088288 FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EGYSZERSMIND A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE SZERKESZTIK DR. PAPP FERENC és DR. REICHERT RÓBERT HATVANHARMADIK (LXIII ) KÖTET 8 TÁBLÁVAL ÉS 87 SZOVEGKÖZÖTTI ÁBRÁVAL FÖLDTANI KÖZLÖNY (GEOLOGISCHF MITTEILUNGEN) ZEITSCHR1FT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DÉR KÖNIGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN ANSTALT UNTER M1TW1RKUNG VON E. V. MAROS REDIGIERT VON F. PAPP und R. REICHERT DREIUNDSECHZIGSTER (LXIII.) BÁND MIT 8 TAFELN UND 87 TEXTFIGUREN BUDAPEST, 1933. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA EIGENTUM DÉR UNG. GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT A cikkek tartalmáért és nyelvezetéért a szerzők felelősek. Für Ínhalt und SWisierung dér Abhandhingen sind die V erfasser verantwortl ich. III. TARTALOM — INHALTSVERZEICHNIS oldal Seite Emlékbeszéd — Gedenkrede Ferenczi István: Emlékezés Rakusz Gyuláról — — 1 Erinnerung an Gyula Ilakusz Értekezések — Abhandlungen Boros Ádám: Pliocén és pleisztocén Celtis-termések Magyarországból és Dalmáciából — — — — — — 153 PHozane und pleistozáne Celtis-Früchte aus Ungarn und Dalmatáén Földvári Aladár: A Dunántúli Középhegység eocén- előtti karsztja — — — — — — — — — — — 49 Dér voreozane Karst des transdanubischen Mittelgebirges Györki József: Néhány alkáli -tartalmit kőzetünk techno- lógiai szempontból — — — — — — — — — — ■ 189 Ü bér cinige alkaHhaltige Gesteine vöm technologischen Gesich tspunkte Horusitzky Ferenc — V i g h Gyula: Az ó harmadkori vulkánosság újabb nyomai a Budai-hegységben — — 157 Nouvelles trae.es du volcanisme paléogene dans les monta- gnes de Buda Horusitzky Henrik: Budapest székesfőváros geológiai viszonyai, I. rész — — — — — — — — — — 20 Die geologischen V crhaltnisse dér Haupt- und Residenz- stadt Budapest, I. Teil Horusitzky Henrik: Budapest székesfőváros geológiai viszonyai, II. rész — — — — — — — — — — 117 The geologischen V crhaltnisse dér Haupt- und Residenz- stadt Budapest, II. Teil Ka dió Ottokár: A Mussolini-barlang földtani viszonyai 177 Die geologischen Verhaltnisse dér Mussolini-Höhle in Ungarn Kutass y Endre: Adatok a Vértes- és Bakony-hegységi fődolomit faunájának ismeretéhez — — — — — 12 Beitrgge zűr Kenntnis dér Fauné des norischen Haupt- dolomites in Ungarn vitéz Lengyel Endre: Adatok a Magas Tátra kőzet- tanához, III. rész. A Tarpataki-völgyek kőzetei — — — 193 Beitröge zűr Petrographie dér Hohen-T áitra. III. Teil. Die Gesteine des Nagytarpatak-Tales. M ott! Mária: Arctoid és spelaeoid bélyegek a medvék családjában. — — — — — — — — — . — — 165 Die arctoiden und spelaeoiden Merkmale dér Bárén Papp Ferenc: Ércvizsgálatok hazai előfordulásokon — 8 Erzmikroskopische U ntersuehungen aus Ungarn P a i) ]> Ferenc: Kőzet-földtani megfigyelések Kisirtás és Bányapuszta környékéről - — — — — 201 Petrographisch-geologische Beobachtungen in dér Umge- bung von Kisirtás und Bányapuszta Papp Ferenc: Márianosztra és Nagyirtáspuszta környéké- nek kőzet- és földtani felépítéséről — — — — — — 62 Vber den petrographischen und geologischen Bau dér U mgebung von Márianosztra IV. Szörényi Erzsébet: Adatok a harmadkori Sepia-félék ismeretéhez néhány új magyarországi faj alapján — — 183 Neue tértidre Sepiivae aus Ungarn nebst Bcmerkungen zűr zeitlichen Auftreten und zűr Entwicklung dér Gattung 8 évi a Vend] Miklós: Előzetes közlemény a Keleti Alpok észak- keleti részében előforduló leukofillitek származásáról — 57 Vorldufiger Bericht über die Genesis dér Leukophyllite im nord-östlichen Teile dér Ost-Alpen Rövid közlemények — Kurze Mitteilungen E. Cheneviére: A Sznrdokpüspöki-i kastély alatt levő új felsőmiocén lelőhely diatómái — — — — — — 218 No te sur le dépőt de térre á diatomées fossile (Miocéné supérieur) recemment dccouvert prés de Szurdokpüspöki Földvári Aladár: Tektonikai megfigyelések a Dunán- túli Középhegységben — — — — — — — — — 97 Földvári Aladár: Új feltárások a Sashegy északkeleti oldalán — — • — — — — — — — — — — 222 Über neuere Aufschlüsse a/m NO-Abhang des Sashegy in Budapest Gedeon Tihamér: Adatok a sümegi bauxit-előforduláshoz 96 Daten zűr Kenntnis des Bauxitvorkommen in dér Gegend von Sümeg Jaskó Sándor: Adatok a Pálvölgy környékének tekto- nikájához — — — — — • — — — — — — — 225 Zűr Kenntnis dér tektonischen V erhdltnisse des Pál -völgy in Budapest Zombory László: Egy természetes szulfátgél Vasbegyről 221 Über ein natürliches M inéról get von Vashegy Társulati ügyek — Gesellscliattsangelegenheiten Közgyűlés — General ver samndung — — — — — — 99 Elnöki megnyitó (Lyell emlékezete és az aktualizmus értelme- zése) Ven dl Aladár-tól — — — — — — — 99 Titkári jelentés (az 1932. évi fontosabb irodalom méltatása) Eeicliert Róbert-től — — — — — — — — 105 Szakülések — Fachsitzungen — — — — — — 103, 115, 226 Választmányi ülések — Ausschuss-Sitzungen — — 114, 116, 227 Szabó-emlékérem 1933: + Lőrenthey Imre — S z a b ó-Gedank- medaille 1933: f I. Lőrenthey — - — — — — — 105. 114 Mauritz Béla tiszteleti tag — Aarne Laitakari (Hel- sinki) levelezőtag — — — — — — — — 105, 114 Zi mányi Károly ünneplése — K. Zimányi's Jubi- leum — — — — — — — — — - — — — 113, 116 Társulatunk elnökei — Vorsitzende d. Ung. Geol. Gesellscha.it 227 A Földtani Közlöny 1933. évi LXIII. kötetének kiadását támo- gató nagyobb adományok — Grössere Spenden für die Ausgabe des 63. Bandes (1933) vöm Földtani Közlöny — — 227 A Magyarhoni Földtani Társulat Szabó József-em lékérmével kitüntetett munkák szerzői — Verzeichnis d. mit dér Szabó- Medaille d. LTng. Geol. Gesellschaft ausgezeichneten Ver- fasser — — — — — — — — — — — — 227 Rakusz Gyula dr. 1896-1932. Digitized by the Internet Archive in 2016 https://archive.org/details/foldtanikozlony6319magy FÖLDTANI KÖZLÖNY Bánd LXIII. kötet. 1933. január — június. Heft 1. — 6. füzet. EMLÉKEZÉS RAKUSZ GYULÁRÓL. írta: Ferenczi István dr. * ERINNERUNG AN GYULA RAKUSZ von I. Ferenczi** A m. kir. Földtani intézet palotájára az elmúlt télen kétszer kellett kitűznünk a veszteséget, gyászt jelentő komor feketeszínű zászlót. Annyi viszontagságos év után hivatott Vezér állott az Intézet élére és az Ég kiszámíthatatlan akaratából Böekli Hugó csak megindította a munkát, amikor útjai ezen a földön beteljesedének. Rövid egy hónapra rá egyik legfiatalabb közkatonája követte őt a földöntúli világok rejtelmes útjaira: a Böckh Hugó halálával támadt dermedtségből még fel sem ocsúdtunk és újabb halottunkat, Rakusz Gyulát kísértük ki utolsó földi útjára. Ott a hivatott vezér, a földi pályán legmagasabban ívelő egyéniség, a magyar föld- tani tudomány örök büszkesége szállott sírba, emitt a pálya kezdetén is már magasra törő reménység, beteljesedő Ígéret tűnt el az örök ismeretlenbe, amott hatalmas faóriást csavart ki helyéből a Végzet, emitt, a merészen sudárba szökkent fiatal fát törte derékban ketté a felette elszáguldó vihar. A m. kir. Földtani Intézet kebelében mindössze rövid 4 évet töltött oly korán eltávozott fiatal kartársunk, akit komoly törekvései, lelkesedéstől fűtött munkakedve miatt mindannyian szerettünk. 1 1 i vatottságát, a tudomány iránti szeretetőt már előzőleg ismertük es így osztatlan öröm várta az Intézetben, amikor akkori igazgatónk- nak, Nopcsa Ferenc- báró úrnak választása Rakusz Gyulá- ra esett. Annál fájóbban sújtott le ránk teljesen váratlanul bekövet- kezett halála, mert hiszen úgyszólván munkája közben teperte őt löldre a gyilkos kór, az 1981. évben mintegy 7 hónapos külső munkát végző, erős, ifjú szervezet alig két bét leforgása alatt összeroppant, a \eges emhoii tudomány minden erőfeszítése sem tudta megakasz- tani a végletet, 11 a k u s z G y u 1 a itthagyott bennünket és itthagyta azokat, akiket () mindannyiunknál is jobban szeretett, imádott övéit. Rakusz Gyula elhivatottságát már rövid élete folyamából is megállapíthatjuk. Máriahután született, 1896. május 21-én, bányász- csalad sarjaként. Edesatyja, Rakusz Gyula, a régi főhercegi bá- n.\nk hányát isztje, bizonyára tartogatott odahaza egy-két ércdarabot, 1933. évi február hó . . / Felolvasta a Magyarhoni Földtani Társulat l>n tartott LXXXIIX. rendes közgyűlésén. Auszug a us dér Gedaehtnisrede, gehalten in dér Generalver- sammlung dér Ung\ Geol. Gesellschaft am 1 Február 1933. 2 Ferenczi István stufát, ami a kis Gyű szí gyerek figyelmét megragadta. Ez az érdeklődés csak fokozódott akkor, amikor édesanyjának, Rozlozs- nik Irmának fivére, a kalapácsos, hátizsákos nagybácsi, vándor- lásai közben felkereste a márialiutai otthont is. Ez a hatás, a munka- szeretet, a komoly munkában való elmélyedés, újabb lendületet kapott azzal, hogy az ifjú, iskoláinak elvégzésére, a nagybácsi szárnyai alá került. Iskoláit Bakusz Gyula a budapesti István-uti főgimná- ziumban, egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudo- mányegyetemen végezte. Tanulmányai közben, 1915-ben, a világhá- ború vérzivatarában II akusz Gyűl a a harctérre került, ahol 1916. június 12-én az orosz hadifogság keserű kenyere jutott osztály- részéül. Valószínűleg a hadifogság évei alatti nélkülözésekben kell keresnünk betegségének első csíráit is, bár onnan — 1918. őszén - látszólag egészségesen került haza. Egyetemi tanulmányainak befe- jeztével, 1921-ben, a Műegyetem Ásvány- és Földtani Intézetének tanársegéde lett, néhai S c h a f a r z i k Ferenc, majd Vend 1 Aladár professzor urak oldalán. A Műegyetemen eltöltött és Bakusz Gyula munkásságára újabb hatást jelentő 7 év alatt szerzi meg a bölesészet-doktorátust 1923-ban, majd a középiskolai tanári oklevelet 1924-ben. Részben ez idő alatt volt alkalma 1927— 1928-ban a becsi Collegium Humgaricum tagjaként megkezdett tanul- mányait továbbfejleszteni, látókörét idegen viszonyok megismerésé- vel tágítani. Tudományos fejlődésének újabb szakaszát a m. kir. Föld- tani Intézethez való kineveztetése jelenti, ahol munkássága mind teljesebbé válik. Mind több és több feladat megoldásában van része: 1925/26 óta a Ludovika Akadémián heti 2 órában a hadigeológiát adja elő, a heerleni karbon-kongresszuson képviseli szép eredménnyel a magyar földtani tudományt, a lillafüredi vizsgálatoknál Seb rét er Zoltán dr. főgeológus úr mellett ő igazgatójának második munka- társa, velem együtt vesz részt a Balaton északi partján levő fürdők vízellátását megoldani hivatott munkálatokban. A bogácsi aszfaltos homokok területének, a Villányi hegység nagy részének térké- pezése, Balassagyarmat vízellátásának geológiai munkálatai jelzik Rakusz Gyula munkásságának újabb és újabb szakaszait. Igaz- gatójának igaz büszkesége lesz, amikor a Villányi-hegységben végzett munkásságát lerögzítő térképei előtt az Igazgató úr tudós vendége, B oswell professzor is elismeri a teljesítményt és Rakusz G y u la kiérdemli a dicséretet, hogy a magyar geológus is végez olyan munkát, mint a sokkal jobb viszonyok között élő angol geo- lógus. A felfelé ívelő munka komoly sikereiben a szerető nagybácsi, a mindkettőjüket féltő drága nagymama, majd 1924-ben történt házasságával a harmonikus, nyugodt otthon is osztozik, a szerető és férje munkáját megértőén támogató hitves, Heutschy Zelma, a frigyet megáldó két aranyos apróság, akik bizony sokszor nélkü- lözik a szerető édesapát, hogy aztán, mielőtt ezt a szeretetet meg- ismerni, értékelni tudták volna, örökre el is veszítsék. :* * * Rakusz Gyula pályafutását a geológiai irodalomban érté- Emlékezés Rakusz Gyuláról 3 kés munkák jelzik. Apróbb, részben népszerűsítő irányú dolgozatain kívül a dobsinai szerpentinről írt kis munkája az első jelentősebb munka. Benne a legfoi.losabb eredmény a dobsinai szerpentin rész- letes kőzettani lei. . n ellett a kőzet képződésénél nagy szerepet játszó dinamikus hat;: sok kimutatása. A szerpentinné való átalakulás idejét a nem zavart településű rétegek leülepedését megelőző időkben állapítja meg, amikor a tömzs még a mélyben volt. őslény las i h nyű lolgozutai közül mór az első munkák is érté- kes eredményeket hoztak. Az egyikben a gyöngyösi lignitek fedőjéből kikerült Anodo.da pterophorus Brus. sp.-t írta le részletesen s megállapította a fajnak a Balatonban ma is elő Amidőn ta pisci- nalis fajjal való rokonságát. Második ily irányú munkájában a salgó- tarjáni alsó mediterrán faunából kikerült és fosszilis állapotban nagyon ritkán előforduló asteroidákat írta le s kimutatta, hogiy olyan alak is előfordul köztük, a Luidia huugarica, amelynek genusza is ismeretlen volt eddig fosszilis állapotban. Legkedvesebb munkakörét azonban Rakusz Gyula ismét szülőföldje vidékén találta meg a dobsinai karbon faunák feldolgoz;! savai. Első idevágó kis munkájában azokat a brachiopodákat ismer- teti, amelyek részben régebbi gyűjtésekből, részben Rozlozsnik Pál gyűjtéséből kerültek hozzá a dobsinai karbonterület újratérkó- pezése során. Már ebben a munkájában is jelentős eredményt ér el azzal, hogy Frech régebbi megállapításával szemben a dobsinai karbon postviséen korát mutatja ki. Érdekes és jelentős eredménye az is. hogy már a brachiopodák alapján felismerte a dobsinai karbon nak a mediterrán-orosz fauna provinciává 1 való rokonságát. A dobsinai faunák teljes feldolgozásával kapcsolatosan a bükki karbon kérdésé: ek tisztázását is munkába vette. Újabb eredményeit első rövid formájukban a heerleni karbon-kongresszuson ismertette lí)27-ben, ahová a magyar földtani tudomány hivatalos képviselője ként küldetett ki. Ezen munkájában a Vadász-féle bükki fauna revíziójával kimutatja a bükki karbon felsőkarbon voltát, de rámutat •rra is, hogy a rétegcsoport egy része permkorú is lehet. A dobsinai karbont részben az ostrauí rétegekkel párhuzamosítja s megállapítja a Doneen.odenee moszkvai emeletével való párhuzamosítás lehető- ségét is. Ezen n egállapítás szerint a dobsinai karbon összekötő kapocs volna a sziléziai és az orosz karbon között. Az előzetes vizsgálati eredményeket újra és újra revideálva írja meg R a k u s z G y u 1 a utolsó munkáját, amelynek megjelenését, sajnos, csak különlenyomatok alakjában érte meg, a teljes munka már csak balé ' i után jelent ür eg. Ebben a munkában a dobsinai és bükki 1 -imákat szigorú kritikával teljes részletességgel ismerteti. Különösen szigorú kritikával tárgyalja a Produclidae a 1 család rend- szertani beosztását. A faunákkal kapcsolatban megállapítja az élet íáisalá'r-k t - erek lapján a fáciesviszonyokat. A n unka réteg! u i részében igen fontos az a megállapítása, hogy a felsőszilcziai karbont nem lehet a nyugateurópaiakkal a fáciesviszonyok elütő volta miatt párbuzamosítani. Részletes tanul mányai azt eredményezték, hogy a dobsinai tengeri faunák az ostraui 4 Dr. Ferenczi István rétegekével, a flóraelemek pedig a felsőkar wini rétegekével (West- falien A és B) azonosíthatók. Megállapítja az orosz felsőkarbon felső Moscovienjével (: Samarien West falion C) való nagy hasonlóságot is és pedig a doneomedencei faunák révén. Ezen eredményeivel vég- legesen eldöntötte Frech-hel szemben a dobsinai karbonrétegek felsőkarbon korát. A bükki (nagyvisnyói) karbon még magasabb szintnek bizonyult, bár a fauna a nagy kiterjedésű bükki karbonnak kis részére lehet jellemző. A faunáról megállapítja, hogy kissé elüt a dobsinaiaktól és korát az idősebb Stephanienbe ( Ouralien) helyezi, a. bükki algás mészköveket pedig már a permbe sorozza. Kissé részletesebben tárgyaltam Rakusz Gyula azon mun- káit, amelyek a karbon kérdésével foglalkoznak, hiszen az ifjú geoló- gusnak nevét ezek a munkák tették a külföldön is megbecsültté. Utolsó összefoglaló munkáját az idevágó irodalom bizonyára sokáig fogja, forrásmunkaként használni. Bizonyság erre az, hogy a gött. ingái Seb m i d t Ii. a m. kir. Földtani Intézethez intézett részvétlevelében azt írja a munkáról : „Seine schöne Carbon-Monographie reclme ich zum Besten in dér p laontologischen Literatur dér letzten Jahre . . . “ Részvétnyilátkozat okban hasonlóan értékelik Rakusz munkás- ságát a karbonkérdéssel foglalkozó geológusok-paleontológusok leg- jobbjai, így a szentpétervári Frederioks és a karwini Susta is. Komoly munkaeredményei révén az ifjú tudós már az ifjabbak tanácsadójává növi ki magát, az egyik részvétlevélben azt írja pl. F raliz Kall le r Klagenfurtból: „leli hatte gehofft, bei meinen Karbonstudien noch olt seinen Rat iii Anspruch nehmen zu kőimen." Megemlékezésem végére értem! Az élet, amelynek oly gyorsan lepergett tartamáról megemlékeznem most szomorú kötelességem volt, nem volt elegendő alkotások hosszú sorozatának felépítésére. Mindaz azonban, amit korán elhunyt kartársunk az osztályrészéül jutott küzdelmes években alkotott, a magyar földtani tudomány történetében, az elsők közé sorolja R a k u s z G y u 1 á t. Áldás legyen emlékén! * * * Wir liatten uns nach dér dureh den Tód H ugo Böckh's erlit- tenen Erschüttei ung noeh kaum gesammelt, als wir bereits den zwei ten Tótén, unseren Kollegen Gyula Rakusz auf seinen letzten irdischen Weg begleiten mussten. Unser allzufriih abberufener junger Kollege verbrachte im gan- zen bloss 4 Jahre im Ver bánd dér kgl. Ung. Geologischen Anstalt. wo er wegen seinen ernsten Bestrebungen. seiner von Begeisterung angespornten Arbeitslust allgemein bélié bt war. L)ei- im Jahre 1931 rund 7 Monate im Féld arbeitende, lebenskráftige junge Mann brach im Verlauf von kurzen 2 Wochen zusammen, die Anstrengungen dér menschlichen Wissenschaft vermoehten dem Verhángnis nicht Ein halt zu gebieten, er musste uns und seine heissgeliebten Angehörigen verlassen. Die Bérűimig Gyula Rakusz offenbarte síeli bereits im Emiié seines kurzen Lebens. Er wurde am 21. Mai 1896 im Máriáim t i als Sprössling einer Bergníannsfamilie geboren, wodurch seine Auf- Emlékezés Rakusz Gyuláról 5 merksamkeit frühzeitig auf die Geheimnisse tlcs Erdinneren gelenkt wurde. Seine Interessé wurde weiter gefördert, a Is er na eh Absolwie- rung seiner Scliulen unter die Fltigel seines Onkcls, unseres Chef- geologen Pál Rozlozsnik gelangte. Er studierte an dér Univer- sitat Budapest, rückte 1915 ins Féld, wo er am 12. Juni 1916 in russi- sehe Ge f angensch a f t fiel. Wahrscbeinlich wurde seine Gesundiheit durcli die unmöglichen Verháltnisse und Entbehrungen dér Gefan- genschaft untergraben, obzwar er im Herbst 1918 scheinbar gesund im die Iíeimat zurückkehrte. Nacli Beendigung seiner Studien wurde er Assistent des M mer al og i s eb - G e o 1 o g iscben Institutes dér Techni seben Hochschule zu Budapest, wo er an dér Seite de;- Professoren weil. Ferenc Se h a f a r z i k‘s und Álad á r V e n d l‘s 7 Jahre hin durcli weitere Anregiingen empfing und Fortschritte macbte. Im Jahre 1923 wurde er zum Doktor phil. promoviert, in 1924 erwarb er sicli das Mittelsehullehrer Diplom. Wáhrend dicsér Zeit batte er Ge- legenbeit als Mitglied des Wiener Collegium Hungaricumts seine Studien fortzusetzen, seinen Horizont durcli die Erkenntnis fremder Verháltnisse zu erweitern. Eine neue Etappe seines V irkens bedeutete seine Ernennung zűr Kgl. Ung. Geol. Anstalt, wo sicli ihm neue Arbeitsgebiete öffneten. Er reprásentiert am Heerlener Karbon-Kon- gress mit scbönem Erfolg die nngariscbe geologische Wissenscbal't, dann ist er bei den Lillafüredéi- Aufnalimen neben (lem Chefgeologen Zoltán Seb r éter dér zweite Mi tarbei tér seines Direktors, dann beteiligt er sicli in meiner Gesellsebaft an den geologiscben Vorar- beiten dér Wasserversorgung dér Báder am N-licben Ufer des Bala- ton-Sees, er kartiert das Asplialt-Sandgebiet von Bogács, spáter einen grossen Teil des Villányéi- Gebirges. Seine, mit Zelma Heutscby geschlossene barmonische Ebe wurde durcli zwei allerliebste Kinder gesegnet, die ihren Vater oft fiir lángé Zeiten entbchren mussten, um ibn dann fül- immer zu vei lieren, nocli bever sie seine Liebe ricbtig erkannt und eingescbátzt batten. Die Laufbahn Gyula Rakusz' wird in dér geologiscben Literatur durcli wertvolle Arbeiten bezeiebnet. Nach kleineren volks- türnlicben Aufsatzen ist die Ariiéit iiber den Serpentin von Dobsina sein erstes bedeutsamercs Werk, worin er besonders die Wicbtigkeit dér dynamischen Faktorén bei dér Bikiniig clieses Gesteíns naeliweist. Seine palaontologiscbe Tatigkeit braebte gleicli anfangs wert- volle Resnltate. In dér ersten besebrieb er Anodonta pteropho- rus Brus sp. aus dem Hangenden des Gyöngyösei- Lignits und stellte die Verwandscbaft dicsér Art mit dér im Balaton-See auch beute lebenden Anodonta prscinalis fest. In dem zweiten bespricbt er die in fossilem Zustand sehr seltenen Asteroiden aus dér uutermediterranen Fauna von Salgótarján, wobei er in Luidia hungarica eine Forrn naebweisen konnte, von dér bislier niclit eininal nocb das Genus im fossilen Zustand bekannt war. Sein liebstes Arbeitsgebiet faiul Gyula Rakusz in dér Gé- géiül seines Geburtsortes, in dem er die Dobsinaer Karbon faunon 6 Ferenczi István bearbeitete. In se i nem ersten diesbeziiglichen klemen Aufsatz er- bringt er auf Grund dér Braehiopoden de? Naehweis, dass das Kar bon von Dobsina dér álteren Feststellung Prec h‘s 'egenüber ius Postviséén gehört. Zugleich erkannte er bereits auí Grund dér Bra- chiopoden die Ve rvándschaít des Dobsinaer Karbons mit dér medi terran-russisehen Faunaprovinz. Nach dér vollstandigen Bearbeitung dér Dobsinaer Fauna be- fasste er sich aueh mit dem Karbon des Bükk-Gebirges. Seine neue- ren Resultate trug er im Heerlerer Kar honkon gr ess vorr, an als offizieller Delegierter dér ungarischen gcolor.iselu a 'Vissn sehafl teilnahm. Hier stclite er nach dér Revision dér von E V a dá sz aus dem Biikk-Gebirge bescliriebenen Fauna das oberkarbonische Altér dieser Bildung fest, weist aber gleichzeitig darauf hh dass e n Teil dér Serie möglicherweise in das Perm gehört. Das Karbon von Dob sina parallelisiert er z. T. mit den Ostrauer Schichten, zeigt aber auch die Möglichkeit einer Parallelisierung mit dér Moskauer Stufc des Donec-Beckens. Hiernacli würde das Dobsinaer Karbon ein ver bindendes Glied zwisehen dér schlesischen und dér russischen Aus- bildung des Karbons darstellen. Nach wiederholter Revision seiner Resultate sehrieb G y u 1 a Rakusz sein letztes Werk, in dem er die Faunén von Dob-im ■ und vöm Btikk-Gebirge kritisch und bis in die kiéi isten Detail- be rbeitete. Mit besonders st tenger Kritik bebandt ' er die syst< m tische Stellun - dér Unterfamilie dér Productidae. An dér Hatul dér Faunén stel P er die Lebensgemeínschaí'ten und auí Grund dieser die Faziesver haltnisse fest. Die V erscbiedenheit dér letzteren sehlievst eine Pár :1 lelisierung des obersehlesischen Karbons mit den westeuropischen Vorkomnmissen aus. L)ie Maríné Fauna von Dobsina lasst síeli mit jener dér Ostrauer Schichten, die Floraelemente mit jenen dér Ober- karwiner Schichten (Westfalien A und E idei'.tifizieren. Rakusz stellt auch die grosse Áhnlichkeit mit dem olieren Moscovien des rus- sischen Oberkarböi s (S ■ i " ‘alien C) u. zw. besonders auf Grund dér Faunén des Donec-Beckens fest. Hierdurcli wurde - Frech gegenüber — das oberkarbonische Altér dér Dobsinaer Schichten endgültig entsohieden. Das Karbon des Bükk-Gebirges entspricht einem noch liöheren Horizont, es weicht vöm Dobsinaer ei i eirrassen ab und kaim i ; das altere Stephanien (Ouralien) gestellt werden, wogegci die Algen kaiké des Bükk bereits in das Perm gehören. Diese Arbeiten sicherten dem Namen des jungen Gelelirten aueh im Ausland einen guten Ivlang und sein letztes zusamnienfassendes Werk wird bestimmt fiir lángere Zeiten eine unentbelrrliehe Quelle dér diesbeziiglichen Literatur bleiben. H. Schmidt Göttingen schreibt in seinem. Kondolenzbriefe : Seine schönc Curbon-Mono graphie rechne ich zu den besten in dér paleontologischcn Literatur dér letzten Jahre. . . “ Mit áhnlicher A- erkennung aussern sich in ibren Kendőién zseb re i ben auch die iibrigen liervorragenden For- scher des Karbons, namentlich Fredericks, Leningrad und Emlékezés Rakusz Gyuláról 7 S usta, Karwin. Seiue ersten Résül taté erliebén den jungen Gelehr ten bereits zum Berater dér Jiingeren. F r a n z K a h 1 e r, Ivhige ifurt sehreibt z. B.: Ich hatte gehofft bei meinem Karbonstudieu noch oft seinen Hat in Anspruch nehmen zu körmén. . . leli gelaagte an den Schluss ineines Rückblickes. Das Leben, des- sen knrzen Lant' zu schildern jetzt meine traurige Pflicht war, reiehte nieht zu Seb a, f fen einer lángén Serie von Werken aus. All das aber, was unser allzufrüh versHiiedevev ívollege in den rastlosen Jahren seines Lebens scliuf, sichert ihm fül* allé Zeiten einen Platz untéi* den hervorragenden Vertretern dér nngarisehen geologischen Wissenschaften. Sein Andenken sei gesegnet! R aku.s z Gyula m u n k á i n a k jég y z é k e. ¥ erzeichnis dér Arbeiten fí y u l a R a k u s r. 1. Studien an dem Gránát von Dobschau. (Centraiblatt tűr Minera- logie, ete. Jalngang 1924. Nr. 12, pag. 1353 — 356.) 2/a. A dobsinai szerpentin. (Földtani Közlöny. Lili.. 1923, 73 — 81. oldal.) 2/L. Üiber den Serpentin von Dobschau. (Földtani Közlöny, Lili., 1923. pag. 144 — 148.) 3/a. A dobsinai azbeszt feldolgozása. (Földtani Közlöny, LIV., 1924. 56—59. oldal.) 3/L. Dér Asbest von Dobschau und seiue Verarbeitung. (Földtani Köz- Közlöny. LIV., 1924. pag. 211 — 212.) 4/a. Anodonta pterophorus Brusina sp. Gyöngyösről. (Földtani Köz- löny, LTV., 1924. pag. 211 — 212.) 4/1). Anodonta pterophorus B r u sin a sp. von Gyöngyös. (Földtani Közlöny. LTV.. 1924. pag. 211—212.) 5. A beépített terméskövek mállásáról. („Technika” Magyar Mérnökök lapja. 1926, 5 — 6. szám.) (Nur ugariseh!) 6. Zűr Kenntnis dér Brachiopodenfauna des Dobschauer Carbons. (Centraiblatt fíir MineraLgie ete. daliig. 1926. Abt. B., No 14 pag. 515—520.) 7/a. Alsómediterrán asteroideák Salgótarján vidékéről. (Földtani Köz- löny, LVI., 1926. ímg. 53 — 57.) 7/b. Asteroiden dér iil térén Mediterrau-Stufe aus dér Umgebung von Salgótarján (Földtani Közlöny, LVII. 1926 pag. 191- 195.) 8/a. A dobsinai és bükkhegységi karbon sztratigráfial és paleogeográfiai helyzetéről (Földtani Közlöny. LVIT, 1927 208 — 212. oldal.) 8/b. Die stratigrafische Stellung des Oberkarbons von Dobschau und vöm Biikk-Gebirge. (Földtani Közlöny, LVII. 1927. pag. 247.) 9. Die stratigraphisohe Stellung des karpatischen marínén Oberkar- bons. (Congres de statigraplre Carbonifére, Heerlen, 1928., pag. 561—570.) 10. Az Alpesek keletkezése. (Természettuldományi Közlöny, 1928. nov 15. és dec. 1-i szám. pag. 1 — 16.) (Nur ungarisch !) 11. A varázsvessző működése. (Természettudományi Közlöny, 1929. évi aug. 15. szám, pag. 1—5.) (Nur ungariseli!) 12/a. Dobsinai és nagyvisnyói felsőkarbon kövületek (Geologica Hunga- rica, serics paleont. 8., 1932. pag. 1 — 57.) 12/b. Die oberkarbonischen Fossilien von Dobsina (Dobáina) und Nagy- visnyó. (Geölogica Ilungarica, series paleont., 8., pag*. 1 — 224.) É RCVIZSGÁL ATOj K H AZ A I E LÖ FO RDITLÁ SOK ON . írta: Papp Ferenc dr.* ERZMIKROSKÖPI SCTIE I N TÉR SU CRUNGEN AUS UNGARN. Von F. Papp.** Az ércek poláros fényben való mikroszkópi vizsgálata elősegíti azok felismerését, világot vet az ásvány társul ásókra, a keletkezés sorrendjére (suecessióra) és hasznos útbaigazítással szolgálhat a feltárást illetőleg is. Az ércek opak viselkedése tudvalevőleg kellő csiszolás után megszűnik és azok ráeső fényben szimmetriájuknak megfelelően isotrópok, illetve anisotrópok. E jelenséget csak némely- kor zavarja meg a belső reflexió. ' Az ércekre nézve egyébként jellemző a visszavert fény színe mind || mind pedig + nikclok mellett, ez utóbbi esetben ez orien- táció szerint változó és jellemző az interferencia-szín. A visszavert fény erőssége is az egyes ércekre jellegzetes sajátság, akár az átlát szó ásványokra a fénytörés; a fény visszaverődési együttható, /? anisotróp ásványoknál az o és e, illetve «, /? s / szerint határozható meg. A fény visszaverődési együttható meghatározása J. Orcel mó 1 szere1 szerint végezhető el 0.02 pontossággal.* E szerint az érc mikroszkópban a visszavert fénysugarak egy argonnal töltött, kb 80.000 óhmos érzékenységű galvanométer áramkörébe kapcsolt elek t romos photooellára esnek — a feszültség eca. 150 — 180 volt. A phötocella a visszavert fénysugarak erősségének és mennyiségének megfelelően kitéríti a galvanométert, a mérést a mértékegységként használt gyémánt, illetve ahhoz viszonyított más érc (hematit, tetra- edrit, pirít, galenit) hasonló módon meghatáimotl értékére vonat- koztatjuk. Négy bányavidék érceit volt alkalmam megvizsgálni rz emlí tett szempontok szeri 1 1, fi. m. Ru'da hánya, Eplény előfordulásaiból néhány darabot, valamint a Mátra- és Börzsönyi hegység kutatásai- ból származó mintákat. Rudabányáról ankerit, sziderit, limonit, tetraedrit. galenit, szfalerit, pirít, továbbá termé -réz, malachit és azurit ismeretes.2 A vizsgálat során galenit, szfalerit, pirit kalkopiiit és a meddő ásványainak egymáshoz való viszonyát lehetett jól megfigyelni. A galenit és a kalcitos meddő határa nem éles, a kaiéit néha myrmekit szerűen benyomul a galenitha. A galenitban szabálytalan elrendező d ősben apró szemekben zárványként pirit, kalkopirit, szfalerit és tetraedrit volt látható. A pirit minden esetben igen korrodált volt. A galenit R [ — 0.454. Recsk- ről enavgitot, tetraedritot, piritet, kalkopíritet, szfaleri- tot, termés-rezet, malachitot és aznritot írtak le eddig.2 ' A vizsgálat alkalmával az enargit — mint az reá egyébként is jellemző — élénk * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1931. évi október 7-i szakülésén. ** Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesell- schaft am 7. Október 1931. Ércvizsgálatok hazai előfordulásokon 9 interferencia színű volt: rózsaszín-narancssárga, a másik helyzetben pedig zöldeskék. A kioltásai határozottak. Fehér fényben vizsgálva fí j = 0.26, fí a 0.24. Az enargit közt alárendelten poliszintótes ikres össze növésű egyéneket is lehetett megfigyelni. Forrasztócső előtt Sb-t nem lehetett kimutatni, As-t ellenben igen, így ez az enar- git luzonit változata. Ugyancsak az enargit közt, mint másodlagos elegyrész ereket, helyenkint foltokat képező covellin-t sikerült felismerni. A eóvellin .,pleochróssága“ szembetűnő Re fehér, Ro sötétkék. Kioltásai + niko lók mellett határozottak. A épvei lin eddig nem volt ismeretes Recsk ről. A pirit idiomorf kristály óikban vagy korrodált halmazokban jelenik meg az enargitban. A xenomorf halmazokban feltűnő piritet gyakran kvarc szegélyezi. A successió szerint tehát a pirit az enar gitnál fiatalabb. A Mátra hegy ség egy másik vontjáról. Gyöngy ösoronzi határú bán levő kutatásokból szfalerit-galenit tartalmú kvareos-telérből származó mintát vizsgáltam meg. A szfalerit szabad szemmel tekintve barna, megszokott, szürke interferencia színével tűnik, melyet olykor belső reflexió zavar meg. Egybefüggő egyéneit ritkán pirit- és kalko- pirit erek járják át. A vizsgált mintában a szfalerit az uralkodó érc. A galenit idiomorf, helyenként darabokra hasadt, ami tektonikus erők hatására utal. A galenit mint ér járja át a szfaleritot, tehát annál fiatalabb kepződésű. Az ércmintát Pánté Dezső főbánya- tanácsos úr volt szíves átengedni. A Börzsönyi- hegység számottevőbb ércelőfordulásai a hegység nyugati részén vannak. A nyugati rész északi határán a Huszár hegyen, valamint a Csóványos csoportjában, a Miklós bérc oldalában továbbá a déli végén, a Márianosztrai Csakhogy en hematit, a középen Bányapuszta körül a már régóta ismert szül f idős ércelőfordulások találhatók. Ezekkel legutóbb bányageológiai szempontból Liffa Aurél dr., Vitális István dr. és megbízásából Din dn János bányamérnök, tanársegéd foglalkoznak. A Miklós-bórc oldalában nyirok között található 0 — 7 mm hosszú. 2 — 3 mm széles hematit kristályok, valamint a Csákhegy, Feketebánya biotitos hipersztéu-amfibol, andezit padjai közi fenn öve található, 2 — 3 min lennőtt táblás kristályok, ij előfordulások. A Huszár-hegyi hematit közül egy megfelelő táblás kifeilődéifíí kristály (0 0 0.1) lapján (me l.vet csiszolni sem kell) fehér fényben R = 0.297 értéket lehetett megállapítani. A szüli idős érceket egyrészt a Kovács-patak, másrészt a Kuruc patak egyes pontjain még 1928 nyarán Ecker László, dr. S I a r- k e r József és dr. Weszelszky L á s.z.l,ó és 1929 őszén B a dics Kálmán társaságában gyűjtöttem. A vizsgálat alkalmával kitűnt, hogy pirit, markaz.it,* pirihotin,* melnikovit-pirit,* kalkopirit,* borait, galenit, íetr.aedrit és szfalerit2 van jelen az ércek között. A pirit A * gal jelöltek eddig ismeretlenek voltak e vidékről. 10 Papp Ferenc vagy önállóan, idiomorf kis kristályokban található a zöldkövesedett dócitban vagy a többi érc között xenomorf módon. Olykor anisotróp magatartású. A Kovács-patak, Kuruc-patak és -bérc, valamint Oltói kő-patak dácit jóban, illetve andezit jóban gyakori elegyrész. A fennőtt kristályokon { 210 ) ismerhetők fel. A markazit jóval rit- kább a Kovács-patak ércei között található. M. a. anisotrópiája révén lehet megkülönböztetni a pirittöl. A pirhotirt, illetve a melnikovit- }>i ri tét kiséri. A pirhotin gyakori a Kovács-patak ércei között. Szabadszemmel tekintve tombakbarna színű, ni. a. rózsaszín. Élénken anisotróp, ritkán poliszintétes ikrei is jól megfigyelhetők, R — 0.230 — 0.257. Szegélyén gyakran varratszerűen szétszaggatottak, fogazcttak, a meddőből kvarc és kalcűt tölti ki és őrzi meg a szerke- zetet, amely tektonikai hatásokra utal. Egyes pirhotinokban apró g'ilenittörmelék helyezkedik el páros sorokban, rendekben. A rnehákovit-pirit részben kristályosodéit FeS2. Össze- té telét iletőleg meg kell jegyezni, hogy csekély As-t is tartalmaz és hogy S feleslegben van. Szabad szemmel tekintve a mi esetünkben a piritnél sötétebb árnyalatú (barnás), csiszoltál! jellemző zónás-sávos szerkezet tűnik elő. Fizikai tulajdonságai egyébként eltérnek a pirít sajátságaitól: keménysége kisebb, így könnyebben csiszolható és fényesíthető. R = 0.39—0.42. Isotróp, gyenge, alig észrevehető anizo- trópiáját bizonyára a finoman betelepült kaiéit okozza. A mikro kémiai reagensekkel szemben kevóshbé ellenálló, mint a pirít. így HNO már 2' után megtámadja, a finom, apró szemek megfeketednek. HCl ugyanannyi idő alatt hasonlóan hat, FeCl3, IvCN nem támadják tneg. Megjegyzendő, hogy a melnikovit-pirit mellett gyakori a mar- kazit. Kovács-patak tárnáiból származó szüli idős ércdarabok közt találni. A kalkopirit vékony erei keresztülszövik a pirhotint, néha poliszintétes iker összenövés íí egyénei is föl ismerhetők, ismét más esetekben a telérekben idiomorf kifejlődósű. Fehér fényben vizsgálva telt, sárgaszínű, fényvisszaverődési együtthatója, R = 0.300 — 0.27. A vékony ereket gyakran szakítják meg apró törések, melyek — akár a pirhc, tinnál az említett varratok — a kiválás utáni tektonikai hatásokra utalnak. A megvizsgált minták a Kovács-patak és Kuruc- patak feltárásaiból valók voltak. Mint nagy ritkaság, bernit is került elő, kékesszürke szín, iso- tróp magatartás jellemző reá. (Kovács-patak, Kuruc-patak.) A tetraedrit ritka, táblás kristályain Pav lov its St. úr szíves segítsége folytán a következő értékeket kaptam: fehér fényben R 0.300, monochrómás fényben 465 1 P = 330, 590 X R =0.318, 670 X R ~ 0.312. A tetraedrit diszperziója normális. A szfaleritben sok kalkopirit zárványt lehetett észlelni szabály- talan elrendeződésben. A ga lenit nagy fényvisszaverődési készsége, tiszta fehér színe folytán ismerhető fel. Eplény és Úrkút érceit3 vizsgálva mindenekelőtt ki kell emelni a nagy hasonlóságot, mely a két előfordulás ércei közt mutatkozik ős amit az azonos geológiai viszonyok magyaráznak. Az első ízben megfigyelt pszi lom elán és polianit mellett legutóbb az Bp lényből, Ércvizsgálatok hazai előfordulásokon 11 Földvári A. dr. gyűjtéséből származó mintákban az említetteken kívül: m nganit braunit és pirolusit i slen m. A behatóbb vizs gála ( a psilomelán durván szemcsés részletét a psilomelán Finomabban szemcsés, rostos változata fogja közre. Mindkét változat isotróp. HNO;,, HOL, H..SO, megtámadta. A manganit 1—2 mm nagy ságú kristályai a psilomelán közbezárta üregeikben már szabad szemmel is felismerhetők. M. a. a minták tanúsága szerint gyakori, + ni kólók mellett határozottan anisotróp. sárgás és rózsásain árnya- latú fehér interferencia színű. (0111 szerinti ikrei, valamint (110) szerinti basadas nyomai szembeötlők, Több helyt lehetett a pol ián itta való átalakulás foltjait felismerni. Braun it pz-ürkcsbaium — szürkéskék, eléggé anizotrop érc, ti* kán iker kifejlődésben, psilomelán közt fordul elő, abból képződött. A pirolusit halmazokat finom szemcsés szerkezet, igen élénk fény . v-ődési kés? 1 iellemz Mi l< < 1 mgánércek alacsony hőmérsékleten képződnek szedi menta ció révén. # # * Es wurden sodimentogene und snlfidische Erze aus Ungarn untersucht! und beschrieben. An dem Erz von Rudabánya (No-IIn- garn) hat Verfasser den Paragenesis von Galenit, Zinkblende, Pyrit, Chalkoipyrit und Tetraedrit festgestellt, In dem Mangánéra dér Grube bei Eplény (Bakony-Gebirge) beobaohtete Verfasser nebst den lierrschenden Psilomelán und Pyrolusit noch Manganit, Braun it und Polianit. Aus einem Gangstück von Gyöngyösoroszi (Mátra Gebirge) wurde als Haupterz Zinkblende bekannt gemacht, ausser dem konuten noch Galenit, Pvrit und Cbalkopyrit festgestellt wer- den. lm Enargit-Erz von Recsk (bei Párád Mátva-Gebirge) beobach- f.ete Verfasser noch Pyrit und Covellin. — Tm Börzsöny-Gebirge (uördlieh etwa 50 Km von Budapest) entdeckte Verfasser neue Hám-Mii Vorkommnisse. In den vererzíeo Stiickeu dér propylitisier- ton Paci te und Andesite wurdeu Pyrit, Műnk mit, Melnikovit-Pyrit, Pvrrhotin. Cbalkopyrit Bernit Zinkblende, G ’len.it und Tetraedrit aefunden und untersucht. IRODALOM. - LITERATUR. 1. J. Orcel: Notes sur les caractéres microscopiques (les minéraux opaque mine’palement en hunié - e nolár'sée. Bul. Soc. Franc. Min. 1928. S c h n e i á e r h ö h n — R a rn d o h r: Lehnhuch de Erzmikroskopie. 2. Tóth Mi ke: Magyarország ásványai. Reicher t-Z e 1 1 e -K o c h : Ásványhatározó, 3. Földvári A.: A Bakony -hegység mangántelepei. Földtani Közlöny. 62. k. 1932. p. 15. Papp K.: A magyar birodalom vasérc és szénkészlete. I. p. 509. Marschalkó B.: Az úrkúti mangánérc-előfordulás és jelentő- sége. Magy. Mér n.- és Ép.- Egylet Közlönye havi füzetein, 1926. 1—3 sz. J. Orcel et St. Pavlovi tch: Les caractéres microscopiques des oxydes de manganése et de manganites naturels. Bul. Soc. Franc. Min. LIV. 1931. p. 1Ó8. 4. Zsivny V.: Ü. einige Mineralien d. Laliocaberges bei Recsk. Zeit. F. Krist. 1925. p. 489. ADATOK A VÉRTES- ÉS BAKON' YHEGYSÉGI Fő DOLOMIT FAUNA.) ÁNAK ISMERETÉHEZ, írta: Kutassy Endre dr.* BEÍTRAGE ZŰR KENNTNIS DÉR FAUNA DES NORISCHEN HAÜPTDOLOMITES IN UNGARN.' Von A- Kutassy.** A Vérteshegység felső triászkor! fődolomit lerakódásaiból ez- ideig csak a hegység déli részéről, Gánt és Csákberény vidékéről ismertünk nehány Megalodus fajt. Az elmúlt év folyamán egy új lelőhelyen, amely a Vértes É-i részén, Felső-Galla határában van, a Csákány-puszta mellett fekvő Nagy-Csákány hegy kőfejtőjében igen érdekes' és szép faunát gyűjtöttem. A Nagy-Csákány fődolomitjának faunájában a legfontosabb szerep a Mega ludasoknak jut, melyeknek sorában leggyakoribb egy új faj, a M. a mplus. Ez a faj az embrio- nális alaktól kezdve hatalmas, kifejlett példányokig minden nagyság- beli változatban megtalálható és rokonságbeli kapcsolatait tekintve legközelebb áll a M. seccoi Pa r. fajhoz. Úgy a többi Megalodus-iaj, valamint egyéb alakok is kivétel nélkül a felső triászra utalnak s paleogeográfiai kapcsolatok szempontjából szorosan hozzákapcsolják a Vértes fődolomit faunáját a Bakony, az Alpok és Szicília fődolomit- fau ná jóhoz. A veszprémi Aranyos-völgy ismert Megalodus-lelőhelyéről egy igen szép megtartású Megalodus columbella Guenib. példányt gyűjtöttem. Ezt a fajt eddig csak egyetlen lelőhelyről ismertük, és pedig az Északi Alpokból Hallshitt vidékéről a karni emeletbe tar- tozó hallstatti mészkő-lera kodásokból. * # %r Die obertriassischen Ilauptdolomit-Ablagerungen sinti im Unga- rischen Mittelgebirge vöm Budaer-Gebirge über das Vértes- und Gereese-Gebirge bis zum Bakony allgemein verbreitet. Diese Ablage- rungen scbliessen sich sowohl in petrographi.-chér. Avie auch pahi- ontologischer Hinsiclit den alpinen Hauptdoloinit-Ablagerungen eng an . Aus dem Hauptdolomit des Vértesgebirges wurden bisher nur vöm siidlichen Teil des Gebirges, aus dér Gegend von Gánt und Vértessom lyó einige Megalodonten- Ártér in Taegers Werk (Taeger: Die geol. Verli. d. Vértesgebirges. Mitteil. aus d. Jahrb. d. kgl. ung, Geol. Alist. Bd. XVII. Budapest, 1908.) liekannt gemacht. Die von ilim bestimmten Arten sind mit den Megalodonten des Bakony und dér Alpen identisch. lm letzten Jahre ist es mir gelungen, an cinem neuen Fundort’ im nördlichen Teil des Vértesgebirges, umveit von Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1933. évi március i-i szakíiléséu. ** Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellsohaft am 1. Marz 1933. 1 Teli spreche llerrn Priv.-Doz. Dr. St. Gaál meinen bestén Dank aus, dér midi auf diesen Fundort aufmerksam gemacht hat. Die Fauna des norischeu Hauptdolomites in Ung'am 13 Fglső-Galla, im Steinbruche des Nagy-Csákányberges eine, im Gegen- sitz 711 nn dérén Hauptdeilomií-Faurién relatív reiche Fauna z u saruméin. In diesel* Fauna sírni ausser Megalodonten auch andere Arten sebr bániig. Aus dem bis jetzt gesammelten Materiül bestimmte i(*b folgende Arten: Megalodus amplus n. sp., M. amplus n. var. rotundata, M. hungu- ricus n. sp., M. guembeli Stop p n. var. inaequiumhonata, M. complanatus Guemb. var. segestana Di Stef., Myophoria inaequi- costata Hitt n., Pleuromya loeschmanni Frech, Schaffhautlia efr. cin gúla fa Stopp., Myoconeha sp., Turritella saxorum Kok., Telié ria sp. Aní eine ausiiihi liche Betrachtung dér stratigraphischen Resul- tate, \velche,auf Grund dér, Fauna erzielt werden könnten, muss iob hier - wegen dér beschrankten Grenze meiner Arbeit — verziebten, soviel muss icli aber doeh bemerken, dass sowobl die bisberigen Fundorte dér bis .jetzt bekannten Arten wie ancb die verwandtsebaftliehen Heziebungen dér neuen Arten auf die norisebe Stufe himveisen und dass vöm palaogeograpbiscben Cesiobtspunkte dicse Abbigeruugen mit denen (les Bakony, dér Alpon und Sizilicns in engem Zusammen- bange stehen. Aus dem slidlicben Teil des Vértesgebirges, von dér Umgebung von Gálit, aus dem von Hcrrn Ing. T. v. Gedeon gesammelten Materiül babé icli eine kleine Megalodonten-Fauna bestimmt, die zu den selben stratigrapbisehen und palaogeograpbiscben Seblussfolge rungen fiibrte. leli babé von liier die folgenrlen Arten bestimmt: Megalodus triqueier W u 1 f. var. pannonica Frech, M. friqueter W u II. var. dolomittal F re eb, M. hurtgaricus n. sp., M. pértesensis n. sp., M. böckhi Hoern. Die Hauptdolomit Fauna des Bakony wurde mit einer interes santen Fönn bereiehert: lm Aufseblusse des Veszpréméi* Aranyos- Tales, an einem wunderbar reiehen Mega lödön ten-Fundorte des noriseben Hauptdolomites, babé icb ein sebr gut erhaltenes Exemplar von Megalodus columbella Hoern. gesammelt. Das Vorkominen dieser Art isi sebr wielitig, indem sie bisber nur aus dér karniseben Stufe von Hallstatt bekannt war, u. z*\v. nicbt aus dem Hauptdolomit, sondern aus rler Fazies des Hallstátterkalkes. Die bisherigen inig a rischen Funde bezeugen, dass die obertriassischen Schichten des Unga- rischen Mittelgehirges ciné viel reichere Fauna lief értén, a/s die gleichen Schichten dér Alpen, trotzdem dér Hauptdolomit in den Alpen eine viel grosso te Oherflache herleckt. Die Ursache dieses Umstandes isi dórin zu suchen, dass die un ga rischen Hau pi dolomit - Ablageru ngen durch Steinhrüchc viel besser aufgeschlossen sind, ids die gleichen Ablageru ngen dér Alpen. Dieselben Verhaltnis.se gelten auch im Falle dér Dacbsteinkalk-Ablagerungen, indem diese noch an kehiem Fundorte dér Alpen ein so reiches Matériái ergaben, wie in dér Uingelning von Budapest. (A. Kutassy: Beitrage zűr Strat. u. Pál. d. alp. Trias in d. Fing. v. Budapest. Mitteilungen aus d. Jalirb. kgl. ung. Geol. Alist. Bd. XXN ii. Budapest, 1927.) 14 Kutassy Endre PALÁONTO LÓG ISCHEE TEI L. Megalodus amplus n. sp. Taf. I. Fig. la — e. Diese nene Art komin t am haufigsten im Bteinbrueli des Nagy- Csákányberges vor. Es siud sowohl n.m* einige cm grosso, wie aueji riesengrosse Exemplare zu finden. Auf den ersten Blick seben wir die nahe Verwandschaft zwischen M. amplus und M. seccoi P a r. Es sind aher wichtige U ntergibliiede vorhanden, velőbe die Trennung dieser zwei Arten unbedingt berechtigen. Von den auf f allén d ungleiclien Ivlappen ist die linké Klappe sowobl in ihren Pimensioien, wie aucli betreffs dér Einrollung des Wirbels überwiegend. Wahrend die rechte Klappe verhaltnismassig flach und sehr breit ist, und sowohl mit ihrem vorgestreckten klemen Wirbelzapfen, wie aueh mit dem steil herabf allén den Hinterrand und dem, am liinteren Teil síeli kaum aufwárts biegenden Unterrand an eine phrygisehe Kappe éviimért, ist die linké Klappe sehr stark gewölbt und zeigt mit ihrem machtigen Wirbelzapfen — welcher sieli zuerst gégén die Scihlossplatte und dann an seinem Ende auswarts biegt — besonders von dér arealen Seite gesehen, eine Diceras- ahn- liehe Wirbelbildung. Die Muskelleisten sind — wie bei M. seccoi - sehr breit, a bor seieht und sind von dem übrigen Teil dér íSchale nicht getrennt. Wahrend aber bei M. seccoi dér Übergang von dér Vertie- fung dér Muskelleisten zu den lateralen Teilep ein gradueller ist, falit dér Seitenteil bei dieser Art steil lierab und so, dass zwischen Seiten- teil und Area.1 kanté eine tiefe Búeht en tstelit. Eine Area ist an dér linken Klappe • — ■ e benső wie bei M. seccoi — nicht vorhanden, an dér rechten Klappe dagegen ist sie stark entwiekelt und sehr breit. Die Lunula bei dér Schalen ist sehr breit und tief, an dér linken Klappe natürlieh stárker entwiekelt, als an dér rechten. Dér Muskel- eindruck ist verhaltnismassig Idein und fiúdét sieli vor und unter dér Sclilossplatte, ahnlich, wie bei M. seccoi. Da die linké Klappe von hínten gesehen stark gevölbt ist, steht diese Art dér Yarietat M. seccoi P a r. var. baconica vicl naher, als dér Art M. seccoi Pa r. Die Wölbung dér Klappe ist alier bei dieser Varietat nicht so stark und vor allém fehlt die tiefe Buciit. Die Dimensionen sind folgende: Hőbe (rechte Klappe): „ (linké Klappe): Dióké Breite (rechte Klappe): I. 220 mm 275 „ 240 „ 230 „ [I. 190 mm 235 „ 185 „ 190 „ III. 185 mm 220 „ 180 „ 190 „ Die Sclilossplatte und die Zah-ne sind bei keinem Exemplar erhalten geblieben, dagegen sind sie teilweise bei einer spater zu schil dernden Varietat zu finden. und diese erhalten gebliebenen Teile zeigen eine grosse Ahnlichkeit mit M. seccoi. Die Art-Merkmale sind bei den jiingsten Exemplaren ebenso pregnant, wie bei erwaehsener Formen. Die Ivlappen sind, wenn wir au eh die Őrössé dér einzeiuen Exemplare in Betracht nehinen, auch bei den jugendli clien Exem- Die Fauna des norischeu Hauptdolomites in Ungarn 15 plaren nicht flacher und die hintere Buciit dér linken Klappe tritt auch bei den embryonalen Főimen ebenso soharf liervor. Es war bi-sher noch von keiner Főim dér Megalodus seccoi- Gruppe ein Sehalenexeinplar bekannt und eben deshalb ist dér Umstand sehr wichtig, dass e.s mir gélungen ist, zwei Exemplare in dér Weise zu praparieren, dass die Scliale in dér Gegend des Wirbels dér linken Klappe vollstandig erlialten blieb. An diesen Exemplaren ist es zu beoba eliten, dass wahrend dér Wirbel dér linken Ki . p (>e des Steinkerns sich zuerst einwárts und dann vorwarts biegt, dér Wirbel des Schalenexemplars auswarts gebogen und eingerolit ist. Das Mass ler Einrollung ist etwas starker, als bei den Schalenexemplnren von M. tofanae und die Spitze dér Wirbelzapfen biegt síeli nielr so we;t auswarts, wie bei dér genannten Art. Die Schalenschieht über dér Lunula ist verháltnismassig dick und so finden wir statt dér tiefen und breiten Lunula des Steinkerns am Sehalenexeinplar nur eim selír seichte Lunula (Sielie T. 1. Fig 5e.) Leider, ist kein SchaJen exemplar von dér reehten Klappe vorhanden. An einigen Teilen ist auch die Verzierung dér Sehalen erlialten geldieben, welche grobe, kon zentrische Zuwachsstreifen aufweist. M px/ai od us nmplus Tv u t. n. var. rotundata. Taf. II. fig. 3 a— b. Diese Varietiit kommt mit dér Grundform zusammen in vielen Exemplaren vor. Die Art-Merkmalé sind vollstandig iibereinstim merni, dér Unterscbied ergibt sicb nur in einigen Ziigen. Dér erste wiclitige Unterscbied bestebt darin, dass die reclite Klappe dieser Varietat abgerundet ist, wabrend sie an dér Grundform an eme plirygische Kappe erinnert. Zweitens reiclit dér Wirbel dér recbten Klappe von M. nmplus über die Lunula dér linken Klappe liinaus, wogegen dér Wirbel dér reehten Klappe bei dieser Varietat nicht den Rand dér Lunula dér linken Klappe erreiclit. lm Zusammenbange mit dér Bespreohung dieser Varietat muss icb auch die charakteristischen Merkmale von M. scccoi Pa r. fest stellen, indem bei dieser Art eine ahnliche Variierung, v ie bei .1/. :mplus zu bemerken ist. Die reehte Klappe des Grundtypus von Megalodus seccoi (Parona C. F.: Contributo allo stúdió dei Megalodonti. Atti d. sec. Ital. di se. unt. V. XXX. T. V., VI. u. VII Fig. 1—4 (5—6, excl,) ist abgerundet. Dieselbe Form kommt ausser Lombardién noch in Sizilien und auch in Ungarn, im Bakony- und Vértesgebirge vor lm Bakony aber ist neben dcm Grundtyp mit elér abgerundeten recli ten Klappe aucli eine andere Varietat sehr haufig, dérén reehte Klappe stark verlángert ist und welche sclion Hoernes (Z. Kenntn. d. Megalodonten a. d. oberen Trias des Bakony. Földtani Közlöny. 1898. p. 173. (ung. Text. p. 145.)) erwahnt und abgebildet hat. Diese Form unterscheidet síeli von dem ebeiül a p. 140. Fig. 1. abgebildeten Grundtypus sowohl in dér starkeren Wölbung, wie auch in dér ver langerten Form dér reehten Klappe, und so miissen wir diese, als 16 Kutassy Endre Megálodus seccoi Pár. n. var. baconon von dér Grundform trennen. Ebenso berechtigt ist die Trennung von dér von Di Stefano a us Sizilien beschriebenen M. seccoi var. subquadratigularis. (Di Stefano: La dolomia princip. di Palermo. Pál. Ital. Vol. XY1II ) Die von Frech ebenfalls aus dem Bakony beschriebene M. seccoi var. angulata (Frech: Die Leitfoss. d. Wexfenc-r Schichten etc. Result. d. wiss. Erforsch. d. Balatonsees Pál. Anhang II. T X. Fig. 4a — c.) hat mit M . seccoi nichts zu tun; sie muss unter dem Namen Megálodus angulatus (Frec h) als eine neue Art aufgefasst werden. Ein ausführlicherer Beweis des oben gesagten wird in meiner Megalodonten-Monographie kom mén. Bei einer weiteren Besprechung von M. a-uplus var. rotmidata muss ich noch erwahnen, dass bei einem Exempbtr aucli dér vordere Teil dér Schlossplatte erhalten geblieben ist. An diesem ist zu bemer- jen, dass síeli dér Hauptzahn dér grösseren linken Klappe — ebenso, wie bei M. seccoi — vor dem Hauptzahn dér kleineren linken Klappe in eine Zabngrube fiigt. Oh dér Hauptzahn dér linken Klappe auch bier geteilt ist, odcr nicht, isi niclit nachweisbar. Ebenso können vir die Form und Lage dér Seitenzáhne nicht feststellen. Megálodus guembeli S t o p p. n. var. inaequiuwbonata. Ausser M. amplns und M. amplus var. rotundatu konnut in dem Dolomit des Xagy-Csákányberges noch eire riesige Form vor, welclie nur wenig ungleic be Klappen hat. Diese Form stimmt mit dér von D i Stefano 1. cit. Taíel X. Fig. 1., 2. beschriebenen voll standig überein. Die riesigen Exemplare weisen mit ihrer ausse ordentlich hohen Lnnula, ihrem steilen Hinterrand und kamu sick aufwarts biegenden Unterrand allé charakteristischen Art-Merkmale von M. guembeli Stop p. klar auf. AYabrend aber die Grundform durch lángé AYirbelzapfen be- zeichnet ist, sind die Yv irbelzapfen bei dicsen Főimen ebenfalls hervorgestreckt und gerade, aber kurz. Überdies sind die Schalen dér Grundform gleich gross, wogegen die linké Klappe bei dicsen Exem- plaren etwas grösser als die rechte ist und diescs Merkmal kommt sowohl in dér Breite dér Area, wie auch in dér Dicke dér Wirbel zapfen zum Ausdruck. Die Lnnula ist a nsser ordentlich hocli und breit, dagegen aber sebr seicbt und ist sowohl bei den in Sizilien, wie auch bei dem Yertesgehirge gesammelten Exemplaren gégén dem Sleitenteil mit diókén Mantel-Gef (issen begrenzt. Die Scbale ist an den Seitenteilen meistens erhalten geblieben, ausserordentlich diinn, sie weist feine, konzentrisclie Zuwachsstreifen und stellenweise grobe, breite Rippen auf, welclie mit den Zuwachs- streifen parallel verlaufcn und auch am Steinkern gut zu bemerken sind. Auf Grund dér obigen Merkmale ist die Trennung sowohl dér Die Fauna des norischen Hauptdolomites in Ungarn 17 erwáhnten sizilianischen, wie au eh dér ans dem Véríesgebirge beschriebenen Form von dér Grundform bereehtigt. Megalodus vértesensis n. sp. Taf. I. Fig. 2a — c. Kleine, ungleichklappige Fönn, dérén Scbale in dér Querrich- tung stark verlangert ist. Die linké Klappe hat eine stárkere Wöl- bung; dér Wirbel ist scliwach hervorragend und biegt sieli einwarts. Die rechte Klappe ist flaelier, mit abgestumpftem Wirbelzapfen. Dér Unterrand biegt sieli sowohl arn Ilin térén wie am vorderen Teil stark auf. Die Area ist spiclit, an dér linken Klappe breiter als an dér rechten. Diese Art erinnert mit ihrer verlangerten Form an jüngere Exemplare von M. carinthiocus Hauer, die stark unglciclie Ent- wicklung dér Wirbelzapfen aber und besonders die Einrollung des Wirbels dér linken Klappe trennt sie soharf von dér genannten Art. Diese Art kann auch noch mit M. angulatus (Frech) A/, seccoi Pár. var. angulata Frech vergliehen werden, dérén Form aber nielit .só verlangert und bei dér auch die Einrollung dér Wirbelzap- fe'ií ganz verschieden ist. Yorkommen: Norischer Hauptdolomit von Gánt. Bis jetzt in 2 Exemplaren bekannt. Megalodus hungaricus n. sp. Taf. II. Fig. 4a — c. Die Scbale ist ungleichklappig; die Art steht M. complanatus G u e ni b. nalie. Dér W irbelzapfen dér linken Klappe biegt sieli gégén die Schlossplatte dér dér rechten Klappe ist aber hervorgestreckt. Ein sehr charakteristisehes Merkmal besteht im Vorliandensein einer seichten Furche an dér Grenze des Randes dér Lunula und des Seitenteiles. Dér Hinterrand ist síeiler, als bei M. complanatus und die hintere Muskelleiste ersciieint arn Steinkern als eine starkere Furche. Die Area dér linken Klappe ist viel breiter und gégén den Seitenteil von einem scharfen Rand begrenzt, wáhrend dér Areal- Rand von M. complanatus abgerundet ist. Dér Schlossrand ist gebo- gén, wie bei M. complanatus, die Zahrp sind un bekannt. Vorkomimen: Gánt und im Steinbruche des Nagy-Csákány berges in je 1 Exemplar. Megalodus columbella II o e r n. Taf. II. Fig. la — c. Literatur: Diener: Lamellibranehiata triadica I. (Foss. Cat. I. pars. 19. pag. 20(1.) Diese charakteristische Form des Hallstatterkalkes war bis jetzt nur ans dér Umgebung von ITallstatt bekannt und eben deshalb hat die Tats ebe ein beson deres Interessé, drss es mir gekingen ist, aus dem .Hauptdolomit des Bakonygebirges, in dem Veszprémer Aranyos Tál ein gut gehaltenes Exemplar einzusamaneln. Dieses Exemplar kam in dér Gesellschaft von M. seccoi, höckhi, laczkói etc. vor. 2 18 Kutassy Emire Die ArLMerkmale treten — wie aus dér Abbildung ersichtlieli - so deutlich liervor, dass die Identitát unzweifelhaft ist. Myophoria inaequicostata Bittn. Taf. I. Fig. 3a — b. Literatur bis 1923: Uiener: Lamellibranchiata triadica p. 172. (Foss. Cat. I. pars. 19.) bis 1932: K utassy: Lamellibranchiata triadica II. p. 372. (Foss. Cat. I. pars. 51.) Dicse weltverbreítete Form kommt im Dolomit des Nagy-Csá- kánybergcs sehr liaufig vor. Meistens sind nur Steinkeme erhalten ge- blieben und die Verzierung dér Scbale kann nur in Abdrüeken unter- sucb.t werden. Aus den Abdrüeken sind aber vollstandige Abgüsse herstellbar. Die Merkmale dieser Abgüsse stimmen voll komimon mit den genauen Dalén von B i 1 1 n e r überein. An einzelnen Exemplaren sebein! die Area etwas enger zu sein, die übrigen Merkmale sind aber so vollkommen übereinstimmend, dass diese einzige, unwichtige Ab- weiekung — welche sicli auch duroh nachtrágliche Wirkungen er- klaren liesse — niclit zűr Trennung bereehtigt. In Ungarn war diese Art bis .ietzt aus dér karniseben Stufe des Bakon ygebi rges und aus dem nori seben Hauptdolomit des Gerecse- gebirges bekannt. Pleuromya loeschmanni F re eh. Taf. II. Fig. 2. Literatnr: 1904. Frech, F: Neue Zweischaler a. d. Bakonyer Ti ias p. 50. Textf. 7G — 77. Diese eharakteristische Form des Hauptdolomits des Bakony- gebirges komimt auch im Hauptdolomit des Nagy-Csákányberges vor. Dié aus dem Vértes gesammelten Exemplare sind betrachtlich grös- ser, als die aus dem Bakony. Es ist kamu möglieli, ein besser erhal- tenes Exemplar zu fiúdén. Auf Grund einiger eharaekteristischer Merkmale aber ist die Identitát unzweifelhaft. Die Vorderseite ist sehr kurz, steil herabfallend, die Hinterseite stark verlángert, die Area seieht vertieft Dér Seitentcil ist untén konkav ausgebuchtet. Eine neue Verwandte dieser Art ist noch Pleuromya infida, eine Art, die aus dem Hauptdolomit Siziliens von I) i S t e f a n o beschrie- ben wurde. Turritella saxorum Kok. Taf. I. Fig. 5. Literatnr: 1897. Kokén, E.: Die Gastropoden dér Trias um Hallstatt i). 84. Fig. 7a., 7b, und 10. Die Art war bis jetzt nur aus den norisehen Sehiohten dér Hall- státterkalk-Fazies bekannt. lm Hauptdolomit des Nagy-Csákányber- ges ist sie sehr liaufig, in meiner Sammlung kommt aber kein ein- ziges vollstándiges Exemplar vor, nur die Abdrüeke dér embryonalen Gewinde. Diese Abdrüeke aber — wie es in dér Abbildung zu seben ist — zeigen vollstándig die charakteristischen Querrippen, so dass die spezifische Identitát unzweifelhaft festzustellen ist. Auf Grund dér Abbildung dér Miindung in Koken‘s Figur 7b Die Fauna des norischen Hauptdolomites in língarn 19 ware dies© Art elior in die Gattung Promathildia einzureihen, in dem die Mündung garnicht Turritella áhnlich ist. Leider hat kein Exernp- lar meiner Sammlung aus dem Vértesgebirge eine Mündung und so kann ick diese Bemerkung nur hypotetisch mitteilen. Telleria sp. Taf. í. Fig. 4. Die Gattung Telleria war bis jetzt in Ungarn nur von einem Fun dórt: aus dem norischen Dachsteinknlk von Budapest bekannt. (Kutassy: Beitr: z. Stratigr. und Pál. d. alp. Trias in d. Umg. v. Budapest, p. 1(!3. Taf. IV. Fig. 6a — c.). Die Art Zugehörigkeit ist weder bei dér Budaer, noeh bei dér Vértesei- Form feststellbar. Das genetisehe Merkmal komim t bei dér zurüokgebogenen Aussenlippe stufigen Umgange und besonders dér zurückgebogenen Aussenlippe zum Ausdruek. Es sebein! sebr wabrsebeinlicli zu sein, dass die in dem Haupt- dolomit des Nagy-Csnkánybérges vorkommende Form mit dér des Budaer Daebsteinkalkes spezifiseh identiseh ist. Ob das wirklieh dér Fali ist liisst síeli nicht entseheiden, indem die Exemplare sebr sebleclit erhalten sind .Ébenfái Is wegen des solileebten Erlialtungs- zustandes ist aucli keine neue Artbeschreibung möglieh. TAFELEEKLÁRUXG. Taf el T. Fig. la — e. Megalodus amplus nov. ,sp. (Vértes-Gebirge) Fig. 2a — e. Megalodus vértesensis nov. sp. „ „ Fig. 3a — b . Myophoria inaequicosiata B i 1 1 n. „ Fig. 5. Turritella saxorum Kok. Fig. 4. Telleria sp. ind. Taf el II. Fig. la — c. Megalodus columbella Hoern. (Bakony-Gebirge) Fig. 2. Pleuromya loeschmanni Frech. (Vértes-Gebirge) Fig. 3a — b. Megalodus amplus var. rotundata nov. sp. nov. var. ,, Fig. 4a — c. Megalodus huugaricus mov. sp. „ Die Figuren la — e auf Taf. I. und 3a — b. auf Taf. ll. sitid stark verkleinert, die übrigen sind in nat. Gi-össe abgebildet. Die Originale befinden sich im Museum d. Geolog. Instituts d. Pázmány Peter Univer- sitat in Budapest. t • l- . .. & : •. ; t... V 2' BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS GEOLÓGIAI VISZONYAIRÓL, írta: Horusitzky Henrik. DIE GEOLOGISCHEN VERIIÁLTNISSE DÉR HAUPT- UND RESIDENZSTADT BUDAPEST. Von H. Horusitzky. IL* ** A H old -utcai Vásárcsarnok. (V., Hold-utca 11. — 13.) A Duna-völgy egykori árterületén, a parttól alig fél kilométer- nyire, a vásárcsarnok felépítése előtt, 1893-ban öl kutató fúrást vé- geztek, hogy megállapítsák a hordképes talaj mélységét és megfigyel- jék a talajvíz állásának átlagos szintjét. A kiegyengerett felszín a Duna 0 pontja felett +9.14 — 9.43, átlag +9.30 m magasan van. (A Duna ü-pontja az Adriai tenger színe felett 96 59 m+ * Innen csak 12.80 — 13.69 m, vagyis átlag 13.36 m-re fúrtak le. A Duna O-pontjálioz viszonyítva e mélység, a Duna 0-pontja alatt, — 3 65 — 4.35 m, átlag — 4.09 m. A terület felszínén törmelék-szemét terül el, amely 1.75 — 3.34 m vastag. Átlagos vastagsága 2.38 m. A feltöltés alatt a Duna kevert, iszapos hordaléka, az egykori termő talaj, fordul elő, amelynek szintje a Duna 0-pontja felett +5.80 — 7.68 m-re, átlag 6.92 m-re fekszik. En- Fig. 1. ábra. 1. a.-mediterrán agyag. - Untermediterraner Tón. 2. Ka- vics és homok. — Sehotter und Sand. 3. homokos iszap. — sandiger Schlamm. 4. feltöltés. — Aufschüttung. tv. talajvízszint. — Gruiul wasser- Spiegel. Hosszúság — Mass dér Lángé: 1 cm =50 m nek a vastagsága 0.88 — 4.64 m, átlagban 2.61 m. Ennek a fekü je homo- kos kavics, lefelé haladva durvább kavics, amely a Duna 0-pontja felett +2.99 — 4.92 m, átlag 4.31 m magasságban kezdődik. A homokos- kavicsos hordalék vastagsága 6.70—9.32 m, átlag 7 87 m. Ez alatt közvetlenül az agyag terül el, az alsó mediterrán kékes, * Az I. közlemény a Földtani Közlöny 1932. LXII. köteteben a 207 — 209. lapon jelent meg.- Die erste Mitteilung érsekién im Földtani Közlöny '*932. Bd. LXII. ]). 209. ** Erre vonatkoztatom a következőkben is magassági adataimat. Budapest Székesfőváros geológiai viszonyai 21 kemény agyag felső része, amely az oxidáció révén sárgás, szürkés agyaggá vált. Ezen hordképes agyag a Duna 0-pontja alatt — 3.15, — 3.75 m, átlag — 3.56 ni mélységben kezdődik. Ebbe az alapul szolgáló agyagba átlagban 0.50 — 0.60 m-re fúrtak le. Amennyire a fúrások szelvényeiből megállapítani képes voltam, úgy látom, hogy az alap felszíne északkelet — délnyugat i irányban lejt átlag 30 — 40“ alatt. A kavicsos réteg vízzel telített, mégpedig a normális talajvíz- állás mellett a víznívó a Duna 0-pontja felett +1.51 — 1 67 m, átlagban 1.60 m-re áll. A felszíntől számítva a talajvíz átlag 7.70 m mélységben van. * * * S i lua lionsskizze dér Markthulle in dér Hold-utca. Das planierte Grundstück, auf dem die Markthalle V. Bezirk Hold- utca 11 — 13. im einstigen Inundationsgebiet dér Donau erbaut wurde, liegt durchsehnitt Uch 9.30 m ü. d. 0-Punkt dér Donau. Hier wurde dér Untergrund mit mebreren Bohrungen durchsohnittlich bis 13.36 m sondiert. Die mittlere Máehtigkeit des auf dér Oberfláehe ab- gelagerten Schuttes betrágt 2.38 m, darunter folgen 2.61 m s«hlam- miges Geschiebe, dalin 7.87 m Schotter. Das Liegende des zuletzt genannten ist dér untermediterrane Tón, dér im allgemeinen 3.56 m u. d. 0-Punkt dér Donau beginnt .Seine Oberfláehe falit von NO gégén SW ein. Das Grundwasser steht hier bei +1.60 m vöm 0-Punkt dér Donau, und — bei normáléin Wasserstand — durcú schnittlich bei 7.70 m von dér Oberfláehe gemessen. # * # III. A z Ü j pest i r a k p a r t (Dunapart, Margit-hidtól Ipoly utcáig). A Margit-liídtól egészen az Ipoly-utcáig, a Duna és a Pozsonyi- iit között 1885-ben 10 fúrást eszközöltek, amikor e terület még fel- I öltve nem volt. Azóta a Duna ezen árterületét már feltöltötték, még- pedig átlag 3 — 4 ni törmelékkel s így ez a rész jelenleg hozzávetőleg 7 m magasan fekszik a Duna 0-pontja felett. (A szelvény 31. számú fúrási adatait a Margit-hídi szelvényi közleményben fogom ismer- tetni.) Az egykori felszín a Duna 0 pontja felett 2.90 — 3.70 m, átlag 3.16 111-nyire van. A termő talaj alatt, amely búmuszos, homokos réti agyagból áll, apróbb kavicsos homok fekszik, ez alatt pedig a Duna szürkés iszapja van. A Duna legfiatalabb hordaléka 0.25 — 3.75 ni, vagyis átlag 238 m vastag. A Duna-hordalék közvetlen feküje homo- kos kavics. Ez a Duna felett +2.93 m és a Duna alatt — 1.57 m közötti magasságban kezdődik, átlagban a Duna felett +0.72 m-nél. A kavi- csos réteg vastagsága 1.47 — 7.48 m, átlag 5.30 ni. A hordképes talaj a kavics alatt levő alsó mediterrán sárgás, majd szürkés-kékes kemény agyag, amely itt a Duna 0-szintje alatt — 3.04, — 5.79 m, átlag 4.58 m-nél kezdődik. Az agyag, amint a szel- vényből is látható, északkeletről délnyugati irányban lejt, mégpedig körülbelül 1000 m-es szakaszon, 3.04-től 7 24-ig, vagyis 4.20 méterrel esik, ami kb. 0 fok, 1.5 percnyi lejtésnek felel meg. Ebbe az agyagba 22 Ilorusitzky Henrik 1.60 — 6.42 m-t fúrtak bele. Az egykori felszíntől, a termő talajtól, számítva, a fúró 8.78- -14.33 m, átlag 1121 m-nyire hatolt le. Jelenleg 3 — 4 m vastag feltöltés miatt az egykori fúrás alja is mélyebbre került. Fíg. 2. ábra. 1. alsó mediterrán. — Untermediterran. 2. kavics és homok. Schotter und Sand. 3. iszap. — Schtámm. 