CORNELL UNIVERSITY LIBRARY ANNEX LIBRARY F Lajos elhunytáról. Trnueranzeige ii. d. Tód von L. v. 1 1 o s v a y. — — — — 241 Emlékbeszédek — Gedenkreden. Tiniké Imre: Treitz Péter emlékezete. — Erinnerung an P. Szentpétery Zsigmond: Szádeczky-Kardoss Gyula emlé- kezete. — Erinnerung int ./. v. Szádeczky-K ardoss. — — — 22 I.iffa Aurél: Beyschlag Ferenc emlékezete. — Erinnerung an F. fíeyschlag. — — — — — — — — - — — — — 1í9 Értekezések — Abhandlungen. Károly Erzsébet: Szarukövek a Budai-hegységben. — \otes sur le. * eh érts de dolomtot et calcaires se trouvant dans les montagnes de Buda. — — — — — — — — — — 2ő4 K u 1 h a y Gyula: A Beregszászi-hegység eruptív kőzetei és azok elváltozásai. — Über die eruptive fíesteine des Bereg- szászer Gebirges und ihre Zersetzung. — — — — — — 161 László Mihály: Mernye és környékének geológiája. — Geolo- gy of Mernye and ist snrroundings in the Transdanubian part of Hungary. — — — — — — — — — — — 89 vitéz Lengyel Endre: Jáspisváltozatok a Hegyaljáról. — Jaspisv áriét öten t'om Tokaj-Hegyalja-Gebirge. — — — 129 vitéz Lengyel Endre: SiO. -ásványok a Tokaj-Hegyaljai .'ás- pisokban. — SiO.-M inerale in den Jaspissen des Tokaj-Hegy- alja-Gebirges. — — — — — — — — — — — ■ — Majzon László: Rendellenes íoraminifera héjjak. — Abnor- mitaten an Foraminiferen-Schalen. — — — — — — — 21*7 Előtti Mária: A bervavölgyi sziklaüreg állatvilága különös tekintettel a hazai magdalénienre. — Die Fauna dér bervavöl- gyer Höhluug mit besonderer Berücksichtigung des ungari- schen Magdalenien. — — — — — — — — — — — 14 1 Sehréter Zoltán: Lyttonia a Blikk-hegységből. — Lyttonia aus dem Bükk-Gebirge. — — — — — — — — — — 113- Szádeczky-Kardoss Elemér: Pleisztocén struktur talaj ok az alföldi és bécsi medencékben. — Pleist özöne Strukturbo- denbildung in den ungarischen Tiefebenen und im Wiener Becken — — — — — — — — — — — — — — 21.3 Szentes Ferenc: Megkövesüit hullám barázdák. — i bér fossi- len W ellenf urchen. — — — — — — — — — — — 40 Szörényi Erzsébet: A’ égy szirmú clypeaster a mátraszollősi lajtamészből. — Cas teiraloginue d'un clypeaster miocéné de Mátraszöllős — — — - — — — — - — — — — — 30(H 308 Sztrókay Kálmán: A Descabezado (Chile) vulkánesoport 1929. évi kitöréséből származó vulkáni hamu kőzettani vizsgálata. — Peirograpliische Síitáién * 1 • t»' *'«•> TREITZ PÉTER 1866-1935. Treitx Péter emlékezete S tóttá ki az orosz tudományos életbe. Ez a lelkes csoport lett később alapítója a Nemzetközi Talajismereti Társaságnak, mely „Talajis- meret" című folyóirata, továbbá a nemzetközi talajismereti konfe- renciák és kongresszusiak által jelentős munkásságot fejtett ku Megjegyzendő, hogy Treitz Péter — Sigmond Elek dr. és Timkó Imre részvételével — az első nemzetközi talajismereti konferenciát 1909-ben a m. kir. Földtani Intézet 40 éves jubileuma alkalmával itt Budapesten rendezte meg. Treitz Péter tudományos érdeklődése egész Európára kiter- jedt s a kon t i nen s tál ajviszon yainak aligha volt nála jobb ismerője. Mintegy 170-t kitevő szakmunkája közül első jelentősebb munkája: Földrajzi Közleményekben megjelent Talajgiog révfiája, melyben a német, svéd, orosz, Inegyel és olasz földön, valamint Romániában. Szerbiában és Boszniában végzett talajtanulmányainak eredmé- nyét foglalta össze. E müvében a talaj kialakulásának új magyarázatát adta meg. A hulló por talajkialkító szerepének felfedezésével, mélyet! a kül- földi agrogeológiai intézetek alapul fogadtak el, már oly közis- mertté vált neve a> szakirodalomban, hogy 1912-ben a belga kor- inány Batz 0. tanárt, majd 1914-ben a japán kormány Vakimizu tókioi egyetemi tanárt küldi ki hozzá egyévi tanulmányútra. Az idők haladásával és a talajismereti tudomány bővülésével módját ejthette, hogy Olaszországba is eljusson, ahol a római kong- resszuson már Magyarország talajklima térképét is bemutatta. A balkáni országokon kívül résztvett még Amerikában a washingtoni talajismereti kongresszuson is. Tudományos munkásságának egyik legjelentősebb része saját találmányi! talajtérképezési módszere, mely az erdő- és mezőgazda-; ságnak, minden más térképezési móddal szemben, a legtöbb felvi- lágosítást nyújtja, a tudomány és a gyakorlat köréből ".származó megoldáshoz egyaránt. Ez a térképezési módszer ma már külföld szakkörökben is általánosan elfogadott. Nemzetközi Talajtudományi Társaságnak Európa térképét szerkesztő bizottsága, mely 1926-ban Budapesten tartotta konferenciáját, hivatalosan is Treitz módszerét tette magáévá. Ezután kapta a kongresszustól azt a megtisztelő feladatot, hogy a pireneusi félsziget talajtérképét készítse el, mely, munkát három hónap alatt végzett el. Számos hazai és leül földi tu- dományos +ársaság tagja volt: így a Nemzetközi Talajismereti Tár- saságnak tiszteleti- és kartográfiai osztályának előadója, a debre- ceni Tisza István tudományos társaság, a Szent István akadémia rendes tagja, a Magyarhoni Földtani Társulat, Magyar Földrajzi Társaság és Természettudományi Társulat választmányi, az Orszá- gos Talajjavító Bizottságnak pedig állandó tagja volt. Nevezetesebi) munkái: Magyarország tulajainak beosztása klí- mazónák szerint (1901). A Duna-Tisza közének agrogeológiai leírása (1903) Szeged-Kistelek vidékének agrogeológiai térképe (1905). Tiniké Intve Meszes talajok és az ezekre alkalmas szölöfajok, Les sols et les ehangements du Climat. Stokholm (1910). „Az agrogeológia felada- tai“ Földtani Közlöny 1910; Talajgeográfia. Sós és szikes talajok természetrajza 1924. Treitz Péter m. k. kisérletügyi főigazgató gyakorlati munkássága. 40 évet kitevő talajismereti szolgálata ideje alatt főként 3 főirány körül csoportosíthatjuk munkásságát: 1. Közreműködött Treitz Péter, mint a hazai rög szerelmese szőlőink felújításának munkájában 1896-tól 1916-ig, miut az állami felső szőlészeti és borászati tanfolyam talajismereti előadó tanára. A Phyilloxera által elpusztított szőlőink felújításának legna- gyobb akadálya az volt, hogy nem állott a szakembereknek olyan eljárás rendelkezésre, melynek segélyével meg lehetett volna ál- lapítani, hogy a szóban forgó talajnak mekkora a hatékony n és/.- tartalma, ennélfogva milyen amerikai alanyfajta volna alkalmas azon a felújításra. Ezt a kérdést tanulmányai alapján sikerült meg- oldania. A módszert az 1903. évi nemzetközi Gazdasági kongresszuson Rómában mutatta be és azóta kii földön a közhasználatban is elter- jedt. Francia-, Olasz- és Spanyolországban mint „ Methode Hong- roiseíl ismeretes, hazánkban a szőlőknek felújítása alkalmával pedig már évtizedek óta ezt a módszert használjak. Annak idején a péesvidéki szőlők állami felújításánál Petten- koffer Sándor szol. és borászati foljigye’ővel kipróbáltuk ezt a mód- szert és minden tekintetben 1 elyénva lónak találtuk azt. Sajnos, minthogy módszerét nem a szőlészeti és borászati köz- ponti kísérleti állomás kebelében végezte, annak idején a munká- ról szóló jelentést a kísérleti álomás nem adta ki. Minthogy pedig e tárgy tisztán gyakorati voltánál és jelentőségénél fogva nem illett bele a m. kir. Földtani Intézet, ügykörébe sem, így az igaz- gatóság sem volt hajlandó munkáját kiadni, miért is kénytelen volt Szilágyi Jánossal együtt a munkát saját költségén ki- adni. A felső szőlészeti tanfolyam rendezett talajismereti kirán- dulásokon többízben Treitz Pétert én helyettesítettem. 2. Nagyjelentőségű tevékenységének második csoportja a ha- zai dohánytermelés átalakítására irányult. 'I reitz azzal a mun- kájával kapcsolatban, melyet a m. kir. Pénzügyminisztériumnak eszközölt, bejárta Kisázsia, azután Török-, Görög- és Bolgárorszá- gok legnevezetesebb dohánytern ő vidékeit s ott végzett t lajtani kutatásai alapján tett javaslatot, hogy < ’sonkamagya rországnak melyik részein lehetne a Macedóniából importált magból jó ciga- Tieita Péter emlékezete 5 retta-dohányt termelni. Timkó Imrével együtt szerkesztett ( sonkamagyarorszá g átnezetes talajtérképén még a jellegzetes ha- zai burgonyatei mö területekre is kiterjeszkelctt a dohánytermelő sen kívül. Sokkal ismertebbé tette azonban nevét Treitz Péter a szőlő újabb teVpítésénél végzett munkájánál a hazai szikes tala- jok javításával, mely talajismereti kérdéssel már 1892 óta kezdett hivatalból foglalkozni. Ezekben a munkáiban, mint munkatársa segédkeztem neki egész haláláig. Első kísérleti telepei e téren a Szeged melót ti Fehértó partján voltak, azután Kétegyháza és Bé- késcsaba határaiban. Utóbbiakban annak idején mágam is részt vettem hivatalból, amidőn a békéscsabai öntözött rétterületen, — nemkülönben Siklón, Kátegyháza- és (lyula határaiban talajvizs- gálatokat rs'közö’tpm. F. vizRgálatrkról. főle,r ° te'unő szikes tyq.1” - iok és öntözött talajok kötött vizének ismertetéséről 1901-1902-1903. évi jelentéseimben számoltam be. Ezután még Székudvar és Kis ienő határaiban, József főherceg akkori gazdaságaiban folytattam szikes talajvizsgálatokat s a főhereegi birtok egyes szikeseid) ré- szeire ajánlottam is a mészporral való trágyázásnak sikerrel ke- csegtető alkalmazását, n elv annak idején lx» is vált. Ugyanezen időben még Békésgyulán előadást is tartottam egy vándorgyűlésen a szikes talaj javításának lehetőségeiről. Treitz Péter már az első négy évben is olyan sikereket ért el, hogy a földmívelósi minisztérium, országos jelentőséget tu- lajdonítva az ő munkájának, a telepek vezetését kivette a Földtani Intézet hatásköréből és ezt a m. kir. Országos Növény ermelési Kísérleti Állomás hatáskörébe utalta át. A világháború után azon- ban a viszonyok megváltoztak. A megcsonkított ország termő te- i iilete kevesebb lévén így a javítatlan szikeseknek megjavításával kapható nagyobb termőterületi nyereség, a javítást újra országos tontosságú kérdéssé tette. Elvkor kérte ezután Treitz Péter a minisztériumot, engedtessék meg neki, hogy a szikes talajok javí- tására kidolgozott és kipróbált módszerét az állam valamelyik bir- tokán bemutathassa. Propaganda előadás sorozataink tartása után a minisztérium végre megengedte, hogy a javítás lehetőségét saját költségünkön szerzett m ésszel a Karcagi Mezőgazdasági Iskola birtokán Treitz Péter bemutathassa. 1922. évben kezdtük meg a szikjavítást, de már az első évek sikerei meggyőzték az ellenőr- zéssel megbízott szakembereket, hogy az eljárás, jó és nagy jelen- tősége van. Ezután már szikeseink megjavítását az állam a maga költségén folytatta tovább egész az elmúlt év folyamáig és az 1921 évi mezőgazdasági kiállítás alkaln ával a földmívelósi minisztérium által hiadott kimutatás szerint csak a tiszai Alföldünkön a szik- javítási akció ciroa 15 — 20.00P kát. holdat javított meg, főleg kis- gazdák és középbirtokosok földjéből. Ezek a bemutató kísérletek s főleg a Jászságban és Kiskun- 6 . -Tini kő Tinyp / • v» ságban -tartott propaganda gazdanépgyűlések váltak alapjaivá az országos szik javító akciónak, melynek folyamán (i év alatt állami támogatással a T r e i t z-féle módszerrel 15,000 k. holdnál több ter- méketlen szikes területet javítottak meg és tettek jó búzatermő területté. A szikes talajok javítására kidolgozott T 1" e i t z-fé'-* módszer még nagyobb gyakorlati hasznot jelent az országra nézve, mert ezzel az eljárással az összes m esztelen, agyagos, szikes talajok megjavíthatok. A meszes, sziksós területek javítása és kihasználásának is megtaláltuk a módját a Patonay-féle sziki mészpázsittal való javí- tási munkában, mellyel az összes dn namenti lecsapolt, terméketlen szikesek is gazdaságilag értékesíthetőkké válnak. FI őad ás soroz il- láink révén sikerült a kérdés iránt, a vezető kisgazda körök érdek- lődését a Kis Kunságban és Jászságban is számos helyen felkelteni ügy, hogy már több gazdaságban, így pl. Fülöpszállás határában próbálkoznak a gazdák a Patonay-féle mézpázsit termelésével kísérletképen. Így tehát minden reményünk meg van arra. hogy a szikes talajoknak eme legrosszabb fajtája is mihamarább termő talajjá lesz átalakítható. Garán, a mai Bácsmegye legdélibb hatá- rán, hasonló szép kaszálót sikerült beállítani Herke Sándor növénytermelési kisérletügyi igazgatónak az ottani sziksós léten, hol még egy jó artézi kúttal az öntözés lehetőségét is sikerült meg- oldani, mint ahogy arról a helyszínen néhány évvel ezelőtt Herke kalauzolása mellett meggyőződtem. A szikes talajok javítása alkalmával végzett tanulmányok összefoglalására nem kaphatván a Földtani Intézettől támogatást, ezért azután a Nemzetközi Talajtudományí Társaság V-ik nemzet- közi bizottsága Memoirjeában akarta kiadni a munkát, mint a „JVTemoires sur la Ca.rtOigra.phie des sols“ című sorozat egy kötetét. Közbejött nehézségek miatt azonban a munka kéziratban maradt, miért is nem maradt más hátra, mint a munkál saját költségén kiadni, hogy legalább magyar nyelven jelenhessék az meg. A mun- ka 1924-ben végre meg is jelent. A m. kir. Földtani Intézetben a talajkutatások mellett, mégis csak a talajok térképezése volt Treitz Péternek egyik főifel- adata. A Földtani Intézetben az agrogeologiai térképeket régebben a Porosz királyi Geológiai intézetben szokásos módszerek alapján készítették. F módszer szerint készített térképek olvashatósága és megértése azonban, a sok jelzés miatt, melyekkel azokat túlterhel- ték — nagyon nehéznek bizonyult, gyakorlati alkalmazhatóságuk pedig nagyon csekély volt. Agrogeológusainknak már az első évek- ben feltűnt, hogy a hazai talajok minden tekintetben különböznek a külföldi felvételek leírásaiban ismertetett talajoktól; nem tudtuk, hogy összes talajaink különböznek a külodiekétől vagy csuk egy- néhány. Szóval minden tekintetben szükségünk lett volna egy Treitss Péter emlékezete 7 ilyan térképre, amelyen hazánk összes talajtípusai fel lettek volna i ajzolva. 11)0(1. évben nálunk volt Mr azé k T. a romániai földtani in- lé/.et igazgatója. (), valamint id. Lóczy Lajos, a későbbi föld- tani intézet igazgatója együtt ajánlották dr. Sernsey Andor- nak <7. ottani talajki fakulások tanú1 mányo'ásáf és az ottani szak- társakal, főleg Margóéi geológussal rrrél győződött meg, hogy a talajleírás és tahi jtérkéi>e zés terén nagyon hiányos még itt ná- lunk az egyöntetűség. Ugyanekkor tanulmányozhatta még Romá- niában, a Fekete tenger partján levő félig sós vizű li- i nánok talaj kialakulásait. Ugyancsak az 190(1. esztendőben még módját ejthette annak is, hogy Oroszlengyelorszagban tanulmányutat tehetett Tiniké Imre agrogeológussal, amelyen az Oroszország legutóbbi el jegesed vének D-i határait nyomozhatta ki. ugyanott nemkülönben Oroszlengyelországnik talajkialaknlá- sait a Visztula mentén előforduló Kréta területén a rendzina jel- legzetes talajtípus előfordulásait; Novoalexandria (Pulav) környé- két az ottani erdészeti és gazdasági főiskoláknak berendezéseit Cl 1 i n k a és Sibireev akadémiai tanárok vezetése mellett sike- rült nemcsak Oroszlengyelországnak speciális talajviszonyait és talajkialakulásait végigtanulmányozni, hanem sikerült beletekin- teni az oroszországi talajismereti tudományoknak történeti fejlő- désébe is. Ugyanekkor még Podolia és Tauriai kormányzóságokban Halta és környéket, Odessa vidékét., a Fekete tenger partvidékeit és egész Krimiét sikerült talajismereti lég áttanulmányozni Xa bö- ki e h (Hlessai egyetemi tanár, a lelkes növényi izologus és talaj- geografus kalauzolása mellett. Megismervén az oroszországi talaj- ismereti szakembereket és korszakalkotó munkásságukat, mos! már könnyű volt összehozni a romániai és oroszországi talajkuta- tókat s megegyezni velük abban, hogy a nyugati országokban dol- gozókkal egy európai konferencián találkozhassanak. Az orosz és romániai szaktársak Budapestet jelölték ki a konferencia legal- kalmasabb helyéül, mert a m kir. Földtani Intézetben a talajok- t annimány ozásában már addig igen szél) eredményeket értünk el s az igazgatóság részéről is a legtöbb támogatást is itt remél- hettük, mert továbbá Keletről és Nyugatról egyformán könnyen érhető el Budapest. Dr. Lóczy L a j o s akkori igazgatónk átérezve a kérdés fon- 1 osságát, a konferenciát 1909-ben össze is hívta itt Budapesten. L konferencia — záró ülésén — egyhangú határozatot is hozott, mely- ben igazolta a magyar agrogeologusok régi álláspontjának helyes- j-égét, amennyiben ki is mondta, hogy „elsősorban minden ország- nak átnézetes talajtérképe készítendő el s ha ez már megvan: csak akkor lehet a részletes felvételekbe belefogni. Másodsorban elké- 8 Timi \Ő Imre szítendők olyan i észlelés talajtérképek, melyek a főbb talajtípusok- nak tulajdonságait monografikus leírásban tartalmazzák.45 ld. dr. Lóczy Lajos akkori földtani intézeti igazgató is elhatározta, hogy az átnézetes talajtérképet ekészítteti. Az orszá- gos talajtérkép felvételét 1911. évben ke/.dtiik el négyen, de a vi- lágháború alatt csak Treitz Péter és Timko Imre főbánya- tanácsossal dolgozhatott és vele együtt ketten végezték ezt be. Az első térkép 11)19. évben készült el és azt a ITT-ik nemzetközi Talaj- tudományi konlei encián mutattuk be 1922. évben Prágában. De az első térképen használt ábrázolási móddal Treitz nem volt megelégedve s folyton javított rajta. Az újabb ábrázolási módot a f^1, f'alajtudományi konferencián és a legutolsót pedig 1927. évben ^ asliingtonban tartott 1. Nemzetközi d ala jtudománvi kongresszu- son mutatta 1 )e T r e i t z. Tvz a legutolsó ábrázolási mód szaktársainak annyira meg- tetszett, hogy a térkép tanulmányozására egy konferenciát is ter- veztek, ennek keretében a térképen feltüntetett talajtípusokat kint, a természetben is tanulmányozni kívánták, hogy így az ábrá- zolási mód okszerűségéről nieggv őzödhessenek. Ez a cél hozta össze a Nemzetközi Talajtudonányi Társaságnak V-ik kommissióját az 1926-ik évben Budapesten. Nopesa báró igazgatósága alatt. A konferenciának az volt a kimondott célj>, hogy megvizsgál n az átnézetes talajtéTkópen használt módszert. Alkalmais-e az a nem- zetközi TV. konferencián tervbe vett átnézetes világtérképen való felhaszná’ásra? A konferencián bemutatott térkép alapelvét jónak találták és elfogadták és — mint már említettem — megbízták Treitz Pétert, hogy Spanyolország átnézetes tál aj tér képét is ezen az alapon készítse el Európa talajtérképe számára. E kitün- tető megbízás alapján a magyar kormány pénzbeli táinogtásával el is végezte Treitz; a i eá bízott feladatot. A Nemzetközi Talajt . adomány i Társaság, 1-ső kongresszusán 1927. évben Washingtonban, a Hajtani tudomány f“ :lcs-'tiV.e és tér- képezése terén elért sikerét azzal honorálta T r e i t z-nak, hogy el- ismerése fejében beválasztotta őt a Nemzetközi Társaság tiszteleti tagjainak díszes sorába. Mint már említettem, a társaságnak 3409 ingja van, míg tiszteleti tagoknak a száma csak hét volt, úgy hogy ha tekintetbe vesszük, hogy Treitz Péter a világháborúban legyőzött országba tartozott: akkor kitűnik, hogy megválasztásá- ' V ért kitüntetése mily nagy és azzal háziján k mii, jelentős erkölcsi sikert szerzett, mert ezzel a magyar I adományt s munkás ságn.uk nemzetközi elismerését eívta ki. A kongresszus után elkészítette (‘sonka Magyarországnak nagymértékű talajtérképét, mellyel a lőiskolákon működő és ta- ia jismerettel fogakozó szaktársai és a gyakorlatban működők el ismerését is kivívta. Sajnos ez a térkép még nem jelenhetett meg magyar nyelven nyomtatásban, esik egy kicsinyített mását sike- Treitz Péter emlékezete 9 riilt saját költségen kiadni. A nagy léptékű térkép csak kéziratban maradt meg. Treitz Péter egész élete végéig fáradhatatlanul dolgozott; így kéziratban, befejezetlenül maradt reánk egy „Általáir-s tnbtj- tan" e. munka, amelyet egy német cég adott volna ki. Ezenkívül batrairnradt még naey léptékű átnézetes t 'tájtérképének magya- rázó szövege is. nvdy az átinézetes országos térkénnek kiegészítőié lett volna és au oly az átnézetes térképen feltüntetett talajtípusok monografikus ismertetése lett volna. összefoglalva már most T r e i t z Péter élet-munkásságát, mee/illapítl ató. begy az korántsem volt meddő. Ixnicni fölötte tér mckrniineh' n-mhetö. A magyar irodalomban még leginkább Her- máim Ottó kiváló invenciózusságával é-> munkásságával hasonlít- ható össze, mert Treitz Péter is egyike volt azoknak a hazai tudós elméknek, kiknek nevét jobban ismerték a külföldön, mint saját hazájában. Mind elméleti, mind gyakorlati téren az alkotások sora teszi ballt tutimmá a nevét. Csodás találkozás,! ez a véletlennek, hogy két kiváló tudós, kik közül mindegyik szakmunkájában nagyot és maradandót al- kotott. mikért a nemzet osztatlan háláját is méltán kiérdemelték, német családból szárit ázott. Lehetett azonban a családi származás a kárminő, az az egv bizonyos, hogy a magyar környezet és annak hatása olyan intenzív átalakító erejű volt n undkettöro, hogy az egyik a magyar néprajzi tudománynak válhatott büszkeségére pásztoréletünk és halászatunk tudományos feldolgozása által, a másik pedig a magyar rög, a hazai termőtalajok szerelmesévé vál- hatott azáltal, hogy egy egész élet izzó hazafias munkásságát állí- totta ennek a nemes, nagy célnak szolgálatába. Xem a véletlennek, liánéin a csodás asszimiláló erőnek tud- hatjuk csak be ezeket a jelenségeket. A magyar környezet tudta megfogni ezeket a lelkeket olyan hathatós erővel, hogy a magyar fajta becsületes nyíltsága, szorgalma és megbízhatósága inkarná- lődott bennük az idők folyamán. Közös bennük a magyar pusz- tának szeretete és bár más és más utakon jutottak el ehhez, de tiszteletreméltó volt uemes rajongásuk azért az egyszerű, d<^ ízig- vérig tisztán magyar természeti szépségért, a délibábos magyar rónáért és annak minden egyéb kísérő requizí tárnáiért. Jót esik hinni, hogy tudományos kutatások folyamán is találkozhattak ők, akár a hortobágyi pusztai részeken, akár a pestmegyei Kólontó és Kurjantó nádasaiban s az azokat környező szikes pusztákon, hol mindketten a magyarság nagyságáért szövögették tündéri ál t ukat. Treitz Péter idegenliangzású neve ellenére jó magyar volt, ezt bizonyítja „A1 agyarország morfológiai egysége4* című ér- tekezése, melynek minden állítását tárgyilagosság és a béke őszinte szeretete jellemzi. A földtani és ásványtani érvek hosszú sorozata, egy lehiggadt tudós bölcs életfelfogását tükrözi vissza. 10 Tirnkó Imre Treitz Péter nemcsak tudós volt, aki figyelt és következ- tetett, hanem melegszívű ember is, aki észrevette mások gondjait és igyekezett azokat eloszlatni. Az Alföld talajviszonyainak és hid- rográfiájának legjobb ismerője írásban, beadványokban, szóbelileg, előadások révén mindig arra tiörekedett, hogy a szakemberek egy- üttes munkássága alapján oldják meg a kérdéseket. A geológusok mellőzését látva, megfigyelve egyes területrészek káros elváltozá- sait, mikor már szava sehol meghallgatásra nem talált, a magyar írók egyik legjelesebbjéhez, Zilahy Lajoshoz fordult, aki e talál- kozásról megrázó cikket írt a Magyarország 1935. Vili. 1 S-i szá- mában. Treitz Péter mint kísérletügyi főigazgató és a Földtani Intézet talajtani osztályának vezetője fejezte be csakne u négy év- iizedre terjedő, eredményekben gazdag tudományos életét. Fi nagy tudós széleskörű szakmunkássága melletti példás csa- ládi életet élt. Első felesége szül. Obermajer Róza szül. Szöllősgyö- rökön (Somogy viliben.). Pogári iskolai tanítónő és rajztanárnő. Főkép az iparművészet terén működött. Elvesztése után másodszor is megnősült; második feleségének szül. Makláry Berta Zsuzsannának az a nehéz szerep jutott, hogy az öregedő tudósba elhatalmasodott szívbaja dacára még ébren tudta tartani és még fokozni továbbra is a készséget, hogy a megkezdett munkáit befejezhesse. Nagyban segítették ebben leá- nya: Horváth Tiborné, nővére: Ma, ver Jenőné Palágyi József és György fogadott gyermekei, kik hűséges ragaszkodással viseltet- lek utolsó leheletükig ,a hazai rög tudósa, a magyar föld szerelmese iránt. Egyenesen megható volt néhai Treitz Péternek az az igyekezete, ahogy azt a feladatot, amit mint a Nemzetközi Talaj- ismereti Társaság térképészet i Osztályának lelkes tagj i vállalt magára, az ezzel járó sokoldalú levelezést felesége közvetítésével igyekezett lebonyolítani. Hátrahagyott iratainak rendezése közben láttam, hogy mennyi mindennel foglalkozott élete utolsó pillana- táig. 1935. január hó 22-én délután csendes alomra hajtotta fejét s ebben az álomban fájdalom nélkül elszunnyadt örökre, befejezve csaknem 4 évtizedre terjedő, eredményekben gazdag életét. Temetésén a kerepesi-temetőben a főváros által adományo- zott díszsírhelyénél zokogó özvegyén kívül résztvettek leánya^ Horváth Tiborné, nővére, Mayer Jenöné, tisztelői, számos tanítvá- nya és barátai utolsó Isten Hozzádot mondva nagy halottunknak, kire azután dübörögve hullott az a hazai rög, melynek egész életén át szerelmese tudott lenni. Erinnerung au P. Treitz 11 P. Treitz, dér Pionier dér ungarisehen Agrogeologie wurde ,m IS, November 1S66. zu Kiss/, dl ás (Komitat Báes-Bodrog) gebo- ren und in 1890 zűr Kgl. Ing. (íeol. Austalt borúién, wo er .Tahr- /.ebnte hindurch die Hűden des Nagy Magyar Alföld (Grosse 1 nga- rische Tiefebene) kartierto. Sein wissenscbaftlicbes Interessé um- l’asste ganz Európa und es gab kamu einon besseren Kenner dér Bedenverbaltnissc des Kontinentes, wie er. Die Aliza hl seiner Facb- selu iften betriigt oa 170. von (lenen seine erste beden tendere Ár- beit die l?0'ulla1e !-einer in "Deutsebland, Sebweden. Russland, Pó- lón. Ttalien. Iínniiinien. Serbien und Bosnien durebgefiilirten B<>- denstudien /nsainmenfasst und nnter doni Titel Bodengeograpbie in dór Zeit obrilt ..Fö’draizi Közlemények** veröfrentliebt wurdo. Ffines dér be(lentoudsten Ergehnis^e seiner wKsensebnftlieben T;iti,rki< i«t sein eigenes System dér Bodenkartierung, das dér Forst- und Lvndwirtsel’íifl sowobl in wissenseboDliebp-. wie nueb in. praktiseber Hinsiebt mebr bietet. vic allé anderen und au eb in den aus’andis ben Pa^'kreisen al Igéméin onovkannt wimlo. Die Ttedaktionskonnnission dér íuternatienalen P>< de ■'knndlieben Ge- sellsehaft gab íbm den ebrenvollen Anftirag. fiir die Enropakarte die Karié dér Pyrenaiseben Halbinsel ferligznsfellen. Seine wielitigsten Arbeiten sind: die Finteileng dér Bűdén Fngarns naeb Klimazonen M910), die aui ogeologisebe Bescbrei- bung des Gebietes zwiscben Donau und Tisza (1903). die agrogeo- logisebe Ka’ te dér ('e'/eud ven S'^eeed -Kistelek ^1‘Tő), ' alkige Bű- dén und fiir dieselben geeignete Weinsorten, Les sols et les elmn- gements du elimat. Stockholm, 1910. die Aufgalien dér Agrogeo- logie, Fűldtani Közlűny ÍGeol. Mittoilungenl 1910., Kai urgesebieb- 1 o dér Salz- und Szik -Bődén. Seine Tiitigkeit konzentriertc síeli auf 3 Gebiete: 1. Er wirkte im Zeitraum lS9(i -1916 als Vortrageuder dér Bcdenkunde in den bűheren staatlichen Lehrknrsen fiir Weinbau und Kellerw irtschaft Lei dér Erneuerung unserev M ei igárten mit; 2. lereiste im Auftrag des kgl. ung. .Finauzirpiiisteriums die wicbtigsten Tabakgebiete Kleinasiens, dér Tiirkei, Griecheu- lands und Bulgariens und beantwc-rtete auf Grund seiner dort- selbst durehseführten bodenkundlichen Untersnchnngen die Frage, in welehen Teilen Rumpfungarns aus dem von Maeedonien einge- fiihrteu Tabaksamen cin guter Zigarettentabak gezogen werden könnte. 3. Sein Xame wurde jedoeb in erster Linie durch seine Arbei- ten im Interessé dev Verhessem ng dér ungarisehen Szik-(Soda-)- Böden bekannt. 12 Ti mk ó Imre TRETTZ PÉTER IRODALMI MUNKÁSSÁGA. LITER ARISCHE TÁTIGKE1T VON P. TREITZ 1. Jelentés az 1892 év nyarán végzett felvételről (Mezőhegyes, Ma- gyaróvár) (Földi. Tnt. 1892 évi jelentés, p. 175 — 177 — Bericht über die iin Són mer des J eh rés 1892 vollfiihrte Aufnahme in dér Unigehnng Mezőhegyes und Magyaróvár. (Jahresber. d. kgl. ung geol A unt. f. 1892. S. 195—196.) Budapest, 1,894. 2. TTli jelentés (Heidelberg, Darinstadt) (Földt. Tnt. 1892 évi jel. 212— 223.) 1893. Reiseherielit (Jahresber. d. kgl. ung. Geol. Alist. f. 1892.) S 233—242. Budapest, 1894. 3. Székes és szikes talajok — Szék- und Szik-Böden. . Köztelek41. 1894 évf. Budapest, (Nur ungarisch.). 4. Mily módon fokozhatjuk a szikes talajú réteg termőképességét? — Wie kann mán die Ertragsfahigkeit dér Szik-Böden steigern? (Közte’ek 1894. évf.) Budapest, 1894. (Nur ungarisch). 5. Szikes talajok. — Szik-Böden. (Mezőgazd. szemle 1894 évf.) Buda- pest. 1894 (Nur ungarisch). 6. Jelentés az 1893. évben végzett agronom-geologiai felvételről. (Ma- gyaróvár környéke) (Főidő Int. 1893 évi jel. 143—153.) 1894. — Bericht iiber die im Jalire 1893 vollfiihrte agronom-geologische Aufnahme (Magyaróvár.) (Jahresber. d. kgl. ung. Geol. Alist. f. 1893 ) S. 159—169. Budapest, 1895, # 7. A magyarországi székes-szikes talajok és azok javítása, Buda- pest, 1896. 8. Jelentés az 1895. évi felvételről (Halas, Majsa, Jankóvára, Hajós, Sükösd, Nádudvar, Csanád, Fájsz, Dusnek Bátya, Miske) (Földi. Int. 1895 é\ i jel. 109— 1Í2. o.) — Aufnahmsberioht des Jahres 1895. (Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Anstalt f. 1895. S. 124—127.) Buda- pest. 1898. 9. A székes talajok és azok javítása. — Die Szik-Böden und ihre Melioration. (..Köztelek41 1896 évf. (Nur ungarisch.). Budapest, 10. Magyaróvár környékének talajtérképe. (Földt. Tilt. Kvk. XI. 281 — 220. o.) 1896. — Bodenkarte dér Emgebung von Magyaróvár (Ung. Altenhurg.) NI itt. a. d. Jahrb. d. kgl. Geo], Ansit. Bd. NT. Budapest, 1898. 11. A szikes talajok kérdéséhez Zűr Frage dér S/ik-Büdem (Köz- telek) 1897. évf. Budapest 1897. (Nur ungarisch.) 12. Felvételi jelentés az 1896. évről. (Hajós. Hild-Érsekhalom) (Földt. int. 1896 évi jelentés 165—170. o.) Bericht iiber die Aufnahme im Jahre 1896. (Jahre.sher. d. kgl. ung. Geol. Alist. f. 1896.) Buda- pest, 1898. 13. Székes területek Magyarországon. (Földit. Közi. XVITI.) 1898 So- dahödcn in l'ngarn (Földt. Közi. Bd. XVIII.) 1898. 14. Szikes talajok Magyarországon. Szik-Böden in Ungarn. (Terin. tud. Közi. XXX. köt. Pótfüzetek) Budapest, 1898. (Nur ungarisch) Treitz Péter emlékezete 13 15. Jelentés az 1897 évben Szeded- Kalocsa közötti területre végzett re- ambulációról és a keszthelyi m. kir. gazdasági tanintézet birto- kának agrogeologiai felvételéről. (Földt. Int. 181)4. évi jel. 150 — 154. o.) 181)8. — Bericbt iiber die Keambnlation im Jahre 181)7 auf dem Gebiete zwischen Szeged und Kalocsa uml iiber die ag- rogeologische Aufnahme dér Besitzung dér kgl. laadwirtschaft- lichen Lehranst. in Keszthely. (Jahresber. d. kgl. ung. Geol. Alist. t. 181)7. (181)1).) S. Budapest, 1898. 11*. A nitrogén a termőtalajban — Dér Stiekstoff im Kultui bódén. („Közlelek ", 1900. évf.) Budapest 1900. évf. (Nur ungarisch.). 17. Jelentés az 1898 év nyarán végzet! talajfelvételi munkálatokról. (Keszthely, Révfülöp. Fülöpszállás) (Földt. Int. Évi jel. 1898. 107 — 182. o.) 1900. Bericbt iiber die agrogeologisebe Spezial- Aufnabme in Jahre 1898. (Jahresber. d. kgl. ung. Geol. Alist. f. 1898. S. 189—205.) Budapest, 1900. 18. A talajnemek » sztály ozása. (Földt. Közi. XXX. 147—162. o.) 1900. — Einteilung dér Bodenarlen (Földt. Közi. Bd. XXX. S. 187 — 205.) Budapest, 1900. 19. Jelentés az 1899 év nyarán végzett talajfelvételi munkálatokról. (Kassa, Tokaj, Hegyalja, Eger és Visonta) (M. kir. Földt. Int. 1899 évi jel. 95 — 105. o.) 1901. — Bericbt iiber die im Jahre 1899. durehgefiihrten Bodenau tilalmién. (Jahresber. d. kgl. ung. Geol. Anst. f. 1899.) S. 104 — 115. Budapest. , , 20. Magyarország talajainak beosztása klímazónák szerint (Földt. Közi. XXXI. 353 — 359.) 1901. — Die kliniatischen Bodeuzonen TTngarns. (Földt. Közi. Bd. XXXI. X. 432 — 439.) Budapest, 1,901. 21. Jelentés az 1900 év nyarán végzett agrogeologiai munkálatokról. (Szabadszállás). (Földt, Int. 1900 évi jel. 132-141. <».) 1902. — Be- ricbt iiber die agrogeologisebe Detail-Aufnabme im Jahre 1900. Jahresber. d. kgl. ung. Geol. Anst. f. 1900. S. 15.1 — 101. Budapest, 1904, 22. Jelentés az 1901 év nyarán végzett talajfelvételi munkálatokról. (Halas, Kiskun- Alajsa, Pécs) (Földt. Int. 1901, évi jel. 120 — 128. o.) 1903. — Bericbt iiber die agrogeologisebe Delailaufnahme im Jahre 1901. (Jabresb. d. kgl. ung. Geol. Anst. f. 1901, S. 137 — 148.) Budapest, 23. A Mecsek-hegység és a Zengő- hegycsoport D-i részének agrogeo- logiai viszonyai (Földt. Int. 1902. évi jel. 127 — 145. o.) 1903. — Die agrogeologiseben Verhaltnisse dér siidliehen Partié des Meesek und dér Zengö-Gebirge ( Jarhesber. dér kgl. ung. Geol. Anst. f. 191)2. S. 145 — 166.) Budapest, 1904. 24. Le dóságé du ealeaire soluble dans les terres á vignobles. Bpest. 3903. 25. A Palicsi tó környékének talajismereti leírása. \ Földt. Közi. XXXIII. köt. 297 — 31,6. o.) 1903. — Bodenkundlicne Bescbreibung dér Umgebuug des Palics-Sees. (Földt. Közi. Bd. XXXIII.) Bu- 14 Timkó Imre (lapest, 1903. — Description agrogeologique (les environs du Lac de Palics. Budapest, 1903. 20. A Duna-Tisza közének agrogeologiai leírása. (Fö dt. Közi. XXXIII. 316 — 321.) 1903. — Agrogeologische Beschreibung des Gebietes zwiscihen dér Don au und Tisza. (Földi. Közi. Bd. XXXIII. T 1903. — Description agrogéologique de la partié de la grande Alföld entre le Danube et la Tisza. Budapest, 1903. 27. Areapiknometer, zavaros vízben a talaj súlyának meghatározásá- ra. (Földt. Közi. XXXIII.) 1903. — Areopiknometer zűr Gewicht- bestimmuiig des Bodens in tiniben Wasser. (Földt. Közi. Bd. XXXIII.) Budapest, 1903. 28. Die Bestimmung des Kalkes in Weinböden. (Wein lg. 1904.) Wien, 1904. 29. A szőlőtalajok ínészt ártalmának meghatározása az amerikai alany- fajták kiválasztása céljából. — Bestimmung des Kalkgehaltes dér Weingar ten bődén zwecks Ausivahl dér amerikanischen Wildlinge. (Borászati Lapok, 1904. évi'.) Budapest, 1904. (Nur ungarisch.) :0. Soltvadkert-Halas városok határának földtani leírása. (Földt, Int. 1903. évi jel. 184 — 207. o.) 1904. — Agrogeologische Beschreibung dér Umgebung von Soltvadkert und Kiskunhalas. (Jaluesb. d. kgl. ung. Geol. Alist f. 1903. S. 210—237.) Budapest, 1905. 31. Szeged és Kistelek vidéke agrogeologiai térképe. 20 zón. XXVII. rov. jelű lap (1:75.000) és magyarázatok (ni. kir. Földtani Inté- zet kiadása.) 1905. — Die Umgebung von Szeged und Kistelek. Agrogeologischee Karte. -Blatt: Zon. 20 Kol. XXII. u. Erláutev- ungen. (Publiziert v. <1. kgl. ung, Geol. Alistul t) Budapest, 1905. 32. A vasborsó. (Földt. Közlöny, XXXV.) 1905. — Das Bohnerz (Földt. Közi. XXXV.) Budapest, 1905. 33. Jelentés az 1904 évben végzett agrogeologiai felvételről. (Nagy- somlyó) (Földt. In. 1904. étvi jel. 174 — 195. o.) 1905. — Berieh iiber die agrogeologische Spezialaufnahme im Jalire 1904. ( Jílhres- ber. d. kgl. ung. Geol. Alist. f. 1904. S. 203—229.) Budapest, 1906, 34. — és Szilágyi L.: Meszes talajok és meszes talajokra alkalmas amerikai szőlőfajtákról. Pécs, 1905. 35. Jelentés az 1905. évben végzett agrogeologiai felvételekről (Sze- ged, Deák, Ó-Bába, Szerb-Keresztúr, llorg'os határa) 108 — 173. o. 1900. — Bericht iiber die agrogeologische Detailaiifnalune im .Lilire 1905. (Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Alist. f. 1905. S. 198 — 204,) Budapest, 1907. 35. Die Entstehung dér Kalkböden und die Bestimmung des kohlen- sauren Kalkes in Weinböden. (Mitt. iib. Weinbau und Keller- wirschaft), Wien 1906. 37. A termőtalaj. — Dér Kulturboden. (Cbolnoky-Littke-Papp: A Föld. Műveltség könyvtára, Budapest, 1900. (Nur ungariseb.) 38. A Balaton tó fenékiszapjának és altalajának chemiai alkata. A Ba- laton tud. tanúim, eredni. I. köt. 1. rész. függelék. 1911. — Dér Treitz Péter emlékezete 15 Grnnd des Balaton-Sees, seine meehauische und cliemische Zn- sammensetzung. (Result d. Erf. d. Balatonsees. 1M. 1. Teil I. Suppl. 19. Jelentés az 1906 évben végzett agrogeologiai Idd vételekről (Nagy Hortobágy, Balmazújváros) (Földt. Int. Évi jel. 1906. 1,97- -2u;i. o,J 1907. — tíerieht iiber die agrogeologische AiU'nahme im Jahre 1906. (Jalnesber. d. kgi. ung. (leol. Alist. f. 1906. S, 226 — 2154.) Bu- dapest, 1908. 40. iloinokszölök t lágyázása. Diingung dér Wei ugarién auf Sarnl. (Kivonat a ..Szeged 1 ölelje és gazdasága" e. munkából.) Szeged Ilii adó 1907 evt.) tőzeged, 1907. (Nur ungarisch.) 41. A műtrágya a homoki szőlőkben. — ívűim idünger in Sandweingár- ten. (Kivonat „Szeged földje és gazdasága" e. munkából. (Sze- gedi Híradó 1907. evf.) Szeged, 1907. (Nur ungarisch.) **2. A homok. — Dér Saiul. (Kivonat a „Szeged i öld je es gazdasága" <\ munkából. Szegedi Híradó 1907. évi’.) Szeged. 1907. (Nur ung.). 13. Sós földek a N’agyal földön (Földt. Közi. XXXVIII.) 1908. — Die Alkalii .öden des ungarisehen groases Alföld. (Földt. Közi. Bd. XXXV 111.) Budapest, 1908. 44. Die Bestia. műig oes i-hysiologisch \\ iehiigeu Kalkgeh. ltes in We.n- bergböden (C. r. de la 1. conf. intern, agrogeologique. Budapest, 1909. .M. kir. Földtani Intézet kiadása. — A szőlőtalajok physio- logiai hatású mésztartalmúnak megállapítása. 1. nemzetk. ag- íogeol. enekezlet munkálatai, inrdapest, 1019. Ai. kir. Földtani Intézet kiadása. 45. Was ist \ erw itterung (C. r. de la 1. enni', intern, agrogeologique. — -Mi a mállás? ti. nemzetk. agrogeol. értekezlet munkálatai) Budapest, 1910. A m. kir. Földt. Int. kiadása. 46. Meszes talajok és az amerikai alanyfajták, Kiparia Berlandieri. - Kaikige Bődén und die amerikanischeu Y\ ildringe. (Borászati Lapok 1909. évf.) Budapest, 1909. (Nur ungarisch). 47. Jelentés az 1907 évi nagyalföldi felvételről (Szabadka környéke). (Földt. Int. 1J907. évi jel. 192 — 219. o.) 1909. — Bericht iiber nieiiie agrogeologsche Aufnahme im grossen ungarisehen Allöld im Jahre 1907. (Jabresber. d. kgi. ung. Geol. Alist. f. 1907. S. 217— 248,) Budapest. 48. A termőtalaj kialakulása. (Vezető a n. kir. Földtani Intézet mú- zeumában.) A m. kir. Földt. Int. kiadása. — A usgestaltung des Kulturbodens (Führer d. d. Museum il. Kgi. ung. Geol. Alist.). (Budapest, 1909. A m. kir. Földt. Int. kiadása. 49. A TI. agrog'eológiai konferencia Stockholmban (Földt. Közi. XL. köt.) 1910. — Le deuxiéme eongrés agrogéologique á Stoekbolm. (Földt. Közi. Bd. XL.) Budapest, 1910. 50. Les sols et les changements du elimat. (Die Verán demngen des Klinias seit d. Maximum d. letzten Piszéit.) Stockholm, 1910. 51. Jelentés az 1908. évi nagyalföldi felvételről (Szabadka, Almás és 16 Tirnkó Imre Kúnbaja) (Földi. Int. Évi .jelentés. 1908. 1.17—170.) 1910. — Agro- geologische Bcschreibung dér Umgebüng von Szabadka und Ke- lebia. (Jahresber. d. kgl. míg. ((col. Alist. f. 1908, S. 174—189.) Budapest, 1911. 52. Az agrogeológia feladatai. (Földt. Közi. XL.) Budapest. 1910. - Die Aufgaben dér Agrogeol »gie (Földt. Közi. Bd. XL.) Buda- pest 1910. ■•3. A negyedkori klíma változások agrogeologiai bizonyítékai. — Die agrogeologischen Beweii.se dér quaternaren Kliinaánderuaigen. (M. kir. Földi. Int. népszerű kiadványai, II. köt. 3. liiz.) Buda- pest, 1910. (Nur ung.). s4. és T i m k ó 1., G üli V.: Felvételi jelentés 1909-ről. (Nagy-Alföld keleti íésze, Bihar, I Ügyes- Drócsa) (Földt. Int,, évi jel. 1909-ről) 1911. — u.. Tirnkó, I. G ii I 1 V.: Aufuahmsbericht vöm Jahre 1909. (Jahresber. d. kgl. ung. (Ieol. Anst. f. 1909.) Budapest, 19 12. 55, Aradhegyalja és Aradmegye síkvidékéről szóló előzetes jelentés. (Földt. Int. 1910. évi jel. 195 — 210. o.) 1912. — Vorláufiger Beindít iiber den Bódén dér Weingegend Aradhegyalja und vöm ebenen Teile des Komitat es Arad. (Jahresiber. d. kgl. ung. (ieol. Anst. f. 1910. S. 214—249,) Budapest. 50. Jelentés az 1911. évben végzett átnézetes agrogeologiai felvételek- ről (Duna- 1'isza köze és Dana-Maros köze). (Földt. Int. évi jel. 174—180. o.) 1912. — Beriekt iiber die im Jahre 1911 ausgeführten agrogeologisylien Aufnahmen. Jahresber. d. kgl. ung. (ieol. Alist. 1911. S. 193—201. Budapest, 1913. 57. Jelentés az 1912 évben végzett agrogeologiai felvételekről. (Sopron-, Vas-, Zala- és Somogy in.) (Földt. Int. 1912. évi jel. 220 — 253. o.) 1913. — Die Bilduügsprozess des Bodens im üstén des paiino- nischen Beekens. (Jahresber. d. kgl. ung. (Ieol. Alist. f. 1912. S. 246—289.) Budapest, 1913. 58. Talajgeográfia. (Földr. Közi. XLI. k. p. 1 — 53.) (Nur mg.) Bp. 1913, 59. Jelentés az 1913 évben végzett agrogeologiai felvételekről. (Zemp- lén, Ung, Bereg és Máramaros ni.) (Földt. Int. évi jel. 417 — 42i. o.) 1914. — Berieht iiber die agrogeologischen Aufnahmen im Jahre 1913. (Jahresber. d. kgl. ung. (ieol. Anst. f. 1913. S. 472 — 486.) Budapest, 1914. 00. Jelentés az 1914. évi agrogeologiai munkálatokról. (Brassó és ('sík m.) (Földt. Int. 1 Í>1(4. évi jel. 431—460. o.) 1915. — Berieht iiber die im Jahre 1914. ausgel’iihrteu Árliciten (Jahresber. d. kgl. ung- (Ieol. Ansl. í. 1914. S. 491—522. Cd. Jelentés az 1915. évben végzett agrogeologiai felvételekről. (Bras- só, Háromszék, Csík és Udbarhely m.) (Földt. Int. 1915. évi jel. 448 — 470. o.) 1916. — Beriölit iiber die im Jahre 1915. ausführten agrogeologischen Aufnahmen. (Jahresber. d. kgl. ung. (Ieol. Anst. £. 1915. S. 492—520.) Budapest, 1916. Trcitz Péter emlékezete 17 tí2. Jelentés az 1916. évben végzett agrogeologiai munkálatról. (Arad begyalja, Fsongrád m., Kiskunfélegyháza) (Földt. Int. 1910. évi jel. 477 — .“>10. o.) 1917. — Berieht iiber meine im .Talire 1916 durch gefühirte agrogeologisöben Aufnahmen (Jaliresbev. d. u ti 1. ung. Oool. Alist. f. 1916. S. 537—573.) Bpest, 1917. 63. Agrogeologui lanulmányok Montenegróban. — Agrogeologische St udien in Montenegró. (Földi. Int. 1917. évi balkáni munka tu- dományos eredménye.) Budapest, 1918. (Nur uugariseh.) 64. Az agrógeologia feladatai. — Die Aufgaben dér Agrogeologie. (Term. 'Ind. Közi. LXXIX. — LXXX. Pótfüzetek. 1918. (Nur ung.) (iá. Magyarország morfológiai egysége. (Földt. Közi. XLVIII.) 1918. p. 357. 66. — and C li. Papp: The geographical Fnity of Hungary. (Pulii. Iiy F. Pfeiffer) Budapest. 67. Has Weseii und dér Bereieli dér Agrogeologie. (C. r. de la III. Con- férence agrogéologique.) Prague, 1922. 68. Verbreitung dér Alkaliböden Lm ungarisohen Tieflande. (Mémoire sur la cartograpbie des sols.) Publié pár la V-éme commission intern, des études pédologiques cartographie des sols. 69. Die BodenregiOTien im geschichtliejhen Ungarn und die Stellung dér Hauptbodentypen zu dér allgemernen Klassifikation. (Actes de la II. commission intei nationale p. la nomenclature et la clas- sification des sols.) Home. 1924. 70. és néhai dr. Zsilinszky Endre: A szikesek javítása. — Die Verhessei míg dér Szik-Böden. (Nur ung.) 71. A »ós é> szikes talajok természetrajza. — Die X'aturgeschiebte dér Salz- und Szikböden. (Stádium kiadás 1924..) (Nur uugariseh.) 72. Magyarázó az országos átnézetes klimazonális talajtérképhez. — Erláuterung zűr klimazonalen ('bersichtsbodenkarte l'ngarns. (Földt. Int. kiadása.) 1934. (NTír uugariseh.) 73. A .belvizek mozgása Szeged határában — Über die Bowegung dér Binnengewasser in d. l'mgebung v. Szeged. (Hidr. Közi. T. 1924.) 74. Jelentés az 1919—23 években végzett agrogeologiai munkálatokról. (Szolnok m., Szászberek, Budapest, Mezőlak, Duna-Tisza köze). (M. kir. Földt. Int. 1919—23 évi jel. 137—139. o.) 1925. 75. Jelentés az 1924. évben végzett agrogeologiai munkálatokról. (Földt. Int. 1924. évi jel. 31 — 34. o.) 1928. — Bericht über die Schieksale und Arbeiteu dér agrogeologischen Sektion wáhrend dér Jahre 1919 — 23. (Jahresber. d kgl. ung. Geol. Anst. f. 1917 — 24. S. 311 — 319,) Budapest, 1934 76. A Duna-Tiszaközi belvizek és hasznosításuk. — Die Binnengewás- ser zwisqhen Donau und Tisza und ihre Verwertung. (Hidr. Közi. X. 1930. 77. Fiihrer zűr Inforinationsreise dér TIT. Kommission dér internati- onalein Bodenkundliehen Gesellsehaft. (Als Manüskript ge- druckt. Publikation dér kgl. ung. Geol. Anst. Budapest.) 1928. 18 Timkó Imre 18. Peliminary report on the alkali investigations in the Hungárián Great Piain. Geological Survey, Budapest, 1927. 79. Bodenkarte dér Jberischen Halbinsel. Publikation dér Hl. Konimis- sion dér Tnternat. Bodenkundl. Gesellschaft. Ganzig'. 1927. 80. The soilmap of Hjungary. Publieation of the roy. hung. Geol. Survey. Budapest, 1927. 81. Magyarország klimaregiouális talajtérképe. Bodenkarte Uu- garns nach Klimaregionen. (Kiadja a m. kir. Földtani Intézet 1927. Budapest.) (Nur ungarisch.) 82. Meszezés a mezőgazdaságban. — K alkuiig in dér Landwirtschaft. Budapest, 1928. (A szerző kiadása. Nur ungarisch.) 83. Magyarázó a többtermelés szolgálatában álló talajvizsgálatokhoz. — Ei lauterungen zu den Bodeiiuutersuchungen im Dienste dér gesteigerteu Produktion. M. kir. Földt. Int. népszerű kiadványai. Budapest, 1929. (Nur ungarisch.) 84. Csonkamagyaroiszág termőtalaja. 2 térképpel. — Dér Kulturboden Kumpíungarns Budapest, 1929. (A szerző kiadása.) (Nur ung.) 85. Mezőgazdasági ásványtan és talajismeret. — Landwirtschaftliche Mineralogie und Bodenkunde. Budapest, 1929. („Páitria“ irodalmi vállalat és nyomda rt..) (Nur ungarisch.) 80. A Földtani Intézet a megőgazdasági kiállításon. — Die Kgl. Ung. Geologische A listait in dér landwirtschaftlichen Ausstellung. (Köztelek 19 — 20. szám 42. évf. 1932. 111. 5. (Nur ungarisch.) 87. A dohány és a talaj kapcsolata. — Verbindung zwischen Tabak und Bódén. (Mezőgazd. Kutatások. VI. évf. 193 — 118. 1. 1933.) (Nur ungarisch.) 88. A dohány és a talaj. — Dér Tabak und dér Bódén. 1933. (Köztelek I. (Nur ungarisch). 89. Ein Beispiel fiir moderné Bodenuntersuchung. Die Bodenkarte Ungarns. Die Ernahrung dér Pflanze. Berlin, Bd. 29. Hei't 2.1933. 90. Csonkamagyarország ;.ós és szikes talajai, 1, térképpel. — Die Salz- und Szikböden Kumpíungarns. (177 Pg.). A m. kir. Földmív. Mi- nisztérium kiadv. 1934. 2. sz Vízügyi műszaki csoport. A ma- gvar szikesek. Szerkesztették Sajó Elemér és Tiummer Árpád. (Nur ungarisch.) BEYSCHLAG FERENC. Irta: l.iffii Aurél dr.* KlilNNERUNCJ AX F. BEYSCHLAG. Von A. Liffa** Nagy gyász érte az elmúlt év derekán a tudományosi világot. Dr Beyschlat' Ferenc, a porosz birodalmi földtani intézet igazgatója július hó 23-án visszaadta lelkét a Terein tőjének. Mint mikor érett gyümölcs hull lei a fájáról, úgy tekinthetjük Bey- sehlag-nak, élete 79-ik évében hekövetkezett halálát, amely pon- tot tett egy ismeretekben gazdag élet; végére. Bár személyesen alig ismerte közülünk valaki, elmúlása ennek ellenére közelebbről érint minket, mivel 1916 óta társulatunknak tiszteleti tagja volt. Emléket állított nevének hazánkban is mind- azok előtt, akik a hazai röggel és annak érctermékeivel foglalkoz- tak. Mert Beyschlag hazánk ért-előfordulása inak nagyrészét nem csupán az irodalomból, de főképen a helyszínen szerzett éles megfigyelései alapján ismclrte. Tanulmányai különösen a trianoni béke óta elcsatolt erdélyi nemesércelőfordulásokru terjedtek ki, amelyeket több ízben volt alkalma — még pedig majd mindannyi- szor nagy iparvállalatok megbízásából — a helyszínen végihez vin- nie. Mindezeknek összefoglalását képezik azok a nagy fejezeteit, amelyekben P. Krusucli- és 1. li. L. Yogt-tal í,rt több kötetre terjedő „Lagerstatten" című kézikönyvében a magyar ércelőfordu- lásokat ismertette. A Magyarhoni Földtani Társulat értékelni tudta Bey- schlag-nak nemcsak a hazai bányageologiai vizsgálatok, hanem általában a földtani tudomány terén kifejtett munkáját és ászért önmagát tiszelte meg, midőn ennek elismeréseképen, a már világ- szerte nagy hírnévnek örvendő tudóst S e h a,f aír z i k Ferenc és Szorutagh Tamás javaslatára tiszteleti tagjai sorába válasz- totta. Szorosabb kapcsolatot a hazai tudományos körökkel csak annyiban tartott fenn, hogy — mint egyúttal a berlini bá- nyászati akadémia tanára — szívesen foglalkoztatta rátermett ta- nítványait egv-egy doktori értekezés megírása alkalmával a ma- gyar ércelőfordulások beható tanulmányozásával. Ezt különösen előmozdította néhai id. Lóczy Lajoshoz fűzött barátsága, aki * Feliolvasta a Magyarhoni Földtani Társulat 1936. évi február 5-éu tartott LXXXVI. rendes közgyűlésén. Sieke Seite 21. 20 Liffa Aurél mindig tudott módot találni arra, hogy tanítványai egy tapasztal- taid) hazai geológus kíséretében végezhessék el feladatukat. így volt nékem is alkalmam egy ízben egyik tanítványával R. Willmanms szigorló bányamérnökkel a nyári felvétel egy részét a krassószörényi kontakt területen, még pedig Vaskőn együtt töl- teni. Ekkor láttam mily messzemenő előrelátással gondoskodott idegenbe küldött tanítványának nemcsak a szellemi szükségleteiről, hanem ejgyben mindarról is, ami tíesti épségének a biztosítására szolgál. Mert Beyschlag F. hazánk biztonság^ viszonyai iránt úgy látszik nem viseltetett vajmi nagy bizalommal s így történt, hogy ajánlatára fent nevezett tanítványa, egész sor f egy vérrel lát- ta el magát midőn e bányavidéknek a területére lépett. Be y s eh 1 a,g Ferenc a magyarországiaknál sokkal na- gyobb utazásokat tett nemcsak Európa különböző országaiban, ha- nem más kontinenseken isi. Az így szerzett töménytelen sok ta- pasztalatainak köszönhette azt az óriási nagy áttekintést, amellyel nemcsak az ércelőfordulások, hanem a só, szén, petróleum stb. te- rén rendelkezett. E rendkívül nagy ismeír ettömeget tükrözi vissza — nagy számú értekezésén kívül — a már fennebh idézett és' az egész földkerekségéneik az előfordulási viszonyait felölelő munkája, amely nemcsak az elméletnek, de a gyakorlatnak is nagy szolgá- latokat tett. De nagy szolgálatot tett a tudománynak Beyschlag még, hogy a bolognai nemzetközi geológiai kongresszus részéről a porosz birodalmi geológiai intézetre bízott „Európa interna- tionalis geológiai térképének'4 a szerkesztését elvállalta s azt, vala- mint a velejáró óriási nagy munkát részben maga, részben munka- társai segítségével a legnagyobb sikerrel keresztül vitte. De nagy része volt azonkívül még a Föld átnézetem geológiai térképének a W. Schriel által vezetett szerkesztésében is. Beysehlagj Felire ne nemcsak mint a porosz földtani in- tézet igazgatója, de egyben — mint már fennebb jeleztem — mini a berlini bányászati akadémia 1 anára is nagy érdemeket szerzet! magának a bányászati tudomány fejlesztése körül. Kezdetben mint magántanár az érctel epekről, később, mint rendes tanár a föld- ismeret és teleptanból tartott, — a világ minden tájáról felhozott példákkal illustrált — előadásokat. Végül, midőn sók irányú el- foglaltsága egyre nagyobb mértékbein nehezedett reá, csak a só- és szén telepekről tartott rövidebb kollégiumokat. * # * Ha ezek mán, mint embert kivan juk megismerni, — mások állításaira támaszkodva - jó szívű, szolgálatkész embernek mond- hatjuk, aki — mint fennebb is láttuk — a tudománya iránt érdek- lődőket készséggel a legmesszebb menő határokig támogatni képes. 1856-ban Karlsruthéban született. Édes apja Beyschlag Beyschlag Ferenc 21 Wil libáid udvari prédikátor volt, ki később mint teoló- íí iái tanár szerzel t jó hírt nevének. Középiskoláinak elvégzése után a berlini bányászati akadémiára iratkozott. Miután doktori oklevelet nyert, a porosz birodalmi geológiai intézethez nevezték ki iN83-l>an. Tizenhárom évvel később, azaz 1896-ban már osztály-igaz gató, 1901-ben a földtani intézet másod igazgatója, 1907-ben pedig a bányászati akadémia igazgatója lett. Beyschlalg Ferenc, mint az elmondottakból is látható, gyorsan haladt a tudományos pályán, a hol sok oldalú ismeretei nemcsak a geológia, hanem a bányászat terén felmerülő kérdések- ben is vezető szerepet biztosítottak neki. Miként embertársai iránt jószívűség, úgy szakvéleményeiben is optimizmus jellemzi egyéniségét. Végül még csak annyit legyen szabad felhoznom, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat néhai tiszteleti tagja emlék énék óhajtott áldozni, midőn a mai közgyűlésen e rövid emlókbeszéd ke- retében. sokoldalú tudományos tevékenységére rámutattunk. # # # F. Beyschlag, dér ehemalige Prasident dér Preussischen Geologischen Anstalt var seit 1916 Fhrenmitglied dér Fngarisclm (ieologisch -n ti ese 11 seb all. I)iese Auszeiehnung var ein Bevyeis unserer Anerkennung dal'ür, dass dieser hervorragende Ge- lehrte die auf die Xaturschátze des ungarischen Bodens bezüglieh- en Kenntnisse nacli allgemeinen Gesicht-spunkten aufarbeitete. Tn dér am 2. F'eber 193G abgehaltenen LXXXVI-sten Gene- ralversammlung dér rngarischen Geologischen Gesellschaft wur- den‘ die hőben Yerdienste des \'erstorbenen in cinem Xachruf ge- vii rdigt. I)K. SZÁDECZKY-KARDOSS GYULA EMLÉKEZETE. >1860—1935. Irta: S zent péter y Zsigroond.* ANDENKEN AN DK. JULIUS V. SZÁDECKY- -KARDOSS 1860—1935. Von Dr. Sigismund v. Szent pete ríj.** A bennünket megelőző nemzedék egyik kiválóságának, Szá- dé e z k y Gyulának az elhunytéval ismét szegényebb lett Társu- latunk egy ideális lelkületű kutató búgjával. Pihenést alig ismerő teste most már a kolozsvári Házsongárd árnyas temetőjében nyug- szik abban a földben, melyet annyira ismert és szeretett. Egész Kolozsvár társadalmi és tudományos köreinek t Űztelek* és elisme- rése kísérte utolsó útján 1935. november l()-én, >-őt Erdély sok ré- széből is elzarándokoltak az ő v ég t i « 7 1 e sségér e és adták meg neki halálában is azt a megbecsülést, amit nemes élete folyamán teljes- séggel kiérdemelt. Puritán lelke egész életében kerülte az iinnepel- tetést, a díszt, sohasem vágyott a maga személvének kitüntetésére és mindezt maradék nélkül megkapta az. őt gyászolók nagy töme- gének tisztességtevésében, az ő elvesztése felett érzett mély fájda- lomban. Élete folyásában erős erdélyi lelkületűvé vált Sziádeczky Gyula Felsőm ag y a r o r s 7 á gon. Pusztafalun született 1860-ban régi nemesi családból. Középiskoláit Hzepesiglón és Sárospatakon, egye térni tanulmányait Budapesten végezte, itt szerezte meg középisko lai tanári és bölcséezdrktoi i oklevelét. Az ásvány-földtani tudomá- nyok iránt való érdeklődésével már a középiskolában kitűnt, de még inkább az Egyetemen, ahol rövidesen magára vonta Szabó .József professzornak figyelmét, aki már 1884-ben tanár egedévé választotta. Tudományos működésére nagy hatást gyakorolt fran- ciaországi tanulmányútja, amidőn főleg a College de Francéban dolgozott Fouiequé professzor intézetében, Miéi el-Lévy és Laeroix társaságában, akiknek hatása mindvégig érezhető rajta. A következő évben már magántanári képesítést nyert a budapesti egyetemen a kőzettanból. Ugyanebben az évben vezette oltárhoz Molnár Jolán úrliölgyet, aki mindvégig hűséges kísérő társa volt az ő harmonikus családi életében, éltető és bátorító jó szelleme a * Felolvasta a Magyarhoni Földtani Társulat 1936. évi február 5-én tartott LXXXVT. rendes közgyűlésén. **' Vorgelesen in dér Generulversanuullung dér Ung. Geol. Gc- tcMschaft a in 5. Február 1936. SZÁDECZKY— KARDOSS GYULA 1860 — 1935 Szádeczky-Kardoos Gyula emlékezete 23 boldog napok lián épen úgy. mint a megpróbáltatások keserű, nehéz óráiban. Boldog esaládi életüket a Mindenható a gyermekkel ál- dotta meg, kik közül a legfiatalabb: Kleméin a budapesti egyetem magántanára, műveli tovább nagy sikerrel atyjának szaktudomá- nyát 1896-ban a kolozsvári egyetemen az ásvány- és földtan tanára és az Erdélyi Nemzeti Múzeum Ásványtárának igazgatója lett. Itt találta a világháborút követő összeomlás. De nem tudott ekkor sem i lszakadni Erdély földjétől, ahová minden érzése kötötte és tudo- mányos munkálkodását meig nem szakítva, itt is maradt haláláig. Társulatunknak 188.3 óta rendes, majd örökítő tagja, 1890- 1891-ben titkára. Kolozsvárt az Erdélyi Múzeum Egyletnek mind- végig buzgó, lelkesen működő tagja, ill. alelnöke volt. Itt is maga köré gyűjtötte a geológia iránt érdeklődő fiatalabb kutatókat. Az Erdélyi Gyorsírók Egyesületét megalapította s annak sok éven át elnöke volt. A kolozsvári zenekonzervatóriumnak és az Erdélyi Kárpát Egyesükének éppen a legnehezebb időkben, az 1920^ais évek- ben viselte elnöki tisztségét. A nemzetközi geológiai kongresszu- soknak majdnem állandóan tagja volt és azokban sokszor részt is vett, így a rendelkezésemre álló, bizonyára nem teljes adatok sze- lőit 1897-ben a szentpétervári, 1900-ban a párisi. 1910-ben a stock- holmi, 1918-1 a n az ottawai, 1926-ban a madridi, 1929-ben a pretoriai, 1932-ben a washingtoni kongresszuson, amelyeken többnyire elő- adást is tartott, az ottawainak alelnöke is volt. A gyűléseket követő nagy kirándulásokon mindig bőséges vizsgálati anyagot is gyűj- tött. így megismerte Oroszország, Franciaország, Svédország, Ka- nada. Bélefrika és az Északamerikai Egyesült Államok nagy terü- leteit, ezenkívül más alkalmakkor Svájc és Egyiptom egyes vidé- kéit is. Szádeezky Gyula a feltűnést mindig és mindenben ke- rülte, nem kereste még a valóban megérdemelt érvényesülést sem, sohasem politizált. A tudományt magáért a tudományért művelte, felfedezéseinek anyagi kihasználását mindig elutasította magától. A tudományos kutatásban találta legfőbb élvezetét és még sem volt egyoldalú. Nagy nyelvtudása, kiváló zenei tehetsége közismert volt, szervező képességének mindenkor ékes tanúbizonysága az Erdélyi Nemzeti Múzeum Ásványtára és a vezetéke alatt állott egyetemi intézet, mindkettőt Kooli Antal után ő tette naggyá; kiváló pro- fesszori voltát minden tanítványa igaz hálával, tiszteletteljes elis- meréssel emlegeti; tudományos törekvéseit számtalan munkája igazolja. Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Ásványtára 1896-ban, amidőn annak igazgatását átvette, összesen 12.000 darab ásvány-kőzet- kövületből állott, 1918-ban pedig az ő céltudatos fejlesztése révén kb. 75.000 darabra emelkedett. LV új gyűjteményeket is szervezett és pedig képekben, fényképekben, mikrofotográfiákban, domború 24 Szentpétery' Zsigmond térképekben, mikroszkópi vékonvcsiszola tokban, amelyek mind a gyűjtött és feldolgozott anyagokra és a bejárt vidékekre vonatkoz- tak, céltudatos rendszer szerint sorakoztatva. Elvének megfelelően e gyűjteményekben nem akarta a világhírű nagy gyűjteményeket utánozni, amelyek nagy dotációjukkal mindenre kiterjeszthetik figyelműket, hanem arra lörekedett, hogy Erdély földje minél gaz- dagabban, minél szebben legyen képviselve, hogy trillát minden tekintetben a legteljesebb erdélyi gyűjtemény lég ven. Ezt a eél iát egészen el is érte. T)e mint tudományos gyűjtemény didaktikai cé- lokat is szolgált. Ugyanennek a célnak az érdekében történtek azok a sorozatos tudományos és népszerű előadások, amelyeket ő és in- tézetének alkalmazottai a szakkörök és a nagyközönség részére tar- tottak. Mindezeknek az eredménye az volt. hogy úgy a legmaga- sabb erdélyi társadalmi rétegek és a nagyközönség, mint az erdélyi középiskolák tanulóifjúsága állandóan nagy számmal látogatta úgy a gyűjteményeket, mint az ismertető előadásokat Szádeezky el nem múló érdeme, hoc/;)/ Erdélyben nagy érdeklődési tudott kel feni a geológia és az ásványos kincsek kutatása iránt. Be kiváló volt mint pedagógus is. Hallgatói, tanítványai iránt való egész viselkedése, mindem cselekedete oktatás volt. Nem zár- kózott el előlük, velük együtt dolgozott. Amint szobája ajtaja, úgy szíve is nyitva állott előttük. Maga a példaadása olyan volt, hogy mindegyikünk követésre méltónak találta. A geológiai tudományok iránt való lelkesedése állandóan hevítette, legyőzte a tanítással járó fáradalmakat, a csalódások nem csüggewztették, ha a tanítvá- nyokban rejlő gyengeségekben akadályokra talált. Erdély külön- böző vidékeire tett tanító kirándulásai mindenkor felejthetett!*1*! tanulságul szolgáltjuk. Nem vonta ki magát a legnehezebb teendők alól, a fáradságot nem ismerte. Ezeklen a kirándulásokon tanította meg hallgatóit a geológiai kutatás elemeire, ezeken tanulták meg a leendő középiskolai tanárok a legfinomabb részleteket is, hogyan kell kint a természetben is mindent felhasználni a tanításra. Ami- dőn előadásait már beszüntette, akkor is felkereste régi tanítvá- nyait, hallgatóit és tanácsaival tanította. Igazságos kritikáját mindig az oktatási cél végétté. Az ellenvetéseket meghallgatta, megbeszélte és így igyekezett nagy türelemmel mindenkit a helye • útra vezetni s ott megtartani. Rendkívül ügyes és fordulatos mód- szerével iparkodott minden tanítványába heleoltani az ő igazságos természettudománya gondolkodását, aminek alapja az volt, hogy szerinte a természettudományos kutatásokban az igazság becsüle- tes keresése a főcél , mint ezt rektori székfoglaló beszódélren is o- lyan meggyőzően kifejtette. Ennek az igazságnak és becsületesség- nek volt ő a típusa és rendíthetetlen híve. Tudományos munkálkodásálban 3 idősszakot lehet megkülön- böztetni. Az első időszak budapesti egyetemi tanársegédi és gimná- ziumi tanári kora volt, amidőn különböző tárgyakkal foglalkozó. Szádeczky-Kardoss Gyula emlékezete 2b apróbb értekezései után az ő elvenek és kutató természetének fflojl- t'e le lóén belekezdett a Tokaj-Epm’jesi hegység részletes tanulmányo- zásába. El re 1. Hősége? vizsgálatai alapján a hegység- általános ismertetésén kívül részletes eredményeket is közöl érteke- zéseiben, de megfigyeléseinek mák egy részét tehette közzé. A délül rikfii geológiai kongresszuson a Hargitában végbement asszimi- lációs jelenségeket adta elő. T ndomátigns működésében min difi leltározott rendszer szerint járt el. Ezt a rendszerességet és következetésé rvi megtaláljuk iro- dalmi mű ködé- ének első iJösz, lkában is, de n ég inkább a következő időkben, amidőn kiindulási pontja a V légy ásza volt. Ennek a hegy- ségnek a tanulmányozásánál olyan problémák is felmerültek, me- lyek szüksége*?* tették n szomszédos Gyűlni 6? Ércbe cvség grani- tos. riolitos, andezites, stib. kőzeteinek a megvizsgálását. Az utóbbi l’e,rvséeekből nyert •■nalófriákkal e«ak alátámasztani akarta a vle- gyászai vizsgálatokból kilakolt véleményét. Majd az Erdélyi Me- dence erupciés tufáinak vizsgálatát kezdte el, hogy megállapítsa a Vlegyá«z-‘> kőzeteitől való különbözőségüket, elsősorban kíilön- böző képződé diket. Az Erdélyi Medence eruptív anyagú konglonie- rátjamak és tufáinak kutatása szűk ség szerű lég elvezették a Har- gita vonulat rendszeres tanulmányozásához, liogy itt találja meg esetleg az összefüggést. A természettudonnín.ijos igazságunk és "zen igazság hirdetésé " ck fanatikus híve colt. Csak azt írta le, aminek igaz voltáról a leggondosabb kőzettani vizsgálatok alapján határozottan meggyel ződött Hegy mennyire pontos, sőt pedáns és elővigyázatos volt tu- lományos működésében, milyen gondosan újra és újra átvizsgálta a kétségednek látszó dolgokat annak majdnem két évtizedig ma- gam is tanúja voltam. A legtalálóbban jellemzi őt életének egvik legjobb ismerője, a kiváló kolozsvári lel készprofesszor, T)r. Tava- sz y Sándor a következő szavakkal: „Szádeczky Gyula nagysága az igazlel'kűségben állott, élete pedig az egyszerűség tiszta szépségé- ig emelkedett . . . Egyetlen pillanatra sem állott meg olyan úton. amely nem egyenesen vezette öntudatosan felismert célja felé és sohasem vett részt olyan tanácsban, amely szemérmes lelke tiszta- ságát.. jó szíve nemességét veszélyeztette. Igaz ember volt családjá- ban. munkakörében, hivatása és szolgálata mezején. Az igazságon kívül nem ismert más érdeket, de az igazságért élete utolsó napjáig ifjúi lelkesedéssel tudott égni. Megragadó erővel csüggött tudómé- 28 Szén tpétery Zsigmondi nyos kérdéseim A drága erdélyi föld szövevényes történetének a legtöredezettebb lapjaiba is bevilágított látása és tudása. Megol- dásai ... az idők bármily változásai közt is hirdetik Szádeezkv Gyula nevét. Ezek a megoldások életének legszebb gyümölcsei. “ ( Pásztortűz XXL 472—473. 1) Ilyennek ismertük mi. tanítványai is. Elfogadott lélekkel ál- lottunk koporsója előtt, amely örökre elvitte tőlünk. Elvei, eszméi azonban tovább fognak élni bennünk, akik az ő tanításait adjuk át a következő nemzedéknek, de maradjon a Magyarhoni Földtani Társulat minden tagja előtt is tiszteletben az ő emléke, akinek ne- mes lelkét a földtani tudományok iránt mindig igaz lelkesedés he- vítette. • • • Juli us v. S 7 á d e e z k y-K a r d o s s, Mitbegriinder und ge- wesener Sekretar unserer Gesellsehaft wurde 1S60 zu Pusztafalu i m Kom itat Abauj-Torna geboren und starb 1935 in Kolozsvár. Er var Assistent des Professors J'osef v. Szabó, spater Privatdo- zent dér Gesteinslebre an dér Universitát Budapest. Von 189tí l>e- kíéidete er die Stelle des Professors dér Geologie an dér I' ni versi- tat Kolozsvár. Die Grundingen seiner wissenscbaftlicben Bildung erwarb er in dér Anstalt dér Eniversitat Paris, in dér Gesellsehaft Mi eh' el Lévy’s und A. La erői . x\ dérén Einflussauf ihn stets bemerkbar blieb. Bei ne Avisseusebaftliebe Tiitigkeit lasst sieb in drei Zeit-ab- sehnitte aufteilen. Tm ersten w«r er Assistent und Privatdozent in Budapest, \vo den wichtigsten Gegenstand seiner Forschungen die Gesteine vem S-lieben Teil dér Gebirge von Tokaj und Eperjes bildeten. Die zweite Periede umfasst seine Tiitigkeit als Professor in Kolozsvár, wo er hnuptsáchlich die Bildungen des Bihar-Gebir- ges und des siebenbürgisclien Beeken s studierte. Tn dér dritten Po- riadé von 1922 — 1935, erforschte er von dér gegenwa’ tigén Lage aus- gehend die Bildungen dér altén Gebiree Siebenhürgeus und síeli te die Altersverháltnisse dér Eruptionen und dér kristallinischen Sebiefer dér W-liehen s i eben b ü r g i schen Grenzgebirge fest. Aussev- dem begann er Forscbungsarbeiten aucli im Hargita-Gebirge. Eino ausfiibrliehere Wiirdigung seiner Tátigkeil in deutscher Spraehe wird in dér Zeitschrift Acta Chem. Mineialog. et Pliys.. Tóm. V. fase. 1—2 in Szeged erscheinen. Szentpétery Zsigmoml 29 DR. SZADECZKY K. GYULA IRODALMI MUNKÁSSÁGA.1 — LITER ARJSCHE TÁTI OKÉIT VON DK. JULIUS v. SZADECZKY. Rövidítések — Verkürzungen: F. A. — Földtani Közlöny, Értesítő = Értesítő az Erdélyi Múzeum Egylet orvos-természettudományi szak- osztályából. II. Természettudományi szak. ltcrue ~ Revue iiber den Iuhalt des „Értesítő44, Sitzungsberichte dér medizinisch-naturwissen- sehaftlieben Section des Erdélyi Múzeum Egylet (Siebenbiirgischer Museumverein). Ásványtár = Múzeumi Füzetek. Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Ásványtárának Értesítője. Mitteilungen = Múzeumi Füze- tek. Mitteilungen aus dér m inéra logisch-geologischen Sammlung des Siebenbürgisehen Nationalmuseums. Dóri = Dari de Seamá ale Sed- intelor Institutul Geo’logic al Romániei din Bucurekti. 1887. A magyarországi obsidiánok, különös tekintettel geológiai viszo- nyaikra.— Die ungarischen Obsidiane mit besonderer Kücksiclit auf ilire geologisolien Verhiiltnisse. (Értekezések a természettu- dományok köréből. M. Tud. Akad. Kiadványa, p. 1 — 64. Buda- pest, 1887.) (Nur ungariseh.) 188Í). A Tokaj-t perjesi hegység Pusztafalu körül lévő centrális részé- nek geológiai és petrographiai viszonyairól, (F. K. XTX. k. P. 244 — 258. és 320— 436. Budapest, 1880.) — Petrographische und geologisehe Verhaltnis.se des zentralen Teiles dér Tokn,.j-Eper- jeser Gebirgskette in dér I mgebung von Pusztafalu. (F. K. XIX. p. 289—298, 372—383. Budapest, 1889.) Khyolithnyomok Svédországból. (F. K. XIX. p. 350-4(16. Bpest., 1889.) — Rhyolithspuren in Seb \veden. (F. K. XIX. p. 437 — 447. Budapest, 1889.) 18581. Adatok Munkács vidékének geológiájához. (F. Iv. XX. p. 5 — 22. Budapest, 1890.) — Beitrage zűr geologischen Beschaf fen beit dér Umgebung von Munkács. (F. ív. XX. p. 61 — 67. Bpest, 189.1. ) A magyarországi rhyolibhokról. — Über die ungarischen Rhyo- 1 i t he. (Természettudományi Közlöny XXII. Pótfüzet p. 71 — 77. Budapest, 1890.) (Nur ungariseh.) A malachit mesterséges előállítása. (F. ív. XX. p. 47 — 48. Buda- pest. 1890. — Die küustiliche Darstellur.g des Malachits. (F. tv XX. 1890.) (Nur ungariseh.) 1891. A Pilishegy Nagybári mellett. (F. K. XX. p. 225—240. Budapest, 1891.) — La montagne de Pilis dans le Szigethegység du Conri- tat de Zemplén. (F. K. XXL p. 265 — 274. Budapest, 1891.) 1 A feltüntetett ér tekezések közül tíznek a címét dr. Balogh Ernő kolozsvári tanár által, összeállított jegyzékből (megjelenőben az Erdé- lyi Muzeuni 1936. évi XLI. kötetében, Kolozsvárt) vettem át. Ezek ar- ról ismerhetők fel. hogy ezeknél nincsenek megadva az oldalszámok, miután sem az értekezéseket tartalmazó folyóiratok illető évfolya- mát sem a különlenyomatokat nem tudtam megkapni. 30 Szentpótery Zsigmond 1892. Adatok az Erdélyi Érdiegység' eruptis kőzeteinek ismeretéhez. (F. K. XXII. ]). 289—300. Budapest, 1892.) — Zűr Kenntnisy dér Eruptivgesteine! des Siebenbürgischen ErzgebirgÁs. (F. K. XXII. p. 323—330. Budapest, 1892.) A Magas Tátra gránitjáról. (Természettudományi Közlöny XXIV. Pótfüzet, p. 184—188. Budapest, 1892.) (Nur ungarisch.) 1893. Dér Gránit dér Holien Tátra. (Tschermak’s Min. Petr. Mitt. Bd. 13. p. 222—230. Wien. 1893.) Az eruptiv kőzetekről. — Űber die Eruptivgesteine. (Emlékkönyv a Kir. Magy. Term. tud. Társulat félszázados .Jubileumára, p. 698 — 707. Budapest, 1893.) (Nur ungarisch.) 1895. A szobi Sághegy andesit járói és kőze'tzárványairól. (F. K. XXV. j). 161 — 174. Budapest, 1895.) — Über den Andesit des Berges Ságii bei Szob und seine Gesteinseinsehlüsse. (F. K. XXV. p 229—236. Budapest, 1895.) 1896. Cölestin Gebei el Ahmárról, Egyiptomban. (F. K. XNVI. p. 113— 116. Budapest, 1896.) — Cölestin vöm Gebei el Ahmar. in Agyp- ten. (F. K. XXVI. p. 161 — 165. Budapest, 1896.) 1897. A Zempléni szigethegység geológiai és kőzettani tekintetben. — l)as Zempléner Inselgebirge in geologischer u id petrographi- scher 1 1 insidit. (Tenné szettud. Társ. kiadv. p. 1 — 63 Epést., 18j7. (Nur ungarisch.) Choritoidos jíliy Ilitek Szurdokból. (Hunyad m.) (Értesítő XIX j). 1 — 9.) — Chloritoid-Phyllite von Surduk (Comitat Hunyad). (Revue. Bd. XIX. p. 1 — 8. Kolozsvár 1897.) A danki földcsúszás. (Értesítő. XIX. j). 234- 243. Kolozsvár, 1897.) — Die Erdrutschungen bei Bank. (Revue XIX. p. 204— 207. Kolozsvár. 1897.) Jelentés az Erdélyi Múzeum Ásványtárának állapotáról az 1896. évben, t Értesítő. XIX. k. ]). 77 — 78. Kolozsvár 1897.) — Bericht iiber den Zustand dér niineralogischen Sammlung des Siebeu- biirgischen Museums im .Jahre 1896. (Nur ungarisch). A Sátoraljaújhelytől ÉNy-ra Ruda-Bányáoska és Kovácsvágás közé eső terület geológiai és kőzettani tekintetben. (F K. XXVII. p. 273 — 326. Budapest. 1897.) — Das nordwestlich von Sátoralja- Ujhely, zwiscben Ruda-Bányáoska und Kovácsvágás iiegende Gebiet in geologischer und petrographiscber lliitsicht. F. K. XXVII. p. 349—385. Budapest, 1897.) 1898. Az 1897. évi erdélyi löldcsúszásokrói. (Erdély VI 1 . évi’. ]>. 2- Kolozsvár, 1898.) — Über siebenbiirgisehe Erdruttcliungen in 1897. (Nur ung.) Jelentés az Erdélyi Múzeum Ásványtárának állapotáról az 1897. évben. (Értesítő. XX. p. 42 — 44. Kolozsvár 1898.) Bericht über den Zustand dér mineralogiscben Sammlung des Siebenbürgi- schen Museums im Jalire 1897. (Nur ungarisch). Sztolna környékén lévő telér-andesitekrŐl. (Értesítő. XX. k. p. Szádeczky Kardoss Gyula emlékezete 31 23—3(5. Kolozsvár 1898.) 1 ' I m • i* dic A ndesi t gangé bei Satolua (Revne. hd. XX. ]>. 25 — 37. Kolozsvár 1899.) Adatok Erdély ásványtanához. (Értesítő XX. p. 136- 144. Ko- lozsvár 1SÍI8.) — Beitráge zűr Mineralkenntnis Sirbenhiirgens. (Revne. Bd. XX. p. 96 104. Kolozsvár 1899) 1899. Jelentés az Erdélyi Múzeum Ásványtárának állapotáról az 1898. évben. — Bericht ,iber den Zustand dér mineralogisehen Saaun- lung des SLebenbürgisehen Mnseuins im J-.hre 1898. (Értesítő XX. p. 82 — 85. Kolozsvár 1899) (Mii dóul sebem Auszug.). A légi egyiptomi építkezések kőzetei. — I)io Gesleine dér a. tea ágyptiscben Hantén. (Egyiptom. Tanulmány könyv "ti). p. 235- 252. Hudapest, 1899.) (Nur nngarisch ) A magyarországi koru.id előfordulásokról. (F. K. XXIX. p. 240 — 252. Hudapest, 1899.) — Vöm Yorkonimeu des Korunds in Fugám. (F. K. XXIX. p. 296 — 309. Budapest 1899.) A kolozsvári egyetem ásvány- és földtani intézetének és az Er- délyi Múzeum ásványtárának kiállítása Párisban az 1900. év- iion. (Értesítő. XXI. k. p. 209 — 242. Kolozsvár 1899.) — Descrip- tion des minéraux et des rocbes pré.MMités á PExpositiom de Paris 1900. Pár !<* laboiatoire de minéialogie et de géologie de ITTniversité de Kolozsvár el pár le ..Museum Transylvanicum* . (Revne. XXI. p. 23 — 29. Kolozsvár 1900.) Fj telér kőzet Assuánból. (F. K. XXIX. p. 153 — 1,"9. Bp., 1899.) — Ein neues Ganggestein aus Assuan. (F. K. Bd. XXIX. p. 2ip — 21(5 Budapest, 1899.) 1S-0II. Az Egeres vidéki gipsz és bai’naszén képződéséről. — Über die Entstebung von (iips und Hraunkohle in dér G-egend von Ege- res. (Erdély. 1900. évf. p. 41 — 44. Kolozsvár, 1900.) (Nur ung.) Jelentés ;.z Erdélyi Múzeum Ásványtárának állapotáról az 1899 évben. — Bericbt ii be r die Minera'lsammlung d. Siebenb. Mié. in 1899. (Értesítő XXI. k. p. 260 — 262. Kolozsvár, 1900.1 (Nur ung.) A geológia fejlődéséről és az élethez való viszonyáról. Dékáni beszéd. — Über die Entwicklung dér Geologie und ihr Verhált- nis zum Leben. (Acta Uni versi tat is Reg. Hung. etc. fa se. 1. Beszédek, p. 11 — 39. Kolozsvár 1900.) (Nur ungariseh.) 1901. Jelentés az Erdélyi Múzeum Ásványtárának 1900. évi állapotá- ról. Pevicht iiher den Zustaud dér miiieralogischen Sammlung des Síel (u.biirgischen Museiuns :m Jahre 1900. (Értesítő. XXIII. p. 197—200. Kolozsvár, 1901.) (Nui ungariseh). A Vlegyásza félreismert kőzeteiről. (Értesítő. XXIII. k. p. 47 — 64. Kolozsvár 1901.) — Über eiuige verkannte Gesteine des Yle- gyásza-Bihargebirgos. (Kevue Bd. XXIII. p. 17 — 35. Kolozsvár, 1901.) 1902 Özönvízről. — Über die Siutflut. (Uránia, III. évf. p. 328—330. Budapest, 1902.) (Nur ungariseh.) 1903. Erdély nevezetesebb ásványvizeinek általános geológiája. — Die 12 Szádeczky-Kardoss Gyula emlékezete allgeaneine Geologie dér namhafteren Mineralwasser Sieben- bürgens. (Erdély nevesebb fürdői 1902 ben. p. 45 — 66. Kolozsvár. 1903.) (Nur ungarisch.) Jelentés az Erdélyi Múzeum ásvány- és földtani gyűjteményei- nek állapotáról az 1901. esztendőben. — Berieht iiber den Zu- stand dér min. u. geol. Sammlung des Siebenbürgischen Museums im Jnhre 1901. (Értesítő XXIV. p. 110 — 113. Kolozs- vár 1903.) (Nur ungarisch). A Vlegyásza-Bíliarhegységbe tett löldtani kirándulásaimról. (Ér- tesítő XXV. k. p. 53—78. Kolozsvár, 1903.) — Meinc geologi.sch- en Exkursionen ins Vlegyásza-Bihargebirge. (Revue, Bd. XX \r. Ii. 70 — 73. Kolozsvár, 1903.) A nagy báród i rhyolithról, mint a Vlegyásza-Biharhegvség É i folytatásáról. (Értesítő XXV. p. 171 — 193. Kolozsvár, 1903.) - Das Rhyiolithvorkommen von Nagybáród, als die nördliche Fortsetzung des Vlegyásza-Bibarer Eruptivsteckes. (Revue, Bd. XXV. p. 55 — 69. Kolozsvár 1903.) Jellentés az Erdélyi Múzeum ásvány és földtani gyűjteményei- nek állapotáról az 1902-ik esztendőben. — Berieht iiber den Zu- stand dér mineralogischen Sammlung des Siebenbürgischen Museums im Jalire 1902. (Értesítő XXV. p. 134 — 138. Kolozsvár. 1903. ) (Nur .ungarisch). Egyetemi ásvány- és földtani Intézet és az EME ásványtára. — Das min. geol. Institut d. Universitat jjml das Mineralienkabi- nett d. Sieb. Nat. Museums. (Emlékkönyv a kolozsvári m. k. F. J. t. egyetem sitib. a m. orv és term. vizsg. XXXII. vándor- gyűl. tagjai részére, p. 82 — 90. Kolozsvár, 1903.) (Nur ung.) 1904. Adatok a Vlegyásza-Bijmrhegység geológiájához. (F. K. XXXIV. |). 2 — 64. Budapest, 1904.) — Beitriige zűr Geologie des Vlegyá- sza-Bihargebirges. (F. K. XXXIV. p. 115 — 184. Budapest, 1904.) Jelentés az Erdélyi Múzejim ásvány- és földtani gyűjteményei- nek állapotáról az 1903-ik esztendőben. — Berieht iiber den Zu- stand dér mineralogischen Sammlung des Siebenbiirgischen Museums im Jahre 903. (Értesítő, XXVI. p. 93 — 97. Kolozsvár, 1904. ) (Nur ungarisch). A Remecz-vidéki aluminium kőzet geológiai viszonyairól. (An- gol, francia és német kivonattal, p. 1 — 31. Kolozsvár 1904.) Mit englisehem, französischem und deutsejhem Auszug. 1905. Határhegységeinkről. — Über mise re Grenzgebirge. (A m. orv. teim. vizsg. 1903. Kolozsvári t. XXXII. vándorgyűlésének t. v. és munkálatai, p. 222—225, Budapest, 1905.) (Nur ungarisch.) Az Erdélyi Múzeum Ásvány- és Földtani gyűjteményeinek álla- jmtáról az 1904-ik esztendőben. Berieht iiber den Zustand dér minerallogisohen Sammlung des Siebenbiirgischen Mu-eunis im Jahre 1904. (Értesítő XXVI l. p. 21)3—218. Kolozsvár, 1905.) (Nur ungarisch.) Szádeczky-Kardoss Gyula emlékezete 33 A Biliarhegység aluminiumérceiről. (F. K. XXX\. ]>. 247 — 267. Budapest, 1905.) — Die Aluminiumerze des Bihargebirges. (F. K. XXXV. p. 247—267. Budapest, 1905.) A Biliarhegység Hézbánya-Petrosz-Szkerisora közötti részének geológiai szerkezetéről. (A m. kir. Földtani Intézet évi jelenté- se 1904-ről. i>. 142 — 153. Budapest, 1905.) — Über deli geologischen Aufbau des Bihargebirges zwischen den Gemeinden Kézbánya, Pét rósz und Szkerisora. ( Jahresbericht d. kgl. ung. Geol. Alist, fii i* 1904. p. 166—179. Budapest, 1906.) 1906. Jelentés az 1906. évi ( aug. 17 — szept. 