1.1 4/7?' 77 $ Ali books are subject to recall after two weeks. Olin/Kroch Library e bőven vannak közelebbről meg nem határozható végtelen parányi, erős fény- törésű szemecskék is, legtöbbször talán kicsinységük miatt érzéketlenek a poláros fényre. Egyes esetekben gránát ismerhető fel. A kőzetek kalcit-tartalma legnagyobbrészt termális termék, továbbá a bezárt mészkőzárványok felolvadt és újra kalcit alakjában kikristályo- sodott anyaga (Lehmann értelmében5). De bizonyos, hegy az ásványos alkotórészek szétbomlásánál is származott kalcit. Ezeknek egymástól való megkülönböztetése igen nehéz, sokszor hiábavaló spekuláció. A porfiritok mezoporfirosak, csak néhol találunk nagy, 10 mm-ig emelkedő földpátkristályokat. Mennyiségük általában kevés. A legtöbb 14 SZENTPÉTERY ZSIGMOND kőzetben annyira elváltoztak, hogy helyükön csak a főleg kvarcra és szericitre szétesett pszeudomorfózákat látjuk, melyeknek olykor még az alakja is elmosódott az erősebben összepréselt helyeken. Ezekben a pszeudomorfózákban néha epidot és nagyobb albitkristályok is találha- tók. Más helyeken egye? nagyobb földpátok kvarc- és albit-szemcsék hal- mazává változtak, egynémelyik valósággal felzitszerű képet nyújt, hozzá- véve, hogy ilyen esetekben néha az alapanyag elváltozása is ilyen. A csil- lám, az erős dinamikai hatásnak kitett helyeken néha nagyobb lemez, amely az eredeti földpátkristályt egészen be is tölti (571 m), de rendesen nem egységes, hanem több vagy sok egymással összefonódott parányi lemezből áll. A porfíros földpátok elhelyezkedése nyilván mutatja, hogy az nem esik össze a palásság síkjával, törmelékeik azonban már itt-ott a prése- lésnek megfelelően rendezkedtek. Még a vegyileg legüdébb kőzetekben is erősen összepréselődtek, kataklasztosak, gyakran összetöredezettek, kü- lönösen a legnagyobbak, sőt néhol aprószemü törmelékké zúzódtak. Közelebbről csak kevés helyen lehet meghatározni, a meghatározhatók az esetek nagyobb számában az oligoklász- és andezin-sorba tartoznak, csak pár esetben tudtam labrador-sorú plagioklászt határozni. Az iker- képződés nem sokhelyt éles, ahol meg lehet határozni, ott albit-, peri- klin- és karlsbadi törvényt bizonyítanak, igen ritka a bavenói. A két első törvény szerint sem nő össze sok egyén. Bőven találunk préselési ikre- ket, gyakran szabálytalan határokkal. Zónás kiképződést nem észleltem, de több esetben megfigyeltem, hogy az elváltozás a belső részen kezdő- dik. Van olyan földpát, amelynek belső része szericit-, kalcit- és kvarc- halmaz, de külső, vékony szegélye üde. A femikus szilikát ásvány eredeti jelenlétére csakis a szórványos és legtöbbször csekély mennyiségű kloritból következtethetünk. Ez a klorit vagy szétoszlott a kőzetekben, vagy vékony sávokban vált ki a palásság síkjában. Nagyon szórványosak az olyan porfiritpad-részletek, amelyek- nek kőzetében aránylag elég sok a klorit. Ilyen bő-kl oritos kőzetek egy- némelyükében labradort is határoztam, tehát valószínű, hogy a normális plagiofiriteknél bázisosabb porfiritek is előfordulnak a sorozatban. Még ritkább a tömör, egybefüggő, femikus szilikátásvány-pszeudomorfóza, az ilyennek kitöltő anyaga klorit vagy kalcit, epidot, szericit és néha kevés limonit. Az alak leginkább piroxénra (augit?) vall: zömök, kurta oszlop, vagy szemcse, de a határvonalak legtöbbször elmosódnak. A kalcit leg- inkább a pszeudomorfóza belső részében van, míg az epidot rendesen a külső szegélyen képződött ki. Itt-ott a kvarc is megjelenik ezekkel együtt, megjelenése, úgy látszik, a kalcit rovására megy. Vasérc nem sok vált ki porfírosan, a megjelenési körülményekből ítélve magnetit volt, mely mindenütt limonitosodott vagy hematitosodott. Egyes helyeken, így például a kontakt mészkő zárványok körül, továbbá a feltételezett kovasavas források táján, az erősen elkvarcosodott kőze- tekben (például a 637, 656, 663 stb. m-ek körül) igen sok a vasérc, főleg a hematic, alakja azonban nagyon szabálytalan. Utólagos terméknek lát- szik. Feltűnően kevés, sőt egyenesen ritka az cpatit, amelynek parányi összetöredezett tűire csak itt-ott akadtam rá földpátban és szabadon az alapanyagban. Pár esetben cirkoni és rutilt is sikerült kimutatni. BÜKKHEGYSÉGI KER.EKHEGY ERUPTÍVUMAI 15 A pirít nagyon szórványosan lép fel, egyes helyeken azonban felsza- porodott (pl. a 658 m táján) és apróbb, rozsdásodott szemű, vagy hosszan elnyúló zsinórokat ad. Ezek a zsinórok nem mindig esnek össze a palás- ság síkjával. Ez azt mutatja, hogy az utóvulkáni hatások a préselés előtt legalább részben már elvégezték munkájukat. Egyes esetekben azonban utólagos repedésekben is vált ki pirít. A pirites kőzetekben sok a kvarc, a szericitesedés igen erős. Itt-ott kalkopirit is megjelenik, parányi relik- tumai körül limonitos és malachitos bomlási termékekkel. Galenitet az eruptív sor elején, a mészkő határán (562 m táján) találtam valami keve- set, apró szemcsehalmazokban és egyes éles kristályokban. Szemben e hellyel, a Kiskúthegyen kutatás is történt galenitre, itt az ú. n. ,,ezüst- bányában“ elég mélyre is haladt a művelet, de abbahagyták. Az elváltozási termékek közül, mint említettem, nagy szerepet ját- , szik a szericit, kalcit, epidot, kaolinos agyag, hematit, limonit, kvarc, albit; ritkább már a titanit, zoizit /3, klinozoizit. Némely kalcitszemcse több cm-es nagyságot is elér, különösen a mandulaűrökben. Mindig xenomorf szemcséi előszeretettel társulnak kvarccal, ritkábban albittal. A nagy kalcithalmazok vagy egyenletes sze- műek, ilyenkor néha kövezetszerkezetűek, máskor porfiroblasztosak, me- gin. máskor, főleg a mandulaűrökben, olykor az aragonithoz hasonló sugaras kristálycsoportokat szolgáltatnak. A szálas, száras, rudas kiképző- désű kalcitot kloritban valamivel gazdagabb kőzetekben találtam. Az epidot vagy parányi kristálykák zavaros halmaza, vagy cm-es nagyságig emelkedő, legtöbbször xenomorf kristály. A közelebbről meg- határozható szemek pisztacitnak bizonyultak, csak pár esetben határoz- tam klinozoizitot és zoizit-y3-t. A pisztacit néha pleokroos, mégpedig meg- lehetősen erősen. Néhol (596 m) sugaras halmazokban jelenik meg, ame- lyek egye:; gömbökben, vagy erek mentén egyesülnek. A többféle származású (préselési, geotermikus, pneumatolitos stb.) szericit majdnem mindig igen finom lemezkék halmaza, de egyes erőseb- ben átkristályosodott és átalakult kőzetekben nagyobb csillámlemezek is előfordulnak, amelyek azonban a szericit tulajdonságait mutatják. Az egyes pikkelyek, lemezkék rendesen a palásság síkjában rendezkedtek, de nem mindig. Színe — • a vasérces bomlási termékek hozzákeveredése miatt — olykor halvány sárgás vagy halvány barnás. A klorit szerepe változó, de általában kevés. Ennek okát több helyütt a kilúgzásban kell keresnünk. Ugyanis egyes kőzetpadok egyik részén, ahol még meglehetős üde földpátok is vannak, több-kevesebb a klorit is, míg ugyanezen pad- nak a másik részén, ahol sok a termális ásvány (főleg kvarc), a klorit majdnem egészen vagy teljesen eltűnt. A klorit legnagyobb része permin, olykor igen erős gesztenyebarna vagy levendulakék kettőstörésű szín- nel, másrésze igen finoman eloszolt viriditféle zöld anyag. Néhol klino- klór is előfordul, olykor 0"6 mm lemezekben, változó optikai tengelyszög- gel. A lemezek alakja gyakran eléggé szabályos. A mandulákat vagy amorfnak látszó igen finom kloritanyag tölti ki, vagy pedig leveles, pik- kelyes, szálas ripidolitkristályok kusza halmaza-. Gyakori itt a pennin és delesszit is. Az albit helyenként nagyobb mennyiségű és meglehetős nagy (0"3 mm) kristályokban lép fel, így pl. -a 662 m fillithez közeledő porfirit- lávájában, melyben különösen sok a mészkőzárvány. De sok az albit a 1G SZENTPETERY ZSIGMOND 664 m lávapad felső részének kőzeteiben is. Kettes, ritkán többszörös albitikreket alkot, üde, de gyakran eléggé kataklasztos. Általábon albito. főleg olyan mészkőzárványokban és azok körül találtam, ahol nincs sok epido;. Porfirittufák. Majdnem mindig erősebben elváltoztak, mint tömeges kőzeteik, habár ez alól elég sok a kivétel, úgy, hogy általános szabály- ként nem lehet felállítani. A törmelékes szerkezet felismerhető még a legerősebben elváltozottabbakban is. Alkotásuk szerint mind a három tuiaiajtára megvan a képviselő; legerősebben elváltoztak a hamutufák, gyakran közelednek a fillitekhez, leginkább megmaradtak az agglome- rátos tufák, amelyek azonban csak szórványosan durvaszeműek. Mind- egyik csoportban uralkodnak a salaktufák, még az ásványtufákban is sok a salakdarab. A transzverzális palásság nagyon tanulságosan látszik bennük sok esetben. Ásványos alkotás tekintetében tömeges kőzeteiktől főleg abban kü- lönböznek, hogy az ismertetett másodlagos ásványok általában sokkal nagyobb szerepet visznek, legtöbbször uralkodó mennyiségüek. Mindenek- előtt a kalcit mennyisége a feltűnő, amely a kőzetek többi részét olykor el is takarja úgy, hogy néhol csak sósavas kezelés után lehet az egyes alkotóelemeket tanulmányozni. De különböznek abban is, hogy a másod-" lagos ásványok sokkal fejlettebbek, így pl. jelentős nagyságú (5 mm-ig) epidotkristályokat is találtam bennük. Érdekes és fontos, hogy ezekben a tufákban helyenként (599. 602, 607, 659 stb. m-es szakaszokban) kövü- letnyomokat tartalmazó mészkődarabokat, lencséket, szinte rétegeket is lehet találni. Melafir. Eltekintve a néhol különböző hatások (beolvasztás) folytán bázisossá vált porfiritrészektől, pár helyütt önálló padokban is előfordul a melafir. így az 596, 652, 660 m táján. Mindenütt porfiritlávapadoktól, ill. -tufarétegektől határolva. Néhol több m vastag (652 m), máshol igen vékony úgy, hogy alig választható el a porfiritektől. Részben tömör, részben mandulaköves, sötétszínű, jó porfiros kőzetekben jelenik meg. Alapanyaga vagy interszertális, vagy a návitoshoz közeledik, a sötét- színű (feketés vagy barnás) üveges alapanyag mennyisége szerint. Ahol uralkodik az üveg, ott különösen jól látszik a salakjelleg, annyira erősen likacsos. Más helyeken a plagioklász-mikrolitok uralkodnak. Ezek a 0'2 mm-ig emelkedő lécecskék azokon a helyeken, ahol egyáltalában leg- alább közelítően meghatározhatók, az andezin- és labrador-sor tulajdon- ságait mutatják. Itt-ott holokristályos szövetet is létrehoznak és itt tel- jesen szabálytalan elhelyezésűek, rikán divergens-sugaras csoportok. Az elváltozás mindenütt jelentékeny, sőt erős, itt-ott teljes. Az átalakulásban levő, sőt sok esetben teljesen át is alakult porfiros földpátok zömök kristályok vagy rövidebb lemezek, amelyeken az iker- képződés és a zónás szerkezet a nagyfokú elváltozás következtében csak ritkán állapítható meg. Közelebbről csak kevés földpátot lehetett meg- határozni, ezek labrador-sorúak voltak, de valószínűleg van bázisosabb is, mint azt pár adat mutatja. Az elváltozás főleg kalcitos, de van epi- dotoo, kaolinos, szericites pszeudomorfóza is, egyesek teljesen amorf agyaggá változtak. Az eredeti fémikus szilikátásványok mindenütt telje- sen elváltoztak, pár helyen az alak némileg megmaradt, ez zömök oszlop BÜKKHEGYSÉGI KER.EKHEGY ERUPTÍVUMAI , 17 vagy éppen izometrikus szemese, klorittal, kalcittal kitöltve. De a leg- több helyütt teljesen felbomlott az ásvány, anyaga szétoszlott a kőzetben é:; jelentékeny mennyiségű szabálytalan halmazban, erekben és hólyag- üri kiválásban jelenik meg. A származott kloritfajták között legtöbb a permin. klinoklór, a mandulákban ripidolit is előfordul. Itt-ott szerpen- tincsomók is vannak, teljesen szabálytalan halmazokban. Eredeti ásvá- nyára következtetni nem lehet. Diabázok. Amint említettem, a diabáz a terület több helyén előfor- dul, a második övben pedig uralkodik, itt csak egy-egy vékony porfirit- tuiaréteg ékelődik közbe. A fajták legnagyobb része diabázporfirit, de vannak diabáztufa-rétegek, azután szpilit-padok, sőt egy-két helyen (pl. az 576 m alsó részén) nagyobbszemü ofitos diabáz is előfordul. A diabázporfiritek alapanyaga a jellemző divergens suga- ras szerkezetben csoportosul, főleg plagioklász-mikrolitokból áll, ame- lyek gyakran elhajolt hosszú szálak, ritkán jobban kifejlődött lécek vagy lemezek. Az elváltozás erős: agyagos, kalcitos, szericites, de egyes helye- ken még meghatározhatók, ezek andezin-sorúak. Itt-ott többszörös albit- ikrek, de az ikerképződés bizony nagyon elmosódott. Az alapanyag egyébkén'; egyenlőtlen kifejlődésű, a nélkül azonban, hogy breccsiás lenne, habár vannak elég bőven breccsiás diabázporfiritek is. De a nem breccsiásakban is vannak olyan helyek, ahol a főleg üveges részek vál- takoznak főleg mikrolitos részekkel. Ritka a holokristályos. Az üveg rendesen erősen likacsos, általában világosabb színű barna vagy vörös- barna, de helyenként, így az 572 m-nél, igen erősen vasas, egészen fekete. Az e célra készített, igen vékony csiszolatokban (0-01 mm) lát- szik, hogy nagyon egyenlőtlen felépítésű: fekete ércszemcsék és közöttük lévő valamivel világosabb limonittal festett részekből áll. Mindegyik alapanyag-féleségben sok a klorit, rendesen közelebbről meghatározha- tatlan finom földes kloritanyag, de itt-ott (575 m) nagyobb, erősen pleo- kroos penninlemezekből álló halmazok is vannak A porfiros földpátok több helyen erősen szét vannak nyomva, szét- repedeztek, a repedések mentét kalcit vonja be. Egyesek különbözően polarizáló darabokra estek széjjel. Általában azonban üdébbek, mint a porfiritekben. Van közöttük jól meghatározható is: andezin-, labrador- andezin-fajták ezek. Az ikerképződés általános: karlsbadi, csak ritkán finom ikersávos albit-, és szórványosan periklin-ikrek. De bőven van- nak nyomási ikrek (különösen sok az 572 m táján). A kristályok nagy- sága 6 mm-ig emelkedik, de rendesen csak 1 mm körül van és fokoza- tosan megy át az alapanyag mikrolitjainak nagyságába. Hosszúkás leme- zek. nagyon ritkán széles, zömök kristályok, ilyenek a legnagyobbak. Egyes helyeken telve vannak ferrit-porral. Egyéb zárványaik közül fel- említem az ilmenitet, amely azonban legtöbbször elváltozott, leukoxén vagy éppen titanit lett belőle. A plagioklász elváltozása nagyon különböző. Néhol főleg földpátféle pehely és szericit származott, máshol epidot és kvarc, megint máshol agyagosodott, kaolinos vagy saussurites és epidotos részekkel, legtöbb- helyütt azonban a kalcit uralkodik a bomlási termékek között. Ez mu- tatja az elváltozási módok különbségét, amely még igen kis területen is változik. Bizonyos padok egyes részei teljesen elmeszesedtek, míg ugyan- 18 SZENTPÉTERY ZSIGMOND azon padnak egy másik részén kvarcosodást tapasztalunk, megint más részén meglehetős üde földpátok vannak. Erősebb albitképződés ritka (574 m). Az elváltozás különösen ott erős, ahol sok a mészkőzárvány. Ilyen helyeken néhol epidot-, kaiéit-, kvarc- és földpátpelyhekkel-álló halmazok származtak, de nemcsak a földpátból, hanem az egész diabáz- ból. Itt-ott csak szórványos földpátroncs és limonitos vasérc maradt meg (586 m). Az 580 — 582 m táján pár igen vékony földpátkvarcit- és albit- gránitaplit-telér fordul elő, amelyek mellett különösen átalakult a diabáz. A mészkőzárványokbán és azok körül mindig van, csak kevéssé kata- klasztos, kvarcszemcse. A szpilitdiabázok (Rosenbusch értelmében vett szpilitek, tehát nem albitosodott diabázok) majdnem egészen ugyanazon képet nyújtják, mint a diabázporfiritek alapanyaga, de általában nagyobbszemüek, habár üvegben gazdag tagok is akadnak. Éppen úgy salakos lávák a szpilitek is, mint a diabázporfiritek, sőt vannak köztük tipikus lávasalakok is, telt vagy kioldott mandulákkal. Itt-ott nagyobb a mandulák térfogat- százaléka, mint a láváé. Az elváltozás ugyanazt a sokféleséget mutatja, mint a diabázporfiritek alapanyagában, csak az elmeszesedés erősebb talán, mint ott. Az ofitdiabázok nem valami nagyszeműek, átlag 1 — 2 mm-esek; több- nyire teljesen kristályosak, habár üvegreliktum itt-ott a közti helyeken előfordul. A plagiokiászok (uralkodólag labradorandeziri) automorfhoz közeledő alakja még az elváltozottakban is egészen jól kivehető a telje- sen szabálytalan klorit-halmazokban, megtartási viszonyaik nagyjában megegyeznek a többi diabázban tapasztaltakkal, habár az ikerképződés és zónás szerkezet jobban megmaradt. Érdekes, hogy a legkülső öv, amely rendesen a legtisztább és legüdébb, olykor meglepően savanyú: oligoklászandezin-fajtából áll. A belső övék legnagyobb részt elváltoztak. A diabázok fémikus szilikátásvány ónak mennyisége jelentékeny, sőt néhol nagy volt. Azokon a helyeken, ahol a kovasavas források nem lúgozták ki. a kőzeteket, sok a klorit, mellette majdnem mindig van epi- dot és kalcit is. Üde femikus szilikátásvány nem maradt, úgy, hogy ere- deti mivoltára legfeljebb csak valószínűséggel lehet következtetni a meg- jelenési módból és a bomlási termékekből. Az összes viszonyokat tekin- tetbe véve, valószínű, hogy egyhajlású piroxén ( augit ?) változott itt el. A kloritfajták ugyanazok, mint a porfiriteknél, így az epidot-fajták is, de az ott említetteken kívül még ortitot is találtam egyik, diabázporfirit- ben szabálytalan szemcse alakjában pisztacit- halmazok mellett. Vasérc csak helyenként sok. így az 583 m-nél vasércbe vannak bele- ágyazva az összes alkotórészek. Itt az utólagos származás kétségtelen. Egyébként kevés van. Egyik része magnetit lehetett, de mindenütt limo- nitosodott, ritkábban hematittá lett, másik része ilmenit volt, amelynek széles, legtöbbször szabálytalan táblái leukoxénné váltak, vagy pedig apróbb szabálytalan titanit-szemcsék halmazává estek szét, bő limonit- kiválás mellett. De van egyes helyeken — mint említettem — pirít is, amely azonban limonitosodott, egyes zsinórok vagy szemcsék alakjában jelenik meg mindig erősen elváltozott kőzetekben. A nagyon szórványos és csekély malachit és azurit-kiválás kalkopiritre is utal. BÜKKHEGYSÉGI KEREKHEGY ERUPTÍVUMAI 19 Diabáztufák. Hasonló, de még erősebben összepréselt kőzetek, mint a tömeges diabázok. A törmelékes szerkezet azonban még ezekben a zöldpalákhoz hasonló kőzetekben is felismerhető, ha elmosódottan is, legalább is ugyanazon réteg egyes helyein, bár az erős kalcitosodás sok- szor akadályozza a meghatározást. Ügy látszik, hogy majdnem mindig agglomerátosak voltak. Agglomerátok legnagyobb része salakdarab, rit- kábban tömeges diabáz. A nem agglomerátosak vékony palásak, sőt helyenként finom levelesek. Az ilyeneken nagyon jól látszik a transz- verzális palásság. Eredeti ásvány alig akad bennük, legüdébbek maguk az agglomerát darabok, különösen a legnagyobbak. Magában az összeragasztó tufa- anyagban a klorit még a reliktumként megjelenő földpátokat is átjárta. Még legüdébben megmaradtak olyan helyeken, ahol porfirittufák közé telepedtek a diabáztufák (598, 602, 611 m stb.). Ezek az utóbbiak mind salaktufák jól megmaradt szerkezettel, de sok bennük a mészkőzárvány. A salakrészek lerakódása jól mutatja, hogy az eredeti rétegzéssel a palásság gyakran nem esik össze. Az albitképződés mindenütt erős; az agglomerátokban, de máshol is a saussuritesedés is jelentős a szeriéit-, kaiéit- és epidot-képződés mellett. A finomabb tufa agyagosodása igen. erős, többször kétség merül fel az egyes kiválasztott darabok vizsgálatá- nál. Itt csak az segít, hogy az illető rétegnek több helyéről vizsgáljuk az anyagot, ami azután mindig eldönti, hogy valóban tufával, nem pedig agyagos kloritpalával van dolgunk. * Általában meglehetős nehéz ezeknek a préselt eruptívumoknak a tanulmányozása, hiszen a gyűjtött kőzetek közül sokban már nincsen is eredeti ásvány, az utólagos és csak részben kiképződött, másodlagos ásvá- nyokból lehet az eredeti kőzetösszetételre következtetni. A mélyreható elváltozások folytán beállott, külső megjelenésbeli átalakulás sokszor csalódásig hasonlóvá teszi ezeket bizonyos üledékekhez úgy, hogy még legújabban is, ilyeneknek tartották egyrészüket.6 Csakis nagy türelem- mel végzett helyszíni és laboratóriumi vizsgálat döntheti el igazi mivol- tukat. Így sikerült megállapítani, hogy a triász-mészkövek közé begyűrt hatalmas sztratovulkáni részeknek ez a szélső nyugati szegélye is hasonló képződményekből áll, vagy legalább is állott, mint a főtömeg épebben maradt része. HIVATKOZOTT IRODALOM: 1. Földtani Közlöny. LXV. k. 90 — 150. 1. Budapest, 1935. 2. Magyar k. Földtani Intézet Évi Jelentése 1915-ről. 348 — 363. 1. Budapest, 1916. 3. Ugyanaz, 1916-ról. 329 — 341. 1. Budapest, 1917. 4. Ugyanaz, 1917-ről. 75 — 88. 1. Budapest. 5. Neues Jahrbuch B. Bd. 64. Abt. A. pag. 549 — 592. — Bd. 67. p. 69 — 117. Bericht. d. Oberhess. Ges. f. Nat. U. Heilkunde. Bd. 15, p. 307 — 334. 6. Hidrológiai Közlöny. IX. k. 38 — 50. 1. Budapest, 1929. 9* 20 SZENT PÉTER Y ZSIGMOND ERUPTIVGESTEINE DES KEREKBERGES IM BÜKKGEBIRGE. Von: Z?. Szentpétery Dér Kerekberg liegt im nördlichen Teli des Bükkgebirges (im Kom. Borsod) und zwar am W-Rande des Gebietes des Hauptzuges dér ge- pressten Eruptiven. Selbst das grosse Bükker mesosoische Eruptiv- gebiet dehnt sich in seiner Hauptmasse zwischen Diósgyőr, Hámor, Öhuta und Üjhuta aus, zieht sich aber westlich bis Szilvásvárader, süd- Kalksteine eingefaitet sind. Die Gebilden sind mehr-weniger, meistens Zügen mit O-W-licher Richtung, die zwischen ober- und unterdriadische lich bis Répáshutaer Gegend. Die Masse besteht eigentlich aus drei sehr stark gepresst. Die Eruptivserie des Kerekberges besteht aus Porphyrit und Por- phyrittuff, untergeordnet aus Diabas und Diabasporphyrit bezw. Diabas- tuff, spárlich aus Melaphyr. Allé sind ziemiich stark umgeándert, dem- zufolge wird es in den vielen Falién, auch die Feldspate nicht immer auf- genommen, nur mit sekundáren Mineralien zu tun habén. In jedem dér einzelnen zusammengehörigen Lavaströmen und Tuffserien finden sich aber solche verháltnismássig frische Gesteine, die auch zu einer genauen Bestimmung geeignet sind. Die femischen Silikatmineralien sind nur selten, hauptsáchlich nur in Diabasen verblieben, mán kann aber fást immer solche Spuren (sekundáre Produkte) von ihnen finden, aus wel- chen wir mit mehr-minderer Sicherheit auf ihr ursprüngliches Wesen schliessen können. In dem gründlich durchforschten Teil des Kerekberges kann mán 4 Zonen unterscheiden. Die erste Zone besteht aus Porphyritlava und Porphyrittuff, die zweite besteht hauptsáchlich aus Diabasarten, die dritte isti vorherrschend Porphyrit, sie enthált aber an vielen Stellen dünne Diabastuffschichten, Diabas- und Melaphyrbánke. Die vierte (süd- liche) ist eine gemischte Zone, in welc'ner Porphyrittuff. Kalkschiefer, dichter Untertriaskalk und Diabas sich miteinander verwechseln. Die Porphyrite sind fást immer schlackig; Laven, es giebt sogar Lavaschlacken, die von zeliiger Struktur sind. Fást allé sind Feldspat- porphyrite (Plagiophyrite) und zwar Oligoklasporphyrite und Andesin- porphyrite, sehr wenig ist dér Augitporphyrit. Ihre Grundmasse ist meistens hypokrystallinisch, selten holokrystallinisch. Die hypokrystalli- nischen Grundmassen sind ursprünglich grösstenteils hyalinisch gewesen. Die Umkrystallisation ist nachtráglich. Im Eisenerz sind sie im alig mei- nen reich. Die Gesteine sind mesoporphyrisch. Die porphyrischen Feld- spate sind mancherorts gánzlich umgeándert: hauptsáchlich Serizit, Quarz, Albit sind aus ihnen ausgeschieden. Die Art geht von Oligoklas bis Labrador. Die Form des femischen Silikatminerals ist nur selten geblieben, seine Substanz ist ganz zu Chlorit, Calcit, Epidot usw. geworden. Nach dér Gestalt beurteilt kann mán hie und da auf Augit denken. Porphyri- scher Magnetit ist im allgemeinen nicht viel, nur in den sehr quarzitisier- ten Gesteinen, wo kieselsáurige Quellén voraussetzen kann, findet mán BÜKKHEGYSÉGI KEREKHEGY ERUPTÍVUMAI 21 in grosser Menge. Überall ist er mehr-minder limonitisiert. Selten ist dér Apátit, noch seltener ist dér Zirkon und Rutil. Pyrit, Chalkopyrit und Galenit erwáhne ich noch. Die Porphyrittuffe sind grösstenteils agglomeratisch. es gibt aber Aschen- und Mineraltuffe. Überall herrschen die Schlackentuffe vor. lm allgemeinen sind sie stárker umgewandelt als ihre massigen Gesteine. Melaphyr kommt zwischen Porphyritlavenbánken und Tuffschich- ten vor. Die Grundmasse ist teils intersertal, teils navitisch. Dér Feld- spat ist Labrador und Bytownit. Das femische Silikatmineral war teils Augit, teils Olivin. Die accessorischen Gemengteile sind die gewöhn- lichen. Die Diabase sind grösstenteils Diabasporphyrite, aber kommen Diabastuffschichten und Spilitbánke vor. Mancherswo findet mán auch grösserkörnige ophitische Diabase. Ihre mineralische Zusamm°nsetzung betreffend, findet mán in ihnen keine grössere Unterschiede. Dér Feld- spat ist Labradorandesin und Andesin. Dér Augit ist gut erhalten ge- blieben. Das Eisenerz ist hauptsáchlich Ilmenit. Die Calcitisierung ist oft von grosser Masse, besonders neben den Kalkeinschlüssen, hie und da ist starke Silikation wahrzunehmen. Bei den Spiliten ist die Albitisierung manchmal stark. Die Diabastuffe sind von gleicher Zusammensetzung, mancherorts sind sie aber so umgeándert, dass mán sie eher Diabasschiefer nennen kann. KŐZETTANI MEGFIGYELÉSEK NÓGRÁD-GÖMÖRI BAZALTOS KŐZETEKEN. írta: Pojják Tibor.* A nógrád-gömöri bazaltok zöme a Losonc — Feled — Báma — Salgó- tarján— Losonc helységeket összekötő vonalak közötti területen található. A megjelölt területtől északnyugatra csak kisebb bazaltelőfordulások vannak Patakalja (= Podrecsány) és Maskofalva környékén. Az idevonatkozó irodalom bővebb ismertetését megtaláljuk Szepes- házi Kálmán (4.) legutóbb megjelent dolgozatában. Ebben a dolgozatban a Somoskő és Fülekpüspöki falvak közé eső előfordulásokat, vagyis a Medvés-hegység északi peremének, valamint Monossza — Bénahegy vonulatnak és a Kisbénahegy 502 -j- önálló kitörési kúpjának bazaltos kőzeteit ismertetem. A mellékelt vázlatos térkép id. dr. Noszky J. kéziratos felvételi lapja alapján készült, részben saját megfigyeléseimmel kiegészítve. Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1944. évi febr. 9-i szakülésén. POJJAK TIBOR 22 'üspökj B éna ------- -i - z-z-zbe yA±iEQYz~z-^I-z-z- BÉNAHEGYÍ “--♦---7 --------- BÁNYÁK -------- +253 Z-Z-l-7 ^ - — Kisbena -».> — — — - — _-_-I-pyö-^^SLE -*299 -V bányák *220 Z-KISB£FWE0Kr+Z-f*433 -Z~Z- ^-~-^?2PöCiísyr^o ^ KISBENAHEG^BA^A-_-_-^ 1.SZ.BÁNYa'%_-^>o3ö - - 04$6 floíoi p-ta-Z-sZz-l—I-- Z^\ 394 -=-^ Monosszafj Vólgyut:^-j°J- ZPla ipríö 0255 _ | ------- ---- V|>-"-_-_— ---qgiASII BANYA- i=r-~ -r br u c ki- zZZf-_Á b r o n -A-!-:I>V~-~-“-“- BANYA - - GYÖRKvni^YP-~--^-^^iÍy.'-.'-:-r^ MACSKALYUKtW^»\ bÁnyA MÍJII^*5ő2j BÁNYÁ^-^CS^W* ~ ^ *570 ^Szakállas fqnpf Z MJdvés - lapozó jelmagyarázat. W%M Miocén riolltlufa F.ot/gocén glaukonitos homokkő Holocen l-y.'-.-'xl Pleisztocén (lősz stb.) {- QBl PLiocén bazalt és tufa I' '! F- *s a.cűgccén -Ti- Kőfejtő / Vető Miocén amfibólos-biotlt-andezit / . . Doíesirany 500 1000 m. NÓGRÁD-GÖMÖRI BAZALTOK 23 A Medvés északi pereme. A Medvés 12-8 krrr-nyi bazaltfennsíkja Salgótarjántól északkeletre, Somoskőtől pedig keletre húzódik 6 — 7 km hosszúságban és 2 — 3 km szélességben. Minden oldalról elég meredeken emelkedik ki a környező felső oligocén-korú glaukonitos homokkő és homokos agyag alkotta tér- színből. A bazalt anyaga a Medvés déli részein az alsó mediterrán-korú szénkomplexusra, az északi részeken pedig közvetlenül a szén feküjét alkotó riolittufákra és kavicsokra települ. Eredetileg a Medvés északi részein is megvoltak a széntartó rétegek, de az alsó miocéntől a felső pliocénig tartó hosszú szárazföldi időszak alatt ott teljesen lepusztultak. A déli részeken éppen a bazalttakaró védte meg azokat az erózió további pusztításaitól. A Medvés-fennsík vulkanológiai viszonyait Jugovics L. (2., 3.) tanulmányozta behatóan. Megállapította, hogy a Medvés vulkáni takaróját többszöri lávaömlés, illetőleg törmelékszórás építette fel. A ki- törések sorrendjében a következő szakaszokat különbözteti meg (2. p. 446.): 1. Az első kitörés törmelékszórás volt; anyaga az alsó, normális kifejlődésű bazalttufa. 2. A második kitörés szintén törmelékszórás volt s az ú. n. kristálytufát szolgáltatta. 3. A törmelékszórás után két láva- folyás következett. Az első lávaömlés kőzete szürkésfekete színű oszlo- pos bazalt. Ez csak a takaró egyes részein található meg 4. A második lávaömlés hozta létre a takaró bazaltjának főtömegét. Ez szürke, pados elválású bazalt. Ez a lávaömlés a fennsík egyes részein (pl. a Macska- lyuki-kőbánya területén) megismétlődött, illetőleg törmelékszórással vál- takozott. A Medvés északi részén többb kőfejtő van (1. a mellékelt tér- képet). Ezek mindegyike a takaró főtömegét alkotó világosszürke, pados bazaltot tárja fel. Csupán a fennsík északkeleti részén lévő Básti- vagy Kőfark-kőfejtőben látni az alsó, sötétszínű oszlopos bazaltot, a takaró többi részein ez hiányzik. A Macskalyuki-kőbánya az egész Medvés legnagyobb kiterjedésű mesterséges feltárása. A fennsík északnyugati részén a 491 Ó-nál fek- szik. A bányaudvar szintje kb. 460 — 470 m tszf-i magasságban van. A bánya ú. n. „Gizella-telep“-ének bejáratánál igen jól tanulmányozha- tók a Medvés geológiai viszonyai: A fennsík alapját alkotó felső oligocén homokos-agyagos képződmé- nyekre az első törmelékszórásból származó normális -kifejlődésű bazalt- tufa települ körülbelül 8 — 10 m vastagságban. Fölötte körülbelül 1'5 — 2 m vastagságban található a második törmelékszórás anyaga, a kristály- tufa. Az alsó normális bazalttufa világos, sárgásszürke, porózus és laza szerkezetű, rosszul rétegzett kőzet. Többnyire homokos-agyagos kötő- anyagában apró lapilli-darabok, kavicsdarabkák és az áttört rétegekből származó, olykor 0-5 m nagyságú agyag-, vagy homokkőzárványok van- nak. Ezzel szemben a felső kristálytufa az agyag-, vagy homokkőzárvá- nyoktól teljesen mentes. Települése az előbbiével konkordáns. Színe sár- gás rozsdabarna. Porózus, de összeálló, réteges kőzet. Vörösesbarna alap- anyagában szép, olykor 1 cm nagyságú augit- és olivin-kristálykák, rit- kábban fekete hasadási amfiból-prizmák és többnyire legömbölyödött kvarckristályok vannak. Ezeken kívül csak lapilli és kevés idegen zár- vány fordul elő benne. A tufák fölött közvetlenül a második lávaömlés anyaga, a világosszürke bazalt települ. Az első lávaömlésből származó POJJAK TIBOR 24 feketésszürke oszlopos bazalt itt hiányzik. Azonban a bányában feltárt világosszürke bazalt sem egységes, hanem kettős takaró alakjában van jelen. Már Jugovics L. is rámutatott arra, hogy a második lávaömlés a Medvés takarójának egyes részein megismétlődött (2. p. 446. és 454.). Ez történt a Macskalyuki-kőbánya területén is. A két takarót egymástól külsőre nézve (szín, elválás) elég jól el lehet különíteni. Az alsó láva- takaró kőzete valamivel sötétebb szürkeszínű és durvább szemű, elválása vastagoszlopos-vékonypados. Ennek a takarónak a vastagsága a bánya különböző helyein 10 — 12 m között váltakozik. Erre települ kb. 6 — 8 m vastagságban a felső takaró kőzete, mely világosabb színű, finomabb szemű és vékonyoszlopos elválású. A bánya legfelső szintjében kb. 3 — 4 m vastagságban salakos-likacsos, helyenként lávabreccsaszerű bazalt található. Néhol a likacsos bazalt megvan a bazaltnak a tufával érint- kező részén is. Ezeknek a likacsos lávapadoknak a vastagsága lj — 2 m között ingadozik. Szabad szemmel nézve a bánya kőzete üde, sötétebb- világosabb kékesszürke-színű, kagylós-szilánkos törésű, tömör bazalt. Bőven tartalmaz beágyazásokat, főleg augit- és olivinkristálykákat. A sárgászöld olivinkristálykák nagysága az alsó takaróban 2 — 4 mm, míg a felsőben csak ritkán haladja meg a 2 mm-t, többnyire 0‘5 — 1 mm között váltakozik. A nagy olivinbeágyazások mennyisége az alsó takaró- ban nagyobb. A fekete augitok valamivel kisebbek, az alsóbb szintben 2 — 3 mm-esek, míg a felső szintben többnyire 1 mm-en aluliak. Meny- nyiségük a felső takaróban számottévöbb. Az olivin sokszor gumókban tömörül, melyek diónyi-mogyorónyi nagyságúak is lehetnek. Láthatók még a kőzetben 1 — 2 cm nagyságú fekete, selymesfényű amfibólzárvá- nyok és 0'2 — 1 cm nagyságú fekete érckonkréciók. Gyakoriak — külö- nösen az alsó lávatakaróban — az áttört felső oligocénkori homokkőből származó zárványok is, melyek között nem ritkák a 0‘5 — 1 m nagyságú darabok sem. A kőzet általában tömöttnek mondható, de a bánya egyes részein gyakoriak a 10 — 20 cm átmérőjű, kissé elnyújtott hólyagok is. Ezek belsejét kalcitgumók és sugaras elrendeződésben vékony, a „c“- tengely szerint megnyúlt, formadús aragonittűk bélelik ki. Némelyik aragonittű csúcsán apró kalcitromboéderkék láthatók, csúcsukkal bele- nőve az aragonitba. Tokody L. a füleki aragonitokon szintén megfigyelte ezt a jelenséget. Véleménye szerint a CaC03-tartalmú. maradékoldat hő- mérsékletének csökkenésekor az aragomtrács kalcitszerkezetbe ment át s így jöttek létre a parányi romboéderek. (5. p. 177.) Mikroszkóppal vizsgálva mindkét takaró kőzetének szövete hipokris- tályos porfiros. Az alapanyag felépítésében plagioklász, olivin, augit, biotit, magnetit, apatit, nefelin, kevés leucit, analcim és kőzetüveg vesz részt. Porfiros beágyazások: augit és olivin. Ritkán — különösen az alsó takaróban — a földpát is megközelíti a porfiros beágyazások nagyságát. Az alapanyag és a porfiros beágyazások egymáshoz való aránya a bánya különböző helyeiről vett példányokban változó. Az üveg mennyisége csiszolatonként, sőt azokon belül is ingadozó. Általában a felső takaró kőzetében a porfiros beágyazások nagysága és mennyisége csökken, viszont az üveg mennyisége emelkedik. A földpátlécek elrendeződése alapján főleg interszertális, az alsó takaró kőzetéből készült csiszolatok egyes helyein pedig (az üveg hiánya miatt) intergranuláris szöveti típus állapítható meg. A két takaró kőzete között a már említett, részben csak NÓGRÁD-GÖMÖRI BAZALTOK 25 mikroszkóppal látható, részben pedig már szabad szemmel is észrevehető különbségeken kívül, csak az érc eloszlásában mutatkozik eltérés. Az alsó takaróban az érc mennyisége átlagban 3 — 4%-kal több, mint a fel- sőben. Valószínű, hogy ez okozza az alsó bazalt sötétebb színét. Mivel a többi elegyrészek mennyiségében nagyobb eltérés nincsen, az eddigi különbségek nem tekinthetők lényegeseknek. Tehát a Macskalyuki- kőbánya kőzete két lávaömlésből keletkezett ugyan, de ez a két erupció időben olyan szorosan egymás után következett, hogy nagyobbfokú el- térést a két takaró kőzete között nem eredményezett, legalábbis a mikro- szkópi megfigyelések és a Leitz-féle integrációs asztallal való mérések eredményei ezt bizonyítják. (L. a táblázat 1. és 2. oszlopát!) De nemcsak a két takaró ásványos összetételében, hanem az ásvá- nyok megjelenési módjában is nagy a megegyezé's, miért is a két takaró kőzetének külön-külön való tárgyalása teljesen feleslegessé válik. A két kőzet ásványos elegyrészeinek jellemzése a következő: Augit. Makroszkóposán fekete, vékonycsiszolatban azonban színte- len, vagy sárgásszürke, ill. halvány ibolyás színű. Mennyisége a külön- böző csiszolatokban 28 — 31°/o között ingadozik. Két generációban for- dul elő: a) Az első generáció augit ja a porfiros kiválások közé tartozik. Színtelen, vagy halvány ibolyásszürke színű; a széleken sötétebb ibolyás szegéllyel. A nagyság általában 200 — 400 // között ingadozik, de akad ennél nagyobb is. A legnagyobb kristály 2460 X 1280 n nagyságú volt A zömök termetű, sokszor idiomorf egyedeken az (100), (010), (110) és a (111) formák ismerhetők fel. A ,,c“-tengelyre merőleges metszeteken jól láthatók az augitokra annyira jellemző (110) és (110) szerinti hasadási vonalak. Ezek egymással kb. 87°-os szöget zárnak be. b) A második generáció augitja az alapanyagban található. Apró, a felső lávatakaróban alig 20 — 50 X 4 — 10 //, az alsóban pedig 35 — 70 X X 7 — 15 g méretű krisiálykák. Az (100) szerint táblásak, keresztmetszet- ben lécalakúak. A szín sárgás-ibolyásszürke, megegyezik a fenokristályok szegélyének színével. Az egészen apró, pár n nagyságú augitok színte- lenek. A nagyobb kristályok eléggé automorfok, a kisebbek azonban tel- jesen xenomorfok. A nagyobb egyedeken megállapítható formák ugyan- azok, amelyeket már a fenokristályokon is láttunk. A porfiros augit gyakran ikerkristályokat alkot. Leggyakoribbak az (100) szerinti ikrek. Nem ritkák a 4 — 6 egyénből álló poliszintetikus ikrek sem. Az (101) szerinti és a (122) szerinti penetrációs ikrek csak nagyon ritkán fordulnak elő. Egyik ilyen (101) szerinti penetrációs iker egyedei között a kioltás-különbség 1 1' — 86°; egy másik, (122) sze- rinti hármas penetrációs ikernél a következő szögek mérhetők: 11* — /\ = 59", 1'1' =63°. Néhol a kisebb augitok csomókban, vagy csillag- szerű halmazokban tömörülnek. Az augitok összetétele a kioltások alap- ján változó. A nagy beágyazások közül a halvány ibolyás árnyalatúak optikai sajátságai titántartalmú bazaltos augitra vallanak. Ide tartozik a porfiros augitok túlnyomó része. A (010) oldallapnál párhuzamos met- szetekben mért kioltások (c c) a magban| 42" — 49 :, a szegélyen általá- ban 6 — 10 -kai több, 48" — 56°. A biszektrixek diszperziója olyan erős, 26 POJJÁK TIBOR hogy egyes metszetek a (01 0) lapon egyáltalán nem oltanak ki. A nagy kioltási szög és az erős diszperzió elég magas titántartalomra engednek következtetni. Vannak a porfiros beágyazások között színtelen, ill. hal- vány zöldessárga árnyalatú augitok is. Ezek optikai viselkedése az előb- biekétől eltérő: a biszektrixek diszperziója gyenge, kioltásuk kevésbbé ferde, belül és a szegélyen egységesen 33°j — 40°. E sajátságok alapján diopszidos augitok. Az alapanyag sárgás-ibolyásszürke augitjának össze- tétele megegyezik a porfiros augit sötétebb ibolyás peremének össze- /S tételével. Kioltás: c c = 50° — 56°. A biszektrix-diszperzió igen erős. Tehát ez is bazaltos augit, jelentékeny titántartalommal. A nagy augi- toknál gyakori a zónás szerkezet. A zónák száma általában 3 — 5. A ki- oltás rendszerint belülről kifelé növekszik, de gyakori a rekurrens zónás- ság is. A zónák egymástól kioltásuk alapján élesen elválaszthatók, sok- szor már párhuzamos nikolok között is szembetűnnek. A zónás augiton mért kioltások a következők: 1. egyén: 2. egyén: 3. egyén: (norm. zónás) (rekurr. zónás) (rekurr. zónás) C C c c c c belső mag: 45° 48° belső mag: 44 o közbülső zóna: 53° 60° 1. zóna: 47° külső szegély: 59° 55° 2. zóna: 57° 3. zóna: 39° külső szegély: 49° Homokórás szerkezet csak ritkán fordul elő. Kioltás a prizma szerinti növekedési kúpban: 48° — 54°, a piramis szerintiben: 40° — 45°. Némely augit belsejében élénk zöldszínű mag foglal helyet. E mag /N pleochroizmusa jól kivehető: sötét fűzöld-sárgászöld. Kioltása c c = igen ferde (pontos orientáció hiánya miatt rosszul mérhető). így tehát egirinmagvú augitoknak tekinthetők. A nagy augitok belsejébe gyakran mély korróziós üregek nyúlnak be. Az ibolyás szegély e korróziós öblöket is híven követi, tehát a perem rárakódása a korróziót követő időszakban, az alapanyag kiválásával egyidőben történt. Gyakori a szivacsszerű augit is. Az augit zárványai többnyire magnetit, biotit, apatit és kőzetüveg. Egyes esetekben az augit félig, vagy egészen olivint is magába zár. Ez a mellett bizonyít, hogy az augitok kiválása csak az olivinok kiválása után indult meg. Olivin. Makroszkóposán sárgászöld, mikroszkóp alatt színtelen. Mennyisége a Leitz-féle integrációs asztallal való mérések alapján 10 — ll°/o. Az alsó lávatakaróban inkább beágyazásként fordul elő, a felsőben viszont az alapanyagban valamivel több. A nagy beágyazások átlaga 300 — 500 X 200—300 //, de előfordulnak 2 mm-nél nagyobb kristályok is. A legnagyobb fenokristály 3410 X 742 /j (alsó lávatakaró), ill. 1260 X 280 ti (felső takaró) nagyságú volt. Az alapanyag olivinjei többnyire 100— 140 X 60 — 100 n nagyok, a legkisebbek átmérője 25 — 40 ti. A fenokristá- lyok idiomorfok, de gyakran erősen torzultak, a széleiken legömbölyö- döttek, vagy beöblösödések szakítják meg határvonalaikat. Ez a magma- tikus korrózió következménye. Az ép kristályokon az (110), (010) és a (021) formák ismerhetők fel. Általában zömök termetűek, de a nagyob- NÓC.RÁD-GÖMÖRI BAZALTOK 27 bak között gyakoriak a (010) szerint táblás kristályok is. Az alapanyag olivinkristálykái xenomorfok, rajtuk hasadás nem látszik, a beágyazások hat-, vagy nyolcszögletű bázismetszetein ellenben jól láthatók az egy- másra merőleges (100) és (010) szerinti hasadási vonalak. Ikerképződés az (110) szerint csak ritkán figyelhető meg. Az olivin az üde kőzetben rendszerint ép megtartású, szerpentinesedés csak igen vékony erekben, a repedések mentén vehető észre. Gyakran azonban vékonyabb-vastagabb (10 — 50 g) barnásvörös szegély veszi körül az olivint. A szegély a be- öblösödések mentén is megvan. Egyes kisebb kristálykák teljesen rozs- dás szinűek. Mivel azonban ezek is egységesen oltanak ki, a barna sze- gély nem lehet anizotrop bomlástermék, hanem a kiömléssel kapcsolatos oxidáció folyamán az olivin csupán megpörkölődött. A bánya felsőbb szintjeiből, különösen pedig a felső takaró kevésbbé üde kőzetéből készült csiszolatokban az olivinen erőteljesebb mállás tapasztalható. Itt sárgás- barna, rostos limonitos szerpentin-kéreg szegélyezi az olivint. A szer- pentinrostokon néha igen gyenge pleochroizmus figyelhető meg. Egyes esetekben az olivin víztiszta, zárványmentes, de legtöbbször magnetit-, pikotit- és üvegzárványok fordulnak elő benne. A magnetit - szemek többnyire a széleken és a repedések mentén rendeződnek el, míg a gyéren található pikotitok az üde kristály belsejében foglalnak helyet. A pikotit apró, sötétbarnán áttetsző oktaédereket alkot. Fekete Z. és Endrédy E. (1. p. 842.) Niggli P. nyomán feltételezik, ,, hogy a magmában lévő króm az először kivált olivinnel kristályosodott, de a szilárd oldat alacsonyabb hőmérsékleten nem maradt stabilis, hanem szételegyedett“. A magnetit xenomorf szemcséi az olivin szegélyein néha csoportokba tömörülnek. Az olivinek kiválása az augitok kiválása előtt indult meg s valószínűleg az alapanyag megszilárdulásának kezdetével rövidesen be is fejeződött. Magnetit. A mikroszkopikus méretű, átlátszatlan szemcsék eléggé egyenletesen elszórva helyezkednek el az alapanyag többi elegyrészei között. Mennyiségük az alsó lávatakaró kőzetében 15 — 17°/o, a felsőében 12 — 13%. Nagyságuk is változó; átlagosan 10 — 80 g között ingadozik, de vannak nagyobbak is. Az alsó, durvábbszemű kőzetben akadnak 10C — 150 /i nagyságú szemek is. A kisebb, 10 — 40 g méretű szemek többnyire automorfok. Vékony csiszolatban az oktaéderek három-, négy- vagy hat- szögletű metszeteket adnak. Néhol csomókba tömörülnek. A nagyobb magnetitek rendszerint xenomorfok. Ez a jelenség a magma oldó hatá- sára vezethető vissza. A vékonyabb csiszclatokban a magnetitfoltok a széleiken kissé sötétbarnán áttetszők. A medvési bazalt magnetitjei titán- tartalmú magnetitek, amint azt Vendl A. (6.) a közeli eresztvényi bazalt ércéről kimutatta. Az alapanyagban egyenletesen elszórt és az olivinben és augitban zárványként található magnetitek elsődlegesek. Kiválásuk korán, még az augitok és olivinek kiválása előtt indult meg, de úgy- látszik a földpátok kristályosodásának kezdetével növekedésük még nem fejeződött be. Az egyes nagyobb magnetitszemekbe félig bezárt földpát- kristálykák legalábbis ezt a látszatot keltik. Az augitok és olivinek szé- lein, a repedések mentén és a korróziós öblökben előforduló magnetit- foltok másodlagosak. Biotit. Inkább csak az alsó takaró kőzetében fordul elő, de mennyi- sége itt is csekély (1%-on aluli). Átlag 20 — 200 g nagyságú foszlányai 28 POJJAK TIBOR a magnetithez, augithoz, vagy olivinhez tapadnak. Színe rozsdabarna. Pleochroizmusa elég erős: a = sárgásszürke, b — barna, c = vörösbarna. Interferenciaszínét saját színe elnyomja. Kioltása majdnem egyenes: a c = l° — 2°. Fénytörése a földpáténál nagyobb, olivinénál kisebb. Apátit. Mennyisége a különböző csiszolatokban átlagosan l°/o. 100— 300 g hosszú és 2 — 5 // széles tűalakü kristályokban fordul elő. Több- nyire nefelinben, leucitban, vagy földpátban található. Olykor az összes elegyrészeket valósággal átnövik a finom apatittük. Fénytörésük a föld- páténál nagyobb, de az olivinéríál kisebb. Kioltásuk egyenes. A vékony oszlopocskák belsejében a központi csatorna csak ritkán figyelhető meg. Plagioklász. Az oldallap szerint táblás kristálykák többnyire az alap- anyagban helyezkednek el. Mennyiségük 16 — 19°/o. Átlagos méretük 120 — 160 X 15 — 30 g. Kivételesen egyes kristályok elérik a porfiros be- ágyazások nagyságát is. A legnagyobb megfigyelt plagioklász (az alsó takaró kőzetében) 519 X 47 g nagy volt. Viszont bőven akadnak az átlag- nál jóval kisebb egyének is. Az alig pár g széles és 20, — 30 g hosszú földpátmikrolitek és a nagyobb földpátok között mindenféle átmenet megtalálható. Egyes metszetekben megfigyelhető, hogy az ,,a“-tengeiy szerint kissé megnyúltak. A nagyobb plagioklászok némelyikén a (010) oldallapon kívül az (110) és az (110) formák is megállapíthatók voltak. A plagioklász önálló kristályokban ritkán fordul elő. Legtöbbjük az albit-ikertörvény szerint összenőtt 2 — 4, vagy több egyénből álló iker. Sokszor poliszintetikus-lemezesek. Néha az ikerlemezek nem húzódnak végig a földpátléc egész hosszában, hanem kiékelődve, két egymásba tolt fésű módjára, fogazottan illeszkednek egymáshoz. Elég gyakoriak az albit + karlsbadi törvény szerint konjugált ikrek is. A periklin törvény szerinti ikrek ritkák, bavenoi törvény szerinti ikerkristály pedig csak egy esetben volt megfigyelhető. A színtelen, üde kristálykák fénytörése a kanadabalzsaménál minden esetben jóval magasabb volt. Már ebbői is bázikusabb plagioklászra következtethetünk. Pontosabb meghatározásuk részben a szimmetrikus zónában mért maximális kioltások, részben pedig az elég gyakori albit + karlsbadi törvény szerinti ikrek kioltásai alapján történt. A különböző nagyságú plagioklászokon a szimmetrikus zónában végzett 50 mérés értékeit a következő táblázat tünteti fel: Kioltás: An °/o: Gyakoriság: Kioltás: An °/o: Gyakoriság: 24-5° ... 45 1 34° .... 65 7 25° .... 46 ...?.. 1 35° .... 66 2 26- 5° ... 50 2 37° .... 68 1 27- 5° ... 52 2 ‘ 37-5° ... 69 3 29’5° ... 57 1 38° .... 70 4 30° .... 58 5 39° .... 71 1 3P5° ... 60 ...... 5 4P5° ... 74 1 32-5° ... 62 4 42-5° ... 75 3 33° .... 63 6 44° .... 76 1 NÓGRÁD-GÖMÖRI BAZALTOK 2!) Az albit 4- karlsbadi töi'vény szerinti konjugált ikrekben mért szim- metrikus kioltások középértékei a következők: 1': 2 2': An °/o: 1 1': 2 2': An % 10° —27° . . . . 50 22° —33° . . . . . 63 5 193 —26° . . . . 52 21° —35° . . . . 66 O o CM —29° . . . . 58 24° —35° . . . . 70 18° —34° . , . . 62 25° O D- co 1 . . . 75 21° —32° . . . . 63 , 23° —40° . . . . 75 Mint a közölt értékekből is látható, a plagioklászok összetétele elég tág határok között ingadozik. A leggyakoribbak az Ab42An5tl — Ab.(,An70 összetételű, a labradorit-bytownit sorba tartozó földpátok. Ezek nagy- sága rendszerint meghaladja a 100 /.i- 1. A kisebb földpátok savanyúb- bak. A nagyobb plagioklászokon olykor zónásság is megfigyelhető. A zó- nák azonban sohasem válnak el élesen egymástól. A kioltás kívülről befelé haladva folytonos. A mag mindig bázikusabb (65 — 75°/o An), mint a szegély (40 — 55°/o An). A szegély összetétele általában megegyezik a legkisebb földpátok összetételével. A plagioklászok majdnem mindig üdék. Mállásnak még a nyomát sem látni rajtuk. Zárványaik többnyire vékony, hosszúranyúlt tűalakú apatitok. Ezenkívül még apró augit- mikrolitok és üvegzárványok fordulnak elő benne. Ezek leginkább a sze- gély mentén helyezkednek el. A plagioklászok kiválása tehát már a má- sodik generációjú augitok kristályosodása előtt megindult s egészen a nefelinek kiválásáig tartott. Nefelin. Mennyisége a különböző csiszolatokban a Leitz-féle integrá- ciós asztallal kimérve 18 — 21°/o. Mikroszkóp alatt fehér, ill. színtelen. Ritkán hatszögletes, vagy prizmatikus metszetekben, többnyire azonban szabálytalan foltokban található. Átlagos nagysága 200 — 600 között ingadozik. Téglalapalakú prizmatikus metszetei a főtengelyre merőleges irányban 300—500 n hosszúak, a főtengely irányában pedig körülbelül félakkorák. Kristályalakja a kőzetüveg és a leucit felé automorf, a többi elegyrész felé xenomorf. Fénytörése a földpáténál kisebb, de az üveg és leucit fénytörésénél nagyobb. Kioltása egyenes. A nefelinkristályok töké- letesen víztisztán átlátszók, de csak ritkán zárványmentesek. Zárvány- ként a leuciton kívül minden elegyrész előfordulhat bennük, de leg- gyakoribbak az augit-, magnetit- és apatitzárványok. Plagioklászzárvány már ritkább. A nefelin kiválása a földpátok kiválása után indult meg s egészen a kristályosodási folyamat végéig tartott. Leucit. Mennyisége jóval kisebb, mint a nefeliné. A különböző csi- szolatokban 3 — 4°/o. Víztiszta, színtelen, szabálytalan alakú foltokban található az alapanyag előbb kivált elegyrészei között. Fénytörése jóval 1‘54 alatt van, közel áll az analciméhoz. Ezért tőle csak nehezen különít- hető el. Tized-normál sósavval való kezelés után a leucit metilénkékkel 30 POJJÁK TIBOR festődik. Keresztezett nikolok között a rombos ikerlemezesség néha észrevehető. A leucitfoltok csak ritkán zárványmentesek. Többnyire apró, szabálytalanul elszórt magnetitszemcséket, augitmikroliteket, finom apatittűket és földpáttáblácskákat zárnak magukba. A bezárt földpát- táblák automorfok. A leucit kiválása későn, a földpátok és a nefelin kikristályosodása után történt. Analcim. A kristályosodási folyamat legvégén a még rendelkezésre álló üregeket az analcim és a kőzetüveg foglalta el. Az analcim színtelen, víztiszta, zárványmentes. Mennyisége a kőzetüveggel együtt is csak 2 — 3°/o (alsó takaró), ill. 4 — 6% (felső takaró). Az aiialcimfoltok gyengén kettőstörő mezőkből tevődnek össze, melyeket repedések választanak el egymástól. Kőzetüveg. A csiszolatoknak úgyszólván mindegyikében több-keve- sebb üveg is látható. Színtelen, fénytörése körülbelül olyan, mint a kanadabalzsamé, de néha kisebb. Sósavval kezelve metilénkékkel gyen- gén festődik. Néha gyenge anomális kettőstörést árul el. Egyes csiszola- tokban mennyisége jobban felszaporodik (lehet 10 — 12% is). Amfiból. Ép, eredeti amfiból a macskalyuki bánya kőzetében nem fordul elő. Ellenben gyakoriak az amfiból után képződött rezorpciós pszeudomorf ózák. Főtömegüket szivacsos augit, magnetit, biotit és rhönit alkotja. A köztes teret nefelines alapanyag tölti ki. A rhönit szabálytalanul elszórt oszlopkákban, vagy 60 -os elrendezésű rácsozat alakjában található. Pleochroizmusa elég jól kivehető: zöldesbarna, sötét- barna, rókavörös. Interferenciaszínét saját színe elnyomja. Kaiéit. A felsőbb szintek mállottabb kőzetében pár mm nagyságú, ágas-bogasan xenomorf, másodlagos kalcitfoltok vannak. Bennük semmi- féle zárvány nincs. Körülöttük a magnetit felszaporodni látszik. Néha az olivin helyén a kalcit kiszorítási pszeudomorfóza. Kvarc. Az áttört felső oligocén-korú homokkőből származó kvarc- zárványok igen ritkák a macskalyuki kőzetben. Az apró, alig 50 — 100 g átmérőjű legömbölyödött kvarcszemeket augitmikrolitkoszorú szegélyezi. Homokkőzárványok. A kőzetbe került homokkőzárványokon nagyobb- fokú átalakulás nem tapasztalható. A homokkő az érintkezési felületen megkeményedett s egy kissé megpörkölődött. Vékony csiszolatban jól látható, hogy az agyagos kötőanyag vastartalma magnetit alakjában redukálódott. Azonban anyagkicserélődés nem történt a magma és a zár- ványok között. A bánya középső szinttájából, az alsó takaró hólyagüregmentes kőze- téből készült elemzést Újhelyi S. dr. végezte el. Ennek alapján a macska- lyuki kőzet kovasavban szegény, alkáliákban közepesen gazdag, fémikus alkatrészekben pedig elég gazdag. A Medvés DNy-i oldalába vájt ereszt- vényi kőbánya kőzetével szemben alacsonyabb kovasavtartalom, viszont magasabb alkáli-, alumínium- és titántartalom jellemzi. A magyar bazal- tok átlagos összetételétől azonban nem tér el lényegesen. NÓGRÁD-GÖMÖRI BAZALTOK 31 Az elemzés értékei a következők: SiO, 46-05%) Ti02 1-82 „ A1203 17-92 „ Fe20:! 4-03 „ FeÖ 5-22 „ MnO 0-18 „ MgO 6-51 „ CnCK, nyomok CaO 9-20 „ D2;)Co= 2-874 BaO 0'04 „ NaaO 5-32 „ KoO 2-35 „ H20~ 0-45 „ H.O+ 0-52 P205 0-27 „ Cl 0-16 „ S 0-07 „ C02 '! . . nyomok 100-11%) Niggli közetrendszerében a macskalyuki kőzet a nátronkőzetek cso- portjába tartozik, s a theralitos, illetőleg a theralitgabbroidos magma- típusoknak következő kőzeteihez áll a legközelebb: Teschenit, Bellow Water, Lugar, Schottland sí al fm c alk k mg c/im metszet (theralitos magmatípus): Amphibolnephelinit, Bekinkína, Madagaszkár, 110 22-5 38-5 23 16 .25 .50 .59 IV. (theralitgabbr. m.-típus): Nefelinbazanit, 105 24 40 21 15 .26 .53 .53 IV. Med vés, Macskalyuki b.: 104 24 39 22 15 .22 .56 .57 IV. Az OsANN-féle kőzetparaméterek alapján kőzetünk a tephritek-baza- nitok és plagioklászbazaltok-trachidoleritek bázikus csoportjába a követ- kező típusok közé illeszthető: s a c f n k sor 103. típ. Vesuv, trachidolerit: 54-17 7-5 3 19-5 4-7 .68 / Medvés, Macskalyuk, nefelinbazanit: 51-38 5-9 3-5 20-6 7-7 .67 a 104. típ. Mte Caffé, leuzittephrit: 51-42 5 4 21 6-7 .70 lJ 32 • POJJAK TIBOR Az elemzésből számított C. I. P. W. normák a következők: oríoklász 13‘90°/o albit 11-00 „ anortit . . x 18-63 „ nefelin 16-19 „ i CaSiO:j 10-56 „ diopszid ■ MgSiO.j 7-90 „ / FeSiO, 1"58 „ ... ( Mg.SiO, 5"88 ,, ollvin 1 FeSí04 1-43 „ magnetit 5-80 „ ilmenit 3-50 „ pirít 0-12 „ apatit 0-67 „ szodalit 1-93 „ víz 0-97 „ lj00'06% Az amerikai normák alapján a kőzetnek földpátpótló ásványokat: nefelint és leucitot kell tartalmaznia. A Leitz-féle integrációs asztallal végzett mérések alapján a kőzetben 3 — 4 térf.-°/« leucit és 19 — 20 térf.-°/o nefelin van. Mivel a nefelin nem az üvegben elrejtve, hanem kristályos állapotban van jelen, azért a Macskalyuki-bánya kőzete leucit- tartalmú nefelinbazanit. * A Medvés ÉNy-i részén, az 510 -O-tól északra kb. 200 m távolságban lévő ,,Brucki-bánya“ 485' — 490 m tengerszintfeletti magasságban tárja fel a Medvés bazaltját. A bányaudvar szintjétől felfelé 4 — 5 m magassságig sötétebb kékesszürke, pados elválású bazalt található. Fölötte 2"5 — 4 m vastagságban kokkolitosan széthulló, salakos, szabálytalan oszlopos-pados elválású bazalt települ. Makroszkóposán csupán az 1 — 2 mm nagyságú, üvegzöld olivinbeágyazások és a 3 — 4 mm-es, fekete amfibólzárványok láthatók. A mikroszkópi vizsgálat alapján ez a kőzet nagyon hasonlít a Macskalyuki-bánya felsőbb szintjeiben található kőzethez. Attól csak a következőkben tér el: a) A földpátpótlók közül a leucit teljesen hiányzik, viszont a nefelin mennyisége valamivel nagyobb. Ügy látszik, hogy a magma kálium- tartalma a nefelinben, vagy esetleg a földpátban van megkötve, bj Az erősen legömbölyödött olivinknstálykák majdnem kivétel nélkül rozsda- barnák. A nagyobb egyéneknek is csupán a magja színtelen, átlátszó. Mivel azokban a legrozsdásabb olivin is egységesen olt ki, nyilvánvaló, hogy ez a szín csak a kiömléssel járó megpörkölődés eredménye. Való- színűleg ezektől a rozsdabarna olivinektől ered a kőzet sötétebb színe. c) A makroporfiros augitok mennyisége itt kisebb, mint a macskalyuki kőzetben. Szélükön a sötétebb ibolyás perem nem látható. Legtöbbjükön az ércesedés meglehetősen előrehaladt. Az ép augitok kioltása is kisebb ' NÓGRÁD-GÖMÖRI BAZALTOK 33 (38° — 43°), tehát titánban szegényebbek. Mivel a nefelin e kőzetben is kristályos állapotban fordul elő, azért ez is nefelinbazanit, de leucit nélkül. * Az előbbi feltárástól nem messze, az 510 -G -tói DDK-re, kb. 550 — 600 m távolságban, 480 m tengerszintfeletti magasságban van még egy kisebb névtelen kőfejtő (a mellékelt térképen Györkvölgy-pusztai bánya). A bánya kőzete alul sötétszürke, pados-oszlopos elválású bazalt. Felette kb. 6 — 8 m vastagságban világosabbszürke, táblás elválású bazalt, leg- felül pedig salakos bazalt található. A macskalyuki kőzettől a követke- zőkben tér el: a) Az előbbihez hasonlóan itt sem található a kőzetben leucit. b) Az olivin csak kivételes esetekben ép, üde. Csaknem minden szem szerpentinesedett. A nagyobb kristályoknak a belseje gyakran még üde, de a széleken és a repedések mentén vékonyabb-vastagabb (10 — 40 y) rostos szerkezetű szerpentines kéreg látható. A gyengén kettőstörő szer- pentinrostok optikai karaktere pozitív. Egyes kristályok belsejét teljesen átjárják a szerpentinerek. Az alapanyag apró olivinkristálykáinak helyét sokszor szerpentines pszeudomorfózák foglalják el. Az olivin szegélyén megfigyelhető barna oxidációs perem itt teljesen hiányzik. Egyéb tekin- tetben a Györkvölgy-pusztai bánya kőzete megegyezik a macskalyuki kőzettel. A mikroszkópi vizsgálat alapján nefelinbazanit. * A Medvés ÉK-i részén, az 582 -G -tói ÉNy-ra 100 — 120 m távolság- ban, 510 — 515 m tengerszintfeletti magasságban van az Abroncsos-bánya. Kőzete alul igen vékonytáblás elválású (2 — 5 cm vékony táblák) sötétebb foltokkal tarkított szürke bazalt. Ez kb. 3 — 4 m vastagságban van fel- tárva. Felette 8 — 10 m vastagságban vékonytáblás-vastagoszlopos el- válasú világosszürke foltos bazalt települ. Legfelül 1 — 2 m vastagságban salakos-likacsos, vagy kokkolitos szétesésű bazalt van. A bánya tömött és elég szívós kőzetében szabad szemmel alig látni egyebet a szürke szí- nét tarkító sötétebb foltoknál. Ezek — mint a mikroszkópi vizsgálatnál kiderült t — porfiros kiválású, de teljesen rezorbeált amfibólok. Nagysá- guk 0'5 — 2 mm. A sárgászöld olivinek igen ritkák, s alig 1 mm-esek. Az augit 0'2 — 0’5 mm nagyságú kristálykái már valamivel gyakoribbak. Mikroszkóp alatt a kőzet szövete az üveg csekély volta miatt majdnem holokristályos porfiros. A porfiros beágyazások mennyisége — a macska- lyuki kőzettel szemben — meglehetősen alárendelt (20 — 25 %>). Mindenütt az alapanyag uralkodik. A porfiros kiválások legnagyobb része augit és rezorbeált amfiból. Jóval kevesebb az olivin. Az alapanyag ásványai fogyó sorrendben: földpát, augit, nefelin, érc (magnetit), apatit és biotit. A kőzetüveg mennyisége elenyésző, vagy teljesen hiányzik (az alsóbb szintben). Az olivin az alapanyagban nem fordul elő. A kőzet térfogatszázalékos összetételét a táblázat 3. oszlopa mutatja. Jelemző sajátsága a kőzetnek a macskalyuki kőzettel szemben, hogy olivinben és nefelinben jóval szegényebb, földpátban viszont gazdagabb; továbbá leucitot és analcimot egyáltalán nem tartalmaz. Viszont tekin- 3 34 POJJÁK TIBOR télyes mennyiségű rezobeált amfiból van benne. A kőzet ásványain mikroszkóp alatt a következőket lehetett megfigyelni: Augit. Két generációban fordul elő. Az első generáció porfiros augitjai vékony csiszolatban világos sárgászöld színben átlátszók. A peremükön gyengén ibolyás árnyalatú sötétebb sárgásszürke szegély látható. Jóval kisebbek, mint a macska- lyuki kőzet beágyazásai. Legnagyobb egyén 721 X 605 g (,,c“-re merőle- ges metszet), meglehetősen automorf s rajta az (100), (010) és (110) for- mák ismerhetők fel. Átlagos nagyságuk 150 — 250 g. Legtöbbször xeno- morfok. Kioltásuk a magban 35° — 40°, a szegélyen 42° — 45°, tehát arány- lag kevés titánt tartalmaznak. Gyakori a porfiros augitok ércesedése. Az ércesedésnek különböző fokozatai vannak. Ke:*deti állapotban csak az augit szegélyén látható vékonyabb-vastagabb, 20 — 40 g nagyságú magnetitszemekből álló öv, az augit belseje teljesen ép. Előrehaladottabb állapotban az augit belsejében is magnetit- és rhőnitfoltok láthatók. Végül teljesen érc borítja az augitot s az augit anyaga csak a köztes tereket tölti ki. Néhol az augit kívül teljesen ép. az ércesedés belülről indult meg. A második generáció apró (30 — 80 g) augitjai a földpáttal együtt az alapanyag zömét alkotják. Kivétel nélkül sárgásszürkék. Ki- oltásuk 40° — 44°, összetételük tehát azonos a porfiros augitok külső sze- gélyének összetételével. Pleochroizmus és homokórás szerkezet sem az első, sem a második generáció augitjain nem volt megfigyelhető. Olivin. Ügyszólván teljesen a porfiros kiválások közé tartozik. A legnagyobb fenokristály 945 X 780 g. Többnyire csak 200 — 300 g nagy- ságúak. Az eredetileg automorf olivineken mély beöblösödések láthatók. E korróziós öblök néha teljesen feldarabolják az olivint. A kristályok legtöbbször üdék, szerpentinesedés csak a széleken, vagy a repedések mentén látható. De a szerpentines kéreg a legkevésbbé friss olivinen is csak pár g vastagságú. A vörösbarna oxidációs szegély egy olivinen sem fordul elő. Magnetit. Az alapanyagban egyenlőtlenül elszórt, apró (10 — 20 g) magnetitszemek a magma első kiválásai közé tartoznak. A magmatikus oldás miatt többnyire xenomcrfok. Egyes helyeken csomókban tömörül- nek. Pár g nagyságú magnetitszemcsék zárványként az olivinben, augit- ban és földpátban fordulnak élő. Az augitok és olivinek repedései men- tén és a korróziós öblökben lévő nagyobb (40 — 70 g) magnetitfoltok másodlagosak. Biotit. Eloszlása a kőzetben egyenlőtlen. Vörösbarnán átlátszó, 15 — 50 g nagyságú xenomorf táblácskáin erős pleochroizmus figyelhető meg: a = vörösessárga, b = barna, c = sötét vörösbarna. Kioltása kissé ferde: 3°| — 4°. Az alapanyagban önállóan igen ritka,' többnyire magnetittel, augittal, vagy olivinnel együtt fordul elő. Gyakran az augitban, vagy a rezorbeált amfibólban zárvány. Apátit. Színtelen, vékony tűi nefelinben, vagy földpátban találhatók. Plagioklász. Mennyisége 26 — 29%, jóval több, mint az előbbi kőze- tekben, annak ellenére, hogy a nefelin is jelentős mennyiségben (10%) fordul elő. Kizárólag az alapanyag alkotásában vesz részt. A (010) szerint táblás kristálykák átlagos nagysága 100 — 150 X 10 — 20 g. Mindig iker- kristályok az albit ikertörvény, vagy igen ritkán az albit + karlsbadi NÓGRÁD-GÖMÖRI RAZALTOK 35 ikertörvény szerint. Összetételükről a következő adatok nyújtanak fel- világosítást: Kioltás: An #/o: Gyakoriság: Kioltás: An %»: Gyakoriság max. szim. zóna 26° .... 49 . .... 1 max. szim. zóna 31° .... 60 . . . . . . 3 27° . . . . 51 . .... 2 33° . . . . 63 . . . . . . 2 27-5° . . . 52 . . .... 1 34° . . . . 65 . . . . . . 2 to 00 0 . . 53 . .... 2 35° . . . . 66 . . . . . . 1 30° . . . . 58 . .... 5 36° . . . . 67 . . . . . . 1 Mint a mérések alapján kiderült, a földpátok zöme Ab47An53 — — Abg5An65 összetételű bázikus labradorit, ill. bytownit. Az átlagnál nagyobb plagioklászok összetétele az albit + karlsbadi törvény szerinti ikrekben mért szimmetrikus kioltások középértékei alapján a következő: l'V: 2^2': An °/o 1. egyén: ... 21° —36° 67 2. „ ... 20° —37-5° .... 68 3. „ ... 21° —40° 71 4 15° —40-5° .... 72 A mindig üde földpátlécecskék zárványai: apatit, augrt, magnetit és kőzetüveg. Nefelin. A legutolsó kiválások közé tartozik. Többnyire xenomorf kristályokban fordul elő. A víztisztán átlátszó, 80 — 300 // méretű kristály- kák ritkán zárványmentesek. Zárványai: augit, magnetit és apatit. Egyes foltok különböző orientációjú mezőkből állnak. Fénytörésük többé- kevésbbé megegyezik a kanadabalzsaméval. Sósavas kezelés után me- tilénkékkel megfestődnek. Kőzetüveg. A felsőbb szintekben minimális üveg is előfordul. Víz- tiszta, a balzsammal körülbelül egyenlő fénytörésű. Metilénkékkel igen gyengén festődik. Amfiból. A fenokristályok között elég gyakoriak a 0’6 — T4 mm, sőt néha 2 mm nagyságú amfiból utáni rezorpciós pszeudomor- f ó z á k. Mennyiségük a kőzetben 9'05°/o. Néha jól látni az eredeti amfi- ból alakját. Legtöbbször azonban teljesen xenomorfok. A nagyobb amfiból-pszeudomorfózák külső szegélyén vékony, apró (15 — 30 //) mag- netitszemekbői álló öv van. Ezen belül egy szélesebb augitmikrolit- koszorú, majd magnetites-rhőnites öv következik, melyben a rhőnitek szabálytalanul helyezkednek el. Beljebb tisztán rhőnitből álló, szélesebb zóna látható. A köztes részek augitmikrolitekkel, kisebb részben pedig földpáttal, nefelinnel és üveggel vannak kitöltve. A pszeudomorfóza magja augitmikrolitokból áll. A kisebb pszeudomorfózákon kívül a mag- netitszegély, az augitmikrolit öv, majd a rhőnites-magnetites mag lát- ható. A rhőnitek többnyire 60°-os rácsozatban helyezkednek el, néha szabálytalanul elszórtak. Pleochroizmusuk számottévő: vörösesbarna- kávébarna, más esetben pedig sárgásbarna-vörösbarna. A mikroszkópi vizsgálat alapján az Abroncsos-bánya kőzete földpát- dús nefelinbazanit. 3* 36 POJJAK TIBOR Kelenchegy. Morfológiailag szorosan a Medvéshez csatlakozik, de annak ÉNy-i sarkáról az erózió már levágta. Alig 30 m mély eróziós völgy választja el tőle. Az itt található 30 — 40 m vastagságú bazalttömeg tehát lényegé- ben a Medvés bazaittakarójához tartozik. Az egész hegy területén egyet- len kőfejtőt sem találni, azért a természetes feltárásokra vagyunk utalva. A két legmagasabb pont, a 482 O és a 470‘Ó-tok között az erózió már ezt a kis takaróroncsot is átvágta. Itt aránylag elég üde kőzet található, mely a többi helyeken viszont rossz megtartású. A sötét kékesszürke színű kőzet tömör alapanyagában azonnal feltűnnek a sárgásszínű olivin- és a fekete augitbeágyazások. Nagyságuk 2 — 5 mm, ill. lf — 2 mm. Ritkáb- bak, de néha 1 cm nagyok a rezorbeált amfibólzárványok. Mikroszkóp alatt a kőzet szövete hipokristályos porfiros. Ásványos összetétele alapján hasonlít a Macskalyuki-bánya felsőbb szintjeiben található kissé mállottabb kőzetéhez. Attól csak a következőkben tér el: 1. Földpátpótlók és analcim a kőzetben nem fordul elő. 2. A kőzetüveg mennyisége jóval több (10 — 12"/o). Kisebb részben átlátszatlan, salakos, nagyobb részben pedig színtelen, víztiszta, metilénkékkel jól festődő nefelinitoid-üveg. A fenntiek alapján a Kelenchegy kőzete bazanitoid. Monossza — Bénahegy vonulat. Ragyolc községtől keletre ÉÉNy— DDK-i irányban 5 km hosszúság- ban és 300 — 800 m szélességben húzódik. Keskeny, lapos, 460 — 520 m magas fennsík. Déli végén van a legkiemelkedőbb pontja, az 585 m magas Monossza, északi vége pedig a Bénahegy. A felsőoligocén glaukonitos homokkőből álló térszínből elég meredeken emelkedik ki, s így alulról sziklabércgerincnek látszik. A 20 — 60 m vastag bazalttakaró egy nagyobb kiterjedésű takarónak a maradványa. A bazalt alapját alkotó felsőoligo- cén-korú homokkövet az erózió erősen pusztítja. így a rajta lévő bazalt- táblák elvesztvén alapjukat, lesuvadnak. Ilyen lesuvadt bazalttömböket találunk szép számmal a fennsík mindkét oldalán. Egyesek olyan hatal- masak, hogy a térképre is bejelölhetők. A fennsík déli végén ülő Monossza 585 m magas, dómszerű vulkáni hegy. Egész területén egyetlen kőfejtő sincs. A DNy-i oldalon szálban álló sziklák vannak. Az itt található kőzet világosabb-sötétebb kékes- szürke, eléggé üde bazalt. A hegy tetejét mállott, kokkolitos külsejű bazalt takarja. Az egész bazalttömeg vastagsága 60 — 80 m. A Monossza kőzete durvaszemű. A kékesszürke alapanyagban szabad szemmel sok 1 — 2 mm nagyságú, a hasadási lapokon villogó földpátlécecskét, keve- sebb 2 — 3 mm-es olivin- és 0’5 — 1'5 mm-es augit-kristálykát látni. Mikro- szkóp alatt a kőzet szövete majdnem holokristályos. A porfiros beágya- zások mennyisége sokkal több, mint az eddig tárgyalt kőzetekben. Leg- nagyobb részük földpát, kisebb részük augit és olivin. Az alapanyag ásvá- nyai: földpát, augit, olivin, magnetit, apatit, biotit. A köztes tereket igen kevés kőzetüveg tölti ki. A kőzet legszembetűnőbb sajátsága, hogy igen NÓGRÁD-GÜMÖRI BAZALTOK 37 sok földpátot tartalmaz. Viszont a földpátpótlók teljesen hiányzanak belőle. A kőzet térfogatszázalékos összetételét a mellékelt táblázat 4. osz- lopa tünteti fel. Augit. A nagy beágyazások kiválása még a mélyben megkezdődött. A vékony csiszolatban szürkéssárgán átlátszó kristálykák 0'3 — 0'8 mm nagyok, de vannak nagyobbak is. A legnagyobb kristály 1421 X 1080 g. Rendszerint zömök termetüek s meglehetősen automorfok. A szegély mentén mindig megvan a sötétebb, kissé ibolyás árnyalatú öv. Az alap- anyag augitjai aprók, oszlopos termetüek. Színük ibolyás-szürkésbarna. Pleochroizmus sem a nagy, sem a kis augitokon nem figyelhető meg. A zónás felépítés és a homokórás szerkezet is ritka. A porfiros augitok kioltása a magban 42° — 45°, a szegélyen 48° — 52°, megegyezik az alap- anyag augit jainak kioltásával. A nagy augitok belseje többnyire zárvány- mentes, de a szélükön gyakoriak a magnetit-, biotit-, apatit- és üveg- zárványok. Az alapanyag apró augitjai egyes helyeken csomókban tömö- rülnek. Helyenként a szokásos zárványokon kívül földpátzárványok is előfordulnak az augitban. Olivin. Túlnyomórészt a fenokristályok között lelhető fel. Leggyak- rabban 1 — 2 mm nagyságú kristályok, de elvétve akadnak nagyobbak is. Legnagyobb kristály 2640 X 1820 g. Színtelen, víztiszta kristályai álta- lában automorfok. Szélükön a vörösbarna oxidációs perem rendszerint megvan. Olykor, a vörösbarna zónát kívül még egy víztiszta olivinből álló öv veszi körül. Az olivinek növekedése tehát a kiömlés után is tar- tott. Egyes helyeken az olivin mállása is észrevehető. Többnyire csak vékony erekben, a repedések mentén figyelhető meg szerpentinesedés, néha azonban keskenyebb-szélesebb sárgásbarna limonitos szerpentin- kéreg szegélyezi az olivint. Zárványként a magnetit, pikotit és üveg for- dul elő benne. Magnetit. Egyenlőtlenül elszórva helyezkedik el az alapanyag ásvá- nyai között. A nagyobb szemek automorfok, a kisebbek xenomorfok. Legnagyobb kristály 157 X 100 g. Az alig pár g nagyságú szemcsétől a legnagyobb szemekig mindenféle méretben előfordul. Leggyakoribbak a 20 — 50 g nagyságú, háromszög-, négyzet- és hatszögalakú kereszt- metszetek. Biotit. Barnán átlátszó 2Qi — 40 g nagyságú lebenykéi többnyire mag- netitszemekhez tapadnak. Pleochroizmusuk igen erős: a = sárgásbarna, b = kávébarna, c = sötét vörösbarna. Apatit. Hajszálvékony tűi a földpátban fordulnak elő, de elég ritkák. Plagioklász. Az ismertetett kőzetek közül a legnagyobb tömegben a monosszai kőzetben fordul elő. 'Kristálytani szempontból két típusban található: a) A porfiros kiválású 0'3 — 1 mm nagyságú plagioklászok eléggé zömök termetüek. A (010) szerint kissé táblásak. Hosszuk az ,,a“-tengely irányában s az erre merőleges irányban úgy aránylik egymáshoz, mint 1 : 2—1 : 3. Gyakran automorfok. A következő formák ismerhetők fel: (010), (001), (110), (101) és (201). Ritkán ikermentesek. Leggyakoribbak a 3 — 6 egyénből álló albitikrek. Ritkábbak az albit + karlsbadi komplex ikrek, perikliniker pedig csak elvétve akad. A kristályok mindig üde megtartásúak. A nagyobbakon felismerhető a bázis és az oldallap szerinti hasadás is. 38 POJJÁK TIBOR A porfiros plagioklászok összetételéről a következő adatok tájékoz- tatnak: Kioltás An °/o: Kioltás An °/o: a J_ PM metszetben: a_j_ PM metszetben: 31° ... 60 34-5° . . . . 68 32° ... 63 35° .... . . . . 70 33° ... 65 37° .... 74 34° ... 67 38-5° • . . . . 77 A szim. zónáb an mért Albit + karlsbadi komplex- max. kioltások középértékei: ikrekben mért szim. kioltások: Kioltás: An %>: 33° . 64 11' 22' An °/o: 34° . 65 18° —36° . . ... 66 35-5° . . . . . 68 20° —39° . . . . . 70 40° . 72 22-5° —42° . . . . . 76 || P metszet: —13° = 65°/o An. A mérések alapján a plagioklászbeágyazások összetétele elég tág határok között ingadozik. Leggyakoribbak az Ab:40An64 — Ab30An70 össze- tételű bázikus labradoritok. A porfiros plagioklászokon gyakran meg- figyelhető a zónás szerkezet. A zónák keresztezett nikolok között néha elég jól elválaszthatók. Számuk nem nagy: 3 — 5. A plagioklász magja rendszerint igen bázikus (Ab23An73 — Ab12AnSK) bytownit, a külső sze- gélye pedig savanyú (Ab52An48 — Ab43An37) labradorit. Gyakori a rekur- rens zónásság is. Egy az átlagnál jóval nagyobb (2079 X 784 /i) zónás plagioklász magja Ab32An68, a közbülső zóna Ab21An79, a külső szegélye pedig Ab30An30 összetételű. b) Az alapanyag plagioklászai hosszúkásak, a (010) szerint táblásak. Nagyságuk 150 — 250 ku. Mindig ikerlemezesek. Uralkodó az albit, ritka az albit + karlsbadi törvény szerint konjugált iker. Kémiai összetételük a következő: Kioltás max. An %>: Gyakoriság: Albit + karlsbadi kompi, a szim. zónában: ikrekben mért kioltások: 25° 47 ...... 3 l^V 2^2’ An %>: 25- 5° 48 1 18° —26° ... 53 26° 50 4 18° —27° ... 54 26- 5° 51 4 15° —33-5° . . 60 28° 53 1 10° —31° ... 61 28-5° 54 1 30° 58 2 31° 60 2 NÓGRÁD-GÖMÖRI BAZALTOK 31) Leggyakoribbak a 47 — 51°/o anortitot tartalmazó bázikus andezinek. ill. savanyú labradoritok. A nagy plagioklászok sokszor különféle zárvá- nyokat tartalmaznak. Leggyakoribb az üvegzárvány, ritkábbak az augit-, magnetit-, apatit-, biotit- és olivinzárványok. A zárványok eloszlása különböző. Legtöbbször a földpát magja zárványmentes s e körül helyez- kednek el koszorúalakban, a kristály széleivel párhuzamosan a zárvá- nyok. Néha a zárványkoszorúra még egy zárványmentes öv következik. Kőzetüveg. Mennyisége elenyésző (1 — 1'5%>). Színtelen, metilénkék- kel erősen festődő nefelinitoid-üveg. A mikroszkópi vizsgálat alapján a Monossza kőzete a földpátbazal- tokhoz igen közel álló bazanitoid. • - * A Monossza — Bénahegy vonulat északi, elkeskenyedő végén, Béna és Fülekpüspöki falvak felett emelkedik a Bénahegy. Kőzetét több kő- fejtő tárja fel. Közülük legnagyobb a hegy keleti oldalán lévő, ma már nem művelt bánya. Körülbelül 500 m hosszúságban tárja fel a bazaltot. A bányaudvar szintje 440 — 450 m tengerszintfeletti magasságban van. Az itt található kőzet vékonyoszlopos, helyenként pedig zsákos-vékony- pados elválású, kékesszürke olivindús bazalt. Vastagsága 15t — 20 m. Felül mindenütt kokkolitosan széteső, mállott bazalt van. A bánya északi végén, a 460 alatt, a kokkolitos és a normális bazalt közé kb. 4 — 6 m vastag salakos bazaltréteg települ. A Bénahegy Ny-i oldalán, a 489 -Q— tói DNy-ra, egymás közelében, 460 — 465 m tengerszintfeletti magasságban található két kis kőfejtő, valamint az 512-Q-tól délre, kb. 400 — 500 m távolságban, 468 — 470 m tengerszintfeletti magasságban található kő- fejtő a takaró felsőbb szintjeinek vastagoszlopos- vékony pados elválású, olivindús bazaltját tárja fel. Az említett kőfejtők kőzete szövet és ásvá- nyos összetétel szempontjából egymáshoz teljesen hasonló, viszont lénye- gesen eltér a Monossza kőzetétől. Ezekben a kőzetekben a földpáttarta- lom erősen (14 — 15°/o-kal) csökken, viszont a színes elegyrészek közül az augit és olivin mennyisége nő. A földpátpótló ásványok közül a nefelin kristályos alakban is megtalálható, jelentős mennyiségben. A Bénahegy kőzetének térfogatszázalékos összetétele a táblázat 5. oszlopában látható. Szabad szemmel nézve a kőzet kékesszürke, finomszemcsés alapanya- gában az olivin 2 — 4 mm nagyságú sárgászöld kristálykái, itt-ott fekete augitok (0‘2 — 1 mm) és 1 — 2 mm-es fehéren csillogó földpátlécecskék lát- hatók. A kőzetben elég gyakori, de csak pár cm nagyságú hólyagüregek falait posztvulkáni termékek: kalcit, dolomit és aragonit töltik ki. A kő- zet szövete hipokristályos porfiros. A pcrfiros beágyazások túlnyomó része olivin, kevesebb a földpát és igen ritka az augit. Az alapanyag ásványai: földpát, augit, magnetit, nefelin, biotit, apatit. Az olivin az alapanyagból úgyszólván teljesen hiányzik. Augit. A két generáció itt is megkülönböztethető, de az alsó gene- ráció porfiros augitjai igen ritkák. Főként az alapanyag felépítésében vesz részt. Tulajdonságai a monosszai kőzet augitjainak tulajdonságaival megegyezők. 40 POJJÁK TIBOR \ Olivin. Csak fenokristályok alakjában található. Átlagos nagysága 400 — 700 g, de vannak ennél jóval nagyobbak is. A legnagyobb kristály 3860 X 1280 g. A legkisebbek is 100 g- on felüliek. A zömök termetű kristályok eredetileg automorfok, de a mély korróziós öblök miatt erő- sen torzultak. A kevésbbé torzult kristályokon a (010), (110) és (021) formák ismerhetők fel. Az olivinekre jellemző (010) és (100) szerinti hasadás jól kivehető. A kristályok szegélyén a vörösbarna színű zóna csak ritkán figyelhető meg. Helyenként azonban sárgásbarna színű, ros- tos szerkezetű kéreg szegélyezi az olivint. Ez a kéreg vastagabb-véko- nyabb (30 — 50 g), a rostokon gyenge pleochroizmus figyelhető meg. Ez a kéreg limonitos szerpentin. Az olivinek sokszor zárványmentesek, vagy legfeljebb a peremükön tartalmaznak apró magnetit- és üvegzárvá- nyokat. Magnetit. Kristályai elég aprók (15 — 20 g), csak elvétve nagyobbak 30 #í-nál. A legnagyobb magnetitszem 33 X 32 //. Eloszlásuk a kőzetben eléggé egyenletes. Az egészen kis szemcsék automorfok, a nagyobbak xenomorfok. Ez utóbbiak többnyire a korábban kivált elegyrészek repe- déseiben, korróziós öbleiben és a szegélyein találhatók. Biotit. Igen ritka. 20 — 40 g nagyságú foszlányai legtöbbször magne- tithez, olivinhez, ritkábban augithoz tapadnak. Egy esetben olivinben fordul elő zárvány gyanánt. Kioltása: a c = 3°. Pleochroizmusa jól ki- vehető: a = vörösessárga, b — világosbarna, c =r rozsdabarna. Apátit. Vékony, tűalakú kristálykái két végükön többnyire legöm- bölyödöttek. Hosszuk 300 — 400 g, szélességük alig 10 — 12 //. Földpátban és nefelinben fordulnak elő. Plagioklász. A porfiros kiválások és az alapanyag ásványai között egyaránt előfordul. A beágyazott plagioklászok zömök termetűek, 0'2 — 1 mm nagyok, de jóval ritkábbak, mint a monosszai kőzetben. Az alap- anyag (010) szerint táblás kristálykái hosszúkás lécalakúak. Az alap- anyag felépítésében uralkodó szerepük van. Az apró plagioklászok több- nyire az albit törvény szerint ikerlemezesek, 2, — 3 egyénből állnak, néha albit + karlsbadi törvény szerint konjugált ikrek. A porfiros plagio- klászokon megfigyelhető ezeken kívül a periklin- és a bavenói törvény szerinti ikerösszenövés is. A plagioklászok összetétele elég tág határok között ingadozik. Kioltásuk alapján a porfiros plagioklászok bázikus labradoritok és bytownitok Ab:14An6G — Ab18Ans2 összetétellel, az alap- anyag apró lécecskéi pedig bázikus andezinek, ill. savanyú labradoritok Ab5:;An47 — Ab:i8An62 összetétellel. Porfiros plagioklászok esetében az albit + karlsbadi konjugált ikrekben mért szimmetrikus kioltások közép- értékei: l"~Y: 2^2': An°/o: ' l^l': 2^V: An %: 21° —35° 66 19° —43° 76 24° —35° 70 23° — 42° 78 26° —33° 70 23° —43° 80 20° —41° 72 25° —42° 82 26° —36° 75 23° —45° , 82 NÓGRÁD-GÖMÖRI BAZALTOK 41 | PM-metszetekben mért kioltások: Kioltás: An %>: Kioltás: An %>: 34° . 