEDEON. lithischen Bauxitmustern sind diejenigen von Eplény von einer we ifién Kruste umgeben, ilire Grundsubstanz ist sehr hart und Kalzithaltig (4-2%). Auf Grund dér Untersuchungen liiRt sich feststellen, dafi es Pisolithe autochtoner Bildung gibt, welche in Staub ihrer eigenen Substanz eingebettet sind (in chemischer Hinsieht besteht kaum ein Untersehied), als auch solche, die in f rém de Bauxitsubstanz umgelagert wurden. Die Umlagerung mochte sowohl auf dem Festlande vor sich gegangen sein, worauf eine lose Struktur deutet, als aueli im Wasser, wie dies bei dem liarten, dichten, eine kalzithaltige Grundsubstanz aufweisenden pisolithischen Bauxit von Eplény dér Fali ist. Die Bildung dér Pisolithe hifit sich teilweise mit dem Verlauf dér in den Lateriten durch die Einwirkung von Regen vor sich gehenden Konkretions- bildung identifizieren — es sind dies die in sitii liegenden Pisolithe — aber auch mit jener Beobachtung, nach welcher es homogene — pisolithlose — Bauxite gibt, die blofi durch Einwirkung von Wasser, Schalenverwitterung zeigen. Derartige Bildungen sind dér unter dér pisolithischen Faltung dér Grube von Ciánt — Meleges in einer Machtigkeit von 1 — 2 metern vorkommende schwachlilafarbene, kieselsaurereiche Bauxit und dér von einem stark gefal- teten Gebiet Dalmatiens { Drnis , Mte. Kalun X. Cava) stammende dunkelbraune Bauxit. Die Neigung zűr Schalenverwitterung kann zum Teil einer gewissen chem. Zusammensetzung, dann aber auch dér starken dynamischen Einwirkung zugeschrieben werden. Letzterer Umstand bestatigt die Entstehung dér umla- gerten Bauxitpisolithe. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. — KURZE MITTEILUNGEN. TERMÉSZETVÉDELMI FELADATAINK A GEOLÓGIA TERÉN. Irta: Noszky Jenő dr. UNSERE NATURSCHUTZ-AUFGABEN IM GEBIET DFR GEOLOGIE. Von: E. Noszky. Kaán KÁROLYnak nemrégiben megjelent nagy műve,1 mely e téren hosszú évtizedekre visszamenő irodalmi és szervező mun- kásságának betetőzése, immár a nemzet köztudatába is belevitte a természetvédelem nagy kérdéseit; megtörvén vele a közöny jegét. Ebben a munkájában az általános szempontokon: t. i. a kérdés histórikumán. fejlődésén, eredményein s a mi törekvéseinken kí- vül a speciális területekre, tehát a tényleges praktikus megoldá- sokra is kiterjeszkedik. A részleteknél elsősorban természetesen a táj szépségének megóvására gondol, szemben az embernek gondat- lanságból. vagy ami még gyakoribb: elvakult, kíméletlen profit- éhségből eredő pusztításaival. Azután mint vérbeli erdész az erdőt, a fákat veszi különös gondjába. De nem feledkezik meg a többi ágazatokról sem. nevezetesen a biológiai és geológiai tárgykörökbe tartozó nagy érdekekről. így a bennünket érdeklő geológiai tárgykörnek is, az idevágó irodalom alapos számbavételével, hathatós propagandát csinált. Szám szerint 5 objektumot vett részletesebb tárgyalás alá: t. i. a tihanyi geysireket, Ipolytarnóc föld- és ősélettörténet i emlékeit és a Badacsonyt, mely utóbbi mint tájelem is számba jön: de kifejti, hogy már a két évtized előtti, első nagyobb hivatalos akciójánál. Darányi megértő minisztersége alatt — a többi közt — 124 geoló- giáikig fontosabb helynek, ill. objektumnak megvédelmezését kér- ték az akkoriban még boldog, integer hazánkban, szétküldött és visszaérkezett kérdőívek alapján. Keserű sorsunk azóta, határaink szörnyű megcsonkításával, éppen a geológiai terrénumon ragadott el a legtöbbet, miért is kétszeresen kötelességünk, legalább a meg- maradt földdarabunkon megmenteni, megőrizni mindent, amit csak lehet, hogy majd a nagy számonkérés idején ne kelljen szé- gyenkeznünk sáfárkodásunkért a Világ és Nemzetünk ítélőszéke előtt. Az egyes természettudományi ágazatoknak nem közismert, 1 Természetvédelem és a természeti emlékek. (Budapest, 1951. Révai ki- adás). 104 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. — Kl'RZE MITTEILUNGEN. de magára a tudományra mégis életbevágó fontosságú, különleges objektumokra nézve kiváló szerzőnk azt írja, hogy ezek megvé- delmezésére, megmentésére maguknak a szakembereknek kell részletesen kidolgozott és megokolt előterjesztéseket tenniök, hogy a törvényalkotás, ill. végrehajtás során ezek a fontos kérdések ki ne kerüljék a döntő tényezők figyelmét. Ebben nagyon igaza van. Az intéző körök jórésze igen kevéssé ismeri a természettudomá- nyok igazi lényegét, tehát azok követelményeit is. A törvények általánosságban, nagy vonásokban intézkednek: még a „Végre- hajtási Utasítások" se igen érintik a tényleges szakszerűségeket és nem térnek ki a finomabb részletekre, melyek pedig a tudomány szempontjából igazán fontosak. Magunknak kell tehát jó előre tisztáznunk, előkészítenünk és az illetékes fórumoknál később is figyelemmel kísérnünk és szorgalmaznunk ezeket. Különben meg- eshetik az is, hogy a meg nem értés, vagy félreértés még a mainál is rosszabb helyzetet teremt. Meg kell jegyeznem itt. hogy már vannak e téren is bizonyos törvényes rendelkezések és fórumok. így a régebbieken kívül, az 1929. évi XI. t.-e.-nek 18 — 28-ig terjedő szakaszai expressis verbis rendelkeznek a geológiai és őslénytani emlékek felkutatására szol- gáló ásatásokról és gyűjtésekről is. Ezeket ugyanis a törvény a régészeti, antropológiai ásatásokkal stb. együtt a Vallás- és Köz- oktatásügyi Minisztérium hatásköre alá tartozó Orsz. Gyűjtemény Egyetemi Tanács, ill. szakszerveinek felügyelete alá helyezi. A törvény ellenőrzési és az országos nagy közgyűjtemények részére elővételi jogot biztosít. Az ellenőrzés alól kibújók, a közgyűjtemé- nyek részére át nem engedők, a külföldre való elidegenítési tilal- mat áthágok ellen szigorú szankciókat tartalmaz. E testületek azonban a természettudományok mai. erős diffe- renciáltsága miatt semmiképen nem nélkülözhetik a fent érintett, szakszerű tárgyi előkészítést, ill speciális tárgyi adatokat, ame- lyeket e kérdésekkel behatóbban foglalkozóknak. — saját érde- kükben is — kötelességük részükre megadni. Egyszóval az idevágó anyag összegyűjtésének, a viszonyok helyszínen való megismerésének és a tényleges lehetőségek mérle- gelésének nagy és alapvető munkájából mindnyájunknak ki kell venni részünket, akiknek alkalmunk van odakünn a természetben látni, megfigyelni, dolgozni. Természetesen e munkában nemcsak szorosabban vett tag- ill. kartársainkra kell számítanunk, hanem minden igaz magyar emberre, aki a természetet szereti. Teendőink e téren kettős irányúak. Az egyik a népszerűsítő, propagáló munka a nemzet összesége előtt. Ebből is ki kell vennie a részét mindenkinek, akinek csak alkalma nvílik rá. Azonkívül kötelességünk tárgvi szempontból szigorúan ellenőrizni a nem szakember népszerűsítőket, hogy téves fogalmak terjesztésével az igazi célnak éppen az ellenkezője ne éressék el. A másik, a tény- leges tudományos nézőpont, amelyen nemcsak az előrehaladas, hanem az igazi népszerűsítés is alapszik. A természet \ édelem te- rén tehát elsősorban az utóbbira, vagyis az idevágó objektumok- nak összegyűjtésére és pontos számontartására van szükségünk. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. — KURZE MITTEILUNGEN. 105 A mi. igazi tudományos érdekeink nem merülhetnek ki egy pár lelőhelynek, vagy sziklaalakulatnak rezervátummá való nyilvá- nításában. Megjegyzendő, hogy számos esetben erre is szükség van, meri ha ilyenre lett volna törvény, akkor a Kisalföldből ki- emelkedő két nagy dunántúli bazalthegyünk, a költők megéne- kelte Ság és Somlyó helyén nem tátonganának ma rút ürességek. A salgótarjáni Pécskö gigászi falat alkotó kőszála is állna s a recski hegynek impozáns Kögombája se volna oly kegyetlenül meg- tépázva. Azért még nincs szükség mindennek sablonos, amerikai mód- szerrel tilos területté való nyilvánítására, mert ennek keresztül- vitele nálunk, mint sűrűbben lakott országban, elég sok nehézség- gel és fölösleges költséggel járna. Azonkívül részint az ú. n. szer- zett jogok, részint tényleges vitális érdekek sérelmét is jelenthetné ez, még pedig nem egyszer szükség nélkül. Az is lehetséges volna, hogy az ilyen „sommás eljárás” éppen a tudományos kutatást nehezítené meg. Számos, a laikus előtt talán kicsinek látszó, de a szakemberre nézve mindennél fontosabb tényezővel kell itt számolni, hogy az igazi természetvédelem, ill. természeti emlékvédelem keresztül- vihető legyen. A mondottak igazolására néhány, pozitív példát óhajtok itt felhozni, bizonyítékul, hogy az egyszerű