22.) olaszországi tanulinány- út járói. p. 1 — 4. Kolozsvár, 1906.) — Bericlit ii bér die Studien- reise in Italien. (Nur ungaiiscb.) Gleeser nyomok a Bibarhegységben. (Földrajzi Közi. XXXIV. p. 299 — 304. Budapest, 1906.) — Gletseherspuren im Bihargebirge. (Földrajzi Közi. Bd. XXXIV. p. 131—134. Budapest, 1906.) A Szárazvölgy (VaJe Szaka) geológiája Rézbánya vidékén. (Mú- zeumi Füzetek. I. p. 50 — 73. Kolozsvár, 1906.) — Geologie des Szárazvölgy (Vulea Saea) bei Rézbánya. (Natunv. Museums- hefle. Bd. I. p. 94 — 116. Kolozsvár, 1906.) Seprési (Jzárán Gyula. — Július Czárán v,on Seprős. (Erdély, XV. p. 1 — 6. Kolozsvár, 1906.) (Nur uugarisch.) Jelentés a Biharhegység középső részében az 1905 ben végzett földtani felvételemről. (A m. kir. Földtani Int. évi jelentése 1905-ről. p. 123 — 144. Budapest, 1906.) — Be? Lclit über die im Jahre 1905 im Bihargebirge durchgeführte geologisehe Auf- uahme. (Jahresbericht d. kgl. ung. Geol. Anstalt f. 1905. p. 144 — 170. Budapest, 1907.) 1907. Az Erdélyi Múzeum ásvány- és földtani gyűjteménye 1900-ba n. Bericht über den Zustand dér mineralogischen Sammllung des Siebenbürgisehen Museums im Jahre 1906. (Nur ungariscjh.) (Az EME évkönyve 1906 évre. p. SS — 94. Kolozsvár 1907.) A Vesuviónak 1906. évi nagy kitöréséről. — über die grosse Eruption des Vesuvio im Jahre 1906. (Az EME nagyenyedi vándorgyűlésének Emlékkönyve, p. 3 — 16. Kolozsvár 1907.) (Nur uugarisch.) A Bihai hegység középső részinek kőzettani és tektonikai viszo, nyairól. (F. K. XXXVII. p. 1 — 15. Budapest, 1907.) — Über die petrographischen und tektonisjchen Chamktere des miittleren Teiles des Bihargebirges. (F. K. XXXVII. p. 77 — 93. Budapest, 1907.) Boldogulásunk kérdéséhez. Dékáni beszéd. — Zűr F ragé unserer Wohlfahrt. (Acta Universitatis Reg. Hung\ ete. Fasc. I. Beszé- dek. p. 1 — 33. Kolozsvár, 1907.) (Nur uugarisch.) A Bibarhegységben és a Vlegyászán 1906. évben végzett geoló- giai reambulatióim. (A m. kir. földtani int. év jelentése 1906- ról. p. 51—68. Budapest, 1907.) — Über meiue im Bihargebirge 34 Szentpétery Zsigmond und in dér Vlegyásza im Jahre 1906. vorgenommenen geolog Beambulationen. ( JahreMiericht. d. k. ung Geol. Anstalt f. 1906. n 56 — 77. Budapest. 1908.) 1908. Jelentés az ásványtárról. — Bericht iiber die Mineraliensamm- lung. (Az EME évkönyve 1907-re. p. 78 — 81. Kolozsvár, 1908.) (Nur ungarisch.) Adatok a Hidegszamos kristályospaláinak ismeretéhez. (F. K. XXXV11I. p. 257 — 276. Budapest, 1908.) — Zűr Kenntnis dér kristallinen Schiefer dér Hideg-Számos. (F. K. XXX Vili. p. 382 — 104. Budapest, 1908.) Bemerkungen zu „Neue ostungarische Bauxitkörper und Bau- xitbildung iiberhaupt“. (Zeitschrift f. prakt. Geologie. Bd. 16. p. Halle a S. 1908.) 1909. Jelentés az Ásványtárról. — Bericht iiber die Mineraliensamm- lur.g. (Az EME évkönyve. 1908-ra. p. 76 — 78. Budapest, 1909.) (Nur ung.) A délolaszországi földrengésről és a földrengés lehetőségéről minálunk. — Über das siiditalienische Erdbeben und die Mög- lichkeit dér Erdbeben in Ungarn. (Múzeumi Füzetek IV. p. 8 — 18. — Kurzor deutucher Auszug ibidem, p. 26. Kolozsvár, 1909.) Verespatak kőzeteiről (F. K. XXXIX. p. 336 — 362. Budapest, 1909.) — Über die G esteire von Ve espatak. (F. K Bd. XXXIX. p. 436— 464. Budapest, 1909.) Az Erdélyi Nemzeti M üzenni Ásványtárának technológiai gyűj- teménye, bekiildve a megyéktől., — Die techndlog. Sauliul, d. Siebenbiirg. Nationalmmeums. ( NI f fi lék let az 1907 1908. évi je- lentéshez. p. 1 — 20. Budapest, 1909.) (Nur ung.) 191,0. Megjegyzések Sawicki Ludomir dr. „A Bibarhegység eljegese- désének kérdéséhez". (Földrajzi Közi. AXXY1II. p. 81 — 83. Bu- dapest, 1910.) — ■ Bemerkungen zu Dr. Ludomir Sawicki’s Ab- bandlung „Zűr Frage dér Vorgletscherung des Bibargebirges“. (Földrajzi Közi. XXXVlll. p. 98—100. Budapest, 1910.) Jelentés az ásványtárról. — Bericht über die Miueralieesa.nm- lung. (Az EME évkönyv 15<09-re. p 74 — 77. Kolozsvár, 1910.) (Nur ungarisch.) A holtak városáról. Messzináról és környékéről. — l iter die Stadl dói Tótén, Mes.sina und Fmgcb. (Természet tudományi Közi. XL1I. p. 57—77. Budapest, 1910. Ugyanez n egjelent l'ni- versum \r. k, p. 54—75. Budapest, 1910.) (Nur ung.) A gáznemű és folyékony bitumenek a közlekedés szempontjából — Die gasart igen und fliissigen Bilumeue vöm Gesiebtspunkt des Veikehrs. (Közlekedés, 1910. 7. sz.) (Nur ung.) 1911. Dós födjének történelméből. (Az EME 1910-ben Desen t iltott \. vándorgyűlésének Emlékkönyve, p 40—46. Kolozsvár, 1911 ) Jelien tés az Ásványtárról. — Bericht über die Mineraliensamin- S-/á d cc zk y - K a r d o s s Gyula cm lékeze te 35 lurg. (Az EME évkönyve 1910-re. p. 57 — 71. Kolozsvár, 1911.) (Nur ung.) Földgáz és petróleum az Erdélyi Medencében. — Erdgas und Petroleum im Siebenbürg. Peckeli. (Természeti ud. Köz!. XLTII. p. 82 — 92. Huda pest, 1911.) (Nur ung.) Váll!'- zl niány jelentése az Egyesület 1910-évi működéséről. — Be- rielit d. Ausscliuss?s ii. d. Tatigkejt <1. Vereins i. .1. 1\9 1 0. (Az EME évkönyve 1910-n* p. 3- — 10. Kolozsvár, 1911 ) (Nur inig.) Egy nagy tévedés födünk életének magyarázatánál. (Ásványtár. I. p. 41 — 40. Kolozsvár 1911.) — Ein grosser Jrrtuin in dér Er- klárung des Lebens unscrer Erde. (Mitteiliingen. Bd. I. p. 90 — 96. Kolozsvár, 1911.) Erdgas im siebeabiirgischen TertiürhockeE. (Petroleum. lfMl. 61. sz. Budapest.) Erdély geológiai múltja. — Die geolog. Vergaugenheit Sieben- biirgens. (Magyarország 1911. 61. sz. Budapest.) (Nur inig.) A szerves világ fejlődése és ránk maradt kincsei. — Diei Eat- wicklui g inul die Relikte d. organischen Welt. (Természettu- dományi Közi. XLllI. p. s:?4 — S41. Budapest, 1911.) (Nur inig.) A kissármási metángáz kitörése és az Erdélyi Medencének ré- gibb iszapvulkánjai és fortyogói. — Die Eruption des Métan- gases bei Kissármás. etc. (Természettud. Köz/l. XLIIE. ]i. 897 — 911. Budapest, 1911.) (Nur ung.) 1912. .leien, múlt és jövő. Rectori beszéd. — Gegemvart, Vergaugenheit und Zukui.fl. (Aeta Universitatis Reg. Hűiig. etc. fasc. II. j) 5—9. Kolozsvár, 1912.) (Nur ung.) A víz szerepe a vulkáni kitörésekben. — Rolle des Wassers bei den vulkanischen Eruption. *n (Természettud. Közi. XLTY. Pót- füzet. )). 96 — 99. Budapest, 1912.) (Nur ung) Dr. Koeh Antal negyvenéves egyetemi tanári jubileuma., (Ás- ványtár. I. k. i>. 97 — 98. Kolozsvár, 1912.) — Ziiin 40-^áhrijgen .lubilenm des Prolessors Dr. Anion Koeh (Mitteilungen Bd. 1. i>. 173 — 17á. Kolozsvár, 1912.) Az Ásványtár jó. öntése. Bericht dér Min. Sanimlung. (Az EME évkönyve 1911-évre. p. 86 — 92. Kolozsvár, 1912.) (Nur ung.) Amphibolandesit-ásvány tufák az Erdélyi Medence DNy-i felében (Ásványtár. I. p. 99 — 102. Kolozs\ár, 1912.) — Amphibolande- sittuffe in dér siidwestliclien Hiilfte des sieBeiiibüígischen Beekens. (Mitteilungen Bd. I. p. 176 — 190. Ke lozsvár, 191)2.) 1913. Adatok az Erdélyi Medence tektonikájáéhoz (F. K. XLTTI p. 405 — 416. Budapest, 1913.) — Beitrage zűr Tektonik des Siebeabiir- gisehen Beekens. (F. K. XLTII. p. 481 — 494. Budapest, 1913.) Jelentés az Ásványtár állapotáról az 1912. évben. — Bericht über d. Zustand dér Min. Sammhmg im Jalire 1912 (Az EME év- könyve 1912-re p. 65 — 69. Kolozsvár, 1913.) (Nur ung.) Jelentés az 1912. évi felvételekről!. — Bericht ii. d. Aufnaíhmen im 36 Szentpétery Zsigmondi 1912. (Jelentés az Erdélyi Medence földgáz előfordulásai körül végzett kutató munkálatok eredményeiről. II. rész. p. 1 — 2 >. Bu- dapest, 1913.) (Nur ung.) 1914. A kanadai XII. nemzetközi geológiai kongresszus. (F K, XLI\ . p. 1 — 26. Budapest, 1914.) — Über den XII. ínlernationalen Geo- logenkongress in Kanada. (F. K. XLIV. p. 105 -122. Budapest, 1914. ) Jelentés az Erdélyi Múzeum Ásványtárának állapotáról az 1913. évben. — Ilié Mineraliensammlung in 1913. (Az EME évkönyve 1913. évre. p. 46 — 52. Kolozsvár, 1914 ) (Nur ung.) Tuifatanulmányok Erdélyben. I. rész: Kolozs tufavonulata'. (Ás- ványtár. II. p. 201 — 233. Kolozsvár 1914.) — Tuffstudien in Siebenbürgen. I .Teil: Die Tuffzüge von Kolozs. (Mitteilungen. Bd. II. p. 295 — 333. Kolozsvár 1914.) Amerikai tapasztalatok. (Uránia XV. évi. p. 153—162. Bpest, 1914.) 1915. A Vlegyásza-Biharhegység eruptivus kőzetei újabb irodai ná- nak kritikai átnézete. (Ásványtár. III. p. 30 — 72. Kolozsvár, 1915. ) — Kritische Übersicht dér neueren Literatnr über die Eruptivgesteine des Vlegyásza-Bibargebirges. ( Mitteilungen Bd. III. p. 107 — 156. Kolozsvár 1915.) Kissebes, Hodosfalva, Sebesvár, Marótlak, Magyarókereke geo logiai viszonyairól. (Ásványtár. TIT. p. 1- -24. Kolozsvár 1915. i — Die geologiscben Verhjiltnisse von Kissebes, Hodosfalva, Se- besvár, Marótlaka und Magyarókereke. (Mitteilungen. Bd. II! p. 73 — 101. Kolozsvár, 1915.) 1916. Tufatanulmányok Erdélyben. II. rész: Kolozsvár nyugati kör- nyékének tufás rétegei. (Ásványtár. III. p. 164 — 216. Kolozsvár 1916) — Tuffstudien in Siebenbürgen. TI. Teil: Die tuffhaltigen Schichten dér westlichen Ümgebung von Kolozsvár. (Mittei- lungen. Bd. III. p. 233 — 292 Kolozsvár. 1/916.) A világháború és a geológia. — Dér Weltkrieg und die Geológus (Természettud. Közi. XLVIII. p. 65—71. Budapest, 1916.) (Nur ungariscth.) 1917. Tufatanullmányok Erdélyben. III. Kolozsvár, Kolozs, Visa közti terület tufái. (Ásványtár IV. p. 1, — 94. Kolozsvár 1917.) — Tuff- studien in Siebenbürgen. III. Die Tuffe des Gebietes zwischen Kolozsvár, Kolozs und Visa. (Mitteilungen. Bd. ÍV. p. 105— 213. Kolozsvár, 1917.) 1918. — és Szentpétery Zsiginond: A gyakoribb közetalkotó ásványok legfontosabb tulajd mságainak táblázata. Tabeile dér wiehtigsten Eigenschaften dér Gesteinsbildenden Minerale ( p. 1 — 36. Kolozsvár, 1918.) (Nur ung.) Megemlékezések: Szakáts Dalma 1897 — 1918, Dr. Kiss Ernő 1886 - 1918, Vig Gergely György 1887 — 1918, Szilágyi S. Márton 1887 1918. (Ásványtár. IV. 2. -z p. I — IV. Kolozsvár, 1918.) — Geden- kenreden. (Nur ung,) Szádeczky-Kardoss ( í >ii In emlékezete 37 A Gyalui kristályos tömeg kalotaszegi és kapu menti (ÉK-i) ré- szére települt „alsó tarkaagyag“ szárazföldi származásáról. (Ásványár. IV. p. 245 — 251. Kolozsvár 1918.) - Óbor die konti- nentale Entstehung (les auf dem Kálót u szege r und Kapuser (nord-östliehen) Teil des Gyaluer kristallinen Massivs gela- gerten „un térén bunten Tones“. (Mitteillungen. Bd. IV. p. 275— 279. Kolozsvár 1918.) Pusztító köom'ás a kolozsvári Kel légváron. — Yi rheereuder Bergsturz in dér Zitadelle von Kolozsvár. (Te •mészettud. Közi. U i». 1(57 — 173. Budapest, U918.) (Xur ungarisch.) Magyarország geológiai é< egyéb kapcsolata a Balkánnal, főleg Szerbiával. — Ge dogi>che u. sonstige Zusain mer. hangé Ungarns mit dem Halkan, inshcsondere mit Serbien, (Termtud. Társ. jubileumi Emlékkönyve részére készült doílgozat. Az adatot vettem: Aeta l'niv. Kr. .Jós. Kolozsvárensis 1918/1,919. Kasé. I. p. 73. Kolozsvár. 1919) (Nur nngariseh.) 1919. Kelsőkrétu eljegesedés és rátolás kérdése Erdély nyugati határ- hegységében. Oberkretazeische Verejsung und Überschie bú ig im W-licben Grenzgebirge Siebenbürgens. (Ásvánvtá •. V. )i. 1 — Ifi. Kolozsvár, 1919.) (Nur ung.) 1922. Belát ii le geoDogice a le unor roce utilizabile in industria oeramíeá af laté in muntii diu margirea apu eaná a Ardeahilui sivársta sisturilor erjstaline din Valea Dragauullui. (Dari. X. p. 1 — 7. 1922.) 1923. Asupra originei si várstei sisturilor éri; talíne din tínutul aríe- sului Muntii Giláu. (Bari. XI. 1923.) 1924. Studii geo’ogiee in Muntii Apuseni, . 1 — 5. 1925.) Partra de Nord a masivului ciistalin a| Giláului. (Bari. XIII. p. 1—7. 1925.) Muntii ascunsi din nord-vestul I ransilvanieí. (Bari. XIII. p. 1—6. 1925.) Tlietis a begyek szülője. — Thetis, die Mutter dér Berge. (Nur ung.) A Gyalui kristályos hegység képződése. — Bie Entsteli- ung des kristallin. Gebirges von Gyalu. (Nur ung.) (Újság, 1925.) A Gyalui havasokról. — Über die Gyaluer Schneeberge. (Nur ung.) (Újság. 1925.) A Vezúv újra kitört. — Neuere Eruption des Vesuvio (Nur ung.) (Újság, 1925. máj. 3.) Mi okozta a jég- vihart. — Ursachen des Hagelgevvitters. (Nur ung.) (Újság, 1925 máj. 10.) 1926. Kocele cristaline ale insulelor de sisturi eristaline Cieau si Pre- luea. (Bari XIV. p. 1 — 3. 1926.) 38' Szentpétery Zsiglnond Muntii ascunsi ai seriéi cristaline mai vechí (sería íntaía) din nordve&tul Ardealului. (Dári. XIV. p. 1 — 7. 192G.) 1927. Petrografia si vársta rocelor cristaline din regiunea Borsec. (Dá- Muntii ascuusi din Transiilvaia de Est. (Dári. XV. p. 1 — 9. 1927.) Erdély nyugati határhegységeinek képződése és kora. (F. Tv. LVII. p. 188 — 197. Budapest, 1927.) — (Bildung und Alté1- dér westsiebenbürgischen Grenzgebirge. (F. Tv. LVIT. p. 230 — 239. Budapest, 1927.) 1928. Eltakart hegyek az Erdélyi M< dence északnyugati részében. (F. K. LVIII. ]). 30 — 35. Budapest, 1928.) — Verdeckte Gebirge int NW-Teile des Siebenbürgischen Beckens. (F. Ív. LVIII. p. 164— 167, Budapest, 1928.) Asupra varstei eruptivului dela Vládeasa. (Dári. XV. p. 1 — 1. 1928.) Muntii vulcaniei Hárghita-Cálimani. (I)ari. XVI. p. 1 — 16. 1928.) 1929. Assimilations-Erscheinungen in deui Hargithazuge dór Ostkar- pathen. (Conipte Rendű, XV. Interant innal Geological Cong- ress in South Atrica. II. p. 434 — 43G: 1929.) A Székelyföld képződése. — Pie Entstehung des Székler andes. Emlékkönyv a Székely Nemzeti M üzenni 50 éves jubileumára, p. 491 — 502. Sepsiszentgyörgy, 1929.) (Nur ungariscjh.) 1930. Borszékfürdö forrásairól geológiai tekintetben. Deutscher Aus- zug: Über die Quellén vöm Bad Borszék in geologischer Be trach tűiig. (Az Érd. Muz. E. térin. tud. szak.közleményei.1930. p. 11 — 26. Kolozsvár, 1930.) 1931. Erdély különös szerepe és helye a Föld testén. Deutscher Aus- zug: Die besondere La ge und Rolle Siehenbürgens auf doni Erdkörper. (Érd. Muz. E. tcrm. tud. szak. közleményei 1930. p. 27—31 Kolozsvár, 1930. — l’gyanez megjelent az EME mar isvá- sárhely IX. vándorgyűlésének Emlékkönyvében, p. G1 — G8. Ko lozsvár. 1931.) Adatok Kolozsvár környékének geológiájához. PeuPeher Aus- zug: Zűr Geologie dér Fmgehung von Kolozsvár-Clu.i. (Érd. Muz. E. térin. tud. szak. Közleményei. 1931.) 1932. Nagyenyed vidékének geológiai kialakulása, és kapcsolata a szerves élettel. — Die goologisehe Ansgesíaltung dér Gégén d von Nagyenyed im Zusammenhang mit (lem organisohen Le- hen. (Az EME Nagyenyeden tartott X. vándorgyűlésének Em- lékkönyve. p. 85 — 9G. Kolozsvár, 1932.) (Nur ungari'ch.) Ol igoeenkorn (raohit-vulkán nyoma Kolofisvát halálában. Pe- utschcr Auszug: Sjmren oligocáner Trachyt-|\’ulkanan>brüclie Szádeczky-Kardoss Gyula emlékezete 39 in (’er TTngebung von Klausenburg. (EA| E lenn. Ind. szak. Közleményei 1932. p. 19 24. Kolozsvár 1932.) A helvetion transgressio koiiglomerát ja és sai unitién kavicsok Kolozsvár környékén, l'eutselier Auszug: Die I rausijre.s.sioiis- k ng omerate dcs llelvclion und Schottev des Sarmatien dér Umgebiuig von Klausenburg. (A/. KAIK térni. tud. szak Köz- leményei. 1932. ]). 25—39. Kolozsvár 1932.) 1933. Születés és halál a szervetlen világban. Deutsoher Auszug: Ge- lui rt ui:d Tód in dér anorganiscben Welt. (Az KAIÉ Nagy- bányán tartott vándorgyűlésének Emlékkönyve, p. 1 . — 11. Ko- lozsvár 1933.) A Szamosfalvi sós fürdő ge dogiája. Aárhatunk-e ipari földgázt Kolozsvár környékén. D* u( selier Auszug: Geologie des Salzba- der ven Szamo falva 1 s t iudusridlles Erdgas in dér Urnge- bung von Klauscnlm: gzu nvai-ten? (Az KAIK térin. tud. szak. Közleményei 1932. p. 247256. Kolozsvár 1933.) 1934. A föld 1932-ben megjelent geológiai térképe. Dutseher Auszug; Die in 1932 érsekiéi ene geologisclhe Karte dér Kidé. (Az KAIK térni. tud. s/.ak. Közleményei. 1934. v. 161 — 164. Kolozsvár, 1934.) Kolozsvár környéki elpusztult hegy részek. Deutscher Auszug: Éber die vei wiisteten Gebirgsleile in dér 1'nigebung von Klaii- senlnirg. (Erdélyi Múzeum. \\XIX. i>. 363 — 372. Kolozsvár 1934.) Adatok Sepsiszentgyörgy (. környéke geológiájához. Deutseher Au-zng: Zűr Geologie v. Scpsiszentgyörgy-Sangheorghe u. Vm- gebung. (Az EME Sepsiszent ’yörgyön tartott vándovgvnlésé- nek emlékkönyv* . p. 97 — 104. Sepsiszentgyörgy. 1934.) A Giikk geo.* giájának a váza. — Grnndriss dér Geologie des Iliik k-G eb irges. (Erdély. XXXI. p. 1 2. Kolozsvár, 1934.) (Nur u liga viseli.) 1935. Osborn: Titanotlierium inonográphiájáuak jelentősége. Deütschez Auszug: Die Iledeutuug Osborns Titanotherium Alonographie fii r Siebenbiirgen. (Az EME brassói vándorgyűlésének Emlék- könyve. i>. 79 — 86. Kolozsvár 1935.) rjabb ; fiatok városunk geológiájához — Xeuere Beitragie zűr Geclogie unserer Sladt. Alit kurzem deutscliem Auszug. (Er- délyi Múzeum. X \>. p. 269 282. Kolozsvár, 1933.) KÖVESÜLT HULLÁMBARÁZDÁK. Irta: Szentes Ferenc dr.* ÜBER FOSSILE W ELLEN FU RCHEN. Von Dr. Franz Szentes.** Fossile Wellenfurchen sammle ich im Wirtsehaftsgeologi- ídien Institut s; hcn seit lángé. er Zeit. Fs kann niclit u ein Zwack sein, liier allé fossilen Wellenfurchen aufzuzahlen, die in den Lei- in isc-lien Sammlungen sieli hefinden, wie ich nuch die in auslan- dischen Sammlungen (Bukarest, Wien, Graz, Firenze, Roma, Napol i) untersu eliten Exemplare niclit aufzahlen Vili. Bei meöncn Excur- sionen habé ich vielcrts die Entstehung von Wellenfurchen beoh- aehtet, durch Wind, in Fliissen und am Meeresstrand. Audi konnte ich mit einfachen Experimenten ihre Entstehung studieren. lm allgemeinen kann gesagt ivei den, dass ve.steinerte Wellen- furcken keine Sellenlveit sind und vem silurisehen Graptolitlien- schiefer bis zum Pliozán zu allén Zeiten und an den verschieden- sten Orten zu fűiden sind. Niclit selten bezeicln.en sic ausgedehnte Schichtenreihen von bedeutender Machtigkeit. z. B. die Tetzcaneir Scliicihten in den ausseren Ostkari athen. Niclit nur die Reste von Pflanzen und Tieren oder dérén Betátigung, sondern auch diese mechanischen Produkte habén naeli ilirer Art den Charakter dér „Versteinernng11, was niclit selten zu ívichtigen palaogeographi- schen ETntdeekungen fülirte, /. B zűr Aux'egung des Devon-Sand- steins am Dnjestr (16), oder zűr Unterscheidung zwischen dem XTn- teren- und Hauptbundsandstein in dér Gégéiül von Marimig (2). So lásson die Wellenlf urclien von "Mátraniindszent (Kom. Heves) darauf schliessen, dass diese Síeli i elit sich am soichten Moeresufe • gebildet hat, zu Ende dér alteren Phase dér steirischon Faltun g, die Oszillationen bestatigénd. Deshalb kann es niclit unintoressant seiin, die geologische Be deutung dieser G ebi Ide hervorzuheben, und mán kann mit Riecht beíbaupten, dass mán den Wellenfurchen mehr Beachtung beimes- sen muss. Mit dér Genetik und dér Morphologie dér Wellenfurchen (Hippié marks, Rides) halién sich schonsehr viele bes'diaftigt und über diesen The mienk reis steht ciné crsehöpfende Literatur zűr Verfiigung. Tn den Einzelheiten findet inán aher viele Abweichun- gen. Selbst die in den Handbiichern onthaltenen allgenieinem Er- klarungen führen leiclit zu irrtümlichom Vorstellungen. Dass die Wellenfurchen niclit Ahdrücke dér Wcllen sind, ist leiclit begreiflieh. Die Bewegungen dér einzelnen Komponenten * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1936. évi január S i szakülésén. ** Vorgetragen in dér Fachsitzung dér üng. Geol. Gcsclkschaft am 8. Január. 1936- Üher fo-sile Wellenfurchen 41 dér Wellenfurclien kőimen mit : Wírkung des Windes auf den Sandoberflaeben entstan denen ÍV > ndfurrhen (Kranselungsmarken) und den dureb die Wirkung dér Weben unter Wo--cr zn.stande eekoiumenen Wellenfurchen. Letztere sind iinmer versebieden, je nádidéin s:e in flJesaendem oder stehendem Wasser zustande kommen. Diese Untéi sebiede witr' den selion friiher erwáhnt, oline jedocli die wichtigen genetischen Momente bervorzubeben. Alit anderen Worten: die iil den Lelir- büehern verallgemeinerte D e 1 m Ír o 1 t z-B a s c ih i nsebe Wellen- theorie.* iiber die Entsteb.ung dér Wellenfurclien ist nur auf ilirén * Die H e I in h o 1 1 z sebe Wellentheorie ist kuiz die folgende: Auf dér Berührungsflacbe zweier Medien von versebiedenem spezifi 42 F. Szentes entsprechenden Wert reduziert anzuwemlen, weil sic mit den obén orwalinten Beobachtungen niclit immer im Einklang stelit. Jede Wellenfurchc entstehi durch Ti ellen, Wirbel, Auslese, ode-r durch dérén fíesamtwirkung. Die Genese Spiegelt sich in c/eír Morphologic dér Wellcnfurehen u'ider. 1. Asjjm inét rischr Wellcnfurehen marínén, l'luviatilteln, laku- strisehen, eolisehen Ursprungs. Biehtung und Grad dér Asym- inetrie kaim beobachtet werden. In versteinertcr Fönn zeigt dér Abdruek die nrspriingliche Wellenfurche in verkelirter Asymme- trie (Fig. 9 — 10). Stoffliclie Qualitat und andere Umsliinde sollcn níi he r bestimmt werden. Sowohl die eolisehen irie auch die fluviutilen W ellen furchen sind a symm etr i sch : in dér Stromrichtnng (Luv) mit flachem Ab- hang (5 — 10°), in Gégén riehtung (Lee) mit steilem Abhang (28 — 45°). Bei de Wellenfurchen babén seharfen Kamin, was jedocli kein wiehtiges Kritérium ist. Sanitliche Beoliaehtungen bestátigen, dass die eolisehen Windfurchen a in Kamin, die fluviatilen Wellen- fnrchen liiugegen an dér Lee-seite und den davor liegenden Grá- ben aus groben Sandkörnern liestielien. Fignr 9 zeigt das Profil dér asymmetriseben Windfurchen, Fignr 10 das Profil dér fluvia- tilen Wellcnfurehen. Bei beiden ist die Arbeit dér Auslese zu se- ben. la). Dass die H e 1 ni b dl t z-B a s <• b i nsche Wellontbeorieí di > Entstehung dér Windfurchen niclit- erklart, ist buciit verstandlicb. Bei (1. Windfurcben landolt es sicbt piciit uin ('iné í'ren l'bicbe zwi- sehen Wasser und Luft, sondern um ciné Sand-Obcrflácbe, die niclit als Flüssigkeit bebandelt werden kaim. Jeder Beobachter obno TTnterscbied konnte die Wabrnebmung maciién, dass cin Ma- téria! von gemischtor Korngrösse (im alig. Sand) d izu notwendie ist. um die Windfurchen zustande zu bringen; in cinéin "Matériái von gleiclnnassiger Kornerösse entsteben sie niclit. Es kann einstimmig angenommen werden, dass die Entste- hunff dér Windrippeln mit dem Szortiment heginnt. Mit dem Ab- íransport (les lemen Sandes wird die Oberflacbe uneben, es erhelien schen Gewiclit (Fliissigkeiten oder Gasp), lui (lenen die Bewogímg ver- söhieden ist, enistelien Wellen. Ein stabiléi’ Zustand ist nur dalin müglich, wenn dér Druck an beiden Seiten dér Grenzfláchen idemtisch ist, w ab rend die glatte Grenzflache ininier ein labiles Gleichgewicht schafft. Ein glatter Wasserspiegel. iiber den sicli ein gleichmássiger Wind bewegt, isi in labilem Gleichgewiclitszustand. so dass die Ent- stehung' dér Wasserwdden hauptsiichlieh auf dicsen t m-tand zuriick- ’/uführen ist. Dicse Wellent íieoric benutztc Baschin eret mais zűr ErkliirtSng dér Windfurchen. Über foosilt* Wellenfurchen 4Ö sicli kürzere-langere Samlstreiíen mit dazwischen liegenden. klei- neren Vertiefimgen und das ganzc besteht ausschliesslieh aus gro- licn Körnern. Hinter derű so gestalteteu Hindernis (den ausgewáhl- 3 Fig. 1 — Ki. ;■ !)i a. Fossilr Wcllcufurclieii-Proftlc. 1. Synimetrische Wel- lenfurche mit Simiskurve. Fnterhelvet. >og. terrestrische Sehichten. Mátramindszent, (Com. Heves). Köszörű kö-Bacli. 2. S.vuimetrisohe WeHenfurche mit Simiskurve. Helvetieii, Tetzcani-Sclnchten. Calugara- Mara bei Bacau, Moldau. Synimetrische WeHenfurche mit Hyper- 44 F. Szentes bolenkurve. Werfener Schicbten', kalkige Zwiscbenlagerungen im Sand- stein, Balaitonfüred (Com. Veszprém). Erhohlungsheim. 4. Synunetri- s cli(* Wel enfnrehe mit Hy perből etikurve. Flyseháhn ieher Gosau Sand- steien. Was'serspreng bei MÖdling, siidlich von W ien. 5. Gelinderte WellenfnrcTien. 6. Abradierte Wellenfurclten. 7. Zvveitrangige Wellen- furchen in Sinuskurve S. ZAveitrangige Wellenfu’rchen mit Hyper- bolenkurve. 9. Aeolisehe asymmetris,ehe Wefllenfurehe. 10. Marino asynt- metrische Wellenfurehe bei b a Ibseit tg geltoboner Oberflache. len grösseren Körnern) lágert siclt das feinkörnige Matériái ab, Windrippeln, Krauseluiigsimirken bildend. Weitiere Versuclié ba- bén zűr Erkenntnis dér Tatsacbe gefübrt, (láss die Windfureben nielit bei .jeder Windstarke entstehen. Na eb Trikaiünos’ sorg- f alt igen Ver-urlien entsteben Windfureben bloss bei Windst árkén zAviseben 4.5 — 7 — 8 ni /sec. (bei langerer Eimvirkung nitf trockenen Sand), Avabrend starkerer Wind die Olterflacbe bereits glattet (20). Hierin liegt aueli dér génét mell Aviebtige lTnterschied, dér die Windfurehen ron den Dinien schurf un ler sebeidet, Avorauf selton ausdríicklich bingewiesen Avurde (6). entgegen den a 1 térén Beob- nHitungen. Pie l)iinen sind stabilé, von dér Korngrössje un a bibin- kig. 11. ábra. Fo.ssjle WelleP Inretbe Tihany (Com. Veszprém). Plio- cauer Bazalituf. Original 22X14 cm. PÍiot. T. a' Döntök. gige Gebilde, Aviihrend die Windfureben cpbomere Erseheinungen sind und síelt naelt (lein íuomenllinrn Wind richten. 1 b). Ábnlieb, Avie bei dér Enlslohung dér Windfureben, isi aueli Itei den in fliessendeni Jl'nsser entstehenden Wcllenfvrohen, ÜImt lio'ilr \\ fi 1 1* 1 1 l'u r«-!u*ll 4f. die Klassi lizierung ven primarer lledeutung. Audi Mer kann bei gewisser K őriig rösse mir oine gowisso Stromgescliwindigkeit Wel- lent'urchen zustando bringán. Dió aus grösseren Sandkörnern ge- bildeten Sandsíauungen waohsen, wonii sic* einc gewisse Grösse orroielit halon, rusdi und es entstehon Wollenl’urehen. Wenn das als Ausgnngspunkt wirkendo llindernis zu gross ist, entstehen koine Wéllenfurehen, sondern os wird hinlor doni Hindernis das foino Matériái ansgewaschen und os koinmen Strudolbowegungen ins Übergowioht. Dió onlstandonon Wolleiifurehen Ibewegen sjcli mit dóm Sírom weitor in dér Xaebha ísoba l'l dós diirkston Wasser- lantos stollon sióit leiehter rnregelmassigkeiten óin, als bei gleicli- massigor Ströniung. wiilirend in I'fernahe wogen dér seitliehen Keilvung liingliolie Furehen onstelnui. 1' ig. 12. altra. Fossile Wellenfurcjho. Mátrámimlszent (Coui. Hovos) l nterliolvotische so<>- tor rest risolio Sehich'ten, Origiual 2S'. is pm. Pliot, 1’. v. Dömök. le). Dió dritte A bárt dér asynnnetrisdien Wellenfureheil tk marínén Ursprunges und wird spater besprochen. ..m 21 Dió symmetrísche U'd/cnfnrche künn ihrer Gest.alt nádi verschieden sein : 2a). Als Sinuskurve bezeiolmete z.ykloide Linie, alsó rogol- massige \\ ellenlinie (Figur 1 — 2). 2b>. Finander solmeidendo Kyperboleu, wo grössore Wellen- nl e‘. duioh sehmale scharfe Wellenberge getrennt werden (Figur F. Szentes 4tj> Zwisehen beiden besteht dér praktische II nterschied, dass bei dér regelmiissigen Wellenlinie dér positive und negative Ab- druck gleich, nur umgekehrt ist, bei den aus hyperbolischen Bo- genteilen bestehenden Wellenfurehen aber ZAviscben brei- ten Wellenbergen sehniale Kámme steihen, dérén Deekplatte, alsó ibr Abdruck, im (Jegenteil zaví seben breiten \\ ellenbergen sehniale Furehen zeigt. Die marínén oder lakustrischen Wellenfurehen sind im all- gemeinen syinmetrisch, ikre Entstehung Avoicht von .jenertder asyni- metrisehen ab. Dér unter Wasser liegende Saiul ist seiner Korn- grösse nach bereits klassifiziert, nur feiner Sehlamm und moderige Stefié sehweben über i h in. Aber die Helmholzsche Regei kann sieh anch hier nieht vollstandig durchsetzen, Aveil die an Wasser- und Sandgrenzflaehen entstiandenen Wellen amlers sind, als die an Luft- und Wassergrenzlflaebe zustande gekommenen. Síében dér An Avendung dér Helmholtz-sehen Wellentheorie muss mán aueh mit dér StrudelbeAvegung rechnen. Die Beobaclitungen bestatigen zűr (leniige die beden ten de Rollo dér Strudelung. Da die Wasserteil- olien síeli in den Füredien hald auf die eine, Imid auf die andlere Seite bewegen, iindert sich die Intensitat des Strudels in dér Wei- se, dass sie immer auf dér Leeseite stiirker Avirkt. Die feinen Sand- leile boAvegen sich in dér Wielleníurche horizontal Ilin und her, bis sic an cinem Hindernis stehen liléiben und kiéi ne Sandanhanfun- gen bildend, abermals Strudelung vcrursachen. Audi liter kann es kons tátiért Averden, dass die Őrössé dér Wellenfurcbe nur zAvischen gCAvissen Orenzen dér Oes- niuimt. (Pigur 5.) 3l>). Abradierte H elleni nrchen, wo dór a be re Tcil dór Hegel - miissig gestalteten Wellenfurchen glatt abgehobelt wurde. l)a. 440—453. Frankfurt a. M. 1929.) 2. Andrée, K.: Dió pnlaogeographische Beden tűiig sedimentpetro- graphisolier Studien. (Petennanns Mitteilnngen, LIX. p. 186 — 187. Gotlia, 1913.) 5. Andrée, Tv.: Geologie des Meeresbodens. (Ycl. IT. Leipzig-, 1920.) 4. Baseli in, ().: Dünenstudien. (Zeitschrift dér Gesellsehaft fii r Erdkunrie zu Berlin, XXXVIII. Berlin, 1903.) 5. Bértől ody, E.: Bippelm árkon und Diinon. (Miinehener Geo- graphisclie Stúdión. IX. München, 1900.) 6. Cholnoky .T.: Die Bewogungsgesetze dós Flugsandes. (Földtani Közlöny. XXXII. p. 128. Budapest, 1902.) 7. Deecke, W.: Einige Boobaehtungen am Sárid, sírandó (Central- blatt fiir Mineral. Gool. Palaont. p. 721 — 727. Stuttgart, 1906.) 8. Exner, F. E.: Zűr Physik dér Diinen (Sitzungsbericht dér Akade- mie dér Wiss. in Wien. math.-nat.ürwiss. Klasse. Alit. II. a. Vol. CXXIX. p. 929 — 952. Wien.) 9. E o r chbamme r: Geographische Studien am Meeresufer. (Nelu- es Jalirbuch f. Finer., Geol., Paláont. pag. 7. 1841.) 10. Forel, F. E.: Les riches de fond étudiées dans le Lac Lénián. 50 F. Szentes Bull. de la Sós. Vaudoise des csienees nat. Vol. XV. p. 66 — 77. Lausanne, 1879.) 11. Grozescu, H, G.: Geológia Regiunei Subcarpatice din Partea de nőid a Districtului Bácáii. (Annarul Inst. Geol. Romanie. Vol. VITI. 1914. p. 142 — 143. Bucu resti.) 12. Hunt, A. R.: On the forrnation of Ripplemark (Proceedings of the Royal Society of London. Vol. XXXIV. 1882 — 83. pag. 1 — 18. London, 1883.) 13. Jentzseh, A.: Geologie dér Diinen. (P. Gebhardt — J. Anromeit — P. Bock — A. Jentsch : Handbuch des .deutsehen Diinenbaues. pag. 1 — 124. Paul Parey kiad BerHin, 1900.) 14. Kramer, H.: Modellgeschiebe und Sehleppkrafl. Berlin, 1932. Dissertation. 13. Krümmel, O.: Die Tieíseelotungen des Siemens-schen Dampfers „Faraday14 im Nordatlantisclien Ozean. (Annales d Hydr. u. Marit. Meteorok Vol. XI. p. 3 — 8. 1883.) 16. P r e 1 i p ee a n, J.: Das Vorkommen von Rippelmarken im Devon- sandstein des Dnyestertales bei Zaleszczyki, (Buletinul Facultatii de Stiinte din Cernauti, II. p. 462 — 467. Cernauti, 1928.) 17. Ri eh tér, R.: Eine geol ogi sebe Exkulrsion ni das Wattenmeer. (Natúr und Museum. LV1. p. 289—307. Tab. 17- 20. 1926.) 18. Scherber, R.: Trockenrisse. (Natúr und Miuseum. LXI. Fasc. 12. p. 482—489. 1933.) 19. Schoklitsch, A.: Geschiehebewegung' in Fiiissen und an Stau- weiken. J. Springer Verlag. Wien, 1926. 20. T r i k a 1 i n ö s, J.: Windrippeln (Petermanns .Vlitteilung'en. LXXIV. p. 266—271. Gotha, 1928.) 21. Tnisheirn, F,: Rippeln in Schlick. (Natúr untd Museum. LIX. Fasc. 1. p. 72 — 79. Frankfurt a. M. 1929.) Die weitere Literatur ist in den genannten Werken aufgezahlt. nSl.KXYTAXI IMDOXSÁGOK A BAKONYH EGYSÉGBŐL. Irta: Tomor-Thirring dános dr. PALÁOXTOLOGISCHE X EU I ( 1 KEITEN AUS DEM BAKON Y-GEBIRGE. Von: Dr. J. Tömör Thirring Dér nördliehe Bakony im ungarischen Mittelgebirge isi vöm geologischen und paláontologischen Gesichstpuukt nokm den Wirbelza- pfen ein, mit ganz sanftem Bogén. I)er gerade Verlauf dér Ra Ild- iimé ist besondiers an dér reehten Klappe gat zu beobaehten. Die untere Randi inie biegt sieli bogenförmig und geht in die bobé Vor derliuio iiber. Wegen dér ausserordentliehen Hőbe dér verdéién Kanté hat das ExempLar eine tiefliegende und niedere Luiiula. Tn dér Vorderensiebt biegen sieli die Wírbelzapfen sebwacb gégén ein- ander und eine gut sichtbare Furelie zieht síelt bis zu (lenti Ver- scliluss Die Asymmetrie dér K lappén ist auffallend, da dér litnke Wírbelzapfen bedeutend grösser ist. Von riickivürts betrachtet ist dér Verlauf d^r biuteren Klap- penkanten auffiillig, in dem sieli besonders die Linie dér grösseren Muselie'lklappe stark gégén die andere, slanfter gipbogene biegt. An dem gut erhnltenen Steinkern ist auch dér Vers "kiüss gut zu beob- aeliten. Die in dér Besehreibung niebt ausfiihrlieher erk arten Cha- rakterziige sitid aus dér beigegebenen Abbild.ui tg klar ersichtlich. Das besehriebene Exemplar befintlet siedi im Geol. Institut dér Kgl. Ung. Universitat in Debrecen. Megalodus nov. sp. Aus dem Daohsteinkalk des Dndarer Síit ii-Berges befreite icb zwei Megalodus Bruchstiicke, die liöehst wahrscheinlieh Reprasen- t a nten einer neuen Species sitid. Lei dér konnte nnr ein Teil dér reeh- ten Muschelklappe mit dem Wírbelzapfen bolt éit werden, so dass icb keinu autfübrliebe Besebreibung gebeit kaim. Anna bérűd rekonst- ruiert, gleiebt Forni und Grössc dér Art Megalodus kutassyi nov. sp., die Kanté des hinteren Randes biegt sieli aberviel starker und dér V irbelzapfen dreht sieh auffallend stark gégén die Lunula. Xeben dér biuteren Randkante dér reehten Klappe, beim Wirbel- zapfen verlauft eine starke Furebe. Eine weitere Merkwiirdigkeit des Exent])lars ist, dass die dicke Ivalzitsebale gut erbaltepi blieb. Megalodus compla natm Gue m b. nov. var. dudarensis. Tafel 1, Abbildung 4 — 5. Dér Fundort am Dudát* — Esztergárer W'eg liefert in grösster Mysse Megalodus complavatus Guemb. lm Besitz eiines reicbli- ebeu Materials korút te icb vier verselt iedenc, vont Typus altwei- t-bende Formen unterseheiden. Ein Exemplar entspricbt giinzliob 54 J. Tömör Thirring dér Abbildung von Gviembel. Das zwetie zeigt durch auffallend grosse Asymmetie und lángliche Form einige \hnlichkeit mit dem italienischem Exemplar, welches K uta ss y als Megalo- dus complonatus var. italica vonv Typus trennt©. Die zwei letztc- ren Formien habén aber so abweiehende morphologystehe Eigen- sobaften, da«s ihreí Trennung vöm Typus unbedingt nötig ist. Das abgebildete Exemplar hat folgende Dimensionen: Liinge 7.7 cm, Breite 5.8 cm, Ditík© 4.6 cm. Vor allém sind die flacben, zmsammengedrückten Mnschelklappen bezeiehnend. Tn dér Seiten- ansicht ist die hintere, gerade verlaufende Kantenlinie gut zu sehen; sie trifft sich am oberem Teil dér Klappe mit dér gebogcv men Linie des Wirbelzapfens. Am charakteristb ellestem bt aber die Vorderansicht, denu sie zeigt am auffalleudsten die zusnnmen- gedriicktien Klappen, die abweiehende Bosebaffenheit dér Wirbel- zapfen und die Form dér Lunula. Von cinem ausgesproehenem Wirbeilzapfen kann hier ke iné Bede se in, denn die Lunula ist ganz flach und endet am a reá- lon Teil mit einer kamu gebogenen Fliicbe. Die Asymmetrie dér Klappen, — die gerade bei Me.galodm complnnatus zum Vor- s ebein kommt, — ist hier kaum sichtbar. Die lioch liegende, seiclite Lunula und die Asymmetrie veidéiben dem Exemplar cinen ab- weiclienden Oharakter. Bemer kenswort ist die Hőbe dér vorderen Kanté und die dadurch bedingte Hőbe dér Lunula. Die nicht besebreibbaren Eigejnschaften sind aus den Ali- bi Idungen ersiehtlich. Das beschriebene Exemplar befindet sich im Geol. Institut dér Kgl. TTng. Fniversitat in Debrecen. Megütöd us comglanatus (! n em b. nov. var. inflata. Tatéi I, Abbildung 1. Aus den Daelisteinkalkbánken am Dudar — Esztergáról' Weg liegt mir cin Megütöd ms-Exemplar vor. Bei oberflachlicher Fnter- suchung zeigt es die Eigenschaften des Megolodus coiu g'mw tus Gueuib., namentlich den charakteristischen Verlauf dér hin- teren Kanté und die Lage dér Lunula. Das vorliegende Exemplar beaitzt aber vöm Typus scharí abweiehende Eigenscba Tton und isi iniolge dessen siclier eine Varietat. In dér Vorderansicht ist die másságé Asymmetrie dér Mu- schelklappen auífallend. Dér Wirbelzapfen dér rechtetn Klapiie ist grösser und di eltér als dér Andoré. Am eh arai tér ist Fellestem sind aber die stark < mfgebtuseuem Muschűelklappcn. Das verleihí (lein Exemplar eine stark bauchige Konturlinie in dér Vorderan- sicht. — Dimensionen deka abgebildeten Exemplars: Lángé 8,2 cm, Breite 7,1 cm, Dieke 7,2 cm. Die abgebildeten Originalexemplare sind im Museum dér Uni versi tát Debrecen aufbewahrt. Palaontologische Neuigkeiten aus dem Bakony-Gebirge. 55 Megalodus complanatus Guem 1). var. italica Kút. Eine, bislier noch ni elit publizierte Varietat: M. complanatu * Guenib. var. italica konnte ich auch im Dachsteinkalk bei Dudar saruméin. I)ie Abbildung dieses interossanten Exemplars fand ich im Mannscript von K’utassy's Megalodonteu- Monographie, ivó dér Verfasser die Beschreibung eines italienischen Exemplars tr i l>t. Die flachen Muschelklappen sind auch fiir das Duda re r Stiic'r bezeiehnend. Auffallend sind: die Tiefe dér Lunula, die ausge- prágte Asyiumetrie und hauptsachlich die máchtig erntwickelten Wirbelzapfen. Diese Asyiumetrie ist auch am italienischem Stiiek jíut sichtbar. am ungarisohem Exemplar abe*r direkt auffallend. Dér Verlauf dér Qii literen Kanté ist iibrigens fiir Meg dodus com- planatus bezeiehnend. Dimensionen: Lángé: Breite: Dicke: kleine Musebelklappe 9.8 cm 7,4 cm grosso Musebelklappe P2 cm 8.5 cm (5 cin. Das liier besclniebene Exemplar ist im Grdol. Tnstitut dér Kgl. Ung. Universitat Debrecen anfbewahrt. Houptn u mmuli nenkalk. Versteinerungen aus dem Hauptnummulinenkalk sind haupt saohlieh an zwei Stellen zu sammeln, undzwar in dér Teufel- schlucht und bei fBakonyoszlop. Dér grössere TeU stammt vöm Heg. dér rom Kőhegy-Major na eh Bakony oszlop fiihrt. Am ab- ba ngigen Ende des Weges, na be zum Kalkofen bei Bakonvoszlop, ist eine grosse Stredke des Hauptnummulinenkalkes aufge- seblossen. An diesein Őrt, wo dér Tvalksftein nordö&tliobe Neigung hat, ist er etwas mérgeiig und locker, so dass die Erosion wahrend langer Jabre viele Versteinerungen wahrhaftig herausprapariert bat. Wie von den iibrigen. tinden wir auch von dicsem grossar- tigen Fundort keine Erwáhnung in dér Literatur. Diese Schichten reprasentieren eine ganz bobé- Stufe des Hanptnujnnmlinenkalkes und diirften, wie aus dér ganz jungen Fauna ersdehtlich, mit dem Bartoniscben Gestein des Vértesei- Hauptniimmnlinenkalkes über- einstimmen. Zu erwábnen ist, dass bier bislier 44 Arten zum Vorschein kamen.* Wenn mán die barte Konsistenz und die ziemliche Armut des Hauptnummulinenkalkes' an Versteinerungen in Betracht nimmt, ist das eine bedeutende Zabl. Schöne, guterhaltene Ver- steinerungen sind hauptsácblicb unter den Muscheln und Ecbi- uiden zu finden. * Dr. Tomor-Tbirring: Stratigrapbie und Tektonik des Eo- zans im Nördlichen Bakony-Gebirge 56 ,T. Tömör Thirring Schizaster pappi nov. sn. Tafel TI, Abbildung 17. Vöm grossen Fundort zwischen Bakonyoszlop und Köbegy- Puszta, von wo hauptsáchlich Echiniden zum Vorschein kainen. liegt mir eine merkwürdige Art vor, die nádi grttndlieher palii- ontologischer Untersucbung als eine neue Spezies aufgefasst w ér- dén muss. Die guterbaltenen Kalkgeritetreste , meines Exemp- lars giehören zum Genus i Schizaster und aimeln — nádi dér mir zűr Verik ginig stehenden Literatur geurteilt, — einiger- rnassen De Lorfols Schizaster jordani, welcher aus dcm Arnd- ;jer Nummulinenkalk lverstammt. Jedocli sind bereits auf den er- sten Blick wiehtige Untersehiede zu fiúdén, die eine Trennung begriinden. Solehe sind haiuptsachlich die Form des Kalkgerü stes, dér Verlauf dér Ambulaeren, ibre Lángé und ihr gegensoiti- ges Verhaltnis. Dirnensionen: Grösste Lángé: 6.5 cm. Grüsstet Breite: 6.3 cm. Hölie des Apex: 2.6 cm. Die Weite des Apex vöm ersten EJin- scbnitt: 2.5 cm. Die Form ist eine ausgesprochen abgerundete. Leider ist dús Exemplar ein wenig verletzt, so dass die Lage des Periprocts niebt ganz genau zu beobaehtem ist. Jmmerhin lasst sieli das Gerüst gut rekonstruieren. Das Exemplar spitizt sieli nach hinten ein wenig; zu, die vordere Seite bingegen ist stumpf abgerund'et. Bei Schizaster jordani ist umgekebrt, gerade die vordere Seito gespitzt. In dér Oberansieht ist es auffallond, dass dér Apox stark vorgeschoben steht, im Gegenteil zu Sch. jordani, d essen Apex gerade in entge- gensetzter Riebtung: naeb binten verselvoben ist. Sebr auffalletnd istnoehder Verlauf und die Gestalt dér Ambulaeren. Bezeicbnend ist dér Win kel dér vorderen Abmulacralpaare. Dicsér Winkel ist so ungewöbnlieb gross, dass er zusammen mit dem vorgescholio- nen Apex den grosisen Fntersehied sofort bemerklicli maebt. Dér Verlauf dér Ambulaeren ist selnver zu besebreiben. die feinen Biegungen erla litert'. besser die Abbildung. Tmmerhin kaim mán betonén, dass die Biegung am Loriolischev Exemplar viol starker ist u. au eh die Ambulaeren sind gut ausgebreitet. Ali meinen Sittek sebliesst das vordere Ambulacralpaar cinen Winkel von 121 0 ein. Das bintere Ambulaci’alpaar sebliesst cinen spitzen Winkel ein und au eb dér Verlauf dér Ambulaeren ist gerade. Das vordere, na- pa arc Ainhulaerum verlauft ebenfalls gerade. Die Dinien dér Porén verluufem parallel, und erst am Fáidé niibern sic sieli einander. Die Faseioln ist mir ttlier eine geringe Streeke zu verfolgen. liiss’f aber seben auf dicsem kleinen Sittek cinen Fntor&cbied beob- aeliten. Von untén lietracbtet, isi das Geriist aueli liier gut erlial- ten. Das Peristom ist balbmondförmig, mit stark gebogeiuHr Vor- PaÜiontologische Xeüigkeiten aus dem Bakony-Gebirge. 57 derlinie und aufragender Lipix*. Von dér Seite bet méh tett ist es bemerkenswort, dass dús Exemplar sóim* maximale Höhe ers>t weit liinter dem Apex erreiebt. Audi die licferen Kantén dér Ambulac ren sind gut /u seben. Das beislehriebene Stiiiek beliedet sieli im Aluseum dér Univer- sitiit zu Budpest. Priabonamergel. Alii Gipfel des Sürii-Berges bei Dudar befinden sieli /.iemlicli viele kiéi ne re Steinbrüche. Die Bewoliner bólén v< n lner den bar- ién, zabén Hauptnuniniulinenkalk. Bever sie alK*r den ICalkstein erreieben, niüssen sie einen lockeren, versteineruiigsreichen Mér- gei abraunien. Dureb s.vstematische palaontologisebe Fiitei-Sneliim- gen konnte es sidier nachgieoviesen werden, d; .*■« es sieli liier uin l*ri(iboH(ischichtcn bánd élt. Dieser merkwürdige Fundorl veidient die Aut'merksanikeii dér Paliioiitologen, erstens, weil es sieli uin einen Fundort dér in l ugari! wenig publizierten Priabonienverstedneri ingen bandelt, zweitens, weil die Versteinerungen in >o grosso r Mcnge vorbanden sind, dass die Formátum mit Redit als ein Agglomcrat organi chcr Eornnht auf'gefasst werden kaim. Bisíber wurden KM Arten gesatn- nielt. Es gelang mir aueli nierkwürdige neue Arten zu sammeln, die sidier spezielle Veirtreter des Fngaiseben Priaboniens sind. Fs kamen drei seliöne Echhiidcu zuni Vorsebein, von denen fest- zustellen war, dass sie neue Arten dars belien. Die Crustnceen babén au eh eine grosse palaontologische W iebtigkeit. indeni fást* lauter spezielle. neue kleine Arten in so grosser Menge vorkoniinen, dass sie gleielifalls alis lypische Bako- nyer Priabon-Fornioin aufzufassen sind. Ecmolampas ro mbel l i psoidalis nov. sp. Tafel II. Abbildung 13 und 14. Die tűr das Genus Eehinoíampas bezeicbnende, grosse Vari- •i bilitat ist wohlbekniiiit. Diese \ ai-iabi lit;it er dió Aufstcllung einer neuen Spezies. Die Exemplare sind ini1t( Igross. Dimensionen: Durchmesser 22 mm 15.5 mm 1!) mm 26.5 mm 20 mm bei Cotteau: 25 mm Hőbe: 8 „ 6 „ 6.4 „ 8.5 „ 7 „ 11 ., Bei Cotteau’s Exemplar sind die Proport ionén de® Diame- ters und delr Iliibe klói ne r a Is clie dér meinen, wo die Teilzabl Palanntologisdie Neüigkeiten mis i l»*m Hakony-Gebirge. 59 dór zwei Dotailangabon i in allgemeinen 3 isi, oilov atbvas liölier. Das Peristom liagt in diner A'ertiefung zentral. Cotli iiu erwiihnt diarnkteristi-clie, tietfe Nutunen in seiner Artbesdideibung, die luiuptsadilidi i ni Góbiéit des Peristom- auffallend .-ind. An dán vorliogenden Kxeniplaren sind nur vor-diwommene Spuren dicsér Suturen zn sülien. llezeiahnand ist liir das Áus-ere das Kai Ugar ii les, dass síeli dia obere Saitil regelinassig arliöht, dán un tarén TVil bingegen cin abge’undeter AA'ulst legrenzt, so dass das lixemplar liaim l’ari- stoin stark kankav ist. Dnrali diesis Márkinál ist das (ienns sofőrt zn arkennan. A’om systematisdion Gesiditspunkt isi alier liaupt- í iialiliali die Grosso und Verziernng de,r nmbulacrnlen und inter- ambnlaaralen Plattenreilian bazaiclinand. Die amlmlncralen Plattén -ind fást halt) so Inait wia dia int'orainbub. araion. Die ambnlacra- lan Fel dér amién bei dem Peristom spitzig, olien bingegen sind dia Kander wenigcr komargant. flaalier und viel weniger verziert als nntan. Sowobl die ambulaaralan. als auch dia interauibulacralen Feldar -ind mit zwei Keiben Tu berkein verziert, die aber an den internin Imlacralen Plattén grösser sind und au eh in grös&eren Abstiindan .-lábon. Auf ein Tnbarkel komman 4 ambnlacrale öff- nungspaare. die aine ovale Fönn babén und gut zu untersclieiden sind. "Dia Tűbe 'kein ba.bbn sieb lianpt«íielilich am aquatorialen 4 oil gut ampor. Dér obere Tail ist perforiert. und liei dér Spitzen- ainsabniirung főin, abar gut sicbtbar gefurabt. Dér unte-el Toil dér Tuborkeln hat aine auffallend oharakteristisdie Wppenverzierung, die aus ragelma-sig angeordneten Leűsten bestebt. Tn dér Ricbtung das Peristoms laufen zwei parallelé Deistán, die in entgegengesétzter Kiéli tung nur in Spuren zu varfolgen sind. An den Wíarzen dér intcvnmbulakralen Plattén laufen in dér Ki eh tung dér ambulakra len Öffnungen 4 Leisten. die gut entwiekelt und mit feinen Tuber- keln verziert sind. Sobald sia abor zu den Öffnungen gelangen, werden sie ganz fiaeb und breit, umfangen die ovale Öffnung, dia dadurcli aussiebt, als ob sie auf einer Leiste lage. Die zwei War- zenreiben sind auch mitemaader dnrali I eisten verbunden, und zwar so. dass aine AVarze zwei Leisten zűr andern sendet. Da aber von dér andern gleichfalls solche nusgehen, maciit es den Ein- druck, als ob die ganze Flacbe mit Leisten durch und durch ver- ziert ware. Die kleinen AA'arzen sind mit cinem Tuberkelkranz umringt, biníer dem die grosse, mit Leisten verzierto AAbírze sitzt. Die oben orwalmten Eigensch altén sind mit geringer Ausnahme nbweiclien- de Eigenscbaften, wodurch die Diagnose zugtéich ciné Differen- tialdiagnose ist. Die besdiriebenen Stiieke sind z. T. im Museuni dér Eniveir- sitát Budaj>est, z. T. in dér Kgl. Ungarisehen Geologischen Anstalt nufbewahrt. 60 J. Tömör Thirring Linthia pseudoglobatis nov. sp. Tafel T, Abbildung (5. 7, 8. Trn Priabonamergel Avaron auch zum Genus Linthia gehörige hchini'fen z n tinden. Zwei eigentiimliche Exemplare zeigen von (len bisher besehriebenen Arten abweichende Eigenscbaiften, so da«e zugleieb ein<> Differentialdiagnose. Leider ist die Wiarzenverzierung nur an ei- nigen Stellen g,ut zu sehen. Mit sebütter stelienden grosso n War- zen sind die vorderen unpaaren und paaren interambulakralen Eelder verziert. Dimensionen: Lángé: 15 mm. Breite: 14.5 inni. Hűli : 13.8 mm. Dimensionen des Anus: Lángé: 3.5 mm. Breite: 2.2 mm. In dér Abbidung sind die ebarakteli istiseben Eigensebaften Paláontologisaho Neuigkeiten ; (lem Makoi;y-Gol>ira:e. ül gut zu seben: die Kugelform, dió storkc Spitze am unteren Teil, die Fönn dós Peristoms, die Lago uml Fönn dós Amis. Das beschriebene Exemplar liefindet sioh in dér Kgl. Unga- rischen GeologÍ9chen Anslalt zu Budapest. Crustaceae. Vöm Priabona mergel dós Dudarer Sürü-Berges war eine reiche und guterlialtono De ka púdon fauna zu sainmeln. Dioser neue Fund- ort ist un tér andorn auoli darum beaolitenswert, woil guterlialtono Dokapodon nur solten zu fiúdén sind. Erfalirungsgeriinss Ideiben Dekapodon nach ihrom Tode nur ganz kurze Zeit. in unversehr- lem Zustand. Nach dér Verwesung dér Weickteile zerfállt das Hautskelett in seine einzelnen Elemen te, von denen nur die harte- ren lángere Zeit dóm Verfall vvi dereteken. Denigemáss sind die- Fohs il isa t'ioiisnt ögl UJh kei l)en bei dm Dekapoden verhal-t nismaft&i v u ugünstig. Nur wo dió Individuon rasoh nach ihrem Tode in dón Schlamm engebettet wenlen, sind zieanlich gute fossile Exemplare zu orwarten. l)a die Dekapoden iii Ungarn liauptsáelilich in Lit<>- ral- und Flaohwassereedimontom zu finden sind. ist es bemerkens- wert, dass am Sürü-Borg statt dón erwarteten Bruobstücken, gat erhaltene Exemplare) kleiner Alton zum Vorschein kommen. Nach dór Durohsicht dór ungarischen und anslandisohlen Do- kapodenliteratur, sowie dér Sammlungen dér Kgl. I ng. (íeolog. Anstalt und dér Universitat, konnte ioh feststellen, dass dió er- wabnten Dekapoden in das Genus Harpactocurcüms gehören. Die hierher gehörigen Arten sind in Ungarn an niehreren Stellen zu finden, unter anderetn ist dér Piszkééi- Fundort mit Harpactocar- cinus punci ulatus De sin. var. piszkeiensis Lör. berühmt. M i 1 n e E d ív ards und Lörenthe y betonten sehon, dass beim Genus Harpactocarcinus die grosso Yeriabilitat cliarakteris- tlscli ist. Dicse Feststellung vor Augen haltend, konnte icli an mernem roiehen Matériái donnooh cha.rakieristisoh abweieliende Ziige beoba eliten, die es boweisen, dass os sich um udue Arten han- delt. Das bislier gesammelte Dekapodenmaterial vöm Sürii-Berg liefindet sioh z. T. in dér Kgl. Ung. Gool. Anstalt, z. T. im Geol. Institut dér Kgl. Ung. Universitat Budapest. Harpactocarcinus tclcgdi-rothi nov. si». Dimensionen dós mannliehen Exemplares: Breite bei den lotzten Stacheln: 62 mm. Lángé von dér Stirn bis zum Hinterrand: 41 mm. Lángé dér Schere: 4N mm. Lángé dós Fingers: 25 mm. Aus diesen Detailangabon ist zu ersehen. dass os sioh um verháltnismássig kleine Exemplare liandelt Beste grösserer Tiero 62 .]. Tömör Tinimig’ wurden niohteinmal in Spuren gefunden. Die Manuchén sind I) rét- té r und kürzer, die Weibchen hingegetn zeigen einen ovalerett 1 m- riss. Auffnllend ist die Ausbildung dér Scheren. (Figur 14. ábra.) Fig. 14. ábra. Das Propodit ist neben dem Index angeschwollcn und zeigt eine starke Ausbuehtung. Dér Index entspringt mit cinem scliarfen Winkel vöm Propodit, und biegt sich diann Hunit zuriick. Diese Ohiarakterziige des Index erinnern am Harpactocorcinus ttxiero- dactyl us. Abweichend ist die Főim des Pollex, denn letzterer is? im V erhaltnis zűr Sebere schlank, diinn. Am Ursprung ist ciné Dicke beiláufig die Hálfte dér des Index. lm Anfang verbreitet sieh dér Pollex in einen stumpfen Zabn, dér síeli spater ganz ver- dünnt und in einen eharaktei istiselien sehr '■pitzen Zabn übérgeht- lm Gegenteil zűr grossen Scliere, desseu Pollex einen stumpfen Zabn hat, ist am kleinen Pollex kein Zabn zu finden, am Ideinek Index bin gégén steben mell re re kleine Ziihne neben einandér. Vöm Typus abweichende, wichtige .Meikmale -ind in dór Form und dér Slachelrerziemng des Cephalotliorax zu beobaehten- Ilié stark gewölbte Form des Hariiactocurcuius pímctnlatus ist liei diesem Exemplar wenig gev.ölbt und hat in dér Seitenansiebt (inén viel niedrigereli Fmriss. Dér frontit le Teil ist' vorspririgend, die zwei mittleren Stirnziihne steben naliev zu einandér, sind ab- gerundiet und steben var. Die zwdi anderen s te bén weiter rück- wiirts und sind sehr gespitzt, wodureb die Augenhöhlen tief imCe- phulotborax Hegen und mit einctr Furebe begrenzt sind. Vöm sys- tematíi seben Gesiehtspunkl sind au eh die Staclieln bemerkenswert, die am Vorderte.il des Ceplialotihorax zu finden sind. Von dér bin- teren Seite angefangen ist dér Randstaebél gross und selír gespitzt, diesem folgt eün kurzor, dér dem folgenden grossen ganz nabie sich t. Hiernach folgen Staclieln in gleiclier Fntfernung, mit unbe- deutendem Grössenunterscliied. Die Staehelverteilung zeigt au eh in dór Niilie des Augenteiles von den normálén abweichende \ er- lialtnisse. Namentlieb ist neben dem lángén Augenstneliel eir- klei- neror, doppelter Stiaeliel zu finden. welehem wieder normale Sta- cheln folgen. Die aussera Struktui des Haukskelette® ist dem FoStfilisatíons Puliumtologisohc Ne.uigkeiten aus deui liakory-Gcbirge. G3 prozess unterwarfen. Abgeselien von den schon vor dór Einbettung statt fin deliden Veriindierungen, ellenien dió Dekapoden aueli durcli dén Fossilisationsprozess selber eigentiiinlich/e Veránderungon, durch welohe dió Skalp túr und Oberflachenverzierung an doni lofehilen Stiick in mannigíacher Weise von dem ursprünglichen Aussehen abweiohbn. 1 nt'olgtt desson bal beim Genus) Horpactocor- cinus dió Verzieruny des Cephalothorax kaum < inén systemati- schen IVert. Bor Panzer bestoht niimlieh aus mobrereu Scliiohten. Die iiusserste, gefarbte Schicht gelit meistens schon vor dóm Ver- s teiner u n gsp rozets zugrunde. Dió tieferen Scliichton leiden spiiter int'olgo dér Fossilisation und weitors an dér Ohcrfláche von dón Atmospherilien. Die Crustaceen sind selír varia bel. Besonders gilt dióé fii r die Art Hurpaclocarcinus. Das habén schon Re üss und Mii ne lidwards 1‘ostgos telit, abor Lörenthey betont es in soiner Dekapoden monographie noch ausdrüeklieher. EV veípeinigte sogar meJirere nőne Al ton in die Sjvezies H. punctulatus, weil mán sie auf Grund dér Form des Stirnrandes, dér Knotenverzierung dér Hand, uzw. getronnt hatto. Dennooh beschroibt Lő ront boy oino \ áriét a t auf (írund dér Stachelverzierung (les Cephalothorax. íjeidor lobion diesd \vi elit igen Merkmale meistens, (lenn gerade diósé Stacheln sind die zorbrechlieliston Teilo des Hautskeletté. Wio erwalmt. Ideiben diese zerbrechliohen Teilo nur dann unvor- sobrt, wenn die Reste in feinem Grundges telin sitzen, wie wir das bei Piszke schon. leli ivar in dér gliicklichen Logo, trotz des loeke- ren (íesteins mobrere Exemplare saruméin zu können, an denen aucli diese Stachelverzierung gut erhalten ist, so dass jeli in dér Diagnose íueiner neuen Art aueli diese Kennzeieheln besehreihen konnte. Das liescliriebene Exemplar botiadét síeli im Geol. Institut dér Kgl. Ung. Fniversitat Budapest. Harpactoeorcinus teleydi-rothi now sp. nov. var. bnconica. Tafel 11, Abbildung 10. lm Priabonamergel des Sürü-Bergeis fand ieh eine Form, die infoige ihrer masisenhpften Erscheinung, gleioli dier oben beschrie*- benen nenen Speziefc, entschieden eine eh a r a k te r ist i soho Form dós Fngarisehen Priaboniens ist. Das vorliegende Exemplar gleieht einigermassen Harpaetocarcinus ovális M. Edwards, den Lö- renthey spiiter mit H. punctulatus vereinigk hatto, weil seine Beschreibung auf sex u (illeni Dhnorphi sinus fceruhte. Die Exempla- re des Sürü-Bergos zeigen aber von dieser irrlümlieh beschriebe- nen Form eharakteristisch abweichende Merkmale, so dass es berieli- ligt ist, auf Grund dér folgenden Diagnose eine Varietat dér Art 64 J. Tömör Tli ír ring //. telegdi-rothi nov. .sp. z a beschFeiben. I >c > de Farmon beschreibe icli nacb erwachsenen , mannlichen Exxemplnreu. Var allém sind die Fönn und die Proportionen dér Feliére bemerk'enswert. Dér Index gleicht dem dér H. telegdli-rothi nov. sp., entspringt aber untter viel spitzeirejm Wiinkel und biegt síeli viel weniger nacb oltón. Dér Pollex ist dick, biegt sich stanft am Kndteil. Slatt dér diiunen. geraden, in spitzem Iíaeken endigeu- den Fönn findét mán liier eine plumpe, dieke, etvas gebogeue Fönn, Pollex und Index súnd gleieh láng. Es ist» noch ehavakte- rLtisch, dass die Zaline des H. punctulatué veder am Pollex, nocli am Index zu fiúdén sind. Die Staohielverzierung des Cephalotho- rax stimmt mit H. telegdi-rothi iiberein und ist demgemass von jener des H. punctulatus abweichend. Bei weiblichen Flxemplaven isi die Schere ge'drungener, Pol- l(*x und Index sind sclilanker. Das beschriebena Exemplar hefindet sieb im Geol. Institut dér Kgl. TTng. Fniversitiit Budapest. Harpaetocd rciu us punclulatus nov. var. dudarensis. kjs gelang mir au cli eine dritte Fönn des reicben Dekapoden- materials in mebreren Exemplaren zu sammeln, un tér denen mann- liche und weibliehe Stíleké varén. Léidéi- sind die Füsse und die vöm systematischeni Gesichtspunkt so viebtigen Fehérén zugrundo gegangen. Dér Cephalothorax ídbst ist unversehrt, so dass mán auf dér Schale die cl i ara k tér i stische Punktverzierung des Hurpac- tocarcinus beiobachten kann. Int Aluseum des Geologischen lusti- tutes dér Fniv. fand ich das Exemplar, nacb welchem Lőrén- th'ey den typisehen Harpactocarcinus punctulatus besehrieb. Da mir ausserdem aueli nocli zwei Stüekel von Mos.sano vorliegen, konnte ich siimmtliehe Eigenscbaften vergleichen, in denen meine Exemplare abweiehen. Dimensionen : Lángé: 5fí mm, Breite- fiS mm Dimensionen: Lángé: 52 mm, Breite: 71 mm. Auffallend ist, dass die Panzer viel kleiner sind, als die des typisehen Harpactocarcinus punctulatus, und noch bemerkiens- vertei- ist die flaehe Fönn. Meinef Exemplare >ehen vde zusam- mengedriiekt aus. Bei dem Typus ist dbr Panzer stark gevölbt und in dér Seilenansieht falit die Ili ni ere Konturlinie senkreeh- ier (dn als die vordere. Lei meinen St beken isi das kamu zu be- obachten. Felír vichtig ist die' ungewöhnliche Verzierung des Pa.n- zers. Am dorsalen rPei 1 des Cephalothorax, neehts und linksi von den Hiiekenfurchen, ist ,je eind tiefe, dreieckige Fissur zu hoolmch- l(“n. Ausserdem, dass die Verzióimig auffallend tief liivit. Ii<*gen in den Furchen didit neben einandejr kleine Punkte, die die rau- tenförmige Schalenverzicrung noch aiiffallender maciién. Da ich Pállá ntologiselie Neuigkeiten aus Bakony-Gebirge G5 die oben gewhilderten nngewölml ielien Eigenschaftbn weder an (len Piszkeer und Mossanoer Original-Exemplaron, noch in dér Literatur fiúdén konnte, wav es angezeigt, eine Warietiit des H(ir- pactncdreUnis punét ulutus aufzustellen. Das bescli riebene Exieniplar betűidet sicli irn Geol. lnstitui dér ív *íl. I T 11 fi. rniversiliit Budapest. Ilaípuetocurcinus hunguricus nov. sp. Eine. vierte Gruppé meimr Deka poden mater ials zeigt die Merkmale einer neuen Spezies. Bezelrhnend ist vor allém, das« ewi deli um eine kleine Art Imiidéit. Die Dimensionen sind tolgende: Lángé: 38 mm. Breite: 56 mm. Lángé: 34 mm. Breite: 49 mm. Dér Vorderteil deja Cepalotliorax ist bogenartig, dér liinter- seitenrand bildet einen seharfen Winkel. Dér Panzer ist bei mann- liehen Exemplaren 1‘laelier, als bei (len weiblichejn. Merkwiirdig ist die Verzierung des Hautskeletts, indem mán stntt ded’ Punkt- verzier.ungen des //. punét ulotu* dicht neben einandeír Liegende, unregelmiissige Löeher findet in dérén Mitte liier und da sogar kleine Erhöhungen zu finden sind. Das bezeiclinendc Merkmal liegt aber in dér ungewölinliehen Staclielverzieirung des C'eplmlo- thornx. (F.igur 15. ábra.) Dér hinterste letzte Stachel ist stark, láng und spitz. Diesem fol- gen naeh verne zwei kleine. und ein grosser, dann folgen in einer Gruppé ein mittelgrosser, neben diesem ein grosser und knapp neben letzterem zwei kleine. In einer nachsten Gruppé steht neben einem kleinen Hügelchen ein grösserer Stachel, dann folgt ein alléin stehender Stachel, dann zmn Schluss dér Augehistaehel. Die Augen Hegen nielit eehr tief, so eláss dér frontale Teil nieht vorspringt. Desto bezei elmen dér ist aber die Furehe neben dem Auge. Bei den Sebe re n ist es auf fallend, dass sie, ganz glatt sind. Die verzierendén Tuberkeln feli len. Dér Index ist eine gerade Fortsetzung dér Hand, biegt sich sanft und endet in einer stumpíön 66 J. Tömör Thirring Spitze. Am Index zieht sich eine deutliche Fissur dahiu, die im zweiten Drittel dér Hand endet. Bezeichnend ist die sanít ge bogén s Form des Pollox, an dessen inneren Teil drei Zab ne zu finden sind. Die oben hegeli riebene neue Art gleicht keiuer bisher beschriet- benen Form und könnte höehstens aiuí den ersten Blick mit Xan- thopsis bittneri Lör. oder mit HarpuMocarcinus panctulatus ver- wechselt werden. lm Besitze eines reichen Materials kounte ieh a bér eine sitíhere Ditf'ferenzia ldiagnose aufstellen. Das beachriebene Exemplar befindet síeli im Geol. Institut dér Kgl. Ung. Univetasiüit Budapest. TÁBLAMAGYARÁZAT T. — TAFELERKLARUNG I. 1. Abbiklung. Megalodus eomplanatus nov. var. in /la fa. 2. Abbiklung. M egál odú s kutassyi nov. sp. ( Vorderansieht.) 3. Abbiklung-. Megalodus kutassyi nov. sp. (Seitenansicht.) 4. Abbiklung. Megalodus eomplanatus nov. var .dudarensis (Seiten- ansicht.) 5. Abbildung. Megalodus eomplanatus nov. var. dudarensis (Vorder- ansicht.) 6. Abbiklung. Lynthia psciuloglobalis nov. sp. (Von oben.) 7. Abbildung. Lynthia pseudo globális nov. sp. (Von untén.) 8. Abbildung. Lynthia pseudoglobaüs nov. sp. (Von Iliiden.) TÁBLAMAGYARÁZAT TI. — TAFELERK LÁRUNG II. 9. Abbildung. Harpactoearcinus telegdi-rotlii nov. sp. 10. Abbildung. H árpáét ocareinvs telegdi-rothi nov. sp.. nov. var. ba- conica. 11. Abbildung. Harpactoearcinus hungaricus nov. sp. (Von oben.) 12. Abbildung. Harpactoearcinus hungaricus nov. sp. (Sebere. mit Cephalothorax Bruchstück.) 13. Abbildung. Eehinolampas rombellipsoidalis nov. sp. (Seitenansicht) 14. Abbiklung. Eehinolampas rombellipsoidalis nov. sp. (Von oben.) 15. Abbildung. fíadiocyphus hungaricus nov. sp. (Von untén.) 16. Abbiklung. Cassidaria carinatu L in k. 17. Abbildung. Seliizaster pappi nov. sp. (Von oben.) IRODALOM. - SCHRIFTTUM. 1. d’Archiac: |)esc. des foss. lescueillis pár M. Tborent. Mém. Soe Géol. Francé II. 1846. 2. Bayan: Sur les terrains tért. de la Vénétie. Bull. d. I. Soe. Géol. Francé. XXVII. Paliintologisebe Nouigkoiten aus deli; Bakony-Gebirge 67 3. B e 1 I a r d i-8 a c c o: Mollnschi terziarii dél Piomonte. 4. B eil e r 1 «* n: Vorgl. Staminesgesehiehto d. bübereu Krebso. 1930. 5. Bíttner: Beitr. z. Kenntnis alttertiiiror Et hinidon fauna d. Siid- alpen I.. IT. Botr. z. Pál. Öst.-Ung. (i. Bittnor: Miliőit, iibor das Alttort isii* (’er Cf>lli. Boriéi. Vorh. d. k k. Oeou R A. 1878. 7. B i 1 1 n e r: Echiniden d. Yicentin. Beitr. z. Pál. Öst.-Ung. 8. B I a n e k e n li o i n : Das Eozau in Syrien. Z. d. D. geol. (les. XLII. 9. Cos in a mi: Essai de Paléoeonehiologie. 1 — 9. kötet. 10. C o s m a n n — P i s a r r o: Monogr. eoin plete. 1 — 2. 11. C fi s ni a n n : Catalogue dós eoquillies foss. de l’éoc. dós environs de Paris. 1886. 12. Coteau: Eehinidos éooénes. Paléont. Ennie. 1885 — 89. 13. Cottoau: Kejiin. óoe. da la proviuee d’Alicante. Móni. Soe. Géol. de Francé. 1891. 14. Cottoau — Peron: Échin. foss. de l’Algérie. Faso. 9 — 10. 1885. 15. Dainelli: L’eoeene Friulano. Monogr. geol. e pal. 1915. 1(>. 1) a mes: l)ie Ecliiniden dér vie. u. verőn. T e r t i á rab la ge ru uge n . Paleontogr. XXV. 17. Dósba. vés: Desr. des coquill. foss. des environs de Paris. 1824-32. 18. Don vilié: Lvolution des minim. dans les difi', bassins de l’Eu- ropo oeeidontal 1900. 19. E d w a r d s — Milne: Monographie des erustae(és fossiles de la fám. des eancériens. 1 — 4. 20. Fábián i: Paleontologia dói Colli Boriéi. 1908. 21. Fon r tan: Sin- iinebiues éeliinides óoe. d’Égypte. Bull. de rínst. Égyptien. 1907. 22. Fon r tan: Xote sur le Sebizaster gibborneus el observ. sur le gén re Sebizaster. 23. Froeb: l'j kagylók és bracbiopodák a bakonj i triászból. Balaton tud. tan. 1904. 191*2. 24. Gold fuss: Potrefaeta Gornianiae 1820 — 1833. 25. Hantken: Geologisebo Untrsuchungen ini Bakouyer Wabl. Verb, d. k. k. Geol. R. A. 1870. -0.. Hornos: Ada ékok a Bakony f. triász niegaiodoutjainak isin. Földt. Közi. XVIII.. XIX. 27. Kutassy: Triász Mogalodusok monográfiája. (Kézirat.) -8. Kutassy: Adatok a \ értés és Bakony hegységi fődolomit fau- nájának ismeretéhez. 1933. 29. Lombért — Thiery: Essai de Nőménél. Raisonnée des Echi? nides. 1909—1925. 30. Liebus: l>ie Tertiarformatiön in Albanien. Paleontogr. LXX. 68 í. Tömör Thirríng1 81. Loriol: Descir. des Echinides tertjaires de la Suisse Abh. d. Schweiz. Geol. Ges. 1876. 32. Loriol: Eocéné Echiniden aus Aegypten u. d. Lybischen Wiiste, Paleontogr. XXX. 33. L ö r e n t li e y — Be u erlen: T)ie foss. Decapoden dér Lánder d. Ung. Kroiie. 1929. 34. Lörenthey: Paleont. tanúim. a rákok köréből, III. 1898.1907. 1901, 35. Lörenthey: Adatok Magyarország harmadk. rákfaunájához. 1897. 36. Lörenthey: Beitr. z. Kenntnis d. eoc. decapodenfauna Aegyp- tens. 1907—1908. 37. L ö r e n th e y : Üjabb adatok Budapest körny. öled. geológiájához. III. Math. Term. Ért. 1911. 38. Oppeíiiheim: Das Altteitiar dér Colli Bériéi ini Yieentin usw. Z. d. d. G. G. XLVIII. 39. Oppeni ;im: Die Piinbonascihielitei. und ilire Panna. Paleon- togr. 47. 40. Tournouer: Recensement des Éehinodermes. 41. Wilkens: TriadiscTie Faunén von Predazzo. A KRISTÁLYOS PALA ALAPHEGYSÉG IPOLYSÁG MELLETTI EDDIG ISMERETLEN FELBUKKANÁSÁRÓL. Irta: Dr. Ferenczi István. ÜBER EIN B1SHER UNBEKANNTES AUFTAUCHEN DES; AUS KR1STALL1NISCHEM SCHIEFE’R BESTEHENDEN GRUNDGEBI RGES NEBEN IPOLYSÁG. Vron Dr. I. Ferenczi. Ein kurzor Ausflug im .Lilire 1935 bot mir Gelegenheit, dió Gruppé dér am Grunde des Ipoly-Beckens zu erwartenden Bildun- gen in dér Umgcbung von Ipolyság keunen zu lemen. Iu diesem Gó- biét waren die im Tál des Korpona-Baohes, zwisehen den Ort- sehaften Felsőtúr und Palást zutage tbetende paláozoischc Seliolle und in dér Fortsetzung derselbcn die im Tál des S'elmoc-Bnelues nőben dér Ortsohaft Szalatnya auft.auchende Seliolle herei ts aus den österreiehiseihen Aufnahmen bekannt. Dicse palaozoisehen Sehollen sind auf dér geologischen Karte von Ló ez y-Telek i- Papp veransehaulicht, doch fehlen auf derselben bedauerlicher Weise die kleinen Triaskalk- und Dolomitfleeke. die uach den österreiehischen Karton NW-lich von dér erwáhnten Sehol len zwi- sehen Léva und Szántó an dér Oberflache vorkommen. Kristallinischen Schiefer nőben Ipolyság 69 lm Vulkánimon bei Felsőtől- .'•ind die jíiit gesohichteton, - baobachtete ich an beiden Seit.cn dós Tales aus Glim- morsdiiofor bostobonde Felsőn. Dieses Vorkonimon ist auob auf dór östorreiehisohen Karto nicht dargostellt. Por lotzto oberfláchliche Ausbiss dór kristallinischen Schie- formasso dós Vopor-Gebirges ist nach dér österreiehisehen Karto vöm östlioheren Frsprungsast dós vöm besotzten Gobiot nacb Xóg- rádszikal Iiorablaufonden Szteiegova-Baclies, nőben dór Ortsehaft Madacka (XW-lich von Losonc) bekannt. Auob in dér Umgebnng von Sóin eobánya sind dió kristallinischen Schiefer im Liegenden dér dortigen mesozoiscb-palaozoisebn Sorié verhanden. Vöm Vep >r- Gobirge und dóm kristallinischen Schieferfleck l>oi Selmecbánya siidwarts bis zum Velonceer Geibirge liefern nur die dureh die An- desiteruption dós Csák-Berges bei Szob1 emporgerissenen Cordierit- gneis- und Ampbibolgneis-Einscbliisso oinen Beweis dafiir, dass das kristalliniscbe Schiefer-Grundgebirge nicht allzu tief liegen düi-fte. Als vergessene, auf koiner Karto verzeiehnete Angabe muss ich vöm Góbiét zwischen Selmecbánya, Losonc (Madryeka) und Ipolyság (Olvár-Puszta) nocli den von R a, c z k i e w i c z2 er- wabnten kleinen Gneisfleck aus dem Tál des Litava-Baches nőben dér Ortsehaft Preno anführen. Pás Auftia.uehen dér kristallini- schen Schiefer bei Ipolyság Lildet nun ein neues Kotcenglied zwi- schen den von einander verháltnismássig weit gelegenen, erváhn- ten Punkten. 1 Szádeczky, 6y.: Über den Andesit des Berges Ságh bei Szob mid seine Gesteinseinsclilüsse. (Földtani Közi. XXV. 1895. p. 229—238.) 2 Raczkiewicz, XI.: Pie geologischen Verhaltnisse dér Um- gebung von Litava, Sebeclileb. Palást und Celovee im Honther Comi- tate. (Jahrb. d. k. u. k. Geol. Reichsanstalt, XVI, 1866. p. 350, Fig. 6). A GUTÁI -HEGYI MÉSZKŐ KORÁRÓL ÉS FÁCIESÉRÖL. Irta? Dr. Horusitzky Ferenc'. ÜBHR HAS GEOLOGISCHE ALTÉR UND DIE FAZIES DES KALKSTEINES VÖM GUTAI-BERG. Von Dr. F. Horusitzky. Dér Kalkstein vöm Gutai-Berg kei Gál ga guta (Cserhát-Gebir- gp) wn rdp b'shev eir.eu sarui atischen Süsswasserkalk angese- ben. Verfasser erbringt den Naehweis, dass das Gestein ein torto- nischer Melobesien-Kalk ist ; gleichzeitig weist er aucli anf die in d íescm Gabiét, stattgefundeue prasarmatische, pcsttortonísehe De- nudation Ilin. # * # Galgagutától DK-re fekvő Gutái liegv (337.7 m) tetején már régebben ismeretes egy sajátságos mészkőfáeies, melyet a tető É-i peremén kezdetleges fejtésekkel tártak fel. Ezt a kőzetet geológiai irodalmunkban eddig mint édesvízi mészkövet ismertük és hason- ló előfordulások figyelembevételével a szarmata szárazföldi üledé- kekkel állították párhuzamba.* Fekűje, amint ez a Gutái begy északi lejtőjén közvetlenül is megfigyelhető, a helvetien-torlonien határon lezajlott hatalmas ernptios időszak andezittufája, fedője pedig fiatalabb kavicsos üledék, melynek korát biztosan megállapí- tanom még nem sikerült. Annyi bizonyos, hogy ez a kavics a kör- nyékbeli szarmata mészköveknél fiatalabb, miután a galgavölgyi dombsor egyes pontjain, pl. az acsai Nagy Papucsbegyen, a kövíi- letes szarmatán fekszik. Vagy a pannoniai rétegek bázisán fellépő kavicsos üledékekkel lehet e képződményt azonosítani, vagy pedig levantei kaviesterrasz foszlányát kell benne keresnünk. A nagy-papucsbegyi szarmata települési viszonyainak isme- retében stratigi a fiailag is könnyen lehetett a gutái hegyi mészkö- vet a szarmatával összetéveszteni, phytogén struktúrája pedig, kü- lönösen a mállottabb daraboknak valóban édesvízi mészkő külsőt adott. Fácies tekintetében paleogeográfiai aggályaim voltak e kőzet édesvízi eredetével szemben, tekintve, hogy nemcsak a Gutai-hegyet K-ről határoló vanyarci depresszióban vannak már meg szépen kifejlődve a típusos szarmata cerithiumos mészkövek, lumen ron- csait a Gutái begytől délre a galgavölgyi dombvonulat magasla- tain is megtaláltam. Ez a körülmény arra késztetett, hogy a gutái hegyi mészkövet alaposabban megvizsgáljam. A gutái hegyi mészkő voltaképpen tömött mészkő, mely csak az egyenletlen mállás következtében válik porozusabbá, likacsosab- Noszky .1.: A Cserhát középső részének földtani viszonyai. Földtani Int Évi Jelentése, bilit. A gutái -hegyi mészkő koréról és íacieseröl 71 bá. A közel növényi ( pb y topén) eredetű, telve már szabadszemmcl is röptűn föltűnő algákkal. Az alpákból vékonycsiszolatot készítve, az átkristályogf'dott frerko^ct miott csak annyit állapíthattam meg, liopy a tengeri lekérepző M<‘lobc*iák-‘hcz tartóznak, mint a Lithot- amnium is. Az algák mellett a kőzetből néhány más kövületet is gyűjtöttem, elég gyakoriak lévén benne, különösen a melobesia- gnmök közepén, koncentrikusan bekérgezve, a gasztropoda lenyo- matok. ritkábban kagylókőbelek. Vertogus ordít ns M ítéli., Cerithi- unt Braunt Part seb., Psr savanyú hidrolízise is alti a rozét és kloroformban oldódó olajat szol- gáltatott. Az algarit tulajdonságai a mck itti’it t'evíi természetes bitumen sajátságaihoz hasonlók. Hackford szerint a természetes olajok és bitumenek gyakran az algák bomlási termékeit tartalmazzák. Ezek a vizsgálatok természetesen még nincsenek lezárva s ezért az általánosítások még koraiak. Kétségtelen azonban, hogy az ered- mények igen fontosak s további kísérletek kiindulópontjaivá fognak válni. 0 r 1 o v (1933 — 1934) igen lényegesnek tartja Hackford ered- ményeit s szerinte igen valószínű, hogy a tengeri algák szénhidrátjai lenyeges kiinduló anyagai a petróleumnak. A kőolaj növényi eredetét kutató vizsgálatok közül igen fonto- sak Béri kísérletei (1932,1933). Ezek szerint cellulózé kevés alkálifém hidroxidot taitalmazó vízben 300°C hőmérsékleten hevítve kőszénszerű anyaggá alakul át s további melegítésre a természetes kőszénhez még jobban hasonlít. Ha az alkálihidroxid koncentrációja nagyobb volt, akkor lágyabb, könnyebben oldódó bitumenanyagok képződtek. Tehát az alkálihidroxidnak a cellulózéhoz való viszonyos mennyisége volt fontos a kísérletekben. Az ; lkálifémhidroxid helyett használt kalcium- hidroxid, kalciumkarbonát, vagy dolomit is hasonló eredményre ve- zetett. A több alkálihidroxiddal képződött plasztikus tömeget Béri protr.ftrcdiiht unitiak i evezt. Magasabb hőmérsékleten több lúggal é hosszabb hevítésre olajos termék képződött. A prototermék hidrálása révén Béri és Biebesheimer a természetes kőolajhoz hasonló olajokat nyert. A fontos kísérletek lényege a következő: 200 gr (cellulose) gyapot 1 liter normál XaOH-val két óráig 310 — 330°on melegedett s a gyapot barna olajos tömeggé alakult. Ez a piö- totermék a levegőn mindig sötétebb lett. végül aszfaltszerű kemény tömeggé vált, melynek elemzése azonban alig adott az eredetitől el- férő adatokat. A prototermékből könnyen és nehezen illó olajok desz- 1 i Ilii Ihatok. A prototerméket autokJávbau hidrogénnel pmgyobb nyomáson ferrum icductum és jód katalizátorok jelenlétében hidrálták. Ekkor oly termék képződött, mely szag és egyéb fizikai és kémiai tulajdon- ságai szempontjából a nyers petróleumhoz nagyon hasonlít. A képző- dött olajok kis optikai aktivitásnak. Az olaj desztillálása után maradt tömeg igen hasonlított a természetes aszfalthoz. Később Béri és Dienst W. (1933.) kimutatták, hogy a proto- lermékekből krakkolással 400°-on nyomás alatt hasonló olaj képződik, amely azonban még oxigéntartalmú vegyületeket is tartalmaz; a fő- lömeg koksz-széni maradék. Több alkálihidroxiddal ( acellulozehoz viszonyítva) kizárólag oldódó bitumenanyagok, — s semmi szilárd maradékanyag — képződ- 76 Társulati Ügyek Gese’.bcliaf saugelegerheiten m*k, míg természetes hidrálás vagy krakkolás petróleumot eredmé- nyez. Az átalakulások menetét vázlatosan a következőképen tüntet- ték fel: Cellulózé * közbülső termék víz vagy kevés alkáli több alkáli 1 1 bitumen és maradék szén rrototermék hidrális krakkolás oxidációs kondenzálás 1 i V 1 petróleum t aszfalt aszfalt 1 1 hidrálás 1 Az alkalikus reakció Taylor nyomán konyhasó oldatok (ten- gervíz) és permutit gyanánt ható fedőkőzetek báziskicserélődésével magyarázható meg. Az alkálikus reakció a fedőben levő mészkő vagy dolomit való- színűvé teszi. Béri szerint: A petróleum képződését egy magasabb hőmérsék- letű zónába való lesűlyedés indítja meg. Ha itt lényegileg krakkolás megy vég’be, aszfaltok maradnak vissza. Hidrálás révén kőolaj képző- dik. A hidrálási folyamatokat pirít és ferrokarbonat idézheti elő, me- lyek révén hidrogén fejlődik a következő sémák szerint: FeCO, + H,0 = CO„ + Fe(OH), Fe(OH)., + H.,0 = Fe(OTi), + «H, FeS + H.,0 = FeO + H..S FeO + 2H,0 = Fo(OH), + HH2 H2S = H, -L- S Pl. Sziderit vízzel 350" fölé hevítve szabad H-t ad, miközben a vas részben ferrjvé válik. FeS vízzel hevítve H,S-t ad, ami erősen redu- káló s földgázojkban előfordul. Béri szerint azonban a kiinduló anyagban jelenlevő állati és növényi zsírok, fehérjék, gyanták és viaszok is hozzájárulnak a pet- róleum-képzéshez. Különböző helyről való petróleumok különbözősé- gét Béri szerint a kiindulási anyag különbözősége okozza. Ezek a vizsgálatok azt bizonyítják, hogy növényi eredetű vegyii- letek elsősorban szénhidrátok, átalakíthatok olajjá. A kémiai kísérle- tek alkalmával a geológiai hosszú időtartam befolyását a reakciók gyorsított lefolyása helyettesíti. Treibs A. kimutatta (1934.), hogy a petróleumban, aszfaltban és bitumenes palákban porfirinok fordulnak elő. Ezek vörös, vörös- barna festőanyagok, melyek főként klorofillből és kis részben hárain- ből származnak. Tehát kétségtelen, hogy klorofil-tartalmú növények is részt vesznek a petróleumot szolgáltató anyagban. Társulati ügyük — (lesel lseim flsaiigelegenlíeiton 77 Mindezek az eredmények kétségtelenül arra vallanak, hogy a szén- hidrátokból, s általában a növényi eredetű vegyületekből képződött petróleummal is számolnunk kell. A kőolaj képződését a legtöbben olyan magas hőmérsékleten le játszódónak vélik, amilyen hőmérséklet a mesterséges előállításkor szükséges. Ez a felfogás Engler alapvető kísérleteiből indult ki. Kérdés, hogy valóban szükséges-e ez a nagy meleg? Orton már 1886 bán azt tartotta, hogy a kőolaj képződése már 2(1(1" C alatt is végbemehet. Chase maii (.1930.) hangsúlyozta, hogy cellulózé közönséges szobahőmérsékleten is átalakul petróleummá ak- tív hidrogén-iónok jelenliétében. Legújabban Steinbrecher kémiai törvényszerűségek és geológiai meggondolások alapján jutott arra az erdményre, hogy a petróleum nem magasabb hőmérsékleten képződött Ebből természetesen önként következik, hogy a petróleum nem nagy mélységben képződik, miként A r c h a n ge 1 s z k i felfogásából is ki- tűnik. T Ezzel a Magyarhoni Földtani Társulat LXXXV1 közgyűlését megnyitottunk nyilvánítom. Ven dl Aladár t M nők i megnyitója után Treitz Péter-röl T i m k ó 1 m r e, H e y s c b I a g F e r <* n e-ről L i f f a A u r él és S z a- d e c z k y K a r d o s s (í y u I á r ó 1 Szó n t p é t e r v Z s i g m o n d em- lékezett meg. L. a Földtani Közlöny LXY1. k. p. 2 — 39. Majd Liffa Aurél másodelnök a választmány egyhangú ha- tározata folytán a Szentmiklósi Szabó József emlékérmet átadja Vendl A ladár műegyetemi tanárnak.. ..... A Társulat egykori elnökének szentmiklósi Szabó Józsi* f-nek érmével jutalmazza Méltóságod 20 éves fáradhatatlan munkásságát. Méltóságod Szabó J ózsef szelleméoeu tevékenykedik . . . Bár adná a Mindenható, hogy Méltóságé. d sok örökbecsű munkával gazdagíthassa a magyar föld megismerését célzó irodalmat. Isten áldását kérem a műre és a szer- zöre.“ Vendl Aladár köszönetét mond. „Őszintén köszönöm, hogy egy .szerény munkámat megjutalmazták a Szabó-emlékéremmel. Különös szeszélye a sorsnak, hogy annak a kezéből veszem át a Tár- sulat kitüntetését, akivel 2.'