4. feltöltés. — Aufschiittu isr. A 38. sz. fúrás 0 — 11 m mélységéből a következő kövületeket si- került meghatározni: Truncatulimi Dutemplei, d‘Orb., Cristellaria cullrata , Monti., Rotania Soldanü, d'Orb., és Echinus, tüske. A 35. számú fúrás 10 — 12 in mélységéből: Cyclammina acut'dur satu, Hantk. A 43. sz. fúrásból, 10 m körüli mélységből: Uvigerlua pygmaea, d'Orb. Valamennyi alak mind az oligocénban, mind pedig a miocón- ban megtalálható. Budapest Székesfőváros geológiai viszonyai 23 Ettől a szelvénytől északra, az Újpesti sziget déli csücskén, (V/63, számú fúrás) és tőle északra, mintegy 500 m-nyire, ugyancsak közel a Dunaparthoz (V.65. számú fúrás), az 1875. évben mélyesztett fúrásból mindkét helyen kb. 9 m mélységből, a megiszapolt anyagból kikerült fauna a következő: Cyclummina aculidorsata, Hantk., (63. sz. és 65. sz. fúrás.), Truncatulina Dutemplei, d.Orb., (63. sz. fúrás.), Cristellaria cultrata, Mont)., (63. sz. fúrás.), Cristellnria arcutostri- ata, Hantk., (63. és 65. sz. fúrás.), Cristellaria Wethcrellü, (63. és 65, sz. fúrás.), Cristellaria gladius, Phil., (65 sz. fúrás), Uvigerina pyg- maea, d'Orb., (63 sz. fúrás.), Nodosaria raphanistrum, L sp., (63 sz. fúrás.), Clavulin a Szabói, Hantk., (63 sz. fúrás.), Spiroplepta cárinál t d'Orb., (63 és 65 sz. fúrás), kopott Nummulites, (65 sz. fúrás.). A kövületeket d r. S eh r éter Zoltán magy. kir. főgeológus volt szíves meghatározni. A talajvíz szintje, tekintettel arra, hogy a fúrások a Dunához közel vannak, a mindenkori Duna-állás szerint ingadozik. * *■ * Situationsskizze und geologisches Profil des Újpest cr (pici i. tvon dér Margít-Brüeke bis zűr Ipoly-utca). Dieses Gebiet wurde erst in neueren Zeiten nm 3 — 4 m aufgeftillt. Dic natürliche Oberflácbe lag seinerzeit durchsehnittlieh 316 m ii. d. Q-Punkt dér Don au. Das jiingste Geschiebe ist im Mittel 2.38 m, dér darunter folgende sandige Sehotter 5.30 ni macii tig. Das Liegende dér schotterigen Sebicht isi dér untermediterrane Tón dér durchsehnittlieh bei — 4.58 in beginnt. Es komimén in derűseiben Fossilien des Oligozáns und Miozans vor. Eine áhnliche Fauna kam auch aus den Bolirungen dér Újpestéi1 Insel zum Vorschein. Das Grundwasser passt síeli liier — in Anbetracht d essen, dass die Bohrungen in dér Nálie dér Donau niedergeteuft wurden - — dem jeweiligen Wasserstand des Stromes an. IV. Kárpát utca és a v áci-ú l i vili a n y-t ele p. (V. kér. Kár- pát, utca 31., 3?., 4t. és Váci-ál 76.-78. szóim.) (3. ábra.) A címben jelzett területet két részre oszthatjuk. Az egyik a De nához közelebb eső terület, a folyam fiatal árterülete, amelyen a rá- hordott szemetes törmelék átlag 4.60 m vastag, ezalatt 3.50 m vastag az egykori talaj. A másik rész a Váci-út menti magasabb, ó-holocén terület, kis Dunapart, mely széltől odahordott 2.50-3 00 m vastag Dir na-homokból állott. Helyenként a felszín egyenetlenségeit szemét töl- ti ki. Az egész téridét jeleneg már annyira kiegyengetett, hogy majd- nem síknak vehető. A jelenlegi felszín a Duna 0-pontja felett +7.84 — 8.54 m., átlag 8.18 m-nyire fekszik. A feltöltött rész a Duna által ki- mosott, majd a Duna iszapos hordaléka által ismét feltöltött völgy, amelynek egykori felszíne 3.50 — 500 m-nyire magasan feküdt. Az iszapos hordaléknak vastagsága 2.00 — 4.00 m. Ez húzódott egészen az említett ó-holocén partig. A part mellett van egy régi Dunaág, ennek nyomai helyenként még most is megtalálhatók. Az erodált völgy az iszapos hordalék alatti homokos-kavicsosi képződménybe vésődött. 24 Ilorusitzky Henrik amelynek felszíne a Duna 0 pontja felett kb. 1 m-nyire kezdődik, míg a parti részén 4 i.'O m n agm-s-' ;;ig terjed. A kavics komplexum vas tagsága lent kb. 3 ni és fent kb G.50 ni. A kavics és a felette lévő iszap is talajvízzel telített. A villany telepnél a normális talajvíz a Duna 0-pontja felett r3.95 — 3.84 in, a Kárpát-utcánál pedig 3.50 m-re van. Az egykori Dünaágban-í sok : 1 I. , r -ÜTGK Fig. 3. ábra. 1. mediterrán agyag. — Mediterránéi’ Tón. 2. kavics és homok. — Schotter und Sand. 3. iszap. — Sohlamm. 4. feltöltés. — Auf- schüttung. tv. talajvízszint — Grundwasserspiegel. szór a felszínen áll a talajvíz, időszakos pocsolyát alkotva. A fúrással csak a holdképes agyagig hatoltak, s így csak fel- színének magasságáról szólhatunk. Ez az alsó-mediterránhoz soroz- ható sárgás agyag a Duna 0-pontja alatt — 1.5G, — 2 48 m, átlagban — 1.75 rn-nél kezdődik, és kissé a Duna felé lejt. A szelvényen ábrázolt fúrások az 1919. évben történtek. Közel ehhez a területhez azonban, az Újpesti rakpart 1414. h. sz. alatt levő Aezél féle fűrésztelepen, víznyerés szempontjából lefúrt ak egészen G0.03 m mélységig, végig a sárgás, majd kékes, kemény agyagban, anélkül, hogy belőle vizet kaptak volna. A fúrást abba- Budapest Székesfőváros geológiai viszonyai 25 hagyták, s vizet csak a felette levő kavicsos rétegből tárolnak. IG az agyag állítólag a Duna 0 pontja alatt —4.(10 m mélységben kezdő- dik. Á fúrást 1010-ben létesítették. Situationsskizze und geologisches Profil de, s Baugrundes dér Elektrizitatsanlage. (V. Kárpát-utca 31, 37, 41 und Váci út 76 — 78). Das im Titel bezeichnete, zűr Zeit bereits durchsclinittlich 8.18 m ii, d. Ü-Punkt dér Donau planierte Gebiet bestelit aus zwei Teilen, namentlich einem niedriger gelegenen Inundationsgebiet und einem altholozanen sandigen Teil. Dem entsprechend ergeben auch die Bobrungen zwei verschiedene Bilder, solange sie den tragfesten Tón niclit erreichen dér hier durchsclinittlich — 1.75 in u. d. 0-Punkt dér Donau beginnt. Die Oberfláche des Tons falit sanft gégén die Donau ein. Unweit von hier, auf den Grundstüek Katast. No. 1414. wurde eine Bohraiig bis 60 ni niedergeteuft, dér blaue Tón aber nicht durch- stochen, so dass hier nur die über dem Tón befindliche sohotterige Schieht das Vasser liefert, welches mit jenem dér Donau in Zusam- menhang steht. V. A népszálló környéke (VI., Aréna-út 148 — 154. szám.) kavics és homok. — Sehotter und Sand. 3. homokos agyag. — sandiger Tón. tv. talajvízszint. — Grundwasserspiegel. Hosszúság. — Mass dér Lángé: 1 cm=40 m. A Váci-út, Aréna-út, Fóti-út és a Taksony- utca által közbezárt négyszögalakú terület óholocén magaslaton terül el, melynek partja a Váci-út cs a Visegrádi- utca között volt. Itt az eredeti térszín a Duna 0-pontja felett 7.96 — 8.23 m, átlag +8.06 m magasan fekszik. A termő talaj barna homok, az altalaj pedig sárgás homok és sárgás homokos agyag. Ezek összvastagsága 2.70 — 3 75 m, átlag 3.15 m. Az alatta fekvő homokos kavicsos hordalék a Duna 0-pontja felett +4.35 — 5-26 m, vagyis átlag 4.95- nél kezdődik, vastagsága pedig 6 28 — 7.08 in, átlag 6.64 m. A kavicsos Duna-hordalék közvetlen fekiije a budapesti liord- képes agyag, amely a Duna 0-pontja alatt — 1.59, — 193 m, átlag — 1.75 26 Homsilzky Henrik m-ben érhető el és amennyire a szelvényből látható, az agyag felszíne kissé a délkeleti irányban lejt. A fúrásokat az 1916. évben mélyesz tették. A talajvíz az akkori mérések alapján normális vízállásnál 3 90 m-nyire a Duna 0-pontja felett van. A felszínről számítva a talajvíz 4.16 m mélyen áll, normális körülmények között. A VÍ/34. számú mintából, azaz annak megiszapolt anyagából, kb. 9.78 — 10.00 m mélységből előkerült fauna dr. Schréter Zoltán m. kir. főgeológus meghatározásai alapján a következő: Cyclammina acutidorsata, Hantk., Truncalulina Dutemplei, d‘Orb., Truncatulina compressa, Hantk , Cristellariu cultrata, Monti'., Rotálni Soldanii, d'Orb.. Uvigerina pycfmaea, d'Orh, Nodosaria sp., Clavulina Szabói , Hantk., Spiroplepta carinata, d'Orb., Gaudryna siphonella, Ros. Közlöm az innen néhány lépésnyire északra, a Nagy alföldi-utca cs a Botond-utca sarkán, az 1875. évben mélyesztett sekély fúrásból kb. 10 — 11 m mélységből kikerült faunát is. A fúrás szánna VI/37.: Cyclammina acutidorsata, Hantk., Truncatulina Dutemplei, d'Orb, Cristellaria cultrata, Monti., Rotalia Soldanii, d.Orb., Bigineria cap- racolus, d'Orb. Az egyes alakok az eddigi vélemények szerint a Clavulina Sza- bóid, Hantk. kivéve úgy az oligoeénban, valamint a miocénban is előfordulnak. A fauna alakjainak százalékokban való kiszámítását teljesen meddő munkának tartom. # * * ~ S itua tionsskizzc : und geologisches Profil dér Umgebung des Volks hotel ’s (Aréna-út 148 — 154.). Das viereekige Grundsíüok liegt auf einer altholozánen Hőbe, durchjsehniíl licli -|-8.06 m ti. d- 0-Punkt dér Donau. Dér O bér bódén und dér Üntergrund sind sandig, darunter folgt schotteriges Donauge- schiebe. Die Gesamtmáchtigkeit dicsér Bildungen betrágt in Mittel 9.79 m. Dér darunter folgende tragfeste Tcn ist bei etwa — 1.75 m u. d. 0-Punkt dér Donau zu erreichen. Aus einzelnen Bohrproben dieses und des benaehbarten Gebietes kamen mehrere Fossilien zum Vor- svbein, die mit Ausnahme dér Clavulina Szabói, Ii a n t k. sámtlich sowohl im Oligoziin, wie a-pcli i,m Miozan vorkommen. Die perzentu- clle Berechnung dér Formen dicsér Fauna ist meiner Ansicht nach vo 1 1 kőin mén zweek los. Das Grundwasser bewegt sich liier unter normálén Umstánden etwa 4.16 m unter dér Oberíiáclie. VI. A Békedéri rom. kai. templom. (Béke-tér és Országbíró utca sarok.) L.:'„A Béke-tér környékének bidrogeológiai viszonyai. Földtani Közlöny, LV11I, p. 122." ’ * * * Situalionsskizzen und geologisches Profil des Fundamentes dér vöm. kaik. Kirche dm Béke-tér (VI. Bezirk, Ecke Béke-tér und Országbíróm tea). Budapest Székesfőváros geológiai viszonyai 27 Die Besohreibung dér geologisohen Verháltnisse dér Umig©bun,g des Béke-tér siehe Földtani Közlöny Bd. LVIII. p. 230. \vo auch die geologisohen Profile mitgeteilt wurden. VII. VI. kér. Leve n t e-u teától M o h á c s-u teáig terjedő rész. A geológiai szelvény iránya északnyugat-délkeleti; a Levente- utea és Gömb-utca találkozásánál kezdődik, ahol a Duna régibb parti homokbuckája emelkedik ki a területből, közelében van a Duna ár- területének ó-holoeén terrasza és keletre a Ilákos-patak ingoványos laposa. Az említett pont a Duna felett 12.(57 m-re fekszik, míg tőle délkeletre a mocsaras terület magassága átlag 9 m, kivéve a Lehel- utcától a Mohács-utcáig terjedő szakaszt, ez a rész átlag 0.60 m-rel magasabban fekszik az előbbinél. A Kr r tá cs-u teában és a Hungária-körút táján jelenkori üledék: fekete agyag, mocsárföld van a felszínen, szürke agyag altalajjal, amely alatt a Hungária-körút vonalán a Rákos-patak iszapos-agya- gos hordaléka s innen északkelet felé homokos talaj az uralkodó, en- nek vastagsága 1.50 — 3 00 m, ez alatt a Röppentyű-utca és a Hungária körút között elterülő, régi vízállásos területen keletkezett, kb. 2 — 3 m vastag tőzeges lápföld található, amely a pleisztocén kavics terraszon fekszik. A kavics a Levente-utcánál a Duna 0-ponja felett 7 m-nyire érhető el, a laposban hozzávetőleg 4 — 5 m-re fekszik ugyancsak a Duna 0 pontja felett, míg a Mohács-utcánál már a Duna 0-pontja alatt kezdődik. A Levente-utcai fúrás-hely kivételével, a kavics 2 — 3 m-rc terjed a Duna 0-pontja alá. A kavicsos réteg vastagsága 3 — 8 rn közt változik. A kavics, valamint fedőrétegei talajvízzel telítettek, amely itt aszerint igazodik, ahogy a Duna a Rákos-patak vizét befogadja-e, vagy sem Rendes vízálláskor a talajvíz állása a Duna 0-pontja felett ]-6 — 7 m és magas vízálláskor kb +8 in, amikor a víz a laposabb helyeken épült házak pincéit már teljesen elönti. A pleisztocén kavics fék kjében a szelvény északnyugati felén felső mediterrán korú lazább agyag található, míg a szelvény dél- keleti részén alsó mediterrán plasztikusabb agyag képezi a vidék alapját. Levente-utca 16. számú ház telkén (VI kér. 46. sz. fúrás) az 1875. évben mélvesztett fúrás 13.70 — 20.00 m közötti mélységből dr. Seb ré tér Zoiltán főgeologus meghatározásai szerint a következő fauna került elő: Nonioniva depresula, Walk et Jnc . Truncat.ulina sp , Uvi- aerina yygmaea, d‘Orb., Polystomella erispa, Lám., Rotalw Beccarn. Linnt,. Echinvs tüske, T elírva sp , Cardium sp., Vevus sp., Corbula gibba, Olivi efr., Osiracodák és hal otoUthusok. A Gömb-utca és a Röppentyű-utca keresztezésénél (VI. kér. 45. sz. fúrás) 11 m mélységben, az 1892. évben eszközölt fúrásnál hasonló agyag a következő faunát tartalmazta: Polystomella erispa, Lám., Miliői íim sp., Cardium sp., Corbula gibba, Olivi cfr., Nucula sp. és hal ( tolit has. 28 Horusitzky Henrik A Gömb-utca 36. sz. liáztelken (VI. kér. 44. sz. fúrás) az 1892, év- ben mélyesztett fúrásból kikerült fauna a következő: Tfuncatulina Dutemplei, d‘Orb., Miliőit na sp. A Mohács-utca 24. sz. liáztelken (VI. kér. 40. számú fúrás) az 1875. évben mélyesztett fúrásból, kb. 14 m mélységből pedig a követ- kező fauna, került ki: Polymorphina deltoidea, Ros., Spiroplepta cari- nata, d.Orb., Truncalulina sp. Az, hogy e kövületek alapján a rétegek korának pontos megálla- pítása nem könnyű feladat, az e pár feladatból is látható. * * # Geologisches Profil des in VI. Bezirk, von dér Levente-utca bis zűr Mohács utca reichcnden Abschnittes. Dieses geologische Profil durehschneidet ein flaclies Gelande, das einen Teil des Inundationsgebietes des Rákos-Baches darstellt. Die Riehtung des Profiig ist NW — SÓ. Die im Altér vor dem Bach ges.ch.iebe stehenden Bildung ist hier ein lockerer Sand, dér im Inuiulationsgebiet einen torfigmoorigen Bódén in einer Machtigkeit von ungefálír 2 — 3 m iiberlagert. Dér Moorboden liegt auf einer pleistozánen Schotterterrasse- Dér Schotter ist beiláufig -j-4 — 5mü.d. 0-Punkt dér Donau zu erreichen, mit Ausnahme dér Levente-gasse, avo dér Schotter bereits erheblieh höher beginnt. Die sohotterige Fig. 5. ábra. a.-mediterrán agyag'. — Unter Mediterrán. 2. fis. mediterrán. - Ober Mediterrán. 3. pleisztocén kavics. — pleistozáner Schotter. 4, di- luviális homok. — diluvialer Sand. 5. tőzeges talaj. — torfiger Sand 6. homok. — Sand. 7. Rákos-patak hordaléka. — Gescliiebe vöm Rákos- patak. 8. iszapos talaj. — schlammiger Beden. tv2 rendes talajvízállás. — normálén Grundwasserstand. tVj magas talajvízállás. — hocher Grundwasser spiegel. Schicht ist 3 — 8 m máchtig. Im Liegenden des Sohotters ist in dér NW-liehen Halfte des Profils obermediterraner, lockerer Tón, imSO- lichen Abschnitt untermediterraner, plastischer Tón anzutreffen. Das Niveau des Grundwassers schwankt hier je nach dem, wie die Donau des Wasser des Rákos-Baches aufnimmt. Bei normalen Wasserstand steht das Grundwasser +6 m, bei bohém Wasserstand bei láu fig 8 m ii. d. 0-Punkt dér Donau. Die Keller dér an niedrigeren St? llen erbauten Háuser werden hier nicht selten vöm Grundwasser übcrschwemmt. Budapest Székesfőváros geológiai viszonyai 29 VIII. Az Állatkert és kör nyéke. Az e közleményben ismertetett területet az egykori Városligeti patak szelte át, a térszínt jelenleg már ki egyengették, feltöltöttek Átlagos magassága a Duna 0-pontja felett 10.58 m. A patak medrét humuszos homokos talaj tölti fel, amely alatt sárgás, agyagos homok telepszik. Együttes vastagságuk átlag 3.50 m. Ez alatt sárga homok következik, amely a Városligeti völgy jobb oldalán fel- színi-e is kibukkan, míg az Állatkert nyugati csücskében már erodá- lódott. A dűne-homok feküje a pleisztocén kavicsos-homokos réteg- sor. Ez átlagosan a Duna 0-pontja felett +6 m-nél kezdődik és a Duna 0-pontja alatt — 5 m-nél végződik. A kavicsos réteg nagyjából keleti irányban lejt. A kavicsos réteg fekii jóben miocén rétegek találhatók. A felső mediterrán lazább kőzetei a Duna 0-pontja alatt 3.33 — 9.12 m-nél kez- dődnek, az alsó mediterrán plasztikus agyagja pedig a Duna 0-pontja körüli mélységben veszi kezdetét. E harmadkori rétegek közül: a felső mediterránba. 1.74 — 13.30 m s az alsó mediterránba 1.00 — 10.00 m-ig fúrtak bele, — nem tekintve természetesen a mély városligeti artézi- két fúrás szelvényét, ahol a felső mediterrán kb. 230 m vastag és a Duna 0-pontja alatt 5.02 m-nél kezdődik. A Szóohenyi-szigeten, ahol jelenleg, a Mezőgazdasági Múzeum áll, az 1901. évben mólyesztett több fúrás közül egynéhánynál 16 m-ig hatoltak le. A felső mediter- ránban kb. 3 m-t haladt a fúró, ahol ez ott települő szürkés-kékes homokban igen sok kövületet találtaik. A felső mediterránba mólyesztett fúrások anyaga megegyezik az 1920. évben, a Mnnká csy-utca 18. szám alatt levő Festészeti aka démia telkén kihozott sárgás- foltos lazább kőzet anyagával, amely Cardium sp. töredéken kívül, apró kavicsot, gránát szemcséket tartal- mazott és tufás darabokon kívül a tufából származó víztiszta kvarc- szilánkok is észlelhetők voltak benne. Ez tehát arra vall, hogy az itteni kőzet a vulkáni hamuszórás utáni képződmény, tehát felső mediterránkor! tengeri anyag. Itt a terület 7.75 m-nyire van a Duna 0-pontja felett és a fúró a felszíntől számítva 12.45 m-nyire hatolt le. A fúrási szám VI. kér. 81- Az Állatkerttől északkeletre, a Szőnyi-utca 16-18. szánni telken, amely a Duna 0-pontja felett 10.82 m-re fekszik, cea 16 m mélységben kikerült plasztikus agyagból kiiszapolt mikrofauna dr. S eh rété r Zoltán főgeológus meghatározásai szerint a következő: Cristellaria cultrata , Monti., Cristellaria arcuatostriata. Honik., Cristellaria gla- dius, Phih, Nodosria raphemistrum, Lilin., Nodosaria Hörnesi, Hantk., Clavulina Szabói, Hantk., Spiroplepta carinata, d‘Orb. Itt 1875-ben és 1910-ben történtek fúrások. A fúrási szám VI/52. A fentemlítettek alapján feltételezhető, hogy itt egy kis vetődés van, amely a Városligeti patak jobb oldalán huzódhatik. A talajvíz a szelvény adatai alapján átlagosan a Duna 0-pontjá felett 6.70 m, a felszíntől számítva 3.90 m-re van. A tavak mestersége- sen kiásott medencék. A nagy tóba a Rákos-patakból vezetik a vizet. 30 I( iy. 6. ábra. 1. a. mediterrán. — Untermediterran. 2. fis. mediterrán — Qbermediterran. 3. kavics és li mi: k. — Schoitter und Saud. 4. homok Sand. 5. patak hordalék. — Alluvium. (!. feltöltés. — Aufschiittun." tv. talajvízszint. — Gruiidwasserspiegel. Budapest Székesfőváros geológiai viszonyai 31 Situationsskizze und geclogisches Profil, des Tiergartens und seiner Umgebung (VI. Bezirk, Állatkerti-kőrút.). Dieses einst vöm Városligeti-Bach durehschnittene, heute bereits planierte Gebiet liegt du r eh scíhn it tlich +10.58 m ii. d. Ü-Punkt dér Donau. Hier treten ebenfalls alluviale Geschiebe, lockerer Sand und pleistozaner, sandiger Scliotter auf, in (lessen Liegenden beide medi- terráné Bildungen anzutieffen sind. Nacli dem Angaben dér Proliié muss hier eine kleine Verwerfung verlaufen, die sich am rechten Llfer des Városligeti-Bades dahinziehen dürfte, Aus mehreren Bob runigen kamen auch Versteinerungen zum Vorsohein. Das Grundwasscr steht hier durehschnittlich -| G — 7 m ii. d. 0 Púnk t dér Donau. Die Teiche sind kiinstlieh ausgehobenen Bassins, in die das Wasser vöm Rákos- Bach geleitet wird. IX. II u n y a d i-t éri vásárcsar n o k (V 1 ., Hunyadi tér 5.) A Hunyadi-tér és környéke a Duna régi árterületén fekszik, közel ahhoz a Dunaághoz, amely a pleisztocén part alatt folyt. A tér- színt egyenetlenségeit sok helyen törmelékes szemet tölti ki, ennek, átlagos magassága a Duna 0 pontja felett +7.00 m. A féltő ltóses tör- melék vastagsága átlagban 1.64 ni. Az eredeti, egykori Duna liget Fig. 7. ábra. 1. mediterrán agyag, mediterránéi- Tón. 2. kavics és homok. — Scliotter und Sand. 3. feltöltés. Aufschüttung. tv. talajvíz- szint. — Grundwa.sserspiegel. Hosszúság — Mass dér Lángé: 1 cm — 50 m. felszínét a Duna hordalékos iszapja alkotta, amely humuszos homo- kos agyagból, szürkés iszapból, sárgás homokos agyagból, sárgás agyagból, majd agyagos homokból állva, váltakozva képviseli a leg- fiatalabb képződményt. Ezen üledék-sorozat a Duna 0 pontja felett +4.35 — 5.94 m, átlag 5.31 m-nél kezdődik és együttes vastagsága 1.51 — 4.71 m, átlag 3.55 m. Közvetlen alatta homokos kavicsos kép- ződmény fordul elő, amely a Duna 0-pontja felett +0.89—1.60 m, át- 32 Horusiízky Henrik lag 1.35 m-nél kezdődik és átlag 600 m vastag. E számításban nincse- nek benn a 6. és 7. fúrás adatai, mert e két fúrás a kavicsban állott meg, melyet nem fúrtak keresztül. Mint az eddig ismertetett helyeken, úgy itt is a legtöbbnyire alsómediterrán agyag a bordképes talaj. Az agyagot a Duna 0-pontja alatt — 3.54, — 5.27 m, átlag — 4.60 m-nél érték el és cca 1 méternyire fúrtak bele. A talajvíz ezen agyag felett kering és feljut egészen a Duna 0-pontja fölé kb. 4-2.64 m-re. A felszíntől számítva, normális víz- állásnál a talajvíz 5.00 m mélyen áll. Itt említem meg a Király-utca 60. szám alatti egykori, állító- lagos vasas fürdőt, amely elegendő mennyiségű 12 C fokos vízzel ren- delkezett. E fürdő a vizet a kavicsból kapta. A Hunyadi-téri talaj- fúrásokat az 1893. évben végezték. * # * Situationsskizze und géologisches Profil des Baugrundes dér Markthalle am Hunyadi-tér (VI. Bezirk, Hunyadi-tér). Dér Hunyadi-tér und seine Umgebung liegt auf dem altén In- undationsgebiet dér Donau, in dér Náhe des Donauarmes, dér liier zu Fiissen des pleistozanen Ufers dahinfloss. Die d urobsehn i ttliche Hőbe des einigermassen aufgefüllten und geebneten Gebietes ii. d. Donau ist 7 m. Unter dem angeschütteten Sehutt kommen humöser Tón, graulieher Schlamm, gelblicher. sandiger Tón, gelblicher Tón, dann tonige Sandschichten in abwechselnder Lagerung vor, unter diesen liegt dér bekannte sandige Schotter. dér durchschnittlich 4-1.35 m íi. d. 0-Punkt dér Donau beginnt. Das Liegende des Schotters wur- de durchschnittlich —4.60 m u. d. 0-Punkt dér Donau erreicbt. Das Grundwasser zirkuliert íiber dem Tón ungefahr 4-2.64 m über dem 0-Punkt dér Donau. Von dér Oberflache gereehnet ist es unter nor- málén Verhaltnissen in einer Tiefe von 5 m anzutreffen. X. A Magna Do rn i n a H u n g a r o r u m (Be g n u m M a r i- anum) Egyházközség rom. kát. templom altat a ja- tt a k g e oló g i a i r i szón y a i. (VTI.. Damjanich- utca végén, az Aréna-út mellett.) L.: „A Városligetben épülő — Regnum Marianum — plébánia- templom környékének hidrogeológiai viszonyai. 1 térképpel és 1 szel- vénnyel. Földtani Közlöny. LVI. p. 76.“ * * * Situationsskizze und géologisches Profil des Baugrundes dér Magna Domina Hungarorum-Kirchengemeinde (VII. Bezirk, Ende dér Damjanich -utca, beim Aréna-út). Die hydrogeologischen Verháltnisse dieses Gebietes besprach ich im Bd. LVI. des Földtani Közlöny mit einer Karte und einer Tabelle dér Bohrungen, so dass ich midi hier nicht in Wiederbolungen einlassen will. Budapest Székesfőváros geológiai viszonyai 33 XI. I s t v á n-t é r i v á sárosa r n o k. Az István-tér környéke a Duna egykori árterülete volt, s a Duna folyam és a Pesti-Dunaág között terül el. A terület 1.(50 — 3.53 m, átlag 2.41 m-nyi vastag szemetes törmelékkel töltődött fel s jelenleg a Duna 0-pontja felett 8.60 m-nyire fekszik. A törmelék az egykori humuszos földet takarja, melynek altalaja sárga agyag, sárga agya- gos homok, sárga homokos agyag és vékony rétegben sárga homok. E fiatal Duna-hordalék vastagsága 4.71 — 8.00 m, átlag (5.35 m, és a Duna 0-pontja felett átlag +6.00 m-nél kezdődik. Az alatta elterülő homo- kos kavicsos hordalék hozzávetőleg a Duna 0-pontja alatt — 0.33 in- nál érhető el. az átlagos vastagsága 3.07 m. Az elsorolt laza képződmények felülje szürkés agyag, amelyet a Duna 0-pontja alatt —2.91 m-nél fúrtak meg. Ebbe átlag csupán 0.37 m-re hatolt a fúró. A talajvíz itt az 1893. évben, amikor a próbafúrásokat eszközöl- ték, a Duna 0-pontjához viszonyítva +2.20 m-nyire, a felszíntől szá- mítva 6.40 m-nyire állott. Körülbelül ebben a nívóban van a Hungaria-fürdő VII. kér. Dohány-utca 44. szóim alatt levő pincéjében a k'b. 2 m-nyi átmérőjű, a pince alapjától számítva 5 m mély kút, melynek vize a fürdőt bősé- gesen ellátja. Magas vízálláskor a kút. víz a pincét elönti. Fig. 8. ábra. 1. a.-mediterrán agyag. — untermediterraner Tón. 2. kavics és homok. — Schotter und Sand. 3. homokos agyag. — sámli. get- Tón. 4. feltöltés — Aufschüttung. tv. talajvízszint, — Grund wásserspiegel. Hosszúság — Mass dér Lángé: 1 cm = 50 m. Situationsskizze und geologisches Profil des Baíugrundes dér Markthalle VI. István-tér 10—12. Das im Titel bezeichnete Gebiet liegt zwisclien dér Don au und dem einstigen Pester Donauarm. Die mit Schutt aufgefülltc gegen- wártige Oberflá.che liegt +8.60 m ii. d. 0-Punkt dér Donau. Das junge Donaugeschiebe und das darunter folgende sandig-sehot terige Sedi ment sind zusammen durcbschnittlicb 9.42 m máchtig. Dér grauliche Tón, dér das liegende des Schotters bildet, wurde — 2.91 m u. d. 0-Punkt dér Donau angebobrt. Das Grundwasser stand seinerzcit +2.20 ni ii. d. 0-Punkt dér Donau und 6.40 m unterhalb dér Oberfláche. Mit solchem W.asser wird auch dér Bedarf des Hungária -Bades gedeckt (Dohány-utca 44.), 3 34 Horusitzky Henrik wo dér im Keller gegrabene Braunén bei bohém Wasserstand den Kel ler ii berschwemmt. XII. R ó zs ák -tér e (Szegényház- tér.). A VII. kerületi Rózsálk-terén, az egykori Szegényház-téren épült Erzsébetvárosi plébánia-templom helyén mélyesztett fúrások - adatai alapján a következő geológiai szelvényt állíthatjuk össze: Fig. í). ábra. 1. mediterrán. - Mediterrán. 2. homokos kavics, sandiger Tón. 3. homok- és agyagrétegek. — Sand- und Ton-Sch eliten. 4. fel töltés. — Aufschiittung. tv. talajvízszint, Grundvvasserspiegei. Hosszúság — Mass dér Lángé: 1 cm 50 m. ovoda - utca ~l/ 20 15 10 jő 13. 6 Z „ 0 ..15 E területen 15 fúrást mélyesztettek az 1891. évben. A fúrások szelvényei meglehetősen egyöntetűek, miért e helyen csak a mélysé- gek átlagát adom meg. A terület a Duna 0-pontjához viszonyítva +9.14 m magasan fekszik. A terület egyenetlenségeit átlag 1.90 m vastagságban szeméttel töltötték ki. A szeméttel befödött talajféle- ségek homokkal kezdődnek, mely után sárga, agyagos homok, majd sárgás, homokos agyag, továbbá szürkés, iszapos agyag következik, ami alatt kissé kavicsos agyag s utána kissé rozsdás, homokos kavics települ. Ez a réteg, amely a környéken általában vastagabbnak bizo- Budapest Székesfőváros geológiai viszonyai 35 nyúlt, e helyütt átlag csupán 1.20 m vastag. E váltakozó rétegek át- lagos összvastagsága , a kavicsos réteggel együtt: 9 56 m. A Duna hordalékos talajfajtái alatt a hordkópes kemény, szür- kés agyag, itt a Duna 0-pontja alatt —2.25 méternél kezdődik. A leg- több fúrásnál alig hogy belefúrtak a kemény agyagba, csupán a 8. és 12. számú fúrásoknál eresztették valamivel mélyebbre a fúrót, mégpedig a 8.-nál — 8.01 m- és a 12.-nél 11.06 m-nyire hatolt le a fúró Duna 0-pontja alá. Felülről számítva rz első fúrás 1711 m, a má- sik fúrás 20.15 m mély. A többi csak 11 80 — 15.60 m mély. Talajvíz, a Duna 0 pontjához viszonyítva, a Rózsák-terén +4.34 m-re állt. Felülről számítva 4.80 m mélységben mozgott a talajvíz. * # *- Geologisches Profil (les Fundaments dér rom. kath. Kirche am fíózsnk-tcre (VII. ehemaliger Szegényház-tér.). Dieses Gebiet liegt +914 m ti. d. 0-Punkt dér Donau . Das ganze Gebiet ist mit Abfallen aufgefiillt, unter denen dann sandige und spáter tonige Bodenarten vorkommen. Dann folgt ein schotteriger Tón und etwas eisensehüssiger Schotter. Die gesamte Maciit igkeit dieser gemi.- eliten Sehichtenserie betrágt 9.56 m. Unterhalb dér von dér Donau angesehwemmten Sedimente liegt ein graulicher Tón, dér — 2.25 m u. d. 0-Punkt dér Donau beginnt. Das Gitu dvasser stand v:v r Zeit dér Bohrung +4.34 m ii. d. 0-Punkt dér Donau und 4.80 m unter dér Oberflache. XTTI. A r é g i Ár én o-ú ti lőve r s e n y p ál y a. Az Aréna-úti régi lóversenytér pleisztocén korú homokbuckás területen fekszik, amelynek északnyugati részén az egykori Város ligeti patak folyt, mely a Kőbányai domb alján eredt és az Állatkor! táján, az ott kanyargó Rákospatakba torkollott. A lóversenytér dél- keleti csücskén is mocsaras lapos terült el. A mellékelt helyszínraj- zon, a 23, 25, 27, 28 pontokon, az említett patak alluviális területén fúrásokat mélyeszt ettek. A terület itt átlagosan 12.35 m-re fekszik a Duna 0-pontja felett. A jelenkori patakhordalék átlagos vastagsága e helyen 1.15 m A 26. és 31. pontoknál a patakhordalék fiatalabb futó homokkal temetődött el. A terület többi része homokbuckás vidék, melynek átlagos magassága a Duna 0-pontja felett +13 — 16 m. A Szabó József -utcai rész,, vagyis a Millenáris sportpálya délkeleti ré- szén a, felszín körülbelül +17 m. és a víztoronynál az utcakövezet 23.90 m-re van a Duna 0- pontja felett. A futóhomok alatt az ismert pleisztocén-korú sárgás, homokos kavics települ, mely képződmény a Duna 0- pontja felett +10 — 11 50 m-től kezdve található. A kavics vastagsága 3 — 5.50 in. Délkelet felé ez a kavics a szelvény szerint vékonyodik úgy, hogy a 34. számú fúrási helyen a kavicsos réteg csak 0.62 m vastag. A kavicsos réteg feküje a terület délkeleti részén a szarmata, korú, sárgás, foltos agyag és az északnyugati részen felső mediterrán- korú, kékes, foltos, homokos agyag. A szarmata a 26., 28., és 29. pon- tok táján ékelődik ki és délkelet felé lejt E képződmény 8 m körüli 3‘ 36 Ilorusitzky Henrik magasságban kezdődik a Duna 0-pontja felett. A felső-mediterrán kőzet a szóban levő területen átlag 6 m-nél kezdődik és az említett bá- rom ponttól északnyugati irányban lejt. Itt tehát egy kis szinklinális van. * 0/70//£. 2V Fig. 10. ábra. 1. f.-mediterrán. — Obermediterran. 2. szarmata agyag. — sarmatisclier Fleckenton. 3. homokos kavics. — sandiger Sehoiler. 4 patakhordalék. — Alluvium. 5. homok. — Sand. tv talajvízszint. — G run d\v asserspiegel. Budapest Székesfőváros geológiai viszonyai 37 A légtöbb fúrási abba is hagyták, amint az alapkőzetet elérték. Csupán a 31). és 38. pontoknál hatoltak a Duna 0-pontja alá, még- pedig 1 és 4 m-nyire, vagyis 5.88, illetve í).(i(i m-re fúrtak bele a medi terránba. A mellékleten jelzett fúrásokat: a Víztoronynál 1905-ben, a Millenáris sportpálya szomszédságában 1915-ben, és a régi lóver senytéren 1918-ban végezték. A fúrások létesítésekor a talajvíz +10 — 11 méter magasságban a Duna 0-pontja felett mozgott és északnyugat felé áramlott. * * * Situationsskizze und geologisches Profil dér aufgelasse- nen Pferderennbahn am Aréna -út. Die ehemalige Pferderennbahn liegt auf einem pleistozanen Sandhtigelgebiet, das durcih kleinere-grössere Niederungen unter broehen wird. Dureh dieses f'loss seinerzeit dér Városligeter-Bách. Unter doni Sand liegt ein 3 — 5.50 ni maciit iger Schotter, dessen Lie- gendes im SO-lichen Teil von sarmatischem Fleökenton, im NW-li chen vöm obermediterranen bláülichen Tón gebildet wird. Das Grundwasser bewegte sich zűr Zeit derBobrungen ungefáhr 10 ni ii. d. 0-Punkt dér Donau in NW-licher Richtung. XIV. A zuglói Székesfővárosi G a z d a s ági I skol a. (VII. Egressy út 65-71.) A terület a székesfővárosi gazdasági iskola, az Angol-utca és a Róna-utca között terül el hullámos térszínen, amelyhez délnyugaton a Török-őri lapos csatlakozik. A Duna 0-pont feletti átlagos magas sága 18.50 m. Az 58. és 59. számú pontok környékét kivéve, ahol a kis rnélyedményt körülbelül 0.80 m-re feltöltötték, az egész területen termőtalaj van a felszínen. A talaj felső része barnás, kissé kötött homok, mely közvetlen az altalajjal, a sárgás homokkal együtt 1.10— 3.57 m, illetve átlag 2.00 m vastag. Az alatta fekvő sárgás, homokos kavics vastagsága, amely körülbelül 16.00 m-nél kezdődik a Duna 0- pontja felett, átlag 3.00 m. A kavics földije sárgás, foltos, homokos szarmata agyag. Benne csak az 52. számú fúrásnál találtak égy Trochus sp. töredéket és néhány ostracódát, alig fél méter mélységben a kavics alatt. A többi fúrásnál is, amelyek 5.00 — 7.00 m mélyek, csak legfeljebb 1 m-nyire hatoltak le a szarmata agyagba, kivéve a 60. számú fúrást, amely 25.80 m mély, és amelynél a fúró 515 m-t hatolt az agyagba. A szarmata képződmény dőlését, amint a szelvényből látható, megálla- pítani nem lehet. Érdekes e területen a talajvíz áramlása. A Mogyoród i-út dél- keleti részén, a füvészkertben a talajvíz a Duna 0-pontja felett 17.16 m-re van, felülről számítva 0.82 m-re és a Mogyoródi-úttól északíny li- gáira a Mogyorcidi-út és az Egressy-út között, a Dunához viszonyítva +16.48 ni, felülről számítva átlag 2.45 m. A talajvíz általános esése északnyugati irányú, közben azonban a Mogyoródi -út táján hirtelen leszáll, mintha földalatti vízesést alkotna. A fúrásokat 1915-ben mélyesztették- 38 Horusitzky Henrik Itt említem az Egressy-út 27. számú telek délkeleti végén esz- közölt 42. számú fúrást, melyet dr. S eh rété r Zoltán a Földtani Közlöny XLVI. kötetében ismertet és megállapítja, hogy a ho- mok és kavics együttes vastagsága kb. 10 m, azután 49 in-ig a szarmatában fúrtak, ahonnan a következő kövületek kerültek nap fényre: C ar dium obsoletum Eichw. var. vindobonensis Parts eh, Tapes agregaria Parts eh, Potamides mürales Eichw., Ervilki podolica E i c h w. Fig. 11. ábra. 1. szarmata agyag. — sarmatischer Tcn. 2. homokos kavics. - s and ige r Sehott. 3. homokos talaj. — sandiger Bódén. talajvíz- szint. — Grundwasserspiegel. E helyt még egy fúrásról érdemes megemlékezni, mely a VII. kerületben a Hajtsár-út, Zalán-utca és Dongó-utca találkozásánál 1908. évben furatolt. E fúrás térképi száma VII/47. A fúrás helye 22.49 m-rel van a Duna 0 pontja felett. 3.25 m-ig terjed a homokos talaj és alatta következnek a szarmata kőzetek, még pedig: fehér, köves agyag Polystomella erispa L a in. foraminif érával, szürkés, agya- gos homok, kékes agyag, márga, szürkés-fehéres agyag Polystomella erispa Lám. Rolialina s p. és Ostracoda kövületekkel, mészkő, majd kemény agyag mészkőpadokkal, ahol ugyancsak Polystomella erispa Budapest Székesfőváros geológiai viszonyai 39 Lám. fordult elő. E képződmény 23.60 m-ig terjed, a Duna 0- pont- jához viszonyítva — 1-11 m. Innentől végig a Duna 0 pontjához viszo- nyítva — 57.51 m, felülről számítva 80 00 m-ig a felső mediterránban mozgott a fúró, amely keresztül fúrt dácittufás, la jta mészköves és kemény, kékes agyagrétegeket, amelyekből már 25 m körüli mélységből Pecten és Ostrea töredékek kerültek elő. A fúrás vége felé a dácittufás rétegből 18° C. hőmérsékletű vizet kaptak, melyből 13.5 geotermikus gradienst ad, ha az ott mért 20 m körüli mélységben mutatkozó kevés víz 13.5 C fokot vesszük alapul, illetve e hőmérséklethez és a normális mélységhez viszonyítva számítjuk a gradienst. Erről meg lesz szó a Kerepesi-úti geológiai szelvény ismerteté- sénél. * * * Situationsskizze und geologisches Profil dér Wiríschaft l'xchen Schule im Zugló (VII., Egressy-út 65 — 71). Das zwisclien dér Angol-utca und dér Róna-utca gelegene Wirt- S'chaftliche Institiut befindet sich auf einem welligen Gelande, au das sich von SW eine kleine Niederung anschliesst. Seine durehschnitt- liche Hehe ü. d. 0-Punikt dér Donau ist +18.50 m. Das ganze Gélnél besitzt einen natürliohen, fruchtbaren Bódén, dér sarai doni gelben Sand des Untergrundes beiláufig 2.00 m macidig ist- Die durch- schnittliche Máchtigkeit des darunter folgenden Sciiotters manht 3 m aus. Das Liegende des Sciiotters ist ein sarmaLiseher Tón, dér aucli einige Versteinerungen enthált. Das Grundwasser fliesst gégén NW, u. zw. in einer Tiefe von +16.48 m ii. d. 0-Punkt dér Donau, was von oben gerechnet dureh- sehnittlioh 2.45 m entspricht. XV. Rákóczi-t ér i vásár es a r n o k (Vili., Rákóczi-tér 7., 8., 9.) A Rákóczi téri vásárcsarnok helyén 1803. évben 5 próbafúrást mólyesztettek. A fúrások szelvényeinek adatai alapján a helyzet a következő: a szeméttel kiegyengetett terület a Duna 0 pontja felett +8.38 m magasan van. A feltöltő szemét átlagban 185 m. Alatta fék szik az eredeti termőföld, agyagos homok, sárga, homokos agyag, majd ismét homok, vékony kavics- betelepüléssel. Ennek az alluviális Dunahordaléknak együttes vastagsága 5.60 m. Fekűje ó-holocén-kori homokos kavics-terrasz, melynek vastagsága 1.75 — 4.91 m között vál- takozik, átlag 3.23 m vastag. A Duna O-pontja alatt 2 m körüli mély- ségben kezdődik a hordképes, zöldes-kékes agyag, amelybe éppen csak hogy belefúrtak az épület szilárd alapzatának a megállapítása végett. E kemény alap-kőzetnek — a szelvényekből — a Duna felé való enyhe lejtése figyelhető meg. A Duna-hordalék talajvízzel itatódott át és éz benne úgy inga- dozik, ahogy a Duna vize árad vagy apad s a szerint, hogy mennyi víz kerül erre az árterületre a keleti pleisztocén partból. A fúrás végzésekor a talajvíz felülről számítva 5.70 m mélyen mozgott, ami 40 Iíorusitzky Henrik a Duna 0 pontjához viszonyítva körülbelül + 2.68 m magasságnak felel meg. A talajvíz e területen a Duna irányában északról délfelé áramlik. =5r- * *■ Sitim tionsskizze und geologisches Profil dcr Markthalle am Rákóczi-tér (Ví II., Rákóczi-tér 7, 8, 9.). Das mit Mull aufgeíüllte Gebiet liegt -j-S.oS m ü. d. Ü-Puiikt (!er Donau. Dér Miül und die darun tér befindlichen alluvialen Sedimente sind zusammen 5.60 m maohtig. Danii folgt die altholozane sandige S cl í o tter te r rass e, un tér dér etwa - ■■•2 m u. d. 0-Punkt dér Donau éin bláulicher Tón beginnt. Fig. 12. ábra. 1. a.-mediterrán agyag'. — üntermediterraner Tón. 2. kavics és homok. — Schotter und Sand. B. agyagos homok. — toniger Sarud. 4. feltöltés. — Aufschiittung. tv. talaj vizszint. — Grundwasserspiege] Hosszúság — Mass dér Lángé: 1 cm — 50 m. Das Grnndwasser schwankt hier je nachdem, wieviel Wasser vöm O-lichen pleistozanen ITfer hierher gelangt. Zűr Zeit dér Boh- raiig bewegte síeli das Giundwassev in einer Tiefe von 5.70 m in parallel dér Donau von N gégén S. XVI. A V a s-u teától a T elek i-t érig tartó, nyugat-keleti irányé geológiai szelvény. A szelvény a Vas-utcától a Mátyás -térig szeli a Dunavölgy egy- kori árterületét, a M ityás-tér és a Teleki-tér közlött pedig a pleiszto- cén Dunapart emelkedik. Az árterületet a Stálily-utca és a Rákóczi- tér között szeli át ismét az a régi Dunaág, mely a Margit-szigetnél ágazott el és valahol a Közvágóhídnál torkollott be az öreg Dunába. A part alján ugyancsak egy kis patak folydogált, amely a partból Iniigyoigó forrásokat fogadta be. Ez az egész szakasz, a Dunaág völ- gyével és a kis patak medrével együtt jelenleg már kiegyengetett, sőt a pleisztocén-parti homokkal együtt annyira feltöltődött, hogy a partot csupán a Kun-utcánál lehet még kissé a felszínen is észre- venni. A József -utca és a Mátyás-tér közötti rész kivételével, ahonnan fúrásaim nem voltak, a Vas-utcától majdnem egészen a Kun-utcáig szemét tölti fel a területet, különböző vastagságban. A Vas-utcánál, a. felsőkereskedelmi iskola udvarán a feltöltés csupán 0.50 m, a Stáhly-uteában, a Rókus-kórházi hullaház udvarán a feltöltés 2.85 Budapest Székesfőváros geológiai viszonyai 41 m vastag. A Eákóczi-téri viszonyokat lásd az előbbi XV. közlemény- ben. Általában azt mondhatjuk, hogy a Vas-utca és József-utca közötti rész átlag 2 m-nyi szeméttel töltődött ki. Az Erdélyi-utca környékét, amely már a magaslaton van, hogy a lejtést kissé ki- egyengessék, ugyancsak kb. 0.50 m-re feltől tötték. így most már a Teleki-tértől a Vas-utcáig terjedő szakasz, a Duna 0 pontjához viszo- nyítva +13.70 m-től egyenletes lejtésben esik + 6.97 m-ig. A feltöltés anyaga alatt a Rákóczi -térnél ismertetett Duna- herdalckos rétegek váltakozva települnék némi kis megszakítással úgy mint az említett Dnna-ágnál, valamint a Mátyás-tér alatt, ahol a völgyecske alján vékony tőzegréteg is előfordul. A Duna völgyében következik aziután az ó-holocén-kori kavicsos homok, amely a Duna 0-pontja körüli magasságban kezdődik és a Duna 0-pontja alá átlag 2.70 m-ig terjed. A Mátyás-tér és az Erdélyi-utca között 10.00 m vastag futóhomokparttal találkozunk, amely az eredeti harmad- korú parthoz simái, mely a Kun-utcánál valamivel a Duna 0 pontja fölé emelkedik. A Teleki-térnél az említett homok és a most jelzett harmadkori kőzet között 5 m vastag pleisztocén kavics található. Fig'. 13. ábra. 1. a.-mediterrán. — Untermediterran. 2. tufás agyag*, tufföse Sehichten. 3. f.-mediterrán. — Obermediterran. 4. Szarmata, sarmatische Sehichten. 5. pleisztocén kavics. — pleistozáner Sehotter. 6. diluviális homok. — diluvialer Sand. 7. o-holocén kavicsos homok. — altholozaner schotteriger Sand. 8. tőzeg*es föld. — torfige Erde. 9. iszapos talaj. — schlammiger Bódén. 10. feltöltés. — Auffschüttung. tv, rendes talajvízállás. — normáléi* Grundwasserspiegel. tv, magas talajvízállás. — hocher Grundwasserspiegel. A kavicsnak közvetlen íekűje néhai Sch a farzik Ferenc a Földtani Közlöny XXXIII. kötetéiben megjelent közleménye alapján a szarmata, mely alatt felső mediterrán kőzetek: tufás réte- gek, majd ez alatt alsó-mediterrán agyag települnek, amely utóbbi egészeu a Vas-utcáig követhető. A talajvízre vonatkozólag e részről kétféle adat áll rendelkezé- semre: részint a régi fúráskor szerzett adatok, majd az 1920. évben, magas vízálláskor eszközölt mérések. A régi fúrási adatok szerint a rendes talajvíz +2.50 m körüli magasságban mozgott a Duna 0 pontja felett, míg a magasabb vízálláskor a víz 2.70, sőt a József-utcánál 3.60 m-re emelkedett. Bár a víz folyása itt észak-déli, mégis némi esést keletről-nyugatra is látunk. 42 Horusitzky Henrik Más elbírálás alá esik a parton áramló talajvíz, amely a Teleki- tértől a Mátyás-térig -pS.ÜO rn-től +7 m magasságig esik. A pleisz- tocén terraszon levő talajvíz tehát e szelvény tanulságai szerint 3 — 4 m-rel magasabban folydoigál, mint a Duna alluviális árterületén. A pleisztocén parton e talajvíz természetesen egykor forrásvonalban bukkant ki, ez ina már csak a föld alatt érezteti hatását, ahol a víz aszerint duzzad meg vagy folyik el, ahogy az adott hidrológiai állapot megengedi. * * * Ost-wesitiches Profil im Vili. Bezirk von dér Vas-utca bis zum Teleki-tér. Dér von dér Vas-utca bis zum Mátyás-tér reiehende Absehnitt des Profils bildet einen Teil, des Inundationsgebietes dér Donau, von Mátyás-tér angefangen steigt darui das pleistozáne liter cinpor. lm ínundationsgebiet scthlangelte sieli dér Pester Donauarm, dér am Fuss des Ufers fliessende kleine Bach und breiteten sieli zahllose, sumpfige Niederungen aus, die jetzt sámtlich aufgefiillt siiul. Dieser Teil falit von +13.70 m bis -j-6 D7 m ii. d. O-Punkt dér Donau. Hier wechsellagern alluviale Scliichten und unter dem sandigen Ufer kamuit auch eine kleine Torfschiclit hervor. Das Ufer besteht aus dickem Sand, unter dem sarmatische, dann oberniediter r a ne Gesteine. tufföse Schi eliten und schliesslich untermediterraner Tón lagern, welch* letzterer sich bis zűr Vas-utca verfolgen lásst. Das Grundwasser bewegte sich im ínundationsgebiet ungefáhr 2.50 m ii. d. 0-Punkt dér Donau, wáhrend es am pleistozanen Ufer in 7 — 8 m Höhe dem alluvialen Gebict zustrebt, wo es in Ouellen zu- tage tritt. XVII. A K ö zp o n t i V á sarc s ar n ok ( IX., V ámház-körút 3.) A Központi Vásárcsarnok helyén az 1892. év folyamán 19 próba- fúrást eszközöltek 12.60 — 16.00 m melységig. A térszín felső része fel- töltés, mely 0.28—4.44 m, átlag 2.84 m vastag. A kiegyengetett terület felszíne az akkori mérések alapján átlag +8.20 m-nyi magasan feküdt a Duna 0 pontja felett. A feltöltés alatt a Duna jelenkori hordalókos kőzetei vannak, amelyek váltakozva iszapos üledékekből, homok, kavics és ezeknek különböző keverékeiből állnak. Ezek összvastag- sága 411 — 11.12 m, átlag 6.56 m. Alatta az ó alluviális kavicsos- homokos rétegek következnek, amelyek hozzávetőleg a Duna 0 pont- jánál veszik kezdetüket. E rétegek vastagsága 1.82 — 6.33 m, átlag 3.86 m. A hordképes agyag felülről számítva 12.13 — 14.26 m, átlag 13.13 méter mélységben érhető el, ami a Duna 0 pontjához viszonyítva 3.93 — 6.06 m, átlag kb. 5.00 m-nek felel meg a Duna 0 pontja alatt. E kemény agyagba a fúróval nem hatoltak be A talajvíz az annak idején feljegyzett megfigyelések alapján, felülről számítva 4.54—6-84 m, átlag 5.38 m melyen mozgott, ami a Duna 0 pontjához viszonyítva +2.50 — 3.00 méternek felel meg. Legutóbb 1930-ban a közvetlen szomszédságban, a Fővámháznak a Duna felőli oldalán négy 20 méteres fúrást mély esztettek, hogy ezek Budapest Székesfőváros geológiai viszonyai 43 alapján megállapítsák, mikép helyezzék el az összekapcsolható vas- redőket, hogy a talajvíz áramlását htjából eltéríthessék. A fúrások átlag -i-8.8(i m-re voltak a Duna 0 pontja felett. A feltöltés átlag 5 25 m, a Duna homokos-iszapos hordaléka 9.00 m, a kavicsos réteg 3.00 ni vastag. A hordképes agyag felülről számítva 18.97 ni, a Duna 0 pontjához viszonyítva 10.11 m-nél kezdődik. A talajvíz akkor 8.30 m, vagyis a Duna 0 pontja felett +0.(51 m körüli szintben mozgott. Érdekes mindenekelőtt e két szomszédos terület alapkőzetének helyzete: a Központi Vásárcsarnoknál — 5.00 m, a Vámháznál — 10.00 méternél kezdődik. Ennek megfelelően a többi számok is változnak. Ila ez így van, úgy a talajvíz a Vámház alá északkeletről nagyobb erővel áramlik, mint a Duna felőli részről. Ott ugyanis az öt méteres szintkülönbözetnél, amit a fúrások alapján meg lehetett állapítani, egy nagyobb talajvízesés előfordulását tételezhetjük fel, amely az ó liolceén kavicsos rétegből szakad alá és a Vám ház pincéjében igyekszik előtörni. E jelenség megfigyelése nem érdektelen. ++ fŐV*MTtK 2 Fig. 14. ábra. 1 a. -mediter- rán. — Untermediterran. 2. homokos kavics - — sandi- ger Sehol, tér. 3. iszapos a- gyag — schlammführender Tón 4. Feltöltés — Auf- schüttung- tv. talajvíszint - Grundwasserspiegel. Hosszúság. — Mass dér Lángé: 1 cm = 50 m Situationsslúzze und geologisches Profil des Baugrundes dér zenlrulen Markthalle (IX. Vámház-körút 3.). Die zentrale Markthalle wurde auf einem Gebiet erbaut, das +8.20 m ü. d. 0-Punkt dér Donau liegt. Die Gesamt macii ti gkeit dér alluvialen Sedimente ist durchsehnittlich (5(5(5 m. Die darunter lol- genden sehotterig sardigen Schicliten sind in Mittel 3.8(5 in máchtig. Dér tragfeste Tón heginnt durchsehnittlich 13.13 m un tér dér Ober fláche, Avas im Mittel — 5 m u. d. 0-Punkt dér Donau entsprioht. 44 Horusitzky Henrik Das Grundwasser bewegte sicli seinerzeil in einer Tiefe von dnrchschnittlich 5.38 m, vas auf den O-Punkt dér Donau bezogen einer Höhe von +2.50 — 3 00 m entspricht. XVIII. A törvényszéki bonc tani intézet k ö r n y é k e. (IX., rllöi-út 93. és gróf Haller-ulca között.) A megfigyelt terület a pleisztocén part mentén terül el. A 21. és 22. számú fúrás még a parti magaslaton létesült, míg a többi a /00*r) Fig. 15. ábra. 1. a. -mediter- rán — Untermediterran. 2. tufás agyag — tufföser Tón. 3. f.-mediterrán. — Obermediterran. 4 Szarmata — Sarmata. 5. pleisztocén homok. — pleistozaner Sand (5. kavicsos homok. — Schott- riger Sand. 7. iszapos talaj - schlammiger Bódén. tv. talajvízszint — Gruiidwas- serspiegel. part alján létesíttetett, annak a Dana-ágnak közelében, amely a Margit szigettől a Közvágóhídig kanyargóit. A parti magaslat 12 — 14 méter magasan fekszik a Duna 0 pontja felett és homokos talajból áll, amely 3.00—4.00 m vastag. Alatta közvetlenül szarmata sárga Budapest Székesfőváros geológiai viszonyai 45 agyag telepszik, amely itt ugyancsak vékony, alig 2.00 — 4.00 m-re becsülhető. A parton egykor kibukkanó vékony szarmata agyag alatt Mohrensternia angulata, Iiö rn. Potamides mitralis, Eichw. Ostra- ceda kövületeket tartalmazó Lajta-mészkő fekszik, melyet a 24. számú fúrásnál keresztüli úrtak és alatta tufás anyagot értek el, amilyent mind a Törvényszéki bonctani intézet udvarán, mind pedig a Tudomány-egyetem anatómiai intézetének telkén elértek 0 pont körüli magasságban. A pleisztocén-part a Szvetenay-utca és a Márton-utea között húzódik, majd a Ilaller-utca felé kanyarodva, ott a Gál utca végén egy öblöt alkot és a Mester-utcánál dél felé fordul. A part alján az említett Duna-ág húzódik, mely jelenleg feltöltött terület, ahol a Duna folyam hordalékos iszapos és homokos üledékei töltik fel az alluviális völgyet. A Mester-utca és a Haller utca találkozásánál a fúró 2.50 m vastag ó-holocén kavicsrétegen hatolt át és az öbölben, a Telepy-utca és a Hanoidéi' utca sarkán 0.50 méteres tőzegréteget harántolt. Talajvizet itt csak a holocén üledékekben mértem, amikor az 1920. évben a 72. és 73. sz. helyen a talajvizet tanulmányoztam. A talajvíz akkor a Duna 0 pontjához viszonyítva 1-4.00—5.00 m magas- ságban mozgott. A Kollerich-féle sodronygyár udvarán (Márton-utca 15. sz.) az 1906. évben megejtett fúrás alapján a talajvíz a felszín alatt 4.15 m, a Duna 0 pontjához viszonyítva +5.25 m magasban állott. * * * Situa tionsskizze des gerichtlichen anaiowischen Insti- tutes und die geologischen Profilé seiner Umgebung (IX. Üllői-út 93.). Das genannte Gebiet liegt liings dér pleistozánen Donau, mit Ausnahme dér Bohrungen in dér Telepy-utca, die am hőben Ufer niedergeteuft wurden. Das liohe Ufer liegt +12 — 14 m ii. d. 0-Punkt dér Donau und besteht aus sandigem Bódén, unter dcm fossilienführende sarmatische Schichten. Am Fuss des Ufers zieht sich ein Donauarm Ilin, \vo unter dem alluvialen Geschiebe tufföses Matériái und unter - mediterránéi' Tón vorkommen. Das Grundwasser bewegte sich hier in Verháltnis zum 0-Punkt dér Donau in einer Hőbe von +4 — 5 m. XIX. A Szent István k ó r ház. ( IX., Gróf Ilaller-utca, Gyűl i-út, Hungária-út és Mester-utca közti terület. ). A tanulmány tárgyát képező terület talaja pleisztocén homok. A Duna 0 pontja feletti magassága 13.30 — 15-57 m között váltakozik. Egyes helyeket, ahol főleg kavicsot emeltek ki, szeméttel töltöttek fel. A homokos talaj alig 100 — 2.00 m vastag s alatta ugyancsak nem nagyon vastag kavicsréteg települ, átlagban kb. 3.00 m vastagságban. A Szent István kórház előtti térségen (26. sz. fúrás) a fúró csak pannon agyagot ért el, +8.83 m magasban. A pannon itt nem lehet nagyon vastag, mert a többi fúrásnál mindenütt a szarmatába hatolt már a fúró. A szarmata átlagban 10.40 méternél kezdődik a Duna 0 46 noyoo/i/ Fio. 16. ábra. 1. Szarmata mészkő és agyag- sarmatischer Kalkstem und Tón. 2. pontost agyag __ uuterpliozaner bon. 3. homokos kavics sandiger Schotter. tv. talajvízszint — G vuiidw asserspiegel. n.^/.uság - Mass dcv Budapest Székesfőváros geológiai viszonyai 47 pontja felett és a fúró ugyancsak a Duna 0 pontjához viszonyítva -(-9.55 — 4.27 méterig, felülről számítva 5.15 — 11.30 m mélységig hatolt benne. A 27. sz. fúrásból: Cardium latisuleatum Minist, és a 32. sz. fúrásból: Polystomella aculeata d‘Orb. foraminifera került ki. A Cardiumot szarmatának, a Polystomellát miocónnak lehet venni. A szarmata rétegek enyhén északkelet felé lejtenek. A talajvíz itt a pleisztocénkori homokos és kavicsos rétegekben mozog. Az 1912. és 1915. években megejtett fúrások szerint a talajvíz a Duna 0 pontja felett 14.79 métertől 9 04 méterig esik ugyancsak északkelet felé, a Városligeti-patak völgyébe törekedve. * * * Die Umgebung de.s Szent István-Spitals und ikre geolo gischen Profilé. Das im Titel bezeichnete Gebiet liegt auf pleistozánen Sand, zwiseben +13 30—15.57 m ü. d. 0-Punkt dér Donau. Vor dam Spital erreiehte dér Bohrer bei +8.83 m ii. d. 0-Punkt dér Donau den panno- nisehen Tón, sonst ii berni 1 im Durchschnitt bei T10.40 m die sarma- t 'seben Sehichten. Ilier und da sind auch Versteinerungen zu finden. Das Grundwassor bewegt sicli in den pleistozánen Sehichten u. zw. mit cinen Gefálle von 14.79 m auf 9.04 m ii. d. 0-Punkt dér Donau gégén NO dem Tál des ehemaligen Városligeti Baches zustrebend. XX. A Szivattyú telep környékének geológiai szelvénye. (IX., Soroksári-utca és Laczkovich-utca találkozáséinál, az összekötő vasúti híd pesti oldalán.) A szivattyú telep felszíne feltöltés, A telepen, annak nyugati részén, amely a Duna 0 pontja felett 10.00 m-re van, a feltöltés 1 — 2 m vastag. A körvasúton túl, ahol az ó-holocén part a szelvényeken látható, a felszín csak 0 méter magasan van s ott a feltöltés 5 — 0 m vastag. A feltöltés alatt iszapos rétegek helyezkednek el, amely válto- zatos rétegeknek közvetlen fekűje ó-holocénbeli kavicsos homok. E kavics a Duna jelenkori völgyében a Duna 0 pontja alatt kezdődik — 1 méter körüli mélységben és a Duna medrében is folyta- tódik — 3 méternyire a Duna 0 pontja alatt, A telep nyugati felén a kavicsos dombhát a Duna 0-pontja fölött 8 — 9 m magasságot is elér. E kavics a Duna 0 pontja alatt — 4.61 — 5.80 m mélységben, átlagban — 5.15 méternél végződik, ahol az oligoeénbeli kiscelli agyag veszi kezdetét. Ebből az agyagból a 44. sz. fúrólyukból, kb. 15 m mély- ségből kikerült foraminiferák a következők: Cristellaria gladius, P h i 1. Nodosaria sp., Robulina sp., Pulvinulina sp. A 45. sz. fúrólyukból, amely a Csepel-rakpart 5, sz. telken mé- lyesztetett, a következő két faj került elő: Cristellaria Wethercilii, Cristellaria cultrata, M a n t f . E fúrásoktól csak a 38. sz. fúrás tér el, amely 8. 54 m re a Duna 0 pontja felett, a Soroksári útnál mélyesztetett, ahol a felszíntől 48 Horusitzky Henrik számítva 9.00 m mélységben állítólag homokkőre akadtak. Bizonyos, hogy itt kb. a telep derekán arra a nagy törési vonalra akadunk, amely a Gellért hegy alján tovább húzódik. Ettől nyugatra van a kiscelli agyag és keletre a szerintem alsó-mediterrán kőzetek települnek. A talajvíz, az 1911. évben észleltek szerint, a Duna ü pontja felett kb. 0.90 m magasban tart a Duna felé; fő áramlási iránya azonban a Dunával párhuzamosán halad délnek. dér Pumpenanlage (X. Soroksári út und Laczkovich-utca.). Dér Baugrund besteht aus aufgeschüttetem Matériái unter dem schlamimige Sehieliten folgen. Das unmittelbare Liegende dér ab- Budapest Székesfőváros geológiai viszonyai. m weéhslüngsreichen Schjchten ist altholozaner sphotterigey Sand, dér durchschnittlich — 5.15 m ii. d. O-Punkt dér Don au, endigt, wo dér oligozane kiseeller Tón beginnt. An dér Westseite vermuté ieli medi terranen Tón, woraus hier auí eine die Anlage mitten durchquerénde Bruelilinie zu seb Messen ist. Uas Grundwaisser strebt in einer Hőbe von etwa -T0.90 m ii. d. O-Punkt dér Donau zu, seine Hauptrichtung ist aber S, parallel de r Don au. A DUNÁNTÚLI KÖZÉPHEGYSÉG EOCÉNELÖTTI EARSZTJA. írta: Földvári Aladár dr.# DÉR VOREOZANE KARST RÉS TRANSDANUBISCHEN JV1 1TTELG EBIRGES. von A. Földvári.** A Dunántúli Középhegységben az eocén rétegeknek a mezozói rétegekre való diszkóidéiig és transzgresszív települése régóta ismere- tes. Ez a település egy eocénelőtti karsztos jellegű szárazulat felisme résére vezette geológusokat. Az alábbiakban az eocénelőtti karsztra vonatkozó megfigyelése- ket és a belőlük levonható paleogeográfiai következtetéseket ismer tetem. Az őskar szt felszí v e. A karsztos felszíni formák között felismerhetők a, karr mezők. (18. ábra.) Ugyancsak megfigyelhető lyu kas kövek képződése, valamint fonatos lávához hasonló felszín is Kisebb-nagyobb tölcsérek és dolinák is képződtek. (Föld. Közi 62. ki I. tábla.) A kisebb tölcsérek egy része minden valószínűség szerint utóin gos beszakadás útján, képződött. Erre mutat az a körülmény, hogy a tölcsért kitöltő üledékek (bnuxit stb.) hullámos, gyűrődött rétegfelii lettel érintkeznek. Az ilyen gyiiredezettség nem tekinthető tektoni nikai eredetűnek, hanem az a rétegek beszakadása folytán képződött. Dorogon a karsztosodott kőzet üregeit koncentrikus rétegzésű szén, illetve szénpala tölti ki. (19. ábra.) A karsztos felszíne n t a l á Ihat ó k é r e g. Az őskarszt leiszínét sok helyen kisebb-nagyobb vastagságú, feketeszínű mangá nos kereg borítja. Ez alatt a kőzet bizonyos mélységig szürkés színű, meg távolabb a hasadékai erősen dendritesedtek. A manganos kéreg sokszor kemény, máskor porrá széteső. A mangánérc sokszor a felület közelében található zárt üregeket is ki tölti érces fészkek alakjában. G ed e o n Tih a ni é r elemzése szerint a. ganti Harasztosi bányából származó, porrá széteső mangánérc kéreg Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1933. évi május 3-i szakülésén. \ orgetragon in dér Fachsitzung dér Ung. Geo], Gesellschaft am 3. Mai 1933, 50 Földvári Aladár 28.82% Mn02-t tartalmaz, továbbá Fe203 11.10%, Si02 14.94% és Ti02 0.05% van benne. Más helyen vasérces vörösagyag fedi a karsztos felszínt. Eplény vidékén a. vasére a túlnyomó, Gánton a legtöbb esetben a vörösagyag uralkodik a bevonatban. Ahol a mangán os kéreg és a vasérces vörösagyag együtt talál- ható, ott a mangános kéreg van belül. A vasas kéreg néha pizolitos. (Eplény vidéke.) Azérceskéreg és a vetődések. A karsztosodott területek közelében található törésvonalak és a mezozói kőzetek repedései man- gános vasas agyaggal vannak kitöltve. A vetődések dörzsbreccsiájá- nak a kötőanyaga sok esetben egészen feketeszínű mangánérces Fig. 18. ábra, Eocén előtti kari* mező a Gánt melletti bauxitbányában. Voreozane Karrenfelder bei den Bauxit-Gruben neben Gánt. anyag. A vetődések kitöltő anyaga és a karsztos felszínt bevonó ké- reg azonos módon képződött. Csupán az ércesedési folyamat iránya lehet kétséges. Lehet, hogy a hasadékon a mélyből felszálló oldatok alakították át a karsztos terület felszínét is, vagy fordítva, az ércese- dést a felszínről a hasadókba leszivárgó oldatok hozták létre. Az utóbbi esetre vall, hogy a mélység felé megszűnik az éreesedés, továb- bá az ércesedést kísérő más elváltozások is.* * Különös ellenroondás van a hasádék-ki töltések képződési ideje és módja közt: A felszíni vizek csupán a karsztosodás ideje alatt már meg- lévő hasadékokba szivároghattak és csak azokba rakhattak le érces anyagokat. Viszont a Gánt-Melegesi fejtés hatalmas vetődésének az érces kitöltésén már az elmozdulás következtében képződött vetődési tükör és karcolások is láthatók, tehát a törésvonal elmozdulása idején ezeknek az érces anyagoknak ott kellett lenni. Ezt az ellenmondást csak úgy lehet elfogadhatóvá tenni, ha a vetődés mentén az elmozdulások ismétlődését tételezzük fel. Vagy pedig a vető- dési liasadékot kitöltő kéreg a már meglévő csúszási karcokat úgy vette fel. mint pl. a gipszöntvény a forma díszítéseit. A Dunántúli-kö'zépKegység karsztja 51 A gánti Melegesi bauxitfejtés dolomit faláról származó csúszási lap kitöltésének összetétele Gedeon Tihamér elemzése szerint: Si02 20.58% A1A 10.50 „ Fe203 5G.G2 „ Ti02 0.20 „ Mn02 0.08 „ Izzítási veszteség 9.02 „ 100.00% Ezen a vetődési lapon található fénylő éreliártya Papp Fe- renc ércmikroszkópos vizsgálata szerint izotróp és a szokásos re- agensek mind megtámadjak (híg és koncentrált HC1, HNO:), FeCl3). Fig. 19. ábra. Eocén előtti karsztosodás a dorogi Nagykőszikla nyugati oldalán. Szén és szénpala tölti ki a liász-mészkő üregeit. Voreozane Verkarstung bei Dorog mit Kohlensehiefer und Kohlen- Einlagerungén. Az anyag nagy reakcióképességét minden valószínűség szerint az érchártya rendkívüli vékonysága okozza. Az érce s kéreg és a kaiéit telére k. A karsztosodás után képződött vagy felújult vetődések és hasadékok kalcittal van- nak kitöltve. Ezek a kaiéit erek az érces kérget is áttörik, sőt a bau- xitb.n is találhatók kalcittal kitöltött hasadékok. A karsztos fel s z í n a lati bekövetkezett k ő z ét- éi pori ód ás. Gánton a karsztosodott dolomit a mangán kéreg alatt elporlódik. Az elporló dolomit vastagsága 1—2 dem lehet. (A vetődé- 52 Földvári Aladár sek és hasadékok mentén az elporlédás is mélyebbre hatol.) A vetődések mentén a kemény vetődési páncél alatt szintén porló dolomitot találunk. A vetődések dörzsbreccsiájában egyes dolomit ka- vicsok belseje szintén elporló, míg a külső kérgük változatlan ke- mény. Az eplényi mangánérc-bányában a liászkori crinoidás-mészkő ott, ahol a mangánérccel közvetlenül érintkezik, szintén elporló, a a crinoidás mészkő valóságos kaiéit homokká esik szét. Az eddig látott feltárások alapján a karsztfelszín alatt az elporlédás 0.5 — 1.0 m-nél mélyebbre nem hatol. Úgy látszik, hogy a kőzet-elporlódás és a mangánérc képződése között összefüggés van, mivel csak ott láttam eddig elporladást, ahol a mangánérc-kéreg közvetlenül érintkezik a karbonátos kőzettel. Kőzet elporladást a Dunántúli Középhegységben hévforrásokkal kapcsolatban mutattak ki. A fenti példák mutatják, hogy a kőzet el- porlódás más geológiai erők hatására is képződhetik. Igen érdekes kísérletet végzett Gedeon Ti h a m é r a gánti dolomit e] porlasztá- sára.* Gánton az elporlédás szabálytalan csatornák vagy a felülettel nagyjában párhuzamos felületek mentén képződött. Az elporlódott anyag kifolyik ezekből az üregekből és különös héjjas kövek képződnek. A m a n gán érces k é r e g képződése. A mangánérces ké- * Gedeon T. szerint az elporlédás nem okvetlenül a karsztosodás idején képződött, hanem később, a bauxiton átszivárgó csapadékvíz hatá- sára. Kísérletét a következő módon végezte: Üvegcsövet fele magassá- gáig 1 cm nagyságai dolomittal töltött meg. A dolomit fölé bauxit-darát rétegezett. Az így megtöltött csövön keresztül 0.25% -os aluminiumszulfát oldat áramlott. A leszivárgó oldatot ismételten feltöltötte. Azért hasz- nált alumíniumszulfát oldatot tiszta víz helyett, hölgy az oldat már a kísérlet elején kellő mennyiségű oldott alumínium sót tartalmazzon. Ez az oldat a bauxitrétegen átszivárogva csak töményedhetett. Az oldat koncentrációja viszont kisebb volt, mint a vele egyenértékű tömény gipsz- oldaté. Ezzel megakadályozta, hogy a dolomitból az alumíniumszulfát hatására képződő gipsz kiváljon, mert a képződő gipsz a nem telített oldattal az üvegcsőből távozott. Egy hónap múlva a dolomitot fehér porlódó kéreg borította. Ugyanilyen elporlédás figyelhető meg a bauxitban zárványként elő- forduló dolomit darabokon is. Más elváltozást is okozhat a bauxit a fekii dolomiton. A gánti Bagoly -hegyen, a bauxit fekűjében lévő dolomit a bemosott bauxit anyagtól vörösszínű. Ez a dolomit a vörös színeződésen kívül egyben erősen elmeszesedett a mélyebb, üde dolomittal szemben. Üde dolomit Vörösszínű, közvetlenül a bauxit fekűjéből való dolomit CaCO.. 55.69% 74.76% MgCÓ. 44.36 22.71 „ Fe.,0, '+ AU), 0.18 ,. 2.22 „ SiÓ.. 0.01 ,. 0.28 „ Ti02 0.00 ,. nyomokban 100.24% 99.97% A Dunántúli középhegység- karsatja 53 reg képződése olyan lehetett, mint a bakonyi mang ánér ctele péké : az akkori szárazföld édesvízzel borított helyein képződtek. Annál is in- kább elfogadható ez a képződési mód, mivel a karsztos tölcsérek, dőli nák időnkint vagy állandóan vízzel borítottak lehettek, pl. Űrkúton, a Csárda-hegy külszíni fejtésében a mangánérc kifejtése után az eocénelőtti dolinák újra a felszínre kerültek. Ezekben a dolinákban az esővíz összegyűlik és hosszabb- rövideb b életű pocsolya képződik a dolina fenekén. Krenkel E. Délnyugat- Afrikából négy dolina-tavat ír le, ezek függőleges dolomitfalak között fekvő 80 m széles és 100 m-nél mélyebb vizű tölcsérek, melyek Délnyugat-Afrika egyedüli állóvizei. E tavak Ottavi hegyvidékén, Tsumeb közelében vannak. Ito rz M. és K a i- ser E. ugyancsak Délnyugat- Afrikából az eocénelőtti karszt dolinái- Fig. 20. ábra. A Dunántúli-középhegység- térképvázlata. Kartenskizze des Transdanubischen-Mittelgebirges. mik elkovásodott falából édesvízi szivacsok maradványait írják le. Sőt az osztályozásuknál megkülönböztetnek állandóan száraz, időn- kint vízzel borított, végül tengeri üledékkel kitöltött dolinákat. Mind- ezek a példák és a Dunántúli Középhegység eocénelötti dolináinak fekete agyag és barnaszén-telep kitöltései is igazolják, hogy e dolinák időnkint víz alatt állottak és így a mangánérc képződés feltételei meg- voltak. A karsztosodé s i d e j e. A karsztosodás idejének megállapí- 54 Földvári Aladár lása végett az alábbiakban összeállítottam a fontosabb előfordulások rétegsorát : Úrkút, Csárda-hegy: 1. karsztfelszín (liászkori mészkövön), 2. mangánérc és kísérő kőzetei, 3. barnaszéntelep, 4. féligsósvizi rétegek Modiola corrugata, Cerithium parisiense stb.-vel, 5. Nummulina lue- vigata- s tengeri rétegek. A 3 — 5. rétegek kora középső eocén. Eplény vidéke: 1. karsztfelszín (felsőtriász- és liászkori kőzete- ken), 2. bauxit, mangánérc és kísérő kőzetei, 3. terresztrikns homok, 4. szénnyomok, 5. féligsósvizi rétegek, Modiola corrugata, Cardiuni Wiesneri, Cerithium Hantkeni stb.-vel, 6. Nummulina laevigata és perforáta- s tengeri rétegek. A 3 — 6. réteg középső eocénkori. Hal ionba vidéke: 1. karsztfelszín (felsőtriász kori kőzeten), 2. bauxit, 3. szénnyomok, 4. nummulinás mészkő. A 3 — 4. réteg középső eocén. Gálit: 1. karsztfelszín (felsőtriász kőzeten), 2. mangánérckéreg, 3. bauxit, 4. édesvizi rétegek, melániás márga, stb. szén teleppel, 5. félig sósvízi rétegek (=fornai rétegek), 6. miliolidás mészkő. A 4—6. rétegek középső eocén koriak. Budakeszi: 1. karsztfelszín (felsőtriász kőzeten), 2. vörös agyag, bauxit törmelék, alapkonglomerát, 3. szénnyomok, 4. miliolidás mész- kő. A 3 — 4 réteg középső eocén. Dorog: 1. karsztfelszín (felsőtriász- és liászkori kőzeteken), 2. édesvizi széntelepes csoport, 3. féligsósvizi rétegcsoport, 4. operculiiiás agyag. A 2 — 3. réteg palcocén, a 4. alsó eocénkori. Karsztosodást eddig csak triász- és júra-rétegeken láttam, kréta- kori mészköveken még nem találtam eocénelőtti karszt nyomokat. Újabban Vadász E. említi, hogy egyes bauxitok fedőjében kréta- kori rétegeket talált, ez adat szerint az eocénelőtti szárazulat már a krétakorszakban megvolt és e szárazulat a középső eocénig megma- radt. Ezen idő alatt az egyes korok tengerei a szárazulat peremi ré- szeit elöntötték kisebb-nagyobb ingressziók alakjában. Evvel magya- rázható, hogy a karsztos szárazulatot fedő tengeri üledékek külön- böző koriak. Az eocén előtt i s z á r azula t ü led éke i. Vörösagyagok, mangántelepek és ezek kísérő kőzetei, színes agyagok, okkerföldek, valamint a bauxitok képviselik a szárazföld üledékeit. Ezek az üledékek bizonyos mértékű szállításon estek át. Legki- sebb szállítást szenvedtek a gánti tarka bauxitok, amelyekben a vörösszínű bauxit éles breccsiaszerű darabjai találhatók a sárga bauxit alapanyagban. Ezek az éles, szegletes bauxitdarabok arra utal- nak, hogy a dolinák közvetlen környékéről hullottak a bauxitos me- dencék be. E szegletes darabok egyúttal azt is bizonyítják, hogy a szállítás alatt a bauxit anyaga már bauxit konsistenciá jú volt, mivel az egyszerű teria rossa a szállítás alatt a plasztikussága miatt szét esik és nem képezhet szegletes darabokat. A pizolitos bauxitok képződése nem tisztázott. A pizolitokon he- lyenkint fényes máz található, mely rendszerint csak az egyik olda- lon fejlődött ki. Ha ezeket a mázakat olyanféle képződményeknek A Dunántúli középhegység karsztja 55 tekintjük, mint amilyenek a sivatagokon képződő bevonatok, melyek részben a szélirányokkal is összefüggnek, akkor a pizolitokon eredeti helyzetben a fényes bevonatoknak orientáltan kellene elhelyezkedni. A bauxittelep pizolitjain azonban a bevonat nem orientált helyzetű, ami a fényes máz kialakulása utáni szállításra utal. A legnagyobb szállítást, szenvedték az eplényi bauxittelepben található pizolitos hauxit kavicsok, melyek teljesen legömbölyödtek. A vörösagyagok részben a bauxittelepeket kísérik és valószínű, hogy bauxitokból képződtek. Az úrkúti mangánérceket kísérő agyagok közt Vadász E. Ostracodákat talált. Paleogeográfia i v i s z o n y o k. A mangánércek vízzel bo- rított helyeken képződtek, tehát az egyes előfordulások az eocénelőtti vízrendszer rekonstruálására használhatók. A bauxit-előfordulások a száraz helyeket jelölik. így pl. ha a bakonyi mangánércelőforduláso- kat összekötjük (3. ábra.), olyan irányt kapunk, mely a középhegység csapásirányával és a, fő tektonikai iránnyal egyezik. Ez a, mangánérc előfordulásos zóna. egy eocénelőtti völgy irányát jelzi, mely az ajkai felsőkrétakori szénmedencébe torkollik, vagyis az eocénelőtti szára- zulat egyik tavába. V a d á s z E. kimutatta, hogy az eocénelőtti szára- zulat üledékeinek egy része már a kréta korszakban képződött, így nincsen akadálya, hogy a felsőkrétakori széntelepet egyidejűnek \e gyük a bauxitok egy részével és a mangánércekkel. K ül f öl d i e o c é nelőtt r k /írsstelőforduláso k. Ide sorolhatók a Frank és Sváb Jóra, valamint Svájc mezozói kőzeteinek dolinái, melyeket az ú. n. Bohnerz-formáció tölti ki. Ezekből eocénkori emlős-fauna került elő. Délnyugat Afrikában a kambri „nama formáció'4 dolomitjai- ban találhatók dolinák, melyeket az eocén tengeri rétegek fednek. Az eocénelőtti karszt ilyen széleskörű elterjedését a krétákon hegykópződésckre vezethetjük vissza. E hegyképző mozgások és ki- emelkedések olyan kontinenseket képeztek, melyek a karsztosodásra alkalmas mezozói rétegekből állottak. A harmadkor elején meginduló általános transzgresszió üledékei befedték az őskarsztok felszíni for- máit és mindmáig megvédtek az elpusztulástól. (Készült a Műegyetem Ásvány- és Földtani Intézetében, lil ik) * # * Die diskordante und transgressive Lagerung dér eozánen Schichten über den mesozoischen Bildungen ist im Gebiet des transdanubischen Mittelgebirges liingst bekannt. Diese Erscheinung venveist auf die Existenz eines voreozánen Festlandes. Es ist auoh tatsáchlich gelungen, die Spuren dieses Festlandes nachzuweisen, u. zw. z. T. auf Grund dér kontinentalen Ablagerungen (Bauxit, Maganerz, bunte Tone) z. T. auf Grund dér verkarsteten voreozánen Oberflachen. Die Manganerze bilde- ten sich an den sumpfigen Stellen des voreozánen Festlandes. Durcli die Verbindung dér Manganerzvorkomnisse lásst sich dér Verlauf eines voreozánen Tales rekonstruieren. Dieses alté Tál mündet in das ober- kretazische Kohlenibecken von Ajka. 56 Földvári Aladár Felhasznált i r o d a l o m. 1874. Ha nt ken M.: A zirczi eocén rétegek. Földtani Közlöny 4. 