68 37-5° . 75 35° . 70 38 5° . 78 36° . 71 40° . . .... 80 37° . 74 40-5° . 81 Az alapanyag plagioklászainak zónában: maximális kioltásai a szimmetrikus Kioltás: An %>: Gyakoriság: Kioltás: An %>: Gyakoriság: 25° . . . . 47 1 29-5° . . . 57 . . . . . . 2 27° . . . . 51 2 30° . . . . 58 . . . . . . 1 27-5° ... 52 1 31° . . . . 60 . . . . . . 3 28° . ... 54 2 32° . . . . 62 . . . . . . 4 A plagioklászok zárványai főként apatitok, augit-mikrolitok és üvegzárványok. Mállás sehol sem tapasztalható. Nefelin. A többi elegyrészek közötti hézagokat tölti ki, szabálytalan foltokban. Téglalapalakú prizmatikus metszetek igen ritkák. Ezek egye- nesen oltanak ki. Fénytörésük a kanadabalzsaméval közel egyenlő. Sza- bálytalan alakú metszetei bőven tartalmaznak zárványokat, főleg apati- tot, kevesebb augitot, magnetitet és ritkán földpátot. Kőzetüveg. Mennyisége minimális. Helyinként kissé salakos. Sósav- val könnyen kocsonyásítható s ilyenkor metilénkékkel igen jól festődik, tehát nefelinitoid-üveg. A mikroszkópi vizsgálat alapján a Bénahegy kőzete b a z a n i t, de jelentős földpáttartalommal. Kisbénahegy 502 -C-. A Kisbénahegy, ill. a tőle nyugatra lévő 502 O önálló kis kitörési kúp. Kőzete a szomszédos Monossza — Bénahegy takaró kőzetétől már külsőre nézve is eltér. A hegyen két kis kőfejtő található. Az 502 -ó-tól DDK-re kb. 100 m távolságban, 480 — 482 m tengerszínfeletti magasság- ban fekvő nagyobbik kőfejtő kőzete feketésszürke, aprószemű, tömött bazalt. A kőzet elválása vékonypados. A bányaudvar szintjétől még kb. 10 — 12 m magasságig terjed felfelé a tömött fekete bazalt. Felette igen mállott, kokkolitos, itt-ott pedig likacsos-salakos bazalt települ 1 — 1*5 m vastagságban. A bazaltpadok hajlása a csúcs tengelye irányában 22° — 25°. Körülbelül 13 — 15 m-rel keletebbre, hasonló magasságban van egy kisebb feltárás. Kőzete az előbbiéhez hasonló, de itt pados-zsákos el- válású. Szabad szemmel nézve a tömött, szürkésfekete kőzet csaknem egyneműnek látszik. Nagy ásványbeágyazások a kőzetből úgyszólván tel- jesen hiányzanak, mivel a porfiros kiválások csak ritkán haladják meg a 0'5 mm nagyságot. . Csak itt-ott látni apró, 1 mm-nél alig nagyobb sárgászöld olivin- és 1 mm-en aluli fekete augitkristálykákat. Egyes 42 POJJAK TIBOR helyeken elég gyakoriak a kőzetben az 5 — 10 mm nagyságú elnyújtott hólyagocskák. Ezeket sárgásra színezett kalcitgumók bélelik ki. Mikro- szkóp alatt a kőzet szövete csaknem holokristályos porfiros. Az üveg mennyisége elenyésző. A plagioklászlécek elrendeződése intergranuláris, illetőleg interszertális szöveti típus kialakulására vezet, a szerint, hogy az üveg mennyisége számottevő-e vagy sem. Porfiros kiválások: olivin és augit. Az alapanyag ásványai: augit, olivin, földpát, magnetit, biotit, apatit, nefelin és leucit. A hátralévő teret csekély kőzetüveg tölti ki. A Kisbénahegy 502 -Q- kőzetének térfogatszázalékos összetételét is a Leitz-féle integrációs asztallal mértem ki. (L. a táblázat 6. oszlopát!) Az elegyrészek mikroszkópi jellemzése a következő: Augit. 100 — 200 // nagyságban a leggyakoribb. Csak ritkán haladja meg a 0'5 mm nagyságot. Többnyire az alapanyag alkotásában vesz részt, a beágyazások között az olivin viszi a főszerepet. Színe sárgás- szürke, gyenge ibolyás árnyalattal. Szélein sötétebb ibolyás perem nem látható. Pleochroizmus nem figyelhető meg. A különböző egyéneken mért kioltások 42° — 54° között ingadoznak. Zónás felépítésű augit nem fordul elő, de homokórás augitok elvétve találhatók. Kioltásuk a prizma sze- rinti növekedési kúpban 50° — 52°, a piramis szerintiben 42° — 44°. Opti- kai viselkedésük alapján bazaltos augitok, bő titántartalcmmal. Egirines- magvú augit a csiszolatok egyikében sem fordul elő. Olivin. A porfiros kiválások legnagyobb része olivin. Átlagban 200 — 300 g nagyságú, de néha az 1 mm-t is meghaladja. Egyes csiszolatokban üde, automorf kristályai is előfordulnak. Rajtuk az (100), (110) és a (021) formák ismerhetők fel. Másutt viszont erősen repedezett s a széleken a szerpentinesedés meglehetősen előrehaladt. A zöld szerpentinrostokon pleochroizmus nem figyelhető meg. Az olivin mély korróziós öbleiben az alapanyag ásványai találhatók. Pörkölődésnek nyoma csak ritkán lát- ható. Zárványai a szegély és a repedések mentén elhelyezkedő magnetit- szemek, üvegfoszlányok és az üde rész belsejében helyet foglaló barnás- zöld pikotitok. Magnetit. Apró szemekben egyenletesen elszórva foglal helyet. Cso- mókat ritkán alkot. Egyes vékonyabb csiszolatokban a szélein kissé sötét- barnán áttetsző. A magma titántartalmának egy része az augiton kívül valószínűleg a magnetitben van megkötve. Biotit. Kis pikkelyei nagyobbrészt magnetit társaságában fordulnak elő. Legnagyobb egyén: 75 X 48 g. Többnyire xenomorf lebenykék. Pleochroizmusuk elég erős: a — világos-szürkéssárga, b = sárgásbarna, c = rozsdabarna. Interferenciaszínük zöldessárga. A kioltás gyengén ferde: 2°(— 3°. Apatit. Többnyire vékony, hajszálszerű tűk, vagy ritkán zömök oszlopocskák. Nefelinben és földpátban láthatók. Plagioklász. Átlagos nagysága 80 — 100 X 10 — 15 g. A legnagyobb kristály 300 X 30 g nagyságú. A (010) szerint táblásak. Leggyakoribbak az albit-ikertörvény szerinti ikrek. Az ikeregyének száma többnyire kettő, de nem ritkák a négy, sőt több egyénből álló poliszintetikus ikrek sem. Az albit + karlsbadi törvény szerint konjugált ikrek szintén gya- koriak. Elvétve akad periklin-iker is, de bavenói törvény szerint össze- nőtt iker egy csiszolatban sem fordult elő. Egyszerű, ikermentes kristá- lyok ritkák. NÓGRÁD-GÖMÖRI BAZALTOK 43 Az albit + karlsbadi komplex ikrekben mért kioltások értékei: /\ 1 1': 2 2': An %: 1 1': 2 2': An % 22° —29° .... 60 20° — 38 .... 68 20° —31° .... 60 24° —34° .... 69 21° —31° .... 62 16° —38° .... 70 22° —32° .... 64 17° —39° .... 70 16° —37° .... 65 27° —32° .... 72 22° —33° .... 66 23° —44° .... 80 A szimmetrikus zónában mért maximális kioltások középértékei: Kioltás: An %: Gyakoriság: Kioltás: An %: Gyakoriság 28c . . . . 54 . . , . . . 3 35° ! . . . 66 . . . . . 3 29° . . . . 55 . . .... 1 36° . . . . 67 . . . . . . 1 29-5° . . . 56 . . .... 1 36-5° . . . 68 . . . ... 4 30-5° . . . 58 . . .... 5 37° . . . . 69 . . . . . . 5 31° . . . . 60 . . .... 8 38° . . . . 70 . . . . . . 4 31-5° . . . 61 . . .... 1 40° . . . . 72 . . . ... 1 32° . . . . 62 . . .... 3 43-5° . . . 76 . . . . . . 1 33° . . . . 63 . . .... 2 44-5° . . . 77 . . . ... 1 335° . . . 64 . . .... 1 48° . . . . 80 . . . ... 1 34° . . . . 65 . . .... 4 Mint a fentiekből látható, a plagioklászok összetétele igen tág hatá- rok között ingadozik. Leggyakoribbak az 58 — 60% és a 68 — 70% anor- titot tartalmazó labradoritok-bytownitok. Az előbbiek általában a 100 //-on aluli, az utóbbiak az azon felüli földpátoknak felelnek meg. A ki- oltás nem mindig egységes, olykor a mag kioltása ferdébb, mint a sze- gélyé, de éles zónásság sohasem látható. A tűalakú apatitokon kívül más zárványt ritkán tartalmaz. Itt-ott igen apró, magas fénytörésű, élénk interferenciaszínekben játszó szem- csék is vannak a földpátban. Közelebbi meghatározásuk nem sikerült. Talán cirkon-szemek lehetnek. Nefelin. Hatszögletes, vagy léces metszetei ritkák. Többnyire sza- bálytalan 100 — 400 fi nagyságú foltokat alkot, melyek bőven tartalmaz- nak zárványokat. Mennyisége lényegesen kevesebb, mint a Macskalyuki- bánya kőzetében. Fénytörése 1'54 körüli. Néhol anomális kéttengelyű tengelyképet ad. Leucit. Izometrikus foltokban igen ritka, legtöbbször ágas-bogasan xenomorf. Átlagos nagysága 300 — 600 fi, de olykor 1 mm is. Sűrűn iker- lemezes. Az ikerlemezek főként gipszlemezzel láthatók keresztezett niko- lok között. Kőzetüveg. Mennyisége elenyészően csekély. Sósavval kezelve meti- lénkékkel igen gyengén festődik. 44 POJJÁK TIBOR E kőzetből elemzés is készült, melyet szintén Újhelyi S. végzett el. Az értékek a következők: Si02 47'48°/« Ti02 T90 „ A12Os 16-24 „ Fe20;, 3’33 „ FeÖ 5-82 „ MnO 0'14 „ Cr20:j nyomok MgO 6-35 „ D2;,Co = 2-849 CaO 9-33 „ BaO nyomok Na20 4'j 1 „ K2Ö 2-31 „ H20~ 0-85 „ H.O+ 1-53 „ P,Os 0-26 „ Cl . . . 0-17 „ S 0-03 „ C02 nyomok 99-85°/o Az elemzések adataiból számított NiGGu-értékek alapján a Kisbéna- hegy 502 -Q- kőzete a nátronkőzetek közé, az essexitgabbroidos magma- csoportba tartozik s a következő típusokhoz áll a legközelebb: si al fm c alk k mg c/ím metszet Essexitgabbro, Tofteholmen, Kristiania: 116 23-5 42-5 24-5 9-5 .30 .38 .58 IV. Essexit, amj.-biot.- gabbró, Liadouze, Cantal: 116 25 36 26-5 12-5 .34 .50 .74 V. Nefelinbazanit, Kisbénahegy 502 -Ó- : 113 23 40 24 13 .27 .56 .59 IV. Az OsANN-féle rendszerben a tephritek-bazanitok és plagioklász- bazaltok-trachidoleritek savanyú csoportjába tartozik s a sok közé illeszthető: következő típu- s a c f n k sor 87. típ. Londorf, dolerit: 52-72 3"5 ' 4 22-5 7-5 .81 a Kisbénahegy 502 -O nefelinbazanit: 53-54 5-05 3-8 21-2 7-3 .76 fi 86. típ. Ragou, vicoit: 55-30 5-5 4 20-5 6-2 .71 fi NÓGRÁD-GÖMÖRI BAZALTOK 45 Az elemzésből számított amerikai normák a következők: ortoklász . . . 13'90°/o albit . . . 18-34 „ anortit . . . 19-46,, nefelin . . . 6-53 „ | CaSiO;1 . . . . . 10-44,, diopszid j MgSiO:i . . . . * 7-20 „ ( FeSiO, . . . . . 2-38 1 Mg.SiO, . . . olivin \ . . . 6-02 „ | FeSiO, . . . . . . 2-04 „ magnetit . . . 4-87 „ ilmenit . . . 3-65 „ pirít . . . 0-12 „ apatit . . . 0-67 „ szodalit . . . 1-93 „ víz . . . 2-38 „ 99'93%> A mikroszkópi vizsgálat az elemzések adataival s a belőle számított értékekkel elég jól egyezik. Ezek alapján a Kisbénahegy 502 -Q- önálló kitörési kúpjának kőzete is nefelinbazanit. A vizsgált kőzetek térfogatszázalékos összetétele: Lelőhely Medvés, Macskalyuki bánya alsótakaró I felsőtakaró Medvés Abroncsos bánya Monossza 585 <> Bénahegy 489 <> Kisbéna- hegy 502 <> plagioklász 18.20 °/0 17.70 % 27.42 % 44.30 % 27.40 % 26.80 % nefelin 19.60 „ 20.10 ,, 10.07 „ — 8.80 „ 12.10 „ leucit 3.30 ., 3.80 l„ — — — 2.50 ,, augit 29.40 „ 29.60 „ 30.72 ,, 22.90 ,, 28.50 „ 27.40 „ olivin 10.20 „ 10.10 „ 8.36 „ 14.70 ,. 16.10 13.50 „ érc 15.90 „ 12.60 ,, 12.38 ,, 16.30 „ 15.30 „ 14.70 „ rezorbeált amfiból — ' — 9.05 „ — — — apatit 1.00 „ 1.00 „ 1.00 „ 0.80 ,, 1.00 „ l.oo „ üveg 2.40,,** 5.10 „** 1.00 „* 1.00 „* 2.90 „* 2.00 „ 100.00% 100.00% 100.00% 100.00% 100.00% 100.00% ** és analcim. * és biotit. POJJAK TIBOR 46 Összefoglalás. A nógrád-gömöri bazaltvidék Somoskő és Fülekpüspöki falvak közé eső részén előforduló kőzetek — hasonlóan a többi környékbeli bazaltos kőzetekhez — bazanitos jellegűek. A Macskalyuki-, Brucki-, Györkvölgyi- és Abroncsos-bányák, valamint a Bénahegy és Kisbénahegy 502 -Q- kőze- tében a nefelin kristályos alakban is előfordul, tehát bazanitok, a Kelenc- hegy kőzetében csak az üvegben mutatható ki, ez bazanitoid. A Monossza kőzete átmenet a földpátbazaltok felé. Földpátpótlót egyáltalán nem tar- talmaz. A két megelemzett kőzet kémiai összetétele nem tér el lényegesen a környékbeli bazaltok átlagának összetételétől, de jól egyezik a dunán- túli és az ausztriai bazaltok össztételével is. Feltehető, hogy ezek a kőze- tek egy magmatartályból származtak s a köztük lévő némi változatosság a csekély mérvű differenciációnak és helyi asszimilációnak a következ- ménye. FELHASZNÁLT IRODALOM: 1. Fekete Z. és Endrédy E.: A korláti bazalt petrológiai vizsgálata. Math. és Term.-tud. Értesítő 60., 1941., p. 837 — 863. 2. Jugovics L.: A medvesi bazalttakaró felépítése és kristálytufája. Math. és Term.-tud. Értesítő 51., 1934., p. 443 — 470. 3. Jugovics L.: Adatok a Somoskő és Rónabánya-környéki bazaltelőfordulások ismeretéhez. M. Kir. Földt. Int. Évi Jelentései az 1933 — 35. évekről. IV., 1940. p. 1511—1522. 4. Szepesházi K. : A gömöri Ajnácskő környékének bazaltos kőzetei. Math. és Term.-tud. Értesítő, 61., 1942. p. 1028 — 1069. 5. Tokody L.: Füleki aragonit. Ann. Mus. Nat. Hung. 31., 1938. p. 171 — 178. 6. Vendl A.: Az eresztvényi bazalt „ilmenit“-je. Föld. Közi. 42., 1912. p. 911 — 912. APERCU PETROGRAPHIQUE DES ROCHES BASALTIQUES DES COMITATS DE NÓGRÁD ET GÖMÖR. Pár: Pojják Tibor. Au nord-est de Budapest, á peu prés a cent km de la capitale, se trouve une région volcanique aux roches basaltiques prédominantes. Ce territoire est situé entre les villages Somoskő et Fülekpüspöki dans les comitats de Nógrád et Gömör. II y a des nappes (Mont Medvés, Monossza et Béna) et des petits cőnes (Mt. Kisbéna, 502 m) de basaltes. Dans la partié sud de la région l’action volcanique commence pár l’éruption des cendres suivie d’une coulé lente de laves. La nappe basaltique du Medvés est composée de deux couches de tuf et deux coulées de lave. La carriére Macskalyuk découvre la double nappe de tuf et la seconde coulée de lave, la lave plus ancienne se voit seulement dans la carriére Básti de notre territoire. L’examen microscopique de la roche de Macskalyuk démontre que la seconde nappe de lave du Medvés n’est pás homogéne non plus mais elle est produit de deux coulées succesives de lave, de déux periodes trés proches l’une de lautre. Cela prouvé pár la composition minéralogique de la roche (voir p. 45). Plus NÓGRÁD-GÜMÖRI BAZALTOK 47 au nord, sous la nappe basaltique des Monts Monossza— Béna, le tuf de basalte manque et il en est de mérne sur le Mt. Kisbéna. Dans la partié méridionale de le nappe des Mts. Monossza — Béna et sur le flanc nord et nordest sous les basaltes ou leurs tufs, le tuf de rhiolite émerge couché sur le grés glauconifére de l’Oligocéne superieur forment base. Les roches examinées du point de vu pétrographique ont un caractére basanitique, comme les autres roches basaltiques de la région. Dans les roches des carriéres^ de Macskalyuk, Bruck, Györkvölgy et Abroncsos le néphéline se trouve á l’etat cristallin (v. p. 29, 33, 35) ce sont donc des basanites á néphéline; le basanite du Mt. Béna est un basanite riche en feldspath. Dans les roches de Mt. Kelenc et Monossza (p. 36, 39) le néphéline se laisse découvrir seulement dans le vitre, ce sont des basanitoides, la roche de Monossza fait mérne transition aux basaltes á feldspaths á cause de sa forte teneur en feldspath (44‘3°/o) et en contient pás de néphéline. La composition chimique des deux roches eruptives (p. 31, 44) ne difiére pás trop de la composition moyenne des basaltes transdanubiens et autrichiens. On dóit donc supposer que toutes ces roches parviennent d’un magma nucléaire commun et le peu de variété entre eux est dü á une différentiation et á une variation locale faible. BAKONYBÉL KÖRNYÉKÉNEK EOCÉN KÉPZŐDMÉNYEI. írta: Bertalan Károly.* A vizsgált terület az Északnyugati-Bakonyban fekszik, Ztrctől nyu- gatra mintegy 10 km-re. ÉNv-i sarkában foglal helyet Bakonybél község; K-i felében pedig Pénzeskút és Kőrisgyőr puszták. Földrajzilag a Gerence vízgyűjtő területéhez tartozó, medenceszerűen elhelyezkedő, hullámos dombvidék, melyet ÉNy-ról és É-ról — a Gerence-áttörés két oldalán — magas hegyek határolnak. Földtani szempontból is jól elhatárolható terület ez, amennyiben triász- és júrakorú peremmel körülvett kréta-depresszió. A kréta-fekvőn az egykori eocén üledékeknek csak az eróziótól megkímélt foszlányait találjuk meg, részben fiatalabb üledékekkel, kaviccsal és lösszel fedve. Minthogy azonban a depressziót DNy-on, D-en és K-en egy-egy kapu összeköti a szomszédos eocén területekkel, elhatárolása ezekben az irá- nyokban csak mesterséges lehetett. Igyekeztem azonban a határt lehető- leg úgy megválasztani, hogy területemen is szerepeljen a közvetlen kör- nyék minden fontosabb eocén üledéke. Az így körülhatárolt terület ki- terjedése 37 km2. * A területemet is érintő bakonyi földtani kutatás eddig meglehetősen kevés. Az első elszórt adatok a múlt század közepéről valók, amikoi a bécsi geológusok közül Schwabenau, a pozsonyi természetvizsgálók részé- * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1943. október 13-i szakülésén. 48 BERTALAN KÁROLY ről pedig Kornhuber kereste fel Bakonybél és Pénzeskút környékét is. A Bakony akkori legjobb ismerője, Rómer Flóris győri bencés tanár kísérte őket útjukon, aki maga is foglalkozott földtani kutatásokkal. Mint az egykori jelentésekből kiviláglik, több területemre eső eocén kövületlelőhelyen is gyűjtöttek szép eredménnyel. Nemsokára, 1861-ben megtörtént a terület első geológiai térképezése. Ezt szintén bécsi geológusok, Hauer, Stache és Paul végezték. Térképük 1 : 144.000-es mértékben meg is jelent, de még a kis mértékhez képest is túlzottan átnézetes. így sok nagykiterjedésű kréta- és eocén-előfordulás helyén löszt látunk rajta bejelölve. A terület földtani felépítésének rendszeres megismerése 1909-ben, Taeger Henrik újratérképező munkájával indult meg. Taeger gazdag kövületanyaga azonban mindmáig meghatározatlan és a földtani képző- dések leírását csak szűkreszabott, tömör felvételi jelentésekben adta. Legújabban ifj. Noszky Jenő foglalkozik a bakonyi mezozoikum rész- letes feldolgozásával s a tárgyalt terület egy részét térképezte is. A har- madkori képződményekkel behatóbban nem foglalkozott, tehát vizsgála- taimmal hozzájárulhatok a Bakony földtani megismeréséhez. Helyszíni kutatásaimat 1940-ben kezdtem meg és három nyáron át folytattam az anyaggyűjtést és a térképezést, mely utóbbit — a térszín rendkívüli tagolt volta miatt — fényképészeti úton készített, 1 : 13. 500-as mértékű térképnagyításon végeztem. A gyűjtésnél különös nehézséget okozott a mesterséges feltárásoknak csaknem teljes hiánya, de az a körülmény is, hogy a legjobb természetes feltárásokat, a mély vízmosá- sokat és árkokat szinte járhatatlanul sűrű növényzet lepi el. így több helyen kénytelen voltam, a gyűjtés és a települési kérdések tisztázása érdekében, aknázással és árkolással új feltárásokat létesíttetni. A másik nehézséget a gyűjtött anyag legnagyobb részének rend- kívüli rossz megtartása okozta, miért is annak preparálása csak körül- ményes eljárások igénybevételével sikerült, meghatározása pedig össze- hasonlító anyagok felhasználását tette szükségessé és így rendkívül lassan haladt. Munkám főbb eredményeit abban látom, hogy az összehasonlító anyagot is tekintetbe vevő, paleontológiái feldolgozás során néhány régebbi, téves meghatározást sikerült helyesbítenem, a terepen végzett kutatás közben pedig több, a Bakonyból kevéssé, vagy eddig egyáltalán nem ismert eocén fáciest és szintet állapíthattam meg. Ilyenekül az osztreás homokot, a turritellás agyagot, a glaukonitos agyagot és az oligocénbe is felnyúló, kövületekben gazdag hantkeninás agyagmárgát említhetem. Rétegtani viszonyok. Az északi Bakony legidősebb, felszínre buk- kanó képződése a felsőtriász-korú fődolomit, mely területem északi hata- rán is szerepel. Erre dachsteini mészkő települ, mely felfelé fokozatosan átmegy a dachsteini típusú alsóliász mészkőbe. A júra-kor többi képződ- ménye területemen hiányzik, bár közvetlen közelében változatosan ki- fejlődött. Legnagyobb szerep itt a krétaképződéseknek jut, amennyiben az egész medence fenekét és a belőle kiemelkedő hegyek főtömegét is ezek szolgáltatják. Rétegsorukat ifj. Noszky J. tanulmányai alapján tárgya- lom. E szerint területemen az alsó-kréta képződményeknek csak a lég- BAKONYBÉL KÖRNYÉKÉNEK EOCÉN KÉPZŐDMÉNYEI 49 felső szintje, az hauterivienbe tartozó vékonytáblás, brachiopodás- crinoideás-echinidás mészkő van meg. Ezt rétegtani hézag követi bauxit- képződéssel, majd pedig a középső kréta képződményei, melynek aptien emelete osztreás-brachiopodás-crinoideás-orbitolinás-mészalgás agyagok- kal kezdődik. Ez a röviden fekvőagyagnak nevezhető rétegcsoport szá- mos helyen előbukkan a mélyre bevágódott völgyek fenekén és helyen- ként szénnyomos. A mésztufát lerakó, állandó vizű források jórésze ezen a képződményen fakad. Reá vastagpados, meredek szirtekben kibukkanó, requieniás tömött mészkő települ, majd az aptien rétegsorát orbitolinás tömött mészkő zárja le. Az eddigiekre az albien emelet szintjei, az át- meneti lemezes, szürke mészkő, azután a gazdag, jó megtartású faunát szolgáltató glaukonitos márga és végűi a turriliteszes márga települ. Felsőkréta rétegek a Bakonynak ezen a részén nincsenek. A felsorolt kréta-képződményekre települ az eocén rétegsorozat, transzgresszív módon, több-kevesebb diszkcrdanciával. Ez a középeocén- nel kezdődik és a tömör főnummulinás mészkőből kiindulva, felfelé egyre márgásabb összetételűvé válik, míg az alsó-oligocénbe is felnyúló, legfelső tagja, már meszet alig tartalmazó agyagmárga. Az alább részletesen tárgyalandó eocén rétegsort miocén-korú, száraz- földi eredetű kavicstakaró borítja. Ennek alsó része meszes kötőanyagú, kemény konglomerát, rengeteg bemosott Nummulinával; felső része azon- ban laza kavicstömeg, melynek egy részét a pliocén és pleisztocén letáro- lás másod- és harmadlagos kavicstelepekre hordta át, sőt ma is főleg ennek kavicsanyagát görgetik a patakok. Az összes eddigi képződményeket szakadozott pleisztocén lösztakaró borítja, míg a mélyebb patakvölgyek a holocén elején allúviummal töl- tődtek fel, egyes források körül pedig jelenkori mésztufa rakódik le. Az így ismertetett, teljes rétegsorból az óharmadkori képződéseket részletesebben tárgyaljuk. Paleocén és alsó-eocén korú képződéseket nem ismerünk; ezen a terü- leten. Ebben az időben valószínűleg szárazföld volt itt, ahol főleg a le- pusztító erők működtek. Föltehető, hogy a medence egykori legmélyebb pontjain az alsó-eocén édesvízi rétegei is megvannak, csak nem jönnek sehol felszínre. Ezt a kérdést egy-két jól telepített fúrás hamarosan el- dönthetné, ilyenek azonban területemen nincsenek. Az eocén képződmények a lutetiennel veszik kezdetüket, melynek „főnummulinás mészkő1* összefoglaló névvel illethető legalsó tagja transz- gresszív módon települ az idősebb formációkra; a medence peremén a triász alaphegységre, belsejében pedig a kréta különböző tagjaira, de legtöbb helyen a turriliteszes márgára. Három ponton transzgressziós breccsát is találtam, Pénzeskúttól D-re. Itt kávébarna kötőanyagú, szürke kavies-szemes és mállóit krétamészkő-darabos konglomerátum szegélyezi a turriliteszes márgára települő főnummulinás mészkövet. Ezt az eocén alapkonglomarátumot főleg az különbözteti meg a jóval elterjedtebb miocén konglomerátumtól, hogy kalcitkristályos üregkitöltések és erek hálózzák át; de nummulinás mészkődarabok s átmosott Nummulinák nin- csenek benne úgy, mint a jóval elterjedtebb miocén konglomerátumban. » 4 50 BERTALAN KÁROLY Erre az alapkonglometrátumra, vagy — ennek hiányában — közvet- lenül az alaphegységre települ az eocén legelterjedtebb képződése, a fő- nummulinás mészkő. Minthogy a denudációnak az összes eocén képződmények közül legjobban ellenállt, rendszerint magaslatok, a völgy- oldalakban pedig meredek falak és sziklacsoportok formájában tűnik fel. Bár tekintélyes vastagsága és aránylag jó feltárási viszonyai részletesebb szintezését lehetővé tennék, ez mégsem vihető keresztül, mert a benne fellépő petrográfiai és faunisztikai különbségek inkább a képződési- körül- mények különbözőségére, mintsem korkülönbségre utalnak és így egyes kifejlődései csak heterópikus fácieseknek vehetők. Első ilyen fácieséül a partközeiben képződött nummulinás mész- követ tekinthetjük. Ez rendszerint kemény, szirtálló, sárgás- vagy szürkésfehér, tömör mészkő. Főleg a három leggyakoribb nummulina- alak, a Nummulina perforata de Montf., a Nummulina lucasana Defr. és a Nummulina millecaput Boub. tömkelegé szolgáltatja, aránylag kevés és főleg rossz megtartású egyéb kövülettel. Néhol lazább, márgás kötő- anyagú padok is előfordulnak benne és ekkor átmegy a középső eocén következő, fiatalabb tagjába, a perforátás márgába. Bakonybél környé- kén a nummulinás mészkő a legelterjedtebb képződmény, a terület K-i részén azonban háttérbe szorul. A főnummulinás mészkő másik fontos fáciese, i — melynek a K-i részeken vezető szerep jut, — a parttól kissé távolabb és a csendes öblök- ben képződött molluszkás mészkő és molluszkás mészmárga. Ebben a nummulinák már alárendeltebbek a túlnyomó többségben megjelenő csiga- és kagylófaunához képest. A kőzetet helyenként szinte kagyló- halmaznak nevezhetnénk, ha éppen a molluszkák héja ki nem oldódott volna. Mindössze a kalcitos monomyaria- héjak maradtak meg. így az Ostrea gigantica Sol., Entolium corneum Sow., Aequipecten subdiscors d’Arch., Aequipecten soleum Desh. és egy új, rendkívül gyakori Pecten- faj, az Aequipecten treaecimcostatus n. sp. Azonban a kioldott héjú, csak kőbeles molluszkák között is több a biztosan felismerhető faj, mint pél- dául az igen gyakori Corbis lamellosa Lám., Crassatella distincta Desfl, Crassatella plumbea Desh., Chama calcarata Lám., Phacoides giganteus Desh., Phacoides concentricus Lám., Teliina erycinoides Desh., Xylophaga dorsalis Tour. és a szintén gyakori Velates schmidehanus Chemn., vala- mint több iVatica-faj. Ezenkívül szórványosan brachiopodák, irreguláris sünök, bryozoák és rákok egészítik ki a molluszkás mészkő és mészmárga faunáját. A főnummulinás mészkő harmadik fáciesét zátony-fáciesnek nevez- hetjük, amennyiben az előbb felsorolt molluszkákon kívül feltűnően sok benne a zátonyalkotó telepes korái és a lithothamnium. Előfordulása a térszínen sokszor "már morfológiailag is felismerhető, mert jól kiemel- kedő, hosszúra nyúlt, éles gerincekké vált, s ezek azt a benyomást kel- tik, mintha az eredeti korálzátony egy részlete preparálódott volna ki, szelektívus lepusztulás révén, a lazább fedő kőzetek alól. A legjellem- zőbb zátony-fáciesek Bakonybéltől D-re a Kövesbörc, valamint a Holo- mány tetejének és a Ree-erdő sarkának keskeny mészkővonulata. Végül a főnummulinás mészkő rétegösszletéhez számíthatjuk azokat a teljesen szerves maradványok nélküli, szürkés- vagy sárgásfehér, igen BAKONYBÉL KÖRNYÉKÉNEK EOCÉN KÉPZŐDMÉNYEI 51 kemény mészkőpadokat, melyek a Holomány alsó részét építik fel és körülötte is több helyen felszínre bukkannak a feltárások feküjében. Ha tekintetbe vesszük, hogy a főnummulinás mészkő helyenként több-kevesebb kavics- és homok szemet is tartalmaz, az eddigiekhez még egy ötödik fácies is társul. Ilyen homokos betelepülést találunk az Öreg- Kerülő D-i oldalában 2 — 3 m vastagságban, továbbá a Kisréti-kőfejtő alsó rétegeiben, valamint a Ree-árokban. Ezt a kifejlődést azonban inkább úgy fogom fel, mint a főnummulinás mészkőbe betelepülő — alább ismertetendő — osztreás homok kiékelődését. A felsorolt fáciesek természetesen élesen nem különíthetők el egy- mástól, hanem egymásba átmennek. A kedvezőtlen feltárási viszonyok miatt a fáciesek időbeli sorrendje a település alapján még ott sem dönt- hető el, ahol kis területen több is jelentkezik közülük. így csupán paleo- geográfiai okoskodás alapján mondhatjuk ki, hogy ugyanazon a terüle- ten legidősebb a nummulinás mészkő, mint partközeli üledék és erre — a transzgresszió előrehaladásával — települt a molluszkás mészkő, majd a tenger további mélyülésével a molluszkás mészmárga. Az eddigiekben ismertetett, különböző fáciesben megjelenő főnum- mulinás mészkő nem egységes komplexum, mivel azt két részre osztja a Pénzeskúttól D-re, több helyen felismert, a mészkőbe beiktatódó oszt- reás homok és egy helyen a turritellás agyag. Bakonybél környékén a homokképződmények hiányoznak; mindössze a főnummulinás mészkőben fellépő homokosabb padok jelzik kiékelődésüket. Területemtől K-re azonban egyre hatalmasabb kifejlődésben lépnek fel és Putri-major felett, az országút melletti homokfejtőkben, valamint a zirci Lencsés- gödörben nagy vastagságban feltárták. Területemen az osztreás homok legjobb feltárása a Tilos-erdei homokfejtő, azért ezt tárgyalom részlete- sebben. Taeger ezt a homok-előfordulást miocén korúnak térképezte, azonban a fedőjében konkordáns településben fellépő, szálban álló fő- nummulinás mészkő kétségtelenül bizonyítja a homok eocén korát. Feküje, sajnos, sehol sincsen feltárva, így csak a települési viszonyokból következtethetjük, hogy a főnummulinás mészkő-komplexumnak még tekintélyes vastagságú rétegsorozata húzódik alá ja. Maga a homok- képződmény 5 — 6 m vastagságban táródott föl. Anyaga főleg apró kvarc- kavics és kvarchomok, s ez leginkább szürkés- vagy sárgásfehér, de helyenként sötétbarna, vasas szennyezésű. Rétegzése helyenként — külö- nösen a bánya É-i oldalában — nyugtalan, különböző színű és hamaro- san kiékelődő betelepülésekkel. A homokból az Ostrea longirostris Lám. jól megtartott példányait és néhány lapos Nummuliná t gyűjtöttem. Ezek alapján a Bakonynak erről a részéről eddig ismeretlen homokképződ- ményt a terület lutetium tengeröblébe K-ről, Zirc felől beömlő egykori folyó deltaképződményének tekinthetjük. Az osztreás homokkal szorosan kapcsolódó turritellás agyag terüle- temen már alárendeltebb szerepű. Mindössze egy ponton sikerült meg- találnom, Pénzeskúttól D-re, a Suszterdomb Ny-i lábánál. Itt természetes feltárása nincs s így ásással gyűjtöttem a vastag főnummulinás mészkő- tömeg alá húzódó, barnássárga, kissé zöldes árnyalatú agyagból, melynek fő nevezetessége, hogy egészen jó megtartású, héjas csigákat szolgálta- tott, míg területem összes, többi eocén képződményeiben a csigák csak kőbelek formájában maradtak meg. A fauna uralkodó alakja a Turitella 4* 52 BERTALAN KÁROLY subcarinifer a Donc. Ezenkívül néhány kistermetű Katica vulcani Brongn. és apró Nummulinák kerültek ki belőle. A turritellás agyag alá meddő, barna, zsíros agyag húzódik, melynek fekvőjében lapos nummu- linákat tartalmazó, homokos mészkődarabok mutatkoznak. Ezek az oszt- reás homok közellétére utalnak és valóban Zircen, a Lencsésgödörben, a homokképződmény fedőjében sikerült találnom egy agyagcsíkot, köz- vetlenül a molluszkás mészmárga alatt, mely bőven tartalmazza az emlí- tett Turritella subcariniferá t. Az osztreás homokot és a turritellás agyagot, területem e két új eocén fáciesét, mint a főnummulinás mészkő betelepüléseit letárgyalva, áttérhetünk a középső eocén következő, fiatalabb tagjára, a perforálás márgá ra. Ez kisebb foszlányokban területem minden részén megtalálható, közvetlenül a főnummulinás mészkőre települve. Felismerését megköny- nyíti a belőle kimálló és a felszínt szinte elborító rengeteg Nummulina perforata Mont., és annak megaloszférás alakja, a Nummulina lucasana Defr. Elvétve néhány Nummulina millecaput is előfordul benne. A fel- sorolt Nummulinák tömkelegéből felépített kőzet kötőanyaga sárga, vagy szürkés, nagy agyagtartalmú márga, mely a felszínen könnyen el- mállik. Faunája meglehetősen egyhangú. Az említett Nummulinákon kívül legjellemzőbb alakjai a kagylók közül az Aequipecten tchihatcheffi d’Arch. és a Gryphaea (Pycnodonta) brongniarti Bronn; az echinidák osztályából pedig a Peripneustes brissoides Leske és a Conoclypaeus conoideus Goldf. Ezenkívül rendszerint sok Serpula spirulaea Lám. for- dul elő benne. A perforátás márga magasabb részeiben egyre több a Nummulina millecaput Boub., a többi Nummulina-fajok egyedszáma pedig meg- fogyatkozik úgy, hogy végül csaknem kizárólag a Nummulina mille- caput-e gyedek halmaza a márgás kötőanyagú kőzet. Ennek a tipusnak legszebb kifejlődése magában Bakonybél községben látható, ahol a köz- ség DK-i utcájában a „Néprajzi tárgyak műhelye11 előtt a felszínen feküsznek szembetűnő rétegei. Ez a „complanata-pad“ már valószínűleg a felső eocén alsó részébe tartozik, mert a priabonienre jellemző Philippia (Flabellipecten) telus Oppenh. is előfordul benne. Legjellemzőbb kövülete azonban az a sok jó megtartású Spondylus buchi Phil., melyeket a réteg- lapok felfeszegetésekor eredeti helyzetükben találtam, amint lefelé me- redő tüskéikkel, az egykori iszapos tengerfenékbe horgonyzódtak. A millecaputos márgára itt sárga, orthophragminás márga települ, mely már kétségtelenül a felső-eocént jelzi. A felszínen azonban itt nem fordul elő, csak a rátelepülő glaukonitos agyagnak aknázással való fel- tárásakor bukkantam rá. Másutt azonban, mint például a Kőrisgyőrről Hárságyra vezető út mentén és ehhez közel, a Hamburger-árokban, ter- mészetes feltárásokban is megfigyelhető a perforátás márga átmenete az orthophragminás márgába. De itt sem önálló tag, mert a perforátás márga Nummulinái is felmennek belé, különösen a Nummulina mille- caput, és a feltárásban vastagsága sem ér el nagyobb értéket. Ezzel a csak néhány helyen fellépő felső-eocén korú millecaputos és orthophragminás márgávai le is zárul az eocén fejlődéstörténetének egy nagyobb szakasza, hogy helyet adjon a területemről eddig ismeretlen, mind petrográfiailag, mind faunisztikailag az eddigiektől merőben külön- BAKONYBÉL KÖRNYÉKÉNEK EOCÉN KÉPZŐDMÉNYEI r>3 bözö képződményeknek, melyeket glaukonitos agyag és hantkeninás agyagmárga néven tárgyalok. Míg az eocén eddigi képződményei szilárd mészkövek vagy többé- kevésbbé meszes márgák voltak, addig a most ismertetendő üledékek mészben szegény, laza, vízben könnyen széteső agyagok és márgák, melyek már a priabonient képviselik és az oligocénbe is felnyúlnak. Az említett képződmények alsó tagját, a glaukonitos agyagot, leg- jobban Bakonybél község DK-i részén, a „Néprajzi tárgyak műhelyénél*' felvezető úgynevezett „Cigányárki utcában** tárták föl, ahol apró göd- rökben házmeszeléshez fejtik. Minthogy ezek a feltárások a település tisz- tázására nem voltak elégségesek, a rétegeket két helyen, aknázással tárattam fel. Az akna felül zöldes-szürke, mállott állapotú, lejjebb üde, szürkéskék színű, nagy glaukonittartalmú agyagot harántolt, mely 1 — 2 cm vastag, barnássárga agyagréteg közbeiktatódásával települt a fekü- jében levő, sárga orthophragminás márgára. Az Aequipecten biar- ritzensis d’Arch. kistermetű példányai, rengeteg Serpula spirulaea Lám. és több orthophragmina-faj került itt elő a glaukonitos agyagból, isza- polási maradékában pedig Clavulina szabói Hantk., Nodosariák, Cristel- láriák és Robulinák számos faja található. A Kis-Sötétárokban, ahol egy partlevágással sikerült a glaukonitos agyagot f eltár atnom, 10 cm vastag, vasas agyagréteg választja el a fekü- jében levő, sok Nummulina millecaputot tartalmazó perforátás márgától. A nagysötétárki mesterséges feltárásban csak 5 — 10 cm vastagságban kaptam meg a glaukonitos agyagot, szintén perforátás márgára települve. Az a körülmény, hogy a glaukonitos agyag hol orthophragminás már- gára, hol pedig perforátás márgára települ és hogy fekvőjében rend- szerint vasas agyagsáv található, lehetővé teszi annak feltevését, hogy képződése előtt a felső eocénben rövidebb tartamú terresztrikum volt, a helyzet megítélését azonban megnehezíti a feltárások hiánya és a mé- lyebb eocén tagok fácieseinek gyors változása. A glaukonitos agyag, mint sekélytengeri képződmény és a feküjében fellépő, meddő agyagsáv azon- ban mindenképen arra figyelmeztet, hogy a felső-eocén idején az üledék- képződési viszonyoknak meglehetősen gyors és mélyreható változása következett be. Hogy ez a változás milyen volt, azt a szomszédos terüle- tekre is kiterjesztendő, további vizsgálatok dönthetik el. Az eocén rétegsorozat legutolsó és egyben legérdekesebb tagja a területemről eddig nem ismertetett hantkeninás agyagmárga, melynek hamburgerárki feltárásából ifj. Noszky Jenő gyűjtött először. Földtani korának felismerése után, számos helyen megtaláltam a legkülönbözőbb kifejlődésben. Kőzettanilag rendszerint szürke-, vagy drappos-színű, esetleg barnássárga, néha kissé földes, vagy homokos, márgás agyag, illetőleg agyagmárga. Víz hatására megduzzad és szétmálik, ezért suva- dásra rendkívül hajlamos és jelenlétére is rendszerint a völgyoldalak többszörösen megrogyott, suvadásos arculata alapján következtethetünk. Éppen ez a tulajdonsága akadályozott meg abban, hogy az idősebb kép- ződményekre való rátelepülését közvetlenül észlelhessem, bár nem egy ponton ásattam kutató-árkot települési viszonyainak tisztázására. Azon- ban vagy nem sikerült a feküjét elérnem, vagy pedig másodlagos fek- vésben találtam perforátás márgára, vagy glaukonitos agyagra települve. 54 BERTALAN KÁROLY így a konkordancia vagy diszkordancia kérdését nem tudtam eldönteni, annyi azonban bizonyos, hogy a hantkeninás agyagmárga az eocén rétegsorozat legfiatalabb tagja. Megerősíti ezt a belőle előkerült gazdag molluszka-fauna is, mely már inkább oligocén jellegű. A kikerült alakok feltűnően kis termetűek és megtartási állapotuk nem mindig engedi meg pontos meghatározásukat. Biztosan identifikálható alakok azonban a következők: Vulsella martensi Koen.; Entolium (Propeamussium) bronni May.; Entolium (Propeamussium) unguiculum May.; Aequipecten biar- ritzensis Arch.; Spondylus sulcosus Noszky; Arca conformis Koen.; V asconella aviculoides Arch.; Vasconella grandis Bell.; hucina rarico- stata Hoff.; Lucina spissistriata Hoff. és Crassatella intermedia Nyst. Azonkívül néhány csiga, serpulák, rákok és halfogak kerültek elő belőle. Végül pedig gazdag foraminifera-faunát tartalmaz, melynek legjellem- zőbb alakjai az Operculinák, Cristellariák és Nodosariák, elvétve azon- ban apró Nummulinák is jelentkeznek még benne. Ezt a sem az eocénbe, sem az oligocénbe maradéktalanul be nem illeszthető rétegcsoportot a glaukonitos agyaggal együtt priabonien néven foglalhatjuk egységes eme- letbe. Ezzel a tengeri képződmények sorozata területemen le is zárul. Visszatekintve területemnek az előbbiekben ismertetett eocén réteg- sorára, még egy megfigyelésemet szeretném szóvátenni. Arra a feltűnő hasonlóságra gondolok, ami egyrészt a középső-kréta, másrészt a középső- és felső-eocén képződmények párhuzamos fejlődésmenetében jelentkezik. A bazális rétegektől eltekintve, ugyanis mindkét korszak üledékei kemény, szirtes mészkövekkel kezdődnek, melyeknek agyagtartalma fel- felé növekszik. Erre mind a krétában, mind pedig az eocénben egy-egy glaukonitos szint borul, mégpedig mindkét alkalommal enyhe | — leg- alább is helyi — diszkordanciával. A glaukonitos szint felett mindkét korszakban nagy agyagtartalmú, szürke márgák következnek, a krétában a turriliteszes márga, az eocénben pedig a hantkeninás agyagmárga. Ezeknek felső része petrográfiailag annyira hasonló, hogy ha nem volna gazdag kö.vülettartalmuk, nem is lehetne elválasztani egymástól. Ezt a részletekben is párhuzamosítható fejlődésmenetet nem tudom mással magyarázni, mint a kréta és eocén tengerek megegyező ütemű, lassú ki- mélyülésével. A tenger visszahúzódásának nyomai azonban mindkét eset- ben hiányoznak, amit a középső-kréta képződményeknél, a felső krétá- tól az alsó eocén végéig terjedő, hosszú szárazföldi időszak denudációja, az eocén képződményeknél pedig az oligocéntől máig tartó lepusztulási folyamat magyaráz. * Röviden összefoglalva az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy területemen a harmadkori képződmények a középső-eocénnel kezdődnek, melynek alsó tagja az öt különböző fáciesben megjelenő, ,,főnummulinás mészkő11 gyűjtőnéven összefoglalt mészkőösszlet. Ennek közbetelepülé- sét szolgáltatja a területemre nézve új képződményként felismert oszt- reás homok és a turritellás agyag. A főnummulinás mészkőre perforátás márga települ, erre pedig a felső-eocén bevezető képződményei, a mille- caputos márga és az orthophragminás márga. Az eocén zárótagja végül a glaukonitos agyag és a rátelepülő hantkeninás agyagmárga, mely utóbbi egyszersmind már az alsó-oligocénbe való átmenetet is képviseli. BAKONY BÉL KÖRNYÉKÉNEK EOCÉN KÉPZŐDMÉNYEI 55 E két utóbbi képződmény csak kevés helyen és általában rossz feltárá- sokban kerül felszínre, ezért területemről mindeddig ismeretlen volt, pedig gazdag és érdekes faunája alapján megérdemli a beható tanulmá- nyozást. * THE EOCENE OF THE ENVIRONS OF BAKONYBÉL. PÉNZESKÜT AND KŐRISGYŐR, BAKONY FOREST, HUNGARY. The basin in the northern Bakony Mountains is enclosed by Triassic, Liassic and Cretaceous beds and is built up of characteristic Paleogene sediments. In this territory the Middle Eocéné is formed by Lutetian Nummu- litic and Mollusca limestones. In the upper third of the Nummulitic limestones the aufhor found sand layers characterised by Nummulina cfr. brogniarti. The Mollusca limestones supplied an extremely rich fauna including a new species Aequipecten treaecimcostatus n. sp. The reef facies of this limestone contained many corals. The Upper Lutetian (Auversian) is represented here by Perforata maris, which goes over continously intő Millecaput maris (Lower Bartonian) as is the case in the whole of the Bakony Mountains. On the Bartonian and Ludian stratigraphic boundary there are Ortophragmina maris, which do nőt constitute here the last group of the Eocéné like in the other parts of the Transdanubian Mountains, because they arecovered by Upper Eocéné glauconitic mari clays. As all the above mentioned beds had a very rich fauna, there was no difficulty in determining their ages. The increase of the glauconite content in the Upper Eocéné is generál in the Transdanubian Mountains, though these mari clays have nőt been encountered so far in other parts of these mountains. The last members of the Paleogene are the Hantkenina mari clays, which seem to be of Eocéné age according to the continuity of sedimentation and the lack of higher Oligocene strata, bút on the other side Oligocene forms predominate in them. The author ranks these beds intő the Eocene-Oligocene transition measures. Similar beds. are found in the whole of the Transdanubian Mountains, bút there are still somé difficulties in determining their age. The development of the Middle Cretaceous and Upper Eocéné beds shows here a peculiar resemblance. Hard limestones follow the basal layers and above them there are sediments with gradually increasing clay content. We find the glauconite horizons both in the Cretaceous and in the Eocéné, covered by gray of yellow maris. The Turrilites maris in the Cretaceous and the Hantkenina maris in the Eocéné display an extraordinary petrographical resemblance. This identity proves that the bottoms of both the Eocéné and the Cretaceous Seas had sunk at the same slow rate. The marks of regression were worn off first in the Eocéné and then by the Oligocene-Holocene denudation periods. 56 GYŐRFFY SÁNDORNÉ DR. MOTTL MÁRIA A MAGYARORSZÁGI PLEISZTOCÉNKUTATÁS ÉRDEKÉBEN. Irta: Győrffy Sándorné dr. Mottl Mária Azelőtt a plio-pleisztocén határ akkor még külföldön sem tisztázó- dott. A szerencsés véletlenek összetalálkozásának köszönhető, hogy az utóbbi években oly széles alapokra lendült és sok eredménnyel bővült a hazai jégkorkutatás. A hazai pleisztocént ma már őslénytani -(Gaál, Éhik, Kormos, Sümeghy, Rotarides, Saád, Kubacska, Kretzoi, Mottl), ősnövénytani (Hollendonner, Gregus, Sárkány, Zólyomi), terraszmorfo- lógiai (Cholnoky, Kéz, Bulla, Kerekes, Bertalan), szedimentpetro- gráfiai-geológiai (Vendl, Scherf, Szádeczky, Bulla), ősrégészeti (Hille- brana, Roska, Kadic, Gallus, Mottl) és csillagászati-klimatológiai tBacsák) alapon kutatjuk. Ilyen új, dinamikusan nekilendült tudomány- ágnál valamennyi kutató, természetes, hogy nem egyezhetett állásfogla- lásában. Hiszen éppen az lett volna a baj, ha először szabtuk volna meg a közös keretet és valamennyien abba skatulyáztunk volnd. Hazai kuta- tásainknak éppen az a nagy kettős előnye, hogy periglaciális övezetbe esünk és hogy kutatásainkat különböző módszerekkel különböző szem- szögekből, ül. felfogások szerint kezdtük el. Ha kutatásaink tárgyilago- sak, eredményeink végső fokon úgyis közel azonosak lesznek. Viszont sokkal megbízhatóbb annak a szakembernek a működése, aki eredmé- nyeinek szilárd keretét saját, beható tanlmányaiból, tapasztalataiból nyeri és ezt a keretet csak akkor módosítja, ha azt saját, újabb adatai is megerősítik, mint azé, aki minden meglévő szilárd keretet kész azon- nal szétrombolni, vagy oly mértékben szűkíteni és tágítani, ahogyan azt egy-egy divatos elmélet megkívánja. Én kutatásaimban az előbbi, beval- lom konzervatívabb csoporthoz csatlakoztam. Az erőszakosság, a saját felfogásunknak a másokra való ráerőszakoiása lehet a politika és a hata- lom. de nem a tudomány eszköze. Az 1936 szeptemberében Bécsben megtartott III. nemzetközi jégkor- kutató kongresszuson láttuk, hogy ma a szakemberek 1, — 11 eljegesedést vesznek számításba, hogy vannak, akik a löszt nem glaciális, hanem interglaciális, a terraszképződményeket nem klimatikus, hanem tekto- nikai eredetűeknek vallják stb., vagyis hogy a pleisztocénkutatás explo- zív nekilendüléséből adódó különbözőségek, legélesebben talán a fauna- és glaciogeológiai vizsgálatok között külföldön is megtalálhatók. Jómagam a bükki Subalyuk ásatása után, 1933-ban kezdtem behatóan palaeomammalógiával foglalkozni. Abban az időben nálunk a pleisztocén- kutatás — az adatgyűjtésen kívül — már kezdte összegezni és párhuza- mosítani az adatokat. Nem lehet a véletlennek tulajdonítani, hogy Kormos — Kadic — Éhik olyan elgondolás mellett foglaltak állást, amely a tágabb értelemben vett monoglacializmussal még a legjobban egyeztet- hető. Mi volt ez a Gaál I. nemrégen megjelent „A bánhidai Szelim-bar- lang hiénás rétege" c. értekezésében (Földt. Közi. 1943, 430 old.) oly rosszindulatúan beállított „monoglacializmus"? Nézzük csak Kadic — Kormos: ,,Eiszeit und eiszeitliche Kulturen in Ungarn" című, washingtoni kongresszusi beszámolóját. (Report of XVI. Intern. Congr. Wash. 1933.) Kormos abban kiemeli, hogy nálunk a felsőpliocén és a preglaciális A MAGYARORSZÁGI PLEISZTOCÉN KUTATÁS ÉRDEKÉBEN 57 ópleisztocén között éles határ nem vonható. ,.Meridionalis“-os kavicsaink a felső pliocént az alsó pleisztocénnel kötik össze és földtörténetileg és paleobiológiailag a délmagyarországi csontbreccsákkal (Beremend, Csar- nóta, Villány) egyértékűek. Ezekből a legrégibb preglaciális üledékekből emberi nyomok nem ismeretesek. A legidősebb kultúraszint Süttő, amely a meridionalisos kavicsoknál fiatalabb. Faunájából eljegesedésre szintén nem következtethetünk. A Riss és a Würm egyelőre még szét nem különíthető, vágyis egységesnek látszó. A Riss-Würm interglaciálist faunisztikailag nem tudtuk eddig kimutatni. Magdalénien és moustérien löszünk van, míg az ópleisztocén löszökből felette ritka az ősállati és a kutúrleleí. Kormos határozottan körülhatárolja a „magyar preglaciális11 fogalmát: ,,Die Ablagerungen, welche in den Alpenlándern und so weiter den Günz und Mindéi Eiszeiten zugerechnet werden, gehören in Ungarn zum Práglacial. Das Moustérien, Aurignacien und Solutréen gehören in dic grosso spátere (Riss + Würm) Eiszeit, welche in Ungarn durch eine ununterbrochene. einheitliche Glazialfauna und Vorherrschen dér Nadel- hölzer gekennzeichnet ist. Das Magdalenien gehört in das Spát- un* das Postglazial und ist paláobiologisch durch das Vorherrschen des Rentie- res und dér ,arktisch-subarktischen‘ Mikrofauna, sowie durch das all- máhliche Absterben des Höhlenbáren, Höhlenlöwen, dér Höhlenhyáne und dér grossen eiszeitlichen Dickháuter gekennzeichnet. “ írták ezt Kormos — Kadic akkor, amikor Gaál I. barlangásatásai alapján, az eljegesedéseket tekintve, szilárdan még egyáltalán nem fog- lalt állást. Mert ugyanakkor, 1933-ban a Természettudományi Közi. Pót- füzeteiben megjelent „A szuhogyi diluviális emlősmaradványok11 c. érte- kezésében azt írja, hogy „jóllehet Magyarországon bőviben vagyunk ’ főként felsődiluviális lelőhelyeknek ... a diluvium tagozása, szintekre bontása . . . mindmáig megoldásra váró feladat11. De még 1935-ben '.s késett ez a határozott állásfoglalása, mert a Természettudományi Köz- löny Pótfüzeteinek a 63. oldalán csak a következőket írja: „Az eljegese- dett (glaciális) és felmelegedett (interglaciális) diluviális szakaszok rög- zítése és egymásutánja szempontjából is nagyfontosságúak a bánhidai Szelim-barlang képződményeinek tanulságai.11 Az állásfoglalást csak egy megírandó dolgozatában ígéri, ami pedig csak a Természettudományi Közlönyben, 1941-ben megjelent értekezésében, szinte robbanásszerűen következett be. Ezzel szemben én, akit Gaál I. az „egyedül üdvözítő monoglacializ- mus“ hazai apostolának állít be, már 1935-ben megírt, subalyuki fauna- tanulmányomban éppen a subalyuki alsó faunáról, mint Riss-Würm interglaciálisba tartozó állattársaságról írok és ugyanott a szubglaciális faunák szerepére is rámutatok. (Geologica Hungarica Ser. Palaeont. 14.) A Würm-eljegesedésre vonatkozóan pedig már akkor azt írtam, hogy a hazai őslénykutatás eddigi adatai nem zárják ki azt, hogy az utolsó, vagyis a Würm-eljegesedésen belül „kisebb-nagyobb klímaingadozások valóban voltak, csak a fauna jellegére nem lehettek* döntő hatásúak11. (304. old.) Kormos megállapításait tehát oda módosítottam, hogy ősemlős- tani alapon a Riss-Würm interglaciálissal párhuzamosítható szintet hazánkban is kimutattam és a Würm-tagozatok4lehetőségére is rávilágí- tottam. 58 GYÖRFFY SÁNDORNÉ DR. MOTTL MÁRIA 1935-ber. megjelent nagy összefoglaló munkájában (Magyarország őskőkora. Archaeol. Hung.) Hillebrand J., inkább a flóra-különbözőségek alapján, fenti éghajlatingadozásokra ugyancsak rámutatott, de még tar- tózkodott minden párhuzamosítástól, mivel „bezüglich dér anzunehmen- den Zahl dér vorausgesetzten Eiszeiten und Zwischeneiszeiten die Auf- fassungen dér hervorragendsten Fachleute auseinandergehen . . . zwei- tens, weil . . . die einwandfreie Synchronisierung dér einzelnen Eiszeiten sehr erschwert ist . . (35. oldal.) 1938-ban Szilvásváradra utaztam, hogy az Istállóskői-barlangban, híres aurignacien-lelőhelyünkön rendszeres, újabb ásatásokat végezzek. Gaál által most megtámadott, már 1938-ban megjelent tanulmányomban (Volt-e aurignacien interstadiális hazánkban? Földtani Közi.) meg is írtam: „az Istállókői-barlangból újabban kikerült állat- és növénymarad- ványok vizsgálata azt a vitát, amely aurignacienünk és protosolutrée- nünk kiimája körül támadt, komoly következtetésekkel és eredménnyel zárja le. Az istállókői aurignacien valóban interstadiálisba (W I — II) helyezhető. “ (276. old.) Gaál I. támadása annál érthetetlenebb, mert hiszen ennek az 1943. évi, támadó értekezésének a végén ugyanarra az eredményre jüt, mint már öt évvel azelőtt én; „az aurignacikum két jeges szakasz közötti enyhe időszakra esik éppúgy, mint az úgynevezett protosolutréikum‘:. (44. old.) Mikor a „Quartár“ sorozat-tanulmányod megírására kért fel, be- hatóan kellett foglalkoznom a környező államok pleisztocén viszonyai- val is. A Würm-tagozatok problémáját akkor oda módosítottam, hogy bár „A Würm II, vagyis a későaurignacien löszök kérdése hazánkban ma még nyílt probléma ... a felső Vágvölgy hatalmas későaurignacienkorú löszlerakódásai (Moravány) azonban valószínűvé teszik, hogy ezek a löszök hazánk területére is lehúzódnak, csak mindezideig nincsenek fel- tárva. Mindaddig a hazai későaurignacien csak kérdőjelezetten vehető W II-nek, viszont az esetben magdalenien löszeink már a W III-ba lesz- nek sorolhatók ... A hazai protosolutréent a W II — III enyhébb éghaj- latú időszakba kell sorolnunk.” (Az interglaciálisok és interstadiálisok a magyarországi emlősfauna tükrében. Beszámoló a m, kir. Földtani Int. Vitaül. munkálatairól. 1941, 23. old.) Mindezekről a kérdésekről a m. kir. Földtani Intézetben nyílt vitát indítottam egy előadásom után. Bacsák Gy. akkori előadásomról, amely éppen a hazai szakemberek eltérő felfogásának egységesítésére irányult, a következőképen szólt hozzá: „Előadónő Őnagysága . . . előadása . . . nem egyoldalú állásfoglalás . . . sőt egy örvendetes sokoldalú körültekintés és közeledés. Az pedig természetes, hogy minden előadó a saját ismeret- körét tolja előtérbe . . .“ (u. o. 32. old.). Bacsák Gy. hozzászólását azért emelem ki, mert Gaál I. a Természettudományi Közlönyben, 1941-ben megjelent értekezésében minden párhuzamosításának alapjául a Bacsák- féle „diluvium-naptárt” jelölte meg. 1940-ben kutatásaim körébe belevettem a pleisztocén terraszok lelet- anyagát is. Eziráhyú kutatásaim eredményeit a m. kir. Földtani Intézet 1942. évi Évkönyvében „Adatok a hazai ó- és újpleisztocén folyóterra- szok emlősfaunájához” címmel foglaltam össze. Fentemlített dolgozataimban a plio-pleisztocén határ élet- és fejlő- déstani alapon való megvonását hangsúlyoztam, amely határmegvonás A MAGYARORSZÁGI PLEISZTOCÉNKUTATÁS ÉRDEKÉBEN 59 nagyban hozzájárulna az ősemlös- és geológiai kutatásokból adódó külön- bözőségek kiküszöböléséhez. A Valdarno, Perrier, Norwich Craggel, a román Slavon emelettel, a hazai, még Mastodonokat tartalmazó kavics- szinttel kezdett, ill. a felsöpliocén, a legidősebb Dunaterrasz alatt el- határolt pleisztocénbe ugyanis kronológiailag mindaz beleesik, amit a polyglacialisták a Günz, ill. Prágünztöl kezdve számítanak. Ezen a nagy pleisztocén faunaegységen belül, a következő tagozatokat vettem fel: A. Öpleisztocén: 1. Rákoskeresztúr, Pestszentlőrinci kavicsok — Amién. 2. Elephas meridionalisos kavicsok = Saintprestien. 3. Elephas trogon- theriis vagy fellegvári terraszszint = Mosbachien, Mindéi. B. Ü jpleiszto- cén. Riss-Würm tagozatok. Ügy 1941, mint 1942. évi tanulmányomban kiemeltem, hogy az ú. n. ,. glaciális faunajelleg“ ópleisztocénfaunáinkban még nem karakterizálódott és így a fauna és flóra alapján az ópleiszto- cénben glaciális és interglaciális csoportok váltakozását nem lehet ki- mutatni. Arktikus elemek még sem moustérien előtti, sem javamousté- rien eddig ismert faunáinkban sincsenek. Ezzel szemben a későmoustérien- ben úgy. a fauna (szélsőséges steppe-jelleg Alactaga, Ochotona, Equus hemionussal, rén és hófajdok szórványos megjelenése), mint a flóra (vörösfenyc, hegyifenyő, cirbolyafenyő) alapján éghajlatrosszabbodásra következtethetünk. Ezeket a faunákat a Riss-Würm végére, ill. a Würm I elejére helyeztem. A hazai javaaurignacien növényfajainak meghatáro- zásából (erdei-, lúc-, vörösfenyő, tölgy, juhar, madárberkenye) Sárkány S. hűvös-mérsékelt kontinentális éghajlatra következtetett. Ilyen éghaj- latra vall a hazai kora- és javaaurignacien fauna is, amely steppe-erdő jellegű és a Würm I-hez viszonyítva, benne az erdei fajok számaránya kedvezőbb. A. Würm II megállapítása hazánkban még nem tekinthető véglegesnek, mert további feltárásoktól függ. A Würm II — III-ba sorolt protosolutréer, flórája: erdei-, lúc-, vörösfenyő, madárberkenye, míg fau- nájában a jellegzetes diluviális nagyemlősök, főleg a barlangimedve ural- kodnak, míg a szélsőséges steppe-elemek eltűnnek. Az arktikus fajok még mindig csak szórványosak. A korasolutréentől kezdve a magdalenien I második feléig, vagyis a Würm III-ban hazánkban már ismét a Pinus montana és Pinus cembra uralkodik. A rénszarvas mind gyakoribb, a steppe-jelleg ismét fokozódik. A késősolutréenben már ismét szélső- séges steppe-elemek, mint pl. Sicista jelennek meg. A magdalenien I-ben a lemmingek és -rénszarvas uralmával az arktikus jelleg domborodik ki. A barlangimedve, hiéna, oroszlán, mammut megritkult. Az arktikus állatfajok uralma azonban hazánkban csak rövid ideig tartott, mert a magdalenien II-ben a tundrával szemben már ismét a szélsőséges steppe- jelleg érvényesül (Alactaga, Desmana, Sicista, Ochotona), majd meg- indul az átmenet a. mai erdei fauna felé. Amint látjuk, a hazai pleisztocénfauna-kutatás adatainak beható tanulmányozásával a sztratigráfiai keret meglepően kibővült. Kérdem azonban, hoztak-e döntő bizonyítékokat „hideg“ és ,,meleg“ faunacsopor- tok többszöri váltakozása mellett, hogy pl. rénszarvasos-lemminges állat- társaságok többszörösen meleg erdei faunákkal váltakoztak volna? A Würm-stadiálisok és interstadiálisok faunái és flórái azt mutat- ják, hogy a Würm-ön belül nem mélyreható átalakulásokról, változások- ról van szó, mert az erdei-, lúc-, vörösfenyő, madárberkenye, így a rén- szarvas és a hófajdok jelenléte az interstadiálisokban is kimutatható. (50 GYŐRFFY SÁNDO^NÉ DR. MOTTL MÁRIA Hazánkban a Würm I — II felmelegedést nem az igazolja legjobban, hogy ,, akkor nálunk a rén egy rövid időre megritkult11, mert minden eddigi adat azt mutatja, hogy egészen a korasolutréenig a rén csak szórványo- san lakta hazánkat. Nem ritkulhatott tehát meg, ha addig sem volt el- terjedt. Az interstadiális faunákból és flórákból eddig csak arra követ- keztethettünk, hogy előbbiekben az erdökedvelő fajok, utóbbiakban a lombosfák számaránya lett kedvezőbb. Hogy tehát ezek az interstadiá- lisok csak viszonylagosan enyhébb időszakok lehettek. Ezzel szemben. Gaái I. támadó hangú értekezésében azt írja, hogy: „Bacsák György vizsgálatai óta nagyon jelentéktelenné zsugorodott az interglaciális és interstadiális szakaszok közötti különbség. “ (44. oldal.) Nagyon sajnálatos, hogy Gaál IsTVÁN-nak igen sok ilyen hibás idé- zete van, amelyeket korrigálni tudományos kötelesség. Mert mit mond Bacsák György az interglaciálisokra és interstadiálisokra vonatkozóan valójában: „A Günz interstadiális jégmentes volt.‘; (A skandináv eljegesedés hatása a periglaciális övön. Meteor, és Földmágn. Int. kiadv. Új sor. 13, 1942, 18. old.) „A Günz-Minde! interglaciális is jégmentes volt.11 ,,A Mindéi interstadiálist is jégmentes rovatba kell beosztanunk.11 „A nagy interglaciális (M-R) legnagyobb .része jégmentes volt.11 (U. c. 19. old.) „A Riss I — II interstadiális is még jórészt jégmentes volt.11 „A Riss-Würm interglaciális jégmentes időszakba esik.11 (U. o. 20. old.) ,, Úgyszólván az egész Würm I — II eljegesedett volt, csak az inter- stadiáli:; legvégén következett be egy antiglaciális.11 ,.A Würm II — III interstadiálisban egyáltalán nem volt számottevő antiglaciális, a W II jege a párolgástól és öregedéstől eltekintve a maga egészében átszállóit a W III-ra.“ (U. o. 21. old.) Az idézetekből tehát azt látjuk, hogy amíg egészen a Würm-ig az interglaciálisok és interstadiálisok vagy egészen, vagy jórészt jégmente- sek, addig a Würm-interstadiálisok már jórészt eljegesedettek voltak. Az interglaciális és interstadiális szakaszok közötti különbség tehát egy- általán nem mondható jelentéktelennek, sőt, biológiai hatásában ó- és újpleisztocén, interstadiális között is igen jelentékeny kellett legyen. Bacsák Gy.: „Az interglaciális korszakok értelmezése11 (Időjárás 1940) című, nagyon fontos tanulmányában igen helyesen mutat rá arra is, hogy ,,az interglaciálisok 4 féle klímatípus halmazából vannak összetéve, — de általában „meleg11 klíma nincs az interglaciálisokban11, vagyis, hogy „az interglaciális nem fordítottja a glaciálisnak11. (15 old.) „Az interglaciálisra csak egy megkülönböztető jelző illik rá, de ez negatív, sikerült jégkorszak nincs benne.11 De menjünk tovább. Bacsák 1942. évi munkájában a 7. oldalon a következőket írja: „A valóságban a negyedkor elején az eljegesedések rövid életűek voltak, a jégmentességek pedig soká tartottak. A negyedkor vége felé éppen fordítva volt, az eljegesedések voltak tartósak, a jég- mentességek rövidek.11 A MAGYARORSZÁGI PLEISZTOCÉNKUTATÁS ÉRDEKÉBEN (il Ugyanennek a tanulmánynak a 21. oldalán a következőket olvashat- juk: ,,A Günz és Mindéi eljegesedések csak közbeszőtt' események voltak a jégkorszaki drámában; a Riss-jég már tartós volt ... a Würm-idősza- kot pedig csak egyszer szakította meg egy rövid jégmentes állapot. Éppen ezért, az idő közelségéből tekintve, könnyen az egységes jégkorszak be- nyomását kelti.“ Mindezeket azért írom, mert Bacsák Gy. fenti idézetei igen élesen bizonyítják „monoglaciálista** felfogásom józanságát. Mert B.AcsÁK-nak még nem jelent meg Milankovitch-magyarázata, amikor már hangsúlyoz- tam azt, hogy hazánkban a WI — II interstadiális faunája nem „meleg*1 fauna, hanem csupán hűvös-kontinentális éghajlatra valló. Éppígy helyt- álló. hogy a subalyuki sí ?ppefauná]ú későmoustérient nem állítottam a Würm I maximumába, vagyis nem vettem egyenértékűnek az észak- német lemminges moustériennel. Azonkívül szabadjon kiemelnem, hogy a csillagász kozmikus jelen- ségeket és törvényszerűségeket állapít meg és magyaráz, míg a palaeon- tológus ezeknek már földi-élettani hatásait vizsgálja. Ha tehát Bacsák Gy. többszörösen is hangoztatja, .hogy 370.000 évig az eljegesedések csak múló jelenségek voltak, , — önként következik, hogy az ópleisztocén el- jegesedéseknek az akkori állatvilágra való biológiai kihatása sem lehe- tett elég nagymérvű ahhoz, hogy a faunára mindjárt rányomja a glaciá- lis jelleget. Az ópleisztocén eljegesedéseknek ugyanis egy még meleg szubtrópikus éghajlattal kellett megbirkóznia és előbb még maradék jégtömegeket kellett produkálnia, hogy biológiai kihatásait is állandó- sítsa. A „meleg*- harmadkori fauna átalakítása ill. kicserélődése sem lehetett olyan, hogy azonnal, a Günztői kezdve ,,arktikus“ és „szub- trópikus** faunacsoportck váltakoztak volna. Ezért van az, hogy a fau- nában először az erdölakó és steppelakó fajok váltakozása és csak a Würm-ben az arktikus alakok erősebb jelentkezése indul meg. A pleisztocénnek Bacsak magyarázata első 370.000 éve a mainál melegebb éghajlatra valló, nagyrészt erdei jellegű, de már sok füves- pusztai rágcsálót tartalmazó ópleisztocénfauna uralmát mindenképen megokolja, mint ahogy következő 200.000 éve az újpleísztocén steppe- tundra fauna kialakulásának felsőbb okait is világosan megmagyarázza. , Dr. Bacsák György felszólalásában örömmel állapítja meg, hogy az előadó dr. Mottl Mária által ismertetett diluviális fauna-leletek anyaga nincs ellentétben a Milankovitch-féle elméletből folyó klímaingadozások és az eljegesedés menetével. Előadónak mindjárt az első összefoglaló megállapítása, hogy t. i. a diluvium első felében a meleget kedvelő fauna az uralkodó és csak a második felében lép fel a hideget kedvelő fauna, teljesen vág az elméleti klímakutatással. Tényleg a diluvium első 170.000 évében, a Günz I-től a Mindéi II-ig az eljegesedések múló jelenségek voltak és erre következett a 200.000 évig tartó nagy interglaciális. Össze- sen 370.000 évig tehát túlnyomóan az erdő és annak faunája volt az uralkodó. Az utolsó 230.000 évet éppen ellenkezőleg az jellemzi, hogy az eljegesedések nagyobbrészt tartósak voltak, ami a leletanyag természet- szerű hézagossága folytán, egy egységes jégkorszak vagy hideg periódus benyomását kelti, amikor a hideg, száraz steppe és annak faunája kere- kedik felül.** 62 GYORFFY SÁNDORNÉ DR. MOTTL MÁRIA Ha Bacsák Gy. két táblázatának adatait (1942, 16. és 32. old.) össze- vetjük, azt látjuk, hogy a pleisztocén egész tartama alatt is (600.000) még a jégmentes, ill. erdőévek maradtak többségben az eljegesedési, ill. hideg, száraz steppeévekkel szemben. (370.000, ill. 394.300 : 229.200, ill. 205.700.) Gaál I., aki tanulmányában ismételten az egyedül üdvözítő „mono- glacializmus11 szószólójaként állít be. különben ugyanabban a munkájá- ban így ír: „Szőnyegre kerülhetne ezekután a diluvium két, három, eset- leg négy szintre tagolása. Ez azonban ma még a legkevésbbé tisztázható. Magam részéről az általánosan megszokott hármas tagozást elméletileg ugyan már ma is kivihetőnek tartom, de megvallom, hogy künn a ter- mészetben csak a felsődiluvium rétegsorában tájékozódom, míg a töb- bire csak annyit mondhatok: régibb, vagy — még régibb. “ Gaál I. támadóhangú értekezésében is csak a Würm-tagozatokat tár- gyalja behatóbban a Szelim-barlangi rétegsor alapján és az ott is .meg- állapított „meleg11 moustérien, „hideg11 moustérien, „meleg11 proto- solutréen, „hideg11 solutréen, ill. magdalénien szintek felsorolásával csak újabb bizonyítékait adja Hillebrand J. annyira leértékelt ősrégészeti és 1941. évi sztratigráfiai megállapításaim helyességének. Amikor tehát Gaál I. többek között azzal is vádol, hogy közleményeiről rendszeresen nem veszek tudomást (438. old.), éppen ellenkezőleg azt kell látnom, hogy ő nem olvassa az én tanulmányaimat. Éppígy rosszindulatúnak kell minősítenem, hogy úgy állítja be a dol- gokat, mintha az elhúnyt Hollendonner Ferenc emlékét és tudását el- homályosítani akartam volna. Hiszen éppen ominózus munkám elején a következőket írtam: „Hollendonner F. anthrakotómiai, ősnövényvizsgá- latai a magyar jégkorszakkutatást botanikailag is szilárd alapokra fek- tették. Sajnos, Hollendonnert legaktívabb életéveinek idején érte utói a halál, így munkái, meghatározásai nagyrészt befejezetlenek maradtak.11 (269. old.) Azzal pedig, hogy azt írtam, hogy Sárkány S. tökéletesítette Hollendonner vizsgálati módszerét, egyáltalán nem állítottam azt, hogy Hollendonner tökéletlen módszerrel dolgozott. Ez határozott elferdítése a valóságnak. Teljesen ferde beállítás az is, hogy a barlangimedvét és hiénát „bar- langi11 jelzője alapján hidegkedvelőnek tüntettem fel. Hiszen több, a bar- langimedvével foglalkozó értekezésemben, így a subalyuki faunafeldol- gozásomban is a barlangimedvét belsőázsiai csoportból származtatom. Kiemelem, hogy a magdalemenben már eltűnik faunáinkból. „Auch sein Aussterben ist ein guter Beweis dafür, dass er als Mitglied eines südli- chen Stammes sich den durch die Abkühlung veránderten Lebens- verháltnissen nicht anpassen konnte.11 (Német szöveg 43. old.) Hogy mint az Annales Musei oldalam, úgy most a Földtani Köz- lönyben is a valóságnak meg nem felelően állítja be kutatásaimat. Egész eljárásában a legkülönösebb az, hogy támadásainak a célját egyáltalán nem értem, mert ugyanakkor, amikor pellengérre állít, számtalanszor kéri ki tanácsaimat vagy segítségemet leletei meghatározásánál, így más munkáiban is számtalanszor hivatkozik adataimra és támadó értekezésé- nek a végén is ugyanarra az eredményre jut, mint amiket már évekkel ezelőtt megírtam. 95-IK KÖZGYŰLÉS. A közgyűlés 1945. szeptember 19-én az Állami Földtani Intézet előadóter- mében d. u. 5 órakor kezdődött. Megjelent 48 tag és 6 vendég. Idősebb Noszky Jenő, mint az 1945. augusztus 15-én tartott választmányi ülés határozatából kiküldött közgyűlést előkészítő hattagú bizottság elnöke, a következő szavakkal nyitja meg a közgyűlést. „Az előkészítő bizottság nevében és megbízásából jelentem a Tagtársak- nak, hogy az 1945. július 18-án kelt 20.165. számú belügyminiszteri rendelet értelmében társulatunknak jelentést kellett adni utóbbi működéséről és az új időknek megfelelően berendezkednie. Ezért is az 1945. augusztus 15-én tar- tott választmányi ülésen az eddigi tisztikar és választmány lemondott meg- bízatásáról és a további ügyvitelre, illetve az új választás előkészítésére hat- tagú bizottságot küldött ki. Az új választás keresztülvitelére kellett össze- hívni a közgyűlést. Most pedig legelsősorban a kegyelet adóját kell lerónunk a múlt köz- gyűlés óta elhúnyt tagtársaink emlékének, legalább is akiknek elköltöztéről eddig tudomásunk van. Ügymint Horusitzky Henrik, Társulatunk érdemes nesztora, Kulcsár Kálmán, a mélyfúrási laboratórium nagybuzgalmú munka- társa, Kulhay Gyula, a Földtani Intézet korán elköltözött buzgó geológusa, Dudichné Vendl Mária kiváló mineralógusunk és Vizer Vilmos MÁK vezér- igazgató, nagyérdemű választmányi tagunk emléke előtt. Ezután indítványozom, hogy mivel az 1920. május 5-én tartott közgyűlés politikai nyomás súlya alatt, az 1848-as alaptörvényeinkben lefektetett gon- dolat- és szólásszabadság elvének megsértésével, 18 tagtársunkat részben kizárta, rézben kilépésre kényszerítette, részben pedig dorgálásra ítélte; ennek expiálására a jelen közgyűlés ezt teljes egészében hatálytalanítsa. Méltatlan elbánásban részesült érdemes tagtársainkat a jogfolytonosság elve alapján teljes jogaikba helyezze vissza. Mivel pedig közülük már többen azóta ei- húnytak, ezek emlékét szintén örökítsük meg mai közgyűlésünk jegyzőköny- vében." (Az elhangzottakat a közgyűlés egyhangúlag elfogadja.) Id. Noszky Jenő bejelenti, hogy az előkészítő bizottság a közgyűlésnek tiszteleti taggá való megválasztásra ajánlja Emszt Kálmán ny. kísérletügyi főigazgatót, Gaál István ny. múzeumi igazgatót, Lőczy Lajos egyetemi ny. r. tanár, földtani intézeti igazgatót, Papp Simoní, Társulatnak eddigi nagybuz- galmú elnökét, a MAORT igazgatóját és Szentpétery Zsigmond egyetemi ny. r. tanár urakat. Az ajánlott urak tudományos munkássága a földtan- és rokontudományokban a tagtársak mindegyike előtt ismeretes és ezért mellő- zik az ajánlólevelek felolvasását. A közgyűlés egyhangúlag fogadja el az indítványt. Szentpétery Zsigmond keresetlen szavakkal ajánlja a közgyűlésnek id. Noszky jENönek tiszteleti taggá való választását, „melyet ő eddig közismert szerénységével elhárított". A közgyűlés nagy tapssal fogadja el a bejelentést Id. Noszky Jenő elnök elrendeli az új tisztikar és a választmány meg- választását. Ezután Sümeghy József tartja meg emlékbeszédét Horusitzky Henrikről. Ezután az elnök felkéri Vadász Elemér tagtársat Vizer Vilmos választ- mányi tagunkról szóló megemlékezés megtartására. A nekrológok elhangzása után Jugovics Lajos, a kiküldött első szavazat- szedő bizottság elnöke, ismerteti a tisztikarra leadott szavazatok eredményét, mely a következő: TÁRSULATI ÜGYEK f>4 Elnök: Vitális István; alelnök: Tasnádi Kubacska András; első titkár: Majzon László; másodtitkár: Reich Lajos; pénztáros: Ascher Kálmán. 1945-ik évre esedékes „Szabó József Emlékérem" kiadásáról úgy dönt a közgyűlés, hogy ezt megfelelő előkészítés után 1946-iki februári közgyűlés adja ki az arra érdemes munkának. Ezzel kapcsolatban Szentpétery Zsigmond tiszteleti tag indítványára a közgyűlés úgy dönt, hogy az Emlékérem ügy- rendjének III. részének 6. §-a úgy módosítandó, hogy a jutalmazás évét meg- előző figyelembeveendő eddigi 6 év irodalma 9 (kilenc) év legyen. Ezután Vajk Raul, kiküldött második szavazatszedő bizottság elnöke, kihirdeti a választmányi tagokra leadott szavazás eredményét, mely a követ- kező: Bartkó Lajos, Földvári Aladár, Gedeon Tihamér, Horusitzky Ferenc, ' Jugovics Lajos, Koch Sándor, Kretzoi Miklós, Kreybig Lajos, Papp Ferenc, Pávai-Vajna Ferenc, Schréter Zoltán, Strausz László,1 Sümeghy József, Szalai Tibor, Szádeczky Kardoss Elemér, Szentes Ferenc, Sztrókay Kálmán, gróf Teleki Géza, Telegdi Roth Károly, Vadász Elemér, Vajk Raul, Vendel Miklós, Tokody László, Zsivny Viktor. A közgyűlés a számvizsgálóbizottság munkájára Scherf Emil elnöksége mellett Balyi Károly és Méhes Kálmán tagtársakat küldi ki. TARTALOM — TABLE DES MATIERES — CONTENTS — CoAepacaime — INHALT EMLÉKBESZÉDEK — NÉCROLOGUES — FUNERAL SERMONS — Pe'in i! BocuoHHJiauiie — GEDENKREDEN O'dal — Page Sümeghy József: Horusitzky Henrik emlékezete 1 Vadász Elemér: Vizer Vilmos emlékezete 7 ÉRTEKEZÉSEK — ESSAIS — TREAT1SES — AnccepTamm _ ABHANDLUNGEN Bertalan Károly: Bakonybél környékének eocén képződményei, — The paleogene of the environs of Bakonybél, Pénzeskút and Kőrisgyőr, Bakonyforest, Hungary 47 Mottl Mária: A magyarországi pleisztocénkutatás érdekében 56 Pojják Tibor: Kőzettani megfigyelések nógrád-gömöri bazaltos kőzeteken — Apercu petrographique des roches basaltiques des comitats de Nógrád et Gömör 21 Szentpétery Zsigmond: Bükkhegységi Kerekhegy eruptivumai. — Eruptiv- gesteine des Kerekberges im Bükkgebirge 11 Társulati ügyek — Questions administratives — Statements concerning the menagement of the Society — OőiuecrBemibie íPJia 63 Kiadásért felelős : Papp Ferenc. 47.893. — - Egvetem Nyomda, Budapest. (F. : Tirai Ricliárd. LXXV/LXXVI. KÖTET. 1945/46. ÉVFOLYAM. FÖLDTANI KÖZLÖNY BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GEOLOGIQUE DE HONGRIE BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY BIOAETEHL BEHTEPCKOrO rEOAOrHTECKOrO OBIRECTBA GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA ÉS az Állami földtani intézet HIVATALOS KÖZLÖNYE í BUDAPEST, 1947. KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT CÍME: BUDAPEST, VIII. KÉR, MŰZEUM-KÖRŰT 4/a SZÁM. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TISZTELETI TAGJAINAK NÉVSORA: Aarne Laitakari * Id. Noszky Jenő Papp Károly Papp Simon Szentpétery Zsigmond Vendl Aladár Vitális István Emszt Kálmán Gaál István Liffa Aurél Lóczy Lajos Mauritz Béla A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TISZTIKARÁNAK ÉS VÁLASZTMÁNYI TAGJAINAK NÉVSORA: Elnök: Másodelnök: Szerkesztő: Elsőtitkár: Másodtitkár, Pénztáros: Papp Simon Szalai Tibor Vadász Elemér Sümeghy József Sümeghy József Erdélyi Fazekas János Papp Ferenc Ascher Kálmán Választmányi tagok: Bartkó Lajos Bogsch László Bulla Béla Földvári Aladár Horusitzky Ferenc Jugovits Lajos Káposztás Pál Koch Sándor Körössy László Majzon László Mazalán Pál Ifj. Noszky Jenő Pantó Dezső Pávai Vájná Ferenc Scherf Emil Id. Schréter Zoltán Strausz László Szádeczky Kardoss Elemér Szentes Ferenc Sztrókay Kálmán Tasnádi Kubacska András Telegdi Róth Károly Tokody László Vendel Miklós Vigh Gyula Zsivny Viktor Ha FÖLDTANI KÖZLÖNY \ BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY EKMETEHL BEHFEPCKOrO LEOJLO FHHECKOrü OBUIECTBA GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN LXXV — LXXVI. 1945/46. DUÜICHNÉ, VENDL MÁRIA EMLÉKEZETE Irta: Jankó vitsné, Steinert Katalin • Hazánk történetének egyik legnehezebb korszakát éljük. A régi világ haldoklik és új világ születik. Bizonytalansággal telt korszakunk ideg- pusztító vajúdásának ezernyi gondja között talán nem érezhettük át kellőképen a veszteséget, amely akkor ért bennünket, amikor a halál és élet Ura elhívta Vendl MÁRlÁt. Sokat, nagyon sokat vesz- tettünk elhúnytával. A Magyar- honi Földtani Társulat egyik legkiválóbb munkását gyá- szolja benne. Első tudományos dolgozata 23 éves korában je- lent meg. (1.). Ettől kezdve halála napjáig rendszeresen dolgozott. Dolgozatai nemcsak magyar földön, hanem kül- földön is ismertté tették nevét és igazi elismerést szereztek. Vendl Mária 1890. május 26-án született Ditrón, Csík * vármegyében. Édesatyja Vendl Aladár akkor a ditrói polgári iskola igazgatója volt, édes- anyja de Moder Anna. Rövi- desen édesatyját Sopronba he- lyezték a soproni reáliskolához és így a kis Mária elemi iskolai tanulmányait már Sopronban végezhette. Ugyancsak Sopronban végezte középiskolai tanulmányait. 1908-ban kitüntetéssel érettségizett. Tanárai között legnagyobb hatással van rá Krenner József. Végtelen szorgalmára, ritka tehetségére, éles elméjére jellemző, hogy minden vizs- gáját kellő időben tette le kitűnő eredménnyel. 1910. május 19-én tett tanári alapvizsgát, 1912. május 22-én szakvizsgát. A következő évben a budapesti VI. kerületi állami leánygimnáziumban volt gyakorló tanár. 1 J., STEINERT KATALIN A griedeli baritról írt pályamunkájával még 1912-ben nyert egye- temi pályadíjat. 1913. szeptember 8-án kerül a lőcsei állami leányközép- iskolához, mint helyettes tanár. Itt 1915. március 5-től mint rendes tanár működött. 1919. szeptember 11-től a szombathelyi leánygimnáziumhoz nyert beosztást. 1920-ban került a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárá- hoz. Az Országos Magyar Gyüjteményegyetem megalakulásakor, mint múzeumi őrt átvették a múzeum státusába 1922. október 14-én. Az első nő volt, akinek munkáit bemutatták a Magyar Tudományos Akadémián (1925. december 14.). Az Akadémia adta ki négy dolgozatát (11., 15., 16., 17.). Az első magyar nő volt, aki magántanár lett. 1934. június 26-án lett elsőosztályú múzeumi őr. Ugyanez évben súlyos csapás érte. Egyet- len leánytestvére, Dudich Endréné halt meg, árva kisfiút hagyva maga után. A következő évben férjhezment sógorához, Dudich Endréhez. Sze- retett Józsa testvére kicsiny árvája gyengéd édesanyát kapott, ő pedig méltó és megértő élettársat talált Dudich Endrében, aki magas törek- véseit támogatta és értékelte. Tudományos munkásságának igazi elismerését 1941-ben nyerte el, amikor megkapta az egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet. A Vendl- családban ő a negyedik egyetemi tanár, mert az urán kívül két fivére is az. A debreceni egyetemen általános ásványtant adott elő. Tanítványai rajongtak érte. Élvezettel hallgatták példásan kidolgozott, gondos előadá- sait. Közben gyűjtötte az adatokat kálcitmonográf iájához, készítette cso- dálatos finom rajzait, végezte pontos kristálytani méréseit, számításait. 1944 márciusában családjával Sopronba költözött. A háború az ő békés otthonát sem kímélte. Pesti lakása teljesen elpusztult. Ez, valamint a csa- ládban előforduló halálesetek, továbbá a sorozatos kirablások testileg, lelkileg megviselték, a túlfeszített munkától amúgyis leromlott testet. 