> évvel ezelőtt Középeurópa egyik legérde- kesebb területére, a szászvárosi és szebeni havasok vidékére együtt indulltam el. Te a férfikor küszöbét átlépve, én még egy évvel előtte állva sokat vártunk az élettől, lelkesedéssel, tele rugalniassággall in- dultunk útnak; ma galambősz fejjel előttünk az élet ősze. . . A rugé- konyság, a fiatalság ha (*I is hagyott kissé, a tudomány önzetlen sze- retete a régi. A Társulat inai nagyjainak köszönöm a kitiiiiitetést, a légi nagyjainak.' akik tanáraim voltak köszönöm, hogy megtanítottak öncél nélkül szeretni a tudományt, az ö számukra vettem át ezt a (leg- nagyobb kitüntetést/1 Ezután a titkári jelentés következett. 78 Társulati ügyek Gesel Ischaftsangelegvnlieiten Mélyen Tisztelt Kön gyűlés! Az elmúlt 1935. esztendő mozgalmas időszak volt társulatunk és a közelálló intézmények életéiam. Fény és árny, öröm és szomorúság egymást kísérték. 360-an voltunk, akik részt\ ettünk a társulat életében; ez a szám az előző évi taglétszám némi emelkedését jelenti. A tagok ajánlása révén különös érdemeket szereztek: V e n dl A I a d á r. és V i g h (1 y u 1 a, akik 3 — 3, B ö h m F e r e u c 2, 1 1 o r u s i t z.k y F e r e n e, J p- g o.v i t. s L a .j o s, K utas s y E n d r e, L í f í a A u í é 1. P e t h e L a- j o s Re i c h e r t Ró b ért. Szent p é í e r y Z s i g m o n d, V i t á 1 i *> István és Vendl Miklós, akik 1 — 1 új tagot hoztak körünkbe. Pártoló tag lett az European (1 a s et Electric Compa ny, Bu- dapest. Uj rendes tagjaink: Bárány Karoly, !>inda .János, bá- ró E ötvös L ó r á n d G e o 1' i z i kai Int é z e t. Fi r d é 1 y i F a z e- k a s J á n o s. Fekete de n ő, Fekete Z o 1 t á n, H i r s c h n e r J o- z s e 1‘, I p a r ii g y i Minis */ téri u m X. szakosztálya, K á r p á t i .T e n ő, K i s g y ó ni B a k o n y v i d é k i FI g y e s ii 1 1 K ő szén b á- n y a r. t., K u 1 li a y (1 y u 1 a, M á t r a v i d é k i K ő s •/ é n 1) á n y a r t.. M e i n li a r d t V i 1 m o s G y u 1 a. Szűcs Z o 1 1 á n, és V i d a c s A 1 a d á r. Az esemén.\ek egymásutánjából kiemelkedik néhány örvendetes alkalom is. A társulatunkhoz igen közelálló két felsőoktatásügyi in- tézmény, a jelenleg Söpri óban működő selmeci 1 ányá.-zati főiskola, most a Műegyetem szerves része, tagtársaink tekintélyes részének ne- velője, ez év június 27-én ünnepelte működésének 200 éves évfordulóját. Az ünneplő főiskola és a PYddtani Társulat életében — az említett nevelői munkásságon kívül — is van közösség. Így 1872-ben a sel nec.i főiskolához tartozó lelkes tagtársak megalakították ott a Földelni Társulat fiókegyletét. Fi fiókegylet munkásságának egyik legszebb bizonyítéka az a monográfia, mely Selmecbánya földtani felépítéséről értesít. Változtak azóta az idők és most társulatunk (1847-i) szülőföld- je, Sopron városa ad otthont a volt főiskolának. Október havában ünnepelte a Pázmány Péter Tudományegye- tem fennállásának 300 éves évfordulóját. Társulatunkat különös hála fűzi a Tudomány Egy etemhez, mert annak a földtant és rokon tudo- mányait művelő kiváló tanárai munkásságukkal példát es tartalmai adtak. Van azonban, ami az emlékezés hangulatát zavarja és ez a társulatunktól már töob ízben sürgetett kérés, hiány, hogy az őslény- tan tanszékét töltsék be, mert e tekintetben egyedül állunk a művelt nemzetek között. Az őslénytan a földtan alapvető segédtudománya, mely minden európai államban, legallább egy főiskolán, külön intéze- tet és azt vezető tanárt kap. Ép ezen oknál fogva igen kívánatos lenne, ha a jubiláló egyetem e nagy hiányát pótolnák. A földtan és rokon tudományainak terjesztésének érdekében két részletes emlékiratot dolgoztak ki tagtársaink, nevezetesen a hadige- 79 Társulati ügyek — - GeselIschaflsniigelegenheileiL ológia fontosságára és az idegenvezetők megfelelő kiképzésére vonat- kozó 1h gr. Míg' egyfelől rést igyekeztünk ütni a tájékozatlanság és közöny állapotán, addig felemeltük szavunkat .1 Polgári Tanárképző Főiskola ii.i tananyagának szaktárgyainkat leszorítani akaró terve ellen, (‘sze- rint az ásványtan óraszámát "2."> % , a kőzettan és földtan óraszámát 73%-al íövidítették meg:. A Kultuszminiszter önagymélltúságához be- terjesztett emlékiratunk, melyet Mauritz Béla, Szeitpétery Z s i g m o n d egyetemi tanárok egy szőkébb körű bizottsággal dolgoz- lak ki. a többi között így indokolja u Társulat kérelmét: \z ( ddigi (a jelenleg még érvényben lévő) tanrendben is szűkre szabott ásvány-földtani tananyagot megrövidíteni a tudomá- nyos színvonal feladása és a főiskolai hallgatók szakképzésének ve- szélye nélkül nem lehet. A megrövidítésnek egyik következménye az lenne, hogy az ásvány-földtanban rejlő nagy pedagógiai érték telje- sen elveszni* a hallgatók számára. Aki valamikor a közép- vagy felső- iskolában ezt a tudományt tanította, feltétlenül tudja, hogy a természet hatalmas (nőinek megfelelően képzett, szakember által való ismertetése minő csodálatos felemelő hatással van a tanuló leik ii lété re, aki ebből kicsinységének tudatára ébred, tehát szerénységet is tanul. A löld képződményeinek és természeti kincseinek megismerte- tése fejleszti a megfigyelőképességet, a jelenségek közötti összefüggé- sek megértése pedig a logikus gondolkozást és az ítéletalkotó képessé- get neveli. Megemlíthetnénk iit a tanuló vallásos lelkületűre való mély hatást is, ami az ifjúban felébred, illetve megerősödik a termé- szetben működő erők nagyszerűségének megismerése folytán. Végül mint egyik legsúlyosabb érvet említjük itt az ásvány- kőzettan és földtan fontosságát illetően, hogy e tudományágak Legal- kalmasabbak a hazai föld alkotásának, felépítésének és természeti értékeinek megismertetéséi e és megszerettetésére. Az új tanterv a megcsonkított keretek között a fentebbi szempontok szolgálatát lehe- tetlenné teszi. A hiányos képzés a hallgatókban felületes tudást és veszedelmes félműveltséget alakít ki.“ . . . Az emlékiratot megküldtük a testvér-intézményeknek: a Műegye- tem Bányászati és Kohászati Karának, a Bányászati és Kohászati Egyesületnek, a Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetségé- nek, az Országos Erdészeti Egyesületnek, az Országos Mezőgazdasági Kamarának, az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek. Ezek, ki- vétel nélkül helyeselték társulatunk okfejtését, hasonló értelmű em- lékiratokkal a maguk érveit is felsorakoztatták. A beadványok el- mentek és eljutottak az illetékesekhez, félő azonban, hogy az idegen szakmájú kartársak csak saját elgondolásaik megsértését látják és így a világos érveket ne mtudják megérteni. Minden bizalmunk e kérdésben a magas kormányzatban van. aholl pártatlanul szemlélve e törekvéseket, felismerik e kérdés egyedül helyes megoldásának módját. E szinte meddő törekvések mellett vannak örvendetes események 80 Társulati ügyek — Gesellschaflsangelegenheiten is, mikor kitüntetés, illetve előléptetés ismerte el a magyar geológu- sok munkájának értékét. A Magyar Tudományos Akadémia 1935-ben kiadott nagydíját, az ölök értékű legjobb munka jutalmát: Ven dl Aladár dr. érde- melte ki. Mau'ritz Béla dr. a II. oszt. érdemkeresztet kapta es a Tudományos Akadémia igazgató tanácsának tagjává választották. Km szí Kálmán és Liffa Aurél dr. pedig a legfelső elismerés, nyerte el. László Gábor főgeolőgust földtani intézeti helyettes igazgatóvá, Rozlozsnik Pál főgeolőgust földtani intézeti aligaz- gatóvá, Maros Imre II. oszt. főgeolőgust 1. oszt. főgeológussá. Ke re nézi István és Vigh Gyula dr. osztálygeológusokat fő- geológussá, Pét be Lajos miniszteri tanácsost miniszteri ügyosz- tály főnökévé. Fan tó Dezső bányata.uáesost, főbányatanácsossá nevezte ki. Amilyen őszinte örömet vált ki ez az elismerés illetőleg előlépte tés, annyira nyugalanító a fiatalabbak helyzete. Míg béke éveiben 2(i — 2(i éves korban végleges állást töltöttek be a tagtársak, addig most a 32 évesek is ideiglenes alkalmaz ittak. Egyébként is meggondo- landó, hogy vájjon a szakállások betöltésénél nem lenne-e jobb ver- seny-vizsgálatra bocsátani a pályázókat és az eredményre, nem pedig külső befolyásra, egyéni érzelmekre alapítva elintézni egyesek és vje-lük együtt egy jobb sorsra érdemes szakma jövőjét. A MÁV és igen sok vállalat újabban már így, verseny-vizsga alapján protekciót kizárva, tölti ne a szakadásokat. 1(5 tagtárs egyébként 7 szakülésen 18 értekezést mutatott be. 2 — 2 előadást tartott Mottl Mária és Ivertai Gy., 1 — 1 előadással szerepeltek: Meznerics Ilona, Balyi K., Bob est B. Einszt K., K n d r.é d y E, Jaskó S„ Maros L, Méhes Gy., Papp F., Papp S., Seb rét er Z., S m a 1 W., Szádeczky E., Szentpé- l,e.r.y Zs., s Tömör Tliirring J. A 18 előadás közül ásványtani tárgyú volt 4, kőzettani2, földtani 5, őslénytani 5, talajtani 1 és egyéb 1. Nem lenne azonban hű a kép, ha ezenkívül nem emlékeznénk meg azokról a nagyobb tanulmányokról, méÜyek szaküléseken kí- vüli időszakban készültek el és előadás mellőzésével jelentek meg a Földtani KözJ.öny-ben. 12 ilyen értekezés közül 4 ásványtani. 4 kőzet- tani, s 4 geológiai tárgyú volt. Az érdemes szerzők névszerint: Feke- te Zoltán geológiai-, lvoch Sándor ásványtani-, vitéz Len- g1 yr e 1 E n d r e kőzetta ni-, N o s z k y .Te n ő geológiai-, P a n it ó D e z s ö a dunai aranymosásról szóló-. Bei ebért Róbert ásványtani-, Ií o z I o;z s n i k P á ,1 geológiai-, S e h r é te r Zol t á n geológiai-, S z t r ó k a y K á 1 mán, fi’ o k o d y L á s z 1. ó, V a v r i n es c z G á b o r és Zombor.y László, ásványtani dolgozattal. Mindezek az el- hangzott előadások anyagával együtt a Földtani Közlő, ny LXV. kö- tetében jellentek meg, mely az elmúlt évben 3(54 lap terjedelmű volt s melyet XIII. tábla, 7(i szövegközölti ábra lett teljessé. Ezt a terjedel- met csakis az adományok tették lehetővé, hisz a tagdíjakból befolyó KHIO P. mindössze egy negyedévi szám megjelenését biztosítja. Mind Társulati ügyek — Gesellschaflsangelegenhöiteu 81 a kormány hatóság-, mind pedig a vállalatok egy része törekvéseink megértése, elismeréseképen az elmúlt évben is anyagilag segítettek. A MAGYAR ÁLTALÁNOS KÖSZÉNBÁNYA RT. 300 P, a SALGÓ- TARJÁNI KÖSZÉNBÁNYA RT. 2(Kl P, az EUROGASCO. 120 P, a KI- MAMURÁNY SALGÓTARJÁNI VASMŰ RT. 100 P, az ALUMÍNIUM- ÉRC ÉS BÁNYA R. 'I'. 100 P, a M. K1R. ÁLLAMI VAS- ACÉL- ÉS GÉPGYÁR 20 P.adománya hozzájárult ahhoz, hogy a Földtani Köz- löny az említett terjedelemben megyeien hetett. A szerzők közül is löhhen kutatásaink fontosságától áthatva sajátjukból is áldoztak, hogy munkájuk eredményét közölhessék. Az adakozókat csat; őszint • köszönet és elismerés illetheti. Egyébként az összes bevétett 5641 P 35 fillér, az összes kiadás pedig 5538 P 00 fillér, mely összegből közel 4900P-őt a Földtani Közlöny előáll lítására fordítottunk, a fennmaradt 638 P-ből pedig 120 P-t, mint az Eurogasco alapítótagdíji észletét az alaptőkéhez csatoltunk. Külön ki kell emelni azt, hogy a választmány 1035. november 6-i ülésén elhatározta előadó ülések rendezését, hogy a tagtársak a geológiával kapcsolatos kérdésekről, a kutatások mai eredményei alapján tájékoztassák egymást és a művelt nagyközön- séget. László Gábor dr. földtani intézeti h. igazgató december 12- én „A Föld kora. Időszámítás a földtörténetben.** e. előadását 180 tag- társ és vendég hallgatta nagy érdeklődéssel. A ni. kir. Földtani Intézet 1935. évi működése. A m. kir. Földtani Intézet az elmúlt évben is serényen folytatta gyakorlati és tud miányos munkásságát Lóczy Lajos dr. vezetése alatt A vízügyi és fúró-osztály fokozott igénybevétel mellett a kötele- ző bejelentés és fúrási anyagszolgáltatás következtében tömegesen be- érkező fúrási adatokat gyűjtötte és a kincstári Tárd I. és Örszenmik- lós L, az Kurógasco rnihályii I. és görgetegi fúráspróbáin kívül a pestszenterz ébeti, a vasfonalgyári mintaanyagaival együtt feldol- gozta. A fúrási anyagok osztraeoda faunájának feldolgozását a múlt évben i.-> Zalányi Béla dr. külső munkatárs végezte, Síimeghy József dr. pedig a fúrások mikrófaunájának vizsgálatával párhu- zamosan a pannon makrofaunájának 1934-ben megkezdett regionális tanulmányozásával f ogl a l kozo tt. A muzeum fiók-anyagának 1934. évben megindult rendezése és leltári jegyzékbefoglalása a múlt évben is folytatódott. A Földtani Intézet Évi Jelentése 1925-28 évekrőll megjelent kö- tete* 2.»2 oldalon sok becses adatot tartalmaz Budapest és környéke, Gerecse, \ értés, Börzsöny. Eperjes Tokaji hegység, Sopron m. É-i ré- .-'Ze, Székesfehérvár környékéről, Aggtelek-, Bárczháza-, Büdöspes.-, Kecskeluk-barlangokban végzett ásatásokról. Ezenkívül Maglódi /hát és a Tápióvölgy, a Duna-»Tisza közét É-ról szegélyező vidék, a Kiskun- 82 Társulati ügyek — Gesflsehaftsangelegenheiten ság és Jászság szikeseinek leírását találni meg, Nagykőrös, Kecskemét, és Kiskunfélegyháza pleisztocén és holocén képződménye- ire, illetve talajaira vonatkozólag tartalmaz fontos adatokat Az agrogeologiai térképek közül 2 darab 1 : 25.000 méretű terme- léstechnikai térképlapot adott ki az Intézet. A m. kir. Iparügyi minisztérium megbízásából a budapest kör- nyéki területen RozJozsnik Pál főgeológus, aligazgató Szedő lyi Elek bányamérnök közreműködésével Csornád — Pót — váchartyán környékén végzett műszeres felvételeket. Pávai Vájná Ferenc dr. főbányatanácsos ugyancsak Budapest környékén az előző évek során megállapított boltozatokat dolgozta ki részletesen. A Mátra É-i oldalán S cl) r éter Zoltán dr. főgeológus, Szentes Ferenc dr. és S c h m i d t E 1 i g i u s dr. adjunktus közreműködésével folytatta Ny-felé Rozlozsnik Pál főgeológus, aligazgató 1934 évi parád- környéki felvételeit. Nagyhátony, Maconka és Dorogháza községek kö- zött az elősteier gyűrődési fázisban keletkezett boltozatokat, míg Mátraverebély és Mátramindszent környékén a törtön utáni gyűrődési fázisba tartózó antiklinálisokat mutatott ki és konstatálta, hogy a maconkai búb felső-oligoeénkori kőzetei bitumen szagúak. Feren- czi István dr. főgeolőgu*, egyetemi m. tanár a kétévi munkája alapján Sóshartyán és Endrefalva között, illetve Marcal és Piliny körül két felemelt helyzetű területet jelölt ki. Megállapítása sze- rint a felsőoligoeénkori slíres fáciestei-iilleten a kőzetek bitumensza- gnak, a Magyargéc melletti fúrástörmelékben pedig könnyű olajszag volt észlelhető. Horusitzky Ferenc dr. intézeti asszisztens az 1934 évben megkezdett galgavölgyi felvételeit folytatta, melynek leg- fontosabb eredménye, hogy Bér köz-ég határában felsőoligoeénkori maggal bíró redőt mutatott ki. Az eesegi gyengén sós víz fellépését is ezzel hozza összfüggésbe. Liffa Aurél dr. ny. földtani intézeti igazgató, műegyetemi ny. rk. tanár, a Kereskedelmi, majd az Iparügyi Minisztérium részére folytatta kaolin és tűzálló agyag kutatásait. Vigh Gyula dr. főgeológus rövid kiegészítő bejárással lezárta mát- raalji felvételeit. Az 1934-ben megkezdett tardi kutatófúrás 1780.9 in- ban az oligocén rétegekből vetődéses érintkezéssel triász mészkőbe .jutott, ahol azt 1824,8 m-ben beszüntettek. A fúrásban 125 — 320 ni kö- zött 19 földi-szurkos szintéi. 1159 m után pedig több szintben gáz és olajnyomokat találtak. Még a triászmészkőrepedések'brn is volt olaj- nyom. A kérdéses szintek vizsgálata folyik. A hidrológiai kutatások keretében László Gábor dr. h. igazgató az artézi kútkataszter ki egészítését folytatta. Hidrológiai szempontból igen figyelemre méltó az, hogy Pávai Vájná Ferenc az elmúlt évben a Margitszigeten telepített fúrása révén 71" C-os kénes 3500 pl-t adó hévforrást tárt fel. Siimeghy József dr. főgeológus és Sc'herf Emil dr. oszály- geoílógus a Földművelésügyi Minisztérium Vízrajzi Osztályával együtt működve talajvízmegfigyelő kutakat telepítettek. A reambu- láeiós felvételek és gyűjtések keretében Vigh Gyula dr. főgeoló- gus a Gerecse hegység részletes reambulációs vizsgálatát folytatta! Társulati ügyek — Gesll.schaft.sangelegenheiten 83 és a Pisznice-barlanghan végzett barlanggenotika: \ i zalaiatokat. Noszky .lenn dr. múzeumi i iiaz.ua tó-őr Romhány környékén vég- zett kiegészítő felvételeket. Jugovits Lajos dr. egyetemi magán- tanár a balatoiunelléki bazaltokat tanulmányozta. Kutass y K n d r e dr. egyetemi ni. tanár, adjunktus a bakonyi triász kövületek begyűj- tését folytatta. Majzon László dr. intézeti gyakornok és Szent- iványi Ferenc dr. a budapest vidéki oligooénfauna begyűjtését és tanulmányozását végezték. A talajtani felvételiek keretében Se herf Emil dr. osztálygeo- lógns a dunántúli löszöket tanulmányozta, a termelés technikai or- szágos talajféivételekben pedig Kreybig Layos dr. gazdasági fő- tanácsos, fögeológus vezetése, illetve ellenőrzése mellett Endrédy K n d r e dr. Sík K á r o I y. É b é n y i (1 y u I a, Z a kari á s J e n ő vegyészek, Buday György gazdasági akad. s. tanár, W i t k o v s z- ky Endre dr.. Hun Ferenc és Török László dr. vegyészek vettek részt. A Földművelésügyi Minisztere ír a ebem iái laboratórium ve- zetésével Emszt Kálmán dr. nyugalombavonulásától kezdve az Országos Chemiai Intézet-tői áthelyezett Kárpáti Jenő dr. kísér- letügyi igazgató oízta meg. Majzon László dr-t pedig ideglenes minőségű gyakornokká nevezte ki Az Iparügyi Minisztérium fennhatósága alá tartozó báró Eötvös Lóránd-féle geofizikai intézet a' geológiai felvételekkel párhuzamo- san Budapest környékén végzett részletes ge > fizika i és mágneses fel- vételeket, ahol több jól körülhatárolt geofizikai maximumot sikerült kimutatnia. A M a g y a r B a r 1 a n g k utat ó T á rí u 1 a t 1933. évi működé- se főleg a várbeli pincebarlangok fellendítése körül mozog. A székes- főváros a nevezett barlangok kutatását, feltárását és rendezését, va- lamint a várhegyi barlangoknak idegenforgalmi szempontból valló ke- zelését a Társulatra bízta. E megbízás folytán és az egyes minisztériu- mok és a székesfőváros erkölcsi és anyagi támogatásával a munka múlt évi április hóban megindult és még jelenleg is folyik. Bár ennek a nagyszabású barlangfeltáró munkának idegenforgalmi céljai van-, mik. a tudományos szempont is állandóan érvényesül. Feltárás alá kerültek eddig a Beliigy-. a Pénzügy- és a Külügyminisztérium pin- cebarlangja. A Várhegyi barlangok megnyitása óta 4672 fizető ven- dég látogatta meg, a belépődíjakból befolyt összeg pedig 1490 P-á tesz. A Társulat a letűnt évben a tisztújító közgyűlésen kívül 5 szak1- ü lést tartott, amelyen Cholnoky Jenő dr. a barlangok keletke- zésének lehetőségeiről, K a d i c Ottokár dr. a balatonfüredi Lóczy- barlang leltárasáról, a Peskó-barlang leiásatásának eredményeiről és Hermán 0 1 1 ó-ról, mint a tudományos barlangkutatás megindító- inról tartott előadást.. Mottl Mária dr. a cserépfalui Mussolini- barlang őskori állatvilágár óll, Jaskó Sándor dr. a Bakonyban végzett karsztmorfológiai tanulmányairól és a Baradlában eszközölt 84 Társulati ügyek Gesltschaf tsangelegenb.éTTen kutatásairól számolt he. (i a ál T s I v á u — 30 cni-t süllyedt Hildán a Margit körút mellett, mert nem hívtak geológusa. A fehérvári-balatoni át is jóval drágább és rosszall!) minim, mintha geológusokat is be- vontak volna. Ma még a helyzet az, mint az orvosokkal volt 10 •’><> évvel ezelőtt, akkor hívták meg a geológust, mikor a baj már bekövet- kezett. Kétséfftc'en, kívánatos lenne Uhut nőni nionopolisztikusan, lia- nrtn belátásnál, főiskola' nk, illetve magán geológusok , a Földtani Inté- zet bevonása mindenütt, ahol nagyobbszabású földmunka, vízszerzési, vízügy i kérdés vár megoldásra, az illető kérdésben szalu valóit (spe- cializálódott) geológust, nagyobb jelentőségű kérdéseknél többet meg- hívni. Visszatérve a Nemzetközi Hányászati s alkalmazott geológiai kongresszusra tárgy szerint egyébként az Au, Cu, Zn, Pb továbbá a szenek, mangánércek, kősó, kén. agyagok, bauxit és petróleum váltot- tak ki különös érdeklődést. J. Oreel 800 mintának t berni elemzéssel való vizsgálata alap- ján kaolin, montmorilh nit, hydrargilit, limonit, goethit, diaspor, montronit, beidelit, allophan, pyrophill.it jelenlétét mutatta ki agyagokban, laterit és bauxit fajtákban. Egy másik dolgozatban a polarizált fényben való érc mikroszkópiái vizsgálat etetéssel páro- sulva világosan különválasztja a különböző Co érceket scutteruditot, saffloritot, stb. Ehhez hasonló éremikroszkópiai tanulmányt muta- tott MUe. Cai Iliére, aki Ej Caledoniai nikkeierceket mikroszkópi és chemiai elemzéssel és röntgenvizsgálattal kimutatta,, hogy a gar- í.iérit és műiméit tulajdonképeu antigorit, talk és Ni tartalmú se- piolit. Ugyancsak alapos munka volt G h i t u 1 e s c u és Soe ölese u Zailatna-BriMl-Abnidbánya arany előfordulására vonatkozó 'előadása. 1:5000 léptékű térkép, számos szelvény alapján rámutattak az oroge- netikus folyamatok, az erupciók és ércesedés összefüggésére. Egyéb- ként (*z az előadás csak egyike annak a sok tanulmánynak, mely az 86 Társulati ügyek — Gesl’lschaftsangelegenheiten utódállamok geológiai, ásvány és kőzettani viszonyait tárgyad- ja. Közel 50 dolgozat jelent meg Erdély és a Felvidék különböző részeiről. Román, szász, szlovák és eseli szerzők közt egyetlen magyar sem akad. Manolescu a Viliikén hegység geológai és tektonikai viszonyairól. Pauea a Belényesi medence sztratigráfiai viszonyai- ra1!, Gherasi a krassószörényi Nagylaposnak gránitjá-vól, Streck- eisen a Hunyadi, Fogarasi és Kozolyai vonulatok felépítéséről, K r a u t n e r, I il i e, P a u c a az Erdélyi Éreliegységről, C o d a r c e a és Pét ru lián a bánáti kromit telepekről, Bi ereing Vaskő g o- lógiai alkatáról. Préda a Brassö-Barátosi medence kova földjeiről, •Tan oviéi a drtrói szienit masszívumról, Macovei és Áthallá- si u a krétaképződményekről, ugyancsak kréta rétegekről ii C o d o r- cea és Popé s c u a borszéki szénelőfordulásról, Cimpagea az Erdé'vi medence szerkezetéről, Ehrenberg burgenlandi paleonto- lógiái megfigyelésekről ad számot. Mint a felhő a napot, ágy rejti el a sok adat. részlet a magyar geológusok munkájának fényét . . . És most, mikor egy mozgalmas év eseményeit felsoroltuk, elfog- hat mindnyájunkat a kétség, vájjon az események támasztotta hul- lámok: a hang, a zaj ? vagy pedig a fény, az éltető meleg rezgései voltak-e? Vájjon nem volt-e több a szó, az ígéret, mint a munka és a tett? Késő utódok döntenek. Fontos, hogy ne felejtsük, ahhoz, hogy fény keletkezzék, kell mozgás, azaz munka; és anyag, azaz azoknak a felkarolása, kiknek kezében a munka fénnyé válik. Elnök felkéri Takáts Tibor dr.-t, hogy a Hidrológiai Szak- osztály jelentését terjessz** elő. Weszelszky Gyula szakosztályi (Illőknek köszönetét mondva Sztrókay Kálmán dr a pénztár- vizsgáló bizottság jelentését és a költségvetést mutat ia be A közgyűlés elfogadva a jelentést és költségvetést a pénzt rvizs- gáló bizottság tagjaiul: K á p a s z t á s P á 1, M a r o s I ni r e és S z t r o- kay Kálmán tagtársakat választotta. Végül Ferenczi István dr. a Társulat köszönetét fejezte ki Ven dl Aladár dr. elnöknek az eredményes vezetésért. Szakülések. 13)35. október 2. 1. Mottl Mária: Ösembernkonst rukciók és bölény-váz a Föld- tani Intézet múzeumában. 2. .1 a s k ó Sándor: A .lósva patak felső völgyének földtani leírása. Hozzászólt: Liffa A. 1935. november 6. 1. S z e n t p é t e r y Z s i g m o n d é - E m s / t K á 1 m.a.n : Mag- mabasadási és kontakt kőzetek Szarvaskőről. Hozzászólt:’ V e n d 1 A. 2. Maros Imre: Geológiai megfigyelések a föváro-i vízmű új alagutjának építésénél. Hozzászóltak: Földvári V. Pávái \ aj na F., V e n d 1 A. Tű rsulat i ügyek ( les l'lscha Hsa ngelege nliei ten 87 15)35. december 1. 1. M o t t 1 M á r i a: A Snbalyuk faunájáról. 2. B o 1) i1 s i Méla: Hazai homokok vastalauítása. 3. Méhes (ívnia: Korén ostracodák Budapest vidékéről. Hoz- zá száll : Y e n d I A. 1936 január 8. 1. B o g s e li László: A uógrádszakali köviiletlelőhely. Hoz- zászólt: id. Nősz ky Jenő. 2. S z e n t e s Ferenc: Megkövesedett Imlláiiiharázdák. 1936. niárci ns 4. 1. T o in o r T h i r r i n g dános: A C.-esznek-i vonulat tekto- nikája. Hozzászólt: Jaskó S., Pávai \ a j n a F. 2. vitéz Lengyel Kn d r e : Jáspi, válltózalok a Hegyaljaiad Hozzászólt: V e n d 1 A. Előadóülések: 11)35. december 11. László Gábor: A Föld kora. Időszámítás a Föld lörténe- ttéhen. 1936. január 22. M a úrit z 15 é 1 a : Földünk anyagi alkata. 1936. március 11. II o r n s i t •/. k y F e r e n e: Amiről Budapest kövei beszél nek. Választmányiülések : A választmány 1935. november 6-án, 1936. január 31, -tn és március 4-ón ülésezett. A jegyzőkönyvet a Társulat anyagi helyzetére valló te- kintettel nem közöljük, azokat az i. t. Tagtársaink az irattárban tekinthetik meg. Generalversammlung. A uszug aus dem Protokoll dér a in 5. Február 1936. abgehaltenen 86. ordentlichen (leiieralvei sammlniig dér ITigarischen Geologiscben ( íese llschaft. Vorsitzender: Prasidcnt Prof. Hr. Aladár V e n d I, amvesend 50 Mitglieder. 45 Gaste. Vorsitzender teilte in seiner Eröffnungsrede die neuestcn Er- gebnisse dér Forscbungen iiber dic Kntstchnng des Pctroleums mit. Die Tátinkéit dér verstorbenen Mitglieder: P. Treitz, F. Boy schlag und .T. v. Szádeezky-Kardoss wurden in Gedenkreden gewiirdigt Es wurde die Szabó József Medaiiie, als Auszeiclmuiig hervorra- gendsten wisseiisehaft licihem Werkes dér ungarischen Geologen im Zeitraum 1930 — 1935 Herrn Prof. Aladár Ven dl fiir die Monogra- pbie: „Has Ivristallin des Sebesei'- und Zibins-Gebirges“ iiberreicht. Aus dem Bericlit des Sekretars wurde bekannt, dass die Gesell- scbaft gegenwártig 360 Mitglieder zahlt. lm verflossenen I ahr wurden 88 Társulati ügyek . *— Geslllschaftsangelegeuheiten 2 petrographische, 4 mineralogische, 5 geologische, 5 paláontologische und 1 bodenkuiiidlicher Vortrag al>gehalten. I)i(* Hidroilog'ische Sektion za hit — wie es vi m Sekretár T. Ta- káts mitgeteilt wurde — 204 Mitglieder. In den Sitzungen wuvden 21 Vortrage gehalten. Dér Bánd XV. dér Zeitsghrift f. Ilydologie er- sehien im Umfang vöm 25.5 Druekbogen. Schefge dog I. F e r e n e z i sprach dem Priisidenten dér Gesell- schaft Prof. A. Vend! den innigsten Dank dér Generalversamm- lung fii r die an sgezei eh.net e Fiihrung aus. Fachsitzungen. 2. Október 1985. 1. M. Mottl: Urmenisehenrekonstruktionen und Bison-Skelett in dér Samnilung dér Ungarisehen Geologisehen Landesanstalt. 2. 8. Jaskó: Die geologisehen Verhjiltnisse des oberen Jósva Tales. Zűr Thenia spraeli: A. Lifía. (5. November 1935. 3. Z s. Szentpétery u. K. Emszt: Einige Differentiate und endomorphe Kontaktgesteine von Szarvaskő. Zűr Thema sprach: A. V e n d 1. 2. I. M a r o s :Geologisehe Beobachtungen bei dem Tuneloau dev Wasserwerke von Budapest. Zűr Thenia sprach: A. Földvári, F. P á v a i Vaj n a, A. V e n d 1. 4. December 1935. 1. M. Mottl: Über die Fauné von Subalyuk. 2. B. Bobest: Über die Enteisenung dér ungarisehen Sanden. 3. G y. Méhes: Eozane O.stracoden dér l'mgelmng von Buda- ])(*st. Zűr Theme sprach: A. Vend 1. 8. Jiinner 1936. 1. L. Bogsch: Die geologischem Verlialtnisse des FossiTen- l'undortes von Nógrádszakáll. 2. F. Szentes: Über fossilen WelkMif'urchen. 4. Maiz 1936. 1. .1. Tömör Thirring: Die Tektonik des Gehirgszuges von Csesznek. (Bakony-Gehirge.) 2. E. Lengyel1: Jaspisvarietiiten vöm Hegya'llia-G»*birge<. Vortragssitzungen. 11. Dezember 1935. G. v. László: Das Altér dér Erde. 22. .Jiinner 1936. B. M a úrit z: Die materielle Konstitution dér Erde. II. Maiz 1936. F. Ilorusitzky: Was erzahlen nos die Steine von Budapest? Földtani Közlöny. Bánd I.XVI. kötet. Heft 1 — 3. fii/iűt. T i lel l. tábla. Puláontoloyi -iche Neuiííkeiten aus (lem ,1. TÖMÖK TH I lUÍINÍi : Bakony ysé*>l>ől. MtíUP s. Földtani Közlöny. Bánd LXV1. kőiét, Heft 1 — -i. tüzet. Tafel II. tábla. Palaontologisolie Neuigkeiten uus dem J. TOiMOK THIRRINíi: Bakony-Gebirsr.*. Paleontológiái újdonságok a Bakony hegységből. FÖLDTANI KÖZLÖNY Bánd LXVI. kötet. 1936 április— június. Heft 4—6 füzet. MENNYE ÉS KÖRNYÉKÉNEK (iEOLOdíAJA. Irla: László Mihály piarista. Meinye nagyközség, a magyar kegyes tanítórend uradalmá- nak központja, Külsösomogy igali .járásában fekszik a Kaposvár- siófoki MÁV. vonal menten, Kaposvártól 17 k i.-rc északra. 1935. július és augusztus havában négy hétig élveztem a pia- rista rondház vendégszeretetét, mialatt a közelebbi környéken föld tani felvételeket végeztem. Központnak választottam magát Mernyét, a, melytől É-ra és D-re 10 — 10 km-nyi. lv-re és Ny-ra kb. 5 -5 km-nyi területet jártam he. Munkaterületem lvi határául a kb. lOkm-re fekvő Vadé pusztai ISO m magas vízválasztó kínálkozott, míg a többi határt nagyob- hára minden földrajzi szempont mellőzésével húztam meg a fent- említett távolságok alapján. K szerint a terület szabályos téglalap- nak felel meg, melynek hosszabbik oldala 20 kin, rövidebi) oldala kb. 10 km, útiéinak metszőpontjában pedig Mernye fekszik. Munkaterületem kiválasztásában nem csupán az a megfonto- lás vezetett, hogy a piarista rend iránti köteles hálámat kifejezésre juttassam, hanem az is. hogy a vidékről részletes felvétel még nem készült, csupán nagyobb területtel kapcsolatiján emlékeztek meg róla. Időrendi sorrendben a következő adatokat ismerjük: 15 e u d a n t, aki 1818-bai, a Balaton D-i partjáról Kapolyon, Xágoesnn és Igaion keresztül utazott Dombóvárra, munkájához csatolt térképen a harmudkorba tartozó lignites hon okkőnek, vagy molassznak tünteti fel a vidéket, s lei í ásóban azt n ondj \ hogy ezen a homokból és lignites homokkőből álló vidéken nehéz a közlekedés a meredek utak miatt. Megemlíti még, hogy agyagos homok is elő- fordul. (í„ III. köt 512 — 515. 1.) Csorba József orvos 1857-ben kiadott munkájában azt írja, hogy Somogybán a föld sárga és vörös agyagból áll, amely néhol oly kemény, hogy „a zápor-esőt sem veszi magába, s ugyan azért igen nagy víz-mosásokkal telik el“, de van homokkal kevert é‘s tiszta homokos talaj is. A felső réteg alatt szerinte sok helyen meszet találni, és főként a hegyekben „megmérhetetlen mennyisé- gű” homokkő van, ami útépítéshez is alkalmas. Csorba nem vég- zett földtani felvételeket, de adatait fel tudtam használni. Tel égd i Roth Lajos 1881-ben készítette el 1:144.000 mér- tékű térképét, de észrevételeit nem tette közzé. A vidékről diluvi- 90 László Mihály áli's löszt, és agyagot, diluviális homokot és alluviumot térképezett, congeriás rétegeket (agyag, márga, homok vagy homokkő), amelye- ket ő nevez el először „pannoniak4 rétegeknek, csupán Eesényen, Mocsoládon és Polány melletti tüntet lel. Utána a Balaton tudományos tanúim á nyozásával kapcsola- tosan id. Lóczy Lajos eszközölt felvételeket Somogybán. A ha- lomvidéknek a Kapósig terjedő részét a Balaton-f el vidékhez sorol- ja, mint a Bakony tartozékát, illetőleg lejtősödését, (14., 306. 1.). A pannoniai-pontusi rétegekre vonatkozólag megállapítja, hogy a mé- lyebb árkokban, É-i meredekebi) oldalakban, esuszamlásoknál ke- rülnek a felszínre és aljuk bizonytalan mélységben van. Épen ezek miatt a csuszamlások miatt nebéz a szintezés (14., 306. 1.). Fedőjé- ben nincs édesvízi mészkő, mint a vulkáni hegyek sapkája alatt és bőséges kövületelőfordulás csak a Koppány ig tart (14., 390. 1.). A pannoniai-pontusi tenger szintje gyakran ingadozott, de az inga- dozást követő folyók csak K-en és Ny-on vannak; ennek következ- ménye, bogy a pannoniai-pontusi üledékek itt agyagosak, míg K-re és Ny-ra, homok uralkodik (14., 401. 1.). A levantei állóvízbeli képződmények hiányzanak, míg a szárazföldiek egybeolvadnak az idősebb és fiatalabb rétegekkel (.14., 423., 477. 1.). A pleisztocén leg- elején a Balaton helyén szárazföld volt és a löszképződés csak a ké- sőbbi pleisztocénben indult meg ( 14., 469. 1.). A pleisztocén lösz hol a homok alatt, hol fölötte fekszik, úgyhogy nehéz szintezni. „Két- ségtelen, hogy a jelentékeny vastagságú és többféle kőzettani jelle- gű pleisztocénkorú szárazföldi lerakódásokat majdani tüzetes vizs- gálatok részletesen fogják keletkezési idejükre szintezni. “ (14., 477. 1.). 1934 nyarán az Futopean (las &. Electric Co. (Ihirogasco) fel- vételezte Somogymegye jó részét petróleumkutatás céljából. Papp Simon hányatanácsos úr szíves engedőimével alkalmam nyílt a 75,(100 es felvételi lapokat, valamint a felvétlelezőnek benyújtott je- lentését is megtekinteni. A tabi és esicsalpusztai lelőhelyek tüzetesebb átvizsgálása alapján, a Linmoccirdium VutskUai szintben sok radmanesti ele- met ír le a jelentés, úgyhogy a kettőt nem tekinti külön szintnek; viszont a Lelle-kaposi völgy szerinte nem lehet törésvölgy, mert nem lát a rétegekben szintkülönbséget. A jelentés is uial a kövület- mentes homoknak a pannoniai-pontusi homokkal való egyezésére kőzettani sajátságok alapján. Elsősorban ezeken a nyomokon indultam el, amikor felvéte- li munkámba kezdtem. I. Domborzat. Munkaterületem szervesen beleilleszkedik a somogyi dombvi- dék általános topográfiájába, amennyiben egy nagy ÉNy-DK-i tek- Meniye és környékének geológiája 91 tonikus völgy és ennek kisebb mellékvölgyoi szabdalják össze az átlagosan 210 ni magas hátságot. A törósvölgy tői, vagy Malomárok- tól, amely mint Őrei patak ömlik a Kapósba, Ny-ra hosszú hátság húzódik, amely Don 1(10 m, E-on 240 m magas. Ebbe Polány alatt egy É-I)-i patakvölgy, a Királylierekrét árka vágódott bele kb. 00 m mélyen és a Vargaboni árkot felvéve, mint Xagygáti berek közeledik a töré1. A legtöbb esetben lehetetlen a fa.imeghatá- rozás, de két // ninocardiinn sp.-i sikerült felismernem. Hasonló homok 75 em-es feltárása található félúton Felsömo- esolád és Mernye vasútállomása között a gémeskni nál u vaspálya mellett, csakhogy a kvar •(•szemek itt valamivel még durvábbak, több a kövülettöredék, sőt még borsószem-nagyságú koptatott ka- Mernye és kő r 1 1 y éké n t>k geo I og i á ja 101 vicspászták is vaunak lienuc. Fz a réteg valószínűleg a futóhomok- képzödés legfiatalabb periódusának tagja, akkor képződhetett, ami- kor a szél még erősebb volt. Feküje nincs feltárva, d * az is lehet- séges, hogy mái a hainndkori homokba n égy át éles határ nélkül. Kövülettöredékei közül szintén csak L'n» noca rd'nt /nőkul sikerült felismerni. .Meglehetősen sok nehézfajsúlyú ásványt tmrtalnriz, ne- vezetesen az első frakció után (iát) cgr.-ot kaptam, amelyből 5. 50 cgr. még a methylenjodidr.ál is nagyobb fajsúlyú. Ezzel a lelőhellyel kb. egy vonalban a völgy túlsó olda- lán, a Rézhegy melletti leltál ásban, az 1 m vastag fntóhoinok a felsőeesényi homokhoz hasonlít és szántén cin osódott határral megy at nemcsak a fekűjébe, a pannoniai-pontusi homokba, hanem fe- dőjébe, a homokos löszbe is. A homok aránylag kevés nehézfa jsú lyu anyagot tartalmaz, meri az első frakció után csak 2.50 cgr. maradt. Fig. ti. ábra. Aszóvölgy kiindulása a Szentkút! erdőbei: harmadkod és negyedkori agyagrétegekkel; utóbbiakban egy lumaeliellás réteg. — Vadi-head in the Szeutkút-forest, with quaternarv and tertiary clays. 102 László Mihály Az utóbbi feltárással teljesen megegyezik a Nagy répás puszta vasútállomásától I)-re fekvő lelőhely, ahonnan a homokos löszt, illetőleg a futóhomokot állandóan hordják. Itt is nehéz a Uh. 1 m vastag réteg fedőjét elhatárolni (felülje nincs feltárva), bár ma- gában a futóhomokban jól kivehetők a koptatott héjtöredékek. Az előbbi típusú futóhomokelőfordulásoktól némileg eltér az Alsóé esénytől Dlv-re, a 164 m magassági ponttal egy vonal bán a a völgy K-i oldalába be vágódott kis aszók feltárása. Ezt a homo- kot az Eurogasco felvétele a pannoniai-pontu-d emeletbe sorozza, de én a következő okokból nem tartom annak : a homok egészen sárga, gyéren esillámos és lösszel kevert, minélfogva szöges ellen- létben áll a többi harmadkori homokkal. Ezek alapján a futóho- mokképződés utolsó szakaszában keletkezett, lösszel kevert plei- sztocén homoknak tartom. Bromoformos elválasztás után 3.80 egr. súlyos anyagot kaptam. A futóhomok, vagy „poszhomok“ periódusa után klímaválto- zás következtében helyenkint agyagüledéket hátrahagyó mocsarak keletkeztek. Minthogy ezek is csak lokális elterjedésnek voltak, összefüggő agyagréteg nem maradt utánuk, ezzel szemben gazdag faunájukkal és helyenként nagy vastagságukkal tűnnek ki. Legjellemzőbb és legnagyobb vastagságú feltárás az említett Szentkúti erdő messze D-re nyúló vízmosásának kiindulópontja. (0. ábra.) Itt kb. 2 m vastagságban fekszik a pannoniai-pontusi agyagon és három rétege különíthető el: alsó, gyér és rossz- megtartású kövületekei tartalmazó sötétszürke agyag, majd egy 30 em-es világos, kékesszürke, kövületekben rendkívül gazdag réteg, valóságos lumachella; felelte ismét sötétebb, már löszös agvag kö- vetkezik, újból gyérülő kövületekkel. Az alsó színiben a következő csigákat találtam: Linmaea palnstris Mii 11. Linmaea pólust ris ror. corrns Emel. Linmaea francaiul a M ii 1 1. Linmaea peregni M üli. Succ'mea oblonga Drap. G.ijraulus alkus M ü 1 1. A középső, 30 em-es szint fajokban nem nagyon változatos, de annál nagyobb az egyedek, főként az első két faj ügyedéinek száma: Succ'mea oblonga Drap. Succ'mea Pfcifferi Rssm. liathyomphalus contortus Íj. Col untét! a eőentnla Drap. V divata pntchelta Stud. Vallonul tenuilabris Braun. Li mn (tea truncal ula M ii I 1. Pisiilium amnicum M ii I 1. Mernye és környékének geológiája 103 A felső szintien na.gyobbám nz előbbiek • fordulnak elő, de már lösz fauna-elein is vegyül bele: Snccinea oblonga 1) r a p. Snccinea Pfdfferi II s sin. V divata pnlchellá Stnd. Pisidiuni ainnicain .M ii 1 I . Pisidiuni casertanu ni I’oli. Pa int muscornm ÍVJ üli. Papa iniiiiitissiina Marim. II cl ix hispida li. Ezzel ;.z előfordulással csaknem teljesen egyezik a Szondello hegy K-i vízmosásának feltárása; mindössze abban különbözik, hogy az alsó és felső színi nem olyan vastag és hogy alsó szintjé- ben gazdag Osíracoda-faunát találta, m (köztük <»ir >' új fajt is), ez egyetlen lelőhelyen az egész területen, annak ellenére, hogy a többi ngyagelőtordnlasok nagy részét is gondosan kiis/apoltam. Az itteni középső és felső színt faunája teljesen egyezik az előbbi lelőhellyel; az alsó színt kövületei viszont a következők: Limniiea triiiicaínla M ii 1 1. Bathjtjoniphalus contorliis L. Pisidiuni casertanu in i’oli. Snccinea oblonga Drap. Őst rácod öli': Ilijocipris efr. bradi/i (1. (). S a r s. Il.ijoctjpris sp. Candona balatonion Pa. d. Candona sp. Candona nov. sp.* Herpetocypris sp. Potamocypris sp. Limit ic.i/therc inoisa Pa hl. Cypris sí). Cijthcreida torost var. I itt órai is B r a d y. ** azonkívül még egy Chara termés. Az egyezésekből, illetőleg eltérésekből azt a következtetést vonom le, hogy a két lelőhely az alsó szint idejében különálló mocsár volt, a középső és a felső szint idejében viszont összeköttetésben kel- lett, hogy álljanak. . Pleisztocén agyag fedi a futóhomoklencsét a felsőecsényi ho- mokfalban is, de ez, valamint többi előfordulásai már az előbbiek- től teljesen független mocsarak lehettek. Több helyen kibukkannak. Ez az új faj rokon a C. Sieberi alakkörével. ** Ez az óriási alak relictumként szerepel a többi fiatal jellegű alak között. 104 László Mihály így a Szentknti erdőben, a Szondello hegy vízmosásaiban, magában Ecsényben is több helyen, Felsőmocsoládon, a Réz-hegyen, Űjhe- gyen, Polánytól ÉK- re. Geszti melletti vízmosások néhány szaka- szán, Szentgáloskér alatt, stb., rendesen lepusztított domboldala- kon, mélykutakban, de a fentiektől eltérő fajokat már nem hoznak. Legtöbbje kövületben szegény, néha egyáltalán hiányzik is l előle, de leveles vagy löszös struktúrájuk és lösztartalmuk elárulja, hogy valószínűleg a legfelső agyagszintbe tartoznak. A pleisztocénkor következő szintje a homokos lösz, vagy lösz- homok. Ha agyagréteg nem ékelődik közbe, akkor egyenesen a fu- tóhomokra települ, rendesen éles határ nélkül. Jellemző rá, hogy kövületet nem igen tartalmaz, inkább csak le nem koptatott héj- töredékeket, szemben a l'utőhomokkal. Lösztartalma felső saintje felé folyton nő és legtöbbször gombostűfejnagyságú kavicsokból Alkony, 0.5 — 2 cm-es pasztákat tartalmaz. Id. Lóczy L. szerint. „szuberilis1' poriad kevert megbontott pannoniai-pontusi kőzetből valók (14. 352. 1.). Úgyszólván minden mélyebb bevágásban előfor- dul, de gyakran nyílt terepen is a felszínre bukkan, főként É-on. Fedőjébe, a típusos löszbe való átmenete nem mindig határozott*, sokszor teljesen észrevétlenül, a homoktart/alom csökkenésével megy át a „sárga földbe14. Jellemző feltárása a Nagyrépás pusztai „homokbánya11, ahol kb. 50 m hosszúságban és 3 — 4 m magasságban van feltárva a lösz- homok. Benne a Spalax movlicóla sj/nn ieiisis M y. négy példányát találtam egy helyre összezsúfolva. Tudvalévő, hogy a földikutya földalatti üregeket, járatokat! ás magának; így kerülhetett csak le a löszhomokba ez az ó-alluviális rágcsáló. Ugyanennek a feltárás- nak másik helyén a felszíntől 1.5 m-nyire barn i Enphorbw- termés 5 cm vastag rétegére akadtam, a terület egyetlen ilyennemü elő- fordulásaként. Ennek a fel tá í ásnak alsó felén, valamint tőle D-re, a Rácegres- toponári országút bevágásában meg ne n határozható esigahéjtüredékek találhatók. A löszhomoknak Kisbaba pusztánál is jó feltárása van, igaz ugyan, hogy tartalmaz néhány löszcsigát, de ezek másodlagosán, fedőjéből kerülhettek felső szintjébe. A Rézhegy tövénél lévő feltárás jellegzetesen kövületnélküli, akár a Pödöri puszta ÉK-i szélén álló gémeskút melletti gödrök löszhomokja. Mint említettem, sok más helyen a felszínre bukkan jobb feltárások nélkül és mindenütt több-kevesebb homokot tartal- maz a szerint, hogy a felsőbb, vagy az alsóbb szintbe tartozik; néhol közvetlen a felszíni vályogon lösz alatt következik, de kövületet ilyenkor sem tartalmaz. A pleisztocén legfiatalabb tagja a sárga, porózus tiszta lösz, amely a vidék felszínének ugyan túlnyomó részét borítja, azonban nem nagyon nagy vastagságban. Legnagyobb feltárásai az aszók- ban vannak, ahol helyenként (5— S m vastagságot is elér. A sok és jó feltárás alapján alkalmam nyílt jól megfigyelni és azt a követ- Mernye és környékének geológiája keztetést levonni, hogy általában alsó szintjében kevés a. kövület és inkább csak kis fajok fordulnak elő. inig feljebb már sűrűbbek a kövületek és n ár nagyobb fajok uralkodnak; a kettő között átme- netképen a középnagyságú Helixek gyakoribbak. A szentmiklósi erdő ÉD-i irtását keresztező egyik aszó fala képviselné az alsóbb szintet, ahol a következő csigák gyűjthetők: Succinea oblonga Dnap. Pupa muscorum M ü 1 1. Pupa f rumén tu in D r a p. Pupa miuutisshua Martin. Helix sp. Clansilia laininata Mont. A felső szint nagyobbalakú faunája megtalálható pl. a. felső- moesoládi aszókban, ahol az előbbieken kívül sok az: Eulota fruticuni Mull. Iiuliminus detritus M ii 1 1. Puli min us montanus Drap. Cionella lubrica M ii 1 1. Érdekes megemlíteni, hogy nem mindenhol van konkréció a löszben, inkább csak egyes tájak löszére jellemző, valószínűleg a nagyobb mésztartalom miatt. így Gesztitől K-re és DK-re a Suda- riea aszóiba i márgás „csörgőkövek‘\ igazi löszbab ík találhatók nagy számban. \ iszont a felsőmocsóládi suvadásos lelőhelyen 2 ni- n y i i e a felszín alatt kb. d0 — 10 cm vastag valóságos konkróciópad található. A lösz felszíne általában meglehetősen friss megtartású, mert állandóan viszi a szél még ma is. Kogutowicz Tv. nézetét megerősíti saját megfigyelésem, amely szerint elsősorban az erdő- talaj (ott is. ahonnan nemrégen irtották ki az erdőt) barnás-vályo- gos, ami a füves erdők éghajlatának függvénye (13., 2ő0. 1.). Ezek alapján összefoglalóan megállapítható, hogy a pleiszto- cénkor elején a térszín határozott jelleget kap elsősorban a törés- vonalaktól; erősen szeles klímája tovább alakítja a törés völgyeket és oldalágaikat, lutóhomokot hoz nem nagy messzeségből, mert a homokszemek nem nagyon erősen koptatottak. továbbá kevés csil- lám és héjtöredék is meg tudott maradni benne. Majd nyugodtabb lesz az éghajlat, helyenkint bőfaunájú mocsarak keletkeznek, eset- leg kedvezőbb évszak valóságos lumatchella keletkezesét vonja ma- ga után, de nem sokkal utána, talán már közben is, lassan megin- dul a steppe jellegűvé változott kiima miatt a löszhullás, eleinte még az erősebb szelek következtében homokkal, apróbb kavicsokkal vegyesen. A keleties szelek uralomrajutásával a löszlerakódás egy- ie jobban tért hódít, betemeti a kiszikkadt mocsarakat, jellegzetes iélsivatag és steppeégliajlat váltja fel. Utóbb: a lösz csak ott ma- radt meg, illetőleg ott nem váíyogosodott el, ahol szél- és esőárnyék- ban fekszik. 106 László Mihály Alluvium. Munkaterületemen a holocént barna és fekete agyagok, továb- bá tőzeges rétegek képviselik. Az agyagok legjobban a Malomárok D-i részletén, Pödöri pusz- ta alatt, a völgytalpon húzott árokban vannak feltárva. Itt a követ- kező szelvényt látjuk: alul barnás, vasrozsdás agyag, felette 20 cm vastag, csigatemető szintén vasrozsdás agyaggal, felül 50 — 75 cm vatagságban fekete, szívós agyag terül el. Össze nem tévesztendő ez a három szint a pleisztocén agyag három szintjével, ahol a kö- zépső ugyancsak egy lumaehella réteg, azonban mind fekvésben, mind kőzettani és faunisztikai szempontból teljesen eltérők. A barna agyagban a következő kövületek gyűjthetők: V cűvata pulchella Stud. Limnaea truncutula M ii 1 1. Limnaea stagnalis L. Succinea oblonga I) r a p. Monacha rubiginosa Se hím. Vertigo antivertigo J o f í r. Vertigo angustior Drap. Vivipara contecta M i 1 1. Pisidium amnicum M ii 1 1. Carichium minimum Mii II. Planorbis planorbis L. A középső 20 cm-es réteg faunája is gazdag: Limnaea truncatula M ü 1 1. Limnaea palustris var. corvus Ginek Limnaea stagnalis L Vivipara contecta M i 1 1. Planorbis corneus L. Planorbis planorbis L. Bathyomphulus contortns L. V alvatu pulchella Stud. Vallonia pulchella subsp. enniensis Gnedl. Succinea oblonga Dr a p. Succinea Pfeifferi R s s m. Bithynia. teutaculata L. és operculumai Carichium minimum M ü 1 1. Vertigo antivertigo Drap. Vertigo angustior Jef fr. Monacha rubiginosa Schm. Pisidium amnicum M ii I 1. Pisidium casertanum P o 1 i. P i s i d i u m óva t u m C k e s s. Pisidium Scholtzi Cless Pisidium in tér médium Gass. Mcrnye és környékének geológiája 107 A felső, fekete agyagban kevesebb a kövület és közülük is in- kább a Linmaeák és PLanorbisok uralkodnak: Limnaea btaguulis L. Limnaea palustris Műik Planorbis corneus L. Planorbis planorbis L. Bithynia tentuculata L. operculu mai (Jarichiuxn minimum Mull. Vertigo angustior -1 e f f r. Pisidium amnicuni Müll. Ez az előfordulás az említett helytől a völgy hosszában D-re követhető, mintegy 1.5 km hosszúságban, Még Nagy répás puszta alatt látható az alluvium mindhárom szintje, a többi helyen csak a felső fekete agyag az uralkodó Limnaeákkal és Planorbisokkal; így a Malomárok egész hosszában is csekély megszakításokkal, illő tőleg elvékonyodásokkal egészen a vízválasztó tájáig. É-on mindösz- sze a már említett alluviumtól átmosott homokok emelkednek ki szigetszerűen. Itt utalok arra az egyezésre, amit a pannonia i-pon- tusnál róluk jeleztem, hogy t. i. a homok alsó része barnás (az idősebb alluviális agyagnak megfelelően), a felsőbb szint fekete (a fekete agyag mintájára). Éz az alluviális felsőbb agyag megtalál- ható még a Somodor puszta felől induló patakok völgyében, de jóval kevesebb benne a kövület, továbbá a Somodor községi Malom- árokban, a Királyberek-rét völgyében, a Szanai árokban, ,a Varga- honi árokban és a Tömő rkeá rak bán, átlag 150 — 155 m magasságig; az alsóbb barna agyag még \ almivei feljebb, ki). 1(50 m-ig. Ez alól kivétel a Malomárok törésvölgye, ahol kit. 175 in magasságban van az említett átmosott pannoniai-pontusi homok. Keletkező tőzeges terület mindössze egy helyen fordul elő, Pödöritől DK-re, a völgy K-i oldalán, de jelentéktelen, egyáltalá- ban nem hasznosítható mennyiségben. III. Hogi/szerkezet. A pannoniai-pontusi tenger visszahúzódása, illetőleg a szét- darabolódott kiédesedö tavak után homoklejtő terült el a vidéken, amely a Bakony tói kiindulólag nagyjából egyenletesen lejtett T) leié és amelyen helíyel-közzel a tavak helyén agyagrétegek feküd- lek. Hzt a lejtőt érték a pleisztocén elején azok a nagy, kb. DNv — ÉK irányú törések, amelyek közt a pannoniai-pontusi táblák meg- billentek, mégpedig É-on egy kissé kiemelkedtek, D-en pedig erő- sen lesiilyedtek. Így a régi lejtő helyén n eglehetős magas, a lejtőre keresztirányú dombok keletkeztek, helyeseken a régi lejtő felda- rabolódott több rövidebb, de meredekebb lejtőre. Nem sokáig tart- hatott ez az állapot, mert rövidesen új törések keletkeztek, de ez- 108 László Mihály úttal az előbbiekre merőlegesen, ÉNy — DK irányban. Ez utóbbi töréseknél a függélyes elmozdulás kicsi lehetett, mert ezeknél fon- tosabb hatást keltett a vízszintes, szitaszerű mozgásuk. Ilyen a Lelle-Kaposi törésvonal is, amely ÉNy-— DK-i irányban két félre osztja a területet: ez a Malomárok völgye. Az Eurogasco f elvétel e- 7-ője nem tartja tektonikus eredetűnek, mert nem lehet sztra- tigrafiai különbséget kimutatni a völgy két oldala, között. De ne felejtsük el, liogy pannoniai-pontusi rétegekről van szó, amelyek- nek vastagsága igen nagy, úgyhogy 10—20 m-es függélyes elmoz- dulás még nem igen jön számításba. De ennek ellenére is találunk különbséget a K-i és Ny-i vidékek között, mégpedig a völgytől K-re több a pannoniai-pontusi kibúvás, mint Ny-ra, ami szintén tekto- nikai hatásokra utal. Másik feltűnő tény, hogy É-on vannak majd- nem kivétel nélkül a harmadkori feltárások (csak egy van DK-en). Ez a jelenség arra mutat, hogy az É-i kiemelkedett részen i pata- kok hamarabb be tudtak vágódni, mint D-en, következésképen ha- marabb érték el a pannoniai-pontusi rétegeket. A tektonikus ere- det melleit harmadik bizonyíték, hogy a törések É-i folytatását id Lóczy L. és Cholnoky J. szerint nyomon lehet köventi a. Ba- konyban (ezen a törésvonalon fekszik a Hegyestő, a Tói-hegy és a Kapolcsi plató), sőt talán D-i irányban is Gálosfa tájékáig (á., 5. 1.). Az így kialakult térszínen kezdte meg munkáját a szél. Első- sorban a törésvonalakat tisztította, illetőleg fejlesztette ki, de az- után nekiállt a dombok északi oldalának is. Ez szépen megfigyel be tő a térképen, ahol az É-i domboldalak a löszhomok szintjéig le vannak pusztítva, ugyanez a jelenség nagyban is megállapítható, amennyiben É-on inkább löszhomok a talaj, D-en viszont több a tiszta lösz, tehát részben a szél munkájának is tulajdonítható, hogy miért van É-on több pannoniai-potusi kibúvás, mint D-en Általá- ban az a benyomásom, hogy a szél igen sok löszt vitt már el innen, csak szélárnyékos helyeken hagyta meg nagyobb vastagságban, mint ahogy visz még ma is, főként az erdők egy részének kiirtása óta. A lösz eredeti vastagságára utalnak talán a védett vízmosá- sok (i — 8 m-es löszfalai. A lösz jelen vastagságát 15 — 20 rn-re becsű löm, a löszhomok ellenben 30 m is lehet. A nagymértékű szélfúvás- nak azonban más következményei is lettek, u. i. a szól a völgyet a pleisztocén, illetőleg pannoniai-pontusi agyag sízintjéig erodálta, mire a vízzáró agyagréteg fölé települt löszhomok és tiszta lösz több helyen lesuvadt. I nkey B. is említi, hogy 1877. elején a Kop- pány-menti Döröcske községben suvadás folytán több ház összedőlt. Ezt az esetet látjuk Felsőmocsoládon az említett suvadásos lelőhe- lyen, valamint a somodori cigánytanyáknál. Találkozunk azonlmu másutt is hasonló jelenséggel, tehát az esetleges dőlt rété gzésnek oka sokszor erre vezethető vissza. Egyébként az egész területen a pannoniai-pontusi rétegek vízszintes fekvésünk, csak kivételes a felsőecsényi lokális zavar. Mernyp és kornyékének geológiája 109 amely valószínűleg a löt ó rés idején keletkezhetett, mint kísérő je- lenség. A S/.oudello hogy il rétegződése nem tektonikus, szélhatásra sem keletkezhetett, mert hiszen durván esilhímos, ezért alkalma- sint partközelségre utal, amit nagy homokszemei és nagy csillám- lemezei is valószínűvé tesznek. A felsőmocsoládi mű út agyagja egészen vízszintes, csakhogy a felszínhez való közelsége miatt több helyen berogyott. Ugyanez áll a pleisztocén agyagokra is, amelyek kis kiterjedésüknél és teknőszerű kialakulásuknál fogva nem lehet- nek szabályos gyűrődések. IV. Vízrajz. A pannoniai-pontusi emelet végén a homoklejtőn már meg- indultak a konzekvens vízfolyások 1 13., 247. 1.), amelyeknek azután a pleisztocén „balatoni** törésvonalakhoz kellett igazodniuk. Így elkülönült a Balaton és a Kapós, mint két erózióbázis, külön víz- gyűjtőterületekkel. Ezt az állapotot némileg megzavarták az ÉNy — IvK-i törésvonalak, részben kitérésre kényszerítve a konzekvens vízfolyásokat, részben új, nyílegyenes patakvölgyeket alakítva. Ma- ga a Kapus és a Koppány is kitérül több helyen és lépcsőszerű ka- nyarokkal halad ÉK-re. Nevezetes, u. n. völgyi-vízválasztó lett az ö2 km hosszú Lel le — kapusi törésvonalon Vadé puszta, melyet mun- katerületem É-i határául szemeltem ki. 180 m t. sz. í. magasságba i 1 km Fig. 7. ábra. A völgyi vízválasztó Vadé pusztánál. A két árok iránya ÉNy. — Watershed at the estate Vadé. fekszik, de a völgytalp itt olyan sík, hogy térkép nélkül észre sem lehet venni, hogy egyik vízgyűjtőterületről a másikra ér az ember- A ISO m magassági pont helyén álló vadkörtefa hátoldalán, egyen- lő távolságra, egymástól mindössze pár száz métenyire ered az fi- unk folyó Tetvesi árok és a D-re futó Malomárok a tör és völgy talp egész hosszát jellemző nedves réten (7. ábra.). A Malomárok patak- 110 László Mihály .iát táplálja a Felsőecsényen átfutó kis patak, amelynek völgye már nem tektonikus, mert pontosain ÉD-i irányú, eredési helye pedig szerteágazó mély pannoniai-pontusi homok és pleisztocén löszfalak között van. Fülhez teljesen hasonló a Vanraboni-, Szanai árok. a Nagygáti berek árka és a topográfiái részben leírt többi mellékvölgy. A nagy szárazság ellenére mindegyikben találtam egy kevés eleven vizet. A talajvíz szintje, amennyire a kutakból meg tudtam állapítani, átlag 4- — 7 m mélyen van a dombok lábá- nál. ahol az agyagréteg kibukkanásánál jó források fakadnak. Ttt kezdődnek a kaszálónak szánt nedves rétek is. Általában nem mond- ható vízszegénynek a vidék, mert gémeskutakat aránylag megle- hetős sűrűn találni a völgyekben és nagyobb aszókban. Végül hálás köszönetét mondok elsősorban dr. P a p p K á- r o I. y egyet. ny. r. tanár úrnak azért a jóságáért, hogy tárgyválasz- tásomat jóváhagyta, megengedte, hogy intézetében dolgozhassak és egyúttal a fontosabb irodalomra felhívta figyelmemet. Ö utána dr Kutas sy Endre magántanár úrnak tartozom legtöbb hálá- val, aki munkálataimat állandó figyelemmel kísérte, határozásai- mat ellenőrizte és tanácsaival hathatósan támogatót*. Köszönete- met fejezem még ki Zalányi B'óla tanár úrnak, Papp Si- mon bányatanácsos úrnak, aki az European (Has k. Electric Oo. ré- széről igen értékes útbaigazításokat bocsátott rendelkezésemre és a M.' Kir. Földtani Intézet azon tagjainak, akik jelen dolgozatom elkészítésében segítségemre voltak. GEOLCKÍY OF MERNYE AND ITS SURROUND1NGS IN THE TRANSDANUBIAN PART OF HFNGARY. By M. László. The region spoken of is situated in the hilly Central part of eounty Somogy, south to the laké Balaton. Its generál feature is characterized by undulating hill-crests extending from N\V to SE. and hu i 1 1 up mainly of plioéenic and quaternary deposits. The Pannonian-Pontic sea may have rendied here to g re a tér depths, inasmuch as in its clayey and sandy heds no fossil re- mains a re tobofound, Avhidi arc so frequent in euuivalent 1 nyers of the northern and Southern vicinities. After a final regression of the plioicenic sea, the surface vas gently in dined towards the South and gradnally got drained bv a system of consequent rivers. Afterwards, hűt still in the early I ’leistocene, t h is region was ront intő pincén hv faults trended SW- NE, and latéi- hy transversal ones. The effect of forniei movemenís Avas that the northern edge of several plateau-f ragments A\Tas lifted up. while their Southern part Mink. '1 he resiilt of transversal faults vere horizontul dislocations. The valley between Lelle and Kaposvár r epresen ts the main Mernye és környékének geológiája 1 11 fault-trend. Its most interesting seetion i> a nearly imperceptible watershed at the estate Vadé, north from the viliágé Mernye. At the beginning of Pleistocene, great masscs of blown sand — containing fragments of Limnocardium sliells — were carried by the winds intő this region. The following wet peried was fúvóra ble fór marshy sediment ations, which are represented by loamy deposits (2 to (i meters in depth), containing relics of a rich fauna, sometimes aceumulated like in a „luniaehella.“ An Őst rácod faunula aiiowed evén a new species. The npper Pleistocene is cbarasterised by tbe cool climate grassy deserts (steppes), in which tinié sandy loess, void of all fos- sils preeede to the typic loess witli its wellknown fauna. Alluvial deposits iire to be found t i 11 about 170 meters above the sealevel. Tlieir lower part eonsists of browny, the npper one of blackish elay, both separated bv a 15 cm strong layer witli ricli molluseal fauna. In iliese lieds 1 found somé skeleton-remains of a Spalax species. The correlat ivén ess of tliese strata is sometimes difficult to be stated, parti y on acconnt of tbe laeking fossils, partly because slips are occnrring on the billsidés wicli liave lost their stability by suceessive erosion. Tlie Pannónia n-Pontic layers — notwithstanding somé looal disturbances — seem to be horizontally liedded. Tlieir outerops are rather insignificant and show sometimes lieds hardened by seeun- dary eementation. The leached out matéria! of tliese strata is spread over the alluvial bottoin of the main valley. Only where the generál loess-cover has got denudated by wa- ter or wind there enierge tbe sandy loess and pleistcene loam. IRODALOM. - RIBLIOGRAPHY. 1. Ben dánt: Voyage minéralogique et géologique en Hongrie, pen- dant l’année 1818. Paris. 1822. 2. B ö c k h Hugó: Geológia. Selmecbánya 1909. Böckh János: A Bakony déli részének földtani viszonyai. Földt. Int. Évk. 1874. 4. B u 1 1 a Béla: Morfológiai megfigyelések magyarországi löszös területeken. Földr. Közi. 1933. 5. Cholnoky Jenő: Somogy vármegye természeti viszonyai. (Ma- gyarorsz. vármegyéi és városai.) Bpest. 6. Cholnoky Jenő: A Földfelszín formáinak ismerete. Bpest. 7. Csorba József: Somogy vármegye ismertetése. Pest, 1857. 8. Geyer: Unsere Land- und Süsswasser-Mollusken. 2-te Auflage. 9. Halaváts Gyula: Őslénytani adatok Délmagyarország neogén 112 László Mihály korú üledékei faunájának ismeretéhez. I— II. Földt. Int. Évk. 1882. 1886 10. Halaváts Gyula: Cardium (Adacna) pseudo-Suessi, egy új alak a délmagyarországi pontusi rétegekből. Természetrajzi Füze- tek 1 886. 11. Halaváts Gyula: A baltavári felsőpontusi korú Molluszka- fauna. Földt. Int. Évk. 1923. 12. In ke y Béla: Földcsuszamlás Somogy megyében. Földt. Közi. 1877. 73. Kogutowicz Károly: Dunántúl és Kisalföld, Szeged. 1930. 14. id. Lóczy Lajos: A Balaton környékének geológiai képződmé- nyei és ezeknek vidékek szerinti telepedese. Bpest. 1913. 15. Lörenthey Imre: A Nagy-mányoki (Tolna ni.) pontusi emelet és faunája. Földt. Int. Évk. 1890. 10. Lörenthey Imre: A szegszárdi, Nagy-mányoki és árpádi felső- pontusi lerakódások és faunájuk. Földt. Int. Évk. 1893. 17. Lörenthey Imre: Üjabb adatok Szegszárd felső pontusi fauná- jának ismeretéhez. Földt. Tnt. Évk. 1893. IS. Lörenthey Imre: Adatok Hidasd baranyamegyei helység f el - ső-pontnsi faunájához. Földt. Közi. 1893. 19. Lörenthey Imre: Ivurd tolnamegyei helység pontusi faunája- Földt. Közi. 1894. 20. Lörenthey Imre: Adatok a balatomnelléki pannouiai korú rétegek faunájához és sfratigrafiai helyzetéhez. Bpest. 1905. 21. Lörenthey Imre: Bpest pannoniai- és levantei-korú rétegei és ezek faunája. Mathem. és Termtud. Ért. 1906. 22. Lörenthey Imre: A tihanyi Fehérpart pannoniai rétegeiről. Földt. Közi. 1908. 23. Lörenthey Imre: Adatok a magyarországi pannoniai kép- ződmények sztratigra fiájához, válaszul Vitális István dr. cikkére. Földt. Közi. 1909. 24. Murányi Jolán: Adatok hazánk diluviumának paleontologiai ismeretéhez. (Doktori értekezés) 1922. Kézirat. 25. Botár idea Mihály: A lösz csigafaunája, összevetve a mai faunával, különös tekintettel a szegedvidéki löszökre. Szeged. 26. Sandberger: Die Land- und Süsswasser-Conohylien dér Vor- welt. Wiesbaden. 1870 — 75. 27. Az European Gas &. F.lectric Company-nak készített kéziratos je- lentés 1934., különösen Stjausz László dr.-é. 28. V e n d 1-T a k á t s-F ö 1 d v á r i : A bnda pestkörnyéki löszről. Mátém. és Termtud. Ért. 1935. 29. Vitális István: Észrevételek Lörenthey Imre dr. úrnak „A tihanyi Fehérpart" pannoniai rétegeiről írt cikkére. Földt. Közi. 1909. 30. Zalányi Béla: Magyarországi miocén Ostracodák. Földt. Int. Évk 1913 LV1T0XIA A Bf KK HEGYSÉGBŐL. Irta: Schréter Zoltán9 LYTTOXIA ATS DEM BÜKK-G EB1RGE. Von Z. Schréter. A Kárpátok ivóhon ós a Kárpátok ívó által körülzárt terül*' tón (Bakony, Mecsek) a perui szisztémának a kontinentális tev- resztrikus képződményei ismeretesek, amelyek valószínűleg legna- gyobbrészt az alsó permet képviselik. A Keleti Kárpátokból leírt dolomitok tengeri eredetüeknek tekintendők. Kövületekkel igazol- ható tengeri eredetű üledékek vannak a Bükk-hegységben, neveze- tesen fekete mészkövek és agyagpalák, amelyek csatlakoznak a felső karbon képződményeihez. Nagyvisnyótól ÉXy-ra. az utolsó vasúti bevágásból került elő egyéb kövületek melleti a Ljjftonia nobilis \Y a a g e n bra?hio- poda faj, amely a felsőperül fontos vezérlő kövülete. Ezáltal a fel- ső perionok a Bükk-hegységben való jelenléte véglegesen rögzít- hető. A /.ntlonia nobilis \Y a a g.-t a bükkhegységi kemény, fekete mészkőből csak töredékes példányokban lehet kiszabadítani. Ezek megegyeznek a Salt Rangé, Kaukázus, Japán, Timor stb. alakjai- val, azonban alakváltozatosságuk, mint amazoké is, nagy. A hasi (alsó) teknő gyengén domború, körvonala fiatal kor- iján többé-kevésbbé tojásdad, idősebb korban megn\úlL Hossza 30 — 70 mm., szélessége 47 — 52 mm. Egyes töredékes példányok után ítélve hosszabbak is voltak. A hasi teknő külső (alsó) felületén nö- vekedési vonalak s legfeljebb gyenge körkörös ráncok lát- szanak. Belső felületének közepén néha gyengén kifejlődött médián fövény vonul, amely valószínűleg utólagosan részben absorbeáió- dott. A teknő oldalaiból a médián vonal felé erőteles oldali sövé- nyek indulnak, amelyek a búb felé humorodnak. Az oldali sövény- párok száma 15 — 20, és 30 mm héjtávolságra 11 sövénypár esik. A háti (brachiális. vagy felső ) teknő kisebb, gyengén homorú; számos bemetszés (ineissie) által két lebenysorra tagolódott. A be metszésekbe illenek a hasi teknő oldal sövényei. A háti teknő külső (felső) felületén a szemcsézettség (granulatio) rendszerint jól látszik. A szélesebb médián rész középvonalában igen gyenge barázdaszerű bemélyedés húzódik, amelynek megfelelőleg a belső felületen jól kifejlődött középső sövényt találunk. Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1935, január 2-án tar- tott szaküíésén. 114 Z Schréter lm Gürtel dér Kárpátén und in dem von deniselben ura- nngten Gebiet, namentlich in den Bakony- und Mecsek-Gebirgen kommen die Ablagerungen des Perm-Systems im aligemeinen in kontinentaler Ausbildung vor. In dér Region dér Zentralkerne dér West- und Mittelkar- paten (1) besteht das Perm dér ,,hochtatrisehen“ und „subtatri- schen“ Entwicklung aus röthchem Sandstein. an dossen Basis mit- unter Quarzkonglomerate, in seinem oberen Horizont stellemveise rötlichc Tonsehiefer und glimmerige Sandsteine auftreten. In dér innerkarpatischen Region Ibii g‘s scheinen die Ablagerungen des Perms zu lehlen. In den Ostkarpaten (2) figurieren rote odor violette Quarzkonglomerate und Sandsteine, über denselben graue Dolomité, lm Krassószörényer Gebirge (3) kommen gelbliche, röt- liche und weisse Sandsteine, Kongiomerate, Quarzit, ferner dun- kelgi'auer und roter Tonsehiefer, hier und da mit diinnen Kohlen- sehinitzen, in den Bihar-, Kodru-Moma und Hegyes-Drócsa-Gebir- gen (4) Sandsteine, Kongiomerate und rote Tonsehiefer vor. lm Bakony fő) sind „Verrucano“- Kongiomerate und „Grödencr” Sand- steine, im Mecsek -Gebirge ((í) iihnliehe Kongiomerate und Sand- steine anzutreffen. Allé dicse Bildungen kőimen im aligemeinen in das untere Perm gestellt veiden. Im Giirtel dér Kárpátén sind die Dolomité dér Ostkarpaten marínén ITrsprunges. Im Gebiet innerhalb des Karnatengiirt.els sind bisher nur aus dem Biikk-Gebirge dér Komitate Borsod und Heves durch Versteinerungen nachgewiesene maríné Ablagerun- gen des Perms bekannt geworden. Aus dem Biikk-Gebirge brachte zuerst dér Mittelschullehrer J. Kocsis Fusulinen, auf Grnnd derer er die bis dorthin in das untere Karbon (( nlm) gestellten Bildungen als mit dem Permokarbon dér russischen Geologen identische Ablagerungen deutet>- (7). In neuerer Zeit ausserte sieh .1. v. Pia (9) auf Grund dér von E. Vadász und mir im Biikk- Gebirge gesammelten Kalgaigen Mizzia eclebitiana Schubert und Gym nocodiuni béliéi ophon fis líothpl. dahin. dass ein Teil dér pala'./zoischen Bildungen des Biikk-Gebirges in das Perm ge- lleren cl ii r f te. G y. Rakusz bekriiftigte dann mit Hilfe einiger Athyris sp. die Amvesenheit des permischen Systems im Biikk- Gebirge (1.0). Durch meine, besonders a bér durch die eifrigen Anfsamm- lungen F. Legányi’s kamen dann aus dem Biikk-Gebirge brü ehige Exemplare des Brachiopoden-Genus Lyttonia zum Vorschein. !n 1934 land Legányi schliesslich auch wohl eriialtene Exemp- iare von Lyttonia nobilis W a a g e n, wodurch das Vorhandensein dér Ablagerungen des oberen Perms im Biikk-Gebirge endgiiltig l'estgestellt ist. Die Lyttoniidae, dicse ganz eigenartige, ungew öhnlich ge l'ormte Familie dér Brachiopoden wurde von Lucas Waagen Lyttonia aus doni Biikk-Gebirge 115 aus d (‘in Productus-Kalk dós vorderindischen Salt Hangé beschrie- ben und in dió Yorwandtsohaf t dór Thoeidoiden gestellt. X o e t- I i n g sioht in dón Lyltoniidae oinen abnormalen Zveig dér Fami- lio dér Productidae. Naeh W a n n o r ist os nooli ciné offene Frage (p. 275.), olt bio Thecideidae unmittclbare Naebfolger dór Lyttoniidae sind. odor beido von oinem geineinsamen Ahnen horstammon. lm sog mittleren Productus-Kalk, odor dór Yirgal-Gruppo des Salt Hangé tritt die Gattung reichlioher auf und Noetling bonanntt oino besondoro Zono nach doni massenhaflen Auftreten derselb(*n. Lyttonia nobilis W a a g. komiul nach Dioncr, L i c h a r e w und Wan no r im Himalaya-Gebirge, in Darvas, Indoehina, ( hina, auf dér Insel Tinior, in .lapun, in dór Ussu ri-Gegend, in dér Mongoléi, im nördlichen Ivaukasus, im Góbiét Europas auf Krini, in Grioohonland (Insol llydra), in Sieilion in den Sosio- Kalkon und in \\ estserbicn vor. \’om Gobi(*t dér Alpon und Kár- páton var dió Art bishor nicht bekannt. Aus den Alpon kain bis- l'or illír das verwandte Genus Oldhatni na aus dón oino ungewöhn- liehe Fauna onthaltondon Kaikon tles Trogkofels in Kamton zum \ orsoh'ein ( Si <»h t» : Sebellwien: Abhandi. dór K. K. Goul. Koiehsanst. Wien. Bd. XVI, pag. í>2. Tab. !X. Fig. 19- 22). Lyttonia nobilis Waagon komul t im NW-liohon Absehnitt dós Biikk-Gobirgos. NW-lich von Xagyvisnyó, im sohwarzen Kalk- stoin dós Kinsehnittos dér Eisonbahnlinio Fgor- Putnok vor. Dioso Art vurdo von W a a g e n, 1) i e n o r, X o o 1 1 i n g, L i c h a r e v, V a n no r-S i e v e r t s und den übrigon Autoren sehr oingehend beschrioben, so tlass ihren Beselireibungen kaum noch olvas bei- gefiigt wordon kaim. ín tler nachfolgenden kurzen Bosehreibung dér Form hiolt ioh dió Beschreibungon dór ervahnten Autoren vor Augen und organzo dieselben nur mit moinon Beobachtungen an dón Exoinplaron aus dóm Biikk-Gebirge. Lyttonia nobilis Waagon. !883. Waagon L.: Lyttonia nobilis. Productus-Limestone Fossil s. Palaeontologia Intlica, Sor. XIII. pag. 3!)8, tab. XXIX. Fig. 1—3. tab. XXX. Fig. 1, 2 5, ti, 8, 10, 11. 1935. W a n n e r J. u. Sieverts II. : Lyttonia nobilis. Zűr Kenntnis dér pormischen Brac-biopoden von Timor. I, Lyttoniidae und ihre biologische und stainmesgtschiehtliche Bedeutung. Zent- ralbl. f. Min., Geol. u. Pál., Bd. 74, pag. 249, tab. IX. fig. 27 — 28. Die auf Lyttonia nobilis bczixglichon Angaben tler Literatur ziililo ich nicht auf, tla dieso bei LichareXv und iu tler oben- zitierten neuesten Arbeit von Wan ne r und Sieverts sehr ausführlich angegeben ist. Ich bemerke aber, tlass ich von den 116 Z. Sehréter in dór erwáhnten Arbeit W a n i! e r’s anfgezahlten Abhandlungen diejenigen von G r ab a u (1931), H n a n g (1932), M a n s u y( (1914) und P a r o n a (1933) leider niclit b-'riicksiohtigen konnto, da die- selben in dór Pibliothek dér Kgl. lTng. Geologischen Anstalt nichl vorhanden sind. Naoh \Y a n n e r ist Lyttonia richthofeni K a y s. {—Lepto- flus richthofeni K a y s.) als identiscli mit Lyttonia nobilis anzuse- ben und seiner Ansicht nach ist anch unter L i c h a r e w’s Lytto- nia richthofeni forma nobilis und forma lopingensis die Ari Lyttonia nobilis Waag. zu vevstehen, eine Auffassung, dér wir nns ruhig anschliessen können. Dem gegenüber ist die Stellung dér L. tenuis Waagen uoch niclit vollkommen geklart. Noetling hielt dicse Art für identisch mit L. nobilis. Nach Diener weieht L. tenuis von L. nobilis nur durch ihre dünncre Schale ab. Kin Teil dér neueren Autoren halt L. tenuis fiir eine Varictát von L. nobilis. Vorlaufig schien es mir angezeigt, die beiden Arten mit Diener und Wanner getrennt zu halton. De]1 Umriss dér Ventral- oder Stielklappe ist bei jüngeren Tndividuen mehr-ininder óval, im vorgeschritteneren Altér ge- streckt. Die Wirbelgegend ist mehr-minder dreieckig und verbrei- tert sich gégén den frontalen Teil rasch. Die Ventral- oder Stielklappe ist schwach gewölbt, mitunter nahezu flach, ihre Rander steigen steil, manchmal unter rechtem Winkel aufwarts. Nach dér Beschreibung N o e 1 1 i n g ’s besteht sie aus zwei Schiehten. Die ausserc ist sehr diinn und glatt und blieb an den aus dem harten, schwarzen Kalkstein nur schwer zu befreienden, brüchigen Exemplaren des Bükk-Gebirges nur selten erhalten. Ein solches ist das in Fig. 2. dér Tat. TV. dargestellte Exemplar. Bei diescm ist in dér Gégéiül des Wirbels und an dór linken Seite auch die aussere Sehic-ht dér Schab* erhalten und lasst die konzentrischen Anwachsstreifen ziemlich gut beobachten. So kraftige konzentrische Falton, wie sie Licharew auf den Figuren 1 — 3 seiner Tafel IV darstellt, sind an den Exemplaren aus dem Bükk-Gebirge niclit zu beobachten: sanftere Runzeln sind aber auch an einzelnen von dórt herstammenden Bruchstücken sichtbar. Die innere, granuliei'te Schalenschieht ist etwas dicker, und verdickt sich in den Intervallen dér lateralen Septen noch etwas. An den Exemplaren des Biikk-Gebirges bleibt beim Herausprfi- parieren meist nur dicse innere Schalenschieht erhalten (sieho Taf. IV Fig. 3), oi't ist sogar nur dér Abdruck dér letzteien auf dem Steinkern sichtbar. Am frontalen Teil des in Fig. 1 dér Taf. IV dargestellten Exemplars ist die Schalenschieht (weiss) erhalten. von den iibri- gen rreilen fehlt sie und cs ist dórt nur dér Abdruck dér inneren Lyttonia aus (lem Bükk-Gebirge 117 Schalensehieht sichtbar. mit einer zieinlieh groben Granulation, die mit den Septen im grossen ganzen parallel verliiuft. Die weissen Streifen entsprechen d(*n lateralen Septen. Von dér hin- teren V irbelgegend fehlt ein Stiick dér Ventralklappe und Iliéi ist eine ihirtie dér inneren Oberflaehe dér Dorsalklappe sichtbar. In dér Medianlinie dér inneren Oberflaehe dér Ventralklappe zieht sicli bei einzelnen, offenbar jugendlieheren Exeniplaren ein diinnes, sclimales Medianseptum entlang, das meist wellig ver- liiuft. Bei anderen — naeh Noét 1 ing bei den a 1 térén — Exenip- laren ist das Medianseptum z. T. resorbiert, so dass nnr klcine, rúd i mén taré Partién desselben erhalten blieben. An (lem in Fig. 4 dér Taf. I. dargestellten Exemplar isi >iie Hesorption des grössten Teiles vöm Medianseptum gnt sicht- bar, nur in dem an den frontalen Teil grenzenden Absehnitt siml noch kleine Beste desselben erhalten geblieben. Das abgebildet'* Exemplar ist als ein jiingeres Individuum anzusehen. An dér inneren Seite dér Ventralklappe ziehen aus dem lateralen Teil dér Schale laterale Septen gégén den medianen Teil, sie si ii mm), mit Granulation versehener Medianteil von dér Gegend des Schlossrandes geg(*n die Stirnpartie daliin. In dér Mitte dér iius- seren Oberfláche des Medianteiles verliiuft ciné sebr sanfte fur- chenartige Vertiefung, die in geringer Entfernung vöm Sebloss- raud beginnt und bis zum Stirnteil zu verfolgen ist. Diese Eurclu* ist jedoeli mancbmal, wie z. B. auch bei dér Eig. (i dér Taf. 1 weni- ger deutlicb siehtbar. So kriiltige Eurchen, wie sie an den Exem- plaren von L i e h a r e w ans dem Kaukasus siehtbar sind, kőimen an den Exemplaren ans dem Biikk-Gebirge nicht neobacbtet wer- den. Lyttonía .isis (leni Biikk-Gebírge 119 Am inneren Teil dér Dorsalklappe zieht síelt mi tun tér eiii etwas welleniormig verlaufendes Medianseptum etil lanti, das mis dér inneren glatten Sehalenschichí besteht. Das Medianseptum entsprielit dér Linie dér un dér áusseren Oberfliiche verlaufenden Furehe. An dem in Fig ö. dér Taf. 1 abgebildeten Exemplar sitid das gekriimmt verlanfene Medianseptum und die beiden Lateral- lappenreihen siehtbar. Meistens ist jedoch bloss dér Abdruek dér nneren Oberflache siehtbar, wahrend die Hchale selbst nur in klei- nen Partién erlialten blieb. Bei den Exomplnron mis doni Biikk-Gebirge sitid die latera- ieti Incissionen ca. 1 mm Inéit, wahrend die Breite dér zwisehen denselben befindliehen lateralen Lappén ca. 2 mm erreieht. Noét ling erwahnt, dass fást jedes einzelne Exemplar dér Lyttovia nobilis mis Vorderindien von den iibrigen abweicht, al- só keine zwei gleiehen Exemplare zu finden sitid. Diese Veründer- iiehkeit dér Korín ist aueh bei den Lyttonien mis dem Biikk-Ge- birge zu beobachten, wie das aueh mis den Figuren dér Taf. 1 ersiehtlich ist. Die Lijttonia des Biikk-Gebirges entsprictít vol!konimen dér L. nobilis des Salt Hangé und den Körmén dér iibrigen asiatischen Vorköiiimnisse, mit dem l'ntersehied, dass sie die extrémé (Irösse derselben nieht erreichte. Dér schwarze Kalkstein, in deih die Kettőiden des Búkk-Gebirges vorkonnnen, entspricht somit seinem Altér nach dem mittleren Productuskalk des Salt Hangé, dér Vir- gal-Gruppe, dem chinesischen unteren und oberen Lopingien (=mittlerer und oberer Productuskalk) und den Amarassi-Schich- ten dér lnsel Timor, gehört alsó in das obere Perui. Das Vorkommen dér Lyiton'nt nobilis \\ a a gén iiu Bükk Gebirge ist meines Wisscns liislier das fiinfte und nördliehste ti Európa. Das nachste N’orkommuis diesel- Art wird mis Westserbi- en angeführt. Dics ist ein weiterer Beweis tűr den l’mstand, auf den iibiigens bereits Gy. Hakusz in seiner wertvollen Mo- nographie hingewiesen halté. — dass nahmlich dér innerhalb des (íiirtels dér Kárpátén gelegene Arin des permisellen Meeres mit den balkanischen und südalpinen Meeresabsehn itten ini Zusammen- liang gestanden habén diirfte. IRODALOM. — SCRKIFTTUM. 1. LT h 1 i g V.: Bau und Bild dér Karpathen. Wi<*n und Leipzig. 1903. pag. 070. Ugyanitt, a régebbi irodalom. Ebenda altere Literatur. telegdi Kotli Károly: Magyarország geológiája. 1. rész. Tu- dományos Gyűjtemény. Pécs 1929. (Geologie Ungar. s. Npr ung.) 2. Uhlig V.: Id. műnk. pag. 681. t. Roth K.: Id. inunk, loc. cit. pag. 681. — loc. cit\ i 120 Z. Schreter 3. A m. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1886— 1898 és 1910 — 11-ről. Továbbá: Terképmagyarázatok Krassova-Tergova. Temeskutas- Oravicabánj a, Fehértemplom-Szászkabnnya-Ómoldova 1 : 75,000 méretű geológiai térképlapokhoz. Jahresberichte dér Kgl. Ung. Geol. Anst. 1886 — 1898 und 1910— \1, l'erner Erlauterungen zu den geol. Kartenbláttern 1 : 75.000 Kras- sova-Teregova, Temeskutas Oravicabánya, Fehértemplom-Szász kabánya-Ómoldova. 4. A m. k. Földtani Intézet Évi Jelentései 1887 — 1907-röl. — Jahres berichte dér Kgl. Ung. Geol. Anst. 1887 — 1907. 5. Böckh János: A Bakony déli részének földtani viszonyai. A m. k. Földtani Intézet Évkönyve. 11. k. 2. f. 35 old. A permi kép- ződmények itt még az alsótriaszba osztva szerepelnek. Die geol. Verháltnisse des södlichen Teiles des Bakony. Mitteil. a. d. Jahrb. d. Kgl. Ung. Geol. Anst., Bd. II, Heft 2. (Die per- miseken Bildungen sind hier noch in die untere Triass eiugeteilt.) id. Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulni, eredményei. l. A Balaton környékének geológiája és morfológiája. 19. és köv. old. — Hesultate dér wissenschaftl. Erforsehung des Balatonse- es, Bd. I, pag. 32, und weiter. Tuzson J.: A balatoni fosszilis fák monográfiája. A Balaton Tudom. Tanulni. Eredményei. Paleolit. Függelék IV. 1911. Mouographie dér fossilen Pflanzenreste dér Balaton-Gegend. Be sultate dér Wissenschaftl. Erforsehung des Balutonsees. Anhang Palaontologie dér Umgeb. d. Balutonsees, Bd. IV. Wie í 1]911. 