sematizálás mennyire nem elegendő e téren és hogy mennyire szükséges az egyéni eljárás a különböző tényezők és viszonyok reális mérlege- lésében és elbírálásában. Nézzük a köztudatba már átment objektumokból az ipoly- tarnóci emlékek esetét. Ezt a lábnyomos homokkövet nem men- tette volna meg a védett területté való nyilvánítás. Sőt még az se, hogy valami védő falat emeltünk volna föléje. Hisz a mellette fekvő ősfenyőtörzs a védőboltozat ellenére is már jóformán tel- jesen elpusztult. A félreeső, elhagyott helyen ugyan ki és hogyan bírta volna őrizni ezeket a nagyfontosságú őséletemlékeket, mikor itt az eróziós, vadvízes árok fenekén a víz, a fagy, a mállás néhány év alatt feltétlenül elpusztítanak mindent, ami napfényre kerül belőle. Az igazi természetvédelmet akkor a Földtani Intézet csinálta meg azzal, hogy a homokkő-táblákat felszedette, Buda- pestre szállíttatta és folyosóin felállíttatta. Ezzel a nemzet és tu- domány nagy nyilvánossága számára könnyen hozzáférhetővé tette. Ellenben így. s azáltal is, hogy másolatát Ábel Bécsben a Paleobiologische Lehrsammlungjában is kiállította — talán mi ma- gyarok is fel fogunk figyelni reá! A még ott maradt részekkel, melyekből 1928-ban pár nr-nyit feltártunk s amelyeket azóta — állítólag — meggondolatlan em- beri kezek megrongáltak, sem lehet egyebet tenni, mint felszedni és a Nemzeti Múzeumban, jelentőségéhez méltó keretben, elhe- lyezni. Hasonlóképen kell cselekedni Ipolytarnóc másik, nem- kevésbbé jelentős föld- és élettörténeti dokumentumával, a Botos- árok riolittufájában levő Aquitánien-f lórával. mehet nemcsak az atmoszferiliák, hanem a meredek, vadvízes árkokon lerohanó áradatok is rongálnak. A Botos árokban levő cápafogas stb. faunát, 106 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. — KURZE MITTEILIJNGEN. amely két-három évtizede bőven foglalkoztatta szakirodalmunkat, a domboldal beákácosítása megvédte a további pusztulástól. Igaz, hogy a további kutatás számára is hozzáférhetetlenné tette — éppen úgy, mint Hantken híres, eocén korallos árkát Bajóthnál. Vegyünk egy másik példát. A biai Nyakasköt és az északi tövében levő. katlanszerű vízmosást pusztulással fenyegeti az ottani kőfejtőnek feléje közelgő üzeme. Pedig ez volt Hantken első klasszikus tanulmányának színhelye és azóta is az ú jabb geoló- gus nemzedékek itt tették meg első szárnypróbálgatásaikat. E he- lyen elég volna egyszerű megértő közigazgatási intézkedés tilalom- határ kijelölésével „útvédelmi szempontból". Az úttal együtt fenti értékeink is megmenekülnének az eltemettetéstől és a táj sem vesz- tené el egyik festői ékességét. Maga a kőbánva az ellenkező irány- ban terjeszkedhetnék s mai üzemének akár 20-szorosát is lebonyo- líthatná. Tehát a célt minden különösebb költség (kisajátítás, meg- váltás. stb.) nélkül el lehet érni. Régi, hírneves geológiai, paleontológiái és mineralógiai gyűjtő- helyeink jórésze, különösen csonka határainkon belül, már meg- szűnt. Pl. a kissoábhegyi, mátyáshegyi, szobi, letkési, jobbágyit, visnyói, budapest-rákosi stb. lelőhelyek. Itt — ugyan visszafelé fordított fegyverrel — de megoldást nvert a további védelem. Annál nagyobb szükség van a megmaradtak, az üzemben levő fel- tárások anyagára. A mesterséges feltárások ugyanis nagy anyag- tömegekkel dolgozván, százával-ezrével hozzák napfényre földünk ősélettörténeti emlékeit. Azonban ezek legnagyobb része menthe- tetlenül elpusztúl. Porrá lesz az útkaviccsal, vagy sárrá őrli a téglakészítés. Kárba vész a sok pótolhatatlan ritkaság, nem egy- szer a még ismeretlen új alak is. A helyes természetvédelem itt az volna, ha szakemberek, vagy legalább a lelkes érdeklődők szem- mel tartanák az üzemeket, amint azt néhány buzgó tagtársunk a közeli fóthi, solymári, tatabányai, várpalotai, remetehegyi, óbudai feltárásokkal teszi. Figyelmük nem egyszer megsokszorozta a már lezártnak hitt, eddigi eredményeket. De a többi, különösen a távo- labbi. sok száz feltárásnak úgyszólván semmi hasznát sem látjuk már évtizedek óta. Pedig ezek is bőven szolgáltatnának anyagot a hazai tudomány előrevitelére. tudományos cserére, sőt kellő ügyes- séggel még jövedelmező exportra is. Nem volna-e kötelességünk valamilyen intézkedéssel vagy tár- sadalmi akcióval, ezekből a természeti kincsekből legalább vala- mit megmenteni a sorvadó nemzeti közgyűjteményeink részére? Ugyancsak elpusztúl ezer meg ezer. természetes feltárásból kikerült, s a természettől legtöbbször már utolérhetetlen tökéletes- séggel ki is preparált, felbecsülhetetlen tudományos értékű anvag. Pedig csak fel kellene szedni őket időnkint, főleg a tavaszi olva- dások után. E pazar kézzel szórt ajándékok: középhegységeink szép és gazdag mezozoós faunái, a harmadkor klasszikus emlékei, amelyekből ásatáskor a tized, sőt századrésze sem kerül elő. ment- hetetlenül porrá lesznek. Pedig pótolhatatlanok! Erre a célra intézményeink, sajnos, már hosszú évtizedek óta alig áldoznak valamit. Hogy áldoznának most, az általános leépí- RÖVID KÖZLEMÉNYEK. — KURZE MITTEILUNGEN. 107 tésben? Hogy ez mit jelent, szomorúan tapasztalhattuk! De azt is tapasztalhattuk, hogy más tereken, éppen a hangos szó és után- járás — nagy eredményeket ért el és fog elérni mindig, léhát itt a hallgatás nem erény, sőt ellenkezőleg. Még a mai helyzetben is a munka, szervezés, résenlevés, a jó szó és rábeszélés itt is. amott is megnyer egy-két lelkes jóbarátot a természetvédelmi ügynek. Minden kezdet nehéz ugyan, de végeredményben minden igaz munkának eredménye van. A fenti, tárgyi szempontok mellett, szükséges lesz gondoskodni arról is, hogy pl. az 1929. évi XI. t.-c. 18. és 21. szakaszában foglalt, ellentmondó és a tudományos közérdek sérelmére könnyen félre- magyarázható intézkedések éppen a nemzeti kutató és gyűjtő munkát szolgáló, lelkes magángyűjtők működésének zavartalan- sága érdekében az intenciókkal összhangba hozassanak. Hiszen ma, mikor a hivatalos gyűjtőmunka már évtizedek óta jóformán telje- sen megbénult, igazi tudományos öngyilkosság lenne még az ő áldo- zatkész munkájukat is lehetetlenné tenni. A gazdag és hatalmas Anglia, Franciaország a gyűjtőknek még hivatalos vezetéssel és útbaigazításokkal is segítségére van, nem hogy akadályozná. Az energiákkal való takarékoskodás szempontjából szükség van e téren is az egyes szakok művelői közt az együttműködésre. A specialistának is mindig figyelmet kell fordítani a többi szak- érdekre ill. az egész érdekeire. Fizikai lehetetlenség egy embernek mindenütt ott lenni, mindent meglátni és mindent megtenni. A köl- csönös segítség révén pétiig sok. szinte megoldhatlannak látszó do- loggal is sikeresen fogunk megbirkózni. Ezt a bennünket speciálisan érintő természetvédelmi munkát gyakorlatilag úgy vélem megoldhatónak, ha a Társulat e célra al- kalmi szervezetet létesít. Ezt a bizottságot a választmány küldje ki az ebben az irányban működni óhajtó tagjai közül. E bizott- ságnak feladata azután magát kiegészíteni: magához vonni mind- azon tagtársakat, akik ebben az irányban dolgozni akarnak. A bi- zottság gyűjtene össze és csoportosítaná az adatokat. Az ajánlott intézkedéseket megvitatná, kellő formába öntené és így terjesztené elő a Társulatnak s az illetékes fórumoknak, hoev a hozandó tör- vényben az igazi tudományos érdekeink biztosítva legyenek. Az állandó érdeklődés fentartásával az előkészítés után is gondját viselné az ügynek, különben elalszik minden fellángolás. Mindenütt jó barátokat kell szerezni, különösen a vidéken és a kellő propa- gandáról is gondoskodni kell. A lelkes magyar sajtó, mely már eddig is annyit foglalkozott az általános érdekeken kívül a mi spe- ciális tudományvédelmi érdekeinkkel, bizonyára továbbra is szí- vesen fogja közölni az alapos, megbízható értesüléseket és infor- mációkat. Ezzel nemcsak a szűkebb. de az egyetemes természetvédelem ügyében is megtennők kötelességünket — amit a társadalom el is várhat tőlünk. * 108 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. — KURZE MITTEILUNGEN. Von (len Aufgaben. die Karl v. Kaán in seinem grossen M erke iiber den heimatliehen Naturschutz festsetzt, befasst sieh dér Verfasser nur mit den. die dem Gebiet dér Geologie angehören. Er widmet sieh eher dem weniger bekannten und dadurch dér Gefahr dér A ernichtung melír ausgesetzten wissenschaftlichen Matériái, als den allgemeinen und landschaftsbildlich eharak- terisierenden Schönheiten. Dér