1945 júniusában súlyosan megbetegedett. Törékeny szervezetét régen lappangó kór támadta meg. 1945. augusztus 16-án szűnt meg dobogni jóságos szíve. A soproni temetőben helyezték örök pihenésre. Vendl MÁRiÁnak sem jelleme, sem életmódja nem volt egyoldalú. Jellemének kidomborodó vonásai az igazság szeretete, a jóság és a tudományszeretet. Az igazságot kereste a valóságban szenvedéllyel, tel- jes odaadással. Ez a törekvése olyan erős volt, hogy kiemelte őt az embe- rek hétköznapi sorából. Minden szakmunkája az igazságot szolgálta. E tekintetben nem ismert megalkuvást, sem maga, sem mások irányában. Minden mérése, megfigyelése, rajza az igazság felderítése. Ezért tekint- hető tudósnak. Jellemének második jellegzetessége a jóság. Elszánt, akarni tudó arcából két szeme tele jósággal tekintett környezetére. Ezt érezhették kartársai is, akik között kíméletlen személyeskedések alkalmával a jósá- gos Mária szerepét játszotta. Harmadik jellemvonása a fanatikus tudományszeretet. Ennek szol- gálatába állította munkásságát. Ennek eredményeként megvalósította azt, amiről oly sok nő álmodott. Megfeszített munkával a nőkérdést közelebb vitte ahhoz, hogy problematikus térről átlépjen a valóságba. Úttörő volt, mert részben neki köszönhetik a magyar nők, hogy a női ambíciók ma nyitott ajtókat találnak. Amikor megállapíthatjuk ezt, vájjon eszünkbe jut-e, hogy mennyi munka, izgalom, fáradság, álmatlanság, fejtörés, DUniCHNÉ, VENDL MÁRIA EMLÉKEZETE 3 lemondás és új meg új felbuzdulás van e férfierőt igénylő küzdelem mögött. Jellemvonásainak egyik elismerése volt az, hogy a Földtani Társulat hat cikluson át beválasztotta a választmányba. Másik elismerése, hogy egyet, nyilv. rendkívüli tanárságot érhetett el, mint első magyar nő. Nemcsak mint ember, hanem mint tudós is kiváló volt. Tudományos munkásságát vizsgálva, szembetűnő kiváló megfigyelőképessége és sok- oldalú tudása. Elsősorban kristallográfus volt, akinek pontos méréseit, megbízható számításait, hajszálfinom kristálytani rajzait külföldön is méltányolták. Huszonegy nagyobb tudományos dolgozata, illetve mun- kája jelent meg nyomtatásban. E dolgozatok közül nyolcban magyar- országi kalcitokkal foglalkozik (3., 4., 7., 11., 14., 15., 16., 17.). Ő a magyar kálcitok specialistája éppen úgy, mint H. P. Witlock a new-yorki kálói- toké. Az első kálcitokkal foglalkozó dolgozata 1920-ban jelent meg (3.). Ebben a muszári és sztanizsai kálcitokban megállapított formákat ismerteti. A négyféle típusú muszári kalciton kilenc formát határozott meg, a szta- nizsai kakitokon egy prizmát, két romboédert és egy szkalenoédert. 1921-ben tanulmányt írt a vaskői (4.) kakitokról. E munkájában a nyolc tanulmányozott forma között a [(4, 14, 18, 5)] indexű szkalenoéder a kalcitra nézve új forma volt. 1923-ban ismerteti a gömörmegyei (7.) kakitokat. A háromféle típusú kristályokon nyolc formát talált. Üj a [(17, 8, 25, 11)] szkalenoéder. Az 1927-ben megjelent: „Kristálytani vizsgálatok magyarországi kal- citokon“ (11.) című művére hivatkozik Róbert Parker a zürichi egyetem neves tanára. A vaskői kakitokon 6 típuson 28 formát állapított meg. Ezek között a kálcitra nézve három szkalenoéder volt új forma. A dognácskai kaki- tokon kilenc formát észlelt. Szászkabányáról tizenhárom formát tanul- mányozott, Üjmoldováról tizennégyet, Rézbányáról hatot és Aranyos- bányáról négyet. E vidék kalcitjain végzett vizsgálatok eredményét leg- jobban táblázatban lehet feltüntetni: Eddig ismert Vendl M. által észlelt A lelőhelyre nézve elő- ször meg- figyelt A kalcitra egyáltalán új A lelőhely ÖSSZ66 alakjai alakok Vaskő 4 28 24 3 28 Dognácska 4 9 7 — 11 Szászkabánya 2 13 11 1 13 Ujmoldova 11 14 8 — 19 Rézbánya 10 6 1 — 11 Aranyosbánya 8 4 — — 8 E vizsgálatokat kiegészítette az: TJjabb vizsgálatok a krassószörény- megyei kakitokon című dolgozatával (16.) Ugyanis Vaskőről és Szászka- bányáról származó néhány olyan kalcitkristályon végzett még tanulmá- nyokat, melyek az eddig ismertetett kristályoktól eltérő kifejlődésüek voltak. Vaskőről három új szkalenoédert: [(3, 5, 8, 22)], [(4, 9, 13, 5)] és 1* A J., STEINERT KATALIN [(2, 10, 12, 3)] és Szászkabányáról két új formát [(4, 28, 32, 15)], [(8, 24, 32, 11)] ismertetett. Ebben a dolgozatában közölte az eddig nem tanul- mányozott oravicabányai kalciton végzett megfigyeléseit is. Ugyancsak 1927-ben adta elő a Magyarhoni Földtani Társulatban: „Kalcitok Szentgálról és Márkházáról“ (14.) című dolgozatát. A Szeptgál- ról tanulmányozott tizennégy forma között kettő új volt. Márkházai kál- óitokon észlelt hat forma között egy volt új a kalcitra nézve. 1930-ban Franzenau Ágoston (15.) hátrahagyott jegyzetei alapján tizenöt magyarországi lelőhely kalcitjainak adatait állította össze, melyek közül hat lelőhely kalcitjairól eddig semmi kristálytani adat nem volt. A tizenöt lelőhely a következő: Budapest (Kis-Svábhegy, Zugliget, Szép- völgy), Békásmegyer, Üröm, Dunabogdány, Sümeg, Rohonc, Hidas, Sop- ron. Kösd, Brogyán, Vaskő, Blezseny, Kénesd. Az ezeken a lelőhelyeken észlelt összes kalcitformák száma 52, melyek közül 12 új volt. A Fran- zenau vizsgálatai nyomán végzett kutatások nemcsak a magyarországi kakitokra vonatkozó ismereteinket gyarapították új adatokkal, hanem tizennégy új alak megállapításával hozzájárultak általában a kakitok ismeretéhez. Ezek a vizsgálatok azért is voltak nehezek, mert a kristá- lyok előfordulási körülményeire alig volt részletesebb leírás. így a leg- több esetben csak számadatokra: mérési és számítási értékekre támasz- kodhatott. Az előbb említett lelőhelyeken kívül tanulmányozta még Kiskőszeg (17.), Bucsony. Ruzsinabánya, Luhi, Óradna és Nagyág kalcitjait. Az első négy lelőhelyről kristálytani adat nem volt az irodalomban, az utolsó két lelőhely vizsgálatait újakkal egészítette ki. A kiskőszegi, bucsom/i, ruzsinabányai és luhii kakitokon romboédert és szkalenoédert. az órad- nai és nagyágin a régebben ismertetett formákon kívül még új rombo- édert ismertetett. Legterjedelmesebb munkája a Koch SÁNDORral közösen megírt műve: A drágakövek (21.). A Magyar Természettudományi Társulat a munkát a nagy Rauer-díjjal jutalmazta. A közel 500 oldalas könyvben bámulatos gondossággal, részletesen ismertetett 22 drágakövet, az ásvá- nyok fizikai tulajdonságain és csiszolásán kívül. Ez a gondosan össze- állított, hézagpótló munka méltán keltett külföldön is feltűnést A Bauer és ScHLOssMACHER-féle: Edelsteinkunde az ő adatai nyomán ismerteti a nemes opál előfordulási körülményeit. E munkában a szerző megköszöni Vendl Máriának a lelőhelyekre vonatkozó kimerítő leírásait. A kakitokon kívül kristálytanilag más ásványokat is tanulmányo- zott. így baritot Gömör-Rákosról (5.), Rozsnyóról, Felsőbányáról, Löl- lingről (1.) és Griedelről (2.). Ezenkívül. antimonitot Hondolról (4.), gip- szet Óbudáról (4.), markazitot Nemesvitáról (4.), titanitot és diopsidot Svédországból (8.). aragonitot Vaskőről (9.) és Nógrád megyéből (12), kvarcot a Szepes-Gömöri-Érchegységből (13.). Kőzettanilag foglalkozott a tarpai Nagyhegy (10.) hipersztén ande- zitjével és a Velencei-hegység (6.) kőzeteivel. Ez utóbbi helyről aplitot és melanokrát telérkőzetet ismertetett. Sokoldalúságát bizonyítja a: „Különböző sugarak hatása at ásvá- r.yokra“ című munkája (20.), amelyben az ásványok színváltozatain kívül a luminescenciát ismerteti gyakorlati és tudományos szempontból. DUDICHNE, VENDL MÁRIA EMLÉKEZETE 5 Dudich Endre aggteleki barlangmunkájához Zsivny V iKTORral együtt ö végezte a jellegzetes barlangi bevonat ásványtani meghatározását (p. 120), valamint a vízen úszó kristályos hártya mineralógiai vizsgálatát. Rövid megemlékezésem nem célozhatja Vendl Mária egész munkás- ságának kellő méltatását, csupán ismertetni szerettem volna kutatói mi- voltát, jellemző lelkiismeretességét és a részletekbe hatoló pontosságát. Vendl Mária élete harmonikus szép élet volt. Életmódja vissza- tükrözte igénytelen, kötelességteljesítő életfelfogását, hogy nem az anyagi javak mohó keresése, nem a szereplésért való törtetés, hanem a becsületes munka, a kötelességteljesítés, a kevéssel való megelégedés, a csendes családi élet és békesség teszi az embert boldoggá és megelége- detté. Jelleme, egyénisége, szerénysége harmonikussá tették életét. Élete példaként lebeghet előttünk és megnyugvással tölthet el bennünket, mert szerénységgel, kitartó munkássággal, lankadatlan szorgalommal, jóság- gal érte el céljait. Örök kár, hogy korán, munkabírásának teljében tört ketté élete. Emlékét a Magyarhoni Földtani Társulat kegyelettel őrzi. IRODALMI MUNKÁSSÁGA. 1. < Kristálytani vizsgálatok. (Földtani Közlöny. 43. 1913. p. 205 — 214.) — Kris- tallographische Untersuchungen. (Ibid. p. 292 — 304.) 2. A griedeli barit kristályalakja. (Földtani Közlöny. 48. 1918. p. 23.) 3. A muszári és sztanizsai aranybánya calcitjai. (Arin. Mus. Nation. Hungar. 18. 1920—21. p. 186—192.) 4. Calcit Vaskőről, antimonit Hondolról, gipsz Óbudáról és markazit Nemes- vitáról. (Földtani Közlöny. 51 — 52. 1921 — 22. p. 39 — 45.) — Kalkspat von Vaskő, Antimonit von Hondol, Gyps von Óbuda und Markasit von Nemes- vita. (Ibid. p. 102 — 104.) 5. Baryt Gömör-Rákosról, Rozsnyóról és Felsőbányáról. (Ann. Mus. Nation. Hungar. 19. 1922. p. 113 — 118.) — Barytine de Gömör-Rákos, Rozsnyó et Felsőbánya. (Ibid. p. 118 — 122.) 6. Űjabb adatok a Velencei-hegység kőzeteinek ismeretéhez. (Ann. Mus. Nation. Hungar. 20. 1923. p. 81 — 84.) 7. Calcitok Gömör megyéből. (Földtani Közlöny. 53. 1923. p. 14 — 18.) — Uber Calcite aus dem Komitat Gömör. (Ibid. p. 11 — 114.) 8. Titanit és diopszid Svédországból. (Ann. Mus. Nation. Hungar. 22. 1925. p. 109 — 115.) — Titanite et diopside de Suede. (Ibid. p. 115 — 118.) 9. A vaskői aragonit kristályalakjai. (Ann. Mus. Nation. Hungar. 24. 1926. p. 216 — 223.) — Uber den Aragonit von Vaskő. (Ibid. p 223 — -227.) 10. A tarpai Nagyhegy hiperszténandezitje. (Ann. Mus. Nation. Hungar. 23. 1926. p. 169 — 173.) — Uber den Hypersthenandesit des Nagyhegy von Tarpa. (Ibid. p. 173 — 177.) 11. Kristálytani vizsgálatok magyarországi kalcitokon (Mátém, és természet- tud. Közlemények. 36. k. 2. sz. 1927. p. 1 — 62.) — Kristallographische Unler- suchungen an ungarischen Calciten. (Zft. f. Kristallographie 65 1927. p. 636—679.) .12. Nógrádmegyei bazaltok aragonit-kristályairól. (Ann. Mus. Nation. Hungar. 25. 1928. p. 69 — 73.) — Uber Aragonit-kristalle dér Basalte aus dem Komi- tat Nógrád. (Ibid. p. 73 — 75.) 13. Kvarc a Szepes-Gömöri Érchegységből. (Ann. Mus. Nation. Hungar. 25. 1928. p. 76 — 77.) — Quarz de la Montagne Metallifére de Szepes-Gömör (Ibid. p. 78.) 14. Kalcitok Szenígálról és Márkházáról. (Földtani Közlöny. 58. 1928. p. ) — Uber Calcite von Szentgál und Márkháza in Ungarn. (Ibid. p. 113 — 1 20.) 6 J., STEINERT KATALIN 15. Üjabb adatok a magyarországi kalcitok ismeretéhez. Franzenau Ágoston hátrahagyott jegyzetei alapján. (Mátém, és természettud. Értesítő. 47. 1930. p. 1 — 19.) — Neuere Daten zűr Kenntnis dér ungarischen Calcite. Von- August Franzenau. Mitgeteilt von M. Vendl. Auszug. (Ibid. p. 20—21.) 16. Üjabb vizsgálatok krassószörénymegyei .kakitokon. (Mátém, és természet- tud. Értesítő. 47. 1930. p. 97—108.) — Neuere Untersuchungen an Kalziten aus dem Komitat Krassószörény. (Ibid. p. 109.) — -Neuere Untersuchungen an Calciten aus dem Komitat Krassószörény. (Centralbl. f. Mineralogie Abt. A. 1930. No. 8., p. 349—360.) 17. Adatok a hazai kakitok kristálytani ismeretéhez. (Mátém, és természettud. Értesítő. 49. 1932. p. 167—178.) — Daten zűr kristallographischen Kenntnis dér ungarischen Kalzite. (Ibid. p. 179 — 180.) 18. A délafrikai gyémántok. (Természettud. Közlöny. 67. 1935. p. 418 — 424.) 19. A magyar nemes opálról. (Földtani Értesítő. 1. 1936. p. 101—110.) 20. Különböző sugarak hatása az ásványokra. Magyar Női Szemle. 1936. július — augusztus. II. évf. 7. sz. 21. Dudichné Vendl Mária és Koch Sándor: A drágakövek, különös tekin- tettel a mesterséges drágakövekre. (Budapest, M. Természettudományi Társulat. 1935. p. 1 — 468.) 22. Dudich Endre: Biologie dér Aggteleker Tropfsteinhöhle „Baradla“ in Ungarn. Speláologische Monographien, XIII. Wien. 1932. pp. X. 246.) 23. Bauer — Schlossmacher: Edelsteinkunde. (Leipzig, dritte Auflage, 1932. pp. 871.) 24. Üj Idők Lexikona 718. p. 1835. 25. Üj Idők 47. évf. 1941. 19. sz. p. 584. MARIÉ DUDICH; GÉB. VENDL. Geboren den 26 Mai, 1890 in Ditró, Siebenbürgen. Gestorben den 16 August, 1945. Die Verstorbene war eine führende Frauengestalt, dér ungarischen Wissenschaft. Neben einer umfangreichen fachwissenschaftlichen Tátig- keit war sie die erste Frau im Universitáts-Lehrberuf in Ungarn, als Universitiits-Dozent und spáter als ao. Professor dér Stephan Tisza Universitát zu Debreczen, wo sie den Kurs Allgemeine Mineralogie abhielt. Sie schrieb mehrere Dutzend Abhandlungen in ungarischen Zeit- schriften für Geologie und Mineralogie, Veröffentlichungen dér Akademie dér Wissenschaften, des Nationalmuseums usw., war lángé Jahre Kustos dér Mineraliensammlung des Ung. Nationalmuseums. Sie hat sich mit besonderer Vorliebe Kristallographischen Studien gewidmet. An ungarlándischen Kalziten hat sie viele Dutzend, bisher unbekannte Formen fest gestellt und beschrieben. Mehrere dieser Abhandlungen erschienen im Zentralblatt für Mineralogie. Sie hat die ungarische Mineralgeographie mit vielen anderen Abhandlungen über Baryte, Titanite, Diopside, Aragonite, Quarze usw. bereichert. In Gemeinschaftsarbeit mit Prof. Alexader Koch verfasste Sie, eine auch im Auslande (Bauer-Schlossmacher) gewürdigte Edelsteinskunde. Weiters sein mehrere ihrer wertvollen Abhandlungen über ungarische Gesteine erwáhnt. Die Ung. Geologische Gesellschaft verlor ein höchst wertvolles Mitglied und Ausschussmitglied in Ihr und bewáhrt ihrem Gedáchtnis ein ehren- und liebevolles Gedenken. 7 KULHAY GYULA EMLÉKEZETE írta: Papp Ferenc Van tájszólás, amely alapján ráismerni egy-egy vidék lakóira. Van tájjellem is, amely megkülönbözteti egymástól a különböző tájak embe- reit. A dunántúli ember lassú, kényelemszerető, jóhiszemű, derűlátó, bőbeszédű, az alföldi tartózkodó, nem hiszékeny, szófukar, az Alföld pere- mén, a hegyek alján élő honfitársaink gyorsmozgásúak, élénkbeszédűek, hivő természetűek, lelkesedni szeretők — olyanok, mint a hegyekből elő- siető patakok: tiszták, illetve hasonlók az ott lobogó lánggal égő pásztor- tüzekhez: melegszívűek. Kulhay Gyula, korán elhúnyt kartársunk, az Alföld északkeleti szé- lén élő magyarság előbb jellemzett férfiainak megszemélyesítője; tiszta értelmű, őszintén lelkesedni tudó, derék ember. 1910. szeptember 12-én született Kajdánó községben. Középiskoláit Beregszászon, egyetemi tanul- mányait Budapesten végezte el kitűnő eredménnyel. 1937-ben a Műegye- tem ásvány- és földtani intézetébe került, mint tanársegéd, 1938-ban a Földtani Intézetbe nevezték ki geológusnak. 1945. január 30-án halt meg. Első munkája, bölcsészetdoktori értekezése, szülőföldjének, a bereg- szászi hegyeknek eruptív kőzeteiről és azok elváltozásairól szól. Ebben a tanulmányában 23 ásvány előfordulását állapítja meg és mintegy 15 riolit-, kvarcit- és kaolinfajtát ír le beható részletességgel. Az éles- szemű geológus tulajdonságai bontakoznak, ki, mikor a vidéket morfo- lógiailag jellemzi. A gondos mineralógusra vall az ásványok pontos le- írása és a széles látókörű petrografus tulajdonságai nyilvánulnak meg a kőzetek ismertetésekor. E tanulmány nemcsak morfológiai szempont- ból nyújt hű képet a területről, hanem mikroszkópi vizsgálatok alapján a legkisebb részletek sajátságai is előtűnnek. E munka különös értéke, hogy a beregszászi kaolinokat a legújabb kőzettani vizsgálati módszerek- kel (mechanikai analízissel) tanulmányozta. Különös, hogy mikor először érvényesíti fáradságos munkával, tanulással szerzett ismereteit és siker- rel oldja meg feladatát, ugyanakkor, ugyanott tüdővész-fertőzést kap. Győzött a szellem és elbukott a szellem foglalata: a szervezet. Ez az első önálló munkája saját egészségének megrokkanása árán jött létre; ettől az időtől fogva és ezért hős ő, mert egészségét elvesztve is küzdött, dol- gozott. A Beregszászi-hegységről írt külön a Földtani Értesítőben is nép- szerű közleményt. Élénk leírása alapján a nem-szakember előtt is meg- elevenedik e hegység kialakulása. Saját fényképfelvételei teszik teljessé ezt a közleményt. Ezt azért érdemes kiemelni, mert teljesen szegény lévén is képes volt jelentékeny anyagi áldozatot hozni szülőföldjének közelebbi megismeréséért. Egy másik népszerű cikke a kaolinról szól. A lexikonok, sőt az ásványtani szakkönyvek leírását is felülmúlja ez a gondos összeállítás. A kaolin keletkezéséről emlékezik meg és a Kárpátok medencéjén belüli fontosabb kaolinelőfordulásokat felsorolja és különö- sen a Beregszász környékiekről közöl érdekes részleteket. Kárpátaljai lévén, nemcsak szűkebb szülőföldjéről, hanem annak egyik távolabbi nevezetességéről, az aknaszlatinai sóelőfordulásról is ír népszerű, tájé- koztató összefoglalást. Mintája ez a népszerű cikkeknek. A laikus ugyan- PAPP FERENC 8 • úgy élvezi, mint a szakember, az egyiket stílusának szépsége, a másikat a sok adat elégítheti ki. 1939-ben Bilke, Ilonca és Beregpapfalva környékén végez geológiai felvételeket. Jelentéséből kitűnik, hogy igen jó morfológus. A vidék rétegtani felépítéséről saját maga gyűjtötte és részben saját maga meg- határozta kövületek alapján ad hű képet. Hegyszerkezettani megfigye- lései is igfen értékesek. A kárpáti szirtvonulat itt található egyes darab- jairól megállapítja azok jura-korát. Részletesen ismerteti az itt előforduló vas, szén, lignit és mészkő előfordulásait. Az érceket hidrotermális és limnikus eredetűeknek tekinti. Részletes szelvényt közöl a Dolha és Zárnya határában levő Klobuk szénelőfordulásáról. Nagy érdeme, hogy az erupciók korát tisztázza (megállapítása szerint: meociai- pannon). 1940-ben folytatja a Beregszászi-Háthegységben és a Djilhegységben a felvételt, ki- egészíti a rétegsort — riolittufa felismerése révén- Dávidfalván andezittufában igen szép kövüle- teket talált. 16 lombos cserje és fa jelenlétét sikerült meghatá- roznia. A kövületek alapján szarmata és pannon közti üledék- nek határozza meg a rétegnek a korát. Igen értékes a bereg- kisfaludi Kőhegy andezitjának részletes leírása; kémiai elemzés egészíti ki, amit a Földtani Köz- lönyben külön ír le. A vidékről közölt felvételi jelentésében kitér az érc-, szén- metánelőfordulá- sokra is. Az erupciók korát itt az alsó szarmata és pannon közé helyezi. Ugyanebben az évben Kovászna környékét szénhid- rogén-kutatások előkészítése miatt keresi fel. Sikerül neki új kövületlelő- helyeket találni és a kövületeket meghatározza. Az-olajnyerés lehetőségeit kedvezőnek ítéli. November 10-én átéli a székelyföldi földrengést Felhasz- nálja ezt a ritka alkalmat és a geológus szempontjai szerint számol be a földrengésről. Kőzettani és hegyszerkezettani alapon igyekszik megmagya- rázni, hogy miért volt a földrengés Zágon — Kovászna — Berecke vonalon a legerősebb. Az a tény, hogy hajnali ^3 órakor a kipattant földrengés munka közben találta kartársunkat — ez is bizonyítja páratlan szorgalmát. A geológusnak nemcsak elvont, elméleti tudással kell rendelkeznie, hanem gyakorlati kérdések iránti érzékkel is. Ő amikor gyakorlati kér- dések megoldására hívták ki, igen ügyesen szerepelt. Ki kell emelni, hogy ilyen alkalmakkor egészségét nem kímélve végezte el feladatát. Egy alkalommal például Tétény határában egy kút felülvizsgálatánál, jóllehet a rétegsor közismert, azért, hogy minden kis rétegváltozást meg- KULHAY GYULA EMLEKEZETE 9 figyelhessen, maga ment le a kútba. Sajnos megfázott ott és majd egy évig l^üzdött súlyos betegségével. 1941 nyarán Csíz-fürdő határában dol- gozik. Saját maga gyűjtötte kövületeket meghatározza, megállapítja a rétegsort. Megfigyeli a rétegek települését, leírja a savanyúvíz- és gáz- előfordulásokat. Czakó községben az egyik kútban petróleumnyomokat figyel meg. Eredeti hegyszerkezeti leírást is közöl, továbbá gazdaság- geológiai következtetéseket von le és az agyag téglaégetésre való alkal- masságát emeli ki. Sorra veszi a szénhidrogén-nyomok fellépési helyeit, mélyfurrást javasol egyrészt, hogy tisztázódjék a szénhidrogén előfor- dulási értéke, másrészt, hogy meleggyógyvizet is kapjon a fürdő. A meg- levő gyógykutak fekvéséből ÉK — DNy-i csapású szerkezet jelenlétét állapítja meg. 1942-ben a körösmenti tűzálló agyagok előfordulási körül- ményeit tanulmányozza. Összegyűjti a már közölt vizsgálatok eredmé- ményeit és kiegészíti azokat saját megfigyeléseivel. Részletesen foglal- kozik a kitermelés módjának tökéletlenségével, mely a rabló bánya- művelés példája és egyúttal a munkások testi épségét is veszélyezteti. Kulhay Gyula derült, áldozatkész, jó kartárs volt, aki sohasem vonta ki magát a közösség törekvéseiből. így amikor 1935-ben a Földtani Értesítő újra megindult ő egyedül több, mint 50 előfizetőt szerzett önzet- lenül. A Társulat 1936-ban, elismerve buzgalmát, másodtitkárává válasz- totta. A Társulathoz való hűsége, ragaszkodása mindvégig megmaradt, de abból neki semmiféle előnye nem volt. Mikor ezek alapján azt kérdezzük, hogy Kulhay Gyula mit adott a magyar geológiának, akkor megállapíthatjuk, hogy kőzettani, geológiai, ásványtani tevékenysége révén maradandót alkotott; munkái közül külö- nösen értékesek azok, melyek szülőföldjéről tájékoztatnak. Ha viszont azt vizsgáljuk, hogy mit adott a földtan őneki, akkor azt állíthatjuk, hogy az a jó munka megnyugvását, a természet szemléletéből fakadó tiszta, igazi örömet ajándékozta neki. Ez okozta azt, hogy súlyos beteg- sége ellenére is derűs maradt és bizakodó mindvégig. Az élet nagy ajándéka volt az édesanyja és hű felesége. Édesanyjával a legteljesebb összhangban élt. Édesanyja örült fia előrehaladásának, ő pedig hálájával és szeretetével igyekezett leróni tiszteletét és ragaszkodását. Hoffmann iBOLYával fiatal egyetemi hallgató korában találkozott, mikor életerejé- nek teljében volt. A barátság közöttük szerelemmé nemesült, így amikor a tüdővész ezt a nagyerejű és makk egészséges szervezetet megtámadta, a fiatal és igen szép orvosnő menyasszonya nem hagyta el, hanem előre látva bár sorsát, kitartott mellette a sírig. Kárpátalján találkozva velük, a fiatal feleség könnyes szemmel, de nem kétségbeesve újságolta: „már nekem is vannak lázaim . . .“ A sors kegyes volt hozzájuk. Kulhay Gyula meghalt 1945. január 30-án s pár nappal utóbb követte őt ugyanabban a betegségben fiatal szép felesége is. István öccse vette át most örökét: a természetszeretetet. Kulhay Gyula élete, munkája alapján a magyar geológia egyik hősi halottjának tekinthető. Mielőtt búcsút vennénk tőle, vessünk számot azzal, hogy vájjon mit adtunk mi őneki? És itt bizonyára a legtöbben adósnak érezzük magunkat vele szemben. Ő a kevésből is mindig adott, mindig áldozott; mi pedig a többől, a sokból se adtunk neki. Ha akad- nának soraink között olyanok, akik nem ismerték, illetve akik előtt voltak személyében ismeretlen, idegen részletek, azok gondoljanak arra, 10 PAPP FERENC amit mondtunk a tájszólásról, tájjellemről. Minden vidéknek meg van a maga jellegzetes „személyisége", akinek viselkedése eltér másokétól, de ez egyúttal külön érték és érdekesség is. Az ő személyében visszatükröződött az Alföld északkeleti részéhez csatlakozó terület napsütötte völgyeinek derűje, a közeli nagy erdők látogatóinak rajongó természetszeretete és az áhítat, mely távol az élet zajától azokban a szép erdőkben ott honol. Ez a vidék egyúttal a komoly munkavállalás és — végzés tulajdonságait is kifejlesztette fiaiban és mert mindezek oly szépen testet öltöttek benne, helyesebben személyé- ben olyan kiválóan kifejlődtek, azért nem volt rövid élete hiábavaló és ezért fogjuk becsülni, tisztelni még hosszú ideig. Éljen — és legyen áldott az emléke! IRODALMI MUNKÁSSÁGA. 1. A Beregszászi-hegység eruptív kőzetei és azok elváltozásai. — Uber die Eruptive Gesteine des Beregszászer Gebirges und ihre Zersetzung. Földt. Közi. 1936. LXVI. 2. Esztergom után. Földt. Közi. 1938. LXVIII. 3. Séta a Beregszászi-hegységben. — Über das Beregszászer Gebirge. Földt. Ért. 1937. II. 4. A beregkisfaludi Kőhegy (Kamnyanka) kőzetéről. — Von dem Gestein des Beregkisfaluder Steinberges. Földt. Közi. 1939. LXIX. 5. A kaolinról. Földt. Ért. 1938. III. 6. Felvételi jelentés az 1939 nyarán Bilke, Ilonca és Szajkófalva környékén végzett felvételről. 7. Előzetes jelentés a Bilke, Szajkófalva környéki vasércelőfordulásról. Földt. Int. Évi jelent. 1939. 8. Jelentés az 1940. év nyarán a Háthegységben és a Djil DNy-i lejtőjén végzett felvételről. Földt. Int. Évi jelent. 1940. 9. A kovásznai Pokolsár és a gyógyító mofetták Háromszék megyében. Földt. Ért. 1940. V. 10. Jelentés a körösmenti tűzálló agyagok jelenlegi termeléséről. Földt. Int. Évi jelent. 1942. KOPOTKAH BHOrPAíIIÍI ,PL/1A KydbXAfl. AioJia Ky.ibxan cíu.i saitapnaTCKHM BeHrepuest. Oh pojH.ica b cejie h'afijaHOBe b 1910 rojy, cpejHioio muojiy okohhhji b Eeper- cace, iiotom CTaji CTyjéHTOM óvjaneiirrcicoro YHHBepciiTeTa. yHiiBepciiTeT okohíiijt b 1937 rojy c ot.ih'ihmm peyyjibTaroM. Torja oh nepeméJi Ha TexHuity rje ocTa.ica b KanecTBe accHCTeHTa jo 1938 rója a c Tex nop jo cjrepra cBoefi, 3Ha*iHT jo 30. I. 1945 rója 6m reojioroM rocyjapcTBeHiioro reoJorH M •- m ^ o O o o O o o O S S s í s S s S í SS s s s > I — M - M - M - im ~m — m 0 ^ c e e U * K « l7 * K S 5 $ 5 5 S I — K - K K - K - K - K OKKER AGYAG SZŰR KE - TARKA AGYAG Mészkő "PA 3 SZÜRKE AGYAG BAUXÍT 2. ábra. Gánt hosszúharasztosi bauxit bánya délnyugati fal fedőréteg sorának vázlatos szelvénye. alo3 SiÖ2 Fe,Ó3 TiŐ, CaO so3 K.O HoO Nyirádi alunit 39-58 19-99 0-62 0-20 o-io 14-23 4-18 22-93 Hosszúharasztosi alunit 37-80 0-66 0-12 o-oo 0-08 27- 44 8-06 28- 70 A fenti elemzésből számítva, kiadódik: Alunit 36-80% 71*00% Kaolin 43"00°/o 1*42% Hidrargillit 13*79% 17"07% * Kézirat lezárása után: Gánt harasztosi bánya keleti fejtésfalának fedő- réteg sorában, az egyik vetőlap mentén lilás-vörös és okkersárga agyag határán szintén megtaláltuk az alunitet. Az egyik helyen fennőtt gipszkristá- lyokkal szegélyezett repedést töltött ki az alunit. Ellemzéséből számított ásványi összetétele: alunit 65‘13%, kaolin 4T5%, hidrargillit 25‘53%. / ALUNIT A DUNÁNTÚLON 39 9 Mint az elemzésből látjuk, a fehér anyag nem tiszta alunit. Sokkal több a timföldtartalom benne, mint az az alunit képletének megfelel: KAl3(OH),;(SO.,)2. A timföld fölöslegét a jelenlévő kovasavhoz számítot- tam, a kaolin képletének megfelelően: Al2(0H)4Si205, de még így is maradt fölös timföld. Ezt a jelenlévő kötött vízzel hidrargillitnek: Al(OH)a vettem. Hogy számításaim mennyiben fedik a tényeket, azt majd később, ha ismét lehetővé válik, a röntgenátvilágítással felvett kép (Debye — Scherer-diagramm) fogja eldönteni. Egyet azonban biztosan ki- mondhatunk, hogy sem az eddigi, sem a most megvizsgált alunitok nem állandó összetételű anyagok és azoknak csak egyik fő alkotórésze az alunit. Vadász Elemér idevágó közleményeiben már közli a megvizsgált alumíniumszulfátos anyagok számított alunittartalmát, most kiegészíté- sül még György ALBERTnak halimbai kutatásáról írott értekezésében szereplő, 28., 29., 119. számú elemzéseinek adataiból valószínűsítem azok alunittartalmát. így a 28., 29., 119. sz. mintákban 79'82°/o 82,10°/o 74'40°/o alunittartalom van. György Albert értekezésében a fehér agyagot „aluminit“-nek: AL(0H)4S04 . 7H20 említi. Ha az elemzésben kapott SO:i-tartalomból az aluminittartalmát számítjuk ki, az sorban: 137°/o, 141%, 128%-nak adó- dik. Ez tehát nem lehetséges. A tévedésre valószínűleg az alunit földes, vaskos, gumós megjelenési formája adott okot. . Az ilyen alunitot a régebbi ásványtani irodalom (Szabó: Ásványtan 1893.) külön névvel ,,löwigit“-nek nevezte. Az iszkaszentgyörgyi alunitelőfordulást kivéve, az összes ismert lelő- helyen megtaláljuk a pirites szürke-, a mállott — limonitosodott — sárga agyagot és gipszet. Mindez az idők folyamán végbement és ma is tartó oxidációs folyamat bizonyítéka és ennek egyik terméke az alunit. Vadász Elemér a tokod-ebszőnyi barnakőszénben az alunit kiválását agyagpalához kötötten találta meg. Tatabányáról alumíniumhidrátos ki- válást írt le, mely a telepösszletben látható vetődéseken is áthaladva, közel vízszintes elhelyeződést mutat. Mindkét előfordulásban, a széntele- peken állandó szintet tartó alunit, illetve alumíniumhidrátos csíkok, csak a rétegmozgások lejátszódása után képződhettek, hiszen az állandó szin- tet csak így tarthatták meg. Nem egykorúak tehát a. szénteleppel. Min- den bizonnyal későbbi korú vízszintet, vagy vízáramlást jeleznek. Ezt jelzi a hosszúharasztosi alunitelőfordulás is, ahol az agyag és márgás mészkő repedéseit (vízjáratait) tölti ki. Ezt a szintet kiválási szintnek nevezhetjük el, ahol a felszínről beszivárgó víz lefelé haladása közben feloldott anyagokat bizonyos szinten — a vízállás szintjén — lerakta. Az ásványos kiváláskor azonban nemcsak az oldat telítettségének foka, hanem a környezet kémhatásának megváltozása is nagy befolyással volt. Hogy azonban miért vált ki Tatabányán hidrargillit, sőt alumohidrokalcit és Tokodon, Szőcön, Gánton alunit hidrargillittel, azt még további rész- letes megfigyelés lesz hivatva tisztázni. Az alunit és más alumínium- tartalmú ásvány képződése tehát az eocén üledéksorozat képződése után, jóval későbbi időben következett be. 40 GEDEON TIHAMÉR « Az iszkaszentgyörgyi alunitot nem kíséri pirít, limonit és gipsz. Az alunitgumók bauxitba ágyazódtak, tehát annál idősebbeknek kell len- niük. Ha a bauxitot az alsó-kréta felső határára tesszük, az alunit csak az alsóbb emeletekben képződhetett. Csak így volt meg a lehetősége annak, hogy mint görgeteg belekerülhetett a bauxit anyagába. Ez az alunitelőfordulás a legrégibb korú, amit eddig ismerünk. Megállapítható tehát, hogy az eddig ismert dunántúli, valamint a beregszászi alunitelőfordulás mind autochton településű, kivéve az iszka- szentgyörgyit, amely allochton. Az alunitképződés folyamata azonosnak tekinthető a timsósvíz kép- ződésével. A pirít oxidációja következtében keletkezett kénsav legelső- sorban mint gipsz kötődik le, majd fölös mennyisége a kőzetanyag kálium-, nátrium-, magnézium- és végül alumíniumtartalmával lép reakcióba. A pirít oxidációja közben természetesen legelőször vasszulfát (melanterit) képződik, mely azonban gyorsan limonittá alakul és az ily- módon szabaddá vált szulfátgyök reagál a kőzetanyag fenterplített féméi- vel. A savanyú timsósvízből az alunit kiválása akkor következik be, ami- kor az oldat kémhatása lúgossá kezd válni. Összefoglalva az alunitelőfordulásokat, a következőket állapíthatjuk meg: Barnakőszénben Bauxit fedőrétegben Bauxit felső határán Bauxittestben Tokod, Dorog — Ebszőny Gánt Nyirád, Halimba Iszkaszentgyörgy, Sümeg. Mindenütt megállapítható, hogy az alunit másodlagos képződésű és min- denütt csak alárendelt mennyiségben fordul elő. Jelenléte részben az oxidációs*övezet határát és a régi vízjárást, illetve vízszintet jelzi. Bizonyos, hogy a szulfátos oldatnak nagy szerepe van a hidrargillit- képződésben is, mint azt az eddigi vizsgálatokból láttuk. Gömör megyé- ben a vashegyi bányában kőzetrepedésből előbuggyanó alumíniumszuifát gél jelenlétét is megfigyelték. Ezt mint közbülső terméket tekinthetjük a timsósvíz és szilárd alunit között. A tatabányai ásványritkaság,, az alumohidrokalcit képződésében is nagy szerepe lehetett a timsós oldatnak. A gánti bauxittelepben eddig alunitot nem találtunk. Ipari szempont- ból a bauxitban esetleg előforduló alunitnak semmi jelentősége nincsen, mert a bauxit feldolgozását károsan nem befolyásolja. IRODALOM. György Albert: Bauxittelep Halimbán és környékén. Bány. és Koh. Lapok, 56. évf. 75. old. (1923.) Gedeon Tihamér: Timsós víz képződése. Bány. és Koh. Lapok, 66. évf. 155 old. (1933.) T. Gedeon: Formation of Sulfate Containing Waters. Hidrológiai Közlöny, 13. évf. 100. old. (1933.) Gedeon Tihamér: Adatok a sümegi bauxit előfordulásához. Földtani Közlöny, 63. évf. 96. old. (1933.) Lányi Béla: Beregszászi alunitokról. Földtani Közlöny, 72. évf. 159. old. (1943.) Schréter Zoltán: Timsós vizű kút a Vértesben. Földtani Közlöny, 40 évf. 277. old. (1910.) ALUNIT IN TKANS-DANUBIAN* 41 Vadász Elemér: Ásványkiválások a tatabányai eocén barna kőszénképzödés- ben. Magy. Tud. Akad. Mát. és Term.-tud. Értesítője, 60. köt. 495. old- (1941.) Vadász Elemér: Alunit a magyarországi bauxitTelőfordulásokban. Földtani Közlöny, 72. köt. 169. old. (Í943.) . Vadász Elemér: Szulfátos ásványképződés a tokod-ebszőnyi barna kőszén összletben. Bányászati és Kohászati Lapok. 76. köt. 422. old. (1943.) Zombory László: Egy természetes szulfát gél Vashegyről. Földtani Közlöny, 63. évf. 219. old. (1933.) NEW ALUNITE OCCURRENCES IN TRANS-DANUBIAN PART OF HUNGARY. by T G Gedeon. In connection of bauxite surveying in Hungary, special attention was paid to all particulars of alumina containing minerals, which might solve the problem of the origin of bauxite. Consequeritly E. Vadász observed white concretions in soft — Eocenic — coal deposites. These cccur in a certain level, indicating the previous water level. The Chemical analyses saw, the white matériái precipitated írom sulphate containing aluminous minerals. In coal seam of Tatabánya he found gibbsite (hidrargillite) and in the Tokod-, Dorog-, Ebszöny collieries alunite. He alsó found alunite in the bauxite deposit of Iszkaszentgyörgy. The new alunite occurenses are in Nyirád and Gánt. In the bauxite quarry of Nyirád (Alexander I.) alunite is found inside the bauxite body, bút only a few inches far írom the Eocenic overburden. The alunite is white in colour, and mostly found in frangible concretions. The thickness is only two inches in the dark red bauxite. The other occurence of alunite is in the overlying strata of the bauxite deposite at Gánt (Harasztos quarry). Here the alunite is deposited between marlaceous limestone (Eocenic bitumenous — Milliolidic — limestone) and black coaly clay. The thickneses of strata are as folloves: 14—16 inches limestone, 5 — 6 inches white alunite, 6 — 7 inches coaly clay. (See section on Fig. 2. ) The alunite infiltrated nőt only the limestone, bút the above laying yellow clay too. It enters the mikro faults up intő the clay and fills up all the holes there. The habit of the alunite of Harasztos is nearly the same, as it is by the Nyirád one. The compositions of alunites are: at Nyirád at Gánt Alunite 36'80%> 7T00°/o Kaolin . . 43-00%> l'42°/o Gibbsite 13-79°/o 17-07°/o As we may see the alunites in Hungary are nőt well characterised minerals They are formed only to a certain part by alunite. The alunite is formed always later in the sediments by the oxidation process of pyrite as a secondary mineral, accompanied with gibbsite, liomonite and gypsum. 42 NÉHÁNY MAGYARORSZÁGI KŐSZÉN FÉNYVISSZAVERŐ KÉPESSÉGE írták: Balyi Károly és Papp Ferenc* A kőszenek fényvisszaverőképességét fehér fényben, 0'589, 0'527 és 0'475 v hullámhosszúságú fényben vizsgáltuk. Az eredményekből meg- állapítható, hogy a szén fényvisszaverő képessége a hullámhosszal nő, a platinához, vagy pirithez hasonló módon. A fényvisszaverő képesség fehér fényben többnyire a sárga és a zöld közé esik. A megvizsgált sze- nek Bode beosztását alapul véve — a mecsekieket kivéve 1 — barna kőszenek voltak. Ezekben a barna kőszenekben az opak-durit uralkodott. Méréseink középértékek, melyek az opak-durit és az azt alárendelten átjáró vitrit visszaverő képességére vonatkoznak. Sem a fekete kőszenek, sem pedig a barna kőszenek esetében nem egyforma a fényvisszaverő képesség; ez változott a fény színe (hullámhossza) és a szén összetétele szerint. A mecseki szenek fényvisszaverődési értéke megközelíti a HoffmanN) — jENKER-féle 7 — 9°/o-os értéket; azok azonban vitritértékek, a mieink pedig átlagértékek. Megállapítható volt, hogy ahol a fény- visszaverődés értéke kicsi volt, ott a fűtőkészség, a kalóriaérték is kicsi — ennek látszólag ellentmond az, hogy a kis hamutartalmú szenek visszaverő képessége kisebb, mint a több hamut tartalmazóké. Ez azon- ban magyarázható azzal, hogy a szén szervetlen elegyrészei erőteljeseb- ben verik vissza a fényt, mint a szerves részek. Egyébként a hamu összetétele szerint is változik a fényvisszaverő képesség. Azt figyeltük meg, hogy a kovasavban gazdagabb hamutartalmú szenek fényvisszaverő képessége nagyobb, mint a kalciumban gazdag hamué. A francia szöveg- ben közölt táblázat foglalja össze méréseink részleteredményeit. LE POUVOIR RÉFLECTEUR DE QUELQUES CHARBONS DE HONGRIE Pár K. Balyi et F. Papp Pour examiner le pouvoir réflecteur des charbons de hongrie de provenances différentes, le photométre de Berek a été utilisé. Pour la comparaison on a employé de la galéne de Freiberg. Les erreurs variaient entre ±0‘043 et dtO'144, elles étaient donc inférieures á P6°/o. On a exa- miné le pouvoir réflecteur en lumiére blanche et monochromatique (0‘589, 0'527, CC475 n). L’intention originale était d’examiner le pouvoir réflecteur dans le spectre visible ce qui était empéché pár les circon- stances. Le bút était encore de chercher la corrélation entre le pouvoir réflecteur et le contenu de cendre des charbons. On pouvait constater que le pouvoir réflecteur grandissait avec la longeur d’ondes, comme pár exemple chez le platine et la pyrite; la valeur du pouvoir réflec- teur dans la lumiére blanche était le plus souvant située entre la couleur Az 1946. április 3-án tartott szakülésen előadta Balyi Károly. LE POUVOIR R.EFLEOTEUR DES CHARBONS 43 jaune et verte et en quelques cas on a constaté une certaine corrélation entre le contenu de cendres et le pouvoir réflecteur. D’aprés la répartition de Bode les charbons examipés étaient tous — exéptes les charbons noirs du Mecsek Mtg. — des lignites. Dans les lignites l’opaque-durite a prédo- miné. Les résultats de mesurages donnent des valeurs moyennes, lesquel- les se rapportent au pouvoir réflectuer de l’opaque-durite et á célúi de la vitrite contenue en petites quantités dans la premiere. Ni dans le cas des houilles, ni dans célúi des lignites la valeur de pouvoir réflecteur n’était toujours la mérne; elle changaient selon la couleur de la lumiére (la longeur d’ondes) et la composition des lignites. On peut tirer des conclusions d’ordre général sans que celles-ci soient exactement carac- téristiques aux autres propriétés. La valeur constatée du pouvoir réflecteur n’était pás toujours la mérne; elle changeait selon- la couleur de la lumiére (la longuer d’ondes) et la composition du charbon. Des résul- tats des mesurages on peut tirer des conclusions d’ordre général sans que celles soient exactement caractéristiques aux autres propriétés. Les valeurs constatées du pouvoir réflecteur des charbons liasiques du Mecsek (valeurs moyennes) sont proches de celles de Hoffmann — Jenker (7 — 9%) qui sont cependent des valeurs se rapportant á la vitrite. On peut dire que dans les cas oú la valeur du pouvoir réflecteur était petite, le pouvoir calorifique aussi. D’ailleurs le pouvoir réflecteur change aussi selon la composition des cendres, cár le pouvoir réflecteur des charbons riches en silice était plus grand, que célúi des cendres riches en calcium. L’explication est que dans les parties minérales contenant L’endroit du gisement Le pouvoir reflecteur en 3/ /o Contenu de 0 589 01527 0475 en lumiére blanche cendre cn % Pécs, couche N° IV 7’759 6142 4T73 7’707 22 Mecsekszabolcs, couche X° XXV. 4*864 3'966 3114 4'624 16-32 Ajka-Csingervölgy 7‘234 5357 2' 809 5'451 16 Oroszlány 6'630 5*629 5T31 5*773 — Tatabánya 6T59 3'720 2'776 4 921 8 Mór 5‘269 4*092 3490 5'138 15 Pilisvörösvár 6‘789 4'034 3192 5843 10 Dorog 7 021 5'482 3671 5656 lő Tokod, couche moyenne 8'850 6'558 5*482 6643 16 Szápár 4T18 3*737 3'290 3*788 — Dorog 7159 6‘085 3593 6'568 14 Salgóbánva, couche inférieure . . . 8’ 534 6'743 6*408 6'899 21 ,, couche supérieure . . 8534 7'532 6'518 7543 21 Bánszállás, couche inférieure .... 7 042 5*715 5’009 6'679 — ,, couche supérieure . . . 7*252 5'063 5057 5*565 — Várpalota 6'501 6'041 5'355 6*200 12 Királd. couche N° III 7'451 6'488 3933 6*248 12 Brennberg 8'651 6'041 5330 7*226 16 Saj őszen tpéter 8*698 6 063 5'818 5*953 12 Kiskér 9T50 6*398 5'507 7*308 — Rudolftelep, couche inférieure . . . 8‘651 6'489 5'817 7*546 13 ,, couche supérieure . . 6'522 5‘566 5'082 5*519 13 Gyöngyös 6' 399 4*915 3*655 6* 113 11 Szászvár — — — 6*743 21 Dudar '. — — — 5*922 25 Les valeurs moyennes 00 r- 5'559 4*269 6*079 ' 44 MAJZON — R.EICH de la silice, la lumiére pénétre moins facilement que dans celles contenant du carbonate. L’infiltration de lumiére étant plus grande dans les derniéres, celle-ci réfléchissent moins de lumiére. Les valeurs constatées ne sont caractéristiques qu’aux échantillons examinés. En ce qui concerne la pratique, ces valeurs ne seront utiles que si on examinera sous tous les rapports les différantes espéces de charbons d’un gisement. En comparant toutes les données obtenues, on pourra peut-étre tirer des valeurs du pouvoir réflecteur des charbons d’une mine. En comparant toutes les données obtenues on pourra peut-étre tirer des valeurs du pouvoir réflecteur des charbons des conclusions utiles concernant les autre qualités physiques des charbons d’une mine. A SZAMOSMENTI (CSICSÓHEGYI) ERUPCIÓS VONULAT ÉS AZ ERDÉLYI-MEDENCE TUFÁINAK GENETIKAI KAPCSOLATA írták: Majzon László és Reich Lajos A Szamos völgyén K felé haladva, Déstől kezdődöleg, az északerdélyi paleogén dombvidék erősen tagolt morfológiai arculatát a Mezőség elmosódott, jellegtelen reliefje váltja fel. Zsibó és Dés között a Szamos gyakran kényszerül nehéz munkával átszelni a völgyén átcsapó mészkő és kemény márga (,,perforata“, „intermedia“, hójai mészkő stb.) vonula- tokat. Ennek következtében dús erdővel borított völgyoldalai több helyen szurdokszerűen összeszűkülnek, (Pl. Zsibó, Kucsulát, Resztolcs- Rogna). Déstől K-re, Beszterce felé azonban a völgy kiszélesedik. É-i part- vonalán lankásan ereszkednek D-nek az Ilosvai-dombvidék fehér tufa- rétegektől koronázott szelíd halmai. A balparton a Mezőség É-i határát megszabó meredek rétegfej-vonulat szegélyezi a Nagyszamos folyását. Ebben a környezetben már régóta magára vonta a figyelmet a néhány km hosszúságú Csics.óhegy sziklavonulata, ami Rettegtél ÉNy-ra hirtelen emelkedik ki az Ilosvai dombvidék szabályos, egydőlésű topográfiájából. A Csicsóhegy festői vonulatát létrehozó riolitos dacit egy ÉNy — DK irányú hosszanti hasadék mentén ömlött ki és szilárdult meg. DK-i nyúlványán a XV. században híres vár épült, D-i oldalában vájt kőfejtői- ből pedig hosszú idők óta jóminőségű malomkővel egész Erdélyt látják el. A Földtani Intézet igazgatósága 1943. év folyamán a szerzőket bízta meg az Ilosvai-dombvidék földtani térképezésével és kettőjük felvételi területét ezen a ponton a Csicsóhegy gerince választotta el. A vonulat D-i (Majzon) és É-i (Reich) oldalán egymástól függetlenül végzett kuta- tások teljesen azonos eredményre vezettek. Ezek különböznek a terü- letre vonatkozó előző adatoktól, amennyiben a csicsói riolitvonuia- tot környező formációk térbeli eloszlását, illetve azok határvonalának lefutását s rétegtani korukat az eddig publikált részletes térképek adatai- val szemben, a térképezés során lényegében eltérőnek állapíthatták meg (1. 1. és 2. ábrát). Az újabb adatok kiértékeléséből leszűrűdö követ- keztetések is differálnak. Ennek folyományaképen módosítanunk kell az SZAMOSMENTI DACITTUFAK 45 erupció idejével kapcsolatos ezidáig elfogadott nézetet és amit legyen szabad különösképen kiemelnünk: a csicsói vonulat riolitos dacitját genetikai kapcsolatba kell hoznunk az Erdélyi-medence miocénjének legjellemzőbb vezérrétegjével, a Koch-féle sztratigráfiai skálán a közép- miocént a burdigálientől elválasztó úgynevezett dési tufával. Ez utóbbi bizonyítása dolgozatunk főmotívuma. Az Erdélyi-medencét a sóövön belül kitöltő, közel három és félezer méter vastagságú, kövületnélküli, egyhangú petrográfiai felépítésű, miocén-pliocén slirben a rétegtani tájékozódást a közbetelepült tufák teszik lehetővé. A tufavonulat az Erdélyi-medence geológiai képének éles profilját, szerkezetének pedig szilárd vázát szolgáltatja. Azok a kuta- tások, amelyek Erdély legkeresettebb ásványkincsének: a földgáznak 1. ábra. A csicsóhegyi erupciós vonulat Koch szerint. (V. ö. 2. sz. ábrával.) I. Felsőmediterrán, 2. Dácittufa, 3. Alsómediterrán agyagmárga, 4. Felső- mediterrán agyagmárga. 5. Riolitos dácit zárványokkal. tervszerű feltárására vezettek, elsősorban a tufák követésén alapultak és az ebből eredő folytonosan szaporodó adatok invenciózus csoportosu- lása alakítja ki a medence geológiai struktúrájának generális képét. (Böckh Hugó É — D-i lefutású antiklinálisai, Mrazec boltozatcsoportjai, Bandát töréshálózata.) Ezekből a tényekből eredt az Erdélyi-medence tufáinak genetikai problémájának fontossága, amelynek egyik fontos láncszemét képviseli az alább ismertetendő csicsói riolitvonulat. Az Erdé- lyirmedence tufáinak eredetével időrendben Koch A., Szádeczky, Kamienski és a szerzők foglalkoztak. Megemlítjük ezenfelül Kelterborn és Streckeisen 1938-ban megjelent dolgozatát, amelyben a havasalföldi pliocén tufák eredési helyének a Hargita- — Kelemen vulkánikus vonulatát jelölik meg. Koch Antal nyilvánvalóan a tufák és az erdélyi dacitok, elsősorban a Vlegyásza dacitjának ásványi összetételében mutatkozó hasonlóságtól indítva, a mezőségi rétegek tufáinak eredetét a Vlegyásza- masszívumban keresi. Véleménye szerint a Vlegyásza hosszantartó erup- 46 MAJZON — REICH ciós ciklusának kezdeti termékei a tufák. Miután ezek felhalmozódtak, az így képződött vastag takaró alatt ömlött ki és fokozatosan szilárdult meg a dacit magma. A lakkolitszerűen képződött dacit tömzsről azonban a denudáció a tufa- és breccsa burkot teljesen eltakarította olymódon, hogy jelenleg a dacit masszívum felületén egyetlen ponton sem lehet a tufák és a láva érintkezését észlelni. Koch nézetéhez a következő észre- vételeket fűzzük: 1. A Koch által elképzelt vlegyászai vulkánikus működés sorrend- jére és arányaira a tapasztalati vulkanológia példával nem szolgál. 2. A tufák és a láva érintkezésének abszolút hiányát a denudáció rovására írni nem lehet, mert mind a dacitok, mind a tufák térbeli elterjedése olyan nagy, hogy lehetetlen elképzelni az egyazon szülötte termékek erózió okozta ilyen arányú tökéletes szétválasztását. Annál is inkább, mert Koch szerint a vlegyászai dacitmagma a szarmata tufák képződése után történhetett, tehát nem is olyan régi geológiai időszakban. Szádeczky Gyula szerint az Erdélyi-medence tufáinak tűzhelye — Suess Ede elnevezése szerint — tengerparton működő freatikus, robbanó vul- kánok voltak. Ezeknek erupciós termékei: apró eruptív darabok (dacitok) és többé-kevésbbé dúrva, ásványos tufa breccsa. Működésük hasonló volt a Krakatau típusához, bár ennek erejét sohasem érték el. Hasonló kitörési gócnak jelöli meg Szádeczky Papp S. adatai alapján a Visa ÉK-i végén emelkedő Surlódombot és Kolozs község határához tartozó Farkascsupot. Az 1942-es felvételek során Reich Gyulatelkétől É-ra a 382 -Ó- körül, Majzon pedig Széktől É-ra a 412 -O- jelzett domb K-i oldalán térképezett hasonló ásványtufa-breccsa szigeteket s ugyanakkor konstatálták a centrumok átmenetét tiszta, jellegzetes tufarétegbe. Szer- zők ezek alapján magukévá tették a tufák eredetének ezt a magyaráza- tát, a medence főbb tufavonulatainak tűzhelyét azonban ezekkel nem azonosíthatták. A visai, kolozsi, gyulatelki és széki robbanó vulkáni kürtők, a közvetlen sófedők kisebb elterjedésű tufák egyes szintjeinek forrásai. Kamienski M. a lengyel kárpáti előtér tufaszintjeinek legnagyobb részét az Erdélyi-medence gyéresi tufa szintjeivel párhuzamosítja. Egy "mélyebb helvét korú szintet pedig a dési tufával azonosít. Kitörési centrumnak a Vihorlát — Gutin csoportot jelöli meg. Nézete megokolásá- nál vegyi összetétellel kapcsolatos analógiára fekteti a súlyt. Települési viszonyokról azonban említést nem tesz. Reich L. 1943-ban megjelent dolgozatában vázlatosan ismerteti a Csicsóhegy riolitos dacitvonulat geológiai felépítését. Abból a tényből kiindulva, hogy a Dés melletti feltárásokban a dési tufa bázisánál lévő sárga, homokos tufában a Csicsó- hegy riolitos dacitjának darabjait találta meg, arra a Koch nézetétől eltérő következtetésre jut, hogy a csicsói riolit első erupciója a dési tufa képződése előtt történt és pedig burdigálien végén. „Ez az alsó medi- terrán vége felé elsőízben kitörő láva képviseli az Erdélyi-medence dacittufáinak magmatikus anyagát. “ Visszapillantva a tufák genetikájával kapcsolatosan kifejtett elgon- dolásokra, elsősorban Szádeczky Gyula magyarázatát tartjuk szem előtt, mert ez a puszta petrográfiai és vegyi hasonlóságokon felül a kitörési központok szerkezeti kapcsolódását, rétegtani helyzetét és a vulkáni működés tapasztalati tényeken alapuló menetét az erupciós produktumok jelenlegi helyzetéhez viszonyítva jelenleg is érvényre juttatja. SZAMOSMENTI DÁCITTUFÁK 47 • Szerzők a csicsói-riolitos vonulatot is egy nagyszabású kitörési centrumnak tekintik, amely működése első fázisában lávát, kis mérték- ben tufát szolgáltatott. Működése legnagyobb részében hamut szórt. Ebből épült fel az Erdélyi-medence földtani szerkezetében és domborza- tában oly nagy szerepet vivő úgynevezett dési tufa szintje. Tételünk indokolására legyen szabad közelebbről ismertetni e középmiocén hasadékvulkán földtani viszonyait. A Csicsóvonulat Ny-i oldalán a legidősebb felszínen előforduló lerakódások az alsómiocén úgynevezett hidalmási rétegekhez sorolhatók, melyeknek agyagos, palás lerakódásai között homokkő és konglomerátum rétegeket találunk. A konglomerátum több rétegben s több méteres vastagságban fejlődött ki s anyagát dúrva kavicsok alkotják. A homok- 2. ábra. A csicsóhegyi erupciós vonulat újabb felvételi adatok nyomán. 1. Dési dácittufa, 2. Hidalmáíá rétegek, 3. Riolitos dácit, 4. Kövületlelőhely, 5. Törésvonal. V kövek egyes helyeken sűrűn növényi maradványokat tartalmaznak. A most tárgyalt területtől É-ra a homokkő vastagabb padjaiban gömb és cipóalakú konkréciók igen gyakoriak. A hidalmási rétegek agyagos, palás lerakódásaiban a Lápos-pataktól Pecsétszeg vonaláig gyakoribbak a foraminiferák, míg innen D. felé a Szamosig, vagyis a Csicsóvonulat, mondhatnók úgy is, hogy a dési tufa előfordulási területén már jóval ritkábban találhatók. Ez is megerősíti Koch A. (1. p.. 34.) megfigyelését, mikor a hidalmási rétegeknek a medence felé eső — megfigyeléseink szerint ezeknek felső szintjeiről — így ír: ,>a medencze felé ezen tályog iszapolási maradékában, amint számos helyről vett próbák vizsgálásából meggyőződtem, már csak gyé- ren kaphatók foraminiferák2 * * * * * * * * 11. A rétegek állandóan D-i dűlést mutatnak a Lápos pataktól kezdve, tehát itt a Csicsóvonulatnál már a legfelső szint- jeit találjuk az idesorozható rétegeknek. Ezekben a mindinkább homo- kossá váló rétegek közé települt agyagos üledékekben pedig már igen 48 MAJZON — REICH szegény a fauna, vagy ami még gyakoribb, teljesen hiányoznak belőlük a foraminiferák. A désaknai X. számú fúrás idesorozható részletében, — bár 129 m-t haladt bennük a fúró, — egyetlen héjat sem sikerült talál- nom. De hasonló a helyzet más peremi helyzetű hidalmási kibukkanások- nál (dési Királyárka, Csicsóhagymási-patak) is, mint erről már Majzon (7.) megemlékezett. A Csicsóvonulatának Ny-i oldalán a hidalmási rétegekből az alábbi fajokat sikerült megfigyelni: Dendrophrya sp. Rhabdammina abyssorum M. Sars Haplophragmium emaciatum Brady, Haplophragmium crassa Karr., Bulimina pupoides D’Orb., Globigerina bulloides D’Orb., Globi- gerina triloba Rss., halpikkely, halúszótüske. A hidalmási rétegsorozat felett általában 2—4 m vastagságú konglomerátum települ. Ezt a konglomerátumot a dési Királyárka, Alőr 442 -Q-. alatt, Csicsóhagymási-patak feltárásaiban már a szerzőknek 1941-ben alkalmuk volt tanulmányozni. Több helyen, így területünkön is észlelhető, hogy e konglomerátumot laza tufás homok, vagy homokkő képviseli, melyben gyakoriak a nagyobb kavicsszemek és a hidalmási agyagzárványok. Ide sorolható, illetve ennek megfelelő lerakódás az a sárga homokkő réteg is, mely a Csicsó vonulatának DNy-i oldalán 4 — 5 m-es falat alkot s melyet Koch (1. p. 66. és 286.) felsőmediterrán- korúnak mond. A homokkő vastag padjai között (Majzon (8.) pár cm-es foraminiferrameddő agyagos csíkot említ. Ennek a homokkőnek darab- jait találta meg Majzon zárványként a Coltul Petrilor (707 <>, Koch Muncsel elnevezésű kúpja) Ny-i oldalán a riolitos dacitban. Az egyik zárványban (melyek félméteresek is lehetnek) a Heterostegina génuszba sorolható faj héját figyelte meg Majzon. A héj átmérője után ítélve H. costata D'Orb. fajhoz tartozhat. Ezt a fajt a Csicsóhagymási-patak lithothamniumos, kavicsos homok rétegeiből (7.) már ismerjük s a réteg kora középmiocén. A réteg tufás volta s az, hogy helyenkint alatta a dési tufából ismert candorbulinás-globigerinás agyag fekszik, arra mutat, hogy az erupció a hidalmási rétegek lerakodási idejének végénymár megindult. Ez a konglomerátum, vagy az azt helyettesítő laza tufás homok, homokkő- réteg a középmiocénbe helyezendő, hiszen a legszorosabb kapcsolatban állanak a felettük fekvő erupciós képződményekkel. A középső réteg a dési tufa finomabb vagy kissé durvábbszemű világoszöld színű, lemezes vagy pados képződménye. A tufa legalsó részei, kapcsolatban az előbb említett lerakódással, lehetnek homokosak, erősen biotitosak s vannak ezen alsó szintekben növényi maradványokat tartalmazók is. A tufák mint pl. a Vrf Petri É-i oldalán és a Coltul Petriloron (= Muncsel) kovasavas hatásokra opalizálódtak, menilitisek is lehetnek. A tufák petrográfiájával részletesen Reich (6.) foglalkozott. A tufarétegek vastagsága 30 — 50 m lehet s ebbe több vékony rétegben sárgás, fehéres, vagy szürkés candorbulina-globigerina dús tufás anyagok települnek. Egyes feltárásokban 3 — 10 — 20, esetleg 50 cm-es vastagságot észleltünk. E betelepülések szinte mérhetetlen tömegét zárják magába a Candorbulina és Globigerina génuszokba tartozó fajok héjainak. Itt a héjak olyan tömeges felhalmozódására gondoljunk, amikor a héjak az iszapolási maradék 90 — 95°/o-át teszik. Bár akadnak kivételek is, ahol SZAMOSMENTI DÁCITTUFÁK 49 ugyan gyakori az előfordulás, de nem éri el az előbb említett °/o-ot. Mindenesetre megfigyelhető, hogy egy rétegben vagy Candorbulinák, vagy Globigerinák 1 héjait találjuk nagy tömegben. Koca (1. p. 83.,' globigerinás márgáknak nevezi ezeket a betelepüléseket. (Ugyanis a Candorbulinákat Jedlitschka 1934-ben különítette el a Globigerináktól.) A Candorbulinák és Globigerinák tömeges felhalmozódásáról Majzon dolgozatában (7., 8., 9.) találunk adatokat. így pl. a désaknai VII. sz. fúrás 153'80 m mélységben fekvő candorbulinás rétegének iszapolási maradéka teljesen ezeknek héjaiból áll, ami átszámolva 1 m3 kőzet- anyagban 6'9 milliárd héjat jelent. Természetesen e foraminiferadus agyagok nagy mésztartalma, — mely miatt Koch márgás agyagoknak nevezi, — a beléjük zárt töméntelen héjacskának köszönhető. E rétegek faunája egyébként fajszámra nézve szegény, mert a Csicsó- vonulat DNy-i részén az alábbi fajokat találhatjuk bennük: Carreriella siphonella Rss., Bolivina punctata d’Orb., Angulogerina angulosa Will., Globigerina bulloides d’Orb., Candorbulina universa Jedl., Candorbulina biloba Jedl., Candorbulina triloba Jedl., Gyroidina soldanii d’Orb, spongiatű, spatangidatüske, halpikkely. A középmiocén harmadik képződménye a Csicsó-hegy vonulatának riolitos dacitja. A szép és festői vonulat ÉNy-ról DK felé haladva a következő tagokból áll: Vrf Petri (724 -Ö-), a 772 -Ó— es (= Spunc), Spanza (Zidj 779 'y7), D. Maguri (758 <>), Ciceul Sponcei (724 -Ö-), ennek DK-i végén Csicsó várának (683 <>) néhány falból álló romját találjuk. A vonu- latból Ny. felé kiugrik a már messziről feltűnő Coliul Petrilor (= Mun- csel 707 Ó) csupasz fehér kúpja. A Csicsó-hegy geológiai és petrográfiai viszonyairól Hauer és Stache (610. p. 63. és^ö.), valamint Koch A. (1. p. 224.,- 286. és 312., valamint 16.) s ezek adatai nyomán Tauber (11.) írtak. Megemlítendő Balogh E. dolgozata (12. p. 158.), mely részletesen foglalkozik a Csicsó- hegy riolitos dacitjával is. Néhány adatot közöl Szádeczky Gy. (26., 27.) Csicsó-hegy geológiájáról. Üjabban Csíki G. (15.) csupán megemlíti a Csicsó-hegy riolitos dacit kitörését. A riolitos dacit üreges, likacsossá mállott kiömlési kőzete a 4 km-es vonulat nagy részét alkotja s üreges szövete Koch (1. p. 225.) szerint az utólagos elváltozás, valamint a mállás eredménye. A riolitos dacit vonu- latot K-ről szegélyező képződmények közül a legfiatalabb a középmiocén bázisának tekintett dési tufa. Ez a vonulattól légvonaltól 8 — 10 km távol- ságban Négerfalva körül csoportosul minden összefüggés nélküli foltok- ban. Az összefüggést nemcsak erózió, hanem a 150 — 200 ugrómagasságú É-ÉK-D-DNy irányú vetők szakították meg. Rétegeiben megtaláljuk a tipikus globigerina-candorbulina dús közbetelepüléseket. A kőzet üdébb rétegeit fejtik. Innen DNy-ra a dési tufának összefüggőbb foltjait tér- képezhetjük. Ennek a vonulatnak Csicsógyörgyfalvától D-re és ÉK dél- csapású törés szab határt. Itt, a keletre fekvő csicsóhagymási viszonyok- hoz hasonlóan több ponton lithothamniumos agyagmárga közbetelepü- léseket találunk típusos törtön fáciesű mikrofaunával: Textularia can- nata d’Orb., Textularia mariae d’Orb., Quinqueloculina sp., Marginulina sp., Nonion umbilicatulum (Montagu), Elphidium macellum (Ficht. — 1 Mint pl. Kozárvártól É-ra az Apa mica kibukkanásnál. 4 50 MAJZON — REICH Moll.), Elphidium obtusum d’Orb., Elphidium aculeatum (d’Orb.), Elphi- dium crispum L., Heterostegina simplex d’Orb., Borelis meló (d’Orb.), Borelis haueri (d’Orb.), Bulimina pyrula d’Orb., Bulimina ovata d’Orb., Virgulina schreibersiana Czjz., Uvigerina brunnensis Karr., Discorbis rosacea (d’Orb.), Gyroidina soldanii d’Orb., Cassidulina crassa Karr., Cassidulina subglobosa Brady, Pullenia sphaeroides d’Orb., Sphaeroidina bulloides d’Orb., Globigerina bulloides d’Orb., Candorbulina universa Jedl., Candorbulina triloba Jedl., Truncatulina ungeriana d’Orb., Trun- catulina dutemplei d’Orb., Spatangidatüske, Bryozoa, Ostracoda. A fauna törtön jellege pontosan meghatározza a désitufa képződési korát és közvetve a riolitos dacit kitörési időpontját. A rettegi völgyet Ny-i irányban átlépve a dési tufának nagyobb kiterjedésű összetöredezett tábláját találjuk a csicsói vártól D-re húzódó 540 O-tól jelölt gerincen. A terület többi részét kizárólag a burdigálien korú hídalmási réte- gek borítják. A gáncSi völgyben agyagmárga rétegeiből a hídalmási réte- gekre jellemző agglutinált héjú mikrofauna került ki, Cyclammina, Rhabdammina, Haplophragmium vezéralakokkal. A mikrofauna lelő- helyenkénti összetétele a következő: Gáncstól ÉNy-ra a 36^ -Ó- elágazásnál: Dendrophrya sp., Rhabdam- myna abyssorum M. Sars, Haplophragmium crassa Karr, Cyclamina emaciata Brady, Cyclamina cancellata Brady, Siphonina reticulata Czjz, Planispirina celata Costa. Gács községi agyagfejtőben: Dendrophrya sp., Rhabdammina abyssorum M. Sars, Cyclammina cancellata Brady, Plani- spirina celata Costa. Csicsógyörgyfalvától É-ra: Dendrophrya sp., Rhab- dammina abyssorum M. Sars. Megemlíthető, hogy a hídalmási rétegek összletéből némi érdeklő- désre tarthatnak számot a Gáncsi vízgyüj tőmedence É-i felében fellépő konglomerát szintek. Ezeket e területtől jóval keletebbre Ispánmező kör- nyékén összefüggő vonulatokban lehet követni és a morfológiában is szépen jelentkező rétegfejek vázait alkotják. Itt a Csicsóhegy környékén a területet szétszabdaló törések következtében nagyobb távolságba nem követhetők és a tér felszíni formájában sem jutnak kifejezésre. A víz- választón Ny felé haladva ismét fellépnek a pecsétszegi völgyben. IRODALOM. 1. Koch Antal: Az erdélyrészi medence harmadkon képződményei. II. neo- gén csoport. (Budapest, 1900.) 2. Szádeczky Kardoss Gyula: Tufatanulmányok Erdélyben. (Múzeumi Füze- tek. IV. 1917. 1. sz.) 3. P. Kelterborn és A. Streckeisen: Pliozáne Andesittuffe am Aussenrand dér Rumánischen Karpathen. (Annuarul Inst. Geol. al Romaniei XIX. köt.) 4. M. Kamienski: Sur les tufs vulcaniques de l’avant-pavs des Carpathes. (Arch. Min. Tow. Nauk. Warszaw. XII. köt. 1936. p. 16 — 57.) 5. Reich Lajos: Geológiai jegyzetek az Erdélyi-medencéből és a Lápos-hegy- ségből. (Beszámoló a Földtani Intézet Vitaüléseinek Munkálataiból. 6. fűz.) 6. Reich Lajos: Adatok a mezőségi tufa vonulatok rétegtanához és felszíni elterjedéséhez. (Földtani Intézet Vitaüléseinek beszámolója. 1942.) 7. Majzon L.: Szamosújvár és Déstől keletre eső rétegek sztratigráfiája. (Földt. Int. Évi Jel. 1941-ről. Nyomdában.) 8. Majzon L.: Magyarlápostól Désig húzódó terület geológiai viszonyai. (Földt. Int. Évi Jel. 1943-ról. Kézirat.) SZAMOSMENTI DACITTUFAK 51 9. Majzon L.: Az Erdélyi-medence északi felének sztratigráfiája mikro- faunisztikai vizsgálatok alapján. (Földt. Int. Vitaüléseinek Munkálatai, 1944. 1. fűz.) 10. Hauer, F. — Stache, G.: Geologie Siebenbürgens. (1863: Wien.) 11. Tauber, A.: Lage und Beziehungen einiger, tertiarer Vulkángebiete Mittel- europas zu gleichzeitigen Meeren oder gross Seen. (Neues Jahrb. für Min. Geol. u. Pál. Beil. Bd. XXXVI. p. 413. 1913.) 12. Balogh E.: Nem egy közös tengelyű ikrek általános előfordulása a por- phyrquarcok között. (Múzeumi Füzetek, II. köt. p. 145. 1914.) — Allgemei- nes Vorkommen von nicht Parallelachsigen Zwillingen unter dem Porphyr- quarzen. (Múzeumi Füzetek, II. Bd. p. 235. 1914.) 13. Szádeczky Gy.: Adatok az Erdélyi-medence ÉNy-i részének tektonikájá- hoz. (Földt. Közi. XL. p. 202. 1910.) — Beitrage zűr Tektonik des NW- lichen Teiles des Siebenbürgischen Beckens. (Földt. Közi. XL. p. 289. 1910.) 14. Szádeczky Gy.: Adatok az Erdélyi-medence tektonikájához. (Földt. Közi. XLIII. p. 405. 1913.) — Beitrage zűr Tektonik des Siebenbürgischen Beckens. (Földt. Közi. XLIII. p. 481. 1913.) 15. Csíki G.: Adatok az erdélyi dácitok ismeretéhez. (Földt. Köel. LXXI. p. 107. 1941.) — Beitrage zűr Kenntnis dér siebenbürgischen Dazit.e. (Földt. Közi. LXXI. p. 161. 1941.) 16. Koch A.: Ásvány- és kőzettani közlemények Erdélyből. (Magy. Tud. Akad. Értek. Term.-tud. Köréből, VIII. köt. 10. szám. 1878.) GENETICAL RELATIONS BETWEEN THE TUFF-LAYERS OF THE TRANSSYLVANIÁN BASIN AND THE VOLCANIC RANGÉ OF MOUNT CSICSÓ by L. Majzon and L. Reich V The authors surveyed among others the surroundings of the Mount Csicsó. Their results differ sharply from previous data (see fig. 2. p. 47.) and modify even the views about the age of the eruption. 1. Volcanological observations did nőt contribute any evidence ascertaining the succession and intensity of the Vlegyásza volcanism supposed by A. Koch. 2. The lack of any exposures o^ tuffs and of eruptive rocks, can nőt be explained by erosion. Dacites and tuffs are so widespread that they ought to occur together anywhere if they were of simultaneous forma- tion. Erosion could nőt effect such a perfect separation even just because the Vlegyásza dacite eruption followed the deposition of the Sarmatian tuffs according Koch’s hypothesis. Gy. Szádeczky supposed that the deposition of the Transsylvanián tuff-layers were due to volcanoes situated on seashore. They yielded dacite-blocks of different size and more or less coarse grained volcanic breccia. Their activity was similar to the Krakatau volcanism bút weaker than the latter. Such eruption centers were observed by Gy. Szádeczky on the Surlódomb northeast of Visa and on the Farkas- csup near Kolozs. Similar volcanic breccia patches were mapped by Majzon on the north of Szék (eastern slope of the hill <> 412) and by L. Reich on the north of Gyulatelke around 382. At the same time the gradual transition of the eruptive centers intő normál character- istical tuff-layers was discovered. Authors accept this way of tuff 3* 52 VITÁLIS ISTVÁN deposition as local phenomenon bút they suppose that the hearth of the chief Transsylvanián tuff ranges ought to be searched elsewhere. The mentioned volcanic centers of Visa, Kolozs, Szék and Gyulatelke might have furnished the less extensive tuff-layers of the salt-cover. In the yellow sandy tuffs underlying the tuffs of Dés which are substitued by a conglomerate elsewhere, fragments of the Mount Csicsó rhyolitic dacite were found. This implies that the first eruption of the Mount Csicsó dyke volcano preceded the deposition of the tuffs of Dés (Uppermost Burdigalian) and followed the formation of the ,,Hid- almás“ beds. The tuff of Dés is held fór Middle Miocéné on the basis of the Tortonian foraminiferas found in the closely connected Lithothamnium sandy maris representing similar characteristics to those of Csicsó- hagymás. The thin tufaceous clay intercalations in the tuff-layers contain plenty of Candorbulinas and Globigerinas. The detailed stratigraphy of these deposits was described by Majzon (8.) and Reich (5.). FEJTÉSREMÉLTÓ EOCÉN „FORNAI" SZÉN AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI PALEOGÉN MEDENCÉBEN írta: Vitális István dr. Az esztergomvármegyei paleogén medencében sokáig csak az oligocén és a paleocén szenet fejtették. A medence nyugati nyúlványán a komáromvármegyei Lábatlan község határában ugyan Hantken Miksa már az 1867. évben felismerte az eocén fornai fáciesű szenét, de az fejtésre nem méltó. (1. p. 43.) Az ^esztergomvármegyei paleogén medence keleti részében és a Pilis- hegység mélyedéseiben az 1883. évben Schafarzik Ferenc az esztergomi Kis- és Nagy-Strázsa (Őr)hegy északi lába előtt, továbbá a pilisszent- kereszti Bottyán-kútnál, meg a Cserepes-völgyben megállapította, hogy a régóta ismert és ismételten bányászati kutatásra is serkentő szén- telepecskék a Nummulina striata Brug., a Cerithium corvinum Brngt., ' a Pirena auriculata Schlotk., a Cytherea hungarica Hantk. által jellem- zett homokkő közé települt Melánia dutrix Stache és congeria sp. tar- talmú édesvízi mészkőben fekszenek, és hogy e széntelepes édesvízi üledék, illetőleg a bezáró Nummulina striátás homokkő, tályag és mészkő fekvője a Nummulina perforata-Lacusana-, a fedője pedig a Nummulina Tschihatscheffi-mészkö. (2.) Schafarzik Ferenc ugyan nem használta az ismertetett üledékek és barnaszén jelzésére a fornai elnevezést, ámde kétségtelen, hogy Esztergom város és a Pilis-hegység említett helyein a fornai réteg és a fornai szén fejlődött ki, habár nem is fejtésreméltóan. Magában a szorosabb értelemben vett esztergomvidéki paleogén medencében az 1922. évben Rozlozsnik Pál, Schréter Zoltán és Telegdi ESZTERGOMMEGYEI FORNAI SZENEK 53 Hóth Károly (3.) a szénterület bányaföldtani viszonyait ismertetve Hantken „ Nummulina striatás“, illetőleg „felső puhány “ és „tokodi homokkő “ rétegcsoportját „molluszkumos márga és homokkő “ és „kövü- letmentes homokkő és homok“ elnevezéssel részletesen leírták és meg- említették, hogy ebben a kettős rétegsorozatban legalább két színtájban szénnyomok, sőt 0'2 m vastag széntelepecskék is előfordulnak, „amelyek- nek azonban gyakorlati jelentőségük nincsen“. (3. p. 28.) Ebből a kettős rétegcsoportból Rozlozsnik, Schréter és Telegdi Róth K. a fornapusztai kövületek közül a Cerithium calcaratum, a Cerithium corvinum, a Natica incompleta és az Ostrea supranummulitica fajokat is felsorolták. Kétségtelen tehát, hogy az említett szénnyomok és vékony széntelepecskék a fornai típust képviselik, noha a szerzők ezt a megjelölést nem használták. Az eddig közöltekből kiderül, hogy az esztergomvármegyei paleo- gén medencében régóta ismeretesek ugyan fornai szénnyomok és vékony széntelepecskék, ámde azokat sem a bányászok, sem a geológusok nem tekintették fejtésreméltóknak. Éppen harminc esztendeje foglalkozom az esztergomvármegyei paleogén medencében szénkutató fúrások kitűzésével, s mindjárt az első alkalommal: az 1916. évben reáterelődött a figyelmem a fornai típusú szénre és a javaslatomra lemélyített fúrásokkal sikerült kimutatnom, hogy az esztergomvármegyei paleogén medencében ez a figyelemre nem mél- tatott fornai szén sok helyen gyakorlatilag is fontos, mivel úgy vastag- ságánál, valamint kitűnő minőségénél fogva fejtésreméltó. Később meggyőződtek erről mások is. Főleg ezeket a fejtésreméltó fornai szénelőfordulásokat ismertetik röviden a következő sorok. / 1. A csolnoki Liget- (Leégett-) hegy eocén fornai szene. Az első világháború nagy szénszükséglete új szénkészletek felkuta- tására serkentett. Az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya R. T. központi igazgatósága az 1916. év nyarán felkért, hogy járjam be bányaföldtani- lag az esztergomvármegyei szén jogterületét s megfigyeléseim alapján szemeljek ki olyan helyeket, ahol remény van kutatófúrások lemélyíté- sével új szénkészlet feltárására. Elsősorban a Liget- (Leégett-) hegyet ajánlottam átkutatásra. A. Liget- (Leégett-) hegy Dorogtól délre, Csolnoktól keletre emelke- dik 268 m magasra a tengerszint fölött. Ott régebben, még az első világ- háború előtt Winklehner János bányaigazgatósága idejében az 1908 — 1909. évben az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya R. T. szénjogterületén mélyítették le az 56. számmal jelölt első kutatófúrást. Ez az első fúrás a dorogi bányaigazgatóság fúrási üzemvezetőségénél őrzött fúrási napló szerint 30 cm vastag televényréteg alatt homokba ment át és a külszín alatt már 32 m mélységben szénnyomot lelt, de miután 173'80 m mély- ségig a keresett fő széntelepet nem találta meg: a fúrást abbahagyták, annyival is inkább, mivel nyugat felé a legközelebbi 1. sz. fúrtlyuk, amelyet még az 1889 — 1891-évben mélyítettek le, ámbár elérte a medence triaszmészkőfenekét, csak szénnyomokat lelt, az 1894. évben lehajtott 3. sz. fúrás pedig még szénnyomot sem talált. 54 VITÁLIS ISTVÁN Winklehner János bányaigazgatósága idejében a csolnoki Liget- hegyen nem is mélyítettek le újabb kutatófúrást, minthogy azok a fúrások, amelyek észak és nyugat felől, illetőleg a Samu- és a későbbi Reimann-akna bányamezője felől a Ligethegy felé közeledtek vagy egyáltalában nem harántoltak szenet, vagy csak elvékonyodott szén- telepen hatoltak át. Winklehner Jánosí a dorogi bányaigazgatásban az 1911. évben Schmidt Sándor váltotta fel, aki az 1913. évben új elgondolással és új reménnyel nemcsak a külszínről, hanem a föld alatt a 'henrikhegyi táróból ereszke kihajtásával, majd miután vetőlapot ért el, az ereszkéből lemélyített fúrással v kísérelte meg a Ligethegy testében művelésreméltó széntelepet kutatni fel. Ámde sikertelenül, úgy, hogy a Ligethegyet másodízben is diszkr editálták. Az 1916. év nyarán részletes bányaföldtani bejárásaim során meg- állapítottam, hogy Ligethegyen a lösztakaró alól a vízvájta árkokban több helyen északkeleti lejtősödéssel a felső oligocén homokkő kerül fel- színre és így a régi 56. sz fúrtlyukban a külszín alatt 32 m mélységben lelt szén^iyom csak az elvékonyodott felső oligocén széntelep képviselője lehet és az eocén-paleocén széntelepe t azért nem harántolhatták, mivel nem fúrtak le elég nagy mélységre. Az említett ereszkében elért vetőlap pedig csak annyit jelent, hogy a Ligethegy területe a Reimann-akna felőli nyugati területhez viszonyítva levetett és így az eocén-paleocén széntelepet mélyebben kell keresni. Azt javasoltam tehát, hogy a Liget- hegyen új kutatófúrásokat mélyítsenek le a triaszmészkőfekvőig és öt ilyen kutatófúrás helyét meg is jelöltem. A dorogi bányaigazgató a Ligethegyhez nem sok reményt fűzött, minthogy megelőzően az 1915. évben a Ligethegyhez legközelebb eső 167. számú újabb fúrás is csak 0‘50 m vastag palás szenet harántolt, jóllehet a triaszmészkő- fekvőig ment le. A Liget-hegyen általam javasolt új fúrások közül az első hármat, t. i. 168., 171. és 175. számú új fúrást szakvéleményem kelte után mindazonáltal nyomban lemélyítették a következő eredménnyel. A 168. számú új fúrás, amely a tengerszint fölött 199.179 m térszintről indult, a külszín alatt 248’30 — 250‘40 m mélységben az eocén üledékben 2'10 m vastag eocén fornai szenes telepet harántolt, amely- nek a felső 1'40 m vastag része koromszén, és csak az alsó 0'70 m vastag része szén. (L. az 1. sz. képet.) 48'30 méterrel mélyebben, a külszín alatt 298’70 — 307'23 m mélységben a paleocén szenes telepet szelte át a véső 6'20 m vastag tiszta és 1’15 m vastag palás szénnel. A 171. sz. második új fúrásban, amelynek a külszíni kótája 219‘362 m, a nummulinás márga alatt az eocén fornai széntelep nincsen kifej- lődve, a paleocén szenes telep viszont 217’75 — 227'25 m mélységben ott még vastagabb: 9'50 m vastag és abban 8 25 m a szén összvastagsága. A 175. sz. harmadik új fúrás, amely 201.670 m tengerszint fölötti térszínről indult, három eocén fornai szenes telepet harántolt. A felső szenes telep a külszín alatt 258'50 — 258'80 m mélységben 0*30 m vastag homokid fi margó 1+Q m korombZPO QlOm szén 060m margó 050m lolyjg OtOrr, pat asszírt kő* mór.go 1. ábra. A csolnoki Ligethegy 168. sz. fúrásában harántolt fornai szenes telep. Kül- szín: 199-17 ni. ( ÁJ'U 257 SOm (-S21D ESZTERGOMMEGYEI FORNAI SZENEK 55 koromszénből áll, a középső fornai szenes telep (9*2 m vastag márgaköz- betelepülés alatt) 268'00 — 268*80 m mélységben 0-80 m vastag. Ennek a felső 0*25 m vastag padja koromszén, a középső ugyancsak 0*25 m vastag padja szénpala és az alsó 0*30 m vastag padja szén. A harmadik fornai szenes telep 0*70 m vastag meddőközbetelepülés után következik és csak 0'20 m vastag koromszén van benne. Ki kell emelnem ezúttal is, hogy a harántolt fornai széntelepek, minthogy szeszélyes kifejlődésűek és mivel nagyrészt fejtésre nem méltó koromszénből állnak, a gyakorló bányászok részéről természetesen figyel- men kívül hagyattak. Az ellenben nagy örömet váltott ki, hogy az improduktívusnak vélt Ligethegy testében a javaslatomra lemélyített három új fúrás sorban 7*00, 8*25 és 9*70 m vastag paleocén szenet harán- tolt és így további fúrások lemélyítésével a bányaigazgatóság megállapí- tása szerint 72 millió métermázsa új paleocén szénkészletet tárhat- tunk fel. A paleocén szenes telep alatt sorban 16*30, 17*80 és 17*35 m vastag a márgaágy, majd a külszín alatt sorban 322*63, 245*05 és 359*30 m mély- ségben mind a három új fúrás elérte a medencefenék triász üledékét. Az nem kétséges, hogy az alsó 7 — 10 m vastag szén az esztergom- “vidéki bányászok „fő“ széntelepe, vagyis földtanilag paleocén képződ- mény. Az oligocén és paleocén között lelt eocén szenet viszont a nagy- kovácsi kifejlődés analógiájára az eocén fornai fáciesének vettem, és így a következő tanúságot kellett levonnom: 1. A fornai szén az esztergom- vármegyei paleogén medencében helyenként sokkal vastagabb 10 — 20 cin- nél, mint azt az esztergomvármegyei bányászok gondolták. 2. Az eocén fornai szén ugyan a ligethegyi három új fúrás adatai szerint erősen változó és szeszélyes kifejlődésű, minthogy hol vastagabb, hol vékonyabb, hol teljesen ki nem fejlődött és egyszer koromszén, máskor palás szén és csak ritkán tiszta szén, de' helyenként mégis fejtésreméltó lehet. 