1874. Hantken M.: Ü.i adatok a déli Bakony föld- és őslénytani isme- retéhez. Földtani Intézet Évkönyve 3. 11102. Schafarzik F.: Budapest és Szentendre vidéke. 1910. Taeg'er 11.: A Vértesh egység földtani viszonyai. Földtani Intézet Évkönyve 17. 1911. A. G i' und: Das Karstphánomen. Stille: Geologische Charakter- bilder No. 3. 1911. A. Heim — P. Arbenz: Karrenbildungen in den Sehweizetalpen. Stille: Geologische Cliarakterbilder No. 10. 1919. A. H e i m : Geologie dér Schvveiz. 1922. R ozlozsnik P.— S eh rété r Z. — T. R o t h K : Az osztergom- vidéki széáteriilet bánya földtani viszonyai 1922. T.Roth K.: A Dunántúl bauxit telepei. Földtani Szemle 1. 1923. Ma jer I.: Felsőkréta Dinosaurus nyomok a kósdi eocén szén telep fekűjében. Földtani Közlöny 51 — 52. 1924. T.Roth K.: Paleogén képződmények elterjedése a Dunántúli Kö- zéphegység északi részében. Földtani Közlöny 53. 1925. E Krenkel: Geologie Afrikas. 1925. Rozlozsnik P. : Adatok Ajka vidékének geológiájához. A m. kir. Földtani Intézet Évijelentése 1920 — 1923. 1926. F e r e n c / i T.: Adatok a Buda-Kovácsi hegység geológiájához. Földtani Közlöny 55. 1926. E. K a i ser: Die Diamantemviiste Südwest Afrikas. 1926. Kubaeska A.: Adatok a Nagyszál környékének geológiájához. Földtani Közlöny 55. 1926. E. V adász: Zűr Altersfrage dér „Dinosaurierspurens4* von Kósd, in Ungarn. Centralblatt für Mineralogie etc. Abt. B. 1927. T. Roth K.: Die Bauxitlager des Transdanubischen Mittelgebir- ges in Ungarn. Ungarisehe Rundschau für Geologie und Pala- ontologie 1. 1928. Pobozsny I. A Vérteshegység bauxittelepei. Földtani Szemle 1. 1928. Yen dl A.: A Budai hegység kialakulása. A Szt. István Akadémia Mennyiségtan- Természettudományi Osztályának Felolvasásai 2. 1928. M. S. torz: Die sekundáre authigene Kieselsáure in ihrer petro- genetisch-geologischen Bedeutung. 1928. Rozlozsnik P.: Fiihrer in Tatabánya. Fiihrer zu den Studien- voisen dér Paleontologischen Gesellschaft. 1928. Rozi óz snik P.: Fiihrer in Ajka-Csingervölgy. Fiihrer zu den Studienreif en dér Pa laeon tologisehen Gesellschaft. 1928., S c h e r f Emil: Hévforrások okozta kőzetelváltozások a Buda- Pilisi hegységben. Hidrológiai Közlöny 2. 1929. Schafarzik F. — V e n d 1 A.: Geológiai kirándulások Budapest környékén. 1930. Vadász E. : Szénképződés, hegyképződés és bauxitkelétkezés Magyarországon. Bányászati és Kohászati Lapok 63. 1932. Vitális I.: A halimbavidéki bauxitok és hasznosításuk. Bányá- szati és Kohászati Lapok 65. 1933. Földvári A.: Die Manganerzlagerstatten des Bakonygebirges in Ungarn. Földtani Közlöny 62. ELŐZETES KÖZLEMÉNY A KELETI ALPOK ÉSZAKKELETI RÉSZÉBEN ELöFOR DÚLÓ LEUKOF I LEITEK SZÁRMAZÁSÁRÓL. Irta: Vett dl Miklós dr. VORLÁTJFIGER BERTCHT ÜBER DIE GENESIS PHYLLITE LM NÖRDÖSTLICHEN TEILE DÉR DÉR LEUKO OSTALPEN. Von M. Vénél. A Keleti- Alpokban, a Scmmeringtől délre eső zónában nagyon elterjedtek a leukofillit nevű érdekes, kristályos palák. E név alatt tulajdonképen háromféle kőzet is szerepelt. Igyekeztem a kimutatható hárem típus közül azoknak a genezisét megállapítani, amelyekre jellemző a lem htenbergit-tartaloni. Reájuk vonatkozóan közölhetem, hogy ezek a Keleti- Alpok egy fiatalabb redőzési fázi- sában a legerősebben igénybevett részeken alakultak ki már meglévő parakőzetekből. E gyűrődéssel kapcsolatosan löi'ténbetett ezeknek magnéziadús oldatokkal való átitatása, ami leuchtenbergit-képződésre vezetett. Az eredeti kiinduló kőzete a leuohtenbergites paláknak erősen homokos agyag lehetett. Végül rámutatok még arra, hogy a Keleti-Alpok magnezit- és talktelepeinek képződése e leucliten- bergites palák keletkezésével azonos jellegűnek tekinthető. * * * Über die régiónál verbrei tétén Leukophyllite dér Ostnlpen habé ieh mieh seben mebnnals genussert. leli habé in meiner ersten dies bezüglichen Arbeit hereits mitgeteilt, dass ieh meine Unter- suchungen durchaus nieht fiir abgesehlossen halté und fortzusetzen \yiinsche.1 Die vorliegende Mitteilung soll meine neueren Haupt ergebnissc vorlaufig und kurz zusammenfassen. Meine Unter- suohungen bezihen sich nur auf diejenigen als LeukophyUiU benann tón Gesteine, welehe ungefáhr im Gebiete innerbalb dér dureh die Ortscbaften Ausschlag-Zöbern-Ofenbach-Fruknó-Medgyes-Balf-Ny'ék Wiesmath-Aussciilag-Zöbern bezeichncten Linie liegen. Natiirlich, liabe i eb nieht jeden Leukophyllit dieses Gebietes nntersuelit, denn és Imiidéit sieh nm ein so háufiges Géstein, dass mán hierzu sehr lángé Zeit brauchen wiirde. Ieh will jedoeh bemerken, dass ieh den auf ungarRchem Gebiete liegcnden Teil des Ruszt-Rákoser Hiigelzuges, wie aueh dós Soproner Gehirge díésbezüglieh ganz eingehend unter- süiente und aueh dós östlich von dér altén ungarischen Grenze He- gen de Rosalievgehiel öíters beging. Hingegen berücksiebtigte ieh Vési ! ieh von dér allén T.ondesgrenze : ur jene Vorkominen. welehe aus dér Literntur belconnt sind. Mit dem gesehichtlichen Teile dér Frage, ferner mit den Detail- ergebnissen meiner neueren TJntersueihungen und dér neueren ehe- mischen Analysen wünsehe ieh mich in einer demnachst erschei- nenden eingehenden Veröffentliehung zu beschaftigen. Die erste Tatsaehe, auf welehe ausser mir aueh niehrere Österreichisehe Autoren schon wiederholt hinweisen, ist, dass die Lenkophyllite imnier an solehen Stellen auftreten, wo starke 58 Ve iidl Miklós Stőrungen zu verzeichnen sincl. Die Entstehung dér Leukophyllite steht mit dicsen Stőrungen horizontúién Charakters in Verbindung. Miértül* spricht ihr ausgepragt sehiefrige Charakter und weiters die anf den Schietcrungsfláehen dér Leukophyllite des Sopronéi* Gebirges anf Scbritt und Tritt sichtbare und im ganzen Gebirge nnr sebr wenig sebwnnkende Striemung (12 — 14 h ). Diese Striemung ist aueli an sonstigen Schiefern und besonders an den phyllitischen G estein en des Sopronéi* Gebirges un mehreren Stellen kenntlieb. Desgleiehen weisen aueli die weiteren Textur- und Struktureigen- sehaften dér lenkophyllitisehen Gesteine auf Dnrebbewegung Ilin, in erster Beibe die Ausbildung einer vorzüglichen s, welche durcb Snmmierung dér Teilbewegungen dér Glimmer zustande kam. Frü- her, als ieb des besagte Gebiet dér Ostalpen noeli weniger lcannte, als .jelzt, schrieb ieb in dér Genesis dér Leukophyllite den tangenti- alen Bewegungen geringere Bedeutung als den vertikalen zu, einfach daruin, weil ieh nieine Untersuchungen in einer stark zerbrochenen Alpenpartie, im Soproner Gebirge begonnen hatte. Die in dér Literatur allgemein untéi* dem Namen „Leukophyl- lite“ zusammengefassten weissen bis grünlielien Schiefer babén nic-ht allé dieselbe Zusammensetzung. Diesbeziiglieli gelang es sclion Schwinner2 gewisse Résül taté zu erzielen, ivelehe ieh aber noeli weiter erganzen kaim. Es befinden sieli erstens Leuchtenbergit- Muskovit schiefer darunter (nnr höchstens diese sollten fortan Leu- kopbyllite genannt werden, wenn es niclit zweokmássiger ist, den Na- men „ Leukophyllit“ ganz fallen zn lassen). Die Bestandteile diesel* Leukophyllite im engeren Sinne sind Muskovit (Serizit), Leuchten- hergit , Qvarz, Apátit, Zirkon, Rutil und sebr selten Disthen (in einzel- nen Leukopbylliten des Rosaliengehirges). und sebr untergeordnet Magnelit. Danii koinmen ferner noeli untéi* den frülieren .. Leukophyl - Itten" aueli reine Muskovit- (Serizit-) Schiefer vor (Weisserde und Leukophyllite aus dem Weisserdebruch von Ausscblag-Zöbern), in diesen war kein Leuchteubergit nachweisbar. Die Bestandteile diesel* Schiefer sind: Muskovit (Serizit), Quarz, kleine Turmaline, Pyrit, manehmal griiner Chlorit, cin romboedrisches Karbonát (wobl Dolo- mit) und T ita uminerulien. Endlieh koinmen in Verbindung mit stark geschieferten Orthogneisen aueli leukophyl litahnliche weis-e Scbie- fer vor, in welehen neben Muskovit und Quarz aueli Feldspat (Álhit, Mikroklin) auftritt. Schwinner schied diese bereits unter dem Namen . Weissschiefer “ ab und aueli ieh behalte fiir diese Gesteine diese Benennung bei. Die Weissschiefer geliören sclion zu den Gneisen. Im mikroskopisclien Bilde der Querschliffe dér echten Leuko- phyllite zeigen síeli Muskovitstrange abwechselnd mit Quarzschicht- chen und abgeplattete Linsen, welcli letztere beide aus gestreckten Quarzkörncrn besteben. Der Muskovit ist, von einzelnen Quermusko- viten abgesehen, mit seiner (001) Flaclie ausserordentlieh scharf in s angeordnet. Mit dem Muskovite ziemlich innig vermengt und g le ieh orientiert erscheinen aueli die Leuchtenbergite, welche alsó A Keleti-Alpok leukofillitjei származásáról 59 keinesfalls posti ektonisch seia können. Ta den quarzreiohen Teilen sind die Leuchtenbergitschüppchim viel haufiger als die Muskovite, welche stellenweise aueh gánzlich fehlen. Dieser Umstand deutet darauf Ilin, dass dér Leuchtevhergit, mit dér erwálmten Durchbewe- gung aueh paratektonisch sein könnte und sich gelegentlich dér Durchbewegung aus solchem mobilén Matéria! bildete, welches gar kehien, oder höchstens nur ménig Muskovit und rnehr Leuchten- bergit ausschied. Dieses mobile Materiül konnte au oh die steiferen quarzreiohen Teile leiek t durchtranken. Aufmerksamkeit verdient dér oft auffallende Umstaud, dass in jenen Teilen dér Muskovit Leuchtenbergitstrange, wo sie jahlings abreissen (genauer an einzel- nen Quarzlinsengrenzen), eine Leuchtenbergit- Anreicherung nichi selten zu beobachten ist. Dies könnte als ein weiteres Anzeichen dafür hingenommen werden, dass bei dér Entstehung des Leuchten- bergites eine mobile Lösung mitbeteiligt umr, welche durch teste Hin- dernisse im Vordringen gehindert war und stagnierend eine Leucli- tenbergitanreieherung bewirkte. lm .Tahre 1930 babé ieh bereits darauf hingewiesen,3 dass mán die Leukophyllite aueh als phyllitische, alsó Pa ragestei ne auffassen könnte. Ilire Zusammensetzung erinnert ziemlich stark an jene von gewissen Tonen, Tonschiefern und Phylliten. Bezeiehnend für die Analysen ist aber, dass bei bohém Si02-Gelialte das Eisen stark in den Hintergrund tritt und kleinen CaO-Gehalten grosse MgO Gehalte gégén überstehen. Áhnlieh zusammengesetzte Gesteine waren aber unter den echten, unveránderten Sedimenten sohwer zn finden. An einer anderen Stelle versuchte ieh ebenso auf Grund von Chemismus und geologischer Lage einige Leukopliyllite mit Ortho- gneisen in Zusa,mmenhang zu bringen. Aus diesen Untersuohungen schein klar, dass dér von Angel betonte Umstand,4 wonaoh bei den aus dér Mesozone in die Epizone gelangten diaphtoritisehen Gestei- nen Steiermarks im allgemeinen Eisenabfuhr und Magnesiazuf uh r erfolgte, aueh bei unseren Leukopbylliten und zwar noeb deutlicher zu seben ist, weil bier die Magnesiazufubr viel starker sein konnte. Tn dem Soproner-Gebirge fand ieh unter den echten Ortho- gn eisen nirgends Leukophyllite, haufig aber an dér Grenze dér diese Gneise bedeckenden, zum Pbyllite binneigenden Glimmerscbie fér ( — Glimmerscbiefer dér österreicbiseben Autoren), weiters in den letzteren in Gestalt dünner Einlagerungen, manehmal in Be gleitung aplitiseher Schichten. Im Bosaliengebirge waren die von mir untersuohten Leukophyllite in Augengneise oder Glimmer- sohiefer. eingeschaltet. Mán kann einen Teil dér Leukophyllite aus echten Ortho- gneisen, oder mindestens aus solcben Gneisen ableiten, von welchen die Beteiliegung an sioberem Orthomaterial sohwer zu leugnen ist. Es sind aber aueh dafür Anhaltspunkte gefunden, dass einige Leuko- phyllite aueh von Pürahstammuv g sein können. Diese Leukophyllite scheinen in die Glimmerscbiefer eingeschaltet zu sein. Ursprünglicb waren diese letzteren vielleiebt eisenreiebere, stark sandige Tón- 60 Vend! Miklós gesteine, welche aueh gelegentlich dér erwahnten Durch'bewögung ilire Z u s a mm ens et z u n g veranderten. Die Abgrenzung dieser in phyllitischen Gesteinen diinn eingelagerten Leukophyllite gegenüber dem einen griinen Chlorit (Permin) fiih renden Glimmerschiefer konnte ich hisher ziemlich gnt angeben, weil icli ein Übergangs- gestein mit gleicbzeitiger Permin und Leuchtevbergit fiih rím g nicht naehweisen konnte. Aueh die sparlich vorkommeuden Disihene einzelner Leuko- phyllite des Rosaliengebietes halté ich für wi elit ige Wegweiser dér Genesis, welche daruul' hinweisen, dass die jetzt starkeren Epizonen- eh a raktér anfweisenden Leukophyllite bereits vor dér ihre jetzige Textur usw. — bed inge Mién Durebbewegnng zn mindest Schiefer- gesteine vöm Mesozonencharakter wareil. Bereits Sch winner waren die Disihene in einem Gestein den un seren almlichen Cha- rakters (bei Mieseribach, nordöstlich von Birkfeld) anfgefallen.5 Mán kaim diéselhen als Relikte auffassen. An einzelren Lenke, phylliten kaim mán Mikrofaltelung beo- bachten. Dieselbe zeigt sieli nicht nur an den Muskoviten, sondern anch an den Leuchfenhergiten. Es miissen alsó die Leuchtenhergite bereits vor dem Eintritt dér Mikrofaltelung entstanden sein und zwar anlasslieh jener Durehbewegung, welche dér Mikrofaltelung voranging. Teli mnss nocli erwahnen, dass die Quarze einzelner Leukophyl- lite (hesonders in den Leukophyl lilén des Rosaliengebietes) stark xenoblastisch. spitzenartig buchtig siml und imdulierend auslösehen, dagegen die Qnarze anderer Leukophyllite (hesonders einiger Leukophyl lile des Sopronét Gebirges) gut polygonál konturiert sind und gar nicht odor kanra undulös auslösehen. In den letzteren Leukophyllite n sind aueh die Gli nimer besser entwickelt, ols in den friiher erwahnten. Vielleicht ist das ruhigere Bild dér letzteren auf Rekristallisatioh zurückziif illíren. Mit den Pora-Leukophylliien übereinstimmenden Ursprungs {sind memer Ansieht racb anch die von mir aus dem Sopronéi' Ge- birge beschrieberen Lcuchlenbergit- und Disthen-iü hrenden Quarzite. Dicse Quarzite kom mén hier ober dem zum Phyllii hinneigenden Glinnnerschiefep vor, ihr Hangendes fehlt bereits. Sie bibién, wie schon erwahnt wurde. Bilisen. Zum Liegenden Ilin gehen diese Quarzite in leukophyllitischen Leuchtenbsrg i t-M usko vitschiefer iibér. Die ehemische Analyse eines solchen quarzitisohen Gesteins ergab nebst hóhér Sitt (=76.23%!, sehr wénig Eisenoxid, Alkálién und CaO und naliezn 6% (5,58%) MgO. Audi diese Gesteine sind Paraderwate, ihr Ansgangsgesiein dürfte ein sandartiger Tón gewesen sein, dér anlasslieh dér stnrken neuen Dnrehbewe- gung von magnesiáreichen Lösungen betroffen wurde, elienso, wie die Leukophyllite. Die Gemengteile dieser Gesteine sind grosse, porphyroblastische Disihene, stark undulős auslösehende Quarz- körner (mit buchtiger Kontúr), siehtlich nacli s verflacht, in s geord- neter, ziemüeh reichlieher Leuchtenbergit, sparlicher Muskovit und A Keleti-Alpok leukofillitjei származásáról. 61 hie und da etwas Magnetit. Bezeichnend ist fiir die Disthene ihre háufige Zertrümmerung, ilire háufig ersichtliclie Lagerung in s und ihre gut wahrnehmbaren Translationsgleitungen. lm allgemeinen zeigen sie sich als stark tektonisiert, wellig gebogen. Dér Disthen dieses Gesteins ist gleichfalls als pratektonisches Relikt anzu- spreohen. Am Qunrz kann mán derartiges kamu feststellen. An elem Leuchtenbergit kann mán aber beobacliten, dass er jiinger als dér Disthen ist. indem er die Disthen- Trümmer téilweise verkittet. Es ist alsó nicht unwahrscheinlich, wenn mán auf Grund dieser Tatsache die Entstehnng desselben hier mit dér erwáhnten neuen, intensiven Durchbewegung in Verbindung bringt. Wie ich in einem sehon vor lángerer Zeit geh altén en Vortrag mitteilte,15 halté ich es fiir moglich, dass zwischen dér Entstehnng dér Magnesit-, Talk- Gesteine und den leuchte nberg it führenden Schie- fern dér Ostalpen ein genetisclien Zusainmenhung bestelit. In dieser Auffassung bestarkt midi noch, dass dér Leuchtenbergit, wie au eh Orcel7 betont, gar rieht, oder kaum von den in gewissen Mg-rei- elien Gesteinen haufigen Rumpfiten verschieden ist. Audi die Fest- stellung Petraschek s8 bestarkt mich in dieser Auffassung, dass die Leukophyllite in dér südlich vöm Semmering liegenden Zone, wo keine zűr MagnesiD ) i Id ung geeigneten Gesteine vorhanden sind, die Magnesit e in ganz überéüistimmender Lage vertreten. Zusammenfassend kann gesagt werden, dass die Leukophyllite in einer j (ingeren Faltungsphase dér Ostalpen* und zwar an den Stellen dér intensivsten Beanspruchungen, aus sehon vorhandenen kristallinen Paragesteinen entstanden sind; ferner, dass die Dnreh tránkuiig dér Letzteren mit magnesiareichen Lösungen in dieser Zeit angenommen werden kann, wodurch dann im ursprünglich, ohemisch sandig-tonig gearteten Gestein dér Leuchtenbergit ent- stehen konnte, ahnlieherweise, wie die Red 1 ich und Cornu5 hinsiehtlioh dér Rumpfite sehon vor langer Z°it annahmen. IBOD A LOM— LITER ATUR. 1. M. Ve ndl: Die Geologie dér Ümgebung- voiu Sopron. I. Teil Die kristallinen Schiefer. Mitt d. berg-und hiittenmánnischen Alt teil ung an dér. kgl. ung. Hochschule fiir Berg- und Forstwesen. zu Sopron. 1929. p. 225-291. 2. R. Schwinner: Zűr Geologie dér Oststeiermark. Die Gesteine und ihre Vergesellsehaftung-. Sitzungsber. dér Akad. dér Wissenschaften in Wien. Mathem.-naturw. Kjasse, Abteilung I. 141 Bánd ,1932. p. 319 — 358. 3. M. Ven dl: Die Geologie dér Ümgebung von Sopron. TI. Teil. Die Sedimentgesteine des Neogen und des Quartár. Erdészeti Kísérle- tek. Bd. XXXII. 1930. p. 433. 4. F. A n g e I : Gesteine dér Steiermark. Bd. 60 dér Mitt. des Natur- # In dér neuesten Zeit berührte aüch K ii m e 1 in seinem vorlaufigen Bericht .,Ausláufer des Hochkristallins im Rosaliengebirge“ (Akad. Anzeiger. Nr. 27. 15. Dezeniber 1932. Wien.) die Entstehung dér Leuko- phyllite des Rosaliengebietes. In diesem Bericht wies er lturz darauf Ilin, dass er die Entstehung dér Leukophyllite mit einer Phase dér alpinen Faltung in Verbindung bringen kann. Diese Auffassung scheint in dieser Hinsicht mit meiuer, hier náher beleuchteten Ansiclit kongruent zu sein. 62 Vetüli Miklós: A Keleti-Alpok leükofillitjei származásáról. wiss. Ver. f ür Steiermark. 1924. p. 215 — 216. 5. I. c. p. 350. 6. M. Ve n dl: Die geologischen Verháltnisse dér Um géb míg von Sopron. 1. Die kristallinen Schiefer. Vertrag gehalten in dér ung. geol. Gesellschaft am 5. Marz 1930. Földtani Közlöny. Bd. LX. 1930. p. 253. 7. J. O r c e 1: Reeherches sur la composition chiniiqne des clilorites. Bull. Soc. Francais de minéralogie. Bd, L. 1927. p. 342. 8. W. Petrascheck: Die Magnesite und Siderite dér Alpen. Ver- g'leieliende Lagerstátlenstudien. Sitzungsber. dér Akademie dér Wissen- sehaften in Wien. Mathem.-naturwiss. Klasse, Abteilung I, 141. Bánd. 1932. p. 198 und 236. 9. Tv. A. Re dl i eh und F. Cornu: Zűr Genesis dér alpinen Talk- lagerstiitten. Zeitschrift f. prakt. Geoilogie. Jahrg. XVI. i>. 145 — 152. MARIAN OSZTRA ÉS NAGYI RT ÁS PUSZTA KÖRNYÉKÉNEK KÖZÉT ÉS FÖLDTANI FELÉPÍTÉSÉRŐL. Irta: Papp Ferenc (Ír. ÜBER DEN PETROGRAPII ISCH EN UND GEOLOGISCHEN BALT DÉR UMGEBUNG VON MARI ANOSZTR A. von F. Papp. A Börzsönyi-hegység területét áttekintve, oligo-miocén és bel vétien rétegeken áttört dóéit és többféle andesit változatot lehet fel ismerni. Az első ernpeiók termékei a biotit-dácit és -andezit, ma.id a felvetésbe bajló kék hipersztén-, illetve biotit-amfibolnndezit és végül az északi részen pii oxén-andezit, a déli részen pedig vörös amfibol andezit, a Osőkhegyen fehér bipersztéms biotit-amfibolandezit zárja be az egykori vulkáni tevékenységet. Szerző Márianosztra és Nagy- irtás puszta környékének változatos kőzet-földtani felépítéséről közöl részleteidet. & # # Das Börzsöny-gebirge erstreckt sicb iiber eine Fiaebe von nahezu 800 Km2 zwisehen Don au, Ipoly, Feketevíz und deim Diósjenő — Drégelypalánker Tál. Hiemit sind jedoeb nur die bidrografiseben Grenzen angegeben. denn die ansebliessenden Gebirgsziige, Berge und Hiigel, wie: gégén N das Osztrovszky-Vepor-Gebirge, die Berge von S elmee, gégén W das Heleinba-Kövesder Hügelgebiet, gégén SW und S das Visegrád-Szentendre er Gebirge zeigen ahnliehen geolo- giseben Aufbau. Es lassen sicb nur im SW dér Nászúi und östlioh das Balassagyarmat-Rombányer Becken vöm Börzsönyei* Gebirgs- zug ziemlicb deutlicb untersoheiden. Eine nahere Untersucbung dér Sehichtenlagerüng ergibt nörd lich, nordöstlieb und im östlichen T'eil oligo-miocane (cattische) loekere Sedimente a Is Liegendes. iiber weleben aus dér Sebluss- periode des II el vetien, aus dem Tortonien stammende Andasittuffe, Breeeien, sowie Andesit -Lavaströme rulien. Das Hangcnde bestebt im N, NW, W und SW-n aus stellenweise aufliegendem Leitbakalk. Das Liegende blieb unter dem Schutze dér Andesite vor dér Erosion Márianosztra és környékének kőzet- és földtani felépítése 63 bewahrt. Die Topographie dieser Gegend zeigt geringe Mannigfal tigkeit, es reilien síeli wenig gegliederte, west-östlioh, bezw. nord südlich streichende Riicken aneinander. Die frühesten Eruptions- produkte tauchen im südöstlichen Teile auf und sind gégén S von Tuffen, Breocien, bezw. iiber letztere gelagerten Leithakalk-Fleeken bedeekt. Tuffe und Breccien treten im südwestlicben Teile des Ge- birges vollkommen in den Hintergrund, die Hűeken zeigen eine weit starkere Gliederung , die hauptsáchlich aus Andesit-, und Dácit- Lakkolitben, auch Lavaströmen aufgebauten Kuppen veiben sich um kleinere Becken herurn. Gégén W im Ipoly-Tal fiúdén wir entlang dem Fusse des Gebirges als Saurn ein Hügelgebiet, welches aus iiber einander gelagerten Schichten von Schotter, Geröll, mediterránén Sand und Tón besteht und von einer dicken Löss-Schicht überdeckt ist. Von hir aus gégén das Tunere des Gebirges vordringend, stosst mán auf Breccien. Unter diesen, bezw. auch zwischen den Breccien- Kuppen lassen sich Spuren von Andesit- und Ducii -Lakkolithen Gangén wie auch von Lavaströmen erkenen. Dér nördlicbe Teil miiss in erster Beibe von stratigraphi- sehen, dér südliche hingegen von petrographischen Gesiehtspunkten beachtet zu werden. Auf Grund dér Vorkcmmnisse kőimen versebiedene Gesteins varietiiten, als Vertreter einzelner Eruptionsperioden bestimnit wer den. Die Varietiiten wurden teils von einander folgenden Eruptionen liervorgebraclit, teils entstanden sie innerbalb einer Eruptionsperiode zufolge magmatiscber Differentiation. Erste Eruptionsperiode vertreten durch: 1. Dacit, 2. gránát führenden Bietit-AmphiboLAndesit. Dicse beiden, in einander Niilie vorkommenden Gesteine gébén in dér Gemarkung von Nógrád-János puszta gleichzeitig ein Beispiel für magmatisehe Differentiation. Zwischen den Bergformationen liefert die oharakteristische Quell kuppe Beweis für einstige, kurzandauernde vulkanisebe Tatigkeit. Mittlere Eruptionsperiode gekennzeich net durch: 3. blauen Aniphibol-Andesit, in wélchem sich in örtlicher Abwechslung zufolge dér magmatischer Differentiation entstandener Biotit, bezw. Hyper stílen geltend maciién. (Szokolya, Kóspallag, Márianosztra, Zebegéuy, Tpolydamásd, Irtáspuszia, Nagybörzsöny, Bányapuszta.). Hierher gehören machtige Lakkolitbe. 4. Andesit- Aufbrüche in Gangén nachst Nógrád, Nagybörzsöny, Peröcsény; 5. Lavaströme mit Ande- sittuffen abwechselnd in dér Gegend von Bernecebaráti, Királyháza, Kemence, Diósjenő und Szokolya. Abschlussperiode dér Eruptionen vertreten durch: ti. quarzfiih renden rőten Aniphibol-Andesit auf den Gipfeln dér Umgebung von Márianosztra, Kóspallag, Irtáspuszta und Jánospuszta; scbliesslich 7. Piroxen-Andesit als Restbestande einst maciit igerer Declten auf den böchsten Felsen dér Berggrate von Nagyli idegbegy, Korombérc, Nagyinóc, Magosfa, Miklósbérc, desgleiclien Tax, Báránybérc, Dobo- góbérc, Málnahegy, Kámor, Rakottyás und Magyarhegy-Várbükk. 64 Papp Pereiig Die Durehbrüche des Csáki i egy lassen síeli ebenfalls zu den Produk- ten dieser Periode záh|en. * * * Die Ortschaft Márianosztra ist auf einern hypersthenführendeim B i o t i t- Am pih i 1)0 1 - Ari d es i t - Lakkoli th erbaut. Dieser Lakkolith er- streckt síeli als Produkt dér friihesten Bruptionen iiber e.ine weite Fláehe; er lásst síeli gégén S bis zuni Csákhegy, Feketebánya, gégén W im Tale des Misaréter Baelies bis znin Nagy Gállá, nördlieh bis zum Miklósbére, gégén O, endlicb bis znm Tál des Medres-Baches verfolgen. Charakteristisch erheben síeli ans diesem máchtigen Lakkolith die Kuppen, wie Csákhegy, Nagy Gállá, Sósbegy, Vaskapu begy. Dér siidlieh von dér Gemeinde aufstrebende Csákhegy ist — besonders von Szob ans betraebtet — ein 1 1 ;d bkugel förmiges Lakkolith gebilde. Obwohl es nielit gelang die Restc dér Deeksehicbte, als un- widerlegbare Beweise eines Lakkolithes aufzufimlcn, dürften wir angesiebts dér Gesteinstruktur ni'cht fgblgeben, werin wir den Csák- begy als solehen auffassen. Westlicb von Márianosztra erhebt síeli die Gebirgsgruppe Nagy Gállá. Seine eharakteristische Kegelforni lásst auf eine zweifache Eruption seb 1 lessen. Dér am NW -Kaiul verlanfende Hűeken dürfte den Rest eines ebemaligen Kraters darstellcn. Dér fiir die zweite Eruption bezeichnende rote Arapbibol-Andesit kaim am Kis Gállá nicht naohgewiesen wcrden. Ausser dem Nagy Gállá siiul es mebrere Stellen in dér Unige Imiig von Márianosztra, \vo sich die Überlagerung des blaueii Hyper- sthen-Biotit f-ührenden Anipbibol-Andesites -duroh rőten Ampbibol- Andesit beobaehten lásst: Zuvár, Kerékbegy, Alsóhegy (Sircki b.), Középhegy, Vaskapnbegy, Csitár, Bergriicken beim Luca-Geböfft,, unmittelbar nördlieb von Márianosztra, am Nagy Vadálló, Bukó vinka. Stellenweise fiúdét mán dazwiscbengelagerte Tuffe und er kenut iiberreste des ebemaligen Stratovulkans (K^atihegy). Sebr interessant ist die Doppelkuppe des Sósbegy; am Südbang ist 19 h 79" — ‘24h 45", an dér Nordlebne 4h 10" das Einfallen dér Lavabánke. Dér Béig erinnert an einen einstigen , Vulkan-Krater. Die zerstörende Wirkung dér Erosion hat zwar die ursprüng- lichen Gelándeformen verwisebt, sie lassen síeli nicht mehr genau feststellen, immerhin geniigt ein Blick auf das abwácbslungsreiche Bild dér die Ortschaft uinscbliessenden Gebirge, eine Wanderung durcbs Gebiet, Betraobtung dér Gesteine uan überáíl die sebr leh.r- reiehen Mer ki na le dér einstigen vnlkanischen Tátigkeit zu erkennen. * * * Die Umgebung dér Gemeinde Márianosztra gibt sebr lebrreiehe Aufseblüsse iiber die vulkanische Tátigkeit des Börzsöny-Gebirges. Die die Gemeinde umkránzenden Berge bauen sich vorwiegend aus Andesitlava auf. Tuffe sind von geringer Ausdebnung, die tertiáren Sediinentgesteine des Hangenden und Liegenden lassen sich an den Grenzen des Gebietes beobaehten. Ü. (1. petrograpliischen u. geologisehen Bau v. Márianosztra. 65 Bér petrograíisohe Aufb&u dér Gégéiül ist mannighaftig; es gibt hier: a) Hypersthenführende Biotit-Amphibol-AÉdesite, b) Biotit führende Hypersthen -Andesite, c) Hypersthenführende Amphibol Biotit-Andesite, e) Amphibolhaltige Pyroxen- Andesite, f) Pyro- xen-Andesite, g) rote Amphibol-Andesite. 1. Dér Csákhegy. Bie ibn umgebenden Hőben iiberragend, erhebt síeli dér 379 in hőbe Csákberg zwischen Szob und Mária- nosztra. Vöm Norden ans betrachtet zeigt er die Form eines Sehildes und nur dér östlicbe Hang ist es, welcber fást unmerklicb ins an schliessende Geliinde verlauft, bezw. síeli mit dem Hiigelgrat Bucká- im szta vereinigt. Bie nőrdlicbe und westliclie Grenze wird durcb das Tál des von Márianosztra herkomimenden üregdaniásder Baehes ge- bildet. Bie von hier gereehnete relative Hőbe des Berges betriigt nahezu 220 m (zwischen 218 — 219 ni). Aus südlicber und siidwestlicher Riebtung von weitem sicbtbar erhebt er sich binter den Hiigeln, auf delien im Hangenden des rőten Amphibolandesits noeli Teile dér Leitbakalkdeöke erbalten sind. Fig. 21. ábra. A Nagygalla a Kiskoppány felől. — Nagygallahergi bei Márianosztra. Bie maclitigen Steinbrüebe des Berges babén selion im vorigen .Tabrbundert Interessé erweekt. Tn den Abhandlungen von József v. Szabó,1 Gyula v. Szádeczky,2 F. Sebafarzik,8 und H. Rosenbuscb1 wurden uns maneh wertvolle Angaben iiber- liefert. Von J. v. Szabó stammt die Bezeichnung „Biotit- Amphibol- Labradorit-Granattrachyt", wozu er noch beinerkt, dass es síeli hier mii eine „Typenvermisebung“ Imiidéit, da in den tieferen Aufscblüs sen des Steiiibrucbes, aueh ein blauliohes Gestein zum Vorscliein kom mt. Jedenfalls hat er wahrgenonimen, dass dér Berg niclit aus einer Gesteiusart aufgebaut ist. 1 Bie naoh den Autoren angegebenen Zalilen verweisen auf das Verzeicbnis dér Literatur. 66 Papp Ferenc Heine Aufmerksamkeit wurde jedoch in den máchtigen Auf- schliissen dós oberen Steinbruches (Felső-bánya), besonders durcli die hellgraue 'Yarietat gefesselt. Auf Grund seiner TJntersucliungen be- schreibt er stark resorbierte i Ampáiból, Biotit, frischen Hypersthen, Babra dórit, Gránát, weiters au fgeAvaelisene Kiástál le’ von Chabasit. Quarz, Ametbist, Pyrit und Dyehrcit. Áusserst lehrreich ist sein Vergleicli dieses Gesteines mit den Andesiten dér Visegrader Gegend: an den Gesteinen des Csódi begy, des Apátkúter Tales, sowie im Eingang dér Ördögmalomer- und Lepenceer Táler erkennt er bei náherer Betrachtung die áhnliehe mineralogiscbe Zusamanensetzung. Ls sind ebenfalls nur das Gestein des oberen Steinbruches und die darin entdeekten Einscblüsse, welcbe den genauen Untersucbun- Fig. 22. ábra. A Csákhegy NO-i lábánál levő kőfejtőben a hiperszténes biőtit-amfibolandezit (b) áttörése a hipersztén-amfibolandeziton (a). Ein Durchbruch vöm hypersthenführenden Biotit- Amphibolandesit (b) am Hypersthen- Amphibolandesit (a) beim Csákhegy. gén Gyula v. Szádeczky zu Grunde lagen. Er beobachtet die- selbe Assoziation dér Minerale und nemit das Gestein Andesit. Bei seinen eingehenden Untersu eh u ngen dér vorgefundenen Cordierit- und Ampbibol-, Gneis , ferner Diorit-, Quarz-, Sandstein- und Ton- schiefer-Einischlüsse fiihrt er Spinell, Apátit, Korund, Andalusit, Gránát, Biotit, Cordicrit und Plagioklase an. F. Scha farzik unterscheidet schon den Felsőbányaer „hell- cjrauen Biotit-Amphibol-Granat-Andesit “ vöm „schwarzgmuen Bio- t it-Amph ibol- Andesit. “ Die Gesteine des Csákbegy sind derzeit durch den im Tál des Öregdamásder Baches in neuerer Zeit eröffneten „Sehwarzen Stein- brueb“ (Feketebánya) und durch die máehtigen Aufscbliisse des seit naliezu 100 Jabren betriebenen oberen Bruches (Felsőbánya) zugang- licb. fis liegt kein Zweifel darüber vor, dass mán hier den Produkten zweier versebiedener Eruptionen gegenübersteht. Dér hellgraue Ü. d. petrographischen u. geologisöhen Bau v. Márianosztra. 67 (weisse) Andesit durchbrioht den dunkelbliáuen (scihwarzen) Andesit, was am deutlichsten ini verlassenen Gemeindesteinbruch am NO- Fusse des Csákberges zu Tagé trítt, am, Weg, dér aus dér Strasse im Öregdannásder Baehtal von Szob na eh Márianosztra unmittelbar vor Márianosztra gégén SO abzweigt. Am Grund und darüber bis ungefálír 6 m Hőbe lásst sich dér sehwarze, biotitführende Hypersthen-Amphibol- Andesit erbl leken, welcher einesteils ganz deutlicb die kngelig-schalige Absondernng, anderseits das Einfallen dér Banké gégén 9 h zeigt. Dieses Gestcin wurde durch den weisse n quarzhaltigen hypersthenführenden Amphibol- Andesit durchbror-hen. In dér 0- und SO-Wand des Steinbruehes treten beidé Gesteine un- mittelbar neben einander zutage. Dér weisse Andesit zeigt nur bankige Absondernng, seine Banké fallen unter 50° gégén 18 — 20 h ein. Einen ábnliehen, jedoeli weniger augenfálligen Durchbruch sieht mán am NO-Ende des Feketebánya-Steinbruches (X. 1929.), wo in un- gefa.hr 3 m Hőbe vöm Talboden gereeli net ein weisser Andesitgang aus dem sehwarzen biotitfübrenden Hypersthen-Amphibol- Andesit hervortritt und von dér Tál -Seb le bis 60 — 70 m Iliibe verfolgt werden kann. lm Durebsebnitt kann mán dem quarzhaltigen, hyperstlien- führenden B i o t i t - A m p h i h o 1 - A rd o s > t von 225 m an anstebend finden, (seine Máchtigkeit betragt alsó 154 m). Dér beste Aufsehluss des biotUführenden Hypersthen-Amphibol- Andesifs bietet sich im derzeit betriebenen Steinbrueh Feketebánya. Das frische Gestein erscheint makroskopiseh stablblau, ver sehwíirzt síeli in kurzer Zeit; die verwitterten Stiieke dér Oberfláche neigen ins Brauné. In dér diehten, stellenweise myarolitischen Grundimasse kann Amphibol und Plagicklas wabrgenommen werden. Es finden sieh Stiieke, in denen die Myarolithe mit dunkel- griiner-schwarzer montmorilitisoher Masse ausgefiillt sind, au undo- rén Stellen sitzen an den Wanden dér Myarolithe Kalzitkristalle. J. v. Szabó f ülirt den dunklen, bláuliehgrauen Farbenton des Ge- steines auf feinverteiltes Eisendisulfid zűrnek. U. d. M. koromén in dér holokristallinisch porphyrisehen Grundmasse feine öhloritadern und zahlreiche winzige Magnetit körner zum Vorsehein, aueh lassen sieh Plagioklase und Quarz er- kennen. Das volumprozentisehe V erbaltnis dér Grundmasse zu den poiqibyriseben Einsprenglingen betragt in Ali t tel 0.9:1. 1, d. h. Grund- masse 49%, Plagioklas 33%, Amphibol 10%, Chlorit 4%, Hypersthen 2%, Biotit 1%, Erze 1%. Von den akzessoi iseben Gemengteilen sind die Erze, dann dér Apátit, Zirkon, Quarz, Tridymit magmatiseber Herkunft, als sekun- dáre Produkte stellen sich Kalzit, Chlorit, Opal, Epidot und Limonit ein. Die Plagioklase sind hasische Andesine — sauere Labradoré von dér Zusammensetzung An5, Ab48 und An58 Ab12. Grössere Individuen sind basiseber und neigen zűr Entstimmung: Übergánge in Kalzit- Epidot lassen sieh muhweisen und sie enthalten aueh aus dér Um- 68 Papp Ferenc wandlung dér farbigen Gemengteile hervorgehende Chloritflecke. (Tn dér früheren Literatur „pseudophitartige Masse“ genannt.) Durehwachsungen kleinerer Feldspate sind nicht allzu selten. Diese klemen Feldspate sind sauerer, als die durchwachsenen Individuen (besitzen geringere Lichtbrechung) und zeigen innerbalb eines Indi- vidnums eine von diesem abweichende, jedoeli untereinander über- einstimmende Orientierung. Ungefáhr dér Menge dér porphyrisch a usgesch iedenen Plagio- klase ent'spriclht das Quantum des gelblicbgrünen Amphibols, dér meistens vollkonmien resorbiert ist. Hypersthen ist in zweierlei Formen ausgebildet: in grösseren (1.6 X 0.2 mm) auch von idiomorphen Terminalfláchen begrenzten Individuen mit schwachem Pleochroismus (« = rötlicli, /? = blass- gelli. y = grünlicblau), bzw. ín kleineren (0.2X0.02 mm), von pris- matisehen Habitus, obne Terminalfláchen. Spuren beginnender Bas- titisierung können cft festgestellt werden. Dieses Gestein enthált bedeutend mehr Hypersthen, als dór weisse, quarzführeude Hyper- sthen Biot it-Aniphibol-Andesit des Feksőbáriya-Stoinbru elles. Fig. 23. ábra. A Csák hegy vázlatos NW — SO-i irányú szelvénye. 1. hiper- szténes biotit-amfibolandezit. 2. liipersztén amfibolandezit. 3. lösz, — Schematisches Profil durch den Csák-Berg. 1. hypersthenfiihrender Biotit-Aniphibolandesit. 2. Hypersthen Amphibolandesit. 3. Löss. Ausser dér üblichen Entvvieklungsform des Magnetits ist an Erzen die Gegenwart von Hámatit und Pyrit, als beachtenswert zu verzeiebnen. Dér Hámatit erseheint aufgewachsen in Schüppchen von 2 — 3 mm Grösse, dér Pyrit kommt in korrodierten Mik r ok ris tát- ién vor. Vorkommnisse von Opal, Tridymit, Quarz und Ohlorit maciién das Gestein besonders interessant. Die Liehtbreehung des Opals ist kleiner, als jene des Kanadabalsams; er tritt wasserklar, ins Bláu- ti. d. petrographischen n. geologi seben Bau v. Márianosztra. 69 liche übergehend, nierenförmig, Myarolithe ausfüllend, mit teil- weise eingedrungenen prismatisdhen Tridymitindividuen auf. Dev als akzessorischer Gemengteil auftretende Quarz bi Időt in dér Grundmasse winzige xenoniorphe Körner, oder ti itt sekundar, als Resorptionsprodukt farbiger Gemengteile auf. Entlang dér Ab&onderungsfláchen körmén aufgewacihsene dun kelgrün-schwarze Chloritschiippchen wahrgen omnien werden. Alis alldem geht hervor, dass es sieli hier uni biotitf idivenden Hypersthen-Amiphibol-Andesit handelt. I. Dér quarzführenöe Hjjpersthe}i-Biotit-Amphlbol-Ar)desit. Dieses weisse Gestein liegt in einer Maclrtigkeit von 150 m a ni Gipfel des Csákberges und gibt uns eines dér scdiönsten Beispiele dev vulkanischen Durclibriicbe. Es ergoss sieh obne Tuff-Zwischen- lagerung uninittelbar auf den sehwarzen. biotitfiihrenden Hvper- sthen-Ampbibol-Andesit, weleher das Fund ámen t des Berges Iliidet. An dér Grenze dér beiden bildeten sieh stellenweise Breeeien, in denen die Trüinmer des sehwarzen Andesites dureh den weissen quarzführenden Hypersthen-Biofit-Amphibol-Andesit verbunden werden. E ig e n t ü m 1 i e 1 1 e r w e i?e ist dér letztere dern Frost ge^enüber weniger widerstandsfahig, als dér sehwarze biotitfiihrende Hyper- sthen-Amphibol-Andesit. Mit freiem Auge kőimen in dér Grundmasse mattschimmern- der Amphibol, Plagioklase, seltener Bíotit und Quarz unterschieden werden. Has Gestein ist von dichter Struktur, íuir selten myaroli- thiseh. Kalzit, sowie verschiedene Zeolithe korúmén teilweise in den myarolithisejhen Gangén, teilweise am Ralidé dér Absonderungs- flaehen vor. II. d. ki. wurden Erze, Apátit, Rutil, Biotit, Amphibol, Plagio- klas, Quarz, Opal, Tridymit, Hypersthen, Kalzit, Epidot, Zoisit wahr- genommen. Bei oberflaehlicher Betraehtnng weist die ínineralogisehe Zn- sanmiensetzung dér beiden Gesteine keinen nennenswerten Unter- schied auf. In beiden Fallen hat mán es mit einer holokristallinisch porphyriselien Struktur zu tun, die porpliyrisch ausgescliiedene Ge- niengteile enthált. Eine genaue Untersuehung liisst aber erkennen, dass die Grundmasse des sehwarzen, biotithaltigen Hypersthen Amphibol- Andesites lein von Chlorit durchsetzt ist, wogegen dies beim iveissen, hypersthenfiilirenden Biotit-Amphibol-Andesit nicht dér Fali ist. Letzterer enthalt aber betrachtlielie Mengen von mikro litiseli entwickeltem Hypersthen, Epidot und Pistáéit. Vorkoinnmisse von porphyriseh entwickeltem Hypersthen sind zwar aueh in diesem Gestein zu heobachten, iinmerhin handelt es sieh nur um unterge orduete Mengen friseher, kleiner Individuen. Hingegen ist in diesem Gestein nahezu doppelt so viel Biotit wahrzunehinen, als in biotit führenden Hypersthen-Amphibol-Andesit. Interessanterweise ist die Mehrzahl dér in diesem Gestein vorkonmienden porphyrische aus- gesehiedenen Plagioklase kleiner und aueh etwas sauerer (Ab48 An52), als im sehwarzen Andesit des Liegenden. I)ie Proportion dér Grund- 70 Papp Ferenc masse zn den Einsprenglingen i in ]\ Fittel: 1.3:1. 2, Grundmasse 52%, Plagioklas 23%, Hornblende 14%, Biotit 10%, Hypersthen 1%. Ilié Plagioklase erscheinen in dér gewöhnliclien Ausbildung, sind frisch und zeigen nur vereinzelt Kalzitisierung. Dn r éli wachsungen kleine- rer Individuen geliören zűr Regei. Nach ilirer Zusammensetzung sind si zwischen Ab47 An53, Ab43 An57 schwankende Labradoré. Dér Amphibol ist hicr, iihnlich wie im biotitfiihrenden Hyper- sthen-Amphibol-Andesit grösstenteils auch dér magmatischen Re- sorption zum Opfer gefallen, unter dérén Produkten Diopsid, Quarz und Limonit zu erkennen sind. Dér Biotit tritt frischer zu Tagé. als im Hypersthen-Amphibol- Andesit, tragt a bér trotzdem an den Randern, ja sogar an dér Ober- flache Übergangsspuren in Erz. Sagenit-artiges Gewebe dér Rutil nadelehen ist auch liier zu erkennen. Umwandlung in Chlorit konnte jedoch niemals wahrgenommen werden. Die Erze sind durcli Magnetit vertreten. Er ist ein schwach. bláulich reflektieremler Titano-Magnetit mit Korrosionsspuren, in welchem Apatiteinseblüsse vorkommen. Dér Apátit zeigt gedrun- gene Form, ist wasserklar und tragt in dér Mitte Einschlüsse. Als seltenen akzessorisclien Gemengteil enthalt das Gestein aucli Gránát. Gyula v. Szádeczky beschreibt ebenfalls Grá- náté u. zw. aus einem korundhaltigen Gneiss-Einschluss und aus dem Gestein selbst. Letztere sind setner Ansicht nach ebenfalls aus kristallinischen Schiefern hervorgegangen. Wie es die neuen Auf- schlüsse und sonstigen Vorkommnisse beweisen, enthalt dieses Gestein ausser dem Gránát dér kristallischen Schiefer auch primá- ren, zufolge magmatiseher Ausscheidung entstandenen Gránát. Das Vorkommen von Gránát geliört zu den Seltenheiten. Mit freiem Auge lassen sicli auch Individuen, von 1 — 2 mm Grösse ent- decken. Ilire Far bún g ist rőt, u. d. M. rosa. Mit bewaffnetem Auge sind auch Sprünge, férné r Glaseinschlüsse in reihenartiger Anord- nung, sovie manchmal auch Magnetiteinsclilüsse wahrzunehmen. Von den sekundaren Gemengeteilen findet mán liier, eben so wie im Hyperstben-Ampbibol-Andesit wasserklaren Opal, als Fül- lung dér Lilékén, in dessen Nahe Tridymit in schuppenartiger Aus- bildung verkommt. Die Resorptionsprodukte des Amphibols sind durch Limonit, Diopsid und Quarz vertreten. Ausser dem sekundar ausgeschiedenen Quarz kőimen in dér Grundmasse auch grössere Quarzkörner beobachtet werden. Im stillgelegten Géméi nde-Steinbru eh in dér NO Peite des Csákberges — wo dér Durchbruch des Hypersthen-Amphibol-Ande- sites bzw. des Biotit-Amphibol-Andesites sicli ganz unmittelbar dem Auge Dietet — zeigt dér Biotit- Ampbibol-Andesit eine etwas dunklere Scbattierung, als das am Gipfel vorkommende Gestein; er ist weiss mit Stich ins Graue und die porphyrisch ausgeschiedenen Gemengteile nelimen zu Ungunsten dér Grundmasse überhand. V. d. M. erkennt maii: Apátit, Zirkon, Erze, Gránát, Pyroxen, Ü. d. petrographischen u. geologiscihen Bau v. Márianosztra. 71 Amphibol, Biotil, Plagioklas, Quarz; als sekundaren Gemengteil üntergeordnet Chlorit. Von den farbigen Gemengteilen falit die fiihrende Rolle dem griinen Ampbibol zu, dér an den meisten Stellen elér magmatischen Resorption verfallen ist. Dér Biotit ist hier frischer, als im Felső- bányáéi’ Rostéin. Diopsid entstand teils primár, znfolge magmatiseher Ausscbeidnng, teils kom ml er, als sekundárer Gemengteil — Resorp- tionsprodukt des Amphibols vor. Dér Gránát ist niebt homogén, bei +Nikols ist eine zonare Strnktur beobaclitbar. Die Spriinge zeigen an ikren Rándern Spuren beginnend'er Chloritisierung. Dió ehemisehe Analyse ergab folgendes Resnltat: Die entsprechenden Paraméter nach Osann: 59.13 8 = 69.46, A = 4.98, C = 7.13, F 6.32, 0.85 a 7.36, Reilie = /?, k = 0.30; a = 8.1, 17.90 11.6, / 10.3. 4.13 i op Die Molekularwerte nach Niggli: si = 225, ni 39.7, fm = 30.1, C = 13.9, 4 43 = 16.3, k == 0.27, mg = 0.42, qz — 0.39 í® = 1.92, fm = 0.62, Sehnitt — TV. 2.07 Die Paraméter in dem amerikanisehen 4.21 System Qu = 22.26, or = 10.56, ab = 27.77, 2.50 an - 17.51, C = 4.08, hy - 5.70, mt = 3.48, 1.82 U = 1.67, hm = 1.76, II. (I.). 4. 3. 4. 0.34 99.63 In dem Osann'schen petrochemisehen Analytiker: T. Finály. System steht dlas Gestein dem Tyj) Black Bntte am náhisten: s A C F a c f n Reihe Black Bntte 70.69 5.46 6.97 4.45 9.5 12.5 8 8.86 « Csakhogy- Feketehánya 69.46 4.98 7.13 6.32 8 12 10 7.36 /? lm Niggli‘sehen System kaim es zn den quarzdioritisehen Mag- áién eingereiht werden. Dió chemische Analyse ergab folgendes Resnltat: o9.70 J4ie entsprechenden Paraméter nach 0-71 Osann: 17.38 s = 67.31, A = 4.64, C = 6.78, F = 9.85, 2.22 n — 5_44; Reihe = y k 1.20; a 6.5, 4.07 c = 9.5, / = 14. 0.08 Die Molekularwerte nach Niggli: 6.31 si 204, al 34.95, fm - 27.75, c = 23.10, 2-00 (tlk 14.20, k — 0.37, mg = 0.26; qz 2.13 +32.5, ti = 1.6,3 , c/fm = 1.7, Sehnitt VII. 2.89 i)j0 Paraméter in doni amerikanisehen 6-73 System : 2-09 Qu 17.04, or 12.23, ah = 24.63, an = n-H 28.36, di = 1.83, hy = 8.72, mt = 3.25. 100.42 il 1.37, ap 0.34, II. 4. 3. (4.). 4. Analytiker: J. Sűrű. SiO, TiOz Al.,0. Fe,,0, FeÖ MnO CaO MgO K.,0 Na.,0 H..Ö — H..0 + P205 Sum me: Si02 Ti02 AID, Fe.O, FeÖ MnO CaO MgO ICD Na.,0 H.,Ö — H.O + CO. Sum me: 72 Papp Ferenc In dem Osann'schen petrochemischen System s telit das Gestein dem Typ Pelée ani nachsten: s A C F a c f n Reihe Mt. Pelée. 66.23 4.42 7.15 10.55 6 9.5 14.5 5.95 /? Csákhegy Felső 67.31 4.64 6.78 9.85 6.5 9.5 14 5.44 y Die chemische Zusammensetzung dér zwei Gesteins-Typen vöm Csákhegy vergleichend, sielit mán nahe Verwandsciliaft zwischen dinen. Die vorlnindenen Abweichungen sind auch in dér mineralogi- sehen Zusammensetzung tren ausgepragt: in dem Gestein von Felső- bánya ist betraehtiich mehr MgO, dem entsprechend aucli dentlich mehr Biotit und Plagioklas enthalten. Die chemisdhe-mineralogische Zusammensetzung in Betraeht nehmend stammen, die scheinbar abwedienden Gesteinstypen von einem Magma. 2. Die Z u v (i r-B e r g-G r np p e soll im folgenden besproehen werden. In dér Gebi rgsgrnppe, welcbe síeli vont Sehnittpunkt des Öreg- damásder Baches, bezw. dér Ipoly zwischen dicsen Wasserlaufen bis zum Tál des Kovács-Bacbes dabin ziebt, treten Tuff-B récéién in den Vordergrund, dérén Massen ,jene des Andesites iibertreffen. S5W NN0.|W q Fig. 24. ábra. A Zuvári hegy vázlatos geológiai szelvénye. 1. hiperszté- nes biotit-amfibolandezit. 2. kavics-tartalmú vörös breeciás amfibolan- dezit. 3, lösz. — Schematisches Profil durcb den Zulvár-Berg. 1. hyper- sthenfiihrender Biotit- Amphibolandesit. 2. sehol terig'er, breecienartiger roter Amphibolandesit. 3. Löss. An den westlichen und südwestlicben Hangén dér Berge lagern ii bér den Andesitbreccien: Leitliakalk, obermediterraner Sand, Tón und Löss. Beim Durohwandern des Gebietes liefern die Wasserrisse und die Bachbette mancb‘ nützliche Aufklarung. So liisst siclt z. B. in den Aufschlüssen des unteren Absehnittes des Öregdamásdei' Baches folgende Schiditenlagerung beobaebten: als oberste Scbicbt - 3 m stark — schotterhaltiger Löss, unmittelbar darunter Andesit- Ü. d. petrographisohen u. geologiscben Bau v. Márianosztra. 73 schutt in 1 m Starke, nnter w elekem Corbulei) fíihfénder Sand zum \rorschein kőin int. Dér Andesitschutt entháll zn nnterst grobe, kaum abgerundete schwarze Hypersthen-Amphibol-Andesitstüeke, dér obere Teil dér Schieht besteht aus kleineren, abgerundeten Stücken des rőten Amphibol-Andesits. Nelen Amphibol-Andesit-Tuffen, sind in dieser Gebirgsgruppe namentlich an den N und NO Hangén schwárzlieh-blane Hyper sthen- Amphibol- Amdesite, sowie rote Amphibol-Andesite anzu treffen. Das dnreb die Bache aufgesehlossene Liegende gleichsam das Fúrnia ment dieser Gruppé zeigt nicht viel Untersehied vöm biotit- führendem Hypersthen Amphibol- Andesit des Feketebánya-Stein bruches im Csákhegy. Dem f i eien Ange érsekéin t das frische Gestein diebt, die Grund masse entha.lt weniger porphyrisch ausgeschiedene Gemengteile, als im Feketebányaer Gestein. Kin gnter Anfseldnss des biotit fiiltrendeii Hypersthen-Amphi bol-Andesites bietet sieh im aufgelassenen Steinbrueh an dér linken Seite des Misaréter Baehes, etwa 200 m von seiner Einmiindung in den Öregdaimásder Bach. Die stahlblaue Fárbung des frischen Gesteines iibergeht in knrzer Zeit ins Schwarze, die im Steinbrueh se i t Jahren herumlie- genden Bruchstiicke sind braun nnd zerf allén in kleine Stiicke. Dér in dér NW-Eeke des Steinbruchcs herausragende Felsk p mm richtet sieh nach 3h 5" nnd 7h, sein Neigungswinkel betrágt 55". Einzelne Stiicke liefern sebr gnte Beispiele fiir il ie kugelig soha 1 ige Abson- dernng. Bei mikref kopischer Untersuehung bemerkt mán in dér hyalopilitseben, stellenweise flnidalen Grnndmasse au f faliéiul viel Magnetit, ferner Plagioklase 60%, Amphibol 35%, Hypersthen 4%, Biotit 1%. Die Grnndmasse vöm g lei eben Andesit des Csákhegy zeigt ein weit vollkommeneres mikrokristallisiertes Gefiige, als es hier dér Fali ist. Die Plagioklase habén zonare Struktur; ikre Zusammen- setznng entsprieht am ansseren Saum einem Oligoklas mit Ab70 An30, im Dineren einem basischen Labrador mit Aba2 AnB8, die durchschnittliche Zusammensetzung ergibt saueren Labrador Ab, 9 An51. Die faringen Gemengteile sind frischer, als im Feketebányaer Andesit. Um die gelbliehgrünen frischen Teile des Amphibols lágert síeli ein verhaltnismássig schmaler Erzsaum, nntergeordnet kaim au eh Uniwandlung in Chlorit beobaohtet werden. Pleoehroismus des frischen AÉiphibols: « == blass gelblich-grí';j, Y — gelblich-braun : c/y = cca. 11", Zwillingsverwachsungen nach (100) wurden an mehreren Stellen wahrgenommen. Dér Hypersthen ist frisch, gnt ausgebildet (2X0.2 mm.), hantig. Biotit kon int nur nntergeordnet vor, ist frisch und mit- unter ver bogén. 74 Papp Ferenc Die porphyrisch ausgesehiedenen Plagioklase sind vorwiegend frisch. Individuen mit Chlorit-Flecken wurdfen aber aucli hier beobaclitet. 3. Dér Briez k a e r S t e i n h r u c h. Am oberen Abschnitt des Misaréter Baches, gégén NW von dér Zuvár-Gruppe befindet síeli dér auch heute noch betriebene Briezkaer Steinbrueh. Das Gestein zeigt bankige Absonderung, das Einfallen dér Lava bánke ist 14h 7°. Das frische Gestein ist dieht, dunkelblau. das zersetzte grünlich- brann. Die 10 — 14 mm breiten Myarolithe des zersetzten Gesteines entbalten háufig Chalcedon, Hyalit, die Scliichten fláchen sind stellemveise von einer Kalzitkruste bedeckt, oder von Kalzitadern dnrelizogen. U. d. M. zeigt die Gesteinsstruktur hyalopilitischen, manchmal fluidalen Charakter. Sowohl Magnetit als Cblorit komraen in dér Grundmasse vor, ebenso sieht mán auch winzigen Zoisit. Das prozentnale Verháltnis dér porphyrisch ausgesehiedenen Gemengteile betragt : Plagioklas 05%, Amphibol 25%, Hypersthen 8%, Biotit 2%. Die porphyrisch ausgesehiedenen, tafelförmig aus- gebildeten Plagioklase sind öfters von kleinen, saureren Plagio- klasen durchwaehsen, und enthalten auch Chloritf lecke. Dieser Cblorit ist hellgrün, mit kleinerem Brechnungsexponeut, als die Plagioklase. Die grossen, porphyrisch ausgesehiedenen Plagioklase (1.00 — 0.6 mm) stelien zu den kleineren (0.1 — 0.15 mm) im Verháltnis von 3:1 und erweisen sicli als Labradoré von dér Zusammensetzung Ab,. Ans; bezw. A1k2 Anis. lm weniger frischen Gestein sind die Amphibole völlig um- gewandelt; ikre Messe entbált viel Zoisit und Cblorit. In den Mya relitben ist Oiial in nierenförmiger Ausbildung wahrznnehrnen . Die Grundnmsse des frischen Gesteines entbált keinen Cblorit. Per Ampáiból ist frisch, rur von schmalem Erzkranz umsáumt c/y = ca. 8°, und zei"t zonare Struktur. Für die sonstigen weseut- lieben Gemengteile: Plagioklas, Biotit und Hypers Ilién sind die oben besehriebenen Eigenschaften bezeichnend. Von den akzesso- i'iscben Gemengteilen verdienen Quarz und Pyrit bea-htet zu werden. Dér biotitführende Hyperstben-Auiphibol Andesit des Csák- li eg y - F eket ebá n y a er Steinbruches lásst sich mit freiem Auge von jenem des Briezkaer Steinbruches kaum unterscheiden. Ilire géméin samen Eigenschaften zeigen sich in dér rasclien Ánderung dér Farbe (frisch stablblau, sonst sehwarz), sowie in dér bankigen, k u gél i g-sel m 1 igen Absonder u mg. Die mikroskopisebe ITntersuchung ergibt aber trotzdem Unter- schiede indem námlich im Briezkaer Gestein neben ganz unter- geordneten Mengen des Hypersthens ein hetráohtlicher Biotitgehalt wahrzunehmen ist. Áhnlich dem Hypersthen-Amphibol-Andesit fiúdét mán auch hier bolokristallinisch-porphyrische Struktur von Cblorit durchsetzt. 4. Linksseitig des von Márianosztra gégén NW zum Nagy Gállá Ü. d. petrographischen u. geologischen Bau v. Márianosztra. fiihrenden Weges erheben sich drei ungefahr 10 m hohe Hiigel (^260) aus dem Gelande. Sie bestehen aus áhnlichem Gestein; in dér dichten, schwarzen Grundnnas.se maciién sich dureh ibren Glanz grosse Biotite bemerkbar, auch grünlichgelbe Plagioklase und Gránáté sind zu seben. I T. d. M. lessen síeli in dér chlorithaltigen, liolokristallinischen Grundmasse Plagioklas, Biotit, Amphibol. geringere Mengen von Hypersthen, weiters Spinell, Apátit, Zirkon, Diopsid, Magnetit, Limo- nit, Clilorit, Kalzit und Epidot unterscheiden. l)ie porphyrisch ausgeschiedenen wesentlichen Gemengteile zeigen folgende volumprozentuale Verteilung: Plagioklase 40%, Amphibol 53%, Biotit 5%, Hypersthen 2%. Dér verhaltnismassig geringia Gehalt an Plagioklas gegen- iiber dem biotitführenden Hypersthen-Amphibol-Andesit und dem Biotit-Amp'hibol-Andesit maciit síeli auffallend bemerkbar. Dem gegenüber sind Biotit- und Amphibol vorkommen háufiger, als in den erwa.li nten Gesteinen. N. 356 rtv EH1 ms2 Fig. 25. ábra. Márianoisztra N — S-i vázlatos szelvénye. 1. hiperszténes biotit-amfibolandezit. 2. Vörös amfibolandezit. 3. Lajta-mész. 4. Lösz. Schematiséhes Profil dureh die Gemeinde Márianosztra. 1. hyper- sthenführender Biotit-Amphibolandesit. 2. roter Amphibolandesit. 3. Leithakalk. 4. Löss. Die Plagioklase enthalten nur selten Kalzitadern und pseiul- ophitartige (Clilorit ) Flecke; sie sind Andesin Labradoré von dér Zusammensetzung Ab,a An00 — Ab42 An58. Dér Biotit ist frisch, und von Apátit und Feldspat durch- waehsen, dér Amphibol ist verschieden erhalten, meistens dér Resorption zum Opfer gefallen. Die i'risehen Teile sind pleochroi- tisoh: n ----- blassgelb, y — gelblich-grün. Von Resorptionsprodukten sind Quarz, Hypersthen, Limonit, manchmal entlang dér Spriinge Kalzitadern zu seben. Über dem biotitführenden Hypersthen-Amphibol-Andesit lá- gerod íindet mán rőten Amphibol- Andesit. Dasselbe Gestein liegt 76 Papp Ferenc auch in einer Machtigkeit von 20 m am 308 m hőben Gipfel des Znvár. Mit freiem Auge entdeckt mán in dér dichten, oder nur ganz fein myarolitihischen rőten Grundmasse 4 mm lángé, mattschim mernde Feldspate in tafelförmiger Ausbildung und 4 — 8 mm grosse Amphibole. Die Struktur des Gesteines erweist sich u. d. M. als holokri- stallinisc-h porphyriseh und enthalt sehr viele Hamatitschiippchen : die Interpositionen von Chlorit und Magnetit — die in dér Grund- masse des biotitführenden Hypersthen-Amphibol Andesites so haufig vorkommen — f eh len hier gánzlieh. Eine Untersuehnng dér volumprozentualen Verteilung dér por- phyriseh ausgeschiedenen Gemengteile ergibt, dass sieh das Men- genverhaltnis des Amphibols zum Pl ági oki -is — im Gegensatz zum biotitführenden Hy persthen- Amphibol- Andesit, in welebem die Pla- gioklase das Übergewieht hatten — zn Gunsten des Amphibols ver- sehob. Die durchschnittliche Verteilung dér porphyrischen Ge- mengteile ist: Amphibol 58%, Plagioklas 40%, Biotit 2%. Es muss bemerkt werden, dass sowohl Amphibol, wie auch Biotit völlig resorbiert wurden, so dass nur die Umrisse das urspriingliche Mine- ral erkennen lassen. Dér Biotit ist vollkommen zu Erzen zersetzt, auf seine einstige Gegenwart kaim uur aus den Umrissen rler Basis- schnitte, sowie aus sagenitartig eingelagertem Butil geischlossen werden. Die Plagioklase erweisen sieh als Labradoré von dér Zusammen- setzung Ab44An5l. — Ab43Anr,7. Die tafeligen Individuen tragen stellemveise Spuren dér Entmischung; Chlorit f lecke, wie auch Zeo- litspuren liessen sich auch hier erkennen. 5. Die G e m e i n d e M á r i a fioszt r a selbst ist auf hyper- sthenführendem Biotit-Aniphibol-A-ndesit erbaut. Am W-Ende dér vor dem Laden des Konsumverbandes „Hangya44 (Ameise) vorbei- führenden breiten Strasse liisst sich die kugelig-schalige Absonde- rung gut beohachten. Das verwitterte Gestein zeigt grünlichbraune Farbung. Bei Zertrümmerung dér faustgrossen kugeligen Stiicke kommt das frische, hechtgraue, bliiuliche Gestein zum Vorschein, welehes nach kurzer Zeit schwárzliche Farbung annimmt. Ina frisohen Gestein kőimen Plagioklas, Amphibol, sowie Biotit auch mit freiem Auge unterschieden werden. Die mikroskopische Unter- sucliung eines Stückes, aus dem Aufschluss. an dem von dér Gemeinde gégén NNO fiihrenden Eahrweg ergal) ausser den erwáhnten Ge- mengteilen nocli Hypei-sthen, Zirkon, Apátit, Erze, Chlorit, Kalzit und Diopsid. Die porpyrisch ausgeschiedenen Gemengteile zeigen folgende prozentuale Verteilung: Plagioklas 50%, Amphibol 42%, Biotit 7.5%, Hypersthen 0.5%. Die Struktur ist pilotaxitisch, Chlorit- und winzige Magnetit-Körnclien enthaltend. (i. Das Fundament des Kalvarienberges bildet ebenfalls hyper- sthenführender Biotit-Amphibol-Andesit. Die volumprozentuale Ver- teilung dér porphyriseh ausgeschiedenen Gemengteile in dér liolo- kristallinischen Grundmasse betragt: 50% Plagioklase, 28% Amphi- 0. d. petrogTa piliseken u. geologischen Bán v. Márianosztra. 77 hol, 18% Biotit und 1% Hypersthen. Die Plagioklase sind Labra- doré von dér Zusammensetzung Ab44 An56. Cay= 38°.) Hieraus ergibt sieti, dass das Gestein des Ka Ivarién bér ges zűr Biotit-Amphibol- Andesit-Gruppe gehört. Eine 100 m NW-lie.h von dieser Stelle ge- sammelte Prolié erwies síeli ebenfalls als hypersthenführender Biotit-Amphibol-Andesit, allerdings mit einem Untersehied im Verháltnis dér Grundmnsse zu den porphyriseh ausgeschiedenen Gemengteilen. Dieses Verháltnis gestaltet sich beim Gestein des Kalvarienberg-Gipfels zu Gunsten dér porphyrischen Aus- soheidungen, wogegen im vorliegenden Fali die Grundmasse vorherrscht. Gegenüber 46% porpbyriseh ausgeschiedener Gemeng- teile stelien 54% dér Grundmasse. Erstere setzen sicli aus 21% Pia gioklas, 12% Amphibol, 10% Biotit, 1.5% Hypersthen und 1.5°/« Quarz zusammen. Fi;g. 26. ábra. Márianosztrától S-re a Luzka-major előtti hipersztén- amfibolandezit dagadó klip. — Quellkuppe vöm Hypersthen- Amphibol- andesit bei Márianosztra. Gégén N und NO von dér Gemeinde findet mán auf den Anhöhen rőten Amphibol-Andesit. So treffen wir ihn auf dér nördlieh dér Ortschaft liegenden -<^> 356, am Siroker Várhegy, au eh auf dér An höhe NNO-lieh vöm Kalvarienberg, am Vastaghegy, SSW-liek davon auf dér kleineu Klippé, am Hiigel westlieh vöm Luoka-Gehöft und nördlieh vem Siroker Várhegy aucli an dér von dér 400 m-Schichten- linie unsehlossenen Stelle an. Vöm Kalvarienberg 0.5 km O-wárts bemerkt mán an dér linken Seite des vöm Siroki-hegy gégén SO herablaufenden Grabens die Anfange eines Steinbruehes. Bei naherer Untersuehung erkennt mán aucli hier den hypersthenführenden Biotit-Amphibol-Andesit, welcher aber ausser den bereits erwahnten Gemengteilen aucli Gránát enthalt. Charakterisierend fül* dieses Gestein ist aucli dér erböhte Gehalt an Biotit gegenüber den vorherigen, westlieh von dieser Stelle liegenden Gesteinvorkommnissen. Das Gestein besteht zu 55% aus chlorithaltiger mikroliolokristallinischer Grundmasse, 45% entfállt auf die porphyrisch ausgeschiedenen Gemengteile. 78 Papp Ferenc ^ flen letzteren ist an crster Stelle dér nacli Ab47An53 zusamuien- gesetzte Labrador zu erwahnen (20%), dem folgt Biotit (15%), Am- pliibol (9%), Quarz (0.8%), sdiliesslich Hypersthen (0.2%). ?. Kaum 500 m N-lich von dicsér Stelle befindet síeli dér ,,Ceriwaer“-Steinbruéh, in dessen Aufsehluss das freie Auge ein dem vorigen völlig gleiches Gestein erkennt. Die frisehen Stiieke sind beebtgrau, andern jedoeh bald ilire Farbe und nebmen eine scihwarze Fárbung an. Dér l liter seb i ed zwischen den beiden Gesteinen lasst sieh nur durcli Untersuebung dér Struktur und dér Verteilung dér porphy- í'iseb ausgeschiedenen Gemengteile festtstellen. Wahrend naralich Fig. 27. ábra. A Középhegytől S-felé tartó árokban a biotit-amfibolandezit («) és a kontakt agyagpala (kp) helyzete. (1930. VII.) — Dér Graben vöm Középhegy mit dem biotitfiihrendem Amphibolandesit (a) und mit dem Kontaktschiefer. Anmerkung. Dér Andesit enthált 49 Vol.-% Grund- masse. Die Menge dér Einsprenglinge betrágt daher 51 Vol.-% u. z\v. 38.5% Plagioklas. 6% Biotit, 8% Amphi- bol, 0.5% Hypersthen, 1.5% Erze und 3.5% Hohlráume. Dér metamorphisierte Tón führt in Vol.-%: 76% Ton- partikelchen, 6.5% Quarz, 15% Muskovit (Serizit) und 3.5% Erze. uie Struktur des ini Graben aufgestíhlossenen Gesteines zwar völlige Kristallisierung, aber nur ganz winzige Kristallcben aufweist, sind die kristallinischen Gemengtelie des ebenfalls niikrobolokristalli- niseben Gesteines des Czerinaer-Steinbruches im Durebschnitt doppelt so gross, als die vorigen. Das Verteilungsverháltuis dér hodokristallinischen Grundmasse und dér porphyrischen Gemenge- teile ist dem vorigen áhnlich, indem nuf die Grundmasse auch liier 55%, auf die porphyrischen Gemengteile 45% entfallen. Unter den porphyrisohen Gemengteilen tritt aber liier Plagioklas in den Vor- dergrund (27%), Hypersthen bleibt unverándert (2%), Biotit (9%) und Amphibol (7%) sind sclnvacher vertreten. Die Feldspate sind Ü. d. petrographischen ü. geologischen Bau v. Mérianosztra. 79 mit jenen des vorerwáhnten Aufschlusses übereinstimmend auch hier Labradoré von dér Znsammensetzung Ab42An5S. Untéi* Berücksichtigung des Vorhergesagten kaim kein Zweifel darüber bestehen, dass es sich urn granathaltigen liypersthenf üli ren- den Biotit- Amphibol-Andesit handelt. Hervorgehoben werden soll, dass in deni von hier gégén den Középhegy in NW-Riéhtnng ver- laufenden Graben in etwa 200 m Lángé jener Kontakt beobachtet werden kann, den ich an anderer Stelle bereits beschrieben habé.1 Si02 57.60 Die entsprechenden Paraméter naeh TiO, 0.98 Osann: Al.Öj 19.29 s = 66.47, ti : 3.85, C = 9.08, F = 7.67, FeL,03 2.01 n — 7.06, Reilie = O , k = 1.35, a 5.6, FeO 4.75 c = : 13.2, f 11.2. MnO 0.14 CaO 5.75 Die Molekularwerte naeh Niggli: MgO 1.97 si - 197.8, al 38.6, fm = 29, c = 20.9, K.,0 1.55 (dk 11.46, k 0.29, mg 0.35, qz = +5.44, Na.,() 2.46 ti 0.24, r.jfm 0.72, Schnitt = V. H.,Ö 1.55 H.,0 0.88 P.,05 0.15 C02 1.09 Sumine: 100.17 Analytiker: I. F i n á 1 y. (V. 1 )e r vorerwahnte hypersthenf iilirende Biotit-Aniphibol-Ande- gil ist am *h őst. 1 ich vöm Czei'inaer-Steinbruch, anf dér linken Ufer- seite des Medres-Baches, am Fussa des Vaskapuhegy anzutreffen. Die Lage dér Bánke ist steil, sie fallen unter 70" gégén 10h ein. Sie bieten gute Beispiele dér kugelig-sehaligen Absonderung, wie aucli dér rasehen Farbenveránderung. Grnndmasse und porphyriseh ausgeschiedene Gemengteile stehen zn einander im Verháltnis von 50 — 50%, letztere eöthalten im Mittel 30% Labrador von dér Zn sammensetzung Ab4(! An54, 11% Biotit, 6% Amphibol, 1% Quarz und 2% Hypersthen. Dieses Gestein komimt an mehreren S télién dér beiderseitigen Ufer dér Medres-, Csitár- und Bészober-Báehe zuni Vorsehein. 9. Siidlich von dér Bészcber Puszta in emer Entfernung von 1.5 km finden wir in dér Nahe de s Bakőkút ani linken Ufer des Baches einen verlassenen Steinbrueli, dessen heehtgraues Gestein 5 — S mm grosse Amphibole und Biotite enthalt.. L)ie verwitterte Oberflache des Gesteines ist gelblichbraun. Das Verhaltnis dér pylotaxitischen Grundm.asse zu den por phyrisiohen Ausscheidnngen betrágt 1:1. Die letzteren verteden sich anf 25% Plagioklas, 13% Biotit, 12% Amphibol, selten Hyper- sthen mit Ohloritumwandlungen in nntergeordneter Menge. Die Plagioklase sil d nicht ganz frisehe Labradoré (Ab45 An55) mit den Spuren von Kalzit- und Chloritinterpositionen, sowie beginnender Umwandlung in Zoisit. 80 Papp Ferenc Akzessorische Gemengteile sind Apátit, Zirkon, Magnetit. Ibis Gestem geliört zu den hypersthenführenden Biotit- Amphibol-Andesi- ten und untevscheidet sich von den anderen Yorkom mnissen diesel- Gesteinsart in dér Ansbildung dér porphyriseh ausgeschiedenen Gemengteile (Gr üsse, Háufigkeit.), Südöstlioh von dér Ortschaft erhebt síeli dér Kalvorienberg, dessen SW-Hang von Löss bedeckt ist. lm übrigen be-tebt die obere Deeke auf jeder Seite aus Erde, aus welcher nur ab und zu ein an- stehender Andesit-Felsbloek herausragt. In dér schwarzen, diohten Grundmasse des G estein es kőimen mit freien Angen prismatisch ausgebildete Amphibolindividuen (2 — 4 mán), tafeliger Biotit und Limonitadern erkannt veiden. Das frische Gestein erscbeint blan, unterliegt aber in freíer Luft einer Farbenveranderung ins schwarze, wie dies bei den anderen Vor- kommen dieser Gesteinsart dér Fali ist. ÓW. tfO. íM 1 -K + 2. CX 3. Fig. 28. ábra. Vázlatos szelvény a Bészob-i Fáy-féle kőfejtőn keresztül. 1. amfibolandezit-brezzia. 2. bictit-amfibolandezit. 3. lajta-mész. Schematisebes Profil durcih den Steinbruch von Fáy bei Bészob. 1. Ampbibolandesit-Breccie. 2. Biotit-Amphibolandesit. 3. Leitbakalk. Die mikroskopische Untersuehung ergibt 43% bolokristalliniscb- porpbyrisebe Grundmasse und 57% porpbyriscli ausgesebiedene Gemengteile. Die Grundmasse ist von einer cbloritbaltigen Substanz dureli- trankt und enthalt auffallend viel Quarz in winzigen Körnchen. Die porpbyri seben Gemengteile zeigen in ilirer Anordnung keiner- lei Orientiernng und setzen sich aus 31.5% Plagioklas, 12% Ampbi- bol, 8% Biotit, 2.5% Hypersthen und 3% Quarz zusammen. Die Plagioklase habén zonare Struktur; ikre Zusammensetzung entspriebt am ausseren Samu einem Oligoklas mit Ab70 An30, iiu Inneren einem basisciben Labra dórit mit Ab:í;, An,;s, die durchschnitt- liclie Zusammensetzung ergibt saueren Labradorit, Ab4,( An51. Gegenüber dem Briezkaer Steinbruch, am rechten IJfer des Misa- réter Bacbes befindet sich ein Aufscblnss im Andesit. Die Banké dieses Gesteins fallen teils naeli SO (8b 30° 35" — 7b 10" 37"), teils nach Ü. d. petrographischen u. geologisehen Bán v. Márianosztra. 