6. Böckh János: Pécs városa környékének földtani és vizi viszo- nyai. A m. k. Földtani Intézet Évkönyve IV. k. 4. f. 136 old. Geologisehe und Wasserverhaltnissc dér Umgcbung dér Stadl Fűn fkirchen. Miteil. a. d. Jahrb. d. Kgl. Ung. Geol. Anst. Bd. IV. Heft 4, pag. 159, Heer Oswald: Pécs vidékén előforduló permi növényekről. A m. k. Földtani Intézet Évkönyve V. k. 1. f. 1877., és Tuzson fön- tebb említett munkája. Éber permisébe Pflanzen von Fiiiifkirchen in Ungarn. Mitteil. a. d. Jahrb. d. Kgl. Ung. Geol. Anst. Bd. V. Heft 1, 1877 und dP oben zitierte Arbeit von Tuzson. Vadász Elemér: A Mecsek hegység. Magyar tájak földtani leírása. 24 old. és 112 ofd. 1935. Továbbá régibb jelentései a M. K. Földtani intézet Évi jelentéseiben. Das Mecsek-Gebirge. Geologisehe Beschreibuug ungarischer Lundschaíten, 1935 und die ültereu Berichte des Autors in den Jahresberichten dér Kgl. Ung. Geol. Anst. 7. Papp Karoly: Miskolc környékének geológiai viszonyai. A in. k. Földtani Intézet Évkönyve XVI. k. 3. f. 105 (17) old. 1,907. — Die geologischen Verháltnisse dér Umgebung von Miskolc. Mit- yttonia aus (lem Mükk-Gebirgc 121 teil. a. (1. Jabrb. ti. Kgl. ITng. Geol. Anst. Ibi. XVI, Holt 3, pag. 110 (18) 1907- S. .1. Bückh: Die geologischeti Verháltnisso (les Bükk-Gebirges. Jabrb. 0.1 9.5 0.4 9.3 15.2 ; 0.1—0.05 19.2 15.8 6.4 2.2 0 05 - 0.02 533 67.3 68.2 65.9 ! 0.02 — 0.01 8.6 8.3 12.4 13,6 0.01 — 0.005 4.0 4.8 2.7 2.1 0.005 — 0.002 3.6 2.1 0.8 0.4 0.002 > 1.8 1.3 0.2 0.6 100.0 100.0 100.0 100.0 szélerösség mellett, a kitörés helv.étöl 1200 km-nyi távolságra lera- kódott tufáknál milyen szemnagysággal számolhatunk. A négy- eljárásból kapott eredményt a táblázatnál sokkal jobban szemlélte- ti az alábbi ábra, melyen az osztályozottság határozott megjelené- se mellett az anyag iszapolásakor megnyilvánult természete is jobban szembetűnik. A legnagyobb diszperzitást észleljük, ha az anyagot légszárazon, desztillált vízben iszapoljuk (21. ábra, a) s valószínű, bogy ez az elemzés közelíti meg legjobban a tényleges szemnagysági összetételt. A hamu erősen horzsaköves szerkezete mindenesetre hozzájárulhat a diszperzitás fokozásához, tehát ezt tekintetbe kell vennünk. Azonban, hogy a többi görbék éppen a diszperzitásfok-csökkenésről tanúskodnak, annak oka — a számí- tásba vett kisebb sürűségkiilönbségen kívül - abban rejlik, hogy az abszolutalkohol az ilyen nagy felületű szemecskékből álló kő- zetet dehidratizálja. Unnék a vízelvonó sajátságnak köszönhető az, hogy a légszáraz anyag alkoholos közegben végzett elemzési gör- béje (c) jobbra, a kisebb szemnagyságok felé tolódik el és a na- gyobb szemcseátmérőjű osztályok rovására magasabb osztályozott- ságot tüntet fel. Ennek igazolására végeztük el a másik két elem- zést víztől megfosztott (105 C°-on kiszárított) mintákkal s feltevé- * Aetbylalkohol: súly % (Gew. % ) = 99.5; térf. % (Yol. %)— 99.8, i; sűrűség’ (Spez. Gew.) = 0.791, 20" C; Yisk. =^.1000=: 12.3,20° C. 124 Sztrokay Kálmán síink teljesen beigazolódott ( b és d görbe). Mindkét görbe a légszá- raz anyagon tapasztaltakat igazolta; futásuk követésekor az el- mondottak még nagyobb hangsúlyt nyerhetnek. A hamu kémiai elemzése, melyet Endréd y Endre volt szíves elvégezni, egy kovasavban gazdag kőzet képét állítja elénk: 1. a következő oldalt. % Jóllehet az elemzés alapján számított N i g g 1 i értékek jól egyeznek a yosemitites magmatipus adataival, korántsem szabad a hamu összetételéből riolit-trachit lávafeltörésre gondolnunk. Bi- zonyára jobban megközelítjük a magma kémiai összetételét, ha bázikusabb, talán éppen andezites erupeiót tételezünk fel. Erre bennünket nem annyira geokémiai megfontolások, mint a szedi- mentpetrográl'iai eredmények jogosítanak fel. Mert lehet, hogy a feltóduló láva felső részén, már előzetes differeneiáeió folytán, A Descabezado vulkán hamuja 125 higabb-folyós, kovasavban gazdagabb olvadék van. melyet a gá- zak könnyebben kirobbantanak, azonban a magasba kidobott s ott kihűlt hamut a szél tovaszállítja és a távolsággal fordított arány- ban szemcsenagyság szerint osztályozza. De nemcsak szemesenagy- ság szerint, hanem a szemecskék fajsúlya szerint is osztályozás történik, úgyhogy minél nagyobb távolságra ülepedik a hamu le, annál finomabb szemű és színes elegyrészekben annál szegényebb lesz. Tehát a kovasav mennyisége felszaporodik a szabálytalanul csökkenő többi alkatrészekkel szemben. A II. sz. e lemzés adatai is gazolják az ismertetett megoldás helyességét. Ez az elemzés a buenos airesi te rmésze ttud om á n y i múzeum laboratóriumában készült egy, az erupciós krátertől mint- egy 50 km-nyire talált 2—3 cm-es lapilliből. Ennek kémiai össze- tételében lényegesebbe n alacsony, ibb az SiÖ„ mennyisége és jelen tűsen nagyobb az fm érték, hog' ’ csak a fontosabb különbségekre mutassunk rá. I II. Analyliker : E E n d r é d y I. Friedlaender (4.) Niggliwerte Niggliwerfe S1O2 69,41 si 329 64,55 si 247 TiO-2 0.37 0.72 AI2O3 14.64 15,61 Fe203 0,43 al 41 1.77 al 35 FeO 1.29 2.66 MnO 0,05 ím 14 0.13 fm 21,5 MgO 0.97 1,28 CaO 2,16 c 11 3,06 c 12,5 K2O 3,89 4,91 NaaO 4.96 alk 34 5,09 alk 31 H2O- 1,19 k 0.35 0,70 k 0,39 H2O+ 0,78 mg 0,50 0,16 mg 0,34 CO2 P2O3 0,23 Sp 100,37 100,64 Az elmondottakhoz szorosan kapcsolódik az ásványos vizsgá- lat, mely teljesen kiegészíti a kémiai elemzésből levont következ- tetést. A hamu túlnyomólag színtelen, egészen víztiszta, finom haj- szálcsöves szerkezetű, éles kőzet, üveg-szemecskékből áll. E hoi’zsa- köves szemek törésmutatója kevéssel kisebb a benzolénál [l,502>n n>l,49], bennük gyakran eltérő törésmutatójú, kis libella-szerű zárványokat figyelhetünk meg. Perlites, szíerolitos szevkezetű sze- 126 Sztrókay Kálmán mek szintén gyakoriak. Néha zöldesbarna, áttetsző, vékonyleveles, gömbhéjas üvegszemek is megjelennek a színtelen tömegben. Az ásványos összetétel csupán három elegyrészre szorítkozik; ezek földpát- töredékek, apatit-tűk és kis amfibol-lóeck. A földpátok majd mindig szilánkok, a hasadás némi nyomaival; friss megtar- tásúnk. A legtöbb ikerlemozes; két-három egyén összenövéséből, vagy sűrű, vékony albitikerle.mczckből állnak. A törésmutatóik és kioltásaik alapján inkább andezinnek minősíthetők, de oligo- klász és labradorszerű szemecskék is előfordulnak. Némelyik sze- mecske a szanidin sajátságait mutatja, azonban éppen e szemek hozzáférhetetlenül kis méretűek s a kérdés nem tisztázható. Az apntit- tűk víztiszták, frissek, a hamu szemcsernéretein be- lül változó hosszúságúak. Több tű közepén kis, vékony csatorna fut végig, mely a végeken tölesérszerűen kiszélesedik, néha ez a csatorna apró zárványsorral van kitöltve. Az amfibol az egyetlen jól definiálható szines elegyrésze a hamunak. Legtöbbje tű, oszlopocska, vagy ennek töredéke. A vé- gek néha csipkézettok. Ritkán terminális forma is megfigyelhető. c:c = KI — Ifi", leggyakrabban 18 — 14°. Pleochroizmus : c = zöldes- barna, vagy zöld, I c világoszöld, vagy gyengén sárgás, színtelen. Azonban a pleochroizmus nem mindig ilyen szembetűnő. Ilyenkor a szín sötétebb zöldesbarna és néhány fokkal nagyobb a kioltás szöge. A felsorolt néhány ásványon kívül még nagyon apró, opak ércszemokről kell említést tennünk, melyek ritkán szabadon, in- kább, mint az üvegszemek zárványai szerepelnek. A kvarc úgy a szóbanlévő hamuból, mint a kitörésből szár- mazó eddig megvizsgált összes erupció-termékekből hiányzik. Ha az irodalomban szereplő mikroszkópiái vizsgálatok ered- ményeit a fentebbi saját megfigyelésekkel kiegészítjük, ugyancsak bizonyítva látjuk azt, hogy a hamu légi szállítása a fémikus al- katrészek csökkenésével jár, lóhát a kémiai összetételben válto- zásnak kell előállnia. A kitörés helyétől mintegy 470 km-nyi re gyűjtött (kb. 0,75 mm szemcseátmérőjű) hamuban a gyakorisá- gi sorrend ez (4): plagioklász, magnetit, zöldamfibol, augit. apatit. A chilei partok hamujából (!)) plagioklászt, magnetitot, sötétzöld- amfibolt, augitot, hipersztént sorolnak fel. A vizsgálatok eredményeiből nyilvánvaló, hogy bár mindez- ideig a Descabezado említett kitöréséből származó lávát nem is- merjük, tőle függetlenül is megállapítható a krátert "1 távolodva a hamu szemnagyságának fokozatos csökkenése és szines elegyré- szekben való elszegényedése. Ennek az irodalomban nem ismeret- len körülménynek alapján revízió alá kellene vennünk hazai vul- káni tufáinkat úgy genetikai, mint kronológiai szempontból. Min- denesetre, mivel itt nem jelenkori vulkáni üledékekről volna szó, a kérdés a diagenezis miatt kissé bonyolultabb, azonban sok csel- ben nem megoldhatatlan. Minthogy a lenti eredmények szerint a A Descabezado vulkán hamuja 127 kémiai összetétel más irányba terel bennünket, mint azt a déli Kordillerákban uralkodó magmatipus megengedné, nem szabad tufáink vizsgálatánál sem csupán a kémiai elemzésre és mikrosz- kópiái megfigyelésekre támaszkodnunk, hanem szükség van első- sorban a szemnagyság megvizsgálására, az osztályozottság mérté- kének megállapítására azért, hogy az crupció helyének távolsága és a tufának légi szállításkor szenvedett ásványos változása fel becsülhető legyen. Ebből a célból az irányt a vizsgálatok folyta- tására a szedimentpetrográfiai módszerek jelölnék meg. (Készült a Kir.. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem Ásvány- kőzettani Intézetében. lf)3fi.) • • • Ein junger Kráter dér Descabezado- Vulkangruppe, dér Quizapu, lieferte mit seinem bekannten, g'>\valtigen Ausbruch im April 1932 eine Unmenge von vulkaniseher Asehe. Diese bedeckte in feiner Sehieht ganz Xüdamorika. Ein ehemaliger Schiller d<‘S Mineralogisch-petrographischen Institutes dér Budapester l'nivcr- sitát, Herr A. Vezényi, sandte von dicsér Asehe eine Probe zűr Vntersuchung, die er in Buenos Aires, alsó 1200 km vöm Aus- bruchsorte sammelte. — _4 ' Die KorngrössenverteTlung wprde mittels dér Pipettenmetho- de aus den Ergebnissen von vier verseli iedenen Verfahren be- stimmt (siehe Tabelle auf Seite 123.) Diese Resultate veranschau- iicht auch das Diagramm dér Fig. 21, aus dem zwei wichtige Tat- sachen síeli ergeben: 1. Die vulkanische Asehe erfuhr wahrend ihres Lufttransportes iiber 1200 km eine Xortierung, die einer im mássigen Kiima herrsehenden Windgeschwindigkeit entspricht. Die Hanptmenge dér Körner besitzt einen Durchmesser von 0,05— 0.02 mm. 2. Bei dér Schlammanalvse stellte es sich heraus, dass dér Pispersitiitsgrad diesel bimssteinreiehen Asehe im Wasser höher ist, als im Aethylalkohol, d. h. sie wird vöm Alkohol dehydrati- siert. Dies bewcisen aueh die Resultate des bei 105 C° getrockneten Materials (Kurve b und cl). Die chemische Zusammensetzung dér Asehe (analysiert von C'liein. Dr. E. v. Endr ódy) könnte uns petrographiseh irrefiihren, wenn maji niclit beachten wiirde, dass dér lángé Transport in dér Luft die Asehe grösstenteils um ihre farbigen Gemengteile brach- te. Je feiner die Korngrösse wird, um so mehr nimmt dér Si02 — (lehalt zu. Dementsprechend miissen wir annehmen, dass ursprüng- licli ein ziemlich basisches Magma zum Ausbruch gelangte, obzwar die N i g g 1 i-Werte unserer vulkanisehen Asehe einem yosemititischen Magma entsprechen. Obige Schlüsse werden auch durch die Literaturangaben be- kráftigt, die iiber die versehiedene Sortierung und abweichende mi- neralogische Zusammensetzung dér an verschiedenen Fundorten 128 Sztrókay Kálmán gesammelten Aschen dieses Ausbruches berichten. Piese Daten sollen jetzt mit unseren 'Frgebnissen ergánzt werden. I )i e untei’suchte Asehe ist mineralogisch nur aus Kalknat- ronfeldspaten (Oligoklas-Ándesin), Apátit, Amphibol und in vor- Jierrschender JNIenge aus Gesteinsglas zusammeugesetzt. (Aus elem Mineral.-petrogr. Institute dér Königl. Ung. Pet- rus Pázmány U ni versi tát Budapest, 1936.) JHÜUALOM — SCHRIFTTUM 1. Briiggen, I.: Per Aschen- und Bimsstein-Ausbruch des Vulkans Quizapu in dér chilenischen Kordillere. Zcitschr. f. Vulk. XV. 1933 — 34. 100. 2. B u r r i, C. R.: Chemismus und provinziale Verhaltnisse dér jung- eruptiven Gesteine des paziíischen Ozeans und seiner Umrarnl- ung. Schweiz. Min. Petr. Mitt. 1926. VI. 115. 3. Földvári A.: Agyagok iszapolása ammoniumhidroxid-, nátri umoxalát- és nátriummetaszilikát-oldatban. Mát. Természettud. Értesítő, 54. 1936. 221. 4. F r i e d 1 a e n d e r, I.: Per grosse Ausbruch in dér ehilenisch-ar- gentinischen Kordillere im April 1932. Zeitscbr. f. \rulk. XV. 1933—34. 116. 5. Knoehe, W.: Ausbruehswolke des Quizapu. Meteoroiog. Zeit- schr. 1932. 49. 402. 6. Lőrén tz, 1. M.: Ascbe von südamerikanischen Vulkansausbrü- chen iiber Európa? Meteoroiog. Zeitscbr. 1933. 50. 69. 7. Rabm, G. und Jung, M.: Per Ausbruch des chilenischen Vul- kans Quizapu am 10. und 11. April 1932. Fiúséban. 1932 36. 649. 8. R c c k, H.: Pie Tátigkeit des Bescabezado Grande und Quizapil (Chile) vöm Juli 1932 - Juli 1933. Zeitscbr. f. Vulk. XV. 1933 — — 34. 191. 9. Smith, W. C.: Volcanic dúst from the Southern Audes. Nat. History Magaziné. 1932. Ref. Zs. f. Vulk. XV. 1933 — 34. 152." 10. S t i e g 1 i t z, O.: Zűr Petrographie Argentiniens. Min. Petr. Mit- teil. XXX. 1911. 333. 11. Vogel, M.: Bcricht über vulkanische Vorgánge in Mittelchile und den angrenzenden Provinzen Argentiniens, besonders über die Vulkáné Peseabezado Grande und Cerro Azul (Quizapu). Zeitscbr. f. Vulk. XV. 1933—34. 105. J ÁS P I S- VÁLTOZATOK A TOKA J-HEGYALJÁRÓL. Irta: Vitéz lengyel Endre dr. J ASPISVA Rí ETA T ION V OM T( )K A J-H EG YALJ A-G EB I R G E. (Mit 1 Kartenskizzc u. 2 mikrophot. Tat'eln.) von vitéz /*’. Lengyel ’ Pnsere tertiaren El’fusivgesteine — hauptsachlich dió An- dosito und Rhyolithe — verdén vielerorts von den, in dió Reihedev Quarzgesteine gehürigen Jaspisvarietjiten begleitet. Oer grösste Teil dér dichten, far bigén Quarzgesteine wird oft irrtünilich zu den Jaspissen gostellt, olizwar ciné umfangrei- ehe Gruppé dér derartigen Gesteine, nameutlich Sand-, Porzellan- und Basaltjaspis genetiseh nicht mit den echten Jaspissen iden- tiseh ist, welch letztere Modifikationen des Quarzes, kristallinische Quarzgesteine darstellen und a!s solche nicht fiir Minerale ango- sehen werden können. Bor grösste Teil dér als Jaspis bezeichne- len Gesteine gehört in die Gruppé dér Adinolit-Gesteine, unter welcher Benennung verschiedene gebrannte Tonarten und ver- kieselte Quarzporphyre zu versteheu sind. Bér Gebirgsabschmtt zvischen Tokaj und Sátoraljaújhely ist eine reiehe Eundgrube dér Quarzgesteine. Opal, Jaspis, Chalee- don, Hydroqum zit und Quellenquarzit kommen au vielen S tel len des Gebirgszuges \or. Das massonhafte Aultreten derselben ist in den fiir Landwirtschaft und Wcinbau geeigneten Gebieten keines- wegs vorteilhaft, da sie als widerstandsiahige, záho Gesteine nicht mit ihrem Muttergestein gleiehzeitig verwittern, sondern harte, vorspringende Kantén, Rippen und Schollen bilden, dérén Beseitigung von den kultivierten Gebieten cinen grossen Aufwand ' on Arbeit und A1 iihe verlangt. An den meisten Stellen wird die- ses Materiül in Mauern, Einfriedungen oder Haufen zusammen- get ragén. Sárospatak und Tolesva sind als alté, klassische Fundorte nicht nur dér übsidiane, sondern auch dér Jaspisvarietáten be- kannt. Bie dórt auch heute noeh reichlieh vorkommenden Abar- ten des Feuersteins, Jaspisses und Obsidians liatten bereits die Aufmerksamkeit des ( rmensehen erweckt. Bie XJmgebung dieser Ortschaften und überhaupt dér ganze Gebirgsabschnitt ist eine ^ orgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellsch. ani t. Márz 1936. 130 v. E. Lengyel veielie Fundstütte dér steinzeitliehen Gerate. Nach Hillebrand1 sind es roh bearbeitete Produkte des Neolitli-Zeitalters. Nach dem massenhaften \' örköm mén dér retuschierter Steingeráte zu urtei- lon, dürfte das Hegyalja-Gebirge cin dicht bewohntes Gebiet gé- mesen sein. Dér grösste Teii dér aus Qua^zgesteinen verfertigten Gerate (Kiingen, Faustkeiie, Spitzen etc.) Avurde in Museen unter- gebracht, doch sind au eh im Besitz \on Privatpersonen viele schöne Exemplarc von Gestoinen und Steingeraten anzutreffen, Interessante und sehr wertvolle Serien enthalt z. B. die Sammlung des em. Professors dér Hoehschule von Sárospatak E. Kiss, dér als gründlicher Kenner diesel* Gegend und als leidenschaftlicher Sammler bekannt ist. Das von Sárospatak W-lich gelegene Gebiet bildet schon sóit Jahren den Gegenstand meiner geologisehen und petrographischeu üntersuchungen. Beim Begehen des Gebirges stiess icli an sehr zahlreichen Stellen, auf abweehslungsreiche Quarzgesteinsarten, darunter auch auf Jaspisse. Dicse Gesteine sind meist an dér Oborfláche zerstreut anzutreffen. Anstehend kommen dieselben nur an steileren Hangén vor, avo sie als hartere Teile dureh die VerAvitterung aus dem Gestein hcrausprápariert wurden. Auch in einzelnen primitíven Steinbriicben (Nagy Kopasz, Komlóska) tre len sie in Gangén und als Ausfüllung von Spalten zutage. Über die Vcrbreitung dér Jaspisse zwischen Sárospatak — Tolcsva — Huták — Makkoshotyka gi bt die beigefügte Kartenskizzo Auskunft (Fig. 22. ábra.). Die beiden schönsten Vorkommen Hegen bei Sárospatak (Po gány- oder Pos-Bi unnen) und Tolcsva (Elö-Berg, SO-Hang des Vár-Berges). An beiden Orten erscheinen die Jaspisvarietáten in mehrercn parallelen Gangén. Am Hang Hegen auch heute kleine- re-grössere Triimmer und Blöcke zerstreut umher, doch sind be- sonders in den teniporáren und bestandigen Bachbetten schöne Exemplarc zu Iliiden, wo die Jaspisse oft mit Chalzedon zusam- men vorkommen. Am Südhang des Vár- (Fcstungs-) Berges von Tolcsva avui*- den die oberfláchlichen Ausbisse dersclben dureh die intensive Weinkultur grösstenteils verwischt. An dér W-Seite des von Tolcsva N-lich gelegenen Nagyagá- ros-Berges Avird dér auf den Berg fiihrende FahrAveg in 250 m abs. Höhe dureh mehrerc m breite, parallel verlaufende Jasiiis- und Jaspisbrekzien-Gánge durchquert. Diesi* treten aus dem locke- ren Kulturboden rippenartig hervor und fixieren deutlich das N W — SO-liche Strcichen dér Kliifte. Farben sehr abAA'echslungs- reicli: verschiedene Töne von Tiefrot, doch kommen in den bun- 1 Hillebrand — Bállá: Az őskor embere és kultúrája, Bu- dapest, 1921. Jaspisvarietaten vöm Hegyalja-Gebirge 131 ten Brekzien auch rosafarbige, weisse múl schwarze Partién vor.s An dér W-Seite des Vár- und Nagyagáros-Berges treten au mehreren Stellen (Táler von Hatarszög) in 220—270 in abs. Hőbe vitéz Lengyel Endre: Die geol. u. petr. Verlialtn. d. Tokai- iiegyalja Gebietes zwisehen Tolcsva und Komlóska. Acta Cbem. Min, c-t Phys. Tóm. IV, fasc. 3. Szeged, 1935. p. 195—213, 132 v. E. Lengyel Jaspisgánge zutage, dérén zersplitterte, abgerollte Trüramer an den Hangén anzu treffen sind. An dér Ostlehne des Bolhás-Berges (Skalka) l)ei Kondóska sind in einer Höhe von ea. 240 ni ani bekannten Quellenkalzit- Fundort des Gebirges und in dér N-lichen Fortsetzung desselbeu versehiedene Quarzgesteine, danmter auch rotc und ockcrgelbe Jaspisvai ietaten vorzufinden. N-lieh von Komlóska sind Iiings des vöm Cifrákat hcrabfnh- renden Weges mehrere quer verlaufende, W'NW — OSO-licli strei- chende, schmale Gangé an dér Grenze des Hhyolith-Gebietes zu beobachten, wo auch eine hochgradige Ockerbildung die Prozesse dér postvulkanischen Tatigkeit verrat. S-lieh von Ujhuta, am linken Cfer des Nagytolcsva-Baches l rétén gleiehfalls an dér Grenze zwischen Rhyolith und Andesit Quellenquarzite, sowie auch rote und braune .Taspisarten auf. Viele Stiicke korúmén auf sekundarer Lagcrstáttc im Bett des Nagytolcsva-Baches vor. Jaspis kommt im umschriebencn Gebirgsabschnitt an mehre- ren Stellen in schmalen Gangén oder an dér Oberflache umherlie- genden Blöeken und Trümmern vor, von welch letzteren es sicli leststollen liisst, dass sie wcit von ihrem urspriinglichen Fundort Hegen. In den Potúcs- und Völgypatak-Tálern von Makkoshotyka sind Jaspisvarictaten an dér Grenze zwischen dicliten HhyoLithen, Tuffen und Andesiten zu fiúdén. Das besprochene Gebiet ist iiberwiegend von Andesiten be deckt, Rhyolithe kommcn am N-liehen und Ö-lichen Rand des Ge- l)irg(>s, sowie auch in dér unmitrelbaren Niihe von Komlóska vor. Die Jaspisvarietiiten und iiberliaupt die Quarzgesteine tretcn im hier umgrenzten Gebiet im Verband mit den Andesiten auf. Sie verdanken ihr Dasein unzweífelhaí t dér Tatigkeit iiostvulkani- scher Thermen dit ihr Quarzmateriai aus dem, das Liogende dér Andesite bildenden Rhyolithtuf fen mitgebracht haltén diirften. durch die sie heraut'braehen. Ich habé im Laufe meiner ÍTntersuehungcn die nach.stehendea ( Jesetzmassigkeiten erkannt. 1. Die Quarzgesteine erscheinen fást immer in Giingen. als Ausfiillung von Spalten Uhif/s joicr irichtipen tektonischen Lint rn (NW -SO, selten NO— SW) die . in dérén Querschnitt — gut Ix'obachtet werden kann, ist die folgende: Opal — > Kacholong — > Chalzedon — ► Quarzin —►Quarz Es ist eine liingst bekannte Erscheinung, dass in altereu Gesteinen dér Chalzedon sich in Quarz verwandelt11, alsó eine un- stabile Modifikation des SiO. ist. Die Rolle und Umgrenzung des trüben Kacholongs in den Quarzgesteinen ist ziemlich unsicher, es ist alsó richtiger, wenn mán im Wirrwarr dér Quarzgesteine als SiO.-Varietaten: Opal — Chalzedon — Quarz, cinen Überblick zu gewinnen sueht. Es ist unzweifelhaft, dass dicse drei SiO.-Modif ikationen in fást allén Quarzgesteinen eine grössere oder kleinere Rolle spie- len und dass die áusseren Merkmale und dér petrographische Charakter des Gesteitis durch die vorherrschende SiO-Varietat be- slimmt iveiden. Das isolierte oder gleiehzeitige Ersvheinen dieser wesent- lichen Si02-Modifikationen wird durch die abwcchslungsreieln* Gruppierung dér farbenden Stoffe und dér an Forinen gebunde- 6 P. Niggli: Lehrb. d. Mineralogie, I, 2. Berlin, 1,924, p. 689, .Taspisvarietaton vöm Hegyalja-Gebirge 137 non Pigmentkörner noch kompi izierter gestaltot. Dió detailliertere Charakterisierung und rmgronzung dér verschiedenen öpale, Achate, Chalzedone, Hornstein- und Jaspis- variotiiton. Quellén- und Hydroquarzite wiirde den Kabinon dieses Anfsatzes iiberschreiten. Mit dieser Frage möclite ieh mich bei oinor spatcrcn Gelegonheit befassen. Nachstehond gebe ieh dió kurzo petrographische Beschrei- Imng dór von dón enváhnten Fundortcn herstammenden .Jaspls- varietaton. Rute J áspis se. Dór iiberwiegeude ’loil dór als .1 áspis bezeichneten Quarz- gesteine zoigt tiefrote odor braune Farbontöne: kirsch-, ziegel-, loborrot, leberbiaun. Mituntor orweist os sich u. d. Mikroskop, dass dór t'iir das unbewaffnete Auge gleiehmasisg gelarbt ersohoinende J áspis aus mit verschiedener lntonsitat gefiirbten, kleinen, unre- golniassigon Flecken odoi Bándern zusammengosotzt ist. lláufig sind bedoutend hellere odor ganz weisse Adern. An gewissen Kliif- lon odor Flaehen ontlang tritt auch rötlichschwarze Fárbung auf. In kloinoron-gi össoron Mandolhöhlungen orschoinen auch Clialze- donkrusten odor aufgowachsone winzige Quarzgruppen. Kotor Jaspis ist von dón sanUlichen angefiihrten Fundortcn unseros Gebietes bekannt. Dió schönsten Exemplare kommen vöm Pogánykút bői Sárospatak, sowie von den Hangon dér Elő-, Vár- und Nagyagáros-Borge bei Tolosva zum \’orschoin. Es sind dichto Goitoino mit muscholigom Bruch, matton, odor schwaeh főtt-, rosp. wachsglanzondon Flaehen. Harte<7. Die dunk- lor gefiirbten sind verháltnismássig weioher. Sic bestehen vorherrschond aus unrogolmassigen, jedoch im allgomoinen isometrischen Quarzkörnern untéi* 20 — 25 g und aus Ohalzedon. Das Mass dér Uuikristallisierung und die Dimensionen dór Körner sind verschieden. Dió Quarzkörnor reihen sich mit un- rogolmássigon Kontúrén eng aneinander, ahnlich \\ ie in den Quar- ziten. Das Verháltnis dér opaligen Teile ist sehr scbwankend. In diesen Partion sind kristallinische Elemente nur selten anzutrot'- len. Es lcann im allgemeinen festgestellt werden, dass die rote Fárbung von winzigen, nur bei starker Vergrösserung beobacht- baren, rost- oder ziegelroten Pigmentkörnern verursacht várd, die entweder selbststandig ersclieinen, oder zu verschieden geform- ten Gebilden zusammentreten. Diese fárbenden Gebilde zeigen im auffallenden und durchfallenden Licht versehiedene Farbentöne. Tm auffallenden Licht sind sie intensiv rostrot oder leberbraun, im durchfallenden braun, rötlich-braun oder schwarz. Zvischen || Nicols lassen sich dreierlei Teile unterscheiden: 1. farbloser, zu Chalzedon und Quarz nmkristallisierter Teil, 2. heli- 138 v. E. Lengyel brauner, isotroper Opalbestand, 3. gélbe, braune und schwarze Pigmenthaufen, die in den umkristallisierten Partién als verschie- den geformte Gebilde auftreten. Per heljbraune, isotrope Teil kann als nicht umkristallisier- ies Kieselsiiure-IIydrat betrachtet wcrden, in welehem dér Farb- stoff in kolloidaler Verteilung (in submikroskopischen Teilen) ont - haltén ist. Es ist ein eingetrocknetes Kieselsáuregel, das in allén Richtungen von Trocknungsrissen durchzogen wird, die im mikros- kopisehen Bild von. doppelten Linien bogriinzt sind. Die farbenden Elemente sind sehr verschieden ausgebildet, ikre Gestalt wird in bobéin Mass durch den Grad dér Umkristalli- sierung und die Grössenverhaltnisse dér Quarzkörnchen beein- flusst. Pie Emkristallisierung ist vont isotropen Zustand bis zum vollkommen gekörnelten Stádium auch innerhalb eines und des- selben Exemplars in allén Ubergangeu zu beobacliten. Als primitiver Zustand ist es zu bezeiehuen, wenn das Ma- teriül des Gesteins noelt isotrop und blass gefiirbt ist. Per Farb- stolt meldet sieh bereits in wiuzigen Körnehen, u. zw. in regel- mássig sieh wiederholenden, wellenförruiger Reiben, odor in pol.v- odriseher Anordnung. Zwischen den Reihcn ist die Substanz 1‘arb- los oder blass gelblieh braun. Die so gefiirbten Teile zeigen mc- gaskopiseh gleichmassig rote, braune oder gelblieh braune Töne. lm folgenden Stádium zeigt dér isotrope Teil an einzelnen Punk- ten winzige Spuren dér Umkristallisierung. Pie kristallinischen Elemento treten zum Teil in dér Gestalt faserigen Chalzedons, zum Teil in Gruppén unregelmassiger Quarzkörner zerstreut, aber doch in ziemlich regelmassiger N'erteilung auf. Pie Pigmentkörner ve - diehten sieh liier bereits und bringen grössere, geslreekte und ver- zwcigte Gebilde zustando. Sie ordmm sieh mit ihren Langsaéhsen in parallelé Reihen und vériéiben durch ikre dichte Abweebsluug niit den kristallinischen Elementen dem Gestein eine gewisse sedi- mentartige Struktur. Pie in Kristallisation begriffenen Teile sind stets farblos, pigmentfrei. In den meisten Jaspisvarietiit.cn erreicht di<* límkristallisic- rung einen höheren Grad. Pie eng aneinander gefiigten Chalzedon- haufen und Quarzkristalle sehieben wübrend ilnes Wachstums das von Piginentkörnern gefarltte Kieselsiinregel vor síeli dahin, welehes dann zwisehen den síelt gegenseitig beriihremlen Kristal- I (‘ii in kleinere, unregelmiissig verteilte, rankenförmige Gebilde zergliedert wird. Per urspriinglieh gleiehmiissig verteilte Pig- mentbestaud wird auf die Zwisehenraume dér lvristalle und Kris- Lallaggregate besehriinkt. Je geringer dér Rautn ist, attl' (hun das urspriinglieh gleieh tnassig verteilte Pigment zusniumengedriingt wurde, uniso dunk- ler getönte Körnergruppen bringt (*s zustande Per rostrote oder liellbraune FarbstofT verdiebttd sieti zu duiikelroton, tiel’braunen, mitunter sehwnrzen Góbiidén Als Eolg<» dér Verdiebtung nehmeu .laspisvaríetiitoii vöm Hegyal ja-.Gcbirge 139 die den .1 áspis fiirbenden Körnerhaufen eine schörfer umschriebene bestiinmterc Gestalt an. T 11 den weniger umkristallisierten Jaspispartien erreichen die gestreckten, vcrzweigten fiirbenden Góbiidé im Durchschnitt Kid — H0(i u , wáhrcnd dic gedrungenen Körnerhaufen dér voll- kommenen kristallinisehen Fekler bloss 10 — 20 fi messen. Kin liöebst intercssantes Iliid entrollt sich vor uns, wenn wir den Farbstoff 7 mm), wie in den rőten Jaspissen. Die fárbenden Gebilde sind auch hier dem Raumgreifen dér Kristalle angeptsst. Rostbraune, sclnvarzbraune Körner, Körner- reihen und -Haufen nehmen zwisehen den Quarzkristallen Platz und durehzielien mitunter auch das lnne re derselben. Stellenweise ist das Gestein infoige rotor Körnerhaufen gesprenkelt. In den ockergelben Varietaten ist das Mass dér Umkristalli- sierung geringer. Die fárbenden Elemente, — Flecke, Strei- fen, launonhaft • verfloehtene Bander — sind in den isotropen Partién eingebettet. Es sind ol't auch winzige Höhlráumen anzu- treffen, an dérén Riindern dér Farbstoff aus braunen bis schwar- zen Körnern oder Pláttehen besteht. Dicse Erscheinung spricht fiir Oxydationsvorgange, die sich liings dér Hohlrihime abspielten. Bei dér Dehydratisation dér Eisenhydratverbindungen entstehen dér Opal — Kacholong — Chalzedon — Qnarz-Serie entsprechend, an Was- ser immer armere und sehliesslieh wasserfreie Eisenoxydverbin- dungen. Dabei ist die naclistehende Reihenfolge zu beobachten: Brauner Glaskopf— *■ Hydrohamatit — ► roter Glaskopf -►Hamatit. D<>r Farbenton iíndert sich ebenfalls dementsprechend von Gelb iiber Rostbraun und Rőt bis zum Schwarz. Es ist jedoch niclit ausgeschlossen, dass sich den fárbenden Eisenhydratverbindungen auch etwas Mn beimischt, welches gleiehfalls zűr Vertiefung dér Farbe des Pigiuents beitrágt. Jaspisvarietaten vöm Hegyalja-Gebirge 141 Schu'arzc ./ cspissc. Dicse bildon keino fi rostén Mosson, sondern konimon moist mit den rőten Jaspissen und weisson Quarzgesteinvarietaten in brekzienartiger Ausbildung vor. Mitunter bildon sió schichtenar- tigo Zwisobonlagon. Es ist óin dichtes, an Lydit erinnorndes Quarzgestein mit inuscheligom Bruch, das von woissen und rosafarbigen Gangon und foinon Adern durohzogon wird. U. d. M. zoigt es oino, dón roton Jaspissen entsprechonde Struktur, besteht jedoch aus kloineron ( kieselsauren Quellén aufge- nommencn Farbstoffes, umso beller ist dér Farbenton des erhar- teten Gcsteines, bis zűr Farblosigkeit. Dér zunehmendo (írad dér Fmkristallisierung und das Wachsen dér Korngrösse wirken ver- diinnend auf die Farbe. Die mit den Jaspisscn zusammen vorkommenden rosafarbi- gen und Aveissen Quarzgesteine sind wesentlicb grobkörniger und enthalten minimale Mengen von Pigment. Die Dimensionen dér Quarzkristalle erreicben sogar 1 — 2 mm. Dér Farbstoff kommt in ast- und rankenförmigen Góbiidén sehr zerstreut Aor und besteht aus winzfgen Körnern. Das Gestein ist vollstiindig in cin Aggre- gat von Quarz- und Chalzedonkristallen umkristallisiert. Die Jaspisvarietiiten vöm Hegyalja-Gebirge 143 Líinge dér Chalzedonfasern erreicht niitunter t mm. Die Pigment- körner bilden manchmal den Ivem von Sphiirokristallen. • • # Die Resultate meiner (Tntcrsuehungen kann ich im Folgen- den zusammonfassen : Die Jaspisvarietaton dós in Rede stehenden Gebietes sind als Produkte tlunmaler \ "orgiinge zu betraehten, die síeli lángs tek- toniseher Dinien abspielten. Sie sind im wesentlichen kristallini- sehe SiO Gesteine, derei? urspriingliches Matériái ein Kiesel- süurehydrat war. Dnrch Dehydratisation und rmkrislallisierung verfestigte sieli das gclartige Opalmaterial zu mehr-weniger ge- larbten Quarzgesteinen. Die typischen Jaspisse kőimen petrographisch als farblose oder dureh Metalloxvde in versehiedeuen Tönen gefiirbte, unge- mein didit kristaHinische Quarzgesteine gekennzeichnet werden, die amorphe Opalvarieliiten, triiben Kacholong und beigemisclit oder in Klüften und Hohlraumen aucli gefaserte Chalzedonar- (en enthalten. In den diehten, wachsglanzenden Jaspisvarietiiten mit mn- seheligem Bruch erwiesen sieli die Dimensionen dér Chalzedon- u. Quarzkömer kleiner als 20—30 /u. Bei zunehmender Korngrösse undora sieli allmahlich die pbysikalischen Merkmale dér Gesteine. Ilire Farbe wird in dér Regei heller, die Verteilnng de-; Pigments ist nicht mebr gleich- müssig. sie lassún sieli rauch an, ibre Oberflache ist glanzlos, ilir Bruch uneben. Spielen hingegen die opaligen, amorphen Teile eme grössere iíolle, d mn entstehen in den iiusseren Eigensehaften mit den Opá- lon übereinstiminende, oder denselben nahe steheude Übergangs- typen mit Fett-, Wachs- oder Pechglánz, wie Jaspopal, Opaljas- pis, Eisenopal, etc. Eine Ivöi neleng mit I lementen bedeutend iiber 20 — 30 fi lie- * ért. Űbergünge zu den Onellen- und Hydr oquarziten, dérén Struk- tur bereits megaskopisclí zu beobaehten ist. Das Kieselsaurehydraí. welelies das Ausgangsmaterial dér Jaspisvarietiiten bildet, ist in verschieclenem Moss umkristalli- siert: a) Dér überwiegende Teil besteht aus einem Aggregat von 20 — 30 fi messenden Quarzkrist.allen und spharokristallinischem Chalzedon. b) Es gibt Teile, in denen die Umkristallisierung geringer ist. In Hohlraumen liings Klüften und Gangén tretcn faserige oder spharokristallinisehe Chaízedonarten auf. Dér von denselben um- selilossene Raum ist dureh ein Aggregat unregelmássiger, isomet- rischer Quarzkömer mit Pflasterstruktur ausgefüilt. 144 v. E. Lengyel c) Lángs einzelner Stroifen, geschlángelter Bánder ist die FinkristallDierung ganz geringfügig. In dér vorherrschenden, opa- ligen Grundmasse, setzt verstreut die Kristaliisation ein, es ent- stehen radialfaserige (Chalzedon-) oder unregelmássige (Quarz-) Körnerhaufen mit Körner zwischen 5- — 10/t. In oinzelnen Flecken und Zonen kann das Matériái dér Jas- pisse vollkommen isotrop sein. Dicse Partién erweisen sich als Opal, mituntcr als trüber Kacholong. Winzige, selbst bei starker Vergrösserung kaum zu bcobachtendc kristallinisehe Elemente tre- ten liier verstreut auf. # # * Dér auf Fe- und Manganhydroxyde zuriickführbare Farb- stoff erseheint in dreierlei Modifikationen: a) In nicht an Farmén gebundenen, infiitrationsartigen Streifcn. Hier besitzt dér Farbstoff noch ultramikroskopische Di- rnensionen. Dicse Partién zeigen auch rnakroskopisch betrachtet gleichmassig verteilte, béllé Farbentöne. b) In kleinen, u. d. M. sichtbaren Körnern und dérén Grup pen oder Haufen. Tn auffallendem Lidit sind diese Körner und Gebilde rőt (rost — ziegelrot), braun (leber-, rost-, kaffebraun), gelb (ockergelb), in durebfallendem Licht zeigen sic tiefrote, dunkel- braune, oder schwarze Töne. Sie sind ungleichmássig verteilt. Bei dichter Anháufung dér Körner zeigt das Gestein dunklere Far- bentöne oder ist schwarz. Die Dimensionen dér Körner sind be- standig und gleichmassig : 0.3 — O.fi p. c) In charakterist lseken Formen: Kristallskelettartigen Ge- bilden und aus Nadcln bestehenden Gruppén. Hierher gebören auch die aus Obsidian und Rhyolithen bekannten Cummulite, Margarite, Trichite, etc. Sehr interessant ist die gegenseitige Anordnung dér kri- stallinischen Elemente (Quarz, Chalzedon) und dér farbenden Ge- liilde im Raume: 1) Dér hellbraune und gclbe, nicht an Formen gebundene, im Verband mit isotropem Kieselsauregel auftretende Farbstoff ist immer auf die zwischen den kristallinischen Elementen übrig ge- bliehenen Raume beschrankt, die er in dér Gestalt unregelmiissi- ger Flecke und Bánder ausfiillt. Sind keine, kristallinischen Elemente anwesmid, dann fárbt dér submikroskopische Farbstoff das isotrope Opalmaterial gleieh- mássig. Di(“ für die galertartigen Matériáié hezeichnenden Ein- trocknungsrisse sind háufig zu beobachten. 2) Falls im amorphen Ojial an Formen gebundene Gebilde, Globulite oder Körnerhaufen vorhanden sind, dann bilden sie olt wellenförmige Reihen oder manehmal ein zeflenartiges, polyedri- schi's Geflecht und farben das Gestein gleichmassig. 3) Die gleichmassigc Anordnung dér Pigmentkörner wird Jaspisvarietáten vöm Hegyalja-Gebirge 145 béréi ts bei einsetzeucler oder sporadiseher Fmkristallisierung g;'- stört und es entstehen gewissermassen gesehiehtete, in paralleléi' Beibe goordnete, mit ihren Liiugsaehsen übereinstimmend orien- tierte Gebilde. Die dundi dus Au ft rétén dér kristallinisehen Eleniente er- zwungene Verdichtung dér Pigmenl körper bewirkt cinen dunkle- ren Farbeneffekt; das Vorhandensein dicsér dunhlen Fle ke of- fenbart síeli dann ini tieferen Farbenton des Gesteins. 4) lm Falle tiefergreifender Umkrisíallisierimg, werden die ianggestreckten, verzvveigten farbenden Gebilde durch die waebs- enden Kristalle in gedrungene, massive Partién zerrissen. Die so- entstehenden, dunkelbraunen odor schw arzén, isometrischen Kör- nél- biTden mitunter den Kern von Spharokristallcn. Die Kristalie (faserige Chalzedon-, unrcgclmassige Quarzkörner) sind pigment- frei. 5) Die dunkelgefarbten (rotbraunen, sebwarzenl .Jaspisvari- c-taten sind mit Pigment iiberfiiJlt. Die hellen enthalten farbende Eleniente in verhiiltnismassig geringer Menge, aus den weissen leiden sie fást gánzlich. Hinsichtlich dér Farbung dér verseli iedenen Jaspisse moge die nachfolgende Zusammenstellung zűr Orientierung dienen. 1) Schwarze Jaspisse. Die Fmkristallisierung ist geringfü- gig, jedoch gleicbmassig. Die Diincusionen dér Quarzkristalle sind im allgemeinen um Chalzedon odor Quarz. Er tritt gewöbnlieh in mii den W'iin- den dér Höhlungen parallelen Streifen odor in un rege Imát sigen Flecken auf. Die Reihcnfolge ist alsó von innen nach aussen die folgende: Ojial — ► Kacholong — ► Chalzedon — ► Quarzin — *■ Quarz H o f f e r7 stel 1 1 — mit Ausnahme des Kacholongs die- selbe Reihcnfolge für die Höhlungen des Plagioklasrhyolitbs bei Ingvár (Monok) fest, wo aucli edlcr Opal vorkommt. * # •» 7 Koffer A.: A neiiiesopál ú.j lelőhelye Magyarországon. (Neu- es Fundort des edlen Opals in Ungarn.) Terniészettud. Közlöny lt’.U. Nnr ungarisch. Jaspisvarietaton vöm I Íegyalja-Gebirge 147 loh spreche auch bei dicsér (íelegenheit Herrn rrol. Dr. Zs. v. Szent p éter y, dem Direktor (les Mineralogisch-Petrographi seben Institutes dér Universitiit Szeged, meinen verbindlichsten Dank fiir seiue Güte aus, mit dér er mir die aus dér Rockefeller- Stiftung besch.il'ften App iraté zűr Yerfügung steiitc, meine Aus- flüge aus dem Fond dér Tormészettudon ányi Kutató Bizottság (Koinmission fúr Naturforsehung) und meine Arbeit mit seinen wertvollen Batsehlagen unterstiitzte. ERKLARUNG DÉR TA FELN. TAFEL V. Fig. 1. fíotcr ./áspis, Tolcsva, Westlia g (les Kisagáros-Berges, Pig ment gleichniiissig verteilt. II Nic., 50 x. Tat'. 2. Derselbe zwischen -)- Nic. Fin Aggrcgat winziger Quarz- und Chalzedon-Körner. Dér Farbstoff ist auf die Zwischenriiume dér Kristallgruppen besehriinkt. 50 x. Fig. 3. fíotcr ./áspis, Tolcsva, Siidliang des Vár- Rerges, II Nic. 40 x. a = gleichinassig gefarbtes, von Trocknungsrissen durchsetztcs Kieselsánregel. b = opake Piginentfelder, in auffallendem Lielit rosarot, in durehfallendem Licbt rőt. c — - farblose Chalzedongruppen- Fig. 4. Schwarzer Jaspis, Tok-sva, Nagyagáros-Berg, Westscite, II Nic. Schwarze, an den Randern braune Pigmenthaufe i. Die bel- ien Partién besteben aus winzigen Quarzkristallen. 50x. Fig. 5. lirnuner ./áspis, Tolcsva, Elő-Berg, II Nic.. 42 x. — Die nic’nt umkristallisierten Partién --ind graulichbraun, mit Pigmentlei - sten und Haufen, dér umkristallisierte Teli (Cnalzedon-f- -Quarz) ist farblos. Fig. fi. Jaspisbrekzie, Tolcsva, Nagyagáros-Berg, Westscite, II Nic., 22 x. — Eine Brckzie aus Jaspistriimmern von verschiedener Farbe und Struktur, durch Opal verzementiert. TAFEL VI. Pig. 7. Hydroquarzil, Komlóska, Bolhás-Bcrg. Das Pigment ist auf die Zwisehenraume dér unregelmassigen Quarzkörner be- schrankt. II Nic., 33 x. Fig. 8. Derselbe, -f- Nic., 33 x. Fig. 9. fíotcr Jaspis, Sárospatak, Pogány-Brunnen. Chalzedonanháu- fung als Ausfüllung einer Mandelhöhlung. II Nic., 42 x. Fig. 10. fíotcr Jaspis. Faserige Clialzedonspharokristalle. II Nic., 42 x. Fig. 11. XaCl-Kristallskclelte in verdünnter Tusche. Die wachsende farblosen Steinsalzkristaile schieben die Tuschekörner vor sich bin, wodurch ihre Rander seliwarz gefarbt wurden. | | Nic., 2fix. Fig. 12. NaCl-Kristallskelette in verdünnter Tusch. Das Pigment tsi auf die Zwischenráume dér rasch wachsenden Steinsalzkristaile besehriinkt. II Nic., 50 x. A BERVAVÖLGYI-SZIKLAÜREG ÁLLATVILÁGA, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HAZAI MAGDALÉNIENRE. Irta: Mottl Márta. I)IE FAUNA I)ER BERVAVÖLGYER HÖHLUNG MIT BESON- DERER BERÜCKSICHTIGUNG DES UNGARISCHEN MAGDALENIEN. Vou: Marta Mottl. A hevesmegyei Felnémet község határában lévő sziklaüreg faunája két szintre bontható. A felső, sárga agyagréteg állai- társasága a hazai magdalenienkorú faunákkal való összehasonlítás alapján a Magdalenien II. -be, vagyis a postglaciális emelet elejére lehető. Az alsó világosbarna mészkőtörmelékes üledék a javaglaci- ális szintbe tartozó solutréenbe sorolható, amelyből — a Biikkben először, — az Arctomys prhnigenius Kaup. állkapocstöredéke ke- rült elő. A sárga agyagréteg két érdekessége a magdaléin ősember áll- kapocstöredéke és ujjperce, valamint egy 2 helyen átfúrt csatt- szerű csonteszköz. * * # Die Bervavölgyer Höhlnng, im Volksmuml Kemencelyuk, be- findet sich in dér Gemarkung dér Gemeinde Felnémet (Kom. Ho- nos), am linken, felsigen Abhang des Berva-Tales, in einer abs. Höhe von 318 m. Dér ursprünglich 60 cm hohe, halbkreisförmige Eingang íiihrte in eine 6 m lángé, 3 m breite und 1.5 m hohe mi' Jung, die in ihrem riickwartigen Abschnitl fást vollstándig mit Ablagerungen angefiillt war. Dicsér Teil dér Höhlung mündet mit cinem Sehacht zwischen dcn Felsen des Bcrggipfels. Die Höh- Jenwande sind mit schönen Tropfsteinbildungen bedeckt, wáhrend dér Felsgrund von einem bankig abgesonderten, triassischen Kalk- stein gebildet wird. Die Höhlung vurde zuerst im Jahre 1930 von J. Dancza aufgesueht, dér sie vermass und auch eine Versuchs- grabung anstellte. Im Verlaufe dér systematischen Höhlenfor- schungen dér Kgl. Ung. Geol. Anstalt kamen im Jahre 1933 die Höhlen dér Umgebung von Felsőtárkány (Kom. Heves) an die Keihe. Wahrend ich die Leitung dér Arbeiten in den Höhlen des Vár-Berges übernahm, — bogaim Prof. Ka dió die Ausgrabungen dér Höhlen des Berva-Tales. Die Bervavölgyer-Höhlung entsand entlang einer OW-lich streichenden Spalte durch Korrosion. Anf die Ausbildung dér Höh- lung iibte die bankige Struktur des Kalksteinos cinen starken Ein- fluss aus, was auch in dór Genose dór Höhlen des Vár-Berges zu bemerken war. Dér Sehacht verdankt seine Entstehung einer Quer- spalte. Dió normál abgolagerte Höhlenfiillung erreiehte kaum die Machtigkeit von 2 m und setzte sich bloss aus 3 Schichten zu- sammen: Die Fauna dér Bervavölgyer Hokimig 149 1. Dér Höhlengrund war von cinem 1 m máchtigen, kalk- schuttführenden, liellbraunen Höhlenlehni bedeckt. 2. lm weiten Hohiraum hat sich auf dieses Sediment eine schmale, gelbe Höhlenlehmschieht ahgelagert, in dér sich ausser dér Kleinwirbeltierfauna cin menschliches l'nterkieferbruchstiick ti. Sclmeidezahn, cin Fingerglied und zwei ausgezeichnet bearbeitete, interessante Knocbenartel'akte dér Magdalénienkultur vorfanden. 3. Die beiden genannten Sebiebten bedeckte eine 60 — 70 cm dieke Humussehicbt mit zablreichen rezenteu Siiugetiorknochen und neolíthischen Tongefasscherben. Unter Berücksichtigung dór relatív geringen Miichtigkeit dér Höhlenfiillung, kaun die Tierwelt dér Bervavölgyer Höhlung als eine ziemlieh reiche angespvocben werden. Fig. 23. ábra. a = a bejárat, 1) = a belső üreg és <■ = a kürtő ke- resztmetszete. — Qv.erschmtt des Einganges 'a), des imieren Kaumos (b) und des Scbacbtes (c). T. Die Tierarten dér Humusdecke sind folgende: Ursus arctot L., Canis lupus L., Martén martén L., Meles meles L., Cricetus cri- cetus L., Sciurus vulgáris L., Leints europaeus Pa 1 1., Sus scrofa L. Bős taurus L.. Equujs caballus L.. Ovis aries L., Cervus elaphus L. II. Die Fauna dér gelben Höhlenlehmschieht enthielt die Reste folgender Arten: Talpa europaea L., Erinaceus roumatveus (B a r r. Ham.), Myotis niyotis Borkh., Ursus spelaeus Rá- tenni., Canis lupus L., Vulpes vulpes L., Meles meles L., Martén tuartes L., Mustela erminea L., Lynx lynx L., Hyaena spelaea G o 1 d f., Lepus sp., Ochotona pusillus P a 1 1., Arvicola terrestris L , Apodemus sylvaticus L., Cervus elaphus L., Cervus capreolus L., Equus ivoldrichi A n t., Bufo viridis (Laur.). I II. Die Tierarten des heilbraunen Höhlenlehms: Ursus spe - 150 Maria Mottl r a — a Bervavölgyi-sziklaüreg hosszmetszete. — Ijangsseluiitt dór Ber- vavölgyer Höhlung. 1. Hellbrauner Höhlenlehm (\ iláiíosbarna barlan- gi agya*?), 2. Gelbe Tonschieht (Sárga agyagréteg), Humusdeeke (Hu- musz). b a Bervavölgyi sziklaüreg alaprajza. Grundriss dér Bér vavölgyer Höhlung. A = iunerer Raum, B = Seliaclil. C — Vorhalle. Di<‘ Fauna dér Bervavölgyer Höhlung 151 laeus Kos (Mim., Canis lupus L., \rulpes vulpes L., Mcle s melis L., Gulo gulo L., Lynx Ijjnx L., Hyaena spelaea (1 o 1 d f., Maerospo lax, Arctomys primigenius Kaup., Sus sp„ Cervus elaphus L., Cervus capreolus L., llangifcr tarandus L., Megaceros gigaaleus B 1 m b., Jios primigenius Főj., liison priscus Boj., Ca.pt a (sever izoiri-ibex Formenkreis), Rupicupra rupicapra L., Equus woidriehi A n t., Rhinoceros antiquitatis B I m 1). Dic einzelnen Elemen te dér Tiergesellschaft dér Huinusdejke weisen auf ein ziemllch hohes Altér dieser Schicht Ilin und zwav auf die Zeiten, \vo im Bükk-CJebirge noch Braunbar und Wolf hausten. Felír interessant ist das Vorkonnnen des Stache literes in d.r gelben liohlenlehmsehieht, nachdem diese Art in unseren phusto- ziinen Ablagerungen ziemlicb selten anzutreffen ist. Da es sich abor nm um einige Uliedmassenknochen und unt ein I nterkief bruehstiick handelt, konnte ieh leider nicht feststellen, ob wn es mit dér diekscliniiuzigen westeuropaischen oder dér schlankschnau- zigen osteuropaisehen Fnterart ( Erinaceus roumanicus, Barr. Ham.) zu tun habén. Erwahnenswert ist íerner das Vorhandeit- sein des Siebenseblafors, dessen Beste unter den Nagetiert n dér gelben Schicht mii hauíigsten anzutreffen sind. Als ziemlieli sel lene Art ist aucli dér Luchs zu betrachten, wahrend dér, in unse- rem spiitglaeialen Faunahorizont . massenhaft auftretende Puil- liase hier nur dureh ein einziges Unterkieferfragment vertreten ist. Die Pferdeart dér Bervavölgyer Höhlung ist mit dem Pferd des Moustérien dér Suba-Höhle* nicht identiseh. Als gute Unter- scheidungsmcrkmale zwisohen den zwei Pferdearten (lienen beson- ders die Struktur dér Schmelzschlingen des ersten untereu Prae molaren (IV.) und des letzten un térén Molaren. Wahrend die Pfer- deart dér Suba-Höhle in dic s. str. Equus abeli-mosbachoisis- (íruppe geliört, ist das Pferd (ler Bervavölgyer Höhlung mit dem Equus u'oltlrichi A n t., alsó mii einer jüngeren Forrni identiseh. Dér Höhlenbar und die Höhlonhyane sind nur dureii spárliche Kuoehenreste vertreten und in dér gelben Schicht sind eigentlich nur diese zwei Arten als ausgestorben zu betrachten. Es scheint, tiass beide Formen in ihrer Individuenzahl stark vermindert, das ganze Magdalénien iiberlebten und erst spater endgültig ver- selnvanden. lnteressant ist aueh die Anwesenheit ciner giossen elaphoiden Hirschart, welche schon im Hoehmous térien dér Suba- Höhle erscheint und zum Alluvium dér Szeleta-Höhle hinüber- f illírt. Da dureh wird die Entseheidung dér Frage, ob dieser unser ., Cervus problémai icus“ dem Cervus elaphus gerrnanicus oder dem Cervus marat angchört, — immer wichtiger. Letzten Endes finden wii in dér Tiergemeinsebaft des ivfag- dalénien dér Bervavölgyer Höhlung keine einzige Art, die auf ein * Jetzt Mussolini-Höhle. 152 Maria Mottl kaltes Kiima hinweist. Fást sámtliche Elemente sind Wald- odor Tieflandbewohner dér gemássigten Zone, von denen erstere vor- herrsehen. Ans dem Vergleich mit den übrigen vaterlaiidisehen Faunén des Magdalénienhorizontes können folgende Folgerungen gezogen werden: I. In dér Tiergemeinscliaft dér Pilisszántóer Felsnisclie (s. T. Kormos: Jahrb. d. Kgl. Ung. Geol. Anst., Bd. XXlIl. H 6., 1915. Budapest) bilden das Iien, die Lemminge, dér Pfeifhase, dér Zwerghamster und das Zwergziesel die Charaktertiere, es sind a bér au éli Vielfrass, Polarfuchs, Schneemaus und Sehneehuhn vertreten, d. h. allé jene Tierformen, die in den Áblagerungen un seres Magdalénien typiseh, in dér Fauna des Kemecelyuk aber nicht anzu treffen sind. II. In dér Tiergesellschaft dér Remetehegyer Feis.ische (s. T. Kormos — K. Lambreeht: Jahrb. d. Kgl. Ung. Gcoi. Anst.. Bd. XXII, H. 6, 1914) ist das Über vviegen dér Steppenf ormon zu beobachten. Wühlmause, Pfeifhase und Maulwurf dominicren. Vöm Lemming kam nur ein einziger Unterkiefer zum Vorscliein, Microtus nivalis fehlt giinzlich, Vielfrass, Polarfuchs und Ren sind nur ganz schwach vertreten. Sehr spiirlich kamen aucli lie Reste des Zwerghamsters und die des CHellus citelloides zum Vor- sehein, dementsprechend werden aueh die Schneehiihuer im"_er mehr von steppenbewohnenden Vogelarten verdrangt. In ihrer Gesain theit ist dicse Fauna jiinger als die dér Pilisszántóer Fels- nische. III. In dér Fauna dér Magdaléniensehichten dér Jankovich Höhle (s. T. Kormos — K. Lambreeht: Barlangkutatás, Bd. II., 1911) herrsehen Halsbandlemming, Pfeifhase und Schneeliüh- ner vor. IV. Übereinstimmende Verháltnisse finden wir in dér obe- ren, rőten Tonschieht dér Peskő-Höhle, in tler naeh den Untersu- ehungen G y. É h i k’s Is. Barlangkutatás, Bd. II., 1914) gleichfalls dér Halsbandlemming, Ochotona und das Ren dominieren, weshalb dieser Faunenhorizont mit den obengenannten Tiergesellsehaften dér Pilisszántóéi’ Felsnisclie und dér Jankovich-Höhle in eine ge- meinsame Gruppé einzureihen ist. V. In dér gelben Tonschieht dér Puskaporos-Felsnische (s. Kormos — 0. K a d i 6: Jahrb. d Kgl. Ung. Geol. Anst., Bd. XIX, H. 3. 1911) herrsehen wieder die Wühlmause, dér Maulwurf und Ochotona vor. Lemming, Microtus nivalis, Cricetiscus songarus, Polarfuchs, Vielfrass und Renüberreste sind spiirlich. Diese Tit* ’- gesellsehaft ist mit jener dér Remetehegyer Felsnisclie ungefahr gleicli alt. VI. In d(U’ gelben Schicht dér Pálffy-Höhle treffen wir neu m den massenhaft auftretenden Lemmingen und Schneehühnern den Zwerghamster, den rötlfchen Ziesel und die Schneemaus a:i. (s. G y. Éhik: Barlangkutatás, Bd. 1, 1913). Dit* Fauna dér 1 {orva völgy er Höhlung; 153 VII. Die Tiergesellschaft dér Lössstation von Hágva- srt/t sich aus massenhaft vorkommenden Ren- und Pferdeknoehen zu- sanimen. (s. J. H i 1 1 e b r a n d : Archaeologische Mitteil., Bd. XIA 3931, Budapest) Leider fchlen hier Nagetiere vollstandig. Aus den obigen Angaben ergibt sich, dass zwischen dcn < irt- zelnen Faunén des Magdalénien-Zcitabschnittes benierkenswerte Unterschiede vorhanden sind, dass alsó dicse Faunén nicM allé gleich alt sein können. ín dér beigefiigten Tabelle habé i «*h ini Sin ne dér monoglazialen Aulfassung eine provisorische, dcn g-*- gemviirtigen vaterlandischen Verhiiltnissen entspreehende chro- nologische Übersicht zusannnengestellt. Xaeh dicsér Zusammen- stellung gehören die Faunén von Pilisszántó, Ságvár, Peskö und H o 1 o z a n Post- Meso- lithikum : Koroncó gemássigt Laub- / Post- glazial : Magdalé- nien II. Kemencelyuk Puskaporoséi F. Remetehegyei F gemássigt feucht báume | glazial Spát- glazial: Magdale- nien I. Pilisszántóéi Felsnische milder Ulmus. Quercus, Juniperus, Fraxinus 00 fi 1 OJ »i]0 c ■ Ti Ságvár kait - feucht Pinus montana Gruppé Ü Wiirm N C Hoch- Solutréen Jankovich Hőhle kait - feucht Pinus silveslris- Gruppe Eiszeit cc 0) ]3 N 5 glazial: Aurignacien Istállóskőer Hőhle kühl-trocken a- Mousterien Tata Subalyuk Spátmoust- kühl-trocken Pinus cembra. Larix decidua Pinus (silvestris) 00 c iRiss-Wiirm Inter- j glazial Früh- glazial: Subalyuk Hochmoustérien gemássigt feucht Rhus, Cornus, Carpinus, Pinus (silvestris) \s < Acheuléen ( Siittő ? ) mildfeucht Celtis auslralis 1 ? Riss-Mindel \ Inlerglazial Praeglazial Ghelléen Brassó. Villány. Püspökfürdő warm Celtis auslralis Prunus Mindéi -f- Günz + Praeglazial P 1 i o z a n die dér Jankovich- und Pálí'fy-ilöhle dem Magdalénien L, alsó dem spátglazialen Horizont an, wáhrend die Tiergesellschaften dér Re- metehegyer, Puskaporoséi* und Bervavölgyer Höhlungen in das Magdalénien II., alsó sclion in das Postglazial zu verlegen sind. Dem Charakter nach ist von den genannten Faunén die dér Ber- vavölgyer Höhlung das jiingste Glied des Magdalénien II., falit 154 Maria Mottl daher sehon in den Zeitabschnitt, in doni an Stelle dór charakte- ristischen Tundra- und Steppeutiere sehon iiberiviegend Waldbe- wohner treten. Diesel- Zeitabschnitt fiihrt zugleich in das Meso- lithikum hiniiber. Eine Spaltung des Magdalénien in I. und II. eriváhnt sehon d. Hillebrand in seiner Abhandlung über die Grabungsergeb- nisse dei- Jankovich-Höhle. Seine Einteilung ist aber auf Grund dér Háufigkeit dér Höhlenbarenreste aufgestellt: im Magdalénien I. ist dér Höh lenbár noch vorhanden, im Magdalénien 11. fehlt er sehon. Naehdem aber die seitherigen Höhlenforscliungen das Vor- handensein des Höhlenbaren und dér Höhlenhyáne iiber das gan- ze Magdalénien II. ergaben, glaube ich nicht fehlzugehen, iveim ieh bei Beibehaltung von H i 1 1 e b r a n d’s Einteilung das Haupt- geivieht auf die Nagetiergesellsehaf'í lege. Fig. 25. ábra. Schnallenartiges, durehbohrtes Knochenartefakt. Unter den, aus dér gélben 1'onsehieht dér Bervavölgyer Höh- lung ans Tageslicht gekonmionen Knochenartefakten ist beson- ders eine an zwei Stellen durchbohrte Schnalle charakteristiscti. Sie ist in ihrer Art in dér in und ausliindisehen Archaeologie einzig dastehend. Naeh Hillebrand gehört diescs unverzierte, sehnallenartige Artefakt in die Gruppé dér Konun.undostabe, is* aber nicht aus cinem Geiveih, sondern aus (Miiem Röhrenknochen gesehnitzt. (Fig. 25). Dér menschliehe Dnt.erkiefer iihnelt naeh meinen bisherigen l ntersuchungen am meisten noeli denen vöm Kaufertsberg (Ba- yern) und von Ofnet. Diese Funde reihen einzelne Faehleute sehon in das Mesolithikum, andere, wie aueh F. W i e g e r s, noch in das Palaeolithikum cin. Wenn meine diesbeziiglielien lTntersuehun- gen riehtig sind, iveiden meine Feststellungen betreffs dér l'huma durch den Urmensehenl'und nur bekriiftigt. In dér hellbraiinen Schicht (h‘s Kerneucelyuk dominieren Pie Fauna dér Bervavölgyer tlöhlung 155 Pferd und H yiine. Hiiufig sind auch die Reste (les ITöhlenbiiren, ivührend das Ken nur seb i spiirlieh vertreten ist. Felír wichtig is* das Vorkonnnon (les Murmoltieres. Ks ist dér erste Fali, (láss wir in den pleistozanen Ablagorungen des Biikk-Gebirges solche Kno- ehenreste antrafen. Leider Imiidéit es síeli nur um ein Enterkiefor- bruchstiick. Von den, duich melirere Au torén angegebenen Mcrk- malen, die zűr Enterseheidung vöm Alpon- und Steppenmurmel- tier dienen, konnte ich nur die Drehvurzeligkcit (les P, in Recli- nung zieben, als (*in Mi rkmal, das unse re Art in die Nalie (les Aliieninurnieltiercs riieken wiirde. Nádidéin ich aber dieses Merk- mal mi einer Seric siebenbiirgischov prühistorischer Bobakschadel «ehr variabel gefunden babé, — halté ich es nicht fii r ein ausge- sprochenes Cliai akteristikuin des Arctom.i/s wannotta Da ich mir vorgenommen habé. midi mit den in dér Sammlung dér Kgl. I ng. (leol. Anstalt befindliehen Murmeltierresten nocli (űngehender 7,11 beschíiftigen, bezeichne ieh den Fund im Kemencelyuk vorliiiifig mit dem Sammdnamen Arctontys [trhuigenius Kaup. (Fig. 26). Fig. 26. ábra. Arctomys primiyenius Kaup. Unterkieferbruchstück in natürlieher Grösse gezeidmet. Ausser dem Murmeltier ist auch dér Vielfrass, von dem 2 Eckzáhne zum Vorschein kamen, — als eine seltene Art zu be- trachten. Wie aus obigen Angaben ersichtlich, weicht die Tiergesell- sehaft des heilbraunen Höhlenlehms von .iener dér gelben Schicht in hohem Masse ab, da das Ren, das Murmeltier, dér Vielfrass und auch das schlichthaarige Nashorn auf ein kalteres Kiima hin- deuten. Alit den iibrigen ungarlandisehen Faunén von áhnlichev Zusammensetzung verglichen, reihe ieli die Tiergesellschaft dieses Horizontes dér Bervavölgyer Höhlung mit grosser Wahrschein- lichkeit in das Solutréen ein. lm Folgenden weise ieh noeh auf die klimatischen Folgerun- gen Ilin, die sieh aus dér Untersuchung dér in den einzelnen Höhlen gesammelten Holzkohlenreste ergaben. Ich tue dies um- somehr, als ich letzten Endes die Frage aufwerfen möchte: oh die Flóra oder die Fauna wichtiger ist, bzw. ob es riehtig ist, ne- ben dér einen oder dér anderen extrem Stellung zu nehmen.. Aus den Solutréenschichten dér Jankovicb-Höhle kamen nur 156 Maria Moltl die Reste einer, in den Formenkreis des Finus silvestris gehöreaden Kieferart zum Vorschein. Für das kaltere Kiima dieses Zeitab- schnittes bringen uns alléin dicse Reste noch keinen schlagenden Beweis, da diese Kieferart im Hochmonstérien dér Suba-Höhle in dér Gesellschaft warmeliebender Laubbaume gefnnden worden ist. Beweisend wirkt das aussch liessliche Vorkopamen dieser Kie- fer und die typisch glaziale Fauna. Das Magdalénien ist fást in ganz Európa durch das Vorheri schen von Lemmingen, des Rens, des Polarfuchses und anderer nordischer Tierarten charakterisiert. Heute sind schon die meisten Geologen dér Meinung, dass dér Löss die Ablagerung eines kalt- ariden Klimas sei. Dieser Zeitabschnitt hat ausserdem in Deutsch- land, in dér Schweiz und. in Sibirien seine eharakteristische Dry os-Flora. Aus dem Diluviuni Grossungarns ist eine iihuliche Ve- getation nnr von den siebenbiirgischen Schneegebirgen (Kom. Szeben) bekannt. Nach den Untersuchungen F. H o 1 1 e n d o n n e r’s gehören die Holzkohleni este des Magdalénien von Ságvár ausscblicsslieh in die Pinus montana- Gruppé, weisen alsó auf ein kalteres und feuchteres Kiima, als das heutige, hin. Umso iiberrasehender erseheint die Tatsache, dass in den durch das massenhafte Auftretcn dér Lemminge charakterisier- ten Magdalcniensehichten dér Pilisszántóer Felsnisehe Prof. Hol- lón d o n n e r die Reste dér Eiehe, dér Esche, dér Ulme und des Wachholders nachwies. (Math. és Természettud. Ért. Bd. XLII, 1926, Bpest ). Hieraus und aus dér Jahresringbildung dér Báume hat er auf, den heutigen entsprechende klimatische Vcrhaltnisse des vaterlandisehen Magdaléniens geschlossen. Dieser seheinbar krasse Wiederspruch gibt uns ein gutes Beispiel dafür, dass mán nie von cinem Gesichtspunkt aus urteilcn soll, da es Falle gibt, in denen von dér Vegetation nicht auf die Tierwelt und von die- ser wieder nicht auf das Kiima geschlossen werden kaim. Aus den mir vorliegenden Angaben ersehc ich vielmehv, dass wahrend Fauna und Flóra im Falle langdauernden, gleieb- massigen Klimas übereinstimmen, — im Falle einer Klim iande- rung zwischen beiden Verschiebungen zustandekommen kön- nen und zwar dadurch, dass die Vegetation die grüsscre Empfind- lichkeit aufweist. Ein schönes Beispiel einer derartigen Klima- anderung, (Abkühlung) bietet uns das Sjiatmous térien dér Suba- Höhle. Wahrend dessen Fauna gegeniiber dem gemasigten Wald- charakter dér TiergeseíTschaft des Hoehinoustérien nur auf ein kiihleres, trockeneres Kiima hindeutet, kamen aus derselben Schicht gegeniiber den warmeliebenden Laubbaumen des Hoch moustériens sehon Reste dér Zirbelkiefer zum Vorseliein. Dei Fau- nenaustausch nimmt alsó seheinbar mehr Zeit in Anspruch als bisher augenommen wurde. Die Fauna dór Bervavölgyer Höhlung 157 Eino andere derartige Klimaánderung. in diesem Falle aber Milderung setzte scheinbar auch im Magdalcnien ein, dérén feine übergánge die eben aufgezáhlten Fundstellen ersiehtlich machen. lm Kabinén des Magdalomén 1. wird die iilteste Stufe durch die Fauna von Ságvár reprasentierl, die sieh mit dem Solutréen noch eng verkniipft. (íleiches zelgt auch die Flóra dieser Stati- on. Die faunistisi ben und floristischen Verbaltnisse dér Pilis- szántóéi* Felsnisehe zeigen, dass wabrend dér Ablagerung dér Sedimente dér Felsnisehe sebon ein milderes Klíma berrsebte, dass aber die Lemromge den ibnen ungünstigen Klimaverháltnisseu noch lángere Zeit hindureb widerstanden. lm Magdalénien 11. wur- de das Klíma schon dem hcutigen übnlieb, tlie Lemminge, das Ken zogen sich langsam naeli Kordon zurück, es ersebeinen Step- pen-, dann íiberwiegend Waldbewobner und dér Faunenaustauscb nimmt allmáhlich ein Ende. Mit den gesagten wollte ich nur darauf hinweisen, dass maii bei dér allgemeinen Beurteilung einer Fundstelle iramer mebrere (lesichtsp unk te in Betraeht ziehen muss und dass inán durch eino extrémé Forschungsweise nur zűr völligen Verwirruug unsérer schon bisher schwer aufgebauten Chronologie gelangen wiirde. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. — KURZE M1TTE1LUNGEN. MEGJEGYZÉSEK A MECSEKI MEDITERRANKÓL. Irta: Dr. Strausz László. Ü15ER DAS MEDITERRÁN DES MEC SEK GEBIRGES. Von L. Strausz. V a d á s z Ele m e r a nemrég megjelent „Mecsek hegység*4 c. művében (Magyar Tájak Földtani Leírása 1935) a mecseki mediter- ránra vonatkozó megállapításaimat (Das Mediterrán des Mecsekgo- birges, Geol. Pa. Abhandl. X. F. Bd. 15) természetesen átveszi. Emel- lett különösen kiemeli azt a néhány pontot, amelyekben az enyémek- töl eltérő eredményre jutott. Egyik ilyen pont az alsó édesvízi üeledékeknek a helvéti alemo- íetbe való sorolása. Ezt örömmel fogadom, hiszen én voltam a/, első, aki felső mediterrán koruknak lehetőségét felvetettem, ha adatok 158 Strausz László szűkében nem is mertem teljesen szembehelyezkedni a régibb felfo- gással. Kretzói M. gerinces meghatározásai azonban tényleg el- döntik a kérdést. Vadász szememre veti. hogy szükségtelenül és helytelenül neveztem „budafai homokkőének a mediterrán szárazföldi és édes- vízi rétegösszletét. Ez Vadász részéről teljes félreértés. A legha- tározottabban kiírtam (1. c. p. 25 és 48), hogy csakis ezt az egyetlen, olyan jellemző kőzetfajt neveztem ezen a népies néven s kiemeltem, hogy rendesen az édesvízi réíegösszlet felső részét képezi. Tehát az egész tíz soros megjegyzés (Vadász 1. c.) a 78. lap alján tárgyta- lannak tekintendő. Másik Vadász által hangsúlyozott eltérés az, hogy Hidas és Péesvárad körül ő a legalsó tengeri rétegeket már a tortoni aleme- ietbe helyezi, míg én a helvét felső részébe soroztam Sajnos a szó- ban levő rétegek faunája nem ad elég alapot a pontos elhatárolás- ra; az én érvem a helvéti alcmelctbe való tartozásuk mellett csak az volt, hogy közvetlenül az édesvízi rétegcsoportra települnek és a rétegsort megszakíttatlannak tartottam az alsó mediterrántól a szar- matáig. Vadász érve a helvét kor ellen az, hogy így „lehetetlenné válik a tortoni alemelet felé való elhatárolás41 és a tortoni alemelet- he sorsolással „kifejezőbbé válik a hegység déli részének bizonyos ősföldrajzi önállósága és a táblázatban feltüntetett rétegek párhuza- mosítása.44 (p. 82.) Máshol azonban elismeri (p. 85.), hogy a helvéti alemelet második felében a hegység deli oldalán „vagy csak az alsó édesvízi összlet folytatódott, vagy kisebb méretű siilyedés miatt csak partszegélyi és partközeli üledékek voltak, melyek elhatárolás lehető- séfje nélkül folytatódnak a tortoni rétegekben is.“ Különösen hangsúlyozza Vadász (bár nevem említése nélkül), hogy a fáeies megállapításaimat nem tartja helytállóknak (p. 85, 16 — 27. sor). „A faunatársaságok túlzásbavitt részletezésével azonban csak a rétegazonosítások lehetőségét nehezítjük, áttekinthetőbb kép nyújtásának lehetősége nélkül.44 V ad ász pl. a déli Mecsek tortoni rétegeit partszegélyi és partközeli üledékeknek mondja, épp úgy, mint én, csakhogy nem „a faunatársaságok túlzásbavitt részletezése44 alap- ján. De ha én előbb jutottam bizonyos bathymentriai megállapítá- sokra részlet kutatások alapján s azt utánam a faunák és kőzetanya- gok részletes vizsgálata nélkül megerősítik: akkor nem cáfolták mód- szeremet. Hogy a „tortoni rétegeknek partszegélyi és sekélytengeri kifejlődését, különösen a hegység déli részén már a föntebb jellem- zett egykori térszíni viszonyok is megszabják44: az circulus viciosus, hiszen azt a különbségei a siilyedés fokában (in 85, í) és 12 sor), az északi és déli oldal között csupán az üledékek fáeiesviszonyaiból ál- lapíthattuk meg. (Hiszen az illető tengerrészek pontosabb kiterjedé- séről, összefüggéseikről és a transzgresszió fokáról, főleg pedig a tör- tön utáni térszínváltozásokró! részben nem tudunk eleget, részben egyezők a viszonyok a déli és északi Mecsekben.) Részben szintén okoskodásbeli hiba, részben az én igazolásom Megjegyzések a Mecseki mediterránhoz 159 ez, hogy „a faunakép különbözősége semmi szintbeli megítélésre nem alkalmas, mert azonos alakok találhatók hasonló kifejlődésű, külön- böző szintbe tartozó rétegekben" (p. 85, 25 — 27 sor). A hasonló kifej- lődést 1.) vagy pusztán kőzettani alapon állapítja meg, de akkor az- után nem is lóg azonos alakokat találni pl. a déli Mecsek sekély- tengeri Ostreás agyagjaiban és az északi Meesek slir-féle agyagjai- ban; 2.) vagy részletes 'annaelemzéssel, mikoris kiadódik a fáeiesbeli különbség vagy hasonlóság. Én az utóbbit követtem és mélyebb ten- gerinek mondtam az északi Mecsek slir agyagjait, sekélyebb íek a Pécsvárad körüli agyagok egy részét. Vadász ezt el is fogadta s így engem igazolt. Csak egyetlen képződmény fáciesének megítélésében látok tény leges különbséget Vadász felfogása és az enyém közt. Szerintem a néesváradi lluecinumos-Pycnodontás agyag mélyebb tengeri s mint- hogy ez a szint a törtön rétegsor tetején van. én itt a törtön végéig tartó sűlyedést feltételeztem. (Ha ténylegesen nem is támogatja, de összhangban állhat ezzel tíz, hogy a szarmata elterjedése a déli ol- dalon tetemesebb, mint az északin.) (Vadász I. e. p. 87.) Vadász szerint ellenben a déli Mecsekben csak sekélytengeri rétegek vannak, leliát ez a réteg is eltér mélységviszonyaira nézve az északi Mecsek „ erőteljesebb sűlyedése “ alkalmával keletkezett, szinte teljesen egyező faunájn agyagoktól. Eszerint a fauna egyezése a képződési viszonyok- ra mit sem jelentene. Ezt a fáciestani negatn izmust nem fogadhatom el, — de Vad asz is elismeri, hogy „ azonos alakok ‘aláírtatok hason- ló ki fejlődést!, különböző szintbe tartozó rétegekben." „Az üledékek mélységi elosztásának megítélésétől még egye- lőre messze vagyunk." (p. 85, 22 — 23 sor). Azt sose állítottam, hogy a fáciestanban már teljesen kiforrott végeredményeknél tartunk (Geologische Fazieskunde, Földt. Int. Évk. XXVIII, p. 7(5 (4), 26 — 32 sor), de művelésére szükség van. S fokozza bizalmamat, hogy fácies- megállapításaimat egyelőre senki se cáfolta, sokat megerősítettek, — sok pontban maga Vadász is. Tisztán a törtön üledékek bathymet- rikus viszonyainak vizsgálatából jutottam 1923-ban arra az eredmény- re, hogy a keleti Cserhátban a mediterrán tenger határa, melyet Schafarzik (A Cserhát pyroxénandezitjei; Földt. Int. Évk. IX., a térkép átlátszó pausza) kijelölt, teljesen megfordítandó, mert a tenger nem délről, az Alföld felől, hanem északról, az Ipoly völgy íelől nyúlt idáig, a törtön rétegek északról délre folyton sekélyebb tengeriek. Ez a nem paleogeográfiai, hanem tisztán fáciestani megala- pozású elgondolás akkor (Földtani Társulat szakülésén előadás 1923. nov. 8.-án; „Adatok a keleti Cserhát geológiájához", nyomtatásban csak Földt. Közi. 1924. p. 187 és Földt. Közi. 1928.; A bujáki lajta- meszek, p. 7.) az általános felfogással annyira ellenkezett, hogy egye- dül id. N o s z k y fogadta el s hívta fel rá a figyelmet a következő évben is. Ma már bizonyítottnak tekinthető ez a kérdés; s a tacies- kutatásoknak nagy igazolása. 160 Strausz László Visszatérve a Mecsekre, sajnálattal látom, hogy Vadász tér- képén számos esetben nem veszi tekintetbe rég közölt adataimat a mediterrán rétegek előfordulására vonatkozóan. így hiányzik térké- péről 1. Komlótól DNy a 150 és 280. pont között a Turritellás, Corbu- lás réteg előfordulása, 2. Mecsekfalu (Szopok) DNy-i szélénél sl;” agyag, 3. Pölösketől ÉK a íövölgy É-i oldalán törtön és szarmata ré- tegek, 4. Abaliget É végénél édesvízi mediterrán, 5. Innen É ra a 250-es ont mellett slir agyag, 0. Ugyanaz a 272-es magaslaton és annak Ny-i lejtő.ién, 7. Mecsekszakál és a 263-as magaslat közt slir. Mind- ezeken a helyeken, ahonnan én jó feltárásokat s legtöbből faunát is írtam le. Vadász csak löszt jelöl. Vadász müvének 15. oldalán (10 — 18. sor) hivatkozik arra, hogy jelentéseiben ő említi a neogén üledékek fáciesviszonyait is, valamint a hegység gyűrt szerkezetét és a fiatal mozgásokat. „A későbbi idevágó megállapítások mindezek figyelembe vétele nélkül foglalkoztak ezekkel a kérdésekké' a már Hoffmann K.-nál rög- zített alapkérdések megállapításának elsőbbségi észlelésére formálva jogot“. Vadász a 400 m. térszíni magasságban jelzett felsőmediter- rán partvonal kérdésén ésa kouglomerátok partközeliségén kívül egyetlen tényleges fáciesmegállapítást nem ad, az egyes tengeri üle- dékek mélységviszonyait nem is érinti, az egynémely helyen em- lített „térszíningadozásokat” teljesen általánosságban tartja, úgy, hogy abból közvetve se tudhatjuk meg a bathymetrikus fácieseket, főleg nem világítja meg a hasonló kőzetanyagokban foglalt faunák fáeiesértelmezését. Lehet, hogy Vadász idézett kitételét csak a tea- tonikai megállapításokra vonatkoztatta (s az nem engem érint), de a fogalmazás olyan, hogy az olvasó azt értheti ki belőle, hogy az én részletekbemenő faeiesmegállapításaim elsőbbségét (prioritását) óhajt- ja magának tulajdonítani s engem bizonyos mértékben az elorozással (plágiummal) vádolna. Ez pedig, a fentiek alapján, egyáltalán nem lenne megokolt és helytálló. TÁRSULATI ÜGYEK. — GESELLSCHAFTSANGELE- GENHEITEN. A Bibliographia Geologica Hungarica 1935. a következő füzetben jelenik meg. — Die Biblograpbia Geologica Hungarica 1935. ovscheint ím nachsten Heft. # # # A Földtani Értesítő első két száma megjelent. Felkérjük az i. tisztelt tagtársainkat, hogy fizessenek reá elő és ajánlják ismerőseik- nek. Mutatványszámot készséggel küld a szerkesztőség: Budapest, 112. Műegyetem. * ... Foldta Mernye LÁSZLÓ M.: környékének mi Közlöny, fiatul LXVL kötet. Hcft -1 — G. fik cet. Tafel III. tábla. Mernye és környékének geológiája. (leology of Mernye und surroundings in the trans- danuliian part of Hungary. geológiai térképe. — CJeologieal inap of Mernye and -Mirroundings. fZjEN T Kisbaba psx. MzomocGofad ízENTMikLÓsr -ERDŐ 1 mIUlo • Uj h«oo Öraqboqy' ico ni [P*2; \ Aszaló Voaqcquv Mérték: 1 : áO.ono. □ nlluviális agyagok alluvial dny pleisztocén □ pleisztocén pleistocene lösz loess löszhomok, agyag és futóhoniok loess-sand, clay and blownsand •annoniai-pontusi : un' nian-pontic agyag és clay and homok sanda Földtani Közlöny, Bánd LXVI. kötet, Heft 4-<>. füzet. Tafel TV. tábla. SCHRÉTEH ttonia a Bükk-hPírységböl. Lyttonia uus deni Mükk-Crebirjjfe. Pliot. T. v. Dömök. . . K. LENGYEL: Földtani Közlöny. Baml LXY1. kötet, Heft 4 — (5. füzet. Tafel V. tábla. dáspisváitozatok a Hegyaljáról. Jaspisvarietaten vöm Hegyalja-Gebirge. '■■■$. £ v cf • $r. \ . S. r < Í5*\ - • T*; .-l }. • ; r. . ... íf r - ey w * *** !>r >*! «' V , V. w l ff , F . V ■ ■' ? 7 ■ VtT- ' '■f - I * * V Földtani Közlöny, Barjd I.XVI. kötet, Heft 4 — fi. füzet. Táfel VI. tabla. Jáspisvá Hozatok a Hegyaljáról. J Jaspisvarietiiten vöm Hegyalja-Oebirge. FÖLDTANI KÖZLÖNY Bánd LXVI. kötet. 1936. július— szeptember. Heft 7 — 9 füzet. A BEREGSZÁSZI-HEGYSÉG ERUPTÍV KŐZETEI ÉS AZOK ELVÁLTOZÁSAI. Irta: Kulhay (lyula. ÉBER Dl E EKE ÉTIVÉ (i ESTEI NE DES BÉR ÉGSZ A- SZElí GEB1BGES UNI) IHKE ZERSETZUNG. Von Gy. Kulhay. * A Beregszászi hegység az Alföld észak -keleti részén, Bereg- szász városától keletre terül el. A hegység szigethegység, melynek oldalai keleten, délen, nyugaton és északnyugaton meredek lejté- sűek; északkelet felé azonban lankás dombsorozattal kapó olódik a Hát-hegység andezit vonulatához. Ezeknek a halmoknak a ma- gassága 10 — 40 m között van. A hegységet néhány kisebb, sziget- szerűen kiemelkedő hegykúp övezi. Ezek: észak-nyugatra a Dódai-, Nagybegányi-, .Mezökászonyi- és Zápszonyi-hegyek, észak-keletre a Salánki-hégy, dél-keletre az oroszi Kelemen-hegy, dél-nyugatra a tarpai Nagyhegy. Ezeknek a hegykúpoknak a kőzete azonos a Beregszászi hegység kőzetével s ezzel a felszín alatt valószínűleg össze is függnek, amire már G. Stache (11), valamint Fr. Frd. Richtbofen (9) is felhívták a figyelmet. A hegységet hét köz- ség határolja: nyugaton Beregszász és Beregszász- Végardó, észa- kon Kígyós és Xagybereg, keleten Kovászó, délen Bene és Xagy- Muzsaj. Ezek mintegy 70 km- területet határolnak, azonban ebből a tulajdonképeni hegységre csak kb. 35 km2 esik. A hegység vulkáni kúpok sorozata, melynek iránya egybe- esik az Északkeleti-Kárpátok uralkodó törésvonalaival (észak-nyu- gat, dél-kelet) s két egymásra csaknem merőleges vonulatból áll. A két vonulat találkozásában van a hegység főtömege. E vonulatok folytatásának kell tartanunk az előbb említett hegykúpokat is, mivel velük csaknem egyvonalba esnek. A terület legkiemelkedőbb pontjai észak-nyugatról délkelet felé haladva: Ardó h. 251 m, Osep- ki h. 199 m, Xagy-Sárok h. 273 m, Hosszú h. 225 m. Kerek h. 212 m, Beregi-Xagy h. 367 m, Vasbiklc li. 240 m, Hajós h. 220 m, Szár h. 300 m. Lant h. 243 m. A hegység települését közvetlenül megállapítani, feltárások hiányában, nem lehet. A riolitot az egész hegység területén a 0.30 — 2 m-ig terjedő vastagságú erősen átmosott lösz fedi. melyet Horu- s i t z k) y H. (3) a mocsárlöszök között említ. Ez az átmosott lösz- takaró csupán a Beregi-Xagy h. legmagasabb pontjain őrizte meg Deut scher Auszug auf Seite 196. 162 Kulhay Gyula. az eredeti lösz jelleget; itt a Beregi-Nagy h. és a Virág h. közti szakaszon az út feltárásában színe az okkersárga és a barnássárga között váltakozik; laza, porihanyós, az alsóbb szintekben fokozatosan kötöttebb, rozsdabarna színű s egészen nyirokszerű. A Kis hegyen dr. Jantsky Béla 1935. nyarán kezdetleges paleolit kultúrát talált, ebben az átmosott nyirokszerű lösztakaróban (szóbeli köz- lés). Valószínűnek tartom, hogy a hegység alacsonyabb pontjait a pleisztocén és holocén határán víz borította, valószínűleg ennek volt a maradványa a már szárazzá lett Szernye mocsár is. Közvetlen e területről csak régi irodalmi adataink vannak; arc nban részletesen egy tanulmány sem foglalkozott a Beregszá- szi hegységgel. A legtöbb adatot Riohthofen báró (8,9) mun- káiban találjuk, aki 1858 augusztusában járta be ezt a vidéket és előbb egy jelentésben (8), majd részletesebb tanulmányban (9) szá- mol ke tapasztalatairól. Mivel Ric bt líra fen munkáiban az ösz- szes magyarországi fiatal eruptív hegységgel foglalkozik, termé- szetszerűen a Beregszászi hegységből is a többiekhez hasonlóan csupán néhány példát említi meg állításainak igazolására. Szabó ,1 óz séf a beregszászi és múzsa ji timsógyártást írja le (12). Ko'ch Antal a Zápszonyi hegyről már részletes kőzettani vizsgálatokat közöl (6). Kalefcsinszky Sándor pedig inkább csak a bereg- szászi kaolinokkal foglalkozik (5). A közelben levő Tarpai Nagy- hegyről legutóbb Vendl Mária (14) közölt igen értékes adato- kat. Arcló-hcgy. Ez a hegy a Beregszászi hegység legészakibb pontja és Vég- ardó község közvetlen közelében attól keletre emelkedik. A hegy nyugati oldalában a kis temetőtől északra két feltárási látható; mindkettő megkezdett kőfejtő, melyből pár száz köbméter követ termeltek ki, azután abbahagyták a fejtést, mert — amint azt ott mondják — a kő kipóhult. Az alsóbb fejtő átmérője kb. 20 m, magassága a legnagyobb feltárás helyén 4 m. Ebben a feltárásban kétféle riolit van. Az északi oldalon a kőzet színe ibolyás-rózsaszín, meghintve 1 — 2 mm nagyságú sárgás-barnás folttal. Ez a kőzet igen kemény, nehezen zúzható, bányanedves állapotban egyenet- lenül törik. Szaba díszemmel tekintve feltűnik a kőzet folyásos szer- kezete, ezt a rózsaszín, 1 — 3 cm vastag sávokból kiváló ibolyaszín n szalagok okozzák. Gyakran a sárgásbarna foltok is szalagoson ren- d őrződnek cd, ami a folyásos szerkezetet még feltűnőbbé teszi. A tö- mött alapanyagban vékony, üvegfényű földpát lécek és gömböly- ded, szürke kvarc kristály kák figyelhetők meg. A szabálytalanul elszórt pórusok rendesen gömbalaknak, 1 — 2 mm nagyok és már kisebb nagyítás mellett látni, hogy falaikon finom, tűhegyes kvarc- kristályok ülnek. Mikroszkóp alatt uralkodik az alapanyag. A bo- A Beregszászi-hegység eruptív kőzetei 163 ágyazások alig tesznek ki 18%-ot; mégpedig földpát 11%, kvarc 5%, liipersztén 2%, pórus 9%, alapanyag 73%. Az alapanyag apró Efeíerolí tökből áll, melyeket alaktalan földpát mikrolitok, kis mag- netit szemcsék ós másodlagos szeriéit pikkelykék ázőnek át. A szferolitok sűrűn helyezkednek el, párhuzamos nikolok alatt np a határolhatók el. de kei'esztezett nikolok alatt jól megkülönböztet- hetők egymástól, mivel mindegyiknek középpontjában kis fekate kereszt van. Nagyságuk Itt — 15 /< körül van. A földpát mikrolitok cgyiiúnyban elhelyezkedő. 3 — 5 f> vastag, 10—15 .