3. A fornai szén nem elvékonyodott főtelepi szén, hanem annál fiatalabb képződmény és igy 4. A fornai szén harántolása után a fúrást folytatni kell, minthogy alatta ott rejtőzhet a vastag paleocén ,,fő“ széntelep. Ezeknek a tanúlságoknak először a Bicske nagyközség határához tartozó németegyházi paleogén medence szénkészletének a felkutatásá- nál vettem hasznát, de azután ottan szerzett megfigyeléseim alapján is az esztergomvármegyei paleogén medencében a Borókás (Szalonka)- Kecskehegy környékén felismert szerkezeti teknő szénkészletének a fel- kutatásánál is. 2. A csolnoki Borókás - (Szalonka-) hegy fornai szene. Az esztergomvármegyei paleogén szénmedencében még az 1922. évben, amikor három kiváló főgeológus: Rozlozsnik Pál, Schréter Zoltán és Telegdi Róth Károly részletesen ismertette a bányaföldtani viszonyokat, a rendelkezésükre bocsátott több száz fúrás naplójának áttanulmányozása alapján — mint már említettük — azt hitték, hogy a középső eocén üledékében ugyan két színtájban is előfordulnak vékony, legfeljebb 0*20 m vastag széntelepecskék, illetőleg szénnyomok, „amelyek- 5G VITÁLIS ISTVÁN nek azonban — mint mondották > — ‘gyakorlati jelentőségük nincsen'*. (3. p. 28.) Azt, hogy a csolnoki Liget- (Leégett-) hegy testében 0*20 m-nél sokkal vastagabb: 0*70 — 2*10 m vastag középeocén tornai szenes telep fordul elő, részemről — mint az 1. szakaszban kifejtettem — már az 1916. évben megfigyeltem. Az 1923 — 1926. évben meg a bicskei németegyházi fúrások alapján arról is meggyőződtem, hogy helyenként, ahol az eocén fornai szén 0*60, 0*53, 0*55, 0r90 és 0*58 m vastag, gyakorlatilag is némi figyel- met érdemel. l Az 1929. év július havában az Esztergom-Szászvári Köszénbánya R. T. jogutóda a Salgó-Tarjáni Kőszénbánya R. T. központi igazgatósága felkért, hogy adjak szakvéleményt arra vonatkozólag: remélhető-e 1. a sárisáp-nagysápi terület alatt, 2. a dorogi Kálvária-hegyben, 3. a csolnoki Ligethegy át nem kutatott részében és 4. az V. légakna környé- kén újabb szénkészlet felkutatása. Az említett helyek bányaföldtani bejárása közben esténként átnéz- tem a régi fúrások naplóit is s e közben felkeltették figyelmemet a Gaisbergen: a Kecskehegyen és a Borókás- (Szalonka-) hegy környékén lemélyített régi fúrások adatai. A Gaisbergen: a Kecskehegyen az 1915. évben három, 117., 125. és 137. számmal jelölt fúrást mélyítettek le, amelyekben a felső oligocén széntelep alatt átlagban 2 m tiszta és 1*5 m vastag nem-tiszta szenet harántoltak és így azt lehetett hinni, hogy a művelés alatt álló 8 — 12 m vastag paleocén „fő“ széntelep szene a Kecskehegy testében elvékonyo- dott, elpalásodott, sőt koromszénbe ment át, miért is mind a három régi fúrást abbahagyták, még mielőtt a triaszfekvőt elérték volna! Az említett régi fúrások alapján a Gaisberg, a Kecskehegy szenét Rozlozsnik Pál, Schréter Zoltán és Telegdi Roth Károly is elvékonyo- dott annavölgyi típusú paleocén képződménynek vélték s az eivékonyo- dást a vastag meddőközbetelepüléssel értelmezték. (3. p. 76.) A gaisbergi, a kecskehegyi régi fúrások adatait tanulmányozva, úgy mint a régi németegyházi fúrásnál, itt is megállapítottam, hogy a felső oligocén széntelep alatt a Kecskehegyen sem az elvékonyodott paleocén széntelepet harántolták, hanem csak a középső eocén fornai fáciesű szén- telepét, minthogy a harántolt széntel epcsoportnak nemcsak a fedőjében, hanem a fekvőjében is a középső eocén tengeri üledéke következett nummulinákkal: Nummulina striatával. Hasonló következtetésekre jutottam a Kecskehegytől keletre a Borókás- (Szalonka-) hegy környékén is, ahol a Szedresen az 1916. évben lemélyített, 154. számmal jelölt fúrás a nummulinás fedő alatt 0*6 m vastag felső és 3*3 méterrel mélyebben, 1*4 m vastag második széntelepet harántolt és az alatt újból eocénkorú kövületes márga következett, de a fúrási napló ott sem jelezte, hogy a fúró elérte volna a medencefenék triászát. Mindez arra késztetett, hogy egyrészt részletesen bejártam a Kecske- hegy és a Borókáshegy környékét, és másrészt átnéztem mindazoknak a fúrásoknak naplóit, amelyeket eddig az említett helyeken mélyí- tettek le. ESZTERGOMMEGYEI FORNAI SZENEK 57 A Keeskehegy-Borókáshegy környékén felismert szerkezeti medence térképe s a medence K-Ny-i irányú szelvénye. Térképmagyarázó : A kecskehegy-borókáshegyi szerkezeti medence északnyugati keretrészét a Magoshegy felszíni triász alaphegysége alkotja. Az északkeleti keretrészt a Magoshegytől keletre a triász mészkő felszínén maradt röge és a régi 78., 266., 416. sz. fúrások adatai alapján felismert felszín , alatti triaszkeretrész képezi. A szerkezeti medence délkeleti keretrésze, mint felszín alatti triasz- mészkősasbérc a régi 148., 150. és 265. sz. fúrás adatai alapján volt megálla- pítható. Ugyancsak a régi fúrások adataiból ismertem fel a szerkezeti medence délnyugati felszín alatti keretrészét is. A gaisbergi, a kecskehegyi 125. sz.' régi fúrás adatai alapján megállapítot- tam, hogy az oligocén szén alatt az 1915-ben nem az annavölgyi típusú paleocén széntelepet harántolták, hanem még csak. az eocén „fornai“ széntelepeit és így a vastag paleocén széntelep, a bányászok „főtelepe1 még mélyebben rejtőzhet. Azt javasoltam tehát, hogy a Kecskehegyen új fúrást mélyítsenek le a me- dence triaszfenekéig, ugyanígy javasoltam a Borókáshegyen is kutatófúrás lemélyítését. Először az 1929 — 1930. évben a Borókáshegyen általam kitűzött 448., majd 465. sz. fúrást mélyítették le s minthogy ott 5 — 7 m összvastagságú eocén fornai és 12 m vastag paleocén széntelepet kutattunk fel, sor került az 1931 — 1932. évben a 486. sz. kecskehegyi új fúrás lemélyítésére, amely ugyancsak meg- lelte az elvékonyodott annavölgyi típusú főtelepnek vélt eocén fornai szén- telepek alatt a vastag paleocén széntelepet. A térkép alsó részén levő szelvény azt tünteti fel, hogy az általam fel- ismert szerkezeti medence egész hosszban remélhető volt az eocén és a paleocén szén feltárása és pedig nemcsak Csolnok, hanem Sárisáp határában is, mint azt a később lemélyített fúrások igazolták is. 58 VITÁLIS ISTVÁN A külszíni bejárások megfigyeléseinek és a régi fúrások adatainak az összevetéséből azután azt a következtetést vontam le, hogy észak felől a Magoshegy— Pollushegy— Cinegés-Sziklán felszínen látható triasz- alaphegységkerete és dél felöl a régebbi csolnok-dági fúrások által jel- zett felszín alatt rejtőző triaszüledékből felépített sasbérc között olyan nagy kiterjedésű harmadkorszakú szerkezeti teknő helyezkedik el, amelyben ott rejtőzhet a középső eocén fomai és a paleocén fő széntelep is. (L. a térképet.) Ezt a megállapításomat az 1929. év július hó 25-én Dorogon a bánya- mérnökség által készített 1 : 10.000-es mértékű térképen is rögzítettem, illetőleg az északi és déli triaszalaphegység-keret között felismert nagy- kiterjedésű szerkezeti teknő határát, mint új reménybeli szénmedencét is megjelöltem és abban a Kecskehegyen és a Borókahegyen egy-egy fúrás helyét is berajzoltam. Az a remény, hogy a régi művelési területektől délre a Kecskehegy- Borókáshegy területén nagymennyiségű új szénkészletet kutathatunk fel: dr. Reimann Ernő központi ügyvezető igazgató érdeklődését annyira felkeltette, hogy felhívta a dorogi bányaigazgatóságot az általam ajánlott fúrások sürgős lemélyítésére. Schmidt Sándor dorogi bányaigazgató, a központi igazgatóság sürgetésére, mihelyt az első gépfúró felszabadult, vagyis még az 1929. év végén meg is kezdte az általam ajánlott egyik fúrás lemélyítését és pedig a borókáshegyit, miután felkérésére a fúrás helyét a természetben is pontosan megjelöltem. Az 1929. év december hó 29-én megkezdett 448. számmal jelölt borókáshegyi fúrásban a felszín alatt 300 m mélységben érte el a kutató- véső a felső oligocén széntelepet, amely azonban csak 5 cm vastag. Kerek számmal 100 méterrel mélyebben, a külszín alatt 405‘7 m mélységben a homokkőben a Nummuilina striata alakkörébe tartozó nummulinák jelentkeztek és 449'47 m mélységben, vagyis az oligocén széntelepecske alatt kereken 150 méterrel mélyebben elértük a középső eocén (az auversien) fornai fáciesű széntelepét, illetőleg széntelepcsoportját, igen szép fényes barnaszénnel! A külszín alatt 449‘47 — 507'47 méter mélységben, vagyis 58 m vastag homok, homokkő, finomabb és durvább kavicsos homok és márga vál- takozó rétegei között 10 fornai széntelepben 14 tiszta és 2 palás szénpadot harántoltunk 7'29 méter összvastagságban. A fornai szénpadok között 0‘67, 0’9 5 0'6 5, 0‘50, 0'4 5, 0'60 és V27 m vastagok is vannak s így ezekben a kitűnő minőségű fornai szén összvastagsága 5 '09 m. Több száz kutatófúrás lemélyítése után ez az általam kitűzött borókáshegyi 448. sz. fúrás volt az első, amely az esztergomvármegyei paleogén medencében a középső eocén: az auversien homok és homokkő rétegcsoportjában a 0'40 méternél vastagabb padokban több mint 5 méter összvastagságú és nagy fűtőértékű, vagyis fejtésreméltó kifejlődésben tárta fel az eocén fornai fáciesű szenet. • A kutatóvéső a fornai rétegekből behaladt azután a Nummulina perforátás márgába, amely alatt a paleocén fő széntelepét vártam. A 448. számmal jelölt borókáshegyi fúrást azonban műszaki okokból nem lehe- tett tovább mélyíteni. Felkérésre újból kiszálltam tehát Dorogra és a 465. számmal jelölt második és ú^ borókáshegyi fúrást a hely színén a 448. számmal jelzett első fúrás mellett tűztem ki, abban a reményben, % ESZTERGOMMEGYEI FORNAI SZENEK 59 hogy az a fornai széntelepcsoport alatt a paleocén fő széntelepet is eléri. Ez a 465. számmal jelölt második borókáshegyi fúrás a külszín alatt 299*70 méter mélységben érte el az 5 cm vastag felső oligocén szén- telepecskét, majd 402*50 — 415*60 méter mélységben a Nummulina striatás eocén fornai homokkövet és 455*25 — 515'43 méter mélységben, kereken 60 méter vastag kiédesülő vízi rétegcsoportban 12 szénpadban 5*2 5 m tiszta és 2 szénpadban 0*54 m összvastagságú palás eocén fornai szén- padot harántolt 5*69 m ossz szénvastagságban és négy telepcsoportban. A fornai szénpadok közül három 0'90, 0’78 és l'OO m vastagsággal külön- külön is fejtésreméltó, illetőleg a felső szénpadok közül 0'30, 0‘30, 0'24, 0'90 = 1‘74 m, és az alatta következő 0'78, 2*00 = 178 m összvastagságú paleocén szén egy-egy fejtési szelvénybe fogható és így a fornai szén- ből 2*74 + 2*78 = 3*52 méter össz- vastagságú fornai szén vájástérdemlö. Felsim ' l's lL ^ A Borókás- (Szalonka-) hegyen harántolt eocén fornai széntelepek szelvényét a 2. sz. kép szemlélteti. A felső oligocén és az eocén fornai szén között a függőleges tá- volság 155*50 méter. Az I. és a II fornai széntelep között 12'04 méter, a II — III. fornai széntelep között 19*60 méter és a III — IV. fornai szén- telep között 15'73 méter a meddő- közbetelepülés, vagyis a középső eocén fornai széntelepek képződését időnként a medencefenék egy-egy erősebb lezökkenése következtében egy-egy nagyobb vízszintemelkedés, illetőleg tengervízbeáramlás szakí- totta meg és így a szén fő nyers- anyagát szolgáltató növényzet hosz- szabb időközre elvesztette gyökér- lábai alól a talajt, vagyis a fornai szénképződés meg-megakadt. A középső eocénkorú fornai széntelepek alatt 551*67 méter mély- ségtől kezdve a Nummulina perforata (Lacusana) által jellemzett tengeri üledék következett, jelezve, hogy a harántolt széntelepek tényleg a kö- zépső eocén fornai fáciesű képződ- ményei. Megemlítem még, hogy az 571 — 576 méter mélységben a per- forata-szintben is van 10i — 10 cm vastag palás széntelepecske. így tehát az eocén szénképződés már a középső eocén idősebb részében: a lutetienben megindult. GSS-2S m o a «, / ^55*9S m /- 2 36 ? 2 m / m -2 rr> / /-ISI oy r*i./ 9 74 G /-isi 2 5 ™ , ^ 75 50 '-25* / M9*?g r*. /-2S8 65 ~ / 70 m /- 27 g h? ~ / /- 2 &0 17 m/ SAS <5 "*> /*295*<5o ~n / 07 5 /TV rnorqo 0 *S szén 0*7 5 ^ rnarqo 0*t0 m szer* 4* 3o "'ar^a O 7c rr» SZfi-rt 0*2 0 0*^8 ry>. polo Ólom szer* 0* 30 nr\ pa lo 0 70 ^ morgo 0*2 2 rn s • 19‘60 rr, rnardgtí 0*50 /n szén 0*90 rn rr\argO O‘30 m szén ^5“ 7 ^ rn> rnorqo O 10 rr, szén rviarga es nomokWo Ni/mmu l ■ ne> perforota 1S8 69»n.-cl rv>cly£bben ti rr* wastaq paleocén szén 2. ábra. A csolnoki Borokáshegy 465. sz. fúrásában harántolt fornai szenes telep. 60 VITÁLIS ISTVÁN Ezután a cerithiumos-cyrenás elegyes vízi üledékbe hatolt a fúró és a felszín alatt 674'12 m mélységben, vagyis az eocén fornai széntelep alatt 158’69 m-rel mélyebben, elérte a várva-várt paleocén széntelepet s 11 5 s 0'05 m vastag tiszta és 0'30 m vastag palás paleocén fedőszénpad harántolása után 7*33 méterrel mélyebben a felszín alatt 682'95 — 69531 méter mélységben 12’36 méter vastagságban haladt át a paleocén fő sze- nes telepen, amelynek 0'95, 0'40, T43, 0'40 és 0'76 m vastag szén- padjában 9'94 m összvastagságú tiszta és 2'37 m vastag palás szén van. A palás szén alsó, 110 m vastagságú része paleocén fefcü-telepnek tekinthető. A paleocén fő széntelep talpát a felszín alatt 700’58 méter mélység- ben, illetőleg a tengerszint alatt 481 '35 méter mélységben érte el a véső. Az esztergomvármegyei paleogén medencében ez a 465. sz. borókás- hegyi fúrás volt az első, amely a fejtésreméltó eocén fornai szén harán- tolása után a paleocén szenet is meglelte, és pedig a fedő telepben 115 m vastag tiszta és 0‘30 m vastag palás, a fő telepben 9 94 m vastag tiszta és 2 37 m vastag palás szénnel, amelynek az alsó, 110 m vastag része a paleocén fefcü-telep. Az 1929 — 1930. évben remélyített 465. számmal jelölt borókás- (sza- lonka-) hegyi új fúrásban elért meglepően jó eredmény különösen akkor válik nagyon szembeszökővé, ha összehasonlítjuk a megelőzően lemélyí- tett négy régi fúrás adataival. Amíg ugyanis az 1916 — 1923. évben lemélyített 148., 150., 154. és 283. számú négy fúrás átlagban csak 0'35 méter összvastagságú tiszta és 0’32 méter összvastagságú palás szenet harántolt, a javaslatomra, lemélyített 465. számmal jelölt új fúrás 5'15 méter összvastagságú tiszta középeocén fornai és 11*14 m összvastagságú paleocén, vagyis összesen 16'29 méter összvastagságú tiszta szenet harán- tolt, amelyhez még 2‘67 méter összvastagságú palás szén járul. A 448. és a 465. sz. fúrásban feltárt, fejtésre méltó fornai és a kere- ken 12 méter vastag paleocén szén természetesen arra késztette a dorogi bányaigazgatóságot, hogy a Borókás- (Szalonka-) hegyen további fúrá- sokat mélyítsen le az új bányamező kiterjedésének megállapítása végett. A Borókás- (Szalonka-) hegyen lemélyített 448. sz. első, valamint a később lemélyített 720., 909., 930. és 956. sz. fúrás adatai szerint azok- ban a fornai szén vastagsága egyenként és átlagban felülről ‘lefelé 1 *3, 1‘2 és 1‘2 méter, illetőleg együttesen 3'5 méter. Ezekről a fornai szén- telepekről és elhelyezkedésükről a következő táblázat nyújt áttekintést: A fúrás száma A szén vastagsága a/. Összszén- vastagság Az alsó szénpad talpa I. II. III. a külszín a tengerszint telepbe n alatt 448. 0-90 m 1-78 m 1-48 m 3-26 m 477‘18 m - 257-13 m 720. 0-30 „ 1-05 „ 1-79 „ 3-24 „ 412-11 „ - 189-87 „ 909. 2-03 „ 0-80 „ 1*27 „ 4-10 „ 424-00 „ 930. v 0-60 „ 2‘36 „ 1-30 „ 4-26 „ 359-51 „ - 175-62 „ 956. ,2-78 „ 2-78 „ 290-28 „ - 66-59 „ Átlag: 1'32 m, 1*19 m, 1*17 m = 3*53 m. A harántolt eocén fornai szén meglepően jó minőségű, Szenttornyai András vm. vizsgálata szerint a következő adatok jellemzik: ESZTERGOMMEGYEI FORNAI SZENEK 61 nedvesség .... 9‘73°/o hamu 7*50°/o fűtőérték 5300 kalória. A borókás- (szalonka-) hegyi eocén fornai szén tehát minőségileg egészen közel áll a paleocén fő telep szenéhez! A borókás- (szalonka-) hegyi fornai szén talpa a 956. számú fúrás szerint a medence déli szélén van viszonylag a legkisebb mélységben, t. i. a felszín alatt 290*28 méter, illetőleg a tengerszint alatt 66'59 méter mélyen. A teknőszerű medence mind a déli: felszínalatti, mind az északi: felszínfeletti triaszmészkőoldalfal mellett hirtelen mélyül, minthogy a faltól nem messze úgy a déli 720. számú, valamint az északi 909. számú fúrás igen nagy: 412, illetőleg 424 méter mélységben érte el a fornai széntelep talpát, a tengerszintnél 189*87 m, illetőleg 222 méterrel mé- lyebben. Az a fúrás pedig, amelyet az 1929. évben felismert szerkezeti teknő közepe táján ajánlottam lemélyíteni, t. i. a 448. számú fúrás a felszín alatt 477*18 méter, illetőleg a tengerszint alatt — 257:93 méter mélységben érte el a fejtésre méltó alsó: III-as fornai széntelep talpát. Valószínű, hogy a fornai szén fejtésekor a fornai és a paleocén szén- telep között levő 160 — 200 méter vastag meddőközbetel épülés, amely túlnyomó részben agyag, kellő védelmet nyújt a felszálló karsztvíz fel- törése ellen. Miután azonban a laza kitöltésű vetőközökből a karsztvíz feltörése lehetséges: állandó vízemelésre kell majd berendezkedni az „ esetleg szükséges fejtési depressziós kúp létesítése és a termelés ideje alatt való fenntartása végett. A fejtés előkészítését egyébként a kecske- hegyi IX-es akna bányamezejéből a — 127 m-es szintről a borókási lej- tősakna kihajtásával m^r meg is kezdték. 3. A csolnokí Kecskehegy fornai szene. Amint azt már az 1. fejezetben kifejtettem, az 1929. év nyarán fel- ismertem, hogy a régi, az 1915. évben lemélyített 125. számú fúrás nem a padokra osztott és elvékonyodott annavölgyi típusú paleocén szén- telepet harántolta, hanem még csak az eocén fornai telepét, miért is a Borókás- (Szalonka-) hegyen elért sikerre is hivatkozva, újból ajánlot- tam, hogy a Kecskehegyen is mélyíttessék le az 1929. évben javasolt és az 1 : 10.000-és mértékű térképen kijelölt új fúrás, minthogy a Kecske- hegyen a középső eocén fornai és paleocén széntelep a borókáshegyinél lényegesen kisebb mélységben érhető el. Ezt a kecskehegyi új fúrást a hegytetőn tűztem volt ki. A dorogi bányaigazgatóság azonban fúrástech- nikai előnyök miatt az 1931 — 1932. évben először a Kecskehegy észak- keleti lábánál alacsonyabb (196.302 m t. sz.) térszinten mélyítette le a 486. számmal jelölt első új fúrást, amely 303'48 — 320*70 méter mélység- ben a fornai telepeket részint koromszén alakjában, részint elvéko- nyodva (0*40, 0*25, és 0*40 m vastagságban) harántolta. A paleocén fő széntelep azonban ott is 14*47 m vastag és ahhoz járul még 1*28 méter vastag palás szén. Később a Kecskehegy tetején is mélyítettek új fúrásokat és azok, úgy mint a Borókáshegyen, a középső eocén üledékében a fornai szenet három telepben tárták fel. 62 VITÁLIS ISTVÁN A kecskehegyi eocén jornai széntelepek közül kettő bizonyult fej- tésreméltónak: a felső vagy I-es telep szenének a vastagsága Vargha BÉLÁtól nyert értesülés szerint 0‘00 — 2'80 méter között változik (1. a 3. képet); a középső vagy II-vel jelölt tornai széntelepben a szén vastag- sága 0‘8 — 1'7 méter (1. a 4. képet). A két telep között a függőleges távol- ság 7 — 18 méter. Az alsó vagy III-as telep szene többnyire elpalásodott. A kecskehegyi fornai széntelepek a tengerszint közelében helyezked- nek el. A kecskehegyi I-es és Il-es fornai telep szenének a minőségére vonatkozólag közlöm a következő adatokat: A kecskehegyi fornai 1-es széntelep szene: 0 Hamu 9'34— 10'75°/o, nedvesség 10‘64 — 16'94°/o, égésmeleg 5491 — 6293 kalória, fűtőérték 5040 — 5843 kalória. A kecskehegyi Il-es telep szene: Hamu 16'25 — 9-16°/o, nedvesség 10'70 — 1 8‘51°/o, égésmeleg 5547 — 6381 kalória, fűtőérték 5070 — 5951 kalória. A Kecskehegyen az eocén fornai széntelepet a felszín alatt 303'48 méter, vagyis 151'77 méterrel kisebb mélységben érte el a kutató véső, mint a Borókás-hegyen. Beigazolódott tehát az a kalkulációm, hogy a Kecskehegy testében lényegesen kisebb mélységben helyezkedett el az eocén fornai szén, valamint a paleocén szén is. i'lo m. p< jlaa s iáén A Kecskehegy sasbércének a kiterjedése 880.000 m2, a két felső szén- telepben a fejtésreméltó szén átlagos vastagsága együttesen 2‘6 méter, a kecskehegyi fornai szénkészlet mennyisége tehát, ha a termelési vesz- Íteségre gondolva csak egy fajsúllyal számítunk i«« homokka (880.000 X 2-6 X 1 X 10 =): 22,880.000 métermázsa. 4 ao m. saén A kecskehegyi sasbérc eocén fornai szenének a kitermelésére az 1935 — 1936. évben a régi 137., illető- O'oíffl saer\pala ^ oaom. lég a menette lemélyített új 486., továbbá az új 643. és 660. sz. fúrás között a IX-es számú aknát mélyí- tették le s azon a termelést az 1937. év január hó 1-én kezdték meg. A kecskehegyi IX-es aknán át az 1944. év végéig az ostromokozta elfulladásig 11,447.100 métermázsa eocén fornai szenet hoztak ki. Az általam az 1929. évben javasolt és a hely- színén kitűzött 448., illetőleg 465. számmal jelölt borókás- (szalonka-) hegyi új fúrásban elért s ismertetett siker hatása következtében lemélyített 486. számmal jelzett kecskehegyi új fúrás tehát beigazolta azt a meglátásomat, hogy a régi művelési területektől: az anna- völgy— auguszta- — reimannaknai bányamezőktől délre a Magoshegy — Pollushegy — Cinegés-Sziklán felszíni és a csolnok — dág — sárisápi felszín- alatti triaszlaphegységkeretek között olyan új és nagykiterjedésű szénteknő van, amely nemcsak kiterjedésben vetekszik az annavölgy — auguszta — reimannaknai szénmezővel, hanem szénkészletben is, amennyiben a Ko rviokUo 3. ábra. A csolnoki Kecskehegyben a IX. aknában fel- tárt I.-es fornai szenes telep. ESZTERGOMMEGYE1 FORNAI SZENEK 63 borókás — kecskehegyi új szénmedencében a felső oligocén széntelep és a triaszmészkö medencefenék között nemcsak egy, hanem két fejtésreméltó széntelep, illetőleg széntelepcsoport van, ú. m. 1. a középső eocén (auver- sien) Nummulina striatás homokkövében a fornai fáciesű, 3 — 4 méter összvastagságban fejthető és 2. a paleocén széntelep 11 — 13 méter össz- szénvastagságú tiszta és igen jó minőségű fényes barna szene (1. a térképet). A dorogi bányaigazgatóság az új borókás — kecskehegyi szerkezeti teknőben egyre sűrűbben lemélyített fúrásokkal folytatta a széntelepek feltárását és így az új szénkészlet elég alaposan megbecsülhető. Mint- hogy a középső eocénkorszakú fornai fáciesű telepcsoportban a fejtésre méltó szén összvastagsága átlag 3 méter, a paleocén széné pedig átlag 12 méter, a fornai szén mennyisége az 1936. évi becslésem szerint 3 km2 terület alatt (3,000.000 X 3 X 1 X 10 =) 90 millió, a paleocén széné (3,000.000 X 12 X 1 X X 10 =) 360 millió, vagyis együtt 450 millió métermázsa! 4. A Magoshegytől délnyugatra feltárt fornai szén. A. kecskehegyi sikeres fúrások hatására a Kecskehegytől távolabb északnyugat felé is felújították a kuta- tást az 1917. évben lemélyített 178. számú fúrástól délkeletre és észak- nyugatra. Ott egyfelől a 763., 805. és 808. sz. fúrás átlagban 1*2 méter és másfelől a 644. és 898. számú fúrás 1'2 és 1'6 m vastag fornai szenet 4. ábra. A II. -es fornai széntelep harántolt. a Bagó ereszkében. 5. A Sárisáp — Nagysáp fornai szene. A régi 178. és 27. sz. fúrások adatai alapján már az 1929. év július hó 25-én kelt szakvéleményemben rámutattam arra, hogy a Kecskehegy- től északnyugatra és nyugatra is ki lehet fejlődve az eocén fornai szene és az alatt ott rejtőzhet a vastag paleocén széntelep is. Az akkori dorogi bányaigazgató: dr. Schmidt Sándor azonban valószínűleg Rozlozsnik; Schréter és Telegdi Roth K. 1922. évi véleményének hatása alatt még az 1931 — 1932. évben lemélyített kecskehegyi 486. sz. sikeres fúrás után is az 1932. évben kiadott munkájában (4. p. 31.) úgy nyilatkozott, hogy a régi 178. és 179. sz. fúrás a szénpadokra osztott Paula-, Móric- és Leontina-telepek kifejlődésével, vagyis a paleocén szénteleppel azonos és így kérdéses, hogy a fornai széntelep megvan-e Sárisáp határában is? Éppen ezért a sárisápi terület átkutatása csak az 1939 — 1943. évben tör- tént meg, amikor az új dorogi bányaigazgatónak: Róth Kálmánnak a kezdeményezésére és a dr. Vitális Sándor által kitűzött 835., 973., 978. o oy m toarna marija 2 40 m. szerv O ÁO r o \i r o- lo m ezen o- 4*4 m . szán O AOm. ezen 0 \o rr\ ezen 1 Wcövülefces mar^o 0-2.5 ezen 0'35m torna marqc* ölöm ezen 0*0 m. 0 tlm. Szén O »n- m Ö'5Í m. ezen 0-40 m. homok OÁ o rr>. rv\á rgO 0-9ö m. kÖvületee marqo 64 VITÁLIS ISTVÁN számú fúrások sorban 0'6, 1’25 és 1'8 m, vagyis átlagban 1'2 m vastag eocén fornai szenet tártak fel. Sajnos, a sárisápi fornai szén szokatlanul nagy mélységben fekszik, amennyiben a 835. sz. fúrás -a felszín alatt 545 m, a 973. sz. fúrás 597 m és a 978. sz. fúrás 340 m, illetőleg a ten- gerszint alatt sorban — 385, — 423 és — 212 m mélységben érte el. Megemlítem még, hogy a szóbanforgó fúrások az eocén fornai szén- telep alatt a vastag paleocén széntelepet is meglelték, ámde természe- tesen még nagyobb mélységben. 6. A Getehegy északi oldalán felkutatott fornai szén. A Gete — Henrik-hegy triaszmészkőalaphegység keretétől északra Csolnok község határának az északi szögletében az 1905. évben lemélyí- tett 41. számú fúrás 301'65 m mélységre jutott le és a felső eocén ,,Tschihatscheffi“-mészkövében megállt, minthogy az akkori mentalitás szerint nagyobb mélységből nem látszott érdemesnek a szenet kitermelni. Az 1933. évi augusztus hó 29-én kelt szakvéleményemben ott új fúrások lemélyítését javasoltam azon az alapon, hogy az 1905. évi 41. sz. fúrás csak a középső eocén fornai széntelep fedőjét érte el, az alatt pedig ott rejtőzhet a fornai és a paleocén szén, amely magas fekvésénél fogva figyelmet érdemel. A dorogi bányaigazgatóság még ugyanazon év őszén és a következő 1934. évben hat (570., 582., 597., 608., 614. és 624. sz.) fúrást mélyített le és sorban 0'30, 0'47, O'IO, 0’05, 0'50 és 0’88 m, vagyis átlagban 0'38 m vastag eocén fornai szenet harántolt a tengerszint fölött 157 — 160 m magasságban, vagyis a vízveszélyes szint fölött! A 614. sz. fúrás az eocén fornai széntelep alatt 146 m-rel mélyebben a paleocén széntelepet is meglelte és abban 2'68, 030 és 0’45 m, vagyis összesen 3‘43 m vastag paleocén szenet harántolt. Itt tehát jnind a fornai, mind a paleocén szén elvékonyodva fejlődött ki. Minthogy a felkutatott szén közvetlenül határos a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. tokodi bányamezejével, a Salgó-Tarjáni Kőszén- bánya Rt. rekompenzáció ellenében átengedte a MÁK-nak. 7. A Fehérhegy fornai szene. A Ligethegy 0‘70. és 0‘25 m vastag eocén fornai szene az 1916. évben — mint már említettem — nem látszott fejtésreméltónak. A Ligethegy északnyugati szomszédján: a Fehérhegyen az 1915. évben lemélyített 118. sz. fúrás a felszín alatt 169'80 m mélységben 1‘25 m vastag fornai szenes telepet harántolt, amelyben 0'70 m vastag felső és 0‘35 m vastag alsó szénpad van és ezt a két fornai szénpadot egymástól csak 0'2 m vastag szénpala választja el. Vékony széntelepecskék és széncsíkok a világosszürke színű homokkőben mélyebben is vannak, s minthogy a homokkőből még e széntelepek fekvőjéből 230 m mélységből is nummu- linák kerültek ki: kétségtelen, hogy itt is a fornai széntelepek fejlőd- tek ki. ESZTERGOMMEGYEI FORNAI SZENEK 65 Az' ugyancsak az 1915. évben lemélyített 129. sz. fúrás a felszín alatt 206 — 210'80 m mélységben még több és vastagabb eocén fornai szenet harántolt a szürke homokkőösszletben, ú. m. 0’45, 1 '20 és 0'25 m vastag fornai széntelepet. Ámde az 1915. évben ezeket sem vélték íej- tésreméltóknak. Az 1929. évben a javaslatomra lemélyített borókáshegyi 448. számú fúrásban talált művelésreméltó eocén fornai szén reáirányítota az érdek- lődést a Fehérhegy fornai szenére is s az ott lemélyített 497., 518. és 557. számú fúrásban 0‘40, 0‘55 és 1‘45 m vastag eocén fornai szenet fúrtak át. A Fehérhegy eocén fornai szenére vonatkozólag a főbb adatokat a következő táblázat szemlélteti: A fúrás száma A fornai szén vastagsága A fúrás külszíni kótája A szén talpa a felszín alatt a t. sz.-hez viszonyítva 118. 1-05 m 276'6 m 171-05 m 106-0 m 129. 1*20 „ 249-4 „ 208-20 „ 42-4 „ 497. 0-40 , 270-5 „ 104-4 „ 512. 0-55 „ 280-9 „ 101-3 „ 557. 1-45 „ 283-6 „ - 49-2 „ Átlag: 0'93 m. Ezt az eocén fornai szenet a VII. lejtős akna segítségével fejtik. 8. A dorogi Kőszikla északi oldala előtt feltárt fornai szén. A dorogi Kőszikla északi oldala előtt a „Községi erdő“ és a „Középső dűlő“ területén az 1916. évben lemélyített 180. számú, az 1917. évi 149. sz. és az 1925. évben lemélyített 329. sz. fúrás olyan széntelepeket harántolt, amelyek a fúrási naplók bejegyzései szerint a fehér és a vilá- gosszürke homokkőösszletben nummulinás rétegek között helyezkednek el és így az eocén fornai telepét képviselik. A 180. sz. fúrás a budapest — bécsi országút mellett 0’50, 0'80 és 1‘65 m vastag eocén fornai szenet szelt át. Az 1*65 m vastag széntelep a felszín alatt 38T05 m mélységben van. Ámde a többi fúrás szerint a fornai szén elvékonyodik. Miután azonban a 180. sz. fúrástól északra l-5 km távolságban a Schmidt-féle kastély mellett az 1929. évben lemélyített 429. sz. fúrás 1 m vastag eocén fornai szenet lelt, ámbár a t. sz. a. 457 m mélységben: a kutatás újból feléledt, de a lemélyített újabb fúrások sem tártak fel vastagabb fornai szenet. 9. Az ódorog — ótokodi fornai szén. Székely Lajos bányaigazgató 1942. évi értekezéséből került nyilvá- nosságra, hogy az 1935. évben a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. esztergomvármegyei szénjogterületén is művelésreméltó kifejlődésben lelték meg az eocén fornai szenet. Ott 40i — 60 m vastag fehérszínű kvar- 66 VITÁLIS ISTVÁN cos homokkőben: a „tokodi homokkőben*1 négy fornai széntelepet tár- tak fel, amelyek közül a három alsó felülről lefelé sorban 2’0, 1’4 és 0‘75 m vastag és fejtésreméltó. A homokkő alól Vadász Elemér meg- határozása szerint Melanatria auriculata, cytherea sp., az édesvízi mészkő- ből arca, kis lucina, mélyebbről Lucina gigantea, Cerithium corvinum, Natica perusta, Mytilus corrugatus és ritkán Nummulina striata volt található, vagyis a széntelepek kétségtelenül a középső eocén (az auver- sien) fornai fáciesét képviselik. Ezt a fornai szenet - — a vízzel küzdve — a XIII. sz. sikló és a XII. sz. ereszke segítségével termelik (5). Az esztergomvidéki szénterület nyugati és délnyugati részén Mogyo- rósbánya, Bajót — Lábatlan és Bajna — Epöly községek határában is isme- retes eocén fornai szén. 10. Mogyorósbánya fornai szene. Mogyorósbánya község beltelkei és a Kőhegy — Látóhegy között Hantken Miksa 1871. évi földtani térképe (6) nagy felszíni kiterjedésben tünteti fel a középső eocén Nummulina striatás üledékét. Azzal kapcso- latban az eocén fornai szén is kifejlődhetett s az alatt ott rejtőzhet a paleocén szén is. Az Esztergom — Szászvári Kőszénbánya Rt. az 1906 — 1907., az 1918 — 1919., az 1922 — 1923. és az 1941 — 1944. évben igen sok fúrást mélyített le, főleg az oligocén szén feltárására. E fúrások leg- nagyobb része harántolta az eocén fornai szenet is, de olyan palás kifej- lődésben, amelyben csak 10 — 20 cm vastag szénpadok vannak, s azok természetesen fejtésre nem méltók. 11. Bajót fornai szene. Baj ót község határában a középső eocén Nummulina perforatás és a Nummulina striatás üledékeit az 1907. évben Liffa Aurél részletesen kinyomozta (7). A község déli szélén Rozlozsnik Pál 1925. évi közle- ménye szerint kútásás alkalmával a középső eocén „striata“-emeletében vékony fornai széntelepre bukkantak. Az azonban fejtésre nem méltó (8). 12. Lábatlan komáromv ár megyei község fornai szene. Hantken már az 1868. évben megemlítette, hogy Lábatlan község határában vékony, művelésre nem méltó eocén fornai szén fordul elő. Megerősítik ezt az újabb kutatások is. Az 1925. évben ugyanis Rozlozsnik Pál közölte, hogy a lábatlani Rézhegy környékén a Sátory-féle cement- gyár agyaggödreiben a striata-emelet elegyesvízi közbetelepülésében a szénképződmény vastagsága jelentéktelen és csak palás szenet és szén- palát tartalmaz. Megemlíti még, hogy itt a „striata**, vagy „tokodi** homokkövet agyagmárga helyettesíti, amely a lithothamniumos-nummu- linás mészkő határán rendkívül sok Nummulina striatát zár magába (8). 13. Bajna fornai szene. Bajna község határában a Bajót felé vezető út nyugati oldalán a Tisztája-dűlőben emberemlékezet óta ismeretes szénkibúvás. Hantken Miksa 1871. évi földtani térképe is feltünteti a Tisztája, illetőleg a Ráki- ESZTERGOMMEGYEI FORNAI SZENEK 67 tás-tó mellett a felső eocén Nummulina millecaput két formája: a Num- mulina conplanata és Tschihatscheffi által jellemzett mészkövet, vala- mint az alatt a középső eocén „striata“-szintjét. Bajna középső eocén üledékét az 1907. évben Liffa Aurél részletesen ismertette. Az 1924. évben az Esztergom — Szászvári Kőszénbánya Rt. 22 m mély kutatóaknával 4‘5 m vastag fornai szenes telepet tárt fel, amelynek a szelvényét pontosan felvettem. E szerint abban a tisztább szén összvas- tagsága 1‘5 m, ámde az is hat szénpadban helyezkedik el és így a szenes telep fejtésre nem méltó. Bajna község beltelkeitől nyugatra a triaszalaphegységkeret között mintegy 10 km2 kiterjedésű szerkezeti medence terül el, ott is kitűztem négy kutatófúrást, amelyek azonban csak az oligocén széntelepét harán- tolták és az alatt az elvékonyodott eocén márgában nem leltek fornai szenet. 14. Pusztamarót fornai szene. Bajna és Lábatlan között, Pusztamarót környékén, a 401 m magas Szenekhegy triaszkorú fődolomitjának az északi oldalán nagy felszíni kiterjedésben fordul elő a középső eocén ,,striata“-emelete, amelyről az 1907. évben Liffa Aurél is megemlékezik. Az édesvízi közbetelepülésben eocén fornai szénnyomok is mutatkoznak, a lemélyített kutatófúrás azonban nem harántolt fejtésre méltó fornai szenet. Az esztergomvidéki paleogén medence keleti részében, valamint a szomszédos Pilis-hegység mélyedéseiben is ismeretes eocén fornai szén. Ezekről is megemlékezem néhány szóval. \ 15. Az esztergomi Strázsa- (Ör- ) hegy és a Pilisszentléleki völgy fornai szene. Az esztergomi Kis- és Nagy-Strázsa- (Őr-) hegy és a Pilisszentléleki völgy két oldalán a hegyek felépítésében nagy szerepet játszik a középső eocén felső részéhez tartozó Nummulina striatás homok és homokkő, amelyben az 1883. évben Schafarzik Ferenc a Nummulina striatán kívül a Cerithium corvinum Brong., a Pirena auriculata Schloth. és a Cythere a hungarica Hantk. kövületeket is meglelte (2). Ebben a Nummulina striatás homokkőben édesvízi márgás mészkő- padok vannak Melánia dutrix Stache és congeria sp.-.el, meg széntele- pecskékkel, amelyek már régóta és ismételten bányászati kutatásokra is serkentettek. Ez a fornai édesvízi mészkő nagyon sok csiga- és kagyló- kőmaggal ma is jól látható az Őrhegy északi lába előtt emelkedő dom- bok oldalán, ahol az arasznyi, legfeljebb 40 cm vastag szenes telepet régen bányavágatokkal is feltárták. Ma már ezek a bányavágatok annyira beomlott állapotban vannak, hogy csak nehezen találhatók meg. A Szentléleki völgy két oldalán, különösen a Cserepesben, valamint a Tetveskútnál ugyancsak régen tárókkal és aknákkal nyitották fel a fornai szenet. A Schafarzik által említett tárók és az azokkal feltárt eocén fornai széntelepek csak 2 — 3 col, vagyis 5 — 8 cm vastagok, így tehát fejtésre nem méltók. Ezekről csakis teljesség kedvéért emlékez- tem meg. 5* 68 I. VITÁLIS IRODALOM. 1. Hantken Miksa: Jelentése a magyarhoni barnaszéntelepek átkutatásának eredményéről. A M. Földtani Társulat Munkálatai. IV. k. Pest, 1868 2. Schafarzik Ferenc: Jelentés az 1883. év nyarán a Pilis-hegységben eszkö- zölt földtani részletes felvételről. Földtani Közlöny. Budapest, 1884 3. Rozlozsnik Pál, Schréter Zoltán és Telegdi Roth Károly: Az esztergom- vidéki szénterület bánya-földtani viszonyai. Budapest. 1922. 4. Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése. Esztergom, 1932. 5. Székely Lajos: Vízdús homokkőbe ágyazott széntelep feltárása a Magyar Általános Kőszénbánya R.-T. esztergomvidéki bányászatánál. Bánv. és Koh. Lapok. LXXII. évf. 4. sz. Budapest, 1938. 6. Hantken Miksa: Az esztergomi barnaszénterület földtani viszonyai. A m. Földtani Intézet. Évkönyve. I. k. Budapest, 1871. 7. Liffa Aurél: Geológiai jegyzetek Nyergesújfalu és Neszmély környékéről. Földtani Intézet Évi Jelentése 1907-ről. Budapest, 1909. 8. Rozlozsnik Pál: Földtani jegyzetek az esztergomvidéki paleogén medence nyugati részéről. A m. Földtani Intézet Évi Jelentése 1920 — 1923. évről. Budapest, 1925. ABBAUWÜRDIGE EOZÁN-FORNAER BRAUNKOHLE IM GRANER ALTTERTIÁRBECKEN Von: Stephan Vitális lm Graner Altertiárbecken hatte mán lángé nur Oligozán- und Paleozán-Kohlen gewonnen. Obzwar M. Hantken die Eozán-Fornaer Kohlé bereits in 1867 im westlichen Teile des Beckens in dér Gemeinde Lábatlan, Komitat Komorn, erkannt hatte, blieb dieses Vorkommen wegen seiner geringen Máchtigkeit unabbauwürdig. Im östlichen Becken- teile, im Gebiete dér Stadt Gran beschrieb F. Schafarzik in 1883 Kohlen- flözchen die in den Schichten des Mitteleozáns (Auversien) vorkommen, d. h. die Fornaer Fazies vertreten; gemáss wiederholter bergmánnischer Aufschlüsse sind jedoch auch diese unbauwürdig. In dem unter Abbau stehenden Teile des Graner Braunkohlen- beckens habén mehrere Schürfbohrungen innerhalb dér Nummulina striata-Schichten (Tokoder Sandstein genapnt) Kohlenflözchen von 0‘2 m grösster Máchtigkeit durchörtert, welche nach dér Monographie von Rozlozsnik, Schréter und. K. Telegdi Roth vöm Jahre 1922 „Keine praktische Bedeutung haben“. Nach ihrer stratigraphischen Lage sind auch diese Kohlenflözchen Eozán-Fornaer Bildungen. Bergdirektor A. Schmidt liess zwar im Jahre 1915 südlich von dem unter Abbau stehenden Beckenteile am Gaisberge drei Bohrungen, numeriert 117, 125 und 137, abstossen, welche verháltnismássig stárkeres Kohlenflöz, v. durchschnittlich 2 m Gesamt- und 1'5 m Reinkohlen- máehtigkeit feststellten, betrachtete diese jedoch als eine verdüíinte und auf Kohlenbánke aufgeteilte Ausbildung des Paleozán-Hauptflözes Annataler Type und liess die Bohrungen nicht tiefer bohren. Die oben genannten drei Geologen teilten diese Auffassung. ABBAUWÜRDIGE EOZAN-FORNAER BRAUNKOHLE 69 Dér Verfasser studierte in 1929 die Angaben dér Gaisberger Bohrungen von 1915 und stellte fest, dass nicht nur im Hangend, sondern auch im, Liegend Nummulinen vorkamen, so dass das letzter- wáhnte Kohlenlöz nicht als eine verschwáchte Ausbildung des Paleozán- Hauptflözes zu betrachten wáre, sondern dass dasselbe zum Mitteleozán (Auversien) gehörte und das Fornaer Flöz darstellte und darunter noch das máchtige Hauptflöz des Paleozáns zu gewártigen wáre. Auch die weitér östlich vöm Gaisberg in 1916 abgestossene Bohrung verquerte nicht das verdünnte Hauptflöz sondern nur das Eozán-Fornaer Flöz. Dér Verfasser stellte auch fest, dass sich im Gebiete des Gaisbergs und des Borókás (Schnepfenberg) ein über 3 km2 grosses strukturelles Becken des Paleogens befánde, dessen Nordgrenze durch den Trias- kalkgebirgszug Magoshegy-Pollushegy-Cinegés-Sziklán und dessen Süd- grenze durch einen nur durch Bohrungen im Untergrund festgestellten Triaskalkhorst bezeichnet wáre. Dér Verfasser schlug dér Eigentümerin Gran-Szászvarer Kohlen- bergbau A. G. vor, zwischen den 3 altén Bohrungen des Gaisberges und auf dem Borókás je eine Tiefbohrung bis zum Triaskalk-Grundgebirge abzustossen, da die früheren Bohrungen im erwáhnten strukturellen Becken im Liegenden des Oligozánfiözes nur das Eozán-Fornaer Flöz verquert hátten und darunter noch das máchtige Paleozánflöz zu erhoffen wáre. Die A. G. billigte den Vorschlag und die Doroger Bergwerks- direktion liess Ende 1929 zuerst Bohrung No. 448 am Borokásberg abstossen. 100 m unter dem dünnen Oligozánflözchen kamen Num- mulinen aus dem Sandstein zum Vorschein und 150 m unter dem Oligozánflöz stiess dér Bohrmeissel auf die Fornaer Flözgruppe des Mitteleozáns und stellte dieselbe als schöne Glanzkohle fest. Innerhalb einer 58 m máchtigen, wechselweise aus Sandstein und Mergelschlichten aufgebauten Schichtengruppe wurden 14 Kohlenbánke, darunter von 0'67, 0'S5, 0-65, 0’60 und 1*27 m Máchtigkeit und von einer Gesamtmáchtigkeic von 6:59 m festgestellt. Das Fornaer Flöz ist somit abbauwürdig. Nach Herstellung von mehreren Hundert Schürfbohriöchern ist diese auf Vorschlag des Verfassers - durchgeíührte Bohrung die erste welche im Graner Braunkohlenbecken in dér Schichtengruppe des Auversien-Sandsteins und Mergels eine nach Máchtigkeit und Beschaf- fenheit abbauwürdige Fornaer Kohlé aufgeschlossen hat. Darauf folgend wurden die Nummulina perforata Schichten verquert, zum Beweis des obigen Befundes jedoch konnte die Bohrung Nr 448 aus technischen Gründen nicht fortgesetzt werden. Die daneben abge- teufte neue Bohrung Nr 465 verquerte unterhab dér Perforataschichten die Cerithium-Brackwassírschichten, und 158'69 m unterhalb dér Sohle des Fornaer Flözes wurde auch das Paleozánflöz vorgefunden u. zw. das 1*15 m máchtige Hangendflöz und das 12‘36 m máchtige Hauptflöz. Die Bohrung Nr. 465 ist im Graner Paleogenbecken die erste, welche die Mitteleozán-Fomaer Kohlé dér Auversienzeit in abbauwürdiger Beschaffenheit und Máchtigkeit verquert und darunter auch das 1*15 + 12 m máchtige Paleozán Hauptflöz festgestellt hat. 70 SÁMSONI ZOLTÁN Dér Erfolg auf dem Borókásberg hat neue Gesichtspunkte eröffnet und die in Angriff genommene intensive Schürftátigkeit schloss zuerst auf dem Gaisberg, dann NW davon gégén Sárisáp zu, sodann SW vöm Magosberg auf dér Südlehne des Geteberges, am Fehérhegy, im Vorland des Doroger „Kőszikla*1 im Altdoroger und Alttokoder Gebiete solche Eozán-Fornaer Kohlenflöze auf, die sich als mehreren Stellen als abbau- würdig bewiesen und dérén Ausbeutung auch heute im Gangé ist. Dér Abbau des Fornaer Flözes begann nach Abtáufung des Schachtes IX. am Gaisberge. Dórt werden die 2 oberen Flözbánke in 3 m Máchtig- keit und von einem H. W. von 5040 — 5951 W. E. gewohnen. Diese Schacht förderte bis zu seinem Ersaufen in Folge dér Kriegshandlungen Ende 1944, über eine Miliőn Tonnen Fornaer Kohlé. Die Gewinnung dér Eozán-Fornaer Kohlé ist auch innerhalb des ehemaligen Bergbaugebietes dér Ung. Allgemeinen Kohlenbergbau A. G. bedeutend. A SZATMÁRMEGYEI KOVÁS KÖZSÉG KÖRNYÉKÉNEK FÖLDTANI VISZONYAI írta: Ifj. Sámsoni-Schréter Zoltán Kovás szatmármegyei község határa a Lápos-hegység, vagy a hara- gosi (a szakirodalomban prelukai) kristályos pala szigethegység észak- nyugati oldalán terül el, Szatmár megye délkeleti részén, Nagybányától délre, légvonalban mintegy 10 km távolságra. Erről a vidékről első szak- irodalmi adat gyanánt Posepny F. 1862-ben megjelent beszámolója tekint- hető (12.). Az ő adatai alapján írnak a hegyvidékről Hauer és Stache(1.). A terület részletes földtani térképet Hofmann Károly (2., 3.) készítette és adta ki. A nagybányai térképlap magyarázó szövegét Koch A. írta (6.). Posewitz T. a hazai kőolajelőfordulásokról írt munkájában (13.) meg- emlékszik a kovási kőolajnyomról. Legújabban Kráutner T. az itteni kristályos palákat ismertette (7.). RÉTEGTANI VISZONYOK 1. Kristályos pala őshegység. a) Archai gneisz és csillámpala. A terület déli részén az alaphegység nyúlványai képviselik a leg- régibb képződményeket, a kristályos palákat.' A haragosi (prelukai) kris- tályos pala alaphegységnek főtömegét csillámpala alkotja, amelyhez alá- rendelten gneisz is csatlakozik. A csillámpala rendszerint muszkovit- csillámot tartalmaz, ritkán azonban kétcsillámú is lehet: muszkovitos és biotitos. Területünkön Szurdukkápolnoktól NyDNy-i irányban nagy ki- terjedésben követhető. Jó feltárásokban látható a Kapnik-patak szurdo- kában, Szurdukkápolnok mellett, ahol a csillámpala erősen gyűrődött szerkezetét is jóT lehet megfigyelni. A csillámpala kíséretében néhol ROVÁS KÖZSÉG FÖLDTANA 71 muszkovittartalmú gi^iszt is , találunk, de legtöbbször csak csekély ki- terjedésben. A kristályos palák a Kapnik, majd a Lápos mindkét olda- lán széles sávban találhatók, de a Lápos jobboldalán csak a Kővárreme- tétől D-re lévő Rosia-malomig követhető, mert addig fokozatosan elkes- kenyednek és a malomnál már a pleisztocén barna agyag és kavics tel- jesen elfedi. A csillámpala és gneisz csoport jobbára a DNy-ÉK-i csapású, részben ÉNy-i, részben pedig DK-i dőlésű rétegein 30°' — 70°-os szögeket mérhetünk. A csillámpala-gneisz csoport tehát a közbetelepülő amfibol- palákkal, kloritpalákkal, valamint az ősdolomittal együtt valószínűleg a variszkuszi gyűrődésben résztvett. b) Amfibolpala és kloritpala. A csillámpala-gneisz csoportjába helyenkint amfibolos és kloritos palák települnek, melyek a csapás mentén hosszú, vékony sávok gyanánt, rendszerint ÉK-DNy-i irányban húzódnak. Mind az amfibolpala, mind pedig a kloritpala sávok területemen oly vékonyak, hogy azokat a mel- lékelt térképen fel nem tüntethettem. c) Kristályos szemcsés fehér dolomit. A kristályos palákkal kapcsolatban fehér, kristályos szemcsés, néhol márványszerű dolomit is van. Területemen ezt is csak kisebb kiterjedésű lencsékben figyeltem meg, de délre és délkeletre nagyobb vonulatokban található. Szerves maradványok nyomát sem találtam benne. Teljesen átkristályosodott és minthogy a kristályos palák közé települve található, valószínű, hogy a dolomit ezekkel egyidejű képződmény. Az előfordulá- sok kicsiny volta miatt térképemen feltüntetni nem lehetett. d) Pegmatittelérek. A csillámpala-csoportba vékonyabb-vastagabb pegmatitteléreket be- települve több helyen találunk. Ezek is rendszerint párhuzamos telepü- lésűek a kristályos palák rétegességével, tehát teleptelérek gyanánt nyo- multak be a palák rétegei közé. Néhol a vastagságuk több méter is meg- van, másutt azonban csak pár cm szélesek. A pegmatittelérek nagy, sár- gás, vagy fehér ortoklász kristályokból, szürkésszínű kvarcból és musz- kovitcsillámból állanak. A muszkovitlemezek átlag 2 — 3 cm átmérőjűek, de néha elérik a 8 — 10 cm-t, sőt vannak helyek, ahol 14 — 16 cm nagyságúak a muszkovitcsillám lemezei. A pegmatittelérekben né- hol, mint járulékos elegyrészt, feketeszínű turmalint is találunk, amelyeken azonban a kristály alak egyáltalában nem, vagy csak igen nehezen ismerhető fel. Figyelem- reméltó jelenség, hogy a pegma- titok nemcsak a csillámpalákba 1. ábra. csp = csillámpala; p = pegmatít- telér; k = kvarc. 72 SÁMSONI ZOLTÁN nyomultak be, hanem az ősdolomit hasadékaiba^s néhol injiciálódtak. Az egyik jelentősebb pegmatittelér-előfordulás területünkön a V.1 Domu- sului völgy alsó részén található, Szurdokkápolnoktól D-re. Másik jelentékeny előfordulása Szurdukkápolnoktól DNy-ra, a Kapnik-völgy mindkét oldalán van, ahol több K-Ny-i irányú telér található2 a 193°/58° és 195°/42° dűlésű csillámlámpa rétegei között. Ezek közül az egyik a legszélesebb — áthúzódik az imént említett, kissé keletebbre lévő V. Domusului völgy legalsó részének baloldalára is. A Kapnik-völgyben lévő és a V. Domusului völgybe átnyúló pegmatitteléreket táróval fel- tárták a bennük levő nagy muszkovitlemezek nyerése céljából. A V. Domusului völgybeli pegmatittelér 3‘5 m vastag s a csillámpala rétegei- vel parallel, 170 / 5 8 alatt lejt (1. ábra). E pegmatittelér szürkésfehér ortoklászföldpát, szürkésszínű kvarc és nagy, néhol majdnem tenyérnyi, muszkovitcsillámok elegyéből áll, de ezeken kívül feketeszínű turmalint is elég bőven találunk benne. A telér a Kapnik völgyétől Ny-ra tovább- húzódik az Osoiu-hegyre, melynek oldalában ugyancsak táróval tárták fel és fejtik a muszkovitcsillámot. A telér vastagsága itt 3 m. 2. Harmadidőszaki képződmények. A) Eocén. I. Felső tarkaagyag rétegcsoport. A kristályos pala alaphegységre közvetlen a középső eocén felsőbb rétegei települnek, Koch A. beosztása szerint a felső tarkaagyag E4 cso- portja, Hofmann K. elnevezése szerint pedig a turbucai rétegek. Ezek az üledékek szárazföldi eredetűek, tehát ideiglenes tengeri regressziót jelez- nek. Kőzetei: sárga- és barnássárga-színű öregszemű homokkő, rend- szerint rétegzés nélkül. Alárendeltebb szerepű a kvarckavics, amely néhol konglomerátummá cementeződött össze. Némely helyen vörösessárga vagy vörös, inkább homokos agyag is csatlakozik az előbbi képződmé- nyekhez, és helyenkint ez telepszik közvetlenül az alaphegységre. A tur- bucai sárgásbarna homokkövet és kisebb mennyiségben konglomerátot találjuk az Osiu-hegy északi oldalán, Szurdokkápolnoktól Ny-ra, ahol is a völgyben 0°/34° dűlés mérhető rétegein. A vonulat innen Ny-ÉNy felé húzódik a déli Muncselre, ahol már sárga homokkő és legdélibb részén vörös agyagos homok, végül vörös agyag szerepel. A vonulat tovább- húzódván Ny-felé, ismét a sárgásbarna homokkövet találjuk a konglo- merátum társaságában, mely azonban már DNy-i irányt vesz fel. Ez a vonulat ÉK-DNy-i irányban harántolja a V. Slava völgyet. Innen DNy felé haladván tovább, a Vurfu Buboia-hegyen a csillámpala fölött kvarc- kavics és vörös agyag formájában újra ráakadunk a turbucai rétegekre, majd távolabb Kisremetétől DK-re, a hegytetőn megint nagyobb kiterje- désben találjuk meg a sárga homokkövet és az alárendeltebb szerepű kvarckavicsot. Gyengébben feltárva megtalálható a V. Podului-völgyben 1 V. a következőkben Valea (románul völgy) rövidítését fogja jelenteni 2 A térképen az egyszerűség kedvéért csak egy telért tüntettem fel. ROVÁS KÖZSÉG FÖLDTANA 73 is. Hasonló módon sárgásbarna homokkő és kavics alakjában fordul elő Kisremetétől DNy-ra a Lápos felől kiemelkedő meredek domboldalon, ahol azonban az előbbiekhez még vörös agyag is csatlakozik. Rovástól DK-re a V. Casului völgyben újra napszínre jut néhány kis röge egy-egy vetődés mentén. Az említett előfordulási helyeken a fedőben mindenütt megtaláljuk a felső durvamészkövet. 2. Felső durvamészkő. A turbucai homokkőcsoport rétegeinek fedőjében a felső durva- mészkő vagy kolozsvári rétegek települnek. Az elnevezés Koch A.-tól ered, aki e képződmény rövid megjelölésére az E5 betűjelzést használja. A felső durvamészkő tengeri eredetű üledék. Kőzetei: fehér, sárga, szürke, sőt néha sötétbarna mészkő, mészmárga, homokos mészkő és meszes homokkő. A fölötte következő ú. n. hójai mészkőtől nem különít- hető el biztosan. Főleg felsőbb rétegei gazdagok foraminiferákban, túl- nyomórészt miliolinákban. Kövületei: A már előbb említett foraminif érá- kon (Triloculinák és Quinqueloculinák) kívül gyéren korallok, echino- dermata töredékek, kagylók és csigák is akadnak. A felső durvamészkő rétegeiben nummulinákat nem találtam, tehát megerősíthetem Koch A.- nak azt az adatát (15. 244. old.), mely szerint a felső durvamészkőben nummulina nem található. A felső durvamészkő képződményei terüle- tünkön az alábbi helyeken fordulnak elő: Szurdukkápolnok mellett, a déli templom táján kisebb kibukkanását találjuk a turbucai homokkő fedőjében. Magában a községben is megtalálható, kb. a középen, a Kapnik patak két ágának összefutása mellett, ahol szürke és barna . mészkő bukkan ki a patak medrében. Rétegeinek dűlése itt 0°/34r. Ebben az előfordulásban bőven akad miliolina, úgyhogy a csoport felsőbb szintájával van dolgunk. A felső durvamészkő rétegei legjobban a Szurdukkápolnoktól Ny-ra eső területen fejlődtek ki. így a Kapnik jobb- oldalán, az Osoiu-hegy É-i részén jó feltárásokban a turbucai rétegek fedőjében sárgás-szürkés mészkövet találunk, melyet kis darabon sárga pleisztocén agyag borít el, majd ismét előbukkanva, felhúzódik az Osoiu- hegy északi mellékgerincére. Ennek rétegein egy helyen pontosan É-i irányú: 0°/40° dűlésszöget mértem. A szóbanforgó mellékgerinc tetején a foraminiferás mészkőből előkerültek: Triloculina sp., Quinqueloculina sp., Anomia cfr. tenuistriata Desh., Chlamys sp., Venus sp., végül Cerithium sp. Ez a mészkővonulat NY-felé lehúzódik abba a völgybe, amely az Osoiu és a Muncsel 382 m mag. ponttal jelzett kúpja között É — D-i irány- ban húzódik. Itt azt találjuk, hogy a turbucai homokkő fölött kb. 10 m vastagságban világossárga mészkő s ennek fedőjében kb. 8 m vastag sötétszürke, jól rétegezett palás agyagmárga telepszik, 46°/30° dűléssel, melyek a völgyön feljebb kb. 12 m vastagságban váltakoznak 15°/32° dűlés mellett sötétszínű mészmárga rétegekkel. E fölött végül a fehér mészkő következik 0'5 m vastagságban, mely viszont már a következők- ben tárgyalandó alsó oligocén hójai mészkőhöz tartozik, mivel annak fedőjében már a középső oligocén révkörtvélyesi rétegek széntelepét találjuk. 74 SÁMSONI ZOLTÁN A durvamészkő vonulata innen felhúzódik a Muncsel 382 m magas pontja felé. Itt sárga és fehér, elég tömött foraminiferás mészkő van, melyet kisebb kőbányában fejtenek. Az egyik kis kőfejtőben a rétegek ÉÉNy-felé, 340 irányban, 10 -os lejtésszöggel dőlnek. E kőbányában gyenge megtartású kövületek is akadnak, nevezetesen: Miliolinák (Triloculina sp., Quinqueloculina sp.), kor all- átmetszetek, Ostrea sp., Panopea cfr. intermedia Sow., Vulsella cfr. legumen d’Arch. és Trochus sp. A Muncsel tetejétől Ny-ra, egy újabb kis feltolódási vonalon túl a turbucai homokkövet és ennek fedőjében a felső durvamészkő másik. ÉK — DNy-i irányú sávját találjuk. A mészkövet e helyen több kis kő- bánya tárja fel. Ezek egyikében Trochus sp. rossz példányát leltem. Egy újabb tektonikai vonalon túl megint a turbucai homokkövet találjuk, majd továbbhaladva rájutunk a felső durvamészre. Ez a vonulat is ÉK — DNy-i irányú. A V. Slava-völgy jobboldalán lévő egyik kőfejtésben 340° 27° dűlést mértem a rétegein. A völgy legnagyobb jobboldali mellékárkában, a turbucai rétegek fedőjében látjuk a szürke mészkövet újra, de kicsiny, alig 20 m szélességben. Kevés kövület itt is akadt benne. Nevezetesen: Millepora sp. és egy nagyobb csiga — Rostellaria (?) sp. — kőbele. A rétegülés itt 15°/18°. A völgyecskében kissé feljebb már tortonai sárga agyag és homok következik. Nyugatabbra, a V. Casilor- völgyben a felső durvamészkőnek újabb kibukkanásai vannak. így a völgy felső részében, a dácittufa kibukkanás végétől kb. 170 m-re, kis kőbányában feltárt 320°/34°-os dűlésű, miliolinákat bőven tartalmazó sárgás-szürke mészkövet találunk. A völgyön lefelé, ÉNy-i irányban haladva, az előbbi feltárástól kb. 50 m-re, kis pikkelyes feltolódás jelent- kezik, melynek mentén előbukkan a turbucai homokkő keskeny sávja és a fedőjében a sárgás és szürke felső durvamészkő. A mészkő feltá- rása igen keskeny, mindössze 4 m széles. Benne miliolinákon kívül egy Venus sp.- 1 is találtam. Tovább menve, már a középső oligocén, rév- körtvélyesi széntelep bukkan elő a kis baloldali mellékárok táján — de folytatva utunkat — újból előbukkan a sötétszínű felső durvamész, meg a hozzátartozó homokkő. Távolabb azobnan a már ismert szürke színű meszes homokkő rétegeit találjuk, mintegy 20 m szélességben feltárva 320°/20° dűléssel. A miliolinákon kívül itt rossz megtartású kagylók is akadnak. A most említett feltárástól kb. 40 m-re van egy konyhasós- szénsavas vizű forrás. A felső durvamészkő napszínre búvik továbbá Kisremetétől északra, a Podului-völgyrendszer árkainak legalsó részé- ben, ahol 335°/25 = -os dűléssel látható a sötétbarna, sőt majdnem fekete márgás mészkő feltárása a patak mederben. A bőven előforduló milioli- nákon kívül Natica sp. és Cardium sp. elég rossz megtartású példányai is akadnak benne. Fedőjében szürke, márgás mészkő van, mely a hójai mészkőnek felelhet meg. A dél felől jövő baloldali árok középső részé- ben, a szénkibúvás, továbbá az ásványvízforrás fölött, azoktól D-re, szintén szürke, márgás mészkő található 0°/20°-os dűléssel, mely az előbbi előfordulásokhoz hasonlóan elég nagy számban tartalmaz milioli- nákat. Ezeken kívül még kagylótöredékek (Cyrena sp., Meretrix sp.) is lelhetők rétegeiben. Innen D-i irányban haladva tovább, Kisremete község DK-i részén találjuk meg újra külszíni elterjedésében a szóban- forgó képződményt. A Buboia hegygerinc miliolinás mészkőrétegein 280°/l2° dűlés mérhető, viszont az erdő szélén, az utolsó házak közeié- ROVÁS KÖZSÉG FÖLDTANA 75 ben, egy kőfejtésben 330°/24° dőlést mértem. A kisremetei templom- tól D-re, a 301. m magassági pont táján levő kőbányákban szintén sárgás-fehér mészkövet fejtenek. Dőlése 320°/l8°. Ugyanilyen kifejlő- désben találjuk meg rétegeinket a kisremetei templomtól K-felé vezető út mentén és az ÉNy-felé levezető V. Podului-völgy felső részének bal- oldalán. A sárgás színű durvamészkő továbbvonul a Lápos meredek partjához, ahol újra egy kis kőbánya tárja fel rétegeit. Innen egy Turbo sp., Xenophora sp. kőbele, egy kisebb Ostrea sp. teknője és egy rák- maradvány került elő. A sárgás mészkő és mészmárga tovább folytató- dik Ny-felé és rétegeit a Lápos alluviális síkja fölött egy kis kőbánya tárja fel. A rétegek 270°/l5° dűlésűek. Érdekes, hogy a kőbányában egy kb. 60 cm magas réteg tisztán telepes korallokból áll. Korallok azonban az alatta lévő rétegekben is akadnak. A kőbánya közelében lévő mészkődarabok némelyikében foraminiferák néha nagy mennyi- ségben szerepelnek. Gyéren apró OrthophragmiTiák is akadnak. A felső durvamészkő sekélytengeri, partközeli képződmény. Erre utal a miliolinák nagy tömegben való jelentkezése, főleg a felsőbb szin- tekben. Az alsó rétegek még tömöttebbek, foraminiferákat ritkán, vagy éppenséggel nem tartalmaznak. A felső színtájban szereplő miliolinák jelzik, hogy többé-kevésbbé átmenetet képviselnek az elegyesvízi jelleg felé. A turbucai rétegeket és a felső durvamészkövet az auversi emeletbe helyezhetjük. B) Oligocén. 1. Hójai mészkő. Alsó oligocén. Liguri v. lattorfi emelet. \ Hogy területünkön a felső durvamészkő fölött nem fejlődött ki a felső eocén rétegcsoportja, az intermediamárga (Koch A. betűjével E0) és a brédi márga (ét), azt már Hoffmann Károly megállapította. Ily mó- don tehát ezek kimaradásával a felső durvamészkőre közvetlenül a hójai mészkő telepszik, melyet Hofmann és Koch az alsó oligocénbe helyeznek. E képződménynek Koch A. betűjele Oj. A hójai szintet azonban terü- letünkön meglehetős nehezen lehet kiválasztani, mert őslénytanilag nincs kellőképen jellemezve. A hójai mészkő szintje általában igen vékony: csak néhány méternyi. Hója mellett, ahonnan nevét is nyerte, mindössze 4 m vastag. Koch A. szerint miliolinák és lithothamnium gumók mindenütt bőven fordulnak elő benne. Tekintettel arra, hogy a felső durvamészkőben, különösképen pedig annak felsőbb színtájában a miliolinák igen gyakoriak és elterjedtek, ez a körülmény mintegy összeköti, de egyúttal könnyen összetéveszthetővé teszi a két képződ- ményt. A szóbanforgó területen még leginkább kőzettani alapon megy a hójai mészkő elválasztása a felső durvamészkőtől. Itt ugyanis az lát- ható*, hogy a révkörtvélyesi széntelep közvetlen fekvőjében ' szürke, gumós, márgás mészkő telepszik, amely kőzettanilag hasonló a Koch A. által Kolozsmonostor mellől leírt képződményekhez. Területemen a hójai rétegekben szerves maradvány nagyon ritka, mindössz egy-két csigát és kagylót találunk benne; ezzel szemben lithothamnium egyáltalán nincs. E rétegösszlet területünkön is csekély vastagságú; alattuk több- nyire a miliolinás mészkő és homokkő szerepel. A hójai szint keletről nyugat felé haladva a következő helyeken fordul elő: Szurdukkápolnok- 76 SÁMSONI ZOLTÁN ROVÁS KÖZSÉG FÖLDTANA 77 KOVÁS KÖRNYÉKÉNEK FÖLDTANI TÉRKÉPE. Geologische Karte dér Umgebung von Kovás. 1. Áradmány. Holocén. Alluvionen. Kolozán. 2. Barnássárga homokos agyag. Braunlichgelber sandiger Tón. 3. Párkánysík (terrasz) kavics. Terrassenschotler. 4. Kavics. Levantei emelet. Schotter. Levantinische Stu.fe. 5. Homok és homokkő. Pannóniái emelet. Sand und Sandstein. Pannonische St. 6. Szürke, rétegzett agyag. Szármáciai emelet. Grauer, geschichteter Tón Sarmatische Stufe. 7. Andezit- és dácitlufa, Homokkő és lajtamészkő. Andesit- und Dazittuf, Sandstein und Leythakalk. Nagyobb dácitl uf a-előf ordulások. Machtigere Dazittufívorkommen. Pleisztocén Pleistozán. Pliocén. Pliozan • rC •S £3 ® c “ £ O CJ 5 ~ c c3,°h l 5 O . . + + Haplophragmoides latidorsatus 4. Haplophragmium acutidorsatum HANTK. . + BORN. Cyclammina placenta RSS. 5. Ammodiscus incertus D'ORB -1- — fi. Textularia carinata D’ORB + + — 7. Textularia subflabelliformis HANTK + + Vulvulina subflabelliformis HANTK. 8. Gaudryina reussi HANTK + •f Karreriella reussi HANTK. 9. Gaudryina siphonella RSS + -t- Karreriella siphonella RSS. 10. Bulimina truncana GÜMB + + — 11. Bulimmá ovata D'ORB + -1- — 12. Bulimina inflata SEGUENZA + + — 13. Bulimina pupoides D'ORB + + — 14. Cassidulina subglobosa BRADY + + — 15. Chilostomella ovoidea RSS + + % — 16 Chilostomella cylindroides RSS — 4- — 17. Lagena hexagona WILLIAMSON + — — 18. Nodosaria longiscata D’ORB — — — 19. Nodosaria latejugata GÜMB + -f — 20. Nodosaria acuminata HANTK — + — 21. Nodosaria radicula L + + — 22. Nodosaria badenensis D’ORB + — Nodogenerina badenensis D’ORB. 23. Nodosaria respinata GÜMB + — — 24. Nodosaria coarctata HANTK — — — 25. Nodosaria spinicosta D’ORB + — Nodogenerina spinicosta D’ORB. 26. Dentalina consobrina D'ORB + + — 27. Dentalina budensis HANTK + — — 28. Dentalina debilis HANTK — — — 29. Dentalina filiformis D'ORB _i_ * + — 30. Dentalina soluta RSS + + — 31. Dentalina approximata RSS — — — 32. Dentalina pauperata D’ORB + + — 33. Dentalina adolphina D’ORB + — — 34. Dentalina zsigmondyi HANTK — + — 35. Glandulina laevigata D’ORB — 4" Cristellaria arcuata D’ORB. 36. Glandulina obtusissima RSS — — — 37. Flabellina budensis HANTK -1- — Frondicularia budensis HANTK. 38. Marginulina subbulata HANTK — + — 39. Cristellaria wetherellii JONES + + Marginulina fragaria GÜMB. 40. Cristellaria propinqua HANTK + — Saracenaria propinqua HANTK. 41. Cristellaria cultrata D’ORB + + Robulus cultratus MONTF. 42. Cristellaria depauperata RSS + + Robulus depauperatus RSS. 43. Cristellaria arcuatostriata HANTK + + Robulus arcuatostriatus HANTK. 44. Cristellaria arcuata D’ORB + — Saracenaria arcuata D’ORB. 45. Cristellaria princeps RSS + — Robulus princeps RSS. 46. Cristellaria gladius PHIL + + Marginulina gladius PHIL. 47. Cristellaria vortex FICHTEL & MOLL ... + + Robulus vortex FICHTEL <£ 48. Cristellaria rotulata LÁM + MOLL Lenticulina rotulata LÁM. 49. Cristellaria crassa D’ORB + + Robulus crassus D’ORB. 50. Cristellaria inornata D’ORB + + Robulus inornatus D’ORB. 51. Polymorphina obtusa BORN — — Guttulina obtusa BORN. 52. Polymorphina acuta HANTK + + Guttulina acuta HANTK. 53. Polymorphina communis D’ORB — — Guttulina communis D’ORB. 54. Polymorphina communis D’ORB. var. del- toidea RSS - i Guttulina communis D’ORB. var. deltoidea RSS.. 6* 84 SÁMSONI ZOLTÁN A faj neve Bükk- szék Város- liget A faj neve az új nomenklatúra szerint 55. Polymorphina probléma D'ORB + + Guttulina probléma D’ORB. 56. Polymorphina sororia RSS — — Guttulina sororia RSS. 57. Uvigerina pygmeae D'ORB + — 58. 59. Globigerina bulloides D’ORB Globigerina bulloides D’ORB. var. triloba + + — RSS. + + — 60. Pullenia sphaeroides D'ORB + + Pullenia bulloides D’ORB. 61. Pullenia quinqueloba RSS + -j- — 62. Sphaeroidina bulloides D’ORB -F -F Sphaeroidina austriaca RSS. 63. Truncatulina dutemplei D’ORB — + Cibicides dutemplei D’ORB. 64. Truncatulina wüllerstorfi SCHWAG + Planulina wüllerstorfi SCHWAG. 65. Truncatulina ungeriana D’ORB + + Cibicides ungerianus D’ORB, 66. Truncatulina budensis HANTK + -r Eponides budensis HANTK. 67. Truncatulina costata HANTK -F + Planulina costata HANTK. 68. Truncatulina propinqua RSS + -F Cibicides propinquus RSS. 69. Truncatulina lobatula W. & J + + Cibicides lobatulus W. & J. 70. Truncatulina cryptomphala RSS + + Anomalina cryptomphala RSS. 71. Truncatulina n. sp. MAJZON + — 72. Heterolepa costata FRNZN — + Cibicides costatus ERNZN. 73. Pulvinulina umbonata RSS + + Eponides umbonatus RSS. 74 Pulvinulina affinis HANTK + -F Anomalina affinis HANTK. 75. Rotalia soldanii D’ORB + + Gyroidina soldanii D’ORB. 76. Nonionina umbilicatula MONTAGU Batopora conica RSS Spatangida-tüskék Ostracoda-teknők Halfogak + -F Nonion umbilicatutum MONTAGU A bükkszéki mélyfúrások rupelienjéből előkerült foraminiferák közül 58-al, a budapesti városligeti II. sz. mélyfúrás rupelien rétegeiből előkerült foraminiferák közűi pedig 55-el egyezik az itteni mikrofauna. Igen figyelemreméltó jelenség, hogy a kiscelli agyag egyik jellemző alakja, a Clavulina szabói Hantk. itt teljesen hiányzik, egyébként azon- ban a fentiekből világosan látható, hogy ennek, a nagyilondai palák leg- felső részébe települt agyagrétegnek a kiscelli agyaggal való párhuzamba állítása jogosult. Foraminifera meghatározásaimat Majzon L. főgeológus úr volt szíves ellenőrizni, akinek ezért köszönetemet fejezem ki. 5. Felső-oligocén. Kasseli-emelet. Szürke, csillámos, homokos agyag és homokkő. A felső oligocénbe tartozó szürke, csillámos, rétegzett agyagok, me- lyek közé néhol vékony sárga, vagy szürke homokkő réteg telepszik, a leírt területen alárendeltebb jelentőségűek. E rétegcsoport kb. meg- felel Hofmann Károly felső oligocén, ú. n. áthidaló rétegeinek. (Átmenet a mélytengeri és a sekélytengeri fácies között.) Koch Antal a felső oligo- cénnek ezt a kifejlődését O0 betűjelzéssel ismertette. E képződmények a kővárberencei Nagyvölgy (V. Maré) jobboldalán, Szurdukkápolnoktól É-ra bukkannak elő a felvett területen. A legdélibb feltárását a nagybánya-magyarláposi útból kiágazó kovási útelágazástól i ROVÁS KÖZSÉG FÖLDTANA 85 É-ra. kb. 400 m-re az egyik dombgerincen látjuk, ahol 135°/5° dűléssel szürke agyag, homok és homokkő bukkanik elő. Innen É-ra, kb. 300 m-re vékonyréteges, sárga homokkő kerül a felszínre, melynek rétegei közé sárgás, szürkés agyagmárga telepszik. A rétegeknek itt 120°/12° a dűlése. Innen É-ra újból nagyobb területen bukkannak elő a sárga homokkő és szürke agyag rétegei. Tovább É-ra, a völgybevágásokban több helyütt találjuk e rétegeket, azonban dűlés nem volt mérhető rajtuk. i A Szurdukkápolnoktól É-ra kb. 700 m-re gyűjtött felső oligocén agyagrétegeinek mikrofaunája a következő: Dendrophrya sp., Bulimina beyrichi Rss., Bulimina pupoide? d’Orb., Virgulina schreibersiana Czjz., Bulimina pyrula d’Orb. (= Globobulimina pacifica Cushman), Lagena laevis Montagu, Dentalina filiformis d’Orb., Dentalina consobrina d’Orb., Cristellaria calcar L. (= Robulus calcar L.)., Cristellaria cultrata Montf. (= Robulus cultratus Montf.), Polymorphina communis d’Orb. (= Guttu- lina communis d’Orb.), Globigerina bulloides d’Orb., Globigerina bulloides d’Orb. var. triloba Rss., Nonionina communis d’Orb. (= Nonion commune d’Orb.), Rotalia beccarii L., Spatangida tüskék, Ostracoda teknők. Nagyobb faunaelembe nem fordulnak elő. C) Miocén. A paleogén rétegcsoportot az oligocén korszak után enyhe gyűrődés érte (STiLLE-féle „szávai11 hegymozgás), majd az így meggyűrt és kissé denudálódott rétegcsoportra a középső-miocén üledékei rakódtak le. Az alsó miocén képződményei területünkön hiányzanak. A bejárt területen a középső-miocénnek két tagja különíthető el: egy alsóbb, szárazföldi eredetű és egy felsőbb, tengeri eredetű képződmény, mely utóbbi tag felépítésében lényeges szerepet játszanak az eruptív kőzetek tufái. Ezek fölött következnek a szármáciai emelet rétegei. a) Felső mediterrán emelet. 1. Alsó tag. Szárazföldi rétegcsoport. A paleogén rétegcsoportjia fölött terresztrikus eredetű képződményt találunk, melyből semmiféle kövület nem került elő. E rétegek talán a helvétienbe helyezhetők. Kőzetei: világossárga-okkersárga homok és laza homokkő, néha vörhenyes és szürke homok, továbbá szürke és sárga agyag. Az utóbbiakban gyakoriak a limonit-konkréciók. Ezek a rétegek Ny-ról K felé haladva, a következő helyeken for- dulnak elő: Kisremetétől K-re a Vrf. Buboia-hegyen, ahol részben közvetlenül a kristályos palákra települve, sárga homok és homokkő, valamint szürke és részben sárga, réteges agyagok találhatók. Kovástól D-re, a V. Casu- lui-völgy két oldalán, a Submagurától Ny-ra eső dombgerincen, a V. Grozi-völgy baloldali legnagyobb mellékvölgye táján és a V. Slava-völgy középső részénél ugyanezek a képződmények találhatók nagy kiterjedés- ben. Szürke agyagot találunk a Submagurától Ny-ra irányuló domb- 86 SÁMSONI ZOLTÁN gerincen erősen összerepedezve, minélfogva dűlés nem mérhető rajta. Az agyag repedéseiben limoniterek és konkréciók láthatók. Sárga homok és homokos agyag uralkodik a Submagurától ÉÉNy-ra, a V. Grozi középső részén 345°/36° dőléssel, valamint a V. Grozi-völgy e£yik baloldali mellékárkában is. Itt és a V. Grozi-völgynek abban a részében, ahol a nevezett mellékvölgy betorkollik, szürke homok és agyag bukkan a felszínre, uralkodólag ÉNy-i dűléssel (315° — ?45°/5° — 8°). A völgyfenéken kibukkanó durvaszemű homokréteg bitumennel impreg- nálódott. A Submagurától D-re húzódó dombgerincen, az északi Muncsel táján és az Osoiu-hegytől É-ra elterülő dombgerincen, továbbá a szurduk- kápolnoki Borkút-völgytől É-ra lévő dombgerincen is ugyanezeket a rétegeket találjuk. 2. Felső tag. Andezittufa, dácittufa, lajtamészkő és homokkő. Az előbbiekben ismertetett alsó, szárazföldi rétegcsoportra vegyes kőzetekből felépült felső tag telepszik, melyben jelentékeny szerepük van a fiatalabb vulkáni tufáknak is. Az ezekbe települő homokkő és lajtamészkő rétegekben sikerült kövületeket gyűjteni, amelyek segítsé- gével ezeknek a képződményeknek származására és korára következtetés vonható. A lajtamészkőre utaló kövületek sekélytengeri, partközeli le- rakódásra vallanak és rétegtani helyzetét tekintve, a felső mediterrán felső részébe, a tortonienbe helyezhető. Kőzetei: fehér, öregszemű dácittufa, szürkés-sárgásbarna andezit- tufa, jobbára közbetelepülések alakjában; a homokkő és tufás homokkő (tuffit), továbbá a meszes homokkő, homokos mészkő és a tiszta lajta- mészkő előfordulásai sem ritkák. A lajtamészkő némely rétege csaknem kizárólag a Lithothamnium ramosissimum Rss. gumóiból épült fel. Alá- rendelten kvarckavics és konglomerátum betelepülések is előfordulnak. Kövületek dolgában e rétegek távolról sem olyan gazdagok, mint azt a felső mediterrán képződménytől várnók. Mint már szó esett róla, igen gyakoriak a Lithothamnium ramosissimum Rss. gumói, egyéb kövület azonban csak ritkaság számba megy. A középső miocén felső tagjának lerakódásai Ny-ról K-i irányban haladva, az alábbi helyeken fordulnak elő: Kisremetétől É-ra, a Lápos-folyó jobbpartján, a V. Poduluinak ki- torkollásánál, az oligocén rétegek fedőjében szürke homok és tufás homokkő lerakódásai láthatók 290°/l5° dűléssel. E fölé 6 — 8 m vastag- ságban fehér dácittufa telepszik. A fedőben homokos dácittufa, sárga és barnássárga homokkő, homokos mészkő, majd lithothamniumos mészkő igen sok Lithothamnium ramosissimum Rss.-al telepszik, végül homokos lajtamészkő zárja le a rétegsort. A dűlés általában ÉNy-i: 315°/10°. Ha tovább megyünk ÉNy felé, a meredek terraszlejtőn a lithothamniumos lajtamészkő és meszes homokkő darabjait találjuk. Tovább haladva, egy darabon nincs feltárás, majd a Lápos meredek, alámosott partján újra jól megfigyelhető a rétegsor. Itt legalul kb. 1 m vastag homokos dácit- tufa nyitja meg a sorozatot. Föléje 335°/l4° dűléssel szürke, gumós, jól rétegzett mészmárga telepszik néhány m vastagságban; mely azonban ÉNy felé elvékonyodik. E rétegben igen sok a Lithothamnium gumó; KOVÁS KÖZSÉG FÖLDTANA 87 ' / ezenkívül lencseszerű Amphistegina vulgáris d’Orb.5 található benne gyéren, végül egy Cardium sp. lenyomatát, valamint egy Dentalium sp.-t sikerült innen begyűjteni. E fölött a lithothamniumos mészmárga fölött szürke és sárga homok következik néhány m vastagságban, amelybe vékonyabb szürke, homokos márgaréteg is telepszik. Itt a rétegűül és 315°/6°. Ha most innen D felé haladunk, úgy a Poduluirárok kitorkollá- sától délre, az oligocén lerakódások fedőjében a fehér dácittufának kis előbukkanását láthatjuk. Kisremete község területén a sárgás-fehér lajtamészkő előfordulásait figyelhetjük meg, amely az utak bevágásai- ban jobban fel van tárva. Kisremetétől DNy-ra, a Lápos felé kiugró domborron újból felleljük a fehér dácittufát, fedőjében a lithothamniu- mos. lajtamészkövet és a szürkeszínű, gumós, tufás márgát. Innen, egy Xenophora sp. került elő. Kisremetétől K-re és ÉK-re a lajtamészkő terül el nagyobb kiterje- désben. A V. Podului-völgy jobboldali dombgerincén a lajtamészkőnek 345d/30j dűlésű padjait számos kis kőbányában fejtik. Kisremete ÉK-i végénél, az oligocén képződmények fölött sárga homokkövet és kavicsot találtam, azonban keletebbre egy jobb feltárásban már lajtamészkő buk- kan ki, melyben Echinus-töredékek is előfordulnak. Kovás községtől D-re, az erdő szegélyén lithothamniumos lajta- mészkövet és márgát, továbbá homokkövet találunk, melyben andezit- tufa közbetelepülések vannak. A mészkőben és márgában gyakori a Lithothamnium ramosissimum Rss., de mészkőben ezenkívül még az Amphistegina vulgáris d’Orb. is előfordul. Kimállva heverő darabban elég rossz megtartású Clypeastert is találtam. Ez minden valószínűség szerint a Clypeaster acuminatus DESOR-fajjal azonosítható. A V. Casului- völgy baloldali dombgerincén haladó dülőút mentén szürke tufás homok- követ találunk feltárva, melyet kis kőbányákban fejtenek. Rétegeinek áűlése 325°/8°. Északabbra, a községhez közelebb 315°/10° dűléssel andezittufa és dacittufa található. A gerinc déli részén, a szarmata elő- fordulástól DK-re a lithothamniumos lajtamészkő szerepel, melyben a Chlamys elegáns Andrz. kagylófaj fordul elő. Innen DK-re a 359 m magassági pont táján pedig andezittufát találunk, nagyobb felszíni elter- jedésben. A V. Casului-völgy alsóbb része ennek a rétegsornak jó fel- tárását adja. A felső mediterrán alsó, lágyabb, szárazföldi agyagos réteg- csoportja fölött a keményebb kőzetekből, főleg dácittufa és homokkő vál- takozásából álló felső tag meglehetősen meredek domboldal formájában emelkedik ki. A rétegdűlés a déli részen 320°/l0°. A völgy legalsó részén, a falu közelében vékony, réteges lajtamészkő bukkan elő 0°/5° dűléssel. Ez a mészkőréteg 2 — 3 m vastag, melynek fedőjében 0'9 m vastag litho- thamniumos mészkőréteg települ; legfelül andezittufával zárul le a rétegsor. A szóbanforgó rétegösszletnek jó feltárása található még a V. Groz\- völgy középső szakasza mentén, Kovástól DK-re. A V. Grozi-völgy középső, meredek részénél, a Vrf. Vii nevű domb sárga és sárgásbarna homokkő, tufás homokkő, valamint fehér, biotitos dácittufa és sárgás- barna andezittufarétegek váltakozásából álló rétegsorozatot találur.K. 5 Az irodalomban e fajt A. lessonii D’ORB és A. hauerina D'ORB. né-\ en is említik. 88 SÁMSONI ZOLTÁN A rétegek dűlése a Vrf. Vii-domb DK-i oldalán ÉK-i, D-i oldalán É-i, DNy-i oldalán pedig ÉNy-i, illetőleg Ny-i. A rétegek között három vékony — 0'5 — 2'0 m vastag — lencseszerű lajtamészkő betelepülés lát- ható. Ezenkívül helyenként 50 — 60 cm vastag konglomerátum-padok is észlelhetők a rétegek között. A lajtamészkőben itt is gyakoriak a Litho- thamnium ramosissimum Rss. mészkiválasztó alga gumói. A Submagura-hegyen, főleg annak meredek D-i oldalán találjuk e képződmények következő felszínre bukkanását, fehér dácittufa alakjá- ban, amely K felé lehúzódik a V. Slava-völgybe. A dombgerincen haladó út bevágásában e rétegeken 85°/l0° dőlés volt mérhető. Itt a már emlí- tett dácittufán kívül andezittufa és tuffit rétegek is mutatkoznak. Az andezittufa innen áthúzódik az északi Muncsel-hegyre, ahol a 399 m magassági ponttól É-ÉNY-ra, kb. 200 m-re az erdő és szántóföld határán márgás lajtamészkő bukkan a felszínre. Innen a következő kövületek kerültek elő: Lithothamnium ramosissimum Rss., Schizaster-lenyomatok, Bryozoum- töredékek, Ostrea cfr. digitalina Dub., Chlamys elegáns Andrz., Natica sp., Trochus sp. és egy brachiopoda-faj, nevezetesen a Mühlfeldtia truncata Linné, var. sábatia Iss.6 Hofmann Károly 1881-ben Törökfalva mellett (Szurdukkápolnoktól DNy-ra kb. 14 km-re) ugyanezt a brachiopoda-fajt találta meg. Az imént említett 399. m magassági pont- tól ÉK-re eső mellékgerincen szintén a tufák uralkodnak; a domb K-i szélén azonban már kibukkan a lajtamészkő is kisebb foszlányokban. A lajtamészkőben lithothamniumok és miliolinák vannak. A Muncseltől ÉK-re lévő 373. m magassági ponttal jelzett domb szintén dácit- és andezittufából áll, s elég meredeken emelkedik ki a DK-i oldalán lévő lankásabb térszínből. A legalsó itt látható réteg 5 — 6 m vastag szürke andezittufa, fölötte szintén kb. 5; — 6 m vastag fehér dácittufa követke- zik, majd e fölé néhány m vastag lajtamészkő települ, melyben kövü- letek is akadnak. Nevezetesen: Lithothamnium ramosissimum Rss., Schizaster-töredékek és Bryozoumok, Cardium turonicum Mayer., Ostrea cfr. digitalina Dub., Lucina sp., Pholadomya alpina Math., Chlamys elegáns Andrz. A lajtamészkő fölött szürke, márgás mészkőpad következik, mely- ben elég bőven fordul elő lithothamnium. E lelőhelyen is megtaláltam a Mühlfeldtia truncata L. var. sabatia Iss. brachiopoda-fajt. Ha most innen észak felé haladunk tovább, az országúton túl, a középső miocén felső tagjának képződményei nagy elterjedésben Kis- körtvélyes tájáig nyúlnak el. A keményebb homokkövet és dácittufát az országúihoz közel fekvő kisebb kőbányákban fejtik. Az uralkodó réteg- dűlés itt is ÉNy-i: 304° — 330° és 5° — 15° lejtésszögű. Helyenkint meg- rogytak és megcsúsztak e rétegek. Ilyenkor azok meredek falakban álla- nak meg. A Kiskörtvélyes felé haladó középső völgyben, a 287 m magassági pont táján fehéres-szürkés homokkövet és vele váltakozva, fehér dácit- tufát találunk feltárva 330°/l2° dőléssel, majd északabbra, egészen a községig, kétségtelenül az előbbiek fedőjében andezittufa és tufás homokkő terül el. A kiskörtvélyesi templom irányában K felől lejövő 6 Dr. Mf.znf.rics Ilona szíves szóbeli közlése alapján. (Egyébként eredetileg Mühlfeldtia truncata LiNNÉ-nak határoztam meg.) KOVÁS KÖZSÉG FÖLDTANA 89 árok baloldalán e képződményeknek jó feltárására akadtam, ahol réte- geiken 295°/16° és keletebbre pár m-rel 300°/5° dőlést mértem. Innen ÉK-re szintén a kitörési tufák bukkannak ki. b) Szarmata-emelet. * « A tortonai-emelet rétegcsoportja fölött konkordáns településsel a szarmata-emelet rétegei következnek. Területünkön a szarmata-emelet kőzetei főleg szürkeszínű, meglehetősen kemény, jól rétegzett agyag és agyagmárga, melynek rétegei közé rendszerint vékony (néhány cm-es) fehérszínű tufarétegek telepszenek. E tufabetelepülések ritkábban elérik az 1 — 2 m-t is. Hofmann Károly szerint ezek a tufák andezittufák. Leg- több helyen ásványi elegyrészeket nem látunk benne, néhol azonban apró biotitkristályok és szabad kvarc is van benne, mely körülmény arra enged következtetni, hogy a tufáknak legalább is egy részét dácittufának tartsuk. A szármáciai képződmények alsó részéből, Kovás és Kiskörtvélyes határából gipszbetelepüléseket is említenek (Posepny és Koch). ezeket azonban nem tudtam megtalálni. A szarmata-képződmé- nyek egyébként területünkön kisebb jelentőségűek. Kifejlődése meg- lehetősen egyhangú. Hasonló módon egyhangú a faunája is. Rétegeiben csak egyetlen kagylófaj gyakoribb, az is csak kőbelek és lenyomatok alakjában. Ez a faj az Ábra reflexa Eichw. (=: Syndesmya reflexa Eichw.) A bejárt területen a szarmata-képződmények K-ről Ny-felé haladva az alábbi előfordulásokban vannak meg: Kiskörtvélyestől ÉK-re, a V. Casa di Marcus-völgy jobboldalán s a községtől DK-re, a dombgerinc felsőbb részein. A községtől DK-i irány- ban haladó kocsiút bevágásaiban jól rétegezett fehér dácittufa található. Rétegein 290°/4°, dűlést mértem. Tovább DK-felé, rétegeinek dűlése 225°/8°. A község közepén, a templomtól kb. 80 — 100 m-re — DNy-ra, a patak medrének baloldalán a szarmata-rétegek kicsiny, de jó fel- tárását találjuk, melyeknek rétegei itt 330°/7° dűlésűek. Itt alul szürke, réteges agyagmárgát találunk, kb. 2 m vastagságban feltárva, melyben elég nagy számban fordulnak elő az Ábra reflexa Eichw. példányai. E fölé fehér dácittufa telepszik, kb. 1 m vastagságban. Benne kevés biotit és szabad kvarc van. A templomtól É-ra vezető utcában a szarmatái rétegeket újra megtaláljuk, 350°/l4° dőléssel. A község hatá- rában, helybeli lakosok bemondása szerint, főleg kútásás alkalmával több helyen találtak gipszet. A szarmata-emelet rétegei bukkannak ki Kovástól DK-re, a V. Grozi-völgy felsőbb részének jobboldalán, ahol a tortonai dácittufa fölött 2 — 3 m vastag homokkő van s ennek fedőjében szürke agyagot találunk. A rétegek megegyező településsel 330°/13° dűléssel fekszenek. A Grozi-völgyből ÉNy-felé vezető út mentén hasonlóképen szürke, réte- ges agyagot látunk feltárva, 314°/ll° dűléssel. Ez a réteg a következő foraminiferákat szolgáltatta: Textularia elongata Hantk., Globigerina bulloides d’Orb., Rotalia beccarii d’Orb., Nonionina granosa d’Orb., Polystomella rugósa d’Orb., valamint Spongia tűk. Ugyanezt az agyagot találjuk még két helyen, kisebb feltárásokban az országúttól délre eső domboldalban is. 90 SÁMSONI ZOLTÁN A már említett V. Grozi-völgy felső részének baloldalán, Rovástól DR-re, az egyik dombtetőn a kocsiút és a mellette lévő vízmosások által feltárva látható a szarmata-emeletbeli szürke agyag és agyagmárga. Ezeknek rétegei nagyjából párhuzamosak az 'alattuk települő középső miocén rétegekkel. Dőlésük. 