81 W (19h 0° 75") ein. Wie die vorerwahnten Gesteine, ist auch dieses im frisohen Zusíand stahlblau, sonst schwarz. U. d. M. falit in dér ehloritfiihrenden Grundmasse ein pilotaxitisohes, stellenweise fiúi dales Gewebe auf, mit porphyrische ausgeschiedenem Plagioklas, Amphibol, Biotit, Hypersthen, ferner kleinen Apátit- und Zirkon-Ein sehliissen. Als sekundare Gemengteile wurden: Kalzit, Opal, Limo- nit und Chlorit, letzterer in betráehtlicher Menge, beobaehtet. Die raumproportionale Verteilung dér Grundmasse und parphyíischen Gemengteile erweis sicli als 3:2, d. h. Grundmasse Vol. 61%, Plagio- Biotit 2% 70, kiás 12%, Quarz 1%, Amphibol 11%, Hypersthen 3%, Erze 3%, Chlorit 7%. Die Plagioklase sind Labradoré Ab45 An55— Abg7 An(13; die maximale Auslöschung ist in dér symmetrischen Zone 31° An55, auf M 24" (im Kern) = Anus. Zwillinge nach dem Álhit- und Karlsbader Gesetz ergeben folgende Werte dér Auslöschungen 1 — P 22° und 2 — 2' 35° . Dér Amphibol ist vollkommen resorbiert, nur die Umrisse erinnern an die einstigen Individuen ; mán kann die Anwesenheit ven (110), (0 10) und selten (100) erkennen. Als Resorhtionsprodukte sind Magnetit, Chlorit waihrzunehmen. Dér Hypersthen ist stets friseh und haufiger als dér Biotit; letzterer kommt selten, aber in grossen Individuen mit sehmalem Resorb tionssaum vor. Quarz triit in korrodierten, xenomorphen Körnern auf. Es soll hier erwahnt sein, dass mán selten auch wasserklaren, von Sprimgen durehsetzen Opal beohaehten kann. nach 7.6, Sií)2 55.22 Die entspreehenden Paraméter FiO. 1.47 Osan n : A1..Ö, 15.92 .s — 64.79, A 6.26, C 4.51, F = Fe..Os 9.59 n — 7.57, Reihe — « , k 1.08, a FeÖ 2.19 c - 5.6, / = 16.8. MnO — Die molekular werte nach Niggli: CaO 5.93 sí ^ 180.4, - 451 zwischen dem Nagy- und Kis Koppány gut zu beobachteu ist. Am Kontakté des Andesits und Tuffes wurde an einer geeigneten Stelle ein von Andesitlava assimilierter Tuff gefunden. Es bandelt sicb um einem. Ausbruch dós hypersthenfiihrenden Biotit-Amphibol- Andesits. Das Bestéin ist im frisoben Zustand graulich-grün, verwittert scbwarz, dun*h eino sohalig-kugelige Absonderung charakterisiei t. (siohe den SO-üchen Abhang vöm Kis Koppány.). OopOO OcPoO 1 oxo XO X 2 Fig. 31. ábra. A Nagykoppány vázlatos szelvénye. 1. grandi kavics. 2. kavicsos biotit-amfibolandezittufa. 3. biotit-amfibolandezittufa. 4. liiper- sztén biotit-amfibolandezittufa. — Schematisches Profil dnrcli den Nagykoppány berg. 1. grunder Schotter. 2. schotterháltiger Biotit-Amphi- bolandesittnff. 3. Biotit-A mpbibolandesittuff. 4. hypersthen fűti rendéi Biotit-Amphibolandesit. In dér chloritischen, mikroholokristallinisch-porphyrischen Grundmasse (4S%) konnte mán Labradoré — von dér Zusammen- setzung An55-An59 — und Bytownite — bis Anlie — (zusammen 27 Vol. %), Amphibole (15%), Biotite (8%), Hypersthen (0.5 %), Quarz (0.5%), Erz (1%), beobacliten. Die náhere Besohreibung des vöm Nagy Koppány stammenden Gesteins soll im folgenden zusammengefasst worden : makroskopisch kaim mán in dér graulioh-grünen Grundmasse Hornblende, Feld- spat und Gránát unterscheiden. U. d. M. sieht mán in einer duroh Clilorit durchdrun génén grauliohe Grundmasse in etwa gleicher raumproportionaler Verteilung die porphyrisohen Ausscheidungen, wie Plagioklas, Hornblende, Hypersthen, Biotit, Quarz, Magnetit, Apátit, Zirkon; als sekundáre Gemengteile Clilorit, Limonit, Kalzit, Quarz und Epidot (Pistazit). 86 Papp Ferenc Si02 57.48 Die entspreehenden Paraméter nach TiO, 0.81 Osann : A12Ö3 10.27 s 65.48. A 4.74, C = 8.04, F = 8.96, Fe.,0.. 2.30 n = 6.23, Reihe 8 , k = 1.21, a = 6.5, FeÖ 4.63 c = 10.9, / = 12.6. Mnü 0.10 Die Molekula rwerte nach Niggli: CaO 7.73 si 186, (ti = 36.8, frn 29.2, c = 20.3, MgO 4.27 alk — 13.7, k — 0.37, mg — 0.37, p 1.75, K,0 1.72 qz — +31, ti 1.96, cjfm = 0.87, Na.,0 3.18 Schnitt — V. 11,0 — 1.17 H,0 + 0.98 Síimmé: 101.01 Analytiker: T. Szelényi. In dem Osí mn‘schen petrochemischen System steht das Gestein (lem Typ Précheur, Martinique Hypersthen Andesit am naohsten. lm System von Niggli gehört es zu den tonalitisch-peléetisc'hen Magmen. 15. Dem Sattel zwisehen Nagy- und Iviskoppány schliesst sich dér Középhegy (Mittelberg) au. Interessant ist hier die ansehnliehe Machtigkeit des untermediterranen groben Schotters, in dessen Hangendem Andesittuff und darüber Andesit vorkommt. Mit unbe- waffnetem Ange betrachtet ist dér Andesit grau, er entlialt Myaro- litlie. Tn dér Grnndmasse kann maii 2X3 mm grosse Plagioklase und Amphibol untersebeiden. P. d. M. sind in dér magnetitführenden, holokristalliniseh- porphyrischen Grnndmasse (40 %) neben vielen Plagioklasen Hyper- sthen, Diopsid, Amphibol, Gránát und als sekundare Gemengteile Kalzit und Chlorit zu erkennen. Die tatéiig ausgehildeten Plagio- klase in konjngierten Karlsbader-Albit-Zwillingen; 1 und 1,22", 2 und 2 '35" = Ab4(,Anf,n; maximale Auslöschung in dér symmetri- sohen Zone 35-35" = Ab40AnB0. Dér Hypersthen ist an mehreren Stellen in Diopsid verwandelt, letzterer ist zonar gebaut, idiomorph (10 0), (110), und (010) konn- ten festgestellt werden. 16. Gegenüber dér Gruppé des Nagykoppány, an dér linken Seite des Bezina-Tales schliessen die Einschnitte dér Industriebalm im Wakl an mehreren Stellen den bereits in dér Ortschaft Mária- nosztra beobachteten, biotitl'ührenden Hypersthen- Amphibol- Ande- sit auf. Das Gestein zeigt bankige Absonderung, ist mit unbewaffnetem Auge betrachtet vöm Limonit rötlichbraun, resp. scliwarz, auf fri- schen Bruchflachen blau. U. d. M. konnten in dér magnetitführenden holokristallinisch-porphyrisehen Grnndmasse: Plagioklas, grünlieh- brauner Amphibol, Hypersthen, Biotit. Magnetit, Apátit, Zirkon, Ü. d. petrographischen u. geoloigischen Bari v. Márianosztra 87 als sekundáre Gemengteile Limonit, Kalzit und in cinem holokristal lin Lseken Einsohluss Spi nel 1 festgestellt werden. Die Plagioklase sind Labradoré von dér Zusamniensetzung Ab16An54j — Ab43An57 (maximale Auslöschung in dér symmetrischen Zene 31—32° — ay = 32°). An den prismutisehen Individlien des Amphibols konnten (1 1 0), (01 0), Kelten (1 0 0) und (21 1) erkannt werden. Ex ist resorbiert, die frischen Partién sind griin mit gelbem Stich, /? = gelblich, mit grii- nem Stich, y gelldieli brann. Dér Ilypersthen ist idiomorpb, dnrch die Formen (10 0), (0 10) und (12 2) charakter isiért, mitunter, liings dér Spuren dér Spaltnng bastitisiert. Dér Biotit ist friseli, nur ein sokmaler Erzkra.nz deutet am Ra,nd die Resorbtion an. Er ist selten gebogen, von Feldispaten und Apátit dnrch woben. Apátit und Zirkon sind idiomorpb, in dér gewohnten Ansbildung. Vol uin- verhaltnis dér Grnndmasse und dér porphyrisch ausgescli iedenen Gemengteile: 1.2:1. 3, namentlich Grnndmasse 48%, Plagioklas 31%, Amphibol 11%, Hyperstben 5%, Biotit 2%, Erz 3%. Siü.. 55.64 Die entspreehenden Paraméter nach TiO., 0.92 Osann: alő3 19.21 s 63.55, A 4.72, C 8.02, F = 10.99, Fe.,0... 0.97 n — 5.89, Reibe (3 , k 1.15, a = 6, FeÖ 6.55 c = 10.1, / 13.9. MnO 0.12 Die Molekula rvverte nach Niggli: CaO 6.79 si 172, al = 34.97, fm 29.60, c = 22.81, MgO 2.18 alk 12.62, k 0.410, mg 0.34, KO 2.69 c/fm = 0.76, Schnitt = V. Na.,0 2.54 H..Ö — 0.80 H.,0 + 0.98 P..O-, 0.19 CÖ2 0.03 Summe: 99.6 L Analytiker: J. S ű r ű. Na eh den Angaben dér eheinischen Analyse steht das Gestein in dem Osann‘schen System de Typ Pelée, Martinique, Hypersthen Andesit am naebsten. Na, oh Niggli gebört das Gestein zu den tona- litisch-peléetisehen Magmen, naher zum Andesilabradorit KTon Martinique. 17. Au oh das Gestein des H o 1 z ve r f r a r h t u n gsp 1 a t ze s neben dér Kis irtás Puszta ist ahnlich. Mit nnbewaf fnetein Auge betrachtet ist es im frischen Zustand hl au, sonst schwarz, mit kugelig-schaliger Ab- sonderung. U. d. M. falit es auf, dass die mi krobolokristal 1 inisehe Grnndmasse zuriiektritt (27%, die kalzitischen Flecke inbegriffen : 37%), als Gemengteile können Plagioklas (34%), Amphibol (8%), Hypersthen (3.5%), Bioti< (1.5%), Chiorit (1.5%), Erze (1%), Mya- rclithe (2%) festgestellt werden, ausserdem sind auch noch die klei- nen Hohlraume in Betracht zu ziehen. Die Plagioklase sind Labra- doré von dér Zusammensetzung An-, — AnSB ( ay 33°, ay 37°, maxi- male Auslösebung in dér symmetrisohen Zone 32-32"). Dér grühlich- braune Amphibol und dér Biotit zeigeu die gewohnte Ausbildung. 88 Papp Ferenc Dér Hyperstlien ist ausnahmislos hastitisiert. Von den Chloriten ist dér Delessit besonders sehön ausgebildet. Als akzessorischer Ge mengteil taucht midi Cordierit auf, dér von un regei mássigen Sprün- gen durchzogen ist. Au eh sein Achsenkreuz war zu beobachten. 18. — 19. Trotzdem die beiden beschriebenen Vorkommen etwa 2 km von einander entfernt sind, fand ich zwisehen denselben abvveichende Ampbibol- und Pyroxen-Andesite. Namentlich ist 200 in SW-lieh vöm Nagyi rtáspusztaer Jagerbaus langs dér nádi Márián osztra t'iibrenden Tlegraphenleitung, em ehara.kteristiseher Amphibolande- sit anzutreffen. lm dichten, schwarzen Gestein lásson sich 4— 5 mm lángé Amphibole und wenige Feldspat'he unterscheiden U. d. M. zeigt das Gestein eine hyalopilitische Struktur, 01% Grundmasse, 12% Plagioklas, 23% Ampbibol und 4% Erz. In dér Grundmasse sind viele Magnetite sichtbar. Dér griine Ampbibol ist frisch, zonar. langs dér Trennungsflaeben in Chloritisierung (Delessit) und Kai zitisierung begriffen. In den friseben Partién geimessen ist cy 20". Dér Plagioklas ist Labrador von dér Zusammensetzung An„n, maximale Auslöschung in dér symmietrisehen Zone 34". Extinetion dér konjugierten Karlsbader-Albit-Zwillinge: 1 und P 22", und 2‘ 32". Die Zeolit isierung dér Feldspate (Stilbit) und die Anwesen beit des Psendopbits ist gut zu beobachten. Untergeo: dnev koinrnon im Chloritisierung begriffener Hyperstlien und Angit vor. Cbemisebe Zusammensetzung des Gesteines: Si02 TiO., ALÓ, Fe.,0, FeÖ MnO CaO MgO ICO Na.,0 H.,Ö — H,0 + P.O, co, 52.15 Die entsprechenden Paraméter nacb 1.13 Osann: 20.46 s = 58.57. A = 4.62, C = 8.68, F = 14.83: 3.13 a = 4.9, c = 9.3, f - 15.8. „ = 4.85, 5.02 Reihe /?, k 0.34. 0.07 Die Mclekularwerte nacli Niggli: 7.73 si — 140.8, ál — 32.2, fm = 34.6, r 22.0, 4.27 nlk 11.1, k = 0.26, mg — 0.49; qz = +14. 1.72 ti = 0.22, c/fm = 0.63, Sebnitt - IV. 3.18 Die Paraméter in dem amerikanisehen 1.17 System: 0.98 Qu - 8.46, or — 16.12, ah 21.48, an 32.80, C 0.41, hy 9.20. mt, = 5.34, il = — 1.67. ap 0.34, II. 4. 4. 3. 3. Sumime: 101.01 Analytiker: T. Szelónyi. Naeh die Angaben dér ehemischen Analyse stebt das Gestein in dem Osann'schen System dem Plagioklas-Basalt von Wisbburne am nacbsten. Naeh Niggli gebört es zu den normaldioritischen Mag mén, die Werto stimmen mit dem Diorit von Big Timber Creek iiborein. W-lich von dér Nagyi rtáspuszta, am Ostfuss des Nagygyerlvá nosbegy, sowie auf dér Westseite des Tolmáesbegy kommt Pyroxen- andesit vor. Das Gestein vöm Nagygyertyános ist mit unbcwaffne- tem Augen betraehtet schwarz, stellenweise mit von Fe203 rőten Ü. d. petrographischen u. geolog'ischen Bau v. Márianosztra 89 Adern durehsetzt, mán kaim in dér Gnmdmasse anffallend viele Feldspate beobaehten. U. d. M. konnten in dér mit Miagnetite 1 vnll gestrenten, mikroholokristallinisehen Gnmdmasse (44%) Plagioklase (36%), Hypersthen (10%), Diopsid (5%), Érzi (4%) und andere Ge- mengteile (zusammen 1%) bestimmt werden. Die Plagioklase sind Labradoré von dér Zusammen setzung An., — An59, konjugierte Karlvbader-Albit .-Zwillinge : 1 — 1'20° und 2 — 2'31n o y 40"; tnaximale Auslösehung in dér symmetrisehen Zone 35 — 35n. Die Pyroxene sind dureh Dicpsid- Angit ( cY . 39°) und Hyper- stben reprasentiert. Ausser den erwalmtern Gemengteilen sind noch Állatit, Chlorit, Kalzit, Magnetit, Hámatit zu beobaehten. 20. Dér iiberwiegende Teil des Tolmácshegy bestebt aus Breccie, dérén Banké an dér Ostseite bei 440 m untéi* 50° gégén 3h , ani Gipfel, (529 -c^i-) unter 7" gégén 4h10" geneigt sind. Auf dér vöm Tol mneshegy S lieh geleffenen Anhöhe ist roter Amphibolandesit anzu- treffen. Die Kote 514 m bestebt gégén NW bis 410 m binab aus grunder Sebőt tér. Das Gestein aus einem Gang von dér NW iSeite deis Tolmáeshegy isi mit unbewnffnetem Auge betrachtet sebwarz, in dér Gnmdmasse sieht mán anffallend viele Feldspate, die auch 4X1 mm Grosso erreielnen. U. d. M. lásson sich in dér magnetit- füb renden, mikrob olokr ista llini seb porphyrischen Grundmasse (41%), Plagioklas (42%), Hypersthen (9%), Ampbibol (1%), Erz (5%) unterseheiden. Als Seltenheit kommt auch frischer Biotit vor. Die Plagiclklase entbalten An,.l0, ja sogar An7(„ gehören alsó in die Labrador- Bytownit-lieihe. (Konjugierte Karlsbader Albit-Zwillinge 1— 1‘ 22" und 2—2, 32", 1. — 1‘ 23° und 2—2' 34°, 1—1‘ 26" und 1 1' 41" ay , 43"; maxiinak: Auslösehung in dér symmetrisehen Zone 35-35".) Die faringen Gemengteile sind dureh Hypersthen und Ampbi- bol vertreten, an letzterem konnte die Extinetion cy=21" beobaehtet werden. Als sekundare Gemengteile kommen Bastit, Chlorit, Pista - zit ver. 21—30. Zwischen Márianosztra und Kisirtáspuszta ziebt sich ein dér Luftlinie (i km langer, mit steilen Kuppen abwechselnder Grat dahin, dessen bedeutendere Gipfeln von Süden gégén Norden die folgenden sind: Alsóhegy, Középhegy, Kopaszhegy, Sóhegy, Sashegy (richtiger Keselyűsorom), Cseresbérc. Das Fundament dieses Zuges wird von Márianosztra ausgehend gégén den Alsóhegy von kugelig-schalig abgesonderteni Biotit-Am- phibol-Andesit góbiidét, dér nur in vollkommenen frischem Zustand blau, sonst sebwarz ist. Das Gestein aus dem Aufschluss des nacb Nagyirtáspuszta führenden Karrenweges, nach den letzten Hausern zeigt unter dem Mikroskop eine pilóta, xitische Grundmasse (60%) mit tafeligen Plagioklasen (22%), Ampbibol (16%), Biotit (1%). Die Plagiokl ase sind Andesine, Labradoré von dér Zusammensetzung Anri0 — An.; mit Apátit, Zirkon, als Einscbliissen. Dér Ampbibol ist resorbiert, an seiner Stelle sind Magnetit-Limonit, Angit, Quarz anzutreffen. Dér Biotit zeigt die gewohnte Ausbildung. Als spar- licbe Gemengteile sind noch Quarz, Hypersthen, von den sekundaren Kalzit und Chlorit ( faseriger Delessit ) und Limonit zu erwahnen. 90 Papp Ferenc Am S- und SO Haii^e dér Kote 356 m ist im Fleeken als Faeies des Leithakalkes aucli Sehotter anzutreífen. in den Ein- schnitten dér G rabén tritt Löss in geringer Macii, tigkeit (1—3 m) auf, dér hier in dér Gégéiül dér H impfner-Briicke. bei einer Hőbe von etwa 265 m im Aufschluss des Waldweges am besten studiert werden kaim. Die Hőbe zwiseiien -(Jn 356 und dem Bezinatal bestelit aus biotitluhrendem Hypersthen-Ampliibol-Andesit. Dér Gipfel des Hiigelrückens 356 -<£>- bestoiit aus rőtem Amphibolandesit, dessen Verbfeitung durch rőten Nyirok (zalier Leírni) angedeutet ist. I)as Gestein ist mit unbewafínetem Auge betracbtet, stellemveise löelie- rig, Feldspate in dér Grösse von 6 — 2 mm, Amphibol und Gránát sind zii unterscheiden. U. d. AT. ist die G rundma sse mikrokristalli níscli-porphyrisoli. Von den untersucbten Gesteinen zeigte eines eiiien Übergang zűr hyalopilitischen Struktur, es enthalt auffallend viele Hamatitsehuppen als Interpositiomen. Die tafeligen Plagioklase sind Labradoré ven dér Zusammensetzung Ansl — AnB2, sie sind von |Tö]a. EZI^ S4 Fig-. 32. ábra. A Sashegy vázlatos helyszínrajza. 1. grandi kavics. 2. biotit-amfibclandezittufa. 3. liiperszténes amfibolandezit. 4. kontakt- agyagpala. — Schematische Situationskizze vöm Sas-Berg. 1. grunder Schotter. 2. Biotit-Ampliibolandesit. 3. Hypersthenführender Amphibol- andesit. 4. kontakt Tonschiefer. klemen saureren Feldspaten mit scbwacberer Liebtbrechung durch wachsen, die in manchen ludividuen die gleiche örientierung zeigen. Maximale Auslöscbung in dér symmetrischen Zone 36 — 36°; o y 37". Au sse r den Labradorén treten auch Andesine dér Zusammensetzung Ab:,4 — Anr,B auf. ( ay 30", maximale Auslöscbung in dér symmet- riscben Zone 24 — 24"). Verhiiltniss dér Grundmasse und dér porphy- riscb ausgescbiedenen Gemengteile 1:1.25, namentlicb Grundmasse 48%, Plagioklas 26%, Amphibol 28%, Mvarolitbe 4%. Dér vöm Vastagbegy 1 km NW-lich gelegene, unbenannte 420 m bőrbe Berg besteht aus hinnem, ins scliwarze neigendem Ande- sit. Die Lavabanke fallen gégén 10h10" unter 40" ein. Im Gestein sind mit unbewaffnetem Auge 4 mm erreichende Amphibole mit rötli ebem Glanz und graue Feldspate zu erkennen. U. d. M. sind in dér Ü. d. petrographischen u. geologischen Bau v. Márianosztra 91 ohloritischen, mikroholokristallinisch-porphyrischen Grundmasse (51%), Plagioklase (29%), Amphibol (9%), Biotit (4%), Hypersthen (3%) zu bestimrnen, die kleinen Hohlraume (Myarolithe) kőimen auf 4% veransohlajl werden. Wie aus den Einschnitten dér Indust riebahn zwischen Nagy- irtás- und Kisirtáspuszta ersichtlieh, bes telit das Fundament dicsér Gegend aus hypersthenhaltigem Biotit- Amphibol- Andezit. Dér An- desit zieht síeli unter den Cseresbérc, wo er durch 101) m máchtigen Amphibolandesittuff überlagert wird. Dér Bergrüeken zeigt keine gleichmassige Böschung, sondern ist durch Vexwerfungen in Stufen gegliedert. Am Gipfel (450 m) Hegen rote Amphibolandesit-Lava- bánke, die unter 50n gégén 4h 7n seneigt sind. U. d. M. zeigt die Grundmasse zu den porphyrisch ausgeschiedenen Gemengteilen das Verhaltnis 13:12; n’a menti ich Grundmasse 52%, Plagioklas 27%, Amphibol 13%, Erz 8% (unter letzterem kőimen aueh vererzte Am* phibole vorkoirnmen.). Dér vorherrschende farbige Gemengteil ist brauner Amphibol, an dem die Formen (110), (010) zu erkennep sind; c Y . ~ 9n. Die Plagioklase sind Labradoré von dér Zusaimmen istezung Anr,2 — An,;i. Am Kis Sashegy ist bei 480 m Biotit-Amphibol- Andesit, gégén N cin Felsmeer, auf dér Kote 532 bomogene Breccie anzutreffen. Etwa 5 m tiefer tritt Tuff unter dér Breccie hervor die unter 35° gégén 2h 5° geneigt ist. Das Gestein. ist in cinem aufge- lassenen Steinbruch aufgeschlossen. Es ist hervorznhebcn, dass dér Tuff durch die Einwirkung dér Andesiteruption verkieselt -wurde und nur mit stahlernem Messer gekritzt werden kann, er ist didit und enthalt Andesitrapillis mit Dimensionen über 1 cm. P. d. M. wechseln sich in dér Grundmasse durch Fe203 rotgefárbte Partién mit chloritischen Teilen ab, die Plagioklase sind hier, wie dórt Lab- radoré von dér Zusammensetzung Anr,4 — ^Anl2, neben denen voll kommen vererzte, resorbierte Amphibole und als akzessorische Gemengteile A pátit und Opal zu erkennen sind. Dér Sashegy (riehtiger Keselyűsorom) besteht aus vier Kúp pen. Am böcbsten Gipfel (008 in) ragén steile Lavabánke hervor und es lasst sich ein N — S-lichcs (lh 5n— 13h 5°) Streichen beobachten. Von hier stnmmt die untersuchte Gesteinsprobe her. LTm den Gipfel bernm befindet sich ein Felsmeer, die einzelnen Felsen sind durch eine dicke Verwitternngskruste bedeckt. IT. d. M. erweist sich die Grundmasse als mikroholokristllinische-porphyrisch (47%), mit einem Gehalt von Magnetit und Chlorit. Porhyriscb ausgesohieden<> Gemengteile sind: Labrador von dér Zusammensetzung An., (37%), Meroxen-Biotit, rcsorbierter Amphibol (7 — 7%) und Hypersthen (2%). In einer Probe von dér NW-Seite des Gipfels tritt dér Biotit in den \ odergrund. U. d. M. lassen sich neben den Labradorén von dér Zusammensetzung An5!t— An„ (37%), frischer nur an den Randern in Vererzung begriffener Biotit (10%), rcsorbierter Amphibol (4%) und Hypersthen (3%) beobachten. In dem Gestein dér S-licli gelege- nen kleinen Nebenkuppe herrscht dér Amphibol vor 15%, Biotit a%, Hypersthen (1%). Die holokristallinisch-porphyrisohé Grund 92 Papp Ferenc masse (46%) enthált hier Labradoré von dér Zusammensetzung An55- — An59 ( 33 %), ausserdem Magnetit, Zirkon, Apátit, Epidot, Chlorit, Kalzit, Quarz in dér gewohnten Ausbildung. Anf Grund dieser Assoziation dér Minerale ist es festzustellen, dass am Anf- bau des Sashegy hypersthenhaltiger Biotit-Amphibolaridesit betei- ligt ist. Unter den identischen mineraliscben Bestandteilen dér von verschiedenen Stellán des Sashegy herstammenden Proben konnte kein Unterschied nachgewiesen werden. Die chemisehe Untersuchung eines vöm Gipfel und eines von I. II. Die entspreehenden Paraméter na eh Ős-mii: Si()2 56.85 57.88 s A C F n Reihe k TiO., 0.88 0.96 I. 65.23 4.97 7.78 9.27 5.88 /? 1,19 A12Ó3 19.11 17.93 11. 65.10 4.83 6.88 11.48 5.49 y 1,20 Fe.,0, 3.57 2.59 a c f FeO 3.77 5.15 I. 6.7 9.3 14.0 MnO 0.13 0.13 II. 6.3 8.9 14.8 CaO 5.64 5.75 Die Molekularwerte nach Niggli: MgO 2.05 2.68 si al fm c alk k mg KO 2.83 3.10 1. 185 36.6 29.4 19.7 14.3 0.59 0,29 Na .0 2.66 2.44 II. 184 33.6 32.99 19.6 13.9 9.32 0,29 H.,Ó 1.25 0.92 p qz ti c/fm Schnitt H ,0 0.94 0.82 I. 1.97 +28 2.15 0.67 V P205 0.17 0.11 11. 1.52 +29 2.29 1.7 VII CO, 0.11 0.12 Síimmé: 99.96 100.58 Analytiker: J. Sűrű. Die Angaben dér chemisohen Analysen dér zwei Gesteinsarten vergleicihend, kann mán keinen Unterschied erkennen, es wurde die- selbe Art gefunden und untersucht am Gipfel und an dér NW-liehen Lelnie. Steht dem „Typ Pelée, Marti nique, Hypersthen Andesit“ am nachsten. Tm System von Niggli gehört es zu den tonalitisch-pelée- tischen Magmen. Ahnliche Andesite wurden beim Gyopár-forrás, (Szurdokpüspöki) untersucht. dér NW-Seite des Berges herstammenden Gesteins ergab ebenfalls keine abweichenden Merkmale, a Is Zeichen dafíir, dass die gewal- tige Masse des Berges das Produkt einer Eruption darstellt. An dér Ostseite des Berges ist am Weg von dér Érsektisztás-Blösse (458 m) zulu Tolvajkút Brunnen kontaktmetamorpher Tonschiefer aufge- schlossen.* An dér SW Lahne faiul Herr Professor A. L i f f a zwischen 460 — 400 m in nngefehr 60 m Lángé einen ahnlichen kontaktmeta- morphisierten Tonschiefer. Die Sas- und Sós-Bterge fallen durch ihre steilen Hiinge vöm weiten auf. Vöm W honiméiul heohachtet mán his 450 ni schotteriaen Andesittuff, im O ist ini Tolvajkúter Wald bei 435 ni bereits dér Grunder Schotter in den Aufschlüssen dér Gráben anzutreffen. Die Sóshegy-Höhe erinnert mit ihren drei Ivuppen, \vo die Lava- banke im S lichen Teil (585 m) gégén 19 — 22 h im nöi dlichen gégén Sielie 17. Ü. d. petrograpliisohen u. geologischen Bau v. Márianosztra 93 10n géneigt wird, und mit dér dazwischen gelegeren kaldera- 4h artigen Vertiefung an einen ehemaligen Kráter. Das Gestein des Sóshegy (584 m) ist mit unbewaffneten Auge betrachtet blau, ins Schwarzliche, in dér Grundmasse kőimen Felds- pathe, Amphibol und Hypersthen unterschieden werden. U. d. M. sind in dér inagnetithaltigen, typisch mikroholkristallinischen Grnndmasse (52%), Plagioklas (22%), Amphibol (12%), Hypersthen (10.5%), Biotit (1%), Erz (2%) und als akzessorische Gemengteile Apátit, Quarz, und Epidot (zusammen 0.5%) erkannt werden. Die Plagioklase sind tatéiig, frisch und zeigen einen zonaren Bau. Es sind Labradoré von dér Zusammensetzung An55 — AnH., und es besteht in diesel1 Hinsicht zwiscben den porpbyriseb ausgesebie- denen Gemengteilen und den M ik 'olitbeu kein U n térbeli i ed (Karls- 5W. JCopasz K . NO. + + 4- U •±J Fig. 33. ábra. A Kopaszhegy vázlatos szelvénye. 1. hiperszténes biotit- amfibol andezit. 2. brecciás szerkezetű vörös amfibolandezit. — Sebema- tisches Profil durch den Kopasz-Berg. 1. hypersthenführender Biotit- Amphibolandesit. 2. breecienartiger roter Amphibolandesit. bader-Albit-Zwillinge: 1 — 1‘ 22", 2 — 2 ' 32" maximale Auslösebung in dér symmetrischen Zone 35 — 35". M „ || “ Auslösebung im Rand 19", im Kern 32".). Dér Amphibol isi idiomorph, hochgradig resorbiert; Pleochroismus ist « = gelb, /?= grünlichgelb; e y = 16". Uer Hyper- sthen fiillt durch das Felilen seiner terminálén Flacben auf, ist aber sonst in dér gewöhnlichen weise ausgebildet. Neben ihin ist spora- diseb au eb Augit-Diopsid zu betraebten. Die Berge Kopaszbegy, Vastagbegy, Középhegy und Alsóhegy, sowie die Hőbe -(J)- 356 N-lich Márianosztra zeigen einen áhnlichen geologischen Bau. Ibr Fundament besteht aus byperstbenhaltigem Biotit- Amphibolandesit, über dem auf den Gipfeln ein dem Gestein Nagygalla-Gipfels ahnlicher roter Amphibolandesit anzutreffen ist. Am Kopaszhegy ist dér roter Amphibolandesit ,breccienarti,g ausgebildet. Die W-Seite des Vastaghegy ist ein Felsmeer. 94 Papp Ferenc In dér Niibe seines Gipfels sind im Gestein Imit unbewaffnetem Auge 5 — 7 mm grosse Feldspate, 2 — 5 mm messende Ampliibole sicht- bar. U. d. M. erweist sich die mikroholokristallinische Grundmasse stellenweise fluidal. Sie enthált grosse Mengen von Hámatitsehüpp- chen, die die rotc Farbe des Gesteins verursachen. Die in dér Grund- masse (47%) eingestreuten Hámatite gehen stellenweise in die Erz anháufungen dér völlig resorbierten Ampliibole (27%) über. Als Resorbtionsprodukte sind ausser dem Erz nocli Angit und Quarz zu konstat ieren. Von den Amphibolen kann mán nur noch die ein- stigen ITmrisse mit den Fennen (1 1 0), (010), (100), (101), (0 01) er kennem Die Plagioklase (23%) sind Andesine, resp. vorwiegend Labra- doré von (lei- Zusammensetzung Anr,0 — An65 (Auslöscbungswerte dér konjugierten Karlsbader-Albit-Zwillinge: I — 1‘ 23", 2 — 2' 33°; ay =40"; a I 26 — 27";maximale Auslöschung in dér symmetriscben Zone 31— 30", 35 — 35"). Als interessante Eigentümliehkeit ist dér Umstand her- vorzubeben, dass die porphyrisch ausgesebiedenen Plagioklase von ahnlieb orientierten kleinen Feldspate durchwachsen sind, dérén Lichtbreehung geringer, als jene, dér sie beherbergenden Individuen ist: ihre Anslöscbung ist gerade, es ist möglich, dass sie Ortboklas- Perthite darstellen. Dér Andesit vöm Középbegy beweist dieselbe Eigensebaften wie das Gestein vöm Kopaszbegy, usw. In dér mikrobolokristallini- sebe Grundmasse (51%) — die von Hamatit durebgedrungen ist — sind Labradoré An„ (18% ), völlig resorbierte Ampliibole (26%), Erz (3%). Biotit (1%), Hohlr Éiume (1%) vorbanden. SiO, 56.24 Die entsprecibende Paraméter nach Osann: TiO, 0.89 s — 65.64, A — 4.67, C = 8.40, F 8.22, A1A 19.26 a — 6.89, Reibe — /?, k 1.23, a 6.6. Ee.,03 6.77 c - 11.8, f = 11.6. FeO 0.88 Die Molekularwerte nach Niggli: MnO 0.10 si 189, ni - 38, fm = 30.5, c = 17.9, CaO 4.07 nlk 13.6, k — 0.31, mg = 0.49, qz = +34, MgO 2.12 ti - 2.23, c/fm — 0.59, Schnitt IV. K.,0 1.07 Na.,0 2.80 H.,Ö — 1.82 HX> 0.83 Síimmé: 08.74 Analytiker : T. Szelényi. In dem Osann'scben petrocbemischen System stebt das Gestein dem Typ Pelée, Martiuique Hyperstben Andesit am nachsten. lm System von Niggli kann es zu den tonalitiseb-peléetisohen Ma ginen eingereibt werden. lm Ungarn wurde ein ahnlicber Andesit bei Jobbágyi untersuebt. Als akzessorische Gemengteile kommen Apátit, Magnetit, Zir- kon, ferner Quarz, Opal (am Középhegy) und Epidot von*. Dér in dér hypersthenführenden Biotit-Ampliibolandesiten des Liegenden so Ü. cl. petrographischen u. geologischen Bau v. Márianosztra 95 haufige Chlorit kann in diesen rőten Amphibolandesiten nie nach- gewiesen werden. Die Grenzen dér Verbreitung dér letzteren ist an den Hőben dér Berge dureh rőten Nyirok-Boden mankirt. (Mineralogiseh-Geologisches I nstitut dér Technischen-Hocbschule zu Budapest.) ÍROD ALOM— LITE RATUR. 1. Szabó József: Geológiai adatok a dunai trachitcsoport balparti részére vonatkozólag-. Földt. Közlöny, 1895. p. .303. 2. S zíá deczky Gyula: A szobi Sághhegy andezitjárói és kőzet- zárványairól. — Ü. den Andesit des Berges Ság-b bei Szob und seine Gesteinseinscihliisse. Földt. Közi. 1915. Bd. 25. köt. 3. Schafarzik F. — Szontaigh T.: Az aquitan emelet előfordulása Szob vidékén. Földt. Közi., 1882. p. 114. 4. Böckh Hugó: Nagymaros környékének földtani viszonyai. Die geologisehen Verháltnisse d. Umgebung von Nagy-Maros. Mit- teilung a. d. Jabrb. d. Geol. Anst. — Földt. Int. Évk. Bd. XIII. Köt, 5. G a á 1 István: A vác — drégelypalánki vasútvonal mentének geológiai vázlata. Bányászati és Kohászati Lapok, XLI. 1908. p. 550. 6. Ma jer István: A Börzsönyi hegység északi részének üledékes képződményei. — Die sedimentáren Bildungen des nördlichen Teiles vöm Börzsönyén Gebirge. Földt. Közi. 1915. Bd. 45. Köt. 7. K i s s Márton: A Szokolya és Nógrád közötti terület andezitos kőzetei. Bányászati és Kohászati Lapok, 1924. 8. Szentpétery Zsigmoncl: Kemence vidékének földtani vjiszo- nyai Hont megyében. Földt. Int., évi jelent., 1920 — 23. p. 164. 9. Szentpéítery Zsigmond: Petrogenetisohe Beobachtungen an den Andesiten des Börzsönyei- Gebirge. Ferenc József "Púd. -Egyet. Tud. Közi., II. 2. 1926. p. 117. 10. Sümeghy József: Diósjenő környéke miocénkori rétegei s azok faunái. — Ü. d. Schichten und die Fauna des Miozáns' d. Umg. v. Diósjenő. Földt. Közi. 1932. Bd. LI/LII. 11. R. Uzonyi: Beitrage zűr Petrographie des nördlichen Teiles des Börzsönyei- Gebirges. Ferenc József Tud. -Egyet. Közi., 1930. II. 2. p. 46. 12. Noszky Jenő: A Mátrahegység geomorfológiai viszonyai. Deb- receni Tisza István Tud. Társ. Honism. Biz. Kiadv. III. 13. Maúri tz Béla: Die Eruptivgesteine des Mátragebirges. Neues Jabrb. f. Min., Geolog. und Palaönt., LVTI., 1928, p. 331. 14. Takáts Tibor: Adatok a Szentendre — visegrádi hegycsoport andezitjainak ismeretéhez. 1928. 15. S c h a f a r z i k F. — Ven dl A.: Geológiai kirándulások Budapest környékén. 16. Ven dl A.: A Velencei hegység geológiai és petrog’ráfiai viszonyai. - Die geolog. und petrographischen Verháltnisse d. Gebirges von Velenze. Mitteilung a. d. Jahrb. d. Geol. Anst. — Földt. Int. Évk. Bd. XIII. Köt. 17. P a p p F.: A Börzsönyi hegység andezit- és dácit-kontaktusai. — Ü. d. Andesit- und Dazit-Kontakte im Börzsönyei- Gebirge. Földt. Közi. 1932. Bd. LXII. Köt. *• * * Siehe die Karten-Beilage Ta/f. 4. RÖVID KÖZLEMÉNYEK — KURZE MITTEILUNGEN. ADATOK A SÜMEGI BALTXITELÖFORDULÁSHOZ. írta: Gedeon Tihamér. DATEN VOR BAUXITVÜRKOMMEN IN DÉR GEGEND VON SÜMEG, von 1\ Gedeon. Östlich von Sümeg1, in dér Niilie dér Ó-Dörögd — Puszta, an dér West- seite dér Borhordó-Strasse sind im rőten, pliozanen Tón, in dér Gese li- belláit von mediterránén Dreikantern Bauxitgerölle von dér verschie- densten Zusammensetzung anzutreffen. lm 12 — 15 ni máchtigen Láger betragt die Menge dér Bauxitgerölle 4 — 5%. (Analysentabelle No. 1 — 19. Bauxite, No. 20--22. Rőtéi; Tón.) * * * A bauxit-teriilet a Sümeg, Ó-Dörögd pusztai nt (helyi elnevezésben: Győri-út) északi oldalán a Hidegvölgy (illetve Nyirkát! vágás) és a Deáki pusztához vezető nyiladék (helyi elnevezése: Borhordó-út) által határolt háromszögben fekszik. A terület déli részét lösz takarja, azon- ban a Győri-nt és Borhordó át keresztezésénél a nyiladék keleti oldalán húzódó árokban felső-mediterrán mészkő van föltárva. Az útkereszte- zéstől északra kb. 400 m-re a bauxit a fölszínre bukkan. A Bio r hordó -át keleti oldalán, az át mellett 30—40 m-re pedig dolomithát húzódik a Nyárkiíti vágás keresztezéséig. A bauxitkutatásokat a Borhordó-út keleti oldalán egy, a nyugati oldalán négy aknával és több, a dolomitig hatoló fúrással végezték. Az aknákból képlékeny, világos-vörös agyag került a felszínre, a felsőbb szintből sok fényesre fújt mediterrán éles kaviccsal. Ezen éles kavicsok az erdőben helyenként a felszínen is meg találhatók. A vörös agyagból a legkülönbözőbb minőségű bauxit görgetegek kerültek elő. Nagyságuk 15 és 40 cm között váltakozott. Minőségi meg- oszlásuk szerint a kemény, tömött, világos-sárgás, sőt majdnem fehér hidrargillit típusú bauxitok tűntek ki magas Al„()., tartalmukkal. (1 — 4. sz. elemzés) Ezeknek keménysége: 5, pórustérfogatuk: 6.5%, légszáraz állapotban nedvességük átlag: 0.68%. Az egyik kemény darabban laza, könnyen pőrlódó anyagot találtam, mely az ideális hidrargillit össze- tételének felel meg (5. sz. elemzés). Ezen hidrargillit típusú, kemény bauxit görgetegek mindenben igen hasonlítanak a júra és kréta határán található villányi bauxitokhoz. A másik bauxit-típus a kemény vörösszínü, vasdús hidrargi Hitnek nevezhető anyag. Ezek részben önálló görgetegek alakjában, részben a sárga hidrargi Ili ttel együtt, de attól élesen elkülönülő határvonallal elválasztva találhatók (6 — 10. sz. elemzés). Elütő típusú bauxit féleségek a sárgás és vörös, puha anyagú görge- tegek. Keménységük: 1, pórustérfogatuk: 12 — 15%. Összetételükben több- nyire kovasavdúsak (11—16. sz. elemzés). Ezen féleség gánfci halmi- jainkhoz hasonló, de azoknál keményebb és kisebb pórustérfogatú. Ilyen típusú bauxit a kréta mészkő dolináiban, Istriában is van. Egy további bauxitf éleség a hófehér, vagy világos sárgás színű, nagy görgetegekben található (40 cm átmérőjűek), lágy. kovasavdús anyag. Keménysége: 0.5 — 1. Iparilag ezen féleséget alacsony vastartalma miatt tűzálló bauxitnak nevezik (17 — 19. sz. elemzés). Nálunk Magyar- országon hasonló bauxitot eddig nem ismerek. A világos-vörös, képlékeny agyagot, mely az aknákból kikerült Rövid közlemények — Kurze Mitteilungen 97 anyag 95 — 96 %-át alkotja, három fúrásból és három különböző szintből vizsgáltam meg (20 — 22. sz. elemzés). A vörös agyag, alatt szálban álló banxitot nem találtak. A fekűkőzet a területen mindenütt dolomit. A vörös agyagban a banxitgörgetegek a legszeszélyesebben eloszolva talál- hatók, úgyhogy helyzetükből a településre következtetést vonni nem lehet. A vörös agyag lerakódása a koptatott, de kéreg nélküli banxit- görgetegekkel a miocénben következett be. A vörös agyag átiszapoií banxit anyagnak tekinthető, melybe a banxitgörgetegek csak a közvet- len közelből kerülhettek bele. Elemzési táblázat. ALÓ, SiO., Fe203 TiO Izz. veszt. 1. Fehér, kemény hidrargillit 68.89 2.42 3.70 1.55 23.44 2. Sárgás, pizolitos hidrargillit 86.16 0.61 7.72 1.75 23.77 3. Sárgás, pizolitos hidrargillit 65.35 0.80 7.35 1.60 24.90 4. Sárgás, kemény hidrargillit 60.58 9.98 5.16 2.40 21.88 5. Fehér, puha hidrargillit 67.08 0.76 1.52 0.00 30.64 6. Vörös, kemény banxit 55.98 1.98 26.85 2.25 12.94 7. Vörös, kemény banxit 52.18 1.35 31.12 2.10 13.25 8. Vörös, kemény banxit 41.75 4.02 39.65 2.25 12.33 9. Vörös, kemény banxit 40.10 1.53 43.40 1.75 13.22 10. Barna, kemény banxit 43.12 5.38 27.92 1.90 19.38 11. Világos-vörös banxit 59.58 4.02 9.35 0.75 26.30 12. Vörös, puha bauxit 54.44 4.00 24.85 2.45 14.26 13. Sárgás, puha bauxit 40.93 7.63 28.80 0.85 21.79 14. Sárgás, puha bauxit 54.58 18.84 7.20 2.75 16.63 15. Sárgás, puha bauxit 42.15 18.15 21.05 3.10 15.55 16. Vörös, puha bauxit 45.68 21.20 18.66 1.40 13.06 17. Hófehér, puha bauxit 40.22 42.86 0.82 2.10 14.00 18. Sárgás, puha bauxit 40.81 40.26 2.85 1.90 14.18 19. Sárgás, puha bauxit 45.57 30.26 2.42 1.45 20.30 20. Vörös agyag, 8 m 28.77 44.08 13.72 1.55 11.88 21. Vörös agyag 9 m 30.60 40.12 14.60 2.00 12.68 22. Vörös agyag 12 ni 37.68 41.86 5.70 1.20 13.56 A 3. sz. a felsorolt alkatié székén kívül 0.56% SOs -at is tartalmaz. TEKTONIKAI MEGFIGYELÉSEK A DITNÁNTÜLI KÖZÉP H EGYSÉG B EN. írta: Földvári Aladár dr. A gánti alumíniumércbányák melegesi külfejtésében a banxit me- dence északkeleti határát hatalmas törésvonal képezi, e vetődés meredek dolomitfalán .jól láthatók az elmozdulás következtében keletkezett kar- colások. A vetődési lap lielyenkint csupasz, máshol vörösszínű vasas agyaggal, esetleg vékony, tükörfényes fémes réteggel bevont. Ez a fénylő, érces vetődési tükör a legfinomabb karcolásokat is éles vonalak alakjában őrizte meg. Minden egyes karc a vetődési lap egy pontjának mozgását rögzítette olyanféle módon, mint ahogy a födrengési inga író- készüléke is egy pont mozgását rögzíti. A fényes érctükör néhol csak keskeny, a csúszási karcokkal párhuzamos zónában található, olyan hatást keltve, mintha a vetőlap közé szorult ércdarab kenődött volna el az elmozduláskor. A vetődési lap külső kérge kemény. Ha ez kilyukad, úgy a vetőpáncél alól kimállik a laza, porló dolomit. A vetősíkot sűrűn keresztezik közel függőleges helyzetű barázdák, amelyek a vetődési lap szétszakadását okozzák. Ezek valószínűleg apróbb kereszttörések meG szési vonalai. A vetődés mentén többszörös elmozdulás történt. Ugyanis a vető- 98 Rövid közlemények — Ivurze Mitteilungeu dési páncél egyes helyein a karcolások keresztezik egymást. Máshol a vetődési páncél lemezes elválásri és minden egyes lemezen más a karco- lások iránya. Találhatók azonban olyan helyek is, ahol nagy területen eg’ység’es a karcolások iránya, ezek kétségtelenül eg*y elmozdulás ered- ményei. A feltárás délkeleti sarkában ig’en érdekes a karcok helyzete (1. ábra 1.). Ilyen karcolások csak akkor keletkezhetnek, ha a dolomit- rögök í-otációs (billenő) mozgást végeztek. Ha csak egyszerű rotációs mozgás történt fix tengely körül, akkor az egTes pontok körpályát írnak le, a karcolások körívek lesznek (1. ábra 2.). Hogy a Gánton megfigyelt mozgást magyarázhassuk, fel kell tételeznünk, hogy a mozgás folyamán a rotációs tengely is változtatta a helyét(l. ábra 3.). Fig. 34. ábra. Ilyen rotációs billenő mozgások fellépése megmagyarázhat olyan jelenségeket, melyek eddig érthetetlenek voltak. A középhegységben ugyanis az uralkodó türéses szerkezet mellett előfordultak apró áttoló- dások és rápikkelyeződések is, bár valódi áttolódásos alpesi tektonikát, legalább is eddig, nem ismertettek a Dunántúli Középhegységből. Ez a tektonikai ellentmondás a rotációs elmozdulások segítségével megma- gyarázható. Rotációs elmozdulás csak abban az esetben képzelhető el, ha a mozgást végző rög leválik az alatta lévő kőzettömegekről. A rotá- ciós mozgás alatt a ny íl irányában elmozdulás történik (1. ábra 4.). Ez az elmozdulás a rög alatt és előtt lévő tömegek felé irányul és apró átpikkelyeződéseket és rátolódásokat okoz. Maga a rög áttolódik, az alatta és előtte lévő rétegek pedig apró ráncokat mutatnak. , Ugyanilyen tektonikai formák képződhetnek, ha beszakadt és lágy kőzetekkel kitöltött medencéket körülvevő tömegek végeznek ilyen moz- gást. Pl. Eplénynél a lágy kőzetekkel kitöltött medencében a mangánérc telepes rétegcsoporton figyelhető meg apró. déltelé irányuló fel]jikkel> e- zedések csoportja. A rétegdűlés megfelel az 1. ábra 4. képén feltüntetett viszonyoknak, vagyis a rotációt végző rögben a rétegdűlés a ratolodas, illetve felpikkelyeződés irányával ellentétes. TÁRSULATI ÜGYEK GESELLSCHAFTSANGELEGENHEITEN I. Közgyűlés. Jegyzőkönyvi kivonat a Magyarhoni Földtani Társulat 1933. évi február 1-én tartott LXXXIII. rendes közgyűléséről Elnök: Vend! Aladár. Jelen van 38 tag és 49 vendég. Elnök a Magyar Hiszekegy elmondásával a közgyűlést megnyitja és a szokásos adminisztratív bejelentések után megtartja elnöki meg- nyitóját. # # * M élyentisztelt Közgyűlési Mély tisztelettel köszöntőm a Társuló tünk tevékenysége iránt érdeklődő intézmények és társulatok kép- viselőit. Köszöntőm a Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola képviseletében megjelent dr. Vend] Miklós főiskolai nyilv. rendes tanár urat, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egye- sület nevében megjelent Vizer Vilmos bányaügyi főtanácsos, bánya- igazgató urat, a Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetsége képviseletében jelen lévő Pethe Lajos miniszteri tanácsos, alelnök és Szmodics Kázmér MÁV felügyelő, főtitkár urat, valamint a Magyar Barlangkutató Társulatot képviselő dr. Bogsch László egyetemi tanár- segéd, titkár urat. Bensőségteljesen, lelkem egész melegével üdvözlöm a megjelent hölgyeket és urakat. A természet örök rendje szerint a mull esztendő is megkövetelte áldozatait Társulatunktól. Mindjárt az év elején elhunyt Rakusz Gyula dr. fiatal tag- társunk, kiről — mint a választmány volt tágjáról — külön emléke- zünk meg. Április havában elvesztettük Kalamaznik Nándor vízmű- építési vállalkozót, ki 1910 óta volt örökítő tagunk. Júniusban halt meg Dr. Fejér vári Géza báró, a pécsi egyetem tanára, 1916 óta rendes, 1917 óta örökítő tagunk. Ö biológus volt. Paleobiológiai kutatásaival azonban szorosan belekapcsolódott a földtan fejlesztésébe is. Megtalálta a Püspökfürdő harmadkori békáját. A Varanidák és Megalanidák-vól írt mongrafiájában kimutatta, hogy a Varanidák nyugat felöl az őseurópai kontinensről jöttek, mely Ame- rikával összefüggött. Augusztus havában hagyott itt bennünket Petrik Lajos ny. felsőipariskolai igazgató, 52 éve rendes tagunk. Különösen a hazai riolitokkal összefüggő kaolinok kémiai tanulmányozásával járult hozzá a magyar föld kincseinek megismeréséhez. Október 3-án, kilencvennégyéves korában halt meg Tóth Mi ke jézustársasági atya, a kalocsai főgimnázium tanára. Ö maga helyett a kalocsai jézustársasági atyák főgimnáziumát léptette be tagunknak. „Magyarország ásványai “ címen 1882-ben megjelent nagy munkája ma is az egyetlen nagyobb topográfiai mineralógiai mű, mely hazánk ásvá- nyainak lelőhelyeit az ásványok szerint csoportosítja. Október 27-én vesztettük el Laczkó Dezső dr. kegyesrendi tanárt, ny. kir. főigazgatót, a Veszprémmegyei Múzeum igazgatóját, 1897 óta rendes, 1922 óta örökítő tagunkat. Néhai Lóczy Lajosnak egyik legkiválóbb munkatársa volt a Balaton környékének tanulmányozásé- 100 Társulati ügyek ■ — Gesellschaftsangelegenlieiten bán. Legfontosabb munkája Veszprém városának és tágabb környéké- nek geológiai leírása “. Az utolsó években főleg ásatásokkal foglalkozott nagy sikerrel. Ö volt a Veszprém megyei Múzeum megalapítója. . . . Az elhunytak valamennyien odaadóan támogatták a Magyar- honi Földtani Társulatot. És talán megérzik most ott lent a magyar anyaföldben, — melynek titkait tanulmányozni segítettek. — hogy e néhány szóban a Társulat irántuk érzett megbecsülésének és kegyeleté- nek ad kifejezést. * * * M élyent isztelt K özgyű 1 és ! Ez az esztendő jelentős százéves forduló a geológia fejlődésében. Száz évvel ezelőtt, 1833-ban jelent meg Lyell Charles .Principles of Geology“ című művének befejező, harmadik kötete. Ez a munka, — melynek első kötete már 1830-ban, második kötete 1832-ben napvilágot látott. — a geológia történetében uj korszaknak, a modern geológia ko- rának kezdetét jelentette. Forgassuk visszafelé az idő kerekét száz esztendővel s képzeljük el, hogy a múlt század húszas éveinek a vég-e körül élünk. Ekkor Cuvier tekintélyének súlya alatt a katasztrófaelmélet volt a geológia vezető gondolata. Ez elmélet szerint a földön ma megnyilvánuló erők nem ele- gendők a régi geológiai időszakokban végbement változások megmagya- rázására. Hanem időnként nagy, hirtelen bekövetkező változások (ka- tasztrófák) szakították félbe a föld fejlődésmenetét. Ez elmélet szerint e katasztrófák az élőlények nagy részének pusztulását és a föld külsejé- nek hirtelen módosulását idézték elő. A katasztrófát okozó erők az elmé- let értelmében minőségileg és mennyiségileg is eltértek a ma működő erőktől. Cuvier tanítványai mesterük gondolatát annyira túlzásba vitték, hogy 27 teremtést állapítottak meg. Ez elmélettel szemben Lyell munkájában kifejtette az aktualizmus elvét, hogy a mai és a régi geológiai időszakokban működő erők lénye- gül,-ben ugyanazok. Ezzel Lyell a geológia modern alapjait vetette meg. E gondolatot már az első kötetben kimondotta, a bizonyítékok zömét azonban jórészben a későbbi kötetek közölték. E gondolat lényegében nem volt új: Leonardo da Vinci, 11 u 1 1. o n .James, P 1 a y f a i r J o h n már ezt az elvet hangoztatta. H o f f Adói í „Geschiclite dér durch Überlieferung nachgewiesenen natiirlichen Veranderungen dér Erdgescliichte“ című munkájának 1822- ben megjelent 1. kötetében irodalmi adatok alapján kifejtette, hogy a ma működő erők elegendők a régi geológiai korok jelenségeinek meg- magyarázó sára. Lyell az aktualizmus elvének bizonyítékait saját megfigyelései- ből gyűjtötte össze s oly világosan és könnyen érthetően adta elő a Principles of Geology-ban. hogy Werner óta senki sem volt oly hatás- sal a geológia fejlődésére, mint ő. E munkája tizenkét kiadásban jelent meg (az utolsó 1875-ben) s az aktualizmus elve csakhamar minden geo- lógust meghódított még Franciaországban is, hol Cuvier eszméi igen mélyen gyökereztek. Az aktualizmus elvét legrövidebben úgy fejezhetjük ki, hogy a jelen a múlt kulcsa. Ez az elv a mai geológiának egyik alappillére. Az aktualizmus egyik legkiválóbb képviselője volt Walther J o h a n n e s. Ö ontológiai módszernek nevezte az aktualizmus elve szerint való geológiai kutatást. Mi már ebben a szellemben szereztük meg geológiai ismeretünket; ezért nekünk az aktualizmus elve magától értetődőnek tűnik fel. Régebben a hegységek képződését két fázisban lefolytnak véltük. Először az üledékek képződése ment végbe a süllyedő medencében, a geoszinklinálisban. A következő orogenetikils fázisban történt az üledé- kek felgyűrődése, esetleg áttolódásokkal s törésekkel. Az elgondolás az Társulati ügyek — Gesellsehaftsangelegenheiten 101 volt, hogy a felgyűrődéskor a ráncok magasra felnyomódtak, azaz, hogy a hegység már felgyűrődése folytán elérte nagy magasságát. Ekkor már ismeretes volt ugyan Celsius, Linné, Lyell s részben de Geer felfogása alapján, hogy Fennoskandia emelkedik. S u!ess Ede nagy tekintélye azonban sokáig háttérbe szorította ezt a helyes felfogást. Ismeretes, hogy Suess („Das Antlitz dér Erde“, 1888. II.) még tag'adta a szárazföldek kiemelkedését. Szerinte a tenger tükre emelkedik és süllyed. A skandináv félsziget emelkedését Suess úgy fogta fel, hogy a látszólagos kiemelkedés onnan ered, hogy a Keleti-tenger medencéje nyugat felé lassan kiürül. Ma már De Geer, Brögger, Se dér hóim, W itting, H ö g- bo'm s mások megfigyeléseiből kétségtelen, hogy Fennoskandia terü- lete állandóan emelkedik. Azóta máshol is igen sok helyen pontos méré- sek állapítottak meg emelkedéseket. Ezek az adatok aktualisztikusan belekapcsolódtak a hegyképződés értelmezésébe. Nevezetesen a fiatal hegységekben igen sokszor találunk egészen fiatal tercier, esetleg quarter tengeri üledékeket igen nagy ma- gasságban s gyakran diszkordánsan. A Himalájában több ezer méter magasan vannak ily üledékek; a Gurktáler Alpokban tereiér üledékek 1800 m magasságig felnyúlnak; a Keleti Alpok szegélyén a pannon réte- gek 500 — 600 m magasan vannak, stb. Mindezen adatok — aktualisztikus kapcsolatban a kiemelkedéseket bizonyító mérések eredményeivel — kétségtelenül arra vallanak, hogy ezek a hegységek a gyűrődések s áttolódások végbemente után -magasra kiemelkedtek. A Himalájában egyes 6000 m-en felül levő területek mai magasságukat tercier utáni kiemelkedéssel érték el. A kréta végén gyűrő- dött Andes-liegység hamar peneplénné tárolódott le s csak a harmadkor végén és a negyedkor folyamán emelkedett ki a mai magasságáig. Schuchert C. szerint ez a hegység a negyedkorban legalább 1600 mé- tert emelkedett. A Déli Kárpátok az egész harmadkor folyamán kiemel- kedtek s mai magasságukat csak a levantei idő után érték el; valószínű, hogy még most is emelkednek. így ma az aktualizmus elvének figyelembevételével a hegyképződés- ben, — bármelyik elméletből is indulunk ki, — a részletektől eltekintve, három fázist különböztetünk meg: 1. Az üledékek felhalmozódását a süllyedő medencékben. 2. Az orogenetikus fázist, azaz az üledékek összeprésel ődését, gyűrő- dését nagy nyomás alatt; ezek a mozgások jórészben a mélyben mentek végbe, csak így érthető, hogy a kőzetek gyakran metamorfizálódtak s a rideg kőzetek gyűrődtek. A gyűrődéssel kapcsolatban, vagy részben an- nak következményeként alakultak ki a törések, gyakran lépcsős ismét- lődéssel. A gyűrődéssel összefüggően mentek végbe az áttolódások is. Az orogenezis mozgásainak hatása alig nyúlt magasabbra, mint a szára- zulatok átlagos magassága. Ha eközben történt is nagyobb kiemelkedés, utána rendesen süllyedés következett, pl. Németországban több helyen a karbonban gyűrt kőzetek nyergeit és teknőit az alsó perm üledékek borítják diszkordánsan. 3. A harmadik fázis a gyűrt terület magasra felemelkedése igen lassan, úgyszólván észrevétlenül, epeiro genetikusán ment végbe. Néha az igen lassú emelkedést igen rövid ideig tartó gyorsabb szinorogeneti- kus mozgás szakítja meg. Ez a lassú kiemelkedés a hegységek reliefjé- nek kialakításában fontosabb szerepű, mint maga az orogenezis. Ügy látszik, ezek az epeirogenetikus kiemelkedések igen hosszú ideig — geológiai korszakokon át — tartanak mindaddig, míg az izosztatikus kiegyenlítődés elő nem áll. E kiemelkedés folyamán az emelkedő föld- kéregrészlet szerkezete lényegében nem változik meg, csak a külső alak módosul. A hegységek lassú kiemelkedését ilyen értelemben a többi közt Daly és Seidlitz erősen hangsúlyozza. 102 Társulati ügyek — Gesellschaftsangelegeniheiten A kiemelkedés — mint mondottuk — általában lassan megy végbe. Egyes helyeken azonban elég gyorsan, pl. az Alpokban a Leclital felső részében és a Flexenpass környékén 8 év alatt 51.5 mm emelkedést mér- tek. Ez az emelkedés 100.000 év alatt 1700 métert tenne ki. A letárolás hatása lassúbb, mint a kiemelkedés; ellenkező esetben nem maradna meg a fiatal hegység, hanem elpusztulna. Némelyik geológus a L y e 1 1-féle elv értelmezésében tovább ment s az „aktualizmus elméletéről" beszélt, mint K a y s e r Emánuel, Köbér L. csaknem egyenesen az aktualizmus törvényéről szól, Sa lő- ni o n-C a 1 v i W. egyenesen kimondotta, hogy a legrégibb archaikum után mindegyik kőzet a föld minden időszakában képződhetett. Szerinte „nem jogos a múltban oly folyamatokat feltételezni, melyeket a jelenben nem észlelünk, vagy kisórletileg nem utánozhatunk". E kijelentés szerint az archaikumtól kezdve semmi olyan nem történt a földön, ami a mai korban lejátszódó folyamatoktól minőségileg eltérő. Később (1920.) azon- ban e nézeteit kissé módosította. A részletes, megbízható geológiai megfigyelések mintegy 100 — 150 évre nyúlnak vissza. Azaz a föld történetéből csak ilyen nagyon rövid időszaknak közvetlen jelenségeit ismerjük annyira, hogy felhasználhat- juk őket régibb jelenségek értelmezésére. Kérdés, hogy vájjon minden folyamat a föld egész történetén át. szakadatlanul tartott-e? Kérdés, hogy az utolsó egy-ket században való- ban mindegyik erőmegnyilvánulás jelentkezett-e legalább is egyszer? Vagy vannak talán oly folyamatok, melyek annyira ritkán mennek végbe földünkön, hogy például ma nem is észlelhetjük őket? Általában, a legtöbb munkában alig találjuk meg annak hangsúlyo- zását, hogy az élet fejlődésével karöltve bizonyos fokig egyes geológiai folyamatok is módosultak, ha esetleg másban nem is, de gyakran rész- leteikben. Azt sem igen szokták emlegetni, hogy némely folyamat csak a föld történetének bizonyos szakában, vagy csak ritkábban nyilvá- nult meg. Ha e kérdésekkel és elgondolásokkal foglalkozunk, szemünkbe fog tűnni, hogy a geológiai múlt jelenségeinek magyarázásában néha nagy körültekintéssel kell alkalmaznunk az aktualizmus elvét. Ha nem járunk Így el. esetleg túl lövünk a célunkon. Ilyen túlzás például az említett felfogás, hogy minden kőzet minden időszakban képződött volna. Az aktualizmus elvének túlzásával Ver- nadsky is kissé merész következtetéseket vont. Óriási érdeme, hogy az utolsó évtizedben végzett becses vizsgálatai alapján az organizmusok- nak a föld mai felületén észlelhető hatását átvitte a föld múltjára. Túl- zott azonban akkor, amikor aktualisztikus alapon megállapítani vélte, hogy a különböző geológiai korokban képződött ásványok lényegileg mindig ugyanazok voltak. Sőt az ásványok paragenezise és relatív mennyisége is minden geológiai korban ugyanaz lett volna. Már Walther, Andrée Károly, Kai ser Eri eh utalt — másokkal egyetemben — arra, hogy az aktualizmus elvét néha csak bizonyos körültekintéssel lehet alkalmazni. Mindig előttünk kell lebeg- niük az előbb említett kérdéseknek. A ma működő vulkánok jelenségei a szemünk előtt játszódnak le, ismerjük az élő vulkánok centrális kitöréseit, a hasadókvulkánokat, a vulkáni exhalációk ásványképző hatásait, stb. Mégis ez ismereteink alap- ján nem tudjuk pontosan, hogy a föld felszíne alatt végbemenő vulkáni jelenségek, az inlrúziók részleteikben miként játszódtak le. Nem tudjuk egész pontosan, hogy milyen mértékű beolvadások mentek végbe, minő anyagvándorlások történtek stb. Petrográfiai, kémiai és fizikai vizsgá- latok alapján megközelítjük ugyan e folyamatokat, de a mai vulkánok alapján összes részleteikben nem tudjuk a jelenségeket értelmezni. A ma szemünk előtt lejátszódó vulkáni jelenségek nem egészen egyenlő értékűek azokkal a folyamatokkal, melyek a magmáknak a föld Társulati ügyek — Gesellschaftsangelegemheiten 103 színe alatt történő kikristályosodásakor nyilvánulnak meg. Ezért a két jelenség részletei sem azonosak s ezért az élő vulkánok működése csak körültekintéssel, óvatossággal használható fel a mélyben lejátszódó vulkáni folyamatok értelmezésére. Vájjon akkor, mikor a földön még nem volt növényi élet, éppen olyan volt-e a lepusztulás és az üledékek képződése, mint ma? Walther élénk színekkel, megkapóan festette meg ennek az ősi, növényzetnélküli sivatagnak a képét. Nem tett azonban különbséget a nedves és száraz éghajlatú területek közt. Kai ser Eri eh hangsú- lyozta először, hogy a növényzet megjelenése előtti „őssivatag“ humid területei nem hasonlíthatók össze közvetlenül a mai száraz sivatagokkal. Ha ezeket a régi humid területeket vizsgáljuk, melyeken növény még nem élt, akkor is az aktualizmus elve alapján dolgozunk, de bizo- nyos körültekintéssel. Ez a régi, növényzetnélküli térszín erősen ki volt téve nappal a napsütés hatásának, éjjel erős volt a kisugárzás. A kőzetek külső részének összehúzódása s kitágulása és a fagy hatása nagyobb volt, mint ma. Azaz a kőzetek legkülső része a fizikai mállási folyamat folytán sokkal nagyobb fokban felaprózódott, mint ma a dús növényi takaró alatt. A kőzettörmelék nagy mennyiségben csúszott a lejtőn lefelé, mert nem volt növényzet, nem volt gvökérzet, ami lefelé való gyors mozgását gátolta volna. A törmelék apróbb részét az akkori szélrohamok felkap- ták, a szél tovább szállította, esetleg szélárnyékos helyeken lerakta, majd újból felkapta; végre a finom törmelékek vízmedencékbe hullottak, s ott megfeneklettek. Általában a defláció hatása ekkor igen erős lehetett. Mivel növényzet nem volt, a csapadék sokkal nagyobb része folyt le közvetlenül a felszínen s kisebb volt a beszivárgás, mint ma a növény- zettel borított területeken. Ennek folytán a hegyekről lerohanó víz igen sok törmeléket ragadott magával, nagy törmelékkúpok képződtek. A hegyeket nagy terjedelmű törmelékmezők vették körül, melyek lényegé- ben mind a fizikai mállási folyamatok révén állottak elő. Ezek azonban nem maradtak meg, hanem a következő hirtelen záporszerű eső folytán a gyorsan mozgó víz a törmelék legnagyobb részét tovább szállította a medencékbe. Közben a legapróbb részeket a szél vette szárnyaira. Ma is látjuk, hogy az erdőktől megfosztott csapadékdús hegységek- ben milyen nagy törmeléktömegek mozognak lefelé. Végeredményben ebben a növényzetnélküli időszakban a törmelék túlnyomó része a vízzel borított medencékbe került. A mai növényzet- szegény sivatagokon jórészben törmelék-felhalmozódás megy végbe s a hegységek lábánál igen lapos törmelék-lejtők alakulnak ki. A csapadék egy része ebben a régi időben is beszivárgott a föld kérgébe. A beszivárgott víz kioldott bizonyos vegyületeket s hidrolitos bomlásokat idézett elő. A víz egy része ismét a felszínre kerül források alakjában. Hiányzott azonban ebben az időben a széndioxidnak az a mennyi- sége, mely ma az organizmusok oxidációja folytán áll elő. A beszivárgott víz CO., -tartalma tehát kisebb volt, mint ma. Ennek megfelelően a víz oldó képessége is kisebb volt. Mivel hiányoztak az organikus testek, hiányoz- tak a hiimuszrvegyü letek is. E vegyületek hiánya folytán a felső mállási zóna nagyobb fokú kilúgzása és kifakulása is elmaradt. Ezek szerint az organizmusok hiánya a mállás fizikai és kémiai le- folyását, a lepusztulást s egyúttal a képződő üledékek minőségét is erősen befolyásolta. A geológiai régibb ókori és ókor előtti agyagpalák nagy része alkálidús, főleg nátrondús; a fiatalabb agyagpalák és agyagok ellenben kevesebb alkáliát tartalmaznak. K a i s e r E r i c h szerint az említett igen régi agyagpalák főként a fizikai mállás folytán előállott nagyon finom kőzetlisztből képződtek: a finom kőzetliszt a szél szárnyain tovább szállítódott, míg végre valamely tóban, vagy csendesebb tengeröbölben 104 Társulati ügyek — Gesel lschaítsangelegenheiten megfeneklett. Előzetesen azonban nagyobbfokú olclási folyamatok nem hatottak rá, tehát az aránylag könnyebben oldódó alkáliák megmarad- tak bennük. E mellett természetesen tisztán kémiai mállás útján képző- dött anyagok is ülepedtek le abban az időben is, ezek azonban Kai ser szerint nem annyira egyenletes szemeséinek. Az algonkíumi üledékek több helyen igen földpátdúsak (norvégiai sparagmitok, skót torridon-homokkövek, a délafrikai „Nama“-formáció némely kőzete stb ). Kai ser szerint a földpát jó megtartása e kőzetek- ben is arra vall, hogy képződésükkor a kémiai mállás hiányzott, vagy csak kisfoka volt. E példákból az is kitűnik, hogy nem mindegyik fajta kőzet képződ- hetett minden geológiai időben. E néhány adatból látjuk, hogy abban az időben, mikor még növény- zet nem volt, a lepusztulás és az üledékképződés bizonyos mértékig más volt, mint ma. Egyúttal az is kitűnik, hogy ezek az ősrégi humid sivata- gok valóban nem hasonlíthatók össze közvetlenül a mai sivatagokkal, hanem csak bizonyos megfontolásokkal. A mai sivatagok s a régi humid növényzetnélküli területek nem teljesen egyenlő értékűek; ezért nem lehet a mai sivatagokon észlelt jelenségeket közvetlenül átvinni a tár- gyalt régi területekre. A növényzetnélküli régi humid területekkel talán még legjobban egyenlő értékűek a mai humid vidékeken levő igen magas sztrátóvulká- nok felső, növényzetnélküli csúcsrégiói. Itt a növényzet a dús csapadék mellett sem tud huzamosabban megtelepedni, mert a kiszórt vagy kifolyt tömegek betemetik. Itt megvan az alkalom a törmelék lecsúszásához, a szél és csapadékvíz munkájának érvényesüléséhez. Az aktualizmus elvének alkalmazásában tehát legfontosabb, hogy az összehasonlított jelenségek lehetőleg egyenlő értékűek legyenek. Ha a jelenségek egyenlő értékűek, akkor a mai folyamatokból közvetlenül következtethetünk a föld régibb idejében lejátszódott jelenségekre. Tudjuk, hogy a föld normális éghajlata a pleisztocén előtt geológiai időszakokon át melegebb volt, mint ma. Colemanés Brookes szerint a mai klíma hidegebb, mint a föld normális éghajlata. Ma még a pleisz- tocén jégkorszak utolsó fázisában élünk. Ma még a föld nem melegedett annyira fel, hogy a poláris területeken dús növényzet fejlődhetett volna, mint például Grőnland és a Spitzbergák területén a harmadkorban s a régibb korokban. A mai felfogás szerint a jégkorszakok csak rövid meg- szakításai a normális melegebb éghajlatnak. Mivel ma a földön glaciális klíma utolsó fázisában vagyunk, köny- nyen tanulmányozhatjuk a magas hegységekben s poláris vidékeken a gleccsereket. Ezért könnyű a mai jéggel borított területek alapján a velük teljesen egyenlő értékű régi jégkorszakokat, különösen a pleiszto- cén eljegesedést helyesen megítélni. Hogyan tudnók azonban a régi el- jegesedések nyomait értelmezni akkor, ha olyan klímában élnénk, mint aminő az óharmadkorban volt, amikor talán nem is voltak gleccserek? Ekkor nem lennének szemünk előtt egyenlő értékű jelenségek, nem ismernénk gleccsereket, tehát a régi eljegesedések értelmezése is nehéz és tökéletlen volna. Mé 1 y e n t i szt el t Közgyűlés! E néhány példán figyelemmel kísértük az aktualizmus elvének alkalmazását. l áttuk, hogy ez elv lényege abban rejlik, hogy csak egyenlő értékű jelenségeket s egyenlő értékű területeket lehet közvetle- nül összehasonlítani. így gondolta Lyell is, mikor a jelenségek „con- formity“- jéről szólt. Az igen régi geológiai korokban a föld egy-egy területén végbement változások értelmezésekor azonban néha kénytele- nek vagyunk szükségképpen a mai nem teljesen egyenlő értékű, hanem csak rokon, vagy közelálló területeken lejátszódó folyamatokat aktu- •'lisztikusan felhasználni a múlt magyarázására. Ebben az esetben azon- ban körültekintéssel és óvatossággal kell eljárnunk, mert ekkor már Társulati ügyek — Gesel 1 sehaf tsai igeleg enheiten 105 tulajdonképpen többé-kevésbbé csak megközelítéssel tudjuk alkalmazni Lyell eredeti elgondolását. Ekkor természetesen az elérhető eredmé- nyek is kevésbbé pontosak lesznek. Ha mindezeket szem előtt tartjuk, az aktualizmus elvének alkalma- zása a föld történetének kutatásában a jövőben is, mindenkor megren- díthetetlenül biztos alap marad. E kutatási módszer részletes kifejtése és elterjesztése Lyell érdeme. És ez az érdeme nevét és emlékét a geo- lógia történetében örökre meg fogja őrizni. Ezzel a Magyarhoni Földtani Társulat LXXXII1. közgyűlését meg- nyitom. Elnök felkérésére ezután Ferenczi István tartja meg emlékbeszédét néhai Rakusz Gyula választmányi tag fölött. (Az emlékbeszédet lásd 5. oldalon.) A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel választotta meg ezután Mauritz Béla egyetemi ny. r. tanár urat, a Társulat 9 éven át tevékeny elnökét tiszteleti taggá, és Aarne Laitakari helsinkii egyetemi tanár urat, nem- zetünk igaz barátját, levelező taggá. A , Szabó-em lékérem“ ezúttal néhai Lőrenthey Imre „Die fossilen Decapoden dér Lander dér Ung. Krone.“ c. munkája jutalma lett. Az elnök az elhunyt kartárs kiváló érdemeit méltatva nyújtotta át az érmet a kitüntetett özvegyének. Majd Reichert Róbert dr. cl őt'tkár terjeszti elő évi jelentését. M élyentisztelt Közgyűlés! Manap mindenki, akinek valamely szellemi vagy anyagi vagyon egy esztendő alatt szenvedett változásáról beszámolót vagy jelentést kell írnia, szorongással veszi kezébe a tollat. A körülmények általános nyomasztó hatása nem, csupán gazdasági téren érezhető, megviseli az a nemzet szellemi tevékenységének megnyilvánulásait is. Tisztában volt ezzel most egy éve a Társulat újonnan, megválasztott vezetősége s mindenre elkészülve, sőt a lehetőség szerint felkészülve indult neki a társulati élet új esztendejének. És ma — amikor erre az esztendőre mint múltra tekinthetünk vissza, — úgy érzem, bizonyos megkönnyeb- bülést érezhetünk. Az elmúlt év eredményeiről hazai és külföldi folyóiratok, továbbá tartalmas és terjedelmes kiadványok tesznek tanúságot. Lássuk az ered- mények néhány példáját, hogy tudatosítsuk azokat az objektív értékeket, melyeket a magyar kutatók, majd kivétel nélkül tagtársaink, múlt évi munkája juttatott a tudományos világnak, anélkül, hogy itt a teljes- séget megközelíthetniük.* Hazánknak annyira átkutatott és monografikusán feldolgozott területéről, a Balaton felvidékről egyre újabb és ritkább ásványérdekes- ségek kerülnek elő. E bazaltvidéket zeolitjai a világ egyik legérdekesebb ásványlelőhelyévé avatják.1 A desmin, phillipsit, chabasit, apophyllit, A felemlített munkák az 1932. évben nyomtatásban megjelent dolgozatoknak csujpán egy részét teszik, rajtuk kívül még számos kiváló dolgozat jelent meg, melyeket a jelentés korlátolt terjedelme miatt nem ismertethettünk. A hidrológiai tárgyú dolgozatok itt nem szerepelnek. 106 Társulati ügyek — Gesellschaftsangelegenheiten natrolith, heulandit, thaumasit sorához újabban a gismondin csat- lakozott. A veszd yitct illetőleg számos kétség volt a mineralógiában. Még a kémiai összetétel ismerete is tévés volt. A vaskői anyagon véghezvitt kimerítő vizsgálat tisztázta a veszelyit kristálytani állandóit, a mono- klin rendszerbe való biztos tartozását, hat új formát ismert fel rajta és megállapította kémiai összetételét. A veszelyit bázisos réz — cinkfoszfát és az arakawait és kipushittal együtt egy izomorf sort alkot,2 A hessit- ről azt tartották, hogy szabályos, újabban, hogy rombos. Röntgen kiástál vtani vizsgálatából kitűnt, hogy az alacsony hőmérsék- leten stabil modifikációja monoklin. Magas hőmérsékleten szabályos kristályalakban képződik, azonban alacsony hőmérsékleten térrácsa monoklin tércsoport szimmetriájának megfelelően alakul át, ez az Ag2Te stabil végállapota.3 A magyar kutatók munkaterülete nem terjedhet csupán a trianoni határokig. Különös fontosságot kell tehát tulajdonítanunk annak, hogy az elcsatolt területek ásványi, kőzet- és földtan-őslénytani érdekességeit magyar szakemberek dolgozzák fel. Az abszolút tudományos szemponton kívül ebből a szempontból is jelentősek a dognáeskai zöld-gránát, a vas hegyi millerit és piritpszeudomorfózák* továbbá a menyházai limonit- pszeudomorfózák'' vizsgalati eredményei. A bánsági és erdélyi bányák, számos felvidéki és magyar-középhegységi lelőhely érceit a legújabb ércmikroszkópiai módszerekkel dolgozta fel egyik tagtársunk. Eredmé- nyeinek egy része francia folyóiratban jelent meg.