« hosszú léeecs- krk. Kioltásuk alig tér el 0n-tél. A ^zeneitek erő-- fénvtörésük és magas interferencia színük alapján jól szembetűnnek; valószínűié; az alapanyagban lévő földpát mikrolitokból keletkeztek. A csiszo- lat bán lévő pórusok nagy része a földpát és liipersztén kris tálykák helyét foglalja el. A kettő közötti különbség jól felismerhet ), mi vei a széleiken apró földpáttöi melók vagy erősen bomlott, vasoxidos liipersztén töredékek vannak. A beágyazások között uralkodik a földpát, amely vagy (010) szerinti táblás lemezekben vagy pedig az a tengely szerint megnyúlt oszlopokban jelenik meg. Gyakori az a Ibit-, ritka a karlsbadi törvény szerinti ikerösszenövés. Nagyságuk ritkán éri el az 1 n m-t. Y íztiszták, átlátszók, lapjaik tökéletlen kifejlődésnek'; gyakori az összetöredezett és az alapanyag által újra bekebelezett földpát. Az. éleik sokszor öblös-, karéi vcsan alap- anyaggal vannak kitöltve, ami a magmatikus korrosiótól származik. A (öldpátok fénytörése minden irányban nagyobb a kanadnlralz-a- ménál; a szimmetrikus zónában +20° maximális kioltást mértem, ami 30% An taitalmű andezinnek felel meg. A föklpábok sok zor igen szericitOs edettek, ritkábban kaolino-odottnk.. A kvarc idio- xnorf, víztiszta; a 0.5 mm nagyságú dihexaédereiben igen gyakori a kiesi (5 — 10 /< ) rombus vagy téglalapalakú, rózsaszínű üvegzár- vány, amelyben mindig egy, ritkán két kis mozdulatlan légbubo- rék van. A liipersztén igen bomlott, sokszor már ctíak bomláster- mékei jelzik a helyét. Négyzet- vagy téglalap-alakú kristályai zöl- des-barna vagy sárgásbarna, színűek és rendesen sok v. soxid a egy- két zirkon kristály kísérik. Az egyik zirkon kristálykában a főten- gellyel párhuzamosan pálcika alakú, igen éles, a zirkonnál jóval kisebb fénytörésű zárványt láttam; ennek anyaga valószínűleg üveg. A fejtő keleti és déli falán fehér a kőzet, amelyben elsősorban a sok pórus tűnik fel. A pórusoknak nagysága néha a 3mm-t is meghaladja és apró kvarc kristályok bélelik ki. Ennek a nagyfokú, utólagos e 1 k v a r e o> c d á s n a k ellenére is ez a kőzet könnyen szétmor- zsolódik, bányanedves állapotban megütve apró darabokra esik szét. Néhol tömöttebb az alapanyag, ilyenkor halvány rózsaszín, iiz ilyen változatok alapanyagában apró földpát lécek csillogása is megfigyelhető. Ritka az alapanyagban a kvarcbeágyazás. Mikrosz- kóp alatt feltűnik a beágyazások alárendelt szerepe az alapanyag- ábra. A Beregszászi hegység 1:75.000 térképvázlata. — Karten- skizze (1:75.000) von dem Beregszászer Gebirge. 164 Kulhay Gyula A Beregszászi-hegység eruptív kőzetei 165 gal szemben 14:86, ahol 1 ©ágyazásnak csak a íöUlpátot és a kvar- cot tekinthetem. Az alapanyag színtelen, átlátszó, -f nikolok alatt szabály tahin, esipkézettszélű, felhős-ptelylics, világosabb és sötótebb foltokból áll, ezek valószínűleg a másodlagost elkvarcosodásnál keletkezett kvarc mikrolitok. A kevés pagiokhbizr beágyazás rende- sen csoportokban jelenik meg, víztiszta, repedezted; a repedések bein szericit-pikkolyek <*szlellu*tők. Gyakori a zonás kileibxlós, amikoi is a belső bazisosabb mag rendesen elkaolinosodott, kiesett és csu- pán a külső savanyúbb burkok maradtak meg. E.gy ilyen zonás egyednél a magban 24^ An-t, a zónában 1< % An-t hatáioztam met". A szimmetrikus zónában 9n30 maximalis kioltást mértem, ami 27 % An tartalomnak felel meg Az alapanyagba beágyazott kvarc diboxaéderes kifejlődésn és hasonló az előbbihez. A pórusok falain ülő kvarc kristályok + és — romboéderel tompított, meg- nyúlt prizmástermetnek és gyakran a melléktengellyek egyike nő a pórus falához, ilyen esetben mindkét végük kifejlődik. A kőzetbe i kevés ' — 10 /( nagyságú biotit figyelhető meg, kötegekben jelenik meg, s rendeden inagnetit szemcsék kísérik. A fejtőtől északra 16 lépés távolságra pinceüreget vájtak, (Ott jártamkor. 1934. VTTT.l ennek déli faláról, a bejárattól 1.5 m-re vet- tem mintát. E kőzet tömött, szürkés rózsaszínű, bánvanedves álla- potban egyenetlenül törik. Szabadszommcl feltűnik henne az előző kétféleséggel szemben a *ok beágyazás ; ezek közül a földpát a 2.5 mm nagyságot is eléri, hasadási lapjain üvetges, selyemfényű. A hányon lévő darabok nagyon hamar kifehérednek. földpátbeágya- zásaik elvesztik fényüket s lisztes lei*® a felületük. E kőzetbein ke- vés pórus látható. Mikroszkóp alatt az alapanyag és beágyazások aránya 72 : 28 ; mégpedig földpát 16 %, kvarc 9 h/<>, nórus 2 %, mag- netit és biotit 1%. Az alapanyag kétfélcképen fejlődött ki. A na- gyobb része mikrofelzit, amelyben kisebb üvegmezők vannak. Á mikrofelzit igen apró fonalak, pontok, kicsiny kristályléoek, tö- mött szövedéke, melyekben elég nagy fénytörésbeli különbségek vannak. Az üveges mezők sokkal áflátszóbbak, világosabb színűek a felzitnél. + nikolatt alatt jól elkülönülnek. Feltűnő bennük a különböző állapotban lévő átkristályosodás. Párhuzamos nikolok alatt egyenletesen elosztva, párhuzamos elrendezésű 1 — 2 fi vastag, 6 — 7 ,u hosszú pálcikák láthatók, a szövete tehát jellegzetesen ..folyá- sos“. Keresztezett nikolok alatt ezek a pálcikák nehezen ismerhe- tők fel a sötét mezőkben, ellenben igen feltűnőek az apró 5 — 10 u átmérőjű mikrostóforokristályok. melyeknek mindegyükében kis fekete kereszt van. Szádeczkv Gyula is felhívta a figyelmet ezekre a kis keresztkékre az Eperjes-Toka ji hegység riolitjaibau. (13.) Nagy nagyítás mellett kitűnik, hogy ezek a keresztek az asz- tal forgatásával nem tartják meg eredeti helyzetüket, mint azt Szádeczíky Gy. leírja (p. 74), hanem szimmetrikus hiperbolára nyílnak szét, mely 45°-nál eléri legnagyobb szögállását, majd újra 166 Kulhay Gyula. összecsukódnak. Azt Szádeczky G'y. is megfigyelte, hogy némely- kor ezek a keresztek hajlottak; bizonyosan ő is ilyen hyperlmlá.kat 1 állott, amit a rajza is bizonyít. Ö ezt azzal magyarázza, hogy a szfer ©kristály ok sűrűn fejlődtek s így nem vehettek fel gömb ala- kot, véleménye í szerint tehát ezért hajlanak el a keresztkék. Való- színű, hogy ezek a sötét kereisztkék Bertrand- Webskv féle tengely keresztek, amelyek úgy jönnek létre, hogy az üvegből átkristályo- sodó szforckibtály talán csak optikailag koncentrikus rétegei a párhuzamos fényt a kristály belsejébe gyűjtik s így mintegy ma- guk alakítják át az ortoszkópot Monoszkóppá. Ilyen tcngelykilépós fényképét közli Ven dl M i klós Dudich után kaiéit szferokris- tályról (lő. p. 187.), ahol a kelreszten kívül koncentrikus gyűrűk is fellépnek, mint a konoszkópban. Az alapanyag egyes helyein opálos kiválások is vannak, ezekben is sokszor éézlelhető a kezdődő á tik r i stá 1 y oe c d ás. A pórusok gömbalaknak, széleiken igen apró kvarc kristályok ülnek, melyek között vasoxidos, opálos, berakodás van. A beágyazá- * ok között leggyakoribb a plagioklász. A (010) szerint táblás egye- dei meglehetősen üdék, zónásak. Az egyik egveden a magban 32% An, a zónában 28% An, a külső burokban 22% An-t tallátam. A (010) szerinti metszeteken pozitív karakterű tengely kilépés figyelhető meg. A szimmetrikus zónákban mért maximális, kioltás '15°30\ ami 32% An tartalmú andezinnek felel melg. A földpátokon háromféle elváltozás figyelhető meg; kaolinosodás, szerieite-edés és opálo- sodás. A kaolin oscdás inkább csak szabad szemmel látható, mivel csiszoláskor, a kaolincsodott földpátgzem kihullik, legfeljebb a sa- vanyú burka marad meg. A szericitesedés főleg a nagyobb földpát- szeimeken feltűnő, amelyeknek a repedéseiben sokszor egészen há- lós szerkezetű, sárgás, erősen fénytörő pontok alakjában jelentke* zik. Az opálosodott, földpát csak alakjáról ismerhető fel, különben izotrop s lenne zegzugos, világító lécek alakjában kristály vázak vannak. A kvarc dihexaódeies kifejlődésig alárendel tebb, nagy- mértékben korrodált. Némelyik ©gyedben 3 — 4, a főtengellyel pár- huzamos helyzetű, rózsaszínű üvegzárvány van, kis légbuborékkal. Biotit kevés van a kőzetben, 10 4-23// nagyságú kötegelt két eset- ben figyeltem meg. Pleochroizmusa n = majdnem színtelen, c vö- röslbarna között igen ©fős. A biotitot rendesen zirkon kíséri, oly- kor egy csomóban 4 — 5 kis zirkonkristály figyelhető meg. Termetük zömök prizma és piramis. A uiagnetit igen apró pontok alakjában sűrűn, vagy nagy szabálytalan len ezekben, titkán elszórva jelent- kezik. • • # A második kőfejtő az előbbitől keletre, mintegy 00 m-re a szőlő- földek között van. Felszíni fejtés ez, amelynek csak a délkelet- keleti falán van jó megtartású kőzet, az észak és északnyugati ré- szén törmelékes, vékony, palás elválásig A délkeleti részen nagy ,00— e)n válik el a fehér, porcelánszerű riolit, A Beregszászi -hegység eruptív kő/.etoi 167 melyben szabadszemmel főleg kvarc, alárendeltebben földpát be- ágyazás látható. A kőzet bányanedveis állapotban egyenetlenül törik. Mikroszkóp alatt a porcelánszerű alapanyag szánt, elen, át- látszó s finoman kristályos. Keresztezett nikolok alatt igen ala- csony interferencia szín mellett részben sötétebb-világosabb lói- tokra, részben pedig 10 — 1-1 /< nagyságú gömbökre különülnek el, amelyekben kis hiperbolákra szétnyíló fekete, kereszt van. Ez utób- biak valószínűleg földnátok. Az alapanyag meglehetősen szerici- besei lett. A zericü pikkelyek is hozzájárulnak a fény törési >eli kü- lönbségek emeléséhez. Az a lai 'anyag és beágyazások aránya f>(i : .‘14 . A beágyazások olagi oki ászból és kvarcból állanak. Színes elegyrészt ebben a kör'etben nem találtam. A plagioklászok v ízt űz- tök. -üdék, a nagyobb egyedek repedezettek s gyakran igen korro- dáltak. A n agnia öblösen l enyomni a földpátba s ott alapanyag zárványokat alkot. Gyakori a légbuborékos üvegzárvány is, amely mindig a c tengellyel párhuzamosan helyezkedik el. Az albit tör- vény átalános, a karlsbadi ritka. A (Olt)) lapokon ismételt zóiiás szerkezet figyelhető meg. Az egyik kristályban egy egyeden a bel- ső magban 1 2 "20’ = 29 % An, zóna í)°30’ = 27 % An, külső burok 5°43’ '25 5% An-t találtam. A mag tehát savanyú andezin, a burok pedig oiigoklász. A szimmetrikus zónában mért maximális kiol- tás + 16" volt, ami 33 % An tartalmú andezinnek felel meg. A föld- pát ok repedéseiben sok a szeriéit; némely földpát pedig opáloso- dott. A kvarc dihexaéderes, sokszor szilánkos, igen korrodált. Majd- nem minden egyeiiben van 2 — 3 rózsaszínű légbnborékos iivegzár- vAny. BottUU-féle bánna. A Bottük féle bánya az Ardó hegy nyugati oldalán, az erdő és szöllőmúvelés határán fekszik. Ardó község keleti határában a Bottlik féle szőlőn keresztül rövid kanyargós út vezet hozzá. Tulaj- dcnk.épen két feltárás van itt, a régi és az új Bottlik-bánya. Művel mindkettő kőzete azonos, csak az újabbat ismertetem. Ez megle- hetősen nagy feltárás, amelyben szürkés-ibolya színű, csaknem horzsakőszerű riolitot fejtenek. Feltűnő a kőzet héjas-pados elválás ’ a héjak nagyobbrészt körkörösen helyezkednek el, de rz össze visszagörbült héjak is gyakoriak, ami a 28. ábrán látható. A kő- zet nagyon likacsos, könnyű; a likacsok a folyás irányában párhu- zamosan elrendeződött 0.1 mm-től egész 2 mm vastag csövecskék- ből állanak, n ml vek sűrűn vannak egymás mellett. Ennek tulaj- donítható a kőzet szívóssága, ugyanis ütésre a kőzet enged az ütés helyén, de nem törik, vagy hasad szét. Építkezésre alkalmas, mert könnyű és jól faragható- Kevés beágyazás észlelhető a kőzet alap- anyagában, 2—3 mm nagyságú földpát és igen ritkán egy-egy alig 1 mm-es dihexaéderes kvarc látható szabadszemmel. Gyéren elszórt 168 Kulhay Gyula. i-ár.Lrá> barna foltok is .feltűnnek, melyek a bomlásnak indult hiper- szténtől származnak. Mikroszkóp alatt a térfogai, százalék aránya a következő: alapanyag 50%, pórus 30%, földpát 12%, kvarc 5%, hiperszfcén 2%, ír.agnetit 1%. Az alapanyag szövete „folyáson" , tö- mött mikrofelzites és üveges szalagok váltakoznak benne. A fetl- zites alapanyagban részben igen sok apró, legfeljebb 5 ,ok- A Beregszászi-hegység eruptív kőzetei 169 t'zor ki is hullott. A megmaradt részek pleochroismiua a sár- gásbarna és zöldessárga között gyenge. A bomlott hipersztén kris- tály bomlástermékei mintegy felszívódtak az alapanyagba, innét a - zabadszeinn el látható sárgásbarna foltok. A likacsok faluit opalos botra kódások bélelik, melyekben kristalyvázak figyelhetők meg. Az ordói Fidubónna. Az Ardóhegy északi oldalán a községtől 1 km-re van az ardói Falubánya. Kunok a fejlőnek keleti falán szürke, perütes, üveges riolit, a déli és nyugati falon pedig rózsaszínű riolit van. A keleti falon pár fokkal északfe’é dőlve néhány 90 ont vastag és 150 cm hosszú hatszögletes oszlop van. ‘29. ábra. Itt a kezet üveges, per- Fig. 29. ábra. Hatszögletes oszloos el . álás az ardói Falubánya keleti oldalán. — Hexagonalprismatische Absomlerung au dér Ostseite dér Falu-Grulbe von Ardó. ütés, bányanedves állapotban könnyen széttörhető apró darabokra. Sok 2 — 3 mm-es nagyságéi hólyag van az alapanyagban, melyekben sárgá^fehér, horzsakőszerű anyag van. Beágyazás csak ritkán lát- ható szabad szemmel. Mikroszkóp alatt uralkodik a teljesen víz- tiszta izotróp üveg, melyben párhuzamos elrendezűdésű, 2 — 3 o vas- tag és 15—20 o hosszú léeeeskék. Ezek a lécek kitűnően megőriz- ték a magma folyását, a beágyazásokat közreveszik s bennük való- ságos kis megmerevedett örvények észlelhetők. Az alapanyagot egy-egy nagyobb, több mm-es átmérőjű szferokristály teszi válto- zatosabbá. A szferokristály ok rendesen a pórusokat övezik, juga- ías, rostos szerkezetűek sok apró magnót it szemesével. A beágyazá- sok zömét plagioklászok alkotják, melyek rendesen csoportokban 170 Kulhay Gyula. jelennek meg. Igen gyakran átmenet nélkül, elmosódva mennek át H'i alapanyagba. Némelyik nagysága eléri a 2 mm-1 is. Az álbit- és karlsbadi törvény szerinti ikrek aránya 1:1. Az albit lemezeken mért maximális kioltás +22°40’ = 40% An. A karlsbad ikrek jzim- metrikus zónájában mért maximális kioltás + 17‘’15' = 37 % An. Az egyik z ónás egyed ben a magban 40% An-t, a burokban 33% An-t találtam. A kvarc ritka beágyazás, dihexaéderes vagy szilánkosan vöredezett. A íoldpátok és szferokristályok mellett, különösen azo- kon helyeken, ahol rz alapanyag elmosódva megy át a földpátba, Msebb-i 1 ag yobb kloiit-lemeizkék vannak. Színük halványzöld, fű- zöld néha zöldes^ fekete. A klorit másodlagos elegyrész, valószínű- leg a íoldpátból .jött létre. Ezenkívül néhány zirkon és apatit kris- tályt találtam. A pórusok falán kis félköralakú opálos kivirágzás van. A fejtő déli és nyugati falán rózsaszínű a kőzet, amely az előbbi kissé zöldes szürkétől élesen elüt. A kőzet alapanyaga is tö- müttebb, benne kevesebb a pórus; ellenben a földpát és kvarc be- ágyazások mellett meglehetősen sok, 2 — 3 mm nagyságú sárgásfe- hér szferokristály van benne. Mikroszkóp alatt ezekben a szfe- rekristályokban némelykor sajátságos hármas beosztású felépí- tés figyelhető meg: a belső mag 30 — 40 n sugarú kör, n elyben min- den rendszer nélkül pontok, vonalak, trichitek halmaza van, erre merőlegesen 1 — 2 rnm-es sugarak helyezkednek el. melyek gyűrű- szerűén körülfogják a magot, a sugaras gyűrűn kívül egy, csupán pontokból álló 20 — 50 /' vastagságú külső hurok van. Sokszor a szferokristály a pórusokat övezi, ilyenkor a belső szabálytalan tö- meg és a sugaras gyűrű között opálos berakodások láthatók. Az alapanyag felzites és üveges mezőkből áll. Az üveges mezők rész- ben vagy egészben átkristályosodtak, ilyenkor keresztezett niko- lok alatt apró gömbök láthattok a mezőkben, melyekben fekete ke- resztkék vannak. Az asztal forgatásakor a keresztek hiperbolákra nyílnak; ebből ítélve anyaguk valószínűleg frdpát. A beágyazások zömét pagicklász alkotja, a kvarc gyéren fordul elő. egészén ritka a nagyon bomlott hipersztén. A földpát, plagioklász részben már bomlott, gyakoriak az albit, ritkábbak a karlsbadi törvénv szerinti ikrei. Egy esetben figyeltem meg periklin ikrek összenövését. A föl (Ipátok bázicitása jóval nagyobb az előbbi fejtők földpátjainál talált értékeknél. A szimmetrikus zónában mért maximális kio.ta- sok + 25° = 45 5% An, + 26° = 47% An. Megerősítette ezt (100) szerinti metszet, melynek kioltása 25° — 4(5% An. Tehát mar a Labrador felé hajló andezin típusok. A kvarc dihexaederes rombus alakú üvegzárványokkal. Magnetit igen sok van ebben a kőzetlnm, lő'eg a szferoli tokban találhatók sűrűn az apró fekete szemcséi. A hipersztén csaknem teljesen elbomlott, helyét rozsdabarna vas- oxid és o])álos kovasav kiválások jelzik, melyekben még itt-ott fel- ismerhető egy-egy hipersztén szilánk. 171 A Beregszászi -hegység eruptív kőzetei Csepki hegy. A Csepki hegy keleti oldalún nagy feltárás van, melyet tu- lajdonosa után Fehér-banya unk neveznek, Ez a kőfejtő esakneni ](J0 in hosszú, “20 in ezéles és 12 m magas szakaszon tárja fel a hegy riolitját. Távolsága Heregsoásztól a transzformátor telep melletti Fi ff. 30. ábra. Uáromiráuyú elválás a Fehérbánya északi végében. A leváló darabok ronibns alakú lemezek — Absonderung in őrei Ricli- tuiigen am Nordende dér Fehér- (Weissen) Grube. T)ie síeli loslösen- den S-tiicke síiül rautenförmige Plattén. mezei líton haladva 2 km. A fejtő északi oldalán teljesen fehér a kőzet. A 30. ábrán jól látható a hármas eíválási irány, a leváló kőzetdarabok romlms alakú paralellepipedonok. Ez a kőzet nagyon bomlott, kilúgozott állapotban van. Laza, likacsos, a földpátszemek teljesen kihullottak belőle. Bányanedves állapotban egészen apró darabokra esik szét. Sleabadszemmel néhány, a törési felületen ibo- lyás szürke kva rcbeágyazás és a ritkán elszórt zöldes-sárga foltok láthatók. Mikroszkóp alatt még inkább látszik a bomlás. A föld- ])átok helyét csak a négyzet- léc- vagy sokszögű lakú lyukak ájul- ják el. Az alapanyag és pórus aránya 72:28. Az alapanyag párhu- zamos nikolok alatt víztiszta vagy gyengén sárgás. Fénytörésbeli különbségek nincsenek benne, vagy kicsinyek. Keresztezett nikolok alatt felhős, pelyluts, elmosódott szélű képet látunk, ezek valószí- nűleg a másodlagos elkvarcosodás révén keletkezett kvarc mikroli- tok. Néhol egy-egy csoportban apró, kis gömbök is láthatók, me- lyekben szétnyíló fekete kereszt van. Ezek talán az üvegből átkris- talyosodó fóldpát-krisztalitok. A földpát beágyazás teljesen kihul- lott. A kvarc víztiszta, dihexaéderes, korrodált. Igen érdekes, hogy 172 Kulhay Gyula a hipersztén éhben a kilúgozott kőzetben meglehetősen üde, míg az előbbi fejtük frisebb kőzeteiben igen bomlott volt. Idiomorf, priz- máé termetű. Metszetei téglalap vagy négyzet alakúak, ahol a négyzet sarkait a vékony (13 0> lapok tompítják. Színe halavány sárgás zöld. Plecchroizmusa c = sárgászöld, ci ■ barnáfizöld között igen gyenge. Az egyes példányokon igen jól megfigyelhető a h.iper- sztén bomlás folyamata, mely az (100) szerinti hasadás és a (001) szerinti elválás alkotta repedésekben indul meg. Ilyenkor rácsszerű léchálózat járja át a kristályt. A hóm1 ás későbbi folyamán a lécek megvastagodnak, repedések támadnak kitöltve vörösbarna vasoxi- d okkal. Végül az egész kristály helyét vasoxSd okból álló halmaz foglalja el, melyben limonit, xantosiderit és hematit ismerhető fel. A limonit barnássárga foltjai izotrópek. A xantosziderit a bomló hipersztén repedéseit tölti ki, színe vö> öshie hajló élénksárga, szer- í-eiaöte rostos. A rostok hosszanti iránya = c . Fénytörése és ket- tnsiíörése nagy, kioltása egyenes A hematit élénk vörös foltok alakjában jelenik meg, ezt a színét keresztezett nikolok alatt is megtartja. Magnetit csak nagyon kevés van az alapanyagban elszór- va. Feltűnik még néhány erős fénytörésit másodlagos szeriont pik- kely. Északról nyugat felé haladva a kőzet kevésbbó bomlott, tö- möttebi). A színe szürkésfehér. A hatfjr nem éles a két változat kö- zött. A l'ö'd pótok nagyrésze itt is kihullott, de néhol óíy-egy 2.5 mm nagyságot is elérő loldpát beágyazás még látható. A földpát mellett ibolyásszürke kvarc beágyazás és zöldessárga foltok vannak az alapanyagban. Ezek a foltok elbomlott hipersztén nyomai. Vé- kony csiszolatban az alapanyag sárgásszürke, mikrofelzites. Igen s< k apró magnetit szemcse van az alapanyagban. 1 mm2 területen mintegy 1500 db. 5- — 3 0 ^ nagyságú magnetit szemcsét találtam. Ezenkívül ritkán elszórva 0.2 — 0.G nun-es nagyságú magnezit lemez- kék is láthatók. Néhol az alapanyag egészen átlátszó, víztiszta, ezeken a helyeken opálos kiválások vannak. Az uralkodó beágyazás plagioklúszföldpát. Megle(hető,s;en rossz megtartású, nagyobbrészt már kihullott az alapanyagból. Fénytörése minden irányban na- gyobb a kan adu ba 1 zsaménál . A szimmetrikus zónában 15°45’ maxi- mális kioltást mértem, ami megfelel 33.5 % An tartalmú savanyú andezinnek. A íöldpátok főleg kaolinná bomlottak el, alárendcd- r ebb a szericitesedós. A kvarc diihcxaédercs, sok benne a rózsa- színű, rombus vagy téglalap alakú, légbuborékos üvegzárvány. A b i perszténnek csupán a körvonalai és egyes foszlányai maradtak meg. Bomlástermékeit a környező alapanyag mintegy beitta, innét erednek, a szabadszemme! látható zöldesed rgu, 2 — 3 mm-es foltok, melyekben középen sötétbarna pont van. Nyugatról délfelé haladva a szürkésfehér kőzet szürkébe, majd fokozatosan vörösl>e n egy át. A határ itt sem éles, a vörös színű kőzet mintegy Idefolyik a szürkébe s abban szalagokat alkot. A Beregszászi -hegység eruptív k< zctci 173 Mindkettő hasonló az előbb tárgyalt szürkésfohér kőzethez, csak nincsenek annyira kilúgozva. A f ö 1 d pá t - beá g y a zás o k is kevésbbé bomlottak, néhány a (010) lappal párhuzamos metszetben -f- jellegű tengelykilépést figyeltem meg. F’zen egyedc.k kioltása alig tért el a 0°-tól, ami az egészen savanyú andezinra jellemző (28 % ) An). A vörösszí nű kőzetben a bomlott hiperszténeket zömök zirkon kris- tályok kiérik. Mindkét kőzet repedéseiben és likacsaiban sok opá ios kiválás van. Xagy-Sárok hegy. liikkfaldy -bánya. A Xagy-Sárok hegy észak-nyugati oldalában, az erdő- és sző- lő-művelés határán van a Bikkfaldy-féle bánya. Beregszásztól a villamosáram fejlesztő telep meletti úton haladva alig 1 km távol- idig. 31. ábra. Utóvulkáni hévforrás által elbontott riolit a sárok -hegy i Bikkfaldy-féle bányában. Kétoldalt a folyásos szerkezetű, ép kőzet látható. — Durck postvulkanische Thermen zersetzter Rhyiolith in dér Bikkfaldyscthen Grube am Sárok-Berg. An beiden Seiten ist das unversetzte Gestein mit fluidaler Strucktur sichtbar. 174 Kulhay Gyula ságra van. A félköralakú kőfejtőben ószaknyugnt-dékeleti irányban kétféle kőzet található: szürkés-fehér, üveges, perlites riolit, amely hasonlít az Aidó neg> i Faluhánya kelleti falán lévő kőzethez és ró- zsaszínű, folyásos szerkezetű, mely a később tárgyalandó Böndő- bánya kőzetével azonos. A két féleséget az északi falon igen, erősen bdmlott, kilúgozott fehér kőzet választja el. A 31. ábrán jól lát- hatók a merőleges irányú, egymással párhuzamos hawulékok, töl- csérek; ezek a vulkáni utóhatásként fellépő, valószínűleg hévfor- rások nyomai. A hasadékok között néhol 2 — 3 dcm átmérőjű üre- gek vannak. Ezekben az üregekben fehér vagy gyengén rárga szí- nű egynemű anyag van. Ezen anyag kissé földes, porcelláu- szerű, kagylós'törésű, a vizet mohón szívja magába, miközben meg- keményedik. Minőségileg sok kovasav, alumínium és kévé® vas mutat, ható ki benne. Sűrűsége 2.26. Ezekbő' következtetve elopílo- sodott. kaolinnak tartom ezt az anyagot, megjegyezve azt. hogy az észak-ke 'éti, részen több lenne a kovasav, tehát inkább opálos, dél- kelet felé pedig több benne az alumínium, tehát kaolinban gazda- gabb. Itt először kaölinosodás történt és utána opálosodás, ami ge- netikai szempontból fontos. Valószínűleg a magas hőmérsékletű gő- zök gázolt bontották el a kőzet földpátjait kaolinná, amelyet később a forró víz kilúgozva, ezekbe az űréig ek be belerakott. Csalt ezután következhetett a kovasavas oldatok hatására az opáloeodás, amely a kőzet repedéseit is hialittal vonta he. Mikroszkóp alatt ez az opáloscdott kaolin látszólag egynemű, de 500X_OS nagyítási már apró pontokra bontja fel, amelyek keresztezett nikolok alatt a sö- tét. mezőben fel-felvillannak. Ezenkívül egymástól 20 25 ,« távol- ságban apró 2 — pontokból álló vasoxid foltok vannak. Az észak-nyugati oldal kőzete szürkés fehér vagy sárgás fehér, elválási lapjait sok helyen dúsan hialit vonja bet. Néhány na- gyon bomlott föklpát, ilvolyáisszürke kvarc és sárgásbarna színű lolt alakjában bomlott hiper, szíjén látható benne. Mikroszkóp alatt az alapanyag legnagyobb része alig átkristályosodott üveg, kisebb része mikrofelzit. A földpátok jóformán teljesen kihullottak. Meg- határozásuk a kolvésszámú egyed miatt nem volt lehetséges. A kvarc nagyon korrodált, sok henrtc az üvegzárvány. A hipersztén már teljesen elbomlott. Bomlástermékei: rozsdabarna vasoxid ok és igen apró sárgászöldszínű 5—10 fi nagyságú, négyzetalakú kri,s- tálykák, melyek párosával (ikreik?) meglehető en tömöttlen foglal- ják el a hipersztén helyét. Fénytörésük és kett ostorosaik erős, de kicsiny voltuk fis gyér előfordulásuk miatti közelebbről nem voltak meghatározhatók. A magnetit apró pontok alakjában, főleg a fel- zites mezőkben jelentékeny. Gyiakori a zirkon, melynél a prizmát piramis tompítja. A szélességének és bosszúságának aránya 1:3. Az észak-keleti és déli falon rózsaszínű, vastag, pados elválá- sé közeit, van, mely bányanedves állapotban iszilán kosán hasad, az elválási felületek itt is hialitosak. A kőzet „folyásos" szövetű. Ez eruptív kőzetei 175 A 1 teret* s /.á sz i - liogy ség- a 1 min-töl több cm-ig terjedő iholyásvörös és szürkósfehér szalagok váltakozásából ered. Egyes lielyekejn, különösen pedifí a kelet, i l'al délfelé húzódó létzón a kőzet igen likacsos. Azi apró 0.5 — <1 mm, vagy ritkán í agy obl> likacsok szintén folyásos elrendeződésnek s falaikon sűrűn ülnek a tridimit lemefcek. melyeknek fénytörése a ivenzolnál jóval kisebb, a terpentinnél és glycerinnél valamivel na- gyobb. Beágyazás alig látlnitó ebben a kőzetben. Mikroszkóp alatit uralkodik az alapanyag. A térfogat százalékarány a következő: alapanyag (>4%, földpát 10%, kvarc 4%, bii ei>r/ti n 5%, pórus 19%. Az alapanyag perliíes, melyben vékonyabb, üveges szalagok húzód- nak végig. Az üveges alapanyagban a folyásai párhuzamosan cl- rendeződött, pálcikaalakú kriszt állítok vannak. A földpát beágya- zások meig lehetősen bomlottak, nagyrészük kihullott. A maximális kioltás szerint 34% An tartalmú andezin az összetételük. Nagyré- szük kaolinosodott éis opálosodott. A kaolinosodás inkább e&ak szabadszemmel észlelhető. A kalinosodott földpát liasadási lapjain elveszti lényét s lisztes külsejű lesz. Az opalosodott földpátokat csak alakjukról lehet felismerni, keresztezett nikolok alatt sötétek maradnak, legfeljebb egypár léealakú földpáttöredék marad vilá- gos. Alárendeltéül) elváltozás a szíericitesedés, amely a nagyobb föld pótszernek repedéseiben jelentkezik. A kvarc erőslen korrodált, gyéren fordul elő. Az egyik c tengellyel párhuzamos metszetben (J drl). egyvonalban gyöngyszerűen- elhelyezkedett rombusi alakú üvegzárványt találtam. E zárványok mindegyikében kis mozdu- latlan buborék volt. A tridimit a pórusok és repedések falait borít- ja, de olykor az alapanyagba is behatol. A hipersztón már telje- sen elbomlott. Gyakran tridimit is van a hipersztón helyén, ami azt bizonyítja, hogy a hipersztón bomlása igen korán megtörtént, má részt, hogy a tridimit csak később, valószínűleg pneumatolitos hatásra keletkezett. A bomlástermékek között itt is gyakran sze- repelnek kis négyzetalakú kristályokból álló halmazok, melyeknek fénytörése a kanadabalzsaménál nagyobb, kettőstöi’ésük erős és néha zónás szerkezetűek. A Bikkfakly-bányához vezető útnak a szöllők között lévő azon szakaszán, amely a hegy lábától kelet-nyugat irányban egyenesen vezet a bányához, mintegy kétharmad részben több, nagyjában észak-dél csapásra telérszeirü kiemelkedés van, melyek ellenállóbbak az alapkőzetnél. Éhek részben sárgásfehér horzsakőből, részben pe- dig szürke vagy fekete perlites .szurokkőből állnak. Igen feltűnő rajtuk a „folyás", ami a pár mm-től több cm-ig terjedő vastagságú horzsakő és szurokkő szalagoktól ered. A horzsakő aláreDdelt|ebb, rendkívül finom, a folyás irányával párhuzamos csövecskék járják át, ami egészen könnyűvé teszi. Beágyazást ebiven nem találtam. A perlites szurokkő a szürkétől a feketéig minden színárnyalatban megtalálható. A világosabb szürke kőzet 2 — 3 mm-es gömbök hal- mazából áll, a sötétebh kőzet változatban kevesebb „perlit“, a fekete 176 Kulhay Gyula változatban pedig teljesen hiányzik. Itt tehát egyrészt a horzsakő- ből a perlitbe, másrészt a perlitből a szurokkőbe találtam átmene- tet. A sötétebb színárnyalatú kőzetekben a beágyazások száma nő. A beágyazás földpát; igen bomlott, kaolinoscdott, ami ,-zabadszenr mcl a földpátok homályos, lisztes felületéről látszik. Mikroszkóp alatt az alapanyag tiszta üveg, melyben sűrűbben kb c\bb vagy rit- kább nagyobb páleikaalakű krisztallit és. sűrűn apró magnetit sze- mek figyelhetők meg. Gyakori a zirkon prizmás termetű kristály- kája. Kigyósi Egyházi és Úrbéri bánya. A Nagy -Sárák hegy északkeleti lábánál, Kígyós községtől nyugatra 1.2 km-re van a kigyósi Egyházi- és Úrbéri-bánya. A fej- lő észak-nyugati fele az úrbéresek, dél-keleti fele a kigyósi egyház tulajdonában van. A nagy, tojásdad alakú fejtőben egységes fehér malomkő riolitot fejtenek. A kőzet a felszínre merőleges, 30 — 70 cm vastag sokszögletes oszlopokban válik el. Az elválás! lapok, kü- lönösen az észak-nyugati oldalon hialitosak. A déli fal északnyu- gati végén a kőzetet a Bikkfaldi bányához hasonlóan repedések, tölcsérek járják át, ezekben szintén hófehér, elopálosodott kaolin berakodások vannak. A fejtő kőzete igen likacsod könnyű. A lika- csokban 2 — 3 mm-es kvarc kristályok égi apró tridimit lemezkék ölnek. Bányanefclves állapotban a kőzet könnyen faragható és ne- hezen törhető, mert a likaesos szerkezet mintegy felfogja az ütés erejét. Ezért főleg malomkövet faragnak belőle. Mikroszkóp alatt a kőzetben uralkodik az alapanyag. Párhuzamos nikolok között víztiszta, átlátszó, keresztezett nikolok alatt ogymásbakapcsolódó szélű foltokból áll, melyek váltakozva oltanak ki. Ezek másodlagos kvarc kristályok. A beágyazás ritka: néhány födpáttöredék és di- iiexaéderes kvarc található az alapanyagban. A likacsok falain kvarckristályok ülnek, H elyeknek közeit opálos anyag tölti ki. A földpátok is opálosodtak. Általában a kőzeten igen erős a másod- lagos elkva rcosodás. A fejtő közélte tehát hidrokvarcitos riolit. Hosszú-hegy. Böndö-bámya. A Hosszú-hegy gerincén van a Beregszász vá- ros tulajdonát képező Böndő-bánya, melyet a B e r e g> zá sz - K i g y ős i országúiról észak felé elágazó mezei úton érhetünk el. A fejtőben főleg útburkolásra fejtik az elég üde, rózsaszínű riolitot. Ez a kőzet kemény, bánya nedves állapotban szilánkosan hasad. Feltűnő a „íolyásos“ szerkezete, ezt a 0.5 — 1 mm vastagságú csaknem fekete é;s az 1 cm-től nagyobb rózsaszínű szalagok idézik elő. A vékony, fekete csíkok egy-egy csoportban sűrűbben helyezkednek o)l, ami feltűnőbbé teszi őket. Levegőn állva a kőzet nagyon hamar teljesen A Beregszászi -hegység eruptív kőzetei 177 kifehéredik, csupán u vékony fekete szalagok maradnak meg. A kőzetben sok a pórus, ebekben tridimit van. Aránylag sok a beá- gyazás. Mikroszkóp alatt a következő térfogat százalékarány tll-i- píthntó meg: alapanyag (i4%, pórus 14%, kvarc 11%, toldpát 9%, vas e x idők, rnagnetit “2%. Az alapanyag szélesebb rózsaszínű sáv- jai mikroszkóp alatt felzitből állanak, melyben sok az axiolit, ke- ve-ebb a szferolit. A vékony fekete vonalak ii végiből állanak, mely- len sűrűn apró lócalakú krisztallitok és igen sok kis rnagnetit szemcse van. A iöldpát beágyazások csoportokban jelennek meg, üdék. A (.010) szerinti táblás, vagy pedig az a tengely szerint meg- nyúlt oszlopos termetűok. Ezek az oszlopos termetű kristályok könnyen összetéveszthetők a szanidinnal, víztiszták, repedezettek, kioltásuk egyenes, de a kana de balzsamnál erősebb fénytörésük el- árulja plagicklász voltukat. A (01 0) szerinti táblás kristályok zó nás ik. a belső mag bázisosabb, a külső burok savanyúbb. A visszatérő zónásság itt ritka. Egyik egyednél a magban 34% An-t, a burokban 28% An-t találtam. A nagyobb föld pútok repedezettek, a repedésekben sok a szeriéit. A kvarc dibexaéderes, víztbzta, oly- kor szilánko . Két a (bOOl) párhuzamos metszetben -f- jellemű ten- gelykilépést figyeltem meg. Mindkét tengelykereszt az asztal for- gatásakor kissé szétnyílt. Ez a kvarcnak rendellenességét mutatja. Egy-egy kis apatit szemcsét is találtam a földpátban zárványként. Arnnyos-hefjy. A Bereii Nagy-hegy délnyugati lejtőjén, az Aranyos-hegy oldalában van a Firczák-féle kőbánya. Igen kedveiző fekvésű kő- lejtő, mely közvetlen a műút meillett Beregszász városától 0.(1 krn- ie, az Aranyos-hegy Kishegy nyerge után északra van. A fejtő kőzete nagy tömbökben válik el, az elválás! falakat élénkvörös, vasas kiválás borítja. Sok a hialit bevonat isi. Az északi falon je- lenleg is kova avas oldatok szivárognak, mert az egészen friss tö- rési felületeken jelenleg is válik ki hialit. Néhol kis cseppkő kép- ződmények találhatók a víztiszta opálos anyagból. Az elválási fa- lakon felhalmozódott vasoxidokat is átitatja a kovasav. Az így képződött vasopál sokszor még puha, benne kékes fehér, fehér vagy sárga foltok vannak. A nyugati falon fehérszínű, tömött, porcelán- szerű, meglehetősen üde kőzetet fejtenek. A kőzet bányanedves állapotban egyenetlenül, szilánkosan törik. A friss kőzet teljesen fehér, porcelánszerű, melyben viztiszta földpát, gyengén ibolyás- szíirke kvarc és ritkán 1—2 nim-es átmérőjű bictit lemezke látható. Mikroszkóp alatt a teljesen átlátszó alapanyag uralkodik. Az alap- anyagot felépítő mikrokristályok egyrészénék a kanadabalzsamé- nál erősebb, másrészének gyengébb a fénytörése. Ebből Ítélve az alapanyagot kvarc és valószínűen káliföldpát alkotja, amihez sok szeriéit és kevés rnagnetit járul. 178 Kulhay Gyula. A földpátbeáigyazás plagioklász, megtartása üde, alakja ősz* lopás vagy táblás; nagysága eléri a 2 mm-et is. Fénytörése a kar nadabalzsaménál erősebb. A közei (010) szerinti metszeteken min- dég temgelykilépés figyelhető meg. A tengelyszög felezője c, jellem +. A táblás egyedek zónásak, belső mag kioltása 0° = 2S% An, zó- na kioltása 2° =27% An. Gyakori a visszatérő zónásság is. A (100) lapon mért kioltás 11°5’ =29% An. A 010 lapon 0° kioltás = 28 % An. A földpátok szericitesednek. Különösen a repedések mentén halmozódik fel az apró sárgás, erősen fénytörő másodlagos szeriéit- A kvarc beágyazás alárendellebb 0.5 — 1 mm-ig nagyságú, viztiszta, repedezett dihexaéderes. A biotit igen gyéren fordul elő, apró lemezkéi sötétbarna színűek s majdnem mindig tűszerű fekete rutil (?) zárvány észlelhető bennük. A magneitit gyéren fordul elő s inkább nagyobb lemezekben. A keleti oldal kőzete hasonló a nyu- gatihoz, csupán a színe szürke, amit a finoman elosztott magnetit okoz. A tárgyalt kőzetek között legüdébb, a Firczák bánya kőzete alkalmas volt az elemzésre. Ezt dr. Endrédy Endile volt szíves megelemezni. Az elemzés eredményei a következők: súly 0/0 SiOa 74,58 Osan paraméterek, TÍO2 0,19 Ab 0.-i 13.02 ' s = 82.58 Fe2 O3 0,43 a = 20,30 FeO 0,80 c = 4,98 MnO 0,02 f = 4,72 MgO 0,19 n — 5,81 CaO 1,27 k = 1,99 KoO 3,66 sor = Na20 3,34 H2O — 110 1,36 A Slate— Creek tipus H2O 4- 110 0,75 Osann paraméterei P2O0 0,03 SOs 0,07 S 80,5 ; a 19,5 összesen : 99,71 c 5,5 ; f 5, Fajsuly : 2,46: A Niggli féle paraméterek : i al fm c alk c fm mg 1,13 ; 48,24 ; 8,12 ; 8;58 ; 35,06 ; 1,06 ; 0,21 k P SO:i qz 0,42 ; 0,07 ; 0,42 ; -F 218,89 metszet VI. Aplit— Gránitos magma tipus. A C, I, P, W. rendszer szerint Qu or ab an C hy il mt 37,80 ; 21,70 : 28,31; 6,40; 1,22; 0,90; 0,46 ; 0,70 ; Symbol I. 3 (4). 2 . 3”. A Beregszászi -hegység eruptív kőzetei 179 A kőzet alumíniummal kissé túltelített. A telítettség foka T 0,80. Ez a típus ifién hasonlít a tok-svai ohszidiánhoz, melyet Dr. Ven dl A. elemzett meg és írt le (14, p. 51); összehasonlí- tásul ide iktatom a megfelelő Osann paramétereket. s a c f Firezák b. nyugoti faláról: 82,58 20,30 4,98 4,72 Obszidián Tolcsva, Tilalmas: Sl,02 19,08 5,0 5,2 K ishepy. A városi bánya. A Kishgv déli oldalán lévő kőfejtők látják (-1 Beregszász vá- rosát útkövező anyaggal. Feltűnő a kőzet szeszélyes elválása. A dél-nyugati részen vékony, lemezes elválás van, mely nyugat, észak, északkelet felé fokozatosan szürkés, majd szürke ibolyás színekbe Fig. 32. ábra. Közetszöveti kepék a kishegyi banyából. Baloldalt folya- sos kőzet a fejtő keleti faláról nipersztén beágyazással, melyben □ alakú zirkon és szabálytalan alakú magnetit zárványok vannak. .Jobb- oldalt a fejtő nyugati oldalának a kőzete erősen korrodált földpát be- ágyazásokkal. — (íesteinsstrukturbilder aus dér Grube atn Kis-Berg. Links fluidales Gestein an dér Ostwaud dér Grube, mit eingebettetem Hypersthen, dér □ förmige Zirkon- und unregelmassige Magnetit- lansehliisse enthiilt. Reehts das Gestein dér V estseite dér* Grube, mit eingebétteten stark korrodierten Feldspaten. megy át; az elválás előbb merőleges oszlopos, majd héjas pados. Az elválási felületeket dendritek tarkítják. A fejtő kőzetére átmenet nélkül 2 m vastag, erősen átmosott, nyirokkal kevert lösz települ. Ebben a lösztakaróban Dr. Jantsky Béla 1935. nyarán gazdag paleolit kultúrát talált. A keleti oldal kőzete hasonlít az Ardói Bottlik-bánya kőze- téhez. Könnyű, horzsakőszerű, ibolyássziirket alapanyagán jól lát- szik a „í‘olyásos“ szövet. Ez a folyásos szerkezet az alapanyag- ban levő, párhuzamosan elrendezett hullámos lefutású orsó vagy csőszerű likacsok sűrű tömegétől ered. Igen sok a földpát beágya- 180 Kulhay Gyula zás. Feltűnnek még a négyzet vagy téglalapalakú hipersztén be- ágyazások, melyeket zöldes-sárga udvar vesz körül. Kvarc b ág . a zást nem találtam. Mikroszkóp alatt a mikrofelzites alapanyag ural- kodik, melyben három ícle nagyságú magnetit van: igen üriin hintett 2 — 3 g. nagyságú, ritkábban díszért 20 — 25 u nagyságú és ritka, rendesen a hipersztént kísérő 0.1 — 0.5 mm nagyságú lemez- kék. Az alapanyag világosabb mezői üvegesek. Ezek keresztezett nikolok alatt apró gömbökből állanak, melyekben fekete keresztkq van, Az alapanyagban 1 — 2 mm nagyságú szferokristályok és néha 1 cm-es axiolitok is észlelhetők. A földpátbeágyazások víztiszták, vagy kaolinosodtak. Rendeden a belső, bázisosabb mag kaolin is: dik el és hullik ki, a külső savanyú burok ellenben üdén megmarad. Ezeknek a földpát szegélyeknek a fénytörése: y =a kanadabíal- zsaménál nagyobb, a — a kanadabalzsaméval egyenlő, vagy vala- mivel kisebb, tehát oligoklásznál bási&osabb nem lehet. A hiper- sztén beágyazás nagyon bomlott, rozsdabarna vasioxidok és opálos kiválások foglalják el a helyét. Gyakori a prizmás termetű zirkon. amely a hipersztént kíséri vagy benne zárványokat alkot. (Lásd 32. ábra.) A nyugati kőzet tömöttebb, pórusok száma a keletihez viszo- nyítva erősen csökkent, a kőzet színe szürke, nagyon halvány zöl- des árnyalattal. Az alapanyagban földpát és hipersztén beágyazá- sok vannak. Kvarcot nem találtam. Mikroszkóp alatt az alapanyag teljesen hasonló a keleti oldaléhoz, csupán kevesebb benne a mag- netit. A pórusok repedései mentén sok amorf opálos anyag rakó- dott be. A beágyazások közül uralkodik a földpát. Leginkább n szerint megnyúlt oszlopokban jelenik meg és igen korrodált. Néha az egész földpátszemcsét csak néhány ká.rélyos vagdalt) váz jelzi, melyeken az albit ikerlemezek láthatók. Sokszor nincs éles határ a földpát és alapanyag között. Ezek a megnyúlt, erő en korrodált tagok egyenesen oltanak ki, fénytörésük: y — nagyobb, « = ki- sebb a kanadabalzsaménál. Összetételük 21% An-ta.italmú oligo- kláisz A földpát beágyazásoknak c/gy másik generációja zömök- termetű, rajtuk korrózió nincs, viztiszták, üdék. A karlsbndi ikre- ken mért szimmetrikus kioltás + 24° volt, ami 44% nnortit tartal- mú andesinnek felel meg. A hipersztén bomlott, helyét vasoxid és opálos kiválás foglalja le. Gyakori az alapanyagban a rrá odlagos száriéit. Bercgi-N agyhegy . A Beregszászi hegység legkiterjedtebb csoportja a Beregi- Nagyhegy, itt van a sok. régen ismert kaolin, alunit és malomkő* bánya, sőt Szabó J. aranybányát is említ (12). Malomkő bánija. A Beregi-Nagyhegy délnyugati oldalában igen régi kőfejtők vannak. Itt fejtik a híres beregszászi malom- A Beregszászi -hegység eruptív kőzetei 181 köveket. A kőzet sárgásfehér, szürkésfehér vagy iholyaszínü, rendkívüli likacsot--, kemény, nehezen zúzható. A likacsok egyes he- lyeken jóval nagyobb térfogatot foglalnak el, mint az alapanyag. Falaikon sárga, íózsaszínű, vagy élénkvörös színű 0.5 — 1 mm nap súgó alunit kristálykék ülnek. Egyes helyeken a likacsok falát fekete, bársonyszerű mangánoxid borítja. Ezekben az üregekben ülnek a lapokban igen gazdag, sokszor egészen víztiszta wolnyn kristályok. A kőzetben rendszertelenül elszórva pár om-től több dm-ig terjedő átmérőjű, szabálytalan a 1 akii igen tömött, kagy- lós törésű, szürke színű kvarcitkiválások vannak. Mikroszkóp alatt a kőzet teljesen átalakult, a régi riolitos alapanyagnak csak fosz- Fig. 33. ábra. Kiálló kvarcittelér a Beregi-Nagy hegy tetején. — Her- vorspringt nder Quarzitgang am Gipfel des Beregi Nagy-Berges. lányai maradtak meg, különben a kőzet helyét alunit foglalja el. Nemcsak a likacsok, repedések falain ülnek sűrűn a pálcika alakú tromboéder-j- bázis) alunit kristályok, hanem maga az alapanyag is finom mozaik szerűen egymásba kapcsolódó alunit-szemekből áll- Ennek a fejtőnek anyaga tehát alunitos riolit, melyben az eredeti kőzetnek csupán a nyomai maradtak meg. A fejtőben lévő kvarcit kiválások teljesen hasonlók a Beregi-Nagyhegy gerincén lévő kvarcit-telérekliez. Ezek a mintegy 2 m vastag telérek a kilátótól dél-kelet keletre, észak-északnyugati csapással enyhe dőlésűek. (1. 33. ábra.) A Beregi-Nagvhegy legmagasabb pontjain is kvarcit 182 Kulhay Gyula telérek vannak, rajtuk több helyen sűrű, 2—5 mm-es kvarc kristály bevonat van. A kvarcit színe fehér, szürkés fehér, igen aláren delten vörös. Benne ritkán kaolin gumók vannak, amelyek át vannak 'tilt- va kovasavval. Mikroszkóp alatt ez a kőzet víztiszta, finoman szem- csézett, melyben szögletes, töredezett, az alapanyagnál magasabb fénytörésű 20 — 30 mm nagyságú szilánkok vannak. Keresztezett nikoilok alatt a látótér sötét, csupán a szilánkok világosodnak fel és oltanak ki. A szilánkok anyaga kvarc, melyet opálos kötőanvag tart össze. A vörösszínű kvarcit ettől csupán abban különbözik, hogy az alapanyagban szabálytalanul elszórtan lrematit észlelhető. Kréta-lyuk. A Beregi-Xagyhegy déli oldalában a Kilátótól délkeletre van egy elhagyott kaolinbánya, amelyet a környéken krétalyuknak nevez- nek. Ut ma már nem vezet hozzá, csupán a kilátótól közelíthető meg Fig. 34. ábra. Készlet a Krétalyuk nevű felhagyott kaolini) inyából. A kaolin fejtése a képen látható rerdszertelen üregek útján történt. Detail dér .,Krétalyuk“ (Kreideloch) genanntcn, anfgelassene Knolin- gvube. Dér Kaolin wurde in den am Bilde sichtbare \ regellos ange- legten Höhlungen abgebaut. egy kis gyalogúton. A tárnák bejárata csaknem teljesen beomlott, mivel a felette lévő laza kaolint az eső állandóan a szűk bejáratba mossa. 3 m bossr/,ú, szűk út után széles és magas tárnába jutunk. A tárna kétoldalú hófehér kaolin, melyben sok 1 — 5 cm vastag bnrit- telér van. A kb. 25 m hosszú szakaszon 17 havit teliért figyeltem meg. A tárna boltozata erősen kvarcosodotl kaolin. A kvarcit lemezek minden rendszer nélkül sejtszerűen járják át a kaolint, a lemezkék- ben víztiszta 1 — 5 mm-es nagyságú kvarc kristályok ülnek. Ebben A Beregszászi-hegység eruptív kőzetei 183 is találtam b.aritteléreket. A barit áttetsző fehér vagy kékes színű s 1 2 ein éllel híró romlnis alakú kristály okiból áll. Némelykor a kristály kissé ívesen hajlott. Ez a folyósószerű tárna nagy cúcs- íves termekben folytatódik, melyeket 3 — 4 m-es átmérőjű kaolin oszlopok választanak el egymástól. (Lásd 34. ábra). Az első nagy írem észak-keleti részén vöröses színű a kaolin, benne világosabb szalagok vannak, megőrizve az eredeti riolit folyásos szerkezetét. Vé- konycs.iszolathan a folyosó nyugati faláról vett fehér kaolint és ezt, rz utóbbi vörheuyes színű kaolint vizsgáltam. A fehér Kaolin tömött, egyenletesen finom szemcsés. Benne: durvább elegyrészek nem láthatók. Mikroszkóp alatt víztiszta és a fénytörés folytán kristályos szemcsésnek látszik. Keresztezett nikolok alatt túlnyomó- részben alacsony interferenciája kékesszürke, majdnem fekete színű szemcsés tömeg uralkodik, melyben lő — 20 // nagyságú, ritkán nagyobb kvarc szilánkok és nagyon gyéren 30 — 50 u nagyságú, gömb vagy ellipszis alakú opálos kiválások vannak. Az egész látó- teret ezenkívül apró szeriéit pikkelyek hintik be. Olykor feltűnik egy-egy kisebb földpát töredék is, amelyen még meg lehet figyelni az albittörvény szerinti iker lemezeket. A vörheuyes színű kaolinon mikroszkóp alatt is jól látható az eredeti riolit folyásos szerkezete. Szövete hasonlít a Kishegy keleti oldalán lévő kőzet szövetéhez, csupán az a különbség, hogy ebben a kaolinban a magnetit sze- mek átalakultak ibolyáss/ínű bematittá. Ebben a kaolinban né- hány nagyobb földpát tör mól ék van és a párhuzamos vékony lika- csok falát barit és opál borítja. A szeriéit nagyobb csomókban, vagy apró pikkelyek alakjában jelenik meg. Kvarcot ebben a fé1 őségben nem találtam. A mechanikai összetételt lásd a 103. lapon. Arany-lyuk. A Beregi-Xagyhegy déli oldalában a Kréta-lyuktól keletre van egy elhagyott aranybánya, melyet a környéken Arany-lyuk- nak neveznek. A szőlő és erdőművelés határán van két bejárata, melyek közül a keleti már teljesen, a nyugati csaknem teljesen beomlott. A pár cm vastag aranytartalmú kvarctelér ibolyásvörös, kaolinosedott riolit.ban van kiválva, ez a kőzet nagyon hasonlít a Kréta-lyukból ismertetett vörös kaolinhoz. A kvarctelérben kis repedések, üregek vannak, melyeknek falán apró kvarc kristályok és zömök, oszlopos, lapokban szegény barit kristályok ülnek. De rek aszeg i -bánya. A Beregi-Xagyhegy keleti oldalán Múzsa j községtől iy2 km-re van a Derekaszegi bánya. Hatalmas feltárás, melyben azelőtt alu- nitot fejtettek, jelenleg azonban a jó minőségű kaolint termelik ki belőle. A régi alunitfejtés délről északfelé haladt és mintegy 184 Kulhay Gyula. 20 m széles, 10 — 15 m mély és 150 m hosszú árok jelzi a fejtés mé- reteit, Érmek az ároknak keleti fala alunitos riolit, a nyugati fala pedig fehér kaolin. Az árok közepe táján a nyugati falnak dőlve hatalmas félívalakú oszlop van, amely va lószín íi lég hű maradvá- nya a kifejtett alunitos riolitnak. Ez a kőzet igen likacsos, 'repedések, üregek vannak benne, melyeknek falát gazdagon borítja a ritkán víztiszta, sárga és leggyakrabban rózsaszínű, a tó em-t is elérő kristályé alunit. A kőzett alapanyaga sárgásfehér, vagy rózsaszínű és néha egy-egy kvarc beágyazás látható benne. Mikroszkóp alatt az eredeti riolitnak csak kevés maradványa látszik. Ez leginkább átkristályosodott üveg, melyben néhány kvarc. szem és szőriéit van. Nem találtam az alunitiosodott riolitban magnetitot, ami külön- ben apró szemcsék alakjában mindenütt jelen volt az alapanyag - F lg. 35. ábra. A Derekaszegi-bánya. Baloldalt az esővíztől lemosott kaolintömzs keleti elvégződése, jobboldalt az alunitos riolit maradvá- nya; a kettő közötti árok a régi alunitfejtés helye. — Die Grube von Derekaszeg. Links das östliche Ende des vöm Wasser dér Nieder- schláge abgewaschenen Kaolinstockes, reelits ein Rest des almi i ti seben Rhyoliths; dér Graben dazvvischen ist dér alté Alunitabbau. l>an. Az alunit megnyúlt metszetei a pórusok falát gazdagon bo- rítják. Igen gyakran jól felismerhető, hogy a pórus megnyúlt vagy zömökebb négyzetalakú, tehát az alunit főleg a földpátok helyét foglalja el. Az alapanyag túlnyomórésze szintén alunitosodott. Az alunit apró szemcsék alakjában hatol be az alapanyagba és azt át- szövi. A kristályok a bázis és rornhoédcr kombinációi, kitünően látszik rajtuk a bázis szerinti hasadás. Magas interferenciaszínei alapján (sárga, ibolya, kék) jól megkülömböztethetők a többi elegy- résztől. A kaolin és az alunitos riolit hatóra éles. A kaolin tönv/.s az észak-déli irányú árok nyugati falán kezdődik, itt mintegy 150 m lioszúságban követhető, azonban nyugat felé a vízszintes, vala- A Beregszászi -hegység eruptív kőzetei 185 mint a felszín alatt függőleges kiterjedése ismeretlen. A 35. áb- rán jól látható az alunit kitermelése folytán feltárt kaolintörazs keleti elvégződéi-e, melyet az esővíz már erősen megtámadott. Igen valószínűnek tartom, hogy a Beregi -Nagyi légy egész belső tömege kaolinosodott s csupán külső felszínesebb része áll alunitosodott vagy Ilid rokva vei tosioclott riolithól. EV. védi n eg a kaolint az eró- ziótól. Ezt a feltevésemet igazolni látszik az a körülmény, hogy a Beregi-Nagyhegyem minden égtáj felől megütötték a kaolint, így az északkeleti oldalon kvareitos riolit alatt találták, délen részben alnuitos riolit, részben elkvareos* dott kaolin alatt, keleten r.lunitos riolit alatt, északon kvareitos riolit alatt. A Beregi-Nagybegv ge- rincén és a már említett kvarcit 1 elérek egyikénél egy akna van lemélyítve, mely a Kréta-lyuk nevű kaolinbánya szellőztetője volt- Muzsaj községben pedig a hegy lábánál lévő észak-északkeleti irányban csaknem vízszintes tárnával, alig 30 m távolságban ütöt- ték meg a kaolint. A Derekaszegi bánya az egyetlen jelenleg is üzemben lévő kaolinbánya. A fejtés uralkodóan keleit-nyngati irá- nyú tárnák útján történik minden rendszer nélkül. Kaolinja fehér, rendkívül laza, ujjal szétmorzsolható, benne sok 1 — 3 mm-cv, rit- kán nagyobb kvarc dihexaéderek vannak. Bo rzhiu k.- bán íja . A Beregszá szn j városból Beregszászba vezető út mellett a 2-14-es magassági pontnál lévő hajtűkanyartól észak -keletre 70 lépés- re van a Borzlvuk-bánya. Ez a bánya Beregszász város tulajdona és egy tárna segítségével fejtik a hidrokvarcitos riolitot, melyből malomkövet készítenek. Az első tárna észak-nyugat dél-kelet irá- nyú volt, azonban csakhamar kaolint ütöttek meg vele, ezért abba- hagyták. A kaolin mechanikai összetételét lásd a 193. lapon. A jelenlegi tárna észak-déli irányú, melyből szürkésfehér, ibo- lyásszürke, vagy ibolyaszínű, rendkívül likacáos kőzetet fejtenek. A kő/et elválása tonnás, az el válási lapok repedéseit vörösszínű agyag tölti ki, ebbe vannak beágyazva a sokszor 2 cm bosszú, véső- alakú, lapokban szegény baritkristályok. A kőzet térfogatának több, mint a fele likacs, mely szabálytalan alakú, teljesen átjárja a kő- zetet. Falain kis nyúlványokon kvarc dihexaéderek ülnek, annak jeléül, hogy a kőzetet valami oldat' vagy gőz-gáz nagymértékben kioldotta és így az eredeti dihexaéderes kvarc beágyazások sza- baddá lettek. Mikroszkóp alatt az alapanyag víztiszta, benne igen sok apró másodlagos kvarc kristály észlelhető. E kvarc kristálykák keresztezett nikolok alatt csipkés széllel mozaikszerben kapcsolód- nak egymáshoz. Kisebb foltok alakjában vasóxid kiválások látha- tók. Beágyazásiként az alapanyagban csupán 1—2 kvarc dihex éder ismerhető fel. A földpátbeá gyazásak teljesén elopálosodtak. 186 Kulhay Gyula. A fejtő kőzete tehát hidrokvarcitos riolit. Muzsaj község közvetlen közelében három bánya van: a Klem- be rger Lemil féle kaolinbánya, br. Perényi-féle timkő-bánya és a Schwartz Sámuel -féle timkő bánya. A Steinberger-féle kaolin bá- nva Muzsaj község közepén a műúttól mintegy 30 m-re északra van, A Beregi Nagyhegy délkeleti nyúlványába mélyített tárna é-zak- nyugati irányban halad. A tárna első szakaszán a kaolin világos rózsaszín, melyben egyenetlenül elszórva fekete foltok vannak; ezeknek anyaga barnakő, Mn 02. A rózsaszínű színeződés b vala- milyen mangánoldattól származhat. A további szakaszén sárgás- fehér a kaolin, mely szabad szemmel is finomabbnak látszik s nin- csenek benne sem különösebben szinezcdött foltok, sem durváibb szemek. Mechanikai összetételüket lásd a 193. lapon. Fig. 36. ábra. Részlet a Derekaszegi bánya belsejéből. A tárnák egy- mással párhuzamosan, illetve egymásra merőlegesen futnak a hófehér kaolinban. — Debail vöm Tuneren dér Grube von Derekaszeg. Ilié Stollen verlaufen parallel, resp. senkreeht zu einander in schneeweis- sem Kaolin. Br. Pcrényi-féle bánya. Muzsaj község északi oldalán, a teme- tő mellett, aiz úttól leiedet re fekszik. 00 éve, hogy felhagytak műve- lésével s azóta benőttje a növényzet. Egyetlen jó [feltárása az észak- nyugati sarkában lévő vízmosásban van. A vízmosás déli oldala szürkésfehér, vagy kékesi ehér színű kvarcát, melyet északfelé mint- egy 1.5 m vastag kaolintelér követ, melyben a vízmosás mindjob- / eruptív kőzetei 187 A 1 teregszá szí- 1 iegy ség ha n lielevásja maflát. A kaolint sárgás feli ér vagy ki>sé rózsa szín íí, rendkívül likacsos alunitos riolit követi, mely külsőleg is, mikrosz- kóp alatt is teljesen hasonlít a Derekaszegi-bánya alunitosodott riolitjához. Ennek az alunitos rolitnak az alján 2- 3 cm vastag, li- monithől álló telér van, melyen apró, 1 — 2 mm-es éilel bíró limonit- pszemlomorfózák találhatók pirít után. Éhből ítélve, ez a kis kibú- vás egy szulfidos t (dérnek lehet a vaskalapja. Ez a kis telér észak- nyugat dél-kelet irányban még több helyen kibukkan. Így a Peré- nyi-bányától néhány méterre a mezei úton halad áU ahol részben a bemélyített út két oldalán, részlten magán az úttesten mintegy b — 7 m-es hosszú szakaszon gyűjthetők néhány em vastag darabjai. Innen az előbbi irányban mintegy 150 m-re a Sclnvartz-féle bánya előtt lévő forrás mellett találhatók a legszebb darabok; a cseppköves, vésés limonit, finoman sugaras, í ostos szeri ezetű s felületén kék, zöld, veres és iholyás színekben játszik. Scliwartz Sámuel bányája. Szemben a I’etrényi-bányával, az út nyugati oldalán, attól mintegy 150 lépésre van Régen alunitos riolitot fejtettek belőle, ma nincs művelés alatt s lankásabb olda- lait részben szellővel, részben gyümölcsfákkal ültette be tulajdo-. nosa. A fejtő nyugati végében állandó vizű tó van. Az észak-nyu- gati falon sárgásfehér, rózsaszínű, likacsos alunitos riolit van, me- lyet észak-kelet felé egy, mintegy 4 m szélességű kaolin vált föl. A kaolint 1.5 m széles kvarcát, majd ismét kaolin követi. A kvarcit és kaolin határa nem éles. Érintkezésük helyén a kaolin 15—25 cm vastagságban elkvarcosodott. A kvarcitban is találtam ökölnagyságú kovasavval átitatott kaolin gumókat. Az alunitosodott riolit telje- sen hasonló a Derekaszcgi bánya alunitosodott riolitjához. A kao- lin fehér, porszerűen szét málló, sok benne a kvarc dihexaóder. A kvarc dihexnéderekben szabadszemmel is jól látszanak a rendszer- telenül szerteágazó zárványok, melyek mikroszkóp alatt alipanvag- nak bizonyultak. A kvarc tengelyképe rendes, optikai jellege: po- zitív. He jóshegy. Neutvelt Lajos kőfejtője. A Hajóshegy déli olda- lában, közvetlen a műút mellett van Nemveit Lajos kőfejtője, mely- ben a keleti oldalon csokoládébarna színű, a nyugati oldalon sár- gásfdhér színű riolitot fejtenek. A csokoládészínű kőzet igen tömött, aprószemű s nagy tonnákban válik el. Az elválást lapokat mangán dendritek borítják. Bányanedves állapotban kitünően hasad, ezérti főleg sírkövet, kilométer jeilzőkövet készítenek belőle; az apróbb törmeléket útburkolásra használják. Megcsúszolva szépen fényez- hető és mutatós, vörös, márványszerű. A kőzetben urakodik a cso- koládébarna alapanyag, melyben kaolinosodott, lisztes földpát és igen gyéren kvarc beágyazás észlelhető. Ritkább, vagy sűrűbb cso- portokban elszórva, vasfekete foltok vannak még az alapanyagban. Pontosabb meghatározás végett ezekből többet, tűvel kiszedtem es úgy vizsgáltam meg. Eszerint a foltok biotitból és magnetitból ál- 188 II £ a á o * s gp s. g. a a CD tJ 11 CD i_j a C*. o 5- 15 ?r ÍÖ. FT • a s p'í a a- N -J sí' a a 02 a „ > a w tzj é á % íaü CD fej a ere vj a «> CD C/J P' jr > a ? > | II 72 II £< a | u> O' — rj- | r * g' O II g. £ fej í S5 ►ö 79 w* M CD ? O fi’ ». 70 2 (Ti >3 CP 5- ;• z. 70 “• ?r í” 2 a a a >s? a s ?' T á á "ír„» a * - B >11 | á 2- a 3. a r ^ a eruptív kőzetei 189 A Heregszászi -hegység lanak, melyeket üveg vesz körül. A biotit erősen pleochroós, a = halvány zöldes sarga, c — rozsdabarna. Gyakori zárvány bennük rendkívül finom, tüalakú rutil es a zömökprizmás zirkon, mely körül többször kis udvar figyelhető me\g. Némely elbomlott biotit- ból rácsszerű rutil halmazok estek ki. A magnetit, opak szabalyta- lanszélű lemezekben jelenik meg. Mikroszkóp alatt az alapanyag átlátszó, víztiszta, üveges. Az eredetileg üvegalapanyag részbeni át- kristályosodott, benne apró krisztallitok vannak. Gyakori a niá- sodlagos szeriéit. Keresztezett nikolok alatt a látótér sötét, csupán az apró krisztallitok villannak fel és oltanak ki. Az alapanyaghoz lehet számítani a sűrűn elszórt biotit lemezkéket, melyeknek át- lagos nagysága 5 — 30 /< között ingadozik. Pleoehroizmusa: o = halvány, gyengén zöldessárga, c — vörösbarna A kőzet csokoládé- színe is valószínűleg az üvegalapanyagban lévő igen apró biotit pikkelyektől ered. A toldpátbeágyazás nagyrészt bomlott, a zömök- termetű kristályoknak csak a külső burka maradt meg, a belső rész kaolinosodott. Az álhit- és karlsbadi ikrek aránya egyenlő. A szim- metrikus zónában mért maximális kioltás+-2 45’, Ab8!íAng7 össze- tételű andezin: szericitesedés különösen a repedésekben feltűnő. A kvarc ritka beágyazás, dihexaéderes üvegzárványokkal. A biotit- nak nagyobb, beágyazott lemezei bomlottak, bauerilosodtak. Ilyen- kor kovasav és vasoxidok veszik körül. A magnetit a biotitot kí- séri, azonban az alapanyagban is gyakori. A fejtő nyugati részében levő sárgásfehér, vagy rózsaszínű kőzeten feltűnő a folyásos Szer- kezet, ami a keleti oldalon teljesen hiányzik. Ez a kőzet az előbbi- nél lazább, nem hasítható, benne üvegfényű földpát és szürkés kvarc dihexaéderek láthatók. Az alapanyag teljeseu porcelánszerű. Mikroszkóp alatt ez az alapanyag mikrofelzit, aránya a beágyazás- hoz (>0:40. A beágyazások megosztása: földpát 19%, kvarc 12%, pó- rus 9%. A földpát teljesen elopálosodott. Az opálosodás. megőrizte a földpátok alakját és bizonyos mértékben a szerkezetét is. Meg- figyelhető, hogy az opálosodás a repedések mentén kezdődött és las- san haladt a földpát belseje felé. ahol még gyakan láthatók ma- radványai. Keresztezett nikolok alatt csupán ezek a maradványok világosodnak fel. A kvarc beágyazások dihexaéderek A magnetit helyét linionit és hematit foglalja el. E bánya keleti csokoládészínű kőzetét dr. E ndré d y E n d r e volt szíves megelemezni. Az elemzés adatai a következők: 190 Kulhay Gyula. sí Qu súly °/o SÍC>2 72,52 A megfelelő ' Osann értékek : TiO-2 0,26 A12Ű3 13,26 s 80,26 Fe-203 2,04 a 16,24 FeO 0,34 c 5,48 MnO 0,10 f 8,28 MgO 0,19 n 6,13 CaO 1,72 k 1,85 K2O 3,32 sor fi Na20 3,44 H2O 110 1.37 A Llao Rock típus H2O + 110 0.99 Osann paraméterei: CO2 0.03 s 78 P2O-. 0.05 a 17 SOn 0.14 c 5,5 Összesen : 99.77 f 7,5 Fajsuly 2,48.' A N igg 1 i féle értékek : al í'm c alk c/fm mg k ! ; 45.19; 12.64 ; 10.66 ; 31.51; 0.84; 0.13; 0.39 qz CO2 p So.i 13.26; 0.24; 0,14 0,63 metszet V. Josemititos magma típus. A C. I. P. W. rendszer paraméterei: or ab an C hy hm int k 3 19.48 28.84 8.62 1,94 0,50 1.60 0.70 0.46 Symbol I, 3(4) . 2 3(4). Ebben a kőzetben is alumínium túltelítettség van, de a telí- tettség foka kicsi T = 0,5.7 Mind a Firczák- bánya nyugati oldalának fehér, mind pedig a Neuwelt bánya keleti oldalának csokoládészínű kőzete magas kovasavtartalmú, ami kétségtelenül a riolitok körébe utalja őket- A kovasavfölösleg különösen a Niggli féle qz értékekben jelentke- zik. A másik riolitokra jellemző adat ezeknél a kőzeteknél a biotit jelenléte. Az a körülmény viszont, hogy biotit csak a hegység köz- ponti részén a kizárólagos színes elegyrész, a széleken pedig a hi- persztén, továbbá az a körülmény, hogy a földpát beágyazások az egész hegységben oligoklász-andczin, andezin és labrador felé húzó andezin összetételű plagioklász s a hipersztén tartalmú tagokban csak kevés kvarc beágyazás van, már dacát jelleget kölcsönöz e kő- zeteknek. Ez értbető is, hiszen Mau ritz B. (7) a deméndi és kis- győri riolitoknál már megállapította, hogy a dacitok felé húznak (p. 30.). A kisgyori riolit meglehetősen meg is egyezik a Neuwelt bánya keleti kőzetével, a kisyyőruiél csupán a kalcium értéke A Beregszászi-hegység eruptív kőzetei 191 magasabb, ami az Osann értékekben az a:c:f arányban juti kife- jezésre. összehasonlításképen itle iktatom Vendl A. (14) az összes magyarországi riolitokat plagioklász ri öli toknak minősíti, (p. 92.) amelyekben a riolitokra jellemző sza- nidint oligoklász-labrador közé eső plagioklászok helyettesítik s a szanidin tartalmú riolitokat sokkal kisebb jelentőségűeknek tartja. A beregszászi riolitok is plagioklász riolitok, melyek különöse:) az Eper jes-T oka ji hegység riolitjaival igen jó megegyezést tanúsí- tanak s a Vendl A (14) áltál közölt magyarországj riolit típusok közé egyrészt a tolcsvai, másrészt a mádi típusok mellé illeszked- nek be. Bene-község nyugati végében, a müúttól északra van Stein- berger Izidor kőfejtője. Ebből a kőfejtőből szállították Bocskóra a timsó gyártáshoz szükséges riolitot. Jelenleg malomkövet farag- nak belőle és építkezésre használják. A kőfejtőben keletről nyugat felé a következő kőzet féle ségek különböztethetők meg: sárgaszínű alunitban gazdag riolit, ezt szennyezett kaolin (5 m) után laza alunitos, szürke riolit követi (3 m). Ezután 1 in széles kvarcittelér követketzik, végül ismét likacsos alunitban gazdag riolitV A keleti alunitos riolit likacsos, laza kőzet, melynek likacsait gazdagon bo- rítják az apró alunit-kristályok. Mikroszkóp alatt] még inkább fel- tűnik a teljes átalakulás. Az alapanyagnak már csak gyér foszlá- nyai maradtak meg. Mindent kitölt az apró, szemcsés alunitt A beágyazások közül csak a dihexaéderes kvarc maradt meg, melyben a megszokott rombus vagy négyzetalakú rózsaszínű üvegzárványok vannak. A nyugati szürkeszínű, laza riolitban szabad szemmel nem látszik az alunitosodás, de mikroszkóp alatt ez a kőzet is teljesen alunitosodott. Itt különösen jól látható, hogy az alunit a földpátok helyét foglalja el. A zömök, prizmas alakú földpátok helyét vagy teljesen szemcsés alunit tölti ki vagy peidig a falon ülnek a meg- nyúlt kristálykák. Gyakori a kvarc beágyazás, amely gömbölyű di- hexaéderes, vagy periig szilánkos, töredezett. A Kovászó községtől délre eső Lant.hegy keleti oldalában hó- fehér színű, igen tömött riolitot fejtenek. A teljesen porcellánszerű alapanyagban sűrűn vannak elszórva a nagy, sokszor 2 — 3 mm-es Ivis-Győr: Nouwelt b. keleti oldal: s a c f 79,48 15,45 9 5,55 80,26 16,24 5,48 8,28 Szöllő-hegy. Lanthegy. 192 Kulhay Gyula. kvarc beágyazások és elmosódó szélű kékes-fehéren áttetsző opáloá foltok. Mikroszkóp alatt a kőzet teljesen átalakult. Az eredeti kő- zetből csupán a kvarc maradt meg. Az alapanyag többi része és a iöldpátok elopálosodtak. Az opálosodás hasonló a Neuwelt-féle kő- fejtő nyugati oldalán lévő kőzet elopálosodásához, de itt még na- gyobb mérvű. Párhuzamos nikolok alatt, az alapanyag víztiszta; szerkezete habos, ami az eredeti kőzetből maradt kvarc mikrolitok és az opál fénytörésben különbsége miatt áll elő. A földpát beágya- zások teljesen elopálosodtak. Az opálosodás1 lassan fokról-fokra történhetett s így megőrizte a földpátnak nemcsak az alakját, ha- nem belső szerkezetét is (zónásság, zárványok, hasadás). Gyak- ran látható, hogy az opálosodott földpátban hasadások vannak, amelyekre merőlegesen kétoldalt néhány széles szegélyben ros- tozottság látszik. Ez már bizonyos fokú átkristályosodást jelent s a hasadás valószínűleg az átkristályosodás folytán fellépő zsugo- rodástól van. A kvarc beágyazások száma nagy, alakjuk gömbölyded dihexaéderes, vagy pedig szabálytalan sokszögletű. Néhány bázis szerinti metszetben pozitív tengelykilépést figyeltem meg. melyek- nél a Bertrand féle kereszt az asztal forgatásával kissé szétnyílt. Ez valószínűleg az opálosodás folyamán keletkezett térfogatválto- zások következtében előállott nyomás külömbségtlől származik. Kovászai Nagy kaolin-bánya. Kovászó község északnyugati végében a községi út nagy ka- nyarulatában van a kovászói Nagy kaolin -bánya. Ebben a bányá- ban tárnák segítségével fejtik a kaolint. A táraarendszerek ural- kodóan, kelet-nyugat irányúak. A bányában fehér kaolint fejtenek, mely külsőleg a Derekaszegi bánya, a br. Perényi és a Schwartz Sámuel bányákban lévő kaolinhoz hasonló. Mechanikai összetételét lásd a 193. lapon. Kovászó község mellett, a kovászó-nagy beregi úttól délnyugatra a Kis- és Nagy-Bikk igen enyhe lejtésű oldalaiba, vágva számos kisebb kaolinbánya van. Ezeknek művelésével régen felhagytak, tárnáik túlnyomó részben víz alatt állanak ; ez a kaolin igen ha- sonló a kovászói Nagy-bánya kaolinjához. A Beregszászi hegység kaolinjainak mechanikai összetétele. A kaolinok mechanikai összetételét a Kölni-féle pipetta mód- szerrel végeztem. Köszönetét mondok itt dr. Földvári Aladár műegyetemi tanársegéd óvnak, aki erre a módszerre megtanított és munkámat ellenőrizte. A mechanikai összetétel szempontjából csupán azokat a kao- linokat vizsgáltam meg, melyek nagyobb telepeket alkotnak, a ki- sebb, telérszerű megjelenésű kaolinoknál ezt annál inkább elhagy- A Beregszászi-hegység1 eruptív kőzetei 193 hattam mivel, azonosságuk egy-egy nagyobb telepével kétségtele- nül megállapítható. Célszerűnek tartoa , hogy a vizsgálatok ered- ményét ne külön-kiilön az egyevs bányáknál tárgyaljam, hanem együttesen, mivel így sokkal egységesebb képet alkothatunk róluk a hasonló típusok összefoglalása is könnyebb. Amegvizsgált minták a következő bányákból valók: 1 sz. minta a Krétalyuk főtárnájá- uak nyugati faláról (lásd 182. p.), 2. sz. minta a muzsaji Steinberger Lemil-féle bánya rózsaszínű kaolinja, a 3 sz. ugyanazon bánya sár- gás fehér kaolinja ti. 186. i>.) ; a 4 sz. minta a tíorzlyuk -bánya észak- nyugati, felhagyott tárnájának végéről, (1. 185. p.) az 5 sz. minta a Derekaszegi bánya kaolinja (1. 183 p.), a (! sz. minta a kovászéi nagy kaolinbánya kaolinja (1. 192. p.). Szemcse álmérő mm-ben. 1. 0.005n Nátrium oxalál- bán 2. 0,005 n. nátrium oxalál- bán 3a. 0,005 n. nátrium oxalét- ban 3b. nátrium melö- szilikát- bán 4. 0.005 n nátrium oxalát- ban 5a 0,005 n. nátrium oxalát- ban 5b nátrium mela- szilikat- ban 6a 6b 0,005 n. nátrium nátrium j mela- oxalál- suliikéi- ban - bán > 0.1 — 4.18 0,40 ' 0,84 — 10.10 7.99 17,01 15.28 0.1-0.05 — 16.82 0.52 1,20 — 13.20 9 12 2,33 0,45 0.05-0.02 3,36 8.69 3.74 9.00 5,29 0.36 4,18 3,32 7.43 0.02-0.01 /5.70 16.56 10.80 9.04 11.85 12,26 4,82 9.20 6,12 0.01 -0.005 10,34 7,91 12.82 23.50 •20.08 24.05 17,61 22,53 13.13 0.005 -0 002 4.5,6 7.43 25.40 22,50 i9, 10 ' 13.67 21,27 35,61 35,17 0.002—0.001 3,48 5.79 11.30 9.04 14,00 19,83 16,35 8.21 18,14 < 0.001 2.16 34,08 36.. 6 24,20 29, 6ö 1,21 18.76 1.7/ j 4,78 összeg : | 100,24 101.46 100.74 99.32 100,00 100.34 100.10 99,98 100.40 I. A I-es szánó táblázat az iszapolás eredményeit tünteti fel. Az 1, 2, 3a, 4, 5a. és Ga. minták 0.005 n. nátriumoxaláttal készülték, a 3h., ób. és Gb. minták pedig nátriummetaszilikáttal. Az 5-ös és 6-os mintáknál a nátrium metaszilikát stabilizátor adta a jobb ered- ményt a 3-as mintánál ellenben az oxalátos. Az 5-ös és 6-os minták igen hasonlítottak egymáshoz. Mindkettőt a sok durva elegyrész jellemzi. A durvább elegyrész nagyrésze diliexaéderefe kvarc és kvarcosodott kaolin, a 6-os mintánál az előbbi, az 5.-nél az utóbbi jut túlsúlyba. Mindkét mintánál a 0,005 — 0,002 közötti szemnagy- ság uralkodik, innen ered a kaolin porszerű tapnitása. Az 1-es és 4-es minták szintén csaknem teljesen megegyeznek. Jellemző rájuk a durvább részletek (frakciók) teljes hiánya. Szemnagyságuk, fő- leg 0,02 — 0,01 mm, ez különösen az 1-etsi mintánál feltűnő, melynél 75% az ilyen nagyság. Az ásvány szemcsék közt legtöbb a kvarc, sok szőriéit pikkely és elég sok opak érc ismerhető fel. A szeriéit külö- nösem a 4-es mintánál jut túlsúlyba. A 3-as minta hasonlít az előbbi 194 Kulhay Gyula két mintához, de szemcse elosztása egyenletesebb. A durvább frak- ció csaknem teljesen hiányzik, de nem a középnagyság, hanem a leg- finomabb szemcsék uralkodnak. A 3-as mintának az előbbiekkel szemben inkább a finom szemcséjű részek uralkodnak, ami abban is megnyilvánul, hogy ez a kaolin zsíros tapintató, szemben az előző minták érdes tapintásával. Teljesen elütő ezen mintáktól a 2-es Fig. 38. ábra. A / 1, 2, 3a, 3b és 4 számú kaolin minták szemese elosz- lása. Az 1, 2, 3a és 4 szánni minta 0.005 a. nátrium oxaláttal a 3b szá- mú minta nátriummetaszilikáttal készült. — Vcrteilung dér Körner in den Kaolinprobcn No. 1, 2, 3a, 3b und 4. Die Proben No. 1, 2, 3a und 4 wurden mit 0.005 n. Natriumoxalat, No. 3b mit Natriummeta- silikat bereitet. számú minta. Ebben is a finomabb szemcsék uralkodnak, de a dur- vább frakciók is jelentkeznek 4,18% a 0,1 mm-töl nagyobb sze- mek, 16,82% pedig 0,05 — 0,1 mm-ig terjedő szemcsék aránya. E két frakció csaknem teljesen földpátokból áll, csupán az utóbbinál található jelentékenyebb mennyiségű kvarc. A kaolinok keletkezésére vonatkozólag azt kell kiemelnem, hogy a hegységre jellemző dihexaéderes kvarc, mely rombus, vagy prizmás alakú, kissé rózsaszínű, légbuborékos zárványokat táv- A Beregszászi-hegység eruptív kőzetei 195 lalmaz csaknem minden kaolinban, így a Derekaszegi bányáiban, a Kovászói Nagy-kaolinbánjában, a muzsaji br. Perényi-féle és u Sohwarc Sánniel-féle bányában megtalálható ugyan olyan arány- ban, mint a kőzetben (fi — 8 %) (Lásd 5 sz. minta, ahol a 0,1- nőt nagyobb szemek 7.99 és 10,10 % csaknem teljesen dihexaederes kvarcból állanak.) Ez bizonyítja, hogy a kaolin ezekből a rioli- tokból közveten az erupeiókat követő időben forró gőzök és I’ig. 39. ábra. Az 1, 2, 3a, 3b és 4 számú kaolin minták szemcse eloszlása. Az 1, 2, 3a és 4 számú minta 0.005 n. natriumoxaláttal a 3b számú minta nátriummetasziliká/ttal készült. — Verteilung elér Körner in den Kaolinproben No. 1, 2, 3a, 3b und 4. Die Proben No. 1, 2, 3a und 4 wurden mit 0,005 n. Natriumoxalat, No. 3b mit Natriummetasilikat bereitet. gázok hatására keletkezett. Csak a kaolinosodás befejezésekor keletkeztek azok a kvarcát (elérek, melyek a kaolin tömzisöt kü- lönösen a Beregi Nagy hegyen járták át. Ezeknél ugyanis a kaolin szegélye elkvarcosodott, sőt a kvareit telérekben is találhatók kao,- lin-gumók. A kaolinnak keletkezésekor bomlottak el a helyenként jelenlévő hipersztének is. A tridimit berakodása csak ezután indul meg, mert a tridimit lemezek olykor az elbomlott hipersztén helyét foglalják el. 196 Kulhay Gyula Dolgozatomat befejezve hálás köszönetét mondok Dr. Mau- r i t z Béla e. ny. r. tanár úrnak, aki ezt a számomra kitűzte, az elemzéseket elkészíttette s vizsgálataimat figyelemmel kísérte. Hálás köszönetemet fejezem ki Dr. V e n d 1 Alá d á r műegy. ny. r. tanár úrnak, aki útbaigazításaival segített és megengedte, hogy intézetében dolgozzak. Készült a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Ásvány- és Földtani Intézettében. Zusammenfassung . Das ara nordöstlichen Rande dér ungarischen Tiefebene lie- gende Beregszászéi’ Gebirge besteht aus NW — SO-lich ziehenden, vulkanisichen Ivuppen, dérén böchsté dér „Beregi Nagy hegy“ (367 m) ist. Das Gebirge ist von 0.30 — 2 m máclitigem, stark durcligeiwa- sehenem Löss bedeckt. Das Gestein des Gebirges ist Rhyolith, dér durcli vulkanisohe Naclnvirkungen z. T. in Kaolin (Beregi Nagy begy und Kovászó), in alunitisehen Rhyolith, (Beregi Nagy hegy und Szöllőhegy v. Bene) und in hydroquarzitischen Rhyolith (Nagy Sarok hegy, Beregi Nagy heigy und Szöllö hegy v. Bene) verwan- delt wurde. Geringere Bedeutung habén die an einigen Stellen vor- kommenden Opalisíerungen (Hajós-Berg, Lant-Berg). Die Grundmasse des Rhyoliths ist ursprünglich porzellanartig, bimssteinartig mit Spbárolithen und Axiolithen, perlsteinartíg niít Sphárolithen, oder glasartig (Feehstein). Die beiden ersten sind sehr verbreitet, die beiden letzteren mehr untergeordnet. Die Ein- sprenglinge dér Grundmasse sind: Plagioklase mit Ab7í— An24 bis Abnr, — An42 (Oligoklas u. Andesin), dihexaederförmiger Quarz mit vielen Glagieinschlüssen, Biotit und Hypersthen, von denen deT Biotit nur im zentralen Teil, dér Hypersthen abeír am Rande des Gebirges vorkommt. Das Gestein des Gebirges ist alsó Plagioklas Rhyolith, welcher sicdi an den Ránden den Daziten niihert. IRODALOM. - SOHRTFTTrTM. 1. Földv ári Aladár: Agvagok iszapolása ammóniumhidr- oxid-, íiátriumoxalát-. és nátriummetaszilikát oldatban. Math. és Term.-tud. Értesítő LTV. K. 1936. T. Rész p. ‘221. 2. F r. Hitler v. Hauer u. Férd. F r. v. R re h 1 h o f en: Beiicht über die geologische Gbersichts-Aufnalime im nordöstlichen Uu- *>arn áu Smmner 16.8. lalnb. d. k. k. Geol. Heirhsanst. B. X. 1859. A Beregszászi-hegység eruptív kőzetei 197 3. ÍI o r u s i 1 z ky Henrik: Löszterületek Magyarországon. Földt. Közi. XXVÍII. K. 1898. 4. Jaszovszky Miklós: Adatok a magyarországi rhyolithok pet- rográphiá jához, k ii 1 önös tekintettel irodalmunkra. Budapest, 1923. Doktori értekezés. Kézirat. 5. K al e c s i n s zk y Sándor: A magyar korona országainak meg- vizsgált tűzálló agyagai. Budapest, 1905. (í. K oic h Antal: A Zápszonyi hegy kőzetének petrográfiai vizsgá- lata. Földt. Közi. VT1T. K. 1 878. p. 236. 7. Maorit z Béla: A Mátra-hegység eruptív kőzetei. Buda- pest, 1909. Magy. Tud. Akadémia kiadása. 8. Fér d. F r. v. R i e h t h o f e n u. F r. R i 1 1 e r v, H a u e r: L. fent 2. 9. Férd. F r. v. Rielithofen: Studien aus den ungarisch-siebeu- hiirgi - eben Traehitgebirgen. Jalirb. (i k. k. GeoJ. Reiehsanst. B. XI. 1860. 10. S e h m i d t Sándor: A muzsa.ii wolnyn. Természetrajzi füzetek III. I. Rész. 1879. 11. G. Stache: Die geologi.sehen Verhöltnisse dér Umgebung von LTngvár in Ungarn. Jahrb. d. k. k. Geol. Reiehsanst B XXir. 1871. 12. Szabó József: Timsókő és timsógyártás honunkban. A magyarhoni Földt. Társulat Munkálatai. II. K. 1863. p. 21. 13. Szádé ezky Gyula: A magyarországi riolitokról. Termé- szettudományi Közlöny XXII. K. X. Pótfüzet, p. 71. 1890. 14. \ endl Aladár: Mtagyarországi riolittipusok. Budapest, 1926. Magy. Tud. Akadémia kiadása. 15. \ endl Mária: A Tarpai-Nagy hegy hipei'iszténande^itia. Annales Musei Nationalis Hungarici. XXIII. K. 1926. p. 169. 16. Ven dl Miklós: Kőzet-, szén- és ércmegjhatározó módsze- rek. Sopron. 1935. TÁBLÁM AGYAR AZAT. — TAFELERKLARUNG. !. Foljásor-an elrendezett kvisztallitok az üveges alapanyagban. |j ni- kolok alatt. 500X-°s n. Ardói Falu-bánya — Fiúidat angeordnete Kristallite in dér glasigen Grundmasse. Unt. |j N. Lin. Verg. 500. Falu-Grube bei Ardó. 2. Szferolitok és mikroszferolitos alapanyag, -j- nikolok alatt. 26Xn- Ardói Falu-bánya. — Sphárolithe und mikrospharolithische Grund- masse. Unt. + N. Lin. Verg. 26. Falu-Grube bei Ardó. 3. Axiolit és földpát beágyazások, -f- nikolok alatt 26X n. Böndő bá- nya. — Axiolitli und Feldspat-Einsprenglinge. Unt. + N. Lin. Verg. 26. 4. Részlet a Bei égi Nagy-hegyen húzódó kvarcát telérek szövetéből. A fehér szilánkok anyaga kvarc, a fekete pontoké hematit. -|- niko- lok alatt 60X 11 • — Detail dér Struktur dér am Beyegi Nagy-Berg 198 J. Tomor-Thirring' ziehenden Quarzil gangé. Die weissen Splitter bestehen aus Quarz, die schwarzen Punkte aus Hámatit. Űrt. + N. Lin. V e rg. 60. 5. Alunitos riolit. Az alunit a pórusok falát béleli ki. + nikolok alatt 60X‘°ö H. Derekaszegi bánya. — Alunitiscker Rhyolith, die Wánde dér Porén mit Alunit ausgekleidet. Unt. +N. Lin. Verg. 60. Gru- be von Derekaszeg. 6. Dihexaéderes kvarc üvegzárványokkal és elopálosodott földpátok. Lanthegyi bánya. -(- nikolok alatt. 