330 ‘VlO3. Ez a feltárás valamivel gazda- gabb kövületekben, mint az előzőek, ugyanis előkerültek: az Ábra reflexa Eichw., a Limnocardium suessi Barb. és a Mohrensternia angulata M. Horn példányai. Rovástól DR-re, a V. Casului-völgy baloldala fölött lévő domb- gerincen, a falu utolsó házaitól D-re a szarmatái szürke palás agyag- rétegeket újból megtaláljuk az itt vezető kocsiút bevágásaiban. Ezekből az agyagrétegekből viszont csak az Ábra reflexa Eichw. kagylófaj kőbelei és lenyomatai kerültek elő. A palás agyagba itt is vékony dácit- tufa és andezittufa rétegek telepszenek, átlagban 4 — 50 cm vastagságban. Rétegein egy helyütt 310°/5° dőlést, másutt 325°/8° dűlést mértem. Délkeletebbre egy kis levantei kavicsfolt telepszik, majd tovább DR-re, a dombgerincen újra kibukkannak ezek a rétegek 25°/5° dőléssel. Rovás mellett DDNy-ra, a községből kivezető országúitól D-re és É-ra, a pliesztocén párkánysík szegélyén, nincs jó feltárás, mert a part 11 többnyire rogyott, de azért több helyütt kibukkan kis foltokban a szarmata-emeletbeli szürke, réteges agyag. D) Pliocén. 1. Pannóniái (pontusi) emelet. A bejárt terület É-i részén, az Alföld medencéje felé, a szarmatái rétegcsoport fölé települve a pannóniai rétegcsoportot találjuk. — Rőze- tei: uralkodólag sárga vagy szürke, fínomszemű homok. A homokba alárendelten sárga vagy szürke, többnyire laza természetű homokkő- rétegek is telepszenek, valamint némely helyen ugyancsak sárga vagy szürke agyagrétegek is közbeékelődnek. A pannóniai rétegcsoportban kövületet nem találtam és így kőzeteinek korát csak a szomszédos terü- letek hasonló, de kövületekkel is igazolt korú képződményeinek analó- giája révén állapíthatjuk meg. Ezen az alapon területem lerakódásai az alsó pannóniai alemeletbe helyezhetők. A pannóniai rétegcsoport előfordulásait a következő helyeken figyel- tem meg: Riskörtvélyestől ÉR-re, a Dupadeal-hegyen jó feltárásokban lát- hatók rétegei, különösen a kocsiút bevágásaiban. Rétegeiben átlag 12°-os, 270°/300c> irányú dűlés mérhető. Riskörtvélyestől ÉÉR-re, a V. Casa di Marcus-völgy baloldalán sárga homok uralkodik. A kibúvás ÉNy-i részén 345°/l0° volt mérhető a homok közé közbetelepült homokkő pad rétegein. Riskörtvélyestől ÉNy-ra a Vrf. Osoi-hegy D-i oldalán újra felszínre jön a pannóniai sárga homok A 294. m magassági ponttól kb. 800 m-re R-re, kis homokfejtésben 290°/7° a sárgás és szürkés agyag- rétegek dűlése. Rovástól ÉR-re, a V. Porcului-völgy középső részének jobboldalán egy kisebb mesterséges feltárást találunk, mely sárga, laza homokkövet ROVÁS KÖZSÉG FÖLDTANA 91 és szürkéssárga agyagot tár fel, 315°/l5° dűléssel. Rétegeiben kissé szenesedett növénymaradványok lelhetők. A völgy alsó részének jobb- oldalán, az előbb említett feltárástól Ny-ra, újra napszínére bukkan a már többször említett sárga, laza homokkő, melybe vékony szürke palás agyagcsíkok is települnek. A palás agyagon 340°/5° dűlést mértem. A feltárt pannóniai rétegek vastagsága itt 4 m, mely fölé kb. 2 m vastag pleisztocén terraszkavics telepszik. KocH-féle betűjele Pt. 2. Levantei-emelet. A régibb képződmények fölött helyenkint magasan fekvő kavicsokat találunk. A kavicsok andezitből és alárendelten kvarcból állanak. Nagy részük a tojás és az ökölnagyság méretei között váltakozik. Néha a szarmatái agyagmárgák fedőjében találjuk őket, máskor a tortonai, sőt esetleg még régebbi képződmények fölött fekszenek. Valószínűleg a pliocén andezitkitörések kaviccsá formálódott, ide lehordott és törmelék- kúpszerűen szétteregetett anyagáról van szó. Jele: P2. Területünkön előfordul Kővárberencétől Ny-ra, a berencei fővölgy felé, DK-i irányban lemenő kis árok legfelső részén, a szarmatái agyag- márgák fölött, továbbá a főgerincen, a 340. és a 350. m magassági pontok táján, a Dumbrava-dombon, a szurdokkápolnok — kovási országút nagy É-i kanyarulatában, a Muncsel-hegytől ÉK-re, végül a Kovástól DDK-re, a V. Casului-völgy baloldala fölött lévő dombgerincen. Az utóbbi helyen a szarmatai-képződmények fölött találjuk a levantei kvarckavicsokat. A levantei kavicsokból kövület nem került elő. 3. Negyedkor. A) Pleisztocén. Területünkön a pleisztocén képződményei: terrasz (párkánysík) kavics és sárga- barnássárga agyag. a) Terasz (párkánysík) kavics. A pliocén végén kialakult vízhálózat fokozatos mélyebbre vágódásá- val kapcsolatban a nagyobb patakok a völgyeik oldalain teraszokat hoztak létre. Területünkön a Lápos-folyó mentén találunk teraszkavicso- kat. Kovástól É-ra és D-re, kb. 200 m tszf. magasságban, a Lápos jobb- partján jelentékeny kiterjedésben követhetők a párkánysík kavicslera- kódásai. A teraszkavicsok a pannóniai, szarmatái, részben a felső medi- terrán, sőt néhol az oligocén-rétegek fölött találhatók. A teraszok a Lápos mai szintjénél átlagosan 20 m-rel fekszenek magasabban. A me- redek partszegély felső részében a kavics 2 — 3 m vastagságban van jelen. A teraszok szélein a kavics csak néhány helyen van jól feltárva. (L. a 2. ábra a) szelvényét.) A szántóföldeken itt-ott kvarc és andezitkavicsok találhatók, melyek nyilván a párkánysíkkavicsból származhattak. A párkánysíkkavics jó feltárását találjuk az V. Porcului-völgy legalsó részének jobboldalán, 92 SÁMSONI ZOLTÁN ahol a pannóniai képződmények fölött kb. 2'5 m vastagságban észlelhető a kvarc- és andezitdarabkákból álló kavicsréteg. Jó kibukkanásai van- nak továbbá a Rovástól Ny-ra kivezető országút mellett, valamint Kis- remetétől DNy-ra és D-re is. b) Sárga és barnássárga homokos agyag. A régibb képződményeket helyenkint vékonyabb-vastagabb sárga és barnássárga agyagtakaró fedi. Ez a lerakódás néhol a löszhöz hasonló, máskor apró limonitszemecskék találhatók benne, úgyhogy babérces agyagnak fogható fel. Eredetét tekintve, valószínűnek látszik, hogy régibb geológiai kiépződmények málladéka, részben pedig a levegőből aláhulló porból halmozódott fel. Területünkön nagy kiterjedésben fordul elő Kisremetétől ÉK-re, Rovás környékén, Riskörtvélyes környékén és Szurdukkápolnoktól É-ra. B) Holocén. A holocén képződményei a folyók és patakok mai hordalékaiból állanak. A Lápos és a Rapnik szélesebb vagy keskenyebb alluviális ártereiben andezit- és kvarckavicsot, homokot és alárendelten iszapot találunk. A Rapnik-patak völgye Szurdukkápolnokig harmadkori képződmé- nyekbe mélyül és tekintélyesen kiszélesedik; Szurdukkápolnoknál azon- ban belép a kristályos palahegységbe, ahol erősen kanyarogva, mély szurdukban halad tova a Láposba való betorkollásáig. Nem hagyhatók figyelmen kívül a leírt területen fellépő rogyások, suvadások sem, melyek a holocén folyamán, sőt a történelmi időkben keletkeztek. A suvadások különösen a felső mediterrán üledékeinek terü- letén igen elterjedtek. így Rovástól DR-re, a V. Grozi-völgy baloldalán, a Vrf. Buboia-hegvtől É-ra, a V. Casului-völgy felső részén kb. 600 m 'hosszúságban, majd a gerinc DR-i oldalán szintén kb. 600 m hosszúság- ban láthatók a lerogyott területrészek. Riskörtvélyestől DDR-re néhány kiugró, mintegy közös pontba összefutó mellékgerincek között széles kat- lanszerű mélyedések vannak, amelyek lesuvadt hepe-hupás részletek. Ezek kb. 250, — 300 m szélesek és átlagban 450 m hosszúak. Risebb mér- tékben rogyott a Rovástól DNy-ra és ÉR-re, a szarmata-képződmények- ből felépült terület is. További, kisebb jelentőségű suvadások tapasztal- hatók még a pannóniai rétegcsoportok területén is. III. A szerkezet (tektonika). A kristályos pala-alaphegységben az uralkodó csapásirány ÉR — DNy-i. A hegység minden bizonnyal a variszkuszi hegyképződés folya- mán gyűrődött meg. Az eocén és oligocén rétegcsoportjai Szurdukkápol- noktól Ny-ra, az első sávon túl ÉNy felé egymásután többször ismétlőd- nek, ugyanolyan dűlésszög mellett. Itt valószínűleg nem egyszerű lép- csős vetődéssorozatról van szó, hanem Di-, DR-i irányú pikkelyes fel- tolódássorozattal állunk szemben. (Lásd a 2. ábra a) szelvényt.) Ezek a ROVÁS KÖZSÉG FÖLDTANA 93 2. a) és 2. b) ábra jelmagyarázata. a) Földtani szelvény az Osoiu-hegy és a Lápos- folyó között. Geologisches Porfii zvvischen dem Osoiu-Berg und dem Lápos-Fluss. 1. Áradmány. Holocén. Alluvionen. Holozán. 2. Párkánysíkkavics. Pleisztocén. Terrassenschotter. Pleistozán. 3. Szürke agyag. Szármáciai emelet. Grauer Tón. Sarmatische Stui'e. 4. Andezit- és dácittufa, lajtamészkő és homok- kő. Tortonai alemelet, Felső mediterrán em. Andesit- und Dazittuff, Leythakalk- und Sandstein. Tortonische Unterstufe, Obermedi- terran Stufe. 5. Szárazföldi eredetű homok, homokkő és szürke agyag. Helvétiai alemelet. Felső mediterrán emelet. Sand, Sandstein und grauer Tón terrestri- schen Ursprunges. Helvetien Ober Mediterrán. 6. Felső durvamészkő. Auversi emelet. Középső eocén. Oberer Grobkalkstein. Auvers Stufe. Mittel Eozán. 7. Turbucai rétegek. Auversi emelet. Középső eocén. Turbucaer Schichten. Auvers Stufe. Mittel Eozan. 8. Gneisz és csillámpala. Archai. Gneis und Glimmerschiefer. Archaei. A szelvény a 80. lapon. b) A csokmányi rétegek szelvénye a Muncsel és Osoiu közti völgy táján. Geol. Profil dér Csokmányer Schichten in dér Gegend des Tales zwischen dér Bergen Mun- csel und Osoiu. f. Feltalaj. t. Helvétiai alemeletbeli sárga homokkő. Gelber Sandstein. Helvetische Unterstufe. Csokmányi rétegek. — Csokmányer Schichten. a. agyag, agyagmárga. Tón, Tonmergel. m. Kemény mészmárgapad. Harter Kalkmergelbank. mg. Márgarétegek. Mergelschichten. sz. Révkört vélyesi széntelepecske. Kohlenflözchen von Révkörtvélyes. 1 — 7. Kövületes rétegek. F ossilführende Schichten. V — V. Törés. Bruch. 91 SÁMSONI ZOLTÁN felpikkelyeződések a déli Muncsel-hegy táján, a V. Slava-völgy környé- kén, továbbá a V. Casului-völgyben találhatók. Az oligocén végén tehát gyenge kéregmozgással kell számolnunk, amely az alaphegység közelé- ben gyenge felpikkelyeződésben nyilvánult meg. Ez a STiixE-féle „szávai gyűrődési fázis“-nak felelhet meg. Az alsó-miocén szárazföldi periódusa után elég nyugodt településsel a felső mediterrán képződményei trans- gredálnak a régibb üledékekre. Kovás mellett, a Vii hegy déli oldalán, a Grózi-völgy mentén a felső mediterrán rétegek csekélymértékű felbol- tozódását látjuk, ahol kőolajnyom is előfordul. A felső mediterrán, szarmata és a pannóniai képződmények egyebütt egymás fölött elég nyugodt, vetődés- és gyűrődésmentes településben, nagyjából Ny-i és ÉNy-i dőléssel találhatók a leírt területen. IV. Őslénytani függelék. 1. Cardium transsylvanicum Hoffmann, nőm. nud. 1. és 2. ábra. Ezt az érdekes és feltűnő kagylófajt Hofmann Károly és Koch Antal találták az 1870 és 80-as években az Erdélyi medence területén végzett földtani felvételeik alkalmával, a k. oligocén csokmányi, vagy mérai rétegekben. A Magyar Földtani Intézet gyűjteményében lévő anyag tanúsága szerint Hofmann 1881-ben már a fenti névvel látta el a Váraljáról (Szatmár m.) származó példányokat. Hoffmann és Koch évi jelentéseiben még nem találjuk ennek az új fajnak felemlítését; csak 1894-ben sorolja fel Koch A. ismert monográfiájában (26), mint a mérai rétegek elterjedt és elég gyakori alakját. Az új faj leírását azonban egyikük se adja. A bejárt terület csokmányi, vagy mérai rétegeiben egy Cardium-faj többnyire töredékes példányait találtam, amely legközelebb áll Hofmann Cardium transsylvanicum fajához, de azzal teljesen nem egyezik meg. Az itten lelt alakot a C. transsylvanicum Hofm. helyi változatának tekin- tem. Hogy ezt a változatot leírhassam, előzetesen a törzsalakot kell ismer- tetnem. A teknő kissé részaránytalan; a búb kissé előrehelyezett, elég jól fejlett és kissé becsavarodott. A teknő mellső része lekerekült, hátsó része kissé megnyúlt; némelyik példányon többé-kevésbbé ferdén lecsa- pottnak látszik. A teknők sűrűn egymás mellett álló bordákkal díszí- tettek. A bordák a búb táján finomak, fonalszerűek, amelyek az alsó (hasi) ^táj felé haladva fokozatosan vastagszanak; az alsó teknőszegélyen már Í'OO — 1‘5 mm vastagságot érnek el. A bordaközök keskenyek, alig felényi szélesek a bordákhoz képest. A bordák a teknő közepén lekerekültek, sőt néha laposaknak látszanak. Ez azonban részben az eredeti, részben az utólagos lekoptatottságnak az eredménye. Ezzel szemben az elülső és hátsó vékony bordák, amelyek a koptatásnak nem voltak kitéve, háromszögű átmetszetűek és élesek. Ezt azonban csak néhány példányon látjuk. Ezeken a szélső bordács- kákon és bordaközökön finom növekedési vonalak látszanak, míg a kö- IiOVÁS KÖZSÉG FÖLDTANA 95 zépső bordákon, vagyis a bordák legnagyobb részén semmiféle díszítés se látszik, valószinűleg szintén a koptatottság miatt. A teknő bordáinak száma többnyire 36, ritkábban 38 — 40, sőt egy mérai nagyobb példányon 41 bordát is számoltam. A teknő belseje és a záros perem egyik példányon se látható. A törzsalak fejlett példányainak méretei a következők; mm-ben: M. Sárd Mára Egeres Váralja Papfalv magasság (felső-alsó méret) . . 32—35 34—35-5 32-5 38 33 hossz (mellső-hátsó méret) . . 36—39-5 34 — 41 35-3 41 36 kettős teknő vastagsága . . . . kb. 26 — — — — félteknő vastagsága — 14 14 14 14 Az ábrázolt példányok Méráról valók. Cardium transsylvanicum Hofm., nőm. nud., var. paucicostata n. var. 3. ábra. A szurdukkápolnoki határban lelt cardiumok általában megegyez- nek ugyan Hoffmann K. fajaival, de egyes példányok attól némely tekin- tetben különböznek. Az új változat bordáinak száma kevesebb, tudni- illik csak 28 és azok jóval vastagabbak és bordaközei is szélesebbek, mint azt a törzsalaknál látjuk. A teknő belseje és a záros perem egyik példányon se látható. Sajnos, a példányok nagyobbrésze gyenge megtartású, töredékes; két példány azonban megvizsgálható állapotban van. Ezek ábrája sze- repel a 3. és 4. számok alatt. A 4. ábrán szereplő példány magassága 28’5 mm, elülső-hátsó mérete 28 mm, a féltekre vastagsága 11 mm, a 3. ábrán szereplő példány magassága 27*5 mm, mellső-hátsó mérete 30 mm s a félteknő vastagsága 12 mm. Az utóbbi példány kissé meg- 96 SÁMSONI ZOLTÁN nyomódott s ezért búbja jobban előre tolódottnak látszik. Hátsó része ferdén lecsapott, ami a törzsalaknak egyes példányainál szintén előfor- dul. A 4. ábrán feltüntetett példány kissé töredékes s ezért a jellegek nem láthatók jól rajta. Chlamys hofmanni n. sp. \ 4. ábra. Ez az új faj szintén a középső oligocén csokmányi rétegekből került elő. Sajnos, csak egy jó példányt és egy töredékes kőbelet tudtam ebből begyűjteni a Muncsel-völgy K-i részének jobboldaláról. A begyűjtött jó példány alakja közepesen domborodott, elég nagy fülekkel ellátott. A teknő alakja közel kerek, egyenlő oldalú, záros pereme egyenes. A fül- nél a byssus bevágása nem látható. A fülek egyenesen lemetszettek. Magassága 38 mm, hosszúsága kb. 36 mm, vastagsága pedig kb. 11 mm. Bordáinak száma 22, melyeknek vastagsága lent a héj szélén 2’3 — 2‘5 mm, középen 1'2 — 1-4 mm. A bordaközök szélessége alul, a teknő szélén l'l — 1*2 mm, középen 0*7i — 0’8. Fülei kb. egyenlő nagyságúak és vékony fonalszerű bordákkal van- nak díszítve. A búb tájékán a héj felülete még sima, de a teknő közepe tájától lefelé a növekedési vonalak jól láthatók, főleg a bordákon. A növekedési vonalak néhol igen erőteljesek, melyek a növekedésben való ideiglenes stagálásra utalnak. A megvizsgált példány az állat jobb teknője volt és Szurdukkápol-. nők határában került elő. IRODALOM. 1. F. R.' v. Hauer und G. Stache: Geologie Siebenbürgens. Wien. 1863. 2. Hofmann K.: A m. k. Földtani Intézet Évi Jelentése 1882-ről. Janresberichte d. k. ung. geol. Anstalt für 1882. 3. Hofmann K.: Évi Jelentés 1886-ról. Jahresberichte für 1886. 4. Koca A.: Az Erdélyrészi Medence harmadkori képződményei. I. Paleogén- csoport. A m. kir. Földtani Int. Évkönyve X. k. Die Tertiárbildungen des Beckens dér siebenbürgischen Landesteile. I. T. Paláogen. Mitth. a. d. Jahrb. d. k. ung. geol. Anstalt. Bd. X. 1894. 5. Koch A.: Az Érd. Med. harmadkori képz. II. Neogén-csoport. A mh. Földt. Társ. kiadása. 1900. Die Tertiárbild. des Beckens dér siebenbürg. Landes- theile. II. Theil. Neogen, Herausgeg. v. d. ung. geol. Gesellschaft. 1900. fi. Koch A. és Gesell S.: Nagybánya vidéke. Magyarázatok a M. Kor. Orsz. részi, fpldt. térképéhez. 15. zóna, XXIX. rov. 1898. Die umgeb. von Nagy- bánya. Z. 10, Kol. XXIX, Eri. zűr gél. Spezialkarte dér Lánder dér ung. Kr. 7. Th. Krautnfr: Revision des schist. crist. du massif de Preluca. Extr. des comptes rend. des séances de rinst. géol. de Roumaine. Törne XXI. 1937. 8. Majzon L. és Teleki G.: A városiig. II. sz. mélyfúrás. Hidrol. Közlöny, XX. k. 1940. Die Tiefbohrung Nr. II. im Stadtwáldchen. Zeitschr. für Hydrol. Bd. XX., 1940, 9. Majzon L.: Bükkszék és környéke oligocén rétegeinek foraminiferákon alapuló szintezése. A m. k. Földt. Int. Évi Jelentése 1938-ról. Jahresber. dér. k. ung. geol Anstalt für 1938. BUDAI HARMADKORI RETEGEK í)7 10. Majzon L.: A bükkszéki mélyfúrások. A m. k. Földt. Int. Évkönyve. XXXIV. k., 2. f. 1940. Die Tiefbohrungen von Bükkszék. Mitteil. aus d. Jahrb. dér k. ung. geol. Anstalt. Bd. XXXIV., H. 2. 1940. 11. Majzon L.: Üjabb adatok az egri oligocén rétegek faunájához és a paleogén neogén határkérdés. Neuere Beitrage zűr Fauna dér Oligozánschichten von Eger. Földtani Közlöny. LXXII. k. (Bd.) 1942. 12. Posepny F.: Geol. Verh. des mittleren Lápos Gebietes. Jahrb. dér k. k. geol. Reichsanst. Wien. Bd. XII., 1862. 13. Posewitz T.: Petróleum és aszfalt Magyarországon. A m. k. Földt. Int. Évkönyve XV. k. 4. f 1906. Petroleum und Asphalt in Ungarn. Mitteil. a. d. Jahrb. dér k. ung. geol. Anstalt. Bd. XV. H. 4. HARMADIDŐSZAKI RÉTEGEK KIFEJLŐDÉSE A BUDAI HEGYSÉG ZUGLIGETI RÉSZÉN Irta: Radnóty Egon A budai hegyvidékről és magáról Zugligetről is már számos irodalmi adat került nyilvánosságra, közöttük azonban kevés foglalkozik a Zug- liget-környéki harmadkori rétegekkel. A Fácángerinc orrán levő csárda melletti és a Zugligeti-út 35. sz. telekkel szemben levő kőfejtőkben látjuk feltárva e terület legrégibb, alábbi harmadidőszaki rétegeit: Vörös agyagos konglomerátum. Teljesen hasonló a budakeszi szana- tórium mögötti területen található kohglomerátumhoz. Vigh Gyula és Horusitzky Ferenc a Ferenchalomnál mélyített II. számú aknában, vala- mint a Manréza területén lévő régi kőfejtőkben találták meg. Ferenczi István a konglomerátumot a középső eocénbe helyezi. Vastagsága V 2 m. Fölötti 2 m vastag sárga agyag települ. Durvaszemű konglomerátum eruptív kavicsokkal. V 2 m. Eruptív kavicsokat már Hofmann Károly írt le a Hunyadi-orom É-i lejtőjéről. Ferenczi I. a ,,fornai“ rétegekkel hozza párhuzamba a konglomerátumot. Megtalálták a kavicsokat Vigh Gy. és Horusitzky F. is. Az eruptív kavi- csok folyásos szövetet mutató mállott riolitok jól felismerhető kvarc- kristályokkal és mállott földpátokkal. Unduláló kioltása erős tektonikai hatásokra utal. Riolitkavicsok mellett jóval nagyobb számban vannak a közönséges kvarc- és dolomitkavicsok képviselve a konglomerátumban. A konglomerátumra fehér riolittufa települ, benne kvarc- és ritkán biotitkristálykákat találni. Nagyon hasonlít a Tündérhegy alatti középső kőfejtő milonitzónájában kékesszürke, helyenként sárgás árnyalatú tufa- darabkáihoz, amelyekből teljesen ép, 1 — 2 mm nagyságú kvarckristályo- kat lehet kiiszapolni. A különben lágy alapanyagú tufa felületét a kiálló kvarcszemek teszik érdessé. A riolittufa fedőjében karbonátosodott tufakötőanyagú, aprószemű dolomitkonglomerátum van, amelyhez teljesen hasonlót találunk a Csermely-út alsó részén, a Mária-szikla alatti kis barlangban, valamint a Mária-sziklával szemben levő kőfejtőben. A települési viszonyok külö- nösen jól látszanak az utóbbi feltárásban, ahol a fenti rétegsorozatok folytatásában a következő rétegek vannak. Sárga, homokos agyag: Vastagsága 10 cm. Iszapolási maradékában a következő partközeli mikrofaunával: Nummilia sp. Haplophragmium sp., Truncatulina lobatula W.-J., Ostracodák. 7 98 RADNÓTY EGON Barnássárga, szeneseden növénymaradványos, agyagos homokkő. Vastagsága 60 cm. Iszapolási maradékában Spatangida-tüskék tanúskod- nak tengeri eredetű lerakódásról. Karhonátosodott, tufakötőanyagú, dolomitkonglomerátum. Vastag- sága 20 cm. 3 — 15 mm átmérőjű, gömbölyded dolomitszemek érintik egymást, A réteg kőzetanyaga tömött és kemény. Karbonátosodon, tufakötőanyagú igen aprószemű dolomitkonglo- merátum. A szemek többnyire érintik egymást. Szemcseátmérő li — 3 mm. Karbonátosodon, tufakötőanyagú, aprószemű dolomitkonglomerátum. Szemnagyság 1 — 5 mm. A szemek egymástól átlag Vs cm-es távolságra vannak. A kőzet kemény, a réteg vastagsága 30 cm. Vékonycsiszolata teljesen karbonátosodott földpátléceket és kvarcszemeket mutat. Ezen- kívül szferolites, szekundér kovasavas ásványokat is tartalmaz. Karbonátosodott, tufakötőanyagú, dolomitkonglomerátum. Szemcse- átmérő 3 — 4 mm. A szemcsék egymástól átlag Va cm-es távolságra van- nak. A réteg 20 cm vastag. Mikrofaunája a következő: Biloculina sp., Truncatulina sp., Haplophragnium sp., Patellina sp., Pulvinulina sp., Polystomella striatopuncta, Bryzoa-törzsek, Spatangida-tüskék, Ostra- codák. Karbonátosodott, tufakötőanyagú, dolomitkonglomerátum. Szemcse- átmérő 3 — 4 mm. A szemek egymástól 3 — 4 cm-re vannak. Lágy agyagos kőzet, benne szenesedett növényraaradványokkal. A Tündérszikla alatti középső (II.) kőfejtő D-i oldalán is előfordul az előbb említett tufás konglomerátum, azzal a különbséggel, hogy ebben kékesszürke, durvaszemű tufafészkek vannak, melyek nyilván egészben kerültek a tengeri lerakódások közé. Ebben a tufában is jól láthatók a kvarcok és földpátok. A plagioklász-földpátok ikerlemezessége ritka. A tufa tehát kvarcporfir vagy riolitkitörésből származhatott. V igh Gy. és Horusitzky F. a Tündérszikla alatti kőfejtők előtt levő erdei úton a miliolidás mészkő törmelékét is megtalálták. így a középső eocén jelenléte biztosnak látszik ugyan, a középső és a felső eocén közti határra vonatkozólag közelebbi adatunk nincs. Semptey területén a riolittufát a felső eocénba helyezte, azonossági alapon a határt itt is a fenti tufák alatt kell megvonnunk. A sok Lithothamniumot tartalmazó nummulinás mészköveti legjob- ban a régi Fácán-vendéglő kis kiálló hegygerincén lehet tanulmányozni, de szép feltárása van a Tündérhegy alatti II. kőfejtőben is. Hévforrá- sok nyomait kevésbbé mutatja, mint az itteni dolomit, aminek oka való- színűleg a fekücsoportban található agyagréteg védőhatásában keres- hető. Kovasavas források tevékenysége következtében keletkezett a Fácángerincen az ú. n. Mária-szikla természetes oszlopa, amely a Csiga-út melletti kovasavas dolomitoszloppal jelentős kovasavtartalmá- nak köszönheti létezését. A Mária-szikla anyaga tehát kovásodott litho- thamniumos-nummulinás mészkő, melyet környezeténél nagyobb ke- ménysége védelmezett meg az eróziótól. Más források viszont a Fácángerinc É-i végén levő mészkövet bon- tották pormészkővé, mind a Ny-i, mind a K-i lejtőn. Ebből a mészkőből szerves maradványok is gyűjthetők, bár a laza kőzetben rendkívül töré- kenyek. A begyűjtött kövületek a következők: Operculina ammonea d’Arch., Nummulina fabianii Prey., reguláris Echinidák héjatöredékei, BUDAI HARMADKORI RÉTÉG EK 99 Serpula spirulaea Lm., Serpula cf. dilatata d’Arch., Lima sp., Pecten (Entolium) corneus Sow., Pecten (Aequipecten) biarritzenzis d’Arch.. Pecten (Aequipecten) subdiscors d’Arch., Spondylus sp., Corbis sp., Natica cepacea Lmk., Scala bryozophilq Opp., Turritella gradataeformis Schaur., Cerithium (Campanile) cfr. cornucopiae, Pleurotima (Genotia) lyra Desh., 'rák-olló. A felsorolt 18 fajból tehát csak 10 darab volt fajra kétségtelenül meghatározható. A pormészkő iszapolási maradéka mikrofaunát nem tartalmazott, csupán a fentebb említett Eichinida-lemezeket és tüskéket. A 10 meghatározott fajból e lelőhelyről 3 olyan faj kerül elő, amelyet eddig az irodalom a budai hegyek eocénjéből még nem ismertetett. Ezek a Scala bryozophila, melyet az északolaszországi bryozoás rétegekből ismertetett Oppenheim, a Pleurotoma (Genotia) lyra Desh. és a Turritella gradataeformis Schaur. Az utóbbi kettő megvan az olasz priabonienben is, de a középső eocénben is előfordulnak. A Turritella gradataejormist a kósdi ,,fornai“-korú széntelepekből írja le Vadász. A Fácángerinc porló, mészköve tehát faunisztikai alapon is a priabonai-emeletbe sorolandó. A bryozoás képződmény alsó padjai itt is szarukövesek. Megvan a Zugligeti-út kis elhagyott kőbányájában (Vigh — Horusitzky), valamint a Révész-szanatórium kis hegygerincén, N ummulina-metszetekkel és Pec- ten- héj töredékekkel. A tulajdonképeni bryozoás- rétegek a Zugligetben inkább mészkövek és márgás mészkövek alakjában fejlődtek ki. Az egyes mészkőpadok közötti laza márgarétegekben foraminiferák mutatkoznak. Az Alkcny- úttal párhuzamos keskeny útról homokos márgából: Robulina sp., Rotalm sp., Discorbina cfr. rosacea d’Orb., Anomalina grosserugosa Gümb., Pulvi- nulina umbilicata Hantk., Bryozoa törzsek gyakoriak, Spatangida-tüskék. A viszonylag kemény márgás-mészkő alkotja itt a szomszédos É felé néző gerincek anyagát. A régi villamosmegállónál (ma rendőrség): Textu- laria subflabelliformis Hantk., Truncatulina sp., Lagena sp., Anomalina sp., Nodosaria sp., Nodosaria sp., Nonionina sp., Globigerina triloba Rss., Pullenia spaeroides d’Orb., Pullenia sp., Bryozoa-törzsek gyakoriak, Spatangida-tüskék, Ostracodák. A bryozoák nagy tömege jellemzi a kőzetet a budai márga feküjében. Hatalmas területet borít a budai márga a Hármaskúttető és Szabad- sághegy lejtőjén, valamint lősz alatt nagyjából a Budakeszi-út vonalá- ban. Feltárva találjuk a Tündérszikla alatti D-i kőfejtőben, a Csillag- völgyi- és Béla király-út sarkán, valamint a Zirzen Janka- és Zalai-út sarkán. Az elsőnek említett feltárásnak csak a legfelső részén van a márga, amelyben Vigh Gy. és Horusitzky F.' „nagy Terebratulákat és Eichinida-töredékeket“ találtak. Ezenkívül Pentacrinus didactilus d’Orb., Pecten (Entolium) corneus Sow., Pecten (Aequipecten) biarritzensis d’Orb., Lima sp. voltak még fölismerhetők. A márgából ugyancsak elég szép számmal gyűjthetők Tefebratulák, ezek azonban a hegyképző erők hatására jelentékenyen deformálódtak. Meznerics Iloná meghatározása szerint Terebratula cfr. hoernesi Suess, Terebratula cfr. sinosa Brocchi, Terebratula cfr. sp. indet. A 224 O-al jelzett magaslat kovásodott budai márgájában Echinoidea héj töredékének a lenyomata és egy becsavarodott foraminifera hosszmet- 1 00 RADNOTY EGON szetét találtam, holott innen az irodalomban több helyen diploporás dolomitot említenek. Emszt Mihály meghatározása szerint ez a ková- sodott budai márga 93‘00°/o SiCL-t tartalmaz. A Disznófő-vendéglő felett közvetlen ,és még feljebb a Tündér- hegyi-út mellett sárga, rétegzetlen, laza márgát találtam, amelyben nagymennyiségű foraminifera van. A két lelőhely mikrofanája az új nomenklatúra szerint a következő: Textularia budensis Hantk., Vulvu- lina subflabelliformis (Hantk.), Dorothia sp., Gaudryina sp., Liebusella cylindrica Hantk., Bulimina pupoides d’Orb., Bulimina truncana Gömb., Bolivina nobilis Hantk., Cassidulina subglobosa Brady., Chilostomella ovoidea Rss., Chilostomella cylindroides Rss., Lagena striata d’Orb., L agena sp., Glandulina laevigata (d'Orb.), Nodosaria exilis Neug., Nodo- saria sp., Dentalina consobrina d’Orb., Dentalina pungens Rss., Dentalina debilis Hantk., Dentalina acuta d’Orb., Dentalina sp., Saracenaria pro - pinqua (Hantk.), Saracenaria arcuata (d’Orb.), Cristellaria sp., Robulina sp., Planularia sp., Uvigerina pygmaea d’Orb., Angulogerina angulosa (Will.), Globigerina bulloides d’Orb., Globigerina triloba Rss., Pullenia bulloides d’Orb., Pullenia quinqueloba Rss., Discorbis eximia (Hantk.), Baggina allomophinoides (Rss.), Cibicides lobatula (W. — J.), Cibicides ungerianus (d’Orb.), Cibicides dutemplei (d’Orb.), Truncatulina sp., Hete- rolepa costata Frzn., Anomalina affinis (Hantk)., Cancris auriculus (F. — M.), Gyroidina soldanii (d’Orb.), Nonior\ina sp., Bryozoa-törzsek, Oötracodák. A meghatározott fajokat összehasonlítva a Hantken által a Clavulina szabói rétegek alsó, majd felső tagozatából leírt fajokkal, továbbá azok- kal a fajokkal, amelyek a Tschihatscheffi, az olaszországi priabonai réte- gekből, a németországi oligocénből kerültek elő és a MAjzoN-féle bükk- széki anyaggal, kitűnik, hogy a „kiscelli agyag“-gal legnagyobb megegye- zést mutat, mégis a budai márgában található számos „kiscelli agyag“- alakra és a Clavulina Szabói jelenlétére való tekintettel, ezt az agyagot a „budai márga“ és a „kiscelli agyag" határára helyezhetjük. Figyelmet érdemel még a Disznófő-vendéglő környéki állítólagos pontusi-pannóniai üledékek kérdése. Már Szabó József közölt néhány pannon kövületnevet a Nagy-Svábhegyről a Disznófő közeléből. Hof- mann Károly meghatározása alapján Lőrenthey közli dolgozatában a faunalistát és azt a saját gyűjtésével kiegészíti. Lőrenthey így ír: „A diósdi és budafoki pannóniai képződményektől teljesen eltérő kifejlődésűek a Széchenyi-hegy É-i végén a Pozsonyi-hegytől D-re lévő Háromkút- hegyen 400 — 450 m magasságban található pontusi-pannóniai üledékek. Ezek 10 — 12 m vastagok. Alul agyagból, homokból és homokkőből álla- nak s több bányában vannak feltárva. Egy durvább és egy finomabb homokkőpad határáról való a Nemzeti Múzeumban lévő s a Petényi JÁNOStól Aceratherium incisivum KAUP.-nak meghatározott s Halaváts- tól rosszul Anthracotherium magnum Cuv.-nak nevezett fogsor. Felülről a Disznófő közelében a régi Vasvári-féle villa melletti útról laza sárgás márgából való az a fauna, melyet Hofmann Károly meghatározása nyo- mán Szabó József, Schafarzik és Halaváts említ. Ez a saját gyűjtésemet is hozzávéve, a következő: Melanopsis entzi Brus, Melanopsis sturi BUDAI HARMADKORI RÉTEGEK 101 Fuschs, Melanopsis sinzowi Lőrent., Planorbis (Coretus) coretus Brong., Planorbis baconicus Halav., Planorbis applanatus non Thom., Valvata obstusaejormis Lőrent., Hydrobia pseudocornia Brus?, Succinaea (Lucena) oblonga Drap. var. elongata A. Braun, Limnaea (Gulnaria) ovata Drap? Nerita radmanesti Fuchs.“ A Disznófő környékének legaprólékosabb átkutatása révén sem tud- tam a pontusi-pannonkori „laza sárgás márgát“ megtalálni. De hogy a törmelékek és a talaj nem rejtették el az ember szeme elől, arról a Horusitzky HENRiK-féle 79/a. és 79/b. számú kézifúrások tanúskodnak, amelyek néhány méteres alluvium harántolása után mindenütt a budai márgát érték el. Horusitzky Henrik úgy véli, hogy pannonképződmények az Istenszeme-nyaraló felett, a Hanga-forrás táján, a Tündérhegyi-út Ny-i lejtőjén és homokkő alakjában fejlődtek ki, de megjegyzi, hogy feltárva a környéken sehol sincs. Nagyon valószínű, hogy a különböző szerzők a Tündérhegyi-út felett és alatt kevéssé feltárt „laza sárgás márgát“ pannonnak vélik, mely a belőle kikerült foraminiferák alapján a budai márga legfelső rétegét jelzi. A kövületek pedig csak elírás folytán kerülhettek kapcsolatba a disznófői lelőhellyel. Ezt a fel- tevést látszik igazolni — mint azt Majzon László szóbeli közléséből tudom — , hogy a harmincas évek táján Pávai-Vajna Ferenc vezetése alatt ide kiránduló geológusok a nevezett pontusi-pannon üledékeket szintén nem találták meg. Valószínű, hogy a pannóniai lerakódások meg- vannak a barnás, bitumenes, levantei mészkő feküjében, Szentiványi a mészkövet 80 — 100 m-re becsüli. Viszont az itt 481 m magas Hármas- kúttető fennsíkja alatt 411 m magasságban már budai márga van. Ebből következik, hogy a mészkő a szabadsághegyi pliocén képződmények É-i végén már vékonyabb 70 m-nél ,és a pannóniai rétegösszlet pedig egész vékony lehet.' A Disznófő környéki pannonelőfordulást egykoron egy lesuvadt kisebb mészkőtábla feküje is alkothatta, mely a már többször emlegetett laza sárgás márgán csúszhatott le a Disznófő 369-es magas- ságáig. Az innen leírt Aceratherium incisivum Kaup.-fogsor lenyomata a Nemzeti Múzeumban levő példány szerint az Istenhegyről származik. Tektonika. A budai hegyvidék a környező neogén rétegek, de különösen a Bicskei-medence fiatalharmadkori üledékeinek tektonikájában a pajzs szerepét játszotta (16). Mindazonáltal a hegységen belül is érvényesültek az újabb tektonikai erőhatások is, aminek következtében a törések újra- élSdtek és újabb elmozdulások történtek. A Zugligetben észlelt törésvonalak és vetők sokaságában egy NyDNy — KÉK-i és egy ÉNy — DK-i irányú rendszer állapítható meg. A NyDNy — KÉK-i vetődések hasonló irányú hosszú sasbérceket hoztak létre, melyeket egymástól tektonikus árkok választottak el. A legésza- kibb sasbérc a Kuruclesi-út völgyének felső részében, a középső a Marxen-árok vonalában, a harmadik pedig a Zugligeti-út Hunyadi- 102 RADNÓTY EGON oromtól É-ra levő szakaszának vonalában halad. Ezeknek az egykori sas- bérceknek (horsztoknak) mentén alakultak ki a völgyek a kiálló doio- mitvonulat rendkívül laza (murvás) állapota miatt. Az É-i két sasbérc esetében a horsztok D-i vetője mentén kovasavas hévforrások törtek fel. Ezekből nagykeménységű, ellenálló kőzetek rakódtak le, melyek kiemelkedéseket alkotnak. A Ferenchalmon is megtaláljuk a kovásodott budai márgát, különösen a K-i végén, de nagyon szépen látszik a 224 O-al jelzett magaslat gerincén. Több helyen kimutathatók a sasbércek- től független irányú, vagy ha alárendeltebben is, rá merőleges vetődések és törések is. Szintén NyDNyj — KÉK-i irányú a Kútvölgyi-úttól D-re lefutó vető, mely a bryozoás márgát választja el a tőle É-ra levő mélyebb helyzetű budai márgától. A másik ÉNy — DK-i irányú és a rá merőleges törésrendszer a terü- leten két árkot alkotott. Ezek a vetők az említett sasbérceket is elvetet- ték, ezek tehát fiatalabbak. Az egyik szerkezeti árok a Budakeszi-út, a másik pedig a Kuruclesi-út középső szakasza mentén húzódik. A budai hegységben a NyDNy — KÉK-i horsztok az alsó-pannóniai- emelet után képződtek vagy újultak fel és a felső-pannon édesvízi tó vizének medencéjét alakították ki. A pannóniai-emelet utáni mozgások következtében a tó területe kiemelkedett. Schmidt E. a Mohr-féle síkokra alkalmazott erőtörvényt kiterjeszti a nagy diszlokációkra is. Az egymásra merőleges törések valamelyik szögfelezőjük irányából kapják a nyomást. A „közbenső tömeg“-re nézve egy krétabeli É — D-i és egy oligomiocén ÉK — DNy-i nyomóerőt tételez fel, melyek egyrészt az É-i és D-i Kárpátok, másrészt az ÉK-i Kárpátok és a Dinaridák egymáshoz való közeledéséből adódnak. Mindkét erő- hatásnak megfelelő törések megfigyelhetők Zugligetben, csakhogy kelet- kezési idejük jóval fiatalabb. Ezek alapján valószínű, hogy a NyDNy — KÉK-i törések képződése előbb, talán már a középső- vagy felsőmiocén- ben megindulhatott, de legintenzivebb a felső-pannóniai-emelet elején volt, mely időszakról Földvári Aladár diszkordanciát ír le a Budapest- től D-re húzódó pannóniai tengerben és a hegység területén É — D-i irányú töréseket tételez fel. Gyakori a törésvonalak ,,behegedése“, ami a vetők közé benyomult éruptivumok következtében fordul elő. Ilyen- kor a tektonikai irányok újabb erőbehatások esetében megváltoznak. A budai hegységben a „hegesztő" tényező a kovasav, amelyet a hév- források raktak le a vetősíkok mentén. így magyarázható, hogy föld- tanilag aránylag rövid idő múlva a levantei-emelet végén teljesen eltérő tektonikai irányok alakultak ki, esetleg újultak fel. A törésirányok rendszerének szemléltetése céljából különböző földtani képződmények föltárásaiban végzett mérések alapján diagrammokat készítettem. BUDAI HARMADKORI RETEGEK 103 Ha a nyomóerőt valóban a D-i, ül. DK-i szektorban képzeljük (É és ÉNy-i ellennyomással), akkor a következőkben foglalhatjuk össze a litoklázis-mérések tanulságait. (Lásd 1 — 5. ábrát.) 1. Mind az öt feltárásban erősen kifejlődtek a 245 °-ú feltételezett nyomásiránnyal 45°-ot bezáró litoklázis-párok csapásirányai. 2. Három különböző feltárás 185°-os feltételezett nyomóerőre utal. Ezek a Tündérhegy alatti triász, a Zugligeti-úton lévő felsőeocén és a Zalai-úti alsóoligocén feltárások. Tehát ez esetben is alsóoligocén utáni mozgással kell számolni. 3. A 205°-os iránynak megfelelő litoklázisok szépen kifejlődtek mind a 3 triász és a felsőeocén feltárásban, nyoma sincs azonban az oligocén- ben. Ez a körülmény arra mutat, hogy még a budai márga lerakódása előtt, de még a felsőeocén végén jelentős tektonikai mozgásokkal szá- molhatunk. 1. Budai márgafeltárás a Zalai-út és Zirzen Janka-út kereszteződésénél. (Alsó-oligocén.) Csapásirányok Litoklázisok száma 0-180" i 10-190" 5 20-200" 2 30-210° 1 40-220° 1 50-230° 3 60-240° 3 70-250° 1 80-260° 4 90-270° 1 100-280" 6 110-290° 10 120-300° 2 130-310° 2 140-320° i 150-330° 6 160-340° 0 170-350° 5 180-360° i 2. Tufás dolomitkonglomerátum a Zugligeti-út 20/c. számú telekkel szem- ben. (Priabonai emelet.) Csapásirányok Litoklázisok • száma 20-200° 2 40-220° i 80-260° 2 90-270° 1 120—300° 1 150-330° 2 160-340" 4 104 RADNOTY EGON 3. Dolomit a Tündérhegy felett, a Tündérnegyi-út mellett. (Karni-emelet.) Csapásirányok Litoklázisok száma 0-180° 14 10-190° 8 20-200° 'S 30-210° 2 40-220° 12 50-230° 3 60-240° 9 70-250° 16 80-260° 10 90-270° 1 100-280° 6 110-290° 12 120-300° 8 130-310° 5 140-320° 12 150-330° 7 160-340° 12 170-350° 13 4. Triász dolomit murvabánya a Tündérszikla alatt. (Karni-emelet.) Csapásirányok Litoklázisok száma 0-180° 18 10-190° 14 20-200° 16 30-210° 16 40-220° 15 50-230° 19 60 - 240° 22 70-250° 7 80-260° 10 90-270° 9 100-280° 8 110-290° 7 120-300° 9 130-310° 7 140-320° 11 150-330° 15 160-340° 20 170-350° 17 III. Összefoglalás. 1. A harmadidőszak alapján, a nummulinás mészkő alatt változatos üledéksor rakódott le. Alsó része a budakeszi ,,fornai“-emelettel pár- huzamos, felső része pedig a priabonai-emeletbe sorolandó. A nummuli- nás mészkő lerakódását itt is vulkáni erupció előzte meg, melynek tufa- szintje a felsőeocén legalsó rétege. BUDAI HARMADKORI RÉTEGEK 105 2. A Fácángerinc mállott mészköveiből gyűjtött fauna felsőeocén korú. Három csiga-faj a budai hegység f elsőeocén jéből még nem került eddig elő. 3. A Disznófő környékén Lőrenthey sárga, felsőpannóniai laza agyagot írt le. Ebből a sárga, laza agyagból nagymennyiségű foraminifera iszapolható ki, amelyek a budai márga é^ kiscelli agyag határát jelzik. 4. Zugliget és környékén két vetőrendszer uralkodik: Egy NyDny — KÉK-i, amelynek keletkezési ideje a felsőpannóni-emelet aljára esik és egy ÉNy — DK-i posztlevantei törésrendszer. Mindkettőnek nagy szerepe van a Ezabadsághegy-csoport pliocén tavának életében. A litoklázis- mérések eredményei pedig egy felső eocénvégi hegymozgásra engednek következtetni. 5. Dolomit a Hunyadi-orom É-i lejtőjén (Lőtér). (Karni-emelet.) Csapásirányok Litoklázisok száma 0-180° 3 10-190° T 3 20-200° 7 30-210° 0 40-220° 4 50-230° 5 60-240° 2 70-250° 9 80-260° . . 6 90-270° 2 100-280° 10 110-290° 6 120-300° 6 130-310° 0 140-320° 0 150-330° 3 160-340° 4 170-350° 3 SUMMARY. Development of Tertiary strates in the Zugliget group oj Buda Moun- tains in Hungary. 1. At the bottom of the Tertiary system below Nummulitic limestones a manifold series had been deposited. The lower parts of these series might be considered as being stratigrafically parallel to those of ,,Forna“ at Budakeszi; the upper parts represent the Priabo- nien already. Prior to the deposition of the Nummulitic limestones volcanic eruptions took piacé; tuff deposits thereof form the bottom of the Upper Eocéné. i 2. The faunae of the weathered limestones of the so called Fácán- Ridge represent the Upper Eocéné. Among these forms three new Gasteropods are to be mentioned, nőt yet described heretofore in the Eocéné of the Buda Mountains. 106 KÖRÖSSY LÁSZLÓ 3. As is known, E. Lőrenthey found near Disznófő loose, yellow clays; he considered them to be Upper Pannonian. I have obtained from these clayá a great number of foraminifera, which were determined as characteristic fór the stratigrafical boundary of the so-called Buda maris and Kiscell clays of the Oligocene. 4. Zugliget and its surroundings might be characterised tectonically by two fault-systems: a) WSW — ENE faults wich might have originated from the period of the sedimentation of the lower part of the Upper Pannonian, b) NW — SE fault-systems, considered to have been produced in the Post-Levantian period. Both Systems have affected intensively the Pliocene lacustric forma- tion of the Szabadsághegy group of the Buda Mountains. Results cf lithoclase measurements indicate a movement of the earth crust towards the end of the Upper Eocéné. TÉRFOGATSŰLY MEGHATÁROZÁSOK AZ ALFÖLD MEDENCÉJÉT KITÖLTŐ KŐZETEKEN írta: Kőrössy László Az alföldi geofizikai kutatások geológiai kiértékelésének megköny- nyítése céljából meghatároztuk a mélyfúrásokból felszínre kerülő kőze- tek térfogatsúlyát. Térfogatsúly alatt a porózus-likacsos- kőzet térfogategységnyi töme- gének súlyát értjük a pórusaival, hézagaival együtt. A fenti cél szempontjából jobb lett volna a kőzet fajsúlyának mé- rése, eredeti víztartalmával együtt, ahogyan a kőzet a mélységben talál- ható. Ez azonban nem volt megvalósítható, már azért sem, mert némely fúrásból kikerült anyag csak hosszabb raktározás után kerülhetett fel- dolgozásra. A térfogatsúlymérés akkor szolgáltatna a gravitációs mérések kiérté- keléséhez teljesen megbízható támogatást, ha a mintadarabok porozi- tását is meghatározhattuk volna. Sajnos, erre nem kerülhetett sor, mert porozitásmeghatározó készülék nem állott rendelkezésünkre. A jövőben azonban ezt is elvégezzük és ezzel a gravitációs mérések pontosabb kiértékelését, szelvényszámítások végzésének lehetőségét alátámasztjuk. A térfogatsúly mérése a Tetmayer paraffines módszerével történt, a mi viszonyainkra alkalmazva, a következőképen. Mintegy 30 — 150 cm3 nagyságú kőzetmintát megtisztítottunk és lég- nedves állapotban lemértünk (A). Utána 50 C° melegben szárítókemen- cében súlyállandóságig szárítottuk. Vigyáztunk, hogy 50 C°-nál nagyobb hőmérsékletnek ne tegyük ki a kőzetet, nehogy az esetleges agyagásvá- nyok elváltozzanak azáltal, hogy kristályvizük egyrészét elvesztik. A próbát exsikkátorban lehűtve, lószőrre függesztettük és lemértük (B). Az így kiszárított próbát olvasztott paraffinba mártottuk. A paraffin- hártyán keletkezett néhány légbuborékokat forró tűvel eltávolítottuk. A paraffinbevonat kihűlése után a próba súlyát ismét lemértük (C). ALFÖLDI KÖZETEK TÉRFOGATSÚLYA 107 Torta*: OS J vsuaoyn t SikDOomvt t A paraffinhártya súlya D = C — B; ebből a paraffinhártya térfogata L> E = (0*93 a paraffin fajsúlya). A kőzetminta térfogatának meghatá- rozására ? hidrosztatikai mérleget használtuk, úgy, hogy a lószőrre füg- gesztett paraffinhártyás kőzetpróba súlyát desztillált vízben lemértük (F). A kiszorított 4 C°-ú víz súlya grammokban (G) megadja a -kőzet- próba térfogatát cm3-ben (G = C — F). Végül a térfogatsúlyt a fenti ada- tokkal a következőképen számítottuk ki: C-D G-E A térfogatsúlymérések eredményeit a következő diagrammokon közlöm. A térfogatsúlymérések eredményeként láthatjuk, hogy 1. a mély- séggel általában növekvő értékeket kapunk; 2. a kőzetek porozitása a kapott értékeket erősen befolyásolja, amennyiben a porózusabb kőzet térfogatsúlya kisebb, mint a kevésbbé porózusé. Innen származnak a diagrammban látható különbségek egyazon mélységekben; 3. az egyes formációk keretén belül az átlagos térfogatsúly hasonló és a mélységgel csak kevéssé nő. A geológiai formáció változásával a térfogatsúly is nagyobb mértékben növekszik. A mérések folyamán azt tapasztaltuk, hogy az alsópannon valencien- niusos agyagmárga térfogatsúlya hasonló vagy felül is múlhatja az alatta levő alapkőzet térfogatsúlyát. Kifejezésre jut ez a körülmény a ‘ 108 TÁRSULATI ÜGYEK bemutatott tótkomlósi diagrammokon is, de még szembetűnőbb volt az alsópannon térfogatsúlya a ferencszállási fúrás kőzetmintáin. A ferenc- szállási 2573 m mély fúrásunkban 873 m-t fúrtunk be az alsópannonba és 125 m-t az alsópannon legalján levő mészmárga szintbe, ahol a fúrás befejeződött. Ebben a szintben abnormálisán magas térfogatsúly ered- ményeket kaptunk, mert nagyon sok pirit konkréció és fukoidaszerű pirit kivirágzás növelte az amúgy is tömött kőzet sűrűségét. Ezek a méréseredményeim a háború folyamán veszendőbe mentek. Ha ezeket az adatokat összevetjük a geofizikai mérések eredményei- vel és a mélyfúrások szolgáltatta adatokkal, akkor azt látjuk, hogy a fúrásokkal feltárt alföldi geofizikai maximumokat kétféle jelenség okozhatja. 1. Vannak olyan geofizikai maximumok, amelyeket az Alföld har- madkornál idősebb sziklafenekének, valószínűleg törések mentén maga- sabban maradt darabjai és az őket borító harmadkori rétegek enyhe felboltozódása okoz. A fúrásokkal megvizsgált szerkezetek közül ebbe a csoportba tartozik: Madaras — Tompa, Körösszegapáti, Biharnagybajom. Kismarja, Tótkomlós (ez utóbbi monoklinális). 2. Vannak olyan geofizikai maximumok az Alföldön, amelyek helyén a fúrások tanúsága szerint nagyobb mélyedések vannak. A mélyedések- ben az alsópannon valencieniuszos agyagmárga és mészmárga nagy vastagságban van meg. A valencienniuszos agyag- és mészmárga térfogat- súlya eléri, sőt túl is haladhatja a harmadkornál idősebb alaphegységek- ben mért térfogatsúly értékeket. Ebből azt következtethetjük, hogy ezeket a geofizikai maximumokat az ezeken a helyeken levő nagy mélyedéseket kitöltő vastag valencienniusos agyagmárga rétegösszlet okozza. Ebbe a csoportba tartozik Ferencszállás, Sándorfalva, és valószínűleg Tiszakürt és Tiszaörs, vagyis a Tiszaárok menti geofizikai maximumok. (A ferencszállási, sándorfalvi, és tótkomlósi anyagot a Manát szegedi fúrólaboratóriumában dolgozta fel dr. Sólyom Ferenc és a szerző, a körösszegapáti és kismarjai anyagot Berekböszörményben dol- gozta fel dr Sólyom Ferenc és dr Csiky Gábor.) TÁRSULATI ÜGYEK 96-ik közgyűlés 1946. február hó 6-án a Nemzeti Múzeum tanácstermében Vitális István elnöklete alatt 43 tag és 5 vendég jelenlétében ült össze. Az elnöki megnyitó után Kulhay GvuLÁról szóló emlékbeszéd, majd Majzon László titkári beszá- molója következett. Reich Lajos másodtitkár felolvassa a Szabó József emlék- érem bizottság jelentését, mely az 1945. évre esedékes kitüntetésre Majzon László elsőtitkárt javasolja. A közgyűlés a javaslatot egyhangúlag elfogadja és tudomásul veszi azt, hogy Majzon dr. a Társulat nehéz anyagi helyzetére való tekintettel lemond az ezüstéremről és annak költségét a Földtani Köz- löny kiadására fordítja. Az elnök ezután átadja az érmet elismerő beszéd kíséretében nevezettnek, aki azt hálásan vette át. A közgyűlés Scherf Emii, elnöklete alatt Balyi Károly és Méhes Kálmán tagtársakat küldi ki az 1946. évi pénztárvizsgáló bizottságba. TÁRSULATI ÜGYEK 109 Vitális István 96-ik közgyűlésen elhangzott elnöki megnyitójának ki- vonata: Az üdvözlés után hálával emlékezik meg Papp Simon és Tasnádi Kubacska András másodelnöki tevékenységéről. Papp Simon tette lehetŐYé a Földtani Közlöny megjelenését Ezután így folytatta: „A háború zivatara elődeink áldozatos munkáját megakasztotta. Hálásan köszönjük az előkészítő bizottságnak, élén id. Nosziíy Jenő elnök úrral, hogy kivezető utat keresett és így Társulatunk életében a kényszerű szünetet ismét önzetlen szakmunkásság válthatta fel. Elődeink munkája nehéz volt, de a mienk sem könnyű. Bízunk azonban abban, hogy a jó Isten megsegít bennünket. Ha a föld Isten kalapja, Hazánk a bokréta rajta! írta Petőfi Sándor, a lánglelkű magyar költő! Ezt a bokrétát egy emberöltő alatt immár másodszor tépázta meg a szörnyű világháború ret- tenetes zivatara, amely végigszáguldott Isten kalapján: az egész földön! Oly szép ország, oly virító, Szívet-lelket andalító! mondotta tovább a költő. Mivé lett a második világháborúban PETÖFinek ez a 'gyönyörű országa! . . . Romok végeláthatatlan sora mindenfelé, minden téren, bármerre tekint a meg- maradottak szeme. És hányán pusztultak el családtagjaink, rokonaink, ismerő- seink köréből! De mégse csüggedjünk. Megmaradt részünkre Isten kalapjának egy darabkája, és a megtépázott bokréta virágaiból kihullott magvak kicsíráz- nak, mihelyt kisüt a tavaszi napsugár, és ha gondos szeretettel ápoljuk őket: az elpusztultak fokozatosan pótlódnak! Rajtunk múlik, hogy így legyen, és hisszük, hogy valóban így is lesz, ha békében, biztonságban és 'zavartalanul munkában lehet részünk. Hisszük és reméljük, hogy ha nem bántjuk egymást, hanem erőnk egyesítésével, és megfeszítésével végezzük az újjáépítés nagy munkáját: a kicsiny magyar földön kinyílnak az új virágok és Hazánk újra bokréta lesz Isten kalapján! Mi most a mi feladatunk és kötelességünk? Zipser Endre a magyar orvosoknak és természetvizsgálóknak Sopronban az 1947. évi augusztus hó 11-én, vagyis közel 100 évvel ezelőtt tartott VIII. nagygyűlésén a következőket mondotta: „Háború által akarni, vétek; hajózás- sal veszélyes; csalással alávalóság, hanem gazdagságot a természetben keresni fel: igazság és kötelesség !“ Zipser éppezért már 100 évvel ezelőtt javasolta „földismereti-bányászati egyesület” alapítását, hogy — mint mondotta — „mindennemű hasznos ásványokat, föld- és ércnemeket, kőszenet, turfát, épí- téshez, szobrászaihoz és kőnyomatokhoz használható köveket fedezhessenek fel; megvizsgálják a különféle kőzeteket s mindezen fölfedezésnek megbírá- lnia s azoknak közzététele eszközöltessék a bányászati, kereskedelmi és mű- iparos vállalkozások megkönnyítése végett." De „ha — mondotta Zipser javas- lata befejezésében — a gazdag termények felfedezésében fényes eredmények elmaradnának is, legalább hasznavehető földismei térképekre tennénk szert, ami hasonlóképen nem volna megvetendő nyereség?" Minderre a második világháború szörnyű pusztítása után nagyobb szükség' van, mint eddig bár- mikor. Az ásványok, ércek, értékesíthető kőzetek felkutatása, térképezése, hasznosíthatóságuk megvizsgálása, a kutatás és a tanulmányozás eredményének közzététele és tárgyilagos bírálata jelenleg a mi kötelességünk. E végből jár- juk be a magyar föld vízvájta árkait, vizsgáljuk a szerkezetét; ezert végzünk mikroszkópiái és vegytani vizsgálatokat; ezért terjesztjük elő mindezek ered- ményeit nyilvános szaküléseinken; ezért vetjük alá tárgyilagos bírálatnak; ezért bocsátjuk közre megfigyeléseinket értekezések formájában folyóira- tainkban: a Földtani Közlönyben és a Földtani Értesítőben, valamint a Hidroló- giai Közlönyben. Társulatunk először a Magyar Nemzeti Múzeum védő szár- nyai alá helyezkedett s a tagok által gyűjtött ásványokat, érceket stb. ott he- lyezte el, hogy minden érdeklődő részére hozzáférhetők legyenek. Az új tár- sulat első elnöke: a két Kubinyi és első buzgó titkára: Kováts Gyula is mú- zeumi tisztviselő volt. Később, a Magyar Földtani Intézet megalapítása után az 1871. évtől kezdve — Szabó József indítványára — a Magyar Földtani Inté- zettel került szoros kapcsolatba. Társulatunknak akkor megindult folyóirata: a Földtani Közlöny a Földtani Intézet hivatalos lapja lett és viszont a Földtani Intézet ingyen engedte át tagjaink részére kiadványainak nagy részét. Ettől az időtől kezdve Társulatunk élén az elnöki tisztséget felváltva az egyetemeken az ásvány-földtan tanárai: Szabó József, Koch Antal, Sc.hafarzik Ferenc, Mauritz Béla, Vendl Aladár, Papp Károly, Papp Simon és a Földtani Intézet 110 TÁRSULATI ÜGYEK tagjai: Böckh János, telegdi Roth Lajos, Szontágh Tamás, Pálfy Móric töl- tötté be. A Magyar Nemzeti Múzeummal és a Magyar Állami Földtani Intézet- tel való régi, szoros kapcsolatunk tette lehetővé, hogy Társulatunk életének a háború folyamán elszakadt fonalát újból összeköthessük. Elsősorban a szüne- :elő szaküléseket élesztettük fel és így jelét adtuk annak, hogy élünk és mun- kálkodunk, éspedig nemcsak az anyaegyesületben, hanem a Hidrológiai Osz- tályban is. Tisztelettel jelentem még, hogy választmányunk foglalkozott a százéves évfordulón a Földtani Intézettel karöltve tartandó emlékünnep előkészítésével is. Mindnyájunk előtt imeretes ugyanis, hogy Társulatunk négy év 'múlva elén százéves fennállását. Reméljük, hogy a béke és a biztonság keretei között Tár- sulatunk annyira megizmosodik, hogy fennállásának 100 esztendős évforduló- jára és egyben a Magyar Állami Földtani Intézet jubileumára a kultúrnem- zetek képviselőit is meghívhatjuk azzal a benső meggyőződéssel, hogy a kár- pátokövezte terület földtani viszonyainak felkutatásával, térképezésével, tanul- mányozásával és ismertetésével hasznos munkát végeztünk nemzetközi viszonylatban is. Tisztelettel jelentem, hogy a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem földtani tanszékének köztiszteletben álló ny. r. tanára: dr. Papp Károly úr nyugalomba vonult. Örömmel jelentem egyben, hogy a budapesti Pázmány Péter Tudomány- egyetem földtani tanszékére Vadász Elemér tagtársunkat nevezték ki ny. r. tanárrá. A földi lét múlandó: a természet örök törvénye minden évben megköve- teli áldozatait. A múlt 1945. évben húnyt el tagtársaink közül Balogh Rózsa egyetemi tanársegéd, Kulcsár Kálmán földtani intézeti geológus, Dudichné ür. Vendl Mária egyetemi magántanár, Kulhay Gyula földtani intézeti geoló- gus és Gerő János salgótarjáni bányafőfelügyelő. Halottaink emlékét Társu- latunk kegyelettel fogja megőrizni. A Magyarhoni Földtani Társulat kilencvenhatodik évi rendes közgyűlé- sét ezennel megnyitom. Ezután Majzon. László elsőtitkár olvasta fel jelentését: Mélyen tisztelt Közgyűlés! Amint a háború, a. nagy világégés vihara elcsitult, vérözöne megállott, a Magyarhoni Földtani Társulat a vonatkozó rendeletnek eleget téve, megkezdte a munkát. Választmányi üléseink egyikén másodelnökünk nyomatékosan fel- hívta figyelmünket, hogy a Társulat a földtani és rokontudományaink műve- lésére az egész Föld hasonló egyesülései között a legelsők közül való. Mint a Társulat elsőtitkára szerény erőmmel a becsületes összefogást igyekszem működésemmel istápolni. Össze kell fognunk, segítenünk, szeret- nünk kell egymást, hogy alkotni tudjunk, hogy tökéletesebben tudjuk repre- zentálni erőnket. A hegyek, a szelíd róna megtanítottak minket a kutatásaink során, hogy szeressük őket. Szeressük őket azzal a hévvel, mely szeretet egyedülálló, mely nélkül — hiszem és tudom — a földbúvár munkája csak talmi dolog, selejtes valami. De a kutatás és munka szeretete megkívánja azt is, hogy társunkat is megbecsüljük, azt is szeressük, megértsük. Temessük el, vessük ki és szüntessük meg a magyar regi betegséget: a legnagyobb bajok közepette, a nagy tettek előtt fellépő kicsinyes torzsalkodást, a meg nem értést s a büszkeség futóhomok buckáira épült ,.szomszédvárakat“. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Titkári beszámolómban meg kell emlékeznem egyes férfiakról, akik meg- érdemlik, hogy pár mondatban áldozzunk emléküknek s szólnom kell bizonyos munkákról, hogy a bennük foglaltakról példákat állítsunk magunknak kutató- munkánk során. A tavalyi s az idei év több nevezetes évfordulója úgy a hazai, mint a külföldi geológiának vagy paleontológiának. Tavaly múlt 150 éve. hogy 1795-ben meghalt Fichtel János, lei különösen mineralógiai munkáival tűnt ki. Foglalkozott az Erdélyi-Érchegység nevezete- TÁRSULATI ÜGYEK 1 1 1 sebb aranyelöfordulásaival is. Üttörő munkásságáról ne feledkezzünk el, ha annakidején korszerű és érdekes művét kezünkbe vesszük. Az idén van 125 éve, hogy Társulatunk két nagyszerű tagja, Hantken Miksa és Zsigmondy Vilmos 1821-ben meglátták a napvilágot. Mindketten büszkeségei a Társulatnak, akiknek nevére és munkásságára a világ bár- melyik földtani társulata büszke lehetne! Ügy Hantken, mint Zsigmondy a selmeci akadémián tanultak s mint bá- nyászok kezdték el pályájukat, mely azután különböző területeken szerzett nevet nekik. Hantken 1869-ben az akkor létesült Földtani Intézet igazgatója, majd 1882-ben elfoglalja a budapesti egyetemen — mondhatnék a számára — felállított őslénytani tanszéket. Jóleső örömmel állapíthatjuk meg, hogy a világon az őslénytan katedrája Budapesten a legelsők között létesült, mely sajnos, mint önálló tanszék 1917 óta szünetel s örülünk, hogy ezt 1946-ban, Hantken születésének 125 éves évfordulóján ismét betöltik. Hantken Miksa munkássága Sokoldalú s annakidején megállapított eredményei akár rétegtani, akár őslénytani vonatkozásúak, kevés kivétellel ma is helytállóak. Különösen a foraminifera-kutatásaival szerzett magának nevet, melyet külföldön is el- ismernek s munkáit pl. „A Clavulina Szabói rétegek11 foraminiferáiról szólót odakint is gyakran forgatják és idézik. Nincsen kutatónk, akiről külföldön annyi fajt és génuszt, sőt famíliát is neveztek el, mint őróla. A foramini- feráknak sztratigráfiai jelentőségét a világon az elsőnek ismerte fel s gyakor- lati sikerrel is alkalmazta pl. a dorogi, szénbányászatnál. HANTKENnel baráti viszonyban vélt Zsigmondy Vilmos, ki mint magán bányamérnök különösen mélyfúrási vállalkozásaival korszakalkotó működést fejtett ki. Sikeres fúrásai közül csak néhányat említsünk meg. A harkányi, margitszigeti, alcsuti, lipiki, ránkherlányi, petrozsényi mélyfúrásai mind jelen- tős alkotások. De Zsigmondy, hogy Földvári Aladár sorait idézzem:1 „leg- nagyobb műve a városligeti artézi kút, melyet fáradhatatlanul, támadások között, a zseni elszántságával 1868-tól 1878-ig fúrt és fényes sikerrel fejezett be“. Meg kell említenünk, hogy Alföldünk higiénikus vízellátása is Zsigmondy bátor, kezdeményező fúrásainak köszöni létét. Az elért nagy sikereit szerényen a tudományra hárítja át, mert mint bevallja, ezeket geológiai és paleontológiái tanulmányainak köszönheti. Közlönyünk tavalyi kötete a 75-ik évfolyam jelölést fogja majd címlap- ján viselni. Másodelnökünk, Tasnádi Kubacska András főigazgató úr nagy- lelkűségének köszönhető, hogy bár kisebb terjedelemben, de rövidesen meg- jelenik a Közlöny 75-ik évfolyama. Vegyük elő az 1871-ik évi első kötetet. Kiknek, milyen irányú cikkei jelentek meg a 263 oldalas kötetben? A közölt 19 dolgozat közül az első Szabó JózsEFé, melyben a wehrlitről értekezik. Hantken az esztergommegyei barna- szénterület bányászati, Koch Antal a Csódi-hegy környékének földtani viszo- nyairól, Böckh János a oakonyi triász taglalásáról írtak. A többi dolgozat Verespatak, Kolozsvár és Selmec vidékének különböző irányú kutatásairól szól. Ismét megvalósításra méltó a kötet négyes beosztású pontos regisztere, melyet 1900 óta nélkülöz Közlönyünk. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Az elmúlt 1945-ös esztendő a Társulat életében a 96-ik, ha pedig az iro- dalomban is több helyen szereplő megindulás idejét vesszük az 1848-as évet, úgy ez a 98-ik. Üj tagok lettek az 1945. év folyamán: Andor Lóránd, Balás ádám, Bartha Ferenc, Bleier Sándor, Boldizsár Tibor, Godefroy de Weisse (Lausanne), Farkass Mihály, Kolozsváry Gábor,' Venkovits István, Vértes László, Bakonyi Bauxit RT., Nagytoronyai Kőszénbánya RT. és ifj. dr. Schréter Zoltán. Min- den reményünk megvan, hogy értékes munkatársakat kaptunk az új tagjaink- ban. A tagajánlók között ismét, mint a múltban már annyiszor, id. Noszky Jenő ajánlotta, a legtöbb tagot s így megint tanúságot tett a Társulat iránti igaz hűségéről. Rajta kívül még Ajtay Zoitán és Majzon László szerepelnek, mint tagtoborzók. Term.-tud. Közi. 71. köt. p. 362. 112 TÁRSULATI ÜGYEK Itt kell örömmel megjegyeznem, hogy az elmúlt és* a jelenlegi évben Társulatunk ötvenéves tagjaiként üdvözölhetjük a Pázmány Péter Tudomány- egyetem Földtani Intézetét és az Urikány-Zsil völgyi Kőszénbánya RT.-t. Ez alkalommal kérem a mélyen tisztelt Közgyűlést, engedje meg, hogy az elnök- ség az ötvenéves jubileum alkalmával a két intézményt átiratban üdvözölhesse. A Társulat 1945. szeptember hó 19-én a B. M. rendeletnek megfelelően eleget téve kezdte el az évet. A hivatalos fórumoknál eljárva szakülésünket december hónapra hirdettük meg. Így az elmúlt évben csak egy szakülést tart- hattunk két előadással, ezek közül egy geofizikai, egy pedig ásványkémiai tárgykörű volt. Ezen az ülésen előadóink voltak Schffff.r Viktor, Földváriné és Földvári Aladár tagtársaink. BEITRAG ZŰR KENNTNIS DÉR AUS DÉR SZÉKES- FEHÉRVÁRER TIEFBOHRUNG GEWONNENEN GESTEINE Von L. Jugovics. Die Bedeutung dieser Tiefbohrung liegt nicht nur an dér Forschung nach Kohlenwasserstoffen sondern auch an jener bekannten Tatsache dass die Bohrung am Rande jenes Granitlakkolits, welcher sich entlang des Sees von Velence, in Nordost-Südwest Richtung bis zum Stadtrand von Székesfehérvár dahinzieht, angelegt wurde. Es war zu erwarten, dass die Tiefbohrung auch über die Lage des Lakkolits Aufklárungen ergiebt. Über die Tiefbohrungen gab Obergeologe Ferenc Pávai-Vajna, wel- cher den Standort derselben festlegte und auch die Bohrung selbst leitete mündlich folgende Auskunft: ,,Der Bohrer bewegte sich bis zűr Tiefe von 200 m in den Gesteinschichten des Oberen-Pontus. In den tiefern Lagen durchdrang er nur mehr eruptive Schichten und kristalline Schiefer. Mán fand in den Zwischenlagen Salzwasser und Methan- spuren. Eine hervorragende Bedeutung verleiht dieser Bohrung jener Umstand, dass die aus dér Tiefe von 820‘5 m gewonnene Gasmischung 1'35 vol °/o Hélium, 67'8 vol %> Nitrogén und 29'7 vol °/o Methangas enthielt und hiemit den grössten, bis jetzt in ungarischen Tiefbohrungen erreichten Heliumgehalt aufwies. Dér NaCl-Gehalt des aus derselben Tiefe entnommenen Salzwassers war 16T05 g/l. Zwischen den Tief lagen zwischen bis 1036 m konnten aus den Bohrern feldspatreiche Amphibol-Diorit und Fillitstücke entnommen werden. Die eruptiven Gesteinsstücke zeigen eine auf tektonische Bewegungen hindeutende kataklastische Stuktur, Zerklüftung und Spuren von Pressungen auf, sie sind stark zermürbt un kloritisiert. Dér Fillit ist ein stark gefaltetes, gequetschtes, mint Kalzitadern durch- zogenes Gestein. Es zeigt auch Grafitflecken. Aus den Tieflagen zwischen 1036 bis 1200 m kamen nur mehr Fillit und Grauwackenstücke zum Vorschein. Dieser Fillit ist ein mit Quarz und Calcitadern durchzogenes, stellenweise gefaltetes Gestein, welches eben- falls Graphitflecken aufweist. Die durch den Bohrer an die Oberfláche gebrachten schieferartigen Grauwackenstücke waren an einigen Stellen auch stark graphitháltig. Die Bohrung wurde, nachdem sie bezüglich dér Kohlenwasserstoffe ergebnislos war, in dér Tiefe von 1200 m unter- brochen. TARTALOM - TABLE DES MATIERES - CONTENTS - COAEP/KAHKE - INHALT EMLÉKBESZÉDEK — NECROLOGUES — FUNERAL SERMONS — i PElIll B B0CI1 OH HM AH HE — GEDENKREDEN °ldal Dudichné. Vendl Mária emlékezete: Jankovitsné, Steiner Katalintól 1 Marié Dudich, géb. Vendl 6 Kulhay Gyula emlékezete: Papp Ferenctől ' 7 ÉRTEKEZÉSEK — ESSAIS — TREATISES — AHCCEPTAU.HH — ABHANDLUNGEN Balyi Károly és Papp Ferenc: Néhány magyarországi kőszén fényvissza- verő képessége 42 Le pouvoir réflecteur de quelques charbons de Hongrie 42 Gaál István: A gödöllői középső-pliocén emlős maradványok kérdése 22 Gaál István: Jelenkori faj nevét hogy alkalmazzuk diluviumi elődjére .. 11 Wie ist dér Name einer rezenten Art auf ihre diluviale Ahnen- form anzmvenden 15 Gedeon Tihamér: Alunit újabb előfordulása a Dunántúlon 36 New alunit occurenees in Trans-Danubian part of Hungary 41 Jugovics Lajos: Adatok a székesfehérvári mélyfúrás kőzetanyagának ismeretéhez , 32 Beitrag zűr Kenntnis dér aus dér Székesfehérvárer Tiefbohrung ge- wonnenen Gesteine 112 Kőrössy László: Térfogatsúlymeghatározások az Alföld medencéjét kitöltő kőzeteken 106 Majzon László és Reich Lajos: A szamosmenti (csicsóhegyi) erupciós vonu- lat és az erdélyi medence tufáinak genetikai kapcsolata. 44 Genetical relations between the tuff-layers of the transsylvanian basin and the volcanic rangé of mount Csicsó 51 Pap p Ferenc: 1. Balyi Károly Radnóthy Egon: Harmadidőszaki rétegek kifejlődése a Budai-hegység zug- ligeti részén 97 Development of Tertiary strates in the Zugliget group of Buda Mountains in Hungary 105 heich L.: 1. Majzon László Sámsoni (jun. Schréter) Zoltán: A szatmármegyei Kovás község környé- kének földtani viszonyai ' 70 Strausz László: A wetzelsdorfi felső-mediterrán fauna 23 The upper miocéné (mediterranean) fauna of wetzelsdorf, Styria .... 30 Vitális István: Fejtésméltó eocén „fornai“ szén az esztergomvármegyei paleogén medencében 52 Abbauwürdige Eozán-Fornaer Braunkohle im Graner Altertierbecken 68 Társulati ügyek — Questions administratives — Statements conceming the menagement of the Society — OómecTBeHHue jieiia 79 Vitális István elnöki megnyitója a 96. közgyűlésen 109 Majzon László titkári jelentése 110 LXXVII. KÖTET. 1947. 1-12. FÜZET. FÖLDTANI KÖZLÖNY BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY EMETEHL BEHrEPCKOTO rEOAOrHHECKOrO OEIRECTBA GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA ÉS AZ ÁLLAMI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE * “F • ' BUDAPEST, 1948. KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT CÍME: BUDAPEST, VIII. KÉR., MŰZEU M-K Ö R Ü T 4/a SZÁM. FÖLDTANI KÖZLÖNY LXXVII. KÖTET 1947 1 — 1 2. FÜZET MEGJELENIK NEGYEDÉVENKÉNT SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST. VIII., MÚZEUM = KÖRÚT 4/A 113 TARTALOM: Csajághy G.: I. Liffa A. Gaál I.: Pleisztocén emlőscsoportok váltakozásáról és az interstadiáli- sokról 75 — 82 Jaskó S.: Lepusztulás és üledékfelhalmozódás Magyarországon a kaino- zoikumban 26—36 Erosion and sedimentation in the Hungárián Basin during the Kainozoic Éra 36—38 Káposztás P.: Üjabb adatok a csapás-dőlés feladataihoz 3 — 11 Liffa A. és Csajághy G.: Az ungvárit (klór opál) újabb előfordulása 38 — 43 S chef fér V.: A hegyes vidékeken végzett graviméteres mérések magas- sági korrekcióiról 12—21 Elevation corrections of gravity meter surveys executed in moun- tainous regions . . .• 1 21 — 26 Schréter Z.: A Lápos-hegység északnyugati részéhez csatlakozó har- madkori dombvidék földtani viszonyai 49 — 74 Geologische Verháltnisse tertiáren Hügellandes anschliessend an den NW-lichen Teil des Lápos-Gebirges 74—75 Sztrókay K.: Tremolit a Preluka-hegység kristályos mészkövéből .... 43—47 Uber das Vorkommen des Tremolits in Karbonatgestein des Prelukaer Kristallinen Massivs . 47 — 48 Irodalom — Reviews 80—82 Társulati ügyek 83 — 86 A magyar földtani és ásvány-kőzettani szákirodalom jegyzéke „ 1940 — 1947 87—108 Bibliography of the Hungárián geological-, mineralogical- and petro- graphicál Literature. 1940 — 1947 87—108 Leltári szám & ■&/'(. a Anyag-s^ő.r.cc'-s A Magyarhoni Földtani Társulat mély megilletődéssel jelenti, hogy DR. VITÁLIS ISTVÁN egyetemi tanár, a Társulat tiszteleti tagja, volt elnöke, alapító tagja, 1902 óta rendes tagja, aki élete utolsó napjáig is élén- ken résztvett a Társulat szellemi életében, 1947. november 9-én, 77 éves korában hosszú és hősies szenvedés után meghalt. Az elhúnytban a Társulat olyan tagját vesztette el, aki- nek emlékezetében ott éltek a fenyvesekkel borított hegyeink ércei, a hazai síkföld mélyén rejtőző drága kincs, a kőszén előfordulási viszonyai, az egykori szerves Élet maradványai nak érdekes sora. a vulkáni kőzetek változatai. Nagy tudását közkinccsé tette: bányamérnökök nemzedé- keit látta el megfelelő ismeretekkel és sokezer munkás meg- élhetését biztosította sikeres javaslatai alapjain feltárt termé- szeti kincsek révén. A Társulat életében különösen értékes volt élete vége, mikor tekintélyével és szívével mindent elkövetett, hogy a jó munka, záloga: a megértés és együttműködés minél teljesebb legyen. Élete nem volt hiábavaló, a mindig tevékeny, a termé- szetet szerető geológus, a kutatásokat szerető tudós és a gyakorlati érzékkel bíró bányász ellentétes tulajdonságait egyesítő személye példa és mert élete sikeres és értékes volt, egyúttal vigasz. Küzdő munkás személye érje el a végcélt: a békét! A Magyarhoni Földtani Társulat mindig elismeréssel és tisztelettel őrzi: emlékét! Budapest, 1947. november hó. Az elnökség. i FÖLDTANI KÖZLÖNY BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY EKUETEHE BEHTEPCKOrO LEO^OTHTECKOrO 0E11IECTBA GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN LXXVII. ÚJABB ADATOK A CSAPÁS-DŐLÉS FELADATAIHOZ. írta: Dr. Káposztás Pál. 1947. // f o a -o ■ * l O í Összefoglalás: Szerző az eddig ismert ú. n. Höfer-féle képlet helyett a telep és sík metszővonalára vonatkozólag a tgP= tg S sin a sin új összefüggést vezeti le, mely a metsző sík legáltalánosabb fekvése mellett is lehetővé teszi a metszésvonal helyzetének egyszerű számítással való meghatározását. Summary: The auther deduces instead of the up to now known Höfer-formula the knew connection referring to the sector-line qf terain and pláne „ .. sin « tg P = tgD sin y which makes the most generál situation of the sector pláne beside the definition of the sector-line by the way of a simple calculation feasible. * * * A földtan elméleti és gyakorlati művelése során igen gyakran elő- forduló föladat: földtani szelvény szerkesztése. A szelvényben bizonyos vonalakat kell megszerkeszteni, melyek a térszínnek és az alatta fekvő rétegeknek, továbbá a szelvénysíknak metszővonalai. A földtani szelvény tehát síkok, illetve felületek metsző- vonalait ábrázolja a szelvény függőleges síkjában. A szelvény síkja függőleges. Iránya lehet a rétegösszlet csapására merőleges, vagy attól tetszés szerinti szögben eltérő. A szelvény szerkesztéséhez, mért vagy számított adatok szükségesek. Ha a szelvény síkja merőleges a csapás irányára, úgy a szelvényben a közvetlenül megmért valódi dőlés adatait rajzoljuk be.' Másirányú szelvénysík esetén a rétegnek a szelvénybe berajzolandó dőlésszögét a mért valódi dőlésszögből, a íl-ból számítjuk ki az ismert Höfer-féle kép- iét alapján. (1. ábra.) Ha a réteg dőlése S, a szelvény eltérése a csapástól «, úgy a szel- vény P dőlésszöge: tgP = tg S sin « képletből, illetve az ennek alapján készült táblázatból vagy nomogramm- ból állapítható meg. 1* Ez a Höfer- féle képlet tehát a természetben lemért adatokból 8 és « szolgáltat mondhatni elméleti értéket, mert a függőleges szelvény sík felvétele is elméleti. A rétegeket metsző sík ugyanis a természetben sohasem jelent- kezik függőlegesen 90°-os dőléssel, hanem inkább rézsűben és a kőzetek természetének megfelelően kisebb-nagyobb hajlásszöget mutat. így van ez út-, vasút- és csatorna-bevágásokban, tárók oldalfalain, de a völgyoldalakon is. A rétegeknek dőlt síkokkal való metszése a leggyakrabban a vető- föladatokban fordul elő. Itt a metszősík a vető, mely csaknem kivétel nélkül 90°-nál kisebb dőlésű, tehát a ferde síkkal való metszés dőlés- szögének leszármaztatása nagy gyakorlati jelentőségű. A rézsűk és tárók oldalfalai, a völgyek és vízmosások oldalai metsző- síkok, melyek a rétegeket 1. ábra. a) a csapásukra esetleg nem merőlegesen b) és nem függőlegesen, de 90°-nál kisebb dőlésszög alatt metszik. Kérdés, milyen lesz dőlt síkok esetében a valódi dőlésszög elválto- zása, illetve a dőlt síkon mért metszővonal dőlésszöge milyen összefüg- gésben áll a valódi dőlés-szögével? \ Szerkesztési feladatoknál, mint azt a HöFER-képlet használata is mutatja, a valóságban mért dőlés- és csapásadatokból számítjuk a szel- vény adatait. Vetők ábrázolásánál, ha rajzsíkul a vető síkját választjuk, előállhat annak a szükségessége, hogy a telepet vagy réteget a vető síkjában adódó dőlésszöggel kell ábrázolni. Ebben az esetben a valódi dőlésből kell kiszámítani a rajz síkjába vetített dőlésszöget. Azonban a fordított feladat is gyakran előfordulhat. Ha egy telep dőlt síkokkal, pl. út, vasút, bevágás rézsűjével vagy vízmosással van feltárva, úgy, hogy a valódi dőlésszög közvetlen pontos mérése nagy nehézségekbe ütközik, ebben az esetben a ferde lapon mérhető dőlés- szögből kell a valódi dőlést kiszámítani. Höfer képlete a fenti feladatoknak csak egy csoportját tudja meg- oldani. Ez a képlet' dőlt szelvény, illetve metszősík esetén már nem alkal- mazható. 5 Feladatunk tehát egy olyan képlet levezetése, mely a legáltaláno- sabb helyzetű metsző sík esetén is összefüggéseket állapít meg a réteg és metsző sík térbeli helyzetét rögzítő adatok között. I. A metsző- vagy szelvénysík nem függőleges, nyomvonala azonban merőleges a réteg A2A1A csapásvonalára. 2. ábra. Legyen az AD sík valódi dőlési háromszöge ABC, dölésszöge 8. Forgassuk le /3X szöggel az A2AjA csapásra merőleges ABC cíkot, az AB szintes befogó körül. A sík dőlésszöge akkor yx lesz, /?x + ; x = 90°. Az ABCj ferdesíkban a telep metszővonala AC1( dőlésszöge Pj lesz. Vizsgáljuk meg milyen összefüggés van a <5, Px és a yx között? Forgassuk le az ABCi háromszöget az AB befogó körül a vízszintes síkba. Az így nyert ABC, derékszögű háromszögben „ BCo , v BC ‘gFl = AB ’ TOg lgÖ = TB tg Pi bc 2 AB BC. BC — - A BCC1 háromszögből = cos = sin yx tg 8 BC BC ~AB BC2 = BC\ ; BC = BC2 sin 7x BCX tg Pi BC - tg 8 BC2 sin yx tg 8 = tg Px sin yx tehát: 6 A csapásvonalra merőleges nyomvonalú, de yt dőlésű síkon a réteg metszővonalának szöge a tsp,= sin összefüggés alapján számítható. A /?! szöggel lehajlított és ;1 dőlésű síkon jelentkező Pt dőlésszöget tehát a valódi dőlésszögből — -el való szorzás útján számítjuk ki. 1 / 1 sin / 1 Pi = 8 .(a.) sin / 1 Px legkisebb értékét y, = 90°-nál éri el, amikor is Pj = 8. A y, dőlésszög csökkenésével Pj a sinus érték változásának arányában nő. II. Más a helyzet, ha a metsző vagy szelvény sík függőleges, de nyom- vonala nem merőleges a réteg csapására. 1. ábra. Ebben az esetben a keletkező A, CB dőlési háromszög leszármaztatása úgyis felfogható, mintha ez a valódi dőlésháromszögnek a függőleges BC befogó körül /? szöggel való elfordítása révén keletkezett volna. Ha a telep dőlésszöge ő, a telep és metszősík csapáskülönbsége ce1 az áldőlés szöge P, úgy a fenti értékek között az összefüggést az ismert Höfer-képlet fejezi ki. tg P = tg S sin a = tg 8 cos III. A metszősíknak legáltalánosabb helyzetében A^B sík a réteg csapását hegyes szögben metszi a b Q:,c^ 15 Sűrűségek a mélység függvényében L. F. Athy vizsgálatai alapján. Athy ezen alapvető dolgozata óta többen tették vizsgálat tárgyává a sűrűségértékek mélységbeli változását. Mellékelten bemutatom a MAORT egyik dunántúli, a Görgetegi I. számú fúrása magjainak sűrű- ségmeghatározásai alapján szerkesztett sűrűség-mélység diagrammját, amelyet 1937-ben Vajk Raul állított össze. Az északolaszországi mély- fúrások mélység-sűrűség adatait ezen szempontból magam tettem vizs- gálat tárgyává. Valamennyi ilyen tárgyú vizsgálat az Athy-éhez hasonló mélység- sűrűség diagrammot eredményez. Közvetlenül világos, hogy a sűrűségnek a mélységgel való növeke- dését a nagyobb magasságkülönbségekkel bíró felvételi területek magas- sági korrekcióinak képzésénél figyelmen kívül nem hagyhatjuk. Mivel a magassági korrekcióhoz alkalmazandó sűrűség a kőzetek felszíni és mélységbeli sűrűségértékeinek középértéke, általában az tapasztalható, hogy egy vastagabb, tehát nagyobb tengerszintfeletti magasságnak megfelelő réteg gravitációs hatásának megállapításához 2 nagyobb sűrűségérték veendő számításba, mint egy vékonyabb, vagyis kisebb tengerszintfeletti magasságnak megfelelő réteg esetében. Ha a különböző hegységek azonos szerkezeti fölépítésűek és sűrű- ségei oszlásúak lennének, a fentiek alapján általános érvényű formulában határozhatnánk meg a magasságkorrekciók képzéséhez alkalmazandó sűrűségértékeket, állomásaink tengerszint feletti magasságainak függvé- nyében. Az egyes hegységek különböző fölépítésének megfelelően azonban, minden egyes nagy magasságkülönbségekkel bíró graviméteres felvételi területre külön kell az alkalmazandó sűrűségértékeket a tengerszint- feletti magasság függvényében meghatároznunk. Ez nehéz, de hegyvidéken végzendő mérés esetében alapvető fontos- sággal bíró művelet, amelynek a lehetőség határain belüli szabatos meg- oldására kell törekednünk. A magassági korrekciók végzéséhez alkal- mazandó sűrűségérték változásokat tekintetbe nem véve, az általunk keresett szubterrán gravitációs anomáliák a topográfia tökéletlenül kor- rigált gravitációs hatása folytán előálló, ú. n. hamis anomáliákkal tevőd- nek össze mérési eredményeinkben, melyek az előbbieket helyenként háttérbe szorítván, felvételeink gyakorlati értékét illuzórikussá tehetik. (Lásd: a mellékelt ,,A Visóvölgy — Kisapsa környéki gravitációs maximum indikációjának változatai a magassági korrekciók végzéséhez 63,0 29 28 MAGYAR- OLASZ ÁSMNYOLAJlPARl RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BUDAPEST. GEOFIZIKAI CSŐ POP T A KÁRPÁTALJAI GRAVIMETERES ÁLLOMÁSOK MAGASSÁGI KOPPÉ KC/OI KÉPZÉSÉHEZ ALKAL MÁZ ANDO SŰRŰ- SÉGÉRTÉKEK A TENGERSZINTFELETTI MAGASSÁG FÜGGVÉNYÉBEN. 