® Budapest közvetlen környékéről különleges kifejlődésű borit- kris- tályokat ismertünk meg.7 Több magyar ásványról újabb elemzések ke szültek, így többek között a felsőbányái metacinnábarit, a szomolnoki antimonokker, a rakováci miemit (dolomit) összetételét illetően nyertünk újabb adatokat.8 Hatalmas munka írja le a szászvárost és szebeni havasok metamorf kőzeteit se hegységek földtani felépítését.9 A csillámpalák, külön- böző gneiszek, pegmatitok és aplitok, továbbá amfibolitok, piroxenitok és peridotitok, az utóbbiak metamorfózisa révén keletkezett grammati- tok és szerpentinek, végül a kvarcporfiritok és különböző fillitek ásvány- elegyrészeinek vizsgálata részben a legújabb Fedorow-íéle módszerrel történt. A kőzetek összetételéről nem csupán kémiai elemzések, hanem az ásványelegyrészek mennyiségi eloszlását kifejező térfogatszáza lék- számok adnak abszolút pontos képet. A Déli-Kárpátok kőzetei metamor- fózisának folyamatát a tudomány jelenlegi állása szerint világítja meg. Különös értéke e munkának, az előfordulás körülményeinek ''észletes leírása, továbbá a genetikai és tektonikai megállapítások. Lillafüred környékének kőzetei nélkülözték eddig az újabb szem- pontok szerinti petrográfiai vizsgálatot. Az év folyamán megjelent munka e környék dolomitjairól, továbbá az itt előforduló porfiritoidok- ról és oligoklaszporfiritről ad részletes képet es megállapítja e kőzetek kémiai rokonságot.50 — Ugyancsak számos új eredményt hozott a Csík- gyergyói, Máramarosi és a híres Alacsony tátrai diabázok vizsgálata. Ez utóbbiak a bükki diabázokkal rokonok, ezeknél valamivel savanyúb- bak. Az Alacsonytátra ú. n. „melafir-vidékéről“ származó kőzetek az Társulati ügyek Gesellschaftsangelegenheiten 107 újabb vizsgálat szerint éppen nem bizonyultak melafiroknak.11 Sok új adatot szolgáltatott a Magas-Tótra gránitjainak kutatása,12 melyek azonban részben még folyamatban vannak. A Börzsöny-hegység változatos kőzeteiről egymás után jelennek meg értékes leírások.1" A nógrádi Várhegy dáoitja sokoldalú vizsgálatnak volt alávetve.14 Kőzete a yoseinitites magmához tartozik. A Börzsöny-, általában a Ma gyar-Ivözéphegység és Erdély dácitjai a k varcdioritos, granodioritois és plag'ioklászgránitos magmákhoz sorozandók.15 A Cserhát-hegység piroxénandezitjainak főtípusaii ól. azok kémiai viszonyairól és e kőzeteknek a pannóniai medence északi szegélyén helyet foglaló harmadkori eruptívumokhoz való rokonságáról új szem- pontok szerint összeállított monográfia ad számot. A Cserhát kőzeteinek differenciációja erősen paci fik us jellegű.16 Az erdélyi dácitok es andezitek földpátjairól (Nagybánya, Rodna, Hargitta, továbbá Abrudbánya, Nagyág és Déva környékéről) sajnos, idegen szerző közöl fontos optikai adatokat,17 A kiscelli agyag szedi m e n t p e t r o g r á f i a i vizsgálata kideri tette, hölgy nem mély, hanem sekélytengeri üledék. Ásványos össze- tétele a zsámbek-hiai medence helyén volt kristályos hegység kétségtelen létezésé' e utal. A pirít bomlása következtében az üledékben bekövetkező kémiai átalakulások és a mállás folyamata részletes tisztázást nyertek.18 Csekély anyagok iszapolással történő mechanikai analízisére ma- gyar autor új készüléket konstruált. Ezzel a készülékkel az ülepedés folyamatának tömeg-idő görbéje az eddigieknél sokkal egyszerűbb és könnyebb módon határozható meg.19 Kavicsok és konglom, érátok szedimentpetrográfiai vizsgálatából újszerű következtetéseket von egyik szaktársunk a denudációs terület felépítésére, az ebben résztvevő kőzetek egykori kiterjedésére, az egyes kavicsoknak szállítási távolságára, továbbá a törmelék képződésének körülményeire vonatkozóan.20 A Magyar-Középhegység ÉK-i része miocén rétegeinek geoló- giai vizsgálata a miocén rétegek gazdag és változatos fáciesét állapí- totta meg. Kifejlődésük a hécs-soproni medencével mutat erős egyezése- ket. Viszont tagolhatóságuk és változatosságuk alapján a bécsi meden- céből vett régi általánosításokat revízió alá kellett venni.21 Budapest környékén a pannon rétegsora egyes lelőhelyeken bizo- nyos eltéréseket árul el. Újabb kutatás ezeket az eltéréseket egységes paleogeográfiai alapon oldotta, meg.22 A Bakony bauxitjai állandóan az érdeklődés középpontjában álla- nak. Az egyes bauxitfajták pontos kémiai és ásványos összetétele, ke- letkezésük magyarázata, ritkább alkatrészeik vizsgálata több szerzőt toglalkoztatott.23 A Halimba-vidéki bauxitok vizsgálatából kitűnt, hogy mint alumíniumércek a jelenlegi feldolgozási módszerek mellett nem értékesíthetők, azonban a pizolitos rész megfelelő eljárások mellett dúsítható, s mint nemesített anyag, vagy dúsított vasérc értékesíthető vojlna.24 A paleontologia tudományát számos alapos, nagyterjedelmű munka gazdagította. Magyar szerző tollából jelent meg a Fossilien 108 Társulati ügyek — Gesellsehaftsangelegenheiten Katalog „Lamcllibranchiata“ című hézagpótló kötete.25 Hazánkban eddig elhanyagolt paleobiologiai kutatás szemszögei alapján egyik tagtársunk ősmaradványokon végzett patológiai, paleoneurologiai vizsgálatokat és az őshalak szaporodásának kutatásával értékes eredményekhez jutott.26 A hódmezővásárhelyi Kökénydomb neolitkori telepének gerinces faunája a vártnál sokkal érdekesebbnek bizonyult. Vizsgálója a fauna összehasonlító adatai alapján fontos következtetésekre utal a tiszavidéki neolit ember életmódját illetően. 27 A püspökfürdői Somlyóhegy felsőpliocén faunájából kutatójuk 10 emlősfajt ír le.2? Igen érdekes leletnek bizonyult egy exkluzív víziéletet élő, preglaciális pézsmacickány.29 Számos általános paleontologiai értékű megállapítást nyertek a szakkörök a Dobsina környéki karbon,30 a Plneo- chelys- koponya,31 az /gn'c-barlang medvekoponyáinak32 és a Pannonictis pliocaenica " részletes tanulmányozásából. A Nagy Magyar Alföld öntözésének kérdésében gyakorlatilag is nagyjelentőségű az a megállapítás, mely a talaj-klimatikus és légköri klimatikus tényezők között fennálló összefüggéseket tisztázta. E ténye- zők irányítják a különböző talajtípusok kialakulását.34 Plivatottabbakra tartozik annak az eredményes munkának a mél- tatása, mely a barlangoknak, különösen az Aggteleki-barlang-nak kuta- tásával foglalkozott,35 s melyben számos kivaló szakember vett részt. Végül ez áttekintés befejezéseképen több dolgozatról kell megem- lékeznünk, melyek a modern természettudományi múzeum kérdésével és megoldásának módozataival foglalkoztak.36 A közzétett eredmények azonban csupán a mar kész, feldolg' zott munkáról tanúskodnak. Az elmúlt évben ezenkívül tovább folytak a kutatások nemcsak a laboratóriumokban, hanem kint a terepen is. A Földtani Intézet bányageológiai felvételeket végzett a Tisza- Szamos szögletben, a Tokaj Hegyalján, a Bükk déli részén, a Duna men- tén, a Börzsöny-hegységben és a Bakonyban. Hidrogeológiai kutatások voltak Budapest környékén, Baranya- és Somogy megyében, továbbá Pécsett. A Cserépfalu környékén végzett barlangkutatások alkalmával nagyon értékes ősember-maradványok kerültek elő, melyek hasonló magyar leletek között eddig páratlanul állanak. Végzett az Intézet még agrogeológiai felvételeket is az Alföld tiszavidéki területein. A Földtani Intézet eme munkássága nemcsak tudományos, de gyakorlati jelentőségű is. Elsősorban az ő feladatává vált hazánk még rejtett és gazdasági szempontból annyira fontos természeti kincseinek felkutatása. A régóta folyó szénhycLrogén-kutatásokon kívül az ő hatás- körébe kell majd sorozni folyóink homokjában feltételezett arany fel kutatásának és kivizsgálásának feladatát is. Az elmúlt évben több köztiszteletben álló tagtársunkat érte kitünte- tés. Emszt Kálmán vál. tagunk kisérletügyi főigazgató lett, alelnö- künk, L i f f a Aurél es a pénztárvizsgáló bizottságunk régi tagja. Timkó Imre a gazdasági főtanácsosi címmel tiintettettek ki. Zimá- nyi Károly tiszteleti tagunk pedig legfelsőbb kormányzói elismerés ben részesült. Ö még az év elején vonult nyugalomba a Magyar Nemzeti Múzeum osztályigazgatói székéből. Örökét, mint a múzeum Ásvány-ős- ténytárának adminisztratív igazgatója, Z s i v n y Viktor vette át. Ami Társulati ügyek — Gesellsehaftsangelegenheiten 109 kor ez előlépésekről és kitüntetésekről őszinte örömmel emlékezünk meg, tehetjük ezt annál is inkább, mert mindnyájan érezzük, hogy kitün- tetés náluknál érdemesebbeket nem érhetett volna s személyükben az igazi szaktudás, a tudományos munkának való önzetlen odaadás és a lankadatlan szorgalom nyertek hivatalos, legmagasabb elismerést. Különös eseménye az elmúlt esztendőnek, hogy a Földtani Intézat igazgatói teendőinek ellátásával az elmúlt év közepe táján vál. tagunk, Lóczy Lajos bízatott meg. Amikor őt Társulatunk új és felelősség- teljes megbízatásában e helyen is ünnepélyesen üdvözli, bizalommal és várakozással tekint munkatervére, melynek úgy a magyar földtani kutatás tudományos elmélyítésére, mint a magyar föld kincseinek raci- onális kiaknázására kell irányulnia. De bizalommal és várakozással tekint személyére is, mert reméli, hogy teljesen helyre fogja állítani azt a szoros viszonyt, mely régebben a Földtani Intézet és a Társulat között fennállott, továbbá, hogy a kezebe adatott hatalomnál fogva mindent el fog követni a Társulat életének és folyóiratának támogatására. A budapesti Pázmány Péter Tudomány Egyetem speciális szak- oktatása az év végén értékes erővel gazdagodott, amikor a Bölcsészeti Kar kiváló tagtársunkat, Szádeczk y-K ardnss Elemé r-t a szedi- mentpetrográfia tárgyköréből magántanárrá habilitálta. A társulati élet semmit sem vesztett élénkségéből. Az 1932. év folya- mán 7 szakülést tartottunk, melyen 16 előadó 19 előadással szerepelt. Az előadásokat legtöbbször tanulságos és érdekes hozzászólások kisérték, nem egyszer élénk vita fejlődött ki. Az előadók közül Bogsch László, Györki József, Kovács Lajos, vitéz L e n g v e 1 E n d r N o s z k y Jenő, Reichert Róbert, Rozlozsnik Pál. Rózsa Mihály, S c h m i d t E. Róbert, S ii m e g h y József, S z á d e c z k y K a r d o s s Elemér, Sztrókay Kálmán, V í g h Gyula egy-egy, míg Földvári Aladár, P a p p Ferenc és Pávai Vájná Ferenc két-ket előadást tartottak. Tárgyi szempontból az előadások következőkép oszlottak meg: ásványtani és ércvizsg. tárgyú volt 5, kőzet- tani 2, szedimentpetrografiai 2, geológiai 6, paleontológiái 2, emlékbeszéd 1 és egyéb 1 előadás. A Társulat anyagi helyzetét illetően a kép távolról sem oly bizodal- mas vagy megnyugtató. Az 1931. évről visszamaradt anyagi teher miatt az elmúlt évben kiadott 61. kötete a „Földtani Közlönyének jóformán csak füzet-számba ment, terjedelme 8 ív volt. Hogy a Társulat régi tarto- zását rendezhette, és ezt a — bár vékony — kötetet egyáltalában kiadhatta, az nem saját anyagi erején múlott. És itt a legőszintébb hála hangján kell megemlékeznünk arról, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi-, a Föld- művelésügyi- és a Pénzügyminisztérium a Társulat támogatására síelőit. Ezen kívül az elmúlt évben a Társulat céljaihoz és a „Földtani Közlöny4' kiadásához a Rimamurány-Satgótarjáni Vasmű 166 P. a Magyar Általá- nos Kőszénbánya R.T. 366 P, a N agyba tón y-U Maki Egyesüli Iparművek R. T. 50 P es a Salgótarjáni Kőszénbánya R. T. 150 P adományukkal járultak hozzá. Adakozásukkal arról tettek tanúságot, hogy a Társulat múltját, működését és céljait ismerik, megbecsülik és továbbra is segíteni kíván- 110 Társulati ügyek — Gesel lschaftsangelegeühei te n ják abban a kutató munkában, mely eddig annyi természeti kincset tárt fel hazánk területén, és juttatott — ba közvetve is — vállalkozásuk felvirágoztatására kezükbe. Hálával gondol a Társulat azokra is, akik ez adományok kiutalását közbenjárásukkal előmozdították. így köszö- nettel tartozik a Társulat Mauritz B é 1 á -nak. Vitális István nak, Vizer Vilmos -nak és Bor t.nyák István. -nak, a Társulat érdekében kifejtett lelkes tevékenységükért, továbbá a nevezett vállala- tok vezérigazgatóinak. Legyen szabad itt annak a reményünknek kife- jezést adni, hogy támogatásukat a jövőben sem fogják a Társulattól elvonni, nemes példájukat pedig más bánya- és nagyipari vállalatok V követni fogják. Köszönetünkkel fordulunk e helyen azokhoz az örökítő Inc/ jóinkhoz is, akik — bár jogi kötelezettségük nincsen — évről-évre legalább is a tagdíjnak megfelelő összeggel segítik a Társulatot és annak folyóiratát. A mindennapi kiizködes gondja, a lét és nemlét kérdése sötét árnyainak kisertése közepette .nem kiméltetett meg a Társulat még a gyász keserűségétől sem! Tagjaink sorából elragadta a halál Ilakusz Gyulát. Kalamaznik Nándort, br. Fejérv ár y Gézát, P e t r i k Lajost, Laczkó Dezsőt és g'r. \V e n ck h e i m G e i z á t. Megil letudott leiekkel emlékezünk meg róluk! Elhunyt szaktársainknak érdemeit ünnepélyesebb formában, hivatottabbak méltatták, mi csupán az emberi szív őszinte kegyeletének egyszerű virágait helyezzük hant- jaik fölé . . . Tagjaink számában az 1932. év, folyamán örvendetes gyarapodást jelenthetünk. Új tagok: Adorján Henrik bányafőmérnök, Altai Nándor bányaigazgató, Bedő Zoltán főmérnök, Dsida József bányamérnök, Fischer Ferenc bányamérnök, Györki József vegyészmérnök, Hegyi Kálmán bányamérnök, Kiss Pál bányamérnök, Kovács Lajos dr. tanító- nőképzőint. tanár, Kreybig Lajos dr. vegyészmérn., Krupár Géza bánya- főmérnök. Lénái rd Károly bányaigazgató, Lux Kálmán dr. műegyet. m. tanár, Missuth Kálmán b. főmérnök, Molnár András b. igazgató, Nagy Lajos kőszénbányatulajd., Tisza István Tud. Egyetem Ásvány-földtani Int., Varga József dr., műegyetemi tanár, Va.vrin.ecz Gábor vegyész- mérnök, Zombory László dr. máz. gyakornok. Az év folyamán meghalt (5 tagunk, kilépett 10, háromévi tagsági illetmény be nem fizetése miatt a választmány törölt 14 tagot. Az összes fogyatkozás tehát 30. Az újonnan belépett tagok számával való egybevetésből kitűnik, hogy a Társulat taglétszáma végeredményben 10 fővel fogyott. Amikor ezt szomorúan kell megállapítanunk, tisztelettel felhívjuk minden egyes tagtársunkat arra, hogy iparkodjék Társulatunknak minél több új, olyan tagol szerezni, aki a Társulat működése iránt érdeklődik és mun- kakörébe hajlandó maradandóan bekapcsolódni. Sajnálattal látjuk, hogy az egyes Minisztériumoknak a Társulat munkakörével rokon szak- osztályai, azoknak vezetői és tisztviselői még nagyon elenyésző számban foglalnak helyet tagjaink között. A bányamérnökök számának örvende- tes gyarapodásával szemben a bányatulajdonosok, főleg a kőfejtők. Társulati ügyek — Gesellschaftsangelegenheiten 111 mészkő-, márga- és agyagbányák jóformán egyáltalában nincsenek kép- viselve tagjaink között. Amikor a mélyen tisztelt Közgyűlés útján fordulunk mégegyszer tagjainkhoz, hogy új tagok felkérésére támogatásukat kérjük, különös hálával és elismeréssel mondunk köszönetét N o s z k y Jenő vál. tagunknak, aki odaadó közbenjárásával egymaga 12 új tagot szerzett Társulatunknak. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Beszámolóm végéhez értem. Köszönettel tartozom a Társulat vezetőségének és választmányának, hogy titkári működésem folyamán mindig bizalmában és támogatásában részesített. Különösen köszönöm titkártársamnak, Sztrókay Kálmán kollé- gámnak önzetlen, áldozatkész segítségét, mellyel az idők mostoha, saga miatt egyre több gondot jelentő titkári teendők ellátásában mindenkor támogatott. Mélyentisztelt Közgyűlés! Rajtunk múlik, hogy a magyar tudomá- nyos mozgalmak, hazánk kultúrájának eme drága virágai, melyeket őseink jövőbe vetett bité ültetett, gondos keze generációkon keresztül ápolt és nevelgetett, a jelen mostohaságának fagyában talán örökre el ne pusztuljanak. Érezzük át feladatunk jelentőségét és sáfárkodásunk felelősségét, mentsük át a megpróbáltatás nehéz évein drága örökségün- ket, a Társulatot is, az ősi magyar kultúra egyik gyöngyszemét. Kérem titkári jelentésem elfogadását. IRODALOM— LTTERATUR. 1. Mauritz B.: Die Zeolithniineralien dér Basalte des Plattensee- gebietes in Ungarn. (N. Jb. F. Min. Beik Bd. p. 477. — 494.) 2. Zsivny V.: Über den Veszelyit vion Vaskő (Moravieza). (Z. f. Krist. A. Bd. 82. p. 87 — 110.) 3. Tokody L.: Über Hessit. (Z. f. Krist. A. Bd. 82. p. 154 — 157.) 4. Zi mányi K.: Mineralogische Mitteilnngen. (Centrbl. f. Min, A. 1932. p. 78—82.) 5. Tokody L.: Über die Limoni tpseuidomorphcsen naeh Pyrit von Menyháza. (Centrbl. f. Min. A. 1932. p. 83—87.) 6. Papp F.: Examen microscopique des minerais métalliques de Hongrie. (Bull. Soc. Franc. Mineral. T. 55. p. 93 — 99.) 7. Koch S.: Üjabb előfordulású barytkristályok Óbudáról és Kap- nikbányáról. — Neuere Vorkomnisse von Barytkristallen Imi Óbuda und Kapnikbánya. (Annales Müsei Nat. Hung. Bd. XXVII. p. 247—251.) 8. Vavrinecz G.: Ásványelemzések. — Mineralanalysen. (Magyar Chemiai Folyóirat. XXXVIII. p. 140 — 144.) 9. V e n d 1 Aladár: A szászvárosi és szebeni havasok kristályos területe. — Das Kristallin des Sebener- und Zibins-Gebirges. (Geo- logica Hung. Ser. Geol. Tóm. IV. p. 1 — 365. Tafel I — X. tábla. Fig. 1—82. ábra.) 10. S z e n t p é t e r y Zs: Neuere Beitrage zűr Petrologie des Lilla- füreder Savóstales. (Acta Litt. etc. Szegediensis. Chemica etc. Tóm. II. p. 24—46.) Szentpétery Zs.: Quarzporphyr d. Bagolyberges bei Lilla- füred (Acta etc. Tóm. II. p. 109 — 150.) 11. Szentpétery Zs.,: Daten zűr Physiographie dér Mesoeruptive einiger Hochgebirge. (Acta etc. Tóm. II. p. 186 — 229.) 112 Társulati ügyek — Gesellschaftsangelegenheiten 12. vitéz Lengyel E.: A magastátrai gránitok rendszertani helye. (Földt. Társ szakülésén elhangzott előadás.) 13. Papp F.: A Börzsönyi-hegység eruptív kőzetei. — Die Eruptív- gesteine des Börzsöny-Gebirges. (Mát. és Térni tud. Értesítő. XLIX.) LT z o n y i R . : Beitrage zűr Petrographie des nördlichen Teiles des Börzsönyei’ Gebirges. (Acta Szegediensis etc. Tóm. II. p. 46 — 56.) 14. Papp F.: Über die Dacite vöm Börzsönyer Gebirge (Ungarn.) (Centrbl. f. Min. A. 1932. p. 264 — 269.) és 1. 15. alatt. 15. Jugovics L.: Dazitvorkoinmen im Börzsöny-Gebirge (Ungarn). (Min. u. Petr. Mitt. Bd. 43. p. 156 — 174.) 16. Ve ndl Aladár: Über die Pyroxenandesite des Cserhátgebirges (Ungarn). (Min. u. Petr. Mitt. Bd. 42. p. 491 — 549.) 17. P a 1 i u c G.: Untersuchungen dér Plagioklase einiger tertiarer Ergnssgesteine Siebenbiirgens mittels dér Universaldrehtisch- methode. (Schweiz, Min. u. Petr. Mitt. Bd. XII. p. 423 — 449.) 18. V e n d 1 Alá d á r : A kiscelli agyag. (Földt. Int. Évkönyve, XXIX. p. 97—152.) 19. Ve ndl Miklós: Eine Vorriehtung zűr Sehlámmanalyse kleiner Substanzmengen. (Mitt. d. berg. n. hiitt. Abt. a. d. k. ung, Hochsch, etc. Sopron, Bd. IV. p. 104 — 119.) 20. S z á d e c z k y - K a r d o s s E.: Flussschotteranalyse und Abtra- gungsgebiet. (Mitt. d. berg-u. hiitt. Abt. etc. Sopron. Bd. IV. p, 204—241,) 21. Noszky J.: A Magyar Középhegység ÉK-i részének oligocén- mioeén rétegei: II. A miocén. — Die oligocen-miocen Bildungen in dem NO. Teile des Ung. Mittelgebirges: II. Miocén. (Annales Musei Nat. Ilung. XXVII. p. 159 — 236.) 22. Földvári A.: Pannonkori mozgások a Budai-hegységben és a felsőpannón tó partvonala Budapest környékén. — Pontische Bewe- gungen im Budaer-Gebirge und Strandlinie des oiberpontischen Sees bei Budapest. (Földtani Közi. LX1. p. 51 — 63.) 23. G y ö r k i J . : Dehidratációs kísérletek bauxitokkal és bauxitás- ványokkal. — Die Dehydratation dér Bauxite und Bauxitminera- lien. (Földtani Közi. LXI. p. 64 — 94.) Györki J . : A bauxitok vasvegyiiletei. (Bányász, és Kohász. Lapok. LXV. p. 196—199.) Gedeon T . : A pizolitos bauxitok keletkezése. — Die Entstehung pisolithischer Bauxite. (Földtani Közi. LXI. p. 95 — 102.) Gedeon T.: A magyar bauxit járulékos elegyrészeiről. — Über die accessorischen Gemengteile des ungarischen Bauxits. (Mag’yar Chem. Folyóirat, XXXV11L. p. 134 — 140.) 24. Vitális István: A halimbavidéki bauxitok és hasznosításuk. (Bány. és Koh. Lapok. LXV. p. 362 — 368. és 386 — 392.) 25. Kutas sy E.: Lamelllbranchiata triadica. (Fossilium Catalogus I. Animalia. Pars. 55.) 26. Kuba cs ka A.: Paleobiológiai vizsgálatok Magyarországról. (Geol. Hung. ser. pal. 10. p. 1 — 86. 8 tábla.) 27. G a á 1 I . : A hódmezővásárhelyi neolitkori telep gerinces maradvá- nyai. — Knochenreste dér neolitisehen Ansiedelung von Hódmező- vásárhely. (Annales Musei Nat. Hung. XXVII. p. 259 — 277.) 28. Kormos T . : Diagnosen neuer Saugetiere aus dér oberpliozánen Fauna des Somlyóberges bei Püspökfürdő. (Ann. Mus. Nat. Hung. XXVII. p. 237—246.) 29. Kormos T.: Desmana thermalis n. sp. eine neue praglaziale Bisamspitzmaus aus Ungarn. (Ann. Mus. Nat. Hung. XXVII. P. 1-19.) 30. R a k u s z G y . : Dobsinai és nagyvisnyói felsőkarbon kövületek. (Geol. Hung. ser. pal. 8. p. 1—282. 9 tábla.) Társulati ügyek — Gesellschaftangelegenheiten 113 31. Hűen e: Placochelis koponya újabb tanulmányozásának eredmé- nyei. (Geol. Hung. ser. pal. 9. p. 1 — 34.) 32. Mottl M.: Az Igric-barlang medvekoponyáinak morfológiája. (Földt. Int. Évk. XXIX. p. 177 — 230.) 33. K o r m o s - E d i n ge,r,: Pannonictis pliocaeniea. (Földt. Int. Évk. XXIX. p. 159—173. 1 tábla.) 34. Sclierf E.:A talajklimatikus és a légköri klimatikus tényezők versenye a talajtípusok keletkezésénél. (Földt. Int. Évk. XXIX. p. 1 — 87. 1 tábla.) 35. D u d i c h E . : Biologie dér Aggteleker Tropfsteinhöhle „Baradla“ in Ungarn. (Spelaol. Monographien Bd. XIII.) 19 tábla, 22 ábra és 22 táblázat, p. 1 — 246. 36. N o s z k y J . : Természetvédelmi feladataink a geológia terén. — Unsere Natúr schutz Aufgaben im Gebiet dér Geologie. (Földt. Közi. LXI. p. 103—108.) K o c h S . : Az ásvány-kőzettani múzeumokról. (Debreceni Szemle.) Fejérváry G. Gy. br.: A természettudományi múzeum kérdése. (Kiadta a Magyar Nemzeti Múzeum.) * * * Az elnök köszönetét fejezi ki, a közgyűlés pedig elfogadja az első- titkár jelentését. A másodtitkár felolvassa a Hidrológiai Szakosztály évi jelentését, amellyel kapcsolatban az elnök őszinte elismerését fejezi ki W eszel szky Gyula elnök úrnak, valamint munkatársainak. A másodtitkár ezután a pénztárvizsgáló bizottság jelentését ter- jeszti elő, melyből kitűnt, hogy a bevétel 4390 P 65 f, a kiadás pedig 3641 P 53 f volt az elmúlt évben. A közgyűlés a jelentést tudomásul véve, a pénztárosnak a felmentést megadja, neki, valamint a pénztárvizsgáló bizottság tagjainak köszönetét fejezi ki. A folyó, 1933. évre a pénztár- vizsgáló bizottságba ismét Koch Sándor, Maros Imre és Timkó Imre urakat küldi ki. Majd az elnök az 1933. évi költség-vetés előterjesztése után rámutat a Társulat válságos anyagi helyzetére s köszönetét fejezve ki a választ- mánynak és munkatársainak támogatásukért, a jövőre vonatkozólag fokozott mértékben kéri azt. Több tárgy nem lévén, az elnök az ülést berekeszti. # * # A Földtani Közlöny LXII., Zimányi Károly jubileumi kötetét az ünnepeltnek a Társulat nevében Vendl Aladár elnök és Reichert Róbert elsőtitkár f. évi április hó 15-én adta át a Nemzeti Múzeumban. Az elnök rámutatott arra, hogy a Társulat kedves kötelességének tett eleget, mikor Zimányi Károly 70. évének betöltése alkalmával a Földtani Köz- löny most megjelent kötetét róla nevezte el. Egyben annak a kívánságá- nak adott kifejezést, hogy az ünnepelt még sok éven át vegyen jóegész- ségben tevékenyen részt a Társulat életében. Zimányi Károly dr. meg- illetődötten köszönte meg a közbizalom és szeretet eme megnyilatkozását. II. Szakülések. 19 3 3. január 4. 1. Tokody László dr.: Néhány újabb hazai ásványelőfordulásról. Hozzászólt: Vendl A. 2. Reichert Róbert dr.: A badacsonyi aragonit. 3. Gedeon Tihamér: A gánti bauxit-telep fedőrétegének vizsgálata. Hozzászólt: Vendl A. 1 9 3 3. m á r c i u s 1. 1. Vigh Gyula dr.: Adatok a Magyar Középhegység északi része felsőtriászkori képződményeinek földtani és őslénytani ismeretéhez. Hozzászóltak • K u t a s s y E., L ó c z y Lajos, Vendl A. 114 Társulati iig'yek — Gesellschaftsangelegenbeiten 2. Kutassy Endre dr.: Adatok a magyarországi fődolomit faunájá- nak ismeretéhez. •3. Schmidt Eligius B.: Adatok a Csepel-sziget É-i részének geo- lógiai és tektonikai viszonyaihoz. Hozzászóltak: Vitális I, Ven d l A. 19 3 3. április 5. 1. Kubacska András dr.: Paleopatológiai vizsgálatok magyaror- szági ősmaradványokon. IV. rész. — Hozzászólt: Ven dl A. 2. Clauder Ottó dr.: Néhány tellurásvány elemzése és új tellur-meg- határozási módszerek. 3. Gedeon Tihamér: Magyarországi agyagok és bauxitok Be-tar- talma. — Hozzászóltak: Lócz y L.. P a p p G y , P e k á r D., Vendl A. 4. Horusitzky Ferenc dr. és Vigh Gyula dr.: Az ó-harmadkori vul- kánosság újabb nyomai a budai hegységben. 19 3 3. május 3. 1. Kubacska András dr.: Az ősgerinces maradványok kutatásának megszervezése hazánkban. (W. Weiler: Két ólig. haífauna Magyar- országról.) — Hozzászóltak: NoszkyJ., PávaiVajna F., Vendl A. 2. Szelényi Tibor dr.: a) Fúrásminták fajsúlyának meghatározása, kapcsolatban az Eötvös-inga mérésekkel, b) Adatok a hélium előfordu- lásához és meghatározásához. — Hozzászóltak: Pávai Vájná F., Vendl A. 3. Zsivny Viktor dr.: Egy katangai új ásvány bemutatása. 4. Földvári Aladár dr.: A Dunántúli Középhegység eocénelőtti karsztja. (Fényképek bemutatásával.) — Hozzászóltak: Gedeon T., J a s k ó S., Pávai Vájná F., Vendl A. III. Választmányi ülések. A választmány 1933. év első felében ülést tartott: január 4-én és 18- án, március 1-én, április 5-én és május 3-án. Súlyos gazdasági helyzetünk miatt a jegyzőkönyveket nem közöljük, azokat a t. tagtársak a titkárság irattárában megtekinthetik. # # I. Generalversammlung. Auszug aus dem Protokoll dér am 1. Február 1933 abgelialtenen 83 ordentlichen Generalversammlung dér Ungarischen Geol. Gesellschaft. Vo/rsitzender: Prásident Aladár Vendl. Anwesend: 38 Mitglieder, 49 Gaste. Vorsitzender eröffnend die Generalversammlung begrüsst die erschienenen Reprasentanten, Mitglieder und Gáste und halt sodann seine Eröff nuogsrede. Nach Hervorhebung dér wichtigsten Momente des letzten Vereinsjahres überging er auf den Hauptgegenstand seines Vortrages: auf die Würdigung des Aktualismus und des grossen Geo- logen Ch. Lyell (Siehe ung. Text. p. 100.) Hiernach hált István Ferenczi seine Gedachtnisrede iiber unser verstorbenes Mitglied Gyula Bakusz. (Deutscher Auszug, Seite 4.) Die Generalversammlung wáhlt sodann elén 9 Jahr hindurch tatig gewesenen Prásidenten dér Gesellschaft. Herrn Prof. Béla Mauritz mit einstimmiger Begeisterung zum Ehrenmitglied dér Gesellschaft, Herr Aarne Laitakari, Prof. am Polytechnikum Helsinki, dér sich als auf- richtiger und uneigenniitziger F reund unserer Nation erwiesen hatte, wurde zum Korrespondierenden Mitglied dér Gesellschaft erwáhlt. Die allé 3 Jahre zűr Ausfolgung gelangende „Szabó Gedank- medaille“, die weil. Prof. Imre Lörenthey als Anerkennung für seine grosse Monographie- „Diee fossilen Dekapoden dér Lánder dér unga- rischen Krone“ zugeurteilt wurde, übernahm die Witwe des liervor- ragenden Forschers. Társulati ügyek — Gesellschaftsangelegenheiten 115 Aus (lem Berieht des I. Sekretars nahm die Generalversammlung zűr Kenntnis, dass im Laufe des verflossenen Jakres iu Fachsitzungen 19 Vortrage gehalten wurden. Nach dem Geg’enstand verteilte sicli die Vertragé wie folg’t : Mineralogie 5. Petrographie 4, Geologie 6. Paláon- tologie 2, Varia 2. (Sieke Verzeichnis dér Fachsitzungen p. 115.) — lm laufe des Jakres sind 20 neue Mitglieder keigetreten (Sieke png. Text. p. 110.) Vorsitzender fordert den II. Sekretár, K. v. Sztrókay, auf den Be- rickt dér Hydrologiseken Sektion und dér Kassenprüfungskomission zu vorlesen. Beide werden durck die Generalversammlung zűr Kennt- nis genommen, dem Kassenfükrer wird Entlastung erteilt, und dem Prasidenten dér Hydrologiseken Sektion, Herrn Prof. Gyula Weszelszky, dem Kassenfükrer, sowie den Mitgliedern dér Prüfungskomission dér Dank dér Generalversammlung ausgesprocken. Für das laufende Jaki’ 1933 delegiert die Generalversammlung abermals die Herrn Imre Timkó, Imre v. Maros und Sándor Koch in die Prüfungskomission. Sckliesslick wird das den wirtsckaftlicken Verliáltnissen angemessene, nock starker reduzierte Budget dér Gesellsehaft für das laufende Jakr gebilligt. Hiernach wurde die Tagesordnunv erschöpft und die Generalversamm- lung dureh den Vorsitzenden gescklossen. II. Fachsitzungen. Am 4. Janner 1933. 1. L. Tokodm: Ü. einige Mineralvorkomnisse in Ungarn. — Zum Thema sprach: A. Ven dl. 2. B. Reichert: Dér Aragonit von Badacsony. 3. T. Gedeon: Untersuckung dér Hangendsckickt des Bauxitlagers von Gánt. — Zum Tliema sprack : A. V e n d 1 Am 1. Márz 1933. 1. Gy. Vigh: Beitrage zűr geologischen und paleontologiscken Kennt- gebirge. — Zum Thema spraohen: E K u t a s s y. L. L ó c z y, A. Ve n d 1. 2. F. Kütassy: Beitrage zűr Kenntnis dér Fauna des ung. Haupt- dolomits. 3. E. B. Schmidt: Beitrage zűr Kenntnis dér geologisehen und tek- tonischen Verhaltnisse des N-lichen Teiles dér Csepel-Insel. — Zum Thema sprachen: I. Vitális, A. V e n d 1. Am 5. April 1933. 1. A Kubacska: Paleopatologische Untersuchuugen an ung. fossilen Tieren. TV. Teil. — Zum Thema sprach: A. Ven d 1. 2. O. Clauder: Analysen einiger Tellur-Minerale und neue Methodeu zűr Bestimmung des Tellurs. 3. T. Gedeon: Dér Be-Gehalt dér Tone und Bauxite. — Zum Thema sprachen: L. L ó c z y, Gy. P a p p, D. Pékár, A Vend 1. 4. F. Horusitzky und Gy. Vigh: Neue Spuren des altterziáreu Vul- káni smus im Budaer Gebirge. Am 3. Mai. 1. A. Kubacska: Organisierung dér Erforsckung dér fossilen Wir- beltiere Ungarns. (W. Weiler: Zwei Olgozáne Fischfaunen aus Ungarn.) — Zum Thema sprachen : J. N o s z k y, F. Pávai Vájná, A. Ve n d 1. 2. T. Szrlényi: a) Bestimmung des spezifischen Gewichts von Bokr- proben im Zusammenkang mit den Messungen mittels dér Eötvös-Tor- sionswage. b) Angaben ii. d. Vorkommen von He und die Bestimmung desselben. — Zum Thema sprachen: F. Pávai Vájná, A. Ven dl 3. V. Zsivny: Vorführung eines neuen Minerals von Katanga. 4. A. Földvári: Das voreozáne Karst des Transdanubischen Mittel- gebirges. — Zum Thema sprachen : T. G e d e o n, S. J a s k ó, F. Pávai Vájná, A. V e n d 1. 611 Társulati ügyek — Gesellschaftsangelegenheiten III. Ausschuss-Sitzungen. In dér ersten Halfte des Jahres 1933 hat dér Ausschuss den 4. u. 18. Jan., 1-n Marz, 5-n April u. 3-n Mai Sitzungen gelialten. Wegen dér schweren wirtschaftlichen Lage können die Protokolle nicht mitgeteilt werden, sie stehen bei dér Schriftleitung zűr Verfíigung. * * * Dér LXII. Zimányi Károly jubilarische Festband dér Geologischen Mitteilungen (Földtani Közlöny) wurde im Narne dér Gesellscliaft yom A. Vendl Prásidenten und R. Reicjhert I. Sekretár am 15. Apr. des laufenden Jahres im Nationalmuseum unserem Ehrenmitgiied überreicht. Felelős kiadó : Reichert R. dr Mérnökök Nyomdája. Budapest, 1, Bertalan u. 9 Telefon: 59-5-73, t Ad nat. dél.: F. Hampel. Földtani Közlöny. Bánd LXIII. kötet. Hefte 1-6. füzet. Tafel I. tábla. KUTASSY, E.: ^datok a Vértes és BakonY fődolomit fauna ismeretéhez ESeitrage z. Kenntnis d. Fauna d. norischen Hauptdolomites in Ungarn. Földtani Közlőin/. Bánd LXIII. kötet. Hefte 1-6. füzet. Tafel II. tábla. Adatok a Vértes és Bakony fődolomit fauna ismeretéhez. KUTASSY, E.: Beitrüge z. Kenut nis d. Fauna d. norischen Hauptdolomites in Ungarn. Ad nat. dél.: F. Hampel. Földtani közlöny. Bánd LXIII. kötet. 1933. Heft. 1—6. füzet. PAPP F.: Éré vizsgálatok hazai előfordulásokon. Erzinikroskopisohe Filter. s. aus Ungarn. 1. 1. Eplény. Manganit (prizmatikus) és polianit (szürke foltok a nianganit- ban). — Manganit und Polianit. 2. Recsk-Mótrabánya. Enargit és luzonit (ikrek). — Enargit und Luzonit. 3. 4. 3 — 4. Gyöngyösoroszi. Szfalerit (szürke, uralkodó), galenit (fehér, éles körvonalú). 3.-ban pirit- (éles körvonalú) és kalkopirit-ér (bal alsó sarok felsőrészén). — Sphalerit. Galenit, Pyrit und Kalkopyrit. 5 — 6. Börzsö- nyi - hegység. Kovácspatak. 5. Pirit (fe- hér), pirho- tin (varratos szerkezetű) és 6. melnikovit- pirit (zónás). Pyrit, Pyrr- hotin und Melnikovit- pyrit. 6. Földtani Közlöny, Bánd LXIII. kötet, 1933. Heft 1—6. füzet. Tafel IV. tábla Márianosztra és Nagyirtás-puszta környékének kőzet- és PAPP F.: földtani felépítéséről. Über d. petrogr. u. geolog. Bán d. Umgebung v. Márianosztra. FÖLDTANI KÖZLÖNY Bánd LXIII. kötet. 1933. július— december. Heft 7. — 12. füzet. BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS GEOLÓGIÁT VISZONYAIRÓL. Irta: Horusitzky Henrik. DIE G EOLOG ISCHEN VERHÁLTNISSE DÉR HATJPT- UND R ESI DEN ZSTA DT B UD AP EST. Von H. Horusitzky. XXI. Gubacsi-dűlő (IX. Bezirk, lángs dér Soroksári -út). A Szekerész-utca, a Gubacsi-út, Soroksári-út és a Határ-utca közti területen belül húzódik a pleisztocén part, amely e részen még szépen latható. A 13 — 15 méteres magas part pleisztocénkori homok- és kavicsrétegeket, majd alatta kibukkanó pannon agyagot, illetve homokkőpadokat, és e kőzetek határán kibuggyanó forrásokat tár fel. A pleisztocén magaslat, amely kb. + 14.00 — 19.59 m, átlagban véve +16.58 m-nyire fekszik « Duna 0-p ontja felett, sárgás homok- ból áll; ez itt 4.20 — 9.20 m, átlag 7.23 m vastag. Kivételt csak a fegyvergyári fúrásnál találunk, ahol kis területű, másfélméteres feltöltés fordul elő. Alatta kissé va sokkeres, homokos kavics települ, amelynek az átlagos vastagsága 3.65 in. A kavicsos hordaléknak közvetlen fekűje a pannon-agyag, homok és homokkőpadok; e kép ződmények itt a Duna 0-pontja felett +4.91 — 8.02, átlag +6.26 méter- nél kezdődnek. A pannon-kőzetet két helyütt fúrták keresztül, úgy- mint a Fegyvergyárban és a 67. számú fúrásnál. E képződmény az előbbi helyen 24.22 m, és az utóbbi fúrásnál 18.55 m vastag. Ez alatt a szarmata sárga, agyagos márga fekszik, amely a Duna 0-pontja alatt — 17.91 és — 9.64 méternél kezdődik. A 70 sz. fúrási pontnál a holoeén alatt közvetlenül, a 69 sz. alatt pedig kb. 3 m vastag pannon réteg alatt található meg a szarmata; a rétegek mind kissé nyugat felé dőlnek. A Duna völgy felszíne, amely a megfelelő adatok alapján +3.86 m-re fekszik a Duna 0-pontja felett, iszapos- homokos hordalékkal van feltöltve; ennek átlagos vastagsága 7.00 méternek vehető. A talajvíz ebben az iszapos Duna üledékben kering, a Duna 0-pontja telett +2.69 m, felülről számítva kb. 1.20 m mélységben, míg a magaslaton a kavicsos képződményben mozog + 8.2S m, felülről számítva kb 8.00 ni mélységben. Minthogy itt ebben a magasságban a part még nincs beépítve, a kavics és a pannon között forrásként bugyog ki a talajvíz. A fúrásokat az 1913. évben végezték, kivéve a fegyvergyári artézikút-fúrást (Soroksári-út 158.), amelyet 1888-ban 111.43 méter mélységig mély esztettek. L. erről bővebben a Hidrológiai Közlöny XII. sz. kötetében, a „Budapest székesfőváros hidrogeológiai viszo- nyai" című értekezést, (p. 25.) 118 Homsitzky Henrik Fig. 35. ábra. 1. felső-mediterrán — Ober-mediterran, 2. szarmata — sarmatische Schichten, — 3. pontusi-pannoniai emelet — pontiscli- pannonisohe Stufe, 4. homokos kavics — sandiger Schotter, 5. homok Sand, (5. Duna-hordalék — Flussgeschiebe dér Donau, — tv. = talaj- vízszint — Grundwasserspiegel. Mérték — Masstab, Hosszúság — Lángé, Magasság — Höhe. Budapest székesfőváros geológiai viszonyai 119 Gmb ácsi-dűlő (IX. Bezirk, langs des Soroksári-út). Das in dicsem Gebiet sicli dahinziehende pleistozáne Ufer liegt durehsehnittlich +16.58 m über dem Ü-Punkt dér Donau. Es besteht aus 7.23 m machligem Sand, unter dem eine durehsehnittlich 3.65 m maciit ige sehotterige Schieht lágert. Has Liegende dér letzteren, die pannonische Bildung beginnt bei +6.26 m ti bér dem 0-Punkt dér Donau. Da.runter folgt annáhernd bei — 10 bis — 18 m das Sarma- tikum unmittelbar unter dem Holozan in einer Tiefe von etwa 7 rn. Das Tál dér Donau liegt bier ungefahr +4 m über dem 0-Punkt dér Donau. Das Grundwasiser bewegt sieli im Tál etwa 1.20 m. auf dér Hőbe ungefahr 8 m unter dér Oberflüehc. Am Ufer tritt das Grund- wnsser aus dem Schotter in Quellén hervor. XXII. 7' e r ni oké m iáit n tézet kör u ,ij é k e (IX., Ulatosárok-út és az Aszódi-út sarok). A Gubaesi-dülőböz tartozó régi Lóverseny-tér helyén húzódik egy szélesebb lapos; az itt található Illatos-árok bal oldalán épült a Termokémiai intézet. A telep keleti felén északnyugati -délkeleti irányban a leitőn légi patak nyomai észlelhetők, amelynek magas sága a Duna 0-pont.ja felett átlagosan véve + 17.50 m. A völgyecske baloldali része hozzávetőleg +21.00 m magasan fekszik. A lapos talaja humuszos, homokos agyag. Ennek átlagos vas tagsága 5.00 méternek vehető. Az alatta elterülő vasokkeres, homo kos kavics 2 — 4 m vastag. A kavicsos hordalék közvetlenül a pannon kékes-szürkés agyagon fekszik, amely a Duna O-pontíjához viszo- nyítva az árokban + 9.00 — 9.50 m és a magasabb részen + 12 — Ki m magasan kezdődik. Ebbe az agyagba a mélyebb részen 22 — 23 m-re (a Duna 0 pontja alá — 5.30 m-nyire), a magasabb helyeken hozzá vetőleg 2 — 6 m-re fúrtak le. A talajvíz itt a legfelsőbb képződményben mozog, mégpedig a kis árokszerű völgyben + 1(5.14 m-nyire, s annak jobboldalán levő magasabb részein +18.43 m-nyire a Duna 0-pontja felett. Az utóbbi a felszíntől számítva kb. 2.70 méternek felel meg. A mélyebb része- ken a talajvíz majdnem a felszínig feljut. A talajvíz, valamint a felszíni víz itt ezen a kis részen észak- nyugatról délkelet felé áramlik, eltérőleg a pesti oldal többi részeitől, ahol a talajvíz északnyugat felé törekszik, vagy a pleisztocén-part feló folyik, kivéve természetesen a pleisztocén-part és a Duna-folyam közötti részt. Ezek szerint az említett lapos északnyugati részén egy, a felszínen nem is észrevehető vízválasztó fordul elő. * T h e r ni o c h e m isches I n s t it u t (IX., Eeke Illatos- und Aszódi-út). In dér Qsthalfte dér Anlage sind die Spuren eines von NW gégén SO abfailenden altén Bachbettes zu beobachten, wo ein etwa 5 m machtiger, humöser Tón lágert. Dér darunter folgende Schotter 120 Horusitzky Henrik ist etwa 2 — 4 m máehtig. Das Liegende des letzteren bilden panno- nisclie Schichten, die bei +9 — in über deni 0-Punkt dér Uonau beginnen. Das Grundwasser bewegt síeli bier auf die Donáti bezogen bei -|- 16 — + 18 m. Das Grundwasser und die oberfláohlichen Gewásser fiiessen bier von NW gégén 80, im Gegensatz zu den übrigen Teilen dér Pester Seile, wo die Wasser mit Ausnahme des Abschnittes zwiischen dem pleistozanen Ufer und dér Donau gégén N\V streben. Hier befindet sieli demnaeh eine an dér Oberflache niebt bemerk- bare Wasserscbeide. Fig-. 36. ábra. 1. pontusi-pannoniai emelet — pontiseh-pannoniscbe Stufe, 2. kavicsos homok — scbotteriger Sand, 3. agyagos, homokos réte- gek — tonige, sandige Schichten, — tv. = talajvízszint — Grundwasser- spiegel. 121 Budapest székesfőváros geológiai viszonyai XXIIl. N é p liget h el y szí n r a j z a és geológ i a i s z elv é n y e (X., Hungária-körút mentén). E közlemény a Hungária-körút, Űllöi-út, Simor-utca és az Összekötő-vasút között levő Népliget geológiai felépítését ismerteti A Népliget a Duna ü-pontja felett + 18.49 — 22.73 m, átlag +20.11 m-re van. A felszínt hol homokos termőföld fedi, hol vékonyabb réteg törmelék, melynek a vastagsága 0.25 — 1.40 m között változik, átlag 0.70 m. A 62. sz. fúrás környékén egy laposabb, régi, mocsaras részt találunk. Ennek az ÉNy-DK-i irányban elhúzódó foltnak a rétegsorozata vékony feltöltéses anyaggal kezdődik, s alatta barna, •30 122 Horusitzky Henrik J, V. ,3‘- abí'a- 1- Pontusi-pannoniai rétegek, — pontisch-pannonische bementen, 2 lignit - Lignit, 3. homokos kavics - sarui iger Schotter 4 homok barid, 5. tozeges iszap — torfiger Sohlamm, 6. mocsár-talaj — oumpl érdén, t. feltöltés — Aufsehüttung. tv = talajvizszint — Grund- wasser Spiegel. Mérték — Masstab, Hosszúság — Lángé, Magasság — Hőbe. Budapest székesfőváros geológiai viszonyai 123 majd sárga homok következik, majd ez alatt fekete agyag, szürke agyag, tözeges föld, végül ismét fekete agyag és iszapos kavics tele pül. Ennek a sorozatnak összvastagsága 8 — 9 m. E lapos terület szegélyén az első, fekete agyagréteg alatt fehér márgaszerű agyagot hozott fel a fúró, kiváltképen a 65. és 68. sz. helyeken. Ez az egykori vízállásos terület egyébként az 51., 60. és 69. sz. fúrásminták tanú- sága szerint a Simor-utcától a vasntmenti vámházig húzódik. A homokos rétegek között vékonyabb, sárga agyag betelepülé- sek is találhatók, amilyenek az alatta levő kavicsos rétegek között is előfordulnak. A felső, homokos tag vastagsága 0.38 én 9.57 m között váltakozik; átlag 4.00 m vastag. A kavicsos réteg összvastag- sága pedig 0.27 — 10.75 m között ingadozik, átlag majdnem 5.(10 ni. A pleisztocén alatt pannon fekszik. Ez a Duna 0 pont ja felett f 7.40 — 15.70 m között, vagyis átlag -j- 11.22 m-nél kezdődik. A pan- non-rétegek majdnem kizárólag kemény agyagból állanak. Csak néhol hozott' fel a fúró homokot vagy kavicsos agyagot. Az 54. sz. fúrásban egy vékony lignit-rétegre is akadtak fúrás közben, még- pedig a Duna 0-pontjához viszonyítva + 9 m magasságban, felülről számítva 10.91 m mélységben. Az agyagba az 51. sz. fúrásnál 9.88 m-nyire, a körvasútól! túl, a 72. sz. fúrásnál 38.35 m re fúrtak le. Az utóbbi fúrás a Duna 0-pontja felett +21.35 m magasságban telepít- tetett és 44 m mélységig hatolt le. A talajvíz itt a pleisztocén homokos és kavicsos rétegekben és a hoiocén homokos agyagban mozog egyenlő magasságban, a Duna 0-pontja felett + 14.48 — 18.00 m között, átlag + 16.17 m magasságban. Felülről számítva ez 1.66 — 6.80 m, állag 4.00 ni mélységnek felel meg. A víz áramlási iránya északnyugat. Az adatokat az 1892. és 1920. évben megejtett fúrások alapján közlöm. Kövületekre több helyütt akadták, úgymint: a 30. és 43. sz. fúrólyukból 13.60 és 10 m mélységből több pannon csiga töredéket; az 51. és 52. sz. fúrólyukakból közvetlenül az agyag felett a, kavicsos anyagba bemosott Cer i thium-lóléket hozott ki a fúró az 58. és 59. sz. fúrólyukakból, 9 és 10 in körüli mélységekből Melanopsis St-urii, cfr. Vindobonensis Fuclis csigatöredék került ki; a 60. sz. fúrásból, 3 — 4 m mélységből egy Llmax-i aj és 11 in mélységből Halotolitus, a 62. sz.-hól, 9 m-ből ugyancsak kövület-töredék, a 65. sz. fúrásból, 11 m mélységből Melanopsis Sturii Fuchs, M. Vindobonensis Fuclis, Ostracoda és Limnocardium- töredék, a 66. sz. fúrásból, 10 m mélységből csigatöredék, és a 70. sz. fúrásból, hasonló mélységből ostracodák kerültek ki. * Népliget ( Volksau) (X., lángs des Hungária körút). Das Gebiet liegt durchsclinittlieh +20.11 m űber dem 0-Punkt dér Donau. Die Oberfláche ist durch Sandboden, liier und da durch Scliutt bedeckt. In einzelnen Bohrungen wurde auoli eine sumpfige Sehielitenserie angetroffen, dérén Gesamtmachtigkeit sogar 8 — 9 m erreicht. Zvischen den sandigen Schichten kommen auch dünncre 124 Horusitzky Henrik gelbe TonzAvisehenlagen vor, die auch im dajrunter folgenden Scliotter anzutreffen sind. Die durchsclinittliclie Máchtigkeit des sandigen Gliedes betrágt 4 m, die Gesamtmáchtigkeit dér scliotte- rigen Sehicht etwa 5 in. Unter d«m Pleistfozán liegt das Pannon, das über dem O-Punkt dér Donau durehschnit'tlich bei +11.22 m beginnt. Letzteres besteht hauptsachlich aus liartem Tón, docli treten dazwischen auch etwas Sand, kiéin körniger Scliotter und Lignit auf. Das Grund wasser bewegt sieh bier im Pleistozan durchschnitt- lich 4 1(5.17 m über dem O-Punkt dér Donau, von dér Oberfláche gerechnet in einer Tiefe von dnrchschnittlich 4 m. Es fliesst gégén NW. XXIV. T atte r s all és az ú j L óv á s á r tér (X., Kerepesi-út és Juranics-utca között). A Keleti-pályaudvar érkezési oldalán, a Kerepesi ül és a Jura- nics-utca közti terület, a J urán ics-utcá bán mélyesztett bárom fúrás (1., 2., 4.), és a Lóvásár-téri 3. sz. fúrás szelvényei szerint a terület a Duna O-pontja felett átlag + 13.30 m-nyire fekszik. A felszín vékony törmelékkel van kiegyengetve, ez kb. csak 0.75 m vastag. Ennél valamivel vastagabb feltöltés a terület keleti részén található, ahol egy kis ér húzódott, amely az István-útnál a Városligeti- patakba torkollott. A feltöltés ott hozzávetőleg 2 m vastagságot is elér. A feltöltóses törmelék alatt holocén iszapos, homokos rétegek rakódtak le 5.50 m átlagos vastagsággal, kivéve a negyedik fúrás helyét, ahol ez a talaj csak 1.35 m vastag. _J I - - Fig. 38. ábra. 1. szarmata emelet — sarmatiscke Stufe, 2. kavicsos homok - schotteriger Sand, 3. homok — Sand, 4. iszapos, homokos rétegek — schlammige, sandige Schichten, 5. feltöltés — Aufschiittuug, tv. - talajvízszint — Grundwasserspiegel. Budapest székesfőváros geológiai viszonyai 125 A terület keleti részén az említett kőzetek fekűje 0.50 és 3.82 m vastag, sárgás homok-, majd 0.40 és 1.30 m vastag kavics réteg. Mindennek fekűje a szarmata sárga agyag, amely átlagosan +6.50 m-nél kezdődik a Duna. Ö-pontja felett. A szarmata agyagba itt hozzávetőleg 3.25 m-ig fúrtak bele, kivéve a 3. sz. fúrást, ahol 15.10 rn-re, vagyis a Duna 0-pontja alá — 8.10 m-re hatolt le a fúró. A talajvíz e helyütt az 1912 évben szerzett adatok alapján felül ről számítva 4 m körüli mélységben mozgott, almi a Duna 0- pont- jához viszonyítva + 9.30 méternek felel meg. A Magyar Ruggyanta Gyár telepén (Kerepesi-út 17. sz.) az 1931 évben 300 m-re mélyesztett fúrás adatai szerint a felső homokos és kavicsos rétegek együttvéve 8.20 m vastagok. Alattuk túlnyomólag agyag települ, néhány homokkőpaddal váltakozva. A szarmata réte- gek valószínűleg felülről számítva 73.60 m-ig terjednek s n medi- tierrán rétegek a fúrás aljáig. # T áttér sáli u n ö neuer P f e r de ni a r k t (X. zwisehen dér Kerepesi-út und Juranics-utca). Das Gebiet liegt durchsehnittlieh +13.30 m űber dem 0-Punkt dér Donan. Un tor den Schuttmassen des eingeebneten Gelandes gelangten etwa 5.50 m máchtige, holozáne, schlammige, sandige Schiohten znr Ablagerung, untéi- denen gelber Sand, dann fluvia- (iler Sebőt tér folgen. Das Liegende dér letzteren bibiét sarmntischer Tón. Das Sarmatikum beginnt hier bei +6.50 m űber dem 0-Punkt dér Donan und reicht nach den Bobrnngen dér Gummifabrik von dér Oberflaebe gereebnet bis zu einer Tiefe von 73.60 m, wo medi- terráné Gesteine auftreten. Das Grundwasser bewegte sieh hier zűr Zeit dér Bolirung in einer Tiefe von beilaufig 4 m unter dér Oberflaebe, was auf den 0-Punkt dér Donan bezogen einer Hőbe von + 9.30 m entspricht. xxv. A tervezett Kér epe s i-u f i k ö zk ó r h á z k ö r n y éke (X., Kerepesi-út 19 — 31. szám). A Kerepesi út, Százados út, Juranics-utca és Asztalos Sándor- ét közti területen 1892-ben az altalaj megállapítása céljából 19 fúrást mélyesztettek, mielőtt c helyen a tervezett közkórházat felépítették volna. E fúrások jegyzetei alapján a térszín a Duna 0-pont'ja felett (a 18. és 19. sz. fúrások kivételével) +17.42 — 19.77, átlag +18.55 m magasan fekszik. A 18. és 19. sz. fúrás kis völgybe esik, + 17.08 és 16.26 m-re a Duna 0 pontja felett. E völgyecske a régi Aréna-út menti Lóverseny-tér közepén a régi Városligeti patakba torkollott. E terü- let még eredeti felszíni termőréteggel bir, amely a homokos feltalajjal együtt átlagosan 3.82 m vastag. Alatta homokos kavics települ, 3.83 m átlagos vastagsággal. A pleisztocén képződmények alatt a szarmata rétegek, túlnyo- móan sárgás agyag, képezik e vidék bordképes altalaját. Ezi az agyag a Duna 0-pontja felett + 7.37 — 12.23 m,; átlag +10.00 méter magasan kezdődik. Az agyagba csak kis mértékben fúrtak bele, kivéve a 15. és 16. sz. fúrásokat, amelyekben a fúró 8.31 m-re hatolt 126 Horu$itzky Henrik le az agyagba. Az agyagon kívül a 12. és 24. sz. fúrási helyen Cerith rumos- mészkő re akadtuk, amelyet azonban keresztül nem fúr- tak. A 12. sz. fúrási helyen a mészkőtelep Ostreákat tartalmazó sárga agyag fordult elő. Kövületeket egyébként a következő fúrás- min tá k 1 >an t a Iá lta k : A 17. sz. fúrólyukból, kb. 8 — 15 m mélységből kikerült; Cardium lutisuleatum Miinst., Cardium sp. A 1!). sz. fúrólyukhói pedig, 8 — 9 m mélységből kikerült: Poly- stomella crispa, Lám., Polystomella aculeata, d‘Orb. A 22. sz. fúrólyukból, 6 — 8 m mélységből kikerült: Truucatulina lobatula, W a 1 k. et dac., Polystomella crispa. Lám., Polystomella aculeata, d'O r b., Mohrensternia inflata, Andrz., Ostracoda, Pota- mides mitralis, Eichv., Trochus, sp., Ervilia podolica, Eichv. Fig-. 39. ábra. 1. szarmata mészkő — sarmatischer Kalkstein, 2. szarmata agyag- — sarmatischer Tón, 3. homokos kavics — sandiger Schotter, 4. homokos talaj — sandiger Bódén. — tv. = talajvízszint — Grund- wasserspiegel. Budapest székesfőváros geológiai viszonyai 127 A kövületeket dr. Schréter Zoltán m. kir. főgeológus volt szíves meghatározni. A talajvíz e helyütt északnyugati irányban szivárog, mégpedig a Duna 0-pontja felett + 14.27 — 12.54 ni, átlag +13.50 m magas- ságban. Felülről számítva a talajvíz 3.75 — 6.03 m, átlag 4.75 m mélyen mozog. A Hungária tűt menti kenyérgyár telepén ásott kút mélysége néhai Hala v á t s Gyula m. kir. főgeológus feljegyzései szerint 0.57 m, benne a víz tükre a felszín alatt 6.50 m-nyire áll. E kútíban, durva homokból állítólag CerUhiuniok kerültek elő. A hely magas- sága kh. +18 méternyire lehet a Duna 0-pontja felett. * # # B a u (j r u a ( I rl es g eplante n a fi g e m e i n e n, K r a n k e n- hauses (X., Kerepesiét No. 10 — 31). Dér Baugrund liegt — zwei Bolirungen ausgenommen — dureli- sehnittlich +18.55 m üher dem 0-Punkt dér Donau. Die beiden Bohrungen liegen in einem kleinen Tálchen, das in den einstigen Városligeti-Bach íaündete. Das Gehiet hat eine natűrliche Decke aus fruchtbarem Bódén, mit sandigem, dann Bchotterigern Unter- grund in. einer Gesamtmachtigkeit von durehschnittlich 7.65 m. Unter den pleistozánen Sedimenten lagern sarmatische Tone mit etwas Kaik, die durehsehnittlieh bei +10 m üher dem 0-Punkt dér Donau hegiunen. Einzelne Proben enthalten Versteinerungen. Das Grudwasser siókért hier in NW-lioher Bichtung u. z\v. dnrchschnittlich +13.50 m üher dem 0-Punkt dér Donau, was von dér Oberfláehe gereohnet einer Tiefe von 4.75 m entspricht. XXVI. A z ú j L ó v e r seri y t é r k ö r n y é k e (X., Kerepesi-út, Fehér-út, Kolozsvári ét és Albertirsai út között). A jelzett terület Ligettelki dűlő néven ismeretes. Felszíne homokbuckás, hullámos és + 19.00 — 24.00 m, átlag +20.00 in maga- san fekszik a Duna 0-pontja felett. Ennél alacsonyabbak a buckák között húzódó laposok, aminőket az Isaszegi-ét mentén, majd a 77. sz. fúrásnál és délen a kőbányai vasúti állomással szemben találunk. Vékony feltöltós csupán a 28. sz. fúrásban volt megfigyelhető, a terü- leten kívül, a Hős-utca és a Pongráe-ét sarkán és az említett lapo- sokban, ahová jelenleg törmeléket hordanak. A laposokban húmu- szosabb feltalaj alatt szürke agyag fekszik, együttvéve kb. 1 m vastagságban, azután a homok következik, amely itt a területet elborítja és liepe hupássá teszi. A homok között sárga agyaglencse- be települések fordulnak elő, és többhelyiitt már kavicsnyomokra is akadunk. A rétegsorozat összvastagsága 1.00 — 5.00 m, átlag 3.23 m. Az alatta fekvő kavicsos réteg vastagsága 1.10 — 3.82 m között válta- kozik, ami átlag 2.42 m-nek felel meg. A hordkópes agyag az említett kavics íekűjét képezi. Ez a Duna 0-pontja felett + 12.30—17.38 m között kezdődik, ami +15.00 m átlagnak felel meg. Ebbe éppen csak, hogy belefúrtak. Az agyag felső része sárga, kemény agyagból áll; s ahol a fúró kissé mélyebbre hatolt, ott kékes agyagot hozott fel. A 87. sz. fúrólyukból egy Cár- 128 Horusitzky Henrik dium sp. töredék került ki az agyaggal. A 87/b sz. fúrólyukból pedig Cardium obsoletum Eicliv. va.r. V indobonensis, Part scli, a 87/e szí. fúrólyukból, kb. 7. m mélységből Tapes sp. é> Modiola sp. töredék. ma 1920 1920 ,,Q' /OOflt- 1920 1920 1920 Fig. 40. ábra. 1. szarmata agyag- — sarmatiseher Tón, 2 homokos kavics sandiger Schotter, 3. homok — Sand, 4. tv. talajvizszint Cjrund- wasserspiegel. a 87/d sz. fúrólyukból, 8 m mélységből Cardiuu obsoletum, Eicli v. var. Vindobonensis Part seb, és egy Tapes töiedék került felszí re. A talajvíz itt is, mint a környéken, a pleisztocén homokban és kavicsban kering, felülről számítva 2.50—6.10 m, átlag 3.00 m mély- Budapest székesfőváros geológiai viszonyai 129 ségben, a Duna 0 pont jához viszonyítva + 15.12 — 18.26 in, átlag + 17.00 m magasságban. A talajvíz délkeletről északnyugat felé áramlik, abban a lejtési irányban, ahogyan a felszín és az alapkőzet lejt. * =x= * Neue P f e r dere n n b a h n (X., zwischen Kerepesi-út, Fehér-út, Kolozsvári-utca und Alberti- út.) Dieses unter dem Namen Ligettelki-dűlő bekannte Gebiet zeigt eine durch Sandhügel wellig gestaltete Oberfláche und liegt durch - schnittlich + 20 m űber dem 0-Punkt dér Ilonán. Zwischen den Sand- hügeln ist dér Oberboden humőser, darunter folgt mit Tonschichten abweehselnder gelber Sand. Gesamtmachtigkeit des ganzen Kom- plexes durchschnittlich 3.23 m. Has im Liegenden folgende schotterige Gesehiebe ist durchschnittlich 2.42 m máebtig. Dér unter dem Schot- ter liegende, tragfeste, sarmatische Tón beginnt durch seb nittli eh bei 4-15 m űber dem 0-Punkt dér Donau. Das Grundwasser zirkuliert auch hier im pleistozánen Gesehiebe durchschnittlich 3 m unter dér Oberfláche, d. h. etwa + 17 m űber dem 0-Punkt dér Donau. Fs íliesst von SO gégén NW, dem Gefiille dér Oberfláche und des Grundgesteins folgend. XXVII. A K e r e p e s i-ú i i v íz g \j ü j tőcsator n a szel v é n y e (X., a Rákospatak jobb oldalától a Fehér-út mentén épült útkaparó- liázig). A szelvény felszíne átlag 20 m magasan húzódik a Duna, 0 pontja felett. Ennek keleti végén a szelvény a Rákos-patak völgyét szeli, ahol a patakhordalék átlag 1—3 m vastag. A patak jobb oldalán homokbuckás terület húzódik és bal oldalán ugyancsak laza pleisztocén homok képezi a felszínt egészen az útkaparó házig. Alatta homokos, apróbb és durvái) kavicsos Duna hordalék telepszik, lencseszerű betelepüléssel; ennek összvastngsága 3 — 4 m. Bár a kavi- csos rétegekben lekoptatott mediterrán-kövületeket is lehet találni, mégis a kavicsot a pleisztocénbe kell soroznom és semmi esetre sem régibb szintbe, még a levantei emeletbe sem, ahová a köztemetői kavicstakaró sorozandó. A kétféle kavics a következő okoknál fogva nem lehet egyidős, illetve a következőkben különbözik: 1. a köztemetői kavics a Duna 0 pontja felett + 44 — 59 m, a rákosfalvai kavics + 14 — 18 m magasan fekszik. A különbség tehát a két kavics között 3(1 — 40 m. 2. Mind a két kavics főleg kvarcból, homokkőből és kristályos paladarabokból áll, de míg a köztemetői kavicsban ezeken kívül egyebet alig találni, addig a rákosfalvai kavicsban ép andezit- és andezittufa darabok elég gyakoriak s azonkívül lekoptatott Ostrea-, Cardium- és Perien- héjak sem ritkák. 3. A köztemetői kavics összeállóid), sőt konglomerátumos, míg a rákosfalvai omlós kavicsban a csákány könnyebben dolgozik. 4. A köztemetői kavics településében meg van zavarva, arneny- 130 Horusitzky Henrik fV fS !y t4 $ §5: £ •< ^gW, s Sh, < 20$ I1' ^ I | K í ** r> LL' nN jjk Budapest székesfőváros geológiai viszonyai 131 nyiben hullámos rétegeiben zsákszerű vagy tölcséralakú kitöltések vannak, míg a rákosfalvai kavics települése nyugodtabb, fluviatilis jellegű. 5. A köztemetői kavicsokat vas réteg vonja be. ellenben a rákos- falvai kavics vékony, vasas bekérgező-hártyája jelentéktelen. A rákosfalvai folynmhordalékos kavicsot ezért az alsó pleiszto- cénha sorolom. Az 5 m mély csatorna alján már mindenütt harmadkori tengeri képződmények fordulnak elő, mégpedig nyugatról kelet felé a követ- kező sorrendben: A Fehér-útuál +19.24 m-ben a Duna 0-pontja felett szarmata mészkő kerül napfényre. Azután a felső-mediterrán: lajtamészkő, morzsás mészkő, meszes homok- és kavicsos homokrétegek fordulnak elő, kb. + 17 m-nyire a Duna 0-pontja felett. Ez a változatos réteg- sorozat kb. a Megyeri-utcáig terjed. Onnan a szelvény széléig riolit- tufa, tufás agyagrétegekkel váltakozva, közvetlenül a pleisztocén és a holocén bordalók alatt fekiisznek. E tufás réteg északon egészen a Mogyoródi-úti g húzódik, ahol az Öv-utca sarkán 62.80 m-ig hatoltak le. Keleten, a főváros határán 80.15 in ig mélyesztett fúrás hasonló kőzetben mozgott, és délen is a, feltárásokban többhelyütt észlelhető. A talajvíz itt a Rákos-patak völgyében, a 90. sz. fúrásnál, a Duna 0-pontja felett + 19.80 m-nyire mozgott, vagyis a felszín alatt alig 1 m-nyire. A pleisztocén hordalékban pedig a kavicsos képződ- mény a vizet tartalmazó kőzet. Meg kell azonban emlékeznem a mélyebb, felszálló vízről is, amely a Duna 0-pontja fölé egészen + 14.15 m-nyire nyomódik fel. s amelynek hőmérséklete 16—17" C-t is elér. A rákosfalvai strandfürdő (Kerepesi-út 77.) inkább ezt a vizet használhatná fel, mint csupán a Rákos-patak vizét. E környéken a fúrások az 1908 — 1910. év táján mélyíthettek. # W a ssersammelka nal dér Kerepesi-út (X., vöm rechten Elér des Rákos-Baches bis zum Strassenhüterbaus an dér Fehér-út). Die Oberfláche des Profi Is liegt durehschnittlich +20 m űber dem 0-Puukt dér Donau. Das öisíliehe Ende des Profils durchquert das Tál des Rákos-Baches, von dessen alluvialen Schicbten abge- selien die Oberfláche von sandigem Beden jjfebildet wird. Darunter folgen sandige und schotterige Schicbten, abwárts mit immer grösseren Geröllen, ja sogar mit abgerollten, grossen, mediterránén Fossilien. Dieser schotterige Komplex gehőrt zum Pleistozan. Am Bódén des 5 m tiefen Kanals koromén tertiare Bildungen vor, u. zw. von W gégén O in náchstehender Reihenfolge; bei dér Fehér-út liegt bei +19.24 m űber dem 0-Punkt dér Donau sarmatischer Kaik, dann folgt obermediterraner Leithakalk, kriímmeliger Kaik, kalki- ger Sand und schotteriger Sand. Dieser reicht beilaufig bis zűr Megyeri-utca. Von dórt folgen bis zum Rand des Profils Rhyolittuff und tuffőser Tón in abwechselnden Lagen. Das Grundwasser befindet sich bier im Tál des Rákos-Baches 132 Horusitzky Henrik tozane Geschiebe Wasser mid, was besonders zu beachten ist, 'die tiefern Schiohten enthalten ebenfalls aufsteigendes Wasser, das bis + 14 — 15 m űber dem O-Pnnkt dér Donau heraufdringt und eine Temperáin r von Ifi — 17" C besitzt. XXVIII. K ő b á ii y a i Részvé n y ser f őző r á k o s i j é g 1 e r m elő telepe (X., Felső Rákosi-rétek, Keresztúri-út 108. sz., a Ráko's-patak mindkét oldalán). rn cqoöCsItocd líj iO iO iO Fig. 42. ábra. 1. dácittufa — Daaittuff, 2. pontusi-pannoniai homok - ponti sch-paunoniseher Saiul, 3. homok és kavics — Sand und Sohotter, 4. termőtalaj — Bódén. tv. =- talajvízszint — Gru n d\v asser Spiegel. Az Első Magyar Részvényserf űzőnek a rákosi vasúti állomással szemben fekvő, aránylag igen kis területén az 1912. évben a patak jobb oldalán 9 és a patak bal oldalán 5 fúrást mélyesztettek. A fúrási helyek magassági viszonyait a közelben levő CCCXXVI11. sz. magas- sági ponthoz mérték, amely a Duna 0-pontja felett j_ 26.02 m-nyire fekszik. Ehhez viszonyítva a kérdéses területnek a patak jobb oldalán Budapest székesfőváros geológiai viszonyai 133 ungefa.hr 1 m unter dér Oberfláche. Weiters enthált auch das pleis- fekvő része átlag + 23.38 m és a balparti része -(-23.50 in magasan fekszik a Duna 0-pontja felett. A felszínt humuszos., homokos agyag borítja, altalajként kissé agyagos, majd kavicsos homok szerepel. Ez az alluviális patak-hor- dalék a patak jobboldalán átlagban 3.02 m, s baloldalán 3.30 m vastag. A holocén közvetlenül pannon, finom, csiliámos homokot takar, mely a Duna 0-pontja. felett a jobboldalon 4- 19.76 m, a baloldalon -(- 20.20 m-nyire kezdődik. A pannonkorú finom homok vastagsága igen csekély: 9.50 és 12.40 m. A pannon fekűje felsőmediterrán-korú eruptív tufa, amely itt felülről számítva jobboldalon átlagban véve 12.90 m, a baloldalon 15.67 m mélységben kezdődik. A tufába pedig a jobboldalon 3.07 m, és a baloldalon 2.37 m-re fúrtak bele. A fúrások összmélysége felülről számítva 15.50 — 18.15 m. A legközelebbi tufafeltárások ide a Váltó-utca mellett kiemel- kedő domb feltárása, ahol a LIV. számú magassági pont áll, és az államvasútak munkástelepe mentén futó sínpár bevágása. A talajvíz, amely itt a holocénban és a pannonban együtt van, a felszín alatt a patak jobboldalán 0.40 m és a baloldalon 0.54 m mélységben áll. A jégtermelő teleptől felfelé, a Keresztúri-út 200. sz. telken (7664 h. sz.) közvetlenül a patak jobboldalán egy 11 m mély és 0.5 m átmérőjű kutat fúrtak, a Simkó- és Bermann-féle pióca telepnek vízellátása céljából. A fúrás itt is pannon finom homokba mélyesz- tetett, s a víz benne a felszínig nyomódik. A fúrás helye a Duna 0-pontjálioz viszonyítva kb. + 28 m-nyire lehet. A tufát itt nem fúrták meg. E i s f a b r i k K ö b á n y a — fí á k o s (X., Keresztúri-út No. 108.). Die Anlage liegt gegenűber dér Eisenbahnstation Rákos an beiden Seiten des Baches, u. zw. am rechten Ut'er durchschnittlich + 23.38, am linken +23.50 m űber dem 0-Punkt dér Donau. Die OberfUiclie ist von lmmősem, sandigem Tón bedeckt; als Untergrund ist etwas toniger, dann schotteriger Sand anzu treffen. Das unmittel- bare Liegeude dieser Serie Iliidet dér pannonische Sand, dér bei + 19.78 und +20.20 m ülier dem 0-Punkt dér Donau beginntl Dér pannonische Sand ist bloss 9.50 m und 12.40 m máchtig Das Panno- niknm üherlagert unmittelbar obermediterrane eruptive Tuffe, die von dér Oberfláche gerechnet bei 12.90 und 15.67 m beginnen. Das Grundwasser, das hier im Holozán und im Pannonikum gemeinsam vorkommt, stebt am rechten üfer des Baches 0.40 m, am linken 0.54 m unter dér Oberfláche. In dér umveit gelegenen Blutegelkultur (Keresztúri-út No. 200.) steigt das Wasser des 11 m tiefen Brunnens, elessen Burchmesser 0.5 m betrágt, bis zűr Ober- fláche herauf. 134 Horusitzky Henrik XXTX. K ü l s ő-J ászber ény \-ú t és Maglód i-ú t k ö z ö 1 1 el tér ü lő lé g tag y á r k ö r n y é k e. A szóbanforgó terület a Kőbányai magaslaton fekszik, ahol a fúrások a Duna 0-pontja felett + 35.22 — 44.97 m magasan mélyít- tettek. A takaró vasrozsdás homokból áll, amely között az alatta fekvő, ugyancsak vasrozsdás kavics szemei is előfordulnak. A homok- os kavicsréteg együttes vastagsága alig 1 — 3 m. Az agyagbányák keleti oldalán a kavicsréteg vastagszik és a magaslatot egyöntetűen takarja. Alatta a bányákban mindenütt a pannon agyag látható, amelyet tulajdonképen bányásznak. A fúrási helyeken a pannon- agyagra csak a 105., 106. és 110. sz. fúrásoktól délre akadni, amely irányban a pannon kiékül és az alatta elterülő szarmatarétegek válnak közvetlenül a homokos takaró fekűjévé. A fúrási helyeken a pannonréteg felhúzódik a Duna 0-pontja fölé +43.02 m-nyire, a szarmata pedig +41.11 m-nyire. Ezek pontosabb elerjedékét a sör- főzők artézikét jainál ismertettem, amely munkám a Hidrológiai Közlöny XII. kötetében (19 — 45. oldal) jelent meg. Talajvíz e területen nincs, mert a csapadék azonnal beszivárog, és a kavicsos anyagban elfolyik. E csapadékvizek mélyebb gödrökben forrásként elő is bukkannak, de csak időszakosan, amíg a víz el nem fogy. Állandóan kisebb források a pannon agyag közti homokos rétegből is bugyognak elő. A gödrök alján kibukkanó szarmata réte- gek vizet már nem tartalmaznak. A gödrök fenekén kellemetlenkedő vizek tehát csak a pannon rétegekből származnak. A gödröket idők folyamán lassan feltöltik, a térszínt kiegyengetik. A térképen a fel- töltött gödröket feltűnőbben kellene megjelölni, mert ez az épít kezések alapozásánál igen nagy fontosságú. U m g e g e ii d dér Zicgelf (ibrik (X., zwischen áusserer Jászberényi-út und Maglódi-út). Die Decke des Gebietes besteht aus eisenschüssigem Sand, dér von oben hineingeschwemmte Gerölle enthalt. XJnter derselben ist dér pannonische Tón anzntreffen, dér sieti in dieser tíegend auskeilt, so dass die darunter folgenden sarmatischen Schichten in das un- mittelbare Liegeude dér sandigen Decke gelangen. An den ange- bohrten Stellen steigen die parin onischen Schichten bis E 43.02 m, die sarmatischen bis +41.11 m űber dem 0-Punkt dér Donau hinauf. Ein Grundwasser ist hier eigentlieh nicht vorhanden, denn die Niedersehlagwaseer versiekéin sofort und treten in den Ginben, namentlich aus den pannoniseben Schichten als Quellén zutage. Das Sarmatikum fűhrt hier kein Wasser. Budapest székesfőváros geológiai viszonyai 135 136 Horusitzky Henrik XXX. X., az Ó-hegy alján, a Gyömrői-út mentjén levő Magyar Kér á m i a i G y ü r környéke. Az e közleményben ismertetett terület az Ó-liegy domb dél- nyugati oldalán, fekszik és a két? geológiai szelvény nagyjából nyugat-keleti irányú. A terület közepetáján egy rövid völgyecskével találkozunk, amely délen nagyobb alluviális völgybe torkollik. A völgy ecsike északi része, ahol azt a szelvény szeli, + 27.50 m, délen, a 149. sz. fúrási pontnál -j- 25.30 m-nyire fekszik a Duna 0-pontja felett. A völgyecske alluviuma elég tekintélyes, a humuszos talaj kb. 0 m vastag. A terület többi részét elborító homok-kavics hordalék elerodáltatott. ltl tehát a völgyecske közvetlenül a pannon agyagba vésődik. A völgyecskén kívül máshol vasrozsdás homokos, majd lóg. 44a. ábra. A Magyar Kerámiai gyár környékének helyszinrajza - Situationsskizze dér Uingebung dér Ung'ar. Kerainisehen Fabrik. kavicsos takaró fedi a pannont. E pleisztocén-, majd levantei-korú képződmény nem vastag, átlag 1 — 2 m. E terület alapja pannon agyag, amely a Duna 0-pontja felett + 20.00 — 33.00 m magasságban kezdő- dik. Minthogy a pannon itt a közelben észak és északnyugati irány- ban kiékül, abban az irányban vékonyodik is, annyira, hogy a szelvények északnyugati végén, a 140. sz. fúrásnál, a Duna 0-pontja felett +7.81 m-nél, s a 142. sz. pontnál a Duna 0 pontja alatt — 1.73 m-nél végződik; itt kezdődik a szarmata. A délkeleti végen a pannon és a szarmata határa a Duna 0-pontja alatt csupán — 27.24 és — 48.10 m-nél érhető el. A pannon -rétegekkel egy irányban dőlnek az alatta levő szar- umba rétegek, amelyek hozzávetőleg (55 — 80 m vastagok. Ezek fekűje a felsőmediterrán rétegcsoport, amely 62 — 69 m-nél, majd a szelvény délkeleti végén kb. —132 m-nél kezdődik a Duna 0-pontja alatt. Ezeket a rétegeket is majd mindenütt keresztülfúrták, ahol alsó Budapest székesfőváros geológiai viszonyai 137 e 138 Horusitzky Henrik mediterrán víztartó rétegek után kutattak. így megállapítható, hogy itt a felső-mediterrán csak 40 — 80 m vastag, és az alsó-mediterrán a Duna 0-pontja alatt — 134.21 — 170.00 m-nél kezdődik. A pannon rétegsorozat agyag, homok, kevés kavics, homokkő és lignites rétegekből áll; a szarmata laza, sárga homokkő, mészkő, sárga és szürke agyag váltakozó rétegeiből tevődik össze; a felső- mediterrán lajta-mészkő kongtomerát és kevés homokosagyagos rétegből épül fel; végül az alsó-mediterránban találjuk azokat a kavicsos rétegeket, amelyek itt a legtöbb artézi vizet szolgáltatják. Vizet találunk azonban az ismert pannon rétegekben is, úgy- mint például az Űjhegyi-út 27. sz. alatt levő telken, ahol eleinte a víz 20 m mélyen állt, de most már lejjebb szállt (148. sz. fúrási pont). Az Egyesült Tégla- és Cementgyár tégla gödrében, a 146. sz. fúrási pontnál, a bánya fenekén megfúrt helyen a víz 22 m-nél feltört és a bányát elöntötte. Talajvízről itt sem beszélhetünk, mert a leesett csapadék leg- nagyobb része csakhamar beszivárog, részint elpárolog. # U m g e h u v g des M a g y a r Kér á m i a i G y a ’r (Ungar. Kerrt- mische Fabrik) (X., am Fuss des Óhegy, lángs dér Gyömrői-út.) Beiláufig in dér Mitte des Gebietes begegnet mán einem kleinen Tálchen, das im südlichen Teil in ein grösseres alluviales Tál müu- det. Abgesehen von dem hier ungefáhr 6 m machtigen holozanen Sediment ist dér pannonische Tón sonst durcli pleistozanen, sandigen Scbotter überlagert. Das Pannonikum beginnt +20 bis f- "3 m über dem 0-Punkt dér Donau. Da wir uns hier an dér Auskeilungs- grenze des Paunonikums befinden, zeigt dicse Formation natúr gemass verscbiedene Máchtigkeiten und das Sarmatikum tritt bereits bei — 1.73, dann bei - — 48.10 m auf. Die sarmatischen Sehich- ten sind beiláufig 65 — 80 m máchtig, darunter beginnt die ober- mediterrane Scliichtengruppe ungefáhr bei — 62 bis — 132 m, das untere Mediterrán bei etvva — 134 bis — 170 m auf den 0-Punkt dér Donau bezogen. Von einem Grundwasser kaim auch hier keine Pedc sóin, denn das Niederschlagwasser verdunstet alsbald und dér in den Kodén eindringende Teil versiekért ans dem Gestein. XXXI. A keresztúri határ széli telep (X., Külső- Jászberény i-út mentén). A keresztúri-dűlő nevezetű domb északi és északkeleti oldalán fekszik az ú. n. határszéli telep, amelynek felszíne a Rákos-patak felé lejt. Itt nem a kordképes talaj mélységének megállapítása végett történtek fúrások, hanem ivóvizet kutattak. Először a Zsigmondy-cég ásatott tizenhat 7.00 — 9.45 m mély kutat, amelyek azonban sem ele- gendő, sem kifogástalan minőségű vizet nem szolgáltattak. A vki ezekben a kutakban a felszíntől 4—6 m mélyen áll. A Lapp-cég már hat kutat furatott itt, mégpedig négyet 30 m, egyet 40 m és egyet 50 ni mélységig. A Székesfővárosi Vízművek igazgatóságának is van Budapest székesfőváros geológiai viszonyai 139 Fig. 45. ábra. 1- barnás, kissé agyagos homok — braunlicher, etwas ton- lialtiger Sand, 2. elszórtan kavicsos, barnás, laza homok — spárlich sohottiger, braunlicher, loser Sand. Pleistozan: 3. kavicsos sárga homok ■ — schotteriger, gelber Sand, 4. sárga, homokos agyag — gelber, sandiger Tón, 5. sárga, kissé agyagos homok — gelber, ein wenig Tón enthaltender Sand. Pannonijaim: 6. kissé agyagos homok, kövü- letekkel — ein wenig Tón enthaltender Sand mit Petrefakten, 7. 