A erfall dér altén, berühmten Fundorte, das Felilen dér Möglichkeit zűr Ausbeute dér neueren natiirlichen und kiinstlichen Aufseldüsse. verursacht einen be- trachtliehen Schaden so dér vaterlándi seben, wie dér internatio- nalen wissenschaftlichen Forschung. Es wáre alsó wünschens- wert, wenn die Mitglieder dér L ngarischen Geol. Gesellschaft nebst allén Interessenten eine Komission aussenden. die vorláufig allé diesbezüglichen Angaben und Daten sammelt. dann aucli die Forderungen dér wissenschaftlichen Tnteressen im Yorbereitung befindlichen. neuen Naturschutzgesetze durchsetzen versuche. Felhívás és Kérelem! A Magyarhoni Földtani Társulat A álasztmánya a geológia körébe tartozó természeti objektumaink és tudományos anyagunk megóvására indult akció vitelére a Társulat kebelén belül ..Ter- mészetvédelmi Bizottságok' küldött ki. Felkérjük Társulatunk minden tagját és mindazokat, akik szaktudományunk előrehaladását szívükön viselik, legyenek szí- vesek a Bizottság munkáját szíves érdeklődésükkel kísérni, az ügyet tanáccsal és tettel is támogatni. Kérjük konkrét adatok köz- lését és a helyi viszonyoknak megfelelő javaslatot. A Bizottság elnöke a szabályzat értelmében Liffa Aurél dr. Társulatunk alelnöke. A leveleket és egyéb közleményeket egye- lőre a titkárság címére kérjük: Budapest. ^ TIT.. Múzeum-körűt 4. Egyetemi Ásvány-kőzettani Intézet. CLEMMYS HEMISPHERICA Gilmore. írta: Szalai Tibor dr. ÜBER CLEMMYS HEMISPHERICA Gilmore. Von T. Szalai. Az alábbiakban kimutatja szerző egyrészt, hogy a Sharemys genus azonos a Clemmys-szel. másrészt a Sharemyssel kapcsolat- ban utal azokra a jellegekre, melyek alapján az Emys és a Clemmys genusok egymástól megkülönböztethetők. Ez utóbbi módszertani megállapítás azért vált szükségessé, mert a fosszilis teknősök iro- dalmában számos olyan Clemmys néven leírt genus van. amelyek az Emyshez tartoznak. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. — KURZE MITTEILUNGEN. 109 Gilmore1 leitet in semer schönen Arbeit ti bér die Schildkröien dér Mongoléi die Sharemys in die Fachliteratur ein. Beim Stúdium dér Textfiguren und des Wortlautes dér obigen Arbeit stellt sieh heraus, dass zw lseiben dem Carapax dér Sharemys und Clemmys kein Unterschied sei. Das proportionale A erhaltnis dér Neural- und Costalplatten zeigt dasselbe Verbaltnis, welc-hes so fiir Clem- mys, wie resp. für Emys karakteristisch ist. Die Liinge dér letzten Neuralplatte verweist auf Emys, ware alsó nur dér Carapax ge- fxinden worden, so káme ausser dér Emys, eventuell Clemmys eine andere Species gar nicht in F ragé. Die Untersuchung des Plastrons ergibt, dass von dér Gestallt dér Epiplastrallippe angefangen sánit- liclie Merkmale mit jenen dér Clemmys oder eventuell mit jenen dér Emys iibereinstimmen. Dér einzige Unterschied ergibt sich aus dem Verbaltnis dér Hornschilder zu einander . respektive aus dér Beziehung dér letzteren zu den Plattén. Als Folge jener stellt sich heraus, dass die Summe dér Femoral- und Abdominal- scuta die grösste Scuta bi lilét. Das ist jenes Merkmal, welcbes Gilmore bei keiner anderen Emys beobachten konnte. Was die Bedeutung dieses Merkmales sei. erhellt die bisherige Literatur genügend. Die relatíve Lage dér Hornschilder und sogar dér Knochen- platten bietet fül* bestimmte Delei mination eine Mögliehkeit, insofern dieselben nach den bekannten Regein ausgebildet sind. Wenn sie aber. wie bei den aufgewiesenen Exemplaren, voneinander abweichen, berechtigen sie nicht zűr Aufstellung neuer biologischer Einheiten. So beleli rt uns das rezente Matériái. Hier soll erwahnt werden, dass ich z. B. bei einem weiblichen Exemplar von Cinixys Homeana Bell. die ersten sechs Nem al plattén ausser flen normál entwickelten. auch von überzahligen Nahten geteilt vorfand. die an folgenden Stellen auftraten: im hinteren Drittel dér ersten vier, im vorderen und hinteren Drittel dér funften und im vorderen Drittel dér secbsten Neuralplatte. Dér Aufbau des Carapax ist sonst wie gewöhnlieh. Diesen Fali betreffend soll auf Siebenrock2 und Nopcsa3 verwiesen werden. Betreffs dér derartigen Bedeutung dér Hornschilder kann mán sich auf Rütimeyer4 berufen, dér festgestellt hat. dass die Hornschilder in dér systematischen Be- stimmung keine bedeutende Rolle spielen. Seit dem bewerten zahl- reiche Autoren die Hornschilder im Sinne Rütimeyer. von welchen Autoren ich mich auf Staesche,5 Vogel6 und Fejérváry7 berufe. 1 Gilmore, Ch. W.: Fossil Tnrtles of Mongólia. (Bull. of tlie American M useum of Natural History. Yol. L1X. Art. 1Y. p. 213. New York.) 2 Siebenrock, F.: Ergebnisse einer zoolog. Forschungsreise usw. (Sit- zungsb. d. K. K. Akad. d. Wissen. matli. naturw. Klasse Wien 1906.) 3 Nopcsa, F. Báron: Die Familien dér Reptilien, Berlin 1923. 4 Rütimeyer. L.: Über den Bau von Sehale und Schadel bei lebenden und tossilen Schildkröten. (Verhandl. d. Naturf. Gesellsch. Basel. 1873). 5 Staesche, K.: Sumpfschildkröten aus hessichen Tertierablagerungen. (Abh. d. hessischen geol. Landesanstalt zu Darmsíadt Bd. Vili. H. 4. 1928.) 0 Y ogel, G.: Unregelmassigkeiten an den Hornplatten von Sckildkrö- tenschalen. (Schriften d. Okonom. Gesellsch. Königsberg. 53. 1913.) 7 Fejérváry Freiherr v. G. J.: Palaeobiologica Bei. III. 1930. Wien. p. 357. (Fussnote.) 110 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. — KURZE MITTEILUNGEN. Letzterer hat auf Zauneidechsen álmliche Erscheinungen f'estgestellt. Betreffs dér Emys schreibt Staesche8 folgendes: „Dér Grenzein- druck zwischen dér Femoral- und Analscuta ist médián stark vor- gebogen und kommt in dér Mittellinie ziemlich dicht an die Naht zwischen Hyo- und Hypoplastron heran. Dér Yerlauf dieser Schildergrenze variiert bei den lebenden Tieren selir." Es ist un- zweifelhaft, dass diese Merkmale zűr Aufstellung neuer Arten oder Gattungen nicht berechtigen. Alles in allém können wir fest- stellen, dass die un tér Sharemys hemispherica Namen beschriebene Schildkröte entweder dér Emys, oder dér Clemmys Gattung anzu- reihen ist. Die Trennung dér erwahnten zwei Gattungen seheitert an zahlreichen tündém issen und so können wir die I atsache erklaren, dass in dér Literatur viele Emys Gattungen als Clemmys Gattun- gen beschrieben sind. Wenn Plastron und Garapax vorhanden sind und wenn die Umrisse des Plastrons mit den Umrissen des Garapax nahe kongruieren, so sind die zwei Gattungen leicht zu trennen. Ebenso in jenem Falle, wenn die Brücke auf dem Beste zu beo- bachten ist. Die Brücke ist. wie ich es aus dér gefálligen brieflichen Mitteilung fles Herrn Doz. O. v. Wettstein erfuhr, bei Clemmys verhaltnismassig viel breiter. als bei Emys. Die biologische Bedeu- tung dér Wechselbeziehung zwischen Garapax und Plastron be- steht darin. dass ein grösserer Ausschnitt zwischen denselben eine grössere Bewegungsmöglichkeit dér Extremitaten bietet, dem- zufolgen das Tier viel besser schwimmt. Dass Clemmys besser schwimmt, als Emys, folgt auch daraus, dass das Coracoid bei Clemmys langer ist, als bei Emys.9 Schwieriger ist die Aufgabe des Paleontologen, wenn dér er- wahnte Ausschnitt grösser ist, aber doch nicht so gross, wie z. B. bei Clemmys caspiea. In dem Falle, wenn wir die Brücke nicht besitzen, ist die Trennung dér zwei Gattungen kaum möglich. Be- treffs des Aussehnittes ist die Beurteilung in unserem Falié er- schwert. aber die Grösse elér Brücke entscheidet doch die Frage zu Gunsten dér Clemmys und die tibrigen Merkmale ságién im Wesentlichen nichts dagegen. Wir habén alsó betrachtliche Beweise daftir, dass Sharemys nichts anders, als Clemmys sei. 8 Staesche, K.: Sumpfschildkröten aus Weimarer Diluvium. (Central- blatt f. Min. 1926.) 9 Szalai, T.: Biomechanische Untersuchungen am Scliultergürtel dér Testudinaten. (Annáién des Naturhistorischen Museum in Wien. 1931.) ISMERTETÉSEK. — REFERATE. Iskolai talaj-, kőzet- és ásvány gyűjtemények. A Dunántúli Tanítók Lapja könyvtára; 9. szám. írta: Dr. Benda László. Szombathely, 1931. A könyvecskét végiglapozva úgy látom, hogy az ásvány-kőzettan terén ekkora járatlanságot eláruló és ilyen felületességgel megírt munka a sajtót még nem hagyta el. Úgyszólván nincsen oldala, a melyen durva tárgyi téve- désekkel ne találkoznánk. Legyen elegendő néhány példa felsorolása. A ó. oldalon „A legfontosabb magyar nyelvi irodalom" cím alatt olyan munkát sorol fel, amely soha meg nem jelent, sőt amely kéziratban sem készült el; Benda szerint a könyv címe: „Krenner József: Magyarország ásványai. Budapest, 1928.