26X n- — Dihexaedrisoher Quarz mit Glaseinsehlüssen und opalisierten Feldspaten von dér Grube am Lant-Berg. Unt. + N. Lin. Verg. 26. A CSESZXEKI VONULAT TEKTONIKAI VISZONYAI. Irta: Dr. Thirring János. DIE TEKTONISCHEN VERHÁLTNISSE DES GEBIRGSZU GES VON CSESZNEK. Von: Dr. J. Tomor-Thirring. Az 1935. év nyarán végzett geológiai felvételezéseim az északi Bakonynak Csesznek, Magasszentkirály és Bakonyoszlop közé eső területeit ölelték fel. Értekezésemben először az északi Bakony- ban végbement hegyképző folyamatot vizsgálom, különös tekintet- tel azoknak a cseszneki vonulatra való vonatkozásaikra, majd a lehetőségig időrendi sorrendben tárgyalom a vonulatot kialakító mozgásokat; és végül azokat a mozgásokat igyekszem kimutatni, amelyek a már kész rögvonulatot mai megjelenésükbe alakították. Az északi Bakonyban kimutatható legidősebb mozgás, amely szá- razfölddé való kiemelkedést eredményezett barréme korú. A Ba- konyra jellemző sakktáblaszerű, össze- visszatörcdezettség legna- gyobb részben két hegyképződési fázisban történt, az ausztriaiban és a laramiaíban. Az első a gosauban ment végbe, a másik pedig az eocént előzte meg, e kettő azonban i 1 1 nem különíthető el. Az eocén képződmények lerakodását követő diszlokációk mind nagy- jából azutáu már a preformált törésirányokat követik, azonban igen nagy jelentőségűek a hegység mai arculatának kialakításá- ban. A következőkben részletesen tárgyalom a térképen hangsúlyo- zott fővetődósi rendszert és annak keletkezését; a peremmenti tö- rés utáni szétdarabolódást és a fővetővel párhuzamosan haladó árkos leszakadásnak keletkezését. Majd áttérek a tulajdonképeni Várhegy tönk sorozat genezisének tárgyalására. Nem érdektelen, c rögvonulatnak részletes vizsgálásába merülni, mert ez is — a ( sesznek-Bakonyoszlop-i tektonikus eredésű hegynek együtt kicsi- ben típusait adják az északi Bakonynak minden részén meglévő eocén utáni kéregmozgásoknak. Hatalmas méretű elmozdulásokról itt nincsen szó, viszont a poszteoeén diszlokációk minden jellegze- tes fázisát mintegy összesiirítve itt megtaláljuk. Die tektonischen Verhiiltnisse des Gebirgszuges von Csősznek 190 A következőkben részletesen fejtegetem a Várhegy sorozat- nak, mint kiemelkedett horsztvohulatnak keletkezését és azoknak, mint a kiemelkedés után való össze vissza töredezedését és egy- máshoz való helyzetüknek vízszintes irányban történő elmozdulá- sát. Befejezésül azon kisebb mérvű kéregmozgásokat részletezem, amelyek területünket teljesen szétszabdalták és amelyeknek a mai arculat köszönhető. Területemen kimutatott főbb poszteocén mozgásféleségek a peremmenti törések, horsztok kiemelkedése, lépcsős leszakadása, felboltozódások, pikkelyeződések, besiippedés. idegen rögöknek tá- volról való vízszintes irányban történő elmozdulása, stb. Mindezen megfigyelések a mellékelt eredeti térképen és raj- zokon is hangsúlyozva vannak. Piszlokái iós irányokat csak bizto- san kimutatható esetekben rajzoltam be, irányukat azonban az ért- hetőség kedvéért némel> esetben a kisebb görbületek elhagyásá- val hangsúlyoztam. # * # Meine im Sommer 1935 durehgeführten geologisehen Aufnah- men umfassten das zwischen den Ortschaften Csesznek, Magyar- szentkirály und Bakonyoszlop gelegene Gebiet des nördlichen Ba- kony-Gebirges. Bei dér Aufnahme desselben fesselte in erster Li- nie dér ausserordentlich interessante tektonische Bau meine Auf- merksamkeit, die bereits vöm Herrn o. ö. Prof. Dr. Roth von Te- legd auf dieses Thema gelenkt wurde, wofiir ieh ihm auch an dieser Stelle meinen aufrichtigsten Dank ausspreehe. Die Sommer vor 1935 verbrachte ich mit dér Fntersucliung dér vöm oben erwahnten Gebiet S-lieh und SO-lich gelegenen Ge- gend, dérén analógé stratigrapliische Verhaltnisse weitere diesbe- ziigliche Fntersuchungen überfliissig maehten. Die alteste am Aufbau des in dér beiliegenden Karte darge- stellten Gebietes beteiligte Bildung ist dér das triassische Funda- ment des Gebirges darstellen.de Dolomit, resp. grösstenteils Dach- steinkalk. Ersterer ist dér typische, sog. Hauptdolomit des Nori- kums. Er ist ziemlieh arm an Yersteinerungen und lieferte gele- gentlieh meiner Aufnahmen Diploporen und mehrere Exemplare von Amauropsis papodensis Kitti. Dér konkordant auf dem Do- lomit lagernde Dachsteinkalk ist bereits reicher an Versteinerun- gen. Dié haufigsten Arten sind: Megalodus complanatus Guemb., Megolodus guembeli S t op p. var. segestana D i S t e f., Megalodus kutassyi T o m o r, Megalodus complanatus var. inflata Tömör, Megalodus compla- natus var. dudarensis Tömör, Megalodus complanatus Guemb. var .Italica, Di S t e t., Megalodus nov. sp., Megalodus hoernesi var. elongata Frech., Megalodus cf. triqueter műt., Neritaria sp. Auf dem Dachsteinkalk lágert diskordant dér eozáne Haupt- 200 J. Tomor-Thirring nummulinonkalk, dosson bezeichnendste Vorstoinorungen in dic- sem Gebiet die folgendcn sind: Foraminifcra: Opercidina ammonea Leym., Alveolinn sp., Iiotalia sp., Denla- iium aciciila ü e s h., Nummulhta millecaput B n n b Num midiim millecaput var. dufrenoy, Nummulina perforata M t f., Nummidina striata B o u b., Nummulina cf. subplanulata Huntk.. Orthophragmiv a pratii INI i c h e 1 i n. Echiuoidea: Amblipygus dilatatus Ágas s., Echinolampas suessi Laubo. Echinolampas sp., Schizaster anibulacrum Agass., Schizaster rimosus Agass., Schizaster pappi Tömör, Schizaster archiaci C o 1 1., Schizaster vicinális Agass., Schizaster lóri öli P á v„ Schizaster sp., Conoclypevs conoideus Agass., Lciopneustes anti- quus C o 1 1., Macropneustcs deshayesi A g a s s. Lamellibranchiata: Spondylus nili 0 p p. Spondylus cf. buchi P h i 1., Spondylus sp., Cardita cf. perezi, Cardita cf. meyer-eymari 0 p p., Crassatell a sp., Ostrca gigantea, Ostrea sp., Vulsclla sp., Lima sp. . Gastropoda: Naiica cf. c epacea La m., Notica sp., Xatica cf. debilis Op p., Natica (Euspira) cf. lyonsi Opp., Cerithium cf. giganteum, Ceri ihium sp., Velates schrnideliana Lám., Volutilithes sp. Pisces: Oxyrrhina xyphodon Agass., Isurus cf. elegáns. Vöm toktonischen Gosichtspunkt kommen .iiingere Bildungcn auf dicsőm Góbid nichl in Betracht. Dió von einer machtigon Lössdeckc üborlagerten jüngston tertiáron Ablagerungcn orfiil- lon die tiof liogenden oingesnnkenon Toilo dós Gebietes, nehmen alsó an dón das Gebirge ausgostaltenden toktonischen Bo vogungon nicht Toil, resp. spielen bői dór Bestimmung dós Alters dicsér Bewcgungon keine Rolle. In moinom Aufsatz will ich zuerst die im N-licbon Bakony- Gobirgo (M-folgbm orogoiun Prozosso untorsnehon, mit besonderer Riicksicht auf ihro Einwirkung auf dón Csesznekor Zug, daun bosprc*che ich in möglichst chronologischer Kcihenfolge die dón Zug ausgestaltonden Bowogu rigón und sucíie schliesslich jeoe B(>- wegungen naohzuweisen. denen dór Schollenzug seine heutigo Die tektonischon Verhiiltnisse des Gebirgszuges von Csesznek 201 Fönn verdankt. Prof. K. Rotli v. T o 1 o g d stellte lest, (láss die im X-lichen Bakony nachwcisbare til teste Bowogung, dió zűr Ent- stehung oincs Festlandes fiihrte, auf das Barrőme ont falit. I a e- «er weist auch am Endo dér Trias erfolgte Hebungen nach, im- merhin kann os festgestellt wordon, dass die bedeutsamston Be- wegungon zűr Zeit dér Kroide stattfanden. Dió gebirgsbildenden beiden Hauptphasen, die zwisohen das Eozan und die untoro Ivroide entfallen, können als mit dón dió Alpen ausgestaltonden oroge- íu'u Bewogungen zeitlioh iibereiustiinmendo synorogono Bowogun- gon anfgefasst wcrden. Dió fii r das X-licho Bakon y-Gobirge bezeichnende, schaohbrett- fönnige Zorstiiokolung orfolgto grösstentoils in zwoi gobirgsbil denden Phasen: in dór Alist risebon und in dér Laramischen. Dió ersto spilte síeli im Gosau ab, dió z\v(*ite knapp vor doni Fozán. Es vorsteht síeli \on selbst, dass ausser den wichtigsten Disloka- tionspbason aneh sjiator noth Bowogungon stattfanden, diósé be- folgton jedoch beroits die priiformiorten Richtungon und orreieh- ten nie das Mass dér den lieutigen Charaktcr des Gebirges ausge- staltenden laramisohen- und Pragosau-Bewegungen. Auch hior gilt das selion liingst bekannto Gosetz dér Tektonik, wonach die Erdoborflacho ilir houtigos Antlitz mehreron auf ein- ando. folgonden gebirgsbildenden Phasen verdankt (Stíllé). Die laramischen und Pragosau-Bewegungen lásson sich im Bakony-Gebirge nicht unterscheiden. Es kann liloss festgestellt wordon, dass in dér Krcideperiode liings gowaltiger Brnchlinion ganze Gebirgszügo in dér Tiefe versünkön und als toktonische Gogenflügel dér Bruehlinien Triasschollen emporgehobon wurden. (Taegor). Als soleher tektoniseher Gegonflügol kann dér S-liehe Teil moines Gobietos anfgefasst wordon, das den Rand einor Hocli- ebono darstellt, woboi die im Liegendon dór letzteren auftauchendo Triasmasse als Gogenflügel dureh Vrorwerfungen vöm Bodajk — Rá tóté r Haupttriaszug losgerissen wurde. Auf das in diesel- Weise práformierte und schon in grössere- kleinero Sohollon zerstiickelle Grundgebirge transgredierto dana das eoziine Meer. Die auf dió Ablagerung dór eozanen Bildungen folgonden Dislokationen orientievten sich im allgemeinon nach den Hauptbewegungsrichtungen, die vöm Morei Bruch ausgehend, im ganzen X-lichen Bakony-Gobirgo nahezu identisch sind. Die Be- wegungen, die beroits auch die Áblagcrungen des eozanen Meeres betrafen, können am zweckmassigsten kurz als posteozáne Bewe- gungen bezeichnet werden. An den meisten Stellen lasst es sich namlich nicht leststellen, in welchcm Absehnitt des Jungtertiars die Dislokationen eingetreten sind. Es sind zivar analóg gebaiRo Gebiete bekannt, wo die posteozanen Bewogungen auch den auf das Eozán gelagerten Schotter betrafen, leiden ist aber das Altér des letzteren nicht sicher festgestellt, so dass auch diese Bewegun- 202 J. Tomor-Thirring Ken nur ohne genauero Angabe (les Horizontes in das Mioziin ge- stellt werdcn korínon. Solehe miozane V erwerfungen konnto ich in einer friiheren Abhandlnng ans dér SSO-lich von nnserem Gcbiet gelegenen Ge- gend von Dudar nachweisen, wo die Depression von Dudar — Csc- ióny — Jásd — Bakonynána z. T. die Folge einer miozánen Senlcung darstellt. Die Intensitát dér lerztgenannten Bewegungen wird am be- stén dureh die Feststellung Prof. K. Iíoth’s v. Tel égd gekenn- zeichnet, dér aus dér Anordnung dér infraoligozünen Denudations- relikte darauf scdiliesst, dass die dureh die Kretazeischen gebirgs- bildenden Bewegungen zustande gebrachte Tektonik naeb dér Ab- lagerung dér alttertiaren Bildungen zwar eine weitere Entwick- lung, jedoch keine wesentliche Ánderung mchr erfubr. Die eozanen Bildungen erlitten schon keine so grossen Dislokationen, wie die mesozoische Schiehtenserie gelegentlieh dér grossziigigen Ver- schiebungen und Sehuppenbildungen in dér Kreideperiode. Die erwáhten konsequenten Dislokationsrichtungen bestiin- men aueh die morphologische Einheitlicbkeit des N-lichen Bakony- Gebirges. Die dureh sog. Hautverwerfungsrichtungen praformier- ten parallelen Taler, Grate und Abrasionshochebcnen pragen ih- ren Charakter dem Antlitz des Gebirges auf. Dasselbe gilt aueh l‘ür die Beeken, die sowohl bei jenem von Csetény- .lásd — Bakony- nána, wie aueh bei jenem von Zire mit dem permischen Grundgebirge liings Verwerfungslinien in Beriihrang treten. Di >- se Haupt verwerfungslinien fallen im kartierten Gebiel umso mehr auf, da dietertiíiren Fleeke von den liings dieser Linien emporragen- den Horsten dureh die Erosion abgetragen wurden, dem gegenüber aber — wie dics weiter untén noch ausführlich gezeigt werden soll — die verháltnismassig tiefer gesunkenen Schiebten bessev verschont blieben, so, dass die typischcsten Beispielc dér jungter- tiaren Krustenbevegungei., besonders aber dér horizontúién Ver- schiebungen an diesen Stelbn beobachtet werden können. Auf dér beigefügten geologisehen Karte fii 1 1 1 auf den ersten Bliek dér enge Zusammenhang zwisehen den morphologisehen Verhaltnissen und dér Tektonik des Gebietes auf. Die am W-li- ehen, besonders aber am S-liehen Teil desselben dahin zielienden Gebirgsblöeke sind dureh einen in fást konsequenter Biehtung verlaufenden, gewaltigen Bruch abgeschnitten und bilden den S- liehen Rund des Grabens von Bakonyszentkirály — Magyarszentki- rály — Csesznek — Bakonyoszlop. Die dureh den Iiandbrueh gleiehsam abgesehnittenen Gebirgs blöcke sind: im W die gewaltige Daehsteinkalkmasse des örök- Berges, gégén SO fortschreitend dér ebenfalls aus Dachsteinkalk bestehende, 437 m liolio Stumpf des Várbiikk Horgos, die ostwiirts abfallende, eozane Kalkstoinplatte des Kopasz- und mit dem- Pie tektonischen Verhiiltnisse des Gebirgszuges von Csesznek 203 selben zusammenhiingenden Magos-Berges, in dérén Liegen- dem, dér norische Dolomit anzutreffen ist. Die Richtug (iieses grosszügigtn Randbruehes ist im grossen ganzen SO — XW, sie stimmt alsó mit dér t’iir das Bakony-Gebirge bezeichnen- den sog. Hauptverwerfungslinie iiberein. Die einst zusammenhangende Kalkplatte wurde béréi ts durch die kretazeisclie Orogenese zerstückelt, so dass die erwahn- te, von SO gégén NW gerichtete randliehe Hauptverwerfungsrich- tung bereits vorhanden gewesen sein dürfte, als dieser Teil des Bakony-Gebirges durch die maríné eozane Transgression überflu- tet wurde. ín dér Kreideperiode zerbrach langs gewaltiger Bruch- linien die zusammenhangende Triaskalkplatte, dérén ciné Haupt- masse auch heute den Zug von Bodajk — Rátát darstellt. Langs dicsér Hauptverwerfungslinien versanken Gebirgsmassen in dér Tiefe und als Gegenflügel wurde auch unser oben erwáhnter Tri- aszug emporgehoben. Zu Beginn des Tertiárs dürfte auf unserem Gebiet eine ziem- liche Ruhe geherrscht babén. Di(* Zeit grosszügiger Bewegungen l'olgte nach dér Transgresion des Eozáns, vermutlich im Mio- zán. Hierbei gelangte die erwahnte randliehe Hauptverwerfungs- richtung zűr endgültigen Ausbildung, da die durch die kretazei- "■che Orogenese praformierten SO — NW-lichen Hauptverwerfungs- nnien auch in dicsem Gebiet erst* durch die posteozanen Bewe- gungen ausgestaltet wurden. Diese Kichtung ist auch hier mit geringer Abweichung SO — NW-lich. Sic schneidet in gerader Li- nie die Örök- und Várbükk-Berge, dann mit einer geringen Wen- dung nach OSO den Kopasz-Hügel dér sog. Sürii-Gebirgsgruppe, die Höhe 322 m und den Magos-Berg ab. Diese Verwerfung "zieht — obzwar dics aus den morphologischen Vcrháltnissen nicht er- sichtíich ist — weiter und bildet den Rand des Beckeus von Du dar — Csetény — Jásd — Bakonynána, wie ich das in einem meiner ül térén Aufsátze nachweisen konnte. Die Ausbildung des den Südrand des Gebietes darstellenden íriaszugs war abtr mit dicsem SO — NW-lichen Bruch noch bei weitem nicht abgeschlossen. Gleichzeitig mit dér randlicheu Ver werfung wurde dér Zug auch in NO — SW-lieher Richtung trans- versal zerstückelt, was sich am Raud des Örök-Berges, an beidet Seiten des Várbükk und in dér den Ostrand dér Siirü-Gebirgs- gruppe bildenden Verwerfung des Magos-Berges offenbart. Den \ organg muss mán sich — wie ich spiiter ausführen und nach- veisen will — in dér Weise vorstellen, dass dér zwischen dér Örök- und Várbtikk-Bergen verlaufende Bruch und dér andere randliehe Bruch des Várbükk-Berges etc. mit ihren stufenweisen Abbriichen, Grabenverwerfungen hervorgerufen habén. Diese parallelen tektoni- sehen Graben wurden dann durch die oberfláchliche Erosion ver- tieft und nach den alluvialen Ablagerungeu durch das Geschiebe von Baclien erfiillt. Ein derartiger tektonisch vorgebildeter Gra- 204 J. Tomor-Thirring ben ist aueh das Tál des zwischen den Örök- und Várbükk-Bergen fliessenden Aranyos-Baehes. Die Querbriiche verlaufen — wie dies auch au 1' dér Karié auffállt — beinahe parallel. Dieser Richtung parallel verlauft aucli die Verwcrfung des Magos-Berges, die ich schon vor liingerer Zeit bekannt maehte und die den anderen Rand des erwahnten Kohlenbeckens bildend, beinahe bis zűr Orí- schaft Nagyesztergár zieht. Zum Beweis des in dér Einleitung bereits hervorgehobenen Emstandes, dass an den verháltnismassig tiefer liegenden Trias- schollen die Reste des transgressiv aufgelagerten Eozáns erhalten blieben, muss ich es hier erwáhnen, dass die nahezu 500 m errei- ehendo Hőbe des Örök-Berges OSO-wiirts bestandig abnimmt, dér Várbükk-Berg nur mehr 437 in hocli ist und auf demselben das Eozan felüt, das triassische Liegende des Kopasz-H ügels und Ma- gas-Berges deni gcgeniiber ca. 280 in hoch liegt und auf demsel- ben dér Hauptnummulinenkaik in einer Machtigkeit von iiber 10) m erhalten blieb, was jedoeli nieht die wirkliche Machtigkeit dér eozanen Bildungen dér Gebirgsgruppe bedeutet, sondern eine Kolge des im N-lichen Bakony haufigen schuppigen Baues ist. Die im grossen ganzen NO-wiirts einfallenden Schiehten des Ko- pasz-Hiigels wurden durch den vöm S wirkenden Druck wie Kis schollen übereinander gestaut, wodurch dicse betrachtliche, 100 m übersteigende Machtigkeit zu standé kain. Dies lásst sich aucli dadurch nacliweisen, dass mán am abschüssigen Weg des NW- lichen Randes vöm Kopasz-Hügel iiber eine geraume Strecke bis ins Tál hinunter auf ein und derselben, durch Verst.einei ungen ge- kennzcichneten ISchicht schreitet. Ein Bliek auf die beiliegende Karte zeigt deutlicli, dass dev am Rand dér Örök- und Várbükk-Berge und des Kopasz-Hügels dahinziende Brucli den Rand des Grabens von Magyarszent- király— Bakonyoszlop nieht durch einfachen Abbrueh, sondern durch cinen Staffelbruch zustandebrachte. Die Spuren dieser tek- tonischen 'Treppe gelangen auch in den morphologischen Details, besonders in den Ablagerungen dér Bache und Adern deutlicli zum Ausdruck. Es geniigt den Lauf des kleinen Baches vöm Kő- mosó-Tal oder die Richtung dér mit alluvialen Ablagerungen er füllten Vertiefungen zu verfolgen, die sánitlicli nahezu parallel mit dér Hauptbruchrichtung und demnach auch mit dem Rand des Gebirges verlaufen. Dér Graben erreicht seine grösste Tiefe in dem mit Runktcn bezeichneten Abschnitten, wo er gegenwartig von dem zwischen Oszlop und Bakonyszentkirály fliessenden Bach miit alluvialcm Geschicbe ausgefüllt wird. Dér Abstand zwischen den Hőben dér den Rand des Grabens bildenden Berge und dem Bódén des Grabens ist betrachtlich. Es geniigt, die nahezu 500 m erreichende Hőbe des Örök-Berges mit dem bei 217 ni liegenden Beden des llaches, oder die 437 m des Vér- bükk Bcrges mit dem 230 m-Niveau des gcgeniiber liegenden Bach- Die tektonischen Yerhiillnisse dós Gobírgszuees von Csesznek 205 bettes zu vergliechen. SO warts fortsehreitend wird dieser Ni veau- untersehied iminer gerínger. Immorhin ist dieso Vorwerfung nocli ansehnlich, wenn maii in Betracht zieht, dass dér Graben mit jungtertiüren Schichten aufgeschiittet ist, zwisehen doni Örök- Berg und dér verworfenen, in dió Tiofo gosunkenen Daehstcin- kalkniasso alsó oine betraehtlielie Sprungliüho bestcht. Ebenso, wie die Triasmasse dós Kopasz-Horgos durch dón Randbrueh noeh nicdit vollstandig ansgostaltet war, wurde dér staffelige Bau dós Grabens nocli durch parallelé Tiilor tektonischen l'rsprungea woiter zorrisson. Diós alles kommt in dón Ablagerungs- stollen dós Geschiobes dór Biicho deutlich zum Ausdruck. Hionnit sind wir zum interessantesten Problom unsores Gebie- les: zűr Frage dér Entstehung dós Sehollonzugos von Csoszm*k Fig. 40. ábra. Tektonische Linien dós Schollenzuges von Csesznek. Links unton: Prolii des Durehbruches vöm Arauyos-Tal. angelangt. Auf dér Karte ist dieser Schollenzug durch kleine Kinge bezeielinet, woraus es ersichtlich ist, dass eigentlieh sechs derartige Schollon vorhanden sind: die erste ist die Höhe 324 m gegeniiber doni Varbiikk-Berg (1.), die zweite dér Festangsborg von Csesznek (11), dann folgen zwei Höhen in einer Linie (ITl-V) mit dér zwisehen den beiden sozusagen herausgeglittenen mittle- ren Scholle (IV), Die letzte ist die SO-wárts, dem Magos-Berg ge- geniiber liegende Höhe 322 m mit ihrem Fortsatz (\ I). Es ist uicht oninteressant, die Genese dieses Zuges zu erfor- schen, weil dieser samt den tektonischen entstaudenen Bergen von Csesznek- Bakonyoszlop iin ldeinon jNTasssíab den Tvpus dér in allé í Teilen des X-lichen Bakony-Gebirgos konstatierbaren posteozanen Krustenbewegungen darstellt Es ist hier keine Kodé von gígan- tischen Dislokationen, hingegen sind die samtliehen bezeichnenden Phasen dér posteozanen Bewegungen hier gewissermassen kon- zentriert anzutreffen. Fin besonderes Geprage verleiht dem Őrt Csesznek und seiner Fmgebung dér Schollenzug, dér aus dóm flachen Gelande des Gebietes gleiclisam emporwachst. Dér Festungs- 206 J. Tomor-Thirring berg und die Scholle Xo. T. sind von dér Dachsteinkalkscholle des Várbükk dureh ciné ansehnliehe VerGefung getronni ui'.d im X von dér erwáhnten Ebene umschlossen. Dasselbe gilt auch be- züglich dér Sehollen Xo. III, IV und V. die gleichfalls als Horste scharf aus ihrer Umgebung hervortreten. Verbindet mán die Sehollen in Gedanken, erhalt mán eine mit dér Richtung des Hauptrandbruches parallelé Ketté. Es versteht sich von seibsí, das die Entstehung dieses Horst- Zuges nieht auf rein lokálé Dislokationen zurückgeführt werden kann. Diese scharf emporragenden Horste des Gebirgsrandes fügén sich vielmehr organisch in die Tektonik des ganzen X-lichen Ba- kony hiúéin und ihre Entstehung hangt notwendiger Weise mit dér Ausgestaltung des ganzen Gebirges zusammen. Die Erfor- schung dér letzten Ursaehen würde aber zu veit lithren, so dass ich bei dieser Gelegenheit bloss die an Őrt und Stelle zu beobach- tenden Dislokationen berücksichtige. Es erleidet keinen Zweifel, dass mán es liier mit einer Kette von Sehollen zu tun hat, dérén einzelne Glieder naeh ihrer He- bung zertríimmert und gegeneinander sogar verschoben vurden. Dass mán hier tatsaclilich emem gehobenen Horstzug gegeniiber- steht, ist aus den eozaneu Hauptnummuliuenkalk-R'sten -rsieht- lich, die das triassische Liegende mantelartig omhiiilen, von deu höher gelegenen, gelegentlieh des randlichen Abbruches an dér Stelle verbliebenen Sehollen, z. B. vöm Várbükk dureh die Erosion abgetragen wurden, an den versunkenen und erst spater vieder tmporgehobenen Sehollen hingegen elhalton blieben. Hierfiir spricht auch die Verteilung dér eozanen Flecke. Das charakteristischeste Glied des Zuges ist in dieser Hin- sicht zweifelsohne die Scholle Xo. VT, dérén Bau auch die Entste- hung dér übrigen beleuehtet. Wie bereits erwahnt, ist es ein dem Kopasz-Hügel gegeniibersteliender, sehroff emiiorragender Horst, dessen Bau bequem zu beobachten ist, da dér Berg dureh zwei iibereinander gelegenc Steinbriiehe beinahe in seiner ganzen Höhe aufgesehlossen wurde. Es ist ein wahrhaftiges Schulbeispiel eines aus dér Tiefe emporgetauchten Dolomithorstes, dér den transgres- siv dariiber gelagerten Hauptnummulinenkalk diapirartig empor- wölbte, so dass dér plastischere eoziine Kaik den vollstiindig zer trümmerten Dolomit mantelartig mnEüllt. SelBstverstandlich vurde auch dér eoziine Kaik dureh den enormen Druck stark me- iamorphosiert, so ilass seine Versteincrungen mit Ausnahme einl- ger Xummulinen fást vollstiindig anfgeriebcn wurden. das Ge- steinsmaterial selbst aber eine Umkristallisierung erlitt Es kann auf den ersten Blick mit dem Dachstcinkalk verwechselt werden, umso mehr, da es, wie dér letztere, dureh das liings dér Spriinge ausgeschiedene Eisenhydroxyd rőt gefiirbt wurde. Ganz analógé Falle stel len auch dér Festungsberg von Csesz- nek und seine Xachbaren dar, mit dem einzigen Fnterschicd, dass Dic tektonischen Verhiiltnisso des Gebirgszuges von Csesznek 207 liier das Fundament vöm Dachsteinkalk gebildet und dér Bau dór Schollen infoige dér starkeren Zertrüminerung nooh komplizierter wurde. Dór Fcstungsberg ist dureh eine N — S-liche Verwerfung ontzweigeschnitten, wobei dió Hiill'to, auf dér dic Ruine steht, re- latív höher gohoben wurde. Bosondere Beachtung verdienen dór S-liche und W-liche Abschnitt. Auf dóm Dachsteinkalk blieb dér darüborgolagerte oozáno Kaik elhalton, dér a bér am S-und W- lichen Tcil dós Berges vöm Dachsteinkalk buchstablich herab- rutschto. Őst- und nordw árts wurde dics dureh je eine Verwer- fung verhindert, die dórt dón Berg scharf absehnitten. Die Har- nische dér Oleitflachen und am S-lichcn Fuss des Berges die ab- gerutschten eoziinen M ásson sind gut zu beobaehten. Auch am Gipfel dér Höhe Xo. I. ist Eozán anzutreffou. Statt dem Abrutsehen desselben am Rand erfolgte hier eine weitere Hobung dér Dachsteinkalkscholle, die spater in dór Elitté einbrach. Hieraus ergab sieh die synklinalenartige Vortiefung, in dér dér eozane Kaik liegt. Die mantelförmige Lagerung des Eozans auf dem Dachstein- kalk ist auch an den iibrigen Gliedern des Zuges zu beobaehten, besonders am Berg Xo. III. Dér Bau von Xo. IV und V ist zwei- felsohne ahnlieh, doch ist hier das Liegende nicht aufgesehlossen. Die Theorie dér Hebung des Schollenzuges wird auch dureh die Tatsacne befürwortet, dass die einzelnen Schollen auch in Bc- zug auf einander vertikale Dislokationen erlitten habén. Als Zei- ohen hierfür kann die am Fuss dér Burgruine dahinziehendo, un- gefahr X" — S-liche Verwerfung, sowie die Hobung dér Seholle No 208 J. Toinor-Thirríng i. langs dér Dislokationslinie des Kőmosó-Tales betrachtet werden. Nachdem es nnnmehr erwiesen ist, dass die Sehollen tatsách- lieh gehoben wurden, bleibt nocli die Frage zu beantworten, was die l rsaehe dér Hebung gewesen sóin dürfte. Wie bereits erwáhnt, will ich bei dér Erklárung nicht allzn weit greifen, sondern nui* raeine lokálén Beobachtungen mitteilen. Die U rsaehe ist ebendort zu suehen, \vo wii die Erklárung dér Hebung des Gegenflügels vöm Bodajk — Rátóter Hauptzug gefunden habén. Audi in diesein Fali versenkte dér miozane Randbruch Gebirgsmassen in die Tie- l'e. Da die Verwerfnngsflachen nicht regelmássig, Aertikal sincl, entstand offenbar eine Stauung, dureh welche die Emporprossung idnes relatív kleineren Zuges aus dér Tiefe bewirkt wurde. Mit anderen Worten kaim alsó dér Zug von Csesznek mit dér grössten Wabrscheinlichkeit als dér tektonische Gegenfliigel von langs Ver- werfungen in die Tiefe versunkenen Massen betrachtet werden. Ich habé in dér Einleitung betont, dass ich die Phasen dér Bewegungen möglicbst in chronologischer Reihenfolge behandein möchte. Dem entsprechcnd gebe ich min auf die nach dér Hebung stattgefundenen Dislokationen über. Es versteht sich von selbst, dass die strenge Zeitfolgc dér letzteren nicht ganz genau festge- stellt werden kann, da ja die Zerstiickelung des Zuges, die hori- zontale Verschiebung dér einzelncn Schollen gégén einander, so- wie die Zertrünimcrung des infoige dér Hebung des triassischen Liegenden empovgewölbten eoziinen Mantels, das Zcrre issen des- selben in prismatische rI'eile und die horizontúié Dislokation odor Fig. 42. ábra. Verwerfung im Aranyos-Tal. Die tektonischen Verh.iltnisse (les Gobirgszuges von Csesznek 209 Seliuppenbildung dér letzleren nach dér Hebung des Zuges wahr- seheinlich gleichzeitig oder innerhalb eines engen Zeitraumes er- lolgt sein diirften. Vor nllem ist das Zerreissen (ler Schollen in horizontaler Richtung zu ^esprechen. Nach Prof. K. Roth v. Tel égd besit- zen dicse Bcwegungen im N-lichen Bakony eine sehr grosse Bedeu- tung. An nianchen Stelleu wurden Schollen aus Entfernungen von -I — 5 km nőben ganz ahweichende Gesteine verschobon. Beispielo siud dureh die Mitteilungen des erwáhuten Antors aus dér Gégéiül von Eplény reichíich bekannt gewordcn. Derartige horizontale Yerschiebungen konnten — zwar in kleincrem Massstab — aucli atif meinem Gebiet nachgewicsen werden. In horizontaler Richtung wurden dér Festungsberg und die Sehol le No III von einander versehoben, sonst wáre die eigentiím- liche Berührung zwisehen dér gehobenen Daehsteinscholle des Festungsberges und deni unmittelbar neben dieselbe gelangten eoziinen Hauptnummulinenkalk unverstándlich. Am Nordrand des Festunsberges liisst sich eine entsehiedene Yerwerfung nachweisen, das den Gipfel des Berges bedeckende Eoziin stimmt petrogra- pliiseh vollkommen mit deni Eozan dér Scholle Xo. III überein, iiberdies ist aucli die Lagerung dér Schichten an beiden Stellen identiseh. Xeben deni von Csesznek kommenden Weg tritt jedocli dér Dachsteinkalk iiber eine geraume Strec-ke mit dem Eozan dér benachbarten Seholle in Beriihrung, was bei den herrschenden Lagerungsverháltnissen nur ducii die Annahme einer tektonischen Grenze verstandlich ist. Horizontal gegeneinander vurden aucli die Schollen Xo. IV und V versehoben, was sich besonders in dér petrographisenen ÜbereTnstimmung und in den Dislokationsriehtungen offenliart, welehe die Scholle Xo. IV vielfach durchkieuzen und unter denen deutliche Gleitl'laehen nacligewiesen werden können, langs derer einzelne Teile dér Scholle aucli spáter noch in denselben Richtuii- gen weiterbewegt wurden, in denen sie aus ihrer urspriinglichen Lage neben dér Höhe 333 m versehoben wurden. Dér Vollstandigkeit zuliebe sind noch die an dér Ostecke des Yárbükk-Berges befindlichen 2 — 2 Yorkommnisse des Eozans zu erwahnen, die in analógéi- \Yeise in ihre gegenwartige Lage ge- langten. Avie die oben besprochenen Schollen, obzwar sie dem An- scheine nach die Relikte eines Staffelbruches darstelfen. Gégén die letztere Deutung spricht dér Umstand, dass dér Dachsteinkalk : n beiden Stellen hoch, das denselben überlagernde Eozan liinge- gen viel niedriger liegt und verhaltnismássig steil, unter 40 — 45° einfallt. Auch diese cozanen Flecke rutschten nach dér Hebung vöm Dachsteinkalk herab, in áhnlieher \Yeise, wie das bei den Schollen des Festungsberges unzweifelhaft festgestellt werden konnte. Dureh die skizzierten Dislokationen wurde die Ausgestaltung 210 J. Tomor-Thirring dér Glieder des Zuges von Csesznek in grossen Zugén vollbracht. Es bliebe noeh die Besprechang jener Bewegungen übvig, die das lieutige Antlitz dér Schollen modeJlierten. Diese können nicht in eine besondere Fhase gestelll werden. Sic diirften zeitlicli mit deu vorhin besprochenen Dislokationen zusammenf allén. Immerhin ist es niclit uninteressant, dieselben ins Auge zu fassen? da aueh dies<‘ geringfügigeren horizontalen Verschiebungen zűr posteozánen Zertrümmerung des Gebirges beitrugen und aueh die grossen Be- wegungen erklaren lielfen. Die eoziine Masse dér vöm Festungsberg W-lieli gelegenen Hó- lie No. I ist dureh die nicht bedeekten Teile des buehstáblich syn- klinal eingebrochenen Daehsteinkalkes umschlossen lm Auf- schluss neben elem Brunnen ist dér Uachsteinkalk und iiber diesem das Eozan sichtbar. Zwischen den beiden Bildungen liegt eine 15 — 20 cm máehtige, rote Tonschieht als Zeiehen dafiir, dass in diesem Teil des Bakony-Gebirges eine Festlandperiode auf die Re- gression des Triasmeeres folgte. Die Zwisehenlage entspricht einer mylonitartigen Reibungsbrekzie, die dureh rőten Tón zu einer fást marmorartigen Masse verzementiert wurde. Trotz dem identischen Einfallen dér beiden Gesteine spricht die Anwesenheit dieser Brek- zie f ür die Annahme eines tektonisehen Kontaktes zwischen den selben. Dér IJrsprung' dér synklinalenartigen Vertiefung ist zweifel- liaft. Nach dér Hebung der Seholle könnte zwar das Liegende trogartig einsinken, docli ist es in Anbetraeht der auf die andere Seite des Berges miindenden Höhlen nicht ausgeschlossen. dass mán hier eingestürzten Höhlen gegeniibersteht, was in dieser Ge- gend eine haufige Erscheinung ist. Der eoziine Kaik wurdo nach- triiglieh zertrümmert, er ist von grossen Gleitflachen vielfach (lurchsetzt, dérén Richtung hier vorwiegend eine 0 — W-liche ist. Die durchschnittlich unter 24" gégén S einfallenden Scliichten rutschten sogar aueh liings NW — SO-licher Flachen in horizontú - ler Richtung weiter. Zu erwahnen sind aueh noeh die vertikalen Dislokationen, die zűr Ausgestaltung des hiesigen Abschnittes vöm Kőmosó-Tal beitrugen. Thre Richtung ist hauptsaehlich N- S. Beide Teile des der Seholle No lí (Festungsberg), sowohl der höher gehobeno Dachsteinkalk, wie aueh der vöm Eozan bedeckte Teil sind von Gleitflachen vielfach durchsetzt. Die Grenze gégén das Kőmosó-Tal ist keine eínfache Verwcrfung, sondern eine Wech- selfoge von annaln rnd N — S- und NW- SO-liehen vertikalen Brii- chen. Sogar diese sind nicht vöm Tíipfel des Berges bis zűr Tal- sohle einheitlich, sondern habén den Berg von der benaehbarten Seholle staffelweise losgei issen. Das den Gipfel des Berges bilden- de Eozan rutsehte gelegentlich der Rebung der O-lichen Dachstein- seholle am Grat gégén W ab, wobei die eozanen Tafeln nach der Art von Dachziegeln schuppenförmig übereinandor gesehoben wurden. l)ie tektonischen Verháltnísse des Gebírgszuges von Csesznek 211 Weiter siidwárts sind a in Daclisteinkalk gégén S gei’ichtete, abgerundete Gieit fláchen nnzutreffen, an dérén steiler Oberflache die eozane Decke in die Tiefe hinabrutschte, was au eh durch die Anwesenheit eines grossen eozánen Fleekes am Südfuss des Ber- ges bewiesen vird. Es braucht kaum erwáhnt zu werden, dass so- \vohl dér Daclisteinkalk, wie auch das Eozán metamorphosiert, na- mentlich liings dér Harnische umkristullisiert wurden, so dass im letzteren nur wenige Nnmmulinen anzutreffen sind. /u Füssen dér Hűi ne ist auch dér Daclisteinkalk von Gleitfláchen durchsetzl und liings dieser vorwicgend NW — SO-lichen, meist parallelen Fla- oben erfolgten kleinere-grössere Verschliebungen in liorizontaler Richtung. Die Fláchen schliessen hier mit dér Horizontalen V in- kein von durchsehnittlich 30° cin. Ilire Anwesenheit bekriiftigt das Vorhandensein dér auch in dér Karte veranschaulichten, von NW gégén SO gerichteten, horizontalen Verschiebungsfláche, liings welcher dér Dachsteinkalk des Festungsberges in eine gleichsain tlexurenartige Beriihrung mit dér Scholle No. III tritt. Die Dühe No. Ili bcsteht iihnlich, wie No. il mis zwei Teilen: mis einer mit Eozan iiberdeckten und einer Dachstein-Scholle die sicli liings einer Verwerfung bér illíren. An dér Berührungs- slelle sind die Schichtfláchen vielfach zerklüítet. Vertikale Flii- chen gehen nádi N in N-warts einfallende iiber, gégén S vor- schreitend trifft mán liings dér Verwerfung S-, dann SW-warts einfallende Schiehten an. Die Schichtfláchen sind zugleich Gleit- fláchen, an denen urspriinglich höher gelagene Schiehten zu Füs- sen des Berges hinabrutschten. Dér in dér Náhe des Kontaktes mit dem Festungsberg be- findliche grosse Steinbrueh gestattet ebenfalls einen Einblick in die zerkliiftete, von Gleitfláchen durchsetzte Struktur des eoziincn Kalkes. Oberhaib des Steinbruches fallen die íáchichten unter ca. 50° gégén NNW ein, resp. es erfolgte das Abgleiteu dér Schiehten liings dieser Fláchen. Auch dieser Umstand weist darauf hin, dass dieser Teil urspriinglich zum Festungsberg geliörte. Die Richtung dér horizontalen Verschiebungen ist hier im grossen gauzen O — \V und N — S. Diesen Fláchen entspreehend wurde die eozane Decke in Prismen zergliedert, die in horizontaler Richtung verschoben wurden, was auch in den glánzend polierten Harnisehen und Gleitfurchen zum Ausdruck gelangt. Dér Dachsteinkalkmasse d(>s Berges No. Ili gegenüber liegt die Höhe No. IV, dérén SO-licher Teil durch eine scharfe, gerade Verwerfung begrenzt ist, was auf den ersten Blick auffállt, da hier die eozánen Kalktafeln an einer geraden Linie plötzlich en- digen und v^on dér Lössdecke abgelöst werden. Im Steinbrueh des Berges sind annáhernd gégén S einfallende Gleitfláchen anzu- treffen, die gleichfalls von cinem ganzen Netz von Verschiebungs- fláchen dürchsetzt sind. Am auffálligsten sind die 0 — W-lichen. vertikalen Fláchen, die den Berg parallel zerschnitten und bis 212 J. Tomor-Thirring zum Fuss desselben verfolgt werden können. Zwei von diesen Flachen sebnitten ein 20 m breites, eozanes Kalkprisma vöm Berg heraus, das dann annáhernd horizontal verschoben wurde. Aussor diesen Hauptversehiebungsflachen sind aueh noch zahlreiehe kiéi - nere anzutreffen. Es ist ínteressant, das dér Harnisch hier stellen- weise durch eine 4 — 5 cm machiige Kalzitschicht überzogen ist. Dér Berg No. V zeigt keine von den bisher bes'prochenen ab weichenden interessanteren körmén, so dass ich zűr Beschreibung des letzten Berges No. VI iibergehcn kann. Den Kern desselben bildet eine gehobene Dolomitscholle, die die urspriinglieh horizon- tal gelagerten eozanen Schiehten domartig emporwölbte. Dér grösste Teil des Nummulinenkalkes rutschte auch hier vöm geho- benen Liegenden zu den Füssen des Berges herab und die grossen Aufschlüsse lassen es gut beobachten, dass dér ])lastischere eoz&ne Kaik vöm grossen Dinek síellemveise durch und durch gefaltet wurde (Siehe beiliegende Skizze). Derartige kleine Faltén sind be- sonders in dem am Gipfel des Berges bet'indlichen Aufschluss sichtbar. (Siehe FTg. 2.) Wahrend die plastischeren eozanen Tafeln dem Druclc mehr odor weniger nachgaben. wurde dér spröde Dolomit zu femem (hús zerdrückt, dér von den Einwohnern abgebaut wird. Ausser- dem, dass dér Dolomit emporgewölbt wurde, zerbrach dér den Dolomit umhiiliende Diapyrmantel aueh noch in Prismen. u. zw. nach annahernd parallelen Flachen, dérén Harnische sich bis zum Fuss des Berges verfolgen lassen. Ilire Bichtung ist im grossen, ganzen N — S und 0 — W. Beim ersten Steinbruch lassen sich haupt- sachlich drei derartige Prismen in dér Breite von 1.0, 4.5 und 5.2 rn nachweisen. Aus den deutlichcn Gleitfurchen liisst es sich auch l'eststellen, dass die Verschiebung hauptsáchlich in 0 — W-licher Richtung eri'olgte. Auf senkrecht hierzu erfolgte, geringfiigigere horizontale Dislokationen weisen N — S-liche Fnrclien hin. • * *rschiedenen Formcn dér bezeich- nendsten posteozánen Krusten-Bcwegungen auf kleinen Iíaum konzentriert zu beobachten sind. Dcnn trotzdem die Hauptrich- tungen dér Dislokation bereits in dér Kreideperiode praformiert wurden, verdankt das Gebiet sóin heutiges Antlitz jcdenfalls den posteoziinen Bewegungen. Die in dér Kreideperiode emporgchobenen Triasmassen wur- den durch dit1 Ablagerungcn des eozanen Meeres iiberdeckt und die so entstandene, zusammcnhhngendc Tafel wurdb dnnn durch das posteozane Bruchsystem zerrissr1 diskordant anf Feinsand mit l’nio ivetzleri, und wird von seliwnrzom Humusboden bedeckt. In dér Schottergrube 0.8 km tfW'Hch von Köpcsény* konnle eine einfaelie faltungsahnliehe Fagerung dér dilnvialen Donau- schotter and Sandsebichten beobaehtet werden. (Nr. !) anf dér Karte.) Krauselnng nnd seknndare Sortienmg naeb Korngrösaen isi niehl vorhanden. Die dimnen Sandsebichten, welebe aueh an den ungestörten sehottrigen ATilagernngen im inneren Teil dér Kleinen Dng. Tiofebene allgeinein verbreitet sind nnd somit als primare liildungen betraelitet werden kőimen, lásson sieb bier in den Falton verfolgen. Anf dón Sohottor lágert sioh nnmittelbar eine Inaimé Hodonschieht. Fosszilis strukturtalaj előfordulások. Vorkommmsse fossiler Struk túr bődén. 0 tO 20 30 <<0 50 hm US I-Typ bizonytalan előfordulások, fraghehe S/orkomrnnisse. H típus Rlyp y3v Witn Xeuestens konnto ich Scbiebtonstörungen erster Art aueli in folgenden Schottergrubon dieser Gegend beobachten: im pliozaaen Sohottor am SW-Satin* (les Goldbergls von Edélstáhl (Xr. 8 auf dér Karte), im Hangenden-Silt des jüngst-pliozanen Sehottegs in dér Grube ncichst dér Kirche von Schönabrunn (Xr. 7 dér Kaidé ' Kittsee. 218 E. v. Szádeczky-Kardoss Dér „Silt 4 enthált kiér von untén „eingefaltete"’ soliotterige Par- tién), ini oberen Horizont des altdiluvialen sandigen Schotters dér Sehottergrube 0.4 km Ali' lich von Gatteniorf (Lajlnkáta, Nr. 6 dér Karte). Südöstlieh nachst elér liahnstation Pinnye, in dér diluvialen Sehotterdeeke des Ikvaflusses, in einer Höhe von 143 in ii d. Ivl. konnte Sehiehtenstörung ersler Art mit „Aufbrüchen44 beobaehtet verdén. Die Entfemung zweier benaehbarten Aufbrüche, ;.lso die Vellenlange betrágt 1 — 2 ni. I)er Schotter ist hier nnr 2 — 3 m maehtig, er lágert auf pliozanen tonig-sandigen Schichten, und wird durch (óné diinne Bodenscliiehr bedeckt. (Nr. 10 dér Karte). In d(*rselben Sehotterdeeke konnte am SW-Ende des fürstli- cben Parkos bei Esztcrháza in einer Höhe von 132 -n. ii. d. M. an síeli auf weissen, pliozanen Sand lagerndem gelbem sandigeni Schotter faltungsahnliehe Lagerung (wahrscheinlieh ersten Typ.s) unter ungünstigen Aufschliessungsverhaltnissen beobaehtet wer- den (Nr. 11 dér Karte). lm altén Schotter des Ikvaflusses bei Sop- ron wurde von M. Ven dl saekige Lagerung beschrieben (Lit. 27.) In dér diluvialen Sehotterdeeke des Képceflusses 1.5 km II SW-lich von Hövej, (128 in ii. d. M„ Nr. 12 dér Karte), ferner 1.1 km ONO-lich von Himód (Ni-. 13 dér Karte) hatte ich in Idei neren Sehottergruben aueli 'wahrscheinlieh hierher einzureihende sanftere faltungsahnliehe Lagerung beobaehtet. Bestimmt (liese Sehiehtenstörung komin t in dér Schottergrube am W-Ende von Csapód (147 m ii. d. IVL, Nr. 14 dér Karte.) vor. Hier liegt e:n •* Schottersehiehl von ungefáhr 2 m Machtigkeit auf briiunlichem sandigeni Tori pannonischen Alters. Dér Schotter ist örtlich durch (óné diinne Bodensehieht bedeckt. In derselben Sehotterdeeke hal- le ich nocli beim Meierhof Szolyayyőr (130 ni ii. d. M.) und am SO- Eude von Lövő (180 m ii. d. M. Nr. 15 dér Karte) Schichtenstörun- gen dieser Árt beobaehtet. lm letztgenannten Vorkommnis ist eine Vermengung des Schotters múl des pannon is«;hen Liegend-Tones wahrzunehmen. Weder beim Meierhof Szolgagyör. nocli im Falle des Lövőé r Vorkommnisses ist eine Deckschicht vorhanden. Weiter nach Siidosten, im jungdiluvialen Schotter des Ilépce- flusses, 3 km ONO-lich von Cseprcy, in dér Náhe dér Megyes-pusz- 1a ist Sehiehtenstörung in den.jenigen Partién des Schotterlagers vorhanden, \vo midi Toneinlagerungen vorkommen. Die Dentung dieser Schichtenstörungen konnte aber nielit einvandfrei durch- geführt werden (Nr. 17 dér Karte). Die Sehiehtenstörung zweiter Art kaim in dér l’ingebung Szoinbathely-llohone beobaehtet werden. 3/4 km siidlich Bozsok (310 m ii. d. M.) bildet das dilnviale graue Sehotterlager des Bo- zsokbaehes stebende Faltén von 2 m Wellenlange und von 0.5 m Amplitúdó. Die Faltung wird dureii die parallelé Lagerung dér flaehen und langlichen (lerölle hervorgehoben. Krauselung ist nieht wahrzunehnu'ii, ab(*r vielleielit geringe sekundiire Sortierung. Pleistoziine Strukturbodeubildung 219 Dór Schotter isi durch eine Bodenschicht von ungefa.hr B 3 m bo- deckt. Kr. 18 dér Karte.) Nördlich von Szombathely, '.miseken Gyöngyösapáti und Pert i- njjc konnte ieh in einer Hőbe von 231) m ii d. M. faltnngsáhnliche Lagerung des jungdiluvialen S«*hotters des Gyöngyöshaches beobachten. (Kr. 19 dér Karte). Am NW-Knde von Szombathely kom mén sanft gewellte Faltén in dér diluvialen Schotterbank dér Ziegelei dér Wiilder-schen Nachfolger (212 m ii. d. M.) vor, wobei die Wellenlange 3 — 5 ni, die Amplitúdó 0.5 — 1.5 m betrágt. Dér Schotter ist hier durch ciné wagrocht gelagerte. glimmerige Fein sandschieht von 3/4 m Miichtigkeit und dariiber noch durch gelben, lleckigen, glimmerigen, feinsandigen Tón (,,Silt“) von 3m Miichtig- keit bedeekt. Er liegt auf lonigen Pannonschichten (Nr. 20 dór Karte). In dér oboi piiozánen Schotterdpeke an dér rechten Seite des Raabflusses in dér Kleinen ITigarischen Tiefebene hatte ich in zwei Gebieten die besprochcnen Schichlenstörungen beolmchtet, und- zwar beiderorts den ersteu Typ: am Kordende dér Sehotterdecke in dér Schottergrube l.t> km nördlich von Pápoc (Nr. 21 dér Kar- le) und 1.8 km SSO-lich von Kemcnesszentpéter (Nr. 22. dér Karte) Dér Schotter zeigt am letzterwahnten Őrt 2 m breite und 2 — 3 m holie Facherfalten-artige Struktnr mit aufr(*chtstehenden und so- gar überkippten Flügeln. lm Síiden- dér Decke, in dér Fnigebung von Vasvár konnte auch mehreroris Schiehtenstörung erster Art beobachtet werden. Z. B. in dér Schottergrube des Meierhofs 1.5 km ONO-lich von Újlak (210 — 20 m ii. d. M. Nr. 23 dér Karte) zeigt dér Schotter in einer Máchtigkeit von 3 m starke u. unregelmássig ge- kriiuselte „Faltung“. Das Schotterlager isi hier in einer Gesamt- rnáchtigkeit v. 6 m aufgeschlossen. Die lntensitat dér Sohichtenstö- rung nimmt nach untén allmálilich ab und im unteren 3. m des Aufschlusses ist sc-hon die primare, ruhige wagrechte Lagerung mit untergeordneter diagonaler Schichtung zu beobachten. lm obe- ren, gestörten Teil ist auch ciné starke Sortierung nach Korngrös- sen wahrzunehmen : tonig-sandige Kérné von 1.5 — 3 dm Durchmes- scr sind untén u. an dér Seite durch schottrige Giirtel umgeben, welche sich nach oben verscbmalern alsó aufbruchartigen Charak- ler habén (Fig 43). Eine ahnliche F.rseheinung ist unter sclilechte- ven Aufschlussvorhaltnissen 3/4 km nordöstlich von Káin (Nr. 24 dér Karte) und v esti ich iiber Vasvár am Gorédomb (Nr. 25 dev Karte) zu beobachten. Die Raab-rechtseitige Sehotterdecke dehnt sich vöm soeben erwáhnten (lobiét westlich bis zűr Linie von Szentgottliárd zwi- schen den Raab- und Zala-flüssen noch iiber grosso Gebiete aus. Auf dicsem Gebiet hatte ich auch zahlreiehe Schottergruben un- tevsucht, konnte aber die Sehichtenstörungen hier nirgcnds mehr beobachten. Schichtenstönungen dicsér Art konnte ich auch wei- ter südlich im ungarischen Drau- und Murgebiet nicht beobachten. Grösstenteils auch zum ersten Typ einzureilien sind die in 230 E. v. Szádeczky-Kardoss dón tieferen Donauterrassen zwischen Győr und Komárom mehr- erorts beobaehteten Schichtenstörungen. In dér Schottergrube nachst des Győr$zabwlhegyer Strassenraumerhauscs ( 1 1 S m.ü.d.M. X r. 2tí dér Karte) kom mén un tér einer O.o m machtigen Bódén sohicht i'olgende Schiehten vor: obeu liegt eine sanftc, stehonde Faltén zeigendc 1 -1.5 m maehtige, sandige Schotterschicht, wobei die Welleulangcn 1—2 in, die Amplitúdó ea. 0.5 m botragen. Dar- un tér kommt eine ruhige, wagrechte Sandbank von 0.5 m Mtich- Fig. 15. ábra. Untercr Teil des Auí’schusses bei Győrszaba Jhegy. l’liot. 1). Fantó. íigkeit, und hiernach eine (in einer ]\láchtigkeit von 1 — 2 m auf- gesehlossene) Sandsehicht vor, v. eleid letztere in eigenartigen, un- regelmassigen kugel-, pilzáhnlicben Bildnngen von 2 — 4, ausnalinis weise von 8 dm Durch messe r abgesondert ist in dér Weise, dass diese Sandbildungen durch diinne Tonschich tehén umgeben sind. (Fig. 14 und 45). In dér Nahe von Gönyii (Nr. 27 dér Kar- te) kom mén an dér pleistoziinen Sehotteroberfláche von ea.. 120 m Hőin* ii. d. XI. kreisförmige Vertiefungen vor, welche im Qiiersehnittaufschluss aiieh faltungsahnliehe Lagerung zeigen. XordösHieh nachst dér liahnstation N agyszent jános (Nr. 28 dér Karte) liatte ieb zykloideniihnliehe, wenig gekrauselte Schichten- störung beobaehtel (Fig. -i(í). Die gestőrten Sehicliten sind in eine" Macii tigkeit von 2 0 in aulgoschlossen. Die Wellenlange betrágt hier 1 — 6, die Amplitúdó dagegen 0.5 1 m. In eim*r Grube őst lich ron Komárom nachst dér Autostrada Budapest Wien (115 m ii. d. M. Nr. 29 dér Karte) liatte ieli einfa- ehe sinuswellena rt ige Seb ichtoTistöriing zweiten rFy ps beobaehtet. • SW von Komárom, 1.8 km nördlich dér Göbölkútpuszta in einer Pleieto/üne Strukturboden bibimig 221 Höhe von 122 ni ii. cl. M. Ni\ 30 dór Kürtői komáit i ni ploistoziumn Sehotter auch sackige Sehichtenstörung vor. In dón jiingstpleistozanen und holoziinen schottrigen Abla- geruügen dór grossen zentralcn Ellőne dós Kisalföld konnto ion dagegen in keinor dór untersuchten, znhlreiolion (toils guten) Anf- schliis.se die besprochonen Schichtenstöningon boobnohtou. Ilit' Vorkominnisvorhiiltnisso könnou folgonderwoiso zusani- mengefasst werden. 0 1 2 3tn Fig. 4fi. ábra. Aufscldwss l»ei Nagyszontjános. 1. ím untersuchten Clebiet koinnien dió fragiichen Sohiehtonstö- rungen nur in schottrigen flnviatilen Ablagenmgon von oberplio zanem und pleistozaneni Altér vor. Xirgends ívurden sie an holo- zfinen und jiingstpleistozanen Ablagerungen, z. B. in dér Mitte dór Kleinen lTngarischen Tiefebcne gefunden, obgleich hier ancli viele und teils sehr goto Aufsclilüsse untersucht wurden. Dió ré- zöntő Bodenschieht lágert sich diskordant auf die gestörten Abla- gerungen und bloibt selbst immer froi von dón Stövungen. 2. Die Erseheinung ist zumoist auf niedereron (100 — 350 m) .ind hauptsáchlich auf vollstandig ('bonon Gebieten zu beobaehten. 3. Sió ist nicht an die Ablagerungen einos bestimniton Flus- •sos gebunden, scheint aboi in gcwisson Gebieteu besondors haufig zu sein, ohne eine allgomeino Verbreitung auf dóm g'anzen Gebiet oiner örtlich die Erseheinung zeigonden Ablagerung zu habén. Mán kann sie ott nebeneinander auf Ablagerungen von verschiede- noni Bildungsalter oder von verschiedenen Fiiissen beobaehten. (Áhnlich auch z. B. in Deutschland, siehe Lit. 14. S. 4(?4i. 4. Sie kann mit einor bestimmten Liegendschieht nicht in ^ erbindung gebraeht werden, da sie sowohl in Schottern vor- kommt, Avelche iiber Tonen, Avie auch in solehen, Avelche iiber Sau- lién liegen. Auf Grund dér bisherigen Béobachtungen kann viel- loicht soviel behauptet Averden, dass dér erste Typ besonders iiber 222 E. v. Szádeczky-Karcíoss machtigeren sandigen otler scbottrigen Ablagerungskomplexen, dér zweite dagegon besoiulers in den iiber Tonkomplexon liegeu- den, diinneren Schotterlagern vorkomnxt. Das \ orkommen dér Schichtenstörungen kann vielleicht in gewisser Beziehung mit dér Gebirgsnahe und aueh mit dér Nachbarschaft dér grossen plei- stozanen Sedimentationsraumen stehen (Die Vorkommnisse dér Kleinen Ungarischen Tiefebene sind meist in den die grossen jung- pleistozánen Schuttkegel dér Donau und dér Rába-Répee-Flüsse umgebenden, etwas álteren Schoíterlagern zu finden.) * * * Dér Umstand, hass die besprochenen Nchiehtenstörungen in d. oberpliozanen Ablagerungen oft-, in den filteren aber nicht oder nur viel seltener-, in den jiingstpleistozanen und holozánen Abla- gerungen endlich nie vorkommen, seheint darauf hinzuweisen, dass sieh diese Schichtenstörungen im Pleistozan undzwar hauptsacli lich im jüngeren Pleistozan bildeten. Da die Schiehtenstörung immer von oben ausgeht und nur in solchen Sehottervorkoimnnissen vorkommt, für vvelclie wahrend des Pleistozans die unmittelbaro Wirkung dér Atmospliiire anzu- nehmen ist, kann mit gevisser Wahrscheinlichkeit auch angenom- men werden, dass die fraglichen Schichtenstörungsarten die Reak- tionszonen dér Schotter und dér pleistozanen Atmosphiirc darstel- len, d. h. sic sind niehts anderes, als pleistoziine Bodenhorizonte. Es ist bekannt, dass unter dem gegenwartigen arktischen Ivlima die mechanische Bodenbildung dér cbeniisehen stark iiber- legen ist. Dies steht mit dem überwiegend mechanischen Charak- ter dér besprochenen Schichtenstörungen im Einklang. Für die Ilichtigkeit dér Annahme, dass misére Schichtenstörungen pleisto- ziine Bodenhorizonte darstellen, spricht dér Fmstand, dass die Struktur und Erscheinungsform d. gegenwartigen bezeichnendsten arktischen Bodenarten, die dér sogenannten Strukturböden in den typischesten Fallen vollstandig mit miseren Schichtenstörungen ersten Typs übereinstimmen. Dow isse Arten dér Strukturböden scheinen dagegen unseren Schichtenstörungen zweiten rl'yps zu ent- sprechen. Die Übereinstimmung falit natiirlich — entspreehend dem fossilen Charakter unserer Ablagerungen besonders int Durchschnitt auf. (Siehe z. B. Lit. (i, Abb 1. Lit. 24. Abb 1, il, 5. I.it. 14 S. 462- 467, Lit. 8, S. 259). Nennenswerte Übereinstimmung besteht z. B. auch bezüglich dér Sortierung naeh Korngrössen, be- züglich dér Diniensionen dér „Faltén”, dér X t'rkniipfung mit schot- terigen Ablagerungen und mit ellenen (lebieten. Ks wird angenommen, dass bei dér Strukturbodenbildung mehrere Stadion zu untersclu idén sind. Einem angenommener An- 1‘nngsstadium seheint dér Typ 2 unserer Schichtenstörungen zu entsprechen. Die ersten Stufen dér Strukturbodenbildung werden z. B. von El tón und Stech e duroh ebensolche Durch- Pleiato/iino Ktrukturbodenbi Uhuig 223 schnitte zeigende Diagrammé davgestellt. wie sic bei unseren Abla- gerungen mit Schichtenstörmigen des zweiten Typs zu beobachten sind. (Zum Vrergleich teilen wir am*b das Diagramm des zweiten Siadiums nach El tón s Hypothese nach Iát. 24. Abb. -i. mit: bei mis Fig. 47. Vergleiehe mit dér Fig. 44 ). Es ist bekannt, dass dér Strukturboden síeli un Hiingen in dér Form dér sog. Strcifenbüden ausbildet. Diese Bodenart seheini zűr Fossi Hsat ion nicbt geeignet zu sein. dn sie an dón Hiingen leieht und schnell erodiert werden künn. Erseheinungen, die mit dieser Bodenart vergliehen werden könnten, kenne ieli aueb von nnserem ( « ebiet nicbt. Die im unteren Teil des (íyörszabadhegyer Aufsehlusses be obachtete Erscheinung (Entmisehung des tonigen Sandes in dér Weise, dass kngel-. pilzförmige Sandmassen von dilimen, tonigen Streifen umgeben werden, (Fig. 45 uml 4(i), seheint auch mit eine- Wirkung des periglazinlen Klimas am ebesten erkliirt werden zu körmén. Fig. 47. ábra. Kin Anl'augssludium bei dér Bibimig dér Strukturbödeu nacli Eltons Hypothese mis Steehe, lát. 24. Dic zwei Hauptgruppen dér Bilduugsbypotbesen von Struktur- böden — die mit Frostschub und die mit Konvektionsströmen ar- beitende — werden bier als bekenni vorausgesetzt. Die bei dér iStrukturbodenbildnng mitwirkenden Faktorén kőimen nach Ste- fii e folgenderweise zusammengefa.sst werden: Kaltes und humides Kiima, welebes aber nicbt niederscblagsreich zu sein braucht, al- léin die leste Form des Xiedersehlages gewiihi leistet eiu dauern- (ies Feuchtigkeitsreservoir. Die physikalische Verwitterung iiber- trifft die chemische. Dér Beden kann fiiessen. In dér Tiefe liegt • iné dauernd gefrorene Sc-hicht (Tjale), oder wenigstens eine was- senmdurcblassige Schieht. Krekeler und Harrasaowitz batten ausserdem auf die Wichtigkeit des Vorhandenseins von to- 224 E. v. Szadeczky-Kardoss nigcn Bestandteilen hingewies^n. Dicső Bestandteile wirken nam- lieh als Schmiermaterial. Das Yorhandensein ahnliclier Faktorén in den besprochenen Gebieten kann für (eine odor inehrere) kalte Zeitabsehnitte des Fleistozans mit gewisser Wahrseheinlichkeit angenommen wérden. wenn wir unsere Schiehtenstörungen als Strukturböden deuten. Diese Bildungen sind alsó vöm Standpunkt dór Diluvialgeologio auch gewissermassen beachtcnswert. Yor allém besitzen a bér unsere fossilen Strukturböden cinen gew issen altersbestimmenden Wort. Un tor dem gegenwártigen Kiima kann sich Strukturböden — wenigstens in dér boobaohteten Machtigkeit von 2 — 4 m — bei uns offenbar nieht bilden. Es wurde se hon oben erwahnt, dass dió besprochenen Scbichtonslörungen hauptsáchlieh in oberpliozanon u. besonders a 1 térén pleistozanen Ablagerungen vorkommen, in den jiingstpleistozanen und liolozii- nen Sedimenten aber sokon vollstandig földen. Diese Boobachtung spricht fiir die Wahrscheinliehkeit dér sokon an síeli natlirliehen Annahme, dass die gewöhnlich als letzte (odor als einzige) ange- nommene ( .iüngerdiluviale (Haupt-) Yereisungsperiode das Hsiipt- bildungsalter unserer Strukturböden darstellt. Strukturbodenbildung déútet alsó im unseren Gebiot mit grosser Wahvscheinlichkoit auf ein pra-jungdiluviales Altér dór tursprünglichen) Ablagerung kin. Die Strukturbodenbildung zeigt, dón kalten, annahernd pori glazialen Charakter unsores Gobietes. Yon dér Grossen LTng. Tiefebeno sind schon Daten bekannt go worden, die auf eine kalte pleistozane Zeitporiode verweisen. Xeu- estens hat z. B. Tuzson í'hws cembrn aus dem Pleistozan dér Tiefebeno beschrieben. Er nimint auf Grund dór von ihm unter- suchten fossilen Flóra ein „sehr rauhes Tundrenklima" an, wel- ehes ungefalír dem Kiima dér Alpon in 2000 2200 ni, odor jenem von Nordsibirien in 70 — 75" Breite ahnlich gewesen sein diirfto. Übrigens ist in den erwahnten Döhen und sogar in viol geringeren (naeh Leuchs z. B. in 1090 m, Lit. Ifi— b.) dér Alpon auch rézén te Strukturbodenbildung bekannt. (Übrigens kaim bier erwahnt werden, dass an den Moranen des Jahres 1850 und sogar 190) schon Strukturbodenbildung bekannt ist. Die Strukturbodenbil- dung kann alsó geologisch rasch erfolgen.) Ein exakter Zahlenwert z. B. dér Jahresmitteltemperatur darf aber houte nocli auf Grud dér Strukturbodenbildung nielit angegeben werden. Nach H. Poser trift bei dér Strukturboden- bildung „für die meisten Gebiete . . . zu, dass die Lufttemperatuv wahrond eines mehr oder mindéi lángén Zeitraumes im dühre un- téi- ()n liegt, in den Sommermonaten aber einige bis mehrere Grnda iiber den (íefrierpunkt steigl . . . Wie v.enig aber diese Allge- meinangaben, iiber die kinaus wir bis jetzt kamu mehr genauerés Pleistozüno Strukturbodenbildung 225 iiber aio klimatischen Bedingungen wissen, im einzelncn zutref- fen, lehrt das Beispiol dér Faröer, wo kein Monatsmitlel dér Lutt- tomperatur unter 0" liegt . . (Lit. 20-b, S. 111.) Kin oeht.es peri- glaziales Klíma aul' (írund dér Strukturbodenbildung darf daher nieht nnbedingt angenonunen werden.* Da die Schichtenstörungen eine Miichtigkeit von 2—3, sogar 4 in erreiehen, diirfen wir eine tmgefáhr iihnliche .Miichtigkeit für unserer Anftauzone wiihrend dér pleistozíinen Strukturbodenbi!- dungsperiode annehmen. Die Tiefe dér gegenwartigen arktischen Strukturböden wird dagegen gewöhnlich nur für einige dm ange- geben. Ks wurde aber darauf hingewiesen, dass die Dimensionen mit dér Extremitat des Klirnas und mit dér Zunabme dér Grund- wassermenge zunehmen können Lit. 24, S. 203). Die grössere Mácii- tigkeil unserer Strukturbdóen kaim mit einer tiefergreifendeu som- merlichen Auftauung und mit starken jiihrlichon Temperatur- sehwankungen in Yerbindung gcbraeht werden. Beziiglich dér pe- riglazialen Gebietc Deutsrhlands ist u. a. Kessler in ahnlicher- weise zu einer Auffassung gelangt, nach weleher die pleistozane sommerliche Anftauzone dórt au eb eine viel grössere Miichtigkeit erreielite, als dics gegenwartig in den polaren Dauerfrostbodenge- bieten dér Fali ist (Lit. 12. S. 77.). Übrigens ist das Strukturboden- vorkommnis von Giessen auch 2 — 3 m maehtig (Lit. 14, S. 461). Es ist bekannt, dass die Strukturbodenbildung gegenwartig gewöhnlich, wenn au eh nieht immer, iiber Dauert rostboden statt- findet. Auf Grund dér Strukturböden unserer Gebiete kann mit ge- wisser Wahrscheinlichkeit angenommen werden, dass dér Dauer- f rostboden sich wáhrend gewisser Zeiten des Diluviums bei uns auch ausbildete. Für diese Annahme sprieht die Tatsache, dass unsere Strukturböden Schichtenstörungen ersten Typs meist über >andigen bzw. auf wenig tonigen Ablagerungskomplexen vorkom- nien. Da aber nach dem heutigen Stand dér Untersuchungen eine wasserundurchlássige Liegendsehicht bei dér Bildung von Struk- turböden nnbedingt anzunehmen ist (Siehe z. B. Lit. 17. S. 93 — 94), könnte vielleicht diese Scliielit bei uns dér Dauerfrostboden gewe- sen sein. * Auch Herr Geheimrat Prof. A. Penck ist dér Auffassung — wie ich in einem Gesprache mit ilun wahrend dér Quartarkonferenz die Éhre hatte zu crfahren — dass Strukturböden sicli sogar in Gebie- ten bibién können, die eine Jahresmitteltemperatur von -j-2° habén. Die undurchlassige, gefrorene Liegendsehicht ist in solehen Gebieten nur wahrend eines Teiles des J ab rés vorbanden. Somit kann auch bei uns die Strukturbodenbildung ölnie Dauerfrostboden auch in Gebieten erklart werden, wo keine wasserundureblassigen Liegendsebichten vor- banden sind (Vergleicbe die bezüglieben Bemerkungen im Text wei- ter untén.) 226 E. v. Szadeczky-Kardoss Mit dem grossen Feuchtigkeitsbediirfnis dér Strukturboden- bildung kann dér Umstand erklárt werden, dass unsere als Struk- turböden angenommenen Schichtenstörungen hauptsaenlicb in dér Nachbarsehaft dér im Jungpleisiozan wasserbedeckten Sedimenta- tionsráume, namentlich rundum den grossen pleistozanen-holoza- nen Schuttkegel dér Kleinen Ungarisehen Tiefebene vorkommen. Es wird z. B. von Poser betont, dass eine vorübergehende Was- serbedecknng die Arbeit des Frostschubes stark fördert. (Fit. 2U-b, S. 109.). Unseren Sehiehtstörungen ganz ahnliche Bildungen sind aueh in anderen Fandern, z. B. in dér Niederlausitz, im deutsehen Mit- telgebirge an dér Hauptterras.se dér Lahn, an dér Haupt- und Mit- telterras.se des unteren Bheins (Fit. 10 — 12, 14 — 16, 28 etc.), ferner in Flandern und in Eugland (Fit. 1. Dewey, Warren) bekannt. Sie werden neuestens auch als Strukturböden gedeutet. In diesen Nonl- landern wurden aber aueli an holozancn Al)lagerungen solche Bil dungen beobachtet (Fit. 3.), obgleich auch hier in den meisten Fal- len ein diluviales Bildungsalter festgestellt werden konntc. (Di<‘ Bildungsweise einiger Vorkommnisse in Deutsehland isi iibri gens noch strittig. Es scheint, als ob die Struktu rbodenbildung auch in unbereclitigten Fallen zűr Deutung faltungsahnlicher und verschiedener unregelmassiger Lagerung hei’angezogen worden ware. F)ies zeigt, wie vorsichtig mán bei dér Amvondung dér An- nahme von Strukturbodenbildung verfahren muss. TRODAFOM. -- ÍJTERATUB. 1. Dewey, H, Warren S. H.: Djscussions, Quart. Jönni, of the Geol. Soc. 1927, p. 1;94. 2. Elton, C h. S.: J’lie natúré and the origin ol‘ sói l-polygons in Spilz- bergcn, Quart. Journ. of the Geo!. Soc. 81. (1127), pp. 161—194. 3. F i r b a s, F. und Gr ah maiin. R.: Über jungdiluviale und allu- viale Torflager in dér Grube Marga bei Senfteuberg, Abh. d. Mát. Phys. KI d. Sachs. Akad. d. Wiss. 11. (1928), Nr. 4. 4. F i sh e r, O.: On the warps, their age and probable connexion with the last geological e\ents. Quart. Jourv,. of the Geol. Soc. 1866, pp. 553 — 565. 5. Fuchs, Tb.: Über eigentümliche Störungcu in den Tertiiirbildnn- gen des Wiener Beckens, und über selbstiindige Hewegung lo- ser Tcrrainmessen, Jehrit. d. Geol. Tf. A. Wien. XX IT. (1872); pp. 309—329. 6. Gripp, K.: Beitrage zűr Geologie von Spitzbcrgen. \bh. d. Natur- wiss. Ver. Hamburg, 21 (1927) IF 3. 7. Halaváts, Gy.: Az Alföld Duna-Tisza közötti részének földtani Pleistoziine Struktnrbodenbildung 227 viszonyai, Földt. Int. Fvk. 21 (18í)4 — 1896), pp. 101 — 173. (főleg, ins- besondore p. 113.) 8. H a r r a s s o \v i t z, H.: Fossile Verwitterungsdecken, Handb. d. Bo- denkunde, Bd. IV*. (1930), pp. 223 — 305. y. Inkoy, B.: Puszta-Szentlörinc (Pest m.) vidékének talajtérkópezése. Földt. Int. Évk. X. (1892). p. 43. 10. Keilhaek, K.: Über Brodelböden im Taldiiuvium bei Sent’ten- berg, Zeitschr. d. Deutsch. Geol. (les. 79. (1927) Monatsb. pp. 360— 369. 11. Keilhaek, K.: Über ..atektonisehe I'altung“ (Stiehe) in dér Trias des Harzvorlandes und über einen merkwiirdigeu Fali von Ha- kensehlagen. Zeitschr. d. Deutsch. Geol. Ges. 82. (1930). 12. K e s s 1 e r, P.: Über diluviale Frostspalten bői Saarbriicken, Zeitschr. d. Deutsch Geol. Ges. 79. (1927). pp. 73 — 80. 13. K i n z 1, H.: Beobachtungen über Strukturbödeu in den Ostal- pen, Peterm. Mitt. 1928. pp. 261 — 263. 14. Krekeler, F.: Fossile Strukturbödeu aus dér ITnigebung von Giessen und VViesbaden, Zeitschr. d. Deutsch. Geol. Ges. 87. (1929). MB. 458 — 470. 15. Kraus, E.: Zűr F ragé dér „Stiche“. Sehichtaufbiegungen an Klüf- ten in tonigen Gesteinen, Zeitschj. d. Deutsch. Geol. Ges. 83. (1,931). 16. Krügor, H.: Periglaziale Frostverwitterung im Bereich dér Bor- gentreicher Börde (Zűr Entstehung dér ,,Stiche“), Zeitsch. f. Geo- morph. VII. (1932—33), pp. 296 — 230. 16. b. Leuchs, K.: Steinriugbildung im obereu Lechtal. Geol. Rund- schau, 24 (1933), pp. 222 — 223. 17. Meinardus, W.: Arktisc-he Bődén, Handb. d. Bodenkunde, Bd. III. (1930), pp. 27—96. 18. Moraivelz, S. O.: Beobachtuugeu an Schutthaldcn, Schuttkegeln und Schuttflachen, Zeitschr. f. Geomorph. VII. (1932 — 33) p. 25. 19. Penck A. u. Briickner, E.: Die Alpen im Eiszeitalter, Leipzig, 1909. Bd. I. p. 105. 20. P o s e r, H.: Beitriige zűr Kenntnis dér arktischen Bodeníormen, Geol. Rundsch. 22. (1931). 20. b. P o s e r, H.: Das Problem des Strukturbodens, Geol. Rundschau, 24. (1933), pp. 105—121. 21. Sa lomon, W.: Arktische Bodenfcrmen in den Alpen, Sitzb. Heidelberg. Akad. d. Wiss. Math. Naturwiss. KI. 1929. Abh. 5. 22. S eh a f a r z i k, F. és Vendl A.: Geológiai kirándulások Buda- pest környékén, Budapest, 1929. 23. Schaffer, F. X.: Geologie ion Wien, II. Teil. Wien, 1906. 24. Steche, II.: Beitrage zűr Frage dér Strukturböden, Inaug. Diss. Leipzig, 1934. 25. Stiny, ,T.: Zűr Kenntnis jugendlicher Krustenbe\\egungen im Wiener Beeken, Jahrb. d. Geol. B. A. 82. 1932. insbes p. 93. 228 Földvári Aladár l6. Szádeczky, E.: Über Diagonal- und Kreuzschichtung insbe- sondere bei fluviatilen Ablagerungen, Mitt. d. berg. u. hüttenm. Abt. Sopron, VII. (1935), p. 125. 26. b. Tűz són, J.: Adatok a Magyar Alföld őskori növényzetének ismeretéhez, — Beitrage zűr Kenntnis dér Urvegetation des un- garischen Tieflandes. Mát. Térni -tud. Ért. XLVI. (1929), pp. 442 — 452. (Math. Naturwiss. Anzeiger. Bd. XLVI. (1929), pp 453 457. 27. Ven dl, M.: Sopron környékének geológiája, II. rész. — Die Geo- logie dér Umgebung von Sopron, II. Teil, Erdészeti Kísérletek, 1930. p. 1—161. 28. W o 1 d s t e d t, P.: Das Eiszeitalter, Stuttgart, 1929. RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KURZE MITTE1LUNGEN A BADENI ACiYAÍi ELŐFORDULÁSA BUDAPESTEN. Irta: Dr. Földvári Aladár. DAS VORKOMMEN DES BADENER TEGELS IN BUDAPEST. Von A. Földvári. Die im Budapester Városliget (Stadtwaldchen) durchgeführ- ten Probebohrungen schlossen typisehen Badener Tegel in einer Machtigkeit von ungefáhr 40 m auf. Die volle Machtigkeit dessel- ben konnte in dicsen Bohrungen nieht festgestel.lt werden. Das Gestein stimmt sowohl launistisch vie auch petrog rapid seb mit (leni Badener Tegel des Wiener Bcekens überein. Seine Schiehten bilden eine Antiklinale. Da dér Badener Tegel bisher nur ans dem W-lichen Teil Ungarps bekannt war, ist das Vorkommen dieses Sedimentes im Ungarischen Becken vöm palaogeogra pilisében Ge sichtspunkt wiebtig. * # * A Városligeti új artézi kúttal kapcsolatban végzett kutató fúrások földtani eredményei mái megjelentek*' és a mélyfúrás lm 1 y ót a geológiai bizottság kitűzte. Budapest székesfőváros kívánsá- gára Dr. Vendl Aladár műegyetemi tanár és Dr. Pávai- Vaj na Ferenc főbányatanácsos urak foglalkoztak azzal a kér- déssel, hogy lehetne-e a Széchenyi fürdőhöz a régebben kijelölt helynél közelebb telepíteni a mélyfúrást, mivel így a melegvíz ve- zetésének költségeit és nehézségeit el lehetne kerülni. Pá va i-Vaj na Ferenc a pleisztocén rétegeken végzett megfigyelései alap- ján egy, a Széchenyi fürdő közelében lévő boltozaton ajánlotta az Földvári A- : A tervezeti újabb városligeti ártézi kút előkészítő fúrásai. Földtani Közlöny LXI1. 1932. I A badeni agya*? előfordulása Budapesten 229 új fúrási. V e u dl A I a d á r .javaslatára a székesfőváros ellenőrzés- ként 7 új kutató fúrást végeztetett, hogy az idősebb rétegek tekto- nikáját a pleisztocén rétegek alatt tisztázzák. A fúrásokban a talajréteg alatt a Duna pleisztocén üledékei, homok és kavics találhatók. Az T/3, és lía/3. fúrásokban mocsár- főid réteget is lehet találni, ez a régi Duna árterületének mélyedé- seiben képződött. A pleisztocén rétegek alatt a középső miocén Uortonien) rétegei következtek. Ezek legfelső tagja a körülbelül 40 m vastagságban feltárt, szürke színű badeni agyag fáciesben kifejlődött rétegcsoport. A badeni agyag teljes vastagsága sokkal több, mint 41) in, azonban a valódi vastagságai csak a Herminá- idtól keletre eső területen lehetni' fúrással megállapítani. Mivel eddig a badeni agyag előfordulását csak a bécsi-me- dencével határos területeken ismertük, paleogéográfiai szempontból is fontos ennek a jellemző fáciesű üledéknek a magyar -medencében való előfordulása. A badeni agyag alsó részében szürke homok közbetelepülések voltak. A badeni agyagot a fúrásokban egy kövületdús homokkő réteggel határoltam el a mélyebb rétegektől E homokkő alatt szür- ke színű túlnyomóin g homokos rétegsor következik, amelyben még vékony badeni agyag rétegek és lencsék fordulnak elő, azonban a rétegek túlnyomóan homokos kőzettani jellege miatt a badeni agyag rétegcsoporttól célszerűbbnek láttam ezeket a rétegeket el- választani. A legmélyebb rétegek zöldes és zöldes-sárga színű agya- rig. 48. ábra. 230 i Földvári Aladár gok cs homokok voltak. E rétegek is tortonien koriak és a régi ! lírásokban a vulkáni tufa rétegek felett talált zöldes sárga színű agyag és homok rétegek csoportjába tartoznak. A részletesebb vizsgálatok megtörténte előtt csupán a fúrások szelvényét és a rétegek korát és fáciesét rögzítő adatokat közlöm. A badeni agyagból a következő fauna került elő: Amussium cristatum Broun., Chlamys glóriám árts Dub. var. duplicicostata S eh a f f., Cardium taron iáim May., Nucula nucleus L., Arca diluvii Lám., Venus umbonaria Lám., Aloidis gibba 0 1 i v i., Aporrhais pes pelecani L., Terebra fuscata Broee, Conus ventricosus Broun., azonkívül közelebbről meg nem hatá- rozható ostrea, pinna, venus, ealyptraea és decapoda rák darabok. A fauna-lista majdnem kivétel nélkül a badeni agyag jellem- ző fajait tartalmazza (F. X. Seb affér: Das inneralpine Becken dér Umgebung von Wien. Sammlung geologischer Fiihrer XII.). A badeni agyag alatti homokkőben a következő lenyomatok voltak: Ancilla glandiformis Lám., pinna. cardium, aporrhays, eerithium, decapoda rák. A homokkő alatti szürke homokban a következő fauna volt: Chlamys gloriamaris Dub., Chione plicata G m el ., Loripcs den latus Uef ráncé., Turritella nrchimedis B r o n g., Natica mii lepunctata Lám., Caecam trachea Mont., azonkívül leda, ostrea, apporrhays, fusus, scaiaria. A miocén rétegek antiklinálist alkotnak, mint a mellékelt szelvényen és a fúrások helyét feltüntetető vázlaton látható. A ré- tegdűlések szerkesztésére a badeni agyag homok betelepülései és a kövületes homokkő réteg szolgált. A mélyebb rétegek lencsés kifejlődésük miatt rétegű ólés meg állapítására kevésbé voltak alkalmasak. A különböző rétegekből szerkesztett dőlés irányok elég jól egyeztek. A fúrások szelvényében a vékony közbetelepülések, lencsék vagy jelentéktelen kőzettani eltérések nincsenek feltüntetve. Csu- pán az 1/1. fúrás vastagabb agyagleneseit tüntettem fel. A rétegek számozása a mellékelt szelvényen feltüntetett rétegekre vonatko- zik, a számozás minden fúrásban felülről kezdődik és független, u többi fúrás számozásától. A badeni agyag csoport rétegeit dűlt betűs szedés jelzi. 1/1. fúrás. 1. í) 00 — 1,50 m humusz. 2. 1,50— 4,00 ni szürke homok. 3. 4,00— 12,50 in sárga kavicsos homok. 4. 12,50— 13,80 m szürke homok. 5. 13,80 17,73 m szürke kövületdús agyag. (17,00- 17,75 m kövületdús, kissé agyagos homok) (i. 17,75 18,07 m szürke kavicsos köviiletdús homokkő 7. 18,07 -21,00 m szürke kavi- csos kövületdús durva homok. 8. 21,00 -25,40 m szürke homokos agyag. 0. 25,40—26,30 m zöldesszürke agyagos homokkő. 10. 26,30 37,17 m szürke homok agyaglencsékkel. Részletezve: 26,45 m-ig agyagos homok kövületekkel, 27,80 m-ig durva csigás homok, 30,0 1 m-ig homokos agyag, 30,70 m-ig finom homok, 31,20 m-ig homokos A badeni agyag előfordulása Budapestéi 231 agyag, 32,00 m-ig durva csigás homok, 34,30 m-ig zöldes szürke homokos agyag. 34,90 m-ig kavicsos csigás homok, 35,70 m-ig zöldes szürke homokos agyag, 37,17 m-ig zöldes szürke csigás homok, 11. 37,17 — 40,00 m zöldessziirkc homokos agyag. (38,70 39,00 m-ig szürke homok betelepülés.) 12. 40,00 45,00 m sárgászöld homokos agyag. 13. 45,00 49.00 m szürke iszapos ho- mok. 14. 49,00 — 50,20 m sárgászöld homokos agyag. 2. — 4. réteg ple- isztocén, a többi törtömén kori. 1. /2. fúrás. 1. 0,00 — 1,20 m humusz. 2. 1,20— 5,30 m homok (1,60 m-ig sárgásszürke humuszos, 5,30 m-ig sárga) 3. 5.30 — 13,90 m sárga ka- vicsos homok. 4. 13,90—1(1,00 m zöldessziirkc agyag. 5. 16,00 — 18,'' 7 i> i zöldessziirkc csigás du; va homok, 0. 18, 17 31,30 in zöldessziirkc köviiletes agyag. 7. 21,30 22,00 m szürke csigás durva homok. 8. 22,00 — 24,20 m zöldessziirkc agyag. 9. 21.20 25,20 n< szürke durva homok. 10. 25,20 — 27,00 m szürke homokos agyag. 11. 27,00 — 27,44 m szürke kavicsos köviiletes homokkő. 12. 27,41 — 30,10 m szürke kövii- letdús homokos agyag. 13. 30,10—37,00 m szürke homok. (34, 25-ig durva homok 37,00 m-ig kövületdús agyagos homok.) 14. 37,00 — 38,00 m világosszürke, kissé agyagos homokkőszerű homok. 15. 38,00 39,50 m szürkéssárga homok. 16. 39,50 — 40.40 m szürke homokos agyag. 17. 40,40 — 43,80 m szürkéssárga durva homok. 18. 43,80 — 45, 00 m zöl- dessárga agyagos homok. 19. 45,00—50,00 m zöldessárga agyag. A 2. — 3. réteg pleisztocén, a többi tortonien kori. 1/3. fúrás. 1. 0,00—0,80 m humuszos homok, 2. 0,80 —3,00 m fe- kete agyag (mocsárföld). 3. 3,00 — 10,80 m homok, (3,80 m-ig sárga homok, 4,90 m-ig sárga durva homok, 10,80 m-ig sárga homok.) 4. 10,80 — 14,20 m sárga kavicsos homok 5. 11,20 17,60 m szürke kövii letdús agyag. G. 17,60—17,95 m szürke kavicsos köviiletdús homok- kő. 7. 17,95 — 22,30 m szürke homok. (21,40 m-ig durva homok, 22,30 m-ig agyagos homok.) 8. 22,30—29,80 m homokos agyag (24,80 m-ig szürke, 27,80 m-ig világos zöldes szürke, 29,80 m-ig világos szürke.) 9. 29.80 — 31,10 m-ig szürke köviiletes agyagos homok. 10. 31,10 — 31,35 m szürke köviiletes homokkő. 11. 31,35 — 37,60 m szürke* széntartalmú agyagos homok. 12. 37,60—40,00 m szürke homokos agyag. 13. 40.00 — 44,75 m homok (42,65 m-ig világos szürke sárgás- zöld foltos agyagos homok. 43,65 m-ig zöldessárga agyagos homok. 14,75 m-ig zöldessárga homok.) 14. 44,75 — 50,00 m zöidessárga homo- kos agyag. A 2. — 4. réteg pleisztocén, a többi kn tonien kori. II/l. fúrás. 1. 0,00 — 0,20 ni humusz. 2. 0,20 0,65 m sárga kavi- csos homok. 3. 0.65 — 6,30 m sárga homokos kavics. 4. 6,30 — 13,30 ni szürke köviiletes homokos agyag. 5. 13,30 — 13,75 m szürke kavicsos köviiletes homokkő. 6. 13,75 — 17,85 m szürke kavicsos durva homok. 7. 17,85—20,90 m szürke homokos agyag, 8. 20,90 —35.40 m szürke a- gyagos homok. (34.20 m-től agyagos homokkő.) 9. 35,40- -43,00 m ho- mokos agyag. (37.5Ü m-ig zöldessárga, 40,85 m-ig sárga, 43,00 m-ig sárgásszürke.) 11. 43,00—50,00 ni homok (44.50 m-ig szürke durva Fig. 49. ábra. Jelmagyarázat — Zeicbenerkliirung. 1. humusz — Hu- mus. 2. agyag — Tón. -5. homok — Sa.id. 4. kavicsos homok — schotte- riger Sand. 5. badeni agyag' — Badener Tegel. 6. liomokkö — Sandstein. 232 Földvári Aladár homok, 50,00 m-ig sárgássziir- ke agyagos homok.) A 2. — 3. réteg pleisztocén, a többi tor- toneien kori. IIa/1. fúrás 1. 0,00 — 3,50 m barna humuszos homok. 2. 3,50 — 4,30 m barnásszürke ho- mok. 3. 4,30 — 10,90 m szürke kavicsos homok. 4. 10,90 — 11,20 szürke iszapos homok. 5. 11,20 41,40 m szürke agyag. (13,00 m-ig szenes homokos agyag, 18.00 m-ig homokos agyag he- lyenkint agyag sávokkal, 20,0^ m-ig zsíros agyag, 21,00 m-ig homokos agyag, 22,00 m-ig zsíros agyag, 23,00 m-ig zsíros agyag homok erekkel, 25,50 m-ig homokos agyag ke- vés kövülettel, 26,50 m-ig ho- mokos kövületdús agyag, 28,00 m-ig zsíros agyag vékony ho- mokos és kövületes csíkokkal, 33.00 m-ig kövületdús agyag, 38, C0 m-ig kövületdús agyag homok csíkokkal, 40,00 m-ig kövületes homokos agyag a- gyag sávokkal, 41,40 m-ig ho- mokos agyag.) 6. 41,40—46,00 m szürke durva homok. 7. 46,00 — 47,10 m szürke homokos ugyag. 8. 47,10— 46,00 m szür- ke durva homok. 9. 49,60 50,21) m szürke homokos agyag. A 2. — 4. réteg pleisztocén, a töb- bi tortonien kori. IIa/2. fúrás. 1. 0,00—1,50 m humusz, 2. 1,50—3,50 m barna homok. 3. 3,50 — 11,00 m szürke kavicsos homok. 4. 11,00 35,60 m szürke agyag. (17,40 m-ig homokos agyag, 18,10 m-ig kö- vületdús agyag, 18,30 m-ig ho- mok, 19,00 m-ig homokos a- gyag 23,00 m-ig agyag, 25,20 m-ig kövületdús agyag, 27,50 m-ig agyag nagy kagylókkal, Bibliographia Geologiea Hungarica 233 28,50 111-ig kövületdús homokos agyag, 31,00 tn-ig liomo- kos agyag kevés kövülettel, 32,00 m-ig márgás agyag, 33,00 m-ig köviiletdús agyag, 34,00 m-ig köviilotdűs homokos már- gás agyag, 35,00 m-ig köviiletdús homokos agyag. 35,00 m-ig homo- kos márgás agyag kövületekkel és kavicsokkal, 5. 35,60 38,90 > > szürke kavicsos durva homok csigákkal. 0. 38,90 12.00 m szürke homokos agyag, 7. 42,00 46,00 m szürke kavicsos durva homok. S. 46,00 — 48,50 vi szürke agyag (47,30 m-ig homokos agyag.) 0. 48,50 — 48,85 m kavicsos kövületcs homokkő, ez alatt laza iszapos homok volt, amelyből mintát nem tudtak venni. A 2. — 3. réteg pleisztocén, a többi tortonien kori. IIa/3. fúrás. 1. 0,00—1,20 ni humusz. 2. 1,20- 2,10 m barna ho- mok. 3. 2,10 — 4.10 m fekete agyag. 4 4,10—8,10 m kavicsos homok. 5. 8,10 — 39,70 m szürke agyag. (11,50 m-ig homokos agyag, 14,00 in- ig agyag, 16,00 m-ig homokos agyag, 17.80 m-ig agyag, 20,50 m-ig köviiletdús agyag, 24,00 m-ig agyag. 29,60 m-ig köviiletdús agyag homoksávokkal, 35.50 m-ig agyag homokos és köviiletes sávokkal, 36,40 m-ig köviiletes homokos agyag kavicsos beágyazásokkal.) 6. 36,40 - 39.70 m szürke köviiletdús durva homok. 7. 39,70—40,80 m szürke homokos agyag. 8. 40,80—44,20 m szürke homok. 9. 44,20 45,00 m szürke homokos agyag. 10. 45,00 48,30 m szürke homok. 11. 48,30 —50,10 m szürke homokos agyag. A 2. 4. réteg pleisztocén, a többi tortonien kori. BIBLIOGKAPHIA GEO LOGIC A HUNGARICA 1935. Ároksz á 1 1 á s y Z o 1 1 á n : Tufatanulniányok Sajószentpéter kör- nyékéről. (Bölcsészdoktori értekezés, szerző saját kiadása.) Sze- ged, 1935. június. — Studien an Tuffen aus dér Umgebung von Sajószentpéter. Inauguraldissertation. Selbstveriag des Verfas- sers. Balyi K.: A nyomás és melegítés hatása a galenitre. — Über das Verhaiten dér Bleiglanzkristalle bei einseitigem Druck und im Wármestrom. Földt. Közi. LXV. p. 153 — 162. Bobest B.: 1. Putnoky L. Bog seb L.: Új hegyképződési elmélet. — Neue Theorie dér Gebirgs- bildung. Terin. Tud. Közi. 67. p. 17 — 23. 