8. szürkés homokkő — graulicher Sandstein, 9. csillámos, szürkés homok, kövületekkel — glimmeriger, graulicher Sand mit Petrefakten, 10. lignit- nyomok — Lignit-Spuren. vsz. — felnyomódó víz nyugalmi szintje — Stillstand-Spiegel des emporsteigenden Wassers. Mérték = Masstab. Hosszúság = Lángé, Magasság — Höhe. 140 Horusitzky Henrik itt égj" 130.50 m mély fúrása, amelynek pontos feljegyzései érdemessé tették e vidék geológiai szelvényének a közlését. Megkönnyítik ezt természetesen a Lapp Henrik mélyfúrási r.-t. cég próbafúrási adatai is, amelyeket összeegyeztetve, a vidék geológiai felépítését a követ- kezőkben foglalhatjuk össze. A fúrási helyek + 25.00 m, + 32.50 m, + 39.00 m, -! 3G 50 m és + 35.92 m-nyire vannak a Duna 0-pontja felett. A felszínt homokos és a magasabb részen elszórtan kavicsos talaj borítja, amely alatt 1 — 2 m vastag, lemosott, kavicsos homokréteg terül el. A mélyebb részen ez alatt a felszín alatt közvetlenül sárgás, mészkonkróciós, homokos agyag vékony rétege települ, amely minden fúrásnál észlel- tetett. E meszes agyagréteg teljesen vizet át nem bocsátónak nem mondható, miért is a sekély kutakból nyert víz többé-kevésbbé min- dig szennyezettnek fog bizonyulni. E pleisztocén rétegsorozat alatt a pannon következik, amely többé-kevésbbé agyagos, finom, majd durvább, csillámos, meszes homokrétegekből áll, váltakozva lazább és keményebb, meszes, szür- kés agyagrétegekkel, itt-ott vékony homokkő-padokkal és kevés lignit -nyomokkal. Az összes minták meszesek. A homokosabb rétegek köviiletta rtalmúak. A legfelső homokos rétegből (7.10 — 9.77 m) a következő kövületek kerültek napfényre: Congeria sp., Limnocardium eomplanatum, Fuchs, Limnocardium budapestinense, Lörenth., Micromelania radmanesti Fuchs, Hydrobia Vojici, Brus., Bytlii- nia proxima, Fuchs, Vivipara gracilis. Lőre n t h. A fekvő homokos rétegéből (15.00 — 30.31 m) a következő faunát sikerült meghatározni: Unió Holavátsi cfr. Brus., Congeria sp., Dreissensv.i sp., Limnocurdium secans, Fuchs, Melanopsis pygmaea , Pa rts eh., Melanopsis Sturii, Fuchs, Vivipara bala- tonién, Neum., Neritodonta Vetranici, Brus. A 40 — 41 m mélységből előkerült fauna pedig a következő: Con- geria sp., Congeria ungula-caprae, Míinst., Limnocardium Penslii, F u c h s. A homokrétegek több iszapolási próba alapján 8.50 — 39.00% agyagot tartalmaznak. Apró kavics-szemeket csak az egyik fúrásnál találtak, mégpedig felülről számítva. 89.00 — 89.60 m mélységben. A homokosrétegek itt mindenütt bizonyos nyomás alatt álló vizet tartalmaznak. A 177. sz. fúrólyukban a nyugalmi vízszín a Duna 0-pontja felett +25 m-nél van. 48 órai próbaszivattyúzás után, 5 m depresszió mellett a kút percen kint 75 litert adott. A 178. sz. fúrólyukban a nyugalmi vízszín +32 m-nél van. A 179. sz. fúrólyukban, ahol a fúró 40 m-nyire hatolt le, és a következő 180. sz.-hoz hasonló szel- vényen haladt keresztül, a nyugalmi vízszín +30.00 m-nél van. Itt a kút 48 órai szivattyúzásnál, ugyancsak 5 m-es depresszió mellett, egy perc alatt 85 liter vizet adott. A 180. sz. 50 m-es mély kútnak a vize +30.60 méternyire nyomódik fel a Duna 0-pontja fölé és percen- kint kb. 300 liter vizet szolgáltat. A 181. sz. kút, amely a legmélyebb ugyan (130.50 m), hasonlóképen csak a felső homokos rétegekből nyer vizet, mert felülről számítva 58.40 m-től kezdve kizárólag Budapest székesfőváros geológiai viszonyai 141 kemény agyagban mozgott a fúró, kivéve 89 m mélységben a O.tiO m vastag, kissé kavicsos betelepülést. Itt a nyugalmi vízszín +31.27 m-nél van a Duna 0-ponl, jóhoz viszonyítva. A próbaszivattyúzási eredmények e kútnál a következők: a szivattyúzást 1933. év ópr. hó 28-án kezdték meg és máj. hó 4-én fejezték he; ez alatt az idő alatt történt megfigyelés szerint a kút 2 ni depresszió mellett egy perc alatt 270 1-t, 3.G0 m depresszió mellett 336 1-t, és 7.00 m depresszió mellett 390 1 vizet adott. Ez adatokból bár úgy látszik, hogy a kutak aránylag elegendő vizet szolgáltatnak, mégsem ajánlatos, tekintettel az itt elterülő pannon-rétegek kiékülő településére, s ennek következ- tében a vízgyűjtő terület kicsiségére, e területen sok artéziké tat fúrni, mert könnyen bekövetkezhetik, hogy a víz apadni fog. A víz vegy- vizsgálati eredménye a következő: Összes szilárd alkatrész 312.00 mg/l, vas 0.10 mg/l, mangán 0.25 mg/l, összes keménység 12.10 mg/l. Az itt leközölt adatokat a székesfővárosi vízművek igazgatójá- nak, Mihalkovics Miklós úrnak és a ! lapp-cég vezetőségé- nek köszönhetem. (1933. VT.) A térképen feltüntetett, de a hossz-szelvényben elő nem forduló fúrások szelvényeinek adatai szerint a 176. sz. fúrásnál a felszín, az altalaj és a sárga homok együttvéve 3.75 m vastag. Onnan kezdve végig kemény, szürkés agyag van. A fúrás helye a Duna 0 pontja felett + 37.50 m-nyire fekszik. A 179. sz. fúrás pedig +37.00 m magasan van, és a szelvény nagyjából a mellette levő 50 m-es mély fúrás szelvényéhez hasonló. * U m g e b u ii g d e ír G r e n za ni a g e von R á k o sker e s z I ú r (X., lángs dér ausseren Jászberényi-út). Die Anlage befindet sich auf einer gégén den Rákos-Baoh abfallenden Hűgellebne. Hier wurden mebrere Bohrungen hehufs Wassergewinnung angelegt u. zw. zwischen +25 bis +39 m über dem 0-Punkt dér Donáti. Hier ist d.as Pleistézan ungefahr 2 — 5 m machtig, dann folgt dér pannonisebe Komplex mit Tón und Sand, die auch Zwisehenlagen von Sandstein, Lignitspuren und fossilien- führende Schichten entlmlten. Das Wasser wird von den oberen, sandigen Schichten gelie'fert, in denen es bis — 25 32 m empor- steigt. Probenpumpungen ergaben bei einer Depression von durch sclinittlich 5 m 75 — 300 Minutenliter Wasser, daa — im Gegensatz zu jenem dér gegrabenen Brunnen - — einwandírei ist. ín Anbe- tracht dessen, dass sich die pannonischen Schichten in dieser Gegend auskeilen, stebt den Brunnen kein umfangreiches Einzugsgehiet zűr Verfűgung, so dass die Anlage zahlreicher Bob rangén hier nieht ratsam isi. Die mitgeteilten Daten verdanke ieh z. T. Iíerrn Mihal- kovics, dem Direktor dér hauptstádtischen Wasserwerke, z. T. dér Direktion dér Lapp‘sohen Bolirunternehmung. XXXII. Déli összekötő vasút i-h í d. (I. és IX. kerület.) A ferencvárosi és a kelenföldi vasúti állomás között levő Össze- 142 Horusitzky Ilen rik kötő vasúti -liíd pályaszintje a Duna 0-pontja felett +16.17 m-nyire fekszik. Itt 5 fúrás mélyesztetett a víz alatt lévő agyagba, a jelzett magasságtól számítva 24.40 — 26.49 ni mélységig. Magában az agyag- ban a fúró 3.00— 4.84 m-ig, átlag kb. 4.(10 m-ig hatolt le. Ezen agyag, a Duna mentén húzódó nagy törési vonal nyugati oldalára ellik, a Fig. 46. ábra. 1. középoligocén márga — mitteloligozaner Mergel, 2. kavics és homok — Schottcr und Sand, 3. iszap — Sehlamm, 4. fiitöltés Aufsehüttuug. Mérték — ■ Masstab. közép-oligocén képződményhez tartozik, mely a Duna 0-pontja alatt — 5.23, — 6.33 m-nói, átlag — 5.57 m-nél kezdődik. Felette az ó-holocén- boz tartozó és a jelenkori kavicsos-homokos hordalék terül el, amely Budapest székesfőváros geológiai viszonyai 143 a két parton kb. a Duna 0 -pontjánál veszi kezdetét és a, Duna med- rében, a Duna 0 pontja alatt átlagosan — 3.38 m-ig süllyed. A kavi- csos hordalékot a Duna jobboldalán kb. 1.00 m és a Duna baloldalán kb. 3.00 m iszapos, humuszos vályog fedi, amelyre a Duna jobboldalán + 1.10 m és a Duna baloldalán + 3.93 m-ben kezdődik a feltöltés, amely részint +7.35 m-ig, részint a pályaszintig, +10.17 m-ig tart. S ű d Hehe E i se n b a h n ver f> i n d u n g s h r ü eke (I. und IX. Bezirk.) Die Geleise dér Briteké liegen +16.17 m űber dem 0-Punkt dér Donau. Die hier unternommenen Bobrungen drangen in das mittlere Oligozan ein, dessen Tón bier durchsehnittlich bei — 5.57 m unter dem 0-Punkt dér Donau beginnt. Das denselben űberlagernde schotterige Gesehiebe ist durch sclilammigen, huni ősén Lehm be- deekt, dér am recliten Ufer dér Donau ea. 1 m, am linken ca. 3 in, machtig ist. Hierauf folgt die Aufsehüttung, die z. T. bis + 7.35 m, z. T. bis zum Niveau dér Strecke, d. h. bis +10.17 m reieht. XXXIII. Férc n e József ( Fövámtéri)-h í d (I. és IV. kerület). A Ferenc József-híd közepe + 16.48 m és a két vége + 13.18 m magasan van a Duna 0 pontja felett. Itt 4 fúrás mélyesztetett, a jobboldalon — 3.52 és — +22 m-ig, a baloldalon — 3.72 és — 13.42 m-ig a Duna 0-ponja alá. A jobboldalon — 1.22 m é.s 4.72 m-nól kezdődik a dolomit, felette a szélső fúrásnál már feltöltés van, holott a másik fúrásnál a dolomitot a víz koptatja. Ennél a fúrásnál húzódik a nagy törésvonal, amelyhez mediterrán agyag, vagy talán a kiscelli agyag simul. Ebbe ha,tolt a TV/12, számú fúrás, mégpedig — 10.42 m-től 13.42 m-ig. Az agyagot kavicsos-homokos hordalék takarja, amely e helyen a fúrás idején 3.20 m vastag volt. A szomszéd IV/11. számú fúrás csupán a kavicsos homokos rétegig hatolt a Duna 0 pont ja alá — 3.72 m-ig. A Duna baloldalán a kavicsos-homokos hor- dalékot kb. 4.00 — 5.00 m-nyi vastag iszapos réteg takarja; amely a Duna 0-pontja alatt — 2.42 m-től a Duna 0-pontja felett kb. +2.00 — 3.00 m-ig terjed. Mint a Duna jobboldalán a felsőtriász dolomitot a feltöltés védi, úgy a folyam baloldalán a feltöltés takarja a Duna legfiatalabb üledékeit. E feltöltés egészen a híd magasságáig tart, éspedig +13.18 m-ig a Duna 0-pontja felett. Itt a Duna-víz a jobb oldalon a dolomitot mossa, középen a hord képes agyagot, és a baloldalon hömpölyögteti a kavicsos horda- lékot. Itt legmélyebb is a folyam, mégpedig a Duna 0 pontja alatt a Dunafenék 9.00 — 10.00 m mélységet is elér. # F er e n e J ó z ,s e f-fí r ü e />• e a m Fővé m fór (zwischen I. und IV. Bezirk). Die Mitte dér Briicke liegt +16.48 m, die beiden Enden +13.18 m űber dem 0-Punkt dér Donau. Am rechten Ufer beginnt bei — 1.22 und — 4.72 m dér Dolomit, űber dem in dér randliclien Bohrung hereits aufgeschüttetes Matéria! angetroffen wurde. Bei dér 144 Horusitzky Henrik z^ eilen Bohrung verlauít die grosse Bruchlinie, dsv sich dér medi- terráné, odor vielleioht 1 oreils dér kiseeller Tón nnschiuiegt. Dér Tón ist von schotterig-sandigem Gesehieibe űberdeckt, ííber dem seb 1 annn ige Sehichten folgen. Am reehten Ufer dér Donau liegt dér Fig. 47. ábra. 3. felsőtriász dolomit — obertriassischer Dolomit, 2. medi- terrán agyag — mediterraner Tón, 3. kavics és homok — Schotter und Sand, 4. iszap — Scblamm, 5. feltöltés — Aufsehüttung. Mérték = Masstab. 4- zűr Aufsehüttung liingeführte Sehutt auf dem Dolomit, am linken anf dem jüngsten sehlammigen Sediment und reieht bis zűr Hőbe dér B)riickenbahn (+13.18 m) liinauf. Die Donau bespült am reehten Ufer den Dolomit, in dér Mitte Budapest székesfőváros geológiai viszonyai 145 den barten Tón und walzt ám linken Ufer das sohotterige Gesohiebe weiter. Dér Sírom ist hier am tiefsten u. zav. liegt dér Bódén des Bettes ca. — 9 bis — 10 m untér dem 0-Punkt. XXXIV. E s ebet (Eskf(l('ri)-lúd II. és IV. kerületi. Fig. 48. ábra. 1. középoligccén márga — mitteloligozáner Mer gél, 2, medi- terrán agyag — mediterránéi- Tón, 3. kavics és homoK — Schotter und Síind, 4. iszap — Schlamm, 5. feltöltés — Aufselmttung. 146 Horusitzky Henrik Az Erzsóbet-híd két szélső oszlopa + 18.40 m magasan van a Duna 0-pontja felett. A jobboldali fúrás a Duna 0-pontja alá — 5.90 m-re hatolt le, ahol a közóp-oligocénkori budai márgába kb. 1.40 m-nyire fúrt bele. E felett itt a fúró csak kavicsos-homokos horda- lékon hatolt keresztül, amelyre közvetlenül a feltöltéses anyagot rakták le. E fúrástól nem messze találkozunk ismét azzal a nagy törésvonallal, amely az előbbi híd geológiai szelvényében is felismer- hető, csakhogy itt a jobboldalon a budai márga fordul elő, melyhez a mediterrán agyag (talán a kiseelli agyag) simul. Ez a IV/10. számú fúrásban a Duna 0-pontja alatt — 7.50 m-nél kezdődik és — 8.97 m-ig fúrtak bele. Az agyagot azután a kavicsos-homokos hordalék fedi, majd iszapos Duna-üledék, melyre ismét feltöltéses anyagot hordtak. A Duna jobboldalán a feltöltéses anyag a Duna 0-pontja alatt hozzá- vetőleg — 2.0(1—4.50 m-nél, míg baloldalon a Duna 0-pontja felett kb. - 2.00 — 1.00 m-nél kezdődik. A Duna-víz itt a legnagyobb részben a kavicsos hordalékot hömpölygeti, csak közepén, inkább kissé a jobb parthoz közelebb mossa hol a budai márgát, hol a mediterrán agyagot. A Duna itt a két kőzet érintkezésénél, vagyis az említett törési vonalnál a leg- mélyebb, mégpedig a mélysége kb. 9.00 m-re becsülhető. «= * * E r zs éhe t-B r ü eke nm Eskü-tér (I. und IV. Bezirk). Bei den Pfeilern liegt die Brücke +18.40 m űber dem 0-Punkt dér Donau. Ami reehten Ufer drang dér Bohrer im Biulaer Mergel, ani linken im mediterránén oder kisceller Tón bis — 5.90 m, resp. — 8.97 m unter den 0-Punkt dér Donau liinab. Im Hangenden des Tones kommt schotterig-sandiges Geschielie var, ami linken Ufer werden die schotterigen Schichten durcli Donauschlamm überdeckt. Oben folgt an beiden Seiten aufgefülltes Matéria!. An dér Berührungsstelle des Budaer Mergels und des unter- mediterranen (oder kisceller) Tcnes ist das Bett dér Donau ara tiefsten u. zw. liegt dér Bódén desselben — 9 m unter dem 0-Punkt. XXXV. Széchenyi (Lánc) -híd (II. és V. kerület). A Széchenyi (Lánc)-híd mindkét oldalán két-két és a Dunában ugyancsak két fúrás mélyesztetett. A Duna jobboldalán a fúró a budai márgát találta, amelybe kb. 2 — 3 m-re hatolt be, vagyis a Duna O^pontjához viszonyítva — 6.40 m mélységig. Erre azután már törmelék települ. A pillérek közvetlenül márgára épültek. Itt a part mentén találkozunk ismét az előbbi hidaknál említett dunamenti nagy törésvonallal, melynek alsó részéhez az alsó-mediterrán agyag, vagy talán a kiseelli agyag simul, felső felét pedig a Duna-kavics takarja el. A folyam balpartján a két fúrás a Duna 0-pontja alá — 7.78 és 13.10 m-re hatolt, ahol az említett kemény, hordképes agyag — 5.14 m-nél kezdődik. Itt a pilléreket közvetlenül erre az agyagra állították. A Dunában mélyesztett két fúrás közül a balpartihoz közelebb eső fúrásban a kékes agyag — 6.30 m-nél kezdődik, s a fúrás kb. 1 nv-re Budnpesl ^esíőv 4, -os geoléaiai • -eoiogiai vjszonyai 147 hatolt hpla • „ • , , aliol a kékes' agvá/, jf?02 közelel>b esőnél — ion, a *«<* agyag -fcO-ő'fíT' ' Veszi kndatét AtolIS íÚrt,k ,e- parton, mert kékes Li ” “‘nf ®«yeWbe» ke-dSÍ Ma'°n *el,iU ** irányba is hilleilt lÍ™\a vet«Iési vonal írent, „ m’ "" a >>al * h te; SS ÍÖ;St." W* ri,att —5.50 ni 0 -,ó nyaií,Z; Ez a hordalék n n.f \6 fooszIop fe] ’ * Jobb partnál -425 „ U’?fenék fontja m"uei es az oszlopok KÉR +570 j£r# 49 ‘íln" li"' ~Ö70 Mentél. 2. medl. Smd’ + *szaP - sSZ1h0m°k - S«'">tte'- ..ud 2ÍS;H€ÉS“£S-S- "'sta'aisai,'- 148 Hornsitzky Henrik deii Budaer Mergel, dér von Sehutt űberlagert ist. Hier begegnét irtán lángs des Uíers wieder dér bereits erwáhnten grossen Bruch- linie, dér síeli am un terén Teil dér untermediterrane oder vielleicht dér kiseeller Tón ansclimiegt und die oben durcb Sch ottér verdeckt ist. Am linken Uíer beginnt dér tragfábige Tón bei — 5.14, in dér dem reehten Ufer náher gelegenen Bolirung bei — 11.75 m. Am réehten ITfer beginnt demnaeh dér blauliehe Tón ura 5 — 6 m tiefer, wie am linken, da ér lángs dér V erwerf ungslinie abwárts gleitend auch nach dieser ITichtung Ilin abwárts kippte. Dér ihn uberlagernde Schotter liegt ziemlich ungleielimássig, was durcb die stauende Wirkung dér beiden Briickenpfeiler zu erklaren ist. Auch die Tiefe des Wassers wechsell dementspreeliend., im allgemeinen ist aber das Bett des Stromes am reehten Ufer etwas tiefer, wie am linken. XXXVI. M a r o j t-h í <1 (II. és V. kerület). A Margit-híd alapozása alkalmával mélyített 7 fúrásban az előbbi hidak szelvényeinél észlelt vetődési vonal már nem fordul elő. Az egész Duna fenekén a mediterrán kékes, kemény agyag alkotja az alapot. Meglehet, hogy ez az agyag már a kiscelli agyaghoz tarto- zik. Itt lefúrtak a Duna 0-pontja alá — 8.00 — 9.90 m-ig, átlag — 8.48 m-re, vagyis az agyagba 0.81 — 4.76 m-t, átlag 2.60 m-t hatoltak le. Az agyag ugyanis e vonalon a Duna 0 pontja alatt — 5.14 — 7.24 m-nél, átlag — 6.00 m körüli mélységben kezdődik. Az agyagot a kavicsos- homokos hordalék fedi, a partokon 5.00 — 6.00 m vastagságban, amely a Duna medrében az oszlopok folytán változatos vastagságban he- lyezkedik el. A kavicsra települő iszapos üledék mindkét parton kb. 6.00 — 7.00 m vastag. Erre törmelékes feltöltést hordottak, amely egé- szen a járdáig terjed, vagyis kb. 10.00 m-ig. A híd járdája a két végén hozzávetőleg +15.00 m magasan fekszik a Duna 0-pontja felett, míg a híd közepe még kb. 4.00 m-rel magasabban van. A Duna a Margit-hídnál általában nem nagyon mély. A feneke nagyon egyenetlen és csak helyenként találunk kissé mélyebb vizet, hozzávetőleg kb. a Duna 0-pontja alatt 7.00 m mélységgel. Másutt a vízoszlop a Duna 0-pontja alatt csak 2.00 — 5.00 m mély. • • • M a r (] it-B rücke (TI. und V. Bezirk). In den 7 Bohrungen, die gelegentlich dér Fundamentierungs- arbeiten dieser Briicke niedergeteuft wurden, lcommt die in den Profilén dér oben erwáhnten Bríicken konstatierte Verwerfungs- linie niclit mehr vor. Am Bódén dér Donau bildet hier überall dér blauliehe mediterráné Tón das Fundament, das durchschnittlieh um — 6 m unter dem 0-Punkt beginnt. Dér Tón ist durcb schotterig- sandiges Geschiebe bedeckt, ti be r dem dann in eirer Máchtigkeit von 6 — 7 m sclilammiges Séd imént folgt. Auf dieses wurde dais Sehutt enthaltende Aufschüttungsmaterial abgelagert, das bis zűr Hőbe dér Briickenbahn reiclit. Diese liegt an den beiden Enden ungefahr 15 rn tiber dem 0-Punkt, in dér Mittc um ca. 4 m hőher. Budapest székesfőv cm ^LJUU'i ,,P" " P,"ll'i ‘ ">• »» .mdoren Stella. MoSS 2-5 m hosszúság - Mérték r™° “ 100 200 m i«'. 50. ábra. 1. mediterrán agy aj magasság = -805 20 m homok - SchottéruiVdrSa^a ^iterraner Tón. 2. kavics ’ • ’vft'P — Schlamm, 4. feltöltés — A .. , schuttung. *“"* = Lfa^. Mérték = Masstab, Magassás = Höl,,, BEFEJEZÉS. ben híJtaZaJ B^SíanV1ítéZert ^VZgatós^a « 1917-ik c lógiai felvételével \ {SLfí lI^'!.)alpartl /elének geológiai és liida felvételével megbízott társaimé 'eg vütt kí^LtrőlT '"n^' mAr atx: 150 Horusitzky Henrik Ezért tanulmányaim hidrológiai részét külön közöltem le az 1933. év tavaszán, a Hidrológiai Közlöny XII. kötetében 4 fejezetben, 3 térképpel, 1 táblázattal és 4 szövegközti ábrával. A geológiai össze- foglaló ismertetés helyett a Földtani Közlöny előbbi és jelenlegi köte- teiben csak részlet-adatokat tettem közé kisebb közlemények alakjá- ban, 36 részben, ugyanannyi helyszínrajzzal és geológiai szelvénnyel. A felvételre vonatkozó töltéreti adatokat részletesebben a Hidroló- giai Közlöny említett kötetének 19-ik oldalán ismertettem. A hidrológiai rész közlésének megkönnyítéséért Paulovits Viktor úrnak, a székesfővárosi vízművek vezérigazgatójának tarto- zom köszönettel különösen a megjelenést elősegítő anyagi támogatás kieszközléséért. A geológiai szelvények közlésében elsősorban d r. Sipőcz Jenő polgármester úv támogatásáért tartozom hálával, aki e munka megjelentetésére 1000 pengőt utaltatott ki. miután ez irányú kérésemet Borvendég Ferenc alpolgármester úr is magáévá tette és Király Kálmán székesfővárosi tanácsnok úr is megértőén pártfogásába vette. Fogadják ők is hálás köszönete- met. Köszönetét mondok Licskó Pál főmérnök és Farkas Árpád műsz. főtanácsos úrnak is az ügyben kifejtett fáradozásáért. Nem utolsó sorban illeti köszönet a Magyarhoni Földtani Tár- sulat elnökségét, d r. Vend] Aladár műegyetemi ny. r. tanár urat. társulatunk elnökét és d r. K e i ( h e r t R ó bért és d r. P a p p Ferenc társulati titkár urakat, akik értekezéseim megjelenését rö- vid egymásutánban lehetővé tették. A hely színrajzokat és geológiai szelvényeket Stohanzel Ede úr, székesfővárosi műszaki tisztviselő rajzolta meg, kivéve a XXXI. számú közleményhez mellékelt ábrát, amelyet a Földtani Intézet engedélyével FI e i d t Dániel úr készített el. A dolgozatban közölt adatokért igen sok helyen tartozom köszö- nettel. Sok becses adatot szereztem a Kereskedelmi és a Népjóléti Minisztérium illető ügyosztályaiban, a Székesfőváros II. és III. ügy- osztályainak irodáiban, a Székesfővárosi Vízmüvek Igazgatóságánál és a Mélyfúrási Vállalatoknál (Zsigmondy, Lapp, Mazalán). Egyes adatokat ezeken kívül a következő vállalatoknál, illetve veze- tőségeiknél sikerült megkapnom: Pesti Hengermalom Társaság, Tej- szövetkezeti központ (Horthy Miklós-úton), Andrctti kőfaragó cég. Állami szöllészeti intézet Budán, Kartonnyomó ipar r.-t., Goldberger féle nyomóipar r.-t., Elektromos M (ivek, Láng-féle gépgyár, Huf- nágel-féle bútorgyár, Aczél-féle fűrésztelep. Váci-utcai villanytelep, Állatkert, Állatorvosi Főiskola, Mezőgazdasági Múzeum, Festészeti Akadémia (Munkáesy-utca), Béke-téri kath. egyházközség, Magna Domina Hungarorum kath. egyházközség, Szent Erzsébet-téri (Ró- zsák tere) kath. egyházközség. Kováid gyár, Athéneum nyomda, Damjanich-utcai és Kertész-utcai villanytelep, Erzsébet-körúti és Hungária fürdő, Fővárosi zuglói gazdasági iskola, Lxidovika Akadé- mia, Felsőkereskedelmi iskola (Vas-utca), Pajor szanatórium, Rókus kórház, Krausz Moskovits-féle gyár, Hangya szövetkezet, Iparművé- szeti múzeum, Közvágóhíd, Fővámház, Kollerich-féle gyár, Termő- kémiai intézet. Törvényszéki bonctani intézet, Dick Fidél gyár, Hel- Budapest székesfőváros geológiai viszonyai 151 vey Tivadar féle gyár, Mechanikai szövőgyár, Ruggyantaáru gyár, Új lóversenytér, Fővárosi kertgazdaság (Kerepesi- úti), Kőbányai téglagyár, Kőbányai gyüjtőfogház, Fővárosi sörfőző, Haggenmacher sörfőző, Polgári sörfőző, Király-féle sörfőző, Első magyar részvény sörfőző, 1 héber sörfőző, Magyar fém és lámpaárugyár r.-t., Kerámiai gyár, Siemens-Schuekert kábelgyár, Egy. tégla- és cementgyár, Kő- olaj ipar r.-t., Magyar állami vasúti gépgyár, Szent István tápszer- művek, Simkó-féle piócatelep, Albus szappan- és olajgyár, Magnezit ipar r.-t., Krámmer testvérek textilgyár r.-t. stb. Támogatásukért, mellyel hozzájárultak a székesfőváros geológiai viszonyainak meg -> ismertetéséhez, hálás köszönetét mondok. A felhasznált irodalom jegyzékét itt nem közlöm, mert meg kellene ismételni, a már többhelyütt összefoglaltakat, amelyek főleg: Seb a farzik Ferenc: Budapest és Szentendre vidéke, 15. zóna, XX. rovat, 1:75000 jelű lapjának magyarázatában, 1002. Halaváts G y u 1 a : Budapest és Tétény vidéke, 16. zóna, XX, rovat. 1 : 75000 jelű lapjának magyarázatában, 1902., és végül S c h a f a rzi k F e renc és V e n d 1 Alá d á r : Geológiai kirándulá- sok Budapest környékén, 1929. című munkáiban találhatók meg. Az itt nyilvánosságra hozott száraz adatok még ismeretlenek, -s épen azért közlöm azokat, hogy el ne kallódjanak, mint ahogy sok- sok, igen becses adat megy veszendőbe, ha nincs valaki, aki azokat az elpusztulástól megmentse. Igen kívánatos lenne, ha a székes- főváros erre a célra egy állandó szervet rendszeresítene, amely hivatva volna egyúittal minden más gyakorlati geológiai kérdésben „ mint csatornázási, építkezési, csusza adási, vízügyi, mélyfúrási és más hasonló esetekben, a hévvizek és fürdők állandó ellenőrzése terén, egyéb fürdőügyekben is szakszerűen és közvetlenül a főváros rendel- kezésére álla ni. Akkor talán könnyebben megszületne Budapest régen vént modern geológiai monográfiája is. E munkák hiányosak, azt magam is állíthatom. Nincs közzétéve a fúrási térkép-napié), amely a dolgozataimban idézett fúrási számo- kat feltünteti, tökéletlen, azaz be nem fejezett Budapest hidroizohip- szás térképe. Az alapkőzetet feltüntető geológiai térképei seúi sikerült még kiadatnom. Több újabban megszerzett földtani és hidrológiai adat is feldolgozásra vár még. Ezeket azonban már a fiatalabb gene- rációra hagyom.* SCHLUSSWORT. Die Direktion dér Kgl. I ng. Geologisehen Amstalt betraute mi eh in 1917 mit dér geologischen und hydrologischen Aufnahme dér am linken Donauufer gelegenen llálfte unserer Hauptstadt. Zweck dér Aufnahme war durch Zusammenarbeiten mit den die *Az összes számokat a Duna lánchídi 0- pontjához vonatkoztatom, mégpedig az Adriai-tenger színe felett 96.59 m-nyi magassághoz. A rajzokon a ferde vonatozás nem jelenti a rétegek dőlését. A fúrásokat a kéziratos fúrási térképem számozása szerint jelölöm, mégpedig kerületenként 1 számmal kezdve. A talajvíz definícióját 1. Hidrológiai Közlöny, X1T. köt. 34. oldal. 152 Horusitzky Henrik Aufnahme des reehten Ufers durehführenden Kollegen eine grössere geologische Monograpliie Budapesté fertigzustellen. Durcli die Um- stande wurde dieses Endziel immer weiter hinausgeschoben, von meinen Mitarbeitern isi nur nooh ei íer ara Leben, so diss mán auf die Lősung dér urspriingiichen Aufg be sehliesslich verzichten musste. Aus diosem Grund pnblizievte ieb den hydrcgeologischen Teil rreiner hindién irn Frühjahr 1933 in Bd. XII. dér Zeitsehr. Hidrológia i Közlöny (Zeitsehrift für Hydrologie) in 4 Kapiteln mit 3 Karten, 1 Tabelle und 4 Texlfiguren. Statt dér zusammen- fassendeö geologisehen Beschreilmng komi te ieh nur Detailangaben mit telten, in 3tí Abschnitten mii eben so vielen Bituationsskizzen und geologisehen Profilén im vorhergehenden und im vorliegenden Bánd des Földiául Közlöny (Geol. .Vi itteilungen). Die auf die Auf- nahmen bezngiiehen historischen Momente li ibe ieh im Hidrológiai Közlöny auf pag. 19. des erwülmten Bán des ausfiihi licher ge- sebildert. Fiír die Erleichterung dér Veröffentliehung des hydrologisehen Teiles sebulde ic-b dem Generaldirektor dér Wasserwerke unserer TTauptstadt, Horni V. Paulovits besten Bank, dér so freundlich ivar, dieses ünternebmen fiuanziell zu unterstiitzen. Für die Publi- katinn dér geologisehen Profile bin ieh in erster Linie Herrn Bürger- meister Dr. J. S i p ő e z zu Dank verpfliehtet, dér für diesen Zweck 1000 P zűr Verfügung stol 1 te, naelulem meiue diesbezügliche Bitté aueh dureh Herrn Vizelni rgermeister F r. Borvendég und Herrn hiauptstadtisehen Bat K. Király befürwcrtet wurde, wofür aueh ihnen inéin bester Dank gebührt. Nieht zuletzt danke ieh aueh dem Vorstand dér Ungarisehen Geologisehen Gesellsehaft, namentlieh dem Herrn Prasidénten Prof. Dr. A. Ven dl, soavío den Herrn Sekretaren Dr. B. Re i éhért und Dr. Fr. v. Papp, die meiue Arbeit zűr Publikation übernahmen und durcli i 1 1 re hingebende Arbeit ihr Erseheinen in so rascher Folgr> ermőgliehten. Die Situationsskizzen und geologisehen Profile wurden dureh den teebnischen Beamten Herrn E. Stohanzel ausgefiihrt, Für die in meiner Arbeit mitgeteilten Angaben sehulde ieh an sehr vielen Stellen Dank. \Tiele wertvolle Daten erhielt ieh in dér kompetenten Sektion des Ministerinms für Handel und allge- meine Woblfahrt, in den Kanzleien dér Sektionen II. und III. des Stadthauses, bei dér Direktion dér Hauptstüdtischen Wasseriverke, von den Tiefbolirungsfirrr.cn und von den Leitungen zahlreieher Privatunternelimungen. Drr grössfe Teri dér Dalén war in dér Lite- ratur biisker unbekunnt. Ieh bin mir dessen wohl bewusst, dass meine Arbeit mangelhaft ist. Es wurde die Tagebuohkarte dér Bohrungen nieht publiziert, auf dér die in meiner Arbeit zitierten Nummern dér Bohrungen eingetragen sind, es konnte die Karte dér Hydroisohypsen nieht vollkommen kompiettiert werden und aueh die geologische Karte Budapest székesfőváros geológiai viszonyai 153 dér Grundsteine koarnte noeh nicht herausgegeben werden u. s. \v. Dicse Aufgaben seien dér jiingeren Generation überlassen.1 # * # 1 Amnerkung. Die samtlichen Hőlienangaben beziehen sich auf den 0 Punkt dér Donau (96.59 in über dér Adria). Die seliiefen Schraffen dér Zeichnungen bedeuten nicht das Ein- fallen dér Sehichten. Die Bohrungen sírd i ach dér mir im Manuskript vorliegenden Bohrungskarte mmimeriert und beginnen in jedem Bezirk mit No. 1. PLIOCÉN ÉS PLEISZTOCÉN CELTIS-TERMÉSEK MAGYARORSZÁGBÓL ÉS DALMÁCIÁBÓL. írta: Boros Adóm dr.* PLIOZÁNE UND PLEISTOZANU CÉLT 1 S-FRÜCHTE AUS UNGARN UND DALMATIEN. Von Dr. A. Boros** Kormos Tivadar dr. 1932-ben nyolc különböző lelőhelyről származó, és a pliocén és pleisztocén időszak különböző szintjeibe tartozó lerakódásokból eredő fosszilis Ceíó'.s- terméseket adott át nekem tanulmányozás céljából. A hazai irodalomban fosszilis Cél fis termések nem ismeretlenek, mert Tuzson J. a Botanikai Közlemények 1912. évi 95. lapján és a M. kir. Földtani Intézet Évkönyve XXI. köt. 1913. 227. lapján a Brassó melletti ..Fortyogó begy" preglaciális rétegeiből és a Siittő melletti édesvízi mészkő feletti löszréteg aljából származó leleteket mint Célt is conf. ausírolis-t ismertette. A brassói leletről Éhik is megemlókszik a ..Brassói preglaciális fauna" tárgyalása során (Föld tani Közi. 1913: 23.). A Kormostól kapott anyag előzetes vizsgálata megerősí- teni látszott Tuzson megállapítását, hogy a maradványok leg- inkább a Cél fis avstralis sz I hozandók vonatkozásba. Az újabb flórisztikai vizsgálatok, ; melyek a másik őshonos európai fajnak, a Cél fis Tournefortii Lam.-nak Hercegovinában és a horvát Tenger- parton való előfordulását állapítottak meg,1 arra indított, hogy a többi lelőhelyről származó fosszilis anyagot abból a szempontból vizsgáljam meg, hogy az nem azonos o a C. Tonrnefortii-ve 1. Ennek a fajnak elterjedési centruma Kisázsiában, Kurdisztánban van, terein Déloroszországbau, a. Kriui-f élszigeten és Görögországban is; Szici 1 iában (a C. Aetnensis Ten. alakjában) és az Adriai tenger mellékén való előfordulása mindenképpen reliktum jellegű. Vá.rható tehát, hogy a. C. (tust ralis mellett a hazai pliocén és preglaciális rétegekben a C. Tournefortii is előfordul. “Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1933. évi november 8-i szakülésén. ** Vo rget ragén in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft am 8. November 1933. 154 Boros Ádám Az irodalom a C. australis és a C. Tourueforiii csont árjai között elég szembeötlő különbséget állapít meg, amennyiben a C. Tourne- fortii csontárja varratai közti mező síma vagy csak gyengén hálósán - gödörkés, mig a C. australis-é kifejezetten vagy erőteljesen hálósan- gödörkés. Megállapítandó, hogy ezeket a morfológiai jellemvonáso- kat mikép lebet a fosszilis termések meghatározásánál felhasználni, tanulmányoztam a récens G’eZfis-csontárokat. Vizsgálataim azt ered- ményezték, hogy a CeZö's-csoutárok felülete, a varratok száma meg- lehetős változó egyedenkint, s a termés fejlettségi foka, sőt kiszáradá- sának mértéke szerint is. A Te// ős-termésekről a lágy részf főzéssel eltávolítottam. Az így nyert csonthéj jak a kiszáradásig teljesen síma felületnek, a teljes kiszáradás után azonban hálósán -gödörkések. A szeptember végén gyűjtött és a lágy részektől a fentebb említett módon megtisztított Cel'tis occideutalis csontárok a teljes megszáradás után erőteljesen gödörkések lettek. Az egy hónappal később szedett, tehát fejlettebb termések ugyanezen kezelés után megszorítva már kevésbbé erőteljesen gödörkések lettek. A teljesen megszáradt, erő- teljesen gödörkés csont árukat egv évi pihenő után vízbe áztatva, azok néhány nap alatt ismét majdnem teljesen síma felületitekké váltak. Vizsgálataim során azt tapasztaltam, hogy a C. australis L. és C. occidentulis L. fajok csontárjai — az irodalomban2 olvasható ellentétes nézet ellenére — egymástól nem különböznek, illetve a fentebb említett, és egyéni, valamint fejlettségi és nedvesség-tarta- lom szerint alakuló variábilitás miatt egymástól meg nem különböz- tethetők. A C. Tourn&fortii csontárja valóban általában simább felületű, mint az előbb említett két fajé, egyes teljesen kifejlett C. occideutalv s-példányokhoz azonban annyira hasonló, hogy ezektől való megkülönböztetése úgyszólván lehetetlen. Az irodalomban meg- állapított különbségek bizonyára onnan erednek, hogy különböző fejlettségű, vagy részben nem teljesen kiszáradt csontárokat hasonlí- tottak össze. Vizsgálataim szerint C. S elmei dér „Handbuch dér Laubholzkunde“- jóben a C. Tournefortii és C. australis terméséről adott képe túlzott, s a két növény csontárja között állandóan nincs akkora különbség, mint amekkorát a rajzokon latunk. A recens Európai Ccltis- fajok termései tehát vem, illetve csak igen nehezen és sokszor bizonytalanul választhatók szét egymástól. Önként következik, hogy a fosszilis termések meghatározása még bizonytalanabb. Ezek meghatározásánál nem szabad felednünk, hogy a fosszilis Ccltis termések nem következéskép teljesen éretten a faról lehullott és összemosott termések, mert a Celtis terméseit a madarak szívesen fogyaszják, így könnyen megtörténhet, hogy a teljes kifej- lődés előtt a madarak által megevett terméseknek az ürülékkel fel- halmozódott csontárjait találjuk fosszilis állapotban. A fosszilis csontárok felülete tehát biztos alapot azok meghatározására nem nyújt. A Kormos-tói kapott fosszilis termések felületük alapján Pliocén és pleisztocén Celtis-termések 155 jórészt teljesen megegyeznek a C. austrulis csontárjaival, az egyik lelőhelyről származó példányok felülete azonban következetesen simább, mint a C. a üst ralis csontárjainak átlagos, illetve leggyako- ribb termésalakjaié. Ezért leghelyesebb ha az előbbieket továbbra is a C. australis? zal hozzuk kapcsolatba, míg utóbbit mégis inkább a C. Tournefortii-hoz. kapcsolhatjuk. Ezt az álláspontot a recens flórából vont következtetés is alátámasztja, mert minden esetre az a legvalószínűbb, hogy a ma reliktumként pár ponton fennmaradt C. Tournefortii és a Déleurópában ma is élő C. australis voltak azok a fajok, amelyek a jégkorszak előtt hazánkban is elterjedtek voltak, bár nincs kizárva az sem, hogy valamely ma a távolabbi keleten élő avagy kihalt, de termésében a mai fajokhoz teljesen hasonló faj fosszilis terméseivel van dolgunk. Tekintettel azonban arra, hogy az európai diluviális flóra tagjai túlnyomórészt megegyeznek a ma élő fajokkal, legvalószínűbb, hogy fosszilis Celtis 'únk valóban nem más, mint a C. australis, illetve C. Tournefortii. A megvizsgált anyag közelebbi ismertetése a következő: Cél f is sp. 1. Dalmácia. Podumci falu mellett (Drniá közelében) kemény, agyagos, vörös breccsában Kormos T. bőven gyűjtött Celtis- ter- méseket, amelyek megtartása azonban oly rossz, hogy a termés felü- lete nem vehető jól ki. így közelebbről egyáltalában nem határozhatók meg. Ez a képződmény Kormos szerint felső pliocén (Cromeriau), Forestbed-típusú fauna kíséretében fordul elő, pontosabban az „Upper Freshwater“ szintbe tartozik. 2. Polgárdi (Fejér megye). A Hipparion- fauna kíséretében Kormos T. számos töredéket gyűjtött, amikről felismerhető, hogy ('eltis csontárok, közelebbi meghatározásra azonban alkalmatlanok. Ez a legrégibb az itt ismertetett leletek közül, amennyiben a Hippa- rion-t tartalmazó rétegek felső pontusi korúak (alsó pliocén). 3. Beremend (Baranya m.). A .,MÁK"-bánya felső pliocén (a. Cromeriau) csontbrecesában igen rossz megtartású darabokat gyűj- tött Kormos T. Celtis conf. Tournefortii Lám. 4. Csiarnóta (Baranya megye). A felső bánya pliocén (Alsó Cromeriau) rétegeiből („Norwich Crag'“ horizont) több elég jő tartásé darabot gyűjtött Kormos T., melyek felülete mind síma, alig hálósan-gödörkés, így inkább a C. Tournefortii -vei, mint a C. australis-sziü hozható vonatkozásba. Celtis conf. australis L. 5. Villány (Baranya megye). A Mészliegy felső pliocén (alsó Cromeriau) rétegéből (, -Norwich Crag“ horizont) Kormos T. egyetlen csonka, de igen jó megtartású példányt gyűjtött, a héj j felülete erőteljesen hálósán gödörkés. 6. Magyarkő (Brassó mellett). A Brunzhűgel preglaciális réte- geiben dr. Éliik Gyula lí)15-ben bőven és igen szép megtartási állapotban gyűjtötte. Ez a réteg körülbelül egykorú az É h i k által 156 Boros Adám tüzetesen ismerteteti Brassó melletti .,Fortyogó“-hegyi faunával, ahonnan a Celtis eoní. australis is ismeretes. 7. Püspökfürdő (Bihar megye). A csigás agyagból, ami felső pliocén (középső Cromerian, ,'Sbelly Crag“) korú Kormos egy rossz megtartású töredéket gyűjtött, ami azonban erőteljesen ráncos felületével mégis valószínűleg ide tartozik. S. Süttő (Komárom megye). A pliocén korú édesvízi mészkőre települt lösz, alsó, homokos szintjében Kormos újabban, a Tuzson által említett lelet óta is többször gyűjtött részben elég jó megtartású töredékeket. A képződmény kora Kormos szerint alsó pleisztocén, de még preglaciális. Az itt ismertetett, valamint az előzőkben hivatkozott irodalmi adatokon kívül csupán n ég egy — valószínűleg preglaciális — lösz- szil is CeZíis-termésről van tudomásom, arról, amit Tón la* szerint Frenden berg a lmndsbeimi (Alsóausztria) fauna kíséretében gyűjtött, és ugyancsak C. australis-nak határozott. K o r m o s T. gazdag gyűjtése világosan bizonyítja, hogy a Celtis, bizonyára a C. mist ralis és a C. T ournefortii a jégkorszak előtt hazánk egész terü- letén, és hihetőleg még északibb és nyugatibb országokban is, elter- jedt volt. Valószínű, hogy ilyenek majd máshol is fellelhetők. # # # Meine Kritersucbungen ergaben, dass die Oberflácbe, sowie die Zalil dér Náhte dér Steinfrucht dér rezenten Celtis au st ralis, C. occidentalis und C. T ournefortii individuell und nach dem Entwick- lungsgrad dér Frücbte, ja sogar nach dem Grade ibrer Troekenheit versebieden ist. Die von Kormos erlmltenen fossilen Frücbte stimmen auf Grund ibrer Oberflácbe meist völlig mit den Frücbten des C. austra- lis überein, docli ist die Oberflácbe dér Exemplare von dem cinen Fundorte stets glatter, als die Oberflácbe dér durehseh n i t tlichen, beziebungsweiae báufigsten Frucbtformen von C. australis. Desbalb ist es richtig, die vorigen — wie es J. Tuzson4 tat — mit C. austra- lis in Verbindung zu bringen, wáhrend die letzteren eber mit C. Tournefortii zu verbinden sind. Náhere Bescbreibung des überprüften Materials: 1. Celtis sp. Dalmatien, neben dem Dorfe Podmnci (in dér Kábé von Drnis). In liarter, leluniger roter Breceie lagen reicblicb Ceííis-Früchte, die náher nicbt zu bestimmen sind. 1 ie Frücbte lagen bei eiu >r Fauna vöm Forestbed-Tvpus („Upuer Fresbwater“-Horizcnt, Oberpliozán, Cromerian). 2. Polgárdi (Komitat Fehér). In Begleitung dér Hippa- rion-Fauna wurden zahlreiche Bruchstücke gefunden, die aber für eine náhere Bestimmung ungeeignet sind. Diéses ist dei- álteste dér bier besprochcnen Funde, in die Hipparion entbaltenden Scbicbten vöm oberpontiseben Altér (unteres Pliozán) sind. 3. Celtis conf. Tournefortii Lám. C sár nóta (Komitat Baranya). Mehrere ziemlich gut erhaltene Exemplare aus dem oberen Pliozán (unteres Crome- rian, „Korwicb Crag“-Horizont). 4. Celtis conf. australis Lám. Plioeén és pleisztocén Celtis-termések 157 Villány (Komitat Baranya). Aus dem gleichen Horizont wie vorige st-'iiiuit ein einziges , gut erhaltenes Bruehstüek. 5. Magyarkő (bei Brassó). Tn (len praglazialen Schicten (les Brunzhiigeís wurde reiehlich gut erhaltenes Matériái gefunden. Altér: wie die von Célt is coiit. i üst-ralis belő unt ist. (Tűz són1). 6. Püspökfürdő (Komi- tat Bihar). Aus oberpliozánená Schnecken-Lehm, (mittleres Cromeri- an. „Shelly Orag“) st amint ein schleeht erhaltenes Bruehstüek. 7. Süttő (Komitat Komárom). Ans dér unteren, sandigen Schicht des am plio- zanen Si\sswasser-K; ilkstein gél ígértén pleistozanen (praglazialen) Lösses (Kormos). Die reiche Sammlung Kormos beweist klar, dass Celtis, wabrseheinlieh C. australis und C. Tournefortii, vor dér Eiszeit auf dem ganzen Gebiete Engarns und wabrseheinlieh aueh in noeh nördlicheren und westlicheren Lándern, verbreitet war.5 IRODALOM LITERATUR. 1. D ege n Á.: A Celtis Tournefortii Lám. előfordulása a liorvát tengerparton. Magyar Botanikai Lapok XXX. 1931. 79. 2. Például Áseherson — Graebner „Synopsis dér Mittel- europáisehen Plora“ V. köt., 1908 — 13., 571 — 3. lap. 3. F. Tou la: Diluviale Sáugethierriste vöm Gesprengberg Kron- s-ladt Siebenbürgen Jahrb ck k. Geolrg. Remhanstalt b. 59. 1909: 575. V. ö. Éhik Földt. Közi., XLIIL 1913: 23. 4. Tuzson J.: Be’trage zűr fossilen Flcra Ungarns Mitteil a. d. Jahrb. d. Frg Geol. Aust. Bd. XXL p. 254. 5. Éhik Gy.: I ) 4 e práglaz'a'e Fauna v. Brassó. Földt. Közi. Bd XLIII. Heft 1—3. p. 147. AZ (VHARMADKORT VULKÁNOSSÁG ÚJABB NYOMAI A BUDAI HEGYSÉGBEN. Dr. Horusitzky Ferenc és surface qu‘á 1‘époque continentale ayant précédé la transgression du calcaire á orthophragmines. Ensuite pandant le reste du Paleogéne, la dolomie a été couverte pár une série maríné continue. Les fissnres de la dolomie datent done de 1‘époque continentale qni a précédé la transgression éocéne. La matiére éruptive s'est dépo- sée sur la surface dolomitique karstée du continent primitif en rem- plissant les fissnres de la roche également. Le tuf qui s'était déposé sur la surface de la. dolomie, est ensuite tömbé victime en partié de 1‘érosion de cette mérne époque continentale, en partié peut-étre de la transgression de la mer de 1‘éocéne supérieur et ne subsiste que dans les fissnres karsteuses primitives. Dans le calcaire a orbitoides cou- vrant les mésozoiques, snrtout auprés de sa base, on trouve comme inclusion des eristaux de quartz d‘un gris fumeux, d‘un éelat de vérré, de la merne grandeur que les eristaux caractérisant le remp- lissage des íissures en question. Cette matiére de quartz provient également du tuf rhyolitique disparu. Des mouvements tectoniques ultérieurs, quand ces fissnres se 164 Horusitzky Ferenc — Vigh Gyula sont resserrées, ont fait entrer dans les fissures voisines ég al ex ént la matiére de remplissage en qnestion et Font mérne tviturée on par- tié. Le remplissage eompact, aux grains fins, s‘est triíuré tectoniqne- ment. Ce processus peut trés bien étre observé sur les quartü éerasés. Ces ménies mouvements sont átfestés dans la roche pár les ént a illés de glissement de tons les sens qui s'y recontrent. et les suríadh polies, an touoher uni, rappelant souvent eelui dn talc. Ce qui importé avant tout an point de vue géologique, c‘est qne nous sommes iei en présence des traces les plus anciennes (les érup fions rhyoUtiques, éruption en activité peu de temps a vaui la trans- gression de la mer du calcaire éocéne, á peu prés simult a né ment aux éruptions andési'tiques dönt les lapilli et le tuf se trouvent sur la base de la série éocéne. Ainsi les volcans fcuiniissmt des prednits aei- diques et d‘autres produisant des produits plus basiques, onf été en activité sans dotite parallelen' ént n ccurant du Paléogéne aux en- virons des montagnes de Buda et partant leur sóparation chronolo- gique supposée pár K o c li ne peut-étre acceptée. IRODALOM — LITER ATURB. 1. Szabó J.: Pest-Buda környékének földtani leírása ( Geo logi sebe Beschreibung d. Umgebung v. Pest-Buda Mit eir.er neologischen Karte. 1858. Lng. Akad. d Wissensch.) “2. Hofmann K.: Die geol. Verbaltnis.se d. Ofen-Kovácsier Gebirges Jahrb. d. Kgl. Ung. Geel Alist. I. 1871. 3. K o c h A.: Neue Beitrage z. d. Vorkommen v. Traekytmaterial i. d. alttertiaren AMagerungen d. Budapestéi- Gebirges. Föld Közi. 1908. p. 373. 4. Pávai Vájná F.: Ü. ein Vorkommen von Quarztrachyt-Tuff am Mátyáshegy bei Budapest. Föld. Közi. 1912. p. 474 5. Ve ndl A.: Die Typen d ung. Rhyolithe. Neues Jahrb. f. Minera- logie, 1927. p. 183. 6. Mauritz B.: Die Eruptivgesteine d. Mátra-Gebirges. Neues Jahrb. f. Min. LV1I. Abt. A. p. 331. 7. Noszky J.: Berichte d. Kgl. Ung. Geol. Reichanstalt in den Jahren 1908 — 1912. 8. Takáts T.: Adatok a Szentendre-Visegrádi hegycsoport andezit- jainak ismeretéhez. 1928. 9. Papp F.: Ü. d. petrographi seben u. geolog. Bau d Umgebung von Márianosztra. Földt. Közi. 1933. Bd. LXIIt. Heft 1- 6. i>. 62. ARCTOII) ÉS SPELAEOID BÉLYEGEK A MEDVÉK CSALÁDJÁBAN. Irta: Mottl Mária dr.* DIE AB ('TŐIDEN UND SPELAEOIDEN MERKMALE DÉR BÁRÉN. Von Maria Mottl.** (Vorlaufiger Bericht iiber die Untersuchungen ara Bárenmaterial dér Subalyuk-Höhle.) Szerző az Ursus spelaeus R őse n m. tibiá jónak distális végén fel- lépő feltűnő elcsavarodást törzsbély égnék tekinti és az ázsiai recens medvefajokkal való genetikai kapcsolattal hozza összefüggésbe, mivel ezt a torziót azoknak tildáján típusosán megtalálta. Ezzel (mivel eltérő életmódot folytató alakokról van szó) a medvetibiák distális elcsavarodására vonatkozólag a funkcionális adaptáció törvényét megdöntöttnek véli és fontosságban a genetikát teszi előbbre. ,* # * * Als ich zűr Untersuchung dér Extremitátenknochen des Igricer Höhlenbáren iiberging, bildete sicli in mir langsam die Überzeugung a us, dass es ausser dér Bezalmung aucli noch andere Merkmale gébén muss, die mán als aratóidé, resp. spelaeoide betrachten kann. Zn vergleiehenden Untersuebungen stand mir das ganze nngarisehe fos sile Bárenmaterial, sowie das Ergebnis dér neuesten Ausgrabungen, die aus dér berülimten Subalyuk-Höhle stammen, zűr Verfügung. IVáhrend meiner Untersuclnmgen bemerkte ich allmálilich mehrere Modifikationen, welche ich anfánglich auf Grund dér funktionellen Adaptation mit individualer Anpassung, als lokálé Rassenmerkmale zn erklaren versuohte, welche jedoch spáter, als ich meine Untersu- clmngen auf Jungbárenknochen und recentes Báhrenmaterial aus- dehnte, sich als spelaeoide Merkmale erwiesen und meine Aufmerk- samkeit auf geuetische Zusammenhange lenkten. Für diese St-udien war es ausserordentlich günstig, dass ich gleichzeitig im Auftrage dér Kgl. Ung. Geologischen Anstalt aus dem Igricer Materiül voll- standige Höhlenbaren-skelette zusammenstellen musste. Die dainit verbundenen Messungen und Kombinationen, so besonders die Zusammenstellung dér Extremitátenknochen, rechtfertigten voll standig einzelne meiner vorherigen Annahmen. An dieser Stelle will ich nichl versáumen dér Direktion dér Kgl. Eng. Geologischen Anstalt für die Überlassung des ung. Bárenmate- rials, sowie für den Auftrag zűr Bearbeitung dér aus dem Subalyuk stammenden Bárenknochen, meineu Dank auszus]irechen. Ebenso danke ich den Herren Prof. ü. Ábel und K. Ehrenberg für die Erlaubnis zűr Besichtigung des Höhlenbárenmaterials des Paleobio- * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1933. évi november 8-i ülésén. Vorgetragen in dér Fachsitzung* dér Ung. Geo]. Gesellschaft ain 8. November 1933. 166 Mottl Mária logischen Instiíutés dér Wiener Universitát, sowie Herrn Prof. Dr. W. Amschler und Herrn lvustos, Dr. 0. Roller, die mir die Hn e^nem isoliert gefundenen Zahn, wenn er nicht typisch spelaeoid cder arctoid ist keire ént, sebeiden de Méinung geáussert werde 1 kann, da die Gebissvariationen dér fossilen Forrnen (praespelaeoid, spelaeoid, hyperspelaeoid, praearctoid, arctoid) derart ineinander greifen, dass sie sogar den Faeb maim in Verlegenheit bringen. Da entstand in mir dér Gedanke, dass am Sángetierskelett auch ausser deni anpassungsíáhigsten Teil, dér Bezahnung, aueh naeli solehen Abweiehungen (Stamm- oder Rassenmerkmalen) am Skelett zu fór sí-ben sei, die infoige ilmer derzeitigen Passivitát eher aís aratóidé i esp. spelaeoide Merkmale aufgefasst werden kőimen. Fig. 53. ábra. Ursus arctos L. Fig. 54. ábra. Ursus spclaeus Roseiim. Als Ausgangspunkt dieser Forsclmng diente das grosse Höh- I en bárenmaterial von ígric und Subaly.uk. Es fiihrte midi schritt weise znr Erkenntnis dér d istalen Epiphysenverdrelning dér Tibién von Ursus spelaeus Rosenm. Die Abweichung zwisclien spetneus und a retus ist stark ins Auge fallend und an nachstehenden ÍSkizzen ersiehtlich. Wenn die Tibia des Braun bárén und Höhlen bárén auf einer eberien Unterlage nebeneiai dér gelegt wird, ist in dér Ausbildung dér (listaién Epiphyse ein interessanter und auffallender Unterschied zn bemer ken. Bei letzterem zeigt die tarsale Gelenkflache gégén ii bér dér von arctos ciné Verdrehung von cca. 20° dorsahvárts. Diese Tor- sion bet r i ff t hauptsáehlich die laterale Gelenkfacette, so dass diese keine im laterale (wie beim arcfos), sondern eher eine in dorsale Itiditung weisonde Verlángernng besitzt. An dér Drehung nimmt weder die iiroxunale Epiphyse, nocli die Dyaphyse dér Tibia teil. Die Veranderuiig beschránkt sieti alsó ausschliesslieh auf dgs obere Die arctoiden und spelaeoiden Merkmale dér Bárén 167 Sprunggelenk. lm Zusammenliang mit dicsér Drehung und Delmung ist die laterale Gelenkflaehe gegenüber dér médiaién abgeplattet. Diese Veranderung zeigt a üsse r dér Verdrehung von 20° noch eine zweite Tendenz: die Reduktion dér lateralen Gelenkflaehe. Audi dér Talus folgt dicsen Veranderungen in beiden Riclitungen, so dass die Veranderung dér distalen Epiphyse dér Tibia gleiehzeitig auch die Ánderung dér Bewegungsebene und Achsenrichtung des Talus u. damit des ganzen Sprunggelenks nach sich zielit, und dadurcb zu einer, von den arctoiden Formen abweichenden, starker einwarts gedrehten Fusstellung führt. Wenn wir die Sprungbeine von orctos und speloeus mitein- ander vergleiohen, fiúdén wir, ebenso wie an dér Tibia auch am Talus charaktci istische Untéi scbiede. In erster Linie bemerken wir bei speloeus cinen an dér médiaién Seite stark vorspringenden Pro- cessus, welclier beim arctos ganzlich fehlt. Dadurcb ist die médiaié Kanté des Talus nicht kontinuierlicb, sondern zwischen dem Processus und den OoUum tali stark einge- scbnürt. Dér lateralen Reduktion dér distalen Gelenkflache dér Tibia entsprecbend ist auch die caudo-laterale Kanle dér Trochlea tali mehr oder weniger abgeschragt. Die für den Caleaneus dienen- den Gelenkflacben sind bei speloeus nicht nur flacher, sondern auch in dér Ricbtung des Processus gestreckt. Wall rend sich bei speloeus die médiaié Gelenkfacette mit dér dem Naviculare dienenden Ge- lenkflache in den meisten Fallen breit berührt, sind diese beiden Flachen bei den Arctoiden im allgemeinen getrennt. Beim speloeus ist ausserdem nocli das Auftreten des Foramen tali als primitives Merkmal cbarakteristisch. Die Veranderungen des Talus habén sich auch auf den Caleaneus ausgewirkt, docli wiirde es zu weit fiibren, hierauf im Ralimén dieses kurzen Berichtes einzugehen. Die Ausbildnng des Processus, die Achsenverbiegung, sowie die Reduktion dér caudo-lateralen Kanté des Talus sind ebenso Í68 Mottl Mária wie die S'trec'kung dér (jehnikflaehen mid dérén Vcreioheitliehnng juir inelír sékundare Merkniale, da sic kei jenen Hasson, die die Torsion dér Tibia sonst hervorragend atifweisen, in einzelren Falion ujck’t typiseh sind. So w.ird z. B. die schwacliere Entwicklnng des Processus bei Ursús isabellinus Horsf. dureli eine starkere Aclisen verschiebung des Talus ausgeglieheri. Zwecks genauer Untersnekung dér (listaién Verdrelmng dér Tibia habé ieh Winkelmessnngen ansgefiihrt, dérén Variations breite bei spelceus im Mittelwert zwiscben 5C — 52’, bei arctos zw Felien 32 — 34" liegt. Die Art dér Messnng habé ieh an den ('iitspreehendéií Skizzen dureb pnnktierte Linien angedeutet. Ieh teilte non das Exíreniitátenmaterial geographiseh anf, naehdem ieh, voni Gedanken dér ínnktionellen Anpassnng ans- gehend, die Abweichung dnrch veránderte Lebensweise erkláren zu könneii 1 1 o ff te, indeni ieh bessere Anpassnng an das Felsenklottern annahm. Meiue am nngarischen Bárenmaterial dnreligefiilirten dies beziiglichen Untersnehnngen fiihrten zn keinem Frgebnis, da ieh nnabbángig von dér Höhe und geologischen Besehaffenheit des Fund oríes an jeder Höhlenbárentibia die Torsion antraf. Audi das grosso KiirpergeAvieht kain aís Ursaehe diesel' Verdrehung nieht in Frage, naehdem diese aueh an den Tibiae dér kleinen Weibehen in gleieliein Masse anzutreffen ivar. Naehdem ieh auf diese Weise zűr Überzeugung gelangte, dass diese Verauderung als typisch spelaeoides Merknial gewertet werden kaim, und von dér géographisehen Lage und geologisehen Anshildnng des b(>rteffenden Fundortes unahhangig ist, alsó ein vererlites Merk mai darstellt, setzte ieh níeine IJntersueliungen in AVieil fórt. Die arctoiden und spelaeoiden Merkmale dér Bárén i 69 Die Durehsicht des dovtigen fossilen Báremnatevials (Schreiber-.. wandhölile, Kreuzbergliöhle, Adelsbergér Grotte, Slouperhölile, Vypustekhöhle, Pokalahöhle) lief értén neue Bewei.se fiir. nveine Annalnne. In vielen Falién fand icli extreme Torsionén. luteressante tjberraschuugen bot die: Untersuchung des rezen- ten Barenniaterials des Naturh. Museums, wo ich folgende Báron- arten untersuchte: Thalarclos maritimus Gray. Ursus horribilis Fig. 60. ábra. Thalaretos maritimus . G r a y. O r d. Melursus ursinus Sh a w. Helarctos nialayauus Rafi‘1. Tremarctos tibetanus F. C u v. Mylarctos pruinosus Lön uh. ( Ursus isabellinus Horsf.) Die eingehenden Prüfungen und Messungen machten eino Gruppierung in zwei Rielitungen notwendig, wie das aus den föl genden Skizzen zu ersehen ist. Auf Grund dér Messungen ist die distale Epiphyse dér Tibin bei Ursus maritimus und Ursus horribilis aretoid ausgebildet, wádk rend die Tibia dér an dérén Gruppé (Melursus ursinus, Ursus isa- belliuus, Tremarctos tibetanus und Helarctos malayanus) t y p i s c h 170 Mottl Mária spelaeoid siiid. Eine gleiche Gruppierung zeigen die Sprungbeine. Durch diese vergleichenden Untersuchungen ist das Gesetz dér konvergenten Anpassung an eine gleiclae Lebensweise, beziiglich dér distalen Torsion dér Bárentibien unhaltbar geworden. Ich konnte zwei Gruppén unterscheiden : Eine mit erdőiden und eine mit spelaeoiden Merkmalen. Klarer ausgedrückt: Eine europaische und eine asiatische. In dieses asiatischen Formenkreis posst Ursus speloeus B ősen ni. 7.) . Pococlc leüt die Bárén nach dem Bau dér Fiisse, resp. nacli dér Ausbildung dér digitalen, carpalen und társaién Ballen ein. (On Ilié elvetőiden und spelaeoiden Merkmale dev Bárén 173 the feet of the Canidae und ITrsidae. Proceeding!s Zool. Society of London, 1914, part. II, p. 923.) Sowohl er als auch Sievers zieben auf Grund dér konvergenten Anpassung rein fnnktionelle Faktorén in Betracht und können aus diesem Grunde dér gegenwártigen Lehensweise einzelner Bas.sen widersprechen de Tatsaehen nielit ér- lel árén. So stehl die stark eimvárts gedrelite Fussstellung des a-r bori- vóién Helarctos ini Gegensatz zűr Ausbildung seiner Ballen, wáhrend dér typische Höhlenbewohner Melursus in seiner stark eimvárts gedrehten Fusstellung mit Helarctos i'i bérei nstimmt. Sievers maciit in seiner Arbeit auf zablreiche Fbereinstim- immgen zwischen spelaeus und den asiatiselien Bárén aufmerksnm: „Es sclieint alsó, dass bei den rezenten Bárén, die niebt zűr Arctos- Gruppe gehören, eine Yerkürzung dér Metacarpalien eintritt . . . ‘ (S. 263.) „ . . . die Überbauung dér vorderen Extremitáten bei Melnr sas ur sinus und Tremarctos tibetanus grösser ist als bei den An- gehörigen dér Arctos- Gruppé.” (S. 284.) Ebenso hebt er die liervor ragende Ab- und Add u k t i on s fali iákéit des Sprunggelenks bei Tre- tu arctos. Helarctos. Melarsus und Ursus spelaeus liervor Stellenweise ivei elit Sievers in Gedanken von seinem vorgezeiebneten Weg ab, indem er folgende Anspielung maciit: ,Daraus ist min niebt etwa dér Seb lu ss zu zielien, dass z viseli en Ursus spelaeus urd Melarsus urs'urus ein nálierer genetischer Znsammenbang besteilit . . . (S. 286.) setzt a bér sofőrt hinzu: . Benn wir ívissen, dass Ursus spelae- us zweifellos zűr Arctos Gruppé gehört . . . “ und entsebeidet sicb dadurch fiir die konvergente Anpassung. Er gerát so in Widersprucb, indem er die zvi seben den osteologischen Merkmalen und dér gegen- vártigen individnellen Lebensweise bestebenden sebeinbaren Gégén sátze niebt elinti inieren kaim- ..Eisbár urd Br - un bar nntersebeiden sicb doch stark in Gestalt, Gang und sebeinbar auch in ibrer Lebens veise. Babéi sind die osteologischen Unterschiede im Bán dér Ex- tremitáten gering, ja geringer als zwisehen Braunbár und dem sebvarzen Bárén des Himalaya (Tremarctos tibeianus). Bieser aber untersebeidet sicb in dér Lebensweise niebt stark vöm braunen Bárén. Lydekker sagt, Ursus arctos grabe mebr, Tremarctos sei ein besserer Kletterer . . . “ ÍS. 299.) Auch wird das betráebtliche Körpergewicbt des U rsus spelae- us von demselben Forscber niebt mit einem intensiven Baum- klettern in Einklang gebraebt. Bass er trotzdem die osteologisclie Übereinstimmung mit den asiatiselien Formen, ganz besonders aber mit Melarsus betont, wird von ilim dnrcli den, in diesem Falle labi- len Faktor dér regeren Grabtátigkeit erklárt. Nacbdem in letzter Zeit sogar mytbologische und magische Beziebungen in das Bárenproblem miteinbezogen wurden, wollen wir einer bedeuteiul máchtigeren und natiirlicberen formenden Gewalt — dér Genetik und dér mit ibr verbundenen rein biologischen Selektion — Baum sebaffen. Die ausserordeutliche Ubereinst.il/ummig, die sieti iu dér Gestal- tung dér Ext remitateu iusbesoudere aber im Spranggelenk vo ‘ 174 Mottl Mária T remarctos, Helarctos, Melursus, Mylarctos und Ursus spelaeus zeigt, isi nicht die Folge einer konvergenten Anpassung un eine rihidiche Lebensweise (auf Grund dér oben kurz nngedeuteten Wider- sprüche), sondern die Folge davon, duss dicse Rassen von einem gemeinsamen asiatischen arboricolen Ahnen abstammen, mit wel- chem parallel lavfevd sich die Arctos Gruppé ewtirickelt hat. So drückt (unter anderem) die Tibiatorsion im Wesen eín Stammerkmal aus, welelies irn Laufe dér Zeiten vererbt vrurde und amdi bei jenen Typen Rassemerkmal blieb, bei denen diese Ént wieklung mit dér gegenwártigen Lebensweise nicbt in Einklang 7.u bringen ist. JJrsus spelaeus war in dieser Hinsicht jedenfalls dér prágnan- teste Vertreter seines Starnnu* und nahm — infoige se iné r hervor- ragenden Enhvicklungsíahigkeit — den Kampf mit den immer schwieriger werdenden Verhaltnissen dér Eiszeit mit voller Kraft auf. Eine natiirliche Folge dieses standigen Kampfes, in dem dér '/iibe Selbsterheltungstrieb gégén die kargen Leben sbedingungen dér N^tur Trotz zn bieten versuebte, war das stut'emveise Anwaebsen seiner physisehen Kráfte. Die odontologischen Widersprüche vermögen den genetischen Zusammenhang und die Erklárung nicht zu widerlegen. Dass Gebiss ist eine Widerspiegelung dér Nahrung. Wo kein zwingender Grur.d zűr Veránderung vorliegt, andert es sich einfaeh nicht. Die Heimat einer Easse befindet sich dórt, avo sie in grösster Zab! und in grösster Reinheit vorkommt. So ist Asien die Urheimat dér Bárén 11a eh dem sie noch heute in grösster Rassenzahl dórt leben. Von hier verzweigten sie sich einesteils n a eh Európa, anderseits über die Beringstrasse nach Amerika. Würden avíi- die recenten asia- tischen Formen besser kennen, Avarén die genetischen Znsammen- hánge A-iel klarer. Die Beziehungen dér ungarischen eiszeitlichen Fauna Avurden hierdurch geAA’iss einen engeren Zusammenhang zűr asiatischen zeigen. lm Interessé dér Erforschung engerer genetischer Zusammenbánge sclieint es geboten, nrs mit dér JJrsus isabellinus (Mylarctos pruinosus) Gruppé eingehender zu bescháftigen, da diese, nach meinen bisherigen Fntersuchungen zAA’ischen den asiatischen Bárenrassen die spelaeoideste Tibienverrirehun g auf- AA'eist. Für diese innerasiatische Form, die nach Lydekker, Gray und G r e at é Kashmir, Nepál und Tibet, nach Köbeit hauptsáchlich die Steppeli des tibetanischen Hochplateaus beAvohnt, ist auch sonst die hőbe, geA\ülbte Stirn cliarakteristisch, und auch die Ma.sse ibrer Záline passen in die Variationsbreite dér spelaeuszáhne sehr gut binein. Sebőn G révé maciit auf den A’on anderen Bárén abAAreichen- den Schádel, Gang. Farbe, vor allém a bér auf den besonderen Bau des Hinterkörpers dieses Bárén (über dessen Varietáten in dér Lite- Die arctoiden und spelaeoiden Merkmale dér Bárén 175 ralin* ein grosses Cliaos hérrscht) aufmerksam. (Die geograpliische Verbreiturg dér jetzt lebenden K ubtiere. Növi Acta d. Leop. Carol, Deutscher Akai. d. Na túri. Bd. LX1I1. Nr. 1, p, *22.'),) Lönnberg fiúdét es, trotzdem er betont dass un sere Kenu tn isse iiber diesen Bárén áusserst lückenhaft sind, mit Rücksicht auf die grossen molarifor rnen Záhne und abweichende Fusstrüktur fiir notwendig, ein neues Subgenus (Mylarctos) aufzustellen. Vielleicht wérfen diese Be- trachtungen auf genetischer Grundinge mehr Lidit auf das Ausster- ben (ölnie Naclikouinien?) des Höhlenbáren. Die letzten Folgerungen ans diesen Te •“‘-iclien z" zie^ei wár > verfrüht, wir keimen ja nicht ein mai nooh die arctos Varietáten (s. str.) eingehender. Deshalb wollen wir lieber auf die Ausbildung dér Tibin dér fossilen Formen iibergehen. Hier will ich den Herren Dr. T. Kormos, (Budapest) Dr. 0. Schra idtgen (Alainz), und Dr. H. Hel.b.i.n.g (Basel) fiir ihre freundliche Fiiterstiitzungen Dank sagen. Leider sind die Angaben iiber d:e Extremitáten dér fossilen Formen áusserst lückenhaft, hat sieh doeh das Samuiéin des Materiales früher fást n iisschl iessl ich auf zuzuschreiben, dass ich hislier hezgl. dér niiozánen Bárenahnen keine Anhaltspunkte erhalten habé. Meine Feststellungen in Bezng auf die Tibiagestaltung dér pliozánen und interglazialen Formen teile ich mit Vorbehalt mit, da meine Messungen und Untersuchungen nicht an Originalobjekten durchgefiilirt wiirden. Das Ergebnis dér Vergleiche ist folgendes: Ursus etruscus Cu v. von Valdarno ist demnach typisch arctoid, in diesel1 Hinsicht sogar noch primitiver a Is Ursus arctos L. Ebenso zeigen Ursus arvernensis und Ursus deningeri arctoide Ausbildung. Dér von dér Horizontúién und dér duroli die Gelenkfláehe gelegten Geraden eingeschlossene \\ inkel ist bei Ursus urverueusis am grössten. Es betrágt hier 36°. Diese europáisclien Formen des Pliozáns geliören alsó bzgl. ihrer Tibienausbildung dem arctoiden Typus a n. Fig. 73. ábra. U rsus etruscus C u v. Fig. 74. ábra. Ursus deningeri R e i c h. Fig. 75 ábra. U rs u s arver nen sis C r o i z. et J o b. 176 Maria Mottl Bemerkenswert isi, dass untcr den in dér Arbeit von Kinké- 1 in (Bárén aus dem altdiluvialen Sand von Mosbacli-Biebricli. Abhandl. d. Felieken kergéden Naturforsch. Ges. B. 29.) beschriebe’ nen Tibién die zveite von Ursus deningeri nieht den deningeri T.vpns anfweist, sondern dió gleiehe Ausbildung und Torsion zeigt, wie jene ldeinen Tibiae. velőbe vir ans den nntersten Seliiebten dér Subalyuk-Höhle gehoben babén und welohe trotz ihrer Kleinbeit ancli auf Grund ihrer Tali spelaeoid sind. Die Torsion beider Tibiae, dér Mosbacber und dér aus dem Subalyuk, ist au eb nach dem Win- kel gleich. Diesel betragt bei beiden 43°. Auf Grund dieser ven igen Angaben vili ich no eh" keinerlei ])bylogenetisehe Sclilüsse zielien. Hierzu benötige ieli einen ausserst genauen Vergleieb des Gebisses, dessen Ergebnis icb dann mit den einzelnen Merkmalen dér Ausbildung dér Extremi’taten in Ein- klang bringen verde. Ieb bin jedocb ii börzeiig t davon, dass mit dér Erkenntnis dér entsprechenden Stammerkmale die Forsebung auf genetischer Grundinge neue Riebtungen einseb Ingen wird, dérén jedes veitere Ergebnis meine Vorstellung nur unterstützen kaim. Die in Verbindung mit dér Verandierung dér társaién Ge- lenke getatigten Untersuchungen iiber Bevegungsmecbanik vili icb liier nieht behandeln, ebensowenig detailliere icb die Bemerkungen zu dér durcli midi auf eine Karte übertragenen geographischen Ver- breitung. Darüber sovie iiber andere Gesiebtspunkte vili icb micb innerbalb dér Monographie dér Subalyuk-Höble aussprecben. Mit meinem lcurzen AMrbericbt vollte icb nur darauf binveisen, dass es Falle gibt, die dnrch eine funktionelle konvergente Anpas- sung nieht erklart werden kőimen, so vie es eng begrenzte Merkmale gibt. dérén Ersclieinen nur auf genetischer Grundinge erklart ver- dén kaim. Hiemit soll natürlicb niclit gesagt veiden, dass es iiber- haupt keine funktionelle Anpassung gibt. leli stelle bloss die Genetik als einen vichtigeren Faktor voran. Die Stamm bzv. die Rassenmerkmale vererben sicli ziilie. Jeder Organisnms tragt die geerbten Eigenscbaften in sicb. Von dér gege- benen Anlagensumme von den geerbten Komplex dér Gene hángt es nun ab, vieveit das Individuum seiner neuen Umgebung ent- spricht d. h. ob es bei dér biologischen Selektion als Plus- oder Mt- nusvariante erscheint. Dér Einfluss dér Umgebung bér üli rt das Wesen des Samines Es kaim aber dér Fali eintreten, dass ererbte Rassenmerkirale unter geanderten Bedingungen zu derart liemmenden Momenten verden, velőbe durch Ausgleicliseinrichtungen (z. B. Muskulatur) niclit mebr iibervunden verdeu kőimen, vodnreb sie zum Aussterben dér Kasse ftihren. Auf Grund dér verstreuten und in vielen Fallen cbaotiscben. Literaturangaben ist soviel jedenfalls sieher, dass Európa sclion zűr Eiszeil von einer Anzalil Barenrassen bewolint var ( Ursus arctos foss., Ursus priscus, Ursus horribilis foss., Ursus deningeri, UrsuS Die arctoiden und spelaeoiden Merkmale dér Bárén 177 iá'vhn, Ursus spelaeus, Ursus nfaritimus foss. etc. Bezl. des Letzteren ist die Wandzeichnung in dér Dordogneer Grotte de la Maiidé á Teyat beachtenswert), um von den verschiedenen fossilen asiatischen Formén ganz zu sehweigen. Es ist nnr dem Mangel an genaueren osteologischen Unter- suchungen zuzuschreiben, dass das Barenproblem inimei' nnklarer wurde, und die genetischen Zusnmmenhange dér fossilen und récén ten Formen bislang vers eb léiért varén. WICHTIGERE LITERATUR : L Gra.y J. E.: On the Ursidae (Proeeedings Zool. Society of London, 1864, p. 686.) 