“ 47. oldalon ezt olvassuk: „A kőzetek ásványokból állanak. Ma körülbelül 80 féle ásványt ismerünk. Ezeknek ki), a fele lényeges kőzetképző, a többi ritkaság és nagyon kis jelentőségű a szilárd kéreg felépítésében." Ma az ismert ásványok száma nem 80, hanem jóval 1000 felett van; ezek között lényeges kőzetalkotó ásvány csak 18—20 van. 49. oldal. „A szienit a gránit összetevő elemein kívül még amfibolí és eset- leg nefelint is tartalmaz." Szerző nem tudja, hogy a két kőzet, t. i. gránit és szienit között a különbség abban rejlik, hogy a gránit kvarcot is tartalmaz; kvarc és nefelin pedig soha együttesen elő nem fordulhatnak. 50. oldal. „Színes elegyrészek a biotit. amfibol, a plagioklász-földpát. kvarc, stb." A földpát és a kvarc színes elegyrészek? Ez a megállapítás hihe- tetlen járatlanságról tanúskodik. 59. oldal a kősóról ezt írja: „Híres a Medvetó, kb. 60 százalékos sótartal- mával." A víz még 100°-on is csak 59-12% kősót képes oldani. 83 — 90. oldalakon a szerző állandóan összecseréli az ásvány és a kristály fogalmát és ebből páratlan tévedések származnak. 84. oldal: ..Ha az ásványkristály eléri a mogyorónagyságot, akkor azt mondjuk, hogy vaskosan fordul elő." Szinte érthetetlen, hogy ezt a definiciót honnan szedte a szerző. 85. oldal. ..Az amorf ásványok közül néhány az izzón folyó állapotból hirtelen lehűl és üveges szerkezetűvé lesz, erre „jó például" szolgál „az obszidián (Máriaüveg)". Maga a szerző az 50. oldalon az obszidiánt mint kőzetet tárgyalja. Hogy a Máriaüveg nem obszidián, hanem gipsz, azt minden laikus is tudja. 86. oldal: „A hasadási lap pedig minősége szerint lehet sima (obszidián), szálkás (anhidrit), földes (kréta)." Néhány sorral fentebb maga a szerző mondja: „A hasadás, amint láttuk, a kristály alakjához van kötve." Csakis a kristályok hasadnak: az obszidián pedig kőzetüveg. Szerző állandóan össze- cseréli a hasadást és törést. 89. oldal. „Ezüst: Platina: Arany = 1 :6 : 15. (Keresk. értéküket illetőleg.)" Ilyen arányszámok mellett bárki korlátlan mennyiségben szívesen vásárolna platinát és aranyat. 112 ISMERTETÉSEK. REFERATE. S9. oldal. „A meteorkő csiszolt felületét salétromsavval étetve az u. n. M idmannstátten-f. idomokat, kristályrajzolatokat nyerjük." Szerző össze- téveszti a meteoroasaf és a meteor követ. 89. oldal. „A földivas hazai lelőhelye: Zágráb környéke." Roppant téve- dés! Földivas hazánkban sehol nem található. 89. oldal. „Főbb meteoritjeink: ..... Knyahinya (Ling. m.) 1866., a leg- nagyobb 6 mázsás volt." Tévedés, mert ez a meteorkő 293 kg-ot nyom. 94. oldal. A fakóércről ezt írja: „Ha ritkán áttetsző, meggypiros színű." Téves állítás. 105. oldal. „Dolomit: ... tetraéderes krist." Hihetetlen tévedés. 101. oldal. Az opálról ezt írja: „Legdrágább fajtája a nemesopál, mely csak nálunk fordult elő." „A külföldi (főleg amerikai) nemesopálok olcsóbbak, mint a mieink." Tehát vannak külföldi opállelőhelyek is. 103. oldal. „Fluorit, folyamipát." Hallottunk már folyami rákról, de még sohasem hallottunk folyami-pátról; a fluorit magyar neve folypát, mert a kohászatban a kiolvasztandó ércekhez adagolják, hogy azok könnyebben meg- olvadjanak. 111 — 112. oldal. „Szepiolit, tajtékkő." „Kobalttal megcsöppentve és izzítva piros lesz. (Innen a tajtékpipák „kiszítt" színe is.) „ Ez már igazán a vicc- lapokba való megállapítás. Szerző sűrűn idézi önmagát ill. önálló tudományos kutatásait. Nincs tudomásom róla, hogy szerző az ásványtan és kőzettan terén valamit is alko- tott volna. Szerző felelősségét roppant súlyossá teszi az a körülmény, hogy a köny- vecske a Dunántúli Tanítók Lapja könyvtárában jelent meg és így első sorban az ásványtannak és kőzettannak a tanítók sorában való népszerűsítésére szolgál. A tudomány és a hazai kultúra érdekében a legcélszerűbbnek tartanám, ha a könyvecske összes példányai megsemmisíttetnének. Remélem, hogy a beigért második és harmadik részt a szerző sohasem fogja megírni. l\[aurnz Béla dr K. C'hudoba: Die Feldspáte und ihre praktische Besiimmung. E. Schweizer- bart’sche Yerlagsbuchhandlung (Ervvin Nagele). Stuttgart 1932. 46 ábrával és 4 táblával. 8° 64 oldal. Ára RM 6. — Az eruptív kőzetek osztályozásában igen fontos szerepet játszanak a földpátok. Chudoba e munkájával a petrografus kezébe kitűnő, szigorúan gyakorlati kézikönyvet adott. A kis kötet első részében a földpátok kémiá- ját, morfológiáját, optikai viszonyait és ezek szoros összefüggését világos tömörséggel foglalja össze. Majd ábrák kíséretében a földpátok polarizációs mikroszkóppal való és eddig legáltalánosabban használatos meghatározási módszereinek praktikus vezérfonalát adja. Azonban az újabb kőzettani kuta- tásokban a földpátok meghatározása — mint ismeretes — mindinkább a FEDOROW-féle „Drehtisch“-módszerrel történik. Ez a módszer az előbbivel szemben sokkal tökéletesebb: tetszőleges orientációjú metszeten alkalmaz- ható, minden krisztallográfiai elem helyzetét exakt pontossággal adja, meg- szüntet minden kétséget az ikrek, vagy ikerkombinációk értelmezésére vo- natkozólag. Kritikus esetekben az egyedül célravezető vizsgálati módszer. A könyv röviden összefoglalja e vizsgálati eljárás lényegét, előnyeit, majd a műszer rövid ismertetése után a meghatározási módszerek fogásait tár- gyalja. E könyvecske nagy előnye abban rejlik, hogy az ugyanezen kérdéssel ISMERTETÉSEK. — REFERATE. 113 foglalkozó nagy, elméleti munkák gyakorlati célját oldja meg s ezzel az eruptív kőzettani kutatásokban szívesen használt, majd nélkülözhetetlen segédkönyv lesz. Sztrókay Kálmán. Reichert R.— Zeller T. — Koch S.: Ásoányhaiározó. — Budapest, 1931. 8°. 222 old. Kiadja a Kir. Magy. Természettudományi Társulat. Ára: 6 P. Kobell ásványhatározójának Zimányi KÁROLYtól készített fordítása a könyvpiacon már régen elfogyott. Egy hasonló munkát nagyon nélkülöztünk, különösen pedig az egyetemi oktatás érezte ennek hiányát. Ezt a hiányt pótolták a szerzők ügyesen összeállított könyvecskéjükkel. A könyv mind- azokat a módszereket ismerteti, melyeket a budapesti Pázmány Péter-tudo- mány egyetemen már három évtized óta kipróbáltak és alkalmaztak. A könyv három részre oszlik. Az I. rész (Zeller T.-tól) az ásványoknak a meghatározásnál tekintetbe jövő fontosabb fizikai sajátságait, továbbá a forrasztócsővel, borax- és foszforsógyönggyel, verődékek vizsgálatával stb. végzendő eljárásokat ismerteti. Ez a rész tehát az ásványhatározás módsze- rének kimerítő, de mégis rövid foglalata. A II. rész (Reichert R.-től) az I. rész ismeretének alapján az ásványhatározás menetét foglalja magában. A könyvnek ez a legterjedelmesebb része (104 old.) s biztos vezérfonalul szol- gál az ásványok felismerésére; kb. 600 elterjedtebb ásványt sorol fel. Az egyes ásványok leírása rövid, de jellemző. — A III. rész (Koch S.-tól) Magyar- ország jelentősebb ásványelőfordulásait tárgyalja; a magyarországi ásvá- nyok paragenetikai viszonyait ismerteti; a fontosabb lelőhelyeket rövid összefoglalásban jellemzi. Ez a magyarországi előfordulásokról szóló rövid áttekintés hiánytpótló, ilyennel eddig nem rendelkeztünk. A könyvhöz Mauritz Béla tud. egyet. ny. r. tanár írt előszót, melyben a könyv feladatáról és jelentőségéről szól. A csinosan kiállított könyvecskének rövid, világos és egyszerű mód- szerei, ügyes összeállítása, minden bizonnyal nagy elterjedtséget fognak biztosítani. Tokody László dr. Abderhalden: Handbuch dér biologischen Arbeitsmethoden. Abt. X. Heft 8. Verlag Urban & Schwarzenberg, Berlin — Wien. 1930. Ára: RM. 10.50. Sieberg, A.: Die Erforscliung des Erdinnern. — A Föld belsejének kuta- tására szolgáló módszereket és az eddigi eredményeket foglalja össze. Szól a Föld sűrűségének meghatározásáról, a geoid alaki változásairól és ennek okairól. Megismertet azokkal a szeizmikus kutatásokkal, melyek kiderítet- ték, hogy a Föld belseje héjjas-öves felépítésű és az egyes héjak élesen el- különülnek egymástól. Vázolja a Föld szerkezetéről alkotott régi elgondo- lásokat, végül tanulságos ábrákkal illusztrálva képet ad a jelenlegi felfogás- ról. Külön fejezetek foglalkoznak a földkéreg felépítésével és azokkal az erőkkel, melyek a kéreg szerkezetét módosítják. Szerző az irodalmi hivat- kozásaiban magyar kutatókra is utal, kár, hogy pl. a torziós inga fejeze- tében báró Eötvös nevét nem találjuk. v. Wolff, F. — Jager, W.: Die mechanische Phasenanalyse. Az inhomogén keverékek tulajdonképen különböző fázisok keverékei, melyek optikai, illetve általában fizikai úton megkülönböztethetők. Az összes ásványelegyek pl. kőzetek, szilárd fázisok keverékei. A laboratóriumban véghezvitt szinté- zisek is rendesen fáziskeverékeket eredményeznek. E keverékek szétválasz- tására kémiai módszerek nem alkalmasak, mert egyes fázisokat szétrombol- Földtani Közlöny. LXI. kötet, 1931. 