67. Pótf. Nur ungariseh. Bogsch L.: Barlangcsodák. — - Cher die Wunder dér Höhlen. Ifj. és élet X. Heft 19. füzet. p. 281 — 82. Nur ungariseh. Bogsch L.: A nógrádszakáli tufás márga faunájának kora. — Das Altér des tuffigen Mergels von Nógrádszakál. Math. és Term. Tud. Ért. 53. p. 719—733. Bulla B.: A Solti halom. — Dér Hiigel bei Solt. Földi*. Közlemények. LXIII., 116—120. Őzike Kálmán: A Békés-környéki löszök mechanikai összetétele. 234 Bibliographia Geologica Hungarica (Egyetemi pályadíjat nyert munka. Szeged, 1935. V.) — Die me- ehanische Analyse dér Lösse dér (jegeiül von Békés, Mit einem Preis dér Universitát gekrönte Arbeit. Diószegliy I).: A homokvizsgálati módszer megválasztása. — Ge- eignete Methoden zűr Untersuehung dér vaterlandischen Sande. Bányászati és Koh, Lapok. LXVTII. 78 -88., ‘3—101 und 109—113. Nur ungarisch. Dudichné Ven dl Mária és Koch S.: A drágakövek különös tekintettel a mesterséges ékkövekre. — Die Edelsteine, mit be- sonderer Hinsieht auf die synthetischen. Ausgabe des Kgl. Ung. Naturwiss. Vereines, Budapest, 29 Bogén. Nur ungarisch. Dudichné, Ven dl Mária: A délafrikai gyémántok. — Südafri- kanische Diamanten. Term. Tud. Közi. LXV1L, 418 — 424. Nur ung. Emszt K.: A chemiai laboratórium munkássága az 1925—28. években. Die Tatigkeit des chemischen Laboratoriums in den .lahren 1925—1928. Pöldt. Int. Évi Jel. 1925—28. 303 -315. Emszt K.: A „Pünkösd*1-! orrás chemiai elemzésének eredményei. — Die ehemische Analyse des Wassers dér „Pünkösd-Quelle**. Hidr. Közi. XV., 182—183. E mszt K. : 1. Szentpétery 7 s. Ernyey J.: Az igazi Máriaüveg — Das wirkliche Marienglas. Term. Tud. Közi. Nur ungarisch. LXB11. 21 — 24. Fekete Z.: Adatok a hárshegyi homokkő geológiájához. — Beát ragé zűr Geoiogie des oligozáuen Sandsteins dér l'mgebung von Bu- dapest. — Föld. Közi. LXV., 126 — 150. Ferenczi I.: Adatok a Börzsönyi-hegység geológiájához. — Bei- trage zűr Geoiogie des Börzsönyer-Gebirges. Földt. Int. Mvi Je- lent. 1925- -28. 131—143. Ferenczi I.: Adatok Kákosszentmihály környékéi. ek geológiájához. — Beitrage zűr Geoiogie dér Umgebung von Rákosszentmihály. Földtani Int. Évi Jelent. 1925 — 28. 63 — 64. Ferenczi I. : A rákospalotai sós-jódos-gázos kút; adatok a magyar- országi só-, olaj- és földgázlehetőségek ismeretéhez. — 1 bér cinen salz-, jód- und gashaltendes Wasscr liefernden Bruunen in Rá- kospalota bei Budapest; Angaben bezüglieli Salz-. Öl- und Erd- gasvorkommen und dérén Möglichkeiten in Ungavn. Bányász. Koh. Lapok. LXVI1I. p. 115—118. 125—129, 141—145. Ferenci 1.: Magyarország legrégibb artézi kútjairól. — Über die altesten artesischen Brunnen I’ngarns. Nur ungarisch. A Ter- mészet. 1984. XXX., 13—14. sz. 154—155. old. Ferenczi 1.: Die geologisclien Verhültnisse des lertiáren Beckenab- schnittes von Tinnye— Páty. Földt. Int. Évi Jelent. 1917—1924, S. 79—86.) Ferenczi I.: Beitrage : ur Kenntnis dér Geoiogie des nördlichen Teiles des Inovec-Gebirgcs. Földt. Int. Évi Jelent. S. 247—251. L i n á 1 y l.: Data. to the stability of ehemical composition of mine- ral waters. Ilydr. Közi. 1'>V„ 190—195. Bibi iojr ra ph i n Geologica Hungarica 235 Finály István: Hydrological data ot' a salt water front Pestúj- hely. Ilidr. Közi. XIV. ]>. 156 — 160. F i n á 1 y István: New bittér water wells of tlie Erzsébet saline bath in Budapest. Hidr. Közi. XIV. p. löl — 166. Finkey J.: Brikettierungsversueln* mit ungarischon Braunkohle i. — NI itt. Berg. u Hüttenmiinn. A bt. d. kgl. ung. Palatin Joseph Uuiversitat T VII. p. 183—200. Sopron. F re und M.: A petróleum az ókorban és a középkorban. — Bús Pet- roleum im Allertum und int Mittelalter. Xur migariseh. Terin. Tud. Közi. LNVIL, 460—467. Földvári A.: 1. Ven dl Aladár. Földvári Aladár: 1! idrologiai megfigyelések a Budai-heység nyugati peremén. — Observatious hydrologiques faites au hord Occidental de la .Montagne Buda. Hidr. Közi. XIV. 105 — 112. Gedeon T.: A diósjenői szünidei gyermektelep vízellátása. — The Water-Supply of the Children llolydays Kesort at Diásjenő, Hungary. Hidr. Közi. XV., 184 — 180. Gedeon T.: A sztudenei rézéreelőfordulás. — Kupfererzvorkommen von Studene (Siidserbien). Földt. Közi. LXV., 50 — 52. Gyulai Z.: Túlterhelt XaCl-kristályok elektromos vezetése és kris- tályos szerkezete. — Die elektrisehe Leitfahigkeit und Kristall- struktur deformierter NaCl-Kristalle. Mát. és Term. Tud. Ért. Lili., 665 — 683. II o j n o s I?.: Verslag over een micropalaeontologisch oudersoek van sediunmtaire gesteenten uit Celebes. Verhaudlingen van Hét Ge- ol. Mijnbouwkundig Genotschap voor Neder Land en Kolonién. 1934. Horusitzky F.: Adatok az Ördögárok-völgy Krisztinaváros— Ta- báni szakaszának hidrológiájához. — Hatén zűr Hydrologie des Teufelsgraben-Tales in dér Kristinenstadt und im Tabán (Buda- pest). Hidr. Közi. XV., 233. Horusitzky II. : Budapest dunabalparti részének talajvize és al- talajának geológiai vázlata. — Has Grundwasser von Budapest an dér linken Seite dér Donau mit einer geologisehen Skizze des Untergrundes. Hidr. Közit XV., 1 — 171. Horusitzky H.: Sopron vármegye északi részének föld- és talaj- tani arculata- — Geologisehes und agrogeologisches Antlitz des nördlichen Teíles vöm Komitat Sopron. Földt. Int. Évi Jelent. 1925—28. 101—107. Jaskó S.: A Baradla-barlang jósvaföi szakaszának karszthidrologi- ája. — lvarsthydrologie des Jósvafőer Telles des Baradla Höhlen- systems. — Hidr. Közi. XV., 19G— 204. Jaskó S.: A Jósva-patak felső völgyének geológiai leírása. — Uie geologisehen Verhaltnisse des oberen Jósva-Tales. Földt. Közi. LBV, 291-300. 236 Bibliographia Geologica Hungarica Jaskó S,: A pápai Bakony hidrológiája. — Hydrologie des Bakony- Gebirges bei Pápa. Hidr. Közi. XV., 203 — 212. Jaskó S.: Abráziós platóniaradványok a Bakony nyugati peremén. Beste eines Abrasionsplateaus am Westraud des Bakony- Gebirges. Földrajzi Közi. LXIII. köt. 1—3. sz. Nur ungarisch. Jaskó S.: A Pápai-Bakony löldtani leírása. Bölcsészetdoktori érte- kezés. A Földtani Szemle liielléklete. Geologische Beschreibung des Bakony-Gebirges bei Pápa. Inauguraldissertation. Beilage dér Zeitschr. Földtani Szemle. Jaskó S.: Hévízkutatás a Tabánban. — Forsebung naeli Thermen ini Tabán. Nur ungarisch. Földgömb. 344—49. old. Jaskó S.: Turistaság és geológia. — Turistik und Geologie. Turisták Lapja. NL1II. köt. 2. sz. Jaskó S.: 17 j feltáró kutatások a Baradlában. — Neue Aufschliess- ungen in dér Baradla-Höhle. Nur ungarisch. Turistaság és Al- pinlzmus. XXV. évf. 7 — 9. sz. Kadic 0.:Barlangkutatások és őslénytani gyűjtések. — Elöhlenfor- scliungen und palaontologische Aufsammlungen. — Földi. Int. Évi Jelent. 1925-28. 181—196. Kádár L.: Futóhomok-tanulmányok a Duna-Tisza közén. — Flug- sandstudien im Gebiet zv.'isehen Donau und Theiss. Földr. Közi. LXIII., 4—15. Kert a i Gy.: Rudabánya oxidációs zónájának új ásványai. — Neue Minerale aus dér Oxydationszone von Rudabánya. — Föhlt. Közi. LXV., 21—30. Kert. a i Gy.: Hidrotermális aragonit andezitből és mészkőből. Hydrotermale Aragonitvorkoimnen in Andesit und Kalkslein aus Ungarn. — Föhlt, Közi. LX"V, 334 — 362. Koch S. und Z o ín b o r.y L.: Szferósziderit és sziderit Felsőbányá- ról. — Spharosiderit und Siderit von Felsőbánya. — Föld. Közi. LXV, 18—20. Koch S.: Siderit von lvisbánya. Centralbl. f. Min. Abt. A. 1935. No. 3. Koch S.: A hasznosítható elemek elosztása a földkéregben. — Vertei- lung dér nutzbaren Fíemente in dér Frdkruste. Term. Tud. Közi. 1935. 2 — 3. sz. Pótfüzei. Nur ungarisch. Kubacska András: 1. Tusnádi Kubacska András. László G.: Reambuláeió Székesfehérvár környékén. Roaiebula tion in dér llmgebung von Székesfehérvár. — Föld. Int. Évi Jelent. 1925—28. 109—114. László G.: Jelentés a „Paliiontologisehe Gosollsohalt“ budapesti vándorgyülésérő. — Bericht iiber dic W anderversnmmlung dér Paliiontologischen Gesellsehaft in Budapest 1928. - Föld. Int. Évi Jelent. 1925—28. 55 — 61. vitéz Lengyel E.: Die gool. u. petrogr. Yerhiilt üsse dér l'mgebung Bibliographin Geologiea Ilungariea 23 1 v. Koiulóska. Acta min. eh a ni. et phys. Tóin. FII. fasc, 3. p: 1 26 — 1 48, Szeged, 1935. (mit geol. Karte und Mikrophot. Tafel). \ itéz L e n g y el E.: Adatok a Magas Tátra-i Tarpatak-völgyek grá- nitjainak ismeretéhez. — Be;triige zűr petrochemsichen Kenut nis d. Gránité d. Tarpata k-Táler in drr llolien Tátra. Földt. Közi. LXV. p. 120—126. Bpest. 1935. \ itéz Lengyel E.: A sárospataki Szent Vince-liegy piroxénande- sitje. — Dér Pyroxenaudesit des Szent Vince be rges bei Sárospa- tak. Földt. Közöny, LXV. Ilpest.. 1935. p. 30 — 38, mit einer mik- ropliot. Tafel. \ itéz Lengyel E.: Die geol. u. petrographisclien Veriialtnisse des Tokajhegyaljaer Gebietes zwischen Tolcsva und Koiulóska. Acta ebein. min. et phys. Tóm. IV. fasc. 3. Szeged, 1935. p. 195—213. (mit, einer geol. Karte und mikrophot. Tafel.) Lilla A.: Adatok Telkihánya, Hollóháza, Nagybózsva, Komlós és Pálháza környékének geológiai viszonyaihoz. — Beitrage zűr Kenntnis dér geologisclien Verhiiltnisse dér Umgebung von Tel- kibánya. Hollóháza, Nagybózsva, Komlós und Pálháza. Évi jel. 1925—28. 171—181. 11 ii n d y Gy.: Az esztergomi barnaszénterület geomorfologiája. — Die Geomorphologie des Braunkohlenbeekens von Esztergom. Földi*. Közlemények. LXIII, 62 — 77. Maros I.: Földtani megfigyelések -a székesfővárosi vízmüvek bőví- tési munkálatainál. — Geol. Beobacht. gelegentlich dér Erweite- rungsarbeilen dér Budapestéi Wasserwerke. Földt. Közi. LXV. p. 350. Maros 1.: Geológiai és agrogeológiai jegyzetek Somogy vármegyéből. — Geologiscbe und agrogeologische Notizen aus dem Komitat Somogy. Évi jel. 1925—28. 157—1,64. M a u í* i t z B.: Aphrosiderit a Magas-Tálra gránitjából. — Aphrosi- derit aus dem Gránit dér Hőben Tátra. Értesítő. Lili. p. 238—247. Mauritz B.: Index. ITigarisehes Sprachgebiet. 1933. Min.-petr. Mit- teil. 46. p. 85 — 88. Mauritz B.: Index. Ungarisches Sprachgebiet. 1934. Miu.-petr. Mitt. 47. p. 80 — 87. Mihalovits J.: Die Gründung dér ersten Lehranstalt zűr Ausbil- dung technischer Bergbeamten in L’ngarn. Mitt. Berg. u. Hiitten- mánn. Abt d. kgl. Palatin Joseph Universitát T. VII. p. 12 — - 25. Sopron. M o 1. 1. 1 Mária: On tbe causes and double biological signif icance of the glacial periods. Földt. Közi. LXV. k. 1 — 3. f. 15. old. Motll Mária: Bölényváz a m. kir. Földtani Intézet múzeumában. — \\ iesentskelett im Museuni dér Kgl. Ung. Geol. Alist. Földt. Közi. LXV. k. 10—12. f. ha ró Nopcsa F.: Igazgatói jelentés az 1925. és 1926. évről. — Direk- tionsberieht iiber das Jahr 1925. und 1926. Földt. Int. Évi Jelent. 1925—28. 238 Biblíographia Geologica Hungarica Mezősi József: A sátoraljaújhelyi Várhely és Boglyoska kőzet- tani viszonyai. (Egyetemi pályadíjat nyert dolgozat, Szeged, J935. V.) — Die petrographischen Verháltnisse dér Vár- und Boglyoska- Berge bei Sátoraljaújhely. Mit einem Preia dér Uni- versitát gekrönte Arbeit. Miháltz lst\án dr.: Partkliine-képződés Algyő mellett. (Előadta az Egyetem Barátai Egyesülete természettudományi szakülésén. Szegeden, 1934. XI. 28-án.) — Stranddiinenbildung neben Algyő. (Vorgetragen im Véréin dér Freunde dér Universitat.) Miháltz István dr.: I jabb adatok a Fehértó altalajának ismere- téhez. (Előadta az Egyetem Barátai Egyesülete természettudo- mányi szakülésen, 1934. V. IG-án, Szegeden) — Neue Beitrage zűr Kenntnis des Untergrundes vöm Fehértó (Vorgetragen im Vér- éin dér Freunde dér Universitat.) id. Noszky Jenő: A magyar földtani kutatás tényezői és mai mun- kájuk. — Debreceni Szemle. IX. p. 141 — 150. — Die Faktorén dér nngarischn. geologisclien Forschung und ihre heurige Arbeit. id. Noszky Jenő: Az Ipolyvölgy hidrológiájának ismeretéhez. — Beitrage zűr Kenntnis dér Hydrologie des Ipoly-Tales. Hidr. Közi. XIV. p. 43 — 82. id. Noszky Jenő: Budapest környékének helvetien rétegei. — Die helvetischen Schichten dér Umgebung von Budapest. Földt. Közi. LXV. p. 163—180. id. Noszky Jenő: Hogyan felelhetnek meg kisebb vidéki múzeu- maink iazi rendeltetésüknek. — Wie können nnsere kleineren Provinzmuseen ihrer eigentlichen Bestimmung entsprechen? Debreceni Szemle. IX. p. 240 — 260. Nur ung. jfj. Noszky Jenő: Adatok Lókát község vízellátásának kérdéséhez. — Beitrage zűr Frage dér Wasserversorgung dér Ortschaft Ló kút. (Bakony-Geb.) Hidr. Közi. XIV. 83 — 104. Pantó Dezső: A dunai aranymosás kérdése. — Die Frage dér Gold- wascherei an dér Donau. Földt. Közi. LXV. p. l1?2 — 274. Papp Ferenc: llj feltárások a Nagy Gaiya körül. — Neue Auf- schlüsse im Umkreis des Nagy Galya-Berges im Mátra-Gebirgo. F. K. LXV. 275. Papp Ferenc: Titkári jelentés és Benda László: A magyar föld és szerkezete c. munka bírálata. (Sekretarbericht in d. Ung. Geol. Ges. und kritisehe Bemerkungen zum Buche L. Benda’s: Geolo- gischer Aufbau Ungarns.) F. K. LXV., 67—75. Pap Jenő: Aiuminiumoxid előállítása hauxitból. — Die Erzeugung dér Tonerde aus Bauxit. Magy. Chetn. Foly. XLT. 55- -63 un I 119—129. Pálfy M. v.: Tanulmányok az Eperjes-Tokaji hegységben. — Stadion im Eper jes-Tokajer-Gebi rge. Földt. Int. Évi Jel. 1925 — 28. 183 — 90. Pávai Vájná Ferenc: A Becs környéki földgáz kutatások és azok tanulságai. — Die Erdgasforschungen in dér Umgebung von Wien und ihre Lehren. Technika 1935. 3 — 4. sz. Bibliograplna Geologiea Hungaricfi 239 Pávai Vájná Ferenc: Nagy- Budapest jövője. Természeti kin- cseinek felkutatása és okszerű felhasználása. — Die Zuknnit von Gros-Budapest. Die Eríorschung seiner Natursc.hátze und die rationelle Verwertung derselben. Budai Napló 1935. V. 2. P á v a i Vaj n a F e r e n c: Óriási fejlődési lehetőséget nyújtanak Debrecennek a gázos hévforrások. Für die Entwiekolung dér Staclt Debrecen bieten die gnshaltigcn Thermen grosse Möglich- keiten. Debrecen. Kelet-Magyarországi Napló. 1934. IV. 1. Pékár I).: Földalatti üregek kimutatása Eötvös torziós ingájával. — Nachweis von unterirdischen llöhlungen mit dér Eötvös-schen Drehwage. Mát. és Terin. Ért. Lili, 306 — 330. Posetvitz G. Adatok a kiscelli agyag víztartalmáról. — Daten iiber die Wasserl’ührung des Kisceller-Tones. Hydr. Közi. XV, 224 — 232. Putnoky L. und Bobest B.: Bauxitok kénessavas feltárása alu- miniumoxid előállítása céljából. — Bauxitaufschliessungen mit- tels schwefliger Siiure zwecks Gewinnung dér Tonerde. Mát és Verni. Ért. LII, 86 — 134. Rakusz Gy.: Adatok a dunántúli felsőkréta ismeretéhez. — Beitrii- ge zűr Kenntnis dér transdanubisehen Oberkreide. Földt. Int. Évi Jel. 1925- 28. 127 130 Reichert Róbert: Kristálytani megfigyelések egy börzsönyi an- dezittufa néhány ásványán. — 'Kristallographisehe Beobachtun- gen an einigen Tufi'minera’ien aus dem Börzsönyer-Gebirge. Földt. Közi. LX\ . o. 342 — 349. Ií e i c h e r t R ó b c r t és E r d é 1 y i -J a n o s: Über die Minerale des Csódi-Berges bei Dunabogdáuy. (Ungarn). Min. petr. Mitteil. 46. p. 237 — 255. Homwalter A.: Az ütközés szerepe az Ódén módszerével végezett mechanika: elemzésben. — Die Stosswirkung bei dér meehani- sehen Analyse naeh Ódén. M. T. É. Lili, 141—147. Rozlozsnik P.: Adatok a Buda-Kováesi-i hegység oharmadkori rétegeinek ismeretéhez. — Beitriige zűr Kenntnis des Paláogens des Buda-Kovácsier Gebirges Földt. Int. Évi Jel. 1925 — 28. 65 — 86. Rozlozsnik P.- Adatok a Nagybihar (Cucurb-'ta) metamorf kőze- teinek ismeretéhez. — Neue Beitriige zűr Kenntnis dér metamor- phen Gesteine des Nagybihar (Cueurbeta). Földt. Közi. LXV. 81 — 90. Rozlozsnik P.: Dobsina környékének földtani viszonyai. — Die geologischen Verháltnisse dér Gegend von Dobsina (2 Karten, 1 Tafel, 20 Textfigurcn). Geolo gica Hungarica Sor. Geol. 5. p. 1 — 118. Seherf E.: Alföldünk pleisztocé?1. és hoiocéu rétegeinek geológiai és morfológiai viszonyai és ezeknek összefüggése a talaj alakulás sál, különösen a szik képződéssel. — Geologische und morpho- logische \ erhalfhisse des Pleistozáns und Holozans dér Grossen L ngarischen Tiefebene und ihre Beziehungen zűr Bodenbilduug, 240 Bibliographia Geologica Hungaríca insbesondere dér Alkalibödenentstehung. Évi Jel. 1925— 28. 265— 301. Schmidt Eligius Róbert: A mélyfúrás technikája. — Die Tech- nik dér Tiefbohrung. Búvár 4. p. 271 — 274. Az abesszíniái kút. — Dér abessinische Brunnen. Búvár. 9. p. 618. Schmidt Élig- i us Róbert: Fúróteljesítményekről és görbe fúrt- lyukakról. — Über Bohrleistungen und schiefe Bohrlöcher. Bá- nyász. Koli. Lap. 18. sz. p. 309 — 312. Schmidt Eligius Róbert: Ipari vízprob'.émák Budapest déli szomszédságában. (Adatok Pestszenterzsébet és Albertfalva sztra- tigrafiai, 'alamint hidrológiai viszonyaihoz. — Industrielle Was- serprobleme in dér S-liclien Nachbarschaft von Budapest. ( Bei - tráge zűr Stratigraphie und Hydrologie von Pestszenterzsébet und Albertfalva). Bányász. Koh. Lap. 21. sz. i». 369—376. Schmidt Eligius Róbert: Megjegyzések az artézi kutak élettar- tamának kérdéséhez. — Bemerkungen zűr Frage: Lebensdauer dér artesischen Brunnen. Hidr. Közi. XV. p. 213 — 223. Se hr éter Z.: A Biikkhegység triaszképződményei. — Über die Tri- asbildungen des Bükk-Gohirges. F. K. LXV, 90 — 105. Seb r éter Z.: Aggtelek környékének földtani viszonyai. — Die geo- logischen Verhaltnisse dér Umgebung von Aggtelek. Évi Jel. 1925—28. 145—155. Schuinacher K.: Talajok mechanikai analízise a Vendl-féle foly- tonos p/t-görbét adó szedimentációs készülékkel. — Die mecha- nische Analyse dér Bődén mit dér zűr Aufnahme dér stiitigen p/t Fallkurve geeigneten Apparatur von Vendl. M. T. É. I II. 188 — 204. Simon B.: Az 1934. évi magyarországi földrengések. — Über die Erdbeben in Ungarn im Jahre 1934. B. K. L. LXVI11, 130 — 132. Stcinert K.: Adatok a Kárpátokon belüli terület gránitjainak is- meretéhez. — Beitrage zűr Kenntnis dér innerkarpatbischeu Gránité. Földt. Közi. LXV, 314 — 332. Sümeghy J.: Csanád és Csongrád vármegye földtani viszonyai. — Die goologiscben Verhaltnisse dér Komitato Csaiuiú und Cson- grád. Földt. Int. Évi jel. 1925 — 28. 165 — 170. Szentpétery Zs.: Alkaliplagiophyrite aus dem Biikk-Gebirge. Acta Ch. mineralog. et pliys. T. IV. p. 171 — 194. Szentpétery Zs.: A lillafüredi Szent istvánhogy erupti vonlainak általános kőzettani viszonyai. Mát. Terin. Ért. LTV. p. 279 — 308. Szentpétery Zs.: Fehérkő aljának eruptív része Lillafürednél. Mát. Terin. Ért. L1L p. 253 — 286. Szentpétery Zs.: Petrologische Verhiiltnisse des Fehérkö- Berges und die dctaillierte Physiographie seiner Eruptivgestei- ne. Acta. IV. p. 18 — 123. Folyt. küv. — Fortsetzung folgt. Földtani Közlöny, Bánd LXVI. kötőt, Hoí't 4 — 6. fiizet. Tafel VII. tábla. Kl’LMAY GYULA: A Beregszászi hegység eruptív kőzetei és azok elváltozásai. Uber dió eruptive Gestoine dós Beregszászer- Gebirgos und ihre Zersetzung. 5 6 X c / o bí S-» Z) o X ü s: x X o bJC d N Eredeti geol térképfelvétel és pa/r EE Tömör Thirnng János MS FÖLDTANI KÖZLÖNY Bánd LXVI. kötet. 1936. október — december. Heft 10-12. füzet. MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT VÁLASZTMÁNYA megillelődéssel és mély mély szomorúsággal tudatja, hogy Dr. nagyilosvai ILOSVAY LAJOS műegyetemi ny. r. tanár a műegyetem tiszteletbeli doktora és nyug. m- kir. vallás- és közoktatás- ügyi államtitkár, m. kir. titkos tanácsos, m. kir. udvari tanácsos, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti és igazgató tagja, stb., slb., s társulatunknak 1883 óta rendes, 1913 óta tiszteleti tagja. életének 85. évében szepl. 30-án elhunyt. EMLÉKÉT KEGYELETTEL ŐRIZZÜK 242 ÁS V Á N YRENDSZEKTANI TANULMÁNYOK. II. Közlemény: A chlorit-csoport. . : Irta: V avrinecz Gábor. MINER ALSYSTEMA'l OLOGISCHE STi DIEN II. Die Chlorit gruppé. Von Gábriel Vavrinecz. A chloritok összetételével foglalkozó nagyszámú dolgozat szerzőinek többsége elfogadja Tschermak elméletét, sőt rész- ben továbbfejleszti azt. A Tschermak által feltételezett össze- tevőket is mind, mint tényleg létező ásványokat ismerjük már, még pedig a legtöbb összetevő- tipust több, különböző kationokat tartalmazó faj alakjában. Egyes szerzőknek a Tschermak féle elmélet ellen felhozott, de eddig még meg nem cáfolt érveit, valamint a vele ellentétes- nek látszó kísérleti adatokat számos bizonyíték és a kísérleti mód szerek elvi hibáinak feltárása semmisíti meg. Az orthochlori tokát alkotó antigorit és aniesit egy közös kép- letre vezethető vissza, amelyben MgSi és A1A1 csoportok izimorfan helyettesíthetik egymást. Tschermaknak felismerését nem- csak az elemzési adatok, hanem újabban a szerkezet-felderítések eredményei is bizonyítják. A csekélyszámú röntgenográfiai adat szerint a chloritrács egymással váltakozó brucit- és talkrétegekből álló rétegrács. A brueitrétegben a Mg-iónt egy Al-ión helyettesít-, heti és ugyanakkor a talkrótegben egy Si-ióint is helyettesít egy Al-ión; így a vegyértékek összege nem változik és az ilynemű he- lyettesítésük statisztikai megoszlása folytán a legkülönbözőbb ke- verési aránnyal bíró orthochloritok jöhetnek létre. Az irodalomban föllelhető és gondosan megrostált elemzési anyag (IV. táblázat) egyrészt azt bizonyítja, hogy az antigorit- amesit sorozat tagjainak elemzési hibái nem függnek a sorozat- ban elfoglalt helytől (51. ábra) tehát az orthochloritok stöchiomet- riailag tényleg antigorit és amcsit összetevőkből állanak; másrészt az antigorit-amesit arány pontos kiszámításánál kiderül, hogy ez a sorozat, B r a u n s állításával ellentétben, elvileg folytonos és megszakítatlan, a hézagok kicsinyek és az egész sorozatban rend szertelenül elszórtak (52. ábra). Az amesit-antigorit sorozat beosztása, illetőleg az őrt hoeh ló- ritoknak rendszere a résztvevő kationok alapján és az antigorit- amesit arány szerint az V. táblázatban vau kiépítve. Mineralsystematologische Stúdión II. 243 A leptoch lóritok jelentékeny részéről újabb vizsgálatok kide- rítették, hogy azok tulajdonképen orthochloritok (mint ilyenek ott tekintetbe is vettük őket), a fennmaradt tömeg (VI. táblázat) legtöbbje pedig kétes vagy hiányosan ismert. A jobban megvizsgált leptochloritok különböző előfordulásainak összetétele annyira el- lér egymástól (VII. táblázat), hogy alapos, mindenre kiterjedő vizsgálat nélkül ezeket sem tekinthetjük egyértelműen definiált fajoknak. Így a leptoch lóri tok csoportjában összefoglalt ásványok rendszerezése jelenleg keresztülvihetetlen. A chloritos ásványok nevei között fennálló zavart, túltengést és ellentmondásokat már Orccl kifogásolta; indítványát kiegé- szítve, törlendőnek véljük a következő elnevezéseket: bavalith. eolerainit, grastit, lenchtenbergit, loganit, phyllochlorit, proto- ehlorit, pseudophit, rhodochrom, rumpfit, sheridanit és Al-shari- danit, de ide számítandók az összes kétes leptochloritok is; más- részt bizonyos korlátozást vagy fogalommódosítást javasolunk a következő neveknél: thuringit, aphrosiderit, daphnit, diabantit, kotschubeyit. A chloritck összetevői gyanánt ismert és feltételezett vegyü- leteket, amennyiben viszonylag tisztán is előfordulnak, önálló fa- joknak kel! tekinteni és önálló névvel jelölni. Ezeket a némer nyelvű szöveg végén levő felsorolásban találjuk meg. A chloritok és chloritszerű ásványok összes elnevezéseit pedig egy függelék- ben találjuk a lényeg rövid megjelölésével. * 4 i Xach dem Erscheinen dér grossen Chlorit-Monographie von J. Orcel (1) ist es wohl iiberflűssig, auf die zahlreichen, dórt referierten Arbeiten iiber die Cblorite naher einzugehen; dieselben werden nur insofern erwahnt, als sie fiir unsere Auseinanderset- zungen wicbtig sind. Etwas ausfünrlicher miissen dagegen die Arbeiten dér letzten dahre beriicksichtigt werden. Theorien iiber die chemische Zusammensetzung. Die mit dér chemisehen Zusammensetzung sieb befassenden Arbeiten kőimen im allgemeinen in zwei Gruppén getrennt wer- den, je nachdem sie mit dér T s c h e r m a k-sclien Tlieorie in Ein- klang stchen oder nicht. IVartha (2) gab zuerst dér Vermutung Ausdruck, dass Serpentin und die Chlorite eíne Reihe biiden. Diese Auffa-.sung wurde durch Clarké und Schneider (3) bestimmter ausge- sprochen, dann von Tsehermak (4) begründet und genauer for- muliert. Die Cinteilung und Strukturlelire dér Chlorite erfubr seither gewisse Anderungen, dér Grundgedanke aber blieb unbe- rührt und die Theorie erhieit durch zalilreiche Beweise Bekráfti- gung und Ergánzung Mit N i g g 1 i, Jákob, Gossner, W i n- 244 G. Vavrínecz c h c 1 1 u A. schliesst sich au cli Verfasser diesel- Theorie an, nachdem sie deu heu- tigen Erkenntnissen angepasst wurde. Die- sel- Beitritt kann und muss durch die Zu- riickweisung gewissev Anfeehtungen und durch das Aufzáhlea wichtiger, hisher über- sehender Tatsachen be gründet werden. Einige Annahmen T sclicr m aks (die sog. Letochlorite be- treffeud) sind beute dank dér vervollkomin- neten chemiscben Ana- ly tik und dér Entde- ckung einiger grobeu analytischen Fehler ú- berbolt. Die Reihe dér Ortoeblorite wurde durcb viele neue \ or- kommnisse und durch die richtige Erkennt- nis mebrer Leptocblo- rite bereicbert. B r a u n s (5) bean- standetc. dass 1. in dér Tseh e r ni a kseb en Reihe zwischen den Miscbun- gen und cinem End- glied (Serpentin) eine auffallende Liicke an kristallisierten Gliedern bcsteht; 2. dór iibrige rreil dér Reihe auch nicbt kontinuierlicb ist, weil Mineralien nur an Stellen dér von ibm angenommeneq Formeln zu fim Mineralsystematologisehe Studien II. 245 dcn sind; .'5. bői dicsér Keibe die .,Endglieder“ am schlech testen kristallisieren, was bei undorén isomorphen Keiben i.ieht dér Fali ist. Dicse Einwande will ieh jetzt widerlegen: 1. Fs gibt keine auffallende Fiieke zwiseben Pennin und Scrpcntin, was :ms dem Linienbild Figur 50 zu erschen ist. Wcnn aueb Antigorit und die zwiseben diesen und Pennin fallenden Vorkommnisso grössten- teils nicbt makrokristalliniseh sind, so bcsitzen sic cin kristalli- nischcs (i'el'iige und schliessen sieli in allén oplischen Eigenschaf- ten deni übrigen Teile dér Mischungsreibe kontinuierlich au (W i n c h e 1 1, IS). Übrigens besleht in dér FcSO, . 7H..0 — CuS04 . 7H._,0 — Keibe zwischen Pisanit (mit n ax. 67% CuS04 . 7H20) u,nd dem Endglied Boolhit (mit 99% CuS04 . 7H20), we’cher meistens eben- falls nur mikrokristallinisch auftritt, ciné viel breitere Lücke. 2. Ob die Keibe periodische Anhaufungen und Liieken aufweist (Brauns), eder ununterbroehen ist (Tscherniak), wird eben- l’alls durch die Haufigkeitskurve Fig.50 entsebieden, wo die Zahl d. Fundorte (nieht die dér Analysen!) eingetragen wurde Nicbt cin- wandfreie Analysen (s. spater) blieben unberücksicbtigt. Von meh- reren vorhandenen Analysen desselben Vorkommens wurde dér Mittehvert góbiidét und in die Zeiehnung eigetragen. Dicse zeigt, dass die von Brauns geforderten Liieken zwischen 41 und 49.51 und 59, öl und 69, bezw. 71 und 79 Mol-% Amcsit und entspre- chende Anhaufungen bei 40, 50, 60, 70 und S0 Mol-% Amesit, wie i's die gestrichelte Kurve verauschnulicht, gar nicbt vorkommen. Hie und da erseheinende Fnterbrecbungen sind ganz unregel- massig in dér Keibe verteilt, bcsitzen alsó keine bewe'sende Kraft fiir die Behauptungen Brauns’. Dér seienerzeit so auffallende lé- cre Rauin zwiseben Serpentin (Ant,00) und Pennin (Ant,i0At40) ist durch zahlreiebe Vorkommnisse fást ganz zum Verschwinden ge- bracht worden, bzw. in eine Schar kleiner Liieken z^rfallen. 3. Wenn dér eine Mischungbestandteil (Antigorit) nur mikrokri- stallinisch vorkommt, so ist es nicbt zu bewundern, dass die derű- seiben nahestebenden Mischungsglieder auch nieht in messbaren Kristallen auftreten. Die Behauptung Brauns’, dass in dér Regei die Mitte dér Mischungsreiben am sehlecbtesteu kristallisiert, wird u. a. durch die Plagioklase, Wernerite, Olivine widerlegt. Noch besser lassen sieh die Chlorite (Orthochlorite) mit den Pyro- xenen und Hornblenden vergleiehen, da bei diesen auch ein R" Si Komplex durch aquivalente Mengen von RJ11 isomorph vertret- bar und ersetzbar ist. Fedoroff (6) brachte nichts wesentlich neues, zitierte da- liéi die urspriinglichen Analysen des „Rumpfits“ von F r i t s c h (7), soAvie R e d 1 i c h und C o r n u (8), obwohl dieselben durch Panzer (9) schon 10 Jahre friiher korrigiert wurden, womit die Fxistenz dieser leptochloritischen Art erlosch. Clarké (10) wollte die Struktur dér Chlorite durch Zerset- zung in Chlorwasserstoffgas auflcláren; seine Reaktionen waren 246 G. Vavrinecz indessen nicht vollstandig und gébén deshalb kein Rccht zu all- gemein giiltigen Folgerungen, Avie cs Branns in seiner Kritik (l. e.) bevvies. Clarké hat auch Schmelzversuche vor genom mén, und schloss aus dér Bildung a^ou Olivin, Enstatit und Spinell auf die Struktur dér untersuchten Chlorite. Ein prinzipieller Fehler dér Schmelzversuche mit a\ as.serh alti gén Verbindungen bei ge- AAÖhnlicbem Druek ist, dass sic beim Erhitzen auf die Schmelz- lemperatur durch Wasser- und Wasserstoffverlust, Oxydation des Eerroeisens und durch innere Umlagerungen wosentlichen Ver- ünderungen unterworfen sind. Dér Dmstand, ob in dér Schmelze Spinell auftrítt oder nicht, ist ausschliesslicli vöm Sesquioxydge- halt und den aktuellen Schmelz- und Löslichkeitsverhaltnissen dér möglichen Spinellverbindungen abhangig. Stdbst O r c e 1 betont, dass Clarkes Ergebnisse nur Hypothesen sind. Die Gebriider Asch (11) führten mit ihren benzolringartigen Formeln reine geometrische Spekulationen aus, in Avelchen Is kuli (12) keine verwertbarcn Ergebnisse fand. Die Versuche von C 1 a r k e Aviederholte I s k ü 1 1 (12), imb m er die Zersetzung mit Salzsaure in Lösung vornahm. Zár Eeur- leilung seiner Ergebnisse sei folgendes bemerkt: l. dic Substanzeu Avurden Aror den Versuchcn kalziniert, Avodurch sie die oben schon erwáhnten Veránderungen erlitten; 2. gleiche Versuchsbedingun- gen (Pul verisierungsgrad des jMinerals, Konzentration, Volum und Temperatur dér Lösung, Bührintensitat etc.) vorausgesetzt, híingt die ZcrsetzungsgeschAvindigkeit eines Minerals auch bei gleicher Struktur, alsó innerhalb isomorpher Keiben vöm Kation ab (verschiedene Angreifbarkeit von Calcit, Dolomit und Magne- zit durch verdiinnte Salzsaure!); 3. die freÍAverdcnde Kieselsaure A-erteilt sich auf drei Phasen: Kieselsauresol, Kieselsau regei und an die Oberflache des Bodenkörpers adsorbierte Kieselsaure. Dicse drei Pbasen sind mitoin mder in GleichgoAvicht, Avel dies A’on Tem- peratur und Volum dér Lösung, von Oberflache des Bodenkörpers und nicht unerheblich von den anwesenden Lösungsgenossen ab- Idingt (ausflockende Wirkung mehiAvertiger Ionén, dérén Menge sich bei den Chloriten in Aveitcn Grenzen beAvegt und dérén Ein- l'luss durch Verdiinnung nur in unbedeutendem Maasze aufgeho- ben AVer den kann). Isküll Aviederholte auch die Schmelzversuche ATon Clarké. Aus oben ausgefiihrten Gríinden habén die MgSiOs : INIg ,Si04-Ta- bellen A’on isküll und Orcel (1. c. 132) keine Beweiskraft gégén die T s c h e r m a k-sche Theorie. Orcel (1. c. 323 — 328) klassifiziert samtliche Chlorite nach dem Verhiiltnis Si()2 : ALOs, innerhalb dér bierna di aul'gestellten Gruppén bildet er mehrere l'ntergruppen entsprechend dér Ver- tretung des Aluminiums durch Ferrieisen oder Chrom, bzw. des Magncsiums durch Ecrroeisen. Nachdem er aber die Menge dér Mineralsystematologische Studien II. 247 Monoxyde und des Wassers ganz ausser Acht liisst (dérén Ver haltnis zűr Kieselsaure und zu den S’csquioxyde i totál vernach- lássigt), ist seine Klassifizierung nur ciné qualitativ-chemischo Rubrizierung. Den Moravit reiht z. B. Őre el (1. c. 383) zűr Kli- nochlorgruppe, obwolil er eine ganz bedeutcnde Aziditát gegen- iiber dem Kliuochlor aufweist: SiO.. : A1A SiO, : MgO Moravit 3,23 3,23 Kliuochlor 2,66 — 3,33 0,58—0,60 Orcels zahlreiche Analysen bereichern die Mineralchemie mit wertvollen Angaben, besonders über neue Yorkommnisse. Er hat ferner aus dér Literatur die Chloritanalyseu zusammenge- stellt, u. zw. viel vollstandiger, als Doelter. Dér Überblick von 290 Analysen ermöglichte ihm die Ausschaltung gewisser Irrtii- mer und Widersprüche.* 0 r c e 1 behauptet (1. e. 411), dass in dér Reihe dér Chlorite die Namen Amcsit, Korundophilit, Proehlo- rit, Kliuochlor, Pennin völlig geniigcn; fiir besondere A’ten (mit Ke11, Fe 111 , Cr) können die Namen Leuchtenbergit etc. mit ge- \\ issen Einschriinkungen beibehalten werden. Orcel definiert in seiner Monograhie die bis dorthiu zweifelhaft n Arten: Aphrosi- derit, Thuringit, Bavalith, Daphnit, Delessit, T'iabantit, Leuehten- bergit, Kotschubeyit genau. Anderseits streieht er die unnützen Ausdrücke: Rumpfit, Chloropit, Protochlorid, Dumasit, Pseudo- phit etc. (1. c. 424). Hieriiber vvird weiter untén noeh die Red1 sein. ( \ AI- Die Amesitformel von Jákob (13): SiO,; H2 . oMg wurde V ' Mg(OH), durch N i g g 1 i (14) fíir die Komponenten dér Tschermakschen Orthochloritreihe in folgendc Form umgesetzt: Amesit = ^SiO,; . A102y -H20, Serpentin (Antigorit) = j^SiO,. Si02 j^*3 H20. Gossner (15) wandte als erster fiir die Ko^stitutionser- mittlung verschiedener Silikatgvuppen neuzeutliehe statistische Methoden an. Wie bei mehreren anderen Gruppén, konstatierte er (16) auch bei den Chloriten die aquimolare gegenseitige Vertretbar- keit von MgSi03 und A1,03; umso auffallender ist es, dass er fiir Pennin, Klinochlor u. a. eigene Formeln aufstellt. Die Abwei- chung seiner Formeln von den analytischen Befunden eliminiert er durch die Annahme, dass Si02 durch HA10. und dieses wieder 248 G. Vavrinecz durch H2A!gü2 teilweise ersetzbar sei. Diese Atomgruppen sind naeh ibm kristallographisch gleiehwertig. Aus seiner ganzen T)ar- stellung leuchtet die Auffassung hervor, dass dió Atomgruppen MgSiO,, SiO^, AloO;j, A10.0H und JNlg(OH)., einander innerhalb ziemlich weiter Grenzen ersetzen können. Obwohl seine Typenfor- meln von den T s e h e r m a k-scben stöchiometrisch stark abweieh- en, ist eine scheinbar volle Übereinstimmung mit den Analysen zu sehen, dérén Frsache dalin besteht, dass die angefiibrten Atom- gruppen naeh Bedarf durch einander ersetzt wurden. T)urch diese Ylethode können die sehlechtcsten Amilysen restlos gedeutet wer den, eine Möglichkeit, die keineswegs den riehtigen Zweck dér Theorien dar-dellt. Bei anderen Gruppén erhalt Gossner naeh seiner Methode einen (meist klemen) Bestbetrag, v elcher als Maas dér (íiite dér Analyse, ein Resultat dér analytiscln n Fehler bildet. In neuerer Zeit sehenkt Gossner (16a) offenbar dér durch rönt- genographische ITntersnehungen weitergebauten T s e h e r m a k- schen Theorie sóin Vertrauen. Winchell (17) ergánzt die Ts c h e r m a k-sehe Theorie durch Einschaltung neuer AI ischungsbestandteile, namentlich: Antigorit, Ferroantigorit, Amcsit, Daphnit, Cronstedtit, Magne- siocronstedtit, Kammererit. Auf Grund umfangreicher optischen rntersuchungen zeigt W inch el, dass die Antigorit-Amesit-Reihe prinzipiell stetig und ununterbrochen ist. Spüter (18) üussert er sich gégén die Auffassung dér Monographie 0 r c e 1 s, weil die Entwasscrungskurvcn verschiedener Chloritvorkomnmisse untcr- einander 8'chwankungen von dér gleichen Grössenoidnung auf- weisen, v i e ikre Abweichung von den Serpentin-Antigorit-Linien. Dem Klassifikationsprinzip von Orcel kann er auch nicht bei- pflichten, weil dieses bloss auf dem Yerhaltnis Si02 : A1203 beruht, ohne Riicksicht auf das Auftretcn und Verhültnis dér Monoxyd* R 0. FchliesslTeh gelangt \Y int* beli zu dem wichtigen Schluss, dass die viclen guten neuen Analysen, die Orcel und andere ver- öffentlichten, (iie Tschormak-sche Theorie elier bekraftigen, als schwachen. Gin L i a n g 1) s c h a n g (19) kommt auf graphischem We- ge ebenfalls zu den obigen Koniponenten, für welche er folgende, verdoppelte körmein gíbt: Antigorit = H sMg,.Si4()|v, Amcsit = HKMg4Al4Si.,018, Ferroamcsit — llftFe4Al,Si ,01S, Kiimmererit (Chromaniesit) = HsMg4(T4Si2018, CroDstedtit = HsFefFe4Si20jg, ausserdem nimmt er noeli eine Yerbindung an, welche aus Anti- gorit durch Ersatz von Dlg,Si()4 durch Si20, abgeleitet wird: UsMg4Si , Si ,()ÍS = 1 1. Mg|Si.,0ls. Dicse Komponente kommt rein nie vor und entbehrt somit den Vorteil dér T s c h e r m a k-schen Theorie, dérén seinerzcit allerdings teilweise hypothetisclien Kom- ponentn durch die Zeit talsiichlich verwirklicbt wurd *n. Naeh Dk eh un g kann das optische Verhalteu dér Lepto- M inéra Isysteinatologische Studien II. 249 rhlorite aus dem dér Orthochlorile erklart und abgeleitet werden; iiberhaupt gibt es zwischen diesen beiden l’ntergrnppon dér Chlo- rite au eb von chcmischem Standpunkt aus keinen prinzipiellen I'nterachied. Mischungsbestmultcilc Cr Kammererit =* Kt V Fe Ferriamesit (Magnesiocron- stedtit) Fe A1 Ferroamesit (Daphnit) = Fiat - Fe Cronstedtit = Crt At” = H, R.!'1 SIOt _ A1 Nagolnit = Ng* Mk* Fe Mackensit = Mk* Die mit * bezcichneten Arién sind bislier noch nicht zu d«n Koinponentcn dér ('hloritmincralien gezahlt worden. das mábrische dér reinen Ferriverbindung, beide Vorkonnnnisse bilden alsó je eine selbstandige Art. Die Benennung „«-Chloritit‘‘ ist jedoch fül* eine .Mineralspecies unhaltbar, weil einerseits dér Buchstabe a für allotropé Modifikationen verwendet wird (wovon liiei* keine Rede ist), anderseits, ■weil die verdoppelte Endsilbe ifit für Gestcine gebraucht wird, deshalb sei für dicse Art von dem Fundorte dér Namo Nogolnit vorgeschlagen. Durch Nagolnit und Mackensit sind jetzt schon sámtliche '■..vpothetischen Verbindungen von Tsche rínak als wirkliche. Mineralsystematologische Stúdión II. 251 au eh selbstandig nuftrolcnde Mineralien festgestellt worden. Von ehemischem Standpunkte erscheint alsó Tsch > r m a k s kla-si- selie Thcorie als die wahrscheinlichste. Ilivé (liiltigkeit wird durch Verdoppelung dér Körmein, durch verschiedenes Aufteilen dersel ben auf Radikale nicht berührt. Die Koniponenten dér Orthochloritreihe können z. B. in föl- geiuler Weise aufgeschrieben w érdén: Antigorit = H4MgJSiO„.MgSiOs, Amcsit = H4Mg,Si0,Al20„ wodurch sich fii r die Orlhochlorite eine allgemeine chomis'he Főnnel gébén liisst: AntxAt, = (x + y)H4Mg2 Si(),.. x MgSiO:; . y A1,0.., oder kürzer H4Mg:SiOf . [MgSiO,, ALÓ.]. x y Sámtliehe zűr Zeit bekannten Komponenten dér Chlorite, welche zum Antigorit-, Amcsit- und Mackensittyp gehören, sind in Tabelle IT zusammengestellt. Für die einzelnen Komponensen wurden solche Symbole gewahlt, welche fiir andere Zwecke noch nicht verwendet wurden und dahei doeh cinfach sind. A’ f Chlo- ritoid und Strigovit, welche Tsch orrnak aueh zűr Deutung einiger Leptoehlorite heranzog, wírd bei dér Diskussion letzterer Fntergruppe niiher eingegangen. Itöntgciiographischc Unícrsuchitngcn. Bei dér kurzen Zeit, welche sóit Laue’s Entdeckung ver- fioss. ist es kein Wunder, dass iiber die Chlorite und verwandten Mineralien nur sparliche, lückenhafte und zum Teil widerspre- chende Angaben vorliegen, obwohl dioses Stúdium in allén Welt- teilen mit grosser Energie begonnen hat und besonders die fiir fei- nere ehemische Untersuchungen nicht zugánglichen Silikate in dem Mittelpunkt allgemeiner Aufnierksamkeit standon. W a r r e n und B r a g g (22) untersuchten Fás őrse rpentin (Chrysotil) und fanden dieselbe Raumgruppe, (C’_. ), welche aueh fiir Chlorite als wahrscheinlichste bestimmt wurde. Dieser Befund hat indessen fiir die Ivcnntnis dér Chlorite kaum eine Bedeutung, Aveil hier nur die blattrige Modifikation des Serpentins (An igo- rit) in Frage kommt. Über Antigorit liessen sich .jedoch in dér Literatur bisher keine röntgenographischen Angaben finden. An wenigen ausgewahlten Chloritvorkommnissen studiert-m Mauguiu, Pauling und Mac Murehy röntgenometrisch die Struktur. Mauguins v23) Resultate sind mit grossem Vor- behalt zu beurteilen; sie fiihren zu eiuem romboedrischen Bittér, wogegen beide anderen Au torén monokliues Bausystem fanden, welches mit dér monoklinen Symmetrie dér Kristalle in vollem 252 G. Vavrineoz Einklang sleht. Für die Unrichtigkeit dér M a u g u i n se' en Auf- fassung spricht auch dér l’msland, dass auf die Elementarzelle nur 6 Sanerstol fatome entfallen, obwohl im denkbar einfachsten Chloritmolekül í) odor 18 Sauerstoffatome enthalten sind. Pa ul ing (24) untersuchte Pennin und Kiinoehlor, )I ac Murchy (25) sechs verschiedene Chloritarten aus dem Klino- ehlor - Korundophilit - Bereiche und ausserdem Amesit. Beide Forscher erhielten Kesultate, welche miteinander iibcrcinstimmen : P a u 1 i n g M a c M u rchy Haumgruppe p3 U2h Cfh Ef) 5, 2-5, 3 5,30-5.35 b„ 9,2 -9,3 9,19-9,27 c0 14,3-14,4 28,31-28,58 fi 96° 50' 97° 9' Inhalt dér Elementarzelle 2 HsMgöAbSLOix 4 HsMgaAbSisOs Diese ehemische Főnnel eutspricht einer Mischung von glei- ehen Teilen Antigorit und Amesit (Ant30 At-„). Die Struktur wird von P a u 1 i n g folgends gedeutet: die Chlorite bilden ein Schichtgitter, welchcs aus, entlang dér c-Achse sicli abwcchselndem Glimmerlagen und Brucitlagen besteht. Durch den Ersatz von Si +4 -Ionén durch A1+3 -Ionén crhaltdie die Gliminerlage negative Ladung, die Brucitlage erhalt gleichzei- tig durch die Vertretung von Mg +2 durch A 1+3 eine positive Ladung, welche durch die* negative Ladung dér Glim nerlag? aus- geglichen wird. Die ausgezeichnete Spaltbarkeit ist parallel mit diesen Schichten und liisst sich durch die schwáchere Bindung und grösseren Abstande dér einander abwechselnden Lagen leicht crklaren. Di'sse Angaben wurden durch die Untersuchngen von Mac Murchy volkommen bestatigt; nur die Lángé dér c-Achse und dadurch die Zahl dér Moleküle im Elementarkörper wurde ver- doppelt. Aus diesen Fntcrsuchungen folgt einerseits, dass die Fubsti- tution [• • • Sil . [Mg [ . . . A1A1J . | A1 . . . ] ráumlich bestatigt wurde, anderseits, dass tűr allé Mischungs- glieder auch bei nicht cinfachem Mischungsverh:iltnis dieselbe < infache Formcl HNMg4[MgSi,Al2|2Si2OIK gültig ist, wodureh dió grossen, komjilizierten Jndividualformeln dér einzelnen Chlorite von Brauns, 1 s k ii 1 1, und Orcel, wie auch die hochmoleku- larcn Mischungsglider von Gossner ihre Existenzberechtigung . verliercn. Dic Főnnel bleibt auch für nicht einfache Mischungs- Mincrals> steinatologisclie Sludien II. 253 verhaltnisse cinfach, Aveil die MgSi A1A1 Vertretungen im Kaumgitter statistisch vevteilt sind. Wird die chemische Főnnel in Glimmerl ge und Brucitlag<* getrennt anfgeschrieben, dann falit sofort cint* Yerwanlschaft dér Chlorite mit Talk auf: Antigorit = HtiMgoSúOi* = (H«Mg30« IH.’Mg.tSiíOii (Brucit) (Talk) -MgSi-fAh AntaoAtso = HsMgöAkShOis i HiiMgaAlOt; jlLMgriAlSiaOi* — MgSí+Ak Amesit = HsMgiAhSkChs — |H<*MgAlíO« — MgSi+Al* IHíMgsAL’SkOis ► (unbekannt)* H«MgiAI,Si0.s = l^gSuSiO.. * Diese Verbindung, welehe weniger MgO und SiO., a bér mehr Al.,Os enthalt, als Amesit, ist theoretisch noeh möglich; konnte jedoeh bisher nicht eiunial als Mischungsbestandteil nach- geAviesen Averden. Das Talkgitter ist dem Pyrophyllitgitter sihnlich gebaut und zu demselben Typ gehört aueh die „Glimmerlage'* (eigentlich und riehtiger „Talklage*’) dér Chlorite, wie dics u. a. aus dem Vergleieh dér Abbildung dér Chloritstruktur von Mac Murchy mit jener dér Pyrophyllitstruktur von (1 r u n e r (26) deutlich zu erkennen ist. Aus diesem Vergleieh ist aueh dér Fali erdenkbar, dass hie und da die Brucitlagc ausbleibt und an s-olehcr Melle zwei Talklagen unmittelbar auíeinander folgen. Dies kann natlir- licli nur dórt erfolgcn, ayo die ziveierlei Lagen nicht durch das Auftreten von Sesquioxyden gegenseitg abgesáttigt ‘-ind. Dér oft bemerkbare Mangel an Monoxyden, bezAv. dér hierdúreh verur- sachte Überschuss an Kieselsaure, zu dessen Erklarung T s c h e r- m a k das Auftreten von Chloritoid und Strigovit, ferner die Exis- tenz dér Verbindungen At’ und At”, Dsehang eine andere Hilfskomponente annalim, könnte durch obige Möglichkeit aueh erklart Averden. Ob diese Annahme eine Wahrscheinlichkeit bi- sitzt, Avird Aveiter untén bei den Leptochloriten gezeigt. Bei Amesit fand Mac Murchy abAveichendes Spekto- gramm; ebenso erhielt Gossner (16a) vöm Cronstedtit ein Git- téi-, Avelches sich von dem dér Chlorite mehrfach unterscheidet. Gossner zeigt aueh die Möglichkeit, dass überzahige Lagen auftreten; nur nimmt er im gegebenen Falle das Erscheinen von Brucitlagen an. Aus allén diesen Darlegungen geht hervor, dass eine durch- greifende, systematische und A-or allém vollstandlge röntgenomet- rische Durch forschung dér Chloritgruppe noch aussteht. (Schluss folgt.) 254 SZARUKÖVEK A BUDAI-HEGYSÉGBEN. Irta: Károly Erzsébet. NOTES SIJR LESCHERTS DE DOLOMIES ET CALC AIRES SE TROUVANT DANS LES MONTAGNES DE BUDA. Pár E. Károly. A Budai hegység iriaszkori mészkő és dolomit rétegeiben lielyenkint kovasavkiválások vannak. Ezekről a kovasavkiválá- sokról, illetve ezek keletkezéséről a magyar irodalomban még nem jelent meg önálló tanulmány. A Budai-hegységről készült geológiai szakmunkák e kőzeteknek úgyszólván csak megemlítésére szorít- koznak. Elnevezésükre általában a szarukő kifejezést használják. A Mátyáshegy mészkövének kovasavelőfordulásai kivételesen tűz- kő néven is szerepelnek. Az egyetlen munka, mely a Budai-hegység kovasavkiválá- sairól adatokat közöl S c li a f a r z i k-V e n d 1 geológiai vezetője (29). A magyar irodalom általában keveset mutathat fel a szarukő és a hozzá nagyon hasonló s a tőle biztosan csupán geológiai fel- lépesében elválasztható tűzkő tanulmányozása terén. Külföldön el- lenben több munka tárgyalja e kovasavkiválások tulajdonságait, főként keletkezésük körülményeit. Épen ezért, mielőtt értekezésem tulajdonképeni tárgyára rátérnék, szükségesnek látom összefoglal- ni azokat az eredményeket, amelyeket a külföldi szakirodalom a szarukő és tűzkő elválasztására, illetve keletkezési körülményeire vonatkozólag eddig megállapított. Szarukövek. A szarukövek ismeretéhez főképen a francia és az angol iro- dalom szolgáltat becses adatokat. Franciaországban a szarukő (éhért) kifejezés régen haszná- latos, de szigorúan definiált jelentés nélkül. Már 1838-ban d e 1 i Béc he (2) a zöld homokkövek vesealakú szaruköveiről ír. 1843- 14-ben d’A o u s t Virlet (1) megkülönbözteti a szarukövet a ko- vasavas konkréciók egyéb típusaitól, mivel azt írta, hogy a szaru kövek és a tűzkövek mind molekuláris áthelyeződések eredményei. 1843-ban de Ser rés M. (33) megállapítja, hogy a szaruiul nevet meglehetősen általánosan használják a Jura mészköveiben talál- ható tűzkövek megjelölésére. Cayeux L. (8) szerint a szaruké kifejezés egy adott pillanatban került a francia terminológiába, anélkül, hogy tudták volna, vájjon azok a kovasavkiválások, me- lyeknek megjelölésére szolgált, miben különböznek például a kréta tűzkövétől. Cayeux csak a tengeri eredetű kovasavas kőzetekben képződött kova savki válásokat nevezi szarukőveknek. Ezek kőzet tanilag teljesen definiált — a tűzkőétől eltérő — karaktert mutál- nák. Főként .szivacstűkből, opálból és kalcedonbol állnak. Szarukövek a Budai hegységben 255 Angliában több mint egy évszázada használják u szarukő el- nevezést. Itt azonban nem az összetétel és a szerkezet szempontjai szabályozzák a szarukő elnevezés használatát, hanem általában a kréta tűzkövénél idősebb kovasavcsomók megjelölésére alkalmaz- zák. Ha teli F. H. és Rastall R. H. (16) például igen tág érte- lemben használja a szaruké (éhért) kifejezést: „Radiolarian éhért, upper greensand éhért, oarboniferous chert.“ Az Egyesült-Államokban v szarukő-elnevezés használata épp oly általános, mint Angliában. Tarr W. A. (41) a burlingtoni karbon mészkö\eiben található kovasavelőfordulásokról írt tanul- mányában azt mondja, hogy a szarukő elnevezés a kvarcnak mind- azon kriptokristályos változatait foglalja magában, melyek fehé- rek, szürkék vagy kékessziirkók. A sötét, szürkétől feketéig terje- dő változatokat tűzkőnek nevezik. Angliában és az Egyesült- Államokban a szarukő nevet vise- lő üledékek természetéről és eredetéről a következők állapíthatók meg: főalkatrészük opál, kaleedon vagy kvarc; számos radioláriát vagy szivacstűt zárnak magukba, vagy teljesen kövületmentesek; csomókban és padokban települnek. Majd organikus, majd pedig kémiai eredetet tulajdonítanak nekik. A német irodalomban sem találjuk a szarukő egységes jel- lemzését. Zirkel (47) a szarukövek főbb ismertetőjeléül a szilán- kos törést és a szaruszerű külsőt tekinti. Wetzel \Y. 1022-ben (46) megjelent tanulmányában szigorúan körülhatárolja a szarukő fogalmát. Szerinte a szarukő vékony cserepekben sok- kal kevésbbé átlátszó, mint a tűzkő; alapanyaga kevésbbé finom szemű és a mikroszkóp alatt csekélyebb lisztaságú kristályos ko- vasavnak mutatkozik, mint a tűzkő, amennyiben különösen karbo- nátok nagy mennyiségben keveredtek hozzá. Rosenbusch 1923- ban (28) megjelent munkájában nem tesz különbséget szarukő és tűzkő közt. Néhány évvel később, 1929-ben Seb w a r z A. (32) az északi kréta tűzköveit és az alpi mezozoikum szaruköveit hason lította össze. Az eltérő nevű és két különböző geológiai korban, egymástól nagyon távol fellépő kovasav-kőzétek közt nem talált alapvető különbséget. Nálunk Vendl Aladár (44) a Biiklthegys égben talált pale- olitok vizsgálatánál — Cayeux felfogásánál jóval tágabb értelem- ben — szarukőnek nevezi „mindazokat a lényegében kalcedonból, esetleg a kalcedonon kívül több-kevesebb kvarcból és esetleg kevés opálból álló kőzeteket, melyek a krétára s némely más mezozoi szintre jellemző tűzkőtől (silex) eltérők." Tűzkövek. A tűzkő elnevezés használata régebbi, mint a szarukőé. Ke- letkezésével már egy évszázadon át foglalkoztak a kutatók, mi- dőn a szarukő kifejezés megjelent az irodalomban. 256 Károly Erzsébet A két kőzet szétválasztása sokszor nagy nehézségekkel jár. Milner H. B. (24) szerint a szarukő és a tűzkő közti különbség inkább látszólagos, mint valódi és bizonyos mértékben csak az el- nevezésben rejlik. A tipikus tűzkövek a felső kréta jellemző kovasavkiválásai, s mivel itt az anyakőzet világos színétől erősen elütő sötét színű tömegekben jelentkeznek, a sötét színű kovasavkiválásokat rendesen tűzkőnek, a világosakat szarukőnek nevezik. Zirkcl (47) a tűzkö- vek jellemző tulajdonságának a tökéletes kagylós törést tekinti. Wctzel (46) szerint a tűzkő rendkívül finom szemcséjű, miután főtömegét az 1 — 10 b átmérőjű kettős törésű szemcsék alkotják. Ez okból nagyon homogén kőzet benyomását kelti. Noha Wetzel a tűzkő megjelölést a szarukő kifejezéssel szemben élesen körülha- tárolja, elismeri, hogy a két kőzetnek vannak hasonló fajtájú előfordulásaik, sőt természetszerűleg átmeneti alakok is találhatók. Rosenbusch (28) szerint a szarukő és tűzkő előfordulása a szilurtól az eocénig tart. Hanssen 1901-ben (15) megjelent dolgozatában azt írja, hogy ámbár a tűzkő főelőfordulási helye a kréta senon emelete, jelentéktelen kiterjedésben más formációban is fellép, például a maimban. Cayeux (8) a kovasavas kőzetekről írt hatalmas munkájában, csak a kréta formáció kovasavki válá- sait tekinti tűzköveknek. A szarukövek és a tűzkövek elválasztása. A mondottakból világosan kitűnik, hogy az irodalomban meglehetősen nagy a zavar a szarukövek és*a tűzkövek megkülön- böztetése terén és a két kőzet elválasztása sokszor elég önkénye- sen történik. Összetételükben és szerkezetükben mindezideig nem sikerült határozott különbségeket megállapítani. A két kőzet külső tulajdonságaiban sincsenek oly eltérések, amelyeket szabályként lehetne felállítani. Egyes kutatók ily irányú próbálkozása hiá- nyos megfigyelésekből indult ki és később részben meg is cáfolt tévedéseket foglal magában. Milyen alapon történik tehát a szarukövek és a tűzkövek el választása? Feltétlen biztossággal egyedül geológiai előfordulásuk alapján különböztethetők meg. Ennek ismerete nélkül, pusztán a mikroszkópos kép-, fizikai tulajdonságaik és kémiai összetételük se- gítségével pontos szétválasztásuk alig lehetséges. A kréta kovasav- kiválásait a geológia kezdettől fogva tűzköveknek nevezi, míg a krétánál idősebb szintekben előforduló kovasavkiválásokat általá- ban szaruköveknek hívják. Mivel a Budai hegység kovasavkivala- sai a krétánál idősebb triászban fordulnak elő, helyes nevük: sza- rukő. E szarukövek néhány vékony csiszolatában a szarukövekre jellemző radioláriák jelenlétét állapítottam meg, ami a fenti elne- vezés helyességét igazolja. Feladatom a Budai-hegység e szaruköveinek tanulmányozása Szarukövek a Budai hegységben 257 és ebből a keletkezésükre levonható következtetések megállapítása v olt. Értekezésemben a szarukö elnevezés oly triaszkori kovasav- kiválásokat jelöl meg, amelyek lényegében kalcedonból, több-ke- vesebb kvarcból, kevés opálból állnak, s helyenkint radioláriák is előfordulnak bennük. A Hűd ai -hegység szaruköveinek jellemzése. A Budai-hegység szarukövei \ alamennyien a felső triászban fordulnak elő, ennek karúi emeletébe tartozó mészkő és dolomit kőzetekben. A szarukövek különböző csoportokban jelennek meg, de tö- meg szempontjából az anyakőzetben mindig nagyon alárendelt szerepet játszanak. (Ez különben a szaruköveket általában jellem- zi.) A mész- vagy dolomitkőzettel szemben nincs semmiféle önálló- ságuk, csupán részei azoknak. Hiányzik náluk a szintállandóság; í sszefüggő rétegekben csak egyes helyeken fordulnak elő, az anya- kőzettel mindig konkordáns településekben. Akkor is legfeljebb 10 15 cm vastagságban. Ily rétegek jelentkeznek a Farkasvölgyben, a szarukőszalagos hegyoldalnak azon a részén, amely az Ördögorom- csárda elhagyása után következik,- a Mátyáshegy triaszmészkövé- í ok egyes szintjeiben és a Guckler Károly út melletti dolomit 1 2 pontján. Gyakran találhatók egyszintben elhelyezkedő gumók alak- jában. Ezek valószínűleg a rétegek szétszakadásából keletkeztek. Nevezetesen a Farkasvölgyben az Ördögoromcsárdával szemben le- vő hegyoldalban és helyenként a Guckler-út melletti dolomitban. Teljesen szabálytalanul elhelyezkedő ágas-bogas tömegekben is elő- fordulnak. például a mátyáshegyi dolomitban és mészkőben. Az ördögormon levő malomkőbánya dolomitfalából o'y világos- és sö- tétszürke szarukögumókat gyűjtöttem, melyeket kívül 0.2— 0.5 cm vastag fehér kéreg borított. Ezek a szarukőgumók a dolomit réte- gekkel párhuzamosan helyezkedtek el és ökölnagyságú kerek vagy összelapított darabok. Hegységünk szaruköveinek színe főleg szürke, az egészen vi- lágostól a legsötétebb árnyalatig, továbbá szürkés barna és néha vöröses árnyalatú. Törésük kis szilánkos kagylós. A számszerű külső nem fel- tétlen tulajdonságuk; a Mátyáshegyről és a Guckler Károly-út mellől teljesen fénytelen darabokat gyűjtöttem. Az alábbi összeállítás három különböző hel\ ről származó tisz- ta szaruko fajsúlyát mutatja. Származási hely: Fajsúly: Guckler-út melletti dolomit 2.491 Farkasvölgyi dolomit 2.491 ördögorom malomkőbánya 2 497 258 Károly Erzsébet Fig. 51. ábra. Felső triászkor!, karni emcletbeli dolomitok, valamint szaruköves es bitumenes mészkövek elterjedése a Budai-hegységben, a vizsgált sza- rukövek lelőhelyeivel. Situation des coucbes dolomitiques et du calcaire chcrteux et bitumi- ueux du triasique supérieur dans les montagnes de Buda et des eclian- tillons examinós. l=caleaire cherteux et bitumineux, 2 = dolomies, 3 = gite s des échantillons examinós. Szaru kövek a Hadai hegységben 259 Kém i a i összetétel. A következő táblázatban a Budai-hegység fontosabb lelőhe- lyeiről gyűjtött szarukövek kémiai összetételét állítottam össze. I. Barnásszüike szavuké a Mátyáshegy Ny-i oldalán húzódó fel- tárás test színű mészkövének legalsó rétegéből. II. Világosszürke szarukő a Mátyáshegy dolomitjából, a begy 229 m magas tetejétől BNy-ra körülbelül 130 m-re előfordu- ló barlangüreg mellül. III. Igen világosszürke szarukő a Guckler Károly-út melletti do- lomitból, a 883. háromszögelési jel és a Guckler Károly em- léktábla közötti utóbbitól 100 lépésre előforduló — rétegből. I V. Szürke szarukő a farkasvölgyi szarukőszalagos hegyoldal leg- felső rétegéből. V. Ördögorom malomkőbányájából származó vesealakú, 10 cm át- mérőjű szarukőgumó. A gumó sötétebb szürke belsejét 0.3 cm vastag, igen világosszürke, csaknem fehér kéreg borítot- ta. B oszlop a gumó belsejének, K oszlop a kéregnek kémiai összetételét tünteti fel. A kémiai összetétel meghatározásánál légszáraz anyagból indultam ki. Az oldható kovasavat a franciaországi szarukövek és tűzkövek elemzésénél Lassieur .(8) által alkalmazott módszer rel határoztam meg. T á b 1 á z a t. A Budai-hegység szaruköveinek %-os kémiai összetétele. Alkatrészek I. II. DL IV. \ J B K Összes Sí O2 95.64 95.52 96.50 96.36 97.28 96.86 Oldható Sí O2 0.60 0.65 1.40 1.52 0.62 0.62 Ah O.i 0.89 1.27 0.15 1.21 0.30 0.56 Fe2 Os 2.71 0.94 1.41 1.25 0.78 0.82 Ca O 0.40 0.44 0.44 0.48 0.56 0.34 Mg O nyom 0.26 0.41 0.16 0.30 0.25 K2O 0.06 000 0.00 0.00 0.04 0.04 Na2 O 0.11 0.03 0.03 0.04 0.06 0.06 Ti O2 0.08 0.06 nyom 0.02 0.04 0.04 P2O5 nyom nyom nyom nyom nyom 0.03 Izzítási veszteség 0.66 1.56 1.38 0.64 0.66 0.95 Összesen 100.55 100.08 100.32 100.16 100.02 99.95 Fenti táblázat szerint a Budai-hegység szarukövei igen ma- gas kovasavtartalmú kőzetek. Feltűnő, hogy a Mátyás-hegyi mész- kőből származó I. szarukő C'aO tartalma kisebb, mint amennyi az 260 Károly Erzsébet alábbi kőzettani vizsgálatokból várható volna. Ezek szerint a Má- tyáshegyi mészkő szaruköveit sűrűn járják át kalciterek. A kémiai összetételben ez a körülmény nagyobb CaO tartalom által azért nem jut kifejezésre, mivel a szaruköveket a kémiai analízis meg- kezdése előtt a felületükhöz tapadó idegen anyagoktól híg sósav- ban való főzés által tisztítottam meg. Ekkor azonban a lényegük- höz nem tartozó s későbbi rétegmozgásokból származó repedéseik- be utólag rakódott kalcitkristályok is feloldódtak. Az V. szarukő kémiai vizsgálata azt mutatja, hogy nincs lé- nyeges különbség szarukőgumó és a hozzátartozó fehéres kéreg ké- miai összetétele közt. Valamennyi sötétebb színű szarukő finom pora levegő hoz- zájutása közben izzítva, kissé világosabb színűvé vált. Lehetséges, hogy a sötét színű pigment szemcsék egyik része esetleg szenes (vagy bitumenes) részecskétől ered. Kőzettani és őslénytani vizsgálat. A Budai-hegység szaruköveinek főásvány elegyrészei kalce- don és opál, de e kettő között — az opálos anyagtól a szemcsézettig — mindenféle átmenet megtalálható. Az opál ügy viselkedik, mint egy visszafejlődésben lévő anyag, mely azért valamennyi szarukő- ben előfordul; mégpedig nem a kalcedon szemcsék közt. hanem lúlnyomó részben maguknak a szemcséknek az anyagában. Optikai anomáliákat árul el, amennyiben többnyire anizotrop anyagként viselkedik. A szarukövek túlnyomó részben kaleedonhó] állnak. A kal- cedon zöme apró szemcsés kifejlődésű. A szemcsék teljesen szabály- talanul, öblös-karélyos körvonalakkal csatlakoznak egymáshoz. Átmérőjük átlag 0.003 — 0.010 mm. A Farkasvölgy hegyoldalának különböző rétegeiből gyűjtött szarukövek szemcséinek nagysága .jellegzetesen eltér egymástól. A legalsó rétegekből gyűjtött szaru- kövek szemcséi jóval nagyobbak — körülbelül mégegyszer akkorák — mint a legfelső rétegek legnagyobb szemcséinek átlaga. Csaknem valamennyi szarukőben a kalcedon alárendelten, egyes foltokban rostosán, szferolitosan alakult ki. E foltok a csi- szolatokban rendesen nem koraiaknak, hanem egy irányban meg- nyúltak, elliptikusak és sokszor több rostos szerkezetű csomót tar- talmaznak. A rostos szerkezet rendszerint olyan, hogy a rostok nem egy pontból, azaz nem a gömb vagy ellipszoid középontjából fut- nak szét minden irányban radiálisán, hanem kisebb-nagyobb gömbcikk sugarainak megfelelően. Ennek folytán metszetekben a rostos elrendeződés legyezőszerünek tűnik fel. A rostos kalcedonok keresztezett nikolok közt — a szferolitos kifejlődésnek megfelelő- en — sugarasan oltanak ki. Az apró szemcsés aggregátum egyes szemcséi sem oltanak ki egységesen, hanem fokozatosan a körül- Szarukövek a Budai hegységben 26 i forgatáskor. A rostos kalcedon rostjai átlag 0.01 mm hosszúak, d>* hel.venkint ezek ível jóval hosszahl) rostok is (‘löfordulnak. Egyes csiszolatokban ritkábban, másokban sűrűbben különböző alakú, többnyire sugaras rostos szerkezetű kalcedonesomók fordulnak <‘lő. Átmérőjűk 0.03 és 0.15 mm közt ingadozik. Némely szarukőben a rostos szferolitos kalcedon pálcika- alakban vagy gyengén hajolt, két végén elvékonyodó ívalakban sorakozik egymáshoz. Ily módon a vékony csiszolatban helyenkint keskeny kalcedonsávok figyelhetők meg. Nem lehetetlen, hogy ezek egykori spiculumoknak felelnek meg. Ma már semmiféle or- ganikus szerkezet sem látszik rajtuk. Egyik-másik szarukő csiszo tatában néhol kör- vagy ellipszis alakú, a többi résznél világosabb foltok láthatók, amelyek keresztezett nikolok közt szemcsés vagy rostos szerkezetű kalcedonból állnak. E foltok gömböcskéknek fe- lelnek meg s eredetileg radioláriák lehettek. Organikus szerkezet azonban már egyáltalán nem látszik rajtuk. Az organikus marad- ványok helyét a köriilövező kalcedon-alapanyagnál nagyobb ele- mekből álló kalcedon csoportok jelzik. A kőzetekben elvétve szabálytalan alakú, a kalcedonszemcsék- nél jóval, nagyabb Ava/cszemek is előfordulnak. A legnagyobb észlelt kvarcszem 0.40 mm hosszú volt. Néhol a kisebb vagy na- gyobb csomókba verődött kvarcszemeket kalcedon-koszorú veszi körül. A kvarcszemek megletősen ép széllel, csaknem mozaiksze- rűen csatlakoznak egymáshoz. Elég lényeges elegyrész a kaiéit is. Nem egyenletesen szétoszt va, hanem különálló foltokban és erekben jelenik meg a szarukö- vekben. Különösen jellemzők ezek a kaleiterek az erősen gyűrt mátyáshegyi mészkő szaruköveire. Ebben a kőzetben előforduló szarukőrétegek és -gumók a gyűrődés következtében összerepedez- tek s az így támadt repedéseket utólag kalcitkristályok töltötték ki. Ezeken a helyeken néhol a kaiéit nyomási ikerkristályokban jelenik meg. A kőzetekben ritkán apró .sze/vcifpikkelyek is találhatók. Elég sűrűn fordul elő bennük vasérc: magnetit-, limonit- és hemcititszemcse. Itt-ott apró, feketének vagy sötétbarnának látszó opak pig- mentszemcsék figyelhetők meg. Néhol ezek az apró, többé-kevésbbé zodiametrikus szemcsék nagyobb csoportokba verődtek össze. A Budai-hegység különböző pontjairól gyűjtött szarukövek kőzettani vizsgálata arra mutat, hogy a réteges szarukövek és a szarukőgumók közt ásványtani különbség nincs. A szarukövek vékony csiszolataiban az ismertetett ásványi elegyrészek mellett radioláriákat figyeltem meg. Ezek a szerves maradványok általában elég rossz megtartásúak. Alakjuk és struk- túrájúk annyira elmosódott, hogy már nem határozhatók meg. Felismerhető szerkezetű, meghatározásra alkalmas radioláriák a Budai-hegység szaruköveiben elég kis számban fordulnak elő. Kü- 262 Károly Erzsébet Ionosén a dolomitokból származókban ritkák a jó megtartású pél- dányok. Ilyeneket inkább a mátyáshegyi mészkőből gyűjtött sza- rukövekben figyeltem meg. A vékony csiszolatokban a következő radioláriákat sikerült meghatároznom (48): Zygocircus sp- Cenosphoera cfr. pachydei ma Rüst. Siichocapsa sp. (széles peremmel). A szarukövekben nagyon ritkán elszórt spiculumok is elő- fordulnak. A jobb megtartású, határozottan felismerhető esatorná- jú spiculumokat a mátyáshegyi mészkő szaruköveiuek vékony csi- szolataiban figyeltem meg. Szarukövek és tűzkövek képződési folyamata. A kovasavkiválások eredetére vonatkozó kutatások túlnyomó része a kréta tűzkövére irányult. Miután szarukő és tűzkő között nincsenek oly különbségek, melyek eredetüket vagy képződésüket illetően eltéréseket vonhatnának maguk után, a tűzkövek keletke- zésére vonatkozó kutatások megállapításai a szarukövekre is kiter- jeszthetők. A kovasav eredete. A kovasav eredetének kérdése már a XVIII. század óta fog- lalkoztatta a kutatókat. Különböző felfogások alakultak ki, ame- lyek végül is két általános megoldáshoz vezettek: a kovasav ás- ványi vagy szerves eredetű. Ásványi eredet. Régebben a kovasav eredetét az ásványi vi- lágban keresték és különböző forrásokat jelöltek meg ezen a terü- leten a tűzkőképződés kiindulópontjául. 1. A kovasav régebbi kőzetek szétbomlásából származik. 18S5 óta Delanoue (10) hirdette ezt a gondolatot. Ö a tengervíz által korrodált és az eső által kilúgozott pyrogén kőzetek szétrom- bolásában látta az oldható alkaliszilikátolc képződésének kiinduló- pontját. Ezek a tengerben feloldódnak és a belőlük felszabaduló kovasav később a tűzkövek alapanyaga lesz. Tarr W. A. (41) oly szaruköveknek tartott kőzetek képződésére alkalmazta, melyek a francia karbon-mészkő kovapaláinak (silexite) felelnek meg. Az ő kiindulási pontja az volt, hogy a tengerpartok lehordási erózió- ja, a marinikus abrázió jelensége és minden időben a folyóvizek hordaléka elegendő források a meszes kőzetekben előforduló kova- sav-tömegek keletkezésének magyarázatára. 2. A kovasav forrásokból származik, (la udry A. (18) szerint kovasav tartalmú, erősen alkalikus, magas hőmérsékletű és nagy Szarukövek a Budai hegységben 263 nyomáson levő források torkollottak a tengerbe, ahol a tengervíz hatására kovasav tartalmukat részben leadták. - A kovasav erupciókból származik. De L u c 1791-ben (22) arról számolt be, hogy akadtak olyan természettudósok is, akik azt tartották, hogy a kréta egy része a hőm íi ködös következtében tűzkővé alakult. Szerves eredet. Már a tűzkőkeletkezés tanulmányozásának kezdetén az organizmusok vették át a vezetőszerepet az eredet magyarázatánál. Az anorganikus eredettel való kísérletezés las- sankint megszűnt. 1835-ben Főre h h a m in e r (12) szivacsma radvá,nyokra ve- zette vissza a kovasavat. 1838-ban Ehrenborg (11) más véle- ményt nyilvánított. Szerinte a kovasavat kovainfuzóriák szállí- tották. így koncentrálódott a tűzkőmentes vagy csak kevés tűzkö- vet tartalmazó dél-európai kréta rétegekkel váltakozva települő infuzoria-márgákban a kovasav. Másrészt az ('‘szakeurópai kréta tűzkőtartalmából és az infuzória-márgák hiányából arra következ- tetett, hogy az utóbbiak eredetileg itt is megvoltak, később azon- bau, feloldott kovasavjuk tömör tűzkövekké alakult. 1880-ban Sorby H. C. (38) hasonló elgondolással tételezi fel a tűzkövek képződésénél az organizmusok közbei epését. A kovás szervezetektől megfosztott, tűzköveket tartalmazó krétát szembe- állította a kovaszivacsokat tartalmazó, de tűzkőmentes óceáni isza- pokkal és azt a következtetést vonta le, hogy a tűzkövek kovasav- tartalmukat a kovás organizmusoktól kapták. Ehrenborg volt az első, aki a tűzkövekből vékony csiszo- latot készített s ezekben spiculumoknak, foraminiferáknalc a jelen- létét mutatla ki. B o w e r b a n k (5) számos tűzkövet vizgsált meg hasonló módon, s valamennyiben felismerte a szivacstük jelenlétét. Innen eredt az a következtetés, hogy a tűzkövek szivacsokból szár- maznak. 1880 körül a kérdést Angliában jelentős munkák tárgyalták. Szerzőik egyértelműen kimondták, hogy a tűzkövek forrása a ko- vavázú organizmusok összessége, közülük pedig elsősorban a szi- vacsok. Ez a felfogás győz manapság és egyezik mai tudásunkkal a legjobban. A szivacstűk a tűzkövek és a szarukövek kovasavának forrásai. A kutatók a tűzkövek és a szarukövek képződésénél a közre- működés túlnyomó részét a szivacsmaradványoknak tulajdonítot- ták. A radioláriák és diatomeák szerepe eddig még tisztázatlan, anélkül, hogy elhanyagolható volna. S o 1 1 a s W. J. (35) a trimminghami kréta tűzköveiben a hús- spiculumok teljes hiányát tapasztalta; ezek t. i. a legérzékenyeb- bek az oldóhatással szemben. Cayeux L. ugyanezt a megfigye- lést tette Franciaország krétájában, amiből azt a következtetést vonta le, hogy a spiculumoknak nagy tömege tűnt el, anélkül, hogy 264 Károly Erzsébet létezésükről a legkisebb nyomot hagyták volna bátra. Ez pedig azáltal történhetett, hogy a hiányzó spikulák korán szétroncsolód- íak. Ezzel a megállapítással összhangzik az a tény, hogy a recens tengerekben kiszélesedett csatornájú, korrodált spikulák jelenléte mutatható ki. Wallich (45) szerint a mélytengeri szivacsok spiculumai a tűzkőképződés legfontosabb tényezői. Ezeken kívül azonban a szivacsok protoplazma anyaga szintén jelentős szerepet játszott. 1893-ban Jukes-Brown A. d. (18) különböző vidékek krétá- jának tűzkő- és kovasavtartalma közti összefüggést kutatta. A wiltshire-i alsó-kréta sok kolloid kovasavat tartalmaz, szivacstűk alakjában. Collingbonn Kingston alsó-krétájának kolloid kovasav tartalma 38%, tűzkő ellenben egyik helyen sincs. Ezzel szemben a dorseti alsó-krétában tűzkövek is előfordulnak, az oldható kova- savtartalom pedig nagyon csekély. A középső krétában is nagyon különféle a kovasav előfordulása. A felső-krétában ellenben 98 09% szénsavasmész van. Különös tény az, hogy a tűzkőben gaz- dag kréta többnyire még tartalmaz kolloid kovasavat, addig a tűz- kőben szegény krétában nincs kolloid kovasav. Ezekből a megfigye- lésekből Jukes-Brown azt. következtette, hogy nincs határozott viszony a tűzkövek előfordulása és az oldható kovasav jelenléte, valamint hiánya között. Cayeux 1897-ben (7) viszont megállapította, hogy a párisi medence bármely krétájának tűzköve által képviselt kovasav meny- nyiség általában — de nem mindig — széles összefüggésben van az illető krétába zárt elmeszesedett spikulák számával és térfogatával. A szivacstűk koncentrációja a tengerfenéken. Lyell Cb. (23) a tűzkő rétegek jellegzetes elrendeződéséből, a kovasav koncentrálására a folyók időszakos működésének közbe- lépését tételezte fel. Sollas W. J. (35) a trimminghami tűzköveket tanulmányoz- va azt tapasztalta, hogy valamely onnan származó tűzkőben össze- gyűlt szivacstűk alakja, nem tér el egy másik helyről származóétól. Abból, hogy a különböző spiculumok rendetlenül associálódtak, a na- gyok a kicsinyekkel, minden oly irányú törekvés nélkül, hogy kü- lönböző felhalmozódásokként váljanak szét, egykori szivaeságyak létezésére gondolt, amelyekben számos egyén fejlődött ki generá- cióról generációra. E szivacsok közül sok parazitaként egyik a másikon élt; többjüknek közös támaszuk volt. Ezért valamely üledék ugyanazon pontján, az ily módon társult szivacsok elpusz- tulása után nagyon különböző spikulák találhatók összegyűlve. Cayeux (op. eit.) a párisi medence krétájának tanulmányo- zásából arra következtetett, hogy a spikulák a legkevésbé sem vol- tak átdolgozva. Majd szétszóródtak a kréta egész tömegében, majd Szarukövek a lliulai hegységben 265 pedig valóságos mechanikai preparació történt, amely őket többé vagy kevésbbé csoportosította. Mindegyik esetben a kérdéses spi- kulák különböző módon lek ősznek es csonkák, széttöredezettem, anélkül, hogy ugyanazon elem hulladékai a kréta ugyanazon ré- szében volnának megtalálhatok. Cayeux következtetései szerint a spikulák szétosztása és megtartási allapota a tolyok munkája; s ha a kréta mikrogral'iai vizsgálata által e folyók nem volnának kimutatva, közreműködésükről t legendő bizonyítékot szolgáltatna Saint-Valéry-en-Caux, Pékamp és az Étretat vidéki tűzköves kréta üledékek sztratigrafiájának a tanulmányozása. A tűzkövek és szarukövek képződésének mechanizmusa. A tűzkövek és szarukövek keletkezésének kérdésénél legnehe- zebb feladat a kovasavat a genezis két fázisában követni: neveze- tesen egyrészt a kovasav feloldódását, másrészt lecsapódását és kon- centrációját. A szí racst iik korasa rónak feloldása. A mai tengerek fenekén levő spikulák feloldódására vonatkozó ismereteink száma igen ke- vés. 1. Sollas W. .T. (36) és Thoulet J. (42) felismerték az élő szivacsok azon tulajdonságait, bőgj snikuláikat könnyen megtá- madják olyan kémiai anyagok, melyek az amorf kovasavra hatnak. 2 A tenger fenekére hulló spikulákat közvetlenül támadás éri. Cár tér elég nagy mélységben gyűjtött spikulákat vizsgált meg; ezek a csatorna kiszélesedését és felületükön a maratásnak világos nyomait mutatták. Hasonló megfigyelést tett Schulze P. E. (31) Hexactinellidae spikulákon. Ugyanilyen természetű dol- got figyelt meg Cayeux 201 m mélységből felhozott homok ta- nulmányozása alkalmával. Nevezetesen annyira kiszélesedett esator nájú spikulák fordultak elő a homokban, hogy csatornájuk a tel- jes átmérőnek csaknem a felét foglalta el. 3. Valamennyi kovásan megmaradt fosszilis spikula legalább kezdődő maratást szenvedett el, gyakran a csatorna nagyfokú ki- szélesedésétől kísérve. Továbbá az egvedeknek rendkAül nagy mennyisége oldódott fel teljesen (elmeszesedett spikulák, üregek által jelzett spikulák, stb.) Bowcrbank 18-íí)-ben (4) megjegyzi, hogy valahányszor konzervált szivacsok tűit találta meg, ezek külsejükön nagyon kifejezett maratást mutattak; mintha az oldószer hatása iránt — melynek ki voltak téve — sokkal érzéke- nyebbek lettek volna, mint az ugyanolyan természetű oldott mole- kulák kémiai affinitásával szemben. A fentiek tehát igazolják, hogy a szivacstűk könnyen megt'h madhatók. Úgyszintén, hogy ezek a kovasavnak rendkívül jelen- tékeny forrásai. Kérdés már most, hogy ez a kovasav hogyan jutott oldatba, továbbá hogyan csapódott ki. Károly Erzsébet 266 Julién A. (19) a spikulák feloldódásának kiinduló pontjául az organikus anyagok tengeralatti szétbomlását tartotta. Az álla- tok és növények lágy részeiből származó kocsonyaszerű vagy kol- loid anyagok a tenger vizében feloldódnak, majd egyesülnek a kovasavval, végül koncentrálják azt. Sollas W. J. (op. cit.) felteszi, hogy a szivacsok elhalása után a spikulák kovasava egyesül a szövetek organikus anyagával és egy oldható termék keletkezik, amely később szénre, hidrogénre, stl). és kovasavra bomolhat szét. Feltételezi ezen felül, hogy a ten- gervízben képződhet nátriumszilikát, amely szénsav hatására szét- bomlik, miközben nátriumkarbonát és szabad kovasav keletkezik. Tehát Sollas W. J. számára nem a szivacsok spikulái képvise- lik az egyetlen közreműködő forrást. Elfogadja különben, hogy a szénsavtartalmú víznek a homokszemekre gyakorolt hatása elegen- dő ok volna nagyfokú elkovásodási jelenség magyarázatára. To- vábbá, hogy a tengervíz nyomás segítségével fel tudja oldani a kovasavat. Cayeux (op. cit.) valószínűnek tartja, hogy az organikus anyagok szerepe lcgfőképen közvetítés a szivacsok és a tűzkövek közt. Számbavéve az anyagra vonatkozó fővéleményeket, azokban három főtényezőt találunk a kérdés megoldására: nagy nyomást, bőséges organikus anyag jelenlétét és jelentékeny szénsavtartalmú tengervizet. A kovasav kicsapódása. Az oldatok kovasavának kicsapódásáról úgyszólván semmi pozitívot sem tudunk, mivel ez a jelenség korántsem függ a vizs- gálatoktól és az okoskodástól, hanem a tapasztalattól. \ égül, mi- vel a kísérletektől nem vártak eredményt s ami kevés ezen a téren történt, alig derített világosságot a kérdésre. A tűzkövek tanulmányozásánál a legtöbbet szereplő kérdés a kovasav kicsapódásának és a kréta szed imént á hidasának időbeli viszonya volt. Forchha mmer 1935-ben (12) a tűzkövek utólagos keletke- zése mellett foglalt állást. Szerinte a szivacsmaradványok a kré- tával egyidejűleg ülepedtek le, de később feloldódtak. Az így fel- oldódott kovasav a kréta leülepedése után csak hosszú idővel gyűlt össze és kéményedéit meg tűzkő alakjában. Hasonló véleményt nyilvánított 1888-ban X a u m a n n (25). Feltételezte, hogy az egész üledékben eredetileg közelítőleg egyen- letesen szétterjedt kovasav másodlagosan feloldódott és tűzkögu- mók alakjában a réteglapokon és szakadékokban ismét kivált. Teljesen más véleményt képviselt 1901-ben Hanssen (15). Szerinte a kovasav, amely először élő szivacsok, diatomeák és ra- dioláriák testében rakódott le, ezeknek az állatoknak az elpusztít- Szarukövek a Budai hegységben 267 lása után feloldódott és gél állapotban később újból levált. A le- válás különböző centrumok körül történt, például teljesen fel nem oldódott szivacsvázak, vagy a tengeri szervezetek egyéb szilárd képződményei körül, ami (gy-egy tíízkőgumó képződéséhez vezetett, liansscn elgondolásában tehát, a tűzkő a kovasavnak a tenger- fenéken történt primőr leválásából származott. 1910-ben Pofon ié H. (27) a szivacstűknek a szivárgó vizek által oldott és a talajvíz szintjén ismét kivált kovasavjából szár- maztatta a tűzköveket. 1917-ben Tarr W.A. (-11) Hansseu felfogásához hasonló, de fizikai és kémiai szempontból jobban alátámasztott eredményt hozott nyilvánosságra. Mesterséges tengervízzel végzett kísérletei- nél literenkint 12 27 mg SiCE-t tartalmazó oldatban nagyon rövid idő alatt nehéz csapadékot kapott. Kísérletei alapján feltételezte, hogy a folyók által a tengerbe transzportálódott kovasavat a ten- gervízben levő elektrolitok koagulálták. A koaguláció után kerek tömegekké gyűit össze, amelyek a később rájuk rakódó üledék nyomására vették fel mai alakjukat. Felfogása szerint a tűzkő- gumók primőr keletkezésnek és függelékeiknél mindig idősebbek. Valamivel később Correns mesterséges és természetes tenger- vízzel megismételte Ta rr kísérleteit és azt találta, hogy a tenger- vízhez adott kovasavcldat kezdeti 'koncentrációja dönti el, hogy a kovasav kicsapódik-e vagy sem. Ha a kezdeti koncentráció oly csekély, mint például a folyóvizekben, akkor koaguláció nem lép fel. Correns kísérletei megdöntötték Tarr elméletét. 