27 JELMAGYARÁZAT A FENTI DIAGRAMM SZERKESZTÉSÉHEZ AlAPUl- VETTÉMAGASSÁGKOPPEKCIÓ KÉPZÉSÉHEZ AL- KAL MAZANDÓ) SÚPÚSÉCKOZÉPÉPTÉKEK A MA- GASSÁG FÜGGVÉNYÉBEN, MEL YEK MEGHATÁROZ- TATTAKA GPA V/METEPE SÁtlOMASOK KÉTTŰS KÖR MELLETTI SZÁMÚ SZEL VÉNYEI ALAPJÁN (A SZELVÉNYEK HELYET LÁSD AZ ALÁBBI EL - HELYEZÉSI VÁZLATON) VULKANIKUS KŐZETEKEN ATHALADO SZELVÉ- IX NYÉK ÁLTAL MEGADOTT SŰRÚSÉCKOZÉPERTÉ X KEK. MELYEK A FENTI DIAGRAMM SZERKESZTÉ- SÉNÉL NEM VÉTETTEK FIGYELEMBE (SZELVÉ- NYEK HELYÉT LÁSD AZ ALÁBBI ELHEUEZÉSI víz- laton) # A FELSŐAPSA ÉS PAHÓ KÖZÖTTI TERÜLET (LÁSD AZ ELHELYEZÉSI VÁZLATUNK FEKETE- VÉL SRATrOZOTTPÉSZÉT)VOLGYI ÁLLOMÁSAI 6'23-ES SÚPÚSÉGKOZEPÉPUKÉPE VONATKOZ- TATOTT HEGYIAHOMÁSOK SZÁMÍTOTT ALKALMA- ZANDÓ SŰRŰSÉGÉRTÉKÉI ELHEUEZÉSI VÁZLATUNK VOROSSfL SRAFFO- ZOTT RÉSZE AEELDERITÖ EELVETELZKKEL ED- OK FELDOLGOZOTT TTPÚLET. (m HU) A MAGASSÁG/ KORREKCIÓK KÉPZÉSÉHEZ SZÜKSÉGES SŰRŰSÉGEK HELY! ÉRTÉKEINEK MEGHATÁROZÁSÁHOZ -4 l i TEKINTETBE VETT CRMMÉTERES ÁLLOMÁSSZEL- 900 1000 flOOm VÉNYEK ELHELYEZÉS! VÁZLATA. 17 alapul vett különböző sűrűségérték föltevések esetében" című térképünk első ábráját.) Vizsgáljuk meg gyakorlati példában a magassági korrekció állandó sűrűséggel való számításba vételének befolyását mérési eredményeinkre. Tegyük fel, hogy a következő topográfiai szelvényen dolgozunk. Az 1-es állomás 200 m, a 2-es 600 m tengerszint feletti magasságban fekszik, mindkettő a tenger szintjéig zavartalan, azonos geológiai for- máción. Ha feltételezzük, hogy ezen réteg sűrűsége, ", állandó és az pl. 2'0-val egyenlő, úgy a két állomás magassági korrekcióinak különbsége 89‘9 mgal. Ha azonban feltételezzük, hogy a felszín alatti kőzetünk sűrűség- értékei a mélység függvényében pl. Athy fenti diagrammjával jellemez- hetők, úgy a fenti diagramm mélységbeni sűrűségértékeinek a közepes sűrűségértékek képzéséhez való felhasználásával a 2-es állomáson cca 0'1-el magasabb sűrűségértéket kell tekintetbe vennünk, mint az 1-es állomáson. Ha a két állomás magasságkorrekcióinak különbségét ennek meg- felelően képezzük, ez 87‘4 mgal-t tesz ki. Látjuk tehát, hogy az állandó i.éifségbe/i sűrűség a magasság, korrekciókhoz — alkalmazandó középsuruség felszíni sűrűség mélység 4. ábra. közepes mélységbeli sűrűség közepes középsuruség közepes felszíni sűrűség . mélység 5. ábra. sűrűséggel való korrekcióképzés jelen esetben már tekintélyes, 2*5 mgal nagyságú hamis anomáliát hoz be a 2-es állomás helyén mérési ered- ményeinkbe. Ily esetben a helyes eljárási mód a következő lenne: Felvesszük a korrigálandó réteg mélységbeli sűrűséggörbéjét, meg- rajzoljuk a felszíni sűrűség vonalát, a két görbe integrálással képzett középgörbéje adja a sűrűségnek azokat az értékeit, melyeket az állomások tengerszint feletti magasságainak megfelelően alkalmaznunk kell. (4. ábra.) , Olyan egyszerű eset, mint az előbbi, ahol t. i. állandóan egyazon homogén formáció van felvételi területünk felszínén, a gyakorlatban ritkán található. Általában több, különböző sűrűségű formáció borítja felvételi területeinket. A fenti eljárás ily területre való alkalmazása a következőképen történik. Minden előforduló formáció anyagára megszerkesztjük a sűrűség görbéjét a mélység függvényében, valamint a felszíni sűrűség görbéit is megállapítjuk. Ezekből, a különböző sűrűségű anyagoknak az egyes magasságokban való százalékos előfordulásának arányában egy eredő, „középsűrűség-diagrammot“ szerkesztünk, mely általában a következő- képen alakul: (5. ábra). Ezen diagrammból a különböző magasságú graviméteres állomások magassági korrekcióinak képzéséhez szükséges sűrűségértékeket közvet- 18 lenül leolvashatjuk. Amint az az előbbiekből következik, ezen eljárás csak oly területeken alkalmazható, amelyeknek felszíni geológiája eléggé ismeretes és ahol nagyobb számú felszíni és legalább néhány, mélyfúrások magjaiból meghatározott kőzetsűrűség sorozat áll rendelkezésünkre. Az eljárás geológiai értelme a következő: A Bouguer-korrekciót egy oly ideális geológiai anyagra alkalmazzuk, melynek sűrűségeloszlása a felvételi területen előforduló geológiai anyagok, előfordulásuk szá- zalékos arányában vett kompenenseinek eredő sűrűségével jellemezhető. Tehát egy oly, ideális anyagot korrigálunk el, amelynek sűrűsége meg- felel a felvételi területünk felszínén található kőzetek közepes sűrűségé- nek. Ha a magassági korrekciókat ezen középsűrűség-diagramm alapul- vételével képezzük, akkor eredményeinkben az ezen, közepes sűrűségű ideális anyagnál sűrűbb kőzetek hatása gravitációs maximumokat, a kisebb sűrűségű kőzeteké pedig minimumokat eredményez. így tehát egy mélyen fekvő referenciafelület esetében is, nem korrigáljuk el azokat a gyakor- latilag fontos anomáliákat, amelyek az állomásszínt és a referenciafelület közötti rétegekből jelentkeznek. Természetes, hogy ezen középsűrűség- diagramm értékeit, azoknak a felvételi területen való általános hasz- nálatba vétele előtt, többféle szempontból tüzetes ellenőrző vizsgálatnak kell alávetnünk. Ez a felvételi munka kezdetén az ú. n. NETTLETON-el járás, (melyet a következőkben ismertetünk), különböző magasságkülönbségekre való alkalmazása által szolgáltatott sűrűségértékekkel való összehasonlí- tásával történhetik. A felvétel előrehaladottabb állapotában, néhány ezer észlelt állomás után. pedig, a nehézségi anomáliaértékeknek a tengerszint- feletti magasság függvényében való felrakásával ú. n. „statisztikai diagramm“-ot szerkesztünk. Ezen diagramm alkalmas arra, hogy a magassági korrekciók képzéséhez alkalmazott, esetleges helytelen sűrűségértékek által okozott anomália-értéktorzításokat a magasság függ- vényében kimutassa. Ha ez az eset fennáll, úgy ezen statisztikai diagramm adatai alapján módunkban áll az előzetesen alkalmazott középsűrűség- diagramm görbéjének revideálása. Ezen eljárást az Északi-Appenninek- ben a Societá Petrolifera Italiana számára végzett graviméteres fel- vételeim során, 1938-ban dolgoztam ki és alkalmaztam először. Rész- letesebb ismertetése a következő értekezésemben található meg: V. Scheffer, „Sull’Impiego dei gravimetri in zone montagnose“, La Rivista Italiana dél Petrolio, Róma aprile 1942. Ezen módszert a bolognai Tudományos Akadémia 1942. nov. 22-i ülésén Paolo Dore, a bolognai egyetem geodézia és geofizika tanára ismertette és mint a geodézia gravimetrikus vonatkozású ágazataiban is, a pontosság nagymértékű fokozása céljából szükséges és hegységekben való precíziós szintezések korrekció képzéseinél általánosan bevezetendőnek jelölte meg. Lásd: Paolo Dore következő értekezését: „Criterii per la determinazione déllé quote ortometriche e dinamiche in una nivellazione di alta precisione“, Memória dél Prof. Paolo Dore, Letta alla Reale Accademia déllé Scienze dellTnstituto di Bologna nella Sessione dél 22 novembre 1942. Bologna, 1943. A graviméteres mérések magasságkorrekció képzéséhez alkalmazandó középsűrűség-diagramm megszerkesztésének általam kidolgozott másik módszere tisztán empirikus. Oly területeken alkalmazhatjuk, ahol fel- 19 színi kőzetsürűség meghatározások és mélyfúrások által megállapított sürűségadatok nem állnak rendelkezésünkre. Ezen eljárást az északkeleti Kárpátok felvételi területén, a Magyar — Olasz Ásványolajipari R. T. Geofizikai Csoportja kárpátaljai és észak- erdélyi graviméteres felvételei során, az 1944-es év első hónapjaiban dolgoztam ki és az alábbiakban ismertetem. Mivel ez az eljárás az ú. n. Nettleton-módszer sorozatos alkalmazá- sából áll, először ezen módszernek a lényegét ismertetem. (Lásd: L. L. Nettleton, „Determination of Density fór Reduction of Gravimeter Observations“, Geophysics, Vol. IV, N. 3, July 1939.) A redukálandó terület hegyi és völgyi állomásain átfektetett profil- jai mentén különböző sűrűségértékekkel képezzük a gravitációs anomáliák szelvényeit és azon sűrűségértéket vesszük a magasságkorrekciók el- végzéséhez számításba, amely mellett a topográfia által okozott hatás a gravitációs anomáliák szelvényeiben a legkisebbé válik. Közbevetőleg óhajtom megjegyezni, hogy ezt az egyszerű, logikus eljárást, amelyet L. L. Nettleton 1939-ben publikált, a Magyar — Amerikai Olajipari R. T. megbízásából végzett dunántúli, Budafapuszta környéki méréseink feldolgozásánál, amint azt a mérési okmányok bizonyítják, már 1937-ben alkalmaztuk a magassági korrekciókhoz használandó sűrűségérték meghatározására. Mint érdekességet említem meg, hogy ezen meghatározásaink valószínű tlenül alacsony, 1'6-os sűrűségértéket eredményeztek, melyet megmagyarázni nem tudtunk. Amikor erre vonat- kozó jegyzőkönyveinket amerikai központunknak megküldtük, ott revízió alá vették a műszerünk állandóinak meghatározásakor végzett számításai- kat és rájöttek, hogy műszerünk érzékenységi állandóját hibásan adták meg. Tehát éppen ezen empirikus sűrűségmeghatározási vizsgálataink vezettek rá bennünket a műszer helyes érzékenységi állandójára, amely- nek alkalmazásával a magassági korrekciókhoz számításba veendő sűrűségérték 1 "95, tehát már egy valószínű érték lett. Megállapítható, hogy ez az eljárás, nagy általánosságban homogén geológiai rétegek által képzett topográfiájú és kis magasságkülünbségek- kel bíró területen, mint pl. a budafapusztai, jól használható. A bemutatott ábrában közlök egy ily sűrűségérték meghatározást a Máramarosszigettől északkeletre fekvő 1754., 1753., 1752., 1751. és 1784-es állomásainkon átfektetett topográfiai és gravitációs anomália szelvények alapján. A kifestett szelvény az állomások tengerszintfeletti magasságainak szel- vénye, a taken along the cross section Krakov — Bukarest shown on (Fig. 1). On the inner bordér of the Carpathians the shifting of the area of sedi- mentation was nőt so uniform as on the outer bordér of the rangé, because the cratogenic Hungárián Mass sank in along lines of fracture and did nőt follow the strike of the mountain main. Main fractures are parallel to the Tertiary bordér fractures of the Variscan mountain relics of Central Europe. From the mass of the sediments conclusions may be drawn to the degree of erosion. We obtain the quantity of sediments by multiplying the area of the basin with the thickness of deposits. A mass denuded in a certain epoch is equal to the mass deposited in the same time. The average thickness of the denuded rock is obtained by dividing the denuded volume by the area of the eroded territory. Maximum error limits due to lack of data may be assumed as follows: 25% in Quaternary, 50% in Pliocene, 120% in Sarmatian times. Of older periods knowledge of areas of sedimentation and of erosion and of the thickness of deposits is insufficient and estimates within very wide error limits can only be given. Data of erosion and of sedimentation in the Hungá- rián Basin are tabulated as follows: Period Millión Years Period or Epoch Extern of Sedimentation km2 Accumulated Sediments km3 Denuded Area km2 Thickness of Denuded Rock m Yearly detritus km3 0,6- 0,8 Quaternary 94.000 8,224.000 482.000 20 10—13 1, 6-4,0 Pliocene 203.000 213,928.000 373.000 570 50-130 1,5 Sarmatian 123.000 29,729.000 453.000 65 20 38 At present the yearlv sediment corried away by the Danube and ist tri- butaries may be estimated at 1 lem3. Erosion and sedimentation increased thus rapidly from Sarmatian to Pliocene and has decreased gradually since the Pliocene period to our times. Evén it we admit a certain error due to insuf- ficient knowledge of the time periods, decline is most apparent. This is due to the almost compleie cessation of crustal movements and of volcanic activity in our days. AZ UNGVÁRIT (KLÓROPÁL) ÚJABB ELŐFORDULÁSA. I írták: Dr. Liffa Aurél és Csajághy Gábor. Az E. F. GLOCKERtől1 a múlt század elején lelőhelyéről ungvárit nak * nevezett klóropálf éleség két újabbi lelőhelyen való előfordulási viszo- nyait ismertetjük meg a következőkben. Az irodalomban tárgyalt eddigi előfordulásai mindössze csak néhány lelőhelyre szorítkoznak. Ezek a következők: Ungvár, illetőleg a vele közvetlen határos Alsónémeti, ahonnan azt már Zipser András mint csizzöld vasföldet idézi.2 E lelőhelytől távolabb ÉNy-ra fekvő Vienna melletti Tarnahegy limonitf ejtéseiből említi V. v. Zepharovich.3 Férd. v. Richthofen a Munkács melletti Frigyesfalván 4 talált limonit, hematit és vasopál kíséretében ungvárit = klóropált. De említi ezenkívül még Bánszka, Sztára és Mózesfalva környékéről is.5 Ugyancsak Munkács tájékáról: Bródról hoz fel limonitfejtésekből egy gazdag előfordulást V. v. Zepharovich.6 Ezen elsorolt előfordulások nagy részére az idézett szerzőkön kívül még G. STACHEnál,7 Tóth MiKEnél8 és A. KENNGormál9 is találunk igen értékes adatokat. Amidőn mintegy 8 — 10 évvel ezelőtt az Iparügyi Minisztérium meg- bízásából a hazai kaolin- és tűzálló agyagelőfordulásoknak a tanulmá- nyozása során Mád kaolinelőfordulásait vizsgáltam, alkalmam volt a Rátkai-gyepen, az Istenhegyen, a Herceg-köveshegyen levő előfordulá- • sokon kívül a Bombqly nevű dűlő nagy kaolinkülfejtéseit is közelebbről megismerni. Ez utóbbiak bejárásánál a kissé távolabb É-ra fekvő Diósvölgy K-i lejtőjén egy kisebb limonitfeltárásra akadtam, amelynek anyagát tulaj- donosa, Barna József, a diósgyőri vasműveknek szállította. E feltárás- nak részletesebb ismertetését, sajnos, nem közölhetem, mivel az ezt tar- talmazó feljegyzéseim az ostrom folytán elpusztultak. Amennyire ózon- ban emlékezem, a feltárás körülbelül 4 — 5 m, vagy talán még magasabb is lehetett és kisebb megszakításoktól eltekintve, végig limonithól állt. Előfordulására nézve néhány adatot Rozlozsnik P.10— 11 e vidéken vég- zett geológiai felvételéről szóló jelentésében is találunk. Azért ezekre utalva, itt csak annyit akarok megemlíteni, hogy e feltárás falában — mily magasságban nem emlékezem — arasznyi széles, élénkzöld színű anyaggal kitöltött réteg tűnt fel. Ebből az anyagból gyűjtött mintát, hazatérve, közelebbről megvizs- gáltam, azt ungvárit = klóropálnak határoztam meg. Mikrokémiai úton vizsgálva, megállapíthattam: hogy koncent. K(OH)-val hevítve, megbámul, majd megfeketedik; míg porrátörve, már hideg K(OH)-ban is barnaszínűvé válik. Kisebb darabkái oxidáló láng- ban hevítve, nem olvadnak, de megfeketednek és mágnesessé válnak. A boraxgyöngyöt a Fe-ra jellemző palackzöld színűre festi. Faj- súlya = 2'43. Fizikai sajátságai közül a következők voltak felismerhetők: színe csíz- vagy pistáciazöld, karca halványzöld, tapintása kissé zsíros, törése kagylós, majd szögletes, keménysége =• 2 — 3, amennyiben a gipszet (2) karcolja, a kalcitot (3) nem. Nyelvvel megérintve gyengén tapad. Mindezek a sajátságok a klóropálra, illetőleg ungvárit néven ismert féleségére utalnak. Ezek során meg kell még jegyezni, hogy úgy a faj- súly, mint a keménység a földes kifejlődésű válfajánál kisebb, mint a vaskos, illetőleg kagylósnak is nevezett féleségénél. Mert: #0 földes 12 b) kagylós fajsúly = 1-7— 1-9 2'1— 2'2 keménység = 2‘5 — 30 3‘0 — 4*5 E. S. Dana13 6-ik és már I. D. Dana14 5-ik kiadású kézikönyvében is felhozott azt a sajátságát, hogy a parallelepipedonokban tört darabjai szemben fekvő sarkai poláros mágnességet mutatnak, ezen az anyagon nem észleltem. Igaz, hogy töredékei sem alkotnak parallelepipedonokat. Sőt az még egész tömegével se gyakorol hatást a mágnestűre. E sajátságát illetőleg meg kell jegyeznem, hogy az átnézett iroda- lomban egy szerzőnél se találtam erre vonatkozó valamelyes adatot. Áttérve ezek után anyagunk kémiai összetételére, előrebocsáthatjuk, hogy a hazai ungvárit, illetőleg klóropál elemzésével eddig csak igen kevesen foglalkoztak. Azok pedig, akik elemezték, nem adták meg az anyag közelebbi lelőhelyét. Kimondottan ungvárit-elemzéseket találunk — mégpedig időbeli sorrendben — Bernhardi és BrandesíőI,15 Fr. v. KoBELLtől16 és C. Hauer- től.17 Valamennyi hazai — valószínűleg ungvári — előfordulásra vonat- kozik. E szerzők elemzéseinek különböző eredményei miatt — mint ahogy A. Kenngott írja18 — nem lehet eldönteni', hogy az ungvárit ferrooxid- hidroszilikát, avagy egy ferrioxidhidroszilikát-e? Ha erre való tekintet- ből az azóta megjelent elemzéseket tekintjük, azt látjuk, hogy az E. S. Dana kézikönyvében felsorolt 19 analízis közül 13-ban a vas mint ferri- oxid, a többi hatban pedig a ferrioxid mellett, alárendelt mennyiségben, még mint ferrooxid is előfordul. C. DoELTERnél 21 elemzés közül 16-ban ferrioxid, ötben pedig ferro-ferrioxid fordul elő.19 Ezek azonban részben a nontronit, részben a pinguit és graminit néven ismert klóropál-variációk között oszlanak meg.20 Hogy már most e hidroszilikátban a ferrooxid és a ferri-, illetőleg ferri-ferrooxid az anyag friss, avagy állott, illetőleg légszáraz állapotá- val függ össze, amikor a ferrooxid még nem, vagy csak részben, vagy egészen alakult ferrioxiddá, arra vonatkozó közelebbi adataink nincsenek. Szemelőtt tartva ezeket, célszerűnek látszott, már csak a hazai anyag csekély számú elemzésére való tekintetből is, hogy e lelőhely ungváritját részletes analízisnek alávessük. Alábbiakban látjuk Csajághy Gábor 40 elemzését feltüntetve, amelynek következő eredményei légszáraz anyagra vonatkoznak: Mád, Diósvölgy Smallacombe, Devon 41-23% 39-70% 15-33% 10-92% 21-52% 21-94% 1-87% 0-14% nyom . . . — 19-67% 25-41% alk. - 1-89% 99-62% 100-00% Fenti adatokból kitűnik, hogy anyagunk ferrioxidhidroszilikátnak felel meg. Legjobban megközelíti a Smallacombe, Devonról származó anyag elemzési adatait.20 Még ezen elemzés során néhány szóval rá akarnék térni arra az érdekes vitára, amely szerint C. Peters nem volt hajlandó az ungváritól önálló ásványnak elismerni. Az Ungvárról származó anyagot C. Peters, Felletár EMiLlel megelemeztette. És a nélkül, hogy a közlendő ered- ményének elébevágna — támaszkodva Bernhardi és Hauer analíziseire — , már előre annak a véleményének ad kifejezést, hogy a KENNGOTTtól önálló speciesnek tartott ungvárit, tekintet nélkül arra, hogy mily viszonyban áll a barna opálhoz, csupán egy legkevésbbé konstans tagja a íclór- opálnak.21 Ezzel szemben A. Kenngott22 szerint a klóropál és az ungvárit nem tekinthetők egy ásványnak, mivel az ungvárit nem opál. Kenngott sze- rint a klóropál helyesen: ungvárittal kevert opálnak tekintendő, a nélkül azonban, hogy ezáltal a hozzákevert anyag, tehát az ungvárit önálló species volta megszűnnék. E vita további fejlődését követni nem lehetett, mivel egyrészt A. Kenngott munkájának a folytatása megszűnt, másrészt pedig Felletár E. elemzése úgylátszik nem jelent meg. * Mai ismereteink szerint az ungvárit a nontronit csoportjába sorolt klóropál egy változata. Lényegében egy az opállal a legbensőbb mértékig kevert nontronit, amely fokozatos átmenetet alkot egyfelől az előbbihez, másfelől az utóbbihoz.23-24 E. S Dana25 az ungváritot a klór opál egyértelmű nevének tartja épp- úgy, mint C. Hintze is.26 C. Doelter27 pedig a klóropált összes változatai- val a nontronit egyértelmű nevének tartja. * Ezek után áttérünk egy másik lelőhelyről származó ungvárit előfor- dulási viszonyainak a rövid ismertetésére. Si02 = TiOa = AbOs = FesCh — FeO = CaO = MgO = CO2 = Hl>0 = 41 A legutóbb Gönc környékén végzett reambuláló felvétel alkalmából részletesebben jártam be a község közvetlen közelében fekvő Borsó- hegyet. Kauacsosnak nevezett Ny-i lejtőjének nagyrésze agglomerátos andezittufából áll. Ennek anyagát szerteszéjjel ágazó egy-kétujjnyi széles repedések szabdalják fel, amelyekben lépten-nyomon sárga opál, ritkáb- ban hófehér tej opál, majd limonitkiválások figyelhetők meg. A kőzetből kimálva sok helyen találni ezek törmelékét. Ebben, még- pedig főképen a tejopáltövmelék között, igen gyakran az iméntiekből már ismert csizzöld ungvárit kisebb-nagyobb darabkáit is látni. Tej opál kíséretében való előfordulása emlékeztet a Haar közelében levő grafittelep fedőjében előforduló klóropálra, amelynek kísérője tejopál.28 Eredeti előfordulását a kőzetben hosszas nyomozás ellenére nem sikerült megtalálnom. Még ama helyeken se, ahol töredékei a felszínen nagyobb mennyiségben hevertek. Pedig a limonit, amely, mint láttuk, az opálon kívül rendes kísérője és keletkezésének bizonyos mértékben függvénye — ha alárendeltebb mennyiségben is — e helyen is megvan, vékonyabb-vastagabb erek alakjában a kőzetben. Itt gyűjtött darabjai részben vaskos, illetőleg kagylós, részben földes kifejlődésűek. Előbbiek tömöttebbek és gyakoriabbak, utóbbiak lazák és ritkábbak. Közelebbi vizsgálat alá véve ezeket, úgy a mikrokémiai úton nyert eredmények, valamint a fizikai sajátságaik is, a már fentebbiekből ismer- tekkel megegyeznek és ungváritra utalnak. Ennek e helyen való előfor- dulásáról egyébként már e reambuláló munkámról való jelentésemben29 is néhány sorban megemlékeztem, amelyhez ezekkel kapcsolatban még csak annyit akarok hozzátenni, hogy miután kellő mennyiséget sikerült anyagából begyűjteni, munkatársam ezt is részletes kémiai vizsgálat alá vette. Elemzési eredményeit a következők tüntetik fel, megjegyezve, hogy az adatok légszáraz anyagra vonatkoznak: Gönc, Kavacsos Kobell F. lelőhely, Ungvár Si02 = 60-72% 70-00% TiOs = — — AI2O3 = 1-76% 0-75% Fe203 = 21-59% 14-25% FeO = — — CaO = 1-36% — MgO = nyom — CO2 = — — H2O = 14-36% 15-00% 99-79% 100-00% Ezekből az eredményekből kitűnik, hogy ez az előfordulás is egy ferrioxidhidroszilikát. Összehasonlítva összetételét több eddig ismert elemzés eredményével, azt látjuk, hogy legjobban egyezik a Kobell F. klóropáléval.30 Mind a kettőben feltűnik, hogy kovasavtartalmuk a Dana és DoELTERben felsorolt elemzések átlagos kovasavtartalmát lényegesen meghaladja. Ezzel kapcsolatban rámutathatok E. S. Dana kézikönyvének ama érdekes kitételére, mely szerint hazai klóropáljaink opállal vannak r keverve s abba fokozatos átmenetet képeznek. Ez a sajátságuk teszi sze- rinte érthetővé, hogy némely elemzésben magas a kovasavtartalom.31 Minthogy a mi előfordulásunknál is hasonló az eset, ennélfogva magas kovasavtartalma szabad opál jelenlétére utal. * Végül ezen elemzéseinkkel kapcsolatban még csak megemlíteni akarom, hogy újabban hazai eredetű, éspedig Zemplén vármegye vala- mely lelőhelyéről való klóropált (ungváritot) W. Noll vizsgált azzal a célzattal, hogy összefüggést keressen anyagának víztartalma s belső fizikai; illetőleg kémiai szerkezete között. W. Noll ezen vizsgálatai nyomán E. S. Larsen és G. Steiger, egy WooDról (Califomia)-ból való nontroniton megállapították, hogy a lég- száraz anyag 13’06°/o-nak megfelelő víztartalma a hőmérséklet emelésé- vel fokozatosan csökken, de ugyanakkor törésmutatója (n) megnöve- kedik. Ezt az alábbiakban mutatjuk be: Légszáraz . . . .. . 13-06% ... ... n— 1-585 . . . 75° ... 4-40% ... ... n— 1-615 105° ... 3-10% ... 130° ... 2-60% ... . . . n - 1-640 . . . ... 2V — igen nagy 160° 2-00% ... ... n- 1-655 210° 1-80% ... ... n- 1-670 290° 1-80% ... ... n — 1-69 így 160^-ra való hevítésnél 2‘0°/o-ra csökken. Azonban egy éjszakán át nedves levegőnek kitéve, víztartalma 9’8%-ra felemelkedik, miközben törésmutatója n = 1‘655-ről 1’645-re esik.32 E vizsgálatok során arra az eredményre jutottak, hogy a nontronit csoportjába tartozó vashidroszilikátok identifikálásánál e jelenségek figyelembe veendők. E megfigyeléseket érdekességükön kívül még hazai ásványra való tekintetből is érdemesnek találtam itt felemlíteni. IRODALOM: 1. E. F. Glocker: Handbuch dér Mineralogie. II. Aufl. 1839. p. 537. 2. Christ. Andr. Zipser: Versuch eines topographisch-mineralogischen Hand- buches von Ungarn, Oedenburg, 1817. p. 423. 3. V. v. Zepharovich. Mineralogisches Lexikon. II. köt. Wien, 1873. p. 333. 4. Férd. v. Richthofen: Bericht über die geologische Übersichts-Aufnahme im nördlichen Ungarn. (Jahrbuch dér k. k. Geologischen Reichsanstalt. Bd. X. 1859, pag. 451. 5. Férd. *v. Richthofen: Zeitschrift dér Deutschen Geologischen Gesellschaft. XII. p. 529, ill. A. Kenngott: Ubersicht dér Resultate mineralogischer For- schungen im Jahre 1860. Leipzig, 1862, p. 35. 6. V. v. Zepharovich: 1. c. p. 333. 7. G. Stache: Die geologischen Verháltnisse dér Umgebung von Ungvár in Ungarn. Jahresbericht dér Geologischen Reichsanstalt, Bd. XXI. 1871. p. 420. 8. Tóth Mike: Magyarország ásványai. Bp. 1883. p. 494 — 495. 9. A. Kenngott: 1. c. 1862. évf. p. 34; 1868. évf. p. 54. 10. P. Rozlozsnik: Die geologischen Verháltnisse des südwestlichen Tokaj- Hegyaljagebirges und seines südlichen Nachbargebietes. (Jahresbericht dér kön. ung. Geolog. Anstalt über die Jahre 1929 — 32., Bp., 1937. p. 360.) 43 11. Rozlozsnik P.: A Tokajhegyalja délnyugati részének s a vele dél felől ha- táros sík terület földtani viszonyai. (A német szöveg kivonata.) 12. Kobell F. — Zimányi K.: Táblázatok az ásványok meghatározására. Bp., 1896. p. 109. 13. E. S. Dana: The system of Mineralogy. VI. Edit. New-York, 1892, p. 701. 14. I. Dw. Dana: A system of Mineralogy. V. Edit. London, 1868, p. 461. 15. Beknhardi & Branre.-': Schweigger J. Journal für Chemie und Physik. XXXV. pag. 29. 1822 és E. S. Dana: 1. c. 701. V. ö. C. F. Rammelsberg: Handbuch dér Mineralchemie. Leipzig, 1860, pag. 588—589. 16. Fr. Kobeli: Erdm. Jahrb. für praktische Chemie. XLIV. 95. és Kenngott: Übersicht stb. 1844 — 49, pag. 263. 17. C. v. Hauer: A. Kenngott: Mineralogische Notizen c. munkájában. (Sitzungs- berichte dér mathemat.-naturwissenschaftl. Classe dér kais. Akademie dér Wissenschaften Bd XII; 1854. pag. 162) és C. F. Rammelsberg; 1. c. pag. 589. és A. Kenngott: Übersicht dér Resultate stb. 1854, pag. 59. 18. A Kenngott: Übersicht dér Resultate mineralogischer Forschungen. 1358, p. 54. 19. C. Doelter: Handbuch dér Mineralchemie. Bd. II. 2. Dresden — Leipzig, 1917, pag. 149 — 150. 20. E. S. Dana: 1. c. pag. 701. 21. C. F. Peters: Mineralogische Notizen. K. C. Leonhard és H. G. Bronn: Neues Jahrbuch f. Mineralogie, Geognosie, Geologie u. Petrefaktenkunde. Jahrg. 1861. p. 661—662. 22. A. Kenngott: Übersicht d. Resultate mineralogischer Forschungen. 1858. p. 54. 23. Naumann — Zirkel: Elemente d. Mineralogie. 15. Aufl. Leipzig, 1907. p. 772. 24. Mauritz — Vendl A.: Ásványtan. II. köt. Bpest 1942, p. 395. 25. .E. S. Dana: 1. c. p. 701. 26. C. Hintze: Handbuch dér Mineralogie, II. Bd. 1897, p. 1830. 27. C. Doelter: Handbuch dér Mineralchemie. II. Bd. 2. Dresden — Leipzig, 1917, pag. 149—151. 28. A. Kenngott: Übersicht dér Resultate mineralogischer Forschungen in den Jahren 1844 — 49, pag. 262. 29. Liffa A.: Geológiai jegyzetek Zsujta és Gönc környékéről. (A m. kir. Föld- tani Intézet Évi jelentése 1941 — 42. évekről. I. köt. Bpest 1945. pag. 258 és 267.) 30. F. Kobell: Lásd az A. Kenngott: Übersicht dér Resultate mineralogischer Forschungen in den Jahren 1844 — 49, pag. 263. 31. E. S. Dana- 1. c. pag. 701. 32. W. v. Engelhardt: Über silikatische Tonminerale. (Fortschritte dér Minera- logie, Kristallographie u. Petrographie. Berlin, 1937, pag. 319.) 33. W. Noll: Zűr Kenntniss dér űontronits. (Chemie dér Erde. V. 1930, pag. 373.) • TREMOLIT A PRELUKA-HEGYSÉG KRISTÁLYOS MÉSZKÖVÉBŐL. írta: Sztrókay Kálmán dr.« A Szolnok-Doboka és Szatmár megyék határán szigetszerűen kiemel- kedő prelukai kristály ospala-hegység tremolitját először Hofmann Károly (4. p. 32.) említi az 1885. évi felvételi jelentésében. A metamorf kőzetek közé települt szemcsés mészkőben vagy ahogy ő nevezi: ősdolomitban helyenkint ., meglehetős bőségesen"' megjelenő gram ma t i t-ot figyelt meg. Két évvel később, 1887-ben Primics György járt a területen. Erről * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1947. január 8-án tartott szak- ülésén. V 44 szóló beszámolójában (11. p. 123.) ugyancsak megemlékezik a kristályos mészkőben lelt tremolit előfordulásáról. E két jelentés azonban csak az ásvány megjelenésének fel említésére szorítkozik; közelebbi lelőhelyről, ásványtani jellemzésről, genetikai viszo- nyokról nem közöl részleteket. 1943 őszén a Prelukai-hegység egyrészének bejárása és átvizsgálása közben, számos helyen pegmatittelérek jelenlétét állapítottam meg. Egyik telér követésekor, ennek a kristályos mészkőbe való áthúzódása rr^ntén, feltűnően szép tremolit mutatkozott. A Prelukai-hegység kristályos őskőzetekből álló tömege mintegy szigetként emelkedik ki a harmadkori üledékek alkotta környezetből. Alaprajza nagyjában ék- vagy háromszögalak, mely kelet felé hegyes szögben húzódik ki; keletnyugati hosszúsága 22 — 25 km, míg legnagyobb (ÉD) szélessége 8 — 10 km. A hegység főtömegét mezozónás jellegű meta- morf-kőzetek alkotják. Uralkodólag plagioklász-paragneisz, mely helyen- kint éles határ nélkül, a plagioklász megapadásával, biotitpalába megy át. E két főtípuson kívül kevés gránátos csillámpala, muszkovit-biotitkvarcit és ismétlődő településben különböző amfibolitok, egyes helyeken jelentős vastagságban kristályos mészkövek és dolomitok alkotják az üledékes eredésű metamorf-kőzetek sorozatát. E parakőzeteken kívül Kráutner (7.) megkülönböztet még egy ortogneisz-kőzetet vagy zúzott-gneiszet is, mely leginkább a kvarcitok sorozatában kisebb lencséket formál. Mind- ezeket a kőzeteket pegmatiterek és telérek járják át. E pegmatitok száma és jelentősége az újabb feltárások szerint sokkal nagyobbnak mutatkozik, mint az idevágó irodalom (Posepny, Hauer— Stache, Hof- mann, Kráutner) feltünteti. Hofmánn bővebben vizsgálta meg a kérdést, (loc. cit. p. 32 — 33.) A kedvezőtlen feltárási viszonyok miatt annyit tud megállapítani, hogy egyes helyeken e pegmatitszerű képletek a metamorf-kőzetek közé telep módjára illeszkednek be s szerkezetük is palás jelleget árul el. Míg más esetben, pl. a hegység déli részén, a Lápos-folyó szurdokában határozot- tan fiatalabb, diszkordáns áttörésben mutatkozó pegmatitokat figyel meg. Üjabban Kráutner (7. p. 165.) azt a véleményét fejezi ki, hogy a „pegma- titos és aplitos kőzetek kis lencséket alkotnak a paragneiszok sorozatá- ban". A jó feltárások hiánya őt is gátolta abban, hogy a település rész- leteit és a kontaktusokat kivizsgálhatta volna. Megállapítja, hogy e kép- ződményekben az ortoklász teljesen hiányzik (!), a plagioklászok iker- lemezesek és a savanyúbb tagokhoz tartoznak; a kvarcok hullámos kioltásából arra következtet, hogy e pegmatitok erős zúzódásoknak vol- tak alávetve. Ezzel szemben az utóbbi évek (1941—1943.) során néhány jó feltárás más vélemény kialakításához szolgáltatott adatokat. így a hegysziget keleti felén, Macskamező községtől északra, több pegmatittelért sikerült feltárni. Ezek közül az egyik legjelentősebbet, a D. Sasului gerince alatt kb. 550 m tgsz. feletti magasságban lévőt, csillámbányászat céljából meg is nyitották. A Ganz és Tsa rt. kezelésében lévő bánya kiváló minőségű muszkovit-csillámot termelt s rövid idő alatt jelentősen fellendült. Eme ÉÉK — DDNy csapású telér mintegy 1'5 — 2 m vastagságban, függőleges kifejlődésben határozott diszkordanciával töri át a környező kőzeteket. E telér jellegzetes pegmatit-ásványait Zsivny V. (17.) vizsgálta meg. 45 Ismertetése szerint a paragenezis legnevezetesebb tagja a b e r i 1 1, mely tekintélyes (8'5 cm magas és 4 cm széles) kristályban fordult elő. Ezen- kívül dm-es, eléggé jó kristályos fekete turmalin (schörl), majd ökölnyi gránát és jelentős méretű (16 X 16 cm-es) ortoklász-földpát mellett több dm-es könyvvastagságú muszkovit és kevés biotit egészíti ki az együttest. Fontos az a megfigyelése, hogy az ortoklász nem ikerlemezes, a mikro- klin-struktúrának nyoma sem látszik; a csillámtáblák épek, nyomást nem szenvedtek. De nemcsak Macskamező közelében, hanem a hegység ellen- kező, északnyugati részén is több hasonló kifejlődésű, bár kevéssé feltárt pegmatit jelenlétéről volt tudomásunk. így a régebbi adatokkal, külö- nösen Hofmann K. megfigyeléseivel kiegészítve az újabb tapasztalatokat: 1. kép. Vékonycsiszolati kép a tremolitos mészkőből. A középen több vezuvián-szem látható; a kép jobbszélén tremolit. Nagyítás: 1 : 50. Mikroskopisches Bild des karbonatischen Kontaktgestein. In dér Mitte rund- liche Kömer von Vesuvian, rechts ein Tremolit-Kristall. Vergr. 1 : 50. \ valóságos pegmatittelér rendszer képe alakul ki. Ügy tűnik, hogy e peg- matitok vagy legalább is ezeknek egyrésze nem tartozik a metamorf- kőzetek sorába, miként Kráutner véli, hanem később, a főbb hegymoz- gások lezajlása utáni időben keletkezett. Az elmondottakat látszik bizonyítani az a megfigyelés is, mely a t r e m o 1 i t-előfordulással kapcsolatos. Említettük, hogy a metamorf- sorozat tagjai közt helyenként jelentős szerepe van a kristályos mészkő- nek is, mely nagyobb összefüggő tömegben húzódik át a hegység közepe táján, Ó-Preluka község mellett, ÉK — DNy irányban. Ez a kristályos mészkővonulat sem mentes a kisebb-nagyobb pegmatitnyomoktól. Ó-Preluka község szomszédságában emelkedő D. Paltinului déli vállában, a 25.000-es térkép -Q- 651-es és'-C- 684-es magassági pontjai között, a La Poeana nevű gyér növényzettel takart hegylejtőn egy nagyobb pegmatit- telér nyomát lehet végkövetni a mészkőben. A telércsapás (ÉÉK — DDNy) 46 mentén, számos helyen kisebb tremolitos mészkőszirtek vannak a fel- színen. E szürkésfehér, durvaszemű kőzet bőven tartalmaz tremolitot. A fehér-, szürkésfehér- vagy kissé sárgásszínű tremolitkristályok ren- dezetlenül vagy gömbsugaras illeszkedéssel ágyazódnak a mészkőbe. Környékük helyenként kissé fellazult és porlóvá változott. A kristályok alakja leginkább nyúlt, kissé lapított, lécszerű. Hosszúságuk átlagosan a 4 cm-t is eléri, de vannak elvétve ennél nagyobb kristályok is; széles- ségük átlagosan 0'5 — 1 cm. Kristályforma nem ismerhető fel; ellenben kitűnő hasadási felületek látszanak, valamint a harántelválás nyomai is szembeötlők. A kristályok felületén általában üvegfény, a hasadási lapon gyöngyházfény, míg a finoman rostos részleteken selyemfény mutat- kozik. Mikroszkópban az ásvány színtelen; az optikai jelleg negatív; a . ^ 1° ferde kioltás számos készítményben mért középérték alapján: c c = 16 .> A törésmutatók közül az a teljesen egyenlőnek mutatkozott a Merck- féle fahéjolajéval: 1'602 (20 Cc). E törésmutatónak és a kioltás szögének segítségével a többi állandót közelítő pontossággal a WiNCHEix-féle nomo- gramm (16. II. p. 211.) alapján állapítottam meg. E szerint y — 1’630 s így a 7 — a = 0‘028; a tengelyszög: 2V = 86°. A tengelydiszperzió alig észrevehető: p < v. Az ásvány kémiai összetételére vonatkozólag a fenti adatok alapján a nomogramm FeO — 2°/o-ot tüntet fel. A tremolitkristályok zárványokat foglalnak magukban. E zárvá- nyokat leginkább kalcitkristálykák alkotják. De zárvány gyanánt épp- úgy, mint a karbonátkőzetben elszórva még egy jellegzetes kontakt- ásvány látható: a vezuvián. A vezuvián apró, legömbölyödött szem- csék formájában (1. kép) következetesen mindenütt megtalálható, ahol a tremolit mutatkozik. Csiszolatban a felszíne érdesnek látszik, különben teljesen színtelen és a nagy fénytörés miatt éles a körvonala; kettős- törése igen alacsony, kb. az apatitéval egyező. Optikai jellege változó, uralkodólag negatív. A szemcsék mérete átlagosan 0’1 — 0'2 mm, néha eléri a 0'4 mm-t is. A nagyobb szemek csiszolatban szabadszemmel is kivehetők. Mennyiségük elég jelentős: pl. egyik vékonycsiszolatban 38 drb szemecskét lehetett megszámlálni. A jelek szerint valószínű, hogy kedvezőbb feltárási viszonyok esetén a vezuvián nagyobb, makroszkópos méretekben is előfordul. A fenti ásványokon kívül az egyik csiszolatban egy margaritszerü csillámpikkelyt is megfigyeltem. A pontosabb meghatározása azonban nem sikerült. * A macskamezői csillámbányában lelt ásványok és a fent ismertetett, kontakt-hatásra valló mészszilikátok tehát azt bizonyítják, hogy a pala- kőzeteken áthatolt, fiatalabb pegmatit-behelyezkedésekről is kell beszél- nünk. Az eddig megismert ásványparagenezis alapján kovasavban gaz- dagabb magmára gondolhatunk, melyből e telérek eredetüket nyerték. Ennek a nem is nagy mélységben lévő gránitbatolitnak egyben szerepe 47 lehetett a hegysziget mai szerkezetének kialakításában is. A részben törésekkel határolt terület kissé meg van emelve, amire az őskőzeteken lévő harmadkori üledékfoltok alakjából és viszonylagos szintmagasságá- ból következtetni lehet. (A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Ásvány-kőzettani Intézete. 1946.) ÜBER DAS VORKOMMEN DES TREMOLITS IN KARBONATGESTEIN DES PRELUKAER KRISTALLINEN MASSIVS. Von K. Sztrókay* Über das Vorkommen des Tremolits im Prelukaer kristallinen Massiv hat zuerst 1885 K. Hofmann (4.) und zwei Jahr spater G. Primics (11.) berichtet. lm Herbst 1943 stellte dér Verfasser wáhrend seiner Unter- suchungen eines Magneteisenvorkommens die Anwesenheit mehrerer Pegmatite fest. In dér Náhe eines sich im kristallinischen Kaik fortset- zenden Pegmatits konnte mán an dér Oberfláche tremolitführende Kalkfelsen beobachten. Dér Tremolit kommt im körnigen Kalkstein sogar reichlich vor. Farbe dér Kristalle grau- oder gelblichweiss; die Lángé dér leistenför- migen Kristalle betrágt 1 — 4 cm. Spaltbarkeit, Querabsonderung gut beobachtbar. Unter dem Mikroskop sind die Kristalle farblos; optischer Charakter negatív; Auslöschung — als Mittelwerte mehrerer Messun- 1° gén — c:c = 16 o * Brechungsindices: a — 1'602, y — 1'630; = 0-028. Achsenwinkel: 2V = 86°. Dispersion kaum bemerkban: o < v. Auf Grund dér erwáhnten optischen Verháltnisse zeigt das Nomogramm Winchell’s auf einen Inhalt von FeO = 2%>. Die Tremolitkristalle schliessen winzige Kalzit-Körner ein. Neben dem Tremolit kann mán im porosén kristallinischen Kalk- stein kleine rundliche V e s u v i a n-Körner beobachten. Dér Vesuvian kommt konsequent überall vor, wo Tremolit einmal sich zeigt. Im Dünn- schliff ist dér Vesuvian farblos, seine Oberfláche sieht chagrinartig aus; wegen seiner starken Lichtbrechung ist dér Umriss kráftig (Abb. s. Seite 44.). Doppelbrechung schwach; optischer Charakter abwechselnd, aber vorherrschend negatív. Die Grösse dér Körner betrágt 0'1 — 0’4 mm. Das Auftreten beider Kalksilikate in dér Náhe eines Pegmatits weist auf eine Kontaktwirkung hin. Th. Kráutner (7.) hat im Preluka-Massiv lediglich pegmatitartige Gebilde beobachtet, die in dér Serie dér Para- gneisse linsenförmige, syngenetische Einlagerungen bilden. Dagegen liefern die oben angeführten Kontaktsilikate, wie die Mineralien dér Glimmergrube bei Macskamező (17.), einen Beweis dafür, dass im Gebiet in die metamorphen Gesteine jüngere Pegmatite eingedrungen sind, die * Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft am 8. Jánner 1947. 48 als Produkte eines in einer kleineren Tiefe liegenden Granitbatholits aufgefasst werden können. (Mineralogisch-petrogr. Institut dér Petrus Pázmány Universitát Budapest, 1946.) IRODALOM. LITERATUR. 1. Hauer, Fr. v. und Stache, G.: Geologie Siebenbürgens. Wien, 1863. 2. Hofmann K.: Jelentés az 1881-iki évben az északnyugat erdélyi határhegy- ségben és környékén tett földtani részletes felvételről. Földtani Közlöny. 11. 1881. p. 244 — 255. (Bericht über die im No'rdwestsiebenbürgischen Grenz- geb. und Umgeb.im Jahre 1881 ausgeführt. geol. Spezialaufnahmen. Geol. Mitteilungen. 11. 1881. p. 317 — 329.) 3. Hofmann K.: Jelentés az 1882. év nyarán Szatmármegye délkeleti részé- ben foganatosított földtani részletes felvételekről. Földtani Közlöny. 13. 1883. p. 22 — 30. (Bericht über die im Sommer 1882 im südöstl. Teile des Szatmárer Comitates ausgeführten geol. Spezialaufnahmen. Geol. Mitteilun- gen. 13. 1883. p. 103—113.) 4. Hofmann K.: Földtani jegyzetek a prelukai kristályos palaszigetről és az észak és dél felé csatlakozó harmadkori vidékről. Földt. Intézet Évi jelen- tése, 1885. p. 27—51. 5. Koch A.: Erdély ásványainak kritikai átnézete. Kolozsvár, 1885. 6. Kossmat, Fr. u. John, C. v.: Das Manganeisenerzlager von Macskamező in Ungarn. Zeitschr. f. prakt. Geologie. 13. 1905. p. 305 — 325. 7. Krautner, Th.: Revision des schistes cristallins du massif de Preluca. Compt rend. d. seances de l’Istitut Geol. Roumanie. 21. 1937. p. 160 — 179. 8. Mártonfi L.:. Adatok az erdélyi medence ásvány-földtani ismeretéhez. Értesítő az Erdélyi Múz. Egyl. orvos-term.-tud. szakosztályából. 17. évf. 14. 1892. II. term.-tud. szak. p. 349 — 358. (Beitr. z. mineralogisch-geolo- gischen Kenntnis d. Siebenbürgischen Beckens. Sitzungsber. d. mediz.- naturwiss. Section d. Siebenbürg. Museumvereins. 17. Jahrg. 14. 1893. II. Naturw. Abt. p. 387 — 389.) 9. Posepny, Fr.: Geol. Verhaltnisse des mittleren Lápos-Gebietes. Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanstalt. 12. 1862. p. 192. 10. Primics Gy.: Üj adatok Erdély mineralogiájához. Orvos-term.-tud. Értesítő. 10. évf. 7. 1885. II. term.-tud. szak. p. 217 — 226. 11. Primics Gy.: Jelentés az erdélyi múzeum-egylet megbízásából a Prelukai kristályos palatcmegben eszközölt kőzet- és ásványgyűjtő kirándulásaim eredményeiről. Orvos-term.-tud. Értesítő. 12. évf. 9. 1837. II. term.-tud. szak. p. 122 — 125. 12. Quiring, H.: Über das Manganeisenerzvorkommen Macskamező (Masca) in Siebenbürgen. Zeitschr. f. prakt. Geol. 27. 1919. p. 133. 13. Rosenbusc.h — Wülfing — Mügge: Mikrosk. Physiographie d. petr. wicht. Mineralien. I. 2. Stuttgart, 1927. 14. Rozlozsnik P. : A „Macskamező“-típusú vas-mangánércek elterjedése Erdélyben. Földtani Közlöny. 49. 1919. p. 21 — 43. (Über die Verbreitung des Erzlagerstáttentypus „Macskamező“ in Siebenbürgen. Geol. Mitteüungen. 49. 1919. p. 122—137.) 15. Tóth M.: Magyarország ásványai. Budapest, 1882. 16. Winchell, N. H. and Winchell, A. N.: Elements of optical mineralogy. II. New York, 1927. 17. Zsivny V.: Macskamező néhány ásványáról. Természettud. Közlöny. Pótf. 76. 1944. 158—160. 49 A LÁPOS HEGYSÉG ÉSZAKNYUGATI RÉSZÉHEZ CSATLAKOZÓ HARMADKORI DOMBVIDÉK FÖLDTANI VISZONYAI írta: Schréter Zoltán A Lápos hegység a Lápos folyó középső folyása mentén elterülő, kristályos palából álló szigethegység, amelyet a régibb földtani irodalom- ban Prelukai kristályos pala szigethegység néven említenek. Nevez- hetnék Haragosi szigethegységnek is, a hegység tetején elterülő Ó- és Űj-Haragos (Ó- és Új-Preluka) községek után. A Lápos-hegység elneve- zést több nagyobb méretű térképen — helytelenül — a kristályos pala- hegységtől délre, az ó- és újharmadkori képződményekből felépült dombvidék elnevezéseként látjuk feltüntetve. A kristályos palák délen az ó- és újharmadkori képződmények alól lankás emelkedéssel bukkan- nak fel, míg a hegy északi oldalán nagy tektonikai vonal mentén hir- telen, meredek lejtővel végződnek. A kristályos palákból álló hegység északnyugati részét és a hozzá északnyugat felé csatlakozó harmadkori dombvidéket 1943 őszén egy hónapon át földtanilag térképeztem. Fel- vételeim kiterjedtek Ó- és Üj-Haragos (Ó- és Űj-Preluka), Haragosalja (Groppa), Nagyhegy (Magúra), *Csernefaiva, Kápolnok) — Monostor, Rév- kápolnok (Vaád), és Kővárberence községek határaira. A bejárt területhez nyugat felé csatlakozó Szurdukkápolnok, Kis- körtvélyes, Kovás és Kisremete községek határait irányításom mellett ifj. Schréter Zoltán térképezte. A rétegsor teljessége és a hegyszerkezet jobb megvilágítása végett az ő eredményeire is hivatkozom a megfelelő helyeken. A szóbanforgó területet földtanilag elsőízben 1862-ben Posepny F. vizsgálta, aki főleg a szénelőfordulásokkal foglalkozott. (1.) Háuer és Stache (2.) szintén ismertetik a terület egyrészének földtani viszonyait, főleg Posepny közleménye alapján. A Magyar Földtani Intézet megbízá- sából az 1870-es és 80-as években Hofmann Károly térképezte ezt a területet a környező vidékkel együtt. Földtani felvételeinek eredménye 1 *75.000-es léptékű földtani térkép alakjában 1898-ban, a Magyar Föld- tani Intézet kiadásában megjelent. (6.) A hozzátartozó rövid térkép- magyarázó szöveget azonban már Koch Antal írta (7.), aki a területet részben reambulálta is. 1906-ban megjelent Posewitz TivADARnak a magyarországi kőolaj- és aszfaltelőfordulásokról írt fontos munkája (10.), amelyben ismerteti a Kovás és Kővárfüred községek mellett előforduló kőolajnyomokat és a rájuk irányuló eddigi kutatásokat. A tulajdonképeni alapvető földtani vizsgálatokat a szóbanforgó területen Hofmann K. végezte. Földtani térképén és az említett térképmagyarázón kívül három jelentésében (3., 4. és 5.) találunk utalást a szóbanforgó területre vonat- kozólag, de részletes leírás nem maradt tőle. A kristályos palákat újab- ban, 1937-ben kőzettani szempontból Kráutner Th. román geológus ismertette. Ugyanő a hegység tektonikáját is vázolta. (11.) A szomszédos területen a Károlya — Kővárberence között elterülő dombvonulattól északra eső területet legújabban Jaskó S. térképezte és ismertette. (12. 4. old.) Bármilyen pontosan térképezett is Hofmann K., némi kiegészítés 4 50 és módosítás mégis akadt az új felvétel alkalmával, ami természetes is, hiszen minden újabb földtani felvételnek szükségképen kell új adatot is hoznia. Hofmann térképén pl. dőlési adatok nincsenek s így a hegyszer- kezetről megfelelő tájékoztatást nem kaphatunk. Továbbá Hofmann meglehetősen általánosít és olyan területeket is befest egy-egy régibb földtani színtáj színével, ahol az erős elfedettség következtében nem tudhatjuk biztosan, hogy milyen régibb földtani képződmények rejtőz- ködhetnek a pleisztocén takaró alatt. Térképemen berajzoltam a dőlési adatokat és feltüntettem a pleisztocén takarót, valamint a kavicspár- kánysíkokat is. Egyébként csak kisebb részleteltérések vannak a Hof- mann-féle térkép és az új felvétel között. A ) RÉTEGTANI VISZONYOK. A térképezett 'területen a következő földtani képződmények, fordul- nak elő: I. Archai képződmények. 1. Kristályos palák; gneisz és csillámpala. A haragosi (prelukai) kristályos palahegység gneiszből és csillám- palából áll. A gneisz uralkodólag — Kráutner szerint (11.) — plagio - klásztartalmú paragneisz. Az ásványtani összetétel szerint a következő típusokat különbözteti meg: plagioklász- és diszténtartalmú paragnei- szokat, plagioklász-, biotit- és gránáttartalmú paragneiszokat és végül biotit- és muszkovittartalmú paragneiszokat. A plagioklász elmaradása folytán csillámpalák állottak elő, nevezetesen Kráutner (11.) szerint biotitos csillámpalákat, gránátos, biotitos-muszkovitós csillámpalákat találunk a gneiszok mellett, amelyektől a csillámpalák el nem különít- hetők. A gneiszok és csillámpalák általánosan elterjedtek Ó-Haragos, Üj-Haragos és Haragosalja (Groppa) környékén, továbbá Szurdukkápol- noktól DNy-ra, a Kapnik-patak szurdokában. A kristályos palák főtöme- gén kívül Kápolnok — Monostortól és Rózsapataktól délre, a hegység északi előterében egy keskenyebb kristályos palasáv is húzódik; ez való- színűleg egy alsóbb fekvésű, erősen széthengerelt pikkely részletének felel meg. Kráutner ezenkívül egyes kisebb szemesgneisz-lencséket mag- matikus eredetűnek tart. A gneisz- és csillámpala-csoport többszörösen gyürődött és általában DNy — ÉK-i csapású. A kristályos palák területén ércelőfordulások is vannak. Már régóta ismeretes a macskamezői man- gánércelőfordulás,* amely azonban felvételi területemen kívül esik, tehát erről nem szólok. Ezenkívül limonitnyomok ismeretesek néhány helyen, amelyekről alantabb szólok. * L.: Kossmat F.: Verhandl. d. k. k. geol. Reichsanst. Wien, 1905. — Kossmat F. & John C.: Zeitschrift für. prakt. Geologie, 1905. — Rozlozsnik Pál: Földtani Közlöny, 49. k., 1919. — Quiring H.: Zeitschrift für prakt. Geologie, 1919. — Behagel G.: Osteuropainstitut Breslau, Quellén und Studien III. Abt., 5. Heft, Teubner, 1922. — Papp Károly: A magyar birodalom vasérc- és kőszénkészlete. A m. k. Földtani Intézet kiadása, 1916. 51 2. Amfibolit, amfibolpala és chloritpala. A gneisz- és csillámpala-csoportba betelepülve, helyenkint amjiboli - tokát, amfibolpalákat és chloritpalákat találunk. Az amfibolitok és amfi- bolpalák többnyire feketés, vagy zöldesfeketés színűek; utóbbiak réte- gesek — palásak. Néhol sötétzöldekké válnak és chloritpalába mennek át. Összefüggésük tehát kétségtelen. Az amfibolitok, amfibolpalák és chlo- ritpalák a gneisz-csillámpala-csoportba települve fordulnak elő s azok csapásával párhuzamosan húzódnak DNy-ról ÉK felé. Vastagságuk néha csak egészen csekély, néhány deciméternyi, de gyakran 5 — 10 m vasta- gok, sőt ennél nagyobb vastagságúak is vannak. Az amfibolitok, amfibol- palák és chloritpalák szélesebb vonulatait már Hofmann Károly is fel- tüntette földtani térképén. De ezeken kívül számos kisebb, vékonyabb előfordulása is van, egyebek között Kápolnok — Monostortól délre, az Űj-Haragos felé vezető kocsiút mentén, a hegygerinc északi oldalán, amelyeket a földtani térképen külön feltüntetni nem lehet. Ezeknek a kőzeteknek néhány jelentősebb sávját Űj-Haragos környékén tudtam kiválasztani, amiket egyébként már Hofmann K. is feltüntetett. A hara- gosi kristályos palahegység fentemlített kőzeteit Kráutner Th. (11.) kőzettanilag megvizsgálta s ásványtani összetételük szerint a következő típusokat különböztette meg: amfibolitokat, amelyekben a biotit és amfi- ból egyenlő mennyiségben van jelen, gránátos amfibolitokat és plagio- klászos amfibolitokat. Járulékos elegyrészekként titanit és apatit elég gyakori; ezeken kívül előfordulnak még bennök kalcit, epidot, zoisit és szericit. Kérdéses, hogy ezek a kőzetek magmatikus, vagy üledékes eredetűek-e. Tekintettel arra, hogy az amfibolitok a paragneiszban kon- kordáns betelepülésekként szerepelnek, Kráutner hajlandó ezeket inkább üledékes eredetűeknek tekinteni. (11., 5. old.) Figyelemreméltó, hogy egyhelyütt, a következőkben leírásra kerülő kristályos dolomitban is találunk vékony amfibolit-betelepüléseket. A Kápolnok — Monostortól DDNy-ra lévő Kőhegyről (Dealu Petrariului) észak felé lejövő Sireului-völgy középső részén, a fehér dolomit rétegei többször váltakoznak vékony amfibolitokkal. Az amfibolit hasadékai és rétegessége mentén pirithártyákat és bevonatokat találunk. 3. Kristályos szemcsés fehér dolomit. A kristályos palacsoportban dolomit lép fel, amely néha csak kes- keny és kisebb kiterjedésű vonulatokban, vagy lencsékben fordul elő, helyenkint azonban nagykiterjedésű hosszú és széles vonulatokban terül el. Kőzete kristályos szemcsés fehér dolomit; ritkábban aprószem- cséjű, többnyire durvábbszemcséjű, márványszerű. Rendesen többé- kevésbbé hasadozott. Azokat a részeit, amelyek kevésbbé hasadozottak, márvány gyanánt is fel lehetne használni. Egyhelyütt, Nagyhegytől (Magurától) DNy-ra, a Valea Pojenilor-völgy felső részében, a kocsiút mellett lévő előfordulás fejtését meg is kísérelték, de a kocsiút rossz karban léte miatt, továbbá mert a kőzet egyrésze erősebben hasadozott, a fejtést abbahagyták. Kövületnek természetesen nincs nyoma benne. Felmerülhet az a kérdés, hogy nem volnának-e ezek a dolomitok esetleg a Keleti-Kárpátokban ismeretes permi dolomitokkal párhuzamosíthatók. 4* 5 2 A válasz az, hogy nem .Tekintettel arra, hogy a kőzet teljesen átkristá- lyosodott, továbbá mert kisebb lencséi a kristályos palák közé települve fordulnak elő, és végül, mert pegmatit-telérek is áttörték, az itteni dolo- mitokat a kristályos palával egyidejű képződménynek kell tekintenünk. Tehát lehet szilur, vagy devon korú, de esetleg archainak kell minősí- tenünk. Ahol az ősdolomit nagyobb kiterjedésben jelentkezik, ott a fel- színe karsztos jellegűvé válik, pl. a Hindealor-hegyen. Az ősdolomit nagyobb kiterjedésben előfordul a felvett területen: Haragosalja (Groppa) mellett a Lápos szurdokában, a Groppai-hegyen (Dimpul Groapelor), Ó-Haragostól délre, a Hársas- (Paltin-) hegyen, a községtől keletre, a Rinul-völgy jobboldalán, a Cigányhegy keleti részén, a Virághegy (Vurfu Florii) DK-i részén, továbbá a Rinul-völgy baloldalán, a Hindealor- hegyen. Számos kisebb lencséjét, vagy vonulatát látjuk Nagyhegytől 1. rajz. Földiszuroknyom a Domosul-völgyben. Erdteerspur im Domosul Tál. 1. Csillámpala (Glimmerschiefer). 2. Dolomit. Dolomit. 3. Földiszuroknyom. Erdteerspur. 2. rajz. A paltinvölgyi magnetitelőfordulás helyszínrajza és szelvénye. Geologische Skizze und Profil des Magnetitvorkommens im Paltin Tál. 1. Csillámpala. Archai. Glimmerschiefer. Archai. f 2. Dolomit. Archai. Dolomit. Archai. 3. Magnetit. Magnetit. 4. Bamássárga agyag. Pleisztocén. Bráunlichgelber Tón. Pleistozán. 5. Patakhordalék. Holocán. Alluvionen. Holozan. 53 DNy-ra, részben a kocsiút mellett, azonkívül Új-Haragos környékén és Kápolnok — Monostortól DNy-ra. A kisebb dolomitlencsék egyikében, amely a Szurduk — Kápolnok felé lemenő Domosul-völgy fenekén buk- kan ki, besűrűsödött kőolajnyomot, hegyikátrányt találunk. Erről alan- tabb bővebben lesz szó. (1. ábra.) A kristályos dolomitba betelepülve, vasérclencsék mutatkoznak. Nevezetesen mágnesvasérc- és barnavasérc- nyomok vannak. A mágnesvasérc-e lőfordulás az óharagosi templomtól DK-re, lég- vonalban 750 m távolságban van, a Hárs- (Paltin-) völgyben, néhány méternyi pleisztocén barnássárga agyaggal elfedett dolomitban. (L. a 2. ábra térképvázlatát.) Az ércelőfordulást felmértem s ennek alapján az előfordulást az alábbiakban ismertetem: Az ércet a völgy jobboldalán, két kis kutatógödörben tárták fel. A déli kutatógödör ottlétemkor tele volt hányva a régebben kitermelt magnetit ércdarabokkal. Állítólag ebből a gödörből kerültek ki s ide hányták azokat vissza. A gödör hossza 5'5 m és szélessége átlag 2‘5 m volt. Az ércdaraboknak a gödörből való kitakarítása után a gödör fenekén és oldalain csak a pleisztocénkori barnássárga agyag látszott. Lehetséges, sőt valószínű, hogy a felső agyag- takaró letakarítása után, a mélység felé továbbhaladva, a mágnesvas- érctelepre juthatunk, amely nyilván az északabbra eső kutatógödörben feltárt ércnek a déli folytatása. Az északi kutatógödör a délitől 25 m-re esik. Ebben már jól láthatók a települési viszonyok. A kutatógödör 3 m hosszú, 2 m széles és átlag 1*7 m mély volt. A gödör feltárásában látjuk, hogy a magnetit a dolomit rétegei közé telepszik. Nemcsak egy érctelep van itt, hanem egymással párhuzamosan több is. A feltárásban a követ- kező szelvényt szemlélhetjük (1. a szelvényt a 2. ábrán): fenn dolomit, alatta 15 cm vastag magnetittelepecske, majd 48 cm dolomit, 6| — 8 cm magnetit, 44 — 50 cm dolomit, 10 cm magnetit, 20 cm dolomit s a kutatás eddigi fenekén még szintén magnetit mutatkozik, amely szintén lehet 10 cm vastag. Nem tudjuk, hogy ezzel véget ér-e a mágnesvasérctele- pecskék sorozata. Ezt lefelé irányuló további kutatással kellene megálla- pítani. Ebben a feltárásban világosan látjuk, hogy a dolomitrétegek dőlésével párhuzamosan haladnak a magnetittelepecskék is; úgy a dolo- mitrétegek, mint a mágnesvasérctelepecskék egyformán ÉNy-ra, 300° felé 30° szög alatt dőlnek, vagyis a magnetittelepecskék teleptelérek alakjában ékelődnek a dolomit rétegei közé, tehát valószínűleg szingene- tikus eredetűek. A telepecskék a kibúváson, túl még folytatódnak csapás- irányban egy darabig, mert a külszínen északkelet felé a völgy balolda- lán kis kiterjedésben magnetit- és limonit-ércdarabkákat találunk nem- csak a pleisztocén-agyaggal fedett szántóföldeken, hanem az emelkedő dolomit felszínén is. Az ércvonulat látható hosszát a feltárások és az elszórtan jelentkező ércdarabok alapján 150 méternek mértem. Az eddig feltárt érc összvastagsága 40 cm, tehát csekély. Hogy a magnetittelepecs- kék a mélység felé miképen viselkednek, vastagszanak-e, vagy sem, komolyabb kutatás híján egyelőre nem tudjuk. Tehát ezt az előfordulást ezidőszerint inkább „csak mint tudományos érdekességet tarthatjuk szá- mon. Az érc kb. 60°/o fémvasat tartalmaz; a pontos vegyi elemzését nem tudtam megkapni. Itten emlékszem meg a hegységben több helyütt előforduló limonit- érctelepecskékről is. Nevezetesen: 54 » a) A Paltin-hegy déli oldalán, az óharagosi templomtól DNy-ra, kb. 80,0 m-re a tetőn lévő nagy töbörtől délfelé, limonit-ércdarabok hever- nek a dolomitterületen, kb. 170 m hosszúságon át és átlag 10 m széles- ségben. Valódi telér kibukkanását azonban nem látjuk, de valószínűnek tarthatjuk, hogy a dolomitba települő telérkéről van szó. b) A Hényei- hegyen (a térképen Tomaita) egy kis limonitos kvarcitelőfordulás van, a csillámpala rétegéi között. Jelentősége nincs, c) Haragosaljától ÉÉNy-ra, 800 m-re, a Vurfu Zini-hegy nyugati oldalán csillámpala-területen egy- más mellett lévő két kis kutatás kevés limonitot és jóval több limonitos kvarcitot tárt fel. A feltárások 3 — 4 m hosszúak, 1 — 2 m szélesek és 1 m mélyek voltak. Ennek sincs jelentősége, d) Haragosaljától K-re és DK-re valamivel nagyobb kiterjedésben találunk ércnyomokat a kristályos pala területén. Az ércesedés a kristályos palák csapása mentén húzódik. A La Corn nevű hegyoldalban kezdődik és DDNy-ra lehúzódik a haragosalja — macskamezői kocsiútig, sőt azon alul is tart. Ennek folytatása kétség- kívül DNy felé az az érces terület, amely Haragosaljától DK-re, a Costa Rinului-hegyoldalban húzódik. Valószínűleg ezekről szól Hofmann K. 1885-ben, amikor általánosságban annyit jegyez meg, hogy Groppa hatá- rában ércelőfordulás van. (4.) Ezeket az ércnyomokat kétségkívül már Hofmann idejében is kutatták. A lakosok közlése szerint 1913 táján újból kutatás tárgyai voltak, de érdemleges eredményre valószínűleg nem jutottak. Ügy a La Corn-hegyen, mint Haragosaljától kissé DK-re, több kisebb, ma már jórészt beomlott kutató feltárás van, amelyek hossza 2 — 8 — 10 m, szélességük 1 — 2 m és mélységük 0'5 — 3 m. A kutatások mellett több helyütt vannak kitermelt és otthagyott limonithalmok. A kutatásokból kitermelt érc limonit, csak a haragosaljai legdélkeletibb feltárás szolgáltatott piritet is. e) Kápolnok — Monostortól kissé DDNy-ra, a Sireului-völgy baloldalán, a kristályos palák területén, ÉK — DNy-i irányban, vékony dolorriit-betelepüléssel kapcsolatban kis limonittelér húzódik, amely szintén kutatás tárgya volt, de kielégítő eredményt nem értek el. 4. Pegmatittelérek. A kristályos palacsoportban számos helyen találunk pegmatittelére- ket. Legnagyobb részük a kristályos palák rétegességével-palásságával párhuzamosan nyomult a kristályos palák közé; vannak azonban olyan pegmatittelérek is, amelyek különböző szög . alatt metszik a kristályos palákat. Sokszor vékonyak, néhány ujjnyiak, de néha többméternyi is lehet a vastagságuk. A telérek anyaga nagyszemű, fehér, vagy kissé rózsaszínes ortoklászból, kvarcból és muszkovitcsillámból áll. A muszko- vitok többnyire közepes nagyságúak, de néha elég nagyok. A pegmatit- telérek némelyikében járulékos elegyrész gyanánt fekete turmalin is előfordul. Vannak olyan telérek is, amelyekből a földpát és csillám tel- jesen hiányzik s mint végső magmamaradék, csak szürkeszínű kvarcból és fekete turmalinból állanak. A pegmatit néha a dolomit hasadékaiba telérekként is behatol. Ezek néha montmorillonittá alakultak át. Az a körülmény, hogy a peg- matittelérek az ősdolomitba is behatolnak és elősegítették annak átkris- tályosodását, bizonyítéknak tekinthető arra vonatkozólag, hogy a dolo- mit a kristályos palákkal egykorú, régi képződmény, tehát nem lehet permi, vagy még fiatalabb korú, hanem archai, legfeljebb szilur, vagy devon korú. A jelentősebb pegmatitteléreket már Hofmann K. feltün- tette. Területünkön a következő számottevőbb pegmatitteléreket talál- juk: Haragosalja községben a templom mellett, a Rinului-völgy alsó részének baloldalán, a Domosului-völgy alsó részén, ahol a csillámpalába települt dolomitot töri át, továbbá Szurduk — Kápolnoktól DNy-ra, ahol több Ny — K-i irányú pegmatittelér van, a Kapnik-völgy két oldalán. Ó-Haragos mellett, a Dealu Paltintól (Hársas-hegytől) DDK-re irányuló mellékgerincen az ősdolomitot 3' — 4 m széles turmalinos pegmatit, helye- sebben csak turmalinos kvarctelér töri át DDNy — ÉÉK-i irányban. Fehér sziklái 1 — 2 méterre kiemelkednek a szintén fehér dolomit térszí- néből. Színe nem árulja el eltérő kőzet voltát. Tovább DK-re, a 684 m magassági pont táján, egy másik hasonló pegmatit-kvarctelért találunk, sőt még tovább DK-re is fellép kettő. Ezek is néhány m-re kimeredő sziklákat formálnak és éppen úgy alig különböztethetők meg a környező dolomittól, amelyet DDNy — ÉÉK-i irányban áttörtek. Ezekben a telérek- ben is gyakori a fekete turmalin. Végül egészen hasonló, de kisebb kiter- jedésű pegmatitot, illetve turmalinos kvarctelért találunk a Hársas-hegy tetején, a 751 m háromszögelési ponttól nyugatra is. Haragosalja és Macskamező környékén több montmorillonit telért találunk a dolomit- ban. A montmorillonitot földpátdús pegmatittelérekből képződött, másod- lagosan létrejött, átalakult terméknek kell tekintenünk. Egyes montmoril- lonit telérekben, pl. Haragosalja mellett, át nem alakult, kvarcból és muszkovitból álló pegmatitdarabkákat is találunk, amelyek utalnak az anyag eredeti kőzetére. Felemlítem, hogy az' általam bejárt terület szom- szédságában, Macskamező mellett, különösen szép montmorillonit telérek vannak, amelyeket szintén alkalmam volt megvizsgálni. A montmoril- lonit telérek itt is a dolomit hasadékait töltik ki, ÉK — DNy-i csapásúak, 2 — 6 m vastagok és úgyszólván merőlegesen állanak. Egy ilyen telért találunk a Macskamező községtől ÉNy-ra emelkedő domboldal egy kis árkában, egy másikat a régi templom fölött a domboldalban s egy har- madikat az előbbitől kb. 200 m-re nyugatra. A legjelentősebb előfordulást a község nyugati végén, az Orsiera- völgy legalsó részén találjuk, amelyet már régóta feltártak és fejtettek, úgyhogy a telérek könnyebben hozzáférhető részeit már el is távolították. Itten tulajdonképen két, esetleg három, egymással többé-kevésbbé pár- huzamos montmorillonit telér van, amelyeket délkeleten 4 m, északabbra 2 m vastag dolomitsáv választ el egymástól. A montmorillonit telérek vastagsága 3 — 4 — 5-5 m. A telérek hosszanti kiterjedésükben hol véko- nyodnak, hol vastagodnak, esetleg ki is ékelődhetnek, viszont össze is futhatnak, vagy szétválhatnak, amint azt a régi fejtési területeken lát- hatjuk. A telérek a mélység felé is különbözőképen viselkedhetnek, néha elvékonyodnak, másutt megvastagszanak. Kisebb montmorillonit telére- ket találunk Haragosalja községtől délre, a Lápos-folyó fölött kb. 30 m magasságban, egy kis vízmosás baloldalán, amelyet kb. 2 m szélességben tártak fel, továbbá egy másikat ettől nyugatra, kb. 150 m-re s egy har- madikat a község DNy-i végén, egy negyediket a községtől kb. 1 km-re. Ny-ra. Találunk még egy telért az óharagosi templomtól DK-re, kb. 1 km-re, az 538 m mag. ponttól kissé ÉK-re, azután egy-egy pegmatit- 56 telért, amelyek a dolomitot hatják át és amelyek teljesen, vagy többé- kevésbbé montmorillonittá alakultak át. A macskamező-vidéki mont- morillonit uralkodólag szép fehér, néha kissé rózsaszínes, vagy zöldes árnyalatú. Régebben kaolinnak tekintették. Kitűnő adszorbeálló képes- sége miatt jelenleg inkább szappanpótlóként alkalmazzák textilanyagok, zománcozott fémtárgyak, fatárgyak stb. tisztítására, továbbá kézmosásra, amely célokra magában is felhasználható. • HARMADKORI KÉPZŐDMÉNYEK. I. Eocén. A haragosi kristályos palahegységben s az attól északnyugatra és északra elterülő dombvidéken a harmadkori képződmények legalsó, leg- régibb rétegcsoportjaként a turbucai rétegcsoport, vagy az úgynevezett felső tarka agyag rétegcsoportja jelentkezik. Az alaphegységtől délre és délnyugatra ezzel szemben az eocén teljes rétegsora kifejlődött az alsó tarka agyagtól kezdve s megszakítás nélkül folytatódik az oligocénbe, amelynek szintén a teljes rétegsora van jelen. Az alaphegység ÉNy-i részében és attól északra tehát az alsó eocén és a középső eocén alsó része hiányzik; csak a középső eocén felső része van meg, míg a felső eocén megint hiányzik. Jelen vannak tehát a bejárt területen a turbucai rétegek és ezek fedőjében a durvamészkő rétegek. Ezzel szemben ezek fölött a felső eocén intermédiás márgák és az úgynevezett brédi márgák hiányzanak; a felső durvamészkő fedőjében a hójai rétegek következnek. Ezt már az alsó oligocénbe sorolják. Tekintettel arra, hogy a turbucai rétegek szárazföldi időszakot jeleznek, vagyis a tengeri üledéklerakodás megszakítását jelzik, továbbá a felső durvamészkőben új tengeri transz- gressziót láthatunk, másfelől viszont a felső durvamészkő eléggé szoros kapcsolatban áll az alsó oligocén hójai mészkővel, szó lehetne arról, hogy a felső eocént a turbucai rétegcsoporttal kezdjük s így a turbucai réte- geket, valamint a felső durvamészkövet a felső eocénbe helyezzük. Mivel a jelen esetben csak kisebb kiterjedésű részletvizsgálatról van szó, nem általánosíthatok és ezért ezidőszerint Koch A. és'HoFMANN K. eddigi beosztását kell követnem az alábbiakban. Az eocénnek az alábbi rétegcsoportjai fordulnak elő területünkön: 1. Turbucai rétegek, vagy felső tarka agyag rétegcsoportja. Az alaphegység déli oldalán előforduló Rákóczi-rétegcsoport fedőjé- ben következő szárazföldi eredetű rétegeket Hofmann K. turbucai réte- geknek, Koch A. (8.) felső tarka agyagcsoportnak nevezte el. Az alap- hegységben és attól északra közvetlenül a kristályos palacsoportra telep- szenek. A turbucai rétegeket homokkő, kavics és konglomerátum, továbbá vörös agyag alkotják. A turbucai rétegek a kristályos palából és dolo- mitból felépült kristályos pala alaphegység tetején, a mai dombgerin- ceken számos kiseb b-nagyobb kiterjedésű foltban fordulnak elő. így Haragosalja mellett homokkő, kvarckavies, konglomerátum és breccsa 57 • % { alakjában, nevezetesen a község déli részén, továbbá a 486 m és 549 m mag. pontok táján, azután a községtől ÉÉK-re, a 608 — 516 m mag. pon- tok által jelzett gerincen. Továbbá előfordul Ó-Haragos környékén, a Hársas-hegy tetején, ahol sárga homokkövet találunk, azután a község nyugati részén lévő gerinceken, ahol főleg kvarckavics uralkodik. Üj-Haragos északi' részén, az Urmasei nevű falurész táján főleg a vörös agyagot találjuk a csillámpalák fölött s a községtől nyugatra a Pitigaia falurészben s attól ÉNy-ra homok, kavics és homokkő szerepel. 3. ábra. / 3. rajz. A kovási felboltozódás látképe, a Grózi-völgytől délfelé eső dombokról nézve. Ansicht dér Aufwölbung von Kovás. 1. Helvétiai alemeletbeli homok és homokkő az előtérben. Helvetische Sand und Sanstein in dér Vordergrund. 2. Tortonai alemeletbeli andezit- és dácittufa. Tortonische Andesit- und Dazittuff. 3. Közbetelepült lajtamészkő- és konglomerátumpadok. Eingelagerte Leythakalk- und Konglomeratbánke. Mindezeken a területeken azonban a turbucai rétegek csak vékony, alig 5 — 10 m vastag takarókat alkotnak a csillámpalák fölött. Fedőjükben fiatalabb rétegcsoport nincs. A turbucai rétegcsoportot találjuk azután Szurduk — Kápolnoktól nyugatra és Kisremetétől délnyugatra is; itten fedőjében megtaláljuk a felső durvamészkövet. 2. Felső durvamészkő. A turbucai homokkőcsoport fölött rendszerint mészkőből és márgá- ból álló, tengeri eredetű rétegek következnek, amelyek az úgynevezett felső durvamészkő csoporthoz tartoznak. Koch A. (8.) a felső durvamészkő jellegzetes helyén, Kolozsvár vidékén előforduló rétegek vastagságát 40 — 50 m-re, becsüli és azt írja, hogy ott sárgásfehér foraminiferás mész- kőből, palás mészmárgából és agyagmárgából állanak. Rétegeink tehát a 58 jellegzetes hely rétegeivel eléggé megegyeznek. A felső durvamészkőben, különösen a felsőbb rétegeiben gyakoriak a foraminiferák, nevezetesen a miliolinák. Nummulina nem fordul elő benne. Egyéb kövület igen ritka. A kagylók közül előfordul: Ostrea sp. A felső durvamészkő elő- fordul: Kápolnok — Monostortól délre egy kis völgyben, a Sireului-völgy- től kissé keletre, a kristályos palák tövében kis rögét találjuk. A mészkő szürkeszínű és foraminiferákat tartalmaz. Folytatását találjuk a Sireului- völgy baloldalán, kissé ÉNy-ra az előbbi mészkőrögtől. Egyiken se látunk rétegzést. Hofmann K. azt jegyzi meg ezekről és a többi, DK-re még következő, de általam már nem térképezett durvamészkő rögökről, hogy azok részben átbuktatott helyzetben vannak. (5., 45. old.) A meg- állapítás helyességét igazolhatom. Északnyugat felé Szurduk — Kápolnok mellett és tőle Ny-ra, majd a Slava- völgy táján s a Casului-völgyben vannak a felső durvamészkőnek kisebb kibukkanásai, nagyobb elterjedésben vannak azután Kisremete környékén. A fenti két rétegcsoport az auversi emeletbe sorolható. II. Oligocén. a) Alsó oligocén. Lattorfi, vagy liguri emelet. 1. Hójai rétegek. Területünkön a felső eocén rétegcsoportja, az intermediás rétegcso- port és a brédi márga nem fejlődött ki s így a felső durvamészkőre köz- vetlenül az alsó oligocén legalsó tagja, a hójai rétegösszlet telepszik. A hójai rétegek azonban összefüggenek a felső durvamészkövekkel s azoktól sem kőzettanilag, sem őslénytanilag élesen elválasztani nem lehet. A miliolinás mészkövek egyrésze valószínűleg már a hójai réte- gekhez tartozik, nevezetesen a legfelső rétegek. Ezenkívül gumós szürke márgás mészkövek tartozhatnak ide. A hójai rétegek előfordulnak Szur- duk— Kápolnoktól nyugatra, Kovás és Kisremete táján. A hójai réte- geket csak a teljesség kedvéért említem fel. Részletesebben ifj. Schréter Z. ismerteti ezeket a nyugatabbra eső terület földtani viszonyairól szóló értekezésében. b) Középső oligocén. Rupéli emelet. 1. Révkörtvélyesi rétegek. A hójai rétegösszlet fölött édesvízi jellegű rétegek következnek, amelyek széntelepeket zárnak közbe. Ezeket a rétegeket Hofmann K. és Koch A. révkörtvélyesi rétegeknek nevezték el. A vékony rétegösszlet sötétszürke és barna palás agyagból, szénpalából és széntelepből áll. Hofmann K. térképén Kápolnok — Monostortól délre, a kristályos palahegység lábánál nagyobb kiterjedésben feltünteti a révkörtvélyesi rétegeket. Ezen a területen én csak a pleisztocén málladékos sárgás agya- gos takarót és részben törmeléklejtőt találtam; a révkörtvélyesi rétegek jelenlétét nem tudtam megállapítani. 59 2. Csokmányi, vagy mérai rétegek. A révkörtvélyesi rétegek fölött elegyesvízi és tengeri eredetű réte- gek következnek, amelyeket Hofmann K. csokmányi, Koch A. mérai rétegeknek nevezett el. Előfordulnak Nagyhegytől (Magúra) keletre, a Bábi-völgyben, annak jobboldali nagy mellékárkának betorkollásánál; ezek a rétegek azonban csak a valószínűség szerint sorolhatók ide. Itten néhány ház mellett szürkéssárgás márgás mészkő bukkan ki, 322°/l5°-os dőléssel, nyilván egy törésvonal mentén. A rétegek egyrészében, való- színűleg a fekvőben, foraminiferák vannak, ezek tehát még a hójai, eset- leg a felső durvamészkő rétegekhez tartozhatnak. Egyes heverő darabok- ban azonban egy ostrea sp. (talán az Ostrea fimbriata Grat.) és egy natica ( N . cjr. crassatina Desh.) kőbele fordul elő, amik a csokmányi réte- gekre utalnak. Az említett törésvonal mentén kénhidrogéntartalmú víz fakad fel. 3. Nagyilondai halpikkelyes rétegek. Az erdélyi medence idősebb harmadkori rétegcsoportjainak sorában a csokmányi rétegek fölött a nagyilondai halpikkelyes palacsoport követ- kezik, amely korban megfelel a Magyar-Középhegység kiscelli agyagjá- nak és az Északkeleti-Kárpátok menilites paláinak. Ezen a területen is szürkés-barnás vékonyrétegzésű, sőt palás agya- gok szerepelnek, amelyekben itt is halpikkelyek fordulnak elő. A hal- pikkelyes rétegeknek jó kibúvását találjuk Nagyhegytől Ny-ra, az Ó-Haragos felé irányuló kocsiút kis bemetszésében, ahol a 200°/22° dőlésű szürke réteges agyagokban szintén nagy mennyiségben vannak halpik- kelyek. Nagyhegy DK-i részén, a Gruiul Giutti felől lejövő árok felső részén, a forrás fakadásánál szürke agyagmárga bukkan ki, ami való- színűleg ide tartozik. A község északi részében, a temetőtől nyugatra, a kocsiút mentén szürke, palás agyagmárgát látunk kissé feltárva. A Nagy- hegytől nyugatra lévő dombokon jó feltárás nincs. Itt-ott homokkő buk- kan ki a pleisztocén agyagos málladéktakaró alól. A homokkövek már inkább a felső oligocénre emlékeztetnek. c) Felső oligocén. Kasseli emelet. A kristályos palahegységtől északra és északkeletre nagy kiterjedés- ben vannak jelen a felső oligocén képződményei, nevezetesen szürke, csillámos, réteges agyagok, amelyek közé vékonyabb, vagy vastagabb sárga, vagy szürke homokkőrétegek telepszenek. Míg területünkön a homokkő alárendelt szerepű, addig tovább ÉK felé, Alsó-Kapnik és Blozsa között, Koch A. szerint már a homokkő jut túlsúlyra, az úgy- nevezett ifjabb kárpáti homokkövet alkotván. (7., 8. old.) Némelyik agya- gos réteg anyagának iszapolása alkalmával kevés foraminifera maradt vissza, viszont nagyobb kövület sehol sem akadt. A rétegcsoport réteg- tani helyzete és kőzettani kifejlődésének a haragosi kristályos pala- szigettől délre eső képződményekkel való megegyezése folytán ezeket a j lerakodásokat a felső oligocénbe kell helyeznünk. A szóbanforgó képződmények a következő területen fordulnak elő, nyugatról kelet felé haladva: Szurduk — Kápolnoktól északra, az ország- 60 úttól DNy-ra, a Fundatilor-völgy árkaiban, a berencei Nagyvölgy jobb- oldalán, az országúttal párhuzamosan haladó, tőle ÉK-re eső dombgerin- cen, ahol 135°/5°-os dőléssel, szürke agyag, homok és homokkő bukkan ki. Innét ÉK felé a 290 m mag. ponttal jelzett domb DK-i oldalán, ahol 120C/12 -os dőléssel vékonyréteges sárga homokkő bukkan ki, amelynek rétegei közé sárgásszürke agyagmárga telepszik. Tovább ÉK-re ugyan- ezeken a rétegeken 170°/20&-os dőlést mértem. Tovább É-ra és Ny-ra kevés feltárás akad, mert a pleisztocénkori barnássárgás agyag többnyire mindent elfed. Csak a Berence mellett nyugatra lévő árok felső részén, a 314 m mag. ponttól nyugatra találtam a szürke agyagmárgának kis kibukkanását, amelynek rétegei 15° felé 15° szöggel dőlnek. A berencei Nagy völgy tői DK-re eső területen, a szurdukkápolnoki templom környé- kén találjuk az ide tartozó rétegek kibúvásait; keletebbre az országúttól délre találunk szürke, réteges, palás agyagokat és közbetelepülő homok- köveket. Egy rogyásokozta meredekségen 20°/l0°-os s keletebbre 315°/30c -os dőlést mértem rétegein. A térképen Din riu Capnicului név- vel jelölt területen sárgás és főleg szürkés palás agyag és itt-ott homokkő- rétegecskék bukkannak ki, de többnyire a pleisztocén barnássárgás agyag fed be mindent. A 384 m mag. ponttól északra lévő domb déli oldalán kis kőfejtés van; ez a sárgásszürkés, részben csillámos lágyabb homokköveket tár fel, alatta szürke réteges-palás agyag szerepel. A homokkőben rossz megtartású növénynyomokat találunk. Rétegei 335° felé 39° szög alatt dőlnek. Tovább ÉK felé jó feltárás nincs. Csak a Rosie-völgy baloldalán látunk egy kis feltárást, ahol a szürke homokos,' réteges agyag 160°/l5°-os dőléssel bukkan ki. Elég jó feltárásokat talá- lunk néhol a Leturos-völgyben és annak mellékárkaiban. A fővölgy leg- alsó részének baloldalán 353°/35c-os dőlést mértem rétegein. A Rév- kápolnok (Vaád)-tól északra eső domboldalakon viszont igen jó feltárá- sait látjuk. Rétegei itt többnyire 350° felé, 30 — 38 1 szög alatt dőlnek. Keletebbre, az országút közelében, egy rogyás által létrehozott feltárás- ban 0°/22°-os és kissé ÉK-ebbre 10°/20°-os dőlést mértem. A rétegcso- portot megtaláljuk a Révkápolnoktól DK-re eső domboldalakon, i45°/l8°-os dőléssel, ahol szintén főleg szürke agyagmárga szerepel. A Csernefalvi-völgy meredek jobbpartja jó feltárásait nyújtja ennek a rétegcsoportnak. A legnyugatibb részén 15°/20°-os dőlést mértem egy kis kőfejtésben az itt feltárt szürke agyagmárga- és kevés homokkőrétege- ken. Rózsapataktól ÉNy-ra és É-ra, a Csernefalvi-patak alámosása követ- keztében jó feltárások keletkeztek. Nyugaton 2405/l2u-os, keletebbre már ellenkező, 95°/18=-os dőlést mérhetünk és még kissé keletebbre 105°/l2°-os dőlést észlelünk. Itten tehát egy kis boltozat van jelen, amelynek tengelye nagyjából ÉÉNy — DDK-i irányú. Keletebbre 40 10% majd 35°/20 — 25c-os dőléseket mértemé szürke, réteges agyag-, de főleg a szürke homokkőrétegeken. Még keletebbre 15°/10“ és 5"/10°-os dőlé- seket észleltem; vagyis a nyugatibb részeken még ÉK-i irányú dőlés keletebbre haladva majdnem északivá válik. A domboldalba bevágódó rövid mellékárkocskák a rétegeket jól feltárják. Különösen ezen a tájon tapasztaljuk, hogy a homokköveken néhol hieroglyphaszerű dudorok, kiemelkedések vannak. A Csernefalva nyugati része felé lemenő árok oldalain itt-ott homokkődarabok találhatók; egy helyen sárgás-szürkés palás-réteges agyag és agyagmárga is kibukkan, amelyben halpikkelyek fordulnak elő. Néhány helyről a szürke agyagból mintát hoztam isza- polás céljából. A minták egyrészében szerves maradvány nem volt. A Kápolnok — Monostortól ÉK-re, a Csernefalvi- völgy jobboldaláról gyűjtött agyagminta iszapolási maradványában a következő szerves maradványokat találtam: Globigerina bulloides d’Orb., és var. triloba Rss., Bulimina ovata d’Orb., B. elongata d’Orb., B. pupoides d’Orb. A felsorolt foraminiferáknak többnyire csak limonitos kőbelei maradtak vissza. A foraminiferákon kívül még apró halfogacskák és csontocskák is előkerültek. III. Miocén. 