8 114 ISMERTETÉSEK. — REFERATE. hatnak, tehát csak fizikai módszerek jöhetnek szóba. E módszerek felsoro- lásában a fajsúly szerinti elválasztás, az erre alkalmas oldatok és készülé- kek, a centrifugál-gépek és kísérleti edények részletes leírását találjuk. A leírást kísérletek ismertetése, értékelésükre szolgáló adatok, példák és táblázatok egészítik ki. Mivel a „fáziselemzés“ újabban a kőzetvizsgálatok- nál és a szedimentpetrografiában mind nagyobb szerephez jut, a könyvet az említett terrénumon dolgozók jól használhatják. Reichert Róbert dr. A legújabb összefoglaló Foraminifera munkák: J. Cushman: Foraminifera Their Classification and Economic Use. (Sharon, Mass. U. S. A. 1928. p. 1 — 401. Pl. 60. A. Liebus: Die fossilen Foraminiferen. (Praha, 1931. p. 1 — 159. Fig. 349.) Cushman munkája az amerikai foraminifera kutató intézetnek első külön kiadványa. Jó áttekintést nyújtó összefoglaló, ill. inkább bevezető munka úgy a recensekről, mint a fossilisekről. A morfológiai, anatómiai, biológiai jellem- vonásokon, továbbá geográfiái és geológiai elterjedésükön kívül főképen a csoportosítást és a genusokat tárgyalja. Ennél a meghatározó kulcsok jó szol- gálatot fognak tenni, ha ugyan beválnak. Mert az olyan erősen variábilis, egy- szerű szervezeteknél, mint a foraminiferák. nagyon nehéz külső alakra alapí- tott fajbélyegeket megállapítani, belsőket pedig még nehezebb. Magyar szempontunkból felemlítendő, hogy nagy foraminifera kutatónk- ról. Hantken-iő1, szerző egy alabamai f. eocénkori új genust és családot állí- tott fel. Nekünk természetesen, akiknek jóformán csak harmadkori fosszilis alakok- kal van dolgunk, egy kicsit szokatlan a rengeteg újabb alak és elnevezés, me- lyeket az újabban megismert recens alakokra alkalmaztak. Ezeket azután a prioritás elvének feladásával a megszokott elnevezésű fosszilis fajokra is rá akarja húzni. Ellenben másutt, még az olyan megszokott és már kiírthatatlan elnevezésekre is alkalmazni óhajtaná a prioritás elvét, mint pl. a Nummulinák (= Camerina Brugiere 1792). Mindez persze, különösen a mi európai geológiai és paleontológiái vonatkozásainkban sok. fölösleges zavart csinálhatna. Irodalmi összeállítása elég bőséges. De azért két magyarországi tárgykörű munkáról, mikor máshonnan jóval aprólékosabbakat is felvett, nem lett volna szabad megfeledkezni. így a bakonyi triász foraminiferákról (mikor e korból úgy sem bírt 5-nél többet találni) és a mi újabb Nummulina kutatásainkról, melyek pedig úgyszólván csak világnyelven jelentek meg, nem vett tudomást. Cushman könyve, hangsúlyozzuk, csak átnézetes bevezető munka. A rész- letessel, az igazán értékes kritikaival és részletes leíróval még adós az intézet. Pedig ezeket kell várni tőlük elsősorban, mivel oly bőségesen rendelkezésükre áll az anyagi eszköz, a költség, meg a szakember is. Ha ezt megcsinálják, akkor igazán jelentős munka lesz ez is, ellenben ha azok elmaradnak, akkor csak a már úgy is szép számban levő „összefoglaló elmefuttatások" száma szaporo- dott eggyel, amelyből tényleges haszna nem lesz sem a paleontológusnak, sem a geológusnak, de még a specialista zoológusnak sem. LiEBUS-nak a prágai földtani intézet kiadta Fossilis foraminiferákról szóló munkája erősen Cushman előbbi művének hatása alatt áll. Ábráinak 99%-át is onnan vette. De a fent említett disszonanciák még erősebben szembetűnnek, amikor egész sereg nagy fontosságú, az irodalomból immár kitörölhetetlen alakot eliminál. Ez annál kirívóbb, hiszen könyvét elsősorban nem a zoológu- soknak szánta, hanem a geológusoknak, akik az általános tájékoztatáson kívül ISMERTETÉSEK. — REFERATE. 115 (ezt az ábrák jól szolgálják) egyebet nem kapnak belőle. Az ábrákról is el- hagyta a faj nevét, holott még koruk pontos megjelölését se lett volna szabad elhagynia. Hisz erről már a legrégibb tankönyvek sem feledkeztek meg. Mindenesetre kívánatos lett volna legalább a fontosabb specieseknek a fejlő- dés sorrendjében való feltüntetése. E mulasztás, úgy látszik, a kiadót is terheli. Azért azonban a szerző felelős, hogy a fejlődéstani szempontból is nélkülöz- hetetlen, tudományos beosztást mellőzve, csak egyszerű, formális morfológiai csoportosítást alkalmazott. Valamint azért is, hogy az irodalmi felsorolásban, annak ellenére, hogy „középeurópai“ viszonyokkal foglalkozott, mellőzte HANTKEN-en kívül a mi összes többi szerzőnket, holott sokkal kevésbbé jelen- tős munkákkal - az osztrák, ill. cseh szerzőket mind felvette. Saját munkáinak felsorolásánál pedig a címben levő „wichtigsten, grundlegenden“ jelzők helyett valami szerényebbel elégedhetett volna meg. Magasabb igényeket tehát e munka semmi esetre sem elégít ki, de tájéko- zódás szempontjából elég jó szolgálatot tehet. Noszky Jenő dr. Louis H.: Morpíiologische Studien in Siidmesí-Bulgarien. (Geographische Ab- handl. Vol. III. No 3.) Verlag J. Engelhorns Nachf. Stuttgart, 1930. Az előttünk fekvő munka a Balkánfélsziget túlnyomó részben kristályos palákból felépült központi régiójából a mai Bulgária délnyugati részét tár- gyalja. A 120 oldalas munkában 8 művészi kivitelű, mélynyomású táblát, egy 1 : 100.000 léptékű térképet és három kisebb léptékű „Spezialkarte“-t is találunk. A térképek a szerző felvételei oly területről, ahonnan a felméré- sek nyomán készült térképek eddig hiányoztak. Louis célja egyébként a terület morfológiájának tanulmányozása volt. Munkája közben, természe- tesen, tekintettel volt a geológiai viszonyokra, amiért könyve közelebbről érdekli a geológust is. Louis három éven át folytatott fáradságos munkája révén az „ismeretlen Balkán" jókora területtel kisebbedett. Kubacska András dr. Beitráge zűr Geologie non Thüringen. (Vol. II. No 1.) Verlag Gustav Fischer. Jena, 1928. Négy szerzőnek dolgozatát foglalja magában ez a szám: Weber H., Dahlgrün F., Seifert H. és Deubel F. Az egyik dolgozat az újabb alsó silur graptolith leleteket ismerteti Thiiringiából. Egy másik adatokat szolgáltat a Göschwitz melletti kagylósmészkő ismeretéhez, míg a harmadik az Eisenach melletti Nessetal forrásainak eredetét és keletkezését tárgyalja. K. A. Ackermann E.: Die unterkreide im Ostteil des Preslao-Sattelsystevi. (Ost- bulgarien.) (Abhandl. dér Mátém. -Physischen Klasse dér Sachsischen Akad. Bd XVI. No V.) Verlag S. Hirzel. Leipzig, 1932. A lipcsei egyetem földtani intézetének ez a kötete immár a kilencedik a balkánkutató munkáinak sorában. A címben is jelzett Preslavska-Planina területen több kövületlelőhely anyagának és képződményeinek vizsgálata alapján a szerző az alsó krétának következő emeleteit konstatálja: alsó va- lendis (valendis mészkő), közép valendis (Dilatatus márga), alsó barreme (Crioceras márga), felső barreme-től felső Apt-ig. Ackermann bőséges fauna- listákat közöl részletes fajleírásokkal, közöttük egy új korall-faj szerepel ( Rhabdophyllia kockeli). Értékes facies tanulmányokat is végzett és számos geológiai profil segítségével világítja meg a területek gyűrődését, áttolódásos tektonikáját. K. A. 116 ISMERTETÉSEK. — REFERATE. Ulrich E. O. és Rcedemann R.: Are the Graptolithes Bryozoans? (Buletin of the Geol. Sopiety of Amer. Yol. 42. pp. 589 — 604.) New York, 1931. A szerzők rendkívül érdekes dolgozatukban a graptolithok bryozoa ka- rakterét fejtegetik, részletes anatómiai vizsgálatok alapján. K. A. Szalai T.: Bionomisclie und methodologiscli-systematische Untersuchungen an rezenten und fossilen Testudinaten. (Palaeobiologica. Yol. III. pag. 347 — 364. Tab. XXI — XXIY.) Wien, 1930. A szerző dolgozata tulajdonképen két részre oszlik. Az első részben be- bizonyítja. hogy a teknősök egy nagy részénél (Hadrianus, Stylemis, Testudo, Cinixys, Pyxis stb.) mindig megtaláljuk az epiplasztrális ajakot s, mivel ezek- nél a genusoknál az epiplasztrális ajakot illetően általánosságban lényegesebb különbségek nincsenek, azért az említett genuszok és fajok páncéljának eme sajátságát jól jellemző, karakterisztikus bélyegnek tekinthetjük. Ez