2. Köbeit W.: Die Yerbreitung dér Tierwelt, (Leipzig, 1902.) 3. Lön n bér g E.: Remarks on somé palaearctie Bears. (Proeeedings Zool. Society of London, 1923, P. T., p. 85.) 4. Lydekker R.: The Great and sriiall Game of India, Burma, and Tibet. (London, 1900.) ő. Ly dekker R.: The Great and small Game of Europe, Western and Northern Asia and Amerika. (London, 1901.) 6. P o c o c k R. J. : External cbarákters of Carnivora. (Proeeedings Zool. Society of London, 4914 — 46, 4920, 1921. 1923.) 7. Ristori G.: L‘orso pliocenico di Valdarno e d‘01ivola in Val di Magra. (Paleontologia Italica, Y. III. p. 45.) 8. Tornier G.: Die Philogenese des terminálén Segments dér Sauge- tiere-H i n tergl i edmas sen . (Morph. Jahrb. Bd. XIV. p. 223. und Bd. XVI. p. 401.) 9. Weber M.: Die Saugetiere. (2. Aufl. Jena, 1927 — 28.) 10. Wiele D.: Fiir Hagenbáck in den Urwaldern Indiens. (Leipzig, 1927.) A MUSSOLINI BALRLANG FÖLDTANI VISZONYÁT. Irta: Kadic Ottokár ár* DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE DÉR MUSSOLINI HÖHLE IN UNGARN. Von O. Kadic.** A cserépfalui Mussolini-barlangban végzett rendszeres ásatás ira'k egyik legfontosabb eredménye az, hogy a barlangot majdnem teljesen kitöltő lerakódásban 18, színben és kőzettani összetételében megkülönböztethető réteget lehetett megállapítani; ezek a főglaciá- lis periódusba tartoznak és két musztérienkori kőipart tartalmaznak. * * * lm Urálijain 1932 untéra ahrnen n eine höhlenfoi'schenden A r- beiter unter Leitung des Vorarbeiters J o h an n D a n c za Versuchs- * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1933 évi november 8-i szak ülésén. *’ V ovgetragen in dér Fachsitzung dér Ung;. Géni. Gesellsehaft am 8. November 1933. 178 Kadic Ottokár grabungen in den Höhlen dcv Umgebung von Cserépfalu (Bükk- gebirge, Komitat Borsod). In einer dieser Höhlen stiessen die Arbei- ter auf eine palaolitisehe Lagerstatte, aus weloher spater auch ein mensehlichei l nterkieler ans Tageslicht kain. Es Avar dies dér erste Knochenfund des Homo primigetiiús in Ungarn, dér in weitesten Kreisen grosses Aufselien erregte. Infolgedessen übernahm die Avei- taren Grabungen die Kgl. Ung. Geologische Anstalt und betraute den Verfasser dieses Aufsatz.es mit dér ganzlichen Ausraumung die- ser Höhle. Die Grabungen Avahrten vöm 1. Mai bis 15. Október 1932. Da diese Ausgrabungen fin* die V issenscbaft a'oii ganz beson- derer Bedeutung sind, bescbloss die Ungarische Speláologisehe Ge- sellschaft diese hervorragende Höhle / n Ehren des Ministerprasi- denten von Ttalien M u s s o 1 i n i hö h 1 e zu nemien. Die Mussolini- höhle ;mi siidliehen Abhang des Biikkgebirges in Ungarn soll für allé Zeiten ein ehrem’olles Naturdenkiual dér Verdienste sein, die sieh Benito Mussolini unt die Höhlenkunde erAvorben hat! Die Ergebnisse dér Ausgrabungen in dér Mussolinihöhle legte zuerst LudAvig a\ Lóczy, Direktor dér Kgl. Ung. Geologischen Anstalt dem Geologen-Kongress in Washington (1933) vor. Zűr selben Zeit breitete Verfasser dér Wanderversámmlung dér unga- rischen Árzte und Naturforscher in Budapest einen Bericht vor. Weiters hielt derselbe ,je einen Vertrag über diesen (lege stand in dér Ungariselien Spelaologischen Gesellschaft und in dér Ungari- schen Geologischen Gesellschaft. Die in einer rel. Höhe von 44 m an dér rechten Uferseite des Hor- baches mündende Höhle ist in triassischem Kalkstein, entlang z.Aveier sich kreuzender Spalten durch Korrosion und Erosion entstanden. Die durch Korrosion erweiterten Spaltenteile fin den avíi- bloss im obereu Teil des Ganges erhalten. samtliche übrige Höhlenteile Avur- den nachtraglich durch Erosion ei’Aveitert u. zav. in cinem Umfange, wie Avir es nach den Ausgrabungen auch heute noch sehen. Die mecha- nische Wirkung des fliessenden Wassers sehen Avir überall an den Wánden und dér Decke dér Höhle in Fönn \ron Auskolkungen. Aus dér Neigung dér ausgegrabenen Höhlensohle und dér schiefen Stel- láiig dér Kolkreihen folgt, dass dér cinstige Höhlenbach atom innen nach aussen geflossen ist und dass die Höhle nicht durch den Horbach, sondern dessen Nebenast ausgehöhlt wnrde, dér aus grösserer Ent- fernung kommend, die Höhle durchflossen und in dér nachsten Nahe sich in den Horbaeh ergossen hat. Die Spuren dieses urzeitliehen Su- 'oabaches habén sich ausserlich ganzlich verwischt und bloss die Mussolinihöhle ist jener kleinc Bettabschnitt, dér sich bis heute er- halten hat. Aus den Querprofilen dér Halle gelit hervor, dass sich das Bett des Suba ha (dics wiederholt gesenkt hat und die Deckenkolke légén Zeugnis daA’on ab, dass das einst un tér dér Decke geflossene Wasser unter Dinek stand. Aus den erAvahnten Querprofilen gelit deutlich hei'Aor, dass dér Subabach in drei Horizontén líingere Zeit geflossen ist und Avahrend dieser Zeit sein Beeken erAveitert hat. Dér Dió geologischen Verháltnisse der Mussolini-Höhle 179 Bach Plgfes zulctzt in cinem engen Bett entlang dér cinen Höhlen- wand, und als sich dér Horbach tiefer eingeschn itten hat, senkte sicli entspreehend auch das Nivean des Subabaches, endlicb verscbwand das Bachwasser in den tieferen Spalten des Hauptganges und dic Höhle ist tröckcn geworden. Dér Hauptgang dér Höhle, die Halle ist entlang einer OW-lích st reiehenden Spalte entstanden. Die Hölilc war urspriinglich grösser, ihr vorderster Tcil ist jedocli infoige dér Vertiefung des Hortalcs eingestiirzt, so ciass dér \ orhof, dér einstige vorderstc Höhlenteil alte. lm bintersten Teil dér Halle, dórt, wo sich die beiden Spalten krenzen, entwiekelté sich ein Scbacht. Die Mussolinihöhle besteht somit aus Vorliof, Halié, Gang und Scbacht. Allé dicse Ráütne Avarén fást vollstándig mit vérseb iedenem Matériái ausgefiillt. Hiervon sind der Höhlenlehm und dér Kaik- sebutt endogén, Aváhrend der Scbottcr, Sand die Féucrberde, Kno cbenreste und die Palaolitbe exogener Herkunft sind. Ein betrácbt- licber Teil des Höblenlebms und Kalkscbuttes ist durcb VerAvitterung der HöhlenAvande und der Decke entstanden, der überAviegende Teil ist jedocb durcb die ErAveiterung des Scha elites zustandegekonnnen. Sobald der letztere sich geöffnet hatte, stiirzte ancb das áusserliche V erwittéru ngsm a tér in 1 in den Scbacht und dieses Matériái ist exo- gener Herkunft. Die Hölilenfüllung ist in unserer Höhle so enorm, (láss die Kom akuation in der Halle aufs Minimum reduziert ist. Infolgc der Amllstand igen Ausraumung der Höhlenraume konnte icb in der Höblenausfüllung nacli Far be und petrograplii seber Bescbaffenlieit folgende Scbicbtenelementc feststellen. Auf die felsige Höblensohlc setzte sicli zunachst lebbaftroter, terrarossa-artiger, plastiscber Tón ab. In dicsen untéról Partién Avarén A7ollstandig abgerundete Gerölle eingebettet und Sand sebicbten eingelagert als letzte fluviatile Ablagerung des Suba- baches. Diesen Tón fanden aa i i- in den meisten ungarischen Hőiden am Grunde der Höblenausfüllung, Avabrend aber allé diese plastischen Tone bisber steril Avarén, enthielt der rote Tón unserer Hölile Knochenreste einer in nnseren Höhlen l'remd art igen Wiederkauer- Gesellsehaft. lm bintersten Teil der Halle war dieser Tón im ober- sten Abscbnitt derart von Knochen durebsetzt, dass icb diesen als ciné besondere „Knflcbenbreccienscb icht“ a.usgescbieden habé. Die genaue palaontologische Untersucbung dieser Knochenreste Avird es entsebeiden, ob dieser rote Tón in das Praglazial, oder in die unterste Stufe nnseres Hocbglazials zu setzen ist. Über dem lebhaftroten, plastischen Tón lagerte eine ca. 30 cm starke, gelblichrote Schicht, die sicli iiber die ganze Halle und den V orhof ausbreitete. Es ist dies die unterste bedeutungsvolle Ablage- rung, die durchvvegs Palaolitbe, bearbeitete Knocbenfragmente und Holzkoblenreste enthielt, somit als Kulturscbicbt anzusehen ist. Die ISO Kadic Ottokár Mer gesammelten Knoclienreste stammen von einer Fauna, die sicb als pin Gemisch dér unteren Wiederkáuer-Gesellscliaft und dér Ver- treter dér dariiberliegenden Bochglazialfauna erwiesen hat. Das aus dieser Kulturschicht gesam melte palaolithische Maté- ria! zeichnet sitii AorzugSAveise dadurch aus, dass die Zalil dei gut bearbeiteten Steingerate verbaltnisniássig gross ist und das samt- ]iehe Stiieke mit guter Patina bedeekt sind. ín dér Steinindustrie herrseben Spitzen, Schaber und Kiingen vc.r. untergeordnet fanden sicb aueb Kratzer, Bohrer, Diskusse und zwei dekadente Faustkeile. Aus diesem Geratinventar ist leicbt zu ersehen, dass Avir es hier mit einem Monstérien zu tun babén. Einzelne Spitzen und Scbaber sind so prachtig zugericlitet, dass ich diese Industrie in die Bliitezeit dieser Knlturstufe reebne und sie in das Hochwoiisférw)1 einreihe. Es iiberrasoht dass wir in dieser Kultursebiebt auch Knoehenarte- fakte gefunden babén, Avas ia im Moustérien selír selten ist. Es bánd élt síeli ztvar nieht um ausgesprochene Knoehengerattypen, die absicbtRche Bearbeitung dieser Objekte stebt jedoeb ausser jedem Zweifel. Die gelblielirote Kultursebiebt ist von oben durcli eine dünne, dunkelbraune Scbicbt abgegrenzt, die ebenfalls Palaolitbe und Knoehen enthált. Die dunkle Farbung dieser SchieM rübrt von Kolilenruss-Infiltration bér, so dass letztere als ein Aveitausgebreite- ter Feuerlierd angenommen Averden kaim. Über den lebbaftroten Tonscbiebten lagerte eine mebrere Metev starke zunachst grünliebgraue, dann gelblichgraue und endlieb dunkelgraue, kalksebuttfubrende Höblenlehmablagerung, die mas- senbaft Knoe-benreste des Höiilenbaren, untergeordnet aueb solcbe vöm HöhlenlÖAven, Höblenbyanen, Wolf, Fuebs, Mammut, Rhino- eeros, Riesenbirseb, Edelbirscli, Wisent, M ildp.t'erd und anderen eis- zeitlieben Saugetieren entbielt. Xaeb dér Tiergesellschaft gehört dies Sebiclit enkomplex in die untere, oder Ilaupteiszeitperiode. Kultur- reste, nameutlich Palaolithe. bearbeitete Knoehen und Holzkoblen- reste kanien bier nur A7erstreut a-oi\ Auf die bisber erAvabnten Sehiehtenkomplexe folgt ein liell- brauner, kalkscbuttfiibrender Höblenlelun, dér dureli eine eingela- gerte, dunkelgraue und grünliebgraue Scbicbt in einen unteren und oberen Teil zerlpgt Avird; im Vorhof A’er ein igen sicb diese Scbiebten- teile. Die Fauna dieser Ablagerungen entspriclit im grossen und ganzen den A’orangebenden Scbiebtenreiben, mit dem Fnterschied, dass bier neben dem Höiilenbaren auch das M ildpferd dominiert. Es ist diese die ziveite bedeutungsAmlle Sebieht dér Höhlenaus- fiillung, die tausenöe vnn paláolitbiseben Abspliesseu entbalt. Gegen- über dér unteren Kultursebiebt finden wir bier nur Avenige gut bearbeitete Stiieke. Aueb bier herrscheu die Spitzen, Sehaber und Kiingen A-or, Avoraus folgt, dass diese Industrie ebenfalls in das Moustérien gehört. Die Steingerate dieser Kultursebiebt sind jedoeh lángé nieht so berrlieb, Avie jene dér unteren Kultursebiebt. Die Die geologisehen Verháltnisse dér Mussolini-Höhle 181 Bearbeitung ist Ariel einfacher und oberflachlich, die Retuschierung nachlássig. Doraus folgt, dass diese viel jiingere Moustérienkultur gegeniiber dér unteren einer gewissen Dekadeír/ verfallen ist. Letztere kaim sonach mir ein Spatmoustérien sein, das im grossen und ganzen elem Krapinaer, geAvissermassen dem Tataer und den meisten bekannten Moustérien-Industrien entspricht, wiihrend jene dér unteren Kultursehicht, durch ihre Avundersehön bearbeiteten Typen, allé diese übertrifft und fást són dér gleiehen dasteht. Bearbei- tete Knochenstíicke und Holzkohlenreste fanden síeli atich in dieser Kultursehicht. T)as Avichtigste Ergebnis unserer Grabungen ist jedenfalls die erfreuliehe Tatsaehe, dass wir diesmal in dér hellbraunen Kultur- sehicht menschliche Kn cehén rés te gefunden habén undzwar Knochenreste eines ei'AA’achsenen Individuums und eines Kincles. Das Aviebtigste Stüek des erAArachsenen Individuums ist ein bezahnter Unterkiefer, elessen A'orderer Teil schrag nach untén und einwarts abfallt. Es ist dies ein derart charakteristischer Knochen, au!f Grund (lessen auf den ersten Blick festgestellt Averden kann. eláss wir es mit dem Unterkiefer vöm Homo primigenius zutun habén. Ausser dem Unterkiefer fanden wir auch das Kreuzbein, elás erste Glieel des Brustbeines, mehrere Wirbeln, eine Kniescheibe und einige Hanel- und Fussmittelknochen. Vöm Skelett des Kindes liegen bloss Schadelfragmente, einige Wirbeln, mehrere Rippenbriudistiicke und Fingerglieder vor. lm hin térén Teil dér Halle überlagert den hellbraunen Höhlen- lehm ein ahnlicher, jedoch lose gebundener, kalkschuttfuhrender Höhlenlehm, dér vorzugSAveise den Schaeht ausfüllt und ungefahr (i ni stark ist. Hierauf folgt ein dunkelgrauer Höhlenlehm, dér den oberen Teil des Schachtes ausfüllt. Endlich folgt ein lössartiger, kalkiger Tón als letztes Glied dér pleistozanen Schichtenreihe. Das Matériái dér letzten drei Ablagerungen ist als VerAvitterungsprodukt dér ausseren FelsAvande in den Schaeht hineingerollt und somit A7oll- standig steril. Die letzte Ablagerung ist endlich grauer und schwarzer, kalk- schuttführender Humus. Diese jíingste, holozane Bildung füllt die oberste Partié des Schachtes aus und bedeckt im Vorhof und im Arorderen Teil dér Halle die Pleistozane Schichtenreihe. (Siehe die Profil-Beilage Taf. V.) Die besprochenen Schichten dér Höhlenausfüllung können in folgende Schiclitengruppen zusammengefasst Averden. Die lebhaft - rőten, terrarossa-artigen, plastischen Tonschichten nnissen dem altesten Pleistozan zugerechnet Averden, sie gehören alsó entweder in die praglaziale Stufe oder in die alteste Phase des Hauptglazials. Die. genaue Zeitstellung kann erst nach dem Stúdium dér Wieder- káuerfauna erfolgen. Dér datüber folgende, machtige Höhlenlehm komplex bis exklusive zűr losen Höhlenlehmschicht gehört unzwei- felhaft in das Hauptglazial, Avahrend das Altér dér erwahnten lose gebundenen, kalkschuttführenden Höhlenlehmschichten, da sie Aveder orgonische, noch kulturhistorische Einschltisse enthalten, nicht 182 Kadie Ottokár nalier bestimrat werden kann; jedenfalls gehören sie in irgend eine jihigeve Pliase des Pleistozánes. Das wichtigste Ergebnis unserer seit Jahrzehnten dauerndeii Hchlengrabungen ist die Tatsaehe, dass es uns gelungen ist, auf Grund un se rés Höhlénpaláolithikums die Chronolagie des Pleisto- zaus in Ungarn ziendicb genau festzustellen. Demnach gliedert sich nnser Pleistozan in eine prügla.ziale, boehglaziale, spátglaziale, und in eine postglaziale Periode.3 In das Práglazial gehört bekanntlicher- weise das Chelléen und Acheuléen. Diese beiden Kulturstnfeu sind in Rumpfungarn niebt sicher festgestellt, obzwar die Spuren dieser Kulturen nicht feblen. In Siebenbiirgen hat Pr. M. Roska an mehreren Stellen das Chelléen gefunden, obzwar einzelne Forscher die Existenz des altesten Palaolithikums auf dieseni Gebiete in Abrede Stellen. Den überwiegenden Teil unserer Höhlenausfüllungen bildet dér ka lkschuttfub rende Höhlenlehm dér Hoehglazialperiode. Den tief- sten Horizont dieser Periode nimmt das Moustérien ein, welohes sich nach den Erfahrungen in dér Mussolinihöhle, in ein Hoeh- und ein Spatmoustérien gliedert. Dem Moustérien folgt das Aurignacien, das in Westeuropa einer Interglazialperiode entspricht, bei uns jedoeh, nach den Feststellungen in dér Istállóskőer Höhle ebenfalls in das Hoehglazial gehört. Den obersten Horizont des Hochglazials nimmt das Solutréen ein, welches sich naeh den Befunden in dér Szeleta-, Balta- und Jankovichhöhle, im Büdöspest und dér Puska- poros-F el sn i sch e in ein Proto-, Friih-, Hoeh- und Spatsolutréen gliedert. Mit dem Spatsolutréen endet die Hoehglazialperiode und min folgt die jiingere oder Spatglazialperiode. Das petrographische Merknial dieser Ablagerungen ist dér hellgelbe, kalkschuttführeude Höhlenlöss. In dieser Periode fehlen sehon die bekannten Eiszeit- saugetiere, an ihre Stelle tritt vorzugsweise . das Renntier und eine charakteristische arktische Mikroffauna. In diese jiingste Pliase des Palaolithikums fiillt das Magdalénien. Unser Pleistozan schliesst endlieli mit dem erwahnten Postglazial. Naeh dér Entdeckung dér ersten Funde unseres Höhlenpalao- lithikums Avarén wir uns in Ungarn dér grossen Bedeutung dér palaolithischen Steingerattypen bei dér geologisehen Zeitbestim- mung des Quartars wolil bewusst. Es wird allgemein anerkannt, dass das Stúdium des Palaolithikums in das Wissensgebiet dér Geologie gehört. So wurde im Jalire 1929, gelegentlieh des Geologen-Kon- gresses in Pretoria eine besondere Komission fiír Urmensehkunde gegründet, dérén liauptsachliehe Aufgabe es ist, siimtliche Funde des urzeitlichen Mensehen vöm geologisehen Standpunkt aus zu revidieren und sie auf eine geologisclie Grundlage zu stellen. Diese Aufgabe verfolgí in Ungarn die ungarlándische Subkomission dér genannten Komission fiir Urmensehkunde. 1 Unter „Postglazial" verstehe ich die Naeheiszeitliche Endpbase des Pleistozans mit gemássigtem Kiima. ADATOK A HARMADKORI SEPTA-FÉLÉK ISMERETÉHEZ, NÉHÁNY ŰJ MAGYARORSZÁGI FAJ ALAPJÁN. Irta: Szörényi Erzsébet dr* NEUE TÉRTI ARE SEPI1NAE AUS UNGARN NEBST REMERKUNGEN ZUM ZEITLIOHEN AUFTRETEN UND ZŰR ENTWTCKLUNG DÉR GATTUNG SEPIA. Von Elisabeth Szörényi.** Ez a dolgozat az eocénből az Archaeosepia naefi n. gén. n. sp. és Helosepia n. sp. héjtöredéket, a középső oligocénból a Sepia harmati n. sp.-t, a felső oligocénból a Sepia oligocaenica n. sp.-t tárgyalja. A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a Sepia- k nem a Belosepiák-hő\ fejlődtek, hanem e két csoport fejlődése párhuza mosan haladt, és közös őstől, az eocént megelőző időkből erednek. # # * Fossile Sepien sitid verháltnismássig selten und im allgemei- nen schlecht erhalten. Es sitid von ihnen nur etwa 20 \rten be- kannt, die sich hauptsachlich auf das italienische Miozán und Plio- zán beschranken. Eine Art komién wir aus dem B tdener Tegel des wiener Beckens.1 Aus Ungarn hat Lőrén t hév zwei Sepien be schrieben und zwar die Sepia hungarica aus dem obereozánen Mér- gei von Piszke (2), welche von déri bis jetzt bekannten Sepien die alteste var, und ein Schulpf ragment2 aus dem obermediterraneu Grobkalk von Budapest-Rákos, unter dem Narnen Sepia mediterrá- nén. (3) Aus neueren Funden sind seither drei alttertiáre (namentlich: Lutetien, fin palién und Chattien) Formen zum Vorschein gekommen, von delien icli im Folgenden bericlite, da sie vöm Gesichtspunkt des veitliclien Auftretens dér Sepien eine bésondere Aufmerksamkeit ver- dienen. Bis jetzt waren námlich keine Sepien aus dem Oligozán und Mitteleozán bekannt. Im 1931 habé icli im Auítrage dér Kgl. Ung. Geol. Aíistalt Ver steinerungen in dér Operculinen Tonmergelgrube von Tatabánya ge- sammelt und fand ein einziges Exemplar einer Sepie, die icli im Fol- genden Archaeosepia naefi n. gén. n. sp. nenne. Ein zweites Exemplar sammelte Herr Musealdirektor J. Noszky in derselben Tonmergel grube. Diese zwei Exemplare aus dem Lutetien sind die altesten Ver- treter dér Sepünae. Die Exemplare dér mitteloligozánen Art Sepia * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1931. évi március 4-i szakülésén. *# Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft am 4. Mai z 1931. 1 Bei dér Angabe delr Literatur habé ich mich auf die im Texte vorkommenden Arten beschránkt. 2 Das Rechtschreibebuch „Dér Grosse Duden“ gibt für die Sepiaknochen die Bezeichriung: „die Scíhulpe (plur. Schulpenl an. Ab- weichend hiervor wnrde im Text dem Beispiel des Speziatisten Naef (4) folgend: dér Schulp (plur. Schulpe) gesohrieben.“ 184 Szörényi Erzsébet harmati n. ,sp. verdanken wir Herrn Bergwerkdirektor István Harmat, dér mit viel Fleiss und Ausdauer etwa 20 Stücke aus den Kisceller-Tongruben des Remetehegy und Szépvölgy gesammelt hatte. Eine so grosse Zalil von Sepienschulpen ist ganz ungewöhiilich und in dér Literatur bis jetzt unbekannt. Die Exemplare hilden Eigentum des Sammlers, dér die Giite liatte, mir das Matériái zűr Bearbeitung zu überlassen, wo.fíir ich ihm zu grossen Bank verpt'liehtet bili. Auf die dritte Art niachte midi Herr Prof. Kari Roth v. Tel égd aufmerksam. lm Museum dér Kgl. TJng. Geol. Anstalt liegeu nám- lieh drei kleine Steinkerne aus dem Oheroligozan von Eger, die er vor Jahren sammelte und mit dem Namen Sepia oligocaenica ver- sehen hatte, jedoeh ohne irgendwelehe literarische Belseh reihung oder Erwáhnung. Sepia oligocaenica n. sp. Taf. T.. Eig. 8—9. Die klemen Schulpe sírul langsoval, flach, vorn ahgerundet, enilang des Rückens laufen drei gleich starke Rippen. Zu dieser klemen Art sind drei schlecht erhaltene Steinkerne aus dem oher- oligozanen Sandstein von Eger zu stellen. Dér volle Umriss des Schulpes ist nur am kleinsten Exemplar zu beohaehten, dessen Lángé ohne Rostrum 33 mm, Breite 16 mm betragt. Dér lánglich-ovale Schulp ist nach vorn ahgerundet. So- weit es die Erhaltung dér Steinkerne zulásst, können wir drei, gleich entwick élt e, scharf getrennte Rippen auf dér dorsalen Seite des Schulpes beohaehten (Fig. 8.). Die von denselben eingeschlosse- nen Winkel scheinen grösser zu sein, als die dér Sepia officinalis. Die Erhaltung dér Steinkerne lásst es nicht entscheiden, oh die Rückenplatte ehagriniert oder glatt war. Diese Form gehört zum Formenkreis dér lebenden Sepia offi- cinalis, wohin auch die schon friiher heschriebenen S. mediterránén L ő r e n t h e y (3) und S. Lovisatoi Parona (5) gehören. Dér Schulp dieser Art ist nach vorn mehr ahgerundet, als bei dér Sepia offi- cinalis, er ist jedoeh nicht so rund, wie bei dér Sepia mediterránén. Mit seinen gleichentwickelten drei Rippen gleicht dicse Art dér Sepia Lovisatoi Parona und dér Sepia officinalis, dagegeu hat die Sepia mediterránén drei ungleich entwiekelte Rippen, jedoeh könnte mán annehmen, dass Sepia mediterránén und S. officinalis von S. oligocaenica abstammen. Altér: Oheroligozan (Chattien) Fun dórt: Eger, Síkhegy, westliche Seite und Mészhegy, nördliche Seite. Museum dér Kgl. Ung. Geol. Anstalt. Sepia harmati n. sp. Taf. I., Fig. 4— ^>. ld. Dér Schulp isi flach, langlich-oval, nach vorn zugespitzt, nach hinten in ein dünnes, gerades und spitzes Rostrum verlaufend. Die Rückenplatte isi ehagriniert. Dér Chagrin ordnet sich in konzentri- sche Reihen. Von den am Rücken veri auf enden drei Rippen ist nur Neue tertiáre Sepiinae aus Ungarn 185 die mittlere stark, die beiden a. n dérén sind nur angedeutet. Dér Chitinrand ist schmal. Die Erhaltung dér Exemplai’e ist sehr verschieden. Drei praclit- volle Schulpe in versehiedener Grösse zeigen die langsovale, nach vorn zugespitzte Form, mit c-hagrinierter Rückenplatte, auf welcher sich die Körnehen konzentriseh urduén (Fig. 5.). Auf den Flügeln verlauft dér Chagrin nielit konzentriseh, sondern veradert sieli dér Lángé nach. Fine breite Rippe, die sich nádi vorn facherartig in kleine Furehen auílöst, láuft am Schulp entlang, die beiden anderen R ip- pen sind nur schwach angedeutet. An manehen Exemplaren ist aueh dér schmal e Chitinrand zu beobaehten. Das Rostrum ist nur in einem Falle gut erhalten, und zwar auf deni einzigen Schulp aus dem Szépvölgy. Dieses Exemplar zeigt die Tnnenplatte mit den anhaftenden Anfangsteilen dér Lamellen des Wulstes, die konzentrisclie Rippen bilden. Dieses Exemplar ist konkav, die Krümmung ist a bér seieht, da dér Schulp flach ist. Die Innerseite dér Fliigel ist mit feinen Langsrippen bedeckt (Fig. 4.). Das Rostrum bildet einen ungefahr 5 mm lángén, am Anfang 1 mm breiten, geraden spitzen Doni. An weiteren zwei Exemplaren ist dér Dorn nur teilweise er- halten, an beiden Stiicken ist dér Chagrin nur auf den Flügeln zu beobvehteo, in dér Mitte fehlt die Sehale (Fig. (i) Es gibt Exemp- hiru. wo die Sehale fchlt und dér Wulst in Form einer verkohlten Substanz zurückblieb. In solchen Fallen sind die konzentrischen Reilien gezackt. An jungen Exemplaren sind die konzentrischen, nach vorn einen konvexen Bogén bildenden Anwachsstreifen auf dér Rücken- nlatte. zwischen den Hóekém viel starker, als bei den grösseren Individuen. lm Falle, wenn die Sehale felilt und dadurch dér Schulp stntt Chagrin konzentrische Rippen zeigt, scheinen bei grösseren Exeni]r laren die Septen des Wulstes verhaltn ismassi g enger zu stehen, dagegen sind die kiéin en breiter gerippt. Bei alteren Individuen ist dér Chagrin gröber und die Lángsrippung ausgepragter, als bei Jungen. Bei kleineren Exemplaren sind die Langsrippen kamu zu merken. Diese Art falit in dem Formenkreis dér rezenten S. smithi Hoyle (1). Von dér anderen oligozanen Art unterscheidet sich die S. har- mati in ikrem nach vorn zugespitzen Umriss und in dér Ausbildung ihrer Langsrippen. Dér grösste Schulp ist 71 mm láng und 31 mm breit, dér kleinste 36 mm láng und 18 mm breit. Die Schulpe wurden in einem grauen Tón, dem „Kisceller Tón" gefunden, dér aueh an anderen Versteinerungen sehr réich ist. Herr Direktor Harmat sammelte nebst einer Menge Schnecken, Museheln, Eehiniden und einer neuen Cirripedienart, die ieh dem- nachst publizieren werde, aueh Fisehe (6). Bemerkenswert ist, dass 186 Szörényi Erzsébet in vielen Falién die Fischreste sieli gleich neben den Schulpen voríanden. Altér: Mittelcligozan (Rupelien). Pundort: Budapest, III., Bezirk, Remetehegy. Tongrube dér Ziegelei dér „Nagybátony — Újlakéi* A.-O., III . Szép völ ev-utca. ..Tónimbe". Húson m dér Kgl. Ung. Geol. Anstalt und des ITng. Nationalmuseums. Nach den erwahnten Merkmalen ist die Sepia harmati eme ganz typische, moderné Sepie. Wenn wir hedenken, itass im Mittel- oligozan schon ein so vollkommener Vertreter dér Gattung lébte. kőimen wir das Auftreten dér Sepien keinesfalls in das Oligozan versetzen , wie das Naef tat, *4. p. 97.) selbst nicht im Falle, dass wir ausser dér Senia harmati keine a n dérén Fnnde bátten. Wir babén aber auch zwei eozane Formen, die obne Zweifel als Sepien aufzuí'assen sind. Die eme ist die von Lőventhey schon im Jahre 1898 be- schriehene Sepia hungarica Lőrenthey, die andere die Archaeosepia naefi n. gén. n. sp. Tat T, Fig. 1—2. Dér Schulp isi langsoval, nach vorn breiter und etwas zu- gespitzt. Die Rückenplatte ist mit starken, breiten konzentrischen Rippen bedeckt. Langs des Schulpes verlaufen férné, nach vorn zu divergierende, seichte Füredien. Rostrum unbekannl. Zu diesel* Art gehören zwei Exemplare auis de ni Tonmergel von Tatabánya. Die Sehulpe dürften etwa 70 mm láng und 28 mm breit gewesen sein. beide Sehulpe sind flach, nach vorn verbreitet. Die Seliale ist nur teilweise erhalten, sie ist mit kraftigen kon- zentrischen, nach vorne zu stark konvexen Radiai rippen bedeckt. Die Rippen stehen nach hinten zu gedrángter und sind auch etwas schmaler, nach vorn zu werden sie breiter und kraftiger. Dér Cliagrin scheint zu lehlen. Langsrippen sind auch nicht vorhanden. Auf dér dorsalen Seíte des Schulpes verlaufen feine Furchen. Das Rostrum fehlt an beiden Exemplaren, aus dern Habitus dér Sehulpe müssen wir aber auf ein schwaches Rost rum schliesseu, da dér ganz flache Schulp eiiiem starken, belosepienartigen Dorn keinen genügend iesten Halt gébén konnte. Die Archaeosepia naefi steht dér S. hungarica sehr nahe, unter- scheidet sich aber von diesel* düroh seine starkeren, nach vorn zu mehr konvexen und breiteren Radialrippen. Nach vorn ist die A. naefi breiter. Die Langsfurchen sind bei dér S. hungarica ent- wickelter und laufen nicht nur dér Hitte des Schulpes entlang, wie bei Archaeosepia naefi. Altér: Lutetien. F u n d o r t : Tatabánya, Operculientonmergel- grube. Sammlungen dér Kgl. ITng. Geol. Anstalt und des Ung. Nationalmuseums. Wie wir seben, sind Archaeosepia naefi und S. hungarica ohne Zweifel Sepien, da sie einen lángsovalen, flachen Schulp mit schwach Neue tertiare Sepiinae aus Ungarn 187 ausgebildetem Rostrum besitzen, doch weichen sie in einigen Merk- rnalen von den typischen Sepien ab, undzwsr scheint dér Bán ihrer Schale anders zu sem. Wie wir aus den Forschungen Appellöfs wissen, zeigt dér Lángsschnitt einer rezenten Sepiascbale gerade, iiber einander lagernde Sehichten. nur die Aussenseite dér Riicken- platte zeigt infoige des Cbagrins eine sa.cbt gewellte Struktur, bei dér Archoeosepio naefi scheint dagegen die ganze Schale gewéllt zu sein. Den Grund dieser Struktur mtissen wir in dér Lage dér Wulst- lamellen suchen. Wenn namlich die Septen didit nacb einander folffen, können sie aucb a.n dér diinnen, glatten Schale einen festen Halt babén, wenn aber die Septen niclit so gedrangt stehen, muss sich dér zaví seben zwei Septen liegende Schalenteil aufwölben, urn den Septen die geniige^de Festigkeit siehern zu können. Has ist dér Grund dér starken Radialrippen bei A. naefi. Aus dér Tatsaehe, dass die obereozane Art S. hungarica weni ger kraftige und sebmalere Radialrippen besitzt. als die mittel eozáne A. naefi, können wir darauf scbliessen, dass sieb im Verlaufe dér Phylogenie die Septen hnmer dichter aneinander ordnen. Wir mtissen annehmen, dass die horizontúié Lagerung dér Ttü ekén piát te, Mittelplatte und Innen platté bei typischen Sepien aus dér gewellten Schalensfruktur dér Archaeosepia durch die invmer dichter werdende Anordnung dér Septen entstanden ist. Mit dér horizontúién Struktur dér Schale tritt aucb die chagrinierte Riickenplatte auf. Bei den oligozanen Sepien ist diese Schicht sebon vorhanden. lm Anbetracht dér obengenannten Unterschiede zwischen dér Schalenstruktur dér typiseben und dér eozanen Sepien sebeint es mir begründet, die beiden eozanen Formen S. hungarica und A. naefi unter dem neuen Gattungs Namen Archaeosepia abzutrennen. Die Merkmale dieser neuen Gattung sind: Schulp langsoval, flach, ganz seicht gewölbt. Riickenplatte mit starken konzentrischen, nach var)/ konvexen Rippen bedeekh Langsrippen fehlen. dagegen lanfen Langsstreifen dér Schale entla.ng. Das Rostrum dürfte schwach gewesen sein. Hiese Gattung unterscheidet sich von den Sepien durch seine starken Radialrippen und das völlige Fehlen dér Langsrippen. von den Belosepien durch ihr flachen Schulp und sehwachen Doni. Dér Schulp dér Belosepien ist uamlich stark gewölbt. * * * Bemerkungen zum zeitlichen Auftreten and zűr Entwicke- lung dér Gattung Sepia. ,J3ie Entstehung dér Sepiinae muss ins Oligozan verlegt wer den" behauptet Naef in seiner Arbeit iiber „Die fossilen Tinten- fische“ (4. p. í)7i. Diese Auffassung stimmt mit unseren Kenntnisseu iiber fossile Sepien nicht iiberein, da die im Jabre 1898 beschriebene Sepia hungarica Lőrén they obereozanen Alters ist. Auf Grund 188 Szörényi Erzsébet dieser sollte die Entstehung dér Gattung in die voroligozane Zeit versetzt werden.1 Auf Grnnd meiner Untersuchungen muss aber die Entstehung dér Sepiinae itt die voreozáne Zeit verlegt werden, da die Arehaeo- sepiu naefi sehon im Lutetien auftritt. „Offenbar handelt es síeli bei den miozánen Sepiinae um die A bkom miinge von eozanen Belosepierí ‘ meint X a e f (p. 92). Wir habén aber sehon im Lutetien Sepien und so können die Sepiinae nicht non den Belosepien abgeleitet werden, da beide Gattnngen gleiehzeitig lebten. Offenbar handelt es sich kiér um zwei parallel laufende Spéciid isatiousriehtungen. Die Ricktung, die die Belo- sepien eingenommen habén, scheint nicht die Riehtige gewesen zu sein, da sie sehon im Eozan ausgestorben sind. (Áhnliche Falle honimén bei Kreideechiniden vor, z. B. habén die Gattnngen Archia- TJ ofernvtp.r etc. eine ganz kurze Lebensfrist, da ilire Anpassung niclit die Riehtige ivar.) Fnsere Resultate in aller Kiirze zusammenfassend sehen wir, dass die ersten ganz modernen Sepien im Rupelien auftreten ,2 sie stammen von den eozanen Archaeosepien ab. die Zweifelsohne aueh ausgesprochene Sepien ivarén, infoige dessen muss die Entstehung dér Sepiinae in die voreozáne Zeit versetzt werden. Ferner ermöglichten mis die hier beschriebenen drei nenen Arten, die Entivieklung dér Sepiinae vöm Lutetien an, ohne grösseren Lücken bis zu den heutigen Zeiten verfolgen zu können. Bis .jetzt kannten wir nahmlich Sepien nur aus dem Obereozán, Miozdn u. P/iozan. jetzt Hegen uns Sepien aus dem Mitleleozan, Obereozán, Mit tel öli gőzön, Oberoligozan, Mio- zan und Pliozan vor. Belosepia n. sp. T. I. fig. 7. Wir habén aus dér Mergeltongrube von Tatabánya ein Schulp- fragment, das ivegen dér starken Wölbung des Sehnlpes und dér sehr kraftigen und breiten Radialrippen fii r eine Belosepia n. sp. betrachtet iverden muss. IRODALOM - LITERATUR. 1. Hoyle A. E.. Report on the Cephalopoda collected by H. M. S. Challenger during the years 1873 — 1876. Report on the Se. Results of the Exploring voyage of H. M. S. Challenger Zoology, Vol. XVI. 2. Lőrén they I.: Sepia im ungarischen Tertiár (Separatabdruck aus dem XXr. Bde dér Math. u. Naturw. Beriehte aus I ugara, 1898. S. 268—272. Taf. III. 3. Lőrenthey I.: Paleontológiái újdonságok Magyarország harmad- időszaki üledékeiből. Math. és Term. tud. Ért. XXIX. p. 1119 — 1121. T. XVI. 1 Leider befindet sich im deutsehen Texte dér Beschreibung dér Sepia hungarica ein grober Dmckfehler, da statt „obersten Eozán- scliichten“ obersten Miozánsohichten" gedruckt ist, das muss dér Grund gewesen sein, weshalb Naef die Resnltate diesen kleinen Aufsatzes übersehen hatte. - Alsó nicht im Miozan, wie das Naef (4. p. 84.) meint. Neue tertiáre Sepiinae aus Uugarn 189 4. N ae f A.: Die fossilen Tintenfische, 1922. 5. Parou a: Descrizione di alcuni fossili miocenici di Sardegni, Atti dél la Soc. Ital. di Se. Nat. V. XXXIV. 1892. p. 163-177. T, III. 6. W e i 1 e r W. : Zwei oligozáne Fischfaunen aus derű Königreicli Uugarn. (leol. Hung. Series Paleontologica 11. 1933. T A FELEK K LÁRUNG. Fig. 1. Archaeosepia nao.fi n. gén n. s]>. Nat. Gr. Tatabánya, Lutetieu Nationalmuseum. Fig. 2. Archaeosepia naefi n. gén. n sp. Nat. Gr. Tatabánya, Lutetieu Samml. d. Kgl. Ung. Geol Anstalt. Fig. 3. Archaeosepia hungarica (Lőrén t he y) Nat. Gr. Piszke (Pria- bonien) Pál. Samml. d Pázmány Péter Univ. Fig. 4. Sepia harmati n. sp. Nat. Gr. Szépvölgy, Rupélien. Samml. d. Kgl. Ung. Geol. Alist. Fig. 5. Sepia harmati n. sp Nat. Gr. Bp. Tongr. d. Ziegelei d, ,-N. U.- A. G." Rupélien, Nationalmuseum. Erwachsenes Individuum. Fig. 6. Sepia harmati n. sp. Nat. Gr. Bp. Tongrube d. „N. U. A.G.“ Rupé- lien, Samml. d. Kgl. Ung. Geol. Alist. Mittelgrosses Exemplar. Fig. 7. Beloscpia n. sp. n. g. Tatabánya, Lutetien, S. d. Kgl. Ung, Geol,, Alist. Fig. 8 — 9. Sepia oligocaenica n. sp Nat. Gr. Eger, Chattien, Samml. d. Kgl. Ung. Geol. Anst. NÉHÁNY ALKÁLIT ART ALMÜ KÖZETÜNK TECHNOLÓG TAT SZEMPONTBÓL. Irta: Györki József dr.# ÜBER El N IGE ALKÁLIK ALTIGE G ESTEIN E VÖM T ECH NOLOGISCH EN GESICHTSPUNKT. Von llipl. Ing. Chemiker ./. Györki.** Szerző megvizsgálta a Mecsekhegységbeli fonolitokat abból a szempontból, hogy K , Na-tartalmuk értékesíthető-e. Megfelelő fel- tárás után elektromágneses elkülönítéssel kísérelte meg dúsítani az alkálinkat, azonban az eredmény nem volt kielégítő. Miután más módszerrel eddigi ismereteink szerint fonolitokból az alkáliák ol táv olítása nem gazdaságos, így azok egyelőre ily tekintetben figyel- men kívül hagyandók. # # * Die Vérár beit ung Alkáli-, namentlich Kálium enthaltender Gesteine behufs Gewinnung von Kalisalzen war ein Problem dér kriegführenden Staaten. In erster Keibe stand auf diesem Gebiete Amerika, welcbes von den deutschen Salzlagerstátten abgesebnitten, seinen grossen Kalidüngerbedar f dureh einheimisehe Rohstoffe (alkalihaltige Gesteine) zu decken suchte. In Uugarn wurde dieses Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1933. évi december 13- i szakülésén. ** Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft arn 13. Dezember 1933. 190 Györki József Problem ebenfalls (lurch die Kriegswirtscliaft aufgeworfen, doch verlor hier ebenso wie in den U. S. A. die Frage ihre Aktualitát. Die Friedensvertráge brachten jedocli niclit die envünschte Ein- tracht: die iiber Rohstoffe nicht verfügenden Staaten kamen in ein Verhaltnis modernen Vasallentums den Rohstoffmáchten gegenüber. Dér Drang nacli Avirtschaftlicher Selbstándigkeit ver- anlasst diese Staaten die Lösung auch solcher F ragén zu suchen, Avelehe sonst kaum auftauchen wiirden. Ein solches Notproblem stel 1 1 für Ungarn die Verarbeitung kalihaltiger Gesteine zu Dinig- salzen dar. Trotz kraftvoller EntAvicklung seiner Industrie ist dér agrarisehe Charakter Ungarus offenbar, die Herstollung A'on Kali- diinger aus einheiniisclien Rohstoffen ware alsó eine Aufgabe von hóhér Vichtigkeit. Die Bedeutung dér Frage ist aus untenfolgender Zusammenstellung zahlenmássig ersichtlich: Ungarus Kunstdüngerverbrauch im Jahre 1928 1929 1930 173911 t. 134882 t. 70974 t. 1927 Phosphate 140947 t Stickstoffdüngef 9218 Kalidünger 3736 17024 144670 7816 4860 3600 2200 Den liandelsübliehen 40% igen Kalidünger zu Grunde legend, kann das K O Quantum, Avelches die ungarische LandAAdrtsoha.it u liter normalen Verhaltnissen jahrlieh bonötigt, auf etAva 1400 — 1600 t. geselnitzt Averden. Wie Avir seben, ist dér Kalibedarf Ungarus nicht allzu gi'oss, das „Kaliproblem“ wurde alsó stets übertrieben. Vöm Standpunkte dér Selbstversorgung hat es aber immerhin eine geAvisse AA'irtsehaftlich-technisehe Bedeutung. Trotz des heutigen kleinen Gebietes des Landes und trotz des liieraus folgenden geringeren Kaliverbrauehes kann die Bedeutung dér heimiselien KaligeAvinnung nicht geleugnet werden. Daliéi darf auch dér Standpunkt nicht vernaclilassigt Averden, dass die Ver- Avertung des ungarischeu Bodensebatzes eine AmlksAvirtschaftlich Avichtige Aufgabe darstellt. Die VerAvendung rein mechanisoh aufbereiteter (Maliimig) kalihaltiger Mineralien und Gesteine zu DiingezAveeken ist nicht möglich. Versuclie zűr Verwendung von Feldspaten. Glimmer (Mnskovit), selbst von mit Sauren zersetzbarem Leuzit und Neplielin als Dünger sind resultatlos gebliében. Chemiscli zu A’erarbeiten versuchte maii bloss den Aluuit LK2SÜ4, A12(S04)3 + 2AE(OH)6].1 ObzAvar die Laboratoriuinsversu- che die Aussicht einer rentablen Verarbeitung dieses Rohstoffes zuliessen, habén die Versuclie in iudustriellem Massstabe kein giin- st.iges Resultat geliefert. Heute Avart* die Lage anders, dit* Alunit- lager sind jedoeli durch den Friedensvertrag von Ungarn abgetrennt. Die GeAvinnung von Kalisalzen aus kalihaltigen Gesteinen hat 1 F r. a'. Konek-N orwall: Über Kalisálze aus Ingám. Cheiniker Ztg. 1918, Nr. 91. Über einige alkalihaltige Gesteine v. techu. Gesichtspunkt in ueuerer Zeil in Halién und Norvégén eine starke Entwicklung erfahren. In Halién dient die Leuzitlava dér Umgebung Ronts als Grundlage einer bereits grossangelegten Industrie, in Norwegen wird ein Labradorgestein industriell verarbeitet. Eine besondere Bedeutung gewann d:e leuzitverarbeitende Industrie, indem die hier angewandten Verfaliren nielit nur das Kálium, són dér n aueli das Aluminium gewinnen, weleher Fmstand diesem von Prof. G. A. Glanc herstammenden Vevfahren die Renta bilitat sichert." Von grundlegender Bedeutung ist bei dein Verfahren von Blanc die elektromagnetische Separation des zerkleinerten He steins, wodurch aus roher Hava ein reiner Leuzit mit nahezu theore- tischem Kaligehalt dargestellt und dieses nachher in Sáuren (Salz- síiure, Sálpetersaure) gelöst wird. Von den Resultaten B 1 a n e‘s ausgehend, begann ich mieh mit ungarischen Kaligesteinen zn befassen. Das Tn téréssé riehtete sicb stets auf die transdanubischen Phonolite, veshalb auch meine Versuche ver allém mit dicsen Plionoliten durchgeführt wurden. Meine Versuchsmaterialien zeigten folgende Zusammensetzung: SiO , 56.46% 38.94% Fe2Ő.j 10.52 „ 24.54,, A1 .0 ; 13.18,, 8.17„ CaO 1.20 ,. 10.84,, MgO 2,05 „ 7.67 „ SÓ, 0.75 „ — „ Na ,0 6,66 „ 2.30 „ K,0 5.38 „ 0.98 „ Gliihverlust 3.40% 7.08% Die geologisohen Verhaltnisse dieser Gesteine behandelt Prof. Béla Mauritz in seiner Arbeit iiber ,.Die eruptiven Gesteine des MecsekgebirgesA3 Sowohl Mauritz, A\ie K. Emszt und andere Autoren fanden verscbiedene Werte für den Al'kaligehalt, bezw. Kaligehalt, was darauf hinweist, dass diese Vorkomnion für eine technische Bewertung zűr Zeit noch nicht genügend aufgeschlossen sind. Trotzdem sind die transdanubischen Phonolite allgemein als wertvolle Rohstoffe einer künftigen Industi’ie verbucht. Ieh unterwarf die erwahnten Gesteine einer mecbanisehen Zer- kleinerung und stellte sie in drei Feinheitsgraden her, und zwar in 1 -3 mm Korngrösse, 0 — 1 mm Korngrösse und schliesslich als ganz feines Mebl. - Giano Albérlő Blanc: II trattamento delta leucite con aci- do nitrico, Roma, 1926. — La leucite, Matéria Prima Italiana, Pavia, 1928. L'utilizzazione integrálé dél la leucite come fonté di allumina, di potassa e di silice, Milano, Sulla eliminazione della silice nei trattamento della leucite con acidi. Roma. ! Mitt. a. d. Jahrb. d. k. ung. geol. Anst. XXI, 6, 192 Györki József Diese Feinlieitsgrade gewabrleisten eine vollstandigc Tren- nung des kalihaltigen Minerals, da auch nacli Angabe Mauritz* die Grösse dór eingschlossenen Feldspatkristalle ea. 2 — 3 mm betragt. Das dieserart vorbereitete Matériái wurde einer elektromag- netischen Separation unterzogen. Zu einer elektromagnetisehen Separation scheinen jedooli diese Gesteine nicht geeignet zu sein, indem gar keine magnetische Wir- kung zu beobachten war. Bei dem ganz íeinen Pulver zeigte sicli zwar eine scbeinbare Trennung, doch blieb die Zusammensetzung, namentlich dér Káli und Natrongehalt sowohl in den beiden getrennten Teilen, wie auch in dér Originalsubstanz, gleich. Diese Versuche zeigen alsó, dass ans den transdanubischen Phonoliten die kalifüh renden, auch makroskopiseh unterseheidbaren Mineralteile elektromagnetiseh nicht zu separieren sind. Diese vöm technologischen Staudpunkt wiehtige Beobachtung stimmt mit dér mikroskopischen Struktur dér Phonolitgesteine überein, wonaeh die Grundmasse ausser Xepbelin und Pyroxen auch aus Feldspaten besteht. Zűr technologischen Bewertung kalihaltiger Gesteine geniigt demgemass die chemisclie Analyse alléin nicht, es muss vielmehr auch die mineralogische Zusammensetzung in Betracht gezogen wer- den. Die Überschatzung dér transdanubischen alkalihaltigen Gesteine, insbesondere dér Phonolite war die Folge einer einseitigen Beur- teilung auf Grund dér ehenii, seben Zusammensetzung. Da die Anreicherung dér Phonolite auf Kálium infoige ihrer Struktur auf elektromagnetisehein Wege nicht gelingen kann, könnte nur nocli eine thermische Aufschliessung in Betracht kom- men. Die thermischen Methoden werden von Neumann u. D r e i s- bach eingebend behandelt,4 dérén Schlussfolgerung jedocb dahin lantét, dass dér AufschLuss von Feldspat zum Zwecke dér Kaligewinnung bei normálon Kalipreisen unwirtschaftlieh sein m.uss.“ Eine Feststellung, die auch in Bezug auf die ungarischeu Phonolite als Feldspatgesteine gültig ist. Auf Grund obiger Ausführungen kőimen die Phonolite trotz i h rés bedeutenden Kaligehaltes nicht als industrielle Rohstoffe betrachtet werden. Da sicli Phonolite au Káli nicht anreichern lassCn, stellen sie technologisch betrachtet keine Kalirohstoffe dar. 4 Neumann u. Dreis b a c h: Die Aufschliessung von Feldspath zum Zwecke dér technischen Kaligewinnung. Zeitschrift fiir angew. Chemie, 19h>, 313. u. 326. ADATOK A MAGAS TÁTRA KŐZETTANÁHOZ. III. rész. A T árpát aki-völgyek kőzetei. Irta: vitéz Lökj fjei Ledre dr* (F i n á 1 y i s t v á n és S z e 1 é n y i Ti b o r elemzéseivel.) BEITRÁGE ZŰR PETROGRAPHIE DÉR HOHEN TÁTRA. 111. T e i 1. D i e Gesteine des Tarpata k-T a I e s. von vitéz E. Lengje!.** (Mit Analysen von F i n á 1 y I s t v ó n und S z e 1 é n y i T 'i b o i\) Szerző e munkájában a Tarpatak völgyeinek kőzeteit tanul- mányozva, a biotit muszkoviígránitot és annak változatait írja le. A biotit-muszkovilgráint-ban igen változik az ortoklász és plagio- klász, valamint a kvarc és biotit mennyisége; plagioklász mentes kőzetet csak telérekben talált. A gránitporfírok-b an az ortoklászt plagioklász szegélyezi, az elegyrészek 1 — 2 cm nagyok, a gránit pegmatitok- bán viszont 6 cm nagy ortoklászokat is megfigyelt. A gránitaplitok jellemzésére elemzést is közöl (1 sz.). Gránitgnájsz a nyomásnak kitett gránitok szegélyein volt található. * * * lm Ralimén meiner auí fiié Hőbe Tátra beziiglichea Stúdión beging icb im Sommer 1001 das Gebiet dér Táler von Tarpatak. l)ie malerischesten Táler dér siidlichen Seite werden durch die Nagy szalóker (2131 m), Jégvölgyer (2630 m) und Lomnieer (2634 m) Gip- l‘el und die síeli denselben anschliessenden Grate begrenzt. Die beiden Táler werden durch den gewaltigen Grat des Középorom von einander getrennt. Dér Nagytarpatak vereinigt síeli beim Zerge Hotel mit dein aus dem Öttó entspringenden Kistarpatak, sic bibién gemeinsam die schönsten Wasseríalle dér Tátra und miinden dalin unterhalb Tátralomnie in den Poprád-Fluss. Das Nagytarpatak-Tal ist 7 km láng und somit an dér Siid- seite das drittgrösste Tál dér Hőben Tátra, das von WNW gégén OSO verlaufend, im cberen Abscbnitt sich zu einem 4 km breitem Talkessel erweitert. Im unteren Abscbnitt wird das Tál durcli die steilen Granitwánde dér Középorom- und Nagy szalóker Grate ein- geengt .***■ Das Kistarpatak Tál verláuft NW — SO-licb, es ist 4.5 km láng, erbeblich scbmaler wie das vorerwáhnte und erweitert sicb aucli im seinem oberen Abscbnitt bloss auí etwa 2 km. Es isi einesi dér am höobstem emporreicbenden Táler dér Hohen Tátra, das sicb auí zwei Abschnitte gliedert. Dér untere, verschmálerte Talabscbnitt wird durch die gewaltige Granitbastei von Öttó vöm Talkessel des Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1933. évi december 13-i szűkülésén. ** Vorgetragen in dér Faóhsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft a m 13. Dezember 1933. *** Siehe die Situationskizze mit den Fundorte auí dér Taf. VII. 194 v. Lengyel Endre oberen Absclmittes getrennt, dér nirgends untéi- 2000 m sinkt. Dér Kistarpatak bildet vor dér Vereinigung den Óriás- (Riesen-1 Wasser- falle, den imposantesten dér Tátra. Die untersuchten Gesteine stammen z. T. aus verscliiedenen Ab- selmitten dér Tarpataker Táler, z. T. von den begrenzenden Seiten- wánden und Graten. Die physiographische Beschreibung derselben Avird in nachstehender Reihenfolge mitgeteilt: 1. Biotitmuskovit- granit, 2. Granitporpby r, 3. Granitpegmatit, 4. Granitapüt 5. Granitgneis. /. Biotit m uskovitgran ite. Das oben umschriebene Gebiet Lst in abweehslungsreiclier petrographiseher Ausbildung von Gránit aufgebaut, in welehem die Fazies dér Gangé und die Gneise eine sehr untergeordnete Rolle spielen. Das Verháltnis dér mineralisehen Bestandteile, sowie die verschiedenar.tige Verteilung derselben verleiht den Gesteinen des sonst eintönigen Granitgebietes abweichende Charakterzüge. Das Auftreten von Orthoklas und Plagioklas in verscliiedenen Verhált n issen, sowie die hoehgradigen Sehwankungen des Biotit- und Quarzgehaltes sind bezeielmende Merkmale diesel* Gesteine. Die Gránité sind grdsstenteils Orthoklasplagioklasgranite. Flagioklasfreier ()i Óioklasgi-anit ist hauptsáeblich aus Gangén bekannt. Die Gránité sind im allgemeinen mittelkörnig und zeigen oft eiue merkmale parallelé Struktur. Zu den grobkörnigen Abarten gehören einige Gránité von Tarpataki’ dred, sowie aus dér Gegend von Öttó und vöm Lonmicer Gipfel. Die Gránité sind im allgemeinen graulichweiss oder braunlich, manchmal mit rosafarbigem oder ziegelrotem Orthoklas (Basteiwand vor Öttó, Déry-Brücke, Király- orr, Hosszútó- Siuhvand). Grösse dér Mineralbesandteile: Orthoklas 1 — 20 mm, Plagioklas in dér Regei kleiner, Quarz 2—6 mm, Biotit 2 — 3 mm. Dér Muskovit erscbeint im allgemeinen in kleinen Plattén (0.1 — 1 mm). Dér Őrt hokin, s ist in den Regei nach (010) tatéiig. Seine ein- fachen Kistallformen lassen die Fláchen (110), (plO), (001) und (201) erkennen. Die Kristalle sind im allgemeinen unversehrt und zeigen nur au den Randern Spuren dér Kataklase. Sie bilden oft Karlsbader- und Albit-Zwillinge. Ausgezeichnete Spaltungs linien-Systeme und in den gépressteren Gesteinen eine diehte, dünne Zwillingslamellierung ebarakterisieren seine índividuen. Biegung und treppenförmige Versehiebung dér Zwilljngslamellen sind ebeu- falls zu beobaehten (Hosszútól, ganz áhnlich, wie in den Gránitén des Felkaer Tales.1 Mitunter schliesst dér Orthoklas kleine, idiomorphe, abweichend orientierte Plagioklaskristalle ein. Kleine .Erzkörner, Biotit und Muskovit bliittcben. Apátit und Zirkonkristalle sind als Einschlüsse hantig. 1 E. v. Lengyel: Beitráge zűr Petrographie dér Hohen-Tátra. II. Die Gesteine des Felkaer Tales. Acta ohem.-min. et phys. T. III. p. 37. Beitráge zrar Petrographie d. Hohen-Tátra. III. Teil 195 Dér Orthoklas ist féltén frisch, er zeigt in den meisten Gránitén die versohiedenen Stufen dér Serizitisierung. Die Serizitsehuppen ordnen sieh meist langs dér beiden guten Spaltnngsrichtungen (010), (0 01). lm Dineren und an den Bán dérén einzelner Individuen bilde sie manchmal rosetterförmige Haufen. (Nagytarpatak-Tal 2052 m, Lornnieer Gipfel 2634 m). Meist verfállt das Dinere dér Kr is- ta He dér Serizitisierung, ott ist aber das Auftreten des weissen Glim- íners an breitere eder s'ehmalere Zenen gebunden. Die kaolinisch-to- nige Veranderung dér Orthoklase gibt sieh in undurchsichtigen, trii- ben Flecken zu erkennen. In gepressteren, veránderten Gránitén tr itt dér Epidot in griinlichgelben, kurzprismatisehen, stark, lichtbrechen- den, kleinen Kristallhattfeíi meist langs Brucb- oder Spaltnngs- Hnien auf. Von den Alkáli feldspaten spielt in unseren Gesteinen dér M i krokit h eine wichtige Rolle. Er ist im allgemeinen gittertfrei, seine Batuler sind ott von Qnarz niikropegmatitisch durehwoben. In.ge- pressteren Gránitén koimmt pertitiscbe und mikropertitiselie Ver- webung vor. Auch granopertitische Verwachsung ist mitunter zu beobachten (Zerge-Hotel und 1303 m), wobei die Umrisse dér strahlig-faserigen Feldspat — Qnarz.- Aggregate sieh allmiihlich ver- wisehen. Myrmekit ist hauptsáchlieh in den Gránitén des Nagytarpatak- Tales (1422 m, Hosszútó, oberhalb Tarajka bei 1600 m) schön ans- gebildet. Viele Anzeichen weisen darauf Din, dass die Ausbildung des Mikroklin-Mikropertits und Myrmekits sekundáre Erscheinungen darstellen und hauptsaehlich auf Teniperaturveranderungen zurück- zuführen sind, die mit dynamischen Einwirkungeu zusainmenhan- gen, und durcli welche dér labile Gleiehgewichtzustand des ur- sprünglich homogénen Feldspatgemenges aufgelöst und in eine sta- bilere Verbindnng iiberführt wurde. lm Fali des Mikroklins treten die feinen Albitspindeln auf, im Fali des Myrmekits ersclleinen Pla- gioklas und Quarz in dér Bundzone dér Orthoklase. Diese Annahme würde durch die Beobach tűiig unterstützt, dass die Mikroklin-Mik- ropertit Individuen oft aueh gitterfreie zentrale Partién enthalten, in denen alsó die Dekomposition noch nicht erfolgte. Dafiir sprieht aber auch dér Umstand, dass dér Orthoklas in diesen Gesteinen meist verandert und auch mechanisch deformiert ist, wahrend im Gegensatz hierzu die Mikroklin-Mikropertite frisch, unversehrt und waisserklar sind. Die quantitative Verteilung dér NaOa-Feldspate ist auch in den Gránitén dér Tarpataker Táler im allgemeinen verschieden. Dem Orthoklas gegentiber erreichen die nur in einzelnen Gránitén aus dem Nagytarpatak-Tal (1519 in, 1698 m) und vöm Öttó, NW-lich von dér Téry-Schntzhütte das Übergewicht. In manchen Gránitén ist ihre Menge minimál (von dér Téry-Schutzhütte, 1779 m). Auf Grund ihrer idiomorphen Formen, ihrer stárkeren Lichtbrechung und poly- 196 v. Lengyel Endre syntetische Zwillinge sind sie leicht zu erkenen. Ilire kleinereu Individuen erscheinen niitnnter als Einsehlüsse im Orthoklas oder Quarz. Es kcimnen auch solclie mit feinerem zonaren Bau vov (Gipfel von Nagyszalók). In solchen Falién ist dér innere, basischere Kern manchmal schai f nmgrenzt. die daranf folgenden Hiillen zei- gen versehwommen e Grenzen. Die gegeneinander iveniger seliarf abstechenden Zenen Aerweisen auf geringe Variation dér chemischen Zusammensetzung. In einzelnen Fallen eiAvies sich die ausserste Hiille mit ausgefranstem Rand als Orthoklas. Ihrer Art nach gehören die Plagioklase in die Albitoligoklas- und Oligoklcis-Tleihen (An21 — An27). Hantig sind die Albit- und Periklin- ZAvillinge, seltener die Kombination derselben mit den Karlsbadern. Auf kraftige mechanische EinAvirkungen vei'Aveisen die Verbiegung und langs Bruchlinien ertolgte Yerschiebung dér ZAvillingsleisten, sowie die Brüchigkeit des Randes dér Kristalle oder dér ganzen Individuen. Die kaolinisch-tonige Veranderung beginnt in dér Regei a-ou innen. Gas und Fliissigkeit kommeu als Einsehlüsse haufig vor. Kalzitansfnllungen treten hauptsachlich langs Spalten auf. Dér Quarz ist grau oder lila schattiert und erscheint in Grup- pén. In gepressteren Gránitén (Seen Aron Nagytarpatak, 2009 m, N lich A'on Öttó) ist er an den Rfindern oder in seinc-r ganzen Aus- dehnung kataklastisch. Ilire undulöse Auslöschung fixiert auch die Richtungslinien dér mechanischen Deformation. O rig in r il-an a lysen.1 1. Gránit 2. Gránit 3. Gránit 4. Granitaplit Kistarpalak-Tal Nagytarpatak. Tál Kislarpatak-Tal Kistarpatak-Tal SiO , 70.91 68.97 65.62 74.81 TiO , 0.52 0.52 0.42 0.24 ALÓ, 13.50 16.39 20.48 16.58 Fe.,0., 2.65 1.64 0.87 0.64 FeÖ 1.22 1.39 2.18 0.67 MnO 0.02 0.04 0.00 0.02 Mg() 0.05 0.12 0.06 0.01 CaO 2.65 2.80 0.73 1.26 K,0 2.61 3.30 3.28 3.45 Na,0 5.35 3.73 5.43 2.80 H.Ö + 4.46 0.58 0.56 0.06 HA) — 0.12 0.14 Spuren 0.28 P,05 0.21 0.13 0.10 0.13 100.37 99.86 99.66 100.96 Die Gesteine No. 1, 2 mid 4 Avurden durch I s t v á n a*. F i n á 1 y, No. 3 durch Tibor Szelén yi analysiert. 1 Die Discussion dér Analysen mit den Osann‘- Niggli‘sehen Werten erschien in dér Abhandlung E. v. Lengyel: Beitráge zűr petrochemi- sohen Kenntnis dér Gránité dér Hohen-Tátra. Föld. Közi. LXII. p. 6 — 14. Beitrage zűr Petrographie d. Hohen-Tátra. III. Teil 197 Mikropegmaiitisohe Durchwebung mit Orthoklas liisst síeli besonders bei den Nagyszalóker Gránitén in schöner Ausbildáng beobachten. Als Einscb lüsse enthalt er oft lángé, dünne, pleochroitiscbe, mitunter gebogene Nadeln mit starlcer Licht- und hóhér Doppel- brechung, die sieh bei náherer Untersuchung als Rutile erwiesen. lm Quarz dér veranderten Gránité bilden die Rutilnadeln wahr- baftige Geflechte. Seltener vorkommende drei- oder sechseckige, opake Plattchen mit Lenkoxenrahmen verweisen auf Ilmenit. Audi für die Quarze dieser Gránité sind die Flüssigkeitsein- schlüsse eharakteristisch, die manchmal in dichtere Gruppén zu- sammentreten, in anderen Falién iiber gr üsse re Ráume verstreut érsekemen. Sie sind oft in regelmassige Reihen geordnet oder in Ringe gruppiert. Aller Walirscheinlichkeit nach wurden sie von den Kristallen wahrend ihres Waehstums einverleibt u. zw. aus den nach fliissigen JMagmapartien, in denen sie absorbiert waren. Die quantitative Rolle des Biotits ist schwankende. Seine Menge steht mit jener des Quarzes stets im geraden, mit jener des Feldspats im verkehrten Verháltnis. In geringster Menge ist er in einzelnen Tarpatakfüreder (1405 m) und Szélestoronyer Gránitén, in grösster Menge in einzelnen Gesteinen aus dem Nagytarpatak- Tál (1570 m, 1629 m) enthalten. Seine Lamellen sind in sámtlichen Gránitén zerschlissen, verbogen sie bilden oft garbenartige Haufen, zwischen dérén Bánder Quarz, manchmal Feldspate eindrangen. Pleochroismus frischer Biotitkristalle: nm, nB ■— dunkelölbraun, ölgriin, np strohgelb, grünlichgelb. In gepressteren Gránitén (Nagy tarpatak -Tál, 1698 m) ist er rötlichbraun mit Bronzeglanz. Dér optisclie Achsenwinkel des Biotits ist kiéin 8 — 10° um np. Es ist eine interessante Erscheinung, dass die grösseren Biotit- gruppen in dér Regei dureh reichlicheren Quarz begleitet werden. Dem Anscheine nach blieb in dér unmittelbaren Nalie des Biotits eine relativ saurere Mutterlauge zuriiek, die dann im weiteren Ver- lauf dér Kristallisation zűr reichlichen Ausscheidung des Quarzes fülirte. Dér Biotit ist selten frisch. Sein Zersetzungsprodukt ist haupt- sachlich Chlorit (Pennin), dér manchmal an den Randern und langs dér Spaltungsflachen dér Ivristalle auftritt, dann all mahlich als Pseudomorphose das Innere dér Lamellen okkupiert. Seine Doppelbrechung ist niedrig, mit anomaler Interferenzfarbe. Optisoh positiv. Pleochroismus des Pennins: ng - bráunlichgrün, graulicb braun, nm = gelblichbraun, bráunlichweiss, np — gramveiss, farblos. In einzelnen Gránitén (Nagytarpatak, vor 1(598 m) wird die Zersetzung des Biotits dureh reichlichen Epidot begleitet, dér in Gruppén gedrungener Kristalle mit starker Lichtbrechung im Inne- ren dér Biotitlamellen erscheint (Nagytarpatak, zwischen Kamchen- und Zerge-Hotel). In anderen Falién bildet er langs dér Spaltungs- 198 v. Lengyel Endre linien des Biotits angeordnete Beiben und spindelförmige Gebilde (Kistarpatak, Óriászuhatag, 1338 in). Dér Muskovit spielt stets eine untergeordnete Rolle, er iíst mit unbewaffnetem Auge oft garnicht zn beobachten. Seine langlichen, verborgenen Blattchen bilden manchmal finger- cder fecherförmige Gruppén. Er íst sehr oft mit Bioíit verwaclisen. Er ist immer friseh und aueh dann nicht verandert, wenn die iibrigen Gemengteile samtlieh zersetzt sind. Magnetit ist in minimaler Menge in sámtlichen Gránitén ent- lialten, er bildet in dér Regei grössere Hantén. Er ist hauptsachlich in dér Begleitung des Biotits haufig. Zirkon ist in allén Gemeng- teilen als Einscbluss anzutreffen. Er bildet gedrungene, idiomorphe Kristalle, in Biotit manchmal mit pleochroitischem Hof (Kistar- patak oberbalb Ottó, Nagytarpatak, 1422 ni). Apátit ist in zerbröckel- ten, gedrungenen Prismen oder lángén, feincn Nadeln baufig. T Honit kommt als Zersetzungsprodnkt des Biotits vor. Seine blassgelben Kristalle sind zugespitzte Prismen oder Körner. Gránát in isometriscben Körnern ist niebt selten. 2. Granitporphyr. Ilié Gránité dér Tarpataker Taler sind manchmal porphyrisch ausgebildet (Tarajka, Tűzkő 1519 m). Has Grundgewebe dér Gesteine ist granitiseh kőmig, in (lem 1—2 cm grosse Eeldspat (hauptsácblich Orthoklos-) Kristalle porpbyriscb ausgescbieden sind Dér Orthoklas ist mitunter von einer seb ma len Plagioklasbiille n mgeben. Haufig sind Karlsbader ZAvillinfíe. Qnarz und Orthoklas sind baufig mikrogranitiseh, manchmal schriftgranitisch verwaclisen. I)er Biotit erscheint ahnlicb, wie in den normálén Gránitén. 3. Granitpegmatit. Erscheint an vielen Stellen in Gangén liings des Grapitmas- sivs. Scbönste Vorkonnnnisse: im Kistarpatak-Tal, an dér steilen Wand vor dem Öttó (1779 m), im Nagytarpatak-Tal SW-liob vöm Hosszútó, in dér Nordwand des Szekrényes- Grates. Dér Orthoklas bildet rosafarbige, 1—6 cm grosse Kristalle in den Pegmatiten des Kistarpatak. Dér M ikroki in spielt eine wesent- lich grössere Rolle, wie in den Gránitén. Mikropegmatitiscbe, sebrift- granitische Verflechtungen sind liier eine nocb báufigere Erschei- nung. Von den Glimmern tr itt Muskovit in 3 — 1 cm messendeu Kristallgruppen auf. Dér Qnarz bildet unregelmassige Nester. 4. Granitaplit. Z. T. in Begleitung von Pegmatitgángen (Öttó, Nagytarpataker Seen), z, T. selbstándig treten graulich- oder griinlicb-weisse Granit- aplite auf, dérén Struktur panidiomorph-körnig ist. Wesentliche Gemengteile: Orthoklas, Mikrolclin mit Zwillingsgitterung, Oligo- klas, reiclilicber Qnarz und Muskovit. Zirkon, Apátit und Rutil Beitráge zűr Petrográphie cl. Hohen-Tátra. III. Teil 199 kristalle sind als Einschlüsse háufig,. l)ie grünlichen Api i te sinel durch den bei dér Zersetzung des Biotiís entstandenen Chlorit gefárbt. Die in dér vorliegenden Abhandlung mitgeteilte Analyse be- ziebt síeli anf einen Aplit vöm Kistarpatak-Tal (ans dér Basteiwand vor Öt tó). 5. Gránit gneis. Für einen grossen Teil dér hochtatrischen Gránité ist die paral- lelé Anordnung dér mineralisehen Gemengíeile bezeichnend, die an den Rándern dér einem g Kissé re n Druclc ausgesetzten Granitblöcke zu einer sehieferigen Ausbildung führt. Die mineralisehen Gemeng- teile sind hier die gleichen, wie in den Gránitén. Die Strnktur dieser Gesteine ist im allgemeinen blastogra nitisch, die Granitstruktur schimmert an manehen Stellen noch durch. Das Gefíige ist oft pa rallelsch ieferig. Orthoklas, Mikroklin spielen den Plagioklnsen (Oligo'klas, Andesin) gegeniiber eine untergeordnete Rolle. Myrmekitbildiung haut'ig. Dér Quarz ist immer, dér Orthoklas oft xenoblastisch. An elér Stel le des Biotits sind sekundare Produkte: Chlorit, Epidot anzn treffen. Muskovit kommt in klemen Blattern in dér Gesellschaft des Biotits vor. I)er Zirkon ist im Biotit háufig von einem pleochroi tischen Hof umgeben. Von den sekundaren Prodnkten sind Seriéit, Kaolin, Chlorit, Zoisit, Rntil und lebhaft grüner Aktinolith háufig. Die aus den Gesteinsanalysen folgenden petrogenetisöhen Sehlüsse beobsichlige ich in einer anderen Abhandlung mitzuteilen. Aufriehtigen Dank schulde ich meinen Professor, Herrn Z s i g m o n d S z e n t p ó i e r y, dem Direktor des mineralogiseh-petro- graphischen Instituts dér Universitat Szeged dafür, eláss er meine Ausflüge unterstützte, mir seine Apparate zűr Verfügung stellte und die Durchsieht dér bierhergehörigen Stüeke dér Sammlung Prof. I. Győrffy‘s aus elér Tátra gestattete. (Siehe die Tafel VII.) (Mineralogisch-jffeologisches Institut dér Universitat Szeged.) TÁBLAMAGYARÁZAT — TAFELERKLÁRUNG. 1. Nyomási ikerképződés orthoklászon, elmozdult ikerlécsorozattal. Grá- nit; Kistarpataki völgy. + Nie. 2S X» — Zwillwgsbildung durch Druck am Orthoklas , mit verschobenen Zwttlingslamellen. Gránit vöm Kistar- pataker Tale. -fNic. 28 X- 2. fíut ittuk kvarcban. Elváltozott gránit. Nagytarpataki völgy -)-Nic. .I8X- — Gebogene Rutilnadeln in Quarz. Zersetzter Gránit. Nagytarpa- tak-Tal. -f-Nic. 38X- 3. Apátit c I I metszete, a jellemző harámtel válási vonal okkal . Gránit; Tarpatak fii red. 4 Nic. 60 X — Apátit, Schnitt c I I . Mit dér charakte- ristischen Querabsonderung. Gránit; Tarpatakfiirecl. 4 Nic. 60 X. 4. Magnetitcsoport. Gránit; Kistarpataki völgy. -fNic. 32X- — Mag ne- titgruppe. Gránit; Kistarpatak-Tal. -fNic. 32X- 200 v. Lengyel Endre Gránitok \ 1, 2, 3, 4, 5, 7, 8, 9, 10, 11, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 22,23,24,25 26 Gránité J 27, 28, 29, 30, 31. 32, 34, 35, 36, 37. 39, 40. 42, 44, 45, 46 47 ’ 48 ’ 50, 51, 52. Gránitpor f írok I Granitporphyre ) ’ Gránitpegmatitok Granitpegmatite Gránitaplitok \ Granitaplite i Gránitgnájszok Granitgneisse 14. 21. 38. 12, 13, 33. 6, 49. IRODALOM - LITERATUR. Von den mir zűr Verfügung stehenden, die Literatur dér Hohen- Tátra nicht ersehöpfenden Werken fiihre ich hier nur die nachstehenden an, die in meinen friiheien Aufsátzen (Földtani Közlöny, Bd. LXII , Acta ekem. et phys. Tóin. III.) nicht erwáhnt wurden. 1. Z. Weyberg: Przyezynki do petr. trzonü krystalicznego tatran- skiego. Pam. Tow. Tatrz. Kraków, I — XXIII. 1902. p. 1 — 17. 2. V. U hlig: Über die Tektonik dér Karpathen. Sitzungsb. d. k. Akad. d. Wiss. Bd. CXVI. Wien, 1907. Beitráge zűr Petrographie d. Hohen-Tátra. III. Teil 201 3. J. Morozewicz: O granicie Karpackin. Ksiega Pára, zjazdu lékarzy; przyrodników polk'ch w Krakowie, 1911. T. XL. T. XL. 4. W. Pawlicza: Pegmatity Tatr.; ich stosanki magmaticzne. Rozpr. Wydz. mát. przyr. Ak. Ura. w. Krakowie. Tora. Lili. Kraków, 1913, p. 107—130. 5. J. Morozewicz: Gránit tatrzaüski i nroblem .jego uzytecznoáci techniczre.i Czasop’smo techniczne z. r. 1914. Lwów. 6. W. Pawlicza: Pólnocna wyspa Krystal. w Tatrach. Kraków Nakiad. Akad. Umiej. 1915. 7. P. Radzipevski: O gránité eh Karpackich Prace Polsk. Inst. Geol. Tora. T. Z. 1. Warszawa, 1921. 8 ,T. Tokár ski: Gránit z Granatów w Tatrach. Lwów, ai-ch. Tow. Nauk. 1926. 9. R. Kettner: Geologie Oeskoslovenské Republiky. Praha, 1930. 10. A Matej ka, D. Andrűsov: Apergu de la Geol. d. Carp. Occid. etc. Knihova Stát. Geol. Üst. 0. S. R. sv. 13 p, 19 — 165, 1931, 11. V. Zoubek: Sor le mode d'alteration des Elocs de Gránité du Dumbier et ses causes. Zvlástni Otisk. z Vest. Stat. Geol. Üst. ősi. repübl. R VTT. ő. 2; Praha, 1931. 12. J. Kontek: Geol. stod. na sever. N'skyeh Tater. Sbornik Státn. Geol. IJst. 0. S. R. Sv. TX. Rocz, 1930. Praha, 1931, 13. E. v. Lengyel, I. F i ná 1 y u. T. Szelényi: Beitráge zor Petro- graphie dér Hohen Tátra. TI. Die Gesteine des Felkaer Tales. Acta chem. min. et phys. Tora. TIT. 1‘asc. 1 — 2. p. 36 — 49. Szeged, 1933, KŐZET-FÖLDTANI MEGFIGYELÉSEK KISIRTÁS ÉS BÁNYAPUSZTA KÖRNYÉKÉRŐL, írta: Papp Ferenc dr.* PETROGRAPHTSCH GEOLOGTSCHE BEOB ACHTUN GÉN IN DÉR UMGEBUNG VON KISIRTÁS UND BÁNYAPUSZTA. von F. Papp.** Szerző Kisirtás és Bányapuszta környékének kőzet-földtani fel- építéséről 1025 és azt követő évek megfigyelései alapján közöl adató kát. Kitűnik emk szerint, hogy a Márianosztra határából ismert hipersztén-amfibolrrdezit, vörös amfibolandezit, piroxén andezit, ezenkívül biotitos amfiboldácit és e kőzetek kováscdott és el nem változott tufái, továbbá a lajtamészkő és változatai, valamint lösz figyelhetők meg e területen. Szerző feltételezi, hogy az ércesedés figyelemreméltó nyomai a zöldkövesedő dácit piroxénandezit áttöréseivel függ össze. # * # In dem Centralgebiet des Börzsöny-Gebirges befindet sicb die Meierei von Kisirtáspuszta und Bányapuszta. Die Erosionsbasis erreicht in 280 m ihren Tiefpunkt (beim Jagdhaus in Csarnatal), die Anhöhen steigen bis 930 m (Csóványos), weleh letzterer Punkt von dem vorigen etwa 4 km SO-lich liegt. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1933. évi október 4-i szakülésén. #* Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft ara 4. Október 1933. 202 Papp Ferenc Obwohl das Antlitz dér Gegend durch die Stratovulkane, Lnkkolithe, Lavaströme und Gangé dér Eruptionen bestimmt wird, habén aucli die tektoniscben Vorgange und die Erosion tiefgreifende Spuren hinterlassen. Die lehri eiclisten Beispiele dér Stratovulkane sind die SW- und NO-Lehuen vöm Miklóstetö (725 m). Magosfatető (916 m), Csóványos, die W- und O-Abhánge vöm Magyarhegy — Várbükk (714 — 741 ni), ferner die vöm Nagyinóc — Nagybideghegy (813 -865 m); an den erwahnten Berggraten befinden sich Deckenreste von Pyroxen ; n ’esiten (stellemveise i.'it mffalender An phibolaureicherung), de ■- Fiig. 77. ábra. A Nagyinócz nyugati, heterogén brecciából álló oldala andezit kibukkanásokkal (a) és eróziós völgy-kikezdésekkel. — Die W est-Lehne vöm Nagyinócz; die Breccienschichten sind durch Andesit- Lavabanke (a) und Erosionserscheinungen gestört. selbe Andesit bildet auch Gangé und Lavaströme. Diese Lava- iströme sind allé durch plattig-bankige Absonderung, blaue, bzw. schwarze Farbe, diohte Textur, magnetitfülirende, mikroholokristal- linisch-porpbyrische Struktur gekennzeiebnet, ihre Dicke schwankt zwischen 3 — 6 m, die Lángé zwischen 60 — 120 m, Breite zwisclien 4 — 16 m. Unter diesen Deckenresten befinden sich máchtige Schich- ten von hiotitfübrendem Hyperstben-Aniphiholandesittuff, dérén Máchtigkeit — falls sie nicbt tektonisch gestört sind (auf Grund des 10" NO-lichen Einfallens, das an den Breccienschichten vöm Csóványos, Oltárkő beobachtet wurde) — 1000 m überschreitet (1100 m). Die machtigen Tuffscliichten, soivie aucli dér Andesit und Dacit selbst sind an mehreren Stellen durch Gangé gestört (S-Seite des Nagyinóc in 770 m, 720 ni, SO-Lehne vöm Magyarberg, S-Seite vöm Miklóstetö, O-Abhánge vöm Jancsiberg, Rózsabércberg) . Petrogr. — geol. Beobachtungeh v. Ívisi r tás u. Bányapuszta 203 Die Tufí'e sitid stellenweise silifiziert oder rotgefárbt (in dér Náhe vöm Andesit). Die rote Farbung lasst sich auf einstige Eisenoxydexhalat ionén zurückführen. Dér zu Fiissen dér Berge, tief untén in den Talern (Kollár-, Oltár-, Templom-, Bányapuszta-, Drinó-Tal) zntage tretende hypersthenfübrende Amphibolandesit weist, mit s-einen stellenweise mehvere 100 m máchtigen Tuffschicht- nberlagerungen und mit spinem Grurdmassengefiige auf einen Lak- kolith Ilin. Dick-bankige, stellenweise kugeligsehalige Absondernng, bloss im ganz frischen Bruch blaue, sonst schwarze bis braune Farbe, dichte Textur, magnetit- und chloritführende, stets mikroholokristal- linisch-porphyriscbe Struktur, háufig N — S-lich verlaufende Litho- klasen sind die auf falién dsten Merkmale dieses Gesteins. Die tektonischen ATorgange habén tiefgreifende Spuren hinter- lassen. Es sei hier nur kurz darauf hingewiesen, dass mán an jeder Berggruppe die Wirkung dér tektonischen Kráfte wahrnimnit. Die N — S-liche tektnnische Richtung gi bt sich nicht rnr in den Litho- klasen, sondern anch am Berggrat von Miklósbérc — Csóványos zu erkennen, dem entsprechend verlauft anch d ts Csnrnatal; Zeugen N\V — SO-licher Ctörungen sind die Berggrate Magyarberg — Vár- bükkberg, die Halyagos-, Mogyorós-, Viski-, Pogány-, Pleska-, Csóványos — Nagyit ideg-, Nagyin ócberge, wogegen die Kuruc-, Magas-, Tax , Darabos-Berge von NO — SW-licli wirkenden Kráften ausgestaltet wurden. Abgesonderte Lava Deckenreste, Breccienpartien an den Lelt nett vöm Csóványos-Magosfa-Nagyinóc verweisen auf uralte Rut- schungen. Diese Bewegungen bereiteten den Mreg dér Erosion vor. Eigentiimliche P- -18 m bobé Pyramiden, Saulén, Wánde aus B récéién, die im Gelánde abgesordert stehen (an W u. SW Abhang vöm Csó- ványos: , Oltárkő”, ,.Saskő“. ,.Szabó-kő“; an dér SO-Lehne vöm Holló- kő) sind die Zeugen dér einstigen Terrainoberfláche. * * * Dér máchtige hypersthenfübrende Amphibolandesit Ausbruch, dér weiter stidlich (in dér Umgebung von Nagyirtás, Márianosztra) schon náher untersueht wurde, zieht nacli N, NO und baut den ganzen Szárazfabérc (536 m) — einen Teil vöm Zálogbérc (538.2 m) — ferner am linken Ufer des Kollár-Baches den Szé^aberg auf. Das Gestein zeigt deutlich bankige Absondernng (0.5—1 m dick), doch kann mán stellenweise anch in Kindskopfgrösse kugeligschalig abgesonderte Partién beobachten. Dér Kern dieser kugelig-schaligen Stücke birgt das frische, blaue Gestein, in welchem makroskopisch Feldspáte und Ampliibol erkennbar sind. Ven den einzelnen Fundorten soll folgeudes bemerkt werden: 1. Ein unmittelbar, vont siidlichen Fusse des Szárazfabérc-Berges aus dem Einschnitt dér Industriebahn oberhalb des Försterhauses stammendes Gestein erwies sich als ein Typus dieses hypersthen- führenden Amphibolandesits. U. d. M. lassen sich in mikroholokri- 204 Papp Ferenc stallinen Grundmasse (49%), folgende Gemengteile bestimmen: Lab- rador (36%), ay' — 34 — 36°, d. h. Ab48 An52 — Ab4H An54, resorbierter brauner Ampbibol (5%), vollstándig zersetzer Hypersthen (9%), ferner Magnetit (1%), Apátit, Chlorit. 2. Von dieser letzgenannten Stelle ungefábr 250 rn SO-lich entfernt, am Eridé des Kollárbaches (SW-Fuss des Szénahegy) befindet sieh ebi gesenwartig ausser Betrieb stehender Steinbrucb, in welcbem derselhe hypersthenführende Ampliibolaudesit auf- gesohlossen ist. Die kugelig-schalige Abson dernmr ist auffallend und liaufig. TJ. d. M. értén nt inán in einer holokristallinen porpbyriscben Grundmasse (27%) die folgenden Gemengteile: Plagiokles (34%). Ampbibol (8%), Hyperstben (3.5%), Biotit (1.5%), Erze (1%), Chlorit (15%), Kalzit (10%), ferner Apátit, Zirkon, Cordierit. Obzwar das Gestein stark zersetzt ist, sind die Plagioklase frisch, sie enthalten nur stellenweise pseudopbytisebe Tnterpositionen. Rekurrenter Zonenbau, Albit + Karlsbader-, seltener Periklin-Zwillinge sind allgemein: nach eingehenderer Untersuchung erwiesen sie síeli als Labradoré von dér Zusaniniensetzung Ab4r, Anss — Ab42 Anrig [py' = 37", 36n). Dér braune Ampbibol ist oft resorbiert, dér Hyperstben zersetzt, wogegen dér Biotit friscli zu sein scheint. Von Fig. 78. ábra. Vázlatos szelvény a Szén ahegyen keresztül. 1. kavicsos hipersztén-amfibolandezittufa, 2. hipersztén-anifibolaiidezit, 3. elváltozott hipersztén-amfibolandezittufa. — Schematisches Profil dureh den Szénaberg. 1. schotterffthrender Hypersthen-Amphibolandesittuff, 2. Hypersthen-Ainphibolandesit 3. zersetzer (bzw. silifizierter) Hyper- sthen-Ampkibolandesittuff. den erwáhnten Gemengteilen sei noch dér Cordierit hervorgehoben, er ist von Rissen durehdrungen, wasserklar, zeigt die niedrigen Interferenzfarben und negativen Charakter. 3. Oberhalb dieses Aufschlusses liegt Andesittuff mit Schotter und erst in dér Nálie des Szénahegy-Gipfels (etwa 800 m SW- lich von dér Kote 529.5) taueht dér Andesit wieder auf. Die Lavabanke fallen am Gipfel gégén 15h 5° unter 24° ein. An dér Nordseite sind sie 3 m machtig. lm frischen Zustand stahlblau, sonst schwarz oder braun. XT. d. M. kaim mán in einer mikroholokristalli- nen Grundmasse (35%), Labrador (46%), Ampbibol (8%), Hyper- sthen (3%), Erze (3%), und Chlorit (3%) feststellen (auf Myarolithe fallen 2%). Petrogr. — geol. Beobachtungen v. Kisirtás u. Bányaj)uszta 205 4. Die Anliölie Nagy Jáuostetö besteht aus biotitführendem Amphibolandesit. Das Gestein dér kaidén Felsen ist stark verwittert, mit unbewaffnetem Auge erkennt mán 3 mm grosse Feldspate, Biotit, Hornblende in einer grünlich-braunen Grundmasse. U. d. M. kann mán in einer n ikroholokristallinen, magnetitführenden Grund- masse Labrador ( M | — 31°, Ab42 Anüs, oy — 39° — 46", Ab43 An57 — Ab37 An,S3), Amphibol (hypidiomorf, mit beginnender Resorbtion, eV 12, « hellgelb, / griin), Biotit (mit lebhaftem Pleochrois ralis: a bellgelb, y dunkelbraun) feststellen; dér Biotit ist friscli entbalt als Ein seb lüsse: Apátit, Zirkon; Erze (dui'ch Magnetit und Pyrit vertreten). 5. lm Síiden liegt die Gruppé dér Kisinóc — Szépbérc-Berge; sie sind Stratovulkane. Das Gestein vöm Kisinóc naher untersuchend ergibt sieh, dass es ein biotitführender Hyper sthen- Amphibolandesit - Tnff ist. U. d. M. kann mán zwischen porphyrischen Gemengteilen und Grundmasse die raumproporzionale Verteilung 5,1 : 4.9 fest- stellen; naher: Grundmasse 49%, Plagioklas 34%, Hypersthen 9.5%, Amphibol 3%, Myarolitbe 4%, Erz und Chlorit 0.5 — 0.5%. Die Grund- masse entbalt ausser isotropen Partién Mikrokristalle. Dér Plagio- klais ist tatéiig ausgebildet, vollkommen friscli, entbalt ausser Glas- einschlüssen, pseudophytischen Interpositionen aucb Hypersthen, die Verteilung zeigt keire Regei. Die undulöse Auslöschung und die ausgepragten Spuren dér Spaltung lassen auf tektonisebe Vorgange sehliessen. Auf Grund dér Werte von oy — 36°. maximale Auu- löscliung in dér symmetriscben Zone: 32 — 32°; P/M _j_ Schnitt 25° sind die Plagioklase Labradoré von dér Zusammensetzung Ab47 An1:i Ab45 An55. 6. Die Ivote 624 Szépbérc-Berg bestebt aus einem etwa 10 m starken Pyroxenandesit. Die Lavabanke fallen in dér Ricbtung 19 h 0° unter 24n ein. Megaskopisch lassen sieh im Gestein Feldspate und Pyroxene in einer dicbten scbwarzen Grundmasse beobaebten. U. d. M. sind Labrador (Ab48 An54 — Ab41 AnJ, Diopsid- Angit, Hyper stlien, untergeordnet Amphibol, selten Gránát, brauner Amphibol, ferner Erz, Apátit und Zirkon erkennbar. Die Raumproporzionale Verteilung zv iseben Grundmasse und porpbyriseben Ausscbeidungen ist wie 6.1 : 3.9 d. h. Grundmasse 61.5%, Plagioklas 25%, Amphibol 8%, Biotit 4.5%, Erze 1%. Zwischen dem Kisinóc-Berg und dem Lófarú-Berg befindet sieh eine etAva 20 m erreieliende Anliöhe, die aus einem byperstlien- führenden Ampbibolandesit bestebt. Megaskopisch kann maii in dér grauen Grundmasse Feldspate und 16 mm Lángé erreieliende Amphi bol-Kristalle ei kémén. Die Prcportion dér Grundmasse zu den Ein- sprenglingen ist im Mittel 5.1 : 4.9, Grundmasse 51%, Plagioklas 25%, Amphibol 18%, Biotit 5%, Erz 1%. Die Grundmasse hat eine hyalo pilitische Struktur. Die Plagioklase sind Labradoré von einer Zu- sammensetzung Abss An6;i. Dér braune Amphibol und Biotit sind friscli, sie sind wie gewölmlich ausgebildet. Von dér Kote 523 gégén 206 Papp Ferenc Síiden im Aufschlusse des Hajdú Baches, am linken Ufer konmit ein Hypersthenandesit zutage. U. d. M. ist es auffallend, dass das volu- menprozentische Verhaltnis dér Grundmasse gégén die Einspreng- linge zuríiektritt (37%!). Das soll im allgeméinen bei den Andesiten dér Fali se-in, die in dér Náhe des Liegenden zum Vorschein komnien, den engen Zusammenhang zwischen Struktur und Druckverháltnis- sen beweísend. U. d. M. si d in dér magnetitfiihrenden, mikroholo- kristallinen Grundmasse: Plagioklas 38% (oy - 45°. Ab3SAnB2, M | — 37 — 37°, Ab36 An64), Hypersthen 22%, Erze 2%, wahrzunehmen. Ausserdem vurde ; ucb Opd beobichtet, dér Myarolithen ausfiillte. Dér Opal war braungelblich gefárbt, er fiihrte unmittelbar Chloirit. 9. Nördlich von dér Bcrggruppe Kisirt;' s 1 efindet sicdt ein Ge- birgszug mit steilen Leimen und gestörtem Streichen in einer Lángé, die fást 16 km erreicht. In dér Mitte von diesem Gebiet erhebt sieli dér Rózsabérc-Berg mit NO — SW-lichen Streichen zwischen zwei NW — SO zieheuden Bergriicken eingeklemmt. (Siehe Fig. 80.) JTrvó c 2>tZ Fig. 79. ábra. Vázlatos szelvény a Nagyinócz — Lóhegyen keresztül. 1, kipersztén-anifibolandezittufa 2. biotit-amfibolandezit. 3 piroxén- andezit. — Schematisches Profil durch den Nagyinócz — Lófarú-Berg. 1. Hypersthen-Amphibolandesittuff, 2. Biotit-Amphibolandesit, 3. Pyro- xenandesit. Dem entsprechend kaim mán den Rózsabérc-Berg fúr eineu umfangreichen Gang betrachten, dér durch ein Spaltungsausbruch entstand und spater von basischeren Gangén durchdrungen wurde. Das Gestein vöm Rózsabánya ist didit, in dér Grundmasse erkennt mán 0.6 — 2 mm lángé Feldspateinsprenglinge, 0.5, — 1.0 mm grosso, olt lilafarbige Quarzkörnerchen, 0.4--1.2 mm lángé Amphibole, selten 0.4 — 0.5 mm erreichende Biotitschüppclien, U. d. M. ergab sieli die folgende volumprozentische Zusanunensetzung: Grund- masse 60 Vol.%, Plagioklas 24%, grüne Hornblende 12%, Biotit 1%, und Erze 3%. Die Grundmasse ist typisch mikroholokristallinisch- porphyrisch, mit pulverfeiner Erzeinstreuung. Die tafelförmigen Plagioklaseinsprenglinge sind fást immer zonar ausgebildet, die Albitzwillinge herrschen vor, die Werte dér maximalen Auslöschun- gen in dér symmetrischen Zone 32 — 34" ergeben alsó Ab46 An54; Zwillinge nacli dem Albit- und Karlsbader Gesetz zeigen die Werte: Petrogr. — geol. Beobachtungen v. Kisirtás u. Bányapuszta 2Q7 1( — 1‘ 19°; 2 — 2‘ 32", cl. h. Ab,5 An55. Schnitt _l_ a =-32° beweist die Anwesenheit von Ab45 An55; die Feldspateinsprenglinge sind alsó Labradoré. Un tér c’en Feldspatmikrolithen sind auch Andesine von dér Zusammensetzung Ab07 Angs — Ab51 An48 auf Grund dér Werte dér maxi-maién Auslöschungen 27", ferner Schnitte |, und P| |— 0" fest- zustellen. Dér Amphibol ist durch die gríine Hornblende vertreten (110). (010). (100). (10 11 kennzeichnen ihn, Zwilliuge nach (100) sind oft vorhanden. Pleochroismus: « - grünlichgelb, /?= gelblich- griin, y tiefgrün, c Y 24°. Fiue zonare Struktur ist oft zu beo- ba eliten, die Auslöscbung: im Kérné c'/ — 24°, in dér Schale c Y = 1S°. Pesorbtinusansscbeiduu5 / Utr> Fig H). ábra. A Bcziabéic helyzete; a breccia között ( /?) levő dáeil feltörést (d) andezit-telérek (a) járják át. — Schematisehe Situations- skizze vöm Rózsabérc; Dacit (d) — zwischen Breccienschichten (R) ist durch Andesitgánge («) durgebroehen. Ivalzit, Chloiit (Pennin nach Hornblende) urd Leukoxen sind sekun- dare Geirengteile. Das Gestein voin Rczsabánya-Sehacht wurde von Herrn Ohem. F. v. Endrédy analysiert, demnach ist die Zusam- mensetzung die íolgende: SiO, 59.47 Die entsprechenden Paraméter nach Ti02 Sp. Qsann: ALÓ, 1(5.71 * = 70.35, A 6.07, C 6.49, F = 4.53 Fe203 1.83 n = « = 10.5, c = 11.5, f - 8, k = Feü 2.77 1.3, Reihe =/? MnO 0.09 nach Niggli: CaO 5.83 si = 237, al 42.3 fm = 15.3 c = 21.9 MgO 1.52 (ilk = 20, k 0.29, mg 0.76, cjfm = K20 2.04 1.43, ti = 2.09, qz = 54, Schnitt =VI. Na.,0 (5.28 nacli de m amerikanischen System: H.,0 + 1.71 Qu — 2.46, or 11.68, ab 53.45, un = H,0 — 0.74 ~ 11.40, di 14.47, mt 2.55, il 0.46; CÖ2 1.51 II. 5. 3. 4. Stunme: 100.50. 208 Papp Ferenc In dem Osannschen petrochemischen System stebt das Gestein dem Typ Hyavvata Creek am náchsten. lm N i g g 1 i seben System geliört es zu den granodioritischen Magmen. Das oben gescbilderte Gestein ist — wie es sclion J. Szabó annabm — ein biotitfuhrender Ampbiboldacit. 10. Diesel- Dacit ist von Pyroxenandesitgangen dnrchbrochen. Da dér Dacit Erze entlialt — die im Kovácspatak-Bach vor Jahren ansgebeutet wurden — kaim mán die Vererzung eben mit dem Aus- bruch dér Proxenandesit-Gange in Zusammenhang britigen. Die Gangé sind rnr am östlichen Teile des Bergrüekens auffallend, da treten sie in kablen Felsen zum V orschein, wogegen dér Übergang rn dér Westlelu e nnbemerkbar ist. Die frischen Brucbstticke sind Fig-. 81. ábra. Vázlatos szelvény a Rózsabércen keresztül. 1 brecciás hipersztén-amfibolandezittufa, 2. kávásodéit amf 'bcldáeittufa, <5. h’per- sztén-amfibolandezit, 4. vörös amfibolandezit. 5. biotitos amfiboldácit. — Schematisches Profil durch den Rózsabérc Berg. 1. Hypersthen- Amphibolandesittuff, bzw. Breccie 2. silif zierter Amphiboldacittuff, 3. Hypersthen-Anipbibolandesit, 4. roter Amphibolandesit, 5. Biotit- Amphiboldacit. blan, die Ferke gebt binnen knrzer 7eit íns Scbwarze iiber. IT. d. M. ist in dér magnetitführenden, mikrobolokristalliniscben Grundmasse 52 Vol. %, Plagioklas 32%, Diopsid-Augit 13%, Erze 3%, Apátit, Cblorit, Kalzit, Qnarz zn beobachten. Dér Plagioklas Iliidet tafelige Individuen, die Korngrösse schwankt zwischen 1 — 2 mm. Allé Plagio- klase sind frisob. mir s elten kann mán eine Kalzitisierung beobacbten. Nach den Werten dér Auslöschnng bei konjugierten Albit-Karls- l>ader Zwillingen: 1 — 1‘ = 21° 30‘; 2 — 2‘ = 33", Ab42 An58. Pleocbrois- mus fehlt. cy — 41°. Dér Diopsid-Augit ist háufig in Kalzit zersetzt. Neben dem Augit kommt untergeordnet auch Hypersthen in idio- morpher Ausbildung vor. Die Erze sind durcb Pyrit und korrodier- ten Magnetit vertreten. 11. Von dér Kote 687 -(Jk SW-lich 500 m entfernt ist die Lelnie durcli einen Hiigel unterbrocben. Das Gestein ist ein verkieselter Andesittuff mit Scbotter und Rapilli als Einscblüssen. U. d. M. kommen in dér Grundmasse vollkommen resorbierter Amphibol, viel Quarz (verzalmt sicb in einander fiigend), vollstandig frisclier Pla- gioklas (J_M — 33", maximale Auslöschung in dér symmetrisclien Zone --- 36", Ab4;! An58 — Áb35 An65). Letztere erwiesen sicb als Bytow- Petrogr. — geol. Beobachtungen v. Kisirtás u. Bányapuszta 209 nite. Ausser den erwáhnten Gémén gteilen kommt akzessorisch gél bér Apátit und in winzigen Schüppchen Hámatit vor. 12. Dér Berggrat vöm Rózsa bérc setzt sich nacli W in dér An- höhe Rustock iort i,4oó.ö m) zwiscnen den beiden ragén aus rteih Berg- grat zwei steile Kuppen liervor. Das Gestein besteht aus grau-weisser Grundmasse, in welcher megaskopisch Plagioklas, Amphibol, selten Biotit wahrnehmbar ist. U. d. M. lassen sich in holokristalliner Grundmasse (57 Vol.%), Labrador (24%; Ab45 Anr,5), grüne Horn- blende (11%; cy- 20"), Biotit (1%, manchmal gebogen), Quarz (2%), Erze (4%) bestimn en. Auí' Grund dieser Angaben halté icli dieses Gestein für dem Tnff dér Dacite. 13. Am Rustock 's Berggrat fortschreitend, von dér Kote 524 m etwa (iOÜ m W-lich im Aufschlusse eines Hügelchens, dér sich voru Berggrat emporhebt, kann mán gut beobachten, dass dér iblau- schwarze, hyperstlienführende Amphibolandesit von rőtem, Amplii bolandesit durchgebröehen, d. h. iiherlagert ist. Den Rustock‘s-Berg bett-achtend ist es auffalend, dass er vor- wiegend von Tnff- bzw. Breccien-Schichtén besteht, die gégén N\Y unter 6 — Ki" einfallen. Die W-Lehne ist von Löss bedeckt. Am N- Fusse des Berges kommen Gangé zum V orschein, einer von diesen bei 314 m im Börzsönypatak-Tal soll náher untersueht und bespro- chen werden. Das Gestein ist in einem Steinbruch in etwa 12 m Höhe aufge- schlossen, die plattig abgesonderten, fást vertikal stelienden Scliich- ten streichen gégén lh 7°— 13h 7°. Mit unbewaffi eten Augen betrach- tet sieht mán in dér schwarzen Grundmasse Feldspate und Pyroxene. Das Gestein wurde von Herrn Chem. Ing. 1. F inály analysiert, das Resultat ist folgende: SiO., 55.63 Die entsprechenden Paraméter nach Tiü., 0.86 Osann: ALÓ:) 18.64 .s = 64.07, A = 3.32, C ^ 9.16, F = 10.97, Fe.,0.) 3.57 a = 4.3, c = 11.7, / = 14.0, n 5.45, FeÓ 4.29 k = 1.3, Reihe = y MnO 0.15 nach Niggli: CaO 7.46 si - 162, al — 31.96, fm — 36.23, MgO 2.21 c = 23.29, alk = 8.52, k = 0.45, K20 2.09 mg — 0.26, cifm — 0.88, ti 0.19, Na20 1.64 qz = 29.92, Schnitt - V. H20 + 1.28 nach dem amerikanischen System: H.,0 — 1.54 Qu - 17.75, or = 12.23, ab 13.62, P205 0.16 an ~ 36.14, hg 9.20, mi = 5.34, CÖ2 0.60 il = 1.67, ap 0.34, C 0.41 ; II. 4. 4, 3, Summe: 100.12. In dem 0 s a n n‘schen petrochemischen System steht das Ge- stein dem Typ „Le Précheur“ am nachsten. Im N i g g 1 i seben System gehört es zu den granodioritischen 210 Papp Ferenc Mágmen. Das untersuchte Gestein ist ein amphibolführender Pyroxenandesit. U. d, M. erwies sicli die Proportion dér Grundmasse zu den Ein- sprenglingen im Mittel wie 4.4 : 6.6, d. h. Grundmasse 44 Vol.%, Plagioklas 40%, Hyperstlien 2%, Diopsid-Augit 6%, Amphibol 1%, Erze 7.5%. Die Grundmasse ist pilotaxitisch, stellenweise mikro- holokristalliuisch-porphyriseh, magnetitführend. Die Plagioklase sind frisch, sie enthalten pseudophitische Int'erpositionen, zeigen zonaren Bau,ihre Zusammensetzung auf Grund dér Werte: c?' — 35°* P/M I _ 31", konjugierte Albit-Karlsbader Zwillinge 1 — 1‘ - 19", 2 — 2‘ 30", sie sind Labradoré Ab43 An57 — Ab:íS An62 und seltener Bytownite Ab33 An(;7. Die Pyroxene sind durch Diopsid-Augit und Hypersthen vertreten, die sicli gegenseitig umwachsen können. Dér Amphibol ist vollkommen resorbiert. Dér Magnetit kommt zu 75% in winzigen, pulverartigen und zu 25% in grösseren Individuen vor. 14. Magyar-Berg. Die Gruppé vöm Magyarberg erbebt sieh im W-lichen Tei'e des Gebietes als ein N — S streichender, S lun langer Gebirgszug. An seiuem Aufbau nimmt dér Hypersthen- Amphibol - andesit Teil (im Auíschlusse dér Wasserrisse im Liegenden; mit wéchselnder Anreiclning dér farbigen Gemengteile); or wird durch Breccien überlagert, an welchen stellenweise die Beste von Pyroxen- und Amphibolandesit-Ergüssen zu erkennen sind. In dér unmittel- baren Náhe dér Andesite kommt hantig ein roter. mvarolitischer Tuff vor. wogegen in einiger Entfernung von dem Andesit sil i f izierte, eraue „Kristalltuffe“ anzutreffeu sind. An den W-lichen und XW- Hchen Abhangen erkennt mán im Hangenden dér Andesite Leitha- kalk und seine Faciesvertrater, ferner Löss. Am östlichen Teile des Magy. rberges, oberhalb dér iMátyás- quelle liegt eine ungefahr 900 m2 Ausdehnung erreiehende, amphibol- führende Pyroxenandesit Decke. Ilire Machtigkeit selnvankt zwi-. seben 5 — 7 m, sie zeigt hankig-plattige Absonderung, die Bánke fallen an dér Ostseite unter 10 — 20° gégén 18h 5°, an dér Westseite aber unter 14" gégén 6h 5° ein. Alles in Betracht nelimend, steht dér Gedanke nalie, dass das Gestein vöm Berggrat herstammt, von avo es infoige von Verwerfumren (und Rutschung) binabgeglitten ist, es kann aber wohl auch als ein Lavastrom aufgefasst werden. Von den tektonisehen Vorgángen sei eine SW — XO-liehe Bewe- gung hervorgehoben, die bei Bányapuszta im ., Rókái nk“-Erzgang ver- folgt werden kann, dagegen lassen die tiefeingeschnittenen Graben (Templomá rok, Rókaluk-árok) auf NW — SO-liohe Einwirkungen foilgern. An dér N W-Seite befinden sieh in derselben Richtung zie- hende Bergrücken, die teils auf tektonische, teils auf Erosions-Kráfte schliessen lassen, sie senken sieh allmáhlich gégén die .iiingeren Schichten und werden bloss beim Lófarú-Berg durch einen máehtigen Pyroxen-Amphibolandesit Gang gestört. Die ganze Gebirgsgruppe kann als ein Stratovulkan aufgetfasst werden, dér von Gangén durch- quert und von Lavaströmen durchsetzt ist. Petrogr. — geol. Beobachtungen v. Kisirtás u. Bányapuszta 211 An dér S-Seite des Magyarhegy, wo dér Templomárok in den Bányapusztaer Bach einmiindet, t rítt ein Hypersthen-Amphibol- andesit zutage. Das frisclie Gestein ist bírni, die Farbe gelit in kurzer Zeit ins Dunkle, zuletzt ins Schwarze iiber, mán findet auch Stiieke von rötlieher Fárbung. Es zeigt eine bankige, selíen verborgene kugelig-schalige Absonderung. Makroskopisch findet maii 1 cm iiber schreitende Amphibole, gr. me Feldspate. U. d. M. sind in dér hyalopilitischen Grundmasse Plagioklas, branrer Amphibol, Hypersthen, Diopsid-Augit, Gránát, Apátit und Erz erltennbar. Verháltnis dér Grnndmasse und dér por- phyrischen Gemengteile: 3:7, d. b. Grnndmasse 30%, Plagioklas 36%, Amphibol 21%, Pyroxen 1%, Erz 11%. Alis dicsen Daten sielit mán ganz deutlich, dass die Grnndmasse nntergeordnet ist. Die Pla- gioklase sind wie gewöhnlich ausgebildet. An den tafeligen Stücken kann mán die Albit- und Karlsbader Zusammenwaehsung und die zonare Struktur gnt beobachten. Auf .den . Schnitt M I verweisen die Werte dér maximalen Auslösehung: 32 — 32°, Ab42 An^nf/ 43° Ab4n An,.0; Werte dér konjugicrten Albit Karlsbader Zwillinge: 1 — 1‘ 23"; 2 — 2‘ = 34" Aba„ Ána2, die Feldspate sind alsó Labradoré. 15. An dér östlichen Seite vöm Temploma rok-Bacli, in 520 m koninit ein plattige bzw. kugelig-schalige Absonderung zeigeiuler Andesit vor, dér im frisehen Brueh blau, sonst schwarz ist. U. d. M. zeigt sich zwischen dér Grnndmasse und den porphy- risohen Gemengteile das Verháltnis 4.5:5.5, d. h. Grnndmasse 45%, Pia gioklas 32%, Amphibol 5.5% Diopsid-Augit 8%, Hypersthen 4%, Erze 4.5%, andere Gemengteile 1%. Die Grundmasse ist magnetitführend, bolokristallinisch-pcrphyrisch, sie enthált auch Chlorit. Dér Plagio- klas ist Labrador, dessen Zusammensetzung zwischen An,, — An,,, schwankt, (auf Grund dér Auslösehung dér konjugierten Karlsbader Zwillinge 1 — 1' 20", 2 — 2‘ 30", An,)5; oy' 44°, An,,,). Dér Diopsid- Augit ist frisch: c y' 351 30‘. Die Erze sind durch Magnetit und Pyrit vertreten. Dies alles in Betracht genommen ist dieses Gestein ein amphibolfülirender Pyroxen andesit, dér auf diesem Teil des Magyarhegy gégén Bányapuszta in einer 5 km2 weiten Ausdehnung anzutreffen ist. Als Besonderheit müssen wir bemerken, dass am Anfang des Templomárok dér Andesit, dér am Fusse des Berges hervortritt, mehr Grundmasse und Pyroxen enthált, als das vorige Gestein. 16. Auf dem Berggrat fiúdén wir in 670 m eine 4 — 7 m hőbe Felsengruppe, dérén Bánke unter 26" gégén 22h 10" einfallen. Dieses graue, an Myarolithen reiohe Gestein ist ein Tuíf. U. d. M. ist das Verháltnis dér Grundmasse und dér porphyrisch-ausgeschiedenen Gemengteile: 4.4 : 5.6, d. h. Grundmasse 44 Vol.%, Plagioklas 32%, Amphibol 5%, Diopsid 4%, Hypersthen 10%, Erze 3%, Myarolithe 3%. Die es Gestein enthált — wie die meisten Tuffe — Myarolithe, die oft durch Opal, Chalcedon ausgefiillt sind: manchmal sind sie von (‘inem durch Eisenoxyd-gefárbten, Chlorit führendeu Bánd um- 212 Papp Ferenc sáunit. Als Mei kwürdigkeit kaim ein holokristallinischer Einschluss erwáhnt werden. Die faringen Gemengteile, so auch dér Amphibol sind friseli, schwaeh resorbiert. Es konrnit báufig vor, dass die Hyper- stliene durch Diopsid umsáumt, oder mit iihrer c-Acbse parallel neben einander gewachsen sind. Die Fehlsp ite sind von einer nor- malen Ausbildung, die maximale Auslösebung in dér symmetrisclien Zone ist; 32 — 32"; ay :=37°, die Feldspate sind alsó Labradoré von dér Zusammensetzung Ab44 An58 — Ab42 An58. 17. Am Bergigrat gégén W, in 690 m Hőbe befindet sicli eine etwa 3 m liolie lieterogene Brecciemvand, dérén Scbiehten unter 22" gégén 21 *> einfallen. In dér Náhe des Magyarhegy wird dér Tuff rötlieh. Ein solches Gestein untersucbend finden wir, dass es ein hyalopilitischer, hyperstbenführender Amphibolandesittuff ist. Die Plagioklase sind wie gewöhnlich ansgebildet, sie entlialten 70 1. V X X X X X 1. 4+4 4 4 + Fig’. 82. ábra. Vázlatos szelvény a Magyarbegyen keresztül. 1. hipersztén- amfibolandezitbreccia, 2. hipersztén-amfibolandezit. 3. piroxénandezit. — Schemati sebes Profil durch den Magyar-Berg. 1. Hypersthen- Amphibolandesitbíreccie, 2. Hypersthen-Ainphibolandesit. 3. Pyroxen- andesit. Chlorit — Psendophit-Einlagerungen (Interpositionen) und zeigen einen zonaren Bau. Wert dér maximalen Auslösebung in dér symmet- rischen Zone: 32 — 32n, Ab41 An59; konjugierte Karlsbader-Albit Zwil- linge gébén die Werte: 1 — 1‘ = 21°; 2 — 2‘ — 33°: dies beweist auch c7'=4° Hypersthen ist ay' = 39°. Dér Amphibol ist rötlich-braun: untergeordnet; Erz in unbetrácbtlicber Menge vorhanden. 18. Die Anhöhe Magyarbegy bestebt aus bankig-plattig abgeson- dertem Ampbibolandesit. 4 m máehtige, unter 10" gégén 17 einfallende Lavabánke bilden die Deeke; am östlicben Teil befinden sicli solclie, die unter 30" nach 16h 0" einfallen. Das Gestein ist megaskopisch schwarz, mit einem rőten Stich, in dér dicbten Grundmasse kaim maii 0.8 — 1.6 mm erreicliende Myarolithe beobaebten. die óit von grünlich- gelben kaolinartigen Zersetzungsprodukte erfüllt sind. U. d. M. kaim Petrogr. — geol. Beobachtungen v. Kisirtás u. Bányapuszta 213 mán in einer hyalopilitischen, magnetitführenden Grundmasse (60 Vol.%), Plagioklase (23%; die konjugierten Zwillinge nach dem Albit-Karlsbader Gesetz gébén die Werte 1 — 1‘ 20', 2, — 2‘ — 33° = = Ab43 An57), Amphibol (11%) fást volkommen resorbiert; cy' =12°), Hypersthen (2%, frisch) und Erze (4%) erkennen. 19. Am obereu Ende des Templomárok- Gr abens stelien kalile Felsen von Pyroxenandesit. Das Gestein ist schwarz, nur die fri ben Brnchstücke sind blan. U. d. M. findet mán in einer magnetitfüi en- den Grundmasse (48 Vol.%), Plagioklas (34%), genauer Labra or Ab45 Ad.55 — Ab39 An(;i, oy' — 37°; Schnitt M J_ — 35 — 35", Diuip- sid-Augit (7.5%), Hypersthen (1.5%), Erze (7%) und Myarolithe (2%). 20. In 730 ni Hőbe, S-lich vöm Várbükk-Berg befindet sich eine Felsgruppe, wo die Bánke ein lh 5" — 13 h 5"-iges Streicben zeigen; das Gestein ist ein silifizierter sog, „KristalltnffV Weiter N-licli, etwa 50 rn von dér vorigen Stelle entfernt. erliebt sich eine 3 m bobé Breccienwand, dérén Schichten eine Bösebnng nnter 18° gégén 16 h 5° zeigen. Die Rapillis erreichen sogar Kindskopfgrösse. 21. Dér Várbükk-Gipfel besteht aus amphibolführendem Pyro- xenandesit. Die plattig abgesonderten Andesit-Bánke stelien steil, fást vertikab Die auf den Magyarbegy — Jancsihegy-Bergen befind- licben Lavadecken dürften von dieser Stelle berstammen. U. d. M. siebt mán zwiscben dér Grundmasse und den porphyri- sclien Gemengteilen folgendes Verháltnis: 4.8 : 5.2 d. h. Grundmasse 48 Vol.%, Plagioklas 35%, Diopsid-Augit 6%, Hypersthen 3 % , Erze 4%, Amphibol 3%, and ere Gemengteile 1%. Die Grundmasse ist mikroholokristal linisch-porphyriseb, stelien weise hyalopilitisch, mit Magnetit bestreut. Dér Plagioklas besteht aus basisclien Labradorén; Auslöscbung in dér symmetriscben Zone 31 — 31"; Albit-Karlsbader konjugierte Zwillinge 1 — 1‘ = 21"; 2 — 2‘ 31°. 22. An dér Ostseite des Várbiikk-Berges liegt die scbon er- walinte, etwa 900 m2 erreicbende Andesit Decke. Das Gestein ist makroskopiscb diolit, in friscben Bruchstücken blau, sonst schwarz oder gelblicb-braun. LT. d. M. ergibt sich zwiscben dér Grundmasse und den porphyrisclien Ausscheidungen das volumprozentiscbe Ver- báltnis: 6.1 : 3.9, d. h. magnetitführende, inikrobolokristallinisch-por- phyrische, stellenweise liyalopilitiscbe Grundmasse 61 Vol.%, Plagio- klas 26%, Amphibol 8%, Hypersthen 2%, Erze 3%. Die Plagioklase sind basiscbe Labradoré, ilire Ausbildung zeigt keine Besonderheiten, als Einscblüsse wurde Glas und Zirkon beobacbtet (Werte dér Aus- lösehungen: Schnitt P/M J_ — - 33", Ab40 Anti();y' jF = 30° Ab45 AnB5). Dér braune Amphibol ist fást iinmer stark resorbiert, aucli die Iiyperstbene sind zersetzt. Dér Magnetit kommt in zwei Generatio- nen vor, z. T. in pulverförmigen, z. T. in grösseren, korrodierten Individuen. Dér Eisenglanz kommt in Flecken und Adern vor. 23. An dér W-licben Beendigung dér Andesit- Decke befin- det sich eine Felsengruppe. Dieses Gestein ist ein den vorherbeschriebenen ganz áhnli- 214 Papp Ferenc eher, liypersthenf'ührender Amphibolandesit. U. d. M. sieht mán, dass es weniger Grundmasse enthált; das Verhaltnis zwischen Grundmasse und porphyrischen Gemengteilen ist: 4.8 : 5.2, d. h. Grundmasse 48%, Plagioklas 26%, Amphibol 20%. Hypersthen 4%, Erze 2%. Dér braune Ampbibol (c.y'= 14°) ist teilweise resorbiert. Es ist merk- würdig, dass mán nur Hyperstbene erkemien kann, dér Diopsid- Augit feblt; dér Hypersthen ist bastitisiert. Die Plagioklase sind frisch, mit zonarer Struktur, teilweise kalzitisiert ( ay'= 43° 30‘; nmximale Auslöscbung in dér symmetriscben Zone: 34 — 34L Auf Grund diesel* Verhaltnisse sind die Plagioklase basische Labradoré von dér Zusammensetzung Ab40 An60.) 24 — 27. Auf den Grat des Várbükk-Berges zuriickkebrend fallen gégén X die maiéi ischen Breccien-Bánke des Salgó-Vártetö ins Auge. Dies ist eine 16 — 20 m hőbe, lieterogene Breecie, die Scbicbten falién unter 9° gégén 22h ein. Vnweit nördlich von diesel* Stelle findet mán am Grat eine 3.5 m bobé Felswand, die aus kristallinisehem Tuff besteht. Naher untersuebt ist es ein hyperstbenfübrender Amphibolandesit- tuff. Abweiebend vöm Hypersthenamphibolandesit kann mán in dér Grundmasse kein Magnetit beobachten, ferner ist es nocb auffallend, dass die faringen Gemengteile des Tnffes frischer sind, er ist von Myarolithen durcblöcbert. In dér volumenprozentisehen Zusammen- setzung erreicht die Grundmasse eine grössere Menge, wie beim Andesit. Das volumenprozentische Verhaltnis zwischen Grundmasse und den porphyrischen Aussoheidungen erwies sich, wie 5.2:4. 8, d. h. hyalopilitisehe Grundmasse 52%. Plagioklas 32%, Amphibol 10%, Hypersthen 2%, Myarolithe 3%, Erz 1%. Sparlicb kommt aucb Biotit vor. Die Plagioklase erwiesen sich ihrer Zusammensetzung nach als basische Labradoré (Sohniit oy' — 38°; maximale Auslöschung in dér symmetriscben Zone: 32°). Dér Amphibol ist hypidiomorph, stark pleochroitiscb « grünlicbgelb, y' — gelblichbraun. Als Einséhlüsse wurden Magnetit, Apátit erkannt. Dér Apátit kommt in farblosen, idiomorphen Individuen vor. Auf dér Kote 670 m konnte mán an den Tuffsehichten eine Bösclmng unter 18° gégén 21h 0° beobachten. Die Kote 685 m, Hollókő Berg besteht aus heterogener Breecie. Die Banké endigen nach Osten in einer steilen Wand, es stehen neben 10 — 15 m bobé Saulén, ebenfalls aus Breecie. Die Scbicbten fallen unter 20° gégén 20h10° ein. Von diesem Punkt ungefáhr 100 m N-lieh befindet sich eine Eelsengruppe, die nach einer eingehen- deren Untersuchung sieli als ein liypersthenfülirender Amphibol- andesit-Tuff erwies. E. d. M. konnte mán Plagioklas, Amphibol, Diopsid-Augit, Hypersthen, Erze, Ivalzit, Quarz und Epidot beo- bachten. Letztere beweisen, dass das Gestein zersetzt wurde. Auch die vollkommene Resorption dér farbigen Gemengteile spricbt daiür. Die Plagioklase sind basische Labradoré (oy— 45°; Ab38 An62). Un- weit von dieser Stelle (Ökörorom-Berg) kommt ein hyperstlien- führender Amphibolandesit mit bankig-plattiger Absonderung zum Vorschein. Petrogr. — geol. Beobachtungen v. Kisirtás u. Bányapuszta Es wurden noch Andesite untersucht, die an dér Ost-Lehne und iim Fusse des Ökörorom-Berges zu Tagé treten. Es soll von ihnen die volumprozentisehe Zusamménsetzung einen Begrií'f gébén: Grundmasse Plagioklas Amphibol Pyroxen Erze 370 m a.m Ökörorom-Berg 51% 32% 11% 4% 2 % Ökörorom-Berg Talsohle 45% 44% 7.5% 1.4% 2.1% Die Angaben zeigen, dass die Menge dér Grundmasse nach dér Lage des Gesteins sehwankt: u. d. M. erweist sie sich in jedem Pali magnetitf üli rend, mikroholokristallinisch. Die Plagioklase sind Lal)- radore (im Hittel Ab39 An61, auf Grund dér Auslöschungswerte : M _[_35 — 35°, konjugierte Albit-Karlsbader Zwillinge 1 — 1' - 22', 35 — 35°), dér Amphibol ist pleochroitisch cc =grün-gelb, y' = grün- lich-braun, cy' 10", als Resorptionsprodukt kann mán zwischen den Diopsid-Augit, Quarz, Mengen aus Biotitsebüppelum finden, Diop- sid-Augit, seltener Hypersthen vertreten den Pyroxen, sie konimen in grösseren Individuen als primáre Ausscheidungen vor. í. o * o 2- + 4- + + y + Fig-. 83. ábra. Vázlatos szelvény a Jancsihegyen keresztül. 1. alluvium, 2. hipersztén-amfibolandezit-tufa, 3. piroxénandezit. — Sohematisches Profil durch den Jancsi-Berg. 1. Alluvium, 2. Hypersthen- Amphibol- andesittuff, 3. Pyroxenandesit, Es ist mir eine angenehme Pflicht Herrn Professor A. Liffa meinen Dank auszusiprechen, dér wáhrend seiner geologisehen Auf- nahmsarbeit mich in liebenswürdigster Weise unterstützte. leli babé jedoch das Gebiet sehon vor dér genieinsanien Aufnahme (1930), seit 1925 stets studiert und eingehend bearbeitet. * * * -T. v. Szabó war dér erste, dér diese Gegend vöm petrogra- phisehen Gesichtspunkt untersuehte, sein Tód verbinderte ilm an dér ausfiibrlichen Besdhreibung, doch enthalten seine, von F. Scliaía r- zik zusammengestellten, hinterlassenen Angaben sehr wertvolle Beobachtungen. Dem hervorragendem Forscher gebiilirt allé Éhre. RÖVID KÖZLEMÉNYEK — KURZE MITTEILUNGEN. A SZURDOKPÜSPÖKI i KASTÉLY ALATT LEVŐ ÜJ FELSŐM 10CÉN LELŐHELY DIATÓM ÁI. írta: Cheneviére E. (Montbéliard, Franciaország.)* NOTE SUR (MIOCÉNÉ LE DÉPOT DE TÉRRÉ A DIATOMÉES FOSSILES SUPÉRIEUR) RÉCEMMENT DÉCOUVERT PRÉS DE SZURDOKPÜSPÖKI. pár E. Cheneviére (Montbéliard, Francé.)** La section minéralogique-paléontologique du Magyar Nemzeti Múzeum a eu 1‘amabilité de me fairé parvenir . pour 1‘étude divers óehantillons de terres fossiles; parrni ces échantillons la térré marciuée „D“ et provenant d‘un depót nouvellement dóeouvert prés de Szurdokpüspöki, au voisinage du cháteau, m‘a, de suite, intéressé spócialement. En effet, ce depót, bien que se trouvant entre célúi bien eonnu de Szurdokpüspöki qui est .,saumatre“ et célúi de Gyöngyöspatak qui est „d‘eaux douces“ est presque franchement marin. A la premiere étude j‘y ai découvert des Entogonias et á 1‘heure actuelle j‘ai pu dója cataloguer 6 espéces et pár des débris en deviner plusieurs autres et ce sont les premieres Entogonias trouvées en Europe; M. le Docteur Pantoesek avait donné le nőm d‘Ento- gonias á des Triceratiums qui n‘appartenaient pás a cette dénomi- nation; il «a lni mérne reconnn són erreur pár la suite. La patrie des Entogonias est aux Barbades (quelques ócban- tillons ont été trouvé á Haiti) et dans la premiere liste de Diatomées ei-.jointe on peut remarquer que plusieurs des Diatomées indiquées n'étaient également connues qu‘aux Barbades. Le nouveau dépót n‘est pás riehe en Diatomées comme quan- tité, il est au contraire extrémement riehe comme espéces; les débris que ,i‘ai trouvés indiquent que nous arriverons a identifier au moins 200 espéces, ce qui fait que le dépót peut étre classé comme un des plus riches connus. Pour les déterminations, le savant diatomiste M. Lemardeley de Paris a bien voulu m‘aider, ce qui fait que les noms sont trés certainement tous exaets. 1933. * Bemutatta Noszky Jenő dr. a Magyarhoni Földtani Társulat évi október 4-i szakülésén. ** Note présentée á la séance de la Soc. Geol. Hong. du 4. octobre 1933. Rövid közlemények Kurze Mitteilungen 217 II y a dans ee dépöt 3 espéces de terres: 1. Une térré crayeuse blanc-jaunátre, fine et marquée de tra- ces noirátres; c‘est la térré la plus riche, celle qui contient le plus d‘Entogonias et peu de Diatomées d‘eau douce. 2. Une térré analogue, mais plus blanche, également fine et contenant moins d'Entogonias. 3. Une térré moins fine, á aspect de conglomerat touffeux et ne contenant pás d'Entogonia; la proportion de Diatomées d‘eau douce est plus forte. La liste des Diatomées trouvées jusqu'ici est la suivante: Act'wo - ptychus amblyoceros A. S.; A. bifrons A. S.; A. Boliviensis J a n,, A, Clevei A. S.; A. geminus A. S.; A, Gruendleri A, S,; A, Hungari- cus Pánt.; A. Neogradiensis Pánt.; A. Pantocsekii Truan.; A. Stella A. S.; A. Stella A. S.; var. Thumii A. S-; A. Truanii A. S.; A. intermedius A. S.; Araehnoídiscus Ehrenbergii B a i 1. et Harv.; A. Ehrenbergii var. Indica Gr un.; A. Ehrenbergii var. Californicus A. S.; A. ornatus Ehrbg.; Aulacodiscus amoenus Grev.; A. amoenus var. Hungaricus Pánt.; A, angulatus Grev.; A. Grunowii Cleve.; A. Grunowii var. gemina Pánt.; A. Grunowii var. squamosus Pánt.; A. Grunowii vai*. subsquamosus Pánt.; A. Grunowii form. punctatus Pánt.; A. polygonus Gr un.; Astero- lampra Marylandien Ehrbg.; Auliscus confluens Gr un. var. Hauckii Pánt.; A. caelalus Bail.; Bidulphia elongatula Grev.; Campylodiscus eeclesianus Grev.; Cerataulus Weissflogii Pánt.; C. polymorphus (Kuetz) V. H.: C. turgidus Ehrbg.; C. Hunga- ricus Pánt.; Clavicula poiymorphu Grun et Pánt.; Coeconeis pellucida Grun.; C. sigma Pánt.; Coscinodiscus elegáns Grev.; C. Lewisianus Grev.; C. robustus Grev.; C. radiatus Ehrbg.; C. marginatus Ehrbg.; Endictya oceanica Ehrbg.; Entogonia amabilis Grev.; E. Davyana Grev.; E. Davyana var. intermedia P. Bér gon.; E. Davyana var. propinqua P. Bér gon.; E, tripo- diformis P. Bér gon.; E. farmosa P. Bér gon.; Eudóia Janischii Grun.; Eunotogramma Weissi Ehrbg.; Hyalodiscus radiatus (0‘Meara) Gr un.; //. subtilis Bail.; Liradiscus ellipticus Grev.; Melosira Sol (E h r) Kuetz.; M. clavigera Grun.; Navi- cula Crabro (Elír.) Kuetz.; .V. excavata Grev.; N. fusca (Greg.) Ralis.; N. praetexta Elír.; N. praetexta Elír. var. N. Hennedyi W. Sm.; N. Smithii Bréb.; Ortoneis splendida Gr un.; Pyxilla Americana (Elír.) Grun.; P. dubia Gr un.; Paralia sulcata (Elír.) Cleve.; Stephanogonia Danica Gr un.; Rutilaria sp.; Stictodiscus Californicus Grev., S. Californicus, form. trigonus Pánt.; Tricera- tiurn Balearicum Cleve et Gr un.; T . Brunnii Pánt.; T. con- decorum Ehr.; T. Favus Ehrbg.; T. grande Brightwell.; T. grande form. pentagona Gr un.; 7\ latum Grev.; T. Harrissonianuni Noirm. et Grev.; T. horridum Pánt.; T. Hungaricum Pánt.; T. notabüe Grev. T. Pantocsekii A. S.; T. Pantocsekii, form. convexa Pánt.; T. Pantocsekii form. pentagona Pánt.; T. Pantocsekii-hexc 218 Rövid közlemények — Kurze Mitteilungen gona Pánt.; T. radiopunctum Pánt.; T. spinosum (Elír.) Bail.; T. Stockesianum Grev.; T. Szakalense Pánt.; T. Thumii A. S.; T. trisulcum Bail var. Hungáriáim Pánt.; Trinaeria Pile- olus (Elír.) Gr un.; Xanthiopyxis oblonga Elír.; X. pandúr iformis Pánt.; Zygoceros circinus Bail.; Z. quadricomis G 1 n u. * * * Pantocsek hatalmas, három kötetes munkájában, a .,Bei- tráge zűr Kenntnis dér fossilen Bacillarien Ungarns“-ban leírt és ábrázolt, hazai neogénkorú diatomák nagy faj és formagazdagsága annyira megragadta Cheneviere t, a buzgó montbéliardi kutatót, hogy e munka anyagának revíziójára vállalkozott. Az anyag végett Nemzeti Múzeumunk Ásvány-Öslénytárához fordult. Igazgatónk utánjárására és megkeresésére dr. M o e s z Gusztáv igazgató úr lekötelező szívességgel a revízió céljára min- den lehetőt átengedett a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárában őrzött Pantoesek-fóle anyagból. Erre azt meg is küldhettük C be- ír évié re-rek, Azonban mivel a kutatási anyag Pantoeseknek ma- gának sem állott annak idején minden helyről korlátlan, illetve kellő mennyiségben rendelkezésére, így Cheneviére sem kaphatta meg ebből mindazt, amit óhajtott. Még nyersanyag alakjában sem. Hiszen azóta hazánk szétdarabolása révén az őt is különösen érdeklő, miocén kori lelőhelyeinek (a vulkáni tufákkal telí- tett, magas Helvecienkorú slirek) jórésze az elszikíto't területekre került. így reánk nézve megközelíthetetlen. Kárpótlásul pár, azóta észlelt, újabb diatoma földből és dia tóm a előfordulás lehetőségeit nyújtó képződményből küldöttünk neki pró- bákat. Ezek egyikében, a szurdokpüspöki i kastély alatt levő, pár méteres, iparvasúti feltárásból származó, felsőmioeénkorú diatomás földben találta meg a fenti francia nyelvű cikkében oly nagy lelke- sedéssel fogadott, érdekes faunát, amelyből a további feldolgozás folyamán már újabb érdekességeket kapott és remél még. Ebben a nemcsak hazánkra, hanem Európára nézve új Entogonia genus - hat faját, illetve varietását találta, amelyek eleddig csak Barba- dosról és Haitiről voltak ismeretesek. Sőt, mint jelzi, a flórában több ilyen, eddig csak Barbadosról ismert elem is van. A szurdokpüspöki! új lelőhely a Zagyvavölgyben levő, nyugati Mátraperemen megmaradt, pár kis diatómaföld-folt egyike, ame- lyek a nagy vulkáni kitörés után bekövetkezett, postvulkáni műkö- dések geyzirjeiből eredő hévvizek lerakódásaiból származtathatók le. Az előfordulásban természetszerűleg több, különböző kifejlődést! anyag van, amelyekben a flóragazdagság és a fajváltozatosság is igen különböző. Dr. Noszky J. Rövid közlemények Kurze Mitteilungen 219 EGY TERMÉSZETES SZULFÁT GÉL VASHEG YR()L írta: Zombory László dr.* (Dolgozat a Magyar Nemzeti Múzeum Ásvány- és őslény tárának kémiai laboratóriumából.) ÜBER FJN N ATÜ RLICHES M1NERALGEL VON VASHEGY. Von L. v. Zombory.** Dr. Z i m á n y i Károly múzeumi igazgató úr 1926-ban, fel- vidéki gyűjtőút járói, egy Vashegyről származó, sűrű oldatot hozott megvizsgálás céljából. A gondosan elzárt üvegpalackban az oldat lü£2-ben, amikor elemzőkre megkaptam, már kocsonyaszerű volt. 19264ian Múller Sándor rozsnyói bányaigazgató úr már ilyen kocsonyás állapotú anyagból küldött egy kisebb mennyiséget a M. N. Múzeum Ásvány- és Öslénytárának. Levélbeli szíves közlése szerint „Ezen ásvány póttal vegyes, de mállásnak induló agyagpalás (porfii cblcs?) mellékkőzetből szivárog, illetőleg nyomódik ki, és későbben a levegőn állva, egészen kemény lesz“ — továbbá „roppant ritkán fordul elő.“ Az, elemzésre átadott, már megkocsonyásodott Ziinányi-féle anyag az említett üvegpalack fenekét kb. 2 cm magasságban bon tóttá. Szine sötét barna volt, a legalján szürke réteg látszott. Az üveget gondosan elhasítva, óvatosan leválasztottam az alsó, igen vékony réteget, amely mikroszkóp alatt szemcsékből állónak bizo- nyult és kétségtelenül suspendált homok- és ásvány-törmelék leüle- pedése útján keletkezett. A megelemzett felső, teljesen átlátszó, barnás, kocsonyás réteg hideg vízben alig oldódik, oldata savanyú kémhatású, vízzel mele- gítve bomlik és fehér csapadék válik ki belőle. Már híg savakban is maradék nélkül oldódik. Hevítve membránszer ften felpuffad, 130° C-on fél óra alatt száraz, törékeny, sárgásbarna tömeggé alakul. A híg savas oldatokat megelemezve a következő alkatrészeket találtam: Kationok: Fe, Al, (Mm), (Oa). Anionok: S04, FO:j, (Si(L), (CD. A quantitativ elemzést egységes alapanyagra óhajtva vonat koztatni, az anyagot 105 C''-on állandó súlyig szárítottam — minden egyes részelemzés előtt — mivel a kiszárított és porított anyag meg- lehetősen higroszkópos volt. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1933. évi október 4-i szakülésén. ** Vorgetragen in dér Faclisitzúng dér Ungar. Geol. Gesellschaft am 4. Október 1933. 220 Rövid közlemények Kurze Mitteilungen A 105 C°-on szárított anyag quantitatív elemzése a következő eved mén y eket adta: Alkatrész % %/mol. súly mól. viszony oldhatatlan 0.08 — — SiO, 2.07 0.0345 0.1312 Fe,Ö, 11.32 0.0709 ) 1.0000 ALÓ, 19.58 0.1921 \ CaO 1.68 0.0300 0.1141 MnO 1.60 0.0226 0.0840 S03 37.89 0.4732 1.7992 PA 6.25 0.0440 0.1673 Cl 1.26 0.0354 0.1347 H,0 18.36 1.0201 3.8786 Összesen : 100.1 1 Ezen adatok alapján a megelemzett gél í o tömege formailag az (Fe, Al)20a.2S0:1.xH20 vegyülettel, vagy az (Fe, AlL0,.3S0...y}{,0 + -f- n (Fe, Al).(OH)3 keverékkel fejezhető ki. Ez a szulfátgél még ki sebb-nagyohh mennyiségű egyéb alkatrésszel is keverve van. Éppen ezért az egésznek összetétele egy határozott kémiai képlettel ki nem fejezhető. Ezen gél keletkezését a következő meggondolások alapján ma- gyarázhatjuk: a vashegyi bányák területén a nagy mennyiségekben előforduló vasérceken (sziderit, hematit, limonit) kívül „elszórva a vaspáttelepeket elválasztó grafitos agyagpalában“ pirit is előfordul. Szulfidokból a felületi zónában, oxidáció és hidrolízis által előidézett bomlástermékekként, a megelemzett gélhez hasonló szulfátos olda- tok keletkezhetnek, amelyek instabil, kolloid természetű oldatok és a belőlük kialakulható végtermékek összetétele nagyon különböző lehet. Egységes ásványként egy ilyen gélt ezért nem is foghatunk fel és összetételük alapján — mint esetünk is bizonyítja — határo- zott kémiai képletük fel nem állítható . # * * Es wurde ein, in Vashegy sehr selten vorkommendes, braunes, dick fliissiges Mineralgel analysiert. Die Hauptmasse dieses (lels seheint — ans den Analysendaten — eigentlich eine Mischung von Fe- und Al-Sulfaten zu sein welche auch noch andere Besta.ndteile enthált. IRODALOM — LITERATUR. li. Gossner: Lehvbuch dér Mineralogie, 1924. Papp Károly dr.: A magyar birodalom vasérc- és kőszéntelepei. 1915. Rétekért — Zeller — Koch: Ásványhatározó. 1931. Rövid közlemények Kurzé Mitteilung’en 221 ÚJ FELTÁRÁSOK A SASHEGY ÉSZAKKELETI OLDALÁN. Irta. Földvári Aladár dr. ÜBER NEUERE AUFSCHLÜSSE AM NO-ABHANG DES SASHEGY IN BUDAPEST. Von A. Földvári. Budapest Székesfőváros csatornázási alosztálya rendszeres és szíves értesítése szerint a Sashegyi-út, Somorjai-út, Zólyomi-út és a Miasszónyunk-útja alatt az építés nagyobb területen feltárta a Sashegy legszélső rögét, amelyen a „Sion“ nevelőintézet épült. Az idejekorán nyert értesülés folytán a feltárást kezdettől fogva figye- lemmel kísérhettem és, mivel a legnagyobb részét befalazták, az alábbiakban ismertetem a rétegek több tekintetben érdekes települését. 50 NV Sh5° £/a5°[ő/’5ö PC?5? 35" /S"5'25" Fig. 84. ábra. A Sashegyí-út alján rövid szakaszon porló dolomit, feljebb pedig budai márga nyugat felé dűlő rétegei láthatók. A Miasszonyunk- útjának a .,Sion“ épülete alatt vezető része budai márga, az épület felett vezető része szegletes darabokra széteső dolomit rétegeket tár fel. A két képződmény határa az útkanyarulatban van. Legérdekesebb azonban Sashegyi-út, Miasiszonyunk-útja és a Zólyomi-út keresztezésétől délkeletre eső útszakasz feltárása. (84. ábra.) Itt délkelet felé haladva először a budai márga vékony-pados, 18 h 5° felé 25"-kal dűlő rétegeit látjuk. Ezek a rétegek c-nél nagyobb dűlésszöggel (35 — 75°) diszkordánsan települnek a dolomitra, a márga rétegei a dolomit egyenetlenségeibe be gyötrődtek. A budai márga és a dolomit közti határ részletes szelvényét mutatja a 85. ábra. A vázlat bal sarkában az 1. számú réteg fehér, porló dolomit, a 2. és 3. számú réteg lilaszínű, porló dolomit, amelyben a fehérszínű 222 Rövid közlemények Kurze Mitteilungen porló dolomit 10 — 12 cm-es lapos kavicsai találhatók. E rétegek kétségkívül az oligoeén előtti dolomitfelszín törmelékének felelnek meg. A 4. réteg élénkvörös színű agyag. Ez vagy a régi dolomitfel- színen képződött terra rossa, vagy a budai márga legalsó és a hév- forrásoktól teljesen átalakított rétegéből keletkezett, összetétele Gedeon Tihamér elemzése szerint: Si02 59.42%, AL03 1.40%, Fe20:i 34.14 %, CaO 0.28%, TiO, 0.10%, izzítási veszteség 4.60%. Az •'). réteg az alsó oligoeén tenger transzgressziójának első képződménye. Anyaga legnagyobb része dolomit. Szövete sejtes, likacsos. A 0. réteg anyagában is megtalálhatók még a dolomit szárazulatról szár- mazó törmelékek: szarukőgnmók és porló dolomit kavicsok. E felett azután a normális budai márga következik. Fig. 86. ábra d = dolomit, m = budai márga. A szelvény további részében a porló dolomit alatt kaotikusán meggyűrt vékony pados budai márgát látunk, amely egy agyagos sáv közvetítésével normális, vastag-pados budai márgával érint- kezik. A gyűrt márga erősen elkovásodott és annyira elvasasodott, hogy feketés-barna színű. Ez a rész tehát egy régi melegforrás fel- törési helye. A vastagpados normális márga 3h 15°-os dőlésű, és csapásban folytatódik a pontig a fehérszínű, porló dolomit alatt a pont táján kezdődik egy második, az előbb említettnél nagyobb forrástölcsér, amelyet ismét a feketés-barna színű, elvasasodott és elkovásodott budai márga fellépése jelez. A budai márga elváltozott része felett is fehérszínű, porló dolomit van. Azonkívül két helyen a fekűjében is porló dolomit látszik. Megjegyzem, hogy az ti pontnál előbukkanó kis dolomit folt alá is behatol az elváltozott márga. A dolomit alsó határa e helyen zeg zugos (84. ábra), erős tektonikai hatásra utaló. Rövid közlemények Kurze Mitteilungen 223 A feltárás geológiai tanulságai a következőkben foglalhatók össze : 1. A feltárás elsősorban tektonikai szempontból érdekes. A dolomit hosszú darabon budai márga felett található 187. ábra). Az, hogy ez a helyzet olyanféle áttolódás eredménye-e, amilyent Pávai Vájná Ferenc a Földtani Társulat 1931. évi április 8-án tartott szűkülésén a Gellérthegyről ismertetett, vagy pedig csupán a Sashegy egyik kisebb röge csúszott ferde síkú vetődés mentén a Sashegy és Gellérthegy közti tektonikai árkot kitöltő budai márgára, — az e magános feltárásból el nem dönthető. Az utóbbi esetre utal a dolomit alatt látható márga dőlése (3h). amely a Sas- hegy- Gellérthegy közti mélyedés felé irányul, ellenben a dolomitra települő márga lSh -s dőlésű. A tektonikai helyzet megvilágítására szolgál a 84. és 86. ábra. 2. Figyelmet érdemel a budai márga dolomitra transzgredáló rétegsora. 3. A régi melegforrások ismeretéhez is érdekes adatokat nye- rünk. A melegvizek a dolomitot egész tömegében átjárták és felfelé hatoló útjukban a Vízáthatlan márgatakarón megtörve, a takaró mentén olyan helyek felé áramlottak, ahol a márga tektonikai hatá- sok következtél en összetöredezve, utat engedett a vizeknek t a és b pontok.) Nagyon különböző a vizek kémiai hatása. A budai márga alsó padjait és összetöredezett részeit elkovásította és vassal itatta át. Ugyanilyen módon alakította át a dolomiton fekvő vékony vörös agyagréteget is. A dolomit azonban ezen a helyen nem mutat ilyen- féle elváltozást. Mindössze a pontnál találtam a dolomitban vékony limonittal kitöltött hasadókot. A dolomitok hévforrások okozta elporlódását is igazolja ez a feltárás. A 85. ábra 2. és 3. rétegében a dolomitkavicsok elporlódása csak utólagos (oligoeénné) fiatalabb) átalakulás eredménye lehet. Az elváltozott budai márga hasadékain kovasav kiválások figyelhetők meg, ezek olyanfélék, mint az eruptív kőzetek liasadé- kaiban található kai cedou-be vonatok. a pontnál a dolomit és az elváltozott budai márga között üreg található. Az üreg felső, lmdri márga falát 1- 2 cm-es és apróbb kovasav pisolitok borítják. Ezek több helyen beleérnek az üreg alsó falát képező fehérszínű porló dolomitba. Ez az üreg a régi meleg- források egyik járata volt. Az elváltozott márga hasadókain szembetűnő fehér foltoki egé- szen fiatal képződmények. Ezek a felülről beszivárgó csapadékvízből kiváló kalciumka rbonót hártyák. Hasonló kalciumkarbonát bevona- tokat találtam a Gellérthegyen, a Hegyaljai-iút építésénél. Itt a budai márga egyik üregéből az építkezés alatt is kevés víz szivárgott. Az üreg lalait kibélelő, sárgaszínű kalcit-szkalenoédereket hófehér színű kalciumkarbonát kéreg borította. (Műegyetemi Ásvány- és Földtani Intézet.) 224 Rövid közlemények Kurze Mitteilungen ADATOK A PÁL VÖLGY KÖRNYÉKÉNEK TEKTONIKÁJÁHOZ. Irta: Jaskó Sándor. DATEN ZŰR KENNTNIS DÉR TEKTONISCHEN VER HÁLT - N1SSE DES PÁLVÖLGY (PAUL-TAL), BUDAPEST. Von A. Jaskó. A közelmúltban több feltárás létesült a Rózsadombon és a Pálvölgyben. Éveken át figyelemmel kísértem e vidék kiépítésének földmunkálatait és térképbe gyűjtöttem a feltárások nyújtotta dőlé- seket. Alapul a Földtani Intézetnek a Fővárosról kiadott geológiai térképét vettem, ezt egészítettem ki a saját megfigyeléseimmel. Már Hofman Károly kimutatta, hogy a Hármashatár- hegy és a Mátyáshegy között megismétlődő, pikkelyesen feltorlódott rétegvonulat van. Az újabb feltárások szerint a Pálvölgytől délre eső Ferenc-, Szemlő-, Rókushegy és Rózsadomb ennek a rögvonulat- nak a folytatása. A hegyszerkezetet kialakító legidősebb törések nagyjából pár- huzamos csapásirányúak és a kéregdarabokat pikkelyesen feltorla- szolták, továbbá árkos vetődések közé foglalt sasbérceket, horstokat hoztak létre. A rétegek csapása párhuzamos a vetőkkel, dőlésük merőleges rájuk. A vetők csapásiránya északon 70--2500 és 50 230 irányok közt változik. Délen a Ferenchegy — Rózsadomb vidékén 75 — 255° és 85 — 265° határértékek közt húzódnak. Dőlésirányukban haladva 3.5 kilométer távolságon 11 vetőt olvashatunk meg, átlagban 320 m távolságban vannak egymástól. A Rózsadomb környékén kisebbek a rögök elmozdulásai, ezért a mélyebb tagok nem is bújnak ki a felszínre. Bryozoa-márga és budai márga sávok váltakoznak egymással. A vetődésektől kibillen- tett táblákban a dőlések nagyjából megegyezők egy-egy rögben, bár helyenként párhuzamos diaklázis rendszerek vannak bennük. Egye- dül a Szépvölgyi- úttól délre találtam egy kisebb szinklinálist. A Rövid közlemények Kur ze Mi tte i lu n ge n 225 szinklinális bryozoamárgában képződött, és két parallel törés hatá- rolja a. környező budai márga felé. A szinklinális tengely 72 — 252" csapásai, és az egyik vetőt keresztezni látszik. A rétegdőlés a vető- vonalaktól a tengely felé 40 foktól 0 fokig fokozatosan csökken. Több kis diaklázis járja át és alakja nem teljesen szabályos. Nyugati oldala lösztakaró alatt tűnik el. A párhuzamos vetődésekkel szétdarabolt rögvonulat a térszín magasabb pontjait képezi; két oldalát északkeleten az óbudai síkság felé, délnyugaton a Városmajor — Pasarét felé fiatalabb törések érték, és az alaphegységet a mélységbe süllyesztették. A budai márga még résztvesz a szerkezeti vázban, a kiscelli agyag azonban már nem. A kiscelli párkánysík és a Mátyáshegy között eltűnő nagy vetődés a két üledék lerakódása közti időben, vagyis a ligurienbeu alakult ki. A pasaréti tektonikus árok csak valamivel később, a rupélien elején süllyedt le. Az óbudai oldal törése 155 — 335° csapásé; folytatását a Meloccó cementgyárban láthatjuk 147 — 327" és 145 — 325" irányú vetőkkel. A 130 — 310" csapásé, Pasarét felőli vetődés a 249 m-es magassági ponttól délre, a Honvédsír emlékmű tövében húzódik. A Pálvölgy nyílásának déli oldalán 97 — 277", 100 — 280" és 115 — 295" csapásé vetők húzódnak. A peremi törések nagyi ontosságúak voltak a vidék felépítésé- hen, mert az oligocén vetőrendszer területét magasra emelték égy, hogy a tenger többé már nem önti el ezt a területet a földtörténet további folyamán. A későbbi kor vetői is a peremi törések irányához igazodnak. így a Rókushegy és a Rózsadomb közt a kiscelli agyag bán lévő vetők hozták létre a budai lövölde tektonikus árkát. Ven d ! Aladár a kiscelli párkánysikról említ meg két vetődést. Úgy látszik, a kéregmozgások a legfiatalabb időkig tartottak, a Dunaparton húzódó termális vonal az óholocén, úgynevezett „városi" terraszt is átvágja. TÁRSULATI ÜGYEK. GESELLSCHAFTSANGELEGENHE1TEN. I. Szakülések. 19 3 3 október 4. 1. Zombory László dr.: Egy természetes szulfátgél Vashegjyről. 2. E. Cheneviére: Note sut le dépot „D“ de térré fossile á Dia- tomées (rnioeéne superieur) découvert prés de Szurdokpüspöki. Be- mutatta : Noszky J. 3. Zsivny Viktor dr.: A Henbury-i (Közép Ausztrália) meteor- vasakról és ,,meteorkráterek“-röl. Bemutatásokkal. 4. Papp Ferenc dr.: Kőzettani megfigyelések a Börzsönyi hegység- ből. Hozzászólt : L i f f a A., V i g li G y. 1 9 3 3 november 8. 1. Boros Áriám dr.: Pliocén és pleisztocén Celtistermések Magyar- országból és Dalmáciából. 2. Kadic Ottokár dr.: A Mussolini-barlang földtani viszonyai. Hozzászóltak- Lóczy L, Hillebrand J„ Kormos T., Ven dl A. 3. Mottl Mária dr.: Arctoid és spelaeoid bélyegek a medvék családjában. 1 9 3 3 d e c e m b er 13. 1. Lőw Márton dr.: Adatok az inóci kőbánya andezitváltozatainak ismeretéhez. Hozzászólt: Ven dl A. 2. Györki József dr.: Alkáli tartalmú érceink technológiai szem- pontból. Hozzászóltak: Liffa A.s Ven dl A. 3. vitéz Lengyel Endre dr.: Adatok a Magas-Tátra kőzettanához; III. rész: A Tarpataki völgyek kőzetei. (F i n á 1 y István és S ze lé- ny i Tibor elemzéseivel.) Hozzászólt: Ven dl A. II. Választmányi ülések. A választmány 1933 második felében október 4-én. november 8-án és december 13-án tartott üléseket. A jegyzőkönyveket kedvezőtlen anyagi helyzetünk miatt nem közölhetjük, azokat igen tisztelt tagtár- saink a titkárság irattárában tekinthetik meg. * # * Az év nevezetesebb mozzanatairól az 1934. évi LXXXIV. közgyű- lésen emlékezünk meg. # # I. Fachsitzungen. A m 4. Október 1 93 3. 1. L. Zombory: Ü. ein natürliches Mineralgel von Vashegy. 2. E. Cheneviére: Note sut le dépőt ,.D“ de térré fossile á dia- tomées (miocéné superieur) découvert prés de Szurdokpüspöki. Présen- tée pár M. J. Nöszk y. 3. V. Zsivny: Ü. die Meteoreisenfunde und Meteorkrater von Henbury. Társulati ügyek — Gesellsehaftsangelegenheiten 227 4. F. Papp: Petrographische Beobaohtungen im Börzsöny -Gebirge. Zum Thema sprachen: A. Liffa, G y. Vigh. A m 8. Noveia be r 1 9 3 3. 1. A. Boros: Über plioziine und pleistozáne Celtis-friichte aus Ungarn und Dalmatien. 2. 0. Kadic: Die geologischen Verháltnisse dér Müssolini-Höhle. Zum Thema sprachen : L. Lóczy, J. Hillebrand, T. Kormos, A. Vendl. 3. M. Mottl: Die arctoiden und spelaeoiden Merkmale dór Bárén. A m 13. December 1 9 3 3. 1. M. Lőw: Beitráge zűr Kenntnis dér Andesitarten von dem Nagyi nócz. Zum Thema sprach: A. Vendl. 2. ,/. Györki: Ü. einige alkalihaltige Gesteine v. technologischem Gesichtspunkte. Zum Thema sprachen: A. Vendl, A. Liffa. 3. vitéz E. Lengyel: Beitráge z. Petrographie d. Hohen-Tátra IIT. Teil. — Die Gesteine d. Tarpatak-Tales. Zum Thema sprach: A. V endl. II. Ausschuss-sitzungen. In dér zweiten Hálfte des Jahres 1933 hat dér Ausschuss den 4. Október, 8. November und 13. Dezember Sitzungen gehalten. Die Proto- kolle stehen zűr Verfügung beim Sekretáriat, # # # A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT SZABÓ JÓZSEF-EMLÉK- ÉRMFVEL KITÜNd'ETETT MUNKÁK SZERZŐI. VERZEIOHNIS DÉR MIT DÉR SZABO-MEDATLLE DÉR UNGA RISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT AITS- GEZEICH NETEN VER FASSER. I. 1900. Böckh János II. 1903. Uhlig Viktor III. 1906. Kalecsinszky Sándor IV. 1909. Pethő Gyula V. 1912. Pálfy Móric VI. 1915. id. lóczi Lóczy Lajos. VIT. 1918. Ballenegger Róbert Vili. 1921. Toborffy Zoltán IN. 1924. Krenner József X. 1927. Nopcsa Ferenc XI. 1930. Zimányi Károly XII. 1933. Lőrenthey Imre TÁRSULATUNK ELNÖKEI - VORSÍTZENDE DÉR GESELLSCHAFT. 1850 — 1865. Kulbinyi Ágoston 1866 — 1870. Kubinyi Ferenc 1870—1882. Reitz Frigyes 1883 — 1894. Szabó József 1895—1901. Böckh János 1901—1904. Telegdi Roth Lajos 1904—1910. Ivó oh Antal 1910 — 1916. Schafarzik Ferenc 1916 — 1920. Szontagh Tamás 1920—1923. Pálfy Móric 1923—1932. Mauritz Béla 1932— Vendl Aladár A „FÖIjDTANI KÖZLÖNY14 1933. ÉVI LXIII. KÖTETÉNEK KIADÁSÁT TÁMOGATÓ NAGYOBB ADOMÁNYOK: GRÖSSERE SPENDEN FÜR DIE AUSGABE DES LXIII. BANDES (1933) VÖM „FÖLDTANI KÖZLÖNY1 II. III. IV. V. VI.-. Magyar Általános Kőszénbánya r. t. 300 P Salgótarjáni Kőszénbánya r. t. 200 „ Rimamurány — Salgótarjáni Kőszénbánya r, t. 100 ., Pesti Hazai Első Takarékpénztár 100 „ Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete 100 „ aBHHHBaHHBBBHBBBBBSHHa Felelős kiadó : Dr. Papp F. Mérnökök Nyomdája. T.: 59 — 5 — 73. BUDAPEST, 1933. Földtani Közlöny, Bánd LXIII. kötet. 1933. Ileft 7 — 12 füzet. Tnfel V. tábla. A Mussolini-barlnng földtani viszony; Die geologischen Verhiiltnisse dér Ungarn. KADIC O. 13 PIXIJ: bR MO^l MARIA. A Mussolini-bnrlang föjáratának és folyosójának hossz szelvénye láingsschnitt. dureh den Haupt- und Nebengang dér Mnsgolinl-Höhle. Magyarázat: Erklilrung: 1. élénkvörös, terrarossa-szerü plasztikus agyag lebhaflrotcr, terrnrossa-artiger plastiscbcr Tón, 2. élénk vörös csontb reccia réteg — lebbnftroter Knoelienbrecc.ienseliiebte, 3. sárgás- vörös agyagréteg gelblieh- rote Tonschichte, 4. zöldes-sárga agyag - grünlich-gelbcr Ti n, r> sötétbarna agyag — dunkclhrmincr Tón, G. vöröses-barna agyag — rötlieb-hrauner Tón 7. zöldes-szürke mészkőt örmelékos barlangi agyag — griin- lieb-grauer. kalksehuttführender Höhlenlebni, 8. sárgásbarna inészkütönnelékes barlangi agyag — gelblieh brauner kalksehuttführender Höhlenlebni. 9. zöldes- sá »n mészkötörmdékes barlai:gi agyag griinlieli gelber kalksehuttführender Höblenlebm, 10. sötétszürke niószkőtörmelékes barlangi agyag dunkelgrnner kalksehuttführender Ilöblenlehm, 11. világosbarna niészkötörnielékes barlangi agyag bellbrauner kalk- sehuttfübrender Höhlenlebni, 12. sötétszürke mészkőtől melékes barlangi agyag dunkelgruuer kalksebutt- fiibrender Höblenlehni, 13. zöldes-szürke mészkőtörinelékes barlangi agyag — griinlicbgrauer kalksehuttfiih- n nder Höhlenlebni, 14. világosbarna niészkötörnielékes barlangi agyag bellbrauner kalkscbutl fiihrender llöblenlebiu, 15. világosbarna, laza niészkötörnielékes barlangi agyag bellbrauner kalksebultfiibrender Höhlenlebni, Ifi. sötétszürke, laza mészkőt öi-in elékes barlangi agyag dnnkelgrauer, loser kalkseliuttfiibren dér Höhlenlebni, 17. meszes, mészkőtörmelékes agyag - kalkiger, luilksöhuttfiibrender Hölilenlidim. IN. fekete niészkötörnielékes humusz scbwnrzer, kalksi buttfiibrender lluinus. i = az Ősember esontmarad- ványnlnak lelőhelye — Fundort dér mensohlieben Knochenresle. i.-j A'1 Iai«T Földi júttt ' JfeázJötHrb ••JBíiiwl BXil II. KiJltít. ftöS91.HWí. iH+frl TttzW- li. Tafel TífejáMi.. tábla. ^zomf^í! ü;;: Adniuk ai Haiiimulknrt J^ppim-félélk UmumfltéHöK. N«ut) tpittUftfr Söpiliiae. aus- TTngann). TARLAA1 AGYAIDAT TAFÍ - ^ !* v >/ LARUNC nm r jgkp , . Árchneosepm i n ocfi n. Kei Tatabánya. Littetien. Natfr» frÍ7clir>N osqago'jostovk ,£ .giT! lc9Ö .gllU .IgyI .í) .Ilíllllfi8 lI9Ü9ÍuJ ,GT£ÍIBdBlBT .ilfiianA IbVi (yedínsiöJ) roHnqmtA mq'vao^mVyi A .8 .giV .[> .ImmfiS JaS .(neiinodBnS) gisai*! .iO .viriU ■i9Í9cI yíibíhsb*! -fjqnH .TjglövqgsS .iD .íbW .qa .u simrrtm\ .1 .gi'I .líiiiaiiA .(oeö .gnTJ .Igyi .b .IimufiS .ii9Íl ,b .ignoT .qS .-rí) Ai\'Á .qa .n jJitftttoA öiqa& .ö .gi'T -IfinoiíBM .nglIéqxiH “.0 .A .U .M„ .b ie[9'g9iS .mimbivibiil 89íi9ad9Bvri3 .musaucn .b gdurgnoT .qS .iD .íbW .qa .n jimirvnA oiq91 b .(11111168 .rioitÍBiíO ,.III ,Í39(iBlmM .iD .ifi VI .qa .n iSnvtnnsl oVqaíí. .01 ,girí -équS “.O .A .3 ,M„ .b 9dirTgnoT .v;g9iÍ9Í9ingH .iím9arjiii[BíioiÍBT/í ,ii9Íl .T >IÖMÖQ r.íorn Földtani Közlöny, Bánd LXI1I. kötet. 1933. Heft 7 — 12. füzet. Tafel VI. tábla. Földtani Közlöny, Bánd LXIII. kötet. 1933. Heft 7 — 12 füzet Tafel VII. tábla. t i?\Tr>YFT tp . Adatok a Magas-Tálra kőzettanához. III. rész. v. LKWIjYüíJ, ia.. Beitrá>(?e z Petrographie d. Hohen-Tatra. III. Teil. Földtani Közlöny. Banil LXIII. kötet. Hcft 7-12. füzet. Tafel VIII. tábla. Kőzet-földtani megfigyelések Kisirtás és Bányapuszta PAPP F.: környékéről. Petr.-geol. Beobaolitungen v. Kisirtás u. Báuyapusztu. 12 5 1,. SW. ED" E36 H5 ESS1 1 kavicsos, hiperszténes biotit-ainfibolnndezitbreccia — scholterlgev, hypersthcnfiihrender Biotit-Ainphibolandesithreccie, 2. hiperszténes kiotil-umfibolandezithreccia - hypersthcnfiihronder IJiotit-Ampliibol- nndesitbreceie, 3. kristály tufa — Kristalltuff. 4. hiperszténes biotit- unifibolundc'/il li y persthenf ii hrender Biotit-Amphibolandesit í>. Cor- dierit hiperszténes biotit-amibolandezitban — Cordierit ira hypeisthen- l iihronden Bietit-Ainphiholandesit, «. Inot'tos nmfibo Idáéit - biotit- fiihrender Amphibohlacit. 7 vörös amfiliolawlezit - rotor Amphibol- nndesit, 8. kávásodul!, kavicsos andezittufa — verkieselter, schotteriger Andcsittuff. !). hiperszténes anifibolandezit — hypersthcnfiihrender Ainphibolaudesit . 10. anifibolos piroxénandezit — ampáiból fiihrcnder Pyroxenandesit. 11. éreesedés, kaiéit-, illetve zeolitkép/.ődés — Aultreten von Éne. bzw. Zeolith, 1*2. alluvium - Alluvium