1922-ben Wetzel W. (46) beható ásványtani, genetikai és mikropaleontológiai tanulmányában három főtűzkőtipust külön- böztetett meg: príma r, secundár és tertiar tűzköveket. Eredetük magyarázatára feltételezi, hogy a tengerekbe folyók szállították a kovasavat. 1925-ben Kláhn (20) a kérdési kémiai nézőpontból fejtegette s a tűzkövek kiindulópontjául kovasav kocsonyákat tételezett fel, amelyek azáltal keletkeztek, hogy a kovasavat rothadó organikus anyagok koagulálták. Linek és Becker 1926-ban (21) kolloidkémiai vizsgálatok- ba! próbálták a kérdést megoldani. Szerintük a kovasav, amely a híg kovasavsolként felfogható tengervízben adsorptio útján koagu- lálódott a tengerből képződött organogén és minerogén természetű mészrészecskéken, eredetileg többé-kevésbbé egyenletesen szétter jedt az egész kréta kőzetben. Később a kovasavgélt a kőzetbe zárt organikus alkatrészek bomlásából keletkezett bázikus anyagok — különösen mikor a kréta a tengerből már kiemelkedett — ismét peptizálták. Az újonnan képződött sóiban a kovasav lefelé vándo- rolt és ott, ahol a peptizált alkalikus gél a tengervíz sóival össze- találkozott, újból koaguláció lépett fel. Ez pedig egyrészt fossziliák vagy gázok által képződött üregekben — másrészt padokban vagy végül hasadéktoltelékek alakjában történt. 268 Károly Erzsébet ödura H. 1928-ban (26) Dánia geológiájáról írt tanulmányá- ban a tűzkövet röviden ágy ismertette, mint amely szivacsok ko vasavábál utólag keletkezett. A krétában egyes helyeken rendkí- vül sok jómegtartású kovaszivacsot talált, viszont a tűzkő teljesen hiányzott. Megfigyelését azzal magyarázza, hogy e helyeken a szivacsokban levő kovasav átalakulása valami okból nem történhe- tett meg. 1929-ben Schwarz A. (32) beható vizsgálatok alapján, Ö - d u m-éhez hasonló módon oldja meg a tűzkőképződés kérdését. Szerinte oly tiszta kovasa vkocsonya képződése — mint amilyent a tűzkövek kiindulópontjául fel kell tételeznünk — és az organikus maradványokból származó normális mészüledék egyidejű lerakó- dása, csak a tűzkövek posthumus keletkezésével magyarázható meg. A dániai Stevns Kiint tűzköveit vizsgálta fosszil iaturtalomra, szerkezetre, elkováscdásra, kovátlanodásra és szomszédos kőzetre vonatkozólag. Arra az eredményre jutott, hogy a tűzkő diagenezis eredménye. Kovasava túlnyomó részben közvetett úton keletkezett organikus anyagokból. 'Szivacstűkben gazdag krétából a kovasav- tartalom kioldódott és a mészüledékkcl kicserélődve csak utólag koncentrálódott tűzkővé, arra alkalmas helyeken. Eközben a kovasav felülről lefele vándorolt és ezért a tűzkőképződés helyé- nek a talajvízszint felett kellett feküdnie. Mivel a kőzet a talaj- vízszint fölé csak akkor került, mikor a tengerből már kiemelke- dett, a tűzkőképződés megindulását erre az időre teszi. Heinz R. 1930-ban (17) megjelent tanulmányában kinek és Becker felfogását Potonió H.-ével próbálja egyesíteni. Eszerint a tengervízben adsorptio útján végbemenő koagulálá.s syngenetíkus kovasavkiváláshoz vezetett. Ekkor azonban még nem képződött a szoros értelemben vett tűzkő, hanem csak ősalakja: a primar tűzkő. Ez a primőr tűzkőállapot megtalálható meg — bi- zonyos mértékig foss'zilisan — több üledékben (kovás ineszek, stb.). Be keletkezett posthumus tűzkő is, a tulajdonképeni értelemben vett alakja a tárgyalt kovasavkiválásnak, amely gumókban, köz- betelepülések formájában található. Gripp K. 1! 33 bán (14) megjelent dolgozatában kizárólag a posthumus tűzkőképződés mellett foglalt állást. Szerinte a syngene- tikus tűzkőkeletkezés mellett felhozott főok a szerves maradvá- nyok faja és* megtartása, épen e felfogás ellen szóló bizonyítékok. Csak oly fosszil iák maradtak a tűzkőben sértetlenül, amelyeknek szilárd részei túlnyomóan kalcitból állnak. Aragon.it héjak kora i feloldódtak, még mielőtt a képződő tűzkő magába zárhatta volna őket. A fossziliák megtartásában, fajában és helyzetében nincs kü- lönbség kréta és tűzkő között. A tűzkőben levő makroszkopikus fossziliák nincsenek oly állapotban, mintha élve vagy elpusztulásuk után rögtön beágyazódtak volna a kovasavkocsonyába. Parányi mészszervezetek, mint sértetlen Coecolithok, Ophiura maradványok, llolothuriák eddig nem voltak kimutathatók. Tehát a mikrolauná- Szarukövek a Budai hegységben 269 hói is hiányzik oly anyag, mely a tűzkövek syngenctikus keletke- zését bizonyítaná. Megfigyelései éppen azt mutatják, hogy a tűz- kő nem a szedimenttel egyidejűleg, hanem később keletkezett. A tűzkő keletkezéséről tehát tulajdonképen háromféle felfo- gás alakult ki: a syngenetikus, a posthumus, valamint a kettőt egyaránt lehetségesnek tartó vélemény. Megállapításaim a Budai-hegység szaruköveinek keletkezéséről. A Budai-hegység szaruköveit az alábbi meggondolások alap- ján az egykori triasztenger kovasavki válásainak tartom. A különböző lelőhelyekről gyűjtött szarukövek vékony csiszo- lataiban — amint már ismertettem — radioláriák és szivacs spieu- iumok jelenlétét állapítottam meg. Számbavéve a gyenge megtar- tásúnkat is: elég jelentékeny mennyiségben. A szarukövekben keresztezett nikolok közt sajátságos alakú kaleedon csoportokat figyeltem meg. Ezek többnyire rostos szerke- zetűek és az alapanyagénál nagyobb elemekből állanak. Organikus szerkezet már nem látszik rajtuk, de alakjuk apró kovavázú álla- tok — vagy ezek alkatrészeinek alakjára emlékeztet. Nagyon va- lószínűnek tartom, hogy a kör vagy ellipszis alakú kaleedon cso- portok eredetileg radioláriák — és a pálcika alakúak spiculumok voltak. A Budai-hegység szaruköveinek alapanyaga tehát kimutatha- tóan elég jelentékeny mennyiségben apró, elhalt, kovatestű állat- kák szilárd vázából épült fel. A szarukövek viszont túlnyomó részben oly apró kaleedon kristályokból állnak, melyek a szerves eredetnek semmiféle jelét sem mutatják. Organikus származásukat mégsem tartom kizárt- nak, mivel oly organikus eredetű elemek lehetnek, melyek mély- reható kémiai és fizikai változásokon mentek kt resztül. Más szóval, oly kovavázú állatok kovasavából származhatnak, melyek a szaru- kövek képződéséhez viszonyítva, korán oldatba jutottak. A kovasav ugyanis a radioláriák, diatomeák és kovaszivacsok vázában meglehetősen jól oldható víztartalmú gélalakban, opál- anyagként van jelen. Hydroxylionok hatására könnyen feloldódik, ami olyankor mindig megtörténhetik, mikor az organikus anya gok bomlásakor ammónia keletkezik (3). A Budai-hegység szaruköveinek tengeri eredetét a mikrosz- kópiái vizsgálat alapján bebizonyítottunk tekintem, ami már magá- ban ellentmond másféle eredet lehetőségének. Felvetett gondolat alapján és a kérdés teljes kimerítésére, szükségesnek láttam a Bu- dai-hegységben egy másik számbajöhető eredetnek lehetőségét vizsgálat alá venni. Hazai kutatóink a Budai-hegység több pontján hévforrás- nyomokat mutattak ki, amelyek között Scherf Emil (30) kova- savlerakódásokat is megemlít. Továbbá a ma működő gejzírek te- 270 Károly Erzsébet temes mennyiségű kovasavtartalma és a nyílásaik körül előfordu- ló kovasavkiválások, olyan jelenségek, amelyekkel a szarukövek eredete esetleg összefüggésbe hozható. A kérdésnek ebben az irány- ban keresett megoldását a szarukövek mikroszkópiái vizsgálata alapján már eleve tévesnek gondolom. A vékony csiszolatokban megfigyelt apró kovavázú állatok felismerhető maradványai az egykori triasztenger mikroszkópos kicsinységül faunájának fenn- maradt bizonyítékai. Mélységből előtörő hévvizekben lehet kova- savhidrát, de ép, kovavázú állat nem. Már most — eltekintve azoktól a helyektől, hol az egykor mű- ködő hévforrások nagyobb méretű kőzetelváltozásokat okoztak — ha néhány hidrotermális eredetű ásvány előfordulása elegendő bi- zonyíték ilyen hévforrások működésének feltevésére: legalább ép oly indokolt az aránylag nagy tömegű szarukövekből készített néhány négyzetmilliméter nagyságú vékony csiszol átok bán talált apró, kovavázú állatkák maradványaiból a tengeri eredetre követ- keztetni. A csiszolatok készítésénél ugyanis rengeteg anyag vész c! és a bennük megmaradt csekély kőzetmennyiség a szaruköveknek parányi hányadát képviseli. A csiszolatok mikroszkópos képének láttán, a megfigyelőnek természetszerűleg az a gondolata támad, ha már oly csekély anyagban, amennyit 15 — 20 vékony csiszolat képvisel, több kövület jelenléte állapítható meg, mennyivel na- gyobb számú kövület lehet egy egy nagyobb területről származó kovasavkiválásban. Annál inkább, mivel könnyen feltételezhető ró- luk, hogy oly részeik is vannak, melyek az apró szervezetekre nézve kedvezőbb körülmények között képződtek és így esetleg na- gyobb mennyiségű kövületet tartalmaznak. Mikroszkópiái vizsgá- lataim során ugyanazon szarukőrétegből, illetőleg szarukőesoport- ból kövületmentes és kövülettartalmú csiszolótokat egyaránt kap- tam. A kövületmentes csiszolatok kőzettani összetétele egyébként teljesen egyezett a kövületet tartalmazókéval; nincs okom tehát a fenti különbség alapján a Budai-hegység szaruköveinek különböző eredetet tulajdonítani. Nem tételezhető fel ugyanis, hogy a tár gyalt különbségeket felmutató csiszolatoknak megfelelő kőzetré- szeknek, mint szorosan egymással összefüggő alkotóelemeknek ere- detében eltérés legyen. Ezek a meggondolások a Budai-hegység szaruköveinek erede- tére vonatkozó feltevéseimet fokozott mértékben alátámasztják. En- nek alapján a már ismertetett kémiai- és petrográfiai összetételű szaruköveket, az egykori triasztenger kovasavkiválásainak tekin- tem. Az organikus eredetű és esetleg egyéb származású kovasav, kezdetben míg a tengervíz híg kovasavoldat volt, a tengerben mo- lekulárisán elosztott állapotban volt jelen. A koncentráció növeke- désével és megfelelő elektrolitok jelenlétében hosszabb-rövidebb idő múlva kolloiddá alakult. Ugyanis tapasztalat szerint a kovasav Szarnkövek a Hadai hegységben 271 kristályos oldatai, ha nem nagyon hígak, gyorsan solokká, majd gélekké alakulnak, tehát nem állandók. A kolloid kovasav normális körülmények között lassan ülepe- dik le; részecskéit a hőmozgások és az alzat egyenetlenségei tovább mozgatják. A tengervízben jelenlévő kalcium- és magnéziumsók könnyebben kristályosodó és gyorsabban ülepedő vegyületek, mint a kolloid kovasav Ha a tengervízben tovább sodródó részecskék egymáshoz elég közel jutnak vagy összeütköznek, alkalmas körül- mények között, a kolloid részecskék összetapadnak, koagulálnak. Ez esetben gyorsabban ülepednek le, mint egymástól különváltál! ((*). Felületi vonzóhatást gyakorolhattak a kovasav részekre az útjukba kerülő mészrészecskék is, melyeknek felületén, mint koagulálási magokon a kolloid részecskék felhalmozódtak, adszor- beálódtak. A kovasav kiválása tehát már a szedi mentáciő alatt megindulhatott, de még nagyobb mértékben folytatódott a laza, vízzel átitatott üledék belsejében, amikor a koagulálás lehetőségei mindinkább növekedtek. A kolloid kovasavnak ilyen módon egy- egy középpont körüli növekedésével magyarázható az a jelenség, hogy a szarukő többnyire gumók, csomók alakjában fordul elő. líéteges településeinél is majdnem mindig megállapítható a gumós szerkezet. Mivel a kolloid kovasav általában lassabban kristályosodó ve- gyidet, mint a kalcium- és magnéziumkarbonát, ennélfogva megszi- lárdulása, tehát a szarukövek képződése később következhetett be, mint mészkő vagy dolomit anyakőzetüké. Közönséges hőmérsékleten a kovasavgél kristályosodása oly lassan történik, hogy a kristályok néhány hónap vagy év lefor- gása után optikailag még nem mutathatók ki. Egyes kutatóknak sikerült a kolloid kovasavból magasabb hőmérsékleten (250 — 350’) rövidebb idő alatt kristályokat kapni, ilyenkor azonban többnyire quarz vagy tridymit keletkezett. (4Ö). A kolloid kovasav kristályosodását a jelenlevő különböző anyagok is késleltethették, mivel idegen anyagok jelenlétében a gélek kristályosodási sebessége csökken. A szarukövek gyakran találhatók lencseszerííen összelapítotí tömegekben, vagy oldalukon nyúlványokban végződő csomókban. Ezek a megjelenési formák azt mutatják, hogy a kolloid kovasav az anyakőzet megszilárdulása után, annak belsejében még kocso- nyás, gélszexui képződmény volt. A ránehezedő rétegek nyomása következtében erős mechanikai behatások alá került, s ezeknek en- gedve az üledék belsejében megszabott terjeszkedési lehetőségek- nek megfelelően, különböző alakokra nyomódott össze. Feltevésem tehát, hogy a kovasav csak az anyakőzet meg- szilárdulása után vette fel mai alakját és alakult szarukővé. bili- nek alátámasztására a következőkben még egy adatot hozok. 272 Károly Erzsébet Dolomit tartalmú szarukövek. A Budai hegység fentebb említett szarukőlelőhelyeiről több olyan szarukőgumót gyűjtöttem, melynek közepét az anyakőzet — dolomit — kisebb vagy nagyobb darabja foglalja el. Ezek a sza- rukövek általában elég szabályos gömbalakú gumók és két részből állnak: egy vállakozó vastagságú belső kovasavbur- kolatból és egy — néha több kisebb — dolomit magból. A kutatók a krétában már régóta figyelnek meg olyan tűz- köveket, melyeknek közepét idegen anyag foglalja el. De c eke (9) a riigeni krétában elég sűrűn talált tűzkövektől körülzárt krétát. Más szerzők a tűzkövekbe zárt krétanemű anyagban nagyszámú jól konzervált szerves maradványt találtak. A kutatók a tűzkövek (és szarukövek) kifejlődését általában egy közös feltevéssel magyarázzák. Eszerint e kovasavas előfordu- lások mindig egy középpont körül lépnek fel, s az eredeti mag kö- rül lerakódó kovasav által külső irányban növekednek. Növeke- désük kiinduló pontjáűl szolgáló mag leggyakrabban egy spikulu vagy egy spikulafészek, néha egy egész vagy töredék szivacs. Cayeux L. a belsejükben idegen anyagot tartalmazó tűz- köveket — melyeket befejezetlen tűzköveknek nevez — és ezek alapján a teljes tűzkövek nagy részét endogén növekedés eredmé- nyeinek tekinti. A befejezetlen tűzkövek kívül egy hajlott és sima felületben végződnek, belsejüket ellenben nagyon szabálytalan felület határolja. Ezek a részletek arra mutatnak, hogy itt oly konkréciókról van szó, melyek már a végleges alakkal és tér- fogattal indultak, befelé növekedve fejlődtek, ebben azonban ké- sőbb megakadtak. Az endogén növekedés folyamatából azután két- 1 élő kovasavas előfordulás származott: a befejezetlen tűzkövek, melyeknek belsejében az elszilikáiosodástól egy többó-kevésbó megóvott kréta kőzet van és a teljes tűzkövek, melyeket látszólag semmi sem különbözteti meg az endogén növekedésből keletkezett tűzkövektől. Cayeux azonban a puszta megfigyelésekből téves következ- tetésekre jut. Szarukő és tűzkő endogén növekedésből nem szár- mazhatott. A kalcium- és magnéziumkarbonát könnyebben kris- tályosodó vegyidet, mint a kovasav; — utóbbinál tehát előbb kris- tályosodtak ki. A megszilárdult kőzetrészeket a kolloid kovasav nem tudta kifelé szorítani és helyüket elfoglalni, hanem felületük- re rakódva kovasavba burkolta azokat. A dolomitmagot tartalmazó szarukövek tehát nem egy fél- bemaradt kovásító folyamat eredményei, hanem ugyanazon fo- lyamatból származtak, mint a teljes szarukövek. Míg azonban előbbieknél a kolloid kovasav igen apró részecskék felületén koa- gulálódptt és növekedett tovább, amíg anyag volt jelen, addig az idegen kőzetet tartalmazó szaruköveknél a kovasav felhalmozódása Szarukövek a Budai hegységben 273 és tovább növekedése kisebb-nagyobb kőzetdarabok körül történt. A dolomit tartalmú szarukövek ismételten alátámasztják azt a feltevésemet, hogy az anyaközet előbb szilárdult meg, mint kovasavki válásai. Összefoglalás. A Budai hegység triaszkori dolomit- és mészkő üledékeiben iielyenkint kovasavkiválások, szarukövek fordulnak elő. Ezek ta- nulmányozásának főbb eredményeit az alábbiakban foglalom össze. A szarukövek az anyakőzetben meglehetősen alárendelt meny- nyiségben — gumókban és konkordánsan települő néhány centimé- ter vastagságú rétegekben — jelennek meg. Néhol e rétegek meg- lehetősen süni sorokban egymás felett helyezkednek el, másutt vi- szont csak elszórt és többnyire szabálytalan alakú kisebb-nagyobb szaru kőcsomók ta Iá 1 hatók. A szarukövek kovasavtartalma mintegy 1)5 — !)7%, amely túl- nyomó részben kalcedon, kisebb mértékben opál és elvétve kvarc alakjában van jelen. Vasércek — magnetit, limonit és hematit — elég gyakran fordulnak elő bennük. Lényegesebb elegyrészük még a kaiéit, jelentéktelenebb a szeriéit. Dolgozatomban szereplő valamennyi lelőhelyről gyűjtött sza rukövek vékony csiszolataiban az ásványi elegyrészeken kívül ra- dioláriák és szivacs spieulumok jelenlétét mutattam ki. A jobb megtartású, meghatározható állapotban levő szerves maradványok elég ritkák a Budai hegység szaruköveiben. Gyakoribbak az el- mosódott struktúrájúnk, valamint a teljesen átkristályosodott or- ganikus eredetű elemek. Utóbbiakon az organikus szerkezet már nem állapítható meg. Noha az állatkák eredeti struktúrája legtöbb esetben eltűnt, egykori alakjuk könnyen felismerhető. Helyüket kondenzor nélkül kör- vagy ellipszis alakú, a többi résznél világo- sabb foltok jelzik. Ezek keresztezett nikolok közt többnyire rostos szerkezetűek és a köztük levő szemcsés aggregátuménál nagyobb elemekből állnak. A szaru kövekben megfigyelt organikus nyomok- ból azt következtetem, hogy anyaguk felépítésében az egykori tri- ásztenger mikroszkópos nagyságú kovavázú faunája is résztvett. Aszerint amint az állatkák előbb vagy utóbb kerültek a kémiai és fizikai változásokat előidéző erők hatalmába, vagy hatásuk elől megmenekültek, megtartási állapotuk is különbözőképen alakult. A Budai hegység szarukövei tehát kétségtelenül tartalmaznak ten- geri eredetű oiganikus nyomokat. Nem tekinthetem ezért őket egykori hévforrások nyomainak, amely források működését a Budai hegységben az újabb kutatások mindinkább nagyobbb területen mutatják ki. A szarukövek települési viszonyai is kétségessé tesz- nek ilyen irányú feltevéseket. 274 Károly Erzsébet A kovavázú állatok feloldásából és esetleg' egyéb úton a ten- gervízbe jutott kovasavnak kikristályosodását és szarukővé ala- kulását az anyakőzet megszilárdulása és a tenger visszahúzódása utáni időben — de még a mezozoikumban — tartom valószínűnek. A Budai hegység szarukövei ugyanis gyakran lenese- vagy egyéb alakra szétnyomottak, helyenkint pedig kőzetdarabokat burkolnak körül. Ez a jelenség azt mutatja, hogy a szarnküvek kocsonyás, gélszerű képződmények voltak még akkor is, mikor már megszi- lárdult kőzetrétegek nehezedtek rájuk, ami viszont a kolloid kova- sav tulajdonságaival magyarázható. Végül hálás köszönetemet fejezem ki dr. Papp Károly egyet. ny. r. tanár úrnak, aki munkámat szíves érdeklődésével ki- sérte és hathatósan támogatott, úgyszintén dr. Kút áss y Endre adjunktus, egyetemi m. tanár úrnak, hogy dolgozatomat ellenőriz- te és munkámat szíves tanácsaival irányította. Továbbá hálás köszönetét mondok dr. M a úrit z B é 1 a egyet, ny. r. tanár úrnak, hogy a kőzettani vizsgálatokhoz intézetében helyet és eszközt adni szíveskedett, valamint dr. Re i eh ért R ó- bert adjunktus, egyetemi in. tanár úrnak, hogy e vizsgálatoknál mindenkor segítségemre volt. Köszönetét mondok mindazoknak is, akik dolgozatom készí- tésénél bármiben segítettek. TÁBLAMAGYARÁZAT. 1. Szürke szarukő a farkasvölgyi dolomit legalsó rétegéből. Apró szemcsés kalcedou, nagyobb szemcsékből álló kalcedon érrel, ke- resztezett nikolok között. Vonalas nagyítás: 80. 2. Szürke szarukőgumó az ördögorom malomkőbányájából. El- kaleedonosodott kövületmaradvány (radiolária?) az apró szem- csés kalcedonban keresztezett nikolok között. Vonalas nagyítás: 140. 51. Barnásszürke szarukő a Mátyáshegy mészkövének legalsó ré- tegéből. Elkalcedonosodott szivacstűk az apró szemcsés kalcedon- ban, keresztezett nikolok között. Vonalas nagyítás: 40. 4. Barnásszürke szarukő a Mátyáshegy mészkövéből. Kaiéitól' az apró szemcsés kalcedonaggregátumban, keresztezett nikolok között. Vonalas nagyítás: 80. 5. Sötétszürke szarukőcsomó a Mátyáshegy mészkövéből. Radio- lária (Stichoeapsa sp.) |R| a kalcedon között. Vonalas nagyítás: 145. ti. Világosszürke szarukőér a Guckler Karoly ut mellett dolomit- ból. Hosszú rostos kalcedon, keresztezett nikolok között. Vonalas nagyítás: 360. m * m En quelques dolomies et ealcnires des montngues de Buda il se trou ve des eherts. Ces cherts se présentent en petites quantités Szarukövek a Budai hegység-ben 275 en nodules, en amas et en des couehes d’une épaisseur de quelques eentimétres. Les teneurs en siliee totálé oscillent en gros entre í)"> el \)7%. Leur densitó est de 2.42. La eonleur de ces cherts est de női- éit re au gris blanc. Deux éléonents essentiels eonstituent la mas.se de ces cherts: la calcédonite ('t l'opale. La derniére se comporte conime nne sub- slanee en régression, ce qui ne l’empéche pás de se tronver dans vons les cherts. Lile n’est pás intercalée entre les éléments de cal- cédonite, mais fixée dans la masse mérne de ces éléments. La cal- cédonite est finement cristallisée et coniposée généralement d’élé ments granulaires. Lile engendre sonvent de* petites portions de sphérolithes ráduites a un secteur, plus ou moins confusément as- sociées. Ením on retrouve dans les cherts les ininéraux détritiques de la roche-mére, parmi eux le quartz, le caleite et de la inatiére argileuse. Les cherts renferment aussi des Radiolaires <*t des spicuHs d’Eponges. Mais de tels restes organiques d’une strueture hien reconnaissable, ne sont pás nomhreux dans les échantillons. Beau- eoup de restes sont effacés, et la majorité est transfonnée en cal cédonite. Dans le sccond eas, on peut sonvent constater leur piacé pár la calcédonite cristallisée en éléments plus larges que la siliee 140). 3. Chert; fond de calcédonite eryptoeristalline avee des spicules ealeédonieux. Nic. erois. (X40). 4. Chert; fond de calcédonite eryptocristalline, avee une veinule de calcite. Nic. erois. (X80). 5. Chert avee une Radiolaire (Stichoeapsa sp.) [RJ dans le fond de calcédonite. (XDő). G. Chert avee des fibres de calcédonite. Nic. erois. (X360). IRODALOM. - BIBLIOGRAPHIE. 1. d’ Aoust Virlet: Sur le métamorphisme des roches (B. S. G. Fr., 2-e S., t. 1., 1844.). 2. de la Beche H.-T.: Recherches sur la partié théoriqne de la Géo- logie, 1838. 3. Be h rend F. — B e r g G.: Chemische Geologie. Stuttgart. 1927. 4. Bowerbank J. S.: On a siliceous Zoophyte, Alcyonites para- siticum (Q. J. G. S., L. 1849, j. 276 Károly Erzsébet 5. Bowerbank J. S.: On the siliceous Bodies of the Chalk, Green- sands, and Oolites (Trans. Geol. Soc. of London, VT, 1841.). G. Buzágh Aladár: A kolloidok természettudományi jelentősége. Magy. Chem. Folyóirat. XXXVII — XXXVIII. évf. melléklete. Bpest., 1931. 7. Cayeux L.: Contribution á l’étude micrographique des terrains sedimentaires (Mém. Soc. Géol. Nord., t. IV, 2, 1897.). 8. Cayeux L.: Les roches sédimentaires de Francé. Roehes sili- ceuses. Paris, 1929. 9. Deecke W.: Geologie von Pommern. Berlin, 1907. 10. Delanoue: Sur la formation des silex (B. S. G. Fr., 2-e S., t. XII. 1855.). 11. Ehrenberg C. G.: Über die Biloung dér Kreidefelsen und Krei- demergels durch unsichtbare Organismen (Abh. d. k. Ak. Wiss. zu Berlin, 1838.). 13. Forchhainmor G.: Danmarks geognostiske Forhold. Koben- havn 1835. 13. Gaudry A.: Sur l’origine et la formation des silex de la craie et des meuliéres des terrains térti a i rés. Thése, 1852. 14. Gri pp K.: Tunnelfáhrten aus Feuerstein und die Entstehung des Feuersteins. Mitteil. aus dem Mineralogisch-Geologischen Staats- inst. in Hamburg. Heft XIV. 1933. 15. Hanssen H.: Die Bildung des Feuersteins in dér Schrei’okreide. Inaug. Diss. Kiél. 1901. 16. Hatch F. H. — Kast all R. H.: The Petrology of the sedimeu- tary Kocks., 1913. 17. Heinz R.: Geologischc Beobachtungen zűr Bildungsweise und Entstehungszeit des Feuersteins und zum Schichtungsproblem. 23. Jahrber. Niedersiichs. Geo!. Véréin. Hannover, 1930. 18. Jukes-Browne A. J.: The Arnount of disseminaled Silica in Chalk considered in Relation to Fiints (Geol. Mag., N.S., X. 1893.) 19. Julién A. A.: On the geological Action of Hurnus Acids (Proe. Amer. Áss. Adv. Science, XXVI II. ). 20. Klahn II.: Senone Kreide mit und ohne Feuerstein. Neues Jalirb. f. Min. etc. Bcil.-Band. 52 B., 1925. 21. Linck G. und Becker W.: Die weisse Schreibkreide und ilire Feuersteine. Chemie d. Erdő. Bd. 2. Jena, 1925. 22. de Lile: Sur les couches de craie et celles de houille et sur leurs catastrophes (Journ. Piiys., t. XXV1I1. 1791.). 23. Lyell Ch.: Maiméi de géologie élémentaire, 5-> Éd., 1856. 24. Milner 11. B.: Sedimentary petrography, 1929. 25. Naumann C. F.: Geognosie 1888. Leipzig Bd. 1, 2. 20. Odúm 11.: Kreide in V. Madsen: Üborsicht iiber die Geologie von Danemark. Danmarks geologiske Undersögelso, \’. Haekke, Nr. 4. 1928. 27. Po Lonié H.: Entstehung des Feuersteins. Naturw. Woehenschr. 25. 1910. Szarukövek a Budai hegységben 277 28. Rosonbuscli H.: Elemente dér Gesteinslehre. Stuttgart 1923. 29. Scha farzik F.~ V e n d I A.: Geológiai kirándulások Bpest. kör- nyékén. Stádium. Budapest, 1929. U. Seherf Emil: Hévforrások okozta kö/.etel változások (hidroter- mális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi-begysógben. Hidrológiai Közlöny II. 1922., különlenyomat. 31. Seb u Ize F. E.: Report on the Hexaetinellida (Voyage of H. M. S. Challenger, Zoology, XXI. 1887.). ;i2.Seh\varz Albert: l'ntersuchungen iiber die Bildungsweise vo i sedimentiiren festeti Kieselsauregesteinen nichtklastisehen Ur- sprungs. Senkenbergiana 11, 1929. .‘>,‘5. de Ser rés M arcéi: De l’origine des silex de la eraie (Soe. linn. Bordeaux, t. XVI. 1849.). 34. Sollas \V. J.: A Contribution to the History of Fiints. (The Scient. Roy. Soe. of Dublin, VI, 1887.). 35. Sollas W. .1.: On the Fiints Nodules of the Trimmingham Chalk (Ann. and Mag. of Nat. Hist., 5. S., VI, 1880.). 36. Sollas W. J.: Report on the Tetraetinellida (Voyage of H. M. S. Challenger, Zoologv, XXV. 1888.). 37. Sollas W. J.: The Age of the Earth, 1905. 38. Sorby H. C., in Wailich: A* Contribution to the physical His- tory of the cretaceous Fiints. Discussion (Q. J. G. S. XXXVI. 1880.). 39. Szabó József: Budapest geológiai tekintetben. Kiil. -lenyom, a M. Orv. és Természetvizsgálók 1879-iki vándorgyűlésének Év- könyvéből. Budapest, 1879. 40. Szabó József: Pest-Buda környékének földtani leírása. A M. Iud. Akad. által a Nagy Károly-díjjal koszorúzott pályairat. Egy földtani abrosszal. Pest. 1858. 41. Tarr W. A.: Origói of the Chert in the Burlington Limestone (Am. Jonrn. of Se,. 4. S., XT. IV. 1917.). 42. rho ulet J.: Sur les spicules siliceux d’Eponges vivautes (C. R. Ac. Se., XCVIII., 1884.). 43. Twenhofel \V. H.: Treatise on sedimentation. Baltimore, 1926. 44. Ven dl Aladár: Adatok a biikkhegységi paleolitok kőzettani ismeretéhez. M. Tud. Akadémia Math. és Termtud. Ért. L. 1934. 45. Wailich G.: Supplementary Xotes on the Fiints and the litholo- gical Identity of the Chalk and recent Deposits in the Óceán (Ann. and Mag. of Nat. Hist., 5. S. VII. 1881.). 46. W e t z e 1 W.: Sedimentpetrographisehe Stúdión. Neues Jabrb. f. Min., Geol. u. Palaeont., Bell age Bd. 47. 1922. 47. Zirkel F.: Lehrbuch dér Petrographie. Leipzig, 1893. 48. Riist: Beitrage zűr Kenntnis dér fossilen Radiolarien. Palaeonto- graphica. 38. Bd. 1892. 49. Zsigmondy R.: Kolloidchemie. 5. Aufl. Leipzig, 1927. 278 Si02- ÁSVÁNYOK A TOKAJ -HEGYALJAI JÁSPISOKBAN. Irta: vitéz dr. Lengyel Endre. Si02-MINEKALE IN DEN JASPISSEN DES TOKAJ-HEGY- ALJ A-G EB1RGES. (Alit 1 Textfigur und 1 mikrophot. Tafel.) Von vitéz Dr. E. Lengyel L Pie rhyolithischen und andesitischen Gesteine des Tokaj- Sátoraljaújhelyer Gebirgszuges v érdén vielerorts von Kiesclge- steinsvarietaten begleitet. Ara Osthang des Zuges ist besonders dió Erngebung von Sárospatak und Tolcsva reich an Opal-, (’halzedon-, Jaspis-Varietaten und Quellenquarziten. In einem Aufsatz1 2 teilte ieh bereits die Verháltnisse des Vorkommens dieser Kieselgesteine, wie die eingehenderc pet.ro- graphische Besehreibung dér Jaspisvarietaten mit. An dér Zusammensetzung dér stets in Gangén und als Aus- t'iillung von Spalten und Hohlraumen auftretenden Jaspisse néh- aién versehiedene Siö^-Minerale Teil. Das eingehendere Stúdium (terseiben zeigt, dass ihr ursprüngliches Materiál Opal (wasser- rciches Kieselsauregel) v'ar, dér durch Dehydratisat ion und Um- kristallisierung aus dem amorphen Zustand in krypto , mikro- und phanerokristailinische Mód ifiket ionén überging. Die Entstehung dér verschiedenen Kieselgesteine opalischen Ursprunges wird durch die Art und das Mass dér mit dem Wechsel dér bei dér Ver- festigung obwaltenden physikalischen Verháltnisse eng zusani- menhangenden IJmwandlung bestimmt. Das Auftreten kristalli- nischer Bildungen — iiarallel mit dér fortschreitenden Dehydra- tisation — verandert den áusseren Charakter und das physikali- stdie Verhalten dér Gesteine. Die Opal-Jaspis-Quarzit-Varietatlen, íixieren versehiedene Stadion dieser Prozesse. I ie \barten des Opals zeigen die Spuren einer sehr geringfügigen oder kaum ein- setzenden IJmkristallisation. Vollkommen kristallinisch, mitunter grobkörnig sind die verschiedenen Hydro- und Quellen-Quarzite. Die Jaspisse lukién mit breiter Sorié einen Übergang zwischen diesen extremen Gliedern. Die Jaspisse bestehen vöm petrographisehen Gesichtspunkt 1 Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesllscb. ani 2. Dez. 1936. 2 Vitéz E. Lengyel: JáspisváLtozatok Tokaj-Hegyaljáról. Jas- pisvarietaten vöm Tokaj -H egyala.j-Gebirge. Földt. Közi. (Geol. Mitt.) Bú. LXVI, Heft 4 — 6, pag. 129 — 147, Budapest, 1936. SiO.,-Minerale in den Jaspisscn dér Tokaj-Hegyalja Gebirges 279 ti us farbloscm, o dér durch Metalloxyde gefárbtem Opal und Chal- zedonarten von verschiedener Korngrösse, lerner aus Quarz. l)as Ma ss dér Umkristallisation steht im verkehrten \ erhaltnis z. Was- sergehalt und die iiusseren Merkmale dér Jaspisse w érdén durch die quantitative Proportion dér opalischen Partién bestiáim!., Die verhaltnismiissig feinerkörnigeren (10 — 20 ,«■) und an Opal rei- ehen Varietaten zeigen dunklere Farben, Waehs-, Perl- ode ■ Fetl- glanz und inuschligen Bruch, die grobkörnigen 0 20 p) sind arm an Opal, heller gefárbt (oder sogar farblos), glasgliinzend oder glanzlos, fii h len síeli rauh an und brechen uneben. In den .Jaspissen des Toknj-Hegyalja-Gebirges kommen rnehrere SiO.-Modifikationen vor, dérén genetiselier Zusammen- bang besonders an den Wünden dér Mandelhölden beobachtet, w érdén kann. Iieschreibung dér einzelnen SiO.yM i ncrnlnbarten. Bei dér Untersuchung dér .Jaspisse s! el 1 te cs sieb heraus, dass die einzelnen Kieseim inerale in regelloser nnd ungleieher Verteilung, jedoch meist zusammen vorkoinmen. An Durchschnit- len von Blasenráumen liisst sieh dcr l'olgende allmabliche Über- gang betrachten: Opal — *• Chalzedon — ► I utecit — ► Quarzin — *• Quarz. Dér isotrope Opal spielt gewöhn'ich < iné w echselnde Jíolle. in den weniger umkristallisierten Jaspisvarieta en herischt er vor, in den kristallinischen tritt er oft sehr zuriick. \ron den Chal- zedonarten (eigentlicher Chalzedon, Lutecit, Quarzin) kann einc oder die andere aus dér Keihenfolge fern bleiben. Dér C'harakter des Kaeholongs und Lussatits ist wahrscheinlich sekundar: sic sind lTm\\ andlungsprodukte anderer Kieselsaureminerale be- sonders des Cbalzedons . Per Hyalit kommt in Krusten und als Ausfüllung von Mandelhölden, besonders in Pyroxenandesiten vor. Quarz tritt im Inneren dér Höhlungen auf, haufig in Gestal1 aufgewachsener Kristalle. Im Dineren kleiner Blasenraume fehlt cr mitunter. Opal. Dieser ist das urspiüngliehe Matériái dér Jaspisvarietaten. Als Kieselsáurehydrat mit sclvwankendem S,i02-Gehalt kam er in den Gesteinen dieses Gebirgsabscknittes aller Wahvsehein- lichkeit nach aus Thermen im Wege des Eintrocknens zustande. Als porodin-amorphes Mineral enthiilt er kanm winzige kristalli- uisclie Bildungen eingcstreut. ^^iele Angaben spreehen dafiir, dass das Opalmaterial dér Jaspisse cin mit dér postvulkanisehen Ta- tigkeit zusammenhangendes,, tbermales Zersotzungsprodukt dei* Andesite und Rhyolithe darstellt. Es enthalt stets grössere-gerin,- gere Mengen von Pigment. Je nach dér Menge dér fárbenden Metalloxyde und Hydroxyde, sind vöm Weiss und Hellbraun bis 280 v. E. Lengyel zum dnnklen Leberrot, ja sugár bis zurrt Fchwarz, allé Farbcu- töne anzutrefíen. In den wachsglanzenden, diehten Jaspissen tűidet dér Opai gewöhnlich zusammenhiingende Massen, die mir stellenweise in Adern odor unregelmassigen K estem durch kristallmische FKL- Abarten (Chalzedon, Luteeit, Cuarzin) unterbrozhen werden. Kr- reicht die Umkristallisierung ein höheres Mass, dann gliedert sich das Opalmaterial in kleinere-grössere, unregelmassig geformte Teile oder verbogene Bander nnd Síréi fen, es wird s< zusagen in die Zwischenraume dér durehkristallisierten Teile zusammenge- drangt, manchmal schrumpft cs in Opalkugeln mit Purchmessern von 50 — 60 ii zusammen. Die opaligen Partién dér typischen .Pspisse enthalten den Farbstoff in gleichmassiger Verteilung. In den, zwischen die au Chalzedon-Quarz bestehenden kristallinischen Partién einge- kleminten Opalflachen tritt hingegen das Pigment zu fctabchenf- oder rankenförmigen, mitunter dendritartigen Bildungen zusam- men und weist dementsprechend dunklere Farbentöne cuf. Die Farbung ist nur selten kolloidul (submikroskopisch), am haufig- sten meldet sie sich in undulierten oder zellenartigen Beiben ode Haufen winziger (0.3— 0.6 ) Kernel*. (Taf. Y, Fjg. 1). lm schwarzen Jaspis von Tolcsva (Kisagáros-Berg) sind die Spharokristallen des Chalzedons und Lutecits von cinem hell- braunen, schmalen Opalrahmen umschlossen. Einzelne, langgtv streckte Spalten, kleinere Mandelliöhlen v nrden ursprünglich durch Opalmaterial ausgefüllt, aus dem sich an den Randern larblose Chalzedonvarietaten (Luteeit, Quarzin) auskristallisier- íen. Das nicht umkristallisierte Kieselsauregel ist n itunter zwi- schen einen jicripherischen und cinen zintraleu ( ha’zedonrah- )nen eingeklemmt. In den opalischen Jaspisser lasst es sich oft feststellen, dass die Dehydratisation immer an dér freien ( berflaehe einsetzt, wo sich im Zusammenhang mit dem Wasserverlust des Opals Gele- genheit zűr Kristallisation von ILO-armen oder uasserfreien Kie- s elmineralen bieten. Die sukzessive limkristallisierung ist in den .1 aspispai tien gut zu beobaebten. Chalzedon. Dicsér tritt in Gestalt von Ki üstén an den Vvanden von Gc- oden auf. In dér Zusammensetzung dér Jaspisse s|>ielt dér eigent- liche Chalzedon ciné untergeordnete Rolle. Strahlig-faserige Kiesehnineral-Yarietaten sind auch dér bú- ival und dér Quarzin, velehe mit dem Chalzedon vorwachselt veiden können. Ilire Rolle ist in den .laspissen viel grösser, so dass ich sic abgesondert hesprechen will. Filter Chalzedon ist in dér Folge stets „eigentlicher Chalzedon" zu verstehon. SiO.-Minerale in den Jaspissen dér Toka.j-Hepryal.ja Gebirpres 281 Dér Chalzedon ist aus feinen Radialfasern auf gebaut. Er bil- liót oft Spbarokristalle und Gruppon. Manchmal mcheint er als -ehinaler tíberzug an den Manden von Mandelhöhlen, vobei die Fasern senkrecht euf die Wande stehen. Die Chalz ‘donfasern sind in dér Riehtung dér c-Acln-e gestreckt und ihre Extinktion ist parallel. Per Charakter dér Streckung ist negatív. Winkel d 'r op- tischen Achsen 2 V nu ura 30°. Tangentiale Schnitte gébén ein Aggregatpolarjsationsbild. Die Fbene dér optischen Achsen ist parallel mit den Fáséin. Charakter (les Minerals positiv, Llinpe dér Fasern zwischen 10 120 /< . Dér Chalzedon unterscheidet sieh vöm Lutecit und Quarzin durch die regolmassigere Ausbildung seiner Spharokristalle. (Kn- gel odor Ellipsoid) und seine 1‘eineren Fáséra. De - wesentliche 1 nterschied besteht im ( harakter dér Streckung dér Fasern und in dér Extinktion. Die grösseren Chalzedon -Faserbiindel bestehen aus, untéi- spitzem Winkel aneinandergefiigten Faserfaden und bilden ISpha- rokristalle odor Tvugelsektoren. Es liisst sieh deutlieh beobachten, dass dér Chalzedon die im öpal zurückgebliebenen Höhlungen ausfüllt. An dér Oberfláche dér kleinen Hohlrauine 1 raten gleicli- zeitig mehrere Kristallisationszentren auf, von wo die die Spharo- kristalle anfbauenden Fasern in radialstrahliger Richtung in d°s Innere dér Höhlung hineinwuehsen. Zwei oder mehrere benaeh- barte Spharokristalle berühren sieh in einer plattén F'a he, im Querschnitt an einer geraden Linie. Dér Chalzedon kann na eh den Angaben dér bisherigen Unter- suchungen als mm rhombischen System gehörig I etraehtet " érdén. Xach Mich el Lévy und Munier ('halma s* 3 ist jede Faser des radalfaserigen Aggregats Chalzedon zweiachsig mit klei- nem optisehem Achsen winkel. Fin iiber die Chal edonkugel geleg- ter, zentriseher Schnitt zeigt das flir die Spliiirolithe bezeichnende Interferenzkreuz. Stellt mán auf den Mitíelpunkt eines solehen Schnittes ein, so gelingt os nicht, das Bertrand-Kreutz dér ontisch einaehsigen Minerale Áehse zu beobachten. Deshalb ist dér Chalzedon i'iir rhombisch anzusehen. Naeh dér Ansicht yon Hóin4 ist die Zweiachsigkeit nur scheinbar und < ntsteht dadureh, dass, die Fasern und Biindel nicht parallel Hegen. Xach dér ITntersuehung von Washburn urd X a v i e s5 besitzt dér Chalzedon dasselbe Röntgenspektrum, wie dér Quarz. Er ist wahrsehe’nlieh ciné Verbindung des rechten und linken Quarzes. Hintze: Handbueh dér Mineralogie, pag. 444, Leipzig, 1915. * Rosenbusch — Mügge: AHkroskop. Physiogr. d. petrogr. wicht. Mineralien, Bd. í. 2, Stuttgart, 1927, pag. 195, 5 íbidem, pag. 196. 282 v. E. Lengyel An grössoren Chalzedon-Kugeln ist auch eine dér AchaJ- sehichtung áhnliche, parallel -schalige Struktur zu beobachten (Taf. X, Fig. 2). Nach Wetzel und Liesegang6 A\áre dis eine Folge des Eintrocknungsprozesses. Wetzel halt es sogar nicht für ausgeschlossen, dass J_ zűr Richtung dér Fasern opalreich-* und avme Schichten Avechsellagern. Nach meinen diesbeziiglichen Untersuchungen ist es Avahr- scheinlich, dass das Zentrifugale Wachstum dér Chalzedonkugeln nicht gleichzeitig erfolgte. Das, zűr Bildung dér Kristalle nőig' Matériái, gelangte mit [Tnterbre dningen in mehreren Kátén dort- hin. Dás Wachstum verlief mit rhythmischen Viederholungen. das zűr Kri’stallisation gelangende Kieselsauregel lagerte sich in diiu- nen, scharf getrennten Hüllen mit voraussetzlich verschiedenem HLO-(Opal-) Gehalt itbereinander. ahnlich, wie bei dér ScMchten Bildung d. Caleittropfsteine. lm Querschnitt lasst sich die Dicke d. Schichten gut beobachten Die Absonderung dér Füllen vird da- durch auffalliger, das zAvischen die Cb al zedonschi r*h ten mitunter schmale Lutecit- doer Quarzin-Zonen eingeteilt .‘ind, auf die sich dann dér Chalzedon mit optisch gleicher Orientierung Aveiter abla- gerte. Das Erscheinen des Lutecits und Cuarzins bezeugt eleichzei- tig, dass im Zusammenhang m. d. Dehydratisation auch das in dér Reihenfolge nach dér Kristallisierung des Chalzedons folgeede, Glied, namentlich dér Lutecit oder Quarzin, ani Wachstum dér Spharokristalle teilnehmen. íhr Auftreten bedeutet im Veri auf des Wachstums ein kiirzeres-lahgeres Tutervall. Für die Verhaltnisse des Vorkommens vöm Chalzedon ist bezeichnend, dass er immer in durch nostvulknnische, lmuptsách- lich thermale Wirkungen zersetzten Pestemen ruftritt. kein Maté- ria! Avurde aus den veranderten Gesteinen ausgelaugt und die her- ausgelöste Kieselsaure lagerte sich als Űberzug oder Aúsfüllung in Höhlungen ab. Grössere Mandelhöhlen sind nicht immer mii Chalzedon ausgefüllt, Avas auf AT angol an Matériái lvndeutet. lm frischen Gestein ist Chalzedon nicht nnzutreffen. Tn den Tolesvaer Jaspissen (Kopaszka, Nordhangty bildet er geAvöhnlich grössere, selbstiindigere Spharokristalle die wasser- klar und pigmentfrei sind. Auch hierdurch 1 n'er-eheiden sic sich von den Ouarzin- und Ouarz-Kristallen, die fást slets Pigmeut- körner als Einschlüsse enthalten. Mitunter bilden mehrere Sphii- rokristalle eine Gruppé. Tn den scliAvarzen Jasnissen vöm Nagv- agáros-Ferg bildet dér Chalzedon Nester von 100 .100 u im Durch - messer. Tm Mittelpunkt einzelner Spharolithe "imáit ein Pin die Fasern nur bei sehr starker \ ergrösserung sichtbar werden. Balogh beschrieb aus dem bi- t u ini nősen Kalkstein von Békáspatak ein netzartiges Geflecht von Lutecit. Xiggli: Le.hrb. d. Mincralogie I, 2, Berlin. 1924, pag. 328. £ Hintze: Handb. dér Mineralogie I. 2, Leipzig, 1915, pag 1465. 284 v. E. Lengyel In den Jaspissen von Tolcsva (Elő-Borg, Határkuter Tál) ist es zu beobachten, dass die Extinction in den lángén Fasera des Lutecits nicht gleiehzeitig erfolgt, sondern dass die Richtun gén dér optischen Elastizitát z. T. i echts, links •vcidreht sind. Dics ist dadureh zu erkláren, dass die Fasern in den aus dünnen Fádén bestehenden Lutecitbündel nicht i arallel, sondern in spiralförmi- gen Windnngen neben einander Hegen. Deshalb erfolgt die Ex tinction lángs dér Fasern ríeht gleiehzeitig, scndern sukzessive •v erdreht, so dass sie sind in dér sranzen lenge des I aserbündels öfters viederholt. In Spbarokri dalién erfolgt die Extinction ringförmig,in gleiehen Abstiinden vöm Zeni rum. Ein interessantes Problem stellen die einan 1 u‘ durelikrei- zenden Platensysteme des Lutecits dar, über die zuerst Michel Lévy und Munier Chalmas10 berichteten. Fig. 52. ábra. Fgy síkban érintkező lutecit-spliaerokrb tályok ha- tára merev vonal. — Starre Grenzlinie dér in einer Ebeae aneirau- der stossencien Lulecit-Spharokristalle. Balogh" behandelt in seiner Studie eingehender die 2 aus- nahmswcise 3 Systeme von Fasern, dérén Fádén sich unter cinem Wánkel von 60° schneid ;n. Nac’i ih n sinddies? 2 Fasersvstem > auch in schiefen Schnitten immer zu erkenneri, doch schneideu sie sich hier unter einem W inkel, dér gewöhnlich grösser als fi()° ist (bis 75"). » Balogh: A Kolozsvár, Kajántó és Torda környéki bitumenes mészkövek és azok ásványai. Múzeumi Füzetek az Erdélyi Múzeum ásványtan értesítőjéből. I. k. 1. sz. Kolozsvár, Ildi. 10HintzeC.: Handb. d. Mineralogie, Leipzig, 1915 pag. 1465. Si0,-Mineraie in den Jnspissen dér Tokaj -Hegy alj a Gebirges lch untersuchte die.se truge eingehender und gelangte zu dem Kesuitat, dass einander kreuzende Systeme von Plattén nur in Schnitten von bestimmter Riehtung und Dicke zu beobachten sind. Ein Ueflecht zeigt sich nur in solchen lickeren Schnitten, in denen sich in 2 — 3 verschiedenen Kbenen iibereinander liegendc Lutecit- Faser biindel durchkrevien. In cin und derselben Ebene leachscnde Sphcirokristalle beriihrcn sich in cinci stnrren Linie. Erfolgt das Wachstum in mehreren libenen iibereinander, so brin- gen die Faserbiindel von 2 < der mehreren Spharokristallen ein un- ter verschiedenen W inkein serl'loehtenes Netz zustande. Dér Win- kel dér sich kreuzenden Fasern kaim und wird auch oft 60° sein, liiingt aber stets von dér zufiilligen Lage ab und ist nach den Messungen í 60" (112 — 82"). Die sich kontinuieriich ándernden Winkelgrössen beweisen am deiitlichsten die zutallige Lage dér i'ig. 53. ábra. Különböző síkokban kiképződött luteeit-sphaerokristá- lyok. Felületi képén, erősebb nagyítással bizonyos i észtetekben a ros- tok szövedéke figyelhető mg. A rostkötegek változó (gyakran 60° kö- rüli) szögnagyság mellett kereszteződnek. — In vtrs.hiedenen Ebenen zűr Ausbildung gelangte Lutecit Spharökr ist allé. lm oberfláchlichen Bild zcigen gewisse Partién bei starkerer Vergrösserung ein Geflecht o'er Fasern. Die Fascrbüiulel kreuzen einander unter verschiedenen \Y inkein (oft um 60°). Fasern (Fig. 52). Das Faserngevebe des Lutecits kann alsó — nach meiner Ansicht — nicht als eine, durch kristallographische Ge- '-etzmassi gkeiten bestimmte, regelmassige Verflechtung (wie im Falle des Mikroklins oder Leueits), sondern bloss als eine ad hoc erfolgte Kreuzung dér Faserbündel angeyehen werden Textfig. 53). Das Lutecit untersrheidet sich vöm Chalzedon und Quarzin durch seine schiefe Extinktion. Beim Chalzedon liegt namlich; 286 v. E. Lengyel np beim Quarzin ng in dér Langsachse dér Faser, beim Lutecit aber ist nig : c = 29 — 30° in dér Ebene von ng — n m Dér Lutecit hjingt in den n ei -ten 1- allén genetisch mit ver- schiedenen biü.-Modifikationen zusammen. lm sehwarzen J áspis vöm Kisagáros-Berg folgt auf von üpalrahmen umgrenzte grös- sere Chalzedonspárolithe ein von mehreren Zentren aasgehender, breiter Lutecit-Saum, dér mit scharfer Grenze in kleinere-grössere Quarzin- und veiters in sukzessive grösser v\ erdende Quarzkristal- le übergeht. Manchmal wechselt sich dér Lutecit mit Quarzin ab. ,m grauen J áspis von dér (Jstseite des Barlang-Berges (W-lich von Komlós.va) sind grössere Quarzkörner von eineni radialfase- rigen Kranz umschlossen, desscn Fasern abwechsc-lnd aus Lutecit und Quarzin bestehen. Einzelne Lutecit-Sphárokristalle sind scha- lig gebaut: eine grössere, zentrale Lutecitkugel wird von einer 2 — ü-fachen, aus übereinstimmend orientierten, jedoch klemen indi- viduen bestehenden, schmalen Zone umhüüt, die in Quarzin dann vveiter in Quarz übergeht. Eine intere^sante genetischc Reihenfol- gc liisst sich in einzelnen Jaspissen von Sárospatak (Pós-Brunnen) beobachten: ein mittlerer Chalzedonstreifen geht nachjder einen Seite in Lutecit — > Quarzin — > Quarz, nach dér anderen in Quar- zin — ► Quarz iiber. Quarzin. Ein mit dem Lutecit eng zusammenhangende SiO,-Modifika- tion. Dér Quarzin ist aber eher divergent- radial plattig, als fein- Vaserig. Ahnlich dem Chalzedon und Lutecit bildet er auch Spha- rokristalle, die aber bedeutend einfacher sind. Lie schmalen Plat- tén lassen nicht die bei den obi gén auftretende Verdrehung dér optischen Őrien tation erkennen. Sclion M i c h e 1 L ó v y und M u n i e r C h a 1 ni a s" erken- nen, dass die aussere Hiille dér Ohalzedonkugeln von cinem ande- icn Kieselmineral gebildet wird, das sie Quarzin nannten. Seine Liehtbrechung stimmt annahernd mit dér des Quarzes iiberein, seine Doppelbrechung ist jedoch starker. Extinktion pa- rallel mit dér Langsachse dér Plattén, öffnung dér optischen Achsen kann bis 35" steigen. In Schnitten J_ zu den Plattén tritt die -f- s]iitze llissectrix heraus. Die Ebene dér optischen Achse liegt in dér Langsrichtung dér Plattén, wie bei dem Chalzedon, dér Charakter dér Streckung ist jedoch iiositiv. Die grösste Rolle spielt dér Quarzin in den rőten .laspissen, wo er mit seinen gestreckten, ol't unregelmiissig begrenzten Plat- tén rosettenartige (lebilde zusammensetzt (Fig. 4.). (Jegén das In 11 M i c h el Lévy et M u n i.e r C.b.a.l.m.a.s: Sur les nouvelles formes de silice cristallisée. Ref.: Neues Jahrb. f. Alin. etc. .Tahrg. 1891, Bd. I, pag. 207. Si02-Mineralo in den .) aspissen dér Tokaj-Hegyalja (lebirges 287 nere dér Mandelhöhlen und ím allgemeinen gégén die íreien Ober- Háchen zu geht er mitunter in Quarz iiber. in den Quarziufeldern kommen verslreut aueh Lhalzedon-ibpharokristalle, Lutecit Faser- bündeln und Opalrelikte vor. Manchmal w érdén von grösseren ( halzedou-Gruppen eingeschlossene Haume von Quarzinkörnerhau- fen ausgefüllt (Tolcsva, Vár-Berg). In anderen Falién füllt dér Quarzin schmale Sprünge im .) áspis aus, in G estalt von 1 asern. die zűr Langsriehtung angcordnet sind (Sárospatak, Bodrog 1'1'er). hs konimt nur ausnahni^weise vor (Komlóska, Kenjeres- Hügel), dass von Opal und Chalzedon nnigrenzte kleine Mandel- lidhlen oline Luteeit-übergang von einem Quarziu + Quarz-Kör- nerhaufcn ausgefüllt werden. Balogh1- betrachtet aueh die im bitumiuösen Kalkstein von Békáspatak vorkommenden floekigen (íebilde fii r Quarzin. Quarz. Dieser tritt besonders im Inneren dér grösseren Mandelhöh- len dér Jáspisse auf, als letztes (ilied dér S'erie dér SiO,-Modiíi- kationen. nn Geoden ist er mitunter megaskopiseh, in 0.5 — 2 mm aiessenden, farblosen Kristallen siehtbar. Hie grauen und braunen Kristalle enthalten in ihrem inneren viele Eisenhydroxydein- schlüsse. In mikroskopisehen Nestern bildet er gewöhniich in Pflasterstruktur dieht aneinander gefiigte H aufen. An den in das Innere uicht ganzlieh ausgefiillter llöhlungen hineinreichendenj 1 nden dér Kristalle liisst sich ein rhoniboedrischer Abschluss feststellen. Aueh dér prismatische (’harakter dér grösseren Indi viduen ist gut zu beobachten. Die auf die Wiinde síehenden Prismen sind dieht aneinander gedrángt, wodurch eine, aueh mit unbewaffneten Augen walunehmbare, grobfaserige KVtruktur ent- steht. In den Jaspissen von Tolesva (Kiskopaszka-Berg) füllt dev Quarz gestreckte, linsenförmige Nester aus. In seinem Umkreis nehmen Haufen von Quarzin- und Lutecit-Körnern Platz. Nie füllt dér Quarz selbstandig Blasenraurue aus. Die aufgewachsenen Kristalle zeigen an ihren fieien Enden oft einen zónáién Bán. Die Grenzen dér aufeinander folgenden Hüllen werden oft durch zwischengelagerte Pigment-Körner auffallig hervorgehoben. Oft lassen sieh in den aussen unregelmassig umgrenzten Quarzkör- nern bei eingeengtem Diaphragma parallelé Kristallkanten fest- stellen. Die Messung dér Kantemvinkel ergibt — .je naeh dér La - 12 Balogh E.: A Kolozsvár, Kajántó és Torda környéki bitu- menes mészkövek és azok ásványai. Múzeumi Füzetek az Erdélyi Aluzeum Ásványtárának értesítőjéből. I. 1. Kolozsvár, 1911 pag. 14. 288 v. E. Lengyel ge des >chnittes — manchmal den ftir den Quarz bezeichnenden Wert von 120°, in anderen Fallen vcrsehiedene Werte (>6U, 90°, 126° ctc.). Eme neue SiO.,-Modifikation? lm inneren grösserer Mandelhöhlungen kommt in dér Ge- sellschaft von Quarzin und Quarz ein prismatisch entwickeltes, assymmetrisch zugespitztes, farbloses Alineral mit grösserer Öff- nung dér optischen Aehsen vor. Lichtbrechung, stárker wie beim Lutecit, Doppel brechung mit dér des Quarzes iiberstimmend. Öt* f- nung dér optischen Aehsen um np > 70°. Es ist nicht unmöglich, dass mán hier einer neuen Modifi- kation des Quarzins gegenübersteht. Sebőn Wal leránt13 er- wahnt, dass dér Quarzin eventuell triklin sei; Öffnung dér opti- schen Aehsen um die I. Bisseetrix 2 V = 88°, v Kristallinisches Endprodukt Dpal - SiO, n HA)— > Chalzedon — * Quarz — Si02 Nach nieinen Reoliaehtungen iiisst sieh in den Querschnitten der Mandelhöhlen dem allmáhlich fortschreitenden Dehydratisa- lionsprozess entspreehend die naehstehende Reihenfolge fcststel- len; Amorph kripto- und mikroki istallinisch kristallinisch Opal — » ►Chalzedon — ► Lutecit — > Quarzin — » Quarz Schon Mi eh el L <> v y und Munier Ohalmas17 beton- ten, dass Chalzedon Luteeit-Quarzin bloss verschiedene Formen ( in und desselben SiO.-M inéi als mit 2 optischen Aelisen sind. Der ( halzedon enthalt nach den Angaben immer ein wenig Opal, rés". Vasser. Deshalb nemit ihn Hüttner „gelöstes Glas“. Von der Tatsache ausgehend, dass aus dem sieh verfestigen- 1C P. Niffgli: T ehrb. d. Miueraloffie, II. 2, Berlin, 1926, paff. 67.°. 292 v. E. Lengyel dem Kieselsáuregel — sei es thermalen oder magmatischen LTr- sprunges — in einer gewissen genetischen Reihenfolge mehrere Abarten von f* HQ-Mineraleu hervorgehen, gelangt mán zu dem Schluss, dass das L rschcinen dér Modifikationen kauptsáchlich von physikochemischen Faktorén abhángt. Vöm ekemischen 0 e- sichtspunkt spielt dér H20-Gehalt, vöm physikalisehen die bei d *r Yerfestigung sxattfindende Temperaturveranderung, lowie die fiir die Kristallisation zűr Verfiigung stehenden Dimensionen des Ra- umes und dér Zeit eine wichtige Rolle. Das Vorkommen dér SiCQ-Modifikationen in den Jaspissen beweist, dass das Ausgangsmaterial derselben immer dér Opal war, aus dem unter günstigen Verhiiltnissen eine ganze Reihc v„n Kieselsauremineralen hervorging. lm Laufe dér Untersuchung ibr •Jaspisse des okaj-Hegyalja-Gebirges konnte festgestellt Averdeni dass ikre Entstehung mit postwulkanischen (thermalen) \ orgiin- gen zusammenhángt. Las V asser dér aufsteigenden 1 bernien uurehtránkte die Gesteine, zersetzte einen Teil dér Silikatminera- le, das V\ 'asser Avurde mit Kieselsaure geslittigt, oie oann die pra- existierenden Spalten und Hohlriiume ausfíillte. Das rhythmischqj Auftreten dér üieselsaureminerale, die oft wahrnehmbare Schich- tung sprechen dafiir, dass stellenweise intermittierende Quellén latig Avarén, aus w eleken das Matériái in kürzeren-langeren Zeit ib- schnitten Aviederholt zűr Ablagerung gelangte. Auf das gesellige Érsekemen dér hie-selsau eminerale 1‘indet mán an versch i . denen ételien líinweise. Sebőn B a v i r18 erwahnQ dass in den Quarzadern dér Serentine Chalzedon und Quarz zu sammen vorkommen. Doch gibt es Fasern, dérén t harakter bald-j-, hald — ist u. die unter 29 — 30*' auslösehen, alsó Luteeite sind. Naeh Lacroix19 wechselt síeli dér Quarzin manchmal zonal mit Ghal- zedon ab. W a 1 1 e r a n t3b nimmt zAvischen den 3 Kieselsauremi neralen einen stufemveisen Dbrgang an. Kr bilit den Quarzin fiir tri kiin. Auch Balogh22 stellt (‘inén engeren Zusammenhang zaví- seben Chalzedon und Quarzin fest. lmmer ist dér ( halzedon inn- en, die Quarzinhülle aussen. R i v a23 land in den Blasenraumen dér Pyroxenandesite von Djadjous SiO . -Kiigelchen mit Durclnnes ser ZAvischen 0.5- — 0.8 mm, an denen er unter dem Mikroskop 3 Zonen unters ‘beiden konnte. 17 C. 11 1 i II 1 Ize: 1 ehrb. d. M iiiera’ogie. 11, 2, i erűn, 926, pag, , 67 1477. 18 ( . II i n l /. e: I.elirb. d. M ineralogie, Rd. 1, 2, l.eipzig, 191.7, Pl1-1. 1484. lí) c. li i n i I ze: Lehrb. d. M inéra logie, Ibi. I, 2, Leipzig, 1915, pag. 1406. 20 c. II i n Ize: Lelirb. d. M ineralogie, Ibi. 1. 2. Lcipzig, 1915, pag, SiCX.-Minerale in den Jaspissen dér Tokaj-Hegyalja Gchirges 293 l.innere: granes, amorphes Matériái (Opal). 2. mittlere: (Hinne, in dér Liingsrichtung — Kasom (Chalze- don). 3. ii üsse re: breite Fasern, I- Cha raktér, kriiftige Doppelbre- < hung, Extinction um 30°, Xach ihm eine Kisláng unbekannte SiOs-Varietát ínichts anderes, als I ntőéit). Meine Untersuchungen íiihrten auch zu dér Annahme, dass ( in gewisses Ausmass von Zeit und Fanni dazu nötig ist, bis dió aus dóin Kieselsáregel entstohenden Minerale Keli dér Hőibe nach ausbilden können. Frfolgt uogon plötzliehor üudeiung dér Tempo- ratur dió Vorfestigung und Ivristallisation dós Materials in zu raschem Tempó, odor ist dev Vorgang dór Dóin dratisation unrc- golmiissig, gestört, so können sich in dór Reih( nfolge dós Frschoi - nons dór KiO.Minerale Unterbrechungen, sprunghafte Áudorungon ergebon. Stand dós Kieselsiiure-Material zűr Ausfiillung ein- zelner Mandelhöhlen roiehlich zűr Vorfügung und var die Pehyd- ratisation geringfiigig, so tritt in dér Höhlung nőben doni Opal stört, so können sich in dór Keihenfolge dós Frscheinens dér SiO,- Minevale Untorbreehungen, sprunghafte Ánderungén ergebon ■ctand das Kieselsaure-Material zűr Ausfiillung einzolner Mandol- 1. öblön roiehlich zűr Verfügung. und ivar die Pehydratisation ge- ringfiigig, so tritt in dér Höblung nebon doni Opal lcehstens nooh Obaloedon auf. Ging a bér dió Ausfiillung dér Köble végén Knapp- Keit dós Materials nur langsam vor sich und bot Keli an dér írói- én Obu-Plaehe dér Höblung reicMich Golegenheit zűr Oxvdation so trónén ausdem Cbalzodon auch I utecit and nach d’osom Ouarzin in iibcreinandcr tíoíegten Scbichton auf. Tm K'alle dér Komplettheit dór Korié wird das Innore dér Höblung dnrch Quarz ausgofüllt. Kcbniale Klüfton und Kpalten verdén in dón Jr spissen gewöhn- licli nur durch Cbalzodon ausgefüllt In solcben Kálién bestebt die Emgebung aus (lem Opal dér Jaspisse. Die indon r halcedon- partion zurück^ebliobenon Kpalten und Höhlungen Kesetzen dió folgenden Glieder, namentlich: 1 utecit und Quarzin. Zwi seben dóm Erscheinen dér SiO -Minerale und dem umschliessenden Mé- dium besteben demnach stots genetische Zusamineuli nge. Ara vollstandigsten ist die Korié liings dér grösseren Blasenraume, wo - oft in aufgewachsenen Kristallon — auch schon dér Quarz er- seheint. Bei den Ausfüllungon dér Höhlungen deutet die schma- lemveise Wiederholung dér einzelnen Mineralgb’eder auf die Pe- • iodizitat dér Materialzutuhr bin. 1 liter günstigen \ orhaltnissen kann das weitore Waebstum mit id°ntischer Modifikation bei op- tisch übereimtimmender Orientierung erfolgen. *## Ich spreclie Herrn Prof. Dr. Zs. v. Szontpétery meinen verbindlichsten Bank für seine liebenswürdigkeit aus, mit wel- 294 v. E. Lengyel cher er mir die Apparate seines Institutes zűr Verfügung stell^' und mi eh bei meinen Untersuchungen mit seinen wertvollen Ra1- schlagen unterstützte. TÁBLAMAGYAR ' ZAT— TAFELERKLÁRUNG. 1. Felső rész: Hullámos pigmentum-sorokkal szinezett opal. Alsó rész: Kezdődő átkristályo odás opálban. Az egyenletesen elosztott festék- anyag szabálytalan csomókká ugrik össze. Vörös jáspis, Tolcsva, Nagy-Agáros; Nic. 90X* — Oberer Teil: Mit wellenförmigen Pig- ment-Reihen gefárhter Opal. Fnterer Teil: Beginnende Umkristalli- sierung in Opal. Das ursprünglich gleichmássig verteilte Pig- ment trat in unregelmássige Klumpen znsammen. 2. Finoman rostos chalcedon-sphaerokristályok. Fekete jáspis; Tolcs- va, Kis Agáros. -)-Nic. 9(>X- — Feinfaserige Chalzedon-Sharokri- stallc. Schwarzer Jáspis, Tolcsva, Kisagáros-Berg, -j Nic. 90X- ?. Részlet lutecit-sphaerokristályból. A hólyagűr k zéppontja felé a lutecit quarzinba megy át (bal felső sarok). A rostkötegek hossz- irányában a rugalmi tengelyek elfordulása következtében az extinc- lio többször ismétlődve l övetkezik be. Vörös j; spis Tolcsva. -|-Nic. G8X- — Partié eines Lutecit-Sphárokristalls. Gégén den Mittelpunkt dér Blasenhöblung zu geht dér Lutecit in Quarzin iiber. (Linké obere Ecke). In dér 1 ángsrichíung dér Faserbündel erfolgt wegen Verdrelmng dér Elastizitátsachsen mehrfache Wieierholung dér Extinktion. Roter Jáspis, Tolcsva, -|-Nic., 68X- 4. Rosettaszerű quarzin rost- és iemezha'mazok. Barna jáspis. Tóiéi- vá, Nagy Agáros. 4- Nic. 48X- — Rosetten'örmige A ggregate von Quarzinfasern und -Plattén. Rrauner Jáspis, Nagyagáros-Berg, +Nic., 48X- 5. Koncentrikus-héjas szerkezetű luteeit-sphaerokristályok által hatá- rolt mandulaiirben quarzinburok és szabalytalan quarz-kristályok. Ez utóbbiak zonális felépítesüek. — Quarzinhüllen und zonal gebau- te, unregelmássige Quarzkristalle in einer von konzentrisch seba- ligen Lutecit-Spbárokrislallen umschlossenen Mandelliöblung. Szőlőded kiképződésű hyalit pyroxenandesit hólyagüregeiben. Sárospatak, Pogánykút. 62X- — Traubig aímgehi deter Hyalit in den Blasenhöhlungen von Pyroxenandesit. Poganv- Braunén, -j-Nie, 62 X* 295 RENDELLENES KORÁM INT KÉR A HÉJAK. Irta: dr. Majzon László. A UNOK M ITATEN AN KORÁM IN I FEREN-SCH ALEN. Von Dr. L. Majzon. Die niedrigsten Organismen unter den i'ossilen tierischen Res- <(‘ii sind die winzigen Foraminifcren, in dérén (truppé die Nmn nnilinen wahrhaftige Riesen darstellen. Die Sehalen dér Forami- niferen sind in fást allén niarinen Ablagerungen anzutreffen und bei ihrer Untersuchung sind oft höchst interessante Abnorniitaten, auffallige Yeriinderungen wahrzunehmen. Über die Ürsachen dic- sér Abnorniitaten ist wenig bekannt, ininierhin gébén die bisheri gén Resultate — die noch weitere Untersuchungen an rezentent Matéria! crheisehen — einen Begriff über die Lebensweise dieser Organismen und den Gang dér Entwieklung ihrer Kammern. In dér Literatur sind diesbeziigliche Angaben von mehrereu Forschern vorzufinden. Unter Anderen schrieb z. B. Schultze (1) schon in 1854 über Verletzüngen dér Polystomella strigilatn F i c h t.-M o 1 1. (die vöm Brady in 1884 in den Formenkreis dér P. crispa einbezogen wurde.) Fr zerstiickelte lebende Tiere u. fand, dass das Protoplasma in den erlialten gebliebenen Kanimern weiter lebt. Die vöm Tier abgetrennten Stiieke (z. B. drei Kammern) wech- selten bcreits am Tagé dér „Operation“ ihre Stelle und lebten nocli woehenlang weiter. Die Ergebnisse Schultze’s wurden von seinem Scliüler M. V e r w o r n (2) und spater bei uns von P. Rozlozsnik (3) verwertet. Verworn experimentierte mit dér Polystomella crispa L. und gelangte kurz zusammengefasst zu dem Resultat, dass dér den Kern einschliessende Teil des Protoplas- mas vöm vériéi zten Tier bestrebt ist, die Schale auszubessern, zu regenerieren. Am versttimmelten Teil bildete sich gewöhnlich in- nerhalb 3 — 6 Tagén eine Kalkkruste, welche den verletzten Teil wieder vollkommen abschloss. J. W a 1 1 h e r (4) erkennt die ver- bíiltnismassige LangsamkeiP des normalen Wachstums dér Fora- miniferen im Vergleich zűr Regenerierungsfahigkeit dér verletzten Sehalen und akzeptiert die Möglichkeit, dass die leicht abbröckeln- den Kammern einzelner Arten (z. B. Nodosaria, Globigerina) síeli weiterentwickeln können. Allé dicse Untersuchungen zeigen, dass dicse niederen Tiere dank dér grösseren Widerstandsfahigkeit ih rés Protpolasmas bedeutend widerstandsfahiger sind, wie die hó- hérén Tiere. 1 Miliolina obesa Schultze bildet z. 13. unter vier Wochen zwei Kammern. 296 L. Majzon In dér Literatur sind auch andere Veranderungen dér Schale beschrieben. Verscbiedene Missbildungen und Verdopvelungen dér Schale wurden schon von Schultze (1) Williamson (ő) Schaf hanti (6) Schlicht (7). Bütschli (S), Brady (')), líhuinbler (10), Rozlozsnik (3) und Andorén bekannt go- maeht. Bei meinen Fntersuchungen an Foraminiferen stand mir in dér Kgl. Ung. Geologischen Anstalt cin reiches Matériái zűr Ver- fügung. Dér Direktor dér Anstalt, Prof. L. v. Lóczy legle beso.i- deres Gewieht auf die Feststellung des Háufigkeitsgrades dér aus dem untersuehten Matériái zum Vorseliein gekommenen Arten, ei- ne Arbeit, bei dér ich möglichst kcinc einzige Schale ausser acht lásson durfte. lm gesicliteten Matériái fand ich dann auch solcho Foraminiferen, die aus gewissen Ibsachen von dér ' ormaién Auc- bildung abveicben und grös ere rder geringere AbnormF.áten auf- weisen. Die Foraminiferen sind trotz ihrer Kleinbeit dér Gefahr aus- ge'setzt, dass i h re Schalen liidiert werden. Ich fand mehrorc Boi- spiele hierfür. Aus (len Tiefen von 1100 und 1140 m lieferte dér in grosser Machtigkeit entwickelte rupelische Kisceller Tón dér Tiefbohrung N r. I von Tárd zwei verletzte Schalen von l}olysto- inela crispo L. iFig. 3). LTnter dcn massenhaft auftrctcnden Fol\- stomcllen dcs Musters Nr. 03 des von Prof. K. Both von Tel égd im N-lichen Bihar-Gebirge gesammelten sarmatischen Matéria! ( — das Gráf G. Bethlen in seiner Inauguraldissertation bearbei- tet liatte — fand ich zűr Art Polystomella erispa L. gehörige, ver- letzte Individucn. Das in dcn verlctzten Kammern befindlichc Protoplasma schied cin Kalkpliittchen aus, das sich dér Oberflíiche Kig. 54. ábra. Abnorniitaten au Foraminiíeron-Schalen 297 des Bruches anpassend, die V midé einfaeh versehloss, oline die \ erlorene Partié dér Sehale vollkomrnen identisch (saml Yerzie- rungen ete.) zu ergiinzeu Die vernarbte Spur dér Verletzung isi selbstverstiindlich auch mi dér fossilen Sehale deutlich walirnehm- bar, nicht nur als kleine Seharte an dér Peripherie dér Scluile, sondern aueh als Einheulung dér Fmgehung des Bruehes. Pás ars dér Wunde hervorquellende Protoplasnia bringt mit n+er vorspiu- gonde Kammern ( Bulimina aru'rata d’Orb. Fig. 5) oder Schaler- stumpfe ( Polystomella mardin F i c h t .-AI o I !., Fig. 2) zustando Es kaim besonders bei den lanelich gebauten Foraminiferen aueh vorkommen, dass die Sehale infoige irgend weleher ansser > i Einwirkung enlzweibricht. Dies konntc ich an einigen Fxempla ien dér im fnfl'ieen Tortonniergel t les Fig. 56. a’bra. deux au trés, le pétale pair antúieur droit et le pétale pair j őst •- í ieur gauche semblent suivre la direction du petit axe du eorps. C oni iie nous avons dit, il y manque le pétale pair antérieur gauche. Si nous observons la position du périprocte, nous constatous qu’il ne se trouve pás sur l’axo du pétale frontal. Cár le pétale frontal, pár rapport á íme Echinide normale, est écarté sous un angle de 45n á gauche et occupe á peu prés la piacé du pétale pair 1 Koehler: Anomalies, irrégularités et déformations du test ehez les Éehinides. 302 Mottl Mária antérieur gauche. Sa t'ornie est normale, plus allongée, plus droite et plus éle véé que celle des pétales pairs. Le pét le í.nt'iieur droit est plus eourt et plus arqué que- les pétales pairs postérieurs de mérne que ehez un Clypéaster inter- módius normál. Le pétale pair postérieur gauche est plus élévé que le posté- lieur droit et il est tömné mi peu a gauche. La longueur et lar- geur eorrespondent a celles du postérieur droit. Or, si nous ccmparcns nőtte c-xemplaire a un Clypéaster nor- mál, nous conslalons que le pétale frontul el le pétale pair posté tieur gauche sóul tournés á gauche. Ce phénoméne engendre aussi la déformation de Larc du hord antérieur qui est en eltet iui aussi poussé un peu a gauche. Le hord latéra! gauche du lest prósente íme forte échaucrure. Le hord latéral droit est régulier. Vue du colé, la partié gauche du test est plus élevée que la oroite. La íace ventrale, autour du peristome est deprimée. La lorme et position du periprocte est normale. 11 est sitiié sur 1’ai.ro interambulacraire impaire de la íace ventrale. Ktant donné que la face ventrale du test est aussi d’une sym trie tétramére, les qua- tre sillons ambulacraires la divisent de la maniére que nous avons deux aires interambulacraires impaires. Lommons donc l’aire in- terambulacraire impaire qui correspond á celle d’un Clypéaster normál l’aire interambulacraire postérieure impaire du test; 1’au- tre s’appelera i’aire interambulacraire antérieure impaire. Les quatre sillons ambulacraires sont égalment bien dévelop- pts. Le sillon antérieur pair droit manque. De tout cela on peut bien constater qu’en conséquence de l’absencc du pedálé pair anté- rieur gauche et du sillon pair antérieur droit la position de tout le systéme ambulacraire est tournée á gauche sousun angle de 45". RÖVID KÖZLEMÉNYEK. — KURZE M1TTE1LUNGEN. \ III. NEMZETKÖZI QUAKTEBOKOLOG1AI KONGRESSZUSRÓL. Irta: Mottl Mária dr. A 111. nemzetközi quartergeologiai kongresszuson való részvé- telt az utóbbi időben különösen az tette kivánatossá, hogy végre is eldönthesBÜk, belyesek-e eddigi quarterkutalásaink és hogy erednie nyeink a külföldi eredményekkel miképen egyeztethetők. Scherf Emil dr.-al ugyanis, aki az alföldi, Duna-Tisza közis dunántiili löszöket, valamint a közéjük települt vörösagyagrétegeket és fosszilis erdőtalajokat tanulmányozta, mindinkább arra a végered- ményre jutottunk, hogy hazai pleisztocénünk kronológiájára és kii- májára vonatkozólag mást mond a fauna-flóra és mást a lö szók vizsgálata. Scherf tanulmányainak során azt találta, hogy • 'í enne r által 1935-ben felállított általános beosztás, amely a Penck- Brückner féle Oünz, -Mindéi és Kiss jégkorszakokat két. a Wiirmüt pedig 3 részre bontja (vagyis összesen 9 eljegesedést különböztet meg A iTT. nemzetközi quartergeologiai kongresszusról 303 3 interglaciális és 5 interstadiálissal), a magyar pleisztocénre is jól ráillik. Ezzel szemben az eddigi faunakutatás arra er.ged követkéz tetni, hogy nálunk az eljegesedés meglehetősen egységes és a Wiirm- mel párhuzamosítható jelenség volt. Fokozatos lehűlés, amely még meleg preglaciálisunkból enylie mousterienünkön át jellegzetes java- és késői glaciális állattársaságainkhoz vezet. A pleisztocén végén1, a ■Magdalomén második felében a száraz, hűvös klíma ismét megeny- hült. Ezek a következtetések kisebb-nagyobb és talán inkább lokális jelentőségű ingadozások lehetőségét természetesen nem zárják ki es hogy Aurignacienünk valóban enyhébb klimájú időszak \ olt, azt majd talán a Szelim-barlang fauna- és floravizsgálatai döntik el. A 111. nemzetközi jégkorszakkutató kongresszus Fenek A. dísz- ei uöklésével a bécsi Földtani Intézet rendezésében nyílt meg. Az el- hangzott előadások a quarterkutatás legkülönbözőbb ágazatait ölelték fel. A tárgysorozat sokoldalúságánál fogva az előadásokat 3 szakcso- portra (1. glaciálgeologiai-morl’ologiai-gleccserismercttani, 2. sztra- tigráfiai-paleontologiai-palooklimatologiai és 3. prehisztóriai-antropo- logiai-barlangtani) bontottak. Fenek prof. előadásában a Würm eljegesedés klímájáról a- dott érdekes összefoglalást. Az izotermák és az izobárisok eltolódása-- nak, valamint az általános európai csapadékviszonyoknak az ismerte- tése után a lösz szelekről beszélt behatóan. A magyarországi löszöket szerinte DK-i szelek rakták le, míg az oroszországi lösz az európaitól különálló. Már az ausztriai általános quarterkutatások ismertetésénél lát- tuk, hogy szomszédainknál a nehézségek kb. ugyanazok, mint nálunk. Mást mond a fauna-flóra és mást a iöszök-terraszok-gleccserek-moré •iák vizsgálata. Eli re n bér g faunatanulmányai is csupán egy idő -óbb és egy fiatalabb diluviurnra való tagolást tettek lehetővé és egy esetleges Riss-jégkorszakra csupán a mixnitzi kétséges előfordulásból következtetett. Hoffmann floravizsgálatai egy Miiulel-Riss és Riss- Wiirm interglaciálist, de csak egy, a Würm eljegesedést mutatták ki, miáltal Ébren hergel együtt a mi fauna-floravizsgálatainkka! úgyszólván teljesen megegyező eredményre jutottak. A morfologusok és geológusok a polyglaciálizmus és pedig jó- részt a Penck-Brüekner beosztás mellett foglaltak állást. Ellentétes vélemények nagyrészt csak a Riss és Würm stadiálisok körül hang zottak el. A Dcecke, Eigers, G e i n i t z, I epsius stb. által kép- viselt, a jégkorszak egységes, csak kisebb klimaingadozásokkal meg- szakított voltát bizonyító monogiaciáüs felfogást, de még .T. Bayer kettős beosztását is a jelenlévő morfologusok a kongresszus köréből száműzték. Sőt, P. Machatsehek ezeket a leegj szerüsítő el- méleteket előadásában élesen támadta és B e c k kissé szélsőséges be- v ezetőjében a fauna és flóravizsgálatokat kronológiai szempontból abszolút alkalmatlanoknak könyvelte el. Ezzel szemben pliocén elje- gesedésekről beszélt. Nagy érdeklődéssel tekintettünk a lengyel S. 304 Mottl Mária P a w lowski előadása elé. Sajnos, a Kárpátok eljegesedéséről lé- nyegesen újat nem halottunk és a felsorolt kutatók közül a magyar revek (Soha far zik, Lóczy, Schréter, Ven dl A.) sajnálato- san kimaradtak. A régi P árts c h, de Marton ne, Sawicki-féle felfogással szemben előadó a legtöbb bizonyítékot a 3 jégkorszakra való tagolás és a 3 V iirm-stadialis jogosultsága mellett iiozta fel. Tektonikai tárgyú előadás mindössze egy \olt, a szófiai J ara- it off-é, a balkán pleisztocénjében kimutatható mozgásokról. Az első szakcsoport tárgysoi ozatát az izlandi, belsöafrikai és belsőázsiai eljegé sedést ismertető előadások vetített képei igen színessé és változatossá tették. Ebben a csoportban volt a legtöbb vita, különösen a morénale- rakódások különböző értékelése miatt. A második szakcsoportban, ahol a magyar előadások kerültek sorra, már általában higgadtabbak \oltak a hozzászólások, mivel a különböző felfogások itt nem fordultak szembe egymással. Minden előadó csupán tárgyilagosan mutatta ki, hogy eddigi vizsgálataiból mire következtethetett. Feltűnően sok volt a pollenanalizis alapján készült tanulmány, egyrészt Finnország, másrészt Lszakfranciaország területéről. Paleontologiai tárgyú előadás csak egy olyan hangzott el, amely az égj es állatfajokat poiyglacialis sémába igyekezett besorolni, de meglehetősen zavarosan és kellő biológiai alátámasztás nélkül. A magyar előadások a szakcsoportv ezetöség ós/.inte érdeklődését, majd elismerését vívták l g-nel típusos eserviozjom települ. Valamennyi vörósagyagrétegnek is hatá- rozottan a Penck-Briiekner értelemben vett interglaeiális (teh-il hosz- szú időn át tartó meleg-nedves időszak) jelleget tulajdonítottak, míg nálunk azelőtt Horusiizky tanulmányai alapján ezek mint mo- csári. i 11. \ {/.bontotta metamorf löszök szerepeltek. A löszöket Auszt- riában Mimiéi, Kiss és Würm löszökre bontják, míg a kózbetelepüit vörösagyagrétegeket ill. fosszilis erdőta’ajokat részben a Mindel-Riss (pl. weinsteigi alsó humusz), részben a Riss-Würm interglaciálisba (pl. wielandsthali és göttweigi „Verlehmungszonek“) sorolják, rész- ben azonban mint a Kiss és Würm eljegesedéseken belüli klimainga- dozások (pl. paudorfi vörösagyagok) bizonyítékait tekintik A göttweigi vörösagyagzónánnk (í. Götz inger egész Alsó- ausztriára nézve altalános jelentőséget tulajdonít, míg Kölbl sze- rint csak lokális értékű. Kölbl különben szedimentpetrográfiai 'ala- pon tanulmányozta az alsóausztriai löszöket és az ü véleménye sze- rint a lösz és vörösagyag egyidejű lerakodások és utóbbinak kelet- kezéséhez sem különösebb klimaingadozás, sem hosszantartó mállási folyamat nem szükséges. A Würm-löszök Alsóausztriában az aurignaci kultúra kőeszkö- zeinek és állatmaradványainak bő lelőhelyei, míg nálunk löszben ez- ’deig késői moiisterient és magdalenient találtunk. Az alsóausztriai löszök szép paleolit es emlős gyűjteményét a kremsi és eggenburgi múzeumban tekintettük meg. Míg azonban az ottani löszök illattár- sasága közel megegyező, addig nálunk a tatai és a ságvári löszé o- léggé eltérő. Sajnos, a vörösagyagokból és fosszilis humuszokból mindezideig semmiféle állatmaradvány nem került elő, miáltal vég- legesen ma sem beigazolt, hogy ezek a vörösagyagok és humuszok v alóban hosszú évezredekig tarló inter rlaciálisok, vagy csak kisebb és lokális jelentőségű klímaingadozások voltak. A kavicsterraszok közül a laaerbergi és az Arsenalterrasz közép- ül. felsőpliocénkori kavicslerakódásait, Stammersdorf és Absbergnél pedig Günzterraszok (iilterer Deekenschotter) kavicsfeltárásait tekin- tettük meg. Ezeket a pleisztocén terraszokat szép kifejlődésben különösen a Persehling torkolatánál és a Traisen völgyében láttak. A régi diluvi- ális kavicslerakodásokban különbözőfokú rétegzavarokat látni sokhe- 305 Mottl Mária iyiitt. Részben finom keresztrétegződést, részben zsákos, hullámos te- lepüléseket, amelyeket G. Götz inger strukturtalajoknak minősí- tett. Különösen Stammersdorfnál volt erdekes a Giinz-kavicsoknak ez a merész hullámhegyekbe szökő települése. Ezeket az arktikus talaj- fajok szerkezetével jól egyező településeket nálunk Szádeczky- Kardoss E. tanulmányozta és mutatta ki először. G. Götz inge" a megtekintett stammersdorfi és absbergi strukturtalajokati a Günz eljegesedés hideg klímájának a bizonyítékául tartja, az őslénytani szempontok figyelembevétele azonban a lerakodás és struktúra egy- idejűsége ellen szólnak. A nagy alpesi kiránduláson már sajnos már nem vehettem részt. Seherf E. szives közléséből tudom, hogy a morénák és gleccserek, sőt még a höttingai breccsia megtekintése is, amelyet utóbbi időben már a preglaciálisba sőt a f. pliocénbe helyeztek, — a régi Penck- Brückner klasszikus megállapításokat mindenképen igazolták. A gmundeni ülésen M íróink orosz agrogeologus két térképlapot mu- tatott be. a TI. Oroszországban megtartott kongresszuson tervbevett Európa quartertérképének (1:1,500.000) első lapjait. A térképkiadással annakidején Oroszországot bízták meg es a 25. sz. lap, amely magyar területeket is foglalna magában (kb. Kecskemét délköréig), most ke- iül sorra. A magyar rész megszerkesztésére Seherf E.-t kérték fel, aki ezt csak úgy vallalta, ha a felhasználandó térképek szerzősége és magyar volta kellőképen kifejezésre jut. Ehhez a felfogáshoz finn és lengyel szempontból T anner és Pa w 1 o w.s.k.i is csatlakozott. Végeredményben azt kell mondanom, hogy úgy a palcontologu- sok, mint a geológusok és morf ologv; sok megelégedetten távoztak a III. nemzetközi quarterkongresszusról. Bebizonyítva látták ugyanis, hogy kutatásaik helyesek, mivel eredményeik nemzetközileg i> nagy részt egyeznek, lekintve, hogy a biológiai és geológiai vizsgálatok kö- zötti különbségek egész Európában fennállnak. A biológus előtt egy- előre rejtély marad, hogy miért mutat a fauna egyes időszakokban jól észrevehető változást, más esetekben pedig, amikor a morfologu sok szerint ugyancsak mélyreható klímaváltozások következtek b\ állandó jelleget. Épen ezért az a meggyőződésem, hogy mindaddig, amíg a magyar őslénykutatás hideg glaciális faunáknak meleg inter- glaciális csoportokkal való váltakozását pozitive kimutatni nem tud- ja, csak zavart idézne elő, ha határozottan valamelyik polyglaciólis felfogás mellé is állna. A lösz és terraszkutatások eredményeinek a figyelembevételével célja egyelőre a pontos adatgyűjtés és a külföl- di eredményekkel való párhuzamosítás kell, hogy maradjon. A különb- ségek egyelőre még annyira mélyek, hogy mindkét részről még na- gyon sok objektív vizsgálatra van szükség, hogy a IV. nemzetközi quarterkutató kongresszuson esetleg végleges döntésre sor kerülhessen. Földtani Közlöny. Bánd LXVI. kötőt. Il(*ft 9 — 15. füzet. Fa fel IX. tábla. K .\ BOLY KRZSéBKT: Szarukövek a Budai-hegységben. Xotes sur ]es eherts de dolomies se lrouvíl"t daus les moutugnes ct calonires de Buda. 5 6 Földtani Közlöny. [íaml LXVI. kötőt, líoft 9 — 12. füzet. Tafol X. tábla. SiO, -ásványok a tokaj-hegyaljai jáspisokban. Ll.NCA LI.. j^i() -Minorale i r den Jaspissen des Tok aj -Hegy alja Gebirges.