a meg- állapítás nemcsak a determináló paleontologus számára fontos, hanem a paleo- biologust is egész sereg biológiai és fiziológiai igazság megismeréséhez vezeti. A dolgozat második része a teknősök modern, biológiai alapokon való rend- szerbe foglalását célozza s az irodalomból számos hibát, ellentmondást és ki- küszöbölendő tévedést vesz vizsgálat alá. Célja, hogy oly irányok alapjait vesse meg és olyan utakra mutasson rá. amelyek segítségével a kihalt teknő- sök maradványait a mainál biztosabban meg lehessen határozni. Végül egy új hazai fajnak (Testudo fejéroáryi Szalai) a maradványait ismerteti a Salgó- tarján melletti Etes szénfekű agyagjából. K. A. Sickenberg O.: Morphologie und Stammesgeschichte dér Sirenen. (Palaeo- biologica Yol. IV. pag. 405 — 444.) Wien, 1931. A szerző az európai fosszilis szirénák monografikus feldolgozásával foglalkozik. A mi magyar anyagunkat is ő vetette vizsgálat alá. Ebben a munkájában végkövetkeztetéseit és igen értékes eredményeit fektette le. Helyszűke miatt részletesen nem foglalkozhatunk a sokat felölelő munká- val, tájékoztatóul csupán a főbb címeket említjük meg: Die Einflüsse des Wasserlebens auf die innere Sekretion und Formgestaltung dér Sirenen Pachyostose und Osteosklerose. Ossifikationsverzögerungen. Wirkungen dér inneren Sekretion. Schilddrüse. Hypohyse. Infantilismus und Neotenie. Die Atmung bei den Sirenen. Innere Sekretion und Phylogenie. K. A. H. Niklas, F. Czibulka, A. Hock: „ Bodenkunde “ (Bd. I.) und „Bodenunter- suchung." (Bd. II.) Literatursammlung aus dem Gesamtgebiet dér Agri- kulturchemie 1050 bzw. 236 Seiten. Verlag des Agrikulturchemischen Insti- tuts Weihenstephan dér T. H. München, 1931. A fenti művek a talajtani kutatások jól áttekinthető és könnyen kezel- hető irodalmi katalógusát adják. A kutató sok időt és energiát takarít meg, amikor egy-egy munkaterület vagy részletkérdés irodalmát gondosan össze- állítva készen kapja. E könyvekben minden fontosabb témakörnek külön fejezete, ezeken belül vegvületeknek, törvényszerűségeknek, fogalmaknak stb. külön szakasza van A szakasz tartalmazza az idevágó irodalom felsoro- lását, a szerző, cím, megjelenési hely és idő pontos megjelölésével; meg- adja azt is, hogy a dolgozatot hol és mikor referálták. A fejezet- és szakasz- címeket két nyelven (németül és angolul) közli. A kötetek vázolt össze- állítása, a hozzájuk csatolt tárgy- és szerzőmutatók hasznos „Nachschlage- werk“-ké avatják a művet, melyet még három kötet fog kiegészíteni. Reichert Róbert dr. ISMERTETÉSEK. — REFERATE. 117 Prof. Dr. E. v. ’Sigmond: Die Kulturf aktoren dér landwirt- schaftlichen Pflanzen. (Szent István könyvek No 85.) Heraus- gegeben von dér Szent István Gesellschaft, Budapest, 1930. Die wissenschaftlichen Bodenkundler sowohl, wie auch die praktischen Landwirte empfanden schon seit langer Zeit mit Bedauern den Mangel eines zusammenfassenden Werkes in dér ungarischen Fachliteratur, das die Resul- tate dér neueren Forschungen kritiseh zusammenfassend und mit unga- rischen Beispielen illustrierend, gleichzeitig auch die Riehtung zeigen würde, nach dér sich die einschlágigen Arbeiten in unserem Lande entwickeln sollen. Die Bodenkunde als selbstiindige Wissenschaft machte in den letzten Jahr- zehnten gewaltige Fortschritte, wobei schon fást allé Zweige dér Naturwis- senschaften in den Bereich dér Forschungen einbezogen wurden. Es ist ein Yerdienst E. v. ’Sigmond’s,' in seiner oben genannten Arbeit ein Yademecum gegeben zu habén, in welchem allé, die sich in unserem Lande fiir Bodenkunde interessieren, die sámtlichen derzeitigen Resultate dieser Wissenschaft zusammengetragen finden. Verfasser will — wie er in dem Yorwort seines Buches selbst schreibt — die Landwirte und das gebil- dete Publikum Ungarns in die Chemie des Bodens und dér Landwirtschaft einführen. Er bespricht zuerst die Frage, welche Rohstoffe in den Pflanzen produ- ziert werden, und welche die Faktorén dieser Produktion sind. Dann geht er auf die Entwicklung dér Pflanzen vöm Samen iiber, wobei auch die Náhr- stoffe des Bodens und dérén kiinstliche Ergánzung (dér Diingerbedarf) er- örtert werden. lm II. Teil wird dér Bódén als Faktor dér Kultur besproehen. In diesem Abschnitt beschreibt er dann eingehend die Entwicklung des genetischen Teiles dér Bodenkunde. den Zusammenhang zwischen Kiima und Boden- bildung, wobei er die bahnbrechenden Forschungen dér Russeri und Ungaren auf diesem Gebiet hervorhebt. Er betont, dafi dér Bódén ein selbstandiges Naturgebilde ist. Dann werden die drei Hauptbodentypen Ungarns: die Wiesen-, Wald- und Szikböden charakterisiert und Beispiele bezüglich dér chemischen Zusammensetzung angeführt. lm Zusammenhang hiemit bespricht er auch die Möglichkeiten dér Amelioration dér Szikgebiete. Er betont die Wichtigkeit dér Reaktionszahl des Bodens (PH) und im Anschlufi daran, die Yerbesserung dér sauren und kalkfreien Szikböden durch Kaik. Dann folgt ein Hinweis auf die Möglichkeiten dér Amelioration dér karbonatigen — Soda — Szikböden. Zum Schlufi gibt er eine Ubersicht dér zűr Bestimmung des Diingerbedarfes dér Bődén gebráuchlichen experimentalen Methoden und die aus dérén Resultaten ableitbaren Schlufifolgerungen. Tm III. Teil werden die einzelnen Düngerarten und ihre Wirkung sowie ihr Einflufi auf die Reaktion des Bodens besproehen, wobei auch die Boden- impfungen und die damit erzielbaren Resultate Erwáhnung finden. Dér IV. Teil behandelt die Luft als einen Faktor dér Produktion. Es wird auf die Wichtigkeit dér Nitrifikation und dér synbiotischen Nitrogen- sammelnden Eigenschaft dér Schmetterlingsbliihtler hingewiesen und schliefi- lich die Bedeutung dér mechanischen Zusammensetzung in ihrer Auswirkung auf die hvgroskopischen Eigenschaften und die Atmung gezeigt. Das Buch enthalt zahlreiche Daten und Literaturangaben. so dafi es nieht nur vöm Landwirt und dem interessierten Laien. sondern auch vöm Fachmann mit Nutzen durchbláttert werden kann. E. Timkó. TÁRSULATI ÜGYEK. GESELLSCHAF TSANGELEGENHEITEN I. Közgyűlés. Jegyzőkönyvi kivonat a Magyarhoni Földtani Társulat 1931. évi február 4-én tartott LXXXI. rendes közgyűléséről. Elnök: Mauritz Béla. Jelen van 42 tag és 8 vendég. Elnök a Magyar Hiszekegy elmondásával a közgyűlést megnyitja s a szokásos adminisztratív bejelentések után megtartja elnöki megnyitóját. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Az elmúlt esztendő a magyar geológusok számára a jobb jövő hajnal- hasadásának jegyében indult meg. A M. Kir. Földtani Intézet geológusainak munkaalkalmat és munkalehetőséget biztosított, hogy bebizonyítsák és ki- fejthessék tudásukat és hazafias érzéstől átitatott munkaszeretetüket. Meg- indult a magyar föld nagymérvű és mélyreható geológiai átkutatása. A tisz- tára tudományos problémák megoldásával egyidejűleg megkezdődött a gya- korlati feladatok megvalósítása is. A végső cél a magyar föld ásványos kincseinek felkutatása és a magyar föld termelőképességének fokozása. Geológusaink olyan felkészültséggel és olyan anyagi eszközök birtokában foghattak e munkához, amilyennel eddig még sohasem rendelkeztek. A rövid ideig tartó, nem is egy egész nyárra kiterjedő munka máris komoly ered- ményekre tekinthet vissza: Baranvamegyében tekintélyes és értékes bauxit- telepeket sikerült feltárni. Hisszük és reméljük, hogy a földi olaj és földi gáz kutatásának terén, valamint a szikes talajok javítása tekintetében előbb- utóbb ugyancsak meg fognak érlelődni a szívós munka gyümölcsei. A nagy cél sikerének megvalósítása érdekében a m. kir. kormány életrehívta a geológiai tanácsadó bizottságot, melyben a M. Kir. Földtani Intézet javas- latára Társulatunknak is méltó szerep jutott, amennyiben a Társulat min- denkori elnöke a tanácsadó bizottságnak tagja lesz. A bizottság máris mű- ködésbe lépett és javaslatot tett a legközelebbi mélyfúrás helyének ki- jelölésére. Az elmúlt esztendő egyik kimagasló geológiai eseménye volt a Francia Földtani Társulat évszázados jubileuma, melyen a magyar geológusok, fő- képen a M. Kir. Földtani Intézet tagjai szokatlan nagy számmal voltak kép- viselve; a rendkívül tanulságos kirándulásokról bő tapasztalatokkal és érté- kes gyűjtési eredményekkel tértek vissza. A külfölddel való kapcsolatunk nem csekély előnyünkre mind szorosabbá válik. Különösen fontos e célból a külföldi tanulmányutak lehetővé tétele, de még fontosabb fiatal geológusaink- nak külföldi egyetemeken és intézményeken való különleges továbbképzése. A kormány bőkezűsége mindtöbb ifjú geológusnak nyújtott arra alkalmat, hogy tanulmányait a bécsi és berlini magyar kollégiumokban minden anyagi gon- doktól mentesen folytathassa, sőt többen már francia főiskolákra is eljutottak. E helyeken nemcsak képzettségüket tökéletesíthették bizonyos speciális irá- TÁRSULATI ÜGYEK. — GESELLSCHAFTSANGELEGENHEITEN. 