1. Felső mediterrán emelet. A paleogén rétegcsoport fölött eltérő településsel (diszkordánsan) a középső miocénbe, a felső mediterrán emeletbe tartozó rétegcsoportok telepszenek, amelynek két tagját tudjuk megkülönböztetni, és pedig egy alsó, szárazföldi eredetű rétegcsoportot, amelyet esetleg a helvétiai aleme- letbe helyezhetünk és egy magasabb, főleg kitörési tufákból, alárendel- ten lajtamészkőböl, és homokkőből álló rétegcsoportot, amelyet a tortonai alemelettel párhuzamosíthatunk. a) Szárazföldi, terresztrikus rétegek. Az alsó rétegcsoport sárga és szürke homokból, homokkőből és szürke agyagból áll, 'amelyek semmiféle kövesült maradványt nem szol- gáltattak. Ez a rétegcsoport elég nagy elterjedésű Kisremete táján és Kovástól D-re és DK-re, különösen a Grózi-völgytől délre eső területen. A Grózi-völgy fenekén a rétegcsoport egyik alsóbb szürke homokrétege is kibukkan, amely kőolajnyomot tartalmaz. Erről alantabb részleteseb- ben szólok. Északkelet felé haladva Berence környékén bukkannak ki ismét rétegeink. A községtől ÉÉNy-ra, a Comoritile-domb alján, a kitörési tufák alatt találunk barna homokkő rétegeket. A községtől ÉK-re lévő kisebb árkok alsó részében,' a dácittufa fekvőjében sárga homok- kövek bukkannak ki, amelyeknek jó feltárásait azután különösen a berence — kőváradfüredi országút mentén látjuk. Itt, a berencei-völgyben, az országút mellett legalul sárga homokkő szerepel, amelybe sárgás, homokos agyagrétegek is telepszenek. Ahol az ÉNy-ról lejövő mellék- völgy kitorkollik, ott sárgásbarna homokkövet találunk, amelyben néha rossz növénynyomokat is látunk. Feljebb, északfelé, barna és barnás- sárga, elég laza középszemű homokkő következik, 305°/14°-os dőléssel, majd e fölött sárgásvörhenyes homokos agyag, szürke agyag és vörhenyes homokos agyag következnek Északnyugat felé azután ezek fedőjében a felső tag dácittufája és lajtamészköve következik. b) Felső rétegcsoport: dácit- és andezittufa, lajtamészkő és homokkő. A szárazföldi középső miocén rétegcsoport fölött főleg vulkáni tufákból álló sorozat következik, amelybe tufás homokkő és alárendelten homokkő, továbbá lajtamészkő padok is telepszenek. Egyes lajtamészkő, vagy mészmárga rétegekben bőven találjuk a Lithothamnium ramosiS- 62 simum Rss. nevű, meszet kiválasztó alga gumóit. Egyéb kövület igen ritka. A rétegcsoport jelentékeny kiterjedésben van a külszínen Kis- remetétöl K-re és ÉK-re, Kovástól D-re és DK-re, továbbá Kiskörtvélyes- től délre. Ezeket az előfordulásokat és azok kövületeit ifj. Schréter Z. ismertette. Északkelet felé, a Dumbrava-dombtól ÉK-re lévő árok legfelső részén andezittufa és attól ÉÉK-re, a következő árokban fehér dácit- tufa bukkan ki. Tovább ÉK felé, Bérencétől kissé ÉNy-ra, a Comoritile- dombtól keletre lévő kis domb alsó részén, a barnássárga homokkövek fölött andezittufa következik, amelybe vékony lajtamészkő-rétegek is telepszenek. Az innét nyugatra eső völgyben a dácittufa újból kibukkan és fedőjében, az árok balpartján 330°/l5°-os dőléssel a szürke litho- thamniumos márgaréteget is megtaláljuk, majd kissé ÉK-re, a 314 m mag. ponttól ÉNy-ra, kb. 300 m-re, a dűlőút mentén vékony rétegezésű dácittufa újból való kibukkanását látjuk 335°/ll°-os dőlésssel. Tovább KÉK felé, Bérencétől ÉK-re lévő kis árkok által feltárva a szárazföldi mediterrán-rétegek fedőjében fehér dácittufát találunk, amely fölött a lajtamészkő padjai és végül ezek fölött a szarmáciai-rétegek következ- nek. A rétegdőlés ezen a tájon 300°/l5° és 330°/l0°. Az országút ÉNy — DK-i szakasza mentén a szárazföldi mediterrán-rétegek fölött szintén fehér dácittufát, majd andezittufát találunk jól feltárva és ezek fölött itt is lajtamészkő, illetve szürke lithothamniumos márgás mészkő szerepel csekély Vastagságúban, 310°/l5°-os dőléssel. A felső mediterrán felső részébe tartozó rétegcsoport kibukkan még végül Kővárfüred mel- lett, elszigetelten a szarmáciai képződmények között. Kővárfüred (Gar- bonác) fürdőnél az ásványvizet szolgáltató kúttól DK-re, bitumentartalmú, szürke homokos lajtamészkövet látunk a völgy fenekén, amint ezt már Koch A. is leírja. (7.) Rétegei itt ÉNy-ra, 310° félé, 8° szög alatt dőlnek. Kissé délkeletebbre, az egykori kőfejtésekben 290°/7°-os dőlés mérhető a lajtamészkő padjain. A lajtamészkőben bőven találjuk itt a Lithotham- nium ramosissimum Rss. gumóit és darabjait. A fürdővel szemben, tőle ÉK-re, az országút mentén, valószínűleg a lajtamészkő fedőjében andezit- tufa feltárása van kis darabon, azonban jó rétegezést nem látunk rajta. Délkelet felé már csakhamar a szármáciai-rétegek telepszenek rájuk. 2. Szarmáciai emelet. A szármáciai emelet uralkodó képződménye szürke, réteges agyag; ebbe alárendelten fehér dácittufa-rétegek telepszenek. Utóbbiak vékonyak. A rétegcsoport aránylag csekély vastagságú ezen a területen és úgy- látszik, egyező dőléssel telepszik a felső mediterrán rétegei fölé. Őslény- tani szempontból itt igen szegényes ez a rétegcsoport, amennyiben csak az Ábra reflexa (= Syndesmya rejlexa) Eichw kagylófaj kőbeleit és lenyomatait találjuk benne itt-ott, elég ritkán. Ez a kagylófaj egyébként Északkeleti Magyarország területén vezérkövület számba megy és az alsó szármáciai, vagy volhyniai alemeletre utal. A szármáciai emelet képződ- ményei előfordulnak keletről nyugatfelé haladva a következő területe- ken: Kővárfüred (Garbonácfürdő)-től kissé DK-re, az országút mentén szürke, vékonyréteges agyagok jó feltárását látjuk. Egy helyütt egy régi kis kőfejtésben gipsz lencsét tártak fel, amelyet már Hofmann K. is jelez térképén és Koch A. is említést tesz róla. (7.) A gipsz a nevezett szerzők 63 szerint valószínűleg a szármáciai emelet alján van. Délebbre a Rakisa tetőn, 430°/5c -os dőlést mértem az országút mellett rétegein. Kibukkan- nak rétegei továbbá a Ritu Munteanului domb délkeleti részén, azután Kiskörtvélyes és Kovás környékén is. IV. Pliocén. % 1. Pannóniái (pontusi) emelet. A hegységtől legtávolabb, az Alföld felé eső részeken végül a pannóniai, vagy pontusi emelet lerakódásait találjuk. Ezek a rétegek is uralkodólag ÉNy felé lejtenek, az Alföld síkja felé, néhány fokkal. A rétegcsoport uralkodólag sárga homokból áll, amelynek rétegei közé laza homokkövek telepszenek. Igen alárendelten találunk ezenkívül vékony szürke agyagrétegeket is közbetelepülve. Kövület a bejárt területen nem akadt és így csak a szomszédos területek képződményei- nek figyelembevételével helyezhetjük hasonlóság alapján a pannóniai emeletbe és pedig az alsó pannóniai alemeletbe a szóbanforgó réteg- csoportot. Előfordul Kiskörtvélyestől ÉK-re, a Gainaru hegyen és ennek távolabbi környékén. 2. Levantei emelet. A fiatalabb harmadkori képződmények fölött helyenként főleg andezitkavicsból álló kavics kisebb-nagyobb foltjait találjuk, amelyek úgylátszik, a harmadkor végefelé kialakult térszínen lerakodott törmelék- kúp maradványai. A kavicsokat a berencei Nagyvölgytől ÉNy-ra eső dombvidék főgerincén s a belőle kiágazó mellékgerinceken 320 — 350 m tszf. magasságban találjuk meg, így Kővárfüredtől DK-re, a Rakisa dombon, Bérencétől ÉNy-ra, a Dumbrevile dombon, stb. V. Pleisztocén. 1. Párkány sík-kavics. A Lápos-folyó mentén, továbbá a Kapnik-patak jobb és balpartján párkánysík-kavicsokat találunk, amelyek pleisztocén folyamán kialakult párkánysíkokon (terraszokon) rakódtak le. Ezeket az egykor magasabb térszínen haladó folyó és patakok vize rakta le. A Kapnik-völgy mentén és a Csernefalvi-völgy alsó részén találunk jól kifejlődött párkány- síkokat, amelyek szélein a párkánysik-kavicsok is kibukkannak. Ezeket Hofmann K. és Koch A. a kiadott földtani térképen még nem tüntetik fel. A Kapnik-völgynek a jobboldalán, kb. 262 m tszf. magasságban, a mai patakmeder fölött kb. 10 méterre Kápolnok — Monostortól É-ra és ÉK-re andezitkavicsokból álló párkánysíkot észlelünk. Itt magasabb tér- színen egy magasabb párkánysík nyomait is megtaláljuk, kb. 280 m tszf. magasságban, de a kavicsok összefüggő vonulatát nem térképezhetjük. A völgy baloldalán, kb. 260 — 262 m tszf. magasságban szintén követ- hetünk egy hndezitkavicsokból álló párkánysíkot, amely ÉK-re Rév- kápolnok felé beleolvad a völgy mai lerakódásaiba. Magasabb párkány- 64 síkot találunk kelet felé egy lépcsővel magasabban, amely DK felé át- húzódik a Csernefalvi-völgy jobboldalára is. A Kapnik-völgy baloldalán, Rózsapatak nyugati végétől Kápolnok — Monostorig szintén húzódik egy kavicspárkánysík, párhuzamosan az -országúttal, kb. 250 m tszf. magas- ságban. Kelet felé ez is beleolvad a Csernefalvi-patak mai hordalékába. Ezek az alsó párkánysíkkavicsok tehát valószínűleg egészen fiatal pleisztocén korúak, esetleg már óholocének. 2. Sárga és sárgásbarna homokos agyag. A harmadkori rétegcsoportok legkülönbözőbb tagjai fölött sárgás és sárgásbarnás homokos agyagot találunk, amely a fiatalabb pleisztocén képződménye. Sokszor a löszhöz hasonlít, de valódi lösz azért nincs ezen a területen. Ezt a felső takarót, amely részben az alul fekvő réteg- csoportok málladéka, részben a levegőből lehulló porból képződött, eluviumnak nevezhetjük. Képződése valószínűleg átnyúlik a holocénbe is. - Nagyon általánosan elterjedt takaró, úgyhogy a harmadkori réteg- csoportok csak itt-ott, a mélyebb árkokban, völgyekben, vagy meredekebb domboldalakon bukkannak ki. Érdekes jelenség, hogy néhol apró limonit gömböcskék jelentkeznek benne s ez esetben már babérces agyaggá válik. Ilyet találunk pl. Bérencétől Ny-ra és ÉNy-ra. Különösen elterjedt a Berencei-fővölgy két oldalán, a Csernefalvi- és Kapnik-völgyek bal- oldalán, Kiskörtvélyestől ÉK-re és ÉNy-ra. Felemlítem még a következő- ket: a haragosi kristályos palahegységtől északra eső dombvidéken Hofmann K. a révkörtvélyesi rétegeket nagyobb kiterjedésben feltüntette. Ezen a területen én csak a pleisztocén feltalajt tudtam észlelni. A hegy- séghez közel a pleisztocén sárga és sárgásbarnás agyagos képződményhez a kristályos palákból és dolomitból származó lejtőtörmelék is vegyült, így különösen Nagyhegy (Magúra) környékén nagymennyiségű dolomit törmeléket és tömböt találunk. VI. Holocén. A holocén képződményeihez tartoznak a Lápos-folyónak és a beléje torkolló patakoknak mai hordalékai és árterei. Az ártereken kavicsot, homokot és iszapot találunk. v A Kapnik-pataknak széles völgye Szurdok — Kápolnoknál tekin- télyesebben kiszélesedik. A községtől nyugatra azonban belép a kristályos palák területére s innét kezdve a Láposba való tork ollósáig jellegzetes epigénetikus völgyszakaszban, mély és meredekoldalú szurdokban halad tova. B) SZERKEZET. A kristályos pala alaphegységben az uralkodó csapásirány DNy — ÉK-i. Ez a gneiszből csillámpalából, alárendelten amfibolpalából, amfibolitból és chloritpalából álló palacsoportnak a vonulási iránya. A kristályos pala csoportba tartozó kristályos dolomit (ősdolomit) elő- fordulások is ebbe a csapásirányba helyezkednek. Ezenkívül a pegmatit telérek is ezt az irányt követik. Hofmann Károly (4.) Óharagos és Macska- 65 5 ábra. 66 4. rajz. Földtani szelvények a Lápos-hegység északi oldalán. Geologisehe Profile im nördlichen Teile des Lápos Gebirges. 1. Áradmány. Holocén. Alluvic.nen. Holozán. 2. Bamássárga homokos agyag. ) Braunlichgelber sandiger Tón.' Pleisztocén. 3. Párkánysíkkavics. i Pleistozán Terrassenschotter. * 4. Felső oligocén rétegek. Oberoligozán Schichten. 5. Középső oligocén rétegek. Mitteloligozan Schichten. 6. Felső durvamészkő. J Auversien. Középső eocén. Mittel-Eozán. Archai. Oberer Grobkalkstein. 7. Turbucai rétegek. Turbucaer Schichten. 8. Kristályos palák. Kristallinische Schiefer 9. Osdolomit. Dolomit. 10. Kőolajnyom. Erdölspur. F. Feltételezett feltolódási síkok. Aufgenommene Aufschiebungslinien. * mező között mutatott ki a kristályos palák területén egy antiklinálist. Ezt a dolomitvonulatoknak a kétoldalon való előfordulása is jelzi. A nagy dolomitelőfordulástól északnyugat felé a kristályos palák többnyire ÉNy-ra, de helyenként DK-re dőlnek, a beléjük ékelődött keskeny dolomitvonulatokkal, vagy lencsékkel együtt. Ez a terület tehát ismétel- ten ráncolódott, sőt a keskeny és kicsi dolomitelőfordulások ismételt pikkelyes feltolódásokra is vallanak a kristályos palák tömegén belül. A haragost kristályos pala hegység tehát kétségkívül a variszkuszi hegymozgás következtében gyúródott meg. Megjegyzem, hogy Kráutner P. szintén leírja a kristályos pala alaphegység tektonikai viszonyait, ráutal a hegység gyüredezettségére és szelvényt is közöl róla (11.). A hegység északnyugati részében egy rétegteknőt mutat ki, az általam bejárt területen kívül. A kristályos pala-hegység ezenkívül egy tömegben való elmozdulá- sával fiatalabb földkéreg mozgásban is résztvett. Azt látjuk tudniillik, hogy a kristályos pala alaphegység ÉÉK-i szegélye hirtelen, mere- deken, egy vonal mentén végződik az északra elterülő óharmadkori me- denceterület felé. Ezt a vonalat már Hofmann K. leírta (4. és 5.) törés- vonal gyanánt. Véleményem szerint ez nem egyszerű vetődési vonal, hanem feltolódási vonal, amelynek mentén a kristályos pala töpaeg kissé északfelé, az óharmadkori rétegcsoportok fölé tolódott. Ennek magyará- zatára a következőket említem fel: A haragosi kristályos pala-hegység régi, tönkfelületté (peneplainné) letarolt tetején a középső eocén turbucai és felső durvamészkő rétegei zavartalanul, kissé délfelé lejtve telepszenek. A hegység legészak- nyugatibb részén az óharmadkori rétegcsoportok szintén normális rá- lelepülésben következnek a kristályos palák fölött. A hegység északi \ 67 szegélyének keletibb részén viszont a meredek kristályos pala hegyoldal tövében csak itt-ott találjuk az eocén mészkőnek kis rögeit, amelyek, mint már Hofmann K. megjegyezte, nagyobbrészt átbuktatott helyzetben vannak. (5., 45. old.) Egyébként úgylátszik, hogy a kristályos palák jó- részben közvetlenül a középső és felső oligocén képződményekkel kerül- nek érintkezésbe, amelyek itt, mint sejthetjük, szintén visszahajló, átbuktatott, de legalábbis erősen zavart helyzetben lehetnek. Tehát kisebb mértékű feltolódás jelenléte valószínű. Sajnos, éppen .a kristályos pala és a harmadkori képződmények érintkezési vonalán a pleisztocén sárgásbarnás agyagtakaró nagyobbrészt mindent eltakar, úgyhogy a szer- kezeti viszonyok nem láthatók, csak sejthetők. (4. ábra, a), b) szelvény.) A haragos! kristályos pala tömegtől északra, Kápolnok — Monostortól és Rózsapat^któl délre, a harmadkori dombvidéken egy keskeny, erősen összezúzóaott, lencsésen kihengerelt kristályos palasáv látható, amelyet már Hofmann K. térképezett. Kétségtelennek látszik, hogy ez a kristályos pala sáv a feltolódással kapcsolatosan szereplő kihengerelt pikkely. (L. a b) szelvényt, a 4. ábrán.) A hegység legészaknyugatibb részében a kristá- lyos palára települő eocén és oligocén rétegcsoportjai általában északi, vagy északnyugati dőlésűek. A kristályos palára települő első sávon túl ÉNy felé az eocén és oligocén képződmények többször ismétlődő ugyan- ilyen sávjai következnek. Valószínű, hogy az eocén-oligocén képződmé- nyek egymás után következő többszöri ismétlődésében nem egyszerű lépcsős vetődési sorozatot kell látnunk, hanem dél, vagy délkelet felé irányuló pikkelyes feltolódásokat. Ezek a kisebb feltolódások éppen ellen- kező irányúak, mint a kristályos palatömeg imént említett mozgása. A kristályos palatömeg északfelé irányuló kismértékű mozgása hozhatta létre azt, hogy itt a legészaknyugatibb részen az eocén-oligocén réteg- csoportok délfelé, vagyis ellenkező irányban, pikkelyesen fel-feltolódhat- tak. Ezek a kismértékű felpikkelyeződések a déli Muncsel-hegy környé- kén, a Slava-völgy táján, továbbá a Casului-völgyben szerepelnek. Mivel a középső oligocén képződmények csak kis terjedésben jutnak a kül- színre, a szerkezetre vonatkozólag nem sok adatot nyújtanak. Nagy ki- terjedésűek ezzel szemben a felső oligocén rétegei, amelyek területén a szerkezetet inkább lehetne nyomozni. Azonban sajnos, a felső oligocén rétegeken aránylag ritkán találunk elfogadható dőléseket, úgyhogy a szerkezetet csak nagyjából jelölhetjük ki e gyér adatok alapján. Mint egyebütt, például Borsod, Heves, Gömör és Nógrád megyékben, az oligocén korú agyagos-márgás területen, itt is szerkezetkutató aknák mélyítése volna szükséges a tektonika biztosabb megállapítása céljából. A gyéren észlelhető dőlési adatokból megállapítható, hogy a felső oligocén rétegek dőlése helyenként általában ÉNy-i, másutt DK-i. Tehát kétség- telennek kell tekintenünk, hogy a felső oligocén rétegcsoport enyhén meggy űr ődött. Boltozatai és rétegteknői tehát uralkodólag DNy — ÉK-i irányúak. Egy rétegteknő húzódhatik a berencei Nagyvölgy táján, egy rétegboltozat a Kapnik-völgy mentén Révkápolnok (Vaád) táján és egy majdnem nyugat — keleti boltozat közelebb az alaphegységhez a Cserne- falvi-völgy jobboldalán, a Csernesti-tetőn. Kisebb helyi, közvetlenül lát- ható ÉÉNy — DDK-i irányú boltozat van Rózsapataktól ÉNy-ra, a Cserne- íalvi-patak meredekfalú alámosásában és Kápolnok — Monostortól kissé ÉNy-ra, az Urdea-féle agyagfejtésben. A fentiek alapján tehát kiderül. 68 hogy az eocén és oligocén rétegcsoportokat az oligocén végén beállott földkéregmozgás gyűrte meg, illetve erre az időre esik a kristályos pala- tömeg északfelé irányuló mozgása is. Ezeknek a különállónak látszó mozgásoknak az okozati összefüggése nyilvánvaló. Ez a megállapítás összhangban van a haragosi kristályos pala-hegység folytatásába eső Radnai Havasok kristályos palatömegének északi oldalán, továbbá annak környékén az óharmadkori képződmények területén észlelt rétegzavarok- kal. (L. Schréter Z.: Az izaszacsali kőolajterület földtani viszonyai. Földt. Közi. LXXIII. k. 79. old. 1943.) Tehát, mint amott, itten is az oligocén végén beállott, északfelé irányult földkéregmozgással kell szá- molnunk, ami Stíllé szávai gyűrődési periódusának felel meg. A kristá- lyos palatömegnek az óharmadkori képződmények fölé való tolódását közvetve igazolják a csillámpalában ■ és az ősdolomitban észlelhető be- sűrűsödalt kőolaj (hegyikátrány), nyomok is. Ez a besűrüsödött kőolaj természetesen semmiesetre se lehet eredeti helyén, ez csakis alulról migrálhatott fel a repedezett-hasadozott dolomitokban és kvarctelérek- ben. Kőolaj csakis alulról, az óharmadkori képződményekből származ- hatott, tehát azoknak a kristályos palák alatt a mélyben e szerint jelen kell lenniök. Az oligocén végén kissé meggyűrt és utóbb denudálódott eocén és oligocén rétegcsoportok fölé a középső miocén (felső mediterrán) túlnyúló (transzgredáló) lerakódásai telepszenek egymás után; neveze- tesen alul a szárazföldi eredetű homok, homokkő és szürke agyag réteg- csoportja, azután dácit- és andezittufák, homokkövek és lajtamészkövek csoportja. Ezek fölött a szarmáciai rétegek és végül legkívül az Alföld medencéje felé a pannóniai rétegek következnek. Valamennyi réteg- csoport kifelé, az Alföld medencéje felé, tehát ÉNy felé, 5 — 10°-kal dől. Ezen a fiatalabb harmadkori képződményekből felépült területen egy fiatalabb gyűrődési fázist is fel kell tételeznünk, amely azonban csak helyenként nyilvánul meg úgy, hogy az m'a kimutatható. Nevezetesen Kovástól DK-re, a Grózi-völgy táján észleljük a felső mediterrán kép- ződmények kisméretű felboltozódását. Itt a felső mediterrán alsó, száraz- földi rétegcsoportja bukkan ki a völgy fenekén, nevezetesen szürke homok és agyagos homok. Ez tartalmazza a kőolajnyomot. (3. ábra.) A szárazföldi rétegcsoport fedőjében itten nyugaton a dácit- és andezit- tufából, homokkőből és lajtamészkő padokból álló felsőbb rétegcsoport uralkodólag ÉNy-ra, 10 — 14°-ra dől, középütt, vagyis kissé keletebbre, észak felé 14°-ra és végül a keletibb részeken északkeletre dőlnek ugyan- ezek a rétegek, de már sokkal meredekebben, tudniillik 30 — 40^ szög alatt. Tovább DK-re pedig a Submagurica-hegy keleti részén, a kitörési tufákon KÉK-i, 10 — 16°-os dőléseket mérhetünk. Nyilvánvaló tehát, hogy itt egy többé-kevéssbbé félkör alakú felboltozódás van jelen. Tekintettel arra, hogy a Grózi-völgy jobboldala, a Vii nevű hegy déli lejtője kopár s a kibukkanó rétegfejek jól követhetők, ez a felboltozódás távolabbról, * a délre lévő dombokról, sőt a Szurdok — Kápolnok felé vezető országúiról is rögtön a szemünkbe ötlik. A délfelé eső terület erősen csuszamlott, rétegdőléseket tehát itten nem mérhetünk. Egyébként is úgy látszik, hogy délfelé ez a kis felboltozódás nyílt, nem záródik. Látjuk, hogy a fiatalabb korú gyenge földkéregmozgásban a felső mediterrán és való- színűleg a szarmáciai emelet képződményei vettek részt, tehát Stíllé attikai gyűrődési fázisával van dolgunk. Fel kell még említenem, hogy 69 kőolajnyomot tartalmazó lajtamészkő Kővárfüred (Garbonác) mellett szintén kibukkan, Jaskó S. megállapitása szerint (12. 5. old.) egy kis fel- boltozódásban. Ezt az előfordulást nem volt alkalmam teljes részletes- séggel megvizsgálni s ezért csak annyit jegyezhetek meg: eddigi be- járásaim alapján még nem leltem elegendő támpontot arra vonatkozólag, hogy a felboltozódást bizonyíthassam. Lehetséges, hogy a lajtamészkő csak vetődés mentén, rögszerűen bukkan ki a szármáciai rétegek alól. % C) KŐOLAJINDIKÁCIÓK, r A kőolaj indikációk közé sorolom a területen előforduló szénsavas, kénhidrogénes és sós vizű kutakat és forrásokat, továbbá a besűrüsödött kőolajnyomokat. Ezek a következők: a) Ásványos vizű kutak és források. Kisremetétől É-ra, a Podul-völgy baloldali áfrkában, Kovástól DK-re, a Casului-völgy középső részében, Kiskörtvélyes község közepén és Szurdok — Kápolnoktól Ny-ra, a Borkút-völgyben van egy-egy szénsavas és kissé sós ízű forrás, vagy kút. Nagyhegy-(Magura)-től K-re, a Bábi- völgy jobboldalán, ahol a jobboldali nagy mellékvölgy a fővölgybe torkollik, a csokmányi rétegek kis rögének kibukkanását látjuk egy törésvonal mentén. Ezen a törésen erősen kénhidrogénszagú ásványos víz száll fel. Ez az egyedüli ásványos víz a környéken Kővárfüreden kívül, amelyet többé-kevésbbé kihasználnak, miután az itteni bővizű forrásokra kis kezdetleges fürdőt létesíttek. Két forrásfoglalás van; mindkettő téglaalakú betonmedence. A keleti forrás közvetlenül a mész- márga szikla tövében fakad; a kissé nyugatabbra eső másik, a fürdőház mellett jut külszínre, az egyik betonmedencében. 1943. november 10-én az előbbi medence vizének hőmérsékletét 6 C'-nak s az utóbbi medence vizének hőmérsékletét 8 C°-nak mértem, A napok óta tartó hidegebb levegőhőmérséklet tehát valószínűleg lehűtötte a nyilván legalább is 10 C° hőfokú ásványos vizet. Mindkét forrás kénhidrogénszagú; különö- sen erősen érezni a kénhidrogén szagot a nyugati forráson. A keleti forrásban kevés mészkarbonát lerakódás észlelhető. Kővárfüred (Garbonác) fürdőben régóta ismert és használt ásványos víz van, amely az erősen bitumenes lajtamészkőből fakad. Vize sós, szén- savas és kénhidrogénes. Nagyhegy község ÉNy-i részében, Román György János tulajdonában lévő utolsó ház fölött a domboldalban, kb. 50 méterrel feljebb, a szántó- földön két kis helyen vízfelfakadást találunk; ezek környékén a hosszabb ideig tartó szárazság után fehér kősókivirágzást észleltem. Bár a for- rásokon a sós ízt nem éreztem, meg kell jegyeznem, hogy a lakosok állí- tása szerint itt egykor sósforrás fakadt. A szénsavas, sós, kénhidrogénes források nagyobb részéről már Posepny (1.) megemlékezett. Szerinte ezek a források a révkörtvélyesi szintbeli széntelepek előfordulásait követik. Ez nagyjából igaz ugyan, de a források jelentkezését a szénteleppel genetikai összefüggésbe hozni nem lehet. Véleményem szerint ezek az ásványos források mélyebbről erednek és a kőolaj előfordulással vannak származásbeli kapcsolatban. 70 b) Kőolajnyomok. Besűrűsödött kőolajnyomot, hegyikátrányt a kristályos palák terüle- tén és a fiatal harmadkori képződmények területén találunk. Az eocén és oligocén lerakódásokban eddigelé kőolajnyomot nem észleltem. Az előt- tem eddig ismeretessé vált kőolajnyomok a szóbanforgó területen a következők: 1. Kápolnok — Monostortól DDNY-ra , a Kőhegy (Dealu Petrariului) felől lejövő Sireului- völgy középső részén csillámpala van feltárva, amelybe kvarcteleptelérek telepszenek. A 147°/45°-os dőlésű csillám- palában és szericitespaiában egy helyen vékony kvarctelért találunk, amelynek likacsaiban és repedéseiben besűrűsödött kőolajat, barnás- feketés hegyikátrányt találunk. A mellette lévő szericites palában is van kevés hegyikátrány. 2. Üjharagostól, nevezetesen a templomtól északra, kb. 2'5 km-re a Domosului-völgy középső részében uralkodólag csillámpala szerepel. Ebbe egy helyen, a yölgy fenekén fehér ősdolomitlencse telepszik. A rétegek ÉNy felé 315° irányban 57° szög alatt dőlnek. (L. az 1. sz. rajzot.) A 4 — 5 m vastag fehér, kristályos-szemcsés dolomit hasadékaiban és réteglapjai mentén besűrűsödött kőolajat, fekete hegyikátrányt ész- lelünk. Ezenkívül a dolomit mellett lévő talkos pala hasadékaiban szintén találunk kevés hegyikátrányt. 3. Kővárfüred. (Garbonác) fürdőben a sós, kénhidrogénes forrástól délre a külszínre bukkan az itteni kis árok fenekén ÉNy felé 290° irány- ban, 7° szög alatt dűlő márgás, homokos lithothamniumos lajtamészkő. Ez a mészkő sötétszürke, vagy barnaszínű, erősen bitumenes és feltűnően kőolajszagú. A környéken ivóvíz nyerése céljából lemélyített kutak mind kőolajszagú, ihatatlan vizet szolgáltattak. 4. A Kovástól DK-re lévő Grózi-völgyben a felső mediterrán emelet alsó részébe tartozó szárazföldi rétegcsoport egyik homokrétege tartalmaz kőolajat. A Grózi-völgy fenekén kb. 180 m hosszúságban észleljük ezt a csillámos. barna kőolajnyomos-bitumenes homokréteget nyugat — keleti irányban (3. ábra.) A baloldali nagy mellékárok kitorkollásától keletfelé kb. 100 méterre, a patak egy kis meanderszerű kanyarulatában 315/c6°, 295°/5°, 312°/7Q, és 345°/l0°-os dőléssel követhető a besűrűsödött kőolaj- jal átitatott, 54 — 70 cm vastag barnásfeketés színű homokréteg. A réteget megbontva, vagy csákánnyal belevágva, erős nyers kőolajszagot érzünk. Ha beljebb haladunk a rétegbe, csákányozással, azt keményebbnek, laza homokkőszerűnek találjuk. A kőolajjal átitatott homokréteg néhol lencsésen kivékonyodik, másutt kissé vastagszik. Ott, ahol a homok agyagosodig a kőolajnyom eltűnik. A legjobb, legerősebb kőolajimpreg- nációt az említett patakjtanyarulatban látjuk. E mellett mélyítettek régebben a kőolaj nyerése céljából egy kutató aknát, amelynek nyoma ma is jól látható. Ezenkívül is volt még több hasonló akna a lakósok állítása szerint és Pose\fitz Tivadar (10.) közlése szerint; de ezek nyomait most már nem találtam meg. Nyugatfelé a fővölgyben, a 310°/l5c-os dőlésű homokos agyagrétegekben a nagy baloldali mellékvölgyön túl is még tovább követhető kb. 80 m távolságig a kőolaj impregnáció, de lassanként elvész errefelé a nyom. A baloldali, délről jövő nagy mellékvölgy kitorkollása táján 345°/5°-os dőléssel szürke, homokos agyagot találunk, beléje települt kis homoklencsékkel. Ezek a homoklencsék is bitumené- 71 Jelmagyarázat' L e gén de EH PH un wfa y19 A 21 s "*22 72 Pleisztocén. Pleistozán. Pliocén. Pliozán. Tortonai alem. Tortonische U.-st. Kápolnok — Monostor környékének földtani térképe. Geologische Karte dér Umgebung von Kápolnok — Monostor. 1. Áradmány. Holocén. Alluvionen. 2. Barnássárga homokos agyag. Braungelber sandiger Tón. 3. Párkánysíkkavics. Terrassenschotter. ) 4. Kavics. Levantei emelet. Schotter. Levantinische Stufe. 5. Homok és homokkő. Pannóniái emelet. Sand und Sandstein. Pannonische Stufe. 6. Szürke, rétegzett agyag. Szármáciai emelet. Grauer, geschichteter Tegel. Sarmatische Stufe. 7. Lajtamészkő és homokkő, andezit- és dácittufa. LeythakaLk und Sandstein, Andesit- und Dazittuff. 8. Nagyobb dácittufa előfordulások. I Machtigere Dazittuffvorkommen. ' 8. Szárazföldi eredetű homok, homokkő és agyag. Helvétiai alemelet. Sand, Sandstein und Tón, terrestrischen Ursprunges. Helvetische U.-stufe. 10. Réteges szürke agyag, homokkő betelepülésekkel. Kasseli em Geschichteter grauer Tegel, í mit Sandsteineinlagerungen. Kasseler St. ; 11. Nagyilondai halpikkelyes palás agyag. Rupéli emelet. Középső oligocén. Nagyilondaer schiefriger Tón, mit Fischschuppen. Rupel Stufe. Mittel Oligozán. 12. Felső durvamészkő. Auversi emelet.) Oberer Grobkalkstein. Auvers St. ' 13. Turbucai rétegek. Auversi emelet. í Turbucaer Schichten. Auvers Stufe. ' 14. Ősdolomit. Dolomit. 15. Vasércnyomok. Eisenerzspuren. 16. Pegmatittelérek. Pegmatitgánge 17. Vastagabb amfibol- és chloritpala betelepülések. Machtigere Amphibol- u. Chloritschiefer Einlagerungen. 18. Csillámpala és gneisz. Glimmerschiefer und Gneiss. 19. Csapás-dőlés. Streichen-Fallen. 20. Feltolódási vonal. Aufschiebungslinie. 21. Feltételezhető felboltozódások tengelyvonalai. Aufgenommene Antiklinale. 22. Feltételezhető teknők tengelyei. • Aufgenommene Synklinale. 23. Kőolaj nyomok. Erdölspuren. c ■■CG Felső ólig Ober Ólig. Középső eocén. Mittel Eozán. Archai. Felső mediterrán em. Ober mediterrán Stufe. sek, barnaszínűek. Délebbre, ahol a homok elagyagosodik, a bitumen- impregnáció is elmarad. A mellékvölgyben a kőolajnyom kb. 100 m hosszúságban nyomozható észak — déli irányban. Mint már szó volt róla, a legszebb köolajnyom az említett kis patak- kanyarulatban látható. Itten, a 345°/l0°-os dőlés táján a kőolajnyomos réteget csákánnyal megbontottam s a belsőbb homokkőrétegek réteglap- jain és hasadékaiban barnás kőolaj cseppeket is láttam. A régibb külföldi irodalomban elszórtan található gyér adatokat Posewitz Tivadar gyűj- tötte össze a magyarországi kőolajelőfordulásokról írt összefoglaló művé- ben. (10., 401. old.) Posewitz a következőket írja: Kovás helység a szármáti korú rétegeken és a dácittufa határán fekszik. 1884-ben említik először, hogy Kovás község határában agyaggal váltakozó bitumenes homokkőrétegek fordulnak elő. A homokkő bitumen- tartalma állítólag 2‘5 — 4‘7%>. A rétegek dőlése 10 — 15° mellett északi. Stavenov lovag — mint sok helyütt hazánkban — itt is kutatott petró- leum után. Rováson négy kutató aknát ástak 8 — 15 méterre. Posewitz megjegyzi még, hogy egy aknából 20 méterre vágatot hajtottak és ekkor állítólag vastag, folyékony nyersolajra találtak. Nem lehet azonban Posewitz közléséből biztosan megállapítani, hogy ezt a nyersolajat feltáró vágatot Rováson, vagy Kőváradfüreden (Garbonácon) hajtották-e. Utóbbi helyen is t. i. nyolc kutató aknát mélyítettek. A kutatás azonban Posewitz szerint nem tartott sokáig. „Alkalmasint nagyon szűkkörű lévén a petróleum előfordulás, semmiképen sem fizette ki magát." (10., 402. old.) HIVATKOZOTT IRODALOM: 1. Posepny F.: Geologische Verháltnisse des mittleren Lápos Gebietes. Jahr- buch dér k. k. geol. Redchsanstalt Wien, Bd. XII., Verhandlungen, S. 162, 1862. 2. Franz R. v. Haler und Gtjido Stache: Geologie Siebenbürgens. Wien, 1863. 3. Hofmann Karoly: Jelentés az 1882 nyarán Szathmár megye DK-i részében foganatosított földtani részletes felvételekről. A m. kir. Földtani Intézet Évi jelentése 1882-ről. Bericht über die im Sommer 1882 im südöstl. Teile des Szathmárer Comitates ausgeführten geol. Special-Aufnahmen. Jahres- berichte d. k. ung. geol. Anstalt für 1882. 4. Hofmann K.: Földtani jegyzetek a prelukai kristályos palasziget és az észak és délfelé csatlakozó harmadkori vidékről. Évi Jelentés 1885-ről. Geol. Notizen über die krist. Schieferinsel von Preluka und über das nördlich und südlich anschliessende Tertiárland. Jahresbericht für 1885. 5. Hofmann K.: Jelentés az 1886. év nyarán Szolnok-Doboka megye ÉNy-i részében végzett földtani részletes felvételekről. Évi Jelentés 1886-ról. Bericht über die im Sommer d. J. 1886 im nördwetl. Theile des Szolnok- Dobokaer Comitates ausgeführten geol. Detail-Aufnahmen. Jahresbericht für 1886. 6. Hofmann K.: Nagybánya környékének földtani térképe 1 : 75.000-es lépték- ben (15. zóna XXIX. rovat). 1898. Geologische Karte dér Umgebung von Nagybánya, in Masstab 1 : 75.000. 7. Nagybánya vidéke. Térképmagyarázó a 15. z., XXIX. r. jelű Hofmann-féle 75.000-es földtani térképhez. A magyarázót írta: Koch A. (és Gesell S.) 1898. Die Umgebung von Nagybánya. Z. 15, Col. XXIX. Eri. von A. Koch (u. A. Gesell). Erláuterungen zűr geologischen Spezialkarte dér Lánder dér Ung. Krone. 1898. 74 8. Koch Antal: Az Erdélyrészi Medence harmadkori képződményei. I. Paleo- gén-csoporí. A m. k. Földtani Intézet Évkönyve. X. k., 6. f. 1894. Die Tertiárbildungen des Beckens dér siebenbürgischen Landestheile. I. Theil. Palaogene Abtheikmg. Jahrbuch dér k. ung. geol. Anstalt.. Bd. X., II. 6. 1894. 9. Koch A.: Az Erdélyrészi Medence harmadkon képződményei. II. Neogén- csoport. 1900. Die Tertiárbild. des Beckens dér siebenbürg. Landestheile. II. Theil. Neogene Abtheilung. 1900. 10. Posewitz Tivadar: Petróleum és aszfalt Magyarországon. A m. k. Földtani Intézet Évkönyve. XV. k., 4.. f., 1906. Petroleum und Asphalt in Ungam. Jahrbuch dér k. ung. Geol. Anstalt. Bd. XV., H. 4. 11. Th. Krautner: Revision des schistes cristallins du massif de Preiuca (Muntii Lapusului). Comptes rendus des séances de 1, Institut géologique de Roumaine. Törne XXI., 1937. 12. Jaskó Sándor: Kegyszerkezeti megfigyelések Nagybánya környékén. Beszá- moló a m k. Földtani Intézet 1942. febr. 24-én tartott vitaüléséről. A m. k Földtani Intézet Évi Jelentésének Függeléke 1942-ről. GEOLOGISCHE VERHÁLTNISSE DES MIOZÁNHÜGELLANDES IM NW-LICHEN VORLAND DES LÁPOS-GEBIRGES. Von: Zoltán Schréter. Die Untersuchungen habén sich an das Prelukaer-kristallinen Insel- gebirge und an s'ein NW-lichen Hügelvorland erstreckt. Die geologische Bildungen sind folgende: 1. Archaische-Bildungen sind bedeutend im Gebirgsmassiv. Das Gebirge wird hauptsáchlich von a) Glimmerschiefer und Paragneiss, des weiteren aus Dolomit aufgebaut. Es sind ausserdem Amphibol- und Chloritschifer — Einiagerungen vorhanden. Dér kristalline Schiefer ist örtlich von Pegmatitgángen durchwebt. Es sind im Dolomit Magnetit- und Limonitspuren festgestellt. Dér Magnetit scheint syngenetischen Ursprunges zu sein. Manche Quarzgánge sind in den Dolomitén in Mont- morrillonit verwandelt. 2. T erziare-Bildungen. Sie beginnen mit dem oberen Teil des Mit- teleozáns im Gegensatz zum S. y. SW-Vorlande des Gebirges, wo die vollstándige Eozánreihe vertreten ist. Zűr diesen Bildungen gehören: 1. Schichtengruppe des oberen Bunttones, 2. Oberer-Grobkalk mit Trilocu- linen und Quinqueloculinen, 3. Fischschuppenschifer (Rupelien), 4. Schie- fertone dér Kasseler-Stuje mit wenigen Foraminiferen (Globigerina bul- loides d’ORB., G. b. var. triloba Rss., Bulimina ovata d’ORB., B. elongata d’ORB., B. pupoides d’ORB.) Nach einer stratigraphischen Schichtenlücke folgen Ablagerungen des Miozans, uzw.: 1. Untere, terrestrische Schichtengruppe von Sand, Sandstein und Tón (Helvetien), 2. Obere Schichtengruppe von Andesit- und Dazittuff, weiters Lithothamnium-Leithakalkbánke (Tortonien), 3. Tonschichten mit dünnen Tuff einiagerungen (Sarmatien). In dem Tón kommen vereinzelt Ábra reflexa EiCHw.-Reste vor. Dér Pliozan und Pleistocen besteht von Sande und Sandsteine des Pannons und Levantins. 75 'I Die jüngste Bildungen sind Reste eines einstigen Schuttkegel, beste- hend von Andesitschotter, dér pleistozán Terrassenschotter und ein Löss- áhnlicher, sandiger Tón, dessen Bildung schon in das Holozán hinüber- reicht. Tektonik. Die kristallinen Schiefer mit dem eingelagerten Dolomit vvaren ohne Zweitel dér variszischen Gebirgsfaltung unterworfen. Streichrichtung: SW — NO. Hoffmann u. Kráutner wiesen auch einige Aufwölbungen und Műiden nach. Am N — NO Rand des Gebirges sind manche Überschiebungen zu beobachten, entlang welcher die kristalline Gebirgsmasse etwas nach N-en über die altterziáre Schichten aufgescho- ben worden ist. Gleichzeitig sind Schollen des Eozánkalkes am Nordrand des Gebirges umgekippt und die Oligozanbildungen des Vorraumes ge- f altét worden. (Savische Faltungspha.se nach Stíllé.) Auf das am Ende des Oligozáns gefaltete und spáter abgetragene Gelande lagern Bildungen des Mittel- und Obermiozáns, welche in einer jüngeren Zeitperiode — nach dem Miozán — ebenfalls, jedoch nur schwach gefaltet worden sind. ( Attische Fáltungsphase nach Stíllé.) Von praktischem Standpunkt aus sind die Bergteer-, bzw. Erdölspu- ren zu erwáhnen, welche' in den Klüften dér Quarzgánge und des Urdolo- mits vorhanden sind (Sireul-Tal, Domosul-Tal), des weiteren die Leitha- kalk- und Sandschichten impregnieren (Kővárfüred, Groz-Tal). Die zwei letztere sind mit kleineren Aufwölbungen verknüpft. PLEISZTOCÉN EMLŐSCSOPORTOK VÁLTAKO- ZÁSÁRÓL ÉS AZ INTERSTADIÁLISOKRÓL.*) Irta: Gaál István. Ha minden sallangot lehántunk a gubancos kérdés-halmazról, tisztán áll előttünk, hogy a monoglacLalizmus Achilles-sarka a diluviumi emlős- együttesek ilyen vagy amolyan megítélése. A kutatók egy töredéke azt vitatja, hogy a pleisztocén folyamán az emlős együttes törzse helyt maradt, s rajta csupán annyi változás észlelhető, amennyit a fokozatos lehűléshez való alkalmazkodás kielégítően megmagyaráz. Ezzel szemben a többszöri eljegesedés hívei arra hivatkoznak, hogy réteg-, kőzet- és őslénytani, s legújabban csillagászati megállapítások is igazolják: föld- részünkön, s épp így Észak-Amerikában is igen hideg (glaciális) és nagyon meleg, valamint mérsékeltebb éghajlatú időszakaszok váltakozó sorozata zajlott le a pleisztocén folyamán. A monoglacializmusnak a magyar szakirodalomban ma Győrffyné a legkitartóbb szószólója. A Subalyuk moustérikumáról szóló tanulmányá- ban a KoRMOs-KADicéhoz tapadt legszélsőségesebb álláspontjából 'már engedett ugyan valamit, de lényegében még most is ott tart, hogy * Ezzel a cikkel a Győrffyné — Gaál I. között fölmerült meddő vitát lezár- juk. Szerk. A szakirodalmi utalásokat a térszükére való tekintettel a szerk. kívánsá- gára mellőzte a szerző. 76 — szerinte — a késő-moustérikumtól fokozatos a lehűlés, amely a magdalénikumban tetőzik és csak ez utóbbi második felében jelentkezik komoly enyhülés. Győrffyné tehát a Günz-Mindel-Riss eljegesedések európai nyomait figyelmen kívül hagyja, másfelől pedig az aurignacikum- solutréikum állatvilágát „jellegzetes glaciális állattársaságnak“ nyilvá- nítja. Az ó-pleisztocén (Günz-Mindel) eljegesedések bizonyítékaira hazánk- ban még nem akadtunk ugyan, ám ezt nem lehet ürügyül fölhasználnunk arra, hogy ezeknek az éghajlati kilengéseknek megtörténtét egyszerűen tagadjuk. Hiszen a szakirodalomban jártas szaktársunk tüstént fejünkre olvassa Zeuner, a két Reid, illetőleg Sainty tanulmányait, amelyek sark- köri és enyhe éghajlati kilengések váltakozásának kétségtelen bizonyí- tékait sorolják föl az angol alsó diluviumból. Az sem lehet vitás, hogy Németországban a mosbachi, maueri homokok, illetőleg süssenborni állattársaságok, valamint a közbetelepült löszök ugyancsak jelentős éghajlat-ingadozás bizonyítékai. Eberl, Soergel, Röppen, Wegener és mások a klímaváltozások nagyon sok és sokféle nyomára mutattak rá az ‘ó-pleisztocénen belül is. De az alsó-diluvium nálunk hálátlan terepére bővebben nem terjesz- kedve ki, vegyük inkább a felső szinteket közelebbről szemügyre. A szembenálló fölfogások ellentéte itt még kirívóbb, mert hiszen a monoglacializmus hirdetője lépten-nyomon az ellenkező fölfogás bizonyí- tékaiba ütközik, s így ezek egyszerű semmibevevésére, vagy valamelyes köntörfalazásra kényszerül. A diluvium egymásra következő emlős- csoportjainak megítélésében a tisztánlátás alapföltétele ugyanis az, hogy a fajok meleg- vagy hidegkedvelő mivoltát, illetőleg ennek alapján hideg vagy meleg éghajlatot jelző szerepét helyesen ítéljük meg. A sarkkörtáji fajok megítélése általában egyöntetű; nézeteltérés főleg a többiekkel kapcsolatban fordul elő. így . elsősorban az ú. n. barlangi emlősök elbírálásában siklottak ki a régi kutatók. Hiszen itt-ott még ma is kísért a balhit, hogy barlangokban csakis jegeskorszak idején húzta meg magát ember és állat. Ma már a diluviumi faszén-maradvá- nyok vizsgálata révén kiderült, hogy barlangi oroszlán, hiéna, farkas, s a többi ,,spelaeus“-faj számottevő szereplése minden esetben csakis enyhe éghajlatú pleisztocén szakaszhoz kötött. Erre a legjobb példát a Szelim- barlang meg a Subalyuk szolgáltatta. Az utóbbiban a meleg moustériku- mot, az előbbiben pedig aurignacikumot igazolta a lombos fák maradvá- nyaival együtt a hiénák gyakori szereplése. Közöttük pedig ott találjuk a Szelim Pinus montana-s, rénes felső- (hideg-) moustiéri homokrétegét,1 — természetesen hiénák nélkül. A monoglacialista fölfogás másik hibaforrása a „gyapjas" orrszarvú, 5 a mammut szereplésének téves megítélése. Nehéz megértenünk, hogyan kerülhette el a búvárok figyelmét a Diaceros antiquitatis és az Elephas primigenius néven oly gyakran idézett fajok kettőssége. Itt jegyzem meg: kár volt GYŐRFFYNÉnak idevágó fejtegetéseimet cáfolás nélkül hagynia, mert egyúttal bő alkalma lett volna annak igazo- lására, hogy én csak kontárkodom a diluviumi emlősfajok meghatározása terén, s így némikép talán valószínűsíthette volna azt a meggondolatlan 1 A Subalyukban ezt a szinttájat a cirbolyás legfelső réteg képviseli. 77 állítását, hogy „számtalanszor kértem ki tanácsát*' (?!) vagy „segítségét** (?!) leleteim „meghatározásánál**. Ezzel a példátlanul alaptalan ráfogás- sal szemben hivatkoznom kell arra a tényre, hogy pleisztocén emlősök meghatározásával én már 1909-ben, BuDiNSZKYval együtt foglalkoztam. További tény, hogy hosszabb lélekzetű tanulmányaim közül legalább négy, rövidebb pedig ennek legalább kétszerese jelent meg abban az idő- ben, amikor még a nevét sem hallhattam Mottl MÁRiÁnak. Az ő állítá- sának minden alapot nélkülöző mivoltát különben maga az időbeli abszurditás is kidomborítja, mert, mint maga megjegyzi, paleomammoló- giával csak 1933-ban kezdett foglalkozni. Hogy a mindent monoglacialista szemüvegen át vizsgáló kutató minő ellenmondásokba és következetlenségekbe keveredik, leginkább akkor tűnik szembe, amikor meleg, illetőleg hideg jellegű állatcsoportok válta- kozását tagadja. Győrffyné több ízben hivatkozik Sirgenstein lemminges, rénes, tehát glaciális felső-moustérikumára, ennek ellenére semmikép sem hajlandó tudomásul venni, hogy ennek egykorú hasonmása a Szelim D-rétege, sőt a Subalyuk cirbolyás rétege is. Okul azt hozza föl, hogy ezekből a rétegekből hiányzik a lemming. Nos, szakavatott föld- és őslénybúvár nem akad fönn azon, ha egy- korú rétegek növény- és állatvilága egyben-másban eltérő. Sőt ennél mi sem természetesebb! De hogyan feledkezhetett meg Győrffyné Scherf Emil nagy jelentő- ségű fél egyházi leletéről, amelynek alapján ugyanabban az időben, s ugyanezen fórum előtt fejtette ki poliglacialista álláspontját, amely fórum előtt Győrffyné is szóhoz jutott. S még hozzá: mindkettőjük fejtegetései ugyanabban a folyóiratban láttak napvilágot . . . Mindezen fölül egyetlen monoglacialista sem tudta okát adni annak, hogy a sirgensteini s pl. a pilisszántói, szelimi (meg .a többi) magdaléni lemminges együtteseket miért ne minősíthetnők ismételten szerepeitek- nek? S milyen alapon tagadják a csoportok váltakozását? Ám az is nagyon jellemző, hogy legutóbbi cikkében Győrffyné arról iparkodik meggyőzni az olvasót, hogy — de hiszen ő már régen (?) hangoz- tatja: a Würm-eljegesedésen belül kisebb-nagyobb klíma-ingadozások valóban voltak, csak a fauna jellegére nem lehettek döntő hatásúak (?!). — Csakhogy az efféle köntörfalazó megállapítás — fából vaskarika. Mert hiszen az éghajlat-ingadozást éppen a növény- és állatvilág jellege árulja el. Hogyan beszélhet tehát klíma-ingadozás fölismeréséről az, aki ennek az ingadozásnak az élővilágra gyakorolt hatását nem látja meg, vagy tagadja? Ha pedig a monoglacialista nem bízik eléggé abban, hogy a jegeskori emlősök életmódját földerítették, s nem ismeri el, hogy a moustérikum- ban nálunk élt hiéna, oroszlán, s az együttes többi tagja a W. I. 11.800 évig tartott, glaciális kilengése elmúltával az aurignacikumban ide újra visszaszivárgott: talán gondolkozóba ejti egy feltűnően melegkedvelő nappali pillangónak, a Libythea celtis- nek napjainkban észlelt viselke- dése. Ez a faj u. i. 1945-ig csupán a Balkán meleg vidékein, s ezenkívül, mint maradványfaj, a Kazán-szoros környékén volt ismeretes, ahol dajka- növénye, a déli ostorfa (Celtis australis) díszlik. Az 1945-ös, átlagosnál melegebb nyáron azonban Kalocsán és Kaposvárott, az 1946. év ugyan- 78 csak meleg nyarán ismét Kaposvárott, az 1947. év még melegebb és aszályosabb nyarán pedig már Budán és a Nagyszálon került elő. Ha kikapcsolunk is minden egyebet, az előnyomulás és ennek az átla- gosaknál melegebb nyarakkal való' összefüggése magában is elég bizonyí- téka annak, hogy az élő szervezetekben megvan a hajlandóság és egyút- tal a képesség is az éghajlati lehetőségek kihasználására, vagyis más szóval: életterük határainak revíziójára. Mert való, hogy az Al-Duna vonaláról, vág yBosznia felől észak félé 350 — 450 km-re előrenyomuló pillangó voltakép a diluviumi életterét foglalja vissza.2 A monoglacialista álláspontot megdöntő bizonyítékok másik csoportja csillagászati számításokon épült föl. Fontosságuk abból ítélhető meg, hogy míg az utolsó másfélszáz év óta szőnyegen forgó őslénytani és ősrégészeti adatokat más-más értelmezésük révén gyakran két, egymással ellentétes irányban is fölhasználták, a csillagászati számítások eredmé- nyei alig engednek meg többirányú értelmezést. Amint ismeretes, Milankovics „Mathematische Klimalehre“-jét Bacsák György tetőzte be és öntötte .a geológia számára is hasznosítható formába. BACSÁKnak köszönhető, hogy az interglaciálisok és interstadiáli- sok ősélettani vonatkozásait fölismerve, rendkívül fontos éghajlattani részleteket is földerített, a szó szoros értelmében vett „Diluvium Nap- tárá“-t megszerkesztette. S hogy milyen úttörő munkát végzett, úgy mér- hetjük le, hogyha a nála régibb keletű irodalom idevágó botladozásait mai szemmel nézzük. GYŐRFFYNÉnak is tudomásul kellett vennie Bacsák eredményeit, de minthogy ezek semmikép sem kedveznek a monoglacializmusnak, minden alkalmat megragad, amikor kisebb-nagyobb csavarintással tompíthatja a monoglacializmus ellen szóló adatokat és érveket. Így többek között nincs ínyére az, hogy az interglaciálisokon kívül az interstadiálisok is jelentősen meg-megszaggatják a diluvium folyását. Ez magyarázza meg, hogy az interstadiálisokat ősélettani szempontból jelentéktelen mozzana- toknak kívánná minősíttetni, holott Bacsák nyomatékosan hangsúlyozza jelentőségüket. „Tévedés — írja Bacsák — az interstadiálisokat holmi másodrendű jelenségként kezelni". S hogy ez nemcsak afféle odavetett megjegyzése, valamivel alább Bicker F. K. cikkének ismertetése során / közbeszúrt megokolásából is kitűnik. ,,A szövegből kiérzik — olvassuk Bacsák tanulmányában — , hogy Bicker az interstadiálist valami harmad- rendű jelenségnek nézi, amely egy kis tölgy- vagy bükkerdőt sem tud létrehozni. Holott nyilvánvaló, hogy a lomboserdőknek legkedvezőbb antiglaciális és szubtrópusi kilengések éppen az interstadiálisokban vol- tak legerősebbek". S amikor ezt a megállapítását csillagászati okadatolás- sal is igazolja, záradékul ezt írja: „Nem szabad tehát az interstadiálisokra eső klímakilengésekről félvállról beszélni". Ezeket a megállapításokat összegezve, írtam a Szelimről szóló egyik cikkemben, hogy Bacsák György vizsgálatai óta nagyon jelentéktelenné zsugorodott az interglaciális és interstadiális szakaszok közötti különb- - Celtis australis- nak Püspökfürdő, Brassó és Süttő ópleisztrocén üledékei- ben való előfordulása alapján u. i. föltehetjük. hogy a L. celtis a diluvium meleg éghajlatú szakaszaiban az egész Kárpát-medencében honos volt. — Ide sorolhatjuk különben a balkáni gerle (Turtur decaocto) újabbkori térfoglalását is a Duna-medencében. I 7Í) ség. Mire Györffyné jónak látta az alkalmat, hogy a következőket le merje írni: „Nagyon sajnálatos, hogy Gaál IsrvÁNnak sok ilyen hibás idézete van. amelyeket korrigálni tudományos kötelesség*'. Györffyné már ott kerül szembe az igazsággal, amikor idézetnek minősíti azt, ami nem idézet. Ezt a tényt mindenki számára érthetően jelzi az, hogy a kifogásolt náondat eredeti helyén idézőjel nélkül szerepel. Ez az egyik. A másik dolog pedig az, hogy összegezésem híven tükrözi Bacsák fölfogását, amit — valóságos idézetekkel — az imént már előzetesen igazoltam. Ezek után pedig senkinek sem okozhat nehézséget annak eldöntése, hogyan értékelje a vádlónak azt a további állítását, hogy sok ilyen hibás idézetem van. Ám míg ezek a tisztán személyes élű és célzatú kisiklások eo ipso korlátolt kihatásúak, nagyon súlyos beszámítás alá esik az az eljárás, ahogyan Győrffiné a valóság elcsavarásában Bacsák nevével takarózik. A magyarországi pleisztocénkutatást védő (?) cikkében azt írja Györffyné; . . amig egészen a Würmig az interglaciálisok és inter- stadiálisok vagy egészen vagy jórészt jégmentesek, . addig a Würm- interstadiálisok már jórészt eljegesedettek voltak*'. (1^, 60.) S hogy ezt a fokozatosság kidomborítását célzó kijelentését még inkább alátámassza, Bacsák egyik munkájából többek között — folytatólag — így idéz: „A Riss I — II. interstadiális is még jórészt jégmentes volt“. Nos, ez az idézet hamis és — célzatos. „Ezt én sohase^ mondtam, vagy írtam, — fakad ki Bacsák György 1947. július hó 10-én nekem írott szíves levelében — , mert egészen nyilvánvaló, hogy a Riss I — II interstadiális mindvégig eljegesedett volt. Hisz a Riss I volt a leghatal- masabb jégfejlesztő időszakunk'1 . A célzatos és vakmerő elcsavarásnak pedig az az egyszerű magyará- zata, hogy a monoglacialistának semmikép sem konveniál az olyan Riss, amelyik a „leghatalmasabb jégfejlesztő volt*' — a pleisztocén derekán! Hiszen akkora eljegesedés, amely Közép-Európát 237.500 — -182. 000-ig, vagyis kivételesen 55.000 évig nyögtette jégpáncél jármában, szembe- szökő akadálya a fokozatos és csakis a Würm II-ben tetőzött hűvösödés tételének. A tárgyilagosan vizsgálódó figyelmét nem kerülheti el Bacsák közle- ményeiben az interstadiálisokra vonatkozó egy-két félremagyarázható kitétel. De sietve hozzá kell tennem: ezek egyike sem szolgálhat a monoglacializmus támogatására. Egy helyütt pl. azt írja, hogy a Würm II — III interstadiálisban megmaradt a W. II jégpáncélja, s ez a párol- gástól és öregedéstől eltekintve a maga egészében átszállóit a W. III-ra“. Első megállapításunk itt az lehet: ha ez való, indokolatlan, sőt hely- telen a Würm hármas eljegesedését hangoztatni, holott voltakép csak kettős volt. Mert interstadiálisnak mégis csak azt a szakaszt szeretnők nevezni, amelyik az eljegesedés megszakítását jelzi, azaz jégmentes volt, különben — legalább gyakorlatilag, illetőleg biológiai szempontból — semmi értelme sincs a „glaciális** és „interstadiális** megkülönböztetés- nek. De maga Bacsák is utal arra, hogy a ságvári őstelep korát a Pinus montana és Rangifer arcticus tömeges előfordulása alapján csakis a 39.800 — 17.400 között lezajlott, legutolsó jeges szakaszáéval azonosít- hatjuk és sem előbbre, sem későbbre nem tehetjük. Még pedig azért. mert . . 39.800 előtt már egy 13.700 éves szubtrópusi (kilengést) talá- lunk, s arra az időre már nem terjeszthetjük ki a mi rénvadászunk idejét, mert ekkor bizonyosan nem tüzelt volna törpefenyővel“. Vagyis tehát: a W. II — III-ban mégis csak jelentős fölmelegedés is volt. Az interstadiálisokat illetőleg gondolkodóba ejthet minket az a tény is, hogy a déli féltekén abban az időtájban — kivételesen — nagyon eltérőn alakult az éghajlati helyzet. Ott lO.OOp évvel korábban (106.000- ben) fejlődött ki a jégpáncél; ezt azonban a 93. 000-ben föllépett anti- glaciális kilengés elpusztította. Sőt mi több: a déli féltekén azóta, — vagyis a W. I óta — jeges szakasz ki sem fejlődött. Itt látjuk csak tehát, hogy a jeges (glaciális) és köztes (interglaciális) szakaszok, vala- mint a jégszünetek (interstadiálisok) elsősorban ,a csillagászati számí- tások és megítélések alapján, nem pedig a természetben való érvényesü- lésük szerint bírálandók el. Bacsák maga ezenkívül — előbb már idézett levelében — ■ nyíltan hangoztatja: sok zavar és félreértés származik abból is. hogy nincs külön műszavunk a ,, sikerült glaciális interferencia11, vagyis a jégfejlesztő 10 — 11.000 év és a jégtakaró élettartama, azaz az élettanilag érvényesülő jeges szakasz kifejezésére. — mert ez a kettő nem födi egymást. Ilyen kisebb jelentőségű és hamarosan könnyen elegyengethető zökkenők mit sem változtatnak azon a tényen, hogy a Bacsák-féle „Diluvium Naptára11 megadta a kegyelemdöfést a halódó monoglacializ- musnak. A pleisztocén rétegsorok és ősmaradványok elfogulatlan búvárai lépten-nyornon tapasztalják, milyen értékes vezérfonal jutott azzal kezükbe, s egyúttal ma már eldöntöttnek látják a mono- és poliglacializ- mus vitáját. IRODALOM. Dk. Balogh R. Györgyi: A Krassószörény vármegyében fekvő Kemence- szék (Székül) karbonmedencéjének ősnövényzete. Budapest, 1944. (Bölcsészet- doktori értekezés, 1 térképpel, 2 szelvénnyel, 6 rajzzal és 17 fényképpel.) Szerző a bevezető részben ismerteti Székül földrajzi fekvését és Székül környékén a produktív karbonüledékek előfordulásait. Az eddigi irodalom alapján részben történeti áttekintést ad Székül földtani viszonyairól. Munká- jának tulajdonképeni őslénytani részében felsorolja azokat az intézményeket, amelyektől a feldolgozott anyagot kapta s rámutat arra a tényre, hogy Stur óta, aki 1840-ben legelőször tanulmányozta a szekuli karbonflórát, senkisem foglalkozott Magyarországon ennek az igazán szép anyagnak a tanulmányozá- sával. Az Állami Földtani Intézetben levő anyag begyűjtése Sghafarzik érdeme. Balogh Györgyi ennek a nagy és igazán szép fosszilis flórának csak egy részét főleg a Pteridophytákat (harasztokat) tárgyalja doktori értekezésében. A Sigil- lariák (pecsétfák) és Lepidodendronok (pikkelyfák) értékes maradványai még feldolgozásra várnak hazai gyűjteményeinkből. Munkájában rendszertani sorrendben közli a szekuli karbonflóra általa meghatározott fajainak részletes leírását. Az Articulatales csoportból több mint 250 igen jó megtartású alakot vizsgált. Különösen szépek a Calamitaceaek (ős- zsurlók) közül az Annularia néven ismeretes leveles hajtások. A csupasz Cala- mites törzsekre nem tér ki tanulmányában. Az egyes fajok szinoním neveit és a fosszilis fajok európai előfordulásait lelkiismeretes pontossággal igyekezett hiánytalanul felsorolni. A Filicales (spórás páfrányok) osztályából is több mint 300 lenyomatot. vizsgált. A Pteridospermales (magvas harasztok) csoportból pedig több mint 290 lenyomatot tanulmányozott. 81 Szerzőnek a maradványok elég nagy tömegét kellett rendeznie, össze- hasonlítania és értékelnie, bár a szekuli karbonflóra fajokban nem nagyon gazdag, de igen nagy példányszámban fordulnak elő az egyes fajok. A fosszilis flóra földtani korát a szerző a produktív karbon legfelső szintjébe (felső- stefániai) helyezi s ezzel Stur és Schafarzik korábbi megállapításait nagy- mértékben igazolja, illetve megerősíti a flóra alapján. A szekuli kőszénmedenpe fosszilis flóráját a Saar-vidék karbonmedencé- jének leleteivel hasonlította össze s a megegyezést tökéletesnek találta, mert a szekuli karbonmedencében előforduló fajok kivétel nélkül mind megtalálha- tók a Saar-vidék legfelső karbonréteg összetételében is. Balogh Györgyi doktori értekezése nyomtatásban nem jelent meg. A kéz- iratos példányban a tanulmányozott genusok egy-egy faját szép fényképmellék- leten mutatja be. Kár, hogy a szerző a fosszilis karbonflóra legújabb irodalmát csak igen kismértékben vette figyelembe. M. Rásky Klára. Vendel Miklós: Studien aus dér jungen karpathischen Metallprovinz. I. Teil. Zusammenhánge zwischen den Magmen und den jungen Gold-, Silber- und verwandten Vererzungen. (Magyar József Nádor Műszaki és Gazdaság- tudományi Egyetem bánya- és kohómérnöki osztályának Közleményei XVI. 1944—47.) Ez az összefoglaló ércteleptani munka a Kárpátmedence fiatal magmatikus ércesedéseit környezetük kőzetkémiai összetételének szemszögéből vizsgálja. Az irodalomban található kőzetelemzések alapján a Kárpátmedence vulkáni hegységeinek, illetőleg hegységrészeinek átlagmagmaösszetételét számítja ki. Statisztikai megközelítésben a közölt elemzések számát az egyes kőzetfajtáknak az illető hegységben fellépő tömegével veszi arányosnak, így a felhasznált elemzések számtani középértékét fogadja el az átlagmagma jellemzőjeként. Egyes hegységek, vagy hegységrészek ércgazdagságát 5 fokozattal jellemzi: 1. ércmentes, vagy gyenge ércnyomok; 2. igen gyenge ércesedés; 3. gyenge ércesedés; 4. közepes ércesedés; 5. erős ércesedés. A részletes leírórész összefoglalást ad a nagy pontossággal feldolgozott hatalmas irodalmi anyag alapján az egyes hegységek felépítéséről és a kevésbbé ismert ércelőfordulásokról. Az egységes szempontok szerint rendszerbe foglalt adatokból levont újszerű következtetéseket a befejező rész tartalmazza: A 29 hegység, illetőleg hegységrész átlagmagmájának savanyúság szerinti sorrendbe foglalásáról bizonyos számszerűség állapítható meg a jelentősebb ércesedések . gyakoriságában. Az egyes hegységek átlagmagmái 53.89—33.82% SiO2 tartalom között, a a savanyúbb kőzetek felé laposabban 63 — 70% SiO2 tar- rnadik fokozatú, vagy erősebb ércesedés csak a sorozat középső részén az 58.41— 66.57% SiOi> átlagsavanyúságú hegységekben jelenik meg. Az összefüggést ábrázoló diagramm 60 — 63% SiO2 tartalommal tünteti fel az ércesedés optimumát, innen a bázikusabb kőzetek felé meredeken, 60 — 58% SiOa tartalom között, a savanyúbb kőzetek felé laposabban 63 — 70% SÍO2 tar- talom között száll le a görbe az 1. fokozat síkjára. A számított átlagértékekkel jellemezhető magmákat a szerző a Wer- nicke-féle másodrendű magmákkal veti össze, vagyis két ízben végbement differenciáció révén vezeti le a palingenetikus orogénmagmából. A bázisos részmagmák tartalmaznak több fémet, míg a savanyúbbakban az epigenetikus érctelepek képződéséhez elengedhetetlen könnyen illő alkatrészek szaporodnak fel. Szerencsés! egyensúly a közepes savanyúságú magmákban alakul ki, ahol a magma jelentős fémtartalmú és egyben a fémek kioldására és szállítására kellő mennyiségű, könnyen illand anyagot tartalmaz. Mint reakcióképes oldó- és szállítóanyag elsősorban a víz jön számításba, mely csak részben ered az orogénmagmából, jelentős részét az elkülönülések és benyomulások során a mellékkőzetből veszi fel a magma. A víztartalom így az ősmagmától megtett útnak is függvénye. A Kárpátmedence pacifikus kőzettartományára, a pannonia tartományra alkalmazott törvényszerűségek nem illenek rá változtatás nélkül pl. a Sn és Pb, Zn formációkat létrehozó mediterrán tartományra. Más kőzettartományok hasonló természetű feldolgozása elősegítheti a különböző ércformációkat létre- hozó magmák általánosabb kémiai meghatározását. 6 82 Az epigenetikus ércesedések között az oxidos-pneumatolitos ércelőfordulá- sok néhány százalékkal savanyúbb magmákkal kapcsolatban jelennek meg* mint a hidrotermális-szulfidos telérek. Ezt a megállapítást a Bánsági bánya- vidék és Biharhegység egyes részeire meghatározott átlagmagmák értékeinek különbsége látszik bizonyítani. Szoros összefüggés figyelhető meg a propilites kőzetek és az ércesedés között. Ez az autohidratációnak tulajdonított elváltozás leggyakrabban közepes savanyúságú kőzetekben megy végbe, mert ezek eléggé vízdúsak és színes elegyrészeik átalakulás révén alkalmasak a vízmegkötésre. Az ezzel kapcsolatos vízfelvétel egyben az érctelepek képződésének is kedvez. A munka következő részében a szerző az ércesedés és tektonika össze- függését kívánja tárgyalni. P. G. Jelentés a Jövedéki Mélykutatás 1946. évi sókutató munkálatairól. A Ma- gyar Pénzügyminisztérium kiadása, Budapest, 1947. 237 oldal. A jelentés három részből és függelékből áll, Vasadi Kovács Ferenc állam- titkár bevezetőjével. Az 1. Geológiai és geofizikai részben Bendefi László ad összefoglaló ismertetést az 1946. évi só- és sóvízkutató munkálatokról. Szalai Tibor az 1919 — 1944. év közötti sókutatás történetét ismerteti. Szentes Ferenc a kősóképződés lehetőségeivel foglalkozik a Kárpátmedencében. Bartkó Lajos beszámol az 1946. évben Sóshartyán — Szécsény környékén végzett kutatásokról. Csajágh Gábor közli a sóshartyáni sósvizek vegyelemzésének az eredményeit. Dombay Tibor a geofizikai kutatások eredményeivel és lehetőségeivel, Szebé- nyi Lajos pedig a fölboltozódások morfológiai viszonyaival foglalkozik. Scherf Emil kimerítő tanulmányt közöl a szénhidrogének és sósvizek fölkutatásának lehetőségeiről a Duna — Tisza-közén. Végül Bartkó Lajos, Szebényi Lajos és Szentes Ferenc előzetes jelentésben számolnak be a budapestkömyéki szén- hidrogén- és kősókutatásaik eredményeiről. A II. Üzemtechnikai részben a geológusokat kevésbbé érdeklő műszaki vonatkozású közleményeket olvashatunk Bendefy L., Szabó Gy., Varga J., Mazalán P. és Szilágyi L. tollából. A 111. Kisebb közlemények c. rész Bendefy L. tanulmányait foglalja magába a történeti források bányageológiai jelentőségéről, ül. az onogur magyarság sófogyasztásáról. A Függelék a személyzeti és költségvetési részt tárgyalja. A kősókutatás megindítását a háborús szükség tette indokolttá. Bár a szer- zők egyöntetű véleménye szerint nem sok remény van arra, hogy az ország területén sótömzsöket találjanak — mégis az a reménység vezeti széleskörű munkálataikat, hogy sikerül majd gazdaságosan bepárolható sósvizet föltárni. Sz—y. D. C. Keels and R. Vajk: Geophysical exploration and discovery of the Budafapuszta (Lispe) oil field in Hungary. Geophysics, 12. 208 — 220. 1947. A szerzők ismertetik a budafapusztai olajmező föltárásának történetét és a kutatómunka geofizikai részére fordított költségeket. Megállapítják, hogy a korszerű geofizikai kutatás a fölszini földtani megfigyelések kiegészítésére nélkülözhetetlen támpontot nyújt. A torziós inga alkalmazása térszínileg igen tagolt terepen is megbízható eredményeket ad, ha a munkát kellő alapossággal végzik el, bár kétségtelen, hogy ilyen terepen a graviméter használata elő- nyösebb. Sz—y. TÁRSULATI ÜGYEK. KÖZGYŰLÉS 1947. FEBRUÁR 5-ÉN. A közgyűlést a Tudományegyetem Ásvány-Kőzettani Intézetének kis előadótermében tartották: meg. Elnök: Tasnádi Kubacska András másodelnök. Megjelent 61 tag és 1 vendég. Másodelnök üdvözli a megjelenteket, a közgyűlést megnyitja s a jegyződ könyv hitelesítésére felkéri Mauritz Béla tiszteletbeli és Pantó Dezső rendes tagokat és megtartja a közgyűlést megnyitó beszédét. Majd a másodelnök felolvassa a betegsége miatt távollevő Vitális István elnökünk hosszabb átiratát, melyben az elnök felhívja a Társulat szakemberei- nek figyelmét több fontos földtani és ezzel kapcsolatos gyakorlati problémára.* Majzon László elsőtitkár felolvassa a választmányhoz érkezett, több tag- társunktól aláírt beadványt, melyben aláírók a Társulat százéves fennállására való tekintettel alapszabálymódosítást kérnek két másodelnök és két másod- titkár választásának javaslatával. Több hozzászólás után a másodelnök határozatilag kimondja, hogy a köz- gyűlés a javaslatot elfogadja. Másodelnök ezután elrendeli az 1947 — 49. éves ciklusra szóló tisztújító sza- vazást, amelynek tartamára az ülést felfüggeszti. A másodelnök az ülést újból megnyitja, felkéri Majzon László elsőtitkárt a társulat működéséről szóló beszámolójának megtartására. Titkári jelentés: Mélyen tisztelt Közgyűlés! Ismét elmúlt egy év. Társulatunk életében a közgyűléseket tekintve, a 97-ik, vagy a 99-ik, ha azt az ülést tekintjük, amelyen 1848. január 3-án Vide- falván. a nagynevű Kubinyiak birtokán összejött férfiak kimondották a Magyar- honi Földtani Társulat megalakulását. A Társulat megalakulásának eszméje pedig 1847. augusztus 11-én Sopronban, a „hűséges városban", a Magyar Orvo- sok és Természetvizsgálók VlII-ik nagygyűlésén vetődött fel. 1847-et írnak Magyarországon s 100 évvel ezelőtt egy lelkes ember, a nem magyar nevű Zipser András felállt, mert őt is megfogta, elragadta ennek a honnak varázsa, ennek a területnek az akkor még minden és teljes szépsége. Felállt s kimondotta, hogy ez a nép sem lehet elmaradottabb a földtani kuta- tások terén, mint az angol, az amerikai s a francia. S a maroknyi magyar, a németekkel egyidőben, alapítja meg a földtani tudományokkal foglalkozó társulatát. Kubinyiék s a többi dicső ősök vezetése, irányítása mellett lerakják azo- kat az alapokat, melyekre mi magyarok — nemcsak mint geológusok — , de mint magyarok oly büszkék lehetünk. Nálunk, megelőzve sok-sok nagy nemzetet, már 1847-ben kiállt egy lelkes kis csoport, mely a hazai földet, azt a földet, melyet nekünk szabott ki a Mindenható ezen a féltekén, ezt akarták kutatni, * Lásd. Bány. és Koh. Lapok, LXXX. p. 79. 1947. 6* 84 ezt szerették volna a földtani kutatások fegyvereivel megismerni, birtokukba venni. De jöttek a vészek, a viharok s Magyarország felett beborult az égbolt. Jött a szabadságharcunk, jött 1849, jött a világosi fegyverletétel. Jött egy olyan időszak, melyet minden magyar sírva emleget. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Ezekben a nehéz s igen szomorú időkben, amikor egy nép, a magyar a szabadságért küzdött, ez a szerencsétlen, Európában gyökértelen fajta egy kis csoportja ki tudta vívni — hihetetlen — 1850-ben, hogy a hatóságoktól elismert s az egész Földön a legelsők közé sorolható Társulatot alapítson. Igen. Voltak szabadságharcosaink, voltok komoly, a helyzetüket felfogó, azzal számoló, az eszméért életükkel fizető nagy embereink, akik életükben vagy azután, de diadalra vitték a haza zászlóját, hol ezen, hol más tereken. Ezeknek szívében, gondolkodásában a haza célja és érdeke volt a fontos. Ilye- nek voltak az 1847. évben összeültek is. Talán sok volt köztük az idegen nevű? Zipser, Marschan, Pettkó s a többiek, akiknek nevét nem jegyezte fel a krónika? Kubinyiék és társaiknak 100 éves megmozdulását szeretnők majd meg- ünnepelni s hogy ezt az elődökhöz méltóan tudjuk abszolválni, önzetlenül össze kell fognunk mindannyiunknak. Nagyon jól tudjuk, hogy a tudomány mindig áldozatos hivatás és nem megélhetést nyújtó mesterség! Akik pedig az utóbbi- nak tartják, azok felé csak azt mondhatom: a tehetség nem magántulajdon, a tehetség a nemzet vagyonának egy része s ezt ha szűkösen is, de legalább is jelenleg itthon kell kamatoztatnia mindenkinek. Ha valakinek más a véle- ménye, nézzen csak azokra az idős, hosszú évek érdemes munkájában meg- őszült, csekély nyugdíjú kartársainkra, akik öregkorukban is bejárnak a külön- böző tudományos intézetekben lévő hideg munkahelyeikre. Gondoljanak néhai Rozlozsnik Pálra, aki az első világháború után nap, mint nap bejárt a Föld- tani Intézetbe, hol akkor is a maihoz hasonlóan egy-egy nagyobb füthető helyiségben dolgoztak együtt a geológusok. Ö a hideg szobájában, télikabátban, kesztyűs kézzel Nummulina vizsgálatait végezte s majdnem annyi idejét rabolta el a mikroszkóp okulárjára- csapódó párának letisztítása, mint a tudományos kutató munka. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Szomorúan kell jelentenem, hogy az elmúlt évben több érdemes tagtár- sunk még alkotóképes férfikorban, vagy fiatalon hagyta itt örökre a Társula- tot. Hoffer András és Kormos Tivadar kutatásaikkal nevet szereztek, meg- becsülést érdemeltek ki a geológia s a rokontudományaiban. Bokor György akinek cikkeivel Közlönyünk oldalain találkozunk. Vele együtt a kezdősorban lévő Dénes György a fajelmélet őrjöngő tengerének hajótöröttje, majd név- telen áldozata lett. Fájdalommal gondolunk reájuk! Az örök némaságba hullottak helyébe új tagok léptek az elmúlt év alatt: Emszt Mihály földtani intézeti vegyész, Kotsis Tivadar tanárjelölt, Hege István kísérletügyi tiszt, Balogh Pál, Garay Lajos és Nagy Bertalan egye- temi hallgatók. Reméljük, hogy munkaterületeiken értékes tagokat vallhat bennük a Tár- sulat. A tagajánlók között pedig Bogsch László, Jugovics Lajos, Szöp.énai Erzsébet és az elsőtitkár nevét találjuk. Itt kell örömmel megemlékeznem, hogy a jelenlegi évben a Társulatnak 75 éves tagjaként üdvözölhetjük a Salgó- tarjáni kőszénbánya RT.-ot, ki mindig hű s igazán bőkezű tagunk volt a hosszú idő alatt. Reméljük, utóda nem lesz méltatlan az elődhöz. Egyik nesztorunk, tiszteleti tagunk, P.app Károly ny. egyetemi tanár 50 éve tagja a Társulalnak. Néhány hónap híján 30 éves egyetemi tanársága alatt nemzedékek kerültek ki keze alól. Azt hiszem, hogy e Közgyűlés tagjai, akik között sok Papp-tanítvány is jelen van, kifejezést adhatunk együttérzésünknek Papi> K.ároly, volt első- titkár, majd elnök felé. aki megélhette jó egészségben azt a kort, hogy a Tár- sulatnak is 50 éves tagja. Ez alkalommal kérem a mélyen tisztelt Közgyűlést, engedje meg, hogy az elnökség jubileumuk alkalmával üdvözölhesse a két régi tagunkat. A Társulat az elmúlt évben 8 szakülést tartott, 19 igen változatos tárgyú előadással. Ebből tárgykörük szerint ásvány-kőzettani 7, földtani 5, gyakorlati 85 földtani 3, tektonikai, vulkanológiai, barlangtani 1 — '1 előadás volt. Ezenkívül a szaküléseken egy emlékbeszéd is elhangzott. Március 13-án tartott szakülésünkön üdvözölte a Társulat s a rokonintézmények elnökünket, Vitális Istvánt 75 éves szülétesnapja alkalmával. A jelen voltaknak sokáig emlékezetes marad ezen szinte családias összejövetelünk. Kérem innen is fiúi szívvel a Mindenhatót, hogy beteg nesztorunkat, ki hiányzik nekünk, még igen-igen soká éltesse jó erőben, egészségben. E helyről is köszönetét mondok azoknak, akik előadásaik- kal felkerestek minket. Mindezek mutatják, hogy a Társulat a szakülések elő- adásait tekintve, elérte a régi, megszokott kereteket, örömmel jelenthetem, hogy az előadókedv olyan nagy volt, hogy kb. 7 bejelentett előadást nem tud- tunk műsorra tűzni. Annál szomorúbb, hogy Közlönyünk megjelenése ismét elmaradt, pedig a Társulatot előadásaikkal felkereső buzgó tagtársaink meg- érdemelték volna cikkeik publikálását. De az 1946-os infláció irama, amely az év elején hirtelen meggyorsult, az árak szorzószámának kéthetenként, heten- ként, majd a nyár folyamán már végül is naponta változó tendenciája minden ebbéli reményünket elsöpörte. A publikálás terheit nem a mi szegény Társu- latunk, de egy anyagilag erős egyesülés sem bírta volna el. A Társulat személyi híreinek kapcsán örömmel jelenthetem, hogy tagtár- saink munkásságát kitüntetés és előléptetés is honorálta. Tiszteleti tagunkat, Papp SiMONt a Magyar Tudományos Akadémia elismerő levéllel és éremmel tüntette ki olajkutató munkásságáért. E kitüntetés helyettesítette a régebbi Berzeviczy-jutalmat, melyet a MÁK alapított. Papp Simoní ezenkívül a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta s elnöke lett a Maortgáz Értékesítő RT.-nak. Vadász ElemérÍ az év elején a Pázmány Péter Tudomány- egyetemen a földtan ny. r. tanárává, Szalai Tiborű a Földtani Intézet h. igaz- gatójává, Horvsitzky Ferencet a szegedi tudományegyetemen a föld- és őslény- tan egyetemi ny. rk. tanárává, Ébenyi Gyulát kísérletügyi igazgatóvá, Papp Ferencet, Bogsch Lászlót. Sztrókay Kálmánt, Láng Sándorí egyetemi inté- zeti tanárokká, Szörényi Erzsébetet osztálygeológssá, Meisel Jánost egyetemi tanársegéddé, Vértes LÁszLót a barlangok országos felügyelőjévé, Nagy Emőkéí kísérletügyi adjunktussá és Hegedűs Gyuláí földtani intézeti szakmunkaerő- nek nevezték ki. Mindnyájan fogadják a Magyarhoni Földtani Társulat jókívánságait a tit- kári jelentés keretében is. De az elsők között kellett volna említenem azt, hogy a Tudományegyetem ős- lénytani tanszékének megbízott előadója Telegdi Roth Károly lett. Örömmel látjuk az első lépést, hogy Hantken és Lörenthey helyét, mely 1917, tehát 30 év óta üres volt. ismét betöltötték. Az 1882-ben, alakulását nézve a világ har- madik önálló őslénytani katedráján ismét felhangzik a tanító, nevelő szó. Ez a harmadik helyünk pedig kötelezett minket. Kötelezett, hogy a tanulni vágyó, magukat majd geológusoknak nevező fiataljaink jobban elmélyedhessenek egy csupán az őslénytant fejtegető professzor stúdiumaiban s jobban megismerhes- sék, kinn a terepen pedig már mint ismerősöket üdvözölhessék a kövületeket, az ősvilág eme hallgatag, néma tanújeleit. S a fiataljaink gondoljanak arra, hogy ez a kis nép, mely oly sok nagy, külföldön is elismert nevű őséletbúvárt, mint Hantken, Nopcsa, Lörenthey, Pethő, Lambrecht, Rozlozsnik adott a tudománynak, ez a nép szintén ismerője, sőt elnevező „tudósa“ is a vidékén gyakrabban előforduló kövületeknek. Telegdi Roth professzornak nehéz, de szép és hálás munkájához igen sok sikert kívánunk. Kívánjuk, hogy úgy az ő, mint Vadász professzor iskolájából a kutatásokat továbbfejleszteni képes sereg kerüljön ki. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Jelentésemet befejezem. Köszönöm a Társulat elnökségének és választ- mányának, hogy szerény munkámat e nehéz időkben elősegítette s támogatta. Külön kell itt megemlékeznem a Földtani Intézet igazgatóságáról, aki a Tár- sulat érdekeit megértve, készséggel engedte át az adminisztrációnkhoz szügsé- ges munkaerőket és anyagot. Ugyancsak hálával tartozunk házigazdánknak, Mauritz Béla professzor úrnak is. Életet és lelkesedést kell vinnünk a munkánkba s akkor győzünk, akkor széppé, változatossá tesszük a jelenlegi egyhangúságot. Gondoljunk arra, hogy egyes tüskebőrü fajok és a Pholasok kitartó munkával befúrják magukat a 86 legkeményebb kőzetü parti sziklába is és szét is darabolják azt; tudjuk, hogy jégárak hasadékaiban, a sarkvidék és a hegyóriások hó mezőin is a remek Asterea és rokonai diszlenek a kietlen, monoton miliőben. A küzdelmes, győ- zedelmes és a sivárságba szépséget vivő élet példái ezek. Ez után pedig jusson eszünkbe Scott kapitánynak a Déli-sarkról felesé- géhez írt levele, melyben utolsó utasítást küld fia tanításával kapcsolatban: „Mindenekelőtt neveld őt lelkes emberré". Saint Simon pedig ezt mondja: „Nagy dolgokat még senki sem vitt véghez lelkesedés nélkül". Andrews — akinek expedíciói Belső-Ázsia olyan híres őslénytani lelőhelyeit tárták fel — hasonlóképen ír: „Akiben nincs meg a lelkes vágy a különleges mun- kára, sohasem ér el igazi sikert, csak középszerűség marad". Szolidáris és lelkesedéstől buzgó élet teszi ismét naggyá a rövidesen jubi- láló Társulatunkat. Tisztelettel kérem elsőtitkári beszámolóm tudomásulvételét és elfogadását. A beszámolót a közgyűlés egyhangúan elfogadja. Ennek elhangzása után Reich Lajos másodtitkár a Hidrológiai szakosz- tály, valamint a számvizsgáló bizottság jelentéseit és az 1947. évre szóló költ- ségvetés tervezetét olvassa fel, melyeket a közgyűlés elfogad. A másodelnök előterjesztésére a közgyűlés az 1947. évre számvizsgáló bizottság elnökéül Lengyel Endre s a bizottság tagjaiul Balyi Károly és Méhes Kálmán tagokat küldi ki. Ezután Jugovics Lajos felolvassa a választás eredményét. Elnök: Papp Simon, másodelnök: Vadász Elemér, Szalai Tibor, elsőtitkár: Sümeghy József, másodtitkárok: Erdélyi Fazekas János és Papp Ferenc, pénz- táros: Ascher Kálmán. A választmány tagjai lettek: Bartkó Lajos, Bogsch László, Bulla Béla, Földvári Aladár, Horusitzky Ferenc, Jugovics Lajos, Káposztás Pál, Koch Sándor, Körössy László, Majzon László, Mazalán Pál, Noszky Jenő, Pántó Dezső, Pávai-Vajna Ferenc, Sqherf Emil, Sc.hréter Zol- tán, Strausz László, Szádeczky Kardoss Elemér, Szentes Ferenc, Sztrókay Kálmán, Tasnádi Kubacska András, Telfgdi Roth Károly, Tokody László, Vendel Miklós, Vigh Gyula, Zsivnyi Viktor. A választás eredményének kihirdetése után a másodelnökké megválasz- tott Vadász Elemér szólal fel. Kifejti, hogy az új tisztikar munkája könnyű és egyben nehéz is. Könnyű azért, mert az elsőtitkár beszámolója már megszabta az utat, melyen a Társulatnak haladnia kell. Nehéz, mert súlyos munka előtt állunk. Kitért arra, hogy amint a választás eredményéből kitűnik — igen he- lyesen — a társulati tagok nem néztek személyeket, hanem az egyes intézmé- nyeket. Beszédének további során kifejti, hogy nem konzervatív, mert hisz az élet sodor minket, de a régi szép hagyományokat meg kell tartani — amint ezt az elsőtitkári beszámoló is tartalmazza — , ám ezt a jelennel meg is kell termékenyíteni. Feladatunk ma nehéz, mert majdnem ugyanolyan helyzetben vagyunk, mint 100 évvel ezelőtt. De szándékban és elgondolásban nem lesz hiány* mert ha a Társulat tagjai támogatják a tisztikart, úgy biztosan indul- hatunk a következő centennárium felé. Ezek elhangzása után Szentpétery Zsigmond tiszteleti tag köszönti a le- lépő tisztikart összefogó munkásságáért s köszöni a Társulat nevében a múlt év lelkes munkásságát. Több tárgy nem 'lévén, az ülést az elnöklő másodelnök bezárja. / V A MAGYAR FÖLDTANI- ÉS ÁSVÁNY-KŐZETTANI IRODALOM JEGYZÉKE 1940-1947. A jegyzék összeállításánál a következő folyóiratokat vettük figyelembe: Acta Universitatis Szegediensis — Annales Musei Nationalis Hungarici — Bányászati és Kohászati Lapok — Búvár — A Dunántúli Tudományos Intézet kiadványai — Földtani Értesítő — Földtani Közlöny — Földtani Szemle — Geologica Hungarica — Hidrológiai Közlöny — Jelentés a Jövedéki Mélykutatás Munkálatairól — A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Égyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karának Közleményei — Közlemények a Deb- receni Tudományegyetem Ásvány- és Földtani Intézetéből — Külföldi Technika Szemléje^ — A Magyar Földtani Intézet Évi Jelentései — A Magyar Földtani Intézet Évi Jelentéseinek Függeléke (Beszámoló a Földtani Intézet Vitaüléseinek Munkálatairól) — A Magyar Földtani Intézet Évkönyve — A Magyar Földtani Intézet Gyakorlati-, Alkalmi- és Népszerű Kiadványai — Magyar Kémikusok Lapja — Magyar Tájak Földtani Leírása — Magyar Technika — Matematikai és Természettudományi Értesítő — Természettudomány — Természettudományi Közlöny — A Természettudományi Közlöny Pótfüzetei — Tisia. Az összeállítás háborús károk következtében nem lehet teljes. E hiányok pótlásáról azonban fokozatosan gondoskodás történik. A földtani tárgyú dolgozatoknál az ismeretterjesztő munkák minden egyes szerzőnél a szorosabb értelemben vett tudományos munkák után következnek. Különben a felsorolás időrendi. Az ásvány-kőzettani részt Tokody László, a földtani részt Szurovy Géza állította össze. Ajtai Z. E.: A magyar Bauxitbánya Rt. alumíniumércbányászata. Bány. Koh. Lapok. 