119 nyokban, hanem egyben a világnyelvekben való jártasságukat is kellő fokra emelhették és számos értékes nemzetközi baráti kapcsolatot teremthettek. Az örvendetes események mellett fájó szívvel kell megemlékeznünk azok- ról a csapásokról is, amelyek társulatunkat oly érzékenyen sújtották. Különös fájdalmunkra szolgál, hogy elvesztettük Pálfy MóRic-ot, aki hosszú év- tizedeken át Társulatunknak egyik legbuzgóbb tagja, titkára, elnöke és tisz- teleti tagja volt. Különleges érdemeiről külön fogunk megemlékezni. Társulatunknak a közel jövőben egy nagyon fontos és életbevágó kér- déssel kell foglalkoznia. Szorgalmaznia kell, hogy a geológiának a középiskolai tanításban mélyrehatóbb szerep jusson osztályrészül. A mai középiskola tan- tervében a geológia igazán alárendelt szerepet játszik. A leánygimnázium 8. osztályában még a közelmúltban a geológiát önálló tantárgyképen tanították és pedig igen szép eredménnyel; az új tantervben már ez is megszűnt. Jelen- leg a földrajz keretében kapott a geológia némi kisebb szerepet; azonban a geológiának a földrajz keretébe való beosztása egyáltalában nem mondható szerencsésnek, amennyiben többnyire olyan tanárok tanítják, akik a történelem és földrajzból nyerték szakképzettségüket és így az egyetemen geológiai elő- adást még csak nem is hallottak, a geológiából szakképzettséget egyáltalában nem szereztek. Hogyan taníthat geológiát az a tanár, aki a Föld anyagi fel- építésével, a kőzetek összetételével nincsen tisztában és hogyan ismertesse a kövületeket az a középiskolai tanár, akinek semmiféle zoológiái képzettsége sincsen. Társulatunk erkölcsi kötelessége, hogy az állapotok megváltoztatására egész tekintélyét latba vesse. Célunk legyen, hogy a geológia a középiskola valamelyik felsőbb osztályában önálló tantárgyként szerepeljen és hogy olyan tanárok tanítsák, akik megfelelő képzettséggel és képesítéssel is rendelkeznek. A másik cél. amelyre törekednünk kell. Társulatunk anyagi megerősí- tése. Anyagi helyzetünk nagyon szomorú. Csak a legnagyobb nehézséggel tudjuk előteremteni azokat az összegeket, amelyek a Földtani Közlöny kinyom- tatására szükségesek. Pedig Közlönyünknek 60. kötete van megjelenendőben magyar nyelven és idegen nyelvű fordításban. A Közlöny, minthogy egy világnyelven is megjelenik, a világviszonylatban is számottevő folyóirat, mely a cserepéldányok révén rendkívül értékes kiadványokkal szaporítja könyv- tárainkat. Bevételeink nagyon elenyészőek; az államsegély igen csekély, párt- fogónk Esterházy Pál herceg megmagyarázhatatlan módon minden kapcso- latot megszakított velünk. Nem tehetünk egyebet, minthogy azokhoz a válla- latokhoz forduljunk, amelyek a geológiai szakkutatásoknak gyakorlati ered- ményeit első sorban értékesítik és azoknak rögtöni hasznát látják. Elismerésre méltó eredményekre tekinthet vissza Társulatunk Hydrológiai Szakosztálya melynek elnöke, titkára és tisztikara fáradságot nem kímélve buzgólkodnak a Szakosztály felvirágoztatásán. A jobb jövő reményében azzal a fogadalommal nyitom meg Társulatunk 81. közgyűlését, hogy minden magyar geológus minden erejét és tudását latba fogja vetni, hogy a magyar Föld ásványos kincseit kutatva, hazánk gazdasági felvirágoztatását előmozdítsa. Elnök meleg szavakkal köszönti a soproni Bánya- és Erdőmérnöki Fő- iskolát, a rokon intézményeket és egyesületeket, melyek a Társulat mai közgyű- lésén képviseltették magukat. A soproni Főiskolát Vitális István, az Orsz. Magy. Bánv. és Koh. Egyesületet Schiwetz Ferenc és Pethe Lajos, a Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetségét Emszt Kálmán, a M. K. Csillag- 120 TÁRSULATI ÜGYEK. — GESELLSCHAFTSANGELEGENHEITEN. vizsgáló Intézetet Tass Antal, a Magyar Barlangkutató Társulatot Katiig Ottokár képviseli. Elnök lelszólítására ezután László Gábor tartja meg emlékbeszédét néhai Pálfy Móric tiszt, tag fölött. (Az emlékbeszédet lásd 5. oldalon.) Az emlékbeszéd elhangzása után elnök rövid szünetre a közgyűlést fel- függeszti. Az ülés újból való megnyitása után elnök bejelenti, hogy a Tár- sulat elsőtitkára Sopronba távozott, ahol az áll. reálgimnázium tanára lett, az elsőtitkári tisztségről távozása miatt lemond. Beterjeszti a Yálaszmány indít- ványát, mely szerint a közgyűlés a folyó triennium utolsó évére válassza meg elsőtitkárnak Reichert RóBERT-et, az eddigi másodtitkárt, másodtitkárnak pedig Sztrókay KÁLMÁN-t, az eddigi megbízott titkárt. A közgyűlés a jelölést egyhangúan elfogadja, elnök a nevezetteket megválasztottaknak jelenti ki. Elnök felszólítására Sztrókay K. felolvassa a távollevő Zeller Tibor elsőtitkár jelentését. A jelentés röviden beszámol a Társulat 1930. évi működé- séről. Az év folyamán 6 szakülés volt, melyen 11 előadó 15 dolgozatot muta- tott be. A dolgozatok közül geológiai tárgyú volt 5, paleontológiái 1, petrogra- f iái 3, szedimentpetrografiai 3, ismertető 1. A választmány az év folyamán 7-szer ülésezett. Tagjaink sorába léptek 4-en, ezek: IFJ. KENDI Finály István, vegy. mérnök, Budapest. Dr. Michnay árpád, min. tanácsos, Bpest. Sztrókay Kálmán, egyet, tanársegéd, Bpest. Tóth László, tanár, Rákosszentmihály. Az év folyamán meghalt 2 tag, kilépett 3. A közgyűlés a titkár, a Hidro- lógiai Szakosztály, valamint a pénztárvizsgáló bizottság jelentését elfogadja. A Társulat bevétele az 1930. év folyamán 5883 P 90 f., kiadása pedig 3059 P 46 f. volt. A közgyűlés a pénztárosnak a felmentést megadja, neki, továbbá a pénztárvizsgáló-bizottság tagjainak köszönetét szavaz. A folyó 1931. évre a pénztárvizsgáló-bizottságba ismét Maros Imre, Timkó Imre és Koch Sándor urakat küldi ki. Végül elnök előterjeszti az 1931. évi költségvetést, melyet a közgyűlés el- fogad. Indítvány nem lévén, elnök a közgyűlést berekeszti. II. Szakülések. 1951. január 7. 1. Mauritz Béla dr.: Thaumasit a sümegi bazaltbányából. Hozzászólt. Liffa A. 2. Maier István dr.: A Szerencs-pataktól keletre: Abaujkér, Sima, Mád és Szerencs közé eső terület földtani felépítése. — Hozzászóltak: Böckh H. és Mauritz B. 1951. március 4. 1. Kubacska András dr.: Kóros elváltozások magyarországi ősmarad- ványokon. I. rész. 2. Szörényi Erzsébet dr.: Néhány új Sepia-faj hazánk tercier üledékeiből. 3. Maier István dr.: Az Ursus spelaeus R. tejfogazata. 1951. április 8. 1. Hojnos Rezső dr.: a) Algák a botfalusi jurában. — Hozzászóltak: Mauritz B., Böckh H. b) Adatok Celebesz mikropaleontológiájához. 2. Pávai Vájná Ferenc dr.: Üj kőzetelőfordulás és tektonikai megfigye- lés a Gellérthegyen. Hozzászólt: Böckh H. TÁRSULATI ÜGYEK. — GESELLSCH AFTSANGELEGENHE1TEN. 121 3. vitéz Lengyel Endre dr.: A magastátrai gránitok rendszertani helye. — Hozzászóltak: Böckli H. és Szentpétery Zs. 4. Kubacska András dr. : Fossilis rájatojás Magyarországról. — Hozzá- szólt: Vitális István. 1931. május 6. I. Franz X. Schaffer dr.: Die Anderungen dér Grossformen dér Erdrinde. 1931. október ?. 1. Papp Ferenc dr.: Ércvizsgálatok hazai előfordulásokon. — Hozzászól- tak: Vitális István és Mauritz B. 2. Reichert Róbert dr.: Rövid jelentés a drezdai mineralógiai évzáró ülésről. 3. Balás Jenő: A gánti bauxit-telepek és felfedezésük. — Hozzászóltak: Szentpétery Zs., Noszky J., Horusitzky H.. Vörös E. és Vitális István. 1931. november 4. 1. Pávai Vájná Ferenc dr.: Üjabb bizonyítékok a pleisztocén és ó-holocén rétegek gyűrődöttségére. — Hozzászóltak: Lóczy L., Gaál I., Mauritz B. 2. Földvári Aladár dr.: Pannonkori mozgások a Budai hegységben és a felső-pannon tó partvonala Budapest környékén. 3. Györki. József: A bauxitokról. — Hozzászóltak: Balás J., Vitális I., Gedeon T. és Mauritz B. 1931. december 2. 1. Mauritz Béla dr.: Benda László dr. „Iskolai talaj-, kőzet- és ásvány- gyűjtemények" c. könyvének kritikai ismertetése. 2. Zsivny Viktor dr.: Egy délnyugatafrikai meteorvas bemutatása. 3. Szalai Tibor dr.: Biomechanikai vizsgálatok a testudinaták vállövén. 4. Gedeon Tihamér: A pizolitos bauxitok keletkezése. — Hozzászóltak: György A., Györki J.. Pávai Vájná F. és Rozlozsnik P. 5. Szádeczky-Kardoss Flemér dr.: Adatok a folyókavicsok ismeretéhez. Ili. Választmányi ülések. A választmány a folyó évben ülést tartott: január 7-én és 28-án, március 4-én. április 8-án. október 7-én, november 4-én. A választmányi ülések jegyzőkönyveit a nyomdaköltségek megtakarítása végett nem közöljük, de azokat a titkárságnál a t. tagok bármikor meg- tekinthetik. k k I. Generalversammluns'. Kurzer Auszug aus dem Protokoll dér am 4. Február 1931 abgehaltenen LXXXI. ordentlichen Generalversammlung dér Ungarischen Geologischen Ge- sellschaft. Vorsitzender: Prof. B. Mauritz. Anwesend sind 42 Mitglieder und S Gaste. Vorsitzender eröffnet die Generalversammlung mit dem ungarischen Credo und halt nach Erstatten dér administrativen Berichte seine Eröffnungsrede. In dér Eröffnungsrede wirít Vorsitzender erst einen Rückblick auf die erfreuende Erfolge dér geologischen Forsehungsarbeit des vergangenen Jahres. 122 GESEL LSCHAF’TSANGELEGEN HE ITEN. TÁRSULATI ÜGYEK. — Die in grossen Ziigen vorsehreitenden Aufnahmarbeiten habén schon zu manche schöne Ergebnisse geführt: im Komitat Baranya wurden reiche Banxitlager entdeckt. die Tiefbohrungen in dér Grossen Ung. Alföld schlossen machtige, warme Wassermengen anf. die von Erdgas heraufgetrieben werden und teil- weise auch als Heilwasser verwendbar sind. Hoffentlich wird die Forscliung nach Öl und Erdgas einen ahnlichen Erfolg habén. Die Freundschaft mit den auslandischen wissenschaftlichen Kreisen vvurde im verflossenen Jahre ver- tieft. An dem lOOjahrigen Feier dér Französischen Geologischen Gesellschaft nahmen ungarische Fachleute in einer hübschen Anzahl teih Junge Forscher ergánzen ihre wissenschaftliche Bildung als Staatsstipendianten und Mitglie- der dér Collegium Hungarieum an den Universitaten Berlin. Wien und Paris. Neben den erfreulichen Momenten wurde die Gesellschaft auch von Schmerz und Trauer nicht geschont. Sie verlor ihr tiitiges Ehrenmitglied, ehe- maligen Sekretíir und Prásidenten, em. Chefgeologen und Direktor Móric von Pálfy. Seine Würdigung wird an dicsér Hauptversammlung in feierlicher Weise geschehen. In weiteren befasst sich die Eröffnungsrede mit den znkünftigen Aufga- ben dér Ung. Geol. Gesellschaft. Unter anderen hebt sie hervor. dass die Ge- sellscháft trachten muss im Unterricht dér höheren Schulen fiir die Geologie einen grösseren Stundenzahl durchsetzen. Endlich spricht Prasident von den Problemen dér Zeitschrift „Földtani Közlöny'-, die bei den gegenwartigen wirtschaftlichen Verhaltnissen zu lösen sind. Er meldet mit Freude, dass die Hydrolögische Sektion dér Gesellschaft im vergangenen Jahre einen weiteren Aufschwung nahm. Zum Schluss begrüsst er die Yertreter dér Hochschnlen und befreundeten Gesellschaften. bzw. Á er- einigungen und meldet die LXXXI. Generalversammlung dér Ung. Geol. Ge- sellschaft eröffnet. Pliernach verliest Chefgeologe G. v. László seine Gedenkrede iiber das Ehrenmitglied Móric v. Pálfy. (Die Gedenkrede siehe Seite 5 — 14.) Nach Beendigung dér Gedenkrede verordnet Vorsitzender eine kurze Pause. Nach Neueröffnung dér Generalversammlung meldet dér Prasident, dass dér bisherige erste Sekretíir dér Gesellschaft, T. Zeller, seine neue Stelle in Sopron antretend. von seiner Betrauung in dér Gesellschaft zurücktritt und abdankte. Gleichzeitig legt er den Yorschlag des Ausschusses dér Hauptver- sammlung vor. demnach als erster Sekretíir Univ. Assistent R. Reichert, dér bisherige zweite Sekretíir, und als zweiter Sekretíir Univ. Assistent K. v. Sztró kay gewahlt werden. Die Versammlung wahlt beide Sekretíire einstimmig. Hiernach wird dér Bericht des ersten Sekretíires, Tibor Zeller; verlesen. Dér Bericht meldet, dass im verflossenen Jahre 1950 die Gesellschaft 6 Fach- sitzungen abhielt. In den Fachsitzungen wurden von 11 Vortragenden 15 Ab- handlungen vorgelegt. Die Yortrage habén sich anf die verschiedenen Fácher folgendermassen verteilt: I. geologischen Inhaltes waren 5: II. paleontologischen Inhaltes 1; III. petrographischen Inhaltes 5: IÁ. sedimentpetrogr. Inhaltes 5: V. referierender Vortrag war 1. Dér Ausschuss hielt im vergangenen Jahre 7 Sitzungen. In dér Reihe unserer Mitglieder geschah keine bedeutende Á er- anderung. Neue Mitglieder sind: v. Finály, Stephan jun., Dipl. Ing. Chem. Budapest, v. Dr. Michnay, árpád. Ministerialrat. Budapest, v. Sztrókay, Koloman. Univ. Assistent. Budapest. Tóth, Ladislaus, Dipl. Höhereschulen Lehrer. Budapest. TÁRSULATI ÜGYEK. — GESELLSCHAFTSANG ELEGEN HEITEN. 125 lm verflossenen Jahre wurden durch den Tód 2 Mitglieder entrissen. Ihren Austritt meldeten 5 Mitglieder. Die Generalversammlung nimmt den Bericht des ersten Sekretárs, sowie dér Hydrologischen Sektion und dér Kassenkontrollkommission zu Kenntnis. Laut dem letzteren betrug die Summe dér Einnahmen dér Gesellschaft im Jahre 1950 P. 3885.90, die Summe dér Ausgaben P. 5059.46. Die Kommission fand die Kasse in grösster Ordnung und beantragt die Entlastung des Kassen führers. Die Generalversammlung erteilt dem Kassenführer Entlastung und dankt ihm, sowie den Mitgliedern dér Kontrollkommission fiir die geleistete Arbeit. Für das nachste Jahr, 1931 werden abermals die Herren Alexander Koch, Emerich v. Maros und Emerich Timkó in die Kontrollkommission delegiert. Nachher legt Vorsitzender das Budget fiir das Jahr 1931 vor. welches von dér Generalversammlung angenommen wird. In Ermanglung weiterer Vorschlage sehliesst Vorsitzender die General- versammlung. II. Fachsitzungen. Am ?. Janrier 1931: í. B. Mauritz: Thaumasit aus dem Basaltsteinbruch bei Sümeg (Kom. Zala). — Zuin Thema sprach: A. Lifea. 2. St. v. Maier: Dér geologische Aufbau dér Gegend östlich von Szerencs- Bach: Abaujkér, Sima, Mád und Szerencs. — Zum Thema sprachen: H. v. Böckh, B. Mauritz. Am 4. Márz 1931: 1. A. Kubacska: Krankhafte Verán derungen an ungarischen Petrefak- ten. I. Teil. 2. Elisabetíi Szörényi: Einige neuen Sepia-Arten aus den tertiaren Sedi- menten Ungarns. 5. St. v. Maier: Uber Milchzahne des Ursus spelaeus R. Am 8. April 1931: 1. R. Hojnos: a) Algen aus den Juraschichten von Botfalus. — Zum Thema sprachen: B. Mauritz, H. v. Böckh. b) Daten zűr Kenntnis dér Mikropaleonto- logie von Celebes. 2. Fr. v. Pávai \ajna: Neuer Gesteinsfundort und neue tektonische Be- obachtungen am Gellérthegy bei Budapest. — Zum Thema sprach: II. v. Böckh. 3. A. v. Lengyel: Die systematische Einordnung dér Gránité dér Hohen Tátra. — Zum Thema sprach: H. v. Böckh. S. v. Szentpétery. 4. A. Kubacska: Ein fossiles Rochenei aus Ungarn. — Zum Thema sprach: St. Vitális. Am 6. Mai 1931: Fr. X. Schaffer: Die Anderungen dér Grossformen dér Erdoberflache. (Siehe S. 37.) Am ?. Október 1931: 1. Fr. v. Papp: Erzuntersuchiingen von ungarischen Fundorten. — Zum Thema sprachen: St. Vitális, B. Mauritz. 2. R. Reichert: Bericht iiber dér Jahresversammlung dér Deutsclien Min. Gesellschaft in Dresden. 124 GESELLSCHAFTSANGELEGENHE1TEN TÁRSULATI ÜGYEK. — 3. E. Balás: Die Bauxitlnger von Gánt und ihre Entdeckung. — Zunr Thema sprachen: S. v. Szentpétery. E. Noszky, H. Horusitzky, E. Vörös, St. Vitális. 4. November 1931: 1. Fr. v. Pávai Vájná: Neuere Beweise zűr Faltung dér pleistozanen und altholozánen Schichten. — Zum Thema sprachen: L. v. Lóczy, St. v. Gaál, B. Mauritz. 2. A. Földvári: Pontische Bewegungen im Budaer-Gebirge und Stnand- linie des oberpontischen Sees bei Budapest. (Siehe S. 51.) 5. J. Györki: Uber die Bauxite. — Zum Thema sprachen: E. Balás, St. Vitális, T. Gedeon, B. Mauritz. 2. Dezember 1931: 1. B. Mauritz: Kritische Bemerkungen zum Büchlein Dr. L. Benda’s: Uber Bódén-, Gesteins- und Mineraliensammlung für Schulen. 2. V. Zsivny: Ein machtiges Meteoreisenstück von SW-Afrika. 3. T. Szalai : Biomeclianische Untersuchungen am Schultergürtel dér Testu- dinaten. 4. T. Gedeon: Die Entstehung pisolitischer Bauxite. (Siehe S. 95.) — Zum Thema sprachen: A. György, J. Györki, Fr. v. Pávai Vájná, P. Rozlozsnik. 5. E. v. Szádeczky-Kardoss: Dateu zűr Kenntnis dér Flussschotter. III. Ausschuss-Sitzungen. Dér Ausschuss hatte im laufenden Jahre Sitzungen: am 7. und 28. Janner, am 4. Mfirz, am 8. April, am 7. Október und 4. November. Um die Kosten des Druckes zu vermeiden, werden die Protokolle dér Ausschuss-Sitzungen hier nicht publiziert, sie stehen aber beim Sekretariat den geehrten Mitgliedern behufs Einsichtnahme zűr Verfügung.