74. 214. Bp. 1941. Andreánszky G.: A földtörténeti múlt növényzete. Földt. Ért. 7. 86. és 106. Bp. 1942. Babarczy J.: Szeged környékének talajviszonyai. A Földt. Int. 1944. évi jel. függ. 6. 120—156. Bp. 1944. Bacsák Gy.: Az utolsó 600.000 év földtörténete. — Die Erdgeschichte dér letztver- flossenen 600.000 Jahre. A Földt. Int. 1944. évi jel. függ. 6. 221 — 242., 250-270. Bp. 1944. Balogh K.: Szilice környékének földtani viszonyai. — Die geologischen Verháltnisse dér Umgebung von Szilice. P* Földt. Int. Évi Jelentései 1941 — 42-ről. 269-287., 289-311. Bp. 19-lat n. — — A szovátai Medve-tó. — Mec,/e-Lake a salt-lake near Szováta (Trans* sylvania). A Földt. Int. 1945. évi jel. függ. 7. 5 — 26. Bp. 1946. — — A graptolithok. Földt. Ért. 6. 149. Bp. 1941. Balyi K.: A kristályszerkezet elemei. I. Gödöllő. 1940. 1 — 15. — — A kristályszerkezet elemei II. Gödöllő. 1941. 225—238. — — és Papp F.: Néhány magyarországi kőszén fényvisszaverő képessége. — Le pouvoir réflecteur de quelques charbons de Hongrie. Földtani Közlöny. 76. 1946. 42-44. 88 Bandat H.: Légifényképek alkalmazása a geológiai kutatásban. A Földt. Int. 1942. évi jel. függ. IV. 4. f. 5—17. Bp. 1942. — — Újharmadkori csigák Délalbániából. Földtani Szemle. 1. 289 — 367. Bp. 1943. Bányai J.: A hazai gyógyvizeink eredete. — Ursprung dér ungarischen Heil- wásser. Hidr. Közi. 22. 229 — 254., 442 — 443. Bp. 1942. — — A tufák szerepe az Erdélyi-medence DK-i részén. A Földt. Int. 1942. évi jel. függ. IV. 1. f. 5 — 26. Bp. 1942. — — Az érces telérek mikroszkópi vizsgálata. Terin. -tud. Közlöny. Pótfüzet. 75. 1943. 185—189. Bartha F.: Párhuzamok az állattan és őslénytan között. Földt. Ért. 9. 1. Bp. 1944. Bartkó L.: Néhány szó egy visszatért mészköterületről. Földt. Ért. 5. 32. Bp. 1940. — — Külföldi utazásom földtani tanulságai. Földt. Ért. 7. 83. Bp. 1942. — — Beszámoló az 1946. évben Sóshartyán — Szécsény környékén végzett kuta- tásokról. — Report on the salt-researches around Sóshartyán — Szécsény in 1946. Jel. a Jöv. Mélykutatás Műnk. 34 — 54. Bp. 1947. — — és Szebényi L.: Előzetes jelentés a pestszenterzsébeti sósvíz földtani viszo- nyairól. Jel. a Jöv. Mélykutatás Műnk. 154—159. Bp. 1947. — — és Szentes F.: Lásd Szentes F. és Bartkó L. Baskai É.: Ásványok a palettán. Term.-tud. Közlöny. 73. 1941. 292 — 295. — — Színezett kövek. Búvár. 9. 1943. 45 — 47. — — A rézindigó. Term.-tud. Közlöny. 76. 1944. 311 — 312. Bendefy L.: A sóshartyáni régi sóskút és az I. sz. mélyfúrás. Jel. a Jöv. Mély- kutatás Műnk. 167 — 174. Bp. 1947. — — Történeti források felhasználása bányageológiai kutatásoknál. Jel. a Jöv. Mélykutatás Műnk. 226 — 231. Bp. 1947. — — A Budapest-kömyéki sósvizek hasznosítása. Jel. a Jöv. Mélykutatás Műnk. 186—192. Bp. 1947. Bertalan K.: Bakonybél környékének eocén képződményei. — The Paleogene őf the environs of Bakonybél, Pénzeskút and Körisgyőr, Bakonyforest, Hungary. Földt. Közlöny. 74/75. 47 — 55. Bp. 1947. Binder B.: Olajmezök földgáztermelése. Bányászati és Kohászati Lapok. őó. 86 — 88. Budapest, 1947. Bogsch L.: A Sámsonháza -környéki miocén üledékek földtani és őslénytani viszonyai. — Die geologischen u. paláontologischen Verháltnisse dér miozánen Ablagerungen dér Lhngebung von Sámsonháza. A Földt. Int. Évi Jelentései 1939 — 40-ről. 497 — 521. Bp. 1943. — — A Buják-Szirák közötti, valamint a Mátraszőllős környéki kövületlelő- helyek földtani viszonyai. — Die geologischen Verháltnisse dér Fossil- fundorte zwischen Buják und Szirák, femer in dér Umgebung von Mátra- szöllős. A Földt. Int. Évi Jelentései 1939 — 40-ről. 522 — 540. Bp. 1943. — — Homokos fáciesű tortonai faima a Mátraverebély melletti Szentkúti- kolostor környékéről. — Tortonische Fauna von sandiger Facies aus dem Umgebung des Szentkúter-Klostem bei Mátraverebély (Komitat Nógrád). A Földt. Int. Évk. 36. J93-297. Bp. 1943. — — Olaj és háború. Földt. Ért. 6. 175. Bp. 1941. — — A művészetben alkalmazható erdélyi kőzetek. Tenn. Tud. Közi. q-5. 161. Bp. 1943. Boldizsár T.: A geotennikus gradens bányászati vonatkozásai. Bány. Koh. Lapok. 76. 466. Bp. 1943. — — A pécsbányatelepi liasz szénelőfordulás geotennikus viszonyai. Bány. Koh. Lapok. 77. 280. Bp. 1944. Botvay K.: Adatok a szuszpenziók esési görbéjének grafikus kiértékeléséhez. — Beitráge zűr graphischen Auswertung dér Fallkurven von Suspensionen. Mát. Term. Tud. Ért. 62. 1942. 63' — — Egyszerűsített eljárás a talajok mi aanikai elemzésére Vendl M. szedi- mentációs mérlegével. — Über ein vereinfachtes Verfahren zűr mecha- nischen Bodenanalyse mit dér Sedimentationswaage von M. Vendl. Mát. Term. Tud. Ért. 62. 1943. 325-334. Böhm-Bem B.: Fosszilis halmaradványok az erdélyi Kovászna és Kommandó környékéről. — Die fossilen Fische von Kovászna und Kommandó, Sieben- bürgen. A Földt. Int. Évk. <35. 179 — 204. Bp. 1941. — — Adatok a lengyel -magyar Kárpátok köolajgeológiájához. A Földt. Int. gyakorlati kiadványai. 3 — 34. Bp. 1941. 89 Böhm-Bem B.: Adatok a magyarországi harmadkori halfaunához. — Beitráge zűr tertiáren Fischfauna Ungarns. Geologica Hungarica. 19. 5 — 6., 11 — 42. — — Bp. 1942. A déllengyelországi miocén. A Földt. Int. 1943. évi jel. függ. V. 1. f. 5-27. Bp. 1943. — — Oláhlápostól északkeletre eső terület földtani viszonyai. — Geologische Verháltnisse des Gebietes N-E von Oláhlápos. A Földt. Int. 1944. évi jel. függ. 6. 69 — 77., Sl — 90. Bp. 1944. Brugger Fr.: A budakörnyéki dolomitok kőzetkémiai vizsgálata. — Petrochemi- sche Untersuchung dér Triasdolomite des Budaer Gebirges. Mát. Term. Tud. Ért. 59. 1940. 619-642. Bcday Gy.: A talajismereti térképek jelentősége és gyakorlati hasznosíthatósága. A Földt. Int. 1940. évi jel. függeléke. II. 38 — 42. Bp. 1941. Bulla B.: A Máramarosi -Kárpátok periglaciális jelenségeiről. — Über peri- glaziale Erscheimmgen dér Marmaroschen-Karpatén. Földt. Közi. 71. 195 — 205., 294-295. Bp. 1941. Cholnoky J.: A mésztufa, vagy travertino képződéséről. Éber die Bildung von Kalksinter. Mát. Term. tud. Ért. 59. 1004-1022. Bp. 1940. — — A futóhomok elterjedése. — Die Verbreitung des Flugsandes. Földtani Közlöny. 70. 258-294., 361-369. Bp. 1940. — — Teleki Pál. Földt. Ért. 6. 1. Bp. 1941. Cotel E.: Magvarország vasérc-, nyersvas- és acéltermelése. Term. Tud. Közi. 73. 194L 96. Csíki G.: Adatok az erdélyi dácitok ismeretéhez. — Beitr. zus Kenntnis dér Siebenbürgischen Dazite. Földt. Közlöny. 70. 1940. 107 — 134., 161 — 163. Csajághy G.: Az 1941—42. évi erdélyi ásványvízkutatások eredménvei. A Földt. Int, 1943. évi jel. függ. V. 4. f. 161-199. Bp. 1943. — — A sóshartyáni sósvizek vegyvizsgálatának eredményei. Jel. a Jöv. Mély- kutatás Műnk. 63 — 67. Bp. 1947. Dinda J.: A nyersolaj termelését befolvásoló főbb tényezők. Bány. Koh. Lapok. 74. 269. Bp. 1941. — — A víz szerepe az olajbányászatban. — Part played by water in Oil produc- tion. Hidr. Közi. 22. 302-312., 469-478. Bp. 1942. Dombay T.: Geofizikai módszerek alkalmazása kősókutatásnál. — Geofizikai fel- vételek Sóshartyán környékén. Jel. a Jöv. Mélykutatás Műnk. 83 — 89, 90-96. Bp. 1947. Düdich E.: A barlangtan és a magyar barlangkutatás. Term. Tud. Közi. Pótf. 76. 161. Bp. 1944. Egyed L.: Felszínalatti geológiai szerkezetek értelmezése a torziósingamérések alapján. — Deutung unterirdischer geologischen Strukturen auf Grund dei Drehwagenmessungen. Mát. Term. Tud. Ért. 62. 617 — 636. Bp. 1943. Felszínalatti táblás előfordulások adatainak meghatározása gravitációs és — — mágnese^ mérések alapján. — Éber die Bestimmung plattenförmiger unterirdischen Lagerstátten durch gravimetrische und magnetische Messungen. Bány. ÉLoh. Lapok. 77. 124. Bp. 1944. — — Felszínalatti geológiai szerkezetek értelmezése a torziós ingamérések alapján. Bány. Koh. Lapok. 80. 143. Bp. 1947. Emszt K. és Herrmann M. lásd Herrmann M . Endrédy E.: A szikesek keletkezésének kérdéséről. A Földt. Int. 1940. évi jel. függeléke. II. 109—122. Bp. 1941. — — és Fekete Z. lásd Fekete Z. és Endrédy E. Erdélyi J.: Újabb adatok a nadapi községi bánya ásványtani ismeretéhez. — Neuere Beitráge zu mineralogischen Kenntnis des Gemeindesteinbruches von Nadap (Dngarn). — Mát. Term. Tud. Ért. 59. 1940. 1039—1061. — — A salzburgi Alpesekben. Term. Tud. Közi. 72. 88. Bp. 1940. — — Ásványgyűjtő úton Felső-Pinzgauban. Term. Tud. Közi. Pótf. 73. 25. Bp. 1941. — — A sátorosi andezitbánya hidrothermális ásványai. — Die hydrothermalen Mineralien des Andesitbruches bei Sátoros. — Földt. Közi. 72. 192 — 221, 271-294. Bp. 1942. — — Epidezmin a szobi Csákhegy malomvölgyi bányából. — Epidesmin aus. dem Steinbruch des Malomvölgy (Mühlental) bei Szob (Kom. Nógrád). — Földt. Közi. 73. 1943. 493-497., 605-606. 90 Erdélyi-Fazekas J.: A Balatonfelvidék geológiai és hegy szerkezeti viszonyai a Veszprémi-fennsíkon és Vilonya környékén. — Die geologischen und tektonischen Verháltnisse des Balatonhochlandes am Veszprémer-Plateau und in dér Ungebung von Vilonya. — Földt. Int, Évk. 36. 137—189. Bp. 1943. Erdheim E.: A montmorillonit benzidinnel való kimutatása. — Zűr Frage dér Prüfung auf Montmorillonit mit Benzidin. — Bánv. Koh. Lapok. 90. 1942. 184-187. Esztó P., Szádeczky E., Tárczy-Hornoch Á., Vendel M.: Szénbányászatunk karsztvízveszélyének leküzdéséről. Bány. Koh. Lapok. 80. 225. Bp. 1947. Fekete Z.: A magyar szódásszikesek keletkezése. Földt. Ért. ő. 19. Bp. 1940. — — Az andezit és keletkezése. Földt. Ért. 6. 14. Bp. 1941. — — A talaj kőzettana. Földt. Ért. 7. 74. Bp. 1942. — — és Endrédy E.: A korláti bazalt petrológiai vizsgálata. — Die petro- logische Untersuchung des Basaltes von Korlát. — Mát. Term. Tud. Ért. 60. 1940. 837-864. Ferenczi I.: Oligocén és miocén üledékeink elhatárolásának kérdése. — Das Pro- blem dér Abgrenzung dér ungarischen Oligozánen imd Miozánen Ablagerun- gen. — Földt. Közi. 70. 22 — 23., 64 — 76. Bp. 1940. — — A Zempléni -szigethegység földtani viszonyai. — Geologische Verhált nisse des Zempléner Inselgebirges. — A Földt. Int. Évi Jelentései 1939 — 40-ről. 393-439., 440-496. Bp. 1943. — — Beköszöntő. — Zum Géléit. — Geologica Szeged. 1. 1 — 22. Szeged, 1944. Földvári A.: Az eplényi áttolódás a Bakony -hegységben. — Die Überschiebung von Eplény im Bakonv-Gebirge. — Földt. Közi. 70. 176—185., 231 — 232. Bp. 1940/ — — A kassakörnyéki Hilyó község határában lévő érctelérröl. — Uber den Erzgahg in dér Gemarkung dér Ortschaft Hilyó bei Kassa. — Földt. Int. évi jelentése. 1941 — 42. 313 — 319. Bp. 1945. — — A nagytarnai Mihálybánya. — Őre deposit of Xagytarna. — Földt. Int. évi jelentése. 8. 1946. 1 — 10. — — A ditrói nefelinszienit masszívum koráról és kontakt hatásáról. — Age and contact-metamorphic effekts of the nephelite syenite stock of Ditró (Trans- sylvania). — Földt. Int. évi jelentése. 8. 1946. 11 — 31. Gaál I.: A técsői szénmedence. Bány. Koh. Lapok. 73. 126. Bp. 1940. — — Das Kiima des ungarischen Mousterien im Spiegel seiner Fauna. Annales Mus. Nat. Hung. 34. 31-55. Bp. 1941. — — Xochmals über das Mousterien-Klima. Annales Hist. Xat. Mus. Xat. Hung. 35. 130-136. Bp. 1942. — — A bánhidai Szelim-barlang „hiénás réteg“-e. — Die Hyánen-Schichte dér Selim-Höhle bei Bánhida in Üngarn. — Földt. Közi. 73. 430 — 448., 565 — 582. Bp. 1943. — — Alsó -pliocén emlösmaradványok Hatvanból. — Unterpliozáne Sáugetierreste aus Hatvan in Ungarn. — Geologica Hungarica. 20. 5—119. Bp. 1944. — — Mangánnyomok a Bükk-hegységben. Term. Tud. 1. 1946. 146—149. — — A gödöllői középsőpliocén emlösmaradványok kérdése. Földt. Közi. 76. 22-23. Bp. 1947. — — Jelenkori faj nevét hogy alkalmazzuk diluviumi elődjére. — V ie ist dér Xame einer rezenten Art auf ihre diluviale Ahnenform anzuwenden. — Földt. Közi. 76. 11-22. Bp. 1947. — — A hazatért erdélyi föld. Term. Tud. Közi. 72. 351. Bp. 1940. — — Ősmaradványok gyűjtéséről. Földt. Ért. 6. 3. Bp. 1941. — — Csillagászati számításokat igazoló földtani jelenségek. Term. Tud. Közi. 73. 190. Bp. 1941. — — A zalai olajkutatások újabb sikerei. Term. Tud. Közi. Pótf. 73. 48. Bp. 1941. — — A Békási-barlang. Term. Tud. Közi. Pótf. 73. 101. Bp. ^1941. — — A székelyföldi vastermelés múltjából. Term. Tud. Közi. 74. 51. Bp. 1942. — — A hatvani gazdag ösemlős-leletről. Term. Tud. Közi. 76. 44. Bp. 1944. — — A Fertő-tó őstörténetéből. Term. Tud. Közi. 76. 65. Bp. 1944. Gedeon T.: Mi a bauxit? Földt. Ért. 12. 3 — 4. f. 44. Bp. 194# . — — Alunit újabb előfordulása a Dunántúlon. — Xew alunite occurences in Trans-Danubian Part of Hungary., — Földt. Közi. 75 — 76 1945 46.36 42. — — India vasércbányászata. Földt. Ért. 12. 1947. 29 — 31. 91 Geszti J.: A tömegeloszlás oka és szerepe a földkéreg arculatának létrehozásában. Földt. Közi. 71. 181-194. Bp. 1941. — — Zűr Frage dér Entstehung dér Kontinente und Ozeane. Földt. Közi. 71. 294. Bp. 1941. Göbel E.: Geofizikai kutatások hazánkban. Földt. Ért. 5. 69. Bp. 1940. — — Ázsiai kőolaj. Földt. Ért. 7. 5. Bp. 1942. — — Vízkutatás a Délorosz-süllyedék területén. Hidr. Közi. 23. 64 — 78. Bp. 1944. — — Adatok a budaki medence hidrogeológiájához. Hidr. Közi. 23. 139—146. Bp. 1944. Grasselly Gy.: A kovásznai forrásüledék analízise módosított Winkler-féle eljárással. — Die Analyse des Quellabsatzes von Kovászna mit modifiziertem Winklerschen Verfahren. — Acta Universitátis Szegediensis. 1. 1943. 31 — 40. Gráf L.: A rotary -rendszerű mélyfúrás öblítőiszapjáról. — Über den Spiilschlamm bei Tiefbohrungen nach Rotary -System. — Bány. Koh. LapoK. 76. 29. Bp. 1943. — — A földgáz mint vegyipari nyersanyag. Magyar Technika. 2. 22 — 26. Budapest, 1947. Greguss P.: Adatok Magyarország szarmatakori fáinak szövettani vizsgálatához. — Bemerkungen zu dér Arbeit ,.Verkieselte Hölzer aus dem Sarmat des Tokaj — Eperjeser Gebirges'1. — Földt. Közi. 73. 448 — 449., 582 — 593. Bp. 1943. Groó B.: A budapesti gyógyforrások problémái. Földt. Ért. 12. 1. f. 11. Bp. 1947. Gyulai Z. és Boros J.: Színezett alkalihalogenid-kristályok elektromos vezetése egyoldalú nyomás alatt. — Die elektrische Leitfáhigkeit farbzentrenent- haltenden Álkalihalogenid-Kristallen unter einseitigen Druck. — Mát. és Term. Tud. Ért. 59. 1940. 115-124. Hajós M.: A magyarországi szfaleritek morfogenetikai vizsgálata. — Morpho- logische Trachtstudien dér ungarischen Zinkblende. — Mát. Term. Tud. Ért. 59. 1940. 1078-1107. Haltenberger M.: Budapest felszínplasztikai képe. Földt. Ért. 5. 73. Bp. 1940. — — Budapest vízrajzi képe. Földt. Ért. 6. 158. Bp. 1941. — — Nagy-Budapest felszínformálódási képe. Földt. Ért. 12. 3 — 4. f. 33. Bp. 1947. Hampel F.: Topográfiai térképek ismertetése. Földt. Közi. 73. 360 — 375. Bp. 1943. Herczegh J.: Köszénelőfordulásaink értékesítésének kérdései. Földt. Ért. 12. 1. f. 18. Bp. 1947. Herrmann M. és Emszt K.: Adatok a rézbánya-vidéki Szárazvölgy kőzeteinek ismeretéhez (I). — Beitr. zűr Kenntnis dér Gesteine von Szárazvölgy in dér Umgebung von Rézbánya. — Földt. Közi. 73. 1943. 85 — 87., 208 — 226. — — Az ipolytarnóci alsó-miocén glaukonitos-homokkő. — Dér untermiozáne Glaukonit-Sandstein von Ipolytarnóc. — Ann. Mus. Nation. Hung. 33. 1940. 99-106. — — Az obszidián. Földt. Ért. 1941. 1 — 6. — — A söregi Bagolyvárhegy bazaltbreccsiájáról és a délnyugati részen áttörő. — I tatén zűr petrographischen Kenntnis des Bagolyvár-Berges von Söreg (in Ungarn). — Ann. Mús. Nation. Hung. 34. 1941. 16 — 21. — — és Rapszkyné Hanák M.: Pvroxénandezit Ditrótól ÉK-re. — Pyroxenandesit NÖ von Ditró. — Mát. Term. Tud. Ért. 62. 1942. 609 — 616. — — Éélee istennő haja és könnye. Búvár. 10. 1944. 196. Hoffer A.: A nagyszöllősi hegység nyugati részének földtani viszonyai. A Földt. Int. 1943. évi jel. függ. V. 3. f. 93 — 99. Bp. 1943. — — Diatrémák és explóziós tufatölcsérek a Tihanyi-félszigeten. — Diatremen und Explosions-Tufftrichter auf dér Halbinsel Tihany. — Földt. Közi. 73. 151-159., 241. Bp. 1943. — — A Tihanyi-félsziget vulkáni képződményei. — Die vulkanischen Bildungen dér Halbinsel Tihany. - Földt. Közi. 73. 375-430., 551-565. Bp. 1943. Hojnos R.: Nagybáród geológiája különös tekintettel a krétaképződményekre. A Földt. Int. 1942. évi jel. függ. IV. 7. f. 17 — 36. Bp. 1942. — — Adatok Sümeg geológiájához. — Über die Eozán- und Kreidebildungen von Sümeg. — A Földt. Int. évi jelentései 1939 — 40-ről. 275—333. Bp. 1943. — — Újabb adatok Nagybáród geológiájához. A Földt. Int. 1944. évi jel. függ. 6. 32-48. Bp. 1944. ‘ 92 Horusitzky F.: A kárpátmedencei alsó-miocén földtörténeti tagozódása és ősföld- rajzi kapcsolatai. A Földt. Int. 1940. évi jel. függeléke. II. 2 — 14. Bp. 1941. — — A víz a föld belsejében. Hidr. Közi. 22. 123—144. Bp. 194&. — — A Budai-hegység hegyszerkezetének nagy egységei. A Földt. Int. 1943. évi jel. függ. V. 5. f. 238 — 251. Bp. 1943. Horváth J.: Budapest melegvíz-forrásai. Földt. Ért. 12. 3 — 4. f. 29. Bp. 1947. Jankovitsné Steinert K.: Dudichné Vendl Mária emlékezete. — Marié Dudich; géb. Vendl. - Földt. Közi. 75-76. 1945-46. 1-6. Jaskó S.: Hegyszerkezeti megfigyelések Nagybánya környékén. A Földt. Int. 1942. évi jel. függ. IV. 2. f. 19 — 29. Bp. 1942. — — A Rima és Tárná közének oligocén rétegei és kövületei. — Die Versteinerun- gen dér Oligozánschichten zwischen den Flüssen Rima und Tárná (Nord- ungarn). — Földt. Közi. 70. 294 — 317., 369 — 373. Bp. 1940. — — Tektonische Beobachtungen in dér Umgebung des Eisenerzvorkommens von Martonyi. Mitteilungen d. Berg u. Hüt. Abt. d. P. J. Univ. 12. 338 — 347. Sopron, 1940. — — Hegyszerkezettani megfigyelések a martonyi vasércelőfordulás környé- kén. Mát. Term. Tud. Ért. 60. 519 — 529. Bp. 1941. — — Adatok a bicskei neogén-öböl földtani ismeretéhez. — Beitráge zűr Geologie des Beckens von Bicske. — A Földt. Int. évi jelentései 1939 — 40-ről. 335 — 379. Bp. 1943. — — A Bicskei-öböl fejlődéstörténete, hegyszerkezete és fúrásai. A Földt. Int. 1943. évi jel. függ. V. 5. f. 254—302. Bp. 1943. Jugovics L.: A Sulyomtetö aszfaltnyomokat tartalmazó andezitje a Cserhát- hegységben. — Dér asphaltspurenführende Andesit des Sulyomtetö im Cserhát-Gebirge (Ungam). — Mát. Term. Tud. Ért. 59. 1940. 275 — 289. — — Az északcelebeszi Gorontalo granodioritje. — Dér Granodiorit von Gorontalo auf Nord Celebes. — Földt. Közi. 70. 1940. 163—176., 22 — 231. — — A nógrád — gömöri bazalthegyek. Term. Tud. Közi. 72. 1940. 421 — 434. — — A bénahegyi aragonit Nógrád megyében. — Aragonit von Bénahegy im Komitat Nógrád. — Földt. Közi. 61. 1941. 23 — 27. és 59 — 62. — — A volt német gyarmatok bányagazdasági jelentősége. Term. Tud. Közi. Pótf. 74. 1942. 12-21. — — A százéves bauxit. Term. Tud. Közi. 75.' 1943. 225 — 234. — — Adatok a nógrád — gömöri bazaltterület ismeretéhez. — Beitráge zűr Kenntnis dér oberungarischen, im Komitate Nógrád und Gömör befind- lichen Basalte und Basalttuffe. — A Földt. Int. 1944. évi jel. függ. 6. 277 — 370. Bp. 1944. — — Adatok a székesfehérvári mélyfúrás kőzetanyagának ismeretéhez. — Beitrag zűr Kenntnis dér aus dér Székesfehérvárer Tiefbohrung gewon- nenen Gesteine. — Földt. Közi. 76. 32 — 112. Bp. 1947. — — Smaragdbányászat a Keleti-Alpokban. Földt. Ért. 5. 1. Bp. 1940. — — A nógrád — gömöri bazalthegyek. Term. Tud. Közi. 72. 421. Bp. 1940. — — A volt német gyarmatok bányagazdasági jelentősége. Term. Tud. Közi. Pótf. 74. 12. Bp. 1942. Kadic O.: A barlangok mint természeti emlékek. Term. Tud. Közi. 74. 225. Bp. 1942. Karvas R.: Miért nem vált be a „geothermikus gradiens11 eddigi értelmezésében. Bány. Koh. Lapok. 74. 354. Bp. 1941. Kántás K.: Best immung magnetischer Suszeptibilitát von Gesteinen im elek- trischen Schwingungskreis. — Közlemények Sopron. 15. 1943. 265 — 283. Károlyi Á.: Nyomásmérések olajtermelő kutakban. — Bohrlochsohlendruck- Messungen in ölfördemden Sonden. — Bány. Koh. Lapok. 77. 197. Bq. 1944. — — A fojtás szerepe a felszökő olajat szolgáltató kutaknál. Bány. Koh. Lapok. 77. 260. Bp. 1944. — — Ásványolaj kutatás és termelés. Földt. Ért. 9. 16. Bp. 1944. Kárpáti J.: Fizikokémiai kutatások. — Physikalisch-chemische Forschímgen. — A Földt. Int. gyakorlati kiadványai. 1. 3 — 217. Bp. 1940. Kendi Finály I.: Mesterséges kristályok alkalmazása az optikában. Term. Tud. Közi. 75. 1943. 159-160. Kerekes J.: A budavári barlangpincék. Term. Tud. Közi. Pótf. 72. 129. Bp. 1940. Kertai Gy.: Fúrólyukak elektromos szelvényezése. Bány. Koh. Lapok. 73. 355. Bp. 1940. 93 Kertai Gy. : Van-e káros hatása a szénhidrogénkutató fúrásoknak a „Magyar — Horvát medencében”? Bány. Koh. Lapok. 77. 29. Bp. 1944. — — Válasz dr. Pávai Vájná Ferenc „Van káros hatásuk is a szénhidrogénkutató fúrásoknak” című közleményére. Bány. Koh. Lapok. 77. 92. Bp. 1944. — — A fúrómagokban, talált folyadékmennyiség és a rétegtartalom között tapasztalt összefüggés. — Dér Zusammenhang zwischen dér Flüssigkeits- menge des Bohrkernes und dem Schichteninhalt. Bány. Koh. Lapok. qq. 247. Bp. 1944. — — A kőolajtermelés földtani tényezői. Magyar Technika. 2. 1 — 9. Buda- pest, 1947. Kessler H.: Jádvölgyi barlangok. A Földt. Int. 1944. évi jel. függ. 6. 50 — 61. Bp. 1944. — — Az ősélet újabb nyomai az aggteleki cseppkőbarlangban. Term. Tud. Közi. 72. 176. Bp. 1940. Koch X.: Koch Antal lelki arca naplóinak tükrében. Földt. Ért. 8. 1. Bp. 1943. — — A földtan és tengertan kapcsolata. Földt. Ért. 12. 3 — 4. f. 19. Bp. 1947. Koch S.: Magyarország legjelentősebb bányahelyei és ásványelőfordulásai. Termé- szet világa III. Bp. 1940. 221 — 236. — — A visszatért Erdély természeti kincsei. Term. Tud. Közi. Pótf. 72. 1940. 163-172. — — Egyetlen magyar díszítőkövünk, a lévai onixmárvány. Term. Tud. Közi. 72. 1940. 173-175. — — Újabb ásványelőfordulások a szatmári bányavidéken. Term. Tud. Közi. Pótf. 74. 1942. 168-172. — — A szegedi Horthy Miklós Tudományegyetem ásvánvgyüjteménye. Földt. Ért. 8. 1943. 16-22. — — Liebig a mezőgazdasági kémia atyja. Délvidéki Szemle. 1944. 1 — 8. — — A fejérmegyei Szárhegy ólomérc előfordulásai. — Das Bleivorkommen auf dem Szárhegv im Komitat Fejér. — Acta universitatis Szegediensis. 1. 1943. 1-12. — — „Madárfészek” Alsósajóról. Term. Tud Közi. Pótf. 75. 1943. 44 — 46. Kolosváry G.: Tanulmányok néhány alsóbbrendű tengeri állat őslénytanához. — Paláontologische Studien über einige maríné Invertebraten. — Geol. Szeged. 2. f. 1 — 11. Szeged, 1944. — — Über die fossilen Formen von Balanus concavus Bronn. in Ungarn. Annales Hist. Xat. Mus. Xat. Hung. 35. 103—128. Bp. 1942. — — Tengeri makkok. Földt. Ért. 6. 82. Bp. 1941. — — Korallszigetek. Földt. Ért. 9. 46. Bp. 1944. Komlósy Zs.: A légnyomás és Duna -vízállás befolyása a Rudasfürdő Juventus- és Attila-forrásainak hozamára. Hidr. Közi. 23. 122—125. Bp. 1944. Kormos T.: Ochotona-maradványok a magyarországi preglaciális faunában. — Spuren dér Gattung Ochotona im ungarischen Práglazial. — Mát. Term. Tud. Ért. 59. 936—942. Bp. 1940. — — Ürge- és pelemaradványok a magyarországi preglaciális faunában. — Ziesel- und Schláferreste im ungarischen Práglazial. — Mát. Term. Tud. Ért. 59. 921-935. Bp. 1940. — — Bauxitképződés barlangüregekben. — Bauxitablagerungen in Höhlen. — Földt. Közi. 73. 1943. 296-299., 500-503. Kovács L.: Monographie dér liasischen Ammoniten des nördlichen Bakony. Geologica Hungarica. 17. 5 — 220. Bp. 1941. Körössy L.: Az abaúj -tornamegyei Hernádzsadány környékének földtani leírása. — Kurze geologische Beschreibung dér Umgebung Hernádzsadány (Ungarn, Kom. Abaúj-Torna). — Földt. Közi. 70. 83—109., 143—144. Bp. 1940. — — A regeteruszkai kőbányák kőzetei és ásványai. — Über Gesteine und Mineralien elér Steinbrüche von Regeteruszka. — Földt. Közi. 72. 1942. 221-233., 294-300. — — A Műegyetem központi épületének altalajáról. Földt. Közi. 72. 1942. 255 — 257. — — Térfogatsúlvmeghatározások az Alföld medencéjét kitöltő kőzeteken. Földt. Köz'l. 76. 106-108. Bp. 1947. — — Budapestkörnyéki kőbányák és kőzetek. Földt. Ért. 5. 88. Bp. 1940. — — Halak a Mezőségi agyagból. Földt. Ért. 6. 170. Bp. 1941. — — A zíistersdorfi kőolajmező Ausztriában. Földt. Ért. 12. 3 — 4. f. 10. Bp. 1947. 94 Kretzoi M.: Alttertiáre Perissodactylen aus Ungarn. Annales Mus. Nat. Hnng. 33 87-98. Bp. 1940. — — Auslandische Sáugetierfossilien dér ungarischen Museen. Földt. Közi 71. 170-176. Bp. 1941. — — Ősemlős-maradványok Betf iáról. — Die unterpleistocáne Sáugetierfauna von Betfia bei Nagyvárad. — Földt. Közi. 71. 235 — 261., 308 — 335. Bp. 1941. — — Szarmatakori antilop Sopronból. — Neue Antilopen-Form aus dem soproner Sarmat. — Földt. Közi. 71. 261 — 268., 336 — 343. Bp. 1941. — — Betrachtungen über das Problem dér Eiszeiten. Annales Mus. Nat. Hung. 34. 56-82. Bp. 1941. — — Weitere Beitráge zűr Kentnis dér Fauna von Gombaszög. Annales Mus. Nat. Hung. 34. 105—139. Bp. 1941. — — Anchitherium aurelianense im ungarischen Miozán. Annales Mus. Nat. Hung. 34. 140—145. Bp. 1941. — — Sirenavus hungaricus n. g., n. sp., ein neuer Prorastomide aus dem Mitteleozán von Felsőgalla in Ungarn. Annales Mus. Nat. Hung. 34. 146 — 156. Bp. 1941. — — Necrotheutis n. g. a kiscelli oligocénból. Földt. Közi. 72. 99—100. Bp. 1942. — — Auslandische Sáugetierfossilien dér ungarischen Museen. Földt. Közi. 72. 139-148. Bp. 1942. — — Eomellivora von Polgárdi und Csákvár. Földt. Közi. 72. 318—323. Bp. 1942. — — A tigrisgörény, görény és nyérc a magyar pleisztocénban. — Tigeriltis, Iltis und Nerz im ungarischen Pleistozán. — Földt. Közi. 72. 237 — 255., 323-344. Bp. 1942. — — Megjegyzések az orrszarvúak rendszertanához. — Bemerkungen zum System dér nachmiozánen Nashorn-Gattungen. — Földt. Közi. 72. 236 — 237., 309-318. Bp. 1942. — — Necrotheutis n. g. aus dem Oligozán von Budapest und das System dér Dibranchiata. Földt. Közi. 72. 124—138. Bp. 1942. — — Kochictis centennii n. g. n. sp. — Kochictis centennii n. g. n. sp. ein alter- tümlicher Creodonte aus dem Oberoligozán Siebenbürgens. — Földt. Közi. 73. 10-17., 190-195. Bp. 1943. Kreybig L.: 'Sigmond Elek emlékezete. — Erinnerung an Al. J. von 'Sigmond. — Földt. Közi. 70. 8—12., 61. Bp. 1940. — — Bevezető' a dinamikus talajrendszer típusai és a mezőgazdasági gyakorlat kérdéseinek vitájához. A Földt. Int. 1940. évi jel. függ. II. 22 — 34. Bp. 1941. Kttlhay Gy.: Az 1940. évi nov. 10. -i erdélyi földrengés földtani tanulságai. — Die geologischen Ergebnisse dér Erdbebens in Siebenbürgen aus 10. Nov. 1940. — Földt. Közi. 71. 73 — 94., 155—158. Bp. 1941. — — A kovásznai Pokolsár és a gyógyító mofetták Háromszék vármegyében. Földt. Ért. 5. 105. Bp. 1940. Láng S.: A karsztvíz kérdése Budapest székesfőváros vízellátásában. Hidr. Közi. 22. 335-360. Bp. 1942. — — Karszthidrológiai megfigyelések a Gömör-tornai karsztban. Hidr. Közi. 23. 38-58. Bp. 1944. Langer Z.: A só története és bányászata. Term. Tud. Közi. 76. 1944. 33 — 45. Lányi B.: A beregszászi alunitokról. (I.) Földt. Közi. 73. 159—169. Bp. 1943- Lengyel E.: Fajdválfajok zúzókövei ásvány -kőzettani szempontból. — Die Magensteine dér Tetraoniden vöm mineropetrographischen Standpunkt. Földt. Közi. 70. 1940. 317-330., 373-375. — — Magyarországi ásványok fluoreszcencia-vizsgálata szűrt ibolyafényben. — Fluoreszenzuntersuchungen an ungarischen Mineralien in ultraviolettem Licht. Földt, Közi. 73. 1943. 284-296., 498-500. — — Séta Sárospatak környékén. Földt. Ért. 5. 9. Bp. 1940. — — A magyar Himaláya. Földt. Ért, 6. 104. Bp. 1941. — — Barangolás a hazatért Avas-hegységben. Földt. Ért. 7. 16. Bp. 1942. Lenkei T.: A tatai langyos források 1941. és 1942. évi hozam- és hőmérséklet mérései. Hidr. Közi. 23. 115—117. Bp. 1944. Liffa A: Az Eperjes — tokaji-hegység geológiai felvételének eddigi eredményei s a felvétel ezidőszerinti helyzete. A Földt. Int. 1943. évi jel. függ. V. 7. f. 361-374. Bp. 1943. 95 Liffa A.: Geológiai jegyzetek Zsujta és Gönc környékéről. — Geologische Notizen aus dér Gegend von Zsujta und Gönc. A Földt. Int. Évi Jelentései 1941-42- ről. 251 — 267. Bp. 1945. — — Aranyosfürdő és környéke. — Aranyosfürdő und Ungebung. A Földt. Int. Évi Jelentései 1941 — 42-röl. 239 — 243., 245 — 250. Bp. 1945. Lindneb K.: Néhány budai gyógyforrás iszapjának szemcsenagyság szerinti megoszlása és jelenkori üledékei. — Petrographical analysis of somé Hun- gárián thermal springs. Hidr. Közi. 27. 25—28., 36 — 37. Bp. 1947. — — Egy esztendő gyógyforrásaink életében. Földt. Ért. 12. 3 — 4. f. 17. Bp. 1947. Lóczy L.: Taeger Henrik emlékezete. — Erinnerung an Heinrich Taeger. Földt. Közi. 70. 1-8., 54-61. Bp. 1940. — — A Földtani Intézet 1942. évi felvételeinek rövid ismertetése. A Földt. Int. 1942. évi jel. függ. IV. 7. f. 5—16. Bp. 1942. — — A Ruténföld visszaszerzésének gazdasággeológiai jelentősége. — Die wirtschaftsgeologische Bedeutimg dér Rückgliederung Rutheniens. A Földt. Int. Évi Jelentései 1939— 40-ről. 185 — 242. Bp. 1943. Mados L.: A szikesedés és a víz. Hidr. Közi. 23. 3 — 21. Bp. 1944. Majzon L.: Űjabb adatok az egri oligocénrétegek . faimájához és a paleogén- neogén határkérdés. — Neuere Beitráge zűr Fauna dér Oligozán-schichten von Eger. Földt. Közi. 72. 29 — 39., 112—119. Bp. 1942. — — Előzetes jelentés a Zirc-Bakonycsemye közötti terület földtani viszonyairól. — Beitrag zu den geologischen Verháltnissen des Gebietes zwischen Zirc und Bakon vese rn ve. A Földt. Int. Évi Jelentései 1939 — 40-ről. 263 — 270. Bp. 1943. — — Adatok egyes kárpátaljai flis-rétegekhez, tekintettel a globotruncanákra. — Beitráge zűr Kenntnis einiger Flysch-Schichten des Karpaten-Vorlandes. mit besonderer Rücksicht auf die Globotruncanen. A Földt. Int. Évk. 37. 3-169. Bp. 1943. — — Várpalotai felsőmediterrán foraminiferák. A Földt. Int. 1943. évi jel. függ. V. 3. f. 103-111. Bp. 1943. — — Az Erdélyi-Medence északi felének sztratigráfiája mikrofaunisztikai vizs- gálatok alapján. A Földt. Int. 1944. évi jel. függ. 6. 5—29. Bp. 1944. — — A Clavulina szabói Hantk. előfordulásai Észak-Erdélyben. — Die Vor- kommen von Clavulina szabói Hantk. in Xordsiebenbürgen. A Földt. Int. 1944. évi jel. függ. 6. 165—188. Bp. 1944. — — és Reich L.: A szamosmenti (csicsóhegyi) erupciós vonulat és az Erdélyi- Medence tufáinak genetikai kapcsolata. — Genétical relations between the tufflayers of the Transsylvanián Basin and the volcanic rangé of Mount Csicsó. Földt. Közi. 76. 44 — 52. Bp. 1947. Magyar-Amerikai Olajipar Közl. lásd Kertai Gy. Magyar-Amerikai Olajipar Rt. közi.: A lovászi olajmezőn végzett sólepárló kísérlet. Jel. a Jöv. Mélykutatás Mimk. 181 — 185. Bp. 1947. Maklári L.: Morfogenetikai vizsgálatok a magyarországi baritokon. Szeged 1940. 1-37. — — Morphogenetische Trachtstudien an ungarlándischen Barvtkristallen. Mát. Term. Tud. Ért. 59. 1940. 643-672. — — A legszebb magyar melanterit. — Dér schönste ungarische Melanterit. Acta Universitatis Szegediensis. 1. 1943. 22—30. Mauritz B.: A Föld felépítése és anyaga. Természet Világa. III. Bp. 1940. 1 — 124. — — Kőzetek a visszatért Erdélyben. Term. Tud. Közl. Pótf. 72. 1940. 173—176. — — A gránit eredetéről és a kőzet-asszimilációról. Term. Tud. Közl. 73. 1941. 171-175. — — és Vendl A.: Ásványtan. I. 1 — 516. II. 1—503. Bp. 1942. Mazalán P.: Hozzászólás dr. Papp Ferenc: Budapest meleg gyógyforrásainak értéke q. cikkéhez. Bány. Koh. Lapok. 74. 460. Bp. 1941. — — Egyes hidrológiai és műszaki vonatkozások a vízszerzésnél. — Neue hvdro- logische und hvdrotechnische Erkentnisse aus Brunnenbohrungen. Hidr. Közl. 22. 30-42., 404-407. Bp. 1942. — — Egyes ma használatos mélyfúró módszerek és rendszerek. Jel. a Jöv. Mély- kutatás Műnk. 218 — 220. Bp. 1947. Meznerics I.: Neue Stachelháuter (Echinodermen) aus dem Miozán Ungarns. Annales Mus. Nat. Hung. 34. 83 — 96. Bp. 1941. — — Tüskebőrű állatok a tenger fenekén. F:q ldt. Ért. 6. 25. Bp. 1941. Meznerics I.: Tanulmányúton Olaszországban. Földt. t. 7. 11. Bp. 1942. — — Agyarcsigák. Földt. Ért. 9. 28. Bp. 1944. Mezősi J.: Királyhelmec környékének földtani viszonyai. — Die petrographischen Verháltnisse dér Umgebung’von Királyhelmec* Acta Univ. Szeged. Miner. Petr. 1. 13 — 21. Szeged, 1943. — — Vulkáni kőzetek keletkezése. Földt. Ért. 12. 3 — 4. f. 4. Bp. 1947. Méhes Gy.: Oligocén ostrakodák a Rima és a Tárná vidékéről. — Oligozáne Ostracoden aus dér Gegend des Rima und Tama-Flusses. Földt. Közi. 71. 28-39., 62-70. Bp. 1941. — — Budapest környékének felsőoligocén ostrakodái. — Die Ostracoden des Oberoligozáns dér Umgebung von Budapest. Geologica Hungarica. 16. 5 — 95. Bp. 1941. Méhes K.: Új, pontozott Camerina-faj a zirci Lencsérgödörből. A Földt. Int. 1943. évi jel. függ. V. 4. f. 201 — 205. Bp. 1943. — — Földtani tanulmányok a dunabogdányi Csódi-hegykömyékén. A Földt. Int. 1942. évi jel. függ. IV. 1. f. 59 — 93. Bp. 1942. — — Alsó -oligocén lepidocyclinás képződmény előfordulása Solymáron. A Földt. Int. 1943. évi jel. függ. V. 5. f. 303 — 307. Bp. 1943. — — Oláhlápostól északnyugatra fekvő terület földtani viszonyai. — Die geologische Verháltnisse des Gebietes NW-lich von Oláhlápos. A Földt. Int. 1944. évi jel. függ. 6. 109—119. Bp. 1944. — — Ősi életterek és 'nagy hegyszerkezeti összefüggések rekonstrukciója néhány foraminifera-csoport elterjedése alapján. — Die Rekonstruktion von altén Lebensráumen und grossen tektonischen Zusammenhángen auf Grund dér Verbreitung von einigen Foraminiferen-Gruppen. A Földt. Int. 1944. évi jel. függ. 6. 371 — 379. Bp. 1944. — — Ősföldrajz diagrammokban. Földt. Ért. 5. 21. Bp. 1940. — — Az ősföldrajzi kutatás módszerei. Term. Tud. Közi. Pótf. 75. 59. Bp. 1943. Miháltz I. és M. Faragó M.: A Duna — Tisza-közi édesvízi mészképződmények- Az Alf. Tud. Int. 1944 — 45. évi Évk. 1 — 14. Szeged, 1946. Mottl M.: Az interglaciálisok és interstadiálisok a magyarországi emlősfauna tükrében. — Die Interglazial- und Interstadialzeiten im Lichte dér ungari- schen Sáugetierfauna. A Földt. Int. Évk. 35. 75—105., 109—112. Bp. 1941. — — Pannonictis-végtagvizsgálatok. — Untersuchungen an Pannonictis-Extre- mitáten. A Földt. Int. Évk. <35. 39 — 72. Bp. 1941. — — Pliocén problémák és a plio-pleisztocén határkérdés. A Földt. Int. 1940. évi jel. függ. II. 43 — 54. Bp. 1941. — — Adatok a hazai ó- és újpleisztocén folyóterraszok emlősfaunájához. — Beitráge zűr Sáugetierfauna dér ungarischen Alt- und Jungpleistozánen Flussterrassen. A Földt. Int. Évk. 36. 65—134. Bp. 1942. — — Adatok a hazai moustérien éghajlatához emlösfaunája alapján. Annales Hist. Xat. Mus. Nat. Hung. <35. 129. Bp. 1942. — — A magyarországi pleisztocénkutatás érdekében. Földt. Közi. 74/75. 56 — 62. Bp. 1947. — — Jégkorszakkutatás hazánkban. Földt. Ért. 5. 102. Bp. 1940. — — A magyar barlangkutatás védelmében. Term. Tud. Közi. 76. 80. Bp. 1944. Nagy E.: Mezöcsát, mezőtúrkörnyéki szikes, mezöségi és rétiagvagtalajok ásvány- tani vizsgálata, különös tekintettel a foszfor- és káliumtartalmú ásványokra. — Mineralogical investigations of alkali, chemozem, and clayey soils from the surrounding of Mezöcsát and Mezőtúr (Hungárián Piáin) regar- ding to potash and phosphorus bearing minerals. A Földt Int. 1945. évi jel. függ. 7. 61 — 91. Bp. 1946. Náray-Szabó I.: A leucit, K A1 Si2 Os szerkezete. — Die Struktur des Leucits KA1Sí206. Mát. Term. Tud. Ért. 60. 1941. 352-363. — — és Sigmond Gy.: A kryolith — káliumkryolith-rendszer olvadási görbéje. — Die Schmelzpunktkurve des Svstems Kryolith — Kaliumkrvolith. Mát. Term. Tud. Ért. 60. 1940. 364-372. — — és Zsivxy V. lásd Zsivny V. és Náray-Szabó I. — — A perowskit (CaTiOs) szerkezete. — Die Struktur des Perowskits (CaTi03). Mát. Term. Tud. Ért. 61. 1942. 913-925. — — Izomorfia és testvérszerkezetek. — Isomorphie und Schwestrsstrukturen. Magyar Chemiai folyóirat. 50. 1944. 63 — 66. 97 Nextgebauer ,T.: A nézsai bauxit nehéz feltárhatóságának magyarázata kristal- lográfiai vizsgálat alapján. — Die Ursache dér schweren Aufschliess- barkeit des Bauxit von Nézsa. Magyar Chemiai folyóirat. 50. 1944. 102— 103. Noszky J., sen.: A Cserhát-hegység földtani viszonyai. — Das Cserhát-Gebirge. — Magyar tájak földt. leírása. 3. 3 — 283. Bp. 1940. — — A kiscelli agyag MollvfSzka -faunája. II. rész. — Die Molluskenfauna des Kisceller-Tones (Rupeli-en) aus dér Umgebung von Budapest. II. Teil. Loricata, Gastropoda, Scaphopoda. Annales Mus. Nat. Hung. 33. 1 — 80. Bp. 1940. — — Paláogeographische Kartenskizzen als Beitrag zűr Kenntnis dér Ent- wicklungsgeschichte des Tertiárs in Ungarn. Annales Mus. Nat. Hung. 34. 22-30. Bp. 1941. — — Felsö-oligocén stratigraphiánk problémái. — Probleme dér Stratigraphie des ungarischen Oberoligozáns. Földt. Közi. 73. 87—135., 227 — 228. Bp. 1943. — — Lignitjeink. Földt. Ért. 12. 1. f. 11. Bp. 1947. Noszky J., jun.: Földtani megfigyelések a bakonyi Köris-Kékhegy vonulat K-i lej- tőjén és a Papod-hegycsoportban. — Geologische Beobachtungen am östlic- hen Abbang dér Köris-Kékhegy Zuges und in dér Papodhegy-Gruppe im Bakony. A Földt. Int. Évi Jelentései 1941 — 42-ről. 121 — 136. Bp. 1945. — — Földtani vázlat az Északi-Bakony belső részéből. — Bericht über geologi- sche Untersuchungen im Innengebiet des nördlichen Bakony gerbirges. A Földt. Int. Évi Jelentései. 1939— 40-ről. 245 — 261. Bp. 1943. Pantó G.: A csucsomi ércelőfordulás mikroszkópi és genetikai vizsgálata. — Erzmikroskopische imd paragenetische Untersuchungen des Erzvor- kommen von Csúcsom bei Rozsnyó. Mát. Term. Tud. Ért. 59. 1940. 673 — 700. — — Szfalerit-kalkopirit rendszerek a toroiagai Mihály-telér (Borsabánya) ércéből, — Sphalerite-chalcopyrite intergrowths from Borsabánya (NE Carpathians). Magy. Áll. Földt. Int. Évi Jelentése 8. 1946. 44 — 59. — — A Borsabánya melletti Toroiaga szulfidos érctelérei. — Lódé system of Toroiaga near Borsabánya (NE Carpathians). Magy. Áll. Földt. Int. Évi Jelentése .8. 1946. 33 — 44. Papp F. és Balyi K. lásd Balyi K. — — és Vendl A. lásd Vendl A. és Papp F. — — Dunántúl néhány fontosabb építőkövéről. — Über die natürliche Bausteine des Dunántúl. Technika. 1941. 1 — 8. — — Lőw Márton emlékezete. Hidr. Közi. 23. 103— 104. Bp. 1944. — — Rájöttem, hogy mi az ásvány . . . Földt. Ért. 11. 1947. 26 — 29. — — Kulhay Gyula emlékezete. IíopoTKaa ŐHorpa(jina AÍOaa Kyabxaa. Földtani Közlöny. 76. 7—10. Bp. 1947. — — A mi forrásaink. Földt. Ért. 6. 33. Bp. 1941. — — A falu kútja. Földt. Ért. 7. 44. Bp. 1942. — — A székelyföldi új vasútvonal földtani nevezetességei. Földt. Ért. 8. 33. Bp. 1943. Papp K.: Megemlékezés elhúnyt választmányi tagjainkról. Böhm Ferenc, Rozlozsnik Pál, Weszelszky Gyula — Erinnerung an F . Böhm, P. Rozlozsnik und D. J. Weszelszky. F. K. 70. 157-163., 215-222. Bp. 1940. — — Megemlékezés Böckh János volt elnökünkről születésének 100 éves évfor- dulóján. — Erinnerung an den ehemahligen Presidenten dér Ungarischen Geologischen Gesellschaft Johann Böckh von Nagysúr anlásslich seines 100. Geburtstages. Földt. Közi. 70. 245 — 254., 356 — 359. Bp. 1940. — — Sajóhelyi Frigyes volt titkár és választmányi tag emlékezete. — Erinnerung an F. Sajóhelyi ehemahliger Sekretár und einstiges Ausschussmitglied unserer Gesellschaft. Földt. Közi. 70. 254 — 257., 359 — 361. Bp. 1940. — — A kincstár csonkamagyarországi szénhidrogénkutató mélyfúrásai. Bány. Koh. Lapok. 73. 72. Bp. 1940. — — Keletmagyarország és az erdélyi Mezőség ásványkincsei. Földt. Ért. 5. 114. Bp. 1940. Papp S.: Emlékbeszéd Böhm Ferenc választmányi tag felett. — Erinnerung an F. Böhm. Földt. Közi. 71. 15 — 22., 58 — 59. Bp. 1941. — — Adatok a magyarországi földgáz és földolajkutatásokhoz. Földtani Közi. 72.. 63-99. Bp. 1942. — — A mi feladataink. Földt. Ért. 12. 1. f. 1. Bp. 1947. 7 98 Papp Sz.: Nyersolajkutatás és termelés Magyarországon. Magyar Kémikusok Lapja. 1. 89 — 93. Budapest, 1946. — — A magyar földolaj- és földgázkutatások mai állása. Mérnöki Továbbképző Int. Kiadv. Id'. 12. fiiz. 1—16. Budapest, 1942. — — Ásványolaj és földgáz Magyarországon. Magyar Technika. 1. 205 — 209. Budapest, 1946. — — Olajkutatás és termelés a Dunántúlon. Földrajzi Zsebkönyv. 1941. 57 — 64. Budapest, 1941. ^ Papp Sz.: Mészre agresszív szénsavtartalmú vizek és azok előfordulása. Hidr. Közi. 23. 30-37.- Bp. 1944. Pávai-Vajna F.: A sűrű mélyfúrások lehetséges káros hatása a Magyar-Horvát- medencében. Hidr. Közi. 22. 361 — 363. Bp. 1942. — — A víz élete a földben. Hidr. Közi. 24. 43 — 53. Bp. 1944. — — A Dunántúl hegyszerkezete. A Földt. Int. 1943. évi jel. függ. V. 5. f. 213-223. Bp. 1943. — — A Felső-Iza völgy környékének geológiája. A Földt. Int. 1943. évi jel. függ. V. 6. f. 313-351. Bp. 1943. — — Van káros hatásuk is a szénhidrogénkutató fúrásoknak. Bány. Koh. Lapok. 77. 90. Bp. 1944. — — Hogyan és hol keressünk szénhidrogéneket az Alföldön. Bány. Koh. Lapok. 80. 38. Bp. 1947. — — Válasz a „Hogyan és hol keressünk szénhidrogéneket az Alföldön?" című cikk bírálatára. Bány. Koh. Lapok. 80. 89. Bp. 1947. — — A négy megoldásra váró geológiai problémáról. Bány. Koh. Lapok. 80. 312. Bp. 1947. Peja Gy.: A Nógrádi-medence geomorfológiája. (Adatok a pleisztocén -kor tekto- nikájához.) Morphologie des Nograder Beckens. Mát. Term. Tud. Ért. 60. 302-332. Bp. 1941. Pékár D.: Az ötvenéves Eötvös-inga. Term. Tud. Köz. 73. 224. Bp. 1941. Pócza J.: Az ezüstklorát AgC103 szerkezete. — Die« Struktur des Silberchlorats AgC103. Magyar Chemiai Folyóirat. 56. 1940. 141 — 155. Pojják T.: Kőzettani megfigyelések nógrád-gömöri bazaltos kőzeteken. — Apergu pétrographique des roches basaltiques des comitates de Nógrád et Gömör. Földt. Közi. 74/75. 1944 — 45. 21 — 47. Pongrácz S.: Visszaemlékezés báró Fejérváry Gézára- Földt. Ért. 7. 67. Bp. 1942. — — Mai tudásunk az ősvilági rovarokról. Földt. Ért. 8. 65. Bp. 1943. Posewitz G.: Grundwasserstudien in dér ungarischen Tiefebene. Zeitschr. f- Hydr. 22. 430-439. Bp. 1942. Prinz Gy.: A Bolor. — Bau und Bild dér turkestanischen Scheidegebirge zwischen dem Tarim und Fergana Becken. A Földt. Int. Évk. 35. 207 — 259., 262-466. Bp. 1941. Putnoky L.: Kitaibel Pál, a tellur felfedezésére vonatkozó érdemeinek elismerése a német irodalomban. — Die Anerkennung dér Verdienste Paul Kitaibel's die Entdeckung des Tellurs betreffend. Magyar Chemiai Folyóirat. 47. 1941. 25-27. Radnóthy E.: Harmadidőszaki rétegek kifejlődése a Büdai-hegység zugligeti részén. — Development. of Tertiary strates in the Zugliget group of Buda Mountains in Hungary. Földt. Közi. 76. 97—106. Bp. 1947. Rapszkyné Hanák M.: Nagyági hessit kémiai vizsgálata. — Chemische Unter- suchung des Hessit von Nagyág. Magyar chemiai folyóirat. 50. 1944. 37-40. — — és Herrmann M. lásd Herrmann M. és Rapszkyné Hanák M. Rásky K.: Fosszilis Chara-félék termései a városligeti II. sz. mélyfúrásból és a pécsi ivóvízkutató fúrásokból. — Über die Früchte fossiler Chara-Arten aus dér Tiefbohrung No. 2. im Stadtwáldchen von Budapest und aus den Bohrungen auf Trinkwasser in Pécs. Földt. Közi. 71. 212 — 219., 297 — 305. Bp. 1941. — — A budapestkörnyéki kiscelli agyag oligocén flórája. — Die Oligozáne Flóra des Kisceller Tons in dér Umgebung von Budapest. Földt. Közi. 73. 299-301., 503-537. Bp. 1943. — — Az ősnövénytan új vizsgálati módszerei. Földt. Ért. 7. 25. Bp. 1942. — — őspálmafák Budán. Földt. Ért. 8. 97. Bp. 1943. 99 Reich L.: Adatok a mezöségi tufavonulatok rétegtanához és felszíni elterjedésé- hez. A Földt. Int. 1942. évi jel. függ. IV". 1. f. 34 — 57. Bp. 1942. — — Geológiai jegyzetek az Erdélyi-Medencéből és a Lápos-hegységből. A Földt. Int. 1943. évi jel. függ. V. 8. f. 418 — 428. Bp. 1943. — — és Majzon L. lásd Majzon L. Richter R.: Az Eötvös-inga-mérések kiegyenlítéséről. Bány. Koh. Lapok. 77. 21. Bp. 1944. Romwalter A.: Kapcsolatok a levegő és az élőlények történetében. — Zusammen- hánge im VVerdegang dér Luft und des Lebens. Mát. Term. Tud. Ért. 60. 145-162. Bp. 1941. — — Platin und Palládium in den Erzen dér Xagybányaer Gegend. Közlemények, Sopron. 14. 1942. 381 — 384. Rotarides M.: Szegedi és szegedkörnyéki artézi kutak kőzetanyagának pleisztocén puhatestű faimája. — Die pleistozáne Molluskenfauna einiger altér artesi- schen Brunnen von Szeged und Umgebung. Földt. Közi. 72. 52 — 63. Bp. 1942. — — A pleisztocén puhatestű fauna értékelése. Über die Bewertung dér pleistozánen Molluscenfauna. Földt. Közi. 72. 171 — 180., 267 — 270. Bp. 1942. — — Pleisztocén puhatestűek meghatározásának módszerei. — Die Methode des Bestimmens Pleistozáner Mollusken. Földt. Közi. 73. 459 — 484., 596-599. Bp. 1943. — — Adatok Hódmezővásárhely pleisztocén puhatestű faunájának ismeretéhez. — Beitráge zűr Kentnis dér pleistozánen Molluskenfauna in Hódmező- vásárhely. Geol. Szeg. 4. f. 1—11. Szeged, 1944. Sámsoni (Schréter) Z.: A szatmármegyei Kovás község környékének földtani viszonyai. Földt. Közi. 76. 70 — 97. Bp. 1947. Sarkadi J. és Stegena L.: Előzetes jelentés az 1943. évi Duna — Tisza-közi talaj- ismereti felvételekről, különös tekintettel a szikesek keletkezésére. — Preliminary report of the pedologic survey on the Hungárián Piain between the Danube and Tisza. (Carried out 1943. regarding to the genesis of alkaline soils.) — A Földt. Int. 1945. évi jel. függ. 7. 93—107. Bp. 1946. Sárkány S.: A várpalotai lignit növényszövettani vizsgálata. — Pflanzenanato- mische Untersuchungen am Lignit von Várpalota. — Földt. Közi. 73. 449-459., 593-596. Bp. 1943. Scherf E.: Szénhidrogének és sósvizek felkutatásának lehetőségei a Duna — Tisza- közén. Jel. a Jöv. Mélykutatás Műnk. 97—153. Bp. 1947. Schmidt E. R.: A tiszántúli földigázkérdés mai állása. — Dér gegenwártige Stand dér Erdgasfrage des Trans-Tisza-Gebietes. — Földt. Közi. 70. 109—120., 145-156. Bp. 1940. — — Néhány széljegyzet Karvas Rezső geothermikus gradiens tanulmányához. Bány. Koh. Lapok. 74. 357. Bp. 1941. - — Műszaki geológiai problémák. Bány. Koh. Lapok. 76. 514. Bp. 1943. — — Magyar bányamérnökök, mint a hazai földtani tudományok úttörői. Bány. Koh. Lapok. 76. 443. Bp. 1943. — — Magyarország fúrótevékenysége a számok tükrében. — LTngarns Bohrtátig- keit im Spiegel dér Zahlen. — Bány. Koh. Lapok. 77. 296. Bp. 1944. — — Geomechanikai tanulmányok a nagy tektonika és bányageológia köréből. — Geomechanische Studien aus dem Bereiche dér Grosstektonik und Berg- baugeologie. — Bány. Koh. Lapok. 77. 133. Bp. 1944. — — Bánvamémökeink, akik a magvar kőolajért harcoltak. Bány. Koh. Lapok. 80. 20. Bp. 1947. — — Magyarország bányaüzemi tájai. Bány. Koh. Lapok. 80. 202. Bp. 1947. — — A Kárpátok és általában a lánchegységek szerkezetének geomechanikai zzintézise. — Zűr Synthese dér Tektonik dér Karpathen und dér Ketten- gebirge im Allgemeinen. — Földt. Int. Évk. 38. 69—124. Bp. 1947. Schmidt S.: A hazai szénbányászat és a víz. — Dér Kohlenbergbau Ungams und das Wasser. — Hidr. Közi. 22. 277 — 301., 446 — 457. Bp. 1942. Schréter Z.: Nagvbátonv környéke. — Umgebung von Nagybátony. — Magyar tájak földt. leírása. 2. 3—149. Bp. 1943. — — A Kárpátok által körülvett medencék szármáciai képződményei és azok állatvilága. — Die sarmatische Bildungen und Faunén dér innerkarpatischen Becken. — Mát. Term. Tud. Ért. 60. 243 — 301. Bp. 1941. / 7* 100 Schréter Z.i Jelentés a Bükk-hegység DNY-i részének reambulációjáról. — Be- richt über die geologische Reambulation des SW-lichen Teiles des Biikk- gebirges. — A Földt. Int. évi jelentései 1939 — 40-ről. 380—392. Bp. 1943. — — Az izaszacsali kőolajterület földtani viszonyai. — Relazioni Geologiche della Zóna Petrolifera di Izaszacsal. — Földt. Közi. 73. 55 — 85., 203 — 208. Bp. 1943. — — A Bükk-hegység geológiája. A Földt. Int. 1943. évi jel. függ. V. 7.f. 378 — 407. Bp. 1943. — — Uppony, Dédes és Nehézseny, továbbá Putnok vidékének földtani viszo- nyai. — Geologische Aufnahmen im Gebiete von Uppony, Dédes und Nehézseny, ferner im Gebiete von Putnok. — A Földt. Int. évi jelentései 1941 — 42-ről. 161-237. Bp. 1945. Schuster F.: A Fertő-tó. Földt. Ért. 12. 2. f. 22. Bp. 1947. Sieberg A.: A Német Birodalmi Földrengéskutató Intézetben végzett építés- műszaki vizsgálatok a rengéskárok elleni védekezés érdekében. — Neuere Untersuchungen dér Deutschen Reichsanstalt für Erdbebenforschung über bautechnische Erdbebensicherung. — Földt. Közi. 72. 18 — 29., 111 — 112. Bp. 1942. ’Sigmond Gy. és Náray-Szabó J.: lásd Náray Szabó J. és ’ Sigmond Gy. Soltész L.: Békés város Asztalos-utcai artézikútja. Hidr. Közi. 23. 59 — 63. Bp. 1944. Strausz L.: Die pannonische Molluskenfauna dér Tiefbohrung von Magyarszent- miklós. Annales Mus. Nat. Hung. 33. 81 — 86. Bp. 1940. — — A dunántúli pannon szintezése. — Horizontierung des transdanubischen Pannons. — Földt. Közi. 71. 220—235., 306—308. Bp. 1941. — — Melanopsisok változékonysága. — Über die Variabilitát dér Melanopsis- Arten. — Földt. Közi. 71. 135—146., 163—170. Bp. 1941. — — Paláontologische Daten aus dem Mesozoicum des Villányer-Gebirges. Annales Mus. Nat. Hung. 34. 97—104. Bp. 1941. — — Viviparusok a Dunántúl középső részének pannóniai-korú rétegeiből. — Viviparen aus dem Pannon Mittel-Trans-Danubiens. — Földt. Int. Évk. 36. 3-63. Bp. 1942. — — Adatok a dunántúli neogén tektonikájához. — Angaben zűr Tektonik des transdanubischen Neogens. — Földt. Közi. 72. 40 — 52., 119—121. Bp. 1942. — — Adatok Baranya geológiájához. — Angaben zűr Geologie des Baranyaer Komitates. — Földt. Közi. 72. 181 — 192., 270 — 271. Bp. 1942. — — A magyarországi pannónikum párhuzamosítása délkeleteurópai üledékekkel. — Versuch einer Parallelisierung des Pannons. — Földt. Közi. 72. 233 — 236., 301-309. Bp. 1942. — — Viviparusok változékonysága. — .Über die Variabilitát dér Viviparus- Arten. — Mát. Term. Tud. Ért. 61. 416 — 427. Bp. 1942. — — Hozzászólás a Magyar Medence -rendszer neogénjére vonatkozó rétegtani nevek egységesítéséhez. A Földt. Int. 1942. évi jel. függ. IV. 4. f. 23 — 38. Bp. 1942. — — Das Pannon des Mittleren Westungarns. Annales Hist. Nat. Mus. Hung. 35. 1-102. Bp. 1942. — — Mediterrán kövületek Baranyából és Várpalotáról. Földt. Közi. 73. 135 — 151. Bp. 1943. — — Adatok a Vend-vidék és Zala geológiájához. — Angaben zűr Geologie des Windischen Gebietes und des Zalaer Komitates. — Földt. Közi. 73. 38 — 55., 200-203. Bp. 1943. — — és Szalai T.: A várpalotai felső-mediterrán kagylók. Földt. Int. 1943. évi — - jel. függ. V. 3. f. 112-154. Bp. 1943. — — Über das Mediterrán von Pécsvárad, Püspöklak und Várpalota. — Földt. Közi. 73. 228-241. Bp. 1943. — — A wetzelsdorfi felsö-mediterránfauna. — The upper miocéné (mediter- ranean) fauna of Wetzelsdorf, Styria. — Földt. Közi. 76. 23 — 32. Bp. 1947. Sümeghy J.: A Magyar-medence plioeénjának és pleisztocénjának osztályozása. Földt. Int. 1940. évi jel. függ. II. 65 — 81. Bp. 1941. — — Dér geologische Aufbau des Alföld und dér Aufbruch dér Binnenwásser. Zeitschr. f. Hydr. 22. 367 — 380. Bp. 1942. 101 Sümeghy J.: Földtani adatok Baranya vármegye déli részéből. — Beitráge zűr Geologie von Süd-Baranva. — A Földt. Int. évi jelentése 1941 — 42-ről. 137-160. Bp. 1945. — — A Tiszántúl. Magyar tájak földtani leírása. 6. 1 — 208. Bp. 1944. — — Horusitzky Henrik emlékezete. Földt. Közi. 74175. 1—7. Bp. 1947. Szabó Gy.: Hazai sósvizeink jód- és brómtartalmának ipari kinyerése és hasznosí- tási lehetőségei. Jel. a Jöv. Mélykutatás Műnk. 175— 1 80. Bp. 1947. Szalai T.: A dunántúli miocén. — Das Miozán von Dunántúl. — Földt. Közi. 70. 186-194., 232-240. Bp. 1940. — — és Szentes F.: Földtani tanulmányok Kárpátalján. A Földt. Int. 1940. évi jel. függ. II. 93—108. Bp. 1941. — — Földtani szelvények a Fekete-Tisza, a Tarac és a Talabor mentén. A Földt. Int. 1943. évi jel. függ. V. 2. f. 37 — 50. Bp. 1943. — — Szobráncfürdő hidrológiai viszonyai különös tekintettel a kénhidrogénes források vízhozamára. Bány. Koh. Lapok. 77. 57. Bp. 1944. — — Szolvva környékének földtani viszonyai. — Die geologischen Verháltnisse dér ÍJmgebung von Szolyva. — A Földt. Int. 1944. évi jel. függ. 6. 189 — 213. Bp. 1944. — — Rétegtani és szerkezeti tanulmányok Kőrösmező környékén. Stratigra- phische und tektonische Untersuchímgen in dér Umgebung von Kőrösmező — A Földt. Int. évi jelentései 1941— 42-ről. 321 — 367. Bp. 1945. — — Az Északkeleti -Kárpátok geológiája. — Geology of the Northeastern Carpathians. — Földt. Int. Évk. 38. 3—68. Bp. 1947. — — A sókutatás története Magyarországon 1919— 1944-ig. Jel. a Jöv. Mély- kutatás Műnk. 16—18. Bp. 1947. — — A Földtani Intézet szerepe az újjáépítésben. Földt. Ért. 12. 1. f. 7. Bp. 1947. — — és Strausz L. lásd Strausz L. Szádeczky-Kardoss E.: A szénkőzettan a bányászat szolgálatában. Bány. Koh. Lapok. 73. 85. Bp. 1940. — — Antimon- és arzénásványok az ökörmezővidéki flisből. — Ein Vorkommen von Antimon- und Arsenmineralien in dér Flyschzone dér Umgebung von Ökörmező. — Mát. Term. Tud. Ért. 60. 1940. 488 — 494. — — Mineralgenetische Studien an Mármaroser Erzlagerstátten. Mitteilungen d. Berg. u. Hüt. Abt. d. P. J. Univ. 12. 107—140. Sopron, 1940. — — Ásványtani vizsgálatok mármarosi ércelőfordulásokon. — Mineralogische Studien an Mármaroser Erzlagerstátten. — Mát. Term. Tud. Ért. 60. 1940. 865-881. — — A nagvalföldi ártézi vizek főtípusai és azok szintjelző értéke. Bány. Koh. Lapok. 74. 305. Bp, 1941. — — A Keszthelyi-hegység és a Hévíz hidrológiájáról. Hidr. Közi. 21. 15 — 28. Bp. 1941. — — Vorláufiges über den Kristallinitátsgrad des Eruptivgesteine und seine Beziehungen zűr Erzverteilung. Közleménvek, Sopron. 13. 1941. 251 — 272. — — Erzverteilung und Kristallinitát dér Magmagesteine im innerkarpatischen Vulkanbogen. — Közlemények, Sopron. 13. 1941. 273 — 306. — — Érceloszlás a Kárpátok vulkánkoszorújában. Bánv. Koh. Lapok. 75. 354-359. Bp. 1942. — — Stubachitvorkommen aus den Xordostkarpaten. Mitteilungen d. Berg. u. Hüt. Abt. d. P. J. Univ. 14. 72 — 82. Sopron, 1942. — — Altersverschiedene Durittypen und paláobotanische Entwicklung dér Geschlechtszellen. Mitteilungen d. Berg. u. Hüt. Abt. d. P. J. Univ. 15. 323-329. Sopron, 1943. — — Die Selbstentzündlichkeit dér Kohlén in petrographischer Beleuchtung. Mitteilungen d. Berg. u. Hüt. Abt. d. P. J. Univ. 15. 38 — 67. Sopron, 1943. — — A szenek öngyúlása és mállása kőzettani megvilágításban. — Die Selbstent- zündlichkeit und die Verwitterung dér Kohlén in petrographischer Beleuch- tung. — Bány. Koh. Lapok. 77. 241. Bp. 1944. — — A magmatikus kőzetek rendszerezéséről és struktúrájáról. — Über Struktur und Klassifikation dér Eruptivgesteine. — Ann. Mus. Nation. Hung. 37. 1944. 66-78. — — Új elegyrészek neogénkorú barnaszeneinkből. Bány. Koh. Lapok. 79. 25. Bp. 1946. 102 Szádeczky-Kardoss E.: Szénkőzettani vizsgálatok hazai mioeénkorú barna- szeneken. Bánv. Koh. Lapok. 80. 139. Bp. 1947. — — Kohlenpetrographische Untersuchungen an ungarlándischen miozánen Braunkohlen, insbesonders an denen des Borsoder Beckens. — Közlemények Sopron. 16. 1944-1947. 176-193. — — Note on the tectonics and conditions of ore-bearing of alkaline rocks. Közlemények, Sopron. 16. 1944—1947. 336—341. — — Ősi folyók a Dunántúlon. Földt. Ért. 6. 119. Bp. 1941. — — Sopron és a Kisalföld a déleurópai hegyláncok keretében. Földt. Ért. 12. 2. f. 15. Bp. 1947. — — és Esztó P. stb. lásd Esztó P. / Szakáll V.: A borsodi szénmedence bányaföldtani problémái. Bány. Koh. Lapok- 77. 273. Bp. 1944. Szebényi L.: Gánya környékének földtani viszonyai. — Geology of the Gánya-area- (NE-Carpathians.) — A Földt. Int. 1945. évi jel. függ. 7. 27 — 55. Bp. 1946. — — Sókutatás Magyarországon. Földt. Ért. 12. 3 — 4. f. 37. Bp. 1947. — — Felboltozódások morfológiai viszonyai. Jel. a Jöv. Mélykutatás Műnk. 90-96. Bp. 1947. — — és Bartkó L.: Lásd Bartkó L. és Szebényi L. Szelén yi T. és Vogel M.: Nagybányakörnyéki szfaleritek színképanalitikai vizsgálata. — Spektralanalytische Untersuchungen dér Zinkblenden aus dér Umgegend von Nagybánya. — Földt. Int. Évk. 35. 2. 1941. 61 — 67. Szelényi T. és Csaj ághy G.: Magyar földigázok héliumtartalma. Földt. Int. Évk- 35. 165-176. Bp. 1941. Szelényi T.: Zűr Geochemie des Heliums. Jahrb. d. Ung. Geol. Anst. 35. 115—164. Bp. 1941. — — Síkfelület összes sugárzása egy elemi gömbre. — Die von einer elementaren Kugel aufgenommene Gesamtstrahlung einer Ebene. — Földt. Int. Évk. 36. 302-326. Bp. 1943. Szentes F.: A felsőtiszai miocén-medence összefoglaló képe. A Földt. Int. 1942. évi jel. függ. IV. 2. f. 5—15. Bp. 1942. — — Előzetes jelentés az 1938—39. évben, a Keszthelyi-hegységben végzett részletes reambuláló felvételről. — Vorbericht über die detallierten Reambu- lationsaufnahmen im Jahre 1938 — 39 im Keszthelyer Gebirge. — A Földt. Int. évi jelentései 1939 — 40-ről. 271 — 274. Bp. 1943. ' — — A Salgótarján és Pétervására közötti terület. — Das Gebiet zwischen Salgótarján und Pétervására. — Magyar tájak földtani leírása. 5. 3 — 57. Bp. 1943. — — Aszód távolabbi környékének földtani viszonyai. — Die weitere Umgebung von Aszód. — Magyar tájak földtani leírása. 4. 3—68. Bp. 1943. — — Kősóképződés a Kárpátmedencébpn. Jel. a Jöv. Mélykutatás Műnk. 19 — 33. 1947. — — A budapestkörnyéki szénhidrogénkutatások eddigi eredményei. Jel. a Jöv. Mélykutatás Műnk. 160—166. Bp. 1947. — — és Szalai T. lásd Szálai T. Szentpétery Zs.: Piroxenit Szarvaskőről. — Pyroxenit von Szarvaskő. — Mát. Terin. Tud. Ért. 59. 1940. 244—259. — — Über den Pyroxenit von Szarvaskő (Bükkgebirge, Ungarn). Acta chem. min. et phys. Szeged. 7. 3. 1940. 165—191. — — Bükkhegységi Kerekhegy eruptivumai. — Eruptivgesteine des Kerekberges im Bükkgebirge. — Földt. Közi. 74/75. 1944 — 45. Szepesházi K.: A gömöri Ajnácskö környékének bazaltos kőzetei. — Über die basaltischen Gesteine von Ajnácskö (Kom. Gömör). — Mát. Term. Tud. Ért. 61. 1942. 1028-1070. Széky P.: A világ egyetlen keserűvíz-fürdöje. Földt. Ért. 6. 100. Bp. 1941. Sztrókay K.: A recski ércek ásványos összetétele és genetikai vizsgálata. — Mikros- kopisclie und genetische Untersuchungen an Érzen von Recsk (Mátrabánya) in Ungarn. — Mát. Term. Tud. Ért. 59. 1940. 722 — 748. — — Az ékkövek színének nemesítése. Term. Tud. Közi. 73. 1941. 445 — 449. — — A mecsekhegységi magnetit. — Über das Vorkommen des Magnetit im Mecsekgebirge (Ungarn). — Földt. Közi. 71. 1941. 95—106., 159—160. 103 Sztrókay K.: Szulfidos érc-zárvány a gulácsi bazaltban. — Über sulphidischen . Einschluss in Basalt des Gulács-Berges im Balaton-Gebiet. — Mát. Term. Tud. Ért. 60. 1941. 479-487. — — Über den Wehrlit (Pilsenit). Ann. Mus. Nation. Hung. 39. 1946. 75—103. — — A nagybányai Kerteszthegy ércásványai. — Über die Erzmineralien des Kreutzberges (Kereszthegy) bei Nagybánya (Kom. Szatmár). — Mát. Term. Tud. Ért. 62. 1943. 291 — 323. — — Érctelepek és „hőmérő" ásványok. Term. Tud. Közi. Pótf. 76. 1944. 65 — 75. — — Felsőbánya színpompás baritkristályai. Term. Tud. Közi. t6. 1944. 152—153. — — Az aszbeszt. Term. Tud. Közi. 76. 1944. 282 — 286. — — Űj magyarországi meteorit. Természettudomány 2. 1947. 305—309. — — és Tokody L. lásd Tokody L. Szurovy G.: Ásvány-, kőzettani megfigyelések a Mátra-hegység déli részéből. — ISIin. -petr. Beobachtungen am siidlichen Abhang des Mátragebirges in Ungarn. — Mát. Term. Tud. Ért. 59. 1940. 701 — 721. — — Irányított fúrások. Bánv. Knh. Lapok. 77. 319. Bp. 1944. — — Néhány megjegyzés dr. Pávai Vájná Ferenc: „Hogyan és hol keressünk szénhidrogéneket az Alföldön?" című cikkéhez. Bány. Koh. Lapok. 80. 88. Bp. 1947. — — A földgáz mint energiahordozó az olajtelepekben. Bány. Koh. Lapok. 80. 178. Bp. 1947. — — A nagyalföldi újabb mélyfúrások hidrológiai eredményei. — Hydrological problems of the Great Hungárián Piain in the light of oil-exploratory drillings. — Hidr. Közi. 27. 17 — 20., 36. Bp. 1947. — — Plitvice, a kék tavak vidéke. Földgömb. 10. 401. Bp. 1939. — — Dalmácia a kék tenger és a fehér hegyek országa. Földgömb. 9. Bp. 1940. — — Földcsuszamlás a Gulácson. Term. Tud. Közi. 73. 82. Bp. 1941. — — Olajtermelés. Földgömb. 14. 37. Bp. 1943. — — Olajmezők háborús védelme. Földgömb. 14. Bp. 1943. — — Olajtermelés Galíciában. Földgömb. lő. 48. Bp. 1944. — — A Sehmidt hadnagyról elnevezett orosz fúrótorony. Bány. Koh. Lapok. 77. Bp. 1944. — — Mit tudunk az Alföld vizeiről. Földt. Ért. 12. 1. f. 20. Bp. 1947. — — Németország kőolajtermelése. Földt. Ért. 12. 3 — 4. f. 39. Bp. 1947. — — A magyarországi kőolajtermelés várható fejlődése. Földrajzi Zsebkönyv. Bp. 1947. — — The development of the Hungárián oil production. — Külf. Techn. Szemléje. 1. 6. sz. 12. Bp. 1947. — — Natural gas as energy carrier in oil plants. — Külf. Techn. Szemléje. 1. 9. sz. Bp. 1947. Szűcs M.: Kordierit tartalmú zárvány a pilismaróti amfibolandezitben. — Cordierit- einschlüsse im Amphibol-Andesit aus dér Gegend von Pilismarót. — Földt. Közi. 70. 1940. 331-338., 375-376. Tasnádi-Kubacska A.: Régi magyar gyűjtők. Földt. Ért. 6. 53. Bp. 1941. — — A magyar föld kutatóinak emlékezete. Földt. Ért. 8. 42. Bp. 1943. - — — Jégkorszaki ló átmeszesedett nyelve és agya. Földt. Ért. 9. 50. Bp. 1944. Tárczy-Hornoch A. és Esztó P. stb. lásd Esztó P. Telegdi Róth K.: Magyarország bányászata a világháború után. Term. Tud. Közi. Pótf. 72. 1940. 1—13. Teleki G.: A Zagorje-fennsík bauxitja. — Dér Bauxit vöm Zagorje-Hochland, Dalmatien. — Földt. Int. Évk. 35. 1 — 34. Bp. 1940. — — Adatok a dunántúli paleozoikum tektonikájához. — Daten zűr paláozoi- schen Tektonik des Dunántúl (Transdanubien). — Földt. Közi. 71. 205 — 212., 295-296. Bp. 1941. Tulogdy J.: A cseppkövek keletkezésének gyorsasága. Term. Tud. Közi. 73. 451. Bp. 1941. Tokody L.: Felsőbányái kalkopirit, bournonit és tetraedrit. — Über den Chalko- Pyrit, Bournonit und Tetraedrit. — Mát. Term. Tud. Ért. 59. 1940. 1023 — 1038. — — Kőbevésett legendák. Búvár. 6. 1940. 29 — 33. — — A kristályos testek újabb kémiája. Búvár. 6. 1940. 113—118. 104 Tokody I.: Visszatért felvidéki bányák. Búvár. 8. 1940. 281 — 284. — — Keletmagyarország és Erdély ásványkincsei. Búvár. 6. 1940. 437 — 440. — — A geokémia újabb eredményei. Term. Tud. Közi. Pótf. 72. 1940. 194 — 204. — — A cerusszit szerkezete és alakja. — Struktur und Morphologie des Cerussits. - Mát. Term. Tud. Ért. 60. 1941. 163-190. — — Zűr Kristallographie einiger ungarisehen Mineralien. Ann. Mus. Kation. Hung. 34. 1941. 1-15. — — Waldemar Christopher Brögger. Földt. Közi. 71. 1941. 177 — 180. — — Miért ragyög a drágakő. Búvár. 7. 1941. 91 — 93. — — Kórokozó ásványok. Term. Tud. Közi. 73. 1941. 236 — 239. — — A piskolt. Búvár. 7. 1941. 507. — - „Élő“ kristályok. Term. Tud. Közi. 73. 1941. 480-481. — — Az ásványok színének kutatása. Term. Tud. Közi. 74. 1942. 43 — 44. — — Uránásványok fényjelenségei. Term. Tud. Közi. 74. 1942. 44 — 46. — — Színét változtató ásvány. Búvár. 8. 1942. 274—275. — — Lumineszcencia kísérletek. Búvár. 8. 1942. 394—395. — — „Nagyapó. “ Búvár. 8. 1942. 397 — 398. — — és Sztrókay K.: Kristályok növekedése áramló közegben. — Wachstum dér Kristalle in strömmender Flüsigkeit. — Mát. Term. Tud. Ért. 61. 1942. 428 — 442. — — A cerusszit lumineszcenciája. — Über die Lumineszenz des Cerussits. — Mát, Term. Tud. Ért. 61. 1942. 1116-1130. — — Kristály óriások. Term. Tud. Közi. 74. 1942. 370—374. — — A csillámok ipari alkalmazása. Búvár. 9. 1943. 66 — 67. — — Eggonit, egy különös sorsú ásvány. Term. Tud. Közi. Pótf. 75. 1943. 32 — 34. — — A mikanit. Term. Tud. Közi. 75. 1943. 121 — 122. — — Új módszer az ásványok korának meghatározására. Term. Tud. Közi. Pótf. 75. 1943. 109-111. — — Az aszbeszt és felhasználása. Búvár. 9. 1943. 420 — 423. — — Szerves anyag előfordulása a meteorokban. Term. Tud. Közi. 75. 1943. 382-383. — — Az elemek vándorlása a földkéregben. Term. Tud. Közi. Pótf. 75. 1943. 199-202. — — Born Ignác. Magy. Term. Tud. Társ. Évkönyve. 1942. 128—131. — — Felsőbánya ásványai geokémiai szempontból. — Die Mineralien von Felső- bánva in geochemischer Betrachtung. — Mát. Term. Tud. Ért. 61. 1942. — — Az ásványtani kutatások újabb eredményei és irányai. Földt. Ért. 8. 1943. 109-126. ' , — — Klaproth Martin Heinrieh. Magy. Term. Tud. Társ. Évk. -1943. 69 — 70. — — Haüy René Just. Magy. Term. Tud. Társ. Évk. 1943. 71 — i3. — — Groth Paul. Magy. Term. Tud. Társ. Évk. 1943. 78 — 81. — — Újabb nézet a Föld magjának összetételéről. Term. Tud. Közi. Pótf. 75. 1943. 202. — — Szabó József. Magy. Term. Tud. Társ. Évk. 1944. 85—88. — — Újabb kutatási irányok az ásványtanban. Búvár. 10. 1944. 81 84. — — Kínai kőfaragóművészet. Búvár. 10. 1944. 261 — 265. — — Kristálytani vizsgálatok magyarországi, piriteken. Mát. Term. Tud. Közi. 46. 1. 1944. 1-34. .. _ , ^ , — — A monoklin hessitről. — Über monokline Hessit. — Mát. Term. lúd. Ért. 62. 1943. 603-608. — — A magyar nemesopál. Búvár 10. 1944. 347. — — Világító kristályok. Term. Tud. Közi. Pótf. 16. 1944. 138 144. _ _ Egy geokémiai szabály és alkalmazása. - Eine geokemische Regei und íhre Anwendung. — Magy. Kémikusok Lapja. 2. 1947. 1 8., 25 30. Tömör J.: Az olajmezők vizei és ábrázolásuk gyakorlati felhasználása az olaj - bányászatban. — Water analysis diagrams in oil exploration. — Hidr. Közi. 27. 2-9., 35-36. Bp. 1947. Tóth G. und Koch S. lásd Koch S. und Tóth G. Tőrök Z.: Földtani vizsgálatok a Kelemen- és Görgényi-havasok eruptivuma keleti és nyugati szegélyén, s a Maros-szorosban. A Földt. Int. 1942. évi jel. függ. IV. 3. f. 35-48. Bp. 1942. 105 Vadász E.: Köszénföldtani tanulmányok. A Föleit. Int. Gyak. Kiadv. 3—121. Bp. 1940. — — . Mágnesvaskő előfordulása a Mecsek-hegységben. Bány. Koh. Lapok. 73. 201. Bp. 1940. — — Ásvány kiválások a tatabányai eocén barnakőszénképződésben. — Mineral- ausseheidungen in dér Braunkohlenbildung von Tatabánja. Mát. Term. Tud. Ért. 60. 495-518. Bp. 1941. — — Eocén kérdések. — Eozán Fragen. Földt. Közi. 72. 151 — 170., 266 — 267. Bp. 1942. — — Alunit a magyarországi bauxitelőfordulásokban. — Alunit in den ungari- schen Buxitvorkommnissen. Földt. Közi. 72. 1943. 169—179., 241 — 251. — — Szulfátos ásványképződés a tokod-ebszömgi barnakőszénösszletben. Bány. Koh. Lapok. 91. 1943. 422-424. — — Ál-alakú limonitgumók a halimbai eocén mészkőben. Földt. Közi. 73. 1943. 491-493. — — Emlékezzünk Korh Antalra. Földt. Közi. 73. 1 — 10. Bp. 1943. — — A Dunáltúl karsztvizei. Hidr. Közi. 20. 1941. — — Szulfátos ásványok a tokodi eocén barnakőszén-összletben. Bány. Koh. Lapok. 76. 1943. — — A Dunántúl hegyszerkezeti alapvonalai. Dunántúli Tud. Int. Kiadv. 3. 1 — 15. Pécs, 1945. — — A magyar bauxitelőfordulások földtani alkata. — Die geologische Entwi- ckelung und das Altér dér ungarischen Bauxitvorkommen. A Földt. Int. Évk. 37. 173-233., 235-286. Bp. 1946. — — Földtani kutatásaink az újjáépítésben. Bány. Koh. Lapok. 80. 200. Bp. 1947. — — A beremendi löszcement. Bány. Koh. Lapok. 80. 374. Bp. 1947. — — Vizer Vilmos emlékezete. Földt. Közi. 74/75. 7 — 11. Bp. 1947. — — A földtani gondolat. Földt. Ért. 6. 114. Bp. 1941. — — Nemzedékek szerepe a magvar földtani kutatásban. Földt. Ért. 7. 1. Bp. 1942. — — Szabó József és a hadi földtan. Földt. Ért. 7. 82. Bp. 1942. — — A magyar hegyszerkezeti szemlélet fejlődése. Földt. Ért. 7. 99. Bp. 1942. — — Lamarck mint geológus. Természettudomány. 1945. — — Lamarck mint meteorológus. Időjárás. 1946. — — A földtani megismerés. Természettudomány. 2. 2. Bp. 1947. — — A magj'ar geológusképzés kérdései. Földt. Ért. 12. 1. f. 4. Bp. 1947. — — A földtan és őslénytan viszonyáról. Földt. Ért. 12. 2. f. 26. Bp. 1947. — — Égj' különös tudománytörténeti tévedés. Földt. Ért. 12. 3—4. f. 1. Bp. 1947. — — Egjúptom geológus-szemmel. Természettudomány. 3. 1. Bp. 1948. Vajk R.: A nehézségmérő (graviméter) és a torziós inga alkalmazása a geofizikai kutatásokban. — Verwendung des Gravimeters und dér Drehwage für geophysische Schurfungen. Bány. Koh. Lapok. 75. 402 — 427. Bp. 1942. — — Adatok a Dunántúl tektonikájához a geofizikai mérések alapján. — Beitráge zűr Tektonik von Transdanubien auf Grund geophysikalischer Untersuchungen. Földt. Közi. 73. 17 — 38., 195 — 200. Bp. 1943. Varga J.: A sókérdés és kémiai iparunk jövője. Jel. a Jöv. Mélykutatás Műnk. 202-217. Bp. 1947. Vavrinecz G.: A szaccharóz kristálytani vizsgálata, VIII. — Kristallographische Untersuchungen dér Saccharose, VIII. Magj’ar chemiai folyóirat. 46. 1940. 83-97. — — A szaccharóz összefoglaló kristálytana. Magvar chemiai folyóirat. 48. 1942. 61-70., 121-130. Vendel M.: Elektrische Triaswasserschürfimg in Dorog. Mitteilungen d. Berg. u. Hüt. Abt. d. P. J. Univ. 13. 38 — 45. Sopron, 1941. — — Szemnagyság-elemzések grafikus ábrázolásáról. Mát. Term. Tud. Ért. 41. 1942. 249-257. — — Optische Untersuchung eines Nontronits von Passau. Közlemények. Sopron. 14. 1942. 168—170. — — Ein Verfahren zűr Bestimmung dér Lichtbrechung silikatischer Tonminerale von Montmorillonit-Nontronittvp. Közlemények. Sopron. 15. 1943. 330-343. 106 Vendel M. : Über die Rolle des Hydroniumions in den Sorptionsverháltnissen silikatischer Tone. Közlemények. Sopron. 15. 1943. 344—354. — — A kőzetek üvegtartalmának kvantitatív méréséről. — Über die Bestimmung des Glasgehaltes dér Gesteine. Mát. Term. Tud. Ért. 62. 1943. 249 — 268. — — Studien aus dér jungen karpatischen Metalprovinz. I. Teil. Közlemények. Sopron. 16. 1944—1947. 194-319. — — Einiges über des Eintauchvermögen des Hydroniumions in silikatischen Tonmineralien und die Hydratation desselben. Közlemények, Sopron. 16. 1944-1947. 320-323. — — Sopron. Földt. Ért. 12. 1947. 4—15. — — Összefüggések a Kárpát -hegyrendszer magmatikus származású fiatal arany-, ezüst- és rokon (szulfidos) ércesedései és magmái közt. Bány. Koh. Lapok. 80. 289. Bp. 1947. — — és Esztó P. stb. lásd Esztó P. Vendl A.: Az ogradinai nefelinszienit. — Dér Nqphelinsyenit von Ogradina Mát. Term. Tud. Ért. 61. 1942. 1071-1086. — — és Papp F.: Válogatott fejezetek a geológiából. A mérnöki továbbképző intézetek kiadvánai. 1942. 1 — 68. — — A kőzetek pusztulása és megvédése. Term. Tud. Közi. 75. 1943. 9 — 20. — — Zsigmondy Vilmos 75 éve kezdte meg a városligeti artézikút fúrását Hidr. Közi. 24. 67-72. Bp. 1944. — — Budapest gyógyforrásai közös védőterületének tervezete. Hidr. Közi 24. 1-41. Bp. ‘1944. — — Alföldi kutak betongyűrűinek gyors elpusztulása. Term. Tud. Közi. 72 208. Bp. 1940. — — Száz éve. Földt. Ért. 12. 2. f. 1. Bp. 1947. — — és Mauritz B. lásd Mauritz B. Vermes M.: Üjabb vizsgálatok a kristályok szerkezetéről. Term. Tud. Közi. 75. 1943. 129-137. Vigh F.: Az esztergomi szénmedence hidrológiai viszonyai és a vízveszély elleni védekezés módozatai. Bány. Koh. Lapok. 77. 215. Bp. 1944. Vigh G.: A Gerecse -hegység északnyugati részének földtani és őslénytani viszonyai. — Die geologischen und paláontologischen Verháltnisse des Gerecse- Gebirges. Földt. Közi. 73. 301 — 360., 537 — 551. Bp. 1943. — — Óriás állatok világa. Földt. Ért. 7. 54. Bp. 1942. Vigh Gy.: Die VerliLltnisse des Wasserversorgung dér Stadt Szekszárd. Zeitschr. f. Hydr. 22. 384-403. Bp. 1942. — — A földtan szerepe a városok vízellátásában. Hidr. Közi. 22. 145—176. Vitális S.: Földtani megfigyelések a salgótarjáni szénmedencében. — Geologische Be obachtungen im Kohlenbecken von Salgótarján. Földt. Közi. 70. 12 — 22., 61-64. Bp. 1940. — — A víz kutatása és bányászata. Bány. Koh. Lapok. 74. 69. Bp. 1941. — — A selypi cukorgyár artézikútja. Hidr. Közi. 21. 36 — 41. Bp. 1941. — — Újabb hidrológiai adatok Salgótarján környékéről. II. rész. Hidr. Közi. 21. 29-35. Bp. 1941. — — Egy magyar falu ivóvízellátása. — Die Trinkwasserversorgimg eines ungarischen Dorfes. Hidr. Közi. 22. 323 — 334., 408 — 412. Bp. 1942. — — A nagybányai vízkutató fúrás. Hidr. Közi. 23. 126—134. Bp. 1944. — — Hidrogeológiai adatok Mátra verebély — Szúpatak — Kisterenye környé- kéről. Hidr. Közi. 23. 147—159. Bp. 1944. Vitális I.: A bauxit és alumínium. Term. Tud. Közi. 72. 1940. 129 — 135. — — A visszatért magyar- és erdélyországi részek arany- és ezüsttermelése. Term. Tud. Közi. 72. 1940. 447-450. — — Die Koh] en vorkommen dér rückgegliederten ostungarischen und sieben- bürgischen Landesteile. Mitteilungen d. Berg u. Hüt. Abt. d. P. J. Univ. 12. 85-106. Sopron, 1940. — — Az Eötvös Loránd-iéle torziós ingamérések és a szénkutatás. Mát. Term. Tud. Ért. 59. 260-273. Bp. 1940. — — Die Messungen mit dér Eötvös’schen Drehwaage und die Kohlenforschung. Mitteilungen d. Berg u. Hüt. Abt. d. P. J. Univ. 12. 73 — 84. Sopron, 1940. — — A visszatért Felvidék és Kárpátalja szénelőfordulásai. Bány. Koh. Lapok. 73. 21. Bp. 1940. 107 Vitális I.: Néhány félreismert fosszilis szénelőfordulásról. Bánv. Koh. Lapok. 73. 161. Bp. 1940. — — Rozlozsnik rál emlékezete. — Nachruf auf P. Rozlozsnilc. Földt. Közi. 71. 1-15., 56-58. Bp. 1941. — — Welche Bezeiehnung ist zu gebrauehen: „pontisch", oder ,,pannonisch“? Mitteilungen d. Berg. u. Hüt. Abt. d. P. J. Univ. 13. 136—142. Sopron, 1941. — — Die Gefáhrdung des Lignitbergbaues am Mátra-Fusse durch das aufstei- gende Wasser. Mitteilungen d. Berg. u. Hüt. Abt. d. P. J. Univ. 13. 143— 161. Sopron, 1941. — — Felszálló víz okozta veszély a mátraalji lignitbányászatban. — Die Gefáhr- dung des Lignitbergbaues am Mátra-Fusse durch das aufsteigende Wasser. Mát. Term. Tud. Ért. 60. 816—836. Bp. 1941. — — A visszatért magvar és erdélyi részek szénelőfordulásai. Bány. Koh. Lapok. 74. 50. Bp. 1941. — — A „pontusi“, vagy ,,pannóniai“ elnevezést használjuk-e? A Földt. Int. 1942. évi jel. függ. IV. 2. f. 33 — 37. Bp. 1942. — — Über ungarische Braunkohlen von auffallend hohem Heitzwert. Mitteilungen d. Berg. u. Hüt. Abt. d. P. J. Univ. 14. 171 — 181. Sopron, 1942. — — A recens notidanusok és a fosszilis Notidanus primigenius AG. fogazata, fő tekintettel a mátraszöllősi miocénkori notidanus-fogakra. — Die Záhne dér rezenten Notidanus-Arten und des fossilen Notidanus primigenius AG. mit besonderer Rücksicht auf die miozánen Notidanus-Záhne von Mátra- szöllős. Geologica Hungarica. 18. 5 — 28., 31 — 38. Bp. 1942. — — Feltűnően nagy fűtőértékű barnaszeneinkről. — Über ungarischen Braun- kohlen von auffallend hohem Heizwert. Mát. Term. Tud. Ért. 61. 234 — 248. Bp. 1942. — — Karbonkorú kőszén a zempléni Szigethegységben. — Karbonische Stein- kohle im Zempléner Inselgebirge. Mát. Term. Tud. Ért. 62. 269 — 290. Bp. 1943. — — Három új, különleges szenünkről. — Über drei neue eigenartige ungarische Kohlenabarten. Mát. Term. Tud. Ért. 62. 590 — 602. Bp. 1943. — — Karbonische Steinkohle im Zempléner Inselgebirge. Mitteilungen d. Berg. u. Hüt. Abt. d. P. J. Univ. lő. 206 — 224. Sopron, 1943. — — Fejtésreméltó fornai szén felkutatása a zircvidéki medencében. Bány. Koh. Lapok. 79. 33. Bp. 1946. — — Kátránvdús barnaszén a Mátra-hegvségben. Bány. Koh. Lapok. 79. 54. Bp. 1946. — — Fejtésreméltó eocén „fornai'' szén az esztergomvármegyei paleogén- medencében. — Abbauwiirdige Eozán-Fornaer Braunkohle im Eszter- gomer Alttertierbecken. Földt. Közi. 76. 52 — 70. Bp. 1947. — — Szénkészletünk, a vízveszély és a védekezés. Bánv. Koh. Lapok. 80. 173. Bp. 1947. — — A csolnoki Kecskehegy — Borókáshegy környékén felismert szerkezeti medencében felkutatott paleogén szén. Bány. Koh. Lapok. 80. 331. Bp. 1947. — — A szén. Földt. Ért. 5. 41. Bp. 1940. — — A bauxit és az alumínium. Term. Tud. Közi. 72. 129. Bp. 1940. — — A visszatért magyar- és erdélyországi részek arany- és ezüsttermelése. Term. Tud. Közi. 72. 447. Bp. 1940. — — A szénkutatásról. Term. Tud. Közi. 76. 97. Bp. 1944. — — A sopronvidéki pannóniai-pontusi tenger szerves maradványai. Földt. Ért. 12. 2. f. 20. Bp. 1947. Vogel M. és Szelényi T. lásd Szelényi T. Wein Gy.: Földtani szelvény az Ung mentén. A Földt. Int. 1943. évi jel. függ. V. 2. f. 54-75. Bp. 1943. Wietorisz R.: A pécsbánvatelepi víztükörlesüllyesztés. Hidr. Közi. 23. 118 — 121. Bp. 1944. Wlassich F. B.: A budapesti belvárosi plébániatemplom harangolvadékából keletkezett kupritkristályok. — Kuprit-Kristalle aus einer Glockenschmelze dér Kirche dér inneren Stadt von Budapest. Földt. Közi. 72. 1942. 102— 104., 148. 108 \ Zalányi B.: Neogén ostracoda-faunák rétegtani értékelése bioszociológiai össze- függéseik alapján. A Földt. Int. 1942. évijei, függ. IV. 6. f. 5 — 20. Bp. 1942. — — Magyarországi neogén ostracodák. — Neogene Ostrakoden in Ungarn. Geologica Hungarica. 21. 5—144., 147—183. Bp. 1944. Zimányi K.: Kálnoki hauerit és vaskapui kalcit. — Hauerit von Káinok und Kalzit von Vaskapu. Mát. Term. Tud. Ért. 61. 1942. 228—233. Zólyomi B.: A fosszilis tőzegtelepek vizsgálata és a modern lápkutatás. — Die Uritersuchungeng des fossilen Torflager und die modérne Moorforschung. Földt. Közi. 73. 484 — 489., 599 — 605. Bp. 1943. Zsivny V.: Zimányi Károly. Földt. Ért. 6. 146. Bp. 1941. — — Emlékbeszéd Zimányi Károly tiszteleti tag fölött. — Kari Zimányi. Földt. Köz\. 72. 1-17. és 105-111. Bp. 1942. — — Két új ásványelőfordulás Magyarországon és kalcit Kisbányáról. — Zwei neue Mineralvorkommnisse aus Ungarn und Kalcit von Kisbánya. Földt. Közi. 73. 1943. 179-181., 252-254. — — Notiz über das Vorkommen des Berthierits in Kisbánva. Földt. Közi. 73. 1943. 255. — — A fluorit, semseyit és fizélyit új magyarországi előfordulásáról. Term. Tud. Közi. Pótf. 75. 1943. 47. — — Über das Vorkommen des Semseyits und Fizélyits in Nagybánva. Földt. Közi. 73. 1943. 255. — — Vivianit Kisbányáról. — Vivianit von Kisbánva. Ann. Mus. Xation. Hung. 36. 1943. 1-9. — — Macskemezö néhány ásványáról. Term. Tud. Közi. Pótf. 76. 1944. 158—160. Xántus J.: A gálosházai barlang. Term. Tud. Közi. 75. 304. Bp. 1943. V / Kiadásért felelős : Vadász Elemér és Papp Ferenc. 48.638. — Egyetemi Nyomda, Budapest. (F.: Tirai Richárd.)